diff options
| author | nfenwick <nfenwick@pglaf.org> | 2025-02-03 17:54:55 -0800 |
|---|---|---|
| committer | nfenwick <nfenwick@pglaf.org> | 2025-02-03 17:54:55 -0800 |
| commit | dd8f76e5f625fb0b1561eb6048b305221b93b490 (patch) | |
| tree | 4e8a9cfdce676af6e0651e5f69b3a846116284fa | |
| parent | d94756385979066e46a6f050d5f81733167a389c (diff) | |
| -rw-r--r-- | .gitattributes | 4 | ||||
| -rw-r--r-- | LICENSE.txt | 11 | ||||
| -rw-r--r-- | README.md | 2 | ||||
| -rw-r--r-- | old/63002-0.txt | 9657 | ||||
| -rw-r--r-- | old/63002-0.zip | bin | 196182 -> 0 bytes | |||
| -rw-r--r-- | old/63002-h.zip | bin | 490900 -> 0 bytes | |||
| -rw-r--r-- | old/63002-h/63002-h.htm | 9026 | ||||
| -rw-r--r-- | old/63002-h/images/cover.jpg | bin | 85448 -> 0 bytes | |||
| -rw-r--r-- | old/63002-h/images/i001.jpg | bin | 69317 -> 0 bytes | |||
| -rw-r--r-- | old/63002-h/images/i001hq.jpg | bin | 129674 -> 0 bytes |
10 files changed, 17 insertions, 18683 deletions
diff --git a/.gitattributes b/.gitattributes new file mode 100644 index 0000000..d7b82bc --- /dev/null +++ b/.gitattributes @@ -0,0 +1,4 @@ +*.txt text eol=lf +*.htm text eol=lf +*.html text eol=lf +*.md text eol=lf diff --git a/LICENSE.txt b/LICENSE.txt new file mode 100644 index 0000000..6312041 --- /dev/null +++ b/LICENSE.txt @@ -0,0 +1,11 @@ +This eBook, including all associated images, markup, improvements, +metadata, and any other content or labor, has been confirmed to be +in the PUBLIC DOMAIN IN THE UNITED STATES. + +Procedures for determining public domain status are described in +the "Copyright How-To" at https://www.gutenberg.org. + +No investigation has been made concerning possible copyrights in +jurisdictions other than the United States. Anyone seeking to utilize +this eBook outside of the United States should confirm copyright +status under the laws that apply to them. diff --git a/README.md b/README.md new file mode 100644 index 0000000..cf1e941 --- /dev/null +++ b/README.md @@ -0,0 +1,2 @@ +Project Gutenberg (https://www.gutenberg.org) public repository for +eBook #63002 (https://www.gutenberg.org/ebooks/63002) diff --git a/old/63002-0.txt b/old/63002-0.txt deleted file mode 100644 index a2127cb..0000000 --- a/old/63002-0.txt +++ /dev/null @@ -1,9657 +0,0 @@ -The Project Gutenberg EBook of Gróf Károlyi Gábor följegyzései (1. kötet), by -Károly Eötvös - -This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and most -other parts of the world at no cost and with almost no restrictions -whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it under the terms of -the Project Gutenberg License included with this eBook or online at -www.gutenberg.org. If you are not located in the United States, you'll have -to check the laws of the country where you are located before using this ebook. - -Title: Gróf Károlyi Gábor följegyzései (1. kötet) - -Author: Károly Eötvös - -Release Date: August 21, 2020 [EBook #63002] - -Language: Hungarian - -Character set encoding: UTF-8 - -*** START OF THIS PROJECT GUTENBERG EBOOK GRÓF KÁROLYI GÁBOR *** - - - - -Produced by Albert László from page images generously made -available by the Google Books Library Project - - - - - - -Eötvös Károly Munkái - -VII. KÖTET - -GRÓF KÁROLYI GÁBOR FÖLJEGYZÉSEI - -I - -Eötvös Károly Munkái - -VII - -GRÓF KÁROLYI GÁBOR FÖLJEGYZÉSEI - -ELSŐ KÖTET - -MÁSODIK KIADÁS - -BUDAPEST MDCCCCII - -VIII., ÜLLŐI-ÚT 18. SZÁM. - -RÉVAI TESTVÉREK - -IRODALMI INTÉZET R.-T. - -Eötvös Károly - -GRÓF KÁROLYI GÁBOR FÖLJEGYZÉSEI - -ELSŐ KÖTET - -MÁSODIK KIADÁS - -BUDAPEST MDCCCCII - -VIII., ÜLLŐI-ÚT 18. SZÁM. - -RÉVAI TESTVÉREK - -IRODALMI INTÉZET R.-T. - -AZ ÖSSZES JOGOK FENTARTÁSÁVAL - -Révai és Salamon könyvnyomdája, Budapest, VIII., Üllői-út 18. - - - - -A MIT ELŐRE KELL MONDANOM. - -(A kegyelet. – A Károlyi nemzetség. – Hogy szerezte a grófságot? – Mi -van a két kötet munkában s mi lesz a harmadikban? – Ki e munka irója? – -Gróf Károlyi Gábor életének hátralevő része. – Halála és temetése.) - -Gróf Károlyi Gábor igaz, benső és nemes barátom volt. Legnagyobb és -legsikeresebb politikai harczaimban életre-halálra oldalamnál állott. Hű -bajtársként küzdött mellettem, értem s ama nagy és szent ügyekért, -melyekért munkálni, áldozni s annyi rágalmat eltűrni a sors engem -kiválasztott. - -Kevesen tudják, csak néhány benső, közös barátunk tudja, mit végeztünk -mi ketten éveken át. Mint áldoztuk fel napjainkat, kényelmünket, -egészségünket és vagyonunk tetemes részét oly időben, a mikor minden jó -hazafi érezte, hogy nagy veszély fenyegeti hazánkat, alkotmányunkat s -legértékesebb szabadságainkat. Éveken át minden nap együtt voltunk s -minden napunkat a közügynek szenteltük. Igaz: nem csak ketten voltunk. -Volt még néhány benső barátunk a képviselőházban is s azon kivül is, -kiknek lelkes ragaszkodása s önzetlen közreműködése nemcsak fokozta, -hanem szaporította is erőnket. Azt az erőt, melynek minden feszűlése a -függetlenség nagy eszméjének diadalára törekedett. - -Gróf Károlyi Gábor az ország legelső főrangu családjának szülöttje volt, -a milyen alig van egy-kettő. Én egy kis nemes családnak szülöttje -voltam, a milyen van néhány ezer. Az igazi függetlenségi párt táborában -találkoztunk s az első találkozás után többé el nem váltunk egymástól. -Elveink, érzéseink, törekvésünk, szenvedélyeink együtt maradtak. - -Csak akkor váltunk el, a mikor ő meghalt. A mikor ő átköltözött őseinek -sirboltjába, én pedig kifosztott szivvel itt maradtam. - -De ezt az elválást én örökösnek tekinteni nem akarom. Ő sem akarja. -Nálam hagyta azokat a följegyzéseket, melyek életének eseményeit -megörökítik. Azzal hagyta nálam, hogy én azokat tárjam föl a nemzet -előtt és barátaink előtt akkor, mikor jónak látom. – És nekem is lesznek -jegyzeteim. Eljő az idő, a mikor azok is napvilágot látnak. Az én -emlékiratomban is együtt leszünk vele. Azért nem örökös a mi elválásunk. - -Gróf Károlyi Gábor nem volt iró. Nem is akart iró lenni, nem is készűlt -rá, nem is gyakorolta magát az irás művészetében. Csak töredékes -jegyzetekben adta át nekem művét azzal a nemes bizalommal, hogy az egyes -részeket én kerekítsem ki egészszé. Nem sok munkám lesz művével. Az irás -művészetéhez sok minden szükséges. De leginkább szükséges az igazság. A -hol az meg van: ott igen sok más hiányozhat s az irói mű annak daczára -is szép. Én csak arra törekszem, hogy az irály gyöngesége az igazságban -homályt vagy csorbát ne okozzon. - -És arra fogok vigyázni, hogy nagy és nemes családjának érzékenysége ne -legyen érintve. - -Az »Egyetértés« számára rendeztem sajtó alá az emlékiratokat. Hosszabb -mű, melynek egyes részeit gyors egymásutánban ugyan, de mégis szaggatva -közöltem. Politikai napilap alig engedhette volna át hasábjait mindennap -ily közleménynek, bármily érdekes lett volna is az. - -Elhunyt nemes barátom – ott a sirbolt mélyén, te már nem olvasod e -sorokat. Azzal az édes megnyugvással zártad le szemeidet, hogy én a te -emlékezetedet, mig én élek, fenn fogom tartani s tisztán fogom -fentartani. Még élő barátaink tegyenek tanúbizonyságot arról, hogy -bennem se életedben, se halálodban nem csalódtál. - -* * * - -Gróf Károlyi Gábor nagy nemzetségnek sarjadéka. El kell valamit e -nemzetségről mondanom, hogy az olvasó a könyv minden szavát teljesen -megérthesse. - -A nemzetség neve Kaplyon. Szatmármegyében Kaplonynak és Kaplonnak is -mondja a köznép e szót. Igy nevezi Kaplony községet, mely Nagy-Károly -közelében fekszik, mely a nemzetségnek ma is birtoka és temetkezési -helye s mely a család ősi nevét, mint helynév megőrizte. - -Kézai 108 ősmagyar nemzetség nevét hagyta emlékezetben. Ezek közt, a -mint Vámbéry is közli, sor szerint a 31-ik a Kuplony vagy Kaplony -nemzetség. Kézai Cuplonnak irja, minthogy a latin nyelvnek és irásnak K -betüje nincs. Miként ejtették ki e szót Árpád magyarjai: arra nézve -jobban eligazít bennünket a népnyelv, mely a Kuplony szót sohase -használta, hanem e helyett Kaplonyt vagy Kaplont vagy Kaplyont mondott. -A helység mai és ősi neve bizonyítja ezt. - -A szó maga ősi turáni szó. A török-tatár nyelvben ma is él s a tigrist -nevezik e szóval. A nyelvtudósok egészen természetesnek és indokoltnak -tartják, hogy abban a 108 nemzetségben, mely Kézai szerint Álmossal és -Árpáddal Európába jött, sok török-tatár eredetü családnév is volt. -Népünk, a tigris elnevezésére, e szót már századok óta nem használja s -eredeti jelentését nem ismeri. - -A Kaplyon nemzetség a családi és általános hagyomány szerint Árpáddal -együtt foglalt magának birtokot hazánkban. Hogy Kaplony ma is az övé s -mindig az volt, ez a tünet Kézai feljegyzésével együtt igazolja a -hagyományt. - -Okirattal bizonyított összefüggés Árpádtól kezdve természetesen nincs a -nemzedékek között. Az első okirat a Kaplyon nemzetségbeli Jánosról szól, -a ki a tatárjárás előtt élt még jeruzsálemi Endre király idejében. Ettől -kezdve szakadatlan az okiratilag bizonyított összeköttetés gróf Károlyi -Gáborig. A Károlyi nevet ötszáz év előtt Sigmond király korában kezdték -használni a Kaplyonok. Jánostól kezdve a 17-ik nemzedék gróf Károlyi -Gábor, Árpádtól számítva a 27-ik. Ugy látszik, meglehetős hosszú életü a -család. Egy nemzedékre 30 évet számítva, Árpádtól a 32-ik s Kaplyon -Jánostól a 22-ik nemzedékhez kellene gróf Károlyi Gábornak tartozni. A -család nemzedéki kora a szerint közel 40 év. - -A családban mindig voltak katonák, hősök, állami méltóságok és -birtokszerzők. Az első Kaplyon Jánosnak fiát már comes-nek nevezi az -irás, tehát ennek már földesuri hatósága volt. A báróságot 1609-ben -kapta Mihály, a nagy Bethlen Gábor fejedelem tanácsosa s a grófságot -1712-ben kapta Sándor, a hires kurucz generális. - -Az én nemes barátom, Gábor gróf mindig használta nemesi czimerét. -Levelein is, látogató jegyein is. Származására, nemességére, grófságára -ugyan nem sokat adott, de gyerekkori szokásától nem akart eltérni. Azt -az adomát szivesen elbeszélte, miként lett gróffá az ő kurucz generális -őse. - -– Ravasz ember volt, édes vajdám, az én hires kurucz dédös apám. Alig -kötötte meg a szatmári békét s alig gyapjasodott meg még jobban e -békekötés által, már tartott magának Bécsben a császári udvarnál és a -kanczelláriánál titkos ügynököt s azt jól fizette. III. Károly király a -békekötés után pár hónap mulva levelet intézett hozzá s a levélben, de a -levél czimében is grófnak czimezte. A titkos ügynök csinálta ki ezt a -hamisságot az iródiáknál. Liber baro de Nagy-Károly helyett Comes de -Nagy-Károlyt irtak a levélbe. A szamár császár aláirta a nélkül, hogy -jól megnézte volna, mit ir alá. Az én ősöm sietett ezt a tévedést -kiaknázni. Rögtön futott az özvegy császárnéhoz, Eleonorához, a ki -nagyon kegyelte őt, hogy ezt a tévedést segitse kiigazitani. A mi nem -lehet másként, mint hogy most már gyorsan meg kell kapnia a valóságos -grófságot. Ha pedig ez meg nem történnék s ezentul megint csak -bárócskának czimezgetnék, akkor ő a világ csufjává lesz s nem lehet a -császár generálisa. Az özvegy császárné belátta ezt, a császárnál az én -ősöm minden ellenségét legyőzte s igy azután nemsokára meglett a grófi -adomány. - -– Itt azonban – folytatta Gábor gróf – megint furcsa tévedés történt. -Természetesen megint a titkos ügynök keze volt a játékban. Mindenki -tudja, hogy a nemesi koronának öt csillaga van, a bárói koronának hét, a -grófinak kilencz s a herczegi koronának tizenegy csillaga. Az iródiák és -a czimerfestő, mikor a kutyabőrt készitették, herczegi czimert festettek -a kutyabőrre tizenegy csillaggal. A hülye császár ezt is csak aláirta -készségesen. Igy történt az, hogy mi grófok volnánk, de herczegi -czimerünk van. Ilyen csodabogár is kevés van, vagy talán egy sincs a -góthai állatseregletben. No de mindegy. Az én ravasz ősöm ezt is ki -akarta aknázni s megint futott az özvegy császárnéhoz, hogy a tévedést -megint segitse kiigazitani. De ez már nem sikerült. Az 1713-iki vagy -1715-iki országgyülés közel esett, dédös apám a Rákóczy-javakból sokat -kapott, e miatt a sok éhes labancz irigye, haragosa, ellensége lett s -herczegségre törekvő vágyát meghiusitotta. Én pedig a herczegséget már -meg nem szerzem. - -Igy adta elő az esetet Gábor gróf. Igaz-e vagy nem igaz ez elbeszélés -tartalma: nem tudom. Mikor kérdeztem tőle, honnan tudja ezeket: családi -hagyományra, az öregek szóbeszédére utalt, mint tudásának forrására. - -A nemzetség ősi fészke Szatmárvármegyében, Magyarországon és Erdély -határán feküdt, története tehát mind a két ország történetével -összeforr. E miatt nem is németesedett el a család sohase, mint részben -a Pálffy, Erdődy, Eszterházy, Batthyányi s több főuri család. A nagy -Bethlen fejedelemnek felesége, Károlyi Zsuzsánna is ebből a családból -származott, noha ez még nem volt báró, mert csak negyedik -unokatestvérje, Mihály szerezte meg a báróságot. A kurucz generális -apjának testvérje pedig Tököly Máriát vette el feleségül, ki Tököly -Imrének, Erdély választott fejedelmének s kurucz királynak nagynénje -volt. Igy keveredett rokonságba a nemzetség a magyar fejedelmi -családokkal. - -Gábor gróf öregapja, József, a XVIII. század végén egyetlen élő gróf -Károlyi volt fiágon. Ámbár korán elhalt, még 35 éves korában, -mindamellett hat élő s felnőtt gyereke maradt, három fiu és három leány. -Az ő kezén már óriási birtokok voltak, mert ő már a Károlyi összes -birtokokon kivül a házasság utján szerzett Haruckern és Waldstein -birtokokat is birta. A hat örökös meglehetősen szétszedte a nagy -örökséget, de Gábor gróf apja, György gróf, egész életében nagy szerző -volt s nagy és több uradalmat vásárolgatott össze. Alaposan emlitgeti -tehát jegyzetében az én elhunyt nemes barátom, hogy rá öt-hat milliónyi -örökség nézett. - -Miként esett ő el ettől: ennek a történetnek részletei a nagy örökségi -perhez tartoznak. E perről is lesz szó könyvem folyamában. - -* * * - -Gróf Károlyi Gábor följegyzései czimén most két kötetnyi művet adok a -közönség kezébe. - -Az első kötet a gyermekkorral s az ifjukorral foglalkozik s részben -Gábor gróf házasságával is. Befejeződik e kötet gróf Károlyi György -halálával s azzal a cselekményével, melylyel Gábor fiát végrendeletileg -minden örökségéből kitagadta és csupán köteles részre szoritotta. - -1877-ben történt ez, a mikor Gábor gróf még 36 esztendős volt. Ezután -Gábor gróf még öt-hat évig volt külföldi lakos s csak 1884-ben költözött -véglegesen vissza a hazába. - -A második kötetbe föl kellett volna venni a nagy örökségi pert s a mi -azután következett. E kötet tartalma azonban nem követi Gábor gróf -életét ugy, a miként az évről-évre egymásután folyt s lefolyt. - -E kötet az életfolyam ismertetésében nagy hézagokat hagy. - -Hiányzik belőle a párizsi élet 1877-től 1884-ig. Ez időben esett a kis -Endre gróf halála is. - -Hiányzik a nagy per és az 1887-iki családi kiegyezés. A kiegyezést Gábor -gróf részéről már én vezettem. - -Hiányzik Gábor gróf politikai életéből a nagy véderőharcz, Tisza Kálmán -kormányának megbuktatása s az összebeszélés története, melynek czélja -lett volna Tisza meggyilkolása. Hogy félreértés előre se támadjon, ki -kell jelentenem, hogy nem gróf Károlyi Gábor volt az, kinek agyában -eféle eszme megfogamzott s ki ilyen vállalatba belement volna. - -Hiányzik a függetlenségi párt belső harcza, a mikor annak egységét Ugron -Gábor kettétörte. - -Hiányzik a nagy és keserü küzdelem, melyet az egyházpolitika nevén ismer -nemzetünk ujabb időbeli története. A cselekvés nagy terhei nyomták -vállainkat s elhunyt barátomnak dicsőséges része volt e küzdelmekben. - -Hiányzik Kossuth könyvtárának megvétele s utolsó utunk Turinba a nagy -bujdosó halotti ágyához. Történelmileg érdekes s költőileg szép -részletek ezek gróf Károlyi Gábor életéből s együtt vivott harczunk -változataiból. - -Mindezeket ismerni kell a nemzetnek. Ezek nélkül se elhunyt nemes -barátomat, se engem nem ismerhet meg tisztán a nemzedék. Ez azonban nem -volna baj. De nem ismerheti meg tisztán azt a korszakot s annak harczait -se, a melyeket átélt. Csak a dörgést, villámlást, fényt és füstöt látta, -de hogy a nemzeti történet gyárának nagy kohóiban mi történt, kik és mi -czélból élesztették a tüzeket, kik akartak jó és becsületes munkát -végezni s kik csak gyujtogatni és ártani: mindezt nem tudja a -nagyközönség. - -Nehányan tudják. Ezek a politikai közélet szinén élnek és működnek ma -is. De ezek egyrésze sohase jegyzi föl a történelem számára a nagy és -titkos részleteket, mert czéljuk s érdekük nem az, hogy ezeket megtudja -az élő nemzedék s az utókor. Hanem sokkal inkább az, hogy ezeket -semmiképen meg ne tudja; merüljenek el inkább a feledés sötétségébe. Nem -mind derék ember és nemes hazafi az, kit politikai szenvedélyének -hevében a közönség derék embernek és nemes hazafinak kiált ki. A háta -borsódzik majd annak a nemzedéknek, a mely igazán meg fogja tudni, minő -küzdelem folyt az egyházpolitika idején a trón körül, Kossuth holtteste -körül, a sajtóban, a parlamentben s a pártkörök s egyes földalatti -államférfiak szobáiban. - -Ismeri e kor igazi történetét néhány oly férfiu is, a ki hű és -becsületes volt nagy szerepében a trón előtt is, a nemzet előtt is. De -ezek nem akarnak vagy nem tudnak irni, vagy ugy vannak meggyőződve, -nekik nem is szabad irniok. - -Engem s elhunyt nemes barátomat nem korlátoz semmi. Mi sokat tudunk. Nem -mindent, de sokat. A mit magunk végeztünk, a minek közvetlen tanui -voltunk: azt jól tudjuk. De azt meg kell tudnia a nemzetnek is. -Önmagunknak is tartozunk azzal s néhány államférfinak is s néhány jó -barátunknak is, de a nemzetnek is, hogy korunk és életünk igazságai el -ne tünjenek nyomtalanul, hanem azokat megismerhesse az a kor is, a -melyben mi már nem élünk. - -Egy harmadik kötet és pedig egész kötet tartalmazza magát az emlitett -nagy események rajzát. De az olvasó e két most megjelenő kötetben hiányt -nem vesz észre. Az első kötet egész tartalma összefüggő egység s a -második kötet egyes fejezetei mind teljesen önálló egész eseményt -tartalmaznak. Egy eseménynek sincs előzménye vagy következése, mely -elhallgatva volna. - -Kossuthról is sok mondani valónk van még a most megjelenő második kötet -után is. - -Eddig a nemzet Kossuthot csak ugy ismerte, mint nagy államférfiát, nagy -hősét, nagy bujdosóját. Csak általános körvonalakban ismerte alakját, -mint nagy eszme s nagy nemzeti szenvedély megtestesülését. Ily alakja él -a nemzet szivében. - -Kossuth azonban élő ember is volt. A ki eszik, iszik, ruházkodik, emberi -lakásban tanyázik, folyton munkál, este lefekszik, reggel fölkel, beteg -is néha s utoljára meghal s átengedi testét az enyészetnek. - -Kossuthnál az emberi vonások is szépek, kedvesek, érdekesek s nagyon -figyelemre méltók. Sőt nagy eszméi s nagy törekvései is mélyebb gyökeret -vernek a szivekben, ha azok mellett az ő emberi, egyéni és mindennapi -élő alakját is örökké látják a nemzedékek. - -De ki örökitse meg a nagy szellem élő alakját, ha nem én s nem az én -elhunyt nemes barátom? Ki figyelte őt meg akkora szeretettel, mint mi -ketten? Kihez volt akkora bizalma az élet alkonyának utolsó óráiban, -mint mi hozzánk? Hozzám irta utolsó sorait s utolsó kézszoritása az én -elhunyt barátomnak szólt. Nem is eresztette el kezét, mig vissza nem -adta dicső lelkét az égnek. - -Sok oka van annak, a miért nagy iróink közül még senki se vállalkozott -Kossuthnak úgy történelmi, mint egyéni alakját a tudomány, a művészet s -a lángelme egész erejével megörökíteni. Közel is van még élete és -halála. Nagy ellenfele az osztrák császár és magyar király ma is él. A -történetíró birálata alól senki se menekülhet. A császár és a király se. -Ámde élő uralkodót a rideg igazság szerint venni birálat alá nem szokás -mi nálunk. Még másutt se gyakori. Nekünk az én nemes barátommal együtt -egyébként se lehetett ez feladatunk. Ő nem volt történetíró s én már -koromnál fogva nem lehetek, ha egyéb képességem lehetne is hozzá. Mi -csak arra szorítkozhatunk, hogy Kossuth egyéniségének alkatát, a hogy mi -megfigyeltük, állitsuk hiven a nemzet elé. Ezt megkezdtük a második -kötetben s bevégezzük a harmadikban. - -Hogy a harmadik kötetet mikor adom a közönség elé: nem mondhatom meg. -Sok irányu gyöngédség parancsolja, hogy még várjak vele. Nehéz titkokról -hull le a lepel abban a kötetben. De arra mégis lesz gondom, ha élek, -hogy oly időben lásson az is napvilágot, a mikor még az események néhány -tanuja él. Nehogy azok, a kiknek fájni fog a világosság, költeménynek -vagy koholmánynak kiáltsák ki a művet. - -Mi az igazságot hirdetjük s azt megtagadni senkinek se adunk módot és -lehetőséget. - -* * * - -Ki kell térnem röviden egy sajátságos kérdésre is. Arra a kérdésre, -vajjon ki hát voltaképen e könyvnek irója? Gróf Károlyi Gábor-e vagy -Eötvös Károly? - -A kik mindkettőnket régóta jól ismertek: azok tudják, hogy gróf Károlyi -Gábor nem szokott irni se ugy, se oly irányban és mértékben, hogy műve -irodalmi mű lehessen – én pedig szoktam. Legalább sok kisérletet tettem -több mint negyven év óta, még mielőtt arra határoztam volna magamat, -hogy nagyobb, rendszeres és komolyabb irodalmi művek alkotásába kapok. A -ki e köteteket figyelemmel átolvassa: ezekben engem talál meg a mű -alkotójának s nem gróf Károlyi Gábort. - -Tehát a könyv irója én vagyok. - -De mi hát gróf Károlyi Gábor? - -Ezt a kérdést sokan fölvetették s irodalmi, politikai és magán körökben -sokáig tárgyalták. A kérdést föl kell világosítanom. - -A könyv tartalma bizonyitja, hogy én a gróf Károlyi Gábor jegyzetei -nélkül azt meg nem irhattam volna. Az első kötetet semmi esetre se. Az -első kötet tartalmának részleteit csak ő tudhatta, én nem. És csak azok -a családtagok s részben idegenek és külföldiek tudhatták, a kiknek neve -s szereplése a könyvben előfordul. De én e tárgyban senkivel, még a -családtagokkal se beszéltem soha. A szereplő egyének nagy része meg is -halt már. Sok régebben meghalt, mint én gróf Károlyi Gáborral -megismerkedtem. Mástól tehát, mint tőle, az anyagot nem kaphattam. - -Tehát voltak s vannak jegyzetei. - -De miért nem teszem hát közzé azokat? Miért akartam én azok alapján, -azok segélyével lenni önálló iróvá? Volt-e s van-e jogom ehhez? Nem -sértem-e ezzel valakinek jogát? Talán gróf Károlyi Gábor örököseiét vagy -másokét? - -Azok a jegyzetek sokfélék. - -Gróf Károlyi Gábor maga iveket irt össze irónnal az én számomra. Nem -azzal a czéllal, hogy azokat változatlanul kinyomassam s könyvbe gyüjtve -kiadjam. Erre engem föl nem hatalmazott, sőt ezt meg sem engedte. E -jegyzetek csak a nevek és események rövid, szakadozott, össze nem függő -jelzései. Csak arra valók, hogy az én emlékezésemnek segitségül -szolgáljanak. Ő ugyanis elbeszélte előttem életének folyását. Baráti -felhivásomra beszélte el s egyenesen abból a czélból, hogy abból -emlékiratot készitsek. Én készitsek s ne ő és ne más. Én azután arra -kértem, hogy a fontosabb adatokat jegyezze föl. Nagy készséggel -megtette. Még csodálkoztam is szorgalmán, mert sokáig egy helyben ülni s -irogatni nem szeretett. Én az általa irt jegyzetek hézagait az ő -élőszóbeli előadása után kipótolgattam akként, hogy az ő sorai közé a -magam jegyzeteit beszoritottam. - -Ime a jegyzetek egyik faja ez. - -Hat-hét év mulva fogtam e könyv megirásához. Közben nagy dolgok -történtek, korosabb is lettem, emlékező tehetségem cserben hagyhatott. S -valóban egyetlen egy kis részletnél cserben is hagyott. A jegyzetben azt -látom egyik spanyolországi városnál felirva: »Éjjeli veszélyes kalandunk -egy kocsmában.« Ennek történetét elfeledtem. Vagy gróf Károlyi Tibort -vagy Deuchmann kölni bankárt kellett volna megkérdeznem, kik a kalandnak -szintén részesei voltak, de én bizony nem kérdeztem. Nem csonka a könyv, -ha ez kimarad is belőle. A mi benne van: annak kell igaznak lenni. - -Van másféle jegyzetem is. - -Van afféle, a melyet nem gróf Károlyi Gábor jegyzett, hanem az ő szóbeli -előadása után csupán én. De ezeket is méltán az ő jegyzeteinek -tekinthetem. Minden elbeszélésénél jelen volt egyik-másik közös barátunk -s gyakran több is. Ők ma is élnek s ma is tanubizonyságot tehetnek. - -Végül a könyvek tartalmának egy része pusztán a én emlékezetem -forrásából fakad – a nélkül, hogy volnának egykori jegyzeteim. E rész -oly dolgokról szól, melyeket együtt végeztünk. - -Elvégre a munka, mint irodalmi mű az enyém. Én vagyok irója, szerzője, -alkotója. A czime is igaz; – »Gróf Károlyi Gábor följegyzései«: e czimet -joggal viseli. Hogy a munka egyébiránt miféle irodalmi műfaj: e fölött -az elmélkedést átengedem másoknak. - -Bizonyos, hogy nem regény, nem költemény. Tartalma megtörtént dolgok -leirása s költemény lenni nem is akart. - -Nem is politikai iránymű, nem röpirat. Czélja nem az, hogy valami -politikai sikert segitsen elő vagy valamely pártnak vagy a közönségnek -irányt szabjon. - -Czélja csak az, hogy a művelt közönségnek s a magyar közönségnek -kellemes olvasmánya legyen s egy korszakot vázlatosan, szakadozott -vonásokban, de igazán tárjon az egykoru s a későbbi nemzedék szemei elé. - -Benső természete szerint aligha más a mű, mint emlékirat. - -Ha azonban valaki azt állitja, hogy e mű nemcsak gróf Károlyi Gábor -emlékirata, hanem az övével együtt az enyém is: azzal nem vitatkozom. -Legyen neki igaza. - -Módomban állott gróf Károlyi Gábor dolgait külön megirnom s vele együtt -végzett dolgaimból megint más művet, más emlékiratot irnom s jogom volt -ezt saját emlékiratomként terjeszteni a világ elé. - -Nem igy tettem. Oly nemes és benső barátom volt gróf Károlyi Gábor, hogy -ha van ez irodalmi műben némi érdem és állandóság, ennek dicsőségét -szives hála gyanánt osztom meg vele, sőt ha lehetne, egészen is -átengedném neki. - -Ha élne: édes örömöt érezne e fölött. De én is az ő öröme fölött. Miért -félteném én irói nevemet a hű baráttól? Miért ne tenném meg a halottnak, -a mit az élőnek is oly szivesen tettem volna meg? - -* * * - -Az 1899-ik tavaszán kezdtem meg a mű megirását. Akkor, a mikor az első -közlemények az »Egyetértés« napilap hasábjain megjelentek. Közben-közben -egyéb műveket is irtam. Az első kötetet 1899-ben, a másodikat 1901-ben -fejeztem be. - -Mikor az első kötetet megkezdtem: akkor gróf Károlyi György ágából, -elhunyt barátom élő testvérjei közül gróf Károlyi Tibor volt a senior, a -legidősb testvér. Az európai, afrikai és ázsiai utazásokban ő is részt -vett. - -Hozzá fordultam tehát levélben s bizalommal felajánlottam neki, hogy az -egyes közleményeket kiadás előtt tekintse át s ha lesznek megjegyzései: -közölje velem, minthogy a család jogos érzékenységét érinteni nem -szándékozom. Ő köszönettel fogadta ajánlatomat, de nem vette igénybe. -Levélbeli feleletében arról értesitett, hogy ő bizik abban, hogy én a -család iránt való figyelmet szemem elől eltévedni ugy se hagyom. - -Nem mondom azt, hogy az elbeszélések folyamába apró tévedések be nem -csuszhattak. De én mindent gondos jóhiszemüséggel irtam s helyreigazitás -vagy czáfolat semmi részletre nézve semmi oldalról 1899 óta nem -keletkezett. Pedig sok kényes természetü részlet van a műben. - -A vitássá válható részletekre, a mennyiben azok történelmi -érdekességüek, magam rámutatok az első kötetben. - -* * * - -A műben, melynek két kötetét most s harmadik s talán negyedik kötetét is -majd később hozom napvilágra, gróf Károlyi Gábor élete az 1895-ik év -elejéig, a Wekerle-kormány bukásáig s a Bánffy-kormány megalakulásáig -van megirva. - -Az én elhunyt nemes barátom azonban tovább is élt még, noha már nem -sokáig. Életének e kis töredéke s halála bizonyosan mélyen érdekli a mű -olvasóit. Röviden el kell beszélnem ezt. - -Az 1895-ik év tavaszán és nyarán – eddigi szokásaitól eltérve – nem ment -külföldre nyaralni. Minden nyáron elment vagy Svájczba, vagy -déli-Francziaországba, vagy valamelyik északi olasz tengerpartra, de -akkor nem. - -Itthon maradásának egyik oka az volt, hogy szeretett volna itt a -fővárosban Budapesten kis házat szerezni, a melyben csak ő maga lett -volna lakó s a mely elvégre örökös s állandó otthona lett volna. - -Sokat tünődtünk e fölött, sok eladó kis házat megtekintettünk. - -Végre augusztus első napjaiban találtunk egyet a városliget közelében a -Lendvay-utczában. - -Kis telek, nyaralószerü csinos házacska, néhány szép eleven fa, az -utczára elég hosszu homlokzat. Megvehettük volna tizennyolczezer -forintért, átalakitás és kibővités s egyéb költség tiz vagy tizenkétezer -forint. - -De hol vegyük a pénzt? - -Az én elhunyt barátomnak készpénze soha nem volt. A családtól járó -időszaki járadékából is öt-hat ezer forintot rendesen előre fölvett -valamelyik intézetnél az én jótállásom mellett. Most pedig szükség volt -vagy harminczezer forintra. - -Ugy terveztük, hogy a pénz felét fölvesszük a házra jelzálogos -adósságként, a másik felét pedig fölvesszük váltóra az én kezességem -segélyével. Az volt számitásom, hogy ha a grófi család utólag megtudja, -mire kellett az uj kölcsönpénz, legalább édes anyja segiteni fog azt -lefizetni. - -Figyelmeztettem előre bizton nem látható nehézségekre. - -– Hátha valami akadály jön közbe édes Gáborom s a család semmi -segitséget, semmi könnyitést nem nyujt. Adósságnak nem épen csekélység -ez a harminczezer forint. - -– Mindegy az, édes vajdám. Mindig óhajtottam volna egy kis tanyát, mely -enyém legyen, örök tulajdonom. Vágyam sohase teljesült. De vágyam sohase -volt olyan erős, mint most. Mintha valami különös érzés hajtana, -erőltetne. Az erdei vadnak is megvan az ő különös barlangja, a hova más -nem jár s a hol ő nyugodtan pihenheti ki magát. Ilyen kis odu kell -nekem, akármi lesz a következése. Anyám csak nem hagy cserben – ha már -minden törik szakad is. - -Sajátságos ösztön! Néhány nap mulva megtalálta örök nyugvóhelyét a föld -alatt. Mintha csak valami ilyet keresett volna még hátralevő napjaira! - -Hány birtokuk, hány nyaralójuk, hány uradalmuk van az ő testvéreinek! -Lehetetlen, hogy ha megkérjük őket, valahol egy hitvány kis telket, de -alkalmas telket ki ne hasitsanak, át ne adjanak! - -Hallani se akart róla. - -Van egy gróf Károlyi-alap. Elszegényedett Károlyi grófok részére a -családi főágak fejei által félretéve egy millió forint érték. Három szép -és óriási palota épült már ebből az alapból a fővárosban. Szoros -értelemben véve Gábor grófnak már igénye lett volna ahhoz, hogy ez -alapnak jövedelmeit élvezze. Hisz ő már elszegényedett gróf Károlyi. Se -tőkepénze, se ingatlan birtoka, se apai se anyai öröksége, csak -adóssága. - -De erről se akart tudni semmit. - -Időnkint valami ellenőrzés vagy elszámolás végett a családtagok tanácsot -tartanak ez alap kezelése fölött. Az alapszabályok értelmében az egyes -ágak idősb férfitagjai, a seniorok, kötelesek a jegyzőkönyvet aláirni. A -György grófi ágban ekkor már Gábor gróf volt a legidősb élő testvér, -minthogy Gyula és Viktor bátyjai már elhaltak. Az én elhunyt nemes -barátom se a családi tanácsban részt nem vett, se a jegyzőkönyvet -aláirni nem akarta. - -Hiába kérleltem én is: nem akarta. - -– Én édes vajdám, jól tudod, semmiféle családi dologba be nem avatkozom. -Engem kitudtak mindenből, ha én ebben már megnyugodtam, hagyjanak engem -nyugodni. - -Makacs volt e kérdésben. - -Életrendje e nyáron is az volt, a mi máskor szokott lenni. - -Dél tájig ágyban szeretett pihenni. - -Ebéd idején keveset evett, hanem erős szeszes italokat ivott s erős -kegyetlen szivarokat szítt. - -Délután két-három óra tájban benézett az Abbáziába az én kerek -asztalomhoz. Kocsin jött mindig. Gyalog járni szivbaja, nehéz légzése, -köszvénye miatt nem tudott. Magával hozta mindig vagy az egyik, vagy -mindkét kutyáját, Fifit és a Puszit. Nagyon szerette mind a kettőt. - -Kávéház után megnézte elhunyt felesége sirját, a Kerepesi-uti temetőben. -Egy virágot tett mindig a keritésen át a faragott kövü sirhalomra. - -Ezután sörözni szeretett vagy a városligetben vagy másutt. - -Este haza ment, otthon vacsorált. A vacsora-időt rendesen nála töltötték -barátaink, ha Budapesten voltak. Most nyári országgyülési szünet volt, -most minden országházi barátunk otthon volt, vagy nyaralni ment. Most -csak én voltam Budapesten. - -Augusztus 28-án, egyik szerdai napon, sajátságos esete támadt. - -Drechsler vendéglőjébe ment sörözni az Andrássy-uton, az Operával -szemközt. Az árkádok alatt ült le egy asztalhoz. - -A szomszéd asztalnál egy magas, termetes, piros képü falusi -esperes-plébános sörözött, s valakivel beszélgetve, engem szidott és -rágalmazott. - -Az én elhunyt barátom igazán nemes, hű barát volt. A rágalmazást nem -hagyta szó nélkül s belekötött a papba. Kemény hangon kérdezte tőle: - -– Ismeri ön Eötvöst? - -A pap oda néz, látja gróf Károlyi Gábor előkelő alakját s bár nem -ismerte, mégis érezte, hogy nem mindennapi ember intézi hozzá ezt a -kérdést. Kissé daczosan felelt: - -– Nem ismerem! - -A daczos hang csak fokozta Gábor gróf haragját. - -– Nohát tudja meg ön: hitvány ember az, a ki olyan férfit rágalmaz, a -kit nem is ismer. - -A pap fölpattan e szóra. Fölugrik, előveszi látogató jegyét s oda löki -Gábor gróf asztalára és ezt mondja: - -– Ön se tudja, kivel beszél ilyen durva hangon! Ime lássa. - -– Nem vagyok rá kiváncsi! - -Fogta a pap látogató jegyét, meg se nézte, kétfelé szakitotta s a földre -dobta. Aztán rá se nézve többé a papra, oda szól a pinczérhez: - -– Spanyol falat ide rögtön. Nem akarom látni ezt a papot, a kit azért -fizetnek, hogy az Isten igéjét hirdesse s e helyett hazudik és rágalmaz. - -A pinczérek rögtön spanyol falat vittek oda, a papot pedig udvariasan -valamelyik távoli asztalhoz tuszkolták s ott tudatták vele, ki az a -kemény hangu előkelő ur. - -Szegény elhunyt nemes barátom nagy beteg volt már évek óta. Veszedelmes -szivbaja fokozatosan erősödött; mind jobban kifejlődött nála az -ingerlékenység; igen gyorsan jött izgatottságba, fellobbanó haragja -irtózatos volt s ily pillanat életét veszélyeztette, mert a beteg szivet -könnyen arra birhatta, hogy szüntesse meg dobogását. - -Együtt töltöttük ez napon is, valamint a következő napon is az estét. Ő -maga nekem el se mondta ez esetet, valamelyik hirlapból tudtam meg. De -bágyadtnak, kedvtelennek látszott. A nagy lelki indulat mégis ártott -neki. - -Augusztus 30-án szintén fölkeresett a szokott időben a kerek asztalnál s -lelkemre kötötte, hogy este elmenjek hozzá. Valami megfoghatatlan okból -épen ez estén elmaradtam. - -Másnap, augusztus 31-én reggel kilencz óra tájban robog be hozzám Aczél -Endre fiatal hirlapiró barátom s lelkendezve kiáltja: - -– Gróf Károlyi Gábor meghalt! - -Felugrom az ágyról. Későn fekvő, későn kelő ember voltam akkor én is. - -– Lehetetlen! Mikor? - -– Ebben a pillanatban. - -Rögtön kocsiért küldök, rohanunk orvosunkhoz, Reiner doktorhoz s viszem -oda lóhalálában. - -Késő volt. - -Ott feküdt alvó ágyán hálóköntösében, paplannal félig betakarva. -Hálóköntöse mellén fölszaggatva s az élesztési kisérletek miatt -nedvesen. A Puszi kutya ott feküdt vele az ágyon, a halottnak ölébe -kuporodva. Ismeretlent nem engedett a halotthoz nyulni. A másik kutya, -Fifi, a földön járt-kelt nyugtalanul s folyton nyöszörgött, mintha -jajgatott volna. - -Bizony halott volt már az én nemes barátom. - -Rettenetesen fájt halála. Doktoromat megkértem, vizsgálja meg szemem -láttára gondosan, bizonyos-e halála? Nem lehetne-e még segíteni? - -A szivtájra tette füleit s hallgatódzott. Néma volt már a sziv körül -minden. - -Kihallgattam a cselédséget: mikor és hogy történt az eset? - -Reggeli fél kilenczkor, mint rendesen, most is beadták adag tejét s ő -azt megitta. A lány nem vett észre semmi változást, kiment a -hálószobából s maga után becsapta az ajtót. A házi nő, a ki vezette a -háztartást, hozzá fogott a maga szobájában az öltözködéshez, a -piperéhez. - -Kilencz óra tájban hallják, hogy a Fifi kutya kétségbeesetten ugat s -kaparja a cselédség felé vezető ajtót. Bemennek. A kutya az ágy felé -fut. Az ágy előtt fekszik a gróf mozdulatlanul. Fölemelik, nagy nehezen -az ágyra teszik, kétszer lélekzetet vesz s szó nélkül meghal. - -A szükséges rendelkezéseket megtettem. A pénzt és ékszerféléket számba -vettem, a napi háztartási kiadásokra pénzt adtam s a rendőrségnél -intézkedtem, hogy felvigyázásra is, diszőrségül is diszbe öltözött -legények legyenek a halottas háznál éjjeli-nappali felváltással. - -A gyürüt ujján hagytam. - -Ez a gyürü ugynevezett Borgia-gyürü volt Olaszországból. Volt -fölnyitható ékköve s az ékkőben elzárható kis üreg. Ebben az üregben -gyorsan ölő mérget szoktak valamikor a gyürü viselői tartani. -Olaszországnak sok zsarnoka, sok elvetemedett hatalmasa volt egykor. Az -ármány, boszu, kapzsiság és irigység üldözöttjei gyakran a fogságtól s -keserü és hosszas kinzásoktól menekültek meg, ha ez a gyürü tele -méreggel ujjukon volt. - -Gábor grófnak ezt a gyürüt, ha nem csalódom, Izidor barátja szerezte. De -ő nem mérget tartott ebben, hanem elhunyt fiának és nejének hajfürtéből -egy-egy szálat. A kis fiu világos szöszhaja s a nő sötét gesztenyeszin -haja együtt. Az volt szándékom, hogy ez a gyürü a két hajszállal -maradjon a halott kezén örökkön-örökké. - -Azután elmentem az egyetem-téri palotába. Jött velem Reiner orvos is. Az -ügyészi és titkári irodából valaki által értesitettem Gábor gróf édes -anyját. - -A grófnő kijött azonnal reggeli egyszerü sötét öltönyében. Nem sirt, de -mély érzés látszott rajta. Alig tudott velem akadozva beszélni. - -Közöltem vele a szomoru esetet s egyuttal azt is, hogy a szükséges -intézkedéseket megtettem. Kérdeztem egyszersmind, vajjon a család fog-e -a temetésről rendelkezni, vagy átengedi a nemes halottat nekünk, -barátainak?… - -A grófnő azt felelte, hogy erre nézve csak később nyilatkozhatik, fiai -nincsenek Budapesten; a család feje Tibor gróf, vele értekeznie kell. - -Kérdezte azt is, nincs-e az elhunytnak rendelkezése arra nézve, hogy -hova temessék? - -Megmondtam, hogy alakszerü rendelkezése nincs. Csak két nyilatkozatára -emlékszem. Egyszer fülem hallatára mondta, hogy elhunyt feleségével egy -sirban óhajt pihenni. Mondta ezt mások előtt is, de csak beszélgetés -közben. Irásba nem foglalta s azt sem emlitette előttem, hogy irásba -akarja foglalni. - -A másik nyilatkozata 1893. évi januárban történt Kaplyonban, a családi -sirboltban. - -Akkor a függetlenségi párt elnöke voltam s szatmárvármegyei kerületek -szervezése czéljából magammal vittem Gábor grófot is – Szatmárra. Ez -utunk közben kirándult Kaplyonba is, megnézni az ősi családi sirboltot, -melyet kis gyerek kora óta nem látott. A barátok nagy készséggel, nagy -hódolattal mutatták meg neki a sirokat, a koporsókat s magyarázták el -különösen az ott porladó asszonyok élete történetét. Ő gunyos és dévaj -megjegyzésekkel kisérte a barátok fecsegését. - -Egyik barát borittas fejjel azt mondta. - -– Itt van méltóságodnak is örök lakóhelye. - -– Fölmondom a lakást barát; nem költözöm ide, csak adjátok ki -albérletbe. - -Mind e nyilatkozatok arra mutatnak, hogy elhunyt barátom nem akart a -családi sirboltba temetkezni. De ezek nem törvényes végrendeletszerü -nyilatkozatok. A család szabad elhatározásától függ, átveszi-e a -holttestet? - -Értesitettem a halálról rögtön Tibor és István grófokat s Pálma grófnét -távirattal, valamint a czeglédi választókat és a párt czeglédi elnökét, -Bába Molnár Samut, közös benső barátunkat. Tudósitást küldtem Nápolyba -Kossuth Ferencznek s Lajos Tivadarnak is. Kossuth Lajos egykor azt -mondta gróf Károlyi Gáborról: - -– Ő az én harmadik fiam! - -Barátaink azt óhajtották, köztük különösen Luby Géza, hogy mi temessük -el az elhunytat. Az országgyülés nincs együtt, de mi, az én kis pártom -egykori tagjai, tartsunk gyülést s mondjuk ki, hogy őt a nemzet -halottjának tekintjük. Gondoskodunk a temetés költségeiről; – Czeglédről -bejön ezer választója s kihült testét oda teszszük neje sirjába. - -Én azt mondtam, a család beleegyezése nélkül ezt nem tehetjük. Igaz is. -Törvényes beavatkozást nem óhajtottam. - -Este kellő alakban értesitett a család, hogy a temetésről ő akar -gondoskodni. - -Szeptember 1-én délután 6 órakor zártuk le a koporsót. 2-án volt -Budapesten a beszentelés és a temetkezési szertartás. Ott volt a család -minden tagja, sok képviselő s a képviselőház elnöke Szilágyi Dezső is. -És óriási közönség. - -Nagyon szerette a főváros népe szegény elhunyt barátomat. - -Kaplyonban szeptember 4-én volt a temetés. Délelőtt 11 órakor a -templomban gyászoló istentisztelet. – A család kegyurasága alatt levő -husz pap végezte a szertartást. Azután letették a koporsót a sirbolt -üregébe. - -Ott Gyula bátyjának koporsója mellé helyezték az övét. - -Pártunk részéről Luby Géza és Sturman György barátaink kisérték a -halottat utolsó utjára. De Kaplyonban ott volt már Kossuth Ferencz is, a -ki sietve jött haza Nápolyból a temetésre. - -* * * - -Itt és igy végződik életének története. - -De emlékezetének története még be nem végződött. Ez a történet még -folyni fog sok ideig. Folytatni fogja az a nemzedék, mely ismerte őt s -mely csak akkor fogja elfeledni, a mikor maga is elmulik. - -E könyvekben pedig gondoskodom arról, hogy a következő nemzedékek is -emlékezzenek meg róla. - -S a mig lesznek nők és férfiak, öregek és ifjak, kik a nemes lélek -emberi életének történetén lelkesülni tudnak: addig az ő neve nem lesz -elfelejtve. - -Nem volt nagy szellemi tehetség; gyöngeség is volt benne sok. De -szerelme, férjhüsége, barátaihoz való ragaszkodása, elvszilárdsága s jó -magyar érzése fölülemelte őt nemzedékének szinvonalán. S a nemzet -csakhamar észrevette, hogy ő különb, mint nemzedékének ünnepelt nagyjai -közül a legtöbb. - -Minő korban élünk mi most? - -A nagy ideálok elhalaványodtak. Köd boritja a nemzeti élet vezető -csillagait. A hősiség a költészetben él csak s ott is bágyadtan immár. -Hiuság és önzés vezeti a nemzet nagyjait s azokat már különösen -tisztelnünk kell, a kiket csupán csak a hiuság vezérel. Apró emberek -ágaskodnak minden felé s a siker fölött tapsol a tömeg, habár hitvány -lelkek sötét uton jutottak is el a sikerhez. - -Ily korban, a gondolatok és érzések, a vágyak és törekvések ily szennyes -áradatában élt, mozgott, harczolt az én nemes barátom fáradtan és -gyöngén, vagyonban és egészségben szegényül, de ragyogó tisztán, lángoló -szivvel s lelkesülve szakadatlanul. A haladásért, a tiszta elvekért, a -nagy eszmék diadaláért és a magyarságért! - -Ezer éves multja van a Károlyi-családnak s e nagy és hosszu időből -hétszáz esztendőre okiratok nyujtanak tanubizonyságot. De e nagy -családnak nemesebb tagja soha se volt, mint ő. És senki se született e -családból, a kit ugy szeretett volna a nemzet, mint a hogy őt szerette. - -Hozzám határtalanul ragaszkodott haláláig. - -De szive szerint szerette szükebb baráti körünk minden tagját. - -Korának magas állásu és szereplő férfiai közül Wekerle Sándort, Szilágyi -Dezsőt, báró Bánffy Dezsőt s Hieronymi Károlyt és Ludvigh Gyulát -szerette legjobban. S becsülte is őket, nemcsak szerette. – Nem nevezem -meg azokat, a kiket szive szerint meggyülölt. Gróf Károlyi Gábor -emlékének dicsőségéhez nem akarom ezek nevét odaragasztani. - -* * * - -Most pedig vegye át tőlem a szót az én elhunyt dicső barátom. Az ő -szavaiból ismerjük meg életének szép történetét. - -Budapest, 1901. október. - -Eötvös Károly. - - - - -GYEREKKOROM. - -(Születésem. – A halálra itélt katona megmentése. – Latour a lámpásra -akasztva. – Elfognak bennünket. – Jegyzet: Ki volt a halálra itélt?) - -1841-ik évi november hó 19-én születtem. Ugyanazon a napon, melyen -Kossuth Ferencz is született. Az én keresztapám volt gróf Széchenyi -István, keresztanyám pedig Széchenyi neje Seilern Krescentia grófné. -Kossuth Ferencz keresztapja Deák Ferencz volt, azért is keresztelték -Ferencznek. Azt már nem tudom, ki volt keresztanyja. - -Engem másnap 20-án kereszteltek meg apám palotájában. Ki volt a -keresztelő pap, nem tudom. Nem is törődöm vele többet, mint akkor -törődtem. Hanem mikor már eszemet tudtam, közöltek velem egy érdekes -dolgot, mely születésemmel összeesett. - -Ugyanazon a napon ugyanis, melyen én születtem, egy katonát valami -bűntény miatt itt a pesti helyőrségben halálra itéltek. Akkor még -fennállott az a szokás, hogy ha egy anya, ki akkor szül, a mikor a -halálos itéletet kimondják, a halálra itélt katona érdekében kegyelemért -folyamodik, a katonának megkegyelmeznek. Az én születésemet tehát -Bezerédy István felhasználta, irt egy kegyelmi kérvényt s azt elhozta a -palotába s apám engedelmével azt édesanyámmal személyesen iratta alá. -Anyám szivesen megtette. Bezerédy sietett a kérvénynyel az ezredeshez s -teljes sikere lett vállalkozásának. - -Anyám tehát egyszerre két életet alkotott. Az enyémet, a ki ott -nyöszörögtem mellette és egy közkatonáét, a ki talán valami cseh vagy -német cserepár volt. A nevét nem tudom. Ha nem röstelsz vele vesződni, -édes vajdám, keresd meg nevét. Megtalálod Kovács Pál verses könyvében. -Ez a Kovács Pál nemrég halt meg Győrben, valami iró ember volt vagy -doktor.[1] - -Mint gyermek: nőttem, nőttem ugyan, de nagyon gyönge, beteges, vézna -kölyök voltam s az orvosok azt tanácsolták anyámnak, hogy vigyen el -valami enyhébb, déli vidékre. - -El is vitt 1847-ben Velenczébe. Ebben az utban született Bergamóban egy -kedves kis hugocskám. Velenczébe eljött utánunk apám is és eljött anyám -testvérje, gróf Zichy János, valamint gróf Batthyány Lajos, anyám -testvérének, Antónia nagynénémnek férje. Azt tudom, hogy valami családi -perpatvart egyenlitettek ki, de hogy mit, azt nem tudom. - -Az 1847-ik év vége felé visszajöttünk. Pestről lementünk Nagy-Károlyba s -onnan késő őszszel Pozsonyba az országgyülésre. Innen gyakran -átrándultunk Bécsbe is. - -Nevelőm Kovács Károly volt, a ki Gyula és Viktor bátyámnak is nevelője -volt. Ez kisérgetett Bécsben azon a napon is, a melyen Latour grófot, a -hadügyminisztert az utczán fölakasztották. Hogyan kerültünk oda, nem -tudom. Csak arra emlékszem, hogy egy csomó ember zajongott az utczán nem -is valami nagy lármával s egy kapu mellett egy ember felállott egy -padra, másik két-három ember fölemelte Latourt, a padon álló neki -nyakába akasztott egy szijat s azzal fölakasztotta egy lámpásra. Az a -fölakasztott ember se nem szólt, se nem rugdalózott, hanem már akkor -egész arcza, ruhája véres volt. A katonák a kapu aljából nézték, de az -egészbe bele nem szóltak. - -Másnap Sopronba mentünk s onnan kocsin Csurgóra igyekeztünk, mikor -meghallottuk, hogy Jellasich közeledik, a ki akkor már a pákozdi -csatából menekült Bécs felé. - -Iszka-Szent-Györgyön majdnem bajba kerültünk. A parasztok ugyanis -Jellasich elszökése után minden járókelő ismeretlen uri embert elfogtak -s mikor Iszka-Szent-Györgyre értünk, a mi kocsinkat is körülfogták, -megállitottak bennünket s azt kiabálta egyik-másik, hogy mi is gróf -Zichy Eugén spionjai vagyunk. Alig hallgatták meg nevelőmet, a ki azt -kérte, vigyenek a falu házához, majd ott megmondja és igazolja, hogy mi -kik vagyunk. - -Ugy is lett. - -De azért nem hitték el, hogy mi vagyunk a csurgói uraság. Csurgói -uradalmunk és kastélyunk szomszédos Iszka-Szent-Györgygyel s a parasztok -előbb oda akartak kérdezősködés végett hirmondót küldeni. Azonban -beesteledett s nevelőm azt kérte, hogy legalább tisztességes, kényelmes -helyen tölthessük az éjszakát. Ezt megenged ték s beszállásoltak -bennünket éjszakára báró Bajzáth kastélyába, de ott azután őriztek is -reggelig. - -Az őrök jól ettek-ittak a mi költségünkre egész éjjel, mi pedig jól -aludtunk. Kovács Károly sokáig kedélyesen beszélgetett az őrökkel. -Reggelre megjött a hirmondó, egy tisztünk is jött vele s mi aztán vigan -mentünk át Csurgóra. - -Mikor házunknál gróf Batthyány Lajost elfogták, akkor otthon voltam s -arra meglehetősen emlékszem. Elmondom ugy, a hogy emlékszem. - -* * * - -_Jegyzet._ - -[Footnote 1: Én bizony kerestem Kovács Pál verses könyvét a Nemzeti -Muzeumban, de Szinnyei bácsi előadni nem tudta, mert ott nincs meg. -Hanem utasitott az Egyetemi Könyvtárhoz, a hol – szerinte – Kovács Pál -verses kéziratai megvannak. Bizony nem találtuk ott se, pedig Ballagi -Aladár barátom is segitett a keresésben. - -Hanem Baksay Sándor jeles irónk és költőnk megtalálta a megkegyelmezett -katona nevét. Regényes alak ez a katona s azért közlöm Baksaynak hozzám -erre nézve intézett szép levelét. - -A levél igy szól: - -»Kedves barátom! Ha én nem röstellem leirni, te ne rösteld elolvasni. -Nem nyersz vele semmit, de nem is vesztesz. Ott a hol a többi sok elfér, -elfér ez a kevés. - -Az a szegény katona, kit boldogult Károlyi Gábor születése perczében -élettel ajándékozott meg, kunszentmiklósi ember volt s Bogdán-Szabó -Lajosnak hivták. Debreczeni filozófus deákkorában csapott fel katonának. -Kalandos hajlamu, de nem incorrect ember. Már deákkorában megtette, hogy -az utonállás és utonállók impressióit ex concreto ismerni vágyván, két -babkáros krányicznak utját állta, kirakatta velük minden portékájukat s -utnak kergette őket. Mikor egy puskalövésnyire szomoruan elballagott a -két károsult, visszaparancsolta őket, fölszedette minden portékájukat s -minden vám nélkül elbocsátotta. Katonának állva, több izben megszökött -Olaszországból; mindannyiszor szerencsésen eljutott a hazai földre. Itt -érte utól végzete egy izben Pápán. Vesszőfutások, végre kötél. A -megkegyelmezés azon módon, a mint megirtad. – Személyesen ismertem. -Magas, barna, sötét arcz, horgas orr, majdnem hóhérkép; de semmi -szennyezőt nem hallottam róla. A 70-es években Kis-Kőrösön valami alsóbb -rendü közhivatalt viselt, – ott agyonlőtte magát. - -– Honnét tudom ezeket, – különösen pedig a gráczia históriáját? - -Volt nekem két kedves öreg barátom. - -Bernáth István az egyik, felső-baranyai pap, ki a kunszentmiklósi -gimnáziumra tetemes vagyona tetemes részét reá testálván, ezelőtt két -évvel halt meg (1897-ben). És Szőke Gábor a másik, ki 1848 előtt -valamivel a Vértesalján káplánkodott és Sárközy Kázmérnak kedves embere -volt. Az akkori consistorialis és dislocans rendszer szerint Sárközy a -maga kedvenczét Nyékre rendelte papnak. A nyéki urak (ott tartózkodott a -consistorium is) meghallották ezt, rárontottak a consistoriumra és -elkezdtek eburafakózni Kázmér ur és jelöltje ellen. - -Meghallotta Szőke Gábor is a tiltakozást, utánuk rontott s kijelentette, -hogy Nyéknek ő sem most sem soha papja nem lészen, hiába is kérlelték, -ölbe szedte könyveit, leszaladt az orgoványi patrimóniumába, 40 -esztendeig ott szántott-vetett, fát ültetett, de 70 esztendős korában is -lehetett volna bátran minden tanszéken, – a magyar irodalmon is – -professzor. Deákul pedig oly választékosan és folyékonysággal beszélt, a -minőt sohasem hallottam. - -Tehát ez a két ur, mindkettő kunszentmiklósi származás, Bogdán-Szabó -Lajosnak kor és tanulótársa, gyakran megfordult nálam s tőlük hallottam. - -Van azután a dolognak egy kis függeléke, a min sokat nevetgéltünk. - -Ez az én két öreg barátom, mindkettő öltözetben, háztartásban, -erkölcsben és tudományban kiváló két kálvini pap, két igazi gentleman, -késő vénségig még a finom humor adományával is birtak. - -Akkoriban, mikor szegény Szabó Lajos patriótájukat akasztani akarták, -talán mint végzett diákok, vagy talán végzett akadémiai rektorok, itthon -dégáltak s nem voltak megállapodva a pályaválasztás kérdésében. -Fölvetették a kérdést: hogy mire is volnának ők tulajdonképen hivatva, a -hol valami hasznukat vehetné Isten vagy ember? Mikor megállapitották, -hogy olyan nincs: abban egyeztek meg, hogy együttesen irnának (akkor -jutott hozzájuk a Bogdán-Szabó grácziájának a hire) gróf Károlyi -Györgynek, melyben felajánlják magukat, hogy ők ugyan nem tudják, mire -volnának használhatók ezen a kerek világon, de ha a gróf ki tudja -belőlük nézni, hogy mire használhatja őket, hát tegyen velük próbát, nem -bánja meg! - -Szinte szégyenlem, hogy ennyit összefirkáltam, de ez két szeretetre -méltó ember, jól esik, hogy beszélhetek felőlük annak is, a kit nem -érdekelnek. Csak az nyugtat meg, hogy téged minden érdekel. Tartson meg -ebben az érdeklődésben az Isten. Kunszentmiklós, 1899. április 10. Hű -barátod - -BAKSAY SÁNDOR.« - -– – E levelet, mint érdekes felvilágositást, nyomban közöltem hozzám -érkeztekor az »Egyetértés« napilapban. - -Még egy megjegyzésem van. Gróf Károlyi Gábor ugy beszéli, hogy ő 1841. -évi november 19-én született azon a napon, a melyen Kossuth Ferencz. -Kossuth Ferencz azonban november 16-án tartja születésnapját. Valahol -tehát tévedésnek kell lenni. - -Eötvös Károly.] - - - - -GRÓF BATTHYÁNYI LAJOS ELFOGATÁSA. - -(Miként fogták el palotánkban gróf Batthyányit? – A mentési kisérlet. – -Csurgói viszontagságaink. – Anyám megmenti Komáromban gróf Károlyi Lajos -nagybátyámat. Jegyzetek: gróf Kreith Béla. – Vitás kérdések gróf -Batthyányi elfogatása fölött.) - -Hogyan fogták el gróf Batthyányi Lajost, ezt sokszor leirták már, én -csak ugy mondom el, a mint gyerekészszel láttam és hallottam. - -Január 9-én volt 1849-ben, igen kemény, havas hideg idő, mikor gróf -Batthyányi jó későn sötét este hozzánk jött. Otthon volt apám, anyám s -mi valamennyien. Nálunk volt nagybátyám, gróf Károlyi István, azután -gróf Szapáry Antal, báró Mesznil Viktor, de voltak ott többen is, a -kiknek nevére már nem emlékszem. - -Ilyen napszakban máskor apám és társai a Kaszinóban szoktak lenni, de -ezen a napon nem mentek oda. Az országgyülés már elment Debreczenbe, -azzal a kormány tagjai s az ismerősök sokan elmentek, Windischgrätz -herczeg előcsapatai már az előző napon este bejöttek Budára, ezen a -napon pedig Pestet is elárasztották; apámék ugy gondolták, czélszerűbb -otthon maradni, mint a Kaszinóban. - -A palotában a hosszu szalónban voltunk, mikor gróf Batthyányi betoppant. -A nagy lépcsőfölmenetnél előszoba van, azon tul egy kis ebédlő, azon -belül a hosszu szalón. Mindnyájan eleibe siettek az urak s elhalmozták -kérdésekkel. Mily eredménynyel jártak Bicskén? Mit akar Windischgrätz? Ő -maga mikor jött és kivel jött Pestre? S több effélék. - -A társalgás német nyelven folyt. Akkor gyerekkoromban én is jobban -tudtam németül, mint most, Franczia- és Olaszországban kijöttem a -gyakorlatból. - -Batthyányi azt mondta, hogy ő Deák Ferenczczel jött egy kocsin. Deákot -elvitte az István főherczeg-szállóba, ott letette, maga pedig ide jött, -de siet ki a városból, mert Windischgrätznek valami ostoba terve van ő -vele. Őt nem akarta elfogadni Bicskén se. - -Batthyányi szintén tagja volt az országgyülés küldöttségének -Windischgrätzhez Deákkal, Majláthtal és Lonovics érsekkel együtt. E -küldöttségről folyt a társalgás. - -Anyám rögtön intézkedett, hogy Batthyányinak vacsorát, theát s egyéb -italokat hozzanak, mert ki volt fázva, éhezve. Evés közben kérdezte -valamelyik komornyik, hogy készitsenek-e szobát Batthyányi számára. - -– Semmi szobát, – felelte, – a bundám is hagyjátok a kocsiban. - -Azt hiszem, kilencz és tiz óra közt volt jó későn este, a mikor -hallottuk, hogy a palota előtt lovasság robog el s aztán megáll. - -Egy inas futott be hozzánk jelenteni, hogy katonák vannak a kapu alatt, -s hogy egy tiszt néhány katonával jön fel a lépcsőn. Az urak mind -felálltak azonnal, de akkorra már be is jött egy dragonyos főhadnagy -vagy kapitány. S merev katonás állásba helyezkedve szólt: - -– Windischgrätz herczeg nevében és megbizásából gróf Batthyányi Lajos -urat kell letartóztatnom, az uraságok közül melyik az? - -Batthyányi előlépett: - -– Én vagyok. - -De anyám, a ki hősies gondolkozásu s gyors elhatározásu nő volt, szintén -odalépett a tiszt elé. - -– Ez gróf Károlyi György palotája, – szólt, – s Batthyányi a mi -vendégünk, hogy jönnek önök ide? - -A dragonyos tiszt udvariasan meghajtotta magát. - -– Bocsánat grófnő, e kérdésre nem felelek, felsőbb parancsra gróf -Batthyányit fogolynak kell nyilvánitanom s le kell tartóztatnom. - -– Jól van, jól van – felelte Batthyányi, – tudtam előre, csak siessünk. - -Intett, hogy hozzák elő felső kabátját. Ezt felöltötte, az urakkal kezet -fogott, anyámnak kezet csókolt; nekem, aki melléje furakodtam, hajamat -megsimogatta s ment a dragonyossal. Az ajtóból visszaszólt: - -– Legyetek nyugodtak, majd értesitlek benneteket. - -Én bizony nem tudom, hogy halála órájáig volt-e alkalma bennünket -értesiteni. Én soha többé nem láttam se életében, se halálában. Csak -gróf Kreith barátunk mutatott nemrég egy rongyos, ócska barna -hálószövetet s el akarta velem hitetni, hogy ez gróf Batthyányi Lajos -szemfedőjéből való, a ferenczi barátok sirboltjából szerezte. Kreithot -mindnyájan szeretjük, hát csak elhittem neki én is.[2] - -Hanem édes anyám nem az az asszony, a ki félt volna vagy nagybátyám -sorsába beletörődött volna. - -Batthyányit a Neugebäudéba, a kaszárnya börtönébe vitték. Ezt anyám -mindjárt kitudta s rövid időre már talált módot arra, hogy a porkolábbal -megismerkedjék s őt, azt hiszem, nem puszta szép szóért, a maga tervének -megnyerje. Ez a terv nagynéném beleegyezésével készült. - -A terv pedig abból állott, hogy Batthyányit megszöktetik. Anyám -megnyerte a tervnek egyik osztrák tábornok suhancz fiát is, ki -vállalkozott arra, hogy kocsisnak öltözik, zárt kocsival áll és vár a -Neugebäude kapuja előtt, Batthyányit, ha jön, beülteti s elviszi oda, a -hova kell, biztos helyre. - -Mind erre Batthyányit is rá kellett birni. Volt a porkolábnak egy -felnőtt lánya, termete csaknem anyámhoz hasonló. Anyám ezt is beavatta -annyi titokba, a mennyi szükséges vott. Felöltözött ennek ruhájába s igy -feltünés nélkül, észrevétlen meglátogathatta sógorát. Vitt be hozzá -parókát s idegenszerü, más szabásu öltönyt. Batthyányinak át kellett -volna öltözni s igy menekülni. Anyám minden ékesszólását elővette, hogy -erre rábirja. - -De nem sikerült. A hogy Deáknak nem fogadott szót a bicskei táborban, a -hogy utközben, mikor Gráczba kisérték s mikor két izben is -kiszabaditották, nem szökött meg, ugy anyámnak se fogadott szót. - -– Engem nem itélhetnek el – ugymond, – ne is aggódjatok miattam, én -szeme közé akarok nézni a biróságnak. - -Hiszen bizonyos, hogy nem itélhették el, hanem azért mégis csak -kivégezték. De ez már őszszel történt. - -Mi apámmal és anyámmal az 1849-ik év tavaszát és nyarát a csurgói -kastélyban töltöttük. Távol a csaták szinhelyétől, de jó közel Komárom -várához. Egy-két apróbb dolgot, a mire emlékszem, fölemlitek. - -Egyszer kijöttek hozzánk látogatóba Komáromból gróf Bethlen József, gróf -Eszterházy István és gróf Szápáry Géza. E három férfi akkor java korbeli -fiatal ember volt s asszonyok, férfiak közt az a vélemény volt -meggyökeresedve, hogy a főranguak s a közélet férfiai közt ez a három a -legszebb férfi. Valódi Apollók és Adoniszok. - -Huszártiszt volt mind a három s lóháton jöttek Komáromból. - -Alig végződött az ebéd, a kastély erkélyén alig merült jókedvü -beszélgetésbe a társaság, csak jön a parkon át nagy sebten a községi -biró és jegyző. Egyenesen mennek apámhoz. - -– Nagy baj van, méltóságos uraság. - -– Mi az a nagy baj? - -– A határt körülvették a horvátok, most jönnek a faluba s halálra -keresik méltóságtokat. - -Általános megdöbbenés. Lassankint azonban kezdtek gondolkozni, honnan -jöhetnének ide horvátok? Komárom akkor már föl volt szabaditva s -Windischgrätz hadserege már Bécs felé menekült. A mig azonban e fölött -tünődtek, a kastélyban a cselédek lakosztályaiból nagy sivalkodás támad -s futnak többen az uraságok felé jajgatva, kiabálva: itt vannak a -horvátok, itt vannak a horvátok! – Közben ugyanis a főkapu felől több -falubeli cselédismerős bement a kastélyba s fölzaklatta, agyonrémitette -a cselédeket. - -Valaki az urak közül valami magaslatra ment széttekinteni s hozta a -hirt, hogy csakugyan jönnek a horvátok, ő látta is az országuton erre -is, arra is, a mint kibontott zászlóval oszlopban közelednek gyalogos -ezredek a falu felé. - -Nosza lett ijedtség, de nagy. Elragadt az nemcsak a cselédségre s -nemcsak ránk gyerekekre, hanem mindenkire egyaránt. - -Apám, de a többi is különösen gróf Szápáry Gézáért aggódott, ki a rendes -hadseregből lépett át a honvédekhez s kit a miatt akkor szökevénynek -tekintettek. Ha megkapják: rögtön főbe lövik. A három huszártiszt -számára rögtön nyergelték a lovakat s nekik mellékutakon nagy -gyorsasággal menekülni kellett. Azért mellékutakon, mert Bodajk felé is, -Fehérvár felé is az országut tele volt zászlós, lobogós népséggel. - -Csakhogy nem horvátokkal, hanem bucsujárókkal. Bodajk tudniillik nagy -bucsujáró hely volt akkor s néhány jövő-menő zászlós csoport ellepte -közelről s távolról az országutakat. A nagy porban és ijedtségben -mindenki horvátoknak nézte őket. - -Anyám egyszer Komáromba is ellátogatott, még pedig a négy hires szép -tarka lovas fogatán. - -Nagybátyám, gróf Károlyi Lajos, apám legidősb testvérje, valami osztrák -komiszárius volt; korábban-e, vagy akkor is: nem tudom. Czirkáló -honvédcsapatok elfogták, Komáromba vitték s ott Klapka alatt a -haditörvényszék egyszerüen agyon akarta lövetni. Nagybátyám valahogy -értesitett bennünket s anyám rögtön sietett megmentésére. - -Klapka nem akart engedni, hivatkozott a többi tábornokra s törzskarára. -Anyám többekkel beszélt s különösen hangsulyozta, hogy sógora gróf -Batthyányi Lajos az osztrákok kezében van, ha gróf Károlyi Lajost -agyonlövik: azzal agyonlövetik egyuttal Batthyányit is. - -Ez az érv hatott s igy Károlyi gróf megmenekült. - -De nem hatott az osztrákokra. Az osztrák mégis csak kivégeztette -Batthyányit. Fölhasználta-e ennek meggátlására befolyását gróf Károlyi -Lajos: nem tudom. De azt hiszem: fölhasználta, csak sikere nem volt. -Anyám és nagynéném bizonyosan mindenkit mozgósitottak, Lajos bátyámat -is. - -Batthyányi haláláról is megirom azt, a mit eddig – tudtommal – meg nem -irtak.[3] - -* * * - -_Jegyzet._ - -[Footnote 2: Gróf Kreith Béla iró, volt huszártiszt, mivelt derék fiu, -nálunk valamivel fiatalabb, társaságunk állandó tagja s bizalmas -barátunk. Élete feladatául tüzte ki az 1848–49-iki függetlenségi harcz -emléktárgyainak s ereklyéinek összegyüjtését. Buzgó fáradozása s nagy -áldozatkészsége nagy sikert aratott. Fegyverek, honvédöltönyök, -fölszerelési czikkek, nyomtatványok, kéziratok, képek, rajzok, hadi -jelvények óriási tömegét sikerült összegyüjtenie s az elkallódástól -megmentenie. Egy vagy két alkalommal a Nemzeti Muzeum is vett tőle nagy -mennyiséget. Igy szerezte meg a pesti ferenczrendi barátoktól gróf -Batthyányi Lajos szemfödőjét is, melyet a zárda sirboltjában fedezett -föl, a hol azt egy sarokba félredobták, mikor a nagy vértanu hamvait a -nemzeti kegyelet ez előtt harmincz évvel a kerepesi temetőbe áthelyezte. - -Különös figyelmet fordit gróf Kreith Kossuth Lajos ereklyéinek -összegyüjtésére. Kossuth arczképe, a mint az három világrész -hirlapjaiban időnként megjelent, közel ezer változatban van meg nála. -Angol nyelven tartott beszédeit is összegyüjtötte s azoknak magyarra -forditásáról gondoskodik. - -A nagy idők emlékeinek megőrzésében nagy érdemei vannak.] - -[Footnote 3: Mikor s miként fogták el gróf Batthyányi Lajost, -Magyarország első alkotmányos miniszterelnökét; hol és mikor kezdődött -fogsága, melyből csak vértanuhalálával szabadult, erre nézve sokféle -leirást és elbeszélést ismer irodalmunk. - -Az egyik gróf Károlyi Gáboré e műben. - -A másik Éble Gáboré. Éble a gróf Károlyiak György-ágának tisztje, jeles -és gondos iró, a gróf Károlyi-család jelesebb tagjairól becses -monografiákat irt. Gábor gróf halála után két év mulva 1897-ben jelent -meg Budapesten egy műve e czim alatt: »A Károlyi grófok nagykárolyi -várkastélya és pesti palotája«. E műben a pesti egyetemtéri palota -történetét irja meg egyebek közt. E palotában fogták el gróf -Batthyányit, kiterjeszkedik tehát az elfogatás részleteire is. - -Két forrásból meriti értesülését. - -Az egyik forrás Bártfay László naplója, mely a grófi család levéltárában -van elhelyezve s mely napvilágot még nem látott, de neki módjában állott -azt áttekinteni. - -A másik forrás özvegy gróf Károlyi Györgyné, született gróf Zichy -Karolina szóbeli elbeszélése, a ki az elfogatásnak szemtanuja volt s a -ki elbeszélésének közzétételére az irót feljogositotta. A grófnő -mindenesetre elsőrendü tanu. - -Bártfay naplója, legalább a mint Éble közli, fontos részletben nem -ellenkezik gróf Károlyi Gábor följegyzéseivel. De e napló csak röviden -emlékezik meg az elfogatás jelenetéről. A mi azért is természetes, mert -az elfogatásnál a palota ama termében, a mely az elfogatás szinhelye -volt, Bártfay nem volt jelen. Ő ugyan a palotában lakott, de az egyik -szárnyépület helyiségeiben s az elfogatás idején nem volt együtt az -uraságokkal. - -A grófnő előadása azonban, a mint azt Éble közli, sok részletben nem vág -össze fiának, Gábor grófnak előadásával. A két előadást vagy ki kell -egyenliteni, vagy az eltérő részletek egyikét-másikát tévesnek kell -megállapitani. Hogy mindkét szemtanu a teljes igazságot akarta -elmondani: e fölött semmi kétség nem támadhat. Ha van tévedés: az csak -az emlékezőtehetség tévedése lehet. - -Gróf Károlyi Gábor, mikor az eset történt, 7 éves és 52 napos volt. -Gyerekkor, de a melynek figyelése éles. Oly kor, melynek eseményeire -gyakran élénkebben emlékszik az ember, mint későbbi életkora dolgaira. -Jegyzeteit 44 vagy 45 év mulva 1892-ben és 1893-ban tette papirra, de ez -esetről kétségtelenül többször megemlékezett időközben is. - -Ez a körülmény áll a grófnőre is. Ő talán csak 1896-ban beszélte el, -tehát 47 év mulva a jelenetet Éble előtt, de ő már 1849-ben is érett -elmével figyelte meg annak minden részletét s teljes lehetetlenség, hogy -azóta idegenekkel is, családtagokkal is többször ne beszélgetett volna -arról. Hiszen gróf Batthyányi Lajos az ő idősb édes nőtestvérének, -Antóniának férje volt s igy igen közeli rokona, tehát annak sorsa ez -okból is mélyen érdekelte őt. De érdekelte volna akkor is, ha nem -rokona. Nagy történelmi esemény az, ha előkelő államférfit, -miniszterelnököt saját házunkból szemünk láttára hurczolnak el fogságba -és azután vérpadra. Az ilyet nem szokás, mert nem lehet elfeledni. - -A grófnő és fia Gábor gróf előadása közt való eltéréseket tehát gondosan -meg kell vizsgálni. Mind a két tanu magas tiszteletben áll előttünk. E -tisztelet követeli meg a gondos vizsgálatot. - -Azt irja Éble: »Batthyányi Lajos gróf élén állott az országos -küldöttségnek, mely a császári fővezérnél – Windischgrätznél – a -táborban tisztelgett, hogy parlamentair gyanánt közölje vele a nemzet -törvényes kivánságait«. - -Ezt az előadást ki kell igazitanom. - -A parlamentair küldöttségnek tagja volt ugyan gróf Batthyányi Lajos, de -egyáltalán nem állott annak élén. Az országgyülés Deák Ferencznek adta a -megbizó-levelet. Deák gondoskodott utlevélről és katonai kiséretről. A -küldöttség szónoka Windischgrätz herczeg előtt országos állásánál fogva -Majláth György országbiró volt s rajta kivül a herczeggel a találkozás -alkalmával még csak Deák beszélt. Deák kérte tőle, engedje meg, hogy az -országgyülésbe visszatérhessenek s ott küldetésükről jelentést -tehessenek. Ha tehát szó lehet arról, hogy a küldöttségnek valaki élén -állott: csak Deák Ferenczet vagy Majláth Györgyöt lehet a küldöttség -vezetőjének tekinteni. Lonovics érsek szólni se mert, Batthyányi grófot -pedig a gőgös herczeg maga elé se eresztette. - -Nem szabatos szó az se, hogy a küldöttség a császári herczegnél -»tisztelgett«. - -Dehogy tisztelgett. Esze ágában se volt a tisztelgés. Az országgyülés -békekövetei voltak azok a férfiak tárgyalás és nem tisztelgés végett. - -Azt is irja Éble emlitett műve 80- és 81-ik lapjain, hogy a -Windischgrätz herczegnél járt küldöttség eredménytelenül széledt el s -ekkor Batthyányi Lajos gróf Pestre ment, engedve Windischgrätz -kivánságának, hogy »Pesten várja be feleletét«. Gróf Batthyányi tehát -január első napjaiban Pesten várta Windischgrätzet. - -Éble Gábornak mindezen állitása ellenkezik a történeti valósággal. - -Windischgrätz herczeg se Batthyányi gróf előtt, se a küldöttség többi -tagja előtt nem szólt semmi afféle kivánságáról, hogy Pesten várják be -feleletét. Batthyányi gróffal Bicskén a táborban, de azután is egy szót -se váltott, sőt maga elé se eresztette őt. - -Hogy az egészet tisztán megértsük: meg kell határoznunk a békeküldöttség -napirendjét s utazási naplóját. Hogy a küldöttség mikor, melyik napon -indult el Pestről: ez följegyezve sehol sincs, de ezt az utazási napok -rendje alapján meg lehet állapitani. - -Kisértsük meg. - -A küldöttség az első napon Martonvásárig jutott. Ide már estennen ért, a -Brunszvik-kastélyba nem ment, hanem a községi biró által rendelt -fütetlen, hideg szobában töltötte az éjszakát. Egyetlen szobát kapott a -küldöttség. Irtóztató hideg napok jártak akkor. A küldöttség négy tagból -állt, de Lonovics érsek magával vitte valami Szánthó nevü fiatal pap -titkárát is. Öten voltak tehát. Felöltözötten huzták ki az éjszakát. - -Másnap tovább mentek, mindenfelé kérdezősködve Windischgrätz táborának -előőrsei után. Martonvásárról Baracskára mentek, innen a petendi puszta -felé. Nyékre nem tértek be, hanem a petendi pusztán átvágtak Vereb felé. -Délután értek Verebre, a hol verebi Végh Jánosnál, Deák jó ismerősénél -szálltak meg. Itt természetesen meleg szobához jutottak s jó ellátásban -volt részük. Itt is háltak. De ezt biztosan nem tudom. - -Ez volt tehát a Pestről való kiindulás után a második nap. - -Harmadnap értek Bicskére, Windischgrätz herczeg főhadiszállására. Itt -egy törzstiszt jelentette a herczegnek a küldöttség megérkezését. De -jelentette magánuton Majláth országbiró is, a ki korábbi időből -személyes ismerőse volt a herczegnek s a ki magas állásánál fogva is -legalább békés időben mindig érintkezhetett a herczeggel. Az országbiró -tisztségre és méltóságra nézve a nádor után mindjárt következő magas -zászlósura volt az országnak s közvetlen tanácsosa a koronának. - -A herczeg rögtön kijelentette, hogy Batthyányi grófot nem fogadja s őt -látni se akarja. A küldöttségnek pedig megmondta, hogy ő a küldöttséget -mint olyat el nem ismeri, minthogy az országgyülést a király már rég -feloszlatta, tehát az semmiféle küldöttséget nem választhatott. Nem is -bocsátkozik semmiféle tárgyalásba. Föltétlen meghódolást (»Unbedingte -Unterwerfung«) követel s a fegyverek és várak átadását. Megtagadta azt -is, hogy a küldöttség a király elé járulhasson. Akkor már I. Ferencz -József volt egy hónap óta az uralkodó s nem V. Ferdinánd. - -Deák Ferencz végül azt kérte, engedje meg a herczeg, hogy küldőikhez -visszatérhessenek. - -A herczeg első szava az volt, hogy egész biztossággal visszatérhetnek, -de azután egyik törzstiszt jeladására azt mondá, hogy néhány napig -várjanak a táborban, a főhadiszálláson; nem lesz bántódásuk s ő majd -gondoskodik ellátásukról, a hogy csak lehet. - -Ez volt tehát a harmadik nap. - -Bicskén a küldöttség összesen öt napot töltött s január 9-én mehetett be -Pestre. Ez utirend szerint a küldöttség január 3-án indult ki Pestről, -ha az öt napi bicskei időzésbe beleszámitjuk azt a napot is, január -5-ét, a melyen Bicskére érkezett s azt a napot is, január 9-ét, a melyen -Bicskéről Pestre jött. - -Ez utirendben pedig nem lehet kételkedni, mert ennek igazsága mellett -Deák Ferencz tesz tanubizonyságot. - -Windischgrätz herczeg január 7-én még Bicskén volt, de 8-án már Buda -felé elindult. A mikor a küldöttség január 9-én Pestre ért: -Windischgrätz főhadiszállása akkor már, sőt az előző napon is már Budán -volt s a herczeg a nádori palotát foglalta le magának lakásul. - -Tévedés tehát Éble részéről az az állitás, hogy gróf Batthyányi Lajos -január első napjaiban Pesten várta Windischgrätzet. - -Dehogy várta. - -Fogoly volt ő már a bicskei főhadiszálláson is. De innen könnyen -menekülhetett volna. Hogy miként: annak elbeszélése nem tartozik ide. - -Alig töltött ő pár órát is szabadon itt Pesten. - -Deák Ferencz sötétnek látta Batthyányi sorsát már Bicskén is. Ez okból -szándékosan vele volt mindig. Mindig egy kocsin ült vele s Bicskén is -egy szobában laktak együtt. Január 5-én a herczeg ünnepélyes ebédjét is -azért nem fogadta el, hogy barátja gróf Batthyányi az ebédre nem volt -hivatalos. A gőgös osztrák hadvezér és herczeg előtt Deák tüntetőleg be -akarta bizonyitani, hogy ő, bármi sorsot szánt a herczeg Batthyányinak, -az ő barátját igaz embernek tartja és el nem hagyja. - -Deák és gróf Batthyányi Lajos a keményen befagyott Duna jegén kocsin -jöttek át január 9-én estefelé. Deák lakása az István-főherczeg -szállóban volt. Először oda mentek. Ott a gróf Deákot fölkisérte -lakására. Egy ideig beszélgettek, mig csak föl nem melegedtek. A -beszélgetés egyik tárgya most is gróf Batthyányi menekülése volt. Deák -most is kérve-kérte barátját, hogy meneküljön. Ma még alig vannak a -városból kivezető utak tökéletesen elzárva. - -A gróf nem vette elég komolyan a dolgot. - -– Majd meggondolom. Előbb fölnézek Károlyiékhoz. - -Kocsira ült s ment az egyetemtéri Károlyi-palotához. - -Az elfogatás itt következett be nem sokára. A párbeszédeket, melyek az -elfogatás alatt történtek, más szavakkal adja elő gróf Károlyi Gábor és -más szavakkal édes anyja. Hitelesnek fogadom el mind a két változatot. -Megtörténhetett mindakettő, sőt természetesnek tartom, hogy mindakettő -megtörtént. - -Mind a két szemtanu megegyezik abban, hogy a végzetes estén gróf Károlyi -György és neje és gróf Károlyi István jelen volt. Gábor gróf nem -emlékszik Orczy Lajos báró, Festetich Géza gróf és Almássy György -jelenlétére, édes anyja pedig nem emlékszik Mesznil Viktor báró -jelenlétére. - -Ez eltérések nem lényegesek. - -Eötvös Károly.] - - - - -GRÓF BATTHYÁNYI LAJOS HALÁLA. - -(Gróf Batthyányi Lajos Pesten. – A halálos itélet. – A franczia -gyóntató. – A tőr. – A holttest megmentése. – Jegyzetek: A „vajda“ név. -Családi felvilágositás. Vitás kérdések a holttest megmentése körül.) - -Azt mondod édes vajdám,[4] hogy mielőtt gróf Batthyányi Lajos halálát -elbeszélném, olvassam át az erről már nyomtatásban megjelent -közleményeket, hogy emlékezetemet felujitsam. Én bizony nem olvasom át, -nem természetem az olvasgatás; – hátha az olvasás épen félrevezetné -emlékezetemet. Nem akarok én történetet irni, csak a te nógatásodra -följegyzem azt, a mire én emlékszem. Öregében, nagyjában azt hiszem, nem -tévedek. - -Mihelyt nagybátyámat, gróf Batthyányit Haynau Gráczból Pestre hozatta: -anyám azonnal sietett Pestre bejönni, hogy ha lehet, nagybátyámat -megmenthesse. Ez szeptemberben történt. Első dolga volt természetesen -Antoni nagynénémmel értekezni s összebeszélni.[5] Minden, a mi történt, -e közös összebeszélés alapján történt. - -Anyámnak egyáltalán meg nem engedték, hogy Batthyányit a Nengebäude -börtönében meglátogathassa. Talán azért se, mert Haynau előtt anyám is, -apám is bűnrováson volt. Csakis neje, Antoni nagynéném látogathatta meg. - -Batthyányi legközelebbi rokonai, József és Kristóf grófok éltek még -akkor s Bécsben semmi se terhelte őket, de mindkettő igen öreg ember -volt s közbenjárásuk nem sokat érhetett. Azért mégis irtak nekik, -valamint gróf Barbo Ottóné csillagkeresztes hölgynek, Batthyányi -unokatestvérének is. Tettek-e ezek kisérletet, nem tudom. Egyébiránt a -következés megmutatta, hogy minden kisérlet Haynaunál hiába való volt. - -Anyám megint a téli módszerhez folyamodott. A porkoláb családjának s -kivált lányának egyetértésével álruhába öltözve, mégis meglátogatta -sógorát. Megszöktetésről most már a roppant szigoru őrizet miatt szó sem -lehetett. - -Mikor már föltétlenül bizonyos volt, hogy nagybátyámat akasztófára -itélik s hogy az itéletet okvetlenül végre is hajtják: nagybátyám arra -kérte anyámat is, nagynénémet is és gyóntatóját is, hogy tegyék -lehetővé, adjanak neki módot arra, hogy a szégyenletes kivégzési mód -elől öngyilkossággal menekülhessen. A gyóntató keresztet hányt magára s -hallani se akart se méregről, se pisztolyról, se tőrről. Nagynénémet -ájulás fogta el a gondolatra is. Csak anyám őrizte meg hősi -gondolkozását, de ő is csak a legutolsó pillanatban tudta elhatározását -végrehajtani. - -A történetből mindenki tudja, hogy gróf Batthyányi az utolsó éjszakán -tőrrel akart életétől megválni s nyakát oly mélyen, oly sulyosan -összevagdalta s annyi vére folyt el, hogy csakugyan nem akaszthatták föl -másnap, hanem ugy lőtték agyon. - -Hol vette a tőrt? Ki vitte be hozzá? Ki adta neki? Tudni való, hogy a -foglyok s kivált a halálra itéltek fogpiszkálót se tarthatnak maguknál. - -Azt mondták és irták is, hogy a gyóntató pap vitte be a tőrt. - -Ez nem igaz. - -Batthyányi gyóntatója a halálra vezető út utolsó napjaiban valami -Bourges nevü franczia jezsuita abbé volt. Jól ismertem magam is, abbé -Bourgesnek neveztük magunk közt is, szemben is. Ez egy alacsony, köpczös -termetü, kis és négyszögletü fejü furcsa figura volt. Gróf Károlyi -István nagybátyám födözte fel a negyvenes évek elején valahol -Francziaországban s igy került ide nevelőnek gróf Károlyi Sándor mellé. -Nagyon szerette a bort meg a tubákot. Ez lett aztán nagybátyám utolsó -gyóntatója, ő kisérte a vesztőhelyre is. De sokkal jobban remegett, mint -nagybátyám. A kivégzés után szájára tette tenyerét, se szólt, se beszélt -senkinek, utlevelét kikérte s ugy elpályázott vissza Francziaországba, -hogy képpel se fordult többé vissza hozzánk. - -Egyszer Párisban hallottam is róla valamit. Valami papi alkalmazásban -volt ott is. A hatvanas években még élt, jól tudom. - -A tőrt édes anyám vitte be s adta át nagybátyámnak. De csak akkor, a -mikor a halálos itélet már ki volt hirdetve s az akasztás órája kitüzve. -A mikor nagybátyám már a siralomházban volt. - -Két fegyveres katonaőr gyors időközökben felváltva őrizte őt bent a -siralomház szobájában. Másik kettő vagy több is szintén fegyveresen a -szobaajtóra vigyázott a folyosón. Fegyveres őrök az ablak előtt. - -A tőr egy kis alaku selyem pihenő vánkosban volt elrejtve. A vánkost -édes anyám vitte be s nagybátyám tudta, hogy a tőr benne van. Akkor is -csodálták, ma is csodálatos, hogy a két őr szemeláttára miként tudta -magát nagybátyám összevagdalni a nélkül, hogy észrevették volna. Ágyban -fekve, pokróczával betakaródzva tette. - -A tőrt anyám évek előtt egyik olaszországi utjában vette Velenczében. - -Ez egy kis papirvágó tőr. Pengéje kétélü s legföljebb 4–5 hüvelyk -hosszuságu. Fogantékján domborműalakkal, mely Ádámot és Évát ábrázolja -összeölelkezve s a paradicsomi kigyóval körültekergetve. Végén a -fogantéknak pecsétnyomóvéset e szavakkal: »Ora e sempre.« Magyarul azt -teszi: »Most és mindig.« Ez a Giovene Italia, az Ifju Olaszország nevü -pártnak volt akkor nemzeti jelszava. - -E tőr Batthyányi Elemér birtokában volt később. De kérésemre 1862-ben -nekem ajándékozta s én kegyelettel őriztem ép ugy, mint ő. Egyszer anyám -meglátta nálam, mindjárt elkérte s én neki adtam. Most is ott tartja az -iróasztalán. Aczéltokban ott fekszik az a keresztalaku tőröcske. - -Mindezek kis dolgok, édes vajdám, de a Batthyányi halála körüli nagy -dolgokat már annyiféleképen leirták és elbeszélték, hogy én azokat -bizony nem ismétlem. Legnagyobb részét közvetlenül nem is láttam. - -De egyet mégis elmondok. - -Apámnak Bártfay László volt a titkárja. Nagyon derék, nevezetes férfiu, -ki az ország legelső embereivel barátságban állott s kit apám is nagyon -tisztelt. Ott lakott családjával együtt a palotában. - -Bártfay naplót vezetett. Már 1820 körül érintkezett ő a nemzetébresztő -nagy hazafiakkal, irókkal, költőkkel, államférfiakkal. Ezek nagy része -személyes barátságot tartott fenn vele, daczára annak, hogy ő az én -apámnál tiszti állást viselt. - -Naplója vagy a Nemzeti Muzeumban vagy az Akadémiában van elhelyezve s -nemzeti irodalmunk történetének megirásánál már többen használták. Ugy -tudom, Gyulai Pál is használta, mikor Vörösmarty életét megirta. - -A kivégzés napján nagy kétségbeesés és nagy szomoruság volt a családban. -Bártfayné keservesen siratta nagybátyámat. Utóbb egyszer felkiáltott: - -– Ha férfi volnék, én elhoznám a holttestét, nem hagynám a kutyák -kezében. - -Bártfay csendesen odaszólt: - -– Nem lehet az édes lelkem. - -– De én nem nyugszom addig, mig meg nem teszem. - -Ott volt a szobában velem együtt Bibi is. Ez volt az én felvigyázó -asszonyom. Akkor Kindsfraunak neveztük. Jámbor, jó asszony volt. Hol -sirt, hol sikoltozott, hogy a holttestet ott ne hagyjuk, ő is elmegy -érte. - -De ott voltak Bártfayéknál Szontágh Gusztáv, dr. Hausmann homeopátha -orvos s egyebek is. Bártfayné addig beszélt Szontághnak és Hausmannak, -mig ezek elhatározták, hogy a holttest átvételére mindent elkövetnek. A -lelke ennek a vállalatnak mégis Bártfayné volt. - -A kivégzettek holttestét ott szokták azon a helyen eltemetni s jeltelen -sirba behantolni, a hol a kivégzés történt. Bibi okvetlen látni akarta a -helyet, engem kézen fogott s már sötéttel elmentünk a vesztőhelyre. - -De nem láttunk mi semmit. A Neugebäude északkeleti sarkánál kevés ház, -nagy pusztaság volt. Egy csomó ember, asszony, gyerek jött-ment, -álldogált ott, de a katonák nem engedtek közel menni az épülethez. - -Bártfayné azonban bement a porkolábékhoz. Én nem tudom, de szentül -hiszem, hogy anyám is tudott a dologról. Alig képzelem, hogy ne ő adott -volna felvilágositást, hogy kivel és miként beszéljen a porkolábéknál. -Elég az hozzá, pénzen alkudta ki az egészet s aztán hirt adott -Szontághnak és Hausmannak. - -Azt irták, hogy a barátok vitték el a holttestet. Nem igaz az. Majd azok -a nyavalyás barátok mertek volna is ilyet tenni vagy gondolni is. Elbujt -akkor valamennyi s az olvasót pörgette. Mikor bealkonyodott, október -6-án pedig hamar leszáll az este, Szontágh és Hausmann kocsival -odamentek, a porkoláb átadta nekik a holttestet s ezek elvitték a -ferenczi barátok sirboltjába ott a Hatvani- és Kecskeméti-utcza sarkán. -Elég becsület a barátoktól, hogy befogadták. - -Ki volt az a porkoláb, sohase hallottam nevét. Anyám szava után ugy -emlékszem, hogy lányát Lórinak hivták. A kis selyemvánkos sorsáról se -tudok semmit. - -Hanem Bibi másnap a maga fejétől elment a barátokhoz, a maga pénzéből -adott nekik misére valót, hogy egy misét legalább szolgáltassanak az -elhunytnak lelki üdvösségeért. Hiába mondták neki, hogy gondoskodik majd -erről a család. - -Anyám ez után nem sokára ismét kiment Csurgóra s engem is magával vitt. - -Ott fogták el apámat is. Én is jelen voltam az elfogatásnál. Fehérvárról -jöttek oda katonák s velük zsandárok is. Ekkor láttam először osztrák -zsandárt mi nálunk. Sárga csúcsos fekete sisakját ugyan megbámultam. - -Esős idő volt. Apám étkezett. A katonák is jó ellátást nyertek s azután -apám egy felhuzott félfödelü kocsiban egy katonatiszttel elutazott. - -Mely napon volt ez, nem tudom. - -Néhány nap mulva mi is bejöttünk anyámmal Pestre. - -Ennyiből áll mindaz, a mire jóformán a forradalomból emlékezem.[6] - -* * * - -_Jegyzet._ - -[Footnote 4: Sok képviselőnek tréfás nevet adnak barátai. Mindenki -tudja, hogy például báró Kemény Jánost »fejedelem«-nek nevezték. Tisza -Kálmánt »generális«-nak nevezik. Vannak kevésbbé gyöngéd jelzések is. Az -én tréfás nevem a Deák-párton »tudós« volt, adomáim sokfélesége miatt -Paczolay János adta rám e nevet. Mikor a függetlenségi pártnak elnöke -voltam: akkor a »vajda« név ragadt rám. Eredt egy Gábor-napi -pártlakomán, melyet gróf Károlyi Gábor tiszteletére adtunk. E lakomán -Olay Lajos felköszöntött engem s felköszöntésében »Nagy-mogul«-nak -nevezett s biztositott a hinduk hűségéről és ragaszkodásáról. Én erre -azt feleltem, hogy ha a hűséget és ragaszkodást belehozzuk a dologba, -akkor a nagymogul czim nincs helyén, »inkább nevezzetek – igy folytatám -– vajdának, igy egymással jobban összeillünk.« Valamennyien az -egyházpolitikai cselszövényeket értettük, melyek akkor már czigányok -módjára a párton belül és kivül megindultak ellenem. Csakugyan e miatt -nemsokára le is mondtam az elnökségről. De a »vajda« név rajtam száradt. -Gróf Károlyi Gábor mindig igy nevezett szóban, levélben, táviratban. -Épen most kaptam Horváth Ádám képviselőtársamtól is levelet, mely igy -szól: »Édes jó vajdám! Az a jó Isten áldjon meg, a miért feledhetetlen -Gábor barátunk áldott emlékét felujitod és megörökited. Ölel hozzád ma -is hű tisztelő öcséd Kecskemét 1899. márcz. 30. Horváth Ada s. k.« – -Mindezt egyszer s mindenkorra azért jegyzem meg, mert gróf Károlyi Gábor -jegyzeteiben az édes vajdám szó gyakran előfordul.] - -[Footnote 5: Köztudomásu ugyan, de az ifjabb nemzedék kedvéért mégis -megjegyzem, hogy Gábor édesanyja, gróf Zichy Karolina és gróf Batthyány -Lajos neje, gróf Zichy Antónia, testvérek voltak. E két ünnepelt nevü -urnő az, kihez Petőfi egy gyönyörü költeményt irt »Batthyányi és Károlyi -grófnőkhöz« czim alatt a nemzeti védegyleti mozgalmak idejében. Gróf -Batthyányi Elemér tehát, a nagy vértanu fia, kiről ez emlékiratban -szintén lesz szó, gróf Károlyi Gábornak első izben való unokatestvére -volt.] - -[Footnote 6: Itt is ki kell lehető röviden terjeszkednem amaz -eltérésekre, melyek gróf Károlyi Gábor és Éble előadása közt -fenforognak. Noha már előre is kijelentem, hogy itt a kiegyenlités még -nehezebb. - -Gróf Károlyi Gábor Bourges abbénak, Éble Plante abbénak nevezi gróf -Batthyányi Lajos utolsó gyóntatóját. - -Mindketten megegyeznek abban, hogy az abbé nevelő volt s franczia volt s -hogy e szomoru eset után nyomban visszaköltözött Francziaországba. - -Vajjon nem mind a két név egy emberre vonatkozik-e? Vajjon igazi neve -vagy legalább egyik neve nem Plante volt-e, de a grófi fiuk maguk közt -is, szemben is nem Bourges abbénak nevezték-e? - -Nem tudom eldönteni. Egyéb forrásoknak nincs időm utána nézni. - -Minden esetre feltünő, hogy gróf Károlyi Gábor sokkal több részletet tud -Bourges abbéról, mint a mennyit Éble Gábor közöl Planteról. Más részről -Bártfayról alig lehet föltenni, hogy ő a névben tévedhetett volna, ha -Bártfay naplójában csakugyan Plante van megnevezve. - -Éble Gábor könyvéből látom, hogy Bártfaynak nem minden naplója jutott az -Akadémia birtokába, s hogy 1848-iki és 1849-iki naplóját még a gróf -Károlyi-család őrzi. Éble közléseiből itt-ott nagyon nehéz tökéletes -biztonsággal megtudni, hogy adatai melyik részét meriti Bártfay -naplóiból s melyiket gróf Károlyi Györgyné kegyeletes szavaiból. - -Éble könyve szerint Ungvárynak hivták azt a tábori papot, a ki a -vértanut a vesztőhelyre kisérte. A név után gondolva magyar ember lett -volna az utolsó gyóntató. Én nem dönthetem el, nem igy történt-e, de -előttem szinte hihetetlen. Az összes szóbeli hagyományok franczia -abbéról emlékeznek. Gróf Batthyányi utolsó szava is franczia és német -szó lett volna az őt agyonlövő katonákhoz. Gróf Károlyi Gábor emlékezete -határozottan franczia abbéra vall. Szinte képzelhetlen, hogy Haynau -vérengző emberei magyar papot tartottak volna akkor a hadbiróság -közelében, s magyar embert adtak volna utolsó gyóntatónak. Az is -képzelhetlen, hogy a vértanu tábori papot kért volna utolsó -vigasztalóul, a mikor ismerős és bizalmas papot is kérhetett. Azt még -épen nehéz elhinni, bármily fenevadtermészetü volt is Haynau, hogy a -haldokló utolsó kérését erre nézve megtagadták volna. - -Azonban minden megtörténhetett akkor. - -A vértanu holttestének megszerzése s eltemetése fölött is van némi -eltérés. - -Gróf Károlyi Gábor nem emlékezett már arról vagy talán akkor se tudta -meg, hogy a holttestet előbb a józsefvárosi, a mostani Kerepesi-uti -temetőben akarták elhelyezni és csak miután ott nem találtak alkalmas -sirboltot, csak azután vitték éjfél tájban a Ferenczrendi barátok -sirboltjába. - -Ezt igy én nem is hiszem, ha mindjárt Bártfay naplója igy állitja is. - -Azt igen is hiszem, hogy a holttest megszerzői elmentek a holttesttel a -temetőbe is, minthogy Haynau engedélye arra szólt, hogy a temetés -közönséges temetőbe és sirba történjék. De ezt csak látszat okából s a -katonai hatóság félrevezetése végett tették. Lehetetlen, hogy ott -alkalmas sirboltot ideiglenesen ne találtak volna. Az se valószinü, hogy -Lichtenstein Ferencz herczeg térparancsnok időközben engedte volna meg a -családnak, hogy a holttestet ne a temetőben temessék el, hanem a -Ferencziek sirboltjában helyezhessék el. Éble könyve természetesen -jóhiszemüleg igy beszéli el. - -De nézzük csak meg e részleteket közelebbről! - -Mit tesz e szó: »időközben?« - -Estennen volt a vértanu kivégzése. Október 6-án délutáni 5–6 óra közt. -Bártfay naplója pontosan 6 órára teszi a kivégzés idejét. Október 6-án 5 -óra után 11 perczkor nyugszik a nap. Ha felhős volt az idő, ekkor már -sötét volt. Fáklyát kellett a kivégzésnél használni. Este sötéttel -végezni ki valakit nem szokás. A törvényes kivégzések ideje a reggeli -idő, de legalább a délelőtti idő. Csakis Haynau örjöngése rendelhette -Batthyányi kivégzését a sötét esti időre. De azért ez se lehetett -napnyugta után, hanem legföljebb napnyugta körül 5 óra tájban vagy nem -sokkal később. - -Ha ez igy van: mikor lehetett az az »időköz«, a mely alatt Lichtenstein -herczeg térparancsnok a Ferencziek sirboltjába való temetést megengedte? - -Esti 6 óra és éjféli 12 óra közben? - -A holttestet 10 óra tájban szerezték meg s éjféli 12 óra tájban temették -el a barátoknál. - -Esti 10 óra és éjféli 12 óra közt mentek a holttesttel ki a józsefvárosi -temetőbe s jöttek onnan vissza a Ferencziek-templomához. - -Ha Lichtenstein herczeg a kivégzés előtt adta meg az engedélyt: akkor -nem tették volna meg a hiábavaló utat a temetőbe. Valamint akkor se, ha -kivégzés után, de esti 10 óra előtt ad engedélyt. - -Egyáltalán, hogy a térparancsnok éjjel adjon engedélyt ily természetü -dologban: ez nem hihető. Ha pedig minden hihetőség ellenére engedélyt -adott: mi szükség volt akkor arra, hogy a holttestet titokban és orvul -temessék el s hogy a holttest hollétét az egész Bach- és -Schmerling-rendszer idején át gondosan titokban tartsák? - -Előttem gróf Károlyi Gábor hézagos és töredékes előadása valószinübbnek -látszik. - -Szerinte a holttestet Bártfayné buzditására Szontagh Gusztáv és Hausmann -orvos szerezték meg. Bizonyára ezek kisérték a koporsót is. Éble könyve -csak Hausmann doktort emliti, ki a holttest átvétele s eltakaritása -körül eljárt. Szerinte még Bártfay Jozefina és Szánthóffy Antal -józsefvárosi plébános kisérték a koporsót. - -E két nevet, mint a koporsó kisérőit, gróf Károlyi Gábor nem emliti. -Pedig Szánthóffy csakugyan kisérte. - -Végül meg kell jegyeznem, hogy bármint tünődöm is, hogy az eltérő adatok -közt melyik a valódi, melyik a téves: mindenképen oda jutok, hogy az én -elhunyt nemes barátom följegyzései minden esetre fontosak s azok -közzététele szükséges. - -Meg kell még néhány dolgot jegyeznem. - -Bártfayné neve Mauks Jozefina volt, zemplénmegyei származásu magas -miveltségü s nemes lelkü nő, férjéhez teljesen méltó. Ő beszélte Matolay -Ida urnőnek, hogy gróf Batthyányi holttestét éjfél tájban ő és Balassa -doktor hozták el a vesztőhelyről. A vesztőhely gödréből emelték ki s -zárt kocsiban maguk közé ültették, mintha élő lett volna s a katonák -közt mint beteget vitték keresztül. A Ferencziek zárdájánál Agapius atya -várta őket koporsóval. Ez volt a gvárdián. - -Ez igaz, a pater gvárdián neve Dank Agapus volt. - -A doktor nevében tévedés van. A doktor Hausmann volt. Balassa csak -délelőtt szerepelt Batthyányi sebjeinek megvizsgálásánál. - -Matolay Ida urnő szerint a kést, melylyel gróf Batthyányi magát -megsebezte, szintén Bártfayné varrta be egy paplan vattája közé, melyet -a franczia abbé vitt be a grófnak. - -Eötvös Károly.] - - - - -MIRE TANITOTTAK? - -(Nevelőim, tanitóim. – Pados János. – Első utazásaim külföldre. – A -kamaszkor évei. – Miként nevelik a magyar mágnások gyerekeit? – Genfi -tanulmányaim.) - -Arra biztatsz édes vajdám, hogy irjam meg, miként nevelik a mágnások -gyerekeit. S különösen miként nevelték az én gyerekkoromban. Azt mondod, -érdekes volna tudni s a nagyközönséggel is tudatni, hogy azok, a kik már -születésük véletlensége által az ország törvényhozói s roppant birtokok -tulajdonosai, hogyan szerzik meg gyerek- és ifjukorukban az erkölcsöt és -a tudományt. - -Mind ennek megirásába nem avatkozom. Nem nekem való az. Különbség is van -a dologban. Az erdélyi mágnások, ugy tudom, jó magyarnak nevelik -gyereküket. A dunántuli és felvidéki mágnások, a mint tapasztaltam, -németnek nevelik. A tiszavidékiek vegyesen, ki németnek, ki magyarnak -neveli, a milyen az apa vagy az anya. - -Az én apám meglehetősen jó magyar ember volt. Anyám Zichy volt és -dunántuli nevelésü, de a negyvenes években a nemzeti mozgalomhoz -csatlakozott s állandóan a legjobb és legjelesebb hazafiakkal állott -érintkezésben, tehát hazafias érzülete erősen kifejlődött. Igy történt, -hogy apánktól, anyánktól egyaránt ragadt ránk valami, mely minket a -hazafias, sőt a forradalmi nemzeti irányhoz vonzott. - -És aztán nevelőink, tanáraink és az a korszak, a melyben felnőttünk, azt -hiszem, ezek csináltak én belőlem is egy kis forradalmi névtelen -ügynököt. - -Az ápoló és felügyelő asszonyt, a ki mellettem volt, az én időmben -Kindsfraunak neveztük, persze németül. A mágnásoknál és zsidóknál ma is -igy nevezik s ma is németül nevezik. Azt hiszem, többnyire németek is. -Én a Kindsfrau magyar nevét nem is tudom. - -Az én Kindsfraumat Bibinek neveztük a családban, mint már emlitettem. A -neve volt Rakovics Krisztina. Leány volt-e, asszony volt-e, nem tudom, -de nagyon tisztes koru volt. Gondos, jóravaló, magyar nő. Annyit tudok -róla, hogy korábban gróf Vay Ábrahám családjában szolgált s Vay László -grófnak volt Kindsfrauja. Hogyan és mikor jött hozzánk, nem tudom, de -azt tudom, hogy én előttem már Gyula bátyámnak is Kindsfrauja volt s én -ő utána örököltem. - -Mellettem nyolcz éves koromig, 1849-ig maradt, azután én utánam rá -szállt Pista öcsémre és Pálma hugomra. Ezeket külföldre is elkisérte. -Később visszajött és Csurgón a kastélyban halt meg. Csurgón temették el -is. Attól kezdve, mikor hozzánk került, többé házunkat el nem hagyta. - -Engem gyönge testalkatom miatt későn fogtak tanulásra, Kovács Károly -volt az első nevelőm, segédje pedig Lukics; – ezek tanitottak irni, -olvasni, számot vetni. Utánuk Vallér vett kezei alá. Hazafias érzésekkel -tele szivü, buzgó férfiu, a ki a Rákóczy-indulóhoz magyar verses -szöveget készitett. Ezt: »Isten adj hazánk felett – Tiszta, fénylő, kék -eget!« Istentelen rossz vers, de mi megtanultuk s az induló zenéjére -fülhasitó gyerekhangon untig énekeltük. Első nevelőm, Kovács Károly, -1853-ban halt meg, a kolera vitte el. – Vallér után Pásztory jött -hozzánk Palicsról. Gyula és Viktor bátyáimat ez készitette elő a -gimnáziumi 5-ik és 6-ik osztályra, a mint akkor az osztrák tanrend -megkivánta. Ez tanitott volna azután engem is. - -Hogy e tanitók beszerzésében apámat ki látta el jó tanácscsal, én bizony -nem tudom. Azt hiszem, Bártfay László volt, mig élt, ebben a tanácsadó. -Nagyon kitünő és tisztelt férfiu volt Bártfay. Életének története, mint -emlitettem már, a nemzeti irodalom történetének is egy részét képezheti. -Családunknak ilyen országos nevü és tekintélyü tisztviselője sohase volt -azelőtt. - -Azután Pados János kezére kerültem. Ez a Pados nem mindennapi ember -volt. - -Ez a forradalom kezdetén Székes-Fehérváron a káptalanban volt szentszéki -jegyző, káplán és pap. De 1848-ban földhöz vágta a csuhát is, a tollat -is s beállt honvédnek. A háboru alatt magasabb tiszti állásra vergődött -s valami különös esetei is lehettek, mert a helyett, hogy a háboru után -az osztrákok besorozták volna, hadi törvényszék elé állitották, el is -itélték, s mint várrabot Josefstadtba vitték. Ott lánczra füzve, vasba -verve töltött el valami három-négy évet, mig végre kiszabadult. - -Első dolga volt Fehérvárra menni s a püspöknél jelentkezni s papi állást -kérni. Az akkori püspök Farkas Imre volt, a ki tele kételylyel és -aggodalommal, a rebellist, az elitéltet, az államfoglyot -egyházmegyéjében papi állásba helyezni nem merte. »Pedig én – ugymond -Pados – honvédnek is, papnak is fölesküdtem, tehát vagy a generálisom, -vagy a püspököm köteles nekem kenyeret adni. A generálisomat már -fölakasztották, most hát püspökömhöz fordulok, ezt már csak föl nem -akasztják«. - -– Magam se szeretném, – felelt a püspök. – Hanem hát édes fiam, hogy én -neked papi állást nem adok, az bizonyos. De hogy papi állást mégis -kapsz: az is bizonyos. - -Kocsira ült a püspök, behajtott apámhoz Csurgóra s apámat rábeszélte, -hogy Padost nevezze ki udvari káplánjának s gyerekei nevelőjének. Igy -került mellém házi nevelőnek és tanárnak Pados János, a ki a mellett a -csurgói kastély kápolnájában a miséket is végezni szokta. Ő volt -különben Tibor és Pista öcséim mellett is a nevelő mindaddig, mig az -érettségi vizsgát mind a hárman le nem tettük. - -Abban a nagy munkában, hogy belém valami tudományt beszoritsanak, -segédei voltak: Tanács Márton hirlapiró és beszélyiró, a »Hölgyfutár« -czimü lapnak munkatársa, s utána Sal Ferencz, szintén iró, s végre -Gerlóczy Gyula. Házi tanárom és oktatóm volt hát elég. - -Ezek mellett bejártam, mint rendes hallgató, itt Pesten a piarista -barátok gimnáziumába is, hol több jeles tanulótársam akadt. Jelesebb -tanáraim: Lengyel, Szepessy, Lutter Nándor voltak, s bizony nem rajtuk -mult, hogy én olyan keveset tanultam és tudtam. - -Napirendünk következő volt: reggel télen-nyáron 4 óra után mindjárt -felkeltünk s fürdés, mosdás, öltözködés után azonnal tanuláshoz és -leczkefelmondáshoz fogtunk. Ez eltartott két-harmadfél óráig. Pista -öcsémmel egy szobánk volt, melynek ablakai a kőrösi udvarra néztek. Ez a -kőrösi udvar Nagy-Kőrös városának szállója volt s ott feküdt, a hol most -a Czukor-utczai nagy iskolaépület van. Az ablakokon keresztül sokszor -leselkedtünk, kivált vásárok idején a szálló udvara körül s nem egy -dévajságnak s nem egy vaskos szerelmi kalandnak voltunk szem- és -fültanui. - -Egyik nap ugy, mint a másik nap, reggeli 7 órakor pontosan átmentünk a -piaristákhoz misére s mise végeztével a gimnáziumi előadásra. Pados -kisért bennünket oda is, de haza is. - -Este tizedfél órakor ágyban kellett lenni. - -Gyerekek, nevelők, tanárok, tanulótársak szabad köztársaságot képeztünk -együtt. Apám hetenként egyszer ebédelt velünk s akkor egyről-másról -kérdezősködött, hol tőlünk, hol nevelőinktől. Anyánkkal csak -iskolaszünet idején találkozhattunk. Ő emigráns volt, külföldön lakott -és csak szünet idején látogathattuk meg. - -Nagyapám, gróf Zichy Károly, vitt ki hozzá engem 1852-ben. Anyám akkor -Svájczban (Luzernben) lakott. Ott lakott gróf Teleky László is, kit -akkor láttam először s ott ismerkedtem meg vele anyám házánál. - -Azután 1855-ben látogattuk meg öcséimmel együtt anyámat s ezután minden -évben 1860-ig. 1855-ben Genfben lakott anyám. Innen Velenczébe ment át, -mikor 1856-ban meglátogattuk. Épen akkor voltunk ott, mikor Velencze -népe a kibékités végett oda küldött Miksa főherczegnek hátat forditott. -Sajátságos volt ez, én nem is értettem, anyám magyarázta meg. - -Nagy sétatér Velenczében a Szent-Márk tere s a rabszolgák partja. Séta -idején telidestele emberrel. De a mikor Miksa főherczeg, az uralkodó -császár testvérje, Velencze császári helytartója és kormányzója diszes -környezet kiséretében a Szent-Márk-térre, vagy a rabszolgák partjára, -vagy a Lidóra kiment sétálni: egyszerre minden ember eltakarodott onnan -s magára hagyta a főherczeget, mintha bélpoklos lett volna. Még levegőt -se akart együtt szivni Velencze lakossága az osztrák hóditóval. Én -láttam egy ilyen jelenetet! - -Hejh ha ilyen tudott volna lenni valamikor a magyar nép! - -Az érettségi vizsgát husz éves koromban, 1861-ben tettem le a -piaristáknál. A pesti egyetemnek rendes hallgatója már nem voltam. -Tanultam ugyan privátim a nemzetgazdaságtant Kautz Gyulánál s a magyar -jogot Gerlóczy Gyulánál, de nem volt annak semmi sikere. Sikerét -legalább se én nem tapasztaltam, se tanáraim. - -Tibor öcsémmel 1862-ben a genfi egyetemre mentünk. Ott lakott akkor -anyám is. Sok hires tanár volt itt akkor, különösen az öreg Vogt és a -hires köztársasági emigráns Barni. Mindkettőt hallgattuk. Tiborral -rendesen bejártunk az egyetemi előadásokra, de azért a tanulmányokat -komolyan nem vettük. Inkább szórakozásszámba ment az egyetemrejárás. -Eszünk ágába se jutott tudósnak készülni. - -Pénz dolgában igy álltunk: tizennégy éves koromig soha se kaptam -kezemhez egy krajczárt sem. A mire szükségem volt, azt beszerezték s -nekem költekezésre nem volt szükségem. De magam nem is mentem sehova, a -palota udvaráról magam talán nem is távozhattam volna. Mindenütt kisérőm -volt. A nevelő vagy segédje. - -Tizennegyedik évem betöltével pár évig havonként 5 forintom, azontul 10 -forintom volt. De ezt se kaptam kezemhez, ezt is Pados János kezelte és -csak akkor adott, a mikor séta vagy kimenés közben valamit épen -vásárolni akartam. Tizennyolcz éves koromig pénz fölött szabadon nem -rendelkeztem. Igy nevelődtek testvéreim is. - -Mikor az érettségit letettem: akkor jutottam végre havonként 200 forint -költő pénzhez. No hiszen volt is aztán hegyen-völgyön lakodalom, -későn-korán dinom-dánom. A legelső napon, mikor ily tenger pénzhez -jutottam, már a következő nap reggeli 6 órája vetett haza. Tivornyáztunk -egész éjjel szakadatlan. - -Jó kompániára akadtam. Nem maradt el Tibor öcsém sem. Velünk tartott -gyakran Nádasdy Feri és az öreg Thaly Kálmán. No akkor nem volt öreg, -most se az, de csak ugy nevezzük. Kormos Béla, Bartha Guszti, Kuliffay -Ede s többen, az ifjuság hangadói, jó vivók, legénykedő athléták. -Kávéház, czigány, felelősség nélküli udvarlás, holmi politikai -tüntetések: im ezekből állott a korhelykedés. - -Az az élet, melyet az iskola, a tanárok és a tankönyvek társaságában -töltöttem, ezzel a jóizü, hazafias korhelykedéssel ért véget. - -Megtanultam magyarul, németül és francziául beszélni, irni és olvasni. -Ezenkivül nem tudtam semmit, alaposan pedig nem tudtam épen semmit. -Világtörténet, hazai történet: köd volt előttem. Latin nyelvből néhány -mondat, görög nyelvből néhány szó volt a tudományom. Még a magyar -költészet termékeiből legtöbbet ismertem. - -Az osztrákot gyülölni, a papot komolyan nem venni, a vallásba el nem -merülni, a keresztet nem nyaldosni, az álnokságot és szinlést kerülni s -mindig, mindenben igazat mondani: ide edződött ki fiatalkori erkölcsünk. - -De jó magyar érzésem, azt hiszem, megmaradt annyira, a mennyire oly -embernél, ki élete nagy részét külföldön tölti, megmaradhat. - -És azt hiszem, emberszerető és demokrata tudtam maradni. - -Gyerekkoromban az én apám még földes uraság volt. Főur, zászlós ur, -uradalmak tulajdonosa, jobbágyok és zsöllérek ura, száz tisztnek és ezer -cselédnek urasága, egyházak, templomok és papok kegyura, alattvalóinak -főbirája, a szatmári nemességnek vezére s több efféle jogok, méltóságok, -tisztségek és szabadságok birtokosa. - -Valóságos kényur a régi alkotmány értelmében, a kinek a királyon kivül -nem parancsolt senki s a ki a királyon kivül nem is félt senkitől. Ura -volt, mint nekem mondták, életnek és halálnak is. Minden uradalmában -volt uriszéke, minden uriszéknek ő lehetett elnöke és vezetője. Az -uriszék börtönre és halálra is itélhette a bűnösöket s az apám kegyelmet -is adhatott, ha akart, az elitélteknek. Igy volt-e egészen, én nem tudom -biztosan, de azt tudom, hogy olyan főurnak, mint az apám, a joga vagy -legalább a befolyása határtalan volt. - -Azt ugyan nem hallottam, hogy az apám kényuraskodott volna. Azt se -vettem észre, hogy belém akarta volna csepegtetni, hogy én valami isten -kedvező kegyelméből született önkénykedő uracska volnék. Nevelőim, -tanitóim is oly szabad és nemes gondolkozásu férfiak voltak, hogy ily -bolond középkori szellemet meggyökerezni gondolkodásomban sehogy se -engedtek volna. - -De azért volt alkalom erre is. - -Ha Nagy-Károlyban voltunk, a városi kézmüvesek és parasztok gyerekeivel -sehogy se engedtek együtt játszani, a napot együtt tölteni. - -A kastélybeli huszároknak, hopmesternek, cselédeknek örökké az volt -intésük hozzám, hogy én a rongyos mesteremberkölykekkel és -parasztkölykekkel ne barátkozzam. Furcsa az, hogy az efféle cselédek, az -urasági udvarokban élő s kényelemben, gond nélkül henyélő szolgák -mennyire lenézik a maguk fajta szegényebb néposztályt. - -Egyszer valamelyik kegyurasági faluból egy fiatalabb koru pap vagy barát -jött a kastélyba s nekem is kezet csókolt. Lehettem hat-hét éves. - -Elbámultam. - -Azt láttam ugyan, hogy apámnak mindenki kezet csókol, a főtiszttől -kezdve a kanczellistáig, de még a nagykárolyi városi tisztviselőség is, -de nekem még főtiszt és papféle ember nem csókolt kezet. Gyerekészszel -megkérdeztem a papot: - -– Miért csókolta meg maga a kezemet? - -– Mert a mi jó istenünk a kis gróf urat arra rendelte, hogy nekünk -uraságunk legyen. - -Elmondtam ezt nevelőmnek, Kovács Károlynak, vagy talán ő maga is látta -ezt a jelenetet. Kovács Károly jól összeszidta azt a papot, hogy az ily -magaviseletével ne rontsa a gyerekeket. Előttem meg aztán szamárnak, -butának nevezte folyton azt a papot s azt mondta, azért hizelkedett -nekem, hogy engem megrontson. - -Ez a nevelőm, de utóbb Vallér és Pados még sokkal jobban fejembe verte, -hogy a jobbágyot lenézni nem szabad, az emberek mind egyenlők, az én -születésem s apámnak rengeteg vagyona csupa véletlen és esetlegesség; -hogy ebben nekem semmi érdemem, sőt ezt valahogy ezentul kell -emberszeretettel, jó magaviselettel megérdemelnem s a sorsnak -meghálálnom. Sőt Vallér annyira ment, legalább én ugy értettem, hogy én -nagy terhet vettem vállaimra, mikor ilyen előkelő nagy urnak születtem s -hogy nekem ezért egész életemen át bünhődni és vezekelni kell. - -No ezt akkor se akartam elhinni, ma se hiszem. Nekem ugyan magas -születésem és nagy vagyonom előnyeiben alig volt részem, de a hogy magam -ismerem, valószinünek tartom, hogy egy kis demokrataság minden esetre -fészket vert volna lelkemben. - -Apámnak volt háromszázezer hold földje s azt se tudom, hány kastélya és -palotája. Én apám uradalmainak se számát, se nevét soha nem tudtam, de -nem is kerestem. Engem nagy és fényes multu családom neve és dicsősége -se kápráztatott el soha. Én igen jól éreztem magam minden rang és minden -nagy név nélküli jó emberek között. Kenyérkereső munkát ugyan se nem -tanultam, se meg nem szoktam s ennyiben demokrataságom csonka volt, de -azért én bennem a demokrata felfogás és érzület mély gyökeret vert. -Mikor pedig hosszu távollét után haza jöttem s a magyar mágnások engem -ugyszólván bojkottáltak: ez se esett rosszul nekem. Azt hiszem s te is -jól tudod édes vajdám, hogy én ujabb koru jó barátaim közt igen jól -éreztem magam. - -S ezt gyerek- és ifjukori nevelésemnek s a Francziaországban töltött -hosszu időnek köszönhetem. E nevelés más volt, mint a mostani -mágnásfiuké. - -Német norddeutsche, szentszivkisasszony, angol miss, franczia -gouvernante, cseh muzsikus, cseh jáger, osztrák rittmeister, angol -jockey, német és franczia abbé, jezsuita prédikáczió, karlsburgi iskola: -ezek veszik körül ma a mágnásfiut és leányt. Hát a magyarság hol marad? -Hát a hazafiérzés buzgalmát hol sajátitják el? Hát a szabadság lángoló -szeretete, hát a munkásembernek igazi megbecsülése hol marad? Hol az a -mágnásfiu most, a ki a püspökkel és az uralkodóval szemben a nép mellé -álljon s készen legyen bitóra és vérpadra is menni, ha küzdelme bukni -talál? - -Én mint gyermek, láttam ilyeneket s mint ifju és férfi ott voltam -Garibaldi és Kossuth körül s a mit ők és embereik rám biztak, azt -törekedtem elvégezni. Nem biztak rám sokat, nem is volt tehetségem -sokra, de nem is válogattam a munkában. - -Apám 1862-ben kiment a londoni világkiállitást megnézni s engem is -magával vitt. Nem hiszem, hogy csupán az én kedvemért ment volna ki. - -Együtt egy időben s egy hotelben szállva volt ott velünk együtt báró -Wenckheim Béla, gróf Szápáry Antal és Majláth György, a későbbi -országbiró. - -Wenckheim Béla, bár jóval idősebb volt, mint én, jó pajtásom volt, semmi -fölényét nem éreztem s minden dologról csak oly komoly vagy ledér -felfogása volt, mint nekem. Vig és jó kedvü volt mindig s apám is nagyon -szerette. Többet pedig semmivel se tudott, mint én. Csodálkoztam is, -mikor Párisban meghallottam, hogy miniszterré is lett. - -Mikor később hazajöttem s találkoztam vele és kérdeztem, miként mert ő -miniszterségre, sőt még miniszterelnökségre is vállalkozni, azt felelte: - -– Bagatell az Gábor, sokkal nehezebb négy csikót négyesbe jól elhajtani, -mint a miniszterelnökséget elviselni. - -Azt hiszem, miniszterelnök kartársai nem voltak ebben a véleményben. - -Szegény Wenckheim, egész életében magamforma könnyü vérü ember volt. -Olyannak ismertem a hires csákói vadászatokon. Azt hallottam róla, mikor -meghalt, előbb végrendeletet csinált, de csak azért, hogy örököseinek -megparancsolhassa, hogy őt vörös frakkban temessék el. Ugy tudom, igy is -történt. Valamikor nagyon szeretett vörös frakkban vadászgatni s a -kopóvadászatot nagyon kedvelte.[7] - -Gróf Szápáry Antallal is igen jó barátságban álltam. Ez nagy pecsovics -volt s később egyszer a nemzeti kaszinóban nagyon összeszidtam; ha -rákerül a sor, elbeszélem. - -Majláth Györgygyel nem tudtam anyira rokonszenvezni. Mindig bölcs -mondásokban beszélt velem s akkor huszonegy éves koromban ezt még ugy se -szerettem, mint ma. - -Apám lelkemre kötötte, hogy a kiállitást szorgalmasan látogassam s -kivált a vasgyártás, szövés-fonás, mezőgazdaság és hajózás gépeit jól -megfigyeljem. De bizony nem tettem én ezt. Nem volt hozzá semmi kedvem. -Sohase tudtam én eligazodni se egy lokomobil, se egy szövőszék -gépezetén, hiába magyarázták nekem. Ott meg volt száz számra, ezer -számra. Mindössze is egy peniczilust vettem emlékül fél fonton. - -Mikor értesültünk Tibor öcsém párbajáról, melyet Kapczyval vivott s -melyben Kapczy meghalt, azonnal eljöttünk haza. - -Apám ugyan jó szemmel nézte, ha nem igen ijedünk meg az árnyékunktól, de -azért még se nagyon kedvelte volna, ha párbajokban vitézkedünk. Kedve -volt ahhoz, hogy mi nagyobb utazást tegyünk s később szivesen -belenyugodott, hogy afrikai vadászatra vállalkozzunk. - -Meglátogatott bennünket 1863-ban Genfben s ekkor rávett, hogy utazzuk be -Spanyolországot. Igaz, hogy mi is szivesen beleegyeztünk. Némi okunk is -volt Genfből távozni, mert Tibor öcsémnek némi kalandja volt egy férjes -szép nővel, mely könnyen veszélyessé válhatott volna. E miatt czélszerü -volt, hogy Genfből távozzék, én pedig nem akartam őt elhagyni. - -Hárman vállalkoztunk az utazásra. Én, aztán Tibor öcsém és Deuchmann -barátunk. E velünk egykoru fiatal emberrel Genfben az egyetemen -ismerkedtünk meg s igen jó barátság fejlődött ki köztünk. Fia volt egy -kölni bankárnak, sokáig voltunk vele együtt s egyszer itthon -Magyarországban is meglátogatott bennünket, a mint ezt lassanként majd -egymás után elbeszélem. - -* * * - -_Jegyzet._ - -[Footnote 7: Magam is láttam egy érdekes vörös frakkos vadászjelenetet. -Ezelőtt több mint harmincz évvel, gróf Batthyányi István, gróf Nádasdy -Ferencz s tán mások is kopófalkát tartottak Polgárdin és Lepsényben, s -minthogy uradalmaik az én mezőszent-györgyi birtokommal szomszédosak, az -én birtokom is néha megtaposták. Kárt is tettek, kivált a kisebb -birtokokban, de a kárt az uradalmi ügyvédek mindig elpörölték s azért a -parasztgazdák nagyon haragudtak a kopóvadászó urakra. Egy alkalommal egy -szentgyörgyi parasztgazda látja ám, hogy jön a falka, kerget egy -nyomorult nyulat s a falka nyomában egy csomó vörös frakkos ur nyargal. -Valamennyien egyenesen az ő szőlejének tartanak. A szőlőben pedig éppen -akkor nagy kárt tehettek. Kezébe fogott tehát egy hosszu dióverő póznát -s magasra tartva, már messziről integetett a nyulnak, hogy oda ne -találjon futni az ő szőlejébe, mert különben baj lesz. A nyul azonban -nem ügyelt rá s épen neki futott. Utána a kutyák, a peczérek és az -uraságok. Hejh a paraszt se volt rest s a kutyákat el kezdte a póznával -lazsnakolni, a mig csak el nem tisztultak keze ügyéből. A lovasok közt -volt Wenckheim is, akkor belügyminiszter. Oda ugrat a paraszthoz s rá -kiált: - -– Héjh te goromba paraszt, hogy mered bántani a kutyákat? - -Oda néz a paraszt. - -– Nini, a német teremburádat, még neked áll följebb? - -Megcsóválja a dióverő póznát s Wenckheim felé suhint. Ha el nem ugrat -előle, leüti a lóról. - -– Hogy türheted ezt, – kérdi egyik társa, – belügyminiszter létedre? - -– Hát hiszen németnek nézett, csak nem bántom azért, hogy egy németet -meg akart verni. - -Ez 1867-ben történt. - -Eötvös Károly.] - - - - -UTAZÁSAINK. - -(A spanyol határon magyar zsidó. – Gróf Batthyányi Iván. – Gibraltárból -Malagába. – Spanyolországban. – Átmegyünk Algirba. – Egy nagynénémet -fölfedezem az arabok közt. – Mulatságaink. – Orvul meglőnek. – Bonbonnel -barátom és rettentő vadászesete. – Megmentjük őt a gyilkostól. – Havas -tél szorit meg Afrikában.) - -Mikor az utazás végleg el lett határozva, Genfből Párisba mentünk s ott -szereltük fel magunkat. Ajánló levelünk Wodianer Móricztól volt Madridba -Weiszweiler bankárhoz, ki aztán ellátott bennünket egész Spanyolországba -a kellő ajánlatokkal. - -De el is láthatott, mert a királyi udvarnál csaknem mindenható volt. -Abban a hirben állott ugyanis, hogy ő Izabella királynőnek egyik -kegyencze, még pedig nagy kegyencze s a királyné legbensőbb titkainak is -részese. - -Párisból Bordeauxba, onnan Biarritzba mentünk. Itt találkoztunk -véletlenül gróf Károlyi Alajos unokatestvéremmel. - -Spanyolországi utazásunkat részletesen elbeszélni nem akarom. Nem is -volt az nagyon érdekes, mert gyorsan végeztük s különös ismerkedésre nem -volt se időnk, se alkalmunk. - -Hogy miként hatoltunk át a franczia-spanyol határon, ezt mégis -megemlitem. - -A finánczok és vámőrök mindenünket apróra át akarták kutatni s minden -podgyászunkat tizszer is össze-vissza turkálták. Én nem vagyok nagy -türelmű ember s utóbb el kezdtem őket szidni francziául is, németül is, -magyarul is, a hogy a nyelvemre jött. Már épen büntetni és letartóztatni -akartak, mikor magyar káromkodásomra egy véletlenül ott ácsorgó ur -figyelni kezdett s kérdezte, hogy kik vagyunk? Megmondtuk nevünket s -arra bemutatta magát: ő Raschowitz nevü pesti zsidó s most -Spanyolországban tartózkodik. - -Ezután egy-két szót intézett a vámtisztekhez s arra azok félben hagytak -minden fürkészést s nagy udvariassággal kértek bocsánatot. - -Néztem ezt a pesti zsidót. Ördöge van ennek? Nem volt az neki, hanem -Narvaez generálisnak volt kedvencze s attól volt levele. E félelmes -névre megjuhászodtak a finánczok. - -Két Raschovitz élt egykor Budapesten. Testvérek voltak. Az egyik -terménykereskedő lett s itthon maradt. Vagyonra és tekintélyre tett -szert s mint hallom, valamikor hitközségi elnök is volt. - -A másik Raschovitz Párisba költözött s ott harmad-negyedrangu bankárrá -lett. Csinos vagyonra tett szert. Spanyolországnak mindig kölcsönre volt -szüksége s ez a Raschovitz közbenjáró volt a kölcsönök kötésében. Ez -okból járt gyakran Spanyolországban s igy ismerkedett meg a rettenetes -Narvaez generálissal is. - -Jó hasznát vettük ott a vámhatáron. - -Ugy hallom, mind a két testvér utóbb tönkrement s családjuk elszéledt. - -Spanyolországi utazásunk nem tanulmányozási utazás volt. Nem -vizsgálgattuk mi se az embereket, se az intézményeket, se az ipart, se a -földmivelést. Alkotmány, törvénykezés, közigazgatás s egyéb efféle -eszünkbe se jutott. Csak jöttünk, mentünk egyik városból a másikba. Az -utczákat, a város fekvését, a hiresebb palotákat és templomokat -megnéztük; a vendéglők kényelmét vagy kényelmetlenségét végig élveztük; -mulattunk, ha lehetett, minden kicsapongás nélkül; – ha ismerősre -akadtunk, azzal elbeszélgettünk; – akármit láttunk vagy néztünk, semmit -föl nem jegyeztünk. Nem volt utazásunknak semmi más czélja, mint utazás -által tölteni az időt s az unalmat az utközben talált dolgok -megtekintésével elüzni. Nem használtunk mi Baedeckert sem, sőt azt se -tudom, hogy akkor már volt-e Baedecker. - -Igy barangoltuk be Madridot, Cordovát, Sevillát és Cadixot. Egészségben, -jó kedvben, pénzben nem volt fogyatkozásunk. - -Cadixból hajón mentünk át Lissabonba, Portugallia fővárosába, hol -véletlenül ugyanabba a vendéglőbe szálltunk, a hol szegény gróf -Batthyányi is szállva volt. - -Nagy örömöt okozott neki, hogy velünk találkozott. Érdeklődött irántunk -s ezer kisebb-nagyobb dolog iránt kérdezősködött. Ő már akkor hosszabb -idő óta volt külföldön, a minthogy élete nagy részét külföldön töltötte. -De azt mondotta nekünk, hogy már készül haza, már megunta a künlétet. -Csak azt várja, hogy az egészsége jobbra forduljon. - -– De hogyan jösz haza, hiszen régen elszoktál te már a hazától s az is -tetőled. - -– Dehogy szoktam, majd visszaszokom, aztán az igaz, hogy sohase -vágyakoztam azelőtt ugy haza, mint most. Ugy látszik, ha megvénül és -elgyengül az ember, megváltozik a természetünk. Én legalább most már -minden esetre haza megyek, csak azt várom, hogy kissé megerősödjem. - -Az igaz, hogy kiszáradt, elerőtlenedett, elaggott ember szinében volt. -Hiszen öreg ember is volt. Lehetett már hetven-nyolczvan éves is. De -azért többször előhozta, hogy csak haza, csak haza! - -De nem lett ebből semmi. Akkor is utban volt Madeira felé. A tüdővész -már nagyon elhatalmasodott rajta, a párisi orvosok azt mondták, hogy -Madeira tengeri levegője még segithet rajta. Maga mellé vett egy -franczia orvost s azzal utazott Madeirába. Igy találkoztunk vele -véletlenül. - -Sohase jött haza, de a kontinensre se. Meghalt Madeirán.[8] - -Benéztünk Gibraltárba is az ottani angol állomáson. Nagy előzékenységgel -fogadtak az angolok s mutatták meg erődüket, majmaikat és rettentő -sorhajóikat. Legalább ezer ágyut láttunk az erődökön és sorhajókon. - -Volt oka az előzékenységnek. Gibraltárban volt Codrington, a ki a walesi -herczeg udvarához tartozott, a herczegnek kisérője s voltaképen -udvarnagyja volt. Ez valamikor a bonni egyetemet járta s Bonnban -Deuchmann barátunk apjánál, ennek házában volt szállva s a családdal jó -ismeretségbe jutott. Ehhez volt utitársunknak, Deuchmannak ajánló -levele. - -Codrington ismeretsége vagy legalább jó tanácsa életünket mentette meg. - -Innen ugyanis hajón akartunk menni Malagába. Valami Louise nevü franczia -hajó indult oda s mi meg is váltottuk e hajóra jegyeinket. A hajónak -éjfélkor vagy hajnalban kellett elindulni. - -A bucsuebédet este együtt ettük meg Codringtonnal. Ebéd alatt a nemes -lord lebeszélt hajón való utazási szándékunkról. Azt mondta, hogy okos -ember, ha csupán szórakozni akar, csak ott megy hajón, a hol ki nem -kerülheti s akkor megy postakocsin, a mikor kevés a pénze. Menjünk mi -lóháton. - -Elfogadtuk tanácsát, noha hajójegyünk értékét elvesztettük. Még az este -intézkedtünk Codrington segélyével nyerges lovak iránt s másnap vidáman -elindultunk lóháton. - -Azonban podgyászunk is volt s málhás lóval vesződni nem akartunk. -Felfogadtunk hát a hotelben egy bérszolgát, átadtuk neki podgyászunkat s -hajójegyeinket, hogy ő hajón menjen Malagába s ott várjon be bennünket, -– ha esetleg előbb Algesirásban nem találkoznánk. A podgyász közt egy -kis eleven kutya is volt, melyet én ajándékba akartam vinni Lyonba egy -barátomnak. - -Iszonyu zivatar, eső, felhőszakadás, árvíz lepett meg bennünket mindjárt -elindulásunk után. Három álló napig mindig áztunk, mindennap csuronvíz -lettünk s lovaink néhol hasig gázolták a vizet. No hiszen áldottuk mi -Codringtont ezért a bolond tanácsért. - -Malagába érünk, keressük a bérszolgát, keressük podgyászunkat, egyiknek -sincs se híre, se hamva. - -Hanem azt igenis meghallottuk, hogy utközben a Louise hajótörést -szenvedett s emberestül, patkányostul, mindenestül elveszett. Két -holttestet már ki is vetett a tenger, s bár egyik se a mi bérszolgánk -volt, mindamellett őt podgyászunkkal együtt elveszettnek tartottuk. Ha -hajón utazunk, minket is ez a sors ér s én neked, édes vajdám, most nem -mesélgetnék, Tisza Kálmánt nem hajszolnám és Samu infámis karczosát nem -az én asztalomnál inná a jó Ada.