diff options
| author | nfenwick <nfenwick@pglaf.org> | 2025-02-04 06:59:39 -0800 |
|---|---|---|
| committer | nfenwick <nfenwick@pglaf.org> | 2025-02-04 06:59:39 -0800 |
| commit | a190884f5cf8b666817cf6210edf378466f6d88d (patch) | |
| tree | 4c0204d4478565f8b4e90b74e61cb90b2c30122e | |
| parent | 51f96bfcafbce9eb9df479f487ba3e26d0fe9450 (diff) | |
| -rw-r--r-- | .gitattributes | 4 | ||||
| -rw-r--r-- | LICENSE.txt | 11 | ||||
| -rw-r--r-- | README.md | 2 | ||||
| -rw-r--r-- | old/63291-0.txt | 7072 | ||||
| -rw-r--r-- | old/63291-0.zip | bin | 164453 -> 0 bytes | |||
| -rw-r--r-- | old/63291-h.zip | bin | 172327 -> 0 bytes | |||
| -rw-r--r-- | old/63291-h/63291-h.htm | 7433 |
7 files changed, 17 insertions, 14505 deletions
diff --git a/.gitattributes b/.gitattributes new file mode 100644 index 0000000..d7b82bc --- /dev/null +++ b/.gitattributes @@ -0,0 +1,4 @@ +*.txt text eol=lf +*.htm text eol=lf +*.html text eol=lf +*.md text eol=lf diff --git a/LICENSE.txt b/LICENSE.txt new file mode 100644 index 0000000..6312041 --- /dev/null +++ b/LICENSE.txt @@ -0,0 +1,11 @@ +This eBook, including all associated images, markup, improvements, +metadata, and any other content or labor, has been confirmed to be +in the PUBLIC DOMAIN IN THE UNITED STATES. + +Procedures for determining public domain status are described in +the "Copyright How-To" at https://www.gutenberg.org. + +No investigation has been made concerning possible copyrights in +jurisdictions other than the United States. Anyone seeking to utilize +this eBook outside of the United States should confirm copyright +status under the laws that apply to them. diff --git a/README.md b/README.md new file mode 100644 index 0000000..764929a --- /dev/null +++ b/README.md @@ -0,0 +1,2 @@ +Project Gutenberg (https://www.gutenberg.org) public repository for +eBook #63291 (https://www.gutenberg.org/ebooks/63291) diff --git a/old/63291-0.txt b/old/63291-0.txt deleted file mode 100644 index 621e1f5..0000000 --- a/old/63291-0.txt +++ /dev/null @@ -1,7072 +0,0 @@ -Project Gutenberg's Az erkölcsi törvény alkalmazása, by Zsigmond Bodnár - -This eBook is for the use of anyone anywhere at no cost and with -almost no restrictions whatsoever. You may copy it, give it away or -re-use it under the terms of the Project Gutenberg License included -with this eBook or online at www.gutenberg.org/license - - -Title: Az erkölcsi törvény alkalmazása - -Author: Zsigmond Bodnár - -Release Date: September 25, 2020 [EBook #63291] - -Language: Hungarian - -Character set encoding: UTF-8 - -*** START OF THIS PROJECT GUTENBERG EBOOK AZ ERKÖLCSI TÖRVÉNY ALKALMAZÁSA *** - - - - -Produced by Albert László from page images generously made -available by the Google Books Library Project - - - - - - - - - - - -AZ ERKÖLCSI TÖRVÉNY ALKALMAZÁSA - -IRTA - -BODNÁR ZSIGMOND - -EGYETEMI MAGÁNTANÁR - -BUDAPEST - -SINGER ÉS WOLFNER KÖNYVKERESKEDÉSE - -1896 - -Pátria nyomása. - - - - -ELŐSZÓ. - -Egy új könyvet teszek a t. olvasó elé, mely csupa ismétlésből áll. -Igazán örökös ismétlés! De mentsen ki maga az erkölcsi világ törvénye, -mely annyira egyszerű, hogy lehetetlen a bölcsészek és más gondolkodók -nehézkes, homályos vagy az adott helyzetből és időből kiinduló -magyarázatait figyelmemre méltatnom. Ők, mint saját koruk gyermekei -czáfolgatták a letünt idők úgynevezett tévedéseit. Socrates, Plato -czáfolgatták az V. század sophistáit, eszményi koruk érveivel állottak -elő, melyeket utódjuk, az ideal-realismus nagy képviselője, Aristoteles, -szedett szét és téveseknek mutatott be. A jó Aristoteles állítólagos -tévedéseit pedig realisabb tanítványai tárták fel a bámuló világnak. Így -folyt ez az ember szellemi, erkölcsi, aestheticai és gazdasági életében. -A haladás egy-egy hullámában a kezdő idealistákat a szép, jó és igaz -egységének lazulásával megtámadta a fölpezsdülő rationalista irány, -ennek képviselőit háttérbe szorította a nemzeti realismus, melynek végén -egyeduralkodó lett az individualismus. Tehát nem azt kell kutatnunk, -miben tévedett Renan, Cousin, Hegel, Kant, Locke, Hobbes, Des Cartes és -más gondolkodó, hanem hogy mennyire tudta kifejezni korának uralkodó -eszméjét, miért tetszettek tanai saját korukban és az idő haladtával, -miért módosultak a rendszerek, elméletek? - -Csak e munkában lehetséges a legteljesebb objectivitás, az igazi -tárgyilagos hang. Való ugyan, hogy én is ember vagyok, tehát az uralkodó -eszme nyomása alatt az idők árjának tanaihoz kisebb-nagyobb vonzalmat -érezek; de az erkölcsi törvény ismeretével meg tudom érteni és -méltányolni más idők szellemét is. Épen e törvény ismerete tanít meg -bennünket arra, miért volt népszerű ez a bölcsész, theologus, -államférfiú, történetíró, művész, költő, tudós, gazda, kereskedő stb. a -maga korában. Nekünk tehát semmi közünk Plato és Berkeley, Locke és Kant -nézeteinek czáfolatához; legfölebb azt vitathatjuk, mennyire egyeztek -meg az idealismus vagy realismus azon időszakával, melyben köztudomásra -jutottak. - -Vagy ha nemzetünk életéből akarunk példát idézni, nekünk nem feladatunk -Széchenyi István, Kossuth Lajos, Deák Ferencz, Tisza Kálmán, Apponyi és -Ugron stb. egymás elleni vitáiban a feltétlen igazságot keresni, mert -ilyent még csak a physica, logika és mathematica körében találhatni, -hanem politikai sikereik vagy bukásaik okát eszmei és közvetlen okokból -kimagyarázni s így teljesen objectiv történetet írni. És az idők árja -annyira körülszabja, meghatározza ítéletünket, hogyha akarnánk se -tudnánk hizelkedni, az egyik vagy másik részére hajlani a nélkül, hogy -bármelyik olvasónk észre ne vehetné önkényes vagy önkénytelen hibánkat. - -Ennek folytán tudomány lett a theologia, a bölcsészet, a politika, az -összes történetírás, szóval az ember erkölcsi világa. Ma ugyan még nincs -kikutatva, részleteiben átvizsgálva ez a világ, nem egy tévedésemet kell -kiigazítani, tudásom számtalan hiányát kiegészíteni; de mihelyt úrrá -lesz az erkölcsi törvény ismerete, mihelyt ezer meg ezer tudós száll le -a részletekbe, nemcsak az én hiányaimat fogják pótolni, tévedéseimet -kiigazítani, hanem magát a világ egész történelmét meg fogják -korrigálni. - -Az itt közlött czikkek többnyire apróbb dolgozatok, melyek a vallási, -erkölcsi, politikai, irodalmi, tanügyi és gazdasági élet egy-egy -kérdését világítják meg s vezérfonalul akarnak szolgálni arra, hogy az -erkölcsi törvény ismeretével maga a t. olvasó is nyugodtan, elfogultság -nélkül ítélhessen meg bármely értelmi, erkölcsi, aesthetikai és -gazdasági tüneményt. E törvény ismerete oly kulcs, melylyel nemcsak a -sötét idők labyrinthjait, a történeti mult hatalmas mausoleumait -nyithatjuk meg és pillanthatunk be a letünt korok történelmi hőseinek -szívébe, hanem a jelenkor hírneves szereplőinek igaz érzését, -gondolkodását is feltárhatjuk, sőt a közeli vagy távoli jövő sem lesz -egészen homályos előttünk. Rávonatkozó jövendöléseink nem egy geniális -szellem elmefuttatásai, hanem legalább nagy vonásokban biztos alapból -kiinduló visiók. - -Öt év óta minden gondolatom e törvény kifejtése és ismertetésére -irányult. Úton-útfélen szóval és írásban magyaráztam kevés hallgatómnak -és olvasómnak; mintegy harminczezer füzetet és kisebb kötetet nyomattam -és jórészt szétszórtam ismerősök és ismeretleneknek, csakhogy olvassák -és vallják; a mi tetemes költséggel járt és sokszor magam is bámulom, -honnan fedezhettem kiadásaimat, mivel egy-két barátomat kivéve, senki -sem járult hozzá, senki sem könnyített nehéz helyzetemen. Óh hányszor -keseredtem el munkaközben, hányszor fogott el a bosszúság, mikor hiába -házaltam kéziratommal a kiadóknál, lapok- és folyóiratoknál; hányszor -tettem föl, hogy nem írok többé, hanem legfölebb, mint Socrates, szóval -hirdetem tanaimat; eljárok a társaságba és ott magyarázom fűnek-fának, -de csakhamar csalódva tértem vissza íróasztalomhoz, mert hiába -beszéltem, kevés ember vagy épen senki sem értett meg. - -Őrültség! kiált fel a realista, kinek nincs érzéke ily összefoglaló -hatalmas rendszerhez, a legnagyobb fölfedezéshez, melyre idáig emberi -elme az erkölcsi élet terén juthatott; ezt az őrültséget azonban -megmagyarázza, érthetővé teszi előttem az isteni törvény, mely -ellenállhatlanul kerget, hogy hirdessem az igét, melylyel épen engem -áldott meg! - -Szerencsémre ma már van egy kis vigasztalásom. Szemlátomást jelentkezik -az idealismus s vele nő embertársaim összefoglaló tehetsége. A kik idáig -csak elemezni, szétszedni, megkülönböztetni tudtak, most a legmesszebb -eső dolgok rokonvonásait, közös jegyeit föl kezdik ismerni vagyis -összefoglalnak, a mi okvetlenül szükséges, hogy az erkölcs, a becsület, -a tisztesség, az isteni és erkölcsi világrend fogalmához legyen -érzékünk. Egy idő óta tapasztalom, hogy nem süket füleknek beszélek és -nem korlátolt realistáknak írok. Ha kezdettől fogva megdöbbentették a -hallgatót és olvasót vallási, bölcsészeti, erkölcsi, jogi, politikai, -irodalmi, gazdasági stb. fejtegetéseim, most már akad olyan is, a ki -megérti és az adott nyomokon tovább halad; az egyetemen pedig egy jeles -tanár, kitünő történetíró és alapos tudós lelkesedéssel hallgatott -előadásokat tart az erkölcsi törvény szellemében. Az ő spartai jelleme -és tisztelt tudománya lesz az erkölcsi törvény általános -megismertetésének legnagyobb biztosítéka. Éljen sokáig és érje meg, hogy -a tan, melynek lánglelkű hirdetője és geniális alkalmazója, nemsokára -elfoglalja helyét a gondolkodók elméjében. - -Budapesten, 1896. október 15. - -_Bodnár Zsigmond._ - - - - -I. AZ IDEALISMUS KITÖRÉSE 1815 KÖRÜL. - -A realismus az aránylagos béke korszaka szokott lenni. Ilyenkor nem -szívesen bocsátkozik az ember valamely háborúba. Mivel nemünk egészen -elmerűl az anyagi jólétben és az érzékiségben, nincsenek inyére a -háborúval járó viszontagságok és veszedelmek. A realismus legszebb -napjai épen azok voltak, melyekben virágzott az ipar és a kereskedés, a -müvészet és a tudomány, pompázott a fény, diadalát űlte a féktelen -érzékiség, a grasszáló individualismus. Ilyen volt például a Kr. u. II. -század, a jó császárok korszaka, a római birodalom aranykora; ilyen a X. -század, mikor az arabok gyönyörű palotákat emelnek Spanyolországban, -virágzásra juttatják a művészetet és tudományt, hatalmas ipart és -kereskedést teremtenek. A XV. század jólétéről, gazdagságáról, érzéki -életéről, óriási fényéről, pompájáról tömérdek adatunk van. A XVII. -század második felének édes békéjét némileg megzavarták XIV. Lajos -hadjáratai, XII. Károly nyugtalan vére, a mi török háboruink és -fölkeléseink stb. - -De soha sem volt nyugtalanabb reális korszaka Európának, mint -1790–1815-ig. Egy bámulatos lángelme, I. Napoleon titáni -individualismusa örökös háborúra kényszerítette Európát, feldulta -nyugalmát, megzavarta édes békéjét, noha nem tudta megakadályozni, hogy -a realismus minden sajátsága: fény és pompa szeretete, az érzékiség -féktelen tombolása, a családélet bomlása s az egyetemesnek kigúnyolása, -az apai, férji, vallási, erkölcsi tekintély összeomlása be ne -következzék. Csak a realismus vége felé, 1812-ben képesek a nemzetek -összetiporni a zsarnok hatalmát. Máskor a realismus alatt könnyen ki -szokták verni a támadó ellenséget, a mi Hunyadynk maroknyi sereggel -visszaveri a török óriási hadait. Napoleon azonban győzhetetlen volt -egész a realismus alkonyáig. - -De alig küldték a szövetséges hatalmak Szent-Ilona szigetére, teljes -erővel fellépett az idealismus. - -És mi az idealismus? Az egyetemesnek uralomra jutása az egyedi -ellenében. Mikor az ember gondolkozik, vagy összefoglal vagy -megkülömböztet. Az idealismus épen abban áll, hogy az emberiség nagy -része elkezd összefoglalólag gondolkozni, a lét összes tüneményeiben a -rokon, az egyező vonásokat keresni, szóval minden gondolatát, érzését -egységre vinni. A realismus alatt a szép, jó és igaz eszméje annyira -szétválik, hogy ellenséges viszonyba jönnek egymással: a szép buja, -hitvány, erkölcsileg rossz teremtés, az érzékiség kiváló ingere, -tényezője, néha eszköze lesz; a lét nagy igazsága: mint az emberiség, -haza, nemzet, közérdek, becsület, erény, isten, halhatatlanság stb. merő -hazugságokká vagy szokásos phrasisokká válnak az ember szájában; a jó -megszünik az egyetemest tartani szem előtt, léha nyájassággá, humoros -elnézéssé, az érzéki gyöngyök élvezetévé, fensőbb elv nélküli -jótékonysággá változik. - -Az idealismus kitörésével magasba száll az emberi elme és széles -látkörével meglátja az istent és a vallást, az erkölcsöt és az erényt, a -becsületet és a tisztességet, a világot és az emberiséget, a nemzetet és -a hazát stb. szóval az egyetemest. És ha 1815 körül széttekintünk, mit -látunk? A köznép jó része rajong a vallásért, nemcsak egyes papok, hanem -világiak is, férfiak, nők állanak a mozgalom élére, mint Krűdenerné. Az -aristocratia visszanyeri elvesztett befolyását. Kitünő gondolkodók mint -Lamennais, Bonald, de Maistre gróf, Haller és mások apostolai lesznek a -katholikus világnézetnek, a pápai tekintélynek; kiváló protestáns írók, -bölcsészek, politikusok mint Gentz, Schlegel stb. a kath. egyház -kebelébe térnek. A protestáns egyházak támaszai aggódva tekintenek -előkelő hiveikre, mert habár nem mutatnak kedvet az áttérésre, mégis -bizonyos töprengés látszik rajtok. Keresik a világosságot, melyet nem -találnak meg. Keresztyén államról szeretnek beszélni, mely a monarchia -felé hajlik: Das Christenthum hat eine entschiedene Tendenz zur -Monarchie, mondja Schlegel Frigyes; pedig nem a keresztyénség oka a -monarchikus érzés gyarapodásának, hanem az ébredező idealismus, mely -minden téren kedvez az egységnek, a központ erősbödésének. Gyülölettel -írnak a forradalomról, mely az individualismus győzelme az egyetemes -fölött. A forradalom, mondják, a börtönéből kiszabadult anarchia -lázadása és győzelme az elgyengült tekintélyen. A végtelen mélységből -tör elő, felhasználja, kiaknázza az emberi gyarlóságot, őrjöngővé teszi -nemünket. Pedig minden forradalom a reálisabb elemek lázadása az -ideálisabb gondolkodásúak uralma ellen. 1830-ban lejárták magukat a -szélső idealisták, azért menekülni kelle X. Károlynak; 1848-ban már -annyira változott az uralkodó eszme, hogy X. Károlynak és kormányának -ellenségei, Lajos Fülöp hivei, nem voltak eléggé reálisak s így bukniok -kelle. 1870-ben pedig annyira növekedett az individualismus, oly erős -volt a realismus szétmállása, hogy buknia kellett III. Napoleon -kártyavárának s győzött a köztársaság, e megtestesült politikai -realismus, melyet hiába akart megbuktatni a kevés monarchista. A többi -monarchia is csak úgy tarthatta fenn magát, hogy engedett a szétmálló -részeknek, vagyis lassan decentralizált. - -Az idealismus alatt mindenfelé tiltakoznak a democratia egyenlőség tana -ellen. Maga a híres államférfiú, Stein báró, sem szereti a -Gleichheits-aposteleket, mint a kik mindent nivellálni és az egész -polgári társaságot nagy tömeg kásává akarták kotyvasztani. Ekkor -Goethenek sem tetszenek az individualismus tanai: «Ezek az emberek -bódultságuk- és dühökben, mindent az egyedekre akarnak visszavezetni és -az önállóság isteneivé tenni őket: hol vannak a vallásos, hol az -erkölcsi elvek, melyek egyedül óvhatják meg őket?» - -A költők is elfordulnak régi tárgyuktól, az individuum magasztalásától, -blazirt lelkek, léha teremtések rajzolásától; az egyetemes felé -hajlanak, tisztelettel, csodálattal szólanak róla. A becsület és -tisztesség, a vallás és az erény, az adott szó szentsége magasztalásuk -tárgya. Scott Valter 1814-ben megkezdi a Waverley-regények írását, -melyek az egész művelt világ kedvencz olvasmányai lesznek. Mint -ideálista nem mélyed el a lelki élet redőibe, a realismus finom -elemzésébe. Feltárni, mozgatni e külső természetet kitünően tudja; -erkölcsi érzése azonban erkölcsiekké teszi hőseit is. Erkölcsi szempont -vezeti előadásában, így szerette saját szervezete és a kor uralkodó -eszményisége. Ugyanakkor szívesen írnak végzettragédiákat, melyekben -fensőbb erő hatalmát mutatják be. Werner Zachariás, Grillparzer stb. -efféle művei szíves otthonra találnak a művelt világ minden színpadán. -Nálunk Gombos, Bólyai, Kisfaludy Károly, tragédiái telvék az egyetemes -dicsőitésével, az individuum kárhoztatásával. A költők és nem költők -kebelében hatalmasan nyilatkozik a patriotismus, a lángoló hazaszeretet, -mely a hon fiában nem keresi a nyelv egyenlőségét, nem követeli a -magyaros nemzeties szokásokat, hanem csak a haza iránti hűséget, lelkes -ragaszkodást. És támadnak a Vörösmartyak, a kik elragadtatással -tolmácsolják ezt a magasztos érzelmet. - -De míg a szélső idealisták egy része tovább halad a megkezdett úton, már -1825 előtt jelentkezik a realismus halavány sugara, mely megtámadja az -egyetemesnek feltétlen uralmát. A szigorú erkölcsű Schlosser, a híres -történetíró, azt hiszi és fájó szívvel mondja, hogy «az erkölcsi -romlottság és a lélek meg a tettek nagysága, fájdalom, mindig, -elválaszthatlan az emberben!» Valóban szomorú, mélyen leverő állítás. -Szerencsére nem igaz, mert az eszményi gondolkozású nagy ember, épen úgy -lehet nagy tettek szülőoka, mint a reálisabb gondolkozású, a ki -természetesen nem lehet el bizonyos fokú romlottság nélkül. Mi azonban -csak azért hoztuk fel Schlossert, hogy bemutassuk lelke fölháborodását, -mikor az emberiség megindul a civilisatio felé. Mert mi a civilisatio? A -legszélesebb idealismusnak szakadatlan összébbzsugorodása, míg végre az -egyetemes egységből annyira kiválik az egyes ember, hogy magánálló -individuum lesz belőle. - -Az idealismus annyira az isteni szép, jó és igaz egységének uralma, hogy -a legmerevebb theocratiát szülné és minden anyagi haladást lehetetlenné -tenne. Az emberiség megvetné a léha realismus örömeit és gyönyöreit, -rideg, szent világot teremtene, mely kizárna ugyan minden hazugságot, -hizelgést, csunya önzést, de az anyagaiak tartós megvetése miatt, -elpusztítaná magát a civilisatiót. Így rombolta le a VII. és XI. század -idealismusa az előbbi civilisatio számos nyomát. - -1825 körül már hanyatlott, lohadt a szélső idealismus. Az elmult tíz év -alatt lelkesnek, rajongónak, eszményinek akart látszani minden jóravaló -ember. 1825 után a blazirt, hideg udvariasság kezdett divatozni. Az -előkelőség egyik jele volt hév, szenvedély, tűz nélkül beszélni, és -tenni, közönyösnek mutatni magát az illusiók iránt, lenézni az -előitéleteket, szépen ruházkodni és finoman enni-inni. A nagyhangú -szavakra gúnyos kételylyel kelle válaszolni. Az első reális sugárral -megjelent a gúny, a skepsis és a rationalismus. Idáig az egyház és az -aristoctratia, a vallás és a legitimitas voltak a hatalmon; becsülésben, -tiszteletben részesültek; a kik megtámadták tekintélyöket, bomlott -realisták valának, a léha napok simulni nem tudó képviselői, mint lord -Byron, Benjamin Constant és mások. Most lassan megváltozott a történeti -kép. Egy új nemzedék lépett föl támadónak, mely nagy erővel döngette a -tekintély várának falait, gyülöletesnek rajzolta uralmát s néhány rövid -év alatt meg is buktatta. A régiek közül maradt ugyan egynéhány magul -mint Lafayette, Talleyrand, Benjamin Constant, Varnhagen von Ense, Tieck -stb., de igazi mozgatói az új iránynak rendesen új emberek vagy a szélső -idealismusból kiváló férfiak voltak. Ilyen vala Hugo Viktor, az _enfant -sublime_, mint Chateaubriand nevezte, a ki már húsz éves korában királyi -kegydijat kapott; de a ki csakhamar a realisabb iránynak lánglelkű -apostola lőn. Az ő _Hernani_-ja már hatalmas előszó az 1830-iki -forradalomhoz. Általában a költők és írók egy része fanatikus -gyülölettel ostorozza az egyetemes képviselőit, csupa gyanúsítás, -rágalmazásból áll a szabadabb irányú sajtó, a melyet e kor több -történetírója, közöttük Hillebrand, lelkiismeretlennek mond. De hát azt -mutatja a történelem, hogy a lejárt irányok sorsa mindig a megtámadtatás -és leveretés volt. Szorosan véve, mindig igazuk van a támadóknak, mert, -a mely irány lejárta magát, csak erőszakkal tarthatja fenn uralmát. A -támadás eszközei azonban legtöbbször igazságtalanok, hazugságon, -rágalmon alapulnak. Még legtisztességesebb és legjogosabb a kitörő -idealismus támadása, mely a léha és zsebelő realismus hőseit a vallás és -erkölcs nevében korbácsolja és kergeti el. Lázadozni sem igen szoktak a -szélső idealismus apostolai, fegyverök a szó és a toll. A nagy Socrates -a tollat sem használta, csak szóval hirdette eszményi tanait. - -Már 1824-ben megindította Pierre Leroux, Dubois a _Globe_ czímű -folyóiratot, melyben többi közt Jouffroy tette közzé híres tanulmányát; -_Comment les dogmes finissent?_ Ampére, Damiron, Duchâtel, Duvergier de -Haurannne, Vitet és mások, támadták a szélső idealismust. Hévvel és -fiatal túlzással szólottak a nagy erkölcsi, aestheticai és társadalmi -kérdésekhez. Spiritualisták voltak ugyan a bölcsészetben, de gyülölték -az ultrákat, változatosságot, szabadságot követeltek az irodalomnak, s -lenézték a szélső idealismus egyhangúságát. A huszas évek vége felé -tetemesen gyarapodott az új írói nemzedék, mely otthagyta az egyetemes -eszméjét, követelte az érzékiség, a szerelem, a lelkiismeret, a -gondolkodás, az érzés nagyobb szabadságát, hévvel hirdette az emberi -természet jóságát, melyet tagadott a szélső idealismus s szigorú -rendszabályokat hozott ellene. Az új nemzedék jelesebb tagjai Sand -György, Balsac, Dumas père, Saint-Beuve, Stendhal, Vitet, Janin és -mások, a kik 1830 körül léptek föl s csakhamar európai névre tettek -szert, mivel ez időben a reformidealismus minden bajnoka -Francziaországra tekintett, hol a júliusi forradalom megteremtette az -igéret földjét. Csodálatos az a rajongás, melyre az eszme lelkesíti az -embert. Mily nagynak, dicsőnek, boldognak tartják e rajongók a -francziákat, mily elragadtatással szólanak Gallia ragyogó szelleméről, -irodalmának újabb remekeiről, melyekre ma nem kapni olvasót; az egész -ország és benne Páris a művelt emberiség bucsuhelye lesz, hová minden -író és művész, politikus és államférfi el szeretne menni. - -És minek köszönhette Francziaország ezt az általános csodálatot? Nagyobb -rationalismusának, melylyel az összes európai népeket felülmulja. Míg -más országban a nép reálisabb természeténél fogva lassabban tud érvényre -jutni az uralkodó eszme, a francziáknál rögtön jelentkezik az -irodalomban és a társadalmi életben. Irodalmuk legkorábban megérzi és -kifejezi az uralkodó eszmét, fellépésük ezért bátor és merész a -politikai és társas élet terén; ezért ugranak belé oly könnyen a -forradalmakba, melyek annyi gondot okoznak nemesebb gondolkodóiknak, egy -Guizotnak, Tocquevillenak, Cousinnek, Laboulayenek stb. - -Francziaországba vágyott a német Heine is 1830 után; ez ország második -hazája lőn. A huszas évek elején ő is rajong az egyetemesért, lelkes -tanítványa lesz Schlegelnek, de bár a keresztyén hitre tér, nem tud -népszerűbb lenni, csak 1826 után, mikor _Reisebilderjeit_ és verseit -szívesen olvasták és énekelték. Ugyanakkor csúfolta ki a sorstragédiát -és eszményi drámát gróf Platen _Die verhängnissvolle Gabel_ (1826) és -_Der romantische Oedipus_ (1828) czímű vígjátékaival. Pückler herczeg -csakhamar kikezdé a régi aristocratia tekintélyét, eloszlatá nymbusukat, -lerántotta róluk a fensőbb morál leplét, melylyel a szélső idealismus -takarta le őket. Léha, könnyed, szellemes és gúnyos irályával -nevetségessé tette a büszke mágnásvilágot, melyre áhitatos tisztelettel -néztek 1820 körül. Angliában ugyanazt tevék Bulwer regényei; hősei -szintén kiépültek az illusiókból és balitéletekből, tudnak élvezni és -gyönyörködni. - -Az irodalom ez új jelenségei mellett azonban tovább is él, párhuzamosan -halad mellette az eszményi költészet; nem ugyan a szélső idealismus -ösvényén; ennek le kelle tünnie; hanem azon félénk, lemondó, elégiai -hangon, melyet a realismus folytonos növekedése okozott s nálunk báró -Eötvös _Carthausijának_, Bajza, Vachott Sándor s társai sentimentális, -olykor világfájdalmas poesisának édes anyja volt. - - - - -II. AZ ÁRPÁDOK. - -A görög történetírás két mesterének, Herodotosnak és Thukydidesnek -születése között csak tizenhárom év folyt le, mert az első 484-ben, a -másik 471-ben született, mégis mily nagy különbség van a két mester -alkotása között. Herodotos a realismus alkonyán ír, tehát könnyed és -kedves, egyszerű és naiv elbeszélő; Thukydides az idealismus hajnalán -teremti meg művét s történet-bölcselő lesz belőle, a ki nem elégszik meg -a közvetlen és látszatos okokkal, hanem messzebb eső kapcsolatokat keres -és úgy készíti munkáját, hogy mint maga mondja, «minden időre szóló -birtok legyen.» - -Husz év óta a történetírás azon termékeit olvastuk szívesen, melyek -egyszerűen, nagyobb igények nélkül mesélték el az idők históriáit, a kik -legfölebb a nemzeti és a korszellemre mertek hivatkozni, a nélkül, hogy -e szellem miértje után kutattak volna, vagy pedig itt-ott a földrajzi -helyzetet emlegették, de az események eszmei kapcsolatára senki sem -gondolt. A realismus nem tűri a mélyebb okok vizsgálatát, az ember nem -tud messzebb látni, oknak csak azt ismeri el, a mi közvetlenül -mutatkozik az esemény előtt. - -Most, úgy látszik, az idealismus hajnalán, mindez megváltozik. Nemcsak -azt kérdezzük, hogyan történt valami, hanem azt is: miért. Még pár év -előtt lelkesedéssel üdvözölték nálunk is Pauler Gyula nagy történeti -munkáját az Árpádokról, mely regét, mondát és komoly történetet -összeolvasztva kedvesen elmesél, nagy jutalommal tüntette ki az -Akadémia, melynek fényes nagy termében egy másik történetíró 1896. május -17-én egy bölcselő dolgozatot olvasott fel magának a királynak -jelenlétében szintén az Árpádokról, még pedig nagy hatással. Kállay Béni -már lenézi a közvetlen okokat, van fogalma a benső szükségességről, az -idők reális vagy ideális irányáról s több efféléről, melyek -nélkülözhetetlenek az eszmei okok magyarázatánál. A szerzőnek azonban -még nincs érzéke a gondolkodás egységéhez, az egyik tüneményt eszmei, a -másikat közvetlen okból magyarázza; nincs egységes bölcsészeti -rendszere, melyből ki kellene magyaráznia az események szülő okait. De -mégis nagyon érdemes jelensége történetírásunknak s azért helyén van, -hogy egy kissé foglalkozzunk vele. - - -I. - -A szerző magáévá teszi azt a nézetet, hogy a hunok és avarok rokonaink -valának, de sem a hunok világrendítő hatalma, sem az avarok ereje nem -tudott tartós államot alkotni, e képességünk csak nekünk magyaroknak -volt e földön. Itt azonban megáll a szerző az egyszerű tény előtt s nem -iparkodik megkérdezni az okát, pedig megvárhatnók, hogy pár szóval -jelezze: miért van nekünk államalkotó képességünk és miért nem volt a -hunoknak és avaroknak, vagy most nincs a zsidóknak és czigányoknak. - -Miért nem jöhet létre most Zsidó- vagy Czigányország, kissé nehéz -megfejteni. Nagyon valószinűnek tartom azt az okot, hogy a zsidók, -arabok, turkomannok, czigányok, nem képesek a haladás egy-egy hullámát -elejétől végig megjárni. A szélső idealismus vallási rajongása ép oly -ismeretlen előttük, mint a realismus alkonyának édes, meleg, kedves -mysticismusa. Azért annyira józanok, okosak, rationálisták mint a -chinaiak. De valahányszor valamely tökéletesebb faj közelébe jutnak, -csakhamar pusztulniok kell s legfölebb parasyta életet lehet élniök. - -Mennyire szerepel ez az ok a hunok és avarok életében, mivel keveset -tudunk róluk, nem állíthatni, vagy nem tagadhatni határozottan. Azért -némileg henye kérdés e népek államalkotó képességéről szólani, de annál -szükségesebb a miénkről. - -Általában ki kell mondanunk, hogy minden népnek megvan az államalkotó -képessége, sőt néppé, nemzetté sem fejlődhetett volna, ha nincs meg a -saját országa. Az államalkotó képességről beszélni tehát henye kérdés. -Csupán arról szólhatunk, miképp volt lehetséges nekünk, turáni vagy -ural-altaji fajnak, itt hazánk földjén országot alapítani és ezer évig -fentartani, mert kétségtelen, hogy a turáni fajok nem tudnak versenyezni -a germán és szláv népekkel. - -Én azt hiszem, hogy első sorban a bevándorlás ideje mentett meg -bennünket. A magyar a kilenczedik század végén, erősen reális időben -költözött be mostani hazájába. Mint főleg nomád nép, elfoglalta a sík -Alföldet és más kevésbbé hegyes és nem igen lakott területeket. Szláv és -german törzsek laktak az ország nyugati, déli és északi részein, románok -a keletin. Az Alföld az ő nagy síkságával árvizeivel és mocsaraival, -hihetőleg lakatlan volt. Oda hajthatták barmaikat bármikor a hegyi -lakosok, de télre haza takarodtak. A realisabb időkben ritkán szokott -valamely nép földjéről kimozdulni, legfölebb, ha szorítják. Ha az -idealismus, vagy idealrealismus idején költözik be valamely nép, -rendesen szörnyű pusztítást követ el a meghódított földön, esetleg -kiírtja az ottani népeket. A realisabb időkben békésen, szeliden bánik -velök, ekkor nem tudnak oly kegyetlenek lenni, legtöbbször meghagyják -hatóságaikat, némi autonomiával ruházzák fel őket. Ezt mutatja a -történelem. Hihetőleg mi magyarok szintén így jártunk el. Úgy, hogy e -népek megmaradtak napjainkig, fogytak vagy szaporodtak, a kedvező vagy -kedvezőtlen viszonyok szerint, de megéltek. - -Kállay a magyar honszerzés és alapítás sikerét az idealismus hatása -alatt a nagy fejedelemnek, Árpádnak és a centralizált vezetésnek, meg a -magyar nemzet hadi szervezetének tulajdonítja. Eszményi napokban -mindezekért lelkesedni szoktunk, kiemeljük, felmagasztaljuk a király -személyét. A realismus alatt a király és a fejedelem személye csak akkor -népszerű, ha kedvez a részeknek, enged az alulról jövő nyomásnak, -pártolja a szegény embert; az idealismus alatt megfordul ez a -gondolkodás, lelkes ragaszkodás keletkezik bennünk, ha az egyetemest -tartja szeme előtt a fejedelem; ha a vallás és erkölcs, a haza és nemzet -mint egész tölti el bensejét; ha magas személyével sikeresen tudja -támogatni a felháborodó erkölcsi érzés kitöréseit; ha nem riad vissza -saját hatalmának, független akaratának nyilványításától. Ilyenkor -könnyen zsarnokságra, vagy önkényes eljárásra indítja a kor szelleme a -királyokat, sőt gyöngének, tehetetlennek szokták tartani, ha nem tud -kellő erélyt mutatni. - -Ugy látszik, Kállay is az idealismus hatása alatt dicsőíti Árpádot, sőt -irányzatossá teszi egész felolvasását, melyben minden lépten hangoztatja -a nemzet simulását uralkodója akaratához, pedig a lefolyt félszázad -története világosan feltárhatta Kállay előtt, hogy csak ott volt -nyugalom, a hol az uralkodó simult a nemzeti többség akaratához, mely, -kivált az utóbbi időkben, a reálisabb napokban az alkotó részeknek, a -decentraliatiónak kedvezett. - -Kállay ez idealis hatás folytán azt hiszi, hogy a magyar nép, mint -egységes nemzet, egységes fejedelmi hatalom vezérlete alatt költözött be -új hazájába. A mennyire a multat ismerem, mindig így fogták fel -beköltözésünket az idealismus idején. 1815 után jó ideig az összes -történeti és költői, hazai és külföldi művek így képzelik a magyarok -bevándorlását, csak később találkozunk a lassú és fokozatos beköltözés -gondolatával. Az idealista sehogy sem tudja elgondolni, hogy magyar -törzseink csak beszállingóztak volna e földre. Ő megérti és -természetesnek találja Anonymus előadását, maga elé képzeli a hét -vezért, közöttük Álmost, utóbb Árpádot, a ki nemzetének élére állítva -megindul, hogy hazát alapítson, országot szerezzen. A realistának jobban -tetszik, természetesebbnek látja, hogy egy nomád nép folyton -szorongatva, más nemzetektől nyomatva, kedvező tanyát és jó legelőt -keres magának és nyájainak s részenkint húzódik az ily tájakra. -Rationalismusa nem is tudja elhinni, hogy másként vándoroljon egy -szorongatott nomád nép. Büszkeségről, nagy nemzeti önérzetről, kegyetlen -hódításról, ily esetben alig lehet szó. Az idealista persze megvetéssel -utasítja vissza az ilyen felfogást, melyet reális történetíróinknál -kisebb-nagyobb eltéréssel, de rendesen megtalálunk. Sőt a reálista -Vámbéry, annyira módosítja időnkint nézeteit, hogy végre e földön -alakíttatja meg a magyar nemzetet. - -Ugyanezen ideális felfogás vezeti Kállayt, mikor azt állítja, hogy a -nomád magyar, mint egységes nemzet költözött e hazába. Helytelenség, -melynek ellentmond a realismus törvénye. Igaz, hogy mikor valamely -nagyobb actióra készül a nomád nép vagy népek és törzsek, rendesen -vezért választanak maguknak, de mihelyt bevégezték az actiót, megszünik -vagy enged a hatalmas központi erő. Hogy Árpád a honszerzés után, kivált -utódai, megtartották volna centralizált hatalmukat, éppen a realismus -alatt elképzelhetetlen valami. Mikor a IX. és X. században a realismus -nyomása alatt mindenütt beáll a szétmállás, a részek uralma az egész -fölött, akkor a széles világon kivételt képezne a magyar, mely -centralizálna. No, de annyit Kállay is belát, hogy akkor a magyar se -központosított, ennek okát azonban Árpád utódjaiban keresi, kik alatt -rossz útra tévedt a nemzet. E gyönge fejedelmek alatt a kitűnő -hadiszervezet nem engedte nyugodni a magyart. Mivel nagyon is jó katona -volt, a honszerzés után se gondolt másra, mint harczra, háborura. Miért? -A harcz kedvéért. Kállay bölcselkedve mondja, hogy a legkiválóbb -intézmények, minő a hadiszervezet is volt, sajátságos, hogy idővel -elvesztik eredeti jellegöket s utóbb önmagukban is, mint czél tünnek -fel. Biz ez semmit mondó, elavult magyarázat. Minden intézmény eleinte -addig életerős, egészséges, üdvös, míg fennállanak a viszonyok, melyek -miatt létre jött. Mihelyt változik, módosul az uralkodó eszme, például -az ideal-real nagy nemzeti egységét a realismus decentralisatiója -váltotta fel, a központosító intézmény is felmondja a szolgálatot. -Gyűlölni, támadni kezdik, lassankint magától összeomlik, ha előbb el nem -törlik. De míg e törlés bekövetkezik, jó sokáig eltengődik. Ekkor -mondják róla, hogy czélnek tűnik fel, pedig csak eszköz akart lenni. A -nomád és turk-magyar élhetett-e más mint rabló életet? Baromtenyésztése -mellett ez volt a foglalkozása. Összeállott pár száz vagy ezer magyar, s -gyors lovaikon messze elszáguldoztak, nem várták meg az ellenséget, -hanem rabolva, bő zsákmánynyal tértek vissza új hazájokba. Ezt Árpád sem -akadályozhatta volna, de legalább részben korlátozta az ágostai vereség -955-ben. Valószinű, hogy már előbb is nem egy csapás érte az ily -portyázókat. Ágostánál hihetőleg több ezer magyarra csapott le a vész. -Azt hiszi Kállay, hogy e vereség mente meg bennünket a tespedéstől, ez -rázta fel ismét a már lankadó nemzeti erőt. Kissé furcsa gondolat. Nem -természetesebb-e, hogy a realismus nyomása és az ily vereségek -honmaradása, földművelésre, gazdálkodásra taníták a magyart? Reális -időkben az anyagira veti magát az ember, a honmaradásra kényszerített -magyar nem mehetett rabolni, zsákmányolni, tehát az itteni szlávoktól, -germánoktól némi ipart és földművelést tanult, vagyis civilizálódott, -lévén a civilisatió nem egyéb, mint az idealismusból a realismusba való -haladás. - -Valóban a X. század realismusa mentette meg a magyart, hogy nem jutott a -hunok és avarok sorsára. Ilyenkor békésebb, nyugodtabb az ember, még ha -nomád népet alkot is. Tanulékony a gazdaság és ipar terén. Nemzetisége -pusztulásától, a beolvadástól sem kell tartania, mert az egy-egy -csomóban élő nemzetiség nem hagyja vallását, nyelvét, társadalmi -szokásait. A realismus alatt nem szoktak vallást és nyelvet változtatni, -legfölebb az idegen nemzetiség körébe eső egyes családok olvadnak fel a -nagy tömegben. Tanulunk ipart és gazdaságot másoktól, de nem adjuk fel -nemzetiségünket. A realismus alatt állandó lakhelyre szoktatott, -kezdetleges iparban és gazdálkodásban járatos magyar azután -szerencsésebben mehetett neki a 875 körül kitörő idealismus vallási és -erkölcsi reformjának. Ha mi is, mint az avarok, az idealismus idején -költözünk e hazába, hihetőleg borzasztó mészárlást követünk el, de azért -mégis elpusztulunk, mert a százados harczok, az örökös háboruk, nem -engedik pihenni, fejlődni, gyarapodni, civilizálódni a magyart. - - -II. - -Géza fejedelemségével egyszerre kitör az idealismus, éppen úgy, mint -napjainkban. Kállay úr tehát láthatná, könnyen észlelhetné, -tanulmányozhatná ezt az érdekes fordulatot az ember erkölcsi világában. -Ő azonban régi, elavult fejtegetésekhez folyamodik. Most szeme előtt -történik a nagy erkölcsi változás. Számos ember, kik még néhány év előtt -léha realisták voltak, kezdenek az erkölcsről és a vallásról máskép -gondolkodni. Könnyen felháborodnak, zúgolódnak felebarátjaik kevésbbé -tisztességes eljárása ellen. Tisztelettel szólanak a vallásról, melyre -nem sokat adtak. Némelyek rajongással, lelkesedéssel fordúlnak feléje, -holott nem is érintkeznek papjaikkal, a kik között még nagyon sok a -realista. Az emberek általában kezdenek összefoglalóan gondolkozni, -tiltakoznak az alkotó részek uralma, a családban az asszony és az -érzékiség túlnyomósága ellen, tekintélyét követeli a családfő és így -tovább. - -Kállay alig látja ezeket, pedig értekezésében számos jele van az -idealismusnak. Géza fejedelemről mondja a históriával, hogy bátor, -kitartó, erős akarat jellemzi, de e mellett műveletlen, durva, sőt talán -még kegyetlen is volt. Számító előrelátás, látnoki ihletség nem vezették -terveiben, mégis ő rakta le ezeréves létünk alapjait. Mélyen érezte ő is -az augsburgi vereség szégyenét (?). De nem gondolt megtorlásra, békét -köt a német császárral, minek közvetlen okát nem akarja kutatni Kállay. -Szerinte a német barátságból önkényt következnék, hogy a keresztény -hitre térjen a magyar. De nem így történik; a fejedelmi hatalomnak -erőszakkal, vérengzéssel kell behozni az új vallást, mert a magyar -jelleméből hiányzik a hajlam a vallásos rajongásra. Maga Géza is -pogánynak születvén, szívében, úgy látszik, pogány maradt haláláig. A -felesége, a szép Sarolta, kedvéért mégis megkeresztelkedett. És ez a -pogány Géza, tűzzel-vassal terjeszti a keresztény hitet, kereszténynyé -lesz a magyar; de nem benső meggyőződés volt az indító ok. Azok, kik az -ősi vallást elhagyták, nem az új hít kedvéért tették ezt. Csak az -uralkodó akaratának engedtek. Komolyabb tömeges ellenszegülésről nem is -emlékeznek krónikáink. - -Ez tehát hazánkban a kereszténység behozatalának kivonatos története. -Egy, pogány vallásához szívósan ragaszkodó nép, mely ezt az ősi nemzeti -szokások symbolumának tekinté, meghajol a szintén, pogány érzésű és -gondolkodású fejedelem zsarnoki akarata előtt. Ki látott ilyesmit? Ha -Géza maga sem hiszi, a mit hirdettet, miért erőszakolja nemzetére? És -lehet-e egy nemzetre külső hatalom segítsége, öldöklése nélkül új -vallást erőszakolni? – Minél tovább gondolkodom ez állításokon, annál -gyöngébbnek találom az egész okoskodást. - -Pedig mily egyszerű a dolog magyarázata. - -Nemzetünk e hazájában a nyugati népek eszmekörébe jutott. A X. század -realismusa alatt nem változott meg a hite, nyelve, szokása, megtartotta -nemzeti szelleme jeleit, symbolumait. De mikor fölébred az idealismus, -látja keresztény földijeinél a nemesebb hitet, tisztább erkölcsöket, meg -akar tisztulni, nemesebb óhajt lenni és a keresztény hittérítők buzgó -szózatára, hathatós buzdítására, keresztény lesz. Ezt teszi a nemzet -nagy része, teszi maga a fejedelem. Most következik az érem másik lapja. -Az idealismus alatt is akad számos realista, a ki nem tud simulni az -uralkodó eszméhez, ezek szívósan ragaszkodnak az ősi valláshoz és a -nemzeti szokásokhoz, nemzeti törvényekhez; ha van erejök, -ellenszegülnek, néha fellázadnak. De ott van Géza, a vasmarkú fejedelem, -a ki nemcsak szigorú, hanem kegyetlen is tud lenni; sújtja-tiporja az -ellenszegülőket. - -Azt hiszem, így érthető lesz népünknek a keresztény hitre térése. Abból -is megérthetné Kállay tanításom igazságát, hogy ugyanakkor egyszerre -több nemzet hagyja el ősi vallását és áttér a keresztény hitre. - -Abban a régi állításban, hogy a magyar nem hajlandó a vallásos -rajongásra, van egy kis igazság. Bár sok árja vér van közöttünk és -bennünk, mégis fajunk turk eredete akadályozza, hogy az egész nemzet a -legszélsőbb idealismusba csapjon át, vagy a realismus alatt az édes, -lágy, vallásos mysticismusba sülyedjen. A magyar ekkor rendesen léha, -érzéki realista lesz, vagyis a magyar eszmeköre, jobban mondva, -eszmeskálája nem oly magas és nem oly mély, mint a germán fajoké, de -mégis hosszabb, mint a szemitáké. Azért, ha kitör az eszményibb érzés, -gondolkodás, a magyar is lelkesedik a vallásáért; igaz, hogy gyorsan -lohad e buzgósága és a nemzeti nagyság utáni rajongás foglalja el a -helyét. E rövidebb ideig tartó lelkesedés azonban elég hosszú volt arra, -hogy Géza és Szent István alatt, erős gyökeret verjen a kereszténység, -melyet a későbbi rationalisabb gondolkodás ébredése, az általa -előidézett pogány lázadás sem tudott többé kiírtani. - -Kállay elmondja, hogy Géza határokat nem ismerő akarata, nem tűrheté ama -ziláltságot és széthúzást, mely a hosszas kalandozások közben új életre -ébredő törzsrendszert jellemzi, azért oly szabályokat hozott, melyek -megszünteték e rendszert. Mintha a realismus alatt bármely erős akarat -képes volna egy törzsekből álló nemzetet egységessé tenni! Géza azonban -az idealismus hatása alatt szervezi az országot, azért könnyebben megy -neki, mert maga a nemzet is úgy gondolkodik. A X. század végén többnyire -erélyes, ideális fejedelmek vezetése alatt megindultak a népek az -erkölcsi egység eszménye felé. Nálunk sem történhetett más, mint a világ -többi részein. Az idealismus egysége, természetesen erkölcsi egység. A -vallás és erkölcs nemessége ragad meg bennünket. Akkor nem rajongunk a -nyelv és nemzeties szokások egységéért. Ezért mondhatta Szent-István, -hogy jó, ha az országot többféle nemzetiség lakja. Nagy Lajos nem ejthet -ki ily szavakat, neki az idealrealismus második felében rajongani kell -az ország magyarságáért. Annál furcsább, mikor Kállay azt mondja -Szent-Istvánról, hogy jó magyar volt. Negyven év óta kitünő hazánkfiai -alig mondották ki e szavakat, legfölebb Szent-István-napi beszédekben -lehetett ilyesmit hallani. Mikor hazánk politikai és nyelvi egysége és -nagyságaért rajongunk, nem tarthatjuk Szent-Istvánt jó magyar embernek. -Sokan éppen az ellenkezőt hirdették róla. Akárhányan még a kereszténység -terjesztését is kárhoztatták. Mindez érthető, mert Szent-István -kivetköztette a nemzetet régi nemzeti vallásából, erkölcseiből és -szokásaiból, állami és jogi életéből; a nemzeti nyelv iránt pedig -közönyös volt. Nem lehetetlen, hogy a magyar nyelvnél többre becsülte a -latint, az olaszt, a szlávot vagy németet, hisz sok idealista buzog az -egyik vagy másik műveltebb nyelvért, rajta szeret beszélni s -elhanyagolja anyanyelvét. Ha tehát azt mondja Kállay, hogy Szent-István -magyar volt egész lényében, ez oly frázis, melynek csupán erkölcsi -szempontból van némi értelme és csak boszantja a realista nemzeti -szellemű kritikáját. - -Elmondja a szerző, hogy István nem hiuságból és becsvágyból vette föl a -királyi czímet, hanem a magyar nemzet nagyságának öregbedését látta -benne s mivel függetlennek óhajtá hatalmát, nem a császártól, az akkori -fogalmak szerint az egyetemes világi fensőség képviselőjétől, hanem a -római egyház fejétől kért és kapott koronát. - -Ez megint hibás magyarázat. Az idealismusnak erősen theocratikus jelleme -van. A szélső idealis irány lelkesedik az egyházért, kivált a -középkorban hódoló tisztelettel fordúl feléje. Az idealismus mostani -hajnalán is látni már az egyháziak iránti tisztelet jelentkezését. -Nagyon természetes tehát, hogy István nem a császárhoz, hanem a pápához, -Istennek földi helytartójához, szent Péter utódjához, fordul. Ezt -nagyobbnak, szentebbnek tartja, azért kér tőle koronát, nem pedig, hogy -függetlennek óhajtá hatalmát. Az is téves, mintha István tisztelete -emelte volna fel hazánk első rendjévé az egyházi rendet. Az ezredik év -körül ez mindenütt első lett az idealismus nyomása alatt. De azért, -Kállay szerint, mégis az uralkodónak volt alávetve az egyház, csak az ő -akaratától függött. Megint túlzó és érthetetlen szólam. A ki valamely -intézmény javára nagy áldozatokat hoz, a ki egész lelkével csügg rajta, -mindenesetre tekintélyre, befolyásra tesz szert, mivel áldozatai az -intézmény javát mozdítják elő. De tévednénk, ha azt hirdetnők, hogy az -egyház István akaratától függött, mint a realismus idején példáúl Mátyás -király, XIV. Lajos, I. Napoleon alatt történt. Az egyház szívesen -megbízott a szent király intézkedéseiben, mert az ő szellemében járt el, -az egyház felfogását tartotta szem előtt, midőn országát a kereszténység -intézményeivel árasztotta el. – De mihelyt bár csak halványan -jelentkezik a realis irány, mikor mutatkozik a nemzeti szempont, mikor -megszünik az egyetemes feltétlenül uralkodni, mint például Kálmán -idejében, beállanak a kisebb-nagyobb összeütközések, surlódások az -egyház és állam között. A XI. század második fele már számos ily -összeütközést mutat fel. - -Kállay ezt a realis gondolkodás közvetlen okaival magyarázza. Szerinte -szakadás fenyegetvén a nyugati egyházat, így Magyarországot is, a bölcs -Kálmán azzal hárítá el, hogy önként lemondott a koronának némely addig -gyakorolt jogáról az egyház javára. Nem a lehető küzdelemtől riadt -vissza Kálmán, hanem a nemzet nyugalmának és egységének megbontásától -rettegett. Mert kétségtelen, hogy miként egykor a pogányság, úgy utóbb a -schisma szolgált volna politikai téren is a particularisticus törekvések -zászlajáúl. És a nemzet ellenzés nélkül követte királyát az ujonnan -kijelölt ösvényen, mert érezte, hogy a király, a nemzet javára -dolgozván, bölcsen cselekedett. Az Árpádok monarchiájában tehát szoros -szövetségre léptek vallás és királyság, amaz támaszt és oltalmat, emez -pedig még nagyobb erőt nyervén e viszonyból. - -Mindez szépen van kiokoskodva, de nem igaz. Kálmánnak le kellett mondani -a korona némely jogáról, mert erősebb volt az egyház, neki pedig nem -volt ereje szembeszállani vele. Ha nemzetibb szellemű és kevésbbé hivő -lelkű, okvetlenül megkezdi a harczot, mely talán hazánk nagyobb -romlásával végződik. Szerencsére bölcs fejedelem volt, azaz érzése és -gondolkodása megfelelt az idők árjának és helyesen, okosan járt el. Az -egész nyugaton, mintegy 1250-ig, mindenfelé győz az egyház központosító, -egységre törekvő szelleme, a legnagyobb fejedelmek és császárok -megtörnek előtte, még a lángeszű és realisabb, nemzetibb gondolkodású -II. Frigyes is engedni kényszerűl. 1250 után gyarapszik a realismus, -növekszik a nemzetek befolyása, mutatkozik a részek uralma, jelentkezik -a szétmállás. Ezután többnyire a pápák veszítenek a harczban, rendesen -engednek a súrlódásban, sok esetben a császárok, királyok döntő szerepet -játszanak az egyház sorsában. Ezt az erősödő realismus hozta magával. A -XV. század realismusa alatt azt mondhatni, hogy a királyok uralkodnak az -egyházon, éppen úgy, mint 1650-től 1700-ig; 1770-től 1815-ig, 1875-től -napjainkig. Lehetőleg a részeknek kedvez az egyház. A diakovári püspök, -Strossmayer, sürgetésére XIII. Leo már a központosítás, a nagy egység -legkiválóbb jelét: a latin nyelvet is feláldozza a szláv részeknek. -Valószinű, hogy a haladás most kezdődő hullámának realisabb napjaiban, a -katholikus egyház több népénél érvényre jut a nemzeti nyelv. - - -III. - -Noha az eddigi magyarázatok után kevés újat mondhatok, legyen szabad -mégis Kállay értekezésének egy-két pontját fölemlítenem. - -Ilyen az, hogy mindenekelőtt magyar volt a szent király állama. Igaz -ugyan, hogy a nyugati keresztény papok nevelése új hitre, új eszmekörre, -új állami szervezésre tanították s így egész műveltségét a külföldtől -nyerte, még sem lett pusztán utánzóvá, megőrzé híven a magyar szellem -eredetiségét. Talán gondolt a Karolingok állami szervezetére, alkotása -azonban fővonásaiban a magyar nemzet szükségeihez és így szelleméhez -alkalmazkodott. - -Régi elavult frázisok! Megőrzé híven a magyar szellem eredetiségét! Hisz -éppen ezt a magyar szellemet, a mennyiben eszmekört ért alatta Kállay, -ezt akarta szent István gyökeresen átalakítani, új vallást, új -szokásokat és erkölcsöket, új politikai és jogi rendet akart a haza -földjére és a nemzet szívébe átplántálni. A mennyiben pedig a nemzet -faji szervezetéről szólhatunk, az idealismus ezen is módosított egy -kissé. Eszményi időkben nem azt kérdezzük, hogy magyar, német, tót vagy -más nemzetiségű vagy-e, hanem hogy becsületes, tisztességes, vallásos -lélek vagy-e? Legalább is tetemesen megfogynak a nemzeti elválasztó, -elkülönítő korlátok, sorompók. Ilyenkor könnyebben összeházasodnak az -eltérő nemzetiségek, törzsök, fajok. Tény, hogy Géza, Szent István -király stb. kitüntették, kedvezményekkel halmozták el a külföldi -egyháziakat és nemeseket. Az idegen urak könnyen házasságra keltek a -magyar urak családjaival, ugyanazt tevé sokszor az alsóbb osztályok -gyermeke is. Ezzel megkezdődött a faj szervezetének, a magyar nemzet -szellemének kisebb-nagyobb módosítása. Később az ideal-real erőszakos -nemzeti centralisatiója még jobban teljesítette ezt a feladatot, sok -német, szláv és olasz olvadt a magyar nemzetbe, úgy, hogy a bevándorolt -turk-ugor származású magyarból jó részben árja nép lett. Szóval, az ily -frázisnak, hogy megőrzé a nemzeti szellemet, Gézánál, Szent Istvánnál -nincs értelme. - -Magyarázatra szorúl az a nézet, hogy fejlődési irányunk kezdettől fogva -az egységesítés felé terelt bennünket; az Árpádok Magyarországa teljesen -centralisalt állam volt, az egyetlen akkor egész Nyugat-Európában s hogy -Szent István meg sem kísérté a nyugat-európai hűbérességet -meghonosítani. - -Láttuk, hogy a X. század realismusának sehol sem kellett az -egységesítés, a centralisatio. Sőt Európában teljesen kifejlődik, -uralomra jut a feudalismus. Nálunk a törzsrendszer dominál. A század -utolsó negyedében kitör az idealismus s lassankint megkezdődik a királyi -hatalom gyarapodása, a hűbérurak, a széthúzó elemek fékezése, nálunk a -törzsrendszer megtörése. – Szent István tehát nem honosíthatja meg a -hűbériséget, nem istápolhatja a törzsrendszert, neki az egyiket, úgy -mint a másikat fékezni, korlátozni kell az eszme nyomása alatt. Ő az -idealista nem pártolhatja a szétmállást, neki centralisalnia kell, a -mennyire a szót alkalmazhatni a XI. század viszonyai között. Nyugaton, a -hol kifejlett hűbérrendszer korlátozta a fejedelem akaratát, nehezen -ment a királyi hatalom gyarapítása, de nálunk az ős vallás pusztulásával -mintegy vele járt a törzsuralom elenyészte. A XIII. század azonban már -megkezdi az autonomicus törekvéseket. Maga az aranybulla nemcsak -megerősítése a nemesség jogainak, mint Kállay mondja, hanem inkább a -királyi hatalom fékezése. Azt is tudja a szerző, hogy II. Endre meg IV. -Béla uralkodása alatt, egyes megyékben némi önkormányzati bíráskodás -kezd lábra kapni. A önállóságra törekvés növekszik, erősödik a realismus -gyarapodásával a XIV. és XV. században. - -E század végén újra kitör az idealismus, mindenütt erősödik a királyi -hatalom, a hol erélyes férfiú áll az ország élén. Nálunk azonban a -tehetetlen Ulászló, a gyönge II. Lajos jutnak a trónra és beáll a -legnagyobb bomlás. Mivel az idealista eped és sóvárog az erélyes -fejedelem után, szeretné támogatni a központi hatalmat, felháborodva -látja a gyönge embert a trónon, s mellette a kegyenczek, a követelő -oligarchák gyűlölt hadát. Szerencsés az ország, melynek ilyenkor -erélyes, férfias királyai vannak. Szegény hazánkban a mohácsi vész, meg -a török másfélszázados uralma volt a rémes válasz szerencsétlen -királyaink uralkodására. Az 1700 körüli idealismus I. Lipót, I. József -és III. Károly uralma alatt ismét emelte a királyi hatalmat, éppen úgy, -mint az 1815-iki idealismus létrehozta a szent szövetséget, a királyok -független intézkedéseit, a nemzeti eltérések, sajátságos ignorálását, -Francziaországban az engedékeny, símuló parlamentet, _a chambre -introuvablet_, mint XVIII. Lajos nevezte. Így végig tekintve az egész -világtörténeten, nemcsak az eszmei magyarázat, a bölcsészeti fejtegetés, -hanem a történelem is igazolja, hogy az idealismus napjaiban növekedni -kell a királyi hatalomnak s mivel Gézától kezdve a haladás hullámának -(975–1490) első vagyis idealisabb felébe esnek az Árpádok, szólhat -Kállay az ő centralisatiojukról. Csak azt szeretném tudni, kitől tanulta -a politikai idealismus fogalmát. Ha valaki oly kifejezéseket használ, -minőket Kállay elég sokszor, melyeknek csak az én philosophiámban van -értelmök, meg szoktuk nevezni a mestert is. - -Most legyen elég Kállay felolvasásáról. Azt hiszem, hogy bár nagy -vonásokban, érthetővé tettem az Árpádok történetét. Ezután már nem lesz -szabad egy felvilágosúlt történetírónak másképp írni rólok. Én ugyan nem -érek rá ilyen munkára, de talán akad egy jó barátom vagy jeles -tanítványom, a ki magára vállalja a derék feladatot és az erkölcsi világ -törvénye szerint megírja az Árpádok vagy az egész magyar nemzet -történelmét. Gyönyörű és hálás feladat, melynek végrehajtása «örök -időkre szóló alkotás lehet», hogy Thukydides szavaival éljek. - - - - -III. ERKÖLCSI SÜLYEDÉSÜNK. - -Ma már sehol sem tagadják, hogy erkölcsileg mélyen sülyedt az emberiség. -Még pár év előtt sokan tagadták, tíz-húsz év előtt csak egy-két bomlott -ember vette észre. De most éppen úgy elismerik ezt a sülyedést -Amerikában és Európában, mint Japánban és Ausztráliában. Nemcsak -számtalan czikk és tanulmány hangoztatja az emberiség elfajulását, hanem -kötetes munkák is hirdetik. Például dr. Nordau Miksa izraelita -hazánkfia, hírneves párizsi orvos, két kötetes munkát írt e fontos -kérdésről. - -Sokan vallják, hogy növekszik a bűnösök száma és a művelt társadalomból -is kihalt az erkölcsi érzés. E jelenség okait is keresik. Szokás szerint -azt mondják, hogy az erkölcsi érzés pusztulása a különböző világnézetek -természetes következménye. A demoralizáló világnézet behat a nép lelkébe -s kiöli vagy megbénítja az erkölcsi érzést. - -Ez a magyarázat megjárta idáig. De az erkölcsi törvény ismerete után, -nem lehet vele előállani. Mert erkölcsi felfogásunk éppen úgy, mint a -magyarázatára kitalált szellemes világnézetek, nem egyebek, mint az -uralkodó realismus nyomása alatt született elméletek. Az ember ugyanis -indokolni akarja érzését, gondolkodását, igazolni eljárását, -cselekvésmódját. - -Erkölcsi felfogásunk indokolására szolgáló nézetek között első a -történeti magyarázat. Azért vagyunk annyira romlottak, mert látjuk, hogy -az erkölcsiség nem egyéb mint a vérünkké vált szolgai szellem. Azok a jó -és minden akarathoz símuló lelkek semmitmondó, becsülésünkre -érdeklődésünkre érdemetlen egyének. Az erkölcsi szabályok, a vallás -tanai csak a tömegnek, a tudatlan népnek valók. A történetírók mit sem -adnak a morálra. Ranke fényes és nyugodt tárgyiasságával kimutatja, mily -csekély jelentősége van az erkölcsnek a históriában. Maguk a -politikusok, az államférfiak sem látják valami nagy szükségét az -erkölcsnek. A világ szépen megél erkölcsi érzés nélkül. Végre azt sem -tagadhatni, hogy a romlottság mellett végtelen az emberi jóság, -határtalan a felebaráti szeretet. A világtörténelem egyetlen százada sem -tud felmutatni annyi jótékonyságot mint a miénk. Nincs határa a -bámulatos leleményességnek, melylyel a szenvedők és inségesek baján -akarunk segíteni. Ha nincs vége az emberi szenvedésnek, a mi -könyörületünknek, jóságunknak, irgalmunknak sincs határa; ez is -kimeríthetetlen. - -Ez a történeti szempontból való magyarázat mindjárt mutatkozik a szélső -idealismus hanyatlásával. Például 1700 körül kitör az idealismus, mikor -az egyetemesért vagyis az Isten, vallás és erkölcsért rajong az -emberiség. De már húsz-harmincz év múlva sokszor találkozunk a