diff options
| -rw-r--r-- | .gitattributes | 3 | ||||
| -rw-r--r-- | 27546-0.txt | 5678 | ||||
| -rw-r--r-- | 27546-0.zip | bin | 0 -> 123717 bytes | |||
| -rw-r--r-- | 27546-h.zip | bin | 0 -> 255611 bytes | |||
| -rw-r--r-- | 27546-h/27546-h.htm | 7859 | ||||
| -rw-r--r-- | 27546-h/images/image01.jpg | bin | 0 -> 5357 bytes | |||
| -rw-r--r-- | 27546-h/images/image02.jpg | bin | 0 -> 25798 bytes | |||
| -rw-r--r-- | 27546-h/images/image03.jpg | bin | 0 -> 5452 bytes | |||
| -rw-r--r-- | 27546-h/images/image04.jpg | bin | 0 -> 3470 bytes | |||
| -rw-r--r-- | 27546-h/images/image05.jpg | bin | 0 -> 5796 bytes | |||
| -rw-r--r-- | 27546-h/images/image06.jpg | bin | 0 -> 6658 bytes | |||
| -rw-r--r-- | 27546-h/images/image07.jpg | bin | 0 -> 6541 bytes | |||
| -rw-r--r-- | 27546-h/images/image08.jpg | bin | 0 -> 6697 bytes | |||
| -rw-r--r-- | 27546-h/images/image09.jpg | bin | 0 -> 6816 bytes | |||
| -rw-r--r-- | 27546-h/images/image10.jpg | bin | 0 -> 6558 bytes | |||
| -rw-r--r-- | 27546-h/images/image11.jpg | bin | 0 -> 6740 bytes | |||
| -rw-r--r-- | 27546-h/images/image12.jpg | bin | 0 -> 6544 bytes | |||
| -rw-r--r-- | 27546-h/images/image13.jpg | bin | 0 -> 6563 bytes | |||
| -rw-r--r-- | 27546-h/images/image14.jpg | bin | 0 -> 6349 bytes | |||
| -rw-r--r-- | 27546-h/images/image15.jpg | bin | 0 -> 6730 bytes | |||
| -rw-r--r-- | 27546-h/images/image16.jpg | bin | 0 -> 5613 bytes | |||
| -rw-r--r-- | LICENSE.txt | 11 | ||||
| -rw-r--r-- | README.md | 2 |
23 files changed, 13553 insertions, 0 deletions
diff --git a/.gitattributes b/.gitattributes new file mode 100644 index 0000000..6833f05 --- /dev/null +++ b/.gitattributes @@ -0,0 +1,3 @@ +* text=auto +*.txt text +*.md text diff --git a/27546-0.txt b/27546-0.txt new file mode 100644 index 0000000..ba18f83 --- /dev/null +++ b/27546-0.txt @@ -0,0 +1,5678 @@ +Project Gutenberg's Különféle magyarok meg egyéb népek, by István Tömörkény + +This eBook is for the use of anyone anywhere at no cost and with +almost no restrictions whatsoever. You may copy it, give it away or +re-use it under the terms of the Project Gutenberg License included +with this eBook or online at www.gutenberg.org + + +Title: Különféle magyarok meg egyéb népek + +Author: István Tömörkény + +Release Date: December 16, 2008 [EBook #27546] + +Language: Hungarian + +Character set encoding: UTF-8 + +*** START OF THIS PROJECT GUTENBERG EBOOK KÜLÖNFÉLE MAGYAROK MEG EGYÉB NÉPEK *** + + + + +Produced by Tamás Róth, Szever Pál and the Online +Distributed Proofreading Team. With special thanks to the +library of Pécs, especially to the director, József +Kereszturi for the help in selecting and borrowing the +books. + + + + + + + KÜLÖNFÉLE MAGYAROK + MEG EGYÉB NÉPEK + + + AZ OTTHON KÖNYVTÁRA + + + KÜLÖNFÉLE MAGYAROK + MEG EGYÉB NÉPEK + + IRTA: + + TÖMÖRKÉNY ISTVÁN + +[Illustration] + + + BUDAPEST + +AZ OTTHON KÖNYVTÁRA KIADÓHIVATALA + + 1910 + + + + + + KÜLÖNFÉLE MAGYAROK + MEG EGYÉB NÉPEK + + IRTA: + + TÖMÖRKÉNY ISTVÁN + +[Illustration] + + + BUDAPEST + +AZ OTTHON KÖNYVTÁRA KIADÓHIVATALA + + 1910 + + + + +Egy lóhalál s egy más ló megvételének körülményei + +I. + + +A tejesasszony, a Mari néni, már napok óta egyre sűrűbb aggodalommal +tekintett a lóra, bizonyos Bársony nevezetűre. Ez a ló nem volt öreg +állat, ellenben mindig jó és kitartó szolgálatú; most hat éve vették +andrásnapi vásárkor épen hatvanegy forinton. Nem is ez volt a neve, mert +ráctól vették, az meg a Jancsi néven nevezte, de mert a tejesasszony +urának a neve is János, már mint Sütő János, hogy ne legyenek ketten egy +néven, a lovat azontúl Bársonynak hívták. Jó kis fekete mokány volt, nem +bánta; a ló az új névhez hamarább hozzászokik, mint az ember (ép ezért +jutott e névváltoztatás ki neki s nem Sütő Jánosnak). + +A ló tehát megvolt hat esztendőn át a kis városszéli háznál és végezte +azt a dolgát, amire alkalmazták: húzta be a tejeskocsit a városba, meg +vissza. Ezt igen terhes foglalkozásnak nem lehet mondani, vannak +súlyosabb fajtájú munkák is. Azt lehetett volna hinni, hogy el lesz +benne valami tíz esztendeig. De nem így történt. Betegséget kapott +valahonnan, mert hiszen az előfordul, hogy a legjobb egészségek is +hirtelen rosszra válnak. Mondani nem mondta ugyan, mert nem mondhatta, +hanem az ételt már többé nem kívánta, a vizet sem óhajtotta, az +itatóvályúba csak belefújt s félre fordította a fejét. A szeme nézése is +egészen más volt s a kocsi előtt bár igyekezett, de már nem haladt. + +Abban a kenyérkereső kis életben, amelybe egyik forgó kerékül volt +beékelve ez a ló, a betegség ijedelmeket támasztott. Hatvanegy forintról +volt szó, az pedig akkor is nagy szó, ha van; még nagyobb, ha nincs. A +tejesasszony búslakodott, Sütő János is gondnak eresztett fejjel végezte +dolgát a ház körül. Ez a Sütő egészen rendes ember volt, csak pénzt nem +lehetett a kezébe adni, mert akkor elindult vele hazulról és eldanolta. +Többször voltak már ez alapon bajai, hogy kedvtelése nyomán elúszott a +kenyérrevaló, ezt ő maga is szánni és bánni szokta, különben igen +szorgalmatos, pénzt azonban nem szoktak a kezébe adni neki A pénzzel az +asszony bánik, dohányravalót is csak úgy kéztül adnak Sütőnek, mint +kenyeret a gyermeknek szokás. + +--Bele van állapodva a sorsába--vélték róla a szomszédok és Sütő nem is +tehetett egyebet, mert ha rajta áll, már régen eldanolta volna a kis +háznak mind a négy sarkát. + +De bármint áll is a sor Sütő Jánossal, a lovon ez nem segített. +Elvezették az orvoshoz is. Szomorú azt nézni, mikor a beteg lovat +vezetik. Az orvos csak ránézett és azt mondta: + +--Vigyétök. Négy nap múlva a kutyáké. + +Persze nem olyan már ez az orvosfajta nép sem, mint a régi Kursmid. Csak +így, ilyen könnyedén beszél. Másfelől azonban megint csak neki van +igaza, mert negyednap délutánra már csakugyan semmiképen sem bírtak a +lóval. Ugyan Tóth Kása Pál, a szomszéd, a táragyfű gyökerét ajánlotta +hathatós orvosságul, mit a ló fülébe kellene húzni, mely után a táragy +kimegy a fejéből. De a ló ekkor már nem sokat ért. Próbakép itatni +vezették, de nem kellett neki semmi. Szétnézett még egyszer, utoljára az +udvarban, azzal lassan kiment a ház háta mögé a fűre. Ott lefeküdt s +mást nem csinált, csak épen az egyik első lábát emelgette, mintha +integetne Tóth Kása Pálnak: + +--Elmehet Tóth Kása Pál... elmehet kend a tudományával. + +Mindenki sírt, aki csak látta. A ló intett még néhányat a lábával, aztán +végignyujtotta a fejét a füvön s kimúlt. Ilyen a lóhalál. + +Kint az útszélen játszottak a gyerekek. Valamely kofaasszony, a ki +kocsiján arrament, egy marék cseresznyét dobott le nekik, mert a Sütőék +legkisebb fiának, a vakarcsnak olyan szép szőke haja van, hogy az +ritkaság. Újság még ezidőtájt a cseresznye, a gyerekek hát örültek neki, +mert a gyermek hamar felejt és táncolva mondták a verset: Újság hasamba, +hideglelés pokolba... Tóth Kása Pál elhaladtában arra menvén, intette +őket, hogy ne mondanák a verset, mert az nem jó. Nyilvános tény ugyanis, +hogy e vers mondásakor hivatlanul megjelenik a Dromó, s aztán nem az +újság búvik a gyermekek hasába, hanem az ördög. De Tóth Kása beszédére +mitsem hallgattak a gyermekek. Csak intettek feléje, mint jóelőbb a +Bársony s azt súgták róla, összebújva: + +--Inkább a lovat gyógyította vóna kend mög. + + +II. + +Pénz kellene, de honnan? A lóból nem maradt meg más, csak a bőre. De az +sem sokat ér, mert egyszer (még fiatalabb korában, mikor az uraságnál +szolgált) valahogy golyó érte s a timár az ilyen bőrt nem szereti. +Mindenféle ki van arra találva, hogy a baj minél nagyobb legyen. + +Váltóra bajos pénzt hajkurászni. Aki ismerős van a közelbe, az hiába +írja a nevét a papirosra. Ha meg akadna olyan, akinek az írására +csakugyan adnának a takarékban, az meg nem írja le a nevét papírra, mert +már megjárta vele egyszer s akkor a tintatartót tollastul az ablakon +keresztül kivágta az utca közepére, mondván: + +--Üssön beléd a tüzes istennyila fajtáddal együtt. + +Hát úgy van. Jó szerencse, hogy abban a kávéházban, ahol Mari néni +hordta tejből él az a nép, aki kávéházi kosztra szorul, a cukrászt +érdekelte a sors. Szerette a lovat, mert az a cukrászsággal velejár. +Vannak így a mesterségek. Lám a borbély, bár szintén habbal dolgozik, a +vadászatot kedveli, ellenben a korcsmárosok gazdálkodók. Továbbá jól +mondta azt Daudet, hogy minden író leginkább villatulajdonos szeretne +lenni, de mégsem az írók lesznek azok, hanem a posztókereskedők. + +Állapodjunk meg abban, hogy mindenféle mesterségnek megvannak a maga +szenvedélyei és még hajnyírás tekintetében is különbözik a csizmadia a +kovácstól. Hasonlókép csoportosulnak az erények foglalkozás szerint. +Bátor és merész a kovács, ellenben meggondolt a szűrszabó, nótás a +csizmadia, hallgatag az ács. A cukrász pedig szelíd. Ő mindig fehér +kitliben jár, fehér cukorral, liszttel, édességekkel, lágy, puha +dolgokkal foglalkozik, ez onnan van. Így történt aztán, hogy a cukrászt +érdekelte a sors, hogy ad ő kölcsönbe pénzt, csak úgy becsületszóra, +kézadásra. A tej árából, amit naponta behordanak, majd letörlesztődik. +Csak nézzenek lovat, alkudják ki az árát, ő aztán majd ád, amennyi kell. + +Lovat hamar néztek, találtak is, mert az mindig akad eladó. Megalkudtak +és Mári elment a cukrászhoz pénzért. Megkapta s onnan hazatért. + +Otthon senki sincs az udvarban, pedig a kerítésen kellett volna +dolgoznia Sütő Jánosnak, de nem csinálja. Hát hol van? Hát bent ül a +szobában, kalap a fejében. Az asszony beköszönt: + +--Jó napot. + +János nem szól. + +--Mi baja van kendnek? + +János a fejébe húzza a kalapot és szörnyű mérgesen felel: + +--Sömmi. + +--Hát?--kérdezi az asszony. + +--Hát--mondja János--hát most mán, hogy lösz ez? Hát most mán mi lösz? +Hát te mégy el a lóér? + +--Nini--mondja az asszony--hát ki mönjön. Kend talán? + +--Nini--mondja mérgesen János,--hát még mondjam is? + +--Ejnye, hejnye--szól Mari néni--hát kend vinné el a pénzt? Hát nem +tudja kend, hogy nem szabad kendre pénzt bízni? Hát nem kend maga +fogadta, hogy soha pénzt a kezibe ne adjunk? + +János kissé zavarodottan hallgat egy darabig. + +--Hiszen jól van,--mondja. Hát igaz. De lóért... Asszony mönjön lóért? +Hát micsoda világ van már? Löhet az, hogy lovat asszony vögyön? + +Ez csakugyan bökkenő. Ez a férfiasság sérelme. Az asszony is érzi, hogy +a helyzet különös. Mit mond majd a világ? Sütő Jánost majd kinevetik. +Melyik asszonynak volna kedve ahhoz, hogy az urát kinevettesse? + +Tárgyalnak. Sütő búnak eresztett fejjel van, az asszony tépelődik. + +--De hát csakugyan elhozza-e kend a lovat?--kérdezi. + +Sütő borultan mondja: + +--Mán hogyne hoznám. + +--De hogy bízzam kendre a pénzt? + +Sütő csendesen felel: + +--A lóért rám bizhatod... + +Utoljára tehát rá is bízzák. A bankókat Sütő a zsebbe teszi s megindul +büszkén. Az asszony mondja neki: + +--Kötőféket nem visz kend? + +Sütő méltósággal ad a kérdésre választ: + +--A ló kötőfékkel jár... + +Ezen szavakkal elhalad. Kevélyen jár, úgy véli, az egész utca s az egész +nép tudja róla, hogy most a lóért megy s pénz van a zsebében. +Szereplését ezen útjában bővebben részletezni fölösleges, mivelhogy +azóta már amúgy is köztudatú, hogy a lóra az nap egész délután hiába +vártak otthon. Sütő valahová betért egy félliterre, azután vett egy +másikat, egy harmadikat is, miből egészen könnyen áll elő a tény, hogy +Sütőt még másnap este sem találták, akármerre keresték. Igen jól meg +tudott bújni, sohasem ott volt, ahol kutatták. Az asszony igen meg volt +ijedve, mert hiszen már attól félt, hogy elveszett. Hogy hátha már +elverte mind a pénzt s eszméletre jutván, szégyenletében a Tiszának +ment. + +De nem az történt. Harmadnap kora reggel, mikor a tejet szokás vinni, +robogó bérkocsin érkezik a kávéház elébe a rettentő kócos és vasalatlan +ábrázatú Sütő János és nagyúri dölyffel kiált le az ottvaló népekre: + +--Hát volt-e már itt az asszony? + +... A lármázó Sütőt erkölcsi oktatásokban részesítették, de hát hiszen +az épen csak annyit ért, mintha valaki a lóval imádkozna. János legvégül +büszkén visszavetette magát a kocsiba és kiadta a kocsisnak: Hajts +kocsis, se kocsi, se ló nem a tied! ... Mert ekkor még volt három +forintja. + +János csak harmadnap estenden ért haza, mert félt, hogy meglátják. Az +udvarra úgy vonult be, mint aki hazát és nemzetet vesztett. Az asszony +nem mond neki egyebet, csak gúnyosan odaszól: + +--Hát előgyütt kend? + +János lehorgasztott fejjel feleli: + +--Jobb lött volna, ha kisgyerök koromba agyonvert volna az apám... + + + + +Parádé + + +Mikor az állomásparancsnok olvashatlan aláírásával ellátott, kövön +nyomott parancs megjelenik, mely szerint az ezred adja a holnapi +templomparádéhoz a díszszázadot, legelsőbb az ezred segédtisztje +káromkodik. Azután az ezredes úr, mert az mindíg kellemetlen, ha valami +parádéra kell adni embereket, miután már az az emberiség örök törvénye, +hogy néha az emberek ne végezzék rendesen a dolgukat s ez esetben nem +tisztán az emberek--die Leute,--hanem az egész regiment kapja az orrt. +Ha pedig másik regiment adná ugyanezen publikumot a templom elébe, +esetleg ezen másik regiment kaphat orrt, a mi nem baj, nekünk. + +Mikor ezredparancsban jön, hogy a harmadik zászlóalj tartozik adni a +díszszázadot, a kövön nyomott papirost ismét a zászlóalj-segédliszt +fogadja némi nehezteléssel s utána az alezredes úr, mert hiszen ép úgy +adhatta volna ugyanezt a dolgot a negyedik zászlóalj is és akkor semmi +baj sem volna vele. + +Igy bele kell írni a zászlóaljparancsba, hogy a tizenegyedik század jut +e dicsőséghez. Mikor a zászlóaljparancsot diktálják, első sorban a +tizenegyedik század manipulánsa káromkodik, utóbb pedig a százados, mert +hiszen a zászlóalj másik három százada ép úgy adhatta volna ezt a +szolgálatot s akkor nem volna semmi baj. + +Az állomásparancsnokság rendelete ily fokokon végül azokhoz jut, akiket +illet, a tizenegyedik századhoz. Azokban a szelid délutáni órákban, +amidőn a nap már áldozóban van és alkonyuló sugarait pihenteti a +kaszárnya veres téglafalain, a hadnagy egreciroztatja, vagy amint +helyesebb magyarsággal mondani szokás: firuncvancigolja. Hogy miért épen +firuncvancigolja s miért nem ájnundrájszigolja, lexikon nélkül ezúttal +megmondani körülbelül lehetetlen. Tény azonban, hogy a mars vezényszónál +a negyedik szakaszban egy ember nem jól lép ki, ellenben a haltnál a +lábaival folytonos bokázásokba mélyed. Klein Mór, a negyedik szakasz +szokásos Klein Mórja ez, a kinek voltaképen semmi köze sincsen a +katonasághoz, mert semmiféle odavaló mértéket meg nem üt. Kicsiny, +vékony, alacsony, gyenge s mikor az összetett bornyuk viselése van +divatban, Mórból, hátulról tekintve, épen csak a lábak látszanak ki, +melyek bizonyos kétségbeesett igyekezettel szállítják az előírt helyekre +az összetett bornyukat. De tudni kell, hogy Mór bádogos s mint bádogos, +jelentékeny helyet foglal el a hadseregben, miután a kulacsok és csajkák +újból való cinezése bádogos nélkül nem mehet. A kulacsok és csajkák +kívánták be e szerint a harcképes emberek közé Mórt s az ezredorvos, aki +annak idején vizitálta és sajnálkozva tekintette végig az ő sósavgőztől +elkorcsosult, lapos mellét, várakozási állományba helyezte összes +egyetemi tudományát s kimondotta, hogy bár így meg amúgy, de Mór +feltétlen alkalmas arra, hogy hazánk védő fegyvereit mindenféle +földeken, a korona alá tartozó országokban úgy, mint az örökös +tartományokban hordozza, viselje, használja, szóval békében cinezzen, +szükség esetén pedig, ha kell, ne cinezzen, hanem lövöldözzön. + +Ezúttal béke van, kétségtelenül mély és nyugalmas béke. Azonban béke +idején képződik harcra az ember s ez alapon Mór csak délelőtt cinezett, +délután végezte a századdal az udvaron azon különféle figurákat, melyek +a legutolsó bál kottilionjából a hadnagynak emlékezetében maradtak. +Ilyenkor jobbra kell lépni meg balra kell lépni s ez mind tudomány. Az +ember azt hinné, állni nem virtus, pedig bizony az is csak tudomány. S +mert nem tudta jól, mert nem tudott megállni azon a módon, ahogy +megállni kell, a hadnagy a századot még sokáig huszonnégyezte volna a +cinező miatt, ha időközben nem hozzák a parancsot. De már jön a +naposkáplár a könyvvel, a mibe a zászlóaljparancsot írják, s amelyből +kilóg a befektetett ezredparancs. A hadnagy mély megvetéssel fogadja a +tisztelgést, átveszi a könyvet s felüti. S miként ha valamely brigád +állana előtte, rendelkezéseket tesz, melyek után a század forog még egy +kicsit, ezután megáll s megkapja a parancsot, a mely szerint holnap a +tábornoki napot a Kapotnyaky ezredes úr tartja a traintől, továbbá a +hornistát a hatodik századtól becsukta az ezredes úr harminc napra, mert +ok nélkül alarmot fújt a gazember a mult éjjel, mivelhogy le volt +ittasodva az istenadta, valamint hogy az étrend a jövő héttől kezdve +változást szenved, a mennyiben a krumplipaprikás helyett az ecetes babot +helyesebb táplálási eszköznek tartja az orvosfőnök úr. (Meggyülemlett +egy idő óta a bab nagyon a Menage-Verwaltungnál.) Ilyféle dolgok jönnek +szép sorjában ki a parancsból, amiket teljes egykedvűséggel hallgat a +század, mert kevés bennük naponkint a változatosság. Végül következik, +hogy holnap parádéra kell menni egy századnak valamely templom elé s +hogy ezt a századot a harmadik zászlóalj adja. + +Ez egy kevés élénkséget támaszt s fokozott figyelemmel vannak, mikor a +hadnagy kinyitja a zászlóaljparancsok könyvét. Ebben már rövidebb dolgok +foglaltatnak, szolgálati kérdések, egy előfordult hiba alkalmából utalás +a hadügyminisztérium C osztályának 26,452. számú, öt év előtti +rendeletére, amely a köpenyek felcsatolásánál a szíjcsattoknak nem +hátra, hanem előre való állását javasolja, továbbá, hogy a kilencedik +századhoz beosztott hadikutya élelme a kutya soványsága folytán +megjavítandó. Jön az utolsó pont, utalás a mai ezredparancs idevágó +rendelkezésére, amely szerint a parádéhoz tizenegyedik század vonul ki. +A parancs utal a szolgálati szabályzatra, amelynek fölsorolt szakaszai +pontosan előírják az itt követendő eljárást... + +A hadnagy becsapja a könyvet s el is eresztené már a társaságot, amidőn +futva közeleg az inspekciós őrvezető s patkóit egymáshoz csattantva, +gyűrött füzetet ad át. Ez meg a századparancs. Kicsiny könyvecske ez, de +igen erős, miután ebben szoktak a büntetések megjelenni, amikkel a +kapitány fegyelmi hatáskörét erősítgeti, s egyeseket »a lyukba helyez«. +Ezúttal nincs benne ilyesféle, hanem csak rendelkezés arra nézve, hogy +hány órakor álljon reggel a század, hogy a hányadik rangosztályú +parádésruhát kell fölvenni s miután köpönyegben történik a kirukkolás, +csak a hamisított díszkabátok alkalmazandók, továbbá hogy mindenki +kivonul, egyedül a szakácsok maradnak itthon. A napos káplár helyett, +aki jó szárnysarzsi, a napot Valerian Nyisztor rekruta veszi át, aki nem +tud lépést tartani. + +Most már el lehet ereszteni a századot. A szobákba zúgva vonul be a +tömeg s viharos káromkodásba merül. A mai kimenőnek vége. Führer úr +Szalma hiába adott randebút a Mirclijének de meg a szakasz sem issza meg +ma azon hatkrajcáros porció theákat, amelyek fizetésére a gazdag Hegedűs +Jancsi kötelezte magát a szomszéd cseherliben. Az őrmester, néhány szent +nevét különösen elismerő hangon emlegetve, barlangjából a folyosóra +siet, valamely előtte lábatlankodót ellök s nagyot kiált: + +--Szakaszkomendánsok, a magazinba! + +Az egyik pedig már ette a vajaskenyerét, a másik a dohányt kezdte +osztogatni, a harmadik az embereit számolta össze, a negyedik a thea +helyett a kantinból hozatandó dolgok mikéntje fölött tanácskozott. Most +földhöz ütnek kenyeret, könyvet s rohan valamennyi, mert aki előbb +odaér, előbb kap ruhát. Utánok egy-egy csomó ember, akik zajongva +kergetik egymást, amíg fölérnek a raktár magasába. + +Ott aztán nagy osztozkodás folyik. Jönnek a parádés köpenyegek, a +zsírral bevont bakancsok, nadrágok s a hamisított díszkabát, csak +közönséges blúz, de a nyaka körül van szegve az ezred színével. Miután +pedig a köpönyeg alól úgysem látszik ki egyéb, tisztét, mint díszkabát, +elég elfogadható módon betölti. Jön az új duda a trombitásnak, továbbá +az új bőr a dobosnak azon hozzáadással, hogy a bőr beszakítása mostani +árfolyam szerint épen hét napi sötét áristom értékének felel meg. Most +még csak a vaktöltények kiosztása van hátra, meg az új vállvirstliké, az +új nyakravalóké, a csákópaszományoké s miután egy őrvezetőnek nem jut a +maga rangjához illő jelzés, utasíttatik, hogy a kompánia snájder Paul +Hurta recte Hurtay No. II.-nak kiadott nadrágzsinórokból szerezzen egy +darabot s azzal ékesítse magát. Még van néhány ember, akiknek ócska a +bornyuja, azok a raktár legféltettebb kincseiből, az új, veresbarna +bornyukból kapnak, a doboséhoz hasonló értelmezéssel, Néhány új +fegyverszíj is kiadandó az ócskábbak helyett, de ez már nem tart sokáig. +Be lehetne fejezni az egész osztogatást, amidőn a harmadik szakasz +egyértelműleg jelenti, hogy a parádés bakancsokból hiányzanak a fűzök. +Most ismét hosszabb vizsgálat kezdődik, hogy legutoljára kik voltak +fölrendelve a magazinban a bakancsokat zsírózni. Végül ez kitudódik, a +fűzők előkerülnek. El akarták biz azt kezelni s elrejtették a sarokba, +hogy ha senki sem keresné, idejeadtán el lehessen onnan vinni. Ez az öt +ember holnapután rapportra megy s annyi már bizonyos, hogy két és +huszonegy nap között ingadoznak. + +Így aztán, mire alkonyodik, mégis csak be lehet csukni a magazint, +mindenki lemegy s a nagy pucolás kezdetét veszi. A köpönyeggomb a +magazinban patinát kap, azokat igen nagyon kell dörzsöni a pucpomádéval. +Némelyiknek a dragonjáról leszakadt a pityke, arra új varrandó. A +bakancsok,--óh a bakancsok tömérdek dogot adnak. Azokat előbb a zsírtól +kell megtisztítani s azután jön csak a fényezés művészete. A bakancsnak +fényesnek kell lenni. Az őrmester, aki az esti órákban végigjárja a +szobákat, előre kijelenti, hogy mindent oly fényesnek óhajt, hogy ha +arra a légymadár rászáll, lecsússzon róla. A kefék szinte csattognak és +puffognak a bőrön. De még a bornyút is rendbe kell hozni. Ez sem kis +miska, mert a bornyú szögletes állapotban szép csak s hányszor kell +elölről kezdeni a pakolást, hogy a borjú külső testállása megközelítse +az esztétikai szépet? Biz azt sokszor, boldog, aki nem próbálta. A +csatokat pedig a vaslakkal kell bekenni, azután derékszíjat, +fegyverszíjat viaszkolni, a csákó simléderje bőrrészei ellenben +licerinolajjal kenendők, mert csak ettől lesz fényes, ragyogó. A +csákórózsa közepébe szintén egy szempillantásnyi vaslakkot kell +csöppenteni, a külső rezét pedig olyan tükörre formálni, hogyha abba egy +baka belenéz, egy egész regiment nézzen reá rézből vissza. Nem kis dolog +az eljárás a hamisított díszkabát körül sem. Ez oly finom kabát, +magyarázza káplár úr Mikhael Sajtos az ifjabb nemzedéknek, hogy +voltaképen csak fogkefével volna szabad tisztogatni, de most pucoljátok, +amivel tetszik, csak holnap ne morogjon az öreg. + +A holnap... Már öreg este van. A takarodót régen elfújták s a hold, +amely az innenső ablakok felől kelt föl, már a túlsókon tekint be. +Lázas, izgalmas munka folyik a szobákban. Egy-egy legény kiejti a +kezéből a viaszkoló dugót s az ágyára dől. Úgy kell felrángatni onnan a +Jézus Mária segélyével. + +No abban nincs is hiány. Az egész kaszárnya alszik, a kapu alól csak +néha kiabál az őr, ha a napos generális bekukkan, fején a csákóval, +melynek tetejéből snidling nől kifelé. A napos káplárok patkós bakancsa +kopog a folyosók aszfaltján, másként csend van mindenütt, csak épen a +tizenegyedik század káromkodik borzasztó módon, mivelhogy holnap +istennek valamely ünnepe leszen s ekkor ki kell a templom elé parádéba +állni. Száz szentmise infulás papokkal nem használ annyit a mennyek +oltára előtt, mint amennyit ennek a megzaklatott, elkeseredett, +pihenéstelen legénycsapatnak a káromlása árt. + +No aztán valahogy csak elfekszenek, de körülbelül úgy van, hogy +fölkelnek, mielőtt lefeküdtek volna. Az inspekciós beszól: + +--Auf! + +Hát auf! Biz sötét van még és szunnyad másfelől minden. Ámde kezdődik az +öltözködés az egyetlen lámpa halavány fénye mellett. Az meg utolsót +pislant és kialszik. Jó szerencse, hogy faggyúgyertya van kéznél. Nagy +kapkodás, zűr-zavar. + +A reggelit is meg kellene enni, de a káplárok nem engedik föl a +legényeket a konyhába. Még elkevernék az új ruhát. Azon reggeli nélkül, +ami fejenkint egy és egy negyed krajcárból csinálódik, különben is +nagyon ellehet az ember. Továbbá azon lélotty leolvasztja a bajuszokról +a viaszkot, pedig a her koplár Mikael Sajtos minden egyes bajuszt +sajátkezűleg igazgatott föl hegyesre, a magáét pedig, mint éltes +szárnytisztesét, gyufaszálra tekergette föl, s lekötözte madzaggal. A +kilencedik század, hiába van neki hadikutyája, már csak ezt sem tudná a +tizenegyedik után csinálni. No most aztán sebesen összeállni. Föl a +köpenyeget. Összefogni jól, mert a káplár az ezredparancsnokság által +kiadott litografált mustrával a kezében jár végig minden egyest, hogy a +ráncok az előírt állásban vannak-e. Mi tűrés-tagadási, egy-két box, +pofon, fülrángatás, rúgás, mi ördög ilyenkor kijár egyiknek-másiknak. A +bornyúk se jól állnak. A rózsák nem fényesek. A szerencsétlen cinező, +aki soha eddig parádéban ki nem rukolt, lefelejtette a nagybornyú alul a +kisbornyút, a virslit a balváll dragonjára húzta, a csákószíj csatja +pedig épen az ellenkező oldalon van. A káplár belerekedt már a sok +kiabálásba s a szentek közül az extrabakkancssark-orrúakat és a +dobbőrhomlokúakat szidja. + +Miután a többi szakaszban sem megy máskép, van is aztán eredmény. Mikor +kihalad a nép és öszszeáll, olyan rendes és fényes ott minden, hogy +csoda. Hiába megy végig a sorokon a két ballábú őrmester, hiába a +szubalternusok, azokban hiba nincs. Tekintély okáért azonban mégis +itt-ott kifogásokat tesznek s Johann Andreász Maltócsnak, a cigánynak +valamennyien azt mondják, hogy piszkos, mert a szerencsétlennek olyan +barna bőre, hogy ahhoz ugyan akár mennyire pucolja is a rekvizitumot, +minden szennyesnek látszik. + +Végül pedig áll a század szép rendben, egy sorban szemek, orrok, fülek +és sarkak. Mindössze Klein Mór nem bírja meghúzni a puskatust, mivelhogy +nincsen ereje hozzá szegénynek s ennélfogva az első sorba állítják, hogy +a hátulsó legény a puskáját igazgathassa alkalomadtán. Mikor a kapitány +Wolhynyaczky, akit pár hó előtt helyeztek át a szép Sziléziából, lejön a +csapathoz, már semmi hibát sem találhat. Végig járja a sorokat és semmi +obligát igazgatásokat nem eszközöl a bornyúkon, pedig általános fölfogás +szerint szükséges ez, mikép megláttassék, hogy a följebbvaló szeme nem +kerül el semmi hibát. Egyszerű és egyenes német-lengyel katona ő, aki +még nem ismeri a nagy garnizónok színpadi komédiáit s így, miután +kardját kivonta, csak ennyit mond: + +--Fiuk, minten levess ekszere. Mikor montom feuer, minten levess +ekszere. Ekszere! Ki nem ekszere levess, nem mekepet. + +Wolhynyaczky kapitán nem azt mondja itt, hogy aki nem eszi meg egyszerre +a levest, az meggebed, hanem azt mondja, hogy aki nem csinálja egyszerre +a lövést, az nem ebédel ma. Elég kurta és tartalmas szónoklat ez, amit a +század, a Wolhynyaczky javított és bővített magyar nyelvtanához +hozzászokva, teljesen megért. + +Próbák következnek. Kiderül, hogy mindenki tudja a helyét s a +legkevertebb állasokból is a helyére igazodnak vissza az emberek. Jól +van. Mehetünk. Mennek is a bandával, amelynek nagyszakállas tamburját az +utcán a gyerekek juhhahója kíséri. Így jutnak el a tetthelyre. Ott már +sokan ácsorognak, cibilek és katonák s nézik a kompániát. Biz ez stramm, +steif és sneidig, amiként az illik is a magyarhoz. A felvonulás pompás, +a megállás az előző kolonnázási manöverek után bámulatos. Egy kis +szünet. A mise tart bent. Azután... Most... Most... + +Wolhynyaczky mély baritonja keményen csendül: + +--General Decharge! + +Suttogva, hogy csak a front hallhatja, teszi hozzá: + +--Ekszere levess. + +Azután: + +--Hoch an! + +A fegyverek csövei az égnek állnak. Minden ujj a ravaszon, mindenki +figyel, a lefekvés előtt fölkelt bakatestben teljes úrrá lett minden +ideg fölött a fegyelem. Csak még a kommando kell, hogy egy pompás +szalvét mutasson be ez a pompás század, amelyért kétségkívül gratulálni +fog mindenki a kapitánynak. Wolhynyaczky a kardját is úgy tartja, hogy +annak a járásából láttassák, hogy mikor következik a vezényszó. De ez +izgalmas pillanatban a negyedik szakasz első sorából eldörren egy +fegyver: + +--Burr... + +S utána ropog darabonkint, amint e váratlanság hatása alatt feszült +idegeikkel elrántották a legények a ravaszt: + +--Burr--durr... durr--durr, pukk--pukk--pukk... + +A levertség moraja jut végig tömegen. Mily fegyelmezetlen csapat! Hát +katonák ezek? A kapitány elpirul s kezével úgy belemarkol a kardjába, +hogy megreped rajta a fehér keztyű. Az előbbjáró szakaszok szálas +legényei is morognak halkan a sorban: + +--Az apád istenit, bádogos. + +A templomból az orgona hangjai hallatszanak ki. A kórus mély zúgó +hanggal kezdi, amely íves ajtón át kivág a térre: + +--Oh omnipotens Deus. + +A kapitány halkan szól a sorok mögé: + +--Őrmester, het nap kapom o pátokos. + +...Nem telik bele egy óra, otthon a század. Klein Mór leveti a parádés +bakancsot, köpenyeget, nadrágot, hamisított díszkabátot, átszámol +mindenekről s közönséges kaszárnyaruhát öltvén magára, útra megy. Úgy +hívják ezt, hogy utazás. Visz magával a sötét egyesbe két vasdarabot, +mikkel kezét a lábához eszközlik s miután nem mekepet, ül a deszkán. Az +Úr tisztelete a százhuszonhetedik ezred részéről bevégződött. + +[Illustration] + + + + +János megjátsza magát + + +János a rendőrbíró előtt áll, mint előállított egyén. Ehhez képest +részben szomorú, mert a kihágási bíró elé való állás rendszerint +bírságot jelent, másrészt azonban János vidám, mert bor van Jánosban. +Nem sok, de épen elegendő arra, hogy János, midőn szomorúságáról +feledkezik, a nagy falitükörbe nézzen és abból a bajuszát igazgassa. +Csavarja fölfelé, mert az egyik bajusza épen sehogy sem akar állni. + +--Hej, te...--mondja neki halkan--de alhatnál. + +A ruházatot is rendbeszedni igyekszik. Biz arra ráfér, mert János nagy +violenciából került ide a bíró elé rendőri segéllyel. János ugyanis kora +hajnalban bejött a tanyából az asszonnyal, hogy elad egy kocsiderékra +való miegymást. Az asszony a csirkékkel a csirkepiacra ment, ő a búzával +a búzapiacra s miután eladta mind, úgy vélte, hogy ezúttal leghelyesebb +lesz valamely korcsmába beóvakodni. Ez már, akárhogy keressük, +megtörtént s miután János bort ivott, pályázni kezdett. A pipát +zsebrevágta. Nem való a városba pipa. Úr az ember a városban. Szivart +vett, bőrszivart, továbbá szivart-szívó szopókát, a szivart a szopókába, +a szopókát a szájába tette, fújta a füstöt, ha jött s megint csak +pályázott. Közben néhol be-betért némi italra, azt ki is fizette +tökéletes tisztességgel és egyre jobb kedvvel pályázott tovább. +Járt-kelt mindenfelé. Egyik szivarja már el is fogyott, de ő ésszel élő +ember volt s mielőtt eldobta volna, hogy gyufát ne kellessen gyújtani, a +régi csutkájánál rágyújtott az újra. Nincsenek azonban tökéletes +gyönyörűségek e világon. Lám az első szivar mily szépen szólt, ez meg +sehogysem akar szólni (bújjon az ördög bele, a ki csinálta). János +szívja a szivart, ám a szivar csak nem szól. Már látja, hogy csak elő +kell szedni a masinát. Azonban hol a masina? Sürögve tapogatja magát +körül. + +--Hol vagy, hé? + +A mellényzsebekben keresi legelsőbb, mert ott a helye a masinatartónak, +azután a kabátban. De nincsen sehol. János gondolkozik egy darabig az +útfélen, azután megfordul és halad vissza abba a korcsmába, a hol +legutóbb járt. Dühösen nyitja be az ajtót. + +--Úgy-e?--mondja a korcsmárosnak. + +--No?--kérdezi amaz. + +--A masinatartómat adja elő. + +--Micsoda masinatartót? + +--Hát az enyimet. Itt hagytam. Ezen az asztalon. Sárga tartó, húsz éve +vettem a kisteleki vásáron, de nem adom húsz újért, olyan jó járású a +kupakja. + +--Az löhet, barátom, hanem itt nem hagyta kend. + +--Dehogy nem--erősködik János. + +--Ejnye no,--mondja a bormérő--ha itt hagyta volna kend, akkor itt +volna, úgy-e bizony? + +János gondolkozik, bár a sok ital miatt nem megy ez valami könnyen. +Nini. Csakugyan. Ha ott hagyta az asztalon... + +--Hát ügön!--véli. + +De csakhamar gyanúsan teszi hozzá és végignézi a korcsmárost: + +--Ha ugyan--mondja--ha ugyan gazt nem vetött rá valaki. + +A bormérő fölpattan: + +--Tán engöm gondol kend? + +János nyujtogatja a nyakát és a fejét csóválja: + +--Hát--mondja--hát... + +A korcsmáros mérgesen rántja elő a zsebéből a maga gyufatartóját. + +--Hát mit gondol kend?--kiáltja.--Hogy neköm a kend masinatartója köll? +Hisz ehun az enyim. Kénai ezüst. + +János elismerőleg tekint oda. Valóban, ennek az embernek megvan a +tulajdon gyufatartója. De hát hol van akkor az övé? Csodálatos ez. + +--Tán másutt hagyta kend? Merre járt kend? + +--Jártam én sokfelé--sóhajt János s előhúzza a külső zsebből a kezkenőt, +hogy a homlokát törölje vele. Amint kihúzza, kiesik a padlóra a +masinatartó s nagyot koppan, hogy még a híres kupakja is kinyílik. + +--No, ahol a!--mondja a korcsmáros. + +János néz a tartóra, azután az emberre és megszégyenül. Ejnye, ejnye. +Fölveszi a tartót és megnézi mind a négy oldalát. Mit szóljon most már. +Hogy ezt a jó, derék, becsületes embert így gyanusította. + +--No egy félliter bort erre a nagy ijedtségre--szól békéltetés +szempontjából. + +Ily módon történt, hogy János békéltetni kezdett. Jó sokáig csinálta ezt +s amikor végezetül eltávozott, már épen csak hogy állott a lábán. Igen +hadi kedvben volt. Jött vele az utcán szemközt egy ember létrával, a +létra megütötte Jánost, János megkapta a létrát és nagyot rántott rajta. +Mind a hárman a földre estek, azután összegabalyodtak. A létrás ember +Jánost torkolászta, János meg amazt. Igy csatáztak, mikor a rendőr +elválasztotta őket, János azonban sehogy sem akart a válásba egyezni. +Úgy vélte, hogy amannak még jár valami s amíg azt neki ki nem adja, +nincs tökéletes egyenlőség. A rendőr más véleményen volt, János +ennélfogva most ennek esett és akkorát rántott a kabátja szárnyán, hogy +minden gomb lepattogzott róla. Így tülekedett, mígnem jött egy másik +rendőr is, közrekapták Jánost és vitték a bíró elé. Sok ember nézte +János fölvonulását, gyerkőcök kiabáltak, nevettek, János pedig húzatta +magát. + +--Az én adómbul vagytok--gondolta--hát húzzatok. + +Följutottak a bíró elé s miután egyideig ácsorogni kellett az ajtajában, +János bejutott hozzá. Időközben a feje is tisztult s egész csöndben +hallgatja most, hogy miként vádolja a két rendőr. A létrás emberen +kezdik. + +--Ű ütött mög a létrával elsőbb--védekezett János.--Fejbe csapott. + +--Hát aztán azért a földre kell gázolni valakit? + +--Persze--feleli nyugodtan. + +Most meg a rendőri dolgok következnek. Hogy megtépte a ruhájukat. + +--Én?--kérdezi János--én? + +--Hiszen itt van rajtuk a ruha, látható, hogy meg van tépve--mondja a +bíró. + +János végignézi a ruhákat és a fejét csóválja. Biz' az meg van tépve. De +ki tépte meg? Ki téphette? + +--Mán, tekintetös uram, azt senki mög nem látja rajta, hogy én típtem +le. Mer én nem típtem. + +A bíró haragosan szól Jánosra, aki el van határozva, hogy keményen +védekezik. + +--De hiszen mindkét rendőr is tanu rá! + +--Hát mindön embör azt beszél, amit akar... Most, ami rosszaság vót a +ruhájukon, mind rám fogik. + +János ezt méltatlankodva mondja és olyan erővel akasztja bele a +hüvelykujját a mellénye gomblyukába, mintha soha többé onnan kivenni nem +akarná. + +--No,--mondja a bíró--ilyen tökéletlenséget már kár beszélni. Olyant már +csak nem gondol kend, hogy ez a két rendőr rongyos ruhában állt a +poszton? + +--Hát,--felel János--én nem tudhatom. De most mindönt rám kenynek. Tudom +én az ilyesmit. Mikor én katona voltam, ami ablak kitört a kaszárnyába, +sose vágattuk be. Hanem ha gyütt valami szél, zivatar, arra fogtuk, hogy +az törte ki... Úgy nézöm, most én vagyok ilyen szélvészforma itten. + +Védekezését megmosolyogják a szobában levők, mire ő is vidáman +erősködik: + +--De úgy igaz, kéröm, möghigyjék. + +--Már pedig nem ér ez a beszéd semmit--véli a bíró.--Botrányt okozott +kend az utcán, azért megbírságolom. + +--Csak nem töszi tán a tekintetös úr?--kérdezi János. + +--De teszem én. Máskor ne igyon kend annyit. + +János félszemmel néz a bíróra. + +--De ugyan kéröm--vált most a beszéden--mögissza más is a bort, nemcsak +épen én. Az ember begyün a városba nagyritkán, hát egy kicsit +elszórakozik. Nem olyan nagy vétök az. Nézze a tekintetös úr, még a +csillag is mögszalad néha az égön... + +Nagy mondás ez és Jánosnak körülbelül igaza van vele. Még a nagy égön, +az örökös állandóságon is megjátszák magukat néha a csillagok. Azonban +mindegy, itt nem esik tekintetbe. A bíró kimondja a két forint bírságot, +amit János hmgetve fogad. Lassan gombolja ki a mellényt s föltekint a +padlatra, mintha onnan várna segedelmet. + +--Haj, haj--sóhajtja. + +De a zacskót csak elő kell venni. János lassan húzza ki belőle a két +forintos tallért s egyenkint az asztalra rakja. + +--Ehol vannak e. + +--Így ni--mondja a bíró.--Látja kend, ez, volt a mulatságnak a +sallangja. + +Szótalan kötözi be a zacskót János és a mellény mély zsebébe sülyeszti. +Átveszi a nyugtát, amit a pénzről adnak s kinyitván, beletekint. Lassan +megindul kifelé, a papirt lobogtatván. Az ajtóból még visszaszól: + +--Ezt mög majd berámáztatom, hogy ráemléközzek az úrra... + + + + +A hajókifúrás nem elégtétel + + +Meleg délután van a parton. A malmok kerekei lassan forognak, a túlsó +oldalon az ártéren a csekély füvön tehenek legelnek. Messze a +kanyarulatnál egy-egy tutaj a napfényről lassan beleúszik az árnyékba és +eltűnik a fűzfák alatt. Csöndes, álmos idő. + +A parti korcsmában, ahova belépek, csak egy vendég van, meg a gazda. Az +utóbbi hosszúszárú kupakatlan tajtékból pipázik s közben nyugodt +hangulatban társalognak. Elsőbb egy lakatosról beszélnek, aki a beszéd +szerint a világ legelső lakatosa lenne. Az olyan ember, hogyha valamely +épületnél munkába kezd, s azután otthagyja, nincsen olyan lakatos a +kerek ég alatt, aki azt a munkát folytatni bírná. Különben mind a ketten +egy véleményen vannak, csak azért beszélnek, mert unalmas a csönd és +nagy a hallgatagság. + +--Hát tudja--szól a korcsmáros--olyan érzelmössen nem tud sönki se +dolgozni, mint az az embör. Tudja, akik voltak a régi időkbe hírös nagy +festők, hogy úgy festeni még ma se tud senki--hát a lakatosságba épen +ilyen ez a mestör. + +A lakatost így megmagyarázván, a malacról tárgyalnak, amely tegnap +megszökött az udvarról Tegnapelőtt vették a malacot s megszökött. Van +ugyan öt hízó az udvarban, ezek azonban korán fogtak az evésbe s +körülbelül oda lehet számítani, hogy Mindenszentek napjánál tovább már +nem esznek. A disznó vágyai ugyanis csak bizonyos fokú hízásig +terjednek, azontúl nem eszik. Ilyenkor el kell adni, mert Mindenszentek +idején magános háznál még nem vágnak. Azért vették hát még hatodiknak az +ifjú malacot, hogy majd épp abban az időben hagyja abba az evést, mikor +a téli fagy beköszönt. Ily kitanult számításai vannak ennek az üzletnek, +kár, hogy a gondolkozó emberi észen túljár a malac, amely az udvarból +szelíden kiosonván, eltávozik. + +--Baj,--mond a vendég. + +Hosszabb szünet után felel rá a gazda: + +--Baj. Hun keressem? Hunnan tudjam, hogy melyik tanyából való volt? Mert +haza ment bizonyosan. + +--Haza hát,--mondta a vendég. + +A gazda kiverte a pipát. + +--Tizenkét pöngő,--szólt--fucscs. + +...Másnap a felső partokról megint csak arra vitt az út: bementem, +mondom, hátha megkerült a malac. Ne legyünk szomorúsági hitben. Továbbá +miért legyen ez a malac most már a világ végéig olyan színben, mintha +csalfa és hűtelen volna, pedig úgy lehet, már az este hazatért, mint +őszinte és jó állathoz illik. + +A szobában ezúttal csak maga volt a gazda Szótlanul járt-kelt a +papucsokban, a kezével olykor integetett, látszott rajta, hogy izgatott +hangulatban van. A poharat szótalan tette le az asztalra és némi +különösebb megkülömböztetésül gyufát is hozott. Azután meredten nézve ki +újból a nyitott ajtón, megint csak hallgatott. Jó sokáig tartott ez a +csendesség, mígnem egyszer felém fordult: + +--Maga tegnap délután is itt volt... + +--Itt. + +--Hajhaj--mondta a csontos, barna ember--azúta baj történt. + +--Tudom. A malac. + +--Dehogy az--felel.--Ha csak az volna baj. Mert hiszen tudja, bajnak az +is baj. De itt most már egészen más viszonyok vannak. Mert az történt, +hogy elsülyedt egy hajóm az éjjel a Tiszán. + +--El? + +--El. Nem valami túlságosan nagy hajó, de csak hajó. Homokkal érközött. +Este hat órakor ért ide a parthoz, éjjel tizenegyre meg már ott volt a +víz alatt. Még az az embör is, aki rajta aludt, éppen csakhogy +mögmönekülhetött, mert akkor ébredt föl, mikor már ellepte a víz. Hát +tudja, ez borzasztóság, ijen kár. Aztán part mellett hajónak elsüjjedni! + +--Hát mi történt vele? + +Az ember elgondolkozott, megszegte a fejét, aztán mondta: + +--Ez ojan orgyilkosság. Tudja, mijen az orgyilkosság? + +--Nem. + +A söntéshez ment s ivott egy pohár bort. Ezt igen lassan és meggondoltan +tette. Azután visszajött: + +--Hát az ojan irigység, vagy kajánság, vagy hogy is mondjam. Ez tudja +mindön, de nem elégtétel. + +Jött egy vizes ember a partról, mondta, hogy kevés a kötél, még kellene. + +--Hát eredj a padlásra, keress, lössz ott még. + +Az ember átment a szobán, kis vártatva előjött, karikába hajtott vastag +kötelekkel a vállán. Vitte ki a hajóba. + +--Látja--mondta a gazda--csak ez a portéka is, amit most ez az embör +visz, tizenkét forint ára. A hajó mög lent a víz alatt. Mikor bírják +fölvonni, nem tudom, Mi károm lössz, azt se tudom. Háromszáz forint-e +vagy négyszáz? Úgy löhet, ötszáz. A víz alá nem láthatunk. Én mégcsak ki +se mék a partra, mert még nézni se szeretöm. + +Hát ez szomorú dolog. Hallgattunk. + +--Hát látja--mondta megint--ez nem elégtétel. Ez orgyilkosság. Ez +valóságos orgyilkosság. + +Észrevehette, hogy nem igen értem a beszédet. Leült hát és hosszabb +magyarázatba fogott afelől, hogy mi az elégtétel. + +--Nézze--kezdte--ha én itt este bezárom ezt a korcsmaszobát, aztán +eloltom a lámpát, aki kivülrül nézi, tudhatja, hogy most mán bemöntem a +szobámba, oszt lefeküdtem. Ő meg akkor beveri az ablakot. Mert tudja, +hogy míg én felőtözködök, ő elmöhet. Mégcsak sietne se köll, ha utána +mék, se tanálom. Ha tanálom is, legföljebb szömközt fordul velem, oszt +azt mondja: ő csak most gyün erre felé, nemhogy emerrül mönt volna +amarra, hát hogy verhette volna ő be az ablakot?--Hát látja ez is +orgyilkosság. Ez nem elégtétel. + +A nagy pipát kiverte a sarokba s újra megtöltötte. Jól füstölt, mikor +folytatni kezdte: + +--Az elégtételvövésbe nem szabad gyávaságnak lönni, ez az igazság. Ami +gyávaság, az nem elégtétel, hanem orgyilkosság. Mert töszöm azt, maga +kimén innét lámpagyújtatkor a sütétbe a partra,--látom vékony a botja, +bár löhet, hogy azér erősebb, mint az enyim,--oszt én a sütétbe utána +mék, oszt hátulrul bottal fejbevágom, az magának nem elégtétel. Mert +szömtül szömbe köll állni. + +Jött egy hajóslegény, pálinkát ivott, odébb ment, a gazda folytatta: + +--Mert úgy vögye kéröm, hogy én nem vagyok végzött embör, én nem möhetök +kardra, pisztojra, már hogy ami maguknál elő van irányozva. Nállunk az +nem úgy mén. Ha én magának valamit vétöttem, akármit vétöttem, akkor +maga begyün ide hozzám, mikor így egymagamba vagyok-e, aztán kétször jól +pofon vág, mikor sönkise látja, az aztán elégtétel. Maga is elégtételt +szörzött, de nekem is jutott elégtétel, mert tudom, hogy ki az +ellenségöm. Ha én haragszok magára, neköm se szabad a sütétbe a háta +mögé óvakodni, hanem kétször jól pofon vágom, oszt akkor előtte állok, +tudja, ki az ellensége; törjön le vagy csináljon velem, amit bír... Már +ez legföljebb gorombaság, de nem gyávaság... + +--Nono. + +Lassú sétába kezdett a szerencsétlenség-érte ember. + +--Hanem--adta föl ismét a szót keserű mosolygással--éjszaka odaférkőzni +az embör vagyonához a sütétben, oztán kifúrni, hogy elsüjjedjen, ez nem +elégtétel. Mert még a ráijesztéstől se tarthat a gyáva. Mert ha véletlen +az az embör, aki a hajón alszik, észrevönné is a töttöt, mire az ladikba +ugrik, akkorra amaz mán rég ellükte a csónyakját a hajó oldalátul, aztán +elvesz a sütét Tiszán. Honnan tudjam most mán én mög, hogy ki az az +ellenségöm, aki kifúrta a hajómat? A gyáva! Ha haragszik rám, gyütt +volna ide, vágott volna pofon. De nem, hanem az orrgyilkos éjszaka +kifúrja a hajómat... Ez nem elégtétel. Nohát. + +A hatost eltette, ami a borért járt s kiállt a küszöbre. Szétnézett a +lapos és meleg táj fölött s újból ismételte végtelen megvetéssel: + +--Ez nem elégtétel... + +[Illustration] + + + + +Ifijúr + + +Mikor a cseléd reggel bejön, hogy tüzet gyújtson, az ifijúr fölébred a +kályhaajtó nyitására és szétüt mind a két tömzsi karjával. Hogy-mint, az +mindíg eshetőség kérdése. Az ágyában legföljebb a párnákat pofozza, de +az ágya nem arra való, hogy abban feküdjön. Az oldalára festett cifra +angyalokat napközben megcsókolja ugyan s őket bizonyos gyöngéd +becézéssel Ufnak nevezi, de már bele nem fekszik szívesen. Határozott +tudása van arról, hogy az ágyat nem lehet húzgálni, de a kocsit igen. A +kocsit ugyan kinőtte már, de az ifijúr ezzel nem törődik s addig ordít +éjszakának évadján, amíg beleteszik és húzgálják. Abban el is alszik, +miután előbb a körülállókhoz hangosan ezeket a szavakat intézi: +tuburu-bubura-buta. Ha aztán a kocsiban ébred föl, amelyet, mint mondani +szerencsénk volt, már kinőtt, az ernyővasakba üti a kezeit. Ellenben, ha +éjszakai dédelgetés közben az apja vagy anyja ágyán aludt el, azokat +tépázza föl s igen nagy lármát üt egy pillanat alatt, azt kiáltozva a +reggeli csöndbe: + +--Otty, otty, otty... + +Az otty a kályha szája, ez a félelmes szörnyeteg, mely különben a nem +szabad fogalma alá csoportosított tárgyak sorába és a sssüt nevezetű +lények közé tartozik. + +Ifijúr tudja ezt nagyon jól entapasztalásból, amennyiben mint forradalmi +lélek a tiltó szó ellenére is odasütögette néhányszor a tisztelt kezeit. +Ennélfogva a kályhaajtó, meg a kicsapkodó veres láng ezúttal már a +kártékony elemek közé tartoznak s ifijúr egyre hangosabban figyelmeztet +rá minden élőt, hogy: + +--Otty, otty, otty... + +Nincs rá szükség, hogy harmadszor verje az appellt. Mindenki, aki eleven +és halandó, nyilvánvalóan tudja, hogy most fel kell kelni, mivelhogy +ifijúrnak úgy tetszik. Nocsak kiszedni sebesen a mindenféle ruhákból, +amikben ő éjen által lakik és sebesen megdörzsölni a hátát, továbbá +vakargatni kissé a fületövét. Ifijúr olyan épen, mint a kis malac, +akármi baja van, ha a fületövét vakarják, elhallgat s olyan jóízűeket +nyög hozzá, mint bármelyik urambátyám, mikor olajos ököllel nyomkodja +csömör ellen a hátát a vajákos asszony. Ellenkező esetben a kicsi piros +pofán könnyek gördülnek végig s olyan sírásba kezd, mintha sohasem +akarna vége szakadni. De jó szerencse, hogy fölébred drótos tornyában a +vakmadár, a félszemű kanári s valamit füttyent. Ifijúr, amint szedik ki +a ruháiból, ellenkező oldalra van fordulva az ágyon, azonban hát mit +neki egy almát kétfelé vágni. Ifijúr rúg egyet magán s elrúgván a segítő +kezeket, a rabmadár felé fordul és kinyújtván arra felé a kezét, ahol a +drótos állat csörömpöl, azt mondja: + +--Au--o--o--o! + +No ez nagy öröm, hogy lám, mit nem tud az ifijúr. Ezen nagyot kell +nevetni, amit ifijúr arra használ föl, hogy erélyesen kezdi követelni a +függőlámpa lehúzását. + +Mikor lehúzzák, vagy föleresztik, csörög a lánca s az igen tetszetős +előtte. Az egyik szemével sandít föl rá: + +--Ápp, ápp, ápp. + +Ez pedig az édesanyjának mondhatlan gyönyörűség, hogy milyen szépen ki +tudja mondani ez az emberfiú azt, hogy lámpa. Még mondja is tovább ápp, +ápp, ápp s ezt az alkalmat föl kell használni arra, hogy harisnya, cipő, +mi egymás kerüljön a lábára. + +De bizony ez már nem könnyű mesterség. Tudni kell ugyanis, hogy +többfajta cipők vannak. Első sorban, mint legalsó válfaj, említendők a +bocskorok, amelyek egyáltalán nem dicsekedhetnek az ifijúr +rokonszenvével, miután fölöttébb sok madzaggal köttetnek a lábaihoz. Az +asszonykezek által pamukból eszközölt lábtyűk már jobbak, mert azokat +akkor rúgja le ifijúr, amikor épen kedve tartja. De a legjelesebb mégis +a kopogós cipő. Ennek van tisztességes sarka, tisztességes talpa, bár +bizonyos, hogy ezen szolgáltatások fejében egyéb tisztességes aztán +nincs is rajta semmi. A kopogós cipőről az ifijúrnak a szobák messzi +tájaira négykézláb történő elkalandozásai leverték a fiatalság hímporát +s a bőre lekopott. Hiába mondja azt Andersen oly fokozott elmeéllel, +hogy idő lemos aranyat, míg disznóbőr megmarad, mert nem marad biz az +meg. Hanem hát mindegy. A kísérletek, amelyek bocskort, piros cipőt, +barna cipőt próbálnak ifijúr apró lábaival összeköttetésbe hozni, +sikertelenek maradnak. Nagyokat rúg eleinte, de mert hogy ezzel nem ér +célt, kifakad: + +--Brrr, brrr, brrr, bürüm, bürüm. + +Igazán érthetetlen publikum volna az, aki e határozott szavakból ki nem +találná, hogy a kopogós cipő kell az ifijúrnak. Hát csak előkeríteni +sebesen, mert addig nem lesz béke s ha ifijúr egyszer a rendszeresebb +hadizajba kezd, a világ összes függőlámpáinak a huzgálásával sem bírható +nézeteltérésre. Elő, csak elő, kopogós cipő. Az egyik meg is kerül, a +másik után azonban futárvonatok bújnak a székek és ágyak alá. Ifijúrnak +ugyanis azonnal a kopogós cipő után, mint második szerelme, a gurú +következik, az elsőosztályú gurú. A gurú egy egyszerű falapda s mint +ilyen, többi társaival együtt kiegészítő részét képezi ama +kuglibabáknak, amiket ifijúr napközben az ablakkal, tükrökkel s egyéb +hiábavalóságokkal érintkezésbe szokott hozni. Ez a gurú mégis a +hasonszellemű tárgyaktól abban különbözik, hogy sárgával és feketével +van körülkerítve az oldala s feketesárga, hazafiatlan mivoltával +kiviláglik a többiek közül. Mély gyász és lesújtó állapot, hogy ifijúr +éppen ez átkos gurút kedveli, de ez már úgy van s neki a közjogot, +továbbá hazánk szenvedéseit ezúttal magyarázni még lehetetlen, mert +bármiként keverje is az ember a félszemű kanárit, a csörgő lámpát, a +hazaáruló golyót és kopogós cipőt össze, ezek sohasem emelkedhetnek +valamely történelmi előadás színvonalára. Így ő, a szükséges tanítás +hiányában, e fadarabot ajnározza s mert benső rokonszenvvel viseltetik +irányában, mindig elrejti a mások szemei elől. Az elrejtésre +legalkalmasabb, ha a gurút beledugja a kopogós cipőbe, a kopogós cipőt +pedig elhelyezi valamely sarokban, ahol az viszontbiztosíték nélkül +ugyan, de másnap reggelig rendszerint meg szokott maradni. De most, nagy +kutatások után csak előkerül s ifijúr minden nagyobb lárma nélkül +engedi, hogy lábait beborítsák ezen sarúk szakadozott bőreivel. + +Ezután a nagy kopogás következik. A czipő nem azért kopogós, hogy ne +kopogjanak vele. Ifijúr most a földre kerül s veri a lábait a padlóhoz, +aminek a földszinten lakók nagyon örülhetnek. De nem kell hinni, hogy ez +sokáig tart. Pár perc csak az egész. Azután ifijúr hasra fekszik és a +szekrény alá mutat. Azt mondja meggyőző hangon, miközben lábaival +hanyagul veri a padlót: + +--Ke--ke--ke--kukk. + +Egyszerűen lelőni való ember az olyan, aki ebből tudatára nem ébred +annak, hogy most ifijúr a »beszéljön a csacsi« irányában nyújtja +panaszát. A »beszéljön csacsi« egy meglehetősen termetes gumiállat, +szamárszínre van festve s hasában emlők helyett rézfütyülőket visel. A +csacsit az este ifijúr fölfedező körútra küldte s a jámbor állat be is +mászott a szekrény alá. Persze most nem bír kijönni a cudar. Bottal kell +megütni, amire fájdalmas hangot hallat, de ki is ugrik rögtön s Laci +most csudás erővel veti magát a gumifilozóf után. + +--No, beszéljön a csacsi--mondják neki. + +A földszinten ez ismét erős gyönyörűség lehet, mert az ifijúr üti a +csacsit, ahogy bírja. A csacsi pedig ahányszor csak ráütnek, fütyül. +Ifijúr egy erősebb füttyszónál fölemeli egyik karját, azon a kezét, a +kezéből fölnyújt egy apró gyerekújjat s miután széttekint a szirttetőn, +a csacsi beszédére így hívja föl a figyelmet: + +--Sz! + +Az ifijúr folytatná még tovább, de nem lehet. A konyhából bizonyos +hangok hallatszanak. Ott anya makk-kávéból készült lélottyal keveri +össze a legszebb kétszersültet, amit csak Kesselbauer polgártársunk +eddig Pozsonyban produkált. Ifijúr bámulatos gyorsasággal előbbi +gyülhelyére vágja be a csacsit, hogy beszéljen ott, ha van kivel, maga +pedig erélyes mászásba kezd. Az kiáltja: + +--Ohó! Ohó! Mammammammam... + +Ez, mint mindnyájan bölcsen tudjuk, annyit jelent, hogy hé, anyjuk, ne +edd el előlem a kosztot. Az ifijúr, folytonos hadi négykézlábon állván a +pokrócokkal, ki is jut a konyhába, ahol részesül az úgynevezett +sajátképeni reggeliben. Hát bizony az csak úgy jó, ha a kopogós cipőt a +tányérba bele lehet rakni s Kesselbauer összes ánizsmagos tudása +semmissé válik, ha valamit föl nem lökhetünk az asztalon. Csudálatos az, +hogy rézkalánnal milyen jó ütné a porcellánbögrét, míg valamelyik meg +nem únja, már hogy a bögre vagy a kanál. Ily ádáz harcok között történik +a reggelizés, amelynek befejezése némi nyugalmat hoz ifijúr lelkületébe. +Vágyai kisebbednek s a folyosóra óhajt jutni. Az nagyon szép. Az +ablakokból kéményeket látni, amelyek füstölögnek. Azokat ő egytől-egyig +égő gyújtónak nézi, amit el kell fujni. + +--Fu, fu. + +De hasztalan a munka. Belátja a kísérlet haszontalanságát s most már a +pálma legfrissebb levele felé kapaszkodik, amit épp most nyitott. Az +bizonyára legyezőnek kellene, de mert nem kapja, hirtelen eltörik a +mécs. Ifijúr kétségbeesett zokogásba kezd és abból semmi más ki nem +gyógyítja, mint a rézkakas. Azt kell odaadni a kezébe s mikor abba +belefújhat, ismét elmultak minden gondjai. A szobájában a földre +kívánkozik s járási tanulmányokba mélyed. Ha elbukik, fölkel, ha az +elesését látják, sírva fakad, ha nem látják, nem szól semmit, hanem +megveri a padlót az öklével, mondván haraggal: dá, dá... Ez annyit +jelent, hogy a padló meg van dádázva és elvette méltó büntetését. Ezzel +a megzavart társadalmi rend helyreállíttatván, különféle dolgok +történnek. A tükrös asztalról előbb lekerül egy kézitükör s elemeire +bomlik. Azután a vazelinos tégely kerül sorra. Nagy gyönyörűség ám az, +vazelinnel mázolni a padlót s mikor szép fényes, beszórni sárga +hintőporral. A vazelin és lycopodium rokonlelkek, szeretettel egyesülnek +ifijúr ábrázatán, a kezein, meg a ruhán. Mikorra pedig az előre +megfontolt szándékkal elkövetett bűncselekményt észrevennék, ifijúr +elvonult már dicsőségei színhelyéről és sehol sem található. Hosszabb +kutatás után rájön a figyelmes szemlélő, hogy a függöny alja az ablaknál +gyanusan mozog. Ott föl is fedeztetik ifijúr. A függönybe már szépen +megtörülközött s ezúttal a tartóláncokat szedegeti. A golyók már le is +kerültek róla. + +--Hát mit csináltál megint, te zsírbödön? + +Ifijúr szeliden csókra nyújtja a függönygolyót s azt mondja: + +--Appá! + +Föl kellene venni. Persze nincs lélek, aki ezt megtenni merészelné, mert +ifijúrnak keze-lába, feje, mindene ragad. Jó szerencse, hogy fürdője már +készen áll. Le kell huzgálni róla mindent. Tűri szuverén megvetéssel ezt +a munkát, egyedül a kopogós cipők birtokbavétele ellen tiltakozik. Ám +nem törődik egyesek jajszavával a hatalom. Ifijúr a langyos vízbe kerül +s ott boldogan állja, hogy a hátát dörzsöljék. Még a kezeit sem bánja, a +lábaival meg éppen nem törődik. Hanem mikor már a szemei felé +közelednek, bizony csak kiabál. + +Most aztán sebesen különféle másik ruhákba bujik s nagy dörzsöléseket +áll ki. A kocsi készen van, abban majd aludni fog ifijúr, hanem hát az +nem megy olyan könnyen. Van neki vagy huszonhét szál haja, amíg azt +annak rendje és módja szerint kefével nem illetik, ifijúr nem fog a +szundításhoz. Ellenben, mikor érzi a fejebőrén a kefét, nevet s félig +lecsukja a szemeit. No hirtelen bele a kocsiba. Még jóformán oda sem +ért, mikor már hum, de mielőtt teljesen elaludna, így vélekedik: + +--B--b--b--buta. + +Ez nála a jóéjszakát kívánás, mely után elcsendesül. A házban mély csönd +és nyugalom van teljes egy óra hosszáig. Akkor újból rémes csatakiáltás +hallatszik a kocsiból: + +--Appá! Appá! + + + + +A duttyán + + +A két végén van két nagy karó egyenesen, mert a földbe ásattak. Azokra +más karók keresztben következnek és minderre ponyva terül. Vászonból +való sátorponyva ez, ami ugyan nyáron épen nem fogja a nap melegét, de +télen legalább beereszti a jó friss hideg levegőt. Alattok pedig +asztalok vannak, továbbá földbe vert cövekeken a lócák, az egész készség +olyan, hogy fél óra alatt kocsira lehet hányni és szaladni vele máshová. +Még az öregek találmánya ez, ama régi sátorkorszakból, mikor ló hátára +tették a házat s odább vitték egynapi járó földdel. (Persze azokban az +időkben még nem voltak telekkönyvi ingatlanok.) Ez a duttyán. Ez valami +rácfajta szó, azelőtt csak csilsátornak nevezték, amint hogy nem is más, +mint sátor. Mellette van még egy kisebb hely is, aminek teteje nincsen, +csak az oldalait födték be ponyvával, hogy a szél oda be ne járjon, +valamint kiváncsi szemek se bírálgassák ott sülő- és főzőasszonyok +tetteit. + +Kíváncsi szemek pedig vannak, mert az egész készség (így, ahogy áll) a +lóvásárban található, nem is egy, hanem több egymás után. Bár hiszen már +ezek sem a régiek, mert apránként mindenféle régi módinkat elfelejtjük. +Annak idején a makói Buzák voltak híresek efajta sátorok csinálásában, +valamint a beléjük került ember ellátásában is. Úgy látszik azonban +elmultak, legalább nem mutatkoznak s ily módon már a cigánypecsenye is +oda került, hogy tányéron adják, akár cifra városi sörházban a virslit. +Azelőtt kenyéren adták, az volt az étel alja s aki ügyeskedni akart, +vigyázott is, hogy előbb meg ne egye az étel alját, mint a tetejét. + +Igy pusztul el minden a világon és valóban nem lehet csodálni a világi +elváltozásokat, mikor már a lóvásárok is így divatoznak. Minden +divatozik. Nem rég panaszolta ép a Róza néni is, bejövén a tanyáról, +hogy mán a tanyai legény is csak úgy hasíttat posztót magának a +szabónál, ha a kabátot új divatabbra szabják. Egyébként semmi hiba +sincs, mert, mint a néni mondta, szorgos gonddal terítvén az asztalt, +azér csak jár a nép ki a Kártyás-erdőbe a favéghöz, melyen a Mária +mutatkozik. Ezen ugyanis a kabát mit sem változtat. + +A duttyán azonban szerfölött úri. Már festett asztal is van benne. Ily +haladások történnek. Ez elég szép dolog, hanem az nem kellemes, hogy két +oldalán egyformán dudál a szél és hiában sürög az ember, csak fázik. +Ugyanis tél van most, jó hideg február (ez az a hónap, amelyre Kismárton +Mihály azt mondta, hogy: az se volt igaz ember, aki kitalálta). Az +állatok is fáznak kint, bár odakint azért jobb, hogy süt a nap. Jó nagy +vásár ez a mostani, már ami a jószágot illeti. Nagyon sokan árulják, de +kevesebben veszik s ilyenformán nem sok az áldomásivó, pedig a +duttyánnak az hozná a jövedelmet. Mert egy félliter bor volna az csak, +de rendszerint több lesz belőle. Eladó gazduram úgy tudja dicsérni a +jószágot, hogy az valami ritkaság. Hogy milyen jó állat ez a ló és +mennyire kiváló a futásban. És nem is ijedős. Ha félszeme hibás nem +volna, tisztló lett volna ebből a huszároknál. Hát úgy kell erre nézni. +A vevő erre a sok szépségre csakugyan elhiszi, hogy jó vásárt csinált s +nem sajnálja a másik fél liter bort. Kocog is az üveggel az asztalon s +fürge leányzó hozza azonnal a bort és poharakat hozzá. + +--Jaj, húgom--mondja a rendelő--sok már a pohár nagyon. + +Amire azt mondja az eladó, bizonyos Vadlövő Péter innen a Jakus közéből: + +--Nem baj az. Pohárból, gyerökből soha sincs ölég a háznál. + +A leányzó elpirul erre és megszalad, pedig Péternek, mint rendesen, most +is igaza van. A gyerek olyan, mint a pohár, az ember sohasem tudja, +mikor törik el egynek-egynek az élete. Azért jó belőle a sok s ez +irányban errefelé nem is lehet panaszkodni. No továbbá így italoznak ők +egy asztalnál s mert kegyetlenül hideg a bor, nevetik egymást, mikor +nyelik. + +--Suba alá kék ezt tönni, hogy melegödjön--véli Péter. + +--Ott is van már--mondja a másik, ahogy megint beöntött egy pohárral. + +Komoly alak lép be a sátor nyíláson. Magas, kékbeli ember. Subája, +léptében, méltósággal lengi körül. Az ünneplőkalapon pedig vámcédula meg +helypénz-cédula van; sok, körültüzködve velük az egész kalap. Látnivaló, +hogy ez valamely uraság cselédje, aki nagyobb falkával jött be, hogy +eladja. Leül és a nagy bőrtárcát keresi elő, amely jó mélyen van +elhelyezve a belső zsebben. Abból a paszszusokat veszi ki, egész sort. +Mind össze van az hajtogatva, csak a papir hátulja látszik, az ember +ennek dacára osztályozza őket, külön a lovakét, külön a baromét. Egynél +azonban tünődve megáll, s most ötöt-hatot fölvévén, mint a kártyát +szokás, tünődve nézi őket. De nem bír köztük igazságot tenni s utóbb +átszól a másik asztalhoz. + +--Ugyan, tisztölettel kéröm az urat, tessék megtekinteni, ez-e a Bimbó +pakszusa? Mert én nem tudok írást... + +A passzus kiteríttetik és konstatáltatik, hogy nem az. + +--A Báróé ez. Egy szarva nincs neki. + +--Az az--felel az ember derülten--én is így gondoltam, de nem voltam +benne egészen biztos. Nagyon hasonlít a gyürődésük egymáshoz. + +Kutat a járlatok közt s kivesz egyet. + +--Akkor ez a Bimbóé--mondja. + +Aminthogy igaz is. Csakugyan ez az s az ember, aki a passzusok hátulsó +oldalának a gyűrődéseiből olvassa ki, hogy mi van beléjük írva, most már +nyugodtan távozik. Különben nem ritkaság az ilyen. Személyesen van +szerencsém a pusztaszeri major öreg csőszéhez, aki valami harminc éve +viseli ezt a hivatalt. A dolgához tartozik, hogy a különféle leveleket, +amelyek iródnak, ő expediálja a különféle majorokba. Van eset, hogy +kilencet is kap egyszerre. Az öreg nem ismer írást s amint a tiszt +mondja neki, hogy melyik hova megy, aszerint helyezgeti el a leveleket +az ujjai közé s odakint aztán szétosztja a maga lovasembereinek. Ezt +Hantházára, ezt Baksra, azt Sándorfalura, és harminc év alatt még nem +tévedt meg dolgában az öreg. És igazság szerint egyszerű ez, mert ha a +betüket nem ismeri is, de ismeri az ujjait, s mint példa mutatja, a +hivatalhoz ez tökéletesen elég. + +Jönnek-mennek az emberek és sok pénz kezd forogni az asztalokon, +vándorolva egyik bugyellárisból a másikba. Az nem megy minden méltóság +nélkül s a tizesbankókat a fagyos ujjak erősen dörzsölik, hogy nem-e +ragadt össze kettő. Mikor ki van olvasva, a vevő büszkén tolja az eladó +elé, az pedig büszkén illeszti be a tárca rekeszeibe, mint illik, külön +az ötöst, külön a tizest. + +--Egészséggel használja kend--mondja (már hogy a jószágot). + +Azonban nem mind ilyen az eladás, hanem vannak szomorú eladások is. Jön +a kopott ember, akinek subája sincs, vagy ha van valamely ócska, abban +az asszony ül kint a kocsin. Hanem azért igen vastag kabát van az +emberen. Ez onnan származik, hogy a foltra foltot tesznek s idővel a sok +foltból vastag gúnya támad. A sipkán sincsen már szőr semmi, mert az +lekopott, a csizmaszára pedig veres, ami azt jelenti, hogy biz ott még +egy garasára subickra sem telik. A kopott ember igen szomorúan teszi el +a pénzt, amit a kecskéért vagy bürgéért kapott, mert úgy lehet, az +utolsó kecske vagy az utolsó bürge volt ez a bizonyos. Szívszaggatás az, +megválni az ilyentől. + +...A sátor ajtajában, de jó távolosan, két szűrös megáll s betekint. A +puszták ama gyakran énekelt egyszerű fiai, de nem olyanok ezek már, +ahogy az gyakran leírásokban és képes ábrázolatokban állíttatik. +Elhagyatott bojtárlegények, a szűr rajtuk olyan, mint az agyonkefélt +katonaköpönyeg, hogy a nap felé tartva, át lehet rajta látni. Állnak és +félénk figyelemmel nézik a sátort. Úgy lehet, másodszor vagy harmadszor +vannak a városban, bár magába a városba be sem mernek menni. (Nem való +az a szögénynek.) Csak itt nézködnek, megcsodálnak néhány hintót, +egy-két lovastiszt ruháján az aranyzsinórt s most a sátor belseje felé +vetnek óvakodva néhány pillantást. Megpróbálom behívni őket: + +--Gyertek be, hé. Egy pohár bor majd megmelegít. + +A két bojtár összenézett s gyanus tekintettel mérték végig. Az egyik +rángatta a vállát a szűrben, a másik két kézre fogván a nagy +ákáchusángot, amit bot gyanánt vitt, a végével a fagyos rögöket +turkálta. Többször kellett még a hívást ismételni, teljes megnyugvást +adván arról, hogy semmiféle fizetség nem lesz a dologból. Ez utóbbi +kijelentés kissé meghatotta a két legényt, hanem azért csak az egyik +hitte el. A másik hirtelen, szó nélkül megfordult s odább halad. Ez volt +az erősebb lelkű, aki ellentállott az úrféle kísértéseinek. Emez bejött, +szégyenlősen és tétovázva. Nagyon félénken ült az asztalhoz, de már a +pohár bort egyhajtásra megitta, pedig oly rettentő hideg volt, hogy épen +csak a benne lévő szesz tartotta vissza attól, hogy azonnal jéggé +váljon. A sátoros ember hozott neki cigánypecsenyét, meg selyemcipót. De +tányért is, meg kést is, meg villát is. Tünődve nézett e dolgokra s +megszólalt: + +--De kéröm, én mögmondom, hogy én nem fizetők ám ezökér. + +--Nem is kell. Vendégnek hívtunk. + +Evett azután Fülöp. Mert megmondta a nevét is, hogy ő Fülöp Imre, a +halasi földrül. Szép nagy darab hús volt a pecsenye, három borda állt ki +belőle, de Fülöp Imre innen a halasi földrül igen hamar véget vetett +neki. A cipóval, mint illik, kitörülgette a tányért. + +--Elmönnék most már--szólt. De úgy-e, kéröm, nem köll fizetni, mert +neköm ennyi pénzöm nincs. + +--Dehogy köll. Csak hogy jól esett az étel. Úgyis rég ehettél ilyesmit. + +A pusztafi az üres tányérba nézett. Gondolkozott. + +--De--mondta--öttem. Gyerökkoromba... + +Ezzel elkezelt. Isten fizesse mög--köszönte, amint távozott. De igen +zavarodott lehetett e nem várt esemény következtében, mert a botját ott +feledte. Az asztalnál ült egy államhivatalnok s egy boltos A hivatalnok +azt mondja: + +--Ugyan miben járul az állam fentartásához az ilyen ember? + +A boltos azt mondja: + +--Ugyan, hogy élne meg az ilyen emberekből a kereskedő? + +Így beszéltek össze-vissza s nem vették észre, hogy voltaképen ez az +ember neveli föl azokat a birkákat, amelyeket ők később elszednek a +gazdájától. E fölött disputa támadt, bár sokkal hidegebb volt, semhogy +bármiféle elmélet meg ne fagyott volna benne. Közben Fülöp Imre megjelen +a sátornyílásnál és félénken betekint. Nem mer belépni. + +--Ehol a botod ni, Fülöp. Itt feledted. + +--Az ám--mondja s átveszi a husángot--ezér gyüttem vissza. + +A bot ugyanis igen szükséges. Sőt fölötte szükséges. Mert nem lesz az +egész nap folyamán ilyen félénk az Imre legény. Bor és pálinka +következik ő belé, mert itt is, ott is megkínálja valami ismerős. Estére +kelve már verik a mellüket a puszták egyszerű fiai ugyancsak abban a +sátorban s ha akkor lépne be közébük az ember, kérdés, hogy megvédené-e +a duhajoktól Fülöp Imre a visszakapott husánggal. Mert már ilyenkor +könnyen áll a veszekedés. Némely üvegek némely fejekhez ütődnek és +előkerülnek a pad alól a botok, a zsebekből pedig a bicskák. Szerencsére +a városi lovaslegények is előkerülnek s ha másként nem megy, karikás +ostorral szétütnek a vendég között. Némely részét kiverik, másrészének +lelohad a kedve s ez körülbelül jól is van így. Jobb, ha egy pár +rendreintést kapnak az ostorral, mintha egymás szívébe törnék a bicskát. +Mert ha kihasad is a ködmön, azt bevarrja a varga, de ha börtönbe kerül +a legény, azt a szégyent nem varrja már be senki. Hát csak így vannak +eszerint s harmadnap beszélik egymásnak a pusztán az emberek: + +--Úri mód mulatott a vásárba a Marci, hallja kend. Mögivott egyvégtibe +tizenkét feketekávét. + + + + +Főtárgyaláson + + +Az egész ügy eredete, amelynél fogva János a törvényes urak elé került, +a megváltozott szokásokban keresendő. A szokások változnak, velük +változik az ember is. János esete maga a legtisztább példa rá, hogy +másként van már most minden, mint ezeknek előtte volt. + +Azelőtt... Azelőtt az ember maga hasíttatott posztót magának s úgy vitte +a posztó-lopóhoz, hogy varrjon belőle ruhát. Megmondta neki, hogy +milyenre szabja. Például ha kabátról volt szó, kimondatott, hogy +teknőhátú nem kell. A mi pedig a zsinórzatot illetné, az szintén egészen +különös kívánságok szerint történt. Aszerint, amint kívánta az illető, +hogy rendes vitézkötés legyen-e a ruhán, vagy pedig galambkosaras, vagy +esetleg a víz sima folyását utánozó legyen-e a zsinór. + +Hát mind ez már ma nincs. Ott a kész kabát a szabónál. Akár a boltban, +akár a piacon a sátor alatt, de csak egyforma az. Foltos Joó János épen +olyant vásárol, mint Sötét Nagy Gergely. + +Itt a hiba. János ugyanis a bicskát Sötét Nagy Gergelybe óhajtotta +beleereszteni, de tévedés történt. A csárdában amúgy is kicsiny a +világítás s a kabátok egyformák voltak. Igy Foltos Joó János kapta a +szúrást, bár nem lehet mondani, hogy nagy szúrás volna, mert János +mindössze egy hétig hordatta hozzá a doktort, a süketöt. + +Most pedig következik a dolog másik része. Ép tavaly ilyenkor múlt két +esztendeje, hogy Jánost a közön, amint éjjel hazafelé haladt, leütötték +és a feje is beszakadt. János nem kereste akkor ezt az ügyet, mert a +csont törvény nélkül is összeforr, ellenben másnap a közön csapásozván, +kiderítette, hogy Sötét Nagy Gergelyben keresendő az elégtétel, mert +juhászos orrú csizmát nem visel az egész környéken senki más, csak ő +maga. És mondta Jánosnak a tulajdon édes apja is, hogy majd, ha alkalom +akad, a kölcsönt adja vissza. Ha egy fertály föld rámegy, hát rámegy. Az +ellen nem tehet senki. Csakugyan kár, hogy a tévedés történt. Mert ha +Gergő kapja azt, amit véletlenül Joó János kapott, Gergő érte nem ment +volna panaszra a bíró elé. Ellenben Foltos Joó János elment, bár János +egy hétig hordatta rá a doktort s még ami szert írt az orvos, azt is +meghozatta volna, ha kellett volna, de nem kellett. Mert a szénamurva +főtt leve jobb. + +A panasz nyomán Jánosnak pecsétes levelet küldött ki a tanyára a törvény +s János be is haladt a városba az igazságért. Igen szép igazságot +kapott: bicskája járását három esztendőre értékelték. Nem vasban, se nem +sáncárokban, mert ezeknek az ideje már letelt, hanem egészen rendes +házban; még fürdetik is benne az embert, mint a szopóst. Különb hely, +mint az adóhivatal. + +De János ez itéletbe még sem állapodhatott bele. Mert első sorban a +törvény nem tanakodott ama sajnos véletlenség fölött, ami itt történt. +Ha igazi törvény a törvény, azt is néznie kellett volna, hogy ami +történt, nem szánt szándékkal történt. Foltos Joó János igazság szerint +csak akkor panaszolhatná a dolgot, ha a dolog csakugyan készakarattal +történt volna. Pedig nem. Hát minek jött a bicska útjába? János tehát +ezen alapon ki is jelentette, hogy a rendelkezésbe bele nem +állapodhatik, hanem megy föl egészen a királyig. Mert igaz ugyan, hogy +az egész eset annak idején lányi viszony miatt történt, de annak már rég +ideje. Azóta János a lány fejét bekötötte. Sőt egy kis család is van a +háznál. + +Bármint keressük, János nem tehetett e sorsban egyebet, mint hogy az +itélkezést rábízta még más bírákra is. Majd azok talán jobban +kitalálják. + +Jánost idő multán eme kitalálók elébe hívják, ismét pecsétes levéllel. +Annyi levél jár ki Jánosnak a tanyára, hogy utoljára egészen leveles +ember lesz belőle, mintha csak valamely betyár volna. De János a +pecsétet illendő tiszteletben tartja s a hívó szóra a törvényttévő +főtárgyalási urak elébe megy. Subában. A tekintélyes férfiú, aki a +törvénypalota folyosóján az illető rend fölött őrködik, Jánost a suba +levetésére inti. + +--Ezt a subát?--kérdezi János. + +--Ezt--mondja a hivatalos személy. + +--Kár,--véli János--mert nézze csak, ez a suba birkábul való ugyan, de +már döglött ez a birka. Hát most már az Uristen hogy vigyázzon olyan +birkára, amelyiknek passzusa sincsen? + +No ezen kicsit eltárgyalnak s János örvend, hogy a hasban vállas +egyéniséget kissé megtromfolta. Elvégre utóvégre szükséges az ilyesmi, +ha másrészt nem, csak azért, hogy a szó ne egyezzen. János a subát +leteszi. Szőrével kifelé hajtja, azután kétrétbe veszi, úgy helyezi le a +földre. + +--Úgy vigyázzon rá--mondja a férfinak,--hogy ilyen suba az egész +Nagyszéksósban nincsen. Mámma már nem csinálnak ilyen subát... + +Ezek után bemegy János a törvény elé. Urak ülnek egy asztalnál. Azt +mondja többek közt a legfőbb: + +--Maga fölebbezéssel élt! + +Azt mondja János: + +--Én? + +--Maga! + +János az elméjében hirtelen végigfutja az utolsóbb esztendők tetteit. +Keresi, hogy élt-e vajjon ő fölebbezéssel? Mily furcsa ez a kérdés! S +úgy lehet, odaki a subát is ellopják. Saját maga életét, de még a +rokonságét is átal tekinti, de emlékezetében egyetlen egyet sem talál, +aki fölebbezéssel élt volna. Mert mind egyszerű tanyai nép s azoknál nem +szokásos a városi cifra élet. János meggyőződéssel mondja: + +--Hát pedig én nem éltem... + +--Dehogy nem--mondja a bíró.