[9] - -No hiszen áldottuk most Codringtont bölcs tanácsáért. - -De még bérszolgánk és podgyászunk is megkerült. A bérszolga ugyanis a jó -borravalóból annyit ivott, hogy elaludt és a hajóról lekésett s kocsira -kapva, a következő napon szerencsésen megérkezett. Épen uj -felszereléssel akartuk már magunkat ellátni, mikor hozzánk betoppant. -Tibor öcsém ugy megszoritotta a kezét, hogy fölsikoltott s féllábon -tánczolt előttünk. - -Innen Granadába mentünk. Ennek már emlékeit s minden nevezetességét jól -megnéztük. Deuchmann barátunkban itt különösen fölébredt a jó német -tudnivágyás s hurczolt bennünket mindenhova s magyarázott és -magyaráztatott vég nélkül. - -Megnéztük a czigányokat is. Muzsikájukat, tánczukat, lakásukat, szép -lányaikat. Az igaz, hogy öltözetük a mulatóban szebb és gazdagabb, mint -a mi czigányainké, de lakásuk ép oly piszkos, öregjeik ép oly rongyosak, -mint minálunk. Hanem hegedülni nem tudnak, csak holmi cziterát, hárfát -pöngetnek. - -Utba ejtettük Valencziát is s ugy mentünk Marseillebe s onnan a kis -kutyát Lyonba expediálva, mentünk Nizzába. - -Itt találtuk édes anyámat, kinél ott volt Pálma hugom. De épen ott volt -Viktor bátyám is, ki e tájban házasodott s nászutjában nejével együtt -meglátogatta édes anyámat. Augusztus végén vagy szeptember elején volt, -a mikor itt családunk tagjai közül vagy hatan összekerültünk. - -Itt határoztuk el véglegesen afrikai utazásunkat. S itt is szereltük fel -magunkat az utazásra. - -Vettünk sátrat, vadászati szereket, ágynemüeket, pokróczokat. Volt egy -Ábel nevü régi franczia komornyikom, ezt vittük magunkkal hárman s több -szolgánk egyelőre nem is volt. - -Marseilleben szálltunk hajóra. Egy Tiber nevü franczia hajó vitorlázott -el velünk Afrikába, hol mindenek előtt Algirba siettünk. - -Algir kormányzója akkor Mac-Mahon volt, a későbbi köztársasági elnök. -Volt hozzá ajánló levelünk Malaez grófnőtől, ki a florenczi udvarnál -székelő akkori franczia követ neje volt. Anyám ismeretsége volt ez a -grófnő. - -Mac-Mahon nagyon szivélyesen fogadott bennünket, mintha csak régi -ismerősek lettünk volna. Rólunk magyarokról ugyan átkozottul keveset -tudott a már akkor is hires generális, de tudatlansága szivélyességét -nem zavarta. Egyszer például ebédközben jó kedvében azt kérdezte tőlem, -hogy nekem miféle magyar foglalkozásom van? - -– Semmi sem. De hogy jut e kérdés Önnek eszébe? - -– Bocsánat, de én ugy tudom, hogy a magyar vagy huszár, vagy muzsikus, -vagy czirkuszlovas és állatszeliditő. - -Persze Mac-Mahon más magyart alig látott, mint huszár-egyenruhát. Ilyet -visel a huszár s Párisban ilyet visel minden magyar muzsikus czigány és -igen sok czirkuszlovas és állatszeliditő, a ki különben még hirét se -hallotta a magyar nemzetnek. - -Adott Mac-Mahon fölötte kitüntető ajánló leveleket nekünk Afrika, -illetőleg Algir belsejébe, a hová csak menni akartunk, az összes arab -bürókba. Vettük is ezek hasznát nem egy helyütt. - -Mielőtt azonban afrikai élményeinket lejegyezném, meg kell emlitenem egy -rokonommal való találkozásunkat. - -Volt anyai nagyapámnak, gróf Zichy Károlynak egy nővére, gróf Zichy -Leopoldina, ki báró Kresz Károlynak, később lovassági tábornoknak volt -felesége. Ez a Kresz báró már régen meghalt, még az 50-es években. Én -nem is igen ismertem, csak egyszer találkoztam vele, mint gyerek, ha jól -emlékszem, Bécsben vagy valahol Bécs környékén. Bajorországi báró volt -eredetileg Kressensteini előnévvel, de a neve után mindig odatette egyéb -német nemességi czimeit is. »Herr auf Kraftshof und Röttenbach bei -St.-Wolfgang.« Magyarul: »Kresszensteini báró, Kraftshófnak és a szent -Farkas mellett való Röttenbachnak ura.« Pedig bizony nem volt ő semminek -se ura, még a feleségének se. Elmult már negyven éves, mikor nagyapai -nagynénémet elvette. Ez meg akkor még 22–23 éves televérü Zichy-lány -volt, s férje egyebet se hozott a házhoz, mint katonai csillogó -egyenruháját. Különben a franczia háborukban vitézül verekedett s utóbb -egy ulánus ezredet is kapott Ferencz császártól. Házasságuk első évében -mégis született egy lányuk, a kit Leontine névre kereszteltek, s ki -később gróf Khevenhüller-Metsch Otmár felesége lett. Ő vele többször -találkozhattam volna, találkoztam is, de a köztünk levő atyafiságról -soha nem emlékeztünk meg. - -Mi mágnások ugy vagyunk az atyafisággal, mint a zsidók. A szegény -atyafit, ha már másod vagy harmad ízbeni a rokonság, sehogy se akarjuk -vérrokonnak elfogadni. Mint a kinek sok pénz van zsebjében, nem szivesen -ül le kártyázni oly emberrel, a kiről tudja, hogy semmi pénze sincs. A -legjobb esetben is mit nyerhessen tőle? - -Erre a kresszensteini bajor bárócska sógorra is csak azért emlékezem ily -elevenen, mert ha valami kis vagyonu mágnásról volt köztünk, gyerekek -közt szó, nem egyszer kérdeztük dévajkodva egymástól, vajjon nem -kraftshófi és röttenbachi uraság az illető? - -Ez a Kresz báróné nagynéném 1830-ban sulyosan megbetegedett, s orvosai -tanácsára Montpellierbe, Francziaországba ment üdülni. Innen, mikor már -jobban érezte magát, egy alkalommal áthajózott látogatás végett Algirba -s onnan nem is jött többé vissza soha. Pedig jó hosszu ideig élt, az -1872-ik év végén halt meg. Anyámnál láttam a franczia nyelven irt -halotti jelentést. - -Benső barátságba keveredett egy hegedüvirtuózzal, vett birtokot Algirban -s birtokán Bonfarikban épitett kastélyt, de tartott házat Algirban is. A -virtuóz utóbb elhalt, vagy elhagyta őt s akkor arabokkal vette magát -körül s tökéletesen megtanulta az arab nyelvet is. - -Az igaz, hogy magyarul beszélni vagy sohasem tudott, vagy teljesen -elfelejtett. - -Meglátogattam. Ekkor már igen öreg volt, hiszen még a mult században -született. Elkérdezte tőlem az egész gróf Zichy-atyafiságot, mintha én -azt tudtam volna. - -Szivesen fogadott, de többé én se láttam. Ugy tudom, ott halt meg -Bonfarikban. Egész regény volt élete. Szép sudár termetü arab imádói -voltak, de csak szegényebb sorsuak. Ha megunta őket vagy ha azok unták -meg őt, vett nekik egy kis házat, kertet, földet s adott hozzá egy lovat -vagy öszvért s ezzel elbocsátotta őket. - -Enyelegtem vele imádói miatt. De nagyon meg tudott felelni. - -– Ne fecsegj öcsém. Különb legények ezek imádónak, mint ti vagytok -otthon Európában. Ha szeretnek és a mig szeretnek: igazán szeretnek s -más nő után nem futkosnak. Ha pedig nem szeretnek: megmondják nyiltan. -Nem is hazudnak, nem is féltékenykednek, nem is viszálykodnak. És ha -szeretnek, nem a grófnét szeretik, hanem az asszonyt, a valóságos -asszonyt. - -Volt vele Bonfarikban egy öreg huszár is. Ezt magával vitte még -Francziaországba s azután Áfrikába is. Magyar huszáros, zsinóros ruhában -volt s magyarul szólítottam meg. De ő francziául felelte, hogy nem tud -magyarul. - -Jól összeszidtam. - -– Micsoda magyar vagy te, hogy nem tudsz magyarul? - -– Hát hiszen cseh vagyok én, nem magyar! - -– – – No Isten áldjon meg jó öreg néném. Maradj hát te csak arabusnak. -Sohase láttam többé! - -Rendszeres uti naplót ne várj tőlem édes vajdám. Mondtam már, hogy -naplót nem vezettünk. Én csak egyszerüen, minden összefüggés nélkül -elbeszélem azt, a mi fontosabb dolog történt velem, vagy a mire -élénkebben emlékezem. Még az időrendről, kalendáriumról, egymásutánról -se állok jót egészen, nem is tartom fontos dolognak. A mi pedig -barangolásunk geografiáját illeti: ezt majd te fogod üres óráidban – ha -lesznek ilyenek – összeállitani.[10] Én bizony a térképeket se igen -nézegettem, a városok és hegységek nevének helyesirásáról se vagyok -biztos. Mit tudom én, hogy a francziák szeleburdi s az arabok, mórok, -kabylok torokhangu, suttogó kiejtését jó helyesirással jegyeztem-e föl? - -Algirban, a tengerparti városban tudniillik, hetekig mulattunk. -Megismerkedtünk s összebarátkoztunk a helyőrség sok tisztjével, fiatal, -könnyü vérü legényekkel. Elvittek ezek bennünket minden mulatóhelyre, -kávéházakba, táncztermekbe, érzéki látványosságok és szórakozások -helyiségeibe s bemutatták nekünk a könnyü erkölcsü arab, mór és zsidó -női szépségek egész algiri gyüjteményét. E nők különben se ivásban, se -tánczban, se énekben nem oly zajosak, tobzódók és ugrándozók, mint a -hasonló életmódu párisi és budapesti leányok. Akár természetük, akár -tettetés náluk, de a komolyság látszatát jobban megőrzik. Az igaz, hogy -zenejátékuk se klarinéttal és hegedüvel dolgozik. Még csak nem is -zongorával. - -Nekem akkor nagyon megtetszett ez a katonaélet. - -Mi itthon nem voltunk katonák. Olyan légkörben növekedtünk, mely -gyülölte a katonát, minthogy az a katona akkor osztrák volt. Még csak -gondolnunk se lehetett arra, hogy katonáskodjunk. A katona valódi -feladatáról fogalmam se volt, vagy ha volt, nagyon félszeg. Azt -gondoltam, az az igazi katona, a minőt Algirban láttam. - -Karddal, pisztolylyal bánni tudni; diszes egyenruhában fesziteni, -sétálni, udvarolni; a hátas lovat az utczán és tengerparton végig -finczoltatni; naponkint egy-két órai gyakorlatot megcsinálni; ebédnél -enni, inni, élczeskedni és nevetni; éjfélig vig lányok közt lenni, ha -pedig az arabok és a kabylok békétlenkednek, azokat rettentő hideg -vérrel legyilkolni, összelőni, agyonkaszabolni: ebből áll a -katonáskodás. - -Az ördög gondolt arra, hogy a katonának tanulni is kell. A tudós -katonáról ugy beszéltek algiri uj barátaink, mint valami pápaszemes, -tobákos, csoszogó iskolamesterről. Nekem, akkori eszemmel és -tapasztalásommal nagyon tetszett ez a felfogás. De a társaság is nagyon -tetszett. Karddal, pisztolylyal mi is tudtunk ugy bánni, mint ők, talán -még jobban is. Tibor öcsém edzett izmai nem utolsók voltak, a mi pedig a -tudományokban való jártasságot illeti, mi ugyan semmit se tudtunk, de -annyit mégis tudtunk, mint algiri franczia barátaink. - -Elvégre mi utazni és vadászni akartunk, ki kellett tehát tekinteni a -vidékre is. Meg akartuk járni nemcsak az algiri, hanem a constantinei és -esetleg oráni tartományt is s az Atlashegység néhány ágazatát, a kis -Saharát s ha lehet, egy kissé a nagy Saharát is megismerni. Mindebből -kevés történt meg, de mégis csak megtörtént valami. - -Legelőször is elbeszélem meglövetésem történetét. - -Milianában s annak környékén időztünk egy alkalommal. S egyszer -Milianától 47 kilométernyire lovagoltunk ki egy jó vadászterületre. - -Én a ló hátáról egy nagy csapat foglyot vettem észre a harasztban. -Leszálltam a lóról, lovamat átadtam egy arab szolgának, közel mentem a -fogoly csapathoz, mely be is várt jó közelre s egy követ a foglyok közé -hajitottam, hogy repüljenek föl s közibük lőhessek. A foglyok -felröppentek, én kapom a puskát s lövésre vállamhoz szoritom, mielőtt -azonban lőhettem volna, jobb karom csak leesett s a puskát balkezemmel -alig tudtam megtartani. Első pillanatra nem tudtam mi történt. A másik -pillanatban fájdalmat éreztem jobb vállamban a hónalj táján, oda -tekintek s látom, a ruhám csupa vér. - -Puskagolyó talált a felkaromon a bicepsizom felső széle mellett s -keresztülhatolt karomon. - -Honnan jött a golyó, sohase tudtuk kipuhatolni. Igaz, hogy nem is volt -idő a vizsgálódásra. Előttem senkise állt. Nem valószinü, hogy társaim -valamelyike hibázott rám. Valami kósza arab lőhetett meg. - -Sebem nagy volt, a vérzés is nagy volt. Hol lovon, hol kézen azonnal -visszavittek Algirba s Mac-Mahon, mihelyt balesetemről értesült, azonnal -saját orvosát küldte hozzám ápolni és gyógyitani. - -Az orvosi tanácskozás arra az eredményre jutott, hogy ha életemet meg -akarják menteni, karomat okvetlenül le kell vágni, még pedig tőben. -Közölték velem. - -De ebbe én semmiképen bele nem egyeztem. Én tőben levágott karral élni -nem akartam. De bántott az aggodalom, hogy narkotizálnak, elkábitanak s -azalatt vágják le karomat. Ezt meg kellett akadályoznom. - -Tibor öcsémet érzékenyen megkértem, hogy ezt semmiképen meg ne engedje. -Megigérte. De én becsületszavát is kértem erre. Egyuttal becsületszóra -fogadást tettem előtte én is, hogy ha karomat levágják s életben -maradok, nyomban agyon lövöm magam. Tibor öcsém becsületszavát adta s -ezzel megnyugodtam. - -Csakugyan nem is volt szükség a kaszabolásra. Mac-Mahon orvosa, -fiatalságom s a jó természet gyorsan és alaposan segitett s én három hét -alatt rendbe jöttem. Üdülés közben igen gyakran voltunk Mac-Mahon -vendégei s mindig szives házi gazdánk volt. - -Betegségem alatt ismerkedtem meg a hires párduczvadászszal, -Bonbonnellel. Sokkal idősebb volt, mint én, de azért benső, igaz -rokonszenv és barátság fejlődött ki köztünk, mely fennállott haláláig. -Arczképével is megajándékozott, ismered te is édes vajdám. Közöltem -veled, hogy mint öreg ember, tavaly halt meg s kivánatára családja nekem -is megküldte a halottjelentést. Szegény kis Endre fiammal kapcsolatban -sok emlék köt ez öreg nemes barátomhoz s azért elmondok róla egyet és -mást. - -Volt egy életveszélyes kalandja egykor egy óriási párduczczal. - -A Ben-Assenatt arab törzs vidékén vadászott s egy párduczra, mely az -arabok marháiban sok kárt tett, harminczhárom éjszakán át ment ki lesre. -Végre egy éjszakán a csalétekül kikötött kecskére csakugyan oda ment a -párducz, Bonbonneltől hat méternyire, levágta a kecskét s kezdte vinni. -Nagyon sötét volt az éj, Bonbonnel a párduczot nem láthatta s jól czélba -nem vehette, tehát nem volt czélszerü rá lőni. Bonbonnelt azonban arra a -gondolatra, hogy harminczhárom éjszakát már hiába virrasztott át s most -mégis az orra elől menekül a párducz, elhagyta hidegvére és okossága és -csupán csak a sötét körvonalaiban látott állattömegre rálőtt. Eltalálta -ugyan a fenevadat, de annak csak az első két lábán levő csülkét törte -össze golyója. A párducz nagyot orditva, a kecskére rogyott. - -Pár percznyi néma várakozás után Bonbonnel – megint a vadász-okosság -ellenére – megmozdult s erre a párducz két hátulsó ép lábán vonszolva -magát, rárohant, feldöntötte s minden védekezése daczára balkezét és -arczizmait összemarczangolta, a pofacsontot és egyik állkapczáját -fogaival összetörte, koponyáját is itt-amott összeharapdálta, mig végre -Bonbonnel által meglökve, a meredek sziklaoldalon nagy orditozás mellett -lezuhant. - -Bonbonnel kigyógyult iszonyu sebjeiből, de arczán és koponyáján örökre -megmaradtak a nagy csont-, izom- és bőrhegedések s arczvonásai is -lényegesen megváltoztak. Balkarja örökre béna maradt. - -Hosszu betegsége alatt Algirba szállitották, hol dr. Bodichon kezelte -szerencsével. Ez az orvos az én betegségem feletti tanácskozásban is -részt vett később, s Bonbonnel ennek utján tudta meg az én -meglövetésemet s jutottunk el egymás ismeretségébe.[11] - -Bonbonnel megszerezte magának a párducz koponyáját. - -Hajnal felé ugyanis az arabok fölkeresték őt s elvitték duárjukba, egy -Corso nevü gazdasági telepre, hol a legnagyobb gonddal s testvéri -szeretettel ápolták. Ő még később is, betegsége sulyos napjaiban is -dühbe jött arra a gondolatra, hogy a párduczczal szemben vigyázatlan -volt s azt nem ölhette meg. S naponként többször kérte és biztatta az -arabokat, hogy a párduczot nyomon kisérjék, minthogy összetört két első -lábával messze az nem mehetett. - -Nem is ment. - -Másnap az arabok s néhány franczia jól fölfegyverkezve s nagy, erős -vérebekkel megszaporodva, kimentek a küzdelem szinhelyére. Meg is -találták azt a helyet. Onnan leszálltak a hegyszakadék fenekére s ott -megtalálták a vérnyomokat s Bonbonnel köpönyegének kámzsáját. Ezt a -fenevad akkor szakitotta le, mikor Bonbonnel koponyáját utoljára befalta -és összeharapta. Itt a mélységben sok vére elfolyt, de a jelek azt is -kétségtelenné tették, hogy a párducz többször megkisérlette a -fölmenetelt a meredeken, hogy Bonbonnelt végkép megölje. De nem volt -képes, mert első lábait kapaszkodásra nem használhatta. - -Tovább nyomoztak. A vérnyomok messze be az erdőbe vezettek. Elől a -kutyák. Egyszerre azonban a kutyák elkezdettek vonitani s felborzolt -szőrrel, behuzott farkkal, rémülten futottak vissza. Ők szagról s talán -látásból is felismerték a vad közellétét. A franczia vadász urak sem -voltak bátrabbak, mint a kutyák s töltött puskáikat átadták az -araboknak, hogy ezek menjenek be a sürübe. De ők is megköszönték e -megbizatást s kijelentették, hogy Allah nem akarja, hogy a fenevadat a -mai napon keressék föl. A kutyák magukviselete is bizonyitja ezt. - -Bonbonnel azonban tovább biztatta az arabokat s ezek leskelődtek is a -párducz után. S megtudták, hogy ez egy vad-vizes nagy szakadékba -vánszorgott. Itt a vizben, bozótban nyomát vesztették és csak tizennégy -nap mulva jelentették a kecskeőrző arab gyerekek, hogy ők látták a -párduczot holtan s már rothadó állapotban. Bonbonnel pénzt igért nekik, -ha elhozzák fejét. El is hozták. - -Ő a fejet aztán kifőzette s a koponya- és állkapocscsontokat tisztára -kikészitette. Ez később Párisban is mindig ott volt iróasztalán. -Homlokára ráirta e két szót: memento mori. Barátai előtt a párduczfejet, -mint valami sisakot, föltátott szájjal rátette saját fejére, a fogakat -beleigazitotta a saját koponyáján behegedt sebekbe s igy mutatta meg az -életre-halálra való küzdelem egyik-másik pillanatát. - -Nekem is megmutatta többször is. - -Egy alkalommal én és Tibor öcsém mentettük meg az én öreg barátom -életét. De ez már nem vadászat közben volt. - -Egyik reggel egyáltalán nem volt kedvem kimenni vadászni. Tibor öcsém -Deuchmannal jókor kiment kis vadra s engem is hivtak. Nem akartam. -Fáradtnak éreztem-e magam, valami előérzet bántott-e, egyáltalán nem -volt kedvem, hanem e helyett bevonultam közös sátorunkba, leheveredtem s -nyugodtam és nyujtózkodtam. - -Bonbonnel sátora, mert ő is velünk volt, nem messze volt felütve. Vele -volt egy komornyikja, valami Blachair nevü franczia. Fekete, vad arczu -ficzkó, ugy negyven év körüli életkorú. - -A mint sátramban heverészek, egyszer csak hangokat hallok: - -– Megőrültél fiam? Mit akarsz? Miért akarsz te engem megölni? -Megbolondultál édes fiam, Blachair? - -Fölismertem: ezek Bonbonnel szavai. - -De e szavak közben vad, dühös, rikácsoló szavakat is hallottam, melyeket -azonban nem értettem. - -Fölkelek, kimegyek, hát csak látom ám, hogy Blachair egy éles, hegyes -késsel az öreg Bonbonnelt akarja megölni. Ennek nem volt puska keze -ügyében, egyébként pedig az erős, vad ficzkóval nem birhatott. - -Első pillanatban én is azt hittem, hogy ez az ember megőrült. Oda -ugrottam hozzá s hátulról elkaptam azt a kezét, melyben a kés volt. -Akkor pedig nekem fordult s velem kezdett viaskodni. Nem tudom, mi -történt volna, ha véletlenül segitség nem érkezik. - -Honnan, honnan nem, Tibor öcsém egyszer csak ott termett, mint a villám. -Kicsavarta a kést Blachair kezéből, azt eldobta s azután megfogta a -nyakánál fogva a gazembert s ugy vágta a földhöz, csak ugy nyekkent. -Akkor oda fordult hozzánk: - -– Most ne keveredjetek ti a dologba, majd én végzek magam. - -Oda állt Blachair elé, boxoló állásba helyezkedett, két kezét ökölre -szoritá: - -– No kutya, most gyere hát, én velem próbálkozzál. - -De bizony nem próbálkozott ő vele. Föltápászkodott a földről, szügyébe -vágta a fejét, Tibor öcsémnek szeme közé se mert nézni, elsompolygott, -félreállt. - -Akkor kérdeztük Bonbonnelt, hogy mi történt hát voltaképen? Hogy -eshetett az meg, hogy az ő hű Blachairje, ki vele annyi vadászati -kirándulásban vett részt s mindig hüségesen viselte magát, most őt meg -akarta ölni? - -Öreg barátunk védte a szolgát. Maga se érti az esetet. Bizonyosan -megőrült a ficzkó. Valószinüleg a forró nap nagyon megsütötte a fejét, a -vér a fejébe ment s ettől megbolondult. - -Minket nem nyugtatott meg ez a megoldás. - -Eszünkbe jutott, hogy ez az ember, mikor fecsegő kedvében volt, sokat -beszélt nekünk is, Abel komornyikomnak is utazásairól, de soha se -emlegetett más helyet, mint Toulont, Brestet és Cayennét. Elkezdtük őt -vallatni. - -Kisült, hogy nem is franczia, hanem arab. - -Kisült, hogy gályarab volt, a bagnóban volt sok éven át és csakis onnan -ismerte Toulont, Brestet és Cayennét. - -És kisült, hogy már két gyilkosságot is követett el. Megölt egy idegent, -mint ő mondotta, boszuból és megölte saját sógorát is, egy arabot, hogy -annak lovát, puskáját és burnuszát megkaparinthassa. - -Miként szabadult a gályarabságból: erre már nem igen voltunk kiváncsiak. -Belátta öreg barátunk is, hogy e romlott lelkü és veszedelmes embert el -kell bocsátania. A mi még az napon meg is történt. - -Megmondtuk neki, ha még szemünk elé mer kerülni: lelőjjük, mint a -kutyát. Nem is láttuk többé. - -Az a vidék, a hol ez történt, csak kis vadra volt jó vadászterület. Mi -azonban nagyobb vadra is vadászni akartunk. Vaddisznóra, párduczra, sőt -oroszlánra. - -Tovább vonultunk. Folytattuk utunkat az Atlász-hegység belső részeibe. -Behatoltunk a Laures nevü hegységekbe. - -Itt nagy és több napig tartó hóesés lepett meg bennünket. Az ördög -számitott erre. Nekem mindig azt mondták, az iskolában azt tanitották -is, hogy Áfrikában olyan nagy a hőség, hogy az ember majd elolvad, itt -meg a hó se akart elolvadni. - -Nem voltunk mi szibériai utra felkészülve. Bunda épen nem volt velünk. -Se füthető szoba, se kályha. Hanem volt egy-egy pokróczunk, közönséges -nyári vadászruhánk s becsületes szellős sátorunk, mely a szél és hideg -ellen nem sokkal ért többet, mint itthon Magyarországon a czigánysátor. - -Nekünk pedig se a sok nevelő, se a piarista professzorok soha se -tanitották a czigánymesterséget s bőrünk egyáltalán nem akart a téli -förgeteghez hozzá szokni. - -Kivált nem az enyém. Iszonyuan fáztunk s ébren is, alva is folyton -dideregtünk. Nappal még csak türhető volt, mert a tűz mellett tölthettük -az időt, de éjjel a sátorban csakugyan nem tüzelhettünk. Elmenekülni -azonban nem akartunk, de nem is lehetett volna hamarjában – hova. - -Végre is én irtóztató csuzt, rheumát kaptam, mely egész testemet agyon -gyötörte. Én csak tudom állni a testi fájdalmat, volt benne részem elég, -de ez a fájdalom kiállhatatlan volt. S legalább tizennégy napig tartott -a sulyosabb része. E tizennégy napon át vagy a sátorban feküdtem, vagy -kitettek a hóra a tűz mellé. - -Pedig vadászatunknak szép része volt ez az idő. Velünk volt Chassing is, -hires oroszlánvadász e hegységben. E derék vadásztársunkról, kinek élete -és boldogsága borzasztó véget ért, többet kell közölnöm. Most betegségem -kapcsán csak annyit jegyzek meg, hogy Tibor öcsém ennek társaságában -lőtt egy oroszlánt, de e nevezetes kirándulásban én részt nem vehettem. -Ez ok miatt e lövés részleteit nem is tudom hiven előadni. - -* * * - -_Jegyzet._ - -[Footnote 8: Hogy melyik Batthyányi volt ez: gróf Károlyi Gábor -jegyzeteiben nem találom. Ugy rémlik előttem, mintha azt mondta volna -beszélgetés közben, hogy gróf Batthyányi Iván volt, az 1806-ban elhalt -Lajos herczeg másodszülött fia s a még akkor élő Fülöp herczeg egyetlen -testvéröcscse. Ez csakugyan 1865-ben halt meg, nem sokára a leirt -találkozás után. Ha csakugyan ő volt: a lissaboni találkozás alkalmával -78 vagy 79 évesnek kellett lennie.] - -[Footnote 9: Gróf Károlyi Gábor, mikor e följegyzéseket előttem papirra -vetette, Czeglédnek volt országgyülési képviselője. Pártelnöke Bába -Molnár Samu, czeglédi tekintélyes birtokos s volt polgármester és -képviselő, minden őszszel egy hordó sajáttermésü czeglédi bort szokott -neki behozni, mely elég erős és izletes, de mindig zavaros szinü volt. A -»jó Ada« Horváth Ádám kecskeméti képviselő. Ezekre hivatkozik gróf -Károlyi Gábor.] - -[Footnote 10: Meg is fogom kisérteni, de majd csak ez utazási jegyzetek -gyüjteményes kiadásánál, a melyhez némi térképet is óhajtottam -mellékelni. Az »Egyetértés« tárcza-közléseinél ezt nem lehetett tennem. -A részletesebb kidolgozáshoz ugy hiszem kérhettem volna gróf Károlyi -Tibor emlékező tehetségének segitségét. Deuchmann ur egyébiránt csinált -is némi jegyzeteket, ugy emlékszem Gábor előadásából. A térkép e kötet -végén.] - -[Footnote 11: Gróf Károlyi Gábornál megvolt Bonbonnel aczélmetszetü -arczképe s voltak tőle levelei is. Arczkép és levelek hová lettek halála -után, nem tudom. E párduczkalandból kedélyes tréfát csináltam én derék -barátommal. Ő ugyanis Bonbonnel ezen kalandját gyakran elbeszélte -ismerőseinek. Nekem is. Én azonban emlékeztem, hogy e párduczkalandot a -»Hazai és Külföldi Vadászrajzok« czimü könyv, melyet 1863-ban Bérczy -Károly irt s Emich Gusztáv adott ki, részletesen közli. Könyvtáramban -megvan e könyv s én a közlést ujra elolvastam s természetesen a kaland -részleteit sokkal bővebben tudtam, mint maga gróf Károlyi Gábor. Mikor -aztán előttem ő ujra el akarta mondani, én közbeszóltam, hogy én ezt -jobban tudom. - -– Ha jobban tudod, mondd el. - -Elmondtam. Bámult, csodálkozott. - -– Honnan tudod, vajda, ezeket? - -– Tőled magadtól. - -Nem mondtam meg neki, honnan tudom s ő egész életében mindig emlegette, -hogy a mit én tőle tudok, sokkal jobban tudom, mint ő. Utóbb, ha el -akarta mesélni s én is jelen voltam a társaságban, csak felém fordult. - -– Te mondd el édes vajdám, te jobban tudod, mint én. - -Sokat nevetett e fölött társaságunk. - -Eötvös Károly.] - - - - -VADÁSZATOM AFRIKÁBAN. - -(Miként lőttem oroszlánt? – Chassaing. – Négy oroszlán jött rám. – -Chassaing barátom iszonyu sorsa. – Karthágó romjai. – Nem gyönyörködöm a -multban. – A kutyám oroszlánkalandja.) - -Ez a betegség engem nagyon megviselt. Mikor már lázaim és fájdalmaim -csillapodni kezdettek, én is, de társaim is sürgették, hogy valamerre -mozduljunk ki, hogy födél alá juthassanak s orvos is legyen -rendelkezésemre. Legközelebb volt hozzánk Batna, egyik jelentékenyebb -város a constantini tartományban, oda igyekeztünk. Engem felkötöttek egy -lóra s ugy hurczoltak oda. - -Itt felüdültem ugyan annyira, hogy a további vadászatokban és -utazásokban részt vehettem, de ettől az átkozott bajtól egészen sohase -tudtam megmenekülni s időnkint ujra meg ujra visszatért. Emlékszel édes -vajdám, mikor pár év előtt abban a bordaközi neuralgiában annyit -szenvedtem s mikor Bolfras[12] barátunk annyit vesződött velem, a -bordáimmal is, a lábaimmal is, melyek akkor is tele voltak rheumával. -Hát ezt a rheumát onnan hoztam a Laures[13] hegységből s épen harmincz -esztendeje hurczolom magammal, mint az adósságaimat. - -Elmondom most oroszlánlövésemet. - -A mint én tudom, az európai vadász urak az oroszlánvadászattal, mint -tourista kirándulással mi előttünk alig öt-hat év óta kezdtek -foglalkozni. Gerardnak, a leghiresebb oroszlánvadásznak tudósitásai -keltették föl a kiváncsiságot és a vágyat sok franczia, angol és orosz s -néhány német vadászban. Bonbonnel és Chassaing, s több más franczia -barátunk nem egy vadászkalandot közöltek velünk, sikereset is, gyászosat -is, komikusat is. - -Magyar vadász kevés járt ott mi előttünk. Gróf Forgách Károly négy-öt -évvel előbb járt ott, mint mi, de inkább sasokra, gazellákra, bivalyokra -vadászott. Gróf Széchenyi Béla és gróf Erdődy Gyula épen velünk egy -időben vadásztak s velük nagy, de kellemes meglepetésünkre épen Batnában -találkoztunk, mikor engem lóháton oda vittek. Látogatásuk, társalgásuk, -adomáik nekem a betegnek különösen jól estek. - -Az oroszlánvadászatnak nem egy módja van. - -Egyik módja az arabok régi szokása. - -Az arab sohase keresi föl az oroszlánt azért, hogy oroszlánt lőjjön. -Hanem mikor valamely oroszlán akár magánosan, akár családjával együtt -rászokik egy arab telepre s ott a tevét, juhot, kecskét, egyéb lábas -jószágot tömegesen rabolja és pusztitja: harmincz-negyven arab puskás -összebeszél, lesbe áll az oroszlán jól ismert utján s ha jön az -oroszlán, azt tömeges lövéssel addig lövi, mig agyon nem lövi. Ha jól -nem találják, az oroszlán közibük megy s egy-két arabot ő is levág vagy -csuffá tesz rendesen. - -Ezt a módot mi nem próbáltuk. - -A másik módja az, a melyet kezdetben Gerard követett, a ki magánosan -kereste fel éjjeli lesen az orszlánt s lövését mindig biztosnak -tartotta. - -Egyik módja az is, a melyet utóbb Gerard is követett, hogy a vadász vagy -a vadászok hajtókkal zavarják föl és keritik az oroszlánt, kivált ha az -nőstény s fiai vele vannak. A hajtás gyakran kutyákkal és trombitával -történik. A kutyát ugyan, akármennyi, kutyába se veszi az oroszlán s a -kutyák nem is mernek hozzá közel menni, de a trombitahangot ki nem állja -a fenevad s az elől lassu menésben meghátrál s akkor a kutyák tisztes -távolban s ugatva utána mennek, látszólag hajtják. - -Mi ehhez se folyamodtunk. Hanem lesből lőttünk. A lesnek is több módja -van. Engem Bonbonnel barátom vezetett. Összesen három vadászaton voltam -jelen, a hol oroszlánra lövés esett. Egyet én lőttem. - -Az araboktól biztosan kitudtuk az oroszlán ottlétét, járását, éjjeli -utját. Éjjeli utja közelében kiválasztottunk egy hatalmas -lantiszk-bokrot s abban készitettük el a leshelyet. - -Hogy a lantiszk micsoda fanem vagy facsalád s mi a tudományos neve, én -neked, édes vajdám, meg nem mondhatom. Cserjeszerü növése van, száz szál -nől egy bokorból olyan formán, mint nálunk a mogyoró vagy orgonafa; -minden szála ujjnyi vastag s roppant erős, szivós fa, mint nálunk a -somfa. Ennek a közepébe ugyan beugrani az oroszlán se képes. - -Tehát ennek a közepébe napközben fejszével vágtunk egy bejáró utat s -belül annyi helyet, a mennyi egy embernek ülésre szükséges volt. A -csalétkül használt rossz lovat a bokortól tíz lépésnyire kikötöttük, én -estennen beültem a bokor közepére s ébren, nyugodtan, mozdulatlanul -vártam az oroszlánt. Jó puska, biztos és hatalmas töltéssel a kezemben. - -Több éjen át vártam hiában, mig végre egy éjjel megérkezett az oroszlán. -Orditása már messziről hangzott időközönkint. - -Csakhogy nem egy jött, hanem négy. A him, a nőstény és két kölyök, de a -kölykek is oly nagyok már, mint a legnagyobb mészáros kutya. - -De mit csináljak én egymagam négy oroszlánnal? Azt nem mondhatom, hogy -nagyon féltem, de azért elhatároztam, ha ők engem nem bántanak: akkor én -sem bántom őket. Különben még éjszaka volt, a hold gyönyörüen sütött. -Menekülésről szó sem lehetett, mert akkor vagy az oroszlánok ölnek meg, -vagy a szégyen. Chassaing barátom szemeitől és szájától még jobban -féltem volna, mint az oroszlánoktól. Meg kell ugyanis jegyeznem, hogy -Chassaing is ott volt, de velem nem egy bokorban. - -Az oroszlánok vigan dudorászva jöttek felém és csak akkor hallatta a him -borzasztó morgását, mikor a lovat észrevette. Rögtön el is vált -családjától s lehajtott fejjel, elnyult testtel, orozva tett lassu -lépésekkel közelgett a ló felé, mely iszonyu nyugtalansággal és -rémülettel el akarta kötelékét szakgatni, hogy menekülhessen. Nem tudott -menekülni. - -Nagy távolságról ugrott az oroszlán neki a lónak, a mely ágaskodni -próbált. A másik szempillantásban a ló már hason feküdt s az oroszlán -irtóztató morgással marczangolta nyakát, szinte hallottam, a mint a ló -csontjai csikorogtak és töredeztek fogai alatt. Mondhatom, furcsa néhány -percz volt ez rám nézve. Ilyen szinpadi látványban kevés embernek volt -része. Majdnem megmeredtem a bámulattól s alig hiszem, hogyha az -oroszlán leugrik a lóról s gyorsan nekem ront: tudtam volna lőni. -Biztosan lőni épen nem. Bizonyos, hogy az első pillanatokban egészen -elfeledtem a másik három oroszlánt. Azok engem szépen fel is falhattak -volna hátul; szemem és fülem és minden idegem csak arra a halálos -küzdelemre ügyelt mereven. - -Hátha még időm lett volna arra gondolni, hogy most egyedül vagyok a vad -afrikai sivatagban, sötét éjszakában, fenevadak közelében, minden -segitség és minden menekülés nélkül! - -Végre néhány percznyi vonaglás után a ló nyeritése, hörgése és vonaglása -megszünt, oldalára fordult s lábait messze kinyujtotta s az oroszlán se -morgott tovább oly rémitőn. Nyilván észrevette, hogy a ló már kimult. El -is kezdett belőle nyugodtan falatozni. - -Ekkor jöttem én is magamhoz egészen. Idegeim feszültsége ekkor szünt meg -igazán s ekkor lettem megint vadász. Ekkor vettem észre a másik három -oroszlánt. - -De lehetetlen is lett volna észre nem vennem. Ezek a betyárok a ló és az -én bokrom közti szük térre egészen az orrom elé telepedtek s ott el is -kezdtek játszani. Szerencse, hogy nem volt velük kártya. Az anya leült s -nézte jó kedvvel öregjét, a mint az tépte a lovat. A két kölyök -keresztül ugrált rajta is, egymáson is, néha anyjuk játszó farkát -kapkodták el. Oly közel voltak hozzám, hogy a szó teljes értelmében -éreztem testük melegét. Szentül hiszem, hogy észrevettem, hogy a kölykek -néhányszor rám is néztek és észre is vettek, de mint könnyelmü ficzkók, -nem adtak rám semmit. A mit ugyan okosan tettek. - -Mikor a hím jóllakott, akkor a másik három oroszlán is oda ment a lóhoz -s körülszaglálta. De nem ettek belőle, fölkerekedett az egész család s -eltávozott. - -Ekkor én is kijöttem a bokorból és Chassaingnel beszéltem. Mentegetni -kezdtem magam, hogy nem lőttem. Azt hittem, a hires vadász előtt -mentségre van szükségem. - -– Jól tette ön, végzetes lehetett volna a lövés. Hanem bravo, fiatal -barátunk, ön tökéletesen megőrizte nyugalmát a négy oroszlán közelében. - -Az igaz. Akkor jutott magamnak is eszembe, mily tökéletes -mozdulatlanságban lehettem, hogy az egy lépésnyire mellettem üldögélő -nőoroszlán észre nem vett, noha az oroszlán hallása ugyancsak tökéletes. -De ma is kételkedem abban, hogy ez számitás és hősiesség volt nálam. -Inkább ösztön, azt hiszem. - -– Azonban foglaljuk el ismét helyünket, – ugymond Chassaing, – mert az -oroszlánok még visszajöhetnek. - -Nem sok kedvem volt hozzá, de engedelmeskedtem. Nekem elég volt ez -éjszakára ez a mulatság, de azért csak bemásztam eleven sövénysátoromba. -És csakugyan a himoroszlán másfél óra mulva visszajött. Talán csak inni -ment valahová, de magányosan jött vissza. - -Chassaing is az én bokromban volt ez alkalommal. - -Az oroszlán megállt a lónál s körül nézett. Velem épen szemközt állott, -nem egészen tiz lépésről. Mellének, szivének czéloztam s lőttem. A -következő pillanatban Chassaing is lőtt. Az oroszlán elesett. Keze-lába -alig mozgott egy szempillantásig. Meg volt halva. - -– Én sziven lőttem, – mondtam Chassaingnek. - -– Én homlokon, – felelte ő. - -Jó darabig várakoztunk még a bokorban ujra töltött s lövésre fogott -fegyverekkel. Az oroszlán végre is fene állat, magához jöhet egy -pillanatra még haldoklása közben is s az a pillanat is elég, hogy olyan -férgeket, mint hozzá képest mi vagyunk, agyon üssön. - -Azonban nem mozdult s mi hajnal felé nagy óvatosan kimásztunk s -lovainkhoz és a tanyára mentünk. - -Reggel kiküldtük embereinket s az oroszlánt a tanyára hozattuk. Szép -példány volt. Sziven is volt találva, fejen is. A szivlövés föltétlen -halálos volt s azért vita nélkül az én lövésemet találtuk diadalmasnak. -Bőrét kikészittettem s apámnak ajándékoztam. Szivesen vette. - -E bőr még 1887-ben meg volt a palotában, azt hiszem, most is meg van. - -Batnában, mikor már felüdültem, egy szép családi jelenetnek is tanuja -voltam. Ámbár igazán habozok, hogy ez Batnában történt-e? - -Chassaing ez időben állandóan Batnában lakott. Vele volt szép ifju neje -is. Neje szült, egészséges szép fiut hozott világra s a keresztelés -ünnepélyességgel történt. Öreg barátom Bonbonnel volt a keresztapa s én -is, mint barátilag meghivott és szivesen látott vendég, ott voltam. - -Minő boldog család volt ez s minő vége lett e kedves családnak! - -Az arabok és kabylok engesztelhetlenül gyülölték a francziákat, mint -durva, kegyetlen és kapzsi hóditókat s minden alkalommal föllázadtak s -egy csomó francziát kiraboltak s agyonvertek. Mikor mi ott voltunk: -akkor épen békesség volt s nekünk nem kellett félni. De az előző évben -1863-ban és 1864-ben is azon a vidéken, a hol jártunk, lázadás volt. Mi -ugyan már nem voltunk akkor Algirban, de 1865-ben, alig ment onnan haza -Napoleon császár a látogatásból, az arabok megint előtörtek a -pusztaságból s egy hires főnökük: Szi-Hamed Ben-Hamza ugyancsak -lazsnakolta a francziákat. Csaknem minden második, harmadik évben kitört -a lázadás. Ily alkalommal a magányosan élő francziákat mindig halál -fenyegette. - -Chassaing barátunk nem félt az araboktól. Pedig Bonbonnel -figyelmeztette. De ő annyi oroszlánt és párduczot lőtt, annyi arab -vagyont megmentett a ragadozóktól, hogy szentül számithatott arra, hogy -őt az arabok szeretik és tisztelik, érte rajonganak s őt se nem bántják, -se bántani nem engedik. - -Mit ért e bizalom? - -Egy fölkelésnél egy kabyl főnök kezébe került. A főnök egész családjával -együtt – feleségből és kis gyerekből állt a család – elfogta őt s -táborába hurczolta. S most olyan jelenet következett, a minőt csak ember -képes, vad állat nem képes előidézni. - -Chassaingt egy fához kötötték. Nejét előtte mezitelenre vetkőztették s -erőszakkal addig becstelenitették, mig meg nem halt. Kis fiát elevenen -megnyuzták szeme láttára. Természetesen az is meghalt. S mikor mindez -megtörtént: akkor kötelékeit feloldozták s őt a legközelebbi franczia -telepre vitték. - -Chassaing megőrült. Mint őrültet a marseillei őrültek házában helyezték -el s ott meg is halt. A gondviselés megmentette őt attól, hogy a -hihetetlen jelenetre öntudattal visszaemlékezhessék. - -– – Batnából mi még egy utat és vadászkirándulást tettünk Biskarába.[14] -A L’Aures hegység nyugati kiágazatait még egyszer megjártuk s a biskarai -helyőrség némely tisztjével jól mulattunk. Érdekes város ez a közel -fekvő oázisokkal. Itt már a kis Sahara sivatag van s ezt itt-ott meg is -jártuk, ha már a nagy Saharát meg nem nézhettük. Egyébiránt ez is csak -olyan, mint a nagy, csak kisebb. - -Innen Constantinba és azután Bonába mentünk s itt hajóra szálltunk, hogy -Tunisba vitorlázzunk. Tengeri utunkról nincs mit megjegyeznem. - -Tunisban néhány napot töltöttünk el. Itt már ujságokat is kaptunk -Franczia- és Olaszországból. Nem tegnapiakat ugyan, de mégis csak -ujságokat. Az angol s kivált a franczia konzulátusnál könnyen szert -tettünk ujabb ismeretségre. Az a néhány nap igen jól telt el. - -Megnéztük Karthágó romjait is. Mi nem sirtunk, mint Marius, e romok -fölött, nekem inkább nevető kedvem támadt. Talán okom is volt rá. - -Nemcsak uj keletü franczia ismerőseink, de Deuchmann barátunk is -fontosnak tartotta, hogy a romokat megszemléljük. Kérdezősködtem, hol -vannak azok a romok. Azt mondták, részint Tunisban, részint egy nem -messze levő faluban, a melynek neve Szidi-Bu-Szaid. No isten neki, -keressük meg hát. Deuchmann valami könyvet szerzett, a melyben le -volnának irva ezek a romok. - -Rossz, rongyos düledező viskót ugyan a város hátulsó részeiben eleget -találtunk; zsidó, arab, berber koldust is eleget láttunk a viskók körül, -de se Hannibálnak se Scipionak semmi nyomára nem akadtunk. - -El-kimentünk Szidi-Bu-Szaidba is. Ez már igazán rongyos fészek volt. Itt -már arab vezetők is ajánlkoztak megmutatni a régi Karthágót. Itt-ott -látszott a harasztban olyan régi faltörmelék-féle, mint egy régi-régi -tégla-égetőnek a nyoma, mikor azt már a fű és csalit benőtte. Ásatásból -eredő árok és gödör azonban sok volt, mert valami angol tudósok csak pár -évvel előbb is sok ásatást végeztek. - -Bizony nem állhattam én meg a nevetést, mikor nekünk holmi hitvány -cserepekről azt mondták: ez még Hamilkár idejéből, ez meg már Hannibal -vagy Massinissa idejéből való; – ezt az épületet Julius Caesar -emeltette, a másikat Geiserich vandal király vagy a vak Belizár döntötte -romba. Voltaképen pedig se épület, se rom, se oszloptöredék sehol, csak -felturkált törmelék, tele avarral, skorpióval és futkározó gyíkkal. Egy -gyorsan czikázó nagy szürkevörös gyikot leütöttem pálczámmal, elszédült -egy pillanatra s fölvettem kezembe. De magához jött gyorsan, kegyetlenül -megharapta ujjamat s kiugrott kezemből. Alig tudtam a vérzést -elállitani. - -Én elhiszem, hogy tanult és gyakorlott szakemberek még ily helyeken is -becses és tanulságos dolgot tudnak találni, de mi bizony nem tudtunk. -Nem is hoztam én Karthágó romjairól emlékül se cserepet, se aszu füvet -vagy virágot. Hanem a helyett irtam egy pár sort Bonbonnelnek, kitől, -majdnem elfeledtem mondani, azzal a szivélyes és kölcsönös igérettel -váltunk és bucsuztunk el, hogy Párisban találkozni fogunk s -barátságunkat tovább ápoljuk. - -Én nem is értem egészen, mi az a multért való rajongás? Mi különösen -ott, a hol a messze multnak plasztikai emlékei, képek, szobrok, -épületromok, edények, fegyverek, ezer éves iratok nincsenek szemünk -előtt? Kairó körül a piramisoknál s Balbek omladékai közt én is -elbámultam, engem is megrohant valami érzés, a mit a multak iránt való -kegyeletnek szoktak nevezni, de én bizonyosan tudom, hogy ez is más -érzés volt. Az óriási épületek és szobrok művészi összhangja által -keltett megnevezhetlen érzés volt ez, mely meglepi az embert. -Olaszországban például nem egy óriási műbecsü épületnél s meglepi itt -Budapesten is a lánczhid oszlopainak szemléleténél. - -Karthágó helyét nekem hiába mutogatták, ott nem lepett meg semmi. - -Azt még értem, ha az ember édes vagy bus kegyeletet táplál szivében azok -iránt, a kiket szeret s a kik már rég elmultak. Szegény kis Endre -fiamtól minden kis emlék szivemhez van nőve. Az apámra, anyámra -emlékeztető tárgyakat is szives érzéssel látom. Ámbár az apámtól nincsen -egyebem, mint egy házi sapkám, melyet egy komornyik lopott el a számomra -s adott át, mikor apám örökségéből kidobtak. De ennek történetét később -mondom el, ha ugyan el nem felejtem, mikor rá kerül a sor. - -Gyerek koromban, Szatmár vármegyében papok, bejárók sokszor emlegették -talán hizelgésképen is előttem, hogy a mi családunk milyen régi, milyen -hatalmas, mily vér szerint való rokonságban van sok európai uralkodó -családdal, királyokkal, császárokkal. Valami különös hatást ez se tett -rám. - -Igaz-e, nem igaz-e az ősöknek e gazdag és hatalmas sorozata: én bizony -ezt soha nem buvároltam, nem is tudom, de nem is vagyok rá kiváncsi. - -Testvéreim, kivált Pista öcsém, gyakran emlitették, hogy mi például a -Koburg herczegekkel s ezek által a belga, portugalli, angol sőt Habsburg -uralkodó családok némely sarjadékával is atyafiságban vagyunk. - -Egyszer valami nagy vita után kiváncsi lettem erre az atyafiságra s -kisült, hogy az én déd-ükanyám Barkóczy Krisztina, az én dédős apámnak, -a hires kurucz generálisnak felesége Koháry Judit leánya, a ki pedig -testvérje volt Koháry Györgynek, Koburg Fülöp herczeg anyai ősapjának. - -Már most miféle atyafiság ez? Ügyvéd legyen a javából, a ki ezt meg -tudja mondani. - -A közös ős Koháry Farkas gróf. Ennek én leány ágon második dédősunokája -vagyok, a bolgár fejedelem Koburg Ferdinánd pedig harmadik dédősunokája. -Én tehát a bolgár fejedelemnek második dédősnagybátyja volnék, ha -volnék. Az volnék akkor, ha az ősök és ükök sorába valahol valami -véletlen asszonyi tévedés nem történt. - -De hát nem történt. Nos, hát akkor is min alapszik az atyafiság? - -Papiroson. A melyet se nem érzek, se nem értek, s a melyről a Koburgok -se tudnak semmit. S arra, hogy én harmadik vagy második dédősnagybátyjuk -vagyok, bizonyára ők se büszkébbek, mint én, s hasznuk és gyönyörüségük -nekik sincs több benne, mint nekem. - -Mit ér az a vérrokonság, a melyet csak az ügyvédek tudnak nagy nehezen -kikeresni, s a melyről a vérrokonoknak sejtelmük sincs? - -Az ily rokonság kegyeletet nem szülhet s a multért való rajongást meg -nem teremtheti. Pedig ebben még az egyéni hiuság nyerhet némi -kielégitést, a mit Karthágó romjaiban ugyan sehogy se nyerhet. - -Szóval: a hideg, rideg tudomány dolga az a rajongás. - -Más dolog az, ha nekünk lettek volna puszta váraink, szirtek tetején -mohos és hatalmas omladékok, őseink dicső halálának, honvédő -hőstetteinek szinterei. Ha élne még Hunyady, Zrinyi, Dobó-ivadék: büszke -lélekkel, forró kegyelettel nézhetné Nándor-Fehérvár, Szigetvár és Eger -düledező falait s ha egy tört buzogányt találna a romok között: -eltehetné azt családi emlékei közé. - -De az én őseim okos emberek voltak. Nem ott foglaltak birtokot, a hol a -szikla terem, hanem ott, a hol a buza terem. S ha gyönyörködtek a -holdnak méla fényén: nem ott gyönyörködtek, a hol az a romba dölt ősi -várak falnyilásain kandikál át, hanem ott, a hol kérődző gulyákra, ébren -alvó ménesekre s tüsszögő juhnyájakra hinti szelid fényét. - -Talán csak egyetlen félig puszta, félig eleven vár van a mi családunk -birtokában. Ez az ecsedi vár, a Báthoryak egykori hires fészke, az -ecsedi lápok szunyog tanyája. De engem oda gyerek koromban nem vittek -el, magam jószántából pedig el nem mentem. Hol fejlődött volna tehát ki -bennem a multért való rajongás? - -Tunisból Szicziliába hajóztunk s Marsalában kötöttünk ki. Palermoban pár -napot töltöttünk s igen jól mulattunk. Messinából az Ethnára tettünk -kirándulást. - -Ez az öreg hegy, azt mondták, ritkán szokott háborogni, de épen akkor -nagy kitörése volt. Épen jó okunk volt tehát, hogy megmásszuk öszvéren -is, gyalog is, a hogy lehet. Hogy tüzet okádott volna: azt mi nem -láttuk. Nem láttunk folyó lávát se. Hanem valami belső morgást csakugyan -hallottunk, mint mikor a vasuti vonat valami vashidon megy át. Azután a -föld is mozgott alattunk s én, ha leültem, csaknem ugy éreztem a föld -mozgását vagyis inkább reszketését, mint mikor egyenes, jó uton, robogó -hintóban ül az ember. Tibor öcsém is, de magam is nem egy rossz élczet -röppentettünk föl a magunk mulatságára az ilyen gyenge tűzokádás ellen. -Füstje, az igaz, volt elég, éjjel is, nappal is. - -Messinából indultunk egyiptomi utunkra. A hajó neve, mely átszállitott -bennünket, »Moeris« volt. E hajón, mig Alexandriába ért velünk, fölötte -érdekes és mulatságos ismerkedésekbe bonyolódtunk. Mielőtt azonban -ezeket elbeszélném, Medor kutyámnak egyik kalandját el kell mondanom. - -Jó kutya volt, nagyon szerettem. Francziaországból vittem magammal -afrikai utamra. Vizsla volt, de volt talán valamelyes kopó vér is benne. - -Egyik oroszlánnak meglövésekor ő is ott volt. Az oroszlán feküdt már, -fölkelni nem tudott s utolsó végvonaglásaiban volt. Medor oda ment hozzá -szaglászni. A haldokló oroszlán nyitott szeme észrevette, egyik első -lábát megmozditotta s oda ütött vele a kutya farára. A kutya -természetesen összeesett, aztán orditva elhenteredett onnan, de a farán -azért kegyetlen szaggatásokat okozott az oroszlán tenyere. - -Gyógyitottuk aztán Medort és pedig sikerrel. Ugy látszott, egészen -elfelejtette esetét. - -A »Moeris« hajó födélzetén, a kapitányi pad feljáró lépcsőjénél egy ülő -oroszlán-szobor volt diszül csaknem életnagyságban felállitva. A mint -belépünk a hajóra, Medor meglátja a szobrot. Uczczu neki, elsikoltja -magát s behuzott farkkal menekül a hajó orrára s bujik a málhák, kötelek -közé. - -Alig tudtuk megnyugtatni, de azért az egész uton gondosan elkerülte azt -a szobrot. Átkozottul hasonlitott szerinte ahhoz a haldokló oroszlánhoz, -mely őt ugy megcsufolta. - -* * * - -_Jegyzet._ - -[Footnote 12: Gróf Károlyi Gábornak különös kedvtelése volt ahhoz, hogy -tréfás neveket adjon barátainak. Ő nevezte el a parlamentben az ifjabb -Andrássy grófokat, Tiszákat és Pulszkyakat, Bismark és Gladstone fiai -után Herberteknek. Apjának és Gyula bátyjának főtitkárját s az uradalmak -főügyészét Körmendy Imrét Bismarcknak hivta. Házi orvosa dr. Reiner Ede -kitünő fiatal orvos volt, nekem is házi orvosom s minthogy naponként -velem volt s én voltam a »vajda«, tehát dr. Reiner Edét elnevezte -Bolfrasnak, dévaj analogiájaként annak, hogy ő felsége állandó -főhadsegédje: Bolfras tábornok.] - -[Footnote 13: Gróf Károlyi Gábor e hegységet Laures hegységnek nevezi. -Én meghagyom e nevet közléseimben, noha a helyes elnevezés Djebel-Aures. -Az arab Oreznek ejti ki s azt hiszem a Dzsebel szó hegységet jelent, -mert van Dzsebel-Szi-Abiz, Dzsebel-Bu-Fua, Dzsebel-Bucat-Chama stb. A -Djebel-Aures egyike az Atlasz legnagyobb hegységeinek, Batnától délre és -Biskrától keletre az északi szélesség 35-ik s a keleti hosszuság 6-ik -vonalában.] - -[Footnote 14: E város Biskra nevet visel Algir födrajzában. - -Eötvös Károly.] - - - - -EGYIPTOMBAN. - -(Gerard ur, a szent. – A spanyol bankár. – Elfogy a pénzünk. – Az első -lófuttatás a Nilus partján. – A piramisok. – A szfinksz.) - -Mi e hajóval egyelőre Alexandriába akartunk jutni, de e hajó a -szentföldre is ment s Francziaországból hozott utazókat. - -Hozott egy nagy csapat zarándokot is. A zarándokok vezetője volt egyik -érdekesebb uj ismeretségünk. - -Ez Gerard ur volt. De nem az, a ki az oroszlánokat és egyéb vadállatokat -lövöldözi, hanem a másik, a ki a vakbuzgó embereket és asszonyokat -fogdozza. Amaz a maga életével játszik, ez pedig mások üdvösségével, no -meg erszényével játszik. - -Ez a Gerard ur fedezte fel ugyanis azt a jámbor leányt, a kinek a szűz -Mária elevenen megjelent. Az a szűz Mária, a kit a hiszékeny franczia -közönség »Notre Dame de la Salett«-nek nevezett. Ezren meg ezren hittek -az ábrándos lánynak, a kit nevezetes látomása után Gerard gondozott. Ez -a jó ur szép hasznot látott ebből a szent üzletből. - -Most is bucsujárást rendezett a szentföldre s e czélból egy -zarándoktársaságot állitott össze. Ő volt a társaság ügynöke, vezetője, -gazdája és a mi fő: pénztárnoka. Pár száz főből állott a társaság. -Férfiak, nők vegyesen. Voltak köztük fiatal és csinos nők is. Elég -mulatságos társaság lehetett, noha az imádkozáshoz és olvasó-pörgetéshez -nagy kedve volt. Volt köztük pap is egy-kettő. Gerardnak rendszeres -utiterve volt; mindenféle ajánló levéllel is el volt látva a jeruzsálemi -főpapokhoz, zárdafőnökökhöz és kegyes szállóhelyekhez. Azt mondta, hogy -ő a pápának is különös kegyencze, mutatott is Rómából holmi ákom-bákom -irásokat. - -Hogy ez a tisztelt ur, ez a Gerard akár kegyes hivő, akár csak vakbuzgó -is lett volna: én el nem tudtam hinni. Ha vagy egyik, vagy másik: akkor -nem csinál üzletet se kegyes hitéből, se vakbuzgóságából. Üzletet pedig -csinált, tehát képmutató volt. - -Bucsujáró serege azonban kegyes hivőkből és vakbuzgókból állott. Ez -bizonyos. Nagy áldozattal, sok költséggel, nagy időpazarlással s -tömérdek fáradalommal nem mentek volna Jeruzsálembe, ha nincs bennük -hit. - -De mi hát az a vakbuzgóság? - -Hogy szűz Mária annak a hajadon leányzónak meg nem jelent, az már csak -olyan bizonyos, mint, a hogy mondani szokták, a szentirás. Hogy Gerard -ur nem is hitte egy pillanatig se szűz Mária megjelenését: erről ne is -beszéljünk. - -De utitársai hitték. Ha nem hitték volna: Gerard urat nem követik, mert -akkor neki se hisznek. - -Ki magyarázza meg ezt a hitet? - -Ha egy ember látást lát: azt értjük. Különösen értjük, ha fiatal koru, -ideges, beteges, gyönge szűznek van látása. Gyöngesége akkora, hogy -elméje belebetegszik. A beteg elmét naponként látjuk öregnél, fiatalnál. -Értjük tehát az elme betegségét, mert tüneteit száz alakban látjuk. - -De hogy együtt, egy helyen, egy időben sok embernek, egész tömegnek -legyen ugynevezett hitbeli látása: ez a csodálatos. Pedig van. Száz -példa bizonyitja. - -Ez az elmék tömeges megbetegedése. Talán ragadós is ez a betegség, mint -a nátha vagy mint a hagymáz. - -Ezt fejtsék meg a tudósok. - -Mikor Párisban laktam: megismerkedtem a hires Pasteur professzorral. Már -akkor száz meg száz ebet felbonczolt s a veszettséget tökéletesen -ismerte. Lépfene, tyukkolera s egyéb efféle nyavalya rég nem volt már -titok ő előtte. - -Egyszer elbeszéltem neki jeruzsálemi utamat s akkor rákerült a sor arra -a betegségre is, melyet vakbuzgóságnak nevezünk. Érdekes, a hogy -nyilatkozott. - -– A hivő lélek – ugymond – a hivés állapotában nem beteg lélek. Semmi -jogunk és semmi okunk a kegyes lélek hivő állapotát betegségnek -tekinteni. Sok ezer év óta él a hit különféle népek és különféle -egyházak természete és tanitása szerint, más meg más tartalommal, de a -hitnek természete minden alakban s minden változó tartalom mellett -ugyanaz. S a hit mellett nagy, szép, okos műveket végeztek sok ezer év -óta egyesek is, nemzetek is. De néha a hit a vakbuzgóság, sőt majdnem az -őrjöngés alakjában mutatkozik. Időnként és helyenként ily alakban -ragadja meg a tömegeket s vidékről-vidékre s népről-népre látszik -terjedni. A történet kétségtelenül bizonyitja ezt. Nem egyszer tünődtem -e fölött. Ezt egészséges lelkiállapotnak tekinteni nem lehet. Ez a -gondolkozástól függ, a gondolkozás az agytól, az agy betegségének pedig -elvégre fizikai okai vannak. Én nem tartom lehetetlennek, hogy egykor, -ha tudományunk mélyebb és biztosabb lesz, az ilyen vakbuzgóság okaira is -rájövünk. - -Nagy vita lett ebből. Komoly és pajkos vita. Az én felületességem, -mindenki elgondolhatja, engem a kérdés pajkos felfogására inditott. -Kivált a mikor visszaemlékeztem arra a seregre s annak miveleteire, -melyet Gerard ur vezetett Jeruzsálembe. - -Minket is meg akart nyerni társasága számára és az egész uton rábeszélni -törekedett együtt is, egyenként is bennünket, hogy álljunk a bucsujárók -közé. Kényelemmel, üdvösséggel, bűnbocsánattal és a rablók közt a -franczia császár tekintélyének védelmével biztatott. - -– Hiszen mi nem vagyunk francziák, – mondám, – hanem magyarok. - -– Ez nagy baj, – ugymond, – de ő még a magyarok számára is tud égi -malasztot szerezni. - -Fölingerelt e bolond beszéd s gunyolódva mondám neki: - -– De nekem kutyám is van és káromkodni is szoktam. - -– Az nem baj, uram, majd közbenjárok a gyóntató atyánál. - -Láttam, hogy ennek a jó urnak csak nevünk és pénzünk kell. Nem álltunk -kötélnek. - -No hiszen jól jártunk volna mi itthon, ha valamikor kitudódik, hogy mi -szent zarándoklást végeztünk Jeruzsálem környékén. Mezitláb, -szőrkötéllel, olvasóval, böjtölve és imádkozva. Minden becsületünk oda -lett volna itthon a mi társaságunkban, kivált az akkori felfogás -szerint. - -Lefülelte azonban egy öreg spanyol barátunkat. A kivel igazán csak -később barátkoztunk meg, noha a »Moeris«-en lettünk ismerősök. - -Ez öreg barátunk spanyol volt. Bankár Barcellónában és sokat -uzsoráskodhatott, hogy vénségére kegyes életre adta magát. Neve Vidal -Guadrez s mint később a szentföldön meggyőződtünk róla, kedélyes, -művelt, jóravaló öreg ur s nem is uzsorás. Ő is a szentföldre ment -buzgólkodni s neki addig-addig beszélt Gerard, mig csakugyan beállott -társaságába. Még nekünk is dicsekedett, milyen szerencse, hogy Gerarddal -találkozott. Mennyivel olcsóbban, kényelmesebben s az utonálló rablók -ellen mennyivel biztosabban s kellemesebben teszi meg majd a hosszu -utat. - -No csak várj öreg spanyol bankár! Mi az ő szavára se hajoltunk s e miatt -ugyan okos emberek lettünk mi később az ő szemében. - -Alexandriában mi kiszálltunk s a hajótól és szenteskedő társaságtól -elváltunk. Nem is gondoltunk arra, hogy velük valaha az életben -találkozzunk. - -Ez egyiptomi nagy kikötővárosban csakhamar átengedtük magunkat a -kényelemnek és vidám szórakozásnak. Gondtalan életünk azonban néhány nap -alatt elborult annál az egyszerü oknál fogva, hogy pénzünk nem érkezett. - -Mi még Algirból intézkedtünk pénz iránt s megjelöltük azt az időt, a -mikor Alexandriába érünk. Oda is értünk alig pár napi késedelemmel, de -pénzünk nem ért oda. - -Volt ugyan még akkor, mikor kikötöttünk, néhány száz frankunk, csakhogy -egyikünknek se jutott eszébe takarékoskodni addig, mig pénzünk meg nem -érkezik. Elköltöttük mi minden nap a szokott összeget. Hiszen holnap -majd csak megjön a pénz, ha van esze. - -De hát a mi pénzünknek nem volt esze. Fölosztottuk aztán magunk közt a -postára járást. Minden reggel, délben, este egyikünk a postára ment -zaklatolódni, de hiába. Táviratoztunk is erre-amarra, az is hiába volt. -A merre táviratoztunk: arra rendesen meg volt szakitva az összeköttetés. - -Végre utolsó ötven frankosunkat váltottuk fel. Ez már komoly dolog volt. - -Deuchmannak volt ugyan hitellevele vagy utalványa, de ez Kairóra vagy -Bairuthra szólt, itt nem adtak rá egy fillért. - -Mit volt tenni, nyakunkba vettük a várost, hátha valami ismerősre -akadunk. - -Én voltam szerencsés. Volt a piaristáknál egy tanulótársam, Finale, -Fialla vagy Finály nevü. Valami Hugó, Brúnó vagy mi volt a keresztneve. -Budapesti orvosnak volt a fia. Később megnősült, gazdag lányt vett el, a -lánynak volt sok milliós nagybátyja, ez a nagybátyja folyton pénzelte a -lányt is, férjét is, végre a férj Párisban telepedett meg, ott nyitott -bankházat s ma is gazdag, ha még meg nem bukott s ma is él, ha még meg -nem halt. Házasságáról sok mindenféle ostobaságot beszéltek. Nos hát ez -a tanulótársam az 1860-as évtized elején Alexandriába került s egy -előkelő angol bankháznál volt alkalmazva. Ezt valahogy felfedeztem s -közöltem vele fenakadásunkat. - -Rögtön ment főnökéhez s ajánlott ennek, hogy ideiglen adjon hitelt. - -A bankár elkérdezte: kik vagyunk, hányan vagyunk, hová valók vagyunk, mi -az utazási czélunk, meddig maradunk Alexandriában, mért fogyott el -pénzünk. Megfeleltem röviden s már-már hajlandó volt tárczáját kinyitni, -mikor azt kérdezte Finálytól: - -– Mennyire becsüli Ön a nemes grófok családi vagyonát? - -– Negyven-ötven millióra. - -Persze bolondságot mondott az én Finály barátom. A mi kitünt nyomban, -mert a bankár azonnal becsapta tárczáját s hidegen kijelentette, hogy -kölcsönt nem adhat, előbb majd Londonon át tudakozódik utánunk, egy hó -mulva keressem föl. - -– Akkor csak üljön ön a pénzére, nem egy hónap mulva kell nekem, hanem -ma vagy holnap. - -Némi gondolkodás után kérdezte: miféle igazoló papirjaim vannak? - -Mutattam neki párisi, madridi és algiri barátaink leveleit, -látogatójegyeit s ezek közt Mac-Mahonét is. Nem adott rá semmit. - -De mutattam neki Buchanan látogatójegyét is. Ez az ur az amerikai -szövetséges államok elnökének volt testvére, vele együtt utaztunk -Marseilléből Algirba s bizalmas ismeretség fejlett ki köztünk. Ennek -jegyére megadta magát az angol s adott elegendő pénzt. - -Kérdeztem azután, miért zárkózott el előlünk, mikor Finály megmondta -családi vagyonunk értékét. - -– Hjah tisztelt gróf ur, negyven-ötven milliós vagyonu ember nem szokott -pénz dolgában fenakadni. Ez a szám gyanut költött bennem. - -Pár nap mulva visszavittem a kölcsönpénzt, melyről azonban utólag meg -kell még jegyeznem, hogy az angol ezt mégse a mi szakállunkra, hanem -Deuchmann hitellevelére kölcsönözte. - -Épen Alexandriában létünk alatt tartotta a Khedive az első lófuttatást. -Kimentünk oda mi is. - -Maga a futtatás nem igen érdekelt bennünket; hanem igen is a közönség. - -A Khedive vendége volt az egész közönség. Nagy sátorok voltak felállitva -nagy számban s ezek alatt fagylaltot, czitromlevet, szorbetet, -süteményeket tálaltak a közönség számára ingyen. No hiszen azt a -tolakodást kellett látni, azt a huzalkodást, kiabálást, a mi itt az oda -tóduló éhes tömegnél bekövetkezett. - -Kavaszok, olyan rendőrfélék őrizték az asztalokat s vigyáztak a rendre. -Minthogy pedig személyválogatás nélkül ingyenes volt az élvezet: a -kavaszok azt gondolták, először nekik kell jóllakni. Nekifeküdtek tehát -a fagylaltnak, ennek az ismeretlen édességnek s puszta kezükkel két -marokra fogva tömték magukba, mint a disznók. - -Azután eresztették csak oda a tömeget. - -Hogy az alexandriai alsórendü nép miféle fajzat: azt megmondani nem -lehet. Török, arab, zsidó, berber, olasz, görög, franczia, máltai -egymásba keveredve, olyan furcsa nyelven beszél, a melyet se franczia, -se olasz, se arab meg nem ért. A nyelvük is valami keverék, az erkölcsük -se különb. - -Előbb megettek, megittak mindent. Azután burnusz alá, kaftán alá, -salavári zsebbe rakták a tálczákat, tányérokat, csészéket, poharakat -halom számra. Egy máltai különösen annyit rakott zsebre, hogy azt már a -kavaszok is megsokalták s elvitték a biró elé. Elég kalóz képe volt -hozzá, hogy elzárják. - -Nem tudom, vannak-e még lófuttatások Alexandriában. Azt se tudom, ha -vannak, a Khedive rendezi-e? Azt azonban szentül hiszem, hogy a közönség -ingyen ellátása régen elmaradt. - -A lófuttatás bevégeztével Kairóba mentünk fel a Niluson. Nagyon kellemes -szállónk volt a Hôtel de Nil czimü vendéglőben. Gyönyörü árnyékos udvara -és kertje volt. Kirándulásokat tettünk innen mindenfelé. Kirándulásaink -közt legérdekesebb volt az, a mikor a nagy piramisokat és az -Ápisz-sirokat néztük meg. Mindezen emlékeket nem beszélem el. Százszor -jobban le vannak azok irva, mint én azt el tudnám beszélni. A legnagyobb -piramisra mi is felmásztunk s a mászkálásban igazán elfáradtunk. A minek -egyik oka volt a nagy hőség is. - -Hanem, hogy a piramis belsejét miként látogattuk meg, azt mégis el kell -mondanom. Medor kutyám itt okosabbnak látszott, mint mi vagyunk. - -Szamarakon mentünk ki Kairóból a piramisokhoz. Elől a vezetők, utánuk mi -ketten Tibor öcsémmel, utánunk Medor kutyám, leghátul Deuchmann, a ki e -napon különösen kedvetlen, ideges és ingerült volt. Szemei kidülledtek s -ugy nézett, mint a vasvilla. Különben igen jó fiu volt. - -Társaságunkat körülrajozta a baksiskérő arab koldusok serege. Mi pedig, -hogy tréfát csináljunk, minden kéregetőt Deuchmann nyakára zuditottunk, -azt mondván a kéregetőknek, hogy ő a bej, ő az uraság. Majd lehuzták -szegényt a szamaráról. Adott is nekik valamit, de szidta, kergette is -őket minden módon. Magánkivül volt dühében mikor a piramishoz értünk. - -A piramisra fel kell menni egy kissé s ott az oldalán nyilik a belsejébe -vezető akna vagy csatorna. Ez rézsút lefelé meredeken vezet le a belső -barlangba. A csatorna nem oly magas, hogy állni lehessen benne. Csak -ülve csuszhatunk lefelé. Feneke oly sima, oly sikos, mint a csiszolt -márvány a sok csuszkálástól, melyet sok idő óta az utazók itt -gyakorolnak. Sötét is meglehetősen. Itt kellett nekünk is ülve -leszánkáznunk. - -Elől ment a vezető arab, utána Tibor öcsém. Azután megint arab s utána -én. Mögöttem Medor kutyám s megint egy arab. Legvégül Deuchmann. - -Alig kezdjük meg Tiborral és arabjainkkal a szánkázást: irtózatos por -támadt. Előttünk néhány napig nem járhatott ott senki s a szél az alatt -finom porral befutta a csatornát. Alig tudtunk lélekzetet venni a szük -csatornában s az iszonyu porban. Csak ugy czikákoltunk. - -De mi azért kiálltuk, hiuságunk nem engedte a visszavonulást. - -Medor kutyámat azonban semmi hiuság nem bántotta. Ő bizonyára azzal is -tisztában volt, hogy ő egyiptomi utazásáról emlékiratot nem készit. -Egyáltalán nem látta be, miért kelljen neki e bolond uton végig menni. A -hátulsó részén való szánkázásnak meg semmiképen se volt barátja. Elég az -hozzá, a mint engem eltakart előle a nagy por, elkiáltotta magát; -visszafordult, az arabot és Deuchmannt hanyatt döntötte s ugy kiugrott a -nyiláson, csak ugy pattant. - -Deuchmann barátunk egyébként is izgatott volt; most meg azt sem tudta, -mi rémitette meg Medort, azt pedig érezte, hogy ez az ut még kutyának is -rossz ut – kapta magát, ő is visszament arabjával együtt. - -A nagy por és a homály daczára is azonnal észrevettem Deuchmann -szökését, mert kutyám után visszanéztem s a csatorna nyilásának -világánál jól láttam, hogy mögöttem már se Deuchmann, se kutya, se arab -nincs. Kiáltoztam Deuchmann után; hivtam, hogy jöjjön utánunk. Nem jött. - -Mi szerencsésen leértünk a piramis fenekére, a nagy termekbe s ezeket -összejártuk. - -Nem találtunk mi semmi különös megjegyezni valót. Se rajzok, se képek, -se szentirások, se mumiák. Ha volt is valami valaha e termekben: azt már -bizonyára századok előtt ellopták innen. Hanem látogató-jegyeket -találtunk eleget. Meg is néztünk néhányat. Egyet kivéve, mind angol -nevet mutatott. Az az egy volt német. Kétségtelenül német is sok járt -már itt, de a piramislátogatók tulnyomó része mégis csak angol. A termek -fala, a mint én megitélhettem, ép oly természetü s ép oly alakra -kifaragott kövekből áll, mint az óriási épitmény lépcsőzetes külseje. A -nagy kövek eresztékeinél, a mint egymáson feküsznek, apró nyilások -vannak. E nyilásokban is sok látogató-jegyet találtunk. - -Egy látogató-jegy uj házasoké, nászutazóké lehetett. Férfi- és nőnév -együtt s az volt irónnal ráirva: »mi itt a mélységben vagyunk, de azért -mégis a mennyországban vagyunk«. Kék irónnal idegen irással utána volt -irva szintén angolul: »jöjjenek csak önök ide vissza tiz év mulva«. -Bizonyosan valami elkeseredett házasfél irhatta oda. – Én is -visszatettem a látogató-jegyet előbbi helyére. - -Mire valók ezek a látogató-jegyek? - -Nem azért teszem ám fel a kérdést, mintha én látogató-jegyet nem -használnék. Akár emberség, akár majomság, akár okos, akár oktalan dolog -a látogató-jegy: én is használom. Követem a többi embert, meg is -szoktam, egyben-másban kényelmes is, tehát csak használom. - -Hanem itt a piramis üregében mégis eszembe jutott, a mint azt a sok -látogató-jegyet láttam, hogy voltaképen mire való is ez a papirossal -való játék itt a három-négyezer esztendős kőoduban. - -Természetesen hiuság. - -A hogy a diákgyerek a maga nevét, a hogy a bomlott imádó az imádott -nevét gyémánttal vagy tűzkővel felkarczolja a vasutak ablaküvegére, a -hogy a mesterlegény és a közkatona bevési neve kezdőbetüit a vár falába, -a faköpönyeg oldalába, a sétáló-kert fapadjaiba: valami efféle ösztön -vezeti az utazót, hogy látogatójegyét beledugja a piramis repedésébe, -vagy ott hagyja a Montblank tetején, vagy bedobja Romeo és Julia -sirboltjába, a mely egyébiránt sohase volt se Romeo, se Julia sirboltja, -de azért mégis tele van látogatójegygyel annyira, hogy minden két-három -esztendőben kocsi számra hordják ki onnan. Még én is bedobtam -egyszer-kétszer a magamét. - -Furcsa ez! - -Azt hiszi a kedves ifju vagy kedves lányka, vagy az épen nem kedves öreg -Miszter és agg Missz, hogy ezzel már megörökiti nevét jó csomó időre. - -Bolondság. - -Van-e nagyobb látogató-jegy, mint ez a hatalmas piramis? Valami bolond -király százezer emberrel csináltatta huszonöt esztendőn keresztül. -Azután ide tette az utba a Nilus partjára, a futóhomokba, a nagy sivatag -sziklák közelébe. De hát ki tudja most már, hogy hivták azt a bolond -királyt? Az ördög se tudja. Talán néhány penészes kedélyü tudós ember -tudja. Én azt se hiszem, hogy az is bizonyos volna, a mit ő tud. Csak -hirdeti, hogy tudja és számit arra, hogy mi jámbor tanulatlanok -elhiszünk neki mindent. - -Én akkor csináltattam először látogató-jegyet a mikor az érettségit -letettem. Az előtt is volt ugyan, de azt még apám irodája csináltatta -számomra. - -Ugy rémlik előttem, apám először gróf Széchenyi Istvántól tanulta a -látogató-jegy használatát. S mintha hallottam volna, hogy Széchenyi meg -a bécsi kongresszuson csináltatta magának az elsőt. Annyi bizonyos, hogy -Magyarországba a mágnások hozták be s utánuk a zsidók terjesztették. Ma -már minden diák, minden pinczérfiu el van vele látva. - -Ugy emlékszem, hogy a régebbi látogató-jegyeken csak a név van, semmi -más. Mi az illetőnek állása, rangja, foglalkozása, kenyérkeresete: azt a -régiek a látogató-jegyre nem szokták rányomatni. Régebben igazán csak -látogató jegy volt, nem üzleti jelentkezés. - -Én háromszor csináltattam feketeszegélyü látogató-jegyet. Apám, fiam és -nőm halálakor. Ha én behunyom a szemem: én utánam nem csináltat senki. A -mit ugyan okosan tesz, édes vajdám, mindenki. - -Ott a piramis odujában is találtunk feketeszegélyü jegyet. - -De találtunk olyat is, melynek a sarka be volt hajtva. A szokás, a divat -ebben sem mondhatott le önmagáról. Pedig hát ki az ördög törődik itt a -nagy faraók vakondok tanyáin azzal, hogy azt a látogató-jegyet -tulajdonosa hozta-e személyesen, vagy hordár által küldte ide vagy -valaki ugy lopta el? - -Van-e már a látogató-jegyek feliratairól gyüjteményes munka? Akadt-e -német vagy angol, a ki erre időt szentelt volna? - -A sirkövek feliratai, a pompéji szerelmi disznóságok, a börtönfalak -karczolatai, még a vasuti félrehelyek szellemességei is összegyüjtvék -már. A látogató-jegyek is megérdemelnének annyi figyelmet és gondot. -Ezeken is van szellemes ostobaság ezerféle. - -A piramis odujában nincs akkora hőség, mint kint a nap alatt. Legalább -akkor, a mikor én ott jártam, nem volt. De azért nem is hüvös a levegő. -Boros pinczének nem lenne jó. Hanem ugy vettem észre, nagyon száraz, de -nem kellemetlen, nem dohos vagy penészes. Hogy is teremhetne itt penész? - -Alig lehettünk fél óráig az üregben. Siettünk kifelé. - -Más nyiláson mentünk ki a napvilágra, nem azon, a melyen jöttünk. A -kimeneti nyilás sokkal kényelmesebb járás-kelést engedett. Medor már ott -várt. Mintha tudta volna, hogy ott fogunk kijönni. - -Deuchmann barátunk még mindig dühösködő állapotban volt. Bizonyosan az -irtóztató hőség volt izgatottságának oka. Arcza vörös és kék. Nyaka -duzzadt. Izzadt keservesen. Fején fez volt, mint nekünk is s az a fez -ugy összezsugorodott az izzadtságtól, hogy ugy állott feje bubján, mint -némely szentképen szűz Mária fején a korona. Kérdeztem, miért -boszankodik? Csak Medor kutyámat szidta, ez ijesztette meg, ezt okolta -azért, hogy a piramis belsejébe nem jöhetett. Nem is tudott szegény -kutyámmal többé kibékülni soha. - -Tettünk több kirándulást is, melyről irni nem akarok. - -A Szfinksz furcsa hatást tett reám. Erről sok képet és rajzot láttam már -szebbnél-szebbet. E rajzok sajátságos komoly benyomást tesznek az -emberre. A festők és rajzolók igazán remekelnek, annyi hangulatot -csinálnak a rajzon s annyi hangulatot keltenek az emberi képzeletben. - -A Szfinksz! Az örök rejtély! A négy-öt ezer év előtti emberek és -történetek tanuja! A ki láthatta volna már Mózest is és Józsefet is, ha -Mózes és József valaha ott jártak volna. Arab vezetőink mohamedánok -voltak, de azért a zsidó szentkönyvekből, az ó-testamentomból okoskodtak -s annak egyiptomi történeteit mesélgették. Bizonyosan a vakbuzgó angolok -kedvéért beszéltek igy s talán minket is angolnak néztek. De sokat -beszéltek a nagy faraókról is. A mit maga csupán a Szfinksz tudhatott -volna: azt nekünk mind el akarták fecsegni. - -Szóval a Szfinksz, ha képeken látjuk, az ábrándozó és vallásos komoly -hangulat érzését kelti bennünk. - -Ha pedig természetben látjuk: akkor szürke futó homok-buczkák közt -fekvő, szürke, idomtalan kődarabot látunk, mely se szól, se beszél, se -nem mutat semmit, melyre ráképzeljük, hogy emberfej alakja van, de se -szeme, se orra, se füle, se szája, se álla, se nyaka. - -– Hát ez az a hires Szfinksz? - -Az én arabom halkabb és mélyebb torokhangon beszélt, mintha valami -szentségről beszélt volna. - -Aztán én a Szfinkszet mindig nő alakjának hittem, itt meg el akarták -velem hitetni, hogy férfi alakja. - -Azt kérdezte arabom, nem akarok-e emlékül egy darabka követ venni a -Szfinksz testéből? Nem szabad ugyan – ugymond – belőle letörni, de ő -azért jó baksisért szerez nekem. Mutatta is kis kalapácsát, melylyel -majd letört volna egy dió nagyságut. - -– Nem kell nekem arabus barátom, ingyen se. - -No hiszen, ha mi minden hires épületből, a merre jártunk, egy tarisznya -emléket akartunk volna elhozni: hajóval szállithattuk volna Európába. - -Kairóból Alexandriába mentünk vissza s ott felkészültünk a sziriai és -palesztinai utazásra. Ide már több előkészület kellett, mint Algirba, -pedig itt vadászni se akartunk. Itt nem a vadállatok, hanem a vad -fanatikus felekezetek s a rablók válhattak veszélyesekké ránk nézve. - -Alexandriában alkalmas dragománt fogadtunk s vele irásos szerződésre -léptünk. - -Negyvenöt napra szabtuk Sziria és Palesztina beutazását s szerződésünk -ennyi időre szólt. - -Ellátás, vezetés, személyi és vagyoni biztosság – mindez a dragomán -feladata volt. Ő tartozott gondoskodni menedéklevelekről a török -hatóságok, a felekezeti főemberek s a rablófőnökök ellenében. Ő volt a -tolmács is minden nyelven. - -Uti készletünket röviden el kell mondanom. Ugy utaztunk, mint hajdanában -Árpád apánk vagy Batu kán. - -Volt három nagy sátorunk. Az éjjeli sátortanyát ugy osztottuk föl, hogy -egyikben hált Tibor öcsém és Deuchmann. A másikban én, Abel komornyikom -és Medor kutyám. A harmadik volt a konyha és a cselédek tanyája a -dragománnal együtt. - -Igy voltunk mindaddig, mig Tibor öcsém Deuchmannal össze nem -szólalkozott. Akkor Deuchmann jött az én sátoromba, komornyikom pedig -Tibor öcsém sátorába. - -Volt egy arab szakácsunk. Ez meglehetősen jól főzött. Az igaz, hogy nagy -választék nem volt az ételekben, de a juhval, kecskével, szárnyassal ugy -el tudott bánni, jobban, mint akármelyik itthoni szakácsné. - -Volt öt lovunk. Négy a magunk számára, egy pedig a dragomán számára. -Volt hat öszvérünk. Ezek vitték a sátrakat, ágynemüeket, -konyhaeszközöket s az enni-inni valókat, valamint ruhanemüinket. - -Fegyverünk, lőporunk, késünk volt elég mind a magunk, mind a személyzet -számára. - -Nem emlékszem egész biztosan, mibe került ez az utunk, de ugy rémlik -előttem, mintha naponként száz forintot nem költöttünk volna egészen el. -A szent földön persze nem mulattunk olyan vidáman, mint Gibraltárban -vagy Algirban és Alexandriában. - - - - -A SZENT FÖLDÖN. - -(A szent sir templomában. – Salamon templomának fala. – A holt tenger. – -Diab sejk rabló beduin főnök. – Megesszük a lopott kecskét. – A szegény -spanyol bankár. – Az Ana Szultána szent forrásnál. – Názárethi -vacsoránk. – A sáska. – A sapheti csata. – Balbek romjai. – -Sztambulban.) - -Alexandriából Jaffába hajóztunk, itt kikötöttünk s innen lóháton -karavánszerüleg mentünk Jeruzsálembe. Infámis, köves, rideg, kopár -vidék. Olyan mint a Karszt Laibachtól Nabresináig. - -Jeruzsálemben a Jósafát-völgyi oldalon ütöttük föl sátorunkat s innen -jártunk be a szent városba s jártuk össze annak minden zege-zugát. Ugy -megtanultam az uj testámentomot ezalatt a néhány nap alatt, hogy talán -még maig se tudtam egészen elfelejteni. - -Hanem azért a szent sir temploma sehogy se tett rám jó hatást. - -Kétszer vagy háromszor voltam a szent sir templomában, de olyan dolgokat -láttam én ott édes vajdám, a melyek nem hogy áhitatos érzést nem -keltettek bennem, hanem még azt is elrontották, a mi talán önkénytelenül -is támadhatott pusztán arra a gondolatra, hogy ott járunk, a hol -Krisztus járt ez előtt 1865 esztendővel. Nem tudom, ugy van-e máskor is, -de mikor én ott voltam, akkor nagyon is piaczi dolgok történtek ott. - -A templom belsejében semmi különös épitészeti vagy művészi összhangot -nem találtam. Már én illetékes műbiráló ugyan nem vagyok, de ugy -öregéből mégis tudom, hogy mi különbség van a román, a bizanczi és a -góth formák közt, – ebben a templomban pedig össze-vissza van hányva és -zsufolva minden korszaknak és minden felekezetnek minden művészeti -iskolája. Azt hiszem, azért, mert e templomhoz tulajdonjogot tart minden -keresztyén felekezet. Római katholikus, görögkeleti, mindenféle -protestáns, örmény s több efféle. Valamennyinek van vagy egy oltára, -vagy egy kápolnája, vagy egy képe vagy zászlója. - -No, de ez csak hagyján! Hanem valamennyinek ott van egy csomó püspöke, -zárdafőnöke, gyóntatója, egyházfia s száz meg száz zarándoka. Ezek közt -pedig, a kik mind buzgó áhitattal térdelnek, imádkoznak, sirnak, -sóhajtanak és kiabálnak, ott vannak a magamforma turisták is, ott vannak -a vezetők, magyarázók, dragománok, olvasó- és szentkép-árusok. - -És ott vannak a török kavaszok. - -Ezekre pedig nagy szükség van. Mert ezek tartják fenn a rendet. Ezek -nélkül egymás vérét ontaná ott a Jézus sirja fölött a sok gyülölködő -keresztyén. - -Ugy láttam, nem a kegyes zarándokok gyülölködnek, hanem vezetőik. A -barátok és remeték, a papok és egyéb egyházi emberek. Annyiféle papról -és barátról fogalmam se volt. Van, a kinek torzonborz szakálla és -bajusza és hosszu haja. Van kopasz képü. Van, a kinek se haja, se -bajusza, csak hosszu szakálla. Hát a csuha és a kámzsa hány szinü és -hány szabásu. Még az olvasó is az oldalukon. Egyiké kicsiny, másiké -nagy. Egyik fehér, másik fekete, a harmadik barna. Hát még a lábbelik! -Mezitelen láb, fapapucs, szijjas talp, szijjas bocskor, széles saru -össze-vissza. S valamennyi morog, kiabál, imádkozik, hányja a keresztet -és tolja, taszigálja egymást. Mindegyik előbb akar ott lenni a -hagyományos helyen, mint a másik. A maguk oltárát és annak környékét -őrzik keményen a tolakodóktól. - -A török kavasz katonai egyenruhában ott áll mindenütt. Oldalán fegyver, -kezében egy hatalmas fütykös. Ki merev, ki álmos szemmel nézi a tolongó -és zajongó tömeget. - -Egyszerre szemem láttára összevesz s dulakodásba kezd egymással két -barátforma ember. Egyik a fülébe, másik a szakállába kapaszkodik -ellenfelének s ránczigálják egymást a Jézus nevében. A kavasz oda néz, -szó nélkül fölemeli fütykösét s végig veri mind a kettőt, csak ugy -csattog, Mohammed nevében. S mikor a két viaskodó elereszti egymás fülét -és szakállát, a kavasz megint helyére áll mereven s néz tovább álmos -szemmel. Egy szót nem szólna a világért. - -Hihetetlen a lenézés és megvetés érzetének az a mértéke, melylyel -Mohammed hive nézegeti itt a szent helyen Jézus hiveit. El nem képes se -gondolni, se hinni, hogy a puszta buzgóság okozná azt a nagy -türelmetlenséget és gyülölködést. - -A töröknél nem ugy van. Megnéztük Omár mecsetjét. Nagyszerü épület. Be -ugyan nem mentünk, mert nem mehettünk, de itt a hivők csendben, némán -buzgólkodnak, egymás iránt türelemmel vannak s békén várja mindegyik, -mikor kerül rá a szertartás sora. - -Talán legérdekesebb mégis Salamon templomának fala pénteken délután. Itt -meg a vakbuzgó zsidók siratják Jeruzsálem elpusztulását. - -Furcsa ez. - -Mikor először hallottam az imádkozást s ima közben a fájdalmas -felkiáltásokat, a sirást, a jajgatást s az orditozást; mikor először -láttam, mint tépik azok a rongyos zsidók ruháikat s némelyik mint ugrik -a szent falnak, mint a kos vagy kecskebak, fejjel, hogy fejét -összezuzza: nevető idegeim vettek rajtam erőt s fél- vagy egész bolondok -szinjátékát láttam az egészben. - -De ez nem sokáig tartott. Láttam az igaz fájdalom omló könyeit. -Dragománunk arab és mohamedán volt, a ki nagyon lenézte a koldus zsidót -s tévelygőnek tartotta a hivő zsidót, de őt is nagyon meghatotta e -jelenet. Kérdeztem tőle, mit csinálnak ezek a zsidók és miért sirnak? - -– Az ő istenük háza volt itt, – ugymond, – s az ő apáik voltak itt az -urak hajdanán. Lehet őket sajnálni. - -Igaza volt. S én is, minél tovább néztem őket, annál inkább kezdtem -érezni azt a fájdalmat, melyhez e szegény zsidóknak joguk volt. - -A szállókat, zárdákat, kórházakat, laktanyákat nem igen nézegettük. De a -Gecsemane kertet korhadt fáival s a Golgotha hegyét megnéztük. - -Kirándultunk Jeruzsálemből Bethlehembe, a Jordán vizéhez és a holt -tengerhez. - -Első utunk a holt tengerhez volt. Borzasztó a vidék kopársága, melynek -sziklás göröngyein át az ember oda ér. De a holt tenger környéke se más. - -Megfürödtünk vizében. A viz ugy tele van sóval és naftával, fajsulya oly -nagy, hogy az ember nem tud benne elmerülni. De még a kutya sem. Medor -kutyám kitünő apportozó volt. Bedobtam egy követ a part mellett a vizbe -s felszólitottam hozza ki. Nagy készséggel törekedett a viz alá bukni s -a követ megfogni: nem volt képes. Hiába kapálódzott, hiába kisértette -meg háromszor is, nem boldogult. Utóbb abban hagyta s nézett rám -kérdőleg. Szemrehányást tettem neki: micsoda dolog ez? Nem türte sokáig, -négyfelé vetette négy lábát s megugatta a tengert. Egyebet nem tehetett, -minthogy ekként összeszidta s arra háritotta a felelősséget. Be kellett -látnom, hogy igaza van, mentsége tökéletes. - -Fürdő után felöltözve lóra ültünk s a Jordánhoz indultunk. Nagy meleg -volt s a forróságban a sósfürdőtől ugy égett a bőrünk, hogy majd -lefordultunk a ló hátáról. Végre két órai keserves lovaglás és -vakaródzás után a Jordán folyóhoz értünk. - -Iszapos, sárgás, piszkos vizü folyócska ez. Legalább akkor ilyen volt. -Rögtön leszálltunk lovainkról, levetkőztünk s bele a vizbe. Különösen -jól esett ez édes vizben való fürdés. A sok sót leáztatta bőrünkről s -aztán kitünően éreztük magunkat azonnal. A parttól jó távolra, majd fél -óra járásnyira sátort ütöttünk s szakácsunk főzni kezdett. Mig ebédünk -elkészült, addig mi sátoraink árnyékában lefeküdtünk s pihentünk. Az -ebéd igen, de igen jól izlett. - -Alig hogy elvégeztük, jól el se végeztük az ebédet: nagy messzeségben -nagy porfelleget veszünk észre. A porfelleg mind közelebb-közelebb jött -hozzánk s lassankint morajt is hallottunk, melyet a sziklán a sok ló -lábának kopogása okoz. Kérdeztük a dragománt, mi lehet ez? - -A dragomán perczről-perczre nagyobb rémülettel nézte a közelgő -porfelleget. Végre kimondá, hogy rabló beduin csapat közelg felénk, mely -elvégezte már valahol rabló kirándulását s most zsákmánynyal terhelten -siet vissza a Jordánon át annak keleti partjára a pusztába. - -Minket nem lepett meg annyira a rémület, mint a dragománt. Hiszen nekünk -szerződésünk volt a dragománnal, ennek pedig menedéklevele a beduin -rablók támadása ellen. Igaz, hogy ha a beduinok nem tisztelik -szerződésünket s nekünk levágják fejünket, nem igen tudtunk volna s nem -is ért volna sokat panaszra menni, de hát ilyen baleset nem jutott -eszünkbe. Noha jól láttunk annyit, hogy a beduin sereggel megküzdenünk -annak nagy száma miatt lehetetlen lett volna. - -A dragomán is bizhatott váltságlevelében, melyet a rablók jaffai és -jeruzsálemi irodájával kötött, de hát ő tudta már hallomásból is, -tapasztalásból is, hogy nem minden beduin főnök s nem mindig szokta -megtartani a kötést. Kivált ha a rabló kaland rosszul ütött ki és -zsákmány nem akadt: akkor a váltságlevelet gyakran figyelmen kivül -szokták hagyni. - -Végre mikor már a beduinok csak ugy egy-két kilométer távolságra voltak: -némileg megnyugodva jelentette a dragomán: - -– Diab sejk jön embereivel. - -Honnan tudja? E kérdésre nem felelt. Mi ugyan e távolból semmiféle -embert föl nem tudtunk ismerni. - -A rablócsapat és főnöke is észrevette kis sátortáborunkat s legelésző -állatainkat s egyenesen odajött hozzánk. - -A csapat csakugyan beduin volt a Jordánon tul való pusztaságból s főnöke -csakugyan Diab sejk volt. Máig se tudom elgondolni, hogy dragománunk -miről tudta oly nagy porban és nagy messzeségből fölismerni. - -A sejk leszállt lováról, kantárját átadta egy beduinnak, hosszu puskáját -felakasztotta nyeregkápájának szarvára s lassu lépésekben hozzánk jött. -A szinpadi hős komolyságával, méltóságával és lassu nagy lépteivel -közelgett. Nála azonban ez egyéni és faji sajátság s nem szini akadémiai -tanulmány. - -Szép nyulánk termetü, magas barna férfiu. Bajuszszal és -Kossuth-szakállal. Ruhája diszes és fénylő, aranyos himzésekkel tele. Ha -puskáját ott hagyta is a nyergen, övében volt elég fegyvere. Kard, tőr, -pisztolyok. S aztán ott voltak beduinjai vagy ötvenen. Szép, szikár, -tüzes arab lova valamennyinek. Legszebb a sejknek. - -Üdvözölt bennünket szóval és homlokához emelt kezével. Mi is üdvözöltük -s minthogy a fekete kávénál voltunk már, megkináltuk kávéval. Szivesen -fogadta el. Dragománunk rögtön leteritett neki egy szőnyegpokróczot, -arra vánkost s a sejk leült maga alá kuporitott lábbal keleti módon. -Ennivalót nem fogadott el, de a kávét jóizüen itta. - -Beszédbe ereszkedtünk. - -Ő rablókalandjáról csak annyit mondott, hogy »látogatást« tett a Jordán -innenső partján. Hol járt s minő eredménynyel: nem mondta, de mi se -kérdeztük. - -– Azt látom, – ugymond, – ti gyaurok vagytok, ingilizek vagy frenkek. - -– Mi nem vagyunk se ingilizek, se frenkek, mi magyarok vagyunk. - -A magyarokról nem tudott semmit, de nem is volt ránk kiváncsi. - -– Mindegy az, – szólt, – Allahnak sok népe van a világon. - -Lovainkról azt mondta, hogy azok semmit se érnek. Kérdezte, mennyi -fegyverünk van. Megmutattuk fegyvereinket. Puskáinkat nehéznek találta. -Mondtuk, hogy azokkal oroszlánokra vadásztunk Áfrikában. Nem tett rá -semmi megjegyzést. - -Egy Flaubert-pisztolyom különösen megtetszett neki. Gondosan nézegette s -kérdezte, miért van olyan kis lyuka? Mondtam, hogy ezzel a legyet is -biztosan le lehet lőni. Láttam, hogy szivesen venné, ha neki is volna -ilyen fegyvere. Kezébe nyomtam s azt mondám: - -– Diáb sejk, megtiszteltél azzal bennünket, hogy vendégünk voltál, -fogadd el tőlem emlékül. - -Nagyon megörült neki, megköszönte s övébe tette. - -– Ha eljöttök a Jordánon tul a pusztába, ti is az én vendégeim lesztek. - -Esze ágába se jutott minket bántani. Igaz, hogy a dragománnal mindjárt -kezdetben nehány arab szót váltott s láttuk, hogy megértette, hogy van -váltságlevelünk. - -Harmincz öszvérje és szamara volt. Valószinüleg mind rablott zsákmány. -Minden öszvér és szamár megterhelve zsákmánynyal. Ruhanemüek, eleség, -mindenféle zöldség, több zsákra való uborka, fegyverek, vaseszközök, -edények össze-vissza. Ugy látszik, a beduin ha rabol, nem válogatós. -Kecskéjük, juhuk is lehetett vagy 30–40 darab, a melyet hajtottak -magukkal. Pénzt, ékszert kaptak-e, nem tudom. - -Volt szolgáink közt egy beduin is. Mig a sejk ott kávézott, ez a -szolgánk elindult gyalog, azután visszajött, lovára ült s eltávozott -tőlünk a Jordán felé. El nem gondolhattuk, mit akar, de nem szóltunk -neki. - -Mikor a sejk elment tőlünk csapatjával, ugy egy óra mulva csak jön ám a -mi beduin szolgánk s hoz magával a nyeregben egy eleven kecskét s egy -zsák uborkát. - -– Hol vetted te ezt? - -Hát a gazember lement a Jordánhoz, oda állt egy rekettye-bokorba az -átkelőnél s mig a rablók az átkeléssel vesződtek, ő ellopott tőlük egy -kecskét és egy zsák uborkát. Onnan hozta zsákmányát. Még dicsekedett is -vele. - -Összeszidtuk, mint a tyukhordó kányát, de hát mit tehettünk mást? Mi -bizony megettük a kecskét is, az uborkát is jóizüen. A dragomán dolga -volt, adott-e érte valamit a beduinnak. - -Innen visszatértünk Jeruzsálembe. Tibor öcsém ekkor megbetegedett, -ágynak esett, istentelen torokgyikot kapott. Nem maradhatott -Jósafátvölgyi sátorunkban, hanem beszállásoltuk a városban egy hôtelbe, -hol tiz napig őrizte az ágyat és a szobát. Orvosról gondoskodtunk, -ápolót és szolgát hagytunk nála s mi Deuchmannal apróbb kirándulásokat -tettünk. - -Egyszer, a mint ülök sátram előtt s keleti ember módjára minden -gondolkozás nélkül nézem a puszta világot, csak látom ám, hogy a szent -város felől a kopasz sziklákon valami emberforma kis fekete tömeg -hömpölyög felém s mintha egyenesen nekem tartana, mintha épen velem -volna valami dolga. Utóbb látom, hogy feje, keze, lába egyaránt mozog s -két szemével csak engem néz. Majd el kezd integetni hozzám s kalapját -emelgeti. Végre odagurul hozzám s egyenesen a nyakamba ömlik. - -– Jó napot, jó napot kedves jó barátom! - -Éppen a gallérját akarom megfogni, hogy odább repitsem, mikor felismerem -a jó öreg spanyol bankárt, Guadrez Vidált, a kivel Messinából -Alexandriába utazásunk alkalmával a hajón megismerkedtünk s -megbarátkoztunk. Ő jött hozzám ilyen váratlanul. - -Lélekszakadva jött. Ezer panaszszal jött hozzánk Gerard ur ellen, ki a -Notre Dame de la Salette nevü szent szüzet fölfedezte s a bucsujáró -társaságot szervezte. Könyörgött, rimánkodott, hogy mentsük meg körmei -közül s holmiját, podgyászát, pénzét, iratait hozzuk el tőle. - -– Képzeljék önök, tisztelt gróf urak, mi történt velem. Nem hallgattam -önökre, nem követtem én vén szamár az önök jó példáját, beálltam ebbe a -bolond társaságba. Beirtak jegyzőkönyvükbe, vettek tőlem reversálist, -elvették utlevelemet, papirjaimat, pénzemet s minden czimen fizettetnek -velem nagy összegeket. Ez még hagyján! De én mulatni, szórakozni, üdülni -indultam utnak, ez a Gerard ur pedig egyik zárdából a másikba visz, -egyik templomból a másikba hurczol, minden szent helyen órákig -térdepeltet, imádkozni kell egész nap, minden másod napon -agyonbőjtöltet, éhes vagyok, mint a kutya, a rizskását már utálom, kilel -a hideg, ha látom is s aztán még abból sem kapok eleget. A tömjéntől már -ájulásba esem, gyónni meg annyit kell, hogy száz spanyol grand se -követett el annyi bünt, a mennyit én már meggyóntam. Pedig én bankár -vagyok, nem grand, nem is akarok én se grand lenni, se szent ember, -elkéstem én mindakettőtől. De mit csináljak, ha mindennap uj meg uj -gyóntató pap elé hurczolnak? De talán még ezt is kiállanám, de most meg -végrendeletet akarnak velem csináltatni s éjjel-nappal a halállal meg a -pokollal ijesztenek, fölvernek álmomból s minden bucsujáró kegyes -asszonyt nyakamra zuditanak s el akarják velem hitetni, hogy az ő -üdvösségük is csak tőlem függ. Azután azt akarják, hogy én mindenféle -szentföldi zárdára és alapitványra s mindenféle római intézetekre -százezreket hagyjak. Hiszen nincs nekem sok millióm, gyerekem meg elég -van. Hát azok aztán miből élnek? De engem agyon is ütnek, ha nálok -nélkül ilyen dologba keveredem. Csak most szabaditsanak ki önök tisztelt -gróf urak, tisztelt barátaim; soha többé a szent földre el nem jövök, -hanem otthon maradok Spanyolországban s önöket is szivesen meghivom oda -vendégeimnek. Csak mentsenek meg! - -Vége-hossza nem volt panaszának, Deuchmannal sokat nevettünk szegény -öreg bankárnak kétségbeesésén, de nyomban el is határoztuk, hogy -segitünk rajta. - -Fölkerestem Gerard urat s közöltem vele a dolgot. Kimentette magát, hogy -most nem tárgyalhat velem, mert épen most valami szent látogatást kell -végeznie. Igy jártam vele másodszor és harmadszor is. Végre a magam -módja szerint, keményen kezdtem vele beszélni s erre ő hidegen -elutasitott, hogy semmi közöm se az ő dolgához, se Vidál Guadrez -dolgához. Elmentem a spanyol konzulhoz, ez is nehézkesnek mutatkozott. -Gerard nagyon erősnek érezte magát a sok papnál, püspöknél és a franczia -konzulnál. Az igaz, hogy ezek nem sokra becsültek minket, de nem is -ismertek. Utóbb azt mondtam Gerardnak, hogy én megveretem, kezét-lábát -eltöretem, de ép-kézláb őt Jaffába vissza nem eresztem. Inkább -szövetséget kötök a beduinokkal s hivatkoztam is egy török barátomra, -Fuad effendire, a ki nekem ebben kezemre jár. Ha pedig Guadrez Vidált -kiadja: menjen a pokolba, nem törődöm vele. - -Veszekedés közben annyi nagy hirü és nagy hatalmu franczia barátom nevét -hallotta tőlem, hogy utóbb is négy-öt napi viaskodás után alkura fogta a -dolgot s bizonyos összegü váltság után szabadon eresztette Guadrezt, ki -rögtön a mi védelmünk alá helyezkedett. - -De azért mégis félt. Félt attól, hogy Gerard valami barátok utján őt -utóbb is még lefüleli s tőlünk ellopja. Elsegitettük tehát onnan Jaffába -s megegyeztünk, hogy ott sem marad, hanem átvitorláz Bairuthba s ott -bevár bennünket. - -Ugy is lett. - -Bairuthban biztonságban érezte magát az öreg spanyol mindaddig, mig mi -oda nem érkeztünk. Azután meg még inkább. Vidám, jó kedvü, mivelt és -kellemes utitárssá alakult át nálunk, eljött velünk Konstantinápolyba -is, de a honnan már nem egy uton indultunk el. Ő a krimi félszigetre -ment Oroszországba s ettől kezdve elvesztettük nyomát. - -1867-ben még egyszer találkoztam vele. Kimentem Párisban az orleánsi -pályaudvarra, valakit vártam. Egyszer csak nyakamba ugrik az öreg ép oly -váratlanul, mint a Jósafát völgyében. Bemutatta egyik fiát is, ki ott -vele volt s ott fia előtt hálálkodott, hogy én mentettem meg őt s -vagyona egy részét a jeruzsálemi kapzsi szentektől. - -Többé nem láttam. - -Mihelyt Tibor öcsém jobban lett, azonnal elindultunk Názáretbe. Van-e -oda Jeruzsálemből több ut is, nem tudom; – mi Naplus felé mentünk. -Gyönyörü szép ut az, mely arra vezet. A legszebb, melyen a szent földön -és Sziriában jártunk. - -Borzasztó hőség volt. Mint a kemencze, ugy égetett a nap, de még a föld, -a sziklák is forrók voltak. Izzadtunk kegyetlenül s eltikkadtunk -egészen. Kimondhatatlan örömöt okozott nekünk is, szolgáinknak is, -állatjainknak is, midőn Naplushoz közel egy forrást s egy gyönyörü tavat -találtunk. - -A forrás neve, ha jól emlékszem, Ana Szultána, valamelyik Padischah -anyjáról elnevezve. Vize ott helyben egy kedves kis tóvá gyülik össze. A -tó partja sürü lombos fákkal van körülvéve, a fák galyai belehajolnak a -vizbe. A víz hüvös. - -Ez egy szent forrás, mint később megtudtuk. Különösen a keleti egyház -hivei tartják szentnek s az orosz pópák, kalugyerek és zarándokok, a kik -Jeruzsálembe mennek, soha el nem mulaszthatják ennek meglátogatását. De -mi erről semmit nem tudtunk. A szentségnek semmi külső jelét észre nem -vettük. Se keresztet, se kápolnát, se oszlopot, se remete-barlangot. -Csakis igy történhetett velünk meg az eset. - -A forrás partján ütöttünk ugyanis sátrat. A tikkasztó hőségben -sátorunkban rögtön levetkőztünk, egy burnuszt öltöttünk magunkra s bele -feküdtünk a tóba fürödni és hütőzni. Fehér arab burnuszunkat persze a -parton hagytuk a sziklán. - -Mikor legjobban lubiczkoltunk: egyszerre csak szent ének hangja üti meg -fülünket. Felütjük fejünket, kinézünk, hát ott van előttünk egy nagy -csomó szent zarándok. Férfiak, asszonyok, gyermekek, száznál is többen. -Három pópa vezette őket kereszttel, szent zászlókkal. Oroszok voltak -mindannyian. Minket ők még a fagalyak miatt nem vettek észre, de mi jól -láttuk valamennyit. - -Mit csináljunk? Ez volt a kérdés. - -Kiugorni, burnuszunkat ránk kapkodni és elfutni alig lehetett. -Okvetlenül észrevesznek s a vakbuzgó fanatikus tömeg még agyon is verhet -bennünket. De minden esetre megbotránkozik azon, hogy a szent vizbe -fürödni beültünk. - -Halkan tanakodtunk mind a hárman. Abban állapodtunk meg, hogy ott -maradunk a vizben, belehuzzuk magunkat, a mennyire lehet, hátha nem -vesznek észre. Szerencsére dragománunk oda jött a partra s burnuszunk -fölött őrködött. - -A pópák ott valóságos isteni tiszteletet rögtönöztek. Megáldották a -vizet. Megáldották a jelenlevőket és távolvalókat. Imádkoztak, -énekeltek. Velük együtt az egész társaság. Utóbb mindenki elővette -edényét, ki kulacsot, ki kobakot s azokat a szent vizzel megtöltötték. -Mi pedig ott lappangtunk a viz alatt, tőlük alig tiz lépésre, óhajtva, -hogy észre ne vegyenek. - -Legalább egy egész óráig tartott az isteni tisztelet. Azután elvonultak -egy kis távolra, fönt a dombon letelepedtek, szegényes ételüket, -pogácsájukat elővették s elkezdtek falatozni. Ekkor bujhattunk ki a -vizből s vehettük fel burnuszainkat. Meredt szemekkel néztek ránk, a -mint a három fehér alak közelükben elvonult. De nem szóltak semmit. - -Názárethbe későn este érkeztünk. A városon kivül ütöttünk sátrat s -dragománunk s szakácsunk első dolga lett volna valami ennivaló után -nézni. Nagyon éhesek voltunk s összes készletünk kifogyott. Se száraz, -se holt, se eleven enni valónk nem volt egy falat se. Azonban a városban -embereink már nem kaptak semmit. Feljött a csillag, minden bolt, minden -áruház be volt zárva, embereinkkel szóba se álltak. - -Dragománunk azzal biztatott, hogy majd lesz holnap enni valónk, mára -elégedjünk meg egy kis vad hagymával. - -Vad hagymával? Az öreg apám se evett vad hagymát. Mutatta a dragomán, -hogy van a mezőn elég. - -– Magunknak kell azt lelegelnünk, mint a birkának? - -Arabjaink e közben kimentek a mezőkre s rövid időn egy nyaláb üde -hajtásu vad hagymát hoztak. Ettünk belőle. Magam is addig ettem, mig az -éhséget nagyjában elvertem. Istentelen rossz zöldség volt, de valami -hagymaize csakugyan volt. - -No hanem azt az éjszakát, a mely erre következett, el nem felejtem. Én -olyan rosszul talán sohase éreztem magam, mint ezen az éjszakán. A -milyen gyomorfájásom nekem lett, olyat nem kivánok ellenségemnek se. Egy -perczre be nem hunytam szemem, alig vártam a reggelt. Orvosról, -patikáról persze szó se lehetett. Tibor öcsém és Deuchmann jobban -kiállták a vadhagymaebédet, mint én, de ők se érezték magukat valami -jól. Hanem arabjaink, beduinjaink ugy aludtak, mint a bunda. - -Názárethben mi is megnéztünk mindent, a mit a szentföldi utazóknak meg -szoktak mutatni. De nem gyönyörködtem én semmiben. Vad-hagymaszaga volt -én előttem mindennek, az egész uj testámentumnak, valamennyi apostolnak -napokon át. - -Názáreth vidéke nem valami szép. Kopár ez is nagy részben, alig tudtam -elképzelni, miből élnek itt az emberek. A vidéken nincs is sok látni -való szent hely. A hol Gábor arkangyal leszállt és megjelent: azt a -helyet természetesen első sorban néztük meg. Szent hagyomány, de ahhoz -más nevelés, más gondolkozás, talán más életkor is kell, mint a miénk -volt, hogy az áhitatos hit mind azt látásunk és képzeletünk elé hozza, a -mit a szent hagyomány e helyhez köt. És valamennyi emléktárgyhoz, melyet -a szent földön mutogatnak. - -Megemlitem azt is, hogy Naplus és Názáreth közt sáskajárást is láttunk. -Csakugyan ugy jött a sáska, mint a felhő és csakugyan olyan sürü -árnyékot támasztott s ugy elfödte előlünk a napot, mint a legsötétebb -felhő. S épen ott rebbentek le ezek a gyalázatos férgek, a hol mi -voltunk. Lovaink térdig gázoltak a sáskában s folyton prüszköltek s -kapkodták fejüket, a mint egy-egy sáska az orrukhoz verődött. A patak -vize is egy láb mélységre tele volt sáskával. Igen rövid idő alatt -leettek ezek mindent s a zöld pázsit kopasz barna sivataggá lett utánuk. -Ezeknek nem ártott a vadhagyma se. - -Valami furcsa szaga van a sáskának. Hasonlit a rothadni kezdő pállott fű -szagához. Medor kutyámat is idegessé tették. Ugy járt köztük ugrálva, -mint mikor a kuvasz a tavaszi vetés közt fut. Engem csak akkor -boszantottak, mikor egyik-másik a fülembe kapaszkodott. Láttuk azt is, a -mint a falubeli emberek kijöttek olyan ökörkolomp-féle haranggal s ennek -hangjával ijesztették, riogatták őket. Nem használt az semmit. Nem is -ügyeltek a hangra. Jól láttam, hogy talán ötvenszeres rétegben is voltak -egymás fölött. Az alsó rétegek rágták, a mi zöldet találtak, a felső -rétegek meg röpködve ugráltak előre, hogy ők is a zöld fühöz jussanak. -Nagy zugó, sistergő, sziszegő hanggal mentek előre. Kérdeztem a -dragománt, mi adja ezt a hangot? - -– A mint az állkapcsukat verik össze, az csattog ilyen nagyon. - -Ezt felelte, akkor elhittem, de most már tudom, hogy nem állkapcsuk -csattogása ez a hang. - -Názárethből Sziriába mentünk át. Az utolsó helység a szent földön -Saphet, a hol megálltunk. Itt azonban kicsiny hija, hogy pórul nem -jártunk. Itt alighanem Tibor öcsém vakmerősége mentett meg bennünket az -agyonkövezéstől. - -Két ut vezetett Saphet felé. Az egyik hosszabb, meglehetős kerülővel, de -ez szebb, regényesebb, itt-ott fák, cserjék, füge- s pálmaligetek közt. -A másik sokkal rövidebb, de rideg és unalmas. - -Mi magunk a hosszabb utat választottuk a dragománnal, a szakácsot pedig -a teherhordó állatokkal, a sátrakkal és a konyhával a rövidebb uton -küldtük előre. Utasitottuk őket, hogy a mint megérkeznek: üssenek sátort -s kezdjenek a főzéshez. Azt ugyis tudták, hogy a városon kivül kell -sátort ütniök. - -Mire mi a városhoz értünk: akkorra már nemcsak a sátrak voltak felütve, -de az ebéd is elkészült s nekünk le kellett ülnünk, hogy azt elköltsük. - -Alig kezdünk az ebédhez: a városból kezdenek kijönni az emberek, először -egyenként, azután csoportonként s kezdenek bennünket körülkeriteni. -Különösen sok gyerek és kamasz volt közöttük. Kezdenek utóbb ránk -kiabálni mind többen és mind hangosabban. Mi nem értettük, mit -kiabálnak, de arabjaink értettek valamit. Azt mondták: mindenféle csuf -névvel illetnek s agyonveréssel fenyegetnek. - -Mi ettünk nyugodtan, rájuk se hederitettünk. Ez még nagyobb dühbe hozta -őket. - -Valamelyik suhancz elkezdett ránk követ dobálni. Őt követte a második, -harmadik s utóbb ugy jött ránk a kő, mint a zápor. Eleintén arabjaink -felugráltak s kezdték őket fenyegetni s megtámadni, de ez csak olaj volt -a tűzre. Arabjainkat egy percz alatt ugy meghajigálták, hogy ezeknek -gyorsan menekülniök kellett hozzánk a sátor alá. - -Ebédünket abban kellett hagyni. A támadók és kővel hajigálók már több -százan voltak. A helyzet válságossá volt. - -Dragománunk ekkor állt elő bölcseségével. - -– Nincs más segitség, – ugymond, – mint fölfegyverkezni s a támadó -tömegnek neki menni. Vagy-vagy. Ellenkező esetben biztos a -megköveztetés. Pár hónappal ezelőtt is egy angol karavánt kinoztak meg, -mely ugyanezen a helyen telepedett le. E helyet szentnek tekintik a -város fanatikus zsidó lakosai. Ennek pogányok által való tapodását s -megszentségtelenitését nem türik. Békés uton mi sem tudunk megmenekülni. -Ma pedig épen szombat van s az egész lakosság munka nélkül. Ma még -veszélyesebb a dolog, mint hétköznapon. - -Egy perczig tanácskoztunk s rögtön elhatároztuk a fegyveres védekezést -és támadást. - -Tibor öcsém egy vadászkést s egy pisztolyt vett a kezébe. - -Én egy pisztolyt. - -Deuchmann, Abel komornyik és a dragomán egy-egy puskát. - -Az arabok valamennyien karddal vagy lándzsával fegyverkeztek föl. - -Szakácsunk egészen vidám alaku hős volt. Volt neki egy póznája, melybe -egy vaskampó volt erősitve, a melyre a pecsenyehust szokta felakasztani. -Ő ezt a póznát vette a kezébe a vaskampóval. - -Tehát vagy tizenketten voltunk egészen jól felfegyverkezve. A többi a -bátorságtól s a szerencsétől függött. Helyzetünk természete hozta -azonban magával, hogy ez idegen, vad, ázsiai földön, Sziria -szomszédságában, az első halálos lövést megtenni vonakodtunk vagy -legalább késlekedtünk. - -Egyszer azonban Tibor öcsémet térdén egy kő találta, mely erős fájdalmat -okozott. Tibor öcsém erre dühbe jön, nem okoskodik tovább, vadászkésével -és pisztolyával neki rohan a tömegnek s mi utána. Magára természetesen -nem hagyhattuk. - -Ettől a rohamtól s a sok meztelen kardtól és pisztolytól a tömeg -megfutamodott, be a városba. Mi utána. Agyon senkit nem lőttünk vagy -szurtunk, de az elől-utól talált emberekre sulyos csapásokat mértünk. A -futamodó emberek lassankint az udvarokba s a házakhoz elmenekültek s -mire a piacz közepére értünk, már nem volt ellenség előttünk. Bámulók -azonban voltak, mert zaj nélkül az egész csetepaté nem történhetett meg. -Arabjaink irtóztató orditással intézték a támadást, de Tibor öcsémből is -kiszaladt a káromkodás ugy magyar Miskásan, ugy, hogy az arabok azt -hitték, törökül beszél. - -Estennen volt már az idő. Mi nem mentünk vissza, hanem fölkerestük a -konzult s nyomban elégtételt kértünk. Ő intézkedett is azonnal, s néhány -kolompost elfogatott. Azonban mégis azt tanácsolta, hogy korán reggel -szedjük föl sátorfáinkat s menjünk tovább, mert a város lakóinak -szokásuk azon a helyen az idegeneket megtámadni s ebből már sok -szerencsétlenség történt. Most is az éjszakán át és reggel -összebeszélhetnek s ő minden végletességért felelősséget nem vállalhat. - -Tanácsát megfogadtuk s mire a nap fölkelt, mi már Saffethtől messze -barangoltunk. Állataink s arabjaink keveset pihenhettek, valamint magunk -is, mert az állatok felmálházása sok időt vett igénybe s mi még sötéttel -elindultunk. - -A milyen sivár és rideg Palesztina: olyan szép ezen a részen Sziria. -Csupa fás, ligetes, erdős hegyek és völgyek, gyönyörü források, patakok -és pázsitos oldalak. - -Itt már a Libánon hegységeiben jártunk s kerestük a hires libánoni -czédrus fákat, melyekből bölcs Salamon épitette a Jeruzsálemi templomot. -No a mostaniakból alig tudná fölépiteni. Czédrust ugyan eleget láttunk, -de régit, olyant, melyet ezer esztendősnek lehet tartani, csupán két -darabot. Óriási vastagságu vén odvas fák. De láttunk nagy ritkán és csak -kertekben igen nagy és vén olajfákat is. Valami öt darab odvas olajfáról -azt mondták, hogy azok még Krisztus korabeliek. - -Az Antilibánon hegységben meglátogattuk Balbek romjait. - -Rongyos sátrak és viskók csoportja s koldus beduinok tanyája ez. Hanem a -romok igazán fölségesek. - -Jupiter óriási temploma egészen eltörpül a Napisten templomának csupán -romjai mellett is. Minő oszlopok ezek itt, édes vajdám s mekkora -kövekből vannak a körfalak épitve. Az már uralkodó lehetett, a ki ezt -valamikor épitette. Azt mondták nekünk, hogy ezt a templomot Omár -khalifa, Dsengiszkhán és Timurlenk egyaránt el akarták pusztitani, de ők -az ő világhóditó hatalmukkal még csak elpusztitani se voltak képesek. - -Sátorunkat a Napisten templomának udvarán ütöttük fel. Két napig -akartunk ott maradni s maradtunk is. - -Hát a mint reggel felébredünk és sátrunkból kimegyünk, jobbról is, -balról is európai utazók sátora ötlik szemünkbe. Szinte nehezünkre -esett, hogy más is volt olyan derék legény, mint mi. - -Persze angolok voltak. - -Az egyik sátor urával meg is ismerkedtünk. Ez Mr. Petit, egy hetven év -körüli angol volt. Ez még hagyján, hanem vele volt két hajadon nővére -is, ugy 60–62 év körüli aggszűz. Isten adta csunya nő volt mindakettő. S -hozzá mindakkettő félig nő, félig férfi ruhában. S olyan beszédes és -tudós mindakettő, mint valami akadémikus. Vége hossza nem volt -tudományuknak s ők még azt is tudták, hogy a Napisten épitésénél kik -voltak a pallérok. Mikor mondtam nekik, hogy mi magyarok vagyunk, azt -felelték, hogy modern öltönyünk és franczia beszédünk után ezt nem -tették volna fel rólunk. Szentül azt hitték, hogy a magyarok még otthon -bölénybőrben mezitláb járnak. - -Damaskus felé gyönyörü, de fáradságos utazásunk volt. - -Itt ugy jártunk, mint a magyar alföldi utazó. Már messziről megláttuk a -várost sok tornyával s azt hittük, hogy előtte állunk. Szemkápráztató -csalódás volt. Kemény három órai lovaglás után értünk csak be a városba -s ez idő alatt az mindig a szemünk előtt volt. - -Itt több napot töltöttünk el. Kipihentük magunkat s uti ruháinkat rendbe -hoztuk. - -Megnéztük a nagy mecsetet s azon kivül mindennap bejártuk a bazárokat. -Ha kedvünk és fölös pénzünk lett volna: itt nagyon sok keleti s kivált -kisázsiai dolgot összevettünk volna. Akkor még nem európai gyárakból -szállitották oda a keleti szőnyegeket és fegyvereket, ékszereket és -lószerszámokat, nyergeket, mint mostanában. - -Innen a lehető egyenes uton mentünk Bairuthba. Gyönyörü kis tengerparti -város. Itt csatlakozott hozzánk, mint már emlitettem, az öreg Vidal -Guadrez. - -Szmirna meglepett tisztaságával és kényelmével. - -A Márvány-tengerről és a Boszporuszról nem beszélek. Ezeket százan -százszor jobban leirták, mint én tehetném. De különben is édes vajdám, -én csak saját élményeim elmesélésére vállalkoztam s tovább nem is -terjeszkedem. - -Mikor ott jártunk, a Libánon kormányzója Daud basa volt. Ugyanazon -hajóval, melylyel mi, ő is Konstantinápolyba utazott, mert a nagyvezir -Fuad basa valami ünnepélyekre oda rendelte. A hajón megismerkedtem vele. - -Daud basa kedves, müvelt, szeretetre méltó ember volt. Sokszor -összejöttem vele később Párisban is, hova átköltözött, mert valami -politikai ok miatt czélszerü volt egy időre Konstantinápolytól távol -maradnia. Hirsch báróval volt valami összeköttetése s ez gondoskodott is -róla s valami életbiztositó társaság elnökségét szerezte meg neki. - -Ez állásában oly buzgó volt, hogy engem is felszólitott, hogy -biztositsam magam. - -Én tökéletes járatlan voltam az életbiztositás ügyletben s azt se tudtam -igazán, mire való. Azt gondoltam, hogy csakugyan az ember életét -biztositják betegség, korai halál vagy szerencsétlenség ellen. Azt pedig -nem hittem, hogy ezek ellen érjen valamit. Ki is nevettem a jó basát. - -– Azután mit akar ön édes Daud? Miről jó ez a biztositás? - -– Az örökösei pénzt kapnak. - -– Bolondság; én fizessek azért, hogy az örököseim kapjanak pénzt? - -– Hiszen Napoleon császár és a Walesi herczeg is biztositották magukat. - -Ezzel se győzött meg. Napoleont elkergethetik, a Walesi herczeggel -röviden elbánhat a parlament, de mi bajuk lehet az én örököseimnek? -Hiszen van apámnak néhány százezer hold földje. - -– Velem tesz kedves gróf szivességet. Hadd lássák ezek a francziák, hogy -én tudok csinálni valamit. - -Ez már ok. Mindjárt biztositottam magam százezer frank erejéig, fizettem -is neki háromezer frankot. El is vesztettem tökéletesen, mert hat hónap -mulva a társaság megbukott s a biztositók nem kaptak egy krajczárt se. - -Kérdeztem Daud basát, miért bukott meg a társaság? - -– Hogy tudjam én azt? Hiszen én csak elnöke voltam a társaságnak. Azt -mondják itt Párisban, hogy üzleti titkokat nem szoktak az elnök orrára -kötni. - -Ezt a felvilágositást nem egyszer mondtam el itthon képviselő koromban -képviselő és mágnás barátaimnak, kik részvénytársaságoknál elnökök és -igazgatók. Elmondtam egyszer Wahrmann Móricznak is. - -– Ugy van az, – felelte – nem is tud a részvénytársasági elnök semmit, -ha az az elnök török basa vagy magyar mágnás. - -No de eltértem a dologtól. - -Konstantinápolyban a Pera-külvárosban szálltunk, ha jól emlékszem, az -Európa czimü szállodába. Itt már minden európai kényelemben részünk -volt. - -Két nagyon kellemes férfiuval ismerkedtem meg itt. - -Az egyik gróf Greppi volt, Olaszország követe a Szultán udvaránál, a -másik Rigault hirlapiró, több franczia lap tudósitója. - -Rigault jó barátja volt gróf Karacsay Sándor emigráns barátunknak is. -Sokszor voltam együtt Rigaulttal Párisban is, a hova nemsokára -visszajött. Találkoztam vele a nagy háboru alatt 1870-ben mint -nemzetőrrel is. Öreg legény volt már és csodálkoztam, hogy öreg létére -katonaruhát ölt és puskát vesz vállára. - -– Én ugy nőttem fel – ugymond, – hogy az én nemzetem a világ első -nemzete, inkább meghalok, mintsem e hitemben csalódjam. - -Azóta meg is halt. - -A nagyvezér Fuad basa volt akkor. Korábban sejtelmem se volt arról, hogy -a török birodalomban milyen nagy ur az a nagyvezér. Még nagyobb, mint -nálunk hajdanta a nádorispán volt. Ha vele beszél az ember, a czime -«fenséges ur». Holmi miniszterek, basák, udvari méltóságok csak nagyon -is engedelmes és alárendelt személyek ő mellette. Hozzá jutni nem könnyü -dolog. - -Volt a nagyvezérnek az ázsiai részen igen szép palotája, fölséges -kerttel a Boszporusra. Épen ott létünkkor valami nagy ünnepélyt -rendezett. Gróf Greppi meghivókat szerzett a mi számunkra is. - -Elmentünk. A nagyvezérnek bemutattak, de azután nem törődtünk egymással. -Kertje és a Boszporus tündéri fénynyel volt világitva. Kivilágitott -kaikok uszkáltak a tengeren. Mesés fényüzéssel folyt le az ünnepély. - -Ott volt az egész diplomácziai kar, valamennyi a legfényesebb -öltözetében. Ott voltak a török birodalom udvari, katonai és egyházi -főméltóságai ragyogó keleti török és arab és kurd diszruhákban. Csaknem -minden tartományi kormányzó Európából, Ázsiából és Áfrikából. - -Mi hárman igazán feltüntünk. Alig volt valaki, a ki, ha találkoztunk -vele a tömegben, nem kérdezősködött utánunk. - -Ennek egyszerü oka az volt, hogy mi nem diszruhában voltunk, hanem -csupán estély-ruhában, frakkal és a hozzá tartozókkal. Ordónk épen nem -volt. S ily egyszerü feketében minden rendjel nélkül egyedül mi voltunk -ott. - -Daud basa egy trebizondi basát vagy mit mutatott be nekem Kis-Ázsiából. -Ez angolnak nézett engem. Mikor fölvilágositottam, hogy magyar vagyok, -elbámult. - -– Ismerem – ugymond – a magyarokat, láttam őket Kiutahiában, de a nagy -háboruban és tiz év előtt. Ön nagyon fiatal lehetett, mikor bujdosóvá -vált. - -Ő látta Kossuthot és társait s látta Kmettyt. Azt hitte, hogy én is -forradalmi emigráns vagyok. - - - - -ÖSSZEESKÜVŐ LESZEK. - -(Anyám társaságában. – Hogy kerültem az összeesküvésbe. – Kossuth -tanácsa. – Tibor és Pista öcséimet elfogják. – Kiszabaditom őket. – Hogy -kezdődött adósságom? – Miként merültem el benne nyakig?) - -Haza hajón jöttünk a Fekete-tengeren és a Dunán át Báziásig. - -Pesten a palotában nem találtunk senkit a családból. Apám Szatmár -vármegye főispánja volt akkor s Nagy-Károlyban időzött. Oda mentünk ki s -velünk jött Deuchmann is. Néhány jó napot együtt töltöttünk s igy -fejeztük be déli és keleti utazásunkat. - -Édes anyám ekkor Trouvilleben volt Pálma hugommal s apám engem is oda -küldött, megigérvén, hogy ő is jön utánam néhány nap mulva. - -El is indultam rögtön. Utamat Csurgó felé vettem, mert ott volt egy jó -lelkü vadászunk, Medor kutyámat annak gondjaira akartam bizni. Lelkére -kötöttem, hogy jól gondját viselje. Nagy világot látott jó kutyám nem -akart tőlem elmaradni. Sirt, nyöszörgött, mikor indulni akartam, pedig -megmondtam neki, legyen nyugodt, visszajövök. Le kellett szállnom a -kocsiról s alkalmat találnom, a mikor elszökhetem tőle. Élt még azután, -de nem sokáig. Ott mult el s a parkban van eltemetve. - -Párisban Pista öcsémmel találkoztam, ki Trouvilleből rándult be. - -Anyámnak nagy társasága volt ott rajtunk kivül is idegenekből és -magyarokból. - -Ott volt Komáromy György, Kárász Géza, gróf Zichy Ferdinánd, gróf -Nádasdy Ferencz. De ott volt Tisza Lajos is, kinek Komáromy Györgygyel -volt dolga, s ezt itt kereste föl. A porosz-olasz-osztrák háboru már -előre vetette árnyékát, s Komáromy György a külföldi magyar -szereplőkhöz, Kossuth és Klapka táborához tartozott, Tisza Lajos pedig -ezekkel az itthoniak megbizásából érintkezésben állott. - -Nádasdy Ferencz gróffal és Kárász Gézával rövid időre Londonba mentem -át. - -Édes anyám Flórenczben akarta tölteni a telet. Kibérlett egy gyönyörü -villát, melynek neve Villino della Torre. - -Apám utasitott, hogy én is anyámmal tartsak s a télen át vele maradjak. -Pálma hugom ekkor kezdett fölcseperedni s világba lépni. - -Itt jöttem én szorosabb ismerkedésbe a magyar emigráczióval. - -Édes anyám még mindig megőrizte, sőt táplálta rajongását a nagy -függetlenségi eszmék iránt. S bár ő egyéb tevékeny részt alig vett a -történelmi mozgalmakban, de vendégszerető házát mindig nyitva tartotta -ama férfiak előtt, kik Viktor Emánuel vagy Garibaldi, vagy Kossuth Lajos -nevében és megbizásából készitették elő a történelmi eseményeket. - -Az egész nemzet központja ekkor Flórencz volt. Bő alkalmam volt -megismerkedni nekem is a szereplő egyénekkel. - -Csernátony Lajossal sokat voltam együtt. Ő akkor itt lakott. Vontatott, -lassu folyamatu beszéde miatt sokat élczelődtem vele, de éles eszü -embernek tapasztaltam. - -Itt volt Komáromy György is. Itt ismerkedtem meg Türr tábornokkal s -közelebbről gróf Csáky Tivadarral is. Utóbb sok pénzembe került nekem ez -az ismeretség, a mint annak rendén elbeszélem. - -A királyi udvarral nagyon bizalmas lábon álltunk. Anyám házának összes -ismerősei és barátai Ausztria ellenségei voltak. Voltak olyanok is, a -kik nem vettek részt se a háboruban, se az összeesküvésben, de azért -benső viszonyban állottak az emigránsokkal s örültek a háborunak, -melytől Magyarország alkotmányának visszaállitását várták. Anyám házát -ezek is felkeresték. Anyám iránt az olasz király és a királyi herczegek -is nagy figyelmet tanusitottak. - -Mikor a háboru kitört, mi anyámmal és Pálma hugommal együtt a Lago -Maggiorehoz mentünk, hogy közelebb legyünk a hadmüveletek szinhelyéhez s -olasz és magyar barátainkhoz. Még a custozzai szerencsétlen csata előtt -egyszer csak beállitott hozzánk Tibor öcsém s pár nap mulva Pista öcsém. - -Nekik egyebek közt azon járt elméjük, hogy Garibaldi táborkarához -mennek, ki egy külön légió élén olasz Tirolt akarta elfoglalni. Ez -azonban abban maradt s mindkét öcsémnek is nagyobb kedvük lett volna -utóbb Klapka légiójához csatlakozni, mely éjszak felől törekedett -Magyarországba behatolni. - -Én kevés ideig maradhattam itt, mert engem Komáromy György Párisba -rendelt, én oda mentem. Feladatom volt rögtön utazni haza Magyarországba -s élőszóval tudatni azokkal, kik a tervezett fölkelés élén állottak, -hogy a fölkelésre külföldről behozandó pénzt mikor, hol s kitől vehetik -át. - -Az izenet ez volt: a pénzt Vigneras párisi bankár hozza. Ő megszáll – ha -jól emlékszen – a János főherczeg szállodában Bécsben. Egyik -meghatározott napon az étteremben fog ebédelni s tányérja mellé letesz -egy ezüst gyufatartót hosszu sárga kanóczczal s a gyufatartón K. betü -lesz. Tehát a pénzátvevő őt keresse. S ha megtalálta: leül ugyanazon -asztalhoz s ő is ugyanolyan szinü, alaku s nagyságu gyufatartót tesz ki -a tányérja mellé, melyen meg G. betü lesz. - -A K. betüs volt Komáromy gyufatartója, a G. betüs pedig az enyém, melyet -Pesten én fogok átadni az illetőnek, mig a K. betüst Vigneras hozza -magával. Persze Vignerasnak az utlevélen kivül semmiféle papirt vagy -igazolványt magával hozni nem volt szabad, valamint a pénzátvevőnek sem. - -Mihelyt ebben a legapróbb részletekig megállapodtunk, én és Komáromy -György rögtön megszereztük a két egyforma ezüst gyufatartót s én a -magaméval rögtön utaztam haza. És pedig Bécsen át, a hová kellett jönni -Vigneras bankárnak a pénzzel, valamint a forradalmi komité -megbizottjának is a pénz átvétele végett. - -A hogy akkor értesültem s a hogy még ma is emlékszem, el kell mondanom -röviden a magyar forradalmi ügy titkait, mert másképen ezt a pénzdolgot -megérteni nem lehet. - -Hanem, édes vajdám, egyre figyelmeztetlek. - -Először is én a tervezett forradalom minden titkába beavatva nem vagyok. -Módomban állott ugyan florenczi és pesti barátaimtól és ismerőseimtől -mindent apróra megtudni, de én arra nem törekedtem, sőt az még eszembe -se jutott. A hová pajtásaim mentek, velük mentem; a mit rám biztak, azt -elvégeztem, azon tul egyébbel nem igen törődtem. Anyámmal és apámmal -lehetőleg jó egyetértésben iparkodtam lenni, a mi ugyan elég furcsa -volt, mert apám Deák pártjához, anyám pedig Kossuth pártjához tartozott -s Deák békés uton akart kiegyezni, Kossuth pedig az olaszokkal és -poroszokkal szövetkezett nyilt háborura. - -Másodszor mindazok nevét, a kik a forradalmi bizottság tagjai voltak, -talán megirnom nem szükséges vagy talán nem is lehet. Élőszóval ugyan -megmondom neked édes vajdám, le is irom, de hogy minden élő ember nevét -kiirjuk, azt majd akkor döntsük el, a mikor följegyzéseimet vagy én, -vagy te, vagy együtt sajtó alá rendezzük. - -Ugy volt a dolog, hogy Pesten az 1866-ik év telén és tavaszán volt egy -forradalmi bizottság vagy mi. Nekem azt mondták, ez még az, a mely két -vagy harmadfél év előtt Almássy Pál vezetése mellett alakult s melyben -én részt nem vettem s melyről voltaképen alig tudtam valamit.[15] - -Ennek a pesti bizottságnak különféle nevei voltak. Maga Kossuth hol -»Pesti Nemzeti Bizottság«-nak, hol »Nemzeti Forradalmi Komité«-nek -nevezte. Hallottam »Nemzeti Függetlenségi Bizottság«-nak is. - -Annyit tudok, hogy az öreg, tudniillik Kossuth, ennek nem volt tagja, -sőt erre kegyetlenül haragudott. Ezt pedig onnan tudom, hogy Kossuth -nekem maga mondta; a Komité tagjait előttem az ország függetlenségének -kivivására mindig képteleneknek és alkalmatlanoknak hirdette, sőt az -emigráczió munkájának sikerét a Komitétől mindig féltette. - -Kossuth 1866. évi májusban átjött Turinból Florenczbe, hogy az olasz -miniszterekkel, Lamarmorával és Ricasolival, esetleg a királylyal is -személyesen tanácskozzék. Meglátogatott minket is. - -De én is fölkerestem őt a »New-York« szállodában, mert ugy emlékszem, -ott volt szállva. Mondtam neki, hogy Komáromyval, Csákyval, Türrel -gyakran találkozom. - -– Vigyázzon édes Gábor, – ugymond, – nagy baj lehet a kétféle -vezetésből. Otthon a Komité akar vezetni s alig közli velem minden -dolgát, a franczia, olasz és porosz udvarok pedig velem állnak -érintkezésben. Egy kézben kellene lenni a vezetésnek, a nemzet pedig -csak rám hallgat s ha megy valaki után, csak utánam. - -Igaza volt az öregnek, de én akkor nem igen láttam különbséget a két -vezetés közt. Csak azt hallottam, hogy egymást birálgatták. - -Kossuth maga Turinban rezideált. Politikai ügynökei voltak Párisban: -Irányi Dániel; Londonban: Vukovits Sebő; Brüsszelben: Ludvigh; -Berlinben: Nemeskéri Kiss Miklós. Itthon kik voltak főbb emberei: alig -tudnám megmondani. Azt tudom, hogy Viktor Emánuel király az olaszországi -magyar legiót Kossuth vezetésére bizta. - -Viszont a forradalmi Komité tagjai voltak külföldön Klapka, Türr, -Komáromy, gróf Csáky Tivadar; mig Perczel Mór és az öreg Vetter -Kossuthoz is tartoztak, a Komitéhöz is. - -Mikor a háboru megindult, ugy hallottam, a két vezetés Kossuth kezében -egyesült, de haszna a gyors békekötés miatt az egyesülésnek nem volt. - -A Komité emberei kieszközölték, hogy a forradalmi fölkelés szervezésére -Olasz- és Poroszország pár millió frankot előlegezzenek, fele részben az -egyik, másik fele részben a másik. Ezenkivül az olaszországi magyar -légió költségeit viselje Olaszország, a poroszországi magyar légió -költségeit pedig Poroszország. Azt a légiót vezette Földváry Károly, -emezt Klapka György. - -Az a pénz, melyet Vigneras párisi bankár hozott Bécsbe, a fölkelés -szervezésére küldött előleg volt. Ugy emlékszem 300.000 frank. - -Én mihelyt Pestre értem, azonnal Benitzky Lajost kerestem föl. Komáromy -György hozzáutasitott. Vele közöltem küldetésemet s neki adtam át az -ezüst gyufatartót. - -Ő vagy vele együtt a Komité gróf Sz. J.-t bizta meg azzal, hogy Bécsben -találkozzék a másik ezüst gyufatartóval s onnan hozza el a pénzt. - -Többé ebbe a dologba nem avatkoztam, azt se tudom, mi lett a pénzzel. -Junius és julius nagyrészét Pesten és Csurgón töltöttem. Nem éreztem -ugyan jól magam, az én nyughatatlan vérem engem anyám s Tibor és Pista -öcsém közelébe hajtott, de atyámat nem hagyhattam el. És pedig azért -nem, mert ő különben is izgatott és ingerült volt s azonkivül mások is -ingerelték öcséim ellen, a mi miatt egyszer a Kaszinóban gróf Szapáry -Antallal volt is egy heves összekoczczanásom. No de erről később -beszélek. - -Tibor és Pista öcséim anyámtól elváltak, átmentek Poroszországba s ott -Klapka légiójához vagy helyesebben Klapka táborkarához csatlakoztak. -Tényleg részt akartak-e venni a csatározásokban, nem tudom. - -Egyszer Pesten reggel még ágyamban fekszem, s az inas egy levelet hoz be -Pista öcsémtől, ki azt irja, hogy Tiborral együtt elfogták, viszik őket -Bécsbe, pénzük sincs, csináljak valamit. - -Pénzem nekem sem volt, apámtól pedig most e czélra nem kaptam volna egy -garast se. Tenni pedig rögtön kellett valamit. Mentem Csurgóra azonnal. -Ott volt Gyula bátyám, igen betegen feküdt, közöltem vele a dolgot s -felszólitottam, hogy segitsen. Nagyobb összeg pénze neki se volt, hanem -adott egy levelet apám akkori titkárjához Matolayhoz, hogy ő minden -esetre teremtse elő nekem a szükséges összeget. Elő is teremtette s -mikor ez már a kezemben volt: akkor kerestem föl apámat a palotában s -akkor közöltem vele az egész dolgot. - -Apám borzasztó dühbe jött, nem akart a fiukról semmit se tudni, -fenyegetődzött, hogy kitagadja őket, kijelentette, hogy többé látni se -akarja egyiket se. - -– Én – ugymond – főispán vagyok, bizalmas embere a királynak, ezek a -gyerekek meg lázadók, pártütők, ellenséggel szövetkezők, milyen képpel -állok én a király elé? - -Hiába csillapitottam. Haragja nem engedett. Kinosabb jelenetem soha nem -volt apámmal. - -– Megtiltom neked is, hogy egy lépést tégy érdekükben, akármi lesz -velük. Hogy abba a dologba keveredtek, azt nem tudtam, de hogy te közbe -akarsz járni, azt már tudom és azt határozottan megtiltom. - -Végre én is elkeseredtem s azt mondottam apámnak: - -– Tehetsz apám, a mit jónak látsz, neked szabad, mert apánk vagy, de én -testvér vagyok, nekem is van kötelességem a testvérek iránt, azokat el -nem hagyhatom s akármilyen fájdalmadra esik, én megyek Bécsbe. - -Erre lassanként lecsendesült s azt mondta: - -– Jó, menj hát és csináld azt, a mit jónak látsz, de én a dologról -semmit se tudok, semmit se akarok tudni. - -Kis vártatva kérdezé aztán: - -– Hát pénzed van-e? - -– Gyulától kaptam. - -– No hát csak eredj! - -E szavakat már meglehetős jó indulattal mondta. Tudtam én azt, hogy apám -megjuhászodik. Hiszen szerette ő Tibor és Pista öcséimet is. - -Ezt azonban megelőzte összeszólalkozásom gróf Szapáry Antallal. - -Szapáry Antal gróf egykoru volt apámmal, egy évben születtek, egymással -meglehetősen jó és bizalmas viszonyban állottak. 