papi -zsarnokság kárhoztatásával, a vallásnak a népre szorításával. Ez a -felfogás azután folyton terjed és általános lesz a -nyolczvanas-kilenczvenes években. - -Századunk második tizedében ismét uralomra jut az idealismus; de már -1830 körül, győz a liberalismus, az erkölcsnek a vallástól való -függetlenségét kezdik hirdetni, a hitet csak a nép számára valónak -tartják, mindenfelé zúgolódnak a papi zsarnokság ellen. Ez a felfogás -folyton terjedt napjainkig. - -A szolgai szellem emlegetése nagyon megfelelt a gyarapodó realismusnak. -A mint növekszik a realis gondolkodás, vele nő az egyén önállóságának, -függetlenségének érzete vagyis nem az egész, az egyetemes, a tekintély -lesz kiinduló pontja, forrása az erkölcsiségnek, hanem az alkotó rész, -az egyén. Az ember önmaga az erkölcs és a jog forrása. Ez szüli a realis -időkben a féktelen individualismust, melyet csupán anyagi javakkal és -örökös szórakozással, _panem et circenses_-sel lehet megzabolázni, kissé -csillapítani. Ilyenkor csak az hallgat, az engedelmeskedik, a kit mint -szolgát fizetnek vagy reméli, hogy fizetni fogják. Ezek odaadók, -hűségesek, a központi hatalom támogatói; a többi zúgolódik és -elégedetlen vagy szórakozik és felejt. - -A másik magyarázat, melylyel erkölcsi sülyedésünket indokolják, a -természettudományi világnézet. A természettudomány nem ismeri az -erkölcsöket. Szerinte a világ mechanice találkozó és elváló parányok -játéka. Ma egy emberi agyat alkotnak, holnap elválnak és a vegyi -rokonságnak vagy más molecularis erőnek engedve, új kapcsolatba, -összeköttetésbe jutnak. Azért semmi sem tartozik össze a világon, hanem -csak összekerűl, a minek a vége általános nyugalom, örökös megdermedés -lesz. Megszünvén a parányok torlódása, megszünik minden mozgás. - -E természettudományi felfogásból hiányzik a czélszerűség eszméje. Nem -ismeri a világ fensőbb czélját. Az ember is éppen úgy, mint a parány, -czéltalan lény. Kapcsolata más emberekkel a politikai, gazdasági és -egyéni helyzet véletlen és pillanatnyi találkozása, melyből semmi -erkölcsi kötelesség sem hárúl az egyes emberre. Ezt a felfogást csak -megerősíti a Darwin-féle elmélet, a létért való küzdelem. Az erősebb -érvényre akarván jutni, örökös versenyben áll embertársaival. A parányok -vagyis az emberi egyének körül forog a lét minden kérdése, túl nem megy -rajtuk. A ki erőteljesen végig tudja küzdeni létünk őrűlt hajszáját, az -érvényre jut, a ki szerényen vagy gyöngeségben félreáll, azt csakhamar -eltiporják és szót sem érdemel. E harczban csak kárát valljuk minden -erkölcsös gondolkodásnak. A kötelesség fogalmának nincs értelme ott, a -hol élethalálharczot ví egyik ember a másikkal, legfölebb kétessé teszi -győzelmünket. Győz, a ki nem ismer kíméletet, nem ismer kötelességet. - -Csakhogy ez a természettudományi világnézet sem egyéb, mint a realis -gondolkodás leleménye. Így gondolkodunk, mert a realismus idején élünk. -Ez épen úgy okozat, mint az erkölcsi sülyedés, az általános léhaság, a -féktelen érzékiség, a határtalan irgalmasság. - -Mikor az idealismus kitör, egyesűl a szép, jó és igaz eszméje, -csodálatosan kiszélesedik az ember látköre, felmagasztosúl érzése és -gondolkodása, szóval megnemesedik. A szélső idealismus lohadásával -folyton szűkűl az ember látköre, összezsugorodik. Már nem tud az -egyetemesért lelkesedni. Ekkor a haza és nemzet foglalja el az egyetemes -helyét az ember szívében. A hazáért nem csupán, mint erkölcsi egészért -rajongunk, hanem a benső, a részletes élet is vonz. Vagyis követeljük, -hogy magyaros legyen e haza, magyarúl beszéljenek benne, magyar nemzeti -szokások uralkodjanak széles rónáján és erdős-hegyes vidékein. Kezd -jelentkezni az individualismus, mikor a magunk képére akarjuk -átváltoztatni embertársainkat, képmásainkká akarjuk tenni -felebarátjainkat. Ez a törekvés folyton erősödik az emberi látkör -szűkülésével. Végre elenyészik a haza forgalma, csupán a nemzeti -szellemé marad meg. - -A látkör szűkülésével megszününk érdeklődni az erkölcs, az erény iránt, -mert már nincs érzékünk hozzá; de annál jobban tetszenek a -realismeretek, melyekben ilyenkor roppant haladást teszünk. Az aprózó, -részletező kutatás, elemzés mindennapi kenyerünk. A mechanicai, -természeti, orvosi stb. megfigyelés, ezer, meg ezer apró jelenséget -fedez föl vagy talál ki, melyek összeségükben alkotják a civilisatiót. A -történetírás sem foglalkozik eszmei kapcsolatokkal, melyekhez szélesebb -látkörre van szükségünk, hanem kedvesen elbeszél, adatokat nyomoz és -okiratok után kutat. A bölcsészet tapasztalati tudomány lesz s a -természettudomány kiegészítője. Az erkölcs relativ valami, mely hely és -idő szerint változik, nem pedig az egyetemesből kiinduló világnézet. -Szóval minden szétmállik, alkotó részeire bomlik s e részek az -uralkodók. Ezek dominálnak érzésünkben, gondolkodásunkban. És mivel -nincs magasabb szempont, melyből kiindulnánk magunktartásában, -erkölcsiségünk nem ismer magasabb elvet, mint a felebaráti szeretetet, a -határtalan jóságot, mely azonban nagyon megfér az általános erkölcsi -sülyedéssel. - - - - -IV. A TÁRSADALMI BÉKE. - -Harmincz esztendő óta töméntelen sok munka jelent meg a társadalom -erkölcsi, szellemi, aestheticai és gazdasági életéről. Ma már minden -socialis. A szép, igaz és jó eszméje a társadalom szempontjából lesz -vitatás tárgya. Az aesthetica éppen úgy társadalmi kérdés, mint a -gazdaság, az ipar és a kereskedés fejlődése. A bölcsészet a társadalom -viszonyaiból fejtegeti az erkölcstant, a psychologiát és más ágazatait. -Szóval minden kérdés össze van forrva a társadalom kérdésével. - -Azt hinné az ember, hogy az egyetemesért, az általánosért, a nagy és -szükségképi elvekért kezdünk rajongni, mert az egész társadalmat -hangoztatjuk, el akarjuk tűntetni a nemzeti korlátokat, kigúnyoljuk a -haza fogalmát, megvetjük az elkülönítő nemzeti nyelveket s nemzetközi, -internationalis társadalomról beszélünk. De a kik ismerik az erkölcsi -világ törvényét, tudják, hogy mindez nem egyéb, mint a legszélsőbb -individualismus; tudják, hogy a haladás egy-egy hullámának elején az -egyetemesért: az Istenért, a vallásért, a szép, jó és igaz egységeért -rajongunk. A szélső idealismus lohadásával és a realismus első -jelentkezésével a haza és nemzet fogalma kezd lassan elhatalmasodni s -mikor elérte tetőpontját, fokozatosan hanyatlik s már csak a faj, a -törzs, a rész, az egyed tudja felkölteni érdeklődésünket. - -Ez a socialismus igazi kora, a gyönge, lágy, tehetetlen individiumé, a -ki szegre akasztotta az egyetemestől függő erkölcsi elveket, nem tudja -nézni mások nyomorát, szenvedését, erkölcsi eszme hiányában elnéző, -könyörülő, jószívű, síma és nyájas s mivel az anyagira veti magát, nem -sokat törődik az Istennel, vallással, morállal, csupán a testi jólétről -és az érzéki gyönyörökről ábrándozik, ezeket akarja megszerezni magának -és családjának s ezért a szegényebbjei nemzeti különbség nélkül -összeállva, vállvetve iparkodnak megszerezni azt, a mi betölti minden -vágyukat. Ezért socialista mindig a realismus kora. Az országok -viszonyai szerint eltérők lehetnek a socialismus tüneményei, más színt -öltenek keleten, mint nyugaton, máskép mutatkozik a germán és szláv -fajoknál, mint Japán, China népeinél, az alap azonban mindenütt ugyanaz, -vagyis az individualismus. - -Krisztus előtt 450 és 200 körül éppen úgy találkozunk e socialista irány -elhatalmasodásával, mint Krisztus utáni II., VI., X. és XV. században -vagy a XVII. század második felében vagy 1800 körül és különösen -napjainkban. S mivel most a bámulatosan kifejlett ipar tömérdek munkást -foglalkoztat, képzelhetni, mily erővel léphet föl korunk socialis -mozgalma. - -Tömérdek a gyár és rengeteg az értelmes munkások száma, a kik a -realismus növekedésével csodálatos erőt tudtak kifejteni. De nem csupán -a munkás a socialista, mert habár ily név nélkül, ily felforgató -doctrinák nélkül is, ugyanazt teszi minden függő állású egyén, fizetett -tisztviselő, a ministerelnöktől kezdve az utolsó díjnokig. A -magántisztviselők csak úgy megkövetelik sorsuk javítását, mint az -államiak. És az államok, intézetek, gyárak, gazdák, iparosok nem képesek -ellentállani munkásaik követelésének. A tanárok, tisztviselők ugyan nem -strikeolnak, mint a gyári munkások, de annyiszor, annyi oldalról -támadják, ostromolják kenyéradóikat, hogy rendesen elérik czéljokat. -Mivel nagyobb az állam jóléte a realismus alatt s mindnyájan gyöngék, -lágyak, szánakozók vagyunk, nem tudjuk megtagadni kérő embertársaink -követelését. Vagy ha nincs módunkban kérelmöket egész nagyságában -teljesíteni, legalább egyben-másban iparkodunk rajtok segíteni. Szóval, -a realismus idején igazi részvéttel viseltetünk felebarátjaink iránt s -mivel csupa szív az ember fensőbb erkölcsi elvek nélkül, soha sem -nagyobb a jótékonyság, a közadakozás mint a realismus napjaiban. Ma -például hallatlan a jótékony egyesületek száma; a művelt világon sok -ezer nő és férfi foglalkozik a jótékonysággal, gazdagok és jómódúak -évenkint milliókat áldoznak a szegények javára. - -A mult hetekben egy feltünést keltő munka jelent meg irodalmunkban: -Czíme: _Társadalmi béke a közgazdasági patriarchalismus alapján, irta -dr. Gaal Jenő_. A szerző egy volt országgyűlési képviselő, később -ministeri tanácsos, most műegyetemi tanár. Azon szeretetreméltó, -jószívű, irgalmas lelkek közül való, a minő most a társadalom nagy -része, azért könyve rögtön visszhangra talált. A szív hangján szólal meg -a társadalmi béke érdekében s az atyáskodó jóság, az úgynevezett -_patriarchalismus_ módjával akar segíteni a szegényebbeken. Ezzel reméli -enyhíteni szenvedéseiket, kibékíteni sorsukat, csillapítani -felháborodásukat. Ő nem barátja a meseszerű _socialista államnak_, azt -gondolja, hogy nem lehet összeegyeztetni az emberi természettel. A miket -e tétel bizonyítására felhoz, oly régiek, mint maga a communismus és a -socialismus s elmondhatni, hogy többnyire nem igazak. Mert ha örökös -realismus uralkodnék, fejlődésében okvetlenül bekövetkeznék a socialista -állam. Hisz látjuk, hogy némely országban rendkívüli politikai és -társadalmi jogokat értek el a munkások, különösen a nők, a kik -közigazgatási hivatalokat is viselhetnek. A dolog magyarázatát egyebütt -kell keresnünk. - -A socialismus országa lehetetlen, mert az idealis napokban az -egyetemesért szabad lelkesednünk, az erkölcsi jóért rajonganunk, az -ideal-real alatt a nemzeti sajátságok szeretete, a nemzeti egység és -nagyság vágya tölti el bensőnket s csak a realismus idején válhatik -áramlattá a socialismus. Az eszményibb napokban hatalmas lesz a király, -az aristocratia, különösen a papság. Így látni, hogy 1820 körül -elenyészik minden érdeklődés a socialisticus nézetek iránt, noha egyes -rajongók, mint Saint Simon, fűzik, fonják az ő ábrándjaikat. - -Később is csak lassan jelentkezik a népben és mint igazi -socialismus-tan, csak a hetvenes években jutott nagy erőhöz. Most pedig, -az idealismus hajnalán, szemlátomást bomladozik. - -De minden haladás, minden civilisatio nem egyéb, mint utazás a realismus -bomlása felé, melyet egy-egy hullám idealis kitörése megnemesít, -erkölcsösebbé tesz; hanem azért – néha úgy látom – a realismus erkölcsi -bomlását az idealis lelkesedés sem lesz képes egységessé tenni s a -civilisatio pusztulása fog bekövetkezni, a socialista állam azonban még -sem jön létre. - -A t. szerző a socialista állammal és más socialis ábrándokkal szemben -azt hirdeti, hogy a _jogosult egyéni érdeken nyugvó individualismust -telíteni kell ethicai elemekkel, melyek a socialismus egyetlen -megvalósítható alkatrészeit képezik_. Úgy látszik, a szerző tudja, hogy -a realismus alkonyán és az idealismus hajnalán vagyunk, ki is jelenti e -nézetét, mikor mondja, hogy az individualis irány túlsúlyának az ideje -egyelőre lejárt, azért ethicai elemekkel töltsük meg az -individualismust, mert különben borzasztó bomlás állhat be, kivált a -német, franczia és belga földön. Itt persze téves az okoskodás, -helytelen az ijesztgetés. Ha lejárt az individualismus túlsúlya, akkor -ne aggódjunk, mert beállanak az egyetemes utáni lelkesedés napjai, azaz -a vallás és erkölcs korszaka, mint 975, 1490, 1700, 1815 körül. Ilyenkor -eltörpűl a socialismus, mely igazában a realismus alatt és akkor -virágzik, mikor bő keresete van a munkásnak. - -A szélső idealismus alatt azonban legtöbbször súlyos anyagi bajok -nyomják az emberiséget, mikor éhezik a szegény munkás és földműves, -mikor vevő hiányában csak felére dolgozik vagy egészen megbukik a gyár, -csődöt mond sok pénzintézet: ilyenkor megszünik a socialismus; de -helyette beáll a rablás, pusztítás, öldöklés, koldulás, a realismus -léha, de külsőleg szabályos és rendes társadalmának bomlása. Ilyenkor -áthatnak bennünket az úgynevezett _ethicai elemek_, vagyis az egyetemes -szempontjából kezdjük tekinteni a világot. - -Jól esik az olvasónak, ha a t. szerzőnél az _ethicai elemek_ -hangoztatásával találkozik. Világos fogalmat azonban nem szerez belőlük. -Mik azok az ethicai elemek? Ilyen volna a szerző szerint az -individualismus önzésével szemben a közszellem ápolása, az erkölcsi -kötelességtudásra való nevelés, a mai társadalmi rend szükségének -bemutatása stb. Mindezek többé-kevésbé üres szólamok. Hisz a socialista -éppen azt tartja, hogy sehol sincs nagyobb közszellem, mint az ő -társaságában és soha sincs kevesebb önzés, mint a realismus napjaiban, -mikor hallatlan mérveket ölt a jótékonyság, végtelen az irgalmasság. És -e kötelességtudás lehet-e nagyobb, mint a realismus idején, mikor jelszó -a munka, mikor azt hiszik, hogy már maga a munka nemesít. Szóval, a -szerzőnek még nincs világos fogalma az erkölcsről. A szerző melegen szól -Angliáról, hol a társadalom hathatós _önfegyelmezésnek_ veti alá magát. -Ez részben téves, részben másképp kell magyarázni. Mert mindenekelőtt el -kell ismernünk, hogy Angliában, átlag véve, ugyanoly erkölcsi bomlás és -demoralisatio uralkodik, mint más országokban. - -A mi ez átlag mellett eltérés mutatkozik, azt az angolok faji jellemének -kell tulajdonítanunk. - -Az angol ugyanis a legtökéletesebb minden európai faj között. Ezzel azt -akarom mondani, hogy az angol a haladás egy-egy hullámának elejétől -végeig minden érzésébe és gondolkodásába kitünően benne találja magát. A -mire például a semita, a sárga faj stb. nem képes. Nincs elég érzékök a -hullám szélső idealis és realis árjához. Világrészünkön a latin faj és a -félig-meddig turáni magyar a legjózanabb. Sőt a latin fajok között is -van különbség, például az olaszba több germán elem olvadt bele. A -latinok után jönnek a szlávok s végűl a germánok s közöttük utolsók az -északiak meg az angolok. E népek sajátságos változáson mennek át a -realisabb időkben. A magyar és a franczia léha materialista lesz és -kevésbé mysticus; a szlávok jóval mysticusabbak; de legmélyebben -bocsátkozik a mysticismusba az angol. Ez alatt azt az édes, meleg, lágy, -kenetes, vallásos érzést gondolom, mely a realisabb időknek egyik kedves -tüneménye. Ez éppen úgy megvolt a XVII. század második felének -Angolországában, mint most a hetvenes-nyolczvanas években. Az idealis -vallásosság 1700 körül tört ki, éppen úgy, mint napjainkban Balfour és -mások műveiben. Realis természeténél fogva az angol legkevésbbé szereti -a központosítást, a realismus napjaiban széleskörű jogokat ad a -birodalom alkotórészeinek, legtöbbet áldoz jótékony czélokra, engedékeny -és könyörülő, szíves és jóakaró munkásai, cselédjei iránt. -Többé-kevésbbé mindnyájan ilyenek vagyunk, de messze elhagy bennünket az -angol. Decentralisatiojának köszönheti, hogy a realismus idején nem -fojtogathatja egy központi zsebelő érdektársaság, legfölebb helyi -klikkek nyomhatják, melyeket mégis könnyebb lerázni. - -Gaal melegen emlékszik meg Carlyle Tamás történetíróról, a ki lelkesen -felszólalt a munkások érdekében: talán még többet írhatott volna a -mysticus Ruskinról, ők mindketten az angol jellemnek az uralkodó eszme -nyomása alatti érdekes módosulásai. - -A szerző könyvének többi része általában a munkások istápolásával, a -munkaadók viselkedésével és idevágó feladatainkkal foglalkozik. Ez a -rész nagyon tanulságos, haszonnal forgathatják a gyárosok, a gazdák, az -iparosok, megtanulhatják belőle, hogy bánjanak munkásaikkal a realismus -idején. Az idealistát persze nem igen fogják kielégíteni e tanácsok. Ő -az egyetemes iránti lelkesedést szereti látni cselédjeiben. Keblében -első és legszentebb a vallás és az erkölcs, ezeket fogja sürgetni és -hozzájok szabja viselkedését. - -Mindenesetre sajnálom, hogy a t. szerzőnek nincs elég összefoglaló -tehetsége, se szélesebb és alaposabb történeti tudománya, mert akkor -megértené az erkölcsi világ törvényét és belőle többi közt azt is -megmagyarázhatná, miért hajlik ő most a közgazdasági patriarchalismus -felé, miért buzog annyira a társadalmi békéért. - -Mindamellett becsülni való munkát végzett, a homályos ethicai elemek -emlegetése tiszteletreméltóvá teszi előttünk s nem szeretnők elhallgatni -a szerző iránti rokonszenvünket. - - - - -V. DUMAS. - -A legterméketlenebb bírálatok egyike volt idáig a drámai kritika. Ifjú -korom óta szorgalmasan olvasgattam Saint-Beuve, Janin, Armand de -Pontmartin, Saint-Marc-Girardin, Gottschall, Schmidt Julián, Lindau és -mások bírálatait, buzgó olvasója valék a sok német, franczia, angol stb. -irodalomtörténeteknek és rokon tanulmányoknak. Mindezek a nevek, -ítéletek és fejtegetések óriási halmazával tömték tele agyamat és -világos betekintést nyerhettem a drámai költők belvilágába. Az ismeret -és ítélet e tömkelege sok volt arra, hogy beszélhessek róluk, képet -adhassak működésükről; de nem elég, hogy biztos és megnyugtató ítéletet -mondhassak a fölmerülő _miért_-ekre. Azt megtanultam belőlük, _hogyan_ -ír ez vagy az a drámaíró; de nem, hogy _miért_ ír úgy. Pedig én éppen -ezt szerettem volna tudni. Ha valamelyik kritikus ebbe mert belé -bocsátkozni, a legfurcsább magyarázatok kerültek ki tollából; pedig, -kivált az idealisabb időkben, minden kritikus fölvetette a _miért_-et. A -realismus napjaiban jobbára megelégszenek a _hogyan_-nal. De bármily -szellemesek is e bírálatok, igazán elmondhatni rólok, hogy -többé-kevésbbé gyarló dolgok. A legtarkább ítéletek minden vezérfonal -nélkül. A huszas évek egyik-másik jeles költőjét, például, -elragadtatással bírálta meg valamelyik kortársa, de már 1860 körül -rendesen fitymálva szólott róla az irodalomtörténet munkása; 1890 körül -pedig nem talált elég sujtó kifejezést irodalmi ferdeségeinek -megrovására. Ebbe a chaosba is az eszme törvényének felfedezése hozott -belé világosságot. E fáklya segélyével elég könnyűvé válik minden drámai -alkotás bírálata. Könnyű feltárnunk a költő hatásának titkát, csak -ismernünk kell a kort, melyben sikkerrel adták művét. - -De hát hogy hangzik az a szabály, melyhez hozzá kell szabnunk a drámai -műveket? Nagyon egyszerűen és röviden, annyira, hogy első pillanatra a -legnagyobb kételylyel fogadjuk. De ha ismerjük az erkölcsi világ -törvényét, azonnal belátjuk igazságát. - -A szabály így hangzik: Az idealismus napjaiban, a szép, igaz és jó -eszméinek egysége idején, az egyetemest, az istenit, az erkölcsit, az -általános emberit kell magasztalnia a költőnek az individuum rovására. -De mivel folyton szűkül az idealismus látköre, míg végre a realismus -alkonyán egy-egy individuumra zsugorodik össze; a szerint kell -módosulnia a költő alkotásának is, úgy hogy a realis napokban az -egyetemes képviselőit kell léháknak, aljasoknak, becsteleneknek -bemutatnia, mert ezek okozzák az individuum minden baját, nyomorát; le -kell rombolnia az erkölcs, a vallás támaszait, mindenben az alkotó -elemeknek, a részeknek kell igazat adnia az egész ellenében; az államban -a fejedelmet, a ministereket, a hatóságot kell leszállítania trónjokról, -a társadalomban a születés, a vagyon aristocratiáját kell lerántania, a -katonaságnál a tiszteket, az iskolában a tanárt, a családban az apát, a -házasságban a férjet és így tovább. Természetes, hogy mivel az eszme -zsugorodása lassan és fokozatosan történik, a költői alkotásnak szintén -meg kell tartania az idők finom árnyalatát. Azért hiába írja meg egy -realis szervezetű drámaíró pl. Ibsen az ő _Nóráját_ harmincz év előtt, -műve csak akkor arat sikert, mikor a társadalom e darab erkölcsi -színvonalára szállott alá; ekkor azután, ha jól van megalkotva, -rajongani fognak érette. - -Ez elv alapján lássunk hozzá egy előkelő drámaíró rövid bírálatához. -Legalkalmasabb lesz e czélra a nemrég elhunyt franczia költő, Dumas, -kinek ifjú kora óta bámulatos sikerei valának az egész művelt világon. -De alig tették a sírba, egy új szemle, a _Mercure de France_, jónak -látta megkérdezni felőle az ifjabb írói nemzedéket, mely nagyon -lenézőleg nyilatkozott a még mindig ünnepelt drámaíróról. A fiatal írók -nyilatkozatai azonban elég éretlenek. Többnyire felszines és helytelen -kifogások, melyek semmit se vagy keveset magyaráznak meg. Némelyik -észrevétele igazán boszantó fecsegés. Azért Dumas tisztelői azt mondanák -rájok, hogy nem érdemes velök foglalkozni. Minket azonban az erkölcsi -élet minden tüneménye érdekel s így e kifogások is lekötik figyelmünket -és azt kérdezzük magunktól: Mi lehet az oka, hogy egy harmincz év óta -ünnepelt költőről ily fitymálással nyilatkozhatnak az ujdonsült poéták? -Honnét merítik ehhez a bátorságot? E kérdésre nem lesz nehéz -válaszolnunk, mert oly rohamosan változik az idők árja és mint egy -laptársunk kifejezi, annyira dühöng a morál, hogy Dumas műveit csakhamar -lejárjuk s pár év alatt sutba dobjuk. - -De hát miért sujtanók ennyire éppen Dumast? Azért, mert Sardou, Ibsen, -Sudermann, Hauptmann Gellért és néhány más drámaíró mellett ő volt a -realis idők legnagyobb poétája. Ha tudni akarjuk, milyenek a realismus -drámái, csak Dumas darabjait kell megtekintenünk s mindjárt -tájékozódhatunk. - -Először is minden műve egy-egy eszme tolmácsa, még pedig feltünő, kirivó -eszméé. Már a szélső idealismus lohadásával fellépnek a költők egy-egy -eszmével, ezek azonban nemesebb gondolatok, például a tiszta szerelem -jogosultságát vitatják az apai tekintély kényszere ellen, vagy a -lelkiismeret szabadságát védik az egyházi vagy állami törvények -szigorával szemben. Ezek és hasonló eszmék az egyén védelmére kelnek az -egyetemes nyomása ellen. De mily tisztelet lángja lobog még a költők -keblében az egyetemes iránt! Szűkül ugyan az egyetemes köre, már -gyűlölik theocraticus jelenségeit, a szélső idealismus zsarnoki -követeléseit; a vallás és az erkölcs, az istenség és az erény azonban -még nem üres szó, hanem igaz és szent érzés a legtöbb írónál. Sőt az -idealreal időszak első felében sem igen tűrik a vallás és erkölcs -sorompóinak eltávolítását; noha már itt-ott messzebb állítják fel. Csak -erősen realis időkben szabad annyira jutni, oly eszméket felvetni, mint -a minőket Dumas dolgozott fel s az individuum javára dönteni el. Mert -minő kérdéseket szeretett fölvetni? A társadalom alapkérdéseit, minő a -hit, a vallás, a hitetlenség, a lelkiismeret, a becsület, a házasság, a -család, a házasságtörés, a prostitutio, a faj, a nemzetiség, a jog, az -igazságszolgáltatás stb. kérdései. E kérdések nagyobb része előfordul -idealisabb napokban is, de a megoldás mindig az egyetemes javára -történik. Az egyénnek bűnhődnie kell, mert megsérti az egyetemest. - -Shakespeare az idealreal delén mily kicsinylőleg szól a polgárokról, a -népről, mily romlottnak mutatja be a fattyú gyermeket, sújtja az össze -nem illők házasságát s számtalan más effélét; de már a realismus -napjaiban nem szabad az ő módján tárgyalni e kérdéseket; hanem mindig a -résznek kell adni igazat az egész, az egyénnek az egyetemes ellenében. -Dumas vele ellenkezőleg, a megejtett leányt, a courtisanet, a -természetes gyermeket stb. védi. Doumic René azt hiszi, hogy jobb lett -volna a társadalom e kitaszított tagjait bántatlanul hagyni -félhomályukban; de nagyon téved, mert éppen e kérdések felvetése és -megoldása az individuum javára emelte Dumas színműveit arra a -színvonalra, melyen harmincz év óta állottak. Azt is gondolhatná valaki, -hogy a házassági elválásért vívott sikeres küzdelme csak ártott műve -becsének, mert mindenütt behozatván az elválás, fölösleges és tárgytalan -lesz a darab. Pedig nem a politikai vagy társadalmi siker buktatja meg -Dumas színdarabjait, hanem az idealismus ébredezése, mely a házasság -szentségét, elválaszthatlanságát szereti magasztalni. - -Doumic a legőszintebben üdvözli Dumast, mert a _polgári eszmék_ egész -sorával találkozik nála. Tehát vannak polgári eszmék is? Igen, vannak. -Meg is magyarázza őket Doumic, mikor elmondja, hogy mindig forradalmár -óhajtott lenni Dumas s ezért sok ellenséget szerzett magának. A polgári -eszmék tehát forradalmi nézetek, azaz a realisabb individuum lázadása az -idealisabbak uralkodása ellen. Vagyis Dumas az idáig uralkodó realismus -egyik irodalmi, még pedig drámaírói apostola volt. És ha ezért még most -is üdvözli Doumic, nagyon hihető, hogy pár év múlva már nem fog neki -gratulálni, mert újra az egyetemest fogjuk magasztalni az individuum -ellenében. Az is tetszik Doumicnak, hogy a két nem viszonyának -tárgyalásában oly fontosságot tulajdonított Dumas az élettani elemnek, a -minőt idáig jelezni is alig mert a színház s ezt oly merész -kifejezésekkel, annyira nyers szavakkal tevé, a minőket színpadról még -nem hallott a közönség. Egyszer meg is történt, hogy valaki a nézőtérről -oda kiáltott a színészeknek: Ez már undorító! Pedig az ily nézők száma -eleinte legio volt. - -Íme egy újabb polgári eszme! A dolog magyarázata azonban elég könnyű. A -szélső idealismus drámai nyelve annyira kényes, finnyás, tapintatos, -hogy a költő tele van vigyázattal s minden közönséges és trivialis -szótól írtózik. A realismus halavány jelentkezésével megjelennek a -merészebb, a nyersebb szólamok is. Ismeretes dolog, mily harczott vívott -Hugo Viktor egy-egy ily kifejezésért nemcsak a közönséggel, hanem a -színészekkel is. Nálunk is a harminczas évek végén kárhoztatva -emlegették a _Bánk bán_ nyerseségeit, piszkolódásait. Természetes, hogy -Dumas az ötvenes, hatvanas években Hugónál is nyersebb, népiesebb, -trivialisabb lett; ez vele járt a realismussal, mely szereti a népies és -nyers, közvetlen és keresetlen kifejezéseket. Ilyenkor a színpad nyelve -sem igen térhet el a mindennapi élet nyelvétől. Az idealisabb napokban -lehetetlen az ily meztelen és becstelen beszéd minő Dumas minden művében -bőven fordul elő, de csak egyet idézünk a _La Princesse Georges_-ból, -itt egy jó barátnéja mondja Sylvanie grófnéról: «Úgy látszik, hogy a -grófné az egyenlítő vagy a sarkok valamely istennőjének vagy minek -képzeli magát, a ki szentélynek tartja nyughelyét. Ide bezárkózik és ha -férje, az ő főpapja, el akarja végezni áhítatát, előbb áldozatát kell -benyujtania.» Azaz férji kötelességének teljesítése előtt gazdag -ajándékokkal kell megnyernie feleségét. - -Dumas ellensége volt a _l’art pour l’art_ elméletének. Szerinte legyen -_hasznos_ a szinház, _czélzatos_ a dráma. Minden irodalom, mely nem -tartja szem előtt a tökélyesbülést, az erkölcsiséget, az ideált, -tüdővészes és egészségtelen: holtan született irodalom, mondja Dumas. - -Tehát moralizáljon, a szinház. Valóban a szinpad mindig moralizál, -csakhogy e morál nem különb, mint a kor morálja. A szélső idealisták is -erkölcsöket hirdetnek, csakhogy az ő erkölcseik az Isten és vallás, a -becsület és tisztesség, világ és emberiség, nemzet és hazaszeretet körül -forognak. - -Ilyen a szinpad morálja 1820 körül. Scribe a harminczas években -szabadabb morált kezd hirdetni, de még sem hirdet erkölcstelenséget. Nem -áll ugyan magasabb erkölcsi szinvonalon, inkább gyakorlati tanácsokat -ad, melyek nem valami nemes gondolkozásra vallanak. Józan, egészséges, -gyakorlati erkölcstan szólal meg soraiban, bár még van érzéke az igazi -tisztesség iránt is. Alfred de Musset itt-ott még szabadabb, de költői -és heves. Beőthy azt hiszi, hogy a romantikának az indulatok hevében, a -szinek gazdagsága iránti hajlamában volt nagyon sok rokon vonása a mi -nemzeti szellemünkkel. Bajza égig magasztalja ez idők franczia drámáját, -mely egész mezítelenségében szemünk elé tárja a vétket; de azután meg is -utáltatja a nézőkkel. Egyiknek sincs egészen igaza. Nem az a dolog -magyarázata, mintha a harminczas évek franczia drámái jobban egyeztek -volna nemzetünk szellemével, mint a maiak, hanem csak az, hogy mi -ugyanazon uralkodó eszme nyomása alatt állottunk. A harminczas évek -drámái jóval ideálisabbak levén a mostaniaknál, még iparkodnak -megutáltatni a vétket, melyet elénkbe tárnak. A harminczas években még -nem távozott el annyira egymástól a morál és aesthetica, a jó és szép -eszméje mint napjainkban, azért akkor megutáltatják a vétket. Akkor más -volt a vétekfogalom is. Az egyetemes elleni bűn volt a vétek, most a -realismus alatt az individuum megsértése a hiba. A harminczas években -oly halavány volt a realis elem, hogy csak kevéssé szállították le az -egyetemest magas szinvonaláról. Az olvasott, az ünnepelt költők szűkebb -korlátok közé szorították az idealis elemet, de mégis tisztelték a -vallást, az erényt, a becsületet, az adott szó szentségét, a nemes -patriotismust stb. - -Dumas morálja már határozottan az individuum morálja, az egyén -szabadságának sürgetése az egyetemes zsarnoksága ellen. Erről a morálról -jegyzi meg Beőthy, hogy kinosan, kibékítetlenül meghasonlásban vergődik -az aestheticai és erkölcsi elv, melyeknek egybeolvadó harmoniája -alapfeltétele minden szép műnek. Régi helytelen frázis! Minden szép mű -kora erkölcsi érzésének, gondolkodásának kifejezése. Teljes lehetetlen, -hogy valamely szép mű 1880 körül sikert arasson, ha nem az egyén -szabadságát hirdeti az egyetemes ellenében. A szivesen olvasott költőnek -csak ily morált lehetett tanítani. A mely munka az egyetemest -dicsőítette az egyén rovására, csak karácsonyi ajándékul szolgáló -ifjúsági irodalmi termék lehetett. Bizonyosan nem olvasta a közönség. A -szép és jó eszméje pedig csupán a szélső idealismus napjaiban olvad -össze egymásba, azután fokozatosan lazul a három eszme viszonya, míg a -realismus végén egymás ellenségei lesznek. Beőthy 1882-ben annyira nem -lát, hogy szerinte Dumas alakjai, csak idegen, mesterséges virágok -gyanánt tetszenek, melyek eredetiségeit természetesen nálunk alig -láthatjuk, bár elismeri, hogy legsűrűbben látogatja Dumas darabjait a -közönség, legjobban mulat rajtok és legzajosabban megtapsolja őket. -Mintha lehetséges volna jól mulatni oly darabokon, zajosan megtapsolni -oly műveket, melyeknek morálja minden lépten megsérti erkölcsi -érzésünket. De hát mivel ragadnak el e darabok bennünket? Erre is -megfelel Beőthy és az a szinek finomsága, üdesége, tökélye, a környezet -ízlése. Mind haszontalan és üres frázisok, melyeket akkor használunk mi -szegény megszorult kritikusok, mikor nem tudunk valami okosat mondani. -Sőt e virágokról is elmondja Beőthy, hogy elragadják a közönséget, _bár -illattalanok_. - -Természetes, hogy ez utóbbi megjegyzés még nagyobb lelki szegénység -jele. Sőt, hogy nagyon illatos virágok Dumas virágai, az is mutatja, -hogy napjainkban (1896) nem győzik adni _A nők barátja_ czímű darabját. -Minden esetre nagyon fontos valamely műben a drámai szerkezet, a forma -kerekdedsége, a jellemek kidomborítása; de legfőbb a darab erkölcsi -világnézete. Bármily kerekded Kisfaludy Károly vigjátékainak szerkezete, -élénk és szellemes a dialogja, ma nem tetszik, mert idealisabb a -morálja, jellemeinek erkölcsi érzése, gondolkodása, mint a minőt -elviselhetünk. Még Scribe gyakorlati morálja is magasan áll a mi -szinvonalunkhoz képest, azért nem tetszik. - -Dumas moraljára nézve van egy találó észrevétele Edmond Scherernek: -Napjaink erénye alig egyéb, mint egy kifordított bűn. Ez igazán gyönyörű -mondás, melynek talán maga Scherer sem gyanította igazi horderejét. -Vagyis az idealismus napjaiban az egyetemes megsértése a bűn, a -realismus napjaiban pedig az individuum sérelme. Azonban nem kell -hinnünk, hogy az egyén morálja szabatosan és határozottan körül van irva -Dumasnál vagy más realista drámairónál. E költők akarhányszor -magasztalják az egyetemest, csakhogy boszantók e magasztalások. Például -mily ízetlen hazugság a _La Princesse Georges_-ban, mikor a herczeg -mondja: «Akarom, hogy szüljön. Nekem szükségem van ez anya gyermekeire, -szükségem van rájok hazámért és üdvömért!» Mintha csak Wlassics -_imaszerű áhítattal_ odadobott és _fensőbb közéleti erkölcstanának -cultusából_ merített frázisai volnának, annyira boszantók és -nevetségesek! Ugyanis a realista sem lehet el az egyetemes nélkül, -legalább czégérül kell használnia, rendesen az egyetemessel iparkodik -igazolni az ő individualis morálját, a mi csak úgy lehetséges, ha -tótágast áll a logikája és czigánykereket vet az eszejárása. Ezt a -czigánykereket sokszor megtaláljuk Dumas műveiben, például mikor azt -mondja, hogy a hatalmas szerelem majdnem egyenlő az erénynyel. Hisz e -kettő a két sarkat jelenti: az erény az egyetemesnek érvényre jutása, a -szerelem pedig rendesen az egyén szabadsága vagy szabadossága, tehát -individualismus. Dumasnak alig több a házasság, mint egy physicai ösztön -társadalmi szabályozása. Ily módon könnyű lesz a realista költőnek a -szerelemről szólani. És igaza van, mert a realismus idején háttérbe -szorulnak ama sajátságai, minő a szűzesség, a lelki tisztaság, a -continentia, a szemérem stb. Ezekhez ő nem ért, nem is érthet, éppen -mivel realista. A szerelmet csak az idealismus tudja felemelni, -megnemesíteni, mert az egyetemes alá rendeli. A tiszta nőt a szűzesség -aranyos fénykörével vonja be, a férjes nőt pedig a szemérem tisztes -leplével borítja be; mig a realismus leányai és asszonyai szépen fel -vannak ugyan öltözve, divat szempontjából kifogástalanok; de tekintsük -meg őket közelebbről, vizsgáljuk tekintetöket, maguktartását, -bocsátkozzunk velök társalgásba, vagy olvassuk a lapok által fölvetett -kérdéseket, minő például napjainkban _a csunya férfi problemája_, -fussunk végig az ujságok kishirdetésein, melyeket minden asszony, minden -lány el szokott olvasni és mindjárt látjuk a realismus asszonyait lelki -meztelenségökben. Az idealismus napjaiban nem igen viszik a leányokat -szinházba, a szülők féltik lelkök tisztaságát; a realismus idején az -orfeumokat is elég tisztáknak tartják. Ilyenkor a Theâtre Françaistől a -legutolsó k.-kátai szinpadig az individuum érzékiségének és jogainak -problemáit szokták fejtegetni, az igazi morált pedig nyakatekert -okoskodásokkal kijátszani. Mert mi a morál? Az egyetemes szempontjából -intézni cselekvésünket; a realista azonban az egyén szempontjából indul -ki és azért összes erénye rendesen a felebaráti szeretet körül forog, -melyben felöleli a tisztességes és aljas embereket is személyválogatás -nélkül. Irgalom és szánakozás, léha jóság és elvtelen jóakarat vezeti -még a jobb realistákat is, mint egy Tolstojt; az idealista a felebaráti -szeretetet is az egyetemes szempontja alá helyezi s üldözi, gyűlöli -embertársát, ha becstelennek, bűnösnek tartja. - -Az eszme változásának szempontjából is érdekes tudnunk, hogy fogadta a -közönség és kritika egy része Dumas darabjait. Armand de Pontmartin, az -ötvenes-hatvanas évek egyik szellemes kritikusa felháborodással veszi -tudomásul Dumas roppant sikereit s mindenféleképp magyarázgatja. -Tiltakozik ellene, hogy e sikerekből a franczia nemzet erkölcsi -szinvonalára következtessenek. Dumasnak szerinte csak egy bizonyos -közönsége van: a Párisba tóduló sok élvhajhászó idegen és a főváros -mulató ifjúsága; de a jámbor és józan gondolkodású polgár, kit a sajtó -magasztalása vezetett félre, csalódva tér haza. Az előkelő, finom világ -pedig éppen nem nézi meg e műveket. A vidék erkölcsösebb közönségét -annyira boszantják, hogy alig lehet őket előadni. A kik Scribe discret -immoralitásaiban gyönyörködnek, Dumas művein csak boszankodnak. E -kifogások és észrevételek egy része igaz volt az ötvenes években. Akkor -még távoltartotta magát e művektől a közönség finomabb, erkölcsösebb -része. E tartózkodás azonban tíz-húsz év alatt teljesen megszünt. A -nyolczvanas években a társadalom erkölcsi szinvonala annyira leszállott, -hogy Dumasnál pusztítóbb moralistákban is gyönyörködött a szinházak -közönsége. Ibsen, Sudermann még a franczia szinpadokon is nagyobb sikert -aratott. - -De ha csak részben volt igaza Armand de Pontmartinnak a lefolyt negyven -esztendőre nézve; igaza lesz néhány év mulva, mikor az idealismus hatása -alatt az egyetemest fogjuk magasztaljuk, mikor nagy tisztelettel fogunk -szólani a vallás és erkölcs, a becsület és tisztesség képviselőiről s e -változás első jelenségének tartom én az a fitymáló hangot, melyen a -_Mercure de France_ fiatal irói a realismus ünnepelt drámairójáról -szólanak. - - - - -VI. A DRÁMA TÖRVÉNYE. - -– Bácsi! tegnap este Pistával a nemzeti színházban voltunk, Kisfaludy -Károly emlékezetére egyik vígjátékát adták. Bizony csak úgy kongott a -színház. A jelenlevőkön is meglátszott, hogy ingyenjegyesek. Egy előkelő -kritikus mellett ültem, a ki elég fenhangú megjegyzéseket mondogatott -egy barátjának. Az is bíráló lehetett, de a ki szívesen hallgatta, -mondhatnám, csak úgy leste szomszédom ajkáról a fitymáló megjegyzéseket. -Milyen naiv, milyen elavúlt régiség, mondogatta minden jelenet után. -Kisfaludy Károly emlékezetét máskép kellene megünnepelni, jegyezte meg a -másik. Magunk is unalmasnak találtuk a darabot, Pista nagyokat ásított, -pedig nagyapáink igazán mulattak rajta. Ugy-e sokat haladtunk azóta? - -– Mindenesetre nagyon haladtunk. - -– Csakhogy nem ezt várom én bácsitól; az okát szeretném tudni, miért -ásítunk mi Kisfaludy vígjátékában és hogy miben áll a mi haladásunk. -Úgylátszik, ma nincs kedve a bácsinak! - -– Testileg-lelkileg fáradt vagyok. Két nehéz fejű barátomnak magyaráztam -az erkölcsi világ törvényét s nem akartak megérteni. Nincs semmi -összefoglaló tehetségök. Egész délután járkálva beszéltem nekik, azután -beültünk egy üres kávéházba, ott folytattuk a vitát. Természetesen, -sokban igazat adtak nekem, de végre is azzal állottak elő, hogy mindig -ilyen volt az ember. - -– És mit felelt reá a bácsi? - -– Azt, a mit neked is annyiszor mondottam, hogy olyan az ember, a milyen -az olvasmánya. - -– Vagyis olyan naiv, együgyű lelkek voltak nagyapáink, a milyen -Kisfaludy Károly volt. - -– Természetesen, mert ha nem tetszik nekik Kisfaludy darabja, bizonynyal -megbukik. - -– Épen azt kérdem bácsitól, miért tetszettek nagyapáinknak Kisfaludy -darabjai és miért ásítunk mi előadásukon? - -– Édes fiam, idáig valóban nem tudtuk okát adni. Úgy tettünk, mint a te -kritikusod, egyszerűen naivoknak, együgyűeknek mondottuk darabjait, -melyekben sok a lélektani tévedés, áradozó nyelvéből hiányzik a tragikai -erő, hogy jóízű tréfái már elavultak s a régi, patriarchalis magyar -házak ártatlan vígságára emlékeztetnek. - -– De kedves bácsi, az a patriarchalis ártatlan vígság mesébe való, hisz -Csokonai Vitéz Mihály a mult század végén az ő _Dorottyájában_ trágár -rajzát adja ez ártatlan vígságnak. - -– Igazad van, édes fiam, Csokonai korában bizony trágár beszédekben -gyönyörködött a magyar ember. Most is sok mocskos adomát, szennyes -élczet hallani a férfiak társaságában, sőt némely családban a nők sem -idegenkednek tőlük. A műveltség ugyan simábbá tesz bennünket, óvakodunk -a vaskos kifejezésektől, de a realis időkben csak oly érzékiek vagyunk, -mint őseink valának. Az ő feleségeik és leányaik mocskos dolgot -olvasgattak, például _Salamon és Markalf históriáját_. - -– Tehát itt is áll az, a mit bácsi mond, hogy máskép érez és gondolkodik -az ember az idealis és realis időkben? - -– Úgy van. Mikor kitör az idealismus, az egyetemesért rajong, lelkesedik -az emberiség nagy része. Isten, vallás, erkölcs, becsület, tisztesség -kell neki. Mivel a szép, jó és igaz eszméje isteni egységet alkot, az -egyik áthatja a másikat és megnemesíti. A gondolkodók, a bölcsészek alig -tudják elválasztani egymástól. Náluk a szép meghatározásában ott -szerepel a jó és igaz. Ilyenkor a drámaírók mély tisztelettel -viseltetnek az egyetemes képviselői iránt. A férj, az atya, az egyházi -és világi felsőség tisztes szerepet játszik a drámában; büntetlenül nem -lehet velök szembe szállani. A hit, a kötelesség, a becsület mindig -legyőzi a szerelmet, az egyéni, a családi és nemzeti érdekeket. A -vígjátékban az egyén kudarczán nevetünk, kigúnyoljuk, megvetjük a -kikapós asszonyt, az érzéki csábítót stb. A szélső idealismus alatt -csaknem epicussá teszszük a dráma hősét, a ki az árral úszik és -feláldozza magát. - -– Talán ilyenek Kisfaludy Károly darabjai? - -– Kisebb-nagyobb fokban ilyenek. Vannak oly szomorújátékai, melyeket ma -nem nézhetnénk végig a legnagyobb unalom nélkül. Vígjátékaiban pedig az -egyén kudarczán kell nevetnünk. - -– És hogy történik az átmenet az idealismusból a realismusba? - -– Lassan és fokozatosan. A szép, jó és igaz eszméje kezd elválni -egymástól. A mint lazul a három eszme viszonya, az irodalom és benne a -dráma lassankint átalakul. Mivel még erős bennünk az egyetemes iránti -tisztelet, bonyodalmas és rémes mesékkel, groteszk és borzasztó -ellentétekkel akarnak drámai érdeklődést kelteni. A darab hőse megsérti -ugyan az egyetemest, de szörnyen meglakol miatta. Ilyen tragédiákat -írtak 1830 körül és utána jó ideig az úgynevezett franczia romantikusok. -Nálunk Vörösmarty volt ez irány legtermékenyebb tragédiaírója. A -vígjátékban szintén érvényre jut az individuum, például igazat adunk a -tiszta szerelemnek a szülői és egyházi tekintély ellenében. Módjával már -szabad nevetségessé tenni ez utóbbiakat. Az idealreal második felében -éltek a világ legnagyobb tragédiaírói, mert ilyenkor még némi -tiszteletben részesül az egyetemes vagy egyenrangú az egyénnel. Kettejök -harcza magasra fokozza érdeklődésünket, a hős bukása szüli az igazi -tagikai érzést, melyről már Aristoteles elmondotta a maga idealrealis -napjaiban, hogy félelmet és részvétet kelt. A realismus alkonyán annyira -gyengül az egyetemes tisztelete, hogy a hős bukásán csak szánakozni és -az egyetemes ellen felháborodni tudunk. Az idealismus napjaiban -emelkedett lélekkel távozunk a szinházból, a realismus idején nyomott -hangulattal, sőt elkeseredve. Körülbelül tizenöt év óta minden népszerű -tragédia ilyen hatással van reánk, lesújt, elnyom bennünket. A vígjáték -terén pedig az egyetemes képviselőinek, tehát az atyának, a férjnek, az -egyházi és világi felsőségnek rovására nevetünk. Ezeket romlottaknak, -önzőknek, érzékieknek kell bemutatni és igazat adunk az egyén -érdekeinek. Ez, fiam, röviden a dráma törvénye, mely a haladás minden -hullámában uralkodik. - -– Talán a görög és római irodalomban is uralkodott? - -– Minden bizonynyal. Ezt mutatja a világ háromezer éves története és -pedig nem csupán az irodalom, hanem a vallás, a bölcsészet, a politika, -az erkölcs, a nyelv, az irály, a művészet, a realis tudományok, a -gazdaság és ipar terén is, a mint neked néha magyarázgattam. A nagyon -világos történeti időkből a haladás hullámai így mutatkoznak: 650–425; -425–150; 150 Kr. e. – 180 Kr. u; 180–590; 590–975; 975–1490; 1490–1700; -1700–1815; 1815–1900. Természetesen ezt csak kerek számokkal lehet -jelezni, mert kivált a hosszabb hullámokban tíz-húsz évvel előbb is -találkozunk az idealismus egy-egy tüneményével. Ez azonban kevésbbé -fontos, mert igazán népszerű és sikeres, áldásos és csodás csak akkor -lesz valamely jelenség, ha kifejezi az akkori idők érzését, -gondolkodását. - - - - -VII. A MODERN MAGYAR DRÁMA. - -A XVII. század végén a franczia Perrault élénk csatát vivott az -ugynevezett modernség mellett. A realismus uralma alatt, mikor -összezsugorodik az ember látköre s magát, családját, érdektársait, -vidékét, községét látja legjobban, nem igen vonzanak bennünket a nagy -nemzeti küzdelmek, úgy hogy a költők rítkábban dolgozzák fel a nagyszerű -történeti tárgyakat, szivesebben foglalkoznak a mai közeleső társadalom -kérdéseivel. De ha mégis megteszik, nem tehetik másképpen, mint realis -szempontból. - -És mi az a realis felfogás? Ezt, fájdalom, nagyon kevesen tudják, -legkevésbbé drámai kritikusaink. Legalább erről győzött meg Alexander -Bernát legujabb drámai jelentése, melyet a Nemzeti Szinház drámai -pályázatáról adott. – Alexander elég ügyes egy-egy érzelem, lelki -állapot rajzolásában, elemzésében, de mint jóizű realista nem tud -összefoglalni, a tünemények messzebb eső okait meglátni. Eszmei -kapcsolatra nincs semmi tehetsége. - -E jelentése kiáltó példája az összefoglaló tehetség hiányának. – Először -is azt állítja, hogy «korunk izlésének egyik sajátsága, hogy -egyetemesebb, mint bármely megelőző koré. – Minden történetileg -kifejlődött stilusnak megvan a maga közönsége, sőt azonegy közönség -tudja élvezni a szépség megjelenésének legkülönbözőbb formáit». Később -azonban bevallja, hogy mintha szünetelne a romantikus drámának a termő -ereje, de ennek okát sem kell a kor irányának változásában, hanem a -romantikus tehetségek hiányában keresnünk, mert a modernség annyi, mint -az izlés egyetemessége, históriai kiműveltsége, vagyis ma minden darab -előadható, csak elég ügyesen legyen megalkotva. Gyanus ugyan a -kifejezés, hogy _megvan a maga közönsége_, mert _Sakuntalát_ is megnézi -egy-két iskola ifjusága, de hagyjuk a kifejezések helytelenségéből vagy -homályából eredő kérdéseket, hagyjuk a semmitmondó bizonyítékokat, minő, -hogy utczáinkon a legkülönbözőbb stilu épületekkel találkozunk, mert -ezek mind megfelelnek a realismusnak: diszesek, pompásak, aranyosak, -tornyosak, czifrák, bent is kényelmesek, szobáik téresek, lehetőleg -világosak. Még az unitárius kápolna, a budai református egyház, az új -országház is csucsives, ezt különösen szereti a realista, mert föl lehet -czifrázni, belsejének mysticus sajátsága szintén tetszik a realismusnak, -holott nagyon ellenkezik a protestáns rationalismussal, a vizsgálódó -vallással, az új országházé pedig a mai naturalista és zsebelő -politikával. - -Térjünk át a kérdés velejére. - -Mindenekelőtt ki kell mondanunk, hogy izlésünk éppen nem egyetemes. A -mai izlés csak oly darabokban tud gyönyörködni, melyekben a szép, jó és -igaz eszméje teljesen elvált egymástól, melyekben az egyetemes -képviselői: az atya, a férj, a felsőség, a vallás, az erkölcs guny -tárgyává vannak téve, melyekben ezek az individuum nyomorának, bajának -okai, melyekben az erkölcs sorompói lehetőleg el vannak távolítva. Ma -csak szánalommal tudunk megnézni egy Kisfaludy Károly-féle vigjátékot, -melyekben az individuum kópésága van pellengérre téve, pedig apáink és -nagyapáink jókat tudtak rajtok nevetni. Nekünk Dumas, Sardou, Rákosi, -Moliére, Katona, Bisson, Herczeg, Dóczy, Csiky és hasonlók tetszenek, -mert meg van bennök a realismus legfőbb követelése, a szép, jó és igaz -eszméjének elválása, az egyetemes ellenében az individuum morálja. Azért -tetszik Sudermann, Ibsen, Hauptmann és korunk számos realista drámairója -is. - -Más részről nagyon természetes, hogy nem kellenek a romantikus drámák, -mert e művek a szélső idealismus lohadásával 1830 körül kezdődtek ugyan -és már az individuum egyes jogait hirdetik az egyetemes ellenében, de -még bűnösnek rajzolják a bűnt, becstelennek az aljasságot, nem igen -merik gúny tárgyává tenni a családapát, a férjet, a felsőséget, a -vallást, az erkölcsöt, csak itt-ott engednek meg maguknak egyes discret -immoralitásokat. - -Mivel még ekkor oly erős az egyetemes tisztelete, hogy csak ritkán -sikerűl a dráma hősében igazi belső ellenmondást ébreszteni, azért a -phantasia csapongásával és rémes eszközökkel iparkodnak hatásra szert -tenni. De mihelyt jobban lazul a három eszme, a szép, jó és igaz -egysége, mikor az individuum jogait kezdjük elismerni az egyetemes -ellenében, akkor szivesen látjuk Sophocles, Shakespeare és más -classicusok darabjait, sőt Katona _Bánk bánját_ is, melyet még -kegyetlenül megrónak 1839-ben; de égig magasztalnak 1860 után, mert a -királyi udvar, a királyné, Ottó herczeg, a meraniak, tehát az egyetemes -képviselői úgy vannak bemutatva, mint a magyar nemzeti individuum -romlásának okai. - -A mit Alexander a megfigyelésről mond, üres magyarázgatások. Fontosabb a -pályázó drámák nyelvéről szóló kijelentése. Igaz, hogy ebben is hemzseg -a tévedés, a füllentés, a hizelgés; de van benne igazság is. A Gyulai -irálya elég nemes, komoly, férfias, hangzatos, gördülékeny és magyaros. -Az ötvenes, hatvanas és hetvenes évekből való, mikor rajonganak a -formáért, mikor egy Flaubert szemében a _stilszépségek a tárgy -lényegénél is becsesebb igazságok_; ez a l’art pour l’art kora, a stil -cultusának napjai. A nyolczvanas évek lágy, szines, kedves, kenetes, -sokszor keresett, mesterkélt stilusát Beöthy fejezi ki legjobban. A nagy -többség már sokszor pongyola, lapos; népies és idegen szókkal van tele. -A fenséges, ünnepélyes, ódai stil ilyenkor izetlen és hamis, mert nem -érezheti az individualismus léhasága. Így Váradi szép szólamai igen sok -olvasóját vagy hallgatóját felháborították. A realismus nyelve, kivált a -végén, igazán pongyola, hétköznapi, nyers beszéd, melyet az ébredező -idealismus fog betegségéből kigyógyítani, léhaságából kiemelni. Ma -Ibsen, Sudermann és mások darabjait óriási hatással adják mindenfelé, -pedig sokszor gyarló fordításokban hallja a mámoros néző. Vagyis -napjainkban alacsony, másodrendű szerepet játszik a költői mű nyelve. -Ugy látszik, hogy eleinte a szélső idealismus sem fog érette nagyon -rajongani, mert az eszme tölti el az ember lelkét, habár egyesek ekkor -is megragadó, valóban fenséges irálylyal tolmácsolják gondolataikat, -érzelmeiket. - - - - -VIII. MI A CIVILISATIO? - -Sohasem beszéltünk annyit a műveltségről, a culturáról, a -civilisatioról, mint napjainkban; tudjuk is a szavak értelmét, de -magának a művelődésnek nyitját nagyon kevesen tudják. - -Keressük meg tehát. - -Ha végigtekintünk a világ történelmén, bámulva látjuk, mily roppant -haladást tesz az emberiség a művelődés útján. Különösen kitünnek egyes -századok. Ilyen az V. század Kr. e., különösen Pericles kora, a III. -század és a II.-nak első fele, a Kr. u. I. és II. század, a VI. X. XV. -XVII. századok, a XVIII.-nak második fele, azután a XIX.