--Hiszen azért élt fölebbezéssel, mert az +elsőfokú bíróság nem alkalmazta a kilencvenkettedik szakaszt. + +No tessék. Itt a kilencvenkettedik szakaszt. Mit akarnak vele? Mit +akarnak vele? Még a katonaságnál sincsen több szakaszt, mint négy. Első +szakaszt, második szakaszt, harmadik szakaszt, negyedik szakaszt. Miért +rukkoltatnak most itt egyszerre föl kilencvenkét szakasztot? János most +már határozottan érzi, hogy a bűnben ártatlan. Nem bánja, ha +kilencvenkét szakaszt rukkol is ki az ellen, aki fölebbezéssel élt--hát +jól van: az tudja, mit csinált. De mikor ő nem élt vele! Hiszen +szalonnával, csülökkel, tarhonyával, krumplival él. Soha életében ezen +fölebbencsezést nem művelte. Mégis róla vádolják és kilencvenkét +szakaszt van ellene. Megbátortalanodik keserűségében és zavarodottan +mondja + +--Minállunk kétszázharminckettő a házszám... + +--Értse meg ember--világosítja a bíró--mi alkalmaztuk a +kilencvenkettedik szakaszt. E szerint két évet kapott. A büntetését egy +évvel leszállítottuk. + +János hirtelen előrenyújtja az egyik csizmát, melyben a lába is benne +van s gyönyörrel nézi. Hát egy esztendő lemaradt. Csak ez a szakaszt ne +volna, mert ki tudhatná, mit akarnak vele? Két év... két év... a kis +család még meg se fogja tudni, hogy állami szolgálatban volt az apja. Ez +kellemes és örvendetes dolog. A mellény gombjait János azonnal be is +gombolja; már csak azokat, amelyek ki voltak gombolódzva. + +A bíró szigorúan folytatja: + +--Élhet semmiséggel is. Nyilatkozzon, él-e semmiséggel? + +János fölnéz, de tekintete ismét csak a csizma irányába téved. De szép +csizma. + +--Mennyi időt kaptam?--kérdezi. + +--Két esztendőt! + +A válaszra János megcsóválja a fejét és lemondólag int a kezével. + +--Nem állapodhatok bele--mondja.--Két esztendeig nem löhet a sömmivel +élni... + + + + +Jánosok + + +János gazda egy városban, ahol arra a tervre adták magukat a népek, hogy +ők majd villammal világítanak. A drót hordja szét a világosságot az +utcákon s hol elalszik, hol nem. Ez igen nagy haladás a világosság +irányában. Harminc esztendővel ezeknek előtte még nem égett az utcán +semmi. Mert miért égett volna, mikor még a házakban is csak imitt amott +égett a világító olaj. Némely úri ember a gyertyát szerette, más helyen +pedig jó volt a tatar is. Ez a tatar már egészen kivész. Még látni +itt-ott országos vásárokon, hogy a hozzávaló talpas edénykét árulják a +fazekasok, vagyis hogy gölöncsérek, gúnynéven sárvargák. Abba az edénybe +valamely állat faggyát tették, rá egy darab vásznat fektettek, a végét +meggyújtották s égett az úgy, hogy aki amellett sem látott, alighanem +vak volt. Meg ott volt a jófajta gyertya, amit okos helyen nem is attól +vettek, aki hivatalból mártotta, hanem otthon készítették: addig +mártogatták a langyos faggyúba az ócska szatyingmadzagot, mígnem gyertya +lett belőle. És annak megint külön tudománya volt, hogy azt miként +kelljen égetni, mert a koppantó kezelése teljes ismereteket kívánt. Mert +ha nagyon fölülkoppantották el a láng hamvát: idő előtt újra +hamvasodott, ha pedig valaki nagy magabíztában igen alól koppantotta el, +elaludt a gyertya. A gyertyának voltak ily külön szokásai. Bár még ma is +vannak. Mint például a gyertyánál való pipára gyújtás is oly tudomány, +hogy annak gyakorlása közben könnyen elfújhatja az ember a gyertyát s +mindenek sötétben maradnak, mi részben szégyen, részben bosszankodás. +Ezért van az, hogy mielőtt valaki a pipáját a gyertya lángjához értetné, +elsőbb háromat kopog az asztalon és ezt mondja: Engedelmet kérök. S ha +azután engedelmet kapott s véletlenül beszívta a pipába a gyertya +lángját úgy, hogy egy csöpp sem maradt, elnézték neki, mivelhogy +engedelemmel történt. + +Ily különféle sorsok között történik, hogy egyszer csak az utcákon +húzgálják a drótokat és hosszú karókat állítanak fel, amelyekről majd +világít a dróterő. Hát ez csodálatos. Egész éjszaka világít majd. +Fényességeket szór szét a sötétbe. Eddig ez nem történt ezen a tájon, +kivéve, ha az alispán ment haza a kaszinói kártya után, hát az előtt +hordta a lámpát a huszár. Míg most im minden tíz-húsz ölnyire ragyogó +világot osztogatnak. Valóban boldog lehet, akinek egy ilyen lámpa a +portája elé kerül. + +János elébe egy odakerült. János tűnődve nézte, mikor a karót a nagykapu +mellé, az utcai hídlás irányában leásták, a drótot ráfeszítették, az +üvegcsimbókot hozzápasszoltatták s azután--akár hiszik, akár +nem--világított. + +--Hm--mondta János. + +Harmadnap elment a mérnökhöz. + +--Baj van, uram--mondta--a karóval. + +--Miféle karóval? + +--Akin a drót világít a nagykapu előtt. + +--Már miért? + +--Azért,--mondja haraggal János--hogy nem bírok a szénásszekérrel tülle +befordulni a kapún. Hát micsoda dolog ez? Hát hogy mönjek én most már be +a szénásszekérrel a kapún? Vagy vállon hordjam be a kukoricaszárat? + +János mindezt bizonyos keserűséggel emlegeti és beszédéből kiérzik a +mély szemrehányás. A mérnök csakugyan gondolkodóba esik. Jánosnak igéri, +hogy másnap reggel a helyszínére megy. János azt megköszöni szépen és +megkéri, hogy ne vegye az ő szavait zokon, de ha méltatlanság esik +rajta, mit tehetne egyebet a szegény? + +Másnap, mikor kimegy a mérnök, János az utcán van egy szénásszekéren. +Mihelyest megjött a mérnök, szól is azonnal az ökröknek, hogy gyerünk +befelé. A komoly állatok megindulnak. János többféle cselőt és hajszót +kiabál rájuk, minekfolytán az ökrök a szekeret nekiviszik a +lámpakarónak, a karó kidül, azután pedig a kapuküszöbnek állnak neki a +szekérrel, ami csakugyan mutatja a mérnök előtt, hogy még sem volt okos +dolog oda tenni a karót, ahova verték. Mert hiába: hiába állapítja meg +az ötven és száz métereket a távolsági arányokban a mérnöki tudomány, +másra is kell tekintettel lenni. A kidőlt karót ennélfogva pár méterrel +odább állítják föl, körülbelül János kiskapujával egy irányban. + +--Nono--gondolja János. + +János háza egyenes magyar ház, nem fordított. Házban az a fordított, +amelyiknek az ablaka mind az utcára tekint, mi egyébként kész +bolondságnak nevezhető, mert arra való az ablak, hogy az udvarra +szolgáljon. Igy lehet rajta keresztül figyelemben tartani a cseléd +munkáját, a baromfi téblábolását s hogy valamely gyerek nem esik-e +vajjon bele a kútba. Ez ablakok előtt ámbitus szokott lenni, az igen +kényelmes, ott vacsorázni szokás. Mikor a kiskapu előtt a villamos lámpa +legelsőbb este kigyullad, a folyosón ahogy az asztal mellett ül János, +elfújja a gyertyát. + +--Nem köll mán ezöntúl--mondja jó kedvvel a feleségének--mert emitt az +ingyen világító. + +Az asszony Jánosra csodálattal tekint. János mosolyog és kedvtelve +tekint a villamlámpa felé, amely végigvilágítja az ámbitust. + +--Mégis csak szép dolog ez a kitalálás--véli. + +* + +Annyi csillagot úgy sem tud kigyújtani az Uristen az égre, mint amennyi +mezőrendőri kihágás van az ég alatt, ennélfogva János belekavarodott +egyik lábával egy mezőrendőri kihágásba. Jánost följelentették, Jánosnak +pecsétet küldtek ki a tanyába a hivatalosok és János azt mondta, hogy +csakugyan nem hiába álmodott tegnapelőtt a nagy koleráról, de lám, már +meg is történt a szerencsétlenség. Szomorúan beóvakodik a városba, a +bíró elé áll. Előbb vár az ajtóban, amíg behivják, azután pedig a +szobába lép, igyekezettel az iránt, hogy valamiképen a padlóra fektetett +szép pokrócokat le ne tapossa. Azután tárgyalni kezdenek. János +kénytelen beismerésben lenni, mert tanuk vannak arra, hogy ő kihágott. + +--Node--azt mondja--embör szokott hibázni. + +Azt mondja a biró, hogy hat korona a biróság. + +Azt mondja János, hogy a fele is elég volna. + +De a bíróval nem lehet beszélni. (Mind ilyen a bíró.) Csak megmarad a +hat korona mellett. János tehát közelebb lép hozzá, az íróasztal felé +oldalt, de nem egészen oldalt. Az egészen oldaltmenés, az más, az még a +régi világból való. Akinek kedve tartja, ma is megláthatja, hogy a +hivatalos íróasztalnak a férfinép elébe áll, csak a lány és asszonyféle +kerüli meg, hogy közelebb jusson a hivatalos úrhoz. Oh igen, ez még a +régi világból, a nagy tajtékpipás vén kecskék világából való szokás... +ugyan hogy nem száradt el a kezük szára? + +Tehát János oldalt kerül és azt mondja halkan: + +--Tekintetös úr. En világéletömben kórmánypárti voltam. + +Azt mondja erre a bíró: + +--Azért csak hat korona a bírság. + +János megütődve és gondolkozva néz rá. Hogy nini, hát ejnye, a jó +reggelét neki. Ez már csakugyan hogy csakugyan. Hát korona: ez három +forint. Hány borjúkötelet lehetne venni azért, meg hozzávaló vasforgót, +hogy ne vethessen a kötél szarkalábat. János tehát ismételten és +komolyan szól: + +--De tekintetös uram, én még akkor is tartottam a zászlót, mikor +elbuktunk. + +János letette az eddigvaló kártyákra a tromfot, a legtöbbet. El kell +ismerni, hogy ez volt a legnagyobb. Hogy ő kormánypárti volt +világéletében, az a kis tromf; hanem, hogy az elbukó zászlót is +tartogatta (már addig-ameddig), ez nem utolsó dolog. Egy ezeréves +történetből minden vert hadnak a keserve rezeg át ezen a pár szón. De a +bíró csak azt mondja: + +--A bírság hat korona. + +János kinyitja a mellényt s a belső zsebből a bukszát előveszi. Van +benne pénz, bár nem sok, de elég annak, aki kevéssel beéri. A három +ezüst forintot leteszi, minden darabot külön nyomatékkal pattogtatván az +asztalhoz. Nem szól. Csak a mellény hibás begombolásán látszik meg, hogy +nincsenek rendben a gondolatai. + +A jó reggelét neki! + +* + +Sajátságos állat az ember, de sajátságos állat a hernyó is. Az ember +rettentő szeret élni, de a hernyó is borzasztó szeret élni. Az ember is +csak rájár egymás fejére lehetősen, hogy egymás tetejében haladhasson, +hanem e tekintetben mégis különb állat a hernyó. Van olyan hernyó, +amelyiknek a hátába egy másik állat belerakja a maga hernyóját, hogy +éljen amabban. Mindezt nézi egy faágról egy harmadik állat. Mikor aztán +látja, hogy az első számú hernyóban elég jól el van a második számú +hernyó, akkor ő ezen második számú hernyó hátába belerakja a maga +harmadik számú hernyóját: a hármuk közül valamelyek majd csak megmarad. + +Ez előbeszéd mindössze arra szükséges, hogy igazolja, hogy Förgeteg +János szőlőjében a fákon sok volt a hernyó. Élték is nagyon a fákat, +János e felől több izben szomorkodott, de mindíg csak oda lyukadt ki, +hogy hiába pusztít el belőlük egyet vagy kettőt, mikor terem helyébe +száz. Igy a hernyók a fákon maradtak, János pedig várta az isteni +segedelmet. Mert az van. Mint például e nóta is mondja: +Ezörnyócszáznyócvanötbe, Sok porkukac vót a fődbe. Elrágták a kukoricát, +Csúffá tötték a fődmunkát. Jámbor szüzek a kápolnánál Imádkoztak az úr +Jézusnál. Az úr Jézus nagy felhőt kerekítött, Röttentő sok eső ledűtött. +Fojt az eső, mint az patak Az kukacok fölpukkadtak. + +János alighanem ilyesmire várt a hernyók irányában, azonban helyette +megint csak a bírótól jött ki a pecsét. János bement a bíró elé s ott +elébe adták, hogy föl van jelentve, mert nem hernyóztatta a fákat. Pedig +rendeli a törvény. + +--A törvény,--gondolta János.--No ez szép munka. Azelőtt Taliánországba +küldött engem hadba a törvény, most meg a hernyók ellenében küld. + +Mindegy azonban a gondolkozás, így is, úgy is csak két forint lévén a +bírság. János letette a két forintot, róluk nyugtató írást kapott, azt +eltette, hogy majd hazaviszi és fölolvassa az unokáknak. Mindenki olyan +olvasmányt visz haza a kisgyerekeknek, amilyent bír. + +Igy János hazament s a fákon a hernyókra tekintvén, gondolta, hogy ugyan +hogy nem teszi őket valahová az Isten. A dolog ezzel abba maradt, mígnem +Jánosnak egyszer csak újra pecsétet visznek ki a homokra, hogy menne a +bíró elébe. János bemegy s kérdi, hogy ugyan miben akarják már megint a +fejit fájlalni. Miben-e vajjon? Hát megint a hernyók. + +--Miért nem takaríttatja kend le a fákat?--kérdezi a bíró. + +--Én-e?--kérdi vissza János.--Hiszen ha letakarítom is, a szomszéd +fájáról csak átmászik a hernyó. Mert annál mászkálósabb állat nincsen a +kerek világon. + +--Ha a szomszéd fáján is van, ha az sem takarítja, jelentse kend +fel--mondja a bíró. + +János azonban azt mondja, hogy ő sem nem zsandár, sem árulkodni nem +szokott, ennélfogva ily dolgokat tőle kívánni lehetetlen. Ehelyett +inkább kérdi, hogy mit fizessen. + +--Öt forintot. + +--Né--véli János--ez a bírság is olyan, mint a jó malac, mindig többet +fiadzik. + +Kotorász a bukszában a pénz után, s időbe kerül, míg mind az öt ezüstöt +előkeresi.--Nehéz úgy-e előadni a pénzt--inti a bíró--de azért csak nem +takaríttatja kend a fákat.--Nono--felel rá János--van ott még, ahol ez +volt... + +János hazamegy s ránéz a fákra. + +Hát már csakugyan alig van rajtuk levél, mind leették a hernyók. Ha +selyembogár volna valamennyi--gondolja János--most adhatnának egy pár +Ilka-kendőre való selymet. Adnak azonban--dehogy adnak. Elkopaszkodva és +szomorúan állanak a fák. Mígnem újra pecsétet hoznak Jánoshoz a +hivatalosok és invitálják befelé a bíró elébe harmadnapra. + +János bemegy. Ezúttal tíz forint a birság. János most már ezért a +»geleb«-be nyúl, mert ekkora összeg leginkább csak papirpénzzel +fizetendő. + +--No hanem--mondja vidáman, amint a pénzt az asztalra teszi--ez az +utolsó. Többet már nem lesz egymással bajunk a hernyó miatt, tekintetes +uram. + +--Hát bizony--mondja a bíró--erre hamarább is rájöhetett volna kend. +Takaríttatni kell a fákat, aztán akkor nincsen bírság. Hisz a takarítás +kevesebbe kerül, mint a bírság. Azután pedig a törvény törvény. + +--Tudom--szól nyugodtan János.--Azért vágattam ki a fákat a szőlőbül +valamennyit. + +[Illustration] + + + + +A roham + + +A kadét már reggel óta sántán ment a szakasz mellett s gyakran elmaradt. +Mérges volt s kijelenté, hogy Mac Ádám urat, ki az országutak +kavicsozása körül szerzett soha nem hervadó babérokat, megöli s nem +bánja, ha a Mac Ádám úrral lefolytatott ezen katonai botrány ismét +megzavarja is a polgárság és katonaság között a jó egyetértést. Kardját +már alig tudta, hogy vigye, a karja alatt, vagy hátra csapva, vagy +keresztbe fogva. Előtte való nap mocsaras vidéken állt a gyakorlat, +reggeltől estig vízben jártak, cipőjének elveszett talpa és sarka, a +bagage-train elmaradt, a kadét egy baka bornyujából szedte ki a +rövidszárú csizmát s abban járt. A legény a szolgálati uton való +teherkönnyítésnek örült, a kadét nem, sántított, mint egy tűzoltó. + +Polgári köztudat szerint a tűzoltók nem sántítanak, ellenben az ezredes +úr véleménye szerint, mely elvégre s az ezredben, az őrnagy fiatal +feleségének véleményétől eltekintve, még a garnizon élet unalmasságában +is irányadó, a tűzoltó egy minden rosszra hajló rettenetes lény s +valakinek egy tűzoltóhoz való hasonlítása oly sértés, melynél nagyobbat +mondani már alig lehet s emellett okos dolog is, mert az alantasok iránt +előírt szívélyes bánásmódról kiadott hadügyminiszteri rendeletben nem +foglaltatik benne, mint különös bántalom. + +--Te, hallja!--szokta volt kihallgatáson üdvözölni Brauneck a +legényeit--megvasaltatom, hogy belekékülsz, te félcivil... te +ágyútöltelék... te, te... tűzoltó! + +Ez volt az utolsó bomba. A tűzoltói titulus tizenöt napi sötét börtönt +jelentett rendesen, tizenöt napi előírásos sötét börtönt, gúzsvassal és +böjttel, e két kedves dologgal, mik mit sem vethetnek egymás szemére. Ez +a fokozott méreg kitörése volt, regimencdüh, mint a gyereklelkű bécsi +Wohl hadnagy jelezte--törzstisztdüh a köbön, mint Kanyó főhadnagy, az +utásziskola Mocnik-imádó parancsnoka nevezé. + +A köbre emelt ezredméreg ezúttal ismét teljes egészében jelen volt az +érdemes komandánsnál, ki apró, fekete lován, az országút csenevész +akácai alatt ballagott s arra kérte adjutánsát, hogy e vidám napot ne +rontsa hiábavaló beszélgetéssel. + +Dél jóval elmult, az ezred hosszú kígyója ütemes lépésekkel lassan +haladt a porfelhőn át, mely körülfogta a csapatot s deresre festé a +szakállakat. A felsőbbségi rosszkedv lehaladt az előírásos lépcsőn a +kadétokig, mindenki mérges volt, a tizenegyedik század vén őrmesterét, +ki az éjjel korhelykedett s most marsközben aludt, elmaradva a +szakaszától, Hidegvágó kapitány raportra rendelte. Az őrmester tudomásul +vette a kijelentést s a kapitány lova mellett lépdelve, mentegetőzni +kívánt. Bizonyára emlékeztetni akarta Hidegvágót a régi dolgokra, mikor +a kapitány kadétkáplár volt s ő sok minden szabályellenes dolgot +elnézett neki, de eközben újra csak elaludt a vén gyerek, egy +kavicsgarmadára lépett, ott fölbukott s lassan legurult arról a porba. + +Senki sem nevetett. Szótalan menetelt a hosszú, kétezer emberes osztály, +alig hallatszott más zaj, mint a bádogkulacsok kopott hangja, mikor a +szuronymarkolathoz ütődnek s a vidéki szinházak primadonnáira +emlékeztetik az embert. A nagy porból csak a lovasított tisztek +látszottak ki félig, egy-két század már megunta a rendet s össze-vissza +marsolt. Csend volt, mintha komoly támadásra indulna ellenséges földön a +csapat, pedig manőver volt az egész, annak is az eleje. Öt napja még +csak épen, hogy elindult a garnizon sárga kaszárnyájából az ezred. + +Hja igen, öt nap előtt. Augusztus másodikán, a tiszta nyári hajnalon +egészen más volt ez az ezred, a derék százhuszonhetesek, a brigád, a +divizió... a corps, a hadtest büszkesége, ez a regiment, ez egyetlen, +mely ilyen szép, derék, kitünő, stramm, steif, sneidig, tadellos. +Annyiszor mondták a piros lámpásszos tábornokok az ezrednek, hogy +tadellos, stramm és steif, hogy a gefreiter Kanál is tadellos pucolt +csizmákat kívánt a vezetése alatt álló bajtársság hat emberétől, +tadellos bakancsokat, sneidig sapkákat és steif derékszíjakat. Az ezred +ragyogott, fényes volt, a legények, a piros lövészbojttal széles +mellükön, mind az első sorban állottak, mert ezt eltanulták a többi +alosztályok mind az ötödik századtól, melynek őrmestere a közpolgári +életben kárpitos volt s értett a diszítésekhez. A banda trombitái, dudái +fényesek, a nagy dobon új, fehér bőr, a zászló kibontva, a tisztek új +tábori övekkel, a legénységen a szíjazat rendben, a fegyverek tiszták, a +bajnéthüvelyek újon feketére égetve, a bakancsok jók, a sapkák vadonat +újak, a parolik is, az ezredszabók két hétig nem csináltak egyebet, csak +paroliztak, az őrmesterek a raktárakat dúrták, a kapitányok vizitáltak s +a szubalternusok leveleket írtak ideáljaikhoz,--szóval rendben volt +minden az indulás percében. Az ezredes mosolygott a szép tömeg emberre s +a nyakába volt akasztva még akkor is egy babérkoszorú, melyet a reggelig +tartó búcsúbanketten a városi polgármester úr szép szavakkal és ingadozó +léptekkel adott át magyar hazánk és az összmonarchia e kiváló hősének, +ki öt éven át lankadatlan buzgalommal ápolta a polgárság és katonaság +közti jó viszonyt, egyetértést és barátságot szeretett városunkban, +éljen! + +Vidám dolog volt ez, a fejekben még pezsgett a Mumm, a Rákóci-s az +ezredinduló, mely tullahával a közepén, szeliden végződött a karmester +úr ideája szerint a tararabummdiében. Oly szép volt ekkor, ily hajnali +szemüvegen nézve a dolgokat, az ezred. A széles, fejlődött vonal +sapkarózsáin a nap csillogott s az ezredzászló szalagja lengett a rúd +körül. + +Brauneck körülment a lován, a front megett megállt s a traint vette +szemügyre. Ott volt minden, ami kellett, podgyászkocsik, társzekerek. + +--Ah, die Munitionswägen... + +Szeme szeretettel siklott végig a féltve őrzött lőszerkocsikon. Azontúl +a tisztipodgyászok következtek, a ládákba rakott, számozott tábori +tűzhelyek osztályozva félzászlóaljak szerint, ruhakocsik, azután +legvégül öt pompás terhes-szekér, kettőn hordóban valóságos alföldi +buczkai, a legjobb ital mindenféle marsoló publikum részére szódával--és +a nélkül is. Egyenládákba rakva tiszta magyarádi, egri, somlai, a másik +két kocsin az isteni nedű, Mumm, az eredeti hárshajkosarakban, +leólmozva, lepecsételve, kívül a manipuláns iromba nagy fekete betüivel: +Inf. Reg. No. 127. Regmsstab. + +Az ezredes előrehajolt a lovon s felvillanó szemmel nézte a kincseket. +Öt kocsi. Éppen elég egy húsz napos manöverre, tekintettel arra, hogy a +volt brigád-parancsnok úr a tavasszal megkapta a kék ivet s ezentúl nem +jár reá az ezred borára. No ezek jól vannak felrakva. Király Miska, a +traintiszt igazán ügyes gyerek, pontos, figyelmes, gondos, derék, jó +fiú, valóban kár, hogy öreg főhadnagy már s a novemberi előléptetés a +másodosztályú kapitányok közé sorozza. + +--Az avancement néha ostobaságokat csinál s összezavarja egy jól +berendezett ezred egész adminisztrációját--gondolta ez ezredes. + +Ezen pár pillanatig gondolkozott, de a bús hangulatot elnyomta az öröm, +hogy ime, az egyedüli, amit manőveren jót lehet kapni, egy tiszta pohár +ital, itt van rendben s oly biztonsággal marsol az ezreddel, akárcsak a +zászló, melyre csak a napokban adományozta a saját felséges kezeivel +hímzett szalagot a főhercegasszony. + +Jobbkezével a baloldalára nyúlt. Kissé nehezen találta meg a +kardmarkolatot. Azután kihúzta az acélat lassan, egy oly ezredes +méltóságával, ki voltaképen vezérkari tiszt s ezen rangjában talán +legútólszor kell kardot rántania a csapat előtt. Orrhangján, mely +elegánsan s mégis élesen csendült meg a sivár kaszárnyafalak között, +vezényszavakat kiáltott. Menet... oszlop... a téte a 16-ik század... A +banda húzta, a gyengébb emberekből otthon maradt őrség fegyverbe állt, +néhány maródi, ócska köpönyeggel a vállán, az ablakokból bámult utánuk. + +A fölkelő nap fényében a vidéki nagy városon át, olyan volt az a menet, +mintha elfoglalt várba vonulnának be dicsőségteljesen. Pedig dehogy. +Csak manőver, unalmas komédia. A vén granicsár generális, a +divizionárius, az ő régi, elavult tudásával hibát talál úgy is, kész +veszekedésre megy az ember. Egy-két tiszt bizonyosan szorong, az első +osztályú kapitány úr, ki először vezet zászlóaljat, valami savanyú +előérzettel nézett az események elé. + +A belváros, melyen áthaladtak, még jó részben aludt, a piacon csak a +kofák mozogtak, néhány friss asszonyka, lenge nyári ruhákban, kecses +léptekkel sietett a folyóhoz fürödni. Az ezredes délcegen csapta ki a +salutöt. + +A városon kívül megkezdődött a por. A fényes érctárgyak, miket e +kivonuláshoz egy napig tisztogatott a jó legénység, egy negyedóra alatt +piszkosak voltak, a vidám hangulat eloszlott, a babérkoszorút az első +pihenőnél leszedte válláról az ezredes úr s odaadta a lovának. + +--Ne... egyél te is dicsőséget. + +Azóta öt nap telt el. A granicsár ismét elővette régi technikáját s a +modern hadászat minden tisztességes törvényét kijátszó terveivel +szétdobálta az ezredeket. Tudvalevő, hogy jó ezrednek lenni rosz dolog. +A derék százhuszonhetes ismert jó menetképességéről volt híres s igy +elment oldalvédnek. A helyett, hogy az országúton haladt volna szépen +faluról-falura, ugarakon, szántóföldeken, cserjéken át ment, azután +mocsár szélére jutott s egy teljes nap abban a csatákban gázolt. A train +régen elmaradt, a legénység alig jutott ételhez s az út harmadik napján +az öt jeles kocsi, Király Miska főhadnagy remek öt kocsija, úgy elmaradt +az ezredtől, hogy nem is sejtették, merre jár. + +A bolyongás után most, ötödnapra jutottak járt útra megint, az ezred +sárga és fekete volt a reáragadt sártól, a hangulat nyomott s a +boroskocsik sehol. + +A déli pihenőre az ezredes már mérges volt, nem kapott sehol egy pohár +italt. Boszusan verte a csizmája orrát az árokparton, ahol ült, a +botjával, s már azt is megtette, hogy a csapat után jött mozgó kantinos +borából akart inni. Egy tekintet a zavaros, bizonytalan színű folyadékra +elég volt, hogy elmenjen tőle a kedve. Morogva tért vissza s a +törzstisztjeivel veszekedett. + +--Tessék, ez hát az a híres százhuszonhét. Kohn úr a két sárga gebével +elbírt utánunk jönni, Kohn úr itt van és beteggé teszi borával az +embereket... Hanem a mi kocsink, az nincs itt, az nem tud jönni. + +--Talán összetört valahol--vélte az őrnagy. + +--Igen, talán tisztelt román polgártársaink isszák valahol a pezsgőt... + +Az ezredes egyre mérgesebb volt, a hangulat egyre mordabb. Kifogásolta a +fegyvergúlák összeállítási módját s konstatálta, hogy a kadétok csalnak. +Egynek a borjuja sincs megtöltve a borjuba szükséges hadidolgokkal, mint +kefe, gombpucoló, tű, cérna, zsebkendő, sósbádog, bakancsszeg. Egyet +felrúgott--nem kadétot, borjut--amely kinyilt s látni lehetett, hogy +csak szalma van benne. + +Keserűen kacagott a vén katona. + +--Persze, a szászhuszonhetes. Das ruhmreiches Regiment. A kadétok +szalmát hordanak hátukon. Egy kis gold-cream nem kellene nekik, gyenge +vállaikat kenegetni, Ylang-ylang, poudre de riz... haha, a jövő +tisztjei. Szép iskola, mondhatom. Ez a hadsereg fejlődése, a kor +színvonala, a modern vívmányok, meg a többi ostobaság... és szalma a +borjuban... + +A zászlóaljparancsnokokhoz fordult: + +--A legközelebbi pihenőn a kadétok kihallgatásra jönnek, teljes tábori +fölszerelés... Majd adok én a kisasszonyoknak. Hornista?! Hol az a +gazember már megint? Hé, káplár, fújjon sorakozót! + +A zászlóalj-kürtös teleképpel fujt a rézbe, az az ezred megindult s +ahogy a sáros, poros csapaton végigtekintett az ezredes, hangosan +kiáltotta: + +--Népfölkelők... valóságos népfölkelők! + +* + +A kadét ezért káromkodott, kedve ezért nem volt senkinek, az ezred +lomhán ment előre, egy-két ember kidőlt s azokat, mielőtt betegnek +deklarálta volna az orvos, előbb végig verte kardtokkal. + +--Szimuláns kutyák... + +Senkisem énekelt. A bakaszokás, hogy marsközben dalol, elmaradt; a +hideg, mérges tiszli arcokra vetett tekintet elég volt arra, hogy +elfojtsa a nótázó kedvet. Időközben az ezredes visszafordult, +elvágtatott a haladó oszlop mellett, ujra visszajött s lármázni kezdett. +Az első zászlóalj a leszedett nyakravalót a válldragon alá dugta, a +második a sapka mellé, a negyedik le sem szedte. + +Amint előre-hátra ugrált a kavicsgarmadák között, hallani lehetett, hogy +kiáltoz: + +--Botrány... semmi rend, semmi egyöntetűség! Nagyon jól nevelt társaság +ez a zászlóalj, gratulálok, őrnagy ur! + +Hirtelen beállt az a teljes, néma csend, mikor a legnagyobb rangú +lármáz. Pihenjben menetelt az ezred, a tisztek önkénytelen mégis +szakaszaikhoz siettek, hogy valami baj ne legyen. A feljebbvalók +szeszélye kitanulhatlan. + +Itt-ott elfojtott parancsszó hallatszott: + +--Feltakarni! Sortávolság... lépést, lépést! Húzd meg a puskát, nem vagy +finánc. + +Brauneck hevesen gesztikulált legelől. Ezúttal a bandával akadt dolga. A +banda kislova igen sovány, micsoda botrány ez már megint. Talán megeszik +a zabot előle. Hol az a lovász? Az a kutya jöjjön raportra. + +A porfelhőben, mely alatt az ezred némán és szótalan haladt, ezúttal +csak a lépések zaja s az ezredes kiabálása volt hallható. + +Azután néhány pukkanás, kicsi zaj, mit alig lehet észrevenni. +Erősbödött, azután egész szalvék következtek. + +--Állj! + +A füsttelen lőpor. Nem jó dolog. Ime, tisztán hallható, hogy lövik az +ezredet, de nem tudni, honnan. A gondolat szinte megbénul. Mindenki +tudja, hogy az ellenség gyakorlótölténnyel lövöldöz, mégis megretten. Az +ismeretlentől való félelem ez. Az ezred megáll, a lövések egyre +sűrűbbek. Honnan, honnan? Csak mikor egész sortüzeket ad az ellenség, +látszik meg kevéske, halvány füst, a hosszú, alacsony erdő szélén, mely +lassan húzódik tova, mint őszi reggeleken a köd a nap előtt. + +Hát csak ez kellett még. A fáradt, kimerült csapat újra tűzbe induljon. +Az ezredes harsány hangon kiált: + +--Támadás az erdő felé. Első és második zászlóalj--tűzvonal! + +Gyorsan átveti magát a két bataillon az árkon s az ugaron csatárláncba +oszlik. A tartalék a porba fekszik s az árokba. Pár perc alatt a +kékruhás emberek hosszú vonalban haladnak előre, a tartalék lassan megy +utánuk. + +--Balszárny szorosabban! Takarás! Takarás! Mi ez? Miért nem adnak tüzet? +Hornista, gazember! Hol vagy? + +Brauneck dühösen vágtat az osztályok között. + +--Micsoda tartalék ez! Hogy fekszenek! Mint egy csomó bivaly a sárban! +Na, köszönöm. Inkább penzióba, mint itt maradni! Kapitány úr, nézze a +századát! Csináljon rendet. + +Amazok elől már lövöldöznek erősen. A Manlicher gyors, hirtelen +pukkanásai követik egymást. Küldöncök szaladnak hátra. + +Újabb századok sietnek az ugarra. Föloszlanak, a legénység sietve megy +előre, megbukva a szántás kupacaiban. + +--Micsoda rend ez?--kiáltja Brauneck. + +Elől az alezredes, az őrnagyok vezényszava szerint megy az álcsata. A +puskatűz fokozódik. + +--Gyorstűz! + +Az egész vonal átveszi a sortüzet. + +Azután a századok hirtelen előretörnek, a roham megkezdődik. A szuronyok +csillognak a fegyvereken, a tömeg rohamban fut az erdő felé. + +--Hurráh! Hurráh! + +Ez az utolsó kísérlet, a tömeg rádobása az ellenfélre, ami után már +komoly esetben, im Ernstfalle, mint a közösöknél mondani szokás, a +szuronyharc következik. A legénység már izgatott, benne van a hadakozás +dühe, a káplár csak úgy viszi az embereit, mint »ércfalba«. Egymás hátán +van az egész, a kimarjult lábú, fáradt katona e pillanatban úgy ugrik és +fut, mint a porond gimnasztája s ha idején nem fújnának megálljt a +kürtösök az egész vonalon, belemártaná nagy izgalmában ellenséget jálszó +bajtársába a szuronyát. + +Az ellenség visszahúzódik a roham elől, az erdő szélén, a fák lehajló +ágai alatt csapatok futnak a sűrűbe. + +Azon a helyen, melyet ezek elhagytak, megáll a támadás, a harci kedv egy +pillanat alatt lehül, a legények egymással veszekedve szedegetik a +földről a gyakorlótöltény kilőtt hüvelyeit, miket a másik nem vihetett +magával. + +Előbb állj-t fújtak, azután pihenj-t. + +Ez az embereknek szól, azután jön a tiszteké, ami az ezredes mai +hangulatával keserves dolog lesz a megbeszélés. + +Amint a hosszú, elnyujtott kürtszavak elhangzanak, mogorva arccal +lépdelnek a századparancsnokok, a törzstisztek az ezredes felé. + +Brauneck jó távol állt meg lovával egy magányos hársfa alatt. Messziről +látszik rajta, hogy izgatott szavakat vált az adjutánssal. Komoran néz +végig a tiszteken s a tisztelgés után beszédbe fog. + +--Uraim, én elég vén ember és vén katona vagyok. Ez nem járja, ami itt +megy. Én mondom. Én ma azt tapasztaltam, hogy ebben az ezredben nincs +menetfegyelem, nincs tűzfegyelem, egyáltalán nincs fegyelem. Nincs itt +semmi. A századoknak fogalmuk sincs arról, mint kell felvonulni a +csatártűzhöz. Nincs erő a mozdulatokban, ami határozottan a hiányos +kiképzésre vall. A legénység nem tudja, mit tesz, az altisztek nem érnek +semmit. Száz pulykát szebb rendben lehet felhajtani valahova, mint itt +egy századot. Száz pulykát, uraim. Én mondom... + +Egy pillanatra megállt. A tisztek sorfalában csend volt, ki sem +mozgott... + +Ezt a csendességet ekkor zaj, lárma vágta kettőbe, mely az erdőszélen +pihenő legénység között támadt. + +--Éljen, éljen! Szervusz! Hahó! Megkerült, itt van! Hej, Marci, +megjöttél? Nini, a bolond! + +Az erdő szélénél kissé beljebb, azon a tisztáson, melyen át a rohammal +elvert ellenség egy negyedóra előtt visszavonult, lassan öt kocsi +bontakozott ki a fák alól, a jó erős lovakkal, a kocsis mellett egy-egy +katona, kiken messze virít a százhuszonhetes ezred élesszínű parolija. + +Király Miska főhadnagy oldalt tekintve, meglökte a mellette álló tiszt +kezét s félhangosan mondta: + +--Mumm bevonult. + +Az ezredes még türelmetlen lovával volt elfoglalva, azután folytatta a +megbeszélést, amit azért neveznek megbeszélésnek, mert csak egy beszél, +a többi hallgat. + +--De, uraim--szólt emeltebb hangon--el kell ismernem, mit már többször +tettem, hogy az ezred elhatározó pillanatokban teljesen érvényesíteni +tudja magát. Tekintetbe véve az ötnapi menetelést, a rossz terrénumot, +az élelmezés hiányosságát, el kell újólag ismernem, hogy a legénység a +kitűnő, példás vezetés alatt ép most, szemünk előtt, oly teljes, erős, +feltartózhatlan rohamot csinált, amely egyedül képes arra, hogy védett +pozicióból kiverje az ellenséget akkor, midőn a támadó nyílt terrénumon +dolgozik. Ezért fogadják még egyszer elismerésemet. Köszönöm uraim! + +Vidáman emelte sapkájához kezét. Öregebb tisztek arcukon a +szászhuszonhetesek megszokott büszkeségével tisztelegtek vissza s +megvoltak győződve most már, hogy nem is mehetett volna másképen ez. A +fiatalabbak nevettek, a törzstisztek vidáman mentek a táborozó ezred +felé Brauneck mellett, aki mosolygott s becézve simogatta meg lova +nyakát, amint beszélt. + +--Azt hiszem, egy órát pihenhetünk, uraim. + +Az őrnagy egy kérdést kockáztatott. + +--Ezredes ur, a tiszthelyetteseket most állítsam elő? + +Brauneck csodálkozva nézett rá, mintha nem tudná, miről beszél. Aztán, +míg sarkantyús csizmáival mélyen lesüppedt a porhanyó szántásba a nagy +erős ember, elütőleg felelt: + +--Ah, nem... Hagyd azokat, őrnagy úr, nem olyan rosszak azok a kölykök, +mint ahogy gondolja az ember... Egyébként a fölszerelési utasítás a +szamár--minek hordjon a kadét borjujában gombpucolót... + +Pár perc mulva az ő tábori, összenyomható ezüstpoharában habzó Mummal, +az ezredes vidáman köszönté a csapat tisztjeit. + +--A derék százhuszonhetesre egy pohárral, uraim! + +[Illustration] + + + + +Albán csárda + + +Ami Antóniót illeti, ő albán volt, ami pedig a kenyérkeresetét illetné, +kantinos volt e barna férfiú a tábor környékében. Sem ő, sem kantinja +nem tartozott a táborhoz, de ők azért odatartozandónak tartották +magukat. Oh, a tábornak külön kantinja volt, európai módra berendezett, +ahol öt vasért adtak egy porció paprikás húst s két vasért egy pohár +rumot s ma már csak a jó Isten tudná megmondani, hogy miből volt a +paprikás s miből a rum. Antóniónál ellenben ilyesmit nem lehetett kapni, +hanem ő más italokban bővelkedett, ő árulta a szilvapálinkát, a finomabb +fajtát, mert az olcsóbb fajtája oly olcsó volt (két hatos egy liter), +hogy nem lehetett poharazva mérni. Továbbá neki bort a szőlőtermő albán +partokról hoztak. Lovakon, mert arra a vidékre a kocsi hire még akkor +nem jutott el, az valami különös dolog is lehetett, hogy valakinek négy +kereke van, aztán megy, ha a lovat furfangos madzagokkal elébe kötözik. +Azon vidék emberei hívei az egyszerű dolognak s így helyesebbnek +tartották, ha a ló hátára kötözik a boroshordót--ha a hordó legurul, +szétlapul s a bor elfolyik; mash Allah. Isten úgy akarta, ki volna, ki +vele perbe szállni mer? Hát ők így inkább csak lóháton hozták a bort, +kis apró lovakon, mik nem sokkal nagyobbak, mint egy jó kutya, bár +hiszen a bor sem volt különb, mint a magyarországi otthon csinált ecet. + +Hanem ami az ételeket illeti, azok különféle ételek voltak. Van egy +kenyeres piteféle, amit hordanak a város utcáin és kiabálják róla, hogy: +vrúcsi, biali vrúcsi: ez oly jeles étel volt, hogy a tábor népségének +parancsban adták ki, hogy nem szabad belőle enni. Ennélfogva ez nagyon +kedves étel volt, ha rávetették a kemence tetejére s fölébe túrót +raktak, ami rajta megolvadt. + +De sütött friss kenyereket valóságos magyarországi lisztből az albán, +mik kissé drágábbak voltak ugyan, de legalább megtanulta belőlük a +tábori nép, hogy soha ez Magyarországot, ha még egyszer visszajöhet +bele, el ne igen hagyogassa, mert ilyen kenyeret úgy sem eszik sehol +másutt a kerek világon. Az albán a kenyereket mindig estére sütötte ki, +mert akkor volt leginkább éhes a nép. Hát jártak rá. Ez jó kenyér +volt... És zsírt is adott bele az albán, három pénz ára vagy négy pénz +ára zsírt. A még meleg cipók közepére éles késével ő keresztet vágott s +ami nyílás ott támadt, abba betette a zsírt sóval és paprikával. Mik +mindenestől a meleg kenyérben széjjeloszlottak. + +Jó derék törzsökös társam, ottomán császári káplár, bascsausz Ibrahim, +meg vagy-e még valahol? Azóta már... talán te is otthon lehetsz +Anatoliában és nem számolgatod az idődet, amikor majd hazaereszt a +padisah. + +A bascsausz Ibrahim épen az albán kantinja mellett őrizett egy +kápláralja néppel egy hidat. Mi is ugyanannyi néppel őriztük s hogy az +igazat megvalljam, nem is annyira mástól, mint egymástól őriztük. + +Szörnyű nagy rang az, azon a tájon egy híd. Pedig mily ócska tákolás. A +gerendák is, mik a keresztrudaira fektetve vannak, csak úgy isten +nevében állanak egymás mellett. Egy szög nem sok, de még annyit sem +vertek beléjük. Ami a korlátját illetné: nálunk itthon a pusztai +parasztember az üszök legelőjének szokott határul ilyen korlátot emelni. +Mégis oly igen nagyon őriztük e kopott hidat s akkora tisztessége volt +neki, hogy ha lovas ember akart keresztülhaladni rajta, le kellett +szállani a lováról. + +Tehát igen. A hidat őrzötték Ibrahim legényei, hogy valaki el ne lopja, +Ibró pedig olykor beóvakodott az albánhoz s ott csendesen vétkezett a +próféta ellen. De annyit mégis megtett, hogy pálinkás üvegjét, hogy ne +lássák, ledugta a kezével a kerevet alá, amin ült, ami az egyszerű török +beszédben nem jelent cifra divánt, hanem kőből rakott rozoga patkát. Hát +oda ledugta üvegjét s lehet, hogy ezt enyhítő körülménynek vette a +próféta. A próféta különben is gyakran kénytelen volt eltekinteni azon +erkölcsös írásoktól, amiket tett s gondolom, hogy Bajrám-ünnepek táján +egyebet sem tett, csak örökké forgott a koporsójában. + +Az országúton volt az albán boltja, oda naphosszant különféle emberek +tévedtek be. A fehérsapkás török határőrök, a pirossapkás captiék, +olykor egy-egy jámbor muzulmán, aki hosszú pipaszárát úgy viseli a háta +és az inge közé szúrva, hogy szerfölött figura vele. Az ablak a Limre, a +hegyekre, az országútra nyílt. A Lim zúgó vizén olykor vakmerő tutajosok +ereszkedtek alá, oly sebesen haladva a játékos habokon, mint a futó ló. +A vízen túl, a hegyoldali házak kertjeiben török asszonyokat lehetett +látni, amint a ház körül foglalatoskodtak. Az országúton néha +rablócsapatot kísért török katonaság a taslidzsai pasa elébe: ilyen +elfogott rablónak lenni nem lehet jó, mert a nyakuknál fogva voltak +egymáshoz láncolva. Akadt köztük, aki olyan öreg volt, hogy gyalogolni +nem tudott, azt lóra ültették. Annak nyakától az előtte menőhöz meg az +utána jövő nyakához ép olyformán ereszkedett le a lánc, mint ahogy a +lánchíd kőoszlopainál látható. Antónió ablakából ilyen kilátások voltak. + +Közben katonák jöttek-mentek. Estefelé az éjszakai szolgálatra indulók +ittak egy-egy pohár bort s mondták Antóniónak: de jó bor, verje el az +isten a tövét útról-útra,--mire Antónió azt mondta: á ném ju bor, mit +isté átta, eredzs kantin európai, ot kapc bor, kit emberok csinált. +Amire megint az emberek mondták, hogy: a ménkű ebbe a fekete albánba, de +játékos... + +Jött aztán a tábori póstás is, egy német őrmester; ő igen előkelő férfiú +volt; nem szívesen járt az albán gemischtes publikuma közé, de az +európai kantinba nem mehetett, mert az ottvaló kantinos feleségét +egyszer elugrasztotta hazulról s azóta leginkább csak revolverrel várta +európai felebarátja. No és ne feledjük ki a Szimót. Más nevét már +elfeledtem, mert kevert nevek vannak ott. Ha csupa török valaki és +fanatikusabban mohamedán, mint stambuli mozlim és ha Mahmud aga is, +azért csak utána mondják a nevének, hogy: Bájrovics, s az Izmail bég +hiába Izmail bég, azért a neve csak az, hogy Szimics. Mert a katonaságot +s néhány szultáni hivatalnokot kivéve, olvasva sem igen lehet köztük +valódi törököt találni; csak úgy átvedlettek törökké a rácból. Ha Dusán +császár élne, bizonyosan nem tetszenék neki a dolog. No, mindegy, erről +nem tehetünk, ami pedig a Szimót illetné, fiatal kereskedő volt, sok +zsizsikes lencsét és bogaras gerslit szállított a tábornak. Sohasem járt +túl vidéke határán, de azért egy egész sor nyelvet beszélt. Mikor mi +onnan elmenőben voltunk, egy oláh ezredbeli katonaság volt bennünket +felváltandó. Mielőtt bejöttek volna, valami húsz embert három héttel +előbb leküldtek, hogy a vidék útjait, a járáskelést megismerjék, mert +térkép akkor még nem volt. Hát a Szimó három hét alatt annyira megtanult +tőlük oláhul, hogy az utánuk érkezőkkel már tárgyalni tudott a nyelvükön +és átszállította nekik a zsizsikes lencsét, bogaras gerstlit, mert +azért, hogy bogár van a gerstliben, csak meg kell hogy egye valaki. +Szimó magyarul is jól tudott. Bascsausz Ibrahim is értett. Beszéltünk +Magyarországról, a nagy pusztákról, a lassú folyókról, miket Szimó +szótalan csodálkozással hallgatott: az ő országukban nem ismerik a +síkságot, napáldozatot csak hegytetőről látni. A bascsausz sóhajtott, ő +ismerte e dolgokat, őt is messze földről hozták ide, bölcsője pálmafák +alatt ringott, azaz hogy pálmafákhoz volt kötözve a szülői sátor mellett +az a gyékény, amelyben életét kisdeden élni kezdte. Mennyire vágyhatott +ő haza! + +A szegény Ibró már akkor a nyolcadik esztendejét szolgálta s még mindig +nem tudta, hogy mikor eresztik haza. Valami szörnyű visszaélések +mehetnek a török hadseregben. Akik Stambulban jártak, mondják, hogy ott +egészen rendes katonaság van, de így itt az Isten háta mögött a végében +ugyancsak el voltak hagyatva. Akadt köztük, akinek lábbelije sem volt, +másik a puskáját kócmadzagon vitte. Gyakorlat, célbalövés, +fegyvertisztítás, ismeretlen fogalmak voltak.--Hát ti mikor +gyakorlatoztok?--kérdeztük.--Hja--szól kissé zavarodottan--mi már rég +berukkoltunk, mikor ti kirukkoltok. így füllentett egy kicsit Ibró, +gondolván: hagy forogjon a próféta. + +Az ablak alatt pedig járt-kelt az »italos kapitány.« Egy középkorú +tiszt, mitőlünk való. Beszélték, hogy elsőrendű munkása volt régebben a +katonai földrajzi intézetnek, de a pálinka rabja lett s kitették a +csapathoz. Lassan sétálgatott az útszélen a főőrs előtt, óráját +összehasonlította a vártaórával s ha a két óra egyezett, megnyugodott. + +--Sie haben noch gute Augen--fogott meg a parton--nézze, mi az, ami ott +fönt csillog a hegytetőn? + +Biz az egy bádogdoboznak a teteje volt, amiből kiette a konzervhúst a +katona, azután eldobta. A doboz tetejének a belseje fénylett, de nem +mindíg, csak ha a nap alkalmasan sütött rá. Mondtam a kapitány úrnak, +hogy az mi lenne, ő azonban leunsinnezett, s valami rendkívül érdekes, +fontos dolognak tartotta, hogy mi lehet az, ami a kopár tetőn egyik +órában csillog, a másikban nem. Mondta, hogy ő majd azt meg fogja +vizsgálni. Szemlét tart. És kideríti az esetet. De nem jutott fel +sohasem. Nem ért rá a sok dolgátul. + +Ezek így voltak. Az albán az egyszálú guzlát pengetve, esténkint +mélyeket bődült a régi albán vitézekről, de arrafelé a kutyáknak nincsen +izlésük, mert nem ugatták meg érte. De nem kell azért bántani az albánt. +Jó fiú volt ő. Egy este, mikor arról tárgyalt, hogy mennyire szeret +minket, mondtam neki, hogy ugyan mivel tudná bizonyítani, hogy engem +szeret. Ő a bizonyítás különös módját választotta. Mi néhány +törzsvendégei, akik megvetettük az európai kantint, az albánt ugyanis +néha európai színvonalra emeltük kontó tekintetében. Nem gyakran ugyan, +de mégis megtörtént, hogy a posta elakadt napokig a hófúvásban s a +rendes időre várt utalvány nem érkezett. Ilyenkor hitelre ment az esti +szórakozás s albán egy ormótlan könyvben arról írást vezetett. Hát ezt a +könyvet hozta elő. Abba mindenkinek a neve be volt írva egész rendes +főkönyvi módra, csak az enyém nem. Ahelyett az állt ott: »noi +corporagi«, ami albánul azt jelenti: »a mi káplárunk«, mivelhogy mint +káplár töltém be akkor honfi-tisztemet. Ez meghatott s »bir gotah +sarap«-ot rendeltem az efendümnél. + +Lám, így szeretett bennünket az albán. Mégis, mikor elváltunk, még csak +kezet sem foghattam vele. Az ottlét utolsó napja különféle átadásokkal +telt, este a városban jártunk, néhány ismerős szerb családtól +elköszönni, ott jól elmaradtunk, kora reggelre pedig már útrakészen +kellett állani. S mikor az albán mellett elhaladtunk, hogy soha többé +vissza ne jöjjünk, épp hapták volt és fejvetés volt a főőrség felé. +Antónió az ajtóban állott, félig mosolyogva, félig sírva nézett reánk, +de hozzá odamenni nem lehetett. Igy elhaladtunk, ő meg nem jöhetett +utánunk. Csak a török tisztek kísértek el bennünket egy darabig, mígnem +azok is megálltak s ott pezsgőket durrogtattak az őszi hajnalon. Mert +pezsgőjük volt nekik, csak úgy legénységi csizmák dolgában történt +szűkölködés. + +Ugyan megvan-e még az Antónió? hányszor gondoltam rá, hogy majd írok +neki, de hát nincsen lustább teremtés a kerek világon, mint az ember. +Danol-e még az albán vitézekről, akik a nótában mindig menyasszonyt +rabolnak, a gyakorlatban mindíg kecskét? Hát Ibrahim megszabadult-e már, +vagy még mindig azt a sipkát hordja, amelyet mozsárban vasalnak? Hát a +póstaőrmester, hát a... ohó, az italos kapitány hazajött velünk, de kár +volt hazajönnie szegénynek. Ott a hegyek közt sohasem esett le sehonnan, +itthon meg egy éjjel kiesett a kaszárnya emeleti ablakából s meghalt az +utca kövezetén. + +Ha igaz, hogy a lelkek így a föld körül maradnak s arra járnak, amerre +nekik tetszik, akkor nem lehet másként, mint hogy az ő lelke, mikor +onnan a kövezetről felszabadult, azonnal elröpködött arra lefelé, hogy +megnézze! ugyan mi lehet az a fényesség, ami úgy »ausnahmsweise« a vén +Rajnovics-hegy tetején csillog. + +[Illsutration] + + + + +Az utolsó + + +Jön egyszer az emberhez egy hivatalos szolga, zsinóros ruhában. No ez +bizonyosan adó irányában nyújtja panaszát. De nem úgy van, legalább nem +egészen úgy. Nem az adófizetés iránti megintést adja elő, hanem egy más +cédulát, amely a katonai ügyosztályba invitál. Uram Isten, mit +akarhatnak az emberrel a katonai ügyosztályban? Fiatal legényemberek +számára csinált hivatal ez, ami alól már régen kinőttünk. Rég volt az, +mikor Novi-bazárban jártunk s némi tudományokat szereztünk a kecskehús +ízletességéről. Oly rég volt, hogy igaznak sem venné az ember, ha a +katonakönyve nem bizonyítaná, hogy de bizon csak úgy volt. + +Fölmegyünk a katonai hivatalba a pecsétes levéllel. Ott azt elveszik s +adnak helyette egy piros cédulát. Ebből aztán kitudjuk, hogy mégis csak +adót kell fizetnünk: a véradót, amely abból áll, hogy húzzuk fel még +egyszer a kétszínű posztót, kössük az oldalunkra, kinek mi jutott és +járjuk el utoljára a csatatáncot, amit részben meg sem tanultunk, +részben el is feledtük. Ám az államnak, a katonaállamnak, ez mindegy, +kivételek nincsenek s ennélfogva tisztán látjuk magunk előtt, hogy +bizonyos ideig megint csak katonáknak kell lennünk. A piros cédula meg +is mondja, hogy mettől meddig. Vele azonnal a kalendáriumhoz siet a +rezervista és felüti a jelzett napok lapját. Megelégedve konstatálja, +hogy két ünnep is esik a tizenhárom nap közé. Ez nagy öröm, mert +rezervista számadás szerint a berukkolás ideje ez: + +Két nap benne ünnep, marad tizenegy. Egy nap öltözködés, egy nap a +vetköződés, ami mind nem számít, marad csak kilenc. Egy nap bizonyosan +lesz eső, marad nyolc. Egy nap lőni kell menni, ami nem dolog, hanem +gyönyörűség, marad hét. Ennek a hét napnak pedig a fele éjszaka lévén, +marad három és fél nap. Ennyi az öreg baka ideje. Az ember tudvalevőleg +mindig igyekszik azon, hogy maga-magát bolondítsa, mert ezen +önbolondítások képezik az életnek úgynevezett szép részleteit. + +Ezek után elközeleg a várva várt nap, ama bizonyos hétfő, amidőn az +ember bakancsokba és kardokba öltözködik, hogy ily módon belépjen a nagy +sárga házak sivár udvarára. A katonává létel igazság szerint azon +perctől veszi kezdetét, amidőn az udvaron valamely napos káplárnak +odaadja a »vendég« a könyvét. Azonban a kezdete mégis már mutatkozik +otthon, mert föltételen bizonyos, hogy az első öltözködés alkalmával a +bakancsszíj elszakad. E szakadás meghozza a civil élettől való szakadást +is az első káromkodás alakjában. + +--Hála istennek--sóhajt föl a rezervista ez után--a corpsgeistot nem +felejtettük el tökéletesen. + +Most aztán halad, miután előbb kijelenti, hogy délre aligha jő haza. + +--Szervusz, Lackó!--mondja a fiának. + +--Ni, apa Kata! véli ez csodálkozva. Ő ugyanis Katának nevezi a katonát, +amiben nincs is nagy tévedés, mert Kata és katona rokonfogalmak. + +A kaszárnya udvara már zajos, mert újból gyerek lesz az, aki annak a +kerítésen belép. A vén harcosok minden új belépőt viharos örömmel +üdvözölnek. Az emberek, akik némelyike kilenc év óta nem látta egymást, +újból fölismeri a másikat és csodálatos módon azonnal a fölismert ember +gúnyneve jut az eszébe. Abban az időben szokás volt a gúnynévosztogatás, +egy sem maradt a századnál enélkül. Keller gyalogos sohasem bírt +beletalálni a céltáblába--most kilenc éve. Ahogy a kaszárnyakapun belép, +húsz-harminc ember megismeri, bár azóta szakálla nőtt s egyszerre +hangzik feléje: + +--Infanteriszt Keller Feller! + +Infanteriszt Keller Feller pedig a nagy batyúval a vállán vidáman kezd +futni feléjük (alig ér nyomába a felesége.) + +--Üssön belétek a licitáció--kiáltja. Hogy vagy te dobbőr-homlokú? Ni +ehol meg a magazin-orrú is! Hej komám, de szép sapkád van! Ezért igazán +érdemes még vagy hat évre bent maradni. + +Ilyen vidámságokkal vannak egymás körül s valamennyi fölkeresi a maga +cimboráit, akikkel együtt szolgált s kasztokba oszlanak. A +rezervistaságnak fokai vannak, kaszt, amely nem enged magával tréfázni s +kiméletlenül bünteti azt, aki az egyes rangok határait átlépni meri. A +büntetés meghurrázásban nyilvánul, ami annyit jelent, hogy a földre +nyomják a merénylőt és megdögönyözik. + +--Jobb ám ez, mint a gelengibung.--mondják neki vigasztaláskép.--Ez meg +a fejre hasznos, megszaporítja az eszedet--s komoly barackokat +nyomkodnak a fejére. + +Minden berukkolás alkalmával háromféle kasztot különböztetnek meg, az +aktív katonákkal együtt négyet. + +Az aktív katona ezen törvények szerint suba regruta vagy csirke. + +Aki az első rezervista-gyakorlatot csinálja: az vén harcos vagy öreg +csatár vagy agg plenkler. + +Aki a másodikat csinálja: az hős atya vagy öreg vendég. + +Aki a harmadikat: az vén szentség. + +Ez utóbbi felül áll mindeneken. + +--Az szavaljon, akinek ez az utolsó!--kiáltja marsolás közben a vén +szentség. + +--Hier, hier!--hallatszik szórványosan a sorokból s a többiek némi +tisztelettel, még inkább szomorúsággal tekintenek reá, hogy lám, ez már +tökéletesen kivégzi a katonaságot. + +Így van ez a rukkolásokon. Megy a társaság a mezőkön jobbra és balra, az +ismert mezőkön, ahol már minden útszéli fát ismer kisded gyermekkora +óta. Mikor valaki egy nagy lovon előttük megáll és rendeli, hogy a +regiment ide meg ide támadjon, mielőtt a zászlóalj, század- és +szakaszparancsnokok szava révén eljutna hozzá a parancs, a vén szentség +már megmondja, hogy mi lesz most, merre fogunk menni, hol térdelünk, hol +hasalunk s hány órakor érünk haza. Ez a külön tudomány, amit ekkorára a +tapasztalat öregbített. Ám minden más mesterségben a tudós komoly és +hozzáférhetetlen. Itt nem. A tudós vén rezervista úgy elkomázik a +fiatalabb rezervistákkal, hogy az csupa gyönyörűség. Például szörnyű +támadás van épen az alsórészi szalmaboglyák ellen és mozog a csatárlánc +keményen. Halad a vendég és puskáznak. Hátul lovon toporzékolnak a +generálisok. A vén szentség hátrafordítja valamely térdelő állásból +feléjük a fejét. + +--No--véli--kentök is akkor vetik le a mondurt, mikor a Dugonics-szobor +kifordítja eső ellent a köpönyegjit. + +Közben azonban biztatja a fiatalabb népeket is. + +--Azér mög ne nyiszorogj öcsém, hogy még egy rukkolásod van--szól a +szomszédhoz--mert kiver a hólyagos himlő. Lössz még te belülled is +böcsületös polgár.... + +Így van az kint a mezőkön, ahol egysorban csatároz a szolgabíró úr, az +albíró úr, az osztályjegyző úr, az ügyvéd úr, akiknek mindenike a +katonaságnál elérhető legszebb sarzsit, a frájter-zsarzsit viseli +nyakán. Mögöttük puskájára támaszkodva mint szakasz-komendás, komolyan +parancsnokol káplár úr Suba, városi számadó-gulyás az alsótanyárul. + +--Úgy mögváglak, fijam--mondja leereszkedőleg a csak egyrukkolásos +rezervistának--hogy ahova esöl, onnan tíz pöngőért sem hoz vissza a +vasút. + +Pedig most zóna-tarifa van. Annál nehezebb onnan visszajönni. S mit nem +tesz a végzet? Véletlenül ebbe a rezervista regimentbe, ahol csupa agg +harcosok, vén plenklerek és hős atyák foglaltatnak, belekevergőzik +néhány póttartalékos. Népek, akik hat év előtt tanultak a katonai +tudományokból valami hat hetet. Ezek nem tudnak semmit. Ha le kell venni +a vállról a fegyvert, leveszik, de nem három fogásra veszik le. Pedig a +fegyvert három fogásra kell levenni. Az olyan fegyver, amit nem három +fogásra vettek le a vállról, nem ér semmit. Az ilyen fegyver kész +botrány. Káplár Suba ezt tudja jól, mert annak idején neki is így verték +a fejibe. A gyakorlati szabályzat, amit a király annak idején kiadott a +hadsereghez, ugyan mást beszél, mert az azt mondja, hogy egyedül a +gyakorlati hadicél az irányadó, azonban ezt sem káplár Suba, sem azok, +akik kitanították, nem akarják tudni. Bár hiszen maga káplár Suba is +csak igen nehezen jutott bele a tudományba, mert hogy javarészét már +elfeledte. De így van mind a vénség. Azon idő óta, amidőn katonák +kezdtünk lenni, a vezényszavak egy harmada elveszett, eltűnt és nincs. +De mikor valaki idők multán a pusztákról újból berukkol és soha ezen idő +alatt eszméletét nem fordította a komandókra, honnan tudja, hogy melyik +járja, melyik nem járja? + +Azt mondja cukkszfürer Mikhael Virrasztó der I.: + +--Ahogy lösz, úgy lösz. Ha gyüttök, lösztök, ha hoztok, ösztök. + +Ebben is van valami igazság. Ahogy lesz, úgy lesz. Már tizenhárom kis +napot, ha a lábánál fogva akgatják föl is az embert, csak kibír az +ember. De akármilyen a sor, mégis csak évődés az, hogy az a néhány +póttartalékos nap-nap után mindent elront. Káplár Suba nem is késik +irányukban a fölvilágosítással. + +--Ne úgy csinájjátok, ahogy csinájjátok, hanem úgy csinájjátok, ahogy a +többiek csinájják. Ha azt komandirozom, hogy indiblánc, akkor az ájncra +a rekte arm mögfogja fölül az geverszíjjat. Cvájra fölemeli a sultertul +és az linke arm középütt kapja az gevert. Drájra pedig indibláncba gyün +az gever és nyomi a rekte arm kisujja középön úgy, hogy a mündüng a +sulterung irányában hóhh lögyön. + +Ezen kitanítások folytán erzac-rezerviszt Matiász Véri recte Savó idővel +bele is következik a tudományokba, ámde nem mindenik oly könnyen +tanulékony, mint Matiász Véri recte Savó. Valentin Susogó például nem +bírja fölérni ésszel az előadásokat, káplár Suba elismétli neki +többszörösen, de legvégül mégis csak kifogy a türelemből. + +--Hát mondja--türtőztetve, haragját a vén szentség--mán ölég szölidön +beszélők veled, marha. Ha én ilyen gyönge szóval elmondom ezt odaki a +kutyámnak, az is mögcsinálná. Hát nem értesz magyarul? Oh hogy miért is +születtél ezen cifra zsinóros világra? + +Berukkolás után a barakban kétségkívül kellemesebben telik az idő. Ott a +fiani Deutsch kuplékat énekel. A fiam Deutsch különös katona. Azzal +kezdte hadi érdemeit, hogy húsz napos regruta korában rabbi volt +Novibazár vörös kövei között. Pollák Géza őrvezető halt meg ott arra +jártunkban. Sokáig vívódott a halállal, mígnem meghalt. Félhaldoklásában +folyton azt danolta: Mikor mentem hazafelé, szép Szeged városa felé. +Ámbár mégsem jött el ide, hanem ott maradt, sírfájára előírt sárga +betűkkel én festettem föl nevét és azon katonai rangját, amit ép akkor +kapott meg a szegény fiú, amidőn már meghalt egy kissé. Ott a hosszú +szabadságra ment katholikusokat a szerb vallású pap temette, zsidó +temetésre azonban nem vállalkozott. Így aztán a fiam Deutsch volt ott a +pap, a kántor, aki elénekelte a hitvalló társát. Ott volt az egész +tisztikar a sírnál, amelyet egy nap vágott négy ember a veres kövekbe. +Mikor a szegény fiút letették ebbe a siralom völgyébe, fiam Deutsch az +örökkön-örökké komédiás és folyton mások vígasságára törekvő fiam +Deutsch zsidó beszédbe kezdett egy piros könyvből, amit a bornyújában +hozott el odáig. Mikor befejezte, szótalan álltunk, a tisztikar, s mi, +akik díszőrsége voltunk a halottnak. + +Akkor azt felelte a fiam Deutsch beszéde folytatása gyanánt egy komoly, +katonás hang: + +--Amen--és vége volt az egésznek. Nagyon kurta dolog a katonatemetés. + +Pár hónap múlva megint mással tette magát nevezetessé. Mint műlakatos +puskaműveshez került s egy vadászfegyverrel, amit javítás végett +próbált, szerencsésen hátbalőtt egy bosnyákot. Kukumene!--jajgatott a +bosnyák, mikor a hátából szedték ki a söréteket.--Oh Gott! tördelte a +kezét a koma--ugyan hány sörét ment bele? + +Bécsben váltunk el egymástól, miután előbb végigkódorogtuk mindazon +földet, ami Novibazár, Erdély és az osztrák havasok közt van. Ment ki +jobbra, ki balra. Négy évig nem láttam. S ime két év után a +fegyvergyakorlatra Stockholmból jött elő az örökké vidám gyerek, akkor +népénekes volt egy Svédországban járó magyar társulatnál. Most megint +találkoztunk. A komának ezúttal a fővárosban van villanyberendezési +üzlete, amelynél fogva, amidőn legelőször feltűnik a láthatáron, vagy +kétszáz torok kiáltja egyszerre: + +--Fiam Deutsch! Valami jó nótát! + +Van ott azután olyan nótázás, hogy senkisem látta párját. A rezervista +elfelejti, hogy otthon baj van, hogy a jég megrontotta a termést, hogy +az eső rozsdásítja a búzát, hogy a fia beteg, elfelejti, hogy most +egyébként huszár lovak részére épített barakban lakik, mindent elfelejt +és nevet. Pedig nevetni még csak jobb, mint sóhajtozni, mikor úgyis egy +a fizetés. + +Lassankint telni kezd az idő. Vasárnap délben pont tizenkét órakor az +ezerszáz ember, amennyiből a vének csapatja áll, rettenetes hurrázásban +tör ki. Azt lehetne hinni, hogy barakforradalom van, azért e szörnyű +csatakiáltás. Pedig nem. Csak annyi történt, hogy épen elérkezett az idő +fele. Eddig befelé mentünk az időbe, ezentúl kifelé megyünk. Nagy öröm +ez nagyon. Még csak egy-két nap. + +--Olyan kevés időnk van a katonaéletben, komám--mondja a káplár +Kelemen--hogy ennyit még fölakasztva is kibír az ember. + +Néhány standbeli legény is van a barakokban, felügyelet szempontjából. +Azoktól alattomosan megkérdik: + +--Ugy-e apám, kend is rezervista? + +--Ugyan apám,--sóhajt szomorúan--ne viccöljön kend a szögény embörrel. + +--Úgy hát? Hát kend még csak olyan meleg katona? No, majd ha a fiam +berukkol, tisztöltetöm vele kendet. + +A legény nem állja tovább, hogy a szívét tépik, szó nélkül kifordul a +barákból. + +Péntek este kijön parancsba, hogy holnap még egy kis kurta gyakorlat, +aztán abführolás. A harmadik rukkolású öreg rezervistának megrezegteti a +lelkét ez a pár szó, de utána mindjárt némi bánata is fakad. Kilenc év, +tíz év, íme, hogy elszalad! Merte-e volna hinni, mikor besorozták, hogy +megéri ezt is. Milyen régen volt, mikor az édes anyja áldott betüivel az +első levelet hozta a tábori posta török földre, állván benne: légy +türelemmel, fiam, majd eltelik az idő, látod, két hét már is eltelt. + +El ám. Azóta a tizedik esztendő járja. Másnap, mikor minden darab +mondurt, fegyvert leraktak, jön még az utolsó aktus: a szabadságos kis +könyvek. Ezt már civilben veszik át. A nagybajuszú őrmester egyszerre +vicinális vasúti bakterrá vedlett át, a kis káplár lakktopános doktor +úrrá. Még egy nagy éljen, azután nagy kezelés és ki amerre lát. +Vidékiekért bejöttek az asszonyaik. + +--Oh, jó uram--mondja a menyecske--de fölégtél... + +Hát most már csak sebesen haza. Vége, mindennek vége. Otthon a kardot +egyik sarokba, a sapkát a másikba, a blouzt a harmadikba. Abból kiesik a +szabadságos kis könyv, amelyet újmódiasan fényes rézszegekkel patkoltak +meg. A lábak alatt egy apró férfiú ténfereg. + +--Apa, tönyvet--kéri. + +--Minek az neked, fiam?--Nem játék ez. + +De már nagyon rákötötte magát. + +--Tönyvet. + +--Hát nesze, de jól vigyázz rá, el ne tépd, mert nagyon drága jószág. +Épen tíz esztendőbe került. + +A gyermek boldogan forgatja százféle írással teli lapjait. Szegényke még +nem tudja, hogy majd egyszer, idővel neki is kijut a patkolt könyv +gyönyörűsége. Akkor azonban már nem talál benne ennyi boldogságot. + +[Illustration] + + + + +Öreg embör napáldozatja + + +Faragó Mönyhért mögúnta magát. Úgy vót, hogy ült eddig a tanyaház előtt +a kispadon, aztán pipázott. Rossz dohányt pipázott a garasos pipából. +Tajtékpipából csak ünnepnap szokás ez. Továbbá faragott a bicskával. +Volt ott eggy darab fa, epörfa, a pad fölött. Hullajtotta az epörfa az +ágát. Öreg mán ügön; ez ettül van. Eggy ága levált. Oda esött Mönyhért +elébe. Békésen. Nem ütötte mög Mönyhértöt. Mönyhért ültette ezt a fát +ötven esztendő előtt. Nem is ötven esztendő előtt, hanem ötvenkét +esztendő előtt. Gyükerire zabot szórt, hogy a fa mögfogamzzon. No adott +is ötven esztendő úta ölég epröt a malacoknak. + +Ilyen a fa. A fa csak úgy él, mint az embör, csak éppen hogy lába nincs. +Lát mindönt, tud mindönt. Tisztán csak azért nyúl magosra, hogy +széttekincsön a vidékön. Jó nép a fa, embörök. + +Leesött a faág. Mönyhért nészte. + +--Legyüttél?--kérdözte tülle. + +A faág a leszáratt leveleivel zizögött neki. Beszélt. + +--No mondta Mönyhért--ha mán legyüttél, faragok belülled a kis onokámnak +kiskést mög fakanalat. Mán úgy is elúntam itt magamat végképp. + +A faág zizögött tovább, hogy az de bízisten jó lössz. + +Mönyhért mostand elővötte a bicskáját. Mögnézte egyik végül, mögnézte +másik végül. Akkor kinyitotta a tulajdon ágát. Igenyös, szép ág ez, még +az öreg Sziráki csinálta a városban, de tulajdon maga. Haj még akkor +fekete haja vót annak is. Mert lakodalmi bicskának vötte ezt a bicskát +Mönyhért. + +De mindegy az. A vasát belefeszítötte az ágba és ketté hasította. Az ág +ellent nem szólt, mert tudta, hogy ez a sorsa. Növekvésiben egy idejig +eleinte finom levelet adott a sejömbogaraknak, azután epröt termött, +később árnyékot vetött alatta pihenőkre, most pedig kanál lött belüle, +kis kanál az onokának, úgy híjják, hogy Marci, hanem borzasztó játékos +fattyú. + +Faragja nagyapó elsőbb laposra, azután az ódalait barkácsolja, utóbb +mélyíti, hogy az a valóságos kanálhoz híven hasonlítson és löhessön vele +merni csakugyan. Ráér csinálni, mert egymaga van a tanyában, a többi +odajár kint a földben Isten áldásáért. Óh Mária légy üdvöz. + +Csak a sánta varnyú gyün oda féllábon, de hisz könnyű annak féllábon +járni, akinek csak egy van. Bár azért így is billög a kutyalélök és +olyforman néz nagyapóra, hogy Mönyhért kéntelen szót szóllani hozzá: + +--A Marcié lössz--mondja neki.--Hallod-e Matyó, a Marcié. Kanál. + +Matyó félszömmel adja tekintetit nagyapóra, oszt aszongya a szömtelen: + +--Kár. + +--Kár beléd az étel, kutya--fakad haragra nagyapó.--No nézd. Ugyan hogy +nem gyün ide a Hattyú, hogy mögtépázna vagy egyszer. + +--Kár--kiabál vissza a Matyó, hanem van annyi esze a csudálatos +isten-bogarának, hogy azonnal odébb is ugrik. + +Hanem ugrálhat mán, mikor gyün a Hattyú. Mögneszölte hevertiben, hogy +nevét ejtötték s ide követközött. Vén kutya mán a Hattyú, egészen fehér, +de ez nem az öregségtül van, mert mindig fehér vót, azér is lött a +mostani neve a neve neki. + +Hattyú egy lábával sebössen fejön ütötte Matyót, hogy mönnyön az útbul. +Matyó kiabált és kétfelé terpesztve a szárnyait, nagyapóhoz futott, hogy +védelmözné. + +--Én nem védlek,--mondta most nagyapó--mert fekete a lelköd. Még +Marcitul sajnálod a kanalat? + +Hattyú nem is tudta, hogy Matyó ijen rossz. Most csudálkozik is rajta. + +--Aú!--így szól. + +--De ügön--felel neki nagyapó--ilyen vót. + +No ez mán sok. Hattyú leül a két hátulsó lábára és söpri a farka a +homokot. + +--De söpörsz,--véli nagyapó--pedig messzi van még a szombat délután. + +Ezzel a vilojenciának vége is szakad. Mönyhért kifaragta a kanalat és +most mán az ág másik feleközetibül villát csinál. Evvel nagyobb gond +jár, mert az ágait külön-külön köll farigcsálni. Hattyú nézi a munkát, a +szömtelen Matyó mög egyször csak a térgyire ugrik. Nagyapó rá is koppint +a fejire bicskavéggel, de Matyó nem mozdul. + +--No--mongya nagyapó, belegyőződve a dologba--csakugyan ojan vagy, akar +a kullancs. (Bánnya is Matyó az ijen beszédöt.) + +Még kész sincsen tökéletössen Mönyhért a villával, mikor zörögnek az +úton. Gyün haza a család. Azért zörögnek, mert babot hoznak +valamennyien, most szödték ki a fődbül. Én édös jó Istenöm, de szépre +nevelted az idén. Gyün az embör, az asszony, az Etel lán mög a Marci. +Hogy hozza a Marci a babot, hogy alig bírja. + +--Hozom a paszúrt, öregapám!--kiáltya. + +--Ó, jó kis lelköm--mosolyog nagyapó és tekintettyeivel, könnybe lábbadt +szömeji nézésivel a gyermökre téved.--Hát hozod? + +--Ahán--feleli büszkén a Marci és ezön most mán mosojognak mind +valahányan. Zizög a száraz babhaj, ahogy apa, anya válláról a földre +veti. Anya mingyár vacsora kászolítása után igyekszik. Tüzet rak. Etel +az epörfa alá a malomkűre tányérokat hoz ki. Cifra tányérok ezök, kunos +kék virág van bennök, Dorosmán vötték régön. Azután mén eggy bögrével az +istállóba, hogy egy fejet tejet hoz a nagyapónak. Mert Mönyhért nem +öszik főtt vacsorát, öreg ű mán ahhon, ű csak úgy mögissza a tejet, +ahogy azt ami jó Istenünk a tehénbe aggya. Azér is az első fejet az üvé. + +Hozza is az Etel lán hamardossan, nagyapó pedig ojan szépen iszogattya a +porcellán bögrébül, hogy gyönyörűség nézni. Ahogy avval készen van, föl +is áll és mén az ereszet alá, hogy lefekszik. Jó hosszú sejömszőrű, +egész takaródzásra való töröttbűrű subán szokott ott aludni nagyapó. +Előbb azonban a kis kanalat, kis villát odalopja a huncutságos vén embör +a Marci tányérja alá, hogy majd örül rajta a kis kutyafékom. + +Avval aztán el is mén az öreg humni. Szépen elnyújtódzik és fehér hajai +a fehér subaszőrbe elegyödnek. A nap mán áldozik, ép most van a +földszélrül lebukóban. De akár hiszik, akár nem, a földperemrül még +szinte visszaugrik, hogy még egyször nagyapó fehér haját végig öntse +piros sugarajival. Mert úgy löhet, mire röggel mögén előkerül, már +nagyapót nem találja. Elszunnyadhat végkép, mert az ijen vén embör +röttentő halandó. + +Matyó fölmönt nagyapó subája vállára oszt behumta a szömit. Most úgy +tösz, mintha alunna. Pedig igazság szerint neveti magába a kutyalélök, +hogy ű mög a nagyapó, hogy csinálták mög titokba a Marcinak a kanalat. + +[Illustration] + + + + +Vidám magyarok + +Asszonyi ok... + + +János idevaló ember s mégis, mikor bejön a városba, úgy kell róla +szólni, hogy no hát János bejött a városba a vidékről. Nem szükséges +János neveit teljes egészében emlegetni, e kor nem arra való. +Tökéletesen elég, ha megjegyeztetik, hogy János a Kiskasza Vadlövő +Nagymihályék családjából származó s a neve ezen értelemben Kiskasza +Vadlövő Nagymihály János. Többi nevei ezúttal lemaradhatnak, mert nem +arra való a betű, hogy fölösleges szavak nyomtatására rakják össze. A +történet így is hosszadalmas, mert el kell mondani benne, hogy János +miért került vidékre. Nem egyébért, mint hogy a szomszéd faluból való +lányt vett el s odaházasodott. Az asszonynak van ott egy kis házacskája, +földecskéje, János hát odament lakni. Így nem fizet idebent házbért, az +adója is alighanem kisebb, s mikor a maguk földjén odakint nincsen +dolog, bejár a városba munka után. Nincsen messze az a falu, amelyben +János lakik, csak inkább itt mindjárt a közelben. A harangszó kiszolgál +odáig. + +Abban az esetben, amelyről most itt szó van, odakint épen nem volt munka +s János bejött a városba, hogy egy kis pénzt keressen. Talált is, a +földet ásta valamely ház alapjánál, este megkapta érte a pénzét s haladt +kifelé a városból haza, az asszonyhoz. Ahogy menne, még az utcákon, esni +kezd az eső. De nagyon esik. János úgy gondolja hát, hogy ez elől födél +alá megy az ember. Ott van ép útban az elevenhalott asszony korcsmája +(még életében megcsináltatta a koporsóját és halotti ruháját: innen a +furcsa név), János odamenekül egy pohár borra. Míg az elfogy, majd csak +eláll az eső. Pedig dehogy áll, sőt még jobban esik. Újabb pohár bor is +elfogy s János apránkint kedvre derül. Akad cimbora is, telnek az órák. +Időnkint kitekint, hogy esik-e még, de bizony csakugyan esik. Éjfél felé +mégis csak odajut János, hogy ez olyan országosforma eső, mely talán +holnap estig sem áll el, legjobb lesz hát, ha haza megy. Elindul. Sötét +van, az eső vágja, a töltésen csúszós az út, jó, hogy a Tisza egy kicsit +világit, különben beleesne. A faluban nagy a sár, sok helyen a +kerítésekbe kapaszkodva kell elhaladnia, hogy a csizmaszára meg ne +merüljön. Ez nem megy minden zaj nélkül, a kutyák fölébrednek s igen +nagy ugatásokat követnek el. Végül János a házuk elé ér és kocog az +ablakon, előbb halkan, azután erősebben. + +--Ki az?--kiáltja a sötét szobából a fölriadt asszony. + +--Én!--feleli János önérzettel. + +--Hejnye, kutya akasztófára való betyárja!--kiabál az asszony,--hát +ilyenkor gyüsz haza? Ne félj, ide be nem töszöd a lábad. + +--Ne lármázz, hanem nyisd ki az ajtót!--rendeli János. + +--Nem nyitom én!--pöntyög vissza az asszony.--Ide be nem eresztelek, +akasztófavirág! Eredj vissza! Eredj oda, ahun eddig vótál! + +Jánosban hirtelen föltámad a méreg. Szó nélkül megfordul, megint végig +kapaszkodik a kerítéseken, följut a töltésre s visszajön a városba. Egy +óra múlva már ismét csak ott van az eleven halottnál. + +--Aszonták otthon,--mondja,--hogy odamönnyek, ahun eddig vótam. Hát itt +vótam eddig, hát ide gyüttem. + +Hát jól van. János leül az asztalhoz s ott van még másnap délben is. +Mint este is. Már költögeti a pénzt ugyancsak és nótás kedvében van. Még +éjszakára sem megy haza, mert teljes igazában véli magát. Odakint a +faluban meg már nagy a szaladgálás. Az asszony azt sem tudja, mittevő +legyen. Hej, hun lehetett az ura! Nem akasztófáravalózna már, csak jönne +haza, de mikor nem jön. Utóbb, a harmadik nap reggelén, sírva megy az +apjához, aki bürgékkel bajoskodó juhászos ember, elmondja neki a dolgot +és könyörög, hogy menne be a városba és keresse meg az urát. Hümmög az +öreg, mérges is Jánosra nagyon, mert akármit beszéljünk, mégsem szabad +ilyen tetteket követni el. No, megigéri, hogy bejön, fölkeresi és szép +szóval hazacsalja. Fejébe teszi az ünneplő kalapot, kezébe a kampós +botot és megindul. A városba érve, nem nehéz Jánost megtalálni. Az út +ott haladt el az eleven-halott mellett és kihallatszik János danolása. +Már a hosszú idő alatt minden nótának a végére járt, a régieket szedi +elő s most ép annál tart, hogy az Ábrahám szomszéd mint osztotta föl a +hízott libát. Sok cselédje volt az Ábrahám szomszédnak, hízott libája +meg csak egy: így az elosztás nagyon sok gondot okozott s talán ezért is +foglalták ezt nótás versbe falusi történetírók. Mondja János épen, +hogy... Jákob kapta máját, Száli a zúzáját, Icig brúder mög az vékony +szalonnáját... mikor belép a kocsmaszobába az öreg s így szól mérgesen: + +--No! + +János meglepetve tekint rá a szerfölött sok üveg mögül, ezután nagyot +kiált: + +--Gyék kend ide, édös apám! + +Az öreg haragosan ül le. János borral kinálja. A bor jó, nem lehet +tagadni. + +--De várjék kend csak--biztatja János--majd összevágom egy kis +szoldával. + +Szódával még különb. Nagyon jó vágása van neki. Hejnye, hejnye. No. +Csakugyan. A szél hordja el a haját. Miféle dolgok történnek! + +--Hát...--kezd a beszédbe az öreg. + +--Hát--vág a szóba János, nagyot ütve jobb kezével a levegőre--tudom, ne +is mondja kend... Mind ilyen az... kenddel is így csinált a felesége +fiatalabb korába. Le akarják törelni az embört! Kenddel is csak azt +csinálta az asszony. De okos embör vót kend is, mert kend se hagyta +magát. + +--Én?--szól az öreg.--Hát mán hogy hagytam vóna? Én sohase hagytam, +akármit csinált is. Mer nem ű parancsol. + +--Persze hogy nem ű--hagyja rá János jóakaró biztatással.--Az természeti +dolog. Ne is engeggyön kend neki sohase. + +--Nem is...--mondja amaz s önt a poharakba. + +--Maga magának minek önt kend?--kérdezi János. + +--Már mér ne öntenék? + +--Hát hiába önti kend tele a poharat, csak kiissza kend. + +Igy évődnek délig, azután estig. Hogy a János zsebe már nem futja, +anyagiakban az öreg intézkedik és okvetlen »hangászokat« akar. Valami +darabban marad bandából kerül is három cigány. De hiszen elég az épen. A +klárinét mondani kezdi csakhamar amaz igazságot, amely szerint A +juhásznak jól megy dolga, Egyik dombról a másikra Legelteti nyáját, +Fújja furulyáját, Csuhaj, úgy éli világát.