1848 előtt ugyan apám -Deák táborához, Szapáry pedig inkább a konservativekhez tartozott, de -azért az országgyüléseken is Pozsonyban sokat voltak együtt s volt -együtt szerepük, mint utóbb hallottam, Wesselényi Miklós bajvivásaiban -is. Micsoda szerepük: erre már nem emlékszem. - -Én sokkal fiatalabb voltam, még fiánál, gróf Szapáry Gézánál is sokkal -fiatalabb, de azért, mint afféle grófok, főrendüek a korkülönbségre -semmit sem adva, fesztelen bizalmassággal érintkeztünk egymással. A -kaszinóban naponként találkoztunk. - -Ekkor is ott találkoztunk. - -Szóba jött Tibor és Pista esete. Általános volt a vélemény, hogy -öcséimet ne hagyjuk sorsukra, hanem tegyünk valamit. - -Csak gróf Szapáry Antal volt ellenkező nézeten. Oda fordult apámhoz. - -– Hagyjátok – ugymond – a gyerekeket. Te ugy se mehetsz a császár elé, -ha ő megtudja ez esetet; – ha pedig azt is besugják, hogy te fiaidért -lépéseket tettél: egyenesen elveszted a császár kegyét. Egy-két esztendő -meg nem árt a gyerekeknek. - -Rettenetes dühbe jöttem erre a beszédre. - -Oly hevesen s oly goromba szavakkal rohantam Szapárynak, hogy azt -hitték, le akarom fülelni vagy ki akarom dobni. Megfogtak s elibém -álltak. - -Ez azonban eszembe se jutott. Magamhoz is tértem azonnal s sajnáltam -szavaim durvaságát. De mégis vettem a kalapomat s eltávoztam. Távozás -közben azt mondtam Szapárynak. - -– Egy pillanatig se maradok veled, ha te közénk és apám közé akarsz -furakodni. - -Apám is jól összeszidott e hevességért, de ez mégis tett rá hatást. -Ezután lett engedékeny. - -Rögtön mentem Bécsbe. Bécs azonban nagy erdő s egyáltalán sejtelmem se -volt arról, hogy öcséimet hol találhatom meg. Még arról se, hogy -érdekükben esetleg kivel beszéljek. A mint az utczán tévedeztem, hogy -megyek először is a Magyar Kanczelláriához, hát csak jön velem szembe -gróf Széchenyi Ödön s megszólit: - -– Gábor, tudod-e mi ujság? - -– Nos. - -– Tibor és Pista öcséid itt vannak szállva a Hotel Munchban, -olyanformán, mintha foglyok volnának. Egy tiszt ügyel fel rájuk. - -Nagyon megnyugodtam, hogy nem valami nagyon üldözött katonai fogolynak -tekintik őket. Persze akkor már fegyverszünet volt s folytak a -békealkudozások Porosz- és Olaszországgal. - -Rögtön fölkerestem öcséimet, tőlük azonnal mentem a táviró hivatalba s -táviratoztam gróf Csáky Tivadarhoz, hogy keresse föl Bismarck grófot -vagy Vilmos porosz királyt s közölje velük öcséim helyzetét. - -Másnap Tibor és Pista öcséim szabadok voltak, sőt utlevelet kaptak -Svájczba. Pénzemet átadtam nekik s ők azonnal elutaztak Genfbe. - -Csákyval később találkoztam s kérdeztem, miként vivta ki ezt a gyors -sikert? - -– Egyenesen Bismarck grófhoz mentem – ugymond – s kértem a gyors -közbenjárást. A gróf azt kérdezte, hogy a két gróf Károlyi rokona-e gróf -Károlyi Alajosnak? Mondtam, hogy első izben unokatestvérek, apjuk két -testvér. Erre azt felelte: miért nem fordulnak önök gróf Károlyi -Alajoshoz? – Hiszen a két gróf Károlyi exczellencziádnak akart -szolgálni, nem gróf Károlyi Alajosnak. Bismarck elmosolyodott s azt -mondta: igaz. S hozzá tette: az egész Klapka-légió se ártott annyit -Ausztriának, hogy azért érdemes volna két embert fogva tartani. - -Megjegyzem még azt is, hogy én se tudtam előzetesen arról, hogy Tibor és -Pista öcséim Klapka táborkarához mentek. De anyám tudott, sőt abba -föltételesen bele is egyezett. E tárgyban anyám a kormányzó urral -Kossuthtal is értekezett, csak arra nem emlékszem már, személyesen-e -vagy levélben. Azt tudom, anyám mondta, hogy Kossuth nem nagyon örült -annak, hogy öcséim Klapkával barátkoztak. - -A mint Tibor és Pista öcséim Bécsből kitették lábukat, én is haza jöttem -azonnal s apámnak elbeszéltem mindazt, a mit Bécsben végeztem. -Megnyugodott benne, sőt jól esett neki vállalkozásom és annak sikere. - -Nem sokáig maradtam itthon, csak pár hétig. Nem találtam magam jól -sehogy se. Most már az okát is tudom. - -Apám ekkor nagyon benne volt a politikában. A háboru után ujra kezdték a -kiegyezést Ausztriával. Deák Ferencz nagyon lefülelhette apámat, mert -egyszer, a mint előhoztam apámnak, hogy mi is kimehetnénk anyámhoz és a -fiukhoz, azt felelte: - -– Te mehetsz, de én nem mehetek, megigértette velem az öreg ur, hogy itt -maradok a Kaszinóban és a mágnások közt. - -Az »öreg ur« volt Deák. Egy párszor én is találkoztam vele. Az ő nagy -komolyságában nem találtam nagy mulatságot. Még adomáiban se, legalább -azokban, a melyeket én hallottam. Egyszer engem is leadomázott. - -A Kaszinóban voltunk, a Klapka-féle légióról volt szó s oda fordult -hozzám: - -– No Gábor, te nem voltál összeesküvő? - -– Szivesen lettem volna bátyám, de lekéstem, hanem megyek is ki az -emigráczióhoz, azt kell erősiteni. - -Erre igy felelt: - -– Az öreg Táncsics gyermekkorában borjukat is őrzött. Konvenczióban -vetettek neki egy rongyos szürt. Foltozta, foltozta uj -szürposztófolttal, de a varrást a régi már nem állta. Minél több foltot -vetett rá: annál rongyosabb lett a szüre. 1848-ban panaszkodta el nekem -az országgyülésen. Utóbb az lett belőle, hogy a szür is elpusztult, a -foltja se ért semmit. Ugy látom, te is ilyen foltnak készülsz. - -Nevettek rajta. De aztán nekem is megmagyarázták az értelmét. Klapka, -Csáky, Irányi, Simonyi, Csernátony, Türr és a többi valamennyi sietett -már haza, csak a kiegyezést várták. Pulszky, Horváth Mihály régen -megtértek. Kossuthot magára hagyták, egyet-kettőt kivéve, összes -barátai. Hát persze olyan folt, a milyen én lehettem, a szürt már jóvá -nem tehette. - -Hát édes vajdám, te is sokat láttál, tapasztaltál, de én is. Nagyon -elundorodtam az akkori dolgoktól. Hány balközépi, sőt még deákpárti -notabilitás is ott szerepelt a titkos foradalmi bizottságban, mig az -olasz és porosz ágyu szólt, azután pedig egymást multa felül a kiáltozó -loyalitásban. Mikor utóbb haza jöttem, sokan a hős pártütők közül ugy -kerültek engem, mint a bélpoklost, azért, mert én a függetlenségi párt -mellett megmaradtam. No de erről talán később beszéljünk. - -Deák a konzervativ és klerikális főrendektől s a papoktól tartott, azért -kérte apámat, hogy legyen itt állandóan s legyen résen ellenük a -mágnások közt. Emlitettem már, hogy apám egészen Deák embere volt s hogy -bár nem volt cselekvő és szónok ember, azért a főrendek közt nagy -tekintély vette körül. - -De apám én velem nem politizált, engem abba bevezetni nem akart s én -untam magam szörnyen. Utóbb is fölkerekedtem s apám engedelmével -kimentem Párisba, hol anyámmal és öcséimmel találkoztam. Itt tudtam meg -igazán, hogy öcséim anyám engedelmével mentek Klapka táborkarához.[16] - -Tibor öcsém a következő télre Párisban maradt. A Citée D’Antinben -fogadott lakást Komáromy Györgygyel együtt. Velük volt Rényi ezredes is. - -Én pedig anyámat kisértem Olaszországba, hol a telet töltöttük. Velünk -volt Pista öcsém is, kivel a leggyöngédebb és legbensőbb viszonyban -voltunk. Nekem ellátásomról gondoskodnom nem kellett, ott volt anyám -háza. Apám nekem 1500 frankot adott havonként, Pista öcsém havi -járulékát pedig szükre szabta. Nagyon kedvesen töltöttük ezt a telet. -Pista öcsém nagy Don Juan volt a florenczi társaságokban s én bizony -nagy örömmel osztottam meg vele fölös pénzemet. - -A párisi kiállitás 1867-ik évi májusban nyilt meg. Én oda siettem. Utam -Turin felé vitt s oly szerencsés voltam, hogy ugyanazon vonatra, melyen -utaztam, fölszállt akkor Kossuth és Ihász Dani, kikkel tehát Párisig -együtt utazhattam.[17] Ez az utazás Kossuth szives és barátságos -közlései alapján sokban gyarapitá a hazai és külföldi szereplő -emberekről helyes ismereteimet. - -Párisban én is a Citée D’Antinben fogadtam lakást, a hol Tibor öcsém és -Komáromy György. Később megjött Pista öcsém is s igy egész családiasan -éltünk együtt. Testvéreim utóbb haza jöttek, de én jobban szerettem ott -maradni. Ott is maradtam s Komáromyval együtt laktam. - -Most sorsomnak egy fejezetéhez jutok, a melyben utóbb te is a szintérre -lépsz édes vajdám. Adjunk e fejezetnek czimet s nevezzük azt az -adósságok fejezetének. Sok vesződségem és sok rossz mulatságom volt -ezzel a fejezettel. - -Mikor Komáromyval együtt laktunk, meglehetősen össze kellett magamat -huznom, mert apámtól szerény ellátási jövedelmet kaptam. E miatt már -apróbb adósságokba kellett keverednem. - -A dolog nehezen ment, hitelhez jutni nem igen tudtam. Pedig, ha valakit -gróf Károlyinak neveznek, az ember azt gondolná, hogy annak már csak -könnyü dolog adósságot csinálni. - -Kérni: ez az egyik főszabály. De az én nevelésem nem olyan volt, hogy a -kérést megtanultam volna. Én inkább parancsoltam, mint kértem s a -tőkepénzessel inkább összevesztem, mintsem vele barátkoztam volna. - -Henczegni, zajt ütni, diszelegni: ez a másik főszabály. Én barátságban -voltam Mac-Mahonnal, nem egyszer összejöttem Napoleon herczeggel, együtt -korhelykedtem egy csomó lorddal és mindenféle külföldi herczeggel s -együtt vacsoráltam nem is egyszer III. Sándor orosz czárral és udvarával -akkor, a mikor még trónörökös volt. Milliókra menő adósságokat igen -könnyen csinálhattam volna, ha a henczegést és széltolást megengedte -volna természetem. - -Okos üzleteket csinálni, ezeket nevemmel és ismeretségemmel virágzásra -juttatni s e czimen befektetési kölcsönöket kötni: ez is egyik biztos -módja az adósságcsinálásnak. - -Hanem hát én üzleteket csináljak? Én, a kire öt-hat milliónyi örökség -néz, vagy több is? - -Hazajönni, kártyázni, futtatni, dorbézolni, a zsidót és a parasztot -szidni, képviselősködni vagy főrendezni: ez lett volna legkönnyebb. De -ettől undorodtam legjobban. Hány emberrel kellett volna találkoznom, a -ki átvette tőlem is, mástól is a forradalmi pénzt s aztán itthon -lenézett volna engem, mint olyat, a ki nem eléggé loyalis. - -Hiba, nem hiba: ott kint maradtam. - -Szegény Komáromy György nagy ur volt, az első magyar birtokosokhoz -tartozott egykoron. Neki pénz kellett s azért, hogy azt megszerezze: -mindenféle vállatokba kezdett. - -Jó társa akadt ezekhez gróf Csáky Tivadarban. S ők ketten, hogy rajtam -segitsenek, rábeszéltek, legyek társ vállalataikhoz, – nekem nem lesz -egyéb dolgom és felelősségem, csak hitelmüveleteink rendben tartása. - -Valami Singer Salamon nevü bankárnál fölvettünk hárman együtt 120.000 -forintot. Négy váltót irtunk alá, mindegyiket 30.000 forintról s -mindegyiken én voltam az elfogadó. Kaptam összesen 80.000 forintot s e -fölött megosztoztunk. - -Ez volt első közös hitelmüveletünk. Persze nekem kellett megfizetni az -egészet s az is természetes, hogy ebből aztán én sohase láttam -visszatérülni egyetlen fillért se. Pedig se Komáromy György, se gróf -Csáky engem megröviditeni nem akartak. - -Szegény Komáromy mindig komolyan törekedett arra, hogy nálam levő -tartozását kifizesse. Igazi nemes ember volt ő, még gondolatban se -engedhette volna meg magának, hogy miatta valaki kárt szenvedjen. -Azonban dolgai napról-napra rosszabbra fordultak. - -Volt egy tetemesebb összeg pénze, melyet ő – mint számtalanszor mondotta -– Bismarcktól kapott azon tevékenysége fejében, melyet az 1866-iki -háboru előkészületei körül Ausztria ellen kifejtett. E pénz állitólag -Gyula bátyámnál volt letéve. Ebből akart engem kielégiteni. - -Miért késett, vagy min akadt föl ez: máig se tudom biztosan. A vége az -lett, hogy szegény öreg György barátom egy napon Salzburgban a vendéglő -sikos lépcsőjén elesett, karját három helyen eltörte s néhány nap mulva -meghalt. Őszinte fájdalmat okozott halála. Nem pénzem miatt, vigye ördög -azt. Hanem azért, mert nagyon szerettem és becsültem őt. Előkelő modor -és gondolkozás, ős tiszta magyarság, lángoló ragaszkodás a nagy -eszmékért s lángoló gyülölet Ausztria törekvései ellen, sok magyar -virtus és minden magyar könnyüvérüség együtt: ezekből állott jelleme. -Már 1840-től fogva lelkes alakja volt közéletünknek, nagy vagyona -képessé tette őt a főrendek közt szerepelni, de a nemzeti ügyhöz mindig -hű maradt, milliomos korában is, szegény ember korában is. Érdemes arra, -hogy hivatott iró ember örökitse meg életét. - -Mi lett Bismarck-eredetü pénzével: nem tudom. Fontos iratai és -levelezései talán megvannak fiainál, kikhez engem szintén barátság -füzött, noha most már régóta ritkán találkozom velük. - -Gróf Csáky Tivadar elleni követelésem utóbb két- vagy háromszázezer -forintra emelkedett, mert az első közös hitelmüvelet után több is -következett. Csőd nyilott ellene. Én megbiztam apám, vagyis inkább Gyula -bátyám főügyészét és titkárját, Körmendy Imrét, hogy kisértse meg -követelésem érvényesitését, a melyre Csáky gróf nekem utmutatást adott, -de bizony ennek se lett semmi sikere. Hogy miért nem lett sikere: nem -tudom. - -Adósságaim fejezeténél nem késlekedem sokáig. Elég volt első tetemes -adósságom történetét följegyeznem. Adósságaim azóta folyton szaporodtak. -A hogy a falusi takács vetélője hányódik egyik kézből a másikba: ugy -hányódtam én apám haláláig egyik hitelezőtől a másikhoz. Utóbb -adósságaim a papiroson vagy két millióra, talán többre is rugtak. Ennek -persze felét, harmadát se kaptam én meg készpénzben. Nem is kaphattam. A -könnyelmü adósságcsináló hirébe keveredtem, akár volt igaza a hirnek, -akár nem volt. Az ilyen hirü embert pedig az árnyéka és az uzsorások -serege el nem hagyja soha. És mégis, mint annak idején kiderül, az -uzsorások közt is vannak nemes lelkek. - -Gróf Csáky Tivadarról még megjegyzem, hogy ő később haza jött s mikor -gróf Lónyay Menyhért volt a miniszterelnök, annak támogatásával -képviselővé választották. Nevével és képviselői állásával tevékeny részt -vett az üzleti életben, de zöld ágra nem igen tudott vergődni. Haza -jövetelem óta már ritkán találkoztunk. - -* * * - -_Jegyzet._ - -[Footnote 15: Én részt vettem valamennyire, ültem is érte a komáromi vár -kaszamatáiban s ezen kivül meg is hurczoltak miatta annyira-mennyire. -Gróf Károlyi Gáborral s Hentaller Lajossal, de magánbeszélgetés közben -másokkal is közöltem azt, a mit erről tudok.] - -[Footnote 16: Ez igy is van. Kossuth Lajos Iratai hatodik kötetében -olvasható gróf Károlyi Györgynének 1866. julius 26-án Itresán kelt s -Kossuthhoz intézett levele, melyben egyebek közt e szavak fordulnak elő: -»Örömmel láttam volna, bár mind az öt fiam részt venne a -szabadságharczban, tudom is, hogy ott a helyükön lettek volna, de ha -megint nem lesz semmi, nem szeretném, ha ők is haszon nélkül -kompromittálnák magukat. Most még csak uton vannak.« – Az öt fiu volt, -mint köztudomásu: gróf Károlyi Gyula, Viktor, Gábor, Tibor és István, a -mint kor szerint következnek. – Viktor tudtom szerint nem vett részt -semmi mozgalomban: Gyula itthon volt nagy tényező; Gábor szerepét -följegyzései tüntetik fel, valamint Tiborét és Istvánét is. – Az egész -bel- és külföldi mozgalomnak nagyobb volt a füstje, mint a lángja. A -külföldi magyar légiók a háboru rövidsége miatt puskájukat se lőhették -ki, a belforradalomnak pedig hire-hamva se volt. Csaknem igy látta a -helyzetet maga Kossuth is a Turinban 1866. augusztus 7-én kelt s gróf -Károlyi Györgynéhez intézett levelében. Az ifju Károlyi grófok -fellángolása tiszteletre méltó tünemény, de tárgytalanná vált ez nem -sokára. A magyar nemzet 1866-ban békülni akart s nem harczolni. Gróf -Károlyi Gábor elhunyt nemes barátom száz érdekes dolgot beszélt el az -akkori állapotokról. De én magam is elég jól ismerem közvetlen -észleletből azokat.] - -[Footnote 17: Ihász Dániel egyik legszebb és legeszményibb alakja -függetlenségi harczunk s a magyar emigráczió történetének. Ő -veszprémmegyei származásu, ottani ős nemes birtokoscsalád szülöttje, -testvérjével és rokonaival is jó barátságban éltem. Életben-halálban -hive volt Kossuthnak s el nem hagyta a kormányzót, mig a halál ki nem -szakitá társaságából. Régi tervem már megirni élete történetét, de talán -most már kerül rá idő. - -Eötvös Károly.] - - - - -HÁZASSÁGOM. - -(Amelit feleségül veszem. – Esküvőm. – Egy asszony is megér egy életet. -– Konyhabeli tudományom. – Az öreg Dumas. – Mikor Párist fenyegetik a -poroszok.) - -Áttérek most házasságom történetére. - -Valami szerelmeskedő ficzkó vagy valami ábrándozó szerelmes soha nem -voltam. A szerelmi kedvtelések csak ugy mulattattak engem, mint korom és -osztályombeli igen sok ifjut. Czéltalanul, komolyság nélkül, esetenként -és utközben egy-egy nő megragadta képzeletemet, de az akadályokkal járó -hóditás, vagy valamely nőhöz a házasság kötelékével való ragaszkodás nem -jutott eszembe. Ha valaki azt mondaná, hogy én a szerelmeskedés -országában csak léhán csatangoló kölyök voltam: nem szólnék ellene -semmit. Voltak közelebbi s távolabbi nőrokonaim s voltak magas főuri -társaságunkban nem rokon nők is, a kik szemet vetettek rám s voltak, a -kik az érzéki ingerkedés minden eszközével törekedtek rám hatni s -rövidebb vagy hosszabb időre szivük egész birtokába juttatni. -Köztudomásu, hogy a mi osztályunk női minden szépségük, komolyságuk és -tekintélyük daczára is egészen hasonlók a külföld udvari vagy magas -rangu nőihez. Én pedig magas, nyulánk, edzett termetü s mint szokás -mondani, szemre való fiatal ember voltam. Kalandban annyi részem -lehetett, mint bárki másnak. De érzékeim a dorbézolásig soha nem -gyöngültek el s állandó vonzalom soha nem nyügözte le lelkületemet. - -Mindaddig, mig nőmmel nem találkoztam. - -A találkozás Párisban történt. Nőm ott egy rokonánál volt, véletlenül -összejöttem vele s pár órai társalgás után bele szerettem és nyomban -elhatároztam, hogy vagy ő lesz a nőm, vagy soha házasodni nem fogok. - -Nőm, Major Amália, közönséges polgári, még csak nem is nemesi származásu -nő volt, komáromi születésü. Szülei nem voltak, vagyona nem volt, -sorsával szabadon rendelkezett, s midőn néhány nap mulva közöltem vele, -hogy feleségül akarom venni: beleegyezett. - -Határozott jellemü nő volt; állásom, születésem épen nem ragadta el. -Kijelentette, hogy egyelőre csak jegyesem akar lenni, fontoljam meg -elhatározásom következéseit és azon tekinteteket, melyekkel szüleimnek -és családomnak tartozom. Ő a családban hamupipőke lenni nem akar s vagy -befogadja őt a család, mint Károlyi grófnét, vagy megköveteli, hogy én -szakitsak családommal. - -Nagy erélylyel és határozottsággal követelte, hogy én ezt jól -meggondoljam. - -Én azonban nem sokat gondolkodtam, mert a helyzet tisztán állott -előttem. - -Hogy én Amelit nőül veszem: ezt szentül elhatároztam. - -Hogy apám ehhez előzetes beleegyezését meg nem adja: arról is szentül -meg voltam győződve. - -Apám nagy arisztokrata volt. Természetesnek találtam s nem is vettem -rossz néven. Én voltam harmadik gyereke s ugy hittem, engem szeret -legjobban. Bizonyos voltam tehát, hogy e házasságot nekem engedi meg -legkevésbbé. Felharagitani, vagy neki fájdalmat okozni szintén nem -akartam. Legjobbnak láttam tehát vele tervemet nem közölni. - -Nem közöltem előre anyámmal se. Ő is ellenezte volna. Minthogy azonban -én ugy éreztem, hogy engem szándékomtól semmi ellenzés vissza nem riaszt -s legfeljebb a köztem s szülőim közti jó viszony szünnék meg a viszály -következtében: ez okból legjobbnak véltem akként esküdni meg, hogy ezt -családom ne tudja. Se szülőim, se testvéreim. Testvéreimmel ugyan -közölhettem volna, de akkor rögtön megtudták volna szüleim is. - -Mindezeket megbeszéltem Amelivel is. Utóbb ő is helyeselte. Mondtam, -hogy én a családi viharos jeleneteket kikerülni akarom s hogy ahhoz van -reményem, hogy lassanként s ha későre is, de szüleim egykor a befejezett -tényeket elismerendik s családunk kebelébe nőmet is beveendik. - -Elhatároztuk a törvényes összekelést. - -A polgári házasságot az illetékes hatóságnál kötöttük, ez egyházi áldást -a Madlaine-templomban kaptuk. Én ugyan erre semmit se adtam, de nőm -ragaszkodott hozzá. - -Volt egy pap jó ismerősöm. Neve Abbé Deguery. Ez egyik papja volt a -nevezett egyháznak. Ez adott össze bennünket. Négy tanunk volt. Kettő az -én részemről, kettő nőm részéről. - -Az egyik volt ifj. Komáromy György. - -A másik volt: Olivier Viktor, derék fiu s jó barátom. Ő fia volt annak -az Olivier hirneves műszaki ezredesnek, ki 1840-ben Páris körerődeinek s -erőditésének tervét kidolgozta. - -Harmadik tanunk volt: gróf Lasondiere. Barátaim egyike. - -Negyedik: gróf Bonneval barátom, ki gróf is volt, basa is volt. Egyik -őse XV. Lajos alatt százötven év előtt kiment Törökországba s ott basává -lett. Az én tanum az ő unokája volt s franczia grófi rangját, a mint -hazajött, ismét fölélesztette. - -Szegény Deguery abbé gyászos véget ért. 1871-ben a Commun csapatai a -párisi érsekkel együtt őt is elfogták s őt is agyonlőtték. Megmentenem -lehetetlen volt. Pedig tettem kisérletet. Felkerestem egy -Commun-ezredest, valami Jules Favre nevüt, ki szegről-végről ismerősöm -volt. Ugyanaz a neve volt, a mi a hires ügyvédnek és államférfinak. De -semmibe se vette közbenjárásomat. Mikor megmondtam, hogy az abbé jó -barátom, még kigunyolt. - -– A jó baráttal vagy együtt kell élni, vagy együtt kell halni. Az -utóbbit választhatja ön is. - -Ez volt felelete. - -Tanácsát megfogadni nem volt kedvem. Ezekben a napokban egyébiránt -vakmerőség kellett ahhoz is, a mit én tettem, mikor a szegény abbéért -szót emeltem. Ugy lőtték, vágták, irtották akkor az embert, hogy a nagy -forradalom legrémesebb fejezete is ehhez képest csendes mise. - -Már egy évig voltunk férj és feleség és még senki se tudott -házasságunkról. Két lakást fogadtam. Az egyikben éltem feleségemmel, a -másikban rokonaimat és barátaimat fogadtam. Ez utóbbi volt hivatalos -lakásom. Ez volt bejelentve a hatósághoz is. - -Házas életünk boldog volt az első percztől kezdve. Viszály, sőt komoly -szóváltás is alig volt köztünk valaha. Nőmmel szemben nem ismertem más -feladatot, mint azt, hogy boldogságát, megelégedését biztositsam. Ez -ugyan nem sikerült mindig, de ennek okai csak pénzügyi zavaraim voltak. -Apám 1500 frankot adott havonként, ebből csak szükes háztartást -vezethettünk. Kivált ha utaztunk, vagy nőm beteg volt, vagy ha baleset -ért bennünket, vagy a mikor gyermekünk született. - -Volt részünk mindegyikben. - -Évjáradékom fölemelését nem is várhattam, de kisérleteim kudarczot is -vallottak. Családom sohase bocsátotta meg házasságomat és sohase értette -meg házi boldogságomat. Hogy egy gróf, hogy egy Károlyi, lemondva -születésének s vagyonának minden előnyéről s minden élvezetéről, egész -életét egy nőnek szentelhesse s minden örömét annak társaságában -találja: ezt senki se tudta felfogni. - -Én megengedem, hogy gyöngeségem volt bennem az erő. Te magad is, édes -vajdám, nem egyszer gorombáskodtál velem, hogy én a pénzzel és az -asszonynyal szemben sohase voltam nagykoru s mindig csak hat éves gyerek -maradtam. Nem vitatkozom veled. Én Amelit szerettem, mást pedig soha nem -szerettem. - -Pedig nagy kisérleteket tettek, hogy tőle elvaditsanak. - -Mikor már barátaim s rokonaim is megtudták, pedig aránylag hamar -megtudták, hogy nős vagyok s ki a nőm, nem egy névtelen levelet kaptam, -melyben azt akarták velem elhitetni, hogy nőm lánykorában kalandos -életet élt. Emlitettek férfiakat, kikkel állitólag szerelmi viszonyt -folytatott. Sőt gyanusitották a legaljasabb életmóddal is, a minőt nő -csak folytathat. - -Mindez nem hatott rám. Éber figyelemmel s gyakran indulatosan kerestem a -levelek forrását, hogy kegyetlen számadásra vonjam, a kit ott találok, -de egyéb hatást el nem értek. Én szerettem nőmet s ő boldoggá tett -engem. - -Sohase jutott eszembe, hogy én egyébre születtem volna, mint élni, az -életnek örülni s végül utolsó bukfenczet vetni. Mikor te, édes vajdám, -rászoritottál a politikára,[18] akkor elhittem ugyan, hogy talán más -hivatásom is lehet, vagy tán lehetett volna, de addig azt hittem, hogy -az én életem czélja semmi más, mint az én életem. S a másik és fő -czélja: nőm boldogsága. - -Tudom én, hogy ezt önzésnek nevezik a tudósok és rajongók. - -Bolond beszéd. - -Hány embert, hires embert ösmertem, a ki egész életét egy kertnek, vagy -egy gyüjteménynek vagy egy pár futó lónak, vagy a vagyongyüjtésnek -szentelte. - -Én pedig a feleségemnek szenteltem. Sohase hitetik el velem, hogy ez -silányabb dolog, mint a futó ló, vagy néhány uradalom fölszerelése, vagy -nehány millió forint ostoba összehordása. Volt egypár különb mágnás is, -mint én, de volt és van száz meg száz, a kinél én különb embernek érzem -magam. – De hagyjuk el ezt az ömlengést. - -Párisban éltünk nőmmel csendesen, nyugodtan, boldogan. Nem törődtünk -senkivel és semmivel. Barátainkat, rokonaimat, ha jöttek, szivesen -láttam. Szerény lakás, szerény asztal, jó kedély, gyakori kirándulás, -néhány kitünő ember bizalma és barátsága, gyermekünk nevelése és halála: -ime családi életünk folyama. Néhány részletét el kell mondanom. - -Volt a genfi egyetemen egy orosz barátom: Wolkonszky herczeg. Ezzel -egyszer sétálunk a Pont de Bergues közelében s látunk ott három nőt, egy -szobalányt s két fiatal szép polgárleányt. A herczeg mutatja az egyiket: -nézd, de fölséges arcz, én megtudom, ki ez? - -Utána esett. Meg is tudta. Hétszámra, hónapszámra ábrándozott előttem, -hogy ő milyen őrülésig beleszeretett abba a lányba s hogy elveszi, -mihelyt módjában áll. Azután elváltunk a herczegtől s én elfeledtem az -egészet. - -Az 1870-ik év tavaszán találkoztam véletlenül Párisban Wolkonszkyval s -mindjárt vittem magamhoz. Bemutatom nőmnek s erre a herczeg -meglepetésében majdnem hanyatt esik. S nőm előtt egész tűzzel kifakad: - -– Te, ezt a nőt tőlem loptad el. Ez az, a kiről Genfben annyit -beszéltem, a kit a Bergues-hidon neked mutattam, a mint hóna alatt -iskolás könyvekkel ment a hidon át! A kit azóta mindig keresek. - -Nőm nevetett. Ő is rögtön emlékezett a herczegre. - -Wolkonszky azután állandó vendégünk volt s mindig bomlott nőm után. - -Egy napon nagy szerencsétlenség ért bennünket. Nőm kocsikázott a -Champs-Eliséen. Jön egy idegen kocsi s neki hajt lovainak. A lovak -megbokrosodtak, a kocsis leesett a bakról s a lovak elragadták a kocsit. -Nőm rémületében kiugrott a kocsiból s összeesett. Félholtan hozták haza. -Érdekes állapotban volt s magzatát elvesztette. Három hétig élet-halál -közt lebegett és csak lassan kezdett fölépülni. Ez lett volna -elsőszülöttünk. - -Nőm ugyan fölépült, de mégis ez idő óta kezdett betegeskedni. -Gyógyíttattam, ápoltam, tengeri fürdőkre hordtam, de azért szűk -pénzviszonyaim miatt nem tudtam mindazt megtenni, a mit szivesen -megtettem s a mit megtenni szükséges volna. - -Szűk pénzviszonyok! - -Eszembe jut, hát csak elmondom. Volt egy barátom s egyuttal közeli -rokonom, ki gyakran igénybe vette házam szivesen nyujtott -vendégszeretetét. Hányszor nem volt ebédre valója! Hányszor reggelizett -nálunk s ha elkésett, hányszor költötte el jóizüen a reggelink -maradékát. Hányszor mondta nőmnek: adj egy napoleont, Ameli, bizony -isten éhes vagyok s nincs egy sonkaszeletre valóm! S mikor haza jöttem s -testvéreimmel perben álltam: hejh akkor ez a barátom és rokonom ugy -elkerülte házamat, mintha az tele lett volna ragályos betegekkel. Pedig -akkor nekem se volt gyakran egy sonkaszeletre valóm. Hanem mentse ki az, -hogy nem egyedül csak ő tett ugy velünk. - -Volt családi életemben egy érdekes mulatságom. Mulatság is, foglalkozás -is. Ez a szakácskodás. Különös kedvem volt ehhez s még nőtlen koromban -megtanultam a franczia konyha sütő-főző művészetét rendes tanító -mesterektől. De főleg csak a ragouk, mártások, sültek, zöldségek és -saláták készítését. A tésztákkal, fagylaltokkal már nem volt kedvem -annyira foglalkozni. S hiába gúnyolódol édes vajdám, én a -szakácsművészetben nem utolsó ügyességre tettem szert.[19] S igen -gyakori eset volt s ha magunk voltunk, csaknem mindennapi, hogy -reggelire vagy ebédre én készítettem nőmnek valamely kedvencz ételét. -Néha többet is. Néha az összes fogásokat. Franczia barátaim közt többen -foglalkoztak ezzel a mulatsággal. Tőlük kaptam kedvet rá magam is. - -Különösen pedig az öreg Dumastól. - -Ismertem e nagy regényírót s többször találkoztam vele s két izben -beszélgettünk is az ételekről s azok készítése módjáról. - -Én nem szoktam olvasni mást mint napilapot s ezt is csak futólag. Egész -életemen át se olvastam el egyetlen tudományos könyvet, még történelmit -se. Siheder koromban olvastam ugyan néhány regényt. Dumastól is kettőt -vagy hármat, de a regényekkel is úgy voltam, hogy a közepükön rendesen -félbeszakítottam az olvasást. - -Nem hiszem ugyan, hogy minden főrendü kölyök olyan, mint én, de a -legtöbbje bizony semmivel se különb. Nem komolyabb, nem alaposabb, -tudományra nem szomjasabb, olvasásban nem szorgalmasabb. A mi főrendi -társaságainkban tudományról és művészetről társalogni nincs szokásban. -Utazás, vadászat, lovak, kalandok, asszonyok, szinház, udvari és családi -pletykák: ezek körül mozog a mi elménk. Azért a tömeg mégis tudósnak, -szellemesnek, tekintélyesnek tart bennünket s tisztelettel környez. Az -öreg Dumas kedves fecsegő volt; a hányszor társaságában voltam, soha se -komolykodott. Egyszer mégis azt mondta nekem. - -– Kedves Károlyi, az ön tudatlansága csakugyan szeretetreméltó. - -Volt oka ezt mondani. - -Elmesélte magyarországi utazását. Mindenféle képtelenséget -össze-visszabeszélt a pesti Nemzeti Kaszinóban végig élvezett -étkezésekről. Kérdezte tőlem a magyar nemzeti ételeket s azok készítése -módját. - -Én bizony ezt nem tudtam. Más nemzeti ételre, mint a sonkára és a -paprikás szalonnára, nem is emlékeztem. - -Kinevetett. Kigúnyolt. Azt mondta, ő ötszáz franczia ételt tud készíteni -s a fokhagymát hetvenféle alakban tudja felhasználni. Ezen kivűl ismeri -Európa, Ázsia, és Afrika minden ételét s a kaukázusi lezgek rizskásáját -jobban tudja készíteni, mint maguk a cserkeszek. Hallott vagy olvasott -valamit a magyar ökörsütésről. Kérdezte tőlem: hogy csinálják azt? Egy -szót se tudtam neki felelni. Mert én ugyan ökörsütést életemben sohase -láttam. - -Az igaz, hogy a szakácsművészethez többi franczia barátom se értett -többet, mint én, de azért mégis röstelkedtem tudatlanságom miatt. Ez is -egyik oka volt, a miért a sütést-főzést rendszeresen tanultam. - -A nagy háboru viszontagságaiból nekünk is kijutott. Házas életemnek -egyik legmozgalmasabb fejezete a franczia-porosz háboru s ennek -különösen az a része, mely Páris ostromából állott. - -A sedáni csata után, mikor már bizonyos volt, hogy Párist a németek -körülzárják és ostromolják, mi hosszas tanácskozás után arra határoztuk -magunkat, hogy Párisban, az ostromlott városban maradunk. A kérdés az -volt, mennyi időre kell számítani, a mig esetleg eltarthat az ostrom. -Volt egy jeles hirben álló műszaki tiszt ismerősöm, Ribeau, ki később -Trochu táborkarához tartozott s az ostrom folyamán egy kirohanásnál el -is esett, – őt kérdeztem meg tájékozódás végett. Ő azt mondta, hogy -óvatosságból jó lesz fél évre való táplálékot beszerezni, de ezt a -véleményét csak bizalmasan közli velem, másnak el ne mondjam. - -– Miért nem mondhatnám el? - -– Mert a túlzó hazafiak rögtön árulónak hívnak, mint oly embert, a ki -még föl is teszi, hogy a poroszok hat hónapig itt maradhatnak s a -francziák őket néhány nap alatt ki nem verik az országból. - -Ilyen tüzes hazafiságra csakugyan nem gondoltam. - -De meg is fogadtam tanácsát. Feleségemmel együtt plajbászt, papirost -vettünk kezünkbe s neki álltunk a számításnak. Mennyi liszt, száraz -főzelék, zsir, só, kőszén, tüzelőfa, világító, fűtő, thea, rum, czukor, -kávé, füstölt hús, konzerv, bor stb. kell nekünk fél esztendőre két -cseléddel és egy kis kutyával? A nyers hús, hal, zöldség nem oly dolog, -a mit be lehetett volna előre szerezni, de a többit csakugyan -beszereztük. - -Csakhogy mire beszereztük: épen elfogyott minden pénzünk. Hát aztán -cselédbérrel, napi kiadással, mosással, ruhával s effélével mi lesz? - -Megint csak az a gyalázatos pénzhiány. - -Futottam bankáromhoz, a kinél szokta apám havi pénzemet kiutalni, adjon -pár hónapra valót előre. - -Megtagadta. Mi lesz vele? Mi lesz a várossal? Hátha én is elpusztulok? -Hátha apám is elpusztul a háboruban? Mi lesz az ő pénzével? - -– Apámat csak nem eszik meg a poroszok Magyarországban? - -– Hjah gróf ur, ha a poroszok ide el tudnak jönni, akkor már az egész -világ az övék. - -Ostoba bankárja! Hanem azért pénzt csakugyan nem adott. - -* * * - -_Jegyzet._ - -[Footnote 18: Gróf Károlyi Gábor 1887-ben Párisban volt nejével, a mikor -közbenjárásomra s tanácsomra a székesfehérvári kerület választói őt -képviselőjüknek jelölték. Erről csak utólag értesitettem őt s mikor haza -jött is, nekem s néhány barátjának, köztük Goldstein Izidor törvényszéki -birónak nehezen sikerült a jelöltség elfogadására rábirnunk. Erről -egyébiránt Följegyzései II. kötetében lesz szó bővebben.] - -[Footnote 19: Gróf Károlyi Gábor csakugyan nagyra volt franczia -konyhaművészetével. E miatt sokat évődtem vele. Itthon is franczia -konyhát tartott. De én a franczia konyha főtt husait, furcsa mártásait, -föletlen zöldségeit, czukortalan fagylaltjait, czukros tésztáit, sürü -pépes ragouit, becsináltjait ki nem állhatom. A bécsi konyha legtöbb -sültjét-főztjét épen nem tudom élvezni. Mig külön függetlenségi pártunk -fennállott, de azon kivül is, gróf Károlyi Gábornál mindennap terítve -volt öt-hat barátjára. Én az estebéd idejét rendesen nála töltöttem, de -az evés alól magamat fölmenteni kértem. A sok articsókát, nyers -zellerlevelet, kardót, fekete gyökeret s öreg babsalátát nem tudtam -élvezni. Sokat élczeltem gyakran tréfából is a franczia konyha termékei -fölött. Elmondtam: miből áll a franczia generál-szaft, a közép-európai -fürdők féléves szaftja s a bécsi és budapesti generál-szaft. Ez utóbbit -Pázmándy Dénesnek a Hungáriában külön is bemutattam és elemeztem. Ő -pedig nyomban megirta s ezzel maga ellen zúditott minden vendéglőst. Még -ma is szidják érte. Én természetesen a tiszta magyar konyhát kedvelem, -de ennek gróf Károlyi Gábort sohase tudtam egészen megnyerni. És semmire -se volt olyan érzékeny, mint ha franczia ételeit kigúnyoltam. -Olaszországi utunkból egypár ételadomám mindig elkeserítette. - -Eötvös Károly.] - - - - -A NAGY HÁBORU ALATT. - -(Menekülünk Párisból. – Nyomoruságunk Brüsszelben. – Gróf Károlyi Ede. – -Darwin. – Olivier barátom.) - -Pénz nélkül az ostromlott városban maradni, ha már enni valónk lett -volna is, nem lehetett. De egyébként is czélszerü volt menekülni. Páris -tanácsa kihirdette, hogy az idegeneknek a menekülést tanácsolja, mert ha -szükölködés vagy inség áll be, az idegenekről csak másodsorban fog -gondoskodni. - -Ez ugyan engem nem ijesztett volna meg, de bizonyos, hogy az idegenek -óriási tömegekben rohamosan menekültek ki a világvárosból. Párisban -mindig van pár százezer idegen s ugyanannyi vidéki. Elképzelni is bajos -azt a tolongást, mely az összes vasuti indóházaknál bekövetkezett. - -Ez inditott minket is a menekülésre. - -A pénzkérdés szerencsés megoldásra jutott. - -Gyula bátyám épen Brüsszelben volt unokabátyánknál, gróf Károlyi -Eduárdnál. Az ő lányának udvarolt ugyanis: Georginának, kit fél év mulva -nőül is vett. Georgina nagy vonzereje tartotta ott Gyulát, mint akkor -már vőlegényt. - -Komornyikomat levéllel Brüsszelbe küldtem Gyula bátyámhoz, hogy -előlegezzen annyi pénzt, a mennyivel Párist elhagyhatjuk s valamelyes -összeget cselédeinknél is hagyhatunk. Komornyikom harmadnap a szükséges -pénzzel jött vissza. - -Nehezen hagytuk el Párist. - -Bevártuk a legutolsó menekülő vonatot. Másfelé, mint északnak Rouen -felé, már nem is menekülhettünk. Podgyászt épen nem lehetett már semmit -szállitani. Csak két kézi táskával menekültünk. Cselédeink bent maradtak -annyi élelmiszerrel, hogy nekik egy évre is elég lehetett. - -Igazán még felöltőt se vittünk magunkkal. Igaz, hogy gyönyörü napos -enyhe idő volt akkor, de utóbb magam is bámultam azon, hogy egyikünknek -se jutott eszébe felöltőt is vinni, vagy legalább nem nyári ruhában -indulni el. - -Rouenben nagy párisi társaság jött össze. Nagy részben idegenek, -angolok, amerikaiak, olaszok. Olyanok, kiknek állandó lakásuk ugyan -Párisban volt, mint nekem is, de pénzüket kivülről kapták. A pénz az -ostromzáron át be nem jöhetett volna hozzájuk. - -Az egész társaságnak, minden embernek, sőt a város egész lakosságának -csak egy véleménye volt. Az, hogy ez a rendkivüli állapot egy hónapnál -tovább nem fog tartani. Vagy kiverik a poroszokat, vagy békét kötnek. -Két hónapot töltöttünk el és se győzelem, se béke. Sőt az ellenkező. - -Egy reggel csak beállit hozzánk fogadósunk s fájdalmának kifejezése -mellett udvariasan kijelenti, hogy Belgium felé ma indul az utolsó -menekülő vonat s hogy a poroszok másnap reggel már Rouenben lesznek, ő -azonban szerencséjének tartja minket azontul is ellátni, a mint a -körülmények és a poroszok megengedik. - -Egyuttal hozta a számlát. - -Mi a poroszokat bevárni nem akartuk. Fizetni s aztán a kézi táskát -magunkhoz venni s a vasutra sietni egy pillanat müve volt. Igy tett -minden idegen. - -Amiensen keresztül mentünk Brüsszelbe. - -Minden állomás el volt már torlaszolva. Mindenütt katonák, sok helyütt -tüzérek és ágyuk is. A vonat igazán vontatva, nagy vigyázattal, lassan -ment előre. - -Ellenséget is láttunk. Amienshez közel egy csapat porosz dzsidás állt -hadisorban a robogó vonat mellett nem messze s kézi fegyverrel -rálövöldözött vonatunkra. Emberhalál nem esett, de az asszonyok nagy -része ájuldozott. Egy féleszü amerikai visszalövöldözött a poroszokra -pisztolyából. Neki támadtunk, miért ingerli a poroszokat? Neki mindegy – -ugymond – a ki ő rá lő, arra ő visszalő. Ez az igazság. - -Szerencsésen beértünk Brüsszelbe. A baj csak itt jött ránk. - -Először is borzasztó hideg volt. Deczemberben jártunk. A mi párisi nyári -ruhánk sehogy se tudott az idővel megbarátkozni. Pénzünk ugyan téli -ruhára még került volna, de arra el is fogyott volna egészen. Hát aztán -miből élünk? - -Azután nem kaptunk szállást. Estennen értünk a városba, késő estig -jártunk gyalog a vendéglőket. Mindnyája tele volt párisi menekülőkkel. -Többet bejártunk tiznél – siker nélkül. Elfáradtunk már, majd a -nyelvünket öltöttük ki. Kocsira mégse ülhettünk, mert az isten hidegje -vett volna meg bennünket. Igy is vaczogott a fogunk. - -Elvégre a Hôtel de Sax-ban kaptunk egy szobát s ott letelepedtünk. -Milyen jól esett a thea, a meleg szoba és az a bornyunyelv, a melyet -hamarosan vacsorára kaptunk! - -A mi szobánk elég tágas volt, többi menekülő barátunké mind kisebb. -Nálunk szoktunk tehát esténkint összejönni theára. - -Mi azonban csak a theát adtuk, a meleg szobát, a vizet és világitót. -Mindenki tudta mindenkiről, hogy egyikünk sincs bővében a pénznek s -azért mindenki hozta magával az ennivalóját, sonkát, nyelvet, hideg -sültet, sajtot, kenyeret papirban vagy kendőben s bort vagy sört, ki mit -szeretett. Vidám, kedélyes, sőt mulatságos esték voltak ezek. - -Az ismerkedés könnyü volt. Egy sorsnak voltunk részesei. A kik ugyanazon -sorsnak részesei egy időben és egy helyen: azok közt a barátságnak, a -testvérisülésnek érzete könnyen föltámad. A testvéri viszony pedig vagy -édes, vagy viszálykodó. Viszályra köztünk nem volt ok, hiszen semmi -örökségen nem osztoztunk. Egymás közelében ennélfogva igen jól éreztük -magunkat. Mint a kik háborgó tengeren egy hajóra szorultak. - -Nézetünk s rokonszenveink is egyeztek. - -Fájt a németek örökös diadala s a francziák örökös csatavesztése. -Lassanként mélységes ellenszenv fejlődött ki köztünk a németek ellen. - -A világ akkor a háboru kezdetén csodálatosan megbolondult. Mindenki azt -hitte és mindenki azt hirdette, hogy a háborut könnyelmüen, vakon a -francziák kezdték, nem a németek. Bismarcknak semmi ravaszsága se -sikerült jobban, mint az, hogy ezt a felfogást a világ fejébe bele tudta -verni. A vizeszü jó francziák maguk is ezt hirdették, hogy minden -veszteségükért császárjukat, III. Napoleont tehessék felelőssé. - -De uj év után már a belgáknál se az volt a kérdés, hogy melyik fél -kezdte a háborut, hanem az, hogy a német, a maga fékezhetlen nagy -erejével s erőszakosságával el akarja nyelni a világot. Kezdetben sokan -voltak vendégeim közt, kivált angolok és amerikaiak, kik rokonszenvükkel -a németek mellett buzogtak, de lassanként mind elhallgattak s az én -nézetemre tértek. Én nem törődtem azzal, melyik fél kezdte a háborut. Én -kezdettől fogva a francziákkal tartottam. - -Ez a mi kis fészkünk, bár alig volt benne franczia, utóljára valóságos -kis franczia táborrá alakult át. - -Benső barátság fejlődött ki Dortig-gal, egy new-yorki amerikai vagyonos -emberrel, ki egy estét el nem mulasztott volna. - -És Brunetti-vel, ki korábban spanyol követségi titkár volt Florenczben, -ott megismerkedett anyámmal és Pálma hugommal is s Pálma hugomba annyira -beleszeretett, hogy kezét meg is kérte. Házassággá azonban nem fejlődött -a dolog. - -Ez is ide szorult Brüsszelbe. Naiv, jókedvü, vidám fiu volt. Mindig ott -legyeskedett feleségem körül s keservesen panaszkodott nekem nem -egyszer, hogy feleségem nem akarja udvarlását türni, csak gunyolódik -vele. - -Mégis vágytunk vissza Párisba. Hiába: más város az. Mi különösen azért -is vágytunk, hogy valahára ruhához jussunk. - -Egy nap bolyongásunk közben találkoztunk gróf Károlyi Ede -unokabátyámmal. Megnéz bennünket, látja, hogy didergünk. Ránk szól: - -– Ugyan mit legénykedtek, mért nem öltöztök melegebben, hiszen igy -megfagytok. - -Feleségem elneveti magát. - -– Többet már csak nem tehetünk, mint hogy minden ruhánkat magunkra -veszszük, a mit csak Párisból elhozhattunk. S itt is minden pénzünket -már ruhára költöttük, de van is láttatja. Ime! - -Mutatja keztyüjét. Azt csakugyan Brüsszelben vettük. - -Szegény Edének megesett a szive rajtunk. Rögtön vitt egy női -ruha-raktárba egy nőszabóhoz s nőmnek vett egy egész öltöző ruhát s egy -téli bundát s nekem is egy téli kabátot. Kért, hogy fogadjuk el tőle. - -– De nem emlékül, mert bizony ezt mi azonnal elviseljük. - -Olyan jó kedvü lett, a milyen ritkán szokott lenni. Az ilyen rokoni -nagylelküség is ritka dolog volt nála. – De oly kedvesen csinálta, hogy -el kellett fogadnunk. - -Meg kell még emlitenem, hogy a hires Darwin is négy izben vett részt -ingyenes és patriárchális estélyünkön. Mindig teát és kétszersültet -hozott magával. Sohase beszélt az ő tudományos felfedezéseiről, ellenben -feleségemmel nagyon szeretett fecsegni. - -Ameli nem volt tudós asszony. Egyáltalán távol állt az olyan nőtől, a -milyent a német kékharisnyának szokott nevezni. Magasabb -nőnevelő-intézeteket sohase látogatott. Olvasni se igen olvasgatott. -Untatta őt minden tudomány és tudóskodás. Néhány könnyü regényt -átlapozott, néhány napilap ujdonságait vagy tárczarovatát megtekintette, -a szinházat, ha volt pénzünk, föl-fölkerestük s utazgatásaink: ime -ezekből és a társalgásból meritette minden ugynevezett tudományos -ismeretét. - -De hát az én feleségemnek nem is volt szüksége tudományra. - -Bátor volt mindenkivel szemben. Férfival, nővel egyaránt. A bátorság -mindig és minden körülmény közt eltalálja a helyes szavat. - -Jól öltözködött. Termete szabályos, nyulánk és telt volt, – a -legegyszerübb öltönyben is előkelő alakot mutatott. - -Elég szép is volt. Római remek arcz. Szemei se nem ábrándozók, se nem -hidegek, se nem komolyak, hanem élesek. Nagyon éles tekintete volt, -mintha mindig parancsolt volna. - -A napi kérdésekhez, háboruhoz, csatákhoz, parlamenthez, divathoz, -szinműhöz, szerelmi és egyéb botrányokhoz ép ugy hozzá tudott szólni, -mint mivelt társaságunk bármelyik tagja. - -Mire való ilyen nőnek a tudomány? - -A női lelket elvégre ugy se érdekli más igazán, mint a férfi, az -asszony, a divat és a gyerek. Ha a nőnek nagy elméje és éles figyelése -van, ha figyelmét semmi ki nem kerüli, ha saját érzelmeibe vakon el nem -merül, ha folyékonyan beszél a társaság nyelvén: akkor a nő nyugodtan -részt vehet a legmagasabb és legmiveltebb társaságban is, ha mindjárt -olvasni és irni nem tudna is. - -Ameli tökéletesen beszélte a magyar, olasz, franczia és német nyelvet. -Fiatal volt, szép és bátor volt s magyar grófné volt: mindez -otthonosságot biztositott neki a leghiresebb férfiak közt is. Különös -tehetsége volt a férfiakat a maguk gyöngeségeikben rögtön fölismerni: ez -a tehetsége csipőssé tette szellemét és társalgását. Annál jobban -ragaszkodtak társaságához a férfiak. - -Darwin kedélye édes volt, modora szerény, tudása határtalan. Százszor -többet tudott, mint a mennyit megirt. Szellemének óriási gazdagsága -mellett is nagyon kedvelte feleségem társalgását. - -Sokszor elnéztem ezt a busa homloku, mély tekintetü, szőrös-fürtös -koponyáju nagy embert. Hejh, ha bennem nagyobb ragaszkodás lett volna a -tudomány iránt! Mennyi alkalmam volt nekem ahhoz, hogy Pasteur és Darwin -kitárják előttem lelküket! De más nagy tudósok és hatalmas emberek is! - -Egyszer a társalgás Darwin különös buvárkodására, az emberi nemzetség -származására terjeszkedett ki. Nem én, nem is Ameli hozta elő e tárgyat, -hanem valaki más vendégeink közül. Mi magunk ugyan sohase törtük a -fejünket e fölött. Hogy és hogy nem, a társalgás folytán előjött a szó -arról, mi az oka annak, hogy az anya egyszer férfigyereket, másszor -leánygyereket szül s egyszer apjához, másszor anyjához hasonlit a -gyerek? - -Darwin mosolyogva vett részt a társalgásban. Ez már csakugyan az ő -tudományához tartozott. - -Nőm oda fordul hozzá. - -– Mondja meg hát édes Darwin, ha nekünk gyerekünk lesz, fiu lesz-e vagy -lány s hozzám fog-e hasonlitani, vagy Gáborhoz? - -– Ha megmondom is, kedves grófné, az én jövendőmondásom se ér többet, -mint másé. Ámbár sokat gondolkodtam e tárgy fölött. Azt hiszem, a -gyereknek rendszerint fiunak kellene lenni s kivétel nélkül mindig az -apához kellene hasonlitani, minthogy az élet csirája az apától ered. -Miért nincs igy: az okát bizony én nem tudom. Hanem ugy gondolom, hogy -önnek, grófné, mégis fia lesz s az a grófhoz fog hasonlitani. Mert ön -olyan élénk és figyelő természetü, ön a legnagyobb társaságban s a -legélénkebb társalgás közben is annyira észrevesz mindent, hogy ön, ha -áldott állapotba jut, akkor se fog gondolatokba, tünődésekbe, -képzelődésekbe elmerülni s az apai életcsirát a maga természetes -fejlődéséből nem fogja agymüködése által kizökkenteni. - -Feleségem elnevette magát. - -– Nagyon magas bölcsesség ez nekem, édes Darwin. Ha nem veszi rossz -néven, majd annak idején kártyavetőt is megkérdezek. - -Darwin mosolyogva felelt: - -– Könnyen meglehet, hogy az jobban tudja. - -Hanem elvégre csakugyan fiunk lett és csakugyan hozzám hasonlitott. - -A találkozás után Ede is csaknem naponként volt velünk több-kevesebb -időre. Ekkor mondotta nőmnek, a mit nőm aztán haláláig emlegetett: - -– Szegény Ameli, sajnállak, jobb sorsot érdemlettél, mint hogy mi közénk -keveredjél. Se neked, se Gábornak sohase bocsájtják meg házasságtokat. - -Jó próféta volt ugyan, de azért mi boldogok voltunk és sohasem bántuk -meg, hogy egybekeltünk. - -Brüsszelben maradtunk mindaddig, mig Bazaine Metzet a poroszoknak fel -nem adta. - -Egy este ülünk lent a fogadó ebédlő-termében s hallunk kivülről a terem -ajtajából kiabáló hangokat s a cselédség részéről goromba szavakat. -Perczekig tart a viaskodás. A pinczérek azt mondják, hogy valami részeg -csavargó akar a terembe behatolni. - -Fölkelek, kinyitom az ajtót s csakugyan egy borzasztó elzüllött alakot -látok magam előtt. Fején rongyos sipka, arcza tele sárral, porral, -verekedés nyomaival; vállán rongyos, piszkos szürköpönyeg. Kiéhezve, -kifáradva. - -A mint meglát, mereven néz rám s a nyitott ajtón át feleségemre is. - -– Nem ismer ön? kérdé. - -Hangjáról rögtön megismertem. Olivier Viktor volt, barátom, házassági -egyik tanum. Megöleltem, megcsókoltam s bevittem a társaságba s ott -bemutattam. - -Metzből jött. Fogoly lenni nem akart. Becsületszavát adni, hogy nem -harczol a porosz ellen, nem akarta. Álruhába, hajtsárruhába öltözött s -átszökött mind a franczia, mind a porosz seregen s hallatlan -nélkülözések közt Brüsszelbe jött. Nem volt egy garas pénze sem. Nyomban -felöltöztettük; adtam neki annyi pénzt, a mennyi telt; pár napig köztünk -volt s kipihente magát s azután sietett vissza Francziaországba: Chanzy -hadtesténél harczolt tovább. Kapitány volt a lovas vadászoknál. - -Ha a poroszokról volt szó, reszketett dühében. A mi gyalázó és átkozódó -szó van a franczia nyelvben, mind fölhasználta a poroszok ellen. S jól -állt neki, mert igazi hős volt. - -– Átkozott poroszok! Barbárok, rablók, orgyilkosok! Mindig tizszeres -erővel támadnak. De azért hiába. Nem engedünk. Én nem engedek. Páris -alatt megfojtjuk őket. Vagy Orleánsnál, vagy a tengerparton. Békét nem -kötünk. A ki nekem békéről beszél: lelövöm, mint a kutyát. Csak egy -napig nyugszom, csak ki akarom magam aludni, rögtön fölkeresem -ezredemet. Nem nyugszunk addig, mig ezeket a betörőket száz esztendőre -meg nem fenyitjük. - -Közbeszóltam. - -– Nagy előnyben vannak, kedves Olivier. Sokan azt hiszik, ők maradnak -fölül. - -– Akkor megdöglöm. De azt én meg nem érem, hogy ők elnyomják -Francziaországot. Nevetséges gondolat. Semmit se vesztettünk még el. -Csak néhány meglepetés ért bennünket. Csekélység. A nemzet még most fog -igazán fölébredni. Előre, előre! - -Hány ilyen hősük volt akkor szegény francziáknak! - -Először azt hittük, hogy Metz feladása után vége lesz a háborunak s mi -mehetünk vissza Párisba. - -Erről szó se lehetett. A tél borzasztó hideg volt. Kényelmünk minél -kevesebb. Nőm egészsége hanyatlani, bomlani kezdett. El kellett magunkat -határoznunk, hogy Brüsszelt elhagyjuk. - -De hova? - -Haza nem jöhettem. Házasságunk már tudva volt, apám engem nőmmel együtt -el nem fogadott volna. Anyám ekkor Vicenzában lakott. Volt neki egy nagy -kastélya, ott kényelmesen elférhettünk volna, de minket anyám se -fogadhatott. - -Nőmet melegebb éghajlat alá kellett vinnem s azért Olaszországot -szemeltem ki. Németországon s a Brenneren keresztül Milanóba utaztunk s -ott egy fogadóba szálltunk. - -A fogadóban nem sokáig voltunk. Annak költségeit nem igen győztük volna. -Fogadtam hát egy kis magánlakást, melyet édes vajdám, részletesen le -kell irnom. - - - - -MILANÓBAN. - -(Milanói lakásom. – Fofó kutyám élete és halála. – A japáni ember sirja. -– Rothschild Adolf. – A párisi ostrom alatt mindenem elpusztult. – -Nápolyi utunk. – Apám nem ad szállást. – Mit vétettem?) - -Ez volt az első milanói lakásom. Nem messze esett egy mellékutczában a -Domo terétől. Volt benne egy hálószoba egy kis alkovennel és egy ebédlő. - -De milyen ebédlő? - -Ez volt egyuttal a konyha is. Volt benne egy kandalló, a herczegi -paloták kandallójának alakjában, de nem márványból, hanem csak szines -cserépből. Ez a kandalló egyuttal takaréktűzhelynek és sütőnek volt -berendezve. Mellette pedig egyik oldalán a fa- és kőszénraktár, másik -oldalán az éléstár az edények és konyhaszerek részére. Csinos faragásu -és festésü faszekrény mind a raktár, mind az éléstár. Itthon -ékszerszekrénynek használnák az effélét. Okos az olasz. Ur is tud lenni, -szegény is. Ha az ember elvégezte a főzést és étkezést s rendbe hozta a -kandallót s a raktári és éléstári szekrényeket s feltörölte a kőszén -nyomait s ha még hozzá egy pár virágcserepet tett a kandallóra: ime -készen volt az ebédlő és társalgóterem előkelő alaku butorokkal s remek -képekkel vagy azok ügyes másolataival. Pedig hát konyha és éléskamara az -egész. - -Fogadtunk egy öreg asszonyt, a ki bejárt tisztogatni. Se nem lakott, se -nem hált ott. Csak bejáró volt, tizenkét lira havi fizetéssel. - -A lakásért fizettünk 400 lira évi bért, a mi pénzünk szerint mintegy 180 -forintot. Apám háromszáz botos ispánt tartott, az utolsó botos ispán -lakása is többjébe került. - -A kandallót én ujra csináltattam. Alakot, szint, összhangot, remek -stilust adtam neki. S a főzéshez és sütéshez czélszerü átalakitásokat -eszközöltem benne. Belekerült 50 lirámba. - -A grófnő és urnő volt a feleségem. A szobalány szintén a feleségem. A -komorna megint a feleségem. A szakácsné épen csak a feleségem. Mivelhogy -komornára, szobalányra, szakácsnőre épen nem telt. - -A főzés alól azonban fölmentettem feleségem. Főztem magam. Hiába -tanultam volna a szakácsművészetet? - -Igy éltünk hárman együtt kedvesen. Tudniillik én és a feleségem és a -Fofó. - -Fofó. Ez egy kis mopsz kutya volt, melynek története van. Elmondom -neked, édes vajdám. Ismerte őt Darwin is s nem hiszem, hogy világhirü -műveiben a Fofóról is ne volna néhány észlelete. - -Demidoff Anatól herczeggel Párisban jó barátságban éltem. Ő jó orosz és -keleti szokás szerint nekem nem egyszer értékes baráti emléktárgyat -akart adni. Mindenkor visszautasitottam. Megmondtam okát is. Megmondtam, -hogy én ugyan gróf Károlyi vagyok, a föld kerekségének harmadfél ezer -urasága közül az egyik, de az én uraságom csak az utczán, a társaságban -és a nyilvánosság előtt áll fenn s egyéb kincsem nekem, mint a -keresztelőlevelem, nincs s igy az értékes baráti ajándékokat nem -viszonozhatom, tehát el se fogadhatom. - -– No no, zsugori vagy bizony te, mint valamennyi Károlyi, hanem hát igy -is jól van. Adok én neked mégis egy olyan emléktárgyat, a melyet -elfogadsz, pedig az egyenesen az én felséges czárom udvarából származik. - -Akkortájban irta Sardou a Seraphine la Devotte czimű darabját. Az első -előadásra nekünk is küldött jegyet és meghivót. Mikor onnan hazamentünk: -egy kis kosárban ott nyöszörgött valami féreg. Fölveszem, nézem, hát egy -kéthetes kutyakölyök volt, Demidoff herczeg névjegyével. - -Ezt csakugyan elfogadtam. - -El is kereszteltem azonnal Sardou darabja után Seraphinenek. Igy is -hivtuk valamennyien, de azután lassanként mégis csak Fofó név fejlődött -ki a Seraphineból. Csodálatos ez. Sokszor eltünődtem azon, miként -alakulnak át a nevek, kivált a sokszótagu nevek. Miként lesz az -Elisabethából Böske, az Izraelból Szrul, a Gregoriusból Gecző. Igy lett -Seraphineból Fofó. A tudósok fejtsék meg ennek a titkát. - -A kutya gondos ápolásban s kitünő nevelésben részesült. Azt a hüséget és -ragaszkodást, melylyel ezt meghálálta, leirni nem lehet. Velünk is volt -mindig, a meddig élt. Ha pedig én magánosan utaztam haza vagy máshova: -mindig magammal vittem. Magyarországi hitelezőim már egyenesen őt -kisérték figyelemmel. Az ügyvédek engem nem ismertek, hanem Fofót -ismerték, s ha már meglátták az Egyetem-téren, ugy jöttek rám, mint a -sáska. Gyula bátyám irta is egyik levelében, hogy ha Magyarországba -jövök, ne hozzam magammal, mert különben inkognitó nem jöhetek. - -Olaszországban tiz évig volt velünk. - -Mikor Endre fiam született s látta, hogy azt mennyire szeretjük s egyik -kézből a másikba adjuk: ezért nagyon megneheztelt. Erőt vett rajta a -féltékenység. Egy darabig rá se nézett a gyerekre. A bábára gyanakodott, -hogy az csempészte be a házhoz. Ezért a bábát elemésztette volna egy -kanál vizben. De mikor később látta, hogy a dolgon már nem segithet, -akkor Endre fiammal mégis kibékült, sőt annyira szerette, hogy a -dajkával együtt ő is mindig kisérte s fölötte éber figyelemmel őrködött. -Hanem a bábát azontul is mindig erős gyanuval fogadta, s valahányszor -jött, mindig gondosan megvizsgálta, nem hoz-e magával kis babát. Egy -második gyereket bizonyára nem tűrt volna meg a háznál. - -Halálát aggkori elgyengülés okozta. Ez Francziaországban a luxeilles-i -fürdőben következett be. Öreg volt már, őszült, se látott, se hallott -jól. Ragaszkodása annál nagyobb volt hozzám. - -Egy napon reggelinél voltam. Feleségem már haza ment, de én még az -étteremben maradtam. Feleségemet Deville tábornok, ősz öreg katona -barátom kisérte haza. Egyszer csak jön a tábornok nagy sietve. - -– Jőjjön, jőjjön csak, barátom, haza azonnal, kéreti a grófnő, nagy baj -van, a Fofó aligha végrendeletet nem akar csinálni. - -Feleségem tudniillik Fofót nagy nyugtalanságban és szomoruságban -találta. Sirt és nyöszörgött s valamit mondani akart. Feleségem szól -hozzá: - -– Mit akarsz, talán az uradat akarod látni? - -A kutya megértette a kérdést s örvendezés jeleivel adott feleletet. -Ekkor küldte utánam a tábornokot. - -Haza sietek. A kutya hozzám kivánkozik. Fölveszem ölembe, rám néz könyes -szemekkel s kezemet nyalja. Aztán egyet csuklik s vége van. - -Érzékeny jelenet volt, maga az öreg Deville tábornok is könyeit törölte. -Nőm és Endre fiam igaz szivvel megsiratták. - -Grammont őrgrófnak van Luxeillesben egy szép erdeje, sétautakkal telve. -Erdőfelügyelőjét felkerestem s két sétaut keresztezésénél egy kis -tisztást a kutya sirjának megszereztem. Oda temettük el. Egyszerü kis -obeliszk sirkövére ezt vésettem: - -A Mon Fidel Ami Fofó. - -Bolondság ez, édes vajdám, ugy-e? Hát ilyen bolondságokból áll az élet. - -De még nagyobbakból is. - -Mikor 1887-ben májusban kint voltunk Párisban s luxeillesi egyik fürdői -ismerősömmel véletlenül találkoztam: ő közölte velem a sok fürdői -ujdonság közt, hogy érdekes sétálópont Grammont erdejében egy Fofó nevü -japáni ember sirja, a melyre minden arra járó dob egy csokrot vagy egy -szál virágot. Ki tudja, idővel minő hagyományok, minő mesék fognak -támadni ama ismeretlen japáni ember életéről és haláláról? - -A ki nem volt más, mint az én mopszom. - -Hány történelmi nagyság, hiresség és bucsujáró szent hely keletkezett -már ilyen szokásból, ilyen tévedésből, ilyen hazugságból? - -Mindenki elgondolhatja, mily jóizün nevettem én szegény Fofó kutyám -siremlékének e különös szerencséjén. Ismerősöm csak elbámult rajtam. -Sehogy se értette, mi nevetni való van egy szegény japáni ember halálán. -Elmondtam neki a sirkő feliratának történetét. - -Ő is nevetett, de azért a fejét csóválta. Sehogy se akart nekem hinni. -Ugy vélekedett, meg akarom őt dévajul téveszteni. Meg is mondta. - -– Ön csalódik vagy engem félre akar vezetni. Kutyáról még soha senki nem -mondta e szót: »barátom.« A sirkövön pedig ez van: Fofónak, az én hű -barátomnak. Sok fürdő vendég ismeri is, a ki a sirkövet fölállitotta s a -kinek Fofó igazi hű barátja volt. Ez egy párisi ur, nagy utazó, a ki -Fofót Tokióban vette maga mellé s a kitől azóta Fofó el nem maradt, sőt -egyszer életét is megmentette. Igy áll a dolog. - -No szépen vagyunk. - -Én tudom egyedül a Fofó történetét s épen csak nekem nem akarják azt -elhinni. Mert a mit én erről tudok: az oly egyszerü dolog, hogy az nem -tetszhetik az embereknek. A mi pedig nem tetszik: azt nem hiszik se -könnyedén, se szivesen. - -Herczegi erdő. Sürü lombok, a lombok közt fekete árnyék, vad virág, -gyapjas moha, örökös szellősusogás. Emberek nem igen járnak itt s ime -mégis sirkő áll e helyen, kőből faragott, obeliszk alaku, arany -felirattal. Tehát költséges is. Ki az ördögnek jutna eszébe, hogy ez -obeliszk alatt kutya alussza örök álmait. - -Hiszen kutyájával szemben senki se hiu. A sirkövet elvégre vagy -szokásból vagy hiuságból állitják az emberek. Itt se szokásról, se -hiuságról nem lehet szó. Az a sir tehát csak ember sirja lehet, s azt a -siremléket csak annak a halottnak közelállója emelhette vagy valami -örököse. Ámde kutya örökséget se hagy maga után. Hiszen a bőre se ér -most már sokat a mi időnkben. - -Mindez tökéletesen világos. - -Kétségtelenül akad majd tudományért lelkesülő derék férfiu, a kit -érdekelni fog sok mindenféle dolog, s egyebek közt Fofó sorsa, eredete, -élettörténete s halála is. Nyomról-nyomra halad kutatásaiban s végre -Tokió környékén, Japánban ráakad egy Fofó nevü családra is, a melyből -harmincz-negyven év előtt egy fiatal ember egy európai utazóval -eltávozott és sohase tért vissza. Néhány levelet még irt a tengerről, -Dsiddából, Máltából, Marseilléből, de utóbb e levelek is elmaradtak s -azóta se hire, se hamva. Tart majd e kérdésről felolvasást is, melyet -nagy érdekkel hallgatnak hölgyek és férfiak, a kik közt sokan el is -határozzák, hogy elmennek majd Grammont herczeg erdejébe s okvetlenül -megnézik a szegény japáni sirját. - -Már most, édes vajdám, én is ott leszek a felolvasáson s mint -igazságszerető ember, nyomban felvilágositom a tudóst is, a közönséget -is. Tudod-e mi lesz ennek a vége? - -Az lesz a vége, hogy engem ugy kilöknek a társaságból, hogy a lábam se -éri a földet. Szerencsés leszek, ha a rendőrség le nem fülel s mint -közbotrányokozót be nem zár. - -Igy lesz biz az! - -De visszatérek milanói lakásunkra. - -Bizony az szegényes lakás volt. Feleségem tudta, hogy én már csak -mindenkit szivesen fogadok magamnál s egyszer mégis elutasitott egy -hirneves vendéget. - -Rotschild Adolf báróval Párisban jó ismeretségben voltam. Neki ugyan tiz -millió frank jövedelme volt, nekem pedig csak tizennyolczezer frank, de -azért, ha találkoztunk, kedveltük egymást. Ő csak egy hatvan éves -családhoz tartozott, én pedig egy hatszáz éveshez: ez sok különbséget -kiegyenlitett. Már azért is, mert művelt, jómodoru s jókedélyü ember -volt. - -Ő is kiszorult Párisból s ő is véletlenül Milánóba vetődött. Pénze ugyan -elég volt, de pénzügyi aggodalmai tán sulyosabbak, mint az enyémek. -Nekem a háboru nem igen árthatott, neki pedig sokat. - -Egyszer nőmmel sétálunk a Viktor Emánuel gallérián, mikor elénk vetődik -báró Rothschild. Alig panaszoljuk el egymásnak bajunkat, ő -szeretetreméltó bizalommal meghivja magát hozzánk ebédre. Én még el se -tudtam gondolni, mit feleljek, feleségem már nevetve felelt: - -– Tudja, báró, én igen köszönöm szives bizalmát, de most nem fogadhatjuk -mostani lakásunkon. Meg akarjuk tartani az ön jó véleményét, mostani -szegénységünket pedig ön könnyelmüségnek tekintené. - -Igaza volt feleségemnek. Furcsa dolog lett volna, hogy én főzzek báró -Rothschild számára ebédet, feleségem pedig tányért váltson s -felszolgáljon. Főzni ugyan jól tudtam a magunk számára, de idegen -számára még nem próbáltam. - -Elmondtam ezt később Garibaldinak. Összeszidott érte. - -– Hibázott ön, Gábor. Már én csak megvetem a történelmi arisztokratákat -s azért, hogy szerencsések voltak születni, én semmi jogot és tekintélyt -az ő számukra nem engedélyezek. De Rothschildékkel s a pénztőzsérekkel -szemben mégis becsülőm őket. Önnek ősei ezer év óta kormányoznak egy -országot; voltak köztük hősök, hadvezérek, fejedelmek, szabadság -bajnokai, rablók, gyilkosok, de mindig hatalmasok. Szóval, valódi -arisztokraták. Ön is az. Önnek meg kellett volna mutatni, hogy ön előtt -Rothschild akkor is csak ezer ismerősének egyike, mikor ön szegény s -Rothschild véleményére akkor se ád többet, mint mikor gazdagon, -fényüzéssel fogadhatja. - -Ugy segéljen, igaza volt az öregnek. Egy galagonyaágból faragott valami -botot Kaprérán, mikor ezeket mondta. Mégis csak fura jelenet lett volna -az, hogy én, a hősök, hadvezérek, fejedelmek, rablók, gyilkosok, de -mindig hatalmasok unokája, főzőkanállal, köténynyel és patyolat-sapkával -fogadjam a száz milliók urát. Hiszen, ha csak egy fogadó-szobám lett -volna: megteszem. - -Tavaszig voltunk ebben a lakásban. - -Időközben pár napot Fofóval haza jöttem, apámat meglátogattam. -Puhatolództam a család hangulata iránt s kedvező jelenségek esetén -egyengettem volna a házasságomban való megnyugvás utját. De sikerre nem -volt kilátás. Testvéreim ugyan megnyugodtak volna, de ők apám nézetével -ellenkezni nem akarhattak. S talán, ha ellenkeznek, annak se lett volna -sikere. - -Mikor kitavaszodott s már nagyon kezdett az idő melegedni, a Como taván -béreltem ki egy kis villát. Ratazziné villája volt ez a tóparton egy kis -kerttel. Szépen s kényelmesen volt berendezve. Itt több hónapot -töltöttünk. Jó levegő, bájos vidék s jó és nagy társaság, feleségem -egészen felüdült. - -Sok régi ismerősöm volt itt Párisból és Olaszországból, francziák és -olaszok. Átellenben volt a Villa D’Este fogadó. Ez csaknem ismerősökkel -volt tele. Csónakon jártunk át, hol ők hozzánk, hol mi hozzájuk. Sok -szerenádot rendeztünk a tavon. - -Ez időben végződött a háboru s én nagyon nyugtalanul alig vártam a -perczet, hogy Párisba visszamehessek. Hisz ott kellett hagynunk -mindenünket két idegen cseléd kezén. - -Ottani lakásom pedig jól be volt rendezve. Voltak értékeim is. Butorok, -fegyverek, gobelin szőnyegek, porczellán- és majolikarégiségek, ezüstök, -néhány jó kép, vadászati trophaeumok, afrikai és ázsiai emléktárgyak. Mi -lett ezekkel? - -Alig hogy megjött a hir, hogy a poroszok elvonultak s a versaillesiak -bementek Párisba: én is utra keltem azonnal. - -Mikor Párisba értem, ott még minden a legnagyobb zavarban és -rendetlenségben volt. A Commune még akkor dolgozott a legnagyobb tüzzel. -De igazi tüzzel és igazi vassal. - -Az igazat megvallva, én nem sokat törődtem a Comunnel, miattam -pusztithatott, gyilkolhatott, gyujthatott, valamint a kommünardokat is -lőhették rakásra. Én csak lakásomat kerestem. - -Lakásomat épen találtam. Egy porosz bomba ugyan keresztül ment rajta -felülről lefelé, de kárt nem csinált. Mindenemet megtaláltam épségben, -csak lovaimat nem. Azokat a mészárosok kimérték az éhező haza számára. -Bizonyára jól megfizették az árát, de cselédjeim azzal be nem számoltak. -Azt mondták, hatósági felhivásra kellett a lovakat beszolgáltatni. - -Egy hónapig voltam ott dolgaim rendezni, azaz: minden értékes holmimat -zálogházba vinni és sürgős apró adósságaimat kifizetni. Irtam haza -apámnak és Gyula bátyámnak is, hogy valami nemzeti kölcsönnel vagy -előleggel segitségemre legyenek; mert a háboru nemcsak Francziaországot -tette tönkre, hanem engem is. Jött is segitség. - -Kijött Pista öcsém. Ő ugyan értékeimet kiváltotta, de pénzt nem -adhatott, lakbéremet meg elfeledte kifizetni. A vége az lett, hogy -lakbérért elárverezték mindenemet, csak porczellánomat, feleségem ruháit -és fehérnemüit tudtam megmenteni. Adtak is akkor árverésen valamit -képekért, gobelinért s diszfegyverekért és butorokért! A háboru és -Commune után! Pista öcsém eljárásának iratai utóbb az ügyvédek kezébe -kerültek. Ez volt még hátra. A mit ő jól csinált volna: no hiszen -elrontották ezek. A végén 30,000 forintot számitottak be terhemre. - -Párisi ismerőseimet, kik az ostrom alatt benrekedtek, mind meglátogattam -s azután visszamentem Olaszországba, hol feleségemet megint betegen -találtam. - -A telet ismét Milanóban töltöttük, de akkor már jobb lakásra tettünk -szert s fogadtunk szobalányt és szakácsnét is. - -Nyár elején Genuába költöztünk át. Volt egy öreg kastély a tengerparton, -nagy, de elhanyagolt kerttel, mely közvetlenül a tengerig nyult le. Ez -volt a Palazzo Gnecco. Ezt béreltem ki fél évre. A kertből egyenesen a -tengerbe lehetett menni fürödni. Használtuk is az alkalmat és a -kényelmet naponként. - -Egyszer azonban majd megevett a czápa. Távolabb usztam a csónaktól, mint -kellett volna s egy czápa oda vetődött. Én nem láttam, de csónakosom -észrevette s orditott és evezőjével integetett rám, hogy meneküljek. -Végre észrevettem mit akar s erőm kimerültéig siettem a csónak felé. A -czápa is észrevett és egyenesen utánam rohant. Egyetlen másodpercznyi -késedelem a kikerülhetetlen halált idézte volna elő. Már hanyatt -fordult, hogy bekapjon, mikor én a csónakra kapaszkodtam. Hajósom a -hosszu evezővel ütötte orron, még se távozott rögtön csónakunktól. De -távoztunk mi tőle. Csak puska lett volna nálam. - -Genuai életünk kellemesen folyt ekkor. Olasz s franczia barátaim -seregestül látogattak. Sokat vitorláztunk, sokat halásztunk, zongora és -ének mellett sok kedves estét töltöttünk. A hölgyek közt feleségem is -énekelt. Szép üde és iskolázott hangja volt s nehány olasz, franczia és -magyar dalt kitünően énekelt el. - -Társaságunkban gyakran részt vett Kossuth Ferencz is. Ő akkor vasuti -felügyelő volt az olasz kormány szolgálatában s vasutai egy része arra a -vidékre esett. Valahányszor arra jött s pedig gyakran jött, mindig -fölkeresett. Vele egyébiránt s Lajos Tivadar öcscsével már -gyermekkorunktól fogva barátságban álltunk. - -A félév leteltével, az ősz végén ismét Milanóba költöztünk. Jó lakást -találtam a Corso Venezián. A leghidegebb három téli hónapot itt -töltöttük. Innen néhány napra haza is ellátogattam apámhoz és -testvéreimhez. De csak egyedül. - -Feleségem e télen se érezte magát jól. Az orvosok légváltozást -ajánlottak. Elhatároztuk tehát, hogy Nápolyba megyünk. S minthogy hajón -akartunk utazni, átmentünk Genuába. - -Itt este szálltunk a hajóra. A hajó neve volt Principe Humberto. -Valamennyi genuai ismerősünk mind kikisért a hajóra s velünk maradt -éjfélig. Éjfélkor kellett volna a hajónak megindulni, de késlekedett; -azt mondták, még nem készült el a rakodással. Mi tehát kabinunkba -vonultunk s lefeküdtünk. - -Egyszer csak arra ébredek föl, hogy gurulok jobbra-balra. Borzasztó -zivatar bömbölt odakünt. Kimegyek a kabinból, azt gondoltam, már Livornó -felé járunk, de ördögbe, még mindig csak a liguriai partokat láttam. -Kérdem a matrózokat, mikor indultunk. Mondják hat órakor. Tehát hat órai -késéssel. Délután négy órakor értünk Livornóba délelőtti tiz óra -helyett. - -Mikor a livornói kikötőben már nyugodtan állt a hajó: kérdem, mikor -indulunk innen? Esti 9-kor, volt a felelet. Nőmet karon fogom, gyere -fiam, menjünk a városba ebédelni. Csónakra ültünk s kiszálltunk. -Szakácsnénkat, inasunkat minden podgyászszal együtt a hajón hagytunk. - -Megebédeltünk, megnéztük a várost, feleségem rendkivül kedves volt, -sejtettem, hogy valami inditványa lesz. Egyszer csak előáll: - -– Édes Gábor, ha belenyugszol, én gyalog ugyan elmegyek Nápolyba, de a -hajóra én vissza nem megyek, mert ott én meghalok. - -Szépen vagyunk. Egyszer akartam takarékoskodni s vasut helyett hajóval -utazni. Az lett belőle, hogy most már az egész hajódijat is, az egész -vasuti dijat is fizetni kellett. - -Benéztünk Flórenzbe. - -Onnan kínos volt az utazás Rómába. Első osztályu jegyünk volt, de -annyian utaztak, hogy négyünket szoritottak be egy másodosztályu fél -szakaszba. Igy kellett tölteni az éjszakát. Én a földre feküdtem a büdös -lábak közé s ott voltam egész éjjel, hogy feleségem két ülőhelyet -nyerjen. Természetesen ez se volt kényelmes, mert ki nem nyujtózhatott, -az olaszok pedig ezenfelül mindig disputáltak és pöfékeltek. De azért -feleségem nem panaszkodott volna a világért sem, csakhogy a szárazon -lehetett, nem a tengeren. - -Rómába összetörve érkeztünk meg reggel s már a kiszállásnál sok -ismerősre bukkantunk. Több napon át ott voltunk s megnéztünk futólag -mindent. Egy régi ismerőssel, Stumm porosz huszárhadnagygyal is -találkoztam, ki Németország részéről követségi ügyvivő volt a pápai -udvarnál. Kemény protestáns, a ki magunk közt igazi huszárosan beszélt a -pápaságról. Fölajánlotta, hogy ő alkalmat szerez, hogy a pápát a -vatikáni kerti sétája közben megláthassuk. Én bizony erre nem voltam -kiváncsi, de feleségem igen. Igaz, hogy az öreg Pio Nono pápa akkor még -egészen jó szinben volt. Egy áldott, jóképü, öreg falusi plébánoshoz -hasonlított. - -Nápolyba este 9 órakor érkeztünk. Volt egy comoparti jó ismerősöm: Noja -gróf, Monteleone herczeg veje, ő már előre egy nagyon szép és előkelő -lakást bérelt ki számunkra a Riviera Chiaján. Egyenesen oda mentünk -tehát s szentül hittük, hogy cselédeinkkel együtt minden holminkat már a -legjobb rendben ott találjuk. - -Csalódtunk. Oly borzasztó idő volt a tengeren, hogy szegény cselédeim -csak másnap délben érkeztek meg. Mikor a Principe Humberto a tenger -magasán mutatkozott, magam mentem eléjük csólnakon s vittem őket haza. -Félholtak voltak, kivált inasom, a kit ágyba kellett fektetni, három -napig mozdulni se tudott. Jó volt tehát mégis vasuton utaznunk. - -E vihar alatt vitte el a tenger a nápolyi kikötő egyik jelentékeny -részét. - -Nápolyban eleintén nagyon jól éreztük magunkat. - -Kitünő ismerősökre tettem szert. Ezek közül fölemlítem St. Arpino -herczeget, kivel később Párisban egy házban laktunk s barátságunkat ott -is folytattuk. S fölemlitem a gróf Pilté-családot. Gyönyörü szép asszony -volt a grófné, de tüdővészre hajlandó. Párisban velük is találkoztam -utóbb, de a szép nő ott csakugyan meg is halt. - -Nápolynak és környékének minden nevezetességét bejártuk. Vezuvot, -Pompéjit, Sorrentot stb. De három hónapnál tovább nem maradhattunk ott, -daczára annak, hogy lakásunk öt hónapra ki volt fizetve. Megkaptuk -ugyanis, én is, feleségem is a nápolyi gyalázatos maláriát s ettől csak -ugy szabadulhattunk, ha innen menekülünk. - -Nápolyból én Pestre is kirándultam pár órára. - -Ez volt csak a nevezetes kirándulás. - -Nápolyban ugyanis véletlenül találkoztam Gyula bátyámmal s ifju nejével -Georginával. Mindketten rokoni szivességgel fogadták feleségemet. Meg is -látogatták, a mikor tehették, bizalmas órákat töltöttünk együtt s nekem -ugy látszott, hogy családom hidegsége egészen fölengedt. - -Beszéltem is erről Gyula bátyámmal s ő is helyeselte a pesti utamat, -hogy a kibékülésre tegyek ujabb kisérletet. Nyomban táviratoztam apámnak -s nyomban indultam is. - -Pestre érek. A vasutnál vár a palotából valami irnokféle ember s -jelenti, hogy a Vácz városához czimzett fogadóban, a Nádor-utczán van -számomra lakás fogadva. Kérdem: miért nem apámhoz a palotába? Felelé: ő -nem tudja, a kegyelmes gróf igy rendelkezett. - -Mindjárt az a gyanu ötlött agyamba, hogy családom bizonyára azt -gondolta, hogy én feleségemmel együtt jövök, azért szállásoltak el engem -a bécsi ügynökök és ökörhajtsárok szállodájába. - -Azt hiszem, igy is volt. Kedves apám nagyon hidegen fogadott s a mostani -kibékülésre semmi reményt nem nyujtott. Anyám és testvéreim se tehettek -semmit. Vagy legalább nem tettek. - -Nem volt tovább mit keresnem hazámban és szüleim házában. Egy reggelit -megettem, apámat, anyámat megcsókoltam s mentem vissza Nápolyba. - -Hat órát töltöttem Pesten. Ezért utaztam négy napon át éjjel-nappal ide -s négy napon át éjjel-nappal vissza. Időmet, pénzemet s érzésemet ilyen -bolondul és szerencsétlenül nem tékozoltam egész életemben. - -A vasuton gondolkoztam. Fülkémben félre ülve, a járó-kelőkkel s az -andalgókkal és fecsegőkkel nem törődve gondolkoztam. - -Ha társtalalan vagy; ha távol vagy mindenkitől, a kit ismersz s a kit -szeretsz: aludnod kell vagy gondolkodnod. Kivált a vasut örökké mozgó s -örökké zajongó odujában. A ki üzleten, tudományos rejtélyen vagy -szerelmi ömlengésen töri fejét: annak könnyü a dolga. Számit, tünődik, -képzeleg s a nélkül, hogy észrevenné, elrepül az idő s czéljához ér -utazása. - -De én tul voltam a szerelmi mámoron. Üzleti dolgom nem volt a világon -semmi. Tudományos kérdésekkel bajlódni pedig se tehetségem nem volt, se -természetemben nem állott. Én másról, mint önmagamról nem -gondolkozhattam. - -Mi is történt csak? - -Ötödfélezer kilométer utat végzek ide-oda. Utazom éjjel-nappal -szakadatlanul – elfáradva, kimerülve. Elhagyom egyidőre feleségem s -szegény, de édes kis tanyám. Azért, hogy apámat és testvéreimet lássam, -velük beszélgessek, rokonérzéseim kicseréljem s gyermekkorom vidám -emlékü otthonát meglássam, benne magam kipihenjem. Az ősi palotát, a -gyermekszobákat, serdülő korom játszó tárgyait, a csurgói kertet, az -öreg fákat, a zöld mezőket: a hol születtem és növelkedtem. Mily édes -lett volna, ezeket látni s a szerető szivek közt néhány napot boldogan -eltölteni! - -Nem vagyok költői lélek. A pityergés se természetem. De a kutyának is -jól esik, ha évek mulva visszatér kölyökkorának tanyájára s annak árkait -és bokrait befutkározhatja, egykori gazdájának kezét megnyalhatja. - -Hát énnekem hogyne esett volna jól? - -Hiszen én igazán szerettem apámat és testvéreimet. Haza jövök messze -földről, idegen országból s ime külvárosi büdös szállóhelyen -szállásolnak el s az apai hajlékban csak egy órányi pihenésre se -hajthatom le fejem. - -Ők hát engem nem szeretnek? - -Vagy büntetnek, ha szeretnek is? - -Mit vétettem én nekik? - -El-el gondolkoztam gyöngeségemen, botlásaimon. - -Házasságom nem volt botlás. Mért csináltam volna én vagyoni üzletet a -házassággal, ha feleségem lehetett az, kit igazán szerettem? Hiszen -háramlott én rám öt-hat milliónyi örökség. Nem kellett nekem a -feleséggel se hozomány, se czég, se hivatal, se befolyás, se kenyér után -áhitoznom. Ha már nagy urnak születtem, csak szabad nekem akkora -fényüzés, hogy az legyen élettársam, a kit én szeretek s a ki engem -szeret. - -Adósságom? - -Hát hiszen volt pár százezer forintnyi adósságom. Mi az egy Károlyi -grófnak? Vagy talán nem volnék én olyan Károlyi, mint testvéreim vagy -nagybátyáim közül akármelyik? Hát ők nem csináltak fiatal korukban -adósságot? Hát a magyar főurak nagy része nincs tele adóssággal? -Eszterházy herczegnek nincs harmincz millió adóssága? S aztán nem ostoba -tékozlásra csináltam én adósságot, hanem háztartásomra s néhány barátom -mellett való kezességre. Hol itt a vétség, hol itt a botlás? - -Akárhogy tünődtem, sehogy se tudtam belátni, miért kelljen nekem, ha -hazámba jövök, a »Vácz városához« korcsmába szállnom s naponként ötven -krajczáros szobában kuporognom. Hiszen az én véreimnek, a Károlyi -grófoknak több mint fél millió hold földjük s legalább ötven kastélyuk -van az országban s csupán Budapesten is öt-hat palotájuk. Egyetlen -lakószoba csak akadhatna számomra ezekben. - -Nem akadt. - -Még mostanáig se akadt édes vajdám, a mikor e jegyzeteket csinálom. Ugy -látszik, már akkor is volt valaki vagy voltak többen, kiknek sötét -lelkében megfogamzott a terv, hogy apám és testvéreim segitségével engem -koldussá s földönfutóvá tegyenek. De én akkor erre még nem gondoltam. - -Nem is gondolhattam. - -Nincs az a lángeszü vagy az a buta ember, a ki ha jó gyerek és jó -testvér, ilyen dolgot elképzelhetne apjáról és testvéreiről. - -Hiszen most már tudom, nem is az ő tervük volt az eredetileg. - - - - -GENUÁBAN. - -(Milán Comello grófné. – St.-Dalmas fürdőben. – Orgyilkosság fenyeget. – -Philomén. – Valsi barátaink. – Ducamp. – Ducamp halála.) - -Mikor Nápolyba visszatértem, még egy heti kisérletet tettünk, vajjon meg -tudnánk-e szabadulni attól az átkozott maláriától? Nem tudtunk. -Elhagytuk tehát Nápolyt végkép s minden podgyászunkkal és cselédeinkkel -együtt visszaköltöztünk felső Olaszországba, a Rivierára, Nervibe. - -Itt az ugynevezett Inrea villát béreltem ki szép kerttel s fölséges -kilátással. Betegségünknek, mint ha ketté vágták volna, itt azonnal vége -lett. Szép napok, kedves társaságok, a felüdülés korszaka: kedves emlékü -idő az, melyet itt töltöttünk. Feleségem minden báját és kedvességét -fejtette itt ki előttem naponként. Olasz, franczia és magyar barátaink -közül sokan fölkerestek. - -Egyik magyar barátomról meg is kell itt emlékeznem. Csinos fiu volt, -báró, később képviselő, némi kalandos természettel. Kijött Monte-Carlóba -szerencsét próbálni s elvesztette minden pénzét. Ott ődöngött néhány -frankkal, mikor vele találkoztam; se játszani, se haza menni nem tudott. -Meghivtam hát vendégemnek. Szivesen elfogadta házam vendégszeretetét s -heteket töltött nálam, mig végre hazulról pénzhez juthatott. Mikor utóbb -haza jöttünk és családommal pörbe keveredtem, ez az én báró barátom -feltünően kerülte házamat és még csak egyetlen látogatást se tett -nálunk. Nagyon sok ilyen egykori barátommal jártam igy. Valamennyi a -főranguak közül való. - -Volt Genuában egy nagyon kedves és nagyon jó benső barátném. Milán -Comello grófné. Anyámmal ő még a negyvenes évek óta, tán több mint -harmincz év óta élt barátságban, én is ismertem kis gyermek korom óta s -benne is irányomban különös benső vonzalom fejlődött ki. Családias -beczéző néven neveztem Beppiná-nak. De-Marini ezredessel lakott együtt s -vitt közös háztartást. - -De-Marini Velenczében harczolt 1848-ban hazája függetlenségeért, a hős -Manin oldalán. Később emigráns volt, Párisban élt s a magyar emigráczió -tagjaival is megismerkedett. Andrássy gróf, Bittó István, Irányi, gróf -Karacsay, Gorove s a többiek jó viszonyban voltak vele. Feltünő szép és -kedves férfi volt. Az 1859-iki háboruban a »Bourgogne« franczia hajón -vállalt tengerésztiszti szolgálatot, mert ez a hajó is egyebek közt -Velencze ostromzárolására volt kiküldve. A villa-francai béke után -Garibaldihoz csatlakozott, egyike a marsalai ezer hősnek, azután Medicis -tábornok hadtesténél szolgált. Később átment az olasz haditengerészethez -s ott mint sorhajókapitány tüntette ki magát. - -Nagyon szerettem és becsültem. Mikor szegény Endre fiam született, Gyula -bátyám volt keresztapja, de nem jöhetett a keresztelésre, tehát -De-Marinit kérte fel helyetteséül. - -Ő volt tehát valósággal az én keresztkomám. - -Milán Comello grófnénak élt a férje, csak különválva éltek. Egyszer a -gróf és neje, mikor még együtt éltek, véletlenül valamely fogadó -éttermében találkoztak az ismeretlen De-Marinival. A gróf heves ember -volt, valami miatt nejével összepörölt s a nőt a társaság füle hallatára -nagyon hangosan szidalmazta. Hangosan és parasztosan. De-Marini közbe -szólt: - -– Bocsánat, uram, e nemes hölgy iránt, itt előttünk, nagyobb -gyöngédséget tanusíthatna. - -A gróf dühbe jött. - -– Mi köze önnek e nemes hölgyhöz? Tudja ön azt, hogy ez az én feleségem? -Szabad kérnem jegyét? - -– Önnek felesége lehet, mi előttünk nemes hölgy, én csak ismétlem -figyelmeztetésemet. - -Ezzel kicserélték névjegyüket s más nap megverekedtek. - -A verekedés után, melyben a gróf sebesült meg, a gróf azt mondta -De-Marininek: - -– Ha ön feleségem lovagjává szegődött, most lesz alkalma állandó -lovagjává lenni. - -Elkergette a grófnét, ő maga pedig elutazott. - -Ez után ismerkedett meg De-Marini Milán grófnéval, gyöngéd és nemes -szerelmi barátság fejlődött ki köztük, házasságra is léptek volna, de a -férj élt, tehát nem lehetett. Barátságukat csak a halál szakította meg. -A grófné 1883-ban halt meg. De-Marini gyászjelentését pedig tavaly[20] -küldték el nekem. - -Az időben, mikor mi Nerviben laktunk, De-Marini és Milán grófné Genua -mellett egy kis városban, Reccoban laktak együtt. Egy szép villában, -melyet együtt rendeztek be. Ekkor és itt mutattam be nőmet Milán -grófnőnek. Az első pillanatban megszerették egymást s nőmnek nem is volt -jobb barátja haláláig, mint Milán grófnő, a kit azután ő is, én utánam, -csak Beppinának nevezett. - -Ez volt oka, hogy ekkor hosszabb időre állandóan Genuában telepedtünk -meg. Anyám is kegyesebb volt hozzánk, feleségemmel is kibékült s ha -feleségem nem lett volna olyan nyersen szókimondó s anyám iránt mindig -tökéletes figyelemmel tudott volna lenni, hiszem, hogy családommal a -béke helyreáll előbb-utóbb. Anyám ekkor maga gondoskodott arról, hogy -itt állandó lakásunk legyen, ki is szemelte s át is vette számunkra -Milán grófné egykori lakását s mi szives köszönettel fogadtuk. Hiszen -hazajönni Magyarországba nem lehetett, összekelésünk óta pedig örökké -hazátlanul bujdostunk s örökké fogadóban laktunk. Nagyon is jól esett -tehát az a különben nem nagy, de kedves lakás s mi jó kedvvel költöztünk -bele. - -Azonban nekünk a sors már nem akarta megengedni a nyugalmas otthonlétet. - -Alig költözködtünk be kis lakásunkba: Genuában kiütött a kolera. Nőm -különben is gyöngélkedett, lehetetlen volt ott maradni. Orvosunk Bertani -volt, Garibaldinak barátja s szintén orvosa. Ő is erősen biztatott, hogy -nőm csak menjen valahova. Épen nálunk volt egy barátom, Lestibondois, -nejével együtt, ők is mentek Monte-Carlóba, hol szép nyári lakásuk volt, -elvitték magukkal nőmet is. Én még ott maradtam némi dolgaim s a lakás -elrendezése végett egy darabig. Bertani különben megigérte, hogy a -kolera megszünéséről értesíteni fog. - -Monte-Carlóban vagy egy hónapot töltöttünk. - -Tudd meg édes vajdám, hogy én nem játszottam soha. - -Nem mondom, hogy tréfából egyszer-kétszer a társaság kedveért egy-egy -aranyat oda nem dobtam, de a mi a játék, azt én nem üztem egész -életemben. Se kártya, se fogadás, se gyöp, se verseny nem volt -természetem. Sok szerencsétlenséget, de néhány szerencsét is láttam ott, -de engem nem ingerelt egyik se. Nem tudom, ha megkapom örökségem, ha -milliókkal rendelkezem, e tekintetben nem változott volna-e meg -természetem? De nem hiszem. A tőzsdéről fogalmam se volt soha. - -Egy hónapi ottlétünk után türhetlenné vált a meleg. El kellett -határoznunk magunkat, hogy elmegyünk valahová a hegyekbe. - -Nizza mögött, mintegy husz órai kocsiút távolságra van az Alpesek közt -St.-Dalmas. Fönt a hegyekben, gyönyörü vidék, egészen félreeső hely, -kitűnő levegő. Ott már csak nyugodtan lehetünk, oda se kolera, se hőség, -se hitelező, se pénzevesztett játékos jó barát el nem talál. Van ott egy -nagy katlan, óriási hegyektől körülvéve. - -A katlan tele százados fákkal, szép pázsitokkal, gazdag vizü patakokkal. -Egy régi nagy épület van ott, valaha zárda volt. Ez a hôtel, csak itt -lehetett lakást kapni. Ide költöztünk tehát barátainkkal együtt. - -Egy hónapot töltöttünk itt. De maradtunk volna tovább is, ha egy furcsa -eset közbe nem jön s ha valami ostoba fölfedezést nem csinálunk. - -Egyik napon rosszúl lett mindenki a nyaraló telepen. Hasfájás, szédülés, -általános rosszúllét érzése vesz erőt mindenkin. Általánossá kezd válni -a vélemény, hogy utánunk jött a kolera. Hosszabb tanakodás után -rájövünk, hogy csak azok betegek, a kik a reggelinél, nálunk ebédnek -hívják ezt az étkezést, részt vettek. Ez nekem szeget üt a fejembe. -Fölkeresem az orvost, figyelmeztetem s rögtön karon fogom, menjünk a -konyhába, vizsgáljuk meg az élelmiszereket, fűszereket és edényeket. Egy -kicsit vonakodott az orvos, de egy amerikai vendég a másik karját fogja -meg s visszük, húzzuk, biztatjuk előre. - -A konyhában nem sokáig kellett kutatnunk. Rögtön rájöttünk a rézedények -tisztátalanságára. Minden edény tele volt rézrozsdafolttal. Ezen kívül -nem volt kimosva egy se. Mindegyik tele volt ételmaradékkal. Ezen kívül -is a piszok, szemét, rendetlenség leirhatlan. Csontdarabok, húsczafatok, -zöldségek, mállasztott baromfitollak hetek óta ott rohadva, áporodva -földön, padon, asztalon. Minden törlő-ruha piszok és szenny. No hiszen -ilyen főzés, ilyen tisztaság való kolera elől menekülőnek. - -Az orvost majdnem agyonütötték. A vendégek közt is nagy lett a ribillió. -Egyszerre elindult vagy husz család. Minden kocsit lefoglaltunk, -Mentonéba kocsikért izentünk, akkora lett az elköltözési buzgóság, hogy -egyetlen vendég se marad ott, ha elég kocsi akad. - -Nem is maradt. Másnap én is mentem. - -Mikor már kocsink fel volt rakva, felülés előtt kimentem körülnézni a -kocsit, hogy minden podgyászunk fel van-e rakva s jól van-e felkötözve? -Nem vesztjük-e el az úton? A mint nézegetem, inasom a hátam mögé -sompolyog s fülembe súgja: - -– Gróf úr vigyázzon, mert néhány percz múlva meg akarják ölni. - -– Kit akarnak megölni te fajankó? - -– A gróf urat. - -– Kik? - -– Az itteni emberek, a kiket megkárosított. Én jól látom ezt. - -Ez az inas egy kis tizennégy éves nápolyi gyerek volt; – még Nápolyból -hoztam a ficzkót, neki bizony a készülődő bravo-dolgokban s azok -felismerésében lehetett valamelyes jártassága. - -– De honnan gondolod mégis? - -– Hallottam a konyhában a beszélgetésüket, már tüzesítik is a -vasnyársat, azzal akarják leszúrni. Tüzes vassal. - -Nem hittem ugyan, de mégis figyelmesebb lettem. És csakugyan, a mint -hátranézek, látom, hogy egy ember közeledik felém, két kezét háta mögött -tartva. Rá kiáltok: - -– Mit akarsz? - -– Majd meglátja mindjárt. - -Közeledik felém s nyomban rá másik három ember is. Rögtön eszembe jutott -kis nápolyi inasom figyelmeztetése. - -Elővettem revolveremet s az első emberre, a ki hátra tett kézzel -közelgett felém, ráczéloztam. Egyuttal rákiáltottam a többire is: - -– A ki egy lépést közelit hozzám, lelövöm. - -Lestibondois barátom épen kiáltásomra lépett ki az ajtón. Látta a -jelenetet, rögtön két amerikait szólitott oda, valamennyi revolverét -vette elő s igy mi is négyen voltunk. - -Igen gyorsan lefegyvereztük az embereket. Annál, a ki hátratartott -kézzel jött felém, egy izzó tüzes végü vasrud volt, méter hosszu. Kis -nápolyi inasom tehát jól látott és hallott. - -A lefegyverzett emberek arczáról azonban elfojtott düh sötétlett ránk. -Azért mi a kocsikra nem ültünk, hanem asszonyainkat felraktuk s aztán -mi, lövésre készen, gyalog kisértük a kocsikat a legközelebbi faluig. -Ott az ügyet átadtuk a csendőröknek. Pár nap mulva bezárták a vendéglőt. - -Az egész eset részletesen leirva megjelent a párisi »Figaro« hasábjain. -Egyéb apróbb külföldi lapok pedig rémes meséket közöltek ezután, hogy -St.-Dalmasban miként mérgezik és ölik rakásra az embereket. - -Visszamentünk Mentoneba és Monte-Carloba. - -Genuában még mindig pusztitott a kolera, oda nem mehettünk, kénytelenek -voltunk tehát a telet Nizzában tölteni. A Pension Milliében vettem föl -egy kis földszintes lakást. Itt huztuk ki a telet. - -Ekkor jött hozzánk komornának az öreg Philomén. Azaz most öreg már, de -akkor, tizenöt év előtt még nem volt öreg. Hivebb cseléd, mint ő, még -nem volt a világon. Te is belátod, édes vajdám, ha elmondom történetét. - -Nagyon sokat utazott. Mikor mint fiatal menyecske férjét elvesztette, -beállott a Messagerie Imperial hajóra első komornának s négy évig -utazott Marseilleből kiindulva Európa, India, China és Japán között. Két -évig szolgált Japánban valami furcsa nevü ottani nagy urnál. -Megbetegedett, a szolgálatból ki kellett állnia, haza jött Európába s -Valsban huzódott meg, hol végre teljesen kigyógyult. Ezután került -hozzánk s állandóan feleségem mellett volt. Észrevette azonban -csakhamar, hogy az olasz étkezéshez nem tudunk hozzá szokni, arra kért -bennünket, engedjük meg, hogy ő főzhessen is nekünk, szakácsnénk is -lehessen s igérte tüzzel, hogy ő azért jó komorna is lesz. – Igy adta -elő a dolgot. Később bevallotta, hogy ezt azért tette, hogy a -szakácsnéra való kiadást nekünk megtakaritsa, mert észrevette, hogy néha -pénz dolgában meg vagyunk szorulva. – Engedtünk kérésének. - -Mikor szegény kis Endre fiam született, akkor meg arra kért esennen -bennünket, hogy tegyük őt Endre mellé. Megtettük. Oly hiven, buzgón, -szeretettel ápolta kis fiamat, hogy azt elhinni alig lehet. De kis fiam -is végtelen ragaszkodással csüngött rajta s pillanatig se tudott nála -nélkül lenni. - -Mikor kis fiam meghalt, mindig sirt. Néhány nap mulva sirva elém állt: - -– Engedje meg a gróf ur, hogy én haza menjek. Itt én magam is meghalok, -a kis gróf után megöl a bánat. - -El kellett bocsátanom. Fájdalmam a nélkül is nagy volt s az ő örökké -szomoru, örökké siró arcza még növelte fájdalmamat. Nyugdijat adtam neki -s elbocsátottam. - -Sokszor voltam, jól tudod édes vajdám, oly helyzetben, hogy pontosan nem -fizethettem. De akárhol vettem a pénzt, ha kölcsön kértem, ha -megkoplaltam, ha zálogházból hoztam, a jó Philoménnek nyugdiját mindig -pontosan fizettem. Haza ment Francziaországba, szülővárosába. Ez -Firmini, St.-Etienne mellett. - -Hogy, hogy nem, megtudta, hogy családommal perben állok, nagy anyagi -bajokban vagyunk s hogy gyakran nélkülözünk. Irt levelet. Nemes sziv -gyöngédségével azt irta, hogy ha már a szegény kis Endre fiam mellett -nem lehet, hát haza megy öreg szülőit ápolni s akkor se külön lakásra, -se háztartásra, se a nyugdijra nincs szüksége. Ha pedig szüksége nincs -rá és meg se szolgálhatja: akkor tovább nem is fogadja el. - -Nagyon meghatott ez a gondolkozás s alig tudtam rábirni, hogy azt a kis -havi fizetést fogadja el. El is fogadta, hanem egyszer csak nálunk -termett 1886-ban itt Budapesten. Akkor már állandó lakásra tudtunk szert -tenni s nagy örömmel láttuk, mint vendéget. De ő nem vendégnek jött, -hanem – mint mondta – fizetését megszolgálni és azért is, mert ott -Francziaországban senkit sem talál, a kivel szegény kis Endréről -elbeszélgethessen. - -Azóta nálunk volt, s te is jól ismerted édes vajdám. Ő volt tehát az, a -kivel Nizzában összekerültünk. - -Deczember végén megszünt a kolera Genuában. Bertani rögtön értesített, -hogy most már mehetünk vissza. Vissza is mentünk nemsokára s valahára el -tudtuk foglalni kis lakásunkat állandóan. - -E lakás az Aqua Sola nevü kis téren volt, épen szemben azzal a ponttal, -a hol most Mazzini szobra van felállítva. Magas földszint. - -Sok baj, sok kellemetlenség, sok szomorúság ért minket e kedves kis -lakásban. És mégis, mig élek, mindig örömmel gondolok rá vissza s -emlékeimet, melyek hozzá kötnek, a mindig növekedő múlt csak -kellemesebbé teszi. Itt volt életemnek legnagyobb és legtisztább öröme, -mert itt született s pár éven át itt növekedett kedves kis Endre fiam. -Örök változással teljes életem s az özönnel rám ható lelki benyomások -épen, sértetlenűl, üdén hagyták szivemet az apai örömök iránt. Valami -csodálatos, valami fenséges van ezekben az örömökben. Sohase -gondolkoztam, de mindig mélyen éreztem ebben. Minden időm, minden órám, -melylyel rendelkeztem, kis fiamnak szenteltem. Minden butor, melyen fiam -mászkált; minden küszöb, melyen átesett; minden sarok, minden falrész, -melyben, mikor járni tanult, megkapaszkodott, kedvessé lett nekem. - -De más okom is volt megszeretni kis lakásomat. Serdűlő korom óta itt -volt először állandó tanyám. Csak a gyermekkort töltöttem otthon s -otthon is Pest, Csurgó és Nagy-Károly közt, gyakran utazva Bécsbe és -Olaszországba még akkor is. Azután rám következett az örökös bujdoklás -és költözés korszaka Európán, Áfrikán, Ázsián keresztül. Házasságom -elzárta a hazámhoz és családomhoz vezető utat. Feleségemmel is örökké -költözködtünk két országon keresztül. A költöző madárnak is két otthona -van, de legalább nem több, mint kettő s az a kettő bizonyos. Nekünk nem -volt egy se s eddig bizonyos és állandó épen nem volt. - -Megérted-e tehát, édes vajdám, miért emlékezem én oly szivesen génuai -lakásomra, a hol legalább néhány évet kedves nyugalomban töltöttem el s -a hol a hitelezőkön kívül nem üldözött senki. Az igaz, hogy azok eléggé -üldöztek. - -Ezen a lakáson látogatott meg bennünket Gyula bátyám nejével, szegény -Georginával és anyósával, előbb gróf Károlyi Edénével, most gróf Károlyi -Sándornéval. Kedves, derék, jó, nemes asszony volt Georgina, egyedüli -ángyom, ki szerény hajlékomat látogatásával megtisztelte. S nemcsak -udvariasságát, hanem jó rokoni szivét is elhozta magával. Sok idő telt -el azóta, meg is halt ő régen, de még ma is édes nekem erre a -látogatásra emlékeznem. - -Innen szoktunk hetenként átrándulni Reccoba, Milán grófné és De-Marini -látogatására. Ők is itt kerestek föl bennünket gyakorta. Valamint többi -barátom is. Megemlítem szegény Cambiasot, kivel nem egyszer kerestük föl -Garibaldit s ki utóbb megőrűlt és meghalt. És megemlítem az öreg -Dolfust, ki Olaszország egységeért s törhetlen szabadelvüségeért annyit -áldozott és annyit szenvedett. Ő is meghalt régen. - -Feleségem azonban mindig gyöngélkedett. Párisi nagy balesete óta csak -nem tudott igazán fölépülni. - -Egyszer már annyira volt, hogy semmit nem tudott enni. Az orvosok fürdőt -ajánlottak. Egyik egy, másik másféle fürdőt. Ismertem én már a jó -orvosok szokását. A hol tudományuk a betegség makacsságán hajótörést -szenved: ott fürdővel állanak elő. A fürdőn öt-hat hét alatt aztán a -beteg vagy jobban lesz, vagy rosszabbúl. Ha jobban lesz: tanácsuk -bevált. Ha rosszabbúl lesz: a fürdőorvos az oka. Olyan bizonyosan tudtam -már ezt, mint a holnapi napot. De hát csak szót kellett fogadni. - -Valsra határoztuk a menést. Feleségem már ülni se tudott. Matráczokat, -vánkosokat kellett a vasutra vinni magunkkal s ugy lefektetni. Négy napi -keserves utazás után végre oda érkeztünk, de feleségemet a betegség és -az utazás annyira kimeritette, hogy ugy nézett ki, mintha haldokló lett -volna. Kaptam is elég szemrehányást, minő lélek van bennem, hogy a -szegény asszonyt igy hurczolom s nem engedem otthon nyugodtan meghalni. - -Azonban csoda történt. - -Nőm, a mint a gyógykezelésbe belekezdett, napról-napra láthatólag javult -oly hihetetlen gyorsasággal, hogy három hét mulva mind testi, mind -szellemi üdesége, mind kedélyének csapongó vidámsága teljesen -visszatért. A negyedik hétben már ő volt a társaságnak egyik ünnepelt -központja. - -Társaságunk pedig csakhamar nagy lett s kiváló férfiak nem hiányoztak -belőle. Ezek közt föl kell emlitenem Pouyer-Cartier volt franczia -pénzügyminisztert, a ki nemcsak szellemes, de egyuttal figyelmes férfiu -is volt s közte s köztünk nagyon bizalmas viszony fejlődött ki. - -Egyszer egészen véletlenül furcsa kérdést intézett hozzám. - -– Nem világosithatna engem föl édes gróf, miféle viszony áll fönn -Ausztria és Magyarország között? - -Elnevettem magam. - -– Hogy jut ilyen kérdés önnek eszébe? - -– Kérdeztem már osztrákot is, magyart is, professzort is, követet is -erre nézve, de minél többet magyaráztak, annál kevésbbé értettem. Két -állam-e az egy; egy állam-e a kettő; szövetséges állam-e vagy -államszövetség-e az a monarchia? - -Ezek a kérdések mind arabul hangzottak az én fülemben. - -– Hiszen ha én e kérdésekre felelni tudnék, nem gróf Károlyi lennék én, -hanem valami penészes professzor. Én csak annyit tudok, hogy a magyarok -szabadon beszélnek Budapesten, az osztrákok pedig szabadon cselekesznek -Bécsben. - -Sokat politizáltunk, de én ennél tovább menni nem tudtam. Nem is -akartam. Semmitől se irtóztam jobban, mint a politikai elmélkedéstől. -Azóta ugyan én is belekeveredtem a politikába, de elmélkedni s kérdések -fölött vitatkozni ma sem szeretek. - -E helyett el kell mondanom egy hires tanáromnak s haláláig nemes jó -barátomnak esetét, kivel e fürdőn összejöttem s ki mindvégig -társaságunkhoz tartozott. - -Ez volt Ducamp Eugén. - -Feltünt nekem egy félig ismerős, félig ismeretlen öreg ur, kit a -sétányokon s a köztermekben gyakran láttam, mindig megnéztem, mindig -ismerősnek véltem, de a kinek se neve nem jutott eszembe, se az, hogy -mikor, hol, mily körülmények közt találkozhattam vele. - -Szép, szabályos, okos arcz, hófehér szakállal. Kimerülten, betegen, -szenvedő tekintettel, törődött, agg embernek látszatával mindig -magánosan, félrevonultan, társaság nélkül ült vagy sétált csöndesen, -vagy olvasgatott. Minden találkozásunk alkalmával rám nézett, mintha -ismert volna, de meg nem szólitott. - -Ismert is ő engem, a mint később kitudódott. - -Kérdezősködtem utána: ki az? A legnagyobb gyülölettel és megvetéssel -beszéltek róla, mint gyilkosról vagy tolvajról, zsebmetszőről. Közölték -velem, hogy Lambessában fogoly volt, börtönben ült öt évig s egyike a -leggonoszabb embereknek. Mindenki kerülte gondosan és tüntetőleg. - -Én nem nyugodtam meg, tovább kérdezősködtem. Társaságom főleg -bonapartistákból és legitimistákból állott a franczia arisztokráczia -köréből. Oly gyülölettel emlékeztek róla, hogy azt nem tarthattam -természetesnek. Észrevettem, hogy a gyülöletnek politikai természete -van. - -– De mi hát a büne? - -A legitimisták azt állitották, hogy nagy része volt Lajos Fülöp -elkergetésében. A bonapartisták azt állitották, hogy az államcsiny -alkalmával Louis Blanc és Victor Hugo táborához tartozott. - -– No ez még nem a legnagyobb bün, mondják meg önök valahára a nevét! - -– Ez az a hirhedt nimesi képviselő, a parlament tagja, Ducamp Eugén. - -– Ducamp! Az én egykori kedves tanárom, a kit 1862-ben, 1863-ban a genfi -egyetemen oly szivesen hallgattam. - -Rögtön eszembe jutott minden. Siettem hozzá, bemutattam magam s -megkértem, tiszteljen meg azzal, hogy társaságunkban részt vesz. - -– Nagyon köszönöm kedves gróf, kedves tanítványom. Én önt azonnal -felismertem, de bemutatkozni nem akartam. Az ön társasága más politikai -tábor, a mely nem tür meg engem. Én indexen vagyok előtte. Nem akartam -önnek kellemetlenséget okozni. - -Sokáig vele voltam s végül megmondtam neki, hogy én a társaság -véleményével nem törődöm, feleségemnek a legelső alkalommal bemutatom. - -Ő, mikor a lambessai fogházból 1858-ban kiszabadult: azonnal emigrált, -de nem Anglia, hanem Svájcz felé. Genfben tanári állásra jutott és -megnősült. De most már nagyon megöregedett. - -Az alatt, mig én vele sétáltam és beszélgettem, feleségem társasága csak -nézett, csak bámult s el kezdett Ducampra pletykázni. Meg nem foghatták, -hogy ilyen emberrel szóba állok. - -Odamentem feleségemhez, a ki rögtön azt kérdezte, miféle jött-ment ember -nyakába aggatództam? - -Én magyarul elmondtam nőmnek, hogy régi ismerősöm, kedves barátom. -Egyuttal elmondtam multját, nemes jellemét, mai állását, s kértem nőmet, -hogy a mikor bemutatom, legyen hozzá különösen kedves és előzékeny. - -Ehhez nagyon értett, ha akart, feleségem. Viszont, a kit nem akart -társaságában látni: annak csodálatos hidegséggel és gyorsasággal tudott -ajtót mutatni. - -A mint átöltöztünk s ebédre lejöttünk, első dolgom volt Ducampot karon -fogni s nőmhöz vezetni. E szavakkal mutattam be: - -– Grófné, Ducamp képviselő, kiről annyit beszéltem s kiről ön is sokat -fog majd nekem beszélni. - -Feleségem nagyon szivesen fogadta s az asztalnál maga mellett mutatott -neki helyet. Pár nap alatt a legbensőbb barátok lettünk s feleségem nem -győzte eléggé dicsérni nagy müveltségét s kellemes társalgását. - -A jég meg volt törve. A rideg nézetü és modoru arisztokraták egymásután -kérték meg nőmet, hogy nekik Ducampot mutassa be. Nem volt séta, -mulatság, vagy kirándulás ezután, melyben Ducamp részt ne vett, sőt -főszereplő ne lett volna. Kitünő zongorázó s hajlott kora daczára is -gyönyörüen énekelt. Szép, tiszta, reszketés nélküli hangja volt s a -franczia, spanyol, olasz és svájczi nemzeti dalokat egymásután énekelte. -Egész társaságunkat elbájolta s feleségemhez magas tisztelettel -ragaszkodott. - -Elvégre az öreg Pouyer-Cartier is megkérte nőmet, hogy neki Ducampot -mutassa be. Nőm azonban dévajon s minden párisi etikett ellenére -Pouyer-Cartiert mutatta be Ducampnak. Sokat mosolyogtak ezen, de elvégre -fürdőhelyen mindenki egyenlő Franczia-, Német- és Olaszországban. - -Ott igen, de nálunk nem. Valami furcsa ripőkségnek tünt fel előttem az -itthoni szokás, mely nemcsak Budapesten, hanem a magyar fürdőkön is -születés, rang, foglalkozás és vallásfelekezet szerint különiti el a -társaságokat, mintha a magyar társadalom különböző fajta juhnyájakból -állana, a melyek még a legelőn se lehetnek, még a zöldben se mulathatnak -együttesen. - -De azért mégis megtörtént, hogy tárgyamra visszatérjek, hogy a nagy -bonapartista s Thiersnek hires minisztere, Pouyer-Cartier ettől kezdve a -legbensőbb barátságot tartotta fenn a szélsőbaloldali Ducamp-al. S nem -győzte előttem dicsérni, hogy minő müvelt, nagy tehetségü és kedves -ember ez. - -Hogy vagyunk mi ezzel itthon édes vajdám? A ki a nemzeti kaszinóba jár: -az ma igazi szélsőbaloldali emberrel szóba se áll. Már az nem hozzá való -társaság. Az is igaz, hogy mi meg ott vagyunk, hogy a melyik -szélsőbaloldali meg a nagy urakhoz dörgölődzik, az meg már kezd -elfajzani. Előbb-utóbb, titkon, vagy nyiltan mamelukká vagy klerikálissá -válik. Nálunk, ugy látom, se a müveltség, se a becsület nem tudja -egyenlővé tenni a társaság tagjait. Csak egy dolgot láttam, a mi -összehozza a különben összehozhatlan elemeket s ez a kártya. S ez is -csak addig, mig van elég pénz – elveszteni való. - -Hagyjuk azonban a hazai bölcselkedést. - -A közel fekvő városban, Obenasban, volt egy hires fogadó. Azaz hires -volt fogadósa, a ki egykor Párisnak első szakácsa volt. Egy napon -Pouyer-Cartier nőm tiszteletére itt egy reggelit rendezett, nőmet kérte -fel a háziasszonyi tisztre s egyuttal a vendégek kiválasztására és -meghivására. Nőm egyik oldalán Ducamp ült, másik oldalán a házigazda, -Pouyer-Cartier. Ducamp igen jól érezte magát s igy szólt a házigazdához: - -– Pouyer ur, ismer-e ön honfitársaink közt valakit, a ki képes lett -volna kettőnket ily közel hozni egymáshoz? - -– Kedves Ducamp, ha oly fiatalok volnánk, mint a grófné, az ő mosolyáért -mégis csak kiirtanók egymást a világból, hogy a másiknak abból semmi ne -jusson. - -Ducamp erre nőmhöz igen szép felköszöntőt intézett, melyben igazat adott -Pouyernek. Zajos tetszés kisérte a felköszöntőt. - -Szivesen időzöm e nemes lelkü barátom emlékénél s ez téged ne untasson, -édes vajdám. Majd meglátod a végét s igazat adsz nekem, hogy még ily -kicsiségeket is följegyeztem. - -Ducamp oly jól töltötte idejét, hogy mikor két hónap elteltével -eltávozott, egészen megifjodottnak érezte magát. Két évre rá ujra -találkoztunk Valsban, a mikor már kis fiammal együtt voltunk ott. Két -hónapot töltöttünk el együtt igazi benső, bizalmas barátságban. -Ragaszkodása hozzánk megható volt. Utoljára érezte magát igen jól, mert -azután nem sokára kifejlődött gyógyithatlan májrák betegsége, mely sirba -vitte. A fürdőn elmondta boldognak, boldogtalannak s kivált uj -ismerőseinknek a két év előtt történteket. - -Elváltunk. Többé nem láttuk egymást. - -Egyszer csak gyászboritéku levelet kapok Genuában. Ducampnétól jött s -tudatta velem férje halálát. De oly érzékeny szavakkal tudatta, hogy -elfelejteni soha nem tudom. Levele igy szólt: - -»Kedves gróf ur! Kedves barátunk! Dicsőült férjem utolsó lehelletével és -utolsó szivdobbanásával egyesülten használom e szavakat s azért ön -megbocsát nekem. Halála előtt négy nappal ágyához hivott bennünket, -nejét s gyermekeit, s azt mondotta: A mint meghalok: azonnal irjatok -gróf Károlyi Gábornak, a földön legnemesebb barátomnak. Neki köszönöm -életem utolsó éveinek minden örömét. Irjátok meg neki, hogy életem -utolsó perczében nőm és gyermekeim könyei közt rá gondoltam s hálás -lelkem hozzá szállt. Te pedig angyali nőm, a mikor én már nem leszek, a -hányszor rám gondolsz: annyiszor jusson eszedbe hű barátunk. A hány -csepp könyed értem hull el: annyiszor emlékezzél meg ő róla is. -Gyermekeimet pedig mutasd be neki, hadd simogassa meg fejét mindegyiknek -s hadd fogjon kezet velük. Ő megteszi azt. Én pedig még nyitott sirom -partjáról szives baráti hüséggel meghivom őt, valahányszor Párisba jön, -oda szálljon hozzám versaillesi szerény házamba. Akkor én is otthon -leszek. Áldja meg az, a ki jó lelkét teremtette.« - -Igy szólt a levél. - -Fájt a jó barát elmulása, de valami le nem irható boldogság volt -éreznem, hogy neki örömöt szerezhettem. - -Mi ér többet, édes vajdám? Az élőnek jó kivánsága, vagy a haldoklónak -utolsó áldása? - -Baráti érzelmeket sok gézenguzra pazaroltam. Öröm volt-e, hiuság-e, -önzés-e, nemesség-e, hogy azoknak, kik köröttem voltak, mindig örömükre -törekedtem? Régi barátaim közül senki se maradt meg. Kit a halál, kit a -távolság, kit rossz szive, kit gyávasága tőlem elválasztott. Te vagy -mellettem és még néhányan. Uj emberek valamennyien. - -Az élőben mindig csalódhatunk. De az a baráti szó, mely a sir széléről -röppen felénk, örökre hű marad. - -De folytatom, a hol elhagytam. - -Ducamp Párisba, mi pedig Olaszországba utaztunk. - -* * * - -_Jegyzet._ - -[Footnote 20: 1892-ben. A följegyzések első kötetét 1893-ban állitotta -össze gróf Károlyi Gábor. - -Eötvös Károly.] - - - - -FIAM SZÜLETÉSE. - -(Vanetti urral leszámolok. – Bűnpöröm. – Velenczei utaink. – Beppina -halála. – Endre fiam megszületik.) - -Valsi fürdőorvosunk azt a reményt élesztette bennünk, hogy a jövő nyáron -valószinüleg nem mehetünk Valsba, minthogy a fürdő annyira -helyreállitotta feleségemet, hogy a jövő nyáron bizonyosan anyai -örömöknek néz elébe. Közöltem ezt genuai orvosunkkal, Bertanival, a ki -feleségemet szintén teljes jó egészségünek találta, de egyuttal -kijelenté, hogy a valsi orvos jövendölése csak udvariaskodás volt, semmi -egyéb. A mi egyébiránt nem zárja ki, hogy a jövő évre gyermekünk lesz. - -A következő 1876-ik év nyarán csakugyan nem mehettünk Valsba, mert -feleségem áldott állapotban volt, a valsi ut pedig hosszu ut lett volna -s a valsi vizet használni amugy se lett volna szabad. - -A telet Genuában igen jól töltöttük el, rendes Aqua-Solai lakásunkon. -Minden héten kirándultunk Reccoba barátainkhoz s ők mi hozzánk. Szegény -Milán grófné azonban mindig betegeskedett s napról-napra gyöngébb -kezdett lenni. Én a legrosszabbtól kezdtem tartani. - -A nyáron feleségemnek csak hüvös, tiszta levegőre volt szüksége s azért -a nyarat Bagni di Lucca-fürdőben töltöttük. - -Ezen a télen azonban volt egy kellemetlen esetem, a mit el kell -mondanom. Hősködtem édes vajdám, kézzel-lábbal, mint valami korcsmai -verekedő, de mentségem az, hogy a kényszerüség vitt reá. - -Lakott Genuában egy Vanetti nevü ur, bankár és bizományi -üzlet-tulajdonos, ki egyuttal az első magyar általános -biztositó-társaság genuai főügynöke volt. Ismeretes egyéniség, de nagy -széltoló s biztositó ügynöki állásánál fogva azt hitte, hogy neki joga -van Magyarországot s minden magyart ócsárolni, gyalázni. - -Ez az ur minden társaságban kedvezőtlenül nyilatkozott rólam. Azt -állitotta rólam, hogy én nem vagyok igazi Károlyi gróf, ő ismeri -Magyarországon az igaziakat, én jóformán csak bitorlom ezt a nevet. - -No, e fölött csak nevettem, ezzel nem hozott méregbe. De azután -uton-utfélen elkezdte a magyarokat piszkolni. A magyarok – mint mondani -szokta – csak kanászok és utonállók, vagy szédelgők. Ez már boszantott s -megizentem neki, hogy valahogy közelembe ne kerüljön, mert -megránczigálom a fülét. - -Néhány napra egy levelét hozta hozzám valaki, melyben egyenesen azt -irta, hogy én nem vagyok gróf Károlyi, hanem egy bécsi menekült pinczér, -feleségem pedig nem feleségem, hanem valami szökött pénztárosnő. - -Ezt már nem hagyhattam megtorlás nélkül. Se engem, se országom, se -feleségem nem hagyja békén. Elhatároztam, hogy a jó urat alaposan -megfenyitem. - -Fölkerestem Cambiaso barátomat. Derék, bátor, kitünő ember s jó -pajtásom. Közöltem vele az ügyet s megkértem, legyen tanum, jőjjön -velem, Vanetti urat meg kell fenyitenem. - -Jött készséggel. - -Vanetti lakása a Piazza Senarega terén volt. Lakása össze volt kötve -üzlethelyiségével is, hol hivatalnokai voltak vagy tizenöten, idősb és -fiatal emberek. - -Vasárnap volt, délután 2 óra. A Senarega-tér máskor is a legnépesebb -terek egyike. A sétálók nagy számban jöttek-mentek, sürt-forrt a nép -Vanetti lakása előtt. - -Bementünk hozzá. - -Emberei a harmadik szobába utasitottak. Ott volt a főnök. Ott ült az -asztal mellett az utczára néző ablak közelében. - -Oda léptem hozzá, kezemben tartom a levelet s kérdem tőle: - -– Vanetti ur, ön irta ezt a levelet? - -Föláll, megnézi a levelet s elhalványodik. Hebegve válaszol. - -– A levelezéssel nem foglalkozom, tessék a gróf urnak titkáromhoz -fordulni, ő intézi az ily ügyeket. - -– De ezt majd én önnel intézem el. - -S e szóra ugy vágtam kétszer arczul, hogy neki esett fejjel az ablaknak, -azt kitörte s feje kilógott az ablakon a piaczra s orditott, mint a -viziló. - -Erre az utczáról néhányan betódulnak, a szomszéd szobákból meg emberei -rám rohannak. Jönnek rám, mint a felhő. - -Tudnod kell édes vajdám, hogy én Párisban az okos, vagy nem okos -franczia szokások egyikéből, a kocsmai verekedésből egy diplomás -vivómestertől rendes tanórákat vettem vagy fél éven át. Különben is -magas termetü voltam, karjaim és lábaim pedig átkozott hosszuk. Épen -alkalmas az öklözés és rugás betanulására. Ehhez jött még a fejjel -dolgozás, mely a francziának, már tudniillik annak – a kinek, ép oly -mesterfogása, mint a bikának, kosnak, kecskebaknak. A magyar -parasztlegény persze csak a fokossal, vagy furkósbottal tud bánni, de a -franczia kocsmahős fejjel, lábbal és ököllel. No hát mindezt én jól -megtanultam. - -Épen Vanetti testvéröcscse rohant nekem először. Fejemet lehajtom s -mikor rám akar hajolni, koponyámmal neki megyek az állának. Négy fogát -abban a pillanatban kibukta, maga pedig hanyatt esett. Ez alatt a -pénztáros nekem esik szemközt s megragadja ruhámat. Térdemmel ugy ütöm -hasba, hogy rögtön elájul és fölfordul. Egy harmadikat pedig ugy rugtam -mellen, hogy két széken is keresztül esett. - -Vagy tizenketten voltak még ellenem. Ekkorra már a dühtől a vér -elfutotta szememet és se látva, se hallva, valamennyinek neki akartam -rohanni. Szerencsére Cambiaso barátom megőrizte hideg vérét. S a mint a -három-négy leütött ember láttára a többi egy pillanatra megdöbbent s nem -mozdult, megfogta kezemet s azt mondta: - -– Most elég egyelőre Károlyi, menjünk. - -Kilódit az ajtón, maga elállja az ajtót, kiveszi és megvillogtatja tőrét -s odakiált Vanetti embereinek: - -– Leszurom, a ki a gróf után megy. - -S mindaddig feltartja őket, mig én az utczára le nem értem s a falnak -nem támaszkodtam. Jött Cambiaso is, de utána az emberek is s ott a -falnál megint körülvettek. Én azonban senkit közel nem eresztettem -magamhoz. Azt megmondtam nekik, hogy elégtételt mindenkinek adok, de ha -tömegesen jönnek rám, agyon ütöm őket. - -Nem is mertek rám jönni. - -Van egy öntudatlan borzasztó szokásom. Igaz, hogy életemben alig -néhányszor fordult elő. Ha iszonyu harag és düh fog el, a nélkül hogy -tudnám, ajkaimat összeszoritom s fogaim ugy csikorognak, csakugy harsog. -Cambiaso azt mondta, hogy ez tartóztatta vissza az embereket. Én ezt nem -is tudtam. - -Bántatlanul, kényelmesen sétálva mentünk lakásomra. Mire haza értem, már -meglehetősen lecsillapodtam, sőt nevetni is tudtam. - -Feleségem halálra volt rémülve. Neki már holt hiremet vitték. Nagyon -kellemesen volt meglepve és nagyon meglepve, hogy minden karczolás -nélkül, mosolyogva mentem feléje. - -Canzio, Garibaldi veje, jó barátom volt, valamint Bizzon is. Ez a Popolo -szerkesztője volt korábban, a nagy franczia-porosz háboruban pedig -Garibaldi hadsegéde. Ezeket rögtön fölkerestem s megkértem, hogy -legyenek segédeim, ha Vanetti ur vagy emberei elégtételért jönnek -hozzám. - -Dehogy jöttek. Eszük ágában se volt. Két napig hiába várakoztunk otthon. -Hanem e helyett ügyvédek kezébe adott, panaszt emelt és 100,000 azaz -százezer frank fájdalomdij megitélését követelte rajtam. Kemény pör lett -ebből. - -Ügyvédjei hires ügyvédek voltak. Az egyik volt Gabella, az ügyvédi -kamara elnöke. Ugy látszik, ekkor kezdődött meg az a szerencsém, hogy -ellenem minden nagy pörömben mindig a kamara elnöke vitézkedik.