-nek szintén -utóbbi része. - -E századok csodálatos fölfedezéseket és találmányokat mutatnak fel. A -történetírók rendesen a birodalmak vagy egyes népek aranykorának -rajzolják. Ez országokban virágzanak a tudományok és művészetek, előre -haladott az ipar, roppant erőt fejt ki a kereskedés. Távol országok -partjaira járnak a gazdag kereskedővilág hajói. Tömérdek kincset visznek -ki és hoznak haza, úgy, hogy jólétben úszik az ember. Könnyen megkeresi -kenyerét a munkás, a gazdag pedig kényelemben, gyönyörű paloták fényes -termeiben éli napjait. Mint a hangya, ernyedetlenül munkálkodik az -ember, a munka a jelszó, hogy azután élvezhessen, boldogulhasson. - -Ha a régi és az új idők romjaival vagy gyönyörű emlékműveivel -találkozunk és kérdezzük, mikor emelték, mikor készítették; többnyire e -századokat vagy a hozzájok közeli időket emlegetik. - -Miért olyan hatalmas a műveltség, akkora a civilisatio e századokban? - -Mert uralomra jutott a realismus. De ismét az a kérdés merűl fel, hogy -miért ily gazdag, ily ragyogó a realismus? Miért nem lehetnek ily -fényesek az idealisabb idők? - -Nem nehéz az effajta kérdésekre felelni. - -Tudnunk kell, hogy az emberiség haladása hullámos mozgásban történik. -Minden egyes hullám kitörésekor egyesűl a szép, jó és igaz eszméje, úgy, -hogy alig tudjuk megkülönböztetni. Ez az egység csodálatos magasságba -emel bennünket, lelki szemeink majdnem a végtelenben látnak s e -végtelenben felmagasztosúlva szemlélik a mindenség urát, az Istent. -Akármire tekintünk, alig méltatjuk figyelmünkre a részeket, mindig az -egyetemes, az egész áll előttünk, ennek szempontjából nézzük a világot. -Ekkor lelkesedünk az erényért, a becsület- és tisztességért, szóval -minden nemesért. - -De ha annyira elfoglal bennünket az erkölcs és vallás, nincs kedvünk a -világi hiúságok fényéhez, pompájához. A vallás és moral győzelmét -követeljük, ezeket sürgetjük a családi és társadalmi életben, az -iskolában, a politikai küzdelemben, az irodalmi és művészeti alkotásban. -Ostorozzuk, korbácsoljuk, sőt esetleg kiírtjuk, a mi velök ellenkezik. -Ilyenkor bármily remek művészi alkotás legyen, de ha sérti szemérmünket, -nem sajnáljuk megsemmisíteni, összetiporni, mert az Isten és az erény -tölti el bensőnket. A Kr. utáni VII. század eltaposta a régi görög római -műveltséget, kiírtott minden fényt és pompát, megszüntette az irodalmat -és művészetet, korlátlanná tette az egyházi és világi hatóságot. Isteni -rajongás fogta el az embert és szent életre buzdította. Azért van annyi -szentünk e századból. - -De mihelyt lazúl a szép, jó és igaz egysége, halványan föllép az egyén -jogosúltsága, az individuum érvényre kezd jutni az egyetemessel szemben. -Eleinte csekély mérvben érvényesül; de minél tovább haladunk a -hullámban, annál több jogot követel magának. A hullám közepén már lehet -gúnytárgyává tenni az egyetemesnek, a tekintélynek némely képviselőjét, -egyes, kevésbbé fontos kérdésben győzhet az individuum. Például ha arról -van szó, hogy egy előkelő mágnás leánya szülei akarata ellenére férjhez -menjen egy tisztességes polgárhoz, ilyenkor a leány védelmére kelünk és -kárhoztatjuk az atyai tekintély erőszakoskodását. - -Később a realismus gyarapodásával már majd mindent az egyén -szempontjából tekintünk. Az erkölcsi egészen háttérbe szorúl s teljes -uralomra jut az individualismus. Cselekvésünk egyedüli korlátja -embertársaink sértett érdeke. Ha ez nem zúgolódik, ha ezt ki tudjuk -elégíteni, akkor tehetünk, a mit akarunk. Mivel megszünt a magasabb -erkölcsi szempont, lelkünkkel, testünkkel az anyagira, az érzékire -vethetjük magunkat, azaz létre jön az emberi szabadság országa. A -tekintély képviselője ilyenkor jól érzi magát, ha kedvezhet az alkotó -részeknek; a családban csak akkor boldog az atya, ha teljesítheti az -anya és a gyermekek kívánságait; a férj, ha engedhet neje követelésének; -az országban ismét akkor érzi jól magát a király, a fejedelem, a -felsőbbség, ha jóságával, adományaival halmozhatja el népeit, kérő -alattvalóit, könyörgő jobbágyait. - -Szóval ez időszak az alkotó részek uralkodása, a mi nem egyéb, mint a -szabadság uralma. Ilyenkor az egyetemes akadékoskodása nélkül -gyönyörűbbnél-gyönyörűbb remekeket alkothat az ember. Mívelődésének -főczélja saját jólétének, földi boldogságának előmozdítása, keres-kutat -oly dolgok után, melyekkel családja kényelmét, örömét, szórakozását -megteremtheti. A tudós, az építész, a mérnök, az orvos, a gépész, a -vegyész, a művész stb. mind azon töri az eszét, hogy tökéletesebbé tegye -eszközeit, jövedelmezőkké alkotását, pompásabbá, ragyogóbbá remekeit, -mert szívesen megfizeti árukat a dúsgazdag kereskedő és gyáros, a -milliomos bankár és a hivalgó kéjencz. - -Ez a civilisatio. - -Hogy tehát virágozzék a műveltség, emelkedjék a civilisatio, uralkodjék -a nemzeti cultura, szükséges az egyetemesnek, az erkölcsinek hanyatlása, -az egyénnek felszabadulása, az alkotó részek győzelme, az anyagiság és -érzékiség uralma. - -De hát akkor mindig félnünk kell az idealis gondolkodás kitörésétől, az -erény és becsület, a vallás és erkölcs győzelmétől? - -A civilisatio szempontjából igen. Csakhogy ennél sokkal erősebb ok -sürgeti a vallás és erkölcs uralomrajutását. Látjátok, ifjú barátim! a -tömérdek öngyilkost, a számtalan őrültet, az általános idegességet, az -egyetemes belső nyugtalanságot. A féktelen individuum át akar törni -minden korlátot, meg akarja semmisíteni az erkölcs minden sorompóját s -mivel nem teheti, nem becsüli az életet, meg akar semmisűlni, el akarja -magát és övéit emészteni. Akkora már ez az erkölcsi bomlás, hogyha -képesek volnánk még harmincz évig befelé haladni a realismusba, -tömegesen rohanna az emberiség a halálba, mert senki sem tudná elviselni -az élet terhét. Mint az őrültek járnánk-kelnénk e világon s végre -megsemmisítenők egymást és magunkat. - -Ezért kell kitörnie az idealismusnak, ezért kell visszatérni az Isten -országának, ismét uralomra jutnia az erénynek és becsületnek. Az -emberiség fenmaradásának legfőbb feltétele a vallás és erkölcs s az -emberiség fenmaradásával ezek mentik meg a civilisatiót is. - - - - -IX. A KIÁLLÍTÁSOK JÖVŐJE. - -A nagy nemzeti és világkiállítások oly anyagi ünnepek, országos vásárok, -melyek az emberi haladás hullámának második felébe esnek. A gazdag -iparos és kereskedőországok meg akarják mutatni a bámuló világnak, mit -tudtak teremteni a tudományok és az ipar terén. Mivel a haladás -hullámának első fele túlnyomóan eszmei és erkölcsi irányú, mikor az -emberiség idealis bölcsészetért, vallásos és erkölcsi igazságokért, -eszmei történetírásért és hasonlókért rajong: nem jut eszébe oly drága -ünnepeket rendezni, melyeken anyagi jólétét, ipari haladását, realis -tudományát mutatja be. Általában a realisabb idők napjai az igazán -nagyszerű ünnepek kora. Ilyen volt a Kr. e. V. század, különösen -Pericles ideje, a III. század és II. első fele; a Kr. u. I. és II. -század, továbbá a VI., X., XIV. és XV., a XVII., azután 1800 körül és -most 30–40 év óta. A mint gyarapodott a realismus, a szerint szaporodtak -a legkülönfélébb ünnepek, melyekre a világ minden részéből ezrek, sőt -százezrek vándoroltak. - -De mihelyt beköszönt az idealismus és vele az emberek erkölcsi -felháborodása, gyűlölködése, vallási lelkesedése, eszmei rajongása, -lassankint lenézzük, léháknak, üreseknek kezdjük tartani a nagy, -országos, megyei, városi ünnepeket, úgy, hogy bajos lesz a rendezésök, -mert nehéz lesz vendégeket, látogatókat fogni rájok. Mással lévén -elfoglalva az emberiség, nem kellenek neki azok a frivol látványosságok, -melyeket az ilyen ünnepek nyújtanak. Ilyenkor honn maradnak az emberek -és nehéz őket mulatságért kimozdítani fészkökből. Az erkölcsi -felháborodás, gyűlölködés pedig annyira ingerli, boszszantja őket, hogy -nem szívesen találkoznak egymással az ellenkező irányok és pártok. A -realismus idején a legtüzesebb beszédek után akárhányszor karonfogva -megy ki a kormánypárti és ellenzéki képviselő az ország házából; a -chicagoi világkiállításon a különféle vallások papjai ültek egymás mellé -egy congressusra, nagy nemzeti banketteken a ministerek mellett -felköszöntőket mondanak az ellenzék vezérszónokai, kölcsönösen -éljeneznek, gratulálnak egymásnak, a mi lehetetlen az idealismus -napjaiban, annyira eltérnek egymástól a nézetek, a meggyőződések. Az -idealista csak a rokonérzésűeket és gondolkozásúakat tűri meg maga -mellett, Az idealista Kölcseyt szívesen, barátságosan fogadják Pesten -Vitkovichék és Horváth Istvánék, de hiába hívják kedélyes vacsoráikra, a -fiatal ember nagyon elárulja, hogy rosszul érzi magát léha -társaságukban, mert más eszmények töltik el a lelkét. Kisfaludy Károly -társaságából is lassankint elhúzódnak a másféle gondolkodásúak, csak -Vörösmarty, Toldy, Bajza és elvtársaik tartanak ki mellette. - -De nemcsak az erkölcsi és eszmei okok nehezítik meg az országos és más -ünnepek, különösen a kiállítások létrejöttét; hanem az anyagi bomlás is. -Nagyjából elmondhatni, hogy ha a realismus kora az anyagi jólét, a -vagyonosság, a gazdagság ideje; az idealismus a relativ szegénységé. A -realismus idején rémes csapásokat is ki tudunk heverni egy pár év alatt; -a francziák nem sokáig várakoztatják meg a németeket az öt milliárd -kifizetésével; nehány év mulva alig van nyoma a háború pusztításainak; -1879-ben már nagyszerű világkiállítást rendeznek, melyet mindenki -megbámul s irigykedve tekintenek meg a németek. Bezzeg az idealismus -napjaiban egészen máskép folynak a dolgok. Kisebb anyagi bajok is -országos szerencsétlenséget, ínséget, nyomort okoznak, melyeknek nyomait -nem egykönnyen háríthatni, tüntethetni el. Néha egy pár évtized sem elég -a baj megszüntetésére. - -Századunk második tizedében, 1815 körül mutatkozott az idealismus. Míg a -napoleoni háborúk borzasztó pusztításait elég könnyen kiheverték, most -mindenfelé nyomor, inség mutatkozott. Az akkori Anglia akkora ipari és -gazdasági fejlettséget mutatott, mint jelenleg Európa nagy része és az -Egyesült-Államok. Valószinű, hogy most a bajok is affélék és akkorák -lesznek a ránk következő napokban, mint a minők az angol földön -uralkodtak. - -Az első nagy baj, a mi az idealismus jelentkezésével mutatkozik, a -gazdasági válság. Ezzel ma az egész művelt világon találkozunk, pedig -még nem mondhatnók, hogy inséges évek következményei sújtanak bennünket, -mint 1816–1817-ben, mikor éhhalál pusztított Európában. A XI. század -idealismusa alatt 70 év termése közül 40 volt inséges; a XVI. és XVIII. -század gazdasági bajai sokszor rémesek valának. Hiszem azonban, hogy a -mai gőzösök és vasutak tetemesen enyhíteni fogják a gazdasági bajokat. -Mint napjainkban is látni, ilyenkor az állam vezetői komolyan törődnek a -gazdaság válságával és helyes, majd helytelen rendszabályokkal -iparkodnak segíteni az ország gazdasági bajain. - -Van azonban a gazdasági mellett más anyagi baja is az idealismusnak: az -ipar és kereskedés válsága. Ennek borzasztó következményeit alig tudjuk -elképzelni. Ha oly enyhén fog lefolyni a válság, mint a század második, -harmadik tizedében, akkor is megdöbbentő dolgokat fognak róla -elbeszélhetni a történetírók; ha pedig teljes mértékben tör ki, ha a -gyárak harmada vagy fele megszünteti a munkát, ha a tömérdek iparos alig -kap egy kis dolgot, ha csak kevés embernek nyujtanak keresetet a bányák: -mily rémséges állapotok következnek be Európában és Amerikában. Mi lesz -azzal a sok millió munkással, a kik 40–50 év óta a fejlődő ipar és -kereskedés jóvoltából majd jól, majd tűrhetően meg tudtak élni? Ha -Anglia 1817-ben minden tizenegyedik lakosát közsegélyben részesítette; -ma nincs oly gazdag állam, mely a segélyt a munkások számához képest -osztogathatná, ma akkora a munkások és fizetett vezetőik, továbbá a -különféle iparosok és kereskedők száma, hogy nincs állam, mely az -inséges napokban kevéssel is segélyezhetné nyomorgó alattvalóit. Mi fog -tehát bekövetkezni? Az angol földön a tizes évek második felében ezer -meg ezer ember pusztult el éhen, borzasztó nyomorban, felbomlott a -társadalmi rend, ölték, gyilkolták az urakat, a zsidókat, a -kereskedőket, kirabolták a boltokat, a raktárakat, számtalan rablóbanda -keletkezett, melyek megrendítették a közbiztonságot. - -A súlyos baj magyarázatára többféle okot hoznak fel a történetírók. -Többi közt az angol gyárak túltermelését említik, mely elözönlötte a -háborúk alatt kimerült szárazföldet. Különös, hogy Napoleon titáni -harczai alatt kelendőségnek örvendenek az angol gyárak termékei; mikor -pedig beáll az egyetemes nyugalom, uralomra jut a világbéke: megszünik a -vásárlás, mert nincs pénz. Valóban nem a béke, sem a túltermelés volt az -anyagi romlás oka, hanem az eszményi, az erkölcsi rajongás 1815 után. -Napjainkig sem ártott a gyárak bő termelése, a realismus roppant -gazdagsága tudott fogyasztani: most azonban apadni kezd a fogyasztás, az -ébredező idealismus szegénynyé tesz bennünket. - -Azt hihetnék a socialismus ábrándos hívei, hogy ekkor sikerülhet a -socialisticus társadalom megalapítása. Nagyon tévednek. _Az idealismus a -socialismus halála_. A socialisticus felfogás ugyanis a legszélsőbb -individualismus, mely az egyes ember anyagi jólétét tartja szeme előtt, -minden jog forrásává az egyedet teszi, az individuum az istene; míg az -idealista az egyetemesért rajong, isten és vallás, erkölcs és becsület, -fenkölt gondolkodás, az adott szó szentsége s hasonlók lelkesítik, ekkor -tehát lehetetlen a socialismus. Hisz már most is látjuk őket bomladozni, -pedig még az idealismus hajnalán vagyunk, még csak pitymallik. Az -idealismus alatti paraszt- és munkásháborúk sem socialisticus elméletek -következményei, hanem anyagi nyomor és valláserkölcsi rajongás. A -socialismus fokozatosan nőtt a realismus gyarapodásával; de már látjuk, -hogy bomlik, romlik és elveszti ijesztő képét. Még jól megy a gyáros és -kereskedő dolga; míg szüksége van a munkásra, addig lehet strikeolni, -socialista-tanokat hirdetni: de mikor a gyáros és kereskedő megszünteti -a munkát, elbocsátja embereit, akkor csak rabolni, öldökölni és koldulni -lehet: theoriákat csinálni már nem. Legfölebb egy-egy bölcsész vagy -nemzetgazda ábrándozik róla békés födél alatt. A munkás- és pór-izgatók -és vezetők sorsa ilyenkor a halál és börtön. - -Hogy a kiállítások iránti lelkesedés már alábbhagyott, annak érdekes -tüneménye a Francziaországban folyó küzdelem az 1900-iki kiállítás -ellen. Megtámadják a vidék nevében, melynek csak kárára van, felhozzák, -hogy Páris nem lelkesedik érette; kétségbe vonják anyagi hasznát, -veszélyesnek mondják erkölcsi befolyását, tagadják politikai előnyeit. -Nem igazolja a technicai szempont, vagy valamely nemzeti érdekű -tudományos alkalmazás vagy valamely socialis kérdés megoldása. Sokan azt -hirdetik, hogy a világkiállítás egy nagy hazugság, mely árt az iparnak -és kereskedésnek, példákat hoznak fel rá, hogy tanulta el a külföld -nehány év alatt a franczia ipar specialitásait, melyekre azelőtt büszkék -voltak, melyek százezreket vagy milliókat jövedelmeztek nekik. Mások -remegnek a roppant drágaságtól és akárhányan a féktelen érzékiség -tombolását, az erkölcsi romlást emlegetik. Különösen kárhoztatják az -1889-iki kiállítást, melynek borzasztó szédelgéseit okiratokkal -bizonyíthatni. - -Tíz-húsz év előtt e kifogások lehetetlenek valának. Akkor egy-két -idealisabb, tehát: bomlott gondolkozó mormogott efféle kifogásokat, -melyekre nem hallgatott senki. Ma uton-utfélen találkozunk velök. A -kiállítás ellenségei azonban nem tudják megmondani, mi az igazi oka -ellenzésöknek, mely nem egyéb, mint az ébredező idealismus, érzésünk, -gondolkodásunk gyökeres átváltozása, mely megveti az aranyborjút, rajong -az eszményiért, lenézi a realismus léhaságát és érzékiségét. - - - - -X. «A TUDOMÁNY ÉRDEKÉBEN». - -Ambrózovics Béla miniszteri tanácsos a fentebbi czím alatt egy röpiratot -írt. A hazai tudományosságot akarja vele emelni. Nagy szorgalommal hord -össze jót és rosszat, helyest és helytelent, de nem találja fején a -szöget. - -Most 1896-ban fölösleges beszélnünk a tudomány érdekében. Nemcsak -külföldön, hanem nálunk is roppant sokat tettek a tudomány érdekében. -Egyetemünkön csaknem minden képzelhető szaknak van rendes tanára, sőt -talán fölösleges szakoknak is. Például hozom fel a _Diplomaticát_, mely -nem egyéb, mint az okiratok olvasása, a mihez minden történetbuvárnak -értenie kell és játszva megtanulhatja a történelem tanáraitól. - -Ez nem is tudomány, csak egy kis ügyesség, melyet mindenki könnyen -elsajátíthat. - -Az egyetemi katedrákon kivül számos ember foglalkozik a tudománynyal, -sok középiskolai tanár szivesen foglalkozik tárgyával. Szóval -gazdagságunk és jólétünkhöz képest nem panaszkodhatni tudósok hiányáról. - -Egészen másutt rejlik a baj, a mit nem sejt Ambrózovics. - -Az emberiség haladása ugyanis hullámosan történik. Egy-egy ilyen hullám -az idealismussal kezdődik és a realismuson végződik. A mostan végződő -hullám 1815 körül lépett föl. A hullám elején, az idealismus kitörésekor -az egyetemesért rajong az emberiség, széles látkörében a vallás és -erkölcs, a tekintélyi vallás és idealis morál uralkodik felette, ezek -vezérlik érzését, gondolkodását és így tetteit is. - -E széles látás, mely összeesik a szép, jó és igaz egységével, -fokozatosan zsugorodik össze. Az idealismus elején csak az isten és -világ, erény és becsület tudják magával ragadni, később a scepticismus -és rationalismus jelentkezésével rajong a szabadságért, az egyén -jogaiért, különösen a nemzeti egység és nagyságért. Ilyenkor tetemesen -összébb szorult látköre. - -Végre a realismus alatt már csak önmagát, családját, törzsét, helyi -sajátságait, szokásaít látja. Léhaságának, aprózó, részletező kis -világának él. Ilyenkor sürgeti a nemzeti szellemet, mert -individualismusa nem tűr meg mást a maga körében, mint egyéniségének -képmásaít. Sohasem beszélnek annyit a nemzeti szellemről mint a -realismus alatt. Élünk, halunk érette. Gyönyörködünk a jóizű magyaros -szokásokban, magyaros, népies, sokszor triviális nyelvben, magyaros -magatartásban, magyaros ételekben, italokban. Ilyenkor lehetőleg minden -magyaros legyen. Ez a nemzeti szellem, ez a magyarosság megfér a -legnagyobb demoralisatioval, a mit nem türne meg az idealismus rajongása -az egyetemesért, de még az idealrealismusé sem a nemzeti egységért és -nagyságért. - -A három főeszmének, a szép, jó és igaz eszméjének fokozatos elválása és -az emberiség látkörének lassú zsugorodása nagy hatással van a vallásra, -az erkölcsökre, a nyelvre, az irodalomra, művészetekre, az iparra, a -kereskedésre, a földművelésre; de legjobban szemünkbe tünik az irodalom -terén. Ez mutatja legvilágosabban, hogy válik szét a három eszme, hogy -lesznek egymás ellenségei, szóval hogyan változik az ember lelki világa. -Mert olyan az ember érzése, gondolkodása, a minő az olvasmánya. - -Most azonban nem erről van szó, Ambrózovics a tudomány kérdését vetette -föl. Hát erre is befolyása lehet az eszmék fokozatos elválásának? -Valóban a tudomány nagyon megérzi, mily viszonyban van a három eszme -egymáshoz. - -Miért? kérdezi a t. olvasó. Az emberi elme látkörének összezsugorodása -szerint változik a tudomány egyes ágaihoz való vonzódásunk és -tehetségünk. Hát még a tehetségünk is? Igen az emberi tehetség is. - -Az idealista széles látköre nem alkalmas a realis tudományokra. Mikor -mindenben az egészet látjuk, csak az erkölcsiekért tudunk rajongani. -Ekkor virágzik a theologia, a philosophia, az eszmei történetirás, a -jogbölcsészet. Ilyenkor lehetetlen a Pasteur-féle buvárkodás. A mi -Semmelweiszunk tudományos fölfedezése iránt sem érdeklődnek az ötvenes -években, az őrületbe kergetik a magyar tudóst, mert mindenki szélesebben -lát és az erdőtől nem tudja megkülönböztetni a fákat. Az idealisabb idők -összefoglaló gondolkodása képtelen a realista lelkek apró és finom -megkülönböztetésére. Sir Newton Izsák 1687-ben, a legnagyobb realismus -napjaiban megteheti nagy fölfedezését; 1700 körül az idealismus kitörése -után hiányzott volna lelkében a szükséges aprózás, részletezés, finom -megkülönböztetés. - -Mayer Róbert is hiába fedezi föl az energia fönmaradását a negyvenes -években, nem értik meg, maga is ködösen látja a dolgot, de már Helmholtz -pár tizeddel később kellő világosságba helyezi. Ellenkezőleg egy Hegel -lehetetlen a hetvenes években, pedig 1825 körül érette rajongott a -művelt világ. Egy derék német tudós azt irta nekem róla minapában, a mit -egykor Schopenhauer hangoztatott, hogy Hegel war der grösste Schwindler -des Jahrhunderts! Egy oly vallásbölcsész mint Gioberti, Feuerbach, mint -Rosmini-Serbati csak oly lehetetlen 1880 körül, mint egy Rossini a zene -terén, Vörösmarty a költészetben. És így tovább. - -A realis tudományok kora tehát a haladás hullámának második felében -kezdődik. Azért találkozunk virágzásával 1300-tól 1490-ig, 1600-tól -1700-ig, 1760-tól 1815-ig, 1850-től napjainkig. Mentől jobban -belemegyünk a realis gondolkodásba, annál jobban haladnak a tudományok. -Bámulatos, a mi az utóbbi harmincz év alatt e téren történt. Csodálatos -volt az arabok haladása a tizedik században; de mi az ő haladásuk a -miénkhez képest, mikor napjainkban közönséges munkások oly találmányokat -mutathatnak fel, melyek milliomosokká tették őket; mikor alig mulik el -egy hét, hogy becsesebb ujításokkal ne lepnének meg bennünket; mikor -legujabban is a Lénard-Röntgen sugarak keltik fel bámulatunkat? - -Valóban a realismus szűk látkörére, eszmétlenségére, erkölcsi -léhaságára, erős érzékiségére, emancipált asszonyaira, a családi -szentély bomlására, az erkölcsi érzés tompulására, a roppant fény és -pompa kifejtésére, szóval az anyagiság uralmára van szükség, hogy -virágozzanak a realis tudományok. - -Ambrózovics nem látja a haladás törvényének e szigorú korlátjait. Azt -hiszi, hogy az idealismus széles látköre is alkalmas arra az apró -megfigyelésre, a mi a chemia, a mechanica, az architectura, a fizika és -más realis tudományok rendkivül finom és fáradságos részleteinél annyira -nélkülözhetlen. Azt hiszi, hogy a realis világban is lelkesedhetünk az -erkölcsiségért, pedig ez lehetetlen. Legfölebb a realis idők mysticusai -érezhetnek iránta melegebben; de az összes emberiségnek okvetlenül -közönyösnek kell lennie a fensőbb morál iránt, mert ez csupán oly idők -szülöttje, mikor gondolkodásunk, érzésünk tulnyomóan összefoglaló, mikor -a finom analysisre alkalmatlanok vagyunk. - -A realismus erkölcstana minden fensőbb elv nélkül csak az irgalomra, -lágyságra, gyöngédségre, nyájasságra, határtalan jótékonyságra -szorítkozik. Ezt prédikálják most mindenfelé, a templomban és iskolában, -a parlamentben és a sajtóban, a választmányi hölgyek gyülésén épen úgy, -mint a realista bölcsészek, jogászok, moralisták műveiben. Ez azonban -nem morál, ezzel megfér az általános érzékiség, a tekintély -képviselőinek lealacsonyítása, az egyetemes hazudozás, a pénz, a jólét -hajhászása, minden meggyőződés, hír, becsület áruba bocsátása. - -Ambrózovics tanácsai, magyarázatai tisztán realis gondolkodásának -gyümölcsei. Például hosszasan ir a tanulók osztályozása ellen. Ez mindig -nyilvánul a realismus idején. Gyermekeink iránti szeretetünk, a tanulás -könnyítésének sürgetése, a testi nevelés általánosítása, a külsőség, a -csin ápolása, az örökös zúgolódás a tulterhelés ellen, mindezek mellett -folyton halljuk az osztályozás elleni kifakadást. Ma már jóformán alig -van egy-két osztályozó jegy, alig van osztályozó vizsgálat. Az -idealisabb napokban nem győznek elég jegyet kitalálni az osztályozásra, -szóval egészen máskép gondolkodunk. - -De legyen elég Ambrózovics füzetjéről. A ki összefoglalólag tud -gondolkozni, az itt felhozottakból is könnyen megérti az erkölcsi világ -törvényének a realis tudományokra vonatkozó részét. - - - - -XI. HAZAFISÁG ÉS NEMZETI SZELLEM. - -– Bácsi, kérem, mit mond ahhoz, hogy soha se dicsőítették annyi -melegséggel a hazát, mint az ezredévi ünnepélyek alatt. A hazaszeretet -lángja lobog minden hazafi szívében. Zsidó atyánkfiai el vannak -ragadtatva a magyar haza boldogító szeretetétől. Az államférfiak, kivált -a ministerek ajkairól naponkint számtalanszor halljuk a haza _szent -nevét_, a kiállítás buzgó tisztviselői örökké a hazáról álmodhatnak. -Képzelem, ha álmából felráznák a kiállítás szegény igazgatóját, minden -bevezetés nélkül elkiáltaná magát: _Éljen a haza_. - -– Miért zúgolódol már te is a sok hazafias beszédre, ki tudná azt -ilyenkor kikerülni? A kormány szónokának arany szája kipállik a hazafias -dictióktól. Ez azonban ne bántson tégedet. - -– Én nem tudom, minek tulajdonítsam; de már engem is bánt. Valahányszor -valaki a hazát és nemzetet, a közérdeket és közügyet dicsőíti, mindig -érthetetlen, de igazán kelletlen érzés hatja át egész valómat. Honnan -van ez? - -– Onnan van, hogy realista vagy. - -– Miért bántaná a realistát a haza és nemzet szó hangoztatása? - -– Mert a realismus részletezés, aprózás, szétmállás, megkülönböztetés -levén, nincs érzékünk az egészhez, az általánoshoz, az egyetemeshez, -hanem annál több az alkotó részek és egyének érdekeinek felfogásához. S -mivel a realismus idején sem szereted másban a hazugságot, bánt a haza -örökös emlegetése. - -– Hát lehetetlen ilyenkor a hazát szeretni? - -– Igazán lehetetlen. Ilyenkor szeretjük a szülőföldet; melyen tanyázunk, -édes-kedves pajtásainkat, a kiknek társasága elviselhetővé teszi az -életet, családunkat mint a magunk képmásait. Szeretjük a magyar embert, -a ki úgy érez, úgy gondolkodik, úgy cselekszik mint mi, ugyanazon -szokásai vannak, mint nekünk. - -– Hát ez nem hazaszeretet? - -– Éppen nem. Látod, sohase magyarosítunk annyira, mint a realismus -idején. A mennyire csak kiterjed hatáskörünk, mindenkit magyarrá akarunk -tenni, azaz olyanná, a milyenek mi vagyunk. A lapok hangoztatják a -magyar nyelv terjesztését, mindenfelé magyar iskolát alapítunk, örökké a -magyar culturáról, a nemzeti műveltségről beszélünk. Füllentünk ugyan, -hogy nem akarjuk elvenni mások nemzetiségét, csupán azt akarjuk, hogy -ismerjék, szeressék a magyar culturát, hogy tudjanak magyarul beszélni, -de igazában nem óhajtunk egyebet, mint hogy azok is olyanok legyenek, -milyenek mi vagyunk. - -– Hát akkor mi a hazaszeretet, ha nem ez? - -– Ez csak nemzeti szellem, ezért rajonghatunk a realismus idején. Ez a -nemzeti szellem megfér a legerősebb invidualismussal is. Az ember lehet -romlott, zsebelő, érzéki, léha, becstelen teremtés s a mellett lelkes -előmozdítója a nemzeti szellemnek, buzgó harczosa a közművelődési -egyesületnek, mindenféle magyarosító társulatoknak. - -– És mi a hazaszeretet? - -– Fiam, azt csak akkor érezheted, tudhatod, mikor a te valódat is -áthatja az idealismus, mikor összefoglalólag tudsz gondolkodni, mikor -lesz érzéked az általános iránt. Ekkor fel tudod fogni a haza szent -nevét, magasztos rajongás tölti el iránta egész bensődet s olyan -lelkesedve, átszellemülve beszélsz róla, a hogy Kisfaludy Károly, -Kölcsey, Vörösmarty stb. szólottak a hazáról. Ilyen érzésünk csak akkor -lehet, mikor szent lángra gyújtott bennünket az idealismus. A haza, a -nagy erkölcsi testület képe áll előttünk, áhitattal gondolunk rá és -minden törekvésünk a szent haza javán munkálkodni. Az, hogy magyarúl -beszél-e honfitársunk, magyarosak-e szokásai, hogy magyar-e az -életmódja, másodrendű kérdéssé válik vagy egészen eltünik előttünk. -Csupán annyit kívánunk, hogy szeresse a magyar hazát. Ilyenkor hallani a -némettől, romántól, szlávtól, hogy magyarnak vallja magát, büszke az ő -magyar hazájára s kivált idegen földön örömest emlegeti édes és szép -hazáját. - -– Hamar bekövetkezik ez a lelki állapot? - -– Elég hamar. Öt-tíz év alatt átalakít bennünket a kitörő idealismus. -Már most is számos jelenségével találkozunk az egész világon. Először -azonban a szélső idealismus uralkodik számos ember szívében. Ezek az -egyetemesért rajonganak, lelkök az isten országáért, a mennyei hazáért -buzog. A magyar faj azonban csak igen kis részben lelkesedik ily szent -hévvel az egyetemesért. A germán és szláv fajok, különösen az angol, az -éjszaknémet sokkal rajongóbbak. Még a franczia, általában a latin faj is -jóval meghaladja a magyart. Fajunk nagy részét akkor hatja át a -realismus, mikor lazulni kezd a szép, jó és igaz eszméjének egysége, -mikor a haza szent neve tölti el bensőnket. - -– Talán ezért mondják, hogy a magyar soha sem lesz vallásos rajongó? - -– Bizonyosan ezért. De ne hidd, hogy az idealis időkben nem szeretjük a -vallást, a vallásos életet. A magyar is igazán híve, követője lesz a -valláserkölcsi életnek, csupán nem tud annyira emelkedni, a mennyire a -germán, szláv és latin fajok. A hazáért már csak úgy lelkesedik mint -azok. E hazafiság azonban magasztos erkölcsi érzés, mely minden -aljastól, becstelentől, hitvány és önző cselekvéstől megvetéssel fordul -el. Persze, hogy a három eszme egységének lazulásával nemsokára -jelentkeznek a léhaság, az önzés tüneményei is, csakhogy még ritkábbak -és méltó megrovásban részesülnek. - -– Mit mondana a világ, ha mai beszélgetésünket hallotta volna? - -– Fiam, ezt maholnap mindenki tudja. Az ifjúság éppen úgy fogja tanúlni -az iskolában, mint eddig tanúlták az emberi élet jelenségeinek -magyarázatait. - -– Csakhogy nehéz lesz az embereknek tárgyilagosan megítélni lelkök -állapotját. Az a realista nem fogja elhinni, hogy ő nem szeretheti úgy a -hazát mint egy idealista. - -– Nagyon lehet. Sőt akadhat olyan is, a ki lenézve, fitymálva szól az -idealisták üres, tartalmatlan hazafiságáról, rajongó patriotismusáról. A -nagyobbrész azonban végre is belátja és megnyugszik benne. Azt mondja -rá, hogy nem tehet róla. Ez a világ sorja. - - - - -XII. AZ EZREDÉV. - -Löw Immanuel szegedi főrabbi egy pompás kötetben gyűjtötte össze nyolcz -beszédét és «Az ezredév» czím alatt kiadta. Zsidó egyházi szózatok ezek, -tele rationalismussal s nem annyira vallásos áhitatra és erkölcsi -megújhodásra buzdítják a hallgatóságot, mint inkább a hazaszeretet -tolmácsai. A zsidóság hálája a keblére ölelő haza iránt. A zsidóság -ragaszkodása a magyar nemzeti szellemhez, tüntető kifejezése a magyar -érzésnek és gondolkodásnak. A könyv elejétől végig oly szép honszerető -nyilatkozatok gyűjteménye, a minőket mondott Kiss Áron püspök vagy -Erdély igazságügyminister Munkácson és számos más jelesünk a kiállítás -és a millennium ünnepélyein. - -Rendesen kik mondották e beszédeket? Jóízű, egészséges, kedélyes -realisták, a nemzeti szellem síma, nyájas apostolai, ugyanazok, a kik jó -barátjai Bánffynak, Széll Kálmánnak, Wekerlének, Szilágyi Dezsőnek, -Hegedűs Sándornak, Falk Miksának, Gajárynak, Lánczy Leónak, édes jó -pajtásai a sok vicinálistának, bankigazgatónak, részvénytársasági -tanácsosnak, számos buzgó főispánnak, számtalan léha, élvhajlász, -zsebelő, és könnyűvérű realistának. Vagyis a mit Kiss Áron, Erdély és a -többiek mondottak, nem egyéb, mint a mit Bokross Elek, Fenyvessy, -Münnich, Miklós Gyula és a többi a legjámborabb szavazóig mondott volna. - -E beszédekben annyira lángoló kitörése van a hazaszeretetnek, a minőt -nagy ritkán van szerencsénk olvasni. E lángot látva, mindjárt fölmerül a -kérdés, vajjon igazat beszélnek-e a szónokok? - -Ismerjük őket, látjuk tetteiket, tanúi vagyunk mindennapi érzésöknek, -gondolkodásuknak. Ez a látásunk, tapasztalásunk nem tanít másra, mint -hogy az ünnepelt szónokok a legkitünőbb realisták, kifogástalan modorú -emberek, a kor szellemének igazi képviselői. - -De az erkölcstan arra tanít bennünket, hogy egy erős érzelem annyira -uralkodik az emberen, hogy egész viselete elárulja; hogy a magasztos -hazaszeretet nem fér meg az anyagisággal, a léha érzékiséggel, a -féktelen individualismussal, a nyomorult önzéssel, az általános -zsebeléssel. - -Azt azonban még sem lehet föltenni, hogy e jeleseink nyiltan hazudjanak, -oly érzelmeket mutassanak, melyeket nem éreznek és így bennünket jámbor -hallgatókat rászedjenek. - -Nem, ezek az urak nem hazudnak, nem akarnak bennünket rászedni. Én -elhiszem, hogy a mit Kiss Áron vagy Erdély minister mondott, azt igazán -érezte. - -De akkor a régi erkölcstannak, az eszményi morálnak nincs igaza: az -emberben legalább egymásután vagy talán egyszerre is, uralkodhatik az -egyetemes iránti lelkesedés meg az anyagiság és érzékiség -individualismusa. Az egyik perczben rajongunk az egyetemesért, a -másikban anyagi és társadalmi előnyökért áldozatul dobjuk a köz, a haza, -a nemzet legszentebb érdekeit, szavazatunkkal, beszédünkkel támogatjuk a -romlottság, az erkölcsi bomlás, a léhaság követeléseit. - -Pedig én azt hiszem, hogy a régi eszményi erkölcstannak mégis igaza van -a maga idején; ez a két érzelem: hazaszeretet és a realis idők -individualismusa kizárja egymást. Az egyik a köz, a másik az egyed -érdekeit tartja szeme előtt. - -Ez azonban még nem magyarázza meg a mi individualistáink lángoló -hazaszeretetének örökös emlegetését. Mert ha nem fér meg a két lelki -állapot, akkor nem mondhattak igazat. - -És én újra mondom, hogy igazat mondanak, nem füllentenek, nem akarnak -bennünket rászedni. - -Tehát akkor a hazaszeretet fogalmának kellett megváltozni? A hogy -Kisfaludy Károly, Kölcsey Ferencz, Vörösmarty Mihály, Széchenyi István, -Deák Ferencz a régi idealisabb napokban felfogják a hazát, ez teljesen -elüt a mi realistáink édes, kedves hazaszeretetétől. Azoké nem fért -volna meg a mai individualismussal; mostani ünneplő szónokainké azonban -nagyon összefér. Azoknak a haza magasztos szent fogalom, melynek javára -minden óránkat, minden perczünket, önmagunkat és csalándunkat fel kell -áldoznunk, ha úgy kívánja a sor; a mi realistáinknak pedig a haza egy -kitűnő, igazán becsülni való fejős tehén, melynek teje táplál -mindnyájunkat, de különösen jeleseinket. Nemzeti szellemű, magyaros, -régi jó fajú tehén e haza, melynek semmi köze fejőinek erkölcséhez, -becsületéhez, tisztességéhez, egy szóval morális felfogásához. Mindegyik -lehet frivol individualista, önző, zsebelő kópé, a ki szereti hazáját, a -fejős tehenet, mert jól táplálja. Ezek a jól táplált hazafiak azután -lángoló lelkesedéssel magasztalják a fejős tehenet, akarom mondani a -hazát és nincs igazunk, ha megtagadjuk tőlük az érzés igazságát. - -Löw Immanueltől sem akarjuk megtagadni, hogy igazán szereti hazáját. Az -ő helyzete azonban kényesebb. Ő egy híres rabbinak derék, buzgó realista -gyermeke, tehát izraelita. Kitűnő és elég magyaros szónok. Mint zsidó -ahhoz a fajhoz tartozik, mely az ország északkeleti részét nem tekintve, -bámulatosan elmagyarosodott, harmincz év alatt beszédében teljesen -magyar lett. Ügyes, tehetséges munkása az irodalomnak, művészetnek, -tudománynak s majdnem kizárólagos vezetője a hírlapi sajtónak és -kereskedelemnek. Negyven év óta a realis gondolkodás fokozatos -gyarapodása mellett e faj magyarosodását kiváló előnynek, a magyarság -kitűnő támaszának tekintettük. - -Igaz ugyan, hogy a zsidó egyéni szervezeténél, páratlanul józan -gondolkodásánál fogva kevés kivétellel csak kormánypárti vagy anarkhista -lehet; de általános magyar szempontból tekintve szerencséseknek -tartottuk magunkat, hogy a legfélreesőbb pontokon is egy-egy teljesen -megbízható híve van a magyarságnak. - -Most azonban változik az emberiség érzése, gondolkodása. Jelentkezik a -szélső idealismus, mikor kisebb-nagyobb mértékben az egyetemesért -kezdünk rajongani. Lesznek közöttünk vakbuzgók, a szentség lehétől -áthatott egyének, lesznek szelidebb, engedékenyebb jellemek, de -általában mindnyájunkat át fog hatni öt-tíz év alatt a tekintélyi vallás -és eszményi morál tisztelete. - -Szerencsétlenségére a zsidó faj, ez a rationalista nép, nem tud belé -menni e lelki állapotba. A sémi, a török-tatár, a sárga faj, a czigány -stb. úgy látszik a haladás egy hullámának se az elejét, se a végét nem -tudja magáévá tenni. A realismus alatt materialista lesz, a ki nem -szállhat le a mysticismusba; az idealismus elején kelletlen -lelkiállapotba jut, többé-kevésbbé rosszúl érzi magát s kivált az árja -fajok kegyetlenűl gyűlölik, azért rendesen erősebb vagy gyöngébb -üldözésnek van kitéve. Ilyenkor hiába francziásodik, németesedik vagy -szlávosodik el a zsidó, ez nem menti meg a kisebb-nagyobb nyomástól. -Öt-tíz év alatt nálunk sem lesz különben. Most a hírlapírók háromnegyede -izraelita, tíz év múlva jó lesz, ha egy negyede e fajból kerűl ki. Vagy -úgy tesznek mint Heine, a ki rajong Schlegelért s áttér a keresztény -hitre. - -Vigasztalásukra legyen mondva, negyven-ötven év múlva újra izraelita -honfitársaink foglalják el a napisajtó íróasztalait, ismét ők lesznek a -leleményes interjuvolók, velök gyűlik meg a rendőrség baja, mikor -mindenütt jelen akarnak lenni. Addig azonban sok víz foly le a Dunán. - -Mikor a szép, jó és igaz eszméje, melyek az idealismus alatt egyesűlnek, -annyira elválnak egymástól, hogy erőre kap a rationalismus és -skepticismus; a gazdaság terén háttérbe szorul az oeconomismus, az -agrarismus és lábra kel a szabad verseny; az irodalomban fogy, apad az -egyetemes tisztelete és a színpadon nem csupán az individuum kudarczán -nevetünk, hanem kikezdjük az egyetemes képviselőit, az atyát, a férjet, -a főnököt, a papot, stb.: akkor újra beállanak zsidó atyánkfiainak -aranyos napjai. - - - - -XIII. ALFRÉD FOUILLÉEHEZ.[1] - - -I. Bevezetés. - - Uram! - -Mikor öt év előtt az erkölcsi világ törvényének nyomaira akadtam az -emberiség művelődéstörténelmében, mély tisztelettel tudattam önnel -fölfedezésemet. Azóta hosszas vizsgálódásaim után rájöttem, hogy a világ -történelmét hullámokra lehet osztani, melyekben az idealis és realis -tünemények szabályszerűen váltakoznak. E hullámok: 1200–900, 900–650, -650–425, 425–150, 150 Kr. előtt – 180 Kr. után; 180–580, 580–975, -975–1490, 1490–1700, 1700–1815, 1815–1900. Minden egyes hullám azzal -kezdődik, hogy a szép, jó és igaz eszméje egységbe olvad össze, melyek -fokozatosan és lassankint mindjobban elválnak egymástól. E fokozatos -elválás megmagyarázza az összes vallási, erkölcsi, jogi, politikai, -társadalmi, nyelvi, irodalmi, művészeti és gazdasági élet tüneményeit. -Magyarázataim közben nem egy hibát követtem el, sokszor tapasztaltam, -hogy nincs elég széles és mély történeti tudományom, hogy felszinesek a -theologiai, philosophiai, jogi, politikai, nemzetgazdasági stb. -ismereteim; hogy egy-egy tünemény legyőzhetlen nehézségeket gördít elém, -de minél tovább haladtam, annál világosabban láttam, hogy jó úton járok -és végre is győznöm kell. - -E bizalom folytán eljutottam odáig, hogy a metaphysica nagy kérdésein -kívül nem csupán a «hogyan»-ra tudok felelni, hanem a «miért»-ekre is. -Tudom, hogy az egyes hullám elejétől végeig minő érzésnek, -gondolkodásnak kellett uralkodnia; ha tudom az évszámot és az illető -ember szervezetét, megmondhatom: jól vagy rosszul érezte-e magát, -megfejthetem sikereit vagy csalódásait, szerencséjét vagy -szerencsétlenségét; ha kezembe kerül valamely irodalmi alkotás és -alaposan megvizsgálhatom, nagyjából meg tudom határozni, hogy a haladás -hullámának mely időszakában készülhetett, legalább hasznát vehetem -tudásomnak a kétes történeti, philosophiai, politikai és más okok -kifejtésénél. Szóval új alapon kell fölépíteni az összes erkölcsi, -bölcsészeti és történeti tudományokat. Újra kell megírni minden nemzet -történetét. - -Azt hittem, hogy az ön mély gondolkodása és nagy tudománya az -alapvonások közlése után mindjárt meg fogja érteni fölfedezésem roppant -horderejét, de még legújabb munkája: «_Le mouvement idéaliste_» is -mutatja, hogy nem értett meg s habár némi nyomát látom közléseimnek, az -egész ismeretlen ön előtt. Legyen szabad azért nagy vonásokban és -röviden előadnom tanaimat. Meg vagyok győződve, hogy az idealismus mai -fokán már nagyobb sikert aratok, jóval többen fognak megérteni és talán -ön is átlátja igazságomat. - - -II. A haladás törvénye. - -Az ember gondolkodása közben két műtétet végez, tudniillik vagy -összefoglal, vagy megkülönböztet. Az idealismus hajnalán a legszélesebb -lesz ez az összefoglaló tehetségünk, azért az Istent, a vallást, az -erkölcsöt, a világot, az emberiséget látjuk magunk előtt, ezekért -rajongunk, lelkesedünk, a tekintélyi vallást követjük, az idealis morált -valljuk. Ilyenkor egy Luther, a ki már vizsgálódik, még lehetetlen; a -vallásújítók csak a scepticismus és rationalismus első sugárával -lehetségesek, mikor a bölcsészek sem hiányzanak. 1490, 1700, 1815 körül -csak a theologiai és theocratiai irány lehet népszerű. Savonarola, -Bossuet, Bonald, Haller és mások tolmácsai ennek az érzésnek. Ma -rohamlépésekkel megyünk belé a legszélsőbb vallási lelkesedésbe, melyben -nagy befolyásra tesz szert a catholicismus mint tekintélyi vallás; -látjuk, mily hatalommal lép fel a papság és a vallásos aristocratia, -mily lenézésben részesűl a democratia, a köztársasági és a radicalis -világnézet. - -Tessék bármely hullám elejét megvizsgálni, mindig megtaláljuk ezt az -érzést, gondolkodást. Mindig jelentkezik a realismus elleni nagy -erkölcsi felháborodás, a művészetben és irodalomban a forma háttérbe -szorulása és az eszme hangoztatása, az elbeszélésben és a drámában az -egyetemes, a tekintély képviselőinek tisztelete, a társadalomban az -érzékiség, a nőuralom kárhoztatása. Ilyenkor dívnak a sors-tragédiák. -Nehéz a dráma hősében belső ellenmondást létrehozni, mert annyira elnyom -mindent az egyetemes iránti tisztelet, hogy jó részt epicussá kell -válnia a tragédia hősének, az előadás pedig lyrikus, áradozó és -sentimentalis lesz. - -Mihelyt beáll a három eszme egységének lazulása, mindjárt hallani az -egyetemes uralma elleni zúgolódást, a papi zsarnokság iránti gyűlöletet, -az individuum jogának, a polgári, vallási, lelkiismereti szabadságnak -követelését. - -1515 körül már ott szerepel a bölcsészetben Pomponazzi, a politikában -Macchiavelli, az irodalomban Ariosto, éppen úgy, mint 1825 körül a -megváltozott Chateaubriand, Hugo, Cousin, továbbá Jouffroy, Guizot, -Heine (Reisebilder), Platen (Die verhängnisvolle Gabel, 1826. Der -romantische Oedipus. 1828.). Pückler herczeg kikezdi a régi, a -tekintélyes aristocratiát, melyet Walter Scott-tól és másoktól tanultunk -meg szeretni, tisztelni, eloszlatja nymbusukat, lerántja róluk a felsőbb -morál leplét. Angliában Bulwer regényei teszik ugyanezt, hősei kiépültek -az illusiókból és balítéletekből, tudnak élvezni, gyönyörködni. Az -erősödő skepticismus és rationalismus már hangoztatja azt a nézetet, -hogy a papok csinálták a kinyilatkoztatott vallást, hogy a művelt -embernek elég a bölcsészeti vagy természeti vallás, itt-ott felhangzik a -morálnak utilitarius és altruisticus igazolása. Ennek azonban később jön -meg a kora. - -1830-ban már győz Francziaországban a szabadelvűség, a kezdődő -individualismus, a politikai, vallási, lelkiismereti és sajtószabadság, -az egész művelt világ rajong a francziákért; az irodalom tetemesen -átalakúl; még ugyan nehéz a drámai belső ellenmondást a hős szívébe -helyezni és azért külső hatásos eszközökkel, rémes jelenetekkel -iparkodnak pótolni, mint azt a romanticismus tevé. Hugo, Dumas père, Sue -és mások, az egész művelt vílágon ily regényeket és tragédiákat írnak, a -vígjátékban már itt-ott kikezdik az egyetemes képviselőit: az atyát, a -férjet, a felsőséget, a vallást. A társadalomban felhangzik a gazdagság -dicsőítése, a nemzeti jólét magasztalása, a szabad verseny tana. A -politikában élénk vita tárgya a nemzeti központosítás. Sokan írnak -ellene, de az áramlat győz. A nemzeti nagyság, nemzeti egység eszméje -mindenfelé hódít. A költészet melegebb, bensőbb lesz, az ünnepélyes -hideg ódai lyra hanyatlik, bár még az 1848-iki forradalom idején sokszor -találkozunk vele. - -Az ötvenes években mindenütt meghonosúl a központosító törekvés az -államban, az orthodoxia az egyházban, a nemzeti egység, a nemzeti -nagyság eszméjétől lelkesednek a polgárok. Már nem igen rajongnak a -politikai szabadságért, a nemzeti dicsőség foglalja el helyét. Guizot, -Tocqueville és mások, a kik rajongtak a harminczas, negyvenes évek -szabadságidealjáért, rosszúl érzik magukat. A pánszlávok, a pangermánok, -a panitalok, lengyelek s más nemzetek jövő nagyságukról ábrándoznak. - -A hatvanas években a lyra melegebb, bensőbb, közvetlenebb lett. A -kritika lélektani alapból indul ki. A dráma és epos nyugodt, tárgyias és -meleg rajzát akarja adni az életnek. Mindenfelé haldoklott a romantikus -előadás. Nem szerették többé a nagy ecsettel, nagy vonásokkal való -munkát. Örömüket találták a lelki állapotok finom elemzésében, az emberi -nyomor rajzolásában, mindjobban kedvelék a humort, mely az emberi -léhaság rajzolása. A vallás, a moral több pontját tevék vitatás tárgyává -a regényírók; a komikusok kigúnyolták az egyetemes némely képviselőit. -Már lehet igazi nagy tragédiákat írni, lehet belső ellenmondást tenni a -tragédia hősének szívébe, mert tetemesen hanyatlott az egyetemes -tisztelete, érvényre juthat az Aristotelesi tragicai érzés. A -társadalomból pusztul a sentimentalismus, mely a haldokló idealismus -panaszos hangja a hódító realismus ellen, jelentkezik és terjed a -pessimismus, mely az idealisabb, az összefoglalóbb elmék betegsége a -realisabb napokban. - -Szépen erőteljesen, férfiasan tudnak írni, mások hívei lesznek az -affektált szép előadásnak, a cicerói nyelvnek, a marinismusnak, a styl -precieuxnek. De már sokan tiltakoznak az új szók, a merészebb fordulatok -ellen, buzgón harczolnak az orthologiáért. Az irodalomban hatalomra jut -az akademismus. - -A gazdasági téren hanyatlik a földművelés tisztelete, az iparra és -kereskedésre s velök az anyagira és érzékire vetik magukat a nemzetek, -tiltakoznak a szabad kereskedés ellen, sürgetik a védvámokat. Uralomra -jut a plutocratia. A társadalom szereti a fényt, a pompát. Emelkedik a -külső csín és tisztaság. Gyönyörű középületeket, palotákat emelnek és a -régieket is gyakrabban tatarozzák. - -Mindenfelé rajongnak a természettudományokért, tőlük várják a nagy -kérdések megoldását. A vallásos érzelmek már nem igen tudnak lelkesíteni -bennünket. Sokan megvetéssel tekintenek a bölcsészetre, melyet az -iskolákban is elhanyagolnak. A jogászok gúnyolódva olvassák a -bölcsészeti jogot. - -Körülbelül ilyen a hatvanas, hetvenes évek gondolkodásmódja. - -De a mint növekszik a realismus s mindjobban elválik a három eszme, a -szép, a jó, igaz eszméje egymástól, mindenfelé szembetűnik az -individualismus, az egyedek, az alkotó részek győzelme az egész fölött. -Az államnak tekintettel kell lennie a tartományokra, a gyarmatokra, a -nemzetiségekre; az egyházi kormány engedékeny a nemzeti és tartományi -egyházak iránt, minden ország, nagyobb testület decentralisalja -hatalmát; a gyáros előzékeny munkásaival szemben, gondoskodik -jólétökről, patriarchalis jóakarattal bánik velök, noha újra meg újra -sztrájkolnak, követelődznek. A harminczas-hatvanas évek honleányai gúny -tárgyai lesznek és elényésznek; a hetvenes évek választmányi hölgyei -pedig roppant elszaporodnak, ők a jótékonyság apostolai. A családban a -hivalkodó asszony parancsol és háttérbe szorúl a férj, a szülőkön a -követelődző gyermekek regnálnak. - -Az irodalomban páratlan tökélyre jut a verselés, noha hosszabb verset -senki sem szeret olvasni. Annál jobban kedvelik a rövid prózai -tárczákat, apró életképeket, rajzokat. Regényben, drámában nevetséges, -vagy aljas szerepet juttatnak az egyetemes képviselőinek, ezek az -individuum nyomorának, szerencsétlenségének okai, a vallás, az erkölcs, -a felsőség, az atya és férj rovására kell nevetni a színpadon. Általános -lesz a léha humor, mely nevetségessé tesz minden szentet. De míg az -idealis tragédia lélekemelő, az ideal-realis igazi tragicai hatású, azaz -félelmet és részvétet keltő, addig a realis tragédia leverő hatással van -a nézőre. - -Az individualismus féktelensége őrjöng a szórakozásért, a játékért, a -ló- és más versenyekért, a színházért és mindennemű mulatságokért. Bál, -kirándulás, nyaralás, fürdőzés: életszüksége minden tehetős asszonynak. -Hazafias, országos, megyei, városi ünnepeket, jubileumokat, temetéseket, -kiállításokat stb. rendezni ekkor lehet igazán. Mint a gyermek ujjong és -sír a nézők és hallgatók roppant tömege, örömtől, meghatottságtól -könnybe lábbadnak szemeik s talán egy kissé megnemesednek, talán rövid -időre felmagasztosul a lelkök, hogy csakhamar visszaessék szokott -léhaságába. Különösen a zenéért bolondúl az egész világ. Ennek mámorában -pillanatra felejti nyomorúságát, rossz kedvét, általános idegességét. -Nem becsűljük az életet, agyunkban sokszor megfordúl az öngyilkosság -gondolata. Számosan megőrűlnek. - -Másrészről terjed a mysticismus és pietismus. Sok realista az ő aprózó, -részletező lelki munkájában meglátja a titkost, a rejtelmest, az -istenit; gyönyörködik és boldog az ő lágy, vallásos érzésében, noha még -sem gyűlöli az érzéki gyönyöröket. - -Ez nagyjából az erkölcsi világ törvénye, ez jut érvényre a haladás -minden egyes hullámában az idealismus kitörésétől a realismus alkonyáig. - - - - -XIV. A TUDOMÁNY CSŐDJE. - -A Budapesti Szemle 1896. októberi füzetében Török Aurél egyetemi tanár -_a tudomány csődjéről_ szól _emberbuvárlati szempontból_. Elmondja, hogy -e csődöt Francziaországban Brunetière, Németországban a többek között a -_Rembrandt als Erzieher_ névtelen szerzője, Oroszországban pedig gróf -Tolstoj Leo hirdetik hangosan. És hazánkban e _vészjóslat_ fő szószólója -én vagyok. - -Ha az értekezés szerzője Brunetière és mások ellen állna ki sikra, talán -nem írom e sorokat; de mivel engem is belevont a vészjóslók sorába, -szivesen felhasználom az alkalmat, hogy az értekezés tartalmához -szóljak. - -Mindenekelőtt meg kell jegyeznem, hogy az értekező talán semmit sem -olvasott tőlem. Teljesen tájékozatlan az én bölcsészetemben; sértés -nélkül legyen mondva, fogalma sincs róla. Mert ha csak a lapokban -megjelent apróbb czikkeimet olvassa, mindjárt szemébe tünhetik, hogy én -bölcsészeti magyarázatát adom korunk erkölcsi sülyedésének éppen úgy, -mint vallási, politikai, jogi, irodalmi, művészeti és gazdasági -tüneményeinek. - -Öt éve mult, hogy az erkölcsi világ törvényét hirdetem és a budapesti -egyetem egy tanárának fogalma sincs róla. Megemlít a nélkül, hogy tudná, -mit tanítok, hacsak a Pascalból vett idézet: La bonté et la malice du -monde en général reste la même, a világ jósága és rosszasága általában -ugyanaz marad, nem vonatkozik reám, alig találok egy-két pontot, melyet -engem illetőnek tarthatnék. - -De a ki ily idézettel tud előállani annyi bizonyíték után, a mennyit én -felhoztam, arról bátran elmondhatom, hogy nem áll a kérdés mai -színvonalán. Tudnia kellene, hogy a szélső idealismustól a realismus -alkonyáig a jóság és romlottság mérlege fokozatosan változik, az első -lassan apad, a másik folyton növekszik. Az idealismus győzelmével -megnemesedik az emberiség érzése, gondolkodása, fenköltebb lesz a -magaviselete az egyetemes szempontjából indúl ki a cselekvése, -lelkesedik a vallás s erkölcsért, a becsület és tisztességért. Élnek -ugyan ekkor is gonosz emberek, bomlott egyének, de maga az idők árja az -erény becsét hirdeti, követeli. Ezt mutatja ekkor a politika, a családi -és társadalmi élet, a művészetek; de legszembetünőbben elárulják a -művelt népek irodalmai. - -Én annyiszor felhozakodtam már az irodalmi bizonyítékkal, hogy igazán -restellek vele előállani és rosszúl esik, hogy az egyetem egyik -tanárának fogalma sincs róla. Ha Gyulai ur, a szerkesztő, nem tudja, azt -nem csudálom, hisz rég elszokott az olvasástól, de Török ur tanúlja meg -ha ily kérdésből akar irni. - -Miben áll ez irodalmi érv? - -Röviden kimondva, az ember mindig olyan, mint a minő az olvasmánya. Ha -föltehetném egyesekről, hogy nem úgy éreznek és gondolkodnak, mint a -hogy költőik írnak, egy egész világról ezt nem állíthatom. Ha Mikszáth, -Mark Twain, Zola, Guy de Maupassant kedves olvasmányom, lehetetlen hogy -gyönyörűségemet találjam az 1820, 1700, 1490 körüli irodalomban. Csak a -kiváncsiság adhatja kezembe ez idők irodalmi alkotásait a nélkül, hogy -tetszenének. Menjünk a szinházba és nézzük meg valamely régi ideális -költőnek tragédiáját vagy vígjátékát, melyet halála évfordulóján adnak -elő és unalmasnak, elavultnak fogjuk találni a darabot, mert az -egyetemes iránti tisztelet uralkodik benne; a tragédia hősében alig van -belső ellenmondás, mert akkora az egyetemes tisztelete, hogy az egyén -nem szállhat vele szembe; a vígjátékban nem az egyetemes képviselőjének -léhaságán, hanem az individuum kudarczán nevetünk. A férj és atya, az -egyházi és világi felsőség szent és tiszteletreméltó előttünk, az ő -rovásukra nem szabad kaczagni. - -A három eszme, a szép, jó és igaz, egységének lazulásával kezdődik az -individuum jogának hangoztatása, a szabadság sürgetése, de még sokáig -nehéz a tragédia hősében nagyfokú ellenmondást kelteni, mert erős az -egyetemes iránti tisztelet. A hullám közepe táján azonban már nagyob -szerepe van az individuumnak, bátrabban lép föl az érzékiség, az -alkotórészek merészen szembe szállhatnak a tekintély, az egész, az -egyetemes képviselőjével. E joguk folyton gyarapszik a realismus végéig, -mikor vadul tombol az individualismus. - -Tessék megvizsgálni a haladás minden egyes hullámának irodalmát s -világosan fogja látni, hogy a legkülönbözőbb népeknél találkozunk az -irodalom, az aestheticai élet e törvényével. Némely hullámban kevés -irodalmi alkotás maradt ránk; de akárhányban gazdag és termékeny az -irodalom, ilyenek például 650–425; 425–150; 150 Kr. e. – 180 Kr. u.; -180–590; 975–1490; de különösen gazdagok az 1490–1700; 1700–1815; -1815–1900-ig terjedő hullámok. - -Mivel az erkölcsi világ e törvényét nem ismeri Török Aurél, -természetesen egész értekezésében hemzsegnek a helytelen állítások. Ha -ismerné ezt a törvényt, akkor nem mondaná, hogy mindannyian másképpen -képzeljük az idealismust, mert tudná, hogy az a szép, jó, igaz egysége, -az egyetemes uralma, összefoglaló gondolkodás, az isten országa, a -tekintélyi vallás és ideális morál győzelme, a családban az atya és -férj, az országban az egyházi és világi felsőség hatalmának emelkedése, -a theocraticus világnézet gyarapodása, a bölcsészetnek eszmei iránya, -immateriális nézetre való hajlama stb. stb. Vele szemben áll a -realismus, mely ez alkotó részek uralma, elemző, szétszedő gondolkodás, -a dolgokban az eltérő sajátságok keresése, a családban a feleség és -gyermekek, az országban az alattvalók, a szegény emberek, a munkások, a -vidékek tartományok érvényre jutása, szóval decentralisatióra való -törekvés a társadalom minden részében. Ez a szétmállás, ez az -individualismus teszi érthetővé a realismus vallási, bölcsészeti, -politikai, jogi, irodalmi és művészeti jelenségeit. Ez magyarázza meg a -természeti, orvosi és más realis tudományok hatalmas virágzását, belőle -értjük meg a családi élet bomlását, az érzékiség féktelen csapongását, -szóval minden realisticus tünetet. - -Mint jó realista, Török Aurél, nem igen ismeri el, hogy a házi és -iskolai oktatás, nevelés, az életpálya, a társadalmi élet nagyobb -befolyást gyakorolna az ember jellemére. Lényege megmarad, bár romolhat -vagy javulhat. Az értekező a tojások között tánczol s nem tudja -megoldani az ellenmondásokat. Ha ismerné az erkölcsi világ törvényét, -tudhatná, hogy jellemünknek, melyet szüleinktől örököltünk, folyton -simulnia kell az uralkodó eszméhez. Tehát a ki hosszú életet él, -láthatta 1815-ben a szélső idealismus uralmát, 1825 körül a -Vörösmarty-féle hazafias, patrioticus érzést, gondolkodást, a harminczas -években a romanticismus szertelenségeit, a negyvenes, ötvenes, hatvanas -években a nemzetiesb, melegebb, bensőbb, közvetlenebb érzés, gondolkodás -fokozatos győzelmét, az idealis idők patriotismusának pusztulását és a -nemzeti szellem fokozatos növekedését, az eszményi morál, az -egyetemesből kiinduló erkölcsiség szembetünő hanyatlását, az erkölcsi -érzés tompulását, az összefoglaló gondolkodás, az idealis bölcsészet -törpülésél, kigunyoltatását, a hetvenes években az anyagiság és -érzékiség gyakorlását, a családi élet fokozatos bomlását, az egész -ellenében az alkotó részek követelő fellépését, a nyolczvanas években a -realismus összes tüneményeinek megjelenését. - -A ki ezt át tudja élni, jellemének fokozatosan változnia, átalakúlni -kelle, különben megőrűl, elbetegesedik, elpusztul, Mert mi a jellem? -Érzésünk és gondolkodásunk és a nekik megfelelő cselekvésünk. Ha -jellemünk nem tud símúlni az idők árjához, kétségbeejtő helyzetbe jut, -melyet minden lépten elárúl bomlott magunktartása. Ilyenkor meghasonlott -kedélyűek, idegesek, melancholikusok leszünk, vagy italnak, kártyának, -tivornyának stb. adjuk át magunkat, mert különben türhetetlen az élet. -Ha pedig szépen símulunk, aránylag boldogok vagyunk, tisztelet és -becsülés környez bennünket, esetleg a legfényesebb pályák nyílnak meg -számunkra. - -A jellem símulásának tényezői, előmozdítói pedig nem mások, mint a házi -és iskolai oktatás és nevelés, az életpálya, a társadalomban való -részvétel, a sokféle olvasmány és tapasztalás. - -Maga az eszme nyomása az igazi erő, mely folyton átalakítólag hat reánk, -mégis e tényezők játszszák mellette az elsőrendű szerepet jellemünk -szakadatlan módosításában. Szüleink, tanítóink, barátaink és -pártfogóink, ellenségeink és üldözőink mind az eszme hatásának eszközei. -Ezzel megérthetni a nevelés, az oktatás, az életpálya és a társadalom -fontos szerepét jellemünk fejlődésében, melynek folytonosan, -észrevétlenül módosulnia kell. - -Az embernek mosolyognia kell azon a naivságon, melylyel a szerző az -utilitarismust indokolja. Az utilitarismus legközelebbi oka _egyenesen a -megdrágult életben keresendő_. Szerinte a mai tudós nem élhet -remete-életet; a nagy nyilvánosság, melybe a verseny sodorja az embert, -tömérdek költséggel jár, melegágya korunk capitalismusának, mely nem -engedi, hogy egyhamar beálljon az idealismus. - -A természettudományok csak annyiban járultak a mai utilitarismushoz, a -mennyiben gyakorlati találmányai az emberi munka értékét felemelték s a -mindennapi életet megdrágították. E mederben folyik tovább Török Aurél -okoskodása. - -A szerző nincs tisztában a kérdéssel. Összezavarja a gyakorlati -utilitaris életet az utilitarismussal, melylyel a reális gondolkodás az -erkölcsi életet magyarázza. Az utilitarismus bölcsészeti elmélet, mely a -haszon, az érdek, az önzés szempontjából akarja megérteni az erkölcsi -tüneményeket. Ez a legdurvább erkölcstani elméletek egyike, melyet -tanítóik itt-ott szebb színben iparkodnak bemutatni. - -Ez az utilitarismus nevét a mindennapi utilitáris élettől vette, melyhez -tulajdonképp semmi köze. A gazdasági életet nem is tudnók másnak -elképzelni mint utilitárisnak. Az ember haszonért dolgozik, e haszonból -él meg, tartja fenn magát és családját. Ez a haszon a pap és tanár, a -tisztviselő és szolga fizetése, a munkás bére, a gyáros és kereskedő -nyeresége, az író tiszteletdíja. És így tovább. Ezzel az utilitaris -élettel, a haszonra, nyereségre való munkával nagyon megfér a -leghatalmasabb idealismus is, mely szent lelkesedés a vallás- és -erkölcs, a becsület és tisztesség iránt. A tisztességes gazdagodás nem -ellenkezik az idealismussal. - -Ezért nem lehet Török Auréllal vitatkozni, mert összezavarja a -fogalmakat, mint jóravaló realista igen rossz logikus. Nem is érdemes -ellenmondásait, homályos gondolkodását elemezni, hanem pár szóval meg -kell világítanunk a kérdés mivoltját. - -A három eszme: a szép, igaz és jó egységével, az idealismus kitörésével -az emberiség az erkölcsire veti magát, érzése, gondolkodása és -cselekvése az egyetemes szempontjából indul ki. Ilyenkor a moralisták az -istenre, a vallásra, a tekintélyre alapítják a morált, ezekre viszik -vissza erkölcsiségünket; megvetéssel szólanak a letűnt idők -utilitarismusáról, sensualismusáról, stoicismusáról, stb. Nekik az Isten -az erkölcs, a jog, a tekintély forrása. Ilyen idealis morál uralkodik -1700, 1815 körül. Most is már sokan hangoztatják az idealis morált; a -nép, sőt a a műveltebb közönség is rajongani kezd e fensőbb, tisztább -erkölcsökért. Öt-tíz év mulva győzni fog ez a gondolkodás az egész -világon. Remélem, hogy ha él, Török Aurél sem idegenkedik tőle. - -De a három eszme egységének lazulásával, szellemi látkörünk -összébb-zsugorodásával, az individuum jogának hangoztatásával -halványabb, gyöngébb lesz az idealis erkölcs. Az egész ellenében -követelőleg lépnek föl az alkotó részek és e követeléseket igazolniok -kell a bölcsészeknek, moralistáknak. Ilyenkor, bár még szerényen, kezdik -hangoztatni a reálisabb erkölcstani theoriákat, minők az egoismus, az -utilitarismus, az epicureismus, a stoicismus, az altruismus stb. - -Az idők árja elég korán kedvez az epicurei és a stoicus tanoknak. 