--Lehetetlen az ilyent +táncolás nélkül kibirni. Az öreg a juhászost járja és ütögeti tenyérrel +a csizmája szárát, ami a mulatság mellett a józanság mértéke is, +mivelhogy e munkálatban jórészt egylábon kell állani. + +Este pedig eljönnek a helyről, beljebb haladván. Fekete kávét akarnak +inni, sokat. A kedv már igen magas. Danolnak az utcán. Ketten is mondják +ama kúnos nótát, hogy Cintányérban, cintányérban aprószeöllős pogácsa, +Fáj a szívem, fáj a szívem A juhászra, juhászra. A zajra rendőrök jönnek +elő, akiktől erélyesen követelik, hogy olyan helyre vezettessenek, ahol +a legfinomabb meleg kávét mérik. A rend legényei a kaszárnyájukba +tessékelik a magyarokat s ott némi vergődés után elalszanak a +szalmazsákon. Az öreg még álmában is szavall: Bort hozz, kutyafülű... + +Másnap reggel, kissé zavaros szemekkel a rendőrbiró előtt állnak a +csendháborítás miatt. + +--Ejnye, ejnye--feddi a biró Jánost--már hogy lehetett ekkora italozást +csapni? + +János szigorú haptákot áll és szól: + +--Jelentöm alássan, tekintetös kapitány úr, asszonyi ok miatt történt. + +Mellette a vén juhász bizodalmasan integet a kapitány felé, hogy nézze +csak, hát a dolog csakugyan asszonyi ok miatt történt... + + +Horvát Ádám előnevei + +Az utcasarkon áll egy tábornok, meg egy magasabb rangú tiszt s +beszélgetnek. Arra halad egy munkás magyar, boros állapotban. Mikor +meglátja a tábornokot, föltámad benne a katona, odaférkőzik s kemény +haptákot állva, mozdulatlan marad. Bár egy kicsit hajladozik, mint +jegenye-nyár szél idején. A tiszteknek persze ez kellemetlen, mert aki +csak ott elmegy, megnézi a jelenetet. Szerencsére arra jön a rendőrbiró +s látva a helyzetet, szól az embernek: + +--Gyöjjön el maga, barátom, innen. + +--Nem mék én!--mondja amaz. + +--De nézze már, nem illik így zavarni a más embert. + +--Nem zavarok én sönkit--mondja az ember.--Tudom én a regulát, állom a +haptákot. Ebbe az akszfaltba pedig én is beleadództam, hát állhatok +rajta. Aztán kicsoda maga? + +--A kapitány vagyok. + +--Azt maga mongya--szól az ember--én mög, tuggya, nem hiszöm. + +A magyar kezd okvetetlenkedni, a bíró is elmegy, mindenki elmegy, csak ő +marad ott. Most már egész lelkesen állja a haptákat, azon igazság +alapján, hogy ő is beleadódzott az akszfaltba. A bíró egy rendőrt küld +érte, de az nem bír vele. Még egy másikat, az sem bír vele. Utoljára +négyen mennek érte, az összefogott kezükre teszik és viszik, bár a +férfiú e gyaloghintót semmi módon sem szereti. A rendőrségnél +kihallgatják, de közben igen haragszik. Mindenkit agyon akar ütni s +fogni kell kezét-lábát, mert veri a rendőröket. + +--Ereszd mán el a kezemet, öcsém--mondja egynek őszintén--hagy ütnélek +orron egy kicsit. + +Viszik a szalmazsákra, hogy aludja ki a mámort. De előbb föl kell írni a +nevét. + +--Mi a neve kendnek?--kérdezi az őrmester. + +--Többmintkanász Horváth Ádám!--feleli büszkén az ember. + +--Micsoda? + +--Több mint kanász Horváth Ádám! + +Nem is mondott mást. Jelentik a feljebbvalóknak, de azok sem bírnak +belőle más nevet kivenni. Többmintkanász Horváth Ádám végül a +szalmazsákon büszkén és boldogan elalszik. + +Másnap már korán reggel keresik, a gazdája jön érte. Valami nagyon jó, +rendes munkásember a furcsa predikátumos a városszéli földeken, csak az +a baja, hogyha néha a városba vetődik, nagyon elidőzik a bor fölött. A +gazdája sejtette is, hogy merre lehet, mert mingyárt a rendőrségen +kereste. Viheti azonnal, csak előbb a rendőrbíró elé állítják +fejmosdatás szempontjából. + +--Mi a neve kendnek most már igazán?--szól a bíró. + +--Horváth Ádám--feleli az ember. + +--De tegnap mást beszélt kend. Azt mondta kend, hogy Többmintkanász +Horváth Ádám. + +--Jaj kéröm szépen--magyarázza az ember,--ez úgy van. Mert kéröm szépen, +a Horváth Ádám név nagyon szép név parasztembörnek. Arra én büszke +vagyok nagyon. Azért mondom én, hogy paraszti sorban több a kanász, mint +a Horváth Ádám. Mert az csak én vagyok. + +--Így már értjük. Alapos magyarázat után, a jóeszű ember minden dolgot +meg bír érteni. + + +Az anticucilista + +Áll a cucilista-gyűlés. Vasárnap délután lévén, a tejfelesképű szónokot +hallgatja is vagy kétszáz ember a vásárpiacon. Ha valamely élelmes +vándorkereskedő fehér cserkesz sipkát nyom a fejébe, hozzá piros színű +bundát ölt nyárderékon s mint »muszka« árulja a világ legjobb +kaszakövét, amely »a szibériai bányákban találtatódik«, annak is van +ekkora hallgatása. A szónok a padról fújja a nótát, a pad körül álló +törzskar, esküdt ellenségei a társadalomnak, fésűnek és borotvának, zúg +és helyesel, a többi meg csak áll. + +--Nézzük no, ugyan mire végzik? + +A beszéd tart tovább, míg egyszer a közönségből előtörtet egy alacsony, +őszes ember s rákiált a beszélőre: + +--Nem hallgatsz mingyárt? még mer a lepénylesőd járni? Le arrul a padrul +sebössen! Majd én mondom mög az igazat! + +Igen nagy tűzzel van a kis férfiú s a padhoz érvén, rángatni kezdi +lefelé a szónok urat. A közönség örvendez, hogy lesz már mégis egy kis +látnivaló, de a rendőrbíró attól tart, hogy verekedés támad a dologból. +Vállon fogja a kis öreget: + +--Lassabban, atyafi--mondja neki--nem kell okvetetlenkedni. + +--Micsoda atyafi?--fortyan föl az öreg--micsoda maga? Hogy mer így +beszélni velem. + +--A kapitány vagyok. + +--Hát aztán?--dünnyögte amaz.--Neköm nem parancsol! Megyei embör vagyok +én, nem városi embör! Neköm nem parancsol sömmiféle városi kapitány! +Neköm csak a járási szolgabíró úr parancsol! + +S újból neki áll, hogy legyűri a szónokot a padról s majd ő beszél a +népnek. Hogy ne hallgassa ezt a sok léhűtőt. Dulakodás támad s végül a +kis embert elvezetik a tömegből. A biró elé is áll később, ott öt forint +bírságban részesül a gabajodásért, amit okozott. Abba ő semmiképen nem +állapodik bele. Már miért? Mikor ő oktatni akarja a népet? Megyei ember +ő, kéri alássan, s azért, hogy egy kis bort ivott, nincsen rajta kivetni +való. Nem nyugszik meg az ítéletben, hanem igen mérgesen és lármásan +távozik. + +Idő multán becitálják az öreget a megyéből, mert a második bíró is +rendben találta az ötforintos büntetést. Bejön, hanem nézzük csak meg +jól, ki jön be az ajtón? Egy igen megborotvált és megnyiratkozott öreg +ember, ünneplő fekete ruhában, selyemkendő a nyakán, a csizmái +fényesebbek, mint a hatosos tükör, a fekete kabát bal mellére pedig föl +van tűzve a hadi érem, továbbá a jubileumi érem és mind a két medália +igen fényesre van tisztogatva és a két kemény csizmaszár, amint +egymáshoz csapja őket, olyant szól, hogy ezen megjelenés már igen +határozott megjelenésnek nevezhető. + +--Jelentem alássan, én vagyok az a belomári Buday Istvány, akit hivattak +abban az elmult ügyben. + +Az asztalig elmegy, a cédulát átnyújtja, aztán kimérvén a bíró +személyétől a három lépés távolságot, odáig hátrál és ott cövekformába +igazodik. Fölolvassák az aktát, hogy a fölebbezés helyben hagyatott. +Fizetni kell az öt forintot. + +--Jaj kéröm szépen--jelenti az ember--nem is panaszkodtam én az ellen +akkor sem. + +--De nem akarja kend vállalni. + +--Hát akkor kéröm szépen nem vót helyén az eszöm. Jól van az nagyon, +szerdára be is hozom. Mert nem olyan embör vagyok én. Még a király is +szeretött engöm. Kéröm szépen. + +--Jól van--mondja a bíró--akkor most elmehet. + +--De nem mögyök ám kéröm szépen--szól az öreg--mert szóm van. Mert +tuggya, nem tudtam ám én azt akkor, hogy maga maga. Mert ha tudom, hogy +maga csakugyan maga, nem úgy beszélök magával. + +Az öreg a hatóság iránt való tiszteletét ezen beszéd által kifejezvén, +sarkon fordul, hogy összecsengnek mellén a réz és bronz medáliák s halad +kifelé. Az ajtónál azonban még visszaszól: + +--Csak legalább, alássan kéröm, azt a cucilistát le bírtam vóna lükni a +padrul... + +A tornácon az ácsorgó népek között emelt fejjel tekint szét. A +csizmasarkok büszkén kopognak a kövön, a medáliák ragyognak fényesen s +mindenféle fiatal hajdúk és rendőrök, akiknek csak amolyan polgári érmük +van, tisztelettel nyitnak utat előtte. Mégis csak szép az élet. + +[Illustration] + + + + +Délután + + +A nap már egészen másként szolgál be az ablakon, mint nyáron szokott. +Lassan elbúcsúzkodik a falaktól, a falakon a képek kereteitől, mert +tavaszig azokat most már a sugarai nem keresik föl. Kijebb szorul +szegény, járása az égen oldalfabbra esik egyre és hamarább is elmegy +aludni. Melege langyos, már állni lehet, nem forralja föl az +ablakkilincs rezét sem. Sugaraiban kint az utcán, az akácok fölött apró +muslincák játszanak; ezek is életük utolsó idejét élik. Körülbelül +tudják, hogy napjaik ide s tova elmúlnak, azért ugrálnak ilyen nagy +tömegekben, járván a haláltáncot. A szobában néhány öreg légy röpdös, de +menésük és szállásuk is lassú, nem mérgesek, inkább oly betegformának +látszanak és leperegnek a cserépbeli csodafa leveléről, ha véletlen +rászállnak. De hullajtja a levelét már ez a Krisztusfa is, nagyon +szomorú a szegény. Társa, amely véletlenül a kertbe jutott, karónyira +dagadt, míg emez épen csak hogy él az ablak mellett és leveleit oly +kétségbeesetten nyújtogatja a nap felé, mintha el akarná velük fogni, +hogy ne szálljon le sohasem a föld alá, sötétséget reá ne hagyjon. A +földből táplálkozó élet mind szereti a napot, de így talán egy sem. +Sötét pincében a burgonya fölküldi szárát az ablakig; a kerítés árnyékos +oldalára jutott folyondárnövény meg tudja keresni a kerítésen az +egyetlen hasadékot, melyen át legalább egyetlen virágát nyújthassa a +túlsó oldali nap felé. De ez az Isten-fája minden levelét ő felé adja, +hosszú szárra ereszti. Olyan minden levele, mint az ember öt újja: +olykor csakugyan úgy tetszik, mintha fogná, húzná, szívná velük magához +a napot. + +--Ne menj el, maradj itt. + +De nem marad, megy. Vasárnap délután van, szólnak a harangok. A +szomszédban van egy ócska torony, abban szólnak. A törökök idején mecset +volt, aztán romnak maradt, most újból torony, benne laknak a harangok, a +harangozó és a denevérek. A denevérek csak éjjel jönnek elő, itt +röpdösnek az ablak előtt a lég hangtalan fattyai, volt már köztük, aki +be is jött a lámpavilágra, szétnézett s ismét kiment. Nappal a denevér +helyett a harangok szava látogat el, lebegvén szelíden a háztetők +fölött. Szól a nagy harang, továbbá a második és a kis második. +Olyanforma, mintha ezek is mind a napnak beszélnének. Annak búcsúztatói. + +A papírosra följön egy öreg légy. Őszi már ez is nagyon. Ilyenkor már +nem vigyáz magára, ügyessége elveszett, bágyadt az állat. Úgy kell a +tollal bökdösni, hogy odább menjen, de még erre sem igen hajlandó. +Haldoklásában már mivel sem törődik, s csak mikor a toll hegyéről +tintafolt jut a szárnyaira, halad egy kicsit tova. + +Halad az utcán is kifelé a városból a nép. Ki kocsin, ki gyalog, kinek +hogy jut. Mert kevés idő marad már olyan, amin ki is menni lehetne +városszéli helyekre, hát ami kevés idő van, az még kihasználandó. Addig, +amíg szól a muzsika, áll a tánc; de így szent Mihály után, amikor már +esti hetet harangoznak, hamar vége szokott annak lenni. Elmúlik a lassú, +el a friss, el a lippentős, a toppantós, a mártogatós, a röszketős, a +hátravágós--ezen tudományok hirtelenében mind elmúlnak. Addig kell tehát +alkalmazni a tudományokat, amíg lehet. Mennek hát kifelé a lányok, +legények, odakint szól a muzsika és muzsikás tánchellyel szemközt +hullatják levelüket temetői bokrok. + +Az odavezető úton pedig--mert az út mind a két helyre egyformán vezet, +vígasság völgyébe épp úgy, mint siralomnak ölébe--hát az úton pedig +asszonynénémék és anyámasszonyék kiteszik a széket az utcára a kiskapu +mellé és öreges módon elszórakoznak a járókelőkön. Föltekintik a +ruházatokat, amik a lányokon suhognak. No bizony, van is rajtuk mit +nézni. A selymes-papucsok kikopnak a divatból, és helyükbe következtek +ez otromba sárgacipők, mikről alighanem mondani lehet, hogy bizonyosan +bolond volt, aki föltalálta. És azután szép Ilkakendőt hol látni, +mondják meg, ha tudják, hol? Valódi szép Ilka-kendőt, amellyel +egymagával tele volt egy nagy kátulya, amelynek selyemrojtjai a földig +leértek és olyan szépen libegtek, hogy az valóságos gyönyörűség? A hajat +is hogy kétágra fonnák és hosszú selyempántlikát fűznének bele: az is +egyre ritkább. + +A gyerekek pedig eresztik a sárkányt, a szép nagy álló-sárkányokat, amik +úgy úsznak fönt a magas égen, mint valamely öregebbfajta madár. Az nagy +dicsőség, magasra ereszteni a sárkányt, mert az ellátszik a hatodik +utcába és még ott is mondogatják:--Gisguczi Gergőék Pistájának fönt van +már a sárkánya megint.--Tűnő játék már ez, csak a város szélén van még +belőle, de ott is egyre kevesebb. Ahogy szaporodik a telefondrót, úgy +fogy a sárkány. + +A nap lassankint lemenőre hajlik, az akác alváshoz készül. A házakból +megindulnak így késő délután azok az emberek, akik vasárnap nem vágynak +a mező fái közé. Akik egész héten kint vannak úgyis vagy a földben, vagy +a víz tetején. Nekik a vasárnap délután az otthonlétel ideje. Délben +rendes időben, asztalnál esznek tányérból, nem mint köznapon a +tarisznyából. Továbbá köznapon csak egy félóra alvás jár ki étel után, +míg vasárnap ez hosszabra nyúlhat és kényelmes heverés esik az otthoni +kanapén, mi egyébként csak karos deszkapad, zöldre festve. + +Azután egy kis széttekintgetés van az udvarban, hogy mi hogy áll, a +kerítés romlik-e. Ha a bicska éle kopott, ilyenkor az is kiköszörülődik. +Végezetül előszedik az ünneplő ruhát, abba beleöltözködnek, különös +gonddal lévén a csizma szárának fényességére. A mellénybe az +ezüstgombokat gombolják és ugyancsak ráakasztják az órára az +ezüstláncot, amelyen tallér kevélykedik, vagy ezüstből való potyka, az +utóbbi a lánc gazdájának halászmesterségét példázván. Előkerül az +ünneplő tajtékpipa vagy inkább a hosszú és tajtékból való szivarszívó +szopóka, amelynek a finom szívás adja meg az értékét. A szép barnasárga +az igen szép, azonban bármit beszéljünk, a piros meggyszínű a +legelőbbvaló. + +Igy azután már lehet menni a polgári bormérőbe. Mert ez a rendes hely. +Délelőtt a templom, délben az otthon, délután pedig a csöndes, mindössze +egy-egy szobás polgári bormérések, amelyekbe a maguk csendes vasárnap +délutáni közönségén felül több ember már nem is férne be. Négy-öt +asztal, barnára, vagy zöldre festve, itt-ott beterítve viaszkos +vászonnal. Az asztaloknál mindenki megtalálja a magáét. Ez itt a +gazdálkodóké, amaz hajósoké, míg emennél halászok ülnek, rajtuk túl +baggerosok, kik a kotrógépről, meg gőzhajókról valók. Amodébb iparosok. +Mert itt mindent el lehet intézni és a héten történt dolgokról tudomást +szerezhet az ember. Igy: hogy Tóth Máté fia bejutott vitorlásnak a +gőzhajóra. Hogy Oláhországban már megint becsapták a kubikosokat a +vállalkozók, mert forintban egyezkedtek, de frankban és leiben fizetnek. +Az ázsióban való különbségeket ez asztaloknál úgy kiszámítják, hogy a +tőzsdén sem különben. Érkezett hajósok induló hajósoknak elmondják, hol +sekély a víz, hogy például a Maroson félteherrel sem lehet menni, ami +hajó pedig a Kőrösbe bement, mind áll, mert nem tud lejönni. Ugyancsak +itt kőmívessel is lehet beszélni, ha valaki épen úgy gondolkozik, hogy +új falat húzatna a kamra oldalára. Téglák árában, hogy ezrét hogy adják, +szintén teljes bizonyosság uralkodik. Abban a tekintetben, hogy ki lenne +a képviselő, nem sok beszéd van, mert a vélemények teljesen egyazonok, +azaz hogy aki más véleményen van, nem jön ide. + +Gazdálkodók asztalánál némi indulatos, panaszos beszéd folyik. A +katonasággal van bajuk, hogy még a nyáron kárt tett a vetésekben, de nem +akarja fizetni az árát. + +--Kárt tétetni tudnak--mondja Rákóczi Pál--de még azonfölül igérni is +borzasztó tudnak. Hogy így a kincstár, amúgy a kincstár, az majd +megfizet. De nem fizet. Nincsen olyan pénze, amelyik mifelénk akarna +gurulni. + +--Ha nem fizetnek: nem fizetnek--üt az asztalra egy fiatalosabb +gazda.--Ne fizessenek. Maradjon koporsószögre. + +E beszédre némely rész nevet, más rész elhallgat. Az öreg gazda +csillapítólag szól bele: Majd megfizetnek, csak ki köll várni... + +Vizenjáró emberek asztalánál máson társalkodnak. Ott afelől jár a szó, +hogy ugyan ki hány embert húzott már ki a vízből: holtat, elevent +egyremásra. Mind a két asztal benne van a tárgyalásban, egyiktől át is +beszélnek a másikhoz, mert alig van köztük, akinek ilyesmivel dolga ne +akadt volna világéletében. A szó lassú, mert némelyik már régen jár a +vizeken s hirtelen nem emlékezik minden eseményre, amely az ő +járáskelése alatt előfordult. + +--Tán ötöt vagy hatot húztam ki--véli elgondolkozva egy alacsony, öreges +ember.--Abból volt tán három halott, a többi eleven... de alighanem több +volt az eleven, mint három... Az első még a hatvanas évekbe volt, mert +hetvenben házasodtam... + +Egy fiatal szerényen szól: + +--Tán harmadéve gyüvök fölfelé a Boszorkány-sziget alul, hát egy +kisasszonyforma itt mingyárt a hid alatt csak begyün a partrul a vízbe, +azt elveti benne magát, azt sikit. Bevöttem a ladikba, össze is karmolt. +Egyre azt kiabálta, hogy hagyjam möghalni. + +Egy másik nyugodtan mondja neki: + +--Ugyan mért nem dobtad vissza a vízbe? + +Mellette egy kékszemű, hegyes bajuszú, nyírott ősz szakállú hajós +csendesen felel: + +--Beszélsz már mögint bolondokat... + +--Mért, Pista bácsi?--pattan föl amaz.--A halottat én is kihúzom, pedig +azt se érdemös. Nézze kend, legutoljára Pestön vöttem ki egyet a +Dunábul. A Margit-híd alatt voltunk épen. A konstábler kiabált le a +hidrul, hogy ott mén a halott, vögyük ki. Utána möntem, kivöttem, partra +töttem. Még koporsóba is én töttem, mert a konstábler rabokkal gyütt +érte, az a sok rab közül egy se merte mögfogni, attul féltek, hogy +mögharapja űket. No aztán ezért öt forint jár, úgy-e? + +--Annyi. + +--No az én öt pöngőm még ma is csak gyün, pedig ennek mán két +esztendeje. + +Megint más szól a beszédbe: + +--Hát pedig Pestön kifizetik. Neköm is kifizették. + +--Jó, jó--felel amaz ember--az én nevemet is fölírta a konstábler, de +minket másnap onnan fölhúzott a gőzös a bányába, mert küvet hoztunk. +Löhet, hogy kerestek a parton a pénzzel, de akkor nem voltam ott... Más +zsebibe maradt... Hanem én azt azért nem panaszolom. A holtat a partra +csak kitöszöm. Hanem tudja kend, Pista bácsi, ha én ma este a hajórul +azt látom, hogy valaki a hídrul a vizbe ugrott, nem mék utána. Nem én. +Ha belekívánkozott, maradjon benne. + +A hirtelen beállott csönd, amely a szavakat követte, mutatta +nyilvánvalólag, hogy nincsenek a többiek a beszélővel egy véleményen. + +Megint csak az ősz ember szólt: + +--Az nem úgy van, János. Az urak életiben is van keserűség. A sors +egyformán látogat mög mindönkit. Aki beleugrik, valamin elkeserödött, +halálra szánta magát. De ha kivöszöd, újbul csak amellett marad, hogy +tovább él. Azért hajós a hajós, mönnyön utánna. Ki mönnyön utánna, ha a +hajós se mén utánna? + +Szótalan, helybenhagyó bólintások voltak a a felelet erre a beszédre. +Hogy ez így van; ez csakugyan így van. + +A másik védekezve felel vissza: + +--Jaj, Pista bácsi, nem jól ért kend engöm. Kend okos embör. Pista +bácsi, kend katona is volt. No. Hát én csak arra a bolondra mondom, hogy +nem mék utánna, aki szerelömből ugrik a vízbe. Mert van olyan fiatal +bolond ölég. Sok rossz kölök. Mert nem úgy mén a szerelöm, ahogy neki +tetszik, mán mén neki a Tiszának. Hát ha nekimögy, maradjon benne! Én +nem mék utánna. + +A Pista bácsi csöndesen mosolyogva kérdezi: + +--Hát ha valaki esik a hidrul lefelé: hunnan tudod, hogy szerelőmből +esik-e, vagy szomoruságbul? + +Amaz zavarodottan elhallgat. Antalfi Józsep azt mondja: + +--Egy kutya az valamennyi. Ha ki bírod: csak ki köll vönni... + +[Illustration] + + + + +Időn túl + + +Matiász Sós, mint aféle fiatal katona, a szombat délutáni dolgok +alkalmával különféle gondolatokkal foglalkozott. Szombat délután nincs +más dolog, mint takarítás, a padokat és az asztalokat az udvaron +megmossák, ellenben a szoba suroltatik a szárazsúrolás módszere szerint. +Szárazon esnek neki kefékkel az emberek. Előbb azonban a szobában +lepedőkkel minden holmit betakarnak. Ez azért alkalmatos, mert ahogy a +kefék szárazon kezdik súrolni a padlót, olyan istentelen lebegő por +támad, hogy nem látják benne egymást. A súrolás ezen módja tart egy óra +hosszat, tart másfél óra hosszat, ezen idő alatt a kefés társaság benne +él és lélekzik, mindenük elfehéredvén a por nyomán. Ezt úgy hívják, hogy +tisztasági és egészségügyi intézkedés. Aki föltalálta, azt is bele +kellene állítani minden szombaton, leginkább talán a fejével lefelé. E +porban tehát Mathiász Sós, míg kefélte a padlót, gondolkozott. Tehette, +mert fiatal katona lévén, új volt még a keféje, nem kopott el, míg +korosabb kefékkel már nem járhat együtt az elgondolkozás. mert közel +esvén a kéz a padlóhoz, a padló szálkákkal ékesíti föl a kezet. Ily +előnyök esnek néha az új katona javára az ó katonával szemben. + +Tüsszögött Matiász is a por miatt, de közben egész határozottan eljutott +gondolataiban odáig, ahova akart. Ez nem volt más, mert más mi is +lehetett volna, mint hogy a fiatal katona a holnapi vasárnapon raportra +megy és időn túl való kimaradásra engedélyt kér, ha ég-föld összeszakad +is. Ez nagy sor. Ilyesmit még Matiász Sós nem kért, zsenge koránál fogva +nem is kérhetett. De most úgy határozott, hogy megteszi. Pedig esti +kilenc órán túl a városban a nem odavalónak mi keresni valója sincsen. +Mégis--az embereket vonzzák az ismeretlen gyönyörök s úgy lehet, kilenc +óra után egész más világ van az utcákon. + +Ezt nem lehet tudni. Matiász azonban akarta, hogy tudja. Estére kelve, +mikor a szobában minden rendbe volt és a mosott asztal tetejét +szalmazsákkal annak rendje szerint kipolitúrozták volna s a káplár +megelégedéssel tekintett a rendbeszedett tisztaság-és egészségügyre, +ugyanezen káplár elébe állott tisztelettel, mondván: káplár úr kérőm +alásan, írasson be engöm holnap raportra. Míg Matiász e kérelmet tette, +haptákot állott; a káplár nem állt haptákot, nem állhatott, mert lelopta +valaki az ingaóra sétálóját és annak a helyébe kellett csinálni mását +egy fénymázas doboz bádogtetejéből. Igaza van annak, aki azt mondta, +hogy nem vész el a természetben semmi, bár hiszen, ha más oldalról +keressük, az ingaóra sétálója is a természetben volt, mégis elveszett. + +Szigorú sors és szorgos gond a káplári sors, sokfelé kell ügyelettel +lenni. Azért jobb a frájteri vitézlet, mert bár ezen rangról tartatik, +hogy kevésbé okosnak véljék, de semmire sem tartozik ügyelettel s él, +mint az angyal. Igy állván a dolgok, kérdezte a káplár a Matiászt: + +--Mit akarsz a raporton? + +Felelte a fiatal katona (mindössze öt hónapos) félő tisztelettel: + +--Szeretnék kimaradni időn túl. + +A szobában lakók közül többen csodálattal tekintettek Matiász Sósra, sőt +némely aggabb harcosok, a hős atyák, a vén szentségek már-már zuhogni +kezdtek volna az erdőből szalasztott ifjú vadállat ezen viselkedése +fölött, de nem lehetett, mert a káplár újra szólt: + +--Színházba? + +--Nem. + +--Bálba? + +--Nem. + +--Hát--kérdé ismét szelíden a káplár--a fatornyos hazádba üssön a ménkű +kilenc oldalról október tizedikén: hát miért? + +Matiász Sós felelt: + +--Jelöntöm alásan: csak. + +A »csak« nagy szó, amire nagyon bajos szólni valamit. Ebben az esetben +épen azt jelenti, hogy Matiász Sós nem hajlandó annak a megmondására, +miért kell neki az engedély. Hisz ha hazudni akar, hazudhatta volna azt, +hogy színházba megy, de nem tette, mivelhogy egyenes az ember; de azt +meg ismét nem akarta megmondani, hogy hová szándékozik. Ez becsülendő; +és nyilvánvaló, hogy szeretője van neki--nézd el, nézd a kölyköt, még +meg sem melegedett, már is. + +Mondta is ezek után a káplár, hogy: jól van, Matiász Sóst raportra +beíratja, azonban Matiászon a derékszíj a raport alkalmával oly ragyogó +legyen, hogy ha rászálna valamely légymadár, lecsússzon róla azonnal a +rettentő nagy fényessége következtében. Ezt azonban a káplártól zokon +venni nem lehet, mert a fődolog mindig az, hogy lehetőleg a lehetetlent +kell követni, amely esetben a lehető lehetőleg megtörténik + +A légymadár nem is maradhatott volna meg egy állapotban másnap Matiász +Sós derékszíján, de hiszen nincs is télvíz idején légymadár, legföljebb +amely meleg szobában idő előtt kikel, az pedig kongó és hideg +kaszárnyafolyosókra nem megy a kályha mellől. Ha azonban oda szállt +volna is, akkor is hiába szállt volna, mert csak lecsúszott volna a +szóbanforgó derékszíjról. Mert Matiász a szíjat nemcsak maga +fényesítette; e munkában s minden egyéb rendes öltöztetésében +foglalkoztak a hős atyák és vén szentségek is, mit minden más esetben +hat órai vasakkal kellene beleírni a regiment történetébe--de itt +másként kellett felfogni az ügyet. Im, alig öt hónapos s--a szél hordja +el a kölykit--már szeretője van neki. Még a káplár is, e komoly férfiú, +kit, mióta egyszer a szalmazsákja testállását az ezredes úr megdicsérte, +az egész regimentben szakembernek ismertek el a strózsáktömés terén, még +a zord ember is tulajdon viaszkját vetette oda a derékszíjpucolóknak +segítségül. Mert bizony bármilyen legyen a derékszíj, ha nem vág hozzá a +dugó és a viaszk, sohasem lesz belőle prédikációs halott, bár hiszen, +akár ítéletnapig beszéljünk is róla, írásból az ilyen tudományokat +megérteni alig lehet. + +Nincs is itt most már más mondanivaló, mint hogy a raporton kikapta a +lajbisájnt Matiász Sós és délután két órakor teljes kimenői fényességben +vonult le az udvarra a parancskiadáshoz. Vasárnap korábban van +parancskiadás, mint máskor, oh, jóval korábban van s ennek ellenében +némi fővetési gyakorlatok tartatnak, mert kell, hogy a fejét mindenki +jól tudja vetni. Itt főkívánalom, hogy a balfelé való fővetésnél a jobb +szem fusson végig a kabátgombokon, míg a jobbfelé való fővetés e +föltételt a balszemtől kívánja, illetve követeli. Mindezt végezte a +merészen fényes derékszíjban Matiász, jól megszolgálván az engedélyt, +amely a bevégzett munka után neki írásban is kiadatott. + +Ment Matiász Sós ki a városba. Sétált és tokos cigarettát vásárolván, +rágyújtott. Lassan járt és kelt, mert szokatlan érzelmei voltak afölött, +hogy neki mai napon a kilenc órai duda nem szól. Ő, mint a sapkába +helyezett írásos levél hitelesen bizonyítja, sokkal később ideig, +egészen tizenegy óráig járhat és kelhet s mikor kilenc órakor a fülébe +ér a »hátra, csak csöndesen hátra«, ő arra ügyet sem vet. Boldogság ez, +mi Matiásznál abban nyilvánult, hogy a sok séta után korcsmába ment s +bort ivott. Míg ezt tette volna, számolta magában, hogy mit tesz a +következő órák alatt? így elhatározta, hogy sötétedéskor az utcára megy +és pereceket vásárol, mert a sarkon a gájsicc kettőt ád három +krajcárért. Megvette a pereceket s míg az utcán, a sötétebb részeken +ette, a gyönyörök további folytatására gondolt. + +Hirtelen eszébe jutott a Halál. Nem a kisbetűs halál, hanem a nagybetűs +halál, amely tánchely és ott katonák szoktak összegyülekezni. Beszélni +hallott már róla, tudta is, hogy merre van, mert az út a gyakorlótérre +arra vezetett, de benne még nem volt. De vert róla a szó a kaszárnya +szobáiban, hogy múlt vasárnap egy huszárt, előtte való héten két +gyalogost vittek el onnan a háborúból. El kellene oda menni. Nem mert; +előbb még tanulmányozván a pénzbeli készséget, megint egy pohár borra +máshová betért. Így jött csak meg a bátorsága. Többé nem félt öreg +katonák mérges és mustráló tekintetétől, pedig e vén harcosok az ifjú +»még meleg« katonát minden mozdulatáról megismerik. Bátran nyitotta be +az üvegajtót, amely fölött nagy kaszájával kifestve áll a csontos Halál. + +Bent már nagy forgatag volt. Különféle cselédszemélyek táncoltak a +katonákkal és egy civil rezesbanda fújta rettentő módon a fújnivalót. Az +asztaloknál komoran húzódtak együvé a fegyvernemek, utászok, lovasok, +honvédek, császári infanteristák és pékkatonák. A császári +infanteristák, köztük pár degradált ember, örömmel mondták: + +--Gyün egy suba! Mög köll hurrázni a subát. A suba fizet egy liter bort. + +Rá is hurráztak Matiász Sósra, kit hirtelen elöntött a belső melegség, +hogy im e dicső hős atyák mily szeretettel fogadják és ölelik magukhoz. +A bort kiparancsolta és koccintott az iszonyatosan öreg csontokkal. Bele +is melegedett e sorba, a szeme tévetegen járt már, midőn a túlsó sorból, +a pékek közül valaki szivarcsutkával arcon találta. A pék büszke nép, +mert pantallóban jár, a fizetése több, nem rukkol és a bajonétja hosszú. +Ellenben Matiász Sósnak pedig nem görbe a lába, ennélfogva a padot maga +alól kirúgván, egy péket magához ragadott s miután magához ragadta, +ellökte a táncosok közé, hogy menten bonyadalom támadt s a muzsika +megállt. + +Mindíg ilyenkor szokott az ajtó kinyílni. Most is kinyílt, bejött rajta +az őrjárat, már hogy a készenlét a tizenharmadik századtól és a +manipulás őrmester úr Vanyuga, akinek két ballába van. No és mert a +szoba közepén Matiász Sós állott és Matiász Sós kezében az oldalbicska +állott, közre is fogták azonnal, a többi népet a fegyverek hatalmával +csendre intvén. + +Vitték befelé Matiász Sóst a szolgálati emberek. Legelől Vanyuga, +oldalán a szentjánoskenyérrel, oly komolyan illegette bal lábait, mintha +búrkokat hozna a Zafrikábul. A patrull behaladt a kaszárnyakapun és +Matiászt behelyezték a börtönbe. Kinek is, midőn derékszíját a +vártakomendás átvenné, monda: + +--Ejnye, öcsém, a szíjjad de röndös. + +Matiász nem szól semmit, csak elaludt azonnal, mert álmos volt nagyon. +Odafent pedig a szobában már újságolta a napos káplár, hogy Matiász Sós +hazaérkezett, odalent van, nem tudni, mit tett, de alighanem brigádba +megy. + +Kik még fönt voltak az ágyakban--mert vasárnap este nem alhatós a +vendég--gondolkoztak a hallomás fölött. Hejnye a kölykit. Ez alighanem +már biliárdon táncolt otthon is. Mit csinálhatott? + +Álmosan szól bele a szobabeli káplár: + +--Akármit csinált, nem rabolt, nem gyilkolt. Ami történt, bizonyosan +lány miatt történt. + + + + +A vizityúkok, Izmail bég s egyebek + + +A tábor egy nagy hegyaljában állott a Lim-parton, néhány barák fából +építve, furfangos lőrésekkel, hogy azokon át, aki akar, lövöldözhessen; +egy hosszú istálló az öszvéreknek, egy kőház a beteg katonáknak, meg egy +másik kőház a maródi lovaknak. Az öszvérek hozták a postát a hátukra +rakott vasnyeregben, a lovak nem csináltak semmit, a katonák együtt +álltak posztot ő felsége Abdul Hamid szultán redifjeivel s olykor a +hegyekbe mentek rablót kergetni. Unalmas élet volt nagyon, itthonvalóim +jártak egyszer az ezredesnél, hogy helyeztetne vissza,--oh! mondta a vén +mogorva katona--az angolok mennyi pénzt elköltenek, hogy Svájcot +láthassák, ő meg ingyen van Novibazarban, hát csak maradjon ott. No, +abban igaza is volt neki, hogy nagyon szép hegyek vannak ott, pár napi +mászkálás rajtuk tökéletesen szétnyűtte a legkincstáribb csizmát és +annyi tört puskaagyat talán egy egész hadtest nem liferál, amennyit +akkor ez az egy zászlóalj szállított. Oly meredeken emelkedett a tábor +mögött a Cadinje-Brdó, majd mint a fal s vele szemközt a Lim vizén túl a +Rajnovics-Brdó, mintha a kettő egy volt volna valaha, időtlen idők +előtt. Alighanem úgy is volt, hogy a Lim tajtékos vize vágta őket ketté. +Azonban tökéletesen mindegy, hogy így igaz-e ez, vagy sem, arra nekünk +ne is legyen gondunk, elég bajunk van magunkkal, inkább csak azt +említsük föl, hogy Izmail bég háza ott volt a Cadinje-Brdó oldalában, +szép ház és sok asszony volt benne selyemben, bár az ilyesmit talán +elmondani sem illik. + +Ez nagy úr volt, ez az Izmail bég, de rövidség okáért csak Szmail bégnek +neveztetett, mint ahogy Jusszufot Juszónak, Ibrahimot Ibrónak szokás +nevezni, de az mindegy, ugy-e bizony, bármiként nevezik az embert, mert +azért az ember nem változik. És nyáron át, sőt még az őszi hűvöseken is +mezítláb járt az Izmail bég, mert leteltek azok az idők, mikor a bégek +az utas harácsolásából éltek s némi árpa- és zabvetésüket azokkal +arattatták, őrködvén lóhátról és fegyverrel fölöttük. Mert ő még ama +hatalmas urak közé tartozott, akik maguk is tarthattak volna csatába +járó harcosokat, de nem volt miből és mert nem volt miből, nem is +tartott, amiben ismét Izmail bégnek volt igaza, bárha lábai az év +nagyobb felében nélkülözték is a babucsot. + +Nem a babucs teszi a tekintélyt, mert ha az tenné, akkor a babucsos +volna a legelső ember, mert annak van néha húsz pár is, de sőt negyven. +A bég csak bég volt mindenféleképen és török grófnak hívták a +»vizityúkok«, akiknek néha dohányt adott, hogy abból papirszivart +csináljanak. Ezek a vízityúkok katonák voltak, ladikos katonák, akik a +Limen át szállítgatják egyik partról a másikra a tiszteket. Volt ugyan a +Limen egy török híd is, hatalmas derék kőlábai álltak a parton, ahogy +még a római légiók készítették, de a közepét elvitte az idő s a törökök +csak úgy fagerendákkal pótolták a hiányt, némely részét hosszában, más +részét keresztbe rakva és még csak oda sem szegezték, mert ha Allah nem +akarja, hogy leszakadjon, úgy sem szakad le, ha pedig akarja, hogy +leszakadjon, ki merne vajjon mérkőzni a Hatalmassal? No így lopták is a +katonák télen át a híd gerendáit fűtenivalónak s híd mégsem szakadt le, +mert sorsában az volt az intézkedés, hogy ott álljon, ahova tették s ne +kívánkozzon más helyre. + +De mégis történhetett volna eset, hogy mérkőzik a török a Hatalmassal. +Például összevesz velünk és hogy a túlsó oldalon levő mieink át ne +juthassanak az innenső parton levőkhöz, fölgyújtja a hidat. Erre való +előrelátásból volt aztán a Limen egy csajkás-szakasz, kiket rövidség és +helyes kifejezés okáért vízityúkoknak nevezett a Regimentssprache. +Ezeknek állandó szolgálatuk volt s hogy el ne felejtsék a mesterségüket, +a tisztek mindig ezekkel jártak egyik partról a másikra. Mást senkit nem +volt szabad ezen szállítani s e szabály alól az egyetlen kivételt Izmail +bég urunk szolgáltatta, ami eléggé mutatja tekintélyét a török grófnak. +Tetszett is neki a dolog nagyon és sűrűn ladikázott és ezért szerfölött +tisztelték odaát a városban; ki csak látta a béget, szívére tette a +kezét, azután az ajkához emelte, végül a homlokához üté jó erősen, mint +illik. + +Ezt idáig most már sikeresen kimagyarázván, áttérhetünk a +Cadinje-Brdóra, amely mint említtetett, hegy volt, s az oldalába +terraszokat építettünk, de a terraszokon nem jártak hanyagul sem bárók, +sem hercegek, hanem burgonyát, hagymát és zöldséget termeltünk e +terraszokon s meg is ettük, ha termett, levesben és paprikáshúsban. Még +dinnyét is termeltünk három darabot, de kettőt elloptak, a harmadik +mellett aztán fegyveres poszt állt, hogy el ne lopják, míg megérik s +mondhatni, akkora kitüntetésben dinnye még nem részesült. Ama törvénynek +megfelelőleg, hogy a kitüntetés mindig érdemetleneket ér, csakugyan +uborkaízü volt a gyümölcs dinnyei szempontból, ellenben mint uborka, +határozott közeledést mutatott a dinnyék felé. Ilyenek történtek tehát a +terraszokon s azoktól fölfelé, egy fensíkon kezdődött Izmail bég +birtoka, a piros cserepekkel kirakott ház, az udvar magas kerítése, +azontúl pedig mindenféle veteményes helyek, szilvafa-erdő és +szőllőskert. A napos oldalon a szőllő is megtermett és cselédei két +novcáért teleadtak vele egy katonasapkát, tekintet nélkül a sapka +űrméretére. A birtokhatár sarkában pedig kút volt, mély kerekes kút, de +ritkaság az olyan magasságban és a hegyek közt szétszórtan lakó szerbek, +törökök leányai esténként mind idejártak ivóvízért a veresrézbül vert +karcsú korsókkal s az arrajáró akaratlanul is megleshette a fiatal +leányok piros ajkát, fekete szemét, mikor az alkonyatkor támadni szokott +szellő föllebegette arcukról a fátyolt. + +Arra pedig jártak a svábák is, mert a völgyi tábor védelmére egy faház +állott a hegyen egy szakasz gyalogossal, hogy ha esetleg a török arról +felülről támadna, ne jöhessen le észrevétlen a hegyekből egész a +táborig. Ez Vakkáz am Csadinyiburr-nak neveztetett, mi a művelt német +nyelvre fordítva a Wachhaus am Cadinje-Brdóban leli értelmét. Innen +vigyáztak a fanáléra is, amely egy igen hosszú fenyő volt a legnagyobb +hegy tetején, körülrakva puskaporral, gyantával, kátránnyal és villamos +drót vezetett hozzá, amivel támadás esetén az egészet meg lehetett volna +gyújtani. Egy másik nagyobb táborból, Taslidza alól állandóan őrszem +figyelte ezt a messzi hegyet, hogy mikor támad tűz a tetején, hogy akkor +azonnal rohanjanak segítségére. Nem kell hát lenézni a Vakkázat a +Csadinyiburron, mert arra komoly hivatalokat ruháztak, ép azért +kötelessége volt az ügyeletes tisztnek, hogy oda mindennap fölmásszon és +széttekintsen, vajjon minden rendben van-e? Volt két útja is, sőt három +útja is. Akinek jó volt a lába, mehetett egyenesen a meredeknek, az volt +a legrövidebb a föléréshez, valamint feleútjáról legrövidebben le is +lehetett gurulni. Volt egy másik út a baloldalon, tekergős ösvény, amit +a katonák vágtak s ott volt a jobboldalon a régi út, amelyen át Izmail +ősei mord fegyvereseket vezettek a völgyekbe, ha már nagyon hencegtek a +szerb gyaurok. Egyik ember hát egyik úton ment, a másik a másikon, egy +fiatal vadászhadnagy pedig örökké csak arra tartott, amerre a bég kútja +volt és igen pontos ügyeletes tiszt volt ez a hadnagy, mert minden +alkonyatkor fölment a hegyre. + +De meg kell adni, hogy nem sietett valami nagyon a Vakkázhoz, hanem +settenkedett a kerekeskút körül, honnan szerb lányok, török lányok +hordták a vizet s a bég tulajdon leánya is kijött a kerítéses nagy +házból esténkint, régi ezüstös korsóval a kezében és vizet merített, +mert szomjazott. De azonfölül szomjazott a hadnagyra is, mert a +leányszív a farácsos háremablakok mögött is csak nyílandó. Kinyílt-e +egészen, megértették-e már egymást vagy csak kezdetén voltak a titkos +szerelem ez ugyancsak veszélyes játékának, az ép úgy nem tudatik, mint +ahogy sok más dolgok nem tudatnak. De hogy találkoztak a kútnál, az +bizonyos, mert meglepte Izmail bég ott a két fiatalt, kiknek külön volt +a fajuk, külön volt az országuk, külön a hitük, csak a szívük volt egy +és összeforrott. Ott lepte hát őket a bősz apa, a mohamedán nemes úr és +nem kapott sem a szívéhez, sem az agyához, mint várni lehetett volna, +hanem inkább előhúzta az övéből az irgalmatlan nagy revolvert (valóságos +kéziágyúkat viselnek ezek) és célzott. + +Melyiket lőjje le? Hite szerint abban bizonyos volt, hogy itt valakit le +kell lőni, a férfit, vagy a leányt, vagy mindkettőt. Bajos azonban a +svábákkal ily módon tréfálkozni, mert azoknak még nagyobb furulyájuk +van, mint a bég kéziágyúja és jobban is tudnak rajta furulyázni. Egyszer +történt csak, hogy a város külvárosában rálőttek a puskaművesre s másnap +üzenet ment a kajmakamhoz, hogy még egy lövés s a külváros égni fog. A +svábák nem tréfálnak, annyi szent, a bég hát a lányára lőtt, aki arccal +bukott a kút kávájára, fiatal szerelmes vérével pirosítván meg a +selyem-salavárit. + +Azután aztán nem történt semmi, minthogy eltemették a leányt valahova a +sziklák közé s a béget, ha a hegyről leereszkedve, a vízityúkok ladikján +a városba ment, ott még nagyobb tisztelettel fogadták mindenek s jó +erősen odaüték kezüket a homlokukhoz előtte az emberek. Ez bizonyosan +jól esett neki s az általános elismerés erősítgette a hitét, hogy úgy +cselekedett, mint tennie mohamedán vallása szerint kellett. De rágta a +szivét a féreg, mert a szív és a vallás néha igen messze távolodnak +egymástól és a bajrám ünnepein mindig szinültig volt telve szesszel az +öreg. Olyanforma ünnep ez, mint a zsidók hosszúnapja, csakhogy tovább +tart. Akkor mindenféle ellenséggel ki kell békülni és Bajrám első napján +akik találkoznak, bárkik legyenek is, kétszer megölelik és megcsókolják +egymást, mondván: Bajrám bimbajrattyu. És ment az öreg bég teljes díszes +ruhában, sárga szattyán babucsban, oldalán az ősi görbe handzsárral, +övében elefántcsontnyelű jatagánokkal, fején a kilenc rőf fehér +turbánnal, melynek barna hímzései messziről hirdették, hogy Mekkát járt +férfiú ő és megölelt mindenkit, akivel szemközt találkozott és orcán +csókolta: Bajrám bimbajrattyu. Ilyenkor minden ellenségről meg kell +emlékezni és a vadászhadnagyot is meg kellett volna ölelnie, ha ott lett +volna, de már nem volt, más vidékre takarodott egész csapatával. És a +leány is... la illa il Allah, a féreg mind a nyolc lábával ásta magát +Szmail szívébe és Szmail benső szorongattatásaiban a sliwához +folyamodott. Negyven napig tart az ünnep s mindennap annyira folyamodott +a sliwához, hogy nem mert a vízityúkok ladikjával szállni át a folyón, +hanem a nagy hídra került és bukdácsolt annak azon gerendáin, amiket +fűtési célzatból még nem hordtak el a katonák. Egyre fogyott, az ünnep +utolja felé már olyan volt, mint a száraz keszeg. Mert a Bajrám napjain +sem enni, sem inni nem szabad, csak az éjjelein és Szmail nem evett sem +éjjel, sem nappal, de azért cserébe ivott nappal is. Tekintélyes +hasacskája egészen elveszett, vert ezüst tokjában az ősi handzsár +csörrenve csapódott sovány lábszáraihoz, így haladt föl mindennap +szomorúan a hegyre s a kút elé érvén, a kútra nézett. + +--Bajrám bimbajrattyu... + +[Illustration] + + + + +A vályú + + +A birkaköröm erősebb, mint a vas, mert a vas, ha egyszer elkopott, el +van végleg kopva, a birka körme azonban újból kinő. Igy történt, hogy a +község külső határában a nyájak elrontották a vályút, mivel a nyájak +ivásközben beleálltak lábaikkal a vályúba s bármint volt ez a vályú +hozzáértő mesterek tudománya szerint vassal vasalva, csak elkopott. +Kilyukadt az oldala. A nyájak ezt szomorúan vették tudomásul, mert e +lyuk folytán nem maradt meg a víz a vályúban, hiába merte tele a juhász. + +Igy persze nem maradhat a bürge és a juhász be is üzent egy arrajáró +embertől a községbe, hogy elromlott a vályú. + +--No, mondta a bíró az üzenetvivőnek--ez furcsa. + +--Már miért volna furcsa? + +--Hát hogy elromlott a vályú. + +--De magam láttam, bíró uram, erősködött az ember. Megmutatta a juhász. +Olyan lyukas az, mint a Bodárovics Jóczó ködmöne. (Jóczó ugyanis a +hivatalos koldus a faluban s ez okból lyukas ködmönben kell járnia.) + +--Hm, vélte a bíró--az nem elég, az nem numerus, mivelhogy kelmed ma még +nem hivatalos ember. + +--Ma még nem,--esett beszédbe a hirhozó, megörülve igen nagyon annak az +egy szónak, amit politikából ejtett ki a bíró.--Azonban amit látok, azt +csak látom. + +--No igen,--hagyta rá a bíró és méltóságosan legyintett a kezével. Ő +könnyen legyinthetett méltóságosan, mert ő volt a legnagyobb úr a +községben s az ilyennek mindenféle illik. Ha Bodárovics Jóczó legyintene +így, elvennék tőle a lyukas ködmönt s csak a jó isten tudná megmondani, +hogy miből építene akkor tornácos házat. + +--Hanem--mondta a legyintés után a bíró--ide hivatalos szem +szükségeltetik. Mert ez hivatalos dolog. Ennélfogva köszönjük kendnek a +híradást, a többit pedig elintézi a község. + +A községháza nagy szobájában ott ült mind a hat esküdt a padokon. Öt élt +belőlük. Szerezsán Milos pedig aludt. Ez nem is állt föl, de a többi +felállott, mert a bíró most olykép nyújtotta ki a balabbik keze kisujját +(suta volt az öreg), mint mikor kiküldetésbe szokott rendelni hivatalos +személyeket. + +A kiküldetés... Szép dolog az, az a kiküldetés. Jóformán ez a +legkedvesebb az egész világon. Magyarország fele abban utazik manapság, +azon oknál fogva, hogy a kiküldetésnek hátránya nincs, ellenben vannak +előnyei, mik napidíj néven neveztetnek és summa summarum számoltatnak +el. Nem lehet hát csodálni, hogy a hat esküdt közül fölállt azonnal az +öt eleven. Nem lehet csodálni, annál inkább sem, mert az ő évi fizetésük +a községnél kétszáz forint, ellenben a megválasztásukra hatszázat +költenek el. Eszerint némileg érthető az esküdtek fölállása, kik is a +bíró felé fordulván, kérdő tekinteteiket reá szögezték (ismét kiveendő +Karancsev Lyuba, aki bandzsal s ez okból nem néz oda, ahova akar. Csak +oda nyúl). + +Azt mondja a bíró: + +--Esküdt lészen kiküldendő a vályú tárgyában. + +A segédjegyző azonnal föl is jegyzi, hogy esküdt küldendő ki a +juhfalkánál kilyukadt vályú tárgyában. + +Erre így szól Drága Milos esküdt: + +--Nem jól lesz az az írás. + +--Már miért?--kérdezi a bíró, ama híres Obálics Obrád. + +--Mert esküdtek kellenek oda, nem pedig esküdt--mondja Drága Milos.--Egy +ember nem ember. Hivatalban. + +Obrád bíró a föltámadt zajt oly kép csendesíti, hogy kopog az asztalon a +pipája makjával. Mikor eziránt rendbe jönnek, szól megint lassú +szemrehányással: + +--Egy ember, egy ember. De egy embernek két szeme van. Két szem eleget +lát azon a vályún. (Ez célzás volt Karancsev Lyubára, aki sanda létére +sohasem tudott egyenesen a szolgabíró szemébe nézni. Már pedig az +egyenes tekintet adja meg a becsületet, különösen, ha még a szemöldökét +is egyenesen szúrósra fésüli az ember.)--Ennélfogva Drága Milos +kiküldetik, hogy nézze meg, igaz-e a vályú hiresztelt kilyukadása. Most +már nem bánta Milos, ha elmarad a második hivatalos személy. Kiment, +befogatott a forspontos kocsiba, azon hazahajtott, s megrakván magát +tarisznyával, kulaccsal és dohánynyal, útnak is eredt ki a pusztára. + +Most, hogy a községi forspontos lovai megindultak Drága Milossal, +azonnal gyorsabban halad a történet. Milos ugyanis aznap kiért a +falkához, megdeputálta a vályút és belátta, hogy abból már soha többé +ivóedény nem lesz. Ezt elvégezve, letelepültek a juhászokkal, kártyáztak +egy kicsit. Milos nyert három júhsajtot, meg egy feketére szívott pipát. +Másnap pedig bevitte megint a forspontos és Milos jelentést tett a +bírónak a vályú mibenállása tárgyában. + +--E helyett újat kell csináltatni--intézkedett a bíró és azonnal +elrendelte, hogy árlejtés tartassék a helyszínén. Azért a helyszínén, +hogy jól odamérje az itatót a kutak közé az ács. Továbbá azért a +helyszínén, hogy ott csinálja meg az ács és ne kelljen külön fuvarral +kiszállítani. Takarékosan kell bánni a község vagyonával--vélte a bíró. +Mert ha gazdag is a község, csak elfogy a vagyon, ha nem kímélik. A +helyszínén továbbá azért is, hogy--különben senkinek semmi köze az +indokoláshoz. + +Az árlejtés meg is tartatott. A bíró volt kint meg két esküdt s el is +vállalta egy mesterember az új vályút. A leghíresebb ács volt az a +környéken, de talán a világ minden ácsai között, pedig közöttük oly +kiváló emberek is voltak, mint szent József. Ez bizonyos, akiről itt szó +most van, a Vélity Pája nevezetű. Ő például a gerenda oldalára +ragasztott ötforintos bankót egy szekercecsapással úgy levágja onnan, +hogy sem a gerendának baja nem esik, sem a bankónak. + +Fogadásból szokta ezt csinálni, aki nem hiszi, próbát tehet vele, ha van +kidobni való ötforintos bankója. Ilyen ember Vélity Pája, aki elvállalta +a vályút tizenhét forintért, két forintért pedig a rávaló vasalást. +Ezzel aztán másnap visszajöttek a bíróék s rendben volna minden. De ép +mikor a napidíjakat utalványoznák egymásnak, mondja a bíró: + +--Baj van, mivelhogy a régi vályút pedig el kell újra árverezni. + +E célból harmadnap újból kimentek negyednap visszajöttek, miután Vélity +Páj megvette a régi vályút nyolc hatosért (tisztán csak a szép nagy +szögek kedvéért, ami benne vannak. Mióta a sátoros cigányokat +pusztítják, nincsen valamire való kovács az országban). Ezt így most már +tökéletesen eligazították, hetednapra pedig kiküldték Jakoblyev Isza +esküdtet, hogy nézze meg, vajjon csakugyan maga Vélity Pája csinálja-e a +vályút. Mert az nem járná, ha valami értetlen emberre bízná ezt a +munkát. No ez az óvakodás körülbelül fölösleges volt, mert ahogy +Jakoblyev Isza kiment, látta, hogy csakugyan tulajdon maga Velity Paja +dolgozik ott, készítvén szorgalommal a régi vályúból az újat. Isza ebben +meg is nyugodott és referált otthon, hogy Vélity csakugyan maga +dolgozik. + +Ily szorgos gonddal készült a vályú s igazán nem lehet panaszkodni, hogy +a közdolgokban nincs meg a kellő ellenőrzés, mert a bíró az örökké alvó +Szerezsánt is kiküldte egyszer, nézné meg, hogy micsoda bádogokkal +borítja Vélity a vályú külső falait. Fontos kérdés ez, mert például +fényes bádog ilyen helyre nem való, abban bámulja magát a birka, mint a +tükörben szokás és elfelejt inni. Szerezsán sem talál semmiféle hibát +odakint, mert a bádog, amelylyel Vélity odakint dolgozott, nem volt +fényes, sőt rozsdás, Szerezsán másnap hazament, jelentést tett s egyben +tudatta, hogy holnapután alighanem ki is mehet már az átvevő bizottság, +mert akkorra készen lesz a vályú. + +Obrád bíró ezt tudomásul vette, azonban úgy okoskodott, hogy ilyen +alighanemes jelentésre nem lehet intézkedni. A község vagyona elvégre is +nem arra való, hogy egész bizottságokat küldjenek ki egyszerre s úgy +lehet, nem is lesz kész akkora a vályú. Ez okból még egyszer kiküldötte +a pusztára Okotics Szimót, hogy tapasztaljon mindent körül. Inkább egy +embernek fizessék a napidíjat, mint négynek. Szimó kiment, Szimó bejött +s jelentette, hogy csakugyan át lehet már venni a vályút. Készen van és +Vélity Pája olyan büszke rá, hogy ki sem lehet mondani. Erre aztán +kiment az öttagú bizottság harmadnap s nem negyednap jött be, hanem +ötödnap, mivel némi áldomást is csináltak és vissza is nyerték azonnal +Vélity Pájától a tizenkilenc forintot. + +Most már van vályúja a birkáknak odakint a pusztán s két-három +esztendeig semmi gond arra nem lesz. Obrád bíró bölcsessége így +elintézte a dolgokat. Gyorsan és ügyesen, a közdolgoknál szükséges és +köteles ellenőrzéssel ment a munka. Mindössze a számadásokban tűnik föl +kissé ez a kiadási tétel: + +Egy nagy új vályú a pusztai falkához 107 frt 40 kr. + +--Százhét forint?--kérdezi a szolgabíró, mikor egyszer betekint.--Nem +sok ez, bíró úr? + +--Hát--mondja a politikus Obrád--vannak olcsóbbak is, főbíró úr. Ezt +azonban Vélity Pája csinálta, a híres ács... aki a bankót úgy levágja a +gerendáról, hogy semmi baja sem esik. + +Obrád ennyire jólelkű ember. Dicséri Páját, s magamagát nem említi. +Pedig ő is le tudja vágni a bankót (anélkül, hogy előbb a gerendára +kellene ragasztani.) + +[Illustration] + + + + +Dugott bál + + +Elmegy két ember valamely szőlősgazdához. + +--Van-e bor?--kérdik. + +--Hát van még,--mondja a gazda. + +--Hát majd föltekintjük. + +Föltekintik a pincében, de leginkább nem is pincében szokott az lenni, +hanem kamrában, mert amelyik ház nem kőből épült, annak nincsen pincéje, +odakint pedig kevés ház van kőből való. A bor ennek folytán nem valami +híres úgy ízre, hanem azért ereje van neki lehetősen. Meg is állapodnak +valamelyik akónál, hogy ez lesz a legjobb. Azután alkudoznak. Huszonöt +pénzre tartja a bort literenkint a gazda, de huszonháromban kiegyeznek. +Igy vesznek aztán egy egész akót s kocsira téve, elviszik. De nem úgy +viszik, ahogy a bort szokás vinni, mert rendes borvitelnél nem kell a +kocsira sem alcserény, sem oldal, sem saroglya, hanem csak úgy rudakra +kerül a hordó, mintha a pincében az ászkon állna. Itt azonban a +kocsioldalak közé teszik s egy ócska szűrt is rádobnak, továbbá a hordó +mögé a saroglyába szénát vetnek, hogy senki meg ne lássa, mit visznek. +Szóval, mint mondani szokás: Lopdelmódon szállítják a hordót. + +Hogy miért van ez így, annak kétféle okai lehetnek. Lehet, hogy a +boragarak szemétől kímélik. Boragár néven a fogyasztási adóhivatal +borfináncait tisztelik és tőlük lehetőség szerint óvakodnak. A másik ok +azonban fontosabb, mert annak esetében a boragár mellett még mindenféle +más hivataltól is óvakodni kell. Ez akkor történik, ha a bort dugott +bálra viszik. + +A dugott bál csak olyan bál, mint más bál, de tőlük mégis abban +különbözik, hogy dugva lehet csak csinálni. Mert úgy van az, hogy +semmiféle dolog, akár jó, akár rossz, nem bír olyan gyorsan terjedni, +mint az adó. A báltartásért adó jár, meg azt csak ott lehet tartani, +ahol bormérési engedélye van a gazdának, szóval korcsmahelyen. De nem +mindenki szeret odamenni. Hogy miért, annak is okai vannak. Lehet, hogy +rossz a korcsmáltató bora, lehet, hogy nem rossz, de drága, mert nagyon +kiveszi rajta a hasznot. Más esetben a személye ellen van kifogás, meg +nem mindenki akar mindenkivel együtt mulatni. Igy aztán összeállnak +huszan-huszonöten legények s valamely fiatal gazda tanyáján, ahol elég +tág ahhoz a szoba, maguk rendeznek bált, hivogatván rá a környékből a +lányfélét. De ennek úgy kell menni, hogy akit nem illet, ne tudjon róla, +mert büntetés jár ki érte. Törvény szerint nem járhatna, mert hiszen azt +semmi parancs nem tiltja, hogy valaki a saját házában ne csinálhasson +cigányos vigasságot, de ezeknek odakint nem szabad. Valamikor régen +adtak ki erre kapitányi rendeletet, alighanem azért, mert sok mindenféle +bajok történtek az ilyen cécókon. + +Azelőtt cécó volt a neve meg csiricsáré, most már bál és ahhoz különféle +előkészületek vannak, mert hiszen a tilalom daczára csak áll a dugott +bál. Ez például, amelyről itt szó van, az Ördög Pál tanyáján történik, +úgy jó oldalt a jártabb utaktól, hogy vigasságban akármekkorát +kurjantanak is, arról senki híradással nem lesz, hogy rajtuk üthessenek. +Különben is nem igen szoktak arra a pusztázó kardos legények mozogni. + +Ide hozzák a bort dugva a legények, azután pedig Szél Jánossal +tárgyalnak, aki tud cimbalmozni. De van is neki cimbalma. János a +cimbalmát meg hozzá a maga tudományát fejenkint tíz pénzért szokta mérni +egy éjszakára, amúgy értetődvén magától, hogy bort is kap. Nem sokat, +csak annyit, amennyi olyan embernek dukál, aki dolgozik, míg mások +mulatnak. Huszonhárom legény van együtt, mint dugott bálas rendező, +ilyenformán két forintot meg harminc pénzt használ ezen éjszakára Szél +János (de tíz pénzzel kevesebb számítandó, mert Csőre Ördög Jóska a +ráeső részt úgyis letagadja). Az ötvenhat liter bor árából pedig +fejenkínt valami ötvenhat pénz esik, így koponyánkint fizet mindenki a +bálra hatvanhat vasat. Persze úri helyen alighanem többe kerül az +ilyesmi, de hát ezek csak olyan egyszerű pusztai legények. + +Ennélfogva nem is este kezdődik a vigasság, hanem már délután. Jönnek a +lányok, meg a táncoskedvű menyecske-féle, minthogy ezeknek híradással +voltak. Üzenetet vittek a legények, továbbá elszalajtották némelyik után +a béresgyereket. Egy csomóba verődnek a lányok az udvarban, a legénynép +pedig szivart szí odabent a szobában, ami a napot ünnepi jelentőségre +emeli. S csapra van már ütve az akós hordó a konyhában, alatta tál, +körülötte pedig különféle poharak. Öt-hat fajta pohárt nem igen lehet +odakint találni, az ahány van, annyiféle. És akármilyen vastagfalu is, +ha már használt, bizonyosan le van csorbulva a széle. (Koccintáskor +egyik pohár talpát szokták odaütni a másik tetejéhez, ez onnan van.) Már +tart az italozás, aki hogy pálinkát is ivott valahol, időelőtt +fölvidámodik tőle. + +Szél János pedig nótát kezd kiverni a cimbalmon:--Barna legén mén el az +gang alatt, Kiesött az fejibül az kalap--mondja a nóta, amely a lassú +csárdás járására igen alkalmatos. A legénység húzza is befelé a +lányokat, itt-ott egy bekötött fejű menyecskét (csak úgy magátul kötötte +be a fejét). A vasalt szoknyák suhognak a táncban és magasra +fölcsapódnak, mikor a csárdás frisse kezdődik. De ez csak addig tart, +míg kevesen vannak a szobában; utóbb már alig férnek egymástól, de azért +forognak, a leányok haja kibomlik, a legénység szivarjából pedig a hamu +helyet sem talál, ahol a földre hulljon, csak úgy a lányok ruhájára, +fejére esik, szétmázolódva a rózsaszín, kékszín derekakon. Utóbb Széll +János abban hagyja a cimbalmozást, hogy majd bor iránt nyújtja panaszát, +mit csakugyan helyeselnek a többiek is. A tánc egy darabig abban marad, +azon idő alatt azzal illegeti magát a legénység a lányság előtt, hogy +danol egy csapat ezt, más csapat azt az alacsony házban, aminek lármája +csak emeli a fejük zavarodását. Mások birkóznak, vagy jó nagyot ütnek +egymásra, hogy szinte csattan és puffan, de ez tréfaszámba megy. Csak ha +valakit fejen ütnek, vagy mellbe vágnak ököllel, az megy haragból. + +Hanem arra még van idő. Estig ilyesmi nem fordul elő, addig csak hol a +lányság, hol a hordó körül forgolódnak. Míg lámpagyújtat után még +erősebben lobognak a szemek, duhajabb a népség. A lárma nagyobb; a +csárdásban forgatás közben keményen összeütődik egyik legény a másikkal, +egy pedig borral locsolja végig a többit, amiért jókat ütnek rá. Hogy a +messzi iskolából elcsendül idáig a harangszó, össze is szedik magukat a +lányok és megindulnak. + +--Gyertök, no!--kiáltja egy és csakugyan útnak ereszkednek a tanyai +virágszálak nagy sikoltozások között, mert a táncosok némely része +utánuk szalad, tartóztatás céljából. Az esti homályban messze +elfénylenek a fehér viganók, amiket jól felfognak, hogy a harmat ne +érje. (Maguktól való fejbekötések ilyenkor történnek.) + +A tanyai házban pedig most kezdődik a mulatság. Beviszik a szobába a +hordót. + +--Van-e még benne? + +A felső lyukon beledugnak valami botot s kihúzván, nézik, hogy meddig +nedves. Hát hiszen még majdnem félig van. Ez nagy öröm. Sürgősen öntik +tele a poharakat és Szél János elé egy egész söröskancsóval tesznek. Azt +nem volna jó keresni, hogy ugyan ez a kancsó mint jutott oda, de hiszen +János nem is keresi. A sok legény a hordó, meg az asztalok körül egyre +jobban lármáz, némely része danol. Ez az az állapot, amire mondani +szokták ők: alighanem sok vót már bennünk a bor, mer mindönki beszélt +egyszörre. Bár van már olyan is, aki nem beszél, csak néz maga elé a +borra és gyújtaná a szivarját, de sehogy a szivar vége meg a gyufa +találkozni nem akarnak. + +A többi összeüti a poharak talpát, meg az alját s úgy a bortól +föllángolva, duzzadó erőben áll ott a sok katonának való. Mert valami +csipiszt az ilyen dugott bálra nem is vesznek maguk közé: legények +elejéből szokott az ilyesmi együvé állni. Aki köztük alacsony, az zömök, +vállas, bivalynyakú, aki meg nem zömök, karcsúan magas. Valamennyiben +pedig ott az erő, amit a kasza, kapa, ásó és ekeszarv hagy a karokban. +Ilyenkor mind annyira tele van vele, hogy szinte kicsapni készül. +Ilyenkor támad az, hogy: megverek valakit, vagy engem valaki. Miért +akarna verekedni? Tudja is ő.--Ugrál benne az ideg,--mint mondani +szokták és járván egymagában a szoba közepén a Jópálos-táncot, akkorákat +feszít a mellén, mintha az egész világnak ellene akarna szegülni. + +--Igy mulasson az úr--kiáltja büszkén Ábrahám Fekete Mihály. + +Helyeslően bólint a többi, mert így az úr, hej, nem is tud. Az »úr.« Sok +van vele mondva nagyon, régi hosszú idők nyomán támadt ellenszenv, mely +ma is él.--A paraszt olyan mint a krumpli: csak sülve jó--tartja némely +»úr«; a paraszt meg azt mondja erre a maga vastag, sunyi és nehéz +ötletével: Nem tom mér haragszanak ránk az urak, hisz nem akarjuk mink +őket mögnyúzni--egyszörre. (Hanem csak úgy apródonkint, mi zárjelben, +illetve bajusz alatt értetődik.) Hanem hogy ebben melyiknek mikor van +igaza, mikor nincsen, itt ne keressük, mert úgy sem találjuk meg szűk +helyen a nagy dolgokat. Hanem csak elég avval annyi, hogy Kothenc Susi +Illés juhászbojtár azt mondja: + +--Az úrféle? Hát mit tud az? Csontot hány az asztalra, úgy mulat. + +A többi ránéz, hogy hát ez ugyan miről beszél? Csak szavall, bizonyosan +juhászosan, alighanem azért, hogy falnak állítsa a többit. Honnan tudna +ő ehhez, aki egy évben egyszer jár a városon, akkor is a falakon kívül, +csak a baromvásáron. Rá is mondja Ábrahám Fekete Mihály megvetőleg: + +--Körösztapád térgye. + +--Már mér?--fakad ki Kothenc. + +--Hát mán micsoda csontot hajigálnának az asztalra?--kérdi amaz. + +--Hát hunnan tudjam én azt?--szól vissza a juhász.--De láttam. + +--Hun láttad?--adódik fel nagy gúnnyal a szó. + +--Hun láttam? Hát a városba láttam, a kávéházba--erősíti a +bürgés.--Csontot hánytak a kűasztalra. + +Nagyon erősen mondja és igaza is van neki, mert bizonyára dominót látott +játszani s arról mondja, hogy csontot hánytak az asztalra, mert az +csakugyan csont is, nem pedig kő, mint az úrféle nevezi. Szavát azonban +senki sem érti meg, senki sem vél rá, hogy ugyan mit akar mondani s +Ábrahám Fekete Mihály csak ennyit szól neki válaszkép: + +--Legjobb vóna neköd is, ha nyomon beszélnél. + +Nevetés támad, de meg kell mondani, Kothenc nem nevet. Nyomon beszélni +annyit jelent, hogy az igaz nyomon járjon valaki, vagyis hogy igazat +beszéljen. Lám, úgy lehet, hosszú idők óta most mondott volna először +igazat s akkor gyalázzák le érte. Hát hiszen jól van. Látott ő már karón +varjút. Azért csak koccint, sőt hogy Szél János ama nótába kezd, hogy +»legelteti nyáját, fújja furulyáját«, csakugyan járni is kezdi középen a +juhászost. Egyik is, másik is belekap a táncba, negédesen lépkednek +előre meg hátra, forogván közbe. Egymást is kézre kapják, az alacsony +füstös szobában minden mozog, jó szerencse, hogy a hordót föl nem lökik. +Vidámság ez, nagy vidámság s Kothenc juhász az Ábrahám Fekete Mihályt, +amint egymás mellett járnák a táncot, magához öleli. Nagyot kiált +egyszer így Ábrahám Fekete Mihály s eltántorodik. Akkor látja a többi, +hogy bicska van a hátában. + +--Jaj, mögszúrt!--kiáltja jeladáskép Mihály s ahogy a tánc hirtelen +megáll, hallatszik néhány pattanás, hasonlatos a pisztolykakas +fölhúzásához. De nem az, épen csak néhány jórugójú bicskát csattantottak +ki, hogy kézbe vegyék. + +A juhász leüti a lámpát azonnal. A nagy füstben és sűrű levegőben amúgy +is alig pislákolt, most a padozaton szerteszakad és azonnal elalszik. +Menekül a juhász, de átszúrja egy bicska a karját s arra dühödt erővel +veti magát a sötét tömeg közé. Nagy a lárma; itt is, ott is megmártódik +az acél az emberben, mígnem valamelyik asztal mögött ülőnek eszébe jut, +hogy gyufára rántson. Erre szétvál a sok összegabajodott s meredten +egymásra bámul. Némi józanodás következik, a juhász meglépett, Szél +János pedig viszi kifelé a cimbalmát... + +Nem halt meg senki, hát így majd csak begyógyulnak a bicskanyomók. +Kothencnek pedig majd csak beszakítódik valamely éjszaka a feje. Ebben +egyeznek meg s még ami imitt-amott ital van, kiiszszák és eloszlik a +vendég, a tanyában maradván az üres hordó s a vérnyom, amit majd +egyszinűre mosnak a szoba tapasztott földjével. Igy az egész dologról +tudomást sem lehetne venni, hacsak másnap az Ábrahám Feketéék legénye +nem fájlalná annyira a hátát, hogy kocsin orvoshoz viszik. Az aztán +faggatja, hogy honnan támadt a seb, mígnem a történet valahogy +előadódik. Jelenti is az orvos és mozogni kezdenek a kardos pusztázó +legények, hogy mi történt, hol történt, hogy történt? Járják a tanyákat, +keresvén, hogy ki maradt a bál után sebben. + +Hát nem mondhatni, van egynehány, teszem azt a Kisguczi Gergely, +Szilajfa Miklós és alighanem a Vízhúzó gyerök is. Ezek után járnak s +őket még másnap azonnal sorra veszik. De Kisguczi Gergőnek semmi baja +sincs, legalább nem árulja, a Szilajék Miklósa pedig már korán reggel +kiment a barom után a nyomásra, otthon az sem szólt a bajáról semmit. +Hátra van még a Vízhúzó gyerök. No ez már, amint utánamennek a tanyába, +csakugyan nem tagadhatja el, hogy volt vele valami, mert most is +karonfogva tartja a karját. + +--Hát legény,--kérdezi tőle a lórul a vén pusztázó, bizonyos nevezetű +Vér Ferencz,--hát veled mi vót? + +--Mi vót?