[21] -Másik ügyvéde Grafagni szintén hirneves genuai ügyvéd volt. Azonban -ügyvédek dolgában én se maradtam hátra. Nekem meg három hirneves -ügyvédem volt, barátaim igy látták jónak. Bianone, Berio és Maurizio. -Büntető biróság tárgyalta az ügyet. Ugynevezett szenzácziós pör volt. Az -volt egyik szerencsém, hogy rám fogták, hogy én előre fegyverkezve -vaskeztyüvel rontottam Vanettire. Ez nem volt igaz. - -Bár bőrömre ment a dolog, öt ügyvédnek, négy szakértőnek s egy -államügyésznek a viaskodása nagy mulatságomra szolgált. Annyi törvényt -idéztek össze-vissza ellenem és mellettem, hogy én sohase tudtam -elhinni, hogy valamely országnak annyi törvénye legyen. Milyen egyszerü -volt ez az én ügyem. Miért kellett ehhez annyi ügyvéd és annyi törvény? -Órákig disputáltak például a fölött, mennyit ér egy kiütött fog és -mennyit ér négy kiütött fog. Én abban a véleményben voltam, hogy négy -kiütött fog négyszer akkora kár, mint egy kiütött fog. Rám erőltették, -hogy nyolczszor annyi kár. Akkor láttam, hogy a kiütött fog értéke is -ugy növekedik, mint a gyémánté. Maig se értem ezt a bölcsességet. - -Pedig hiába volt az egész vita, mert a biróság elvégre is teljesen -felmentett s még az én ügyvédeim diját is Vanettivel fizettette meg. - -Különös véletlen volt, hogy ettől kezdve minden nap találkoztam az -utczán Vanettivel. De nem sokáig. Valahányszor látott, oly indulatba -jött, hogy rövid idő alatt megütötte a guta. - -Ezt az esetet leszámitva, ez a telünk nagyon egyhangu volt. Törtük is a -fejünket egy kis változáson s elvégre nem sikertelenül. - -Milán grófnénak volt egy nagynénje, az öreg Pappadopoliné Velenczében. -Vele már régebbről ismerősök voltunk s ez mindig hivott bennünket, hogy -pár hétre látogassuk meg valahára. Ekkor végre ráálltunk. - -Bucsuzni kirándultunk Reccoba szegény beteges barátnénkhoz. Ekkor mondta -Milán grófné e szavakat feleségemnek: - -– Édes jó Amelim! Emlékezzél meg örökké arról, mit mondok én most neked, -öreg, beteg barátnéd. Férjed családjától soha se várd boldogságtokat. Se -herczegné, se grófné nem vagy, se milliókat nem hoztál magaddal. A ti -számotokra nincs mentség. Haza ti nem mehettek soha. Édes anyósod is -csak addig lesz képes hozzátok jó lenni, mig haza nem megy. Otthon ő se -lesz képes rokonsága miatt. A magyar főurak is olyanok, mint a német -főurak. A ki nem »született«, azt nem ismerik. Te pedig nem vagy -»született«. Gábor jóhiszemü becsületes ember. Ő mindenkiben bizik, -testvéreiben pedig föltétlenül. Nem is azokban lesz a hiba. Hanem ilyen -nagy családi ügyet elvégre tisztek, ügyvédek, ügynökök, birák végeznek. -Azok pedig Gábort meztelenre vetkőztetik. Az öreg Beppina mondja ezt -neked, ki tégedet ugy szeret, mintha leánya volnál. - -A szavakat sokkal élesebben mondta, mint itt leirom. Beszélt már nekünk -igy gróf Károlyi Ede unokatestvérem is egykor. Neki se hittem. Milán -grófnénak egyébiránt egyben csakugyan igaza lett. A tisztek, ügyvédek, -ügynökök és birák s még hozzá teszem, a miniszterek vetkőztettek le -engem. Testvéreimnek nem állott ez szándékjukban eredetileg. - -Mind erről azonban később. - -Nagyon érzékeny volt elbucsuzásunk. Elkisért Milán grófné a kert végéig -egészen a vasuthoz. - -Mikor elváltunk, feleségem vagy száz lépésnyiről visszanézett. Milán -grófné még akkor is az elválás helyén állt és zsebkendőjét arczára -tartva nézett utánunk. Feleségem egy csókot küldött vissza s ezt kiáltá: - -– Isten veled! - -Beppina kedvesen intett s azt kiáltotta vissza utánunk: - -– Nem elég az Isten veled, mondd Améli, még egy viszontlátásra. - -A vasuti kocsiban szomorúan ültünk egymás mellett. Negyedórák teltek el -s még egy szót se szóltunk egymásnak. Nőm egyszer csak azt mondja: - -– Te Gábor, én nagyon félek, hogy szegény Beppinát nem látjuk többé, nem -vetted észre, milyen rossz szinben van? - -Épen ezen gondolkoztam magam is. Én is nagy változást találtam a -grófnén. Rögtön mondtam nőmnek, attól félek: rákja van. - -Ily hangúlattal értünk haza s másnap igy indultunk Velenczébe. De -elhatároztuk, hogy onnan sietünk haza, hogy életben találjuk. Ugy ült -rajtunk az a gondolat, mint valami nehéz köd, hogy a grófnét nem látjuk -soha többé. - -Velenczében hat hetet töltöttünk és Pappadopoliné, valamint Comello -gróf, Beppina testvérje, igen szivesen fogadtak bennünket és -szórakozásunkra mindent felajánlottak. - -Itt lettünk arról bizonyosak, hogy feleségem áldott állapotban van. Ez -már nagy változás volt. Sietnünk kellett haza. - -De sietnünk kellett azért is, mert Comello gróftól azt hallottuk, hogy -Beppina fölött orvosi tanácskozást tartottak s az orvosok nála gyorsan -fejlődő rákot találtak. - -Rossz előérzetem nem csalt. - -Genuába érve, a szerencsés hirt siettünk volna Beppinával közölni. Ugy -örült volna ennek. Hányszor mondta: - -– Jaj Ameli, ha nektek fiatok lenne, mennyire szeretném; ez még segítene -rajtatok a családdal szemben. - -Én is azt hittem. Mind a ketten csalódtunk. - -De ő nem sokáig. - -Pár napig pihentünk s aztán átirtunk Milán grófnéhoz, hogy mehetünk-e -már hozzá, sok kedves ujságunk van. Velenczéről is, magunkról is. Azt -irta vissza: várjunk néhány napig, mert igen gyenge, majd megerősödik s -akkor jobban tud örülni. - -Alig egy-két nap mulva sürgönyt kapok Reccoból, küldjek jeget. - -Küldtem, de magam is mentem azonnal. - -Egy csomó orvossal találkozom. Rettentő komor arczczal fogadtak. -Közölték velem, hogy a grófnénak nagy vérvesztése volt s hogy igen -rosszul van. Azt pedig nekem semmikép meg nem engedik, hogy bemenjek -hozzá. - -De én be akartam menni s gondolkodtam, hogyan ejtsem szerét. Ötletem -támadt. Velem volt, mint min denütt, Fofó kutyám. Ezt Beppina is jól -ismerte s nagyon szerette. Mondtam Fofónak, ugasson örvendezőt. Rögtön -megértette s rögtön teljesítette kivánságom. - -A mint a grófné meghallotta a jól ismert hangot, azonnal mondta -környezetének, hogy látni akar, mennék fel hozzá. - -Nagyon kedvesen beszélgetett még velem. Kérte hajoljak hozzá. Megcsókolt -kétszer. - -– Az egyik csókot add át, Gábor, Amelinek. - -Könyeim kicsordultak. - -– Aztán el ne felejtsétek az öreg Beppinát. És el ne felejtsétek -szavaimat, a melyeket én nektek mondottam. Ha pedig egykor hazamentek -Magyarországba, engem még egyszer ott, a hol fekszem, meglátogassatok. - -Mélyen elérzékenyedtem. Nem jutott az se eszembe, hogy megmondjam neki: -feleségem áldott állapotban van. Pedig ez lett volna utolsó öröme. De -halálát oly közel levőnek még se gondoltam, s ő se. Utolsó szava az -volt: - -– Hozd el reggel hozzám Amelit. Még szeretném látni. - -Siettem Genuába. Feleségemmel csakugyan megállapodtunk, hogy reggel az -első vonattal Reccoba megyünk. - -Késő volt. A vonat indulása előtt megkaptam a sürgönyt, hogy hajnalban -meghalt. - -Nem vártam a vasutat, kocsiba ültem s hajtattam ki azonnal. Szegény jó -barátnémnak csak holttestét találtam már. - -De-Marinit nem tudtam vigasztalni. Igaz, hogy belőlem is ki-kitört a -mély fájdalom. A holtat ketten együtt fektettük a koporsóba. A koporsót -tele raktuk virággal és apró czipruslombbal. A koporsót én szögeztem le -s aztán feladtuk a vasútra, hogy Velenczébe szállitsuk a Comello-család -sirboltjába. - -Feleségem a génuai pályaudvarba jött ki, hogy bucsut vegyen a -koporsótól. Olyan megtörtnek alig láttam még feleségem, mint akkor. -Féltettem egészségét és állapotát. Fájdalmát természetesnek találtam. -Szegény grófné volt ugyszólván az első a magasabb rangu nők közül, ki -nőmet mindjárt az első találkozásnál hű rokonérzettel s nemes -barátsággal ölelte át. Oly kinos volt az elválás a koporsótól, ma is -fájdalmat okoz, ha rágondolok. - -Magunk maradtunk tehát Genuában. - -Volt, volt ugyan ismerősünk is, barátunk is, de azok közt se De-Marini, -se Beppina többé nem volt. Az ő kedvükért telepedtünk le állandóan -Genuában s ők eltüntek mellőlünk. - -Sokat tanakodtunk: mit csináljunk. Itt maradjunk-e vagy elköltözzünk? De -hova költözzünk? - -Haza nem jöhettünk. Családom kebelében az időjárás hidegebb, zordonabb -volt, mint valaha. S aztán már mindenki belenyugodott abba, hogy -Genuában el vagyunk temetve jól. Ha kimozdulunk: megint tele kiabálják, -nem a család, hanem holmi hizelgők a világot rólunk, mint a kiknek nincs -sehol maradásuk. - -Ugy is veszett hiremet költötték már. Kik, kik nem: nem keresem. Apám -nevében egy hirdetést tettek közzé a hazai és külföldi hirlapokban, hogy -én tékozló vagyok, rólam a család többé tudni se akar, semmit helyettem -ki nem fizet. A kósza hir már megtett tengeri rablónak is, hamis -kártyabarlang vezetőjének is. Sohasem játszottam pedig semmiféle -kártyát. Mindezekről később apám alsó rendü tisztjeitől értesültem. A -magasabb rendü tisztek később is féltek velem szóba állani. - -Tékozló – én? Ez bántott legjobban. Hiszen volt adósságom, magam se -tudom mennyi, az igaz. De ez csak uzsoraszám volt. Hiszen mikor -adósságaim valódi összegét, azt a mit pénzben kaptam, a nyolczvanas -években kifizették: ez az összeg alig ment háromszázezer forintra. -Házasságom óta tehát egy évre alig esett 15 vagy 20 ezer forint -valóságos pénz. - -Hát hiszen ez is pénz. Holmi szerény polgárcsalád vagy hivatalnok -megborzad ennyi pénz hallatára. - -De hát volt édesapámnak vagy 30 milliónyi vagyona s rám is nézett vagy -négy-öt milliónyi örökség. S ha már gróf Károlyinak születtem: hát -bizony engem annak neveltek is. Ha szabóvá vagy gépészszé nevelnek: hát -lettem volna, ugy hiszem, meglehetős szabó vagy gépész. De mágnássá -neveltek, még pedig gróf Károlyivá. S olyan mágnás, olyan gróf én is -csak lettem, mint kevés kivétellel a többi. - -Mért lettem hát tékozló? Hogy keveredtem én abba a hirbe? Bizonyára nem -azért a hitvány husz, huszonötezer forintért, a melyet évenkint magamra -és családomra valósággal elköltöttem. - -Feleségemet nagyon szerettem. Ez volt gyöngeségem. Jobban szerettem, -mint millióimat. Jobban szerettem, mint örökségemet. De hát gyöngeség -ez? Hát annak a nőnek, a kit életben, halálban igazán szeretünk, ha -módunkban állana, nem a csillagos ég ragyogó kelméjéből szabatnánk -sétaruhát? - -Én azt tettem volna. Én nem ismertem akkor más életczélt, mint -feleségemnek és szegény kis Endre fiamnak örömére lenni. - -De hát nem érzelgek, édes vajdám. Te is vad hazafi vagy. Mindig azt -mondod: jöttem volna haza s éltem volna családom mellett a haza -közügyeinek is. Meglehet, jobb lett volna. De nekem ezt a tanácsot nem -adta senki. Sőt mindenki az ellenkezőt tanácsolta. Minél távolabb -Magyarországtól – ez volt a jelszó. - -Elvégre Beppina halála után a sok tanakodásnak az lett a vége, hogy -feleségem lebetegedése előtt Genuából nem mozdulunk s azután majd -meglássuk, mit csinálunk. - -Mikor a nagy hőség beállott, megint Luccafürdőbe mentünk, hol nőm elég -jól érezte magát. - -Innen Milanóba mentünk néhány napra, hova szegény buslakodó barátunk, -De-Marini is ellátogatott. Azt a néhány napot együtt töltöttük. Genuába -októberben mentünk vissza. Vissza is kellett rendes lakásunkra mennünk, -mert nőm novemberre már várta lebetegedését. - -November 8-án a Paganini-dalműszinházban az Álarczos bált adták. Ott -voltunk az előadáson s onnan, minthogy lakásunk onnan nem messze esett, -gyalog mentünk haza. Éjjel nőm rosszul lett. Hajnal felé magához hivott -s közölte velem, hogy a vajudás fájdalmait érzi. Orvost, bábát már -korábban szemeltem ki magamnak. Gyorsan felöltöztem s magam futottam -először a bábáért, aztán az orvosért. Az orvos volt Gerci tanár. -November 9-én reggeli 9 órakor, épen vasárnapon született meg kedves kis -fiam. - -Életem legnagyobb öröme s azután mikor meghalt, életem legnagyobb -fájdalma. Hét és fél évig élt nekünk, de mi e hét és fél éven át egyedül -neki éltünk. - -A góthai Perthes-féle grófok könyvében fiam születése november 12-ére -van téve. Nem tudom, ki küldte be s honnan vették ez adatot, de ez -tévedés. A születés 9-én történt. - -Sokat tanakodtunk a fölött, mi nevet adjunk neki. Öt-hat név is -fölmerült, végre megállapodtunk az Endre névben. Nekem azért tetszett, -hogy őseim közt élt Kun László király idejében egy Endre, a kit -Ördög-Károlyinak neveztek. - -Ezentul pedig, édes vajdám, ha szegény jó kis fiamról irok: tarsd azt -természetesnek. Mért ne lennék én is olyan apa, mint a zsidó, a ki -fiában mindjárt Rothschildet lát, ha zsebpénzét a fiu két napig nem -költi el és leányában mindjárt Blahánét ösmeri fel, mihelyt a leány -zongora mellett visitani kezd. Mert hát én is azt mondom, hogy az én jó -kis fiam a csodagyerekek közé tartozott. - -Fél éves korában már beszélni tudott. Két éves korában kedvessége és -okossága korához képest alig ismert határt. Három-négy éves korában -mindenki bámulta őt, a ki csak megismerhette. Magyarul, olaszul, -francziául már ekkor folyékonyan, fennakadás nélkül beszélt. Csak -találkoznál olyanokkal, kik ismerték, hogy mind ezt ne tőlem, vakon -szerető apjától hallanád. Édesanyámat is egészen elbájolta s édesanyám -is nagyon szerette őt. - -Négy és fél éves volt akkor, a mikor barátságba keveredett az öreg -Garibaldival. Persze nevetnivaló ez a dolog. Garibaldi őt mindig »az én -kis magyar barátom«-nak, ő pedig Garibaldit mindig »az én jó -barátom«-nak nevezte. - -Hogy mikor és mily körülmények közt támadt e barátság: el kell mondanom. -Szép napom volt ez nekem is, de szép napja Genuának is. Ekkor igazán -kedvemre bántam el a papokkal és a klerikálisokkal. - -* * * - -_Jegyzet._ - -[Footnote 21: Itt gróf Károlyi Gábor arra czéloz, hogy nagy örökségi -pörében is az ügyvédi kamara akkori elnöke, Hódossy Imre képviselő volt -ellenfeleinek ügyvédje. - -Eötvös Károly.] - - - - -BARÁTSÁGOM GARIBALDIVAL. - -(Meglátogatom Garibaldit Capréra szigetén. – Garibaldi Genuában. – Fiam -Garibaldinál. – De-Marini kertje. – Bonbonnel. – Apám tervei. – A -cselszövények.) - -Garibaldi a maga kis kopár szigetén, Caprerán lakott. Egyszer már voltam -nála ott. Többen mentek látogatására az olasz-osztrák háboru után ugy -másfél év mulva. Volt ezek közt néhány barátom is. Én is hozzájuk -csatlakoztam. Az ősz tábornok ismerte anyámat s hirből legalább engem -is. - -Nagyon egyszerü, szerény ellátással, de nagyon szivesen fogadott -bennünket. Az igaz, hogy annyi sajtot oly rövid idő alatt, mint nála, -sohase költöttem el. Mikor engem bemutattak neki, megrázta kezemet. - -– Ah kedves grófom, egykor ábrándoztam arról, hogy én a Duna és Tisza -partján az ön hazája függetlenségeért harczolni fogok valamikor. Most -már nem hiszem. Most már magyar barátaimmal is keveset érintkezem. -Elköltöztek közelemből. - -Nagyon kedvesen emlékeztem e találkozásra mindenkor. Kitüntetett azzal, -hogy sokat társalgott velem. Elmondta, hogy a mikor a nápolyi királyt -elkergette s ő bevonult Nápolyba: ő maga is magyar szeretett volna -lenni. - -– Volt két század huszárom. Csonka századok, de magyar fiuk. -Teringettét, ezek aztán derék gyerekek voltak. Majd az eszét vesztette a -nápolyi nép, mikor ezek engem Nápolyba bevittek. - -Sok érdekes apróságot beszélt, de most már, annyi idő után, pontosan -előadni nem tudnám. - -Minő ember volt ez! Egész ruházata nem ért öt forintot. S minő hős! Minő -hazafi! - -Egyszerü nyári lakása fölött volt egy köves domb. Fölmentünk oda. -Olaszországról volt szó. Végig nézett a tengeren, Róma felé. - -– Ah barátim, az a franczia sereg s az a sok átkozott pap. Addig ez a -sziget még nem egészen az enyém, mig Rómát ki nem tisztitjuk. - -Akkor még Rómában volt a megszálló franczia sereg. - -1880-ban Genuába jött az öreg tábornok. Öreg volt már, bajusza, szakála, -szemöldöke őszbe csavarodott. Előre tudatták jövetelét. - -Barátaim s a kiválóbb olasz hazafiak közül Canzio, Gattorno, Bizzoni, -Boneyra és többen összejöttünk tanácskozni a fölött, miként rendezzük a -tábornok fogadtatását és bevonulását. Különösen megállapodtunk abban, -hogy egy hajót fogunk fölszerelni s azon elébe megyünk, továbbá az egész -várost, a mennyire lehet, diszbe öltöztetjük, s végül az egész -ünnepélyesség központja s a rendezés irodája az én lakásom legyen. - -Én akkor a Via Román laktam, egy háznak első és második emeletén. -Ugyanannak a háznak földszintjén és emeletközén volt a királyi -postahivatal, a kapu fölött hatalmas államczimerrel. A fogadtatásnál -fontossá lett az a véletlen, hogy lakásom és a postahivatal egy házba -esett. - -A mint Garibaldi látogatása közhirré lett: azonnal nagy mozgalom indult -meg Genuában. A hazafiak vagy más szóval a szabadelvüek nagy és fényes -fogadtatásban akarták a tábornokot részesiteni. Olyanban, a minőt az -ország felszabaditója és első hőse igazán megérdemel. Viszont a -klerikálisok e törekvés meghiusulására mindent elkövettek. S a -klerikálisokkal tartott nagy részben a nemesség is, a Circolo dei -Nobili. - -Az ősz tábornok már régóta csöndes ember volt. Már régóta ugy hivták: a -caprerai remete. Igaz, hogy a klerikálisok maguk közt csak banditának -nevezték. Olaszország már fölszabadult és egységessé vált. Rómában a -királyság volt az ur s nem a pápa. Tiz év mult már el, a mióta első nagy -hősére nem volt szüksége az olasz nemzetnek. Öreg is, rokkant is volt -már a hős, menni se igen tudott. Csoda-e, ha már rágalmazói is akadtak? -Csoda-e, ha már a klerikálisok Genuában az utczán is meg mertek jelenni? -Sőt csoda-e, ha párt akadt Genuában Garibaldi diszes fogadtatása ellen? - -Nos hát ezt a pártot meg kellett szégyeniteni. - -Első dolgom volt lakásom feldiszitése. - -Volt anyámnak Vicenzában egy nagy szép uj selyem magyar zászlója az -ország czimerével és egy ugyanakkora családi zászlója a Károlyi-család -szineivel, vörös és kékkel s a családi czimerrel. Táviratoztam ezekért s -anyám rögtön elküldötte. Ezeket kitüztem a második emeletre. Leértek a -földig s eltakarták a postahivatalt. A két lobogó közepére kitüztem egy -igen szép olasz zászlót. - -Az emeletet és az erkélyt pálmákkal és rózsákkal raktam meg s egyuttal -tele aggattam lampiónokkal és gyertyával, ugy hogy egész házam igazán -szépen látszott nappal is, éjjel is. - -Déli tizenkét órakor érkezett a fellobogózott kikötőbe a tábornok -hajója. Az öreg urat széken emeltük ki a hajóból s tettük kocsijára. A -kocsi csak lassan haladhatott befelé az ezer meg ezer főből álló -tolongó, éljenző lelkesült nép között. - -Hogy mentek hozzá férfiak, asszonyok, gyerekek kezet fogni, kezét és -ruháját csókolni! - -A tömeg közt megismerte egyik hősét, a marsalai ezer egyikét. -Megállittatta kocsiját. - -– Ah derék bajtársam, jöjj ide, ölelj meg engem, öreg bajtársadat, öreg -vezéredet! - -Az ember fölállt a kocsihágóra s a tábornok megölelte, megcsókolta husz -év óta nem látott s mégis fölismert közvitézét. - -Örömében, lelkesülésében sirt és őrjöngött az a heves vérü olasz nép. -Hány csecsemőt tett a tábornok ölébe egy pillanatra édes anyja, hogy ő -csókolja meg! Ez nagyon megragadott engem is. - -Én azonban előre siettem, lakásomra. Erkélyem és ablakjaim tele voltak -ismerősökkel. Ott volt természetesen feleségem és kis fiam is. -Mindenkinek kezében virágcsokor vagy legalább egy rózsa. - -Hogy a királyi postahivatal épülete annyira fel volt diszitve: ennek -meglett a nagy hatása. Mindenki azt gondolta, hogy a királyi udvar is -diszes fogadtatást óhajt vagy talán meg is rendelte azt. Egymás után -bujtak ki a zászlók és szőnyegek és emberfejek és gazdag piperéjü -hölgyek az ablakokon és erkélyeken. Egyszerre zászlóerdővé vált az egész -Via Roma és az Assarotti. Sőt még a Circolo dei Nobili is kitűzte -zászlóját mindenütt. - -Jött a tábornok kocsija. Kocsi és lovak már akkor tele virággal. A -tábornok mellett egykori hadsegéde Gattorno, az előülésen szintén -hadsegéde, Bizzoni ült, a Popolo szerkesztője akkor. Róla már másutt is -emlékeztem. - -Mikor házunk elé ért, feltünt neki a két idegen szinü zászló. Kérdezte, -miféle lobogók azok. Bizzoni megmondta, hogy az egyik a magyar zászló, a -másik a gróf Károlyi családi lobogó. Fölnézett ránk, nagyon kegyesen -üdvözölt bennünket s a csokrot, melyet feleségem dobott kocsijába, a -mellére tüzte. - -Este az egész város ki volt világitva. Nagy ünnepnapja volt ez Genuának. - -Másnap tisztelegtem az öreg urnál. - -Tisztelgés után hazamentem, Endre fiamat kézen fogtam s vittem az -utczára. Fiam negyedfél éves volt. - -Bemegyek egy boltba szivart venni, ott találom Menottit, Garibaldi fiát. -Kis fiam hozzám fordul. - -– Papa kérlek, mutass be engem a tábornok úrnak. - -Megtettem. Menotti a lehető legkedvesebb modorban szivesen fogadta fiam -bemutatását. Pár szó után azt mondja fiam Menottinak: - -– Tábornok ur, kérem, vigyen el engem és mutasson be kedves apjának, -Olaszország hősének, mert én nagyon szeretnék vele megismerkedni. - -Menotti egészen elbámult a csöpp emberkének komoly föllépésén. A másik -pillanatban fölkapta s össze-vissza csókolta. - -– Gyere csak kedves kis barátom, mindjárt menjünk az öreg urhoz, ő is -nagyon fog örülni, ha ily fiatal emberkével megismerkedhetik. - -Ugy történt. - -Azonnal mentünk Canziohoz, a tábornok vejéhez. Itt lakott a tábornok. -Menotti rögtön bemutatta neki kis fiamat. - -Garibaldi többször megcsókolta s beszélgetett vele. - -– Aztán miért siettél úgy velem megismerkedni kis magyar barátom? - -– Papa nagyon szereti önt, sokat beszélt önről s én látni akartam, a kit -a papa olyan nagyon szeret. - -Garibaldi hol olaszul, hol francziául beszélt vele s kérdezte: - -– Jól beszélsz te mind a két nyelven? - -– Jobban beszélek magyar nyelven. - -Az öreg úr bámúlt s igen, igen nagyon megszerette fiamat. Adott neki egy -csokrot, hogy vigye és adja át mamájának a csokrot és üdvözletét is és -egyúttal kérjen engedelmet arra, hogy ne otthon, hanem nála uzsonnázzék. - -Feleségem örömmel engedte meg. - -Ettől kezdve Garibaldi minden napra magához hivta fiamat látogatásra s -néha ott tartotta egy-két óráig is. Mindig vele beszélgetett. - -Az elutazás és a búcsúzás igen érzékeny volt. A hős többször megcsókolta -fiamat. Búcsú szava ez volt, még akkor mindjárt leirtam: - -– Kedves kis magyar barátom, ne felejtsd el Garibaldit, a te öreg -barátodat. Többet aligha látjuk egymást. Te majd megnősz, nagy emberré -leszesz, de gondolj reám akkor is. És ha majd rosszat hallasz az öreg -Garibaldiról, ha nem él is már a te öreg barátod, védelmezd meg őt, ne -engedd, hogy róla rosszat beszéljenek. Mondd meg azt azoknak, a kik -rosszat akarnak mondani: hallgassanak el, mert az öreg Garibaldi igazán -szerette hazáját, igazán szerette a kis gyermekeket és igazán szeretett -engem, nekem jó barátom volt. - -Érzékenyen megcsókolta fiamat s bozontos szemöldökü szürke szemeiből egy -pár könycsepp hullott fiamra. - -Szegény jó kis fiam megérdemelte e világtörténeti alaknak, e nagy és -nemes léleknek búcsúzó könyeit. Csakugyan nem látták többé egymást soha. -És én se láttam többé Garibaldit. - -De kis fiam sohase felejtette el többé őt. - -Egykor beteg volt, az ágyat kellett őriznie. Ágya felett a falon -Garibaldi képe függött. Az a képe, emlékszel rá édes vajdám, mely most -ott függ a pipázó szobába vezető ajtónál balra. A melyen az ősz tábornok -ágyban ülve, betegen van ábrázolva, a mikor lábát Róma elleni -hadjáratában, csata közben meglőtték. - -Volt feleségemnek egy vakbuzgó barátnéja, valami olasz őrgrófné. Ez -meglátogatja Endrét s meglátja a képet a falon. Oda szól feleségemnek: - -– Oh grófné, miként lehet a kis Endre feje fölött egy istentagadó képét -tartani? A Madonna kellene oda vagy a Megváltó. - -Kis fiam egészen haragba jött e szavakra. Haragjában neki vörösödött. - -– Meg nem engedem őrgrófné, hogy Garibaldiról igy beszéljen. Ő nekem jó -barátom volt. Kérem, hogy ő róla szépen beszéljen, különben megmondom -papának s ő épen nem tűri el. - -A marquesa csak elbámúlt e komoly és határozott tiltakozásra! Öt vagy -hat éves gyerektől. - -– Oh grófné – szólt aztán feleségemnek – elpusztúl a világ. Igy nevelni -a jövő nemzedéket! - -Engem kis fiam egészen Genuához kötött. A hol ő volt, onnan elmozdúlni -nem jutott aztán eszembe. Egészen neki éltünk. Én minden gondomat neki -szenteltem. Nagy örömökkel fizetett meg érte. Elvittem különben egyszer -Valsba is, Requaróba is. E fürdők igen jó hatással voltak rá. - -Legtöbb időt töltött azonban Reccoban, hova öreg De-Marini barátunk -visszatért s hol virág-ápolással, kertészkedéssel foglalkozott. Volt -nehány szép narancsfája és pálmája is. Mikor csak megengedte az idő, ide -mindig átment elmaradhatlan dadájával Philoménével s gyakran heteket -töltött. A jó ezredes azt akarta, hogy mindig ott legyen. - -– Édes kis Endre barátom, – mondta fiamnak, – a mikor te itt vagy, akkor -itt nálam te vagy az úr. Tied minden s te parancsolsz mindenben és -mindenkinek. - -Valami kedves furcsaság volt öreg ezredes barátom kedélyében. - -Szenvedélyes virágkedvelő volt. Mindennap megnézte minden bokrának és -fájának minden virágát s talán azt is tudta, kertjében hány eleven -falevél, hány virágszál van. Azt mondta nekem, sok tengerészt ismert, a -kiben, mikor a szárazra és nyugalomba került, ez a szenvedély támadt -föl. - -– Nagy bűvész a tenger – ugymond – kedves barátom, az ember lelkét -magához szivja egészen. Nőt és virágot nem ismer a tenger, nem is engedi -magához közel jönni. De ha a tengerész lelke végkép el nem fásul vagy -meg nem romlik, a mikor a kor és gyöngeség kiszorit bennünket e poros -világba, a lélek mélységein mégis ott szunnyad egy szikra, mely lobbot -vet s mely az asszonyért és a zöld füért, lombos fáért, nyiló virágért -lángol. A nőnek rajongóit s a zöld lombnak és nyiló virágnak imádóit ott -találhatod meg legjobban az elaggott tengerészek között. Pedig az élet -alkonyában mozognak már. - -Hogy őrizte, hogy féltette öreg barátom a maga zöld kincseit. Hogy óvta -hernyótól, békától, még a madártól is, hangyától is. Hátha valaki -virágágyait össze merte volna tiporni vagy tépni. Talán belelövöldözött -volna. - -És az én kis Endre fiamat annyira szerette, hogy őt fölszabaditotta -mindenre. Még narancsfáinak virágát is téphette volna kedve szerint. Még -annak is örült volna De-Marini. - -Igaz, hogy én ravaszkodtam. Kis fiamat betanitottam arra, hogy akármit -enged meg az ezredes bácsi és akármire biztatja, a virágot le ne gázolja -és le ne tépje, hanem ha mégis megkivánja, mindig tőle kérjen egy -szálat. De azért engem el ne áruljon, hogy igy beoktattam. Philoménének -is figyelmébe ajánlottam ezt. - -Kis fiam végtelenül okos gyerek volt s figyelmes és szófogadó. Igy aztán -ezredes barátom sohase bánta meg, hogy őt a kertben mindenre -fölszabaditotta. - -Áldott kis fiam, miért is kellett neked oly hamar elmulnod! - -Mindenkit elbájolt, mindenkit meghóditott jó kis fiam. - -Párisban később bemutattam Bonbonnel régi afrikai barátomnak. Őt is ugy -elragadta. Elmondatta vele összes vadászati élményeit. S az öreg -elmondta hüségesen. - -– Édes barátom, – szólt egykor hozzám, – az én kis Endre barátomért még -egyszer felkeresem az Atlaszt és bejárom a Dsebbel-Aures hegységeit. -Igérje meg ön nekem, hogy ha Endre 14 éves lesz, egy évig átengedi nekem -oroszlán-vadászatra. Azt akarom, hogy az én vezetésem mellett lőjjön -oroszlánt s igy legyen fölszentelve az ifju kornak. - -Jó Bonbonnel öreg barátom azután is mindig nagy figyelemmel és -gyöngédséggel ápolta barátságát kis fiammal, a mig csak élt. - -Életem időrendjétől azonban messze kalandoztam el. 1877. évi február -15-én irta alá apám végintézkedését, melyben engem kitagadott és köteles -részre szoritott, sőt köteles részemet is megszabta, még pedig félmillió -forintban szabta meg. Minthogy pedig hatan voltunk testvérek: e szerint -apám összes vagyona 6 millió lett volna, holott megért 30 milliót. -Köteles részem tehát e szerint is valami harmadfél millió forint lett -volna. - -El kell itt mondanom kitagadtatásom történetét. De mielőtt elmondanám, -két megjegyzést kell előrebocsátanom. - -Az egyik az, hogy én ez időtájt, sőt már évek óta állandóan Genuában -laktam, ekkor meg kis fiam éppen csecsemő volt s mellőle mozdulni nem -akartam, tehát én igen sokat abból, a mi itthon apám körül történt, nem -tudhattam. Kitagadtatásomnak csak külső néhány körülményét tudom hát -biztosan és most csak annak elbeszélésére szoritkozom. - -A másik sokkal fontosabb, a mit megjegyezni akarok. - -Kitagadtatásom édes anyám tudtán és akaratán kivül történt. - -De nem akarták azt testvéreim se. Épen nem akarták. Száz dolog győzött -meg engem arról, hogy ő bennük ez a szándék sohase volt meg. Később nem -egyszer viszálykodtunk, nem egyszer hosszabb-rövidebb ideig nagyon -haragudtunk egymásra, de mély, komoly, állandó gyülölség köztünk ki nem -fejlődött, ki sem fejlődhetett. Hogy mégis ugy végződött dolgunk: azt -sok mindenféle körülmény összejátszása okozta. Majd később elmondom azt -sorra. - -Sőt édes vajdám, akármilyen furának tetszik, a mint neked már százszor -elmondtam, apám se akart engem kitagadni. Hiszen volt idő, a mikor -minden gyermeke közt engem szeretett legjobban és szeretetét, ha -közelében voltam, sohase vonta meg tőlem, sőt nem egy jellel, nem egy -ténynyel mindig kimutatta. - -Az ügyvédek, a közbenjárók, a besugók: azok voltak a fenegyerekek. - -No, de menjünk sorba. - -Nagyanyám Waldstein grófnő, ősanyám Harruckern bárónő volt. Ugy mondták, -ezek egyike beültette családunkba a rákbetegséget. Szegény apám ebben -halt meg s Gyula és Viktor bátyáimat is ez a betegség támadta meg. - -Apám szép kort ért ennek daczára. Halála Endre fiam születése napján -következett be, csakhogy egy évvel később, ugymint 1877. évi november -9-én, 75 éves korában. Betegsége azonban két évvel előbb már -mutatkozott. - -Apám régóta, még az ötvenes évek óta törte fejét azon, hogy egy vagy -két, vagy több gyereke számára is hitbizományt alapit. Elvégre 1876-ban -föltett czélját királyi jóváhagyással megvalósitotta. Valami 50 ezer -holdnyi birtokból s két budapesti palotából két hitbizományt alapitott. -Az egyik mintegy 35 ezer holdból s az egyetem-téri palotából, a mi maga -is megér közel két milliót, Gyula bátyám számára. Ehhez főleg a mátrai -uradalmak tartoznak. A másik pedig mintegy 15 ezer holdból fehér- és -pestmegyei uradalmakból Viktor bátyám számára. Ehhez tartozik a csurgói -kastély is, apám kedves lakhelye. - -E két hitbizomány szokás szerint fiágra szól. A két bátyám családjának -fiágon való kihalása esetére Tibor és Pista öcséim s illetőleg fiági -örökösei s leszármazói lennének a várományos örökösök. Itt már én a -hitbizományi háramlásból kimaradtam, noha Gyula és Viktor bátyáim után -én következtem volna. Ez körülbelül megfelelt atyám igazi szándékának, -de erre én se fektettem sulyt, mert hiszen 8–9 éve voltam már házas, -gyermekünk eddig nem született s nem is reméltem, hogy szülessen. -Feleségem párisi balesete óta ottani orvosaim nem is biztattak. - -De nem tartottam fontosnak a hitbizományi háramlás sorrendjét azért sem, -mert hiszen megmaradt még apámnak közel 250 ezer hold földje s egyéb sok -értéke mintegy 25 milliónyi összeg erejéig, tehát juthatott ebből nekem -elég, sőt több, mint a mennyi elég. Édes apámnak pedig esze ágában sem -volt ebből engem kitagadni, hiszen ha ez lett volna szándéka, megtette -volna ezt 1876-ban a hitbizomány alapitása és rendezésekor. - -Két dolog jött azonban közbe. Az egyik az 1876-ik év végén betegségének -sulyosabb jelentkezése s a másik: ugyanakkor Endre fiamnak születése. - -Fiamnak születése gyors működésre serkentette azokat, kik féltek apám -betegségének veszélyes és gyors lefolyásától s kik engem vagyonomtól, -örökségemtől meg akartak fosztani. - -Ismétlem: ezek nem anyám és testvéreim voltak. - -Apám előtt azt, hogy én nem vagyok méltó fia, tehát engem kitagadással -kell fenyegetnie, egyenesen előhozni se merték. Apám nagy úr volt. -Előtte tisztán állt, hogy testvéreim gazdagsága semmivel se ér többet, -ha azokhoz az én elharácsolt örökségem is hozzátapad. Hiszen, hogy -valakinek öt milliója van-e vagy hat milliója: az egészen mindegy. De -hogy az ő egyik fia s unokája vagyontalan maradjon: az már nagy dolog. -Erről igy egyszerüen beszélni se lehetett előtte. - -Uj hamis okoskodással álltak elő. - -Azt mondták neki, hogy nekem három milliónyi vagy több adósságom van. - -Ha tehát nem intézkedik, ha köteles részre nem szorit s ha köteles -részemet valamely nyomoruságos összegben meg nem határozza; az esetre az -én örökségemet a hitelezők viszik el. És igy ő hiába óvta és gyüjtötte a -gróf Károlyi vagyont, az mégse lesz Gábor fiáé, hanem a világ minden -részén futkározó jött-ment hitelezőké. Ha pedig a hitelezők látják, hogy -nincs mire áhitozniok, akkor kiegyeznek a valósággal adott szerény -összegekben, s igy nekem az ősi vagyon, a nagy örökség megmenthető. - -Ügyes volt az ötlet, apámat meg lehetett neki nyerni. - -De ő mégis kételkedett abban, hogy nekem annyi millió adósságom lehetne. -Hiszen pesti, bécsi, párisi és olaszországi adósságaimat körülbelül -ismerték. Ezek miatt nem lett volna szükség hamiskodni. - -El akarták vele hitetni, hogy nekem Londonban is vannak adósságaim. Meg -kell mondanom, hogy egy fillér se volt. - -Van minden országnak egyetlen hitelezője, kinek az egész világ tartozik. -Ugy hivják: Rothschild. És van minden országnak egyetlen adósa, ki az -egész világnak tartozik. Ugy hivják: gróf Károlyi Gábor. Ezt akarták -apám fejébe verni. Ez volt a terv. - -Én otthon, génuai kis lakásomban, kedves kis fiam bölcsőjénél ültem. -Lestem mosolyát, hallgattam hangját, gyönyörködtem kék szemeiben, -tanitottam gagyogni, hordtam neki virágot, nyulfarkat s csörgőt s -ábrándoztam arról, minő derék fiut és jó magyart nevelek belőle. Legyen -különb apjánál s minden rokonánál. - -Ez alatt Budapesten és Csurgón az ügyvédek és besugók pokoli tervet -szőttek ellenem, hogy fiamat koldussá tehessék. - -A terv sikerült. - -Első sikere az volt, hogy én a londoni adósok börtönébe jutottam. - -Magyar ember, genuai lakos, londoni adósok börtöne: hogy kerül ez össze? - - - - -AZ ADÓSOK BÖRTÖNÉBEN. - -(Uzsorásom okosan beszél. – A bécsi ügynök. – A vasuti szerencsétlenség. -– Az angol királynő nevében fogoly vagyok. – A börtön. – Börtönbeli -barátaim. – A mogorva ezredes. – A vidám Stephenson szerelmi ügye. – -Ügyvédem Goldberg.) - -Sokszor emlitettem már, hogy hitelezőim Genuában folyton zaklattak. - -Szegény hitelezők! Hányszor összeszidtam őket. A hitelező olyan, mint a -nátha. Bele nem hal az ember, hanem azért nagyon kellemetlen betegség. -És sohasem tudja az ember, mikor üt ki rajta. Néha a legszebb idő van s -ott terem a nátha. Néha a legkedvesebb sétán, kiránduláson, mulatságon -ott terem a hitelező, vagy az ügyvéd, vagy a végrehajtó. - -De sokszor méregbe hoztak engem. Szivesen fizettem én, ha volt pénzem. -De mikor oly ritkán volt fölös pénzem. Megbántam én aztán mindig, mikor -hitelezőimmel gorombáskodtam. Hiszen ők is emberek, gyakran igen jó -emberek s végre is a maguk pénze után járnak. Hanem hát nem voltam én -bölcs ember, vagy imádkozó barát, hogy én uralkodjam indulatomon, mikor -méregbe hoztak. A rosszabb fajta uzsorások természetesen megérdemelték, -a hogy bántam velük. Voltak hitelezőim közt ilyenek is. - -Volt például egy Pincherat nevü hitelezőm. Kemény uzsorás, de ez mindig -lefegyverzett, a mikor ráförmedtem. - -– Lássa gróf úr, ön haragszik, ha huszezer frankért zaklatom, holott -csak nyolczezer frankot adtam valósággal. De hiszen nálam és minden -uzsorásnál csak vállalkozás, csak szerencseüzlet az egész. Egyik -vállalaton nyerünk, a másikon vesztünk. Önnél meglehet, elvesztjük az -uzsorát is, a kamatot is, a tőkét is. De én nem haragszom e miatt. Ez a -vállalatom nem sikerült. Ez az egész. Ha ön gróf úr a nyolczezer frankot -és négyes kamatját megfizetné és én a többiért mégis zaklatnám: csak -akkor volna önnek oka haragudni. Kisértse meg. - -El kellett magam nevetni. Igaza volt. - -Alig volt fiam hathetes, ugy karácsony tájban megjelent nálam egy bécsi -ügynök. Ördög tudja, mi volt a neve. Ügyes ficzkó volt. Valami Schiller -nevü bécsi uzsorásom nevében jött. - -Bemutatja magát s mutatja megbizását. - -– Schillertől jövök. - -– Örülök neki. A nagy költőt szerettem gyerek koromban. Lantos -költeményben utazik ön, vagy a Haramiákban? - -Évődtem vele. - -– Tudja-e gróf úr, mennyi önnek az adóssága? - -– Erre magam is kiváncsi vagyok. - -Elővesz egy papirost. Fölszámol vagy ötven hitelezőt. Mindegyiknek neve -után egy tekintélyes összeg. Több mint egy millió frank összesen. Rögtön -láttam, hogy tanulmányai nagy gondosságot árulnak el, de azért még nem -teljesek. Pár százezer frankot még nem sikerült fölfedeznie. - -– Szabad tudnom, mi vezette önt e gondos kutatásokra? - -– Keresni akarok a gróf úrnál. Van főnökömnek egy londoni háza. Mister -Brown. Ez kész önnek adósságait összesiteni s öt százalékra konvertálni. -Kész ezen kivül négyezer fontot uj kölcsönként adni. Én megcsinálom ez -üzletet potom két száztóli jutalékért. - -Csábitó ajánlat. Okos és kellemes üzlet. Az első pillanatra hajlandó -voltam rá. Annál inkább, mert az ügynök közölte velem ama Brown mister -levelezését is. A dolog komolynak látszott. Mégis kételyem támadt. - -– Aztán kedves ügynök ur, mi inditja azt a derék mistert erre a -nagylelkü ajánlatra? Hiszen én neki se leszek pontosabb fizető, mint -eddigi hitelezőimnek. - -– Azt hiszem gróf úr, hogy mister Brown nagylelküségének indokai önt -igen kevéssé érdeklik. Egyébiránt megmondhatom azt is. Önnek édes apja, -a kegyelmes úr beteg. Betegsége olyan, mely egy év alatt szomoru véggel -végződik. Ezt főnököm és Brown úr is tudja a bécsi orvosoktól. Egy év -mulva ön hozzájut örökségéhez. Mister Brownnak sok pénze van s kicsiny -kamatjáradéka. Az ön öt százalékos kamatja nagy nyereség. Ön nem is -fizet mindjárt. Egy pár év letelik azután is. Pénze biztos, kamatja is -biztos. Egészen ostoba ember lenne mister Brown, ha ezt a nagylelküséget -elszalasztaná. Mister Brown pedig egészen okos ember. - -Szegény jó apám! Én is tudtam, hogy betegségének természetében most már -nem lehet kételkedni. Mégis fájt, hogy ezek az emberek erre üzletet -akarnak alapitani. Pedig nem is sejtettem, mi lesz ennek a vége. - -Közöltem a dolgot feleségemmel. Meghánytuk-vetettük azt minden oldalról. -Hiszen ha apám már nem élne, akkor is konvertálni kellene adósságainkat. -Öt százaléknál olcsóbb kamatot pedig a szárazföldön nem találunk. Az -ajánlatot el kell fogadni. - -Elfogadtam. - -Az ügynök azt mondta, magamnak is el kell menni Londonba ő vele. Mert -biztosan és gyorsan csak akkor sikerül, ha személyesen járok el az -ügyben. - -Reggeli négy órakor indult a vonat Turinba. Én Turin felé akartam menni, -hogy ott Kossuth Lajos Tivadarral találkozzam s a dolgot vele is -közöljem. Táviratban értesítettem tehát, hogy a reggel négy órakor -induló vonattal hozzá megyek, várjon rám. - -Turinba érek s mindjárt a vasutnál tudakozódom Kossuth után. Mondják, -hogy tegnap délben elutazott, hivatalos ügyben el kellett mennie -Milanóba. - -No most mit csináljunk? Milanóba nem megyek barátom után. A párisi -gyorsvonat pedig csak öt vagy hat óra mulva indul. - -Tanácskozom az ügynökkel. - -– Jobb lesz, gróf úr, a vasuton tölteni az időt. Egy óra mulva is indul -egy vonat, menjünk azzal. - -Jó lesz. Indultam Páris felé rögtön. - -Ez volt a szerencsém. Ez mentette meg életemet. - -Az a gyorsvonat ugyanis, melyen utazom, ha Kossuth Tivadart otthon -találom, borzasztó szerencsétlenségbe rohant. Aix le Bain és Chatillon -között a Lac de Bourgé mellett iszonyú baleset történt vele: az egész -vonat összetört s valami 300 ember halt meg vagy zúzódott össze. A -milyen szerencsés fiú vagyok, legalább kezem, lábam nekem is eltört -volna. Ekkora vasúti szerencsétlenség se az előtt, se azóta nem történt -Európában. - -Én azonban szárazon és vizen szerencsésen megérkeztem Angliába s -Londonban egy hôtelben kényelmes szállást fogadtam. Mindeddig velem volt -az ügynök is, a ki azonban itt elpárolgott mellőlem. Azt mondta: megy az -ügy után, fölkeresi mister Brown urat s mihelyt végez: jön hozzám vissza -azonnal. - -Bizony nem láttam én őt ezentúl. - -Másnap reggeli után ugy három óra tájban lemegyek az olvasó szobába s -nézegetem a képes lapokat. Egyszerre jön hozzám a szolga s jelenti, hogy -három úr óhajt engem meglátogatni, menjek fel szobámba s fogadjam el -őket. - -Fölmegyek szobámba, utánam a három úr. Három egyszerűen, de jól -öltözött, rettentő komoly és udvarias úr. - -Kettő megáll s egyik elém lép. Bemutatja magát, hogy ő valamelyik -kerületnek, vagy városrésznek a sherifje. - -Örűltem neki hivatalos komolysággal. Ő azonban azt kérdi tőlem: - -– Uraságod-e gróf Károlyi Gábor magyar mágnás, 36 éves, nős, ez idő -szerint olaszországi genuai lakos, a Dublin nevű személyszállító hajóval -átjött a csatornán, tegnap Londonba érkezett s most itt van szállva -ebben a hôtelben, az emeleti 33. számú szobában? - -– Az az ember, tisztelt sherif úr, a kire mindez ráillik, én vagyok. - -Erre egy lépést közelebb jött hozzám s jobb kezét vállamra teszi és igy -szól: - -– Ön uram Nagy-Brittannia és Irland királynője ő felsége nevében foglyom -és figyelmébe ajánlom a törvények tiszteletét. - -Elbámúltam. Első pillanatban alig jött valami okos gondolatom. El nem -tudtam képzelni, hogy ki az, a kit agyon ütöttem vagy a kinek a pénzét -elraboltam? Ki ismerhet, ki vádolhat engem Londonban, a hol nem jártam -évek óta? De csakhamar magamhoz jöttem s kutya-jókedvem kerekedett -felül. Az angol nyelvben akadozva tudtam beszélni, tehát francziául -feleltem: - -– Ön sherif úr alighanem téved. Lehetetlen, hogy én a királyné ő -felségének magas figyelmét ennyire magamra vontam volna. - -A sherif azonban nem akart velem tárgyalásba bocsátkozni. - -– Uraságodnak velem kell jönni, legszükségesebb ruháit és eszközeit -magával hozhatja. - -Egy öltöző ruhát, fehérnemüt s pénzemet, ékszereimet magamhoz vettem. Ő -felsége a királyné nevében az egyik komoly úr lehozta paktáskámat, -kocsiba ültünk s elvittek valami hivatalba. - -Derék, komoly képü urak fogadtak ott is, udvariasan leültettek s egy -csomó kérdést intéztek megint hozzám, hogy én vagyok-e én s nem más -valaki vagyok-e, mint a ki vagyok? Jegyzőkönyvbe vezettek mindent. - -Elvégre meguntam ezt a sok kérdést. - -– Urak, – mondtam, – most már én is szeretném tudni, mire való ez a sok -teketória? Ki vádol engem? - -– Türelmet kérek uraságodtól, – felelt a hivatalnok. – Uri szavára -fogadhatja-e ön, hogy nincs valami ragályos betegsége s hogy nincs -szüksége orvosra? - -– Nem fogadok én semmit, egészségemmel meg vagyok elégedve. - -Ekkor tudtomra adták, hogy Schiller bécsi lakos és hitelezőm jogot nyert -a királyné ő felsége nevében arra, hogy engem az adósok börtönébe -zárathasson, ha tehát nem vagyok hajlandó a megitélt követelési összeget -nyomban kifizetni: akkor elzárnak. A hivatalszolga rendelkezésemre áll, -hogy fizetés végett a végrehajtót vagy felperes ügyvédjét ide -hivathassam. Egyébként kellő szolgálattal el leszek látva, hogy -ügyvédemet vagy bankáromat vagy valamelyik barátomat, ki helyettem -fizetni akar, értesithessem. - -Nevetnem kellett e komolynak látszó sok jóindulatra. - -Fizetni? Miből? - -Bankárom, ügyvédem, jó barátom, a kik helyettem fizessenek? Hol vannak -azok? - -A Her Majesty-fogház, a Holoway irtóztató nagy épület. Tele van az -mindenféle gyilkossal, csirkefogóval és kapczabetyárral. De tele van -ártatlan szegény ördöggel is, a ki néhány font adósság miatt ide -bekerült. Ide hoztak engem. - -Átadtak a felügyelőnek, a kiben megint annyi komolyság lakott, mint az -egész nagy épületben. Velem együtt holmi iratokat is átadtak neki. - -A felügyelő ujra meggyőződött arról, hogy én ki vagyok? Azután azt -kérdezte: - -– Minő osztályu fogságot akar a nemes gróf választani? - -– Mit értsek én ez alatt? - -– Üdvözlöm önt nemes gróf, hogy ilyen járatlan a mi viszonyainkban. Az -első osztály az, melyben 10 shillingért, a második osztály, melyben 5 -shillingért gondoskodunk ellátásról. A többi osztály ingyenes. Ön nemes -gróf bizonyára az első osztályt választja. Már ez másként nem lehet. - -Volt egy kis pénzem, talán ezer s néhány frankom, én tehát a legjobb -osztályt választottam. A felügyelő bizalmának meg kellett felelnem. Ha -oly előkelő név, mint az enyém, a második osztályt választaná: jobban -lenéznék, mint egy szegény kefekötőt. - -– Van-e önnek nemes gróf még valami parancsolni valója? - -– Köszönöm felügyelő úr. Legelőször azzal az ügynökkel szeretnék -találkozni, a ki engem ide csalt Londonba, hogy azt a gazembert egy -kissé agyon üssem. Erre szeretnék egy kis szabadságot. - -Nagyon sajnálta, hogy kivánságomat nem teljesitheti. Biztositott -egyébiránt, hogy erre még lesz alkalmam. - -Elvezettek szobámba. - -Szobám emeleten volt. Elég tiszta és világos, de kicsiny szoba. Volt -benne ágy vasszerkezettel, matráczczal, vánkossal és vastag -pokrócztakaróval. Volt mosdóasztal teljes készülékkel. Volt iróasztal, -de nagyon kicsiny és két szék. Egy pinczér-forma kis emberke -jelentkezett nálam szolgálatra, podgyásztáskám felügyeletére és -kezelésére s hetenként csak öt shillinget kért. - -Az étkezés nagyon jó volt. Egy vastag, kövér és öreg néni volt a -szakácsné és konyhamester. Meleg ételek, főzelékek, sültek, de csak -ebédre. Hideg étel azonban nagy bőséggel reggelire és vacsorára. Sonka, -halak, rákok, kaviár, vaj, sütemények. A konyha mellett volt egy nagyobb -terem. Itt összegyülhettek s rendesen össze is gyültek az elsőosztályu -foglyok társalogni, dohányozni és teázni. Olvasmányt hozathattunk -szobánkba, a mennyi tetszett. - -Szobám egy hosszu, vasoszlopos és rácsos folyosóra nyilt. Itt szabad -volt a sétálás a nappal minden órájában. Innen kényelmesen le lehetett -látni egyik oldalon egy fedett udvarba, a hol a második osztálybeli -foglyok töltötték az időt s másik oldalon egy gondosan őrzött udvari -helyiségbe, a hol az ingyenes foglyok mulattak. Szegényebb emberek, -közbüntettes vádlottak, éjszakánként elfogottak s effélék. - -A mint szobámba vezettek: nem igen volt kedvem ezeket látni. Lefeküdtem -ágyamra, hanyatt vágtam magam s ez nap nem is ebédeltem. Elkezdtem -gondolkozni. Bolond helyzetem adott rá alkalmat, okot és időt eleget. - -Első gondolatom Genuába röppent feleségemhez és szegény kis fiamhoz. -Értesitsem-e feleségemet? Szabad-e azt a szegény asszonyt, a ki alig -épült fel a gyerekágyból, ilyen izgatottságba hozni? Nem árt-e súlyosan -egészségének? De más részről elhallgathatom-e előtte helyzetemet? -Szabad-e a férjnek ily dolgot eltitkolni felesége elől? Szabad-e -eltitkolni akármit is? - -Bizonyos, hogy feleségem rajtam nem segíthetett. Több pénze nem volt, -mint a mennyi a háztartásra kellett. Ötven-hatvanezer forintot pedig -csakugyan nem teremthetett, a melylyel engem kiszabadíthasson. De hát -ennyivel is kiszabadíthatott volna-e? - -Egyik gondolat a másikat űzte agyamban. - -Elvégre, hogy kerültem én börtönbe? Adósság miatt. Ki az a bolond ember, -a ki ebből hasznot akar látni? Hiszen, ha szabadon vagyok és akkor se -tudok fizetni: miként fizethessek, ha börtönben ülök? - -Itt valami gazságnak, valami cselszövénynek kellett történni. Közönséges -hitelező esze, számitása és türelmetlensége erre nem lett volna elég. Az -a bécsi ügynök, a ki Londonba csalt engem, valami más czélnak volt -eszköze. - -Ennyit sejtettem. De ezen túl nem láttam tisztán semmit. - -Vacsorára teát és hideg sültet ettem. Pinczérem biztatott, menjek a -társalgóba. Nem mentem. De igen jól aludtam egész éjjen át. - -A következő napon nem adtam át magam gondnak és tünődésnek. E helyett -reggeli előtt is, után is fölkerestem a társalgót, hogy megismerkedjem -bajtársaimmal. - -Sokféle barátság van a világon. - -Van gyermekkori. Ez nem tart sokáig. Nem is igazi barátság. Ez nem -sokkal ér többet, mint a növendék állatok társasági és játszó ösztöne. - -Van iskolabeli barátság. Ebből már egész életre kiterjedő vonzalom és -rokonszenv származhatik. - -Van fürdői barátság. Gyorsan keletkező, gyorsan muló rokonszenvek. -Hasonlítanak ahhoz, mely egy átkorhelykedett éjszaka után a pezsgő és a -czigány mellett keletkezik. - -Vajjon minő lehet a börtönben keletkező barátság? - -Ez a furcsa kérdés itt jutott eszembe. Hogy is juthatott volna másutt -eszembe? Hiszen börtönben még csakugyan nem voltam. - -Börtönben! Kezdett dühbe hozni ez a gondolat. Szerencsémre rögtön elmult -dühöm, a mint Holoway-beli bajtársakkal megismerkedtem. - -Huszan voltunk első osztályu foglyok. - -A mint közibük léptem, első dolgom volt magamat bemutatni. Ők is -eldörmögték nevüket. Csak egy ezredes nem hederitett rám. Se nevét nem -mondta, se kezeit ki nem vette övéből. Szétterpesztett lábbal gúnyosan -nézett rám. Más körülmények közt bele vesztem volna azonnal. Később -azonban tűrhető mértékig mégis megbarátkoztunk. - -Első belépésemnél egy franczia, az öreg Aspinál és egy angol, William -Stephenson fogadtak a legnagyobb rokonszenvvel. Ezekkel csakhamar a -legélénkebb társalgásba keveredtem, de társalgásunkba többé-kevésbbé -beleavatkoztak a többiek. - -Első feladatuknak ösmerték kikémlelni, vajjon én igazi gróf és igazi -Károlyi vagyok-e? Ugy vettem észre, hogy a Holoway-Prison termeiben nem -ritka jelenség az álorczás. És ugy vettem észre, hogy itt nem csak -adósok vannak, hanem holmi csalók és sikkasztók is. - -A mikor kételyük nevem és egyéniségem iránt eloszlott, ezzel még nem -szünt meg kiváncsiságuk. Sőt csakhamar kiterjedt annak kipuhatolására, -mily összeg erejéig vagyok elzárva s passziv hitelműveleteim, magyarán -mondva, adósságaim mennyire rugnak. - -Hogy mily összegért vagyok elzárva, ezt nem tudtam megmondani. Mondta -ugyan, vagy valamely papírból felolvasta előttem a sherif is, a -hivatalnok is, de én erre nem ügyeltem s magamnak ezt meg nem jegyeztem. -Stephenson közbe szólt: - -– Bocsásson meg, gróf úr, de ön igen tiszteletreméltó gentlemannek -látszik én előttem, ha adósságainak összegét nem is tartja érdemesnek -eszébe tartani. - -Láttam, hogy ez a könnyűvérüségem alkalmasnak látszik arra, hogy -fogolytársaim közt emelje tekintélyemet. - -A mogorva ezredes, Scott Gerves, azonban kisérletet tett, emelkedő -tekintélyem lerombolni. - -– Az a kérdés – úgymond, – van-e legalább tizezer font fizetetlen -adóssága? - -Ez egy negyedmillió frank adósságot jelentett volna. - -Erre a fitymáló kérdésre bennem is feltámadt a gúnyolódás ösztöne. -Szárazon és hetykén oda szóltam a mogorva ezredesnek: - -– Tízezer font? Nevetséges. Azt hiszem, ha hitelezőimnek kedvük volt -hozzá, százezer font erejéig is dolgozhattak ellenem. - -Nohát ez harmadfél millió frankot jelentett. - -Nagy szó volt. Egész bomba a derék társaságban. Egy pillanat alatt -nagygyá, erőssé és alapossá lett tekintélyem. Általános elismerésben -részesültem s nem egy hizelgő szóval adták tudtomra, hogy én egészen -méltó vagyok a társasághoz s ő felsége a királyné Holoway nevű -fogházához. - -Nevetnem kellett ezen az észjáráson s ámbár egy perczig se tartottam -valami üdvösséges dolognak, hogy én a társaságba olyan jól beillettem s -oly előkelő helyet foglalhattam el: be kell vallanom mégis, hogy -kedélyemre az ismerkedésnek ily szellemes módja mégis jó és kitünő -hatást is gyakorolt. Oly nyomasztónak, mint az első napon, egyáltalán -nem éreztem a helyzetet. - -Az öreg Aspinál nem volt előttem egészen ismeretlen. Ő franczia volt, -III. Napoleonnak az államcsiny idején s azon túl is nagy barátja s a -császári udvar kegyeinek részese. A nagy háboru után átvitorlázott -Angliába s Chislehurstban nem egyszer tisztelgett a száműzött császári -párnál. Belekeveredett azonban valami pénzintézet alapításába s e miatt -az intézet gyors megbukása következtében holmi kriminális vizsgálat -viszontagságai nehezedtek rá. Igy került a Holoway falai közé. - -Csaknem ilyenforma ügye volt a mogorva ezredesnek, Scott Gerves úrnak -is. Nagyon kellemes külsejü, szép termetű férfiú volt. Mogorvasága is -inkább angol komolyság és ünnepélyes tartózkodás volt, mint mogorvaság. -Olaszok és francziák közt éltem s ezek élénksége s mozgékonysága mellett -eleintén félreismertem az angol ember hideg komolyságát. Az ezredes a -Walesi herczeg udvarához tartozott, annak kedvencze volt s Londonban -nagyon ismerték. Előkelő klubbok tagjai közé tartozott. Valami -vállalatba kapott. Holmi alapításról, kibocsátásról, lombardüzletről, -függő és ideiglenes hitelműveletekről, transakcziókról s efféle előttem -ismeretlen dolgokról beszéltek, melyek miatt ő talán nem is annyira -adósok börtönében, mint inkább vizsgálati fogságban volt. - -Mind az ő ügye, mind Aspinálé nagyon komoly természetű volt. A -börtönfelügyelő legalább azt mondotta nekem, hogy ők sokkal jobban -éreznék magukat, ha nem volna nagyobb bajuk, mint nekem. - -– Nagyon sajnálom őket, – úgymond, – mert előkelő és szeretetreméltó -tekintélyes gentlemanek, de attól tartok, hogy öt-hat évi -kényszermunkára lesznek elitélve. Az pedig sok. Tudja-e, gróf úr, mi az -a hard lavor? Mit tesz az: kereket hajtani? Ezt ki nem állja jó -társasághoz szokott mívelt ember. - -Én bizony nem tudtam, mi az a hard lavor, de nem is törődtem vele, -minthogy engem az a felügyelő szavai szerint nem fenyegetett. Én sulyos -rabot talán életemben se láttam. Egyszer nevelőnk elvitt a -vármegyeházhoz, hogy gróf Beleznayt, mikor ott rab volt, megmutassa. -Akkor láttam rabokat rabruhában, megvasalt lábbal, a mint hol söpörtek, -hol pedig a Dunaviz-hordó kocsit huzták, de valami borzasztónak nem tünt -fel a dolog. - -A felügyelő szavai mégis elszomoritottak. Scott Gerves ezredes ugyan -elég izmosnak látszott valami nehéz munkára, de már arról jót mertem -volna állani, hogy az öreg Aspinál a kerékhajtást ki nem állja. -Elrémitett az a gondolat, hogy e kényelemhez szokott előkelő mivelt uri -emberek a legnagyobb fogházi nélkülözés mellett a legdurvább rabmunkát -végezzék. S aztán meggyökerezett bennem, hogy ők is csak oly vétkesek, -vagy ártatlanok, mint én. - -Mért kerültem hát én is ide? Miért kellene nekem rabmunkát végeznem? - -A törvénykezéshez nem értettem semmit. Azt tudtam, hogy Angliában még -mindig fennáll az adósok börtöne. Én most Angliában vagyok, imitt-amott -adós is vagyok az európai szárazföldön: ezt jól tudtam és mint avatatlan -ember fogságom jogi kérdéseivel nem vesződtem. Nem is jutott eszembe, -hogy ily kérdések is foroghatnak fönn. Ösztönöm csak annyit sugott, hogy -valami gyalázatos cselszövény dolgozik ellenem. - -Csakhamar világosságot láttam a jogi kérdésekben is. - -Stephenson legjobban megtetszett börtöntársaim közt. Ez derék, nemes és -vidám ficzkó volt. Az ő esete sok mulatságra adott alkalmat. - -Tőkepénzes és vagyonos ember volt, ugy negyven-ötven év körüli -életkorban. Öltözetben, modorban, gondolkozásban kifogástalan uri ember. -Jókedvü folytonosan. És igazi világfi. - -Párisban egy barátnőre tett szert. Valami orfeumból szerzett fiatal -csinos tánczosnőt. Pár évig tartott már a barátság s elment vele Bécsbe -és Berlinbe is. Legtöbb időt Párisban töltöttek együtt. - -Utóbb elváltak. Adott neki csinos összeget. Az összeg azonban elfogyott, -de egy kis gyermek született. A hölgy ujra felkereste őt s ámbár -Stephensonnak erős kételyei voltak, hogy neki apai jogai lehetnének a -kis gyermekhez, azért ujra adott neki megint csinos összeget. - -Ebből aztán baj lett. Mert a mint a pénz a takarékossághoz épen nem értő -hölgynél elfogyott, megint rögtön fölkereste lovagját, ez akárhol volt. -Elment Stephenson Rómába, Lisszabonba, Szentpétervárra, -Konstantinápolyba, barátnője mindenütt fölkereste. Stephenson el nem -tudta gondolni, miként talál nyomába. Komornyikjára gyanakodott: ez -árulja el hollétét, de olyan öreg és komor medve volt a komornyik, hogy -ráfogni nem merte. Elkergetni meg nem akarta, mert valami nagynénje -örökségben hagyta rá nem csekély pénzzel együtt, de különben is jó -szolga volt. - -– De hát nem tudott ön a rendőrséghez folyamodni a hölgy ellen? - -Ezt kérdezte az ezredes. - -– Ejh-hajh! Ez nem szép ötlet öntől nemes ezredesünk. Hiszen barátnőm -volt és hölgy volt: minő utálatos dolog lett volna, ha uri ember egykori -barátnője ellen a rendőrséghez folyamodik. - -S aztán hozzánk fordult Stephenson. - -– Urak, alakuljunk parlamentté. Aspinál úr foglalja el a -tiszteletreméltó elnöki széket, tegye föl a kérdést, nem lett volna-e -utálatos dolog egykori barátnőmet a rendőrség kezébe adni s aztán -szavazzunk. - -Scott Gerves visszavonta inditványát, de mi nem engedtük. Szavaztunk. Az -ezredest keményen leszavaztuk. Alig szavazott mellette két szerencsétlen -ellenzéki férfiu. - -– Nos, lássák urak, – folytatá Stephenson, – az utazás nem használt, a -rendőrséghez nem folyamodhattam; valami mást kellett kitalálnom. -Képzeljék el, mit? - -– Jules Vernetől kért tanácsot – szólt közbe valaki. - -– Oh nem. Jules Vernet én igen tisztelem, de mint jó angol, én -francziától tanácsot nem kérek s el sem fogadok. Bocsásson meg Aspinál -úr, ez már a mi szokásunk. Én magam találtam ki jó tervet. - -– Halljuk! halljuk! - -– Van itt Londonban egy akasztófa ügyvéd, a neve: Goldberg. Elmentem -ehhez s azt kérdeztem tőle: be tudna-e ő engem záratni valamely -börtönbe, a nélkül, hogy bűnt követnék el és olyan börtönbe, a hol -kényelmesen élnék s a honnan akkor szabadulnék, a mikor akarok? Rögtön -készen volt ő felsége fogházával, a Holowayval s ebben az adósok -börtönével. Öt nap mulva már itt ültem s lassankint s egymásután itt -volt szerencsém önökkel találkozni. - -Általános derültség. - -– No és mi lett a hölgygyel? - -– Itt egy kis tévedést engedtem meg magamnak. Mikor a Sherif eljött -hozzám, hogy elhurczoljon, pár sort írtam barátnőmnek. »Madame! Megyek -az adósok börtönébe, igen fájdalmasan táplál az a remény, hogy ön oda -nem jön utánam.« – Dehogy nem jött. Fölkereste ügyvédemet s az a -gazember őt is besegítette ide. Csakhogy rosszul számított. Ő felsége -itt a börtönben minden illetlenséget szigoruan tilt s a nők osztálya -egészen el van különítve. Tehát itt se talált rám. Minthogy pedig -egykori barátnőmet itt nem hagyhattam, kiszabadítása megint bele került -vagy ötszáz fontomba. Erős a gyanum, hogy az ügyvéd zsebjébe folyt ez -is. - -Én csak elbámultam édes vajdám, ezen a vidám és könnyelmü életmódon. -Ilyen férfiuval még csakugyan nem találkoztam életemben. Azt kérdeztem -tőle: - -– És meddig akar ön itt maradni? - -– Bizonyára több évig. Ügyvédem majd gondoskodik arról, hogy hamarosan -innen ki ne dobjanak. Csak a parlament ne csináljon valami ostobaságot, -mert ettől félek. Itt igen jól érzem magam. Ruházkodással együtt se -költök többet naponként 25 shillingnél s igy minden évben megtakarítok -pár ezer fontot. Erre pedig szükségem lesz, mert hátha egykori barátnőm -a kapuban vár rám akkor is, a mikor innen kiszabadulok. Nem únom magam -egyáltalán. Hizelgés nélkül mondom, hogy itt igen jó társaságban vagyok. -S társaságom folyton változik. Több mint száz kitünő ismerősre tettem -szert eddig. Naplót vezetek róluk. Ön is, kedves gróf Károlyi, ha itt -lesz pár hónapig, naplómba kerül. - -Megköszöntem, de egyúttal siettem kijelenteni, hogy e kitüntetéshez én -untig elégnek tartanék pár napot is. - -Nagy bizalom támadt bennem Stephenson iránt. Más nap megkérdeztem őt, -vajjon nem ajánlhatná-e nekem is ügyvédjét Goldberget vagy valakit mást, -a kivel én ügyem fölött tanácskoznám? - -Ajánlotta, de figyelmeztetett, hogy vigyázzak rá is, a pénzemre is. - -A felügyelő útján rögtön hivattuk Goldberget s az még az napon délután -négy órakor megjelent. Közöltem vele helyzetemet s kértem tanácsát. -Mielőtt azonban ügyem felől velem beszédbe ereszkedett volna, egész -hideg vérrel és nyugodtan azt kérdezé: - -– Mennyi pénz áll most a gróf úr rendelkezésére? - -Elővettem tárczámat, megnéztük, 1400 és néhány frankom volt. - -– Kérem az összeg felét előlegül, a másik felét majd kiszabadulásakor. - -– De hát akkor én mivel megyek haza s miből fizetem a börtön-költséget? - -– A börtön-költséget a másik feléből fizeti, lesz hát gondom arra, hogy -minél kevesebbet fizessen. Az elutazás költségei pedig majd valahonnan -előkerülnek. - -Észrevettem, hogy ő már tudja, honnan kerülnek elő. - -Neki adtam fele pénzem. Egyuttal adtam neki a felügyelő előtt -meghatalmazást. - -Másnap délutáni két órakor ismét eljött s értesített, hogy a -nagykövetségtől megtudta, hogy apám gazdag főúr s fölkereste s -megtalálta az ügynököt is, a ki engem Londonba csalt, s ez azt -tanácsolta, hogy én forduljak egyenesen apámhoz és egyuttal a -nagykövetséghez, ki apámat a kormány útján majd rögtön értesíti, s igy -adósságom azonnal ki lesz fizetve. - -– És önnek, ügyvéd úr, mi a tanácsa? - -– Tanácsot ebben nem igen adhatok, mert azt az ügynök szavából -észrevettem, hogy a hitelezőt valami más érdekli s nem az, hogy pénzét -azonnal lássa. Ön mondja meg, gróf úr, nem lenne az önnek kellemetlen, -ha édesapja értesülne az ügyről? - -– Szeretném elkerülni, mert apám most nagy beteg s kedélyére rosszul -hatna. - -Goldberg gondolkodott egy ideig. - -– Nincsenek önnek, gróf úr, ellenségei édes apja körül? Nem bujtogatják -az öreg gróf urat ön ellen? Nem törekednek arra, hogy önre nézve -hátrányosan rendelkezzék? - -– Testvéreim semmi esetre! - -– No hát hagyjuk ezt a dolgot. Ha igy van: akkor nem értem az egészet. -Én önt kiszabadítom fizetés nélkül is. Az ön hitelezője bécsi uzsorás. -Váltóit ide telepítette Londonba s azok itt mister Brown nevü ötödrangu -bankár kezében vannak. Ez fizetési parancsot eszközölt ki ön ellen, de -keresetében hamis adatot adott elő. Önt, gróf úr, londoni lakosnak -jelentette be akkor, a mikor ön még itt se volt. Remélem, ilyen egy-két -alaki hiba miatt sikerül megsemmisíttetnem azt a királyi parancsot, mely -az adóssági fogságot elrendelte. - -Ilyenformán adta elő ügyem jogi állását. - -Goldberg reménye teljesült. Elzáratásomtól kezdve a nyolczadik nap -reggelén eljött hozzám s hozta az elbocsátási engedélyt vagy birói -végzést. Ki volt mondva ebben, hogy elfogatásom törvénytelen volt s a -biróság félrevezetése által vált lehetővé. - -A felügyelő jött, gratulált és hozta a számlát. Goldberg átvette pénzem -másik felét s kifizetett mindent pontosan. Még a pinczérnek is kiadta a -szokásos borravalót. S a mikor már mindent végzett, nekem is adott két -Napoleon-aranyat. Menjek vele neki a világnak. - -A felügyelő még egy órai időt engedett arra, hogy barátaimat -meglátogassam s tőlük elbucsuzzam. - -Legjobb ismerőseimmé e rövid néhány nap alatt Scott Gerves, Aspinal és -Stephenson váltak. A búcsúzás idejének legnagyobb részét velük -töltöttem. - -Egyetértőleg azt tanácsolták, mikor ügyem részleteit megtudták, hogy -vigyázzak magamra, mert valakinek érdekében van, hogy én be legyek -zárva. Félnem kell tehát, hogy ujra elcsipnek, kivált ha ellenfelem tud -költeni s másodszor jobban vigyáznak s nem szabadulok olyan könnyen. - -– Ha kiszabadul ön, – mondták, – menjen Goldberghez s lakjék ott az első -vonat indulásáig, mely Páris felé vezet. Kocsin menjen az első -állomásig. Londonban sehol ki ne szálljon. - -Megköszöntem, megfogadtam. - -Azután azt kérdezték: van-e még pénzem? Mondtam, hogy két -Napoleon-aranyom van. - -Rögtön összeadtak 50 fontot, mintegy hatszáz forintot nagy szivességgel -s tukmálták rám, hogy fogadjam el. Nemes szivü jó emberek. Sohase láttak -és sohase fognak többé látni, csupán nyolcz napig voltunk együtt a -börtönben s ugy gondoskodtak rólam, mintha jó testvéreim lettek volna. - -Meg nem fontolt vonakodással csupán 20 fontot fogadtam el kölcsön tőlük. - -Rögtön és egyenesen az ügyvédhez mentem, ő pedig azonnal kivitt nyári -lakásába s ott ültem fel annak közelében egy vonatra s azon is a -harmadik osztályra váltottam jegyet. Siettem, siettem. - -Az ügyvéd mosolyogva mondta, hogy ugy-e lett utiköltségem? - -Ő már tudta azt, hogy a Herr Majesty első osztályu foglyai kiszabadult -társukat pénz nélkül utra nem eresztik. - - - - -MENEKÜLÉSEM. - -(Ügyvédem esze. – Pénzem elfogy, koplalok. – Utazásom Genuába. – Apám -kitagad. – Haldokló apám mellett. – Temetésére nem mehettem.) - -Érdekes ügyvéd volt ez a Goldberg. - -Stephenson furcsa elméletet alkotott magának a londoni ügyvédekről. -Felosztotta őket különböző osztályokra. Minden osztályt fölségesen -jellemzett. Hangos kaczagásra tudta vele gerjeszteni a börtöntársaságot. -A nagy ügyvéd, az előszobás ügyvéd, a nyargaló, az uzsorás, a jótékony, -a keritő ügyvéd stb. Ismert jó ügyvédet is. - -Goldberget a keritő ügyvédek közé sorozta. A ki minden elkövetendő -bűnben tanácsot tud adni első pillanatra s minden elkövetett bűnt -fölismer első pillanatra. És a kiben nincs semmi nagyravágyás. - -– Őrizkedjék kedves gróf Károlyi, – mondá, – a nagyravágyó ügyvédtől. A -ki parlamenti tag akar lenni, a ki főurak közé vágyakozik, a ki -jótékonysági intézet élére törekszik, a ki a tudomány mivelését űzi: -annak körmei közé ne keveredjék. Vagy szamár, a ki elveszti pörét; vagy -hütelen, a ki hiuságból elárulja. Csak maradjon kedves gróf mindig a -nyargaló, az uzsorás és keritő ügyvédek mellett. Ezek csak zsebjét -ürítik ki, de le nem vetkőztetik. Ezek óvatosak. Ezek nem számitanak -arra, hogy nevük vagy állásuk tekintélye megvédi őket. - -Nagyon sokszor eszembe jutottak e bolondos, de bölcs szavak később, a -mikor már engem csakugyan vetkőztettek. - -De Goldberg kérdéseiben is fölismertem utóbb a csodálatos nagy -emberismeretet. Börtönbe hurczoltatásomat csakugyan azért idézték elő, -hogy végrendeletében apám rám nézve hátrányosan intézkedjék. Ez az éles -eszü ügyvéd már akkor látta ezt, a mikor én se nem sejtettem, se el nem -hittem volna. - -No de Angliából menekülnöm kellett. Ez volt most első tenni valóm. - -A vasuton és a tengeren szerencsésen áthatoltam. Calaisban Párisig -megváltottam jegyemet és pedig a legközelebbi expresszvonaton első -helyre, minthogy azon a vonaton egyéb hely nincs. Ezzel aztán -szerencsésen elértem azt, hogy egy marok rézpénznél egyéb pénzem nem -maradt. - -Kedvem, egészségem, étvágyam jó volt. Sőt éhes voltam, mint a farkas. - -De elhagytam Angliát. Azzal a szent fogadással, hogy engem többé -Nagy-Brittannia nem lát, a büszke angol nemzet többé keblén nem -melenget, de börtönbe se zár és Nagy-Brittannia és Irland királynőjének -s India császárnőjének legmagasabb figyelme rám többé ki nem árad és -sherifjei többé nem kérdezik tőlem, ki vagyok, mi vagyok, hol születtem, -merre jártam s van-e feleségem s hány gyermekem? - -Szegény feleségem, nem volt annyi pénzem, hogy táviratban értesithettem -volna kalandor sorsom fordulatairól s arról a sietésről, a melylyel -Génua felé tartok. - -Calaisban már elővett az éhség. Éhség! Ennél a szónál egy kissé meg kell -állapodnom édes vajdám. - -Ott álltam az európai szárazföld kapuja küszöbén. A kapu nyitva állott -előttem. Szabadon mehettem Genuáig, mint a madár. Ezerötszáz vagy -valamivel több-kevesebb kilométernyi ut állott előttem. Csekélység. -Hiszen bejártam én Afrikát, Ázsiát, Európát: mi ehhez képest ezer vagy -ezerötszáz kilométernyi ut? Huszonnégy órai utazás, semmi több. - -Igen, de pénz nélkül és éhesen. - -Volt egy maroknyi rézpénzem. A vasuti indóház éttermébe benéztem. -Semmiféle étel és ital ott nem volt, a melyet rézpénzzel ki lehetett -volna fizetni. Enni-inni pedig kell. - -Buta állat az éhség. Ha tárczám tele volt pénzzel: alig volt jó -étvágyam. Ha pedig nem volt pénzem: mindjárt jött az éhség. Ugy jött -rám, mint a rablóbanda. Mért nem rohanja meg azt, a kinek sok pénze van? -Mért bántja azt, a kinek üres a zsebje? - -Bementem az utolsó osztályu utasok éttermébe. Körülnéztem. - -Volt egy asztal, a melyen papirra rakva hideg ételmaradékok voltak -egy-egy adagba rakva. Egyebek közt a sonkának letisztogatott zsiros -czafatjai. S az első osztályu vendégek által a tányéron hagyott zsiros -részecskék. Ezeket az élelmes vendéglős összegyüjti, adagot épit -belőlük, papirra halmozza s eladja adagonként öt krajczárért. Két darab -tegnapi fekete kenyéradag négy krajczárt ér. Egy jókora adag komisz -pálinka hat krajczár. Mindez kitelt rézpénzemből, sőt maradt is vagy -tizenöt krajczárom. - -Jól laktam. Uraságoktól levetett ételmaradékból ugyan, de jól laktam. - -Eszembe jutott az öreg Mohos. Ez egy bivalyos volt apám csurgói -uradalmában valamelyik majorban. A bivalyos az utolsó ember a cselédek -közt. Nem egyszer láttam, mint gróf urfi, a mikor ez az öreg redves -bivalykormányos eddegélt jó buzalisztkenyeret és illatos töpörtyüt -sós-paprikás füszerrel behintve. Oly jóizün eddegélt, hogy még piszkos, -bozontos bajuszát is élvezettel törülgette. Minő undorral néztem én -akkor ostoba gyerek-észszel azt az ennivalót! Minő alsó rendü állatnak -néztem én azt a bivalyost, a ki ilyen ételt meg tud enni, a kinek ilyen -ételt meg kell enni! - -Pedig hát az az étel nem uraságoktól levetett ételmaradék volt. És az az -ember csak bivalyos volt s nem gróf Károlyi, az országot elfoglaló -Kaplyon nemzetségből, a kinek még grófi czimerét is tizenegy águ -herczegi korona ékesiti. - -Párisig elég volt az a lakoma, melyet Calaisban tizenöt krajczárért -rendeztem magamnak. De miként koplaljak Génuáig? - -Most már tudom, hogy egy-két napi koplalás nem nagy dolog. De akkor nem -jutott eszembe. - -Koldulni? - -Koldulni csak akkor lehetett volna, ha nevem eltagadom és ha ruhám -rongyos. De előkelő öltönyben, gróf Károlyi névvel koldulni nem lehet. -Okát kellett volna adnom. Hazudni nem lehet. Meg kellett volna mondanom, -hogy Londonból jövök, az adósok börtönéből. Ez ok lett volna, de hát -minő szánakozással vagy talán megvetéssel néztek volna rám barátaim -abból a magas arisztokrácziából. - -Tünődtem: mit csináljak? Hogy anyám hol van e pillanatban, nem tudtam. -Apám beteg és elkeseredett. Közeli tisztjei a balsorsot szőtték-fonták -ellenem. És aztán mire Magyarországból hetek mulva felelet jön: akkorra -éhen döglöm. - -Ejh, mit tünődjem? Jövel édes jó barátom, te kemény szivü uzsorás. Te -nem haragszol soha semmiért. Te nem esel kétségbe soha fiatal grófi -sarjadék sorsa fölött. Ha egyiknél elveszted a pénzed: megtalálod a -másiknál. Jövel uzsorás barátom! - -Párisban a Gare de Nordhoz nem messze lakott egy ismerősöm. A neve -Pincherat. Megemlékeztem már róla. Most is tartozom még neki. Őt -kerestem föl. Pénzes ember volt, üzletember volt, az ő segitségét -kellett igénybe vennem. - -Nyomoruságos százötven frankot kértem tőle az utra. Elmondtam londoni -kalandjaim egy részét neki. Szives készséggel nyult zsebjébe s letett az -asztalra egy marék aranyat. Rendelkezésemre adta. Kivettem a halomból -150 franknyit. - -Siettem Genuába. - -Mikor Aix-hez értünk, le kellett szállnunk a vonatról s vagy egy órát -gyalogolnunk. Az ut akkor se volt még helyreállitva. A nagy vasuti -szerencsétlenségről csak akkor értesültem. A halottak egy része már el -volt temetve, más része a hazaszállitásra elkészitve. Tehát ha Kossuth -Tivadart otthon találom Turinban s a balesetes vonattal indulok, sohase -jutottam volna Holowayba, hanem a helyett a poklok fenekére. A papok -legalább igy beszélik. - -Otthon az egész házat kétségbeesésben találtam. Kis fiam alig pár -hónapos, feleségem még mindig gyönge. Tudták, mely vonattal kellett -indulnom. Semmi hir rólam. Az aix-i vasuti szerencsétlenséggel minden -lap tele volt. Naponként hozták a halottak és sebesültek névsorát. Sok -olasz is volt a vasuton. Egyik genuai lap ostoba jólértesültséggel -kiirta, hogy én is azzal a vonattal utaztam. Nevem se a halottak, se a -sebesültek közt nem volt, de a megmenekültek közt se. Az ismerősök, jó -barátok megrohanták a feleségemet. Egyik a másiknak adta a kilincset. -Képzelhető, szegény asszony minő lelki állapotban lehetett. - -Mikor haza értem, akkor ijedtem meg magam is: minő sors várna azokra, a -kik szivemen vannak, ha engem a végzet kiszólitana közülök. - -Londoni esetemről én nem irtam haza és nem értesitettem a követséget se. -Egyáltalán nem akartam, hogy esetem köztudomásra jusson. Hiszen -valamennyi hitelezőm mind rám ront és egyuttal minden hitel bezárul -előttem. S a mi fő, szegény beteg apámat ujra fölingerli ellenem. - -De hát épen ez volt a czél. - -Esetem, adóssági fogságom szélesen, hosszan, részletesen leirva -megjelent néhány bécsi lapban. Azok, a kik a kelepczét szőtték ellenem, -gondoskodtak arról, hogy megjelenjék. Hiszen ez oda tartozott a -kelepczéhez. - -Minden lapot megküldtek apámnak s azon kivül élőszóval is lefestettek -előtte gyönyörüen. Végkép elveszett és elvetemedett csavargó gyanánt -állitottak eléje. A halálos beteg apa elé. - -A sikert, melyre törekedtek, el is érték. - -Apám 1877-ik évi február hó 15-én aláirta azt a végrendeletet, melylyel -engem minden örökségből kitagad és a melylyel köteles részre szorit. Sőt -még köteles örökségi részem összegét is meghatározza fél millió -forintban. Apámnak pedig csak évi jövedelme is elérte az egész milliót. - -Kinek a keze irása az a végrendelet: elfeledtem. Meg kell néznem a -periratokat, ott megtudhatom. Valamint azt is, kik voltak a végrendelet -tanui. - -Testvéreim alig tudták meg hamarjában ezt az intézkedést. - -Én gyorsan megtudtam. Valami jó ember az udvari tisztek közül azonnal -megirta. Egyuttal kért, menjek haza rögtön, a kegyelmes ur – apám – -szivesen megváltoztatja, ha engem lát. - -Nem mentem. - -Jó kis fiam már kezdett kis kezeivel hadonázni s már kezdett rám -mosolyogni, ha látott. Ezt a kedves mosolygást el nem mulasztottam volna -élvezni a világnak minden kincseért se. Azért meg épen nem, hogy én -szegény beteg jó apámmal az örökség miatt zsörtölődjem. - -Hiszen, akárhogy szól a végrendelet, az örökség dolga többé nem apámé, -hanem testvéreimé. Bennök pedig bizhattam is, biztam is. - -Az ügyvéd urak pedig eszembe se jutottak. - -Apám, mikor kitagadott, már nagyon beteg volt. Sorsát már tudta, a halál -gondolata már lelkén borongott s veszélyes köd gyanánt nyomta el nála az -élet minden örömét. Ily hangulatban, a léleknek ily tompaságában már -nincs akkora harag, nincs akkora felindulás, mely jó apát nem rossz fiu -ellen kitagadásra birhatna. Pedig ő jó apa volt s én nem épen rossz fiu. - -Hanem a bágyadt lélek, az örökös bujtogatás és zaklatás terhe alatt, -képes lehetett erre. - -Apám a nyarat csurgói kastélyában töltötte. A park elég szép s -terebélyes nagy fákban elég gazdag. E fák árnyékában vezetgették vagy -ezek alatt üldögélt, mig volt ereje kint lenni a szabad levegőn. - -Szeptemberben magához hivatott s én siettem hozzá azonnal. Egy hónapot -töltöttem vele. - -Beszélni már nem tudott. Egykor nyulánk, magas deli termete sovány volt -és meggörnyedt. Arcza elváltozott s szemeit, melyek egykor szépek, -parancsolók, hatalmasak voltak, valami különös szintelenség, valami -halálos szürkeség lepte el. - -A napnak minden óráját vele töltöttem reggeltől estélig. Csak mikor -etették és itatták, akkor nem akarta, hogy jelen legyek. Ez is -gyöngédség volt. Kinjainak látásával nem akart engem gyötörni. Vagy tán -fájt volna neki, hogy én őt oly elnyomorultnak lássam. - -Szenvedése nagy volt. Nyelvrákja már elhatalmasodott s nehézzé tette a -táplálkozást. Utóbb a lélekzést is. - -Apám is sokat utazott életében. Csaknem annyit, mint én. De ő mindig -nagy uraság gyanánt utazott s ámbár nagyon takarékos volt, Párisba el -nem indult soha, hogy fél millió franknyi aranyat, papirt vagy -hitellevelet ne vitt volna magával. - -Ugy mondták nekem, hogy 1835 táján, a mikor már vőlegény volt, gróf -Szápáry Antal társaságában látogatta meg Párisban a hires Lenormand -asszonyt, hogy mondjon neki jövendőt. Ez az asszony világhirü -jövendőmondó volt. - -Egyik kérdése az volt hozzá: mikor és miként fog meghalni? - -A jósnő azt felelte: - -– Tovább él, mint akár apja, akár nagyapja, de éhen fog meghalni. - -Elnevették magukat. - -Egy Károlyi gróf fog éhen halni, kinek magának is sok milliója s -jegyesének is több milliója van. - -Ez a hir s ez a hit annyira el volt terjedve, hogy a mikor halála után -tiz év mulva Székesfehéváron engem képviselővé választottak, egyik -választóm még akkor is kérdezte tőlem: igaz volt-e ez a hir? - -Én erre nem tudtam felelni. Apámtól ezt soha nem hallottam. Igaz, hogy -betegségének természete hozta magával, hogy utolsó napjaiban semmi -táplálékot le nem nyelhetett. - -De a mig mellette voltam, szeptemberben még erős levessel, tejjel s -finom szeszes italokkal türhetően tudott táplálkozni. - -Mindig papirra irta, a mit velem közölni akart. - -Kérdezte, miként töltöm napjaimat, éveimet? - -Elmondtam, hogy családomnak élek. - -Kérdezte: jó asszony-e feleségem? - -Azt feleltem, hogy én igazán szeretem, nélküle nincs életem. - -Száz kérdést intézett hozzám kis fiamról. Erről beszéltem -legszivesebben, örömmel hallgatta minden szavam. - -– Igazán szereted fiadat? - -– Igazán szeretem, édes apám. - -Megszoritotta kezemet, perczekig tartott kézszoritása. - -Nem mondta, de én szentül hiszem, hogy azt gondolta, a ki gyermekét -igazán szereti, annak apját is igazán kell szeretnie. - -Most is meg van tárczámban ez az irása: - -»Aláirtam ezt az irást, de ne aggódjál se magad, se unokám miatt, -gondoskodtam én rólatok, csak hitelezőiddel végezzetek.« - -Én soha sem hoztam elő neki a kitagadó végrendeletet. A beteg embert, a -jó apát nem akartam ezzel búsitani. Egy szavamba került volna, hogy uj -rendelkezést csináljon. - -Egy hónap után ezt irta papirra: - -»Most menj haza családodhoz, novemberre készen légy az utra, majd -értesitelek Pestről, akkor rendet csinálok.« - -Elbucsuztam tőle. Megcsókoltam kezét és homlokát. Sokáig ölelve -tartottuk egymást. Az én könyem is kicsordult, az övé is. Ő zokogott is. - -Ha ezt az elválást látták volna az ügyvéd urak, a kik engem megholt apám -szivéből és vagyonából kipöröltek! - -Mégis csak jó az, hogy a szeretethez nem szokás ügyvédet hivni -közbenjárónak. - -Sohasem láttam többé jó apámat. Se élve, se halottaiban. Ő tovább látott -engem. Karszékén odavitette magát, a honnan messze ellátni arra az utra, -mely Fehérvár felé vezet s melyen porzott velem a kocsi nőm és gyermekem -felé. - -Apám ezentul mindig rosszabbul lett. Haldoklás volt ezentul minden -napja. - -Október végén a lapokból arról értesültem, hogy állapota javult s -november 6-án budapesti palotájába fog átköltözni. - -– November 6-ika után minden nap vártam levelét. - -Az Aqua Solán levő lakásomat megváltoztattam s a Via Romá-ba -hurczolkodtam át. Épen holmim áthordásával s uj lakásom rendezésével -foglalkoztam s estére készen akartam lenni, hogy édes kis Endrém -születése napját néhány benső barátommal együtt megünnepeljem. Fiam ez -napon töltötte be életének első évét. Ez volt november 9-ike. - -Délután táviratot kapok. Az volt benne, hogy apám hajnali fél három -órakor meghalt. - -Vége lett családi örömöm ünnepének. Készültem a hazautazásra. - -Ez napon már nem indulhattam. Az alkalmas vonatról már lekéstem. A -halott beszentelését 12-re, a kaplyoni sirbolti temetést 13-ára -határozták. Volt időm hazaérni. - -Másnap korán reggel ujabb táviratot kaptam, mely Gyula bátyám nevében -anyám által volt aláirva. Ebben későbbi napra volt a temetés téve s kér -Gyula bátyám, hogy fontos okokból, melyek engem érdekelnek, ugy intézzem -utamat, hogy csak a temetésre érjek haza. - -Azt gondoltam, azt jelenti e távirat: nehogy hitelezőim megrohanjanak. - -Szót fogadtam. Később indultam. Érkezésemről Gyula bátyámat -értesitettem. Fehérváron eleibém jött a hirmondó egy ügyvéd személyében. -Közölte velem, hogy apámat már pár nap előtt eltemették. - -Tehát én még temetésén se lehettem jelen. - -Később anyámtól és Gyula bátyámtól felvilágositást kértem a távirat -felől, mely engem tévedésbe ejtett s kisült, hogy ez hamis távirat volt. -Anyám és bátyám nem tudtak erről semmit. Ezt a cselszövényt is tehát -afféle kéz intézte, a melyik Londonba csalt az adósok börtönébe. - -Én Fehérvárról visszafordultam s mentem egyenesen Genuába. - -Egy jó emberem, családomnak valamelyik alsóbb rendü tisztje összeszedte -a hirlapokat, melyek apám haláláról és temetéséről irtak. A lapokban azt -olvastam, hogy apám négy végrendeletszerü intézkedést tett. - -Kettő ott feküdt a törvényszéknél. - -Egy bepecsételt iratot valamelyik palotabeli szolgának adott át, hogy -Gyula bátyám azt a halál bekövetkeztével bontsa fel. Ebben azt rendelte, -hogy holttestét föl ne bonczolják s temetését minden pompa nélkül a -lehető legegyszerübb módon intézzék. - -Egy rendelkezése pedig Steinbach közjegyzőnél volt elhelyezve. Erről azt -irták a hirlapok, hogy ebben »atyai szive sugallata szerint emlékezik -meg kitagadott fiáról.« - -Igy olvastam a lapokból. - -Mi volt igaz ezekből: nem tudom. A kitagadó végrendelet előkerült. -Előkerült egy másik is. Volt-e vagy nem volt az én javamra is utolsó -intézkedés: erre bizton nem felelhetek. - -* * * - -Édes vajdám! - -Zárjuk be itt életem első korszakát. Ez után nagy nélkülözések ideje -köszöntött be rám. Apám halála uj korszakot tárt elém. - -Genuából elköltöztem. - -Párisban meghalt édes jó kis fiam. - -Visszajöttem hazámba s végig csináltam ostoba és szerencsétlen örökségi -pörömet. - -Te édes vajdám belevittél a képviselőségbe s engem magukkal ragadtak a -közélet nagy viharai. - -Elvesztettem életem társát, szivem mindennapi táplálékát, lelkem -rajongását, szeretett nőmet. Te bucsuztattad el tőlem. - -Régi barátaimtól el kellett válnom, uj és hű barátok nőttek szivemhez. - -Kezedbe adom följegyzéseimet uj életemről is, holott ezt 1886 óta te -talán jobban ismered, mint én. Ha jónak látod: adj nekik türhető alakot -s tedd közzé alkalmas időben. - -Talán nekem is jól esik, ha fájdalmas is az emlékezet. - - - - -TARTALOM. - -A mit előre kell mondanom 1 - -(A kegyelet. – A Károlyi nemzetség. – Hogy szerezte a grófságot? – Mi -van a két kötet munkában s mi lesz a harmadikban? – Ki e munka irója? – -Gróf Károlyi Gábor életének hátralevő része. – Halála és temetése.) - -Gyerekkorom 30 - -(Születésem. – A halálra itélt katona megmentése. – Latour a lámpásra -akasztva. – Elfognak bennünket. – Jegyzet: Ki volt a halálra itélt?) - -Gróf Batthyányi Lajos elfogatása 37 - -(Miként fogták el a palotánkban gróf Batthyányit? – A mentési kisérlet. -– Csurgói viszontagságaink. – Anyám megmenti Komáromban gróf Károlyi -Lajos nagybátyámat. – Jegyzetek: Gróf Kreith Béla. – Vitás kérdések gróf -Batthyányi elfogatása fölött.) - -Gróf Batthyányi Lajos halála 52 - -(Gróf Batthyányi Lajos Pesten. – A halálos itélet. – A franczia -gyóntató. – A tőr. – A holttest megmentése. – Jegyzetek: A „vajda“ név. -– Családi felvilágositás. – Vitás kérdések a holttest megmentése körül.) - -Mire tanitottak? 65 - -(Nevelőim, tanitóim. – Pados János. – Első utazásaim külföldre. – A -kamaszkor évei. – Miként nevelik a magyar mágnások gyerekeit? – Genfi -tanulmányaim.) - -Utazásaink 80 - -(A spanyol határon magyar zsidó. – Gróf Batthyányi Iván. – Gibraltárból -Malagába. – Spanyolországban. – Átmegyünk Algirba. – Egy nagynénémet -fölfedezem az arabok közt. – Mulatságaink. – Orvul meglőnek. – Bonbonnel -barátom és rettentő vadászesete. – Megmentjük őt a gyilkostól. – Havas -tél szorit meg Afrikában.) - -Vadászatom Afrikában 104 - -(Miként lőttem oroszlánt? – Chassaing. – Négy oroszlán jött rám. – -Chassaing barátom iszonyú sorsa. – Karthágó romjai. Nem gyönyörködöm a -multban. – A kutyám oroszlánkalandja.) - -Vadászatom Egyiptomban 120 - -(Gerard úr, a szent. – A spanyol bankár. – Elfogy a pénzünk. – Az első -lófuttatás a Nilus partján. – A piramisok – A szfinksz.) - -A szent földön 138 - -(A szent sír templomában. – Salamon templomának fala. – A holt tenger. – -Diab sejk rabló beduin főnök. – Az Ana szultána szent forrásnál. – -Názárethi vacsoránk. – A sáska. – A sapheti csata. – Balbek romjai. – -Sztambulban.) - -Összeesküvő leszek 165 - -(Anyám társaságában. – Hogy kerültem az összeesküvésbe? – Kossuth -tanácsa. – Tibor és Pista öcséimet elfogják. – Kiszabaditom őket. – Hogy -kezdődött adósságom? – Miként merültem el benne nyakig.) - -Házasságom 186 - -(Amelit feleségül veszem. – Esküvőm. – Egy asszony is megér egy életet. -– Konyhabeli tudományom. – Az öreg Dumas. – Mikor Párist fenyegetik a -poroszok.) - -A nagy háboru alatt 199 - -(Menekülünk Párisból. – Nyomoruságunk Brüsszelben. – Gróf Károlyi Ede. – -Darwin. – Olivier barátom.) - -Milanóban 211 - -(Milanói lakásom. – Fofó kutyám élete és halála. – A japáni ember sirja. -– Rothschild Adolf. – A párisi ostrom alatt mindenem elpusztult. – -Nápolyi utunk. – Apám nem ad szállást. – Mit vétettem?) - -Genuában 231 - -(Milán Comello grófné. – St.-Dalmas fürdőben. – Orgyilkosság fenyeget. – -Philomén. – Valsi barátaink. – Ducamp. – Ducamp halála.) - -Fiam születése 252 - -(Vanetti úrral leszámolok. – Bűnpöröm. – Velenczei utaink. – Beppina -halála. – Endre fiam megszületik.) - -Barátságom Garibaldival 268 - -(Meglátogatom Garibaldit Caprera szigetén. – Garibaldi Genuában. – Fiam -Garibaldinál. – De-Marini kertje. – Bonbonnel. Apám tervei. – A -cselszövények.) - -Az adósok börtönében 283 - -(Uzsorásom okosan beszél. – A bécsi ügynök. – A vasuti szerencsétlenség. -– Az angol királynő nevében fogoly vagyok. – A börtön. – Börtönbeli -barátaim. – A mogorva ezredes. – A vidám Stephenson szerelmi ügye. – -Ügyvédem Goldberg.) - -Menekülésem 305 - -[Illustration: Gróf Károlyi Gábor észak-afrikai utazásainak térképe.] - -[Transcriber's Note: - -Javítások. - -Az eredeti szöveg helyesírásán nem változtattunk. - -A nyomdai hibákat javítottuk. Ezek listája: - -4 |Arpádtól kezdve |Árpádtól kezdve - -27 |En azt |Én azt - -37 |gróf Batthyanyít |gróf Batthyányit - -104 |lőttem oroszlant |lőttem oroszlánt - -171 |Irányi Dáníel |Irányi Dániel - -193 |O is rögtön |Ő is rögtön - -233 |én csak ismétlen |én csak ismétlem - -253 |rólam, bogy |rólam, hogy - -305 |Es a kiben |És a kiben] - - - - - - -End of the Project Gutenberg EBook of Gróf Károlyi Gábor följegyzése - (1. kötet), by Károly Eötvös - -*** END OF THIS PROJECT GUTENBERG EBOOK GRÓF KÁROLYI GÁBOR *** - -***** This file should be named 63002-0.txt or 63002-0.zip ***** -This and all associated files of various formats will be found in: - http://www.gutenberg.org/6/3/0/0/63002/ - -Produced by Albert László from page images generously made -available by the Google Books Library Project - -Updated editions will replace the previous one--the old editions will -be renamed. - -Creating the works from print editions not protected by U.S. copyright -law means that no one owns a United States copyright in these works, -so the Foundation (and you!) can copy and distribute it in the United -States without permission and without paying copyright -royalties. Special rules, set forth in the General Terms of Use part -of this license, apply to copying and distributing Project -Gutenberg-tm electronic works to protect the PROJECT GUTENBERG-tm -concept and trademark. Project Gutenberg is a registered trademark, -and may not be used if you charge for the eBooks, unless you receive -specific permission. If you do not charge anything for copies of this -eBook, complying with the rules is very easy. You may use this eBook -for nearly any purpose such as creation of derivative works, reports, -performances and research. They may be modified and printed and given -away--you may do practically ANYTHING in the United States with eBooks -not protected by U.S. copyright law. Redistribution is subject to the -trademark license, especially commercial redistribution. - -START: FULL LICENSE - -THE FULL PROJECT GUTENBERG LICENSE -PLEASE READ THIS BEFORE YOU DISTRIBUTE OR USE THIS WORK - -To protect the Project Gutenberg-tm mission of promoting the free -distribution of electronic works, by using or distributing this work -(or any other work associated in any way with the phrase "Project -Gutenberg"), you agree to comply with all the terms of the Full -Project Gutenberg-tm License available with this file or online at -www.gutenberg.org/license. - -Section 1. General Terms of Use and Redistributing Project -Gutenberg-tm electronic works - -1.A. By reading or using any part of this Project Gutenberg-tm -electronic work, you indicate that you have read, understand, agree to -and accept all the terms of this license and intellectual property -(trademark/copyright) agreement. If you do not agree to abide by all -the terms of this agreement, you must cease using and return or -destroy all copies of Project Gutenberg-tm electronic works in your -possession. If you paid a fee for obtaining a copy of or access to a -Project Gutenberg-tm electronic work and you do not agree to be bound -by the terms of this agreement, you may obtain a refund from the -person or entity to whom you paid the fee as set forth in paragraph -1.E.8. - -1.B. "Project Gutenberg" is a registered trademark. It may only be -used on or associated in any way with an electronic work by people who -agree to be bound by the terms of this agreement. There are a few -things that you can do with most Project Gutenberg-tm electronic works -even without complying with the full terms of this agreement. See -paragraph 1.C below. There are a lot of things you can do with Project -Gutenberg-tm electronic works if you follow the terms of this -agreement and help preserve free future access to Project Gutenberg-tm -electronic works. See paragraph 1.E below. - -1.C. The Project Gutenberg Literary Archive Foundation ("the -Foundation" or PGLAF), owns a compilation copyright in the collection -of Project Gutenberg-tm electronic works. Nearly all the individual -works in the collection are in the public domain in the United -States. If an individual work is unprotected by copyright law in the -United States and you are located in the United States, we do not -claim a right to prevent you from copying, distributing, performing, -displaying or creating derivative works based on the work as long as -all references to Project Gutenberg are removed. Of course, we hope -that you will support the Project Gutenberg-tm mission of promoting -free access to electronic works by freely sharing Project Gutenberg-tm -works in compliance with the terms of this agreement for keeping the -Project Gutenberg-tm name associated with the work. You can easily -comply with the terms of this agreement by keeping this work in the -same format with its attached full Project Gutenberg-tm License when -you share it without charge with others. - -1.D. The copyright laws of the place where you are located also govern -what you can do with this work. Copyright laws in most countries are -in a constant state of change. If you are outside the United States, -check the laws of your country in addition to the terms of this -agreement before downloading, copying, displaying, performing, -distributing or creating derivative works based on this work or any -other Project Gutenberg-tm work. The Foundation makes no -representations concerning the copyright status of any work in any -country outside the United States. - -1.E. Unless you have removed all references to Project Gutenberg: - -1.E.1. The following sentence, with active links to, or other -immediate access to, the full Project Gutenberg-tm License must appear -prominently whenever any copy of a Project Gutenberg-tm work (any work -on which the phrase "Project Gutenberg" appears, or with which the -phrase "Project Gutenberg" is associated) is accessed, displayed, -performed, viewed, copied or distributed: - - This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and - most other parts of the world at no cost and with almost no - restrictions whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it - under the terms of the Project Gutenberg License included with this - eBook or online at www.gutenberg.org. If you are not located in the - United States, you'll have to check the laws of the country where you - are located before using this ebook. - -1.E.2. If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is -derived from texts not protected by U.S. copyright law (does not -contain a notice indicating that it is posted with permission of the -copyright holder), the work can be copied and distributed to anyone in -the United States without paying any fees or charges. If you are -redistributing or providing access to a work with the phrase "Project -Gutenberg" associated with or appearing on the work, you must comply -either with the requirements of paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 or -obtain permission for the use of the work and the Project Gutenberg-tm -trademark as set forth in paragraphs 1.E.8 or 1.E.9. - -1.E.3. If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is posted -with the permission of the copyright holder, your use and distribution -must comply with both paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 and any -additional terms imposed by the copyright holder. Additional terms -will be linked to the Project Gutenberg-tm License for all works -posted with the permission of the copyright holder found at the -beginning of this work. - -1.E.4. Do not unlink or detach or remove the full Project Gutenberg-tm -License terms from this work, or any files containing a part of this -work or any other work associated with Project Gutenberg-tm. - -1.E.5. Do not copy, display, perform, distribute or redistribute this -electronic work, or any part of this electronic work, without -prominently displaying the sentence set forth in paragraph 1.E.1 with -active links or immediate access to the full terms of the Project -Gutenberg-tm License. - -1.E.6. You may convert to and distribute this work in any binary, -compressed, marked up, nonproprietary or proprietary form, including -any word processing or hypertext form. However, if you provide access -to or distribute copies of a Project Gutenberg-tm work in a format -other than "Plain Vanilla ASCII" or other format used in the official -version posted on the official Project Gutenberg-tm web site -(www.gutenberg.org), you must, at no additional cost, fee or expense -to the user, provide a copy, a means of exporting a copy, or a means -of obtaining a copy upon request, of the work in its original "Plain -Vanilla ASCII" or other form. Any alternate format must include the -full Project Gutenberg-tm License as specified in paragraph 1.E.1. - -1.E.7. Do not charge a fee for access to, viewing, displaying, -performing, copying or distributing any Project Gutenberg-tm works -unless you comply with paragraph 1.E.8 or 1.E.9. - -1.E.8. You may charge a reasonable fee for copies of or providing -access to or distributing Project Gutenberg-tm electronic works -provided that - -* You pay a royalty fee of 20% of the gross profits you derive from - the use of Project Gutenberg-tm works calculated using the method - you already use to calculate your applicable taxes. The fee is owed - to the owner of the Project Gutenberg-tm trademark, but he has - agreed to donate royalties under this paragraph to the Project - Gutenberg Literary Archive Foundation. Royalty payments must be paid - within 60 days following each date on which you prepare (or are - legally required to prepare) your periodic tax returns. Royalty - payments should be clearly marked as such and sent to the Project - Gutenberg Literary Archive Foundation at the address specified in - Section 4, "Information about donations to the Project Gutenberg - Literary Archive Foundation." - -* You provide a full refund of any money paid by a user who notifies - you in writing (or by e-mail) within 30 days of receipt that s/he - does not agree to the terms of the full Project Gutenberg-tm - License. You must require such a user to return or destroy all - copies of the works possessed in a physical medium and discontinue - all use of and all access to other copies of Project Gutenberg-tm - works. - -* You provide, in accordance with paragraph 1.F.3, a full refund of - any money paid for a work or a replacement copy, if a defect in the - electronic work is discovered and reported to you within 90 days of - receipt of the work. - -* You comply with all other terms of this agreement for free - distribution of Project Gutenberg-tm works. - -1.E.9. If you wish to charge a fee or distribute a Project -Gutenberg-tm electronic work or group of works on different terms than -are set forth in this agreement, you must obtain permission in writing -from both the Project Gutenberg Literary Archive Foundation and The -Project Gutenberg Trademark LLC, the owner of the Project Gutenberg-tm -trademark. Contact the Foundation as set forth in Section 3 below. - -1.F. - -1.F.1. Project Gutenberg volunteers and employees expend considerable -effort to identify, do copyright research on, transcribe and proofread -works not protected by U.S. copyright law in creating the Project -Gutenberg-tm collection. Despite these efforts, Project Gutenberg-tm -electronic works, and the medium on which they may be stored, may -contain "Defects," such as, but not limited to, incomplete, inaccurate -or corrupt data, transcription errors, a copyright or other -intellectual property infringement, a defective or damaged disk or -other medium, a computer virus, or computer codes that damage or -cannot be read by your equipment. - -1.F.2. LIMITED WARRANTY, DISCLAIMER OF DAMAGES - Except for the "Right -of Replacement or Refund" described in paragraph 1.F.3, the Project -Gutenberg Literary Archive Foundation, the owner of the Project -Gutenberg-tm trademark, and any other party distributing a Project -Gutenberg-tm electronic work under this agreement, disclaim all -liability to you for damages, costs and expenses, including legal -fees. YOU AGREE THAT YOU HAVE NO REMEDIES FOR NEGLIGENCE, STRICT -LIABILITY, BREACH OF WARRANTY OR BREACH OF CONTRACT EXCEPT THOSE -PROVIDED IN PARAGRAPH 1.F.3. YOU AGREE THAT THE FOUNDATION, THE -TRADEMARK OWNER, AND ANY DISTRIBUTOR UNDER THIS AGREEMENT WILL NOT BE -LIABLE TO YOU FOR ACTUAL, DIRECT, INDIRECT, CONSEQUENTIAL, PUNITIVE OR -INCIDENTAL DAMAGES EVEN IF YOU GIVE NOTICE OF THE POSSIBILITY OF SUCH -DAMAGE. - -1.F.3. LIMITED RIGHT OF REPLACEMENT OR REFUND - If you discover a -defect in this electronic work within 90 days of receiving it, you can -receive a refund of the money (if any) you paid for it by sending a -written explanation to the person you received the work from. If you -received the work on a physical medium, you must return the medium -with your written explanation. The person or entity that provided you -with the defective work may elect to provide a replacement copy in -lieu of a refund. If you received the work electronically, the person -or entity providing it to you may choose to give you a second -opportunity to receive the work electronically in lieu of a refund. If -the second copy is also defective, you may demand a refund in writing -without further opportunities to fix the problem. - -1.F.4. Except for the limited right of replacement or refund set forth -in paragraph 1.F.3, this work is provided to you 'AS-IS', WITH NO -OTHER WARRANTIES OF ANY KIND, EXPRESS OR IMPLIED, INCLUDING BUT NOT -LIMITED TO WARRANTIES OF MERCHANTABILITY OR FITNESS FOR ANY PURPOSE. - -1.F.5. Some states do not allow disclaimers of certain implied -warranties or the exclusion or limitation of certain types of -damages. If any disclaimer or limitation set forth in this agreement -violates the law of the state applicable to this agreement, the -agreement shall be interpreted to make the maximum disclaimer or -limitation permitted by the applicable state law. The invalidity or -unenforceability of any provision of this agreement shall not void the -remaining provisions. - -1.F.6. INDEMNITY - You agree to indemnify and hold the Foundation, the -trademark owner, any agent or employee of the Foundation, anyone -providing copies of Project Gutenberg-tm electronic works in -accordance with this agreement, and any volunteers associated with the -production, promotion and distribution of Project Gutenberg-tm -electronic works, harmless from all liability, costs and expenses, -including legal fees, that arise directly or indirectly from any of -the following which you do or cause to occur: (a) distribution of this -or any Project Gutenberg-tm work, (b) alteration, modification, or -additions or deletions to any Project Gutenberg-tm work, and (c) any -Defect you cause. - -Section 2. Information about the Mission of Project Gutenberg-tm - -Project Gutenberg-tm is synonymous with the free distribution of -electronic works in formats readable by the widest variety of -computers including obsolete, old, middle-aged and new computers. It -exists because of the efforts of hundreds of volunteers and donations -from people in all walks of life. - -Volunteers and financial support to provide volunteers with the -assistance they need are critical to reaching Project Gutenberg-tm's -goals and ensuring that the Project Gutenberg-tm collection will -remain freely available for generations to come. In 2001, the Project -Gutenberg Literary Archive Foundation was created to provide a secure -and permanent future for Project Gutenberg-tm and future -generations. To learn more about the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation and how your efforts and donations can help, see -Sections 3 and 4 and the Foundation information page at -www.gutenberg.org - - - -Section 3. Information about the Project Gutenberg Literary Archive Foundation - -The Project Gutenberg Literary Archive Foundation is a non profit -501(c)(3) educational corporation organized under the laws of the -state of Mississippi and granted tax exempt status by the Internal -Revenue Service. The Foundation's EIN or federal tax identification -number is 64-6221541. Contributions to the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation are tax deductible to the full extent permitted by -U.S. federal laws and your state's laws. - -The Foundation's principal office is in Fairbanks, Alaska, with the -mailing address: PO Box 750175, Fairbanks, AK 99775, but its -volunteers and employees are scattered throughout numerous -locations. Its business office is located at 809 North 1500 West, Salt -Lake City, UT 84116, (801) 596-1887. Email contact links and up to -date contact information can be found at the Foundation's web site and -official page at www.gutenberg.org/contact - -For additional contact information: - - Dr. Gregory B. Newby - Chief Executive and Director - gbnewby@pglaf.org - -Section 4. Information about Donations to the Project Gutenberg -Literary Archive Foundation - -Project Gutenberg-tm depends upon and cannot survive without wide -spread public support and donations to carry out its mission of -increasing the number of public domain and licensed works that can be -freely distributed in machine readable form accessible by the widest -array of equipment including outdated equipment. Many small donations -($1 to $5,000) are particularly important to maintaining tax exempt -status with the IRS. - -The Foundation is committed to complying with the laws regulating -charities and charitable donations in all 50 states of the United -States. Compliance requirements are not uniform and it takes a -considerable effort, much paperwork and many fees to meet and keep up -with these requirements. We do not solicit donations in locations -where we have not received written confirmation of compliance. To SEND -DONATIONS or determine the status of compliance for any particular -state visit www.gutenberg.org/donate - -While we cannot and do not solicit contributions from states where we -have not met the solicitation requirements, we know of no prohibition -against accepting unsolicited donations from donors in such states who -approach us with offers to donate. - -International donations are gratefully accepted, but we cannot make -any statements concerning tax treatment of donations received from -outside the United States. U.S. laws alone swamp our small staff. - -Please check the Project Gutenberg Web pages for current donation -methods and addresses. Donations are accepted in a number of other -ways including checks, online payments and credit card donations. To -donate, please visit: www.gutenberg.org/donate - -Section 5. General Information About Project Gutenberg-tm electronic works. - -Professor Michael S. Hart was the originator of the Project -Gutenberg-tm concept of a library of electronic works that could be -freely shared with anyone. For forty years, he produced and -distributed Project Gutenberg-tm eBooks with only a loose network of -volunteer support. - -Project Gutenberg-tm eBooks are often created from several printed -editions, all of which are confirmed as not protected by copyright in -the U.S. unless a copyright notice is included. Thus, we do not -necessarily keep eBooks in compliance with any particular paper -edition. - -Most people start at our Web site which has the main PG search -facility: www.gutenberg.org - -This Web site includes information about Project Gutenberg-tm, -including how to make donations to the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation, how to help produce our new eBooks, and how to -subscribe to our email newsletter to hear about new eBooks. - diff --git a/old/63002-0.zip b/old/63002-0.zip Binary files differdeleted file mode 100644 index a5da433..0000000 --- a/old/63002-0.zip +++ /dev/null diff --git a/old/63002-h.zip b/old/63002-h.zip Binary files differdeleted file mode 100644 index 3767d24..0000000 --- a/old/63002-h.zip +++ /dev/null diff --git a/old/63002-h/63002-h.htm b/old/63002-h/63002-h.htm deleted file mode 100644 index cc6d5cb..0000000 --- a/old/63002-h/63002-h.htm +++ /dev/null @@ -1,9026 +0,0 @@ -<!DOCTYPE html PUBLIC "-//W3C//DTD XHTML 1.0 Strict//EN" - "http://www.w3.org/TR/xhtml1/DTD/xhtml1-strict.dtd"> -<html xmlns="http://www.w3.org/1999/xhtml" xml:lang="hu" lang="hu"> -<head> -<meta name="generator" content= -"HTML Tidy for HTML5 for Linux version 5.7.16" /> -<meta http-equiv="Content-Type" content= -"text/html; charset=utf-8" /> -<meta http-equiv="Content-Style-Type" content="text/css" /> -<title>The Project Gutenberg eBook of Gróf Károlyi Gábor -följegyzései (1. kötet) by Károly Eötvös</title> - -<style type="text/css"> -/*<![CDATA[*/ -body { - margin-left: 10%; - margin-right: 10%; -} - -h1,h2,h3 { - text-align: center; - clear: both; - line-height: 200%; -} - -h2,h3 { - margin-top: 2em; -} - -h1 { - line-height: 100%; -} - -p { - margin-top: 0.75em; - margin-bottom: 0.75em; -} - -body > p { - text-align: justify; - text-indent: 1.5em; -} - -hr { - width: 33%; - margin-top: 2em; - margin-bottom: 2em; - margin-left: auto; - margin-right: auto; - clear: both; -} - -hr.chap {width: 65%} - -table { - margin-left: auto; - margin-right: auto; -} - -td { - padding-left: 1em; - padding-right: 1em; -} - -.pagenum { -/* visibility: hidden; */ - position: absolute; - right: 2%; - color: gray; - font-size: smaller; - text-align: right; - text-indent:0; -} - -.tdr {text-align: right;} - -.center { - text-align: center; - text-indent: 0; -} - -.summary { - text-align: center; - text-indent: 0; - width: 90%; - margin: auto; - font-size: 90%; - font-style: italic; -} - -.right { - text-align: right; - margin-right: 1.5em; -} - -.smcap { - font-variant: small-caps; -} - -.caption-small {font-weight: bold; font-size: small;} - -.caption {font-weight: bold;} - -.caption-large {font-weight: bold; font-size: large;} - -.caption-largest {font-weight: bold; font-size: 2em;} - -.caption-150 {font-weight: bold; font-size: 150%;} - -.figcenter { - margin: auto; - text-align: center; -} - -p.caption { - margin-top: 0; - font-size: smaller; -} - -.footnote { - margin-left: 10%; - margin-right: 10%; - text-align: justify; -} - -.footnote .label { - position: absolute; - right: 84%; - text-align: right; -} - -.fnanchor { - vertical-align: super; - font-size: .8em; - text-decoration: none; -} - -.transnote { - background-color: #E6E6FA; - color: black; - padding: 0.5em; - font-family: sans-serif, serif; - font-size: 0.9em; -} - -.transnote p { - text-align: center; - text-indent: 1.5em; -} - -ul.TOC { - list-style-type: none; - padding-left: 10%; - text-indent: -5%; - text-indent: 0; - width: 70%; - text-align: justify; -} - -ul.TOC li { - margin-top: 0.75em; -} - -li.li2 { - margin-bottom: 1em; - font-size: 90%; - padding-left: 3em; -} - -span.ralign { - position: absolute; - text-align: right; - right: 15%; - top: auto; -} -/*]]>*/ -</style> -</head> -<body> - - -<pre> - -The Project Gutenberg EBook of Gróf Károlyi Gábor följegyzései (1. kötet), by -Károly Eötvös - -This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and most -other parts of the world at no cost and with almost no restrictions -whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it under the terms of -the Project Gutenberg License included with this eBook or online at -www.gutenberg.org. If you are not located in the United States, you'll have -to check the laws of the country where you are located before using this ebook. - -Title: Gróf Károlyi Gábor följegyzései (1. kötet) - -Author: Károly Eötvös - -Release Date: August 21, 2020 [EBook #63002] - -Language: Hungarian - -Character set encoding: UTF-8 - -*** START OF THIS PROJECT GUTENBERG EBOOK GRÓF KÁROLYI GÁBOR *** - - - - -Produced by Albert László from page images generously made -available by the Google Books Library Project - - - - - - -</pre> - -<div class="transnote"> -<h3>Megjegyzések:</h3> -<p>A tartalomjegyzék a <a href="#Page_319">319</a>. oldalon -található.</p> -<p>Az eredeti képek elérhetők innen: <a href= -"http://books.google.com/books?id=RPdZAAAAIAAJ">http://books.google.com/books?id=RPdZAAAAIAAJ</a>.</p> -<p>Facebook oldalunk: <a href= -"http://www.facebook.com/PGHungarianTeam">http://www.facebook.com/PGHungarianTeam</a>.</p> -</div> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<div class="figcenter"><img src="images/cover.jpg" alt="" title= -"" /></div> -<hr class="chap" /> -<p class="center"><span class="smcap">Eötvös Károly -Munkái</span></p> -<p class="center"><span class="smcap">vii. kötet</span></p> -<p class="center"><span class="caption-large">GRÓF KÁROLYI GÁBOR -FÖLJEGYZÉSEI</span></p> -<p class="center"><span class="caption-large">I</span></p> -<hr class="chap" /> -<p class="center"><span class="caption-150"><span class= -"smcap">Eötvös Károly Munkái</span></span></p> -<p class="center"><span class="caption-large">VII</span></p> -<p class="center"><span class="caption-largest">GRÓF KÁROLYI GÁBOR -FÖLJEGYZÉSEI</span></p> -<p> </p> -<p class="center"><span class="caption-large">ELSŐ KÖTET</span></p> -<p> </p> -<p> </p> -<p class="center"><span class="caption">BUDAPEST -MDCCCCII<br /></span> <span class="caption-small">VIII., ÜLLŐI-ÚT -18. SZÁM.</span></p> -<p class="center"><span class="caption">RÉVAI -TESTVÉREK<br /></span> <span class="caption-small">IRODALMI INTÉZET -R.-T.</span></p> -<hr class="chap" /> -<p class="center"><span class="caption-150"><span class= -"smcap">Eötvös Károly</span></span></p> -<h1>GRÓF KÁROLYI GÁBOR FÖLJEGYZÉSEI</h1> -<p> </p> -<p class="center"><span class="caption-large">ELSŐ KÖTET</span></p> -<p> </p> -<p> </p> -<p class="center"><span class="caption">BUDAPEST -MDCCCCII<br /></span> <span class="caption-small">VIII., ÜLLŐI-ÚT -18. SZÁM.</span></p> -<p class="center"><span class="caption">RÉVAI -TESTVÉREK<br /></span> <span class="caption-small">IRODALMI INTÉZET -R.-T.</span></p> -<hr class="chap" /> -<p> </p> -<p class="center"><span class="caption-small">AZ ÖSSZES JOGOK -FENTARTÁSÁVAL</span></p> -<p> </p> -<p class="center"><span class="caption-small">Révai és Salamon -könyvnyomdája, Budapest, VIII., Üllői-út 18.</span></p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_1" id= -"Page_1">-1-</a></span></p> -<h2>A MIT ELŐRE KELL MONDANOM.</h2> -<p class="summary">(A kegyelet. – A Károlyi nemzetség. – Hogy -szerezte a grófságot? – Mi van a két kötet munkában s mi lesz a -harmadikban? – Ki e munka irója? – Gróf Károlyi Gábor életének -hátralevő része. – Halála és temetése.)</p> -<p>Gróf Károlyi Gábor igaz, benső és nemes barátom volt. Legnagyobb -és legsikeresebb politikai harczaimban életre-halálra oldalamnál -állott. Hű bajtársként küzdött mellettem, értem s ama nagy és szent -ügyekért, melyekért munkálni, áldozni s annyi rágalmat eltűrni a -sors engem kiválasztott.</p> -<p>Kevesen tudják, csak néhány benső, közös barátunk tudja, mit -végeztünk mi ketten éveken át. Mint áldoztuk fel napjainkat, -kényelmünket, egészségünket és vagyonunk tetemes részét oly időben, -a mikor minden jó hazafi érezte, hogy nagy veszély fenyegeti -hazánkat, alkotmányunkat s legértékesebb szabadságainkat. Éveken át -minden nap együtt voltunk s minden napunkat a közügynek szenteltük. -Igaz: nem csak ketten voltunk. Volt még néhány benső barátunk a -képviselőházban is s azon kivül is, kiknek lelkes ragaszkodása s -önzetlen közreműködése nemcsak fokozta, hanem szaporította -<span class="pagenum"><a name="Page_2" id="Page_2">-2-</a></span> -is erőnket. Azt az erőt, melynek minden feszűlése a függetlenség -nagy eszméjének diadalára törekedett.</p> -<p>Gróf Károlyi Gábor az ország legelső főrangu családjának -szülöttje volt, a milyen alig van egy-kettő. Én egy kis nemes -családnak szülöttje voltam, a milyen van néhány ezer. Az igazi -függetlenségi párt táborában találkoztunk s az első találkozás után -többé el nem váltunk egymástól. Elveink, érzéseink, törekvésünk, -szenvedélyeink együtt maradtak.</p> -<p>Csak akkor váltunk el, a mikor ő meghalt. A mikor ő átköltözött -őseinek sirboltjába, én pedig kifosztott szivvel itt maradtam.</p> -<p>De ezt az elválást én örökösnek tekinteni nem akarom. Ő sem -akarja. Nálam hagyta azokat a följegyzéseket, melyek életének -eseményeit megörökítik. Azzal hagyta nálam, hogy én azokat tárjam -föl a nemzet előtt és barátaink előtt akkor, mikor jónak látom. – -És nekem is lesznek jegyzeteim. Eljő az idő, a mikor azok is -napvilágot látnak. Az én emlékiratomban is együtt leszünk vele. -Azért nem örökös a mi elválásunk.</p> -<p>Gróf Károlyi Gábor nem volt iró. Nem is akart iró lenni, nem is -készűlt rá, nem is gyakorolta magát az irás művészetében. Csak -töredékes jegyzetekben adta át nekem művét azzal a nemes -bizalommal, hogy az egyes részeket én kerekítsem ki egészszé. Nem -sok munkám lesz művével. Az irás művészetéhez sok minden szükséges. -De leginkább szükséges az igazság. A hol az meg van: ott igen sok -más hiányozhat s az irói mű annak daczára is szép. Én csak arra -törekszem, hogy <span class="pagenum"><a name="Page_3" id= -"Page_3">-3-</a></span> az irály gyöngesége az igazságban homályt -vagy csorbát ne okozzon.</p> -<p>És arra fogok vigyázni, hogy nagy és nemes családjának -érzékenysége ne legyen érintve.</p> -<p>Az »Egyetértés« számára rendeztem sajtó alá az emlékiratokat. -Hosszabb mű, melynek egyes részeit gyors egymásutánban ugyan, de -mégis szaggatva közöltem. Politikai napilap alig engedhette volna -át hasábjait mindennap ily közleménynek, bármily érdekes lett volna -is az.</p> -<p>Elhunyt nemes barátom – ott a sirbolt mélyén, te már nem olvasod -e sorokat. Azzal az édes megnyugvással zártad le szemeidet, hogy én -a te emlékezetedet, mig én élek, fenn fogom tartani s tisztán fogom -fentartani. Még élő barátaink tegyenek tanúbizonyságot arról, hogy -bennem se életedben, se halálodban nem csalódtál.</p> -<p class="center">* * *</p> -<p>Gróf Károlyi Gábor nagy nemzetségnek sarjadéka. El kell valamit -e nemzetségről mondanom, hogy az olvasó a könyv minden szavát -teljesen megérthesse.</p> -<p>A nemzetség neve Kaplyon. Szatmármegyében Kaplonynak és -Kaplonnak is mondja a köznép e szót. Igy nevezi Kaplony községet, -mely Nagy-Károly közelében fekszik, mely a nemzetségnek ma is -birtoka és temetkezési helye s mely a család ősi nevét, mint -helynév megőrizte.</p> -<p>Kézai 108 ősmagyar nemzetség nevét hagyta emlékezetben. Ezek -közt, a mint Vámbéry is közli, sor <span class="pagenum"><a name= -"Page_4" id="Page_4">-4-</a></span> szerint a 31-ik a Kuplony vagy -Kaplony nemzetség. Kézai Cuplonnak irja, minthogy a latin nyelvnek -és irásnak K betüje nincs. Miként ejtették ki e szót Árpád -magyarjai: arra nézve jobban eligazít bennünket a népnyelv, mely a -Kuplony szót sohase használta, hanem e helyett Kaplonyt vagy -Kaplont vagy Kaplyont mondott. A helység mai és ősi neve bizonyítja -ezt.</p> -<p>A szó maga ősi turáni szó. A török-tatár nyelvben ma is él s a -tigrist nevezik e szóval. A nyelvtudósok egészen természetesnek és -indokoltnak tartják, hogy abban a 108 nemzetségben, mely Kézai -szerint Álmossal és Árpáddal Európába jött, sok török-tatár eredetü -családnév is volt. Népünk, a tigris elnevezésére, e szót már -századok óta nem használja s eredeti jelentését nem ismeri.</p> -<p>A Kaplyon nemzetség a családi és általános hagyomány szerint -Árpáddal együtt foglalt magának birtokot hazánkban. Hogy Kaplony ma -is az övé s mindig az volt, ez a tünet Kézai feljegyzésével együtt -igazolja a hagyományt.</p> -<p>Okirattal bizonyított összefüggés Árpádtól kezdve természetesen -nincs a nemzedékek között. Az első okirat a Kaplyon nemzetségbeli -Jánosról szól, a ki a tatárjárás előtt élt még jeruzsálemi Endre -király idejében. Ettől kezdve szakadatlan az okiratilag bizonyított -összeköttetés gróf Károlyi Gáborig. A Károlyi nevet ötszáz év előtt -Sigmond király korában kezdték használni a Kaplyonok. Jánostól -kezdve a 17-ik nemzedék gróf Károlyi Gábor, Árpádtól számítva a -27-ik. <span class="pagenum"><a name="Page_5" id= -"Page_5">-5-</a></span> Ugy látszik, meglehetős hosszú életü a -család. Egy nemzedékre 30 évet számítva, Árpádtól a 32-ik s Kaplyon -Jánostól a 22-ik nemzedékhez kellene gróf Károlyi Gábornak -tartozni. A család nemzedéki kora a szerint közel 40 év.</p> -<p>A családban mindig voltak katonák, hősök, állami méltóságok és -birtokszerzők. Az első Kaplyon Jánosnak fiát már comes-nek nevezi -az irás, tehát ennek már földesuri hatósága volt. A báróságot -1609-ben kapta Mihály, a nagy Bethlen Gábor fejedelem tanácsosa s a -grófságot 1712-ben kapta Sándor, a hires kurucz generális.</p> -<p>Az én nemes barátom, Gábor gróf mindig használta nemesi -czimerét. Levelein is, látogató jegyein is. Származására, -nemességére, grófságára ugyan nem sokat adott, de gyerekkori -szokásától nem akart eltérni. Azt az adomát szivesen elbeszélte, -miként lett gróffá az ő kurucz generális őse.</p> -<p>– Ravasz ember volt, édes vajdám, az én hires kurucz dédös apám. -Alig kötötte meg a szatmári békét s alig gyapjasodott meg még -jobban e békekötés által, már tartott magának Bécsben a császári -udvarnál és a kanczelláriánál titkos ügynököt s azt jól fizette. -III. Károly király a békekötés után pár hónap mulva levelet -intézett hozzá s a levélben, de a levél czimében is grófnak -czimezte. A titkos ügynök csinálta ki ezt a hamisságot az -iródiáknál. Liber baro de Nagy-Károly helyett Comes de Nagy-Károlyt -irtak a levélbe. A szamár császár aláirta a nélkül, hogy jól -megnézte volna, mit ir alá. Az én ősöm sietett ezt a tévedést -kiaknázni. <span class="pagenum"><a name="Page_6" id= -"Page_6">-6-</a></span> Rögtön futott az özvegy császárnéhoz, -Eleonorához, a ki nagyon kegyelte őt, hogy ezt a tévedést segitse -kiigazitani. A mi nem lehet másként, mint hogy most már gyorsan meg -kell kapnia a valóságos grófságot. Ha pedig ez meg nem történnék s -ezentul megint csak bárócskának czimezgetnék, akkor ő a világ -csufjává lesz s nem lehet a császár generálisa. Az özvegy császárné -belátta ezt, a császárnál az én ősöm minden ellenségét legyőzte s -igy azután nemsokára meglett a grófi adomány.</p> -<p>– Itt azonban – folytatta Gábor gróf – megint furcsa tévedés -történt. Természetesen megint a titkos ügynök keze volt a játékban. -Mindenki tudja, hogy a nemesi koronának öt csillaga van, a bárói -koronának hét, a grófinak kilencz s a herczegi koronának tizenegy -csillaga. Az iródiák és a czimerfestő, mikor a kutyabőrt -készitették, herczegi czimert festettek a kutyabőrre tizenegy -csillaggal. A hülye császár ezt is csak aláirta készségesen. Igy -történt az, hogy mi grófok volnánk, de herczegi czimerünk van. -Ilyen csodabogár is kevés van, vagy talán egy sincs a góthai -állatseregletben. No de mindegy. Az én ravasz ősöm ezt is ki akarta -aknázni s megint futott az özvegy császárnéhoz, hogy a tévedést -megint segitse kiigazitani. De ez már nem sikerült. Az 1713-iki -vagy 1715-iki országgyülés közel esett, dédös apám a -Rákóczy-javakból sokat kapott, e miatt a sok éhes labancz irigye, -haragosa, ellensége lett s herczegségre törekvő vágyát -meghiusitotta. Én pedig a herczegséget már meg nem szerzem. -<span class="pagenum"><a name="Page_7" id= -"Page_7">-7-</a></span></p> -<p>Igy adta elő az esetet Gábor gróf. Igaz-e vagy nem igaz ez -elbeszélés tartalma: nem tudom. Mikor kérdeztem tőle, honnan tudja -ezeket: családi hagyományra, az öregek szóbeszédére utalt, mint -tudásának forrására.</p> -<p>A nemzetség ősi fészke Szatmárvármegyében, Magyarországon és -Erdély határán feküdt, története tehát mind a két ország -történetével összeforr. E miatt nem is németesedett el a család -sohase, mint részben a Pálffy, Erdődy, Eszterházy, Batthyányi s -több főuri család. A nagy Bethlen fejedelemnek felesége, Károlyi -Zsuzsánna is ebből a családból származott, noha ez még nem volt -báró, mert csak negyedik unokatestvérje, Mihály szerezte meg a -báróságot. A kurucz generális apjának testvérje pedig Tököly Máriát -vette el feleségül, ki Tököly Imrének, Erdély választott -fejedelmének s kurucz királynak nagynénje volt. Igy keveredett -rokonságba a nemzetség a magyar fejedelmi családokkal.</p> -<p>Gábor gróf öregapja, József, a XVIII. század végén egyetlen élő -gróf Károlyi volt fiágon. Ámbár korán elhalt, még 35 éves korában, -mindamellett hat élő s felnőtt gyereke maradt, három fiu és három -leány. Az ő kezén már óriási birtokok voltak, mert ő már a Károlyi -összes birtokokon kivül a házasság utján szerzett Haruckern és -Waldstein birtokokat is birta. A hat örökös meglehetősen szétszedte -a nagy örökséget, de Gábor gróf apja, György gróf, egész életében -nagy szerző volt s nagy és több uradalmat vásárolgatott össze. -Alaposan emlitgeti tehát jegyzetében az én <span class= -"pagenum"><a name="Page_8" id="Page_8">-8-</a></span> elhunyt nemes -barátom, hogy rá öt-hat milliónyi örökség nézett.</p> -<p>Miként esett ő el ettől: ennek a történetnek részletei a nagy -örökségi perhez tartoznak. E perről is lesz szó könyvem -folyamában.</p> -<p class="center">* * *</p> -<p>Gróf Károlyi Gábor följegyzései czimén most két kötetnyi művet -adok a közönség kezébe.</p> -<p>Az első kötet a gyermekkorral s az ifjukorral foglalkozik s -részben Gábor gróf házasságával is. Befejeződik e kötet gróf -Károlyi György halálával s azzal a cselekményével, melylyel Gábor -fiát végrendeletileg minden örökségéből kitagadta és csupán köteles -részre szoritotta.</p> -<p>1877-ben történt ez, a mikor Gábor gróf még 36 esztendős volt. -Ezután Gábor gróf még öt-hat évig volt külföldi lakos s csak -1884-ben költözött véglegesen vissza a hazába.</p> -<p>A második kötetbe föl kellett volna venni a nagy örökségi pert s -a mi azután következett. E kötet tartalma azonban nem követi Gábor -gróf életét ugy, a miként az évről-évre egymásután folyt s -lefolyt.</p> -<p>E kötet az életfolyam ismertetésében nagy hézagokat hagy.</p> -<p>Hiányzik belőle a párizsi élet 1877-től 1884-ig. Ez időben esett -a kis Endre gróf halála is.</p> -<p>Hiányzik a nagy per és az 1887-iki családi kiegyezés. A -kiegyezést Gábor gróf részéről már én vezettem.</p> -<p>Hiányzik Gábor gróf politikai életéből a nagy véderőharcz, -<span class="pagenum"><a name="Page_9" id="Page_9">-9-</a></span> -Tisza Kálmán kormányának megbuktatása s az összebeszélés története, -melynek czélja lett volna Tisza meggyilkolása. Hogy félreértés -előre se támadjon, ki kell jelentenem, hogy nem gróf Károlyi Gábor -volt az, kinek agyában eféle eszme megfogamzott s ki ilyen -vállalatba belement volna.</p> -<p>Hiányzik a függetlenségi párt belső harcza, a mikor annak -egységét Ugron Gábor kettétörte.</p> -<p>Hiányzik a nagy és keserü küzdelem, melyet az egyházpolitika -nevén ismer nemzetünk ujabb időbeli története. A cselekvés nagy -terhei nyomták vállainkat s elhunyt barátomnak dicsőséges része -volt e küzdelmekben.</p> -<p>Hiányzik Kossuth könyvtárának megvétele s utolsó utunk Turinba a -nagy bujdosó halotti ágyához. Történelmileg érdekes s költőileg -szép részletek ezek gróf Károlyi Gábor életéből s együtt vivott -harczunk változataiból.</p> -<p>Mindezeket ismerni kell a nemzetnek. Ezek nélkül se elhunyt -nemes barátomat, se engem nem ismerhet meg tisztán a nemzedék. Ez -azonban nem volna baj. De nem ismerheti meg tisztán azt a korszakot -s annak harczait se, a melyeket átélt. Csak a dörgést, villámlást, -fényt és füstöt látta, de hogy a nemzeti történet gyárának nagy -kohóiban mi történt, kik és mi czélból élesztették a tüzeket, kik -akartak jó és becsületes munkát végezni s kik csak gyujtogatni és -ártani: mindezt nem tudja a nagyközönség.</p> -<p>Nehányan tudják. Ezek a politikai közélet szinén <span class= -"pagenum"><a name="Page_10" id="Page_10">-10-</a></span> élnek és -működnek ma is. De ezek egyrésze sohase jegyzi föl a történelem -számára a nagy és titkos részleteket, mert czéljuk s érdekük nem -az, hogy ezeket megtudja az élő nemzedék s az utókor. Hanem sokkal -inkább az, hogy ezeket semmiképen meg ne tudja; merüljenek el -inkább a feledés sötétségébe. Nem mind derék ember és nemes hazafi -az, kit politikai szenvedélyének hevében a közönség derék embernek -és nemes hazafinak kiált ki. A háta borsódzik majd annak a -nemzedéknek, a mely igazán meg fogja tudni, minő küzdelem folyt az -egyházpolitika idején a trón körül, Kossuth holtteste körül, a -sajtóban, a parlamentben s a pártkörök s egyes földalatti -államférfiak szobáiban.</p> -<p>Ismeri e kor igazi történetét néhány oly férfiu is, a ki hű és -becsületes volt nagy szerepében a trón előtt is, a nemzet előtt is. -De ezek nem akarnak vagy nem tudnak irni, vagy ugy vannak -meggyőződve, nekik nem is szabad irniok.</p> -<p>Engem s elhunyt nemes barátomat nem korlátoz semmi. Mi sokat -tudunk. Nem mindent, de sokat. A mit magunk végeztünk, a minek -közvetlen tanui voltunk: azt jól tudjuk. De azt meg kell tudnia a -nemzetnek is. Önmagunknak is tartozunk azzal s néhány államférfinak -is s néhány jó barátunknak is, de a nemzetnek is, hogy korunk és -életünk igazságai el ne tünjenek nyomtalanul, hanem azokat -megismerhesse az a kor is, a melyben mi már nem élünk.</p> -<p>Egy harmadik kötet és pedig egész kötet tartalmazza magát az -emlitett nagy események rajzát. De az olvasó <span class= -"pagenum"><a name="Page_11" id="Page_11">-11-</a></span> e két most -megjelenő kötetben hiányt nem vesz észre. Az első kötet egész -tartalma összefüggő egység s a második kötet egyes fejezetei mind -teljesen önálló egész eseményt tartalmaznak. Egy eseménynek sincs -előzménye vagy következése, mely elhallgatva volna.</p> -<p>Kossuthról is sok mondani valónk van még a most megjelenő -második kötet után is.</p> -<p>Eddig a nemzet Kossuthot csak ugy ismerte, mint nagy -államférfiát, nagy hősét, nagy bujdosóját. Csak általános -körvonalakban ismerte alakját, mint nagy eszme s nagy nemzeti -szenvedély megtestesülését. Ily alakja él a nemzet szivében.</p> -<p>Kossuth azonban élő ember is volt. A ki eszik, iszik, -ruházkodik, emberi lakásban tanyázik, folyton munkál, este -lefekszik, reggel fölkel, beteg is néha s utoljára meghal s -átengedi testét az enyészetnek.</p> -<p>Kossuthnál az emberi vonások is szépek, kedvesek, érdekesek s -nagyon figyelemre méltók. Sőt nagy eszméi s nagy törekvései is -mélyebb gyökeret vernek a szivekben, ha azok mellett az ő emberi, -egyéni és mindennapi élő alakját is örökké látják a nemzedékek.