1720, -1830 körül már hangoztatják némely műveltebb és magasabb körökben, noha -a társadalom átlag véve nagyon erkölcsös. Még nem olvasnának el olyan -regényt, nem néznének meg olyan szindarabot, melyben az egyetemes -képviselője van pellengére téve. A közönség nem igen tud az egyetemes -képviselőjének kudarczán nevetni. - -Komolyabb férfiak és nők különösen magasztalják a stoa büszke, -aristocrata erkölcstanát. A hullám közepe táján sok művelt ember vallja -ez elméletet, vagy legalább gyakorlatilag mutatja s rajongva olvassa az -öreg Dumas, Sue, Jókai és mások regényeit, melyek telvék effajta -hősökkel. Igaz, hogy gyönge az elmélet tudományos igazolása, az egyéni -önérzet ingadozó alapot nyújt, de megfelel a nemzeti egység és nagyság -rajongó napjainak. - -A realismus gyarapodásával az emberiség mindinkább az anyagira veti -magát és tompúl az erkölcsi érzés. Már szabad gúny tárgyává tenni a -tekintély képviselőit, a közönség jóízűen mulat a pap, az atya, a férj, -a világi felsőség stb. rovására. Erkölcsiségünk alapját már nem tudja -megtalálni a bölcsészet; az egyetemesre, az istenre, nincs módja -felépíteni; némelyek ugyan hangoztatják az erkölcsi világrendet, de -nincs vezéreszméjök; legtöbben az utilitarismust, a sensualismust, az -egoismust és többé-kevésbbé az altruismust vallják. - -Sőt mondjuk ki, hogy a realis időkben mindnyájan altruisták vagyunk. -Akármelyik elméletet hirdessük, a gyakorlatban többé-kevésbbé az -altruismus, a felebaráti szeretet hívei vagyunk. A realismus vége felé -minden ember altruista lesz. Ilyenkor a féktelen individuum, a ki -úgyszólván csak érzékileg tud szeretni, a kit nem vezérelnek magasabb -erkölcsi elvek, nem támogatják az élet küzdelmeiben, nyájas, gyöngéd, -engedékeny, könyörülő, irgalmas lesz. A dúsgazdag millióit, a szegény -ember filléreit adja ilyenkor felebarátjának, nem tudja nézni mások -szenvedését, nyomorát, nélkülözését; mivel maga eléggé bővelkedik, bőven -szórja másoknak is. Mulatság, szórakozás, nyaralás, fürdőzés, érzéki -gyönyör, testi élvezet, színi előadás, különösen zene, majd mindenféle -játék, ló és más verseny kell a szegény individualistának, melyekre -rémes összegeket pazarol, csakhogy elviselhetővé tegye az élet terhét. A -bankár, a bőrzelovag és báró, a vállalkozó és mindazok, a kik -tisztességes és tisztességtelen úton-módon milliókat zsebeltek össze, -nem tudják megállani, hogy millióik egy részét nyilvános és -magánjótékonyságra ne fordítsák. - -A realismus idején ritkaságszámba megy a fösvény ember. Ekkor tehetsége -szerint mindenki pazarol, fényt űz, a földi jólét ezer meg ezer fajtáját -hajhászsza; de midőn maga és övéi élveznek, felebarátjainak is juttat, -szóval altruista lesz. Olvassa el Török Aurél Gaál Jenő munkáját, _A -társadalmi békét_ és meglepetve látja, mennyit tesznek a zsebelő -gyárosok munkásaik örömére, szenvedéseik enyhítésére, szórakoztatására. -Maga a törvényhozás is kénytelen altruista lenni. Az individuum, az -alkotó részek, a szegény emberek javára változtatja meg a régi -törvényeket, elveszi a tekintély képviselőinek régi jogait s kiterjeszti -a szabadságot. Rómában a Kr. utáni I. és II. században, kivált ez -utóbbiban, tömérdek gabonát osztogatnak a népnek, circusi és más -mulatságokat rendeztek, hisz _Panem et circenses_ volt a jelszó. - -Húsz-harmincz év óta a mai törvényhozás is számos jogot adott az alkotó -részeknek itt-ott előkelő jogokkal ruházta fel a nőket, kedvezett a -házassági elválásnak, támogatta a successiv polygamiát stb. - -Igen, a realismus alatt mindnyájan altruisták lettünk; altruista a -fejedelemtől le az utolsó polgárig minden ember, csupa irgalom és -szánakozás, elnézés, eltussolás, nyilvános és magán jótékonyság -uralkodik mindnyájuk szívében. Azért magasztalja annyira Török Aurél -Hirsch báró jótékonyságát, a ki szórta milliót, el van ragadtatva a -bárói szív nemesebb vonzalmainak sugallatától, pedig ő is csak azt -tette, a mit kisebb mértékben mindnyájan tettünk, azaz minden erkölcsi -elv nélkül juttatunk embertársainknak, ha van magunknak. - -De hát beszéltünk-e, írtunk-e valamit a tudomány csődjéről -_emberbuvárlati szempontból?_ A mint Török Aurél nem igen szólott hozzá, -mi sem fejtegettük, azért most czikkünk végén kell röviden -megmagyaráznunk a kérdést. - -Én már annyiszor megvilágítottam és érthetővé tettem e kérdést, hogy -alig érdemes vele foglalkozni s irataimra kellene utasítanom a t. -olvasót; de hát ismételni nem árt. Repetitió non nocet, mondaná Török -Aurél. - -Az idealismus napjaiban annyira kiszélesbűl az ember látköre, hogy -túlnyomóan az erkölcsi, a bölcsészeti, a történeti tudományok iránt -érdeklődik és elfordúl a természettudományok aprózó, elemző, szétszedő -kutatásától, búvárlataitól. Ilyenkor nincs érzékünk hozzá. Egyes -realisabb tehetségek ugyan foglalkoznak vele, de maga a társadalom nem -igen érdeklődik iránta. Igy látni ezt 1490, 1700, 1815 körül. Az -iskolákban is elhanyagolják tanítását, a műveltek sem igen törődnek -vele. - -A mint lazúl a három eszme egysége, szűkűl az emberiség látköre, -lassankint hátat fordítunk az erkölcsi tudományoknak és a természetiek -kezdenek érdekelni, úgy hogy a haladás egy hullámának első felét -túlnyomóan az erkölcsi, a másodikat a természeti tudományok foglalják -le. - -Arra tehát, hogy a természettudományok virágozzanak, hogy érdeklődjünk -irántok, szellemi látkörünk oly szűkülésére van szükségünk, a minővel az -utóbbi húsz-harmincz év alatt találkoztunk. Ekkor tudunk elemezni, -bonczolni. Nem látunk tovább annál a pontnál, melyet szét akarunk -szedni. Belé tudunk mélyedni, mélységes titkait feltárni. - -A természettudományok virágzása azonban nem oka az erkölcsi léhaság, az -anyagiság, az érzékiség, az elvtelenség általános elterjedésének. Hanem -mindkettő a gyarapodó s végre uralomra jutott realismus következménye. - -A tömérdek öngyilkosság, őrültség, általános idegesség, a féktelen -individualismus szintén nem a természettudományok okozata, hanem a -realismus alkonyának elmaradhatlan tüneménye. - -A jó Gyulai Pál és derék munkatársa, Török Aurél, nem tudnak ezekről -semmit, régi, elcsépelt szólamokkal és lejárt okokkal tiltakoznak a -tudomány csődje ellen. Szerencsére még nem jutott csődbe a tudomány, a -realis idők tudományos nyereségeit, hódításait mind megtartja az -emberiség; de csődbe jutott Gyulai és Török tudománya, ezen a csődön -akartam czikkemmel segíteni. Czélom elérése azonban nem függ tőlem, -hanem az ébredező idealismustól, mely talán Gyulai és Török elméjét is -annyira összefoglalóvá, széles látkörűvé tudja átalakítani, a mennyi e -tárgy megértésére szükséges. - - - - -XV. I. FERENCZ JÓZSEF. - -Az erkölcsi törvény szempontjából nagyon érdekes a magyar nemzet és -felséges királyának története. Ha visszapillantunk ötven év eseményeire, -szinte látjuk, hogy válik el a három eszme egymástól, hogy jutnak -fokonkint uralomra a birodalom alkotórészei. Az ily bomlás azonban erős -viharokkal jár és örömmel mondhatjuk, hogy ő felsége jó egészségben élte -le a rémes napokat épen úgy, mint a békés fejlődés esztendeit. Most is -jó kitűnő egészségnek örvend. - -Pedig valóban nehéz időket élt át a jó király. A negyvenes évek -leglázasabb napjaiban, a forradalmak zugó árjában lépett a birodalom -élére, mikor rég lelohadt az egyetemes iránti rajongás, mikor összébb -szorult az ember erkölcsi látköre és határtalanul lelkesedik a nemzeti -egység és nemzeti nagyság után. Vörösmarty már a huszas években kezdi -hangoztatni e gondolatot; az ő lelke azonban még hideg, ünnepélyes ódai -hangon szólal meg. A nemzetinek meleg hangjával csak a negyvenes években -találkozunk, ekkor mindenfelé a nemzeti nagyság, dicsőség és egység -eszméje uralkodik az ember szivében és agyában. Nálunk Petőfi és Kossuth -ez érzés lánglelkű tolmácsai. Bár szivesen hivatkoztak az általános -ideákra, mégis jóval realisabbak valának, mint Széchenyi és Vörösmarty s -azért voltak oly lelkes apostolai a nemzeti szabadságharcznak. - -De a nemzeti egység gondolata ekkor már oly erős az egész világon, hogy -mikor trónra lép a király és leveretnek a forradalmak, az ő körében se -uralkodott más gondolat, mint az egész birodalomnak központosított -egységes formája német vezetés alatt. Így jött létre az összbirodalom, -az abszolut hatalom alatti Ausztria. - -Csakhogy nem lehetett megállítani az eszme folytonos változását, a -realismus gyarapodását. Az egyetemes eszmék, melyek annyira kedveznek a -feltétlen királyi hatalomnak, mind jobban elenyésztek, az objektiv -realis világnézet mindenfelé hódított, az emberek rajongani kezdtek a -természettudományokért, ezektől várták a nagy kérdések megoldását, -melyekre az erkölcsi tudományok nem tudtak válaszolni; a költők az -elbeszélők és drámaírók felhagytak a kalandos mesék előadásával, hanem -bonczolni, elemezni kezdették az életet, jelentkezett bennök a -pessimismus és a léha humor, a lyrából lassankint pusztult az ódai hang; -a politikai életben érvényesűlni akartak a nemzetiségek és csak roppant -erőszakkal, zsarnoki kényszerrel lehetett germanizálni, a mire a -birodalom sehogy se volt képes. Ugy hogy egy pár csatavesztés után meg -kelle alkudnia a monarchia alkotó elmeivel. - -Így jött létre az 1860-iki októberi diploma, mely az egyes -tartományoknak korlátolt alkotmányt akart engedni. - -A régibb, conservativebb elemek talán elfogadhatták volna az ily -alkotmányt, de a növekedő realismus annyira megerősítette a nemzet nagy -tömegét, hogy nagyobb önállóságot követelt. Újabb csapásoknak kellett -tehát következniök, a birodalomnak a sír szélére kellett jutnia, hogy -1867-ben létrejöhessen egy jóval realisabb alkotmány, mely két részre -osztotta a birodalmat a németek és magyarok hegemoniája alatt. Ő felsége -a király bölcseségének, az eszme változásához simuló lelkének -köszönhetni, hogy létesűlhetett az alkotmány, hogy a magyar nemzet -kibékűlt fejedelmével és erős támasza lőn ingadozó trónjának. - -De míg nálunk mindvégig meg tudott maradni a magyar hegemonia, mert a -részek szorosabban csatlakoznak az egészhez; addig az osztrák -tartományokban csak rövid életű volt a német vezetés. Hisz oly lazán -függnek össze az alkotó részek, hogy a realismus idején engedni kellett -követeléseiknek s nagy jogokat adni a nemzetiségeknek. A király jósága -itt is segített, nem állott útjában az idők árjának, simult és engedett. - -Mi magyarok ez idő alatt kevesebb alkalmatlanságot okoztunk ő -felségének. Bár a realismus nyomása alatt folyton növekedett a -függetlenségi párt, ugy hogy a néhány főből álló töredék száz -képviselőre emelkedett, sőt az 1867-es alapon álló másik párt is nemzeti -kivánságokkal állott elő és vezérének ragyogó beszédeivel lángra -lobbantotta a nemzetet: mindamellett az uralkodó pártnak sikerült -harmincz éven keresztül megtartani a hatalmat. - -Mily eszközökkel munkálkodott, mindenki tudja; hisz ugyanily módon -jártak el az egész művelt világon, különösen így a centralizált -országokban, hol rendesen egy érdektársaság kezébe kerűlt a nemzet -sorsa, míg a decentralizált országokban csupán helyi bandák keletkeztek, -melyek uralmát könnyebben le lehetne rázni. Legalább is nem keseríti el -annyira a realis idők léha individuumját, ha tudja, hogy nem egy óriási -polyp szorongatja, hanem csak egy kisebb czimborasággal kell -megküzdenie. Nálunk a nemzetiségek is kedveztek a kormánypártnak, -melyeket majd helyi és egyéni kedvezményekkel, majd erőszakkal -ártalmatlanokká tudott tenni. És mivel fönt, a koronánál nem állott elő -követelésekkel, ő felsége szivesen támogatta, nem kérdezte Tisza -Kálmánnak, vagy Széll Kálmánnak, vagy Wekerle Sándornak, Bánffy -Dezsőnek, vagy Perczel Dezsőnek hiják a tehetséges férfiut, egy kis -nyugtalanság után rendesen kinevezte az ország kormányelnökét. - -Ilyen bölcs simulás, az idők árjához való szerencsés alkalmazkodás volt -ő felségének majdnem ötven éves uralkodása. Szerencsés időbe, a -realismus fényes napjaiba esett uralkodásának jó része. Mikor az -anyagira és az érzékire veti magát az emberiség, mikor jólét és gyönyör -kiséri földi útjában az embert, rendesen jó dolguk van a királyoknak is. -Az irodalom és művészet az ipar és kereskedés szolgálatukra áll, hogy -fényesebbnél-fényesebb ünnepeket, pompás kiállításokat, óriási katonai -szemléket és gyakorlatokat és más mulatságokat rendeztessenek a népnek, -mely ilyenkor: Panem et Circenses-t kiált. - -Most azonban fordulóponton állunk. Új szellemi és erkölcsi világ -küszöbére lépett az emberiség és benne a magyar nemzet, hol az egyetemes -iránti magasztos rajongás tölti el bensőnket, hol a központ, az egység -képviselője már nem enged az alkotó részeknek, hanem erélylyel követeli -a vallás és morál tiszteletét, a becsület és tisztesség -visszaszállítását. Nehéz lesz az átalakulás, mert visszatér a nemzetek -tettereje, harczi kedve, könnyebben kitörhet egy-egy háború, nagy bomlás -állhat be az országban is. - -Szivünkből kivánjuk, hogy ő felsége könnyen meg tudja tenni azt az utat, -mely az idealis eszme áramlásánál fogva előtte áll, legyen boldog és -szerencsés uralkodó az új idők erkölcsileg nemesebb, szellemileg -szélesebb látkörű nemzedéke fölött; és a ki bölcs uralmával zárta le a -magyar nemzet első ezredéves életét, még sok esztendeig vezethesse hű -alattvalóit második ezredéves útjokon. Ha eddig is dicső volt, legyen -még dicsőbb az uralkodása! - - - - -XVI. A DEMOCRATIA HALÁLA. - -A democratia agonizál. Betegágyát körülveszi a síró és ujjongó sokaság s -azt hiszi, hogy zajával életet lehelhet a haldoklóba. Pedig már csak -mesterségesen hosszabbítják napjait. Aethert lehelnek belé, -galvanizálják elhidegülő végtagjait, gyorsítják szívverését; de meg kell -halnia az agonizálónak, ezt kivánja az erkölcsi világ törvénye. - -Egy geniális barátom e napokban lelkesen vitatta előttem, hogy meg kell -nemesíteni a szabadelvűséget, becsületessé kell tenni a democratiát és -morális alapon újra meg lehet erősíteni. Nagyon szép, de lehetetlen -gondolat. - -De hát miért ne lehetne megnemesíteni a democratiát? kérdi a t. olvasó. -Egyszerűen azért nem, mert a democratia nem egyéb mint a realismus -szétmállása, decentralisatiója, a szép, jó, igaz eszméinek teljes -elválása, egymás közötti bomlása. A szépnek ellensége lesz a jó, a jónak -az igaz. Mindegyik felmondja a szolgálatot. Ilyenkor minden szétmállik. -A családban az atya helyét elfoglalja az asszony, a szülőkön -követelőznek a gyermekek. A testületek élén síma, nyájas főnökök -állanak, mert az erélyes és szigorú elüljárót megbuktatják az alattvalói -vagy ezek pártfogói. A ministertől lefelé minden főnöknek nyájasnak, -szeretetreméltónak kell lennie, különben ezer kellemetlenség éri; a -vidék fellép a központ ellen és nem lehet megtagadni kérelmét, -dohánygyárakat, vasúti üzletvezetőségeket, vicinálisokat, királyi -táblákat és törvényszékeket stb. stb. kell neki juttatni, különben -felzúdúl és nem választ kormánypárti képviselőket. Az ország érdeke -ilyenkor a vidék érdeke. Hivatalokat teremtenek, mert a realismus alatt -soha sincs elég hivatal és a vidék legtávolabbi korteseinek állásokat -szereznek s pályát nyitnak a szegény ember tehetséges és élelmes fiának. - -A politika és erkölcs is elválik egymástól. A minister, államtitkár -hazudozik mint a megszorúlt gyermek. Csűri, csavarja az igazságot, -melyet nem lehet kimondani. A fölebbvalónak nincs érzéke az igazság -iránt, mert hazudozással kell elaltatni, csillapítani az alattvalók -féktelen individualismusát. A férj hazudozik nejének, a szülők apró -hazugságokkal csitítgatják követelődző gyermeiket, a polgármester, a -főispán meg az alispán és szolgabiró komoly füllentésekkel hallgattatják -el a panaszos feleket. Hazudozva udvarol a férfi a nőnek, szóval a -tekintély képviselői, a társadalmi, közigazgatási, politikai stb. ügyek -vezetői nem lehetnek el folytonos füllentés, nyájas hazudozás, ügyes -furfang és ravaszkodás nélkül. - -Igy rajzolhatnám a jónak és szépnek szerepét a realismus democratiája -alatt. Tessék már most megnemesíteni ezt a democratiát. Lelki, erkölcsi -nemesség és democratia annyi, mint fából vaskarika. Együtt véve képtelen -állítás, mely önmagának mond ellene. - -A társadalomnak azonban meg kell nemesednie. Igy nem maradhat. A szép, -jó és igaz eszméje annyira elvált egymástól az egész világon Londontól -Pekingig és San-Franciscótól New-Yorkig, hogy tovább nem mehet ez a -szétválás. Most tehát e három eszmének egyesülnie kell. - -Ez az egység azonban a legsötétebb reactió, a mitől a bécsi és budapesti -democraták éppen úgy rettegnek, mint a pekingi vagy chicagói realisták. -Ez a reactió megveti az anyagiságot és érzékiséget, rajong az istenért, -a vallásért, a morálért; gyülöli felebarátját, ha hitvány, jellemtelen -ember; tiszteli az erényt, az igazságot, szigorú törvényeket hoz -érdekökben, édes testvérekké lesznek a politika és vallás emberei, a -mitől retteg minden léha realista, derék szabadelvű és democrata. - -Ilyenkor kisebb-nagyobb mértékben theocraticus lesz a politika, nagy -befolyásra tesz szert a papság és az aristocratia, uralomra jut az igazi -tisztesség és a valódi becsület, miután oly sokáig uralkodott a talmi -vagyis a lovagias becsület. - -A democratia tehát nem kerülheti ki sorsát, neki szegénynek meg kell -buknia. Keresztyén és zsidó democratáink éppen oly kevéssé tarthatják -életben, mint a socialisták, a kiknek szintén el kell pusztulniok az -idealismus nyomása alatt, mert mikor az egyetemesért rajongunk, nem -lelkesedhetünk a leghatártalanabb individualismusért, melynek képviselői -a szegény socialisták. - -Vigasztalásukra legyen mondva, hogy mivel aránylag rövid ideig tart a -szélső idealismus uralma, annak idején újra feltámadnak a demokraták és -socialisták. Beatam resurrectionem! - - - - -XVII. A TANÜGY HANYATLÁSA. - -Az erkölcsi világ törvénye nagyon érthetővé teszi a mostani meddő -iskolai vitákat. Ma a realismus alkonyán és az idealismus hajnalán -vagyunk. Az egész világon mutatkozó erkölcsi felháborodás jelezi, hogy -nemsokára új napok virradnak reánk. Ez az időszak nem kedvez a -tanügynek. - -Körülbelűl ezt a benyomást meríthetjük abból a másfél ezer oldalos -jelentésből is, melyet a vallás- és közoktatásügyi m. kir. minister -1895-ről kiadott. - -A természettudományok, a realis ismeretek veszítenek becsükből. Nemcsak -a tudomány előkelő munkásaira tekintenek közönynyel, hanem általában nem -sokra becsülik a realis tudást. Már a realisabb időkben felhozakodnak a -túlterheléssel. Ez a vád folyton növekszik. Mindinkább sürgetik az -egészség ápolását. A játék, korcsolyázás, fürdés, úszás emlegetésével -találkozunk. - -Még elemi iskolában is látunk matinéeket, élőképeket; a középiskolákban -hangversenyeket, bálokat stb., melyek elvonják az ifjúságot a -tanulástól. A tanárok ministeri rendelet nélkül is kurtítják a -tananyagot. A nyelvtanból alig tanítanak valamit. Helyette történeti -mondákat, kedves meséket és kisebb-nagyobb költők verseit taníttatják -be. Harmincz-negyven év előtt vaskos ékesszólás-tanokkal tömték tele az -ifjú elméjét, néha még ezekkel sem elégedett meg a tanár, aesthetikai -tanokat diktált beléjök; most alig 60–80 oldalra terjed az elmélet, sőt -ennek is felét kihagyja némely professor. Az irodalomtörténetből kiesnek -az apróbb írók és költők, csak az elsőrendűekkel foglalkozunk. Így -járunk el a többi tantárgygyal is, mert a fődolog keveset és okosan -tanítani, a mit már az iskolában megtanulhasson az ifjú, hogy ne kelljen -otthon foglalkoznia, mivel szabad idejét zenének, szórakozásnak kell -szentelnie. Ilyenkor hallatlan mélyre sülyed az ifjú tudásának -színvonala. Gyakorlataiban a füzet külseje a fő, nem a tartalom. Egy-egy -osztály gyönyörűbbnél gyönyörűbb füzetbe írja dolgozatát. Csakhogy e -dolgozatok eszmei szempontból gyarlók. A classicus nyelvek tanulása -teljesen el van hanyagolva. A franczia baccalaureatusi (nálunk az -érettségi) vizsgálaton, a jelölt embernek tartja a Piraeust, nálunk más -bohó dolgokat hallani. És ha a tanulók megbuknak az első vizsgálaton, -bizonynyal áteresztik őket a javító érettségi vizsgálaton, mert buktatni -nem szabad. Magas állású politikusok, tisztviselők stb. vetik közbe -magukat, hogy ne bukjék kegyenczök, rokonuk stb. - -De maguk a tanárok sem tudnak szigorúak lenni az eszme nyomása alatt. A -tanár csak akkor lehet követelő, mikor az egész társadalom rajong a -tudományért, Most pedig e rajongás teljesen hiányzik. Egyetemi tanárok, -a helyett, hogy tudományuknak élnének, politikával, pénzintézetekkel, -részvénytársaságokkal, az anyagi jólét tényezőivel foglalkoznak; az -ügyetlenebbek egy pár kézikönyv után darálják le leczkéiket. - -Széles látköre, egységes tudása, fensőbb eszmei szempontja kevésnek vagy -senkinek sincs. Egy-egy specialista behatólag érti a tudomány valamelyik -ágát, az egésznek egységes felfogása iránt azonban nincs érzéke. - -A könyvmolyok tudománya is merő adathalmaz, melyben kevés a köszönet. Ma -ott állunk, a hol az emberiség talán 1812-ben állott, mikor Hegel kiadta -Logikáját, melynek előszavában keservesen panaszkodik, hogy nem kell -semmi eszmei, becse csupán a gyakorlati tudásnak, ügyességnek van. -Napjaink gyakorlati tudósai szintén nagy megvetéssel szólanak minden -eszmeiről s így magáról Hegelről is, úgy hogy nemrég azt írta nekem egy -jónevű német tanár, hogy Beneke philosophiájának volt a híve és csak -annyit tud Hegelről, hogy századunk legnagyobb szédelgője: Der grösste -Schwindler des Jahrhunderts! - -A szélső realismus e hangulatában természetes, hogy nem vezet czélra a -tanárképzés annyiszor emlegetett reformja sem. Eszmétlen és realista -professorok nem lelkesíthetnek a tanulásra senkit, hisz maguknak sem -lehet lelkesedésök. Csak ismerni kell a különféle tanárképző intézeteket -nemcsak nálunk, hanem az egész világon, hogy belássuk, mily gyarló lábon -áll az egyetemi tanulás. Számos jobb nevű egyetemi tanárt, mint Paulsen, -Treitschke, Brunetière stb. idézhetnénk, a kik keservesen panaszkodnak a -tanuló ifjúságra, és kárhoztatják a tanárokat. Ez utóbbiakat teszik -felelőssé az ifjúság tudatlanságáért. Ils ne sont pas assez exigeans, -nem elég követelők, mondja Brunetière. - -Pedig a tanár sem tehet róla, ő is az eszme nyomása alatt áll éppen úgy, -mint a tanulók és a rendelkező minister. Mert mit tehet most egyebet a -minister, mint decentralizáló és könnyítő rendeleteket adni, melyek nem -emelik az ifjúság tanuló képességét. Ma csak decentralizálni, iskolákat -építeni, felszerelni, a tanítók fizetését emelni, a testi nevelést -előmozdítani, a közoktatási tanács hatáskörét megszorítani, az érettségi -vizsgálatot részben vagy egészen eltörülni, az önállóbb és követelőbb -tanférfiakat nyugdíjba küldeni stb. lehet. Ezeket megengedi, sőt -követeli a realis gondolkodás. - -Eleinte még az ébredező idealismustól sem várhatni a tanulás -fellendülését, mert ez nem annyira a tudást, mint a valláserkölcsi -nevelést sürgeti. Már most sokfelé hallani, hogy lelketlen és közönyös a -tanítói kar, nincs vallásos meggyőződése, nem törődik az ifjúság -erkölcsi állapotával; megelégszik, ha ledarálja és kikérdezi a feladott -tananyagot. Egyébre nincs semmi gondja. Pár év mulva az egész művelt -világot betölti ez a panasz; a mi számos tanár megrovása és -elmozdításával jár. 1818 körül az idealismus uralomra jutásával sok -tanárt nyugdíjaztak vagy elmozdítottak, némelyik csak a censura által -helybenhagyott füzetet olvashatta fel tanszékén. A német birodalom -keresztény jellegű iskolában kezdik már korlátozni a zsidó tanárok -alkalmazását, el akarják őket tiltani az irodalom és a történelem -tanításaitól, mit csakhamar a bölcsészet és más humaniorák elvonása fog -követni s legfölebb egy-két realis tantárgyat hagynak meg kezökben. - -Azt hiszem azonban, hogy az idealismus kitörése, a moral «dühöngése» nem -lesz oly erőszakos, mint 1818 körül volt. De nem lehet oly enyhe, hogy -meg ne tisztitsa a mai individualismus romlottságát. Hivatása az -emberiség erkölcsi és vallási színvonalát újra felemelni, nemünk -erkölcsi tisztaságát visszaállítani. Ez annyira szükséges, hogy nélküle -az európai és amerikai civilisatió pusztulása következnék be. Oly -magasra kell emelkedni az idealismusnak, hogy legyen mit apasztani és -fogyasztani egy egész hullámon keresztül a realismusnak. De hogy e -szolgálatot megtehesse az idealismus, a mennyire a történelemből látom, -egy konkrét vallásra van szüksége. A görög-római polytheismus egy -ezredéven keresztül teljesítette e szerepet; a kereszténység több mint -másfélezer éven át elégítette ki az európai emberiség valláserkölcsi -szükségét. - -Vajjon meddig lesz képes e magasztos hivatásnak megfelelni? nehéz lenne -megmondani. Azt azonban világosan látom, hogy a tiszta erkölcsi -idealismus, mely nem tud valamely vallásba fogódzni, oly gyönge, hogy -nem akadályozhatja meg a társadalom teljes felbomlását és a civilisatió -pusztulását. Mert ne higyje senki, hogy a vasútak és gőzhajók, meg az -ipar más csodái és természettudományok bámulatos sikerei képesek lesznek -fentartani a civilisatiót. Az iskolák és egyetemek, a művészet és ipar -csodái alkotják a civilisatiót; fentartása azonban az emberiség -valláserkölcsi erejétől függ. A vallás pusztulásával elenyészik a -civilisatió is. Az ázsiai, afrikai, európai, amerikai stb. romok -mutatják, hogy földjükön egykor hatalmas civilisatió virágzott s a -történelem földeríti, hogy némelyeké a vallás pusztulásával ment tönkre; -az erkölcsi törvény ismerete pedig elárulja nekünk, hogy mindegyik -pusztulásának ez lehetett az eszmei, bár nem közvetlen és látszatos oka. - -Ezek előrebocsátása után könnyű tudnunk, minő eredménye lesz hazánk és a -külföld mostan folyó tanügyi vitáinak. Vajjon emelhetik-e a tanügy -belső, eszmei színvonalát? Fognak-e virágzani az egyetemek; kitűnő -tanárok foglalják-e el a tanszékeket, melyek köré lelkesedéssel -csoportosúl a hallgatóság? Vajjon kitör-e a középiskolai ifjúságban a -tudás szenvedélye? Egész odaadással, nemes enthusiasmussal szentelik-e -magukat az erkölcsi és realis tudományokra? Mindez hiú remény. Itt nincs -vigasztalás. Előbb az erkölcsi tisztuláson kell keresztűl vergődni az -emberiségnek. Ha megtörtént e nagy valláserkölcsi mosakodás, ha beállott -az emberiség vallás-erkölcsi fölemelkedése, ha újra tudunk -összefoglalni, egységre törekedni gondolkodásunkban, fenköltek lenni -érzésünkben s kezd lohadni a szélső idealismus: akkor beáll a tudás -szenvedélye, a tudomány iránt való boldogító lelkesedés; akkor nem hiába -beszélnek az egyes országok gyűlésein. Ma csak aes sonans és cymbalum -tinniens a ministerek és képviselők, tanárok és tanítók szónoki vitája, -a kötetes jelentések s a tanügyi congressus elavult határozatai. - - - - -XVIII. A TANÜGYI CONGRESSUS. - -1896. júl. 3-ikán űlt össze a tanügyi congressus. Tanítók és tanítónők -nagy számban jöttek fel Budapestre, hogy néhány buzdító felolvasást -hallgassanak meg és központi vezetés által megállapított határozatokat -hozzanak. - -Legyetek üdvözölve tanítótársaim! - -A hazafias frázisok és fényes ünnepélyek napjaiban emelkedett -hangulattal álljátok körül a felolvasások és szónokok asztalát, szünni -nem akaró tapssal, perczekig tartó éljenekkel honoráljátok előadásaikat. -Végül tömérdek felköszöntéssel háláljátok meg a minister jóakaratát, -vezetőitek buzgóságát. - -Ez természetes a realismus idején. Ünnepelni, jubilálni, örömkönnyekbe -és éljenekbe kitörni, ekkor tudunk legjobban. - -Olyanok vagyunk, mint a gyermekek, a kiket pár percz alatt könnyű -megríkatni és nevetésre gerjeszteni. Sírunk és mosolygunk, a mint a -pillanat követeli. A szórakozás mámorában, a ló-, a torna-, a regatta-, -a hang- és más versenyek mámorában, kell élnünk s többé-kevésbbé ily -verseny a tanügyi congressus is. - -Tudom, hogy elég jól fogtok mulatni. Koplaltatok eleget -szegénységtekben, most felejtsétek el és vígadjatok! - -Ne féljetek, senki sem zavarja mulatságtokat. A kik komolyabban veszik -az életet, azok otthon maradtak és töprengve, merengve gondolkoznak -korunk erkölcsi és értelmi anarchiájáról. Ti zavartalanul játszhatjátok -el a nagy tanügyi komédiát, ki vannak osztva a szerepek, a játékosok jól -betanulták azokat s talán kifogástalanul darálják le előttetek. Mert -csakugyan egész ünnepélytek nem egyéb mint egy mesterileg rendezett -komédia s ti is alig vagytok egyebek mint szegény komédiások. - -Hiszen a szellem, mely sziveteket és elméteket betölti, már haldoklik, -pusztulóban van. A miket beszéltek, a miket határoztok, papiroson marad -vagy rövid idő alatt megvetésben részesűl. Sírjába készűl a realis idők -individulismusa s ti öntudatlanúl jöttetek el a temetésére. Minél többen -vagytok, annál ünnepélyesebb, fényesebb ez a temetés; de mégis csak -temetés. - -Az ébredező idealismus férfias akaratot, magasztos összefoglaló -gondolkodást, az egyetemes iránti szent lelkesedést, a szép, jó és igaz -egységében való isteni hitet követel tőletek; de nem értitek hivő -szózatát, léha realisták vagytok, a kik nem lehettek az ő apostolai. - -Azt mondjátok, hogy összejöttetek tanúbizonyságot tenni a magyar cultura -állapotjáról, kívánságairól, szükségleteiről. A congressus az iskola -beszámolója a magyar culturáról. Az ezerév ünnepe nagyon fogyatékossá -lett volna e congressus nélkül. Üres frázisok! Hány iskola és hány -tanuló van hazánkban, azt tudtuk e congressus nélkül is. A magyar -cultura állapotját és szükségleteit pedig ti ismeritek legkevésbbé. - -Ti, a realismus gyermekei, nem érzitek, hová sülyedt húsz év óta az -iskola; pedig tömérdek tanszéket állítottak, tanárt és tanítót -alkalmaztak, gyönyörűbbnél gyönyörűbb palotát emeltek, szóval sok -milliót költöttünk az iskolára; de nem önthettük belé az éltető -szellemet, nem ébreszthettük fel ifjúságunkban a tudás vágyát, nem -állíthattuk meg tanítványaink keblének küszöbén azt az erkölcsi, értelmi -és aestheticai bomlást, mely földúlta a társadalom békéjét, a szivek és -elmék nyugalmát, a családok szentélyét. - -Azzal biztatnak benneteket, hogy a congressuson fölvetett eszmék, a -kellő formába öntött gondolatok, majd szárnyra kelnek és átrepülve az -egész országon, gazdagítani fogják az ország közvéleményét. Hiú remény! -sőt rosszabb, nyilt hazugság! Hol van most ez a közvélemény? A budapesti -kiállításon vagy Pusztaszeren? Talán Nagyváradon vagy Kolozsvárott? A ki -tud gondolkodni, látja a bomlást, a ki nem akar másokat rászedni, az -őszintén kimondja, hogy napjaink haldokló realismusának nincs -közvéleménye, nincsenek eszméi, melyek tettre gyulasztanák. Tudós -tanáraink eszmétlenül, hév és lelkesedés nélkül adják tovább a tudás -száraz anyagát vagy gondolatnélküli, meddő frázisokkal czifrázzák fel, -de összefoglaló gondolkodása, termékeny eszméje egynek sincs. Férfiakra -volna szükség e congressuson, a kik fenekestül felforgatnák a XVIII -szakosztály megállapított tételeit, a kik egy éjszaka mind a százhetven -előadó gondolkodását idealizálnák, vagyis összefoglaló gondolkodásra -tanítanák. Hisz ezek mind léha elemzők, fecsegő analysálók, a kiknek nem -adatott lelket önteni a realista tömegbe. - -De hisz maguk az iskola emberei, a congressus a maga impozáns erejével -kézzelfoghatólag megmagyarázza majd az országnak az iskola ügyének -mindeneket meghaladó fontosságát. Igen a nemzeti közoktatás egységének, -fontosságának, hivatásának, a közoktatás munkásai összetartozásának ügye -győzelmesen kerűl ki a congresszus tárgyalásaiból. Az iskola emberei -fokozott magaérzéssel és eszmélettel fognak távozni a gyűlésekből! -Szegény ámító! A haldokló realismus napjaiban fog most az ország -elragadtatva hallgatni jámbor tanítóinak rég elavult csevegéseire; mikor -egész bensőnk csupa ellenmondás, mikor hit, remény és szeretet nélkül -néznek polgártársaink a kétes jövőbe, mikor nagy és egyetemes -principiumok után epedünk és sóhajtozunk: most álmélkodva hallgassuk az -oly bölcseséget, mely egy órával többet vagy kevesebbet követel a német -nyelvnek, a természettannak, a szépírásnak s az idealismus hajnalán -sürgeti a népies, magyaros, vagy inkább triviális stílust, kiemeli a -füzetek egyenlő és csinos külsejét, vitatkozik a játék és a torna -előnyei fölött. És a többi és a többi. E gyűlésekből csak egy korlátolt -realista mehet haza önérzettel, büszkeséggel; mert ha egy kissé tud -összefoglalóan gondolkodni, szégyenleni, röstelleni fogja hogy végig -hallgatott ennyi üres, tartalmatlan, elcsépelt zagyvalékot. - -Rengeteg sokaságtok megtanítja az országot az iskola ügyének -fontosságára!? Azt hiszitek? Mikor állítanak több iskolát, mikor -beszélnek többet az iskoláról, mikor járnak legtöbben az iskolába, ha -nem a realismus alatt? Harmincz év óta minden újság, minden gyűlés, -minden hatóság közvetve vagy közvetlenül az iskola fontosságáról írt, -beszélt, tanácskozott. A szegény német tanítókkal verették meg a -francziákat, hódítatták meg a világot! Hatalom lett a tudomány és általa -az iskola s mivel a hatalom pénzzel jár, egyetemi tanáraitok beléptek az -országházba, a különféle részvénytársaságokba, takarékpénztárak -igazgatótanácsába. Íme mennyire megbecsült a világ benneteket! Sőt a -tanítók és középiskolai tanárokról sem feledkezett meg, ezeket sok -helyütt választási korteseknek avanzsiroztatta és így egy kis -mellékjövedelemhez juttatta. Íme ennyire meggyőződött a világ az iskola -ügyének fontosságáról. - -Az ébredező idealismusnak egészen más tanítók és más iskolák kellenek: -olyanok, melyek lelket öntsenek a bomlott ifjúságba, melyek átalakítsák -érzését, gondolkodását, megnemesítsék erkölcseit, hogy át tudják érezni -és felfogni az isteninek szentségét! - -Ti talán még azt sem látjátok, hogy ma fenekestől fel van fordulva az -emberiség köz- és magánélete. Hazugság lett ajkainkon az igazság; -érzékiség és anyagiság a jó; léha gyönyör és rút a szép. Testi neveléssé -vált az iskola, melyből fáradtan távozik az elernyedt lélek. Merészen -mondva, öngyilkos-jelölt minden tanuló, mert nincsenek vallási és -erkölcsi alapelvei, nincsenek, nem lehetnek magasztos principiumai, -melyek vezérfonalul szolgálhassanak az élet tömkelegében. Ti nem -adhattok nekik ilyeneket, mert magatoknak sincs, ti a romlott társadalom -szegény gyermekei vagytok, a kik talán nem is sejtitek, milyen fertőnek -vagytok békés lakosai. - -E fertő sarával akarjátok betapasztani és bemeszelni a magyar közoktatás -épületét. De hiú minden fáradozástok. Mert mennydörögve közeledik az új -eszme vihara, elsöpri érzésteket, gondolkozástokat és egy rátok nézve -ismeretlen szellemmel árasztja el a világot s benne az iskolát. -Rohamának a ti jámbor komédiátok sem állhat ellene. Beszédeiteket, -határozataitokat a pusztuló realismus sugallja, melynek uralma alatt -szétmállott a társadalom; az egyed foglalta el az egyetemes oltárát; -furfanggá, cselszövénynyé, zsebeléssé vált a politika; ravasz önkénynyé -a közigazgatás; pajtáskodás és czimboraság lett a barátság, felbomlott a -családi élet szentsége, csupán érzéki ösztön kielégítése lett a két nem -szerelme; gúny tárgya és nevetséges lőn a tekintély képviselője; sárba -rántatott minden isteni és erkölcsi. De azért csak beszéljetek, -határozzatok és éljenezzetek! - - - - -XIX. A SZELLEMI ANARCHIA. - -Napjaink kiváló gondolkodói mind megegyeznek abban, hogy az erkölcsi, -szellemi és aesthetikai anarchia idején élünk. Számtalan czikk és -tanulmány foglalkozik e kérdéssel, legújabban korunk egyik -legtehetségesebb bölcsésze, _Fouillée Le mouvement idealiste_ czímű nagy -munkájában hozakodik fel e gondolattal s bemutatja franczia jelenségeit. - -Természetes, hogy e nagy anarchiáról legjobban tájékozódva kellene -lenniök az egyetemi, középiskolai, praeparandiai tanároknak és -tanítóknak. Ismerniök kellene a haldokló realismus tüneményeit és a -feltámadó idealismus követeléseit. - -Pedig a mi jámbor tanárainknak fogalmuk sincs róla. Most ötezer tanító -és tanár űl együtt a congressuson, három nagy beszédet hallottunk: egyet -az elnök, egyet a minister és egyet Berzeviczy Albert szájából s mind a -három beszéd, hozzászámítva Beőthy Zsolt jelentéktelen frázisait, a régi -mederben, félszázados szólamokban pereg le, egyetlen termékeny gondolat -nélkül. - -Az elnök szavai például a körül forognak, hogy össze kell forrasztani, -_szerves egészszé átalakítani az európait és a magyart_. Ez a nagy -föladat! kiált fel. De hisz ezt fél század óta milliószor hallottuk; -csakhogy ez az európai éppen úgy bomlik mint a magyar. A bomladozóval -nem forraszthatunk össze semmit. Nincs oly ragasztékunk, mely a kettőt -egyesíteni tudná. Bomlás itt, bomlás ott. Eddig éppen a szerint jártunk -el, az európai intézményeket meghonosítani iparkodtunk; de most a -realismus alkonyán egy új világnak megyünk neki. Az agrarismus például -alapjában felforgatja az egész nemzetgazdaságtant. Ötven év előtt -rajongtunk a Smith Ádám-féle szabad versenyért, harmincz év előtt -mindenfelé rajongni kezdtek a plutocratiáért, a védvámokért, a -mercantilismus azon irányáért, melynek Ricardo prófétája, tizenöt év óta -mindenütt védjük a munkást, a szegény embert a gyáros zsarnoksága ellen. -Most pedig föllép az agrárismus, az oeconomismus, mely hangoztatja, hogy -ez az egyedüli biztos alapja a nemzeti életnek, legyen vége az egyoldalú -mercantilismusnak. Ez a mozgalom ellenállhatlanul győzni fog a világ -minden részében. - -Így vagyunk a közoktatás ügyével is. Negyven év előtt a realis -tudományokra vetette magát az emberiség. Több tudományt vittek a -gymnasiumba, külön középiskolát teremtettek a reáltudományoknak, az -egyetemen hanyatlottak a bölcsészeti disciplinák, gúny tárgya lett a -jogphilosophia, világszerte virágzottak a természettudományok és a -műegyetemek. Mintegy tizenöt év óta hanyatlott a tudás vágya, a -classicai és erkölcsi tudományok megvetésben részesűltek, a természeti -ismeretek szűk körre szorultak, a művészeti képzés gyarapodott, a testi -nevelés, külsőség, a csín uralkodó lett. - -Most az idealismus hajnalán a paedagógia terén is kitört az anarchia; a -magyar congresszus elnöke azonban nem lát, nem hall és régi, elavult -szólamokkal mulattat ötezer embert. - -Utána jött a minister barátságos buzdítása. Leszállott az ő kedves -tanítóihoz, éppen úgy, mint a realismus nyájassága követeli, mikor a -ministerek mindenfelé szivesen koczintgatnak a sajtó napszámosaival. -Nemcsak nálunk, hanem külföldön is sok minister tegezi hirlapiró -barátjait. Ez is a realista kormányzás titkaihoz tartozik. - -De mondott-e valami tájékoztatót a minister korunk erkölcsi és értelmi -anarchiájáról? Semmit. Elmondja, hogy az együttes és egyetemes érdekek -átérzése hozta létre a congressust; de ő se látja a nagy bomlást. -Körülötte villámlik és mennydörög, a nemesebb, a gondolkodó lelkek mentő -eszmét keresnek, melynek védelme alatt megvonják magukat; a minister -azonban csak a tanítók nagy számának örvend. - -Végül Berzeviczy nagy beszédéről kellene szólanunk. Ha a két első szónok -alkalmi frázisokból táplálkozott, méltán megvárhattuk volna, hogy a -congressus főszónoka nagy, általános eszméket fog fejtegetni. Azonban -mit sem hallottunk ilyeneket. Nem csoda, mert Berzeviczy gyakorlati és -nem bölcselő elme. Gyakorlati politikus és kitűnő üzletember, -részvénytársasági elnök és igazgatótanácsos. Pedig az ily fényes -gyülekezet méltán követelhetné, hogy alap- és vezéreszméket kapjon -utasításul. Pár év előtt a franczia közoktatásügyi minister, Spuller, -számos ünnepi szónoklatában eszmére iparkodott visszavinni a -jelenségeket s kimondott egy képtelenséget, egy önmagának ellenmondó -állítást, az ugynevezett relativ, viszonylagos eszméket. E férfiuban -tehát volt némi ambitio, magasabb szempontból kiinduló, eszmefejtegető -beszédeket mondani. - -Berzeviczy letett erről az ambitioról. Mondott egy gyakorlati, -részletező, eszmétlen beszédet, melyet a congressus némely kolomposai is -restelve hallgattak. Bizonyos, hogy egy jelentékeny bölcselővel kellett -volna elmondatni egy nagy paedagogiai beszédet. De hol találtak volna -ily bölcselőt és tudott volna-e most a realismus alkonyán oly beszédet -mondani, mely fölemelte, megnemesítette volna hallgatóit? - -Ha egy Paulsen, egy Brunetiére, egy Fouillée-féle gondolkodót állítottak -volna a congressus főelőadójának, ez legalább bölcselő elmével -megmagyarázta volna az ötezer tanférfiunak, hogy hová jutottunk az -eszmék világában, mily bomlás állott be az emberiség keblében, minő -szemmel kell hátratekintenünk a multba és előre a kétes jövőbe; -vigasztaló vagy fenyegető lesz-e reánk, a magyar tanügyre, a -kibontakozás; mit kell tennünk a beálló viharral szemben? Mindezekre nem -gondol az előadó úr, félszázad óta milliószor hangoztatott frázisok után -apró házikérdésekről terjesztett javaslatokat a congressus elé. - - - - -XX. A TANÜGYI CONGRESSUS HATÁROZATAI. - - -I. - -A tanügyi congressus ötezer tagja közt nincs egyetlen egy ember, a kinek -a kor színvonalán állva, fogalma volna a nagy erkölcsi, szellemi és -aestheticai bomlásról. - -Mi ennek a magyarázata? Hazánk annyi tanítója közt egy sem érezné ezt a -lelki állapotot? És ha még annyira realista ez a sok tanító, egy sem -olvasna bölcsészeti, paedagogiai, erkölcsi műveket? Azt tudom, hogy a -magyar tanárság keveset olvas; de hogy ennyire általános volna a -tudatlanság, nem tudom elhinni s csak annak tulajdoníthatom, hogy a -gondolkodó fők otthon maradtak s a kapaszkodók jöttek el. Annyi -bizonyos, hogy a mennyire őket ismerem, sokat látok közülök. Csak úgy -hemzsegnek a congressuson. - -De tartsunk rövid szemlét határozataik fölött. - -Először lássuk az egyetemes tanítógyűlés neve alatt szereplő osztályt. -Az első kérdés volt _a magyar nyelv tanítása a nem magyar ajkú -iskolában_. A realismus idején nem ismerhetünk más nyelvtanító módszert, -mint a gyakorlatit, mely beszélve tanítja az idegen nyelvet. Láng Mihály -előadó szintén ezt ajánlja. Egy-két társa indítványozta, hogy a magyarúl -nem tudó mestert nyugdíjazza az ország. A realis idők individualismusa -nem tűr meg más nyelvet, szokásokat, mint a magunkét. Szellemi látkörünk -teljesen összeszorúl és csak az kell, a mi magyaros, azért követeljük -oly erősen a magyar nyelvet iskoláinkban, de éppen azért oly nehéz -magyarosítani oly vidékeken, a hol a nemzetiségek nagy tömegekben -laknak, mert ezek is individualisták és felzúdúlnak, ha nyelvökben, -szokásaikban bolygatjuk őket. Sikertelen is ily helyeken a magyarosítás -s csupán gyűlöletet okoz. Azért még a realismus alatt sem tanácsos a -teljesen nemzetiségi vidékeken erőszakolni a magyar nyelv tanulását, -csak ott sikeres ez, hol a nép érintkezhetik a magyarsággal, különben a -legszigorúbb törvények végrehajtása is nehéz a realismus alatt, mert -számos pártra bomlik szét az országgyűlés, melyekkel folyton alkudozni -kell a kormánynak, a minek a törvény végrehajtása vallja kárát. - -A kitörő idealismus azonban nem nyomja a nemzetiségeket, mert a vallás -és moral levén egyedüli czélja, mindenkit magához ölel nemzetiségi -különbség nélkül, akár tud magyarúl, akár nem. - -_Az iskola egységes jogának_ kérdésénél Földes Géza előadó egységes -tantervet követel, melyet az állam adjon ki. Szerinte az iskolának -egyetlen alapföltétele a tanító. Reformtörekvéseinek alapja a józan ész -és a nemzeti szellem. Ez teljesen igaz a realismus napjaiban, ekkor -uralkodik a józan ész, vagyis mindenki bolond. Olvassuk ez időszak -irodalmát és látjuk, hogy a világ összes írói a féleszűek jellemrajzát -adják. Nem levén a társadalomban erkölcsi és vallási alap, megbomlik -családi és társadalmi életünk, szétmállik minden erkölcsi intézmény, a -mint napjainkban az egész világ képe mutatja. Földesnek fogalma sincs e -rémséges bomlásról, mely szerencsétlenné teszi az emberiséget. Ő még -most is az úgynevezett józan ész borát méri, melyet ujjongva szürcsöl -ötezer tanító. - -Szegény együgyű barátaim! A józan ész, ez a lapos, hitvány, léha, -zsebelő gondolkodás lejárta magát. Most az idealismus hajnalán vagyunk, -mikor nemes, fenkölt és becsületes érzés, gondolkodás lopódzik -bensőnkbe; mikor rajongani fogunk az egyetemesért, mikor az Isten és -vallás, erkölcs és tisztesség tölti el keblünket. Ekkor mindenki az -egyház segélyét veszi igénybe az iskola reformjánál; az állam -felekezetiekké változtatja iskoláit, legelső, legfontosabb tantárgy lesz -a káté, a hit- és erkölcstan. - -_A középiskola tanulmányi rendjéről_ Kármán Mór szólott. Az előadó -lelkes ember és philosophus gondolkodó, a ki sok helyes nézetet fejtett -ki. De mivel mindig bizarr fő volt, azért sok helytelen is van -beszédében. Például az ilyenek: «A nemzeti vonás nem kész, hanem a -történelmi munkásság gyümölcse. Majd ha Európa népei egyszer azt -mondják, hogy a nagy emberi feladatban a _magyar_ segített – akkor lesz -kifejlődve a nemzeti jellem». A ki tud gondolkodni, mindjárt látja, hogy -ezek helytelen és hatásvadászó frázisok. Mert minden népnek megvan a -maga nemzeti jelleme, mely nagyon kevéssé módosulhat. A zsidóság például -nem képes se a szélső idealismusba, se a mély mysticus realismusba -belemenni. Ezen nem változtatott négyezer év üldözése, a szerencsétlen -nép hazátlan vándorlása. Hogy a magyar török-tatár jelleme majdnem eléri -a haladás hullámának mind a két szélét, a belénk olvadt germánoknak és -szlávoknak köszönhetni. Ezért élhetünk meg török-tatár-ugor fajunk -daczára Európa közepén. - -Kármán jobban rokonszenvez a gymnasiummal, mint a realiskolával. Ez -utóbbira végzetes lehet az ébredező idealismus. Ha nem törli el, -bizonyára nagyon leszállítja értékét. Mivel az idealismus rajong az -erkölcsi tudományokért, a realiskolának sokat kell veszítenie a -közbecsűlésben. A tanár urak azonban nem veszik észre az eszme rohamos -közeledését, mert még a realiskolát is felruházzák a latin érettségi -vizsgálat jogával. Az idealismus alighanem rendes tantárgygyá teszi a -latin nyelvet ez iskolában is. - -Beőthy Zsolt a _művészeti képzésről szólott_. Szerinte korunk jobban -becsűli a művészi élvezeteket, mint előzője. Az irodalom mellett tehát -előtérbe kell lépniök a képzőművészeteknek. S mivel mi nem élünk művészi -életet, erre kell nevelni az ifjúságot. Azért tanuljuk a -művészettörténetet, a művészet remekei legyenek állandó szemlélet -tárgyai, gondoskodjunk olcsó művészeti illustratiókról, járjunk a -képtárakba s tanítsuk a szabadkézi rajzot a gymnasium mind a nyolcz -osztályában. Szegény jó ember! Neki fogalma sincs arról, hogy az -idealismus mély megvetéssel szól erről a művészeti képzésről. Mikor az -emberiség az erkölcsire veti magát, felháborodik azon a sok szennyes -képen, szobron, melyet a realista annyira szeret és nem engedi -gyermekeit a múzeumokba járni. S mivel egész gondolkodása eszmei, -összefoglaló, gyűlöli a szemléltető, illustrált munkákat, melyek a -realismus alatt nagyon el vannak terjedve. Mert ekkor képben tudjuk csak -felfogni a gondolatot, fárasztó ránk nézve az elvont; érzéki az ember, -azért csügg a szertartásokon, a képeken, tetszik a művészeti képzés, -melyet csak ügyességnek, utolsó rendűnek tart az idealista. Ilyenkor -többé-kevésbbé hanyatlik a rajztanítás. Beőthy azonban most a realismus -alkonyán kenetes, színes és mesterkélt nyelven édeskés lágysággal -sürgeti a művészeti képzést, a léha ifjúságot meg akarja ismertetni a -múzeumok meztelen hölgyeivel. Csak rajta, t. barátom! de az előadó úrnak -mégis jobban kellene ismerni a bölcsészet, a művészet, a világirodalom -és a politika történelmét! - - -II. - -Mielőtt tovább mennénk, egy fontos kérdés tisztába hozására kell -szorítkoznom. Ez a nemzeti szellem kérdése. Az elnöktől kezdve az utolsó -felszólalóig mindenki emlegette a nemzeti szellemet. A dolog magyarázata -nagyon egyszerű. - -Az emberiség a haladás hullámának elején (a mai hullám 1815 körül -kezdődött), a három eszme, a szép, igaz és jó egységének napjaiban, a -szélső idealismus korában az egyetemesért lelkesedik. Lángolóan szereti -hazáját, de erkölcsi szempontból tekinti. Ilyenkor hódolunk a tekintélyi -vallásnak, az idealis moralnak, melynek képviselői az orthodox egyházak, -főleg a katholikus egyház. Ezeknek tehát nagy befolyásra kell szert -tenniök. - -Csak később, a mint a három eszme egysége lazúlni kezd, jelentkezik -halaványan a rationalismus és skepticismus. Ennek a lelki állapotnak a -nemzetre vonatkozó felfogása 1825 körül Vörösmarty _Zalán futása_. Ő még -nem akar erőszakosan magyarosítani, hisz a nemzetiségek is ragaszkodnak -hozzánk. - -1840 körül már jóval szűkebb az emberiség eszmeköre, háttérbe szorúl az -egyetemes és a nemzetiért, a magyar haza egysége- és nagyságaért rajong -a magyar. Végtelenűl tetszenek a magyaros szokások és erkölcsök. Meleg, -közvetlen és benső lesz a dal, melynek Petőfi a nagymestere. - -A nemzeti egység és nagyság eszméje, noha folyton átalakulva, több -realis elemmel bővülve, mintegy 1875-ig egyedül uralkodik. Azután -rohamosan hanyatlik. - -Tíz évvel utóbb már csak az egyén léhasága és zsebelése, az ember -érzékisége, legjobb esetben a kenetes mysticismus lágysága uralkodik -bensőnkben. Nyájasak, kedvesek, szeretetreméltók, finomak, ennivalók -vagyunk; de kiveszett belőlünk az erkölcsi erő, nincs jellemünk, könnyen -hazudozunk, elvesztjük a becsület, az igazi tisztesség fogalmát. Az -egész helyett az alkotó részek dominálnak. A három eszme teljesen -szétvált egymástól, a jó nem támogatja a szépet és mindkettő az igazat. - -Van-e tehát ilyenkor lelkesedés a nemzeti nagyságért, a nemzeti -egységért? Ezt nem érezheti senki, mert szétmállott a család, a nemzet, -az ország. Mindenütt decentralisálnak. Hát mégis hogy magyarázzuk a -nemzeti szellem örökös emlegetését? A zsebelő politikusoknak, az -államférfiaknak, a vármegye urainak, a városatyáknak, a társulatok -elnökeinek, igazgatóinak egy nemesebb frázisra van szükségök a sokezer -dictióban s e nemesebb frázis a haza és nemzet. Hiába, a realis, a -szétmálló időkben sem nélkülözhetünk egy-egy általánosabb gondolatot, -ezek nélkül nem is lehet beszédet mondani; azért dicsőítik annyiszor a -hazát a realismus ünnepi szónokai. De nem értenek mást alatta, mint az ő -körüket, társaságukat, családjokat. Ettől egyöntetűséget, egyformaságot, -egyenlőséget, azonos gondolkodást, érzést vagyis nemzeti szellemet -követelnek, mert csak ily körben érzi jól magát a realista egyed. Ez az -ő édes, kedves, benső és közvetlen világa; ezt sürgeti és követeli. -Ennek meséiben gyönyörködik, bűbájos regéit elragadtatva hallgatja, -beléjök mélyed és minden legkisebb része elvarázsolja, megigézi. - -Csakhogy ugyanazt érzi ilyenkor minden nemzetiség; mindegyik boldog az ő -aprólékos, kicsinyes szokásaiban, gyönyörködik meséiben, él nyelvében és -dalaiban. Ezért oly nehéz ilyenkor magyarosítani. Az idealismus ugyan -nem magyarosít hivatalosan, de mivel lenézzük az ily kicsinyes nemzeti -sajátságokat, meg akarunk nemesedni a művelt emberiség által, tetemesen -hódít az uralkodó nemzetiség s így hazánkban a magyarság. Legfölebb ott -lehet nagyobb baj, a hol a vallás különbsége választja el a polgárokat. - -Mindezeket azért kelle elmondanom, hogy megértsük az annyiszor -emlegetett nemzeti szellemet. Röviden összefoglalva: az idealista -lángolón szereti a hazát, de megveti a nemzeti szellemet, ezt meg akarja -nemesíteni. A realista ajkán pedig füllentés a hazafiság, a -hazaszeretet, a patriotismus; de annál jobban szereti a nemzeti -szellemet, a magyaros érzést, gondolkodást, a magyaros beszédet és -magaviseletet. Csak ennek körében érzi jól magát; ezt követeli övéitől, -környezetétől; ezt akarja meghonosítani az iskolában, ezért beszéltek -róla annyit a jámbor tanítók és tanárok a nélkül, hogy igazán -megértették volna. - -Most lássuk a congressus némely határozatát. - -Waldapfel János elítéli a középiskolai rendtartásnak _az osztályozásra -és vizsgálatra vonatkozó_ intézkedéseit, melyek nem annyira a -lelkiismeretes kötelességtudást, hanem a ki-, sőt feltünni vágyásig menő -versenyzést fejlesztik ki a tanulók lelkében. Szüntessék meg a -vizsgálatokat és érdemjegyeket. Ez utóbbi helyett egy kis jellemrajzot -írjanak a szülőknek. Vizsgálat csupán a harmadik, hatodik és nyolczadik -osztályban legyen. Az érettségi csak az egyetemre jogosítson; a többi -jog már vele járjon a VIII. osztály bizonyítványával. - -Az előadó nem érzi, hogy a realismus nyomása alatt beszél. Idealisabb -időkben minden megengedhető módon tanulásra szorítják az ifjút, számos -érdemjegyet találnak ki; a realismus gyöngédsége, gyermekszeretete, -testi nevelése, a mennyire lehet, törli a vizsgálatokat, apasztja vagy -néhol megsemmisíti az érdemjegyeket. Lehetőleg egyenlőkké teszi a -tanulókat. - -A realista Kármán hévvel pártolta az előadó indítványát, a congressus -azonban mellőzte, hisz már ma is odajutottunk, hogy gúny tárgya az -osztályvizsgálat; az érettségin pedig jó és rossz úton könnyítenek. Ma -ezer kellemetlenség éri a tanárt, a vizsgáló-bizottság elnökét, a -kormánybiztost, ha egy kissé becsületes erélyt akar kifejteni. -Ismeretes, hogy a legtöbb középiskolában a dolgozatokat kiírják vagy -másoktól leírják a tanulók, hogy itt-ott pénzen vásárolják meg a -tanárokat; a hol pedig tiszteségesebbek a viszonyok, ott győz a -realismus protectiós és irgalmazó gondolkodása. Szóval nem tehetünk -mást, mint könnyítünk, engedünk, irgalmazunk. - -Sebestyén Gyula _az állam és az iskola viszonyáról_ szólott és úgy -gondolja, hogy közoktatásügy tekintetében a társadalom még nem -símulhatott ahhoz az államalakuláshoz, a mely, nem is egészen félszázad -előtt a modern jogállamot teremtette meg nálunk. Ez helytelen állítás. -Az állam nem alakul magától és nem követi őt a társadalom és a -közoktatás, hanem az ember egész erkölcsi világa módosul a három eszme -egységének lazulása szerint. A nyelv, az irodalom, a művészet, a vallás, -az erkölcs, a politika, a jog stb. mind e szerint módosúl. Az iskola -szelleme sem lehet más, mint az uralkodó eszméé. Minden testület, sőt -minden egyes ember magaviselete az uralkodó eszmének van alávetve és -boldog, ha szervezete a szerint tud módosúlni. - -Beke Manó _a társadalom és az iskola viszonyát_ fejtegette. Szerinte -csak a jó iskolát támogatja a társadalom Ez így odavetve, nagyon -helytelen. Jó iskola az, mely az uralkodó eszme követeléseinek meg tud -felelni. Idealis időkben más szellem van az iskolában, más a realismus -alatt. A huszas évek iskolája, a tanító magaviselete, előadásmódja, -methodusa és nyelve, elvont és kevésbbé érzékelhető gondolkodása -kiállhatatlan lett volna a nyolczvanas évek realista gyermekének; de -nagyon jól érezte volna magát az 1800 körüli idők iskolájában. A tanító -és tanár úr realismusa teljesen megfelelt volna vágyainak. Ezt különösen -az irodalomtörténet tanára tapasztalhatja, ha a huszas évek drámai, -eposzi termékeit olvashatja mostani tanítványaival. - - - - -XXI. A VALLÁS AZ ISKOLÁBAN. - -Mikor a tanáregyesület közlönyének ápril 19-iki számában ülésének -jegyzőkönyvi kivonatát s benne a tanügyi congressus programmját -olvastam, azonnal több választmányi tag előtt kijelentettem, hogy az -egyesület bomlását idézheti elő a vallás kérdésének fölvetése. A -programm többi pontja is szerencsétlen, legalább a kijelölt realista -felolvasók szájában az; de a vallástanítás feszegetése éppen -veszedelmes. Miért? kérdi a t. olvasó. Egyszerűen azért, mert az egész -világon ébredezik az idealismus, mely rajong a vallásért. Az emberiség -haladása ugyanis hullámosan történik. A mostani hullám, melynek végén -vagyunk, 1815 körül kezdődött. Szivünket lassankint elfogta az egyetemes -iránti lelkesedés, rajongva szólottak az istenről, a vallásról, az -erkölcsről, rohamosan átalakult a társadalom erkölcsi magaviselete, a -bölcsészek a szép, jó és igaz eszméjének egységét hirdették, az -államférfiak a moral és politika testvériségét taníták, az irodalomban a -tekintély képviselőiről, az atyáról, a férjről, a felsőségről, a -becsületről, az adott szó szentségéről stb. lelkesen kezdettek szólani, -a drámában epicusok lettek a jellemek, lyrai az előadás, olykor -sentimentalis a hang. Az elbeszélő költészet a régi dicsőség, a hajdani -nagyság magasztalásához fordúlt, ódai, fensőbb