--buszmog vissza a Vízhúzó gyerök,--ami vót, az barátságbul +vót, aztán kinek mi köze hozzá? + + + + +A Holló meg a Hattyú + + +Az udvarunkban volt egy másik, kisebb udvar, abban lakott egy cukrász. +Nem olyan mostani fajta cukrász, akiket magyarul neveznek, hanem ez +valóságos cukrász volt, olasz névvel, s a talián művészi tudásával +formálta ki cukorból a huszárt, aki a lakodalmas torták szörnyű +állványai fölött állt szobrot s amellett, hogy glazurból való a kicsi +ember, úgy járt a feje egy vékony réz-zsinegen előre-hátra, hogy azt a +menyasszonynak valósággal gyönyörűség volt nézni. Ebben az udvarban sok +mindenféle más szerszámok is voltak, csodálatos nagy dobok, amikben +habot szokás verni, azután gépek, amiken a fagylaltot gyártották, ime +emitt hosszú gipszrudak, amikben a húsvéti bárányokat öntik s nagy veres +márványtáblák, amik nélkül szaloncukor nem készülhet el ezen a kerek +világon. + +Volt azonfelül sok minden. A »mon cousin« ágya párnája alá a +legényszobában el volt dugva egy pipa, egy csúnya nagy pipa bámulatosan +rövid szárral, az az enyim volt s a mi udvarunkból az ő udvarukba +átjártam, hogy abból én pipáljak. Ma nem bírom el a pipát, de még a +szivart sem, egyedül a vékonyra vágott és papírba öltöztetett dohány az, +ami kell. Akkor kellett, fújtam és szipákoltam a füstöt, nem annyira a +füst, mint a társaság kedvéért. Az olaszok nem voltak olaszok igazság +szerint, hanem helvétek, Graubündenből, iskoláikat Churban járták s +beszélték mindahárom nyelvet, amely Svájcban otthonos. Ez föltétlen +tetszett. Azon időben rohammal száguldott végig a francia tudás az +országban s mi, kicsiny diákok, a református algimnázium ódon szobáiban +tanultuk ezt alkotmánytannal, könyvvitellel és--váltóismével együtt. Az +utóbbit tisztán teoretikus alapon. A praktikus oldalára, a kibocsátó, az +elfogadó és, mind akkor mondták, a forgatmányos jogaira és +kötelességeire később tanít egy sokkal különb professzor. Semmiként sem +akarom ezzel a boldogult öreg emlékét bántani. Jó ember volt szegény s +tanított bennünket németül, bár ő nem tudott jól magyarul. Ennek sem oka +ő. Zsidó tanító volt, de a kisváros félgimnáziumának büszke tanárai +kénytelenek voltak őt felhívni maguk közé, mert nem akadt a puritán és +ó-magyar tudósok között, aki németet, könyvvitelt és--Isten bocsásd +meg--még váltót is taníthatott volna. Ellenben más volt a francia. Azt +tanultuk keményen s e nyelven kérdeztük az utcán egymástól, hogy hol van +a bicskám. A bicskánk ugyan a zsebünkben volt, ezt tudtuk, meg is +tapogattuk, de azért kérdeztük egymást s azt hiszem, társalgásunkkal a +polgármesternek is imponáltunk volna, ha azon időtájban a polgármester +nem hallott volna nagyot. Vele is jár a polgármesterséggel, hogy csak +azt hallja meg az ember, amit épen akar. + +E tudománnyal fölszerelten járultam mindig az olaszok elébe. Sohase +tettem ezt bizonyos alázkodás nélkül. Szent Isten, ők már mennyi földet +jártak be, hol mindenütt hagyták lépteik nyomát: magam akkor nagyobb +hegyet nem láttam még, mint a város lapos oldalában levő +akasztófadombot. Attól is féltem, mert mondatik, hogy a fán veszejtett +rablók csontjaiból mérges virágok nőnek (bár ennek ellene mond, hogy +Saverda Kálmán, mikor bérbe vette a dombot, akkora búzakalászok duródtak +ki a földből, hogy például abban a tehénhátig érő ember el is +tévedhetett). No és tetszett ott minden. Az az ember, aki olyan vidéken +nőtt fel, ahol több nyelven beszélnek, nem érti meg azt, hogy mi az, +amidőn én az anyám szavától teljesen elütő idegen kiejtéseket hallok s +ezen szavak mégis csak azt mondják, amit az anyám mondott. Ha otthon +valamely fontos családi ügyben németül halottam beszélni, elállt a +lélekzetem, hogy óh uram és én Istenem, mit mondhattak most egymásnak +ők? S ime egyszerre egy família, amely négyféle nyelvet beszél s azok +közibe vetődöm, akik gyakran öt szavat három nyelven mondták ki. Tessék +ehhez hozzáadni a Vadölőt, Sólyomszemet, az Utolsó Mohikánt s Fenimoore +Cooper egyéb dolgait az ifjú rajongásával az emberek iránt, akik már +annyi tájat jártak be, amíg mihozzánkig vetődtek... Igen, ők igen derék +család voltak, egy bájos szép barna leány, azután csontos, nagy helvét +fiúk, akikkel viharosan dudolásztuk bele a porba, amit a legelőről +hazatért marhák a főutcán fölvertek, hogy el re d'Italia, el re di +maccaron és szidtuk közösen a Sárganyakot, miután ez a Sárganyak volt +akkoriban az olasz finánc, aki a szép zöld Graubünden és a virágzó +Olaszország között megtagadott minden vámcsempészeti összeköttetést. + +* + +Volt egy kutyájuk is, ennek a neve meg az volt, hogy Holló. + +Útszéli cigányok hajában látni nagynéha azt ez acélkékfényű +hollófeketeséget, amilyen volt az a Holló. Amúgy testállásra pedig igen +szép, vastag nyakú, széles mellű, erős lábizmokkal, a nyakán bőrkötél, +azon valami rézkilincs-forma cifraság, ami lépten-nyomon zörgött s ez a +zörgés annyira velejárt Hollóval, minő a lovassal a sarkantyú. + +Önmagával évődő és komor állat volt, amikor megismertem. Nem volt már +fiatal, hanem a kedélye inkább a körül járt, amire még embernél is azt +szokás mondani: öregkutya-kedvű. Hát kutyában ő maga is eléggé öregkedvű +gyanánt viselkedett. Abból a kicsi udvarból, amely neki a csukrászéknál +adatott, ki nem járt, ha csak nem akkor, amidőn az inas fagylaltot vitt +a gőzmalmosékhoz, akik hivatásuknak megfelelően a város oldalában +laktak. Hiszem, hogy Holló ilyenkor sem az inas kedvéért ment (mert +hiszen azzal mehetett volna máshova is), hanem kísérte a zöldre festett +bádogedényeket, amelyek az ő tudása szerint a gazdája tulajdonai voltak. + +Másként nem törődött semmivel; ami nem tetszett neki, azt megugatta, +rázva dühösen a nyakán a csörgettyűt, ha pedig igen haragudott, meg is +harapta az embereket. Szerencsére arrafelé az emberiség nagyobb része +csizmában jár. + +Igy élt a mogorva eb abban a szűk udvarban, amely az ő világa volt. Nem +érdekelte semmi, csak olykor, ha nagy üstökben verték a habot, +közeledett a munka színhelyéhez s ami cukros tojáshab elébe esett, +megette. De ez nem sok öröm. + +Történt aztán egy napon, hogy a mi udvarunkba a többi kutyák és macskák +közé még egy kutya vetődött. A nagyvendéglő udvara volt ez s vidéken a +csavargó ebek szokása, hogy e helyen húzzák meg magukat, mert ott nem +esik bántódásuk. Az udvar folyton tele van idegen szekerekkel, kocsikkal +és sohasem lehet tudni, hogy az ebek nem-e a kocsikhoz tartozók. Igy +aztán nem űzi őket senki s békességben megvannak, mert a kocsi tetején +tarisznyázó emberek barátságából kerül mindig nekik való étel. Volt már +akkor pedig ott sok mindenféle szabadon járókelő állat. Egy hizott poca, +azt úgy hivták, hogy Kicsi. Egy csacsi, a nevén nevezve: Liszka. Továbbá +egy gólya Napóleon s egy mátyás madár Gambetta névvel. Azonfelül +következtek igen sok macskák s egy egész had kutya, az ostoba nagy +meláktól le egész az uszkárig, amelyet vándor cirkuszosok feledtek +ottan. Végezetül volt egy vak tyúk is, amelynek télen lefagyott a szeme +s ennek köszönhette az életét, mert a cselédek irtóztak attól, hogy egy +vak állat nyakát elvágják. + +A Kicsi arról volt nevezetes, hogy hízó volt már tavaly télen is s le is +kellett volna vágni a többivel, de olyan tisztán tartotta magát mindig, +olyan szép szőke szőre s fehér arca volt, oly kedves volt a maga +elhízott állapotában s oly szelíden tudott röfögni, hogy megkegyelmeztek +neki s beosztották az állatseregletbe. A Liszka pedig penzionált szamár +volt, egy rettenetes öreg állat. Már az a vendéglős, akitől az öregek +átvették a vendéglőt, mint nyugállománybeli tárgyat adta át, mondván, +hogy valamikor régen, mikor egy másik vendéglőstől ő vette át a +vendéglőt, szintén így kapta. Liszka semmi egyéb kötelemmel nem bírt, +mint hogy vízért menjen, ha a lovak nincsenek otthon. Ezt ő sok +buzgalommal tette is és ha látta, hogy a lovak valamerre dologba mennek, +arányosan otthon tartózkodott, illetve mint ma mondani szokás, +készenlétbe helyezte magát. Máskor ellenben az utcákon csavargott s ha +trombitaszóval valamely lakodalom haladt végig előtte, táncra perdült és +csatakiáltásokba tört ki. Ez okból igen kedvelték és szabad bejárata +volt neki mindenüvé. A fényképe még ma is megvan. + +Ez állatsokadalom igen barátságos egyetértésben élt egymással. Nem +egyszer láttam, hogy Cézár cirkuszkutya ledőlt a konyhában a fal mellé +aludni, a hátára feküdt egy nagy fehér macska s miután akkor a vak +tyúkot is a konyha melegén tartották, hogy hátha ott kienged szegénynek +a szeme, fölibük tipegett a világtalan jószág s szunyókáltak nagy +nyugalommal együtt: tyúk, kutya meg macska. + +E szokások tették lehetővé, hogy amidőn egy nap gyönyörű nagy fehér eb +vetődik az udvarra, azt a többi meg nem marta. Sőt jól fogadták. +Bizonyosan az jutott az eszükbe, hogy ahol annyian vannak, ott meglehet +még egy. De nem is bántott senkit. Szelíden lézengett a falak oldalában, +mert le volt soványodva nagyon. A nagy udvarban itt-ott került valami +csontféle, azt elvitte magával a sarokba s ha megette, még annyi +bátorsága sem jutott, hogy a galambok fürdőjének menjen inni. Megvárta, +amíg lovat itatnak s a kút rossz vizét nyelte. + +Holló eddig, ha a kis udvarából a fagylaltos bádogok kíséretére indult, +udvarunkon áthaladtában soha ügyet sem vetett a kollegákra. Sem közibük +nem állt, amikor négyen-öten orraikat összedugva beszélgetnek, sem a +macskákat nem kergette meg, csak Liszkára mordult dühösen, ha valami +utcai táncból haza kerülve, kergetni merészelte. + +Most végigmenvén az udvaron, tekintete egy helyen a sarokba esett. Látta +a fehér ebet. Holló tünődve megállt. Azután oldalt fordult a fekete +állat s odament a fehérhez. Az, bár valamivel nagyobb volt, de igen +elsoványodott, ijedten vonult vissza a csontdarabtól, amibe az éhes +étvágyával ép most kezdett volna belé. + +--Ümm, üüümm, mondta Holló. Nálunk emberek nyelvén ez azt jelenti: nem, +nem, ne szaladj. + +A fehér ekkor hallott az udvarban barátságos szót először. +Nagyranyitotta a szemeit. Csodálatos szép szemei voltak; kutyában csak +az említett Czézárnál láttam eddig hasonlót. A szemegolyóját ép olyan +fehérség övezte, mint ahogy az az emberi szemnél van s hófehér tiszta +fejéből az a két emberszem beszélve tekintett elő. Le is tudta sütni a +szemeit. Most, hogy a föltétlen komoly fekete eb így szólt hozzá, +bámulva tekintett vissza. + +Holló a csonthoz ment, megszagolta s az orrával a fehér felé lökte. Ő +maga úgy is tortaféléket szokott enni. Újból közeledett. Összeértették +az orrukat. Holló a maga fekete orrát amannak a rózsaszín fehér orrával. + +--Hupp! mondta egyszerre a Holló és ugrott egyet. + +Három alacsony, kevert fajta rattler, akik patkányfogásra voltak +szerződve, kissé oldalt bámulva nézték Hollót, a mérges, komor +agglegényt. + +A cukrászinas a maguk ajtajából kiáltott neki: + +--Holló! Takomher! + +Holló azonban ezúttal a kutyák nemzetközi nyelvét nem volt hajlandó +megérteni. Ugrált, játszadozott s elfeledett egy drótost megugatni. +Pedig mondják csak meg, ha már egy drótostótot sem ugat meg a kutya, +akkor mi van vajjon még ugatni való voltakép. + +Így lőn. Lassan lépegetve ment a fehérrel végig az udvaron egészen az ő +kapujukig, ezt az orrával kinyitotta, bement, de már a másik percben +künn volt megint. Együtt sétáltak, végig a kocsik alatt, majd pedig +megálltak s beszélgettek ismét. + +E naptól kezdve együtt jártak és keltek. A fehér, húsra kapván, pompás +állat lőn. Hosszú szőréből kiszedte a beleragadt bogáncsot, fürdés és +eső hófehérre mosta. Valami fajállat lehetett, mert uszóhártyái voltak a +lábán, bár egyébként nem hasonlított a newfoundlandihoz. A feje hosszú +és vékony, mint az agáré, testben karcsú és erős, a fülei pedig +vizslafülek. Soha a kapun kívül nem ment, pedig a kapu örökké nyitva +volt. Hamar megkedvelte mindenki, mert minden szokása teljesen elütött a +többiétől. A rattlerek elvégezték ugyan a dolgukat, de loptak s néha +napján odakódorogtak egy hétig is, hogy tökéletesen összemarva +kerüljenek haza, amikor aztán jött a der Herr Curschmied s rendelte +kenőcsül a tojássárgával kevert ólomcukros vizet. A macska mind hizelgő +volt, e mellett a fülemüléket fenyegették, de hízelgő volt a Kicsi is, +ez a hizott poca, amely egész létalapját az udvarlásainak köszönhette s +ezért röfögött oly bájosan. A nyugalmazott szamár a táncával hódított, a +cirkuszkutya pedig az országútról nagy kavicsköveket hordott haza s +negéddel rakta le az asszonyok, lányok lába elé. A mészáros melák, ha +egy kocsi kiment az udvarból, a kerék küllőjébe akaszkodott. (Valószínű, +hogy a helypénzt követelte.) Napóleon a cselédségnek szerzett örömet, +mert ha valaki hátul összetett kezekkel járt-kelt az udvaron, Napóleon +utána ment s a tenyerébe ütötte a csőrét, ami mindenkor igen humoros +jelenet volt. Gambetta kiváló szemtelenséggel nevezett mindenkit +lacibetyárnak s utána a postilion nótáját fújta. Szóval, valamely +irányban stréber volt mindannyi, csak épen a fehérsége miatt Hattyúnak +nevezett ebet nem lehetett ennek hinni. Az soha semmi különös dolgot nem +csinált, csak épen egy nap kezdett el az udvar közepén a nagy +napvilágosságban vonyítani, amidőn azt mondták reá, hogy lelket lát. +Másnap meg is halt a mángorlókamrában az öreg Jóska bácsi, aki +negyvennyolcban huszár volt, azóta pedig konyhaudvaros. + +Ha a Hattyút hívta valaki, megjelent vele együtt a Holló is, ha a Hollót +kiáltották, az acélfekete állat a fehér párjával futott arrafelé. Így +voltak sokáig, tovább egy évnél, teljes pari mivoltukban s ügyet sem +vetettek a többire. Tőlük jöhettek medvetáncoltató oláhok az udvarba +hálásra, amikor a medveszagra minden eb elbujt valami zugba, ők csak +együtt sétáltak, s esti alkonyatkor a kapuhoz mentek, hogy szétnézzenek +kissé a világban. Fülöp bácsi, a csabai gyolcsos tót, aki minden héten +egyszer lejött vásznat árulni s a maga ormótlan kocsijával odaszállt, +gyakran mondta: + +--Egesz varossaban csak ezt a kit kutyat irigylek tületeknak... + +Lám mégis, egyszer a Hattyú eltűnt. Hova lett, ki tudná megmondani? +Valaki megirigyelhette tületunknak s elkezelte. Mikor soha a kapun ki +nem lépett. Mégis elveszett. Elvitte valaki orozva. Vagy beköté a +kocsiba, vagy tarisznyát húzott a fejébe, vagy pálinkás kenyérrel étette +meg s éjszakának évadján elhajtott vele az udvarból. + +Az udvar azután sokáig igen nagyon üres volt. A Hattyú hiányzott a többi +közül. Holló szomorúan járta végig minden zugát, azután megállt az állás +alatt s nagyokat kiáltott: + +--Uú, uú. + +A »benff, benff, benff« válasz, mivel Hattyú szokta a közeledtét +jelezni, elmaradt mindörökre. Az eb szomorúan tért a kis udvarra vissza. +Hozzájárult ehhez, hogy rosszlelkű emberek kínozni kezdték. Volt ott +valami Kacska Miska, az elzüllött gazdaember, akinek Boszniában +nyomorékká lőtték a kezét s attól fogva italnak adta magát. Nagy +dologidőben bejárt segíteni az udvarosoknak s az elkérgesült ember, ha +végigment az udvaron, nagyokat kiáltott: + +--Hattyú, Hattyú! + +Ilyenkor a kisudvarból, ha nem volt a csaptatóba csukva a kis kapu +zavarja, kirohant a Holló; ha pedig másként nem lehetett, átugorta az +alacsony kerítést. Végigfutott az udvaron, a kocsik alatt, az orrlyukai +tágra nyíltak, a szemével és orrával egyaránt kereste a párját. De nem +találta, mert hiszen nem is találhatta. Az újból morózus eb megugatta a +kínzóját s hazament. + +Utolsó napjaiban ki sem ment az udvarukból. Feküdt a földön. + +--Hol a Hattyú? kérdeztem egyszer tőle. + +Fölemelte a fejét, széjjelnézett, de már nem ugrott. Már nem hitt s +kételkedett. A soványsága nőttön-nőtt, szőre elvesztette az acélkék +színét, nem evett s csúnya, mérges, öreg kuvasszá változott. Egy este az +inas keresgélt valami után az ócska kamrában, ahol az elhasznált +fagylaltos bádogok voltak rakásra hányva, s a fekete ebbe botlott. Már +hideg volt és semmi módon sem lehetett fölkelteni. + +[Illustration] + + + + +Az okos Miklósról + + +Az első úriember ebben a fekete házban Krizosz Miklós volt, magyar +királyi számtiszt a pénzügyigazgatóságnál. Nagy fekete sapkája volt neki +asztrakánból. Valódi asztrakán, ezt többen konstatálták a házbeliek +közül, ha nagy hidegek jártak, mert ilyenkor Krizosz Miklós lehúzta +vékony, átlátszó denevérfüleire a sapkát s látni lehetett, hogy biz az +valódi asztrakán még a hajtáson belül is. + +Tudni kell, hogy az asztrakánt Persziában csinálják. Eleven bárányokat +ásnak be a földbe s ott hagyják hónapokon át. Ettől lesz az aztán ilyen +szép. + +No, ezt a sapkát meg is csodálta mindenki. A házmester egy vén ember, +aki azt mondta magáról mindig, hogy ő a negyvennyolcas veteránok közé +tartozik, bár ide nem vették be s így kénytelen volt az Egyesült +Solferino-königgrátzi Csatár-Egyesület tagjai közé sorakozni: ez a +házmester, aki soha aprólékos dolgokban nem nyilatkozott, kijelentette, +hogy e sapkában az asztrakán-ipar fölülmulta önmagát. Nézetét többen +elfogadták. A hosszú, nagy fekete hodáj emeletén a lutri-professzor, +ezután a bélyegkereskedő kisasszony és mr. Etienne Faire is, a +pecséttisztító szappanok fölülmulhatatlan gyárosa, aki a legsötétebb +ruhából is ki tudta venni a világos foltokat. Őt, a rejtélyes világi +magnetizmusok professzorát, aki telepatikus csodáit számok +jövendőlésével tette teljessé és a bélyeges kisasszonyt, aki haszonnal +árulta a diákoknak hamisított argentinai jegyeit s olyan szenthelénai +bélyegeket produkált, hogy a nyolcadikos gyűjtők is bámulattal merengtek +el rajta--nem igen sorozták az úri osztályhoz, mert a monsieurről +kiderült, hogy csak elvben francia, egyébkint Dobojban született, mint +bosnyák. De ezt meg lehet bocsátani neki, mert e nemzetiségváltozásra +üzleti szempontból okvetlenül szüksége volt, miután a bosnyák nem +tisztítja ki a legsötétebb ruhákból a legvilágosabb foltokat. + +Igy álltak a dolgok Krizosz Miklós asztrakán sapkájával szemben e régi +házban, amely olyan ódon volt, mint egy holland híd kőpillérje. Nekünk, +kedveseim, igazság szerint semmi közünk mindezekhez, de el kell mondani +mégis, mert mindez a dologhoz tartozandó. Csúnya nagy épület volt +mindez, alul favágók laktak, csupa favágók, nagy szálas emberek, akik +este, vállaikon a fényes baltákkal, rendesen vidáman jöttek haza s +megverték asszonyaikat. Ez megszokott dolog gyanánt adódott elő és ki +sem ügyelt reá komolyan. Azért a rozsdás szivárványkutat csak oly zajjal +húzgálták a nedves udvaron s egészen lent, de mélyen lent, a pincében, +ahol hat almaárús oláh lakott, minden este egyformán dalolták a sti-stu +mélabúsan merengő énekét a féltucat rómaiak. + +Ezek a rómaiak pálinkát ittak és szégyenére váltak Hunyadmegyének, mert +már elpolgariasultak egészen. Odalent Hunyadban nem ilyen a honfi. +Odalent szép szakálluk és hosszú hajuk van, bekenve olajjal s nagy, +erős, meztelen hátuk kilátszik abból a folytonossághiányból, amit a +tüsző s a rövidke ing meghagy; míg e hat oláh városi inget vesz magára, +mellényt, kabátot és hosszú haját is leszedette. + +E céda és hitvány viselkedésnek egyedüli oka nevezett Krizosz Miklós. E +férfiú szintén oláh volt, amit az asztrakán sapka mellett még az is +bizonyít, hogy gyakran kapott leveleket, amelyeken kívül, a hátlapon, +kék nyomásban pompázott a salutare din Caransebes. Miklós oláh volt. +Miklós nem volt Miklós, Miklós Nikoláj volt, de Miklós ezen öröklött +hivatal mellett magyar királyi adótiszt volt, jobbkeze a nagyságos +helyettes pénzügyigazgatónak, akit kutyahűséggel szolgált s már igen +közel állt ahhoz, hogy szorgalma révén, jelen állásában való meghagyás +mellett, magasabb fizetési osztályba emelkedjék. + +Kissé törte ugyan a magyart, de nála, a számok birodalmában, ez szinte +egyre ment. A numerus numerus s valaki fejben akár oláhul, akár magyarul +számol, egyforma vonalakat húz a papirosra. Egyébként a két-háromszáz +szóra, amik a köznapi életben szükségesek, már szert tett régebben s +ezúttal csak az volt a hiba, hogy nem a helyes rendben rakta ezeket +egymás mellé. + +--A latin szórend, a latin szórend--szokta mondani Miklós. + +Szavait mindig tisztelettel hallgatták. A penzionált főhadnagyné, aki +mindig ruganyos léptekkel s lebegő szoknyával tudott végig menni a +folyosó kimarjult kövein s akinek családja a gyufagyár részére +szállított skatulyák révén határozottan előkelő vagyoni állásra tett +szert, Krizosz Miklós köszöntését mindig azzal az úri leereszkedéssel +fogadta, amely csak nyugalmazott kincstári asszonyok szokása szokott +lenni. + +A főhadnagy nem háborúban esett el, hanem kinevezték egyszer +adjutánsnak. Elfoglalta hivatalát s felült a Simlire, e bánatos szürke +paripára, amely közepes egység volt egy kissé előkelőbb tramway-ló s egy +kissé elhanyagoltabb bérkocsis-gebe között. A lovak kitanulhatatlanok. +Simli oly szelíd volt világéletében, mint egy bölcsészeti folyóirat és +soha nem rosszalkodott. Ezúttal másként ment a dolog. Simli a +gyakorlótéren meglátta, hogy az istvánnapi versenyre a szomszéd pályán +próbálják a lovakat és soha nem látott őrült magatartással közibük +vágott. A főhadnagy azután e pokoli futás alatt részletekben maradt le +róla. Előbb sapkáját, kardját áldozta fel, de ő maga, viharvert arcú +tengerészkapitányok makacs szokását követve, nem akarta elhagyni Simlit. +Utóbb mégis csak lebukott, nyakszirtjére esett, meghalt, eltemették s +plaine parade volt neki kirukkolva--mint az özvegy többször említette +is--egy egész század a regimentből. + +Ezen gyakran elmerengtek, ő és Miklós. A számtiszt estéit rendesen +otthon töltötte. Korcsmába soha nem járt, ő maga főzött magának s a +denaturált spirituszon rostélyost is sütött. Olykor lement a pincébe s a +falra hosszában felragasztott faggyúgyertya fénye mellett fölolvasott a +Luminatoriulból a hunyadiaknak. De azok ritkán értették meg s nem is +akarták megérteni. + +--Csak az alma ára legyen jó--mondta Juon. + +--Bun--mondta a másik--s ne telepítsen ki bennünket a policáj. + +E dolgok Miklóst lassan elkeserítek, bár benső viszonyban maradtak +azután is. Ő csak lement almát venni s az oláh emberek fölkeresték, ha +levelet kellett írni haza a faluba a hegy mögött, mindjárt az első +házban a fatemplom mellett. Juonnak volt ott valakije, a Blánka, ez a +fehér, tiszta leány, oh, hogy miért kell elmenni hazulról az embernek... +No, mindegy, bun. Hát bun is, mikor Miklós, a száraz Miklós, oly +szívreható, epekedő leveleket írt--egy kiló almáért egy oldalt--hogy az +bár Juon szíve teljes közepéből volt kiszakítva, ő soha így elmondani +nem tudta volna. Igy van az, ha az ember nem járja az iskolát; s mily jó +az, ha így kézhez lehet kapni egy oly tudós férfit, mint Domnu. + +No, néha volt eset, hogy a Domnu ajtaját zárva találták este. + +--Ej haj--vigyorgott Juon--a Domnu kiment a városba, szép úri kalapos +fátákkal kacsalódni. + +Butaság. Nem igaz. Miklós vacsora után egyszerűen más kabátot öltött, +mert a sütésnél zsíros lesz a ruha--megkefélte haját, nyakkendőjét +megigazította, kézelőket tett föl s átment a főhadnagynéhoz +tisztelettel. + +Ott oly jó volt. A két gyermek a széles úri asztalnál a lámpa mellett a +gyufadobozokat ragasztotta, ő nagysága kötött, vagy varrott, vagy +hímzett s azután beszélgettek. + +Mr. Faire ezt bizalmas mosoly kíséretében adta tudtára a +lutri-professzornak, aki kissé büszke volt ugyan, de pletykákat szívesen +fogadott. + +--A marha--vélte a tanár--mit akar? két gyermekkel? + +--Ó, ó--felelt a bosnyák-frania--mit akar? Oberlajtnantin van penzió, +hm! + +De a professzor a fejét rázta. + +--Áhá--s a kezével többször határozottan a levegőre ütött.--Ha a +főhadnagyné férjhez megy, elvesz a penzió. + +--Szszsz!--szívta a fogát Faire úr, de nem szólt semmit, mert a szappant +kellett főznie. + +De nem úgy megy a dolog. Miklós egy este, midőn vacsora után bement és +szokatlanul meg volt hatva, beszédbe fonott, mely Nagyságos Asszonyom +megszólítással kezdődött. Azután jött a többi, amely e megszólítás után +jönni szokott. Emilia von Stobber szelíden s biztatóan nézett rá. Kis +ezüst óráját--még ez az óra is oly szép volt, mint minden ezen az +asszonyon--kis ezüst óráját gyermekei kezébe adta, hogy menjenek csak a +házmesterhez s hasonlítsák lent össze, valószínűleg nem jár jól. + +Miklós beszélt, melegen, áradozva beszélt s ha a Juon Blánkája ott a +faluban, a hegy mögött hallja ezt, bizonyára elcsodálkozik, mert e +szavak valósággal Juon levelei voltak. Krizosz Miklós szívére tette a +kezét, kézelőjén egy fényes gomb csillogott s a szemei fényben égtek. Az +özvegy rátekintett, negédesen mosolygott, azután lesütötte a szemét s +babrált, babrált a gyufaskatulyák között. + +De... Itt jön a de. De ez a de nem közönséges de, hanem ez így +készíttetett el előre, akár csak a hivatali rendeletekben az ennélfogva +és a sőt. Miklós a szerelem poétikus magaslatára emelkedve, retorikai +tudással csapott le a de birodalmába. Hát igen, monda, sőt valóban. +Mondott még egy néhány bár-t is, pedig-et is, de csak de volt annak a +vége. Uram és én istenem, a fizetés hatszázhúsz forint--itt Miklós +megállt, hogy e szünettel a zárójelet jelképezze (illetőleg +hétszázhetven forint a lakbérrel). No ebből mit akarhatunk? Az élet +drága, két gyermeke van a nagyságos asszonynak. A gondok, a nevelés... +És ki tudja? + +Miklós e kérdéshez szemtelen krakélerséggel mosolygott, az asszony +elpirult s ezúttal kettőzött gonddal kereste össze a skatulyák fedeleit. + +Miklós habozott egy ideig. Merész dolog lesz ez, ami most következik. S +mi következik most? Egy azonban. + +--Azonban...--így kezdte Miklós, három ujját ökölbe fogva s kettővel +gesztikulálva. Előrebocsátotta, hogy jelen állapotában nem vállalkozhat. +Ő férfiú s tudja kötelességeit minden iránt. Ő kötelmeit mindenkor híven +betölté s legközelebb a VII. fizetési rangosztály nyújtja feléje a +jobblét reményhorgonyát. De a család család. Azzal kötelmek járnak. + +Emilie von Stobber elmerengve nézett kék szemeivel a lámpavilágba s +bólintott. A család. Thatsache, wirklich. + +--Azonban--mondta Miklós szájával és ujjaival--van egy eshetőség. + +Míg beszélt, felbátorodott. Miért ne mondaná el? Ez oly ártatlan csalás. +S miért ne csaljon? Mindenki csal. Ezt Miklós mind szelíd szavakban +bocsátotta előre. + +Kinek kell azt tudnia--az orrára kötni, úgy mondá Miklós--hogy ők +egyesültek? Kihez tartoznak ők e világban? Elhagyatott lelkek, kik +egymásra találtak. Nem volna Isten ellen való vétek, a két szép szőke +gyermek ellen való vétek, eldobni a nyugdíjat? + +E szavak kimondása után Miklós sietve hadonászott. + +--Értsen meg, értsen meg--hadarta gyorsan. Semmi rosszat nem akarok. +Semmi becstelenség. Törvényes úton óhajtom a dolgot. Az egyház törvényei +szerint. De kinek kell azt tudni? Kell azt a kincstárnak tudni? Kell ezt +a kincstárnak tudni? + +A gyerekek feljöttek az órával, Miklós még egy ideig maradt, aztán +távozott »kezét csókolom«-mal. Meg is csókolta. + +A dolog oly egyszerű. Miklós csak itt, a nagy városban volt kevés ember. +Oh, lent a falvakban, a házakban a fatemplomok mellett, már az egészen +más. Az előzetes ügyek elvégzése után két heti szabadságot kért, +elutaztak s öt nap múlva visszajöttek s rendben volt a dolog. Miklós +ajtaján csak kint volt a névjegy: Krizosz Miklós magyar királyi +számtiszt s amott: Emilie von Stobber, Oberlieutenants-Wittwe. Az ő +esküvőjükről a világ nem tudott semmit. + +A lutriprofesszor mégis hitvány merényletnek, a ház erkölcse ellen +intézett hitvány merényletnek nevezte, hogy Miklós saját költségén ajtót +vágatott a vékony falba, amellyel most már külsőleg is bebizonyítást +nyert a dolog. Véleményében osztozott a francia, a bélyeges kisasszony s +a házmester. Ez utóbbi becsületére és a kápolnai csatára esküdött. + +Az nem kis sor, ha a telepátia tanára, a pecséttisztító francia, a +bélyeges kisasszony s a házmester intrikára egyesülnek. A professzor +dühös volt, mert soha nem kértek tőle számokat, pedig kaphattak volna +hármat a javából nyolc darab ötkrajcáros bélyegért helyben. Ő meg fogja +mutatni--mondá. + +Megátalkodott ember volt s meg is mutatta. Egy délelőtt írással jelent +meg a kerületi rendőrtiszt a lakásban. Ez az írás valamely k. und k. +Commandótol jött s azt kérdezte, mi igaz azon vádból, hogy Stobber +Emilia asszony férjhez ment s húzza mégis a penziót. + +Bizony ez egy kis ijedelmet keltett s Emilia, aki az ebédet főzte, +elsápadt e kérdéstől. De megbátorodott. Hellyel és pálinkával kínálta +meg a vendéget s erélyes naivsággal, pirulva szólt. + +--Ugyan, ugyan. Ilyet föltenni! Krizosz úr egyszerűen rokona csak neki, +rokona, biztos úr. + +A nagyobbik gyermek, a szőke, kékszemű lány szelíden kúszott a bácsi +ölébe. + +--Igen, a papa rokonunk nekünk... + +A rendőr megitta az italt és mosolygott. No, ő is csak ember. Ej, ej, +mily szeretkezés ez ettől a Krizosztól. De hiszen ilyesmi nem ritkaság. +Bizonyára szeretik egymást, de nem lehetett törvényesen a penzió miatt. +Hát hadd legyen így, nem kell az elégületlenek számát növelni, minden +jól van itt. Nagyobb bizonyság okáért tintát, tollat s még egy pohár +italt kért s míg azt megitta, ezzel megírta--nem, nem, ezt itta s +amazzal írta meg, hogy a vád minden alapot nélkülöz, Emilia von Stobber +ma is csak olyan Oberlieutenants-Wittwe, mint azon a végzetes napon, +midőn az a híres díszszázad kirukkolt a főhadnagynak. + +Mikor délben Miklós hazajött, kezetcsókolva a feleségének, újonnan +hímzett papucsaiba mélyesztette lábait s e pár rövid szóban foglalta +össze az események logikáját: + +--A világ azt akarja, hogy megcsalják, hát mi is megcsaltuk. + +[Illustration] + + + + +Lókötés akadályokkal + + +Történik egy napon a pusztán, hogy Tanyás Gergőnek elfogy a szénája. + +Nagyon egyszerű és gyakori dolog ez odakint. Mert nagyon könnyen +megtévedhet az ember. Vagy több jószága van, mint legelője, vagy +kevesebb legelője, mint jószága. Mindkét esetben csak az az egy +eshetőség áll fenn, hogy a jószágnak nincs mit enni. + +Tanyás Gergő valamelyik nap estéjén, mikor már éhen nyerít a lova, +gondolkozóba esik. Mert az ő »durva, megkövült« szive érzi azt a +fájdalmas nyerítést, mert eszébe jut, hogy akkor és akkor odalent +Rovignóban négy napig nem kaptak enni a katonáskodás alatt és hát az nem +volt jó állapot. Átérzi, hogy az a ló nem a saját kedvtelésiből, hanem +az éhség miatt nyerít. Ennélfogva Tanyás Gergő valamelyik nap estéjén +elővesz egy fadarabot. Azt után ezt a baltával megfaragja szépen, az +alsóvégét hegyesre barkácsolva. + +Hosszú zsineget hoz elő és oda erősíti azt a lovak kötőfékéhez. A zsineg +legvégére oda köttetik a végin hegyes fadarab. Azután ott hagyja a +lovakat az istállóban megint. Azonban mielőtt kimenne, a jászol alul +összekapirgál a lábával holmi szalmafélét, aprólékos polyvát és odalöki +a lovaknak. + +A két szegény állat szomorúan néz végig az ultima ratió vitaen. + +--No várjatok, szamarak,--mondja Gergő majd kaptok mást. + +Napáldozat után aztán, mikor lehajlik a rónára az alkonyi sötét, Tanyás +kivezeti a lovakat az istállóból és a zsinegnél fogva húzza a cöveket is +maga után. A lovakkal kimegy a földre. Az ő sivár, üres buzatarlója +mellett ott van a szomszéd Susták Mihály sötétzöld, kövér legelője. + +Gergő kimegy a lovakkal a búzatarló legvégére. Azután végig megy +hosszában a szomszéd legelőjén és kikeresi a legtakarmánydúsabb helyet. + +--Ez ni,--dünnyögi magában--ez épen jó lesz. + +Ott azután, ahol »épen jó lesz«, a saját csupasz tartója földjébe +beleveri a cöveket. Más szóval ki vannak pányvázva a lovak. + +A cövek a Gergő tarlójába van verve, hanem a lovak hosszú zsinegnél +fogva Susták Mihály vagyonát eszik föl. Sajátos furfanggal eszelődik ki +odakint az ilyes dolog. Gergő azt hiszi, hogy ezzel a cövekkel védve van +az ő háta. Ha Susták Mihály véletlenül megkerülné éjjel földjét, bent +találná a lovakat a drága szép takarmányban. De Gergőre, mint +szomszédra, nem eshetne panasz, mert hiszen ő a saját földjén pányvázta +ki a két éhes jószágot. Legalább Gergő ezt így hiszi. + +Tanyás ezután egész nyugodtan megfordul és megyen befelé a tanyára. +Feleútról még visszafordul és gyönyörködve nézi, hogyan falják, hogyan +eszik azt a szép zöld füvet a lovak. + +--Szegény kis jószágok!... mondja jólelkűleg. + +Ahogy aztán Gergő bemegy a tanyába és lefekszik, elkezd szerepelni a +történetben a harmadik név. Ez a harmadik név a Ködmön Jánosé. Ködmön +János ugyanis ott lakik rézsútos irányban Susták Mihály és Tanyás Gergő +között. + +Mikor ő meglátja, hogy a Gergő bement a tanyába, melynek ablakában +kialudt a világ, előlopódzik, fekete szűrt kerít a nyakába és csöndben +odamegy a fekete éj és a fekete szűr leple alatt a lovakhoz. + +Kihúzza a cöveket a földből és elhajtja a tanyára a lovakat. Ezzel aztán +készen van minden. A föld forog tovább, mintha semmisem történt volna. + +Reggelre kelve azután az első név, amely mozogni kezd, a Susták Mihály. +Körüljárta úgy szemgyönyörködtetés szempontjából a földet és megütődve +látja, hogy iszonyúan megvan koppasztva egy darabon a szép legelő. + +Susták Mihály elkezd káromkodni és bemegy a tanyára. Ott +méregcsillapítás okáért összerugdossa a kuvaszokat, hogy miért nem +tudtak vigyázni. Azután ujjast huz föl, botot vesz elő, megindul és +csakhamar letűnik a látóhatárról. + +A másik név, amelyik már virradat óta benne van a szereplésben, a Tanyás +Gergőé. A jóravaló Gergő kétségbe van esve, egy rossz elültöltős +fegyvert hord a vállán és dühösen keresi a lovait. Nagyon benne van a +méregben, ha megtalálná hamarjában a lókötőt, belelőne. Miután +összejárta a határt és nem látta sehol a lovakat, megkezdi a +»csapásozás«-t. Ez a szó a pusztalakók előtt egyértelmű azzal, mint +mikor a praireken a vörösbőr skalpvadász nyomoz a halványarcok után. +Gergő a kipányvázás helyéről nyomról-nyomra csapásozva, megtudja, hogy +Ködmön János volt a lókötő. + +Dühös átkozódásba tör ki, először be akar azon fegyveresen hatolni +Ködmön tanyájára. Hanem aztán meggondolja magát. Haragos embernél nem jó +szerszám a puska. Ennélfogva szép csendesen megfordul, elindul, megy, +megy és lassankint letűnik a látóhatárról. + +Most kezd aztán szerepelni Ködmön János, a ki borzasztóan meg van +ijedve. A tanya padlásáról kileste, látta, hogy a lopás föl van födözve. +Látta, hogy Tanyás a pusztakapitány tanyája felé tart. + +Ezen segíteni kell, mert máskép rövid időn el leszünk fogva,--gondolja +Ködmön. Elővezeti a két lovat azon zsinegestül, cövekestül, fölül az +egyikre és vágtat kerülő úton a pusztakapitányi ház felé. + +Idők multán ott aztán találkoznak szépen Susták Mihály, Tanyás Gergő és +Ködmön János. + +Susták Mihály a kártételt panaszolja és követeli, hogy a pusztakapitány +rögtön hat pusztázót indítson útnak, hogy kutassák ki a tettest. Azért +fizet ő adót. Húsz forint kártérítést kér. Beszédközben félszemmel +Tanyásra kacsint, hogy ehol a bűnös. + +Ködmön János panaszt tesz, hogy a Tanyás lovait az éjjel bent találta a +kukoricájában. Kér öt forint kártérítést. + +Tanyás Gergő pedig azt akarja elpanaszolni, hogy Ködmön az éjjel +elkötötte az ő lovait. De észszel élvén, »lenyeli a szavát«--mint ezt +odaki mondani szokták. Mert ha kibizonyosodik, hogy Ködmön ellopta a +lovait, akkor rájönnek, hogy ő csináltatta Susták legelőjén a kárt. A +lovak már így is, úgy is megvannak. Tanyás Gergő tehát okosabbnak +találja kifizetni Ködmönnek az öt forintot azért, mert el akarta lopni a +lovait, minthogy Sustáknak huszat fizessen. + +Így aztán »kiegyesülnek«. Tanyás és Ködmön hunyorítanak a szemükkel, ami +náluk eltitkolt kacajt jelent. Susták pedig káromkodik és azt mondja, +hogy hazug a törvény. + +Ködmön és Tanyás azonban megintik érte, mondván, hogy a törvény +igazságos. És kétfelé nézvén, hunyorítanak a szemükkel. + +[Illustration] + + + + +Tor + + +Tudva van, hogy a szamár nem szamár, hanem azért a szamár embert mégis +csak szamárnak nevezik. A szamár pedig okos állat, nagy filozófus, igen +bölcs mérsékletet tart ételben, italban, szerfölött nyugodt, semmi +izgalmak nem bántják s ennélfogva oly hosszú életet él, hogy még a +példabeszéd is ritkaság gyanánt említi a kimúlt csacsit. Hűségében pedig +mindjárt az eb után következik. Soha sincs megkötve, még sem marad el a +gazdájától. A zenét igen szereti s ilyenkor nagy fülei szelíden +mozognak. A trombitaszóra pedig táncra is perdül, forogván a két hátulsó +lába körül. Továbbá a birkaőrzésben is fölöttébb sok jártasságot +tanúsít. De azért még sem hivják okosnak, hanem szamárnak. Persze ezen +már segíteni nem lehet, legfeljebb néha így írásban adatik meg néki az +elismerés, amelyet a világ teremtése óta nélkülöz. + +Hasonló szomorú sors részese egy másik derék és tiszteletreméltó +háziállat, a sertés. Azt mondják: részeg mint a disznó, piszkos mint a +disznó. Ily balfogalmak vannak az emberekben, pedig részeg disznók +egyedül csak a hetvenes évek valamely esztendejében találtattak, amidőn +a mennybeli intéző statisztikusa rosszul számlálta össze a tanyákon a +hordókat s ilyformán több bor termett akkor, mint amennyi edény akadt az +ő befogadására. Akkor a fölösleget vályúba öntötték a sertések elé, +nekik adták a törkölyt is s akkor nem volt ritkaság berúgott sertést +látni. Persze ma már ez is elmúlt s anekdotának tetsző dolog. Fölment +azóta a bor ára és sohasem lesz többé annyi termés, hogy drágább lenne a +hordó mint a bor, s a sertések sem fognak ezentúl nem nekik való +italokban tobzódni. Az a vád tehát egészen leesik róluk. Amaz is +leeshetne, hogy piszkosak volnának, mert nagyon szeretik a vizet. Abba +belebújnak és szelíden röfögnek. Igen szeretik: még télen is benne +laknának. Ez azonban lehetetlen, mert télen nekik megy egy nagy késsel +az ember és leöli őket. Miután tavasztól télig becézte, étette és lakást +épített neki, torkon szúrja, feldarabolja, füstre akasztja, süti, főzi +és megeszi. Ilyen az ember s bár a sertések ezt bizonyára tudják, mégis +fokozott nyugalommal esznek, hogy hízzanak neki és lesz belőlük sonka, +kolbász, órja, hurka, szalonna és mindenféle körömfaladék. + +Azt mondja a minap Pál Mihály kanász, amint gyönyörködve nézné a +hízókat: + +--Nem úgy kék ezt hívni, uram, hogy disznó, hanem hogy összömadta. + +Van benne némi igazság. Semmiféle teremtett állatban nincs annyi jó +tulajdon, mint ebben az összömadtában. A tanyán nincs mészárszék, ahol +húst venni lehetne, aprójószágot: kacsát, pulykát a nép ritkán eszik, +azt inkább eladja. Ilyformán két állata marad, amely az ő élelmét hordja +a négy lábán: a birka meg a sertés. A birka szintén igen hasznos +teremtés, mert a pusztalakó a hús konzerválási módját régtől fogva +ismeri, de a birkával szemben csak ritkán alkalmazza. Még a juhászok +között akad, aki a forró nyári napon kiszárítja a birkahúst, +megpaprikázza s mikor egészen összeaszott, zacskóban hordja magával. Az +ilyen hús is sokáig eláll, de a nyári szükségletre való eltételnek a +módja mégis csak a füstölés. Erre pedig a sertéshús alkalmas nagyon, +amely mindenféle ételt ad magából, s az okos gazdasszony téltől-télig el +van látva hússal a pusztán, anélkül, hogy valamit venni kellene. Az +eláll, némely része a padláson, más része a kürtőben, a harmadik +felekezet a kamrában, s ezt azután féltékenyen őrzik, takarékosan bánnak +vele, akár csak a Karst-lakó a cisterna vízével. Ez valóságos vagyon, +mert ha mellé burgonya, búza, köles, szőlő, meg zöldség betermett, +háztartás dolgában alig megy éven át a boltba más pénz, mint amit sóért +és világító olajért kiadnak. A sertés egész esztendőn keresztül ellátja +hússal a házat amellett, hogy még változatos is. A szalonnája adja ki a +früstököt hidegen, ha pedig szabad tűzön sütik, fehér cipóval megehetné +a király is. A bőre megmarad, az a halzsírral vetekszik és csizmának, +lószerszámnak igen nagyon használatos. Az avas szalonna meg a mellfájós +embernek orvosság. Azután ott a sok füstölt kolbász, amivel még a lapos +bugyellárison is bír segíteni a gazdaasszony s akkor ad el belőle, +amikor akar, mert annak folyó ára van. Hát a sonka? Mi adná meg a húsvét +ünnepi színét, ha nem a sonka a frissen sült kaláccsal? A csülök szintén +igen jó eledel, annál is inkább, mert ez az egész mivoltában belefér a +tarisznyába, az pedig útonjáró embernek nagy könnyebbség, ha a magáéból +falatozhat. Az órjával pedig a csipetkés bableves készül, aminél már +csak talán a paprikás hal a jobb étel, de különféleség dolgában az sem +léphet a nyomába, mert amaz egyszerre leves is, hús is, tészla is. Hát a +sertéspecsenye kutya? Nem kutya Biz az is kész tudomány, hogy miként +lehet a télen megölt sertés oldalhúsából nyáron friss pecsenyét enni. A +gazdasszonyt nem kell erre tanítani, hanem az emberféle előtt csak +rejtély ez, pedig az egész dolog olyan egyszerű. A zsír közé kell rakni +besózva s abban aztán elmarad soká. Ahogy szedik ki a bődönből a zsírt, +tűnik elő az épen maradt hús. Ezt azonban csak ritkán alkalmazzák, a +pusztalakó mindent a füstre tesz, mert az biztosan megóvja s aligha van +olyan pusztai ház, melynek kamrájában nyárközépen ne lógna még ott a +télen megölt sertés bordája meg az aprólékja. + +De nem is lehet máskép. Hova lenne, ha húsa nem volna? Honnan +szerezhetne? Annyiszor nem vághat birkát, ahányszor hús kell neki, +borjút csak lakodalomkor vágnak, de annak nem is lehetne így eltenni a +húsát. Arra csak a sertés alkalmatos és ez alapon van igaza Pál Mihály +kanásznak, hogy nem disznónak kellene azt hívni, hanem öszömadtának. + +* + +Az a nap, midőn a kövérre hízott pocát leölik, nagy és komoly +jelentőségű. Azon már előre tárgyalni kell, hogy mikor és mely időben +történjék. Szintén értekezni kell a szomszédsággal, nehogy a napok +összeessenek. A tanyán nincs böllér és nincsenek vágólegények, +ennélfogva az ölés munkásai mind a szomszédokból kerülnek ki. Azoknak +izenet megy jó előre, az asszony sorát ejti, hogy beszerezze a szükséges +dolgokat, a gyerekek elkérezkednek az iskolából. A gazda pedig tesz-vesz +az udvaron, kést köszörül, baltát élesít, továbbá köteleket, láncokat +készít elő. + +Azon a bizonyos reggelen aztán korán kelnek. Még sötét a táj, a hold +lement, csak a hó világít. Ebben a hóban fekete pontok mozognak, itt is, +ott is egy, ezek a segédkezők. Lassan érnek a tanyához, beköszöntenek és +szívélyesen fogadtatnak. Pál gazda tölt a pálinkás pohárba, keresztet +vet reá s azt mondja: + +--No. + +Igy sorba kóstolják az italt, amely után rögtön a munka következik. A +gyerekek félve húzódnak meg a szobában, midőn odakint nagy ordítás +támad. A poca zengi a hattyúdalát. + +--Ide a tálat! kiáltja valaki. + +Még néhányszor sikít az állat, azután vége. Hirtelen nagy lesz a +világosság a tájon, amely az ablakon is bever. Erre kifutnak a gyerekek +s a nagyobb büszkén kiáltja a kisebbnek: + +--Ahun a! + +A háztól kissé távolban, hogy valami bajt ne csináljon, ég már a szalma, +közepén pedig a máglyahalálra hurcolt öszömadta. A láng végig nyaldossa, +forgatják, emelik benne, amíg a bőre barnára sül; Pál gazda késsel +húzogatja a hátát, hogy minden letisztuljon róla. Azután hamvad a +szalma, a parázsban fekvő állatot tűnődve nézik az emberek. + +--Hát szép sonkája van, mondja Gál János. + +--Meg szalonna is akad bőven... + +--Hát hiszen sokat is evett, amíg megvolt, úgy-e, Pali? + +--No, az bizonyos, felel Pál gazda, kedvtelve tekintvén végig a +sertésen, amely most kinyújtott lábakkal, pörkölt állapotban fekszik a +pörnyén. + +Most kocsira teszik s a ház elé húzzák. Jön a nagy munka, a darabolás, +amihez igen sok hozzáértés kívántatik. Ezt Ambrúzs István eszközli, aki +nagyon tudja. Amint hozzányúl a felakasztott sertéshez az élesre fent +késsel, suhogva hasad meg a bőr, a szalonna. Azután a derékcsontot +forgácsolja ketté, le egészen a fejéig s ilyformán két külön darabra +választja az egészet. Ha most már mázsa van a háznál, el nem mulasztanák +megmérni. Haszna ennek ugyan nincsen, mert azzal nem lesz sem több, sem +kevesebb, de hát az érdekes összehasonlításokra ad alkalmat. A tavalyi +első vágás például sokkal több volt mint ez, de azért ez sem utolsó. A +szomszédé meg épen a nyomába sem léphet. + +--Nem hiába volt olyan agárkutya formájú malac korában, véli a szomszéd. + +Mindez már dolog közben történik. A munka sok. Darabolják a húst, a +szalonnát s akármennyi hely van a tűzhelyen, ott mind lánggal ég a galy +és izzik a szőlőtőke vastag parazsa. Kerekítik ki a sonkát is, az +asszonyok a tölteléket gyártják. A nagyobbik gyerek a hurka végibe való +fa faragásával bizatik meg, a kisebb pedig a kutyák és macskák +távoltartását vállalja magára. Tisztének buzgón megfelel, látszólag igen +harcol az állatok ellen nyirfaággal, titokban pedig leesett húst, +csontot dobogat nekik. + +Igy megy ez szakadatlan estig, épen csak hogy egy falatot esznek. Amíg +minden elkészítve nincsen, nem is lehet máskép. Sem bor, sem pálinka nem +járja, mert az veszedelmes ilyenkor, mikor szűk helyen sok ember +dolgozik késsel. Az élesre fent acél könnyen megszalad és az embervér +nem jó a sertéstöltelékbe. Alkonyodik, mikor az ebéd ideje beáll, amidőn +annak, akit egész nap daraboltak, a torát ülnék. Asztalhoz vonul +mindenki. + +--Mindgyárt kezd gyünni az étel--mondja a gazda. + +Gyün is. Legnagyobb ünnepen sem kerül annyi étel az asztalra, mint +ilyenkor, aminek a magyarázata abban keresendő, hogy a segédkezet +nyújtott szomszédok napszámját akarják vele meghálálni. Tyúklevessel +kezdődik, azután jön a töltött-káposzta, meg a paprikás, meg a fánk és +csak azután következnek a valóságos disznóból való ételek. Ezt is sorba +kell kóstolni, milyennek sikerült a kolbász, a hurka, a véres meg a +májas. Hát a sültje, meg a sütött vér? Ez mind sorra kerül, váltakozva +itallal. Most jó keletje van a bornak s estére kelve, átvetődik valamely +tanyából egy legény is, aki jól tud citorázni. Ez bizony nem ideges +embernek való muzsika, de azért ott jó az nagyon. A legény kezében a +lúdtoll ügyesen szaladgál a rézhúrokon. Vidám állapot ez. Az arcok +kipirosodnak. A gazda mosolyogva tekint szét a népeken. Közben, hogy a +citora elhalgat, (mert gyantázni kell a citorásnak is), az összekoccanó +poharak zaját Sáb Mihály szakítja félbe. Már igen nagyon fényben égnek a +szemei s ilyenkor szóval szokta tartani a társaságot. Ő ugyanis régente +sokat próbált s ennélfogva hallgatják a dolgait, bár nem túlságosan +szokása az igazmondás. Isten, ember tudja róla, például, hogy furvézer +volt a katonaságnál, de ilyenkor egyszerre huszár lesz és válogatott +kalandokba bocsátkozik. Most is arról tárgyal, felcsapva fogai között a +pipaszárat. + +--A Königrécnél is hékás,--mondja,--oda vótam én komandérozva a +legfelsőbb fölmarsol generálishon. Álltunk a lóval a dombon: a +legfelsőbb fölmarsol generális, mög a major-generális mög én. Állt a +csata szörnyen, gyütt-é az élös, de gyütt ám. No hát mán kezdtek +retirálni a mieink. Műnk állunk a dombon. Vágtat éccör a fehér tajtékos +sárga lovon az ordenáncoficér, hogy aszongya: + +--Ekcelenc ik meldige horzám, linké flügli krügli prügli. + +A legfölsőbb fölmarsol generál nem szól semmit, a major generál nem szól +semmit, én sé szótam sémmit. + +Éccör gyün ám mögén nagy fekete lovon a második uláner oficér, hogy +aszongya: + +--Ekcelenc ik meldige horzám, rekte flügli krügli prügli. + +A legfölsőbb fölmarsol generál nem szól semmit, én sé szótam sémmit. + +De akkó gyün ám éggy csillagos pej lovon szörnyen sebössen a harmadik +ordenánc oficér, hogy aszonygya: + +--Ekcelenc, ik meldige horzám, alesz krügli prügli. + +A legfölsőbb fölmarsol generál nem szól semmit, én mög aszondtam: + +--De most mán gyerünk! + +A hallgatóság nevetni kezd. A gazda azt mondja elismerésképp Mihálynak: + +--Bolond kend, koma. + +Sáb, aki teljes jutalmát találta a fölhangzó kacajban, a kancsóhoz nyúl +és vidáman int a cimboráknak: + +--Baj is az... Csak másképp egészség lögyön. + + + + +TARTALOM + +Oldal + +Egy lóhalál s egy más ló megvételének körülményei 3 +Parádé 10 +János megjátsza magát 22 +A hajókifúrás nem elégtétel 28 +Ifijúr 34 +A duttyán 32 +Főtárgyaláson 50 +Jánosok 55 +A roham 64 +Albán csárda 78 +Az utolsó 86 +Öreg embör napáldozatja 97 +Vidám magyarok 102 +Délután 113 +Időn túl 121 +A vízityúkok, Izmail bég s egyebek 128 +A vályú 136 +Dugott bál 143 +A Holló meg a Hattyú 152 +Az okos Miklósról 163 +Lókötés akadályokkal 173 +Tor 178 + + +SIGNER és WOLFNER KIADÁSA. + +Förgeteg János mint közerő +=== és más elbeszélések.=== + +Irta: TÖMÖRKÉNY ISTVÁN. + +Ára fűzve 3 korona 50 fillér, kötve 5 korona. + +Tömörkény István rajzaiban, amiket a +Förgeteg János mint közerő című kötetben +foglalt össze, a sajátos magyar néplélek +nyilatkozik meg. Az alak, akit az író Förgeteg +Jánosban megtestesít, a szegedvidéki nyelvjárás +pompás dialektusával, a magyar paraszt +lelkülete egyenes, eszejárása agyafúrt voltában. +Humora csupa igazgyöngy, benne a magyar +népi karakter, tisztán ragyogó mivoltában. +Hamisítatlanabb magyar vidámság derűje kevesebb +könyvből árad, mint Tömörkényéből. + + * * * * * + +Gerendás szobákból. + +Elbeszélések és rajzok. + +Irta: TÖMÖRKÉNY ISTVÁN. + +Ára fűzve 3 korona, kötve 5 korona. + +Egy csomó eleven, színes genre-kép a +szegedi nép életéből; biztos vonásokkal megrajzolt +emberek, akiket a maga kis, de mindig +érdekesen vázolt festményébe hatásosan helyez +el a szerző. Huszonhat rajz van a kötetben, +elbeszélői értékre nézve különböző, mert +némelyik nem egyéb hangulat-képnél, táj-vázlatnál +vagy leírásnál, de mindegyikben van +vonzó és lebilincselő hang. Az ember érzi a +közvetetlenség hatását, látja a jószemű író +intim megfigyeléseit és ez a látszólag jelentéktelen +tárgyat is kedvessé teszi. + + * * * * * + +SINGER és WOLFNER KIADÁSA. + +GÁRDONYI GÉZA + +KÖNYVEI + + Füzve Kötve +Ábel és Eszter. Regény 3.60 5.60 +Két katicabogár. Novellák 3.60 5.60 +Az öreg tekintetes. Regény 3.-- 5.-- +Az a hatalmas harmadik. Regény 3.-- 5.-- +A láthatatlan ember. Regény 5.-- 7.-- +Tizenkét novella 1.50 2.40 +Annuska. Vígjáték 3 felvonásban 2.40 4.40 +Karácsonyi álom. Pásztorjáték 3 felv. 2.-- 3.60 +A kékszemű Dávidkáné. Regény --.-- 1.-- +Két menyasszony --.-- 1.-- +Fekete nap 2.-- 4.-- +Fehér Anna 2.-- 4.-- +Az egri csillagok. Regény 2 kötetben 6.-- 10.-- +Fűzfalevél, nyárfalevél. Költemények 2.-- 3.60 +Április. Költemények 2.-- 3.60 +Az én falum. I/II. 2.-- --.-- +A pesti úr. 3. eresztés 2.-- 3.60 +A Kátsa. 3. eresztés 2.-- 3.60 +Veszödelmek. 3. eresztés 2.-- 3.60 +Durbints sógor. 3. eresztés 2.-- 3.60 +Göre Martsa lakodalma. 3. eresztés 2.-- 3.60 +Tapasztalatok a nagy kiállitásrúl. 4-ik + eresztés 2.-- 3.60 +Göre Gábor bíró úr könyve. 6. eresztés 2.-- 3.60 +Bolygás az világba. 2. eresztés 2.-- 3.60 +A bor. Falusi történet 3 felvonásban. + 3. kiadás 2.-- 3.60 +Pöhölyék és más falusi történetek. + 3. kiadás 2.-- 3.60 + +Törleszthető havi négy koronás részletekben. + + * * * * * + +SINGER és WOLFNER KIADÁSA. + +SZOMAHÁZY ISTVÁN + +MUNKÁI + + Fűzve Diszk. +Mesék az írógépről 3.-- 5.-- +A méltóságos asszony 2.50 4.50 +Költöző nimfák 3.50 5.-- +Előadások a Feleségképző Akadémián 3.50 5.-- +Két cigaretta közt. Elbeszélések 3.-- 4.-- +A Clairette-keringő és egyéb + elbeszélések 3.-- --.-- +Huszonnégy óra 3.-- 4.80 +Páratlan szerdák 3.-- --.-- +Nyári felhők --.-- 1.-- +Ella kisasszony ötlete --.-- 1.-- +Aprópénz. Elbeszélések 1.-- --.-- +Déli korzó 3.-- --.-- +Hófúvás. Vígjáték 1 felvonásban + Előadja 1 férfi, 1 nő --.60 --.-- + + * * * * * + +SINGER és WOLFNER KIADÁSA. + +LŐRINCZY GYÖRGY +GEREBLYÉM ALÓL. + +című könyve tartalmánál és formájánál fogva egyaránt +új és változatos. A mult század utolsó három +évtizedének sok színes epizódját dolgozta föl, a +minek elkallódni nagyon kár lett volna. „Olyan az +emlékezés, -- írja a könyv egyik darabjában, -- +mint a gereblye, aminek egyik-másik fogát kitörték. +Belevágja az ember a futó idők hervatag +fűszálaiba, amiket az élete rendjén már lekaszált, +mi marad alatta, mi nem, jobbadán a véletlen dolga. +Azt azután betakarítja, nehogy sötét ólomszárnyával +az ősz rája boruljon. El ne temessék azt is, mint +annyi sok egyebet, amit érdemes lett volna megőrizni! +Így teszek én is épen. Közelgő őszöm fenyegetően +ösztökél s csorba gereblyém serényen jár +jobbra, balra..." Aki szereti a tiszta magyar nyelven, +magyar lélekkel irott könyvet, az megveszi a +Lőrinczy könyvét. Ára fűzve 3.-- k, kötve 5.-- k. + +Lörinezy György munkái: + +Falusi potentátok. Fűzve 2 korona 40 fill. Kötve 4 korona. +A magam földjén. Fűzve 2 korona. Kötve 3 korona 60 fill. +Megtépett fészkek. Fűzve 2 korona 40 fill. Kötve 4 korona. + +Ifjúsági könyvei: + +A bujdosók. Elbeszélés. Díszköt. 6.40. Vászonkötésben 8.-- +Hűséges szivek. Elbeszélés. Kötve 2.50. Ára vászonk. 2.80 +Aranykarikák. Díszkötésben 3.--. Egyszerűbb kötésben 2.50 +Báró Eötvös József élete. Kötve --.50. Vászonköt. --.80 +A Bizófalvi harang szava. Elbeszélés képekkel. Kötve 1.-- +Kis falum. Elbeszélés képpel « --.50 +Becsület útján. Öt elbeszélés « --.50 +Igaz történetek « --.50 + + + + + +End of the Project Gutenberg EBook of Különféle magyarok meg egyéb népek, by +István Tömörkény + +*** END OF THIS PROJECT GUTENBERG EBOOK KÜLÖNFÉLE MAGYAROK MEG EGYÉB NÉPEK *** + +***** This file should be named 27546-0.txt or 27546-0.zip ***** +This and all associated files of various formats will be found in: + http://www.gutenberg.org/2/7/5/4/27546/ + +Produced by Tamás Róth, Szever Pál and the Online +Distributed Proofreading Team. With special thanks to the +library of Pécs, especially to the director, József +Kereszturi for the help in selecting and borrowing the +books. + + +Updated editions will replace the previous one--the old editions +will be renamed. + +Creating the works from public domain print editions means that no +one owns a United States copyright in these works, so the Foundation +(and you!) can copy and distribute it in the United States without +permission and without paying copyright royalties. Special rules, +set forth in the General Terms of Use part of this license, apply to +copying and distributing Project Gutenberg-tm electronic works to +protect the PROJECT GUTENBERG-tm concept and trademark. Project +Gutenberg is a registered trademark, and may not be used if you +charge for the eBooks, unless you receive specific permission. If you +do not charge anything for copies of this eBook, complying with the +rules is very easy. You may use this eBook for nearly any purpose +such as creation of derivative works, reports, performances and +research. They may be modified and printed and given away--you may do +practically ANYTHING with public domain eBooks. Redistribution is +subject to the trademark license, especially commercial +redistribution. + + + +*** START: FULL LICENSE *** + +THE FULL PROJECT GUTENBERG LICENSE +PLEASE READ THIS BEFORE YOU DISTRIBUTE OR USE THIS WORK + +To protect the Project Gutenberg-tm mission of promoting the free +distribution of electronic works, by using or distributing this work +(or any other work associated in any way with the phrase "Project +Gutenberg"), you agree to comply with all the terms of the Full Project +Gutenberg-tm License (available with this file or online at +http://gutenberg.org/license). + + +Section 1. General Terms of Use and Redistributing Project Gutenberg-tm +electronic works + +1.A. By reading or using any part of this Project Gutenberg-tm +electronic work, you indicate that you have read, understand, agree to +and accept all the terms of this license and intellectual property +(trademark/copyright) agreement. If you do not agree to abide by all +the terms of this agreement, you must cease using and return or destroy +all copies of Project Gutenberg-tm electronic works in your possession. +If you paid a fee for obtaining a copy of or access to a Project +Gutenberg-tm electronic work and you do not agree to be bound by the +terms of this agreement, you may obtain a refund from the person or +entity to whom you paid the fee as set forth in paragraph 1.E.8. + +1.B. "Project Gutenberg" is a registered trademark. It may only be +used on or associated in any way with an electronic work by people who +agree to be bound by the terms of this agreement. There are a few +things that you can do with most Project Gutenberg-tm electronic works +even without complying with the full terms of this agreement. See +paragraph 1.C below. There are a lot of things you can do with Project +Gutenberg-tm electronic works if you follow the terms of this agreement +and help preserve free future access to Project Gutenberg-tm electronic +works. See paragraph 1.E below. + +1.C. The Project Gutenberg Literary Archive Foundation ("the Foundation" +or PGLAF), owns a compilation copyright in the collection of Project +Gutenberg-tm electronic works. Nearly all the individual works in the +collection are in the public domain in the United States. If an +individual work is in the public domain in the United States and you are +located in the United States, we do not claim a right to prevent you from +copying, distributing, performing, displaying or creating derivative +works based on the work as long as all references to Project Gutenberg +are removed. Of course, we hope that you will support the Project +Gutenberg-tm mission of promoting free access to electronic works by +freely sharing Project Gutenberg-tm works in compliance with the terms of +this agreement for keeping the Project Gutenberg-tm name associated with +the work. You can easily comply with the terms of this agreement by +keeping this work in the same format with its attached full Project +Gutenberg-tm License when you share it without charge with others. + +1.D. The copyright laws of the place where you are located also govern +what you can do with this work. Copyright laws in most countries are in +a constant state of change. If you are outside the United States, check +the laws of your country in addition to the terms of this agreement +before downloading, copying, displaying, performing, distributing or +creating derivative works based on this work or any other Project +Gutenberg-tm work. The Foundation makes no representations concerning +the copyright status of any work in any country outside the United +States. + +1.E. Unless you have removed all references to Project Gutenberg: + +1.E.1. The following sentence, with active links to, or other immediate +access to, the full Project Gutenberg-tm License must appear prominently +whenever any copy of a Project Gutenberg-tm work (any work on which the +phrase "Project Gutenberg" appears, or with which the phrase "Project +Gutenberg" is associated) is accessed, displayed, performed, viewed, +copied or distributed: + +This eBook is for the use of anyone anywhere at no cost and with +almost no restrictions whatsoever. You may copy it, give it away or +re-use it under the terms of the Project Gutenberg License included +with this eBook or online at www.gutenberg.org + +1.E.2. If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is derived +from the public domain (does not contain a notice indicating that it is +posted with permission of the copyright holder), the work can be copied +and distributed to anyone in the United States without paying any fees +or charges. If you are redistributing or providing access to a work +with the phrase "Project Gutenberg" associated with or appearing on the +work, you must comply either with the requirements of paragraphs 1.E.1 +through 1.E.7 or obtain permission for the use of the work and the +Project Gutenberg-tm trademark as set forth in paragraphs 1.E.8 or +1.E.9. + +1.E.3. If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is posted +with the permission of the copyright holder, your use and distribution +must comply with both paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 and any additional +terms imposed by the copyright holder. Additional terms will be linked +to the Project Gutenberg-tm License for all works posted with the +permission of the copyright holder found at the beginning of this work. + +1.E.4. Do not unlink or detach or remove the full Project Gutenberg-tm +License terms from this work, or any files containing a part of this +work or any other work associated with Project Gutenberg-tm. + +1.E.5. Do not copy, display, perform, distribute or redistribute this +electronic work, or any part of this electronic work, without +prominently displaying the sentence set forth in paragraph 1.E.1 with +active links or immediate access to the full terms of the Project +Gutenberg-tm License. + +1.E.6. You may convert to and distribute this work in any binary, +compressed, marked up, nonproprietary or proprietary form, including any +word processing or hypertext form. However, if you provide access to or +distribute copies of a Project Gutenberg-tm work in a format other than +"Plain Vanilla ASCII" or other format used in the official version +posted on the official Project Gutenberg-tm web site (www.gutenberg.org), +you must, at no additional cost, fee or expense to the user, provide a +copy, a means of exporting a copy, or a means of obtaining a copy upon +request, of the work in its original "Plain Vanilla ASCII" or other +form. Any alternate format must include the full Project Gutenberg-tm +License as specified in paragraph 1.E.1. + +1.E.7. Do not charge a fee for access to, viewing, displaying, +performing, copying or distributing any Project Gutenberg-tm works +unless you comply with paragraph 1.E.8 or 1.E.9. + +1.E.8. You may charge a reasonable fee for copies of or providing +access to or distributing Project Gutenberg-tm electronic works provided +that + +- You pay a royalty fee of 20% of the gross profits you derive from + the use of Project Gutenberg-tm works calculated using the method + you already use to calculate your applicable taxes. The fee is + owed to the owner of the Project Gutenberg-tm trademark, but he + has agreed to donate royalties under this paragraph to the + Project Gutenberg Literary Archive Foundation. Royalty payments + must be paid within 60 days following each date on which you + prepare (or are legally required to prepare) your periodic tax + returns. Royalty payments should be clearly marked as such and + sent to the Project Gutenberg Literary Archive Foundation at the + address specified in Section 4, "Information about donations to + the Project Gutenberg Literary Archive Foundation." + +- You provide a full refund of any money paid by a user who notifies + you in writing (or by e-mail) within 30 days of receipt that s/he + does not agree to the terms of the full Project Gutenberg-tm + License. You must require such a user to return or + destroy all copies of the works possessed in a physical medium + and discontinue all use of and all access to other copies of + Project Gutenberg-tm works. + +- You provide, in accordance with paragraph 1.F.3, a full refund of any + money paid for a work or a replacement copy, if a defect in the + electronic work is discovered and reported to you within 90 days + of receipt of the work. + +- You comply with all other terms of this agreement for free + distribution of Project Gutenberg-tm works. + +1.E.9. If you wish to charge a fee or distribute a Project Gutenberg-tm +electronic work or group of works on different terms than are set +forth in this agreement, you must obtain permission in writing from +both the Project Gutenberg Literary Archive Foundation and Michael +Hart, the owner of the Project Gutenberg-tm trademark. Contact the +Foundation as set forth in Section 3 below. + +1.F. + +1.F.1. Project Gutenberg volunteers and employees expend considerable +effort to identify, do copyright research on, transcribe and proofread +public domain works in creating the Project Gutenberg-tm +collection. Despite these efforts, Project Gutenberg-tm electronic +works, and the medium on which they may be stored, may contain +"Defects," such as, but not limited to, incomplete, inaccurate or +corrupt data, transcription errors, a copyright or other intellectual +property infringement, a defective or damaged disk or other medium, a +computer virus, or computer codes that damage or cannot be read by +your equipment. + +1.F.2. LIMITED WARRANTY, DISCLAIMER OF DAMAGES - Except for the "Right +of Replacement or Refund" described in paragraph 1.F.3, the Project +Gutenberg Literary Archive Foundation, the owner of the Project +Gutenberg-tm trademark, and any other party distributing a Project +Gutenberg-tm electronic work under this agreement, disclaim all +liability to you for damages, costs and expenses, including legal +fees. YOU AGREE THAT YOU HAVE NO REMEDIES FOR NEGLIGENCE, STRICT +LIABILITY, BREACH OF WARRANTY OR BREACH OF CONTRACT EXCEPT THOSE +PROVIDED IN PARAGRAPH F3. YOU AGREE THAT THE FOUNDATION, THE +TRADEMARK OWNER, AND ANY DISTRIBUTOR UNDER THIS AGREEMENT WILL NOT BE +LIABLE TO YOU FOR ACTUAL, DIRECT, INDIRECT, CONSEQUENTIAL, PUNITIVE OR +INCIDENTAL DAMAGES EVEN IF YOU GIVE NOTICE OF THE POSSIBILITY OF SUCH +DAMAGE. + +1.F.3. LIMITED RIGHT OF REPLACEMENT OR REFUND - If you discover a +defect in this electronic work within 90 days of receiving it, you can +receive a refund of the money (if any) you paid for it by sending a +written explanation to the person you received the work from. If you +received the work on a physical medium, you must return the medium with +your written explanation. The person or entity that provided you with +the defective work may elect to provide a replacement copy in lieu of a +refund. If you received the work electronically, the person or entity +providing it to you may choose to give you a second opportunity to +receive the work electronically in lieu of a refund. If the second copy +is also defective, you may demand a refund in writing without further +opportunities to fix the problem. + +1.F.4. Except for the limited right of replacement or refund set forth +in paragraph 1.F.3, this work is provided to you 'AS-IS' WITH NO OTHER +WARRANTIES OF ANY KIND, EXPRESS OR IMPLIED, INCLUDING BUT NOT LIMITED TO +WARRANTIES OF MERCHANTIBILITY OR FITNESS FOR ANY PURPOSE. + +1.F.5. Some states do not allow disclaimers of certain implied +warranties or the exclusion or limitation of certain types of damages. +If any disclaimer or limitation set forth in this agreement violates the +law of the state applicable to this agreement, the agreement shall be +interpreted to make the maximum disclaimer or limitation permitted by +the applicable state law. The invalidity or unenforceability of any +provision of this agreement shall not void the remaining provisions. + +1.F.6. INDEMNITY - You agree to indemnify and hold the Foundation, the +trademark owner, any agent or employee of the Foundation, anyone +providing copies of Project Gutenberg-tm electronic works in accordance +with this agreement, and any volunteers associated with the production, +promotion and distribution of Project Gutenberg-tm electronic works, +harmless from all liability, costs and expenses, including legal fees, +that arise directly or indirectly from any of the following which you do +or cause to occur: (a) distribution of this or any Project Gutenberg-tm +work, (b) alteration, modification, or additions or deletions to any +Project Gutenberg-tm work, and (c) any Defect you cause. + + +Section 2. Information about the Mission of Project Gutenberg-tm + +Project Gutenberg-tm is synonymous with the free distribution of +electronic works in formats readable by the widest variety of computers +including obsolete, old, middle-aged and new computers. It exists +because of the efforts of hundreds of volunteers and donations from +people in all walks of life. + +Volunteers and financial support to provide volunteers with the +assistance they need, is critical to reaching Project Gutenberg-tm's +goals and ensuring that the Project Gutenberg-tm collection will +remain freely available for generations to come. In 2001, the Project +Gutenberg Literary Archive Foundation was created to provide a secure +and permanent future for Project Gutenberg-tm and future generations. +To learn more about the Project Gutenberg Literary Archive Foundation +and how your efforts and donations can help, see Sections 3 and 4 +and the Foundation web page at http://www.pglaf.org. + + +Section 3. Information about the Project Gutenberg Literary Archive +Foundation + +The Project Gutenberg Literary Archive Foundation is a non profit +501(c)(3) educational corporation organized under the laws of the +state of Mississippi and granted tax exempt status by the Internal +Revenue Service. The Foundation's EIN or federal tax identification +number is 64-6221541. Its 501(c)(3) letter is posted at +http://pglaf.org/fundraising. Contributions to the Project Gutenberg +Literary Archive Foundation are tax deductible to the full extent +permitted by U.S. federal laws and your state's laws. + +The Foundation's principal office is located at 4557 Melan Dr. S. +Fairbanks, AK, 99712., but its volunteers and employees are scattered +throughout numerous locations. Its business office is located at +809 North 1500 West, Salt Lake City, UT 84116, (801) 596-1887, email +business@pglaf.org. Email contact links and up to date contact +information can be found at the Foundation's web site and official +page at http://pglaf.org + +For additional contact information: + Dr. Gregory B. Newby + Chief Executive and Director + gbnewby@pglaf.org + + +Section 4. Information about Donations to the Project Gutenberg +Literary Archive Foundation + +Project Gutenberg-tm depends upon and cannot survive without wide +spread public support and donations to carry out its mission of +increasing the number of public domain and licensed works that can be +freely distributed in machine readable form accessible by the widest +array of equipment including outdated equipment. Many small donations +($1 to $5,000) are particularly important to maintaining tax exempt +status with the IRS. + +The Foundation is committed to complying with the laws regulating +charities and charitable donations in all 50 states of the United +States. Compliance requirements are not uniform and it takes a +considerable effort, much paperwork and many fees to meet and keep up +with these requirements. We do not solicit donations in locations +where we have not received written confirmation of compliance. To +SEND DONATIONS or determine the status of compliance for any +particular state visit http://pglaf.org + +While we cannot and do not solicit contributions from states where we +have not met the solicitation requirements, we know of no prohibition +against accepting unsolicited donations from donors in such states who +approach us with offers to donate. + +International donations are gratefully accepted, but we cannot make +any statements concerning tax treatment of donations received from +outside the United States. U.S. laws alone swamp our small staff. + +Please check the Project Gutenberg Web pages for current donation +methods and addresses. Donations are accepted in a number of other +ways including checks, online payments and credit card donations. +To donate, please visit: http://pglaf.org/donate + + +Section 5. General Information About Project Gutenberg-tm electronic +works. + +Professor Michael S. Hart is the originator of the Project Gutenberg-tm +concept of a library of electronic works that could be freely shared +with anyone. For thirty years, he produced and distributed Project +Gutenberg-tm eBooks with only a loose network of volunteer support. + + +Project Gutenberg-tm eBooks are often created from several printed +editions, all of which are confirmed as Public Domain in the U.S. +unless a copyright notice is included. Thus, we do not necessarily +keep eBooks in compliance with any particular paper edition. + + +Most people start at our Web site which has the main PG search facility: + + http://www.gutenberg.org + +This Web site includes information about Project Gutenberg-tm, +including how to make donations to the Project Gutenberg Literary +Archive Foundation, how to help produce our new eBooks, and how to +subscribe to our email newsletter to hear about new eBooks. diff --git a/27546-0.zip b/27546-0.zip Binary files differnew file mode 100644 index 0000000..5855dd8 --- /dev/null +++ b/27546-0.zip diff --git a/27546-h.zip b/27546-h.zip Binary files differnew file mode 100644 index 0000000..77a4fbc --- /dev/null +++ b/27546-h.zip diff --git a/27546-h/27546-h.htm b/27546-h/27546-h.htm new file mode 100644 index 0000000..f889a2d --- /dev/null +++ b/27546-h/27546-h.htm @@ -0,0 +1,7859 @@ +<!DOCTYPE html PUBLIC "-//W3C//DTD HTML 4.01 Transitional//EN"> +<html> +<head> +<title>Tömörkény István: +Különféle magyarok meg egyéb +népek</title> +<meta http-equiv="Content-Type" content= +"text/html; charset=us-ascii"> +<style type="text/css"> +P {MARGIN-TOP: 0.75em; MARGIN-BOTTOM: 0.75em; TEXT-ALIGN: justify} +H1 {CLEAR: both; TEXT-ALIGN: center} +H2 {CLEAR: both; TEXT-ALIGN: center} +H3 {CLEAR: both; TEXT-ALIGN: center} +H4 {CLEAR: both; TEXT-ALIGN: center} +H5 {CLEAR: both; TEXT-ALIGN: center} +H6 {CLEAR: both; TEXT-ALIGN: center} +HR {CLEAR: both; MARGIN: 2em auto; WIDTH: 33%} +A:link {COLOR: #0000ff; TEXT-DECORATION: none} +LINK {COLOR: #0000ff; TEXT-DECORATION: none} +A:visited {COLOR: #0000ff; TEXT-DECORATION: none} +TABLE {MARGIN-LEFT: auto; MARGIN-RIGHT: auto} +BODY {MARGIN-LEFT: 10%; MARGIN-RIGHT: 10%; max-width: 40em} +.center {TEXT-ALIGN: center} +.u {TEXT-DECORATION: underline} +.caption {FONT-WEIGHT: bold} +.figcenter {MARGIN: auto; TEXT-ALIGN: center} +.poem {MARGIN-LEFT: 20%; MARGIN-RIGHT: 20%; max-width: 30em} +HR.full {WIDTH: 100%} +PRE {FONT-SIZE: 8pt} +</style> +</head> +<body> + + +<pre> + +Project Gutenberg's Klnfle magyarok meg egyb npek, by Istvn Tmrkny + +This eBook is for the use of anyone anywhere at no cost and with +almost no restrictions whatsoever. You may copy it, give it away or +re-use it under the terms of the Project Gutenberg License included +with this eBook or online at www.gutenberg.org + + +Title: Klnfle magyarok meg egyb npek + +Author: Istvn Tmrkny + +Release Date: December 16, 2008 [EBook #27546] + +Language: Hungarian + +Character set encoding: ASCII + +*** START OF THIS PROJECT GUTENBERG EBOOK KLNFLE MAGYAROK MEG EGYB NPEK *** + + + + +Produced by Tams Rth, Szever Pl and the Online +Distributed Proofreading Team. With special thanks to the +library of Pcs, especially to the director, Jzsef +Kereszturi for the help in selecting and borrowing the +books. + + + + + + +</pre> + +<hr style="WIDTH: 100%"> +<br> +<h1>KÜLÖNFÉLE MAGYAROK<br> +MEG EGYÉB NÉPEK</h1> +<br> +<br> +<hr style="WIDTH: 100%"> +<h2>AZ OTTHON KÖNYVTÁRA</h2> +<br> +<br> +<h1>KÜLÖNFÉLE MAGYAROK<br> +MEG EGYÉB NÉPEK</h1> +<br> +<h5>IRTA</h5> +<br> +<h2>TÖMÖRKÉNY ISTVÁN</h2> +<br> +<center><img src="images/image01.jpg" width="183" height="65" alt="image01 (5K)"></center> +<br> +<br> +<br> +<h5>BUDAPEST</h5> +<h5>AZ OTTHON KÖNYVTÁRA KIADÓHIVATALA</h5> +<h4>1910</h4> +<hr style="WIDTH: 100%"> +<br> +<h1>KÜLÖNFÉLE MAGYAROK<br> +MEG EGYÉB NÉPEK</h1> +<br> +<h5>IRTA</h5> +<br> +<h2>TÖMÖRKÉNY ISTVÁN</h2> +<br> +<center><img src="images/image02.jpg" width="124" height="74" alt="image02 (25K)"></center> +<br> +<br> +<br> +<h5>BUDAPEST</h5> +<h5>AZ OTTHON KÖNYVTÁRA KIADÓHIVATALA</h5> +<h4>1910</h4> +<hr style="WIDTH: 70%"> +<h2>TARTALOM</h2> +<p class="center"><br> +<a href="#A1">Egy lóhalál s egy más ló +megvételének körülményei</a><br> +<a href="#A2">Parádé</a><br> +<a href="#A3">János megjátsza magát</a><br> +<a href="#A4">A hajókifúrás nem +elégtétel</a><br> +<a href="#A5">Ifijúr</a><br> +<a href="#A6">A duttyán</a><br> +<a href="#A7">Főtárgyaláson</a><br> +<a href="#A8">Jánosok</a><br> +<a href="#A9">A roham</a><br> +<a href="#A10">Albán csárda</a><br> +<a href="#A11">Az utolsó</a><br> +<a href="#A12">Öreg embör napáldozatja</a><br> +<a href="#A13">Vidám magyarok</a><br> +<a href="#A14">Délután</a><br> +<a href="#A15">Időn túl</a><br> +<a href="#A16">A vízityúkok, Izmail bég s +egyebek</a><br> +<a href="#A17">A vályú</a><br> +<a href="#A18">Dugott bál</a><br> +<a href="#A19">A Holló meg a Hattyú</a><br> +<a href="#A20">Az okos Miklósról</a><br> +<a href="#A21">Lókötés +akadályokkal</a><br> +<a href="#A22">Tor</a></p> +<hr style="WIDTH: 70%"> +<a name="1" id="A1"><br></a> +<h2>Egy lóhalál s egy más ló +megvételének körülményei</h2> +<br> +<h3>I.</h3> +<br> +<p>A tejesasszony, a Mari néni, már napok +óta egyre sűrűbb aggodalommal tekintett a +lóra, bizonyos Bársony nevezetűre. Ez a +ló nem volt öreg állat, ellenben mindig +jó és kitartó szolgálatú; most +hat éve vették andrásnapi +vásárkor épen hatvanegy forinton. Nem is ez +volt a neve, mert ráctól vették, az meg a +Jancsi néven nevezte, de mert a tejesasszony urának +a neve is János, már mint Sütő +János, hogy ne legyenek ketten egy néven, a lovat +azontúl Bársonynak hívták. Jó +kis fekete mokány volt, nem bánta; a ló az +új névhez hamarább hozzászokik, mint +az ember (ép ezért jutott e +névváltoztatás ki neki s nem +Sütő Jánosnak).</p> +<p>A ló tehát megvolt hat esztendőn +át a kis városszéli háznál +és végezte azt a dolgát, amire +alkalmazták: húzta be a tejeskocsit a +városba, meg vissza. Ezt igen terhes foglalkozásnak +nem lehet mondani, vannak súlyosabb fajtájú +munkák is. Azt lehetett volna hinni, hogy el lesz benne +valami tíz esztendeig. De nem így +történt. Betegséget kapott valahonnan, mert +hiszen az előfordul, hogy a legjobb +egészségek is hirtelen rosszra válnak. +Mondani nem mondta ugyan, mert nem mondhatta, hanem az +ételt már többé nem +kívánta, a vizet sem óhajtotta, az +itatóvályúba csak belefújt s +félre fordította a fejét. A szeme +nézése is egészen más volt s a kocsi +előtt bár igyekezett, de már nem haladt.</p> +<p>Abban a kenyérkereső kis életben, amelybe +egyik forgó kerékül volt beékelve ez a +ló, a betegség ijedelmeket támasztott. +Hatvanegy forintról volt szó, az pedig akkor is +nagy szó, ha van; még nagyobb, ha nincs. A +tejesasszony búslakodott, Sütő János is +gondnak eresztett fejjel végezte dolgát a +ház körül. Ez a Sütő egészen +rendes ember volt, csak pénzt nem lehetett a kezébe +adni, mert akkor elindult vele hazulról és +eldanolta. Többször voltak már ez alapon bajai, +hogy kedvtelése nyomán elúszott a +kenyérrevaló, ezt ő maga is szánni +és bánni szokta, különben igen +szorgalmatos, pénzt azonban nem szoktak a kezébe +adni neki A pénzzel az asszony bánik, +dohányravalót is csak úgy kéztül +adnak Sütőnek, mint kenyeret a gyermeknek +szokás.</p> +<p>—Bele van állapodva a +sorsába—vélték róla a +szomszédok és Sütő nem is tehetett +egyebet, mert ha rajta áll, már régen +eldanolta volna a kis háznak mind a négy +sarkát.</p> +<p>De bármint áll is a sor Sütő +Jánossal, a lovon ez nem segített. +Elvezették az orvoshoz is. Szomorú azt +nézni, mikor a beteg lovat vezetik. Az orvos csak +ránézett és azt mondta:</p> +<p>—Vigyétök. Négy nap múlva a +kutyáké.</p> +<p>Persze nem olyan már ez az orvosfajta nép sem, +mint a régi Kursmid. Csak így, ilyen +könnyedén beszél. Másfelől +azonban megint csak neki van igaza, mert negyednap +délutánra már csakugyan semmiképen +sem bírtak a lóval. Ugyan Tóth Kása +Pál, a szomszéd, a táragyfű +gyökerét ajánlotta hathatós +orvosságul, mit a ló fülébe kellene +húzni, mely után a táragy kimegy a +fejéből. De a ló ekkor már nem sokat +ért. Próbakép itatni vezették, de nem +kellett neki semmi. Szétnézett még egyszer, +utoljára az udvarban, azzal lassan kiment a ház +háta mögé a fűre. Ott lefeküdt s +mást nem csinált, csak épen az egyik +első lábát emelgette, mintha integetne +Tóth Kása Pálnak:</p> +<p>—Elmehet Tóth Kása Pál... elmehet +kend a tudományával.</p> +<p>Mindenki sírt, aki csak látta. A ló +intett még néhányat a lábával, +aztán végignyujtotta a fejét a +füvön s kimúlt. Ilyen a +lóhalál.</p> +<p>Kint az útszélen játszottak a gyerekek. +Valamely kofaasszony, a ki kocsiján arrament, egy +marék cseresznyét dobott le nekik, mert a +Sütőék legkisebb fiának, a vakarcsnak +olyan szép szőke haja van, hogy az ritkaság. +Újság még ezidőtájt a +cseresznye, a gyerekek hát örültek neki, mert a +gyermek hamar felejt és táncolva mondták a +verset: Újság hasamba, hideglelés pokolba... +Tóth Kása Pál elhaladtában arra +menvén, intette őket, hogy ne mondanák a +verset, mert az nem jó. Nyilvános tény +ugyanis, hogy e vers mondásakor hivatlanul megjelenik a +Dromó, s aztán nem az újság +búvik a gyermekek hasába, hanem az ördög. +De Tóth Kása beszédére mitsem +hallgattak a gyermekek. Csak intettek feléje, mint +jóelőbb a Bársony s azt súgták +róla, összebújva:</p> +<p>—Inkább a lovat gyógyította +vóna kend mög.</p> +<br> +<h3>II.</h3> +<br> +<p>Pénz kellene, de honnan? A lóból nem +maradt meg más, csak a bőre. De az sem sokat +ér, mert egyszer (még fiatalabb korában, +mikor az uraságnál szolgált) valahogy +golyó érte s a timár az ilyen bőrt +nem szereti. Mindenféle ki van arra találva, hogy a +baj minél nagyobb legyen.</p> +<p>Váltóra bajos pénzt hajkurászni. +Aki ismerős van a közelbe, az hiába +írja a nevét a papirosra. Ha meg akadna olyan, +akinek az írására csakugyan adnának a +takarékban, az meg nem írja le a nevét +papírra, mert már megjárta vele egyszer s +akkor a tintatartót tollastul az ablakon keresztül +kivágta az utca közepére, mondván:</p> +<p>—Üssön beléd a tüzes istennyila +fajtáddal együtt.</p> +<p>Hát úgy van. Jó szerencse, hogy abban a +kávéházban, ahol Mari néni hordta +tejből él az a nép, aki +kávéházi kosztra szorul, a cukrászt +érdekelte a sors. Szerette a lovat, mert az a +cukrászsággal velejár. Vannak így a +mesterségek. Lám a borbély, bár +szintén habbal dolgozik, a vadászatot kedveli, +ellenben a korcsmárosok gazdálkodók. +Továbbá jól mondta azt Daudet, hogy minden +író leginkább villatulajdonos szeretne +lenni, de mégsem az írók lesznek azok, hanem +a posztókereskedők.