</p> -<p>De ki örökitse meg a nagy szellem élő alakját, ha nem én s nem -az én elhunyt nemes barátom? Ki figyelte őt meg akkora szeretettel, -mint mi ketten? Kihez volt akkora bizalma az élet alkonyának utolsó -óráiban, mint mi hozzánk? Hozzám irta utolsó sorait s utolsó -kézszoritása az én elhunyt barátomnak szólt. Nem is eresztette el -kezét, mig vissza nem adta dicső lelkét az égnek. <span class= -"pagenum"><a name="Page_12" id="Page_12">-12-</a></span></p> -<p>Sok oka van annak, a miért nagy iróink közül még senki se -vállalkozott Kossuthnak úgy történelmi, mint egyéni alakját a -tudomány, a művészet s a lángelme egész erejével megörökíteni. -Közel is van még élete és halála. Nagy ellenfele az osztrák császár -és magyar király ma is él. A történetíró birálata alól senki se -menekülhet. A császár és a király se. Ámde élő uralkodót a rideg -igazság szerint venni birálat alá nem szokás mi nálunk. Még másutt -se gyakori. Nekünk az én nemes barátommal együtt egyébként se -lehetett ez feladatunk. Ő nem volt történetíró s én már koromnál -fogva nem lehetek, ha egyéb képességem lehetne is hozzá. Mi csak -arra szorítkozhatunk, hogy Kossuth egyéniségének alkatát, a hogy mi -megfigyeltük, állitsuk hiven a nemzet elé. Ezt megkezdtük a második -kötetben s bevégezzük a harmadikban.</p> -<p>Hogy a harmadik kötetet mikor adom a közönség elé: nem mondhatom -meg. Sok irányu gyöngédség parancsolja, hogy még várjak vele. Nehéz -titkokról hull le a lepel abban a kötetben. De arra mégis lesz -gondom, ha élek, hogy oly időben lásson az is napvilágot, a mikor -még az események néhány tanuja él. Nehogy azok, a kiknek fájni fog -a világosság, költeménynek vagy koholmánynak kiáltsák ki a -művet.</p> -<p>Mi az igazságot hirdetjük s azt megtagadni senkinek se adunk -módot és lehetőséget.</p> -<p class="center">* * *</p> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_13" id= -"Page_13">-13-</a></span></p> -<p>Ki kell térnem röviden egy sajátságos kérdésre is. Arra a -kérdésre, vajjon ki hát voltaképen e könyvnek irója? Gróf Károlyi -Gábor-e vagy Eötvös Károly?</p> -<p>A kik mindkettőnket régóta jól ismertek: azok tudják, hogy gróf -Károlyi Gábor nem szokott irni se ugy, se oly irányban és -mértékben, hogy műve irodalmi mű lehessen – én pedig szoktam. -Legalább sok kisérletet tettem több mint negyven év óta, még -mielőtt arra határoztam volna magamat, hogy nagyobb, rendszeres és -komolyabb irodalmi művek alkotásába kapok. A ki e köteteket -figyelemmel átolvassa: ezekben engem talál meg a mű alkotójának s -nem gróf Károlyi Gábort.</p> -<p>Tehát a könyv irója én vagyok.</p> -<p>De mi hát gróf Károlyi Gábor?</p> -<p>Ezt a kérdést sokan fölvetették s irodalmi, politikai és magán -körökben sokáig tárgyalták. A kérdést föl kell világosítanom.</p> -<p>A könyv tartalma bizonyitja, hogy én a gróf Károlyi Gábor -jegyzetei nélkül azt meg nem irhattam volna. Az első kötetet semmi -esetre se. Az első kötet tartalmának részleteit csak ő tudhatta, én -nem. És csak azok a családtagok s részben idegenek és külföldiek -tudhatták, a kiknek neve s szereplése a könyvben előfordul. De én e -tárgyban senkivel, még a családtagokkal se beszéltem soha. A -szereplő egyének nagy része meg is halt már. Sok régebben meghalt, -mint én gróf Károlyi Gáborral megismerkedtem. Mástól tehát, mint -tőle, az anyagot nem kaphattam.</p> -<p>Tehát voltak s vannak jegyzetei. <span class="pagenum"><a name= -"Page_14" id="Page_14">-14-</a></span></p> -<p>De miért nem teszem hát közzé azokat? Miért akartam én azok -alapján, azok segélyével lenni önálló iróvá? Volt-e s van-e jogom -ehhez? Nem sértem-e ezzel valakinek jogát? Talán gróf Károlyi Gábor -örököseiét vagy másokét?</p> -<p>Azok a jegyzetek sokfélék.</p> -<p>Gróf Károlyi Gábor maga iveket irt össze irónnal az én számomra. -Nem azzal a czéllal, hogy azokat változatlanul kinyomassam s -könyvbe gyüjtve kiadjam. Erre engem föl nem hatalmazott, sőt ezt -meg sem engedte. E jegyzetek csak a nevek és események rövid, -szakadozott, össze nem függő jelzései. Csak arra valók, hogy az én -emlékezésemnek segitségül szolgáljanak. Ő ugyanis elbeszélte -előttem életének folyását. Baráti felhivásomra beszélte el s -egyenesen abból a czélból, hogy abból emlékiratot készitsek. Én -készitsek s ne ő és ne más. Én azután arra kértem, hogy a fontosabb -adatokat jegyezze föl. Nagy készséggel megtette. Még csodálkoztam -is szorgalmán, mert sokáig egy helyben ülni s irogatni nem -szeretett. Én az általa irt jegyzetek hézagait az ő élőszóbeli -előadása után kipótolgattam akként, hogy az ő sorai közé a magam -jegyzeteit beszoritottam.</p> -<p>Ime a jegyzetek egyik faja ez.</p> -<p>Hat-hét év mulva fogtam e könyv megirásához. Közben nagy dolgok -történtek, korosabb is lettem, emlékező tehetségem cserben -hagyhatott. S valóban egyetlen egy kis részletnél cserben is -hagyott. A jegyzetben azt látom egyik spanyolországi városnál -felirva: »Éjjeli veszélyes kalandunk egy kocsmában.« Ennek -történetét <span class="pagenum"><a name="Page_15" id= -"Page_15">-15-</a></span> elfeledtem. Vagy gróf Károlyi Tibort vagy -Deuchmann kölni bankárt kellett volna megkérdeznem, kik a kalandnak -szintén részesei voltak, de én bizony nem kérdeztem. Nem csonka a -könyv, ha ez kimarad is belőle. A mi benne van: annak kell igaznak -lenni.</p> -<p>Van másféle jegyzetem is.</p> -<p>Van afféle, a melyet nem gróf Károlyi Gábor jegyzett, hanem az ő -szóbeli előadása után csupán én. De ezeket is méltán az ő -jegyzeteinek tekinthetem. Minden elbeszélésénél jelen volt -egyik-másik közös barátunk s gyakran több is. Ők ma is élnek s ma -is tanubizonyságot tehetnek.</p> -<p>Végül a könyvek tartalmának egy része pusztán a én emlékezetem -forrásából fakad – a nélkül, hogy volnának egykori jegyzeteim. E -rész oly dolgokról szól, melyeket együtt végeztünk.</p> -<p>Elvégre a munka, mint irodalmi mű az enyém. Én vagyok irója, -szerzője, alkotója. A czime is igaz; – »Gróf Károlyi Gábor -följegyzései«: e czimet joggal viseli. Hogy a munka egyébiránt -miféle irodalmi műfaj: e fölött az elmélkedést átengedem -másoknak.</p> -<p>Bizonyos, hogy nem regény, nem költemény. Tartalma megtörtént -dolgok leirása s költemény lenni nem is akart.</p> -<p>Nem is politikai iránymű, nem röpirat. Czélja nem az, hogy -valami politikai sikert segitsen elő vagy valamely pártnak vagy a -közönségnek irányt szabjon.</p> -<p>Czélja csak az, hogy a művelt közönségnek s a magyar közönségnek -kellemes olvasmánya legyen s egy <span class="pagenum"><a name= -"Page_16" id="Page_16">-16-</a></span> korszakot vázlatosan, -szakadozott vonásokban, de igazán tárjon az egykoru s a későbbi -nemzedék szemei elé.</p> -<p>Benső természete szerint aligha más a mű, mint emlékirat.</p> -<p>Ha azonban valaki azt állitja, hogy e mű nemcsak gróf Károlyi -Gábor emlékirata, hanem az övével együtt az enyém is: azzal nem -vitatkozom. Legyen neki igaza.</p> -<p>Módomban állott gróf Károlyi Gábor dolgait külön megirnom s vele -együtt végzett dolgaimból megint más művet, más emlékiratot irnom s -jogom volt ezt saját emlékiratomként terjeszteni a világ elé.</p> -<p>Nem igy tettem. Oly nemes és benső barátom volt gróf Károlyi -Gábor, hogy ha van ez irodalmi műben némi érdem és állandóság, -ennek dicsőségét szives hála gyanánt osztom meg vele, sőt ha -lehetne, egészen is átengedném neki.</p> -<p>Ha élne: édes örömöt érezne e fölött. De én is az ő öröme -fölött. Miért félteném én irói nevemet a hű baráttól? Miért ne -tenném meg a halottnak, a mit az élőnek is oly szivesen tettem -volna meg?</p> -<p class="center">* * *</p> -<p>Az 1899-ik tavaszán kezdtem meg a mű megirását. Akkor, a mikor -az első közlemények az »Egyetértés« napilap hasábjain megjelentek. -Közben-közben egyéb műveket is irtam. Az első kötetet 1899-ben, a -másodikat 1901-ben fejeztem be.</p> -<p>Mikor az első kötetet megkezdtem: akkor gróf Károlyi György -ágából, elhunyt barátom élő testvérjei közül <span class= -"pagenum"><a name="Page_17" id="Page_17">-17-</a></span> gróf -Károlyi Tibor volt a senior, a legidősb testvér. Az európai, -afrikai és ázsiai utazásokban ő is részt vett.</p> -<p>Hozzá fordultam tehát levélben s bizalommal felajánlottam neki, -hogy az egyes közleményeket kiadás előtt tekintse át s ha lesznek -megjegyzései: közölje velem, minthogy a család jogos érzékenységét -érinteni nem szándékozom. Ő köszönettel fogadta ajánlatomat, de nem -vette igénybe. Levélbeli feleletében arról értesitett, hogy ő bizik -abban, hogy én a család iránt való figyelmet szemem elől eltévedni -ugy se hagyom.</p> -<p>Nem mondom azt, hogy az elbeszélések folyamába apró tévedések be -nem csuszhattak. De én mindent gondos jóhiszemüséggel irtam s -helyreigazitás vagy czáfolat semmi részletre nézve semmi oldalról -1899 óta nem keletkezett. Pedig sok kényes természetü részlet van a -műben.</p> -<p>A vitássá válható részletekre, a mennyiben azok történelmi -érdekességüek, magam rámutatok az első kötetben.</p> -<p class="center">* * *</p> -<p>A műben, melynek két kötetét most s harmadik s talán negyedik -kötetét is majd később hozom napvilágra, gróf Károlyi Gábor élete -az 1895-ik év elejéig, a Wekerle-kormány bukásáig s a -Bánffy-kormány megalakulásáig van megirva.</p> -<p>Az én elhunyt nemes barátom azonban tovább is élt még, noha már -nem sokáig. Életének e kis töredéke <span class="pagenum"><a name= -"Page_18" id="Page_18">-18-</a></span> s halála bizonyosan mélyen -érdekli a mű olvasóit. Röviden el kell beszélnem ezt.</p> -<p>Az 1895-ik év tavaszán és nyarán – eddigi szokásaitól eltérve – -nem ment külföldre nyaralni. Minden nyáron elment vagy Svájczba, -vagy déli-Francziaországba, vagy valamelyik északi olasz -tengerpartra, de akkor nem.</p> -<p>Itthon maradásának egyik oka az volt, hogy szeretett volna itt a -fővárosban Budapesten kis házat szerezni, a melyben csak ő maga -lett volna lakó s a mely elvégre örökös s állandó otthona lett -volna.</p> -<p>Sokat tünődtünk e fölött, sok eladó kis házat -megtekintettünk.</p> -<p>Végre augusztus első napjaiban találtunk egyet a városliget -közelében a Lendvay-utczában.</p> -<p>Kis telek, nyaralószerü csinos házacska, néhány szép eleven fa, -az utczára elég hosszu homlokzat. Megvehettük volna tizennyolczezer -forintért, átalakitás és kibővités s egyéb költség tiz vagy -tizenkétezer forint.</p> -<p>De hol vegyük a pénzt?</p> -<p>Az én elhunyt barátomnak készpénze soha nem volt. A családtól -járó időszaki járadékából is öt-hat ezer forintot rendesen előre -fölvett valamelyik intézetnél az én jótállásom mellett. Most pedig -szükség volt vagy harminczezer forintra.</p> -<p>Ugy terveztük, hogy a pénz felét fölvesszük a házra jelzálogos -adósságként, a másik felét pedig fölvesszük váltóra az én -kezességem segélyével. Az volt számitásom, hogy ha a grófi család -utólag megtudja, mire <span class="pagenum"><a name="Page_19" id= -"Page_19">-19-</a></span> kellett az uj kölcsönpénz, legalább édes -anyja segiteni fog azt lefizetni.</p> -<p>Figyelmeztettem előre bizton nem látható nehézségekre.</p> -<p>– Hátha valami akadály jön közbe édes Gáborom s a család semmi -segitséget, semmi könnyitést nem nyujt. Adósságnak nem épen -csekélység ez a harminczezer forint.</p> -<p>– Mindegy az, édes vajdám. Mindig óhajtottam volna egy kis -tanyát, mely enyém legyen, örök tulajdonom. Vágyam sohase -teljesült. De vágyam sohase volt olyan erős, mint most. Mintha -valami különös érzés hajtana, erőltetne. Az erdei vadnak is megvan -az ő különös barlangja, a hova más nem jár s a hol ő nyugodtan -pihenheti ki magát. Ilyen kis odu kell nekem, akármi lesz a -következése. Anyám csak nem hagy cserben – ha már minden törik -szakad is.</p> -<p>Sajátságos ösztön! Néhány nap mulva megtalálta örök nyugvóhelyét -a föld alatt. Mintha csak valami ilyet keresett volna még hátralevő -napjaira!</p> -<p>Hány birtokuk, hány nyaralójuk, hány uradalmuk van az ő -testvéreinek! Lehetetlen, hogy ha megkérjük őket, valahol egy -hitvány kis telket, de alkalmas telket ki ne hasitsanak, át ne -adjanak!</p> -<p>Hallani se akart róla.</p> -<p>Van egy gróf Károlyi-alap. Elszegényedett Károlyi grófok részére -a családi főágak fejei által félretéve egy millió forint érték. -Három szép és óriási palota épült már ebből az alapból a -fővárosban. Szoros értelemben <span class="pagenum"><a name= -"Page_20" id="Page_20">-20-</a></span> véve Gábor grófnak már -igénye lett volna ahhoz, hogy ez alapnak jövedelmeit élvezze. Hisz -ő már elszegényedett gróf Károlyi. Se tőkepénze, se ingatlan -birtoka, se apai se anyai öröksége, csak adóssága.</p> -<p>De erről se akart tudni semmit.</p> -<p>Időnkint valami ellenőrzés vagy elszámolás végett a családtagok -tanácsot tartanak ez alap kezelése fölött. Az alapszabályok -értelmében az egyes ágak idősb férfitagjai, a seniorok, kötelesek a -jegyzőkönyvet aláirni. A György grófi ágban ekkor már Gábor gróf -volt a legidősb élő testvér, minthogy Gyula és Viktor bátyjai már -elhaltak. Az én elhunyt nemes barátom se a családi tanácsban részt -nem vett, se a jegyzőkönyvet aláirni nem akarta.</p> -<p>Hiába kérleltem én is: nem akarta.</p> -<p>– Én édes vajdám, jól tudod, semmiféle családi dologba be nem -avatkozom. Engem kitudtak mindenből, ha én ebben már megnyugodtam, -hagyjanak engem nyugodni.</p> -<p>Makacs volt e kérdésben.</p> -<p>Életrendje e nyáron is az volt, a mi máskor szokott lenni.</p> -<p>Dél tájig ágyban szeretett pihenni.</p> -<p>Ebéd idején keveset evett, hanem erős szeszes italokat ivott s -erős kegyetlen szivarokat szítt.</p> -<p>Délután két-három óra tájban benézett az Abbáziába az én kerek -asztalomhoz. Kocsin jött mindig. Gyalog járni szivbaja, nehéz -légzése, köszvénye miatt nem tudott. Magával hozta mindig vagy az -egyik, vagy <span class="pagenum"><a name="Page_21" id= -"Page_21">-21-</a></span> mindkét kutyáját, Fifit és a Puszit. -Nagyon szerette mind a kettőt.</p> -<p>Kávéház után megnézte elhunyt felesége sirját, a Kerepesi-uti -temetőben. Egy virágot tett mindig a keritésen át a faragott kövü -sirhalomra.</p> -<p>Ezután sörözni szeretett vagy a városligetben vagy másutt.</p> -<p>Este haza ment, otthon vacsorált. A vacsora-időt rendesen nála -töltötték barátaink, ha Budapesten voltak. Most nyári országgyülési -szünet volt, most minden országházi barátunk otthon volt, vagy -nyaralni ment. Most csak én voltam Budapesten.</p> -<p>Augusztus 28-án, egyik szerdai napon, sajátságos esete -támadt.</p> -<p>Drechsler vendéglőjébe ment sörözni az Andrássy-uton, az -Operával szemközt. Az árkádok alatt ült le egy asztalhoz.</p> -<p>A szomszéd asztalnál egy magas, termetes, piros képü falusi -esperes-plébános sörözött, s valakivel beszélgetve, engem szidott -és rágalmazott.</p> -<p>Az én elhunyt barátom igazán nemes, hű barát volt. A rágalmazást -nem hagyta szó nélkül s belekötött a papba. Kemény hangon kérdezte -tőle:</p> -<p>– Ismeri ön Eötvöst?</p> -<p>A pap oda néz, látja gróf Károlyi Gábor előkelő alakját s bár -nem ismerte, mégis érezte, hogy nem mindennapi ember intézi hozzá -ezt a kérdést. Kissé daczosan felelt:</p> -<p>– Nem ismerem! <span class="pagenum"><a name="Page_22" id= -"Page_22">-22-</a></span></p> -<p>A daczos hang csak fokozta Gábor gróf haragját.</p> -<p>– Nohát tudja meg ön: hitvány ember az, a ki olyan férfit -rágalmaz, a kit nem is ismer.</p> -<p>A pap fölpattan e szóra. Fölugrik, előveszi látogató jegyét s -oda löki Gábor gróf asztalára és ezt mondja:</p> -<p>– Ön se tudja, kivel beszél ilyen durva hangon! Ime lássa.</p> -<p>– Nem vagyok rá kiváncsi!</p> -<p>Fogta a pap látogató jegyét, meg se nézte, kétfelé szakitotta s -a földre dobta. Aztán rá se nézve többé a papra, oda szól a -pinczérhez:</p> -<p>– Spanyol falat ide rögtön. Nem akarom látni ezt a papot, a kit -azért fizetnek, hogy az Isten igéjét hirdesse s e helyett hazudik -és rágalmaz.</p> -<p>A pinczérek rögtön spanyol falat vittek oda, a papot pedig -udvariasan valamelyik távoli asztalhoz tuszkolták s ott tudatták -vele, ki az a kemény hangu előkelő ur.</p> -<p>Szegény elhunyt nemes barátom nagy beteg volt már évek óta. -Veszedelmes szivbaja fokozatosan erősödött; mind jobban kifejlődött -nála az ingerlékenység; igen gyorsan jött izgatottságba, fellobbanó -haragja irtózatos volt s ily pillanat életét veszélyeztette, mert a -beteg szivet könnyen arra birhatta, hogy szüntesse meg -dobogását.</p> -<p>Együtt töltöttük ez napon is, valamint a következő napon is az -estét. Ő maga nekem el se mondta ez esetet, valamelyik hirlapból -tudtam meg. De bágyadtnak, kedvtelennek látszott. A nagy lelki -indulat mégis ártott neki.</p> -<p>Augusztus 30-án szintén fölkeresett a szokott időben -<span class="pagenum"><a name="Page_23" id= -"Page_23">-23-</a></span> a kerek asztalnál s lelkemre kötötte, -hogy este elmenjek hozzá. Valami megfoghatatlan okból épen ez estén -elmaradtam.</p> -<p>Másnap, augusztus 31-én reggel kilencz óra tájban robog be -hozzám Aczél Endre fiatal hirlapiró barátom s lelkendezve -kiáltja:</p> -<p>– Gróf Károlyi Gábor meghalt!</p> -<p>Felugrom az ágyról. Későn fekvő, későn kelő ember voltam akkor -én is.</p> -<p>– Lehetetlen! Mikor?</p> -<p>– Ebben a pillanatban.</p> -<p>Rögtön kocsiért küldök, rohanunk orvosunkhoz, Reiner doktorhoz s -viszem oda lóhalálában.</p> -<p>Késő volt.</p> -<p>Ott feküdt alvó ágyán hálóköntösében, paplannal félig betakarva. -Hálóköntöse mellén fölszaggatva s az élesztési kisérletek miatt -nedvesen. A Puszi kutya ott feküdt vele az ágyon, a halottnak ölébe -kuporodva. Ismeretlent nem engedett a halotthoz nyulni. A másik -kutya, Fifi, a földön járt-kelt nyugtalanul s folyton nyöszörgött, -mintha jajgatott volna.</p> -<p>Bizony halott volt már az én nemes barátom.</p> -<p>Rettenetesen fájt halála. Doktoromat megkértem, vizsgálja meg -szemem láttára gondosan, bizonyos-e halála? Nem lehetne-e még -segíteni?</p> -<p>A szivtájra tette füleit s hallgatódzott. Néma volt már a sziv -körül minden.</p> -<p>Kihallgattam a cselédséget: mikor és hogy történt az eset? -<span class="pagenum"><a name="Page_24" id= -"Page_24">-24-</a></span></p> -<p>Reggeli fél kilenczkor, mint rendesen, most is beadták adag -tejét s ő azt megitta. A lány nem vett észre semmi változást, -kiment a hálószobából s maga után becsapta az ajtót. A házi nő, a -ki vezette a háztartást, hozzá fogott a maga szobájában az -öltözködéshez, a piperéhez.</p> -<p>Kilencz óra tájban hallják, hogy a Fifi kutya kétségbeesetten -ugat s kaparja a cselédség felé vezető ajtót. Bemennek. A kutya az -ágy felé fut. Az ágy előtt fekszik a gróf mozdulatlanul. Fölemelik, -nagy nehezen az ágyra teszik, kétszer lélekzetet vesz s szó nélkül -meghal.</p> -<p>A szükséges rendelkezéseket megtettem. A pénzt és ékszerféléket -számba vettem, a napi háztartási kiadásokra pénzt adtam s a -rendőrségnél intézkedtem, hogy felvigyázásra is, diszőrségül is -diszbe öltözött legények legyenek a halottas háznál éjjeli-nappali -felváltással.</p> -<p>A gyürüt ujján hagytam.</p> -<p>Ez a gyürü ugynevezett Borgia-gyürü volt Olaszországból. Volt -fölnyitható ékköve s az ékkőben elzárható kis üreg. Ebben az -üregben gyorsan ölő mérget szoktak valamikor a gyürü viselői -tartani. Olaszországnak sok zsarnoka, sok elvetemedett hatalmasa -volt egykor. Az ármány, boszu, kapzsiság és irigység üldözöttjei -gyakran a fogságtól s keserü és hosszas kinzásoktól menekültek meg, -ha ez a gyürü tele méreggel ujjukon volt.</p> -<p>Gábor grófnak ezt a gyürüt, ha nem csalódom, Izidor barátja -szerezte. De ő nem mérget tartott ebben, hanem elhunyt fiának és -nejének hajfürtéből egy-egy szálat. A kis fiu világos szöszhaja s a -nő sötét gesztenyeszin <span class="pagenum"><a name="Page_25" id= -"Page_25">-25-</a></span> haja együtt. Az volt szándékom, hogy ez a -gyürü a két hajszállal maradjon a halott kezén örökkön-örökké.</p> -<p>Azután elmentem az egyetem-téri palotába. Jött velem Reiner -orvos is. Az ügyészi és titkári irodából valaki által értesitettem -Gábor gróf édes anyját.</p> -<p>A grófnő kijött azonnal reggeli egyszerü sötét öltönyében. Nem -sirt, de mély érzés látszott rajta. Alig tudott velem akadozva -beszélni.</p> -<p>Közöltem vele a szomoru esetet s egyuttal azt is, hogy a -szükséges intézkedéseket megtettem. Kérdeztem egyszersmind, vajjon -a család fog-e a temetésről rendelkezni, vagy átengedi a nemes -halottat nekünk, barátainak?…</p> -<p>A grófnő azt felelte, hogy erre nézve csak később -nyilatkozhatik, fiai nincsenek Budapesten; a család feje Tibor -gróf, vele értekeznie kell.</p> -<p>Kérdezte azt is, nincs-e az elhunytnak rendelkezése arra nézve, -hogy hova temessék?</p> -<p>Megmondtam, hogy alakszerü rendelkezése nincs. Csak két -nyilatkozatára emlékszem. Egyszer fülem hallatára mondta, hogy -elhunyt feleségével egy sirban óhajt pihenni. Mondta ezt mások -előtt is, de csak beszélgetés közben. Irásba nem foglalta s azt sem -emlitette előttem, hogy irásba akarja foglalni.</p> -<p>A másik nyilatkozata 1893. évi januárban történt Kaplyonban, a -családi sirboltban.</p> -<p>Akkor a függetlenségi párt elnöke voltam s szatmárvármegyei -kerületek szervezése czéljából magammal vittem Gábor grófot is – -Szatmárra. Ez utunk közben <span class="pagenum"><a name="Page_26" -id="Page_26">-26-</a></span> kirándult Kaplyonba is, megnézni az -ősi családi sirboltot, melyet kis gyerek kora óta nem látott. A -barátok nagy készséggel, nagy hódolattal mutatták meg neki a -sirokat, a koporsókat s magyarázták el különösen az ott porladó -asszonyok élete történetét. Ő gunyos és dévaj megjegyzésekkel -kisérte a barátok fecsegését.</p> -<p>Egyik barát borittas fejjel azt mondta.</p> -<p>– Itt van méltóságodnak is örök lakóhelye.</p> -<p>– Fölmondom a lakást barát; nem költözöm ide, csak adjátok ki -albérletbe.</p> -<p>Mind e nyilatkozatok arra mutatnak, hogy elhunyt barátom nem -akart a családi sirboltba temetkezni. De ezek nem törvényes -végrendeletszerü nyilatkozatok. A család szabad elhatározásától -függ, átveszi-e a holttestet?</p> -<p>Értesitettem a halálról rögtön Tibor és István grófokat s Pálma -grófnét távirattal, valamint a czeglédi választókat és a párt -czeglédi elnökét, Bába Molnár Samut, közös benső barátunkat. -Tudósitást küldtem Nápolyba Kossuth Ferencznek s Lajos Tivadarnak -is. Kossuth Lajos egykor azt mondta gróf Károlyi Gáborról:</p> -<p>– Ő az én harmadik fiam!</p> -<p>Barátaink azt óhajtották, köztük különösen Luby Géza, hogy mi -temessük el az elhunytat. Az országgyülés nincs együtt, de mi, az -én kis pártom egykori tagjai, tartsunk gyülést s mondjuk ki, hogy -őt a nemzet halottjának tekintjük. Gondoskodunk a temetés -költségeiről; – Czeglédről bejön ezer választója s kihült testét -oda teszszük neje sirjába. <span class="pagenum"><a name="Page_27" -id="Page_27">-27-</a></span></p> -<p>Én azt mondtam, a család beleegyezése nélkül ezt nem tehetjük. -Igaz is. Törvényes beavatkozást nem óhajtottam.</p> -<p>Este kellő alakban értesitett a család, hogy a temetésről ő akar -gondoskodni.</p> -<p>Szeptember 1-én délután 6 órakor zártuk le a koporsót. 2-án volt -Budapesten a beszentelés és a temetkezési szertartás. Ott volt a -család minden tagja, sok képviselő s a képviselőház elnöke Szilágyi -Dezső is. És óriási közönség.</p> -<p>Nagyon szerette a főváros népe szegény elhunyt barátomat.</p> -<p>Kaplyonban szeptember 4-én volt a temetés. Délelőtt 11 órakor a -templomban gyászoló istentisztelet. – A család kegyurasága alatt -levő husz pap végezte a szertartást. Azután letették a koporsót a -sirbolt üregébe.</p> -<p>Ott Gyula bátyjának koporsója mellé helyezték az övét.</p> -<p>Pártunk részéről Luby Géza és Sturman György barátaink kisérték -a halottat utolsó utjára. De Kaplyonban ott volt már Kossuth -Ferencz is, a ki sietve jött haza Nápolyból a temetésre.</p> -<p class="center">* * *</p> -<p>Itt és igy végződik életének története.</p> -<p>De emlékezetének története még be nem végződött. Ez a történet -még folyni fog sok ideig. Folytatni fogja az a nemzedék, mely -ismerte őt s mely csak akkor fogja elfeledni, a mikor maga is -elmulik. <span class="pagenum"><a name="Page_28" id= -"Page_28">-28-</a></span></p> -<p>E könyvekben pedig gondoskodom arról, hogy a következő -nemzedékek is emlékezzenek meg róla.</p> -<p>S a mig lesznek nők és férfiak, öregek és ifjak, kik a nemes -lélek emberi életének történetén lelkesülni tudnak: addig az ő neve -nem lesz elfelejtve.</p> -<p>Nem volt nagy szellemi tehetség; gyöngeség is volt benne sok. De -szerelme, férjhüsége, barátaihoz való ragaszkodása, elvszilárdsága -s jó magyar érzése fölülemelte őt nemzedékének szinvonalán. S a -nemzet csakhamar észrevette, hogy ő különb, mint nemzedékének -ünnepelt nagyjai közül a legtöbb.</p> -<p>Minő korban élünk mi most?</p> -<p>A nagy ideálok elhalaványodtak. Köd boritja a nemzeti élet -vezető csillagait. A hősiség a költészetben él csak s ott is -bágyadtan immár. Hiuság és önzés vezeti a nemzet nagyjait s azokat -már különösen tisztelnünk kell, a kiket csupán csak a hiuság -vezérel. Apró emberek ágaskodnak minden felé s a siker fölött -tapsol a tömeg, habár hitvány lelkek sötét uton jutottak is el a -sikerhez.</p> -<p>Ily korban, a gondolatok és érzések, a vágyak és törekvések ily -szennyes áradatában élt, mozgott, harczolt az én nemes barátom -fáradtan és gyöngén, vagyonban és egészségben szegényül, de ragyogó -tisztán, lángoló szivvel s lelkesülve szakadatlanul. A haladásért, -a tiszta elvekért, a nagy eszmék diadaláért és a magyarságért!</p> -<p>Ezer éves multja van a Károlyi-családnak s e nagy és hosszu -időből hétszáz esztendőre okiratok nyujtanak tanubizonyságot. De e -nagy családnak nemesebb tagja <span class="pagenum"><a name= -"Page_29" id="Page_29">-29-</a></span> soha se volt, mint ő. És -senki se született e családból, a kit ugy szeretett volna a nemzet, -mint a hogy őt szerette.</p> -<p>Hozzám határtalanul ragaszkodott haláláig.</p> -<p>De szive szerint szerette szükebb baráti körünk minden -tagját.</p> -<p>Korának magas állásu és szereplő férfiai közül Wekerle Sándort, -Szilágyi Dezsőt, báró Bánffy Dezsőt s Hieronymi Károlyt és Ludvigh -Gyulát szerette legjobban. S becsülte is őket, nemcsak szerette. – -Nem nevezem meg azokat, a kiket szive szerint meggyülölt. Gróf -Károlyi Gábor emlékének dicsőségéhez nem akarom ezek nevét -odaragasztani.</p> -<p class="center">* * *</p> -<p>Most pedig vegye át tőlem a szót az én elhunyt dicső barátom. Az -ő szavaiból ismerjük meg életének szép történetét.</p> -<p>Budapest, 1901. október.</p> -<p class="right"><span class="smcap">Eötvös Károly.</span></p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_30" id= -"Page_30">-30-</a></span></p> -<h2>GYEREKKOROM.</h2> -<p class="summary">(Születésem. – A halálra itélt katona -megmentése. – Latour a lámpásra akasztva. – Elfognak bennünket. – -Jegyzet: Ki volt a halálra itélt?)</p> -<p>1841-ik évi november hó 19-én születtem. Ugyanazon a napon, -melyen Kossuth Ferencz is született. Az én keresztapám volt gróf -Széchenyi István, keresztanyám pedig Széchenyi neje Seilern -Krescentia grófné. Kossuth Ferencz keresztapja Deák Ferencz volt, -azért is keresztelték Ferencznek. Azt már nem tudom, ki volt -keresztanyja.</p> -<p>Engem másnap 20-án kereszteltek meg apám palotájában. Ki volt a -keresztelő pap, nem tudom. Nem is törődöm vele többet, mint akkor -törődtem. Hanem mikor már eszemet tudtam, közöltek velem egy -érdekes dolgot, mely születésemmel összeesett.</p> -<p>Ugyanazon a napon ugyanis, melyen én születtem, egy katonát -valami bűntény miatt itt a pesti helyőrségben halálra itéltek. -Akkor még fennállott az a szokás, hogy ha egy anya, ki akkor szül, -a mikor a halálos itéletet kimondják, a halálra itélt katona -érdekében kegyelemért folyamodik, a katonának megkegyelmeznek. -<span class="pagenum"><a name="Page_31" id= -"Page_31">-31-</a></span> Az én születésemet tehát Bezerédy István -felhasználta, irt egy kegyelmi kérvényt s azt elhozta a palotába s -apám engedelmével azt édesanyámmal személyesen iratta alá. Anyám -szivesen megtette. Bezerédy sietett a kérvénynyel az ezredeshez s -teljes sikere lett vállalkozásának.</p> -<p>Anyám tehát egyszerre két életet alkotott. Az enyémet, a ki ott -nyöszörögtem mellette és egy közkatonáét, a ki talán valami cseh -vagy német cserepár volt. A nevét nem tudom. Ha nem röstelsz vele -vesződni, édes vajdám, keresd meg nevét. Megtalálod Kovács Pál -verses könyvében. Ez a Kovács Pál nemrég halt meg Győrben, valami -iró ember volt vagy doktor.<a name="FNanchor_1" id= -"FNanchor_1"></a><a href="#Footnote_1" class="fnanchor">1)</a></p> -<p>Mint gyermek: nőttem, nőttem ugyan, de nagyon gyönge, beteges, -vézna kölyök voltam s az orvosok azt tanácsolták anyámnak, hogy -vigyen el valami enyhébb, déli vidékre.</p> -<p>El is vitt 1847-ben Velenczébe. Ebben az utban született -Bergamóban egy kedves kis hugocskám. Velenczébe eljött utánunk apám -is és eljött anyám testvérje, gróf Zichy János, valamint gróf -Batthyány Lajos, anyám testvérének, Antónia nagynénémnek férje. Azt -tudom, hogy valami családi perpatvart egyenlitettek ki, de hogy -mit, azt nem tudom.</p> -<p>Az 1847-ik év vége felé visszajöttünk. Pestről lementünk -Nagy-Károlyba s onnan késő őszszel Pozsonyba az országgyülésre. -Innen gyakran átrándultunk Bécsbe is.</p> -<p>Nevelőm Kovács Károly volt, a ki Gyula és Viktor bátyámnak is -nevelője volt. Ez kisérgetett Bécsben azon a napon is, a melyen -Latour grófot, a hadügyminisztert <span class="pagenum"><a name= -"Page_32" id="Page_32">-32-</a></span> az utczán fölakasztották. -Hogyan kerültünk oda, nem tudom. Csak arra emlékszem, hogy egy -csomó ember zajongott az utczán nem is valami nagy lármával s egy -kapu mellett egy ember felállott egy padra, másik két-három ember -fölemelte Latourt, a padon álló neki nyakába akasztott egy szijat s -azzal fölakasztotta egy lámpásra. Az a fölakasztott ember se nem -szólt, se nem rugdalózott, hanem már akkor egész arcza, ruhája -véres volt. A katonák a kapu aljából nézték, de az egészbe bele nem -szóltak.</p> -<p>Másnap Sopronba mentünk s onnan kocsin Csurgóra igyekeztünk, -mikor meghallottuk, hogy Jellasich közeledik, a ki akkor már a -pákozdi csatából menekült Bécs felé.</p> -<p>Iszka-Szent-Györgyön majdnem bajba kerültünk. A parasztok -ugyanis Jellasich elszökése után minden járókelő ismeretlen uri -embert elfogtak s mikor Iszka-Szent-Györgyre értünk, a mi kocsinkat -is körülfogták, megállitottak bennünket s azt kiabálta egyik-másik, -hogy mi is gróf Zichy Eugén spionjai vagyunk. Alig hallgatták meg -nevelőmet, a ki azt kérte, vigyenek a falu házához, majd ott -megmondja és igazolja, hogy mi kik vagyunk.</p> -<p>Ugy is lett.</p> -<p>De azért nem hitték el, hogy mi vagyunk a csurgói uraság. -Csurgói uradalmunk és kastélyunk szomszédos Iszka-Szent-Györgygyel -s a parasztok előbb oda akartak kérdezősködés végett hirmondót -küldeni. Azonban beesteledett s nevelőm azt kérte, hogy legalább -tisztességes, <span class="pagenum"><a name="Page_33" id= -"Page_33">-33-</a></span> kényelmes helyen tölthessük az éjszakát. -Ezt megenged ték s beszállásoltak bennünket éjszakára báró Bajzáth -kastélyába, de ott azután őriztek is reggelig.</p> -<p>Az őrök jól ettek-ittak a mi költségünkre egész éjjel, mi pedig -jól aludtunk. Kovács Károly sokáig kedélyesen beszélgetett az -őrökkel. Reggelre megjött a hirmondó, egy tisztünk is jött vele s -mi aztán vigan mentünk át Csurgóra.</p> -<p>Mikor házunknál gróf Batthyány Lajost elfogták, akkor otthon -voltam s arra meglehetősen emlékszem. Elmondom ugy, a hogy -emlékszem.</p> -<p class="center">* * *</p> -<p><i>Jegyzet.</i></p> -<div class="footnote"> -<p><a name="Footnote_1" id="Footnote_1"></a> <a href= -"#FNanchor_1"><span class="label">1)</span></a> Én bizony kerestem -Kovács Pál verses könyvét a Nemzeti Muzeumban, de Szinnyei bácsi -előadni nem tudta, mert ott nincs meg. Hanem utasitott az Egyetemi -Könyvtárhoz, a hol – szerinte – Kovács Pál verses kéziratai -megvannak. Bizony nem találtuk ott se, pedig Ballagi Aladár barátom -is segitett a keresésben.</p> -<p>Hanem Baksay Sándor jeles irónk és költőnk megtalálta a -megkegyelmezett katona nevét. Regényes alak ez a katona s azért -közlöm Baksaynak hozzám erre nézve intézett szép levelét.</p> -<p>A levél igy szól:</p> -<p>»Kedves barátom! Ha én nem röstellem leirni, te ne rösteld -elolvasni. Nem nyersz vele semmit, de nem is vesztesz. Ott a hol a -többi sok elfér, elfér ez a kevés.</p> -<p>Az a szegény katona, kit boldogult Károlyi Gábor születése -perczében élettel ajándékozott meg, kunszentmiklósi <span class= -"pagenum"><a name="Page_34" id="Page_34">-34-</a></span> ember volt -s Bogdán-Szabó Lajosnak hivták. Debreczeni filozófus deákkorában -csapott fel katonának. Kalandos hajlamu, de nem incorrect ember. -Már deákkorában megtette, hogy az utonállás és utonállók -impressióit ex concreto ismerni vágyván, két babkáros krányicznak -utját állta, kirakatta velük minden portékájukat s utnak kergette -őket. Mikor egy puskalövésnyire szomoruan elballagott a két -károsult, visszaparancsolta őket, fölszedette minden portékájukat s -minden vám nélkül elbocsátotta. Katonának állva, több izben -megszökött Olaszországból; mindannyiszor szerencsésen eljutott a -hazai földre. Itt érte utól végzete egy izben Pápán. Vesszőfutások, -végre kötél. A megkegyelmezés azon módon, a mint megirtad. – -Személyesen ismertem. Magas, barna, sötét arcz, horgas orr, majdnem -hóhérkép; de semmi szennyezőt nem hallottam róla. A 70-es években -Kis-Kőrösön valami alsóbb rendü közhivatalt viselt, – ott -agyonlőtte magát.</p> -<p>– Honnét tudom ezeket, – különösen pedig a gráczia -históriáját?</p> -<p>Volt nekem két kedves öreg barátom.</p> -<p>Bernáth István az egyik, felső-baranyai pap, ki a -kunszentmiklósi gimnáziumra tetemes vagyona tetemes részét reá -testálván, ezelőtt két évvel halt meg (1897-ben). És Szőke Gábor a -másik, ki 1848 előtt valamivel a Vértesalján káplánkodott és -Sárközy Kázmérnak kedves embere volt. Az akkori consistorialis és -dislocans rendszer szerint Sárközy a maga kedvenczét Nyékre -rendelte papnak. A nyéki urak (ott tartózkodott a consistorium -<span class="pagenum"><a name="Page_35" id= -"Page_35">-35-</a></span> is) meghallották ezt, rárontottak a -consistoriumra és elkezdtek eburafakózni Kázmér ur és jelöltje -ellen.</p> -<p>Meghallotta Szőke Gábor is a tiltakozást, utánuk rontott s -kijelentette, hogy Nyéknek ő sem most sem soha papja nem lészen, -hiába is kérlelték, ölbe szedte könyveit, leszaladt az orgoványi -patrimóniumába, 40 esztendeig ott szántott-vetett, fát ültetett, de -70 esztendős korában is lehetett volna bátran minden tanszéken, – a -magyar irodalmon is – professzor. Deákul pedig oly választékosan és -folyékonysággal beszélt, a minőt sohasem hallottam.</p> -<p>Tehát ez a két ur, mindkettő kunszentmiklósi származás, -Bogdán-Szabó Lajosnak kor és tanulótársa, gyakran megfordult nálam -s tőlük hallottam.</p> -<p>Van azután a dolognak egy kis függeléke, a min sokat -nevetgéltünk.</p> -<p>Ez az én két öreg barátom, mindkettő öltözetben, háztartásban, -erkölcsben és tudományban kiváló két kálvini pap, két igazi -gentleman, késő vénségig még a finom humor adományával is -birtak.</p> -<p>Akkoriban, mikor szegény Szabó Lajos patriótájukat akasztani -akarták, talán mint végzett diákok, vagy talán végzett akadémiai -rektorok, itthon dégáltak s nem voltak megállapodva a -pályaválasztás kérdésében. Fölvetették a kérdést: hogy mire is -volnának ők tulajdonképen hivatva, a hol valami hasznukat vehetné -Isten vagy ember? Mikor megállapitották, hogy olyan nincs: abban -egyeztek meg, hogy együttesen irnának (akkor jutott hozzájuk a -Bogdán-Szabó grácziájának a <span class="pagenum"><a name="Page_36" -id="Page_36">-36-</a></span> hire) gróf Károlyi Györgynek, melyben -felajánlják magukat, hogy ők ugyan nem tudják, mire volnának -használhatók ezen a kerek világon, de ha a gróf ki tudja belőlük -nézni, hogy mire használhatja őket, hát tegyen velük próbát, nem -bánja meg!</p> -<p>Szinte szégyenlem, hogy ennyit összefirkáltam, de ez két -szeretetre méltó ember, jól esik, hogy beszélhetek felőlük annak -is, a kit nem érdekelnek. Csak az nyugtat meg, hogy téged minden -érdekel. Tartson meg ebben az érdeklődésben az Isten. -Kunszentmiklós, 1899. április 10. Hű barátod</p> -<p class="right"><span class="smcap">BAKSAY SÁNDOR</span>.«</p> -<p>– – E levelet, mint érdekes felvilágositást, nyomban közöltem -hozzám érkeztekor az »Egyetértés« napilapban.</p> -<p>Még egy megjegyzésem van. Gróf Károlyi Gábor ugy beszéli, hogy ő -1841. évi november 19-én született azon a napon, a melyen Kossuth -Ferencz. Kossuth Ferencz azonban november 16-án tartja -születésnapját. Valahol tehát tévedésnek kell lenni.</p> -<p class="right"><span class="smcap">Eötvös Károly.</span></p> -</div> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_37" id= -"Page_37">-37-</a></span></p> -<h2>GRÓF BATTHYÁNYI LAJOS ELFOGATÁSA.</h2> -<p class="summary">(Miként fogták el palotánkban gróf Batthyányit? -– A mentési kisérlet. – Csurgói viszontagságaink. – Anyám megmenti -Komáromban gróf Károlyi Lajos nagybátyámat. Jegyzetek: gróf Kreith -Béla. – Vitás kérdések gróf Batthyányi elfogatása fölött.)</p> -<p>Hogyan fogták el gróf Batthyányi Lajost, ezt sokszor leirták -már, én csak ugy mondom el, a mint gyerekészszel láttam és -hallottam.</p> -<p>Január 9-én volt 1849-ben, igen kemény, havas hideg idő, mikor -gróf Batthyányi jó későn sötét este hozzánk jött. Otthon volt apám, -anyám s mi valamennyien. Nálunk volt nagybátyám, gróf Károlyi -István, azután gróf Szapáry Antal, báró Mesznil Viktor, de voltak -ott többen is, a kiknek nevére már nem emlékszem.</p> -<p>Ilyen napszakban máskor apám és társai a Kaszinóban szoktak -lenni, de ezen a napon nem mentek oda. Az országgyülés már elment -Debreczenbe, azzal a kormány tagjai s az ismerősök sokan elmentek, -Windischgrätz herczeg előcsapatai már az előző napon este bejöttek -Budára, ezen a napon pedig Pestet is elárasztották; apámék ugy -gondolták, czélszerűbb otthon maradni, mint a Kaszinóban. -<span class="pagenum"><a name="Page_38" id= -"Page_38">-38-</a></span></p> -<p>A palotában a hosszu szalónban voltunk, mikor gróf Batthyányi -betoppant. A nagy lépcsőfölmenetnél előszoba van, azon tul egy kis -ebédlő, azon belül a hosszu szalón. Mindnyájan eleibe siettek az -urak s elhalmozták kérdésekkel. Mily eredménynyel jártak Bicskén? -Mit akar Windischgrätz? Ő maga mikor jött és kivel jött Pestre? S -több effélék.</p> -<p>A társalgás német nyelven folyt. Akkor gyerekkoromban én is -jobban tudtam németül, mint most, Franczia- és Olaszországban -kijöttem a gyakorlatból.</p> -<p>Batthyányi azt mondta, hogy ő Deák Ferenczczel jött egy kocsin. -Deákot elvitte az István főherczeg-szállóba, ott letette, maga -pedig ide jött, de siet ki a városból, mert Windischgrätznek valami -ostoba terve van ő vele. Őt nem akarta elfogadni Bicskén se.</p> -<p>Batthyányi szintén tagja volt az országgyülés küldöttségének -Windischgrätzhez Deákkal, Majláthtal és Lonovics érsekkel együtt. E -küldöttségről folyt a társalgás.</p> -<p>Anyám rögtön intézkedett, hogy Batthyányinak vacsorát, theát s -egyéb italokat hozzanak, mert ki volt fázva, éhezve. Evés közben -kérdezte valamelyik komornyik, hogy készitsenek-e szobát Batthyányi -számára.</p> -<p>– Semmi szobát, – felelte, – a bundám is hagyjátok a -kocsiban.</p> -<p>Azt hiszem, kilencz és tiz óra közt volt jó későn este, a mikor -hallottuk, hogy a palota előtt lovasság robog el s aztán -megáll.</p> -<p>Egy inas futott be hozzánk jelenteni, hogy katonák <span class= -"pagenum"><a name="Page_39" id="Page_39">-39-</a></span> vannak a -kapu alatt, s hogy egy tiszt néhány katonával jön fel a lépcsőn. Az -urak mind felálltak azonnal, de akkorra már be is jött egy -dragonyos főhadnagy vagy kapitány. S merev katonás állásba -helyezkedve szólt:</p> -<p>– Windischgrätz herczeg nevében és megbizásából gróf Batthyányi -Lajos urat kell letartóztatnom, az uraságok közül melyik az?</p> -<p>Batthyányi előlépett:</p> -<p>– Én vagyok.</p> -<p>De anyám, a ki hősies gondolkozásu s gyors elhatározásu nő volt, -szintén odalépett a tiszt elé.</p> -<p>– Ez gróf Károlyi György palotája, – szólt, – s Batthyányi a mi -vendégünk, hogy jönnek önök ide?</p> -<p>A dragonyos tiszt udvariasan meghajtotta magát.</p> -<p>– Bocsánat grófnő, e kérdésre nem felelek, felsőbb parancsra -gróf Batthyányit fogolynak kell nyilvánitanom s le kell -tartóztatnom.</p> -<p>– Jól van, jól van – felelte Batthyányi, – tudtam előre, csak -siessünk.</p> -<p>Intett, hogy hozzák elő felső kabátját. Ezt felöltötte, az -urakkal kezet fogott, anyámnak kezet csókolt; nekem, aki melléje -furakodtam, hajamat megsimogatta s ment a dragonyossal. Az ajtóból -visszaszólt:</p> -<p>– Legyetek nyugodtak, majd értesitlek benneteket.</p> -<p>Én bizony nem tudom, hogy halála órájáig volt-e alkalma -bennünket értesiteni. Én soha többé nem láttam se életében, se -halálában. Csak gróf Kreith barátunk mutatott nemrég egy rongyos, -ócska barna hálószövetet s el akarta velem hitetni, hogy ez gróf -Batthyányi <span class="pagenum"><a name="Page_40" id= -"Page_40">-40-</a></span> Lajos szemfedőjéből való, a ferenczi -barátok sirboltjából szerezte. Kreithot mindnyájan szeretjük, hát -csak elhittem neki én is.<a name="FNanchor_2" id= -"FNanchor_2"></a><a href="#Footnote_2" class="fnanchor">2)</a></p> -<p>Hanem édes anyám nem az az asszony, a ki félt volna vagy -nagybátyám sorsába beletörődött volna.</p> -<p>Batthyányit a Neugebäudéba, a kaszárnya börtönébe vitték. Ezt -anyám mindjárt kitudta s rövid időre már talált módot arra, hogy a -porkolábbal megismerkedjék s őt, azt hiszem, nem puszta szép -szóért, a maga tervének megnyerje. Ez a terv nagynéném -beleegyezésével készült.</p> -<p>A terv pedig abból állott, hogy Batthyányit megszöktetik. Anyám -megnyerte a tervnek egyik osztrák tábornok suhancz fiát is, ki -vállalkozott arra, hogy kocsisnak öltözik, zárt kocsival áll és vár -a Neugebäude kapuja előtt, Batthyányit, ha jön, beülteti s elviszi -oda, a hova kell, biztos helyre.</p> -<p>Mind erre Batthyányit is rá kellett birni. Volt a porkolábnak -egy felnőtt lánya, termete csaknem anyámhoz hasonló. Anyám ezt is -beavatta annyi titokba, a mennyi szükséges vott. Felöltözött ennek -ruhájába s igy feltünés nélkül, észrevétlen meglátogathatta -sógorát. Vitt be hozzá parókát s idegenszerü, más szabásu öltönyt. -Batthyányinak át kellett volna öltözni s igy menekülni. Anyám -minden ékesszólását elővette, hogy erre rábirja.</p> -<p>De nem sikerült. A hogy Deáknak nem fogadott szót a bicskei -táborban, a hogy utközben, mikor Gráczba kisérték s mikor két izben -is kiszabaditották, nem szökött meg, ugy anyámnak se fogadott -szót.</p> -<p>– Engem nem itélhetnek el – ugymond, – ne is <span class= -"pagenum"><a name="Page_41" id="Page_41">-41-</a></span> aggódjatok -miattam, én szeme közé akarok nézni a biróságnak.</p> -<p>Hiszen bizonyos, hogy nem itélhették el, hanem azért mégis csak -kivégezték. De ez már őszszel történt.</p> -<p>Mi apámmal és anyámmal az 1849-ik év tavaszát és nyarát a -csurgói kastélyban töltöttük. Távol a csaták szinhelyétől, de jó -közel Komárom várához. Egy-két apróbb dolgot, a mire emlékszem, -fölemlitek.</p> -<p>Egyszer kijöttek hozzánk látogatóba Komáromból gróf Bethlen -József, gróf Eszterházy István és gróf Szápáry Géza. E három férfi -akkor java korbeli fiatal ember volt s asszonyok, férfiak közt az a -vélemény volt meggyökeresedve, hogy a főranguak s a közélet férfiai -közt ez a három a legszebb férfi. Valódi Apollók és Adoniszok.</p> -<p>Huszártiszt volt mind a három s lóháton jöttek Komáromból.</p> -<p>Alig végződött az ebéd, a kastély erkélyén alig merült jókedvü -beszélgetésbe a társaság, csak jön a parkon át nagy sebten a -községi biró és jegyző. Egyenesen mennek apámhoz.</p> -<p>– Nagy baj van, méltóságos uraság.</p> -<p>– Mi az a nagy baj?</p> -<p>– A határt körülvették a horvátok, most jönnek a faluba s -halálra keresik méltóságtokat.</p> -<p>Általános megdöbbenés. Lassankint azonban kezdtek gondolkozni, -honnan jöhetnének ide horvátok? Komárom akkor már föl volt -szabaditva s Windischgrätz hadserege már Bécs felé menekült. A mig -azonban e fölött <span class="pagenum"><a name="Page_42" id= -"Page_42">-42-</a></span> tünődtek, a kastélyban a cselédek -lakosztályaiból nagy sivalkodás támad s futnak többen az uraságok -felé jajgatva, kiabálva: itt vannak a horvátok, itt vannak a -horvátok! – Közben ugyanis a főkapu felől több falubeli -cselédismerős bement a kastélyba s fölzaklatta, agyonrémitette a -cselédeket.</p> -<p>Valaki az urak közül valami magaslatra ment széttekinteni s -hozta a hirt, hogy csakugyan jönnek a horvátok, ő látta is az -országuton erre is, arra is, a mint kibontott zászlóval oszlopban -közelednek gyalogos ezredek a falu felé.</p> -<p>Nosza lett ijedtség, de nagy. Elragadt az nemcsak a cselédségre -s nemcsak ránk gyerekekre, hanem mindenkire egyaránt.</p> -<p>Apám, de a többi is különösen gróf Szápáry Gézáért aggódott, ki -a rendes hadseregből lépett át a honvédekhez s kit a miatt akkor -szökevénynek tekintettek. Ha megkapják: rögtön főbe lövik. A három -huszártiszt számára rögtön nyergelték a lovakat s nekik -mellékutakon nagy gyorsasággal menekülni kellett. Azért -mellékutakon, mert Bodajk felé is, Fehérvár felé is az országut -tele volt zászlós, lobogós népséggel.</p> -<p>Csakhogy nem horvátokkal, hanem bucsujárókkal. Bodajk tudniillik -nagy bucsujáró hely volt akkor s néhány jövő-menő zászlós csoport -ellepte közelről s távolról az országutakat. A nagy porban és -ijedtségben mindenki horvátoknak nézte őket.</p> -<p>Anyám egyszer Komáromba is ellátogatott, még pedig a négy hires -szép tarka lovas fogatán. <span class="pagenum"><a name="Page_43" -id="Page_43">-43-</a></span></p> -<p>Nagybátyám, gróf Károlyi Lajos, apám legidősb testvérje, valami -osztrák komiszárius volt; korábban-e, vagy akkor is: nem tudom. -Czirkáló honvédcsapatok elfogták, Komáromba vitték s ott Klapka -alatt a haditörvényszék egyszerüen agyon akarta lövetni. Nagybátyám -valahogy értesitett bennünket s anyám rögtön sietett -megmentésére.</p> -<p>Klapka nem akart engedni, hivatkozott a többi tábornokra s -törzskarára. Anyám többekkel beszélt s különösen hangsulyozta, hogy -sógora gróf Batthyányi Lajos az osztrákok kezében van, ha gróf -Károlyi Lajost agyonlövik: azzal agyonlövetik egyuttal Batthyányit -is.</p> -<p>Ez az érv hatott s igy Károlyi gróf megmenekült.</p> -<p>De nem hatott az osztrákokra. Az osztrák mégis csak kivégeztette -Batthyányit. Fölhasználta-e ennek meggátlására befolyását gróf -Károlyi Lajos: nem tudom. De azt hiszem: fölhasználta, csak sikere -nem volt. Anyám és nagynéném bizonyosan mindenkit mozgósitottak, -Lajos bátyámat is.</p> -<p>Batthyányi haláláról is megirom azt, a mit eddig – tudtommal – -meg nem irtak.<a name="FNanchor_3" id="FNanchor_3"></a><a href= -"#Footnote_3" class="fnanchor">3)</a></p> -<p class="center">* * *</p> -<p><i>Jegyzet.</i></p> -<div class="footnote"> -<p><a name="Footnote_2" id="Footnote_2"></a> <a href= -"#FNanchor_2"><span class="label">2)</span></a> Gróf Kreith Béla -iró, volt huszártiszt, mivelt derék fiu, nálunk valamivel -fiatalabb, társaságunk állandó tagja s bizalmas barátunk. Élete -feladatául tüzte ki az 1848–49-iki függetlenségi harcz -emléktárgyainak s ereklyéinek összegyüjtését. Buzgó fáradozása s -nagy áldozatkészsége nagy sikert aratott. Fegyverek, -honvédöltönyök, <span class="pagenum"><a name="Page_44" id= -"Page_44">-44-</a></span> fölszerelési czikkek, nyomtatványok, -kéziratok, képek, rajzok, hadi jelvények óriási tömegét sikerült -összegyüjtenie s az elkallódástól megmentenie. Egy vagy két -alkalommal a Nemzeti Muzeum is vett tőle nagy mennyiséget. Igy -szerezte meg a pesti ferenczrendi barátoktól gróf Batthyányi Lajos -szemfödőjét is, melyet a zárda sirboltjában fedezett föl, a hol azt -egy sarokba félredobták, mikor a nagy vértanu hamvait a nemzeti -kegyelet ez előtt harmincz évvel a kerepesi temetőbe -áthelyezte.</p> -<p>Különös figyelmet fordit gróf Kreith Kossuth Lajos ereklyéinek -összegyüjtésére. Kossuth arczképe, a mint az három világrész -hirlapjaiban időnként megjelent, közel ezer változatban van meg -nála. Angol nyelven tartott beszédeit is összegyüjtötte s azoknak -magyarra forditásáról gondoskodik.</p> -<p>A nagy idők emlékeinek megőrzésében nagy érdemei vannak.</p> -</div> -<div class="footnote"> -<p><a name="Footnote_3" id="Footnote_3"></a> <a href= -"#FNanchor_3"><span class="label">3)</span></a> Mikor s miként -fogták el gróf Batthyányi Lajost, Magyarország első alkotmányos -miniszterelnökét; hol és mikor kezdődött fogsága, melyből csak -vértanuhalálával szabadult, erre nézve sokféle leirást és -elbeszélést ismer irodalmunk.</p> -<p>Az egyik gróf Károlyi Gáboré e műben.</p> -<p>A másik Éble Gáboré. Éble a gróf Károlyiak György-ágának -tisztje, jeles és gondos iró, a gróf Károlyi-család jelesebb -tagjairól becses monografiákat irt. Gábor gróf halála után két év -mulva 1897-ben jelent meg Budapesten egy műve e czim alatt: »A -Károlyi grófok nagykárolyi <span class="pagenum"><a name="Page_45" -id="Page_45">-45-</a></span> várkastélya és pesti palotája«. E -műben a pesti egyetemtéri palota történetét irja meg egyebek közt. -E palotában fogták el gróf Batthyányit, kiterjeszkedik tehát az -elfogatás részleteire is.</p> -<p>Két forrásból meriti értesülését.</p> -<p>Az egyik forrás Bártfay László naplója, mely a grófi család -levéltárában van elhelyezve s mely napvilágot még nem látott, de -neki módjában állott azt áttekinteni.</p> -<p>A másik forrás özvegy gróf Károlyi Györgyné, született gróf -Zichy Karolina szóbeli elbeszélése, a ki az elfogatásnak szemtanuja -volt s a ki elbeszélésének közzétételére az irót feljogositotta. A -grófnő mindenesetre elsőrendü tanu.</p> -<p>Bártfay naplója, legalább a mint Éble közli, fontos részletben -nem ellenkezik gróf Károlyi Gábor följegyzéseivel. De e napló csak -röviden emlékezik meg az elfogatás jelenetéről. A mi azért is -természetes, mert az elfogatásnál a palota ama termében, a mely az -elfogatás szinhelye volt, Bártfay nem volt jelen. Ő ugyan a -palotában lakott, de az egyik szárnyépület helyiségeiben s az -elfogatás idején nem volt együtt az uraságokkal.</p> -<p>A grófnő előadása azonban, a mint azt Éble közli, sok részletben -nem vág össze fiának, Gábor grófnak előadásával. A két előadást -vagy ki kell egyenliteni, vagy az eltérő részletek egyikét-másikát -tévesnek kell megállapitani. Hogy mindkét szemtanu a teljes -igazságot akarta elmondani: e fölött semmi kétség nem <span class= -"pagenum"><a name="Page_46" id="Page_46">-46-</a></span> támadhat. -Ha van tévedés: az csak az emlékezőtehetség tévedése lehet.</p> -<p>Gróf Károlyi Gábor, mikor az eset történt, 7 éves és 52 napos -volt. Gyerekkor, de a melynek figyelése éles. Oly kor, melynek -eseményeire gyakran élénkebben emlékszik az ember, mint későbbi -életkora dolgaira. Jegyzeteit 44 vagy 45 év mulva 1892-ben és -1893-ban tette papirra, de ez esetről kétségtelenül többször -megemlékezett időközben is.</p> -<p>Ez a körülmény áll a grófnőre is. Ő talán csak 1896-ban beszélte -el, tehát 47 év mulva a jelenetet Éble előtt, de ő már 1849-ben is -érett elmével figyelte meg annak minden részletét s teljes -lehetetlenség, hogy azóta idegenekkel is, családtagokkal is -többször ne beszélgetett volna arról. Hiszen gróf Batthyányi Lajos -az ő idősb édes nőtestvérének, Antóniának férje volt s igy igen -közeli rokona, tehát annak sorsa ez okból is mélyen érdekelte őt. -De érdekelte volna akkor is, ha nem rokona. Nagy történelmi esemény -az, ha előkelő államférfit, miniszterelnököt saját házunkból -szemünk láttára hurczolnak el fogságba és azután vérpadra. Az ilyet -nem szokás, mert nem lehet elfeledni.</p> -<p>A grófnő és fia Gábor gróf előadása közt való eltéréseket tehát -gondosan meg kell vizsgálni. Mind a két tanu magas tiszteletben áll -előttünk. E tisztelet követeli meg a gondos vizsgálatot.</p> -<p>Azt irja Éble: »Batthyányi Lajos gróf élén állott az országos -küldöttségnek, mely a császári fővezérnél – Windischgrätznél – a -táborban tisztelgett, hogy parlamentair <span class= -"pagenum"><a name="Page_47" id="Page_47">-47-</a></span> gyanánt -közölje vele a nemzet törvényes kivánságait«.</p> -<p>Ezt az előadást ki kell igazitanom.</p> -<p>A parlamentair küldöttségnek tagja volt ugyan gróf Batthyányi -Lajos, de egyáltalán nem állott annak élén. Az országgyülés Deák -Ferencznek adta a megbizó-levelet. Deák gondoskodott utlevélről és -katonai kiséretről. A küldöttség szónoka Windischgrätz herczeg -előtt országos állásánál fogva Majláth György országbiró volt s -rajta kivül a herczeggel a találkozás alkalmával még csak Deák -beszélt. Deák kérte tőle, engedje meg, hogy az országgyülésbe -visszatérhessenek s ott küldetésükről jelentést tehessenek. Ha -tehát szó lehet arról, hogy a küldöttségnek valaki élén állott: -csak Deák Ferenczet vagy Majláth Györgyöt lehet a küldöttség -vezetőjének tekinteni. Lonovics érsek szólni se mert, Batthyányi -grófot pedig a gőgös herczeg maga elé se eresztette.</p> -<p>Nem szabatos szó az se, hogy a küldöttség a császári herczegnél -»tisztelgett«.</p> -<p>Dehogy tisztelgett. Esze ágában se volt a tisztelgés. Az -országgyülés békekövetei voltak azok a férfiak tárgyalás és nem -tisztelgés végett.</p> -<p>Azt is irja Éble emlitett műve 80- és 81-ik lapjain, hogy a -Windischgrätz herczegnél járt küldöttség eredménytelenül széledt el -s ekkor Batthyányi Lajos gróf Pestre ment, engedve Windischgrätz -kivánságának, hogy »Pesten várja be feleletét«. Gróf Batthyányi -tehát január első napjaiban Pesten várta Windischgrätzet. -<span class="pagenum"><a name="Page_48" id= -"Page_48">-48-</a></span></p> -<p>Éble Gábornak mindezen állitása ellenkezik a történeti -valósággal.</p> -<p>Windischgrätz herczeg se Batthyányi gróf előtt, se a küldöttség -többi tagja előtt nem szólt semmi afféle kivánságáról, hogy Pesten -várják be feleletét. Batthyányi gróffal Bicskén a táborban, de -azután is egy szót se váltott, sőt maga elé se eresztette őt.</p> -<p>Hogy az egészet tisztán megértsük: meg kell határoznunk a -békeküldöttség napirendjét s utazási naplóját. Hogy a küldöttség -mikor, melyik napon indult el Pestről: ez följegyezve sehol sincs, -de ezt az utazási napok rendje alapján meg lehet állapitani.</p> -<p>Kisértsük meg.</p> -<p>A küldöttség az első napon Martonvásárig jutott. Ide már -estennen ért, a Brunszvik-kastélyba nem ment, hanem a községi biró -által rendelt fütetlen, hideg szobában töltötte az éjszakát. -Egyetlen szobát kapott a küldöttség. Irtóztató hideg napok jártak -akkor. A küldöttség négy tagból állt, de Lonovics érsek magával -vitte valami Szánthó nevü fiatal pap titkárát is. Öten voltak -tehát. Felöltözötten huzták ki az éjszakát.</p> -<p>Másnap tovább mentek, mindenfelé kérdezősködve Windischgrätz -táborának előőrsei után. Martonvásárról Baracskára mentek, innen a -petendi puszta felé. Nyékre nem tértek be, hanem a petendi pusztán -átvágtak Vereb felé. Délután értek Verebre, a hol verebi Végh -Jánosnál, Deák jó ismerősénél szálltak meg. Itt természetesen meleg -szobához jutottak s jó ellátásban volt részük. Itt is háltak. De -ezt biztosan nem tudom. <span class="pagenum"><a name="Page_49" id= -"Page_49">-49-</a></span></p> -<p>Ez volt tehát a Pestről való kiindulás után a második nap.</p> -<p>Harmadnap értek Bicskére, Windischgrätz herczeg -főhadiszállására. Itt egy törzstiszt jelentette a herczegnek a -küldöttség megérkezését. De jelentette magánuton Majláth országbiró -is, a ki korábbi időből személyes ismerőse volt a herczegnek s a ki -magas állásánál fogva is legalább békés időben mindig -érintkezhetett a herczeggel. Az országbiró tisztségre és méltóságra -nézve a nádor után mindjárt következő magas zászlósura volt az -országnak s közvetlen tanácsosa a koronának.</p> -<p>A herczeg rögtön kijelentette, hogy Batthyányi grófot nem -fogadja s őt látni se akarja. A küldöttségnek pedig megmondta, hogy -ő a küldöttséget mint olyat el nem ismeri, minthogy az -országgyülést a király már rég feloszlatta, tehát az semmiféle -küldöttséget nem választhatott. Nem is bocsátkozik semmiféle -tárgyalásba. Föltétlen meghódolást (»Unbedingte Unterwerfung«) -követel s a fegyverek és várak átadását. Megtagadta azt is, hogy a -küldöttség a király elé járulhasson. Akkor már I. Ferencz József -volt egy hónap óta az uralkodó s nem V. Ferdinánd.</p> -<p>Deák Ferencz végül azt kérte, engedje meg a herczeg, hogy -küldőikhez visszatérhessenek.</p> -<p>A herczeg első szava az volt, hogy egész biztossággal -visszatérhetnek, de azután egyik törzstiszt jeladására azt mondá, -hogy néhány napig várjanak a táborban, a főhadiszálláson; nem lesz -bántódásuk s ő majd gondoskodik ellátásukról, a hogy csak lehet. -<span class="pagenum"><a name="Page_50" id= -"Page_50">-50-</a></span></p> -<p>Ez volt tehát a harmadik nap.</p> -<p>Bicskén a küldöttség összesen öt napot töltött s január 9-én -mehetett be Pestre. Ez utirend szerint a küldöttség január 3-án -indult ki Pestről, ha az öt napi bicskei időzésbe beleszámitjuk azt -a napot is, január 5-ét, a melyen Bicskére érkezett s azt a napot -is, január 9-ét, a melyen Bicskéről Pestre jött.</p> -<p>Ez utirendben pedig nem lehet kételkedni, mert ennek igazsága -mellett Deák Ferencz tesz tanubizonyságot.</p> -<p>Windischgrätz herczeg január 7-én még Bicskén volt, de 8-án már -Buda felé elindult. A mikor a küldöttség január 9-én Pestre ért: -Windischgrätz főhadiszállása akkor már, sőt az előző napon is már -Budán volt s a herczeg a nádori palotát foglalta le magának -lakásul.</p> -<p>Tévedés tehát Éble részéről az az állitás, hogy gróf Batthyányi -Lajos január első napjaiban Pesten várta Windischgrätzet.</p> -<p>Dehogy várta.</p> -<p>Fogoly volt ő már a bicskei főhadiszálláson is. De innen könnyen -menekülhetett volna. Hogy miként: annak elbeszélése nem tartozik -ide.</p> -<p>Alig töltött ő pár órát is szabadon itt Pesten.</p> -<p>Deák Ferencz sötétnek látta Batthyányi sorsát már Bicskén is. Ez -okból szándékosan vele volt mindig. Mindig egy kocsin ült vele s -Bicskén is egy szobában laktak együtt. Január 5-én a herczeg -ünnepélyes ebédjét is azért nem fogadta el, hogy barátja gróf -Batthyányi az ebédre nem volt hivatalos. A gőgös osztrák hadvezér -és herczeg előtt Deák tüntetőleg be akarta bizonyitani, -<span class="pagenum"><a name="Page_51" id= -"Page_51">-51-</a></span> hogy ő, bármi sorsot szánt a herczeg -Batthyányinak, az ő barátját igaz embernek tartja és el nem -hagyja.</p> -<p>Deák és gróf Batthyányi Lajos a keményen befagyott Duna jegén -kocsin jöttek át január 9-én estefelé. Deák lakása az -István-főherczeg szállóban volt. Először oda mentek. Ott a gróf -Deákot fölkisérte lakására. Egy ideig beszélgettek, mig csak föl -nem melegedtek. A beszélgetés egyik tárgya most is gróf Batthyányi -menekülése volt. Deák most is kérve-kérte barátját, hogy -meneküljön. Ma még alig vannak a városból kivezető utak tökéletesen -elzárva.</p> -<p>A gróf nem vette elég komolyan a dolgot.</p> -<p>– Majd meggondolom. Előbb fölnézek Károlyiékhoz.</p> -<p>Kocsira ült s ment az egyetemtéri Károlyi-palotához.</p> -<p>Az elfogatás itt következett be nem sokára. A párbeszédeket, -melyek az elfogatás alatt történtek, más szavakkal adja elő gróf -Károlyi Gábor és más szavakkal édes anyja. Hitelesnek fogadom el -mind a két változatot. Megtörténhetett mindakettő, sőt -természetesnek tartom, hogy mindakettő megtörtént.</p> -<p>Mind a két szemtanu megegyezik abban, hogy a végzetes estén gróf -Károlyi György és neje és gróf Károlyi István jelen volt. Gábor -gróf nem emlékszik Orczy Lajos báró, Festetich Géza gróf és Almássy -György jelenlétére, édes anyja pedig nem emlékszik Mesznil Viktor -báró jelenlétére.</p> -<p>Ez eltérések nem lényegesek.</p> -<p class="right"><span class="smcap">Eötvös Károly.</span></p> -</div> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_52" id= -"Page_52">-52-</a></span></p> -<h2>GRÓF BATTHYÁNYI LAJOS HALÁLA.</h2> -<p class="summary">(Gróf Batthyányi Lajos Pesten. – A halálos -itélet. – A franczia gyóntató. – A tőr. – A holttest megmentése. – -Jegyzetek: A „vajda“ név. Családi felvilágositás. Vitás kérdések a -holttest megmentése körül.)</p> -<p>Azt mondod édes vajdám,<a name="FNanchor_4" id= -"FNanchor_4"></a><a href="#Footnote_4" class="fnanchor">4)</a> hogy -mielőtt gróf Batthyányi Lajos halálát elbeszélném, olvassam át az -erről már nyomtatásban megjelent közleményeket, hogy emlékezetemet -felujitsam. Én bizony nem olvasom át, nem természetem az -olvasgatás; – hátha az olvasás épen félrevezetné emlékezetemet. Nem -akarok én történetet irni, csak a te nógatásodra följegyzem azt, a -mire én emlékszem. Öregében, nagyjában azt hiszem, nem tévedek.</p> -<p>Mihelyt nagybátyámat, gróf Batthyányit Haynau Gráczból Pestre -hozatta: anyám azonnal sietett Pestre bejönni, hogy ha lehet, -nagybátyámat megmenthesse. Ez szeptemberben történt. Első dolga -volt természetesen Antoni nagynénémmel értekezni s -összebeszélni.<a name="FNanchor_5" id="FNanchor_5"></a><a href= -"#Footnote_5" class="fnanchor">5)</a> Minden, a mi történt, e közös -összebeszélés alapján történt.</p> -<p>Anyámnak egyáltalán meg nem engedték, hogy Batthyányit a -Nengebäude börtönében meglátogathassa. <span class= -"pagenum"><a name="Page_53" id="Page_53">-53-</a></span> Talán -azért se, mert Haynau előtt anyám is, apám is bűnrováson volt. -Csakis neje, Antoni nagynéném látogathatta meg.</p> -<p>Batthyányi legközelebbi rokonai, József és Kristóf grófok éltek -még akkor s Bécsben semmi se terhelte őket, de mindkettő igen öreg -ember volt s közbenjárásuk nem sokat érhetett. Azért mégis irtak -nekik, valamint gróf Barbo Ottóné csillagkeresztes hölgynek, -Batthyányi unokatestvérének is. Tettek-e ezek kisérletet, nem -tudom. Egyébiránt a következés megmutatta, hogy minden kisérlet -Haynaunál hiába való volt.</p> -<p>Anyám megint a téli módszerhez folyamodott. A porkoláb -családjának s kivált lányának egyetértésével álruhába öltözve, -mégis meglátogatta sógorát. Megszöktetésről most már a roppant -szigoru őrizet miatt szó sem lehetett.</p> -<p>Mikor már föltétlenül bizonyos volt, hogy nagybátyámat -akasztófára itélik s hogy az itéletet okvetlenül végre is hajtják: -nagybátyám arra kérte anyámat is, nagynénémet is és gyóntatóját is, -hogy tegyék lehetővé, adjanak neki módot arra, hogy a szégyenletes -kivégzési mód elől öngyilkossággal menekülhessen. A gyóntató -keresztet hányt magára s hallani se akart se méregről, se -pisztolyról, se tőrről. Nagynénémet ájulás fogta el a gondolatra -is. Csak anyám őrizte meg hősi gondolkozását, de ő is csak a -legutolsó pillanatban tudta elhatározását végrehajtani.</p> -<p>A történetből mindenki tudja, hogy gróf Batthyányi az utolsó -éjszakán tőrrel akart életétől megválni s <span class= -"pagenum"><a name="Page_54" id="Page_54">-54-</a></span> nyakát oly -mélyen, oly sulyosan összevagdalta s annyi vére folyt el, hogy -csakugyan nem akaszthatták föl másnap, hanem ugy lőtték agyon.</p> -<p>Hol vette a tőrt? Ki vitte be hozzá? Ki adta neki? Tudni való, -hogy a foglyok s kivált a halálra itéltek fogpiszkálót se -tarthatnak maguknál.</p> -<p>Azt mondták és irták is, hogy a gyóntató pap vitte be a -tőrt.</p> -<p>Ez nem igaz.</p> -<p>Batthyányi gyóntatója a halálra vezető út utolsó napjaiban -valami Bourges nevü franczia jezsuita abbé volt. Jól ismertem magam -is, abbé Bourgesnek neveztük magunk közt is, szemben is. Ez egy -alacsony, köpczös termetü, kis és négyszögletü fejü furcsa figura -volt. Gróf Károlyi István nagybátyám födözte fel a negyvenes évek -elején valahol Francziaországban s igy került ide nevelőnek gróf -Károlyi Sándor mellé. Nagyon szerette a bort meg a tubákot. Ez lett -aztán nagybátyám utolsó gyóntatója, ő kisérte a vesztőhelyre is. De -sokkal jobban remegett, mint nagybátyám. A kivégzés után szájára -tette tenyerét, se szólt, se beszélt senkinek, utlevelét kikérte s -ugy elpályázott vissza Francziaországba, hogy képpel se fordult -többé vissza hozzánk.</p> -<p>Egyszer Párisban hallottam is róla valamit. Valami papi -alkalmazásban volt ott is. A hatvanas években még élt, jól -tudom.</p> -<p>A tőrt édes anyám vitte be s adta át nagybátyámnak. De csak -akkor, a mikor a halálos itélet már ki <span class= -"pagenum"><a name="Page_55" id="Page_55">-55-</a></span> volt -hirdetve s az akasztás órája kitüzve. A mikor nagybátyám már a -siralomházban volt.</p> -<p>Két fegyveres katonaőr gyors időközökben felváltva őrizte őt -bent a siralomház szobájában. Másik kettő vagy több is szintén -fegyveresen a szobaajtóra vigyázott a folyosón. Fegyveres őrök az -ablak előtt.</p> -<p>A tőr egy kis alaku selyem pihenő vánkosban volt elrejtve. A -vánkost édes anyám vitte be s nagybátyám tudta, hogy a tőr benne -van. Akkor is csodálták, ma is csodálatos, hogy a két őr -szemeláttára miként tudta magát nagybátyám összevagdalni a nélkül, -hogy észrevették volna. Ágyban fekve, pokróczával betakaródzva -tette.</p> -<p>A tőrt anyám évek előtt egyik olaszországi utjában vette -Velenczében.</p> -<p>Ez egy kis papirvágó tőr. Pengéje kétélü s legföljebb 4–5 -hüvelyk hosszuságu. Fogantékján domborműalakkal, mely Ádámot és -Évát ábrázolja összeölelkezve s a paradicsomi kigyóval -körültekergetve. Végén a fogantéknak pecsétnyomóvéset e szavakkal: -»Ora e sempre.« Magyarul azt teszi: »Most és mindig.« Ez a Giovene -Italia, az Ifju Olaszország nevü pártnak volt akkor nemzeti -jelszava.</p> -<p>E tőr Batthyányi Elemér birtokában volt később. De kérésemre -1862-ben nekem ajándékozta s én kegyelettel őriztem ép ugy, mint ő. -Egyszer anyám meglátta nálam, mindjárt elkérte s én neki adtam. -Most is ott tartja az iróasztalán. Aczéltokban ott fekszik az a -keresztalaku tőröcske. <span class="pagenum"><a name="Page_56" id= -"Page_56">-56-</a></span></p> -<p>Mindezek kis dolgok, édes vajdám, de a Batthyányi halála körüli -nagy dolgokat már annyiféleképen leirták és elbeszélték, hogy én -azokat bizony nem ismétlem. Legnagyobb részét közvetlenül nem is -láttam.</p> -<p>De egyet mégis elmondok.</p> -<p>Apámnak Bártfay László volt a titkárja. Nagyon derék, nevezetes -férfiu, ki az ország legelső embereivel barátságban állott s kit -apám is nagyon tisztelt. Ott lakott családjával együtt a -palotában.</p> -<p>Bártfay naplót vezetett. Már 1820 körül érintkezett ő a -nemzetébresztő nagy hazafiakkal, irókkal, költőkkel, -államférfiakkal. Ezek nagy része személyes barátságot tartott fenn -vele, daczára annak, hogy ő az én apámnál tiszti állást viselt.</p> -<p>Naplója vagy a Nemzeti Muzeumban vagy az Akadémiában van -elhelyezve s nemzeti irodalmunk történetének megirásánál már többen -használták. Ugy tudom, Gyulai Pál is használta, mikor Vörösmarty -életét megirta.</p> -<p>A kivégzés napján nagy kétségbeesés és nagy szomoruság volt a -családban. Bártfayné keservesen siratta nagybátyámat. Utóbb egyszer -felkiáltott:</p> -<p>– Ha férfi volnék, én elhoznám a holttestét, nem hagynám a -kutyák kezében.</p> -<p>Bártfay csendesen odaszólt:</p> -<p>– Nem lehet az édes lelkem.</p> -<p>– De én nem nyugszom addig, mig meg nem teszem.</p> -<p>Ott volt a szobában velem együtt Bibi is. Ez volt az én -felvigyázó asszonyom. Akkor Kindsfraunak neveztük. <span class= -"pagenum"><a name="Page_57" id="Page_57">-57-</a></span> Jámbor, jó -asszony volt. Hol sirt, hol sikoltozott, hogy a holttestet ott ne -hagyjuk, ő is elmegy érte.</p> -<p>De ott voltak Bártfayéknál Szontágh Gusztáv, dr. Hausmann -homeopátha orvos s egyebek is. Bártfayné addig beszélt Szontághnak -és Hausmannak, mig ezek elhatározták, hogy a holttest átvételére -mindent elkövetnek. A lelke ennek a vállalatnak mégis Bártfayné -volt.</p> -<p>A kivégzettek holttestét ott szokták azon a helyen eltemetni s -jeltelen sirba behantolni, a hol a kivégzés történt. Bibi okvetlen -látni akarta a helyet, engem kézen fogott s már sötéttel elmentünk -a vesztőhelyre.</p> -<p>De nem láttunk mi semmit. A Neugebäude északkeleti sarkánál -kevés ház, nagy pusztaság volt. Egy csomó ember, asszony, gyerek -jött-ment, álldogált ott, de a katonák nem engedtek közel menni az -épülethez.</p> -<p>Bártfayné azonban bement a porkolábékhoz. Én nem tudom, de -szentül hiszem, hogy anyám is tudott a dologról. Alig képzelem, -hogy ne ő adott volna felvilágositást, hogy kivel és miként -beszéljen a porkolábéknál. Elég az hozzá, pénzen alkudta ki az -egészet s aztán hirt adott Szontághnak és Hausmannak.</p> -<p>Azt irták, hogy a barátok vitték el a holttestet. Nem igaz az. -Majd azok a nyavalyás barátok mertek volna is ilyet tenni vagy -gondolni is. Elbujt akkor valamennyi s az olvasót pörgette. Mikor -bealkonyodott, október 6-án pedig hamar leszáll az este, Szontágh -és Hausmann kocsival odamentek, a porkoláb átadta nekik a -holttestet s ezek elvitték a ferenczi barátok sirboltjába -<span class="pagenum"><a name="Page_58" id= -"Page_58">-58-</a></span> ott a Hatvani- és Kecskeméti-utcza -sarkán. Elég becsület a barátoktól, hogy befogadták.</p> -<p>Ki volt az a porkoláb, sohase hallottam nevét. Anyám szava után -ugy emlékszem, hogy lányát Lórinak hivták. A kis selyemvánkos -sorsáról se tudok semmit.</p> -<p>Hanem Bibi másnap a maga fejétől elment a barátokhoz, a maga -pénzéből adott nekik misére valót, hogy egy misét legalább -szolgáltassanak az elhunytnak lelki üdvösségeért. Hiába mondták -neki, hogy gondoskodik majd erről a család.</p> -<p>Anyám ez után nem sokára ismét kiment Csurgóra s engem is -magával vitt.</p> -<p>Ott fogták el apámat is. Én is jelen voltam az elfogatásnál. -Fehérvárról jöttek oda katonák s velük zsandárok is. Ekkor láttam -először osztrák zsandárt mi nálunk. Sárga csúcsos fekete sisakját -ugyan megbámultam.</p> -<p>Esős idő volt. Apám étkezett. A katonák is jó ellátást nyertek s -azután apám egy felhuzott félfödelü kocsiban egy katonatiszttel -elutazott.</p> -<p>Mely napon volt ez, nem tudom.</p> -<p>Néhány nap mulva mi is bejöttünk anyámmal Pestre.</p> -<p>Ennyiből áll mindaz, a mire jóformán a forradalomból -emlékezem.<a name="FNanchor_6" id="FNanchor_6"></a><a href= -"#Footnote_6" class="fnanchor">6)</a></p> -<p class="center">* * *</p> -<p><i>Jegyzet.</i></p> -<div class="footnote"> -<p><a name="Footnote_4" id="Footnote_4"></a> <a href= -"#FNanchor_4"><span class="label">4)</span></a> Sok képviselőnek -tréfás nevet adnak barátai. Mindenki tudja, hogy például báró -Kemény Jánost »fejedelem«-nek <span class="pagenum"><a name= -"Page_59" id="Page_59">-59-</a></span> nevezték. Tisza Kálmánt -»generális«-nak nevezik. Vannak kevésbbé gyöngéd jelzések is. Az én -tréfás nevem a Deák-párton »tudós« volt, adomáim sokfélesége miatt -Paczolay János adta rám e nevet. Mikor a függetlenségi pártnak -elnöke voltam: akkor a »vajda« név ragadt rám. Eredt egy Gábor-napi -pártlakomán, melyet gróf Károlyi Gábor tiszteletére adtunk. E -lakomán Olay Lajos felköszöntött engem s felköszöntésében -»Nagy-mogul«-nak nevezett s biztositott a hinduk hűségéről és -ragaszkodásáról. Én erre azt feleltem, hogy ha a hűséget és -ragaszkodást belehozzuk a dologba, akkor a nagymogul czim nincs -helyén, »inkább nevezzetek – igy folytatám – vajdának, igy -egymással jobban összeillünk.« Valamennyien az egyházpolitikai -cselszövényeket értettük, melyek akkor már czigányok módjára a -párton belül és kivül megindultak ellenem. Csakugyan e miatt -nemsokára le is mondtam az elnökségről. De a »vajda« név rajtam -száradt. Gróf Károlyi Gábor mindig igy nevezett szóban, levélben, -táviratban. Épen most kaptam Horváth Ádám képviselőtársamtól is -levelet, mely igy szól: »Édes jó vajdám! Az a jó Isten áldjon meg, -a miért feledhetetlen Gábor barátunk áldott emlékét felujitod és -megörökited. Ölel hozzád ma is hű tisztelő öcséd Kecskemét 1899. -márcz. 30. Horváth Ada s. k.« – Mindezt egyszer s mindenkorra azért -jegyzem meg, mert gróf Károlyi Gábor jegyzeteiben az édes vajdám -szó gyakran előfordul.</p> -</div> -<div class="footnote"> -<p><a name="Footnote_5" id="Footnote_5"></a> <a href= -"#FNanchor_5"><span class="label">5)</span></a> Köztudomásu ugyan, -de az ifjabb nemzedék kedvéért <span class="pagenum"><a name= -"Page_60" id="Page_60">-60-</a></span> mégis megjegyzem, hogy Gábor -édesanyja, gróf Zichy Karolina és gróf Batthyány Lajos neje, gróf -Zichy Antónia, testvérek voltak. E két ünnepelt nevü urnő az, kihez -Petőfi egy gyönyörü költeményt irt »Batthyányi és Károlyi -grófnőkhöz« czim alatt a nemzeti védegyleti mozgalmak idejében. -Gróf Batthyányi Elemér tehát, a nagy vértanu fia, kiről ez -emlékiratban szintén lesz szó, gróf Károlyi Gábornak első izben -való unokatestvére volt.</p> -</div> -<div class="footnote"> -<p><a name="Footnote_6" id="Footnote_6"></a> <a href= -"#FNanchor_6"><span class="label">6)</span></a> Itt is ki kell -lehető röviden terjeszkednem amaz eltérésekre, melyek gróf Károlyi -Gábor és Éble előadása közt fenforognak. Noha már előre is -kijelentem, hogy itt a kiegyenlités még nehezebb.</p> -<p>Gróf Károlyi Gábor Bourges abbénak, Éble Plante abbénak nevezi -gróf Batthyányi Lajos utolsó gyóntatóját.</p> -<p>Mindketten megegyeznek abban, hogy az abbé nevelő volt s -franczia volt s hogy e szomoru eset után nyomban visszaköltözött -Francziaországba.</p> -<p>Vajjon nem mind a két név egy emberre vonatkozik-e? Vajjon igazi -neve vagy legalább egyik neve nem Plante volt-e, de a grófi fiuk -maguk közt is, szemben is nem Bourges abbénak nevezték-e?</p> -<p>Nem tudom eldönteni. Egyéb forrásoknak nincs időm utána -nézni.</p> -<p>Minden esetre feltünő, hogy gróf Károlyi Gábor sokkal több -részletet tud Bourges abbéról, mint a mennyit Éble Gábor közöl -Planteról. Más részről Bártfayról alig lehet föltenni, hogy ő a -névben tévedhetett volna, <span class="pagenum"><a name="Page_61" -id="Page_61">-61-</a></span> ha Bártfay naplójában csakugyan Plante -van megnevezve.</p> -<p>Éble Gábor könyvéből látom, hogy Bártfaynak nem minden naplója -jutott az Akadémia birtokába, s hogy 1848-iki és 1849-iki naplóját -még a gróf Károlyi-család őrzi. Éble közléseiből itt-ott nagyon -nehéz tökéletes biztonsággal megtudni, hogy adatai melyik részét -meriti Bártfay naplóiból s melyiket gróf Károlyi Györgyné -kegyeletes szavaiból.</p> -<p>Éble könyve szerint Ungvárynak hivták azt a tábori papot, a ki a -vértanut a vesztőhelyre kisérte. A név után gondolva magyar ember -lett volna az utolsó gyóntató. Én nem dönthetem el, nem igy -történt-e, de előttem szinte hihetetlen. Az összes szóbeli -hagyományok franczia abbéról emlékeznek. Gróf Batthyányi utolsó -szava is franczia és német szó lett volna az őt agyonlövő -katonákhoz. Gróf Károlyi Gábor emlékezete határozottan franczia -abbéra vall. Szinte képzelhetlen, hogy Haynau vérengző emberei -magyar papot tartottak volna akkor a hadbiróság közelében, s magyar -embert adtak volna utolsó gyóntatónak. Az is képzelhetlen, hogy a -vértanu tábori papot kért volna utolsó vigasztalóul, a mikor -ismerős és bizalmas papot is kérhetett. Azt még épen nehéz elhinni, -bármily fenevadtermészetü volt is Haynau, hogy a haldokló utolsó -kérését erre nézve megtagadták volna.</p> -<p>Azonban minden megtörténhetett akkor.</p> -<p>A vértanu holttestének megszerzése s eltemetése fölött is van -némi eltérés. <span class="pagenum"><a name="Page_62" id= -"Page_62">-62-</a></span></p> -<p>Gróf Károlyi Gábor nem emlékezett már arról vagy talán akkor se -tudta meg, hogy a holttestet előbb a józsefvárosi, a mostani -Kerepesi-uti temetőben akarták elhelyezni és csak miután ott nem -találtak alkalmas sirboltot, csak azután vitték éjfél tájban a -Ferenczrendi barátok sirboltjába.</p> -<p>Ezt igy én nem is hiszem, ha mindjárt Bártfay naplója igy -állitja is.</p> -<p>Azt igen is hiszem, hogy a holttest megszerzői elmentek a -holttesttel a temetőbe is, minthogy Haynau engedélye arra szólt, -hogy a temetés közönséges temetőbe és sirba történjék. De ezt csak -látszat okából s a katonai hatóság félrevezetése végett tették. -Lehetetlen, hogy ott alkalmas sirboltot ideiglenesen ne találtak -volna. Az se valószinü, hogy Lichtenstein Ferencz herczeg -térparancsnok időközben engedte volna meg a családnak, hogy a -holttestet ne a temetőben temessék el, hanem a Ferencziek -sirboltjában helyezhessék el. Éble könyve természetesen -jóhiszemüleg igy beszéli el.</p> -<p>De nézzük csak meg e részleteket közelebbről!</p> -<p>Mit tesz e szó: »időközben?«</p> -<p>Estennen volt a vértanu kivégzése. Október 6-án délutáni 5–6 óra -közt. Bártfay naplója pontosan 6 órára teszi a kivégzés idejét. -Október 6-án 5 óra után 11 perczkor nyugszik a nap. Ha felhős volt -az idő, ekkor már sötét volt. Fáklyát kellett a kivégzésnél -használni. Este sötéttel végezni ki valakit nem szokás. A törvényes -kivégzések ideje a reggeli idő, de legalább a délelőtti idő. Csakis -Haynau örjöngése rendelhette <span class="pagenum"><a name= -"Page_63" id="Page_63">-63-</a></span> Batthyányi kivégzését a -sötét esti időre. De azért ez se lehetett napnyugta után, hanem -legföljebb napnyugta körül 5 óra tájban vagy nem sokkal később.</p> -<p>Ha ez igy van: mikor lehetett az az »időköz«, a mely alatt -Lichtenstein herczeg térparancsnok a Ferencziek sirboltjába való -temetést megengedte?</p> -<p>Esti 6 óra és éjféli 12 óra közben?</p> -<p>A holttestet 10 óra tájban szerezték meg s éjféli 12 óra tájban -temették el a barátoknál.</p> -<p>Esti 10 óra és éjféli 12 óra közt mentek a holttesttel ki a -józsefvárosi temetőbe s jöttek onnan vissza a -Ferencziek-templomához.</p> -<p>Ha Lichtenstein herczeg a kivégzés előtt adta meg az engedélyt: -akkor nem tették volna meg a hiábavaló utat a temetőbe. Valamint -akkor se, ha kivégzés után, de esti 10 óra előtt ad engedélyt.</p> -<p>Egyáltalán, hogy a térparancsnok éjjel adjon engedélyt ily -természetü dologban: ez nem hihető. Ha pedig minden hihetőség -ellenére engedélyt adott: mi szükség volt akkor arra, hogy a -holttestet titokban és orvul temessék el s hogy a holttest hollétét -az egész Bach- és Schmerling-rendszer idején át gondosan titokban -tartsák?</p> -<p>Előttem gróf Károlyi Gábor hézagos és töredékes előadása -valószinübbnek látszik.</p> -<p>Szerinte a holttestet Bártfayné buzditására Szontagh Gusztáv és -Hausmann orvos szerezték meg. Bizonyára ezek kisérték a koporsót -is. Éble könyve csak Hausmann doktort emliti, ki a holttest -átvétele s eltakaritása <span class="pagenum"><a name="Page_64" id= -"Page_64">-64-</a></span> körül eljárt. Szerinte még Bártfay -Jozefina és Szánthóffy Antal józsefvárosi plébános kisérték a -koporsót.</p> -<p>E két nevet, mint a koporsó kisérőit, gróf Károlyi Gábor nem -emliti. Pedig Szánthóffy csakugyan kisérte.</p> -<p>Végül meg kell jegyeznem, hogy bármint tünődöm is, hogy az -eltérő adatok közt melyik a valódi, melyik a téves: mindenképen oda -jutok, hogy az én elhunyt nemes barátom följegyzései minden esetre -fontosak s azok közzététele szükséges.</p> -<p>Meg kell még néhány dolgot jegyeznem.</p> -<p>Bártfayné neve Mauks Jozefina volt, zemplénmegyei származásu -magas miveltségü s nemes lelkü nő, férjéhez teljesen méltó. Ő -beszélte Matolay Ida urnőnek, hogy gróf Batthyányi holttestét éjfél -tájban ő és Balassa doktor hozták el a vesztőhelyről. A vesztőhely -gödréből emelték ki s zárt kocsiban maguk közé ültették, mintha élő -lett volna s a katonák közt mint beteget vitték keresztül. A -Ferencziek zárdájánál Agapius atya várta őket koporsóval. Ez volt a -gvárdián.</p> -<p>Ez igaz, a pater gvárdián neve Dank Agapus volt.</p> -<p>A doktor nevében tévedés van. A doktor Hausmann volt. Balassa -csak délelőtt szerepelt Batthyányi sebjeinek megvizsgálásánál.</p> -<p>Matolay Ida urnő szerint a kést, melylyel gróf Batthyányi magát -megsebezte, szintén Bártfayné varrta be egy paplan vattája közé, -melyet a franczia abbé vitt be a grófnak.</p> -<p class="right"><span class="smcap">Eötvös Károly.</span></p> -</div> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_65" id= -"Page_65">-65-</a></span></p> -<h2>MIRE TANITOTTAK?</h2> -<p class="summary">(Nevelőim, tanitóim. – Pados János. – Első -utazásaim külföldre. – A kamaszkor évei. – Miként nevelik a magyar -mágnások gyerekeit? – Genfi tanulmányaim.)</p> -<p>Arra biztatsz édes vajdám, hogy irjam meg, miként nevelik a -mágnások gyerekeit. S különösen miként nevelték az én -gyerekkoromban. Azt mondod, érdekes volna tudni s a nagyközönséggel -is tudatni, hogy azok, a kik már születésük véletlensége által az -ország törvényhozói s roppant birtokok tulajdonosai, hogyan szerzik -meg gyerek- és ifjukorukban az erkölcsöt és a tudományt.</p> -<p>Mind ennek megirásába nem avatkozom. Nem nekem való az. -Különbség is van a dologban. Az erdélyi mágnások, ugy tudom, jó -magyarnak nevelik gyereküket. A dunántuli és felvidéki mágnások, a -mint tapasztaltam, németnek nevelik. A tiszavidékiek vegyesen, ki -németnek, ki magyarnak neveli, a milyen az apa vagy az anya.</p> -<p>Az én apám meglehetősen jó magyar ember volt. Anyám Zichy volt -és dunántuli nevelésü, de a negyvenes években a nemzeti mozgalomhoz -csatlakozott s <span class="pagenum"><a name="Page_66" id= -"Page_66">-66-</a></span> állandóan a legjobb és legjelesebb -hazafiakkal állott érintkezésben, tehát hazafias érzülete erősen -kifejlődött. Igy történt, hogy apánktól, anyánktól egyaránt ragadt -ránk valami, mely minket a hazafias, sőt a forradalmi nemzeti -irányhoz vonzott.</p> -<p>És aztán nevelőink, tanáraink és az a korszak, a melyben -felnőttünk, azt hiszem, ezek csináltak én belőlem is egy kis -forradalmi névtelen ügynököt.</p> -<p>Az ápoló és felügyelő asszonyt, a ki mellettem volt, az én -időmben Kindsfraunak neveztük, persze németül. A mágnásoknál és -zsidóknál ma is igy nevezik s ma is németül nevezik. Azt hiszem, -többnyire németek is. Én a Kindsfrau magyar nevét nem is tudom.</p> -<p>Az én Kindsfraumat Bibinek neveztük a családban, mint már -emlitettem. A neve volt Rakovics Krisztina. Leány volt-e, asszony -volt-e, nem tudom, de nagyon tisztes koru volt. Gondos, jóravaló, -magyar nő. Annyit tudok róla, hogy korábban gróf Vay Ábrahám -családjában szolgált s Vay László grófnak volt Kindsfrauja. Hogyan -és mikor jött hozzánk, nem tudom, de azt tudom, hogy én előttem már -Gyula bátyámnak is Kindsfrauja volt s én ő utána örököltem.</p> -<p>Mellettem nyolcz éves koromig, 1849-ig maradt, azután én utánam -rá szállt Pista öcsémre és Pálma hugomra. Ezeket külföldre is -elkisérte. Később visszajött és Csurgón a kastélyban halt meg. -Csurgón temették el is. Attól kezdve, mikor hozzánk került, többé -házunkat el nem hagyta.</p> -<p>Engem gyönge testalkatom miatt későn fogtak tanulásra, -<span class="pagenum"><a name="Page_67" id= -"Page_67">-67-</a></span> Kovács Károly volt az első nevelőm, -segédje pedig Lukics; – ezek tanitottak irni, olvasni, számot -vetni. Utánuk Vallér vett kezei alá. Hazafias érzésekkel tele -szivü, buzgó férfiu, a ki a Rákóczy-indulóhoz magyar verses -szöveget készitett. Ezt: »Isten adj hazánk felett – Tiszta, fénylő, -kék eget!« Istentelen rossz vers, de mi megtanultuk s az induló -zenéjére fülhasitó gyerekhangon untig énekeltük. Első nevelőm, -Kovács Károly, 1853-ban halt meg, a kolera vitte el. – Vallér után -Pásztory jött hozzánk Palicsról. Gyula és Viktor bátyáimat ez -készitette elő a gimnáziumi 5-ik és 6-ik osztályra, a mint akkor az -osztrák tanrend megkivánta. Ez tanitott volna azután engem is.</p> -<p>Hogy e tanitók beszerzésében apámat ki látta el jó tanácscsal, -én bizony nem tudom. Azt hiszem, Bártfay László volt, mig élt, -ebben a tanácsadó. Nagyon kitünő és tisztelt férfiu volt Bártfay. -Életének története, mint emlitettem már, a nemzeti irodalom -történetének is egy részét képezheti. Családunknak ilyen országos -nevü és tekintélyü tisztviselője sohase volt azelőtt.</p> -<p>Azután Pados János kezére kerültem. Ez a Pados nem mindennapi -ember volt.</p> -<p>Ez a forradalom kezdetén Székes-Fehérváron a káptalanban volt -szentszéki jegyző, káplán és pap. De 1848-ban földhöz vágta a -csuhát is, a tollat is s beállt honvédnek. A háboru alatt magasabb -tiszti állásra vergődött s valami különös esetei is lehettek, mert -a helyett, hogy a háboru után az osztrákok besorozták volna, hadi -törvényszék elé állitották, el is itélték, s <span class= -"pagenum"><a name="Page_68" id="Page_68">-68-</a></span> mint -várrabot Josefstadtba vitték. Ott lánczra füzve, vasba verve -töltött el valami három-négy évet, mig végre kiszabadult.</p> -<p>Első dolga volt Fehérvárra menni s a püspöknél jelentkezni s -papi állást kérni. Az akkori püspök Farkas Imre volt, a ki tele -kételylyel és aggodalommal, a rebellist, az elitéltet, az -államfoglyot egyházmegyéjében papi állásba helyezni nem merte. -»Pedig én – ugymond Pados – honvédnek is, papnak is fölesküdtem, -tehát vagy a generálisom, vagy a püspököm köteles nekem kenyeret -adni. A generálisomat már fölakasztották, most hát püspökömhöz -fordulok, ezt már csak föl nem akasztják«.</p> -<p>– Magam se szeretném, – felelt a püspök. – Hanem hát édes fiam, -hogy én neked papi állást nem adok, az bizonyos. De hogy papi -állást mégis kapsz: az is bizonyos.</p> -<p>Kocsira ült a püspök, behajtott apámhoz Csurgóra s apámat -rábeszélte, hogy Padost nevezze ki udvari káplánjának s gyerekei -nevelőjének. Igy került mellém házi nevelőnek és tanárnak Pados -János, a ki a mellett a csurgói kastély kápolnájában a miséket is -végezni szokta. Ő volt különben Tibor és Pista öcséim mellett is a -nevelő mindaddig, mig az érettségi vizsgát mind a hárman le nem -tettük.</p> -<p>Abban a nagy munkában, hogy belém valami tudományt -beszoritsanak, segédei voltak: Tanács Márton hirlapiró és -beszélyiró, a »Hölgyfutár« czimü lapnak munkatársa, s utána Sal -Ferencz, szintén iró, s végre <span class="pagenum"><a name= -"Page_69" id="Page_69">-69-</a></span> Gerlóczy Gyula. Házi tanárom -és oktatóm volt hát elég.</p> -<p>Ezek mellett bejártam, mint rendes hallgató, itt Pesten a -piarista barátok gimnáziumába is, hol több jeles tanulótársam -akadt. Jelesebb tanáraim: Lengyel, Szepessy, Lutter Nándor voltak, -s bizony nem rajtuk mult, hogy én olyan keveset tanultam és -tudtam.</p> -<p>Napirendünk következő volt: reggel télen-nyáron 4 óra után -mindjárt felkeltünk s fürdés, mosdás, öltözködés után azonnal -tanuláshoz és leczkefelmondáshoz fogtunk. Ez eltartott -két-harmadfél óráig. Pista öcsémmel egy szobánk volt, melynek -ablakai a kőrösi udvarra néztek. Ez a kőrösi udvar Nagy-Kőrös -városának szállója volt s ott feküdt, a hol most a Czukor-utczai -nagy iskolaépület van. Az ablakokon keresztül sokszor leselkedtünk, -kivált vásárok idején a szálló udvara körül s nem egy dévajságnak s -nem egy vaskos szerelmi kalandnak voltunk szem- és fültanui.</p> -<p>Egyik nap ugy, mint a másik nap, reggeli 7 órakor pontosan -átmentünk a piaristákhoz misére s mise végeztével a gimnáziumi -előadásra. Pados kisért bennünket oda is, de haza is.</p> -<p>Este tizedfél órakor ágyban kellett lenni.</p> -<p>Gyerekek, nevelők, tanárok, tanulótársak szabad köztársaságot -képeztünk együtt. Apám hetenként egyszer ebédelt velünk s akkor -egyről-másról kérdezősködött, hol tőlünk, hol nevelőinktől. -Anyánkkal csak iskolaszünet idején találkozhattunk. Ő emigráns -volt, külföldön lakott és csak szünet idején látogathattuk meg. -<span class="pagenum"><a name="Page_70" id= -"Page_70">-70-</a></span></p> -<p>Nagyapám, gróf Zichy Károly, vitt ki hozzá engem 1852-ben. Anyám -akkor Svájczban (Luzernben) lakott. Ott lakott gróf Teleky László -is, kit akkor láttam először s ott ismerkedtem meg vele anyám -házánál.</p> -<p>Azután 1855-ben látogattuk meg öcséimmel együtt anyámat s ezután -minden évben 1860-ig. 1855-ben Genfben lakott anyám. Innen -Velenczébe ment át, mikor 1856-ban meglátogattuk. Épen akkor -voltunk ott, mikor Velencze népe a kibékités végett oda küldött -Miksa főherczegnek hátat forditott. Sajátságos volt ez, én nem is -értettem, anyám magyarázta meg.</p> -<p>Nagy sétatér Velenczében a Szent-Márk tere s a rabszolgák -partja. Séta idején telidestele emberrel. De a mikor Miksa -főherczeg, az uralkodó császár testvérje, Velencze császári -helytartója és kormányzója diszes környezet kiséretében a -Szent-Márk-térre, vagy a rabszolgák partjára, vagy a Lidóra kiment -sétálni: egyszerre minden ember eltakarodott onnan s magára hagyta -a főherczeget, mintha bélpoklos lett volna. Még levegőt se akart -együtt szivni Velencze lakossága az osztrák hóditóval. Én láttam -egy ilyen jelenetet!</p> -<p>Hejh ha ilyen tudott volna lenni valamikor a magyar nép!</p> -<p>Az érettségi vizsgát husz éves koromban, 1861-ben tettem le a -piaristáknál. A pesti egyetemnek rendes hallgatója már nem voltam. -Tanultam ugyan privátim a nemzetgazdaságtant Kautz Gyulánál s a -magyar jogot Gerlóczy Gyulánál, de nem volt annak semmi sikere. -Sikerét legalább se én nem tapasztaltam, se tanáraim. <span class= -"pagenum"><a name="Page_71" id="Page_71">-71-</a></span></p> -<p>Tibor öcsémmel 1862-ben a genfi egyetemre mentünk. Ott lakott -akkor anyám is. Sok hires tanár volt itt akkor, különösen az öreg -Vogt és a hires köztársasági emigráns Barni. Mindkettőt hallgattuk. -Tiborral rendesen bejártunk az egyetemi előadásokra, de azért a -tanulmányokat komolyan nem vettük. Inkább szórakozásszámba ment az -egyetemrejárás. Eszünk ágába se jutott tudósnak készülni.</p> -<p>Pénz dolgában igy álltunk: tizennégy éves koromig soha se kaptam -kezemhez egy krajczárt sem. A mire szükségem volt, azt beszerezték -s nekem költekezésre nem volt szükségem. De magam nem is mentem -sehova, a palota udvaráról magam talán nem is távozhattam volna. -Mindenütt kisérőm volt. A nevelő vagy segédje.</p> -<p>Tizennegyedik évem betöltével pár évig havonként 5 forintom, -azontul 10 forintom volt. De ezt se kaptam kezemhez, ezt is Pados -János kezelte és csak akkor adott, a mikor séta vagy kimenés közben -valamit épen vásárolni akartam. Tizennyolcz éves koromig pénz -fölött szabadon nem rendelkeztem. Igy nevelődtek testvéreim is.</p> -<p>Mikor az érettségit letettem: akkor jutottam végre havonként 200 -forint költő pénzhez. No hiszen volt is aztán hegyen-völgyön -lakodalom, későn-korán dinom-dánom. A legelső napon, mikor ily -tenger pénzhez jutottam, már a következő nap reggeli 6 órája vetett -haza. Tivornyáztunk egész éjjel szakadatlan.</p> -<p>Jó kompániára akadtam. Nem maradt el Tibor öcsém sem. Velünk -tartott gyakran Nádasdy Feri és az öreg <span class= -"pagenum"><a name="Page_72" id="Page_72">-72-</a></span> Thaly -Kálmán. No akkor nem volt öreg, most se az, de csak ugy nevezzük. -Kormos Béla, Bartha Guszti, Kuliffay Ede s többen, az ifjuság -hangadói, jó vivók, legénykedő athléták. Kávéház, czigány, -felelősség nélküli udvarlás, holmi politikai tüntetések: im ezekből -állott a korhelykedés.</p> -<p>Az az élet, melyet az iskola, a tanárok és a tankönyvek -társaságában töltöttem, ezzel a jóizü, hazafias korhelykedéssel ért -véget.</p> -<p>Megtanultam magyarul, németül és francziául beszélni, irni és -olvasni. Ezenkivül nem tudtam semmit, alaposan pedig nem tudtam -épen semmit. Világtörténet, hazai történet: köd volt előttem. Latin -nyelvből néhány mondat, görög nyelvből néhány szó volt a -tudományom. Még a magyar költészet termékeiből legtöbbet -ismertem.</p> -<p>Az osztrákot gyülölni, a papot komolyan nem venni, a vallásba el -nem merülni, a keresztet nem nyaldosni, az álnokságot és szinlést -kerülni s mindig, mindenben igazat mondani: ide edződött ki -fiatalkori erkölcsünk.</p> -<p>De jó magyar érzésem, azt hiszem, megmaradt annyira, a mennyire -oly embernél, ki élete nagy részét külföldön tölti, -megmaradhat.</p> -<p>És azt hiszem, emberszerető és demokrata tudtam maradni.</p> -<p>Gyerekkoromban az én apám még földes uraság volt. Főur, zászlós -ur, uradalmak tulajdonosa, jobbágyok és zsöllérek ura, száz -tisztnek és ezer cselédnek urasága, egyházak, templomok és papok -kegyura, alattvalóinak főbirája, a szatmári nemességnek vezére s -több efféle <span class="pagenum"><a name="Page_73" id= -"Page_73">-73-</a></span> jogok, méltóságok, tisztségek és -szabadságok birtokosa.</p> -<p>Valóságos kényur a régi alkotmány értelmében, a kinek a királyon -kivül nem parancsolt senki s a ki a királyon kivül nem is félt -senkitől. Ura volt, mint nekem mondták, életnek és halálnak is. -Minden uradalmában volt uriszéke, minden uriszéknek ő lehetett -elnöke és vezetője. Az uriszék börtönre és halálra is itélhette a -bűnösöket s az apám kegyelmet is adhatott, ha akart, az -elitélteknek. Igy volt-e egészen, én nem tudom biztosan, de azt -tudom, hogy olyan főurnak, mint az apám, a joga vagy legalább a -befolyása határtalan volt.</p> -<p>Azt ugyan nem hallottam, hogy az apám kényuraskodott volna. Azt -se vettem észre, hogy belém akarta volna csepegtetni, hogy én -valami isten kedvező kegyelméből született önkénykedő uracska -volnék. Nevelőim, tanitóim is oly szabad és nemes gondolkozásu -férfiak voltak, hogy ily bolond középkori szellemet meggyökerezni -gondolkodásomban sehogy se engedtek volna.</p> -<p>De azért volt alkalom erre is.</p> -<p>Ha Nagy-Károlyban voltunk, a városi kézmüvesek és parasztok -gyerekeivel sehogy se engedtek együtt játszani, a napot együtt -tölteni.</p> -<p>A kastélybeli huszároknak, hopmesternek, cselédeknek örökké az -volt intésük hozzám, hogy én a rongyos mesteremberkölykekkel és -parasztkölykekkel ne barátkozzam. Furcsa az, hogy az efféle -cselédek, az urasági udvarokban élő s kényelemben, gond nélkül -henyélő <span class="pagenum"><a name="Page_74" id= -"Page_74">-74-</a></span> szolgák mennyire lenézik a maguk fajta -szegényebb néposztályt.</p> -<p>Egyszer valamelyik kegyurasági faluból egy fiatalabb koru pap -vagy barát jött a kastélyba s nekem is kezet csókolt. Lehettem -hat-hét éves.</p> -<p>Elbámultam.</p> -<p>Azt láttam ugyan, hogy apámnak mindenki kezet csókol, a -főtiszttől kezdve a kanczellistáig, de még a nagykárolyi városi -tisztviselőség is, de nekem még főtiszt és papféle ember nem -csókolt kezet. Gyerekészszel megkérdeztem a papot:</p> -<p>– Miért csókolta meg maga a kezemet?</p> -<p>– Mert a mi jó istenünk a kis gróf urat arra rendelte, hogy -nekünk uraságunk legyen.</p> -<p>Elmondtam ezt nevelőmnek, Kovács Károlynak, vagy talán ő maga is -látta ezt a jelenetet. Kovács Károly jól összeszidta azt a papot, -hogy az ily magaviseletével ne rontsa a gyerekeket. Előttem meg -aztán szamárnak, butának nevezte folyton azt a papot s azt mondta, -azért hizelkedett nekem, hogy engem megrontson.</p> -<p>Ez a nevelőm, de utóbb Vallér és Pados még sokkal jobban fejembe -verte, hogy a jobbágyot lenézni nem szabad, az emberek mind -egyenlők, az én születésem s apámnak rengeteg vagyona csupa -véletlen és esetlegesség; hogy ebben nekem semmi érdemem, sőt ezt -valahogy ezentul kell emberszeretettel, jó magaviselettel -megérdemelnem s a sorsnak meghálálnom. Sőt Vallér annyira ment, -legalább én ugy értettem, hogy én nagy terhet vettem vállaimra, -mikor ilyen előkelő nagy <span class="pagenum"><a name="Page_75" -id="Page_75">-75-</a></span> urnak születtem s hogy nekem ezért -egész életemen át bünhődni és vezekelni kell.</p> -<p>No ezt akkor se akartam elhinni, ma se hiszem. Nekem ugyan magas -születésem és nagy vagyonom előnyeiben alig volt részem, de a hogy -magam ismerem, valószinünek tartom, hogy egy kis demokrataság -minden esetre fészket vert volna lelkemben.</p> -<p>Apámnak volt háromszázezer hold földje s azt se tudom, hány -kastélya és palotája. Én apám uradalmainak se számát, se nevét soha -nem tudtam, de nem is kerestem. Engem nagy és fényes multu családom -neve és dicsősége se kápráztatott el soha. Én igen jól éreztem -magam minden rang és minden nagy név nélküli jó emberek között. -Kenyérkereső munkát ugyan se nem tanultam, se meg nem szoktam s -ennyiben demokrataságom csonka volt, de azért én bennem a demokrata -felfogás és érzület mély gyökeret vert. Mikor pedig hosszu távollét -után haza jöttem s a magyar mágnások engem ugyszólván bojkottáltak: -ez se esett rosszul nekem. Azt hiszem s te is jól tudod édes -vajdám, hogy én ujabb koru jó barátaim közt igen jól éreztem -magam.</p> -<p>S ezt gyerek- és ifjukori nevelésemnek s a Francziaországban -töltött hosszu időnek köszönhetem. E nevelés más volt, mint a -mostani mágnásfiuké.</p> -<p>Német norddeutsche, szentszivkisasszony, angol miss, franczia -gouvernante, cseh muzsikus, cseh jáger, osztrák rittmeister, angol -jockey, német és franczia abbé, jezsuita prédikáczió, karlsburgi -iskola: ezek veszik <span class="pagenum"><a name="Page_76" id= -"Page_76">-76-</a></span> körül ma a mágnásfiut és leányt. Hát a -magyarság hol marad? Hát a hazafiérzés buzgalmát hol sajátitják el? -Hát a szabadság lángoló szeretete, hát a munkásembernek igazi -megbecsülése hol marad? Hol az a mágnásfiu most, a ki a püspökkel -és az uralkodóval szemben a nép mellé álljon s készen legyen bitóra -és vérpadra is menni, ha küzdelme bukni talál?</p> -<p>Én mint gyermek, láttam ilyeneket s mint ifju és férfi ott -voltam Garibaldi és Kossuth körül s a mit ők és embereik rám -biztak, azt törekedtem elvégezni. Nem biztak rám sokat, nem is volt -tehetségem sokra, de nem is válogattam a munkában.</p> -<p>Apám 1862-ben kiment a londoni világkiállitást megnézni s engem -is magával vitt. Nem hiszem, hogy csupán az én kedvemért ment volna -ki.</p> -<p>Együtt egy időben s egy hotelben szállva volt ott velünk együtt -báró Wenckheim Béla, gróf Szápáry Antal és Majláth György, a -későbbi országbiró.</p> -<p>Wenckheim Béla, bár jóval idősebb volt, mint én, jó pajtásom -volt, semmi fölényét nem éreztem s minden dologról csak oly komoly -vagy ledér felfogása volt, mint nekem. Vig és jó kedvü volt mindig -s apám is nagyon szerette. Többet pedig semmivel se tudott, mint -én. Csodálkoztam is, mikor Párisban meghallottam, hogy miniszterré -is lett.</p> -<p>Mikor később hazajöttem s találkoztam vele és kérdeztem, miként -mert ő miniszterségre, sőt még miniszterelnökségre is vállalkozni, -azt felelte:</p> -<p>– Bagatell az Gábor, sokkal nehezebb négy csikót <span class= -"pagenum"><a name="Page_77" id="Page_77">-77-</a></span> négyesbe -jól elhajtani, mint a miniszterelnökséget elviselni.</p> -<p>Azt hiszem, miniszterelnök kartársai nem voltak ebben a -véleményben.</p> -<p>Szegény Wenckheim, egész életében magamforma könnyü vérü ember -volt. Olyannak ismertem a hires csákói vadászatokon. Azt hallottam -róla, mikor meghalt, előbb végrendeletet csinált, de csak azért, -hogy örököseinek megparancsolhassa, hogy őt vörös frakkban temessék -el. Ugy tudom, igy is történt. Valamikor nagyon szeretett vörös -frakkban vadászgatni s a kopóvadászatot nagyon kedvelte.<a name= -"FNanchor_7" id="FNanchor_7"></a><a href="#Footnote_7" class= -"fnanchor">7)</a></p> -<p>Gróf Szápáry Antallal is igen jó barátságban álltam. Ez nagy -pecsovics volt s később egyszer a nemzeti kaszinóban nagyon -összeszidtam; ha rákerül a sor, elbeszélem.</p> -<p>Majláth Györgygyel nem tudtam anyira rokonszenvezni. Mindig -bölcs mondásokban beszélt velem s akkor huszonegy éves koromban ezt -még ugy se szerettem, mint ma.</p> -<p>Apám lelkemre kötötte, hogy a kiállitást szorgalmasan látogassam -s kivált a vasgyártás, szövés-fonás, mezőgazdaság és hajózás gépeit -jól megfigyeljem. De bizony nem tettem én ezt. Nem volt hozzá semmi -kedvem. Sohase tudtam én eligazodni se egy lokomobil, se egy -szövőszék gépezetén, hiába magyarázták nekem. Ott meg volt száz -számra, ezer számra. Mindössze is egy peniczilust vettem emlékül -fél fonton.</p> -<p>Mikor értesültünk Tibor öcsém párbajáról, melyet <span class= -"pagenum"><a name="Page_78" id="Page_78">-78-</a></span> Kapczyval -vivott s melyben Kapczy meghalt, azonnal eljöttünk haza.</p> -<p>Apám ugyan jó szemmel nézte, ha nem igen ijedünk meg az -árnyékunktól, de azért még se nagyon kedvelte volna, ha párbajokban -vitézkedünk. Kedve volt ahhoz, hogy mi nagyobb utazást tegyünk s -később szivesen belenyugodott, hogy afrikai vadászatra -vállalkozzunk.</p> -<p>Meglátogatott bennünket 1863-ban Genfben s ekkor rávett, hogy -utazzuk be Spanyolországot. Igaz, hogy mi is szivesen -beleegyeztünk. Némi okunk is volt Genfből távozni, mert Tibor -öcsémnek némi kalandja volt egy férjes szép nővel, mely könnyen -veszélyessé válhatott volna. E miatt czélszerü volt, hogy Genfből -távozzék, én pedig nem akartam őt elhagyni.</p> -<p>Hárman vállalkoztunk az utazásra. Én, aztán Tibor öcsém és -Deuchmann barátunk. E velünk egykoru fiatal emberrel Genfben az -egyetemen ismerkedtünk meg s igen jó barátság fejlődött ki köztünk. -Fia volt egy kölni bankárnak, sokáig voltunk vele együtt s egyszer -itthon Magyarországban is meglátogatott bennünket, a mint ezt -lassanként majd egymás után elbeszélem.</p> -<p class="center">* * *</p> -<p><i>Jegyzet.</i></p> -<div class="footnote"> -<p><a name="Footnote_7" id="Footnote_7"></a> <a href= -"#FNanchor_7"><span class="label">7)</span></a> Magam is láttam egy -érdekes vörös frakkos vadászjelenetet. Ezelőtt több mint harmincz -évvel, gróf Batthyányi István, gróf Nádasdy Ferencz s tán mások is -kopófalkát tartottak Polgárdin és Lepsényben, s minthogy uradalmaik -az én mezőszent-györgyi birtokommal szomszédosak, az én birtokom is -néha megtaposták. <span class="pagenum"><a name="Page_79" id= -"Page_79">-79-</a></span> Kárt is tettek, kivált a kisebb -birtokokban, de a kárt az uradalmi ügyvédek mindig elpörölték s -azért a parasztgazdák nagyon haragudtak a kopóvadászó urakra. Egy -alkalommal egy szentgyörgyi parasztgazda látja ám, hogy jön a -falka, kerget egy nyomorult nyulat s a falka nyomában egy csomó -vörös frakkos ur nyargal. Valamennyien egyenesen az ő szőlejének -tartanak. A szőlőben pedig éppen akkor nagy kárt tehettek. Kezébe -fogott tehát egy hosszu dióverő póznát s magasra tartva, már -messziről integetett a nyulnak, hogy oda ne találjon futni az ő -szőlejébe, mert különben baj lesz. A nyul azonban nem ügyelt rá s -épen neki futott. Utána a kutyák, a peczérek és az uraságok. Hejh a -paraszt se volt rest s a kutyákat el kezdte a póznával lazsnakolni, -a mig csak el nem tisztultak keze ügyéből. A lovasok közt volt -Wenckheim is, akkor belügyminiszter. Oda ugrat a paraszthoz s rá -kiált:</p> -<p>– Héjh te goromba paraszt, hogy mered bántani a kutyákat?</p> -<p>Oda néz a paraszt.</p> -<p>– Nini, a német teremburádat, még neked áll följebb?</p> -<p>Megcsóválja a dióverő póznát s Wenckheim felé suhint. Ha el nem -ugrat előle, leüti a lóról.</p> -<p>– Hogy türheted ezt, – kérdi egyik társa, – belügyminiszter -létedre?</p> -<p>– Hát hiszen németnek nézett, csak nem bántom azért, hogy egy -németet meg akart verni.</p> -<p>Ez 1867-ben történt.</p> -<p class="right"><span class="smcap">Eötvös Károly.</span></p> -</div> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_80" id= -"Page_80">-80-</a></span></p> -<h2>UTAZÁSAINK.</h2> -<p class="summary">(A spanyol határon magyar zsidó. – Gróf -Batthyányi Iván. – Gibraltárból Malagába. – Spanyolországban. – -Átmegyünk Algirba. – Egy nagynénémet fölfedezem az arabok közt. – -Mulatságaink. – Orvul meglőnek. – Bonbonnel barátom és rettentő -vadászesete. – Megmentjük őt a gyilkostól. – Havas tél szorit meg -Afrikában.)</p> -<p>Mikor az utazás végleg el lett határozva, Genfből Párisba -mentünk s ott szereltük fel magunkat. Ajánló levelünk Wodianer -Móricztól volt Madridba Weiszweiler bankárhoz, ki aztán ellátott -bennünket egész Spanyolországba a kellő ajánlatokkal.</p> -<p>De el is láthatott, mert a királyi udvarnál csaknem mindenható -volt. Abban a hirben állott ugyanis, hogy ő Izabella királynőnek -egyik kegyencze, még pedig nagy kegyencze s a királyné legbensőbb -titkainak is részese.</p> -<p>Párisból Bordeauxba, onnan Biarritzba mentünk. Itt találkoztunk -véletlenül gróf Károlyi Alajos unokatestvéremmel.</p> -<p>Spanyolországi utazásunkat részletesen elbeszélni nem akarom. -Nem is volt az nagyon érdekes, mert gyorsan végeztük s különös -ismerkedésre nem volt se időnk, se alkalmunk. <span class= -"pagenum"><a name="Page_81" id="Page_81">-81-</a></span></p> -<p>Hogy miként hatoltunk át a franczia-spanyol határon, ezt mégis -megemlitem.</p> -<p>A finánczok és vámőrök mindenünket apróra át akarták kutatni s -minden podgyászunkat tizszer is össze-vissza turkálták. Én nem -vagyok nagy türelmű ember s utóbb el kezdtem őket szidni francziául -is, németül is, magyarul is, a hogy a nyelvemre jött. Már épen -büntetni és letartóztatni akartak, mikor magyar káromkodásomra egy -véletlenül ott ácsorgó ur figyelni kezdett s kérdezte, hogy kik -vagyunk? Megmondtuk nevünket s arra bemutatta magát: ő Raschowitz -nevü pesti zsidó s most Spanyolországban tartózkodik.</p> -<p>Ezután egy-két szót intézett a vámtisztekhez s arra azok félben -hagytak minden fürkészést s nagy udvariassággal kértek -bocsánatot.</p> -<p>Néztem ezt a pesti zsidót. Ördöge van ennek? Nem volt az neki, -hanem Narvaez generálisnak volt kedvencze s attól volt levele. E -félelmes névre megjuhászodtak a finánczok.</p> -<p>Két Raschovitz élt egykor Budapesten. Testvérek voltak. Az egyik -terménykereskedő lett s itthon maradt. Vagyonra és tekintélyre tett -szert s mint hallom, valamikor hitközségi elnök is volt.</p> -<p>A másik Raschovitz Párisba költözött s ott harmad-negyedrangu -bankárrá lett. Csinos vagyonra tett szert. Spanyolországnak mindig -kölcsönre volt szüksége s ez a Raschovitz közbenjáró volt a -kölcsönök kötésében. Ez okból járt gyakran Spanyolországban s igy -ismerkedett meg a rettenetes Narvaez generálissal is. <span class= -"pagenum"><a name="Page_82" id="Page_82">-82-</a></span></p> -<p>Jó hasznát vettük ott a vámhatáron.</p> -<p>Ugy hallom, mind a két testvér utóbb tönkrement s családjuk -elszéledt.</p> -<p>Spanyolországi utazásunk nem tanulmányozási utazás volt. Nem -vizsgálgattuk mi se az embereket, se az intézményeket, se az ipart, -se a földmivelést. Alkotmány, törvénykezés, közigazgatás s egyéb -efféle eszünkbe se jutott. Csak jöttünk, mentünk egyik városból a -másikba. Az utczákat, a város fekvését, a hiresebb palotákat és -templomokat megnéztük; a vendéglők kényelmét vagy kényelmetlenségét -végig élveztük; mulattunk, ha lehetett, minden kicsapongás nélkül; -– ha ismerősre akadtunk, azzal elbeszélgettünk; – akármit láttunk -vagy néztünk, semmit föl nem jegyeztünk. Nem volt utazásunknak -semmi más czélja, mint utazás által tölteni az időt s az unalmat az -utközben talált dolgok megtekintésével elüzni. Nem használtunk mi -Baedeckert sem, sőt azt se tudom, hogy akkor már volt-e -Baedecker.</p> -<p>Igy barangoltuk be Madridot, Cordovát, Sevillát és Cadixot. -Egészségben, jó kedvben, pénzben nem volt fogyatkozásunk.</p> -<p>Cadixból hajón mentünk át Lissabonba, Portugallia fővárosába, -hol véletlenül ugyanabba a vendéglőbe szálltunk, a hol szegény gróf -Batthyányi is szállva volt.</p> -<p>Nagy örömöt okozott neki, hogy velünk találkozott. Érdeklődött -irántunk s ezer kisebb-nagyobb dolog iránt kérdezősködött. Ő már -akkor hosszabb idő óta volt külföldön, a minthogy élete nagy részét -külföldön töltötte. <span class="pagenum"><a name="Page_83" id= -"Page_83">-83-</a></span> De azt mondotta nekünk, hogy már készül -haza, már megunta a künlétet. Csak azt várja, hogy az egészsége -jobbra forduljon.</p> -<p>– De hogyan jösz haza, hiszen régen elszoktál te már a hazától s -az is tetőled.</p> -<p>– Dehogy szoktam, majd visszaszokom, aztán az igaz, hogy sohase -vágyakoztam azelőtt ugy haza, mint most. Ugy látszik, ha megvénül -és elgyengül az ember, megváltozik a természetünk. Én legalább most -már minden esetre haza megyek, csak azt várom, hogy kissé -megerősödjem.</p> -<p>Az igaz, hogy kiszáradt, elerőtlenedett, elaggott ember szinében -volt. Hiszen öreg ember is volt. Lehetett már hetven-nyolczvan éves -is. De azért többször előhozta, hogy csak haza, csak haza!</p> -<p>De nem lett ebből semmi. Akkor is utban volt Madeira felé. A -tüdővész már nagyon elhatalmasodott rajta, a párisi orvosok azt -mondták, hogy Madeira tengeri levegője még segithet rajta. Maga -mellé vett egy franczia orvost s azzal utazott Madeirába. Igy -találkoztunk vele véletlenül.</p> -<p>Sohase jött haza, de a kontinensre se. Meghalt Madeirán.<a name= -"FNanchor_8" id="FNanchor_8"></a><a href="#Footnote_8" class= -"fnanchor">8)</a></p> -<p>Benéztünk Gibraltárba is az ottani angol állomáson. Nagy -előzékenységgel fogadtak az angolok s mutatták meg erődüket, -majmaikat és rettentő sorhajóikat. Legalább ezer ágyut láttunk az -erődökön és sorhajókon.</p> -<p>Volt oka az előzékenységnek. Gibraltárban volt Codrington, a ki -a walesi herczeg udvarához tartozott, <span class= -"pagenum"><a name="Page_84" id="Page_84">-84-</a></span> a -herczegnek kisérője s voltaképen udvarnagyja volt. Ez valamikor a -bonni egyetemet járta s Bonnban Deuchmann barátunk apjánál, ennek -házában volt szállva s a családdal jó ismeretségbe jutott. Ehhez -volt utitársunknak, Deuchmannak ajánló levele.</p> -<p>Codrington ismeretsége vagy legalább jó tanácsa életünket -mentette meg.</p> -<p>Innen ugyanis hajón akartunk menni Malagába. Valami Louise nevü -franczia hajó indult oda s mi meg is váltottuk e hajóra jegyeinket. -A hajónak éjfélkor vagy hajnalban kellett elindulni.</p> -<p>A bucsuebédet este együtt ettük meg Codringtonnal. Ebéd alatt a -nemes lord lebeszélt hajón való utazási szándékunkról. Azt mondta, -hogy okos ember, ha csupán szórakozni akar, csak ott megy hajón, a -hol ki nem kerülheti s akkor megy postakocsin, a mikor kevés a -pénze. Menjünk mi lóháton.</p> -<p>Elfogadtuk tanácsát, noha hajójegyünk értékét elvesztettük. Még -az este intézkedtünk Codrington segélyével nyerges lovak iránt s -másnap vidáman elindultunk lóháton.</p> -<p>Azonban podgyászunk is volt s málhás lóval vesződni nem -akartunk. Felfogadtunk hát a hotelben egy bérszolgát, átadtuk neki -podgyászunkat s hajójegyeinket, hogy ő hajón menjen Malagába s ott -várjon be bennünket, – ha esetleg előbb Algesirásban nem -találkoznánk. A podgyász közt egy kis eleven kutya is volt, melyet -én ajándékba akartam vinni Lyonba egy barátomnak. <span class= -"pagenum"><a name="Page_85" id="Page_85">-85-</a></span></p> -<p>Iszonyu zivatar, eső, felhőszakadás, árvíz lepett meg bennünket -mindjárt elindulásunk után. Három álló napig mindig áztunk, -mindennap csuronvíz lettünk s lovaink néhol hasig gázolták a vizet. -No hiszen áldottuk mi Codringtont ezért a bolond tanácsért.</p> -<p>Malagába érünk, keressük a bérszolgát, keressük podgyászunkat, -egyiknek sincs se híre, se hamva.</p> -<p>Hanem azt igenis meghallottuk, hogy utközben a Louise hajótörést -szenvedett s emberestül, patkányostul, mindenestül elveszett. Két -holttestet már ki is vetett a tenger, s bár egyik se a mi -bérszolgánk volt, mindamellett őt podgyászunkkal együtt -elveszettnek tartottuk. Ha hajón utazunk, minket is ez a sors ér s -én neked, édes vajdám, most nem mesélgetnék, Tisza Kálmánt nem -hajszolnám és Samu infámis karczosát nem az én asztalomnál inná a -jó Ada.<a name="FNanchor_9" id="FNanchor_9"></a><a href= -"#Footnote_9" class="fnanchor">9)</a></p> -<p>No hiszen áldottuk most Codringtont bölcs tanácsáért.</p> -<p>De még bérszolgánk és podgyászunk is megkerült. A bérszolga -ugyanis a jó borravalóból annyit ivott, hogy elaludt és a hajóról -lekésett s kocsira kapva, a következő napon szerencsésen -megérkezett. Épen uj felszereléssel akartuk már magunkat ellátni, -mikor hozzánk betoppant. Tibor öcsém ugy megszoritotta a kezét, -hogy fölsikoltott s féllábon tánczolt előttünk.</p> -<p>Innen Granadába mentünk. Ennek már emlékeit s minden -nevezetességét jól megnéztük. Deuchmann barátunkban itt különösen -fölébredt a jó német tudnivágyás s hurczolt bennünket mindenhova s -magyarázott és magyaráztatott vég nélkül. <span class= -"pagenum"><a name="Page_86" id="Page_86">-86-</a></span></p> -<p>Megnéztük a czigányokat is. Muzsikájukat, tánczukat, lakásukat, -szép lányaikat. Az igaz, hogy öltözetük a mulatóban szebb és -gazdagabb, mint a mi czigányainké, de lakásuk ép oly piszkos, -öregjeik ép oly rongyosak, mint minálunk. Hanem hegedülni nem -tudnak, csak holmi cziterát, hárfát pöngetnek.</p> -<p>Utba ejtettük Valencziát is s ugy mentünk Marseillebe s onnan a -kis kutyát Lyonba expediálva, mentünk Nizzába.</p> -<p>Itt találtuk édes anyámat, kinél ott volt Pálma hugom. De épen -ott volt Viktor bátyám is, ki e tájban házasodott s nászutjában -nejével együtt meglátogatta édes anyámat. Augusztus végén vagy -szeptember elején volt, a mikor itt családunk tagjai közül vagy -hatan összekerültünk.</p> -<p>Itt határoztuk el véglegesen afrikai utazásunkat. S itt is -szereltük fel magunkat az utazásra.</p> -<p>Vettünk sátrat, vadászati szereket, ágynemüeket, pokróczokat. -Volt egy Ábel nevü régi franczia komornyikom, ezt vittük magunkkal -hárman s több szolgánk egyelőre nem is volt.</p> -<p>Marseilleben szálltunk hajóra. Egy Tiber nevü franczia hajó -vitorlázott el velünk Afrikába, hol mindenek előtt Algirba -siettünk.</p> -<p>Algir kormányzója akkor Mac-Mahon volt, a későbbi köztársasági -elnök. Volt hozzá ajánló levelünk Malaez grófnőtől, ki a florenczi -udvarnál székelő akkori franczia követ neje volt. Anyám ismeretsége -volt ez a grófnő. <span class="pagenum"><a name="Page_87" id= -"Page_87">-87-</a></span></p> -<p>Mac-Mahon nagyon szivélyesen fogadott bennünket, mintha csak -régi ismerősek lettünk volna. Rólunk magyarokról ugyan átkozottul -keveset tudott a már akkor is hires generális, de tudatlansága -szivélyességét nem zavarta. Egyszer például ebédközben jó kedvében -azt kérdezte tőlem, hogy nekem miféle magyar foglalkozásom van?</p> -<p>– Semmi sem. De hogy jut e kérdés Önnek eszébe?</p> -<p>– Bocsánat, de én ugy tudom, hogy a magyar vagy huszár, vagy -muzsikus, vagy czirkuszlovas és állatszeliditő.</p> -<p>Persze Mac-Mahon más magyart alig látott, mint -huszár-egyenruhát. Ilyet visel a huszár s Párisban ilyet visel -minden magyar muzsikus czigány és igen sok czirkuszlovas és -állatszeliditő, a ki különben még hirét se hallotta a magyar -nemzetnek.</p> -<p>Adott Mac-Mahon fölötte kitüntető ajánló leveleket nekünk -Afrika, illetőleg Algir belsejébe, a hová csak menni akartunk, az -összes arab bürókba. Vettük is ezek hasznát nem egy helyütt.</p> -<p>Mielőtt azonban afrikai élményeinket lejegyezném, meg kell -emlitenem egy rokonommal való találkozásunkat.</p> -<p>Volt anyai nagyapámnak, gróf Zichy Károlynak egy nővére, gróf -Zichy Leopoldina, ki báró Kresz Károlynak, később lovassági -tábornoknak volt felesége. Ez a Kresz báró már régen meghalt, még -az 50-es években. Én nem is igen ismertem, csak egyszer találkoztam -vele, mint gyerek, ha jól emlékszem, Bécsben vagy valahol Bécs -környékén. Bajorországi báró volt eredetileg <span class= -"pagenum"><a name="Page_88" id="Page_88">-88-</a></span> -Kressensteini előnévvel, de a neve után mindig odatette egyéb német -nemességi czimeit is. »Herr auf Kraftshof und Röttenbach bei -St.-Wolfgang.« Magyarul: »Kresszensteini báró, Kraftshófnak és a -szent Farkas mellett való Röttenbachnak ura.« Pedig bizony nem volt -ő semminek se ura, még a feleségének se. Elmult már negyven éves, -mikor nagyapai nagynénémet elvette. Ez meg akkor még 22–23 éves -televérü Zichy-lány volt, s férje egyebet se hozott a házhoz, mint -katonai csillogó egyenruháját. Különben a franczia háborukban -vitézül verekedett s utóbb egy ulánus ezredet is kapott Ferencz -császártól. Házasságuk első évében mégis született egy lányuk, a -kit Leontine névre kereszteltek, s ki később gróf -Khevenhüller-Metsch Otmár felesége lett. Ő vele többször -találkozhattam volna, találkoztam is, de a köztünk levő -atyafiságról soha nem emlékeztünk meg.</p> -<p>Mi mágnások ugy vagyunk az atyafisággal, mint a zsidók. A -szegény atyafit, ha már másod vagy harmad ízbeni a rokonság, sehogy -se akarjuk vérrokonnak elfogadni. Mint a kinek sok pénz van -zsebjében, nem szivesen ül le kártyázni oly emberrel, a kiről -tudja, hogy semmi pénze sincs. A legjobb esetben is mit nyerhessen -tőle?</p> -<p>Erre a kresszensteini bajor bárócska sógorra is csak azért -emlékezem ily elevenen, mert ha valami kis vagyonu mágnásról volt -köztünk, gyerekek közt szó, nem egyszer kérdeztük dévajkodva -egymástól, vajjon nem kraftshófi és röttenbachi uraság az illető? -<span class="pagenum"><a name="Page_89" id= -"Page_89">-89-</a></span></p> -<p>Ez a Kresz báróné nagynéném 1830-ban sulyosan megbetegedett, s -orvosai tanácsára Montpellierbe, Francziaországba ment üdülni. -Innen, mikor már jobban érezte magát, egy alkalommal áthajózott -látogatás végett Algirba s onnan nem is jött többé vissza soha. -Pedig jó hosszu ideig élt, az 1872-ik év végén halt meg. Anyámnál -láttam a franczia nyelven irt halotti jelentést.</p> -<p>Benső barátságba keveredett egy hegedüvirtuózzal, vett birtokot -Algirban s birtokán Bonfarikban épitett kastélyt, de tartott házat -Algirban is. A virtuóz utóbb elhalt, vagy elhagyta őt s akkor -arabokkal vette magát körül s tökéletesen megtanulta az arab -nyelvet is.</p> -<p>Az igaz, hogy magyarul beszélni vagy sohasem tudott, vagy -teljesen elfelejtett.</p> -<p>Meglátogattam. Ekkor már igen öreg volt, hiszen még a mult -században született. Elkérdezte tőlem az egész gróf -Zichy-atyafiságot, mintha én azt tudtam volna.</p> -<p>Szivesen fogadott, de többé én se láttam. Ugy tudom, ott halt -meg Bonfarikban. Egész regény volt élete. Szép sudár termetü arab -imádói voltak, de csak szegényebb sorsuak. Ha megunta őket vagy ha -azok unták meg őt, vett nekik egy kis házat, kertet, földet s adott -hozzá egy lovat vagy öszvért s ezzel elbocsátotta őket.</p> -<p>Enyelegtem vele imádói miatt. De nagyon meg tudott felelni.</p> -<p>– Ne fecsegj öcsém. Különb legények ezek imádónak, mint ti -vagytok otthon Európában. Ha szeretnek és a mig szeretnek: igazán -szeretnek s más nő után <span class="pagenum"><a name="Page_90" id= -"Page_90">-90-</a></span> nem futkosnak. Ha pedig nem szeretnek: -megmondják nyiltan. Nem is hazudnak, nem is féltékenykednek, nem is -viszálykodnak. És ha szeretnek, nem a grófnét szeretik, hanem az -asszonyt, a valóságos asszonyt.</p> -<p>Volt vele Bonfarikban egy öreg huszár is. Ezt magával vitte még -Francziaországba s azután Áfrikába is. Magyar huszáros, zsinóros -ruhában volt s magyarul szólítottam meg. De ő francziául felelte, -hogy nem tud magyarul.</p> -<p>Jól összeszidtam.</p> -<p>– Micsoda magyar vagy te, hogy nem tudsz magyarul?</p> -<p>– Hát hiszen cseh vagyok én, nem magyar!</p> -<p>– – – No Isten áldjon meg jó öreg néném. Maradj hát te csak -arabusnak. Sohase láttam többé!</p> -<p>Rendszeres uti naplót ne várj tőlem édes vajdám. Mondtam már, -hogy naplót nem vezettünk. Én csak egyszerüen, minden összefüggés -nélkül elbeszélem azt, a mi fontosabb dolog történt velem, vagy a -mire élénkebben emlékezem. Még az időrendről, kalendáriumról, -egymásutánról se állok jót egészen, nem is tartom fontos dolognak. -A mi pedig barangolásunk geografiáját illeti: ezt majd te fogod -üres óráidban – ha lesznek ilyenek – összeállitani.<a name= -"FNanchor_10" id="FNanchor_10"></a><a href="#Footnote_10" class= -"fnanchor">10)</a> Én bizony a térképeket se igen nézegettem, a -városok és hegységek nevének helyesirásáról se vagyok biztos. Mit -tudom én, hogy a francziák szeleburdi s az arabok, mórok, kabylok -torokhangu, suttogó kiejtését jó helyesirással jegyeztem-e föl?</p> -<p>Algirban, a tengerparti városban tudniillik, hetekig -<span class="pagenum"><a name="Page_91" id= -"Page_91">-91-</a></span> mulattunk. Megismerkedtünk s -összebarátkoztunk a helyőrség sok tisztjével, fiatal, könnyü vérü -legényekkel. Elvittek ezek bennünket minden mulatóhelyre, -kávéházakba, táncztermekbe, érzéki látványosságok és szórakozások -helyiségeibe s bemutatták nekünk a könnyü erkölcsü arab, mór és -zsidó női szépségek egész algiri gyüjteményét. E nők különben se -ivásban, se tánczban, se énekben nem oly zajosak, tobzódók és -ugrándozók, mint a hasonló életmódu párisi és budapesti leányok. -Akár természetük, akár tettetés náluk, de a komolyság látszatát -jobban megőrzik. Az igaz, hogy zenejátékuk se klarinéttal és -hegedüvel dolgozik. Még csak nem is zongorával.</p> -<p>Nekem akkor nagyon megtetszett ez a katonaélet.</p> -<p>Mi itthon nem voltunk katonák. Olyan légkörben növekedtünk, mely -gyülölte a katonát, minthogy az a katona akkor osztrák volt. Még -csak gondolnunk se lehetett arra, hogy katonáskodjunk. A katona -valódi feladatáról fogalmam se volt, vagy ha volt, nagyon félszeg. -Azt gondoltam, az az igazi katona, a minőt Algirban láttam.</p> -<p>Karddal, pisztolylyal bánni tudni; diszes egyenruhában -fesziteni, sétálni, udvarolni; a hátas lovat az utczán és -tengerparton végig finczoltatni; naponkint egy-két órai gyakorlatot -megcsinálni; ebédnél enni, inni, élczeskedni és nevetni; éjfélig -vig lányok közt lenni, ha pedig az arabok és a kabylok -békétlenkednek, azokat rettentő hideg vérrel legyilkolni, -összelőni, agyonkaszabolni: ebből áll a katonáskodás. <span class= -"pagenum"><a name="Page_92" id="Page_92">-92-</a></span></p> -<p>Az ördög gondolt arra, hogy a katonának tanulni is kell. A tudós -katonáról ugy beszéltek algiri uj barátaink, mint valami -pápaszemes, tobákos, csoszogó iskolamesterről. Nekem, akkori -eszemmel és tapasztalásommal nagyon tetszett ez a felfogás. De a -társaság is nagyon tetszett. Karddal, pisztolylyal mi is tudtunk -ugy bánni, mint ők, talán még jobban is. Tibor öcsém edzett izmai -nem utolsók voltak, a mi pedig a tudományokban való jártasságot -illeti, mi ugyan semmit se tudtunk, de annyit mégis tudtunk, mint -algiri franczia barátaink.