vagy mély elegiás hangon -szólalt meg a lyra, megvetéssel tekintett a népiesre, a nemzetiesre, -melyet meg akart nemesíteni. Tekintélyre, hatalomra tőn szert az -aristocratia, nagy befolyása volt a papságnak a közéletben s -felháborodással szólottak a democratia léhaságáról, az erkölcsök -elaljasodásáról, a pénz szagáról, az általános jellemtelenségről, éppen -mint napjainkban. Tehát ily sors várakozik reánk? kérdi az olvasó. -Kétségkivül más lesz a történet, mások az emberek; de a forma örök, a -forma változatlan. A szép, jó és igaz eszméje csodálatos egységet fog -alkotni, melyek fokozatos elválása teszi lehetővé a civilisatio rendes -menetét, szüli a vallás, a bölcsészet, az erkölcs, a politika, az -irodalom, a művészet, s a gazdasági élet sajátságos módosulását. - -Most tehát az idealismus hajnalán a legnagyobb hibák egyike a -tanáregyesületben a vallás tanítása ellen szólani, mikor a szülők erősen -sürgetik nemcsak külföldön, hanem nálunk is. De talán helyén lesz a -vallástanítás reformját sürgetni? Ez már inkább. Erről lehet szólani, -csakhogy itt az a nehézség merül fel, hogy az egyházi hatóságok maguknak -követelik a javítás keresztülvitelét, az iskolai hatóságtól csupán a -szükséges előzékenységet követelik meg. Sőt ha rendkivüli erővel találna -kitörni az idealismus, ez minden tanintézetet a szakiskolák egy részének -kivételével felekezetivé változtatna. Talán négy-öt év mulva beáll ez az -idealis reform, hogy azután tiz-húsz év mulva a szélső idealismus -lohadásával újra megkezdődjék a szabadságért való rajongás, föllépjen a -papság elleni harcz, hangoztassák, a megnemesedett liberalismus -szükségét. Az ostromlók ugyan még tisztelik a vallást, a gondolkodók, a -bölcsészek, az államférfiak nemes hangon szólanak a vallásos -igazságokról: de már sokan gyülölik az ugynevezett papi zsarnokságot. A -haladás hullámának második felében, mikor nagy bizodalommal fordulunk a -természettudományokhoz, mikor az irodalomban uralomra jut az -academismus, a nyelvben az orthologia, az államban a nemzeti egység, a -gazdasági életben a plutocratia, a közéletben az érzékiség és a jólét -hajhászása, akkor legjobban elhanyagoljuk a vallás tanítását. Igy láttuk -ezt a hetvenes években. - -De a mint növekszik a realismus; mikor erkölcsileg teljesen szétmállik a -társadalom: lassankint hódít a vallásos mysticismus. Ez nem az -idealisták merész, követelő, szigorú föllépése, hanem az az édes, lágy -mysticus érzés, mely 1880 óta mindjobban elharapódzott s a catholicismus -felé fordította a nemzetek figyelmét. Mert minél intensivebben behatunk -a lét mélységeibe, annál jobban látjuk, hogy valami titkos, sejtelmes, -mysticus van tudásunk mögött, melyet semmiféle természettudomány nem tud -megfejteni. A realismus e nyomása alatt reformálták a nyolczvanas -években a vallásoktatást. Nálunk számos hitoktatót alkalmaztak; -mindenfelé, különösen Oroszországban terjedtek a mysticus, vallásos -érzelem hivei. Kivált a reálisabb nemzetek, minők a germán fajok, -különösen az angol, szivesen belémerültek ebbe az édes, lágy vallásos -érzésbe, mikor, oly szívesen olvassuk Kempis Tamás könyvét Krisztus -követéséről. A múlt század alkonyán hatalomra jutott realismus, melynek -féktelen individualismusa szülte a nagy forradalmat és benne a -legnagyobb individuumot, I-ső Napoleont, rendkivül elterjesztette a -mysticismust, mely a catholicismus visszaállítására birta a franczia -császárt és kitűnő gondolkodókat, mint Schleiermacher, Stolberg, -Novalis, Jakobi, Fichte, Schelling, Baader stb. az érzelmi vallás -kebelébe hajtott. Ma pedig egy kitűnő orosz költő és gondolkodó, gróf -Tolstoi, ennek a mysticus vallásos érzésnek a legzseniálisabb tolmácsa. -A mysticismus azonban most már senkit sem tud megnyugtatni. Az -emberiségben rohamosan jelentkezik az idealismus s vele az a magasztos -fenkölt vallásosság, mely hivatva van megnemesíteni a világot. - - - - -XXII. A LEÁNYGYMNASIUM. - -– No bácsi, végre elértük czélunkat. Lesz nekünk is gymnasiumunk, -nemcsak maguknak. Hej, be szeretnék még egyszer kis leány lenni, hogy én -is járhatnék e gymnasiumba! Az elsőt természetesen a nőképző-egylet -állítja fel, ez megfelel nemes hagyományainak, de ma-holnap lesz több -is. Hiszem, hogy Kolozsvár, Pozsony, Kassa, Debreczen, Arad és ki tudja, -hány más város, államsegélylyel vagy anélkül sietnek felállítani a -leánygymnasiumot. Legolcsóbb lett volna a leányokat is beereszteni a -fiuk iskolájába, úgy mint Amerikában vagy Ausztráliában teszik, de -minket még visszatart a régi czopf. Elképzelem, hogy tizenöt-húsz év -mulva, hány orvos, hány ügyvéd, bíró, hány tisztviselő, talán -országgyűlési képviselő s idővel miniszter is válik belőlünk. Hej bácsi, -végre beáll az emberiség aranykora! Idáig a költők a paradicsomba, az ős -időkbe igtatták be az aranykort, pedig csak a jövőbe helyezhetjük, a -jövő századokban virrad fel a szegény szenvedő emberiségnek. - -– Jó kedvvel ébredtél fel, édesem. Én már nem lelkesedem a te -leánygymnasiumodon, pedig még egy tizeddel ezelőtt nekem is tetszetős -gondolat volt a nők egyetemi műveltsége. - -– Persze, mert vénűl a bácsi, szürke a haja, rá se pillant már az -asszonyokra, legfölebb tréfál vagy gáncsoskodik velünk. - -– Nem úgy van, édes fiam. E jelenségnek másutt van a magyarázata. -Vénségemtől vagy fiatalságomtól nem függ az én rokonszenvem valamely új -eszme iránt. Bárminő vén legyen az ember, de ha összhangban van a lelke -az idők árjával, tetszeni fognak a fölmerülő és divatos érzések, -gondolatok. - -– Hát akkor mi az oka, hogy bácsi nem rajong a leánygymnasiumért? Pedig -rajongani kellene! - -– Igen egyszerű oka van. Most már beköszöntött az idealismus. Minden -téren találkozunk vele a politikában, a vallásban, az erkölcsi, a -családi élet terén, az irodalomban, sőt a szinpadon is. Például «_A -garasos alispán_» már pedzi gondolkodásunk új irányát. - -– Mi köze az idealismusnak a leánygymnasiumhoz? Nagyon megélhetnek -egymás mellett. A leánygymnasium épen úgy virágozhatik az idealismus -alatt, mint más iskolák. Bácsi mondotta, hogy az idealismus napjaiban -jobban tetszenek az erkölcsi, bölcsészeti, a történeti tudományok, a -realismus alatt pedig a természeti, földrajzi stb. szóval a realis -ismeretek. Harmincz év óta csak nevetnek a tudósok, ha a bölcsészetet -emlegetik, minden jogász mosolyog, ha jogphilosophiárol van szó és így -tovább. Most mindez megváltozik. Rajongani fognak az általános -eszmékért, az egyetemes elvekért. Az egyetemi tanárok bölcsészete -megszűnik természettudomány lenni, a történelem nem lesz adatok halmaza, -való és mesés események kedves elbeszélése, hanem eszmei kapcsok, -felsőbb okok keresése. Mindezeket sokszor hallottam a bácsitól, már úgy -tudom, mint maga, de az nem megy a fejembe, miért nem tanulhatnák ezeket -az idealis tudományokat épen úgy a magyar leányok mint a fiuk. A magyar -leánynak van annyi esze, mint a magyar fiúnak. Sokat írtak az asszonyok -gyönge testalkatáról, hosszú hajáról és rövid eszéről, de mindezeket -megczáfolta a civilisatio. Most legfölebb vaskalapos tudósok mernek -efféle kifogásokat állítani fel a leánygymnasiumok ellen. - -– Nem ez a magyarázata, édes fiam. A férfinak és nőnek meg vannak a -maguk nemi eltérései, különbsége szellemi és testi életökben egyaránt. E -különbségek még nem képesek megakadályozni, hogy Pepi nénéd kitűnő -polgármestere ne legyen Budapest fő- és székvárosának, vagy Máli hugom -nem írhatná meg férje pörös aktáit, a hogy eddig is meg tudta írni. -Jeles orvos lehet az asszonyból is. A XV. század közepe táján igazán -realis időkben egy bolognai jogtanár özvegye foglalta el férje -tanszékét. A görög-római világban, kivált a realisabb napokban, számos -nő foglalkozott bölcsészettel és más tudományokkal. Számtalan példát -idézhetnénk arra, hogy a nő jelesen megállotta helyét a tudomány, az -irodalom, a művészet, a bölcsészet, a politika és a gazdaság terén. Az -én lelkesedésem hiányának egészen más oka van. Te, a kinek annyit -beszéltem az erkölcsi világról, magadtól is kitalálhatnád. - -– Sejtem ugyan, mit akar bácsi mondani, hol keresi e tünemény okát, de -mégis szivesen hallom magyarázatát, noha igazán megvallva, nem hiszem, -hogy úgy legyen. - -– Nem hiszed? Jól mondod, hogy nem hiszed és nem is hiheted. Idáig azt -tartottuk, hogy ha számos okkal, bizonyítékkal támogatunk valamely -állítást, azt el is kell hinnünk. Ez áll a természeti, a realis -igazságokra, melyeknek az a sajátságuk, hogy egyesek és érzékeinkkel -fogjuk fel. Az erkölcsi igazságok azonban nem ilyenek. Ezeknél -okvetlenül szükséges, hogy az uralkodó eszmeirány, az idők árja ragadjon -magával bennünket. A nagy erkölcsi igazságokat csak akkor tehetem -magamévá, ha gondolkodásom összefoglaló, általánosító, az egészből -kiinduló. Ez pedig lehetetlen máskor, mint csak az idealisabb napokban. -Mikor hatalomra jut az idealismus, mindnyájunknak kiszélesedik szellemi -látköre, rajongunk az egyetemesért, tisztelettel hajlunk meg a tekintély -elve előtt, áhitattal hallgatjuk az ősök dicső tetteit. Ilyenkor kezdünk -lelkesedni a történeti emlékekért, ilyenkor mondhatja Vörösmarty: «Régi -dicsőségünk, hol késel az éji homályban?» és ilyen gondolkodás hajnalán -dörögheti Berzsenyi: «Mi a magyar most? Rút sybaríta váz». - -– Kedves bácsi, már megint belecsap a pathos hangjába. Ezeket a hazafias -frázisokat annyiszor hallottam, e helyett mondja meg minden teketória -nélkül, miért nem kellenek magának a leánygymnasiumok? - -– De én azt szeretném, ha magad próbálkoznál meg a kérdés megfejtésével. - -– Ám legyen meg az akarata: de ne gúnyoljon ki. Bácsinak egész -magyarázata a körül forog, hogy az emberiség egyszer csak elkezd -összefoglalóan gondolkozni, ilyenkor legszélesebb a látköre, de mindjárt -megindúl a lassú fokozatos szűkülés, összezsugorodás, azaz mindig jobban -gyarapszik megkülönböztető gondolkozásunk, vagyis a szélső idealismus -kitörése után mindjárt beáll és folyton erősbödik a realis visszahatás, -mely az alkotó részeknek kedvez. A család, a község, a társaság lényeges -alkotó része a nő, a feleség, az anya, azért, mihelyt jelentkezik a -realisabb gondolkodás, a visszaszorított alkotó részre nagyobb lesz a -figyelem, gyöngűl a házi, a családi tekintély, több gondot fordítunk a -nőre és a gyermekekre, lazul a nevelés-oktatás szigora, tanítással, -elméleti és gyakorlati képzéssel emeljük a nő és a gyermekek társadalmi -szinvonalát. Az idealis napokban azt kivánják a nőktől, hogy otthon és -gyermekeiknek éljenek, szigorú erkölcsöket, nemes, vallásos magatartást -követelnek tőlük, a realismus alatt szivesen közelednek a szabadabb -erkölcsű hölgyekhez is, kivált ha bájjal és szellemmel vannak -felruházva. Ilyenkor számtalan előnyben, kedvezményben részesítik a női -nemet, melynek egyik jelensége a sokféle leányiskola, különösen nálunk a -most felállítandó leánygymnasium. Bácsi, kérem, jól megmagyaráztam-e? - -– Nagyon jól fiam. Én részemről úgy látom, hogy a megnyítandó -leánygymnasiumot néhány év alatt befogják zárni, mert nem akad -tanítvány. Az erősödő idealismus a család szentélyébe szorítja a nőt. Ma -már számtalan hirlap és folyóirat ostorozza a nőket, s -keményebbnél-keményebb czikkeket irnak a feminismus ellen, öt-tíz év -alatt még az orosz és angol, az észak-német és amerikai nők is eltünnek -az egyetemekről vagy legalább nagyon megapad a számuk, mert megvetés, -kisebb-nagyobb zaklatás vagy faggatás kiűzi őket. De igazi oka -távozásuknak az idealismus kitörése, mely saját bensejökben is érezteti -velök, hogy nem jó helyen járnak. Természetes, hogy mihelyt jelentkezik -a realis gondolkodás halvány sugara, ismét szerepelni kezd a realis és -az érzéki asszony, föllépnek a Sand George-ok és újabb hódításokkal -szaporítják régi diadalaikat. - -– De mi lesz a világból, ha az alkotó részek teljesen egyenlők lesznek a -tekintélynek, az egésznek, a központi hatalomnak képviselőjével: ha a nő -egyenjogúsága törvénynyel lesz védve, ha felbomlik a házasság, ha létre -jön a szabad szerelem, ha győz a socialismus és a társadalom szétmálik -elemeire, ha a jog forrása nem a tekintély és a moral alapja, nem a -vallás, hanem kizárólag az egyed vagyis az alkotó rész, más szóval: nem -tör ki többé az idealismus, hanem szépen éljük világunkat örökké -élvezve, gyönyörködve, dolgozva és szórakozva a paradicsom édes, bűbájos -egyhangúságában? - -– Ettől ne félj, ez soha sem következhetik be. Mikor annyira jut a -civilisatio, hogy az alkotó részek befolyása, ereje már megmérkőzik a -tekintély képviselőjének, az atyának, a férjnek, a felsőségnek, az -isteni és erkölcsi világrendnek az erejével: akkor összeomlik a -civilisatio, összetörik a társadalom és romjaiból egy új keletkezik, -melyben ismét a férj, az atya, a felsőség és az isten lesz az úr, mert a -társadalom fenmaradásának _talpköve a tiszta erkölcs_. - - - - -XXIII. AZ ASSZONY JOGA. - -A realismus végtelenül kedvez az alkotó részeknek. Ez a szétmállás kora. -De mi sem mállik annyira szét mint a család, mert a férj tekintélyét az -asszony veszi át s igazi nyugalom, csend, béke csupán az oly családban -lehetséges, melyben engedékeny a férj. Az erős akaratú férjek ilyenkor -kiállhatatlanok és ezer panaszra adnak okot. Az ily családban hiányzik -minden bensőség, édes melegség. Nemcsak az asszony kárhoztatja férjét, -hanem az egész atyafiság is ellene fordúl, őt tartják minden baj -forrásának, sőt ha válóperre kerűl a dolog, bizonynyal ő veszít, őt -ítéli el a bíróság tartáspénzre, mert a realismus bűnnek, hibának tartja -a férj erős akaratát. A tekintély képviselőjének csak azt szabad -akarnia, a mi tetszik a részeknek. - -Harmincz-negyven év óta a családon kívül is nagy befolyásra tettek szert -a nők. Úgy látszik, legelőször Amerikában jelentkezett ez a befolyás. A -sok férfi bevándorló nehezen kapott feleséget, úgy hogy még a hatvanas -évek elején is megrohanták a hajókat, melyeken nőket szállítottak és -nagy igéretekkel osztozkodtak a zsákmányon, a kiket természetesen nagyon -meg kellett becsűlniök. Valóban az amerikai nők némely államban kiváló -politikai jogokra tettek szert. - -Európában már nem ment oly könnyen. Itt sok volt a nő. De kedvezett neki -a realis időszak. Először az elemi, később a polgári iskolákban kezdték -őket alkalmazni, majd a különféle pénztáraknál, utóbb a kereskedők és -pénzintézetek irodáiban. A parlamentek kisebb-nagyobb jogokkal ruházták -fel a házasság körében, különösen vagyonukat illetőleg nyertek -intézkedési jogokat. Majd megengedték nekik, hogy a főiskolákat is -látogathassák, utóbb módot nyújtottak, hogy okleveleket szerezhessenek, -különösen orvosi diplomákra tehessenek szert. - -A társaságban is nagy szerepet kezdtek játszani. Természetesen a nő, -különösen az emancipált nő lett a társaság központja. A gazdag és -előkelő, emancipált és szép asszony ellenállhatlan erővel hódított. -Boldog volt, a ki körében megfordúlhatott; boldogabb, a kit elhalmozott -kegyeivel. Néha vagy talán sokszor neki köszönhette pályája sikereit, -gyors haladását, politikai győzelmeit. - -Megszünvén az erkölcsi érzék, csak suttogni lehetett a nő viszonyairól, -szent lett a nő becsülete, a mi annyit jelentett, hogy félvilágért sem -volt szabad elárulni az asszony kalandjait. A nő szabadon űzhette, -folytathatta szabadabb életmódját, biztos volt róla, hogy senki sem -árúlja el, mert szent a becsülete. - -A társaságban, még a legelőkelőbb társaságokban is megfordúlt az -emancipált, de bájos asszony, soha sem tiltakozott ellene a társaság, ha -elég szeretetreméltó, vonzó tudott lenni. - -Még a harminczas-negyvenes években nehezen tudta magát elhatározni egy -jobb családból való, de szegény leány, hogy színésznő legyen. Az egész -rokonság fellázadt ellene. A hetvenes években könnyen megtehette ezt a -lépést, a nyolczvanas években már a jobb módú is művésznőnek készűlt, ha -némi tehetséget érzett reá. A család és a rokonság szívesen gratulált -sikereinek. - -Az ötvenes években sokszor élénk vita és összeütközés tárgya volt, hogy -a házi hangverseny után a vacsorához ültessék-e a művésznőt, a ki -énekével vagy szavalatával gyönyörködtette az aristocrata világot. Pár -száz forintot nyomtak a markába és távoznia kellett. Utóbb már szó sem -lehetett róla, hogy távozzék, ott mulatott a társasággal, ő vitte a -szót, körülötte forgolódott az előkelő világ. Szegény főurak szívesen -forogtak a dús jövedelmű színésznő körül, esengtek kezéért, nem -kérdezték kétes vagy nem kétes múltját, hanem boldog férjeik lettek. - -A ki szeret az erkölcstörténettel foglalkozni, érdekes, mondjuk, -legérdekesebb tárgya lesz az asszony története a haladás egy hullámán -keresztül, példáúl 1815-től napjainkig. A század második tizedében -kezdik visszaszorítani a féktelen realista asszonyt, sokan kerülik -társaságát, az előkelő körök megválogatják összeköttetéseiket, kényesek -a szalonképesség kimondásában. Egy lord Byron-t egyetlen előkelő -társaságba sem bocsátanak be, úgy, hogy ott hagyja hazáját. Kivált sok -nőnek kell félrevonulva magányban töltenie napjait. - -De már 1830 körül kezd szerepelni a szabadabb nő. Igaz, hogy viselete -megvetésben részesül, de ha mint író vagy művész nagy sikerre tőn szert, -a társaságon kívül szóba állanak vele. A harminczas-negyvenes években -ünnepelni kezdik a honleányokat, a kik megszaporodva a -hetvenes-nyolczvanas években választmányi hölgyekké változnak át. - -Most a fordulóponton vagyunk. Rosszabb idők állanak be a szép -asszonyokra, az emancipált hölgyekre, a hivalkodó nőkre. Pár év óta -számtalan czikk, tanulmány és könyv szól az asszonyok ellen. A külföldi -lapok, folyóiratok telvék ilyenekkel, a mi az idealismus közeledtét -jelenti. - -Úgy látszik a berlini országgyűlés sem lelkesedik már a nők jogai iránt. -Ott éppen most tárgyalják a polgári törvénykönyvet és benne a házassági -jog egyes kérdései közt a nők jogait és a többség nem kedvez a -hölgyvilágnak. Nem hiába, mert a realismus alkonyán és az idealismus -hajnalán vagyunk. Háttérbe szorúl az érzéki nő s csodálatunkat, -tiszteletünket csupán a Cornéliák érdemlik ki. - - - - -XXIV. AZ ASSZONYI LOGIKA. - -Van-e az asszonynak logikája? Hogy ne volna? Az asszony is úgynevezett -eszes lény, minő a férfi, csakhogy nőnemű. - -De ha van logikája, miért szidja naponkint ezer meg ezer férfi e széles -világon. Az amerikai férfit éppen úgy bosszantja most az asszony -logikája, mint az európait, köztük a magyart. - -Az emberi haladás minden egyes hullámában mindjárt a szélső idealismus -kitörésétől kezdve a realismus alkonyáig szidják az asszonyi logikát, de -legjobban a reális időkben. Húsz-harmincz év óta ezer meg ezer kifogást -hallani az asszony eszejárása ellen. Regényírók és kivált pessimista -bölcsészek minden lépten kárhoztatják az asszonyi logikát. - -A XV. században, a XVII. második felében majd 1760-tól 1815-ig, 1870-től -napjainkig tömérdek szidalmat, megrovást szedhetni össze. Néhány kötetre -rugna, a mit a világirodalomból gyűjthetnénk egybe. - -Pedig az asszonynak is csak olyan logikája van, mint nekünk férfiaknak. -Ők is az elégséges ok törvénye szerint járnak el s megtartják a -gondolkodás alaptörvényeit. Aristoteles óta egyetlen bölcsész sem tudott -külön logikai törvényeket felállítani az asszonyok számára, nincsenek is -külön törvényeik. - -De hát miért szidják annyiszor az asszony logikáját? - -Az erkölcsi világ törvényének ismeretével nem nehéz kitalálni. - -Mindenekelőtt el kell mondanom, hogy idáig senki sem tudta, hogy az -idealismus kitörésekor kiszélesedik az ember látköre, nagy egységben -látja a szép, jó és igaz eszméjét, rajong az egyetemesért, hódolattal -hajlik meg az isteni előtt, vonzódik a tekintélyi vallás és idealis -morálhoz, nagy tiszteletet mutat minden jogos tekintély iránt. - -Ez a széles látkör azután fokozatosan szűkül az idealismus -gyöngülésével, míg végre az ember csak önmagát, legfölebb övéit, -pajtásait, czimboráit látja. Ekkor már teljesen elvált a szép, jó és -igaz eszméje egymástól s a léha individualismus lesz az uralkodó. - -Már most mi származik ebből? Mivel az elégséges ok törvénye szerint -mindnyájunkat bizonyos oknak kell vezetnie cselekvésében, az idealisabb -napokban a tekintély iránti tisztelet szolgáltatja az okokat. A férj, az -atya viselvén a tekintély szerepét, az ő akarata nyújtja az elégséges -okot. - -De mihelyt gyarapszik a realismus, a központ akarata ellenében az alkotó -részek követeléseinek kell érvényesűlniök. Ily alkotó részek a nő és a -gyermekek. - -A legtöbb férfiú annyira-mennyire tud símulni az idők árjához. Bár -ellene, mint a tekintély képviselője ellen fordúl az emberiség érzése, -gondolkodása, megnyugszik, sőt jól találja magát benne, mert ő is a -változó eszme nyomása alatt érez és gondolkodik. Neki is jól esik, ha -valamivel kedveskedhetik az alkotó részeknek, a feleségnek és a -gyermekeknek. - -De ezt csak úgy általában mondhatni. Az élet ezer meg ezer súlyosabb -vagy kedvezőbb helyzetbe sodorja a férfit, melyben összeütközésbe jut az -alkotó részek érzésével, gondolkodásával. Igaz, hogy rendesen ezeké a -jogos, a helyes okoskodás, nekik kedvez az idők árja; de ha kivánataik -teljesítését korlátozza az anyagi helyzet, a társadalmi, különösen a -családi viszony, a különféle összeköttetés: akkor a szegény férfi nem -érti meg az asszonyi logikát. - -Még érthetetlenebb lesz neki ez a logika, ha egyéni szervezete nem tud -szépen símulni az idők árjához. Pedig ilyen is nagyon sok van. Nem tud -egészen lemondani férfiszerepéről, mely őt a tekintély képviselőjévé -teszi. Külsőleg a realismus alatt is viseli ugyan a férfi ezt a -szerepet, de kevés a belső tartalma. Már most igen sok férfi nem -elégszik meg a tartalomnélküli szereppel, nem tud belé nyugodni abba, -hogy ő csak a koronát viseli, uralkodik, de nem kormányoz, azért belé -ütközik az asszonyi logikába, melyet nem tud megérteni. Felháborodik -azon, hogy mindig az alkotó részek szempontja legyen az irányadó. - -Az idealismus alatt könnyebb a férfi helyzete, mert elismerik koronáját, -követik parancsát; akkora az egyetemes iránti tisztelet, hogy még a -színpadon se merik a férjet, az atyát gúny tárgyává tenni. Ilyenkor a -férj, az atya logikáját vallja a feleség, az asszony, a gyermekek. - -Még az idealrealismus alatt is elég jó dolga van a férfinak, mert noha -gyengűl az egyetemes tisztelete, a nagy nemzeti eszmék iránti lelkesedés -annyira általános s kivált ő e lelkesedés zászlóvivője, hogy az asszonyi -logika vagyis a női és családi érdekek logikája meghajlik előtte. Az -asszony többé-kevésbbé érti a férfit és ez az asszonyt. - -A realismus alatt azonban már nem értheti az asszony logikáját az önálló -férfi. Minden lépten kisebb-nagyobb ütközet támad a férfi és nő között. -Ilyenkor hallani azután az asszonyi logika szidását, örökös -kárhoztatását, ilyenkor mondjuk mi féleszüeknek a szegény asszonyokat. -Pedig ha szervezetünk megengedné, hogy mindíg szót fogadjunk reális -gondolkodású feleségeinknek, sokkal nagyobb anyagi siker és elismerés -jutalmazná tetteinket; de az is igaz, hogy még kevesebb becsület és -tisztesség volna a világon, mint a mennyi van. - - - - -XXV. «FÉRJED ROKONAIT.» - -– Nézd kicsikém, mit olvastam Barthos Miklósné szép erkölcsi tanácsai -között! Nektek szól mai asszonyoknak! - -– Már megint talált valamit a bácsi? - -– Mondhatom nagyon érdekes. - -– Mi az, kérem? - -– «Fogadd szivesen férjed rokonait.» - -– Tudtam, hogy újra faggat. Hát nem látom én szívesen a borízű Palit, a -politikus Zoltánt, a pikáns Amáliát, a csípős sógorasszonyt, Pepit és a -többi édes-kedves atyafiságot, a kik minden lépten bekopogtatnak az -ajtón, hol ez, hol az kell nekik! az én Pistám nem tud eleget -lótni-futni érdekökben. A mult héten ott járt a közoktatási ministernél -Pali ügyében, azelőtt a Pepi fiát tette be a pénzügyminiszteriumba, a -Zomboryné árváját elhelyezte az Andrássy-úti nevelőbe. És igy végig. Ki -tudná mindezt elsorolni? - -– Igaz, édesem! De nem erről van szó. Neked kell igaz szívvel, meleg -rokonszenvvel, barátsággal fogadnod őket. Lásd, hogy itthon érezzék -magukat a körödben, te is keresd fel őket és tedd szerető rokonaiddá. - -– Én nem tehetek többet, mint a mit teszek. Az én Pistámnak sem kell -több. Maga sem örül, ha sokáig itt űlnek a nyakunkon. Alig várja hogy -magunk maradjunk. - -– Édes gyermekem, talán igazad van, mikor azt állítod, hogy nem tehetsz -többet. Mert ha szétnézünk és figyelemmel kisérjük az egyes családok -életét, bizony kevés helyen látják annyi szívességgel a férj rokonait, -mint a hogy te látod. Nem szivesen vagy velök, csupa udvariasságból és -gyöngédségből fogadod őket s örülsz, ha távoznak; de máshol egy év alatt -is ritkán találkoznak a férj rokonaival, néha gyűlölségben élnek, örökös -haragban vannak a drága anyóssal és ha közéjök vetődik a férj, nem merik -bántani a feleséget, de annál jobban szapulják az anyóst. - -– Nincs igaza, kedves bácsi! Lássa, Kövesiéknél mindig ott van a férj -bátyja, eljönnek leány testvérei is. Nagyon bizalmasan vannak együtt. - -– Az más, édes gyermekem. Kövessyné egy mostoha leánya, a kinek -nincsenek közeli rokonai. Férjén kivül egyedül áll a világon. De a kinek -bő rokonsága van, a kinek él még az édes anyja, közel vannak testvérei, -annak majdnem lehetetlen, hogy szivesen lássa férje rokonait. - -– Hát hogy magyarázza ezt a tüneményt kedves bácsi? - -– Nagyon egyszerűen. Az emberiség haladása hullámszerű mozgásnak -történik. Egy végtelen nagy tengernek látom az emberiséget, melyet az -idealismus hatalmas lökése fenékig fölkavar, míg lassankint elenyészik a -nagy hullám és végre elsimúl a tenger. Mikor beáll az idealismus lökése, -egyesűl a három eszme, a szép, jó és igaz eszméje, s a vallás és erkölcs -iránti lelkesedés kezdi eltölteni az ember szívét. Mindenütt a becsület, -a tisztesség, a tekintély szava nyilatkozik meg. A férj, az atya, a -felsőség stb. tekintélye követeli hatalmát és uralmát a családban, a -községben, az országban. - -De a szélső idealis lökés után beáll a realis gondolkodás visszahatása. -Mindjobban gyöngűl az idealismus és a hullám teljes elsímúlásáig, a -realismus végeig apad és enyészik a tekintély hatalma és befolyása. A -hullám közepe táján még nagy és erős a tekintély szava, de mentől jobban -közeledünk a végéhez, annál inkább enyészik, erőtlenedik. A realismus -alkonyán már teljesen elreked. Csakhogy a mennyivel gyöngül a tekintély -befolyása, annyival gyarapszik a család, a község, az ország alkotó -részeinek ereje, érvényre jut a részek akarata. - -A családban a férj, az atya a tekintély képviselője; ti asszonyok és a -gyermekek vagytok az alkotó részek. A realismus idején a ti szavatok a -döntő. A férj csak akkor érzi jól magát, ha nem saját akaratát kivánja -érvényesíteni, hanem a ti kivánságtoknak, szeszélyteknek hódol. Csak -akkor örűl az atya, ha nejének és gyermekeinek valamivel kedveskedhetik. -Ha mulatságba vihet benneteket, ha csinos játékokat hozhat gyermekeinek, -szép ruhát és ékszereket nejének. Nehány év előtt ítéltek el egy -sikkasztó tisztviselőt, a ki ezreket érő ajándékokat hordott haza -feleségének, gyermekeinek. A mit ez nagyban csinált, azt teszi most -kisebb mértékben minden jó férj és családapa. - -– De hát mi köze ennek a férj rokonaihoz? - -– Várj egy kissé, rátérünk erre is. Mert lásd, mi a családi élet -kicsinyben? Nem egyéb mint a haladás hullámának kezdetétől végéig az -alkotó részek küzdelme az egésznek képviselője ellen. Ti asszonyok és -gyermekek örökös harczot, háborut viseltek a férj és atya ellen. E -háboru még nagyon gyönge és erőtlen az idealisabb napokban; de a mint -gyarapszik a realismus, a nő és gyermekek követelőbbek lesznek. Az -idealisabb napokban nem háborodunk fel, ha erélyesebb eszközökkel -torolja meg a férj és atya tekintélyének megsértését, szigorúbb a -családélet, fegyelmet követel a gyermekek nevelése. Mihelyt növekszik a -realismus, bosszankodunk a fér durvaságán, a gyermekek bántalmazásán, -készek vagyunk saját atyja ellen védelmezni fiát, könnyen elnézzük a fiú -kisebb-nagyobb szemtelenségét, és jaj a tanítónak, ha érinteni meri -gyermekünket. - -– De hát bácsi, mikor tér már a férj rokonaira? - -– Ott vagyunk már, édes fiam. A család e harczában a férj és asszony -természetes szövetségesei az ő rokonaik, hisz e rokonság utján jutnak a -család körébe. A férj rokonai tehát önkéntelen ellenségei az -asszonykának; ez mindjárt esküvő után megkezdi ellenök a harczot, -lehetőleg távol tartja őket és annál közelebb hozza saját rokonait, -különösen az édes anyját. - -Ez az édes jó anyai szív lesz azután intézője az egész háborúnak, -fővezére a férj elleni csatákban s szülője a tömérdek anyósviccznek. -Mert végre nincs más, nem marad más fegyvere a férjnek, a tekintély -képviselőjének, mint a derék anyós háta mögött kicsinyes élczekkel venni -elégtételt magának. Innét ered, hogy élczlapjaink, naptáraink és -mulattató könyveink most tele vannak anyós vicczekkel. Ennek -köszönhetni, hogy este nem ülhetünk össze egy pohár sör vagy bor mellett -a nélkül, hogy néhány anyósvicczen ne kelljen nevetnünk. A lefolyt húsz -esztendőt bátran elnevezhetnők az anyósvicczek korszakának. - -Minél jobban ritkúlnak az anyósvicczek, mentől szivesebben fogadják a -nők férjeik rokonait, annál biztosabbak lehetünk róla, hogy megjelent -már az idealismus. - - - - -XXVI. AZ ÖNGYILKOSSÁG. - -Egy honvédszázadost temetnek, a ki önkezével oltotta ki életét. A -katonazene méla hangjai oly bánatosan szólanak és önkénytelenül fogtam -meg tollamat, hogy néhány sort írjak az öngyilkosságról, melyről száz -meg száz kötet jelent meg a világirodalomban. - -Mikor valamelyik felebarátunk, esetleg jó ismerősünk, kioltja életét, -akárhányszor fel kell kiáltanunk: Hát még ez a kedves, enyelgő, tréfás -ember is ily úton végezte! Máskor meg azt mondjuk reá, hogy rég -sejtettük, előbb-utóbb be kellett következnie. Majd azt szoktuk -kérdezni, miért tette? És halljuk az okokat: adósság, hivatalbeli -kellemetlenség, családi viszály, viszonzatlan szerelem, gyógyíthatlan -betegség, borús kedélyállapot. És így tovább, mert leleményesek vagyunk -az okok felhozakodásában. Kivált az elmekórtan professorai nem tudnak -kimerülni. A realismus finom megkülönböztetései, aprózó szétválasztásai -ezer meg ezer nevet adnak a különféle tüneményeknek, melyek azonban csak -a _hogyanra_ tudnak felelni, a _miért_ ismeretlen előttük. Mert az -idegbontó munkásság, családi viszály, féktelen szerelem és hasonlók csak -látszatos és _közeli okok_, mint a jeles tudós Claude Bernard mondaná. - -Másutt kell keresnünk e tünemények igazi okát. - -Tehát miért ölné meg magát az ember, ha nem a fentebbi okok miatt? Miért -ragadna pisztolyt vagy kötelet, vagy mérget, vagy tenne más egyebet -magán, ha jól folyik a dolga, ha könnyen éli világát, ha tisztelet és -jólét környezi? Pedig igen sokszor éppen ilyenek is kioltják életöket. -Sőt többet mondok: Ma alig van ember, vagy legalább nagyon kevés, a ki -nagy rémülettel nézne a halál elé, a ki könnyen át ne tudná lépni az -élet sorompóját, a kinek eszébe ne jutna az öngyilkosság gondolata. -Szörnyű mérveket ölt az emberiség idegessége, pedig őrült hajsza folyik -az örökös szórakozás, a tömérdek bál és bankett, verseny és sorsjáték, -jubileum és jour, nyaralás és fürdőzés stb. után. Mégis honnét ered ez a -bomlott kedélyállapot? - -A Krafft-Ebingek, Lombrosók s társai magyarázatai alig mondanak valamit. -Maga az öröklés tana, melyet legtöbbször hallunk emlegetni, csekély -jelentőségű. Csak amolyan közeli vagy látszatos ok, melyet sutra kell -dobnunk az ily világra szóló tünemény magyarázatánál. Hisz ha egyesek -öröklik is a bajt, nem örökli az emberiség nagy tömege, mely most -rosszul érzi magát. - -Nekünk tehát fensőbb eszmei okot kell keresnünk. És a ki ismeri az -erkölcsi világ törvényét, igen könnyen megtalálja. - -Próbáljuk tehát megkeresni. Az emberi haladás egy-egy hullámának az -elején nekünk az egyetemesért kell rajonganunk. - -Isten, vallás, erény, világ, emberiség, az erkölcsi haza és a nemzet -gondolata tölti el egész valónkat, ezekért rajongunk és lelkesedünk. -Ilyenkor az egyetemesnek rendeli magát alá az egyes ember s dicsőült, -magasztos érzelemmel nézi a világot. - -De csakhamar lohad a szélső eszményiség, mikor a tekintélyi vallás és -idealis moral uralkodik és beáll az idealrealis gondolkodás, mikor -jogokat követelünk az egyes embernek, az individuumnak az egyetemes -ellenében, mikor például a tiszta szerelem jogát védjük a felekezeti -házassági joggal vagy az apai tekintélylyel szemben. - -Ilyenkor összébb szorúl az emberiség látköre, az egyetemes helyett a -nemzeti nagyság és egység gondolatáért lelkesedünk, bár a realisabb -érzésűek az anyagiság és érzékiség után is törik magukat. Ilyenkor még -nemesebb, fensőbb valami buzog bennünk. Az emberi cselekvésre, -tevékenységre magasabb feladat vár. A haza dicsősége, a nemzet nagysága -és egysége még mindíg gyönyörű feladat, melynek megoldásán a haza minden -fiának munkálkodnia kell. Ilyenkor mindenki talál dolgot, mely -megnemesíti, megnyugtatja s aránylag boldogítja őt. - -De mikor tovább jutunk a haladás hullámán és elérjük a realismus -napjait, az individualismus korát; mikor az életben és irodalomban gúny -tárgya lesz az egyetemes képviselője, minő a családapa, a férj, a -felsőség, a vallás, az erkölcs; mikor ezeket a társadalmi romlás okának -tekintjük; mikor az érzékire és anyagira veti magát az emberiség; mikor -léha jóság, erkölcsi elvnélküli irgalmasság, altruismus tölti el -bensőnket; mikor nevelésünk főleg a testre, a külsőre, a csínra, a -hasznos ismeretek megszerzésére irányúl; mikor nagy nyilvános -tornaversenyeket rendezünk és ujjongunk az izmok gyarapodásán: ekkor -nincs erkölcsi támasza az individuumnak, mely féktelenűl akar -érvényesülni. - -A családban a gyermekek követelődznek, a nő uralkodik, a feleség és -szerető nevetnek a férjen, a felsőség, a hatalom képviselője zsarolónak, -az egyéni romlás okának tekintetik, a haza és nemzet üres frázis és -rendesen a zsebelő individuumok nagyhangú szólama lesz, melyet a -választások és felköszöntések alkalmával unos-untig emlegetünk, de nem -érezünk. - -Ilyenkor mindent kiforgatunk a maga természetéből, az anyagiság és -érzékiség uralkodik, bomlik az ember erkölcsi élete, minden baj és -kellemetlenség összetöri, nem tudja tűrni az élet viszontagságait; -dühösködnek, felháborodnak az erősebb individuumok; zúgolódnak, -elégedetlenkednek mindazok, a kik nem zsebelhetnek, a kik pedig -kizsákmányolják a kedvező helyzetet, szívökben még sem boldogok. A -legcsekélyebb baj is lesújtja őket, mások megcsömörlenek a kéjtől, a -jóléttől s könnyen magukra durrantják a pisztolyt, melyet övéik -védelmére szereztek. E nagy szellemi, erkölcsi és aestheticai bomlás oka -a tömérdek öngyilkosságnak, a számtalan őrűltségnek, az általános -idegességnek. A realismus az egyedüli és igazi oka e szerencsétlen -helyzetnek, melyen senki sem tud segíteni, csupán a jelentkező -idealismus. - - - - -XXVII. RECTORI MAGNIFICO. - - Nagyságos Rector úr! - -Nagybecsű felszólításukra, hogy részt vegyek a tanügyi congressuson, van -szerencsém tisztelettel válaszolni, hogy ezt a lépést megtenni most nem -tartom érdemesnek. Eljutottunk ugyanis a realismus alkonyához, mikor -mindazok a nézetek, melyek tizenöt év óta az emberiség keblét -eltöltötték, megvetésre méltóknak kezdenek látszani. A szép, jó és igaz -eszméje a realismus alatt teljesen elválván egymástól, az erkölcsi érzés -mélyen hanyatlott, az eszmei helyett az anyagi jólét, az érzékiség, az -egyetemes léhaság tölti be egész valónkat, kihalt az igazság szeretete; -államférfiak és publicisták, ha úgy kívánja a politika, hazudoznak, vagy -mint az V. század sophistái csűrik-csavarják az igazságot; az -irodalomban gúnytárgya az egyetemes; a színpadon az apa, a férj, a -felsőség, az isteni és az erkölcs rovására nevetnek, az emberben az -állati elemet dicsőítik, a társadalomban az emancipált asszonyok, a -családban a nő és a követelő gyermekek uralkodnak. A vallásból -elenyészett az idealis lelkesedés s vagy léha közöny, vagy tehetetlen -lágy, mysticus érzés foglalta el helyét, melynek nincs ereje fellázadni -az általános demoralisatió ellen. A politikában megszünt az erkölcs -munkálkodni, hanem zsebelő társaságok zsákmányaivá lettek a centralisált -országok. Sok tekintetben hazugság lett ajkainkon a nemzet és haza -fogalma, melyeket szélhámos jellemek szeretnek kihasználni, vagy pedig -az üdvözlések és felköszöntések üres szólama vált belőlük, melyeknek -nincs értelmök. Kivált az ezredéves ünnepély számos gyülekezetében hány -százezer léha ajak veszi hiába e szent szavakat! - -És mily szomorú képet nyújt a tanügy! Körülbelül igaza van -Brunetièrenek, a ki húsz évre datálja az oktatás hanyatlását. De -különösen az utóbbi években mélyen sülyedt az egész világ tanügye. Nem -az iskolák építését, az intézetek fölszerelését, tanszékek állítását, a -tanárok fizetését értem; mert e téren rendkívül sok történt. De mind az, -a mi eszmei, a mi erkölcsi, a mi az ifjúság tudás-vágyát, a tanárok -tudományos haladását illeti, csak mély sülyedést, egyetemes hanyatlást -mutat. Tíz-tizenöt év óta mit se hallunk és olvasunk mást a tanügyi -conferentiákon és a közoktatási folyóiratokban, mint a test neveléséről, -a tanítás könnyítéséről, a tananyag rövidítéséről, a gondolkozás nélküli -szemléltetés terjesztéséről, minden eszmeinek kiszorításáról, a -classicusok megvetéséről, hangversenyek, szinielőadások, tánczmulatságok -rendezéséről, a külsőség, a formaság, a csín gyarapításáról. De nemcsak -a fő- és középiskolák ifjúságának tudvágya hanyatlott, hanem maguk a -tanárok sem igazi tudósok, többnyire korlátolt realisták, a kik irtóznak -minden összefoglalástól, jámbor mesteremberek, a kiknek fogalmuk sincs -az erkölcsi, a metaphysicai tudományokról, melynek fölemelnék, -megkoronáznák tudásukat, vagy pedig elhanyagolva tudományos -foglalkozásukat mindenféle pénzintézetnél, részvénytársaságoknál és más -üzleteknél kereskednek. - -Hogy vehessek én részt ily férfiak társaságában, hogy hirdessem én ily -anyagilag lekötött, erkölcsileg közönyös és fensőbb eszmei gondolkodásra -képtelen férfiaknak, hogy mindaz, a mit vallanak, lejárta magát, hogy -itt vagyunk az idealismus hajnalán, hogy nemesebb alapokon kell -felépíteni az egész tanügyet, mikor maguk a congressus vezetői a -legismertebb realisták, a kiktől éppen nem várhatni valami nemesebbet, -magasztosabbat. A congressus fő mozgatója buzgó polyhistor, ügyes kiíró -és átíró, fáradhatlan gyűlésező és üzletember; de minden idealisabb -felfogás iránt érzéktelen férfiú. - -A mit a congressus ily vezetés alatt határoz, a mit a tanügy terén -üdvösnek, hasznosnak vagy szükségesnek kijelent, mindazt néhány év múlva -nagyrészt gúny tárgyává teszi az ébredő idealismus. Azt pedig, hogy a -kiállítás bacchanáliai közepette én álljak ki egy érzéketlen tömegnek az -új eszme tanai mellett apostolkodni; én hirdessem komoly gondolkodásra -alkalmatlan időben, hogy a mit határozni akarnak, elavult valami: igen -szép, de sikertelen kísérletnek tartom. Azért jobb lesz nekem magányomba -vonulva a szellemi világ nagy kérdéseiről elmélkednem. - -Mély tisztelettel - -_Bodnár Zsigmond_, egyetemi magántanár.[2] - - - - -XXVIII. JÓKAI MÓRNAK. - -Mélyen tisztelt uram![**] - -Ön a Petőfi-társaság díszgyűlésén gyönyörű szavaival meglepte az egész -hazát. Elragadta hallgatóit és olvasóit, mert azt fejtegette, a mit -homályosan mindenki észrevesz, többé-kevésbbé mindenki lát. Ez a -jelentkező idealismus. Még erőtlen ugyan, nem tudja felvillanyozni, -átalakítani a léhaságba, ledérségbe vagy mysticus és pietista lágyságba -sülyedt emberiséget: de már megingatja alattunk a földet, észrevétlenül -a szivünkbe lopódzik s lassankint meghódít bennünket. Eddig a részeket -láttuk, ezután az egyetemesért fogunk lelkesedni. - -Ön, a jóizű humorista, öntudatlanul dolgozott rajta, hogy a realismus -aranyos humorával lassankint nevetségessé tegye az egyetemesnek fenséges -pathosát, magasztos igazságait; de mivel tisztább kézzel munkálkodott, -mint egy Dumas fils, Zola, Guy de Maupassant és annyi száz író, költő s -mert nagyobb az összefoglaló tehetsége: természetesnek találom, hogy önt -erősebben és könnyebben megragadta az idealismus, mely nem egyéb, mint a -három nagy eszme: a szép, jó és igaz isteni egysége. Gyönyörűen rajzolja -ön beszédében, mivé lett e három eszme a realismus uralma alatt. Ez az -állapot azonban mindig beáll, mikor teljesen elválnak, sőt ellenségeik -lesznek egymásnak. - -Az emberi haladás egy-egy hulláma nem levén egyéb, mint e nagy eszmék -fokozatos és lassú elválása, egymástól való távolodásuk megmagyarázza a -vallási, erkölcsi, jogi, politikai, irodalmi, művészeti és gazdasági -élet tüneményeit, 1815 után csak Gombos, Bólyay, Kisfaludy Károly stb. -drámai művei lehetségesek, melyekben az egyetemes iránti hódoló -tisztelet nyilvánul, mikor egy _Bánk bán_ nem tetszhetik, mert az -egyetemes képviselője, a királyi udvar a nemzeti romlás, az országos -nyomor okának van bemutatva. 1825 után már szembetűnő a három eszme -egységének lazulása; Széchenyi és Vörösmarty érzése, gondolkodása minden -lépten érezteti velünk, hogy az egyetemessel szemben az individiumnak is -vannak jogai. Mikor pedig ön a század közepén föllép, elgyengűlt az -egyetemesért való rajongás, összébb szorúlt az általános fogalma, a -nemzeti nagyság, nemzeti egység, magyaros élet iránti szeretet töltötte -el bensőnket: Petőfi, Arany és Ön mélyen tisztelt férfiú, voltak e dicső -korszaknak mesteri tanácsosai. A lánglelkű lantos korán elveszett; Arany -maradt a nemzeti realis élet mesteri rajzolója, édes bensőséggel, vonzó -melegséggel festette le nekünk a magyar embert örömében és bánatában, -harczaiban és családi otthonában. - -De már a hetvenes évek alatt, mikor a szép, jó, igaz eszméje kiáltóan -távozni kezdett egymástól, mikor az anyagira és az érzékire vetette -magát a nemzet, mikor beállott a plutocratia uralma, mikor szegre -akasztottuk az erkölcsi elveket, mikor elbeszéléseink és szinműveinkben -gúny tárgyává tettük az egyetemes képviselőit, mikor a társaságban -szalonképessé lett a _félvilág_: Arany is érezte, hogy nem e világba -való és hosszas betegeskedés után sírjába lép. Ön, uram, a nemzeti -lelkesedés nagy időszakában, az ötvenes-hatvanas években bűbájos -rajzaival vigasztalt bennünket, teremtette azokat a büszke, önérzetes, -férfias honfiakat, kiket realisabb bírálói lélektanilag hibás alakoknak -tekintettek, mi azonban ritka élvezettel láttuk és olvastuk. - -De a mint haladt az idő, a mint győzött a hódító realismus, Ön is -iparkodott hűségesen tolni a szekerét, mosolygott a kor aranyos -léhaságán, szavával és szavazatával támogatta az erkölcsi élet bomlását -s nem érezte, hogy velünk együtt sepretlen utakon jár. - -Ma azonban, az idealismus hajnalán, a haladás egy új hullámának kezdetén -Ön in látja, hová sülyedt az emberiség és oda kiált nekik, hogy -keljetek, emelkedjetek föl! Elönt benneteket az erkölcsi szemét, -bepiszkol a moralis szenny, mosakodjatok meg! - -Csakhogy most kezdődnek még az Ön bajai, kellemetlensége. Idáig aranyos -volt az élete. Lágy és enyelgő, kedves és mosolygó realista volt, most -átalakul egész erkölcsi érzése, gondolkodása, mert az egyetemes -szempontjából kezdi látni az embert, a férfit és az asszonyt, az -irodalmat és a művészetet, a társadalmat és a politikát. Elképzelem, -minő bosszúsággal veszi kezébe reggel-este saját lapját, a _Nemzet_-et, -melynek minden hasábja bánthatja az Ön idealis felfogását s nincs -módjában a lap irányán változtatni s talán a főszerkesztő szerény -tiszteletdijáról lemondani. Elképzelem, mily megvetéssel hallgatja ön az -ország házában a képviselők realista beszédeit, melyek minden során -meglátszik a felfogás korlátoltsága, a szavak árjából kilátszik a -magánérdek lólába, az igazság elcsürése-csavarása. Elképzelem, mennyire -felháborodva nyugtázza ön politikus létére igazgatótanácsosi dijait, -mert mint idealista jól tudja, hogy ennek a pénznek szaga van. -Bizonynyal nehéz volt önnek azt is kimondani, hogy a Petőfi-társaságban -az idealisabb napok képviselőinek _egész phalanxa_ van, mert mint -idealista teljesen tájékozott lehet arra nézve, hogy társaságunk tagjai -kevés kivétellel, jóízű, egészséges realisták. Szóval sok oly -kellemetlensége, baja lehet önnek, melyekért legyen szabad kifejeznem -részvétemet, sajnálatomat. - -Mély tisztelettel - -_Bodnár Zsigmond_, a Petőfi-társaság tagja. - - - - -XXIX. LUEGER. - -Kicsoda az a bécsi agitátor és mi az oka fényes sikerének? Miféle -bűbájos erővel rendelkezik, melylyel megigézi a nőket és férfiakat? -kérdi a t. olvasó. - -Legyen szabad röviden megmagyarázni. E magyarázat realis vagy idealis -lehet. Ha realista képet akarnék a bécsi agitátorról rajzolni, beszélnem -kellene egyéniségéröl, testalkotásról, jelleméről, élet- és -előadásmódjáról. Ezt jó színben megteszik az antisemita írók; rossz -színben pedig a nagy világ hirlapírói, kik tudvalevőleg zsidók vagy más -realisták. Én nem akarom a két fél munkáját, az egyiket vagy másikat, -ismételni. Nekem tisztán az eszmei magyarázat a kötelességem, a hogy az -erkölcsi törvény segélyével látom. És e magyarázat így hangzik. - -Mikor az ember gondolkozik, vagy összefoglal, vagy megkülönböztet. Ha az -emberiség különféle fajait tekintjük, úgy találjuk, hogy a sémi faj nem -képes belémenni a legszélsőbb összefoglalásba vagy a legmélyebb -elemzésbe. A zsidó például örökké józan, világos rationalista -gondolkodású, egyenes logikáju nép. Ezért csak oly pályára szeret lépni, -a hol ezt a józanságot legjobban erényesítheti, mint a kereskedői, -orvosi, jogi, bankári, hirlapírói stb. pályán. - -Mindenütt szemes üzletember. Még ha iparos vagy földművelő kénytelen -lenni, ott is meghonosítja az üzletet. De a mily előnyük ez a józanság, -ez az egyenes logika az üzleti világban, oly veszedelmes a politikai -életben. A zsidó például csak kormánypárti vagy anarchista lehet. A -zsidó történet nem egyéb, mint a despotismus története, mondja Renan. - -Ez az egyenes logika magyarázza meg a zsidó bátor, kihívó modorát, -tolakodó föllépését, mert érzi, mily fölénye van más nemzetek fölött. -Mig a realisabban gondolkodó európai gyöngéd, figyelmes, körültekintő; a -sémi faj egyenes logikája követelő, parancsoló. - -Ezért sujtja annyi üldözés, ezért gyűlölik társaságát, mert gúnyos és -kihívó. Ez a rationalista tehetség az oka az egész antisemitismusnak, -melyet évezredek óta ezerféleképp magyaráztak; ez az oka a zsidó, arab, -phoeniciai, pun birodalmak elenyésztének; ez az oka a zsidóság -szerencsétlen existentiájának, ez az egyedüli oka, hogy nem tudnak -símulni más nemzetekhez, nem pedig a szag, a talmud és más badarságok, -melyeket sokszor kitűnő gondolkodók hoztak fel magyarázatul. Vagyis -mondjuk ki röviden: a zsidó a legrationalisabb faj a világon. - -Az európai nemzetek között a latin fajok állanak hozzá legközelebb, bár -nagyon messze esnek tőle. Még távolabb jutnak a szlávok s legutoljára -jönnek a germánok, különösen az angolok. E népek között a realismus -idején legmystikusabb az angol, azután a többi germán, majd a szláv, -legkevésbé a román faj, melynek egyenesebb logikája nem igen tud nagyon -mystikus lenni, azért társadalmuk nagyobb része léha, élvhajhászó, -könnyű lelkiismeretű realista lesz. A sémi faj egyenes látásával, -világos eszejárásával a realis napokban csak számító materialista lehet. - -Mikor a realismus idején más nemzeteknél csak a nagyobb rész veti magát -az anyagira, az érzékire, a kisebb rész pedig lágy, kedves, kenetes, -mysticus, a zsidó egyenes logikájával a pénz és a gyönyör uralmát látja -és mint léha materialista tisztán ezekre veti magát. - -Ha vakmerő, biztos és gyöngédséget nem ismerő fellépésénél fogva máskor -sem szeretik a realisabb, simább, nyájasabb nemzetek, az idealismus -hajnalán vak gyülölettel fordúlnak ellene s borzasztó zsidóüldözéseket -rendeznek. Így 1492-ben három hónap alatt az összes zsidóságnak ki kelle -takarodni Spanyolországból, ugyanazon időtájban másutt is kegyetlenül -bántak velük. 