</p> +<p>Állapodjunk meg abban, hogy mindenféle +mesterségnek megvannak a maga szenvedélyei +és még hajnyírás tekintetében +is különbözik a csizmadia a +kovácstól. Hasonlókép csoportosulnak +az erények foglalkozás szerint. Bátor +és merész a kovács, ellenben meggondolt a +szűrszabó, nótás a csizmadia, +hallgatag az ács. A cukrász pedig szelíd. +Ő mindig fehér kitliben jár, fehér +cukorral, liszttel, édességekkel, lágy, puha +dolgokkal foglalkozik, ez onnan van. Így +történt aztán, hogy a cukrászt +érdekelte a sors, hogy ad ő kölcsönbe +pénzt, csak úgy becsületszóra, +kézadásra. A tej árából, amit +naponta behordanak, majd letörlesztődik. Csak +nézzenek lovat, alkudják ki az árát, +ő aztán majd ád, amennyi kell.</p> +<p>Lovat hamar néztek, találtak is, mert az mindig +akad eladó. Megalkudtak és Mári elment a +cukrászhoz pénzért. Megkapta s onnan +hazatért.</p> +<p>Otthon senki sincs az udvarban, pedig a +kerítésen kellett volna dolgoznia Sütő +Jánosnak, de nem csinálja. Hát hol van? +Hát bent ül a szobában, kalap a +fejében. Az asszony beköszönt:</p> +<p>—Jó napot.</p> +<p>János nem szól.</p> +<p>—Mi baja van kendnek?</p> +<p>János a fejébe húzza a kalapot és +szörnyű mérgesen felel:</p> +<p>—Sömmi.</p> +<p>—Hát?—kérdezi az asszony.</p> +<p>—Hát—mondja János—hát +most mán, hogy lösz ez? Hát most mán mi +lösz? Hát te mégy el a lóér?</p> +<p>—Nini—mondja az asszony—hát ki +mönjön. Kend talán?</p> +<p>—Nini—mondja mérgesen +János,—hát még mondjam is?</p> +<p>—Ejnye, hejnye—szól Mari +néni—hát kend vinné el a pénzt? +Hát nem tudja kend, hogy nem szabad kendre pénzt +bízni? Hát nem kend maga fogadta, hogy soha +pénzt a kezibe ne adjunk?</p> +<p>János kissé zavarodottan hallgat egy +darabig.</p> +<p>—Hiszen jól van,—mondja. Hát igaz. +De lóért... Asszony mönjön +lóért? Hát micsoda világ van +már? Löhet az, hogy lovat asszony +vögyön?</p> +<p>Ez csakugyan bökkenő. Ez a +férfiasság sérelme. Az asszony is +érzi, hogy a helyzet különös. Mit mond majd +a világ? Sütő Jánost majd kinevetik. +Melyik asszonynak volna kedve ahhoz, hogy az urát +kinevettesse?</p> +<p>Tárgyalnak. Sütő búnak eresztett +fejjel van, az asszony tépelődik.</p> +<p>—De hát csakugyan elhozza-e kend a +lovat?—kérdezi.</p> +<p>Sütő borultan mondja:</p> +<p>—Mán hogyne hoznám.</p> +<p>—De hogy bízzam kendre a pénzt?</p> +<p>Sütő csendesen felel:</p> +<p>—A lóért rám bizhatod...</p> +<p>Utoljára tehát rá is +bízzák. A bankókat Sütő a zsebbe +teszi s megindul büszkén. Az asszony mondja neki:</p> +<p>—Kötőféket nem visz kend?</p> +<p>Sütő méltósággal ad a +kérdésre választ:</p> +<p>—A ló kötőfékkel +jár...</p> +<p>Ezen szavakkal elhalad. Kevélyen jár, úgy +véli, az egész utca s az egész nép +tudja róla, hogy most a lóért megy s +pénz van a zsebében. Szereplését ezen +útjában bővebben részletezni +fölösleges, mivelhogy azóta már +amúgy is köztudatú, hogy a lóra az nap +egész délután hiába vártak +otthon. Sütő valahová betért egy +félliterre, azután vett egy másikat, egy +harmadikat is, miből egészen könnyen +áll elő a tény, hogy Sütőt +még másnap este sem találták, +akármerre keresték. Igen jól meg tudott +bújni, sohasem ott volt, ahol kutatták. Az asszony +igen meg volt ijedve, mert hiszen már attól +félt, hogy elveszett. Hogy hátha már elverte +mind a pénzt s eszméletre jutván, +szégyenletében a Tiszának ment.</p> +<p>De nem az történt. Harmadnap kora reggel, mikor a +tejet szokás vinni, robogó bérkocsin +érkezik a kávéház elébe a +rettentő kócos és vasalatlan +ábrázatú Sütő János +és nagyúri dölyffel kiált le az +ottvaló népekre:</p> +<p>—Hát volt-e már itt az asszony?</p> +<p>... A lármázó Sütőt +erkölcsi oktatásokban +részesítették, de hát hiszen az +épen csak annyit ért, mintha valaki a lóval +imádkozna. János legvégül +büszkén visszavetette magát a kocsiba +és kiadta a kocsisnak: Hajts kocsis, se kocsi, se +ló nem a tied! ... Mert ekkor még volt három +forintja.</p> +<p>János csak harmadnap estenden ért haza, mert +félt, hogy meglátják. Az udvarra úgy +vonult be, mint aki hazát és nemzetet vesztett. Az +asszony nem mond neki egyebet, csak gúnyosan +odaszól:</p> +<p>—Hát előgyütt kend?</p> +<p>János lehorgasztott fejjel feleli:</p> +<p>—Jobb lött volna, ha kisgyerök koromba +agyonvert volna az apám...</p> +<hr style="WIDTH: 40%"> +<a name="2" id="A2"><br></a> +<h2>Parádé</h2> +<br> +<p>Mikor az állomásparancsnok olvashatlan +aláírásával ellátott, +kövön nyomott parancs megjelenik, mely szerint az ezred +adja a holnapi templomparádéhoz a +díszszázadot, legelsőbb az ezred +segédtisztje káromkodik. Azután az ezredes +úr, mert az mindíg kellemetlen, ha valami +parádéra kell adni embereket, miután +már az az emberiség örök +törvénye, hogy néha az emberek ne +végezzék rendesen a dolgukat s ez esetben nem +tisztán az emberek—die Leute,—hanem az +egész regiment kapja az orrt. Ha pedig másik +regiment adná ugyanezen publikumot a templom elébe, +esetleg ezen másik regiment kaphat orrt, a mi nem baj, +nekünk.</p> +<p>Mikor ezredparancsban jön, hogy a harmadik +zászlóalj tartozik adni a +díszszázadot, a kövön nyomott papirost +ismét a zászlóalj-segédliszt fogadja +némi nehezteléssel s utána az alezredes +úr, mert hiszen ép úgy adhatta volna +ugyanezt a dolgot a negyedik zászlóalj is és +akkor semmi baj sem volna vele.</p> +<p>Igy bele kell írni a zászlóaljparancsba, +hogy a tizenegyedik század jut e +dicsőséghez. Mikor a +zászlóaljparancsot diktálják, +első sorban a tizenegyedik század +manipulánsa káromkodik, utóbb pedig a +százados, mert hiszen a zászlóalj +másik három százada ép úgy +adhatta volna ezt a szolgálatot s akkor nem volna semmi +baj.</p> +<p>Az állomásparancsnokság rendelete ily +fokokon végül azokhoz jut, akiket illet, a +tizenegyedik századhoz. Azokban a szelid +délutáni órákban, amidőn a nap +már áldozóban van és alkonyuló +sugarait pihenteti a kaszárnya veres téglafalain, a +hadnagy egreciroztatja, vagy amint helyesebb magyarsággal +mondani szokás: firuncvancigolja. Hogy miért +épen firuncvancigolja s miért nem +ájnundrájszigolja, lexikon nélkül +ezúttal megmondani körülbelül lehetetlen. +Tény azonban, hogy a mars +vezényszónál a negyedik szakaszban egy ember +nem jól lép ki, ellenben a haltnál a +lábaival folytonos bokázásokba +mélyed. Klein Mór, a negyedik szakasz +szokásos Klein Mórja ez, a kinek voltaképen +semmi köze sincsen a katonasághoz, mert +semmiféle odavaló mértéket meg nem +üt. Kicsiny, vékony, alacsony, gyenge s mikor az +összetett bornyuk viselése van divatban, +Mórból, hátulról tekintve, +épen csak a lábak látszanak ki, melyek +bizonyos kétségbeesett igyekezettel +szállítják az előírt helyekre +az összetett bornyukat. De tudni kell, hogy Mór +bádogos s mint bádogos, jelentékeny helyet +foglal el a hadseregben, miután a kulacsok és +csajkák újból való cinezése +bádogos nélkül nem mehet. A kulacsok és +csajkák kívánták be e szerint a +harcképes emberek közé Mórt s az +ezredorvos, aki annak idején vizitálta és +sajnálkozva tekintette végig az ő +sósavgőztől elkorcsosult, lapos +mellét, várakozási állományba +helyezte összes egyetemi tudományát s +kimondotta, hogy bár így meg amúgy, de +Mór feltétlen alkalmas arra, hogy hazánk +védő fegyvereit mindenféle földeken, a +korona alá tartozó országokban úgy, +mint az örökös tartományokban hordozza, +viselje, használja, szóval békében +cinezzen, szükség esetén pedig, ha kell, ne +cinezzen, hanem lövöldözzön.</p> +<p>Ezúttal béke van, +kétségtelenül mély és nyugalmas +béke. Azonban béke idején +képződik harcra az ember s ez alapon Mór +csak délelőtt cinezett, délután +végezte a századdal az udvaron azon +különféle figurákat, melyek a +legutolsó bál kottilionjából a +hadnagynak emlékezetében maradtak. Ilyenkor jobbra +kell lépni meg balra kell lépni s ez mind +tudomány. Az ember azt hinné, állni nem +virtus, pedig bizony az is csak tudomány. S mert nem tudta +jól, mert nem tudott megállni azon a módon, +ahogy megállni kell, a hadnagy a századot +még sokáig huszonnégyezte volna a +cinező miatt, ha időközben nem hozzák a +parancsot. De már jön a naposkáplár a +könyvvel, a mibe a zászlóaljparancsot +írják, s amelyből kilóg a befektetett +ezredparancs. A hadnagy mély megvetéssel fogadja a +tisztelgést, átveszi a könyvet s felüti. +S miként ha valamely brigád állana +előtte, rendelkezéseket tesz, melyek után a +század forog még egy kicsit, ezután +megáll s megkapja a parancsot, a mely szerint holnap a +tábornoki napot a Kapotnyaky ezredes úr tartja a +traintől, továbbá a hornistát a +hatodik századtól becsukta az ezredes úr +harminc napra, mert ok nélkül alarmot fújt a +gazember a mult éjjel, mivelhogy le volt ittasodva az +istenadta, valamint hogy az étrend a jövő +héttől kezdve változást szenved, a +mennyiben a krumplipaprikás helyett az ecetes babot +helyesebb táplálási eszköznek tartja az +orvosfőnök úr. (Meggyülemlett egy +idő óta a bab nagyon a +Menage-Verwaltungnál.) Ilyféle dolgok jönnek +szép sorjában ki a parancsból, amiket teljes +egykedvűséggel hallgat a század, mert +kevés bennük naponkint a változatosság. +Végül következik, hogy holnap +parádéra kell menni egy századnak valamely +templom elé s hogy ezt a századot a harmadik +zászlóalj adja.</p> +<p>Ez egy kevés élénkséget +támaszt s fokozott figyelemmel vannak, mikor a hadnagy +kinyitja a zászlóaljparancsok könyvét. +Ebben már rövidebb dolgok foglaltatnak, +szolgálati kérdések, egy előfordult +hiba alkalmából utalás a +hadügyminisztérium C osztályának +26,452. számú, öt év előtti +rendeletére, amely a köpenyek +felcsatolásánál a szíjcsattoknak nem +hátra, hanem előre való +állását javasolja, továbbá, +hogy a kilencedik századhoz beosztott hadikutya +élelme a kutya soványsága folytán +megjavítandó. Jön az utolsó pont, +utalás a mai ezredparancs idevágó +rendelkezésére, amely szerint a +parádéhoz tizenegyedik század vonul ki. A +parancs utal a szolgálati szabályzatra, amelynek +fölsorolt szakaszai pontosan előírják +az itt követendő eljárást...</p> +<p>A hadnagy becsapja a könyvet s el is eresztené +már a társaságot, amidőn futva +közeleg az inspekciós őrvezető s +patkóit egymáshoz csattantva, gyűrött +füzetet ad át. Ez meg a századparancs. Kicsiny +könyvecske ez, de igen erős, miután ebben +szoktak a büntetések megjelenni, amikkel a +kapitány fegyelmi hatáskörét +erősítgeti, s egyeseket »a lyukba +helyez«. Ezúttal nincs benne ilyesféle, hanem +csak rendelkezés arra nézve, hogy hány +órakor álljon reggel a század, hogy a +hányadik rangosztályú +parádésruhát kell fölvenni s +miután köpönyegben történik a +kirukkolás, csak a hamisított +díszkabátok alkalmazandók, +továbbá hogy mindenki kivonul, egyedül a +szakácsok maradnak itthon. A napos káplár +helyett, aki jó szárnysarzsi, a napot Valerian +Nyisztor rekruta veszi át, aki nem tud +lépést tartani.</p> +<p>Most már el lehet ereszteni a századot. A +szobákba zúgva vonul be a tömeg s viharos +káromkodásba merül. A mai kimenőnek +vége. Führer úr Szalma hiába adott +randebút a Mirclijének de meg a szakasz sem issza +meg ma azon hatkrajcáros porció theákat, +amelyek fizetésére a gazdag Hegedűs Jancsi +kötelezte magát a szomszéd cseherliben. Az +őrmester, néhány szent nevét +különösen elismerő hangon emlegetve, +barlangjából a folyosóra siet, valamely +előtte lábatlankodót ellök s nagyot +kiált:</p> +<p>—Szakaszkomendánsok, a magazinba!</p> +<p>Az egyik pedig már ette a vajaskenyerét, a +másik a dohányt kezdte osztogatni, a harmadik az +embereit számolta össze, a negyedik a thea helyett a +kantinból hozatandó dolgok mikéntje +fölött tanácskozott. Most földhöz +ütnek kenyeret, könyvet s rohan valamennyi, mert aki +előbb odaér, előbb kap ruhát. +Utánok egy-egy csomó ember, akik zajongva kergetik +egymást, amíg fölérnek a raktár +magasába.</p> +<p>Ott aztán nagy osztozkodás folyik. Jönnek a +parádés köpenyegek, a zsírral bevont +bakancsok, nadrágok s a hamisított +díszkabát, csak közönséges +blúz, de a nyaka körül van szegve az ezred +színével. Miután pedig a köpönyeg +alól úgysem látszik ki egyéb, +tisztét, mint díszkabát, elég +elfogadható módon betölti. Jön az +új duda a trombitásnak, továbbá az +új bőr a dobosnak azon hozzáadással, +hogy a bőr beszakítása mostani +árfolyam szerint épen hét napi +sötét áristom értékének +felel meg. Most még csak a vaktöltények +kiosztása van hátra, meg az új +vállvirstliké, az új +nyakravalóké, a +csákópaszományoké s miután egy +őrvezetőnek nem jut a maga rangjához +illő jelzés, utasíttatik, hogy a +kompánia snájder Paul Hurta recte Hurtay No. +II.-nak kiadott nadrágzsinórokból szerezzen +egy darabot s azzal ékesítse magát. +Még van néhány ember, akiknek ócska a +bornyuja, azok a raktár legféltettebb +kincseiből, az új, veresbarna bornyukból +kapnak, a doboséhoz hasonló +értelmezéssel, Néhány új +fegyverszíj is kiadandó az ócskábbak +helyett, de ez már nem tart sokáig. Be lehetne +fejezni az egész osztogatást, amidőn a +harmadik szakasz egyértelműleg jelenti, hogy a +parádés bakancsokból hiányzanak a +fűzök. Most ismét hosszabb vizsgálat +kezdődik, hogy legutoljára kik voltak +fölrendelve a magazinban a bakancsokat +zsírózni. Végül ez kitudódik, a +fűzők előkerülnek. El akarták biz +azt kezelni s elrejtették a sarokba, hogy ha senki sem +keresné, idejeadtán el lehessen onnan vinni. Ez az +öt ember holnapután rapportra megy s annyi már +bizonyos, hogy két és huszonegy nap +között ingadoznak.</p> +<p>Így aztán, mire alkonyodik, mégis csak be +lehet csukni a magazint, mindenki lemegy s a nagy pucolás +kezdetét veszi. A köpönyeggomb a magazinban +patinát kap, azokat igen nagyon kell dörzsöni a +pucpomádéval. Némelyiknek a +dragonjáról leszakadt a pityke, arra új +varrandó. A bakancsok,—óh a bakancsok +tömérdek dogot adnak. Azokat előbb a +zsírtól kell megtisztítani s azután +jön csak a fényezés művészete. A +bakancsnak fényesnek kell lenni. Az őrmester, aki +az esti órákban végigjárja a +szobákat, előre kijelenti, hogy mindent oly +fényesnek óhajt, hogy ha arra a +légymadár rászáll, lecsússzon +róla. A kefék szinte csattognak és puffognak +a bőrön. De még a bornyút is rendbe +kell hozni. Ez sem kis miska, mert a bornyú szögletes +állapotban szép csak s hányszor kell +elölről kezdeni a pakolást, hogy a +borjú külső testállása +megközelítse az esztétikai szépet? Biz +azt sokszor, boldog, aki nem próbálta. A csatokat +pedig a vaslakkal kell bekenni, azután +derékszíjat, fegyverszíjat viaszkolni, a +csákó simléderje bőrrészei +ellenben licerinolajjal kenendők, mert csak ettől +lesz fényes, ragyogó. A +csákórózsa közepébe +szintén egy szempillantásnyi vaslakkot kell +csöppenteni, a külső rezét pedig olyan +tükörre formálni, hogyha abba egy baka +belenéz, egy egész regiment nézzen +reá rézből vissza. Nem kis dolog az +eljárás a hamisított díszkabát +körül sem. Ez oly finom kabát, magyarázza +káplár úr Mikhael Sajtos az ifjabb +nemzedéknek, hogy voltaképen csak fogkefével +volna szabad tisztogatni, de most pucoljátok, amivel +tetszik, csak holnap ne morogjon az öreg.</p> +<p>A holnap... Már öreg este van. A takarodót +régen elfújták s a hold, amely az +innenső ablakok felől kelt föl, már a +túlsókon tekint be. Lázas, izgalmas munka +folyik a szobákban. Egy-egy legény kiejti a +kezéből a viaszkoló dugót s az +ágyára dől. Úgy kell +felrángatni onnan a Jézus Mária +segélyével.</p> +<p>No abban nincs is hiány. Az egész +kaszárnya alszik, a kapu alól csak néha +kiabál az őr, ha a napos generális bekukkan, +fején a csákóval, melynek +tetejéből snidling nől kifelé. A +napos káplárok patkós bakancsa kopog a +folyosók aszfaltján, másként csend +van mindenütt, csak épen a tizenegyedik század +káromkodik borzasztó módon, mivelhogy holnap +istennek valamely ünnepe leszen s ekkor ki kell a templom +elé parádéba állni. Száz +szentmise infulás papokkal nem használ annyit a +mennyek oltára előtt, mint amennyit ennek a +megzaklatott, elkeseredett, pihenéstelen +legénycsapatnak a káromlása árt.</p> +<p>No aztán valahogy csak elfekszenek, de +körülbelül úgy van, hogy fölkelnek, +mielőtt lefeküdtek volna. Az inspekciós +beszól:</p> +<p>—Auf!</p> +<p>Hát auf! Biz sötét van még és +szunnyad másfelől minden. Ámde +kezdődik az öltözködés az egyetlen +lámpa halavány fénye mellett. Az meg +utolsót pislant és kialszik. Jó szerencse, +hogy faggyúgyertya van kéznél. Nagy +kapkodás, zűr-zavar.</p> +<p>A reggelit is meg kellene enni, de a káplárok +nem engedik föl a legényeket a konyhába. +Még elkevernék az új ruhát. Azon +reggeli nélkül, ami fejenkint egy és egy +negyed krajcárból csinálódik, +különben is nagyon ellehet az ember. +Továbbá azon lélotty leolvasztja a +bajuszokról a viaszkot, pedig a her koplár Mikael +Sajtos minden egyes bajuszt sajátkezűleg igazgatott +föl hegyesre, a magáét pedig, mint +éltes szárnytisztesét, gyufaszálra +tekergette föl, s lekötözte madzaggal. A +kilencedik század, hiába van neki +hadikutyája, már csak ezt sem tudná a +tizenegyedik után csinálni. No most aztán +sebesen összeállni. Föl a köpenyeget. +Összefogni jól, mert a káplár az +ezredparancsnokság által kiadott litografált +mustrával a kezében jár végig minden +egyest, hogy a ráncok az előírt +állásban vannak-e. Mi +tűrés-tagadási, egy-két box, pofon, +fülrángatás, rúgás, mi +ördög ilyenkor kijár egyiknek-másiknak. A +bornyúk se jól állnak. A +rózsák nem fényesek. A szerencsétlen +cinező, aki soha eddig parádéban ki nem +rukolt, lefelejtette a nagybornyú alul a +kisbornyút, a virslit a balváll dragonjára +húzta, a csákószíj csatja pedig +épen az ellenkező oldalon van. A +káplár belerekedt már a sok +kiabálásba s a szentek közül az +extrabakkancssark-orrúakat és a +dobbőrhomlokúakat szidja.</p> +<p>Miután a többi szakaszban sem megy +máskép, van is aztán eredmény. Mikor +kihalad a nép és öszszeáll, olyan +rendes és fényes ott minden, hogy csoda. +Hiába megy végig a sorokon a két +ballábú őrmester, hiába a +szubalternusok, azokban hiba nincs. Tekintély +okáért azonban mégis itt-ott +kifogásokat tesznek s Johann Andreász +Maltócsnak, a cigánynak valamennyien azt +mondják, hogy piszkos, mert a szerencsétlennek +olyan barna bőre, hogy ahhoz ugyan akár mennyire +pucolja is a rekvizitumot, minden szennyesnek látszik.</p> +<p>Végül pedig áll a század szép +rendben, egy sorban szemek, orrok, fülek és sarkak. +Mindössze Klein Mór nem bírja meghúzni +a puskatust, mivelhogy nincsen ereje hozzá +szegénynek s ennélfogva az első sorba +állítják, hogy a hátulsó +legény a puskáját igazgathassa +alkalomadtán. Mikor a kapitány Wolhynyaczky, akit +pár hó előtt helyeztek át a +szép Sziléziából, lejön a +csapathoz, már semmi hibát sem találhat. +Végig járja a sorokat és semmi +obligát igazgatásokat nem eszközöl a +bornyúkon, pedig általános +fölfogás szerint szükséges ez, +mikép megláttassék, hogy a +följebbvaló szeme nem kerül el semmi +hibát. Egyszerű és egyenes +német-lengyel katona ő, aki még nem ismeri a +nagy garnizónok színpadi komédiáit s +így, miután kardját kivonta, csak ennyit +mond:</p> +<p>—Fiuk, minten levess ekszere. Mikor montom feuer, minten +levess ekszere. Ekszere! Ki nem ekszere levess, nem mekepet.</p> +<p>Wolhynyaczky kapitán nem azt mondja itt, hogy aki nem +eszi meg egyszerre a levest, az meggebed, hanem azt mondja, hogy +aki nem csinálja egyszerre a lövést, az nem +ebédel ma. Elég kurta és tartalmas +szónoklat ez, amit a század, a Wolhynyaczky +javított és bővített magyar +nyelvtanához hozzászokva, teljesen +megért.</p> +<p>Próbák következnek. Kiderül, hogy +mindenki tudja a helyét s a legkevertebb +állasokból is a helyére igazodnak vissza az +emberek. Jól van. Mehetünk. Mennek is a +bandával, amelynek nagyszakállas tamburját +az utcán a gyerekek juhhahója kíséri. +Így jutnak el a tetthelyre. Ott már sokan +ácsorognak, cibilek és katonák s +nézik a kompániát. Biz ez stramm, steif +és sneidig, amiként az illik is a magyarhoz. A +felvonulás pompás, a megállás az +előző kolonnázási manöverek +után bámulatos. Egy kis szünet. A mise tart +bent. Azután... Most... Most...</p> +<p>Wolhynyaczky mély baritonja keményen +csendül:</p> +<p>—General Decharge!</p> +<p>Suttogva, hogy csak a front hallhatja, teszi hozzá:</p> +<p>—Ekszere levess.</p> +<p>Azután:</p> +<p>—Hoch an!</p> +<p>A fegyverek csövei az égnek állnak. Minden +ujj a ravaszon, mindenki figyel, a lefekvés előtt +fölkelt bakatestben teljes úrrá lett minden +ideg fölött a fegyelem. Csak még a kommando +kell, hogy egy pompás szalvét mutasson be ez a +pompás század, amelyért +kétségkívül gratulálni fog +mindenki a kapitánynak. Wolhynyaczky a kardját is +úgy tartja, hogy annak a +járásából láttassák, +hogy mikor következik a vezényszó. De ez +izgalmas pillanatban a negyedik szakasz első +sorából eldörren egy fegyver:</p> +<p>—Burr...</p> +<p>S utána ropog darabonkint, amint e +váratlanság hatása alatt feszült +idegeikkel elrántották a legények a +ravaszt:</p> +<p>—Burr—durr... durr—durr, +pukk—pukk—pukk...</p> +<p>A levertség moraja jut végig tömegen. Mily +fegyelmezetlen csapat! Hát katonák ezek? A +kapitány elpirul s kezével úgy belemarkol a +kardjába, hogy megreped rajta a fehér keztyű. +Az előbbjáró szakaszok szálas +legényei is morognak halkan a sorban:</p> +<p>—Az apád istenit, bádogos.</p> +<p>A templomból az orgona hangjai hallatszanak ki. A +kórus mély zúgó hanggal kezdi, amely +íves ajtón át kivág a +térre:</p> +<p>—Oh omnipotens Deus.</p> +<p>A kapitány halkan szól a sorok +mögé:</p> +<p>—Őrmester, het nap kapom o pátokos.</p> +<p>...Nem telik bele egy óra, otthon a század. +Klein Mór leveti a parádés bakancsot, +köpenyeget, nadrágot, hamisított +díszkabátot, átszámol +mindenekről s közönséges +kaszárnyaruhát öltvén magára, +útra megy. Úgy hívják ezt, hogy +utazás. Visz magával a sötét egyesbe +két vasdarabot, mikkel kezét a +lábához eszközlik s miután nem mekepet, +ül a deszkán. Az Úr tisztelete a +százhuszonhetedik ezred részéről +bevégződött.</p> +<center><img src="images/image03.jpg" width="120" height="96" alt="image03 (5K)"></center> +<hr style="WIDTH: 40%"> +<a name="3" id="A3"><br></a> +<h2>János megjátsza magát</h2> +<br> +<p>János a rendőrbíró előtt +áll, mint előállított egyén. +Ehhez képest részben szomorú, mert a +kihágási bíró elé való +állás rendszerint bírságot jelent, +másrészt azonban János vidám, mert +bor van Jánosban. Nem sok, de épen elegendő +arra, hogy János, midőn +szomorúságáról feledkezik, a nagy +falitükörbe nézzen és abból a +bajuszát igazgassa. Csavarja fölfelé, mert az +egyik bajusza épen sehogy sem akar állni.</p> +<p>—Hej, te...—mondja neki halkan—de +alhatnál.</p> +<p>A ruházatot is rendbeszedni igyekszik. Biz arra +ráfér, mert János nagy +violenciából került ide a bíró +elé rendőri segéllyel. János ugyanis +kora hajnalban bejött a tanyából az +asszonnyal, hogy elad egy kocsiderékra való +miegymást. Az asszony a csirkékkel a csirkepiacra +ment, ő a búzával a búzapiacra s +miután eladta mind, úgy vélte, hogy +ezúttal leghelyesebb lesz valamely korcsmába +beóvakodni. Ez már, akárhogy keressük, +megtörtént s miután János bort ivott, +pályázni kezdett. A pipát +zsebrevágta. Nem való a városba pipa. +Úr az ember a városban. Szivart vett, +bőrszivart, továbbá +szivart-szívó szopókát, a szivart a +szopókába, a szopókát a +szájába tette, fújta a füstöt, ha +jött s megint csak pályázott. Közben +néhol be-betért némi italra, azt ki is +fizette tökéletes tisztességgel és +egyre jobb kedvvel pályázott tovább. +Járt-kelt mindenfelé. Egyik szivarja már el +is fogyott, de ő ésszel élő ember +volt s mielőtt eldobta volna, hogy gyufát ne +kellessen gyújtani, a régi +csutkájánál rágyújtott az +újra. Nincsenek azonban tökéletes +gyönyörűségek e világon. Lám +az első szivar mily szépen szólt, ez meg +sehogysem akar szólni (bújjon az ördög +bele, a ki csinálta). János szívja a +szivart, ám a szivar csak nem szól. Már +látja, hogy csak elő kell szedni a masinát. +Azonban hol a masina? Sürögve tapogatja magát +körül.</p> +<p>—Hol vagy, hé?</p> +<p>A mellényzsebekben keresi legelsőbb, mert ott a +helye a masinatartónak, azután a kabátban. +De nincsen sehol. János gondolkozik egy darabig az +útfélen, azután megfordul és halad +vissza abba a korcsmába, a hol legutóbb +járt. Dühösen nyitja be az ajtót.</p> +<p>—Úgy-e?—mondja a korcsmárosnak.</p> +<p>—No?—kérdezi amaz.</p> +<p>—A masinatartómat adja elő.</p> +<p>—Micsoda masinatartót?</p> +<p>—Hát az enyimet. Itt hagytam. Ezen az asztalon. +Sárga tartó, húsz éve vettem a +kisteleki vásáron, de nem adom húsz +újért, olyan jó járású +a kupakja.</p> +<p>—Az löhet, barátom, hanem itt nem hagyta +kend.</p> +<p>—Dehogy nem—erősködik +János.</p> +<p>—Ejnye no,—mondja a bormérő—ha +itt hagyta volna kend, akkor itt volna, úgy-e bizony?</p> +<p>János gondolkozik, bár a sok ital miatt nem megy +ez valami könnyen. Nini. Csakugyan. Ha ott hagyta az +asztalon...</p> +<p>—Hát ügön!—véli.</p> +<p>De csakhamar gyanúsan teszi hozzá és +végignézi a korcsmárost:</p> +<p>—Ha ugyan—mondja—ha ugyan gazt nem +vetött rá valaki.</p> +<p>A bormérő fölpattan:</p> +<p>—Tán engöm gondol kend?</p> +<p>János nyujtogatja a nyakát és a +fejét csóválja:</p> +<p>—Hát—mondja—hát...</p> +<p>A korcsmáros mérgesen rántja elő a +zsebéből a maga gyufatartóját.</p> +<p>—Hát mit gondol +kend?—kiáltja.—Hogy neköm a kend +masinatartója köll? Hisz ehun az enyim. Kénai +ezüst.</p> +<p>János elismerőleg tekint oda. Valóban, +ennek az embernek megvan a tulajdon gyufatartója. De +hát hol van akkor az övé? Csodálatos +ez.</p> +<p>—Tán másutt hagyta kend? Merre járt +kend?</p> +<p>—Jártam én +sokfelé—sóhajt János s +előhúzza a külső zsebből a +kezkenőt, hogy a homlokát törölje vele. +Amint kihúzza, kiesik a padlóra a +masinatartó s nagyot koppan, hogy még a +híres kupakja is kinyílik.</p> +<p>—No, ahol a!—mondja a korcsmáros. +János néz a tartóra, azután az +emberre és megszégyenül. Ejnye, ejnye. +Fölveszi a tartót és megnézi mind a +négy oldalát. Mit szóljon most már. +Hogy ezt a jó, derék, becsületes embert +így gyanusította.</p> +<p>—No egy félliter bort erre a nagy +ijedtségre—szól +békéltetés szempontjából.</p> +<p>Ily módon történt, hogy János +békéltetni kezdett. Jó sokáig +csinálta ezt s amikor végezetül +eltávozott, már épen csak hogy állott +a lábán. Igen hadi kedvben volt. Jött vele az +utcán szemközt egy ember létrával, a +létra megütötte Jánost, János +megkapta a létrát és nagyot rántott +rajta. Mind a hárman a földre estek, azután +összegabalyodtak. A létrás ember Jánost +torkolászta, János meg amazt. Igy csatáztak, +mikor a rendőr elválasztotta őket, +János azonban sehogy sem akart a válásba +egyezni. Úgy vélte, hogy amannak még +jár valami s amíg azt neki ki nem adja, nincs +tökéletes egyenlőség. A rendőr +más véleményen volt, János +ennélfogva most ennek esett és akkorát +rántott a kabátja szárnyán, hogy +minden gomb lepattogzott róla. Így tülekedett, +mígnem jött egy másik rendőr is, +közrekapták Jánost és vitték a +bíró elé. Sok ember nézte +János fölvonulását, +gyerkőcök kiabáltak, nevettek, János +pedig húzatta magát.</p> +<p>—Az én adómbul +vagytok—gondolta—hát húzzatok.</p> +<p>Följutottak a bíró elé s +miután egyideig ácsorogni kellett az +ajtajában, János bejutott hozzá. +Időközben a feje is tisztult s egész +csöndben hallgatja most, hogy miként vádolja a +két rendőr. A létrás emberen +kezdik.</p> +<p>—Ű ütött mög a +létrával elsőbb—védekezett +János.—Fejbe csapott.</p> +<p>—Hát aztán azért a földre kell +gázolni valakit?</p> +<p>—Persze—feleli nyugodtan.</p> +<p>Most meg a rendőri dolgok következnek. Hogy +megtépte a ruhájukat.</p> +<p>—Én?—kérdezi +János—én?</p> +<p>—Hiszen itt van rajtuk a ruha, látható, +hogy meg van tépve—mondja a bíró.</p> +<p>János végignézi a ruhákat +és a fejét csóválja. Biz' az meg van +tépve. De ki tépte meg? Ki téphette?</p> +<p>—Mán, tekintetös uram, azt senki mög +nem látja rajta, hogy én típtem le. Mer +én nem típtem.</p> +<p>A bíró haragosan szól Jánosra, aki +el van határozva, hogy keményen +védekezik.</p> +<p>—De hiszen mindkét rendőr is tanu +rá!</p> +<p>—Hát mindön embör azt beszél, +amit akar... Most, ami rosszaság vót a +ruhájukon, mind rám fogik.</p> +<p>János ezt méltatlankodva mondja és olyan +erővel akasztja bele a hüvelykujját a +mellénye gomblyukába, mintha soha többé +onnan kivenni nem akarná.</p> +<p>—No,—mondja a bíró—ilyen +tökéletlenséget már kár +beszélni. Olyant már csak nem gondol kend, hogy ez +a két rendőr rongyos ruhában állt a +poszton?</p> +<p>—Hát,—felel János—én +nem tudhatom. De most mindönt rám kenynek. Tudom +én az ilyesmit. Mikor én katona voltam, ami ablak +kitört a kaszárnyába, sose vágattuk be. +Hanem ha gyütt valami szél, zivatar, arra fogtuk, +hogy az törte ki... Úgy nézöm, most +én vagyok ilyen szélvészforma itten.</p> +<p>Védekezését megmosolyogják a +szobában levők, mire ő is vidáman +erősködik:</p> +<p>—De úgy igaz, kéröm, +möghigyjék.</p> +<p>—Már pedig nem ér ez a beszéd +semmit—véli a +bíró.—Botrányt okozott kend az +utcán, azért megbírságolom.</p> +<p>—Csak nem töszi tán a tekintetös +úr?—kérdezi János.</p> +<p>—De teszem én. Máskor ne igyon kend +annyit.</p> +<p>János félszemmel néz a +bíróra.</p> +<p>—De ugyan kéröm—vált most a +beszéden—mögissza más is a bort, nemcsak +épen én. Az ember begyün a városba +nagyritkán, hát egy kicsit elszórakozik. Nem +olyan nagy vétök az. Nézze a tekintetös +úr, még a csillag is mögszalad néha az +égön...</p> +<p>Nagy mondás ez és Jánosnak +körülbelül igaza van vele. Még a nagy +égön, az örökös +állandóságon is megjátszák +magukat néha a csillagok. Azonban mindegy, itt nem esik +tekintetbe. A bíró kimondja a két forint +bírságot, amit János hmgetve fogad. Lassan +gombolja ki a mellényt s föltekint a padlatra, mintha +onnan várna segedelmet.</p> +<p>—Haj, haj—sóhajtja.</p> +<p>De a zacskót csak elő kell venni. János +lassan húzza ki belőle a két forintos +tallért s egyenkint az asztalra rakja.</p> +<p>—Ehol vannak e.</p> +<p>—Így ni—mondja a +bíró.—Látja kend, ez, volt a +mulatságnak a sallangja.</p> +<p>Szótalan kötözi be a zacskót +János és a mellény mély +zsebébe sülyeszti. Átveszi a nyugtát, +amit a pénzről adnak s kinyitván, +beletekint. Lassan megindul kifelé, a papirt +lobogtatván. Az ajtóból még +visszaszól:</p> +<p>—Ezt mög majd berámáztatom, hogy +ráemléközzek az úrra...</p> +<hr style="WIDTH: 40%"> +<a name="4" id="A4"><br></a> +<h2>A hajókifúrás nem +elégtétel</h2> +<br> +<p>Meleg délután van a parton. A malmok kerekei +lassan forognak, a túlsó oldalon az +ártéren a csekély füvön tehenek +legelnek. Messze a kanyarulatnál egy-egy tutaj a +napfényről lassan beleúszik az +árnyékba és eltűnik a +fűzfák alatt. Csöndes, álmos +idő.</p> +<p>A parti korcsmában, ahova belépek, csak egy +vendég van, meg a gazda. Az utóbbi +hosszúszárú kupakatlan +tajtékból pipázik s közben nyugodt +hangulatban társalognak. Elsőbb egy +lakatosról beszélnek, aki a beszéd szerint a +világ legelső lakatosa lenne. Az olyan ember, +hogyha valamely épületnél munkába kezd, +s azután otthagyja, nincsen olyan lakatos a kerek +ég alatt, aki azt a munkát folytatni +bírná. Különben mind a ketten egy +véleményen vannak, csak azért +beszélnek, mert unalmas a csönd és nagy a +hallgatagság.</p> +<p>—Hát tudja—szól a +korcsmáros—olyan érzelmössen nem tud +sönki se dolgozni, mint az az embör. Tudja, akik voltak +a régi időkbe hírös nagy festők, +hogy úgy festeni még ma se tud +senki—hát a lakatosságba épen ilyen ez +a mestör.</p> +<p>A lakatost így megmagyarázván, a +malacról tárgyalnak, amely tegnap +megszökött az udvarról Tegnapelőtt +vették a malacot s megszökött. Van ugyan öt +hízó az udvarban, ezek azonban korán fogtak +az evésbe s körülbelül oda lehet +számítani, hogy Mindenszentek +napjánál tovább már nem esznek. A +disznó vágyai ugyanis csak bizonyos fokú +hízásig terjednek, azontúl nem eszik. +Ilyenkor el kell adni, mert Mindenszentek idején +magános háznál még nem vágnak. +Azért vették hát még hatodiknak az +ifjú malacot, hogy majd épp abban az időben +hagyja abba az evést, mikor a téli fagy +beköszönt. Ily kitanult számításai +vannak ennek az üzletnek, kár, hogy a +gondolkozó emberi észen túljár a +malac, amely az udvarból szelíden kiosonván, +eltávozik.</p> +<p>—Baj,—mond a vendég.</p> +<p>Hosszabb szünet után felel rá a gazda:</p> +<p>—Baj. Hun keressem? Hunnan tudjam, hogy melyik +tanyából való volt? Mert haza ment +bizonyosan.</p> +<p>—Haza hát,—mondta a vendég.</p> +<p>A gazda kiverte a pipát.</p> +<p>—Tizenkét +pöngő,—szólt—fucscs.</p> +<p>...Másnap a felső partokról megint csak +arra vitt az út: bementem, mondom, hátha +megkerült a malac. Ne legyünk szomorúsági +hitben. Továbbá miért legyen ez a malac most +már a világ végéig olyan +színben, mintha csalfa és hűtelen volna, +pedig úgy lehet, már az este hazatért, mint +őszinte és jó állathoz illik.</p> +<p>A szobában ezúttal csak maga volt a gazda +Szótlanul járt-kelt a papucsokban, a kezével +olykor integetett, látszott rajta, hogy izgatott +hangulatban van. A poharat szótalan tette le az asztalra +és némi különösebb +megkülömböztetésül gyufát is +hozott. Azután meredten nézve ki +újból a nyitott ajtón, megint csak +hallgatott. Jó sokáig tartott ez a +csendesség, mígnem egyszer felém +fordult:</p> +<p>—Maga tegnap délután is itt volt...</p> +<p>—Itt.</p> +<p>—Hajhaj—mondta a csontos, barna +ember—azúta baj történt.</p> +<p>—Tudom. A malac.</p> +<p>—Dehogy az—felel.—Ha csak az volna baj. Mert +hiszen tudja, bajnak az is baj. De itt most már +egészen más viszonyok vannak. Mert az +történt, hogy elsülyedt egy hajóm az +éjjel a Tiszán.</p> +<p>—El?</p> +<p>—El. Nem valami túlságosan nagy +hajó, de csak hajó. Homokkal +érközött. Este hat órakor ért ide +a parthoz, éjjel tizenegyre meg már ott volt a +víz alatt. Még az az embör is, aki rajta +aludt, éppen csakhogy +mögmönekülhetött, mert akkor ébredt +föl, mikor már ellepte a víz. Hát +tudja, ez borzasztóság, ijen kár. +Aztán part mellett hajónak elsüjjedni!</p> +<p>—Hát mi történt vele?</p> +<p>Az ember elgondolkozott, megszegte a fejét, +aztán mondta:</p> +<p>—Ez ojan orgyilkosság. Tudja, mijen az +orgyilkosság?</p> +<p>—Nem.</p> +<p>A söntéshez ment s ivott egy pohár bort. +Ezt igen lassan és meggondoltan tette. Azután +visszajött:</p> +<p>—Hát az ojan irigység, vagy +kajánság, vagy hogy is mondjam. Ez tudja +mindön, de nem elégtétel.</p> +<p>Jött egy vizes ember a partról, mondta, hogy +kevés a kötél, még kellene.</p> +<p>—Hát eredj a padlásra, keress, lössz +ott még.</p> +<p>Az ember átment a szobán, kis vártatva +előjött, karikába hajtott vastag +kötelekkel a vállán. Vitte ki a +hajóba.</p> +<p>—Látja—mondta a gazda—csak ez a +portéka is, amit most ez az embör visz, +tizenkét forint ára. A hajó mög lent a +víz alatt. Mikor bírják fölvonni, nem +tudom, Mi károm lössz, azt se tudom. +Háromszáz forint-e vagy négyszáz? +Úgy löhet, ötszáz. A víz +alá nem láthatunk. Én mégcsak ki se +mék a partra, mert még nézni se +szeretöm.</p> +<p>Hát ez szomorú dolog. Hallgattunk.</p> +<p>—Hát látja—mondta megint—ez +nem elégtétel. Ez orgyilkosság. Ez +valóságos orgyilkosság.</p> +<p>Észrevehette, hogy nem igen értem a +beszédet. Leült hát és hosszabb +magyarázatba fogott afelől, hogy mi az +elégtétel.</p> +<p>—Nézze—kezdte—ha én itt este +bezárom ezt a korcsmaszobát, aztán eloltom a +lámpát, aki kivülrül nézi, +tudhatja, hogy most mán bemöntem a szobámba, +oszt lefeküdtem. Ő meg akkor beveri az ablakot. Mert +tudja, hogy míg én +felőtözködök, ő elmöhet. +Mégcsak sietne se köll, ha utána mék, +se tanálom. Ha tanálom is, legföljebb +szömközt fordul velem, oszt azt mondja: ő csak +most gyün erre felé, nemhogy emerrül mönt +volna amarra, hát hogy verhette volna ő be az +ablakot?—Hát látja ez is orgyilkosság. +Ez nem elégtétel.</p> +<p>A nagy pipát kiverte a sarokba s újra +megtöltötte. Jól füstölt, mikor +folytatni kezdte:</p> +<p>—Az elégtételvövésbe nem +szabad gyávaságnak lönni, ez az +igazság. Ami gyávaság, az nem +elégtétel, hanem orgyilkosság. Mert +töszöm azt, maga kimén innét +lámpagyújtatkor a sütétbe a +partra,—látom vékony a botja, bár +löhet, hogy azér erősebb, mint az +enyim,—oszt én a sütétbe utána +mék, oszt hátulrul bottal fejbevágom, az +magának nem elégtétel. Mert +szömtül szömbe köll állni.</p> +<p>Jött egy hajóslegény, +pálinkát ivott, odébb ment, a gazda +folytatta:</p> +<p>—Mert úgy vögye kéröm, hogy +én nem vagyok végzött embör, én +nem möhetök kardra, pisztojra, már hogy ami +maguknál elő van irányozva. Nállunk +az nem úgy mén. Ha én magának valamit +vétöttem, akármit vétöttem, akkor +maga begyün ide hozzám, mikor így egymagamba +vagyok-e, aztán kétször jól pofon +vág, mikor sönkise látja, az aztán +elégtétel. Maga is elégtételt +szörzött, de nekem is jutott elégtétel, +mert tudom, hogy ki az ellenségöm. Ha én +haragszok magára, neköm se szabad a +sütétbe a háta mögé +óvakodni, hanem kétször jól pofon +vágom, oszt akkor előtte állok, tudja, ki az +ellensége; törjön le vagy csináljon +velem, amit bír... Már ez legföljebb +gorombaság, de nem gyávaság...</p> +<p>—Nono.</p> +<p>Lassú sétába kezdett a +szerencsétlenség-érte ember.</p> +<p>—Hanem—adta föl ismét a szót +keserű mosolygással—éjszaka +odaférkőzni az embör vagyonához a +sütétben, oztán kifúrni, hogy +elsüjjedjen, ez nem elégtétel. Mert még +a ráijesztéstől se tarthat a gyáva. +Mert ha véletlen az az embör, aki a hajón +alszik, észrevönné is a töttöt, mire +az ladikba ugrik, akkorra amaz mán rég ellükte +a csónyakját a hajó oldalátul, +aztán elvesz a sütét Tiszán. Honnan +tudjam most mán én mög, hogy ki az az +ellenségöm, aki kifúrta a hajómat? A +gyáva! Ha haragszik rám, gyütt volna ide, +vágott volna pofon. De nem, hanem az orrgyilkos +éjszaka kifúrja a hajómat... Ez nem +elégtétel. Nohát.</p> +<p>A hatost eltette, ami a borért járt s +kiállt a küszöbre. Szétnézett a +lapos és meleg táj fölött s +újból ismételte végtelen +megvetéssel:</p> +<p>—Ez nem elégtétel...</p> +<center><img src="images/image04.jpg" width="129" height="69" alt="image04 (3K)"></center> +<hr style="WIDTH: 40%"> +<a name="5" id="A5"><br></a> +<h2>Ifijúr</h2> +<br> +<p>Mikor a cseléd reggel bejön, hogy tüzet +gyújtson, az ifijúr fölébred a +kályhaajtó nyitására és +szétüt mind a két tömzsi karjával. +Hogy-mint, az mindíg eshetőség +kérdése. Az ágyában legföljebb a +párnákat pofozza, de az ágya nem arra +való, hogy abban feküdjön. Az oldalára +festett cifra angyalokat napközben megcsókolja ugyan +s őket bizonyos gyöngéd +becézéssel Ufnak nevezi, de már bele nem +fekszik szívesen. Határozott tudása van +arról, hogy az ágyat nem lehet +húzgálni, de a kocsit igen. A kocsit ugyan +kinőtte már, de az ifijúr ezzel nem +törődik s addig ordít éjszakának +évadján, amíg beleteszik és +húzgálják. Abban el is alszik, miután +előbb a körülállókhoz hangosan +ezeket a szavakat intézi: tuburu-bubura-buta. Ha +aztán a kocsiban ébred föl, amelyet, mint +mondani szerencsénk volt, már kinőtt, az +ernyővasakba üti a kezeit. Ellenben, ha +éjszakai dédelgetés közben az apja vagy +anyja ágyán aludt el, azokat tépázza +föl s igen nagy lármát üt egy pillanat +alatt, azt kiáltozva a reggeli csöndbe:</p> +<p>—Otty, otty, otty...</p> +<p>Az otty a kályha szája, ez a félelmes +szörnyeteg, mely különben a nem szabad fogalma +alá csoportosított tárgyak sorába +és a sssüt nevezetű lények +közé tartozik.</p> +<p>Ifijúr tudja ezt nagyon jól +entapasztalásból, amennyiben mint forradalmi +lélek a tiltó szó ellenére is +odasütögette néhányszor a tisztelt +kezeit. Ennélfogva a kályhaajtó, meg a +kicsapkodó veres láng ezúttal már a +kártékony elemek közé tartoznak s +ifijúr egyre hangosabban figyelmeztet rá minden +élőt, hogy:</p> +<p>—Otty, otty, otty...</p> +<p>Nincs rá szükség, hogy harmadszor verje az +appellt. Mindenki, aki eleven és halandó, +nyilvánvalóan tudja, hogy most fel kell kelni, +mivelhogy ifijúrnak úgy tetszik. Nocsak kiszedni +sebesen a mindenféle ruhákból, amikben +ő éjen által lakik és sebesen +megdörzsölni a hátát, +továbbá vakargatni kissé a +fületövét. Ifijúr olyan épen, mint +a kis malac, akármi baja van, ha a +fületövét vakarják, elhallgat s olyan +jóízűeket nyög hozzá, mint +bármelyik urambátyám, mikor olajos +ököllel nyomkodja csömör ellen a +hátát a vajákos asszony. Ellenkező +esetben a kicsi piros pofán könnyek +gördülnek végig s olyan sírásba +kezd, mintha sohasem akarna vége szakadni. De jó +szerencse, hogy fölébred drótos +tornyában a vakmadár, a félszemű +kanári s valamit füttyent. Ifijúr, amint +szedik ki a ruháiból, ellenkező oldalra van +fordulva az ágyon, azonban hát mit neki egy +almát kétfelé vágni. Ifijúr +rúg egyet magán s elrúgván a +segítő kezeket, a rabmadár felé +fordul és kinyújtván arra felé a +kezét, ahol a drótos állat +csörömpöl, azt mondja:</p> +<p>—Au—o—o—o!</p> +<p>No ez nagy öröm, hogy lám, mit nem tud az +ifijúr. Ezen nagyot kell nevetni, amit ifijúr arra +használ föl, hogy erélyesen kezdi +követelni a függőlámpa +lehúzását.</p> +<p>Mikor lehúzzák, vagy föleresztik, +csörög a lánca s az igen tetszetős +előtte. Az egyik szemével sandít föl +rá:</p> +<p>—Ápp, ápp, ápp.</p> +<p>Ez pedig az édesanyjának mondhatlan +gyönyörűség, hogy milyen szépen ki +tudja mondani ez az emberfiú azt, hogy lámpa. +Még mondja is tovább ápp, ápp, +ápp s ezt az alkalmat föl kell használni arra, +hogy harisnya, cipő, mi egymás kerüljön a +lábára.</p> +<p>De bizony ez már nem könnyű +mesterség. Tudni kell ugyanis, hogy többfajta +cipők vannak. Első sorban, mint legalsó +válfaj, említendők a bocskorok, amelyek +egyáltalán nem dicsekedhetnek az ifijúr +rokonszenvével, miután fölöttébb +sok madzaggal köttetnek a lábaihoz. Az asszonykezek +által pamukból eszközölt +lábtyűk már jobbak, mert azokat akkor +rúgja le ifijúr, amikor épen kedve tartja. +De a legjelesebb mégis a kopogós cipő. Ennek +van tisztességes sarka, tisztességes talpa, +bár bizonyos, hogy ezen szolgáltatások +fejében egyéb tisztességes aztán +nincs is rajta semmi. A kopogós cipőről az +ifijúrnak a szobák messzi tájaira +négykézláb történő +elkalandozásai leverték a fiatalság +hímporát s a bőre lekopott. Hiába +mondja azt Andersen oly fokozott elmeéllel, hogy +idő lemos aranyat, míg disznóbőr +megmarad, mert nem marad biz az meg. Hanem hát mindegy. A +kísérletek, amelyek bocskort, piros cipőt, +barna cipőt próbálnak ifijúr +apró lábaival összeköttetésbe +hozni, sikertelenek maradnak. Nagyokat rúg eleinte, de +mert hogy ezzel nem ér célt, kifakad:</p> +<p>—Brrr, brrr, brrr, bürüm, bürüm.</p> +<p>Igazán érthetetlen publikum volna az, aki e +határozott szavakból ki nem találná, +hogy a kopogós cipő kell az ifijúrnak. +Hát csak előkeríteni sebesen, mert addig nem +lesz béke s ha ifijúr egyszer a rendszeresebb +hadizajba kezd, a világ összes +függőlámpáinak a +huzgálásával sem bírható +nézeteltérésre. Elő, csak elő, +kopogós cipő. Az egyik meg is kerül, a +másik után azonban futárvonatok +bújnak a székek és ágyak alá. +Ifijúrnak ugyanis azonnal a kopogós cipő +után, mint második szerelme, a gurú +következik, az elsőosztályú +gurú. A gurú egy egyszerű falapda s mint +ilyen, többi társaival együtt +kiegészítő részét +képezi ama kuglibabáknak, amiket ifijúr +napközben az ablakkal, tükrökkel s egyéb +hiábavalóságokkal érintkezésbe +szokott hozni. Ez a gurú mégis a +hasonszellemű tárgyaktól abban +különbözik, hogy sárgával és +feketével van körülkerítve az oldala s +feketesárga, hazafiatlan mivoltával +kiviláglik a többiek közül. Mély +gyász és lesújtó állapot, hogy +ifijúr éppen ez átkos gurút kedveli, +de ez már úgy van s neki a közjogot, +továbbá hazánk szenvedéseit +ezúttal magyarázni még lehetetlen, mert +bármiként keverje is az ember a +félszemű kanárit, a csörgő +lámpát, a hazaáruló golyót +és kopogós cipőt össze, ezek sohasem +emelkedhetnek valamely történelmi +előadás színvonalára. Így +ő, a szükséges tanítás +hiányában, e fadarabot ajnározza s mert +benső rokonszenvvel viseltetik irányában, +mindig elrejti a mások szemei elől. Az +elrejtésre legalkalmasabb, ha a gurút beledugja a +kopogós cipőbe, a kopogós cipőt pedig +elhelyezi valamely sarokban, ahol az +viszontbiztosíték nélkül ugyan, de +másnap reggelig rendszerint meg szokott maradni. De most, +nagy kutatások után csak előkerül s +ifijúr minden nagyobb lárma nélkül +engedi, hogy lábait beborítsák ezen +sarúk szakadozott bőreivel.</p> +<p>Ezután a nagy kopogás következik. A +czipő nem azért kopogós, hogy ne kopogjanak +vele. Ifijúr most a földre kerül s veri a +lábait a padlóhoz, aminek a földszinten +lakók nagyon örülhetnek. De nem kell hinni, hogy +ez sokáig tart. Pár perc csak az egész. +Azután ifijúr hasra fekszik és a +szekrény alá mutat. Azt mondja +meggyőző hangon, miközben lábaival +hanyagul veri a padlót:</p> +<p>—Ke—ke—ke—kukk.</p> +<p>Egyszerűen lelőni való ember az olyan, aki +ebből tudatára nem ébred annak, hogy most +ifijúr a »beszéljön a csacsi« +irányában nyújtja panaszát. A +»beszéljön csacsi« egy +meglehetősen termetes gumiállat, +szamárszínre van festve s hasában +emlők helyett rézfütyülőket visel. +A csacsit az este ifijúr fölfedező +körútra küldte s a jámbor állat be +is mászott a szekrény alá. Persze most nem +bír kijönni a cudar. Bottal kell megütni, amire +fájdalmas hangot hallat, de ki is ugrik rögtön s +Laci most csudás erővel veti magát a +gumifilozóf után.</p> +<p>—No, beszéljön a csacsi—mondják +neki.</p> +<p>A földszinten ez ismét erős +gyönyörűség lehet, mert az ifijúr +üti a csacsit, ahogy bírja. A csacsi pedig +ahányszor csak ráütnek, fütyül. +Ifijúr egy erősebb füttyszónál +fölemeli egyik karját, azon a kezét, a +kezéből fölnyújt egy apró +gyerekújjat s miután széttekint a +szirttetőn, a csacsi beszédére így +hívja föl a figyelmet:</p> +<p>—Sz!</p> +<p>Az ifijúr folytatná még tovább, de +nem lehet. A konyhából bizonyos hangok +hallatszanak. Ott anya makk-kávéból +készült lélottyal keveri össze a legszebb +kétszersültet, amit csak Kesselbauer +polgártársunk eddig Pozsonyban produkált. +Ifijúr bámulatos gyorsasággal előbbi +gyülhelyére vágja be a csacsit, hogy +beszéljen ott, ha van kivel, maga pedig erélyes +mászásba kezd. Az kiáltja:</p> +<p>—Ohó! Ohó! Mammammammam...</p> +<p>Ez, mint mindnyájan bölcsen tudjuk, annyit jelent, +hogy hé, anyjuk, ne edd el előlem a kosztot. Az +ifijúr, folytonos hadi négykézlábon +állván a pokrócokkal, ki is jut a +konyhába, ahol részesül az úgynevezett +sajátképeni reggeliben. Hát bizony az csak +úgy jó, ha a kopogós cipőt a +tányérba bele lehet rakni s Kesselbauer összes +ánizsmagos tudása semmissé válik, ha +valamit föl nem lökhetünk az asztalon. +Csudálatos az, hogy rézkalánnal milyen +jó ütné a porcellánbögrét, +míg valamelyik meg nem únja, már hogy a +bögre vagy a kanál. Ily ádáz harcok +között történik a reggelizés, +amelynek befejezése némi nyugalmat hoz +ifijúr lelkületébe. Vágyai kisebbednek +s a folyosóra óhajt jutni. Az nagyon szép. +Az ablakokból kéményeket látni, +amelyek füstölögnek. Azokat ő +egytől-egyig égő gyújtónak +nézi, amit el kell fujni.</p> +<p>—Fu, fu.</p> +<p>De hasztalan a munka. Belátja a kísérlet +haszontalanságát s most már a pálma +legfrissebb levele felé kapaszkodik, amit épp most +nyitott. Az bizonyára legyezőnek kellene, de mert +nem kapja, hirtelen eltörik a mécs. Ifijúr +kétségbeesett zokogásba kezd és +abból semmi más ki nem gyógyítja, +mint a rézkakas. Azt kell odaadni a kezébe s mikor +abba belefújhat, ismét elmultak minden gondjai. A +szobájában a földre kívánkozik s +járási tanulmányokba mélyed. Ha +elbukik, fölkel, ha az elesését +látják, sírva fakad, ha nem +látják, nem szól semmit, hanem megveri a +padlót az öklével, mondván haraggal: +dá, dá... Ez annyit jelent, hogy a padló meg +van dádázva és elvette méltó +büntetését. Ezzel a megzavart +társadalmi rend helyreállíttatván, +különféle dolgok történnek. A +tükrös asztalról előbb lekerül egy +kézitükör s elemeire bomlik. Azután a +vazelinos tégely kerül sorra. Nagy +gyönyörűség ám az, vazelinnel +mázolni a padlót s mikor szép fényes, +beszórni sárga hintőporral. A vazelin +és lycopodium rokonlelkek, szeretettel egyesülnek +ifijúr ábrázatán, a kezein, meg a +ruhán. Mikorra pedig az előre megfontolt +szándékkal elkövetett +bűncselekményt észrevennék, +ifijúr elvonult már dicsőségei +színhelyéről és sehol sem +található. Hosszabb kutatás után +rájön a figyelmes szemlélő, hogy a +függöny alja az ablaknál gyanusan mozog. Ott +föl is fedeztetik ifijúr. A függönybe +már szépen megtörülközött s +ezúttal a tartóláncokat szedegeti. A +golyók már le is kerültek róla.</p> +<p>—Hát mit csináltál megint, te +zsírbödön?</p> +<p>Ifijúr szeliden csókra nyújtja a +függönygolyót s azt mondja:</p> +<p>—Appá!</p> +<p>Föl kellene venni. Persze nincs lélek, aki ezt +megtenni merészelné, mert ifijúrnak +keze-lába, feje, mindene ragad. Jó szerencse, hogy +fürdője már készen áll. Le kell +huzgálni róla mindent. Tűri szuverén +megvetéssel ezt a munkát, egyedül a +kopogós cipők birtokbavétele ellen +tiltakozik. Ám nem törődik egyesek +jajszavával a hatalom. Ifijúr a langyos +vízbe kerül s ott boldogan állja, hogy a +hátát dörzsöljék. Még a +kezeit sem bánja, a lábaival meg éppen nem +törődik. Hanem mikor már a szemei felé +közelednek, bizony csak kiabál.</p> +<p>Most aztán sebesen különféle +másik ruhákba bujik s nagy +dörzsöléseket áll ki. A kocsi +készen van, abban majd aludni fog ifijúr, hanem +hát az nem megy olyan könnyen. Van neki vagy +huszonhét szál haja, amíg azt annak rendje +és módja szerint kefével nem illetik, +ifijúr nem fog a szundításhoz. Ellenben, +mikor érzi a fejebőrén a kefét, nevet +s félig lecsukja a szemeit. No hirtelen bele a kocsiba. +Még jóformán oda sem ért, mikor +már hum, de mielőtt teljesen elaludna, így +vélekedik:</p> +<p>—B—b—b—buta.</p> +<p>Ez nála a jóéjszakát +kívánás, mely után elcsendesül. +A házban mély csönd és nyugalom van +teljes egy óra hosszáig. Akkor újból +rémes csatakiáltás hallatszik a +kocsiból:</p> +<p>—Appá! Appá!</p> +<hr style="WIDTH: 40%"> +<a name="6" id="A6"><br></a> +<h2>A duttyán</h2> +<br> +<p>A két végén van két nagy +karó egyenesen, mert a földbe ásattak. Azokra +más karók keresztben következnek és +minderre ponyva terül. Vászonból való +sátorponyva ez, ami ugyan nyáron épen nem +fogja a nap melegét, de télen legalább +beereszti a jó friss hideg levegőt. Alattok pedig +asztalok vannak, továbbá földbe vert +cövekeken a lócák, az egész +készség olyan, hogy fél óra alatt +kocsira lehet hányni és szaladni vele +máshová. Még az öregek +találmánya ez, ama régi +sátorkorszakból, mikor ló +hátára tették a házat s odább +vitték egynapi járó földdel. (Persze +azokban az időkben még nem voltak telekkönyvi +ingatlanok.) Ez a duttyán. Ez valami rácfajta +szó, azelőtt csak csilsátornak +nevezték, amint hogy nem is más, mint sátor. +Mellette van még egy kisebb hely is, aminek teteje +nincsen, csak az oldalait födték be ponyvával, +hogy a szél oda be ne járjon, valamint +kiváncsi szemek se bírálgassák ott +sülő- és főzőasszonyok +tetteit.</p> +<p>Kíváncsi szemek pedig vannak, mert az +egész készség (így, ahogy áll) +a lóvásárban található, nem is +egy, hanem több egymás után. Bár hiszen +már ezek sem a régiek, mert apránként +mindenféle régi módinkat elfelejtjük. +Annak idején a makói Buzák voltak +híresek efajta sátorok +csinálásában, valamint a beléjük +került ember ellátásában is. Úgy +látszik azonban elmultak, legalább nem mutatkoznak +s ily módon már a cigánypecsenye is oda +került, hogy tányéron adják, +akár cifra városi sörházban a virslit. +Azelőtt kenyéren adták, az volt az +étel alja s aki ügyeskedni akart, vigyázott +is, hogy előbb meg ne egye az étel alját, +mint a tetejét.</p> +<p>Igy pusztul el minden a világon és +valóban nem lehet csodálni a világi +elváltozásokat, mikor már a +lóvásárok is így divatoznak. Minden +divatozik. Nem rég panaszolta ép a Róza +néni is, bejövén a tanyáról, +hogy mán a tanyai legény is csak úgy +hasíttat posztót magának a +szabónál, ha a kabátot új divatabbra +szabják. Egyébként semmi hiba sincs, mert, +mint a néni mondta, szorgos gonddal terítvén +az asztalt, azér csak jár a nép ki a +Kártyás-erdőbe a favéghöz, +melyen a Mária mutatkozik. Ezen ugyanis a kabát mit +sem változtat.</p> +<p>A duttyán azonban szerfölött úri. +Már festett asztal is van benne. Ily haladások +történnek. Ez elég szép dolog, hanem az +nem kellemes, hogy két oldalán egyformán +dudál a szél és hiában +sürög az ember, csak fázik. Ugyanis tél +van most, jó hideg február (ez az a hónap, +amelyre Kismárton Mihály azt mondta, hogy: az se +volt igaz ember, aki kitalálta). Az állatok is +fáznak kint, bár odakint azért jobb, hogy +süt a nap. Jó nagy vásár ez a mostani, +már ami a jószágot illeti. Nagyon sokan +árulják, de kevesebben veszik s ilyenformán +nem sok az áldomásivó, pedig a +duttyánnak az hozná a jövedelmet. Mert egy +félliter bor volna az csak, de rendszerint több lesz +belőle. Eladó gazduram úgy tudja +dicsérni a jószágot, hogy az valami +ritkaság. Hogy milyen jó állat ez a +ló és mennyire kiváló a +futásban. És nem is ijedős. Ha +félszeme hibás nem volna, tisztló lett volna +ebből a huszároknál. Hát úgy +kell erre nézni. A vevő erre a sok +szépségre csakugyan elhiszi, hogy jó +vásárt csinált s nem sajnálja a +másik fél liter bort. Kocog is az üveggel az +asztalon s fürge leányzó hozza azonnal a bort +és poharakat hozzá.</p> +<p>—Jaj, húgom—mondja a +rendelő—sok már a pohár nagyon.</p> +<p>Amire azt mondja az eladó, bizonyos Vadlövő +Péter innen a Jakus közéből:</p> +<p>—Nem baj az. Pohárból, +gyerökből soha sincs ölég a +háznál.</p> +<p>A leányzó elpirul erre és megszalad, +pedig Péternek, mint rendesen, most is igaza van. A gyerek +olyan, mint a pohár, az ember sohasem tudja, mikor +törik el egynek-egynek az élete. Azért +jó belőle a sok s ez irányban +errefelé nem is lehet panaszkodni. No +továbbá így italoznak ők egy +asztalnál s mert kegyetlenül hideg a bor, nevetik +egymást, mikor nyelik.</p> +<p>—Suba alá kék ezt tönni, hogy +melegödjön—véli Péter.</p> +<p>—Ott is van már—mondja a másik, +ahogy megint beöntött egy pohárral.</p> +<p>Komoly alak lép be a sátor +nyíláson. Magas, kékbeli ember. +Subája, léptében, +méltósággal lengi körül. Az +ünneplőkalapon pedig vámcédula meg +helypénz-cédula van; sok, +körültüzködve velük az egész +kalap. Látnivaló, hogy ez valamely uraság +cselédje, aki nagyobb falkával jött be, hogy +eladja. Leül és a nagy bőrtárcát +keresi elő, amely jó mélyen van elhelyezve a +belső zsebben. Abból a paszszusokat veszi ki, +egész sort. Mind össze van az hajtogatva, csak a +papir hátulja látszik, az ember ennek dacára +osztályozza őket, külön a lovakét, +külön a baromét. Egynél azonban +tünődve megáll, s most ötöt-hatot +fölvévén, mint a kártyát +szokás, tünődve nézi őket. De +nem bír köztük igazságot tenni s +utóbb átszól a másik asztalhoz.</p> +<p>—Ugyan, tisztölettel kéröm az urat, +tessék megtekinteni, ez-e a Bimbó pakszusa? Mert +én nem tudok írást...</p> +<p>A passzus kiteríttetik és konstatáltatik, +hogy nem az.</p> +<p>—A Báróé ez. Egy szarva nincs +neki.</p> +<p>—Az az—felel az ember +derülten—én is így gondoltam, de nem +voltam benne egészen biztos. Nagyon hasonlít a +gyürődésük egymáshoz.</p> +<p>Kutat a járlatok közt s kivesz egyet.</p> +<p>—Akkor ez a Bimbóé—mondja.</p> +<p>Aminthogy igaz is. Csakugyan ez az s az ember, aki a passzusok +hátulsó oldalának a +gyűrődéseiből olvassa ki, hogy mi van +beléjük írva, most már nyugodtan +távozik. Különben nem ritkaság az ilyen. +Személyesen van szerencsém a pusztaszeri major +öreg csőszéhez, aki valami harminc éve +viseli ezt a hivatalt. A dolgához tartozik, hogy a +különféle leveleket, amelyek iródnak, +ő expediálja a különféle +majorokba. Van eset, hogy kilencet is kap egyszerre. Az öreg +nem ismer írást s amint a tiszt mondja neki, hogy +melyik hova megy, aszerint helyezgeti el a leveleket az ujjai +közé s odakint aztán szétosztja a maga +lovasembereinek. Ezt Hantházára, ezt Baksra, azt +Sándorfalura, és harminc év alatt még +nem tévedt meg dolgában az öreg. És +igazság szerint egyszerű ez, mert ha a betüket +nem ismeri is, de ismeri az ujjait, s mint példa mutatja, +a hivatalhoz ez tökéletesen elég.</p> +<p>Jönnek-mennek az emberek és sok pénz kezd +forogni az asztalokon, vándorolva egyik +bugyellárisból a másikba. Az nem megy minden +méltóság nélkül s a +tizesbankókat a fagyos ujjak erősen +dörzsölik, hogy nem-e ragadt össze kettő. +Mikor ki van olvasva, a vevő büszkén tolja az +eladó elé, az pedig büszkén illeszti be +a tárca rekeszeibe, mint illik, külön az +ötöst, külön a tizest.</p> +<p>—Egészséggel használja +kend—mondja (már hogy a jószágot).</p> +<p>Azonban nem mind ilyen az eladás, hanem vannak +szomorú eladások is. Jön a kopott ember, +akinek subája sincs, vagy ha van valamely ócska, +abban az asszony ül kint a kocsin. Hanem azért igen +vastag kabát van az emberen. Ez onnan származik, +hogy a foltra foltot tesznek s idővel a sok foltból +vastag gúnya támad. A sipkán sincsen +már szőr semmi, mert az lekopott, a +csizmaszára pedig veres, ami azt jelenti, hogy biz ott +még egy garasára subickra sem telik. A kopott ember +igen szomorúan teszi el a pénzt, amit a +kecskéért vagy bürgéért kapott, +mert úgy lehet, az utolsó kecske vagy az +utolsó bürge volt ez a bizonyos. +Szívszaggatás az, megválni az +ilyentől.</p> +<p>...A sátor ajtajában, de jó +távolosan, két szűrös megáll s +betekint. A puszták ama gyakran énekelt +egyszerű fiai, de nem olyanok ezek már, ahogy az +gyakran leírásokban és képes +ábrázolatokban állíttatik. +Elhagyatott bojtárlegények, a szűr rajtuk +olyan, mint az agyonkefélt katonaköpönyeg, hogy +a nap felé tartva, át lehet rajta látni. +Állnak és félénk figyelemmel +nézik a sátort. Úgy lehet, másodszor +vagy harmadszor vannak a városban, bár +magába a városba be sem mernek menni. (Nem +való az a szögénynek.) Csak itt +nézködnek, megcsodálnak néhány +hintót, egy-két lovastiszt ruháján az +aranyzsinórt s most a sátor belseje felé +vetnek óvakodva néhány pillantást. +Megpróbálom behívni őket:</p> +<p>—Gyertek be, hé. Egy pohár bor majd +megmelegít.</p> +<p>A két bojtár összenézett s gyanus +tekintettel mérték végig. Az egyik +rángatta a vállát a szűrben, a +másik két kézre fogván a nagy +ákáchusángot, amit bot gyanánt vitt, +a végével a fagyos rögöket +turkálta. Többször kellett még a +hívást ismételni, teljes megnyugvást +adván arról, hogy semmiféle fizetség +nem lesz a dologból. Ez utóbbi kijelentés +kissé meghatotta a két legényt, hanem +azért csak az egyik hitte el. A másik hirtelen, +szó nélkül megfordult s odább halad. Ez +volt az erősebb lelkű, aki ellentállott az +úrféle kísértéseinek. Emez +bejött, szégyenlősen és +tétovázva. Nagyon félénken ült +az asztalhoz, de már a pohár bort +egyhajtásra megitta, pedig oly rettentő hideg volt, +hogy épen csak a benne lévő szesz tartotta +vissza attól, hogy azonnal jéggé +váljon. A sátoros ember hozott neki +cigánypecsenyét, meg selyemcipót. De +tányért is, meg kést is, meg villát +is. Tünődve nézett e dolgokra s +megszólalt:</p> +<p>—De kéröm, én mögmondom, hogy +én nem fizetők ám ezökér.</p> +<p>—Nem is kell. Vendégnek hívtunk.</p> +<p>Evett azután Fülöp. Mert megmondta a +nevét is, hogy ő Fülöp Imre, a halasi +földrül. Szép nagy darab hús volt a +pecsenye, három borda állt ki belőle, de +Fülöp Imre innen a halasi földrül igen hamar +véget vetett neki. A cipóval, mint illik, +kitörülgette a tányért.</p> +<p>—Elmönnék most +már—szólt. De úgy-e, +kéröm, nem köll fizetni, mert neköm ennyi +pénzöm nincs.</p> +<p>—Dehogy köll. Csak hogy jól esett az +étel. Úgyis rég ehettél ilyesmit.</p> +<p>A pusztafi az üres tányérba nézett. +Gondolkozott.</p> +<p>—De—mondta—öttem. +Gyerökkoromba...</p> +<p>Ezzel elkezelt. Isten fizesse +mög—köszönte, amint távozott. De igen +zavarodott lehetett e nem várt esemény +következtében, mert a botját ott feledte. Az +asztalnál ült egy államhivatalnok s egy boltos +A hivatalnok azt mondja:</p> +<p>—Ugyan miben járul az állam +fentartásához az ilyen ember?</p> +<p>A boltos azt mondja:</p> +<p>—Ugyan, hogy élne meg az ilyen emberekből +a kereskedő?</p> +<p>Így beszéltek össze-vissza s nem +vették észre, hogy voltaképen ez az ember +neveli föl azokat a birkákat, amelyeket ők +később elszednek a gazdájától. +E fölött disputa támadt, bár sokkal +hidegebb volt, semhogy bármiféle elmélet meg +ne fagyott volna benne. Közben Fülöp Imre megjelen +a sátornyílásnál és +félénken betekint. Nem mer belépni.</p> +<p>—Ehol a botod ni, Fülöp. Itt feledted.</p> +<p>—Az ám—mondja s átveszi a +husángot—ezér gyüttem vissza.</p> +<p>A bot ugyanis igen szükséges. Sőt +fölötte szükséges. Mert nem lesz az +egész nap folyamán ilyen félénk az +Imre legény. Bor és pálinka következik +ő belé, mert itt is, ott is +megkínálja valami ismerős. Estére +kelve már verik a mellüket a puszták +egyszerű fiai ugyancsak abban a sátorban s ha akkor +lépne be közébük az ember, +kérdés, hogy megvédené-e a +duhajoktól Fülöp Imre a visszakapott +husánggal. Mert már ilyenkor könnyen +áll a veszekedés. Némely üvegek +némely fejekhez ütődnek és +előkerülnek a pad alól a botok, a +zsebekből pedig a bicskák. Szerencsére a +városi lovaslegények is előkerülnek s +ha másként nem megy, karikás ostorral +szétütnek a vendég között. +Némely részét kiverik, +másrészének lelohad a kedve s ez +körülbelül jól is van így. Jobb, ha +egy pár rendreintést kapnak az ostorral, mintha +egymás szívébe törnék a +bicskát. Mert ha kihasad is a ködmön, azt +bevarrja a varga, de ha börtönbe kerül a +legény, azt a szégyent nem varrja már be +senki. Hát csak így vannak eszerint s harmadnap +beszélik egymásnak a pusztán az emberek:</p> +<p>—Úri mód mulatott a vásárba +a Marci, hallja kend. Mögivott egyvégtibe +tizenkét feketekávét.</p> +<hr style="WIDTH: 40%"> +<a name="7" id="A7"><br></a> +<h2>Főtárgyaláson</h2> +<br> +<p>Az egész ügy eredete, amelynél fogva +János a törvényes urak elé került, +a megváltozott szokásokban keresendő. A +szokások változnak, velük változik az +ember is. János esete maga a legtisztább +példa rá, hogy másként van már +most minden, mint ezeknek előtte volt.</p> +<p>Azelőtt... Azelőtt az ember maga +hasíttatott posztót magának s úgy +vitte a posztó-lopóhoz, hogy varrjon belőle +ruhát. Megmondta neki, hogy milyenre szabja. +Például ha kabátról volt szó, +kimondatott, hogy teknőhátú nem kell. A mi +pedig a zsinórzatot illetné, az szintén +egészen különös +kívánságok szerint történt. +Aszerint, amint kívánta az illető, hogy +rendes vitézkötés legyen-e a ruhán, +vagy pedig galambkosaras, vagy esetleg a víz sima +folyását utánozó legyen-e a +zsinór.</p> +<p>Hát mind ez már ma nincs. Ott a kész +kabát a szabónál. Akár a boltban, +akár a piacon a sátor alatt, de csak egyforma az. +Foltos Joó János épen olyant +vásárol, mint Sötét Nagy Gergely.</p> +<p>Itt a hiba. János ugyanis a bicskát +Sötét Nagy Gergelybe óhajtotta beleereszteni, +de tévedés történt. A +csárdában amúgy is kicsiny a +világítás s a kabátok +egyformák voltak. Igy Foltos Joó János kapta +a szúrást, bár nem lehet mondani, hogy nagy +szúrás volna, mert János mindössze egy +hétig hordatta hozzá a doktort, a +süketöt.</p> +<p>Most pedig következik a dolog másik része. +Ép tavaly ilyenkor múlt két esztendeje, hogy +Jánost a közön, amint éjjel +hazafelé haladt, leütötték és a +feje is beszakadt. János nem kereste akkor ezt az +ügyet, mert a csont törvény nélkül +is összeforr, ellenben másnap a közön +csapásozván, kiderítette, hogy +Sötét Nagy Gergelyben keresendő az +elégtétel, mert juhászos orrú +csizmát nem visel az egész környéken +senki más, csak ő maga. És mondta +Jánosnak a tulajdon édes apja is, hogy majd, ha +alkalom akad, a kölcsönt adja vissza. Ha egy +fertály föld rámegy, hát rámegy. +Az ellen nem tehet senki. Csakugyan kár, hogy a +tévedés történt. Mert ha Gergő +kapja azt, amit véletlenül Joó János +kapott, Gergő érte nem ment volna panaszra a +bíró elé. Ellenben Foltos Joó +János elment, bár János egy hétig +hordatta rá a doktort s még ami szert írt az +orvos, azt is meghozatta volna, ha kellett volna, de nem kellett. +Mert a szénamurva főtt leve jobb.</p> +<p>A panasz nyomán Jánosnak pecsétes levelet +küldött ki a tanyára a törvény s +János be is haladt a városba az +igazságért. Igen szép igazságot +kapott: bicskája járását három +esztendőre értékelték. Nem vasban, se +nem sáncárokban, mert ezeknek az ideje már +letelt, hanem egészen rendes házban; még +fürdetik is benne az embert, mint a szopóst. +Különb hely, mint az adóhivatal.</p> +<p>De János ez itéletbe még sem +állapodhatott bele. Mert első sorban a +törvény nem tanakodott ama sajnos +véletlenség fölött, ami itt +történt. Ha igazi törvény a +törvény, azt is néznie kellett volna, hogy ami +történt, nem szánt szándékkal +történt. Foltos Joó János +igazság szerint csak akkor panaszolhatná a dolgot, +ha a dolog csakugyan készakarattal történt +volna. Pedig nem. Hát minek jött a bicska +útjába? János tehát ezen alapon ki is +jelentette, hogy a rendelkezésbe bele nem +állapodhatik, hanem megy föl egészen a +királyig. Mert igaz ugyan, hogy az egész eset annak +idején lányi viszony miatt történt, de +annak már rég ideje. Azóta János a +lány fejét bekötötte. Sőt egy kis +család is van a háznál.</p> +<p>Bármint keressük, János nem tehetett e +sorsban egyebet, mint hogy az itélkezést +rábízta még más bírákra +is. Majd azok talán jobban kitalálják.</p> +<p>Jánost idő multán eme +kitalálók elébe hívják, +ismét pecsétes levéllel. Annyi levél +jár ki Jánosnak a tanyára, hogy +utoljára egészen leveles ember lesz belőle, +mintha csak valamely betyár volna. De János a +pecsétet illendő tiszteletben tartja s a +hívó szóra a +törvényttévő +főtárgyalási urak elébe megy. +Subában. A tekintélyes férfiú, aki a +törvénypalota folyosóján az +illető rend fölött őrködik, +Jánost a suba levetésére inti.</p> +<p>—Ezt a subát?—kérdezi +János.</p> +<p>—Ezt—mondja a hivatalos személy.</p> +<p>—Kár,—véli János—mert +nézze csak, ez a suba birkábul való ugyan, +de már döglött ez a birka. Hát most +már az Uristen hogy vigyázzon olyan birkára, +amelyiknek passzusa sincsen?</p> +<p>No ezen kicsit eltárgyalnak s János örvend, +hogy a hasban vállas egyéniséget +kissé megtromfolta. Elvégre utóvégre +szükséges az ilyesmi, ha másrészt nem, +csak azért, hogy a szó ne egyezzen. János a +subát leteszi. Szőrével kifelé +hajtja, azután kétrétbe veszi, úgy +helyezi le a földre.</p> +<p>—Úgy vigyázzon rá—mondja a +férfinak,—hogy ilyen suba az egész +Nagyszéksósban nincsen. Mámma már nem +csinálnak ilyen subát...</p> +<p>Ezek után bemegy János a törvény +elé. Urak ülnek egy asztalnál. Azt mondja +többek közt a legfőbb:</p> +<p>—Maga fölebbezéssel élt!</p> +<p>Azt mondja János:</p> +<p>—Én?</p> +<p>—Maga!</p> +<p>János az elméjében hirtelen +végigfutja az utolsóbb esztendők tetteit. +Keresi, hogy élt-e vajjon ő +fölebbezéssel? Mily furcsa ez a kérdés! +S úgy lehet, odaki a subát is ellopják. +Saját maga életét, de még a +rokonságét is átal tekinti, de +emlékezetében egyetlen egyet sem talál, aki +fölebbezéssel élt volna. Mert mind +egyszerű tanyai nép s azoknál nem +szokásos a városi cifra élet. János +meggyőződéssel mondja:</p> +<p>—Hát pedig én nem éltem...</p> +<p>—Dehogy nem—mondja a +bíró.—Hiszen azért élt +fölebbezéssel, mert az elsőfokú +bíróság nem alkalmazta a kilencvenkettedik +szakaszt.</p> +<p>No tessék. Itt a kilencvenkettedik szakaszt. Mit +akarnak vele? Mit akarnak vele? Még a +katonaságnál sincsen több szakaszt, mint +négy. Első szakaszt, második szakaszt, +harmadik szakaszt, negyedik szakaszt. Miért rukkoltatnak +most itt egyszerre föl kilencvenkét szakasztot? +János most már határozottan érzi, +hogy a bűnben ártatlan. Nem bánja, ha +kilencvenkét szakaszt rukkol is ki az ellen, aki +fölebbezéssel élt—hát jól +van: az tudja, mit csinált. De mikor ő nem +élt vele! Hiszen szalonnával, csülökkel, +tarhonyával, krumplival él. Soha +életében ezen fölebbencsezést nem +művelte. Mégis róla vádolják +és kilencvenkét szakaszt van ellene. +Megbátortalanodik keserűségében +és zavarodottan mondja</p> +<p>—Minállunk +kétszázharminckettő a +házszám...</p> +<p>—Értse meg ember—világosítja +a bíró—mi alkalmaztuk a kilencvenkettedik +szakaszt. E szerint két évet kapott. A +büntetését egy évvel +leszállítottuk.</p> +<p>János hirtelen előrenyújtja az egyik +csizmát, melyben a lába is benne van s +gyönyörrel nézi. Hát egy esztendő +lemaradt. Csak ez a szakaszt ne volna, mert ki tudhatná, +mit akarnak vele? Két év... két év... +a kis család még meg se fogja tudni, hogy +állami szolgálatban volt az apja. Ez kellemes +és örvendetes dolog. A mellény gombjait +János azonnal be is gombolja; már csak azokat, +amelyek ki voltak gombolódzva.</p> +<p>A bíró szigorúan folytatja:</p> +<p>—Élhet semmiséggel is. Nyilatkozzon, +él-e semmiséggel?</p> +<p>János fölnéz, de tekintete ismét +csak a csizma irányába téved. De szép +csizma.</p> +<p>—Mennyi időt kaptam?—kérdezi.</p> +<p>—Két esztendőt!</p> +<p>A válaszra János megcsóválja a +fejét és lemondólag int a +kezével.</p> +<p>—Nem állapodhatok +bele—mondja.—Két esztendeig nem löhet a +sömmivel élni...</p> +<hr style="WIDTH: 40%"> +<a name="8" id="A8"><br></a> +<h2>Jánosok</h2> +<br> +<p>János gazda egy városban, ahol arra a tervre +adták magukat a népek, hogy ők majd +villammal világítanak. A drót hordja +szét a világosságot az utcákon s hol +elalszik, hol nem. Ez igen nagy haladás a +világosság irányában. Harminc +esztendővel ezeknek előtte még nem +égett az utcán semmi. Mert miért +égett volna, mikor még a házakban is csak +imitt amott égett a világító olaj. +Némely úri ember a gyertyát szerette, +más helyen pedig jó volt a tatar is. Ez a tatar +már egészen kivész. Még látni +itt-ott országos vásárokon, hogy a +hozzávaló talpas edénykét +árulják a fazekasok, vagyis hogy +gölöncsérek, gúnynéven +sárvargák. Abba az edénybe valamely +állat faggyát tették, rá egy darab +vásznat fektettek, a végét +meggyújtották s égett az úgy, hogy +aki amellett sem látott, alighanem vak volt. Meg ott volt +a jófajta gyertya, amit okos helyen nem is attól +vettek, aki hivatalból mártotta, hanem otthon +készítették: addig mártogatták +a langyos faggyúba az ócska szatyingmadzagot, +mígnem gyertya lett belőle. És annak megint +külön tudománya volt, hogy azt miként +kelljen égetni, mert a koppantó kezelése +teljes ismereteket kívánt. Mert ha nagyon +fölülkoppantották el a láng +hamvát: idő előtt újra hamvasodott, +ha pedig valaki nagy magabíztában igen alól +koppantotta el, elaludt a gyertya. A gyertyának voltak ily +külön szokásai. Bár még ma is +vannak. Mint például a gyertyánál +való pipára gyújtás is oly +tudomány, hogy annak gyakorlása közben +könnyen elfújhatja az ember a gyertyát s +mindenek sötétben maradnak, mi részben +szégyen, részben bosszankodás. Ezért +van az, hogy mielőtt valaki a pipáját a +gyertya lángjához értetné, +elsőbb háromat kopog az asztalon és ezt +mondja: Engedelmet kérök. S ha azután +engedelmet kapott s véletlenül beszívta a +pipába a gyertya lángját úgy, hogy +egy csöpp sem maradt, elnézték neki, mivelhogy +engedelemmel történt.</p> +<p>Ily különféle sorsok között +történik, hogy egyszer csak az utcákon +húzgálják a drótokat és +hosszú karókat állítanak fel, +amelyekről majd világít a +dróterő. Hát ez csodálatos. +Egész éjszaka világít majd. +Fényességeket szór szét a +sötétbe. Eddig ez nem történt ezen a +tájon, kivéve, ha az alispán ment haza a +kaszinói kártya után, hát az +előtt hordta a lámpát a huszár. +Míg most im minden tíz-húsz ölnyire +ragyogó világot osztogatnak. Valóban boldog +lehet, akinek egy ilyen lámpa a portája elé +kerül.</p> +<p>János elébe egy odakerült. János +tűnődve nézte, mikor a karót a +nagykapu mellé, az utcai hídlás +irányában leásták, a drótot +ráfeszítették, az üvegcsimbókot +hozzápasszoltatták s +azután—akár hiszik, akár +nem—világított.</p> +<p>—Hm—mondta János.</p> +<p>Harmadnap elment a mérnökhöz.</p> +<p>—Baj van, uram—mondta—a karóval.</p> +<p>—Miféle karóval?</p> +<p>—Akin a drót világít a nagykapu +előtt.</p> +<p>—Már miért?</p> +<p>—Azért,—mondja haraggal +János—hogy nem bírok a +szénásszekérrel tülle befordulni a +kapún. Hát micsoda dolog ez? Hát hogy +mönjek én most már be a +szénásszekérrel a kapún? Vagy +vállon hordjam be a kukoricaszárat?</p> +<p>János mindezt bizonyos keserűséggel +emlegeti és beszédéből kiérzik +a mély szemrehányás. A mérnök +csakugyan gondolkodóba esik. Jánosnak igéri, +hogy másnap reggel a helyszínére megy. +János azt megköszöni szépen és +megkéri, hogy ne vegye az ő szavait zokon, de ha +méltatlanság esik rajta, mit tehetne egyebet a +szegény?