</p> -<p>Elvégre mi utazni és vadászni akartunk, ki kellett tehát -tekinteni a vidékre is. Meg akartuk járni nemcsak az algiri, hanem -a constantinei és esetleg oráni tartományt is s az Atlashegység -néhány ágazatát, a kis Saharát s ha lehet, egy kissé a nagy Saharát -is megismerni. Mindebből kevés történt meg, de mégis csak -megtörtént valami.</p> -<p>Legelőször is elbeszélem meglövetésem történetét.</p> -<p>Milianában s annak környékén időztünk egy alkalommal. S egyszer -Milianától 47 kilométernyire lovagoltunk ki egy jó -vadászterületre.</p> -<p>Én a ló hátáról egy nagy csapat foglyot vettem észre a -harasztban. Leszálltam a lóról, lovamat átadtam egy arab szolgának, -közel mentem a fogoly csapathoz, mely be is várt jó közelre s egy -követ a foglyok közé hajitottam, hogy repüljenek föl s közibük -lőhessek. A foglyok felröppentek, én kapom a puskát s lövésre -vállamhoz szoritom, mielőtt azonban lőhettem <span class= -"pagenum"><a name="Page_93" id="Page_93">-93-</a></span> volna, -jobb karom csak leesett s a puskát balkezemmel alig tudtam -megtartani. Első pillanatra nem tudtam mi történt. A másik -pillanatban fájdalmat éreztem jobb vállamban a hónalj táján, oda -tekintek s látom, a ruhám csupa vér.</p> -<p>Puskagolyó talált a felkaromon a bicepsizom felső széle mellett -s keresztülhatolt karomon.</p> -<p>Honnan jött a golyó, sohase tudtuk kipuhatolni. Igaz, hogy nem -is volt idő a vizsgálódásra. Előttem senkise állt. Nem valószinü, -hogy társaim valamelyike hibázott rám. Valami kósza arab lőhetett -meg.</p> -<p>Sebem nagy volt, a vérzés is nagy volt. Hol lovon, hol kézen -azonnal visszavittek Algirba s Mac-Mahon, mihelyt balesetemről -értesült, azonnal saját orvosát küldte hozzám ápolni és -gyógyitani.</p> -<p>Az orvosi tanácskozás arra az eredményre jutott, hogy ha -életemet meg akarják menteni, karomat okvetlenül le kell vágni, még -pedig tőben. Közölték velem.</p> -<p>De ebbe én semmiképen bele nem egyeztem. Én tőben levágott -karral élni nem akartam. De bántott az aggodalom, hogy -narkotizálnak, elkábitanak s azalatt vágják le karomat. Ezt meg -kellett akadályoznom.</p> -<p>Tibor öcsémet érzékenyen megkértem, hogy ezt semmiképen meg ne -engedje. Megigérte. De én becsületszavát is kértem erre. Egyuttal -becsületszóra fogadást tettem előtte én is, hogy ha karomat -levágják s életben maradok, nyomban agyon lövöm magam. Tibor öcsém -becsületszavát adta s ezzel megnyugodtam.</p> -<p>Csakugyan nem is volt szükség a kaszabolásra. <span class= -"pagenum"><a name="Page_94" id="Page_94">-94-</a></span> Mac-Mahon -orvosa, fiatalságom s a jó természet gyorsan és alaposan segitett s -én három hét alatt rendbe jöttem. Üdülés közben igen gyakran -voltunk Mac-Mahon vendégei s mindig szives házi gazdánk volt.</p> -<p>Betegségem alatt ismerkedtem meg a hires párduczvadászszal, -Bonbonnellel. Sokkal idősebb volt, mint én, de azért benső, igaz -rokonszenv és barátság fejlődött ki köztünk, mely fennállott -haláláig. Arczképével is megajándékozott, ismered te is édes -vajdám. Közöltem veled, hogy mint öreg ember, tavaly halt meg s -kivánatára családja nekem is megküldte a halottjelentést. Szegény -kis Endre fiammal kapcsolatban sok emlék köt ez öreg nemes -barátomhoz s azért elmondok róla egyet és mást.</p> -<p>Volt egy életveszélyes kalandja egykor egy óriási -párduczczal.</p> -<p>A Ben-Assenatt arab törzs vidékén vadászott s egy párduczra, -mely az arabok marháiban sok kárt tett, harminczhárom éjszakán át -ment ki lesre. Végre egy éjszakán a csalétekül kikötött kecskére -csakugyan oda ment a párducz, Bonbonneltől hat méternyire, levágta -a kecskét s kezdte vinni. Nagyon sötét volt az éj, Bonbonnel a -párduczot nem láthatta s jól czélba nem vehette, tehát nem volt -czélszerü rá lőni. Bonbonnelt azonban arra a gondolatra, hogy -harminczhárom éjszakát már hiába virrasztott át s most mégis az -orra elől menekül a párducz, elhagyta hidegvére és okossága és -csupán csak a sötét körvonalaiban látott állattömegre rálőtt. -Eltalálta ugyan a fenevadat, de annak csak az <span class= -"pagenum"><a name="Page_95" id="Page_95">-95-</a></span> első két -lábán levő csülkét törte össze golyója. A párducz nagyot orditva, a -kecskére rogyott.</p> -<p>Pár percznyi néma várakozás után Bonbonnel – megint a -vadász-okosság ellenére – megmozdult s erre a párducz két hátulsó -ép lábán vonszolva magát, rárohant, feldöntötte s minden védekezése -daczára balkezét és arczizmait összemarczangolta, a pofacsontot és -egyik állkapczáját fogaival összetörte, koponyáját is itt-amott -összeharapdálta, mig végre Bonbonnel által meglökve, a meredek -sziklaoldalon nagy orditozás mellett lezuhant.</p> -<p>Bonbonnel kigyógyult iszonyu sebjeiből, de arczán és koponyáján -örökre megmaradtak a nagy csont-, izom- és bőrhegedések s -arczvonásai is lényegesen megváltoztak. Balkarja örökre béna -maradt.</p> -<p>Hosszu betegsége alatt Algirba szállitották, hol dr. Bodichon -kezelte szerencsével. Ez az orvos az én betegségem feletti -tanácskozásban is részt vett később, s Bonbonnel ennek utján tudta -meg az én meglövetésemet s jutottunk el egymás -ismeretségébe.<a name="FNanchor_11" id="FNanchor_11"></a><a href= -"#Footnote_11" class="fnanchor">11)</a></p> -<p>Bonbonnel megszerezte magának a párducz koponyáját.</p> -<p>Hajnal felé ugyanis az arabok fölkeresték őt s elvitték -duárjukba, egy Corso nevü gazdasági telepre, hol a legnagyobb -gonddal s testvéri szeretettel ápolták. Ő még később is, betegsége -sulyos napjaiban is dühbe jött arra a gondolatra, hogy a -párduczczal szemben vigyázatlan volt s azt nem ölhette meg. S -naponként többször kérte és biztatta az arabokat, hogy a párduczot -nyomon kisérjék, minthogy összetört két első lábával messze az nem -mehetett. <span class="pagenum"><a name="Page_96" id= -"Page_96">-96-</a></span></p> -<p>Nem is ment.</p> -<p>Másnap az arabok s néhány franczia jól fölfegyverkezve s nagy, -erős vérebekkel megszaporodva, kimentek a küzdelem szinhelyére. Meg -is találták azt a helyet. Onnan leszálltak a hegyszakadék fenekére -s ott megtalálták a vérnyomokat s Bonbonnel köpönyegének kámzsáját. -Ezt a fenevad akkor szakitotta le, mikor Bonbonnel koponyáját -utoljára befalta és összeharapta. Itt a mélységben sok vére -elfolyt, de a jelek azt is kétségtelenné tették, hogy a párducz -többször megkisérlette a fölmenetelt a meredeken, hogy Bonbonnelt -végkép megölje. De nem volt képes, mert első lábait kapaszkodásra -nem használhatta.</p> -<p>Tovább nyomoztak. A vérnyomok messze be az erdőbe vezettek. Elől -a kutyák. Egyszerre azonban a kutyák elkezdettek vonitani s -felborzolt szőrrel, behuzott farkkal, rémülten futottak vissza. Ők -szagról s talán látásból is felismerték a vad közellétét. A -franczia vadász urak sem voltak bátrabbak, mint a kutyák s töltött -puskáikat átadták az araboknak, hogy ezek menjenek be a sürübe. De -ők is megköszönték e megbizatást s kijelentették, hogy Allah nem -akarja, hogy a fenevadat a mai napon keressék föl. A kutyák -magukviselete is bizonyitja ezt.</p> -<p>Bonbonnel azonban tovább biztatta az arabokat s ezek leskelődtek -is a párducz után. S megtudták, hogy ez egy vad-vizes nagy -szakadékba vánszorgott. Itt a vizben, bozótban nyomát vesztették és -csak tizennégy nap mulva jelentették a kecskeőrző arab gyerekek, -<span class="pagenum"><a name="Page_97" id= -"Page_97">-97-</a></span> hogy ők látták a párduczot holtan s már -rothadó állapotban. Bonbonnel pénzt igért nekik, ha elhozzák fejét. -El is hozták.</p> -<p>Ő a fejet aztán kifőzette s a koponya- és állkapocscsontokat -tisztára kikészitette. Ez később Párisban is mindig ott volt -iróasztalán. Homlokára ráirta e két szót: memento mori. Barátai -előtt a párduczfejet, mint valami sisakot, föltátott szájjal -rátette saját fejére, a fogakat beleigazitotta a saját koponyáján -behegedt sebekbe s igy mutatta meg az életre-halálra való küzdelem -egyik-másik pillanatát.</p> -<p>Nekem is megmutatta többször is.</p> -<p>Egy alkalommal én és Tibor öcsém mentettük meg az én öreg -barátom életét. De ez már nem vadászat közben volt.</p> -<p>Egyik reggel egyáltalán nem volt kedvem kimenni vadászni. Tibor -öcsém Deuchmannal jókor kiment kis vadra s engem is hivtak. Nem -akartam. Fáradtnak éreztem-e magam, valami előérzet bántott-e, -egyáltalán nem volt kedvem, hanem e helyett bevonultam közös -sátorunkba, leheveredtem s nyugodtam és nyujtózkodtam.</p> -<p>Bonbonnel sátora, mert ő is velünk volt, nem messze volt -felütve. Vele volt egy komornyikja, valami Blachair nevü franczia. -Fekete, vad arczu ficzkó, ugy negyven év körüli életkorú.</p> -<p>A mint sátramban heverészek, egyszer csak hangokat hallok:</p> -<p>– Megőrültél fiam? Mit akarsz? Miért akarsz te engem megölni? -Megbolondultál édes fiam, Blachair? <span class="pagenum"><a name= -"Page_98" id="Page_98">-98-</a></span></p> -<p>Fölismertem: ezek Bonbonnel szavai.</p> -<p>De e szavak közben vad, dühös, rikácsoló szavakat is hallottam, -melyeket azonban nem értettem.</p> -<p>Fölkelek, kimegyek, hát csak látom ám, hogy Blachair egy éles, -hegyes késsel az öreg Bonbonnelt akarja megölni. Ennek nem volt -puska keze ügyében, egyébként pedig az erős, vad ficzkóval nem -birhatott.</p> -<p>Első pillanatban én is azt hittem, hogy ez az ember megőrült. -Oda ugrottam hozzá s hátulról elkaptam azt a kezét, melyben a kés -volt. Akkor pedig nekem fordult s velem kezdett viaskodni. Nem -tudom, mi történt volna, ha véletlenül segitség nem érkezik.</p> -<p>Honnan, honnan nem, Tibor öcsém egyszer csak ott termett, mint a -villám. Kicsavarta a kést Blachair kezéből, azt eldobta s azután -megfogta a nyakánál fogva a gazembert s ugy vágta a földhöz, csak -ugy nyekkent. Akkor oda fordult hozzánk:</p> -<p>– Most ne keveredjetek ti a dologba, majd én végzek magam.</p> -<p>Oda állt Blachair elé, boxoló állásba helyezkedett, két kezét -ökölre szoritá:</p> -<p>– No kutya, most gyere hát, én velem próbálkozzál.</p> -<p>De bizony nem próbálkozott ő vele. Föltápászkodott a földről, -szügyébe vágta a fejét, Tibor öcsémnek szeme közé se mert nézni, -elsompolygott, félreállt.</p> -<p>Akkor kérdeztük Bonbonnelt, hogy mi történt hát voltaképen? Hogy -eshetett az meg, hogy az ő hű Blachairje, ki vele annyi vadászati -kirándulásban vett <span class="pagenum"><a name="Page_99" id= -"Page_99">-99-</a></span> részt s mindig hüségesen viselte magát, -most őt meg akarta ölni?</p> -<p>Öreg barátunk védte a szolgát. Maga se érti az esetet. -Bizonyosan megőrült a ficzkó. Valószinüleg a forró nap nagyon -megsütötte a fejét, a vér a fejébe ment s ettől megbolondult.</p> -<p>Minket nem nyugtatott meg ez a megoldás.</p> -<p>Eszünkbe jutott, hogy ez az ember, mikor fecsegő kedvében volt, -sokat beszélt nekünk is, Abel komornyikomnak is utazásairól, de -soha se emlegetett más helyet, mint Toulont, Brestet és Cayennét. -Elkezdtük őt vallatni.</p> -<p>Kisült, hogy nem is franczia, hanem arab.</p> -<p>Kisült, hogy gályarab volt, a bagnóban volt sok éven át és -csakis onnan ismerte Toulont, Brestet és Cayennét.</p> -<p>És kisült, hogy már két gyilkosságot is követett el. Megölt egy -idegent, mint ő mondotta, boszuból és megölte saját sógorát is, egy -arabot, hogy annak lovát, puskáját és burnuszát -megkaparinthassa.</p> -<p>Miként szabadult a gályarabságból: erre már nem igen voltunk -kiváncsiak. Belátta öreg barátunk is, hogy e romlott lelkü és -veszedelmes embert el kell bocsátania. A mi még az napon meg is -történt.</p> -<p>Megmondtuk neki, ha még szemünk elé mer kerülni: lelőjjük, mint -a kutyát. Nem is láttuk többé.</p> -<p>Az a vidék, a hol ez történt, csak kis vadra volt jó -vadászterület. Mi azonban nagyobb vadra is vadászni akartunk. -Vaddisznóra, párduczra, sőt oroszlánra.</p> -<p>Tovább vonultunk. Folytattuk utunkat az Atlász-hegység -<span class="pagenum"><a name="Page_100" id= -"Page_100">-100-</a></span> belső részeibe. Behatoltunk a Laures -nevü hegységekbe.</p> -<p>Itt nagy és több napig tartó hóesés lepett meg bennünket. Az -ördög számitott erre. Nekem mindig azt mondták, az iskolában azt -tanitották is, hogy Áfrikában olyan nagy a hőség, hogy az ember -majd elolvad, itt meg a hó se akart elolvadni.</p> -<p>Nem voltunk mi szibériai utra felkészülve. Bunda épen nem volt -velünk. Se füthető szoba, se kályha. Hanem volt egy-egy pokróczunk, -közönséges nyári vadászruhánk s becsületes szellős sátorunk, mely a -szél és hideg ellen nem sokkal ért többet, mint itthon -Magyarországon a czigánysátor.</p> -<p>Nekünk pedig se a sok nevelő, se a piarista professzorok soha se -tanitották a czigánymesterséget s bőrünk egyáltalán nem akart a -téli förgeteghez hozzá szokni.</p> -<p>Kivált nem az enyém. Iszonyuan fáztunk s ébren is, alva is -folyton dideregtünk. Nappal még csak türhető volt, mert a tűz -mellett tölthettük az időt, de éjjel a sátorban csakugyan nem -tüzelhettünk. Elmenekülni azonban nem akartunk, de nem is lehetett -volna hamarjában – hova.</p> -<p>Végre is én irtóztató csuzt, rheumát kaptam, mely egész testemet -agyon gyötörte. Én csak tudom állni a testi fájdalmat, volt benne -részem elég, de ez a fájdalom kiállhatatlan volt. S legalább -tizennégy napig tartott a sulyosabb része. E tizennégy napon át -vagy a sátorban feküdtem, vagy kitettek a hóra a tűz mellé.</p> -<p>Pedig vadászatunknak szép része volt ez az idő. <span class= -"pagenum"><a name="Page_101" id="Page_101">-101-</a></span> Velünk -volt Chassing is, hires oroszlánvadász e hegységben. E derék -vadásztársunkról, kinek élete és boldogsága borzasztó véget ért, -többet kell közölnöm. Most betegségem kapcsán csak annyit jegyzek -meg, hogy Tibor öcsém ennek társaságában lőtt egy oroszlánt, de e -nevezetes kirándulásban én részt nem vehettem. Ez ok miatt e lövés -részleteit nem is tudom hiven előadni.</p> -<p class="center">* * *</p> -<p><i>Jegyzet.</i></p> -<div class="footnote"> -<p><a name="Footnote_8" id="Footnote_8"></a> <a href= -"#FNanchor_8"><span class="label">8)</span></a> Hogy melyik -Batthyányi volt ez: gróf Károlyi Gábor jegyzeteiben nem találom. -Ugy rémlik előttem, mintha azt mondta volna beszélgetés közben, -hogy gróf Batthyányi Iván volt, az 1806-ban elhalt Lajos herczeg -másodszülött fia s a még akkor élő Fülöp herczeg egyetlen -testvéröcscse. Ez csakugyan 1865-ben halt meg, nem sokára a leirt -találkozás után. Ha csakugyan ő volt: a lissaboni találkozás -alkalmával 78 vagy 79 évesnek kellett lennie.</p> -</div> -<div class="footnote"> -<p><a name="Footnote_9" id="Footnote_9"></a> <a href= -"#FNanchor_9"><span class="label">9)</span></a> Gróf Károlyi Gábor, -mikor e följegyzéseket előttem papirra vetette, Czeglédnek volt -országgyülési képviselője. Pártelnöke Bába Molnár Samu, czeglédi -tekintélyes birtokos s volt polgármester és képviselő, minden -őszszel egy hordó sajáttermésü czeglédi bort szokott neki behozni, -mely elég erős és izletes, de mindig zavaros szinü volt. A »jó Ada« -Horváth Ádám kecskeméti képviselő. Ezekre hivatkozik gróf Károlyi -Gábor.</p> -</div> -<div class="footnote"> -<p><a name="Footnote_10" id="Footnote_10"></a> <a href= -"#FNanchor_10"><span class="label">10)</span></a> Meg is fogom -kisérteni, de majd csak ez utazási <span class="pagenum"><a name= -"Page_102" id="Page_102">-102-</a></span> jegyzetek gyüjteményes -kiadásánál, a melyhez némi térképet is óhajtottam mellékelni. Az -»Egyetértés« tárcza-közléseinél ezt nem lehetett tennem. A -részletesebb kidolgozáshoz ugy hiszem kérhettem volna gróf Károlyi -Tibor emlékező tehetségének segitségét. Deuchmann ur egyébiránt -csinált is némi jegyzeteket, ugy emlékszem Gábor előadásából. A -térkép e kötet végén.</p> -</div> -<div class="footnote"> -<p><a name="Footnote_11" id="Footnote_11"></a> <a href= -"#FNanchor_11"><span class="label">11)</span></a> Gróf Károlyi -Gábornál megvolt Bonbonnel aczélmetszetü arczképe s voltak tőle -levelei is. Arczkép és levelek hová lettek halála után, nem tudom. -E párduczkalandból kedélyes tréfát csináltam én derék barátommal. Ő -ugyanis Bonbonnel ezen kalandját gyakran elbeszélte ismerőseinek. -Nekem is. Én azonban emlékeztem, hogy e párduczkalandot a »Hazai és -Külföldi Vadászrajzok« czimü könyv, melyet 1863-ban Bérczy Károly -irt s Emich Gusztáv adott ki, részletesen közli. Könyvtáramban -megvan e könyv s én a közlést ujra elolvastam s természetesen a -kaland részleteit sokkal bővebben tudtam, mint maga gróf Károlyi -Gábor. Mikor aztán előttem ő ujra el akarta mondani, én -közbeszóltam, hogy én ezt jobban tudom.</p> -<p>– Ha jobban tudod, mondd el.</p> -<p>Elmondtam. Bámult, csodálkozott.</p> -<p>– Honnan tudod, vajda, ezeket?</p> -<p>– Tőled magadtól.</p> -<p>Nem mondtam meg neki, honnan tudom s ő egész életében mindig -emlegette, hogy a mit én tőle tudok, sokkal jobban tudom, mint ő. -Utóbb, ha el akarta <span class="pagenum"><a name="Page_103" id= -"Page_103">-103-</a></span> mesélni s én is jelen voltam a -társaságban, csak felém fordult.</p> -<p>– Te mondd el édes vajdám, te jobban tudod, mint én.</p> -<p>Sokat nevetett e fölött társaságunk.</p> -<p class="right"><span class="smcap">Eötvös Károly.</span></p> -</div> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_104" id= -"Page_104">-104-</a></span></p> -<h2>VADÁSZATOM AFRIKÁBAN.</h2> -<p class="summary">(Miként lőttem oroszlánt? – Chassaing. – Négy -oroszlán jött rám. – Chassaing barátom iszonyu sorsa. – Karthágó -romjai. – Nem gyönyörködöm a multban. – A kutyám -oroszlánkalandja.)</p> -<p>Ez a betegség engem nagyon megviselt. Mikor már lázaim és -fájdalmaim csillapodni kezdettek, én is, de társaim is sürgették, -hogy valamerre mozduljunk ki, hogy födél alá juthassanak s orvos is -legyen rendelkezésemre. Legközelebb volt hozzánk Batna, egyik -jelentékenyebb város a constantini tartományban, oda igyekeztünk. -Engem felkötöttek egy lóra s ugy hurczoltak oda.</p> -<p>Itt felüdültem ugyan annyira, hogy a további vadászatokban és -utazásokban részt vehettem, de ettől az átkozott bajtól egészen -sohase tudtam megmenekülni s időnkint ujra meg ujra visszatért. -Emlékszel édes vajdám, mikor pár év előtt abban a bordaközi -neuralgiában annyit szenvedtem s mikor Bolfras<a name="FNanchor_12" -id="FNanchor_12"></a><a href="#Footnote_12" class= -"fnanchor">12)</a> barátunk annyit vesződött velem, a bordáimmal -is, a lábaimmal is, melyek akkor is tele voltak rheumával. Hát ezt -a rheumát onnan hoztam a Laures<a name="FNanchor_13" id= -"FNanchor_13"></a><a href="#Footnote_13" class="fnanchor">13)</a> -hegységből s épen harmincz esztendeje hurczolom magammal, mint az -adósságaimat. <span class="pagenum"><a name="Page_105" id= -"Page_105">-105-</a></span></p> -<p>Elmondom most oroszlánlövésemet.</p> -<p>A mint én tudom, az európai vadász urak az oroszlánvadászattal, -mint tourista kirándulással mi előttünk alig öt-hat év óta kezdtek -foglalkozni. Gerardnak, a leghiresebb oroszlánvadásznak tudósitásai -keltették föl a kiváncsiságot és a vágyat sok franczia, angol és -orosz s néhány német vadászban. Bonbonnel és Chassaing, s több más -franczia barátunk nem egy vadászkalandot közöltek velünk, sikereset -is, gyászosat is, komikusat is.</p> -<p>Magyar vadász kevés járt ott mi előttünk. Gróf Forgách Károly -négy-öt évvel előbb járt ott, mint mi, de inkább sasokra, -gazellákra, bivalyokra vadászott. Gróf Széchenyi Béla és gróf -Erdődy Gyula épen velünk egy időben vadásztak s velük nagy, de -kellemes meglepetésünkre épen Batnában találkoztunk, mikor engem -lóháton oda vittek. Látogatásuk, társalgásuk, adomáik nekem a -betegnek különösen jól estek.</p> -<p>Az oroszlánvadászatnak nem egy módja van.</p> -<p>Egyik módja az arabok régi szokása.</p> -<p>Az arab sohase keresi föl az oroszlánt azért, hogy oroszlánt -lőjjön. Hanem mikor valamely oroszlán akár magánosan, akár -családjával együtt rászokik egy arab telepre s ott a tevét, juhot, -kecskét, egyéb lábas jószágot tömegesen rabolja és pusztitja: -harmincz-negyven arab puskás összebeszél, lesbe áll az oroszlán jól -ismert utján s ha jön az oroszlán, azt tömeges lövéssel addig lövi, -mig agyon nem lövi. Ha jól nem találják, az oroszlán közibük megy s -egy-két arabot ő is levág vagy csuffá tesz rendesen. <span class= -"pagenum"><a name="Page_106" id="Page_106">-106-</a></span></p> -<p>Ezt a módot mi nem próbáltuk.</p> -<p>A másik módja az, a melyet kezdetben Gerard követett, a ki -magánosan kereste fel éjjeli lesen az orszlánt s lövését mindig -biztosnak tartotta.</p> -<p>Egyik módja az is, a melyet utóbb Gerard is követett, hogy a -vadász vagy a vadászok hajtókkal zavarják föl és keritik az -oroszlánt, kivált ha az nőstény s fiai vele vannak. A hajtás -gyakran kutyákkal és trombitával történik. A kutyát ugyan, -akármennyi, kutyába se veszi az oroszlán s a kutyák nem is mernek -hozzá közel menni, de a trombitahangot ki nem állja a fenevad s az -elől lassu menésben meghátrál s akkor a kutyák tisztes távolban s -ugatva utána mennek, látszólag hajtják.</p> -<p>Mi ehhez se folyamodtunk. Hanem lesből lőttünk. A lesnek is több -módja van. Engem Bonbonnel barátom vezetett. Összesen három -vadászaton voltam jelen, a hol oroszlánra lövés esett. Egyet én -lőttem.</p> -<p>Az araboktól biztosan kitudtuk az oroszlán ottlétét, járását, -éjjeli utját. Éjjeli utja közelében kiválasztottunk egy hatalmas -lantiszk-bokrot s abban készitettük el a leshelyet.</p> -<p>Hogy a lantiszk micsoda fanem vagy facsalád s mi a tudományos -neve, én neked, édes vajdám, meg nem mondhatom. Cserjeszerü növése -van, száz szál nől egy bokorból olyan formán, mint nálunk a mogyoró -vagy orgonafa; minden szála ujjnyi vastag s roppant erős, szivós -fa, mint nálunk a somfa. Ennek a közepébe ugyan beugrani az -oroszlán se képes.</p> -<p>Tehát ennek a közepébe napközben fejszével vágtunk <span class= -"pagenum"><a name="Page_107" id="Page_107">-107-</a></span> egy -bejáró utat s belül annyi helyet, a mennyi egy embernek ülésre -szükséges volt. A csalétkül használt rossz lovat a bokortól tíz -lépésnyire kikötöttük, én estennen beültem a bokor közepére s -ébren, nyugodtan, mozdulatlanul vártam az oroszlánt. Jó puska, -biztos és hatalmas töltéssel a kezemben.</p> -<p>Több éjen át vártam hiában, mig végre egy éjjel megérkezett az -oroszlán. Orditása már messziről hangzott időközönkint.</p> -<p>Csakhogy nem egy jött, hanem négy. A him, a nőstény és két -kölyök, de a kölykek is oly nagyok már, mint a legnagyobb mészáros -kutya.</p> -<p>De mit csináljak én egymagam négy oroszlánnal? Azt nem -mondhatom, hogy nagyon féltem, de azért elhatároztam, ha ők engem -nem bántanak: akkor én sem bántom őket. Különben még éjszaka volt, -a hold gyönyörüen sütött. Menekülésről szó sem lehetett, mert akkor -vagy az oroszlánok ölnek meg, vagy a szégyen. Chassaing barátom -szemeitől és szájától még jobban féltem volna, mint az -oroszlánoktól. Meg kell ugyanis jegyeznem, hogy Chassaing is ott -volt, de velem nem egy bokorban.</p> -<p>Az oroszlánok vigan dudorászva jöttek felém és csak akkor -hallatta a him borzasztó morgását, mikor a lovat észrevette. Rögtön -el is vált családjától s lehajtott fejjel, elnyult testtel, orozva -tett lassu lépésekkel közelgett a ló felé, mely iszonyu -nyugtalansággal és rémülettel el akarta kötelékét szakgatni, hogy -menekülhessen. Nem tudott menekülni. <span class="pagenum"><a name= -"Page_108" id="Page_108">-108-</a></span></p> -<p>Nagy távolságról ugrott az oroszlán neki a lónak, a mely -ágaskodni próbált. A másik szempillantásban a ló már hason feküdt s -az oroszlán irtóztató morgással marczangolta nyakát, szinte -hallottam, a mint a ló csontjai csikorogtak és töredeztek fogai -alatt. Mondhatom, furcsa néhány percz volt ez rám nézve. Ilyen -szinpadi látványban kevés embernek volt része. Majdnem megmeredtem -a bámulattól s alig hiszem, hogyha az oroszlán leugrik a lóról s -gyorsan nekem ront: tudtam volna lőni. Biztosan lőni épen nem. -Bizonyos, hogy az első pillanatokban egészen elfeledtem a másik -három oroszlánt. Azok engem szépen fel is falhattak volna hátul; -szemem és fülem és minden idegem csak arra a halálos küzdelemre -ügyelt mereven.</p> -<p>Hátha még időm lett volna arra gondolni, hogy most egyedül -vagyok a vad afrikai sivatagban, sötét éjszakában, fenevadak -közelében, minden segitség és minden menekülés nélkül!</p> -<p>Végre néhány percznyi vonaglás után a ló nyeritése, hörgése és -vonaglása megszünt, oldalára fordult s lábait messze kinyujtotta s -az oroszlán se morgott tovább oly rémitőn. Nyilván észrevette, hogy -a ló már kimult. El is kezdett belőle nyugodtan falatozni.</p> -<p>Ekkor jöttem én is magamhoz egészen. Idegeim feszültsége ekkor -szünt meg igazán s ekkor lettem megint vadász. Ekkor vettem észre a -másik három oroszlánt.</p> -<p>De lehetetlen is lett volna észre nem vennem. Ezek a betyárok a -ló és az én bokrom közti szük térre <span class="pagenum"><a name= -"Page_109" id="Page_109">-109-</a></span> egészen az orrom elé -telepedtek s ott el is kezdtek játszani. Szerencse, hogy nem volt -velük kártya. Az anya leült s nézte jó kedvvel öregjét, a mint az -tépte a lovat. A két kölyök keresztül ugrált rajta is, egymáson is, -néha anyjuk játszó farkát kapkodták el. Oly közel voltak hozzám, -hogy a szó teljes értelmében éreztem testük melegét. Szentül -hiszem, hogy észrevettem, hogy a kölykek néhányszor rám is néztek -és észre is vettek, de mint könnyelmü ficzkók, nem adtak rám -semmit. A mit ugyan okosan tettek.</p> -<p>Mikor a hím jóllakott, akkor a másik három oroszlán is oda ment -a lóhoz s körülszaglálta. De nem ettek belőle, fölkerekedett az -egész család s eltávozott.</p> -<p>Ekkor én is kijöttem a bokorból és Chassaingnel beszéltem. -Mentegetni kezdtem magam, hogy nem lőttem. Azt hittem, a hires -vadász előtt mentségre van szükségem.</p> -<p>– Jól tette ön, végzetes lehetett volna a lövés. Hanem bravo, -fiatal barátunk, ön tökéletesen megőrizte nyugalmát a négy oroszlán -közelében.</p> -<p>Az igaz. Akkor jutott magamnak is eszembe, mily tökéletes -mozdulatlanságban lehettem, hogy az egy lépésnyire mellettem -üldögélő nőoroszlán észre nem vett, noha az oroszlán hallása -ugyancsak tökéletes. De ma is kételkedem abban, hogy ez számitás és -hősiesség volt nálam. Inkább ösztön, azt hiszem.</p> -<p>– Azonban foglaljuk el ismét helyünket, – ugymond Chassaing, – -mert az oroszlánok még visszajöhetnek.</p> -<p>Nem sok kedvem volt hozzá, de engedelmeskedtem. <span class= -"pagenum"><a name="Page_110" id="Page_110">-110-</a></span> Nekem -elég volt ez éjszakára ez a mulatság, de azért csak bemásztam -eleven sövénysátoromba. És csakugyan a himoroszlán másfél óra mulva -visszajött. Talán csak inni ment valahová, de magányosan jött -vissza.</p> -<p>Chassaing is az én bokromban volt ez alkalommal.</p> -<p>Az oroszlán megállt a lónál s körül nézett. Velem épen szemközt -állott, nem egészen tiz lépésről. Mellének, szivének czéloztam s -lőttem. A következő pillanatban Chassaing is lőtt. Az oroszlán -elesett. Keze-lába alig mozgott egy szempillantásig. Meg volt -halva.</p> -<p>– Én sziven lőttem, – mondtam Chassaingnek.</p> -<p>– Én homlokon, – felelte ő.</p> -<p>Jó darabig várakoztunk még a bokorban ujra töltött s lövésre -fogott fegyverekkel. Az oroszlán végre is fene állat, magához jöhet -egy pillanatra még haldoklása közben is s az a pillanat is elég, -hogy olyan férgeket, mint hozzá képest mi vagyunk, agyon üssön.</p> -<p>Azonban nem mozdult s mi hajnal felé nagy óvatosan kimásztunk s -lovainkhoz és a tanyára mentünk.</p> -<p>Reggel kiküldtük embereinket s az oroszlánt a tanyára hozattuk. -Szép példány volt. Sziven is volt találva, fejen is. A szivlövés -föltétlen halálos volt s azért vita nélkül az én lövésemet találtuk -diadalmasnak. Bőrét kikészittettem s apámnak ajándékoztam. Szivesen -vette.</p> -<p>E bőr még 1887-ben meg volt a palotában, azt hiszem, most is meg -van.</p> -<p>Batnában, mikor már felüdültem, egy szép családi jelenetnek is -tanuja voltam. Ámbár igazán habozok, hogy ez Batnában történt-e? -<span class="pagenum"><a name="Page_111" id= -"Page_111">-111-</a></span></p> -<p>Chassaing ez időben állandóan Batnában lakott. Vele volt szép -ifju neje is. Neje szült, egészséges szép fiut hozott világra s a -keresztelés ünnepélyességgel történt. Öreg barátom Bonbonnel volt a -keresztapa s én is, mint barátilag meghivott és szivesen látott -vendég, ott voltam.</p> -<p>Minő boldog család volt ez s minő vége lett e kedves -családnak!</p> -<p>Az arabok és kabylok engesztelhetlenül gyülölték a francziákat, -mint durva, kegyetlen és kapzsi hóditókat s minden alkalommal -föllázadtak s egy csomó francziát kiraboltak s agyonvertek. Mikor -mi ott voltunk: akkor épen békesség volt s nekünk nem kellett -félni. De az előző évben 1863-ban és 1864-ben is azon a vidéken, a -hol jártunk, lázadás volt. Mi ugyan már nem voltunk akkor Algirban, -de 1865-ben, alig ment onnan haza Napoleon császár a látogatásból, -az arabok megint előtörtek a pusztaságból s egy hires főnökük: -Szi-Hamed Ben-Hamza ugyancsak lazsnakolta a francziákat. Csaknem -minden második, harmadik évben kitört a lázadás. Ily alkalommal a -magányosan élő francziákat mindig halál fenyegette.</p> -<p>Chassaing barátunk nem félt az araboktól. Pedig Bonbonnel -figyelmeztette. De ő annyi oroszlánt és párduczot lőtt, annyi arab -vagyont megmentett a ragadozóktól, hogy szentül számithatott arra, -hogy őt az arabok szeretik és tisztelik, érte rajonganak s őt se -nem bántják, se bántani nem engedik.</p> -<p>Mit ért e bizalom? <span class="pagenum"><a name="Page_112" id= -"Page_112">-112-</a></span></p> -<p>Egy fölkelésnél egy kabyl főnök kezébe került. A főnök egész -családjával együtt – feleségből és kis gyerekből állt a család – -elfogta őt s táborába hurczolta. S most olyan jelenet következett, -a minőt csak ember képes, vad állat nem képes előidézni.</p> -<p>Chassaingt egy fához kötötték. Nejét előtte mezitelenre -vetkőztették s erőszakkal addig becstelenitették, mig meg nem halt. -Kis fiát elevenen megnyuzták szeme láttára. Természetesen az is -meghalt. S mikor mindez megtörtént: akkor kötelékeit feloldozták s -őt a legközelebbi franczia telepre vitték.</p> -<p>Chassaing megőrült. Mint őrültet a marseillei őrültek házában -helyezték el s ott meg is halt. A gondviselés megmentette őt attól, -hogy a hihetetlen jelenetre öntudattal visszaemlékezhessék.</p> -<p>– – Batnából mi még egy utat és vadászkirándulást tettünk -Biskarába.<a name="FNanchor_14" id="FNanchor_14"></a><a href= -"#Footnote_14" class="fnanchor">14)</a> A L’Aures hegység nyugati -kiágazatait még egyszer megjártuk s a biskarai helyőrség némely -tisztjével jól mulattunk. Érdekes város ez a közel fekvő -oázisokkal. Itt már a kis Sahara sivatag van s ezt itt-ott meg is -jártuk, ha már a nagy Saharát meg nem nézhettük. Egyébiránt ez is -csak olyan, mint a nagy, csak kisebb.</p> -<p>Innen Constantinba és azután Bonába mentünk s itt hajóra -szálltunk, hogy Tunisba vitorlázzunk. Tengeri utunkról nincs mit -megjegyeznem.</p> -<p>Tunisban néhány napot töltöttünk el. Itt már ujságokat is -kaptunk Franczia- és Olaszországból. Nem tegnapiakat ugyan, de -mégis csak ujságokat. Az angol <span class="pagenum"><a name= -"Page_113" id="Page_113">-113-</a></span> s kivált a franczia -konzulátusnál könnyen szert tettünk ujabb ismeretségre. Az a néhány -nap igen jól telt el.</p> -<p>Megnéztük Karthágó romjait is. Mi nem sirtunk, mint Marius, e -romok fölött, nekem inkább nevető kedvem támadt. Talán okom is volt -rá.</p> -<p>Nemcsak uj keletü franczia ismerőseink, de Deuchmann barátunk is -fontosnak tartotta, hogy a romokat megszemléljük. Kérdezősködtem, -hol vannak azok a romok. Azt mondták, részint Tunisban, részint egy -nem messze levő faluban, a melynek neve Szidi-Bu-Szaid. No isten -neki, keressük meg hát. Deuchmann valami könyvet szerzett, a -melyben le volnának irva ezek a romok.</p> -<p>Rossz, rongyos düledező viskót ugyan a város hátulsó részeiben -eleget találtunk; zsidó, arab, berber koldust is eleget láttunk a -viskók körül, de se Hannibálnak se Scipionak semmi nyomára nem -akadtunk.</p> -<p>El-kimentünk Szidi-Bu-Szaidba is. Ez már igazán rongyos fészek -volt. Itt már arab vezetők is ajánlkoztak megmutatni a régi -Karthágót. Itt-ott látszott a harasztban olyan régi -faltörmelék-féle, mint egy régi-régi tégla-égetőnek a nyoma, mikor -azt már a fű és csalit benőtte. Ásatásból eredő árok és gödör -azonban sok volt, mert valami angol tudósok csak pár évvel előbb is -sok ásatást végeztek.</p> -<p>Bizony nem állhattam én meg a nevetést, mikor nekünk holmi -hitvány cserepekről azt mondták: ez még Hamilkár idejéből, ez meg -már Hannibal vagy Massinissa idejéből való; – ezt az épületet -Julius <span class="pagenum"><a name="Page_114" id= -"Page_114">-114-</a></span> Caesar emeltette, a másikat Geiserich -vandal király vagy a vak Belizár döntötte romba. Voltaképen pedig -se épület, se rom, se oszloptöredék sehol, csak felturkált -törmelék, tele avarral, skorpióval és futkározó gyíkkal. Egy -gyorsan czikázó nagy szürkevörös gyikot leütöttem pálczámmal, -elszédült egy pillanatra s fölvettem kezembe. De magához jött -gyorsan, kegyetlenül megharapta ujjamat s kiugrott kezemből. Alig -tudtam a vérzést elállitani.</p> -<p>Én elhiszem, hogy tanult és gyakorlott szakemberek még ily -helyeken is becses és tanulságos dolgot tudnak találni, de mi -bizony nem tudtunk. Nem is hoztam én Karthágó romjairól emlékül se -cserepet, se aszu füvet vagy virágot. Hanem a helyett irtam egy pár -sort Bonbonnelnek, kitől, majdnem elfeledtem mondani, azzal a -szivélyes és kölcsönös igérettel váltunk és bucsuztunk el, hogy -Párisban találkozni fogunk s barátságunkat tovább ápoljuk.</p> -<p>Én nem is értem egészen, mi az a multért való rajongás? Mi -különösen ott, a hol a messze multnak plasztikai emlékei, képek, -szobrok, épületromok, edények, fegyverek, ezer éves iratok -nincsenek szemünk előtt? Kairó körül a piramisoknál s Balbek -omladékai közt én is elbámultam, engem is megrohant valami érzés, a -mit a multak iránt való kegyeletnek szoktak nevezni, de én -bizonyosan tudom, hogy ez is más érzés volt. Az óriási épületek és -szobrok művészi összhangja által keltett megnevezhetlen érzés volt -ez, mely meglepi az embert. Olaszországban például nem <span class= -"pagenum"><a name="Page_115" id="Page_115">-115-</a></span> egy -óriási műbecsü épületnél s meglepi itt Budapesten is a lánczhid -oszlopainak szemléleténél.</p> -<p>Karthágó helyét nekem hiába mutogatták, ott nem lepett meg -semmi.</p> -<p>Azt még értem, ha az ember édes vagy bus kegyeletet táplál -szivében azok iránt, a kiket szeret s a kik már rég elmultak. -Szegény kis Endre fiamtól minden kis emlék szivemhez van nőve. Az -apámra, anyámra emlékeztető tárgyakat is szives érzéssel látom. -Ámbár az apámtól nincsen egyebem, mint egy házi sapkám, melyet egy -komornyik lopott el a számomra s adott át, mikor apám örökségéből -kidobtak. De ennek történetét később mondom el, ha ugyan el nem -felejtem, mikor rá kerül a sor.</p> -<p>Gyerek koromban, Szatmár vármegyében papok, bejárók sokszor -emlegették talán hizelgésképen is előttem, hogy a mi családunk -milyen régi, milyen hatalmas, mily vér szerint való rokonságban van -sok európai uralkodó családdal, királyokkal, császárokkal. Valami -különös hatást ez se tett rám.</p> -<p>Igaz-e, nem igaz-e az ősöknek e gazdag és hatalmas sorozata: én -bizony ezt soha nem buvároltam, nem is tudom, de nem is vagyok rá -kiváncsi.</p> -<p>Testvéreim, kivált Pista öcsém, gyakran emlitették, hogy mi -például a Koburg herczegekkel s ezek által a belga, portugalli, -angol sőt Habsburg uralkodó családok némely sarjadékával is -atyafiságban vagyunk.</p> -<p>Egyszer valami nagy vita után kiváncsi lettem erre az -atyafiságra s kisült, hogy az én déd-ükanyám Barkóczy Krisztina, az -én dédős apámnak, a hires kurucz <span class="pagenum"><a name= -"Page_116" id="Page_116">-116-</a></span> generálisnak felesége -Koháry Judit leánya, a ki pedig testvérje volt Koháry Györgynek, -Koburg Fülöp herczeg anyai ősapjának.</p> -<p>Már most miféle atyafiság ez? Ügyvéd legyen a javából, a ki ezt -meg tudja mondani.</p> -<p>A közös ős Koháry Farkas gróf. Ennek én leány ágon második -dédősunokája vagyok, a bolgár fejedelem Koburg Ferdinánd pedig -harmadik dédősunokája. Én tehát a bolgár fejedelemnek második -dédősnagybátyja volnék, ha volnék. Az volnék akkor, ha az ősök és -ükök sorába valahol valami véletlen asszonyi tévedés nem -történt.</p> -<p>De hát nem történt. Nos, hát akkor is min alapszik az -atyafiság?</p> -<p>Papiroson. A melyet se nem érzek, se nem értek, s a melyről a -Koburgok se tudnak semmit. S arra, hogy én harmadik vagy második -dédősnagybátyjuk vagyok, bizonyára ők se büszkébbek, mint én, s -hasznuk és gyönyörüségük nekik sincs több benne, mint nekem.</p> -<p>Mit ér az a vérrokonság, a melyet csak az ügyvédek tudnak nagy -nehezen kikeresni, s a melyről a vérrokonoknak sejtelmük sincs?</p> -<p>Az ily rokonság kegyeletet nem szülhet s a multért való -rajongást meg nem teremtheti. Pedig ebben még az egyéni hiuság -nyerhet némi kielégitést, a mit Karthágó romjaiban ugyan sehogy se -nyerhet.</p> -<p>Szóval: a hideg, rideg tudomány dolga az a rajongás.</p> -<p>Más dolog az, ha nekünk lettek volna puszta váraink, szirtek -tetején mohos és hatalmas omladékok, őseink <span class= -"pagenum"><a name="Page_117" id="Page_117">-117-</a></span> dicső -halálának, honvédő hőstetteinek szinterei. Ha élne még Hunyady, -Zrinyi, Dobó-ivadék: büszke lélekkel, forró kegyelettel nézhetné -Nándor-Fehérvár, Szigetvár és Eger düledező falait s ha egy tört -buzogányt találna a romok között: eltehetné azt családi emlékei -közé.</p> -<p>De az én őseim okos emberek voltak. Nem ott foglaltak birtokot, -a hol a szikla terem, hanem ott, a hol a buza terem. S ha -gyönyörködtek a holdnak méla fényén: nem ott gyönyörködtek, a hol -az a romba dölt ősi várak falnyilásain kandikál át, hanem ott, a -hol kérődző gulyákra, ébren alvó ménesekre s tüsszögő juhnyájakra -hinti szelid fényét.</p> -<p>Talán csak egyetlen félig puszta, félig eleven vár van a mi -családunk birtokában. Ez az ecsedi vár, a Báthoryak egykori hires -fészke, az ecsedi lápok szunyog tanyája. De engem oda gyerek -koromban nem vittek el, magam jószántából pedig el nem mentem. Hol -fejlődött volna tehát ki bennem a multért való rajongás?</p> -<p>Tunisból Szicziliába hajóztunk s Marsalában kötöttünk ki. -Palermoban pár napot töltöttünk s igen jól mulattunk. Messinából az -Ethnára tettünk kirándulást.</p> -<p>Ez az öreg hegy, azt mondták, ritkán szokott háborogni, de épen -akkor nagy kitörése volt. Épen jó okunk volt tehát, hogy megmásszuk -öszvéren is, gyalog is, a hogy lehet. Hogy tüzet okádott volna: azt -mi nem láttuk. Nem láttunk folyó lávát se. Hanem valami belső -morgást csakugyan hallottunk, mint mikor a vasuti vonat valami -vashidon megy át. Azután a föld is mozgott alattunk s én, ha -leültem, csaknem ugy éreztem <span class="pagenum"><a name= -"Page_118" id="Page_118">-118-</a></span> a föld mozgását vagyis -inkább reszketését, mint mikor egyenes, jó uton, robogó hintóban ül -az ember. Tibor öcsém is, de magam is nem egy rossz élczet -röppentettünk föl a magunk mulatságára az ilyen gyenge tűzokádás -ellen. Füstje, az igaz, volt elég, éjjel is, nappal is.</p> -<p>Messinából indultunk egyiptomi utunkra. A hajó neve, mely -átszállitott bennünket, »Moeris« volt. E hajón, mig Alexandriába -ért velünk, fölötte érdekes és mulatságos ismerkedésekbe -bonyolódtunk. Mielőtt azonban ezeket elbeszélném, Medor kutyámnak -egyik kalandját el kell mondanom.</p> -<p>Jó kutya volt, nagyon szerettem. Francziaországból vittem -magammal afrikai utamra. Vizsla volt, de volt talán valamelyes kopó -vér is benne.</p> -<p>Egyik oroszlánnak meglövésekor ő is ott volt. Az oroszlán feküdt -már, fölkelni nem tudott s utolsó végvonaglásaiban volt. Medor oda -ment hozzá szaglászni. A haldokló oroszlán nyitott szeme -észrevette, egyik első lábát megmozditotta s oda ütött vele a kutya -farára. A kutya természetesen összeesett, aztán orditva -elhenteredett onnan, de a farán azért kegyetlen szaggatásokat -okozott az oroszlán tenyere.</p> -<p>Gyógyitottuk aztán Medort és pedig sikerrel. Ugy látszott, -egészen elfelejtette esetét.</p> -<p>A »Moeris« hajó födélzetén, a kapitányi pad feljáró lépcsőjénél -egy ülő oroszlán-szobor volt diszül csaknem életnagyságban -felállitva. A mint belépünk a hajóra, Medor meglátja a szobrot. -Uczczu neki, elsikoltja <span class="pagenum"><a name="Page_119" -id="Page_119">-119-</a></span> magát s behuzott farkkal menekül a -hajó orrára s bujik a málhák, kötelek közé.</p> -<p>Alig tudtuk megnyugtatni, de azért az egész uton gondosan -elkerülte azt a szobrot. Átkozottul hasonlitott szerinte ahhoz a -haldokló oroszlánhoz, mely őt ugy megcsufolta.</p> -<p class="center">* * *</p> -<p><i>Jegyzet.</i></p> -<div class="footnote"> -<p><a name="Footnote_12" id="Footnote_12"></a> <a href= -"#FNanchor_12"><span class="label">12)</span></a> Gróf Károlyi -Gábornak különös kedvtelése volt ahhoz, hogy tréfás neveket adjon -barátainak. Ő nevezte el a parlamentben az ifjabb Andrássy -grófokat, Tiszákat és Pulszkyakat, Bismark és Gladstone fiai után -Herberteknek. Apjának és Gyula bátyjának főtitkárját s az uradalmak -főügyészét Körmendy Imrét Bismarcknak hivta. Házi orvosa dr. Reiner -Ede kitünő fiatal orvos volt, nekem is házi orvosom s minthogy -naponként velem volt s én voltam a »vajda«, tehát dr. Reiner Edét -elnevezte Bolfrasnak, dévaj analogiájaként annak, hogy ő felsége -állandó főhadsegédje: Bolfras tábornok.</p> -</div> -<div class="footnote"> -<p><a name="Footnote_13" id="Footnote_13"></a> <a href= -"#FNanchor_13"><span class="label">13)</span></a> Gróf Károlyi -Gábor e hegységet Laures hegységnek nevezi. Én meghagyom e nevet -közléseimben, noha a helyes elnevezés Djebel-Aures. Az arab Oreznek -ejti ki s azt hiszem a Dzsebel szó hegységet jelent, mert van -Dzsebel-Szi-Abiz, Dzsebel-Bu-Fua, Dzsebel-Bucat-Chama stb. A -Djebel-Aures egyike az Atlasz legnagyobb hegységeinek, Batnától -délre és Biskrától keletre az északi szélesség 35-ik s a keleti -hosszuság 6-ik vonalában.</p> -</div> -<div class="footnote"> -<p><a name="Footnote_14" id="Footnote_14"></a> <a href= -"#FNanchor_14"><span class="label">14)</span></a> E város Biskra -nevet visel Algir födrajzában.</p> -<p class="right"><span class="smcap">Eötvös Károly.</span></p> -</div> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_120" id= -"Page_120">-120-</a></span></p> -<h2>EGYIPTOMBAN.</h2> -<p class="summary">(Gerard ur, a szent. – A spanyol bankár. – -Elfogy a pénzünk. – Az első lófuttatás a Nilus partján. – A -piramisok. – A szfinksz.)</p> -<p>Mi e hajóval egyelőre Alexandriába akartunk jutni, de e hajó a -szentföldre is ment s Francziaországból hozott utazókat.</p> -<p>Hozott egy nagy csapat zarándokot is. A zarándokok vezetője volt -egyik érdekesebb uj ismeretségünk.</p> -<p>Ez Gerard ur volt. De nem az, a ki az oroszlánokat és egyéb -vadállatokat lövöldözi, hanem a másik, a ki a vakbuzgó embereket és -asszonyokat fogdozza. Amaz a maga életével játszik, ez pedig mások -üdvösségével, no meg erszényével játszik.</p> -<p>Ez a Gerard ur fedezte fel ugyanis azt a jámbor leányt, a kinek -a szűz Mária elevenen megjelent. Az a szűz Mária, a kit a hiszékeny -franczia közönség »Notre Dame de la Salett«-nek nevezett. Ezren meg -ezren hittek az ábrándos lánynak, a kit nevezetes látomása után -Gerard gondozott. Ez a jó ur szép hasznot látott ebből a szent -üzletből.</p> -<p>Most is bucsujárást rendezett a szentföldre s e czélból -<span class="pagenum"><a name="Page_121" id= -"Page_121">-121-</a></span> egy zarándoktársaságot állitott össze. -Ő volt a társaság ügynöke, vezetője, gazdája és a mi fő: -pénztárnoka. Pár száz főből állott a társaság. Férfiak, nők -vegyesen. Voltak köztük fiatal és csinos nők is. Elég mulatságos -társaság lehetett, noha az imádkozáshoz és olvasó-pörgetéshez nagy -kedve volt. Volt köztük pap is egy-kettő. Gerardnak rendszeres -utiterve volt; mindenféle ajánló levéllel is el volt látva a -jeruzsálemi főpapokhoz, zárdafőnökökhöz és kegyes szállóhelyekhez. -Azt mondta, hogy ő a pápának is különös kegyencze, mutatott is -Rómából holmi ákom-bákom irásokat.</p> -<p>Hogy ez a tisztelt ur, ez a Gerard akár kegyes hivő, akár csak -vakbuzgó is lett volna: én el nem tudtam hinni. Ha vagy egyik, vagy -másik: akkor nem csinál üzletet se kegyes hitéből, se -vakbuzgóságából. Üzletet pedig csinált, tehát képmutató volt.</p> -<p>Bucsujáró serege azonban kegyes hivőkből és vakbuzgókból állott. -Ez bizonyos. Nagy áldozattal, sok költséggel, nagy időpazarlással s -tömérdek fáradalommal nem mentek volna Jeruzsálembe, ha nincs -bennük hit.</p> -<p>De mi hát az a vakbuzgóság?</p> -<p>Hogy szűz Mária annak a hajadon leányzónak meg nem jelent, az -már csak olyan bizonyos, mint, a hogy mondani szokták, a szentirás. -Hogy Gerard ur nem is hitte egy pillanatig se szűz Mária -megjelenését: erről ne is beszéljünk.</p> -<p>De utitársai hitték. Ha nem hitték volna: Gerard urat nem -követik, mert akkor neki se hisznek.</p> -<p>Ki magyarázza meg ezt a hitet? <span class="pagenum"><a name= -"Page_122" id="Page_122">-122-</a></span></p> -<p>Ha egy ember látást lát: azt értjük. Különösen értjük, ha fiatal -koru, ideges, beteges, gyönge szűznek van látása. Gyöngesége -akkora, hogy elméje belebetegszik. A beteg elmét naponként látjuk -öregnél, fiatalnál. Értjük tehát az elme betegségét, mert tüneteit -száz alakban látjuk.</p> -<p>De hogy együtt, egy helyen, egy időben sok embernek, egész -tömegnek legyen ugynevezett hitbeli látása: ez a csodálatos. Pedig -van. Száz példa bizonyitja.</p> -<p>Ez az elmék tömeges megbetegedése. Talán ragadós is ez a -betegség, mint a nátha vagy mint a hagymáz.</p> -<p>Ezt fejtsék meg a tudósok.</p> -<p>Mikor Párisban laktam: megismerkedtem a hires Pasteur -professzorral. Már akkor száz meg száz ebet felbonczolt s a -veszettséget tökéletesen ismerte. Lépfene, tyukkolera s egyéb -efféle nyavalya rég nem volt már titok ő előtte.</p> -<p>Egyszer elbeszéltem neki jeruzsálemi utamat s akkor rákerült a -sor arra a betegségre is, melyet vakbuzgóságnak nevezünk. Érdekes, -a hogy nyilatkozott.</p> -<p>– A hivő lélek – ugymond – a hivés állapotában nem beteg lélek. -Semmi jogunk és semmi okunk a kegyes lélek hivő állapotát -betegségnek tekinteni. Sok ezer év óta él a hit különféle népek és -különféle egyházak természete és tanitása szerint, más meg más -tartalommal, de a hitnek természete minden alakban s minden változó -tartalom mellett ugyanaz. S a hit mellett nagy, szép, okos műveket -végeztek sok ezer év óta egyesek is, nemzetek is. De néha a hit a -vakbuzgóság, <span class="pagenum"><a name="Page_123" id= -"Page_123">-123-</a></span> sőt majdnem az őrjöngés alakjában -mutatkozik. Időnként és helyenként ily alakban ragadja meg a -tömegeket s vidékről-vidékre s népről-népre látszik terjedni. A -történet kétségtelenül bizonyitja ezt. Nem egyszer tünődtem e -fölött. Ezt egészséges lelkiállapotnak tekinteni nem lehet. Ez a -gondolkozástól függ, a gondolkozás az agytól, az agy betegségének -pedig elvégre fizikai okai vannak. Én nem tartom lehetetlennek, -hogy egykor, ha tudományunk mélyebb és biztosabb lesz, az ilyen -vakbuzgóság okaira is rájövünk.</p> -<p>Nagy vita lett ebből. Komoly és pajkos vita. Az én -felületességem, mindenki elgondolhatja, engem a kérdés pajkos -felfogására inditott. Kivált a mikor visszaemlékeztem arra a -seregre s annak miveleteire, melyet Gerard ur vezetett -Jeruzsálembe.</p> -<p>Minket is meg akart nyerni társasága számára és az egész uton -rábeszélni törekedett együtt is, egyenként is bennünket, hogy -álljunk a bucsujárók közé. Kényelemmel, üdvösséggel, bűnbocsánattal -és a rablók közt a franczia császár tekintélyének védelmével -biztatott.</p> -<p>– Hiszen mi nem vagyunk francziák, – mondám, – hanem -magyarok.</p> -<p>– Ez nagy baj, – ugymond, – de ő még a magyarok számára is tud -égi malasztot szerezni.</p> -<p>Fölingerelt e bolond beszéd s gunyolódva mondám neki:</p> -<p>– De nekem kutyám is van és káromkodni is szoktam.</p> -<p>– Az nem baj, uram, majd közbenjárok a gyóntató atyánál. -<span class="pagenum"><a name="Page_124" id= -"Page_124">-124-</a></span></p> -<p>Láttam, hogy ennek a jó urnak csak nevünk és pénzünk kell. Nem -álltunk kötélnek.</p> -<p>No hiszen jól jártunk volna mi itthon, ha valamikor kitudódik, -hogy mi szent zarándoklást végeztünk Jeruzsálem környékén. -Mezitláb, szőrkötéllel, olvasóval, böjtölve és imádkozva. Minden -becsületünk oda lett volna itthon a mi társaságunkban, kivált az -akkori felfogás szerint.</p> -<p>Lefülelte azonban egy öreg spanyol barátunkat. A kivel igazán -csak később barátkoztunk meg, noha a »Moeris«-en lettünk -ismerősök.</p> -<p>Ez öreg barátunk spanyol volt. Bankár Barcellónában és sokat -uzsoráskodhatott, hogy vénségére kegyes életre adta magát. Neve -Vidal Guadrez s mint később a szentföldön meggyőződtünk róla, -kedélyes, művelt, jóravaló öreg ur s nem is uzsorás. Ő is a -szentföldre ment buzgólkodni s neki addig-addig beszélt Gerard, mig -csakugyan beállott társaságába. Még nekünk is dicsekedett, milyen -szerencse, hogy Gerarddal találkozott. Mennyivel olcsóbban, -kényelmesebben s az utonálló rablók ellen mennyivel biztosabban s -kellemesebben teszi meg majd a hosszu utat.</p> -<p>No csak várj öreg spanyol bankár! Mi az ő szavára se hajoltunk s -e miatt ugyan okos emberek lettünk mi később az ő szemében.</p> -<p>Alexandriában mi kiszálltunk s a hajótól és szenteskedő -társaságtól elváltunk. Nem is gondoltunk arra, hogy velük valaha az -életben találkozzunk.</p> -<p>Ez egyiptomi nagy kikötővárosban csakhamar átengedtük -<span class="pagenum"><a name="Page_125" id= -"Page_125">-125-</a></span> magunkat a kényelemnek és vidám -szórakozásnak. Gondtalan életünk azonban néhány nap alatt elborult -annál az egyszerü oknál fogva, hogy pénzünk nem érkezett.</p> -<p>Mi még Algirból intézkedtünk pénz iránt s megjelöltük azt az -időt, a mikor Alexandriába érünk. Oda is értünk alig pár napi -késedelemmel, de pénzünk nem ért oda.</p> -<p>Volt ugyan még akkor, mikor kikötöttünk, néhány száz frankunk, -csakhogy egyikünknek se jutott eszébe takarékoskodni addig, mig -pénzünk meg nem érkezik. Elköltöttük mi minden nap a szokott -összeget. Hiszen holnap majd csak megjön a pénz, ha van esze.</p> -<p>De hát a mi pénzünknek nem volt esze. Fölosztottuk aztán magunk -közt a postára járást. Minden reggel, délben, este egyikünk a -postára ment zaklatolódni, de hiába. Táviratoztunk is erre-amarra, -az is hiába volt. A merre táviratoztunk: arra rendesen meg volt -szakitva az összeköttetés.</p> -<p>Végre utolsó ötven frankosunkat váltottuk fel. Ez már komoly -dolog volt.</p> -<p>Deuchmannak volt ugyan hitellevele vagy utalványa, de ez Kairóra -vagy Bairuthra szólt, itt nem adtak rá egy fillért.</p> -<p>Mit volt tenni, nyakunkba vettük a várost, hátha valami -ismerősre akadunk.</p> -<p>Én voltam szerencsés. Volt a piaristáknál egy tanulótársam, -Finale, Fialla vagy Finály nevü. Valami Hugó, Brúnó vagy mi volt a -keresztneve. Budapesti orvosnak <span class="pagenum"><a name= -"Page_126" id="Page_126">-126-</a></span> volt a fia. Később -megnősült, gazdag lányt vett el, a lánynak volt sok milliós -nagybátyja, ez a nagybátyja folyton pénzelte a lányt is, férjét is, -végre a férj Párisban telepedett meg, ott nyitott bankházat s ma is -gazdag, ha még meg nem bukott s ma is él, ha még meg nem halt. -Házasságáról sok mindenféle ostobaságot beszéltek. Nos hát ez a -tanulótársam az 1860-as évtized elején Alexandriába került s egy -előkelő angol bankháznál volt alkalmazva. Ezt valahogy felfedeztem -s közöltem vele fenakadásunkat.</p> -<p>Rögtön ment főnökéhez s ajánlott ennek, hogy ideiglen adjon -hitelt.</p> -<p>A bankár elkérdezte: kik vagyunk, hányan vagyunk, hová valók -vagyunk, mi az utazási czélunk, meddig maradunk Alexandriában, mért -fogyott el pénzünk. Megfeleltem röviden s már-már hajlandó volt -tárczáját kinyitni, mikor azt kérdezte Finálytól:</p> -<p>– Mennyire becsüli Ön a nemes grófok családi vagyonát?</p> -<p>– Negyven-ötven millióra.</p> -<p>Persze bolondságot mondott az én Finály barátom. A mi kitünt -nyomban, mert a bankár azonnal becsapta tárczáját s hidegen -kijelentette, hogy kölcsönt nem adhat, előbb majd Londonon át -tudakozódik utánunk, egy hó mulva keressem föl.</p> -<p>– Akkor csak üljön ön a pénzére, nem egy hónap mulva kell nekem, -hanem ma vagy holnap.</p> -<p>Némi gondolkodás után kérdezte: miféle igazoló papirjaim vannak? -<span class="pagenum"><a name="Page_127" id= -"Page_127">-127-</a></span></p> -<p>Mutattam neki párisi, madridi és algiri barátaink leveleit, -látogatójegyeit s ezek közt Mac-Mahonét is. Nem adott rá -semmit.</p> -<p>De mutattam neki Buchanan látogatójegyét is. Ez az ur az -amerikai szövetséges államok elnökének volt testvére, vele együtt -utaztunk Marseilléből Algirba s bizalmas ismeretség fejlett ki -köztünk. Ennek jegyére megadta magát az angol s adott elegendő -pénzt.</p> -<p>Kérdeztem azután, miért zárkózott el előlünk, mikor Finály -megmondta családi vagyonunk értékét.</p> -<p>– Hjah tisztelt gróf ur, negyven-ötven milliós vagyonu ember nem -szokott pénz dolgában fenakadni. Ez a szám gyanut költött -bennem.</p> -<p>Pár nap mulva visszavittem a kölcsönpénzt, melyről azonban -utólag meg kell még jegyeznem, hogy az angol ezt mégse a mi -szakállunkra, hanem Deuchmann hitellevelére kölcsönözte.</p> -<p>Épen Alexandriában létünk alatt tartotta a Khedive az első -lófuttatást. Kimentünk oda mi is.</p> -<p>Maga a futtatás nem igen érdekelt bennünket; hanem igen is a -közönség.</p> -<p>A Khedive vendége volt az egész közönség. Nagy sátorok voltak -felállitva nagy számban s ezek alatt fagylaltot, czitromlevet, -szorbetet, süteményeket tálaltak a közönség számára ingyen. No -hiszen azt a tolakodást kellett látni, azt a huzalkodást, -kiabálást, a mi itt az oda tóduló éhes tömegnél bekövetkezett.</p> -<p>Kavaszok, olyan rendőrfélék őrizték az asztalokat s vigyáztak a -rendre. Minthogy pedig személyválogatás <span class= -"pagenum"><a name="Page_128" id="Page_128">-128-</a></span> nélkül -ingyenes volt az élvezet: a kavaszok azt gondolták, először nekik -kell jóllakni. Nekifeküdtek tehát a fagylaltnak, ennek az -ismeretlen édességnek s puszta kezükkel két marokra fogva tömték -magukba, mint a disznók.</p> -<p>Azután eresztették csak oda a tömeget.</p> -<p>Hogy az alexandriai alsórendü nép miféle fajzat: azt megmondani -nem lehet. Török, arab, zsidó, berber, olasz, görög, franczia, -máltai egymásba keveredve, olyan furcsa nyelven beszél, a melyet se -franczia, se olasz, se arab meg nem ért. A nyelvük is valami -keverék, az erkölcsük se különb.</p> -<p>Előbb megettek, megittak mindent. Azután burnusz alá, kaftán -alá, salavári zsebbe rakták a tálczákat, tányérokat, csészéket, -poharakat halom számra. Egy máltai különösen annyit rakott zsebre, -hogy azt már a kavaszok is megsokalták s elvitték a biró elé. Elég -kalóz képe volt hozzá, hogy elzárják.</p> -<p>Nem tudom, vannak-e még lófuttatások Alexandriában. Azt se -tudom, ha vannak, a Khedive rendezi-e? Azt azonban szentül hiszem, -hogy a közönség ingyen ellátása régen elmaradt.</p> -<p>A lófuttatás bevégeztével Kairóba mentünk fel a Niluson. Nagyon -kellemes szállónk volt a Hôtel de Nil czimü vendéglőben. Gyönyörü -árnyékos udvara és kertje volt. Kirándulásokat tettünk innen -mindenfelé. Kirándulásaink közt legérdekesebb volt az, a mikor a -nagy piramisokat és az Ápisz-sirokat néztük meg. Mindezen emlékeket -nem beszélem el. Százszor jobban <span class="pagenum"><a name= -"Page_129" id="Page_129">-129-</a></span> le vannak azok irva, mint -én azt el tudnám beszélni. A legnagyobb piramisra mi is felmásztunk -s a mászkálásban igazán elfáradtunk. A minek egyik oka volt a nagy -hőség is.</p> -<p>Hanem, hogy a piramis belsejét miként látogattuk meg, azt mégis -el kell mondanom. Medor kutyám itt okosabbnak látszott, mint mi -vagyunk.</p> -<p>Szamarakon mentünk ki Kairóból a piramisokhoz. Elől a vezetők, -utánuk mi ketten Tibor öcsémmel, utánunk Medor kutyám, leghátul -Deuchmann, a ki e napon különösen kedvetlen, ideges és ingerült -volt. Szemei kidülledtek s ugy nézett, mint a vasvilla. Különben -igen jó fiu volt.</p> -<p>Társaságunkat körülrajozta a baksiskérő arab koldusok serege. Mi -pedig, hogy tréfát csináljunk, minden kéregetőt Deuchmann nyakára -zuditottunk, azt mondván a kéregetőknek, hogy ő a bej, ő az uraság. -Majd lehuzták szegényt a szamaráról. Adott is nekik valamit, de -szidta, kergette is őket minden módon. Magánkivül volt dühében -mikor a piramishoz értünk.</p> -<p>A piramisra fel kell menni egy kissé s ott az oldalán nyilik a -belsejébe vezető akna vagy csatorna. Ez rézsút lefelé meredeken -vezet le a belső barlangba. A csatorna nem oly magas, hogy állni -lehessen benne. Csak ülve csuszhatunk lefelé. Feneke oly sima, oly -sikos, mint a csiszolt márvány a sok csuszkálástól, melyet sok idő -óta az utazók itt gyakorolnak. Sötét is meglehetősen. Itt kellett -nekünk is ülve leszánkáznunk.</p> -<p>Elől ment a vezető arab, utána Tibor öcsém. Azután <span class= -"pagenum"><a name="Page_130" id="Page_130">-130-</a></span> megint -arab s utána én. Mögöttem Medor kutyám s megint egy arab. Legvégül -Deuchmann.</p> -<p>Alig kezdjük meg Tiborral és arabjainkkal a szánkázást: -irtózatos por támadt. Előttünk néhány napig nem járhatott ott senki -s a szél az alatt finom porral befutta a csatornát. Alig tudtunk -lélekzetet venni a szük csatornában s az iszonyu porban. Csak ugy -czikákoltunk.</p> -<p>De mi azért kiálltuk, hiuságunk nem engedte a -visszavonulást.</p> -<p>Medor kutyámat azonban semmi hiuság nem bántotta. Ő bizonyára -azzal is tisztában volt, hogy ő egyiptomi utazásáról emlékiratot -nem készit. Egyáltalán nem látta be, miért kelljen neki e bolond -uton végig menni. A hátulsó részén való szánkázásnak meg semmiképen -se volt barátja. Elég az hozzá, a mint engem eltakart előle a nagy -por, elkiáltotta magát; visszafordult, az arabot és Deuchmannt -hanyatt döntötte s ugy kiugrott a nyiláson, csak ugy pattant.</p> -<p>Deuchmann barátunk egyébként is izgatott volt; most meg azt sem -tudta, mi rémitette meg Medort, azt pedig érezte, hogy ez az ut még -kutyának is rossz ut – kapta magát, ő is visszament arabjával -együtt.</p> -<p>A nagy por és a homály daczára is azonnal észrevettem Deuchmann -szökését, mert kutyám után visszanéztem s a csatorna nyilásának -világánál jól láttam, hogy mögöttem már se Deuchmann, se kutya, se -arab nincs. Kiáltoztam Deuchmann után; hivtam, hogy jöjjön utánunk. -Nem jött. <span class="pagenum"><a name="Page_131" id= -"Page_131">-131-</a></span></p> -<p>Mi szerencsésen leértünk a piramis fenekére, a nagy termekbe s -ezeket összejártuk.</p> -<p>Nem találtunk mi semmi különös megjegyezni valót. Se rajzok, se -képek, se szentirások, se mumiák. Ha volt is valami valaha e -termekben: azt már bizonyára századok előtt ellopták innen. Hanem -látogató-jegyeket találtunk eleget. Meg is néztünk néhányat. Egyet -kivéve, mind angol nevet mutatott. Az az egy volt német. -Kétségtelenül német is sok járt már itt, de a piramislátogatók -tulnyomó része mégis csak angol. A termek fala, a mint én -megitélhettem, ép oly természetü s ép oly alakra kifaragott -kövekből áll, mint az óriási épitmény lépcsőzetes külseje. A nagy -kövek eresztékeinél, a mint egymáson feküsznek, apró nyilások -vannak. E nyilásokban is sok látogató-jegyet találtunk.</p> -<p>Egy látogató-jegy uj házasoké, nászutazóké lehetett. Férfi- és -nőnév együtt s az volt irónnal ráirva: »mi itt a mélységben -vagyunk, de azért mégis a mennyországban vagyunk«. Kék irónnal -idegen irással utána volt irva szintén angolul: »jöjjenek csak önök -ide vissza tiz év mulva«. Bizonyosan valami elkeseredett házasfél -irhatta oda. – Én is visszatettem a látogató-jegyet előbbi -helyére.</p> -<p>Mire valók ezek a látogató-jegyek?</p> -<p>Nem azért teszem ám fel a kérdést, mintha én látogató-jegyet nem -használnék. Akár emberség, akár majomság, akár okos, akár oktalan -dolog a látogató-jegy: én is használom. Követem a többi embert, meg -is szoktam, egyben-másban kényelmes is, tehát csak használom. -<span class="pagenum"><a name="Page_132" id= -"Page_132">-132-</a></span></p> -<p>Hanem itt a piramis üregében mégis eszembe jutott, a mint azt a -sok látogató-jegyet láttam, hogy voltaképen mire való is ez a -papirossal való játék itt a három-négyezer esztendős kőoduban.</p> -<p>Természetesen hiuság.</p> -<p>A hogy a diákgyerek a maga nevét, a hogy a bomlott imádó az -imádott nevét gyémánttal vagy tűzkővel felkarczolja a vasutak -ablaküvegére, a hogy a mesterlegény és a közkatona bevési neve -kezdőbetüit a vár falába, a faköpönyeg oldalába, a sétáló-kert -fapadjaiba: valami efféle ösztön vezeti az utazót, hogy -látogatójegyét beledugja a piramis repedésébe, vagy ott hagyja a -Montblank tetején, vagy bedobja Romeo és Julia sirboltjába, a mely -egyébiránt sohase volt se Romeo, se Julia sirboltja, de azért mégis -tele van látogatójegygyel annyira, hogy minden két-három -esztendőben kocsi számra hordják ki onnan. Még én is bedobtam -egyszer-kétszer a magamét.</p> -<p>Furcsa ez!</p> -<p>Azt hiszi a kedves ifju vagy kedves lányka, vagy az épen nem -kedves öreg Miszter és agg Missz, hogy ezzel már megörökiti nevét -jó csomó időre.</p> -<p>Bolondság.</p> -<p>Van-e nagyobb látogató-jegy, mint ez a hatalmas piramis? Valami -bolond király százezer emberrel csináltatta huszonöt esztendőn -keresztül. Azután ide tette az utba a Nilus partjára, a -futóhomokba, a nagy sivatag sziklák közelébe. De hát ki tudja most -már, hogy hivták azt a bolond királyt? Az ördög se tudja. Talán -<span class="pagenum"><a name="Page_133" id= -"Page_133">-133-</a></span> néhány penészes kedélyü tudós ember -tudja. Én azt se hiszem, hogy az is bizonyos volna, a mit ő tud. -Csak hirdeti, hogy tudja és számit arra, hogy mi jámbor -tanulatlanok elhiszünk neki mindent.</p> -<p>Én akkor csináltattam először látogató-jegyet a mikor az -érettségit letettem. Az előtt is volt ugyan, de azt még apám -irodája csináltatta számomra.</p> -<p>Ugy rémlik előttem, apám először gróf Széchenyi Istvántól -tanulta a látogató-jegy használatát. S mintha hallottam volna, hogy -Széchenyi meg a bécsi kongresszuson csináltatta magának az elsőt. -Annyi bizonyos, hogy Magyarországba a mágnások hozták be s utánuk a -zsidók terjesztették. Ma már minden diák, minden pinczérfiu el van -vele látva.</p> -<p>Ugy emlékszem, hogy a régebbi látogató-jegyeken csak a név van, -semmi más. Mi az illetőnek állása, rangja, foglalkozása, -kenyérkeresete: azt a régiek a látogató-jegyre nem szokták -rányomatni. Régebben igazán csak látogató jegy volt, nem üzleti -jelentkezés.</p> -<p>Én háromszor csináltattam feketeszegélyü látogató-jegyet. Apám, -fiam és nőm halálakor. Ha én behunyom a szemem: én utánam nem -csináltat senki. A mit ugyan okosan tesz, édes vajdám, -mindenki.</p> -<p>Ott a piramis odujában is találtunk feketeszegélyü jegyet.</p> -<p>De találtunk olyat is, melynek a sarka be volt hajtva. A szokás, -a divat ebben sem mondhatott le önmagáról. Pedig hát ki az ördög -törődik itt a nagy faraók vakondok tanyáin azzal, hogy azt a -látogató-jegyet <span class="pagenum"><a name="Page_134" id= -"Page_134">-134-</a></span> tulajdonosa hozta-e személyesen, vagy -hordár által küldte ide vagy valaki ugy lopta el?</p> -<p>Van-e már a látogató-jegyek feliratairól gyüjteményes munka? -Akadt-e német vagy angol, a ki erre időt szentelt volna?</p> -<p>A sirkövek feliratai, a pompéji szerelmi disznóságok, a -börtönfalak karczolatai, még a vasuti félrehelyek szellemességei is -összegyüjtvék már. A látogató-jegyek is megérdemelnének annyi -figyelmet és gondot. Ezeken is van szellemes ostobaság -ezerféle.</p> -<p>A piramis odujában nincs akkora hőség, mint kint a nap alatt. -Legalább akkor, a mikor én ott jártam, nem volt. De azért nem is -hüvös a levegő. Boros pinczének nem lenne jó. Hanem ugy vettem -észre, nagyon száraz, de nem kellemetlen, nem dohos vagy penészes. -Hogy is teremhetne itt penész?</p> -<p>Alig lehettünk fél óráig az üregben. Siettünk kifelé.</p> -<p>Más nyiláson mentünk ki a napvilágra, nem azon, a melyen -jöttünk. A kimeneti nyilás sokkal kényelmesebb járás-kelést -engedett. Medor már ott várt. Mintha tudta volna, hogy ott fogunk -kijönni.</p> -<p>Deuchmann barátunk még mindig dühösködő állapotban volt. -Bizonyosan az irtóztató hőség volt izgatottságának oka. Arcza vörös -és kék. Nyaka duzzadt. Izzadt keservesen. Fején fez volt, mint -nekünk is s az a fez ugy összezsugorodott az izzadtságtól, hogy ugy -állott feje bubján, mint némely szentképen szűz Mária fején a -korona. Kérdeztem, miért boszankodik? Csak Medor kutyámat szidta, -ez ijesztette meg, ezt okolta <span class="pagenum"><a name= -"Page_135" id="Page_135">-135-</a></span> azért, hogy a piramis -belsejébe nem jöhetett. Nem is tudott szegény kutyámmal többé -kibékülni soha.</p> -<p>Tettünk több kirándulást is, melyről irni nem akarok.</p> -<p>A Szfinksz furcsa hatást tett reám. Erről sok képet és rajzot -láttam már szebbnél-szebbet. E rajzok sajátságos komoly benyomást -tesznek az emberre. A festők és rajzolók igazán remekelnek, annyi -hangulatot csinálnak a rajzon s annyi hangulatot keltenek az emberi -képzeletben.</p> -<p>A Szfinksz! Az örök rejtély! A négy-öt ezer év előtti emberek és -történetek tanuja! A ki láthatta volna már Mózest is és Józsefet -is, ha Mózes és József valaha ott jártak volna. Arab vezetőink -mohamedánok voltak, de azért a zsidó szentkönyvekből, az -ó-testamentomból okoskodtak s annak egyiptomi történeteit -mesélgették. Bizonyosan a vakbuzgó angolok kedvéért beszéltek igy s -talán minket is angolnak néztek. De sokat beszéltek a nagy -faraókról is. A mit maga csupán a Szfinksz tudhatott volna: azt -nekünk mind el akarták fecsegni.</p> -<p>Szóval a Szfinksz, ha képeken látjuk, az ábrándozó és vallásos -komoly hangulat érzését kelti bennünk.</p> -<p>Ha pedig természetben látjuk: akkor szürke futó homok-buczkák -közt fekvő, szürke, idomtalan kődarabot látunk, mely se szól, se -beszél, se nem mutat semmit, melyre ráképzeljük, hogy emberfej -alakja van, de se szeme, se orra, se füle, se szája, se álla, se -nyaka.</p> -<p>– Hát ez az a hires Szfinksz?</p> -<p>Az én arabom halkabb és mélyebb torokhangon beszélt, mintha -valami szentségről beszélt volna. <span class="pagenum"><a name= -"Page_136" id="Page_136">-136-</a></span></p> -<p>Aztán én a Szfinkszet mindig nő alakjának hittem, itt meg el -akarták velem hitetni, hogy férfi alakja.</p> -<p>Azt kérdezte arabom, nem akarok-e emlékül egy darabka követ -venni a Szfinksz testéből? Nem szabad ugyan – ugymond – belőle -letörni, de ő azért jó baksisért szerez nekem. Mutatta is kis -kalapácsát, melylyel majd letört volna egy dió nagyságut.</p> -<p>– Nem kell nekem arabus barátom, ingyen se.</p> -<p>No hiszen, ha mi minden hires épületből, a merre jártunk, egy -tarisznya emléket akartunk volna elhozni: hajóval szállithattuk -volna Európába.</p> -<p>Kairóból Alexandriába mentünk vissza s ott felkészültünk a -sziriai és palesztinai utazásra. Ide már több előkészület kellett, -mint Algirba, pedig itt vadászni se akartunk. Itt nem a vadállatok, -hanem a vad fanatikus felekezetek s a rablók válhattak -veszélyesekké ránk nézve.</p> -<p>Alexandriában alkalmas dragománt fogadtunk s vele irásos -szerződésre léptünk.</p> -<p>Negyvenöt napra szabtuk Sziria és Palesztina beutazását s -szerződésünk ennyi időre szólt.</p> -<p>Ellátás, vezetés, személyi és vagyoni biztosság – mindez a -dragomán feladata volt. Ő tartozott gondoskodni menedéklevelekről a -török hatóságok, a felekezeti főemberek s a rablófőnökök ellenében. -Ő volt a tolmács is minden nyelven.</p> -<p>Uti készletünket röviden el kell mondanom. Ugy utaztunk, mint -hajdanában Árpád apánk vagy Batu kán.</p> -<p>Volt három nagy sátorunk. Az éjjeli sátortanyát ugy <span class= -"pagenum"><a name="Page_137" id="Page_137">-137-</a></span> -osztottuk föl, hogy egyikben hált Tibor öcsém és Deuchmann. A -másikban én, Abel komornyikom és Medor kutyám. A harmadik volt a -konyha és a cselédek tanyája a dragománnal együtt.</p> -<p>Igy voltunk mindaddig, mig Tibor öcsém Deuchmannal össze nem -szólalkozott. Akkor Deuchmann jött az én sátoromba, komornyikom -pedig Tibor öcsém sátorába.</p> -<p>Volt egy arab szakácsunk. Ez meglehetősen jól főzött. Az igaz, -hogy nagy választék nem volt az ételekben, de a juhval, kecskével, -szárnyassal ugy el tudott bánni, jobban, mint akármelyik itthoni -szakácsné.</p> -<p>Volt öt lovunk. Négy a magunk számára, egy pedig a dragomán -számára. Volt hat öszvérünk. Ezek vitték a sátrakat, ágynemüeket, -konyhaeszközöket s az enni-inni valókat, valamint -ruhanemüinket.</p> -<p>Fegyverünk, lőporunk, késünk volt elég mind a magunk, mind a -személyzet számára.</p> -<p>Nem emlékszem egész biztosan, mibe került ez az utunk, de ugy -rémlik előttem, mintha naponként száz forintot nem költöttünk volna -egészen el. A szent földön persze nem mulattunk olyan vidáman, mint -Gibraltárban vagy Algirban és Alexandriában.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_138" id= -"Page_138">-138-</a></span></p> -<h2>A SZENT FÖLDÖN.</h2> -<p class="summary">(A szent sir templomában. – Salamon templomának -fala. – A holt tenger. – Diab sejk rabló beduin főnök. – Megesszük -a lopott kecskét. – A szegény spanyol bankár. – Az Ana Szultána -szent forrásnál. – Názárethi vacsoránk. – A sáska. – A sapheti -csata. – Balbek romjai. – Sztambulban.)</p> -<p>Alexandriából Jaffába hajóztunk, itt kikötöttünk s innen lóháton -karavánszerüleg mentünk Jeruzsálembe. Infámis, köves, rideg, kopár -vidék. Olyan mint a Karszt Laibachtól Nabresináig.</p> -<p>Jeruzsálemben a Jósafát-völgyi oldalon ütöttük föl sátorunkat s -innen jártunk be a szent városba s jártuk össze annak minden -zege-zugát. Ugy megtanultam az uj testámentomot ezalatt a néhány -nap alatt, hogy talán még maig se tudtam egészen elfelejteni.</p> -<p>Hanem azért a szent sir temploma sehogy se tett rám jó -hatást.</p> -<p>Kétszer vagy háromszor voltam a szent sir templomában, de olyan -dolgokat láttam én ott édes vajdám, a melyek nem hogy áhitatos -érzést nem keltettek bennem, hanem még azt is elrontották, a mi -talán önkénytelenül is támadhatott pusztán arra a gondolatra, hogy -ott járunk, a hol Krisztus járt ez előtt 1865 esztendővel. -<span class="pagenum"><a name="Page_139" id= -"Page_139">-139-</a></span> Nem tudom, ugy van-e máskor is, de -mikor én ott voltam, akkor nagyon is piaczi dolgok történtek -ott.</p> -<p>A templom belsejében semmi különös épitészeti vagy művészi -összhangot nem találtam. Már én illetékes műbiráló ugyan nem -vagyok, de ugy öregéből mégis tudom, hogy mi különbség van a román, -a bizanczi és a góth formák közt, – ebben a templomban pedig -össze-vissza van hányva és zsufolva minden korszaknak és minden -felekezetnek minden művészeti iskolája. Azt hiszem, azért, mert e -templomhoz tulajdonjogot tart minden keresztyén felekezet. Római -katholikus, görögkeleti, mindenféle protestáns, örmény s több -efféle. Valamennyinek van vagy egy oltára, vagy egy kápolnája, vagy -egy képe vagy zászlója.</p> -<p>No, de ez csak hagyján! Hanem valamennyinek ott van egy csomó -püspöke, zárdafőnöke, gyóntatója, egyházfia s száz meg száz -zarándoka. Ezek közt pedig, a kik mind buzgó áhitattal térdelnek, -imádkoznak, sirnak, sóhajtanak és kiabálnak, ott vannak a -magamforma turisták is, ott vannak a vezetők, magyarázók, -dragománok, olvasó- és szentkép-árusok.</p> -<p>És ott vannak a török kavaszok.</p> -<p>Ezekre pedig nagy szükség van. Mert ezek tartják fenn a rendet. -Ezek nélkül egymás vérét ontaná ott a Jézus sirja fölött a sok -gyülölködő keresztyén.</p> -<p>Ugy láttam, nem a kegyes zarándokok gyülölködnek, hanem -vezetőik. A barátok és remeték, a papok és egyéb egyházi emberek. -Annyiféle papról és barátról <span class="pagenum"><a name= -"Page_140" id="Page_140">-140-</a></span> fogalmam se volt. Van, a -kinek torzonborz szakálla és bajusza és hosszu haja. Van kopasz -képü. Van, a kinek se haja, se bajusza, csak hosszu szakálla. Hát a -csuha és a kámzsa hány szinü és hány szabásu. Még az olvasó is az -oldalukon. Egyiké kicsiny, másiké nagy. Egyik fehér, másik fekete, -a harmadik barna. Hát még a lábbelik! Mezitelen láb, fapapucs, -szijjas talp, szijjas bocskor, széles saru össze-vissza. S -valamennyi morog, kiabál, imádkozik, hányja a keresztet és tolja, -taszigálja egymást. Mindegyik előbb akar ott lenni a hagyományos -helyen, mint a másik. A maguk oltárát és annak környékét őrzik -keményen a tolakodóktól.</p> -<p>A török kavasz katonai egyenruhában ott áll mindenütt. Oldalán -fegyver, kezében egy hatalmas fütykös. Ki merev, ki álmos szemmel -nézi a tolongó és zajongó tömeget.</p> -<p>Egyszerre szemem láttára összevesz s dulakodásba kezd egymással -két barátforma ember. Egyik a fülébe, másik a szakállába -kapaszkodik ellenfelének s ránczigálják egymást a Jézus nevében. A -kavasz oda néz, szó nélkül fölemeli fütykösét s végig veri mind a -kettőt, csak ugy csattog, Mohammed nevében. S mikor a két viaskodó -elereszti egymás fülét és szakállát, a kavasz megint helyére áll -mereven s néz tovább álmos szemmel. Egy szót nem szólna a -világért.</p> -<p>Hihetetlen a lenézés és megvetés érzetének az a mértéke, -melylyel Mohammed hive nézegeti itt a szent helyen Jézus hiveit. El -nem képes se gondolni, se <span class="pagenum"><a name="Page_141" -id="Page_141">-141-</a></span> hinni, hogy a puszta buzgóság okozná -azt a nagy türelmetlenséget és gyülölködést.</p> -<p>A töröknél nem ugy van. Megnéztük Omár mecsetjét. Nagyszerü -épület. Be ugyan nem mentünk, mert nem mehettünk, de itt a hivők -csendben, némán buzgólkodnak, egymás iránt türelemmel vannak s -békén várja mindegyik, mikor kerül rá a szertartás sora.</p> -<p>Talán legérdekesebb mégis Salamon templomának fala pénteken -délután. Itt meg a vakbuzgó zsidók siratják Jeruzsálem -elpusztulását.</p> -<p>Furcsa ez.</p> -<p>Mikor először hallottam az imádkozást s ima közben a fájdalmas -felkiáltásokat, a sirást, a jajgatást s az orditozást; mikor -először láttam, mint tépik azok a rongyos zsidók ruháikat s -némelyik mint ugrik a szent falnak, mint a kos vagy kecskebak, -fejjel, hogy fejét összezuzza: nevető idegeim vettek rajtam erőt s -fél- vagy egész bolondok szinjátékát láttam az egészben.</p> -<p>De ez nem sokáig tartott. Láttam az igaz fájdalom omló könyeit. -Dragománunk arab és mohamedán volt, a ki nagyon lenézte a koldus -zsidót s tévelygőnek tartotta a hivő zsidót, de őt is nagyon -meghatotta e jelenet. Kérdeztem tőle, mit csinálnak ezek a zsidók -és miért sirnak?</p> -<p>– Az ő istenük háza volt itt, – ugymond, – s az ő apáik voltak -itt az urak hajdanán. Lehet őket sajnálni.</p> -<p>Igaza volt. S én is, minél tovább néztem őket, annál inkább -kezdtem érezni azt a fájdalmat, melyhez e szegény zsidóknak joguk -volt. <span class="pagenum"><a name="Page_142" id= -"Page_142">-142-</a></span></p> -<p>A szállókat, zárdákat, kórházakat, laktanyákat nem igen -nézegettük. De a Gecsemane kertet korhadt fáival s a Golgotha -hegyét megnéztük.</p> -<p>Kirándultunk Jeruzsálemből Bethlehembe, a Jordán vizéhez és a -holt tengerhez.</p> -<p>Első utunk a holt tengerhez volt. Borzasztó a vidék kopársága, -melynek sziklás göröngyein át az ember oda ér. De a holt tenger -környéke se más.</p> -<p>Megfürödtünk vizében. A viz ugy tele van sóval és naftával, -fajsulya oly nagy, hogy az ember nem tud benne elmerülni. De még a -kutya sem. Medor kutyám kitünő apportozó volt. Bedobtam egy követ a -part mellett a vizbe s felszólitottam hozza ki. Nagy készséggel -törekedett a viz alá bukni s a követ megfogni: nem volt képes. -Hiába kapálódzott, hiába kisértette meg háromszor is, nem -boldogult. Utóbb abban hagyta s nézett rám kérdőleg. Szemrehányást -tettem neki: micsoda dolog ez? Nem türte sokáig, négyfelé vetette -négy lábát s megugatta a tengert. Egyebet nem tehetett, minthogy -ekként összeszidta s arra háritotta a felelősséget. Be kellett -látnom, hogy igaza van, mentsége tökéletes.</p> -<p>Fürdő után felöltözve lóra ültünk s a Jordánhoz indultunk. Nagy -meleg volt s a forróságban a sósfürdőtől ugy égett a bőrünk, hogy -majd lefordultunk a ló hátáról. Végre két órai keserves lovaglás és -vakaródzás után a Jordán folyóhoz értünk.</p> -<p>Iszapos, sárgás, piszkos vizü folyócska ez. Legalább akkor ilyen -volt. Rögtön leszálltunk lovainkról, levetkőztünk <span class= -"pagenum"><a name="Page_143" id="Page_143">-143-</a></span> s bele -a vizbe. Különösen jól esett ez édes vizben való fürdés. A sok sót -leáztatta bőrünkről s aztán kitünően éreztük magunkat azonnal. A -parttól jó távolra, majd fél óra járásnyira sátort ütöttünk s -szakácsunk főzni kezdett. Mig ebédünk elkészült, addig mi sátoraink -árnyékában lefeküdtünk s pihentünk. Az ebéd igen, de igen jól -izlett.</p> -<p>Alig hogy elvégeztük, jól el se végeztük az ebédet: nagy -messzeségben nagy porfelleget veszünk észre. A porfelleg mind -közelebb-közelebb jött hozzánk s lassankint morajt is hallottunk, -melyet a sziklán a sok ló lábának kopogása okoz. Kérdeztük a -dragománt, mi lehet ez?</p> -<p>A dragomán perczről-perczre nagyobb rémülettel nézte a közelgő -porfelleget. Végre kimondá, hogy rabló beduin csapat közelg felénk, -mely elvégezte már valahol rabló kirándulását s most zsákmánynyal -terhelten siet vissza a Jordánon át annak keleti partjára a -pusztába.</p> -<p>Minket nem lepett meg annyira a rémület, mint a dragománt. -Hiszen nekünk szerződésünk volt a dragománnal, ennek pedig -menedéklevele a beduin rablók támadása ellen. Igaz, hogy ha a -beduinok nem tisztelik szerződésünket s nekünk levágják fejünket, -nem igen tudtunk volna s nem is ért volna sokat panaszra menni, de -hát ilyen baleset nem jutott eszünkbe. Noha jól láttunk annyit, -hogy a beduin sereggel megküzdenünk annak nagy száma miatt -lehetetlen lett volna.</p> -<p>A dragomán is bizhatott váltságlevelében, melyet a <span class= -"pagenum"><a name="Page_144" id="Page_144">-144-</a></span> rablók -jaffai és jeruzsálemi irodájával kötött, de hát ő tudta már -hallomásból is, tapasztalásból is, hogy nem minden beduin főnök s -nem mindig szokta megtartani a kötést. Kivált ha a rabló kaland -rosszul ütött ki és zsákmány nem akadt: akkor a váltságlevelet -gyakran figyelmen kivül szokták hagyni.</p> -<p>Végre mikor már a beduinok csak ugy egy-két kilométer távolságra -voltak: némileg megnyugodva jelentette a dragomán:</p> -<p>– Diab sejk jön embereivel.</p> -<p>Honnan tudja? E kérdésre nem felelt. Mi ugyan e távolból -semmiféle embert föl nem tudtunk ismerni.</p> -<p>A rablócsapat és főnöke is észrevette kis sátortáborunkat s -legelésző állatainkat s egyenesen odajött hozzánk.</p> -<p>A csapat csakugyan beduin volt a Jordánon tul való pusztaságból -s főnöke csakugyan Diab sejk volt. Máig se tudom elgondolni, hogy -dragománunk miről tudta oly nagy porban és nagy messzeségből -fölismerni.</p> -<p>A sejk leszállt lováról, kantárját átadta egy beduinnak, hosszu -puskáját felakasztotta nyeregkápájának szarvára s lassu lépésekben -hozzánk jött. A szinpadi hős komolyságával, méltóságával és lassu -nagy lépteivel közelgett. Nála azonban ez egyéni és faji sajátság s -nem szini akadémiai tanulmány.</p> -<p>Szép nyulánk termetü, magas barna férfiu. Bajuszszal és -Kossuth-szakállal. Ruhája diszes és fénylő, aranyos himzésekkel -tele. Ha puskáját ott hagyta is a nyergen, övében volt elég -fegyvere. Kard, tőr, pisztolyok. <span class="pagenum"><a name= -"Page_145" id="Page_145">-145-</a></span> S aztán ott voltak -beduinjai vagy ötvenen. Szép, szikár, tüzes arab lova -valamennyinek. Legszebb a sejknek.</p> -<p>Üdvözölt bennünket szóval és homlokához emelt kezével. Mi is -üdvözöltük s minthogy a fekete kávénál voltunk már, megkináltuk -kávéval. Szivesen fogadta el. Dragománunk rögtön leteritett neki -egy szőnyegpokróczot, arra vánkost s a sejk leült maga alá -kuporitott lábbal keleti módon. Ennivalót nem fogadott el, de a -kávét jóizüen itta.</p> -<p>Beszédbe ereszkedtünk.</p> -<p>Ő rablókalandjáról csak annyit mondott, hogy »látogatást« tett a -Jordán innenső partján. Hol járt s minő eredménynyel: nem mondta, -de mi se kérdeztük.</p> -<p>– Azt látom, – ugymond, – ti gyaurok vagytok, ingilizek vagy -frenkek.</p> -<p>– Mi nem vagyunk se ingilizek, se frenkek, mi magyarok -vagyunk.</p> -<p>A magyarokról nem tudott semmit, de nem is volt ránk -kiváncsi.</p> -<p>– Mindegy az, – szólt, – Allahnak sok népe van a világon.</p> -<p>Lovainkról azt mondta, hogy azok semmit se érnek. Kérdezte, -mennyi fegyverünk van. Megmutattuk fegyvereinket. Puskáinkat -nehéznek találta. Mondtuk, hogy azokkal oroszlánokra vadásztunk -Áfrikában. Nem tett rá semmi megjegyzést.</p> -<p>Egy Flaubert-pisztolyom különösen megtetszett neki. Gondosan -nézegette s kérdezte, miért van olyan kis lyuka? Mondtam, hogy -ezzel a legyet is biztosan le <span class="pagenum"><a name= -"Page_146" id="Page_146">-146-</a></span> lehet lőni. Láttam, hogy -szivesen venné, ha neki is volna ilyen fegyvere. Kezébe nyomtam s -azt mondám:</p> -<p>– Diáb sejk, megtiszteltél azzal bennünket, hogy vendégünk -voltál, fogadd el tőlem emlékül.</p> -<p>Nagyon megörült neki, megköszönte s övébe tette.</p> -<p>– Ha eljöttök a Jordánon tul a pusztába, ti is az én vendégeim -lesztek.</p> -<p>Esze ágába se jutott minket bántani. Igaz, hogy a dragománnal -mindjárt kezdetben nehány arab szót váltott s láttuk, hogy -megértette, hogy van váltságlevelünk.</p> -<p>Harmincz öszvérje és szamara volt. Valószinüleg mind rablott -zsákmány. Minden öszvér és szamár megterhelve zsákmánynyal. -Ruhanemüek, eleség, mindenféle zöldség, több zsákra való uborka, -fegyverek, vaseszközök, edények össze-vissza. Ugy látszik, a beduin -ha rabol, nem válogatós. Kecskéjük, juhuk is lehetett vagy 30–40 -darab, a melyet hajtottak magukkal. Pénzt, ékszert kaptak-e, nem -tudom.</p> -<p>Volt szolgáink közt egy beduin is. Mig a sejk ott kávézott, ez a -szolgánk elindult gyalog, azután visszajött, lovára ült s -eltávozott tőlünk a Jordán felé. El nem gondolhattuk, mit akar, de -nem szóltunk neki.</p> -<p>Mikor a sejk elment tőlünk csapatjával, ugy egy óra mulva csak -jön ám a mi beduin szolgánk s hoz magával a nyeregben egy eleven -kecskét s egy zsák uborkát.</p> -<p>– Hol vetted te ezt?</p> -<p>Hát a gazember lement a Jordánhoz, oda állt egy rekettye-bokorba -az átkelőnél s mig a rablók az átkeléssel <span class= -"pagenum"><a name="Page_147" id="Page_147">-147-</a></span> -vesződtek, ő ellopott tőlük egy kecskét és egy zsák uborkát. Onnan -hozta zsákmányát. Még dicsekedett is vele.</p> -<p>Összeszidtuk, mint a tyukhordó kányát, de hát mit tehettünk -mást? Mi bizony megettük a kecskét is, az uborkát is jóizüen. A -dragomán dolga volt, adott-e érte valamit a beduinnak.</p> -<p>Innen visszatértünk Jeruzsálembe. Tibor öcsém ekkor -megbetegedett, ágynak esett, istentelen torokgyikot kapott. Nem -maradhatott Jósafátvölgyi sátorunkban, hanem beszállásoltuk a -városban egy hôtelbe, hol tiz napig őrizte az ágyat és a szobát. -Orvosról gondoskodtunk, ápolót és szolgát hagytunk nála s mi -Deuchmannal apróbb kirándulásokat tettünk.</p> -<p>Egyszer, a mint ülök sátram előtt s keleti ember módjára minden -gondolkozás nélkül nézem a puszta világot, csak látom ám, hogy a -szent város felől a kopasz sziklákon valami emberforma kis fekete -tömeg hömpölyög felém s mintha egyenesen nekem tartana, mintha épen -velem volna valami dolga. Utóbb látom, hogy feje, keze, lába -egyaránt mozog s két szemével csak engem néz. Majd el kezd -integetni hozzám s kalapját emelgeti. Végre odagurul hozzám s -egyenesen a nyakamba ömlik.</p> -<p>– Jó napot, jó napot kedves jó barátom!</p> -<p>Éppen a gallérját akarom megfogni, hogy odább repitsem, mikor -felismerem a jó öreg spanyol bankárt, Guadrez Vidált, a kivel -Messinából Alexandriába utazásunk alkalmával a hajón -megismerkedtünk s megbarátkoztunk. Ő jött hozzám ilyen váratlanul. -<span class="pagenum"><a name="Page_148" id= -"Page_148">-148-</a></span></p> -<p>Lélekszakadva jött. Ezer panaszszal jött hozzánk Gerard ur -ellen, ki a Notre Dame de la Salette nevü szent szüzet fölfedezte s -a bucsujáró társaságot szervezte. Könyörgött, rimánkodott, hogy -mentsük meg körmei közül s holmiját, podgyászát, pénzét, iratait -hozzuk el tőle.</p> -<p>– Képzeljék önök, tisztelt gróf urak, mi történt velem. Nem -hallgattam önökre, nem követtem én vén szamár az önök jó példáját, -beálltam ebbe a bolond társaságba. Beirtak jegyzőkönyvükbe, vettek -tőlem reversálist, elvették utlevelemet, papirjaimat, pénzemet s -minden czimen fizettetnek velem nagy összegeket. Ez még hagyján! De -én mulatni, szórakozni, üdülni indultam utnak, ez a Gerard ur pedig -egyik zárdából a másikba visz, egyik templomból a másikba hurczol, -minden szent helyen órákig térdepeltet, imádkozni kell egész nap, -minden másod napon agyonbőjtöltet, éhes vagyok, mint a kutya, a -rizskását már utálom, kilel a hideg, ha látom is s aztán még abból -sem kapok eleget. A tömjéntől már ájulásba esem, gyónni meg annyit -kell, hogy száz spanyol grand se követett el annyi bünt, a mennyit -én már meggyóntam. Pedig én bankár vagyok, nem grand, nem is akarok -én se grand lenni, se szent ember, elkéstem én mindakettőtől. De -mit csináljak, ha mindennap uj meg uj gyóntató pap elé hurczolnak? -De talán még ezt is kiállanám, de most meg végrendeletet akarnak -velem csináltatni s éjjel-nappal a halállal meg a pokollal -ijesztenek, fölvernek álmomból s minden bucsujáró kegyes asszonyt -<span class="pagenum"><a name="Page_149" id= -"Page_149">-149-</a></span> nyakamra zuditanak s el akarják velem -hitetni, hogy az ő üdvösségük is csak tőlem függ. Azután azt -akarják, hogy én mindenféle szentföldi zárdára és alapitványra s -mindenféle római intézetekre százezreket hagyjak. Hiszen nincs -nekem sok millióm, gyerekem meg elég van. Hát azok aztán miből -élnek? De engem agyon is ütnek, ha nálok nélkül ilyen dologba -keveredem. Csak most szabaditsanak ki önök tisztelt gróf urak, -tisztelt barátaim; soha többé a szent földre el nem jövök, hanem -otthon maradok Spanyolországban s önöket is szivesen meghivom oda -vendégeimnek. Csak mentsenek meg!</p> -<p>Vége-hossza nem volt panaszának, Deuchmannal sokat nevettünk -szegény öreg bankárnak kétségbeesésén, de nyomban el is határoztuk, -hogy segitünk rajta.</p> -<p>Fölkerestem Gerard urat s közöltem vele a dolgot. Kimentette -magát, hogy most nem tárgyalhat velem, mert épen most valami szent -látogatást kell végeznie. Igy jártam vele másodszor és harmadszor -is. Végre a magam módja szerint, keményen kezdtem vele beszélni s -erre ő hidegen elutasitott, hogy semmi közöm se az ő dolgához, se -Vidál Guadrez dolgához. Elmentem a spanyol konzulhoz, ez is -nehézkesnek mutatkozott. Gerard nagyon erősnek érezte magát a sok -papnál, püspöknél és a franczia konzulnál. Az igaz, hogy ezek nem -sokra becsültek minket, de nem is ismertek. Utóbb azt mondtam -Gerardnak, hogy én megveretem, kezét-lábát eltöretem, de ép-kézláb -őt Jaffába vissza nem eresztem. Inkább szövetséget kötök a -beduinokkal <span class="pagenum"><a name="Page_150" id= -"Page_150">-150-</a></span> s hivatkoztam is egy török barátomra, -Fuad effendire, a ki nekem ebben kezemre jár. Ha pedig Guadrez -Vidált kiadja: menjen a pokolba, nem törődöm vele.</p> -<p>Veszekedés közben annyi nagy hirü és nagy hatalmu franczia -barátom nevét hallotta tőlem, hogy utóbb is négy-öt napi viaskodás -után alkura fogta a dolgot s bizonyos összegü váltság után szabadon -eresztette Guadrezt, ki rögtön a mi védelmünk alá helyezkedett.</p> -<p>De azért mégis félt. Félt attól, hogy Gerard valami barátok -utján őt utóbb is még lefüleli s tőlünk ellopja. Elsegitettük tehát -onnan Jaffába s megegyeztünk, hogy ott sem marad, hanem átvitorláz -Bairuthba s ott bevár bennünket.</p> -<p>Ugy is lett.</p> -<p>Bairuthban biztonságban érezte magát az öreg spanyol mindaddig, -mig mi oda nem érkeztünk. Azután meg még inkább. Vidám, jó kedvü, -mivelt és kellemes utitárssá alakult át nálunk, eljött velünk -Konstantinápolyba is, de a honnan már nem egy uton indultunk el. Ő -a krimi félszigetre ment Oroszországba s ettől kezdve elvesztettük -nyomát.</p> -<p>1867-ben még egyszer találkoztam vele. Kimentem Párisban az -orleánsi pályaudvarra, valakit vártam. Egyszer csak nyakamba ugrik -az öreg ép oly váratlanul, mint a Jósafát völgyében. Bemutatta -egyik fiát is, ki ott vele volt s ott fia előtt hálálkodott, hogy -én mentettem meg őt s vagyona egy részét a jeruzsálemi kapzsi -szentektől.</p> -<p>Többé nem láttam. <span class="pagenum"><a name="Page_151" id= -"Page_151">-151-</a></span></p> -<p>Mihelyt Tibor öcsém jobban lett, azonnal elindultunk Názáretbe. -Van-e oda Jeruzsálemből több ut is, nem tudom; – mi Naplus felé -mentünk. Gyönyörü szép ut az, mely arra vezet. A legszebb, melyen a -szent földön és Sziriában jártunk.</p> -<p>Borzasztó hőség volt. Mint a kemencze, ugy égetett a nap, de még -a föld, a sziklák is forrók voltak. Izzadtunk kegyetlenül s -eltikkadtunk egészen. Kimondhatatlan örömöt okozott nekünk is, -szolgáinknak is, állatjainknak is, midőn Naplushoz közel egy -forrást s egy gyönyörü tavat találtunk.</p> -<p>A forrás neve, ha jól emlékszem, Ana Szultána, valamelyik -Padischah anyjáról elnevezve. Vize ott helyben egy kedves kis tóvá -gyülik össze. A tó partja sürü lombos fákkal van körülvéve, a fák -galyai belehajolnak a vizbe. A víz hüvös.</p> -<p>Ez egy szent forrás, mint később megtudtuk. Különösen a keleti -egyház hivei tartják szentnek s az orosz pópák, kalugyerek és -zarándokok, a kik Jeruzsálembe mennek, soha el nem mulaszthatják -ennek meglátogatását. De mi erről semmit nem tudtunk. A szentségnek -semmi külső jelét észre nem vettük. Se keresztet, se kápolnát, se -oszlopot, se remete-barlangot. Csakis igy történhetett velünk meg -az eset.</p> -<p>A forrás partján ütöttünk ugyanis sátrat. A tikkasztó hőségben -sátorunkban rögtön levetkőztünk, egy burnuszt öltöttünk magunkra s -bele feküdtünk a tóba fürödni és hütőzni. Fehér arab burnuszunkat -persze a parton hagytuk a sziklán. <span class="pagenum"><a name= -"Page_152" id="Page_152">-152-</a></span></p> -<p>Mikor legjobban lubiczkoltunk: egyszerre csak szent ének hangja -üti meg fülünket. Felütjük fejünket, kinézünk, hát ott van előttünk -egy nagy csomó szent zarándok. Férfiak, asszonyok, gyermekek, -száznál is többen. Három pópa vezette őket kereszttel, szent -zászlókkal. Oroszok voltak mindannyian. Minket ők még a fagalyak -miatt nem vettek észre, de mi jól láttuk valamennyit.</p> -<p>Mit csináljunk? Ez volt a kérdés.</p> -<p>Kiugorni, burnuszunkat ránk kapkodni és elfutni alig lehetett. -Okvetlenül észrevesznek s a vakbuzgó fanatikus tömeg még agyon is -verhet bennünket. De minden esetre megbotránkozik azon, hogy a -szent vizbe fürödni beültünk.</p> -<p>Halkan tanakodtunk mind a hárman. Abban állapodtunk meg, hogy -ott maradunk a vizben, belehuzzuk magunkat, a mennyire lehet, hátha -nem vesznek észre. Szerencsére dragománunk oda jött a partra s -burnuszunk fölött őrködött.</p> -<p>A pópák ott valóságos isteni tiszteletet rögtönöztek. -Megáldották a vizet. Megáldották a jelenlevőket és távolvalókat. -Imádkoztak, énekeltek. Velük együtt az egész társaság. Utóbb -mindenki elővette edényét, ki kulacsot, ki kobakot s azokat a szent -vizzel megtöltötték. Mi pedig ott lappangtunk a viz alatt, tőlük -alig tiz lépésre, óhajtva, hogy észre ne vegyenek.</p> -<p>Legalább egy egész óráig tartott az isteni tisztelet. Azután -elvonultak egy kis távolra, fönt a dombon letelepedtek, szegényes -ételüket, pogácsájukat elővették <span class="pagenum"><a name= -"Page_153" id="Page_153">-153-</a></span> s elkezdtek falatozni. -Ekkor bujhattunk ki a vizből s vehettük fel burnuszainkat. Meredt -szemekkel néztek ránk, a mint a három fehér alak közelükben -elvonult. De nem szóltak semmit.</p> -<p>Názárethbe későn este érkeztünk. A városon kivül ütöttünk sátrat -s dragománunk s szakácsunk első dolga lett volna valami ennivaló -után nézni. Nagyon éhesek voltunk s összes készletünk kifogyott. Se -száraz, se holt, se eleven enni valónk nem volt egy falat se. -Azonban a városban embereink már nem kaptak semmit. Feljött a -csillag, minden bolt, minden áruház be volt zárva, embereinkkel -szóba se álltak.</p> -<p>Dragománunk azzal biztatott, hogy majd lesz holnap enni valónk, -mára elégedjünk meg egy kis vad hagymával.</p> -<p>Vad hagymával? Az öreg apám se evett vad hagymát. Mutatta a -dragomán, hogy van a mezőn elég.</p> -<p>– Magunknak kell azt lelegelnünk, mint a birkának?</p> -<p>Arabjaink e közben kimentek a mezőkre s rövid időn egy nyaláb -üde hajtásu vad hagymát hoztak. Ettünk belőle. Magam is addig -ettem, mig az éhséget nagyjában elvertem. Istentelen rossz zöldség -volt, de valami hagymaize csakugyan volt.</p> -<p>No hanem azt az éjszakát, a mely erre következett, el nem -felejtem. Én olyan rosszul talán sohase éreztem magam, mint ezen az -éjszakán. A milyen gyomorfájásom nekem lett, olyat nem kivánok -ellenségemnek se. Egy perczre be nem hunytam szemem, alig vártam a -reggelt. Orvosról, patikáról persze szó se lehetett. <span class= -"pagenum"><a name="Page_154" id="Page_154">-154-</a></span> Tibor -öcsém és Deuchmann jobban kiállták a vadhagymaebédet, mint én, de -ők se érezték magukat valami jól. Hanem arabjaink, beduinjaink ugy -aludtak, mint a bunda.</p> -<p>Názárethben mi is megnéztünk mindent, a mit a szentföldi -utazóknak meg szoktak mutatni. De nem gyönyörködtem én semmiben. -Vad-hagymaszaga volt én előttem mindennek, az egész uj -testámentumnak, valamennyi apostolnak napokon át.</p> -<p>Názáreth vidéke nem valami szép. Kopár ez is nagy részben, alig -tudtam elképzelni, miből élnek itt az emberek. A vidéken nincs is -sok látni való szent hely. A hol Gábor arkangyal leszállt és -megjelent: azt a helyet természetesen első sorban néztük meg. Szent -hagyomány, de ahhoz más nevelés, más gondolkozás, talán más életkor -is kell, mint a miénk volt, hogy az áhitatos hit mind azt látásunk -és képzeletünk elé hozza, a mit a szent hagyomány e helyhez köt. És -valamennyi emléktárgyhoz, melyet a szent földön mutogatnak.</p> -<p>Megemlitem azt is, hogy Naplus és Názáreth közt sáskajárást is -láttunk. Csakugyan ugy jött a sáska, mint a felhő és csakugyan -olyan sürü árnyékot támasztott s ugy elfödte előlünk a napot, mint -a legsötétebb felhő. S épen ott rebbentek le ezek a gyalázatos -férgek, a hol mi voltunk. Lovaink térdig gázoltak a sáskában s -folyton prüszköltek s kapkodták fejüket, a mint egy-egy sáska az -orrukhoz verődött. A patak vize is egy láb mélységre tele volt -sáskával. Igen rövid idő alatt leettek ezek mindent s a zöld pázsit -kopasz barna <span class="pagenum"><a name="Page_155" id= -"Page_155">-155-</a></span> sivataggá lett utánuk. Ezeknek nem -ártott a vadhagyma se.</p> -<p>Valami furcsa szaga van a sáskának. Hasonlit a rothadni kezdő -pállott fű szagához. Medor kutyámat is idegessé tették. Ugy járt -köztük ugrálva, mint mikor a kuvasz a tavaszi vetés közt fut. Engem -csak akkor boszantottak, mikor egyik-másik a fülembe kapaszkodott. -Láttuk azt is, a mint a falubeli emberek kijöttek olyan -ökörkolomp-féle haranggal s ennek hangjával ijesztették, riogatták -őket. Nem használt az semmit. Nem is ügyeltek a hangra. Jól láttam, -hogy talán ötvenszeres rétegben is voltak egymás fölött. Az alsó -rétegek rágták, a mi zöldet találtak, a felső rétegek meg röpködve -ugráltak előre, hogy ők is a zöld fühöz jussanak. Nagy zugó, -sistergő, sziszegő hanggal mentek előre. Kérdeztem a dragománt, mi -adja ezt a hangot?</p> -<p>– A mint az állkapcsukat verik össze, az csattog ilyen -nagyon.</p> -<p>Ezt felelte, akkor elhittem, de most már tudom, hogy nem -állkapcsuk csattogása ez a hang.</p> -<p>Názárethből Sziriába mentünk át. Az utolsó helység a szent -földön Saphet, a hol megálltunk. Itt azonban kicsiny hija, hogy -pórul nem jártunk. Itt alighanem Tibor öcsém vakmerősége mentett -meg bennünket az agyonkövezéstől.</p> -<p>Két ut vezetett Saphet felé. Az egyik hosszabb, meglehetős -kerülővel, de ez szebb, regényesebb, itt-ott fák, cserjék, füge- s -pálmaligetek közt. A másik sokkal rövidebb, de rideg és unalmas. -<span class="pagenum"><a name="Page_156" id= -"Page_156">-156-</a></span></p> -<p>Mi magunk a hosszabb utat választottuk a dragománnal, a -szakácsot pedig a teherhordó állatokkal, a sátrakkal és a konyhával -a rövidebb uton küldtük előre. Utasitottuk őket, hogy a mint -megérkeznek: üssenek sátort s kezdjenek a főzéshez. Azt ugyis -tudták, hogy a városon kivül kell sátort ütniök.</p> -<p>Mire mi a városhoz értünk: akkorra már nemcsak a sátrak voltak -felütve, de az ebéd is elkészült s nekünk le kellett ülnünk, hogy -azt elköltsük.</p> -<p>Alig kezdünk az ebédhez: a városból kezdenek kijönni az emberek, -először egyenként, azután csoportonként s kezdenek bennünket -körülkeriteni. Különösen sok gyerek és kamasz volt közöttük. -Kezdenek utóbb ránk kiabálni mind többen és mind hangosabban. Mi -nem értettük, mit kiabálnak, de arabjaink értettek valamit. Azt -mondták: mindenféle csuf névvel illetnek s agyonveréssel -fenyegetnek.</p> -<p>Mi ettünk nyugodtan, rájuk se hederitettünk. Ez még nagyobb -dühbe hozta őket.</p> -<p>Valamelyik suhancz elkezdett ránk követ dobálni. Őt követte a -második, harmadik s utóbb ugy jött ránk a kő, mint a zápor. -Eleintén arabjaink felugráltak s kezdték őket fenyegetni s -megtámadni, de ez csak olaj volt a tűzre. Arabjainkat egy percz -alatt ugy meghajigálták, hogy ezeknek gyorsan menekülniök kellett -hozzánk a sátor alá.</p> -<p>Ebédünket abban kellett hagyni. A támadók és kővel hajigálók már -több százan voltak. A helyzet válságossá volt. <span class= -"pagenum"><a name="Page_157" id="Page_157">-157-</a></span></p> -<p>Dragománunk ekkor állt elő bölcseségével.</p> -<p>– Nincs más segitség, – ugymond, – mint fölfegyverkezni s a -támadó tömegnek neki menni. Vagy-vagy. Ellenkező esetben biztos a -megköveztetés. Pár hónappal ezelőtt is egy angol karavánt kinoztak -meg, mely ugyanezen a helyen telepedett le. E helyet szentnek -tekintik a város fanatikus zsidó lakosai. Ennek pogányok által való -tapodását s megszentségtelenitését nem türik. Békés uton mi sem -tudunk megmenekülni. Ma pedig épen szombat van s az egész lakosság -munka nélkül. Ma még veszélyesebb a dolog, mint hétköznapon.</p> -<p>Egy perczig tanácskoztunk s rögtön elhatároztuk a fegyveres -védekezést és támadást.</p> -<p>Tibor öcsém egy vadászkést s egy pisztolyt vett a kezébe.</p> -<p>Én egy pisztolyt.</p> -<p>Deuchmann, Abel komornyik és a dragomán egy-egy puskát.</p> -<p>Az arabok valamennyien karddal vagy lándzsával fegyverkeztek -föl.</p> -<p>Szakácsunk egészen vidám alaku hős volt. Volt neki egy póznája, -melybe egy vaskampó volt erősitve, a melyre a pecsenyehust szokta -felakasztani. Ő ezt a póznát vette a kezébe a vaskampóval.</p> -<p>Tehát vagy tizenketten voltunk egészen jól felfegyverkezve. A -többi a bátorságtól s a szerencsétől függött. Helyzetünk természete -hozta azonban magával, hogy ez idegen, vad, ázsiai földön, Sziria -szomszédságában, az első halálos lövést megtenni vonakodtunk vagy -legalább késlekedtünk. <span class="pagenum"><a name="Page_158" id= -"Page_158">-158-</a></span></p> -<p>Egyszer azonban Tibor öcsémet térdén egy kő találta, mely erős -fájdalmat okozott. Tibor öcsém erre dühbe jön, nem okoskodik -tovább, vadászkésével és pisztolyával neki rohan a tömegnek s mi -utána. Magára természetesen nem hagyhattuk.</p> -<p>Ettől a rohamtól s a sok meztelen kardtól és pisztolytól a tömeg -megfutamodott, be a városba. Mi utána. Agyon senkit nem lőttünk -vagy szurtunk, de az elől-utól talált emberekre sulyos csapásokat -mértünk. A futamodó emberek lassankint az udvarokba s a házakhoz -elmenekültek s mire a piacz közepére értünk, már nem volt ellenség -előttünk. Bámulók azonban voltak, mert zaj nélkül az egész -csetepaté nem történhetett meg. Arabjaink irtóztató orditással -intézték a támadást, de Tibor öcsémből is kiszaladt a káromkodás -ugy magyar Miskásan, ugy, hogy az arabok azt hitték, törökül -beszél.</p> -<p>Estennen volt már az idő. Mi nem mentünk vissza, hanem -fölkerestük a konzult s nyomban elégtételt kértünk. Ő intézkedett -is azonnal, s néhány kolompost elfogatott. Azonban mégis azt -tanácsolta, hogy korán reggel szedjük föl sátorfáinkat s menjünk -tovább, mert a város lakóinak szokásuk azon a helyen az idegeneket -megtámadni s ebből már sok szerencsétlenség történt. Most is az -éjszakán át és reggel összebeszélhetnek s ő minden végletességért -felelősséget nem vállalhat.</p> -<p>Tanácsát megfogadtuk s mire a nap fölkelt, mi már Saffethtől -messze barangoltunk. Állataink s arabjaink keveset pihenhettek, -valamint magunk is, mert az <span class="pagenum"><a name= -"Page_159" id="Page_159">-159-</a></span> állatok felmálházása sok -időt vett igénybe s mi még sötéttel elindultunk.</p> -<p>A milyen sivár és rideg Palesztina: olyan szép ezen a részen -Sziria. Csupa fás, ligetes, erdős hegyek és völgyek, gyönyörü -források, patakok és pázsitos oldalak.</p> -<p>Itt már a Libánon hegységeiben jártunk s kerestük a hires -libánoni czédrus fákat, melyekből bölcs Salamon épitette a -Jeruzsálemi templomot. No a mostaniakból alig tudná fölépiteni. -Czédrust ugyan eleget láttunk, de régit, olyant, melyet ezer -esztendősnek lehet tartani, csupán két darabot. Óriási vastagságu -vén odvas fák. De láttunk nagy ritkán és csak kertekben igen nagy -és vén olajfákat is. Valami öt darab odvas olajfáról azt mondták, -hogy azok még Krisztus korabeliek.</p> -<p>Az Antilibánon hegységben meglátogattuk Balbek romjait.</p> -<p>Rongyos sátrak és viskók csoportja s koldus beduinok tanyája ez. -Hanem a romok igazán fölségesek.</p> -<p>Jupiter óriási temploma egészen eltörpül a Napisten templomának -csupán romjai mellett is. Minő oszlopok ezek itt, édes vajdám s -mekkora kövekből vannak a körfalak épitve. Az már uralkodó -lehetett, a ki ezt valamikor épitette. Azt mondták nekünk, hogy ezt -a templomot Omár khalifa, Dsengiszkhán és Timurlenk egyaránt el -akarták pusztitani, de ők az ő világhóditó hatalmukkal még csak -elpusztitani se voltak képesek.</p> -<p>Sátorunkat a Napisten templomának udvarán ütöttük fel. Két napig -akartunk ott maradni s maradtunk is.</p> -<p>Hát a mint reggel felébredünk és sátrunkból kimegyünk, -<span class="pagenum"><a name="Page_160" id= -"Page_160">-160-</a></span> jobbról is, balról is európai utazók -sátora ötlik szemünkbe. Szinte nehezünkre esett, hogy más is volt -olyan derék legény, mint mi.</p> -<p>Persze angolok voltak.</p> -<p>Az egyik sátor urával meg is ismerkedtünk. Ez Mr. Petit, egy -hetven év körüli angol volt. Ez még hagyján, hanem vele volt két -hajadon nővére is, ugy 60–62 év körüli aggszűz. Isten adta csunya -nő volt mindakettő. S hozzá mindakkettő félig nő, félig férfi -ruhában. S olyan beszédes és tudós mindakettő, mint valami -akadémikus. Vége hossza nem volt tudományuknak s ők még azt is -tudták, hogy a Napisten épitésénél kik voltak a pallérok. Mikor -mondtam nekik, hogy mi magyarok vagyunk, azt felelték, hogy modern -öltönyünk és franczia beszédünk után ezt nem tették volna fel -rólunk. Szentül azt hitték, hogy a magyarok még otthon bölénybőrben -mezitláb járnak.</p> -<p>Damaskus felé gyönyörü, de fáradságos utazásunk volt.</p> -<p>Itt ugy jártunk, mint a magyar alföldi utazó. Már messziről -megláttuk a várost sok tornyával s azt hittük, hogy előtte állunk. -Szemkápráztató csalódás volt. Kemény három órai lovaglás után -értünk csak be a városba s ez idő alatt az mindig a szemünk előtt -volt.</p> -<p>Itt több napot töltöttünk el. Kipihentük magunkat s uti -ruháinkat rendbe hoztuk.</p> -<p>Megnéztük a nagy mecsetet s azon kivül mindennap bejártuk a -bazárokat. Ha kedvünk és fölös pénzünk lett volna: itt nagyon sok -keleti s kivált kisázsiai <span class="pagenum"><a name="Page_161" -id="Page_161">-161-</a></span> dolgot összevettünk volna. Akkor még -nem európai gyárakból szállitották oda a keleti szőnyegeket és -fegyvereket, ékszereket és lószerszámokat, nyergeket, mint -mostanában.</p> -<p>Innen a lehető egyenes uton mentünk Bairuthba. Gyönyörü kis -tengerparti város. Itt csatlakozott hozzánk, mint már emlitettem, -az öreg Vidal Guadrez.</p> -<p>Szmirna meglepett tisztaságával és kényelmével.</p> -<p>A Márvány-tengerről és a Boszporuszról nem beszélek. Ezeket -százan százszor jobban leirták, mint én tehetném. De különben is -édes vajdám, én csak saját élményeim elmesélésére vállalkoztam s -tovább nem is terjeszkedem.</p> -<p>Mikor ott jártunk, a Libánon kormányzója Daud basa volt. -Ugyanazon hajóval, melylyel mi, ő is Konstantinápolyba utazott, -mert a nagyvezir Fuad basa valami ünnepélyekre oda rendelte. A -hajón megismerkedtem vele.</p> -<p>Daud basa kedves, müvelt, szeretetre méltó ember volt. Sokszor -összejöttem vele később Párisban is, hova átköltözött, mert valami -politikai ok miatt czélszerü volt egy időre Konstantinápolytól -távol maradnia. Hirsch báróval volt valami összeköttetése s ez -gondoskodott is róla s valami életbiztositó társaság elnökségét -szerezte meg neki.</p> -<p>Ez állásában oly buzgó volt, hogy engem is felszólitott, hogy -biztositsam magam.</p> -<p>Én tökéletes járatlan voltam az életbiztositás ügyletben s azt -se tudtam igazán, mire való. Azt gondoltam, <span class= -"pagenum"><a name="Page_162" id="Page_162">-162-</a></span> hogy -csakugyan az ember életét biztositják betegség, korai halál vagy -szerencsétlenség ellen. Azt pedig nem hittem, hogy ezek ellen érjen -valamit. Ki is nevettem a jó basát.</p> -<p>– Azután mit akar ön édes Daud? Miről jó ez a biztositás?</p> -<p>– Az örökösei pénzt kapnak.</p> -<p>– Bolondság; én fizessek azért, hogy az örököseim kapjanak -pénzt?</p> -<p>– Hiszen Napoleon császár és a Walesi herczeg is biztositották -magukat.</p> -<p>Ezzel se győzött meg. Napoleont elkergethetik, a Walesi -herczeggel röviden elbánhat a parlament, de mi bajuk lehet az én -örököseimnek? Hiszen van apámnak néhány százezer hold földje.</p> -<p>– Velem tesz kedves gróf szivességet. Hadd lássák ezek a -francziák, hogy én tudok csinálni valamit.</p> -<p>Ez már ok. Mindjárt biztositottam magam százezer frank erejéig, -fizettem is neki háromezer frankot. El is vesztettem tökéletesen, -mert hat hónap mulva a társaság megbukott s a biztositók nem kaptak -egy krajczárt se.</p> -<p>Kérdeztem Daud basát, miért bukott meg a társaság?</p> -<p>– Hogy tudjam én azt? Hiszen én csak elnöke voltam a -társaságnak. Azt mondják itt Párisban, hogy üzleti titkokat nem -szoktak az elnök orrára kötni.</p> -<p>Ezt a felvilágositást nem egyszer mondtam el itthon képviselő -koromban képviselő és mágnás barátaimnak, kik részvénytársaságoknál -elnökök és igazgatók. Elmondtam egyszer Wahrmann Móricznak is. -<span class="pagenum"><a name="Page_163" id= -"Page_163">-163-</a></span></p> -<p>– Ugy van az, – felelte – nem is tud a részvénytársasági elnök -semmit, ha az az elnök török basa vagy magyar mágnás.</p> -<p>No de eltértem a dologtól.</p> -<p>Konstantinápolyban a Pera-külvárosban szálltunk, ha jól -emlékszem, az Európa czimü szállodába. Itt már minden európai -kényelemben részünk volt.</p> -<p>Két nagyon kellemes férfiuval ismerkedtem meg itt.</p> -<p>Az egyik gróf Greppi volt, Olaszország követe a Szultán -udvaránál, a másik Rigault hirlapiró, több franczia lap -tudósitója.</p> -<p>Rigault jó barátja volt gróf Karacsay Sándor emigráns -barátunknak is. Sokszor voltam együtt Rigaulttal Párisban is, a -hova nemsokára visszajött. Találkoztam vele a nagy háboru alatt -1870-ben mint nemzetőrrel is. Öreg legény volt már és csodálkoztam, -hogy öreg létére katonaruhát ölt és puskát vesz vállára.</p> -<p>– Én ugy nőttem fel – ugymond, – hogy az én nemzetem a világ -első nemzete, inkább meghalok, mintsem e hitemben csalódjam.</p> -<p>Azóta meg is halt.</p> -<p>A nagyvezér Fuad basa volt akkor. Korábban sejtelmem se volt -arról, hogy a török birodalomban milyen nagy ur az a nagyvezér. Még -nagyobb, mint nálunk hajdanta a nádorispán volt. Ha vele beszél az -ember, a czime «fenséges ur». Holmi miniszterek, basák, udvari -méltóságok csak nagyon is engedelmes és alárendelt személyek ő -mellette. Hozzá jutni nem könnyü dolog.</p> -<p>Volt a nagyvezérnek az ázsiai részen igen szép <span class= -"pagenum"><a name="Page_164" id="Page_164">-164-</a></span> -palotája, fölséges kerttel a Boszporusra. Épen ott létünkkor valami -nagy ünnepélyt rendezett. Gróf Greppi meghivókat szerzett a mi -számunkra is.</p> -<p>Elmentünk. A nagyvezérnek bemutattak, de azután nem törődtünk -egymással. Kertje és a Boszporus tündéri fénynyel volt világitva. -Kivilágitott kaikok uszkáltak a tengeren. Mesés fényüzéssel folyt -le az ünnepély.</p> -<p>Ott volt az egész diplomácziai kar, valamennyi a legfényesebb -öltözetében. Ott voltak a török birodalom udvari, katonai és -egyházi főméltóságai ragyogó keleti török és arab és kurd -diszruhákban. Csaknem minden tartományi kormányzó Európából, -Ázsiából és Áfrikából.</p> -<p>Mi hárman igazán feltüntünk. Alig volt valaki, a ki, ha -találkoztunk vele a tömegben, nem kérdezősködött utánunk.</p> -<p>Ennek egyszerü oka az volt, hogy mi nem diszruhában voltunk, -hanem csupán estély-ruhában, frakkal és a hozzá tartozókkal. Ordónk -épen nem volt. S ily egyszerü feketében minden rendjel nélkül -egyedül mi voltunk ott.</p> -<p>Daud basa egy trebizondi basát vagy mit mutatott be nekem -Kis-Ázsiából. Ez angolnak nézett engem. Mikor fölvilágositottam, -hogy magyar vagyok, elbámult.</p> -<p>– Ismerem – ugymond – a magyarokat, láttam őket Kiutahiában, de -a nagy háboruban és tiz év előtt. Ön nagyon fiatal lehetett, mikor -bujdosóvá vált.</p> -<p>Ő látta Kossuthot és társait s látta Kmettyt. Azt hitte, hogy én -is forradalmi emigráns vagyok.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_165" id= -"Page_165">-165-</a></span></p> -<h2>ÖSSZEESKÜVŐ LESZEK.</h2> -<p class="summary">(Anyám társaságában. – Hogy kerültem az -összeesküvésbe. – Kossuth tanácsa. – Tibor és Pista öcséimet -elfogják. – Kiszabaditom őket. – Hogy kezdődött adósságom? – Miként -merültem el benne nyakig?)</p> -<p>Haza hajón jöttünk a Fekete-tengeren és a Dunán át Báziásig.</p> -<p>Pesten a palotában nem találtunk senkit a családból. Apám -Szatmár vármegye főispánja volt akkor s Nagy-Károlyban időzött. Oda -mentünk ki s velünk jött Deuchmann is. Néhány jó napot együtt -töltöttünk s igy fejeztük be déli és keleti utazásunkat.</p> -<p>Édes anyám ekkor Trouvilleben volt Pálma hugommal s apám engem -is oda küldött, megigérvén, hogy ő is jön utánam néhány nap -mulva.</p> -<p>El is indultam rögtön. Utamat Csurgó felé vettem, mert ott volt -egy jó lelkü vadászunk, Medor kutyámat annak gondjaira akartam -bizni. Lelkére kötöttem, hogy jól gondját viselje. Nagy világot -látott jó kutyám nem akart tőlem elmaradni. Sirt, nyöszörgött, -mikor indulni akartam, pedig megmondtam neki, legyen nyugodt, -visszajövök. Le kellett szállnom a kocsiról s alkalmat találnom, a -mikor elszökhetem tőle. Élt még azután, <span class= -"pagenum"><a name="Page_166" id="Page_166">-166-</a></span> de nem -sokáig. Ott mult el s a parkban van eltemetve.</p> -<p>Párisban Pista öcsémmel találkoztam, ki Trouvilleből rándult -be.</p> -<p>Anyámnak nagy társasága volt ott rajtunk kivül is idegenekből és -magyarokból.</p> -<p>Ott volt Komáromy György, Kárász Géza, gróf Zichy Ferdinánd, -gróf Nádasdy Ferencz. De ott volt Tisza Lajos is, kinek Komáromy -Györgygyel volt dolga, s ezt itt kereste föl. A -porosz-olasz-osztrák háboru már előre vetette árnyékát, s Komáromy -György a külföldi magyar szereplőkhöz, Kossuth és Klapka táborához -tartozott, Tisza Lajos pedig ezekkel az itthoniak megbizásából -érintkezésben állott.</p> -<p>Nádasdy Ferencz gróffal és Kárász Gézával rövid időre Londonba -mentem át.</p> -<p>Édes anyám Flórenczben akarta tölteni a telet. Kibérlett egy -gyönyörü villát, melynek neve Villino della Torre.</p> -<p>Apám utasitott, hogy én is anyámmal tartsak s a télen át vele -maradjak. Pálma hugom ekkor kezdett fölcseperedni s világba -lépni.</p> -<p>Itt jöttem én szorosabb ismerkedésbe a magyar emigráczióval.</p> -<p>Édes anyám még mindig megőrizte, sőt táplálta rajongását a nagy -függetlenségi eszmék iránt. S bár ő egyéb tevékeny részt alig vett -a történelmi mozgalmakban, de vendégszerető házát mindig nyitva -tartotta ama férfiak előtt, kik Viktor Emánuel vagy Garibaldi, vagy -<span class="pagenum"><a name="Page_167" id= -"Page_167">-167-</a></span> Kossuth Lajos nevében és megbizásából -készitették elő a történelmi eseményeket.</p> -<p>Az egész nemzet központja ekkor Flórencz volt. Bő alkalmam volt -megismerkedni nekem is a szereplő egyénekkel.</p> -<p>Csernátony Lajossal sokat voltam együtt. Ő akkor itt lakott. -Vontatott, lassu folyamatu beszéde miatt sokat élczelődtem vele, de -éles eszü embernek tapasztaltam.</p> -<p>Itt volt Komáromy György is. Itt ismerkedtem meg Türr -tábornokkal s közelebbről gróf Csáky Tivadarral is. Utóbb sok -pénzembe került nekem ez az ismeretség, a mint annak rendén -elbeszélem.</p> -<p>A királyi udvarral nagyon bizalmas lábon álltunk. Anyám házának -összes ismerősei és barátai Ausztria ellenségei voltak. Voltak -olyanok is, a kik nem vettek részt se a háboruban, se az -összeesküvésben, de azért benső viszonyban állottak az -emigránsokkal s örültek a háborunak, melytől Magyarország -alkotmányának visszaállitását várták. Anyám házát ezek is -felkeresték. Anyám iránt az olasz király és a királyi herczegek is -nagy figyelmet tanusitottak.</p> -<p>Mikor a háboru kitört, mi anyámmal és Pálma hugommal együtt a -Lago Maggiorehoz mentünk, hogy közelebb legyünk a hadmüveletek -szinhelyéhez s olasz és magyar barátainkhoz. Még a custozzai -szerencsétlen csata előtt egyszer csak beállitott hozzánk Tibor -öcsém s pár nap mulva Pista öcsém.</p> -<p>Nekik egyebek közt azon járt elméjük, hogy Garibaldi -<span class="pagenum"><a name="Page_168" id= -"Page_168">-168-</a></span> táborkarához mennek, ki egy külön légió -élén olasz Tirolt akarta elfoglalni. Ez azonban abban maradt s -mindkét öcsémnek is nagyobb kedvük lett volna utóbb Klapka -légiójához csatlakozni, mely éjszak felől törekedett Magyarországba -behatolni.</p> -<p>Én kevés ideig maradhattam itt, mert engem Komáromy György -Párisba rendelt, én oda mentem. Feladatom volt rögtön utazni haza -Magyarországba s élőszóval tudatni azokkal, kik a tervezett -fölkelés élén állottak, hogy a fölkelésre külföldről behozandó -pénzt mikor, hol s kitől vehetik át.</p> -<p>Az izenet ez volt: a pénzt Vigneras párisi bankár hozza. Ő -megszáll – ha jól emlékszen – a János főherczeg szállodában -Bécsben. Egyik meghatározott napon az étteremben fog ebédelni s -tányérja mellé letesz egy ezüst gyufatartót hosszu sárga kanóczczal -s a gyufatartón K. betü lesz. Tehát a pénzátvevő őt keresse. S ha -megtalálta: leül ugyanazon asztalhoz s ő is ugyanolyan szinü, alaku -s nagyságu gyufatartót tesz ki a tányérja mellé, melyen meg G. betü -lesz.</p> -<p>A K. betüs volt Komáromy gyufatartója, a G. betüs pedig az -enyém, melyet Pesten én fogok átadni az illetőnek, mig a K. betüst -Vigneras hozza magával. Persze Vignerasnak az utlevélen kivül -semmiféle papirt vagy igazolványt magával hozni nem volt szabad, -valamint a pénzátvevőnek sem.</p> -<p>Mihelyt ebben a legapróbb részletekig megállapodtunk, én és -Komáromy György rögtön megszereztük a két egyforma ezüst -gyufatartót s én a magaméval rögtön <span class="pagenum"><a name= -"Page_169" id="Page_169">-169-</a></span> utaztam haza. És pedig -Bécsen át, a hová kellett jönni Vigneras bankárnak a pénzzel, -valamint a forradalmi komité megbizottjának is a pénz átvétele -végett.</p> -<p>A hogy akkor értesültem s a hogy még ma is emlékszem, el kell -mondanom röviden a magyar forradalmi ügy titkait, mert másképen ezt -a pénzdolgot megérteni nem lehet.</p> -<p>Hanem, édes vajdám, egyre figyelmeztetlek.</p> -<p>Először is én a tervezett forradalom minden titkába beavatva nem -vagyok. Módomban állott ugyan florenczi és pesti barátaimtól és -ismerőseimtől mindent apróra megtudni, de én arra nem törekedtem, -sőt az még eszembe se jutott. A hová pajtásaim mentek, velük -mentem; a mit rám biztak, azt elvégeztem, azon tul egyébbel nem -igen törődtem. Anyámmal és apámmal lehetőleg jó egyetértésben -iparkodtam lenni, a mi ugyan elég furcsa volt, mert apám Deák -pártjához, anyám pedig Kossuth pártjához tartozott s Deák békés -uton akart kiegyezni, Kossuth pedig az olaszokkal és poroszokkal -szövetkezett nyilt háborura.</p> -<p>Másodszor mindazok nevét, a kik a forradalmi bizottság tagjai -voltak, talán megirnom nem szükséges vagy talán nem is lehet. -Élőszóval ugyan megmondom neked édes vajdám, le is irom, de hogy -minden élő ember nevét kiirjuk, azt majd akkor döntsük el, a mikor -följegyzéseimet vagy én, vagy te, vagy együtt sajtó alá -rendezzük.</p> -<p>Ugy volt a dolog, hogy Pesten az 1866-ik év telén és tavaszán -volt egy forradalmi bizottság vagy mi. <span class= -"pagenum"><a name="Page_170" id="Page_170">-170-</a></span> Nekem -azt mondták, ez még az, a mely két vagy harmadfél év előtt Almássy -Pál vezetése mellett alakult s melyben én részt nem vettem s -melyről voltaképen alig tudtam valamit.<a name="FNanchor_15" id= -"FNanchor_15"></a><a href="#Footnote_15" class= -"fnanchor">15)</a></p> -<p>Ennek a pesti bizottságnak különféle nevei voltak. Maga Kossuth -hol »Pesti Nemzeti Bizottság«-nak, hol »Nemzeti Forradalmi -Komité«-nek nevezte. Hallottam »Nemzeti Függetlenségi -Bizottság«-nak is.</p> -<p>Annyit tudok, hogy az öreg, tudniillik Kossuth, ennek nem volt -tagja, sőt erre kegyetlenül haragudott. Ezt pedig onnan tudom, hogy -Kossuth nekem maga mondta; a Komité tagjait előttem az ország -függetlenségének kivivására mindig képteleneknek és -alkalmatlanoknak hirdette, sőt az emigráczió munkájának sikerét a -Komitétől mindig féltette.</p> -<p>Kossuth 1866. évi májusban átjött Turinból Florenczbe, hogy az -olasz miniszterekkel, Lamarmorával és Ricasolival, esetleg a -királylyal is személyesen tanácskozzék. Meglátogatott minket -is.</p> -<p>De én is fölkerestem őt a »New-York« szállodában, mert ugy -emlékszem, ott volt szállva. Mondtam neki, hogy Komáromyval, -Csákyval, Türrel gyakran találkozom.</p> -<p>– Vigyázzon édes Gábor, – ugymond, – nagy baj lehet a kétféle -vezetésből. Otthon a Komité akar vezetni s alig közli velem minden -dolgát, a franczia, olasz és porosz udvarok pedig velem állnak -érintkezésben. Egy kézben kellene lenni a vezetésnek, a nemzet -pedig csak rám hallgat s ha megy valaki után, csak utánam. -<span class="pagenum"><a name="Page_171" id= -"Page_171">-171-</a></span></p> -<p>Igaza volt az öregnek, de én akkor nem igen láttam különbséget a -két vezetés közt. Csak azt hallottam, hogy egymást birálgatták.</p> -<p>Kossuth maga Turinban rezideált. Politikai ügynökei voltak -Párisban: Irányi Dániel; Londonban: Vukovits Sebő; Brüsszelben: -Ludvigh; Berlinben: Nemeskéri Kiss Miklós. Itthon kik voltak főbb -emberei: alig tudnám megmondani. Azt tudom, hogy Viktor Emánuel -király az olaszországi magyar legiót Kossuth vezetésére bizta.</p> -<p>Viszont a forradalmi Komité tagjai voltak külföldön Klapka, -Türr, Komáromy, gróf Csáky Tivadar; mig Perczel Mór és az öreg -Vetter Kossuthoz is tartoztak, a Komitéhöz is.</p> -<p>Mikor a háboru megindult, ugy hallottam, a két vezetés Kossuth -kezében egyesült, de haszna a gyors békekötés miatt az egyesülésnek -nem volt.</p> -<p>A Komité emberei kieszközölték, hogy a forradalmi fölkelés -szervezésére Olasz- és Poroszország pár millió frankot -előlegezzenek, fele részben az egyik, másik fele részben a másik. -Ezenkivül az olaszországi magyar légió költségeit viselje -Olaszország, a poroszországi magyar légió költségeit pedig -Poroszország. Azt a légiót vezette Földváry Károly, emezt Klapka -György.</p> -<p>Az a pénz, melyet Vigneras párisi bankár hozott Bécsbe, a -fölkelés szervezésére küldött előleg volt. Ugy emlékszem 300.000 -frank.</p> -<p>Én mihelyt Pestre értem, azonnal Benitzky Lajost kerestem föl. -Komáromy György hozzáutasitott. Vele <span class="pagenum"><a name= -"Page_172" id="Page_172">-172-</a></span> közöltem küldetésemet s -neki adtam át az ezüst gyufatartót.</p> -<p>Ő vagy vele együtt a Komité gróf Sz. J.-t bizta meg azzal, hogy -Bécsben találkozzék a másik ezüst gyufatartóval s onnan hozza el a -pénzt.</p> -<p>Többé ebbe a dologba nem avatkoztam, azt se tudom, mi lett a -pénzzel. Junius és julius nagyrészét Pesten és Csurgón töltöttem. -Nem éreztem ugyan jól magam, az én nyughatatlan vérem engem anyám s -Tibor és Pista öcsém közelébe hajtott, de atyámat nem hagyhattam -el. És pedig azért nem, mert ő különben is izgatott és ingerült -volt s azonkivül mások is ingerelték öcséim ellen, a mi miatt -egyszer a Kaszinóban gróf Szapáry Antallal volt is egy heves -összekoczczanásom. No de erről később beszélek.</p> -<p>Tibor és Pista öcséim anyámtól elváltak, átmentek Poroszországba -s ott Klapka légiójához vagy helyesebben Klapka táborkarához -csatlakoztak. Tényleg részt akartak-e venni a csatározásokban, nem -tudom.