1700 körül az új idealismus kitöréskor megint sokáig -bántalmazták őket; 1815 után újfent, kivált 1819-ben Németországban -sújtotta őket a nagy üldözés. Mikor azonban lohad a szélső idealismus, -kezdenek egyes kiváló emberek felszólalni mellettök s az idealreal első -felében, a szabadverseny korában némi philosemitismus keletkezik. Így -látjuk ezt 1580 táján, mikor nálunk a szombatosok, a zsidózók felekezete -támadt, a mi teljes lehetetlen némi rokonszenv nélkül; 1760 körül számos -kitűnő férfiú szólal fel a zsidók érdekében; 1840 körül pedig nálunk -báró Eötvös József szép tanulmányt írt mellettök. Az idealreal második -felének vége felé, mikor erőszakos eszközökkel kisérlik megteremteni a -nemzeti szellemet, mint nálunk Nagy Lajos korában, vagy 1660 körül újra -kegyetlenül bánnak a zsidókkal; a realismus alatt azonban, noha -uralkodik a csendes antisemitismus, de mivel az egész világ az anyagira -veti magát, sokszor nagy szükségét érzi a zsidók spekulativ -eszejárásának, zsebelő államférfiak és politikusok támogatásával roppant -üzleteket csinálnak és boldogulnak. - -Mikor azonban kitör az idealismus és benne a vallás és erkölcs iránti -rajongás, rendesen ellenök fordulnak a nemzetek s ennek a fordulatnak -zászlóvivője a bécsi agitátor. Valószinű, hogy e fordulat az egész -művelt világon be fog állani. Néhol kegyetlenebb lesz, másutt enyhébb. A -hol erősebb központi hatalom áll az ország élén, ott hihetőleg enyhébb -lesz a láz lefolyása; de mivel most a legtöbb országban alkotmányos a -kormány, a többségből kerűlnek ki az állam vezérei, könnyen -megtörténhetik, hogy szigorú törvényeket hoznak a zsidók ellen. Kivált -ha az idealismussal járó szertelen anyagi bomlás, rendkívüli szegénység, -tömérdek csőd, sok részvénytársaság és pénzintézet bukása következik be: -akkor a jó ég lesz a megmondhatója, minő ádáz kitörésekben nyilatkozik -meg az antisemitismus. Ha pedig, a mi nagyon valószínű, a most ébredező -idealismus kevesebb veszélyt hozna a zsidóságra s a haladás hullámának -többi részében, főleg a realismus alatt még a mostaninál is nagyobb -hatalomra, gazdagságra, erőre tenne szert: a jövő idealismus kitörésekor -talán a spanyolországihoz hasonló zsidóüldözés fog beállani. - -Vagy pedig, a mi szintén elképzelhető, bár valószínűtlen, hogy a -nemzetek ellentálló erejét megtörné a zsidóság: oly világra szóló -történeti jelenség állana elő, mely az egész európai és amerikai -civilisatió összeomlását vonná maga után, mert a zsidóság hatalmánál -fogva a legborzasztóbb ázsiai despotismust honosítaná meg, és szülő oka -lenne a legrémségesebb anarchikus mozgalmaknak s megásná a sírját az -egész nyugati civilisatiónak. - - - - -XXX. SIMONYI MAGYAR NYELVTANA. - -(_Tüzetes magyar nyelvtan_ történelmi alapon. _Balassa_ József -közreműködésével írta _Simonyi_ Zsigmond, I. kötet. Magyar hangtan és -alaktan. Budapest, 1896. A magyar tudományos akadémia kiadása XVI. 734 -lap. Ára 6 frt.) - -Simonyi Zsigmond, a budapesti egy. ny. r. tanára, mintegy 25 évvel -ezelőtt lépett föl, mikor az egész világon az orthologiáért rajongott a -művelt emberiség. Mindenfelé _Nyelvőrök_ keletkeztek s más lapok és -folyóiratok is szívesen foglalkoztak a nyelv nemzetiessé tételével, -történeti és etymologiai alapon a nyelvtan fölépítésével; az idealisabb -időkben meghonosult idegenszerűségek és neologismusok kiirtásával. -Ismeretes, hogy maga az öreg Manzoni is kötelességének tartotta az _I -promessi sposi_ purificatióját. Simonyi lelkes, sokszor meggondolatlan -munkása volt ennek az általános iránynak. Mikor az állami életben a -központosítás, a vallás terén az orthodoxia, az irodalomban az -academismus, a gazdaság és ipar életében a plutocratia és a védvámok -uralkodtak, a nyelv sem maradhatott ki a nemzeti actióból, itt az -orthologiának kelle uralkodnia. - -A realismus gyarapodásával azonban nem lehete sokáig fentartani az -orthologiát. A helyesírásban mindenfelé követelték a phonetikus irány -diadalát; a német helyesírást többé-kevésbbé ez alapon egyszerűsítették; -Angliában, Francziaországban és a szláv országokban is hasonló -törekvések mutatkoztak, nálunk pedig rendkívüli bomlás állott be; a -történeti és etymologiai alapon épűlt nyelvtan ellen is sok kifogást -emeltek, az irodalomban uralomra jutott a népies nyelv, mely megvetette -a hivatalos grammatica szabályait s nem idegenkedett többé az egykori -nyelvújítók szokottabb szavaitól sem. Úgy látszik, Simonyi volt az első -a hetvenes évek orthologusai közül, a ki megérezte az eszme változását s -az analogia hatásáról szóló dolgozatában beismerte, hogy nem afféle -productum a nyelv, minőnek Müller Miksa, Schleicher, Budenz és majd -minden nyelvész szerette feltüntetni, hanem nagy szerepe van benne az -analogiának is. - -Simonyi _Tüzetes magyar nyelvtana_ a realismus grammaticája. Bár azt -mondja a czímlap, hogy történelmi alapon áll, nagyon tévednénk, hogy ha -ebből egy orthologiai irányú nyelvtanra következtetnénk. Megvan ugyan -benne a szók és alakok történeti változása is, de gondosan előadja, az -egyes nyelvjárásokban és a rokon nyelvekben minő módosulásokban -jelentkeznek; szóval oly nyelvtant adott nekünk a szerző, mely nem -szabályozni, hanem csak lehetőleg magyarázni akar. A idealrealismus -napjaiban, mikor a nemzetek egységre törekszenek, a legtöbb grammaticus -szabályozni kívánja az irodalmi nyelvet; Simonyinak mint realistának, a -népies nyelv barátjának, nincsenek ily czéljai; de nagy nehézséggel áll -szemben, hogy ő, ki azelőtt annyira physisnak tartotta a nyelvet s -követte mesterének ily irányú, sokszor erőszakos fejtegetéseit, most -egyszerre az analogiát is fel kell használnia a szók és alakjaik -megfejtésére. Ez nem egyszer feltűnő ellenmondásokba keveri. - -Simonyi realismusának kiáltó jele továbbá a meghatározásoktól való -idegenkedése vagy a definitiók külsősége. Már a hatvanas években sokszor -kikeltek a tanárok és tudósok a meghatározások ellen. Mert nincs -érzékünk az egész meglátására, eszmei felfogására, azért a realista -jobban szereti a dolgokat leírni, részeiben feltüntetni. - -A mű hangtani részét realista aprózással készítette el Balassa József. -Húsz év óta nagy mérvet öltött a nyelv elemeinek szétszedése és -megkülönböztetése. Például a mai nyelvtudomány tömérdek a hangot ismer s -ha még sokáig tart a realismus, valószínű, hogy egy harmadával növekedni -fog a számuk. Csak jó füle legyen a nyelvésznek, nem lesz határa a -megkülönböztetésnek. Azelőtt csak egyes és kettős mássalhangzókat -ismertünk, ma már vannak rövidek és hosszúk is. - -Az alaktan kidolgozása is szorgalommal és ismerettel készült. Simonyi e -művében alaposabb akart lenni, nincs meg az a gondatlanság és -könnyelműség, mely a nem rég megjelent _Deutsche und ungarische -Redensarten_, továbbá a nagy _nyelvtörténeti szótár_-t jellemzi és sok -tekintetben hasznavehetetlenekké teszi, noha mindkét munkát -megkoszorúzta a m. tud. akadémia. Az egyes alakok megfejtésére felhozza, -a mit a régi irodalmi és a rokon nyelvekben, meg az élő dialectusokban -talált; csakhogy itt is csupán a végső esetben szeret az analogiához -fordulni; pedig az ébredező idealismus maholnap jóval többet fog -megmagyarázni az öntudatos és öntudatlan analogiából. Általában a -szerzők a realismus hatása alatt erősen hangoztatják, hogy a nyelv -életében minden változás öntudatlanul történik s az olyan tudatos, -egyúttal erőszakos változások, mint pl. nálunk a nyelvújítás, kivételek -a nyelv életében. (43. l.) Nagy tévedés azt hinni, hogy vannak -kivételek. A nyelv terén épen oly kevéssé vannak kivételek, mint az -ember erkölcsi világának más térein, minő a vallás, az erkölcs, a -politika, az irodalom, a művészetek stb. Mindezekben az ember cselekszik -az uralkodó idealismus vagy realismus nyomása alatt. Minden látszatos -kivétel az emberi faj és egyed eltérő szervezetéből származik. De -általában elmondhatni, hogy az emberi haladás egy-egy hullámának első -vagyis idealisabb felében, a szélső idealismus lohadásával beáll -kisebb-nagyobb mértékben a vallás, a bölcsészet, a nyelv stb. terén az -újítás. Tessék bármely nép történetét vizsgálni, mindjárt látni, hogy az -idealisabb időkben több vagy kevesebb változáson megy keresztül a nyelv. - -A _kivétel_ frázisával nem magyarázunk meg semmit. A tudománynak az okot -kell kutatni. És mivel az uralkodó eszme egyenlően hat az egész világon, -az úgynevezett kivételek okát mindig a fajban és egyedben fogjuk -megtalálni. A nyelvújítás azonban nem kivétel, mert vele bizonyos fokban -mindig találkozunk a hullám első felében Kivételes eset volna, ha a -realismus idején mutatkoznék, mikor nincs inyünkre az új szók faragása, -a nyelvtani alakok megváltoztatása, az idegen szólásmódok meghonosítása; -előfordulhat ugyan oly eset, de nem áramlat. Nagyon lehet, hogy egy öreg -ember élte alkonyán a mostani realismus alatt egy új szót farag, idegen -szólásmódot használ vagy valamely merész inversiót csinál, mint fiatal -korában tette; de már alig talál követőre, míg a harminczas, negyvenes, -ötvenes években mindjárt eltanulta tőle a lelkes olvasó, mert egyetemes -áramlat volt. - -Mindezekkel nem akarjuk a mű becsét leszállítani, majd leszállítja az -idő, a kitörő idealismus, mely megveti a népiest, követeli a szabatos -meghatározást; szívesen elismerjük a szerzők szorgalmát és alaposságát; -csak okait kerestük annak a tüneménynek, miért írták így műveiket és nem -másképp. - - - - -XXXI. A PAPSÁG POLITIKAI SZEREPE. - -Rendkívűl érdekes intézkedés akart lenni a kuriai bíráskodásról szóló -törvény, mely általában mondva, a politikától tiltotta volna el a -papságot. Mert bármennyire óvatos a pap, a nagy küzdelmek hevében alig -tarthat egyházi beszédet, mely kisebb-nagyobb mértékben politikai -izgatásnak ne czímezhetnének. Egy lelkes pap, a kit áthatott a vallási -és erkölcsi idealismus, könnyen börtönbe kerűl, ha realista bírák -tesznek igazságot fölötte. - -Szerencséjökre ez a korszak nem tart soká. Mindnyájan átváltozunk. Ne -higyje senki, hogy csak a népet ragadja meg az egész világon a -valláserkölcsi rajongás. Ez kitör a tanuló ifjúság, a művelt -középosztály és a főurak szívében is. A zsebelés nagymesterei és az -országgyűlési képviselők sem maradhatnak ki. A pénz emberei, a -kisebb-nagyobb bankárok is megérzik az idealismus nyomását, nekik is -lelkesedniök kell az erkölcsért, a vallásért. Talán a legutolsók -lesznek, de végre ők sem kerűlhetik ki mindnyájunk sorsát. Mert -erkölcsileg meg kell tisztulnia az emberiségnek, hogy legyen mit -fogyasztanunk, apasztanunk a haladás jövő hullámának végeig. - -Ha tehát be is zárnának néhány papot, a mai real irány még sem érné el -czélját, néhány esztendő múlva uralomra jut az emberiség szívében a -vallás és erkölcs tisztelete és eltörlik vagy ignorálják ezt a törvényt. -Azaz vagy magától elavúl vagy oly irányban alkalmazzák, melyet éppen nem -kívánt a mai realista gondolkodás. Például a néhány év alatt hatalomra -jutó szélső idealis, katholikus irány fogja alkalmazni a protestáns -papok ellenében, kik most nagyrészt a kormány szekerét tolják. - -A dolog magyarázata abban áll, hogy a szélső idealismus kedvez a -tekintélyi hitnek és az idealis moralnak. Ennek hazánkban legelső -képviselője a katholikus egyház. Neki tehát szükségképp hatalomra kell -jutnia. Nem egyszer hallom ugyan azt az ellenvetést, hogy ez lehetetlen -a villanyosság vagy a Röntgen-sugarak napjaiban. Tudós barátaim azonban -mint jámbor realisták nem ismerik az erkölcsi világ rendjét. A maguk -jóízű léhaságában és eszmétlenségökben érzéketlenek minden erkölcsi -iránt; nem tudván összefoglalni, az ő aprózó megfigyelésöknek, -vizsgálódásuknak élnek s nincs fogalmuk ama nagy erkölcsi átalakulásról, -melyen most vergődik át az ember. A katholikus irány győzelmét -megállítani valóban lehetetlen. A hol pedig, mint egyes északi -országokban, gyönge vagy nincs is katholikus egyház, ott mégis nagy -tiszteletben részesűl a tekintélyi hit és idealis moral, mint azt a -jeles angol szónok és államférfiú Balfour minister vallásbölcsészeti -munkája is tanúsítja. - -Századunk második tizedében számtalan protestáns gondolkodóval együtt a -mi Kölcseynk is azt tartotta, hogy kár volt annyi százezer vagy millió -ember vérét ontani a protestantismusért; hinni kell a katholikusnak, -hinni kel a protestánsnak: az egyik vizsgálat nélkűl hisz, a másik -vizsgálat után hisz, de okvetlenűl hinnie kell. Ilyet persze csak a -szélső idealismus napjaiban lehet igazán mondani, mikor az erkölcsi -eszme nyomása alatt örömmel látjuk a vallás és moral uralmát -embertársaink magán és közéletében. - -De mihelyt beállanak azok a napok, melyekben az egyén jogát kezdjük -hangoztatni az egyetemessel szemben; mikor szívünkben megjelenik a -kétely és a rationalismus: ekkor heves támadásoknak lesz kitéve a -katholikus egyház, rokonszenvünk a protestánsok felé kezd fordulni, mint -ezt 1830 körül és után lehetett látni. Most az egész művelt világon az -orthodox irány győzedelmeskedik; az ő zászlaját lobogtatva tisztúl meg -az ember az anyagiság szennyétől, emelkedik ki az érzékiség -pocsolyájából, a családban elfoglalja helyét az atya, melyről -leszorította a hivalkodó asszony és a követelő gyermeknépség, ritkulnak -az úgynevezett honleányok és választmányi hölgyek, betöltik igazi -szerepöket a családanyák, megnövekszik a szófogadó gyermekek száma; a -társaságban és a színpadon nem fogunk nevetni a szegény férj rovására, -hanem a kikapós asszonyt és a csábítót gúnyoljuk ki, ezeknek kell -rosszúl járniok, hogy kimulathassuk rajtuk magunkat. Szóval éppen -ellenkezőbe kell átcsapnia érzésünknek, gondolkodásunknak. A mit ma -teszünk, csak a magunk, családunk, fajunk, pajtásaink, küzdő -embertársaink örömére teszszük; nem igen keressük az erkölcsi -szempontot: akkor pedig az egyetemes szempontjából cselekszünk, isten, -vallás, erkölcs, becsület, tisztesség, nemes önzetlenség vezet -eljárásunkban, megvetjük a léha zsebelőt, a hitvány kapaszkodót s a -kiket ma királyok ünnepelnek és a panem et circenses-t kiáltó tömegek -megtapsolnak és éljeneznek: akkor lelkökben megszégyenülve tekintenek -vissza kevésbbé tisztes multjokra s megvetéssel emlegeti nevöket az -átalakúlt emberiség. - -Ezek sorából aligha fog hiányozni sok most ragyogó név. - - - - -XXXII. A SZENTSZÉK RENDELETE. - -Csatára szólítja fel papjait a szentszék. Most könnyen teheti. Ma -mindenfelé neki virrad. Az emberiség rajongani kezd az egyetemesért; -természetes, hogy hivatalos képviselői, különösen a papok mozognak -leginkább. És ilyenkor van hatása a szentszék rendeletének. Még néhány -év előtt mosolyogtak az efféle rendeletre. Most tisztelettel fogadják. - -Mikor több évvel ezelőtt a Ferenczrendi barátokat akarta szabályozni a -római központ, alig érhetett el valamit. A legszigorubb fenyegetés sem -használt, sikere majdnem semmi volt. - -Miért? Mert a realismus napjaiban minden testület decentralisálódik. A -családban az atya elveszti hatalmát a gyermekekkel szemben. Ilyenkor az -atyának nincs nagyobb boldogsága, mint gyermekeinek vágyait, -követeléseit kielégiteni. Érzéki gyönyörrel tekintenek a szülők -gyermekeikre s a kik tehetik, sok játékot és drága ruhákat hordanak -haza. Szegény Kókán sikkasztott, hogy többek között ezreket költsön -gyermekei játékára, mulatságára. A jámbor férj nem tud eleget kiadni az -asszony cziczomájára, estélyeire, szinházaira, kirándulásaira, -fürdőzésére. A hol mind ez nem lehet, ott kisebb mértékben, de mégis -érvényesűl az asszony akarata. - -A testületek, hivatalok vezetésében mindenütt ez a szétmállás, a részek -uralma nyilvánult. Egy erélyes főnök sehol sem tudta hosszú időre -felütni sátorát, ha tisztességes és becsületes szigorral mert fellépni. -Ha pedig tisztviselőtársai szólaltak fel hivatalos működése ellen, -csakhamar távozni kényszerűlt. Az erélyes tanfelügyelő például mindjárt -összetűzött az alispánnal, vagy más megyei hatalmasokkal s csak azt -láttuk, hogy az ország egyik végéből a másikba dobálja, vagy más téren -alkalmazza, főleg nyugdijba küldi a minister. Ezer meg ezer példával -illustrálhatnók a részek uralmának, befolyásának tüneményeit a realismus -napjaiban. - -A katholikus egyház története szintén csak ezt mutatja. A VI., X., XV. -század a catholicismus roppant megaláztatásával járt. A XVII. század -második fele nem különben. Csak 1690 után, mikor ébredezik az -idealismus, kezd újra magához térni a katholikus egyház. A XVIII-ban, -1773-ban újra engedni kell a részeknek, eltörlik a Jezsuita-rendet, -mindenfelé üldözni kezdik az egyházat, József császár nálunk gyökerestűl -átváltoztatja az egyháziak közéletét, eltörli a sok imádságos szerzetet. -És így tovább. 1810 után ismét erőt kezd mutatni a katholikus központ. -Róma parancsol s engedelmeskedik a papság. 1817-ben már mindenfelé -lelkesednek az egyetemesért, benne a katholikus egyházért és szánalmas -benyomást ébreszt a hitújitás háromszázados emlékünnepe. - -Most hasonló napok fognak bekövetkezni. A római központ erőt érez -magában és erejének súlya van. - -A jámborság, szentség, magasztos erély tudja magával ragadni a hiveket. -A szentszék a magyar alsó papságnak ad igazat, tőle és a világi uraktól -várja a vallásos élet fölébredését, mikor megrója a püspökök túlzott -óvatosságát, engedékenységét. - -A főpapoktól a seminariumi nevelés reformját követeli a római szék. Ez -kissé nehéz. A papi nevelés a realisabb időkben veszit egyetemes -jelleméből és nemzeties, magyaros lesz. Igy volt ez a XVII. században, -így a XVIII. század utolsó negyedében, mikor a pozsonyi és más -növeldékben világi szindarabokat játszottak. Mintegy húsz év óta szintén -szabadabb lőn a papi nevelés. - -Alig remélhetni, hogy a mi jó magyaros püspökeink seminariumi tanáraikat -szent buzgóságra kényszeritsék, vagy rögtön eltávolitsák. Öt-tíz év -alatt azonban sok minden megváltozik, uralomra jut a katholikus irány és -buzgóbb lesz a papi nevelés, melyet elhanyagolt a realismus annyira, -hogy például Ipolyi Arnold mint nagyváradi püspök állítólag egy családos -papot nevezett ki seminariuma igazgatójának; pedig egykor maga is a -pesti központi papnövelde rectoia volt a szentéletű Kubinszky Mihály -után, a ki itt tehetetlennek bizonyúlt, noha előbb Kalocsán rajongtak -érette a clericusok. Csakhogy e rajongás még az ötvenes években volt. - -Végül a magyar nyelvnek erőszakos terjesztése ellen is tiltakozik a -szentszék, mikor a nemzetiségek vallásos tanitásánál kárhoztatja -használatát. A rendelet e része egy lustrum előtt még nagy vihart -keltett volna. Ma annyira hanyatlik a nemzeties, a népies, a magyaros -iránti lelkesedés, hogy szép csendesen fogadják. Mikor az egyetemesért -kezdünk rajongani, beszélünk ugyan, még pedig hévvel a hazáról és -nemzetről, de már egészen más, tudniillik erkölcsi szempontból emeljük -ki. Az ily hazában szeretettel ölelkezhetnek a legkülönfélébb -nemzetiségek. Csupán a zsidó és czigány van ilyenkor kizárva a kölcsönös -szeretetből. Azért lesz érthető, hogy 1815-ben a bécsi congressus minden -rosszakarat nélkül csapja egymáshoz Belgiumot és Hollandiát, nincs -érzéke a nemzetiség eszméjéhez, éppen úgy, mint Szent-István király nem -érzi szükségét az egynyelvű magyar hazának, vagy a XVI-ik század első -felében német, tót és magyar származású reformátorok vegyesen hirdetik a -vallásújítást, Rákóczy oroszai egész lélekkel csüggnek a magyar hazán; -szepesi németek, felvidéki tótok ugyanazon hévvel harczolnak az ország -szabadságáért, mert megszünt a nemzetiségi érzés. - -Ennek lehetőségét azonban még sok realista nem tudja elhinni. Azt -tartja, hogy a nemzeti érzés örök és változhatatlan érzelem. Pedig -nagyon természetes a hanyatlása. Mert mikor az egyetemesért kezdünk -lelkesedni, mint az idealismus napjaiban, akkor nem rajonghatunk a -szűkebb nemzeti és a még szűkebb individualis eszme után. - -Ezek iránt közönyösek vagyunk, sőt megvetéssel viseltetünk. Persze a -szélső idealismus hamar lejárta magát. 1825-ben Vörösmarty már ostrozza -a gyáva kort, melyben álom öldösi a magyar ember szivét. - -A szélső egyetemes iránti rajongás kora nagyon rövid szokott lenni, de -elég arra, hogy az emberiség megtisztúljon a realis idők erkölcsi -szennyétől, a népben uralomra jusson a vallási és erkölcsi tekintély -tisztelete, a családban elfoglalja szerepét az atya és férj, az -irodalomból és művészetből eltünjék az érzéki, az állati kéj, különösen -háttérbe szorúljon a meztelen nő, kit annyi változatban másol a realis -idők művésze és fényképésze. - - - - -XXXIII. AZ ISTEN. - -Az idealismus kitörésekor az emberiség nagyon eped az Isten után. 1815 -körűl az Isten eszméje hatja át az egész társadalmat. Ezt mutatja a -politika épen úgy, mint az irodalom. Az egyetemes elvekről, az örök és -szükségképi principiumokról szólanak a bölcsészek, szivesen foglalkoznak -a metaphysica és erkölcstan fontos kérdéseivel, még a -természettudományba is belé viszik a philosophiát. Az állam- és -jogtudomány egy Haller, Bonald, de Maistre és mások kezében theocraticus -színt ölt magára; az ember lelki világának, a három eszmének, a szép, jó -és igaz eszméjének egységéből indulnak ki s a szerint a politika, a -moral, a vallás stb. mind egységbe olvadnak össze, úgy, hogy az ember -nem látja az alkotó részeket, legalább nem tulajdonít nekik nagyobb -jelentőséget, mindent az egész szempontjából ítél meg. - -De már a század harmadik és negyedik tizedében lazul a három eszme -egysége s azért észre kezdjük venni az egésznek alkotó részeit; a -tekintély uralma bomladozik, mind hatalmasabbá lesz a scepticismus és a -rationalismus, velök jelentkezik az egyházi zsarnokság elleni zúgolódás -és a lelkiismeret-, a vallás-, a sajtó-, a polgári szabadságért való -rajongás; kevés embert vigasztal a tekintélyi vallás és idealis moral. A -katholikus egyházzal szemben magasztalják a protestans vallást, a -vizsgáló hitet és mindenfelé ostorozzák a vakhitet. - -Az ötvenes években a nemzeti egység, az állami központosítás eszméjével -együtt megjelenik az egyházi centralisatio, az orthodoxia is. Ez azonban -már nem a szélső idealismus magasztos rajongása az isteniért, az -egyetemesért s benne a tekintélyi vallásért; hanem politikai tendentia, -mely szintén üldözi a szabadságot, ha útjába áll. - -Csakhogy az egyházi központosítás sem tudja megakadályozni a három -főeszme fokozatos szétválását, a realismus gyarapodását. Az ember -folyton rationalisabb, észszerűbb lesz. Minden erőnkkel az észszerűség -felé törekszünk. Észszerű vagyis lélektani alapon áll a szépirodalmi, -művészeti kritika. Észszerűség szempontjából bíráljuk a politikai, jogi, -társadalmi, nevelési stb. intézményeket. - -A tiszta ész lesz nemcsak a realis tudományoknak, hanem az ember -testi-lelki életének is egyedül jogos bírája. Nagyon természetes, hogy e -bíró előtt nem állhat meg a tekintélyi vallás, sőt akárhány ember -szemében semmiféle vallás sem. A hetvenes-nyolczvanas években nagyon -elterjedt a nyilt atheismus, az ember közönyös lett minden isteni iránt. -Az iskolákban is elhanyagolták a vallás tanítását, a család nem törődék -az ifjúság vallásos nevelésével. Az egyház papjait gúny tárgyává tette a -szépirodalom, különösen a színpad. Legfölebb a katholikus egyház -gyönyörű érzéki szertartásai tetszettek, úgy hogy egyiket-másikat -meghonosította a protestantismus is. - -Az Istennel ilyenkor csak a mysticusok törődnek, a kik nagyon -elszaporodnak, mert a realis ember szétválasztó, aprózó, megkülömböztető -elemzése a dolgok mélyében sejti az istenit, a mysticus valamit. - -A realismus gyarapodásával tehát hódít a mysticus vallásos érzés. Igy -látni ezt kivált a II. és a XV. században, továbbá a XVII. század -második felében, azután 1800 körűl. Theologusok és philosophusok -szívesen foglalkoznak az édes, lágy, vallásos mysticus érzéssel, melynek -Kempis Tamás, Schleiermacher, újabban Renan és mások voltak tehetséges -képviselői. A katholikus egyháznak különösen a XIV. és XV. században sok -jeles mysticus írója volt. - -De mihelyt a netovábbig jutott a három főeszme elválása és az egész -ellenében mindenfelé uralomra tettek szert az alkotó részek; az -egyetemes képviselőit pedig sárba rántotta az individuum: kitör az -idealismus s újra az egyetemes, az egész, az isteni felé fordúl az -emberiség. - -Azonban meddig terjed a realismus e _netovábbja_, még nem tudom -megmondani. Az alkotó részek uralomra jutásának határait nehéz pontosan -megjelölni. Annyit látok, hogy a családban a nő, tehát a legfontosabb -alkotó rész, befolyása haladást mutat három ezer év óta. A görögöknél -még el volt tiltva a nyilvános élettől a feleség, már szabadabb volt a -rómaiaknál, a keresztyénség ismét függetlenebbé, önállóbbá tette, -napjainkban pedig sokfelé majdnem egyenlő jogokat élvez a férfival. A -családban tehát halaványan ki lehetne mutatni a fokozatos fejlődést, -vagyis a részek érvényre jutását. De nehezebb a politikai életben. Noha -itt is jóval fejlődöttebb a mai közélet mint a középkorban, sőt talán a -görög-római világban volt. - -Talán úgy lehetne megtalálni e _netovábbat_ vagyis az idealismus -jelentkezését, ha az individualismus azon állapotját veszszük föl, -melyben féktelen és zsarnok kezd lenni. De ez sem deríti föl, világítja -meg a kérdést. Legalább én nem tudom földeríteni. - -A mi napjainkat illeti, már több év óta számos jelenségével találkozunk -a kitörő idealismusnak. Legkitünőbb jele a vallásos irodalom roppant -elterjedése. Valamire való egyházi mű sok ezer példányban jelenik meg, -holott gombamódra szaporodik a számuk. A lapok, a folyóiratok telvék -moralizáló czikkekkel, vallási kérdések fejtegetéseivel. A magyar, noha -fajánál fogva nem igen rohan a szélső idealismusba, szintén elég örömest -olvassa most a vallás-erkölcsi tünemények magyarázatait. - -E lelki szükség egyik jelenségének tartom én dr. Wekerle László _Isten_ -czímű bölcsészeti munkáját, mely buzgó hirdetője a valásosságnak, -kárhoztatója a hitetlenségnek. Wekerle bölcsészetét _a necessismus -metaphysikájának_ nevezi s czélja bebizonyítani, hogy az ember -szükségképen rájön az Isten ismeretére. Általános, feltétlen fogalomnak -és nem egyéninek tartja az istent; nem concessio ez, melyet az ész a -szívnek tesz, hanem absolut valóság. A szerző vallja, hogy isten létét -idáig tudományos alapon még nem tudták bebizonyítani, milyenségét -felfogni. Tehát e nagy feladatra vállalkozik. Neki nem elég az Istent, e -szabad értelmes, végtelen tökéletességű, személyes nagy szellemet hinni, -hanem tudományosan is meg kell ismerni. - -Wekerle bölcsészete tulajdonkép természetphilosophia, mely szívesen -alkalmazza a tudomány mai eredményeit, ügyesen felhasználja mindazt, a -mivel nehéz tételét bizonyíthatja. Természetes, hogy érvei, noha itt-ott -elég mysticusok, összefoglaló gondoskodásának szüleményei. És mikor az -Isten szükségképiségét bizonyítja, csak azt látjuk irataiból, hogy -igazán szüksége van az Istenre. Ma már sokan érezik e szükséget, s majd -a régi érvekkel, majd ezek modernizálásával, különféle átirásukkal -hirdetik, hogy van Isten, van élő hit, van igaz vallás, van -magasztosabb, nemesebb erkölcs, van isteni erény. A szerző sokszor -költői lelkesedéssel hirdeti a nézeteket. - -Erkölcstanának czélja az erkölcsi és szellemi tökély, világosabban -mondva: az istenes élet. Csakhogy ez is homályos, melyet nem világosít -fel az a szabály, hogy a nemes egoismus mindíg túlsúlyban legyen az -altruismus felett, a jellemerély pedig a szívjóság mellett soha ne -hiányozzék. - -Mindezek annyira határozatlanok, hogy senki sem tájékozhatná magát -belőlük. A moral története világosan mutatja, hogy az idealis napokban -az egyetemesért kell rajonganunk, lelkesednünk; az isteni, az erkölcsi -ragad meg bennünket. Ilyenkor csak az oly irodalmi művek tetszenek, -melyekben az egyetemes tiszteletével, az isteninek imádásával -találkozunk, a színpadon is meg kell becsültetniök a tekintély -képviselőinek, nevetnünk csak az egyén kudarczán szabad. Némi undorral -fordulunk el az érzékiség szemléltetésétől, sokan követelik, hogy -fügefalevelekkel takarjuk be a meztelen szobrokat vagy egyszerűen -távolítsuk el. - -De fokonkint annyira átváltozik érzésünk, gondolkodásunk, hogy a -realismus alkonyán szemünk elől elveszítjük az egyetemest. Lágy jóság, -léha gyöngédség, altruisticus szánalom, válogatás nélküli irgalom tölti -el bensőnket. Létünk legelső gyönyöreit ilyenkor az érzékiség -szolgáltatja. Örökös szórakozásra, folytonos élvezetre és tartós munkára -van szükségünk, hogy ne érezzük vagy legalább enyhítsük a realismus -nyomását, még úgy is sok ember öngyilkos lesz, mások megőrülnek vagy -idegesekké válnak. Annyira, hogy ha képesek volnának még tetemesen -beljebb hatni a realismusba, az egész emberiséget borzasztó életúntság -sújtaná és tömeges lenne az öngyilkosság. - -Valóban ez a haladás egy-egy hullámának erkölcstana, melyet azonban -Wekerle nem ismer. Vajjon összefoglaló gondolkodásának növekedésével be -fogja-e látni, oly kérdés, melyre nem tudok válaszolni. - - - - -XXXIV. A KÉTFÉLE OK BÖLCSÉSZETE. - -Ezer meg ezer tünemény mutatta az embernek, hogy a dolgoknak fensőbb -okaik is vannak. Az idealisabb időkben igazán átérezték az isteni -gondviselés fogalmát, belőle magyarázták az erkölcsi és legtöbbször a -természeti élet tüneményeit. A realisabb napokban jobbadán bizonyos -determinista és fatalista világnézet vett erőt az embereken. Még azok -is, a kik az isteni gondviselést emlegették, bizonyos fatalis, végzetes -jelentést tulajdonítottak neki. Az isteni gondviselés édes és vigasztaló -gondolat volt, mely megnyugtatta a jámbor hivőt; a realisabb idők -végzete, determinista felfogása azonban nem tudta fölemelni az ember -nyomott lelki hangulatát. A féktelen individualismus zabolátlankodott -mindenfelé, még a X. században is úgy, mint a XV-ikben. - -Néhány század óta leginkább a korszellemet és a divatot emlegetik az -erkölcsi tünemények magyarázatánál. Csakhogy a kor szellemének és az -uralkodó divatnak emlegetése minden magyarázat nélkül odavetve csak -egy-egy zajos frázis. Pedig nehezen használtunk valamely hézagpótló -varázsigét annyiszor, mint épen ezeket. - -A kor szelleme valami fensőbb volt. A komolyabb jelenségeket szoktuk -vele indokolni; a divattal pedig az alsóbbrendűeket. Ez utóbbit -szeszélyes valaminek tartottuk. Pedig mind a korszellem, mind a divat, -ugyanazon magasabb eszmei oknak természetes okozata. - -Az erkölcsi világ törvényének ismeretével mindjárt tudjuk, hogy az -erkölcsi tüneményeknek kétféle okuk van, egy közvetett vagyis eszmei, -egy közvetlen és alkalmi. - -Az első a tulajdonképeni, az igazi ok. Az uralkodó eszme folytonos -változása, ritmusos módosulása hat az emberre, a ki e hatás szerint -tartozik átalakulni, érezni, gondolkodni és cselekedni. Ez ok hatása -alatt van nekünk az idealis napokban széles látásunk, e nyomás alatt -rajongunk az egyetemesért vagyis az isten, a vallás, az erkölcs, a -tekintély győzelméért. A szép, jó és igaz egységének lazulásával -tiltakozunk a tekintély, a vakhit, a papi zsarnokság uralma ellen, -hirdetjük az egyéni szabadság jogát, követeljük a vallás, a -lelkiismeret, a sajtó, a bölcselkedés, a gondolkodás és a politikai élet -szabadságát. - -A haladás hullámának közepén látkörünk szűkűlésével rajongunk a nemzeti -egység és nagyság után, melylyel az idealisabb idők szabadságapostolai -sokszor ellentétbe jutnak és összetiportatnak. De a mint meghaladtuk az -idealrealis gondolkodást, mindjobban győz az individualismus, az egyéni -szabadság eszméje; a politika, a jog, a társadalmi élet elfordul a -vallástól, az erkölcstől, ezek alapja, forrása többé nem az isteni -tekintély, nem az egyetemes, hanem az egyén. E szerint módosítjuk -törvényeinket, e szerint módosúl a bíró és a társadalom itélete. -Mindenfelé uralomra jut az érzékiség, sokan beléhelyezik boldogságukat, -az emberiség a léhaság, az anyagiság, az elvtelenség prédája lesz, mert -nincs a mi egyediségét meg tudná fékezni. Mindenütt az alkotó részek -uralkodnak, a családban, a községben, az országban és magában az -egyházban is; így semmivé lesz az egésznek, a tekintélynek hatalma. - -A haladás egy hullámának elejétől végeig ezeket az érzelmeket és -gondolatokat találjuk, melyek az eszme ránk való hatásának -következményei. Természetes, hogy a nemzetek műveltségi szinvonala -szerint ez érzelmek és gondolatok más-más alakban, kisebb vagy nagyobb -zajjal jelennek meg. Például 1830 körül Francziaországban, Belgiumban, -az angol földön győzött a liberalismus, úton-útfélen dicsőitették a -szabadságot, míg a kevésbé művelt népeknél nem találkozunk e -tüneményekkel; de azért e műveletlen nemzeteknél is fogy a tekintély, az -egyetemes, az erkölcsi és az isteni iránti lelkesedés, ők szintén -hangoztatják az individuum jogát s a gyakorlatban keresztül visznek, -egyet-mást; műveltségök azonban annyira alantas, hogy külső törvényekkel -még nem képesek megbuktatni a theocraticus jogrendet. Az idealrealismus -idején ők is lelkesednek a nemzeti egység és nagyság iránt, a realismus -alatt pedig léhák, érzékiek, az anyagiságra vetik magukat, noha sokkal -korlátoltabb viszonyok között tehetik, mint a művelt nemzetek. - -Az egyénnek az a rendeltetése, hogy símuljon az erkölcsi világ -törvényéhez. A ki nem tud símulni, az boldogtalan, szerencsétlen lesz; -míg a ki símul, szerencsés elégedett, vidám, tisztelt és egészséges. - -Millió példával bizonyíthatjuk ezt az állítást, mert csak elő kell -vennünk bármely ismert gondolkodó, politikus, költő, művész, tudós, -ügyvéd, orvos stb. életrajzát, mindjárt látjuk az eszme befolyását. - -Mutassunk be egy-két példát; a többit az olvasó maga is megtalálhatja. - -Például álljon itt a nagy szónok, Demosthenes. Ő a 425–150-ig tartó -hullám első felében élt. 380-ban született. Görögország akkor apró -államokra oszlott. Demosthenes Athenben szerepelt és lánglelkű hirdetője -volt a szabadságnak. De szemben állott vele az idealrealismus nemzeti -egysége és nagysága. Az idealisták autonomicus szabadság utáni rajongása -már nem igen kellett, helyette a nemzeti egység utáni vágy folyton -növekedett. Pedig Demosthenesnek az előbbi volt az eszménye, melyet nem -tudott cserben hagyni. Csodálatos erélylyel és szónoki tehetsége -bámulatos varázsával védte a szabadságot Macedoni Fülöp, az egység -képviselője ellen. Mikor ezt meggyilkolták, Nagy Sándor ellen is -folytatta a harczot, míg végre 322-ben megmérgezte magát. Hiába való -volt égő szabadságszeretete, hiába minden fáradozása, elkeserednie, -buknia kelle, mert az uralkodó eszmével állott szemben. - -XIV. Lajos franczia király 1638-ban született és 1643-ban már trónra -lépett. 1661-ben kezdett önállóan uralkodni. Ez időszak már erősen -realis volt és Lajos kitünően érezte magát benne. Minden sikerült neki. -Kül- és belpolitikája ritka szerencsével járt. Mint jó realista élte -világát, páratlanúl tudott símulni az idők árjához. Udvara a fény és -pompa, az ünnepélyek és mulatságok központja, a jutalmak és ajándékok -kiapadhatlan forrása volt, úgy, hogy nagynak nevezték el franczia -magasztalói. Körülbelül 1690-ig tartott e dicsőség. 1690 körül már -jelentkeztek az idealismus előfutárai. Beállott a pénzzavar, az ország -elszegényedett; éhség, nyomor tizedelte meg a népet. A király elvette -egyik kedvesét és ezzel együtt az áhitatnak kezdett élni. Szomorú lőn az -udvar képe. Hozzájárult még, hogy az egyik csapás a másik után érte a -fejedelmet, 1710 után elvesztette fiát, a dauphint, több unokáját. E -veszteségek csupán alkalmi és közvetlen okai valának a nagy király -szomorú életének, azzá tette a fölébredő idealismus, mely a vallást, az -erényt, a becsületet, a tisztességet stb. hirdette és tartotta egyedül -jónak. - -Wordsworth Vilmos angol költő 1770-ben született nagyon realis időkben, -a kilenczvenes években elragadtatással tekint a franczia forradalomra, a -féktelen szabadság kitörésére, 1800 körül kezd átváltozni, a vallás és -erkölcs tisztelete jut uralomra lelkében. Igazi teremtő kora a tizes -évekre, a szélső idealismus uralkodására esik, ekkor készül: _The -excursion_, melyet sokan magasztalnak és legjobb művének tartják. _The -white doe of Rylstone (1815)_, _Peter Bell (1819)_, _The Waggoner -(1820)_ és más jeles alkotásai többnyire ez időtájt készülnek. - -Main de Biran, a francziák jeles metaphysicusa 1766-ban született. Mivel -szerette a bölcsészetet, már a kilenczvenes években foglalkozott vele -realis irányban. 1810 körül szembetünőbb változáson ment át, úgy, hogy -Royer-Collard mindnyájok mesterének nevezte, aki újra megszerezte -Francziaországnak a spiritualismust. Lelke azonban az idealismus -erősbödésével nem tudott pihenni, mindjobban epedett az Isten után. -Mélyen meghatók naplójának, a _Journal intime_-nek sorai. Ő, a ki a -sensualismussal kezdette, Cabanis és Condillac tanaiból indúlt ki, -1817-ben érzi, hogy biztos alapra van szüksége. «Én szenvedek! Támaszt -keresek és mindjobban érzem, hogy azt nem találhatom magamban!» (1819) -Ugyanakkor irja: «Mint minden lélek, én is érzem, hogy valami -feltétlenbe, változhatlanba kell fogódznom.» És így tovább. - -Tehát minden tüneménynek kétféle oka van, az egyik, a fő, az eszmei ok, -melynek hatása alatt módosúl érzésünk, gondolkodásunk; másik az alkalmi -ok, melynek egyéni szervezetünk és környezetünk a forrása. - -Például egy öngyilkosságról van szó. Mi az oka? kérdezik. Az alkalmi -okok között szerepel az adósság, sikkasztás, családi viszály, -mellőztetés, gyógyíthatlan betegség, igazságtalan bánásmód, félelem, -szégyen stb. - -Ezek azonban csupán alkalmi okok. Legfőbb az eszmei ok, az öngyilkos -ugyanis nem tudott símulni az uralkodó eszméhez, azért az egyik nyomott -szenvedő lelki állapotjában könnyelmű pazarló, henye életet folytatott, -adósságot csinált, sikkasztott, a másik ideges, rossz kedvű otthon -családjában, künn a társadalmi élet terén vagy hivatalában kiállhatatlan -vagy pedig zárkozott, elégedetlen, meghasonlott lélek volt. Az efféle -okoknak ezer meg ezer változata van. Ki tudná mind elszámlálni? - -A történetirás rendesen a közvetlen, az alkalmi, a közelfekvő okokat -nyomozza a realismus idején, nincs érzékünk a fensőbb eszmei -kapcsolatokhoz. De az erkölcsi világ törvényének ismeretével nemcsak az -idealis időkben fogják kutatni az eszmei okokat, hanem a realismus alatt -is. Csupán azon különbség lesz a régi és az új realista előadás között, -hogy röviden megemlítvén az eszmei okot, bővebben tárgyalják, -szellemesen részletezik az események és intézmények alkalmi, közvetlen -okait. - - - - -XXXV. A HÁZASSÁG. - -– Bácsi, kérem, ne haragudjék, de jó kedvemben szeretném egy kissé -megboszantani. Maga oly pedans és unalmas, ha mindig békén hagyják. - -– Mivel akarsz boszantani? - -– A házassággal. Maga, a ki öreg napjaira agglegény maradt, most barátja -és apostola a házasságnak. - -– Úgy van, kicsikém. - -– Talán meg is akarna házasodni, mint az agg Dumas tette? - -– Azt már nem. - -– Bácsi igazán rosszul járt. Mikor fiatal ember volt, a művésznők és más -szép asszonyok társaságában elmulasztotta a házasságot, pedig akkor még -sürgette az erkölcsi világ a tisztességes házas életet; most azonban, -mikor kitűnő gondolkodók, előkelő poéták és regényírók küzdenek a -házasság ellen, bácsi elszegődik lelkes védőjének, buzgó apostolának. -Úgy látszik, bácsi mindig mást tesz, mint a mit az emberek tesznek. - -– Nem jól mondod, édesem. Ez csak látszik. Szervezetem könnyen tud -simulni az idők árjához. A gyarapodó realismus nyomása alatt a hatvanas -és hetvenes években gondtalanul éltem világomat s a te regényíróid -nézeteit úton-útfélen hirdettem; de most hajnalodik, mutatkozik az -idealismus ragyogó sugara s engem mindjárt megvilágosít, noha melegítő -erejét csak öt-tíz év mulva érzi meg az egész társadalom. Most még -kevesen rajongunk érette. Sokszor hallod a társaságban, hogy ez vagy az -mindig máskép cselekszik, érez és gondolkodik, mint a hogy a józan eszű -emberek szoktak; jegyezd meg, hogy az ilyenek finom szervezetöknél fogva -könnyen simulnak az idők árjához, vagy pedig kemény, hajlíthatlan -egyéniségek, a kik alig tudnak az eszme változásával haladni s azért -bomlott emberek. Mindkét állapot veszélyes, az első épen úgy, mint a -második. Comte Ágost az őrültek házába kerűl, mert positivismusa jóval -megelőzte korát; a magyar Semmelweisz szintén ott végzi be napjait, mert -gyermekágyi lázának elméletét nevetségesnek találják orvostársai. Arra a -finom elemzésre még ritka ember volt képes. - -– De bácsi nem sokat törődött a világ ítéletével, mikor a szép asszonyok -szerelme boldogította. - -– Nem mondhatnám. Kivált a hatvanas években még sokszor resteltem azt a -kivételes helyzetet, melybe az ily viszonyok juttattak. Néha igazán -bántott a világ ítélete. - -– És még sem tudott megházasodni, pedig nem volt pessimista. - -– Édes fiam, a ki megelőzi korát, sohasem lesz pessimista, mert még ha -őrűltségig izgatottá válik is, nem jut abba a sötét világnézetbe, melyet -pessimismusnak neveznek. Azok esnek e bajba, a kik elmaradnak koruktól, -a kikben több az összefoglaló, az idealis gondolkodás, mint a mennyit az -idők árja megenged. Én mindig optimista voltam, most is az vagyok, mert -hiszem, hogy nem sokára megnemesedik az emberiség. A realismus örökös -mulatsága mellett az összefoglaló gondolkodású ember látja az emberi -nyomort, az egyetemes léhaságot, a nemzeti szellem sikerein való -határtalan örömet, de egyúttal a féktelen érzékiséget, kapzsiságot, -jellemtelenséget és hasonlókat. Ezen azután töpreng és háborog, -elkeseredik és kifakad. Nekem nem volt ennyire összefoglaló tehetségem, -én sohasem láttam oly sötétnek a világot, mint egy Schopenhauer. - -– De hát mit mond ahhoz, hogy már oly jeles regényíró is, mint az angol -Thomas Hardy, nem igen rajong a házasságért. - -– Fiam, ez régi dolog. A realismus az alkotórészek uralma lévén, alatta -szétmállik minden intézmény. A politikai életben győz a decentralisatio; -a gyarmatok, a tartományok, a nemzetiségek, a hol könnyen tehetik, a hol -nem fűzik erős kapcsok az egészhez, érvényesülnek, nagyobb jogokat -követelnek és kapnak; a nagy testületetek, mint nálunk a királyi tábla, -az államvasút stb. decentralizálódik. Ez a család sorsa is. Annyira -követelő a feleség, követelők a gyermekek, hogy aggadalommal tekint a -házasságra minden komolyabb, önállóbb férfi. Így volt ez a II., VI., X. -és XV. században, a XVII.-nek második felében és 1800 körül, mikor a két -Schlegel, Schelling és mások kárhoztatták a házasságot. Napjainkban -pedig számos realista gondolkodó, különösen a socialista hajlamúak -megvetéssel szólanak a törvényes házasságról. Bebel vaskos munkája: _Die -Frau und der Socialismus_ 1883-ban jelent meg s csak oly szabadnak, -függetlennek tekinti a nőt, mint a férfit. Ez a függetlenség azonban nem -fér meg a törvényes házasság fogalmával. Különben a szélső idealismus -lohadásával, a tekintély uralmának hanyatlásával mindjárt megkezdődik a -szenvedély jogosultságának hangoztatása. Sand George már a harminczas -években rendkivüli hévvel, lelkesedéssel hirdeti e tant. Igaz, hogy még -nemesebb gondolkodás mutatkozik irataiban, még sokszor elismeri a -tekintély némi jogosultságát, de a későbbi, kivált az alsóbb rendű -elbeszélők rémes historiákkal bizonyítgatják a tisztes házasság hibáit, -bajait s benne a nő szenvedéseit. A kitűnő regényírók csak újabban -kezdik hangoztatni a nő szabadságát, függetlenségét. - -– Hát nem ez a szép, az egyedül boldogító a házasságban? A független -asszony édes szerelemmel csügg szerető férjén! Mily szép, mily magasztos -gondolat! És ha később elhűlnek egymás iránt, ha a férfi szíve más -nőhöz, a nőé más férfihoz vonzódik, miért maradjanak egymáshoz -bilincselve egy hosszú életen keresztül? Lássa, mily boldog most Aranka -és volt férje, mindegyik megtalálta a magáét! Nem igen törődnek a mi -czopfos világunk balítéletével, sőt bátran szembe szállottak vele, mikor -szépen fogatukba űlve párosan jelentették be barátjaiknak, jó -ismerőseiknek, hogy nem sokára elválnak egymástól. Bácsi bizonyosan -emlékszik Kovács Bélánéra, a ki most egy új férj ölében boldogan éli -világát; de azért gyöngéd leveleivel sokszor fölkeresi az ő régi -gyámoltalan Béláját, tavalyi nagy betegségében gondoskodott ápolásáról, -néha maga is órákat töltött beteg ágyánál. Lássa, ez a szép, ez a nemes, -ez az idealis gondolkodás! - -– Fiam, ebben szikrája sincs az idealis gondolkodásoknak. Ez a realismus -gyöngédsége, irgalma, nyájassága, határtalan jósága, mely nem ismer -ellenséget. A realismus alatt mindnyájan jólelkű szamaritánusok vagyunk, -szeretünk minden hozzánk hasonlót, csak ne állja el utunkat. Kovács -Béláné nem tudja volt férjét gyűlölni, szivesen gondol első szerelmök -boldog óráira, csak ne zavarja új szerelmének bűbájos napjait. Béla nem -is zavarja. Mint kedves realista annak is örül, ha volt felesége vidáman -éli világát. - -– Hát ez nem idealis gondolkodás, nemes önzetlenség, igazán magasztos -önfeláldozás? Ha ez nem idealismus, mi lesz akkor az eszményiség? - -– Biz ebben nyoma sincs az idealismusnak, mely nem egyéb, mint az -egyetemesből, az egészből, a központból való kiindulás. Az egyetemes, az -egész, az isteni, az erkölcsi lesz tetteinknek rugója, indító oka. A mit -teszünk, az egyetemes szempontjából teszszük. Béláné minden cselekedete -az alkotó részből, az individuumból indúl ki. Mivel megszerette új -férjét, senkivel és semmivel sem törődve elhagyta az urát és gyönyörű -kis fiacskáját. Igaz, hogy sokszor megemlékezett róluk, tömérdek -virágot, finom süteményeket, szép ruhákat küldözget elhagyott -gyermekének, egygyel-mással kedveskedik volt férjének: ez azonban nem -egyéb a realismus irgalmánál, gyöngédségénél, léha jóságánál. Ebben -nincs igazi moral, mely csak az egyetemes szempontjából lehetséges. A -törvényes házasság egyedül biztos alapja az idealis családéletnek, mely -minden tettében az egyetemest tartja szeme előtt. Az egyénnek föl kell -magát áldoznia az egyetemesért, az egészért. A férjnek és atyának kell -uralkodnia az idealismus alatt s az erényt követve kell boldogítania -nejét és gyermekeit. Ez az idealis korszak házassága, igazán boldog -családi élete. A nő és a gyermekek megtanulnak engedelmeskedni, -meghajolnak a férj és atya tekintélye előtt s akkor érzik jól magukat, -akkor igazán boldogok, ha tisztelettel és hű ragaszkodással hajolnak meg -az isteni és erkölcsi világrend e képviselője előtt. - -– Bácsi mindig realistának csúfol engemet; de talán még sem vagyok az, -mert szavaival egészen magával ragadott. Szentűl fogadom magának, hogy -ellenünk sohasem lesz kifogása Pistának! - - - - -XXXVI. A HITVES HŰSÉGE. - -– Ugyan bácsi, ki mondta, hogy az a legjobb asszony, a kiről se jót, se -rosszat nem hallani? - -– Lehet, hogy ősrégi mondás, de mi Thukydides görög történetíróról -olvastuk, a ki az idealismus hajnalán írta munkáját. - -– A görög asszonyról könnyű volt se jót, se rosszat nem beszélni, mert -mindig elvonulva élt családja körében; a modern nő azonban más szabály -alá esik. A görög asszony igazi anya volt, én ha akarnám, se tehetném. -Még e héten két választmányi ülésen, azután egy küldöttségben, holnap az -ős-budavári ünnepélyen, szombaton a margitszigeti mulatságon kell részt -vennem. Lehetek-e én jó anya? - -– Hát ne menj kicsikém. - -– De kell, Pista is akarja. Azután ott lesznek barátaink, ott lesz a mi -társaságunk. Pistának érdekében áll, hogy találkozzunk a miniszterrel és -különösen én hassak reá. - -– A realismus alatt mindig előkelő szerepet játszott az asszony. A -görögöknél otthon maradt a feleség, a külső szerepet a hetära, a szerető -vitte. Perikles Aspasiája történelmi alak lőn. A rómaiaknál kijárhatott -a nő, azért maga vitte a realisabb időkben a politikai és társadalmi -szerepet. Számos adatunk van a római nő szabadabb életéről, nyilvános -szerepléséről a III. században Kr. e. és a II. század első feléről, -továbbá a Kr. u. I. és II. századból. Plutarch, a ki 120 körül halt meg, -számos görög és római jeles embernek írta meg az életrajzát, melyekben -erősen hangoztatja a nő szabadságát, önállóságát, követeli az asszony -kiműveltetését. - -– Hát a kitörő idealismus a rómaiaknál is megnemesítette az erkölcsöket? - -– Meg bizony. Eszményibb napokban róhatták meg azt a senatort, a ki -leányai jelenlétében csókolta meg feleségét; róhatták meg az anyát, a ki -nem maga szoptatta gyermekét; kárhoztatták az elvált asszonyt és a -másodszor nősülő férfit. Nagy tiszteletben tartották a matronát, a -hitvest s nagyra becsülték a női erényt. De mihelyt realisabb lőn az -érzés, gondolkodás, önállóbb, függetlenebb lett az asszony s annyira -tetszett a nőtlen élet, hogy Augusztus törvényeket hozott ellene, melyek -keveset használtak. Ez időtájban mondhatta Numidius Metellus a -tanácsban: Rómaiak! Ha feleség nélkül élhetnénk, mindnyájan elhárítanók -ezt a bajt; de mivel így rendelte a természet, hogy se velök elég -nyugalmasan, se nélkülök valami módon nem élhetünk, azért inkább tartsuk -szemünk előtt örök üdvünket mint rövid gyönyörünket. Azonban a senator -lelkesítő szavai szintén elhangzottak. Az eredmény kevés vagy semmi sem -volt. S némi joggal mondhatta a görög költő, hogy csak két boldog nap -van a házasságban; az első, mikor először szorítja szívéhez nejét a -férfi, a második, mikor sírjába teszi, a mit a római így fejezett ki: In -thalamo vel in tumulo, a nászágyban vagy a sírban. - -– Bácsi olyan sötét képet rajzol a házas életről, a minő egy-egy -satyricus fejéből kerülhet ki; pedig a női hűség, gyöngédség, hitvesi -szerelem a realis időkben is virágzik. - -– Igen fiam. A lágy, kedves, gyöngéd, síma nő, a kinek hasonló realis -természetű férje van, szóval mindketten harmoniában vannak az idők -árjával, ezek aránylag boldogan élhetik világukat, nevelhetik -gyermekeiket, részt vehetnek a különféle szórakozásokban. Nincs ugyan -erkölcsi érzésök, de barátságosak, kedvesek, irgalmasok, jótékonyak: ők -a realismus szép jellemei. Szerencsére nem ritkák; elég sokan vannak. De -sokkal többre rúg a féktelenek száma. Az erős individualismus erkölcsi -korlát nélkül féktelenül csapong ide-oda. A realis élet millió alkalma, -tömérdek szórakozása, érzéki társalgása, művészete és irodalma folyton -izgatja a hitvest s egy-egy ballépésre vagy tartós viszonyra csábítja. -Szerencsére a realista könnyen elnézi az efféle kihágást, nem üldözi oly -kegyetlenül mint az idealisabb napokban teszik. Nemcsak a realismus -vígjátékai mutatják ezt a könnyű megbocsátást, hanem a komolyabb drámai -és elbeszélő munkák is. A ki közelebbről ismeri a társadalmat, az tudja, -hogy számtalan Marcus Aurelius van a realismus idején. - -– Mit csinált Marcus Aurelius? - -– E római császár a II. században a realismus alkonyán élt, mikor vadul -tombolt a realis világ, féktelen orgiát űlt a római társadalom; a jó -császár kicsapongó nejének, a bájos Faustinának, kegyenczeit magas -hivatalokra emelte és mikor meghalt, oltárt állított neki, melyen az -ifjú házasoknak kelle áldozniok. A realista szemében csak kis hiba vagy -épen előny a szerelem ballépése, sokan nem törődnek hitvesök múltjával, -sőt jelenök sem nagyon aggasztja őket, mintha maguk jeleznék, hogy -„_Csalj meg édes!_“ A jó realista szemében szent a nő becsülete, a mi -annyit jelent, hogy a hallgatás leplével takarjuk be a nő életmódját. Az -idealisabb időkben egész magunktartása elárulja, hogy megvetjük vagy -kárhoztatjuk a hibás asszonyt; a realismus napjaiban szívesen mulatunk -vele, magunk is kegyeibe akarunk férkőzni, bájaiban részesülni. - -– Újra csak azt mondom, hogy bácsi sötét szinben látja a világot. - -– Igazad van, mint idealista, a kinek összefoglaló gondolkodása van, nem -is láthatom máskép. Bezzeg nem így láttam 10–15 év előtt. Mint jó -realista könnyedén éltem világomat, nem nyugtalanított az erkölcsi érzés -hiánya. Szívesen forgolódtam a szép asszonyok körül és nem -panaszkodhatom rájok. - -– De hisz a realismus idején is vannak szigorú törvények, melyek sújtják -az asszonyt. - -– Édes fiam, hiába vannak a törvények, ha máskép ítél a társadalom. Még -a bíró is az idők árja szerint magyarázza a törvény betüit. Mikor -Rómában a realis élet biztosította a nő öröklési jogát s jogtanácsosa, -jószágigazgatója, kedvencz alakja lőn a vígjátékíróknak, törvényt hoztak -az öröklés korlátozására (Lex Voconia), de csakhamar kijátszotta azt a -jogtudósok genialitása. A realismus különben át szokta alakítani, -megváltoztatni a régi szigorú törvényeket, melyek a férjnek és atyának -kedveznek. A realis idők törvényei az alkotó részeknek vagyis a -családban a nőnek és gyermekeknek jogait biztosítják, a férj és atya -hatalmát pedig megszorítják. Semmi sem mutatja ezt jobban, mint ha az -elválás törvényének változását tekintjük. Háromezer év történetéből -látni, hogy a civilisatio mindig szabadabbá tette a nőt; a kikitörő -idealismus egy kevéssé visszaszorította, korlátozta e szabadságot, hogy -a jövő realismus még szabadabbá tegye. Így látni ezt a görög-római -civilisatio történetében, hasonlót látni másfélezer év óta a keresztyén -társadalomban. - -– Ha így megy, végre megszűnik a hitvesi kapocs és hűség s uralomra jut -a folytatólagos polygamia, mikor oly könnyen elválnak egymástól a -házasok mint Rómában, hol bácsi szavai szerint egy nőnek huszonharmadik -férje volt és ő ugyanennek huszonnegyedik felesége. Vagy pedig létrejön -a korlátlan szabad szerelem, melyről némely socialisták ábrándoznak s -teljesen elenyészik a hitvesi hüség. - -– Az ily bomlásból, még ha bekövetkeznék is, tartós állapot nem lehet, -mert semmiféle társadalom sem állhat fen, melyben az alkotó részek, -milyen a nő, a feleség, az anya egyenlőkké válnak a tekintély -képviselőjével, a férjjel és az atyával. Az ily bomlás mindig a -társadalom pusztulása volt. - - - - -XXXVII. CIVILISATIÓNK VESZEDELME. - -A civilisatió haladása nem egyéb, mint az idealismusból a realismusba, -az összefoglaló gondolkodásból a megkülönböztetőbe, a tulnyomóan -erkölcsi felfogásból az anyagiba, a majdnem kizárólag eszmeiből a -formaiba, a szép, jó és igaz egységéből teljes elválásukba, az egésznek, -a központnak uralmából az alkotó részekébe, a tekintély hatalmából a -realis ész hatalmába, az egyetemesből az individualisba, a -patriotismusból a nemzeti szellembe, az asceticus világnézetből a -mysticusba, a szellemiből az érzékibe stb. való fokozatos és lassú -leszállás, lebocsátkozás, illetőleg szétmállás. - -Az ember ugyanis az idealismus alatt nagy eszmei és erkölcsi egységben -fogja fel a világot, és midőn az egészet látja, elnyomja, esetleg -összetiporja az alkotórészek munkáját, megsemmisíti realis alkotásait. -Így a Kr. u. VII. század majdnem elpusztította az előbbi századok -civilisatióját. A III., XI. és XVI. század idealismusa kevesebb -pusztítást okozott, 1700 és 1815 körül még csekélyebb volt e rombolás. -Az idealismus vagyis az erkölcsi érzés uralma ellensége, sőt -összetiprója lehet a civilisatiónak, melyet az alkotórészek munkája -teremtett. - -Az eszményi gondolkodás erkölcsi érzése csak megnemesíteni tudja -lelkünket, fenköltté, istenessé, becsületessé teszi magunktartását, de -nem tudja előmozdítani anyagi haladásunkat. Mikor eltelünk az istenivel, -az erkölcsivel, megváltozik egész életmódunk, tetemesen alábbhagyunk a -realis idők tömérdek szórakozásával, roppant költekezéseivel, rendkivüli -fényűzésével, szellemi, aestheticai és érzéki gyönyöreivel. - -Igaz ugyan, hogy az emberiség kisebb része nem tud fölemelkedni a szélső -idealismusba, ők tehát lehetőleg folytatják a régi életmódot; de már meg -van oszolva a társadalom, az idealisabbak megvetéssel nézik és kerülik -sőt üldözik a realisak társaságát. Már nem lehet olyan osztatlan jó -kedvű mulatságokat rendezni, ritkábban és nehezen tarthatni -jubilaeumokat, banketteket, országos, megyei és városi ünnepélyeket, -mert a társadalom javának erős erkölcsi érzése, vallásos magatartása, -önérzete, büszkesége, sőt gyülölete óvakodik oly körökben megjelenni, -melyeket lenéz és megvet. - -A realis napokban a társadalom minden rétege szivesen találkozik -egymással. Az egyes körök, osztályok, testületek kivánatosnak tartják a -többiek bevonását is. Lelki szükségünk levén az örökös szórakozás, -szivesen megyünk és költekezünk, csak híjanak. Ilyenkor a legtöbb helyen -kitűnően tudunk mulatni. Egy pár barátságos szó után mindjárt otthon -érezzük magunkat. Felköszöntjük, ünnepeljük egymást. A realismus alatt -megtelnek a szinházak, az orfeumok, a vendéglők, a kirándulóhelyek, a -tengeri és más fürdők, szóval mindazon telepek, melyek fáradt -testünk-lelkünk meggyógyítására és földerítésére szolgálnak. - -Míg az idealismus idején szerény lakással is megelégszünk, realisabb -napokban tágas és szellős, kényelmes és pompás tanya után eped a -szívünk. Féktelen egyéniségünket bántja a szűk helyiség, boszant az -egyszerű és kemény, a dísztelen és kopott butor. Azt akarjuk, hogy -lehetőleg díszes, sőt pompás legyen. A sok mulatság és ünnepi megjelenés -szebbnél-szebb ruhát, ragyogó ékszereket és a kik tehetik, fényes -fogatokat kiván. Ki van zárva az egyszerűség és igénytelenség. Szivesen -csinálunk adósságot, nagy készséggel irjuk alá a váltókat, csakhogy -fürdőkre, bálokra, fővárosi és vidéki ünnepélyekre mehessünk. - -Mindez ritkúl, vagy itt-ott egészen eltünik az idealismus napjaiban. -Magába száll az ember. Összehúzza magát és kevesebbet költ a család. - -Ha csak egy kis része tenné ezt a társadalomnak, nagyobb anyagi bomlás -nélkül folyna a világ sora. Azonban az emberiség java része ezen az uton -halad, a mi roppant bajokat, esetleg szörnyű nyomort okozhat. Gondoljuk -el, hogy Anglia és Belgium, Franczia- és Németország, továbbá -Észak-Amerika néhány állama, azután Ausztrália, melynek felénél nagyobb -lakossága a négy-öt fővárosban tartózkodik majd Japán és China, mindezen -országok jóléte oly szoros kapcsolatban van hatalmas iparukkal és -kereskedésökkel, hogyha az egész világon beáll az idealismus, ma még -talán elképzelhetetlen bomlás következhetik be. Sok millió embernek nem -lesz kenyere. - -Való, hogy az idealismus mostani kitörése már nem vet annyira vissza, -hogy melégedhetnénk a VII. vagy a XI. század kényelmetlenségeivel, tehát -számos iparczikkre lesz szükségünk, melyeket azok a századok nem -ismertek és nem kivántak. De oly nagy lesz a takarékos életmód, hogy -ezer meg ezer gyár, melyek most sok millió embernek biztosították -megélhetését, megszünteti üzemét, tömérdek kereskedő bezárja a boltját. - -1815 körül csak Angliában volt hatalmasabb ipar. A franczia, német és -olasz industria nem volt annyira világraszóló. Míg most bámulatos -virágzásra jutott az angol, a franczia, a német, az amerikai, az osztrák -ipar, sőt a magyar, az olasz, az orosz stb. szintén számot tesz. - -Mily szörnyű bomlás következhetik be, ha beáll az idealismus, ki tudná -megmondani? Ha alig tudjuk elég élénken lerajzolni Anglia roppant -szerencsétlenségét, szörnyű anyagi nyomorát 1815 után, mily rémséges -mérveket ölthet e pusztulás a jelentkező, idealismus kitörése után! Bár -Napoleon a század elején elzárta a szárazföldet a Szigetországtól, -Anglia kevéssé érezte meg e nyomást, eléggé virágzottak gyárai, -hallatlan mérvben gyarapodott az ország gazdagsága, a nép jóléte. A -lipcsei csata után nem volt semmi akadálya az iparnak és kereskedésnek, -szabadon szállíthatták a gyárak czikkeit, mégis beköszöntött a szörnyű -nyomor. - -A történelem mutatja, hogy az eszményi gondolkodás rendesen súlyos -anyagi bajokat szűlt. Nyomor, elszegényedés, üzleti pangás szokott -ilyenkor beállani. Legelőször is agrár bajokkal köszönt be. Nem tud -megélni a gazda, a földmives. Éhezik, nyomorog a pórnép. Így látni ezt -1815, 1700, 1500, 1000 stb. körül. Néhány év óta most is mindenfelé -mutatkozik a gazdasági válság. Államférfiak és tudósok keresik e -jelenség okait, de nem tudják világos magyarázatát adni. Legalább én, se -a túltermelésből, se a börze papirosbúzájából, se az aranyvaluta -uralomra jutásából nem tudom kimagyarázni a mostani gazdasági válságot. -Lehet valami bennök, mert az ember ösztönszerűleg megérzi ellenségeit, -csupán a magyarázatot hibázza el. - -De bármiként legyen, annyit sejtek és a történelem tanusága szerint -valószinűséggel következtetek, hogy a jelentkező idealismus nagy anyagi -bajokat hord méhében s világra jöttük mai civilisatiónk tetemes romlását -okozhatja. - - - - -XXXVIII. MÁRIA DOROTHEA JÖVŐJE. - -A mi főherczegünk derék leánya oly időben megy férjhez, mikor általános -bomlás állott be az emberi társadalomban. A kik megették kenyerök javát, -félszázad óta láthatták azt a fokozatos haladást az erkölcsi, szellemi -és aesthetikai életben, melynek egy-egy lustruma csak kevéssé tért el az -előbbítől, mikor érzésünk gondolkodásunk csak lejtős folytatása volt a -mult idők világnézetének. Az anyagiság ösvényén szerencsés napok alatt -haladtunk előre a nemzeti jólét, a gazdagság, kényelem és élvezet -földjére. - -A realismus és benne az egyén vidám napjai voltak ezek. E vidámság -azonban most már jobbadán külső lett. Az örökös nyájasság és derűltség, -az aránylagos jólét és kényelem daczára a legtöbben elégedetlenek -lévénk, lelki életünkből hiányzott a fensőbb morál és idealis vallás, -mely megnemesítette volna a család szentélyét, a társadalom érzését, -gondolkodását. Az individualismus napjaiban senki sem törődött az -erkölcsi és vallási eszmékkel; a mysticismusra hajló kebleket kivéve, -mindnyájan léha, elvtelen és sima realisták valánk. - -Most rohamosan megváltozik érzésünk, gondolkodásunk. Öt-tíz év alatt egy -új társadalom keletkezik, mely az egyetemesért rajong, istent és hitet -vall, erényt és becsületet követel, a családfő visszanyeri tekintélyét, -a szinpadon az egyén kudarczán nevet a világ, tisztelettel viseltetik a -tekintély képviselői iránt, nagy befolyásra tesz szert a papság és az -aristocratia. - -De miért érdekli közelebbről Mária Dorothea főherczegnőt ez a nagy -erkölcsi és szellemi átalakulás, mint akármelyikünket? Azért, mert -Orleansi Fülöp herczeg vette el. Egy oly királyi család fiának lett a -neje, a melynek sok kilátása van a franczia királyi trónra. - -A realismus nem kedvez a központi hatalomnak. Mintegy húsz év óta minden -központ engedett az alkotó részeknek, kedvezett az alkotó elemeknek. -Ilyenkor a fejedelmi bölcseség egyik sarkalatos elve a részek -követeléseinek, az egyedek kivánságainak teljesítése. A nagy realista -fejedelmek mint az Antoninusok, Justinián, Mátyás király, XIV. Lajos és -mások kitűnően értettek hozzá. Kormányzásuk egyik fő alapelve volt -elhallgattatni a részeket és egyedeket. - -Most az idealismusba csapunk át, mely erkölcsi egységet szül -gondolkodásunkban, megveti a liberalismust, mely az individuum -szabadsága volt az egyetemes, a vallás és erény rovására. Lenézi a -köztársaságot, melyet vezetői az ő szemében is kompromíttáltak, -lelkesedik egy erélyes és keresztény monarkhiáért. Keresztény állam kell -neki, melyben vallási és erkölcsi rend uralkodik. Das Christenthum hat -eine entschiedene Tendenz zur Monarchie, mondja ily idealis napokban -nyolczvan évvel ezelőtt Schlegel Frigyes. - -Ez az idealismus alighanem végzetes lesz a franczia köztársaságra nézve. -Öt-tíz év alatt annyira gyarapszik az erkölcsi és vallásos érzés, a -fejedelmi hatalom iránti lelkesedés, hogy fejedelmet állítanak maguk -fölé. - -E