</p> +<p>Másnap, mikor kimegy a mérnök, János +az utcán van egy szénásszekéren. +Mihelyest megjött a mérnök, szól is +azonnal az ökröknek, hogy gyerünk befelé. A +komoly állatok megindulnak. János +többféle cselőt és hajszót +kiabál rájuk, minekfolytán az +ökrök a szekeret nekiviszik a +lámpakarónak, a karó kidül, +azután pedig a kapuküszöbnek állnak neki +a szekérrel, ami csakugyan mutatja a mérnök +előtt, hogy még sem volt okos dolog oda tenni a +karót, ahova verték. Mert hiába: +hiába állapítja meg az ötven és +száz métereket a távolsági +arányokban a mérnöki tudomány, +másra is kell tekintettel lenni. A kidőlt +karót ennélfogva pár méterrel +odább állítják föl, +körülbelül János kiskapujával egy +irányban.</p> +<p>—Nono—gondolja János.</p> +<p>János háza egyenes magyar ház, nem +fordított. Házban az a fordított, amelyiknek +az ablaka mind az utcára tekint, mi +egyébként kész bolondságnak +nevezhető, mert arra való az ablak, hogy az udvarra +szolgáljon. Igy lehet rajta keresztül figyelemben +tartani a cseléd munkáját, a baromfi +téblábolását s hogy valamely gyerek +nem esik-e vajjon bele a kútba. Ez ablakok előtt +ámbitus szokott lenni, az igen kényelmes, ott +vacsorázni szokás. Mikor a kiskapu előtt a +villamos lámpa legelsőbb este kigyullad, a +folyosón ahogy az asztal mellett ül János, +elfújja a gyertyát.</p> +<p>—Nem köll mán +ezöntúl—mondja jó kedvvel a +feleségének—mert emitt az ingyen +világító.</p> +<p>Az asszony Jánosra csodálattal tekint. +János mosolyog és kedvtelve tekint a +villamlámpa felé, amely +végigvilágítja az ámbitust.</p> +<p>—Mégis csak szép dolog ez a +kitalálás—véli.</p> +<br> +<p class="center">*</p> +<br> +<p>Annyi csillagot úgy sem tud kigyújtani az +Uristen az égre, mint amennyi mezőrendőri +kihágás van az ég alatt, ennélfogva +János belekavarodott egyik lábával egy +mezőrendőri kihágásba. Jánost +följelentették, Jánosnak pecsétet +küldtek ki a tanyába a hivatalosok és +János azt mondta, hogy csakugyan nem hiába +álmodott tegnapelőtt a nagy +koleráról, de lám, már meg is +történt a szerencsétlenség. +Szomorúan beóvakodik a városba, a +bíró elé áll. Előbb vár +az ajtóban, amíg behivják, azután +pedig a szobába lép, igyekezettel az iránt, +hogy valamiképen a padlóra fektetett szép +pokrócokat le ne tapossa. Azután tárgyalni +kezdenek. János kénytelen beismerésben +lenni, mert tanuk vannak arra, hogy ő kihágott.</p> +<p>—Node—azt mondja—embör szokott +hibázni.</p> +<p>Azt mondja a biró, hogy hat korona a +biróság.</p> +<p>Azt mondja János, hogy a fele is elég volna.</p> +<p>De a bíróval nem lehet beszélni. (Mind +ilyen a bíró.) Csak megmarad a hat korona mellett. +János tehát közelebb lép hozzá, +az íróasztal felé oldalt, de nem +egészen oldalt. Az egészen oldaltmenés, az +más, az még a régi világból +való. Akinek kedve tartja, ma is megláthatja, hogy +a hivatalos íróasztalnak a férfinép +elébe áll, csak a lány és +asszonyféle kerüli meg, hogy közelebb jusson a +hivatalos úrhoz. Oh igen, ez még a régi +világból, a nagy tajtékpipás +vén kecskék világából +való szokás... ugyan hogy nem száradt el a +kezük szára?</p> +<p>Tehát János oldalt kerül és azt +mondja halkan:</p> +<p>—Tekintetös úr. En +világéletömben +kórmánypárti voltam.</p> +<p>Azt mondja erre a bíró:</p> +<p>—Azért csak hat korona a +bírság.</p> +<p>János megütődve és gondolkozva +néz rá. Hogy nini, hát ejnye, a jó +reggelét neki. Ez már csakugyan hogy csakugyan. +Hát korona: ez három forint. Hány +borjúkötelet lehetne venni azért, meg +hozzávaló vasforgót, hogy ne vethessen a +kötél szarkalábat. János tehát +ismételten és komolyan szól:</p> +<p>—De tekintetös uram, én még akkor is +tartottam a zászlót, mikor elbuktunk.</p> +<p>János letette az eddigvaló +kártyákra a tromfot, a legtöbbet. El kell +ismerni, hogy ez volt a legnagyobb. Hogy ő +kormánypárti volt +világéletében, az a kis tromf; hanem, hogy +az elbukó zászlót is tartogatta (már +addig-ameddig), ez nem utolsó dolog. Egy ezeréves +történetből minden vert hadnak a keserve rezeg +át ezen a pár szón. De a bíró +csak azt mondja:</p> +<p>—A bírság hat korona.</p> +<p>János kinyitja a mellényt s a belső +zsebből a bukszát előveszi. Van benne +pénz, bár nem sok, de elég annak, aki +kevéssel beéri. A három ezüst forintot +leteszi, minden darabot külön nyomatékkal +pattogtatván az asztalhoz. Nem szól. Csak a +mellény hibás begombolásán +látszik meg, hogy nincsenek rendben a gondolatai.</p> +<p>A jó reggelét neki!</p> +<br> +<p class="center">*</p> +<br> +<p>Sajátságos állat az ember, de +sajátságos állat a hernyó is. Az +ember rettentő szeret élni, de a hernyó is +borzasztó szeret élni. Az ember is csak +rájár egymás fejére lehetősen, +hogy egymás tetejében haladhasson, hanem e +tekintetben mégis különb állat a +hernyó. Van olyan hernyó, amelyiknek a +hátába egy másik állat belerakja a +maga hernyóját, hogy éljen amabban. Mindezt +nézi egy faágról egy harmadik állat. +Mikor aztán látja, hogy az első +számú hernyóban elég jól el +van a második számú hernyó, akkor +ő ezen második számú hernyó +hátába belerakja a maga harmadik +számú hernyóját: a hármuk +közül valamelyek majd csak megmarad.</p> +<p>Ez előbeszéd mindössze arra +szükséges, hogy igazolja, hogy Förgeteg +János szőlőjében a fákon sok +volt a hernyó. Élték is nagyon a +fákat, János e felől több izben +szomorkodott, de mindíg csak oda lyukadt ki, hogy +hiába pusztít el belőlük egyet vagy +kettőt, mikor terem helyébe száz. Igy a +hernyók a fákon maradtak, János pedig +várta az isteni segedelmet. Mert az van. Mint +például e nóta is mondja: +Ezörnyócszáznyócvanötbe, Sok +porkukac vót a fődbe. Elrágták a +kukoricát, Csúffá tötték a +fődmunkát. Jámbor szüzek a +kápolnánál Imádkoztak az úr +Jézusnál. Az úr Jézus nagy +felhőt kerekítött, Röttentő sok +eső ledűtött. Fojt az eső, mint az patak +Az kukacok fölpukkadtak.</p> +<p>János alighanem ilyesmire várt a hernyók +irányában, azonban helyette megint csak a +bírótól jött ki a pecsét. +János bement a bíró elé s ott +elébe adták, hogy föl van jelentve, mert nem +hernyóztatta a fákat. Pedig rendeli a +törvény.</p> +<p>—A törvény,—gondolta +János.—No ez szép munka. Azelőtt +Taliánországba küldött engem hadba a +törvény, most meg a hernyók ellenében +küld.</p> +<p>Mindegy azonban a gondolkozás, így is, +úgy is csak két forint lévén a +bírság. János letette a két forintot, +róluk nyugtató írást kapott, azt +eltette, hogy majd hazaviszi és fölolvassa az +unokáknak. Mindenki olyan olvasmányt visz haza a +kisgyerekeknek, amilyent bír.</p> +<p>Igy János hazament s a fákon a hernyókra +tekintvén, gondolta, hogy ugyan hogy nem teszi őket +valahová az Isten. A dolog ezzel abba maradt, +mígnem Jánosnak egyszer csak újra +pecsétet visznek ki a homokra, hogy menne a +bíró elébe. János bemegy s +kérdi, hogy ugyan miben akarják már megint a +fejit fájlalni. Miben-e vajjon? Hát megint a +hernyók.</p> +<p>—Miért nem takaríttatja kend le a +fákat?—kérdezi a bíró.</p> +<p>—Én-e?—kérdi vissza +János.—Hiszen ha letakarítom is, a +szomszéd fájáról csak +átmászik a hernyó. Mert annál +mászkálósabb állat nincsen a kerek +világon.</p> +<p>—Ha a szomszéd fáján is van, ha az +sem takarítja, jelentse kend fel—mondja a +bíró.</p> +<p>János azonban azt mondja, hogy ő sem nem +zsandár, sem árulkodni nem szokott, +ennélfogva ily dolgokat tőle kívánni +lehetetlen. Ehelyett inkább kérdi, hogy mit +fizessen.</p> +<p>—Öt forintot.</p> +<p>—Né—véli János—ez a +bírság is olyan, mint a jó malac, mindig +többet fiadzik.</p> +<p>Kotorász a bukszában a pénz után, +s időbe kerül, míg mind az öt +ezüstöt előkeresi.—Nehéz +úgy-e előadni a pénzt—inti a +bíró—de azért csak nem +takaríttatja kend a fákat.—Nono—felel +rá János—van ott még, ahol ez +volt...</p> +<p>János hazamegy s ránéz a +fákra.</p> +<p>Hát már csakugyan alig van rajtuk levél, +mind leették a hernyók. Ha selyembogár volna +valamennyi—gondolja János—most +adhatnának egy pár Ilka-kendőre való +selymet. Adnak azonban—dehogy adnak. Elkopaszkodva +és szomorúan állanak a fák. +Mígnem újra pecsétet hoznak Jánoshoz +a hivatalosok és invitálják befelé a +bíró elébe harmadnapra.</p> +<p>János bemegy. Ezúttal tíz forint a +birság. János most már ezért a +»geleb«-be nyúl, mert ekkora összeg +leginkább csak papirpénzzel fizetendő.</p> +<p>—No hanem—mondja vidáman, amint a +pénzt az asztalra teszi—ez az utolsó. +Többet már nem lesz egymással bajunk a +hernyó miatt, tekintetes uram.</p> +<p>—Hát bizony—mondja a +bíró—erre hamarább is +rájöhetett volna kend. Takaríttatni kell a +fákat, aztán akkor nincsen bírság. +Hisz a takarítás kevesebbe kerül, mint a +bírság. Azután pedig a törvény +törvény.</p> +<p>—Tudom—szól nyugodtan +János.—Azért vágattam ki a +fákat a szőlőbül valamennyit.</p> +<center><img src="images/image05.jpg" width="116" height="88" alt="image05 (5K)"></center> +<hr style="WIDTH: 40%"> +<a name="9" id="A9"><br></a> +<h2>A roham</h2> +<br> +<p>A kadét már reggel óta +sántán ment a szakasz mellett s gyakran elmaradt. +Mérges volt s kijelenté, hogy Mac +Ádám urat, ki az országutak +kavicsozása körül szerzett soha nem +hervadó babérokat, megöli s nem bánja, +ha a Mac Ádám úrral lefolytatott ezen +katonai botrány ismét megzavarja is a +polgárság és katonaság +között a jó egyetértést. +Kardját már alig tudta, hogy vigye, a karja alatt, +vagy hátra csapva, vagy keresztbe fogva. Előtte +való nap mocsaras vidéken állt a gyakorlat, +reggeltől estig vízben jártak, +cipőjének elveszett talpa és sarka, a +bagage-train elmaradt, a kadét egy baka +bornyujából szedte ki a +rövidszárú csizmát s abban járt. +A legény a szolgálati uton való +teherkönnyítésnek örült, a +kadét nem, sántított, mint egy +tűzoltó.</p> +<p>Polgári köztudat szerint a tűzoltók +nem sántítanak, ellenben az ezredes úr +véleménye szerint, mely elvégre s az +ezredben, az őrnagy fiatal feleségének +véleményétől eltekintve, még a +garnizon élet unalmasságában is +irányadó, a tűzoltó egy minden rosszra +hajló rettenetes lény s valakinek egy +tűzoltóhoz való hasonlítása oly +sértés, melynél nagyobbat mondani már +alig lehet s emellett okos dolog is, mert az alantasok +iránt előírt szívélyes +bánásmódról kiadott +hadügyminiszteri rendeletben nem foglaltatik benne, mint +különös bántalom.</p> +<p>—Te, hallja!—szokta volt kihallgatáson +üdvözölni Brauneck a +legényeit—megvasaltatom, hogy +belekékülsz, te félcivil... te +ágyútöltelék... te, te... +tűzoltó!</p> +<p>Ez volt az utolsó bomba. A tűzoltói +titulus tizenöt napi sötét börtönt +jelentett rendesen, tizenöt napi +előírásos sötét +börtönt, gúzsvassal és böjttel, e +két kedves dologgal, mik mit sem vethetnek egymás +szemére. Ez a fokozott méreg kitörése +volt, regimencdüh, mint a gyereklelkű bécsi +Wohl hadnagy jelezte—törzstisztdüh a +köbön, mint Kanyó főhadnagy, az +utásziskola Mocnik-imádó parancsnoka +nevezé.</p> +<p>A köbre emelt ezredméreg ezúttal +ismét teljes egészében jelen volt az +érdemes komandánsnál, ki apró, fekete +lován, az országút csenevész +akácai alatt ballagott s arra kérte +adjutánsát, hogy e vidám napot ne rontsa +hiábavaló beszélgetéssel.</p> +<p>Dél jóval elmult, az ezred hosszú +kígyója ütemes lépésekkel lassan +haladt a porfelhőn át, mely körülfogta a +csapatot s deresre festé a szakállakat. A +felsőbbségi rosszkedv lehaladt az +előírásos lépcsőn a +kadétokig, mindenki mérges volt, a tizenegyedik +század vén őrmesterét, ki az +éjjel korhelykedett s most marsközben aludt, +elmaradva a szakaszától, Hidegvágó +kapitány raportra rendelte. Az őrmester +tudomásul vette a kijelentést s a kapitány +lova mellett lépdelve, mentegetőzni +kívánt. Bizonyára emlékeztetni akarta +Hidegvágót a régi dolgokra, mikor a +kapitány kadétkáplár volt s ő +sok minden szabályellenes dolgot elnézett neki, de +eközben újra csak elaludt a vén gyerek, egy +kavicsgarmadára lépett, ott fölbukott s lassan +legurult arról a porba.</p> +<p>Senki sem nevetett. Szótalan menetelt a hosszú, +kétezer emberes osztály, alig hallatszott +más zaj, mint a bádogkulacsok kopott hangja, mikor +a szuronymarkolathoz ütődnek s a vidéki +szinházak primadonnáira emlékeztetik az +embert. A nagy porból csak a lovasított tisztek +látszottak ki félig, egy-két század +már megunta a rendet s össze-vissza marsolt. Csend +volt, mintha komoly támadásra indulna +ellenséges földön a csapat, pedig manőver +volt az egész, annak is az eleje. Öt napja még +csak épen, hogy elindult a garnizon sárga +kaszárnyájából az ezred.</p> +<p>Hja igen, öt nap előtt. Augusztus +másodikán, a tiszta nyári hajnalon +egészen más volt ez az ezred, a derék +százhuszonhetesek, a brigád, a divizió... a +corps, a hadtest büszkesége, ez a regiment, ez +egyetlen, mely ilyen szép, derék, +kitünő, stramm, steif, sneidig, tadellos. Annyiszor +mondták a piros lámpásszos tábornokok +az ezrednek, hogy tadellos, stramm és steif, hogy a +gefreiter Kanál is tadellos pucolt csizmákat +kívánt a vezetése alatt álló +bajtársság hat emberétől, tadellos +bakancsokat, sneidig sapkákat és steif +derékszíjakat. Az ezred ragyogott, fényes +volt, a legények, a piros lövészbojttal +széles mellükön, mind az első sorban +állottak, mert ezt eltanulták a többi +alosztályok mind az ötödik +századtól, melynek őrmestere a +közpolgári életben kárpitos volt s +értett a diszítésekhez. A banda +trombitái, dudái fényesek, a nagy dobon +új, fehér bőr, a zászló +kibontva, a tisztek új tábori övekkel, a +legénységen a szíjazat rendben, a fegyverek +tiszták, a bajnéthüvelyek újon +feketére égetve, a bakancsok jók, a +sapkák vadonat újak, a parolik is, az +ezredszabók két hétig nem csináltak +egyebet, csak paroliztak, az őrmesterek a +raktárakat dúrták, a kapitányok +vizitáltak s a szubalternusok leveleket írtak +ideáljaikhoz,—szóval rendben volt minden az +indulás percében. Az ezredes mosolygott a +szép tömeg emberre s a nyakába volt akasztva +még akkor is egy babérkoszorú, melyet a +reggelig tartó búcsúbanketten a +városi polgármester úr szép szavakkal +és ingadozó léptekkel adott át magyar +hazánk és az összmonarchia e +kiváló hősének, ki öt +éven át lankadatlan buzgalommal ápolta a +polgárság és katonaság közti +jó viszonyt, egyetértést és +barátságot szeretett városunkban, +éljen!</p> +<p>Vidám dolog volt ez, a fejekben még pezsgett a +Mumm, a Rákóci-s az ezredinduló, mely +tullahával a közepén, szeliden +végződött a karmester úr ideája +szerint a tararabummdiében. Oly szép volt ekkor, +ily hajnali szemüvegen nézve a dolgokat, az ezred. A +széles, fejlődött vonal +sapkarózsáin a nap csillogott s az +ezredzászló szalagja lengett a rúd +körül.</p> +<p>Brauneck körülment a lován, a front megett +megállt s a traint vette szemügyre. Ott volt minden, +ami kellett, podgyászkocsik, társzekerek.</p> +<p>—Ah, die Munitionswägen...</p> +<p>Szeme szeretettel siklott végig a féltve +őrzött lőszerkocsikon. Azontúl a +tisztipodgyászok következtek, a ládákba +rakott, számozott tábori tűzhelyek +osztályozva félzászlóaljak szerint, +ruhakocsik, azután legvégül öt +pompás terhes-szekér, kettőn hordóban +valóságos alföldi buczkai, a legjobb ital +mindenféle marsoló publikum részére +szódával—és a nélkül is. +Egyenládákba rakva tiszta magyarádi, egri, +somlai, a másik két kocsin az isteni nedű, +Mumm, az eredeti hárshajkosarakban, leólmozva, +lepecsételve, kívül a manipuláns iromba +nagy fekete betüivel: Inf. Reg. No. 127. Regmsstab.</p> +<p>Az ezredes előrehajolt a lovon s felvillanó +szemmel nézte a kincseket. Öt kocsi. Éppen +elég egy húsz napos manöverre, tekintettel +arra, hogy a volt brigád-parancsnok úr a tavasszal +megkapta a kék ivet s ezentúl nem jár +reá az ezred borára. No ezek jól vannak +felrakva. Király Miska, a traintiszt igazán +ügyes gyerek, pontos, figyelmes, gondos, derék, +jó fiú, valóban kár, hogy öreg +főhadnagy már s a novemberi +előléptetés a +másodosztályú kapitányok +közé sorozza.</p> +<p>—Az avancement néha ostobaságokat +csinál s összezavarja egy jól berendezett +ezred egész +adminisztrációját—gondolta ez +ezredes.</p> +<p>Ezen pár pillanatig gondolkozott, de a bús +hangulatot elnyomta az öröm, hogy ime, az +egyedüli, amit manőveren jót lehet kapni, egy +tiszta pohár ital, itt van rendben s oly +biztonsággal marsol az ezreddel, akárcsak a +zászló, melyre csak a napokban adományozta a +saját felséges kezeivel hímzett szalagot a +főhercegasszony.</p> +<p>Jobbkezével a baloldalára nyúlt. +Kissé nehezen találta meg a kardmarkolatot. +Azután kihúzta az acélat lassan, egy oly +ezredes méltóságával, ki +voltaképen vezérkari tiszt s ezen rangjában +talán legútólszor kell kardot +rántania a csapat előtt. Orrhangján, mely +elegánsan s mégis élesen csendült meg a +sivár kaszárnyafalak között, +vezényszavakat kiáltott. Menet... oszlop... a +téte a 16-ik század... A banda húzta, a +gyengébb emberekből otthon maradt +őrség fegyverbe állt, néhány +maródi, ócska köpönyeggel a +vállán, az ablakokból bámult +utánuk.</p> +<p>A fölkelő nap fényében a +vidéki nagy városon át, olyan volt az a +menet, mintha elfoglalt várba vonulnának be +dicsőségteljesen. Pedig dehogy. Csak +manőver, unalmas komédia. A vén +granicsár generális, a divizionárius, az +ő régi, elavult tudásával +hibát talál úgy is, kész +veszekedésre megy az ember. Egy-két tiszt +bizonyosan szorong, az első osztályú +kapitány úr, ki először vezet +zászlóaljat, valami savanyú +előérzettel nézett az események +elé.</p> +<p>A belváros, melyen áthaladtak, még +jó részben aludt, a piacon csak a kofák +mozogtak, néhány friss asszonyka, lenge +nyári ruhákban, kecses léptekkel sietett a +folyóhoz fürödni. Az ezredes délcegen +csapta ki a salutöt.</p> +<p>A városon kívül megkezdődött a +por. A fényes érctárgyak, miket e +kivonuláshoz egy napig tisztogatott a jó +legénység, egy negyedóra alatt piszkosak +voltak, a vidám hangulat eloszlott, a +babérkoszorút az első +pihenőnél leszedte válláról az +ezredes úr s odaadta a lovának.</p> +<p>—Ne... egyél te is dicsőséget.</p> +<p>Azóta öt nap telt el. A granicsár +ismét elővette régi +technikáját s a modern hadászat minden +tisztességes törvényét +kijátszó terveivel szétdobálta az +ezredeket. Tudvalevő, hogy jó ezrednek lenni rosz +dolog. A derék százhuszonhetes ismert jó +menetképességéről volt híres s +igy elment oldalvédnek. A helyett, hogy az +országúton haladt volna szépen +faluról-falura, ugarakon, +szántóföldeken, cserjéken át +ment, azután mocsár szélére jutott s +egy teljes nap abban a csatákban gázolt. A train +régen elmaradt, a legénység alig jutott +ételhez s az út harmadik napján az öt +jeles kocsi, Király Miska főhadnagy remek öt +kocsija, úgy elmaradt az ezredtől, hogy nem is +sejtették, merre jár.</p> +<p>A bolyongás után most, ötödnapra +jutottak járt útra megint, az ezred sárga +és fekete volt a reáragadt sártól, a +hangulat nyomott s a boroskocsik sehol.</p> +<p>A déli pihenőre az ezredes már +mérges volt, nem kapott sehol egy pohár italt. +Boszusan verte a csizmája orrát az +árokparton, ahol ült, a botjával, s már +azt is megtette, hogy a csapat után jött mozgó +kantinos borából akart inni. Egy tekintet a +zavaros, bizonytalan színű folyadékra +elég volt, hogy elmenjen tőle a kedve. Morogva +tért vissza s a törzstisztjeivel veszekedett.</p> +<p>—Tessék, ez hát az a híres +százhuszonhét. Kohn úr a két +sárga gebével elbírt utánunk +jönni, Kohn úr itt van és beteggé teszi +borával az embereket... Hanem a mi kocsink, az nincs itt, +az nem tud jönni.</p> +<p>—Talán összetört +valahol—vélte az őrnagy.</p> +<p>—Igen, talán tisztelt román +polgártársaink isszák valahol a +pezsgőt...</p> +<p>Az ezredes egyre mérgesebb volt, a hangulat egyre +mordabb. Kifogásolta a fegyvergúlák +összeállítási módját s +konstatálta, hogy a kadétok csalnak. Egynek a +borjuja sincs megtöltve a borjuba szükséges +hadidolgokkal, mint kefe, gombpucoló, tű, +cérna, zsebkendő, sósbádog, +bakancsszeg. Egyet felrúgott —nem kadétot, +borjut—amely kinyilt s látni lehetett, hogy csak +szalma van benne.</p> +<p>Keserűen kacagott a vén katona.</p> +<p>—Persze, a szászhuszonhetes. Das ruhmreiches +Regiment. A kadétok szalmát hordanak +hátukon. Egy kis gold-cream nem kellene nekik, gyenge +vállaikat kenegetni, Ylang-ylang, poudre de riz... haha, a +jövő tisztjei. Szép iskola, mondhatom. Ez a +hadsereg fejlődése, a kor színvonala, a +modern vívmányok, meg a többi +ostobaság... és szalma a borjuban...</p> +<p>A zászlóaljparancsnokokhoz fordult:</p> +<p>—A legközelebbi pihenőn a kadétok +kihallgatásra jönnek, teljes tábori +fölszerelés... Majd adok én a kisasszonyoknak. +Hornista?! Hol az a gazember már megint? Hé, +káplár, fújjon sorakozót!</p> +<p>A zászlóalj-kürtös teleképpel +fujt a rézbe, az az ezred megindult s ahogy a +sáros, poros csapaton végigtekintett az ezredes, +hangosan kiáltotta:</p> +<p>—Népfölkelők... +valóságos népfölkelők!</p> +<br> +<p class="center">*</p> +<br> +<p>A kadét ezért káromkodott, kedve +ezért nem volt senkinek, az ezred lomhán ment +előre, egy-két ember kidőlt s azokat, +mielőtt betegnek deklarálta volna az orvos, +előbb végig verte kardtokkal.</p> +<p>—Szimuláns kutyák...</p> +<p>Senkisem énekelt. A bakaszokás, hogy +marsközben dalol, elmaradt; a hideg, mérges tiszli +arcokra vetett tekintet elég volt arra, hogy elfojtsa a +nótázó kedvet. Időközben az +ezredes visszafordult, elvágtatott a haladó oszlop +mellett, ujra visszajött s lármázni kezdett. +Az első zászlóalj a leszedett +nyakravalót a válldragon alá dugta, a +második a sapka mellé, a negyedik le sem +szedte.</p> +<p>Amint előre-hátra ugrált a +kavicsgarmadák között, hallani lehetett, hogy +kiáltoz:</p> +<p>—Botrány... semmi rend, semmi +egyöntetűség! Nagyon jól nevelt +társaság ez a zászlóalj, +gratulálok, őrnagy ur!</p> +<p>Hirtelen beállt az a teljes, néma csend, mikor a +legnagyobb rangú lármáz. Pihenjben menetelt +az ezred, a tisztek önkénytelen mégis +szakaszaikhoz siettek, hogy valami baj ne legyen. A +feljebbvalók szeszélye kitanulhatlan.</p> +<p>Itt-ott elfojtott parancsszó hallatszott:</p> +<p>—Feltakarni! Sortávolság... +lépést, lépést! Húzd meg a +puskát, nem vagy finánc.</p> +<p>Brauneck hevesen gesztikulált legelől. +Ezúttal a bandával akadt dolga. A banda kislova +igen sovány, micsoda botrány ez már megint. +Talán megeszik a zabot előle. Hol az a +lovász? Az a kutya jöjjön raportra.</p> +<p>A porfelhőben, mely alatt az ezred némán +és szótalan haladt, ezúttal csak a +lépések zaja s az ezredes kiabálása +volt hallható.</p> +<p>Azután néhány pukkanás, kicsi zaj, +mit alig lehet észrevenni. Erősbödött, +azután egész szalvék következtek.</p> +<p>—Állj!</p> +<p>A füsttelen lőpor. Nem jó dolog. Ime, +tisztán hallható, hogy lövik az ezredet, de +nem tudni, honnan. A gondolat szinte megbénul. Mindenki +tudja, hogy az ellenség +gyakorlótölténnyel lövöldöz, +mégis megretten. Az ismeretlentől való +félelem ez. Az ezred megáll, a lövések +egyre sűrűbbek. Honnan, honnan? Csak mikor +egész sortüzeket ad az ellenség, +látszik meg kevéske, halvány füst, a +hosszú, alacsony erdő szélén, mely +lassan húzódik tova, mint őszi reggeleken a +köd a nap előtt.</p> +<p>Hát csak ez kellett még. A fáradt, +kimerült csapat újra tűzbe induljon. Az ezredes +harsány hangon kiált:</p> +<p>—Támadás az erdő felé. +Első és második +zászlóalj—tűzvonal!</p> +<p>Gyorsan átveti magát a két bataillon az +árkon s az ugaron csatárláncba oszlik. A +tartalék a porba fekszik s az árokba. Pár +perc alatt a kékruhás emberek hosszú +vonalban haladnak előre, a tartalék lassan megy +utánuk.</p> +<p>—Balszárny szorosabban! Takarás! +Takarás! Mi ez? Miért nem adnak tüzet? +Hornista, gazember! Hol vagy?</p> +<p>Brauneck dühösen vágtat az osztályok +között.</p> +<p>—Micsoda tartalék ez! Hogy fekszenek! Mint egy +csomó bivaly a sárban! Na, köszönöm. +Inkább penzióba, mint itt maradni! Kapitány +úr, nézze a századát! +Csináljon rendet.</p> +<p>Amazok elől már lövöldöznek +erősen. A Manlicher gyors, hirtelen pukkanásai +követik egymást. Küldöncök szaladnak +hátra.</p> +<p>Újabb századok sietnek az ugarra. +Föloszlanak, a legénység sietve megy +előre, megbukva a szántás kupacaiban.</p> +<p>—Micsoda rend ez?—kiáltja Brauneck.</p> +<p>Elől az alezredes, az őrnagyok +vezényszava szerint megy az álcsata. A +puskatűz fokozódik.</p> +<p>—Gyorstűz!</p> +<p>Az egész vonal átveszi a sortüzet.</p> +<p>Azután a századok hirtelen +előretörnek, a roham megkezdődik. A szuronyok +csillognak a fegyvereken, a tömeg rohamban fut az +erdő felé.</p> +<p>—Hurráh! Hurráh!</p> +<p>Ez az utolsó kísérlet, a tömeg +rádobása az ellenfélre, ami után +már komoly esetben, im Ernstfalle, mint a +közösöknél mondani szokás, a +szuronyharc következik. A legénység már +izgatott, benne van a hadakozás dühe, a +káplár csak úgy viszi az embereit, mint +»ércfalba«. Egymás hátán +van az egész, a kimarjult lábú, +fáradt katona e pillanatban úgy ugrik és +fut, mint a porond gimnasztája s ha idején nem +fújnának megálljt a kürtösök +az egész vonalon, belemártaná nagy +izgalmában ellenséget jálszó +bajtársába a szuronyát.</p> +<p>Az ellenség visszahúzódik a roham +elől, az erdő szélén, a fák +lehajló ágai alatt csapatok futnak a +sűrűbe.</p> +<p>Azon a helyen, melyet ezek elhagytak, megáll a +támadás, a harci kedv egy pillanat alatt +lehül, a legények egymással veszekedve +szedegetik a földről a +gyakorlótöltény kilőtt hüvelyeit, +miket a másik nem vihetett magával.</p> +<p>Előbb állj-t fújtak, azután +pihenj-t.</p> +<p>Ez az embereknek szól, azután jön a +tiszteké, ami az ezredes mai hangulatával keserves +dolog lesz a megbeszélés.</p> +<p>Amint a hosszú, elnyujtott kürtszavak elhangzanak, +mogorva arccal lépdelnek a századparancsnokok, a +törzstisztek az ezredes felé.</p> +<p>Brauneck jó távol állt meg lovával +egy magányos hársfa alatt. Messziről +látszik rajta, hogy izgatott szavakat vált az +adjutánssal. Komoran néz végig a tiszteken s +a tisztelgés után beszédbe fog.</p> +<p>—Uraim, én elég vén ember és +vén katona vagyok. Ez nem járja, ami itt megy. +Én mondom. Én ma azt tapasztaltam, hogy ebben az +ezredben nincs menetfegyelem, nincs tűzfegyelem, +egyáltalán nincs fegyelem. Nincs itt semmi. A +századoknak fogalmuk sincs arról, mint kell +felvonulni a csatártűzhöz. Nincs erő a +mozdulatokban, ami határozottan a hiányos +kiképzésre vall. A legénység nem +tudja, mit tesz, az altisztek nem érnek semmit. +Száz pulykát szebb rendben lehet felhajtani +valahova, mint itt egy századot. Száz +pulykát, uraim. Én mondom...</p> +<p>Egy pillanatra megállt. A tisztek sorfalában +csend volt, ki sem mozgott...</p> +<p>Ezt a csendességet ekkor zaj, lárma vágta +kettőbe, mely az erdőszélen pihenő +legénység között támadt.</p> +<p>—Éljen, éljen! Szervusz! Hahó! +Megkerült, itt van! Hej, Marci, megjöttél? Nini, +a bolond!</p> +<p>Az erdő szélénél kissé +beljebb, azon a tisztáson, melyen át a rohammal +elvert ellenség egy negyedóra előtt +visszavonult, lassan öt kocsi bontakozott ki a fák +alól, a jó erős lovakkal, a kocsis mellett +egy-egy katona, kiken messze virít a +százhuszonhetes ezred élesszínű +parolija.</p> +<p>Király Miska főhadnagy oldalt tekintve, +meglökte a mellette álló tiszt kezét s +félhangosan mondta:</p> +<p>—Mumm bevonult.</p> +<p>Az ezredes még türelmetlen lovával volt +elfoglalva, azután folytatta a megbeszélést, +amit azért neveznek megbeszélésnek, mert +csak egy beszél, a többi hallgat.</p> +<p>—De, uraim—szólt emeltebb hangon—el +kell ismernem, mit már többször tettem, hogy az +ezred elhatározó pillanatokban teljesen +érvényesíteni tudja magát. Tekintetbe +véve az ötnapi menetelést, a rossz +terrénumot, az élelmezés +hiányosságát, el kell újólag +ismernem, hogy a legénység a kitűnő, +példás vezetés alatt ép most, +szemünk előtt, oly teljes, erős, +feltartózhatlan rohamot csinált, amely egyedül +képes arra, hogy védett pozicióból +kiverje az ellenséget akkor, midőn a +támadó nyílt terrénumon dolgozik. +Ezért fogadják még egyszer +elismerésemet. Köszönöm uraim!</p> +<p>Vidáman emelte sapkájához kezét. +Öregebb tisztek arcukon a szászhuszonhetesek +megszokott büszkeségével tisztelegtek vissza s +megvoltak győződve most már, hogy nem is +mehetett volna másképen ez. A fiatalabbak nevettek, +a törzstisztek vidáman mentek a +táborozó ezred felé Brauneck mellett, aki +mosolygott s becézve simogatta meg lova nyakát, +amint beszélt.</p> +<p>—Azt hiszem, egy órát pihenhetünk, +uraim.</p> +<p>Az őrnagy egy kérdést +kockáztatott.</p> +<p>—Ezredes ur, a tiszthelyetteseket most +állítsam elő?</p> +<p>Brauneck csodálkozva nézett rá, mintha +nem tudná, miről beszél. Aztán, +míg sarkantyús csizmáival mélyen +lesüppedt a porhanyó szántásba a nagy +erős ember, elütőleg felelt:</p> +<p>—Ah, nem... Hagyd azokat, őrnagy úr, nem +olyan rosszak azok a kölykök, mint ahogy gondolja az +ember... Egyébként a fölszerelési +utasítás a szamár—minek hordjon a +kadét borjujában gombpucolót...</p> +<p>Pár perc mulva az ő tábori, +összenyomható ezüstpoharában habzó +Mummal, az ezredes vidáman köszönté a +csapat tisztjeit.</p> +<p>—A derék százhuszonhetesre egy +pohárral, uraim!</p> +<center><img src="images/image06.jpg" width="113" height="111" alt="image06 (6K)"></center> +<hr style="WIDTH: 40%"> +<a name="10" id="A10"><br></a> +<h2>Albán csárda</h2> +<br> +<p>Ami Antóniót illeti, ő albán volt, +ami pedig a kenyérkeresetét illetné, +kantinos volt e barna férfiú a tábor +környékében. Sem ő, sem kantinja nem +tartozott a táborhoz, de ők azért +odatartozandónak tartották magukat. Oh, a +tábornak külön kantinja volt, európai +módra berendezett, ahol öt vasért adtak egy +porció paprikás húst s két +vasért egy pohár rumot s ma már csak a +jó Isten tudná megmondani, hogy miből volt a +paprikás s miből a rum. +Antóniónál ellenben ilyesmit nem lehetett +kapni, hanem ő más italokban bővelkedett, +ő árulta a szilvapálinkát, a finomabb +fajtát, mert az olcsóbb fajtája oly +olcsó volt (két hatos egy liter), hogy nem lehetett +poharazva mérni. Továbbá neki bort a +szőlőtermő albán partokról +hoztak. Lovakon, mert arra a vidékre a kocsi hire +még akkor nem jutott el, az valami különös +dolog is lehetett, hogy valakinek négy kereke van, +aztán megy, ha a lovat furfangos madzagokkal elébe +kötözik. Azon vidék emberei hívei az +egyszerű dolognak s így helyesebbnek +tartották, ha a ló hátára +kötözik a boroshordót—ha a hordó +legurul, szétlapul s a bor elfolyik; mash Allah. Isten +úgy akarta, ki volna, ki vele perbe szállni mer? +Hát ők így inkább csak +lóháton hozták a bort, kis apró +lovakon, mik nem sokkal nagyobbak, mint egy jó kutya, +bár hiszen a bor sem volt különb, mint a +magyarországi otthon csinált ecet.</p> +<p>Hanem ami az ételeket illeti, azok +különféle ételek voltak. Van egy kenyeres +piteféle, amit hordanak a város utcáin +és kiabálják róla, hogy: +vrúcsi, biali vrúcsi: ez oly jeles étel +volt, hogy a tábor népségének +parancsban adták ki, hogy nem szabad belőle enni. +Ennélfogva ez nagyon kedves étel volt, ha +rávetették a kemence tetejére s +fölébe túrót raktak, ami rajta +megolvadt.</p> +<p>De sütött friss kenyereket valóságos +magyarországi lisztből az albán, mik +kissé drágábbak voltak ugyan, de +legalább megtanulta belőlük a tábori +nép, hogy soha ez Magyarországot, ha még +egyszer visszajöhet bele, el ne igen hagyogassa, mert ilyen +kenyeret úgy sem eszik sehol másutt a kerek +világon. Az albán a kenyereket mindig estére +sütötte ki, mert akkor volt leginkább +éhes a nép. Hát jártak rá. Ez +jó kenyér volt... És zsírt is adott +bele az albán, három pénz ára vagy +négy pénz ára zsírt. A még +meleg cipók közepére éles +késével ő keresztet vágott s ami +nyílás ott támadt, abba betette a +zsírt sóval és paprikával. Mik +mindenestől a meleg kenyérben +széjjeloszlottak.</p> +<p>Jó derék törzsökös társam, +ottomán császári káplár, +bascsausz Ibrahim, meg vagy-e még valahol? Azóta +már... talán te is otthon lehetsz +Anatoliában és nem számolgatod az +idődet, amikor majd hazaereszt a padisah.</p> +<p>A bascsausz Ibrahim épen az albán kantinja +mellett őrizett egy kápláralja néppel +egy hidat. Mi is ugyanannyi néppel őriztük s +hogy az igazat megvalljam, nem is annyira mástól, +mint egymástól őriztük.</p> +<p>Szörnyű nagy rang az, azon a tájon egy +híd. Pedig mily ócska tákolás. A +gerendák is, mik a keresztrudaira fektetve vannak, csak +úgy isten nevében állanak egymás +mellett. Egy szög nem sok, de még annyit sem vertek +beléjük. Ami a korlátját +illetné: nálunk itthon a pusztai parasztember az +üszök legelőjének szokott határul +ilyen korlátot emelni. Mégis oly igen nagyon +őriztük e kopott hidat s akkora tisztessége +volt neki, hogy ha lovas ember akart keresztülhaladni rajta, +le kellett szállani a lováról.</p> +<p>Tehát igen. A hidat őrzötték Ibrahim +legényei, hogy valaki el ne lopja, Ibró pedig +olykor beóvakodott az albánhoz s ott csendesen +vétkezett a próféta ellen. De annyit +mégis megtett, hogy pálinkás +üvegjét, hogy ne lássák, ledugta a +kezével a kerevet alá, amin ült, ami az +egyszerű török beszédben nem jelent cifra +divánt, hanem kőből rakott rozoga +patkát. Hát oda ledugta üvegjét s +lehet, hogy ezt enyhítő +körülménynek vette a próféta. A +próféta különben is gyakran +kénytelen volt eltekinteni azon erkölcsös +írásoktól, amiket tett s gondolom, hogy +Bajrám-ünnepek táján egyebet sem tett, +csak örökké forgott a +koporsójában.</p> +<p>Az országúton volt az albán boltja, oda +naphosszant különféle emberek tévedtek +be. A fehérsapkás török +határőrök, a pirossapkás +captiék, olykor egy-egy jámbor muzulmán, aki +hosszú pipaszárát úgy viseli a +háta és az inge közé szúrva, +hogy szerfölött figura vele. Az ablak a Limre, a +hegyekre, az országútra nyílt. A Lim +zúgó vizén olykor vakmerő tutajosok +ereszkedtek alá, oly sebesen haladva a +játékos habokon, mint a futó ló. A +vízen túl, a hegyoldali házak kertjeiben +török asszonyokat lehetett látni, amint a +ház körül foglalatoskodtak. Az +országúton néha rablócsapatot +kísért török katonaság a +taslidzsai pasa elébe: ilyen elfogott rablónak +lenni nem lehet jó, mert a nyakuknál fogva voltak +egymáshoz láncolva. Akadt köztük, aki +olyan öreg volt, hogy gyalogolni nem tudott, azt lóra +ültették. Annak nyakától az +előtte menőhöz meg az utána +jövő nyakához ép olyformán +ereszkedett le a lánc, mint ahogy a lánchíd +kőoszlopainál látható. +Antónió ablakából ilyen +kilátások voltak.</p> +<p>Közben katonák jöttek-mentek. Estefelé +az éjszakai szolgálatra indulók ittak +egy-egy pohár bort s mondták +Antóniónak: de jó bor, verje el az isten a +tövét útról-útra,—mire +Antónió azt mondta: á ném ju bor, mit +isté átta, eredzs kantin európai, ot kapc +bor, kit emberok csinált. Amire megint az emberek +mondták, hogy: a ménkű ebbe a fekete +albánba, de játékos...</p> +<p>Jött aztán a tábori póstás +is, egy német őrmester; ő igen +előkelő férfiú volt; nem +szívesen járt az albán gemischtes publikuma +közé, de az európai kantinba nem mehetett, +mert az ottvaló kantinos feleségét egyszer +elugrasztotta hazulról s azóta leginkább +csak revolverrel várta európai felebarátja. +No és ne feledjük ki a Szimót. Más +nevét már elfeledtem, mert kevert nevek vannak ott. +Ha csupa török valaki és fanatikusabban +mohamedán, mint stambuli mozlim és ha Mahmud aga +is, azért csak utána mondják a +nevének, hogy: Bájrovics, s az Izmail bég +hiába Izmail bég, azért a neve csak az, hogy +Szimics. Mert a katonaságot s néhány +szultáni hivatalnokot kivéve, olvasva sem igen +lehet köztük valódi törököt +találni; csak úgy átvedlettek +törökké a rácból. Ha Dusán +császár élne, bizonyosan nem +tetszenék neki a dolog. No, mindegy, erről nem +tehetünk, ami pedig a Szimót illetné, fiatal +kereskedő volt, sok zsizsikes lencsét és +bogaras gerslit szállított a tábornak. +Sohasem járt túl vidéke +határán, de azért egy egész sor +nyelvet beszélt. Mikor mi onnan elmenőben voltunk, +egy oláh ezredbeli katonaság volt bennünket +felváltandó. Mielőtt bejöttek volna, +valami húsz embert három héttel előbb +leküldtek, hogy a vidék útjait, a +járáskelést megismerjék, mert +térkép akkor még nem volt. Hát a +Szimó három hét alatt annyira megtanult +tőlük oláhul, hogy az utánuk +érkezőkkel már tárgyalni tudott a +nyelvükön és átszállította +nekik a zsizsikes lencsét, bogaras gerstlit, mert +azért, hogy bogár van a gerstliben, csak meg kell +hogy egye valaki. Szimó magyarul is jól tudott. +Bascsausz Ibrahim is értett. Beszéltünk +Magyarországról, a nagy pusztákról, a +lassú folyókról, miket Szimó +szótalan csodálkozással hallgatott: az +ő országukban nem ismerik a síkságot, +napáldozatot csak hegytetőről látni. +A bascsausz sóhajtott, ő ismerte e dolgokat, +őt is messze földről hozták ide, +bölcsője pálmafák alatt ringott, azaz +hogy pálmafákhoz volt kötözve a +szülői sátor mellett az a +gyékény, amelyben életét kisdeden +élni kezdte. Mennyire vágyhatott ő haza!</p> +<p>A szegény Ibró már akkor a nyolcadik +esztendejét szolgálta s még mindig nem +tudta, hogy mikor eresztik haza. Valami szörnyű +visszaélések mehetnek a török +hadseregben. Akik Stambulban jártak, mondják, hogy +ott egészen rendes katonaság van, de így itt +az Isten háta mögött a végében +ugyancsak el voltak hagyatva. Akadt köztük, akinek +lábbelije sem volt, másik a puskáját +kócmadzagon vitte. Gyakorlat, +célbalövés, fegyvertisztítás, +ismeretlen fogalmak voltak.—Hát ti mikor +gyakorlatoztok?—kérdeztük.—Hja—szól +kissé zavarodottan—mi már rég +berukkoltunk, mikor ti kirukkoltok. így füllentett +egy kicsit Ibró, gondolván: hagy forogjon a +próféta.</p> +<p>Az ablak alatt pedig járt-kelt az »italos +kapitány.« Egy középkorú tiszt, +mitőlünk való. Beszélték, hogy +elsőrendű munkása volt régebben a +katonai földrajzi intézetnek, de a pálinka +rabja lett s kitették a csapathoz. Lassan +sétálgatott az útszélen a +főőrs előtt, óráját +összehasonlította a vártaórával +s ha a két óra egyezett, megnyugodott.</p> +<p>—Sie haben noch gute Augen—fogott meg a +parton—nézze, mi az, ami ott fönt csillog a +hegytetőn?</p> +<p>Biz az egy bádogdoboznak a teteje volt, amiből +kiette a konzervhúst a katona, azután eldobta. A +doboz tetejének a belseje fénylett, de nem +mindíg, csak ha a nap alkalmasan sütött +rá. Mondtam a kapitány úrnak, hogy az mi +lenne, ő azonban leunsinnezett, s valami +rendkívül érdekes, fontos dolognak tartotta, +hogy mi lehet az, ami a kopár tetőn egyik +órában csillog, a másikban nem. Mondta, hogy +ő majd azt meg fogja vizsgálni. Szemlét +tart. És kideríti az esetet. De nem jutott fel +sohasem. Nem ért rá a sok dolgátul.</p> +<p>Ezek így voltak. Az albán az +egyszálú guzlát pengetve, esténkint +mélyeket bődült a régi albán +vitézekről, de arrafelé a kutyáknak +nincsen izlésük, mert nem ugatták meg +érte. De nem kell azért bántani az +albánt. Jó fiú volt ő. Egy este, +mikor arról tárgyalt, hogy mennyire szeret minket, +mondtam neki, hogy ugyan mivel tudná bizonyítani, +hogy engem szeret. Ő a bizonyítás +különös módját választotta. +Mi néhány törzsvendégei, akik +megvetettük az európai kantint, az albánt +ugyanis néha európai színvonalra +emeltük kontó tekintetében. Nem gyakran ugyan, +de mégis megtörtént, hogy a posta elakadt +napokig a hófúvásban s a rendes időre +várt utalvány nem érkezett. Ilyenkor hitelre +ment az esti szórakozás s albán egy +ormótlan könyvben arról írást +vezetett. Hát ezt a könyvet hozta elő. Abba +mindenkinek a neve be volt írva egész rendes +főkönyvi módra, csak az enyém nem. +Ahelyett az állt ott: »noi corporagi«, ami +albánul azt jelenti: »a mi +káplárunk«, mivelhogy mint +káplár töltém be akkor honfi-tisztemet. +Ez meghatott s »bir gotah sarap«-ot rendeltem az +efendümnél.</p> +<p>Lám, így szeretett bennünket az +albán. Mégis, mikor elváltunk, még +csak kezet sem foghattam vele. Az ottlét utolsó +napja különféle átadásokkal telt, +este a városban jártunk, néhány +ismerős szerb családtól +elköszönni, ott jól elmaradtunk, kora reggelre +pedig már útrakészen kellett állani. +S mikor az albán mellett elhaladtunk, hogy soha +többé vissza ne jöjjünk, épp +hapták volt és fejvetés volt a +főőrség felé. Antónió +az ajtóban állott, félig mosolyogva, +félig sírva nézett reánk, de +hozzá odamenni nem lehetett. Igy elhaladtunk, ő meg +nem jöhetett utánunk. Csak a török tisztek +kísértek el bennünket egy darabig, +mígnem azok is megálltak s ott pezsgőket +durrogtattak az őszi hajnalon. Mert pezsgőjük +volt nekik, csak úgy legénységi +csizmák dolgában történt +szűkölködés.</p> +<p>Ugyan megvan-e még az Antónió? +hányszor gondoltam rá, hogy majd írok neki, +de hát nincsen lustább teremtés a kerek +világon, mint az ember. Danol-e még az albán +vitézekről, akik a nótában mindig +menyasszonyt rabolnak, a gyakorlatban mindíg +kecskét? Hát Ibrahim megszabadult-e már, +vagy még mindig azt a sipkát hordja, amelyet +mozsárban vasalnak? Hát a +póstaőrmester, hát a... ohó, az +italos kapitány hazajött velünk, de kár +volt hazajönnie szegénynek. Ott a hegyek közt +sohasem esett le sehonnan, itthon meg egy éjjel kiesett a +kaszárnya emeleti ablakából s meghalt az +utca kövezetén.</p> +<p>Ha igaz, hogy a lelkek így a föld körül +maradnak s arra járnak, amerre nekik tetszik, akkor nem +lehet másként, mint hogy az ő lelke, mikor +onnan a kövezetről felszabadult, azonnal +elröpködött arra lefelé, hogy +megnézze! ugyan mi lehet az a fényesség, ami +úgy »ausnahmsweise« a vén +Rajnovics-hegy tetején csillog.</p> +<center><img src="images/image07.jpg" width="115" height="111" alt="image07 (6K)"></center> +<hr style="WIDTH: 40%"> +<a name="11" id="A11"><br></a> +<h2>Az utolsó</h2> +<br> +<p>Jön egyszer az emberhez egy hivatalos szolga, +zsinóros ruhában. No ez bizonyosan adó +irányában nyújtja panaszát. De nem +úgy van, legalább nem egészen úgy. +Nem az adófizetés iránti megintést +adja elő, hanem egy más cédulát, +amely a katonai ügyosztályba invitál. Uram +Isten, mit akarhatnak az emberrel a katonai +ügyosztályban? Fiatal legényemberek +számára csinált hivatal ez, ami alól +már régen kinőttünk. Rég volt +az, mikor Novi-bazárban jártunk s némi +tudományokat szereztünk a kecskehús +ízletességéről. Oly rég volt, +hogy igaznak sem venné az ember, ha a katonakönyve +nem bizonyítaná, hogy de bizon csak úgy +volt.</p> +<p>Fölmegyünk a katonai hivatalba a pecsétes +levéllel. Ott azt elveszik s adnak helyette egy piros +cédulát. Ebből aztán kitudjuk, hogy +mégis csak adót kell fizetnünk: a +véradót, amely abból áll, hogy +húzzuk fel még egyszer a +kétszínű posztót, kössük az +oldalunkra, kinek mi jutott és járjuk el +utoljára a csatatáncot, amit részben meg sem +tanultunk, részben el is feledtük. Ám az +államnak, a katonaállamnak, ez mindegy, +kivételek nincsenek s ennélfogva tisztán +látjuk magunk előtt, hogy bizonyos ideig megint +csak katonáknak kell lennünk. A piros cédula +meg is mondja, hogy mettől meddig. Vele azonnal a +kalendáriumhoz siet a rezervista és felüti a +jelzett napok lapját. Megelégedve +konstatálja, hogy két ünnep is esik a +tizenhárom nap közé. Ez nagy öröm, +mert rezervista számadás szerint a +berukkolás ideje ez:</p> +<p>Két nap benne ünnep, marad tizenegy. Egy nap +öltözködés, egy nap a +vetköződés, ami mind nem számít, +marad csak kilenc. Egy nap bizonyosan lesz eső, marad +nyolc. Egy nap lőni kell menni, ami nem dolog, hanem +gyönyörűség, marad hét. Ennek a +hét napnak pedig a fele éjszaka +lévén, marad három és fél nap. +Ennyi az öreg baka ideje. Az ember tudvalevőleg +mindig igyekszik azon, hogy maga-magát bolondítsa, +mert ezen önbolondítások képezik az +életnek úgynevezett szép +részleteit.</p> +<p>Ezek után elközeleg a várva várt +nap, ama bizonyos hétfő, amidőn az ember +bakancsokba és kardokba öltözködik, hogy +ily módon belépjen a nagy sárga házak +sivár udvarára. A katonává +létel igazság szerint azon perctől veszi +kezdetét, amidőn az udvaron valamely napos +káplárnak odaadja a »vendég« a +könyvét. Azonban a kezdete mégis már +mutatkozik otthon, mert föltételen bizonyos, hogy az +első öltözködés alkalmával a +bakancsszíj elszakad. E szakadás meghozza a civil +élettől való szakadást is az +első káromkodás alakjában.</p> +<p>—Hála istennek—sóhajt föl a +rezervista ez után—a corpsgeistot nem +felejtettük el tökéletesen.</p> +<p>Most aztán halad, miután előbb kijelenti, +hogy délre aligha jő haza.</p> +<p>—Szervusz, Lackó!—mondja a +fiának.</p> +<p>—Ni, apa Kata! véli ez csodálkozva. +Ő ugyanis Katának nevezi a katonát, amiben +nincs is nagy tévedés, mert Kata és katona +rokonfogalmak.</p> +<p>A kaszárnya udvara már zajos, mert +újból gyerek lesz az, aki annak a +kerítésen belép. A vén harcosok +minden új belépőt viharos örömmel +üdvözölnek. Az emberek, akik némelyike +kilenc év óta nem látta egymást, +újból fölismeri a másikat és +csodálatos módon azonnal a fölismert ember +gúnyneve jut az eszébe. Abban az időben +szokás volt a gúnynévosztogatás, egy +sem maradt a századnál enélkül. Keller +gyalogos sohasem bírt beletalálni a +céltáblába—most kilenc éve. +Ahogy a kaszárnyakapun belép, húsz-harminc +ember megismeri, bár azóta szakálla +nőtt s egyszerre hangzik feléje:</p> +<p>—Infanteriszt Keller Feller!</p> +<p>Infanteriszt Keller Feller pedig a nagy batyúval a +vállán vidáman kezd futni +feléjük (alig ér nyomába a +felesége.)</p> +<p>—Üssön belétek a +licitáció—kiáltja. Hogy vagy te +dobbőr-homlokú? Ni ehol meg a magazin-orrú +is! Hej komám, de szép sapkád van! +Ezért igazán érdemes még vagy hat +évre bent maradni.</p> +<p>Ilyen vidámságokkal vannak egymás +körül s valamennyi fölkeresi a maga +cimboráit, akikkel együtt szolgált s kasztokba +oszlanak. A rezervistaságnak fokai vannak, kaszt, amely +nem enged magával tréfázni s +kiméletlenül bünteti azt, aki az egyes rangok +határait átlépni meri. A +büntetés meghurrázásban +nyilvánul, ami annyit jelent, hogy a földre +nyomják a merénylőt és +megdögönyözik.</p> +<p>—Jobb ám ez, mint a +gelengibung.—mondják neki +vigasztaláskép.—Ez meg a fejre hasznos, +megszaporítja az eszedet—s komoly barackokat +nyomkodnak a fejére.</p> +<p>Minden berukkolás alkalmával +háromféle kasztot különböztetnek +meg, az aktív katonákkal együtt +négyet.</p> +<p>Az aktív katona ezen törvények szerint suba +regruta vagy csirke.</p> +<p>Aki az első rezervista-gyakorlatot csinálja: az +vén harcos vagy öreg csatár vagy agg +plenkler.</p> +<p>Aki a másodikat csinálja: az hős atya +vagy öreg vendég.</p> +<p>Aki a harmadikat: az vén szentség.</p> +<p>Ez utóbbi felül áll mindeneken.</p> +<p>—Az szavaljon, akinek ez az +utolsó!—kiáltja marsolás közben a +vén szentség.</p> +<p>—Hier, hier!—hallatszik szórványosan +a sorokból s a többiek némi tisztelettel, +még inkább szomorúsággal tekintenek +reá, hogy lám, ez már +tökéletesen kivégzi a katonaságot.</p> +<p>Így van ez a rukkolásokon. Megy a +társaság a mezőkön jobbra és +balra, az ismert mezőkön, ahol már minden +útszéli fát ismer kisded gyermekkora +óta. Mikor valaki egy nagy lovon előttük +megáll és rendeli, hogy a regiment ide meg ide +támadjon, mielőtt a zászlóalj, +század- és szakaszparancsnokok szava +révén eljutna hozzá a parancs, a vén +szentség már megmondja, hogy mi lesz most, merre +fogunk menni, hol térdelünk, hol hasalunk s +hány órakor érünk haza. Ez a +külön tudomány, amit ekkorára a +tapasztalat öregbített. Ám minden más +mesterségben a tudós komoly és +hozzáférhetetlen. Itt nem. A tudós +vén rezervista úgy elkomázik a fiatalabb +rezervistákkal, hogy az csupa +gyönyörűség. Például +szörnyű támadás van épen az +alsórészi szalmaboglyák ellen és +mozog a csatárlánc keményen. Halad a +vendég és puskáznak. Hátul lovon +toporzékolnak a generálisok. A vén +szentség hátrafordítja valamely +térdelő állásból +feléjük a fejét.</p> +<p>—No—véli—kentök is akkor vetik +le a mondurt, mikor a Dugonics-szobor kifordítja +eső ellent a köpönyegjit.</p> +<p>Közben azonban biztatja a fiatalabb népeket +is.</p> +<p>—Azér mög ne nyiszorogj öcsém, +hogy még egy rukkolásod van—szól a +szomszédhoz—mert kiver a hólyagos +himlő. Lössz még te belülled is +böcsületös polgár....</p> +<p>Így van az kint a mezőkön, ahol egysorban +csatároz a szolgabíró úr, az +albíró úr, az osztályjegyző +úr, az ügyvéd úr, akiknek mindenike a +katonaságnál elérhető legszebb +sarzsit, a frájter-zsarzsit viseli nyakán. +Mögöttük puskájára +támaszkodva mint szakasz-komendás, komolyan +parancsnokol káplár úr Suba, városi +számadó-gulyás az +alsótanyárul.</p> +<p>—Úgy mögváglak, fijam—mondja +leereszkedőleg a csak egyrukkolásos +rezervistának—hogy ahova esöl, onnan tíz +pöngőért sem hoz vissza a vasút.</p> +<p>Pedig most zóna-tarifa van. Annál nehezebb onnan +visszajönni. S mit nem tesz a végzet? +Véletlenül ebbe a rezervista regimentbe, ahol csupa +agg harcosok, vén plenklerek és hős +atyák foglaltatnak, belekevergőzik +néhány póttartalékos. Népek, +akik hat év előtt tanultak a katonai +tudományokból valami hat hetet. Ezek nem tudnak +semmit. Ha le kell venni a vállról a fegyvert, +leveszik, de nem három fogásra veszik le. Pedig a +fegyvert három fogásra kell levenni. Az olyan +fegyver, amit nem három fogásra vettek le a +vállról, nem ér semmit. Az ilyen fegyver +kész botrány. Káplár Suba ezt tudja +jól, mert annak idején neki is így +verték a fejibe. A gyakorlati szabályzat, amit a +király annak idején kiadott a hadsereghez, ugyan +mást beszél, mert az azt mondja, hogy egyedül +a gyakorlati hadicél az irányadó, azonban +ezt sem káplár Suba, sem azok, akik +kitanították, nem akarják tudni. Bár +hiszen maga káplár Suba is csak igen nehezen jutott +bele a tudományba, mert hogy javarészét +már elfeledte. De így van mind a +vénség. Azon idő óta, amidőn +katonák kezdtünk lenni, a vezényszavak egy +harmada elveszett, eltűnt és nincs. De mikor valaki +idők multán a pusztákról +újból berukkol és soha ezen idő alatt +eszméletét nem fordította a +komandókra, honnan tudja, hogy melyik járja, melyik +nem járja?</p> +<p>Azt mondja cukkszfürer Mikhael Virrasztó der +I.:</p> +<p>—Ahogy lösz, úgy lösz. Ha +gyüttök, lösztök, ha hoztok, +ösztök.</p> +<p>Ebben is van valami igazság. Ahogy lesz, úgy +lesz. Már tizenhárom kis napot, ha a +lábánál fogva akgatják föl is az +embert, csak kibír az ember. De akármilyen a sor, +mégis csak évődés az, hogy az a +néhány póttartalékos nap-nap +után mindent elront. Káplár Suba nem is +késik irányukban a +fölvilágosítással.</p> +<p>—Ne úgy csinájjátok, ahogy +csinájjátok, hanem úgy +csinájjátok, ahogy a többiek +csinájják. Ha azt komandirozom, hogy +indiblánc, akkor az ájncra a rekte arm +mögfogja fölül az geverszíjjat. +Cvájra fölemeli a sultertul és az linke arm +középütt kapja az gevert. Drájra pedig +indibláncba gyün az gever és nyomi a rekte arm +kisujja középön úgy, hogy a +mündüng a sulterung irányában hóhh +lögyön.</p> +<p>Ezen kitanítások folytán erzac-rezerviszt +Matiász Véri recte Savó idővel bele +is következik a tudományokba, ámde nem +mindenik oly könnyen tanulékony, mint Matiász +Véri recte Savó. Valentin Susogó +például nem bírja fölérni +ésszel az előadásokat, káplár +Suba elismétli neki többszörösen, de +legvégül mégis csak kifogy a +türelemből.</p> +<p>—Hát mondja—türtőztetve, +haragját a vén szentség—mán +ölég szölidön beszélők veled, +marha. Ha én ilyen gyönge szóval elmondom ezt +odaki a kutyámnak, az is mögcsinálná. +Hát nem értesz magyarul? Oh hogy miért is +születtél ezen cifra zsinóros +világra?</p> +<p>Berukkolás után a barakban +kétségkívül kellemesebben telik az +idő. Ott a fiani Deutsch kuplékat énekel. A +fiam Deutsch különös katona. Azzal kezdte hadi +érdemeit, hogy húsz napos regruta korában +rabbi volt Novibazár vörös kövei +között. Pollák Géza +őrvezető halt meg ott arra jártunkban. +Sokáig vívódott a halállal, +mígnem meghalt. Félhaldoklásában +folyton azt danolta: Mikor mentem hazafelé, szép +Szeged városa felé. Ámbár +mégsem jött el ide, hanem ott maradt, +sírfájára előírt sárga +betűkkel én festettem föl nevét +és azon katonai rangját, amit ép akkor +kapott meg a szegény fiú, amidőn már +meghalt egy kissé. Ott a hosszú szabadságra +ment katholikusokat a szerb vallású pap temette, +zsidó temetésre azonban nem vállalkozott. +Így aztán a fiam Deutsch volt ott a pap, a +kántor, aki elénekelte a hitvalló +társát. Ott volt az egész tisztikar a +sírnál, amelyet egy nap vágott négy +ember a veres kövekbe. Mikor a szegény fiút +letették ebbe a siralom völgyébe, fiam Deutsch +az örökkön-örökké +komédiás és folyton mások +vígasságára törekvő fiam Deutsch +zsidó beszédbe kezdett egy piros +könyvből, amit a bornyújában hozott el +odáig. Mikor befejezte, szótalan álltunk, a +tisztikar, s mi, akik díszőrsége voltunk a +halottnak.</p> +<p>Akkor azt felelte a fiam Deutsch beszéde +folytatása gyanánt egy komoly, katonás +hang:</p> +<p>—Amen—és vége volt az +egésznek. Nagyon kurta dolog a katonatemetés.</p> +<p>Pár hónap múlva megint mással +tette magát nevezetessé. Mint műlakatos +puskaműveshez került s egy vadászfegyverrel, +amit javítás végett próbált, +szerencsésen hátbalőtt egy bosnyákot. +Kukumene!—jajgatott a bosnyák, mikor a +hátából szedték ki a +söréteket.—Oh Gott! tördelte a +kezét a koma—ugyan hány sörét +ment bele?</p> +<p>Bécsben váltunk el egymástól, +miután előbb végigkódorogtuk mindazon +földet, ami Novibazár, Erdély és az +osztrák havasok közt van. Ment ki jobbra, ki balra. +Négy évig nem láttam. S ime két +év után a fegyvergyakorlatra Stockholmból +jött elő az örökké vidám +gyerek, akkor népénekes volt egy +Svédországban járó magyar +társulatnál. Most megint találkoztunk. A +komának ezúttal a fővárosban van +villanyberendezési üzlete, amelynél fogva, +amidőn legelőször feltűnik a +láthatáron, vagy kétszáz torok +kiáltja egyszerre:</p> +<p>—Fiam Deutsch! Valami jó nótát!</p> +<p>Van ott azután olyan nótázás, hogy +senkisem látta párját. A rezervista +elfelejti, hogy otthon baj van, hogy a jég megrontotta a +termést, hogy az eső rozsdásítja a +búzát, hogy a fia beteg, elfelejti, hogy most +egyébként huszár lovak részére +épített barakban lakik, mindent elfelejt és +nevet. Pedig nevetni még csak jobb, mint +sóhajtozni, mikor úgyis egy a fizetés.</p> +<p>Lassankint telni kezd az idő. Vasárnap +délben pont tizenkét órakor az +ezerszáz ember, amennyiből a vének csapatja +áll, rettenetes hurrázásban tör ki. Azt +lehetne hinni, hogy barakforradalom van, azért e +szörnyű csatakiáltás. Pedig nem. Csak +annyi történt, hogy épen elérkezett az +idő fele. Eddig befelé mentünk az +időbe, ezentúl kifelé megyünk. Nagy +öröm ez nagyon. Még csak egy-két nap.</p> +<p>—Olyan kevés időnk van a +katonaéletben, komám—mondja a +káplár Kelemen—hogy ennyit még +fölakasztva is kibír az ember.</p> +<p>Néhány standbeli legény is van a +barakokban, felügyelet szempontjából. +Azoktól alattomosan megkérdik:</p> +<p>—Ugy-e apám, kend is rezervista?</p> +<p>—Ugyan apám,—sóhajt +szomorúan—ne viccöljön kend a +szögény embörrel.</p> +<p>—Úgy hát? Hát kend még csak +olyan meleg katona? No, majd ha a fiam berukkol, +tisztöltetöm vele kendet.</p> +<p>A legény nem állja tovább, hogy a +szívét tépik, szó nélkül +kifordul a barákból.</p> +<p>Péntek este kijön parancsba, hogy holnap +még egy kis kurta gyakorlat, aztán +abführolás. A harmadik rukkolású +öreg rezervistának megrezegteti a lelkét ez a +pár szó, de utána mindjárt +némi bánata is fakad. Kilenc év, tíz +év, íme, hogy elszalad! Merte-e volna hinni, mikor +besorozták, hogy megéri ezt is. Milyen régen +volt, mikor az édes anyja áldott betüivel az +első levelet hozta a tábori posta török +földre, állván benne: légy +türelemmel, fiam, majd eltelik az idő, látod, +két hét már is eltelt.</p> +<p>El ám. Azóta a tizedik esztendő +járja. Másnap, mikor minden darab mondurt, fegyvert +leraktak, jön még az utolsó aktus: a +szabadságos kis könyvek. Ezt már civilben +veszik át. A nagybajuszú őrmester egyszerre +vicinális vasúti bakterrá vedlett át, +a kis káplár lakktopános doktor +úrrá. Még egy nagy éljen, +azután nagy kezelés és ki amerre lát. +Vidékiekért bejöttek az asszonyaik.</p> +<p>—Oh, jó uram—mondja a menyecske—de +fölégtél...</p> +<p>Hát most már csak sebesen haza. Vége, +mindennek vége. Otthon a kardot egyik sarokba, a +sapkát a másikba, a blouzt a harmadikba. +Abból kiesik a szabadságos kis könyv, amelyet +újmódiasan fényes rézszegekkel +patkoltak meg. A lábak alatt egy apró +férfiú ténfereg.</p> +<p>—Apa, tönyvet—kéri.</p> +<p>—Minek az neked, fiam?—Nem játék +ez.</p> +<p>De már nagyon rákötötte +magát.</p> +<p>—Tönyvet.</p> +<p>—Hát nesze, de jól vigyázz +rá, el ne tépd, mert nagyon drága +jószág. Épen tíz esztendőbe +került.</p> +<p>A gyermek boldogan forgatja százféle +írással teli lapjait. Szegényke még +nem tudja, hogy majd egyszer, idővel neki is kijut a +patkolt könyv gyönyörűsége. Akkor +azonban már nem talál benne ennyi +boldogságot.</p> +<center><img src="images/image08.jpg" width="118" height="115" alt="image08 (6K)"></center> +<hr style="WIDTH: 40%"> +<a name="12" id="A12"><br></a> +<h2>Öreg embör napáldozatja</h2> +<br> +<p>Faragó Mönyhért mögúnta +magát. Úgy vót, hogy ült eddig a +tanyaház előtt a kispadon, aztán +pipázott. Rossz dohányt pipázott a garasos +pipából. Tajtékpipából csak +ünnepnap szokás ez. Továbbá faragott a +bicskával. Volt ott eggy darab fa, epörfa, a pad +fölött. Hullajtotta az epörfa az +ágát. Öreg mán ügön; ez +ettül van. Eggy ága levált. Oda esött +Mönyhért elébe. Békésen. Nem +ütötte mög Mönyhértöt. +Mönyhért ültette ezt a fát ötven +esztendő előtt. Nem is ötven esztendő +előtt, hanem ötvenkét esztendő +előtt. Gyükerire zabot szórt, hogy a fa +mögfogamzzon. No adott is ötven esztendő +úta ölég epröt a malacoknak.</p> +<p>Ilyen a fa. A fa csak úgy él, mint az +embör, csak éppen hogy lába nincs. Lát +mindönt, tud mindönt. Tisztán csak azért +nyúl magosra, hogy széttekincsön a +vidékön. Jó nép a fa, +embörök.</p> +<p>Leesött a faág. Mönyhért +nészte.</p> +<p>—Legyüttél?—kérdözte +tülle.</p> +<p>A faág a leszáratt leveleivel zizögött +neki. Beszélt.</p> +<p>—No mondta Mönyhért—ha mán +legyüttél, faragok belülled a kis +onokámnak kiskést mög fakanalat. Mán +úgy is elúntam itt magamat +végképp.</p> +<p>A faág zizögött tovább, hogy az de +bízisten jó lössz.</p> +<p>Mönyhért mostand elővötte a +bicskáját. Mögnézte egyik +végül, mögnézte másik +végül. Akkor kinyitotta a tulajdon +ágát. Igenyös, szép ág ez, +még az öreg Sziráki csinálta a +városban, de tulajdon maga. Haj még akkor fekete +haja vót annak is. Mert lakodalmi bicskának +vötte ezt a bicskát Mönyhért.</p> +<p>De mindegy az. A vasát belefeszítötte az +ágba és ketté hasította. Az ág +ellent nem szólt, mert tudta, hogy ez a sorsa. +Növekvésiben egy idejig eleinte finom levelet adott a +sejömbogaraknak, azután epröt termött, +később árnyékot vetött alatta +pihenőkre, most pedig kanál lött belüle, +kis kanál az onokának, úgy +híjják, hogy Marci, hanem borzasztó +játékos fattyú.</p> +<p>Faragja nagyapó elsőbb laposra, azután az +ódalait barkácsolja, utóbb +mélyíti, hogy az a valóságos +kanálhoz híven hasonlítson és +löhessön vele merni csakugyan. Ráér +csinálni, mert egymaga van a tanyában, a többi +odajár kint a földben Isten +áldásáért. Óh Mária +légy üdvöz.</p> +<p>Csak a sánta varnyú gyün oda +féllábon, de hisz könnyű annak +féllábon járni, akinek csak egy van. +Bár azért így is billög a +kutyalélök és olyforman néz +nagyapóra, hogy Mönyhért kéntelen +szót szóllani hozzá:</p> +<p>—A Marcié lössz—mondja +neki.—Hallod-e Matyó, a Marcié. +Kanál.</p> +<p>Matyó félszömmel adja tekintetit +nagyapóra, oszt aszongya a szömtelen:</p> +<p>—Kár.</p> +<p>—Kár beléd az étel, +kutya—fakad haragra nagyapó.—No nézd. +Ugyan hogy nem gyün ide a Hattyú, hogy +mögtépázna vagy egyszer.</p> +<p>—Kár—kiabál vissza a Matyó, +hanem van annyi esze a csudálatos isten-bogarának, +hogy azonnal odébb is ugrik.</p> +<p>Hanem ugrálhat mán, mikor gyün a +Hattyú. Mögneszölte hevertiben, hogy +nevét ejtötték s ide +követközött. Vén kutya mán a +Hattyú, egészen fehér, de ez nem az +öregségtül van, mert mindig fehér +vót, azér is lött a mostani neve a neve +neki.</p> +<p>Hattyú egy lábával sebössen +fejön ütötte Matyót, hogy mönnyön +az útbul. Matyó kiabált és +kétfelé terpesztve a szárnyait, +nagyapóhoz futott, hogy védelmözné.</p> +<p>—Én nem védlek,—mondta most +nagyapó—mert fekete a lelköd. Még +Marcitul sajnálod a kanalat?</p> +<p>Hattyú nem is tudta, hogy Matyó ijen rossz. Most +csudálkozik is rajta.</p> +<p>—Aú!—így szól.</p> +<p>—De ügön—felel neki +nagyapó—ilyen vót.</p> +<p>No ez mán sok. Hattyú leül a két +hátulsó lábára és söpri a +farka a homokot.</p> +<p>—De söpörsz,—véli +nagyapó—pedig messzi van még a szombat +délután.</p> +<p>Ezzel a vilojenciának vége is szakad. +Mönyhért kifaragta a kanalat és most +mán az ág másik feleközetibül +villát csinál. Evvel nagyobb gond jár, mert +az ágait külön-külön köll +farigcsálni. Hattyú nézi a munkát, a +szömtelen Matyó mög egyször csak a +térgyire ugrik. Nagyapó rá is koppint a +fejire bicskavéggel, de Matyó nem mozdul.</p> +<p>—No—mongya nagyapó, +belegyőződve a dologba—csakugyan ojan vagy, +akar a kullancs. (Bánnya is Matyó az ijen +beszédöt.)</p> +<p>Még kész sincsen tökéletössen +Mönyhért a villával, mikor zörögnek +az úton. Gyün haza a család. Azért +zörögnek, mert babot hoznak valamennyien, most +szödték ki a fődbül. Én +édös jó Istenöm, de szépre +nevelted az idén. Gyün az embör, az asszony, az +Etel lán mög a Marci. Hogy hozza a Marci a babot, +hogy alig bírja.</p> +<p>—Hozom a paszúrt, +öregapám!—kiáltya.</p> +<p>—Ó, jó kis lelköm—mosolyog +nagyapó és tekintettyeivel, könnybe +lábbadt szömeji nézésivel a +gyermökre téved.—Hát hozod?</p> +<p>—Ahán—feleli büszkén a Marci +és ezön most mán mosojognak mind +valahányan. Zizög a száraz babhaj, ahogy apa, +anya válláról a földre veti. Anya +mingyár vacsora kászolítása +után igyekszik. Tüzet rak. Etel az epörfa +alá a malomkűre tányérokat hoz ki. +Cifra tányérok ezök, kunos kék +virág van bennök, Dorosmán vötték +régön. Azután mén eggy +bögrével az istállóba, hogy egy fejet +tejet hoz a nagyapónak. Mert Mönyhért nem +öszik főtt vacsorát, öreg ű +mán ahhon, ű csak úgy mögissza a tejet, +ahogy azt ami jó Istenünk a tehénbe aggya. +Azér is az első fejet az üvé.</p> +<p>Hozza is az Etel lán hamardossan, nagyapó pedig +ojan szépen iszogattya a porcellán +bögrébül, hogy +gyönyörűség nézni. Ahogy avval +készen van, föl is áll és mén az +ereszet alá, hogy lefekszik. Jó hosszú +sejömszőrű, egész +takaródzásra való +töröttbűrű subán szokott ott aludni +nagyapó. Előbb azonban a kis kanalat, kis +villát odalopja a huncutságos vén embör +a Marci tányérja alá, hogy majd +örül rajta a kis kutyafékom.</p> +<p>Avval aztán el is mén az öreg humni. +Szépen elnyújtódzik és fehér +hajai a fehér subaszőrbe elegyödnek. A nap +mán áldozik, ép most van a +földszélrül lebukóban. De akár +hiszik, akár nem, a földperemrül még +szinte visszaugrik, hogy még egyször nagyapó +fehér haját végig öntse piros +sugarajival. Mert úgy löhet, mire röggel +mögén előkerül, már +nagyapót nem találja. Elszunnyadhat +végkép, mert az ijen vén embör +röttentő halandó.</p> +<p>Matyó fölmönt nagyapó subája +vállára oszt behumta a szömit. Most úgy +tösz, mintha alunna. Pedig igazság szerint neveti +magába a kutyalélök, hogy ű mög a +nagyapó, hogy csinálták mög titokba a +Marcinak a kanalat.</p> +<center><img src="images/image09.jpg" width="117" height="113" alt="image09 (6K)"></center> +<hr style="WIDTH: 40%"> +<a name="13" id="A13"><br></a> +<h2>Vidám magyarok</h2> +<h4>Asszonyi ok...</h4> +<br> +<p>János idevaló ember s mégis, mikor +bejön a városba, úgy kell róla +szólni, hogy no hát János bejött a +városba a vidékről. Nem +szükséges János neveit teljes +egészében emlegetni, e kor nem arra való. +Tökéletesen elég, ha megjegyeztetik, hogy +János a Kiskasza Vadlövő +Nagymihályék családjából +származó s a neve ezen értelemben Kiskasza +Vadlövő Nagymihály János. Többi +nevei ezúttal lemaradhatnak, mert nem arra való a +betű, hogy fölösleges szavak +nyomtatására rakják össze. A +történet így is hosszadalmas, mert el kell +mondani benne, hogy János miért került +vidékre. Nem egyébért, mint hogy a +szomszéd faluból való lányt vett el s +odaházasodott. Az asszonynak van ott egy kis +házacskája, földecskéje, János +hát odament lakni. Így nem fizet idebent +házbért, az adója is alighanem kisebb, s +mikor a maguk földjén odakint nincsen dolog, +bejár a városba munka után. Nincsen messze +az a falu, amelyben János lakik, csak inkább itt +mindjárt a közelben. A harangszó +kiszolgál odáig.</p> +<p>Abban az esetben, amelyről most itt szó van, +odakint épen nem volt munka s János bejött a +városba, hogy egy kis pénzt keressen. Talált +is, a földet ásta valamely ház +alapjánál, este megkapta érte a +pénzét s haladt kifelé a +városból haza, az asszonyhoz. Ahogy menne, +még az utcákon, esni kezd az eső. De nagyon +esik. János úgy gondolja hát, hogy ez +elől födél alá megy az ember. Ott van +ép útban az elevenhalott asszony korcsmája +(még életében megcsináltatta a +koporsóját és halotti ruháját: +innen a furcsa név), János odamenekül egy +pohár borra. Míg az elfogy, majd csak eláll +az eső. Pedig dehogy áll, sőt még +jobban esik. Újabb pohár bor is elfogy s +János apránkint kedvre derül. Akad cimbora is, +telnek az órák. Időnkint kitekint, hogy +esik-e még, de bizony csakugyan esik. Éjfél +felé mégis csak odajut János, hogy ez olyan +országosforma eső, mely talán holnap estig +sem áll el, legjobb lesz hát, ha haza megy. +Elindul. Sötét van, az eső vágja, a +töltésen csúszós az út, +jó, hogy a Tisza egy kicsit világit, +különben beleesne. A faluban nagy a sár, sok +helyen a kerítésekbe kapaszkodva kell elhaladnia, +hogy a csizmaszára meg ne merüljön. Ez nem megy +minden zaj nélkül, a kutyák +fölébrednek s igen nagy ugatásokat +követnek el. Végül János a házuk +elé ér és kocog az ablakon, előbb +halkan, azután erősebben.</p> +<p>—Ki az?—kiáltja a sötét +szobából a fölriadt asszony.</p> +<p>—Én!—feleli János +önérzettel.</p> +<p>—Hejnye, kutya akasztófára való +betyárja!—kiabál az asszony,—hát +ilyenkor gyüsz haza? Ne félj, ide be nem +töszöd a lábad.</p> +<p>—Ne lármázz, hanem nyisd ki az +ajtót!—rendeli János.</p> +<p>—Nem nyitom én!—pöntyög vissza az +asszony.—Ide be nem eresztelek, +akasztófavirág! Eredj vissza! Eredj oda, ahun eddig +vótál!</p> +<p>Jánosban hirtelen föltámad a méreg. +Szó nélkül megfordul, megint végig +kapaszkodik a kerítéseken, följut a +töltésre s visszajön a városba. Egy +óra múlva már ismét csak ott van az +eleven halottnál.</p> +<p>—Aszonták otthon,—mondja,—hogy +odamönnyek, ahun eddig vótam. Hát itt +vótam eddig, hát ide gyüttem.</p> +<p>Hát jól van. János leül az asztalhoz +s ott van még másnap délben is. Mint este +is. Már költögeti a pénzt ugyancsak +és nótás kedvében van. Még +éjszakára sem megy haza, mert teljes +igazában véli magát. Odakint a faluban meg +már nagy a szaladgálás. Az asszony azt sem +tudja, mittevő legyen. Hej, hun lehetett az ura! Nem +akasztófáravalózna már, csak +jönne haza, de mikor nem jön. Utóbb, a harmadik +nap reggelén, sírva megy az apjához, aki +bürgékkel bajoskodó juhászos ember, +elmondja neki a dolgot és könyörög, hogy +menne be a városba és keresse meg az urát. +Hümmög az öreg, mérges is Jánosra +nagyon, mert akármit beszéljünk, mégsem +szabad ilyen tetteket követni el. No, megigéri, hogy +bejön, fölkeresi és szép szóval +hazacsalja. Fejébe teszi az ünneplő kalapot, +kezébe a kampós botot és megindul. A +városba érve, nem nehéz Jánost +megtalálni. Az út ott haladt el az eleven-halott +mellett és kihallatszik János danolása. +Már a hosszú idő alatt minden +nótának a végére járt, a +régieket szedi elő s most ép annál +tart, hogy az Ábrahám szomszéd mint osztotta +föl a hízott libát. Sok cselédje volt +az Ábrahám szomszédnak, hízott +libája meg csak egy: így az elosztás nagyon +sok gondot okozott s talán ezért is +foglalták ezt nótás versbe falusi +történetírók. Mondja János +épen, hogy... Jákob kapta máját, +Száli a zúzáját, Icig brúder +mög az vékony szalonnáját... mikor +belép a kocsmaszobába az öreg s így +szól mérgesen:</p> +<p>—No!</p> +<p>János meglepetve tekint rá a +szerfölött sok üveg mögül, ezután +nagyot kiált:</p> +<p>—Gyék kend ide, édös apám!</p> +<p>Az öreg haragosan ül le. János borral +kinálja. A bor jó, nem lehet tagadni.</p> +<p>—De várjék kend csak—biztatja +János—majd összevágom egy kis +szoldával.</p> +<p>Szódával még különb. Nagyon +jó vágása van neki. Hejnye, hejnye. No. +Csakugyan. A szél hordja el a haját. Miféle +dolgok történnek!</p> +<p>—Hát...—kezd a beszédbe az +öreg.</p> +<p>—Hát—vág a szóba +János, nagyot ütve jobb kezével a +levegőre—tudom, ne is mondja kend... Mind ilyen +az... kenddel is így csinált a felesége +fiatalabb korába. Le akarják törelni az +embört! Kenddel is csak azt csinálta az asszony. De +okos embör vót kend is, mert kend se hagyta +magát.</p> +<p>—Én?—szól az +öreg.—Hát mán hogy hagytam vóna? +Én sohase hagytam, akármit csinált is. Mer +nem ű parancsol.</p> +<p>—Persze hogy nem ű—hagyja rá +János jóakaró biztatással.—Az +természeti dolog. Ne is engeggyön kend neki +sohase.</p> +<p>—Nem is...—mondja amaz s önt a poharakba.</p> +<p>—Maga magának minek önt +kend?—kérdezi János.</p> +<p>—Már mér ne öntenék?</p> +<p>—Hát hiába önti kend tele a poharat, +csak kiissza kend.</p> +<p>Igy évődnek délig, azután estig. +Hogy a János zsebe már nem futja, anyagiakban az +öreg intézkedik és okvetlen +»hangászokat« akar. Valami darabban marad +bandából kerül is három cigány. +De hiszen elég az épen. A klárinét +mondani kezdi csakhamar amaz igazságot, amely szerint A +juhásznak jól megy dolga, Egyik dombról a +másikra Legelteti nyáját, Fújja +furulyáját, Csuhaj, úgy éli +világát.—Lehetetlen az ilyent +táncolás nélkül kibirni. Az öreg a +juhászost járja és ütögeti +tenyérrel a csizmája szárát, ami a +mulatság mellett a józanság +mértéke is, mivelhogy e munkálatban +jórészt egylábon kell állani.</p> +<p>Este pedig eljönnek a helyről, beljebb +haladván. Fekete kávét akarnak inni, sokat. +A kedv már igen magas. Danolnak az utcán. Ketten is +mondják ama kúnos nótát, hogy +Cintányérban, cintányérban +aprószeöllős pogácsa, Fáj a +szívem, fáj a szívem A juhászra, +juhászra. A zajra rendőrök jönnek +elő, akiktől erélyesen követelik, hogy +olyan helyre vezettessenek, ahol a legfinomabb meleg +kávét mérik. A rend legényei a +kaszárnyájukba tessékelik a magyarokat s ott +némi vergődés után elalszanak a +szalmazsákon. Az öreg még +álmában is szavall: Bort hozz, +kutyafülű...</p> +<p>Másnap reggel, kissé zavaros szemekkel a +rendőrbiró előtt állnak a +csendháborítás miatt.</p> +<p>—Ejnye, ejnye—feddi a biró +Jánost—már hogy lehetett ekkora +italozást csapni?</p> +<p>János szigorú haptákot áll +és szól:</p> +<p>—Jelentöm alássan, tekintetös +kapitány úr, asszonyi ok miatt +történt.</p> +<p>Mellette a vén juhász bizodalmasan integet a +kapitány felé, hogy nézze csak, hát a +dolog csakugyan asszonyi ok miatt történt...</p> +<br> +<h4>Horvát Ádám előnevei</h4> +<br> +<p>Az utcasarkon áll egy tábornok, meg egy magasabb +rangú tiszt s beszélgetnek. Arra halad egy +munkás magyar, boros állapotban. Mikor +meglátja a tábornokot, föltámad benne a +katona, odaférkőzik s kemény haptákot +állva, mozdulatlan marad. Bár egy kicsit +hajladozik, mint jegenye-nyár szél idején. A +tiszteknek persze ez kellemetlen, mert aki csak ott elmegy, +megnézi a jelenetet. Szerencsére arra jön a +rendőrbiró s látva a helyzetet, szól +az embernek:</p> +<p>—Gyöjjön el maga, barátom, innen.</p> +<p>—Nem mék én!—mondja amaz.</p> +<p>—De nézze már, nem illik így +zavarni a más embert.</p> +<p>—Nem zavarok én sönkit—mondja az +ember.—Tudom én a regulát, állom a +haptákot. Ebbe az akszfaltba pedig én is +beleadództam, hát állhatok rajta. +Aztán kicsoda maga?</p> +<p>—A kapitány vagyok.</p> +<p>—Azt maga mongya—szól az +ember—én mög, tuggya, nem hiszöm.</p> +<p>A magyar kezd okvetetlenkedni, a bíró is elmegy, +mindenki elmegy, csak ő marad ott. Most már +egész lelkesen állja a haptákat, azon +igazság alapján, hogy ő is +beleadódzott az akszfaltba. A bíró egy +rendőrt küld érte, de az nem bír vele. +Még egy másikat, az sem bír vele. +Utoljára négyen mennek érte, az +összefogott kezükre teszik és viszik, bár +a férfiú e gyaloghintót semmi módon +sem szereti. A rendőrségnél +kihallgatják, de közben igen haragszik. Mindenkit +agyon akar ütni s fogni kell +kezét-lábát, mert veri a +rendőröket.</p> +<p>—Ereszd mán el a kezemet, +öcsém—mondja egynek +őszintén—hagy ütnélek orron egy +kicsit.</p> +<p>Viszik a szalmazsákra, hogy aludja ki a mámort. +De előbb föl kell írni a nevét.</p> +<p>—Mi a neve kendnek?—kérdezi az +őrmester.</p> +<p>—Többmintkanász Horváth +Ádám!—feleli büszkén az +ember.</p> +<p>—Micsoda?</p> +<p>—Több mint kanász Horváth +Ádám!</p> +<p>Nem is mondott mást. Jelentik a feljebbvalóknak, +de azok sem bírnak belőle más nevet kivenni. +Többmintkanász Horváth Ádám +végül a szalmazsákon büszkén +és boldogan elalszik.