</p> -<p>Egyszer Pesten reggel még ágyamban fekszem, s az inas egy -levelet hoz be Pista öcsémtől, ki azt irja, hogy Tiborral együtt -elfogták, viszik őket Bécsbe, pénzük sincs, csináljak valamit.</p> -<p>Pénzem nekem sem volt, apámtól pedig most e czélra nem kaptam -volna egy garast se. Tenni pedig rögtön kellett valamit. Mentem -Csurgóra azonnal. Ott volt Gyula bátyám, igen betegen feküdt, -közöltem vele a dolgot s felszólitottam, hogy segitsen. Nagyobb -összeg pénze neki se volt, hanem adott egy levelet apám -<span class="pagenum"><a name="Page_173" id= -"Page_173">-173-</a></span> akkori titkárjához Matolayhoz, hogy ő -minden esetre teremtse elő nekem a szükséges összeget. Elő is -teremtette s mikor ez már a kezemben volt: akkor kerestem föl -apámat a palotában s akkor közöltem vele az egész dolgot.</p> -<p>Apám borzasztó dühbe jött, nem akart a fiukról semmit se tudni, -fenyegetődzött, hogy kitagadja őket, kijelentette, hogy többé látni -se akarja egyiket se.</p> -<p>– Én – ugymond – főispán vagyok, bizalmas embere a királynak, -ezek a gyerekek meg lázadók, pártütők, ellenséggel szövetkezők, -milyen képpel állok én a király elé?</p> -<p>Hiába csillapitottam. Haragja nem engedett. Kinosabb jelenetem -soha nem volt apámmal.</p> -<p>– Megtiltom neked is, hogy egy lépést tégy érdekükben, akármi -lesz velük. Hogy abba a dologba keveredtek, azt nem tudtam, de hogy -te közbe akarsz járni, azt már tudom és azt határozottan -megtiltom.</p> -<p>Végre én is elkeseredtem s azt mondottam apámnak:</p> -<p>– Tehetsz apám, a mit jónak látsz, neked szabad, mert apánk -vagy, de én testvér vagyok, nekem is van kötelességem a testvérek -iránt, azokat el nem hagyhatom s akármilyen fájdalmadra esik, én -megyek Bécsbe.</p> -<p>Erre lassanként lecsendesült s azt mondta:</p> -<p>– Jó, menj hát és csináld azt, a mit jónak látsz, de én a -dologról semmit se tudok, semmit se akarok tudni.</p> -<p>Kis vártatva kérdezé aztán:</p> -<p>– Hát pénzed van-e? <span class="pagenum"><a name="Page_174" id= -"Page_174">-174-</a></span></p> -<p>– Gyulától kaptam.</p> -<p>– No hát csak eredj!</p> -<p>E szavakat már meglehetős jó indulattal mondta. Tudtam én azt, -hogy apám megjuhászodik. Hiszen szerette ő Tibor és Pista öcséimet -is.</p> -<p>Ezt azonban megelőzte összeszólalkozásom gróf Szapáry -Antallal.</p> -<p>Szapáry Antal gróf egykoru volt apámmal, egy évben születtek, -egymással meglehetősen jó és bizalmas viszonyban állottak. 1848 -előtt ugyan apám Deák táborához, Szapáry pedig inkább a -konservativekhez tartozott, de azért az országgyüléseken is -Pozsonyban sokat voltak együtt s volt együtt szerepük, mint utóbb -hallottam, Wesselényi Miklós bajvivásaiban is. Micsoda szerepük: -erre már nem emlékszem.</p> -<p>Én sokkal fiatalabb voltam, még fiánál, gróf Szapáry Gézánál is -sokkal fiatalabb, de azért, mint afféle grófok, főrendüek a -korkülönbségre semmit sem adva, fesztelen bizalmassággal -érintkeztünk egymással. A kaszinóban naponként találkoztunk.</p> -<p>Ekkor is ott találkoztunk.</p> -<p>Szóba jött Tibor és Pista esete. Általános volt a vélemény, hogy -öcséimet ne hagyjuk sorsukra, hanem tegyünk valamit.</p> -<p>Csak gróf Szapáry Antal volt ellenkező nézeten. Oda fordult -apámhoz.</p> -<p>– Hagyjátok – ugymond – a gyerekeket. Te ugy se mehetsz a -császár elé, ha ő megtudja ez esetet; – ha pedig azt is besugják, -hogy te fiaidért lépéseket <span class="pagenum"><a name="Page_175" -id="Page_175">-175-</a></span> tettél: egyenesen elveszted a -császár kegyét. Egy-két esztendő meg nem árt a gyerekeknek.</p> -<p>Rettenetes dühbe jöttem erre a beszédre.</p> -<p>Oly hevesen s oly goromba szavakkal rohantam Szapárynak, hogy -azt hitték, le akarom fülelni vagy ki akarom dobni. Megfogtak s -elibém álltak.</p> -<p>Ez azonban eszembe se jutott. Magamhoz is tértem azonnal s -sajnáltam szavaim durvaságát. De mégis vettem a kalapomat s -eltávoztam. Távozás közben azt mondtam Szapárynak.</p> -<p>– Egy pillanatig se maradok veled, ha te közénk és apám közé -akarsz furakodni.</p> -<p>Apám is jól összeszidott e hevességért, de ez mégis tett rá -hatást. Ezután lett engedékeny.</p> -<p>Rögtön mentem Bécsbe. Bécs azonban nagy erdő s egyáltalán -sejtelmem se volt arról, hogy öcséimet hol találhatom meg. Még -arról se, hogy érdekükben esetleg kivel beszéljek. A mint az utczán -tévedeztem, hogy megyek először is a Magyar Kanczelláriához, hát -csak jön velem szembe gróf Széchenyi Ödön s megszólit:</p> -<p>– Gábor, tudod-e mi ujság?</p> -<p>– Nos.</p> -<p>– Tibor és Pista öcséid itt vannak szállva a Hotel Munchban, -olyanformán, mintha foglyok volnának. Egy tiszt ügyel fel -rájuk.</p> -<p>Nagyon megnyugodtam, hogy nem valami nagyon üldözött katonai -fogolynak tekintik őket. Persze akkor már fegyverszünet volt s -folytak a békealkudozások Porosz- és Olaszországgal. <span class= -"pagenum"><a name="Page_176" id="Page_176">-176-</a></span></p> -<p>Rögtön fölkerestem öcséimet, tőlük azonnal mentem a táviró -hivatalba s táviratoztam gróf Csáky Tivadarhoz, hogy keresse föl -Bismarck grófot vagy Vilmos porosz királyt s közölje velük öcséim -helyzetét.</p> -<p>Másnap Tibor és Pista öcséim szabadok voltak, sőt utlevelet -kaptak Svájczba. Pénzemet átadtam nekik s ők azonnal elutaztak -Genfbe.</p> -<p>Csákyval később találkoztam s kérdeztem, miként vivta ki ezt a -gyors sikert?</p> -<p>– Egyenesen Bismarck grófhoz mentem – ugymond – s kértem a gyors -közbenjárást. A gróf azt kérdezte, hogy a két gróf Károlyi rokona-e -gróf Károlyi Alajosnak? Mondtam, hogy első izben unokatestvérek, -apjuk két testvér. Erre azt felelte: miért nem fordulnak önök gróf -Károlyi Alajoshoz? – Hiszen a két gróf Károlyi exczellencziádnak -akart szolgálni, nem gróf Károlyi Alajosnak. Bismarck elmosolyodott -s azt mondta: igaz. S hozzá tette: az egész Klapka-légió se ártott -annyit Ausztriának, hogy azért érdemes volna két embert fogva -tartani.</p> -<p>Megjegyzem még azt is, hogy én se tudtam előzetesen arról, hogy -Tibor és Pista öcséim Klapka táborkarához mentek. De anyám tudott, -sőt abba föltételesen bele is egyezett. E tárgyban anyám a -kormányzó urral Kossuthtal is értekezett, csak arra nem emlékszem -már, személyesen-e vagy levélben. Azt tudom, anyám mondta, hogy -Kossuth nem nagyon örült annak, hogy öcséim Klapkával -barátkoztak.</p> -<p>A mint Tibor és Pista öcséim Bécsből kitették lábukat, -<span class="pagenum"><a name="Page_177" id= -"Page_177">-177-</a></span> én is haza jöttem azonnal s apámnak -elbeszéltem mindazt, a mit Bécsben végeztem. Megnyugodott benne, -sőt jól esett neki vállalkozásom és annak sikere.</p> -<p>Nem sokáig maradtam itthon, csak pár hétig. Nem találtam magam -jól sehogy se. Most már az okát is tudom.</p> -<p>Apám ekkor nagyon benne volt a politikában. A háboru után ujra -kezdték a kiegyezést Ausztriával. Deák Ferencz nagyon lefülelhette -apámat, mert egyszer, a mint előhoztam apámnak, hogy mi is -kimehetnénk anyámhoz és a fiukhoz, azt felelte:</p> -<p>– Te mehetsz, de én nem mehetek, megigértette velem az öreg ur, -hogy itt maradok a Kaszinóban és a mágnások közt.</p> -<p>Az »öreg ur« volt Deák. Egy párszor én is találkoztam vele. Az ő -nagy komolyságában nem találtam nagy mulatságot. Még adomáiban se, -legalább azokban, a melyeket én hallottam. Egyszer engem is -leadomázott.</p> -<p>A Kaszinóban voltunk, a Klapka-féle légióról volt szó s oda -fordult hozzám:</p> -<p>– No Gábor, te nem voltál összeesküvő?</p> -<p>– Szivesen lettem volna bátyám, de lekéstem, hanem megyek is ki -az emigráczióhoz, azt kell erősiteni.</p> -<p>Erre igy felelt:</p> -<p>– Az öreg Táncsics gyermekkorában borjukat is őrzött. -Konvenczióban vetettek neki egy rongyos szürt. Foltozta, foltozta -uj szürposztófolttal, de a varrást a régi már nem állta. Minél több -foltot vetett rá: annál rongyosabb lett a szüre. 1848-ban -panaszkodta el nekem <span class="pagenum"><a name="Page_178" id= -"Page_178">-178-</a></span> az országgyülésen. Utóbb az lett -belőle, hogy a szür is elpusztult, a foltja se ért semmit. Ugy -látom, te is ilyen foltnak készülsz.</p> -<p>Nevettek rajta. De aztán nekem is megmagyarázták az értelmét. -Klapka, Csáky, Irányi, Simonyi, Csernátony, Türr és a többi -valamennyi sietett már haza, csak a kiegyezést várták. Pulszky, -Horváth Mihály régen megtértek. Kossuthot magára hagyták, -egyet-kettőt kivéve, összes barátai. Hát persze olyan folt, a -milyen én lehettem, a szürt már jóvá nem tehette.</p> -<p>Hát édes vajdám, te is sokat láttál, tapasztaltál, de én is. -Nagyon elundorodtam az akkori dolgoktól. Hány balközépi, sőt még -deákpárti notabilitás is ott szerepelt a titkos foradalmi -bizottságban, mig az olasz és porosz ágyu szólt, azután pedig -egymást multa felül a kiáltozó loyalitásban. Mikor utóbb haza -jöttem, sokan a hős pártütők közül ugy kerültek engem, mint a -bélpoklost, azért, mert én a függetlenségi párt mellett -megmaradtam. No de erről talán később beszéljünk.</p> -<p>Deák a konzervativ és klerikális főrendektől s a papoktól -tartott, azért kérte apámat, hogy legyen itt állandóan s legyen -résen ellenük a mágnások közt. Emlitettem már, hogy apám egészen -Deák embere volt s hogy bár nem volt cselekvő és szónok ember, -azért a főrendek közt nagy tekintély vette körül.</p> -<p>De apám én velem nem politizált, engem abba bevezetni nem akart -s én untam magam szörnyen. Utóbb is fölkerekedtem s apám -engedelmével kimentem Párisba, hol anyámmal és öcséimmel -találkoztam. Itt tudtam <span class="pagenum"><a name="Page_179" -id="Page_179">-179-</a></span> meg igazán, hogy öcséim anyám -engedelmével mentek Klapka táborkarához.<a name="FNanchor_16" id= -"FNanchor_16"></a><a href="#Footnote_16" class= -"fnanchor">16)</a></p> -<p>Tibor öcsém a következő télre Párisban maradt. A Citée -D’Antinben fogadott lakást Komáromy Györgygyel együtt. Velük volt -Rényi ezredes is.</p> -<p>Én pedig anyámat kisértem Olaszországba, hol a telet töltöttük. -Velünk volt Pista öcsém is, kivel a leggyöngédebb és legbensőbb -viszonyban voltunk. Nekem ellátásomról gondoskodnom nem kellett, -ott volt anyám háza. Apám nekem 1500 frankot adott havonként, Pista -öcsém havi járulékát pedig szükre szabta. Nagyon kedvesen töltöttük -ezt a telet. Pista öcsém nagy Don Juan volt a florenczi -társaságokban s én bizony nagy örömmel osztottam meg vele fölös -pénzemet.</p> -<p>A párisi kiállitás 1867-ik évi májusban nyilt meg. Én oda -siettem. Utam Turin felé vitt s oly szerencsés voltam, hogy -ugyanazon vonatra, melyen utaztam, fölszállt akkor Kossuth és Ihász -Dani, kikkel tehát Párisig együtt utazhattam.<a name="FNanchor_17" -id="FNanchor_17"></a><a href="#Footnote_17" class= -"fnanchor">17)</a> Ez az utazás Kossuth szives és barátságos -közlései alapján sokban gyarapitá a hazai és külföldi szereplő -emberekről helyes ismereteimet.</p> -<p>Párisban én is a Citée D’Antinben fogadtam lakást, a hol Tibor -öcsém és Komáromy György. Később megjött Pista öcsém is s igy egész -családiasan éltünk együtt. Testvéreim utóbb haza jöttek, de én -jobban szerettem ott maradni. Ott is maradtam s Komáromyval együtt -laktam.</p> -<p>Most sorsomnak egy fejezetéhez jutok, a melyben <span class= -"pagenum"><a name="Page_180" id="Page_180">-180-</a></span> utóbb -te is a szintérre lépsz édes vajdám. Adjunk e fejezetnek czimet s -nevezzük azt az adósságok fejezetének. Sok vesződségem és sok rossz -mulatságom volt ezzel a fejezettel.</p> -<p>Mikor Komáromyval együtt laktunk, meglehetősen össze kellett -magamat huznom, mert apámtól szerény ellátási jövedelmet kaptam. E -miatt már apróbb adósságokba kellett keverednem.</p> -<p>A dolog nehezen ment, hitelhez jutni nem igen tudtam. Pedig, ha -valakit gróf Károlyinak neveznek, az ember azt gondolná, hogy annak -már csak könnyü dolog adósságot csinálni.</p> -<p>Kérni: ez az egyik főszabály. De az én nevelésem nem olyan volt, -hogy a kérést megtanultam volna. Én inkább parancsoltam, mint -kértem s a tőkepénzessel inkább összevesztem, mintsem vele -barátkoztam volna.</p> -<p>Henczegni, zajt ütni, diszelegni: ez a másik főszabály. Én -barátságban voltam Mac-Mahonnal, nem egyszer összejöttem Napoleon -herczeggel, együtt korhelykedtem egy csomó lorddal és mindenféle -külföldi herczeggel s együtt vacsoráltam nem is egyszer III. Sándor -orosz czárral és udvarával akkor, a mikor még trónörökös volt. -Milliókra menő adósságokat igen könnyen csinálhattam volna, ha a -henczegést és széltolást megengedte volna természetem.</p> -<p>Okos üzleteket csinálni, ezeket nevemmel és ismeretségemmel -virágzásra juttatni s e czimen befektetési kölcsönöket kötni: ez is -egyik biztos módja az adósságcsinálásnak. <span class= -"pagenum"><a name="Page_181" id="Page_181">-181-</a></span></p> -<p>Hanem hát én üzleteket csináljak? Én, a kire öt-hat milliónyi -örökség néz, vagy több is?</p> -<p>Hazajönni, kártyázni, futtatni, dorbézolni, a zsidót és a -parasztot szidni, képviselősködni vagy főrendezni: ez lett volna -legkönnyebb. De ettől undorodtam legjobban. Hány emberrel kellett -volna találkoznom, a ki átvette tőlem is, mástól is a forradalmi -pénzt s aztán itthon lenézett volna engem, mint olyat, a ki nem -eléggé loyalis.</p> -<p>Hiba, nem hiba: ott kint maradtam.</p> -<p>Szegény Komáromy György nagy ur volt, az első magyar -birtokosokhoz tartozott egykoron. Neki pénz kellett s azért, hogy -azt megszerezze: mindenféle vállatokba kezdett.</p> -<p>Jó társa akadt ezekhez gróf Csáky Tivadarban. S ők ketten, hogy -rajtam segitsenek, rábeszéltek, legyek társ vállalataikhoz, – nekem -nem lesz egyéb dolgom és felelősségem, csak hitelmüveleteink -rendben tartása.</p> -<p>Valami Singer Salamon nevü bankárnál fölvettünk hárman együtt -120.000 forintot. Négy váltót irtunk alá, mindegyiket 30.000 -forintról s mindegyiken én voltam az elfogadó. Kaptam összesen -80.000 forintot s e fölött megosztoztunk.</p> -<p>Ez volt első közös hitelmüveletünk. Persze nekem kellett -megfizetni az egészet s az is természetes, hogy ebből aztán én -sohase láttam visszatérülni egyetlen fillért se. Pedig se Komáromy -György, se gróf Csáky engem megröviditeni nem akartak.</p> -<p>Szegény Komáromy mindig komolyan törekedett arra, <span class= -"pagenum"><a name="Page_182" id="Page_182">-182-</a></span> hogy -nálam levő tartozását kifizesse. Igazi nemes ember volt ő, még -gondolatban se engedhette volna meg magának, hogy miatta valaki -kárt szenvedjen. Azonban dolgai napról-napra rosszabbra -fordultak.</p> -<p>Volt egy tetemesebb összeg pénze, melyet ő – mint számtalanszor -mondotta – Bismarcktól kapott azon tevékenysége fejében, melyet az -1866-iki háboru előkészületei körül Ausztria ellen kifejtett. E -pénz állitólag Gyula bátyámnál volt letéve. Ebből akart engem -kielégiteni.</p> -<p>Miért késett, vagy min akadt föl ez: máig se tudom biztosan. A -vége az lett, hogy szegény öreg György barátom egy napon -Salzburgban a vendéglő sikos lépcsőjén elesett, karját három helyen -eltörte s néhány nap mulva meghalt. Őszinte fájdalmat okozott -halála. Nem pénzem miatt, vigye ördög azt. Hanem azért, mert nagyon -szerettem és becsültem őt. Előkelő modor és gondolkozás, ős tiszta -magyarság, lángoló ragaszkodás a nagy eszmékért s lángoló gyülölet -Ausztria törekvései ellen, sok magyar virtus és minden magyar -könnyüvérüség együtt: ezekből állott jelleme. Már 1840-től fogva -lelkes alakja volt közéletünknek, nagy vagyona képessé tette őt a -főrendek közt szerepelni, de a nemzeti ügyhöz mindig hű maradt, -milliomos korában is, szegény ember korában is. Érdemes arra, hogy -hivatott iró ember örökitse meg életét.</p> -<p>Mi lett Bismarck-eredetü pénzével: nem tudom. Fontos iratai és -levelezései talán megvannak fiainál, kikhez engem szintén barátság -füzött, noha most már régóta ritkán találkozom velük. <span class= -"pagenum"><a name="Page_183" id="Page_183">-183-</a></span></p> -<p>Gróf Csáky Tivadar elleni követelésem utóbb két- vagy -háromszázezer forintra emelkedett, mert az első közös hitelmüvelet -után több is következett. Csőd nyilott ellene. Én megbiztam apám, -vagyis inkább Gyula bátyám főügyészét és titkárját, Körmendy Imrét, -hogy kisértse meg követelésem érvényesitését, a melyre Csáky gróf -nekem utmutatást adott, de bizony ennek se lett semmi sikere. Hogy -miért nem lett sikere: nem tudom.</p> -<p>Adósságaim fejezeténél nem késlekedem sokáig. Elég volt első -tetemes adósságom történetét följegyeznem. Adósságaim azóta folyton -szaporodtak. A hogy a falusi takács vetélője hányódik egyik kézből -a másikba: ugy hányódtam én apám haláláig egyik hitelezőtől a -másikhoz. Utóbb adósságaim a papiroson vagy két millióra, talán -többre is rugtak. Ennek persze felét, harmadát se kaptam én meg -készpénzben. Nem is kaphattam. A könnyelmü adósságcsináló hirébe -keveredtem, akár volt igaza a hirnek, akár nem volt. Az ilyen hirü -embert pedig az árnyéka és az uzsorások serege el nem hagyja soha. -És mégis, mint annak idején kiderül, az uzsorások közt is vannak -nemes lelkek.</p> -<p>Gróf Csáky Tivadarról még megjegyzem, hogy ő később haza jött s -mikor gróf Lónyay Menyhért volt a miniszterelnök, annak -támogatásával képviselővé választották. Nevével és képviselői -állásával tevékeny részt vett az üzleti életben, de zöld ágra nem -igen tudott vergődni. Haza jövetelem óta már ritkán -találkoztunk.</p> -<p class="center">* * *</p> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_184" id= -"Page_184">-184-</a></span></p> -<p><i>Jegyzet.</i></p> -<div class="footnote"> -<p><a name="Footnote_15" id="Footnote_15"></a> <a href= -"#FNanchor_15"><span class="label">15)</span></a> Én részt vettem -valamennyire, ültem is érte a komáromi vár kaszamatáiban s ezen -kivül meg is hurczoltak miatta annyira-mennyire. Gróf Károlyi -Gáborral s Hentaller Lajossal, de magánbeszélgetés közben másokkal -is közöltem azt, a mit erről tudok.</p> -</div> -<div class="footnote"> -<p><a name="Footnote_16" id="Footnote_16"></a> <a href= -"#FNanchor_16"><span class="label">16)</span></a> Ez igy is van. -Kossuth Lajos Iratai hatodik kötetében olvasható gróf Károlyi -Györgynének 1866. julius 26-án Itresán kelt s Kossuthhoz intézett -levele, melyben egyebek közt e szavak fordulnak elő: »Örömmel -láttam volna, bár mind az öt fiam részt venne a szabadságharczban, -tudom is, hogy ott a helyükön lettek volna, de ha megint nem lesz -semmi, nem szeretném, ha ők is haszon nélkül kompromittálnák -magukat. Most még csak uton vannak.« – Az öt fiu volt, mint -köztudomásu: gróf Károlyi Gyula, Viktor, Gábor, Tibor és István, a -mint kor szerint következnek. – Viktor tudtom szerint nem vett -részt semmi mozgalomban: Gyula itthon volt nagy tényező; Gábor -szerepét följegyzései tüntetik fel, valamint Tiborét és Istvánét -is. – Az egész bel- és külföldi mozgalomnak nagyobb volt a füstje, -mint a lángja. A külföldi magyar légiók a háboru rövidsége miatt -puskájukat se lőhették ki, a belforradalomnak pedig hire-hamva se -volt. Csaknem igy látta a helyzetet maga Kossuth is a Turinban -1866. augusztus 7-én kelt s gróf Károlyi Györgynéhez intézett -levelében. Az ifju Károlyi grófok fellángolása tiszteletre méltó -tünemény, de tárgytalanná vált ez nem sokára. A magyar nemzet -1866-ban békülni akart s <span class="pagenum"><a name="Page_185" -id="Page_185">-185-</a></span> nem harczolni. Gróf Károlyi Gábor -elhunyt nemes barátom száz érdekes dolgot beszélt el az akkori -állapotokról. De én magam is elég jól ismerem közvetlen észleletből -azokat.</p> -</div> -<div class="footnote"> -<p><a name="Footnote_17" id="Footnote_17"></a> <a href= -"#FNanchor_17"><span class="label">17)</span></a> Ihász Dániel -egyik legszebb és legeszményibb alakja függetlenségi harczunk s a -magyar emigráczió történetének. Ő veszprémmegyei származásu, ottani -ős nemes birtokoscsalád szülöttje, testvérjével és rokonaival is jó -barátságban éltem. Életben-halálban hive volt Kossuthnak s el nem -hagyta a kormányzót, mig a halál ki nem szakitá társaságából. Régi -tervem már megirni élete történetét, de talán most már kerül rá -idő.</p> -<p class="right"><span class="smcap">Eötvös Károly.</span></p> -</div> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_186" id= -"Page_186">-186-</a></span></p> -<h2>HÁZASSÁGOM.</h2> -<p class="summary">(Amelit feleségül veszem. – Esküvőm. – Egy -asszony is megér egy életet. – Konyhabeli tudományom. – Az öreg -Dumas. – Mikor Párist fenyegetik a poroszok.)</p> -<p>Áttérek most házasságom történetére.</p> -<p>Valami szerelmeskedő ficzkó vagy valami ábrándozó szerelmes soha -nem voltam. A szerelmi kedvtelések csak ugy mulattattak engem, mint -korom és osztályombeli igen sok ifjut. Czéltalanul, komolyság -nélkül, esetenként és utközben egy-egy nő megragadta képzeletemet, -de az akadályokkal járó hóditás, vagy valamely nőhöz a házasság -kötelékével való ragaszkodás nem jutott eszembe. Ha valaki azt -mondaná, hogy én a szerelmeskedés országában csak léhán csatangoló -kölyök voltam: nem szólnék ellene semmit. Voltak közelebbi s -távolabbi nőrokonaim s voltak magas főuri társaságunkban nem rokon -nők is, a kik szemet vetettek rám s voltak, a kik az érzéki -ingerkedés minden eszközével törekedtek rám hatni s rövidebb vagy -hosszabb időre szivük egész birtokába juttatni. Köztudomásu, hogy a -mi osztályunk női minden szépségük, komolyságuk és tekintélyük -daczára is egészen hasonlók a <span class="pagenum"><a name= -"Page_187" id="Page_187">-187-</a></span> külföld udvari vagy magas -rangu nőihez. Én pedig magas, nyulánk, edzett termetü s mint szokás -mondani, szemre való fiatal ember voltam. Kalandban annyi részem -lehetett, mint bárki másnak. De érzékeim a dorbézolásig soha nem -gyöngültek el s állandó vonzalom soha nem nyügözte le -lelkületemet.</p> -<p>Mindaddig, mig nőmmel nem találkoztam.</p> -<p>A találkozás Párisban történt. Nőm ott egy rokonánál volt, -véletlenül összejöttem vele s pár órai társalgás után bele -szerettem és nyomban elhatároztam, hogy vagy ő lesz a nőm, vagy -soha házasodni nem fogok.</p> -<p>Nőm, Major Amália, közönséges polgári, még csak nem is nemesi -származásu nő volt, komáromi születésü. Szülei nem voltak, vagyona -nem volt, sorsával szabadon rendelkezett, s midőn néhány nap mulva -közöltem vele, hogy feleségül akarom venni: beleegyezett.</p> -<p>Határozott jellemü nő volt; állásom, születésem épen nem ragadta -el. Kijelentette, hogy egyelőre csak jegyesem akar lenni, fontoljam -meg elhatározásom következéseit és azon tekinteteket, melyekkel -szüleimnek és családomnak tartozom. Ő a családban hamupipőke lenni -nem akar s vagy befogadja őt a család, mint Károlyi grófnét, vagy -megköveteli, hogy én szakitsak családommal.</p> -<p>Nagy erélylyel és határozottsággal követelte, hogy én ezt jól -meggondoljam.</p> -<p>Én azonban nem sokat gondolkodtam, mert a helyzet tisztán állott -előttem. <span class="pagenum"><a name="Page_188" id= -"Page_188">-188-</a></span></p> -<p>Hogy én Amelit nőül veszem: ezt szentül elhatároztam.</p> -<p>Hogy apám ehhez előzetes beleegyezését meg nem adja: arról is -szentül meg voltam győződve.</p> -<p>Apám nagy arisztokrata volt. Természetesnek találtam s nem is -vettem rossz néven. Én voltam harmadik gyereke s ugy hittem, engem -szeret legjobban. Bizonyos voltam tehát, hogy e házasságot nekem -engedi meg legkevésbbé. Felharagitani, vagy neki fájdalmat okozni -szintén nem akartam. Legjobbnak láttam tehát vele tervemet nem -közölni.</p> -<p>Nem közöltem előre anyámmal se. Ő is ellenezte volna. Minthogy -azonban én ugy éreztem, hogy engem szándékomtól semmi ellenzés -vissza nem riaszt s legfeljebb a köztem s szülőim közti jó viszony -szünnék meg a viszály következtében: ez okból legjobbnak véltem -akként esküdni meg, hogy ezt családom ne tudja. Se szülőim, se -testvéreim. Testvéreimmel ugyan közölhettem volna, de akkor rögtön -megtudták volna szüleim is.</p> -<p>Mindezeket megbeszéltem Amelivel is. Utóbb ő is helyeselte. -Mondtam, hogy én a családi viharos jeleneteket kikerülni akarom s -hogy ahhoz van reményem, hogy lassanként s ha későre is, de szüleim -egykor a befejezett tényeket elismerendik s családunk kebelébe -nőmet is beveendik.</p> -<p>Elhatároztuk a törvényes összekelést.</p> -<p>A polgári házasságot az illetékes hatóságnál kötöttük, ez -egyházi áldást a Madlaine-templomban kaptuk. <span class= -"pagenum"><a name="Page_189" id="Page_189">-189-</a></span> Én -ugyan erre semmit se adtam, de nőm ragaszkodott hozzá.</p> -<p>Volt egy pap jó ismerősöm. Neve Abbé Deguery. Ez egyik papja -volt a nevezett egyháznak. Ez adott össze bennünket. Négy tanunk -volt. Kettő az én részemről, kettő nőm részéről.</p> -<p>Az egyik volt ifj. Komáromy György.</p> -<p>A másik volt: Olivier Viktor, derék fiu s jó barátom. Ő fia volt -annak az Olivier hirneves műszaki ezredesnek, ki 1840-ben Páris -körerődeinek s erőditésének tervét kidolgozta.</p> -<p>Harmadik tanunk volt: gróf Lasondiere. Barátaim egyike.</p> -<p>Negyedik: gróf Bonneval barátom, ki gróf is volt, basa is volt. -Egyik őse XV. Lajos alatt százötven év előtt kiment Törökországba s -ott basává lett. Az én tanum az ő unokája volt s franczia grófi -rangját, a mint hazajött, ismét fölélesztette.</p> -<p>Szegény Deguery abbé gyászos véget ért. 1871-ben a Commun -csapatai a párisi érsekkel együtt őt is elfogták s őt is -agyonlőtték. Megmentenem lehetetlen volt. Pedig tettem kisérletet. -Felkerestem egy Commun-ezredest, valami Jules Favre nevüt, ki -szegről-végről ismerősöm volt. Ugyanaz a neve volt, a mi a hires -ügyvédnek és államférfinak. De semmibe se vette közbenjárásomat. -Mikor megmondtam, hogy az abbé jó barátom, még kigunyolt.</p> -<p>– A jó baráttal vagy együtt kell élni, vagy együtt kell halni. -Az utóbbit választhatja ön is. <span class="pagenum"><a name= -"Page_190" id="Page_190">-190-</a></span></p> -<p>Ez volt felelete.</p> -<p>Tanácsát megfogadni nem volt kedvem. Ezekben a napokban -egyébiránt vakmerőség kellett ahhoz is, a mit én tettem, mikor a -szegény abbéért szót emeltem. Ugy lőtték, vágták, irtották akkor az -embert, hogy a nagy forradalom legrémesebb fejezete is ehhez képest -csendes mise.</p> -<p>Már egy évig voltunk férj és feleség és még senki se tudott -házasságunkról. Két lakást fogadtam. Az egyikben éltem -feleségemmel, a másikban rokonaimat és barátaimat fogadtam. Ez -utóbbi volt hivatalos lakásom. Ez volt bejelentve a hatósághoz -is.</p> -<p>Házas életünk boldog volt az első percztől kezdve. Viszály, sőt -komoly szóváltás is alig volt köztünk valaha. Nőmmel szemben nem -ismertem más feladatot, mint azt, hogy boldogságát, megelégedését -biztositsam. Ez ugyan nem sikerült mindig, de ennek okai csak -pénzügyi zavaraim voltak. Apám 1500 frankot adott havonként, ebből -csak szükes háztartást vezethettünk. Kivált ha utaztunk, vagy nőm -beteg volt, vagy ha baleset ért bennünket, vagy a mikor gyermekünk -született.</p> -<p>Volt részünk mindegyikben.</p> -<p>Évjáradékom fölemelését nem is várhattam, de kisérleteim -kudarczot is vallottak. Családom sohase bocsátotta meg házasságomat -és sohase értette meg házi boldogságomat. Hogy egy gróf, hogy egy -Károlyi, lemondva születésének s vagyonának minden előnyéről s -minden élvezetéről, egész életét egy nőnek szentelhesse -<span class="pagenum"><a name="Page_191" id= -"Page_191">-191-</a></span> s minden örömét annak társaságában -találja: ezt senki se tudta felfogni.</p> -<p>Én megengedem, hogy gyöngeségem volt bennem az erő. Te magad is, -édes vajdám, nem egyszer gorombáskodtál velem, hogy én a pénzzel és -az asszonynyal szemben sohase voltam nagykoru s mindig csak hat -éves gyerek maradtam. Nem vitatkozom veled. Én Amelit szerettem, -mást pedig soha nem szerettem.</p> -<p>Pedig nagy kisérleteket tettek, hogy tőle elvaditsanak.</p> -<p>Mikor már barátaim s rokonaim is megtudták, pedig aránylag hamar -megtudták, hogy nős vagyok s ki a nőm, nem egy névtelen levelet -kaptam, melyben azt akarták velem elhitetni, hogy nőm lánykorában -kalandos életet élt. Emlitettek férfiakat, kikkel állitólag -szerelmi viszonyt folytatott. Sőt gyanusitották a legaljasabb -életmóddal is, a minőt nő csak folytathat.</p> -<p>Mindez nem hatott rám. Éber figyelemmel s gyakran indulatosan -kerestem a levelek forrását, hogy kegyetlen számadásra vonjam, a -kit ott találok, de egyéb hatást el nem értek. Én szerettem nőmet s -ő boldoggá tett engem.</p> -<p>Sohase jutott eszembe, hogy én egyébre születtem volna, mint -élni, az életnek örülni s végül utolsó bukfenczet vetni. Mikor te, -édes vajdám, rászoritottál a politikára,<a name="FNanchor_18" id= -"FNanchor_18"></a><a href="#Footnote_18" class="fnanchor">18)</a> -akkor elhittem ugyan, hogy talán más hivatásom is lehet, vagy tán -lehetett volna, de addig azt hittem, hogy az én életem czélja semmi -más, mint az én életem. S a másik és fő czélja: nőm boldogsága.</p> -<p>Tudom én, hogy ezt önzésnek nevezik a tudósok és rajongók. -<span class="pagenum"><a name="Page_192" id= -"Page_192">-192-</a></span></p> -<p>Bolond beszéd.</p> -<p>Hány embert, hires embert ösmertem, a ki egész életét egy -kertnek, vagy egy gyüjteménynek vagy egy pár futó lónak, vagy a -vagyongyüjtésnek szentelte.</p> -<p>Én pedig a feleségemnek szenteltem. Sohase hitetik el velem, -hogy ez silányabb dolog, mint a futó ló, vagy néhány uradalom -fölszerelése, vagy nehány millió forint ostoba összehordása. Volt -egypár különb mágnás is, mint én, de volt és van száz meg száz, a -kinél én különb embernek érzem magam. – De hagyjuk el ezt az -ömlengést.</p> -<p>Párisban éltünk nőmmel csendesen, nyugodtan, boldogan. Nem -törődtünk senkivel és semmivel. Barátainkat, rokonaimat, ha jöttek, -szivesen láttam. Szerény lakás, szerény asztal, jó kedély, gyakori -kirándulás, néhány kitünő ember bizalma és barátsága, gyermekünk -nevelése és halála: ime családi életünk folyama. Néhány részletét -el kell mondanom.</p> -<p>Volt a genfi egyetemen egy orosz barátom: Wolkonszky herczeg. -Ezzel egyszer sétálunk a Pont de Bergues közelében s látunk ott -három nőt, egy szobalányt s két fiatal szép polgárleányt. A herczeg -mutatja az egyiket: nézd, de fölséges arcz, én megtudom, ki ez?</p> -<p>Utána esett. Meg is tudta. Hétszámra, hónapszámra ábrándozott -előttem, hogy ő milyen őrülésig beleszeretett abba a lányba s hogy -elveszi, mihelyt módjában áll. Azután elváltunk a herczegtől s én -elfeledtem az egészet.</p> -<p>Az 1870-ik év tavaszán találkoztam véletlenül Párisban -Wolkonszkyval s mindjárt vittem magamhoz. <span class= -"pagenum"><a name="Page_193" id="Page_193">-193-</a></span> -Bemutatom nőmnek s erre a herczeg meglepetésében majdnem hanyatt -esik. S nőm előtt egész tűzzel kifakad:</p> -<p>– Te, ezt a nőt tőlem loptad el. Ez az, a kiről Genfben annyit -beszéltem, a kit a Bergues-hidon neked mutattam, a mint hóna alatt -iskolás könyvekkel ment a hidon át! A kit azóta mindig keresek.</p> -<p>Nőm nevetett. Ő is rögtön emlékezett a herczegre.</p> -<p>Wolkonszky azután állandó vendégünk volt s mindig bomlott nőm -után.</p> -<p>Egy napon nagy szerencsétlenség ért bennünket. Nőm kocsikázott a -Champs-Eliséen. Jön egy idegen kocsi s neki hajt lovainak. A lovak -megbokrosodtak, a kocsis leesett a bakról s a lovak elragadták a -kocsit. Nőm rémületében kiugrott a kocsiból s összeesett. Félholtan -hozták haza. Érdekes állapotban volt s magzatát elvesztette. Három -hétig élet-halál közt lebegett és csak lassan kezdett fölépülni. Ez -lett volna elsőszülöttünk.</p> -<p>Nőm ugyan fölépült, de mégis ez idő óta kezdett betegeskedni. -Gyógyíttattam, ápoltam, tengeri fürdőkre hordtam, de azért szűk -pénzviszonyaim miatt nem tudtam mindazt megtenni, a mit szivesen -megtettem s a mit megtenni szükséges volna.</p> -<p>Szűk pénzviszonyok!</p> -<p>Eszembe jut, hát csak elmondom. Volt egy barátom s egyuttal -közeli rokonom, ki gyakran igénybe vette házam szivesen nyujtott -vendégszeretetét. Hányszor nem volt ebédre valója! Hányszor -reggelizett nálunk s ha elkésett, hányszor költötte el jóizüen a -reggelink maradékát. Hányszor mondta nőmnek: adj egy napoleont, -<span class="pagenum"><a name="Page_194" id= -"Page_194">-194-</a></span> Ameli, bizony isten éhes vagyok s nincs -egy sonkaszeletre valóm! S mikor haza jöttem s testvéreimmel perben -álltam: hejh akkor ez a barátom és rokonom ugy elkerülte házamat, -mintha az tele lett volna ragályos betegekkel. Pedig akkor nekem se -volt gyakran egy sonkaszeletre valóm. Hanem mentse ki az, hogy nem -egyedül csak ő tett ugy velünk.</p> -<p>Volt családi életemben egy érdekes mulatságom. Mulatság is, -foglalkozás is. Ez a szakácskodás. Különös kedvem volt ehhez s még -nőtlen koromban megtanultam a franczia konyha sütő-főző művészetét -rendes tanító mesterektől. De főleg csak a ragouk, mártások, -sültek, zöldségek és saláták készítését. A tésztákkal, -fagylaltokkal már nem volt kedvem annyira foglalkozni. S hiába -gúnyolódol édes vajdám, én a szakácsművészetben nem utolsó -ügyességre tettem szert.<a name="FNanchor_19" id= -"FNanchor_19"></a><a href="#Footnote_19" class="fnanchor">19)</a> S -igen gyakori eset volt s ha magunk voltunk, csaknem mindennapi, -hogy reggelire vagy ebédre én készítettem nőmnek valamely kedvencz -ételét. Néha többet is. Néha az összes fogásokat. Franczia barátaim -közt többen foglalkoztak ezzel a mulatsággal. Tőlük kaptam kedvet -rá magam is.</p> -<p>Különösen pedig az öreg Dumastól.</p> -<p>Ismertem e nagy regényírót s többször találkoztam vele s két -izben beszélgettünk is az ételekről s azok készítése módjáról.</p> -<p>Én nem szoktam olvasni mást mint napilapot s ezt is csak -futólag. Egész életemen át se olvastam el egyetlen tudományos -könyvet, még történelmit se. Siheder <span class="pagenum"><a name= -"Page_195" id="Page_195">-195-</a></span> koromban olvastam ugyan -néhány regényt. Dumastól is kettőt vagy hármat, de a regényekkel is -úgy voltam, hogy a közepükön rendesen félbeszakítottam az -olvasást.</p> -<p>Nem hiszem ugyan, hogy minden főrendü kölyök olyan, mint én, de -a legtöbbje bizony semmivel se különb. Nem komolyabb, nem -alaposabb, tudományra nem szomjasabb, olvasásban nem szorgalmasabb. -A mi főrendi társaságainkban tudományról és művészetről társalogni -nincs szokásban. Utazás, vadászat, lovak, kalandok, asszonyok, -szinház, udvari és családi pletykák: ezek körül mozog a mi elménk. -Azért a tömeg mégis tudósnak, szellemesnek, tekintélyesnek tart -bennünket s tisztelettel környez. Az öreg Dumas kedves fecsegő -volt; a hányszor társaságában voltam, soha se komolykodott. Egyszer -mégis azt mondta nekem.</p> -<p>– Kedves Károlyi, az ön tudatlansága csakugyan -szeretetreméltó.</p> -<p>Volt oka ezt mondani.</p> -<p>Elmesélte magyarországi utazását. Mindenféle képtelenséget -össze-visszabeszélt a pesti Nemzeti Kaszinóban végig élvezett -étkezésekről. Kérdezte tőlem a magyar nemzeti ételeket s azok -készítése módját.</p> -<p>Én bizony ezt nem tudtam. Más nemzeti ételre, mint a sonkára és -a paprikás szalonnára, nem is emlékeztem.</p> -<p>Kinevetett. Kigúnyolt. Azt mondta, ő ötszáz franczia ételt tud -készíteni s a fokhagymát hetvenféle alakban tudja felhasználni. -Ezen kivűl ismeri Európa, Ázsia, és Afrika minden ételét s a -kaukázusi lezgek rizskásáját jobban tudja készíteni, mint maguk a -cserkeszek. <span class="pagenum"><a name="Page_196" id= -"Page_196">-196-</a></span> Hallott vagy olvasott valamit a magyar -ökörsütésről. Kérdezte tőlem: hogy csinálják azt? Egy szót se -tudtam neki felelni. Mert én ugyan ökörsütést életemben sohase -láttam.</p> -<p>Az igaz, hogy a szakácsművészethez többi franczia barátom se -értett többet, mint én, de azért mégis röstelkedtem tudatlanságom -miatt. Ez is egyik oka volt, a miért a sütést-főzést rendszeresen -tanultam.</p> -<p>A nagy háboru viszontagságaiból nekünk is kijutott. Házas -életemnek egyik legmozgalmasabb fejezete a franczia-porosz háboru s -ennek különösen az a része, mely Páris ostromából állott.</p> -<p>A sedáni csata után, mikor már bizonyos volt, hogy Párist a -németek körülzárják és ostromolják, mi hosszas tanácskozás után -arra határoztuk magunkat, hogy Párisban, az ostromlott városban -maradunk. A kérdés az volt, mennyi időre kell számítani, a mig -esetleg eltarthat az ostrom. Volt egy jeles hirben álló műszaki -tiszt ismerősöm, Ribeau, ki később Trochu táborkarához tartozott s -az ostrom folyamán egy kirohanásnál el is esett, – őt kérdeztem meg -tájékozódás végett. Ő azt mondta, hogy óvatosságból jó lesz fél -évre való táplálékot beszerezni, de ezt a véleményét csak -bizalmasan közli velem, másnak el ne mondjam.</p> -<p>– Miért nem mondhatnám el?</p> -<p>– Mert a túlzó hazafiak rögtön árulónak hívnak, mint oly embert, -a ki még föl is teszi, hogy a poroszok hat hónapig itt maradhatnak -s a francziák őket néhány nap alatt ki nem verik az országból. -<span class="pagenum"><a name="Page_197" id= -"Page_197">-197-</a></span></p> -<p>Ilyen tüzes hazafiságra csakugyan nem gondoltam.</p> -<p>De meg is fogadtam tanácsát. Feleségemmel együtt plajbászt, -papirost vettünk kezünkbe s neki álltunk a számításnak. Mennyi -liszt, száraz főzelék, zsir, só, kőszén, tüzelőfa, világító, fűtő, -thea, rum, czukor, kávé, füstölt hús, konzerv, bor stb. kell nekünk -fél esztendőre két cseléddel és egy kis kutyával? A nyers hús, hal, -zöldség nem oly dolog, a mit be lehetett volna előre szerezni, de a -többit csakugyan beszereztük.</p> -<p>Csakhogy mire beszereztük: épen elfogyott minden pénzünk. Hát -aztán cselédbérrel, napi kiadással, mosással, ruhával s effélével -mi lesz?</p> -<p>Megint csak az a gyalázatos pénzhiány.</p> -<p>Futottam bankáromhoz, a kinél szokta apám havi pénzemet -kiutalni, adjon pár hónapra valót előre.</p> -<p>Megtagadta. Mi lesz vele? Mi lesz a várossal? Hátha én is -elpusztulok? Hátha apám is elpusztul a háboruban? Mi lesz az ő -pénzével?</p> -<p>– Apámat csak nem eszik meg a poroszok Magyarországban?</p> -<p>– Hjah gróf ur, ha a poroszok ide el tudnak jönni, akkor már az -egész világ az övék.</p> -<p>Ostoba bankárja! Hanem azért pénzt csakugyan nem adott.</p> -<p class="center">* * *</p> -<p><i>Jegyzet.</i></p> -<div class="footnote"> -<p><a name="Footnote_18" id="Footnote_18"></a> <a href= -"#FNanchor_18"><span class="label">18)</span></a> Gróf Károlyi -Gábor 1887-ben Párisban volt nejével, a mikor közbenjárásomra s -tanácsomra a székesfehérvári kerület választói őt képviselőjüknek -jelölték. Erről csak utólag értesitettem őt s mikor haza jött is, -nekem <span class="pagenum"><a name="Page_198" id= -"Page_198">-198-</a></span> s néhány barátjának, köztük Goldstein -Izidor törvényszéki birónak nehezen sikerült a jelöltség -elfogadására rábirnunk. Erről egyébiránt Följegyzései II. kötetében -lesz szó bővebben.</p> -</div> -<div class="footnote"> -<p><a name="Footnote_19" id="Footnote_19"></a> <a href= -"#FNanchor_19"><span class="label">19)</span></a> Gróf Károlyi -Gábor csakugyan nagyra volt franczia konyhaművészetével. E miatt -sokat évődtem vele. Itthon is franczia konyhát tartott. De én a -franczia konyha főtt husait, furcsa mártásait, föletlen zöldségeit, -czukortalan fagylaltjait, czukros tésztáit, sürü pépes ragouit, -becsináltjait ki nem állhatom. A bécsi konyha legtöbb -sültjét-főztjét épen nem tudom élvezni. Mig külön függetlenségi -pártunk fennállott, de azon kivül is, gróf Károlyi Gábornál -mindennap terítve volt öt-hat barátjára. Én az estebéd idejét -rendesen nála töltöttem, de az evés alól magamat fölmenteni kértem. -A sok articsókát, nyers zellerlevelet, kardót, fekete gyökeret s -öreg babsalátát nem tudtam élvezni. Sokat élczeltem gyakran -tréfából is a franczia konyha termékei fölött. Elmondtam: miből áll -a franczia generál-szaft, a közép-európai fürdők féléves szaftja s -a bécsi és budapesti generál-szaft. Ez utóbbit Pázmándy Dénesnek a -Hungáriában külön is bemutattam és elemeztem. Ő pedig nyomban -megirta s ezzel maga ellen zúditott minden vendéglőst. Még ma is -szidják érte. Én természetesen a tiszta magyar konyhát kedvelem, de -ennek gróf Károlyi Gábort sohase tudtam egészen megnyerni. És -semmire se volt olyan érzékeny, mint ha franczia ételeit -kigúnyoltam. Olaszországi utunkból egypár ételadomám mindig -elkeserítette.</p> -<p class="right"><span class="smcap">Eötvös Károly.</span></p> -</div> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_199" id= -"Page_199">-199-</a></span></p> -<h2>A NAGY HÁBORU ALATT.</h2> -<p class="summary">(Menekülünk Párisból. – Nyomoruságunk -Brüsszelben. – Gróf Károlyi Ede. – Darwin. – Olivier barátom.)</p> -<p>Pénz nélkül az ostromlott városban maradni, ha már enni valónk -lett volna is, nem lehetett. De egyébként is czélszerü volt -menekülni. Páris tanácsa kihirdette, hogy az idegeneknek a -menekülést tanácsolja, mert ha szükölködés vagy inség áll be, az -idegenekről csak másodsorban fog gondoskodni.</p> -<p>Ez ugyan engem nem ijesztett volna meg, de bizonyos, hogy az -idegenek óriási tömegekben rohamosan menekültek ki a világvárosból. -Párisban mindig van pár százezer idegen s ugyanannyi vidéki. -Elképzelni is bajos azt a tolongást, mely az összes vasuti -indóházaknál bekövetkezett.</p> -<p>Ez inditott minket is a menekülésre.</p> -<p>A pénzkérdés szerencsés megoldásra jutott.</p> -<p>Gyula bátyám épen Brüsszelben volt unokabátyánknál, gróf Károlyi -Eduárdnál. Az ő lányának udvarolt ugyanis: Georginának, kit fél év -mulva nőül is vett. Georgina nagy vonzereje tartotta ott Gyulát, -mint akkor már vőlegényt. <span class="pagenum"><a name="Page_200" -id="Page_200">-200-</a></span></p> -<p>Komornyikomat levéllel Brüsszelbe küldtem Gyula bátyámhoz, hogy -előlegezzen annyi pénzt, a mennyivel Párist elhagyhatjuk s -valamelyes összeget cselédeinknél is hagyhatunk. Komornyikom -harmadnap a szükséges pénzzel jött vissza.</p> -<p>Nehezen hagytuk el Párist.</p> -<p>Bevártuk a legutolsó menekülő vonatot. Másfelé, mint északnak -Rouen felé, már nem is menekülhettünk. Podgyászt épen nem lehetett -már semmit szállitani. Csak két kézi táskával menekültünk. -Cselédeink bent maradtak annyi élelmiszerrel, hogy nekik egy évre -is elég lehetett.</p> -<p>Igazán még felöltőt se vittünk magunkkal. Igaz, hogy gyönyörü -napos enyhe idő volt akkor, de utóbb magam is bámultam azon, hogy -egyikünknek se jutott eszébe felöltőt is vinni, vagy legalább nem -nyári ruhában indulni el.</p> -<p>Rouenben nagy párisi társaság jött össze. Nagy részben idegenek, -angolok, amerikaiak, olaszok. Olyanok, kiknek állandó lakásuk ugyan -Párisban volt, mint nekem is, de pénzüket kivülről kapták. A pénz -az ostromzáron át be nem jöhetett volna hozzájuk.</p> -<p>Az egész társaságnak, minden embernek, sőt a város egész -lakosságának csak egy véleménye volt. Az, hogy ez a rendkivüli -állapot egy hónapnál tovább nem fog tartani. Vagy kiverik a -poroszokat, vagy békét kötnek. Két hónapot töltöttünk el és se -győzelem, se béke. Sőt az ellenkező.</p> -<p>Egy reggel csak beállit hozzánk fogadósunk s fájdalmának -<span class="pagenum"><a name="Page_201" id= -"Page_201">-201-</a></span> kifejezése mellett udvariasan -kijelenti, hogy Belgium felé ma indul az utolsó menekülő vonat s -hogy a poroszok másnap reggel már Rouenben lesznek, ő azonban -szerencséjének tartja minket azontul is ellátni, a mint a -körülmények és a poroszok megengedik.</p> -<p>Egyuttal hozta a számlát.</p> -<p>Mi a poroszokat bevárni nem akartuk. Fizetni s aztán a kézi -táskát magunkhoz venni s a vasutra sietni egy pillanat müve volt. -Igy tett minden idegen.</p> -<p>Amiensen keresztül mentünk Brüsszelbe.</p> -<p>Minden állomás el volt már torlaszolva. Mindenütt katonák, sok -helyütt tüzérek és ágyuk is. A vonat igazán vontatva, nagy -vigyázattal, lassan ment előre.</p> -<p>Ellenséget is láttunk. Amienshez közel egy csapat porosz dzsidás -állt hadisorban a robogó vonat mellett nem messze s kézi fegyverrel -rálövöldözött vonatunkra. Emberhalál nem esett, de az asszonyok -nagy része ájuldozott. Egy féleszü amerikai visszalövöldözött a -poroszokra pisztolyából. Neki támadtunk, miért ingerli a -poroszokat? Neki mindegy – ugymond – a ki ő rá lő, arra ő visszalő. -Ez az igazság.</p> -<p>Szerencsésen beértünk Brüsszelbe. A baj csak itt jött ránk.</p> -<p>Először is borzasztó hideg volt. Deczemberben jártunk. A mi -párisi nyári ruhánk sehogy se tudott az idővel megbarátkozni. -Pénzünk ugyan téli ruhára még került volna, de arra el is fogyott -volna egészen. Hát aztán miből élünk? <span class= -"pagenum"><a name="Page_202" id="Page_202">-202-</a></span></p> -<p>Azután nem kaptunk szállást. Estennen értünk a városba, késő -estig jártunk gyalog a vendéglőket. Mindnyája tele volt párisi -menekülőkkel. Többet bejártunk tiznél – siker nélkül. Elfáradtunk -már, majd a nyelvünket öltöttük ki. Kocsira mégse ülhettünk, mert -az isten hidegje vett volna meg bennünket. Igy is vaczogott a -fogunk.</p> -<p>Elvégre a Hôtel de Sax-ban kaptunk egy szobát s ott -letelepedtünk. Milyen jól esett a thea, a meleg szoba és az a -bornyunyelv, a melyet hamarosan vacsorára kaptunk!</p> -<p>A mi szobánk elég tágas volt, többi menekülő barátunké mind -kisebb. Nálunk szoktunk tehát esténkint összejönni theára.</p> -<p>Mi azonban csak a theát adtuk, a meleg szobát, a vizet és -világitót. Mindenki tudta mindenkiről, hogy egyikünk sincs bővében -a pénznek s azért mindenki hozta magával az ennivalóját, sonkát, -nyelvet, hideg sültet, sajtot, kenyeret papirban vagy kendőben s -bort vagy sört, ki mit szeretett. Vidám, kedélyes, sőt mulatságos -esték voltak ezek.</p> -<p>Az ismerkedés könnyü volt. Egy sorsnak voltunk részesei. A kik -ugyanazon sorsnak részesei egy időben és egy helyen: azok közt a -barátságnak, a testvérisülésnek érzete könnyen föltámad. A testvéri -viszony pedig vagy édes, vagy viszálykodó. Viszályra köztünk nem -volt ok, hiszen semmi örökségen nem osztoztunk. Egymás közelében -ennélfogva igen jól éreztük magunkat. Mint a kik háborgó tengeren -egy hajóra szorultak. <span class="pagenum"><a name="Page_203" id= -"Page_203">-203-</a></span></p> -<p>Nézetünk s rokonszenveink is egyeztek.</p> -<p>Fájt a németek örökös diadala s a francziák örökös -csatavesztése. Lassanként mélységes ellenszenv fejlődött ki köztünk -a németek ellen.</p> -<p>A világ akkor a háboru kezdetén csodálatosan megbolondult. -Mindenki azt hitte és mindenki azt hirdette, hogy a háborut -könnyelmüen, vakon a francziák kezdték, nem a németek. Bismarcknak -semmi ravaszsága se sikerült jobban, mint az, hogy ezt a felfogást -a világ fejébe bele tudta verni. A vizeszü jó francziák maguk is -ezt hirdették, hogy minden veszteségükért császárjukat, III. -Napoleont tehessék felelőssé.</p> -<p>De uj év után már a belgáknál se az volt a kérdés, hogy melyik -fél kezdte a háborut, hanem az, hogy a német, a maga fékezhetlen -nagy erejével s erőszakosságával el akarja nyelni a világot. -Kezdetben sokan voltak vendégeim közt, kivált angolok és -amerikaiak, kik rokonszenvükkel a németek mellett buzogtak, de -lassanként mind elhallgattak s az én nézetemre tértek. Én nem -törődtem azzal, melyik fél kezdte a háborut. Én kezdettől fogva a -francziákkal tartottam.</p> -<p>Ez a mi kis fészkünk, bár alig volt benne franczia, utóljára -valóságos kis franczia táborrá alakult át.</p> -<p>Benső barátság fejlődött ki Dortig-gal, egy new-yorki amerikai -vagyonos emberrel, ki egy estét el nem mulasztott volna.</p> -<p>És Brunetti-vel, ki korábban spanyol követségi titkár volt -Florenczben, ott megismerkedett anyámmal és Pálma hugommal is s -Pálma hugomba annyira beleszeretett, <span class="pagenum"><a name= -"Page_204" id="Page_204">-204-</a></span> hogy kezét meg is kérte. -Házassággá azonban nem fejlődött a dolog.</p> -<p>Ez is ide szorult Brüsszelbe. Naiv, jókedvü, vidám fiu volt. -Mindig ott legyeskedett feleségem körül s keservesen panaszkodott -nekem nem egyszer, hogy feleségem nem akarja udvarlását türni, csak -gunyolódik vele.</p> -<p>Mégis vágytunk vissza Párisba. Hiába: más város az. Mi különösen -azért is vágytunk, hogy valahára ruhához jussunk.</p> -<p>Egy nap bolyongásunk közben találkoztunk gróf Károlyi Ede -unokabátyámmal. Megnéz bennünket, látja, hogy didergünk. Ránk -szól:</p> -<p>– Ugyan mit legénykedtek, mért nem öltöztök melegebben, hiszen -igy megfagytok.</p> -<p>Feleségem elneveti magát.</p> -<p>– Többet már csak nem tehetünk, mint hogy minden ruhánkat -magunkra veszszük, a mit csak Párisból elhozhattunk. S itt is -minden pénzünket már ruhára költöttük, de van is láttatja. Ime!</p> -<p>Mutatja keztyüjét. Azt csakugyan Brüsszelben vettük.</p> -<p>Szegény Edének megesett a szive rajtunk. Rögtön vitt egy női -ruha-raktárba egy nőszabóhoz s nőmnek vett egy egész öltöző ruhát s -egy téli bundát s nekem is egy téli kabátot. Kért, hogy fogadjuk el -tőle.</p> -<p>– De nem emlékül, mert bizony ezt mi azonnal elviseljük.</p> -<p>Olyan jó kedvü lett, a milyen ritkán szokott lenni. Az ilyen -rokoni nagylelküség is ritka dolog volt <span class= -"pagenum"><a name="Page_205" id="Page_205">-205-</a></span> nála. – -De oly kedvesen csinálta, hogy el kellett fogadnunk.</p> -<p>Meg kell még emlitenem, hogy a hires Darwin is négy izben vett -részt ingyenes és patriárchális estélyünkön. Mindig teát és -kétszersültet hozott magával. Sohase beszélt az ő tudományos -felfedezéseiről, ellenben feleségemmel nagyon szeretett -fecsegni.</p> -<p>Ameli nem volt tudós asszony. Egyáltalán távol állt az olyan -nőtől, a milyent a német kékharisnyának szokott nevezni. Magasabb -nőnevelő-intézeteket sohase látogatott. Olvasni se igen -olvasgatott. Untatta őt minden tudomány és tudóskodás. Néhány -könnyü regényt átlapozott, néhány napilap ujdonságait vagy -tárczarovatát megtekintette, a szinházat, ha volt pénzünk, -föl-fölkerestük s utazgatásaink: ime ezekből és a társalgásból -meritette minden ugynevezett tudományos ismeretét.</p> -<p>De hát az én feleségemnek nem is volt szüksége tudományra.</p> -<p>Bátor volt mindenkivel szemben. Férfival, nővel egyaránt. A -bátorság mindig és minden körülmény közt eltalálja a helyes -szavat.</p> -<p>Jól öltözködött. Termete szabályos, nyulánk és telt volt, – a -legegyszerübb öltönyben is előkelő alakot mutatott.</p> -<p>Elég szép is volt. Római remek arcz. Szemei se nem ábrándozók, -se nem hidegek, se nem komolyak, hanem élesek. Nagyon éles -tekintete volt, mintha mindig parancsolt volna. <span class= -"pagenum"><a name="Page_206" id="Page_206">-206-</a></span></p> -<p>A napi kérdésekhez, háboruhoz, csatákhoz, parlamenthez, -divathoz, szinműhöz, szerelmi és egyéb botrányokhoz ép ugy hozzá -tudott szólni, mint mivelt társaságunk bármelyik tagja.</p> -<p>Mire való ilyen nőnek a tudomány?</p> -<p>A női lelket elvégre ugy se érdekli más igazán, mint a férfi, az -asszony, a divat és a gyerek. Ha a nőnek nagy elméje és éles -figyelése van, ha figyelmét semmi ki nem kerüli, ha saját -érzelmeibe vakon el nem merül, ha folyékonyan beszél a társaság -nyelvén: akkor a nő nyugodtan részt vehet a legmagasabb és -legmiveltebb társaságban is, ha mindjárt olvasni és irni nem tudna -is.</p> -<p>Ameli tökéletesen beszélte a magyar, olasz, franczia és német -nyelvet. Fiatal volt, szép és bátor volt s magyar grófné volt: -mindez otthonosságot biztositott neki a leghiresebb férfiak közt -is. Különös tehetsége volt a férfiakat a maguk gyöngeségeikben -rögtön fölismerni: ez a tehetsége csipőssé tette szellemét és -társalgását. Annál jobban ragaszkodtak társaságához a férfiak.</p> -<p>Darwin kedélye édes volt, modora szerény, tudása határtalan. -Százszor többet tudott, mint a mennyit megirt. Szellemének óriási -gazdagsága mellett is nagyon kedvelte feleségem társalgását.</p> -<p>Sokszor elnéztem ezt a busa homloku, mély tekintetü, -szőrös-fürtös koponyáju nagy embert. Hejh, ha bennem nagyobb -ragaszkodás lett volna a tudomány iránt! Mennyi alkalmam volt nekem -ahhoz, hogy <span class="pagenum"><a name="Page_207" id= -"Page_207">-207-</a></span> Pasteur és Darwin kitárják előttem -lelküket! De más nagy tudósok és hatalmas emberek is!</p> -<p>Egyszer a társalgás Darwin különös buvárkodására, az emberi -nemzetség származására terjeszkedett ki. Nem én, nem is Ameli hozta -elő e tárgyat, hanem valaki más vendégeink közül. Mi magunk ugyan -sohase törtük a fejünket e fölött. Hogy és hogy nem, a társalgás -folytán előjött a szó arról, mi az oka annak, hogy az anya egyszer -férfigyereket, másszor leánygyereket szül s egyszer apjához, -másszor anyjához hasonlit a gyerek?</p> -<p>Darwin mosolyogva vett részt a társalgásban. Ez már csakugyan az -ő tudományához tartozott.</p> -<p>Nőm oda fordul hozzá.</p> -<p>– Mondja meg hát édes Darwin, ha nekünk gyerekünk lesz, fiu -lesz-e vagy lány s hozzám fog-e hasonlitani, vagy Gáborhoz?</p> -<p>– Ha megmondom is, kedves grófné, az én jövendőmondásom se ér -többet, mint másé. Ámbár sokat gondolkodtam e tárgy fölött. Azt -hiszem, a gyereknek rendszerint fiunak kellene lenni s kivétel -nélkül mindig az apához kellene hasonlitani, minthogy az élet -csirája az apától ered. Miért nincs igy: az okát bizony én nem -tudom. Hanem ugy gondolom, hogy önnek, grófné, mégis fia lesz s az -a grófhoz fog hasonlitani. Mert ön olyan élénk és figyelő -természetü, ön a legnagyobb társaságban s a legélénkebb társalgás -közben is annyira észrevesz mindent, hogy ön, ha áldott állapotba -jut, akkor se fog gondolatokba, tünődésekbe, képzelődésekbe -elmerülni s az apai életcsirát a maga <span class= -"pagenum"><a name="Page_208" id="Page_208">-208-</a></span> -természetes fejlődéséből nem fogja agymüködése által -kizökkenteni.</p> -<p>Feleségem elnevette magát.</p> -<p>– Nagyon magas bölcsesség ez nekem, édes Darwin. Ha nem veszi -rossz néven, majd annak idején kártyavetőt is megkérdezek.</p> -<p>Darwin mosolyogva felelt:</p> -<p>– Könnyen meglehet, hogy az jobban tudja.</p> -<p>Hanem elvégre csakugyan fiunk lett és csakugyan hozzám -hasonlitott.</p> -<p>A találkozás után Ede is csaknem naponként volt velünk -több-kevesebb időre. Ekkor mondotta nőmnek, a mit nőm aztán -haláláig emlegetett:</p> -<p>– Szegény Ameli, sajnállak, jobb sorsot érdemlettél, mint hogy -mi közénk keveredjél. Se neked, se Gábornak sohase bocsájtják meg -házasságtokat.</p> -<p>Jó próféta volt ugyan, de azért mi boldogok voltunk és sohasem -bántuk meg, hogy egybekeltünk.</p> -<p>Brüsszelben maradtunk mindaddig, mig Bazaine Metzet a -poroszoknak fel nem adta.</p> -<p>Egy este ülünk lent a fogadó ebédlő-termében s hallunk kivülről -a terem ajtajából kiabáló hangokat s a cselédség részéről goromba -szavakat. Perczekig tart a viaskodás. A pinczérek azt mondják, hogy -valami részeg csavargó akar a terembe behatolni.</p> -<p>Fölkelek, kinyitom az ajtót s csakugyan egy borzasztó elzüllött -alakot látok magam előtt. Fején rongyos sipka, arcza tele sárral, -porral, verekedés nyomaival; vállán rongyos, piszkos szürköpönyeg. -Kiéhezve, kifáradva. <span class="pagenum"><a name="Page_209" id= -"Page_209">-209-</a></span></p> -<p>A mint meglát, mereven néz rám s a nyitott ajtón át feleségemre -is.</p> -<p>– Nem ismer ön? kérdé.</p> -<p>Hangjáról rögtön megismertem. Olivier Viktor volt, barátom, -házassági egyik tanum. Megöleltem, megcsókoltam s bevittem a -társaságba s ott bemutattam.</p> -<p>Metzből jött. Fogoly lenni nem akart. Becsületszavát adni, hogy -nem harczol a porosz ellen, nem akarta. Álruhába, hajtsárruhába -öltözött s átszökött mind a franczia, mind a porosz seregen s -hallatlan nélkülözések közt Brüsszelbe jött. Nem volt egy garas -pénze sem. Nyomban felöltöztettük; adtam neki annyi pénzt, a mennyi -telt; pár napig köztünk volt s kipihente magát s azután sietett -vissza Francziaországba: Chanzy hadtesténél harczolt tovább. -Kapitány volt a lovas vadászoknál.</p> -<p>Ha a poroszokról volt szó, reszketett dühében. A mi gyalázó és -átkozódó szó van a franczia nyelvben, mind fölhasználta a poroszok -ellen. S jól állt neki, mert igazi hős volt.</p> -<p>– Átkozott poroszok! Barbárok, rablók, orgyilkosok! Mindig -tizszeres erővel támadnak. De azért hiába. Nem engedünk. Én nem -engedek. Páris alatt megfojtjuk őket. Vagy Orleánsnál, vagy a -tengerparton. Békét nem kötünk. A ki nekem békéről beszél: lelövöm, -mint a kutyát. Csak egy napig nyugszom, csak ki akarom magam -aludni, rögtön fölkeresem ezredemet. Nem nyugszunk addig, mig -ezeket a betörőket száz esztendőre meg nem fenyitjük. <span class= -"pagenum"><a name="Page_210" id="Page_210">-210-</a></span></p> -<p>Közbeszóltam.</p> -<p>– Nagy előnyben vannak, kedves Olivier. Sokan azt hiszik, ők -maradnak fölül.</p> -<p>– Akkor megdöglöm. De azt én meg nem érem, hogy ők elnyomják -Francziaországot. Nevetséges gondolat. Semmit se vesztettünk még -el. Csak néhány meglepetés ért bennünket. Csekélység. A nemzet még -most fog igazán fölébredni. Előre, előre!</p> -<p>Hány ilyen hősük volt akkor szegény francziáknak!</p> -<p>Először azt hittük, hogy Metz feladása után vége lesz a -háborunak s mi mehetünk vissza Párisba.</p> -<p>Erről szó se lehetett. A tél borzasztó hideg volt. Kényelmünk -minél kevesebb. Nőm egészsége hanyatlani, bomlani kezdett. El -kellett magunkat határoznunk, hogy Brüsszelt elhagyjuk.</p> -<p>De hova?</p> -<p>Haza nem jöhettem. Házasságunk már tudva volt, apám engem nőmmel -együtt el nem fogadott volna. Anyám ekkor Vicenzában lakott. Volt -neki egy nagy kastélya, ott kényelmesen elférhettünk volna, de -minket anyám se fogadhatott.</p> -<p>Nőmet melegebb éghajlat alá kellett vinnem s azért Olaszországot -szemeltem ki. Németországon s a Brenneren keresztül Milanóba -utaztunk s ott egy fogadóba szálltunk.</p> -<p>A fogadóban nem sokáig voltunk. Annak költségeit nem igen -győztük volna. Fogadtam hát egy kis magánlakást, melyet édes -vajdám, részletesen le kell irnom.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_211" id= -"Page_211">-211-</a></span></p> -<h2>MILANÓBAN.</h2> -<p class="summary">(Milanói lakásom. – Fofó kutyám élete és halála. -– A japáni ember sirja. – Rothschild Adolf. – A párisi ostrom alatt -mindenem elpusztult. – Nápolyi utunk. – Apám nem ad szállást. – Mit -vétettem?)</p> -<p>Ez volt az első milanói lakásom. Nem messze esett egy -mellékutczában a Domo terétől. Volt benne egy hálószoba egy kis -alkovennel és egy ebédlő.</p> -<p>De milyen ebédlő?</p> -<p>Ez volt egyuttal a konyha is. Volt benne egy kandalló, a -herczegi paloták kandallójának alakjában, de nem márványból, hanem -csak szines cserépből. Ez a kandalló egyuttal takaréktűzhelynek és -sütőnek volt berendezve. Mellette pedig egyik oldalán a fa- és -kőszénraktár, másik oldalán az éléstár az edények és konyhaszerek -részére. Csinos faragásu és festésü faszekrény mind a raktár, mind -az éléstár. Itthon ékszerszekrénynek használnák az effélét. Okos az -olasz. Ur is tud lenni, szegény is. Ha az ember elvégezte a főzést -és étkezést s rendbe hozta a kandallót s a raktári és éléstári -szekrényeket s feltörölte a kőszén nyomait s ha még hozzá egy pár -virágcserepet tett a kandallóra: <span class="pagenum"><a name= -"Page_212" id="Page_212">-212-</a></span> ime készen volt az ebédlő -és társalgóterem előkelő alaku butorokkal s remek képekkel vagy -azok ügyes másolataival. Pedig hát konyha és éléskamara az -egész.</p> -<p>Fogadtunk egy öreg asszonyt, a ki bejárt tisztogatni. Se nem -lakott, se nem hált ott. Csak bejáró volt, tizenkét lira havi -fizetéssel.</p> -<p>A lakásért fizettünk 400 lira évi bért, a mi pénzünk szerint -mintegy 180 forintot. Apám háromszáz botos ispánt tartott, az -utolsó botos ispán lakása is többjébe került.</p> -<p>A kandallót én ujra csináltattam. Alakot, szint, összhangot, -remek stilust adtam neki. S a főzéshez és sütéshez czélszerü -átalakitásokat eszközöltem benne. Belekerült 50 lirámba.</p> -<p>A grófnő és urnő volt a feleségem. A szobalány szintén a -feleségem. A komorna megint a feleségem. A szakácsné épen csak a -feleségem. Mivelhogy komornára, szobalányra, szakácsnőre épen nem -telt.</p> -<p>A főzés alól azonban fölmentettem feleségem. Főztem magam. Hiába -tanultam volna a szakácsművészetet?</p> -<p>Igy éltünk hárman együtt kedvesen. Tudniillik én és a feleségem -és a Fofó.</p> -<p>Fofó. Ez egy kis mopsz kutya volt, melynek története van. -Elmondom neked, édes vajdám. Ismerte őt Darwin is s nem hiszem, -hogy világhirü műveiben a Fofóról is ne volna néhány észlelete.</p> -<p>Demidoff Anatól herczeggel Párisban jó barátságban éltem. Ő jó -orosz és keleti szokás szerint nekem nem egyszer értékes baráti -emléktárgyat akart adni. Mindenkor <span class="pagenum"><a name= -"Page_213" id="Page_213">-213-</a></span> visszautasitottam. -Megmondtam okát is. Megmondtam, hogy én ugyan gróf Károlyi vagyok, -a föld kerekségének harmadfél ezer urasága közül az egyik, de az én -uraságom csak az utczán, a társaságban és a nyilvánosság előtt áll -fenn s egyéb kincsem nekem, mint a keresztelőlevelem, nincs s igy -az értékes baráti ajándékokat nem viszonozhatom, tehát el se -fogadhatom.</p> -<p>– No no, zsugori vagy bizony te, mint valamennyi Károlyi, hanem -hát igy is jól van. Adok én neked mégis egy olyan emléktárgyat, a -melyet elfogadsz, pedig az egyenesen az én felséges czárom -udvarából származik.</p> -<p>Akkortájban irta Sardou a Seraphine la Devotte czimű darabját. -Az első előadásra nekünk is küldött jegyet és meghivót. Mikor onnan -hazamentünk: egy kis kosárban ott nyöszörgött valami féreg. -Fölveszem, nézem, hát egy kéthetes kutyakölyök volt, Demidoff -herczeg névjegyével.</p> -<p>Ezt csakugyan elfogadtam.</p> -<p>El is kereszteltem azonnal Sardou darabja után Seraphinenek. Igy -is hivtuk valamennyien, de azután lassanként mégis csak Fofó név -fejlődött ki a Seraphineból. Csodálatos ez. Sokszor eltünődtem -azon, miként alakulnak át a nevek, kivált a sokszótagu nevek. -Miként lesz az Elisabethából Böske, az Izraelból Szrul, a -Gregoriusból Gecző. Igy lett Seraphineból Fofó. A tudósok fejtsék -meg ennek a titkát.</p> -<p>A kutya gondos ápolásban s kitünő nevelésben részesült. -<span class="pagenum"><a name="Page_214" id= -"Page_214">-214-</a></span> Azt a hüséget és ragaszkodást, melylyel -ezt meghálálta, leirni nem lehet. Velünk is volt mindig, a meddig -élt. Ha pedig én magánosan utaztam haza vagy máshova: mindig -magammal vittem. Magyarországi hitelezőim már egyenesen őt kisérték -figyelemmel. Az ügyvédek engem nem ismertek, hanem Fofót ismerték, -s ha már meglátták az Egyetem-téren, ugy jöttek rám, mint a sáska. -Gyula bátyám irta is egyik levelében, hogy ha Magyarországba jövök, -ne hozzam magammal, mert különben inkognitó nem jöhetek.</p> -<p>Olaszországban tiz évig volt velünk.</p> -<p>Mikor Endre fiam született s látta, hogy azt mennyire szeretjük -s egyik kézből a másikba adjuk: ezért nagyon megneheztelt. Erőt -vett rajta a féltékenység. Egy darabig rá se nézett a gyerekre. A -bábára gyanakodott, hogy az csempészte be a házhoz. Ezért a bábát -elemésztette volna egy kanál vizben. De mikor később látta, hogy a -dolgon már nem segithet, akkor Endre fiammal mégis kibékült, sőt -annyira szerette, hogy a dajkával együtt ő is mindig kisérte s -fölötte éber figyelemmel őrködött. Hanem a bábát azontul is mindig -erős gyanuval fogadta, s valahányszor jött, mindig gondosan -megvizsgálta, nem hoz-e magával kis babát. Egy második gyereket -bizonyára nem tűrt volna meg a háznál.</p> -<p>Halálát aggkori elgyengülés okozta. Ez Francziaországban a -luxeilles-i fürdőben következett be. Öreg volt már, őszült, se -látott, se hallott jól. Ragaszkodása annál nagyobb volt hozzám.</p> -<p>Egy napon reggelinél voltam. Feleségem már haza <span class= -"pagenum"><a name="Page_215" id="Page_215">-215-</a></span> ment, -de én még az étteremben maradtam. Feleségemet Deville tábornok, ősz -öreg katona barátom kisérte haza. Egyszer csak jön a tábornok nagy -sietve.</p> -<p>– Jőjjön, jőjjön csak, barátom, haza azonnal, kéreti a grófnő, -nagy baj van, a Fofó aligha végrendeletet nem akar csinálni.</p> -<p>Feleségem tudniillik Fofót nagy nyugtalanságban és szomoruságban -találta. Sirt és nyöszörgött s valamit mondani akart. Feleségem -szól hozzá:</p> -<p>– Mit akarsz, talán az uradat akarod látni?</p> -<p>A kutya megértette a kérdést s örvendezés jeleivel adott -feleletet. Ekkor küldte utánam a tábornokot.</p> -<p>Haza sietek. A kutya hozzám kivánkozik. Fölveszem ölembe, rám -néz könyes szemekkel s kezemet nyalja. Aztán egyet csuklik s vége -van.</p> -<p>Érzékeny jelenet volt, maga az öreg Deville tábornok is könyeit -törölte. Nőm és Endre fiam igaz szivvel megsiratták.</p> -<p>Grammont őrgrófnak van Luxeillesben egy szép erdeje, sétautakkal -telve. Erdőfelügyelőjét felkerestem s két sétaut keresztezésénél -egy kis tisztást a kutya sirjának megszereztem. Oda temettük el. -Egyszerü kis obeliszk sirkövére ezt vésettem:</p> -<p>A Mon Fidel Ami Fofó.</p> -<p>Bolondság ez, édes vajdám, ugy-e? Hát ilyen bolondságokból áll -az élet.</p> -<p>De még nagyobbakból is.</p> -<p>Mikor 1887-ben májusban kint voltunk Párisban s luxeillesi egyik -fürdői ismerősömmel véletlenül találkoztam: <span class= -"pagenum"><a name="Page_216" id="Page_216">-216-</a></span> ő -közölte velem a sok fürdői ujdonság közt, hogy érdekes sétálópont -Grammont erdejében egy Fofó nevü japáni ember sirja, a melyre -minden arra járó dob egy csokrot vagy egy szál virágot. Ki tudja, -idővel minő hagyományok, minő mesék fognak támadni ama ismeretlen -japáni ember életéről és haláláról?</p> -<p>A ki nem volt más, mint az én mopszom.</p> -<p>Hány történelmi nagyság, hiresség és bucsujáró szent hely -keletkezett már ilyen szokásból, ilyen tévedésből, ilyen -hazugságból?</p> -<p>Mindenki elgondolhatja, mily jóizün nevettem én szegény Fofó -kutyám siremlékének e különös szerencséjén. Ismerősöm csak elbámult -rajtam. Sehogy se értette, mi nevetni való van egy szegény japáni -ember halálán. Elmondtam neki a sirkő feliratának történetét.</p> -<p>Ő is nevetett, de azért a fejét csóválta. Sehogy se akart nekem -hinni. Ugy vélekedett, meg akarom őt dévajul téveszteni. Meg is -mondta.</p> -<p>– Ön csalódik vagy engem félre akar vezetni. Kutyáról még soha -senki nem mondta e szót: »barátom.« A sirkövön pedig ez van: -Fofónak, az én hű barátomnak. Sok fürdő vendég ismeri is, a ki a -sirkövet fölállitotta s a kinek Fofó igazi hű barátja volt. Ez egy -párisi ur, nagy utazó, a ki Fofót Tokióban vette maga mellé s a -kitől azóta Fofó el nem maradt, sőt egyszer életét is megmentette. -Igy áll a dolog.</p> -<p>No szépen vagyunk.</p> -<p>Én tudom egyedül a Fofó történetét s épen csak nekem nem akarják -azt elhinni. Mert a mit én erről <span class="pagenum"><a name= -"Page_217" id="Page_217">-217-</a></span> tudok: az oly egyszerü -dolog, hogy az nem tetszhetik az embereknek. A mi pedig nem -tetszik: azt nem hiszik se könnyedén, se szivesen.</p> -<p>Herczegi erdő. Sürü lombok, a lombok közt fekete árnyék, vad -virág, gyapjas moha, örökös szellősusogás. Emberek nem igen járnak -itt s ime mégis sirkő áll e helyen, kőből faragott, obeliszk alaku, -arany felirattal. Tehát költséges is. Ki az ördögnek jutna eszébe, -hogy ez obeliszk alatt kutya alussza örök álmait.</p> -<p>Hiszen kutyájával szemben senki se hiu. A sirkövet elvégre vagy -szokásból vagy hiuságból állitják az emberek. Itt se szokásról, se -hiuságról nem lehet szó. Az a sir tehát csak ember sirja lehet, s -azt a siremléket csak annak a halottnak közelállója emelhette vagy -valami örököse. Ámde kutya örökséget se hagy maga után. Hiszen a -bőre se ér most már sokat a mi időnkben.</p> -<p>Mindez tökéletesen világos.</p> -<p>Kétségtelenül akad majd tudományért lelkesülő derék férfiu, a -kit érdekelni fog sok mindenféle dolog, s egyebek közt Fofó sorsa, -eredete, élettörténete s halála is. Nyomról-nyomra halad -kutatásaiban s végre Tokió környékén, Japánban ráakad egy Fofó nevü -családra is, a melyből harmincz-negyven év előtt egy fiatal ember -egy európai utazóval eltávozott és sohase tért vissza. Néhány -levelet még irt a tengerről, Dsiddából, Máltából, Marseilléből, de -utóbb e levelek is elmaradtak s azóta se hire, se hamva. Tart majd -e kérdésről felolvasást is, melyet nagy érdekkel hallgatnak hölgyek -<span class="pagenum"><a name="Page_218" id= -"Page_218">-218-</a></span> és férfiak, a kik közt sokan el is -határozzák, hogy elmennek majd Grammont herczeg erdejébe s -okvetlenül megnézik a szegény japáni sirját.</p> -<p>Már most, édes vajdám, én is ott leszek a felolvasáson s mint -igazságszerető ember, nyomban felvilágositom a tudóst is, a -közönséget is. Tudod-e mi lesz ennek a vége?</p> -<p>Az lesz a vége, hogy engem ugy kilöknek a társaságból, hogy a -lábam se éri a földet. Szerencsés leszek, ha a rendőrség le nem -fülel s mint közbotrányokozót be nem zár.</p> -<p>Igy lesz biz az!</p> -<p>De visszatérek milanói lakásunkra.</p> -<p>Bizony az szegényes lakás volt. Feleségem tudta, hogy én már -csak mindenkit szivesen fogadok magamnál s egyszer mégis -elutasitott egy hirneves vendéget.</p> -<p>Rotschild Adolf báróval Párisban jó ismeretségben voltam. Neki -ugyan tiz millió frank jövedelme volt, nekem pedig csak -tizennyolczezer frank, de azért, ha találkoztunk, kedveltük -egymást. Ő csak egy hatvan éves családhoz tartozott, én pedig egy -hatszáz éveshez: ez sok különbséget kiegyenlitett. Már azért is, -mert művelt, jómodoru s jókedélyü ember volt.</p> -<p>Ő is kiszorult Párisból s ő is véletlenül Milánóba vetődött. -Pénze ugyan elég volt, de pénzügyi aggodalmai tán sulyosabbak, mint -az enyémek. Nekem a háboru nem igen árthatott, neki pedig -sokat.</p> -<p>Egyszer nőmmel sétálunk a Viktor Emánuel gallérián, mikor elénk -vetődik báró Rothschild. Alig panaszoljuk <span class= -"pagenum"><a name="Page_219" id="Page_219">-219-</a></span> el -egymásnak bajunkat, ő szeretetreméltó bizalommal meghivja magát -hozzánk ebédre. Én még el se tudtam gondolni, mit feleljek, -feleségem már nevetve felelt:</p> -<p>– Tudja, báró, én igen köszönöm szives bizalmát, de most nem -fogadhatjuk mostani lakásunkon. Meg akarjuk tartani az ön jó -véleményét, mostani szegénységünket pedig ön könnyelmüségnek -tekintené.</p> -<p>Igaza volt feleségemnek. Furcsa dolog lett volna, hogy én főzzek -báró Rothschild számára ebédet, feleségem pedig tányért váltson s -felszolgáljon. Főzni ugyan jól tudtam a magunk számára, de idegen -számára még nem próbáltam.</p> -<p>Elmondtam ezt később Garibaldinak. Összeszidott érte.</p> -<p>– Hibázott ön, Gábor. Már én csak megvetem a történelmi -arisztokratákat s azért, hogy szerencsések voltak születni, én -semmi jogot és tekintélyt az ő számukra nem engedélyezek. De -Rothschildékkel s a pénztőzsérekkel szemben mégis becsülőm őket. -Önnek ősei ezer év óta kormányoznak egy országot; voltak köztük -hősök, hadvezérek, fejedelmek, szabadság bajnokai, rablók, -gyilkosok, de mindig hatalmasok. Szóval, valódi arisztokraták. Ön -is az. Önnek meg kellett volna mutatni, hogy ön előtt Rothschild -akkor is csak ezer ismerősének egyike, mikor ön szegény s -Rothschild véleményére akkor se ád többet, mint mikor gazdagon, -fényüzéssel fogadhatja.</p> -<p>Ugy segéljen, igaza volt az öregnek. Egy galagonyaágból faragott -valami botot Kaprérán, mikor ezeket <span class="pagenum"><a name= -"Page_220" id="Page_220">-220-</a></span> mondta. Mégis csak fura -jelenet lett volna az, hogy én, a hősök, hadvezérek, fejedelmek, -rablók, gyilkosok, de mindig hatalmasok unokája, főzőkanállal, -köténynyel és patyolat-sapkával fogadjam a száz milliók urát. -Hiszen, ha csak egy fogadó-szobám lett volna: megteszem.</p> -<p>Tavaszig voltunk ebben a lakásban.</p> -<p>Időközben pár napot Fofóval haza jöttem, apámat meglátogattam. -Puhatolództam a család hangulata iránt s kedvező jelenségek esetén -egyengettem volna a házasságomban való megnyugvás utját. De sikerre -nem volt kilátás. Testvéreim ugyan megnyugodtak volna, de ők apám -nézetével ellenkezni nem akarhattak. S talán, ha ellenkeznek, annak -se lett volna sikere.</p> -<p>Mikor kitavaszodott s már nagyon kezdett az idő melegedni, a -Como taván béreltem ki egy kis villát. Ratazziné villája volt ez a -tóparton egy kis kerttel. Szépen s kényelmesen volt berendezve. Itt -több hónapot töltöttünk. Jó levegő, bájos vidék s jó és nagy -társaság, feleségem egészen felüdült.</p> -<p>Sok régi ismerősöm volt itt Párisból és Olaszországból, -francziák és olaszok. Átellenben volt a Villa D’Este fogadó. Ez -csaknem ismerősökkel volt tele. Csónakon jártunk át, hol ők -hozzánk, hol mi hozzájuk. Sok szerenádot rendeztünk a tavon.</p> -<p>Ez időben végződött a háboru s én nagyon nyugtalanul alig vártam -a perczet, hogy Párisba visszamehessek. Hisz ott kellett hagynunk -mindenünket két idegen cseléd kezén.</p> -<p>Ottani lakásom pedig jól be volt rendezve. Voltak <span class= -"pagenum"><a name="Page_221" id="Page_221">-221-</a></span> -értékeim is. Butorok, fegyverek, gobelin szőnyegek, porczellán- és -majolikarégiségek, ezüstök, néhány jó kép, vadászati trophaeumok, -afrikai és ázsiai emléktárgyak. Mi lett ezekkel?</p> -<p>Alig hogy megjött a hir, hogy a poroszok elvonultak s a -versaillesiak bementek Párisba: én is utra keltem azonnal.</p> -<p>Mikor Párisba értem, ott még minden a legnagyobb zavarban és -rendetlenségben volt. A Commune még akkor dolgozott a legnagyobb -tüzzel. De igazi tüzzel és igazi vassal.</p> -<p>Az igazat megvallva, én nem sokat törődtem a Comunnel, miattam -pusztithatott, gyilkolhatott, gyujthatott, valamint a kommünardokat -is lőhették rakásra. Én csak lakásomat kerestem.</p> -<p>Lakásomat épen találtam. Egy porosz bomba ugyan keresztül ment -rajta felülről lefelé, de kárt nem csinált. Mindenemet megtaláltam -épségben, csak lovaimat nem. Azokat a mészárosok kimérték az éhező -haza számára. Bizonyára jól megfizették az árát, de cselédjeim -azzal be nem számoltak. Azt mondták, hatósági felhivásra kellett a -lovakat beszolgáltatni.</p> -<p>Egy hónapig voltam ott dolgaim rendezni, azaz: minden értékes -holmimat zálogházba vinni és sürgős apró adósságaimat kifizetni. -Irtam haza apámnak és Gyula bátyámnak is, hogy valami nemzeti -kölcsönnel vagy előleggel segitségemre legyenek; mert a háboru -nemcsak Francziaországot tette tönkre, hanem engem is. Jött is -segitség. <span class="pagenum"><a name="Page_222" id= -"Page_222">-222-</a></span></p> -<p>Kijött Pista öcsém. Ő ugyan értékeimet kiváltotta, de pénzt nem -adhatott, lakbéremet meg elfeledte kifizetni. A vége az lett, hogy -lakbérért elárverezték mindenemet, csak porczellánomat, feleségem -ruháit és fehérnemüit tudtam megmenteni. Adtak is akkor árverésen -valamit képekért, gobelinért s diszfegyverekért és butorokért! A -háboru és Commune után! Pista öcsém eljárásának iratai utóbb az -ügyvédek kezébe kerültek. Ez volt még hátra. A mit ő jól csinált -volna: no hiszen elrontották ezek. A végén 30,000 forintot -számitottak be terhemre.</p> -<p>Párisi ismerőseimet, kik az ostrom alatt benrekedtek, mind -meglátogattam s azután visszamentem Olaszországba, hol feleségemet -megint betegen találtam.</p> -<p>A telet ismét Milanóban töltöttük, de akkor már jobb lakásra -tettünk szert s fogadtunk szobalányt és szakácsnét is.</p> -<p>Nyár elején Genuába költöztünk át. Volt egy öreg kastély a -tengerparton, nagy, de elhanyagolt kerttel, mely közvetlenül a -tengerig nyult le. Ez volt a Palazzo Gnecco. Ezt béreltem ki fél -évre. A kertből egyenesen a tengerbe lehetett menni fürödni. -Használtuk is az alkalmat és a kényelmet naponként.</p> -<p>Egyszer azonban majd megevett a czápa. Távolabb usztam a -csónaktól, mint kellett volna s egy czápa oda vetődött. Én nem -láttam, de csónakosom észrevette s orditott és evezőjével -integetett rám, hogy meneküljek. Végre észrevettem mit akar s erőm -kimerültéig siettem a csónak felé. A czápa is észrevett és -egyenesen <span class="pagenum"><a name="Page_223" id= -"Page_223">-223-</a></span> utánam rohant. Egyetlen másodpercznyi -késedelem a kikerülhetetlen halált idézte volna elő. Már hanyatt -fordult, hogy bekapjon, mikor én a csónakra kapaszkodtam. Hajósom a -hosszu evezővel ütötte orron, még se távozott rögtön csónakunktól. -De távoztunk mi tőle. Csak puska lett volna nálam.</p> -<p>Genuai életünk kellemesen folyt ekkor. Olasz s franczia barátaim -seregestül látogattak. Sokat vitorláztunk, sokat halásztunk, -zongora és ének mellett sok kedves estét töltöttünk. A hölgyek közt -feleségem is énekelt. Szép üde és iskolázott hangja volt s nehány -olasz, franczia és magyar dalt kitünően énekelt el.</p> -<p>Társaságunkban gyakran részt vett Kossuth Ferencz is. Ő akkor -vasuti felügyelő volt az olasz kormány szolgálatában s vasutai egy -része arra a vidékre esett. Valahányszor arra jött s pedig gyakran -jött, mindig fölkeresett. Vele egyébiránt s Lajos Tivadar öcscsével -már gyermekkorunktól fogva barátságban álltunk.</p> -<p>A félév leteltével, az ősz végén ismét Milanóba költöztünk. Jó -lakást találtam a Corso Venezián. A leghidegebb három téli hónapot -itt töltöttük. Innen néhány napra haza is ellátogattam apámhoz és -testvéreimhez. De csak egyedül.</p> -<p>Feleségem e télen se érezte magát jól. Az orvosok légváltozást -ajánlottak. Elhatároztuk tehát, hogy Nápolyba megyünk. S minthogy -hajón akartunk utazni, átmentünk Genuába.</p> -<p>Itt este szálltunk a hajóra. A hajó neve volt Principe Humberto. -Valamennyi genuai ismerősünk mind kikisért <span class= -"pagenum"><a name="Page_224" id="Page_224">-224-</a></span> a -hajóra s velünk maradt éjfélig. Éjfélkor kellett volna a hajónak -megindulni, de késlekedett; azt mondták, még nem készült el a -rakodással. Mi tehát kabinunkba vonultunk s lefeküdtünk.</p> -<p>Egyszer csak arra ébredek föl, hogy gurulok jobbra-balra. -Borzasztó zivatar bömbölt odakünt. Kimegyek a kabinból, azt -gondoltam, már Livornó felé járunk, de ördögbe, még mindig csak a -liguriai partokat láttam. Kérdem a matrózokat, mikor indultunk. -Mondják hat órakor. Tehát hat órai késéssel. Délután négy órakor -értünk Livornóba délelőtti tiz óra helyett.</p> -<p>Mikor a livornói kikötőben már nyugodtan állt a hajó: kérdem, -mikor indulunk innen? Esti 9-kor, volt a felelet. Nőmet karon -fogom, gyere fiam, menjünk a városba ebédelni. Csónakra ültünk s -kiszálltunk. Szakácsnénkat, inasunkat minden podgyászszal együtt a -hajón hagytunk.</p> -<p>Megebédeltünk, megnéztük a várost, feleségem rendkivül kedves -volt, sejtettem, hogy valami inditványa lesz. Egyszer csak -előáll:</p> -<p>– Édes Gábor, ha belenyugszol, én gyalog ugyan elmegyek -Nápolyba, de a hajóra én vissza nem megyek, mert ott én -meghalok.</p> -<p>Szépen vagyunk. Egyszer akartam takarékoskodni s vasut helyett -hajóval utazni. Az lett belőle, hogy most már az egész hajódijat -is, az egész vasuti dijat is fizetni kellett.</p> -<p>Benéztünk Flórenzbe.</p> -<p>Onnan kínos volt az utazás Rómába. Első osztályu <span class= -"pagenum"><a name="Page_225" id="Page_225">-225-</a></span> jegyünk -volt, de annyian utaztak, hogy négyünket szoritottak be egy -másodosztályu fél szakaszba. Igy kellett tölteni az éjszakát. Én a -földre feküdtem a büdös lábak közé s ott voltam egész éjjel, hogy -feleségem két ülőhelyet nyerjen. Természetesen ez se volt -kényelmes, mert ki nem nyujtózhatott, az olaszok pedig ezenfelül -mindig disputáltak és pöfékeltek. De azért feleségem nem -panaszkodott volna a világért sem, csakhogy a szárazon lehetett, -nem a tengeren.</p> -<p>Rómába összetörve érkeztünk meg reggel s már a kiszállásnál sok -ismerősre bukkantunk. Több napon át ott voltunk s megnéztünk -futólag mindent. Egy régi ismerőssel, Stumm porosz -huszárhadnagygyal is találkoztam, ki Németország részéről követségi -ügyvivő volt a pápai udvarnál. Kemény protestáns, a ki magunk közt -igazi huszárosan beszélt a pápaságról. Fölajánlotta, hogy ő -alkalmat szerez, hogy a pápát a vatikáni kerti sétája közben -megláthassuk. Én bizony erre nem voltam kiváncsi, de feleségem -igen. Igaz, hogy az öreg Pio Nono pápa akkor még egészen jó szinben -volt. Egy áldott, jóképü, öreg falusi plébánoshoz hasonlított.</p> -<p>Nápolyba este 9 órakor érkeztünk. Volt egy comoparti jó -ismerősöm: Noja gróf, Monteleone herczeg veje, ő már előre egy -nagyon szép és előkelő lakást bérelt ki számunkra a Riviera -Chiaján. Egyenesen oda mentünk tehát s szentül hittük, hogy -cselédeinkkel együtt minden holminkat már a legjobb rendben ott -találjuk.</p> -<p>Csalódtunk. Oly borzasztó idő volt a tengeren, hogy <span class= -"pagenum"><a name="Page_226" id="Page_226">-226-</a></span> szegény -cselédeim csak másnap délben érkeztek meg. Mikor a Principe -Humberto a tenger magasán mutatkozott, magam mentem eléjük -csólnakon s vittem őket haza. Félholtak voltak, kivált inasom, a -kit ágyba kellett fektetni, három napig mozdulni se tudott. Jó volt -tehát mégis vasuton utaznunk.</p> -<p>E vihar alatt vitte el a tenger a nápolyi kikötő egyik -jelentékeny részét.</p> -<p>Nápolyban eleintén nagyon jól éreztük magunkat.</p> -<p>Kitünő ismerősökre tettem szert. Ezek közül fölemlítem St. -Arpino herczeget, kivel később Párisban egy házban laktunk s -barátságunkat ott is folytattuk. S fölemlitem a gróf -Pilté-családot. Gyönyörü szép asszony volt a grófné, de tüdővészre -hajlandó. Párisban velük is találkoztam utóbb, de a szép nő ott -csakugyan meg is halt.</p> -<p>Nápolynak és környékének minden nevezetességét bejártuk. -Vezuvot, Pompéjit, Sorrentot stb. De három hónapnál tovább nem -maradhattunk ott, daczára annak, hogy lakásunk öt hónapra ki volt -fizetve. Megkaptuk ugyanis, én is, feleségem is a nápolyi -gyalázatos maláriát s ettől csak ugy szabadulhattunk, ha innen -menekülünk.</p> -<p>Nápolyból én Pestre is kirándultam pár órára.</p> -<p>Ez volt csak a nevezetes kirándulás.</p> -<p>Nápolyban ugyanis véletlenül találkoztam Gyula bátyámmal s ifju -nejével Georginával. Mindketten rokoni szivességgel fogadták -feleségemet. Meg is látogatták, a mikor tehették, bizalmas órákat -töltöttünk együtt s nekem ugy látszott, hogy családom hidegsége -egészen fölengedt. <span class="pagenum"><a name="Page_227" id= -"Page_227">-227-</a></span></p> -<p>Beszéltem is erről Gyula bátyámmal s ő is helyeselte a pesti -utamat, hogy a kibékülésre tegyek ujabb kisérletet. Nyomban -táviratoztam apámnak s nyomban indultam is.</p> -<p>Pestre érek. A vasutnál vár a palotából valami irnokféle ember s -jelenti, hogy a Vácz városához czimzett fogadóban, a Nádor-utczán -van számomra lakás fogadva. Kérdem: miért nem apámhoz a palotába? -Felelé: ő nem tudja, a kegyelmes gróf igy rendelkezett.</p> -<p>Mindjárt az a gyanu ötlött agyamba, hogy családom bizonyára azt -gondolta, hogy én feleségemmel együtt jövök, azért szállásoltak el -engem a bécsi ügynökök és ökörhajtsárok szállodájába.</p> -<p>Azt hiszem, igy is volt. Kedves apám nagyon hidegen fogadott s a -mostani kibékülésre semmi reményt nem nyujtott. Anyám és testvéreim -se tehettek semmit. Vagy legalább nem tettek.</p> -<p>Nem volt tovább mit keresnem hazámban és szüleim házában. Egy -reggelit megettem, apámat, anyámat megcsókoltam s mentem vissza -Nápolyba.</p> -<p>Hat órát töltöttem Pesten. Ezért utaztam négy napon át -éjjel-nappal ide s négy napon át éjjel-nappal vissza. Időmet, -pénzemet s érzésemet ilyen bolondul és szerencsétlenül nem -tékozoltam egész életemben.</p> -<p>A vasuton gondolkoztam. Fülkémben félre ülve, a járó-kelőkkel s -az andalgókkal és fecsegőkkel nem törődve gondolkoztam.</p> -<p>Ha társtalalan vagy; ha távol vagy mindenkitől, a kit ismersz s -a kit szeretsz: aludnod kell vagy gondolkodnod. <span class= -"pagenum"><a name="Page_228" id="Page_228">-228-</a></span> Kivált -a vasut örökké mozgó s örökké zajongó odujában. A ki üzleten, -tudományos rejtélyen vagy szerelmi ömlengésen töri fejét: annak -könnyü a dolga. Számit, tünődik, képzeleg s a nélkül, hogy -észrevenné, elrepül az idő s czéljához ér utazása.</p> -<p>De én tul voltam a szerelmi mámoron. Üzleti dolgom nem volt a -világon semmi. Tudományos kérdésekkel bajlódni pedig se tehetségem -nem volt, se természetemben nem állott. Én másról, mint önmagamról -nem gondolkozhattam.</p> -<p>Mi is történt csak?</p> -<p>Ötödfélezer kilométer utat végzek ide-oda. Utazom éjjel-nappal -szakadatlanul – elfáradva, kimerülve. Elhagyom egyidőre feleségem s -szegény, de édes kis tanyám. Azért, hogy apámat és testvéreimet -lássam, velük beszélgessek, rokonérzéseim kicseréljem s -gyermekkorom vidám emlékü otthonát meglássam, benne magam -kipihenjem. Az ősi palotát, a gyermekszobákat, serdülő korom játszó -tárgyait, a csurgói kertet, az öreg fákat, a zöld mezőket: a hol -születtem és növelkedtem. Mily édes lett volna, ezeket látni s a -szerető szivek közt néhány napot boldogan eltölteni!</p> -<p>Nem vagyok költői lélek. A pityergés se természetem. De a -kutyának is jól esik, ha évek mulva visszatér kölyökkorának -tanyájára s annak árkait és bokrait befutkározhatja, egykori -gazdájának kezét megnyalhatja.</p> -<p>Hát énnekem hogyne esett volna jól?</p> -<p>Hiszen én igazán szerettem apámat és testvéreimet. <span class= -"pagenum"><a name="Page_229" id="Page_229">-229-</a></span> Haza -jövök messze földről, idegen országból s ime külvárosi büdös -szállóhelyen szállásolnak el s az apai hajlékban csak egy órányi -pihenésre se hajthatom le fejem.</p> -<p>Ők hát engem nem szeretnek?</p> -<p>Vagy büntetnek, ha szeretnek is?</p> -<p>Mit vétettem én nekik?</p> -<p>El-el gondolkoztam gyöngeségemen, botlásaimon.</p> -<p>Házasságom nem volt botlás. Mért csináltam volna én vagyoni -üzletet a házassággal, ha feleségem lehetett az, kit igazán -szerettem? Hiszen háramlott én rám öt-hat milliónyi örökség. Nem -kellett nekem a feleséggel se hozomány, se czég, se hivatal, se -befolyás, se kenyér után áhitoznom. Ha már nagy urnak születtem, -csak szabad nekem akkora fényüzés, hogy az legyen élettársam, a kit -én szeretek s a ki engem szeret.</p> -<p>Adósságom?</p> -<p>Hát hiszen volt pár százezer forintnyi adósságom. Mi az egy -Károlyi grófnak? Vagy talán nem volnék én olyan Károlyi, mint -testvéreim vagy nagybátyáim közül akármelyik? Hát ők nem csináltak -fiatal korukban adósságot? Hát a magyar főurak nagy része nincs -tele adóssággal? Eszterházy herczegnek nincs harmincz millió -adóssága? S aztán nem ostoba tékozlásra csináltam én adósságot, -hanem háztartásomra s néhány barátom mellett való kezességre. Hol -itt a vétség, hol itt a botlás?</p> -<p>Akárhogy tünődtem, sehogy se tudtam belátni, miért kelljen -nekem, ha hazámba jövök, a »Vácz városához« <span class= -"pagenum"><a name="Page_230" id="Page_230">-230-</a></span> -korcsmába szállnom s naponként ötven krajczáros szobában -kuporognom. Hiszen az én véreimnek, a Károlyi grófoknak több mint -fél millió hold földjük s legalább ötven kastélyuk van az országban -s csupán Budapesten is öt-hat palotájuk. Egyetlen lakószoba csak -akadhatna számomra ezekben.</p> -<p>Nem akadt.</p> -<p>Még mostanáig se akadt édes vajdám, a mikor e jegyzeteket -csinálom. Ugy látszik, már akkor is volt valaki vagy voltak többen, -kiknek sötét lelkében megfogamzott a terv, hogy apám és testvéreim -segitségével engem koldussá s földönfutóvá tegyenek. De én akkor -erre még nem gondoltam.</p> -<p>Nem is gondolhattam.</p> -<p>Nincs az a lángeszü vagy az a buta ember, a ki ha jó gyerek és -jó testvér, ilyen dolgot elképzelhetne apjáról és testvéreiről.</p> -<p>Hiszen most már tudom, nem is az ő tervük volt az -eredetileg.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_231" id= -"Page_231">-231-</a></span></p> -<h2>GENUÁBAN.</h2> -<p class="summary">(Milán Comello grófné. – St.-Dalmas fürdőben. – -Orgyilkosság fenyeget. – Philomén. – Valsi barátaink. – Ducamp. – -Ducamp halála.)</p> -<p>Mikor Nápolyba visszatértem, még egy heti kisérletet tettünk, -vajjon meg tudnánk-e szabadulni attól az átkozott maláriától? Nem -tudtunk. Elhagytuk tehát Nápolyt végkép s minden podgyászunkkal és -cselédeinkkel együtt visszaköltöztünk felső Olaszországba, a -Rivierára, Nervibe.</p> -<p>Itt az ugynevezett Inrea villát béreltem ki szép kerttel s -fölséges kilátással. Betegségünknek, mint ha ketté vágták volna, -itt azonnal vége lett. Szép napok, kedves társaságok, a felüdülés -korszaka: kedves emlékü idő az, melyet itt töltöttünk. Feleségem -minden báját és kedvességét fejtette itt ki előttem naponként. -Olasz, franczia és magyar barátaink közül sokan fölkerestek.</p> -<p>Egyik magyar barátomról meg is kell itt emlékeznem. Csinos fiu -volt, báró, később képviselő, némi kalandos természettel. Kijött -Monte-Carlóba szerencsét próbálni s elvesztette minden pénzét. Ott -ődöngött néhány frankkal, mikor vele találkoztam; se játszani, se -haza menni <span class="pagenum"><a name="Page_232" id= -"Page_232">-232-</a></span> nem tudott. Meghivtam hát vendégemnek. -Szivesen elfogadta házam vendégszeretetét s heteket töltött nálam, -mig végre hazulról pénzhez juthatott. Mikor utóbb haza jöttünk és -családommal pörbe keveredtem, ez az én báró barátom feltünően -kerülte házamat és még csak egyetlen látogatást se tett nálunk. -Nagyon sok ilyen egykori barátommal jártam igy. Valamennyi a -főranguak közül való.</p> -<p>Volt Genuában egy nagyon kedves és nagyon jó benső barátném. -Milán Comello grófné. Anyámmal ő még a negyvenes évek óta, tán több -mint harmincz év óta élt barátságban, én is ismertem kis gyermek -korom óta s benne is irányomban különös benső vonzalom fejlődött -ki. Családias beczéző néven neveztem Beppiná-nak. De-Marini -ezredessel lakott együtt s vitt közös háztartást.</p> -<p>De-Marini Velenczében harczolt 1848-ban hazája függetlenségeért, -a hős Manin oldalán. Később emigráns volt, Párisban élt s a magyar -emigráczió tagjaival is megismerkedett. Andrássy gróf, Bittó -István, Irányi, gróf Karacsay, Gorove s a többiek jó viszonyban -voltak vele. Feltünő szép és kedves férfi volt. Az 1859-iki -háboruban a »Bourgogne« franczia hajón vállalt tengerésztiszti -szolgálatot, mert ez a hajó is egyebek közt Velencze -ostromzárolására volt kiküldve. A villa-francai béke után -Garibaldihoz csatlakozott, egyike a marsalai ezer hősnek, azután -Medicis tábornok hadtesténél szolgált. Később átment az olasz -haditengerészethez s ott mint sorhajókapitány tüntette ki magát. -<span class="pagenum"><a name="Page_233" id= -"Page_233">-233-</a></span></p> -<p>Nagyon szerettem és becsültem. Mikor szegény Endre fiam -született, Gyula bátyám volt keresztapja, de nem jöhetett a -keresztelésre, tehát De-Marinit kérte fel helyetteséül.</p> -<p>Ő volt tehát valósággal az én keresztkomám.</p> -<p>Milán Comello grófnénak élt a férje, csak különválva éltek. -Egyszer a gróf és neje, mikor még együtt éltek, véletlenül valamely -fogadó éttermében találkoztak az ismeretlen De-Marinival. A gróf -heves ember volt, valami miatt nejével összepörölt s a nőt a -társaság füle hallatára nagyon hangosan szidalmazta. Hangosan és -parasztosan. De-Marini közbe szólt:</p> -<p>– Bocsánat, uram, e nemes hölgy iránt, itt előttünk, nagyobb -gyöngédséget tanusíthatna.</p> -<p>A gróf dühbe jött.</p> -<p>– Mi köze önnek e nemes hölgyhöz? Tudja ön azt, hogy ez az én -feleségem? Szabad kérnem jegyét?</p> -<p>– Önnek felesége lehet, mi előttünk nemes hölgy, én csak -ismétlem figyelmeztetésemet.</p> -<p>Ezzel kicserélték névjegyüket s más nap megverekedtek.</p> -<p>A verekedés után, melyben a gróf sebesült meg, a gróf azt mondta -De-Marininek:</p> -<p>– Ha ön feleségem lovagjává szegődött, most lesz alkalma állandó -lovagjává lenni.</p> -<p>Elkergette a grófnét, ő maga pedig elutazott.</p> -<p>Ez után ismerkedett meg De-Marini Milán grófnéval, gyöngéd és -nemes szerelmi barátság fejlődött ki köztük, házasságra is léptek -volna, de a férj élt, tehát nem <span class="pagenum"><a name= -"Page_234" id="Page_234">-234-</a></span> lehetett. Barátságukat -csak a halál szakította meg. A grófné 1883-ban halt meg. De-Marini -gyászjelentését pedig tavaly<a name="FNanchor_20" id= -"FNanchor_20"></a><a href="#Footnote_20" class="fnanchor">20)</a> -küldték el nekem.</p> -<p>Az időben, mikor mi Nerviben laktunk, De-Marini és Milán grófné -Genua mellett egy kis városban, Reccoban laktak együtt. Egy szép -villában, melyet együtt rendeztek be. Ekkor és itt mutattam be -nőmet Milán grófnőnek. Az első pillanatban megszerették egymást s -nőmnek nem is volt jobb barátja haláláig, mint Milán grófnő, a kit -azután ő is, én utánam, csak Beppinának nevezett.</p> -<p>Ez volt oka, hogy ekkor hosszabb időre állandóan Genuában -telepedtünk meg. Anyám is kegyesebb volt hozzánk, feleségemmel is -kibékült s ha feleségem nem lett volna olyan nyersen szókimondó s -anyám iránt mindig tökéletes figyelemmel tudott volna lenni, -hiszem, hogy családommal a béke helyreáll előbb-utóbb. Anyám ekkor -maga gondoskodott arról, hogy itt állandó lakásunk legyen, ki is -szemelte s át is vette számunkra Milán grófné egykori lakását s mi -szives köszönettel fogadtuk. Hiszen hazajönni Magyarországba nem -lehetett, összekelésünk óta pedig örökké hazátlanul bujdostunk s -örökké fogadóban laktunk. Nagyon is jól esett tehát az a különben -nem nagy, de kedves lakás s mi jó kedvvel költöztünk bele.</p> -<p>Azonban nekünk a sors már nem akarta megengedni a nyugalmas -otthonlétet.</p> -<p>Alig költözködtünk be kis lakásunkba: Genuában kiütött a kolera. -Nőm különben is gyöngélkedett, lehetetlen <span class= -"pagenum"><a name="Page_235" id="Page_235">-235-</a></span> volt -ott maradni. Orvosunk Bertani volt, Garibaldinak barátja s szintén -orvosa. Ő is erősen biztatott, hogy nőm csak menjen valahova. Épen -nálunk volt egy barátom, Lestibondois, nejével együtt, ők is mentek -Monte-Carlóba, hol szép nyári lakásuk volt, elvitték magukkal nőmet -is. Én még ott maradtam némi dolgaim s a lakás elrendezése végett -egy darabig. Bertani különben megigérte, hogy a kolera -megszünéséről értesíteni fog.</p> -<p>Monte-Carlóban vagy egy hónapot töltöttünk.</p> -<p>Tudd meg édes vajdám, hogy én nem játszottam soha.</p> -<p>Nem mondom, hogy tréfából egyszer-kétszer a társaság kedveért -egy-egy aranyat oda nem dobtam, de a mi a játék, azt én nem üztem -egész életemben. Se kártya, se fogadás, se gyöp, se verseny nem -volt természetem. Sok szerencsétlenséget, de néhány szerencsét is -láttam ott, de engem nem ingerelt egyik se. Nem tudom, ha megkapom -örökségem, ha milliókkal rendelkezem, e tekintetben nem változott -volna-e meg természetem? De nem hiszem. A tőzsdéről fogalmam se -volt soha.</p> -<p>Egy hónapi ottlétünk után türhetlenné vált a meleg. El kellett -határoznunk magunkat, hogy elmegyünk valahová a hegyekbe.</p> -<p>Nizza mögött, mintegy husz órai kocsiút távolságra van az -Alpesek közt St.-Dalmas. Fönt a hegyekben, gyönyörü vidék, egészen -félreeső hely, kitűnő levegő. Ott már csak nyugodtan lehetünk, oda -se kolera, se hőség, <span class="pagenum"><a name="Page_236" id= -"Page_236">-236-</a></span> se hitelező, se pénzevesztett játékos -jó barát el nem talál. Van ott egy nagy katlan, óriási hegyektől -körülvéve.</p> -<p>A katlan tele százados fákkal, szép pázsitokkal, gazdag vizü -patakokkal. Egy régi nagy épület van ott, valaha zárda volt. Ez a -hôtel, csak itt lehetett lakást kapni. Ide költöztünk tehát -barátainkkal együtt.</p> -<p>Egy hónapot töltöttünk itt. De maradtunk volna tovább is, ha egy -furcsa eset közbe nem jön s ha valami ostoba fölfedezést nem -csinálunk.</p> -<p>Egyik napon rosszúl lett mindenki a nyaraló telepen. Hasfájás, -szédülés, általános rosszúllét érzése vesz erőt mindenkin. -Általánossá kezd válni a vélemény, hogy utánunk jött a kolera. -Hosszabb tanakodás után rájövünk, hogy csak azok betegek, a kik a -reggelinél, nálunk ebédnek hívják ezt az étkezést, részt vettek. Ez -nekem szeget üt a fejembe. Fölkeresem az orvost, figyelmeztetem s -rögtön karon fogom, menjünk a konyhába, vizsgáljuk meg az -élelmiszereket, fűszereket és edényeket. Egy kicsit vonakodott az -orvos, de egy amerikai vendég a másik karját fogja meg s visszük, -húzzuk, biztatjuk előre.</p> -<p>A konyhában nem sokáig kellett kutatnunk. Rögtön rájöttünk a -rézedények tisztátalanságára. Minden edény tele volt -rézrozsdafolttal. Ezen kívül nem volt kimosva egy se. Mindegyik -tele volt ételmaradékkal. Ezen kívül is a piszok, szemét, -rendetlenség leirhatlan. Csontdarabok, húsczafatok, zöldségek, -mállasztott baromfitollak hetek óta ott rohadva, áporodva földön, -padon, asztalon. <span class="pagenum"><a name="Page_237" id= -"Page_237">-237-</a></span> Minden törlő-ruha piszok és szenny. No -hiszen ilyen főzés, ilyen tisztaság való kolera elől -menekülőnek.</p> -<p>Az orvost majdnem agyonütötték. A vendégek közt is nagy lett a -ribillió. Egyszerre elindult vagy husz család. Minden kocsit -lefoglaltunk, Mentonéba kocsikért izentünk, akkora lett az -elköltözési buzgóság, hogy egyetlen vendég se marad ott, ha elég -kocsi akad.</p> -<p>Nem is maradt. Másnap én is mentem.</p> -<p>Mikor már kocsink fel volt rakva, felülés előtt kimentem -körülnézni a kocsit, hogy minden podgyászunk fel van-e rakva s jól -van-e felkötözve? Nem vesztjük-e el az úton? A mint nézegetem, -inasom a hátam mögé sompolyog s fülembe súgja:</p> -<p>– Gróf úr vigyázzon, mert néhány percz múlva meg akarják -ölni.</p> -<p>– Kit akarnak megölni te fajankó?</p> -<p>– A gróf urat.</p> -<p>– Kik?</p> -<p>– Az itteni emberek, a kiket megkárosított. Én jól látom -ezt.</p> -<p>Ez az inas egy kis tizennégy éves nápolyi gyerek volt; – még -Nápolyból hoztam a ficzkót, neki bizony a készülődő bravo-dolgokban -s azok felismerésében lehetett valamelyes jártassága.</p> -<p>– De honnan gondolod mégis?</p> -<p>– Hallottam a konyhában a beszélgetésüket, már tüzesítik is a -vasnyársat, azzal akarják leszúrni. Tüzes vassal.</p> -<p>Nem hittem ugyan, de mégis figyelmesebb lettem. <span class= -"pagenum"><a name="Page_238" id="Page_238">-238-</a></span> És -csakugyan, a mint hátranézek, látom, hogy egy ember közeledik -felém, két kezét háta mögött tartva. Rá kiáltok:</p> -<p>– Mit akarsz?</p> -<p>– Majd meglátja mindjárt.</p> -<p>Közeledik felém s nyomban rá másik három ember is. Rögtön -eszembe jutott kis nápolyi inasom figyelmeztetése.</p> -<p>Elővettem revolveremet s az első emberre, a ki hátra tett kézzel -közelgett felém, ráczéloztam. Egyuttal rákiáltottam a többire -is:</p> -<p>– A ki egy lépést közelit hozzám, lelövöm.</p> -<p>Lestibondois barátom épen kiáltásomra lépett ki az ajtón. Látta -a jelenetet, rögtön két amerikait szólitott oda, valamennyi -revolverét vette elő s igy mi is négyen voltunk.</p> -<p>Igen gyorsan lefegyvereztük az embereket. Annál, a ki -hátratartott kézzel jött felém, egy izzó tüzes végü vasrud volt, -méter hosszu. Kis nápolyi inasom tehát jól látott és hallott.</p> -<p>A lefegyverzett emberek arczáról azonban elfojtott düh sötétlett -ránk. Azért mi a kocsikra nem ültünk, hanem asszonyainkat felraktuk -s aztán mi, lövésre készen, gyalog kisértük a kocsikat a -legközelebbi faluig. Ott az ügyet átadtuk a csendőröknek. Pár nap -mulva bezárták a vendéglőt.</p> -<p>Az egész eset részletesen leirva megjelent a párisi »Figaro« -hasábjain. Egyéb apróbb külföldi lapok pedig rémes meséket közöltek -ezután, hogy St.-Dalmasban miként mérgezik és ölik rakásra az -embereket. <span class="pagenum"><a name="Page_239" id= -"Page_239">-239-</a></span></p> -<p>Visszamentünk Mentoneba és Monte-Carloba.</p> -<p>Genuában még mindig pusztitott a kolera, oda nem mehettünk, -kénytelenek voltunk tehát a telet Nizzában tölteni. A Pension -Milliében vettem föl egy kis földszintes lakást. Itt huztuk ki a -telet.</p> -<p>Ekkor jött hozzánk komornának az öreg Philomén. Azaz most öreg -már, de akkor, tizenöt év előtt még nem volt öreg. Hivebb cseléd, -mint ő, még nem volt a világon. Te is belátod, édes vajdám, ha -elmondom történetét.</p> -<p>Nagyon sokat utazott. Mikor mint fiatal menyecske férjét -elvesztette, beállott a Messagerie Imperial hajóra első komornának -s négy évig utazott Marseilleből kiindulva Európa, India, China és -Japán között. Két évig szolgált Japánban valami furcsa nevü ottani -nagy urnál. Megbetegedett, a szolgálatból ki kellett állnia, haza -jött Európába s Valsban huzódott meg, hol végre teljesen -kigyógyult. Ezután került hozzánk s állandóan feleségem mellett -volt. Észrevette azonban csakhamar, hogy az olasz étkezéshez nem -tudunk hozzá szokni, arra kért bennünket, engedjük meg, hogy ő -főzhessen is nekünk, szakácsnénk is lehessen s igérte tüzzel, hogy -ő azért jó komorna is lesz. – Igy adta elő a dolgot. Később -bevallotta, hogy ezt azért tette, hogy a szakácsnéra való kiadást -nekünk megtakaritsa, mert észrevette, hogy néha pénz dolgában meg -vagyunk szorulva. – Engedtünk kérésének.</p> -<p>Mikor szegény kis Endre fiam született, akkor meg arra kért -esennen bennünket, hogy tegyük őt Endre <span class= -"pagenum"><a name="Page_240" id="Page_240">-240-</a></span> mellé. -Megtettük. Oly hiven, buzgón, szeretettel ápolta kis fiamat, hogy -azt elhinni alig lehet. De kis fiam is végtelen ragaszkodással -csüngött rajta s pillanatig se tudott nála nélkül lenni.</p> -<p>Mikor kis fiam meghalt, mindig sirt. Néhány nap mulva sirva elém -állt:</p> -<p>– Engedje meg a gróf ur, hogy én haza menjek. Itt én magam is -meghalok, a kis gróf után megöl a bánat.</p> -<p>El kellett bocsátanom. Fájdalmam a nélkül is nagy volt s az ő -örökké szomoru, örökké siró arcza még növelte fájdalmamat. -Nyugdijat adtam neki s elbocsátottam.</p> -<p>Sokszor voltam, jól tudod édes vajdám, oly helyzetben, hogy -pontosan nem fizethettem. De akárhol vettem a pénzt, ha kölcsön -kértem, ha megkoplaltam, ha zálogházból hoztam, a jó Philoménnek -nyugdiját mindig pontosan fizettem. Haza ment Francziaországba, -szülővárosába. Ez Firmini, St.-Etienne mellett.</p> -<p>Hogy, hogy nem, megtudta, hogy családommal perben állok, nagy -anyagi bajokban vagyunk s hogy gyakran nélkülözünk. Irt levelet. -Nemes sziv gyöngédségével azt irta, hogy ha már a szegény kis Endre -fiam mellett nem lehet, hát haza megy öreg szülőit ápolni s akkor -se külön lakásra, se háztartásra, se a nyugdijra nincs szüksége. Ha -pedig szüksége nincs rá és meg se szolgálhatja: akkor tovább nem is -fogadja el.</p> -<p>Nagyon meghatott ez a gondolkozás s alig tudtam rábirni, hogy -azt a kis havi fizetést fogadja el. El is <span class= -"pagenum"><a name="Page_241" id="Page_241">-241-</a></span> -fogadta, hanem egyszer csak nálunk termett 1886-ban itt Budapesten. -Akkor már állandó lakásra tudtunk szert tenni s nagy örömmel -láttuk, mint vendéget. De ő nem vendégnek jött, hanem – mint mondta -– fizetését megszolgálni és azért is, mert ott Francziaországban -senkit sem talál, a kivel szegény kis Endréről -elbeszélgethessen.</p> -<p>Azóta nálunk volt, s te is jól ismerted édes vajdám. Ő volt -tehát az, a kivel Nizzában összekerültünk.</p> -<p>Deczember végén megszünt a kolera Genuában. Bertani rögtön -értesített, hogy most már mehetünk vissza. Vissza is mentünk -nemsokára s valahára el tudtuk foglalni kis lakásunkat -állandóan.</p> -<p>E lakás az Aqua Sola nevü kis téren volt, épen szemben azzal a -ponttal, a hol most Mazzini szobra van felállítva. Magas -földszint.</p> -<p>Sok baj, sok kellemetlenség, sok szomorúság ért minket e kedves -kis lakásban. És mégis, mig élek, mindig örömmel gondolok rá vissza -s emlékeimet, melyek hozzá kötnek, a mindig növekedő múlt csak -kellemesebbé teszi. Itt volt életemnek legnagyobb és legtisztább -öröme, mert itt született s pár éven át itt növekedett kedves kis -Endre fiam. Örök változással teljes életem s az özönnel rám ható -lelki benyomások épen, sértetlenűl, üdén hagyták szivemet az apai -örömök iránt. Valami csodálatos, valami fenséges van ezekben az -örömökben. Sohase gondolkoztam, de mindig mélyen éreztem ebben. -Minden időm, minden órám, melylyel rendelkeztem, kis fiamnak -szenteltem. Minden butor, <span class="pagenum"><a name="Page_242" -id="Page_242">-242-</a></span> melyen fiam mászkált; minden küszöb, -melyen átesett; minden sarok, minden falrész, melyben, mikor járni -tanult, megkapaszkodott, kedvessé lett nekem.</p> -<p>De más okom is volt megszeretni kis lakásomat. Serdűlő korom óta -itt volt először állandó tanyám. Csak a gyermekkort töltöttem -otthon s otthon is Pest, Csurgó és Nagy-Károly közt, gyakran utazva -Bécsbe és Olaszországba még akkor is. Azután rám következett az -örökös bujdoklás és költözés korszaka Európán, Áfrikán, Ázsián -keresztül. Házasságom elzárta a hazámhoz és családomhoz vezető -utat. Feleségemmel is örökké költözködtünk két országon keresztül. -A költöző madárnak is két otthona van, de legalább nem több, mint -kettő s az a kettő bizonyos. Nekünk nem volt egy se s eddig -bizonyos és állandó épen nem volt.</p> -<p>Megérted-e tehát, édes vajdám, miért emlékezem én oly szivesen -génuai lakásomra, a hol legalább néhány évet kedves nyugalomban -töltöttem el s a hol a hitelezőkön kívül nem üldözött senki. Az -igaz, hogy azok eléggé üldöztek.</p> -<p>Ezen a lakáson látogatott meg bennünket Gyula bátyám nejével, -szegény Georginával és anyósával, előbb gróf Károlyi Edénével, most -gróf Károlyi Sándornéval. Kedves, derék, jó, nemes asszony volt -Georgina, egyedüli ángyom, ki szerény hajlékomat látogatásával -megtisztelte. S nemcsak udvariasságát, hanem jó rokoni szivét is -elhozta magával. Sok idő telt el azóta, meg is halt ő régen, de még -ma is édes nekem erre a látogatásra emlékeznem. <span class= -"pagenum"><a name="Page_243" id="Page_243">-243-</a></span></p> -<p>Innen szoktunk hetenként átrándulni Reccoba, Milán grófné és -De-Marini látogatására. Ők is itt kerestek föl bennünket gyakorta. -Valamint többi barátom is. Megemlítem szegény Cambiasot, kivel nem -egyszer kerestük föl Garibaldit s ki utóbb megőrűlt és meghalt. És -megemlítem az öreg Dolfust, ki Olaszország egységeért s törhetlen -szabadelvüségeért annyit áldozott és annyit szenvedett. Ő is -meghalt régen.</p> -<p>Feleségem azonban mindig gyöngélkedett. Párisi nagy balesete óta -csak nem tudott igazán fölépülni.</p> -<p>Egyszer már annyira volt, hogy semmit nem tudott enni. Az -orvosok fürdőt ajánlottak. Egyik egy, másik másféle fürdőt. -Ismertem én már a jó orvosok szokását. A hol tudományuk a betegség -makacsságán hajótörést szenved: ott fürdővel állanak elő. A fürdőn -öt-hat hét alatt aztán a beteg vagy jobban lesz, vagy rosszabbúl. -Ha jobban lesz: tanácsuk bevált. Ha rosszabbúl lesz: a fürdőorvos -az oka. Olyan bizonyosan tudtam már ezt, mint a holnapi napot. De -hát csak szót kellett fogadni.</p> -<p>Valsra határoztuk a menést. Feleségem már ülni se tudott. -Matráczokat, vánkosokat kellett a vasutra vinni magunkkal s ugy -lefektetni. Négy napi keserves utazás után végre oda érkeztünk, de -feleségemet a betegség és az utazás annyira kimeritette, hogy ugy -nézett ki, mintha haldokló lett volna. Kaptam is elég -szemrehányást, minő lélek van bennem, hogy a szegény asszonyt igy -hurczolom s nem engedem otthon nyugodtan meghalni. <span class= -"pagenum"><a name="Page_244" id="Page_244">-244-</a></span></p> -<p>Azonban csoda történt.</p> -<p>Nőm, a mint a gyógykezelésbe belekezdett, napról-napra -láthatólag javult oly hihetetlen gyorsasággal, hogy három hét mulva -mind testi, mind szellemi üdesége, mind kedélyének csapongó -vidámsága teljesen visszatért. A negyedik hétben már ő volt a -társaságnak egyik ünnepelt központja.</p> -<p>Társaságunk pedig csakhamar nagy lett s kiváló férfiak nem -hiányoztak belőle. Ezek közt föl kell emlitenem Pouyer-Cartier volt -franczia pénzügyminisztert, a ki nemcsak szellemes, de egyuttal -figyelmes férfiu is volt s közte s köztünk nagyon bizalmas viszony -fejlődött ki.</p> -<p>Egyszer egészen véletlenül furcsa kérdést intézett hozzám.</p> -<p>– Nem világosithatna engem föl édes gróf, miféle viszony áll -fönn Ausztria és Magyarország között?</p> -<p>Elnevettem magam.</p> -<p>– Hogy jut ilyen kérdés önnek eszébe?</p> -<p>– Kérdeztem már osztrákot is, magyart is, professzort is, -követet is erre nézve, de minél többet magyaráztak, annál kevésbbé -értettem. Két állam-e az egy; egy állam-e a kettő; szövetséges -állam-e vagy államszövetség-e az a monarchia?</p> -<p>Ezek a kérdések mind arabul hangzottak az én fülemben.</p> -<p>– Hiszen ha én e kérdésekre felelni tudnék, nem gróf Károlyi -lennék én, hanem valami penészes professzor. Én csak annyit tudok, -hogy a magyarok szabadon <span class="pagenum"><a name="Page_245" -id="Page_245">-245-</a></span> beszélnek Budapesten, az osztrákok -pedig szabadon cselekesznek Bécsben.</p> -<p>Sokat politizáltunk, de én ennél tovább menni nem tudtam. Nem is -akartam. Semmitől se irtóztam jobban, mint a politikai -elmélkedéstől. Azóta ugyan én is belekeveredtem a politikába, de -elmélkedni s kérdések fölött vitatkozni ma sem szeretek.</p> -<p>E helyett el kell mondanom egy hires tanáromnak s haláláig nemes -jó barátomnak esetét, kivel e fürdőn összejöttem s ki mindvégig -társaságunkhoz tartozott.</p> -<p>Ez volt Ducamp Eugén.</p> -<p>Feltünt nekem egy félig ismerős, félig ismeretlen öreg ur, kit a -sétányokon s a köztermekben gyakran láttam, mindig megnéztem, -mindig ismerősnek véltem, de a kinek se neve nem jutott eszembe, se -az, hogy mikor, hol, mily körülmények közt találkozhattam vele.</p> -<p>Szép, szabályos, okos arcz, hófehér szakállal. Kimerülten, -betegen, szenvedő tekintettel, törődött, agg embernek látszatával -mindig magánosan, félrevonultan, társaság nélkül ült vagy sétált -csöndesen, vagy olvasgatott. Minden találkozásunk alkalmával rám -nézett, mintha ismert volna, de meg nem szólitott.</p> -<p>Ismert is ő engem, a mint később kitudódott.</p> -<p>Kérdezősködtem utána: ki az? A legnagyobb gyülölettel és -megvetéssel beszéltek róla, mint gyilkosról vagy tolvajról, -zsebmetszőről. Közölték velem, hogy Lambessában fogoly volt, -börtönben ült öt évig s egyike a leggonoszabb embereknek. Mindenki -kerülte gondosan és tüntetőleg. <span class="pagenum"><a name= -"Page_246" id="Page_246">-246-</a></span></p> -<p>Én nem nyugodtam meg, tovább kérdezősködtem. Társaságom főleg -bonapartistákból és legitimistákból állott a franczia -arisztokráczia köréből. Oly gyülölettel emlékeztek róla, hogy azt -nem tarthattam természetesnek. Észrevettem, hogy a gyülöletnek -politikai természete van.</p> -<p>– De mi hát a büne?</p> -<p>A legitimisták azt állitották, hogy nagy része volt Lajos Fülöp -elkergetésében. A bonapartisták azt állitották, hogy az államcsiny -alkalmával Louis Blanc és Victor Hugo táborához tartozott.</p> -<p>– No ez még nem a legnagyobb bün, mondják meg önök valahára a -nevét!</p> -<p>– Ez az a hirhedt nimesi képviselő, a parlament tagja, Ducamp -Eugén.</p> -<p>– Ducamp! Az én egykori kedves tanárom, a kit 1862-ben, 1863-ban -a genfi egyetemen oly szivesen hallgattam.</p> -<p>Rögtön eszembe jutott minden. Siettem hozzá, bemutattam magam s -megkértem, tiszteljen meg azzal, hogy társaságunkban részt -vesz.</p> -<p>– Nagyon köszönöm kedves gróf, kedves tanítványom. Én önt -azonnal felismertem, de bemutatkozni nem akartam. Az ön társasága -más politikai tábor, a mely nem tür meg engem. Én indexen vagyok -előtte. Nem akartam önnek kellemetlenséget okozni.</p> -<p>Sokáig vele voltam s végül megmondtam neki, hogy én a társaság -véleményével nem törődöm, feleségemnek a legelső alkalommal -bemutatom.</p> -<p>Ő, mikor a lambessai fogházból 1858-ban kiszabadult: -<span class="pagenum"><a name="Page_247" id= -"Page_247">-247-</a></span> azonnal emigrált, de nem Anglia, hanem -Svájcz felé. Genfben tanári állásra jutott és megnősült. De most -már nagyon megöregedett.</p> -<p>Az alatt, mig én vele sétáltam és beszélgettem, feleségem -társasága csak nézett, csak bámult s el kezdett Ducampra -pletykázni. Meg nem foghatták, hogy ilyen emberrel szóba állok.</p> -<p>Odamentem feleségemhez, a ki rögtön azt kérdezte, miféle -jött-ment ember nyakába aggatództam?</p> -<p>Én magyarul elmondtam nőmnek, hogy régi ismerősöm, kedves -barátom. Egyuttal elmondtam multját, nemes jellemét, mai állását, s -kértem nőmet, hogy a mikor bemutatom, legyen hozzá különösen kedves -és előzékeny.</p> -<p>Ehhez nagyon értett, ha akart, feleségem. Viszont, a kit nem -akart társaságában látni: annak csodálatos hidegséggel és -gyorsasággal tudott ajtót mutatni.</p> -<p>A mint átöltöztünk s ebédre lejöttünk, első dolgom volt Ducampot -karon fogni s nőmhöz vezetni. E szavakkal mutattam be:</p> -<p>– Grófné, Ducamp képviselő, kiről annyit beszéltem s kiről ön is -sokat fog majd nekem beszélni.</p> -<p>Feleségem nagyon szivesen fogadta s az asztalnál maga mellett -mutatott neki helyet. Pár nap alatt a legbensőbb barátok lettünk s -feleségem nem győzte eléggé dicsérni nagy müveltségét s kellemes -társalgását.</p> -<p>A jég meg volt törve. A rideg nézetü és modoru arisztokraták -egymásután kérték meg nőmet, hogy nekik Ducampot mutassa be. Nem -volt séta, mulatság, <span class="pagenum"><a name="Page_248" id= -"Page_248">-248-</a></span> vagy kirándulás ezután, melyben Ducamp -részt ne vett, sőt főszereplő ne lett volna. Kitünő zongorázó s -hajlott kora daczára is gyönyörüen énekelt. Szép, tiszta, reszketés -nélküli hangja volt s a franczia, spanyol, olasz és svájczi nemzeti -dalokat egymásután énekelte. Egész társaságunkat elbájolta s -feleségemhez magas tisztelettel ragaszkodott.</p> -<p>Elvégre az öreg Pouyer-Cartier is megkérte nőmet, hogy neki -Ducampot mutassa be. Nőm azonban dévajon s minden párisi etikett -ellenére Pouyer-Cartiert mutatta be Ducampnak. Sokat mosolyogtak -ezen, de elvégre fürdőhelyen mindenki egyenlő Franczia-, Német- és -Olaszországban.</p> -<p>Ott igen, de nálunk nem. Valami furcsa ripőkségnek tünt fel -előttem az itthoni szokás, mely nemcsak Budapesten, hanem a magyar -fürdőkön is születés, rang, foglalkozás és vallásfelekezet szerint -különiti el a társaságokat, mintha a magyar társadalom különböző -fajta juhnyájakból állana, a melyek még a legelőn se lehetnek, még -a zöldben se mulathatnak együttesen.</p> -<p>De azért mégis megtörtént, hogy tárgyamra visszatérjek, hogy a -nagy bonapartista s Thiersnek hires minisztere, Pouyer-Cartier -ettől kezdve a legbensőbb barátságot tartotta fenn a -szélsőbaloldali Ducamp-al. S nem győzte előttem dicsérni, hogy minő -müvelt, nagy tehetségü és kedves ember ez.</p> -<p>Hogy vagyunk mi ezzel itthon édes vajdám? A ki a nemzeti -kaszinóba jár: az ma igazi szélsőbaloldali emberrel szóba se áll. -Már az nem hozzá való társaság. <span class="pagenum"><a name= -"Page_249" id="Page_249">-249-</a></span> Az is igaz, hogy mi meg -ott vagyunk, hogy a melyik szélsőbaloldali meg a nagy urakhoz -dörgölődzik, az meg már kezd elfajzani. Előbb-utóbb, titkon, vagy -nyiltan mamelukká vagy klerikálissá válik. Nálunk, ugy látom, se a -müveltség, se a becsület nem tudja egyenlővé tenni a társaság -tagjait. Csak egy dolgot láttam, a mi összehozza a különben -összehozhatlan elemeket s ez a kártya. S ez is csak addig, mig van -elég pénz – elveszteni való.</p> -<p>Hagyjuk azonban a hazai bölcselkedést.</p> -<p>A közel fekvő városban, Obenasban, volt egy hires fogadó. Azaz -hires volt fogadósa, a ki egykor Párisnak első szakácsa volt. Egy -napon Pouyer-Cartier nőm tiszteletére itt egy reggelit rendezett, -nőmet kérte fel a háziasszonyi tisztre s egyuttal a vendégek -kiválasztására és meghivására. Nőm egyik oldalán Ducamp ült, másik -oldalán a házigazda, Pouyer-Cartier. Ducamp igen jól érezte magát s -igy szólt a házigazdához:</p> -<p>– Pouyer ur, ismer-e ön honfitársaink közt valakit, a ki képes -lett volna kettőnket ily közel hozni egymáshoz?</p> -<p>– Kedves Ducamp, ha oly fiatalok volnánk, mint a grófné, az ő -mosolyáért mégis csak kiirtanók egymást a világból, hogy a másiknak -abból semmi ne jusson.</p> -<p>Ducamp erre nőmhöz igen szép felköszöntőt intézett, melyben -igazat adott Pouyernek. Zajos tetszés kisérte a felköszöntőt.</p> -<p>Szivesen időzöm e nemes lelkü barátom emlékénél s ez téged ne -untasson, édes vajdám. Majd meglátod a <span class= -"pagenum"><a name="Page_250" id="Page_250">-250-</a></span> végét s -igazat adsz nekem, hogy még ily kicsiségeket is följegyeztem.</p> -<p>Ducamp oly jól töltötte idejét, hogy mikor két hónap elteltével -eltávozott, egészen megifjodottnak érezte magát. Két évre rá ujra -találkoztunk Valsban, a mikor már kis fiammal együtt voltunk ott. -Két hónapot töltöttünk el együtt igazi benső, bizalmas barátságban. -Ragaszkodása hozzánk megható volt. Utoljára érezte magát igen jól, -mert azután nem sokára kifejlődött gyógyithatlan májrák betegsége, -mely sirba vitte. A fürdőn elmondta boldognak, boldogtalannak s -kivált uj ismerőseinknek a két év előtt történteket.</p> -<p>Elváltunk. Többé nem láttuk egymást.</p> -<p>Egyszer csak gyászboritéku levelet kapok Genuában. Ducampnétól -jött s tudatta velem férje halálát. De oly érzékeny szavakkal -tudatta, hogy elfelejteni soha nem tudom. Levele igy szólt:</p> -<p>»Kedves gróf ur! Kedves barátunk! Dicsőült férjem utolsó -lehelletével és utolsó szivdobbanásával egyesülten használom e -szavakat s azért ön megbocsát nekem. Halála előtt négy nappal -ágyához hivott bennünket, nejét s gyermekeit, s azt mondotta: A -mint meghalok: azonnal irjatok gróf Károlyi Gábornak, a földön -legnemesebb barátomnak. Neki köszönöm életem utolsó éveinek minden -örömét. Irjátok meg neki, hogy életem utolsó perczében nőm és -gyermekeim könyei közt rá gondoltam s hálás lelkem hozzá szállt. Te -pedig angyali nőm, a mikor én már nem leszek, a hányszor rám -gondolsz: annyiszor jusson eszedbe hű barátunk. A hány <span class= -"pagenum"><a name="Page_251" id="Page_251">-251-</a></span> csepp -könyed értem hull el: annyiszor emlékezzél meg ő róla is. -Gyermekeimet pedig mutasd be neki, hadd simogassa meg fejét -mindegyiknek s hadd fogjon kezet velük. Ő megteszi azt. Én pedig -még nyitott sirom partjáról szives baráti hüséggel meghivom őt, -valahányszor Párisba jön, oda szálljon hozzám versaillesi szerény -házamba. Akkor én is otthon leszek. Áldja meg az, a ki jó lelkét -teremtette.«</p> -<p>Igy szólt a levél.</p> -<p>Fájt a jó barát elmulása, de valami le nem irható boldogság volt -éreznem, hogy neki örömöt szerezhettem.</p> -<p>Mi ér többet, édes vajdám? Az élőnek jó kivánsága, vagy a -haldoklónak utolsó áldása?</p> -<p>Baráti érzelmeket sok gézenguzra pazaroltam. Öröm volt-e, -hiuság-e, önzés-e, nemesség-e, hogy azoknak, kik köröttem voltak, -mindig örömükre törekedtem? Régi barátaim közül senki se maradt -meg. Kit a halál, kit a távolság, kit rossz szive, kit gyávasága -tőlem elválasztott. Te vagy mellettem és még néhányan. Uj emberek -valamennyien.</p> -<p>Az élőben mindig csalódhatunk. De az a baráti szó, mely a sir -széléről röppen felénk, örökre hű marad.</p> -<p>De folytatom, a hol elhagytam.</p> -<p>Ducamp Párisba, mi pedig Olaszországba utaztunk.</p> -<p class="center">* * *</p> -<p><i>Jegyzet.</i></p> -<div class="footnote"> -<p><a name="Footnote_20" id="Footnote_20"></a> <a href= -"#FNanchor_20"><span class="label">20)</span></a> 1892-ben. A -följegyzések első kötetét 1893-ban állitotta össze gróf Károlyi -Gábor.</p> -<p class="right"><span class="smcap">Eötvös Károly.</span></p> -</div> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_252" id= -"Page_252">-252-</a></span></p> -<h2>FIAM SZÜLETÉSE.</h2> -<p class="summary">(Vanetti urral leszámolok. – Bűnpöröm. – -Velenczei utaink. – Beppina halála. – Endre fiam megszületik.)</p> -<p>Valsi fürdőorvosunk azt a reményt élesztette bennünk, hogy a -jövő nyáron valószinüleg nem mehetünk Valsba, minthogy a fürdő -annyira helyreállitotta feleségemet, hogy a jövő nyáron bizonyosan -anyai örömöknek néz elébe. Közöltem ezt genuai orvosunkkal, -Bertanival, a ki feleségemet szintén teljes jó egészségünek -találta, de egyuttal kijelenté, hogy a valsi orvos jövendölése csak -udvariaskodás volt, semmi egyéb. A mi egyébiránt nem zárja ki, hogy -a jövő évre gyermekünk lesz.</p> -<p>A következő 1876-ik év nyarán csakugyan nem mehettünk Valsba, -mert feleségem áldott állapotban volt, a valsi ut pedig hosszu ut -lett volna s a valsi vizet használni amugy se lett volna -szabad.</p> -<p>A telet Genuában igen jól töltöttük el, rendes Aqua-Solai -lakásunkon. Minden héten kirándultunk Reccoba barátainkhoz s ők mi -hozzánk. Szegény Milán grófné azonban mindig betegeskedett s -napról-napra gyöngébb kezdett lenni. Én a legrosszabbtól kezdtem -tartani. <span class="pagenum"><a name="Page_253" id= -"Page_253">-253-</a></span></p> -<p>A nyáron feleségemnek csak hüvös, tiszta levegőre volt szüksége -s azért a nyarat Bagni di Lucca-fürdőben töltöttük.</p> -<p>Ezen a télen azonban volt egy kellemetlen esetem, a mit el kell -mondanom. Hősködtem édes vajdám, kézzel-lábbal, mint valami -korcsmai verekedő, de mentségem az, hogy a kényszerüség vitt -reá.</p> -<p>Lakott Genuában egy Vanetti nevü ur, bankár és bizományi -üzlet-tulajdonos, ki egyuttal az első magyar általános -biztositó-társaság genuai főügynöke volt. Ismeretes egyéniség, de -nagy széltoló s biztositó ügynöki állásánál fogva azt hitte, hogy -neki joga van Magyarországot s minden magyart ócsárolni, -gyalázni.</p> -<p>Ez az ur minden társaságban kedvezőtlenül nyilatkozott rólam. -Azt állitotta rólam, hogy én nem vagyok igazi Károlyi gróf, ő -ismeri Magyarországon az igaziakat, én jóformán csak bitorlom ezt a -nevet.</p> -<p>No, e fölött csak nevettem, ezzel nem hozott méregbe. De azután -uton-utfélen elkezdte a magyarokat piszkolni. A magyarok – mint -mondani szokta – csak kanászok és utonállók, vagy szédelgők. Ez már -boszantott s megizentem neki, hogy valahogy közelembe ne kerüljön, -mert megránczigálom a fülét.