fejedelem valószinüleg csak két családból lehet. Vagy az Orleans vagy -a Napoleon családból. Az idealismus idején azonban oly nagy a -legitimitas tisztelete, hogy csaknem lehetetlen egy legitim -trónkövetelővel más valakinek versenyezni. A napoleoni praetendens -túlnyomóan a forradalom emberének unokája, a realisabb idők érzésének, -gondolkodásának képviselője, úgy hogy a döntő pillanatban erős párt nem -is gondolhat reá; míg az Orleansok Bourbon eredetűek, noha az ő -történetök is szoros kapcsolatban áll a forradalommal; csakhogy az igazi -franczia Bourbonok kihaltak és Orleans Fülöpöt tekinti a növekedő -royalista párt az egyedűl legitim trónörökösnek. - -Jövője tehát nagy valószinüséggel a mi főherczegnőnk férjének lehet. Az -ő trónkövetelése az idealismus kitörésekor alighanem teljesedésbe megy. -És ekkor a szeretett magyar főherczeg derék leánya, magyar leánya űl a -franczia trónra. - - - - -XXXIX. AZ IRODALOM NAGY TÜKRE. - -Ha az ember gondolkodik: vagy összefoglal, vagy megkülönböztet. Az -egyikkel a messzeeső tárgyak közös jegyeit, rokon vonásait köti össze; a -másikkal a szeme alatti tárgyat, pontocskát szedi szét, elemzi, -megkülönbözteti, eltérő jegyeit keresi. - -Ha az emberiség irodalmi alkotásait, különösen bölcsészete történetét, -továbbá históriai műveit, szépirodalmi termékeit vizsgáljuk, mindjárt -szemünkbe tűnik, hogy bizonyos időkben túlnyomóan összefoglalnak -embertársaink, máskor meg lenézéssel fogadnak minden általánosító, -összefoglaló gondolkodást. Ez időszak bölcsészei semmi jelentőséget sem -tulajdonítanak az eszméknek, az egyetemes gondolatoknak, míg a másikban -csak ezeknek van realis igazságuk. - -Ha még mélyebben bocsátkozunk bele az emberi alkotások vizsgálatába, -arra is ráakadunk, hogy az összefoglaló gondolkodásból nem egyszerre -csapunk át a megkülönböztetőbe, hanem fokozatosan, lassú lépésben. Igaz, -hogy ezt nehéz meglátni, sőt az elemző gondolkodás napjaiban, mikor a -távolban csak egyes kimagasló tüneményeket tudunk észrevenni; mikor a -jelenségek nem egységökben, hanem mintegy széthullva, belső -összefüggésök nélkül állanak előttünk: nem is láthatjuk az összefoglaló -gondolkodás lassú zsugorodását. Azután, mikor 4–500 esztendeig tartott -ez a lépcsőzetes átalakulás, nehéz volt a gondolkodóknak észrevenni e -tüneményt. Most azonban, mikor jóval rövidebb ideig, például 1490-től -1700-ig, 1700-tól 1815-ig, 1815-től napjainkig tart, tehát egy nyolczvan -éves ember végig élheti, most már jóval könnyebb észrevenni, fölfedezni -az erkölcsi világ e tüneményét. - -Magam is eleinte csak annyit láttam, hogy az összefoglaló gondolkodást -az elemző váltja el, csupán később jutottam el a lassú és folyton -szűkülő gondolkodás felismerésére. Alig lehet két-három éve ebbeli -világosabb látásomnak. - -Azóta ezer meg ezer bizonyítékkal állottam elő e tétel megvilágítására. -De mivel éppen a tanárok, tudósok és írók között lassan mutatkozik és -hódít az összefoglaló gondolkodás, nem csoda, ha Beőthy Zsolt kis -munkája a régi helytelen alapon készűlt és szerzője nem képes megérteni -magyarázatomat. Ő egyik legkedveltebb írói egyénisége napjainknak a -hetvenes évek közepétől kezdve. Igen sok lelki tulajdona ez időszak -jellemző sajátsága. Így kenetes, lágy, szines az irálya, gyöngéd, síma, -nyájas a modora, eszmétlen és elemző a gondolkodása, léha, elnéző, -irgalmas és altruisticus a moralja, tősgyökeresen magyaros a nemzeti -szelleme, szóval, a mint szokták mondani, a századvégi emberek egyik -kiváló egyénisége. Ezért volt annyira népszerű. - -Most egy kis munkája: _A magyar irodalom kis tükre_ fekszik előttem, -mely előadásainak vezérfonala, szellemi életünk fejlődéséről való -felfogása akar lenni. Nyilatkozata szerint megtalálhatni benne az ő -irodalomelméletét vagy legalább nyomát hagyta e szerény vázlatban. - -E kijelentés okán kerestem az ő irodalom-elméletének nyomait, de nem -találtam. A mi szemem elé kerűlt, az mind nagyon régi és elcsépelt -valami. A mint irodalomtörténete nem egyéb, mint Toldy tankönyvének -átírása a nemzeti szellemnek erősebb hangoztatásával, úgy e munkácska -sem más, mint a Toldy-féle irodalom-történet édes-kedves kivonata. - -Új eszme, új felfogás éppen nincs, de nem is lehet benne. Miért? kérdi a -t. olvasó. Egyszerűen azért, mert a realismus egyedüli gondolata a -magyarság, a nemzeti szellem. A szélső idealismus idején, mikor -leghatalmasabb az összefoglaló tehetségünk, lelkesedünk a magyarságért -és a magyar hazáért, de csak mint erkölcsi fogalom szent előttünk, -melybe beléolvasztjuk és testvéreinknek tekintjük az összes -nemzetiségeket. Keblünkre öleljük a tótot, a ruthént, a szerbet, a -horvátot, a németet, a románt stb. és azok bennünket. - -Mihelyt zsugorodni kezd ez az összefoglaló és egységes gondolkodás, -halványan megkezdődik az a patriotismus, mely Kisfaludy Károlyt, -Vörösmartyt, Kölcseyt és másokat lelkesített a huszas években. Ők még -nem tudtak elég melegek, bensők, közvetlenek lenni. Annyira szélesen és -messze látnak, hogy szivökben nem rakhat fészket a szűk látkörű, de édes -és meleg nemzeti szellem. Toldy Ferencz, hű barátjok, dolgozataiban -magasztalja őket, ünnepli magyarságukat; de még ő is csak oly hideg -lehet, mint Vörösmarty, Kölcsey, Bajza, Kisfaludy Károly és más társaik. - -Az általánosító gondolkodás azonban folyton szűkűl, az egyetemes iránti -csodálat hanyatlik, az ember észre kezdi venni a nemzeti szellemet, -gyönyörködik a magyaros, népies, nemzeties nyelvben, szokásokban, -magatartásban. Aesthetikusok, kritikusok, irodalom-történetírók -műveikben már kiemelik az egyes írók nemzeties irányát, nemzeti -szellemét. - -Toldy Ferencz sem tehetett másképpen. Még erős a Kazinczy, Vörösmarty -stb. iránti rokonszenve, nagyságuk iránti tisztelete; de már az eszme -nyomása alatt kénytelen érezni, hogy Petőfi, Arany stb. magyarosabbak, -melegebbek, bensőbbek. És ezt ki kellett fejezni irodalom-történeti -dolgozataiban. - -Talán az övénél is nehezebb volt Gyulai Pál helyzete. A hatvanas években -megbizták Vörösmarty életrajzának megírásával. Az utolsó ívek -kivételével Deák Ferencz volt az életrajz ellenőre. Neki olvasta fel a -szerző és tette rá megjegyzéseit. De hogy írhasson a hideg, ünnepélyes, -fenséges Vörösmartyról a meleg, lágy, népies, magyaros realista Gyulai -Pál? Hogy emelhesse ki _Zalán futását_, _Egert_, _Cserhalmot_ stb., -mikor elemző gondolkodásának nehéz belőlük egy pár lapot is elolvasni? -Hogyan csodálja Vörösmarty romantikus színműveit szertelenségeikkel, -borzasztó, groteszk ellentéteikkel? Ezt már nem lehetett megtenni a -hatvanas években. - -Az idők árjához símuló Toldy Ferencz még egy kissé csodálhatta e -műveket, Gyulai nem. A kegyelet, a megbizás körülményei azonban nem -engedték, hogy szabadon írhasson, bántani nem volt szabad; de keresni -kelle oly sajátságokat, melyeket a hatvanas évek gyarapodó nemzeti -szelleme is tisztelt. Ilyen volt Vörösmarty nyelve, _Csongor és Tünde_ -népies drámája és benne a manók csilingelő dialógja, az eposzok között a -romantikus _Két szomszédvár_, hisz ezt még akkor el lehetett olvasni, -lyrai költeményei közűl, különösen ki kelle emelni _A szegény asszony -könyvét_, mert ez legmelegebb mindnyájok között. Gyulai tapintatosan -végezte feladatát. Méltányos volt az oly művek iránt, melyet a hatvanas -években alig tudtak olvasni, elismerő azok iránt, melyek még tetszettek. - -Midőn Beőthy Zsolt a hetvenes évek második felében az -irodalomtörténetíráshoz fogott, már úgyszólván elenyészett, vagy -összezsugorodott az általánosító gondolkodás, realismusunk szűk -felfogása csupán a nemzeti szellem melegét élvezhette, összefoglaláshoz -csak egy pár bomlott embernek volt érzéke. Beőthy tehát kezébe vette -Toldy tankönyvét, kissé megváltoztatta a felosztást, mert a Toldyéban -volt némi egység, leszállította, vagy törölte Kazinczy, Bugát és a -hidegebb poéták, írók stb. nagyságát, kiemelte a magyarosabb, nemzetibb -szelleműeket. E munkájában szintoly tapintattal járt el, a minővel -Gyulai Pál Vörösmarty életrajzában. - -De ha önálló felfogást, Beőthy-féle eszmét keresünk, egyet sem találunk. -Vannak benne eltérések, apróbb variansok, de önálló, eredeti -gondolkodásnak nyoma sincs. És ez volt a szerencséje, mert különben -kevesen vagy épen nem olvasták, tanulták volna. A nemzeti szellem -apostolának kelle lennie, ez volt a világon minden olvasott -irodalom-történetíró. Ő sem lehetett más. A szűk, individualis, meleg, -benső és léha nemzeti szellemnek volt szines és kenetes tolmácsa. Mikor -tehát eredeti irodalomelméletével hozakodik fel, melynek nyomait e -vázlatban hiába keressük, melylyel tanítványainak állítólag nem maradt -adósuk, oly kincset emleget, mely hiányzik elméjének ládafiában vagy -papirosbúzával kereskedik a szellemi világ börzéjén. Világosabb vagy -sötétebb árnyalat, kisebb-nagyobb eltérés még senkit sem jogosít fel, -hogy önálló, eredeti elméletnek mondhassa a maga apróságát, mely egyéni -szervezetének elmaradhatlan következménye. - -Az irodalom bölcsészetének, az irodalom elméletének, egyetemesnek kell -lennie, a világ minden irodalmára kell illenie, sőt fel kell ölelnie az -emberiség erkölcsi, szellemi és aesthetikai életét is, meg kell vele -magyarázni, érthetővé tenni az ember lelki életének minden tüneményét. -Ily összefoglalásra se Beőthy, se a világ egyetlen realistája sem képes, -mert éppen azért jónevű, kedvelt és szívesen olvasott gondolkodó, költő, -író, művész, politikus, tudós, mivel nincs összefoglaló tehetsége, -szűkkörű a szellemi láthatára, elemző, szétszedő, individuális a -gondolkodása. Tőlük tehát senki se várjon új, eredeti összefoglaló és -erkölcsi világunkat megfejtő egységes eszmét! - -De hátha? kérdi a kétkedő realista, aki éppen szűk látkörénél fogva nem -hiheti el, hogy más érzés, gondolkozás is igaz lehessen az övén kivűl. -Tessék kimutatni Beőthy munkáján, hogy nincs benne új elmélet, nincs -benne eredeti irodalmi bölcsészet. Idáig csak azt magyarázta, miért -kellett Beőthynek és vele ezer meg ezer aesthetikusnak kisebb-nagyobb -eltéréssel a nemzeti szellem sugallata szerint írnia. Bizonyítsa be -pontonkint, hogy ez vagy az csak régi felfogás, nem pedig új elmélet -sarktétele. - -Így hangzik a reálista követelése. - -Mindenesetre túlságos és igazán sok. Túlságos, mert ha az uralkodó eszme -haladása fonalán bemutattam, hogy Beőthy nem írhatott másképpen, magától -elesik a pontonkint való magyarázat szüksége; sok, mert ha -belébocsátkozunk az egyes pontok fejtegetésébe, csakhamar azon vehetnők -észre magunkat, hogy új irodalomtörténetet írtunk, a mit most nem -szándékozunk. De ha az egészre nézve adósak maradunk realista -barátainknak, néhány pontra nézve szívesen teljesítjük követelésöket. - -Mindjárt érdekes a kezdet. Beőthy szeme előtt az ősidők homályából egy -volgamelléki lovas bontakozik ki, szerinte e lovas véréből -mindnyájunkban van egy csepp, mely a magyar szellem mivoltából és -fejlődéséből is sokat megmagyaráz. A haladás megelőző hullámának realis -alkonyán mondotta de Maistre gróf, a mit különben minden realista érez: -Én nem ismerem az embert, hanem csak francziát, oroszt, németet stb. -ismerek. A realismus e sajátságára mutat Beőthy felfogása is, a ki egy -volgamelléki lovas képében akarja bemutatni a magyar nemzetet. - -E nép szerinte rablásból, félig-meddig zsákmányból él (3. l.), -műveltsége azonban fejlettebb és magasabb, mint azoké a népeké, melyeket -itt talált (8. l.), tehát a volgamelléki lovas műveltebb volt, mint a -pannoniai germán és szláv. - -A magyar egész lényét áthatja a nemzetiségi érzés, ez tölti el bensejét, -ez irányozza egész külső és belső életét (5. l.). Mintha más nemzetét -nem töltené el. E hibás tétel bizonyítása a könyvecske feladata. Talán -ez akar lenni az az ismeretlen irodalom-elmélet, litteraturai -bölcsészet. Csakhogy ez annyira ismert és általános, hogy a -legkorlátoltabb Széchy Károlytól kezdve Taineig, a legelvtelenebb -Heinrich Gusztávtól Gervinusig egyetlen nagy emberünk sem tudott más -elméletet megalkotni, kisebb-nagyobb eltéréssel mind egy húron -pendűlnek. - -Más felfogás hirdetője Nisard, a ki a tekintély elvének apostola; de a -mit még lehetett hirdetni a negyvenes-ötvenes években, kinek kellett -volna a realismus későbbi napjaiban? - -Beöthy is, mint annyian, elmondja a magyarról, különösen -Szent-Istvánról, hogy az idegenből átvett eszméket és formákat mindig -akként módosítja és idomítja, hogy a magyar nemzeti érdek szolgálatára -minél alkalmasabbakká tegye. (5. l.) - -Hagyjunk fel e régi, elavúlt frázissal. Mindenkinek tudnia kell, hogy az -idealismus vagy realismus nyomása alatt, ha a civilisatio rokon -színvonalán vagyunk, átveszünk intézményeket; ez azonban sehol sem lehet -másképp, mint a helyi és nemzeti bélyeg ráütésével. Még a catholicismus -sem kerűlheti ki egyben-másban ezt a nemzeti jelleget. A világi -intézmények még inkább. Éppen ez lenne csoda, ha az ország és nemzet -viszonyának tekintetbevétele nélkül lehetne átvenni egyházi és világi -intézményeket. - -Olvasom, olvasom e szerencsétlen könyvet, de elméletet, philosophiát -sehol sem találok benne. Persze annál több hibát és helytelen felfogást. -Legalább eszmei kapcsolatokra akadnék, melyek megállanák helyöket! Ilyen -sincs. Rendesen a közel fekvő, a közvetlen, a látszatos okokat bújja, -velök hozakodik fel. Ha mégis látni akar valamit, össze akar kötni -valamely jelenséget, helytelenűl teszi. Példáúl a XV. század -műveltségének legszélső sugarait egy század mulva Báthori Zsigmond -kolozsvári palotájában látja elenyészni (29. l.). - -A jó ember nem tudja, hogy a XV. század civilisatiója a realismus -léhasága, erkölcsi, aesthetikai és szellemi bomlása, Mátyás halálával -bezáródik s az egész világon beáll a Bánffy-korszak, az anyaginak és -erkölcsinek élethalálharcza; az egyetemesnek uralomra törekvése, az -erénynek és becsületnek lázas kitörése a század demoralisatiója ellen. -Csak így lehetséges elképzelni, hogy Fra Girolamo, az egyszerű florenczi -barát egy hatalmas köztársaság élére áll. Nem veszi észre a társadalmi -osztályok harczát; azt gondolja, hogy folytatódik a XV. század léhasága, -a Janus Pannonius pécsi püspök, verses pornografiája, frivol, -érzékisége, Mátyás királynak és kortársainak immorális anyagisága. - -Pedig csak 27 év múlva Mátyás halála után a rationalismus és -scepticismus halvány megjelenésével lesz lehetséges egy Luther Márton, -egy Pomponazzi, egy Ariosto, egy Macchiavelli, mikor már lohad a szélső -idealismus, hanyatlik a tekintélyi hit és idealis morál. Idáig nem -lehete félredobni egyetlen dogmát sem, mert az emberiség rajongott a -tekintélyi vallásért és nem kérdezte, miért higyjük ezt vagy azt a -dogmát. - -Neki Temesvári Pelbárt a franciscanismusnak, a _népszerű, maradi és -bátor áhitat_ szellemének képviselője; pedig a magyar barát a kitörő -idealismus tekintélyes tolmácsa és nagynevű apostola. Úgy fogja fel őt, -mint ha két politikai párt küzdelmében a conservatív irány egyik maradi -szónoka volna. Pedig több volt a mi Pelbártunk. A társadalom -individualismusának halálos ellenségét tiszteljük benne. A legnagyobb -reformátor, olyan mint Socrates, mint Tertullián, mint Nagy Gergely -pápa, mint Géza fejedelem, mint Savonarola és mindazok, a kik a kitörő -idealismus apostolai közé állanak. A társadalom idáig az individuum -jogait terjesztette ki, a realismus nyomása alatt az egyetemes -képviselőinek tekintélyét sárba tiprotta és az alkotó részeket emelte a -hatalom trónjára: a családban a feleség és a gyermekek uralkodtak, a -társadalomban a szép és kikapós asszony, az országban az alkotó részek, -a tartományok, vidékek, megyék, a szegény ember stb. Más szóval, -megingott a társadalom alapja, eltünt a morál, kiforgatták a kifejezések -értelmét. A Savonarolák, a Pelbártok munkája a morál visszahozása, az -igazság, a becsület, a tisztesség meghonosítása, a vallásnak a szivekbe -oltása volt. - -Beöthy állítólagos irodalom-elmélete olyan szegény, hogy semmit se tud -megmagyarázni. Neki minden magasabb ok nélkül be tudnak köszönteni a -leghatalmasabb tünemények. A protestantismus gyorsan utat talál hazánkba -(33. l.) a magyarság _lelki alkatának megfelelően_ (?) a kritikai és -fatalisticus calvinismust karolja fel. Valószínűleg azért kellett a -calvinismus, mert sok a török vér bennünk, a török pedig fatalista; de -hát miért fatalista? - -Nála egyszerűen _megindul az antireformatio_, (42. l.) Pázmány -visszatéríti a főnemességet talán (?) a gyökeres magyarság gondolatával; -a zsidózók azonban kiválni _látszanak a magyar érzés közösségéből_ (45. -l.), bár gyönyörű egyházi énekeket teremtenek. Szenczi Molnár Albert -életének tragicuma, hogy tudós és költő volt, mikor szenvedélyes -katonára lett volna szükség. És így tovább. Beöthy csak a helyi, a közel -fekvő, közvetlen és látszatos okkal tud előállani. De lehet-e ilyenekből -elméletet, philosophiát alkotni? Nem lehet. A közvetlen ok nem -szolgáltat eszmei kapcsolatot, azért nem lehet belőle összefoglaló -elméletet, igazi philosophiát alkotni. Beöthy állítólagos -irodalom-elmélete tehát nem külömb az orvos eljárásánál, a ki ha -fejfájásról panaszkodunk, vizes borogatást, antipyrint és hasonlókat -rendel s ezt orvostudománynak nevezi. Ha ideges lesz valaki, a sok -munkában s hasonló közeli okokban keresi a baj forrását, ha oly emberről -van szó, a kinek sok dolga van; ha pedig léha, dologtalan ember esik e -bajba, akkor kézi munkával, _slőjddel_ és hasonlókkal akarja -meggyógyítani és nem veszi észre, hogy a szegény beteg szervezete nincs -összhangban az uralkodó eszmével s el kell pusztulnia e disharmónia -miatt, vagy legalább sinylődnie. - -Zrinyi eposza 1651-ben csak darabos nyelve miatt nem tesz _nagy hatást_ -(48. l.); az érzéki és gyönyörű szólású Gyöngyösi István pedig egy -_költőietlen_ kor _legköltőbb_ képviselője Majláth szavaival mondva. Az -ilyen semmitmondó ellentét tetszik neki. Költőietlennek nevezi a kort, -melyben virágzott a verselés, ismert és ismeretlen poéták verseitől, a -szegény legények és bujdosók szép dalaitól visszhangzott az ország és -nem látja, hogy a realismus nyomása alatt érzéki és léha, de meleg, -közvetlen, benső és magyaros volt ez idők poezise, mely sajátságok -hiányoztak a nagy Zrinyi költészetében. - -Katona Józsefről mondja, hogy kora nem értette meg, de miért, már nem -tudja. Pedig Katona a realismus utolsó poetája, a ki az egyetemes -képviselőjét, a királyi udvart, a királynét, Ottó herczeget stb. a -nemzeti individuum romlásának okául mutatja be; Kisfaludy Károly -hatásának titka színszerűsége, de különösen dicsekvő magyar szelleme -(83. l.); pedig sikerét főleg az magyarázza meg, hogy égig magasztalja -az egyetemes képviselőjét és hitványnak mutatja be az individuumot, -tehát idealista. Vörösmarty epikai muzsáját az 1825 után beálló -reformkorszak ihlette, pedig mindkettőnek csak egy forrása lehetett; nem -látja, hogy az ébredő halavány realismus minden művelt országban rokon -mozgalmakat kelt; Széchenyi Istvánnál is csak azt látja, hogy valahára -megindul a reformmunka (105. l.). Jósika Miklósnál nem tudja okát adni, -miért rajzolja akkora bőséggel, annyi szélességgel a külső életet, miért -tetszik kezdetben és később miért fordulnak el tőle (107. l.). Beszél -báró Eötvös József törhetetlen idealismusáról, pedig tudnia kellene, -hogy a _Carthausi_, a _Falu jegyzője_ jóval reálisabb alkotások, mint -Kisfaludy Károly, Vörösmarty stb. művei. Bennök az egyetemes képviselői -már le vannak szedve magas trónjukról. Kemény Zsigmond az idealreal -delén szivesen rajzolja az emberi élet nyomorúságát, sötét tragikus -világításban festi nemünk küzdelmét, de természetesen Beöthy -irodalom-elméletében hiába keressük az okát, noha ugyanekkor mindenfelé -kezdik ezt az irányt, mert a növekedő realismus látja az individuum -nyomorát. Beőthy nem sejti, miben rejlik Szigligeti hatásának titka, aki -jóval reálisabb mint az előbbi drámaírók s nem gyanítja, hogy Czakó -Zsigmond, gróf Teleki László annak a szertelen romanticismusnak -utószülöttei, melynek nálunk Vörösmarty a főképviselője. - -Tompa, Petőfi, Arany megítélése és az idők árjába való beillesztése, -szintén csak oly helytelen. Nem levén vezérfonala, mely az irodalmi -alkotások tömkelegében vezethetné, nem látja, hogy tompúl Rákosi -Jenőnél, Dóczynál, Csikynél az erkölcsi érzés, hogyan sülyed az -egyetemes tisztelete és grasszál a reális érzés, gondolkodás féktelen -individualismusa s minő tombolást visz véghez néha az érzékiség. Jókai, -Mikszáth Kálmán és az egész irodalom léhasága, az uralkodó humor -erkölcsi silánysága, a Herczeg Ferenczek morális sülyedése, a tárczák, -rajzok, életképek, vígjátékok, bohózatok, becsület és tisztesség -szempontjától való nihilismusa mind ismeretlen a jámbor, kenetes, lágy -és színes Beöthy lelkében. - -Valóban a _magyar irodalom kis tükre_, mely irodalomelmélet nyomait -akarta a nagy közönségnek nyújtani, nem egyébb színes és szellemes, de -tartalmatlan fecsegésnél, melynél üresebb csak a Széchy Károlyoké lehet. -Hiába, egységes, bölcselő gondolkodás nélkül lehet szépen rajzolni, -csinosan festeni, kellemesen elbeszélni, egyes érzelmeket és irodalmi -műveket finoman elemezni, de magasabb értékű, fensőbb becsű -irodalom-történeti munkát alkotni lehetetlen. Rákosi Jenő, Alexander -Bernát, Ambrus Zoltán, és mások szellemes tárczáihoz hasonlók lehetnek -az ily munkák; de nincs igazi becsök, mert hiányzik az összefoglaló -egységes eszme, mely, mint a világító torony fényt lövellne az olvasóra -és tájékoztatná, merre jár a szellemi világ viharos tengerén. - - - - -XL. A REALISTA VAKSÁGA. - -Valahányszor az ezredévi kiállításba mentem, rendesen találkoztam egy -régi ismerősömmel, egy öreg orvossal, a kinek fogalma sincs az erkölcsi -világ törvényéről. Többször bizalmasan megkérdeztem, hogy érzi magát, -gyönyörködik-e a kiállítás szépségében? Elragadtatva felelt, mindent -szépnek, gyönyörűnek talált, nem győzte dicsérni, magasztalni. - -Nem árultam el neki lelkem hangulatát, nem magyaráztam az erkölcsi világ -törvényét és benne az idealismus hajnalát, pedig kevés embert szoktam -tőle megkimélni. Csak időnkint ismételtem kérdésemet, melyre mindig -boldog megelégedéssel válaszolt. - -Ime, gondolám magamban, egy boldog realista, minőt már alig találni, a -kinek lelke teljes összhangban van az uralkodó realismussal, a kit még -nem érintett az ébredező eszményiség! Eszembe jutott a magam lelki -állapotja 1885-ben, mikor gyönyörködve sétáltam nappal és este a -kiállítás területén. - -A fővárosi és vidéki lapok szintén tele voltak a kiállítás dicsőségével. -Csupa újjongó öröm és boldogság sugárzott soraikból. Nemcsak az ünnepi -szónokok, a fáradhatlan miniszterek és más államférfiak szólottak az -öröm mámorában, hanem oly jeles kékharisnya is mint Geőcze Sarolta, a -kinek nem ártana a házasság szentségében részesülni. - -A kiállítás bezárását is elsiratták a realista lapok, többi közt a -_Budapesti Hirlapban_ Alexander Bernát. «Egyelőre nem is beszélünk róla -talán, hogy emléke meg ne zavarjon bennünket… Díszes volt és nagy -szabású, _kedves és mégis nagyszerű_. Olyan volt mint egy _jó magyar -szónoklat_ (?) a régi jó időkben; erős gondolatotok hangzatos nyelven -kifejezve. Általában a magyar jellemet tükrözte: komoly és méltóságos; -de minden nehézkesség nélkül». Ezek persze amolyan semmit mondó -frázisok, melyeket a realista szeret legjobban. Neki a kiállítás egy -régi jó magyar szónoklatt. Mi ez? Erős gondolatok: mi ez? Hangzatos -nyelven: hát ez micsoda? Nem hangzatosabb a mai szónokok nyelve? Kit nem -fáraszt ma el egy Eötvös, egy Kossuth Lajos beszédének olvasása a -negyvenes évekből? - -De hagyjuk ez üres frázisokat, keressünk valami okosabbat. - -Alexander keresi, kutatja a kiállítás hatását a magyar lélekre, mely -gyarapodott az anyagiakban, de sokat vesztett idealismusából, szerinte -nagy küzdelmek befejezése után hasonlót tapasztalni minden népnél. A -német szörnyű brutalis lett 1870 után, Olaszországban sűlyed a -közerkölcsiség egységének létrejöttével; a franczia köztársaság -megszilárdulása után támadtak a botrányok és az irodalmi sülyedés. A jó -ember nem látja, hogy az egész világon hanyatlott az egyetemes -szempontja, uralomra jutott az individualismus, vele az érzékiség, a -családi élet bomlása, a tekintély képviselőinek lealacsonyítása az egyik -országban úgy, mint a másikban. A világ minden szinpadán adták a -legerkölcstelenebb szindarabokat, melyek magukkal ragadták a közönséget, -tehát egyenlőnek kellett lenni az erkölcsi szinvonalnak akár voltak -botrányok, akár nem. De ő szegény nem látja ezt az egyenlőséget, -szerinte _a nemzet erkölcsi ereje, a velő, ép, egészséges_, csak egy -kissé elernyedt. - -Ez az elernyedés abban mutatkozik, hogy nem lelkesedünk _nagyon_, még a -_mélyebb közérdeklődés_ is ritka. Ki tud nagyobb lelkesedést mutatni, -mint a realista? Húsz év óta minden országos ünnep, mulatság, temetés -stb. óriási tömegeket tudott összecsődíteni nemcsak nálunk, hanem az -egész világon. Mikor tudnak az emberek a lelkesedéstől őrjöngeni, ha nem -a realis időkben? A czár párisi látogatása százszorosan felül multa még -a Kossuth Lajos temetését is. Csupa lelkesedéstől sír, nevet, kaczag, -éljenez a jó realista. - -Persze most gyökeresen átalakul az idők szelleme. Az eszményiség -hajnalán sokan vannak közöttünk, a kik nem tudnak lelkesedni, tapsolni, -éljenezni, őrjöngeni; hanem az erkölcsi szempontot nézik. És az én -flótás barátom azzal áll elő, hogy a mostani választásoknál _az idealis -jelszavak közül egy sem hatott!_ Nem tudja, mi az idealis, különben nem -használná ily értelemben. Pedig a bölcsészet tanárának tudnia kellene. -Mert épen az _idealis_ jelszó rendítette meg e hazát a mostani -választások alkalmával; ezt az idealis jelszót a nemzet milliói -hangoztatták, t. i. a néppárt hívei; míg hideg maradt a _realis -jelszókra_, minők a függetlenségi, a nemzeti és szabadelvű párt -jelszavai. E pártoknak majd az idealismus napjaiban meg kell szünniök, -azért maholnap senkit sem lelkesíthetnek. - -A jó tárczaíró az elernyedt magyarságra, az elszikkadt néplélekre jó -hatást vár a kiállítás _nagy idealis vonásaitól_. Igazán megdöbbentő -gyöngeség egy bölcsészettanártól! Már 1870 körül megirta Renan, hogy -korunk nagy kiállításai országos vásárok, kirakodó sokadalmak, melyekből -hiányzik minden erkölcsi, minden idealis elem. De a magyar tárczaírónak -nincs fogalma a nagy idealis vonásokról, azért ezeken az országos -vásárokon és talán Ős-Budavárában meg a kelenföldi Konstantinápolyban -találja meg őket. Nem lenne csuda, mert a realis időkben kiforgattuk a -szók értelmét, elferdítettük jelentésöket. Ezért kell tótágast állania -Alexander logikájának. Érzem, hogy udvariatlan vagyok e kitűnő -realistával szemben; de nem tudom megállani, mert tanár létére annyira -közönyös az idealis bölcsészet mesterei iránt, mint ők Plato, Leibnitz, -Hegel, Cousin, Rosmini, Gioberti és számos más. A ki csak kissé tud -velök foglalkozni, lehetetlen, hogy tisztábban ne lássa az erkölcsi -világot, mint a hogy ő és más bölcsész társai látják. Nekik a bölcsészet -alig egyéb természettudománynál. - -«Nagyon emelkedtünk minden téren, mondja a tárczaíró, mégis ridegebb -kietlenebb lett életünk». Valóban mulatságos ennek a haladásnak, -emelkedésnek részletező bemutatása. Nem vagyunk nagyon önzők mint a -német és az angol, praktikusok mint az amerikai, kétségbeesett játékosok -mint az olasz, erkölcsi érzékünk sem romlott meg annyira mint osztrák -szomszédainknak! Mennyi helytelenség néhány sorban; Csak is egy jó -realista képes rájok, a ki nincs tisztában az erkölcsi fogalmakkal. Neki -önző a német és különösen az angol, a ki a realismus alatt csak úgy -szórta millióit jótékony czélokra, decentralisálta óriási birodalmát, -majd nem függetlenítette gyarmatait, vissza akarta adni Irország -önállóságát stb., most pedig a nép rajong a keresztyén örményekért, -mikor az egész világ mozdulatlanúl látszik nézni a törökök mészárlásait! -Neki csak praktikus az amerikai és nem látja, hogy napjainkban kezd -kiemelkedni a realismusból, rajong az egyetemesért, az erkölcsiért, vad -erővel tör ki náluk az antisemitismus, hatalmas az agrarismus, a -bimetallismus, vissza akarják szorítani a nők féktelen -individualismusát, erkölcsileg fölemelni a házasságot, újra -meghonosítani a családélet szentségét. Az olaszoknál csak a játékosokat -látja, de nem veszi észre nálunk az őrült játék szenvedélyt száz meg -száz fajtájával, az olaszoknál sem tünik fel neki az erkölcsi és vallási -megújhodás felé törekvés. De hogy is lehetne fogalma az affélékről, -mikor azt állítja az osztrákokról, hogy jobban megromlott az erkölcsi -érzékök mint a miénk. Hisz épen az osztrák mozgalom nem egyéb mint az -idealismus kitörése, az erkölcsi és vallási életnek jelentkezése. Nálunk -is mutatkozik ez a jelenség, csakhogy túlnyomóan a szláv és german -fajoknál, melyeket lassan követ a magyarság. Kálvinista és lutheranus -papjaink szintén észre kezdik venni a tekintélyi hit, az idealis moral -visszatértét, gr. Degenfeld József az új tiszántúli ref. főgondnok -aggódva híja fel a kálvinista papok figyelmét, inti őket, hogy legyenek -résen, nehogy a _sötét középkornak már-már veszedelmesen mozogni kezdő -irányzata_ ismét felülkerekedjék. Pedig felül fog kerekedni, győznie -kell a tekintélyi hitnek és eszményi moralnak, különben teljes bomlás -állana be az erkölcsi élet terén s öngyilkos lenne az emberiség jó -része, a másik pedig mint az őrült bolyongana a föld szinén. A -protestans egyház belső fejlődését, erkölcsi megújhodását az -államsegélytől és a szabadelvűségtől teszi függővé a jámbor főgondnok, -mintha az anyagi jólét és az individualismus (szabadelvűség) képes volna -erkölcsileg megnemesíteni, vallásos életre buzdítani az embert. De a -főgondnok lajkus fráter, nem gondolkodó, a ki egész életében az anyagi -és a realis önző politikával törődött; Alexander azonban bölcsész meg -tanár, a kinek nem szabad az országos vásárok és nemzeti bacchanaliák, -világraszóló zabálások idealis vonásairól beszélni. - -Történeti tudománya is csámpás lábon állhat oly férfiúnak, a ki a -németek állítólagos brutalismusával nem tudja megegyeztetni a -Schiller-Goethe-Kant korszak _fenkölt érzésmódját_. Pedig 1790 nagyon -közel áll 1875-hez. Az egyetemes tisztelete mindenütt hanyatlott, az -individuum hatalomra jutott a családban, a községben, a franczia földön -kitört a legrémesebb forradalom, mely sárba rántotta az egyetemest és a -megtestesült érzékiséget, egy szép leányt, meg az emberi észt emelte az -istenség oltárára. Németországban rajongtak az édes, meleg, benső, -érzéki életért; Schiller, Goethe drámái csak erősen realis időkben -születhetnek épen úgy, mint Kant philosophiája. Egy _Don Carlos_, egy -_Tell Vilmos_ stb. nagyon realis drámák. Az egyetemes képviselői bennök -az individuum minden bajának okai. Alexandernek mint bölcsésznek tudnia -kellene, mi lehet az a fenkölt érzés. Igaz, hogy a nagy közönség -össze-vissza használja, az írók is sok mindenre alkalmazzák, de helyesen -csak az idealisabb érzésre, gondolkodásra használhatjuk, mikor az -egyetemesből indulunk ki. Az altruista lehet gyöngéd, kedves, irgalmas, -önzetlen, de nem fenkölt, mert jósága csak a realis idők felebaráti -szeretete. Kant erős realista irányát pedig az is mutatja, hogy -Alexander foglalkozhatik vele. Ha idealisabb bölcsész, mint a lajkusok -gondolják, annyira élvezhetlen, olvashatlan volna előtte, mint más -eszményi philosophus. - -A nemzet erkölcsi erejét nem emészti nagyobb betegség, gondolja -Alexander, a velő, úgy látszik, ép, egészséges: ha meg volna támadva, -azt látni kellene. Mélyen megdöbbentő vakság! A szegény jó ember mint -jámbor realista nem lát, nem hall; nem veszi észre az erkölcsi bomlást a -családi és társadalmi életben, az érzékiség tombolását, a hazugság, az -önérdek féktelen fellépését nemcsak az egész világon, hanem nálunk is. A -ki ennyire vak, azzal igazán kár szóba állani, realis korlátoltságát -senki sem lesz képes elhárítani, az ilyennek nincs semmi érzéke az -igazság, az erkölcs és a valóban szép iránt. Összefoglalni, az erkölcsi -világ tüneményeit egységökben felfogni nem adatott neki. És most a -realismus alkonyán, az idealismus hajnalán kevés embernek betegebb a -veleje, mint az övé és hogy mennyire meg van támadva, azt minden -gondolkozónak látnia kell. - -Alexander kevésnek találja a kiállítás érdekében tett reclámot. A -külföldi látogatók elmaradásának főoka azonban ellenségeink nagy -számában keresendő, mondja tovább. Az európai sajtó általában nem -barátságos hozzánk, szövetségeseink sem azok, a _Kölnische Zeitung_ a -legmagyarfalóbb lap Európában. De mint realista nem tudja okát adni, -hogy miért. Pedig nagyon egyszerű. A népek rokonszenve mindig azon -ország felé fordul, mely az uralkodó eszme élén halad. 1830-ban az egész -művelt világ rajongott Francziaországért, mert az új liberalismus ott -győzött legelőször. A mult században a franczia encyclopaedisták -mozgalma következtében szintén a francziákért rajongtak. 1789-ben -hasonlóan. Most pedig az idealismusba megyünk belé és azon országok -ébresztik fel a népek rokonszenvét, melyek elül mennek a mozgalomban. Ma -az egész világon gyűlölik a Crispieket, a Bánffyakat és más -szabadelvűeket s a népek rokonszenve a Balfourok és hasonlók felé -fordul, a kik a moral és vallás apostolai. Az egyszerű ember nem tudja -okát adni rokonszenvének vagy gyűlöletének, de érzi. A tömérdek -etetés-itatás daczára csak a népek megvetését vonta magára a magyar, -mert hazánkban a legromlottabb individualismus uralkodik, a zsebelő -szabadelvű többség vezeti az ország ügyeit és a legembertelenebb önkény -gazdálkodik a nemzet politikai jogaival. Ezért járt oly kevés idegen a -kiállításon, legfölebb a realista és zsidó hirlapírók, szabadelvű -publicisták és parlamenti tagok, korlátolt specialista tudósok és bécsi -democraták stb. fordultak meg nálunk, mondottak nagyszerű -felköszöntéseket, írtak rólunk egy-egy hálás ismertetést, de mindez nem -használ semmit az idők árja ellenében. Hiába irattunk e pár év alatt -rémséges költséggel köteteket, füzeteket és czikkeket franczia, angol, -német, olasz és talán más nyelveken is a magyar nemzet magasztalására; -hiába volt minden pazarlás: a nemzetek rokonszenve elfordult tőlünk, -pedig 1825-től 1875-ig mindenfelé rokonszenvvel tekintettek a magyarra. - -A kiállítás belföldi látogatását nagyobbnak remélte Alexander. Én bizony -ennyit sem vártam. Esténkint, ha meguntam magam, kimentem a kiállításba. -Rendesen sok embert találtam ott. Igaz, hogy négy-ötöd részök izraelita -polgártársainkból került ki. Csaknem elenyészett az árja és a magyar -elem kivált a nyári hónapokban. Aránylag sok katholikus papot láttam ott -lézengeni. Arczuk is elárulta, hogy korlátolt realisták, a kik nem -örülnek paptársaik idealis lelkesedésének. Igen sokszor nők társaságában -valának. - -Alexander azt hiszi, hogy az alsóbb nép és az ifjúság felhozásában -remekeltünk, de a nemzet középső rétegei cserben hagytak bennünket. Mint -jó realista a vendéglősöket, a kiállítás helyét stb. okolja. Hisz ezek -nem okok! Potom pénzen, csaknem ingyen lehetett feljönni a kiállításra, -s a városban majdnem a rendes áron szobát kapni és étkezni. Bizonyosan -többeket megzsaroltak; a hol tehették, magasabb árakat követeltek; de -mivel a közönség legnagyobb része óvatos volt, aránylag kevés visszaélés -mutatkozott. - -Másutt rejlett a baj, másutt kell a látogatás csekélyebb mérvének okát -keresnünk. - -A kiállításra nézve baj volt, hogy az idealismus hajnalán vagyunk. Ez az -idealismus rendesen együtt jár a szegénységgel, egyszerre jelenik meg az -agrarismus, az oeconomismussal, a földmívelők inségével vagy legalább -súlyos helyzetével. Tehát épen annak az osztálynak, melyen a nemzet -fölépül, nincs pénze. Különben is, mikor az erkölcsért, vallásért kezd -lelkesedni, az ember nem rajonghat anyagi vásárokért. Nagyon sokan -vannak a vidéken művelt, tanult emberek, a kik dicsekesznek vele, hogy -nem látták a kiállítást; magában a fővárosban is vannak, a kik alig -egyszer-kétszer pillantottak be. Már nem gyönyörködtette őket. Lelköknek -jobban esék a magány, a csend, a zárkózott családi élet, mint az a hiú -vásár, hazug lárma, érzéki tombolás, örökös fecsegés, melyekben azelőtt -annyi örömüket találták. Hisz a föld népének egy részét csaknem -erőszakkal hozták fel a szolgabírák, a jegyzők, a papok és a tanítók -főispáni parancsra. Majdnem minden kiadásukat fedezték és mégis nehéz -volt kimozdítani őket. A középiskolai tanulók kiváncsiságát könnyebb -volt felébreszteni. A nemzet középső rétege azonban nem jött el, mondja -Alexander. Bizony kevesen fordúltak meg a kiállításon, hol az az -örvendező, derült hangulat, igazi jókedv is hiányzott a látogatók -arczáról, mely a hetvenes, nyolczvanas évek kiállításait nemcsak nálunk, -hanem mindenütt jellemezte. Akkor még mindenki tudott mulatni, -örvendezni, ma már csak a realista tombol, féktelenül őrjöng, a közönség -egy része visszavonul, az engedékenyebb rész pedig csendesen, -hallgatagon nézi a mulatságot. - -És mivel folyvást gyarapszik az idealismus, azért sejtem én, hogy nem -jön létre az 1900-iki párisi kiállítás, vagy ha létrejön, óriási -bukással végződik. - -Csakhogy hiába beszélek és írok, mert hályog takarja a realista lelki -szemeit, nem lát és e hályogot majd csak a diadalmas idealismus fogja -eltávolítani, - -Addig várnunk kell. - - - - -XLI. TOLSTOJ LEO: AZ ÁLLAM ÉS A KERESZTYÉNSÉG. - -A nagy orosz költőről akárhányszor olvasom, hogy igazán nagy idealista. -A művelt világ legkiválóbb írói és gondolkodói mindig mint nagy -ideálistáról szólanak róla. Nem is tudják máskép elképzelni e tiszta, a -felebaráti szeretettől áradazó, valóban meleg keblű férfiut mint -eszményi rajongót. - -Természetes, mert nincsenek tisztában az alapfogalmakkal. Csak az -önfeláldozó és szerető szivet látják és azt hiszik, hogy ez idealismus. -Nagyon tévednek. - -Önzetlenség és önfeláldozás magában még nem jelent semmit. Az embernek -rajongani, lelkesedni kell az uralkodó eszme hatása alatt, e rajongás -lehet idealis vagy realis, teljesen a kortól és szervezetünktől függ, -hogy milyen. - -Az idealismus alatt rajongunk az egyetemesért, a realismus alatt az -egyedért. Itt is lehetünk önzetlenek, önfeláldozók, a realismus vértanúi -vagy hitvallói. Igaz, hogy kevesebb a számuk, de vannak, akadnak -ilyenek. - -De lássuk közelebbről. - -Az emberi haladás egy-egy hullámának elején egyesül a lelki világ három -eszméje: a szép, igaz és jó. E három eszme egysége egy egészet alkot, -azért bármire gondol az ember, mindig a maguk egészében fogja fel a -szellemi, erkölcsi és aestheticai élet tüneményeit. Az egészből indul -ki. Az egész szempontjából ítéli meg a dolgokat, a társadalmi -kérdéseket. Mindig az egyetemest látja maga előtt, az a delejtű, a -vezérfonal a lelki élet tengerén. - -A realismus a három eszme szétválása, a lelki egység teljes felbomlása. -A lelki világ alkotó részei szétmállanak; a szép, a jó és az igaz -fogalma, nem az egyetemes, hanem az egyén szempontjából ítéltetvén meg, -elvesztik igazi értelmöket. A realista kiforgatja valódi jelentésökből. - -A szép az egyed szépsége lesz, támogatója az érzékiségnek, az ember -léhaságának, csupa idegizgató és csábító formaság. Háttérbe szorulván az -erkölcsi elem: a jó és az igaz, nincs támasza, nemesítő sajátsága a -szépnek. Megbomlott idegeink mámorosan kedvelik a fenségest, a -borzasztót, az irtózatost, egy szóval minden kábítót. Azért kellenek -ilyenkor a gladiatorok, a circusok, az alpes-mászások, párbajok, életünk -gyakori koczkáztatása. A kevésbé bomlott idegűeknek elég mulattatók és -szórakoztatók az érzéki gyönyörök, izgató, ingerlő szinházi, orpheumi, -circusi és más látványok. - -Mihelyt az igaz eszméje ki kezd válni az egységből, a nagy eszményi -igazságok mint Isten, vallás, erkölcs, világ, emberiség pl. halványulni -kezdenek, a realismus napjaiban pedig már a nemzet és haza fogalma is -enyészőben van. Csak az egyén szempontjából tekintvén mindent, ezek -megszünnek igazságok lenni. Az egyed biráló elméje nem találhatja -igazaknak. A közérdek és közügy a realisabb gondolkodásuak szemében -hazugsággá válik. Tömérdek visszaélést, gazságot követnek el épen a -közérdek nevében. Igen sokszor romlott zsebelők kezébe kerűl a hatalom, -a kik a közérdek czímén rabolják meg embertársaikat, mert a nagy emberi -és nemzeti igazságok megszüntek azok lenni. - -A jó szintoly változáson megy keresztűl. A jó eszméje legszűkebb -értelmében magunkviselete embertársaink iránt. Az eszményiség napjaiban -az egyetemesből indulván ki, a vallás és erkölcs szabályozza -magunkviseletét. Szeretjük vallásos és erkölcsös felebarátjainkat, -gyülöljük azokat, a kik az uralkodó eszméhez kevésbbé tudnak símulni -vagyis rosszak, bűnösök. Annyira uralkodik felettünk és bennünk az -egyetemes, hogy saját gyermekét is el tudja pusztitani az atya, ha nem -engedelmeskedik. Ilyenkor szófogadóvá kell válnia az alkotó résznek, a -családban az asszonynak és gyermekeknek, az országban az alattvalóknak. -Meg kell alázkodnunk az egyetemes, a tekintély képviselője előtt, kivált -az egyházi előtt. - -Mihelyt ki kezd válni a jó a három eszme egységéből, bomlani kezd az -egyetemesnek hegemoniája, föllép a haza és nemzet szempontja, míg végre -a realismus végén már csak az individuum, legfölebb a család érdeke -szabályozza magunkviseletét. Sőt talán elmondhatni, hogy a realista -családjában is önmagát szereti. - -De mikép magyarázhatni meg az egyed szempontjából, hogy soha sem jobb, -irgalmasabb, lágyabb, kedvesebb az ember mint épen a realismus alatt? -Honnét ered az a mérhetlen jótékonyság, melynél csak az emberi nyomor -általánosabb. Hisz a realista önző, zsebelő, a közérdeket kizsákmányoló, -léha, elvtelen individualista?! - -Könnyen érthető. Az idealismus alatt az Isten, az egyetemes képmásai -akarunk lenni, a realismus alatt mindenkit a magunk képmására akarunk -átváltoztatni. Akkor csak azt becsűljük, a ki velünk együtt a nagy -általános igazságokat vallja, a vallás és erkölcs buzgó hive; ekkor azt -becsüljük, a ki hozzánk hasonlít, a mi képmásunk, a mi édes-kedves -testvérünk, felebarátunk. És mivel az emberi szívnek okvetlenül és -szüntelen szeretnie kell: az idealismus idején csak az Istenért és az -Istenben tudja szeretni felebarátjait, míg a realismus napjaiban csak -önmagáért. Végtelenül jól esik neki, ha valami jót tehet embertársaival. -Azért ilyenkor alig van rossz ember, realis szempontból rossz ember. -Bárkihez folyamodjunk, ha van neki, juttat belőle a hozzá közelebb -állóknak, sokszor elfelejti tolakodó követelésünket, szemtelen -föllépésünket, nem kérdezi vallásunkat, erkölcsi magunkviseletét; -protegál, istápol, támogat szóval és tettel. A realista nem tudja nézni -a szenvedőket, az inséggel, nyomorral sujtottakat. Vannak közöttünk -végtelenül realis lelkek, a kik csupa szívből állanak. Ilyen nagy -realista az oroszok hirneves költője és gondolkodója: Tolstoj Leo. -Műveiben az egyetemes képviselői, a tekintély hordozói az individuum -romlásának, inségének, nyomorának szülő okai, ezek bénítják meg az egyén -boldogulásra való törekvését, ezek ássák a sánczokat, emelik a gátakat, -gördítik útjába az akadályokat. A közügy, közérdek czime alatt -kizsákmányolják az egyént, elállják a felebaráti szeretet -megnyilatkozását. - -Legújabb levele, melyet dr. Schmitt Jenőhöz intézett, hirdeti, hogy az -államszolgálatban való részvétel nem fér össze a keresztyénséggel. A -katonai szolgálat sem egyezik meg vele. Helyesli Schmitt Jenő nézetét, -mely nem tartja összeegyezhetőnek az erkölcsi becsülettel állami -szolgálatokat tenni egy oly intézménynek, mely képviselője a törvényesen -szentesített emberölésnek és a törvényesen szentesített -kizsákmányolásnak. Szerinte mindenki belátja, hogy a keresztyén nem -vehet részt a gyilkosságban, hogy a gyilkosok vezére által a -szegényektől erőszakkal kizsarolt fizetést nem húzhatja. Azért csak -számtalanszor kell hangoztatni: Carthago delenda est, el kell törülni -Carthagót a föld szinéről és bizonynyal el fog esni Carthago. Végre is a -hatalom birtokosai meg fognak szünni tekintélyöket a keresztyénség -szentségével támogatni. Hisz az állam erőszak, a kereszténység pedig -szeretet és türelem: ezért az állam nem lehet keresztyén s a ki -keresztyén akar lenni, nem szolgálhatja az államot. Keresztyén állam -lehetetlen. - -Tolstoj Leo doctrinája a legszélsőbb realismus tana. Az ő nézete szerint -a keresztyén vallás tiszta felebaráti szeretet, mely nem tűri a központi -hatalom erőszakos föllépését s azért az állami egység hatalma és a -keresztyénség egymást kizáró fogalmak olyanok mint a béke és háború, az -egészség és betegség, a világosság és sötétség stb. - -Pedig a realismus alatt az állami központi hatalom, a kormány, is nagyon -engedékeny, igazán elnéző, decentralisáló az alkotó részek iránt. De a -mostani szélső realismus idején nem elégítheti ki Tolstojt, se más -erősen realista gondolkodásuakat. Ilyenek nem csupán az anarchisták és -socialisták, hanem a művelt társadalomban élő számos polgár is. - -Az orosz költő keresztyénsége azonban nagyon realis, mely nem felel meg -az idealis napok keresztyénségének. Az ő christianismusa rokon az I. és -II. század keresztyénségével, melynek utószülött testvére a mi nazarénus -hitünk vagy több orosz felekezet, a realis idők mysticismusának socialis -tüneményei; de nem olyan, minő a III. század idealismusa alatt lőn, -mikor az eszme nyomásával nagyszerű, egységes, központi kormányzattá -alakult és kifejlődött a catholicismus idealis hierarchiája, a miről a -II. század első felében szó sem lehetett. - -Most szemlátomást közeledünk az idealismushoz, erősen hajnalodik, a mi -épen nem kedvez Tolstoj realis gondolkodásának. Csakhamar észre fogja -venni, hogy sokan elfordulnak tőle. Már emlegetik, hírlelik a lapok, -hogy Sziberiába akarja deportáltatni a kormány. Sajnálnók szegényt, mert -ő is egyik vértanúja lenne a realismus önzetlen felebaráti szeretetének, -sorsosa Krisztus, a nagy vallásalapító, szenvedéseinek azzal a -különbséggel, hogy az itteni mestert az idealreál nemzeti és vallási -orthodoxiája, melyet phariseismusnak csúfolnak, feszítette a -keresztfára, míg az orosz reformatort az ébredező eszményiség -hurczoltatná a jeges hazába. Lehet, hogy e súlyos bajtól megkíméli a -jótékony halál. - -Hogy át tudna változni, hogy a legszélsőbb realismusból át tudna csapni -az eszményi gondolkodásba: alig hihetem el róla, annyira határozottan és -mereven realis egyéniség. Öreg ember és a vén tölgy már nem hajlik. -Valószínű, hogy nem sokára el fog némulni s e némaság legfőbb okát nem -az orosz kormány zsarnoki fellépésében kell keresnünk, hanem az eszményi -gondolkodás győzelmében, mely megbénítja a realis embert, közönyössé -teszi azon nagy kérdések iránt, melyekért annyira lelkesedett a realis -napokban, mert a legnagyobb hatalom a szellemi világban az uralkodó -eszme. Mindnyájan öntudatlan szolgái valánk, csak fölfedezésem -ismeretével leszünk öntudatosakká; de ne higyje senki, hogy valaha más -lehessen, mint a minővé az isteni eszme alakítja. Hozzá kell símulnunk -vagy összetör bennünket. - - - - -Lábjegyzetek. - -[Footnote 1: A nyáron egy franczia röpiratban akartam magyarázni az -erkölcsi világ törvényét. Hozzá is fogtam, de csakhamar abbanhagytam, -mert bár régóta érintkezem a nagynevű bölcsészszel, még sem tudja -átérteni, hogy minden bölcsészeti, történeti stb. doctrina csak saját -korának vagy pontosabban a hullám illető szakának felel meg s az idők -árjával szüntelen módosulnia kell. Ő Guyauval és másokkal együtt -tekintélyes realista volt a nyolczvanas években, most már simul egy -kissé az idealisabb irányhoz, de még messze van a tiszta idealismustól.] - -[Footnote 2: E levélhez a Hazánk 1896. ápril 7-iki száma a következő -megjegyzést fűzi: - -_Bodnár_ Zsigmond egyetemi magántanár az egyetem rektorához levelet -intézett, a melyben kijelenti, hogy a millenniumi tanügyi kongresszuson -nem vesz részt. Soha komolyabb szó még nem hangzott el korunk -jellemzésére, mint az, a melylyel Bodnár e kijelentését indokolja. -Minden szava hétszeres igazság, minden sora az enyészet egy-egy -jelenetét festi s az egész levél hangos jajkiáltás, a melyet csak azért -mernek olyan keservesen kimondani, mert a nagy többség erkölcstelen -tulkiabálásaitól félnek. Bodnár Zsigmondban meg volt a bátorság a -közfigyelmet arra a lejtőre fordítani, a melyen haladva máris elérte a -világ az aljasság posványának a szélét s már-már a fertőbe való sülyedés -veszedelmével áll szemben. Nagyérdekű levelét szószerint közöljük -részint tükörül azoknak, a kiket illet, részint lelki gyönyörüségül -azoknak, a kik rokongondolkozásuknál fogva szivesen fogadják a -dekadencziának megszólalt komoly ellenfelét.] - - - - -TARTALOM. - - I. Az idealismus kitörése 1875 körül 7 - II. Az Árpádok 15 - III. Erkölcsi sülyedésünk 31 - IV. A társadalmi béke 36 - V. Dumas 43 - VI. A dráma törvénye 54 - VII. A modern magyar dráma 58 - VIII. Mi a civilisatio? 