</p> +<p>Másnap már korán reggel keresik, a +gazdája jön érte. Valami nagyon jó, +rendes munkásember a furcsa predikátumos a +városszéli földeken, csak az a baja, hogyha +néha a városba vetődik, nagyon +elidőzik a bor fölött. A gazdája sejtette +is, hogy merre lehet, mert mingyárt a +rendőrségen kereste. Viheti azonnal, csak +előbb a rendőrbíró elé +állítják fejmosdatás +szempontjából.</p> +<p>—Mi a neve kendnek most már +igazán?—szól a bíró.</p> +<p>—Horváth Ádám—feleli az +ember.</p> +<p>—De tegnap mást beszélt kend. Azt mondta +kend, hogy Többmintkanász Horváth +Ádám.</p> +<p>—Jaj kéröm +szépen—magyarázza az ember,—ez +úgy van. Mert kéröm szépen, a +Horváth Ádám név nagyon szép +név parasztembörnek. Arra én büszke +vagyok nagyon. Azért mondom én, hogy paraszti +sorban több a kanász, mint a Horváth +Ádám. Mert az csak én vagyok.</p> +<p>—Így már értjük. Alapos +magyarázat után, a jóeszű ember minden +dolgot meg bír érteni.</p> +<br> +<h4>Az anticucilista</h4> +<br> +<p>Áll a cucilista-gyűlés. Vasárnap +délután lévén, a +tejfelesképű szónokot hallgatja is vagy +kétszáz ember a vásárpiacon. Ha +valamely élelmes vándorkereskedő +fehér cserkesz sipkát nyom a fejébe, +hozzá piros színű bundát ölt +nyárderékon s mint »muszka« +árulja a világ legjobb kaszakövét, +amely »a szibériai bányákban +találtatódik«, annak is van ekkora +hallgatása. A szónok a padról fújja a +nótát, a pad körül álló +törzskar, esküdt ellenségei a +társadalomnak, fésűnek és +borotvának, zúg és helyesel, a többi +meg csak áll.</p> +<p>—Nézzük no, ugyan mire végzik?</p> +<p>A beszéd tart tovább, míg egyszer a +közönségből előtörtet egy +alacsony, őszes ember s rákiált a +beszélőre:</p> +<p>—Nem hallgatsz mingyárt? még mer a +lepénylesőd járni? Le arrul a padrul +sebössen! Majd én mondom mög az igazat!</p> +<p>Igen nagy tűzzel van a kis férfiú s a +padhoz érvén, rángatni kezdi lefelé a +szónok urat. A közönség örvendez, +hogy lesz már mégis egy kis +látnivaló, de a rendőrbíró +attól tart, hogy verekedés támad a +dologból. Vállon fogja a kis öreget:</p> +<p>—Lassabban, atyafi—mondja neki—nem kell +okvetetlenkedni.</p> +<p>—Micsoda atyafi?—fortyan föl az +öreg—micsoda maga? Hogy mer így beszélni +velem.</p> +<p>—A kapitány vagyok.</p> +<p>—Hát aztán?—dünnyögte +amaz.—Neköm nem parancsol! Megyei embör vagyok +én, nem városi embör! Neköm nem parancsol +sömmiféle városi kapitány! Neköm +csak a járási szolgabíró úr +parancsol!</p> +<p>S újból neki áll, hogy legyűri a +szónokot a padról s majd ő beszél a +népnek. Hogy ne hallgassa ezt a sok +léhűtőt. Dulakodás támad s +végül a kis embert elvezetik a tömegből. +A biró elé is áll később, ott +öt forint bírságban részesül a +gabajodásért, amit okozott. Abba ő +semmiképen nem állapodik bele. Már +miért? Mikor ő oktatni akarja a népet? +Megyei ember ő, kéri alássan, s +azért, hogy egy kis bort ivott, nincsen rajta kivetni +való. Nem nyugszik meg az ítéletben, hanem +igen mérgesen és lármásan +távozik.</p> +<p>Idő multán becitálják az +öreget a megyéből, mert a második +bíró is rendben találta az ötforintos +büntetést. Bejön, hanem nézzük csak +meg jól, ki jön be az ajtón? Egy igen +megborotvált és megnyiratkozott öreg ember, +ünneplő fekete ruhában, selyemkendő a +nyakán, a csizmái fényesebbek, mint a +hatosos tükör, a fekete kabát bal mellére +pedig föl van tűzve a hadi érem, +továbbá a jubileumi érem és mind a +két medália igen fényesre van tisztogatva +és a két kemény csizmaszár, amint +egymáshoz csapja őket, olyant szól, hogy +ezen megjelenés már igen határozott +megjelenésnek nevezhető.</p> +<p>—Jelentem alássan, én vagyok az a +belomári Buday Istvány, akit hivattak abban az +elmult ügyben.</p> +<p>Az asztalig elmegy, a cédulát +átnyújtja, aztán kimérvén a +bíró személyétől a +három lépés távolságot, +odáig hátrál és ott +cövekformába igazodik. Fölolvassák az +aktát, hogy a fölebbezés helyben hagyatott. +Fizetni kell az öt forintot.</p> +<p>—Jaj kéröm szépen—jelenti az +ember—nem is panaszkodtam én az ellen akkor sem.</p> +<p>—De nem akarja kend vállalni.</p> +<p>—Hát akkor kéröm szépen nem +vót helyén az eszöm. Jól van az nagyon, +szerdára be is hozom. Mert nem olyan embör vagyok +én. Még a király is szeretött +engöm. Kéröm szépen.</p> +<p>—Jól van—mondja a +bíró—akkor most elmehet.</p> +<p>—De nem mögyök ám kéröm +szépen—szól az öreg—mert +szóm van. Mert tuggya, nem tudtam ám én azt +akkor, hogy maga maga. Mert ha tudom, hogy maga csakugyan maga, +nem úgy beszélök magával.</p> +<p>Az öreg a hatóság iránt való +tiszteletét ezen beszéd által +kifejezvén, sarkon fordul, hogy összecsengnek +mellén a réz és bronz medáliák +s halad kifelé. Az ajtónál azonban +még visszaszól:</p> +<p>—Csak legalább, alássan kéröm, +azt a cucilistát le bírtam vóna lükni a +padrul...</p> +<p>A tornácon az ácsorgó népek +között emelt fejjel tekint szét. A csizmasarkok +büszkén kopognak a kövön, a +medáliák ragyognak fényesen s +mindenféle fiatal hajdúk és +rendőrök, akiknek csak amolyan polgári +érmük van, tisztelettel nyitnak utat előtte. +Mégis csak szép az élet.</p> +<center><img src="images/image10.jpg" width="113" height="111" alt="image10 (6K)"></center> +<hr style="WIDTH: 40%"> +<a name="14" id="A14"><br></a> +<h2>Délután</h2> +<br> +<p>A nap már egészen másként +szolgál be az ablakon, mint nyáron szokott. Lassan +elbúcsúzkodik a falaktól, a falakon a +képek kereteitől, mert tavaszig azokat most +már a sugarai nem keresik föl. Kijebb szorul +szegény, járása az égen oldalfabbra +esik egyre és hamarább is elmegy aludni. Melege +langyos, már állni lehet, nem forralja föl az +ablakkilincs rezét sem. Sugaraiban kint az utcán, +az akácok fölött apró muslincák +játszanak; ezek is életük utolsó +idejét élik. Körülbelül +tudják, hogy napjaik ide s tova elmúlnak, +azért ugrálnak ilyen nagy tömegekben, +járván a haláltáncot. A +szobában néhány öreg légy +röpdös, de menésük és +szállásuk is lassú, nem mérgesek, +inkább oly betegformának látszanak és +leperegnek a cserépbeli csodafa leveléről, +ha véletlen rászállnak. De hullajtja a +levelét már ez a Krisztusfa is, nagyon +szomorú a szegény. Társa, amely +véletlenül a kertbe jutott, karónyira dagadt, +míg emez épen csak hogy él az ablak mellett +és leveleit oly kétségbeesetten +nyújtogatja a nap felé, mintha el akarná +velük fogni, hogy ne szálljon le sohasem a föld +alá, sötétséget reá ne hagyjon. +A földből táplálkozó élet +mind szereti a napot, de így talán egy sem. +Sötét pincében a burgonya fölküldi +szárát az ablakig; a kerítés +árnyékos oldalára jutott +folyondárnövény meg tudja keresni a +kerítésen az egyetlen hasadékot, melyen +át legalább egyetlen virágát +nyújthassa a túlsó oldali nap felé. +De ez az Isten-fája minden levelét ő +felé adja, hosszú szárra ereszti. Olyan +minden levele, mint az ember öt újja: olykor +csakugyan úgy tetszik, mintha fogná, +húzná, szívná velük +magához a napot.</p> +<p>—Ne menj el, maradj itt.</p> +<p>De nem marad, megy. Vasárnap délután van, +szólnak a harangok. A szomszédban van egy +ócska torony, abban szólnak. A +törökök idején mecset volt, aztán +romnak maradt, most újból torony, benne laknak a +harangok, a harangozó és a denevérek. A +denevérek csak éjjel jönnek elő, itt +röpdösnek az ablak előtt a lég hangtalan +fattyai, volt már köztük, aki be is jött a +lámpavilágra, szétnézett s +ismét kiment. Nappal a denevér helyett a harangok +szava látogat el, lebegvén szelíden a +háztetők fölött. Szól a nagy +harang, továbbá a második és a kis +második. Olyanforma, mintha ezek is mind a napnak +beszélnének. Annak +búcsúztatói.</p> +<p>A papírosra följön egy öreg légy. +Őszi már ez is nagyon. Ilyenkor már nem +vigyáz magára, ügyessége elveszett, +bágyadt az állat. Úgy kell a tollal +bökdösni, hogy odább menjen, de még erre +sem igen hajlandó. Haldoklásában már +mivel sem törődik, s csak mikor a toll +hegyéről tintafolt jut a szárnyaira, halad +egy kicsit tova.</p> +<p>Halad az utcán is kifelé a +városból a nép. Ki kocsin, ki gyalog, kinek +hogy jut. Mert kevés idő marad már olyan, +amin ki is menni lehetne városszéli helyekre, +hát ami kevés idő van, az még +kihasználandó. Addig, amíg szól a +muzsika, áll a tánc; de így szent +Mihály után, amikor már esti hetet +harangoznak, hamar vége szokott annak lenni. +Elmúlik a lassú, el a friss, el a lippentős, +a toppantós, a mártogatós, a +röszketős, a +hátravágós—ezen tudományok +hirtelenében mind elmúlnak. Addig kell tehát +alkalmazni a tudományokat, amíg lehet. Mennek +hát kifelé a lányok, legények, +odakint szól a muzsika és muzsikás +tánchellyel szemközt hullatják levelüket +temetői bokrok.</p> +<p>Az odavezető úton pedig—mert az út +mind a két helyre egyformán vezet, +vígasság völgyébe épp +úgy, mint siralomnak ölébe—hát az +úton pedig asszonynénémék és +anyámasszonyék kiteszik a széket az +utcára a kiskapu mellé és öreges +módon elszórakoznak a +járókelőkön. Föltekintik a +ruházatokat, amik a lányokon suhognak. No bizony, +van is rajtuk mit nézni. A selymes-papucsok kikopnak a +divatból, és helyükbe következtek ez +otromba sárgacipők, mikről alighanem mondani +lehet, hogy bizonyosan bolond volt, aki föltalálta. +És azután szép Ilkakendőt hol +látni, mondják meg, ha tudják, hol? +Valódi szép Ilka-kendőt, amellyel +egymagával tele volt egy nagy kátulya, amelynek +selyemrojtjai a földig leértek és olyan +szépen libegtek, hogy az valóságos +gyönyörűség? A hajat is hogy +kétágra fonnák és hosszú +selyempántlikát fűznének bele: az is +egyre ritkább.</p> +<p>A gyerekek pedig eresztik a sárkányt, a +szép nagy álló-sárkányokat, +amik úgy úsznak fönt a magas égen, mint +valamely öregebbfajta madár. Az nagy +dicsőség, magasra ereszteni a +sárkányt, mert az ellátszik a hatodik +utcába és még ott is +mondogatják:—Gisguczi Gergőék +Pistájának fönt van már a +sárkánya megint.—Tűnő +játék már ez, csak a város +szélén van még belőle, de ott is +egyre kevesebb. Ahogy szaporodik a telefondrót, úgy +fogy a sárkány.</p> +<p>A nap lassankint lemenőre hajlik, az akác +alváshoz készül. A házakból +megindulnak így késő délután +azok az emberek, akik vasárnap nem vágynak a +mező fái közé. Akik egész +héten kint vannak úgyis vagy a földben, vagy a +víz tetején. Nekik a vasárnap +délután az otthonlétel ideje. Délben +rendes időben, asztalnál esznek +tányérból, nem mint köznapon a +tarisznyából. Továbbá köznapon +csak egy félóra alvás jár ki +étel után, míg vasárnap ez hosszabra +nyúlhat és kényelmes heverés esik az +otthoni kanapén, mi egyébként csak karos +deszkapad, zöldre festve.</p> +<p>Azután egy kis széttekintgetés van az +udvarban, hogy mi hogy áll, a kerítés +romlik-e. Ha a bicska éle kopott, ilyenkor az is +kiköszörülődik. Végezetül +előszedik az ünneplő ruhát, abba +beleöltözködnek, különös gonddal +lévén a csizma szárának +fényességére. A mellénybe az +ezüstgombokat gombolják és ugyancsak +ráakasztják az órára az +ezüstláncot, amelyen tallér +kevélykedik, vagy ezüstből való potyka, +az utóbbi a lánc gazdájának +halászmesterségét +példázván. Előkerül az +ünneplő tajtékpipa vagy inkább a +hosszú és tajtékból való +szivarszívó szopóka, amelynek a finom +szívás adja meg az értékét. A +szép barnasárga az igen szép, azonban +bármit beszéljünk, a piros +meggyszínű a legelőbbvaló.</p> +<p>Igy azután már lehet menni a polgári +bormérőbe. Mert ez a rendes hely. +Délelőtt a templom, délben az otthon, +délután pedig a csöndes, mindössze +egy-egy szobás polgári bormérések, +amelyekbe a maguk csendes vasárnap délutáni +közönségén felül több ember +már nem is férne be. Négy-öt asztal, +barnára, vagy zöldre festve, itt-ott beterítve +viaszkos vászonnal. Az asztaloknál mindenki +megtalálja a magáét. Ez itt a +gazdálkodóké, amaz hajósoké, +míg emennél halászok ülnek, rajtuk +túl baggerosok, kik a kotrógépről, +meg gőzhajókról valók. Amodébb +iparosok. Mert itt mindent el lehet intézni és a +héten történt dolgokról tudomást +szerezhet az ember. Igy: hogy Tóth Máté fia +bejutott vitorlásnak a gőzhajóra. Hogy +Oláhországban már megint becsapták a +kubikosokat a vállalkozók, mert forintban +egyezkedtek, de frankban és leiben fizetnek. Az +ázsióban való különbségeket +ez asztaloknál úgy +kiszámítják, hogy a tőzsdén +sem különben. Érkezett hajósok +induló hajósoknak elmondják, hol +sekély a víz, hogy például a Maroson +félteherrel sem lehet menni, ami hajó pedig a +Kőrösbe bement, mind áll, mert nem tud +lejönni. Ugyancsak itt kőmívessel is lehet +beszélni, ha valaki épen úgy gondolkozik, +hogy új falat húzatna a kamra oldalára. +Téglák árában, hogy ezrét hogy +adják, szintén teljes bizonyosság uralkodik. +Abban a tekintetben, hogy ki lenne a képviselő, nem +sok beszéd van, mert a vélemények teljesen +egyazonok, azaz hogy aki más véleményen van, +nem jön ide.</p> +<p>Gazdálkodók asztalánál némi +indulatos, panaszos beszéd folyik. A katonasággal +van bajuk, hogy még a nyáron kárt tett a +vetésekben, de nem akarja fizetni az +árát.</p> +<p>—Kárt tétetni tudnak—mondja +Rákóczi Pál—de még +azonfölül igérni is borzasztó tudnak. +Hogy így a kincstár, amúgy a +kincstár, az majd megfizet. De nem fizet. Nincsen olyan +pénze, amelyik mifelénk akarna gurulni.</p> +<p>—Ha nem fizetnek: nem fizetnek—üt az asztalra +egy fiatalosabb gazda.—Ne fizessenek. Maradjon +koporsószögre.</p> +<p>E beszédre némely rész nevet, más +rész elhallgat. Az öreg gazda +csillapítólag szól bele: Majd megfizetnek, +csak ki köll várni...</p> +<p>Vizenjáró emberek asztalánál +máson társalkodnak. Ott afelől jár a +szó, hogy ugyan ki hány embert húzott +már ki a vízből: holtat, elevent +egyremásra. Mind a két asztal benne van a +tárgyalásban, egyiktől át is +beszélnek a másikhoz, mert alig van +köztük, akinek ilyesmivel dolga ne akadt volna +világéletében. A szó lassú, +mert némelyik már régen jár a vizeken +s hirtelen nem emlékezik minden eseményre, amely az +ő járáskelése alatt +előfordult.</p> +<p>—Tán ötöt vagy hatot húztam +ki—véli elgondolkozva egy alacsony, öreges +ember.—Abból volt tán három halott, a +többi eleven... de alighanem több volt az eleven, mint +három... Az első még a hatvanas +évekbe volt, mert hetvenben házasodtam...</p> +<p>Egy fiatal szerényen szól:</p> +<p>—Tán harmadéve gyüvök +fölfelé a Boszorkány-sziget alul, hát +egy kisasszonyforma itt mingyárt a hid alatt csak +begyün a partrul a vízbe, azt elveti benne +magát, azt sikit. Bevöttem a ladikba, össze is +karmolt. Egyre azt kiabálta, hogy hagyjam +möghalni.</p> +<p>Egy másik nyugodtan mondja neki:</p> +<p>—Ugyan mért nem dobtad vissza a vízbe?</p> +<p>Mellette egy kékszemű, hegyes bajuszú, +nyírott ősz szakállú hajós +csendesen felel:</p> +<p>—Beszélsz már mögint +bolondokat...</p> +<p>—Mért, Pista bácsi?—pattan föl +amaz.—A halottat én is kihúzom, pedig azt se +érdemös. Nézze kend, legutoljára +Pestön vöttem ki egyet a Dunábul. A +Margit-híd alatt voltunk épen. A konstábler +kiabált le a hidrul, hogy ott mén a halott, +vögyük ki. Utána möntem, kivöttem, +partra töttem. Még koporsóba is én +töttem, mert a konstábler rabokkal gyütt +érte, az a sok rab közül egy se merte +mögfogni, attul féltek, hogy mögharapja +űket. No aztán ezért öt forint +jár, úgy-e?</p> +<p>—Annyi.</p> +<p>—No az én öt pöngőm még +ma is csak gyün, pedig ennek mán két +esztendeje.</p> +<p>Megint más szól a beszédbe:</p> +<p>—Hát pedig Pestön kifizetik. Neköm is +kifizették.</p> +<p>—Jó, jó—felel amaz ember—az +én nevemet is fölírta a konstábler, de +minket másnap onnan fölhúzott a +gőzös a bányába, mert küvet +hoztunk. Löhet, hogy kerestek a parton a pénzzel, de +akkor nem voltam ott... Más zsebibe maradt... Hanem +én azt azért nem panaszolom. A holtat a partra csak +kitöszöm. Hanem tudja kend, Pista bácsi, ha +én ma este a hajórul azt látom, hogy valaki +a hídrul a vizbe ugrott, nem mék utána. Nem +én. Ha belekívánkozott, maradjon benne.</p> +<p>A hirtelen beállott csönd, amely a szavakat +követte, mutatta nyilvánvalólag, hogy +nincsenek a többiek a beszélővel egy +véleményen.</p> +<p>Megint csak az ősz ember szólt:</p> +<p>—Az nem úgy van, János. Az urak +életiben is van keserűség. A sors +egyformán látogat mög mindönkit. Aki +beleugrik, valamin elkeserödött, halálra +szánta magát. De ha kivöszöd, +újbul csak amellett marad, hogy tovább él. +Azért hajós a hajós, mönnyön +utánna. Ki mönnyön utánna, ha a +hajós se mén utánna?</p> +<p>Szótalan, helybenhagyó bólintások +voltak a a felelet erre a beszédre. Hogy ez így +van; ez csakugyan így van.</p> +<p>A másik védekezve felel vissza:</p> +<p>—Jaj, Pista bácsi, nem jól ért kend +engöm. Kend okos embör. Pista bácsi, kend katona +is volt. No. Hát én csak arra a bolondra mondom, +hogy nem mék utánna, aki szerelömből +ugrik a vízbe. Mert van olyan fiatal bolond +ölég. Sok rossz kölök. Mert nem úgy +mén a szerelöm, ahogy neki tetszik, mán +mén neki a Tiszának. Hát ha nekimögy, +maradjon benne! Én nem mék utánna.</p> +<p>A Pista bácsi csöndesen mosolyogva +kérdezi:</p> +<p>—Hát ha valaki esik a hidrul lefelé: +hunnan tudod, hogy szerelőmből esik-e, vagy +szomoruságbul?</p> +<p>Amaz zavarodottan elhallgat. Antalfi Józsep azt +mondja:</p> +<p>—Egy kutya az valamennyi. Ha ki bírod: csak ki +köll vönni...</p> +<center><img src="images/image11.jpg" width="114" height="110" alt="image11 (6K)"></center> +<hr style="WIDTH: 40%"> +<a name="15" id="A15"><br></a> +<h2>Időn túl</h2> +<br> +<p>Matiász Sós, mint aféle fiatal katona, a +szombat délutáni dolgok alkalmával +különféle gondolatokkal foglalkozott. Szombat +délután nincs más dolog, mint +takarítás, a padokat és az asztalokat az +udvaron megmossák, ellenben a szoba suroltatik a +szárazsúrolás módszere szerint. +Szárazon esnek neki kefékkel az emberek. +Előbb azonban a szobában lepedőkkel minden +holmit betakarnak. Ez azért alkalmatos, mert ahogy a +kefék szárazon kezdik súrolni a +padlót, olyan istentelen lebegő por támad, +hogy nem látják benne egymást. A +súrolás ezen módja tart egy óra +hosszat, tart másfél óra hosszat, ezen +idő alatt a kefés társaság benne +él és lélekzik, mindenük +elfehéredvén a por nyomán. Ezt úgy +hívják, hogy tisztasági és +egészségügyi intézkedés. Aki +föltalálta, azt is bele kellene +állítani minden szombaton, leginkább +talán a fejével lefelé. E porban +tehát Mathiász Sós, míg +kefélte a padlót, gondolkozott. Tehette, mert +fiatal katona lévén, új volt még a +keféje, nem kopott el, míg korosabb kefékkel +már nem járhat együtt az elgondolkozás. +mert közel esvén a kéz a padlóhoz, a +padló szálkákkal ékesíti +föl a kezet. Ily előnyök esnek néha az +új katona javára az ó katonával +szemben.</p> +<p>Tüsszögött Matiász is a por miatt, de +közben egész határozottan eljutott +gondolataiban odáig, ahova akart. Ez nem volt más, +mert más mi is lehetett volna, mint hogy a fiatal katona a +holnapi vasárnapon raportra megy és időn +túl való kimaradásra engedélyt +kér, ha ég-föld összeszakad is. Ez nagy +sor. Ilyesmit még Matiász Sós nem +kért, zsenge koránál fogva nem is +kérhetett. De most úgy határozott, hogy +megteszi. Pedig esti kilenc órán túl a +városban a nem odavalónak mi keresni valója +sincsen. Mégis—az embereket vonzzák az +ismeretlen gyönyörök s úgy lehet, kilenc +óra után egész más világ van +az utcákon.</p> +<p>Ezt nem lehet tudni. Matiász azonban akarta, hogy +tudja. Estére kelve, mikor a szobában minden rendbe +volt és a mosott asztal tetejét +szalmazsákkal annak rendje szerint +kipolitúrozták volna s a káplár +megelégedéssel tekintett a rendbeszedett +tisztaság-és egészségügyre, +ugyanezen káplár elébe állott +tisztelettel, mondván: káplár úr +kérőm alásan, írasson be engöm +holnap raportra. Míg Matiász e kérelmet +tette, haptákot állott; a káplár nem +állt haptákot, nem állhatott, mert lelopta +valaki az ingaóra sétálóját +és annak a helyébe kellett csinálni +mását egy fénymázas doboz +bádogtetejéből. Igaza van annak, aki azt +mondta, hogy nem vész el a természetben semmi, +bár hiszen, ha más oldalról keressük, +az ingaóra sétálója is a +természetben volt, mégis elveszett.</p> +<p>Szigorú sors és szorgos gond a +káplári sors, sokfelé kell ügyelettel +lenni. Azért jobb a frájteri vitézlet, mert +bár ezen rangról tartatik, hogy +kevésbé okosnak véljék, de semmire +sem tartozik ügyelettel s él, mint az angyal. Igy +állván a dolgok, kérdezte a +káplár a Matiászt:</p> +<p>—Mit akarsz a raporton?</p> +<p>Felelte a fiatal katona (mindössze öt +hónapos) félő tisztelettel:</p> +<p>—Szeretnék kimaradni időn túl.</p> +<p>A szobában lakók közül többen +csodálattal tekintettek Matiász Sósra, +sőt némely aggabb harcosok, a hős +atyák, a vén szentségek +már-már zuhogni kezdtek volna az +erdőből szalasztott ifjú vadállat +ezen viselkedése fölött, de nem lehetett, mert a +káplár újra szólt:</p> +<p>—Színházba?</p> +<p>—Nem.</p> +<p>—Bálba?</p> +<p>—Nem.</p> +<p>—Hát—kérdé ismét +szelíden a káplár—a fatornyos +hazádba üssön a ménkű kilenc +oldalról október tizedikén: hát +miért?</p> +<p>Matiász Sós felelt:</p> +<p>—Jelöntöm alásan: csak.</p> +<p>A »csak« nagy szó, amire nagyon bajos +szólni valamit. Ebben az esetben épen azt jelenti, +hogy Matiász Sós nem hajlandó annak a +megmondására, miért kell neki az +engedély. Hisz ha hazudni akar, hazudhatta volna azt, hogy +színházba megy, de nem tette, mivelhogy egyenes az +ember; de azt meg ismét nem akarta megmondani, hogy +hová szándékozik. Ez becsülendő; +és nyilvánvaló, hogy szeretője van +neki—nézd el, nézd a kölyköt, +még meg sem melegedett, már is.</p> +<p>Mondta is ezek után a káplár, hogy: +jól van, Matiász Sóst raportra +beíratja, azonban Matiászon a +derékszíj a raport alkalmával oly +ragyogó legyen, hogy ha rászálna valamely +légymadár, lecsússzon róla azonnal a +rettentő nagy fényessége +következtében. Ezt azonban a +káplártól zokon venni nem lehet, mert a +fődolog mindig az, hogy lehetőleg a lehetetlent +kell követni, amely esetben a lehető lehetőleg +megtörténik</p> +<p>A légymadár nem is maradhatott volna meg egy +állapotban másnap Matiász Sós +derékszíján, de hiszen nincs is +télvíz idején légymadár, +legföljebb amely meleg szobában idő +előtt kikel, az pedig kongó és hideg +kaszárnyafolyosókra nem megy a kályha +mellől. Ha azonban oda szállt volna is, akkor is +hiába szállt volna, mert csak lecsúszott +volna a szóbanforgó +derékszíjról. Mert Matiász a +szíjat nemcsak maga fényesítette; e +munkában s minden egyéb rendes +öltöztetésében foglalkoztak a hős +atyák és vén szentségek is, mit +minden más esetben hat órai vasakkal kellene +beleírni a regiment +történetébe—de itt másként +kellett felfogni az ügyet. Im, alig öt hónapos +s—a szél hordja el a kölykit—már +szeretője van neki. Még a káplár is, +e komoly férfiú, kit, mióta egyszer a +szalmazsákja testállását az ezredes +úr megdicsérte, az egész regimentben +szakembernek ismertek el a +strózsáktömés terén, még +a zord ember is tulajdon viaszkját vetette oda a +derékszíjpucolóknak +segítségül. Mert bizony bármilyen +legyen a derékszíj, ha nem vág hozzá +a dugó és a viaszk, sohasem lesz belőle +prédikációs halott, bár hiszen, +akár ítéletnapig beszéljünk is +róla, írásból az ilyen +tudományokat megérteni alig lehet.</p> +<p>Nincs is itt most már más mondanivaló, +mint hogy a raporton kikapta a lajbisájnt Matiász +Sós és délután két +órakor teljes kimenői fényességben +vonult le az udvarra a parancskiadáshoz. Vasárnap +korábban van parancskiadás, mint máskor, oh, +jóval korábban van s ennek ellenében +némi fővetési gyakorlatok tartatnak, mert +kell, hogy a fejét mindenki jól tudja vetni. Itt +főkívánalom, hogy a balfelé +való fővetésnél a jobb szem fusson +végig a kabátgombokon, míg a jobbfelé +való fővetés e föltételt a +balszemtől kívánja, illetve követeli. +Mindezt végezte a merészen fényes +derékszíjban Matiász, jól +megszolgálván az engedélyt, amely a +bevégzett munka után neki írásban is +kiadatott.</p> +<p>Ment Matiász Sós ki a városba. +Sétált és tokos cigarettát +vásárolván, rágyújtott. Lassan +járt és kelt, mert szokatlan érzelmei voltak +afölött, hogy neki mai napon a kilenc órai duda +nem szól. Ő, mint a sapkába helyezett +írásos levél hitelesen bizonyítja, +sokkal később ideig, egészen tizenegy +óráig járhat és kelhet s mikor kilenc +órakor a fülébe ér a +»hátra, csak csöndesen hátra«, +ő arra ügyet sem vet. Boldogság ez, mi +Matiásznál abban nyilvánult, hogy a sok +séta után korcsmába ment s bort ivott. +Míg ezt tette volna, számolta magában, hogy +mit tesz a következő órák alatt? +így elhatározta, hogy +sötétedéskor az utcára megy és +pereceket vásárol, mert a sarkon a gájsicc +kettőt ád három krajcárért. +Megvette a pereceket s míg az utcán, a +sötétebb részeken ette, a +gyönyörök további +folytatására gondolt.</p> +<p>Hirtelen eszébe jutott a Halál. Nem a +kisbetűs halál, hanem a nagybetűs +halál, amely tánchely és ott katonák +szoktak összegyülekezni. Beszélni hallott +már róla, tudta is, hogy merre van, mert az +út a gyakorlótérre arra vezetett, de benne +még nem volt. De vert róla a szó a +kaszárnya szobáiban, hogy múlt +vasárnap egy huszárt, előtte való +héten két gyalogost vittek el onnan a +háborúból. El kellene oda menni. Nem mert; +előbb még tanulmányozván a +pénzbeli készséget, megint egy pohár +borra máshová betért. Így jött +csak meg a bátorsága. Többé nem +félt öreg katonák mérges és +mustráló tekintetétől, pedig e +vén harcosok az ifjú »még meleg« +katonát minden mozdulatáról megismerik. +Bátran nyitotta be az üvegajtót, amely +fölött nagy kaszájával kifestve +áll a csontos Halál.</p> +<p>Bent már nagy forgatag volt. Különféle +cselédszemélyek táncoltak a +katonákkal és egy civil rezesbanda fújta +rettentő módon a fújnivalót. Az +asztaloknál komoran húzódtak +együvé a fegyvernemek, utászok, lovasok, +honvédek, császári infanteristák +és pékkatonák. A császári +infanteristák, köztük pár +degradált ember, örömmel mondták:</p> +<p>—Gyün egy suba! Mög köll hurrázni +a subát. A suba fizet egy liter bort.</p> +<p>Rá is hurráztak Matiász Sósra, kit +hirtelen elöntött a belső melegség, hogy +im e dicső hős atyák mily szeretettel +fogadják és ölelik magukhoz. A bort +kiparancsolta és koccintott az iszonyatosan öreg +csontokkal. Bele is melegedett e sorba, a szeme tévetegen +járt már, midőn a túlsó +sorból, a pékek közül valaki +szivarcsutkával arcon találta. A pék +büszke nép, mert pantallóban jár, a +fizetése több, nem rukkol és a +bajonétja hosszú. Ellenben Matiász +Sósnak pedig nem görbe a lába, +ennélfogva a padot maga alól +kirúgván, egy péket magához ragadott +s miután magához ragadta, ellökte a +táncosok közé, hogy menten bonyadalom +támadt s a muzsika megállt.</p> +<p>Mindíg ilyenkor szokott az ajtó kinyílni. +Most is kinyílt, bejött rajta az +őrjárat, már hogy a készenlét +a tizenharmadik századtól és a +manipulás őrmester úr Vanyuga, akinek +két ballába van. No és mert a szoba +közepén Matiász Sós állott +és Matiász Sós kezében az oldalbicska +állott, közre is fogták azonnal, a többi +népet a fegyverek hatalmával csendre +intvén.</p> +<p>Vitték befelé Matiász Sóst a +szolgálati emberek. Legelől Vanyuga, oldalán +a szentjánoskenyérrel, oly komolyan illegette bal +lábait, mintha búrkokat hozna a Zafrikábul. +A patrull behaladt a kaszárnyakapun és +Matiászt behelyezték a börtönbe. Kinek +is, midőn derékszíját a +vártakomendás átvenné, monda:</p> +<p>—Ejnye, öcsém, a szíjjad de +röndös.</p> +<p>Matiász nem szól semmit, csak elaludt azonnal, +mert álmos volt nagyon. Odafent pedig a szobában +már újságolta a napos káplár, +hogy Matiász Sós hazaérkezett, odalent van, +nem tudni, mit tett, de alighanem brigádba megy.</p> +<p>Kik még fönt voltak az ágyakban—mert +vasárnap este nem alhatós a +vendég—gondolkoztak a hallomás +fölött. Hejnye a kölykit. Ez alighanem már +biliárdon táncolt otthon is. Mit +csinálhatott?</p> +<p>Álmosan szól bele a szobabeli +káplár:</p> +<p>—Akármit csinált, nem rabolt, nem +gyilkolt. Ami történt, bizonyosan lány miatt +történt.</p> +<hr style="WIDTH: 40%"> +<a name="16" id="A16"><br></a> +<h2>A vizityúkok, Izmail bég s egyebek</h2> +<br> +<p>A tábor egy nagy hegyaljában állott a +Lim-parton, néhány barák fából +építve, furfangos lőrésekkel, hogy +azokon át, aki akar, lövöldözhessen; egy +hosszú istálló az öszvéreknek, +egy kőház a beteg katonáknak, meg egy +másik kőház a maródi lovaknak. Az +öszvérek hozták a postát a +hátukra rakott vasnyeregben, a lovak nem csináltak +semmit, a katonák együtt álltak posztot +ő felsége Abdul Hamid szultán redifjeivel s +olykor a hegyekbe mentek rablót kergetni. Unalmas +élet volt nagyon, itthonvalóim jártak +egyszer az ezredesnél, hogy helyeztetne vissza,—oh! +mondta a vén mogorva katona—az angolok mennyi +pénzt elköltenek, hogy Svájcot +láthassák, ő meg ingyen van Novibazarban, +hát csak maradjon ott. No, abban igaza is volt neki, hogy +nagyon szép hegyek vannak ott, pár napi +mászkálás rajtuk tökéletesen +szétnyűtte a legkincstáribb csizmát +és annyi tört puskaagyat talán egy +egész hadtest nem liferál, amennyit akkor ez az egy +zászlóalj szállított. Oly meredeken +emelkedett a tábor mögött a Cadinje-Brdó, +majd mint a fal s vele szemközt a Lim vizén +túl a Rajnovics-Brdó, mintha a kettő egy +volt volna valaha, időtlen idők előtt. +Alighanem úgy is volt, hogy a Lim tajtékos vize +vágta őket ketté. Azonban +tökéletesen mindegy, hogy így igaz-e ez, vagy +sem, arra nekünk ne is legyen gondunk, elég bajunk +van magunkkal, inkább csak azt említsük +föl, hogy Izmail bég háza ott volt a +Cadinje-Brdó oldalában, szép ház +és sok asszony volt benne selyemben, bár az +ilyesmit talán elmondani sem illik.</p> +<p>Ez nagy úr volt, ez az Izmail bég, de +rövidség okáért csak Szmail +bégnek neveztetett, mint ahogy Jusszufot Juszónak, +Ibrahimot Ibrónak szokás nevezni, de az mindegy, +ugy-e bizony, bármiként nevezik az embert, mert +azért az ember nem változik. És +nyáron át, sőt még az őszi +hűvöseken is mezítláb járt az +Izmail bég, mert leteltek azok az idők, mikor a +bégek az utas harácsolásából +éltek s némi árpa- és +zabvetésüket azokkal arattatták, +őrködvén lóhátról +és fegyverrel fölöttük. Mert ő +még ama hatalmas urak közé tartozott, akik +maguk is tarthattak volna csatába járó +harcosokat, de nem volt miből és mert nem volt +miből, nem is tartott, amiben ismét Izmail +bégnek volt igaza, bárha lábai az év +nagyobb felében nélkülözték is a +babucsot.</p> +<p>Nem a babucs teszi a tekintélyt, mert ha az +tenné, akkor a babucsos volna a legelső ember, mert +annak van néha húsz pár is, de sőt +negyven. A bég csak bég volt +mindenféleképen és török +grófnak hívták a +»vizityúkok«, akiknek néha +dohányt adott, hogy abból papirszivart +csináljanak. Ezek a vízityúkok +katonák voltak, ladikos katonák, akik a Limen +át szállítgatják egyik partról +a másikra a tiszteket. Volt ugyan a Limen egy +török híd is, hatalmas derék +kőlábai álltak a parton, ahogy még a +római légiók +készítették, de a közepét +elvitte az idő s a törökök csak úgy +fagerendákkal pótolták a hiányt, +némely részét hosszában, más +részét keresztbe rakva és még csak +oda sem szegezték, mert ha Allah nem akarja, hogy +leszakadjon, úgy sem szakad le, ha pedig akarja, hogy +leszakadjon, ki merne vajjon mérkőzni a +Hatalmassal? No így lopták is a katonák +télen át a híd gerendáit +fűtenivalónak s híd mégsem szakadt le, +mert sorsában az volt az intézkedés, hogy +ott álljon, ahova tették s ne +kívánkozzon más helyre.</p> +<p>De mégis történhetett volna eset, hogy +mérkőzik a török a Hatalmassal. +Például összevesz velünk és hogy a +túlsó oldalon levő mieink át ne +juthassanak az innenső parton levőkhöz, +fölgyújtja a hidat. Erre való +előrelátásból volt aztán a +Limen egy csajkás-szakasz, kiket rövidség +és helyes kifejezés okáért +vízityúkoknak nevezett a Regimentssprache. Ezeknek +állandó szolgálatuk volt s hogy el ne +felejtsék a mesterségüket, a tisztek mindig +ezekkel jártak egyik partról a másikra. +Mást senkit nem volt szabad ezen szállítani +s e szabály alól az egyetlen kivételt Izmail +bég urunk szolgáltatta, ami eléggé +mutatja tekintélyét a török +grófnak. Tetszett is neki a dolog nagyon és +sűrűn ladikázott és ezért +szerfölött tisztelték odaát a +városban; ki csak látta a béget, +szívére tette a kezét, azután az +ajkához emelte, végül a homlokához +üté jó erősen, mint illik.</p> +<p>Ezt idáig most már sikeresen +kimagyarázván, áttérhetünk a +Cadinje-Brdóra, amely mint említtetett, hegy volt, +s az oldalába terraszokat építettünk, +de a terraszokon nem jártak hanyagul sem +bárók, sem hercegek, hanem burgonyát, +hagymát és zöldséget termeltünk e +terraszokon s meg is ettük, ha termett, levesben és +paprikáshúsban. Még dinnyét is +termeltünk három darabot, de kettőt elloptak, +a harmadik mellett aztán fegyveres poszt állt, hogy +el ne lopják, míg megérik s mondhatni, +akkora kitüntetésben dinnye még nem +részesült. Ama törvénynek +megfelelőleg, hogy a kitüntetés mindig +érdemetleneket ér, csakugyan uborkaízü +volt a gyümölcs dinnyei szempontból, ellenben +mint uborka, határozott közeledést mutatott a +dinnyék felé. Ilyenek történtek +tehát a terraszokon s azoktól fölfelé, +egy fensíkon kezdődött Izmail bég +birtoka, a piros cserepekkel kirakott ház, az udvar magas +kerítése, azontúl pedig mindenféle +veteményes helyek, szilvafa-erdő és +szőllőskert. A napos oldalon a szőllő +is megtermett és cselédei két +novcáért teleadtak vele egy katonasapkát, +tekintet nélkül a sapka +űrméretére. A birtokhatár +sarkában pedig kút volt, mély kerekes +kút, de ritkaság az olyan magasságban +és a hegyek közt szétszórtan +lakó szerbek, törökök leányai +esténként mind idejártak +ivóvízért a veresrézbül vert +karcsú korsókkal s az arrajáró +akaratlanul is megleshette a fiatal leányok piros +ajkát, fekete szemét, mikor az alkonyatkor +támadni szokott szellő föllebegette +arcukról a fátyolt.</p> +<p>Arra pedig jártak a svábák is, mert a +völgyi tábor védelmére egy faház +állott a hegyen egy szakasz gyalogossal, hogy ha esetleg a +török arról felülről támadna, +ne jöhessen le észrevétlen a hegyekből +egész a táborig. Ez Vakkáz am +Csadinyiburr-nak neveztetett, mi a művelt német +nyelvre fordítva a Wachhaus am Cadinje-Brdóban leli +értelmét. Innen vigyáztak a +fanáléra is, amely egy igen hosszú +fenyő volt a legnagyobb hegy tetején, +körülrakva puskaporral, gyantával, +kátránnyal és villamos drót vezetett +hozzá, amivel támadás esetén az +egészet meg lehetett volna gyújtani. Egy +másik nagyobb táborból, Taslidza alól +állandóan őrszem figyelte ezt a messzi +hegyet, hogy mikor támad tűz a tetején, hogy +akkor azonnal rohanjanak segítségére. Nem +kell hát lenézni a Vakkázat a +Csadinyiburron, mert arra komoly hivatalokat ruháztak, +ép azért kötelessége volt az +ügyeletes tisztnek, hogy oda mindennap +fölmásszon és széttekintsen, vajjon +minden rendben van-e? Volt két útja is, sőt +három útja is. Akinek jó volt a lába, +mehetett egyenesen a meredeknek, az volt a legrövidebb a +föléréshez, valamint +feleútjáról legrövidebben le is +lehetett gurulni. Volt egy másik út a baloldalon, +tekergős ösvény, amit a katonák +vágtak s ott volt a jobboldalon a régi út, +amelyen át Izmail ősei mord fegyvereseket vezettek +a völgyekbe, ha már nagyon hencegtek a szerb gyaurok. +Egyik ember hát egyik úton ment, a másik a +másikon, egy fiatal vadászhadnagy pedig +örökké csak arra tartott, amerre a bég +kútja volt és igen pontos ügyeletes tiszt volt +ez a hadnagy, mert minden alkonyatkor fölment a hegyre.</p> +<p>De meg kell adni, hogy nem sietett valami nagyon a +Vakkázhoz, hanem settenkedett a kerekeskút +körül, honnan szerb lányok, török +lányok hordták a vizet s a bég tulajdon +leánya is kijött a kerítéses nagy +házból esténkint, régi +ezüstös korsóval a kezében és +vizet merített, mert szomjazott. De azonfölül +szomjazott a hadnagyra is, mert a leányszív a +farácsos háremablakok mögött is csak +nyílandó. Kinyílt-e egészen, +megértették-e már egymást vagy csak +kezdetén voltak a titkos szerelem ez ugyancsak +veszélyes játékának, az ép +úgy nem tudatik, mint ahogy sok más dolgok nem +tudatnak. De hogy találkoztak a kútnál, az +bizonyos, mert meglepte Izmail bég ott a két +fiatalt, kiknek külön volt a fajuk, külön +volt az országuk, külön a hitük, csak a +szívük volt egy és összeforrott. Ott +lepte hát őket a bősz apa, a +mohamedán nemes úr és nem kapott sem a +szívéhez, sem az agyához, mint várni +lehetett volna, hanem inkább előhúzta az +övéből az irgalmatlan nagy revolvert +(valóságos kéziágyúkat +viselnek ezek) és célzott.</p> +<p>Melyiket lőjje le? Hite szerint abban bizonyos volt, +hogy itt valakit le kell lőni, a férfit, vagy a +leányt, vagy mindkettőt. Bajos azonban a +svábákkal ily módon +tréfálkozni, mert azoknak még nagyobb +furulyájuk van, mint a bég +kéziágyúja és jobban is tudnak rajta +furulyázni. Egyszer történt csak, hogy a +város külvárosában +rálőttek a puskaművesre s másnap +üzenet ment a kajmakamhoz, hogy még egy +lövés s a külváros égni fog. A +svábák nem tréfálnak, annyi szent, a +bég hát a lányára lőtt, aki +arccal bukott a kút kávájára, fiatal +szerelmes vérével pirosítván meg a +selyem-salavárit.</p> +<p>Azután aztán nem történt semmi, +minthogy eltemették a leányt valahova a +sziklák közé s a béget, ha a +hegyről leereszkedve, a vízityúkok +ladikján a városba ment, ott még nagyobb +tisztelettel fogadták mindenek s jó erősen +odaüték kezüket a homlokukhoz előtte az +emberek. Ez bizonyosan jól esett neki s az +általános elismerés +erősítgette a hitét, hogy úgy +cselekedett, mint tennie mohamedán vallása szerint +kellett. De rágta a szivét a féreg, mert a +szív és a vallás néha igen messze +távolodnak egymástól és a +bajrám ünnepein mindig szinültig volt telve +szesszel az öreg. Olyanforma ünnep ez, mint a +zsidók hosszúnapja, csakhogy tovább tart. +Akkor mindenféle ellenséggel ki kell +békülni és Bajrám első +napján akik találkoznak, bárkik legyenek is, +kétszer megölelik és +megcsókolják egymást, mondván: +Bajrám bimbajrattyu. És ment az öreg +bég teljes díszes ruhában, sárga +szattyán babucsban, oldalán az ősi +görbe handzsárral, övében +elefántcsontnyelű jatagánokkal, fején +a kilenc rőf fehér turbánnal, melynek barna +hímzései messziről hirdették, hogy +Mekkát járt férfiú ő és +megölelt mindenkit, akivel szemközt találkozott +és orcán csókolta: Bajrám +bimbajrattyu. Ilyenkor minden ellenségről meg kell +emlékezni és a vadászhadnagyot is meg +kellett volna ölelnie, ha ott lett volna, de már nem +volt, más vidékre takarodott egész +csapatával. És a leány is... la illa il +Allah, a féreg mind a nyolc lábával +ásta magát Szmail szívébe és +Szmail benső szorongattatásaiban a sliwához +folyamodott. Negyven napig tart az ünnep s mindennap annyira +folyamodott a sliwához, hogy nem mert a +vízityúkok ladikjával szállni +át a folyón, hanem a nagy hídra került +és bukdácsolt annak azon gerendáin, amiket +fűtési célzatból még nem +hordtak el a katonák. Egyre fogyott, az ünnep utolja +felé már olyan volt, mint a száraz keszeg. +Mert a Bajrám napjain sem enni, sem inni nem szabad, csak +az éjjelein és Szmail nem evett sem éjjel, +sem nappal, de azért cserébe ivott nappal is. +Tekintélyes hasacskája egészen elveszett, +vert ezüst tokjában az ősi handzsár +csörrenve csapódott sovány +lábszáraihoz, így haladt föl mindennap +szomorúan a hegyre s a kút elé +érvén, a kútra nézett.</p> +<p>—Bajrám bimbajrattyu...</p> +<center><img src="images/image12.jpg" width="118" height="113" alt="image12 (6K)"></center> +<hr style="WIDTH: 40%"> +<a name="17" id="A17"><br></a> +<h2>A vályú</h2> +<br> +<p>A birkaköröm erősebb, mint a vas, mert a vas, +ha egyszer elkopott, el van végleg kopva, a birka +körme azonban újból kinő. Igy +történt, hogy a község külső +határában a nyájak elrontották a +vályút, mivel a nyájak +ivásközben beleálltak lábaikkal a +vályúba s bármint volt ez a +vályú hozzáértő mesterek +tudománya szerint vassal vasalva, csak elkopott. Kilyukadt +az oldala. A nyájak ezt szomorúan vették +tudomásul, mert e lyuk folytán nem maradt meg a +víz a vályúban, hiába merte tele a +juhász.</p> +<p>Igy persze nem maradhat a bürge és a juhász +be is üzent egy arrajáró embertől a +községbe, hogy elromlott a vályú.</p> +<p>—No, mondta a bíró az +üzenetvivőnek—ez furcsa.</p> +<p>—Már miért volna furcsa?</p> +<p>—Hát hogy elromlott a vályú.</p> +<p>—De magam láttam, bíró uram, +erősködött az ember. Megmutatta a juhász. +Olyan lyukas az, mint a Bodárovics Jóczó +ködmöne. (Jóczó ugyanis a hivatalos +koldus a faluban s ez okból lyukas ködmönben +kell járnia.)</p> +<p>—Hm, vélte a bíró—az nem +elég, az nem numerus, mivelhogy kelmed ma még nem +hivatalos ember.</p> +<p>—Ma még nem,—esett beszédbe a +hirhozó, megörülve igen nagyon annak az egy +szónak, amit politikából ejtett ki a +bíró.—Azonban amit látok, azt csak +látom.</p> +<p>—No igen,—hagyta rá a bíró +és méltóságosan legyintett a +kezével. Ő könnyen legyinthetett +méltóságosan, mert ő volt a +legnagyobb úr a községben s az ilyennek +mindenféle illik. Ha Bodárovics Jóczó +legyintene így, elvennék tőle a lyukas +ködmönt s csak a jó isten tudná +megmondani, hogy miből építene akkor +tornácos házat.</p> +<p>—Hanem—mondta a legyintés után a +bíró—ide hivatalos szem +szükségeltetik. Mert ez hivatalos dolog. +Ennélfogva köszönjük kendnek a +híradást, a többit pedig elintézi a +község.</p> +<p>A községháza nagy szobájában +ott ült mind a hat esküdt a padokon. Öt élt +belőlük. Szerezsán Milos pedig aludt. Ez nem +is állt föl, de a többi felállott, mert a +bíró most olykép nyújtotta ki a +balabbik keze kisujját (suta volt az öreg), mint +mikor kiküldetésbe szokott rendelni hivatalos +személyeket.</p> +<p>A kiküldetés... Szép dolog az, az a +kiküldetés. Jóformán ez a legkedvesebb +az egész világon. Magyarország fele abban +utazik manapság, azon oknál fogva, hogy a +kiküldetésnek hátránya nincs, ellenben +vannak előnyei, mik napidíj néven +neveztetnek és summa summarum számoltatnak el. Nem +lehet hát csodálni, hogy a hat esküdt +közül fölállt azonnal az öt eleven. +Nem lehet csodálni, annál inkább sem, mert +az ő évi fizetésük a +községnél kétszáz forint, +ellenben a megválasztásukra hatszázat +költenek el. Eszerint némileg érthető +az esküdtek fölállása, kik is a +bíró felé fordulván, +kérdő tekinteteiket reá +szögezték (ismét kiveendő Karancsev +Lyuba, aki bandzsal s ez okból nem néz oda, ahova +akar. Csak oda nyúl).</p> +<p>Azt mondja a bíró:</p> +<p>—Esküdt lészen kiküldendő a +vályú tárgyában.</p> +<p>A segédjegyző azonnal föl is jegyzi, hogy +esküdt küldendő ki a juhfalkánál +kilyukadt vályú tárgyában.</p> +<p>Erre így szól Drága Milos +esküdt:</p> +<p>—Nem jól lesz az az írás.</p> +<p>—Már miért?—kérdezi a +bíró, ama híres Obálics +Obrád.</p> +<p>—Mert esküdtek kellenek oda, nem pedig +esküdt—mondja Drága Milos.—Egy ember nem +ember. Hivatalban.</p> +<p>Obrád bíró a föltámadt zajt +oly kép csendesíti, hogy kopog az asztalon a +pipája makjával. Mikor eziránt rendbe +jönnek, szól megint lassú +szemrehányással:</p> +<p>—Egy ember, egy ember. De egy embernek két szeme +van. Két szem eleget lát azon a +vályún. (Ez célzás volt Karancsev +Lyubára, aki sanda létére sohasem tudott +egyenesen a szolgabíró szemébe nézni. +Már pedig az egyenes tekintet adja meg a becsületet, +különösen, ha még a +szemöldökét is egyenesen szúrósra +fésüli az ember.)—Ennélfogva +Drága Milos kiküldetik, hogy nézze meg, igaz-e +a vályú hiresztelt kilyukadása. Most +már nem bánta Milos, ha elmarad a második +hivatalos személy. Kiment, befogatott a forspontos +kocsiba, azon hazahajtott, s megrakván magát +tarisznyával, kulaccsal és dohánynyal, +útnak is eredt ki a pusztára.</p> +<p>Most, hogy a községi forspontos lovai megindultak +Drága Milossal, azonnal gyorsabban halad a +történet. Milos ugyanis aznap kiért a +falkához, megdeputálta a vályút +és belátta, hogy abból már soha +többé ivóedény nem lesz. Ezt +elvégezve, letelepültek a juhászokkal, +kártyáztak egy kicsit. Milos nyert három +júhsajtot, meg egy feketére szívott +pipát. Másnap pedig bevitte megint a forspontos +és Milos jelentést tett a bírónak a +vályú mibenállása +tárgyában.</p> +<p>—E helyett újat kell +csináltatni—intézkedett a bíró +és azonnal elrendelte, hogy árlejtés +tartassék a helyszínén. Azért a +helyszínén, hogy jól odamérje az +itatót a kutak közé az ács. +Továbbá azért a helyszínén, +hogy ott csinálja meg az ács és ne kelljen +külön fuvarral kiszállítani. +Takarékosan kell bánni a község +vagyonával—vélte a bíró. Mert +ha gazdag is a község, csak elfogy a vagyon, ha nem +kímélik. A helyszínén +továbbá azért is, +hogy—különben senkinek semmi köze az +indokoláshoz.</p> +<p>Az árlejtés meg is tartatott. A +bíró volt kint meg két esküdt s el is +vállalta egy mesterember az új +vályút. A leghíresebb ács volt az a +környéken, de talán a világ minden +ácsai között, pedig közöttük oly +kiváló emberek is voltak, mint szent József. +Ez bizonyos, akiről itt szó most van, a +Vélity Pája nevezetű. Ő +például a gerenda oldalára ragasztott +ötforintos bankót egy szekercecsapással +úgy levágja onnan, hogy sem a gerendának +baja nem esik, sem a bankónak.</p> +<p>Fogadásból szokta ezt csinálni, aki nem +hiszi, próbát tehet vele, ha van kidobni +való ötforintos bankója. Ilyen ember +Vélity Pája, aki elvállalta a +vályút tizenhét forintért, két +forintért pedig a rávaló vasalást. +Ezzel aztán másnap visszajöttek a +bíróék s rendben volna minden. De ép +mikor a napidíjakat utalványoznák +egymásnak, mondja a bíró:</p> +<p>—Baj van, mivelhogy a régi vályút +pedig el kell újra árverezni.</p> +<p>E célból harmadnap újból kimentek +negyednap visszajöttek, miután Vélity +Páj megvette a régi vályút nyolc +hatosért (tisztán csak a szép nagy +szögek kedvéért, ami benne vannak. +Mióta a sátoros cigányokat +pusztítják, nincsen valamire való +kovács az országban). Ezt így most +már tökéletesen eligazították, +hetednapra pedig kiküldték Jakoblyev Isza +esküdtet, hogy nézze meg, vajjon csakugyan maga +Vélity Pája csinálja-e a +vályút. Mert az nem járná, ha valami +értetlen emberre bízná ezt a munkát. +No ez az óvakodás körülbelül +fölösleges volt, mert ahogy Jakoblyev Isza kiment, +látta, hogy csakugyan tulajdon maga Velity Paja dolgozik +ott, készítvén szorgalommal a régi +vályúból az újat. Isza ebben meg is +nyugodott és referált otthon, hogy Vélity +csakugyan maga dolgozik.</p> +<p>Ily szorgos gonddal készült a vályú +s igazán nem lehet panaszkodni, hogy a közdolgokban +nincs meg a kellő ellenőrzés, mert a +bíró az örökké alvó +Szerezsánt is kiküldte egyszer, nézné +meg, hogy micsoda bádogokkal borítja Vélity +a vályú külső falait. Fontos +kérdés ez, mert például fényes +bádog ilyen helyre nem való, abban bámulja +magát a birka, mint a tükörben szokás +és elfelejt inni. Szerezsán sem talál +semmiféle hibát odakint, mert a bádog, +amelylyel Vélity odakint dolgozott, nem volt +fényes, sőt rozsdás, Szerezsán +másnap hazament, jelentést tett s egyben tudatta, +hogy holnapután alighanem ki is mehet már az +átvevő bizottság, mert akkorra készen +lesz a vályú.</p> +<p>Obrád bíró ezt tudomásul vette, +azonban úgy okoskodott, hogy ilyen alighanemes +jelentésre nem lehet intézkedni. A +község vagyona elvégre is nem arra +való, hogy egész bizottságokat +küldjenek ki egyszerre s úgy lehet, nem is lesz +kész akkora a vályú. Ez okból +még egyszer kiküldötte a pusztára Okotics +Szimót, hogy tapasztaljon mindent körül. +Inkább egy embernek fizessék a napidíjat, +mint négynek. Szimó kiment, Szimó +bejött s jelentette, hogy csakugyan át lehet +már venni a vályút. Készen van +és Vélity Pája olyan büszke rá, +hogy ki sem lehet mondani. Erre aztán kiment az +öttagú bizottság harmadnap s nem negyednap +jött be, hanem ötödnap, mivel némi +áldomást is csináltak és vissza is +nyerték azonnal Vélity Pájától +a tizenkilenc forintot.</p> +<p>Most már van vályúja a birkáknak +odakint a pusztán s két-három esztendeig +semmi gond arra nem lesz. Obrád bíró +bölcsessége így elintézte a dolgokat. +Gyorsan és ügyesen, a közdolgoknál +szükséges és köteles +ellenőrzéssel ment a munka. Mindössze a +számadásokban tűnik föl kissé ez +a kiadási tétel:</p> +<p>Egy nagy új vályú a pusztai +falkához 107 frt 40 kr.</p> +<p>—Százhét forint?—kérdezi a +szolgabíró, mikor egyszer betekint.—Nem sok +ez, bíró úr?</p> +<p>—Hát—mondja a politikus +Obrád—vannak olcsóbbak is, +főbíró úr. Ezt azonban Vélity +Pája csinálta, a híres ács... aki a +bankót úgy levágja a +gerendáról, hogy semmi baja sem esik.</p> +<p>Obrád ennyire jólelkű ember. +Dicséri Páját, s magamagát nem +említi. Pedig ő is le tudja vágni a +bankót (anélkül, hogy előbb a +gerendára kellene ragasztani.)</p> +<center><img src="images/image13.jpg" width="117" height="114" alt="image13 (6K)"></center> +<hr style="WIDTH: 40%"> +<a name="18" id="A18"><br></a> +<h2>Dugott bál</h2> +<br> +<p>Elmegy két ember valamely +szőlősgazdához.</p> +<p>—Van-e bor?—kérdik.</p> +<p>—Hát van még,—mondja a gazda.</p> +<p>—Hát majd föltekintjük.</p> +<p>Föltekintik a pincében, de leginkább nem is +pincében szokott az lenni, hanem kamrában, mert +amelyik ház nem kőből épült, +annak nincsen pincéje, odakint pedig kevés +ház van kőből való. A bor ennek +folytán nem valami híres úgy ízre, +hanem azért ereje van neki lehetősen. Meg is +állapodnak valamelyik akónál, hogy ez lesz a +legjobb. Azután alkudoznak. Huszonöt pénzre +tartja a bort literenkint a gazda, de huszonháromban +kiegyeznek. Igy vesznek aztán egy egész akót +s kocsira téve, elviszik. De nem úgy viszik, ahogy +a bort szokás vinni, mert rendes borvitelnél nem +kell a kocsira sem alcserény, sem oldal, sem saroglya, +hanem csak úgy rudakra kerül a hordó, mintha a +pincében az ászkon állna. Itt azonban a +kocsioldalak közé teszik s egy ócska +szűrt is rádobnak, továbbá a +hordó mögé a saroglyába +szénát vetnek, hogy senki meg ne lássa, mit +visznek. Szóval, mint mondani szokás: +Lopdelmódon szállítják a +hordót.</p> +<p>Hogy miért van ez így, annak +kétféle okai lehetnek. Lehet, hogy a boragarak +szemétől kímélik. Boragár +néven a fogyasztási adóhivatal +borfináncait tisztelik és tőlük +lehetőség szerint óvakodnak. A másik +ok azonban fontosabb, mert annak esetében a boragár +mellett még mindenféle más hivataltól +is óvakodni kell. Ez akkor történik, ha a bort +dugott bálra viszik.</p> +<p>A dugott bál csak olyan bál, mint más +bál, de tőlük mégis abban +különbözik, hogy dugva lehet csak csinálni. +Mert úgy van az, hogy semmiféle dolog, akár +jó, akár rossz, nem bír olyan gyorsan +terjedni, mint az adó. A báltartásért +adó jár, meg azt csak ott lehet tartani, ahol +bormérési engedélye van a gazdának, +szóval korcsmahelyen. De nem mindenki szeret odamenni. +Hogy miért, annak is okai vannak. Lehet, hogy rossz a +korcsmáltató bora, lehet, hogy nem rossz, de +drága, mert nagyon kiveszi rajta a hasznot. Más +esetben a személye ellen van kifogás, meg nem +mindenki akar mindenkivel együtt mulatni. Igy aztán +összeállnak huszan-huszonöten legények s +valamely fiatal gazda tanyáján, ahol elég +tág ahhoz a szoba, maguk rendeznek bált, +hivogatván rá a környékből a +lányfélét. De ennek úgy kell menni, +hogy akit nem illet, ne tudjon róla, mert +büntetés jár ki érte. +Törvény szerint nem járhatna, mert hiszen azt +semmi parancs nem tiltja, hogy valaki a saját +házában ne csinálhasson cigányos +vigasságot, de ezeknek odakint nem szabad. Valamikor +régen adtak ki erre kapitányi rendeletet, alighanem +azért, mert sok mindenféle bajok +történtek az ilyen cécókon.</p> +<p>Azelőtt cécó volt a neve meg +csiricsáré, most már bál és +ahhoz különféle előkészületek +vannak, mert hiszen a tilalom daczára csak áll a +dugott bál. Ez például, amelyről itt +szó van, az Ördög Pál +tanyáján történik, úgy jó +oldalt a jártabb utaktól, hogy vigasságban +akármekkorát kurjantanak is, arról senki +híradással nem lesz, hogy rajtuk üthessenek. +Különben is nem igen szoktak arra a +pusztázó kardos legények mozogni.</p> +<p>Ide hozzák a bort dugva a legények, +azután pedig Szél Jánossal +tárgyalnak, aki tud cimbalmozni. De van is neki cimbalma. +János a cimbalmát meg hozzá a maga +tudományát fejenkint tíz +pénzért szokta mérni egy +éjszakára, amúgy +értetődvén magától, hogy bort +is kap. Nem sokat, csak annyit, amennyi olyan embernek +dukál, aki dolgozik, míg mások mulatnak. +Huszonhárom legény van együtt, mint dugott +bálas rendező, ilyenformán két +forintot meg harminc pénzt használ ezen +éjszakára Szél János (de tíz +pénzzel kevesebb számítandó, mert +Csőre Ördög Jóska a ráeső +részt úgyis letagadja). Az ötvenhat liter bor +árából pedig fejenkínt valami +ötvenhat pénz esik, így koponyánkint +fizet mindenki a bálra hatvanhat vasat. Persze úri +helyen alighanem többe kerül az ilyesmi, de hát +ezek csak olyan egyszerű pusztai legények.</p> +<p>Ennélfogva nem is este kezdődik a +vigasság, hanem már délután. +Jönnek a lányok, meg a táncoskedvű +menyecske-féle, minthogy ezeknek híradással +voltak. Üzenetet vittek a legények, +továbbá elszalajtották némelyik +után a béresgyereket. Egy csomóba +verődnek a lányok az udvarban, a +legénynép pedig szivart szí odabent a +szobában, ami a napot ünnepi +jelentőségre emeli. S csapra van már +ütve az akós hordó a konyhában, alatta +tál, körülötte pedig +különféle poharak. Öt-hat fajta +pohárt nem igen lehet odakint találni, az +ahány van, annyiféle. És akármilyen +vastagfalu is, ha már használt, bizonyosan le van +csorbulva a széle. (Koccintáskor egyik pohár +talpát szokták odaütni a másik +tetejéhez, ez onnan van.) Már tart az +italozás, aki hogy pálinkát is ivott +valahol, időelőtt fölvidámodik +tőle.</p> +<p>Szél János pedig nótát kezd +kiverni a cimbalmon:—Barna legén mén el az +gang alatt, Kiesött az fejibül az kalap—mondja a +nóta, amely a lassú csárdás +járására igen alkalmatos. A +legénység húzza is befelé a +lányokat, itt-ott egy bekötött fejű +menyecskét (csak úgy magátul +kötötte be a fejét). A vasalt szoknyák +suhognak a táncban és magasra +fölcsapódnak, mikor a csárdás frisse +kezdődik. De ez csak addig tart, míg kevesen vannak +a szobában; utóbb már alig férnek +egymástól, de azért forognak, a +leányok haja kibomlik, a legénység +szivarjából pedig a hamu helyet sem talál, +ahol a földre hulljon, csak úgy a lányok +ruhájára, fejére esik, +szétmázolódva a rózsaszín, +kékszín derekakon. Utóbb Széll +János abban hagyja a cimbalmozást, hogy majd bor +iránt nyújtja panaszát, mit csakugyan +helyeselnek a többiek is. A tánc egy darabig abban +marad, azon idő alatt azzal illegeti magát a +legénység a lányság előtt, +hogy danol egy csapat ezt, más csapat azt az alacsony +házban, aminek lármája csak emeli a +fejük zavarodását. Mások +birkóznak, vagy jó nagyot ütnek +egymásra, hogy szinte csattan és puffan, de ez +tréfaszámba megy. Csak ha valakit fejen ütnek, +vagy mellbe vágnak ököllel, az megy +haragból.</p> +<p>Hanem arra még van idő. Estig ilyesmi nem fordul +elő, addig csak hol a lányság, hol a +hordó körül forgolódnak. Míg +lámpagyújtat után még +erősebben lobognak a szemek, duhajabb a +népség. A lárma nagyobb; a +csárdásban forgatás közben +keményen összeütődik egyik legény +a másikkal, egy pedig borral locsolja végig a +többit, amiért jókat ütnek rá. +Hogy a messzi iskolából elcsendül idáig +a harangszó, össze is szedik magukat a lányok +és megindulnak.</p> +<p>—Gyertök, no!—kiáltja egy és +csakugyan útnak ereszkednek a tanyai +virágszálak nagy sikoltozások +között, mert a táncosok némely +része utánuk szalad, tartóztatás +céljából. Az esti homályban messze +elfénylenek a fehér viganók, amiket +jól felfognak, hogy a harmat ne érje. +(Maguktól való fejbekötések ilyenkor +történnek.)</p> +<p>A tanyai házban pedig most kezdődik a +mulatság. Beviszik a szobába a hordót.</p> +<p>—Van-e még benne?</p> +<p>A felső lyukon beledugnak valami botot s +kihúzván, nézik, hogy meddig nedves. +Hát hiszen még majdnem félig van. Ez nagy +öröm. Sürgősen öntik tele a poharakat +és Szél János elé egy egész +söröskancsóval tesznek. Azt nem volna jó +keresni, hogy ugyan ez a kancsó mint jutott oda, de hiszen +János nem is keresi. A sok legény a hordó, +meg az asztalok körül egyre jobban +lármáz, némely része danol. Ez az az +állapot, amire mondani szokták ők: alighanem +sok vót már bennünk a bor, mer mindönki +beszélt egyszörre. Bár van már olyan +is, aki nem beszél, csak néz maga elé a +borra és gyújtaná a szivarját, de +sehogy a szivar vége meg a gyufa találkozni nem +akarnak.</p> +<p>A többi összeüti a poharak talpát, meg +az alját s úgy a bortól +föllángolva, duzzadó erőben áll +ott a sok katonának való. Mert valami csipiszt az +ilyen dugott bálra nem is vesznek maguk közé: +legények elejéből szokott az ilyesmi +együvé állni. Aki köztük alacsony, +az zömök, vállas, bivalynyakú, aki meg +nem zömök, karcsúan magas. Valamennyiben pedig +ott az erő, amit a kasza, kapa, ásó +és ekeszarv hagy a karokban. Ilyenkor mind annyira tele +van vele, hogy szinte kicsapni készül. Ilyenkor +támad az, hogy: megverek valakit, vagy engem valaki. +Miért akarna verekedni? Tudja is +ő.—Ugrál benne az ideg,—mint mondani +szokták és járván egymagában a +szoba közepén a Jópálos-táncot, +akkorákat feszít a mellén, mintha az +egész világnak ellene akarna szegülni.</p> +<p>—Igy mulasson az úr—kiáltja +büszkén Ábrahám Fekete +Mihály.</p> +<p>Helyeslően bólint a többi, mert így +az úr, hej, nem is tud. Az »úr.« Sok +van vele mondva nagyon, régi hosszú idők +nyomán támadt ellenszenv, mely ma is +él.—A paraszt olyan mint a krumpli: csak sülve +jó—tartja némely »úr«; a +paraszt meg azt mondja erre a maga vastag, sunyi és +nehéz ötletével: Nem tom mér +haragszanak ránk az urak, hisz nem akarjuk mink +őket mögnyúzni—egyszörre. (Hanem +csak úgy apródonkint, mi zárjelben, illetve +bajusz alatt értetődik.) Hanem hogy ebben melyiknek +mikor van igaza, mikor nincsen, itt ne keressük, mert +úgy sem találjuk meg szűk helyen a nagy +dolgokat. Hanem csak elég avval annyi, hogy Kothenc Susi +Illés juhászbojtár azt mondja:</p> +<p>—Az úrféle? Hát mit tud az? Csontot +hány az asztalra, úgy mulat.</p> +<p>A többi ránéz, hogy hát ez ugyan +miről beszél? Csak szavall, bizonyosan +juhászosan, alighanem azért, hogy falnak +állítsa a többit. Honnan tudna ő ehhez, +aki egy évben egyszer jár a városon, akkor +is a falakon kívül, csak a +baromvásáron. Rá is mondja +Ábrahám Fekete Mihály megvetőleg:</p> +<p>—Körösztapád térgye.</p> +<p>—Már mér?—fakad ki Kothenc.</p> +<p>—Hát mán micsoda csontot +hajigálnának az asztalra?—kérdi +amaz.</p> +<p>—Hát hunnan tudjam én +azt?—szól vissza a juhász.—De +láttam.</p> +<p>—Hun láttad?—adódik fel nagy +gúnnyal a szó.</p> +<p>—Hun láttam? Hát a városba +láttam, a +kávéházba—erősíti a +bürgés.—Csontot hánytak a +kűasztalra.</p> +<p>Nagyon erősen mondja és igaza is van neki, mert +bizonyára dominót látott játszani s +arról mondja, hogy csontot hánytak az asztalra, +mert az csakugyan csont is, nem pedig kő, mint az +úrféle nevezi. Szavát azonban senki sem +érti meg, senki sem vél rá, hogy ugyan mit +akar mondani s Ábrahám Fekete Mihály csak +ennyit szól neki válaszkép:</p> +<p>—Legjobb vóna neköd is, ha nyomon +beszélnél.</p> +<p>Nevetés támad, de meg kell mondani, Kothenc nem +nevet. Nyomon beszélni annyit jelent, hogy az igaz nyomon +járjon valaki, vagyis hogy igazat beszéljen. +Lám, úgy lehet, hosszú idők +óta most mondott volna először igazat s akkor +gyalázzák le érte. Hát hiszen +jól van. Látott ő már karón +varjút. Azért csak koccint, sőt hogy +Szél János ama nótába kezd, hogy +»legelteti nyáját, fújja +furulyáját«, csakugyan járni is kezdi +középen a juhászost. Egyik is, másik is +belekap a táncba, negédesen lépkednek +előre meg hátra, forogván közbe. +Egymást is kézre kapják, az alacsony +füstös szobában minden mozog, jó +szerencse, hogy a hordót föl nem lökik. +Vidámság ez, nagy vidámság s Kothenc +juhász az Ábrahám Fekete Mihályt, +amint egymás mellett járnák a táncot, +magához öleli. Nagyot kiált egyszer így +Ábrahám Fekete Mihály s eltántorodik. +Akkor látja a többi, hogy bicska van a +hátában.</p> +<p>—Jaj, mögszúrt!—kiáltja +jeladáskép Mihály s ahogy a tánc +hirtelen megáll, hallatszik néhány +pattanás, hasonlatos a pisztolykakas +fölhúzásához. De nem az, épen +csak néhány jórugójú +bicskát csattantottak ki, hogy kézbe +vegyék.</p> +<p>A juhász leüti a lámpát azonnal. A +nagy füstben és sűrű levegőben +amúgy is alig pislákolt, most a padozaton +szerteszakad és azonnal elalszik. Menekül a +juhász, de átszúrja egy bicska a +karját s arra dühödt erővel veti +magát a sötét tömeg közé. +Nagy a lárma; itt is, ott is megmártódik az +acél az emberben, mígnem valamelyik asztal +mögött ülőnek eszébe jut, hogy +gyufára rántson. Erre szétvál a sok +összegabajodott s meredten egymásra bámul. +Némi józanodás következik, a +juhász meglépett, Szél János pedig +viszi kifelé a cimbalmát...</p> +<p>Nem halt meg senki, hát így majd csak +begyógyulnak a bicskanyomók. Kothencnek pedig majd +csak beszakítódik valamely éjszaka a feje. +Ebben egyeznek meg s még ami imitt-amott ital van, +kiiszszák és eloszlik a vendég, a +tanyában maradván az üres hordó s a +vérnyom, amit majd egyszinűre mosnak a szoba +tapasztott földjével. Igy az egész +dologról tudomást sem lehetne venni, hacsak +másnap az Ábrahám Feketéék +legénye nem fájlalná annyira a +hátát, hogy kocsin orvoshoz viszik. Az aztán +faggatja, hogy honnan támadt a seb, mígnem a +történet valahogy előadódik. Jelenti is +az orvos és mozogni kezdenek a kardos +pusztázó legények, hogy mi +történt, hol történt, hogy +történt? Járják a tanyákat, +keresvén, hogy ki maradt a bál után +sebben.</p> +<p>Hát nem mondhatni, van egynehány, teszem azt a +Kisguczi Gergely, Szilajfa Miklós és alighanem a +Vízhúzó gyerök is. Ezek után +járnak s őket még másnap azonnal +sorra veszik. De Kisguczi Gergőnek semmi baja sincs, +legalább nem árulja, a Szilajék +Miklósa pedig már korán reggel kiment a +barom után a nyomásra, otthon az sem szólt a +bajáról semmit. Hátra van még a +Vízhúzó gyerök. No ez már, amint +utánamennek a tanyába, csakugyan nem tagadhatja el, +hogy volt vele valami, mert most is karonfogva tartja a +karját.</p> +<p>—Hát legény,—kérdezi +tőle a lórul a vén pusztázó, +bizonyos nevezetű Vér Ferencz,—hát +veled mi vót?</p> +<p>—Mi vót?—buszmog vissza a +Vízhúzó gyerök,—ami vót, +az barátságbul vót, aztán kinek mi +köze hozzá?</p> +<hr style="WIDTH: 40%"> +<a name="19" id="A19"><br></a> +<h2>A Holló meg a Hattyú</h2> +<br> +<p>Az udvarunkban volt egy másik, kisebb udvar, abban +lakott egy cukrász. Nem olyan mostani fajta +cukrász, akiket magyarul neveznek, hanem ez +valóságos cukrász volt, olasz névvel, +s a talián művészi tudásával +formálta ki cukorból a huszárt, aki a +lakodalmas torták szörnyű +állványai fölött állt szobrot s +amellett, hogy glazurból való a kicsi ember, +úgy járt a feje egy vékony +réz-zsinegen előre-hátra, hogy azt a +menyasszonynak valósággal +gyönyörűség volt nézni. Ebben az +udvarban sok mindenféle más szerszámok is +voltak, csodálatos nagy dobok, amikben habot szokás +verni, azután gépek, amiken a fagylaltot +gyártották, ime emitt hosszú gipszrudak, +amikben a húsvéti bárányokat +öntik s nagy veres +márványtáblák, amik +nélkül szaloncukor nem készülhet el ezen +a kerek világon.</p> +<p>Volt azonfelül sok minden. A »mon cousin« +ágya párnája alá a +legényszobában el volt dugva egy pipa, egy +csúnya nagy pipa bámulatosan rövid +szárral, az az enyim volt s a mi udvarunkból az +ő udvarukba átjártam, hogy abból +én pipáljak. Ma nem bírom el a pipát, +de még a szivart sem, egyedül a vékonyra +vágott és papírba öltöztetett +dohány az, ami kell. Akkor kellett, fújtam +és szipákoltam a füstöt, nem annyira a +füst, mint a társaság kedvéért. +Az olaszok nem voltak olaszok igazság szerint, hanem +helvétek, Graubündenből, iskoláikat +Churban járták s beszélték +mindahárom nyelvet, amely Svájcban otthonos. Ez +föltétlen tetszett. Azon időben rohammal +száguldott végig a francia tudás az +országban s mi, kicsiny diákok, a református +algimnázium ódon szobáiban tanultuk ezt +alkotmánytannal, könyvvitellel +és—váltóismével együtt. Az +utóbbit tisztán teoretikus alapon. A praktikus +oldalára, a kibocsátó, az elfogadó +és, mind akkor mondták, a forgatmányos +jogaira és kötelességeire később +tanít egy sokkal különb professzor. +Semmiként sem akarom ezzel a boldogult öreg +emlékét bántani. Jó ember volt +szegény s tanított bennünket +németül, bár ő nem tudott jól +magyarul. Ennek sem oka ő. Zsidó +tanító volt, de a kisváros +félgimnáziumának büszke tanárai +kénytelenek voltak őt felhívni maguk +közé, mert nem akadt a puritán és +ó-magyar tudósok között, aki +németet, könyvvitelt és—Isten +bocsásd meg—még váltót is +taníthatott volna. Ellenben más volt a francia. Azt +tanultuk keményen s e nyelven kérdeztük az +utcán egymástól, hogy hol van a +bicskám. A bicskánk ugyan a zsebünkben volt, +ezt tudtuk, meg is tapogattuk, de azért +kérdeztük egymást s azt hiszem, +társalgásunkkal a polgármesternek is +imponáltunk volna, ha azon időtájban a +polgármester nem hallott volna nagyot. Vele is jár +a polgármesterséggel, hogy csak azt hallja meg az +ember, amit épen akar.</p> +<p>E tudománnyal fölszerelten járultam mindig +az olaszok elébe. Sohase tettem ezt bizonyos +alázkodás nélkül. Szent Isten, +ők már mennyi földet jártak be, hol +mindenütt hagyták lépteik nyomát: magam +akkor nagyobb hegyet nem láttam még, mint a +város lapos oldalában levő +akasztófadombot. Attól is féltem, mert +mondatik, hogy a fán veszejtett rablók +csontjaiból mérges virágok nőnek +(bár ennek ellene mond, hogy Saverda Kálmán, +mikor bérbe vette a dombot, akkora +búzakalászok duródtak ki a +földből, hogy például abban a +tehénhátig érő ember el is +tévedhetett). No és tetszett ott minden. Az az +ember, aki olyan vidéken nőtt fel, ahol több +nyelven beszélnek, nem érti meg azt, hogy mi az, +amidőn én az anyám szavától +teljesen elütő idegen kiejtéseket hallok s +ezen szavak mégis csak azt mondják, amit az +anyám mondott. Ha otthon valamely fontos családi +ügyben németül halottam beszélni, +elállt a lélekzetem, hogy óh uram és +én Istenem, mit mondhattak most egymásnak +ők? S ime egyszerre egy família, amely +négyféle nyelvet beszél s azok közibe +vetődöm, akik gyakran öt szavat három +nyelven mondták ki. Tessék ehhez hozzáadni a +Vadölőt, Sólyomszemet, az Utolsó +Mohikánt s Fenimoore Cooper egyéb dolgait az +ifjú rajongásával az emberek iránt, +akik már annyi tájat jártak be, amíg +mihozzánkig vetődtek... Igen, ők igen +derék család voltak, egy bájos szép +barna leány, azután csontos, nagy helvét +fiúk, akikkel viharosan dudolásztuk bele a porba, +amit a legelőről hazatért marhák a +főutcán fölvertek, hogy el re d'Italia, el re +di maccaron és szidtuk közösen a +Sárganyakot, miután ez a Sárganyak volt +akkoriban az olasz finánc, aki a szép zöld +Graubünden és a virágzó +Olaszország között megtagadott minden +vámcsempészeti összeköttetést.</p> +<br> +<p class="center">*</p> +<br> +<p>Volt egy kutyájuk is, ennek a neve meg az volt, hogy +Holló.</p> +<p>Útszéli cigányok hajában +látni nagynéha azt ez +acélkékfényű +hollófeketeséget, amilyen volt az a Holló. +Amúgy testállásra pedig igen szép, +vastag nyakú, széles mellű, erős +lábizmokkal, a nyakán bőrkötél, +azon valami rézkilincs-forma cifraság, ami +lépten-nyomon zörgött s ez a zörgés +annyira velejárt Hollóval, minő a lovassal a +sarkantyú.</p> +<p>Önmagával évődő és +komor állat volt, amikor megismertem. Nem volt már +fiatal, hanem a kedélye inkább a körül +járt, amire még embernél is azt +szokás mondani: öregkutya-kedvű. Hát +kutyában ő maga is eléggé +öregkedvű gyanánt viselkedett. Abból a +kicsi udvarból, amely neki a +csukrászéknál adatott, ki nem járt, +ha csak nem akkor, amidőn az inas fagylaltot vitt a +gőzmalmosékhoz, akik hivatásuknak +megfelelően a város oldalában laktak. +Hiszem, hogy Holló ilyenkor sem az inas +kedvéért ment (mert hiszen azzal mehetett volna +máshova is), hanem kísérte a zöldre +festett bádogedényeket, amelyek az ő +tudása szerint a gazdája tulajdonai voltak.</p> +<p>Másként nem törődött semmivel; +ami nem tetszett neki, azt megugatta, rázva +dühösen a nyakán a csörgettyűt, ha +pedig igen haragudott, meg is harapta az embereket. +Szerencsére arrafelé az emberiség nagyobb +része csizmában jár.</p> +<p>Igy élt a mogorva eb abban a szűk udvarban, amely +az ő világa volt. Nem érdekelte semmi, csak +olykor, ha nagy üstökben verték a habot, +közeledett a munka színhelyéhez s ami cukros +tojáshab elébe esett, megette. De ez nem sok +öröm.</p> +<p>Történt aztán egy napon, hogy a mi +udvarunkba a többi kutyák és macskák +közé még egy kutya vetődött. A +nagyvendéglő udvara volt ez s vidéken a +csavargó ebek szokása, hogy e helyen +húzzák meg magukat, mert ott nem esik +bántódásuk. Az udvar folyton tele van idegen +szekerekkel, kocsikkal és sohasem lehet tudni, hogy az +ebek nem-e a kocsikhoz tartozók. Igy aztán nem +űzi őket senki s békességben +megvannak, mert a kocsi tetején tarisznyázó +emberek barátságából kerül +mindig nekik való étel. Volt már akkor pedig +ott sok mindenféle szabadon járókelő +állat. Egy hizott poca, azt úgy hivták, hogy +Kicsi. Egy csacsi, a nevén nevezve: Liszka. +Továbbá egy gólya Napóleon s egy +mátyás madár Gambetta névvel. +Azonfelül következtek igen sok macskák s egy +egész had kutya, az ostoba nagy meláktól le +egész az uszkárig, amelyet vándor +cirkuszosok feledtek ottan. Végezetül volt egy vak +tyúk is, amelynek télen lefagyott a szeme s ennek +köszönhette az életét, mert a +cselédek irtóztak attól, hogy egy vak +állat nyakát elvágják.</p> +<p>A Kicsi arról volt nevezetes, hogy hízó +volt már tavaly télen is s le is kellett volna +vágni a többivel, de olyan tisztán tartotta +magát mindig, olyan szép szőke szőre +s fehér arca volt, oly kedves volt a maga elhízott +állapotában s oly szelíden tudott +röfögni, hogy megkegyelmeztek neki s beosztották +az állatseregletbe. A Liszka pedig penzionált +szamár volt, egy rettenetes öreg állat. +Már az a vendéglős, akitől az +öregek átvették a vendéglőt, +mint nyugállománybeli tárgyat adta +át, mondván, hogy valamikor régen, mikor egy +másik vendéglőstől ő vette +át a vendéglőt, szintén így +kapta. Liszka semmi egyéb kötelemmel nem bírt, +mint hogy vízért menjen, ha a lovak nincsenek +otthon. Ezt ő sok buzgalommal tette is és ha +látta, hogy a lovak valamerre dologba mennek, +arányosan otthon tartózkodott, illetve mint ma +mondani szokás, készenlétbe helyezte +magát. Máskor ellenben az utcákon csavargott +s ha trombitaszóval valamely lakodalom haladt végig +előtte, táncra perdült és +csatakiáltásokba tört ki. Ez okból igen +kedvelték és szabad bejárata volt neki +mindenüvé. A fényképe még ma is +megvan.</p> +<p>Ez állatsokadalom igen barátságos +egyetértésben élt egymással. Nem +egyszer láttam, hogy Cézár cirkuszkutya +ledőlt a konyhában a fal mellé aludni, a +hátára feküdt egy nagy fehér macska s +miután akkor a vak tyúkot is a konyha +melegén tartották, hogy hátha ott kienged +szegénynek a szeme, fölibük tipegett a +világtalan jószág s +szunyókáltak nagy nyugalommal együtt: +tyúk, kutya meg macska.</p> +<p>E szokások tették lehetővé, hogy +amidőn egy nap gyönyörű nagy fehér +eb vetődik az udvarra, azt a többi meg nem marta. +Sőt jól fogadták. Bizonyosan az jutott az +eszükbe, hogy ahol annyian vannak, ott meglehet még +egy. De nem is bántott senkit. Szelíden +lézengett a falak oldalában, mert le volt +soványodva nagyon. A nagy udvarban itt-ott került +valami csontféle, azt elvitte magával a sarokba s +ha megette, még annyi bátorsága sem jutott, +hogy a galambok fürdőjének menjen inni. +Megvárta, amíg lovat itatnak s a kút rossz +vizét nyelte.</p> +<p>Holló eddig, ha a kis udvarából a +fagylaltos bádogok kíséretére indult, +udvarunkon áthaladtában soha ügyet sem vetett +a kollegákra. Sem közibük nem állt, +amikor négyen-öten orraikat összedugva +beszélgetnek, sem a macskákat nem kergette meg, +csak Liszkára mordult dühösen, ha valami utcai +táncból haza kerülve, kergetni +merészelte.</p> +<p>Most végigmenvén az udvaron, tekintete egy +helyen a sarokba esett. Látta a fehér ebet. +Holló tünődve megállt. Azután +oldalt fordult a fekete állat s odament a fehérhez. +Az, bár valamivel nagyobb volt, de igen +elsoványodott, ijedten vonult vissza a +csontdarabtól, amibe az éhes +étvágyával ép most kezdett volna +belé.</p> +<p>—Ümm, üüümm, mondta Holló. +Nálunk emberek nyelvén ez azt jelenti: nem, nem, ne +szaladj.