</p> -<p>Néhány napra egy levelét hozta hozzám valaki, melyben egyenesen -azt irta, hogy én nem vagyok gróf Károlyi, hanem egy bécsi menekült -pinczér, feleségem pedig nem feleségem, hanem valami szökött -pénztárosnő.</p> -<p>Ezt már nem hagyhattam megtorlás nélkül. Se engem, <span class= -"pagenum"><a name="Page_254" id="Page_254">-254-</a></span> se -országom, se feleségem nem hagyja békén. Elhatároztam, hogy a jó -urat alaposan megfenyitem.</p> -<p>Fölkerestem Cambiaso barátomat. Derék, bátor, kitünő ember s jó -pajtásom. Közöltem vele az ügyet s megkértem, legyen tanum, jőjjön -velem, Vanetti urat meg kell fenyitenem.</p> -<p>Jött készséggel.</p> -<p>Vanetti lakása a Piazza Senarega terén volt. Lakása össze volt -kötve üzlethelyiségével is, hol hivatalnokai voltak vagy tizenöten, -idősb és fiatal emberek.</p> -<p>Vasárnap volt, délután 2 óra. A Senarega-tér máskor is a -legnépesebb terek egyike. A sétálók nagy számban jöttek-mentek, -sürt-forrt a nép Vanetti lakása előtt.</p> -<p>Bementünk hozzá.</p> -<p>Emberei a harmadik szobába utasitottak. Ott volt a főnök. Ott -ült az asztal mellett az utczára néző ablak közelében.</p> -<p>Oda léptem hozzá, kezemben tartom a levelet s kérdem tőle:</p> -<p>– Vanetti ur, ön irta ezt a levelet?</p> -<p>Föláll, megnézi a levelet s elhalványodik. Hebegve válaszol.</p> -<p>– A levelezéssel nem foglalkozom, tessék a gróf urnak -titkáromhoz fordulni, ő intézi az ily ügyeket.</p> -<p>– De ezt majd én önnel intézem el.</p> -<p>S e szóra ugy vágtam kétszer arczul, hogy neki esett fejjel az -ablaknak, azt kitörte s feje kilógott az ablakon a piaczra s -orditott, mint a viziló.</p> -<p>Erre az utczáról néhányan betódulnak, a szomszéd <span class= -"pagenum"><a name="Page_255" id="Page_255">-255-</a></span> -szobákból meg emberei rám rohannak. Jönnek rám, mint a felhő.</p> -<p>Tudnod kell édes vajdám, hogy én Párisban az okos, vagy nem okos -franczia szokások egyikéből, a kocsmai verekedésből egy diplomás -vivómestertől rendes tanórákat vettem vagy fél éven át. Különben is -magas termetü voltam, karjaim és lábaim pedig átkozott hosszuk. -Épen alkalmas az öklözés és rugás betanulására. Ehhez jött még a -fejjel dolgozás, mely a francziának, már tudniillik annak – a -kinek, ép oly mesterfogása, mint a bikának, kosnak, kecskebaknak. A -magyar parasztlegény persze csak a fokossal, vagy furkósbottal tud -bánni, de a franczia kocsmahős fejjel, lábbal és ököllel. No hát -mindezt én jól megtanultam.</p> -<p>Épen Vanetti testvéröcscse rohant nekem először. Fejemet -lehajtom s mikor rám akar hajolni, koponyámmal neki megyek az -állának. Négy fogát abban a pillanatban kibukta, maga pedig hanyatt -esett. Ez alatt a pénztáros nekem esik szemközt s megragadja -ruhámat. Térdemmel ugy ütöm hasba, hogy rögtön elájul és fölfordul. -Egy harmadikat pedig ugy rugtam mellen, hogy két széken is -keresztül esett.</p> -<p>Vagy tizenketten voltak még ellenem. Ekkorra már a dühtől a vér -elfutotta szememet és se látva, se hallva, valamennyinek neki -akartam rohanni. Szerencsére Cambiaso barátom megőrizte hideg -vérét. S a mint a három-négy leütött ember láttára a többi egy -pillanatra megdöbbent s nem mozdult, megfogta kezemet s azt mondta: -<span class="pagenum"><a name="Page_256" id= -"Page_256">-256-</a></span></p> -<p>– Most elég egyelőre Károlyi, menjünk.</p> -<p>Kilódit az ajtón, maga elállja az ajtót, kiveszi és -megvillogtatja tőrét s odakiált Vanetti embereinek:</p> -<p>– Leszurom, a ki a gróf után megy.</p> -<p>S mindaddig feltartja őket, mig én az utczára le nem értem s a -falnak nem támaszkodtam. Jött Cambiaso is, de utána az emberek is s -ott a falnál megint körülvettek. Én azonban senkit közel nem -eresztettem magamhoz. Azt megmondtam nekik, hogy elégtételt -mindenkinek adok, de ha tömegesen jönnek rám, agyon ütöm őket.</p> -<p>Nem is mertek rám jönni.</p> -<p>Van egy öntudatlan borzasztó szokásom. Igaz, hogy életemben alig -néhányszor fordult elő. Ha iszonyu harag és düh fog el, a nélkül -hogy tudnám, ajkaimat összeszoritom s fogaim ugy csikorognak, -csakugy harsog. Cambiaso azt mondta, hogy ez tartóztatta vissza az -embereket. Én ezt nem is tudtam.</p> -<p>Bántatlanul, kényelmesen sétálva mentünk lakásomra. Mire haza -értem, már meglehetősen lecsillapodtam, sőt nevetni is tudtam.</p> -<p>Feleségem halálra volt rémülve. Neki már holt hiremet vitték. -Nagyon kellemesen volt meglepve és nagyon meglepve, hogy minden -karczolás nélkül, mosolyogva mentem feléje.</p> -<p>Canzio, Garibaldi veje, jó barátom volt, valamint Bizzon is. Ez -a Popolo szerkesztője volt korábban, a nagy franczia-porosz -háboruban pedig Garibaldi hadsegéde. Ezeket rögtön fölkerestem s -megkértem, hogy <span class="pagenum"><a name="Page_257" id= -"Page_257">-257-</a></span> legyenek segédeim, ha Vanetti ur vagy -emberei elégtételért jönnek hozzám.</p> -<p>Dehogy jöttek. Eszük ágában se volt. Két napig hiába várakoztunk -otthon. Hanem e helyett ügyvédek kezébe adott, panaszt emelt és -100,000 azaz százezer frank fájdalomdij megitélését követelte -rajtam. Kemény pör lett ebből.</p> -<p>Ügyvédjei hires ügyvédek voltak. Az egyik volt Gabella, az -ügyvédi kamara elnöke. Ugy látszik, ekkor kezdődött meg az a -szerencsém, hogy ellenem minden nagy pörömben mindig a kamara -elnöke vitézkedik.<a name="FNanchor_21" id= -"FNanchor_21"></a><a href="#Footnote_21" class="fnanchor">21)</a> -Másik ügyvéde Grafagni szintén hirneves genuai ügyvéd volt. Azonban -ügyvédek dolgában én se maradtam hátra. Nekem meg három hirneves -ügyvédem volt, barátaim igy látták jónak. Bianone, Berio és -Maurizio. Büntető biróság tárgyalta az ügyet. Ugynevezett -szenzácziós pör volt. Az volt egyik szerencsém, hogy rám fogták, -hogy én előre fegyverkezve vaskeztyüvel rontottam Vanettire. Ez nem -volt igaz.</p> -<p>Bár bőrömre ment a dolog, öt ügyvédnek, négy szakértőnek s egy -államügyésznek a viaskodása nagy mulatságomra szolgált. Annyi -törvényt idéztek össze-vissza ellenem és mellettem, hogy én sohase -tudtam elhinni, hogy valamely országnak annyi törvénye legyen. -Milyen egyszerü volt ez az én ügyem. Miért kellett ehhez annyi -ügyvéd és annyi törvény? Órákig disputáltak például a fölött, -mennyit ér egy kiütött fog és mennyit ér négy kiütött fog. Én abban -a véleményben voltam, hogy négy kiütött fog négyszer akkora kár, -<span class="pagenum"><a name="Page_258" id= -"Page_258">-258-</a></span> mint egy kiütött fog. Rám erőltették, -hogy nyolczszor annyi kár. Akkor láttam, hogy a kiütött fog értéke -is ugy növekedik, mint a gyémánté. Maig se értem ezt a -bölcsességet.</p> -<p>Pedig hiába volt az egész vita, mert a biróság elvégre is -teljesen felmentett s még az én ügyvédeim diját is Vanettivel -fizettette meg.</p> -<p>Különös véletlen volt, hogy ettől kezdve minden nap találkoztam -az utczán Vanettivel. De nem sokáig. Valahányszor látott, oly -indulatba jött, hogy rövid idő alatt megütötte a guta.</p> -<p>Ezt az esetet leszámitva, ez a telünk nagyon egyhangu volt. -Törtük is a fejünket egy kis változáson s elvégre nem -sikertelenül.</p> -<p>Milán grófnénak volt egy nagynénje, az öreg Pappadopoliné -Velenczében. Vele már régebbről ismerősök voltunk s ez mindig -hivott bennünket, hogy pár hétre látogassuk meg valahára. Ekkor -végre ráálltunk.</p> -<p>Bucsuzni kirándultunk Reccoba szegény beteges barátnénkhoz. -Ekkor mondta Milán grófné e szavakat feleségemnek:</p> -<p>– Édes jó Amelim! Emlékezzél meg örökké arról, mit mondok én -most neked, öreg, beteg barátnéd. Férjed családjától soha se várd -boldogságtokat. Se herczegné, se grófné nem vagy, se milliókat nem -hoztál magaddal. A ti számotokra nincs mentség. Haza ti nem -mehettek soha. Édes anyósod is csak addig lesz képes hozzátok jó -lenni, mig haza nem megy. Otthon ő se lesz képes rokonsága miatt. A -magyar főurak is <span class="pagenum"><a name="Page_259" id= -"Page_259">-259-</a></span> olyanok, mint a német főurak. A ki nem -»született«, azt nem ismerik. Te pedig nem vagy »született«. Gábor -jóhiszemü becsületes ember. Ő mindenkiben bizik, testvéreiben pedig -föltétlenül. Nem is azokban lesz a hiba. Hanem ilyen nagy családi -ügyet elvégre tisztek, ügyvédek, ügynökök, birák végeznek. Azok -pedig Gábort meztelenre vetkőztetik. Az öreg Beppina mondja ezt -neked, ki tégedet ugy szeret, mintha leánya volnál.</p> -<p>A szavakat sokkal élesebben mondta, mint itt leirom. Beszélt már -nekünk igy gróf Károlyi Ede unokatestvérem is egykor. Neki se -hittem. Milán grófnénak egyébiránt egyben csakugyan igaza lett. A -tisztek, ügyvédek, ügynökök és birák s még hozzá teszem, a -miniszterek vetkőztettek le engem. Testvéreimnek nem állott ez -szándékjukban eredetileg.</p> -<p>Mind erről azonban később.</p> -<p>Nagyon érzékeny volt elbucsuzásunk. Elkisért Milán grófné a kert -végéig egészen a vasuthoz.</p> -<p>Mikor elváltunk, feleségem vagy száz lépésnyiről visszanézett. -Milán grófné még akkor is az elválás helyén állt és zsebkendőjét -arczára tartva nézett utánunk. Feleségem egy csókot küldött vissza -s ezt kiáltá:</p> -<p>– Isten veled!</p> -<p>Beppina kedvesen intett s azt kiáltotta vissza utánunk:</p> -<p>– Nem elég az Isten veled, mondd Améli, még egy -viszontlátásra.</p> -<p>A vasuti kocsiban szomorúan ültünk egymás mellett. <span class= -"pagenum"><a name="Page_260" id="Page_260">-260-</a></span> -Negyedórák teltek el s még egy szót se szóltunk egymásnak. Nőm -egyszer csak azt mondja:</p> -<p>– Te Gábor, én nagyon félek, hogy szegény Beppinát nem látjuk -többé, nem vetted észre, milyen rossz szinben van?</p> -<p>Épen ezen gondolkoztam magam is. Én is nagy változást találtam a -grófnén. Rögtön mondtam nőmnek, attól félek: rákja van.</p> -<p>Ily hangúlattal értünk haza s másnap igy indultunk Velenczébe. -De elhatároztuk, hogy onnan sietünk haza, hogy életben találjuk. -Ugy ült rajtunk az a gondolat, mint valami nehéz köd, hogy a -grófnét nem látjuk soha többé.</p> -<p>Velenczében hat hetet töltöttünk és Pappadopoliné, valamint -Comello gróf, Beppina testvérje, igen szivesen fogadtak bennünket -és szórakozásunkra mindent felajánlottak.</p> -<p>Itt lettünk arról bizonyosak, hogy feleségem áldott állapotban -van. Ez már nagy változás volt. Sietnünk kellett haza.</p> -<p>De sietnünk kellett azért is, mert Comello gróftól azt -hallottuk, hogy Beppina fölött orvosi tanácskozást tartottak s az -orvosok nála gyorsan fejlődő rákot találtak.</p> -<p>Rossz előérzetem nem csalt.</p> -<p>Genuába érve, a szerencsés hirt siettünk volna Beppinával -közölni. Ugy örült volna ennek. Hányszor mondta:</p> -<p>– Jaj Ameli, ha nektek fiatok lenne, mennyire szeretném; ez még -segítene rajtatok a családdal szemben. <span class= -"pagenum"><a name="Page_261" id="Page_261">-261-</a></span></p> -<p>Én is azt hittem. Mind a ketten csalódtunk.</p> -<p>De ő nem sokáig.</p> -<p>Pár napig pihentünk s aztán átirtunk Milán grófnéhoz, hogy -mehetünk-e már hozzá, sok kedves ujságunk van. Velenczéről is, -magunkról is. Azt irta vissza: várjunk néhány napig, mert igen -gyenge, majd megerősödik s akkor jobban tud örülni.</p> -<p>Alig egy-két nap mulva sürgönyt kapok Reccoból, küldjek -jeget.</p> -<p>Küldtem, de magam is mentem azonnal.</p> -<p>Egy csomó orvossal találkozom. Rettentő komor arczczal fogadtak. -Közölték velem, hogy a grófnénak nagy vérvesztése volt s hogy igen -rosszul van. Azt pedig nekem semmikép meg nem engedik, hogy -bemenjek hozzá.</p> -<p>De én be akartam menni s gondolkodtam, hogyan ejtsem szerét. -Ötletem támadt. Velem volt, mint min denütt, Fofó kutyám. Ezt -Beppina is jól ismerte s nagyon szerette. Mondtam Fofónak, ugasson -örvendezőt. Rögtön megértette s rögtön teljesítette kivánságom.</p> -<p>A mint a grófné meghallotta a jól ismert hangot, azonnal mondta -környezetének, hogy látni akar, mennék fel hozzá.</p> -<p>Nagyon kedvesen beszélgetett még velem. Kérte hajoljak hozzá. -Megcsókolt kétszer.</p> -<p>– Az egyik csókot add át, Gábor, Amelinek.</p> -<p>Könyeim kicsordultak.</p> -<p>– Aztán el ne felejtsétek az öreg Beppinát. És el ne felejtsétek -szavaimat, a melyeket én nektek mondottam. <span class= -"pagenum"><a name="Page_262" id="Page_262">-262-</a></span> Ha -pedig egykor hazamentek Magyarországba, engem még egyszer ott, a -hol fekszem, meglátogassatok.</p> -<p>Mélyen elérzékenyedtem. Nem jutott az se eszembe, hogy -megmondjam neki: feleségem áldott állapotban van. Pedig ez lett -volna utolsó öröme. De halálát oly közel levőnek még se gondoltam, -s ő se. Utolsó szava az volt:</p> -<p>– Hozd el reggel hozzám Amelit. Még szeretném látni.</p> -<p>Siettem Genuába. Feleségemmel csakugyan megállapodtunk, hogy -reggel az első vonattal Reccoba megyünk.</p> -<p>Késő volt. A vonat indulása előtt megkaptam a sürgönyt, hogy -hajnalban meghalt.</p> -<p>Nem vártam a vasutat, kocsiba ültem s hajtattam ki azonnal. -Szegény jó barátnémnak csak holttestét találtam már.</p> -<p>De-Marinit nem tudtam vigasztalni. Igaz, hogy belőlem is -ki-kitört a mély fájdalom. A holtat ketten együtt fektettük a -koporsóba. A koporsót tele raktuk virággal és apró czipruslombbal. -A koporsót én szögeztem le s aztán feladtuk a vasútra, hogy -Velenczébe szállitsuk a Comello-család sirboltjába.</p> -<p>Feleségem a génuai pályaudvarba jött ki, hogy bucsut vegyen a -koporsótól. Olyan megtörtnek alig láttam még feleségem, mint akkor. -Féltettem egészségét és állapotát. Fájdalmát természetesnek -találtam. Szegény grófné volt ugyszólván az első a magasabb rangu -nők közül, ki nőmet mindjárt az első találkozásnál hű rokonérzettel -s nemes barátsággal ölelte át. Oly kinos <span class= -"pagenum"><a name="Page_263" id="Page_263">-263-</a></span> volt az -elválás a koporsótól, ma is fájdalmat okoz, ha rágondolok.</p> -<p>Magunk maradtunk tehát Genuában.</p> -<p>Volt, volt ugyan ismerősünk is, barátunk is, de azok közt se -De-Marini, se Beppina többé nem volt. Az ő kedvükért telepedtünk le -állandóan Genuában s ők eltüntek mellőlünk.</p> -<p>Sokat tanakodtunk: mit csináljunk. Itt maradjunk-e vagy -elköltözzünk? De hova költözzünk?</p> -<p>Haza nem jöhettünk. Családom kebelében az időjárás hidegebb, -zordonabb volt, mint valaha. S aztán már mindenki belenyugodott -abba, hogy Genuában el vagyunk temetve jól. Ha kimozdulunk: megint -tele kiabálják, nem a család, hanem holmi hizelgők a világot -rólunk, mint a kiknek nincs sehol maradásuk.</p> -<p>Ugy is veszett hiremet költötték már. Kik, kik nem: nem keresem. -Apám nevében egy hirdetést tettek közzé a hazai és külföldi -hirlapokban, hogy én tékozló vagyok, rólam a család többé tudni se -akar, semmit helyettem ki nem fizet. A kósza hir már megtett -tengeri rablónak is, hamis kártyabarlang vezetőjének is. Sohasem -játszottam pedig semmiféle kártyát. Mindezekről később apám alsó -rendü tisztjeitől értesültem. A magasabb rendü tisztek később is -féltek velem szóba állani.</p> -<p>Tékozló – én? Ez bántott legjobban. Hiszen volt adósságom, magam -se tudom mennyi, az igaz. De ez csak uzsoraszám volt. Hiszen mikor -adósságaim valódi összegét, azt a mit pénzben kaptam, a nyolczvanas -években kifizették: ez az összeg alig ment háromszázezer -<span class="pagenum"><a name="Page_264" id= -"Page_264">-264-</a></span> forintra. Házasságom óta tehát egy évre -alig esett 15 vagy 20 ezer forint valóságos pénz.</p> -<p>Hát hiszen ez is pénz. Holmi szerény polgárcsalád vagy -hivatalnok megborzad ennyi pénz hallatára.</p> -<p>De hát volt édesapámnak vagy 30 milliónyi vagyona s rám is -nézett vagy négy-öt milliónyi örökség. S ha már gróf Károlyinak -születtem: hát bizony engem annak neveltek is. Ha szabóvá vagy -gépészszé nevelnek: hát lettem volna, ugy hiszem, meglehetős szabó -vagy gépész. De mágnássá neveltek, még pedig gróf Károlyivá. S -olyan mágnás, olyan gróf én is csak lettem, mint kevés kivétellel a -többi.</p> -<p>Mért lettem hát tékozló? Hogy keveredtem én abba a hirbe? -Bizonyára nem azért a hitvány husz, huszonötezer forintért, a -melyet évenkint magamra és családomra valósággal elköltöttem.</p> -<p>Feleségemet nagyon szerettem. Ez volt gyöngeségem. Jobban -szerettem, mint millióimat. Jobban szerettem, mint örökségemet. De -hát gyöngeség ez? Hát annak a nőnek, a kit életben, halálban igazán -szeretünk, ha módunkban állana, nem a csillagos ég ragyogó -kelméjéből szabatnánk sétaruhát?</p> -<p>Én azt tettem volna. Én nem ismertem akkor más életczélt, mint -feleségemnek és szegény kis Endre fiamnak örömére lenni.</p> -<p>De hát nem érzelgek, édes vajdám. Te is vad hazafi vagy. Mindig -azt mondod: jöttem volna haza s éltem volna családom mellett a haza -közügyeinek is. Meglehet, jobb lett volna. De nekem ezt a tanácsot -nem <span class="pagenum"><a name="Page_265" id= -"Page_265">-265-</a></span> adta senki. Sőt mindenki az ellenkezőt -tanácsolta. Minél távolabb Magyarországtól – ez volt a jelszó.</p> -<p>Elvégre Beppina halála után a sok tanakodásnak az lett a vége, -hogy feleségem lebetegedése előtt Genuából nem mozdulunk s azután -majd meglássuk, mit csinálunk.</p> -<p>Mikor a nagy hőség beállott, megint Luccafürdőbe mentünk, hol -nőm elég jól érezte magát.</p> -<p>Innen Milanóba mentünk néhány napra, hova szegény buslakodó -barátunk, De-Marini is ellátogatott. Azt a néhány napot együtt -töltöttük. Genuába októberben mentünk vissza. Vissza is kellett -rendes lakásunkra mennünk, mert nőm novemberre már várta -lebetegedését.</p> -<p>November 8-án a Paganini-dalműszinházban az Álarczos bált adták. -Ott voltunk az előadáson s onnan, minthogy lakásunk onnan nem -messze esett, gyalog mentünk haza. Éjjel nőm rosszul lett. Hajnal -felé magához hivott s közölte velem, hogy a vajudás fájdalmait -érzi. Orvost, bábát már korábban szemeltem ki magamnak. Gyorsan -felöltöztem s magam futottam először a bábáért, aztán az orvosért. -Az orvos volt Gerci tanár. November 9-én reggeli 9 órakor, épen -vasárnapon született meg kedves kis fiam.</p> -<p>Életem legnagyobb öröme s azután mikor meghalt, életem -legnagyobb fájdalma. Hét és fél évig élt nekünk, de mi e hét és fél -éven át egyedül neki éltünk.</p> -<p>A góthai Perthes-féle grófok könyvében fiam születése november -12-ére van téve. Nem tudom, ki küldte be <span class= -"pagenum"><a name="Page_266" id="Page_266">-266-</a></span> s -honnan vették ez adatot, de ez tévedés. A születés 9-én -történt.</p> -<p>Sokat tanakodtunk a fölött, mi nevet adjunk neki. Öt-hat név is -fölmerült, végre megállapodtunk az Endre névben. Nekem azért -tetszett, hogy őseim közt élt Kun László király idejében egy Endre, -a kit Ördög-Károlyinak neveztek.</p> -<p>Ezentul pedig, édes vajdám, ha szegény jó kis fiamról irok: -tarsd azt természetesnek. Mért ne lennék én is olyan apa, mint a -zsidó, a ki fiában mindjárt Rothschildet lát, ha zsebpénzét a fiu -két napig nem költi el és leányában mindjárt Blahánét ösmeri fel, -mihelyt a leány zongora mellett visitani kezd. Mert hát én is azt -mondom, hogy az én jó kis fiam a csodagyerekek közé tartozott.</p> -<p>Fél éves korában már beszélni tudott. Két éves korában -kedvessége és okossága korához képest alig ismert határt. -Három-négy éves korában mindenki bámulta őt, a ki csak -megismerhette. Magyarul, olaszul, francziául már ekkor folyékonyan, -fennakadás nélkül beszélt. Csak találkoznál olyanokkal, kik -ismerték, hogy mind ezt ne tőlem, vakon szerető apjától hallanád. -Édesanyámat is egészen elbájolta s édesanyám is nagyon szerette -őt.</p> -<p>Négy és fél éves volt akkor, a mikor barátságba keveredett az -öreg Garibaldival. Persze nevetnivaló ez a dolog. Garibaldi őt -mindig »az én kis magyar barátom«-nak, ő pedig Garibaldit mindig -»az én jó barátom«-nak nevezte.</p> -<p>Hogy mikor és mily körülmények közt támadt e <span class= -"pagenum"><a name="Page_267" id="Page_267">-267-</a></span> -barátság: el kell mondanom. Szép napom volt ez nekem is, de szép -napja Genuának is. Ekkor igazán kedvemre bántam el a papokkal és a -klerikálisokkal.</p> -<p class="center">* * *</p> -<p><i>Jegyzet.</i></p> -<div class="footnote"> -<p><a name="Footnote_21" id="Footnote_21"></a> <a href= -"#FNanchor_21"><span class="label">21)</span></a> Itt gróf Károlyi -Gábor arra czéloz, hogy nagy örökségi pörében is az ügyvédi kamara -akkori elnöke, Hódossy Imre képviselő volt ellenfeleinek -ügyvédje.</p> -<p class="right"><span class="smcap">Eötvös Károly.</span></p> -</div> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_268" id= -"Page_268">-268-</a></span></p> -<h2>BARÁTSÁGOM GARIBALDIVAL.</h2> -<p class="summary">(Meglátogatom Garibaldit Capréra szigetén. – -Garibaldi Genuában. – Fiam Garibaldinál. – De-Marini kertje. – -Bonbonnel. – Apám tervei. – A cselszövények.)</p> -<p>Garibaldi a maga kis kopár szigetén, Caprerán lakott. Egyszer -már voltam nála ott. Többen mentek látogatására az olasz-osztrák -háboru után ugy másfél év mulva. Volt ezek közt néhány barátom is. -Én is hozzájuk csatlakoztam. Az ősz tábornok ismerte anyámat s -hirből legalább engem is.</p> -<p>Nagyon egyszerü, szerény ellátással, de nagyon szivesen fogadott -bennünket. Az igaz, hogy annyi sajtot oly rövid idő alatt, mint -nála, sohase költöttem el. Mikor engem bemutattak neki, megrázta -kezemet.</p> -<p>– Ah kedves grófom, egykor ábrándoztam arról, hogy én a Duna és -Tisza partján az ön hazája függetlenségeért harczolni fogok -valamikor. Most már nem hiszem. Most már magyar barátaimmal is -keveset érintkezem. Elköltöztek közelemből.</p> -<p>Nagyon kedvesen emlékeztem e találkozásra mindenkor. Kitüntetett -azzal, hogy sokat társalgott velem. Elmondta, hogy a mikor a -nápolyi királyt elkergette <span class="pagenum"><a name="Page_269" -id="Page_269">-269-</a></span> s ő bevonult Nápolyba: ő maga is -magyar szeretett volna lenni.</p> -<p>– Volt két század huszárom. Csonka századok, de magyar fiuk. -Teringettét, ezek aztán derék gyerekek voltak. Majd az eszét -vesztette a nápolyi nép, mikor ezek engem Nápolyba bevittek.</p> -<p>Sok érdekes apróságot beszélt, de most már, annyi idő után, -pontosan előadni nem tudnám.</p> -<p>Minő ember volt ez! Egész ruházata nem ért öt forintot. S minő -hős! Minő hazafi!</p> -<p>Egyszerü nyári lakása fölött volt egy köves domb. Fölmentünk -oda. Olaszországról volt szó. Végig nézett a tengeren, Róma -felé.</p> -<p>– Ah barátim, az a franczia sereg s az a sok átkozott pap. Addig -ez a sziget még nem egészen az enyém, mig Rómát ki nem -tisztitjuk.</p> -<p>Akkor még Rómában volt a megszálló franczia sereg.</p> -<p>1880-ban Genuába jött az öreg tábornok. Öreg volt már, bajusza, -szakála, szemöldöke őszbe csavarodott. Előre tudatták -jövetelét.</p> -<p>Barátaim s a kiválóbb olasz hazafiak közül Canzio, Gattorno, -Bizzoni, Boneyra és többen összejöttünk tanácskozni a fölött, -miként rendezzük a tábornok fogadtatását és bevonulását. Különösen -megállapodtunk abban, hogy egy hajót fogunk fölszerelni s azon -elébe megyünk, továbbá az egész várost, a mennyire lehet, diszbe -öltöztetjük, s végül az egész ünnepélyesség központja s a rendezés -irodája az én lakásom legyen.</p> -<p>Én akkor a Via Román laktam, egy háznak első és <span class= -"pagenum"><a name="Page_270" id="Page_270">-270-</a></span> második -emeletén. Ugyanannak a háznak földszintjén és emeletközén volt a -királyi postahivatal, a kapu fölött hatalmas államczimerrel. A -fogadtatásnál fontossá lett az a véletlen, hogy lakásom és a -postahivatal egy házba esett.</p> -<p>A mint Garibaldi látogatása közhirré lett: azonnal nagy mozgalom -indult meg Genuában. A hazafiak vagy más szóval a szabadelvüek nagy -és fényes fogadtatásban akarták a tábornokot részesiteni. Olyanban, -a minőt az ország felszabaditója és első hőse igazán megérdemel. -Viszont a klerikálisok e törekvés meghiusulására mindent -elkövettek. S a klerikálisokkal tartott nagy részben a nemesség is, -a Circolo dei Nobili.</p> -<p>Az ősz tábornok már régóta csöndes ember volt. Már régóta ugy -hivták: a caprerai remete. Igaz, hogy a klerikálisok maguk közt -csak banditának nevezték. Olaszország már fölszabadult és -egységessé vált. Rómában a királyság volt az ur s nem a pápa. Tiz -év mult már el, a mióta első nagy hősére nem volt szüksége az olasz -nemzetnek. Öreg is, rokkant is volt már a hős, menni se igen -tudott. Csoda-e, ha már rágalmazói is akadtak? Csoda-e, ha már a -klerikálisok Genuában az utczán is meg mertek jelenni? Sőt csoda-e, -ha párt akadt Genuában Garibaldi diszes fogadtatása ellen?</p> -<p>Nos hát ezt a pártot meg kellett szégyeniteni.</p> -<p>Első dolgom volt lakásom feldiszitése.</p> -<p>Volt anyámnak Vicenzában egy nagy szép uj selyem magyar zászlója -az ország czimerével és egy ugyanakkora családi zászlója a -Károlyi-család szineivel, vörös <span class="pagenum"><a name= -"Page_271" id="Page_271">-271-</a></span> és kékkel s a családi -czimerrel. Táviratoztam ezekért s anyám rögtön elküldötte. Ezeket -kitüztem a második emeletre. Leértek a földig s eltakarták a -postahivatalt. A két lobogó közepére kitüztem egy igen szép olasz -zászlót.</p> -<p>Az emeletet és az erkélyt pálmákkal és rózsákkal raktam meg s -egyuttal tele aggattam lampiónokkal és gyertyával, ugy hogy egész -házam igazán szépen látszott nappal is, éjjel is.</p> -<p>Déli tizenkét órakor érkezett a fellobogózott kikötőbe a -tábornok hajója. Az öreg urat széken emeltük ki a hajóból s tettük -kocsijára. A kocsi csak lassan haladhatott befelé az ezer meg ezer -főből álló tolongó, éljenző lelkesült nép között.</p> -<p>Hogy mentek hozzá férfiak, asszonyok, gyerekek kezet fogni, -kezét és ruháját csókolni!</p> -<p>A tömeg közt megismerte egyik hősét, a marsalai ezer egyikét. -Megállittatta kocsiját.</p> -<p>– Ah derék bajtársam, jöjj ide, ölelj meg engem, öreg -bajtársadat, öreg vezéredet!</p> -<p>Az ember fölállt a kocsihágóra s a tábornok megölelte, -megcsókolta husz év óta nem látott s mégis fölismert -közvitézét.</p> -<p>Örömében, lelkesülésében sirt és őrjöngött az a heves vérü olasz -nép. Hány csecsemőt tett a tábornok ölébe egy pillanatra édes -anyja, hogy ő csókolja meg! Ez nagyon megragadott engem is.</p> -<p>Én azonban előre siettem, lakásomra. Erkélyem és ablakjaim tele -voltak ismerősökkel. Ott volt természetesen <span class= -"pagenum"><a name="Page_272" id="Page_272">-272-</a></span> -feleségem és kis fiam is. Mindenkinek kezében virágcsokor vagy -legalább egy rózsa.</p> -<p>Hogy a királyi postahivatal épülete annyira fel volt diszitve: -ennek meglett a nagy hatása. Mindenki azt gondolta, hogy a királyi -udvar is diszes fogadtatást óhajt vagy talán meg is rendelte azt. -Egymás után bujtak ki a zászlók és szőnyegek és emberfejek és -gazdag piperéjü hölgyek az ablakokon és erkélyeken. Egyszerre -zászlóerdővé vált az egész Via Roma és az Assarotti. Sőt még a -Circolo dei Nobili is kitűzte zászlóját mindenütt.</p> -<p>Jött a tábornok kocsija. Kocsi és lovak már akkor tele virággal. -A tábornok mellett egykori hadsegéde Gattorno, az előülésen szintén -hadsegéde, Bizzoni ült, a Popolo szerkesztője akkor. Róla már -másutt is emlékeztem.</p> -<p>Mikor házunk elé ért, feltünt neki a két idegen szinü zászló. -Kérdezte, miféle lobogók azok. Bizzoni megmondta, hogy az egyik a -magyar zászló, a másik a gróf Károlyi családi lobogó. Fölnézett -ránk, nagyon kegyesen üdvözölt bennünket s a csokrot, melyet -feleségem dobott kocsijába, a mellére tüzte.</p> -<p>Este az egész város ki volt világitva. Nagy ünnepnapja volt ez -Genuának.</p> -<p>Másnap tisztelegtem az öreg urnál.</p> -<p>Tisztelgés után hazamentem, Endre fiamat kézen fogtam s vittem -az utczára. Fiam negyedfél éves volt.</p> -<p>Bemegyek egy boltba szivart venni, ott találom Menottit, -Garibaldi fiát. Kis fiam hozzám fordul. <span class= -"pagenum"><a name="Page_273" id="Page_273">-273-</a></span></p> -<p>– Papa kérlek, mutass be engem a tábornok úrnak.</p> -<p>Megtettem. Menotti a lehető legkedvesebb modorban szivesen -fogadta fiam bemutatását. Pár szó után azt mondja fiam -Menottinak:</p> -<p>– Tábornok ur, kérem, vigyen el engem és mutasson be kedves -apjának, Olaszország hősének, mert én nagyon szeretnék vele -megismerkedni.</p> -<p>Menotti egészen elbámult a csöpp emberkének komoly föllépésén. A -másik pillanatban fölkapta s össze-vissza csókolta.</p> -<p>– Gyere csak kedves kis barátom, mindjárt menjünk az öreg urhoz, -ő is nagyon fog örülni, ha ily fiatal emberkével -megismerkedhetik.</p> -<p>Ugy történt.</p> -<p>Azonnal mentünk Canziohoz, a tábornok vejéhez. Itt lakott a -tábornok. Menotti rögtön bemutatta neki kis fiamat.</p> -<p>Garibaldi többször megcsókolta s beszélgetett vele.</p> -<p>– Aztán miért siettél úgy velem megismerkedni kis magyar -barátom?</p> -<p>– Papa nagyon szereti önt, sokat beszélt önről s én látni -akartam, a kit a papa olyan nagyon szeret.</p> -<p>Garibaldi hol olaszul, hol francziául beszélt vele s -kérdezte:</p> -<p>– Jól beszélsz te mind a két nyelven?</p> -<p>– Jobban beszélek magyar nyelven.</p> -<p>Az öreg úr bámúlt s igen, igen nagyon megszerette fiamat. Adott -neki egy csokrot, hogy vigye és adja át mamájának a csokrot és -üdvözletét is és egyúttal kérjen <span class="pagenum"><a name= -"Page_274" id="Page_274">-274-</a></span> engedelmet arra, hogy ne -otthon, hanem nála uzsonnázzék.</p> -<p>Feleségem örömmel engedte meg.</p> -<p>Ettől kezdve Garibaldi minden napra magához hivta fiamat -látogatásra s néha ott tartotta egy-két óráig is. Mindig vele -beszélgetett.</p> -<p>Az elutazás és a búcsúzás igen érzékeny volt. A hős többször -megcsókolta fiamat. Búcsú szava ez volt, még akkor mindjárt -leirtam:</p> -<p>– Kedves kis magyar barátom, ne felejtsd el Garibaldit, a te -öreg barátodat. Többet aligha látjuk egymást. Te majd megnősz, nagy -emberré leszesz, de gondolj reám akkor is. És ha majd rosszat -hallasz az öreg Garibaldiról, ha nem él is már a te öreg barátod, -védelmezd meg őt, ne engedd, hogy róla rosszat beszéljenek. Mondd -meg azt azoknak, a kik rosszat akarnak mondani: hallgassanak el, -mert az öreg Garibaldi igazán szerette hazáját, igazán szerette a -kis gyermekeket és igazán szeretett engem, nekem jó barátom -volt.</p> -<p>Érzékenyen megcsókolta fiamat s bozontos szemöldökü szürke -szemeiből egy pár könycsepp hullott fiamra.</p> -<p>Szegény jó kis fiam megérdemelte e világtörténeti alaknak, e -nagy és nemes léleknek búcsúzó könyeit. Csakugyan nem látták többé -egymást soha. És én se láttam többé Garibaldit.</p> -<p>De kis fiam sohase felejtette el többé őt.</p> -<p>Egykor beteg volt, az ágyat kellett őriznie. Ágya felett a falon -Garibaldi képe függött. Az a képe, emlékszel rá édes vajdám, mely -most ott függ a pipázó <span class="pagenum"><a name="Page_275" id= -"Page_275">-275-</a></span> szobába vezető ajtónál balra. A melyen -az ősz tábornok ágyban ülve, betegen van ábrázolva, a mikor lábát -Róma elleni hadjáratában, csata közben meglőtték.</p> -<p>Volt feleségemnek egy vakbuzgó barátnéja, valami olasz őrgrófné. -Ez meglátogatja Endrét s meglátja a képet a falon. Oda szól -feleségemnek:</p> -<p>– Oh grófné, miként lehet a kis Endre feje fölött egy -istentagadó képét tartani? A Madonna kellene oda vagy a -Megváltó.</p> -<p>Kis fiam egészen haragba jött e szavakra. Haragjában neki -vörösödött.</p> -<p>– Meg nem engedem őrgrófné, hogy Garibaldiról igy beszéljen. Ő -nekem jó barátom volt. Kérem, hogy ő róla szépen beszéljen, -különben megmondom papának s ő épen nem tűri el.</p> -<p>A marquesa csak elbámúlt e komoly és határozott tiltakozásra! Öt -vagy hat éves gyerektől.</p> -<p>– Oh grófné – szólt aztán feleségemnek – elpusztúl a világ. Igy -nevelni a jövő nemzedéket!</p> -<p>Engem kis fiam egészen Genuához kötött. A hol ő volt, onnan -elmozdúlni nem jutott aztán eszembe. Egészen neki éltünk. Én minden -gondomat neki szenteltem. Nagy örömökkel fizetett meg érte. -Elvittem különben egyszer Valsba is, Requaróba is. E fürdők igen jó -hatással voltak rá.</p> -<p>Legtöbb időt töltött azonban Reccoban, hova öreg De-Marini -barátunk visszatért s hol virág-ápolással, kertészkedéssel -foglalkozott. Volt nehány szép narancsfája és pálmája is. Mikor -csak megengedte az idő, ide <span class="pagenum"><a name= -"Page_276" id="Page_276">-276-</a></span> mindig átment -elmaradhatlan dadájával Philoménével s gyakran heteket töltött. A -jó ezredes azt akarta, hogy mindig ott legyen.</p> -<p>– Édes kis Endre barátom, – mondta fiamnak, – a mikor te itt -vagy, akkor itt nálam te vagy az úr. Tied minden s te parancsolsz -mindenben és mindenkinek.</p> -<p>Valami kedves furcsaság volt öreg ezredes barátom -kedélyében.</p> -<p>Szenvedélyes virágkedvelő volt. Mindennap megnézte minden -bokrának és fájának minden virágát s talán azt is tudta, kertjében -hány eleven falevél, hány virágszál van. Azt mondta nekem, sok -tengerészt ismert, a kiben, mikor a szárazra és nyugalomba került, -ez a szenvedély támadt föl.</p> -<p>– Nagy bűvész a tenger – ugymond – kedves barátom, az ember -lelkét magához szivja egészen. Nőt és virágot nem ismer a tenger, -nem is engedi magához közel jönni. De ha a tengerész lelke végkép -el nem fásul vagy meg nem romlik, a mikor a kor és gyöngeség -kiszorit bennünket e poros világba, a lélek mélységein mégis ott -szunnyad egy szikra, mely lobbot vet s mely az asszonyért és a zöld -füért, lombos fáért, nyiló virágért lángol. A nőnek rajongóit s a -zöld lombnak és nyiló virágnak imádóit ott találhatod meg legjobban -az elaggott tengerészek között. Pedig az élet alkonyában mozognak -már.</p> -<p>Hogy őrizte, hogy féltette öreg barátom a maga zöld kincseit. -Hogy óvta hernyótól, békától, még a madártól is, hangyától is. -Hátha valaki virágágyait <span class="pagenum"><a name="Page_277" -id="Page_277">-277-</a></span> össze merte volna tiporni vagy -tépni. Talán belelövöldözött volna.</p> -<p>És az én kis Endre fiamat annyira szerette, hogy őt -fölszabaditotta mindenre. Még narancsfáinak virágát is téphette -volna kedve szerint. Még annak is örült volna De-Marini.</p> -<p>Igaz, hogy én ravaszkodtam. Kis fiamat betanitottam arra, hogy -akármit enged meg az ezredes bácsi és akármire biztatja, a virágot -le ne gázolja és le ne tépje, hanem ha mégis megkivánja, mindig -tőle kérjen egy szálat. De azért engem el ne áruljon, hogy igy -beoktattam. Philoménének is figyelmébe ajánlottam ezt.</p> -<p>Kis fiam végtelenül okos gyerek volt s figyelmes és szófogadó. -Igy aztán ezredes barátom sohase bánta meg, hogy őt a kertben -mindenre fölszabaditotta.</p> -<p>Áldott kis fiam, miért is kellett neked oly hamar elmulnod!</p> -<p>Mindenkit elbájolt, mindenkit meghóditott jó kis fiam.</p> -<p>Párisban később bemutattam Bonbonnel régi afrikai barátomnak. Őt -is ugy elragadta. Elmondatta vele összes vadászati élményeit. S az -öreg elmondta hüségesen.</p> -<p>– Édes barátom, – szólt egykor hozzám, – az én kis Endre -barátomért még egyszer felkeresem az Atlaszt és bejárom a -Dsebbel-Aures hegységeit. Igérje meg ön nekem, hogy ha Endre 14 -éves lesz, egy évig átengedi nekem oroszlán-vadászatra. Azt akarom, -hogy az én vezetésem mellett lőjjön oroszlánt s igy legyen -fölszentelve az ifju kornak. <span class="pagenum"><a name= -"Page_278" id="Page_278">-278-</a></span></p> -<p>Jó Bonbonnel öreg barátom azután is mindig nagy figyelemmel és -gyöngédséggel ápolta barátságát kis fiammal, a mig csak élt.</p> -<p>Életem időrendjétől azonban messze kalandoztam el. 1877. évi -február 15-én irta alá apám végintézkedését, melyben engem -kitagadott és köteles részre szoritott, sőt köteles részemet is -megszabta, még pedig félmillió forintban szabta meg. Minthogy pedig -hatan voltunk testvérek: e szerint apám összes vagyona 6 millió -lett volna, holott megért 30 milliót. Köteles részem tehát e -szerint is valami harmadfél millió forint lett volna.</p> -<p>El kell itt mondanom kitagadtatásom történetét. De mielőtt -elmondanám, két megjegyzést kell előrebocsátanom.</p> -<p>Az egyik az, hogy én ez időtájt, sőt már évek óta állandóan -Genuában laktam, ekkor meg kis fiam éppen csecsemő volt s mellőle -mozdulni nem akartam, tehát én igen sokat abból, a mi itthon apám -körül történt, nem tudhattam. Kitagadtatásomnak csak külső néhány -körülményét tudom hát biztosan és most csak annak elbeszélésére -szoritkozom.</p> -<p>A másik sokkal fontosabb, a mit megjegyezni akarok.</p> -<p>Kitagadtatásom édes anyám tudtán és akaratán kivül történt.</p> -<p>De nem akarták azt testvéreim se. Épen nem akarták. Száz dolog -győzött meg engem arról, hogy ő bennük ez a szándék sohase volt -meg. Később nem egyszer viszálykodtunk, nem egyszer -hosszabb-rövidebb ideig <span class="pagenum"><a name="Page_279" -id="Page_279">-279-</a></span> nagyon haragudtunk egymásra, de -mély, komoly, állandó gyülölség köztünk ki nem fejlődött, ki sem -fejlődhetett. Hogy mégis ugy végződött dolgunk: azt sok mindenféle -körülmény összejátszása okozta. Majd később elmondom azt sorra.</p> -<p>Sőt édes vajdám, akármilyen furának tetszik, a mint neked már -százszor elmondtam, apám se akart engem kitagadni. Hiszen volt idő, -a mikor minden gyermeke közt engem szeretett legjobban és -szeretetét, ha közelében voltam, sohase vonta meg tőlem, sőt nem -egy jellel, nem egy ténynyel mindig kimutatta.</p> -<p>Az ügyvédek, a közbenjárók, a besugók: azok voltak a -fenegyerekek.</p> -<p>No, de menjünk sorba.</p> -<p>Nagyanyám Waldstein grófnő, ősanyám Harruckern bárónő volt. Ugy -mondták, ezek egyike beültette családunkba a rákbetegséget. Szegény -apám ebben halt meg s Gyula és Viktor bátyáimat is ez a betegség -támadta meg.</p> -<p>Apám szép kort ért ennek daczára. Halála Endre fiam születése -napján következett be, csakhogy egy évvel később, ugymint 1877. évi -november 9-én, 75 éves korában. Betegsége azonban két évvel előbb -már mutatkozott.</p> -<p>Apám régóta, még az ötvenes évek óta törte fejét azon, hogy egy -vagy két, vagy több gyereke számára is hitbizományt alapit. Elvégre -1876-ban föltett czélját királyi jóváhagyással megvalósitotta. -Valami 50 ezer holdnyi birtokból s két budapesti palotából két -hitbizományt <span class="pagenum"><a name="Page_280" id= -"Page_280">-280-</a></span> alapitott. Az egyik mintegy 35 ezer -holdból s az egyetem-téri palotából, a mi maga is megér közel két -milliót, Gyula bátyám számára. Ehhez főleg a mátrai uradalmak -tartoznak. A másik pedig mintegy 15 ezer holdból fehér- és -pestmegyei uradalmakból Viktor bátyám számára. Ehhez tartozik a -csurgói kastély is, apám kedves lakhelye.</p> -<p>E két hitbizomány szokás szerint fiágra szól. A két bátyám -családjának fiágon való kihalása esetére Tibor és Pista öcséim s -illetőleg fiági örökösei s leszármazói lennének a várományos -örökösök. Itt már én a hitbizományi háramlásból kimaradtam, noha -Gyula és Viktor bátyáim után én következtem volna. Ez körülbelül -megfelelt atyám igazi szándékának, de erre én se fektettem sulyt, -mert hiszen 8–9 éve voltam már házas, gyermekünk eddig nem -született s nem is reméltem, hogy szülessen. Feleségem párisi -balesete óta ottani orvosaim nem is biztattak.</p> -<p>De nem tartottam fontosnak a hitbizományi háramlás sorrendjét -azért sem, mert hiszen megmaradt még apámnak közel 250 ezer hold -földje s egyéb sok értéke mintegy 25 milliónyi összeg erejéig, -tehát juthatott ebből nekem elég, sőt több, mint a mennyi elég. -Édes apámnak pedig esze ágában sem volt ebből engem kitagadni, -hiszen ha ez lett volna szándéka, megtette volna ezt 1876-ban a -hitbizomány alapitása és rendezésekor.</p> -<p>Két dolog jött azonban közbe. Az egyik az 1876-ik év végén -betegségének sulyosabb jelentkezése s a másik: ugyanakkor Endre -fiamnak születése. <span class="pagenum"><a name="Page_281" id= -"Page_281">-281-</a></span></p> -<p>Fiamnak születése gyors működésre serkentette azokat, kik féltek -apám betegségének veszélyes és gyors lefolyásától s kik engem -vagyonomtól, örökségemtől meg akartak fosztani.</p> -<p>Ismétlem: ezek nem anyám és testvéreim voltak.</p> -<p>Apám előtt azt, hogy én nem vagyok méltó fia, tehát engem -kitagadással kell fenyegetnie, egyenesen előhozni se merték. Apám -nagy úr volt. Előtte tisztán állt, hogy testvéreim gazdagsága -semmivel se ér többet, ha azokhoz az én elharácsolt örökségem is -hozzátapad. Hiszen, hogy valakinek öt milliója van-e vagy hat -milliója: az egészen mindegy. De hogy az ő egyik fia s unokája -vagyontalan maradjon: az már nagy dolog. Erről igy egyszerüen -beszélni se lehetett előtte.</p> -<p>Uj hamis okoskodással álltak elő.</p> -<p>Azt mondták neki, hogy nekem három milliónyi vagy több adósságom -van.</p> -<p>Ha tehát nem intézkedik, ha köteles részre nem szorit s ha -köteles részemet valamely nyomoruságos összegben meg nem határozza; -az esetre az én örökségemet a hitelezők viszik el. És igy ő hiába -óvta és gyüjtötte a gróf Károlyi vagyont, az mégse lesz Gábor fiáé, -hanem a világ minden részén futkározó jött-ment hitelezőké. Ha -pedig a hitelezők látják, hogy nincs mire áhitozniok, akkor -kiegyeznek a valósággal adott szerény összegekben, s igy nekem az -ősi vagyon, a nagy örökség megmenthető.</p> -<p>Ügyes volt az ötlet, apámat meg lehetett neki nyerni.</p> -<p>De ő mégis kételkedett abban, hogy nekem annyi <span class= -"pagenum"><a name="Page_282" id="Page_282">-282-</a></span> millió -adósságom lehetne. Hiszen pesti, bécsi, párisi és olaszországi -adósságaimat körülbelül ismerték. Ezek miatt nem lett volna szükség -hamiskodni.</p> -<p>El akarták vele hitetni, hogy nekem Londonban is vannak -adósságaim. Meg kell mondanom, hogy egy fillér se volt.</p> -<p>Van minden országnak egyetlen hitelezője, kinek az egész világ -tartozik. Ugy hivják: Rothschild. És van minden országnak egyetlen -adósa, ki az egész világnak tartozik. Ugy hivják: gróf Károlyi -Gábor. Ezt akarták apám fejébe verni. Ez volt a terv.</p> -<p>Én otthon, génuai kis lakásomban, kedves kis fiam bölcsőjénél -ültem. Lestem mosolyát, hallgattam hangját, gyönyörködtem kék -szemeiben, tanitottam gagyogni, hordtam neki virágot, nyulfarkat s -csörgőt s ábrándoztam arról, minő derék fiut és jó magyart nevelek -belőle. Legyen különb apjánál s minden rokonánál.</p> -<p>Ez alatt Budapesten és Csurgón az ügyvédek és besugók pokoli -tervet szőttek ellenem, hogy fiamat koldussá tehessék.</p> -<p>A terv sikerült.</p> -<p>Első sikere az volt, hogy én a londoni adósok börtönébe -jutottam.</p> -<p>Magyar ember, genuai lakos, londoni adósok börtöne: hogy kerül -ez össze?</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_283" id= -"Page_283">-283-</a></span></p> -<h2>AZ ADÓSOK BÖRTÖNÉBEN.</h2> -<p class="summary">(Uzsorásom okosan beszél. – A bécsi ügynök. – A -vasuti szerencsétlenség. – Az angol királynő nevében fogoly vagyok. -– A börtön. – Börtönbeli barátaim. – A mogorva ezredes. – A vidám -Stephenson szerelmi ügye. – Ügyvédem Goldberg.)</p> -<p>Sokszor emlitettem már, hogy hitelezőim Genuában folyton -zaklattak.</p> -<p>Szegény hitelezők! Hányszor összeszidtam őket. A hitelező olyan, -mint a nátha. Bele nem hal az ember, hanem azért nagyon kellemetlen -betegség. És sohasem tudja az ember, mikor üt ki rajta. Néha a -legszebb idő van s ott terem a nátha. Néha a legkedvesebb sétán, -kiránduláson, mulatságon ott terem a hitelező, vagy az ügyvéd, vagy -a végrehajtó.</p> -<p>De sokszor méregbe hoztak engem. Szivesen fizettem én, ha volt -pénzem. De mikor oly ritkán volt fölös pénzem. Megbántam én aztán -mindig, mikor hitelezőimmel gorombáskodtam. Hiszen ők is emberek, -gyakran igen jó emberek s végre is a maguk pénze után járnak. Hanem -hát nem voltam én bölcs ember, vagy imádkozó barát, hogy én -uralkodjam indulatomon, mikor méregbe hoztak. A rosszabb fajta -uzsorások <span class="pagenum"><a name="Page_284" id= -"Page_284">-284-</a></span> természetesen megérdemelték, a hogy -bántam velük. Voltak hitelezőim közt ilyenek is.</p> -<p>Volt például egy Pincherat nevü hitelezőm. Kemény uzsorás, de ez -mindig lefegyverzett, a mikor ráförmedtem.</p> -<p>– Lássa gróf úr, ön haragszik, ha huszezer frankért zaklatom, -holott csak nyolczezer frankot adtam valósággal. De hiszen nálam és -minden uzsorásnál csak vállalkozás, csak szerencseüzlet az egész. -Egyik vállalaton nyerünk, a másikon vesztünk. Önnél meglehet, -elvesztjük az uzsorát is, a kamatot is, a tőkét is. De én nem -haragszom e miatt. Ez a vállalatom nem sikerült. Ez az egész. Ha ön -gróf úr a nyolczezer frankot és négyes kamatját megfizetné és én a -többiért mégis zaklatnám: csak akkor volna önnek oka haragudni. -Kisértse meg.</p> -<p>El kellett magam nevetni. Igaza volt.</p> -<p>Alig volt fiam hathetes, ugy karácsony tájban megjelent nálam -egy bécsi ügynök. Ördög tudja, mi volt a neve. Ügyes ficzkó volt. -Valami Schiller nevü bécsi uzsorásom nevében jött.</p> -<p>Bemutatja magát s mutatja megbizását.</p> -<p>– Schillertől jövök.</p> -<p>– Örülök neki. A nagy költőt szerettem gyerek koromban. Lantos -költeményben utazik ön, vagy a Haramiákban?</p> -<p>Évődtem vele.</p> -<p>– Tudja-e gróf úr, mennyi önnek az adóssága?</p> -<p>– Erre magam is kiváncsi vagyok. <span class="pagenum"><a name= -"Page_285" id="Page_285">-285-</a></span></p> -<p>Elővesz egy papirost. Fölszámol vagy ötven hitelezőt. -Mindegyiknek neve után egy tekintélyes összeg. Több mint egy millió -frank összesen. Rögtön láttam, hogy tanulmányai nagy gondosságot -árulnak el, de azért még nem teljesek. Pár százezer frankot még nem -sikerült fölfedeznie.</p> -<p>– Szabad tudnom, mi vezette önt e gondos kutatásokra?</p> -<p>– Keresni akarok a gróf úrnál. Van főnökömnek egy londoni háza. -Mister Brown. Ez kész önnek adósságait összesiteni s öt százalékra -konvertálni. Kész ezen kivül négyezer fontot uj kölcsönként adni. -Én megcsinálom ez üzletet potom két száztóli jutalékért.</p> -<p>Csábitó ajánlat. Okos és kellemes üzlet. Az első pillanatra -hajlandó voltam rá. Annál inkább, mert az ügynök közölte velem ama -Brown mister levelezését is. A dolog komolynak látszott. Mégis -kételyem támadt.</p> -<p>– Aztán kedves ügynök ur, mi inditja azt a derék mistert erre a -nagylelkü ajánlatra? Hiszen én neki se leszek pontosabb fizető, -mint eddigi hitelezőimnek.</p> -<p>– Azt hiszem gróf úr, hogy mister Brown nagylelküségének indokai -önt igen kevéssé érdeklik. Egyébiránt megmondhatom azt is. Önnek -édes apja, a kegyelmes úr beteg. Betegsége olyan, mely egy év alatt -szomoru véggel végződik. Ezt főnököm és Brown úr is tudja a bécsi -orvosoktól. Egy év mulva ön hozzájut örökségéhez. Mister Brownnak -sok pénze van s kicsiny kamatjáradéka. Az ön öt százalékos kamatja -nagy nyereség. Ön nem is fizet mindjárt. Egy pár év letelik -<span class="pagenum"><a name="Page_286" id= -"Page_286">-286-</a></span> azután is. Pénze biztos, kamatja is -biztos. Egészen ostoba ember lenne mister Brown, ha ezt a -nagylelküséget elszalasztaná. Mister Brown pedig egészen okos -ember.</p> -<p>Szegény jó apám! Én is tudtam, hogy betegségének természetében -most már nem lehet kételkedni. Mégis fájt, hogy ezek az emberek -erre üzletet akarnak alapitani. Pedig nem is sejtettem, mi lesz -ennek a vége.</p> -<p>Közöltem a dolgot feleségemmel. Meghánytuk-vetettük azt minden -oldalról. Hiszen ha apám már nem élne, akkor is konvertálni kellene -adósságainkat. Öt százaléknál olcsóbb kamatot pedig a szárazföldön -nem találunk. Az ajánlatot el kell fogadni.</p> -<p>Elfogadtam.</p> -<p>Az ügynök azt mondta, magamnak is el kell menni Londonba ő vele. -Mert biztosan és gyorsan csak akkor sikerül, ha személyesen járok -el az ügyben.</p> -<p>Reggeli négy órakor indult a vonat Turinba. Én Turin felé -akartam menni, hogy ott Kossuth Lajos Tivadarral találkozzam s a -dolgot vele is közöljem. Táviratban értesítettem tehát, hogy a -reggel négy órakor induló vonattal hozzá megyek, várjon rám.</p> -<p>Turinba érek s mindjárt a vasutnál tudakozódom Kossuth után. -Mondják, hogy tegnap délben elutazott, hivatalos ügyben el kellett -mennie Milanóba.</p> -<p>No most mit csináljunk? Milanóba nem megyek barátom után. A -párisi gyorsvonat pedig csak öt vagy hat óra mulva indul.</p> -<p>Tanácskozom az ügynökkel. <span class="pagenum"><a name= -"Page_287" id="Page_287">-287-</a></span></p> -<p>– Jobb lesz, gróf úr, a vasuton tölteni az időt. Egy óra mulva -is indul egy vonat, menjünk azzal.</p> -<p>Jó lesz. Indultam Páris felé rögtön.</p> -<p>Ez volt a szerencsém. Ez mentette meg életemet.</p> -<p>Az a gyorsvonat ugyanis, melyen utazom, ha Kossuth Tivadart -otthon találom, borzasztó szerencsétlenségbe rohant. Aix le Bain és -Chatillon között a Lac de Bourgé mellett iszonyú baleset történt -vele: az egész vonat összetört s valami 300 ember halt meg vagy -zúzódott össze. A milyen szerencsés fiú vagyok, legalább kezem, -lábam nekem is eltört volna. Ekkora vasúti szerencsétlenség se az -előtt, se azóta nem történt Európában.</p> -<p>Én azonban szárazon és vizen szerencsésen megérkeztem Angliába s -Londonban egy hôtelben kényelmes szállást fogadtam. Mindeddig velem -volt az ügynök is, a ki azonban itt elpárolgott mellőlem. Azt -mondta: megy az ügy után, fölkeresi mister Brown urat s mihelyt -végez: jön hozzám vissza azonnal.</p> -<p>Bizony nem láttam én őt ezentúl.</p> -<p>Másnap reggeli után ugy három óra tájban lemegyek az olvasó -szobába s nézegetem a képes lapokat. Egyszerre jön hozzám a szolga -s jelenti, hogy három úr óhajt engem meglátogatni, menjek fel -szobámba s fogadjam el őket.</p> -<p>Fölmegyek szobámba, utánam a három úr. Három egyszerűen, de jól -öltözött, rettentő komoly és udvarias úr.</p> -<p>Kettő megáll s egyik elém lép. Bemutatja magát, hogy ő -valamelyik kerületnek, vagy városrésznek a sherifje. <span class= -"pagenum"><a name="Page_288" id="Page_288">-288-</a></span></p> -<p>Örűltem neki hivatalos komolysággal. Ő azonban azt kérdi -tőlem:</p> -<p>– Uraságod-e gróf Károlyi Gábor magyar mágnás, 36 éves, nős, ez -idő szerint olaszországi genuai lakos, a Dublin nevű -személyszállító hajóval átjött a csatornán, tegnap Londonba -érkezett s most itt van szállva ebben a hôtelben, az emeleti 33. -számú szobában?</p> -<p>– Az az ember, tisztelt sherif úr, a kire mindez ráillik, én -vagyok.</p> -<p>Erre egy lépést közelebb jött hozzám s jobb kezét vállamra teszi -és igy szól:</p> -<p>– Ön uram Nagy-Brittannia és Irland királynője ő felsége nevében -foglyom és figyelmébe ajánlom a törvények tiszteletét.</p> -<p>Elbámúltam. Első pillanatban alig jött valami okos gondolatom. -El nem tudtam képzelni, hogy ki az, a kit agyon ütöttem vagy a -kinek a pénzét elraboltam? Ki ismerhet, ki vádolhat engem -Londonban, a hol nem jártam évek óta? De csakhamar magamhoz jöttem -s kutya-jókedvem kerekedett felül. Az angol nyelvben akadozva -tudtam beszélni, tehát francziául feleltem:</p> -<p>– Ön sherif úr alighanem téved. Lehetetlen, hogy én a királyné ő -felségének magas figyelmét ennyire magamra vontam volna.</p> -<p>A sherif azonban nem akart velem tárgyalásba bocsátkozni.</p> -<p>– Uraságodnak velem kell jönni, legszükségesebb ruháit és -eszközeit magával hozhatja.</p> -<p>Egy öltöző ruhát, fehérnemüt s pénzemet, ékszereimet -<span class="pagenum"><a name="Page_289" id= -"Page_289">-289-</a></span> magamhoz vettem. Ő felsége a királyné -nevében az egyik komoly úr lehozta paktáskámat, kocsiba ültünk s -elvittek valami hivatalba.</p> -<p>Derék, komoly képü urak fogadtak ott is, udvariasan leültettek s -egy csomó kérdést intéztek megint hozzám, hogy én vagyok-e én s nem -más valaki vagyok-e, mint a ki vagyok? Jegyzőkönyvbe vezettek -mindent.</p> -<p>Elvégre meguntam ezt a sok kérdést.</p> -<p>– Urak, – mondtam, – most már én is szeretném tudni, mire való -ez a sok teketória? Ki vádol engem?</p> -<p>– Türelmet kérek uraságodtól, – felelt a hivatalnok. – Uri -szavára fogadhatja-e ön, hogy nincs valami ragályos betegsége s -hogy nincs szüksége orvosra?</p> -<p>– Nem fogadok én semmit, egészségemmel meg vagyok elégedve.</p> -<p>Ekkor tudtomra adták, hogy Schiller bécsi lakos és hitelezőm -jogot nyert a királyné ő felsége nevében arra, hogy engem az adósok -börtönébe zárathasson, ha tehát nem vagyok hajlandó a megitélt -követelési összeget nyomban kifizetni: akkor elzárnak. A -hivatalszolga rendelkezésemre áll, hogy fizetés végett a -végrehajtót vagy felperes ügyvédjét ide hivathassam. Egyébként -kellő szolgálattal el leszek látva, hogy ügyvédemet vagy bankáromat -vagy valamelyik barátomat, ki helyettem fizetni akar, -értesithessem.</p> -<p>Nevetnem kellett e komolynak látszó sok jóindulatra.</p> -<p>Fizetni? Miből?</p> -<p>Bankárom, ügyvédem, jó barátom, a kik helyettem fizessenek? Hol -vannak azok? <span class="pagenum"><a name="Page_290" id= -"Page_290">-290-</a></span></p> -<p>A Her Majesty-fogház, a Holoway irtóztató nagy épület. Tele van -az mindenféle gyilkossal, csirkefogóval és kapczabetyárral. De tele -van ártatlan szegény ördöggel is, a ki néhány font adósság miatt -ide bekerült. Ide hoztak engem.</p> -<p>Átadtak a felügyelőnek, a kiben megint annyi komolyság lakott, -mint az egész nagy épületben. Velem együtt holmi iratokat is -átadtak neki.</p> -<p>A felügyelő ujra meggyőződött arról, hogy én ki vagyok? Azután -azt kérdezte:</p> -<p>– Minő osztályu fogságot akar a nemes gróf választani?</p> -<p>– Mit értsek én ez alatt?</p> -<p>– Üdvözlöm önt nemes gróf, hogy ilyen járatlan a mi -viszonyainkban. Az első osztály az, melyben 10 shillingért, a -második osztály, melyben 5 shillingért gondoskodunk ellátásról. A -többi osztály ingyenes. Ön nemes gróf bizonyára az első osztályt -választja. Már ez másként nem lehet.</p> -<p>Volt egy kis pénzem, talán ezer s néhány frankom, én tehát a -legjobb osztályt választottam. A felügyelő bizalmának meg kellett -felelnem. Ha oly előkelő név, mint az enyém, a második osztályt -választaná: jobban lenéznék, mint egy szegény kefekötőt.</p> -<p>– Van-e önnek nemes gróf még valami parancsolni valója?</p> -<p>– Köszönöm felügyelő úr. Legelőször azzal az ügynökkel szeretnék -találkozni, a ki engem ide csalt Londonba, hogy azt a gazembert egy -kissé agyon üssem. Erre szeretnék egy kis szabadságot. <span class= -"pagenum"><a name="Page_291" id="Page_291">-291-</a></span></p> -<p>Nagyon sajnálta, hogy kivánságomat nem teljesitheti. Biztositott -egyébiránt, hogy erre még lesz alkalmam.</p> -<p>Elvezettek szobámba.</p> -<p>Szobám emeleten volt. Elég tiszta és világos, de kicsiny szoba. -Volt benne ágy vasszerkezettel, matráczczal, vánkossal és vastag -pokrócztakaróval. Volt mosdóasztal teljes készülékkel. Volt -iróasztal, de nagyon kicsiny és két szék. Egy pinczér-forma kis -emberke jelentkezett nálam szolgálatra, podgyásztáskám -felügyeletére és kezelésére s hetenként csak öt shillinget -kért.</p> -<p>Az étkezés nagyon jó volt. Egy vastag, kövér és öreg néni volt a -szakácsné és konyhamester. Meleg ételek, főzelékek, sültek, de csak -ebédre. Hideg étel azonban nagy bőséggel reggelire és vacsorára. -Sonka, halak, rákok, kaviár, vaj, sütemények. A konyha mellett volt -egy nagyobb terem. Itt összegyülhettek s rendesen össze is gyültek -az elsőosztályu foglyok társalogni, dohányozni és teázni. -Olvasmányt hozathattunk szobánkba, a mennyi tetszett.</p> -<p>Szobám egy hosszu, vasoszlopos és rácsos folyosóra nyilt. Itt -szabad volt a sétálás a nappal minden órájában. Innen kényelmesen -le lehetett látni egyik oldalon egy fedett udvarba, a hol a második -osztálybeli foglyok töltötték az időt s másik oldalon egy gondosan -őrzött udvari helyiségbe, a hol az ingyenes foglyok mulattak. -Szegényebb emberek, közbüntettes vádlottak, éjszakánként elfogottak -s effélék.</p> -<p>A mint szobámba vezettek: nem igen volt kedvem ezeket látni. -Lefeküdtem ágyamra, hanyatt vágtam magam <span class= -"pagenum"><a name="Page_292" id="Page_292">-292-</a></span> s ez -nap nem is ebédeltem. Elkezdtem gondolkozni. Bolond helyzetem adott -rá alkalmat, okot és időt eleget.</p> -<p>Első gondolatom Genuába röppent feleségemhez és szegény kis -fiamhoz. Értesitsem-e feleségemet? Szabad-e azt a szegény asszonyt, -a ki alig épült fel a gyerekágyból, ilyen izgatottságba hozni? Nem -árt-e súlyosan egészségének? De más részről elhallgathatom-e előtte -helyzetemet? Szabad-e a férjnek ily dolgot eltitkolni felesége -elől? Szabad-e eltitkolni akármit is?</p> -<p>Bizonyos, hogy feleségem rajtam nem segíthetett. Több pénze nem -volt, mint a mennyi a háztartásra kellett. Ötven-hatvanezer -forintot pedig csakugyan nem teremthetett, a melylyel engem -kiszabadíthasson. De hát ennyivel is kiszabadíthatott volna-e?</p> -<p>Egyik gondolat a másikat űzte agyamban.</p> -<p>Elvégre, hogy kerültem én börtönbe? Adósság miatt. Ki az a -bolond ember, a ki ebből hasznot akar látni? Hiszen, ha szabadon -vagyok és akkor se tudok fizetni: miként fizethessek, ha börtönben -ülök?</p> -<p>Itt valami gazságnak, valami cselszövénynek kellett történni. -Közönséges hitelező esze, számitása és türelmetlensége erre nem -lett volna elég. Az a bécsi ügynök, a ki Londonba csalt engem, -valami más czélnak volt eszköze.</p> -<p>Ennyit sejtettem. De ezen túl nem láttam tisztán semmit.</p> -<p>Vacsorára teát és hideg sültet ettem. Pinczérem biztatott, -menjek a társalgóba. Nem mentem. De igen jól aludtam egész éjjen -át. <span class="pagenum"><a name="Page_293" id= -"Page_293">-293-</a></span></p> -<p>A következő napon nem adtam át magam gondnak és tünődésnek. E -helyett reggeli előtt is, után is fölkerestem a társalgót, hogy -megismerkedjem bajtársaimmal.</p> -<p>Sokféle barátság van a világon.</p> -<p>Van gyermekkori. Ez nem tart sokáig. Nem is igazi barátság. Ez -nem sokkal ér többet, mint a növendék állatok társasági és játszó -ösztöne.</p> -<p>Van iskolabeli barátság. Ebből már egész életre kiterjedő -vonzalom és rokonszenv származhatik.</p> -<p>Van fürdői barátság. Gyorsan keletkező, gyorsan muló -rokonszenvek. Hasonlítanak ahhoz, mely egy átkorhelykedett éjszaka -után a pezsgő és a czigány mellett keletkezik.</p> -<p>Vajjon minő lehet a börtönben keletkező barátság?</p> -<p>Ez a furcsa kérdés itt jutott eszembe. Hogy is juthatott volna -másutt eszembe? Hiszen börtönben még csakugyan nem voltam.</p> -<p>Börtönben! Kezdett dühbe hozni ez a gondolat. Szerencsémre -rögtön elmult dühöm, a mint Holoway-beli bajtársakkal -megismerkedtem.</p> -<p>Huszan voltunk első osztályu foglyok.</p> -<p>A mint közibük léptem, első dolgom volt magamat bemutatni. Ők is -eldörmögték nevüket. Csak egy ezredes nem hederitett rám. Se nevét -nem mondta, se kezeit ki nem vette övéből. Szétterpesztett lábbal -gúnyosan nézett rám. Más körülmények közt bele vesztem volna -azonnal. Később azonban tűrhető mértékig mégis megbarátkoztunk. -<span class="pagenum"><a name="Page_294" id= -"Page_294">-294-</a></span></p> -<p>Első belépésemnél egy franczia, az öreg Aspinál és egy angol, -William Stephenson fogadtak a legnagyobb rokonszenvvel. Ezekkel -csakhamar a legélénkebb társalgásba keveredtem, de társalgásunkba -többé-kevésbbé beleavatkoztak a többiek.</p> -<p>Első feladatuknak ösmerték kikémlelni, vajjon én igazi gróf és -igazi Károlyi vagyok-e? Ugy vettem észre, hogy a Holoway-Prison -termeiben nem ritka jelenség az álorczás. És ugy vettem észre, hogy -itt nem csak adósok vannak, hanem holmi csalók és sikkasztók -is.</p> -<p>A mikor kételyük nevem és egyéniségem iránt eloszlott, ezzel még -nem szünt meg kiváncsiságuk. Sőt csakhamar kiterjedt annak -kipuhatolására, mily összeg erejéig vagyok elzárva s passziv -hitelműveleteim, magyarán mondva, adósságaim mennyire rugnak.</p> -<p>Hogy mily összegért vagyok elzárva, ezt nem tudtam megmondani. -Mondta ugyan, vagy valamely papírból felolvasta előttem a sherif -is, a hivatalnok is, de én erre nem ügyeltem s magamnak ezt meg nem -jegyeztem. Stephenson közbe szólt:</p> -<p>– Bocsásson meg, gróf úr, de ön igen tiszteletreméltó -gentlemannek látszik én előttem, ha adósságainak összegét nem is -tartja érdemesnek eszébe tartani.</p> -<p>Láttam, hogy ez a könnyűvérüségem alkalmasnak látszik arra, hogy -fogolytársaim közt emelje tekintélyemet.</p> -<p>A mogorva ezredes, Scott Gerves, azonban kisérletet tett, -emelkedő tekintélyem lerombolni. <span class="pagenum"><a name= -"Page_295" id="Page_295">-295-</a></span></p> -<p>– Az a kérdés – úgymond, – van-e legalább tizezer font -fizetetlen adóssága?</p> -<p>Ez egy negyedmillió frank adósságot jelentett volna.</p> -<p>Erre a fitymáló kérdésre bennem is feltámadt a gúnyolódás -ösztöne. Szárazon és hetykén oda szóltam a mogorva ezredesnek:</p> -<p>– Tízezer font? Nevetséges. Azt hiszem, ha hitelezőimnek kedvük -volt hozzá, százezer font erejéig is dolgozhattak ellenem.</p> -<p>Nohát ez harmadfél millió frankot jelentett.</p> -<p>Nagy szó volt. Egész bomba a derék társaságban. Egy pillanat -alatt nagygyá, erőssé és alapossá lett tekintélyem. Általános -elismerésben részesültem s nem egy hizelgő szóval adták tudtomra, -hogy én egészen méltó vagyok a társasághoz s ő felsége a királyné -Holoway nevű fogházához.</p> -<p>Nevetnem kellett ezen az észjáráson s ámbár egy perczig se -tartottam valami üdvösséges dolognak, hogy én a társaságba olyan -jól beillettem s oly előkelő helyet foglalhattam el: be kell -vallanom mégis, hogy kedélyemre az ismerkedésnek ily szellemes -módja mégis jó és kitünő hatást is gyakorolt. Oly nyomasztónak, -mint az első napon, egyáltalán nem éreztem a helyzetet.</p> -<p>Az öreg Aspinál nem volt előttem egészen ismeretlen. Ő franczia -volt, III. Napoleonnak az államcsiny idején s azon túl is nagy -barátja s a császári udvar kegyeinek részese. A nagy háboru után -átvitorlázott Angliába s Chislehurstban nem egyszer tisztelgett a -száműzött császári párnál. Belekeveredett azonban valami -<span class="pagenum"><a name="Page_296" id= -"Page_296">-296-</a></span> pénzintézet alapításába s e miatt az -intézet gyors megbukása következtében holmi kriminális vizsgálat -viszontagságai nehezedtek rá. Igy került a Holoway falai közé.</p> -<p>Csaknem ilyenforma ügye volt a mogorva ezredesnek, Scott Gerves -úrnak is. Nagyon kellemes külsejü, szép termetű férfiú volt. -Mogorvasága is inkább angol komolyság és ünnepélyes tartózkodás -volt, mint mogorvaság. Olaszok és francziák közt éltem s ezek -élénksége s mozgékonysága mellett eleintén félreismertem az angol -ember hideg komolyságát. Az ezredes a Walesi herczeg udvarához -tartozott, annak kedvencze volt s Londonban nagyon ismerték. -Előkelő klubbok tagjai közé tartozott. Valami vállalatba kapott. -Holmi alapításról, kibocsátásról, lombardüzletről, függő és -ideiglenes hitelműveletekről, transakcziókról s efféle előttem -ismeretlen dolgokról beszéltek, melyek miatt ő talán nem is annyira -adósok börtönében, mint inkább vizsgálati fogságban volt.</p> -<p>Mind az ő ügye, mind Aspinálé nagyon komoly természetű volt. A -börtönfelügyelő legalább azt mondotta nekem, hogy ők sokkal jobban -éreznék magukat, ha nem volna nagyobb bajuk, mint nekem.</p> -<p>– Nagyon sajnálom őket, – úgymond, – mert előkelő és -szeretetreméltó tekintélyes gentlemanek, de attól tartok, hogy -öt-hat évi kényszermunkára lesznek elitélve. Az pedig sok. Tudja-e, -gróf úr, mi az a hard lavor? Mit tesz az: kereket hajtani? Ezt ki -nem állja jó társasághoz szokott mívelt ember.</p> -<p>Én bizony nem tudtam, mi az a hard lavor, de nem <span class= -"pagenum"><a name="Page_297" id="Page_297">-297-</a></span> is -törődtem vele, minthogy engem az a felügyelő szavai szerint nem -fenyegetett. Én sulyos rabot talán életemben se láttam. Egyszer -nevelőnk elvitt a vármegyeházhoz, hogy gróf Beleznayt, mikor ott -rab volt, megmutassa. Akkor láttam rabokat rabruhában, megvasalt -lábbal, a mint hol söpörtek, hol pedig a Dunaviz-hordó kocsit -huzták, de valami borzasztónak nem tünt fel a dolog.</p> -<p>A felügyelő szavai mégis elszomoritottak. Scott Gerves ezredes -ugyan elég izmosnak látszott valami nehéz munkára, de már arról jót -mertem volna állani, hogy az öreg Aspinál a kerékhajtást ki nem -állja. Elrémitett az a gondolat, hogy e kényelemhez szokott előkelő -mivelt uri emberek a legnagyobb fogházi nélkülözés mellett a -legdurvább rabmunkát végezzék. S aztán meggyökerezett bennem, hogy -ők is csak oly vétkesek, vagy ártatlanok, mint én.</p> -<p>Mért kerültem hát én is ide? Miért kellene nekem rabmunkát -végeznem?</p> -<p>A törvénykezéshez nem értettem semmit. Azt tudtam, hogy -Angliában még mindig fennáll az adósok börtöne. Én most Angliában -vagyok, imitt-amott adós is vagyok az európai szárazföldön: ezt jól -tudtam és mint avatatlan ember fogságom jogi kérdéseivel nem -vesződtem. Nem is jutott eszembe, hogy ily kérdések is foroghatnak -fönn. Ösztönöm csak annyit sugott, hogy valami gyalázatos -cselszövény dolgozik ellenem.</p> -<p>Csakhamar világosságot láttam a jogi kérdésekben is.</p> -<p>Stephenson legjobban megtetszett börtöntársaim közt. -<span class="pagenum"><a name="Page_298" id= -"Page_298">-298-</a></span> Ez derék, nemes és vidám ficzkó volt. -Az ő esete sok mulatságra adott alkalmat.</p> -<p>Tőkepénzes és vagyonos ember volt, ugy negyven-ötven év körüli -életkorban. Öltözetben, modorban, gondolkozásban kifogástalan uri -ember. Jókedvü folytonosan. És igazi világfi.</p> -<p>Párisban egy barátnőre tett szert. Valami orfeumból szerzett -fiatal csinos tánczosnőt. Pár évig tartott már a barátság s elment -vele Bécsbe és Berlinbe is. Legtöbb időt Párisban töltöttek -együtt.</p> -<p>Utóbb elváltak. Adott neki csinos összeget. Az összeg azonban -elfogyott, de egy kis gyermek született. A hölgy ujra felkereste őt -s ámbár Stephensonnak erős kételyei voltak, hogy neki apai jogai -lehetnének a kis gyermekhez, azért ujra adott neki megint csinos -összeget.</p> -<p>Ebből aztán baj lett. Mert a mint a pénz a takarékossághoz épen -nem értő hölgynél elfogyott, megint rögtön fölkereste lovagját, ez -akárhol volt. Elment Stephenson Rómába, Lisszabonba, -Szentpétervárra, Konstantinápolyba, barátnője mindenütt fölkereste. -Stephenson el nem tudta gondolni, miként talál nyomába. -Komornyikjára gyanakodott: ez árulja el hollétét, de olyan öreg és -komor medve volt a komornyik, hogy ráfogni nem merte. Elkergetni -meg nem akarta, mert valami nagynénje örökségben hagyta rá nem -csekély pénzzel együtt, de különben is jó szolga volt.</p> -<p>– De hát nem tudott ön a rendőrséghez folyamodni a hölgy ellen? -<span class="pagenum"><a name="Page_299" id= -"Page_299">-299-</a></span></p> -<p>Ezt kérdezte az ezredes.</p> -<p>– Ejh-hajh! Ez nem szép ötlet öntől nemes ezredesünk. Hiszen -barátnőm volt és hölgy volt: minő utálatos dolog lett volna, ha uri -ember egykori barátnője ellen a rendőrséghez folyamodik.</p> -<p>S aztán hozzánk fordult Stephenson.</p> -<p>– Urak, alakuljunk parlamentté. Aspinál úr foglalja el a -tiszteletreméltó elnöki széket, tegye föl a kérdést, nem lett -volna-e utálatos dolog egykori barátnőmet a rendőrség kezébe adni s -aztán szavazzunk.</p> -<p>Scott Gerves visszavonta inditványát, de mi nem engedtük. -Szavaztunk. Az ezredest keményen leszavaztuk. Alig szavazott -mellette két szerencsétlen ellenzéki férfiu.</p> -<p>– Nos, lássák urak, – folytatá Stephenson, – az utazás nem -használt, a rendőrséghez nem folyamodhattam; valami mást kellett -kitalálnom. Képzeljék el, mit?</p> -<p>– Jules Vernetől kért tanácsot – szólt közbe valaki.</p> -<p>– Oh nem. Jules Vernet én igen tisztelem, de mint jó angol, én -francziától tanácsot nem kérek s el sem fogadok. Bocsásson meg -Aspinál úr, ez már a mi szokásunk. Én magam találtam ki jó -tervet.</p> -<p>– Halljuk! halljuk!</p> -<p>– Van itt Londonban egy akasztófa ügyvéd, a neve: Goldberg. -Elmentem ehhez s azt kérdeztem tőle: be tudna-e ő engem záratni -valamely börtönbe, a nélkül, hogy bűnt követnék el és olyan -börtönbe, a hol kényelmesen élnék s a honnan akkor szabadulnék, a -mikor akarok? Rögtön készen volt ő felsége fogházával, a -<span class="pagenum"><a name="Page_300" id= -"Page_300">-300-</a></span> Holowayval s ebben az adósok -börtönével. Öt nap mulva már itt ültem s lassankint s egymásután -itt volt szerencsém önökkel találkozni.</p> -<p>Általános derültség.</p> -<p>– No és mi lett a hölgygyel?</p> -<p>– Itt egy kis tévedést engedtem meg magamnak. Mikor a Sherif -eljött hozzám, hogy elhurczoljon, pár sort írtam barátnőmnek. -»Madame! Megyek az adósok börtönébe, igen fájdalmasan táplál az a -remény, hogy ön oda nem jön utánam.« – Dehogy nem jött. Fölkereste -ügyvédemet s az a gazember őt is besegítette ide. Csakhogy rosszul -számított. Ő felsége itt a börtönben minden illetlenséget szigoruan -tilt s a nők osztálya egészen el van különítve. Tehát itt se talált -rám. Minthogy pedig egykori barátnőmet itt nem hagyhattam, -kiszabadítása megint bele került vagy ötszáz fontomba. Erős a -gyanum, hogy az ügyvéd zsebjébe folyt ez is.</p> -<p>Én csak elbámultam édes vajdám, ezen a vidám és könnyelmü -életmódon. Ilyen férfiuval még csakugyan nem találkoztam életemben. -Azt kérdeztem tőle:</p> -<p>– És meddig akar ön itt maradni?</p> -<p>– Bizonyára több évig. Ügyvédem majd gondoskodik arról, hogy -hamarosan innen ki ne dobjanak. Csak a parlament ne csináljon -valami ostobaságot, mert ettől félek. Itt igen jól érzem magam. -Ruházkodással együtt se költök többet naponként 25 shillingnél s -igy minden évben megtakarítok pár ezer fontot. Erre pedig szükségem -lesz, mert hátha egykori barátnőm a kapuban <span class= -"pagenum"><a name="Page_301" id="Page_301">-301-</a></span> vár rám -akkor is, a mikor innen kiszabadulok. Nem únom magam egyáltalán. -Hizelgés nélkül mondom, hogy itt igen jó társaságban vagyok. S -társaságom folyton változik. Több mint száz kitünő ismerősre tettem -szert eddig. Naplót vezetek róluk. Ön is, kedves gróf Károlyi, ha -itt lesz pár hónapig, naplómba kerül.</p> -<p>Megköszöntem, de egyúttal siettem kijelenteni, hogy e -kitüntetéshez én untig elégnek tartanék pár napot is.</p> -<p>Nagy bizalom támadt bennem Stephenson iránt. Más nap -megkérdeztem őt, vajjon nem ajánlhatná-e nekem is ügyvédjét -Goldberget vagy valakit mást, a kivel én ügyem fölött -tanácskoznám?</p> -<p>Ajánlotta, de figyelmeztetett, hogy vigyázzak rá is, a pénzemre -is.</p> -<p>A felügyelő útján rögtön hivattuk Goldberget s az még az napon -délután négy órakor megjelent. Közöltem vele helyzetemet s kértem -tanácsát. Mielőtt azonban ügyem felől velem beszédbe ereszkedett -volna, egész hideg vérrel és nyugodtan azt kérdezé:</p> -<p>– Mennyi pénz áll most a gróf úr rendelkezésére?</p> -<p>Elővettem tárczámat, megnéztük, 1400 és néhány frankom volt.</p> -<p>– Kérem az összeg felét előlegül, a másik felét majd -kiszabadulásakor.</p> -<p>– De hát akkor én mivel megyek haza s miből fizetem a -börtön-költséget?</p> -<p>– A börtön-költséget a másik feléből fizeti, lesz hát gondom -arra, hogy minél kevesebbet fizessen. Az elutazás költségei pedig -majd valahonnan előkerülnek. <span class="pagenum"><a name= -"Page_302" id="Page_302">-302-</a></span></p> -<p>Észrevettem, hogy ő már tudja, honnan kerülnek elő.</p> -<p>Neki adtam fele pénzem. Egyuttal adtam neki a felügyelő előtt -meghatalmazást.</p> -<p>Másnap délutáni két órakor ismét eljött s értesített, hogy a -nagykövetségtől megtudta, hogy apám gazdag főúr s fölkereste s -megtalálta az ügynököt is, a ki engem Londonba csalt, s ez azt -tanácsolta, hogy én forduljak egyenesen apámhoz és egyuttal a -nagykövetséghez, ki apámat a kormány útján majd rögtön értesíti, s -igy adósságom azonnal ki lesz fizetve.</p> -<p>– És önnek, ügyvéd úr, mi a tanácsa?</p> -<p>– Tanácsot ebben nem igen adhatok, mert azt az ügynök szavából -észrevettem, hogy a hitelezőt valami más érdekli s nem az, hogy -pénzét azonnal lássa. Ön mondja meg, gróf úr, nem lenne az önnek -kellemetlen, ha édesapja értesülne az ügyről?</p> -<p>– Szeretném elkerülni, mert apám most nagy beteg s kedélyére -rosszul hatna.</p> -<p>Goldberg gondolkodott egy ideig.</p> -<p>– Nincsenek önnek, gróf úr, ellenségei édes apja körül? Nem -bujtogatják az öreg gróf urat ön ellen? Nem törekednek arra, hogy -önre nézve hátrányosan rendelkezzék?</p> -<p>– Testvéreim semmi esetre!</p> -<p>– No hát hagyjuk ezt a dolgot. Ha igy van: akkor nem értem az -egészet. Én önt kiszabadítom fizetés nélkül is. Az ön hitelezője -bécsi uzsorás. Váltóit ide telepítette Londonba s azok itt mister -Brown nevü ötödrangu bankár kezében vannak. Ez fizetési parancsot -eszközölt <span class="pagenum"><a name="Page_303" id= -"Page_303">-303-</a></span> ki ön ellen, de keresetében hamis -adatot adott elő. Önt, gróf úr, londoni lakosnak jelentette be -akkor, a mikor ön még itt se volt. Remélem, ilyen egy-két alaki -hiba miatt sikerül megsemmisíttetnem azt a királyi parancsot, mely -az adóssági fogságot elrendelte.</p> -<p>Ilyenformán adta elő ügyem jogi állását.</p> -<p>Goldberg reménye teljesült. Elzáratásomtól kezdve a nyolczadik -nap reggelén eljött hozzám s hozta az elbocsátási engedélyt vagy -birói végzést. Ki volt mondva ebben, hogy elfogatásom törvénytelen -volt s a biróság félrevezetése által vált lehetővé.</p> -<p>A felügyelő jött, gratulált és hozta a számlát. Goldberg átvette -pénzem másik felét s kifizetett mindent pontosan. Még a pinczérnek -is kiadta a szokásos borravalót. S a mikor már mindent végzett, -nekem is adott két Napoleon-aranyat. Menjek vele neki a -világnak.</p> -<p>A felügyelő még egy órai időt engedett arra, hogy barátaimat -meglátogassam s tőlük elbucsuzzam.</p> -<p>Legjobb ismerőseimmé e rövid néhány nap alatt Scott Gerves, -Aspinal és Stephenson váltak. A búcsúzás idejének legnagyobb részét -velük töltöttem.</p> -<p>Egyetértőleg azt tanácsolták, mikor ügyem részleteit megtudták, -hogy vigyázzak magamra, mert valakinek érdekében van, hogy én be -legyek zárva. Félnem kell tehát, hogy ujra elcsipnek, kivált ha -ellenfelem tud költeni s másodszor jobban vigyáznak s nem -szabadulok olyan könnyen.</p> -<p>– Ha kiszabadul ön, – mondták, – menjen Goldberghez s lakjék ott -az első vonat indulásáig, mely Páris felé <span class= -"pagenum"><a name="Page_304" id="Page_304">-304-</a></span> vezet. -Kocsin menjen az első állomásig. Londonban sehol ki ne -szálljon.</p> -<p>Megköszöntem, megfogadtam.</p> -<p>Azután azt kérdezték: van-e még pénzem? Mondtam, hogy két -Napoleon-aranyom van.</p> -<p>Rögtön összeadtak 50 fontot, mintegy hatszáz forintot nagy -szivességgel s tukmálták rám, hogy fogadjam el. Nemes szivü jó -emberek. Sohase láttak és sohase fognak többé látni, csupán nyolcz -napig voltunk együtt a börtönben s ugy gondoskodtak rólam, mintha -jó testvéreim lettek volna.</p> -<p>Meg nem fontolt vonakodással csupán 20 fontot fogadtam el -kölcsön tőlük.</p> -<p>Rögtön és egyenesen az ügyvédhez mentem, ő pedig azonnal kivitt -nyári lakásába s ott ültem fel annak közelében egy vonatra s azon -is a harmadik osztályra váltottam jegyet. Siettem, siettem.</p> -<p>Az ügyvéd mosolyogva mondta, hogy ugy-e lett utiköltségem?</p> -<p>Ő már tudta azt, hogy a Herr Majesty első osztályu foglyai -kiszabadult társukat pénz nélkül utra nem eresztik.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_305" id= -"Page_305">-305-</a></span></p> -<h2>MENEKÜLÉSEM.</h2> -<p class="summary">(Ügyvédem esze. – Pénzem elfogy, koplalok. – -Utazásom Genuába. – Apám kitagad. – Haldokló apám mellett. – -Temetésére nem mehettem.)</p> -<p>Érdekes ügyvéd volt ez a Goldberg.</p> -<p>Stephenson furcsa elméletet alkotott magának a londoni -ügyvédekről. Felosztotta őket különböző osztályokra. Minden -osztályt fölségesen jellemzett. Hangos kaczagásra tudta vele -gerjeszteni a börtöntársaságot. A nagy ügyvéd, az előszobás ügyvéd, -a nyargaló, az uzsorás, a jótékony, a keritő ügyvéd stb. Ismert jó -ügyvédet is.</p> -<p>Goldberget a keritő ügyvédek közé sorozta. A ki minden -elkövetendő bűnben tanácsot tud adni első pillanatra s minden -elkövetett bűnt fölismer első pillanatra. És a kiben nincs semmi -nagyravágyás.</p> -<p>– Őrizkedjék kedves gróf Károlyi, – mondá, – a nagyravágyó -ügyvédtől. A ki parlamenti tag akar lenni, a ki főurak közé -vágyakozik, a ki jótékonysági intézet élére törekszik, a ki a -tudomány mivelését űzi: annak körmei közé ne keveredjék. Vagy -szamár, a ki elveszti pörét; vagy hütelen, a ki hiuságból elárulja. -Csak <span class="pagenum"><a name="Page_306" id= -"Page_306">-306-</a></span> maradjon kedves gróf mindig a nyargaló, -az uzsorás és keritő ügyvédek mellett. Ezek csak zsebjét ürítik ki, -de le nem vetkőztetik. Ezek óvatosak. Ezek nem számitanak arra, -hogy nevük vagy állásuk tekintélye megvédi őket.</p> -<p>Nagyon sokszor eszembe jutottak e bolondos, de bölcs szavak -később, a mikor már engem csakugyan vetkőztettek.</p> -<p>De Goldberg kérdéseiben is fölismertem utóbb a csodálatos nagy -emberismeretet. Börtönbe hurczoltatásomat csakugyan azért idézték -elő, hogy végrendeletében apám rám nézve hátrányosan intézkedjék. -Ez az éles eszü ügyvéd már akkor látta ezt, a mikor én se nem -sejtettem, se el nem hittem volna.</p> -<p>No de Angliából menekülnöm kellett. Ez volt most első tenni -valóm.</p> -<p>A vasuton és a tengeren szerencsésen áthatoltam. Calaisban -Párisig megváltottam jegyemet és pedig a legközelebbi -expresszvonaton első helyre, minthogy azon a vonaton egyéb hely -nincs. Ezzel aztán szerencsésen elértem azt, hogy egy marok -rézpénznél egyéb pénzem nem maradt.</p> -<p>Kedvem, egészségem, étvágyam jó volt. Sőt éhes voltam, mint a -farkas.</p> -<p>De elhagytam Angliát. Azzal a szent fogadással, hogy engem többé -Nagy-Brittannia nem lát, a büszke angol nemzet többé keblén nem -melenget, de börtönbe se zár és Nagy-Brittannia és Irland -királynőjének s India császárnőjének legmagasabb figyelme rám többé -ki nem <span class="pagenum"><a name="Page_307" id= -"Page_307">-307-</a></span> árad és sherifjei többé nem kérdezik -tőlem, ki vagyok, mi vagyok, hol születtem, merre jártam s van-e -feleségem s hány gyermekem?</p> -<p>Szegény feleségem, nem volt annyi pénzem, hogy táviratban -értesithettem volna kalandor sorsom fordulatairól s arról a -sietésről, a melylyel Génua felé tartok.</p> -<p>Calaisban már elővett az éhség. Éhség! Ennél a szónál egy kissé -meg kell állapodnom édes vajdám.</p> -<p>Ott álltam az európai szárazföld kapuja küszöbén. A kapu nyitva -állott előttem. Szabadon mehettem Genuáig, mint a madár. Ezerötszáz -vagy valamivel több-kevesebb kilométernyi ut állott előttem. -Csekélység. Hiszen bejártam én Afrikát, Ázsiát, Európát: mi ehhez -képest ezer vagy ezerötszáz kilométernyi ut? Huszonnégy órai -utazás, semmi több.</p> -<p>Igen, de pénz nélkül és éhesen.</p> -<p>Volt egy maroknyi rézpénzem. A vasuti indóház éttermébe -benéztem. Semmiféle étel és ital ott nem volt, a melyet rézpénzzel -ki lehetett volna fizetni. Enni-inni pedig kell.</p> -<p>Buta állat az éhség. Ha tárczám tele volt pénzzel: alig volt jó -étvágyam. Ha pedig nem volt pénzem: mindjárt jött az éhség. Ugy -jött rám, mint a rablóbanda. Mért nem rohanja meg azt, a kinek sok -pénze van? Mért bántja azt, a kinek üres a zsebje?</p> -<p>Bementem az utolsó osztályu utasok éttermébe. Körülnéztem.</p> -<p>Volt egy asztal, a melyen papirra rakva hideg ételmaradékok -voltak egy-egy adagba rakva. Egyebek közt <span class= -"pagenum"><a name="Page_308" id="Page_308">-308-</a></span> a -sonkának letisztogatott zsiros czafatjai. S az első osztályu -vendégek által a tányéron hagyott zsiros részecskék. Ezeket az -élelmes vendéglős összegyüjti, adagot épit belőlük, papirra -halmozza s eladja adagonként öt krajczárért. Két darab tegnapi -fekete kenyéradag négy krajczárt ér. Egy jókora adag komisz pálinka -hat krajczár. Mindez kitelt rézpénzemből, sőt maradt is vagy -tizenöt krajczárom.</p> -<p>Jól laktam. Uraságoktól levetett ételmaradékból ugyan, de jól -laktam.</p> -<p>Eszembe jutott az öreg Mohos. Ez egy bivalyos volt apám csurgói -uradalmában valamelyik majorban. A bivalyos az utolsó ember a -cselédek közt. Nem egyszer láttam, mint gróf urfi, a mikor ez az -öreg redves bivalykormányos eddegélt jó buzalisztkenyeret és -illatos töpörtyüt sós-paprikás füszerrel behintve. Oly jóizün -eddegélt, hogy még piszkos, bozontos bajuszát is élvezettel -törülgette. Minő undorral néztem én akkor ostoba gyerek-észszel azt -az ennivalót! Minő alsó rendü állatnak néztem én azt a bivalyost, a -ki ilyen ételt meg tud enni, a kinek ilyen ételt meg kell enni!</p> -<p>Pedig hát az az étel nem uraságoktól levetett ételmaradék volt. -És az az ember csak bivalyos volt s nem gróf Károlyi, az országot -elfoglaló Kaplyon nemzetségből, a kinek még grófi czimerét is -tizenegy águ herczegi korona ékesiti.</p> -<p>Párisig elég volt az a lakoma, melyet Calaisban tizenöt -krajczárért rendeztem magamnak. De miként koplaljak Génuáig? -<span class="pagenum"><a name="Page_309" id= -"Page_309">-309-</a></span></p> -<p>Most már tudom, hogy egy-két napi koplalás nem nagy dolog. De -akkor nem jutott eszembe.</p> -<p>Koldulni?</p> -<p>Koldulni csak akkor lehetett volna, ha nevem eltagadom és ha -ruhám rongyos. De előkelő öltönyben, gróf Károlyi névvel koldulni -nem lehet. Okát kellett volna adnom. Hazudni nem lehet. Meg kellett -volna mondanom, hogy Londonból jövök, az adósok börtönéből. Ez ok -lett volna, de hát minő szánakozással vagy talán megvetéssel néztek -volna rám barátaim abból a magas arisztokrácziából.</p> -<p>Tünődtem: mit csináljak? Hogy anyám hol van e pillanatban, nem -tudtam. Apám beteg és elkeseredett. Közeli tisztjei a balsorsot -szőtték-fonták ellenem. És aztán mire Magyarországból hetek mulva -felelet jön: akkorra éhen döglöm.</p> -<p>Ejh, mit tünődjem? Jövel édes jó barátom, te kemény szivü -uzsorás. Te nem haragszol soha semmiért. Te nem esel kétségbe soha -fiatal grófi sarjadék sorsa fölött. Ha egyiknél elveszted a pénzed: -megtalálod a másiknál. Jövel uzsorás barátom!</p> -<p>Párisban a Gare de Nordhoz nem messze lakott egy ismerősöm. A -neve Pincherat. Megemlékeztem már róla. Most is tartozom még neki. -Őt kerestem föl. Pénzes ember volt, üzletember volt, az ő -segitségét kellett igénybe vennem.</p> -<p>Nyomoruságos százötven frankot kértem tőle az utra. Elmondtam -londoni kalandjaim egy részét neki. Szives készséggel nyult -zsebjébe s letett az asztalra egy marék <span class= -"pagenum"><a name="Page_310" id="Page_310">-310-</a></span> -aranyat. Rendelkezésemre adta. Kivettem a halomból 150 -franknyit.</p> -<p>Siettem Genuába.</p> -<p>Mikor Aix-hez értünk, le kellett szállnunk a vonatról s vagy egy -órát gyalogolnunk. Az ut akkor se volt még helyreállitva. A nagy -vasuti szerencsétlenségről csak akkor értesültem. A halottak egy -része már el volt temetve, más része a hazaszállitásra elkészitve. -Tehát ha Kossuth Tivadart otthon találom Turinban s a balesetes -vonattal indulok, sohase jutottam volna Holowayba, hanem a helyett -a poklok fenekére. A papok legalább igy beszélik.</p> -<p>Otthon az egész házat kétségbeesésben találtam. Kis fiam alig -pár hónapos, feleségem még mindig gyönge. Tudták, mely vonattal -kellett indulnom. Semmi hir rólam. Az aix-i vasuti -szerencsétlenséggel minden lap tele volt. Naponként hozták a -halottak és sebesültek névsorát. Sok olasz is volt a vasuton. Egyik -genuai lap ostoba jólértesültséggel kiirta, hogy én is azzal a -vonattal utaztam. Nevem se a halottak, se a sebesültek közt nem -volt, de a megmenekültek közt se. Az ismerősök, jó barátok -megrohanták a feleségemet. Egyik a másiknak adta a kilincset. -Képzelhető, szegény asszony minő lelki állapotban lehetett.</p> -<p>Mikor haza értem, akkor ijedtem meg magam is: minő sors várna -azokra, a kik szivemen vannak, ha engem a végzet kiszólitana -közülök.</p> -<p>Londoni esetemről én nem irtam haza és nem értesitettem a -követséget se. Egyáltalán nem akartam, hogy <span class= -"pagenum"><a name="Page_311" id="Page_311">-311-</a></span> esetem -köztudomásra jusson. Hiszen valamennyi hitelezőm mind rám ront és -egyuttal minden hitel bezárul előttem. S a mi fő, szegény beteg -apámat ujra fölingerli ellenem.</p> -<p>De hát épen ez volt a czél.</p> -<p>Esetem, adóssági fogságom szélesen, hosszan, részletesen leirva -megjelent néhány bécsi lapban. Azok, a kik a kelepczét szőtték -ellenem, gondoskodtak arról, hogy megjelenjék. Hiszen ez oda -tartozott a kelepczéhez.</p> -<p>Minden lapot megküldtek apámnak s azon kivül élőszóval is -lefestettek előtte gyönyörüen. Végkép elveszett és elvetemedett -csavargó gyanánt állitottak eléje. A halálos beteg apa elé.</p> -<p>A sikert, melyre törekedtek, el is érték.</p> -<p>Apám 1877-ik évi február hó 15-én aláirta azt a végrendeletet, -melylyel engem minden örökségből kitagad és a melylyel köteles -részre szorit. Sőt még köteles örökségi részem összegét is -meghatározza fél millió forintban. Apámnak pedig csak évi jövedelme -is elérte az egész milliót.</p> -<p>Kinek a keze irása az a végrendelet: elfeledtem. Meg kell néznem -a periratokat, ott megtudhatom. Valamint azt is, kik voltak a -végrendelet tanui.</p> -<p>Testvéreim alig tudták meg hamarjában ezt az intézkedést.</p> -<p>Én gyorsan megtudtam. Valami jó ember az udvari tisztek közül -azonnal megirta. Egyuttal kért, menjek haza rögtön, a kegyelmes ur -– apám – szivesen megváltoztatja, ha engem lát. <span class= -"pagenum"><a name="Page_312" id="Page_312">-312-</a></span></p> -<p>Nem mentem.</p> -<p>Jó kis fiam már kezdett kis kezeivel hadonázni s már kezdett rám -mosolyogni, ha látott. Ezt a kedves mosolygást el nem mulasztottam -volna élvezni a világnak minden kincseért se. Azért meg épen nem, -hogy én szegény beteg jó apámmal az örökség miatt zsörtölődjem.</p> -<p>Hiszen, akárhogy szól a végrendelet, az örökség dolga többé nem -apámé, hanem testvéreimé. Bennök pedig bizhattam is, biztam is.</p> -<p>Az ügyvéd urak pedig eszembe se jutottak.</p> -<p>Apám, mikor kitagadott, már nagyon beteg volt. Sorsát már tudta, -a halál gondolata már lelkén borongott s veszélyes köd gyanánt -nyomta el nála az élet minden örömét. Ily hangulatban, a léleknek -ily tompaságában már nincs akkora harag, nincs akkora felindulás, -mely jó apát nem rossz fiu ellen kitagadásra birhatna. Pedig ő jó -apa volt s én nem épen rossz fiu.</p> -<p>Hanem a bágyadt lélek, az örökös bujtogatás és zaklatás terhe -alatt, képes lehetett erre.</p> -<p>Apám a nyarat csurgói kastélyában töltötte. A park elég szép s -terebélyes nagy fákban elég gazdag. E fák árnyékában vezetgették -vagy ezek alatt üldögélt, mig volt ereje kint lenni a szabad -levegőn.</p> -<p>Szeptemberben magához hivatott s én siettem hozzá azonnal. Egy -hónapot töltöttem vele.</p> -<p>Beszélni már nem tudott. Egykor nyulánk, magas deli termete -sovány volt és meggörnyedt. Arcza elváltozott s szemeit, melyek -egykor szépek, parancsolók, <span class="pagenum"><a name= -"Page_313" id="Page_313">-313-</a></span> hatalmasak voltak, valami -különös szintelenség, valami halálos szürkeség lepte el.</p> -<p>A napnak minden óráját vele töltöttem reggeltől estélig. Csak -mikor etették és itatták, akkor nem akarta, hogy jelen legyek. Ez -is gyöngédség volt. Kinjainak látásával nem akart engem gyötörni. -Vagy tán fájt volna neki, hogy én őt oly elnyomorultnak lássam.</p> -<p>Szenvedése nagy volt. Nyelvrákja már elhatalmasodott s nehézzé -tette a táplálkozást. Utóbb a lélekzést is.</p> -<p>Apám is sokat utazott életében. Csaknem annyit, mint én. De ő -mindig nagy uraság gyanánt utazott s ámbár nagyon takarékos volt, -Párisba el nem indult soha, hogy fél millió franknyi aranyat, -papirt vagy hitellevelet ne vitt volna magával.</p> -<p>Ugy mondták nekem, hogy 1835 táján, a mikor már vőlegény volt, -gróf Szápáry Antal társaságában látogatta meg Párisban a hires -Lenormand asszonyt, hogy mondjon neki jövendőt. Ez az asszony -világhirü jövendőmondó volt.</p> -<p>Egyik kérdése az volt hozzá: mikor és miként fog meghalni?</p> -<p>A jósnő azt felelte:</p> -<p>– Tovább él, mint akár apja, akár nagyapja, de éhen fog -meghalni.</p> -<p>Elnevették magukat.</p> -<p>Egy Károlyi gróf fog éhen halni, kinek magának is sok milliója s -jegyesének is több milliója van.</p> -<p>Ez a hir s ez a hit annyira el volt terjedve, hogy a mikor -halála után tiz év mulva Székesfehéváron engem <span class= -"pagenum"><a name="Page_314" id="Page_314">-314-</a></span> -képviselővé választottak, egyik választóm még akkor is kérdezte -tőlem: igaz volt-e ez a hir?</p> -<p>Én erre nem tudtam felelni. Apámtól ezt soha nem hallottam. -Igaz, hogy betegségének természete hozta magával, hogy utolsó -napjaiban semmi táplálékot le nem nyelhetett.</p> -<p>De a mig mellette voltam, szeptemberben még erős levessel, -tejjel s finom szeszes italokkal türhetően tudott táplálkozni.</p> -<p>Mindig papirra irta, a mit velem közölni akart.</p> -<p>Kérdezte, miként töltöm napjaimat, éveimet?</p> -<p>Elmondtam, hogy családomnak élek.</p> -<p>Kérdezte: jó asszony-e feleségem?</p> -<p>Azt feleltem, hogy én igazán szeretem, nélküle nincs életem.</p> -<p>Száz kérdést intézett hozzám kis fiamról. Erről beszéltem -legszivesebben, örömmel hallgatta minden szavam.</p> -<p>– Igazán szereted fiadat?</p> -<p>– Igazán szeretem, édes apám.</p> -<p>Megszoritotta kezemet, perczekig tartott kézszoritása.</p> -<p>Nem mondta, de én szentül hiszem, hogy azt gondolta, a ki -gyermekét igazán szereti, annak apját is igazán kell szeretnie.</p> -<p>Most is meg van tárczámban ez az irása:</p> -<p>»Aláirtam ezt az irást, de ne aggódjál se magad, se unokám -miatt, gondoskodtam én rólatok, csak hitelezőiddel végezzetek.«</p> -<p>Én soha sem hoztam elő neki a kitagadó végrendeletet. A beteg -embert, a jó apát nem akartam ezzel <span class="pagenum"><a name= -"Page_315" id="Page_315">-315-</a></span> búsitani. Egy szavamba -került volna, hogy uj rendelkezést csináljon.</p> -<p>Egy hónap után ezt irta papirra:</p> -<p>»Most menj haza családodhoz, novemberre készen légy az utra, -majd értesitelek Pestről, akkor rendet csinálok.«</p> -<p>Elbucsuztam tőle. Megcsókoltam kezét és homlokát. Sokáig ölelve -tartottuk egymást. Az én könyem is kicsordult, az övé is. Ő -zokogott is.</p> -<p>Ha ezt az elválást látták volna az ügyvéd urak, a kik engem -megholt apám szivéből és vagyonából kipöröltek!</p> -<p>Mégis csak jó az, hogy a szeretethez nem szokás ügyvédet hivni -közbenjárónak.</p> -<p>Sohasem láttam többé jó apámat. Se élve, se halottaiban. Ő -tovább látott engem. Karszékén odavitette magát, a honnan messze -ellátni arra az utra, mely Fehérvár felé vezet s melyen porzott -velem a kocsi nőm és gyermekem felé.</p> -<p>Apám ezentul mindig rosszabbul lett. Haldoklás volt ezentul -minden napja.</p> -<p>Október végén a lapokból arról értesültem, hogy állapota javult -s november 6-án budapesti palotájába fog átköltözni.</p> -<p>– November 6-ika után minden nap vártam levelét.</p> -<p>Az Aqua Solán levő lakásomat megváltoztattam s a Via Romá-ba -hurczolkodtam át. Épen holmim áthordásával s uj lakásom -rendezésével foglalkoztam s estére készen akartam lenni, hogy édes -kis Endrém születése <span class="pagenum"><a name="Page_316" id= -"Page_316">-316-</a></span> napját néhány benső barátommal együtt -megünnepeljem. Fiam ez napon töltötte be életének első évét. Ez -volt november 9-ike.</p> -<p>Délután táviratot kapok. Az volt benne, hogy apám hajnali fél -három órakor meghalt.</p> -<p>Vége lett családi örömöm ünnepének. Készültem a -hazautazásra.</p> -<p>Ez napon már nem indulhattam. Az alkalmas vonatról már lekéstem. -A halott beszentelését 12-re, a kaplyoni sirbolti temetést 13-ára -határozták. Volt időm hazaérni.</p> -<p>Másnap korán reggel ujabb táviratot kaptam, mely Gyula bátyám -nevében anyám által volt aláirva. Ebben későbbi napra volt a -temetés téve s kér Gyula bátyám, hogy fontos okokból, melyek engem -érdekelnek, ugy intézzem utamat, hogy csak a temetésre érjek -haza.</p> -<p>Azt gondoltam, azt jelenti e távirat: nehogy hitelezőim -megrohanjanak.</p> -<p>Szót fogadtam. Később indultam. Érkezésemről Gyula bátyámat -értesitettem. Fehérváron eleibém jött a hirmondó egy ügyvéd -személyében. Közölte velem, hogy apámat már pár nap előtt -eltemették.</p> -<p>Tehát én még temetésén se lehettem jelen.</p> -<p>Később anyámtól és Gyula bátyámtól felvilágositást kértem a -távirat felől, mely engem tévedésbe ejtett s kisült, hogy ez hamis -távirat volt. Anyám és bátyám nem tudtak erről semmit. Ezt a -cselszövényt is tehát afféle kéz intézte, a melyik Londonba csalt -az adósok börtönébe. <span class="pagenum"><a name="Page_317" id= -"Page_317">-317-</a></span></p> -<p>Én Fehérvárról visszafordultam s mentem egyenesen Genuába.</p> -<p>Egy jó emberem, családomnak valamelyik alsóbb rendü tisztje -összeszedte a hirlapokat, melyek apám haláláról és temetéséről -irtak. A lapokban azt olvastam, hogy apám négy végrendeletszerü -intézkedést tett.</p> -<p>Kettő ott feküdt a törvényszéknél.</p> -<p>Egy bepecsételt iratot valamelyik palotabeli szolgának adott át, -hogy Gyula bátyám azt a halál bekövetkeztével bontsa fel. Ebben azt -rendelte, hogy holttestét föl ne bonczolják s temetését minden -pompa nélkül a lehető legegyszerübb módon intézzék.</p> -<p>Egy rendelkezése pedig Steinbach közjegyzőnél volt elhelyezve. -Erről azt irták a hirlapok, hogy ebben »atyai szive sugallata -szerint emlékezik meg kitagadott fiáról.«</p> -<p>Igy olvastam a lapokból.</p> -<p>Mi volt igaz ezekből: nem tudom. A kitagadó végrendelet -előkerült. Előkerült egy másik is. Volt-e vagy nem volt az én -javamra is utolsó intézkedés: erre bizton nem felelhetek.</p> -<p class="center">* * *</p> -<p>Édes vajdám!</p> -<p>Zárjuk be itt életem első korszakát. Ez után nagy nélkülözések -ideje köszöntött be rám. Apám halála uj korszakot tárt elém.</p> -<p>Genuából elköltöztem.</p> -<p>Párisban meghalt édes jó kis fiam. <span class= -"pagenum"><a name="Page_318" id="Page_318">-318-</a></span></p> -<p>Visszajöttem hazámba s végig csináltam ostoba és szerencsétlen -örökségi pörömet.</p> -<p>Te édes vajdám belevittél a képviselőségbe s engem magukkal -ragadtak a közélet nagy viharai.</p> -<p>Elvesztettem életem társát, szivem mindennapi táplálékát, lelkem -rajongását, szeretett nőmet. Te bucsuztattad el tőlem.</p> -<p>Régi barátaimtól el kellett válnom, uj és hű barátok nőttek -szivemhez.</p> -<p>Kezedbe adom följegyzéseimet uj életemről is, holott ezt 1886 -óta te talán jobban ismered, mint én. Ha jónak látod: adj nekik -türhető alakot s tedd közzé alkalmas időben.</p> -<p>Talán nekem is jól esik, ha fájdalmas is az emlékezet.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_319" id= -"Page_319">-319-</a></span></p> -<h2>TARTALOM.</h2> -<ul class="TOC"> -<li>A mit előre kell mondanom <span class="ralign"><a href= -"#Page_1">1</a></span></li> -<li class="li2">(A kegyelet. – A Károlyi nemzetség. – Hogy szerezte -a grófságot? – Mi van a két kötet munkában s mi lesz a harmadikban? -– Ki e munka irója? – Gróf Károlyi Gábor életének hátralevő része. -– Halála és temetése.)</li> -<li>Gyerekkorom <span class="ralign"><a href= -"#Page_30">30</a></span></li> -<li class="li2">(Születésem. – A halálra itélt katona megmentése. – -Latour a lámpásra akasztva. – Elfognak bennünket. – Jegyzet: Ki -volt a halálra itélt?)</li> -<li>Gróf Batthyányi Lajos elfogatása <span class="ralign"><a href= -"#Page_37">37</a></span></li> -<li class="li2">(Miként fogták el a palotánkban gróf Batthyányit? – -A mentési kisérlet. – Csurgói viszontagságaink. – Anyám megmenti -Komáromban gróf Károlyi Lajos nagybátyámat. – Jegyzetek: Gróf -Kreith Béla. – Vitás kérdések gróf Batthyányi elfogatása -fölött.)</li> -<li>Gróf Batthyányi Lajos halála <span class="ralign"><a href= -"#Page_52">52</a></span></li> -<li class="li2">(Gróf Batthyányi Lajos Pesten. – A halálos itélet. -– A franczia gyóntató. – A tőr. – A holttest megmentése. – -Jegyzetek: A „vajda“ név. – Családi felvilágositás. – Vitás -kérdések a holttest megmentése körül.)</li> -<li>Mire tanitottak? <span class="ralign"><a href= -"#Page_65">65</a></span></li> -<li class="li2">(Nevelőim, tanitóim. – Pados János. – Első -utazásaim külföldre. – A kamaszkor évei. – Miként nevelik a magyar -mágnások gyerekeit? – Genfi tanulmányaim.)</li> -<li>Utazásaink <span class="ralign"><a href= -"#Page_80">80</a></span></li> -<li class="li2">(A spanyol határon magyar zsidó. – Gróf Batthyányi -Iván. – Gibraltárból Malagába. – Spanyolországban. – Átmegyünk -Algirba. – Egy nagynénémet fölfedezem az arabok közt. – -Mulatságaink. – Orvul meglőnek. – Bonbonnel barátom és rettentő -vadászesete. – Megmentjük őt a gyilkostól. – Havas tél szorit meg -Afrikában.)</li> -<li>Vadászatom Afrikában <span class="ralign"><a href= -"#Page_104">104</a></span></li> -<li class="li2">(Miként lőttem oroszlánt? – Chassaing. – Négy -oroszlán jött rám. – Chassaing barátom iszonyú sorsa. – Karthágó -romjai. Nem gyönyörködöm a multban. – A kutyám -oroszlánkalandja.)</li> -<li><span class="pagenum"><a name="Page_320" id= -"Page_320">-320-</a></span></li> -<li>Vadászatom Egyiptomban <span class="ralign"><a href= -"#Page_120">120</a></span></li> -<li class="li2">(Gerard úr, a szent. – A spanyol bankár. – Elfogy a -pénzünk. – Az első lófuttatás a Nilus partján. – A piramisok – A -szfinksz.)</li> -<li>A szent földön <span class="ralign"><a href= -"#Page_138">138</a></span></li> -<li class="li2">(A szent sír templomában. – Salamon templomának -fala. – A holt tenger. – Diab sejk rabló beduin főnök. – Az Ana -szultána szent forrásnál. – Názárethi vacsoránk. – A sáska. – A -sapheti csata. – Balbek romjai. – Sztambulban.)</li> -<li>Összeesküvő leszek <span class="ralign"><a href= -"#Page_165">165</a></span></li> -<li class="li2">(Anyám társaságában. – Hogy kerültem az -összeesküvésbe? – Kossuth tanácsa. – Tibor és Pista öcséimet -elfogják. – Kiszabaditom őket. – Hogy kezdődött adósságom? – Miként -merültem el benne nyakig.)</li> -<li>Házasságom <span class="ralign"><a href= -"#Page_186">186</a></span></li> -<li class="li2">(Amelit feleségül veszem. – Esküvőm. – Egy asszony -is megér egy életet. – Konyhabeli tudományom. – Az öreg Dumas. – -Mikor Párist fenyegetik a poroszok.)</li> -<li>A nagy háboru alatt <span class="ralign"><a href= -"#Page_199">199</a></span></li> -<li class="li2">(Menekülünk Párisból. – Nyomoruságunk Brüsszelben. -– Gróf Károlyi Ede. – Darwin. – Olivier barátom.)</li> -<li>Milanóban <span class="ralign"><a href= -"#Page_211">211</a></span></li> -<li class="li2">(Milanói lakásom. – Fofó kutyám élete és halála. – -A japáni ember sirja. – Rothschild Adolf. – A párisi ostrom alatt -mindenem elpusztult. – Nápolyi utunk. – Apám nem ad szállást. – Mit -vétettem?)</li> -<li>Genuában <span class="ralign"><a href= -"#Page_231">231</a></span></li> -<li class="li2">(Milán Comello grófné. – St.-Dalmas fürdőben. – -Orgyilkosság fenyeget. – Philomén. – Valsi barátaink. – Ducamp. – -Ducamp halála.)</li> -<li>Fiam születése <span class="ralign"><a href= -"#Page_252">252</a></span></li> -<li class="li2">(Vanetti úrral leszámolok. – Bűnpöröm. – Velenczei -utaink. – Beppina halála. – Endre fiam megszületik.)</li> -<li>Barátságom Garibaldival <span class="ralign"><a href= -"#Page_268">268</a></span></li> -<li class="li2">(Meglátogatom Garibaldit Caprera szigetén. – -Garibaldi Genuában. – Fiam Garibaldinál. – De-Marini kertje. – -Bonbonnel. Apám tervei. – A cselszövények.)</li> -<li>Az adósok börtönében <span class="ralign"><a href= -"#Page_283">283</a></span></li> -<li class="li2">(Uzsorásom okosan beszél. – A bécsi ügynök. – A -vasuti szerencsétlenség. – Az angol királynő nevében fogoly vagyok. -– A börtön. – Börtönbeli barátaim. – A mogorva ezredes. – A vidám -Stephenson szerelmi ügye. – Ügyvédem Goldberg.)</li> -<li>Menekülésem <span class="ralign"><a href= -"#Page_305">305</a></span></li> -<li class="li2">(Ügyvédem esze. – Pénzem elfogy, koplalok. – -Utazásom Genuába. – Apám kitagad. – Haldokló apám mellett. – -Temetésére nem mehettem.)</li> -</ul> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<div class="figcenter" style="width: 858px;"><a href= -"images/i001hq.jpg"><img src="images/i001.jpg" alt= -"Gróf Károlyi Gábor észak-afrikai utazásainak térképe." title= -"Gróf Károlyi Gábor észak-afrikai utazásainak térképe." /></a> -<p class="caption">Gróf Károlyi Gábor észak-afrikai utazásainak -térképe.</p> -</div> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<div class="transnote"> -<h3>Javítások.</h3> -<p>Az eredeti szöveg helyesírásán nem változtattunk.</p> -<p>A nyomdai hibákat javítottuk. Ezek listája:</p> -<table> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_4">4</a></td> -<td>Arpádtól kezdve</td> -<td>Árpádtól kezdve</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_27">27</a></td> -<td>En azt</td> -<td>Én azt</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_37">37</a></td> -<td>gróf Batthyanyít</td> -<td>gróf Batthyányit</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_104">104</a></td> -<td>lőttem oroszlant</td> -<td>lőttem oroszlánt</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_171">171</a></td> -<td>Irányi Dáníel</td> -<td>Irányi Dániel</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_193">193</a></td> -<td>O is rögtön</td> -<td>Ő is rögtön</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_233">233</a></td> -<td>én csak ismétlen</td> -<td>én csak ismétlem</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_253">253</a></td> -<td>rólam, bogy</td> -<td>rólam, hogy</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_305">305</a></td> -<td>Es a kiben</td> -<td>És a kiben</td> -</tr> -</table> -</div> - - - - - - - -<pre> - - - - - -End of the Project Gutenberg EBook of Gróf Károlyi Gábor följegyzése - (1. kötet), by Károly Eötvös - -*** END OF THIS PROJECT GUTENBERG EBOOK GRÓF KÁROLYI GÁBOR *** - -***** This file should be named 63002-h.htm or 63002-h.zip ***** -This and all associated files of various formats will be found in: - http://www.gutenberg.org/6/3/0/0/63002/ - -Produced by Albert László from page images generously made -available by the Google Books Library Project - -Updated editions will replace the previous one--the old editions will -be renamed. - -Creating the works from print editions not protected by U.S. copyright -law means that no one owns a United States copyright in these works, -so the Foundation (and you!) can copy and distribute it in the United -States without permission and without paying copyright -royalties. Special rules, set forth in the General Terms of Use part -of this license, apply to copying and distributing Project -Gutenberg-tm electronic works to protect the PROJECT GUTENBERG-tm -concept and trademark. Project Gutenberg is a registered trademark, -and may not be used if you charge for the eBooks, unless you receive -specific permission. If you do not charge anything for copies of this -eBook, complying with the rules is very easy. You may use this eBook -for nearly any purpose such as creation of derivative works, reports, -performances and research. They may be modified and printed and given -away--you may do practically ANYTHING in the United States with eBooks -not protected by U.S. copyright law. Redistribution is subject to the -trademark license, especially commercial redistribution. - -START: FULL LICENSE - -THE FULL PROJECT GUTENBERG LICENSE -PLEASE READ THIS BEFORE YOU DISTRIBUTE OR USE THIS WORK - -To protect the Project Gutenberg-tm mission of promoting the free -distribution of electronic works, by using or distributing this work -(or any other work associated in any way with the phrase "Project -Gutenberg"), you agree to comply with all the terms of the Full -Project Gutenberg-tm License available with this file or online at -www.gutenberg.org/license. - -Section 1. General Terms of Use and Redistributing Project -Gutenberg-tm electronic works - -1.A. By reading or using any part of this Project Gutenberg-tm -electronic work, you indicate that you have read, understand, agree to -and accept all the terms of this license and intellectual property -(trademark/copyright) agreement. If you do not agree to abide by all -the terms of this agreement, you must cease using and return or -destroy all copies of Project Gutenberg-tm electronic works in your -possession. If you paid a fee for obtaining a copy of or access to a -Project Gutenberg-tm electronic work and you do not agree to be bound -by the terms of this agreement, you may obtain a refund from the -person or entity to whom you paid the fee as set forth in paragraph -1.E.8. - -1.B. "Project Gutenberg" is a registered trademark. It may only be -used on or associated in any way with an electronic work by people who -agree to be bound by the terms of this agreement. There are a few -things that you can do with most Project Gutenberg-tm electronic works -even without complying with the full terms of this agreement. See -paragraph 1.C below. There are a lot of things you can do with Project -Gutenberg-tm electronic works if you follow the terms of this -agreement and help preserve free future access to Project Gutenberg-tm -electronic works. See paragraph 1.E below. - -1.C. The Project Gutenberg Literary Archive Foundation ("the -Foundation" or PGLAF), owns a compilation copyright in the collection -of Project Gutenberg-tm electronic works. Nearly all the individual -works in the collection are in the public domain in the United -States. If an individual work is unprotected by copyright law in the -United States and you are located in the United States, we do not -claim a right to prevent you from copying, distributing, performing, -displaying or creating derivative works based on the work as long as -all references to Project Gutenberg are removed. Of course, we hope -that you will support the Project Gutenberg-tm mission of promoting -free access to electronic works by freely sharing Project Gutenberg-tm -works in compliance with the terms of this agreement for keeping the -Project Gutenberg-tm name associated with the work. You can easily -comply with the terms of this agreement by keeping this work in the -same format with its attached full Project Gutenberg-tm License when -you share it without charge with others. - -1.D. The copyright laws of the place where you are located also govern -what you can do with this work. Copyright laws in most countries are -in a constant state of change. If you are outside the United States, -check the laws of your country in addition to the terms of this -agreement before downloading, copying, displaying, performing, -distributing or creating derivative works based on this work or any -other Project Gutenberg-tm work. The Foundation makes no -representations concerning the copyright status of any work in any -country outside the United States. - -1.E. Unless you have removed all references to Project Gutenberg: - -1.E.1. The following sentence, with active links to, or other -immediate access to, the full Project Gutenberg-tm License must appear -prominently whenever any copy of a Project Gutenberg-tm work (any work -on which the phrase "Project Gutenberg" appears, or with which the -phrase "Project Gutenberg" is associated) is accessed, displayed, -performed, viewed, copied or distributed: - - This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and - most other parts of the world at no cost and with almost no - restrictions whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it - under the terms of the Project Gutenberg License included with this - eBook or online at www.gutenberg.org. If you are not located in the - United States, you'll have to check the laws of the country where you - are located before using this ebook. - -1.E.2. If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is -derived from texts not protected by U.S. copyright law (does not -contain a notice indicating that it is posted with permission of the -copyright holder), the work can be copied and distributed to anyone in -the United States without paying any fees or charges. If you are -redistributing or providing access to a work with the phrase "Project -Gutenberg" associated with or appearing on the work, you must comply -either with the requirements of paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 or -obtain permission for the use of the work and the Project Gutenberg-tm -trademark as set forth in paragraphs 1.E.8 or 1.E.9. - -1.E.3. If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is posted -with the permission of the copyright holder, your use and distribution -must comply with both paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 and any -additional terms imposed by the copyright holder. Additional terms -will be linked to the Project Gutenberg-tm License for all works -posted with the permission of the copyright holder found at the -beginning of this work. - -1.E.4. Do not unlink or detach or remove the full Project Gutenberg-tm -License terms from this work, or any files containing a part of this -work or any other work associated with Project Gutenberg-tm. - -1.E.5. Do not copy, display, perform, distribute or redistribute this -electronic work, or any part of this electronic work, without -prominently displaying the sentence set forth in paragraph 1.E.1 with -active links or immediate access to the full terms of the Project -Gutenberg-tm License. - -1.E.6. You may convert to and distribute this work in any binary, -compressed, marked up, nonproprietary or proprietary form, including -any word processing or hypertext form. However, if you provide access -to or distribute copies of a Project Gutenberg-tm work in a format -other than "Plain Vanilla ASCII" or other format used in the official -version posted on the official Project Gutenberg-tm web site -(www.gutenberg.org), you must, at no additional cost, fee or expense -to the user, provide a copy, a means of exporting a copy, or a means -of obtaining a copy upon request, of the work in its original "Plain -Vanilla ASCII" or other form. Any alternate format must include the -full Project Gutenberg-tm License as specified in paragraph 1.E.1. - -1.E.7. Do not charge a fee for access to, viewing, displaying, -performing, copying or distributing any Project Gutenberg-tm works -unless you comply with paragraph 1.E.8 or 1.E.9. - -1.E.8. You may charge a reasonable fee for copies of or providing -access to or distributing Project Gutenberg-tm electronic works -provided that - -* You pay a royalty fee of 20% of the gross profits you derive from - the use of Project Gutenberg-tm works calculated using the method - you already use to calculate your applicable taxes. The fee is owed - to the owner of the Project Gutenberg-tm trademark, but he has - agreed to donate royalties under this paragraph to the Project - Gutenberg Literary Archive Foundation. Royalty payments must be paid - within 60 days following each date on which you prepare (or are - legally required to prepare) your periodic tax returns. Royalty - payments should be clearly marked as such and sent to the Project - Gutenberg Literary Archive Foundation at the address specified in - Section 4, "Information about donations to the Project Gutenberg - Literary Archive Foundation." - -* You provide a full refund of any money paid by a user who notifies - you in writing (or by e-mail) within 30 days of receipt that s/he - does not agree to the terms of the full Project Gutenberg-tm - License. You must require such a user to return or destroy all - copies of the works possessed in a physical medium and discontinue - all use of and all access to other copies of Project Gutenberg-tm - works. - -* You provide, in accordance with paragraph 1.F.3, a full refund of - any money paid for a work or a replacement copy, if a defect in the - electronic work is discovered and reported to you within 90 days of - receipt of the work. - -* You comply with all other terms of this agreement for free - distribution of Project Gutenberg-tm works. - -1.E.9. If you wish to charge a fee or distribute a Project -Gutenberg-tm electronic work or group of works on different terms than -are set forth in this agreement, you must obtain permission in writing -from both the Project Gutenberg Literary Archive Foundation and The -Project Gutenberg Trademark LLC, the owner of the Project Gutenberg-tm -trademark. Contact the Foundation as set forth in Section 3 below. - -1.F. - -1.F.1. Project Gutenberg volunteers and employees expend considerable -effort to identify, do copyright research on, transcribe and proofread -works not protected by U.S. copyright law in creating the Project -Gutenberg-tm collection. Despite these efforts, Project Gutenberg-tm -electronic works, and the medium on which they may be stored, may -contain "Defects," such as, but not limited to, incomplete, inaccurate -or corrupt data, transcription errors, a copyright or other -intellectual property infringement, a defective or damaged disk or -other medium, a computer virus, or computer codes that damage or -cannot be read by your equipment. - -1.F.2. LIMITED WARRANTY, DISCLAIMER OF DAMAGES - Except for the "Right -of Replacement or Refund" described in paragraph 1.F.3, the Project -Gutenberg Literary Archive Foundation, the owner of the Project -Gutenberg-tm trademark, and any other party distributing a Project -Gutenberg-tm electronic work under this agreement, disclaim all -liability to you for damages, costs and expenses, including legal -fees. YOU AGREE THAT YOU HAVE NO REMEDIES FOR NEGLIGENCE, STRICT -LIABILITY, BREACH OF WARRANTY OR BREACH OF CONTRACT EXCEPT THOSE -PROVIDED IN PARAGRAPH 1.F.3. YOU AGREE THAT THE FOUNDATION, THE -TRADEMARK OWNER, AND ANY DISTRIBUTOR UNDER THIS AGREEMENT WILL NOT BE -LIABLE TO YOU FOR ACTUAL, DIRECT, INDIRECT, CONSEQUENTIAL, PUNITIVE OR -INCIDENTAL DAMAGES EVEN IF YOU GIVE NOTICE OF THE POSSIBILITY OF SUCH -DAMAGE. - -1.F.3. LIMITED RIGHT OF REPLACEMENT OR REFUND - If you discover a -defect in this electronic work within 90 days of receiving it, you can -receive a refund of the money (if any) you paid for it by sending a -written explanation to the person you received the work from. If you -received the work on a physical medium, you must return the medium -with your written explanation. The person or entity that provided you -with the defective work may elect to provide a replacement copy in -lieu of a refund. If you received the work electronically, the person -or entity providing it to you may choose to give you a second -opportunity to receive the work electronically in lieu of a refund. If -the second copy is also defective, you may demand a refund in writing -without further opportunities to fix the problem. - -1.F.4. Except for the limited right of replacement or refund set forth -in paragraph 1.F.3, this work is provided to you 'AS-IS', WITH NO -OTHER WARRANTIES OF ANY KIND, EXPRESS OR IMPLIED, INCLUDING BUT NOT -LIMITED TO WARRANTIES OF MERCHANTABILITY OR FITNESS FOR ANY PURPOSE. - -1.F.5. Some states do not allow disclaimers of certain implied -warranties or the exclusion or limitation of certain types of -damages. If any disclaimer or limitation set forth in this agreement -violates the law of the state applicable to this agreement, the -agreement shall be interpreted to make the maximum disclaimer or -limitation permitted by the applicable state law. The invalidity or -unenforceability of any provision of this agreement shall not void the -remaining provisions. - -1.F.6. INDEMNITY - You agree to indemnify and hold the Foundation, the -trademark owner, any agent or employee of the Foundation, anyone -providing copies of Project Gutenberg-tm electronic works in -accordance with this agreement, and any volunteers associated with the -production, promotion and distribution of Project Gutenberg-tm -electronic works, harmless from all liability, costs and expenses, -including legal fees, that arise directly or indirectly from any of -the following which you do or cause to occur: (a) distribution of this -or any Project Gutenberg-tm work, (b) alteration, modification, or -additions or deletions to any Project Gutenberg-tm work, and (c) any -Defect you cause. - -Section 2. Information about the Mission of Project Gutenberg-tm - -Project Gutenberg-tm is synonymous with the free distribution of -electronic works in formats readable by the widest variety of -computers including obsolete, old, middle-aged and new computers. It -exists because of the efforts of hundreds of volunteers and donations -from people in all walks of life. - -Volunteers and financial support to provide volunteers with the -assistance they need are critical to reaching Project Gutenberg-tm's -goals and ensuring that the Project Gutenberg-tm collection will -remain freely available for generations to come. In 2001, the Project -Gutenberg Literary Archive Foundation was created to provide a secure -and permanent future for Project Gutenberg-tm and future -generations. To learn more about the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation and how your efforts and donations can help, see -Sections 3 and 4 and the Foundation information page at -www.gutenberg.org - - - -Section 3. Information about the Project Gutenberg Literary Archive Foundation - -The Project Gutenberg Literary Archive Foundation is a non profit -501(c)(3) educational corporation organized under the laws of the -state of Mississippi and granted tax exempt status by the Internal -Revenue Service. The Foundation's EIN or federal tax identification -number is 64-6221541. Contributions to the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation are tax deductible to the full extent permitted by -U.S. federal laws and your state's laws. - -The Foundation's principal office is in Fairbanks, Alaska, with the -mailing address: PO Box 750175, Fairbanks, AK 99775, but its -volunteers and employees are scattered throughout numerous -locations. Its business office is located at 809 North 1500 West, Salt -Lake City, UT 84116, (801) 596-1887. Email contact links and up to -date contact information can be found at the Foundation's web site and -official page at www.gutenberg.org/contact - -For additional contact information: - - Dr. Gregory B. Newby - Chief Executive and Director - gbnewby@pglaf.org - -Section 4. Information about Donations to the Project Gutenberg -Literary Archive Foundation - -Project Gutenberg-tm depends upon and cannot survive without wide -spread public support and donations to carry out its mission of -increasing the number of public domain and licensed works that can be -freely distributed in machine readable form accessible by the widest -array of equipment including outdated equipment. Many small donations -($1 to $5,000) are particularly important to maintaining tax exempt -status with the IRS. - -The Foundation is committed to complying with the laws regulating -charities and charitable donations in all 50 states of the United -States. Compliance requirements are not uniform and it takes a -considerable effort, much paperwork and many fees to meet and keep up -with these requirements. We do not solicit donations in locations -where we have not received written confirmation of compliance. To SEND -DONATIONS or determine the status of compliance for any particular -state visit www.gutenberg.org/donate - -While we cannot and do not solicit contributions from states where we -have not met the solicitation requirements, we know of no prohibition -against accepting unsolicited donations from donors in such states who -approach us with offers to donate. - -International donations are gratefully accepted, but we cannot make -any statements concerning tax treatment of donations received from -outside the United States. U.S. laws alone swamp our small staff. - -Please check the Project Gutenberg Web pages for current donation -methods and addresses. Donations are accepted in a number of other -ways including checks, online payments and credit card donations. To -donate, please visit: www.gutenberg.org/donate - -Section 5. General Information About Project Gutenberg-tm electronic works. - -Professor Michael S. Hart was the originator of the Project -Gutenberg-tm concept of a library of electronic works that could be -freely shared with anyone. For forty years, he produced and -distributed Project Gutenberg-tm eBooks with only a loose network of -volunteer support. - -Project Gutenberg-tm eBooks are often created from several printed -editions, all of which are confirmed as not protected by copyright in -the U.S. unless a copyright notice is included. Thus, we do not -necessarily keep eBooks in compliance with any particular paper -edition. - -Most people start at our Web site which has the main PG search -facility: www.gutenberg.org - -This Web site includes information about Project Gutenberg-tm, -including how to make donations to the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation, how to help produce our new eBooks, and how to -subscribe to our email newsletter to hear about new eBooks. - - - -</pre> - -</body> -</html> diff --git a/old/63002-h/images/cover.jpg b/old/63002-h/images/cover.jpg Binary files differdeleted file mode 100644 index d2f4713..0000000 --- a/old/63002-h/images/cover.jpg +++ /dev/null diff --git a/old/63002-h/images/i001.jpg b/old/63002-h/images/i001.jpg Binary files differdeleted file mode 100644 index 159632a..0000000 --- a/old/63002-h/images/i001.jpg +++ /dev/null diff --git a/old/63002-h/images/i001hq.jpg b/old/63002-h/images/i001hq.jpg Binary files differdeleted file mode 100644 index 6e95aa8..0000000 --- a/old/63002-h/images/i001hq.jpg +++ /dev/null |