</p> +<p>A fehér ekkor hallott az udvarban +barátságos szót először. +Nagyranyitotta a szemeit. Csodálatos szép szemei +voltak; kutyában csak az említett +Czézárnál láttam eddig +hasonlót. A szemegolyóját ép olyan +fehérség övezte, mint ahogy az az emberi +szemnél van s hófehér tiszta +fejéből az a két emberszem beszélve +tekintett elő. Le is tudta sütni a szemeit. Most, +hogy a föltétlen komoly fekete eb így +szólt hozzá, bámulva tekintett vissza.</p> +<p>Holló a csonthoz ment, megszagolta s az orrával +a fehér felé lökte. Ő maga úgy +is tortaféléket szokott enni. Újból +közeledett. Összeértették az orrukat. +Holló a maga fekete orrát amannak a +rózsaszín fehér orrával.</p> +<p>—Hupp! mondta egyszerre a Holló és ugrott +egyet.</p> +<p>Három alacsony, kevert fajta rattler, akik +patkányfogásra voltak szerződve, +kissé oldalt bámulva nézték +Hollót, a mérges, komor agglegényt.</p> +<p>A cukrászinas a maguk ajtajából +kiáltott neki:</p> +<p>—Holló! Takomher!</p> +<p>Holló azonban ezúttal a kutyák +nemzetközi nyelvét nem volt hajlandó +megérteni. Ugrált, játszadozott s elfeledett +egy drótost megugatni. Pedig mondják csak meg, ha +már egy drótostótot sem ugat meg a kutya, +akkor mi van vajjon még ugatni való +voltakép.</p> +<p>Így lőn. Lassan lépegetve ment a +fehérrel végig az udvaron egészen az +ő kapujukig, ezt az orrával kinyitotta, bement, de +már a másik percben künn volt megint. +Együtt sétáltak, végig a kocsik alatt, +majd pedig megálltak s beszélgettek +ismét.</p> +<p>E naptól kezdve együtt jártak és +keltek. A fehér, húsra kapván, pompás +állat lőn. Hosszú +szőréből kiszedte a beleragadt +bogáncsot, fürdés és eső +hófehérre mosta. Valami fajállat lehetett, +mert uszóhártyái voltak a +lábán, bár egyébként nem +hasonlított a newfoundlandihoz. A feje hosszú +és vékony, mint az agáré, testben +karcsú és erős, a fülei pedig +vizslafülek. Soha a kapun kívül nem ment, pedig +a kapu örökké nyitva volt. Hamar megkedvelte +mindenki, mert minden szokása teljesen elütött a +többiétől. A rattlerek +elvégezték ugyan a dolgukat, de loptak s +néha napján odakódorogtak egy hétig +is, hogy tökéletesen összemarva kerüljenek +haza, amikor aztán jött a der Herr Curschmied s +rendelte kenőcsül a +tojássárgával kevert ólomcukros +vizet. A macska mind hizelgő volt, e mellett a +fülemüléket fenyegették, de +hízelgő volt a Kicsi is, ez a hizott poca, amely +egész létalapját az udvarlásainak +köszönhette s ezért röfögött oly +bájosan. A nyugalmazott szamár a +táncával hódított, a cirkuszkutya +pedig az országútról nagy kavicsköveket +hordott haza s negéddel rakta le az asszonyok, +lányok lába elé. A mészáros +melák, ha egy kocsi kiment az udvarból, a +kerék küllőjébe akaszkodott. +(Valószínű, hogy a helypénzt +követelte.) Napóleon a cselédségnek +szerzett örömet, mert ha valaki hátul +összetett kezekkel járt-kelt az udvaron, +Napóleon utána ment s a tenyerébe +ütötte a csőrét, ami mindenkor igen +humoros jelenet volt. Gambetta kiváló +szemtelenséggel nevezett mindenkit lacibetyárnak s +utána a postilion nótáját +fújta. Szóval, valamely irányban +stréber volt mindannyi, csak épen a +fehérsége miatt Hattyúnak nevezett ebet nem +lehetett ennek hinni. Az soha semmi különös dolgot +nem csinált, csak épen egy nap kezdett el az udvar +közepén a nagy napvilágosságban +vonyítani, amidőn azt mondták reá, +hogy lelket lát. Másnap meg is halt a +mángorlókamrában az öreg Jóska +bácsi, aki negyvennyolcban huszár volt, +azóta pedig konyhaudvaros.</p> +<p>Ha a Hattyút hívta valaki, megjelent vele +együtt a Holló is, ha a Hollót +kiáltották, az acélfekete állat a +fehér párjával futott arrafelé. +Így voltak sokáig, tovább egy +évnél, teljes pari mivoltukban s ügyet sem +vetettek a többire. Tőlük jöhettek +medvetáncoltató oláhok az udvarba +hálásra, amikor a medveszagra minden eb elbujt +valami zugba, ők csak együtt sétáltak, +s esti alkonyatkor a kapuhoz mentek, hogy +szétnézzenek kissé a világban. +Fülöp bácsi, a csabai gyolcsos tót, aki +minden héten egyszer lejött vásznat +árulni s a maga ormótlan kocsijával +odaszállt, gyakran mondta:</p> +<p>—Egesz varossaban csak ezt a kit kutyat irigylek +tületeknak...</p> +<p>Lám mégis, egyszer a Hattyú eltűnt. +Hova lett, ki tudná megmondani? Valaki megirigyelhette +tületunknak s elkezelte. Mikor soha a kapun ki nem +lépett. Mégis elveszett. Elvitte valaki orozva. +Vagy beköté a kocsiba, vagy tarisznyát +húzott a fejébe, vagy pálinkás +kenyérrel étette meg s éjszakának +évadján elhajtott vele az udvarból.</p> +<p>Az udvar azután sokáig igen nagyon üres +volt. A Hattyú hiányzott a többi +közül. Holló szomorúan járta +végig minden zugát, azután megállt az +állás alatt s nagyokat kiáltott:</p> +<p>—Uú, uú.</p> +<p>A »benff, benff, benff« válasz, mivel +Hattyú szokta a közeledtét jelezni, elmaradt +mindörökre. Az eb szomorúan tért a kis +udvarra vissza. Hozzájárult ehhez, hogy +rosszlelkű emberek kínozni kezdték. Volt ott +valami Kacska Miska, az elzüllött gazdaember, akinek +Boszniában nyomorékká lőtték a +kezét s attól fogva italnak adta magát. Nagy +dologidőben bejárt segíteni az udvarosoknak +s az elkérgesült ember, ha végigment az +udvaron, nagyokat kiáltott:</p> +<p>—Hattyú, Hattyú!</p> +<p>Ilyenkor a kisudvarból, ha nem volt a csaptatóba +csukva a kis kapu zavarja, kirohant a Holló; ha pedig +másként nem lehetett, átugorta az alacsony +kerítést. Végigfutott az udvaron, a kocsik +alatt, az orrlyukai tágra nyíltak, a +szemével és orrával egyaránt kereste +a párját. De nem találta, mert hiszen nem is +találhatta. Az újból morózus eb +megugatta a kínzóját s hazament.</p> +<p>Utolsó napjaiban ki sem ment az udvarukból. +Feküdt a földön.</p> +<p>—Hol a Hattyú? kérdeztem egyszer +tőle.</p> +<p>Fölemelte a fejét, széjjelnézett, de +már nem ugrott. Már nem hitt s kételkedett. +A soványsága nőttön-nőtt, +szőre elvesztette az acélkék +színét, nem evett s csúnya, mérges, +öreg kuvasszá változott. Egy este az inas +keresgélt valami után az ócska +kamrában, ahol az elhasznált fagylaltos +bádogok voltak rakásra hányva, s a fekete +ebbe botlott. Már hideg volt és semmi módon +sem lehetett fölkelteni.</p> +<center><img src="images/image14.jpg" width="118" height="111" alt="image14 (6K)"></center> +<hr style="WIDTH: 40%"> +<a name="20" id="A20"><br></a> +<h2>Az okos Miklósról</h2> +<br> +<p>Az első úriember ebben a fekete házban +Krizosz Miklós volt, magyar királyi +számtiszt a +pénzügyigazgatóságnál. Nagy +fekete sapkája volt neki asztrakánból. +Valódi asztrakán, ezt többen +konstatálták a házbeliek közül, ha +nagy hidegek jártak, mert ilyenkor Krizosz Miklós +lehúzta vékony, átlátszó +denevérfüleire a sapkát s látni +lehetett, hogy biz az valódi asztrakán még a +hajtáson belül is.</p> +<p>Tudni kell, hogy az asztrakánt Persziában +csinálják. Eleven bárányokat +ásnak be a földbe s ott hagyják +hónapokon át. Ettől lesz az aztán +ilyen szép.</p> +<p>No, ezt a sapkát meg is csodálta mindenki. A +házmester egy vén ember, aki azt mondta +magáról mindig, hogy ő a negyvennyolcas +veteránok közé tartozik, bár ide nem +vették be s így kénytelen volt az +Egyesült Solferino-königgrátzi +Csatár-Egyesület tagjai közé sorakozni: +ez a házmester, aki soha aprólékos dolgokban +nem nyilatkozott, kijelentette, hogy e sapkában az +asztrakán-ipar fölülmulta önmagát. +Nézetét többen elfogadták. A +hosszú, nagy fekete hodáj emeletén a +lutri-professzor, ezután a bélyegkereskedő +kisasszony és mr. Etienne Faire is, a +pecséttisztító szappanok +fölülmulhatatlan gyárosa, aki a +legsötétebb ruhából is ki tudta venni a +világos foltokat. Őt, a rejtélyes +világi magnetizmusok professzorát, aki telepatikus +csodáit számok +jövendőlésével tette teljessé +és a bélyeges kisasszonyt, aki haszonnal +árulta a diákoknak hamisított argentinai +jegyeit s olyan szenthelénai bélyegeket +produkált, hogy a nyolcadikos gyűjtők is +bámulattal merengtek el rajta—nem igen +sorozták az úri osztályhoz, mert a +monsieurről kiderült, hogy csak elvben francia, +egyébkint Dobojban született, mint bosnyák. De +ezt meg lehet bocsátani neki, mert e +nemzetiségváltozásra üzleti +szempontból okvetlenül szüksége volt, +miután a bosnyák nem tisztítja ki a +legsötétebb ruhákból a +legvilágosabb foltokat.</p> +<p>Igy álltak a dolgok Krizosz Miklós +asztrakán sapkájával szemben e régi +házban, amely olyan ódon volt, mint egy holland +híd kőpillérje. Nekünk, kedveseim, +igazság szerint semmi közünk mindezekhez, de el +kell mondani mégis, mert mindez a dologhoz +tartozandó. Csúnya nagy épület volt +mindez, alul favágók laktak, csupa +favágók, nagy szálas emberek, akik este, +vállaikon a fényes baltákkal, rendesen +vidáman jöttek haza s megverték asszonyaikat. +Ez megszokott dolog gyanánt adódott elő +és ki sem ügyelt reá komolyan. Azért a +rozsdás szivárványkutat csak oly zajjal +húzgálták a nedves udvaron s egészen +lent, de mélyen lent, a pincében, ahol hat +almaárús oláh lakott, minden este +egyformán dalolták a sti-stu +mélabúsan merengő énekét a +féltucat rómaiak.</p> +<p>Ezek a rómaiak pálinkát ittak és +szégyenére váltak Hunyadmegyének, +mert már elpolgariasultak egészen. Odalent +Hunyadban nem ilyen a honfi. Odalent szép szakálluk +és hosszú hajuk van, bekenve olajjal s nagy, +erős, meztelen hátuk kilátszik abból +a folytonossághiányból, amit a +tüsző s a rövidke ing meghagy; míg e hat +oláh városi inget vesz magára, +mellényt, kabátot és hosszú +haját is leszedette.</p> +<p>E céda és hitvány viselkedésnek +egyedüli oka nevezett Krizosz Miklós. E +férfiú szintén oláh volt, amit az +asztrakán sapka mellett még az is bizonyít, +hogy gyakran kapott leveleket, amelyeken kívül, a +hátlapon, kék nyomásban pompázott a +salutare din Caransebes. Miklós oláh volt. +Miklós nem volt Miklós, Miklós +Nikoláj volt, de Miklós ezen +öröklött hivatal mellett magyar királyi +adótiszt volt, jobbkeze a nagyságos helyettes +pénzügyigazgatónak, akit +kutyahűséggel szolgált s már igen +közel állt ahhoz, hogy szorgalma révén, +jelen állásában való meghagyás +mellett, magasabb fizetési osztályba +emelkedjék.</p> +<p>Kissé törte ugyan a magyart, de nála, a +számok birodalmában, ez szinte egyre ment. A +numerus numerus s valaki fejben akár oláhul, +akár magyarul számol, egyforma vonalakat húz +a papirosra. Egyébként a +két-háromszáz szóra, amik a +köznapi életben szükségesek, már +szert tett régebben s ezúttal csak az volt a hiba, +hogy nem a helyes rendben rakta ezeket egymás +mellé.</p> +<p>—A latin szórend, a latin +szórend—szokta mondani Miklós.</p> +<p>Szavait mindig tisztelettel hallgatták. A +penzionált főhadnagyné, aki mindig ruganyos +léptekkel s lebegő szoknyával tudott +végig menni a folyosó kimarjult kövein s +akinek családja a gyufagyár részére +szállított skatulyák révén +határozottan előkelő vagyoni +állásra tett szert, Krizosz Miklós +köszöntését mindig azzal az úri +leereszkedéssel fogadta, amely csak nyugalmazott +kincstári asszonyok szokása szokott lenni.</p> +<p>A főhadnagy nem háborúban esett el, hanem +kinevezték egyszer adjutánsnak. Elfoglalta +hivatalát s felült a Simlire, e bánatos +szürke paripára, amely közepes egység +volt egy kissé előkelőbb tramway-ló s +egy kissé elhanyagoltabb bérkocsis-gebe +között. A lovak kitanulhatatlanok. Simli oly +szelíd volt világéletében, mint egy +bölcsészeti folyóirat és soha nem +rosszalkodott. Ezúttal másként ment a dolog. +Simli a gyakorlótéren meglátta, hogy az +istvánnapi versenyre a szomszéd +pályán próbálják a lovakat +és soha nem látott őrült +magatartással közibük vágott. A +főhadnagy azután e pokoli futás alatt +részletekben maradt le róla. Előbb +sapkáját, kardját áldozta fel, de +ő maga, viharvert arcú +tengerészkapitányok makacs szokását +követve, nem akarta elhagyni Simlit. Utóbb +mégis csak lebukott, nyakszirtjére esett, meghalt, +eltemették s plaine parade volt neki kirukkolva—mint +az özvegy többször említette is—egy +egész század a regimentből.</p> +<p>Ezen gyakran elmerengtek, ő és Miklós. A +számtiszt estéit rendesen otthon +töltötte. Korcsmába soha nem járt, +ő maga főzött magának s a +denaturált spirituszon rostélyost is +sütött. Olykor lement a pincébe s a falra +hosszában felragasztott faggyúgyertya fénye +mellett fölolvasott a Luminatoriulból a hunyadiaknak. +De azok ritkán értették meg s nem is +akarták megérteni.</p> +<p>—Csak az alma ára legyen jó—mondta +Juon.</p> +<p>—Bun—mondta a másik—s ne +telepítsen ki bennünket a policáj.</p> +<p>E dolgok Miklóst lassan elkeserítek, bár +benső viszonyban maradtak azután is. Ő csak +lement almát venni s az oláh emberek +fölkeresték, ha levelet kellett írni haza a +faluba a hegy mögött, mindjárt az első +házban a fatemplom mellett. Juonnak volt ott valakije, a +Blánka, ez a fehér, tiszta leány, oh, hogy +miért kell elmenni hazulról az embernek... No, +mindegy, bun. Hát bun is, mikor Miklós, a +száraz Miklós, oly szívreható, +epekedő leveleket írt—egy kiló +almáért egy oldalt—hogy az bár Juon +szíve teljes közepéből volt +kiszakítva, ő soha így elmondani nem tudta +volna. Igy van az, ha az ember nem járja az +iskolát; s mily jó az, ha így kézhez +lehet kapni egy oly tudós férfit, mint Domnu.</p> +<p>No, néha volt eset, hogy a Domnu ajtaját +zárva találták este.</p> +<p>—Ej haj—vigyorgott Juon—a Domnu kiment a +városba, szép úri kalapos +fátákkal kacsalódni.</p> +<p>Butaság. Nem igaz. Miklós vacsora után +egyszerűen más kabátot öltött, mert +a sütésnél zsíros lesz a +ruha—megkefélte haját, +nyakkendőjét megigazította, +kézelőket tett föl s átment a +főhadnagynéhoz tisztelettel.</p> +<p>Ott oly jó volt. A két gyermek a széles +úri asztalnál a lámpa mellett a +gyufadobozokat ragasztotta, ő nagysága +kötött, vagy varrott, vagy hímzett s +azután beszélgettek.</p> +<p>Mr. Faire ezt bizalmas mosoly kíséretében +adta tudtára a lutri-professzornak, aki kissé +büszke volt ugyan, de pletykákat szívesen +fogadott.</p> +<p>—A marha—vélte a tanár—mit +akar? két gyermekkel?</p> +<p>—Ó, ó—felelt a +bosnyák-frania—mit akar? Oberlajtnantin van +penzió, hm!</p> +<p>De a professzor a fejét rázta.</p> +<p>—Áhá—s a kezével +többször határozottan a levegőre +ütött.—Ha a főhadnagyné +férjhez megy, elvesz a penzió.</p> +<p>—Szszsz!—szívta a fogát Faire +úr, de nem szólt semmit, mert a szappant kellett +főznie.</p> +<p>De nem úgy megy a dolog. Miklós egy este, +midőn vacsora után bement és szokatlanul meg +volt hatva, beszédbe fonott, mely Nagyságos +Asszonyom megszólítással +kezdődött. Azután jött a többi, +amely e megszólítás után jönni +szokott. Emilia von Stobber szelíden s biztatóan +nézett rá. Kis ezüst +óráját—még ez az óra is +oly szép volt, mint minden ezen az asszonyon—kis +ezüst óráját gyermekei kezébe +adta, hogy menjenek csak a házmesterhez s +hasonlítsák lent össze, +valószínűleg nem jár jól.</p> +<p>Miklós beszélt, melegen, áradozva +beszélt s ha a Juon Blánkája ott a faluban, +a hegy mögött hallja ezt, bizonyára +elcsodálkozik, mert e szavak valósággal Juon +levelei voltak. Krizosz Miklós szívére tette +a kezét, kézelőjén egy fényes +gomb csillogott s a szemei fényben égtek. Az +özvegy rátekintett, negédesen mosolygott, +azután lesütötte a szemét s +babrált, babrált a gyufaskatulyák +között.</p> +<p>De... Itt jön a de. De ez a de nem +közönséges de, hanem ez így +készíttetett el előre, akár csak a +hivatali rendeletekben az ennélfogva és a +sőt. Miklós a szerelem poétikus +magaslatára emelkedve, retorikai tudással csapott +le a de birodalmába. Hát igen, monda, sőt +valóban. Mondott még egy néhány +bár-t is, pedig-et is, de csak de volt annak a +vége. Uram és én istenem, a fizetés +hatszázhúsz forint—itt Miklós +megállt, hogy e szünettel a zárójelet +jelképezze (illetőleg hétszázhetven +forint a lakbérrel). No ebből mit akarhatunk? Az +élet drága, két gyermeke van a +nagyságos asszonynak. A gondok, a nevelés... +És ki tudja?</p> +<p>Miklós e kérdéshez szemtelen +krakélerséggel mosolygott, az asszony elpirult s +ezúttal kettőzött gonddal kereste össze a +skatulyák fedeleit.</p> +<p>Miklós habozott egy ideig. Merész dolog lesz ez, +ami most következik. S mi következik most? Egy +azonban.</p> +<p>—Azonban...—így kezdte Miklós, +három ujját ökölbe fogva s +kettővel gesztikulálva. +Előrebocsátotta, hogy jelen +állapotában nem vállalkozhat. Ő +férfiú s tudja kötelességeit minden +iránt. Ő kötelmeit mindenkor híven +betölté s legközelebb a VII. fizetési +rangosztály nyújtja feléje a jobblét +reményhorgonyát. De a család család. +Azzal kötelmek járnak.</p> +<p>Emilie von Stobber elmerengve nézett kék +szemeivel a lámpavilágba s bólintott. A +család. Thatsache, wirklich.</p> +<p>—Azonban—mondta Miklós +szájával és ujjaival—van egy +eshetőség.</p> +<p>Míg beszélt, felbátorodott. Miért +ne mondaná el? Ez oly ártatlan csalás. S +miért ne csaljon? Mindenki csal. Ezt Miklós mind +szelíd szavakban bocsátotta előre.</p> +<p>Kinek kell azt tudnia—az orrára kötni, +úgy mondá Miklós—hogy ők +egyesültek? Kihez tartoznak ők e világban? +Elhagyatott lelkek, kik egymásra találtak. Nem +volna Isten ellen való vétek, a két +szép szőke gyermek ellen való vétek, +eldobni a nyugdíjat?</p> +<p>E szavak kimondása után Miklós sietve +hadonászott.</p> +<p>—Értsen meg, értsen meg—hadarta +gyorsan. Semmi rosszat nem akarok. Semmi becstelenség. +Törvényes úton óhajtom a dolgot. Az +egyház törvényei szerint. De kinek kell azt +tudni? Kell azt a kincstárnak tudni? Kell ezt a +kincstárnak tudni?</p> +<p>A gyerekek feljöttek az órával, +Miklós még egy ideig maradt, aztán +távozott »kezét csókolom«-mal. +Meg is csókolta.</p> +<p>A dolog oly egyszerű. Miklós csak itt, a nagy +városban volt kevés ember. Oh, lent a falvakban, a +házakban a fatemplomok mellett, már az +egészen más. Az előzetes ügyek +elvégzése után két heti +szabadságot kért, elutaztak s öt nap +múlva visszajöttek s rendben volt a dolog. +Miklós ajtaján csak kint volt a névjegy: +Krizosz Miklós magyar királyi számtiszt s +amott: Emilie von Stobber, Oberlieutenants-Wittwe. Az ő +esküvőjükről a világ nem tudott +semmit.</p> +<p>A lutriprofesszor mégis hitvány +merényletnek, a ház erkölcse ellen +intézett hitvány merényletnek nevezte, hogy +Miklós saját költségén +ajtót vágatott a vékony falba, amellyel most +már külsőleg is bebizonyítást +nyert a dolog. Véleményében osztozott a +francia, a bélyeges kisasszony s a házmester. Ez +utóbbi becsületére és a kápolnai +csatára esküdött.</p> +<p>Az nem kis sor, ha a telepátia tanára, a +pecséttisztító francia, a bélyeges +kisasszony s a házmester intrikára egyesülnek. +A professzor dühös volt, mert soha nem kértek +tőle számokat, pedig kaphattak volna hármat +a javából nyolc darab ötkrajcáros +bélyegért helyben. Ő meg fogja +mutatni—mondá.</p> +<p>Megátalkodott ember volt s meg is mutatta. Egy +délelőtt írással jelent meg a +kerületi rendőrtiszt a lakásban. Ez az +írás valamely k. und k. Commandótol +jött s azt kérdezte, mi igaz azon +vádból, hogy Stobber Emilia asszony férjhez +ment s húzza mégis a penziót.</p> +<p>Bizony ez egy kis ijedelmet keltett s Emilia, aki az +ebédet főzte, elsápadt e +kérdéstől. De megbátorodott. Hellyel +és pálinkával kínálta meg a +vendéget s erélyes naivsággal, pirulva +szólt.</p> +<p>—Ugyan, ugyan. Ilyet föltenni! Krizosz úr +egyszerűen rokona csak neki, rokona, biztos úr.</p> +<p>A nagyobbik gyermek, a szőke, kékszemű +lány szelíden kúszott a bácsi +ölébe.</p> +<p>—Igen, a papa rokonunk nekünk...</p> +<p>A rendőr megitta az italt és mosolygott. No, +ő is csak ember. Ej, ej, mily szeretkezés ez +ettől a Krizosztól. De hiszen ilyesmi nem +ritkaság. Bizonyára szeretik egymást, de nem +lehetett törvényesen a penzió miatt. +Hát hadd legyen így, nem kell az +elégületlenek számát növelni, +minden jól van itt. Nagyobb bizonyság +okáért tintát, tollat s még egy +pohár italt kért s míg azt megitta, ezzel +megírta—nem, nem, ezt itta s amazzal írta +meg, hogy a vád minden alapot nélkülöz, +Emilia von Stobber ma is csak olyan Oberlieutenants-Wittwe, mint +azon a végzetes napon, midőn az a híres +díszszázad kirukkolt a főhadnagynak.</p> +<p>Mikor délben Miklós hazajött, +kezetcsókolva a feleségének, újonnan +hímzett papucsaiba mélyesztette lábait s e +pár rövid szóban foglalta össze az +események logikáját:</p> +<p>—A világ azt akarja, hogy megcsalják, +hát mi is megcsaltuk.</p> +<center><img src="images/image15.jpg" width="113" height="111" alt="image15 (6K)"></center> +<hr style="WIDTH: 40%"> +<a name="21" id="A21"><br></a> +<h2>Lókötés akadályokkal</h2> +<br> +<p>Történik egy napon a pusztán, hogy +Tanyás Gergőnek elfogy a szénája.</p> +<p>Nagyon egyszerű és gyakori dolog ez odakint. Mert +nagyon könnyen megtévedhet az ember. Vagy több +jószága van, mint legelője, vagy kevesebb +legelője, mint jószága. Mindkét +esetben csak az az egy eshetőség áll fenn, +hogy a jószágnak nincs mit enni.</p> +<p>Tanyás Gergő valamelyik nap +estéjén, mikor már éhen nyerít +a lova, gondolkozóba esik. Mert az ő »durva, +megkövült« szive érzi azt a +fájdalmas nyerítést, mert eszébe jut, +hogy akkor és akkor odalent Rovignóban négy +napig nem kaptak enni a katonáskodás alatt +és hát az nem volt jó állapot. +Átérzi, hogy az a ló nem a saját +kedvtelésiből, hanem az éhség miatt +nyerít. Ennélfogva Tanyás Gergő +valamelyik nap estéjén elővesz egy +fadarabot. Azt után ezt a baltával megfaragja +szépen, az alsóvégét hegyesre +barkácsolva.</p> +<p>Hosszú zsineget hoz elő és oda +erősíti azt a lovak +kötőfékéhez. A zsineg +legvégére oda köttetik a végin hegyes +fadarab. Azután ott hagyja a lovakat az +istállóban megint. Azonban mielőtt kimenne, +a jászol alul összekapirgál a +lábával holmi szalmafélét, +aprólékos polyvát és odalöki a +lovaknak.</p> +<p>A két szegény állat szomorúan +néz végig az ultima ratió vitaen.</p> +<p>—No várjatok, szamarak,—mondja Gergő +majd kaptok mást.</p> +<p>Napáldozat után aztán, mikor lehajlik a +rónára az alkonyi sötét, Tanyás +kivezeti a lovakat az istállóból és a +zsinegnél fogva húzza a cöveket is maga +után. A lovakkal kimegy a földre. Az ő +sivár, üres buzatarlója mellett ott van a +szomszéd Susták Mihály +sötétzöld, kövér +legelője.</p> +<p>Gergő kimegy a lovakkal a búzatarló +legvégére. Azután végig megy +hosszában a szomszéd legelőjén +és kikeresi a legtakarmánydúsabb helyet.</p> +<p>—Ez ni,—dünnyögi magában—ez +épen jó lesz.</p> +<p>Ott azután, ahol »épen jó +lesz«, a saját csupasz tartója +földjébe beleveri a cöveket. Más +szóval ki vannak pányvázva a lovak.</p> +<p>A cövek a Gergő tarlójába van verve, +hanem a lovak hosszú zsinegnél fogva Susták +Mihály vagyonát eszik föl. Sajátos +furfanggal eszelődik ki odakint az ilyes dolog. +Gergő azt hiszi, hogy ezzel a cövekkel védve +van az ő háta. Ha Susták Mihály +véletlenül megkerülné éjjel +földjét, bent találná a lovakat a +drága szép takarmányban. De Gergőre, +mint szomszédra, nem eshetne panasz, mert hiszen ő +a saját földjén pányvázta ki a +két éhes jószágot. Legalább +Gergő ezt így hiszi.</p> +<p>Tanyás ezután egész nyugodtan megfordul +és megyen befelé a tanyára. +Feleútról még visszafordul és +gyönyörködve nézi, hogyan falják, +hogyan eszik azt a szép zöld füvet a lovak.</p> +<p>—Szegény kis jószágok!... mondja +jólelkűleg.</p> +<p>Ahogy aztán Gergő bemegy a tanyába +és lefekszik, elkezd szerepelni a történetben +a harmadik név. Ez a harmadik név a +Ködmön Jánosé. Ködmön +János ugyanis ott lakik rézsútos +irányban Susták Mihály és +Tanyás Gergő között.</p> +<p>Mikor ő meglátja, hogy a Gergő bement a +tanyába, melynek ablakában kialudt a világ, +előlopódzik, fekete szűrt kerít a +nyakába és csöndben odamegy a fekete éj +és a fekete szűr leple alatt a lovakhoz.</p> +<p>Kihúzza a cöveket a földből és +elhajtja a tanyára a lovakat. Ezzel aztán +készen van minden. A föld forog tovább, mintha +semmisem történt volna.</p> +<p>Reggelre kelve azután az első név, amely +mozogni kezd, a Susták Mihály. +Körüljárta úgy +szemgyönyörködtetés +szempontjából a földet és +megütődve látja, hogy iszonyúan megvan +koppasztva egy darabon a szép legelő.</p> +<p>Susták Mihály elkezd káromkodni és +bemegy a tanyára. Ott +méregcsillapítás okáért +összerugdossa a kuvaszokat, hogy miért nem tudtak +vigyázni. Azután ujjast huz föl, botot vesz +elő, megindul és csakhamar letűnik a +látóhatárról.</p> +<p>A másik név, amelyik már virradat +óta benne van a szereplésben, a Tanyás +Gergőé. A jóravaló Gergő +kétségbe van esve, egy rossz +elültöltős fegyvert hord a vállán +és dühösen keresi a lovait. Nagyon benne van a +méregben, ha megtalálná hamarjában a +lókötőt, belelőne. Miután +összejárta a határt és nem látta +sehol a lovakat, megkezdi a +»csapásozás«-t. Ez a szó a +pusztalakók előtt egyértelmű azzal, +mint mikor a praireken a vörösbőr +skalpvadász nyomoz a halványarcok után. +Gergő a kipányvázás +helyéről nyomról-nyomra csapásozva, +megtudja, hogy Ködmön János volt a +lókötő.</p> +<p>Dühös átkozódásba tör ki, +először be akar azon fegyveresen hatolni +Ködmön tanyájára. Hanem aztán +meggondolja magát. Haragos embernél nem jó +szerszám a puska. Ennélfogva szép csendesen +megfordul, elindul, megy, megy és lassankint letűnik +a látóhatárról.</p> +<p>Most kezd aztán szerepelni Ködmön +János, a ki borzasztóan meg van ijedve. A tanya +padlásáról kileste, látta, hogy a +lopás föl van födözve. Látta, hogy +Tanyás a pusztakapitány tanyája felé +tart.</p> +<p>Ezen segíteni kell, mert máskép +rövid időn el leszünk fogva,—gondolja +Ködmön. Elővezeti a két lovat azon +zsinegestül, cövekestül, fölül az +egyikre és vágtat kerülő úton a +pusztakapitányi ház felé.</p> +<p>Idők multán ott aztán találkoznak +szépen Susták Mihály, Tanyás +Gergő és Ködmön János.</p> +<p>Susták Mihály a kártételt +panaszolja és követeli, hogy a pusztakapitány +rögtön hat pusztázót indítson +útnak, hogy kutassák ki a tettest. Azért +fizet ő adót. Húsz forint +kártérítést kér. +Beszédközben félszemmel Tanyásra +kacsint, hogy ehol a bűnös.</p> +<p>Ködmön János panaszt tesz, hogy a +Tanyás lovait az éjjel bent találta a +kukoricájában. Kér öt forint +kártérítést.</p> +<p>Tanyás Gergő pedig azt akarja elpanaszolni, hogy +Ködmön az éjjel elkötötte az ő +lovait. De észszel élvén, »lenyeli a +szavát«—mint ezt odaki mondani szokták. +Mert ha kibizonyosodik, hogy Ködmön ellopta a lovait, +akkor rájönnek, hogy ő csináltatta +Susták legelőjén a kárt. A lovak +már így is, úgy is megvannak. Tanyás +Gergő tehát okosabbnak találja kifizetni +Ködmönnek az öt forintot azért, mert el +akarta lopni a lovait, minthogy Sustáknak huszat +fizessen.</p> +<p>Így aztán »kiegyesülnek«. +Tanyás és Ködmön hunyorítanak a +szemükkel, ami náluk eltitkolt kacajt jelent. +Susták pedig káromkodik és azt mondja, hogy +hazug a törvény.</p> +<p>Ködmön és Tanyás azonban megintik +érte, mondván, hogy a törvény +igazságos. És kétfelé +nézvén, hunyorítanak a szemükkel.</p> +<center><img src="images/image16.jpg" width="114" height="86" alt="image16 (5K)"></center> +<hr style="WIDTH: 40%"> +<a name="22" id="A22"><br></a> +<h2>Tor</h2> +<br> +<p>Tudva van, hogy a szamár nem szamár, hanem +azért a szamár embert mégis csak +szamárnak nevezik. A szamár pedig okos +állat, nagy filozófus, igen bölcs +mérsékletet tart ételben, italban, +szerfölött nyugodt, semmi izgalmak nem +bántják s ennélfogva oly hosszú +életet él, hogy még a +példabeszéd is ritkaság gyanánt +említi a kimúlt csacsit. +Hűségében pedig mindjárt az eb +után következik. Soha sincs megkötve, még +sem marad el a gazdájától. A zenét +igen szereti s ilyenkor nagy fülei szelíden mozognak. +A trombitaszóra pedig táncra is perdül, +forogván a két hátulsó lába +körül. Továbbá a +birkaőrzésben is fölöttébb sok +jártasságot tanúsít. De azért +még sem hivják okosnak, hanem szamárnak. +Persze ezen már segíteni nem lehet, legfeljebb +néha így írásban adatik meg +néki az elismerés, amelyet a világ +teremtése óta nélkülöz.</p> +<p>Hasonló szomorú sors részese egy +másik derék és +tiszteletreméltó háziállat, a +sertés. Azt mondják: részeg mint a +disznó, piszkos mint a disznó. Ily balfogalmak +vannak az emberekben, pedig részeg disznók +egyedül csak a hetvenes évek valamely +esztendejében találtattak, amidőn a +mennybeli intéző statisztikusa rosszul +számlálta össze a tanyákon a +hordókat s ilyformán több bor termett akkor, +mint amennyi edény akadt az ő +befogadására. Akkor a fölösleget +vályúba öntötték a sertések +elé, nekik adták a törkölyt is s akkor +nem volt ritkaság berúgott sertést +látni. Persze ma már ez is elmúlt s +anekdotának tetsző dolog. Fölment azóta +a bor ára és sohasem lesz többé annyi +termés, hogy drágább lenne a hordó +mint a bor, s a sertések sem fognak ezentúl nem +nekik való italokban tobzódni. Az a vád +tehát egészen leesik róluk. Amaz is +leeshetne, hogy piszkosak volnának, mert nagyon szeretik a +vizet. Abba belebújnak és szelíden +röfögnek. Igen szeretik: még télen is +benne laknának. Ez azonban lehetetlen, mert télen +nekik megy egy nagy késsel az ember és leöli +őket. Miután tavasztól télig +becézte, étette és lakást +épített neki, torkon szúrja, feldarabolja, +füstre akasztja, süti, főzi és megeszi. +Ilyen az ember s bár a sertések ezt +bizonyára tudják, mégis fokozott nyugalommal +esznek, hogy hízzanak neki és lesz +belőlük sonka, kolbász, órja, hurka, +szalonna és mindenféle +körömfaladék.</p> +<p>Azt mondja a minap Pál Mihály kanász, +amint gyönyörködve nézné a +hízókat:</p> +<p>—Nem úgy kék ezt hívni, uram, hogy +disznó, hanem hogy összömadta.</p> +<p>Van benne némi igazság. Semmiféle +teremtett állatban nincs annyi jó tulajdon, mint +ebben az összömadtában. A tanyán nincs +mészárszék, ahol húst venni lehetne, +aprójószágot: kacsát, pulykát +a nép ritkán eszik, azt inkább eladja. +Ilyformán két állata marad, amely az +ő élelmét hordja a négy +lábán: a birka meg a sertés. A birka +szintén igen hasznos teremtés, mert a +pusztalakó a hús konzerválási +módját régtől fogva ismeri, de a +birkával szemben csak ritkán alkalmazza. Még +a juhászok között akad, aki a forró +nyári napon kiszárítja a birkahúst, +megpaprikázza s mikor egészen összeaszott, +zacskóban hordja magával. Az ilyen hús is +sokáig eláll, de a nyári +szükségletre való eltételnek a +módja mégis csak a füstölés. Erre +pedig a sertéshús alkalmas nagyon, amely +mindenféle ételt ad magából, s az +okos gazdasszony téltől-télig el van +látva hússal a pusztán, anélkül, +hogy valamit venni kellene. Az eláll, némely +része a padláson, más része a +kürtőben, a harmadik felekezet a kamrában, s +ezt azután féltékenyen őrzik, +takarékosan bánnak vele, akár csak a +Karst-lakó a cisterna vízével. Ez +valóságos vagyon, mert ha mellé burgonya, +búza, köles, szőlő, meg +zöldség betermett, háztartás +dolgában alig megy éven át a boltba +más pénz, mint amit sóért és +világító olajért kiadnak. A +sertés egész esztendőn keresztül +ellátja hússal a házat amellett, hogy +még változatos is. A szalonnája adja ki a +früstököt hidegen, ha pedig szabad +tűzön sütik, fehér cipóval +megehetné a király is. A bőre megmarad, az a +halzsírral vetekszik és csizmának, +lószerszámnak igen nagyon használatos. Az +avas szalonna meg a mellfájós embernek +orvosság. Azután ott a sok füstölt +kolbász, amivel még a lapos bugyellárison is +bír segíteni a gazdaasszony s akkor ad el +belőle, amikor akar, mert annak folyó ára +van. Hát a sonka? Mi adná meg a +húsvét ünnepi színét, ha nem a +sonka a frissen sült kaláccsal? A csülök +szintén igen jó eledel, annál is +inkább, mert ez az egész mivoltában +belefér a tarisznyába, az pedig +útonjáró embernek nagy +könnyebbség, ha a magáéból +falatozhat. Az órjával pedig a csipetkés +bableves készül, aminél már csak +talán a paprikás hal a jobb étel, de +különféleség dolgában az sem +léphet a nyomába, mert amaz egyszerre leves is, +hús is, tészla is. Hát a +sertéspecsenye kutya? Nem kutya Biz az is kész +tudomány, hogy miként lehet a télen +megölt sertés oldalhúsából +nyáron friss pecsenyét enni. A gazdasszonyt nem +kell erre tanítani, hanem az emberféle előtt +csak rejtély ez, pedig az egész dolog olyan +egyszerű. A zsír közé kell rakni +besózva s abban aztán elmarad soká. Ahogy +szedik ki a bődönből a zsírt, +tűnik elő az épen maradt hús. Ezt +azonban csak ritkán alkalmazzák, a +pusztalakó mindent a füstre tesz, mert az biztosan +megóvja s aligha van olyan pusztai ház, melynek +kamrájában nyárközépen ne +lógna még ott a télen megölt +sertés bordája meg az aprólékja.</p> +<p>De nem is lehet máskép. Hova lenne, ha +húsa nem volna? Honnan szerezhetne? Annyiszor nem +vághat birkát, ahányszor hús kell +neki, borjút csak lakodalomkor vágnak, de annak nem +is lehetne így eltenni a húsát. Arra csak a +sertés alkalmatos és ez alapon van igaza Pál +Mihály kanásznak, hogy nem disznónak kellene +azt hívni, hanem öszömadtának.</p> +<br> +<p class="center">*</p> +<br> +<p>Az a nap, midőn a kövérre hízott +pocát leölik, nagy és komoly +jelentőségű. Azon már előre +tárgyalni kell, hogy mikor és mely időben +történjék. Szintén értekezni +kell a szomszédsággal, nehogy a napok +összeessenek. A tanyán nincs böllér +és nincsenek vágólegények, +ennélfogva az ölés munkásai mind a +szomszédokból kerülnek ki. Azoknak izenet megy +jó előre, az asszony sorát ejti, hogy +beszerezze a szükséges dolgokat, a gyerekek +elkérezkednek az iskolából. A gazda pedig +tesz-vesz az udvaron, kést köszörül, +baltát élesít, továbbá +köteleket, láncokat készít +elő.</p> +<p>Azon a bizonyos reggelen aztán korán kelnek. +Még sötét a táj, a hold lement, csak a +hó világít. Ebben a hóban fekete +pontok mozognak, itt is, ott is egy, ezek a +segédkezők. Lassan érnek a tanyához, +beköszöntenek és szívélyesen +fogadtatnak. Pál gazda tölt a pálinkás +pohárba, keresztet vet reá s azt mondja:</p> +<p>—No.</p> +<p>Igy sorba kóstolják az italt, amely után +rögtön a munka következik. A gyerekek félve +húzódnak meg a szobában, midőn +odakint nagy ordítás támad. A poca zengi a +hattyúdalát.</p> +<p>—Ide a tálat! kiáltja valaki.</p> +<p>Még néhányszor sikít az +állat, azután vége. Hirtelen nagy lesz a +világosság a tájon, amely az ablakon is +bever. Erre kifutnak a gyerekek s a nagyobb büszkén +kiáltja a kisebbnek:</p> +<p>—Ahun a!</p> +<p>A háztól kissé távolban, hogy +valami bajt ne csináljon, ég már a szalma, +közepén pedig a máglyahalálra hurcolt +öszömadta. A láng végig nyaldossa, +forgatják, emelik benne, amíg a bőre +barnára sül; Pál gazda késsel +húzogatja a hátát, hogy minden letisztuljon +róla. Azután hamvad a szalma, a parázsban +fekvő állatot tűnődve nézik az +emberek.</p> +<p>—Hát szép sonkája van, mondja +Gál János.</p> +<p>—Meg szalonna is akad bőven...</p> +<p>—Hát hiszen sokat is evett, amíg megvolt, +úgy-e, Pali?</p> +<p>—No, az bizonyos, felel Pál gazda, kedvtelve +tekintvén végig a sertésen, amely most +kinyújtott lábakkal, pörkölt +állapotban fekszik a pörnyén.</p> +<p>Most kocsira teszik s a ház elé +húzzák. Jön a nagy munka, a darabolás, +amihez igen sok hozzáértés +kívántatik. Ezt Ambrúzs István +eszközli, aki nagyon tudja. Amint hozzányúl a +felakasztott sertéshez az élesre fent +késsel, suhogva hasad meg a bőr, a szalonna. +Azután a derékcsontot forgácsolja +ketté, le egészen a fejéig s +ilyformán két külön darabra +választja az egészet. Ha most már +mázsa van a háznál, el nem +mulasztanák megmérni. Haszna ennek ugyan nincsen, +mert azzal nem lesz sem több, sem kevesebb, de hát az +érdekes összehasonlításokra ad +alkalmat. A tavalyi első vágás +például sokkal több volt mint ez, de +azért ez sem utolsó. A szomszédé meg +épen a nyomába sem léphet.</p> +<p>—Nem hiába volt olyan agárkutya +formájú malac korában, véli a +szomszéd.</p> +<p>Mindez már dolog közben történik. A +munka sok. Darabolják a húst, a szalonnát s +akármennyi hely van a tűzhelyen, ott mind +lánggal ég a galy és izzik a +szőlőtőke vastag parazsa. Kerekítik +ki a sonkát is, az asszonyok a tölteléket +gyártják. A nagyobbik gyerek a hurka végibe +való fa faragásával bizatik meg, a kisebb +pedig a kutyák és macskák +távoltartását vállalja magára. +Tisztének buzgón megfelel, látszólag +igen harcol az állatok ellen nyirfaággal, titokban +pedig leesett húst, csontot dobogat nekik.</p> +<p>Igy megy ez szakadatlan estig, épen csak hogy egy +falatot esznek. Amíg minden elkészítve +nincsen, nem is lehet máskép. Sem bor, sem +pálinka nem járja, mert az veszedelmes ilyenkor, +mikor szűk helyen sok ember dolgozik késsel. Az +élesre fent acél könnyen megszalad és +az embervér nem jó a +sertéstöltelékbe. Alkonyodik, mikor az +ebéd ideje beáll, amidőn annak, akit +egész nap daraboltak, a torát ülnék. +Asztalhoz vonul mindenki.</p> +<p>—Mindgyárt kezd gyünni az +étel—mondja a gazda.</p> +<p>Gyün is. Legnagyobb ünnepen sem kerül annyi +étel az asztalra, mint ilyenkor, aminek a +magyarázata abban keresendő, hogy a +segédkezet nyújtott szomszédok +napszámját akarják vele +meghálálni. Tyúklevessel kezdődik, +azután jön a töltött-káposzta, meg a +paprikás, meg a fánk és csak azután +következnek a valóságos +disznóból való ételek. Ezt is sorba +kell kóstolni, milyennek sikerült a kolbász, a +hurka, a véres meg a májas. Hát a +sültje, meg a sütött vér? Ez mind sorra +kerül, váltakozva itallal. Most jó keletje van +a bornak s estére kelve, átvetődik valamely +tanyából egy legény is, aki jól tud +citorázni. Ez bizony nem ideges embernek való +muzsika, de azért ott jó az nagyon. A legény +kezében a lúdtoll ügyesen szaladgál a +rézhúrokon. Vidám állapot ez. Az +arcok kipirosodnak. A gazda mosolyogva tekint szét a +népeken. Közben, hogy a citora elhalgat, (mert +gyantázni kell a citorásnak is), az +összekoccanó poharak zaját Sáb +Mihály szakítja félbe. Már igen +nagyon fényben égnek a szemei s ilyenkor +szóval szokta tartani a társaságot. Ő +ugyanis régente sokat próbált s +ennélfogva hallgatják a dolgait, bár nem +túlságosan szokása az igazmondás. +Isten, ember tudja róla, például, hogy +furvézer volt a katonaságnál, de ilyenkor +egyszerre huszár lesz és válogatott +kalandokba bocsátkozik. Most is arról +tárgyal, felcsapva fogai között a +pipaszárat.</p> +<p>—A Königrécnél is +hékás,—mondja,—oda vótam +én komandérozva a legfelsőbb fölmarsol +generálishon. Álltunk a lóval a dombon: a +legfelsőbb fölmarsol generális, mög a +major-generális mög én. Állt a csata +szörnyen, gyütt-é az élös, de +gyütt ám. No hát mán kezdtek +retirálni a mieink. Műnk állunk a dombon. +Vágtat éccör a fehér tajtékos +sárga lovon az ordenáncoficér, hogy +aszongya:</p> +<p>—Ekcelenc ik meldige horzám, linké +flügli krügli prügli.</p> +<p>A legfölsőbb fölmarsol generál nem +szól semmit, a major generál nem szól +semmit, én sé szótam sémmit.</p> +<p>Éccör gyün ám mögén nagy +fekete lovon a második uláner oficér, hogy +aszongya:</p> +<p>—Ekcelenc ik meldige horzám, rekte flügli +krügli prügli.</p> +<p>A legfölsőbb fölmarsol generál nem +szól semmit, én sé szótam +sémmit.</p> +<p>De akkó gyün ám éggy csillagos pej +lovon szörnyen sebössen a harmadik ordenánc +oficér, hogy aszonygya:</p> +<p>—Ekcelenc, ik meldige horzám, alesz krügli +prügli.</p> +<p>A legfölsőbb fölmarsol generál nem +szól semmit, én mög aszondtam:</p> +<p>—De most mán gyerünk!</p> +<p>A hallgatóság nevetni kezd. A gazda azt mondja +elismerésképp Mihálynak:</p> +<p>—Bolond kend, koma.</p> +<p>Sáb, aki teljes jutalmát találta a +fölhangzó kacajban, a kancsóhoz nyúl +és vidáman int a cimboráknak:</p> +<p>—Baj is az... Csak másképp +egészség lögyön.</p> +<hr style="WIDTH: 70%"> +<h2>TARTALOM.</h2> +<center><table border="0" cellpadding="0" cellspacing="2" summary=""> +<tr><td> </td><td align="right">Oldal</td></tr> +<tr><td>Egy lóhalál s egy más ló megvételének körülményei</td><td align="right"><a href="#A1">3</a></td></tr> +<tr><td>Parádé</td><td align="right"><a href="#A2">10</a></td></tr> +<tr><td>János megjátsza magát</td><td align="right"><a href="#A3">22</a></td></tr> +<tr><td>A hajókifúrás nem elégtétel</td><td align="right"><a href="#A4">28</a></td></tr> +<tr><td>Ifijúr</td><td align="right"><a href="#A5">34</a></td></tr> +<tr><td>A duttyán</td><td align="right"><a href="#A6">32</a></td></tr> +<tr><td>Főtárgyaláson</td><td align="right"><a href="#A7">50</a></td></tr> +<tr><td>Jánosok</td><td align="right"><a href="#A8">55</a></td></tr> +<tr><td>A roham</td><td align="right"><a href="#A9">64</a></td></tr> +<tr><td>Albán csárda</td><td align="right"><a href="#A10">78</a></td></tr> +<tr><td>Az utolsó</td><td align="right"><a href="#A11">86</a></td></tr> +<tr><td>Öreg embör napáldozatja</td><td align="right"><a href="#A12">97</a></td></tr> +<tr><td>Vidám magyarok</td><td align="right"><a href="#A13">102</a></td></tr> +<tr><td>Délután</td><td align="right"><a href="#A14">113</a></td></tr> +<tr><td>Időn túl</td><td align="right"><a href="#A15">121</a></td></tr> +<tr><td>A vízityúkok, Izmail bég s egyebek</td><td align="right"><a href="#A16">128</a></td></tr> +<tr><td>A vályú</td><td align="right"><a href="#A17">136</a></td></tr> +<tr><td>Dugott bál</td><td align="right"><a href="#A18">143</a></td></tr> +<tr><td>A Holló meg a Hattyú</td><td align="right"><a href="#A19">152</a></td></tr> +<tr><td>Az okos Miklósról</td><td align="right"><a href="#A20">163</a></td></tr> +<tr><td>Lókötés akadályokkal</td><td align="right"><a href="#A21">173</a></td></tr> +<tr><td>Tor</td><td align="right"><a href="#A22">178</a></td></tr> +</table></center> +<hr style="WIDTH: 70%"> +<h3>SIGNER és WOLFNER KIADÁSA.</h3> +<h2>Förgeteg János mint közerő<br> +===és más elbeszélések.===</h2> +<p>Irta: <b>TÖMÖRKÉNY ISTVÁN.</b></p> +<p>Ára fűzve <b>3</b> korona <b>50</b> fillér, kötve <b>5</b> korona.</p> +<p><b>Tömörkény István</b> rajzaiban, amiket a +Förgeteg János mint közerő című kötetben +foglalt össze, a sajátos magyar néplélek +nyilatkozik meg. Az alak, akit az író Förgeteg +Jánosban megtestesít, a szegedvidéki nyelvjárás +pompás dialektusával, a magyar paraszt +lelkülete egyenes, eszejárása agyafúrt voltában. +Humora csupa igazgyöngy, benne a magyar +népi karakter, tisztán ragyogó mivoltában. +Hamisítatlanabb magyar vidámság derűje kevesebb +könyvből árad, mint Tömörkényéből.</p> +<hr style="WIDTH: 40%"> +<h2>Gerendás szobákból.</h2> +<p>Elbeszélések és rajzok.</p> +<p>Irta: <b>TÖMÖRKÉNY ISTVÁN.</b></p> +<p>Ára fűzve <b>3</b> korona, kötve <b>5</b> korona.</p> +<p>Egy csomó eleven, színes genre-kép a +szegedi nép életéből; biztos vonásokkal megrajzolt +emberek, akiket a maga kis, de mindig +érdekesen vázolt festményébe hatásosan helyez +el a szerző. Huszonhat rajz van a kötetben, +elbeszélői értékre nézve különböző, mert +némelyik nem egyéb hangulat-képnél, táj-vázlatnál +vagy leírásnál, de mindegyikben van +vonzó és lebilincselő hang. Az ember érzi a +közvetetlenség hatását, látja a jószemű író +intim megfigyeléseit és ez a látszólag jelentéktelen +tárgyat is kedvessé teszi.</p> +<hr style="WIDTH: 70%"> +<h3>SINGER és WOLFNER KIADÁSA.</h3> +<h2>GÁRDONYI GÉZA</h2> +<h3>KÖNYVEI</h3> +<center><table border="0" cellpadding="2" cellspacing="2" summary=""> +<tr><td> </td><td align="right">Füzve</td><td align="right">Kötve</td></tr> +<tr><td>Ábel és Eszter. Regény</td><td align="right">3.60</td><td align="right">5.60</td></tr> +<tr><td>Két katicabogár. Novellák</td><td align="right">3.60</td><td align="right">5.60</td></tr> +<tr><td>Az öreg tekintetes. Regény</td><td align="right">3.—</td><td align="right">5.—</td></tr> +<tr><td>Az a hatalmas harmadik. Regény</td><td align="right">3.—</td><td align="right">5.—</td></tr> +<tr><td>A láthatatlan ember. Regény</td><td align="right">5.—</td><td align="right">7.—</td></tr> +<tr><td>Tizenkét novella</td><td align="right">1.50</td><td align="right">2.40</td></tr> +<tr><td>Annuska. Vígjáték 3 felvonásban</td><td align="right">2.40</td><td align="right">4.40</td></tr> +<tr><td>Karácsonyi álom. Pásztorjáték 3 felv.</td><td align="right">2.—</td><td align="right">3.60</td></tr> +<tr><td>A kékszemű Dávidkáné. Regény</td><td align="right">—.—</td><td align="right">1.—</td></tr> +<tr><td>Két menyasszony</td><td align="right">—.—</td><td align="right">1.—</td></tr> +<tr><td>Fekete nap</td><td align="right">2.—</td><td align="right">4.—</td></tr> +<tr><td>Fehér Anna</td><td align="right">2.—</td><td align="right">4.—</td></tr> +<tr><td>Az egri csillagok. Regény 2 kötetben</td><td align="right">6.—</td><td align="right">10.—</td></tr> +<tr><td>Fűzfalevél, nyárfalevél. Költemények</td><td align="right">2.—</td><td align="right">3.60</td></tr> +<tr><td>Április. Költemények</td><td align="right">2.—</td><td align="right">3.60</td></tr> +<tr><td>Az én falum. I/II.</td><td align="right">2.—</td><td align="right">—.—</td></tr> +<tr><td>A pesti úr. 3. eresztés</td><td align="right">2.—</td><td align="right">3.60</td></tr> +<tr><td>A Kátsa. 3. eresztés</td><td align="right">2.—</td><td align="right">3.60</td></tr> +<tr><td>Veszödelmek. 3. eresztés</td><td align="right">2.—</td><td align="right">3.60</td></tr> +<tr><td>Durbints sógor. 3. eresztés</td><td align="right">2.—</td><td align="right">3.60</td></tr> +<tr><td>Göre Martsa lakodalma. 3. eresztés</td><td align="right">2.—</td><td align="right">3.60</td></tr> +<tr><td>Tapasztalatok a nagy kiállitásrúl. 4-ik eresztés</td><td align="right">2.—</td><td align="right">3.60</td></tr> +<tr><td>Göre Gábor bíró úr könyve. 6. eresztés</td><td align="right">2.—</td><td align="right">3.60</td></tr> +<tr><td>Bolygás az világba. 2. eresztés</td><td align="right">2.—</td><td align="right">3.60</td></tr> +<tr><td>A bor. Falusi történet 3 felvonásban.3. kiadás</td><td align="right">2.—</td><td align="right">3.60</td></tr> +<tr><td>Pöhölyék és más falusi történetek.3. kiadás</td><td align="right">2.—</td><td align="right">3.60</td></tr> +</table></center><br> +<center><b>Törleszthető havi négy koronás részletekben.</b></center> +<hr style="WIDTH: 70%"> +<h3>SINGER és WOLFNER KIADÁSA.</h3> +<h1>SZOMAHÁZY ISTVÁN</h1> +<h3>MUNKÁI</h3> +<center><table border="0" cellpadding="2" cellspacing="2" summary=""> +<tr><td> </td><td align="right">Fűzve</td><td align="right">Diszk.</td></tr> +<tr><td><b>Mesék az írógépről</b></td><td align="right">3.—</td><td align="right">5.—</td></tr> +<tr><td><b>A méltóságos asszony</b></td><td align="right">2.50</td><td align="right">4.50</td></tr> +<tr><td><b>Költöző nimfák</b></td><td align="right">3.50</td><td align="right">5.—</td></tr> +<tr><td><b>Előadások a Feleségképző Akadémián</b></td><td align="right">3.50</td><td align="right">5.—</td></tr> +<tr><td><b>Két cigaretta közt.</b> Elbeszélések</td><td align="right">3.—</td><td align="right">4.—</td></tr> +<tr><td><b>A Clairette-keringő és egyéb elbeszélések</b></td><td align="right">3.—</td><td align="right">—.—</td></tr> +<tr><td><b>Huszonnégy óra</b></td><td align="right">3.—</td><td align="right">4.80</td></tr> +<tr><td><b>Páratlan szerdák</b></td><td align="right">3.—</td><td align="right">—.—</td></tr> +<tr><td><b>Nyári felhők</b></td><td align="right">—.—</td><td align="right">1.—</td></tr> +<tr><td><b>Ella kisasszony ötlete</b></td><td align="right">—.—</td><td align="right">1.—</td></tr> +<tr><td><b>Aprópénz.</b> Elbeszélések</td><td align="right">1.—</td><td align="right">—.—</td></tr> +<tr><td><b>Déli korzó</b></td><td align="right">3.—</td><td align="right">—.—</td></tr> +<tr><td><b>Hófúvás.</b> Vígjáték 1 felvonásban Előadja 1 férfi, 1 nő</td><td align="right">—.60</td><td align="right">—.—</td></tr> +</table></center> +<hr style="WIDTH: 70%"> +<h3>SINGER és WOLFNER KIADÁSA.</h3> +<h1>LŐRINCZY GYÖRGY<br> +GEREBLYÉM ALÓL.</h1> +<p>című könyve tartalmánál és formájánál fogva egyaránt +új és változatos. A mult század utolsó három +évtizedének sok színes epizódját dolgozta föl, a +minek elkallódni nagyon kár lett volna. Olyan az +emlékezés, — írja a könyv egyik darabjában, — +mint a gereblye, aminek egyik-másik fogát kitörték. +Belevágja az ember a futó idők hervatag +fűszálaiba, amiket az élete rendjén már lekaszált, +mi marad alatta, mi nem, jobbadán a véletlen dolga. +Azt azután betakarítja, nehogy sötét ólomszárnyával +az ősz rája boruljon. El ne temessék azt is, mint +annyi sok egyebet, amit érdemes lett volna megőrizni! +Így teszek én is épen. Közelgő őszöm fenyegetően +ösztökél s csorba gereblyém serényen jár +jobbra, balra..." Aki szereti a tiszta magyar nyelven, +magyar lélekkel irott könyvet, az megveszi a +Lőrinczy könyvét. <b>Ára fűzve 3.— k, kötve 5.— k.</b></p> +<h3><b>Lörinezy György munkái:</b></h3> +<center><table border="0" cellpadding="0" cellspacing="0" summary=""> +<tr><td><b>Falusi potentátok.</b></td><td>Fűzve 2 korona 40 fill. Kötve 4 korona.</td></tr> +<tr><td><b>A magam földjén.</b></td><td>Fűzve 2 korona. Kötve 3 korona 60 fill.</td></tr> +<tr><td><b>Megtépett fészkek.</b></td><td>Fűzve 2 korona 40 fill. Kötve 4 korona.</td></tr> +</table></center> +<h3>Ifjúsági könyvei:</h3> +<center><table border="0" cellpadding="0" cellspacing="2" summary=""> +<tr><td><b>A bujdosók.</b> Elbeszélés. Díszköt. 6.40. Vászonkötésben</td><td align="right">8.—</td></tr> +<tr><td><b>Hűséges szivek.</b> Elbeszélés. Kötve 2.50. Ára vászonk.</td><td align="right">2.80</td></tr> +<tr><td><b>Aranykarikák.</b> Díszkötésben 3.—. Egyszerűbb kötésben</td><td align="right">2.50</td></tr> +<tr><td><b>Báró Eötvös József élete.</b> Kötve —.50. Vászonköt.</td><td align="right">—.80</td></tr> +<tr><td><b>A Bizófalvi harang szava.</b> Elbeszélés képekkel. Kötve</td><td align="right">1.—</td></tr> +<tr><td><b>Kis falum.</b> Elbeszélés képpel «</td><td align="right">—.50</td></tr> +<tr><td><b>Becsület útján.</b> Öt elbeszélés «</td><td align="right">—.50</td></tr> +<tr><td><b>Igaz történetek</b> «</td><td align="right">—.50</td></tr> +</table></center> +<hr style="WIDTH: 100%"> + + + + + + + +<pre> + + + + + +End of the Project Gutenberg EBook of Klnfle magyarok meg egyb npek, by +Istvn Tmrkny + +*** END OF THIS PROJECT GUTENBERG EBOOK KLNFLE MAGYAROK MEG EGYB NPEK *** + +***** This file should be named 27546-h.htm or 27546-h.zip ***** +This and all associated files of various formats will be found in: + http://www.gutenberg.org/2/7/5/4/27546/ + +Produced by Tams Rth, Szever Pl and the Online +Distributed Proofreading Team. With special thanks to the +library of Pcs, especially to the director, Jzsef +Kereszturi for the help in selecting and borrowing the +books. + + +Updated editions will replace the previous one--the old editions +will be renamed. + +Creating the works from public domain print editions means that no +one owns a United States copyright in these works, so the Foundation +(and you!) can copy and distribute it in the United States without +permission and without paying copyright royalties. Special rules, +set forth in the General Terms of Use part of this license, apply to +copying and distributing Project Gutenberg-tm electronic works to +protect the PROJECT GUTENBERG-tm concept and trademark. Project +Gutenberg is a registered trademark, and may not be used if you +charge for the eBooks, unless you receive specific permission. If you +do not charge anything for copies of this eBook, complying with the +rules is very easy. You may use this eBook for nearly any purpose +such as creation of derivative works, reports, performances and +research. They may be modified and printed and given away--you may do +practically ANYTHING with public domain eBooks. Redistribution is +subject to the trademark license, especially commercial +redistribution. + + + +*** START: FULL LICENSE *** + +THE FULL PROJECT GUTENBERG LICENSE +PLEASE READ THIS BEFORE YOU DISTRIBUTE OR USE THIS WORK + +To protect the Project Gutenberg-tm mission of promoting the free +distribution of electronic works, by using or distributing this work +(or any other work associated in any way with the phrase "Project +Gutenberg"), you agree to comply with all the terms of the Full Project +Gutenberg-tm License (available with this file or online at +http://gutenberg.org/license). + + +Section 1. General Terms of Use and Redistributing Project Gutenberg-tm +electronic works + +1.A. By reading or using any part of this Project Gutenberg-tm +electronic work, you indicate that you have read, understand, agree to +and accept all the terms of this license and intellectual property +(trademark/copyright) agreement. If you do not agree to abide by all +the terms of this agreement, you must cease using and return or destroy +all copies of Project Gutenberg-tm electronic works in your possession. +If you paid a fee for obtaining a copy of or access to a Project +Gutenberg-tm electronic work and you do not agree to be bound by the +terms of this agreement, you may obtain a refund from the person or +entity to whom you paid the fee as set forth in paragraph 1.E.8. + +1.B. "Project Gutenberg" is a registered trademark. It may only be +used on or associated in any way with an electronic work by people who +agree to be bound by the terms of this agreement. There are a few +things that you can do with most Project Gutenberg-tm electronic works +even without complying with the full terms of this agreement. See +paragraph 1.C below. There are a lot of things you can do with Project +Gutenberg-tm electronic works if you follow the terms of this agreement +and help preserve free future access to Project Gutenberg-tm electronic +works. See paragraph 1.E below. + +1.C. The Project Gutenberg Literary Archive Foundation ("the Foundation" +or PGLAF), owns a compilation copyright in the collection of Project +Gutenberg-tm electronic works. Nearly all the individual works in the +collection are in the public domain in the United States. If an +individual work is in the public domain in the United States and you are +located in the United States, we do not claim a right to prevent you from +copying, distributing, performing, displaying or creating derivative +works based on the work as long as all references to Project Gutenberg +are removed. Of course, we hope that you will support the Project +Gutenberg-tm mission of promoting free access to electronic works by +freely sharing Project Gutenberg-tm works in compliance with the terms of +this agreement for keeping the Project Gutenberg-tm name associated with +the work. You can easily comply with the terms of this agreement by +keeping this work in the same format with its attached full Project +Gutenberg-tm License when you share it without charge with others. + +1.D. The copyright laws of the place where you are located also govern +what you can do with this work. Copyright laws in most countries are in +a constant state of change. If you are outside the United States, check +the laws of your country in addition to the terms of this agreement +before downloading, copying, displaying, performing, distributing or +creating derivative works based on this work or any other Project +Gutenberg-tm work. The Foundation makes no representations concerning +the copyright status of any work in any country outside the United +States. + +1.E. Unless you have removed all references to Project Gutenberg: + +1.E.1. The following sentence, with active links to, or other immediate +access to, the full Project Gutenberg-tm License must appear prominently +whenever any copy of a Project Gutenberg-tm work (any work on which the +phrase "Project Gutenberg" appears, or with which the phrase "Project +Gutenberg" is associated) is accessed, displayed, performed, viewed, +copied or distributed: + +This eBook is for the use of anyone anywhere at no cost and with +almost no restrictions whatsoever. You may copy it, give it away or +re-use it under the terms of the Project Gutenberg License included +with this eBook or online at www.gutenberg.org + +1.E.2. If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is derived +from the public domain (does not contain a notice indicating that it is +posted with permission of the copyright holder), the work can be copied +and distributed to anyone in the United States without paying any fees +or charges. If you are redistributing or providing access to a work +with the phrase "Project Gutenberg" associated with or appearing on the +work, you must comply either with the requirements of paragraphs 1.E.1 +through 1.E.7 or obtain permission for the use of the work and the +Project Gutenberg-tm trademark as set forth in paragraphs 1.E.8 or +1.E.9. + +1.E.3. If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is posted +with the permission of the copyright holder, your use and distribution +must comply with both paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 and any additional +terms imposed by the copyright holder. Additional terms will be linked +to the Project Gutenberg-tm License for all works posted with the +permission of the copyright holder found at the beginning of this work. + +1.E.4. Do not unlink or detach or remove the full Project Gutenberg-tm +License terms from this work, or any files containing a part of this +work or any other work associated with Project Gutenberg-tm. + +1.E.5. Do not copy, display, perform, distribute or redistribute this +electronic work, or any part of this electronic work, without +prominently displaying the sentence set forth in paragraph 1.E.1 with +active links or immediate access to the full terms of the Project +Gutenberg-tm License. + +1.E.6. You may convert to and distribute this work in any binary, +compressed, marked up, nonproprietary or proprietary form, including any +word processing or hypertext form. However, if you provide access to or +distribute copies of a Project Gutenberg-tm work in a format other than +"Plain Vanilla ASCII" or other format used in the official version +posted on the official Project Gutenberg-tm web site (www.gutenberg.org), +you must, at no additional cost, fee or expense to the user, provide a +copy, a means of exporting a copy, or a means of obtaining a copy upon +request, of the work in its original "Plain Vanilla ASCII" or other +form. Any alternate format must include the full Project Gutenberg-tm +License as specified in paragraph 1.E.1. + +1.E.7. Do not charge a fee for access to, viewing, displaying, +performing, copying or distributing any Project Gutenberg-tm works +unless you comply with paragraph 1.E.8 or 1.E.9. + +1.E.8. You may charge a reasonable fee for copies of or providing +access to or distributing Project Gutenberg-tm electronic works provided +that + +- You pay a royalty fee of 20% of the gross profits you derive from + the use of Project Gutenberg-tm works calculated using the method + you already use to calculate your applicable taxes. The fee is + owed to the owner of the Project Gutenberg-tm trademark, but he + has agreed to donate royalties under this paragraph to the + Project Gutenberg Literary Archive Foundation. Royalty payments + must be paid within 60 days following each date on which you + prepare (or are legally required to prepare) your periodic tax + returns. Royalty payments should be clearly marked as such and + sent to the Project Gutenberg Literary Archive Foundation at the + address specified in Section 4, "Information about donations to + the Project Gutenberg Literary Archive Foundation." + +- You provide a full refund of any money paid by a user who notifies + you in writing (or by e-mail) within 30 days of receipt that s/he + does not agree to the terms of the full Project Gutenberg-tm + License. You must require such a user to return or + destroy all copies of the works possessed in a physical medium + and discontinue all use of and all access to other copies of + Project Gutenberg-tm works. + +- You provide, in accordance with paragraph 1.F.3, a full refund of any + money paid for a work or a replacement copy, if a defect in the + electronic work is discovered and reported to you within 90 days + of receipt of the work. + +- You comply with all other terms of this agreement for free + distribution of Project Gutenberg-tm works. + +1.E.9. If you wish to charge a fee or distribute a Project Gutenberg-tm +electronic work or group of works on different terms than are set +forth in this agreement, you must obtain permission in writing from +both the Project Gutenberg Literary Archive Foundation and Michael +Hart, the owner of the Project Gutenberg-tm trademark. Contact the +Foundation as set forth in Section 3 below. + +1.F. + +1.F.1. Project Gutenberg volunteers and employees expend considerable +effort to identify, do copyright research on, transcribe and proofread +public domain works in creating the Project Gutenberg-tm +collection. Despite these efforts, Project Gutenberg-tm electronic +works, and the medium on which they may be stored, may contain +"Defects," such as, but not limited to, incomplete, inaccurate or +corrupt data, transcription errors, a copyright or other intellectual +property infringement, a defective or damaged disk or other medium, a +computer virus, or computer codes that damage or cannot be read by +your equipment. + +1.F.2. LIMITED WARRANTY, DISCLAIMER OF DAMAGES - Except for the "Right +of Replacement or Refund" described in paragraph 1.F.3, the Project +Gutenberg Literary Archive Foundation, the owner of the Project +Gutenberg-tm trademark, and any other party distributing a Project +Gutenberg-tm electronic work under this agreement, disclaim all +liability to you for damages, costs and expenses, including legal +fees. YOU AGREE THAT YOU HAVE NO REMEDIES FOR NEGLIGENCE, STRICT +LIABILITY, BREACH OF WARRANTY OR BREACH OF CONTRACT EXCEPT THOSE +PROVIDED IN PARAGRAPH F3. YOU AGREE THAT THE FOUNDATION, THE +TRADEMARK OWNER, AND ANY DISTRIBUTOR UNDER THIS AGREEMENT WILL NOT BE +LIABLE TO YOU FOR ACTUAL, DIRECT, INDIRECT, CONSEQUENTIAL, PUNITIVE OR +INCIDENTAL DAMAGES EVEN IF YOU GIVE NOTICE OF THE POSSIBILITY OF SUCH +DAMAGE. + +1.F.3. LIMITED RIGHT OF REPLACEMENT OR REFUND - If you discover a +defect in this electronic work within 90 days of receiving it, you can +receive a refund of the money (if any) you paid for it by sending a +written explanation to the person you received the work from. If you +received the work on a physical medium, you must return the medium with +your written explanation. The person or entity that provided you with +the defective work may elect to provide a replacement copy in lieu of a +refund. If you received the work electronically, the person or entity +providing it to you may choose to give you a second opportunity to +receive the work electronically in lieu of a refund. If the second copy +is also defective, you may demand a refund in writing without further +opportunities to fix the problem. + +1.F.4. Except for the limited right of replacement or refund set forth +in paragraph 1.F.3, this work is provided to you 'AS-IS' WITH NO OTHER +WARRANTIES OF ANY KIND, EXPRESS OR IMPLIED, INCLUDING BUT NOT LIMITED TO +WARRANTIES OF MERCHANTIBILITY OR FITNESS FOR ANY PURPOSE. + +1.F.5. Some states do not allow disclaimers of certain implied +warranties or the exclusion or limitation of certain types of damages. +If any disclaimer or limitation set forth in this agreement violates the +law of the state applicable to this agreement, the agreement shall be +interpreted to make the maximum disclaimer or limitation permitted by +the applicable state law. The invalidity or unenforceability of any +provision of this agreement shall not void the remaining provisions. + +1.F.6. INDEMNITY - You agree to indemnify and hold the Foundation, the +trademark owner, any agent or employee of the Foundation, anyone +providing copies of Project Gutenberg-tm electronic works in accordance +with this agreement, and any volunteers associated with the production, +promotion and distribution of Project Gutenberg-tm electronic works, +harmless from all liability, costs and expenses, including legal fees, +that arise directly or indirectly from any of the following which you do +or cause to occur: (a) distribution of this or any Project Gutenberg-tm +work, (b) alteration, modification, or additions or deletions to any +Project Gutenberg-tm work, and (c) any Defect you cause. + + +Section 2. Information about the Mission of Project Gutenberg-tm + +Project Gutenberg-tm is synonymous with the free distribution of +electronic works in formats readable by the widest variety of computers +including obsolete, old, middle-aged and new computers. It exists +because of the efforts of hundreds of volunteers and donations from +people in all walks of life. + +Volunteers and financial support to provide volunteers with the +assistance they need, is critical to reaching Project Gutenberg-tm's +goals and ensuring that the Project Gutenberg-tm collection will +remain freely available for generations to come. In 2001, the Project +Gutenberg Literary Archive Foundation was created to provide a secure +and permanent future for Project Gutenberg-tm and future generations. +To learn more about the Project Gutenberg Literary Archive Foundation +and how your efforts and donations can help, see Sections 3 and 4 +and the Foundation web page at http://www.pglaf.org. + + +Section 3. Information about the Project Gutenberg Literary Archive +Foundation + +The Project Gutenberg Literary Archive Foundation is a non profit +501(c)(3) educational corporation organized under the laws of the +state of Mississippi and granted tax exempt status by the Internal +Revenue Service. The Foundation's EIN or federal tax identification +number is 64-6221541. Its 501(c)(3) letter is posted at +http://pglaf.org/fundraising. Contributions to the Project Gutenberg +Literary Archive Foundation are tax deductible to the full extent +permitted by U.S. federal laws and your state's laws. + +The Foundation's principal office is located at 4557 Melan Dr. S. +Fairbanks, AK, 99712., but its volunteers and employees are scattered +throughout numerous locations. Its business office is located at +809 North 1500 West, Salt Lake City, UT 84116, (801) 596-1887, email +business@pglaf.org. Email contact links and up to date contact +information can be found at the Foundation's web site and official +page at http://pglaf.org + +For additional contact information: + Dr. Gregory B. Newby + Chief Executive and Director + gbnewby@pglaf.org + + +Section 4. Information about Donations to the Project Gutenberg +Literary Archive Foundation + +Project Gutenberg-tm depends upon and cannot survive without wide +spread public support and donations to carry out its mission of +increasing the number of public domain and licensed works that can be +freely distributed in machine readable form accessible by the widest +array of equipment including outdated equipment. Many small donations +($1 to $5,000) are particularly important to maintaining tax exempt +status with the IRS. + +The Foundation is committed to complying with the laws regulating +charities and charitable donations in all 50 states of the United +States. Compliance requirements are not uniform and it takes a +considerable effort, much paperwork and many fees to meet and keep up +with these requirements. We do not solicit donations in locations +where we have not received written confirmation of compliance. To +SEND DONATIONS or determine the status of compliance for any +particular state visit http://pglaf.org + +While we cannot and do not solicit contributions from states where we +have not met the solicitation requirements, we know of no prohibition +against accepting unsolicited donations from donors in such states who +approach us with offers to donate. + +International donations are gratefully accepted, but we cannot make +any statements concerning tax treatment of donations received from +outside the United States. U.S. laws alone swamp our small staff. + +Please check the Project Gutenberg Web pages for current donation +methods and addresses. Donations are accepted in a number of other +ways including checks, online payments and credit card donations. +To donate, please visit: http://pglaf.org/donate + + +Section 5. General Information About Project Gutenberg-tm electronic +works. + +Professor Michael S. Hart is the originator of the Project Gutenberg-tm +concept of a library of electronic works that could be freely shared +with anyone. For thirty years, he produced and distributed Project +Gutenberg-tm eBooks with only a loose network of volunteer support. + + +Project Gutenberg-tm eBooks are often created from several printed +editions, all of which are confirmed as Public Domain in the U.S. +unless a copyright notice is included. Thus, we do not necessarily +keep eBooks in compliance with any particular paper edition. + + +Most people start at our Web site which has the main PG search facility: + + http://www.gutenberg.org + +This Web site includes information about Project Gutenberg-tm, +including how to make donations to the Project Gutenberg Literary +Archive Foundation, how to help produce our new eBooks, and how to +subscribe to our email newsletter to hear about new eBooks. + + +</pre> + +</body> +</html> diff --git a/27546-h/images/image01.jpg b/27546-h/images/image01.jpg Binary files differnew file mode 100644 index 0000000..968631d --- /dev/null +++ b/27546-h/images/image01.jpg diff --git a/27546-h/images/image02.jpg b/27546-h/images/image02.jpg Binary files differnew file mode 100644 index 0000000..579eef7 --- /dev/null +++ b/27546-h/images/image02.jpg diff --git a/27546-h/images/image03.jpg b/27546-h/images/image03.jpg Binary files differnew file mode 100644 index 0000000..ae9d43f --- /dev/null +++ b/27546-h/images/image03.jpg diff --git a/27546-h/images/image04.jpg b/27546-h/images/image04.jpg Binary files differnew file mode 100644 index 0000000..23e4384 --- /dev/null +++ b/27546-h/images/image04.jpg diff --git a/27546-h/images/image05.jpg b/27546-h/images/image05.jpg Binary files differnew file mode 100644 index 0000000..e151355 --- /dev/null +++ b/27546-h/images/image05.jpg diff --git a/27546-h/images/image06.jpg b/27546-h/images/image06.jpg Binary files differnew file mode 100644 index 0000000..6bf5efd --- /dev/null +++ b/27546-h/images/image06.jpg diff --git a/27546-h/images/image07.jpg b/27546-h/images/image07.jpg Binary files differnew file mode 100644 index 0000000..f7e1036 --- /dev/null +++ b/27546-h/images/image07.jpg diff --git a/27546-h/images/image08.jpg b/27546-h/images/image08.jpg Binary files differnew file mode 100644 index 0000000..599fb6e --- /dev/null +++ b/27546-h/images/image08.jpg diff --git a/27546-h/images/image09.jpg b/27546-h/images/image09.jpg Binary files differnew file mode 100644 index 0000000..7d9df75 --- /dev/null +++ b/27546-h/images/image09.jpg diff --git a/27546-h/images/image10.jpg b/27546-h/images/image10.jpg Binary files differnew file mode 100644 index 0000000..bedd602 --- /dev/null +++ b/27546-h/images/image10.jpg diff --git a/27546-h/images/image11.jpg b/27546-h/images/image11.jpg Binary files differnew file mode 100644 index 0000000..12c360d --- /dev/null +++ b/27546-h/images/image11.jpg diff --git a/27546-h/images/image12.jpg b/27546-h/images/image12.jpg Binary files differnew file mode 100644 index 0000000..6bb3a50 --- /dev/null +++ b/27546-h/images/image12.jpg diff --git a/27546-h/images/image13.jpg b/27546-h/images/image13.jpg Binary files differnew file mode 100644 index 0000000..f3cd8ca --- /dev/null +++ b/27546-h/images/image13.jpg diff --git a/27546-h/images/image14.jpg b/27546-h/images/image14.jpg Binary files differnew file mode 100644 index 0000000..607e3cf --- /dev/null +++ b/27546-h/images/image14.jpg diff --git a/27546-h/images/image15.jpg b/27546-h/images/image15.jpg Binary files differnew file mode 100644 index 0000000..9c25a95 --- /dev/null +++ b/27546-h/images/image15.jpg diff --git a/27546-h/images/image16.jpg b/27546-h/images/image16.jpg Binary files differnew file mode 100644 index 0000000..94e8061 --- /dev/null +++ b/27546-h/images/image16.jpg diff --git a/LICENSE.txt b/LICENSE.txt new file mode 100644 index 0000000..6312041 --- /dev/null +++ b/LICENSE.txt @@ -0,0 +1,11 @@ +This eBook, including all associated images, markup, improvements, +metadata, and any other content or labor, has been confirmed to be +in the PUBLIC DOMAIN IN THE UNITED STATES. + +Procedures for determining public domain status are described in +the "Copyright How-To" at https://www.gutenberg.org. + +No investigation has been made concerning possible copyrights in +jurisdictions other than the United States. Anyone seeking to utilize +this eBook outside of the United States should confirm copyright +status under the laws that apply to them. diff --git a/README.md b/README.md new file mode 100644 index 0000000..18b314c --- /dev/null +++ b/README.md @@ -0,0 +1,2 @@ +Project Gutenberg (https://www.gutenberg.org) public repository for +eBook #27546 (https://www.gutenberg.org/ebooks/27546) |