62 - IX. A kiállítások jövője 66 - X. „A tudomány érdekében“ 72 - XI. Hazafiság és nemzeti szellem 77 - XII. Az ezredév 81 - XIII. Alfréd Fouilléehez 86 - XIV. A tudomány csődje 93 - XV. I. Ferencz József 104 - XVI. A democratia halála 108 - XVII. A tanügy hanyatlása 111 - XVIII. A tanügyi congressus 116 - XIX. A szellemi anarchia 121 - XX. A tanügyi congresszus határozatai 124 - XXI. A vallás az iskolában 132 - XXII. A leánygymnasium 135 - XXIII. Az asszony joga 140 - XXIV. Az asszonyi logika 143 - XXV. „Férjed rokonait“ 146 - XXVI. Az öngyilkosság 150 - XXVII. Rectori Magnifico 154 - XXVIII. Jókai Mórnak 157 - XXIX. Lueger 160 - XXX. Simonyi magyar nyelvtana 164 - XXXI. A papság politikai szerepe 168 - XXXII. A szentszék rendelete 171 - XXXIII. Az Isten 175 - XXXIV. A kétféle ok bölcsészete 180 - XXXV. A házasság 186 - XXXVI. A hitves hűsége 191 - XXXVII. Civilisatiónk veszedelme 196 - XXXVIII. Mária Dorothea jövője 200 - XXXIX. Az irodalom nagy tükre 203 - XL. A realista vaksága 215 - XLI. Tolstoj: Az állam és a keresztyénség 224 - - -[Transcriber's Note: - - -Javítások. - -Az eredeti szöveg helyesírásán nem változtattunk. - -A nyomdai hibákat javítottuk. Ezek listája: - -14 |élvezni és gyönyöködni |élvezni és gyönyörködni - -25 |tisztelet jelentkezésését |tisztelet jelentkezését - -72 |kis ügyessség |kis ügyesség - -114 |kereszténzség több |kereszténység több - -119 |nkább triviális |inkább triviális - -136 |meg vanank |meg vannak - -137 |nem is hideted |nem is hiheted - -138 |realisabb godolkodás |realisabb gondolkodás - -144 |tekintéy iránti |tekintély iránti - -148 |játétokat hozhat |játékokat hozhat - -166 |Nagy tévédés |Nagy tévedés - -188 |törvényes házassságról |törvényes házasságról - -189 |magasztos önfeleláldozás |magasztos önfeláldozás - -222 |Cssaknem elenyészett |Csaknem elenyészett - -225 |életünk gyakorí |életünk gyakori - -226 |testvérüuk, felebarátunk |testvérünk, felebarátunk] - - - - - -End of Project Gutenberg's Az erkölcsi törvény alkalmazása, by Zsigmond Bodnár - -*** END OF THIS PROJECT GUTENBERG EBOOK AZ ERKÖLCSI TÖRVÉNY ALKALMAZÁSA *** - -***** This file should be named 63291-0.txt or 63291-0.zip ***** -This and all associated files of various formats will be found in: - http://www.gutenberg.org/6/3/2/9/63291/ - -Produced by Albert László from page images generously made -available by the Google Books Library Project - - -Updated editions will replace the previous one--the old editions -will be renamed. - -Creating the works from public domain print editions means that no -one owns a United States copyright in these works, so the Foundation -(and you!) can copy and distribute it in the United States without -permission and without paying copyright royalties. Special rules, -set forth in the General Terms of Use part of this license, apply to -copying and distributing Project Gutenberg-tm electronic works to -protect the PROJECT GUTENBERG-tm concept and trademark. Project -Gutenberg is a registered trademark, and may not be used if you -charge for the eBooks, unless you receive specific permission. If you -do not charge anything for copies of this eBook, complying with the -rules is very easy. You may use this eBook for nearly any purpose -such as creation of derivative works, reports, performances and -research. They may be modified and printed and given away--you may do -practically ANYTHING with public domain eBooks. Redistribution is -subject to the trademark license, especially commercial -redistribution. - - - -*** START: FULL LICENSE *** - -THE FULL PROJECT GUTENBERG LICENSE -PLEASE READ THIS BEFORE YOU DISTRIBUTE OR USE THIS WORK - -To protect the Project Gutenberg-tm mission of promoting the free -distribution of electronic works, by using or distributing this work -(or any other work associated in any way with the phrase "Project -Gutenberg"), you agree to comply with all the terms of the Full Project -Gutenberg-tm License (available with this file or online at -http://gutenberg.org/license). - - -Section 1. General Terms of Use and Redistributing Project Gutenberg-tm -electronic works - -1.A. By reading or using any part of this Project Gutenberg-tm -electronic work, you indicate that you have read, understand, agree to -and accept all the terms of this license and intellectual property -(trademark/copyright) agreement. If you do not agree to abide by all -the terms of this agreement, you must cease using and return or destroy -all copies of Project Gutenberg-tm electronic works in your possession. -If you paid a fee for obtaining a copy of or access to a Project -Gutenberg-tm electronic work and you do not agree to be bound by the -terms of this agreement, you may obtain a refund from the person or -entity to whom you paid the fee as set forth in paragraph 1.E.8. - -1.B. "Project Gutenberg" is a registered trademark. It may only be -used on or associated in any way with an electronic work by people who -agree to be bound by the terms of this agreement. There are a few -things that you can do with most Project Gutenberg-tm electronic works -even without complying with the full terms of this agreement. See -paragraph 1.C below. There are a lot of things you can do with Project -Gutenberg-tm electronic works if you follow the terms of this agreement -and help preserve free future access to Project Gutenberg-tm electronic -works. See paragraph 1.E below. - -1.C. The Project Gutenberg Literary Archive Foundation ("the Foundation" -or PGLAF), owns a compilation copyright in the collection of Project -Gutenberg-tm electronic works. Nearly all the individual works in the -collection are in the public domain in the United States. If an -individual work is in the public domain in the United States and you are -located in the United States, we do not claim a right to prevent you from -copying, distributing, performing, displaying or creating derivative -works based on the work as long as all references to Project Gutenberg -are removed. Of course, we hope that you will support the Project -Gutenberg-tm mission of promoting free access to electronic works by -freely sharing Project Gutenberg-tm works in compliance with the terms of -this agreement for keeping the Project Gutenberg-tm name associated with -the work. You can easily comply with the terms of this agreement by -keeping this work in the same format with its attached full Project -Gutenberg-tm License when you share it without charge with others. - -1.D. The copyright laws of the place where you are located also govern -what you can do with this work. Copyright laws in most countries are in -a constant state of change. If you are outside the United States, check -the laws of your country in addition to the terms of this agreement -before downloading, copying, displaying, performing, distributing or -creating derivative works based on this work or any other Project -Gutenberg-tm work. The Foundation makes no representations concerning -the copyright status of any work in any country outside the United -States. - -1.E. Unless you have removed all references to Project Gutenberg: - -1.E.1. The following sentence, with active links to, or other immediate -access to, the full Project Gutenberg-tm License must appear prominently -whenever any copy of a Project Gutenberg-tm work (any work on which the -phrase "Project Gutenberg" appears, or with which the phrase "Project -Gutenberg" is associated) is accessed, displayed, performed, viewed, -copied or distributed: - -This eBook is for the use of anyone anywhere at no cost and with -almost no restrictions whatsoever. You may copy it, give it away or -re-use it under the terms of the Project Gutenberg License included -with this eBook or online at www.gutenberg.org/license - -1.E.2. If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is derived -from the public domain (does not contain a notice indicating that it is -posted with permission of the copyright holder), the work can be copied -and distributed to anyone in the United States without paying any fees -or charges. If you are redistributing or providing access to a work -with the phrase "Project Gutenberg" associated with or appearing on the -work, you must comply either with the requirements of paragraphs 1.E.1 -through 1.E.7 or obtain permission for the use of the work and the -Project Gutenberg-tm trademark as set forth in paragraphs 1.E.8 or -1.E.9. - -1.E.3. If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is posted -with the permission of the copyright holder, your use and distribution -must comply with both paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 and any additional -terms imposed by the copyright holder. Additional terms will be linked -to the Project Gutenberg-tm License for all works posted with the -permission of the copyright holder found at the beginning of this work. - -1.E.4. Do not unlink or detach or remove the full Project Gutenberg-tm -License terms from this work, or any files containing a part of this -work or any other work associated with Project Gutenberg-tm. - -1.E.5. Do not copy, display, perform, distribute or redistribute this -electronic work, or any part of this electronic work, without -prominently displaying the sentence set forth in paragraph 1.E.1 with -active links or immediate access to the full terms of the Project -Gutenberg-tm License. - -1.E.6. You may convert to and distribute this work in any binary, -compressed, marked up, nonproprietary or proprietary form, including any -word processing or hypertext form. However, if you provide access to or -distribute copies of a Project Gutenberg-tm work in a format other than -"Plain Vanilla ASCII" or other format used in the official version -posted on the official Project Gutenberg-tm web site (www.gutenberg.org), -you must, at no additional cost, fee or expense to the user, provide a -copy, a means of exporting a copy, or a means of obtaining a copy upon -request, of the work in its original "Plain Vanilla ASCII" or other -form. Any alternate format must include the full Project Gutenberg-tm -License as specified in paragraph 1.E.1. - -1.E.7. Do not charge a fee for access to, viewing, displaying, -performing, copying or distributing any Project Gutenberg-tm works -unless you comply with paragraph 1.E.8 or 1.E.9. - -1.E.8. You may charge a reasonable fee for copies of or providing -access to or distributing Project Gutenberg-tm electronic works provided -that - -- You pay a royalty fee of 20% of the gross profits you derive from - the use of Project Gutenberg-tm works calculated using the method - you already use to calculate your applicable taxes. The fee is - owed to the owner of the Project Gutenberg-tm trademark, but he - has agreed to donate royalties under this paragraph to the - Project Gutenberg Literary Archive Foundation. Royalty payments - must be paid within 60 days following each date on which you - prepare (or are legally required to prepare) your periodic tax - returns. Royalty payments should be clearly marked as such and - sent to the Project Gutenberg Literary Archive Foundation at the - address specified in Section 4, "Information about donations to - the Project Gutenberg Literary Archive Foundation." - -- You provide a full refund of any money paid by a user who notifies - you in writing (or by e-mail) within 30 days of receipt that s/he - does not agree to the terms of the full Project Gutenberg-tm - License. You must require such a user to return or - destroy all copies of the works possessed in a physical medium - and discontinue all use of and all access to other copies of - Project Gutenberg-tm works. - -- You provide, in accordance with paragraph 1.F.3, a full refund of any - money paid for a work or a replacement copy, if a defect in the - electronic work is discovered and reported to you within 90 days - of receipt of the work. - -- You comply with all other terms of this agreement for free - distribution of Project Gutenberg-tm works. - -1.E.9. If you wish to charge a fee or distribute a Project Gutenberg-tm -electronic work or group of works on different terms than are set -forth in this agreement, you must obtain permission in writing from -both the Project Gutenberg Literary Archive Foundation and Michael -Hart, the owner of the Project Gutenberg-tm trademark. Contact the -Foundation as set forth in Section 3 below. - -1.F. - -1.F.1. Project Gutenberg volunteers and employees expend considerable -effort to identify, do copyright research on, transcribe and proofread -public domain works in creating the Project Gutenberg-tm -collection. Despite these efforts, Project Gutenberg-tm electronic -works, and the medium on which they may be stored, may contain -"Defects," such as, but not limited to, incomplete, inaccurate or -corrupt data, transcription errors, a copyright or other intellectual -property infringement, a defective or damaged disk or other medium, a -computer virus, or computer codes that damage or cannot be read by -your equipment. - -1.F.2. LIMITED WARRANTY, DISCLAIMER OF DAMAGES - Except for the "Right -of Replacement or Refund" described in paragraph 1.F.3, the Project -Gutenberg Literary Archive Foundation, the owner of the Project -Gutenberg-tm trademark, and any other party distributing a Project -Gutenberg-tm electronic work under this agreement, disclaim all -liability to you for damages, costs and expenses, including legal -fees. YOU AGREE THAT YOU HAVE NO REMEDIES FOR NEGLIGENCE, STRICT -LIABILITY, BREACH OF WARRANTY OR BREACH OF CONTRACT EXCEPT THOSE -PROVIDED IN PARAGRAPH 1.F.3. YOU AGREE THAT THE FOUNDATION, THE -TRADEMARK OWNER, AND ANY DISTRIBUTOR UNDER THIS AGREEMENT WILL NOT BE -LIABLE TO YOU FOR ACTUAL, DIRECT, INDIRECT, CONSEQUENTIAL, PUNITIVE OR -INCIDENTAL DAMAGES EVEN IF YOU GIVE NOTICE OF THE POSSIBILITY OF SUCH -DAMAGE. - -1.F.3. LIMITED RIGHT OF REPLACEMENT OR REFUND - If you discover a -defect in this electronic work within 90 days of receiving it, you can -receive a refund of the money (if any) you paid for it by sending a -written explanation to the person you received the work from. If you -received the work on a physical medium, you must return the medium with -your written explanation. The person or entity that provided you with -the defective work may elect to provide a replacement copy in lieu of a -refund. If you received the work electronically, the person or entity -providing it to you may choose to give you a second opportunity to -receive the work electronically in lieu of a refund. If the second copy -is also defective, you may demand a refund in writing without further -opportunities to fix the problem. - -1.F.4. Except for the limited right of replacement or refund set forth -in paragraph 1.F.3, this work is provided to you 'AS-IS' WITH NO OTHER -WARRANTIES OF ANY KIND, EXPRESS OR IMPLIED, INCLUDING BUT NOT LIMITED TO -WARRANTIES OF MERCHANTABILITY OR FITNESS FOR ANY PURPOSE. - -1.F.5. Some states do not allow disclaimers of certain implied -warranties or the exclusion or limitation of certain types of damages. -If any disclaimer or limitation set forth in this agreement violates the -law of the state applicable to this agreement, the agreement shall be -interpreted to make the maximum disclaimer or limitation permitted by -the applicable state law. The invalidity or unenforceability of any -provision of this agreement shall not void the remaining provisions. - -1.F.6. INDEMNITY - You agree to indemnify and hold the Foundation, the -trademark owner, any agent or employee of the Foundation, anyone -providing copies of Project Gutenberg-tm electronic works in accordance -with this agreement, and any volunteers associated with the production, -promotion and distribution of Project Gutenberg-tm electronic works, -harmless from all liability, costs and expenses, including legal fees, -that arise directly or indirectly from any of the following which you do -or cause to occur: (a) distribution of this or any Project Gutenberg-tm -work, (b) alteration, modification, or additions or deletions to any -Project Gutenberg-tm work, and (c) any Defect you cause. - - -Section 2. Information about the Mission of Project Gutenberg-tm - -Project Gutenberg-tm is synonymous with the free distribution of -electronic works in formats readable by the widest variety of computers -including obsolete, old, middle-aged and new computers. It exists -because of the efforts of hundreds of volunteers and donations from -people in all walks of life. - -Volunteers and financial support to provide volunteers with the -assistance they need, are critical to reaching Project Gutenberg-tm's -goals and ensuring that the Project Gutenberg-tm collection will -remain freely available for generations to come. In 2001, the Project -Gutenberg Literary Archive Foundation was created to provide a secure -and permanent future for Project Gutenberg-tm and future generations. -To learn more about the Project Gutenberg Literary Archive Foundation -and how your efforts and donations can help, see Sections 3 and 4 -and the Foundation web page at http://www.pglaf.org. - - -Section 3. Information about the Project Gutenberg Literary Archive -Foundation - -The Project Gutenberg Literary Archive Foundation is a non profit -501(c)(3) educational corporation organized under the laws of the -state of Mississippi and granted tax exempt status by the Internal -Revenue Service. The Foundation's EIN or federal tax identification -number is 64-6221541. Its 501(c)(3) letter is posted at -http://pglaf.org/fundraising. Contributions to the Project Gutenberg -Literary Archive Foundation are tax deductible to the full extent -permitted by U.S. federal laws and your state's laws. - -The Foundation's principal office is located at 4557 Melan Dr. S. -Fairbanks, AK, 99712., but its volunteers and employees are scattered -throughout numerous locations. Its business office is located at -809 North 1500 West, Salt Lake City, UT 84116, (801) 596-1887, email -business@pglaf.org. Email contact links and up to date contact -information can be found at the Foundation's web site and official -page at http://pglaf.org - -For additional contact information: - Dr. Gregory B. Newby - Chief Executive and Director - gbnewby@pglaf.org - - -Section 4. Information about Donations to the Project Gutenberg -Literary Archive Foundation - -Project Gutenberg-tm depends upon and cannot survive without wide -spread public support and donations to carry out its mission of -increasing the number of public domain and licensed works that can be -freely distributed in machine readable form accessible by the widest -array of equipment including outdated equipment. Many small donations -($1 to $5,000) are particularly important to maintaining tax exempt -status with the IRS. - -The Foundation is committed to complying with the laws regulating -charities and charitable donations in all 50 states of the United -States. Compliance requirements are not uniform and it takes a -considerable effort, much paperwork and many fees to meet and keep up -with these requirements. We do not solicit donations in locations -where we have not received written confirmation of compliance. To -SEND DONATIONS or determine the status of compliance for any -particular state visit http://pglaf.org - -While we cannot and do not solicit contributions from states where we -have not met the solicitation requirements, we know of no prohibition -against accepting unsolicited donations from donors in such states who -approach us with offers to donate. - -International donations are gratefully accepted, but we cannot make -any statements concerning tax treatment of donations received from -outside the United States. U.S. laws alone swamp our small staff. - -Please check the Project Gutenberg Web pages for current donation -methods and addresses. Donations are accepted in a number of other -ways including checks, online payments and credit card donations. -To donate, please visit: http://pglaf.org/donate - - -Section 5. General Information About Project Gutenberg-tm electronic -works. - -Professor Michael S. Hart is the originator of the Project Gutenberg-tm -concept of a library of electronic works that could be freely shared -with anyone. For thirty years, he produced and distributed Project -Gutenberg-tm eBooks with only a loose network of volunteer support. - - -Project Gutenberg-tm eBooks are often created from several printed -editions, all of which are confirmed as Public Domain in the U.S. -unless a copyright notice is included. Thus, we do not necessarily -keep eBooks in compliance with any particular paper edition. - - -Most people start at our Web site which has the main PG search facility: - - http://www.gutenberg.org - -This Web site includes information about Project Gutenberg-tm, -including how to make donations to the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation, how to help produce our new eBooks, and how to -subscribe to our email newsletter to hear about new eBooks. diff --git a/old/63291-0.zip b/old/63291-0.zip Binary files differdeleted file mode 100644 index 68a3653..0000000 --- a/old/63291-0.zip +++ /dev/null diff --git a/old/63291-h.zip b/old/63291-h.zip Binary files differdeleted file mode 100644 index 1cd3cb1..0000000 --- a/old/63291-h.zip +++ /dev/null diff --git a/old/63291-h/63291-h.htm b/old/63291-h/63291-h.htm deleted file mode 100644 index 5758d69..0000000 --- a/old/63291-h/63291-h.htm +++ /dev/null @@ -1,7433 +0,0 @@ -<!DOCTYPE html PUBLIC "-//W3C//DTD XHTML 1.0 Strict//EN" - "http://www.w3.org/TR/xhtml1/DTD/xhtml1-strict.dtd"> -<html xmlns="http://www.w3.org/1999/xhtml" xml:lang="hu" lang="hu"> -<head> -<meta name="generator" content= -"HTML Tidy for HTML5 for Linux version 5.7.16" /> -<meta http-equiv="Content-Type" content= -"text/html; charset=utf-8" /> -<meta http-equiv="Content-Style-Type" content="text/css" /> -<title>The Project Gutenberg eBook of Az erkölcsi törvény -alkalmazása by Zsigmond Bodnár</title> - -<style type="text/css"> -/*<![CDATA[*/ -body { - margin-left: 10%; - margin-right: 10%; -} - -h1,h2,h3 { - text-align: center; - clear: both; - line-height: 200%; -} - -h2,h3 { - margin-top: 2em; -} - -p { - margin-top: 0.75em; - margin-bottom: 0.75em; -} - -body > p { - text-align: justify; - text-indent: 1.5em; -} - -p.i2 { - text-indent: 3em; -} - -hr { - width: 33%; - margin-top: 2em; - margin-bottom: 2em; - margin-left: auto; - margin-right: auto; - clear: both; -} - -hr.chap {width: 65%} - -table { - margin-left: auto; - margin-right: auto; -} - -td { - padding-left: 1em; - padding-right: 1em; -} - -.pagenum { -/* visibility: hidden; */ - position: absolute; - right: 2%; - color: gray; - font-size: smaller; - text-align: right; - text-indent:0; -} - -.tdr {text-align: right;} - -.center { - text-align: center; - text-indent: 0; -} - -.summary { - text-align: center; - text-indent: 0; - width: 90%; - margin: auto; - font-size: 90%; - font-style: italic; -} - -.right { - text-align: right; - margin-right: 1.5em; -} - -.caption-small {font-weight: bold; font-size: small;} - -.caption {font-weight: bold;} - -.caption-large {font-weight: bold; font-size: large;} - -.caption-150 {font-weight: bold; font-size: 150%;} - -.footnotes { - border: dashed 1px; -} - -.footnote { - margin-left: 10%; - margin-right: 10%; - font-size: 0.9em; - text-align: justify; -} - -.footnote .label { - position: absolute; - right: 84%; - text-align: right; -} - -.fnanchor { - vertical-align: super; - font-size: .8em; - text-decoration: none; -} - -.transnote { - background-color: #E6E6FA; - color: black; - padding: 0.5em; - font-family: sans-serif, serif; - font-size: 0.9em; -} - -.transnote p { - text-align: center; - text-indent: 1.5em; -} - -ul.TOC { - list-style-type: none; - padding-left: 10%; - text-indent: -5%; - text-indent: 0; - width: 70%; - text-align: justify; -} - -.TOC .roman { - margin-right: 1em; - float: left; - text-align: right; - margin-left: 0; - min-width: 4em; -} - -span.ralign { - position: absolute; - text-align: right; - right: 15%; - top: auto; -} -/*]]>*/ -</style> -</head> -<body> - - -<pre> - -Project Gutenberg's Az erkölcsi törvény alkalmazása, by Zsigmond Bodnár - -This eBook is for the use of anyone anywhere at no cost and with -almost no restrictions whatsoever. You may copy it, give it away or -re-use it under the terms of the Project Gutenberg License included -with this eBook or online at www.gutenberg.org/license - - -Title: Az erkölcsi törvény alkalmazása - -Author: Zsigmond Bodnár - -Release Date: September 25, 2020 [EBook #63291] - -Language: Hungarian - -Character set encoding: UTF-8 - -*** START OF THIS PROJECT GUTENBERG EBOOK AZ ERKÖLCSI TÖRVÉNY ALKALMAZÁSA *** - - - - -Produced by Albert László from page images generously made -available by the Google Books Library Project - - - - - - -</pre> - -<div class="transnote"> -<h3>Megjegyzések:</h3> -<p>A tartalomjegyzék a <a href="#Page_231">231</a>. oldalon -található.</p> -<p>Az eredeti képek elérhetők innen: <a href= -"http://books.google.com/books?id=2N5AAAAAYAAJ">http://books.google.com/books?id=2N5AAAAAYAAJ</a>.</p> -<p>Facebook oldalunk: <a href= -"http://www.facebook.com/PGHungarianTeam">http://www.facebook.com/PGHungarianTeam</a>.</p> -</div> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<h1>AZ ERKÖLCSI TÖRVÉNY ALKALMAZÁSA</h1> -<p> </p> -<p class="center"><span class="caption-small">IRTA</span></p> -<p class="center"><span class="caption-150">BODNÁR -ZSIGMOND</span></p> -<p class="center"><span class="caption-small">EGYETEMI -MAGÁNTANÁR</span></p> -<p> </p> -<p> </p> -<p class="center"><span class="caption-large">BUDAPEST</span></p> -<p class="center"><span class="caption">SINGER ÉS WOLFNER -KÖNYVKERESKEDÉSE</span></p> -<p class="center"><span class="caption">1896</span></p> -<p class="center"><span class="caption-small">Pátria -nyomása.</span></p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_3" id= -"Page_3">-3-</a></span></p> -<h2>ELŐSZÓ.</h2> -<p>Egy új könyvet teszek a t. olvasó elé, mely csupa ismétlésből -áll. Igazán örökös ismétlés! De mentsen ki maga az erkölcsi világ -törvénye, mely annyira egyszerű, hogy lehetetlen a bölcsészek és -más gondolkodók nehézkes, homályos vagy az adott helyzetből és -időből kiinduló magyarázatait figyelmemre méltatnom. Ők, mint saját -koruk gyermekei czáfolgatták a letünt idők úgynevezett tévedéseit. -Socrates, Plato czáfolgatták az V. század sophistáit, eszményi -koruk érveivel állottak elő, melyeket utódjuk, az ideal-realismus -nagy képviselője, Aristoteles, szedett szét és téveseknek mutatott -be. A jó Aristoteles állítólagos tévedéseit pedig realisabb -tanítványai tárták fel a bámuló világnak. Így folyt ez az ember -szellemi, erkölcsi, aestheticai és gazdasági életében. A haladás -egy-egy hullámában a kezdő idealistákat a szép, jó és igaz -egységének lazulásával megtámadta a fölpezsdülő rationalista irány, -ennek képviselőit háttérbe szorította a nemzeti realismus, melynek -végén egyeduralkodó lett az individualismus. Tehát nem azt kell -kutatnunk, miben tévedett Renan, Cousin, Hegel, Kant, Locke, -Hobbes, Des Cartes és más gondolkodó, hanem hogy mennyire tudta -kifejezni korának uralkodó eszméjét, miért tetszettek tanai saját -korukban és az idő haladtával, miért módosultak a rendszerek, -elméletek?</p> -<p>Csak e munkában lehetséges a legteljesebb objectivitás, az igazi -tárgyilagos hang. Való ugyan, hogy én is ember vagyok, tehát az -uralkodó eszme nyomása alatt az idők árjának tanaihoz -kisebb-nagyobb vonzalmat érezek; <span class="pagenum"><a name= -"Page_4" id="Page_4">-4-</a></span> de az erkölcsi törvény -ismeretével meg tudom érteni és méltányolni más idők szellemét is. -Épen e törvény ismerete tanít meg bennünket arra, miért volt -népszerű ez a bölcsész, theologus, államférfiú, történetíró, -művész, költő, tudós, gazda, kereskedő stb. a maga korában. Nekünk -tehát semmi közünk Plato és Berkeley, Locke és Kant nézeteinek -czáfolatához; legfölebb azt vitathatjuk, mennyire egyeztek meg az -idealismus vagy realismus azon időszakával, melyben köztudomásra -jutottak.</p> -<p>Vagy ha nemzetünk életéből akarunk példát idézni, nekünk nem -feladatunk Széchenyi István, Kossuth Lajos, Deák Ferencz, Tisza -Kálmán, Apponyi és Ugron stb. egymás elleni vitáiban a feltétlen -igazságot keresni, mert ilyent még csak a physica, logika és -mathematica körében találhatni, hanem politikai sikereik vagy -bukásaik okát eszmei és közvetlen okokból kimagyarázni s így -teljesen objectiv történetet írni. És az idők árja annyira -körülszabja, meghatározza ítéletünket, hogyha akarnánk se tudnánk -hizelkedni, az egyik vagy másik részére hajlani a nélkül, hogy -bármelyik olvasónk észre ne vehetné önkényes vagy önkénytelen -hibánkat.</p> -<p>Ennek folytán tudomány lett a theologia, a bölcsészet, a -politika, az összes történetírás, szóval az ember erkölcsi világa. -Ma ugyan még nincs kikutatva, részleteiben átvizsgálva ez a világ, -nem egy tévedésemet kell kiigazítani, tudásom számtalan hiányát -kiegészíteni; de mihelyt úrrá lesz az erkölcsi törvény ismerete, -mihelyt ezer meg ezer tudós száll le a részletekbe, nemcsak az én -hiányaimat fogják pótolni, tévedéseimet kiigazítani, hanem magát a -világ egész történelmét meg fogják korrigálni.</p> -<p>Az itt közlött czikkek többnyire apróbb dolgozatok, melyek a -vallási, erkölcsi, politikai, irodalmi, tanügyi és gazdasági élet -egy-egy kérdését világítják meg s vezérfonalul akarnak szolgálni -arra, hogy az erkölcsi törvény <span class="pagenum"><a name= -"Page_5" id="Page_5">-5-</a></span> ismeretével maga a t. olvasó is -nyugodtan, elfogultság nélkül ítélhessen meg bármely értelmi, -erkölcsi, aesthetikai és gazdasági tüneményt. E törvény ismerete -oly kulcs, melylyel nemcsak a sötét idők labyrinthjait, a történeti -mult hatalmas mausoleumait nyithatjuk meg és pillanthatunk be a -letünt korok történelmi hőseinek szívébe, hanem a jelenkor hírneves -szereplőinek igaz érzését, gondolkodását is feltárhatjuk, sőt a -közeli vagy távoli jövő sem lesz egészen homályos előttünk. -Rávonatkozó jövendöléseink nem egy geniális szellem elmefuttatásai, -hanem legalább nagy vonásokban biztos alapból kiinduló visiók.</p> -<p>Öt év óta minden gondolatom e törvény kifejtése és ismertetésére -irányult. Úton-útfélen szóval és írásban magyaráztam kevés -hallgatómnak és olvasómnak; mintegy harminczezer füzetet és kisebb -kötetet nyomattam és jórészt szétszórtam ismerősök és -ismeretleneknek, csakhogy olvassák és vallják; a mi tetemes -költséggel járt és sokszor magam is bámulom, honnan fedezhettem -kiadásaimat, mivel egy-két barátomat kivéve, senki sem járult -hozzá, senki sem könnyített nehéz helyzetemen. Óh hányszor -keseredtem el munkaközben, hányszor fogott el a bosszúság, mikor -hiába házaltam kéziratommal a kiadóknál, lapok- és folyóiratoknál; -hányszor tettem föl, hogy nem írok többé, hanem legfölebb, mint -Socrates, szóval hirdetem tanaimat; eljárok a társaságba és ott -magyarázom fűnek-fának, de csakhamar csalódva tértem vissza -íróasztalomhoz, mert hiába beszéltem, kevés ember vagy épen senki -sem értett meg.</p> -<p>Őrültség! kiált fel a realista, kinek nincs érzéke ily -összefoglaló hatalmas rendszerhez, a legnagyobb fölfedezéshez, -melyre idáig emberi elme az erkölcsi élet terén juthatott; ezt az -őrültséget azonban megmagyarázza, érthetővé teszi előttem az isteni -törvény, mely ellenállhatlanul kerget, hogy hirdessem az igét, -melylyel épen engem áldott meg! <span class="pagenum"><a name= -"Page_6" id="Page_6">-6-</a></span></p> -<p>Szerencsémre ma már van egy kis vigasztalásom. Szemlátomást -jelentkezik az idealismus s vele nő embertársaim összefoglaló -tehetsége. A kik idáig csak elemezni, szétszedni, megkülönböztetni -tudtak, most a legmesszebb eső dolgok rokonvonásait, közös jegyeit -föl kezdik ismerni vagyis összefoglalnak, a mi okvetlenül -szükséges, hogy az erkölcs, a becsület, a tisztesség, az isteni és -erkölcsi világrend fogalmához legyen érzékünk. Egy idő óta -tapasztalom, hogy nem süket füleknek beszélek és nem korlátolt -realistáknak írok. Ha kezdettől fogva megdöbbentették a hallgatót -és olvasót vallási, bölcsészeti, erkölcsi, jogi, politikai, -irodalmi, gazdasági stb. fejtegetéseim, most már akad olyan is, a -ki megérti és az adott nyomokon tovább halad; az egyetemen pedig -egy jeles tanár, kitünő történetíró és alapos tudós lelkesedéssel -hallgatott előadásokat tart az erkölcsi törvény szellemében. Az ő -spartai jelleme és tisztelt tudománya lesz az erkölcsi törvény -általános megismertetésének legnagyobb biztosítéka. Éljen sokáig és -érje meg, hogy a tan, melynek lánglelkű hirdetője és geniális -alkalmazója, nemsokára elfoglalja helyét a gondolkodók -elméjében.</p> -<p>Budapesten, 1896. október 15.</p> -<p class="right"><i>Bodnár Zsigmond.</i></p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_7" id= -"Page_7">-7-</a></span></p> -<h2>I.<br /> -AZ IDEALISMUS KITÖRÉSE 1815 KÖRÜL.</h2> -<p>A realismus az aránylagos béke korszaka szokott lenni. Ilyenkor -nem szívesen bocsátkozik az ember valamely háborúba. Mivel nemünk -egészen elmerűl az anyagi jólétben és az érzékiségben, nincsenek -inyére a háborúval járó viszontagságok és veszedelmek. A realismus -legszebb napjai épen azok voltak, melyekben virágzott az ipar és a -kereskedés, a müvészet és a tudomány, pompázott a fény, diadalát -űlte a féktelen érzékiség, a grasszáló individualismus. Ilyen volt -például a Kr. u. II. század, a jó császárok korszaka, a római -birodalom aranykora; ilyen a X. század, mikor az arabok gyönyörű -palotákat emelnek Spanyolországban, virágzásra juttatják a -művészetet és tudományt, hatalmas ipart és kereskedést teremtenek. -A XV. század jólétéről, gazdagságáról, érzéki életéről, óriási -fényéről, pompájáról tömérdek adatunk van. A XVII. század második -felének édes békéjét némileg megzavarták XIV. Lajos hadjáratai, -XII. Károly nyugtalan vére, a mi török háboruink és fölkeléseink -stb.</p> -<p>De soha sem volt nyugtalanabb reális korszaka Európának, mint -1790–1815-ig. Egy bámulatos lángelme, I. Napoleon titáni -individualismusa örökös háborúra kényszerítette Európát, feldulta -nyugalmát, megzavarta édes békéjét, noha nem tudta megakadályozni, -hogy a realismus minden sajátsága: fény és pompa szeretete, az -érzékiség féktelen tombolása, a családélet bomlása s az -egyetemesnek kigúnyolása, az apai, férji, vallási, erkölcsi -tekintély összeomlása be ne következzék. Csak a realismus vége -felé, 1812-ben képesek a nemzetek összetiporni <span class= -"pagenum"><a name="Page_8" id="Page_8">-8-</a></span> a zsarnok -hatalmát. Máskor a realismus alatt könnyen ki szokták verni a -támadó ellenséget, a mi Hunyadynk maroknyi sereggel visszaveri a -török óriási hadait. Napoleon azonban győzhetetlen volt egész a -realismus alkonyáig.</p> -<p>De alig küldték a szövetséges hatalmak Szent-Ilona szigetére, -teljes erővel fellépett az idealismus.</p> -<p>És mi az idealismus? Az egyetemesnek uralomra jutása az egyedi -ellenében. Mikor az ember gondolkozik, vagy összefoglal vagy -megkülömböztet. Az idealismus épen abban áll, hogy az emberiség -nagy része elkezd összefoglalólag gondolkozni, a lét összes -tüneményeiben a rokon, az egyező vonásokat keresni, szóval minden -gondolatát, érzését egységre vinni. A realismus alatt a szép, jó és -igaz eszméje annyira szétválik, hogy ellenséges viszonyba jönnek -egymással: a szép buja, hitvány, erkölcsileg rossz teremtés, az -érzékiség kiváló ingere, tényezője, néha eszköze lesz; a lét nagy -igazsága: mint az emberiség, haza, nemzet, közérdek, becsület, -erény, isten, halhatatlanság stb. merő hazugságokká vagy szokásos -phrasisokká válnak az ember szájában; a jó megszünik az egyetemest -tartani szem előtt, léha nyájassággá, humoros elnézéssé, az érzéki -gyöngyök élvezetévé, fensőbb elv nélküli jótékonysággá -változik.</p> -<p>Az idealismus kitörésével magasba száll az emberi elme és széles -látkörével meglátja az istent és a vallást, az erkölcsöt és az -erényt, a becsületet és a tisztességet, a világot és az -emberiséget, a nemzetet és a hazát stb. szóval az egyetemest. És ha -1815 körül széttekintünk, mit látunk? A köznép jó része rajong a -vallásért, nemcsak egyes papok, hanem világiak is, férfiak, nők -állanak a mozgalom élére, mint Krűdenerné. Az aristocratia -visszanyeri elvesztett befolyását. Kitünő gondolkodók mint -Lamennais, Bonald, de Maistre gróf, Haller és mások apostolai -lesznek a katholikus világnézetnek, a pápai tekintélynek; -<span class="pagenum"><a name="Page_9" id="Page_9">-9-</a></span> -kiváló protestáns írók, bölcsészek, politikusok mint Gentz, -Schlegel stb. a kath. egyház kebelébe térnek. A protestáns egyházak -támaszai aggódva tekintenek előkelő hiveikre, mert habár nem -mutatnak kedvet az áttérésre, mégis bizonyos töprengés látszik -rajtok. Keresik a világosságot, melyet nem találnak meg. Keresztyén -államról szeretnek beszélni, mely a monarchia felé hajlik: Das -Christenthum hat eine entschiedene Tendenz zur Monarchie, mondja -Schlegel Frigyes; pedig nem a keresztyénség oka a monarchikus érzés -gyarapodásának, hanem az ébredező idealismus, mely minden téren -kedvez az egységnek, a központ erősbödésének. Gyülölettel írnak a -forradalomról, mely az individualismus győzelme az egyetemes -fölött. A forradalom, mondják, a börtönéből kiszabadult anarchia -lázadása és győzelme az elgyengült tekintélyen. A végtelen -mélységből tör elő, felhasználja, kiaknázza az emberi gyarlóságot, -őrjöngővé teszi nemünket. Pedig minden forradalom a reálisabb -elemek lázadása az ideálisabb gondolkodásúak uralma ellen. 1830-ban -lejárták magukat a szélső idealisták, azért menekülni kelle X. -Károlynak; 1848-ban már annyira változott az uralkodó eszme, hogy -X. Károlynak és kormányának ellenségei, Lajos Fülöp hivei, nem -voltak eléggé reálisak s így bukniok kelle. 1870-ben pedig annyira -növekedett az individualismus, oly erős volt a realismus -szétmállása, hogy buknia kellett III. Napoleon kártyavárának s -győzött a köztársaság, e megtestesült politikai realismus, melyet -hiába akart megbuktatni a kevés monarchista. A többi monarchia is -csak úgy tarthatta fenn magát, hogy engedett a szétmálló részeknek, -vagyis lassan decentralizált.</p> -<p>Az idealismus alatt mindenfelé tiltakoznak a democratia -egyenlőség tana ellen. Maga a híres államférfiú, Stein báró, sem -szereti a Gleichheits-aposteleket, mint a kik mindent nivellálni és -az egész polgári társaságot nagy tömeg <span class= -"pagenum"><a name="Page_10" id="Page_10">-10-</a></span> kásává -akarták kotyvasztani. Ekkor Goethenek sem tetszenek az -individualismus tanai: «Ezek az emberek bódultságuk- és dühökben, -mindent az egyedekre akarnak visszavezetni és az önállóság -isteneivé tenni őket: hol vannak a vallásos, hol az erkölcsi elvek, -melyek egyedül óvhatják meg őket?»</p> -<p>A költők is elfordulnak régi tárgyuktól, az individuum -magasztalásától, blazirt lelkek, léha teremtések rajzolásától; az -egyetemes felé hajlanak, tisztelettel, csodálattal szólanak róla. A -becsület és tisztesség, a vallás és az erény, az adott szó -szentsége magasztalásuk tárgya. Scott Valter 1814-ben megkezdi a -Waverley-regények írását, melyek az egész művelt világ kedvencz -olvasmányai lesznek. Mint ideálista nem mélyed el a lelki élet -redőibe, a realismus finom elemzésébe. Feltárni, mozgatni e külső -természetet kitünően tudja; erkölcsi érzése azonban erkölcsiekké -teszi hőseit is. Erkölcsi szempont vezeti előadásában, így szerette -saját szervezete és a kor uralkodó eszményisége. Ugyanakkor -szívesen írnak végzettragédiákat, melyekben fensőbb erő hatalmát -mutatják be. Werner Zachariás, Grillparzer stb. efféle művei szíves -otthonra találnak a művelt világ minden színpadán. Nálunk Gombos, -Bólyai, Kisfaludy Károly, tragédiái telvék az egyetemes -dicsőitésével, az individuum kárhoztatásával. A költők és nem -költők kebelében hatalmasan nyilatkozik a patriotismus, a lángoló -hazaszeretet, mely a hon fiában nem keresi a nyelv egyenlőségét, -nem követeli a magyaros nemzeties szokásokat, hanem csak a haza -iránti hűséget, lelkes ragaszkodást. És támadnak a Vörösmartyak, a -kik elragadtatással tolmácsolják ezt a magasztos érzelmet.</p> -<p>De míg a szélső idealisták egy része tovább halad a megkezdett -úton, már 1825 előtt jelentkezik a realismus halavány sugara, mely -megtámadja az egyetemesnek feltétlen uralmát. A szigorú erkölcsű -Schlosser, a híres történetíró, azt hiszi és fájó szívvel mondja, -hogy «az erkölcsi <span class="pagenum"><a name="Page_11" id= -"Page_11">-11-</a></span> romlottság és a lélek meg a tettek -nagysága, fájdalom, mindig, elválaszthatlan az emberben!» Valóban -szomorú, mélyen leverő állítás. Szerencsére nem igaz, mert az -eszményi gondolkozású nagy ember, épen úgy lehet nagy tettek -szülőoka, mint a reálisabb gondolkozású, a ki természetesen nem -lehet el bizonyos fokú romlottság nélkül. Mi azonban csak azért -hoztuk fel Schlossert, hogy bemutassuk lelke fölháborodását, mikor -az emberiség megindul a civilisatio felé. Mert mi a civilisatio? A -legszélesebb idealismusnak szakadatlan összébbzsugorodása, míg -végre az egyetemes egységből annyira kiválik az egyes ember, hogy -magánálló individuum lesz belőle.</p> -<p>Az idealismus annyira az isteni szép, jó és igaz egységének -uralma, hogy a legmerevebb theocratiát szülné és minden anyagi -haladást lehetetlenné tenne. Az emberiség megvetné a léha realismus -örömeit és gyönyöreit, rideg, szent világot teremtene, mely kizárna -ugyan minden hazugságot, hizelgést, csunya önzést, de az anyagaiak -tartós megvetése miatt, elpusztítaná magát a civilisatiót. Így -rombolta le a VII. és XI. század idealismusa az előbbi civilisatio -számos nyomát.</p> -<p>1825 körül már hanyatlott, lohadt a szélső idealismus. Az elmult -tíz év alatt lelkesnek, rajongónak, eszményinek akart látszani -minden jóravaló ember. 1825 után a blazirt, hideg udvariasság -kezdett divatozni. Az előkelőség egyik jele volt hév, szenvedély, -tűz nélkül beszélni, és tenni, közönyösnek mutatni magát az -illusiók iránt, lenézni az előitéleteket, szépen ruházkodni és -finoman enni-inni. A nagyhangú szavakra gúnyos kételylyel kelle -válaszolni. Az első reális sugárral megjelent a gúny, a skepsis és -a rationalismus. Idáig az egyház és az aristoctratia, a vallás és a -legitimitas voltak a hatalmon; becsülésben, tiszteletben -részesültek; a kik megtámadták tekintélyöket, bomlott realisták -valának, a léha napok simulni nem tudó képviselői, <span class= -"pagenum"><a name="Page_12" id="Page_12">-12-</a></span> mint lord -Byron, Benjamin Constant és mások. Most lassan megváltozott a -történeti kép. Egy új nemzedék lépett föl támadónak, mely nagy -erővel döngette a tekintély várának falait, gyülöletesnek rajzolta -uralmát s néhány rövid év alatt meg is buktatta. A régiek közül -maradt ugyan egynéhány magul mint Lafayette, Talleyrand, Benjamin -Constant, Varnhagen von Ense, Tieck stb., de igazi mozgatói az új -iránynak rendesen új emberek vagy a szélső idealismusból kiváló -férfiak voltak. Ilyen vala Hugo Viktor, az <i>enfant sublime</i>, -mint Chateaubriand nevezte, a ki már húsz éves korában királyi -kegydijat kapott; de a ki csakhamar a realisabb iránynak lánglelkű -apostola lőn. Az ő <i>Hernani</i>-ja már hatalmas előszó az -1830-iki forradalomhoz. Általában a költők és írók egy része -fanatikus gyülölettel ostorozza az egyetemes képviselőit, csupa -gyanúsítás, rágalmazásból áll a szabadabb irányú sajtó, a melyet e -kor több történetírója, közöttük Hillebrand, lelkiismeretlennek -mond. De hát azt mutatja a történelem, hogy a lejárt irányok sorsa -mindig a megtámadtatás és leveretés volt. Szorosan véve, mindig -igazuk van a támadóknak, mert, a mely irány lejárta magát, csak -erőszakkal tarthatja fenn uralmát. A támadás eszközei azonban -legtöbbször igazságtalanok, hazugságon, rágalmon alapulnak. Még -legtisztességesebb és legjogosabb a kitörő idealismus támadása, -mely a léha és zsebelő realismus hőseit a vallás és erkölcs nevében -korbácsolja és kergeti el. Lázadozni sem igen szoktak a szélső -idealismus apostolai, fegyverök a szó és a toll. A nagy Socrates a -tollat sem használta, csak szóval hirdette eszményi tanait.</p> -<p>Már 1824-ben megindította Pierre Leroux, Dubois a <i>Globe</i> -czímű folyóiratot, melyben többi közt Jouffroy tette közzé híres -tanulmányát; <i>Comment les dogmes finissent?</i> Ampére, Damiron, -Duchâtel, Duvergier de Haurannne, Vitet és mások, támadták a szélső -idealismust. Hévvel és <span class="pagenum"><a name="Page_13" id= -"Page_13">-13-</a></span> fiatal túlzással szólottak a nagy -erkölcsi, aestheticai és társadalmi kérdésekhez. Spiritualisták -voltak ugyan a bölcsészetben, de gyülölték az ultrákat, -változatosságot, szabadságot követeltek az irodalomnak, s lenézték -a szélső idealismus egyhangúságát. A huszas évek vége felé -tetemesen gyarapodott az új írói nemzedék, mely otthagyta az -egyetemes eszméjét, követelte az érzékiség, a szerelem, a -lelkiismeret, a gondolkodás, az érzés nagyobb szabadságát, hévvel -hirdette az emberi természet jóságát, melyet tagadott a szélső -idealismus s szigorú rendszabályokat hozott ellene. Az új nemzedék -jelesebb tagjai Sand György, Balsac, Dumas père, Saint-Beuve, -Stendhal, Vitet, Janin és mások, a kik 1830 körül léptek föl s -csakhamar európai névre tettek szert, mivel ez időben a -reformidealismus minden bajnoka Francziaországra tekintett, hol a -júliusi forradalom megteremtette az igéret földjét. Csodálatos az a -rajongás, melyre az eszme lelkesíti az embert. Mily nagynak, -dicsőnek, boldognak tartják e rajongók a francziákat, mily -elragadtatással szólanak Gallia ragyogó szelleméről, irodalmának -újabb remekeiről, melyekre ma nem kapni olvasót; az egész ország és -benne Páris a művelt emberiség bucsuhelye lesz, hová minden író és -művész, politikus és államférfi el szeretne menni.</p> -<p>És minek köszönhette Francziaország ezt az általános csodálatot? -Nagyobb rationalismusának, melylyel az összes európai népeket -felülmulja. Míg más országban a nép reálisabb természeténél fogva -lassabban tud érvényre jutni az uralkodó eszme, a francziáknál -rögtön jelentkezik az irodalomban és a társadalmi életben. -Irodalmuk legkorábban megérzi és kifejezi az uralkodó eszmét, -fellépésük ezért bátor és merész a politikai és társas élet terén; -ezért ugranak belé oly könnyen a forradalmakba, melyek annyi gondot -okoznak nemesebb gondolkodóiknak, egy Guizotnak, Tocquevillenak, -Cousinnek, Laboulayenek stb. <span class="pagenum"><a name= -"Page_14" id="Page_14">-14-</a></span></p> -<p>Francziaországba vágyott a német Heine is 1830 után; ez ország -második hazája lőn. A huszas évek elején ő is rajong az -egyetemesért, lelkes tanítványa lesz Schlegelnek, de bár a -keresztyén hitre tér, nem tud népszerűbb lenni, csak 1826 után, -mikor <i>Reisebilderjeit</i> és verseit szívesen olvasták és -énekelték. Ugyanakkor csúfolta ki a sorstragédiát és eszményi -drámát gróf Platen <i>Die verhängnissvolle Gabel</i> (1826) és -<i>Der romantische Oedipus</i> (1828) czímű vígjátékaival. Pückler -herczeg csakhamar kikezdé a régi aristocratia tekintélyét, -eloszlatá nymbusukat, lerántotta róluk a fensőbb morál leplét, -melylyel a szélső idealismus takarta le őket. Léha, könnyed, -szellemes és gúnyos irályával nevetségessé tette a büszke -mágnásvilágot, melyre áhitatos tisztelettel néztek 1820 körül. -Angliában ugyanazt tevék Bulwer regényei; hősei szintén kiépültek -az illusiókból és balitéletekből, tudnak élvezni és -gyönyörködni.</p> -<p>Az irodalom ez új jelenségei mellett azonban tovább is él, -párhuzamosan halad mellette az eszményi költészet; nem ugyan a -szélső idealismus ösvényén; ennek le kelle tünnie; hanem azon -félénk, lemondó, elégiai hangon, melyet a realismus folytonos -növekedése okozott s nálunk báró Eötvös <i>Carthausijának</i>, -Bajza, Vachott Sándor s társai sentimentális, olykor világfájdalmas -poesisának édes anyja volt.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_15" id= -"Page_15">-15-</a></span></p> -<h2>II.<br /> -AZ ÁRPÁDOK.</h2> -<p>A görög történetírás két mesterének, Herodotosnak és -Thukydidesnek születése között csak tizenhárom év folyt le, mert az -első 484-ben, a másik 471-ben született, mégis mily nagy különbség -van a két mester alkotása között. Herodotos a realismus alkonyán -ír, tehát könnyed és kedves, egyszerű és naiv elbeszélő; Thukydides -az idealismus hajnalán teremti meg művét s történet-bölcselő lesz -belőle, a ki nem elégszik meg a közvetlen és látszatos okokkal, -hanem messzebb eső kapcsolatokat keres és úgy készíti munkáját, -hogy mint maga mondja, «minden időre szóló birtok legyen.»</p> -<p>Husz év óta a történetírás azon termékeit olvastuk szívesen, -melyek egyszerűen, nagyobb igények nélkül mesélték el az idők -históriáit, a kik legfölebb a nemzeti és a korszellemre mertek -hivatkozni, a nélkül, hogy e szellem miértje után kutattak volna, -vagy pedig itt-ott a földrajzi helyzetet emlegették, de az -események eszmei kapcsolatára senki sem gondolt. A realismus nem -tűri a mélyebb okok vizsgálatát, az ember nem tud messzebb látni, -oknak csak azt ismeri el, a mi közvetlenül mutatkozik az esemény -előtt.</p> -<p>Most, úgy látszik, az idealismus hajnalán, mindez megváltozik. -Nemcsak azt kérdezzük, hogyan történt valami, hanem azt is: miért. -Még pár év előtt lelkesedéssel üdvözölték nálunk is Pauler Gyula -nagy történeti munkáját az Árpádokról, mely regét, mondát és komoly -történetet összeolvasztva kedvesen elmesél, nagy jutalommal -tüntette ki az Akadémia, melynek fényes nagy termében egy másik -<span class="pagenum"><a name="Page_16" id= -"Page_16">-16-</a></span> történetíró 1896. május 17-én egy -bölcselő dolgozatot olvasott fel magának a királynak jelenlétében -szintén az Árpádokról, még pedig nagy hatással. Kállay Béni már -lenézi a közvetlen okokat, van fogalma a benső szükségességről, az -idők reális vagy ideális irányáról s több efféléről, melyek -nélkülözhetetlenek az eszmei okok magyarázatánál. A szerzőnek -azonban még nincs érzéke a gondolkodás egységéhez, az egyik -tüneményt eszmei, a másikat közvetlen okból magyarázza; nincs -egységes bölcsészeti rendszere, melyből ki kellene magyaráznia az -események szülő okait. De mégis nagyon érdemes jelensége -történetírásunknak s azért helyén van, hogy egy kissé foglalkozzunk -vele.</p> -<h3>I.</h3> -<p>A szerző magáévá teszi azt a nézetet, hogy a hunok és avarok -rokonaink valának, de sem a hunok világrendítő hatalma, sem az -avarok ereje nem tudott tartós államot alkotni, e képességünk csak -nekünk magyaroknak volt e földön. Itt azonban megáll a szerző az -egyszerű tény előtt s nem iparkodik megkérdezni az okát, pedig -megvárhatnók, hogy pár szóval jelezze: miért van nekünk államalkotó -képességünk és miért nem volt a hunoknak és avaroknak, vagy most -nincs a zsidóknak és czigányoknak.</p> -<p>Miért nem jöhet létre most Zsidó- vagy Czigányország, kissé -nehéz megfejteni. Nagyon valószinűnek tartom azt az okot, hogy a -zsidók, arabok, turkomannok, czigányok, nem képesek a haladás -egy-egy hullámát elejétől végig megjárni. A szélső idealismus -vallási rajongása ép oly ismeretlen előttük, mint a realismus -alkonyának édes, meleg, kedves mysticismusa. Azért annyira józanok, -okosak, rationálisták mint a chinaiak. De valahányszor valamely -tökéletesebb faj közelébe jutnak, csakhamar pusztulniok kell s -legfölebb parasyta életet lehet élniök. <span class= -"pagenum"><a name="Page_17" id="Page_17">-17-</a></span></p> -<p>Mennyire szerepel ez az ok a hunok és avarok életében, mivel -keveset tudunk róluk, nem állíthatni, vagy nem tagadhatni -határozottan. Azért némileg henye kérdés e népek államalkotó -képességéről szólani, de annál szükségesebb a miénkről.</p> -<p>Általában ki kell mondanunk, hogy minden népnek megvan az -államalkotó képessége, sőt néppé, nemzetté sem fejlődhetett volna, -ha nincs meg a saját országa. Az államalkotó képességről beszélni -tehát henye kérdés. Csupán arról szólhatunk, miképp volt lehetséges -nekünk, turáni vagy ural-altaji fajnak, itt hazánk földjén országot -alapítani és ezer évig fentartani, mert kétségtelen, hogy a turáni -fajok nem tudnak versenyezni a germán és szláv népekkel.</p> -<p>Én azt hiszem, hogy első sorban a bevándorlás ideje mentett meg -bennünket. A magyar a kilenczedik század végén, erősen reális -időben költözött be mostani hazájába. Mint főleg nomád nép, -elfoglalta a sík Alföldet és más kevésbbé hegyes és nem igen lakott -területeket. Szláv és german törzsek laktak az ország nyugati, déli -és északi részein, románok a keletin. Az Alföld az ő nagy -síkságával árvizeivel és mocsaraival, hihetőleg lakatlan volt. Oda -hajthatták barmaikat bármikor a hegyi lakosok, de télre haza -takarodtak. A realisabb időkben ritkán szokott valamely nép -földjéről kimozdulni, legfölebb, ha szorítják. Ha az idealismus, -vagy idealrealismus idején költözik be valamely nép, rendesen -szörnyű pusztítást követ el a meghódított földön, esetleg kiírtja -az ottani népeket. A realisabb időkben békésen, szeliden bánik -velök, ekkor nem tudnak oly kegyetlenek lenni, legtöbbször -meghagyják hatóságaikat, némi autonomiával ruházzák fel őket. Ezt -mutatja a történelem. Hihetőleg mi magyarok szintén így jártunk el. -Úgy, hogy e népek megmaradtak napjainkig, fogytak vagy szaporodtak, -a kedvező vagy kedvezőtlen viszonyok szerint, de megéltek. -<span class="pagenum"><a name="Page_18" id= -"Page_18">-18-</a></span></p> -<p>Kállay a magyar honszerzés és alapítás sikerét az idealismus -hatása alatt a nagy fejedelemnek, Árpádnak és a centralizált -vezetésnek, meg a magyar nemzet hadi szervezetének tulajdonítja. -Eszményi napokban mindezekért lelkesedni szoktunk, kiemeljük, -felmagasztaljuk a király személyét. A realismus alatt a király és a -fejedelem személye csak akkor népszerű, ha kedvez a részeknek, -enged az alulról jövő nyomásnak, pártolja a szegény embert; az -idealismus alatt megfordul ez a gondolkodás, lelkes ragaszkodás -keletkezik bennünk, ha az egyetemest tartja szeme előtt a -fejedelem; ha a vallás és erkölcs, a haza és nemzet mint egész -tölti el bensejét; ha magas személyével sikeresen tudja támogatni a -felháborodó erkölcsi érzés kitöréseit; ha nem riad vissza saját -hatalmának, független akaratának nyilványításától. Ilyenkor könnyen -zsarnokságra, vagy önkényes eljárásra indítja a kor szelleme a -királyokat, sőt gyöngének, tehetetlennek szokták tartani, ha nem -tud kellő erélyt mutatni.</p> -<p>Ugy látszik, Kállay is az idealismus hatása alatt dicsőíti -Árpádot, sőt irányzatossá teszi egész felolvasását, melyben minden -lépten hangoztatja a nemzet simulását uralkodója akaratához, pedig -a lefolyt félszázad története világosan feltárhatta Kállay előtt, -hogy csak ott volt nyugalom, a hol az uralkodó simult a nemzeti -többség akaratához, mely, kivált az utóbbi időkben, a reálisabb -napokban az alkotó részeknek, a decentraliatiónak kedvezett.</p> -<p>Kállay ez idealis hatás folytán azt hiszi, hogy a magyar nép, -mint egységes nemzet, egységes fejedelmi hatalom vezérlete alatt -költözött be új hazájába. A mennyire a multat ismerem, mindig így -fogták fel beköltözésünket az idealismus idején. 1815 után jó ideig -az összes történeti és költői, hazai és külföldi művek így képzelik -a magyarok bevándorlását, csak később találkozunk a lassú és -fokozatos beköltözés gondolatával. Az idealista sehogy <span class= -"pagenum"><a name="Page_19" id="Page_19">-19-</a></span> sem tudja -elgondolni, hogy magyar törzseink csak beszállingóztak volna e -földre. Ő megérti és természetesnek találja Anonymus előadását, -maga elé képzeli a hét vezért, közöttük Álmost, utóbb Árpádot, a ki -nemzetének élére állítva megindul, hogy hazát alapítson, országot -szerezzen. A realistának jobban tetszik, természetesebbnek látja, -hogy egy nomád nép folyton szorongatva, más nemzetektől nyomatva, -kedvező tanyát és jó legelőt keres magának és nyájainak s -részenkint húzódik az ily tájakra. Rationalismusa nem is tudja -elhinni, hogy másként vándoroljon egy szorongatott nomád nép. -Büszkeségről, nagy nemzeti önérzetről, kegyetlen hódításról, ily -esetben alig lehet szó. Az idealista persze megvetéssel utasítja -vissza az ilyen felfogást, melyet reális történetíróinknál -kisebb-nagyobb eltéréssel, de rendesen megtalálunk. Sőt a reálista -Vámbéry, annyira módosítja időnkint nézeteit, hogy végre e földön -alakíttatja meg a magyar nemzetet.</p> -<p>Ugyanezen ideális felfogás vezeti Kállayt, mikor azt állítja, -hogy a nomád magyar, mint egységes nemzet költözött e hazába. -Helytelenség, melynek ellentmond a realismus törvénye. Igaz, hogy -mikor valamely nagyobb actióra készül a nomád nép vagy népek és -törzsek, rendesen vezért választanak maguknak, de mihelyt -bevégezték az actiót, megszünik vagy enged a hatalmas központi erő. -Hogy Árpád a honszerzés után, kivált utódai, megtartották volna -centralizált hatalmukat, éppen a realismus alatt elképzelhetetlen -valami. Mikor a IX. és X. században a realismus nyomása alatt -mindenütt beáll a szétmállás, a részek uralma az egész fölött, -akkor a széles világon kivételt képezne a magyar, mely -centralizálna. No, de annyit Kállay is belát, hogy akkor a magyar -se központosított, ennek okát azonban Árpád utódjaiban keresi, kik -alatt rossz útra tévedt a nemzet. E gyönge fejedelmek alatt a -kitűnő hadiszervezet nem engedte nyugodni a <span class= -"pagenum"><a name="Page_20" id="Page_20">-20-</a></span> magyart. -Mivel nagyon is jó katona volt, a honszerzés után se gondolt másra, -mint harczra, háborura. Miért? A harcz kedvéért. Kállay -bölcselkedve mondja, hogy a legkiválóbb intézmények, minő a -hadiszervezet is volt, sajátságos, hogy idővel elvesztik eredeti -jellegöket s utóbb önmagukban is, mint czél tünnek fel. Biz ez -semmit mondó, elavult magyarázat. Minden intézmény eleinte addig -életerős, egészséges, üdvös, míg fennállanak a viszonyok, melyek -miatt létre jött. Mihelyt változik, módosul az uralkodó eszme, -például az ideal-real nagy nemzeti egységét a realismus -decentralisatiója váltotta fel, a központosító intézmény is -felmondja a szolgálatot. Gyűlölni, támadni kezdik, lassankint -magától összeomlik, ha előbb el nem törlik. De míg e törlés -bekövetkezik, jó sokáig eltengődik. Ekkor mondják róla, hogy -czélnek tűnik fel, pedig csak eszköz akart lenni. A nomád és -turk-magyar élhetett-e más mint rabló életet? Baromtenyésztése -mellett ez volt a foglalkozása. Összeállott pár száz vagy ezer -magyar, s gyors lovaikon messze elszáguldoztak, nem várták meg az -ellenséget, hanem rabolva, bő zsákmánynyal tértek vissza új -hazájokba. Ezt Árpád sem akadályozhatta volna, de legalább részben -korlátozta az ágostai vereség 955-ben. Valószinű, hogy már előbb is -nem egy csapás érte az ily portyázókat. Ágostánál hihetőleg több -ezer magyarra csapott le a vész. Azt hiszi Kállay, hogy e vereség -mente meg bennünket a tespedéstől, ez rázta fel ismét a már lankadó -nemzeti erőt. Kissé furcsa gondolat. Nem természetesebb-e, hogy a -realismus nyomása és az ily vereségek honmaradása, földművelésre, -gazdálkodásra taníták a magyart? Reális időkben az anyagira veti -magát az ember, a honmaradásra kényszerített magyar nem mehetett -rabolni, zsákmányolni, tehát az itteni szlávoktól, germánoktól némi -ipart és földművelést tanult, vagyis civilizálódott, lévén a -civilisatió nem egyéb, mint az idealismusból a realismusba való -haladás. <span class="pagenum"><a name="Page_21" id= -"Page_21">-21-</a></span></p> -<p>Valóban a X. század realismusa mentette meg a magyart, hogy nem -jutott a hunok és avarok sorsára. Ilyenkor békésebb, nyugodtabb az -ember, még ha nomád népet alkot is. Tanulékony a gazdaság és ipar -terén. Nemzetisége pusztulásától, a beolvadástól sem kell tartania, -mert az egy-egy csomóban élő nemzetiség nem hagyja vallását, -nyelvét, társadalmi szokásait. A realismus alatt nem szoktak -vallást és nyelvet változtatni, legfölebb az idegen nemzetiség -körébe eső egyes családok olvadnak fel a nagy tömegben. Tanulunk -ipart és gazdaságot másoktól, de nem adjuk fel nemzetiségünket. A -realismus alatt állandó lakhelyre szoktatott, kezdetleges iparban -és gazdálkodásban járatos magyar azután szerencsésebben mehetett -neki a 875 körül kitörő idealismus vallási és erkölcsi reformjának. -Ha mi is, mint az avarok, az idealismus idején költözünk e hazába, -hihetőleg borzasztó mészárlást követünk el, de azért mégis -elpusztulunk, mert a százados harczok, az örökös háboruk, nem -engedik pihenni, fejlődni, gyarapodni, civilizálódni a magyart.</p> -<h3>II.</h3> -<p>Géza fejedelemségével egyszerre kitör az idealismus, éppen úgy, -mint napjainkban. Kállay úr tehát láthatná, könnyen észlelhetné, -tanulmányozhatná ezt az érdekes fordulatot az ember erkölcsi -világában. Ő azonban régi, elavult fejtegetésekhez folyamodik. Most -szeme előtt történik a nagy erkölcsi változás. Számos ember, kik -még néhány év előtt léha realisták voltak, kezdenek az erkölcsről -és a vallásról máskép gondolkodni. Könnyen felháborodnak, -zúgolódnak felebarátjaik kevésbbé tisztességes eljárása ellen. -Tisztelettel szólanak a vallásról, melyre nem sokat adtak. Némelyek -rajongással, lelkesedéssel fordúlnak feléje, holott nem is -érintkeznek papjaikkal, a kik között még <span class= -"pagenum"><a name="Page_22" id="Page_22">-22-</a></span> nagyon sok -a realista. Az emberek általában kezdenek összefoglalóan -gondolkozni, tiltakoznak az alkotó részek uralma, a családban az -asszony és az érzékiség túlnyomósága ellen, tekintélyét követeli a -családfő és így tovább.</p> -<p>Kállay alig látja ezeket, pedig értekezésében számos jele van az -idealismusnak. Géza fejedelemről mondja a históriával, hogy bátor, -kitartó, erős akarat jellemzi, de e mellett műveletlen, durva, sőt -talán még kegyetlen is volt. Számító előrelátás, látnoki ihletség -nem vezették terveiben, mégis ő rakta le ezeréves létünk alapjait. -Mélyen érezte ő is az augsburgi vereség szégyenét (?). De nem -gondolt megtorlásra, békét köt a német császárral, minek közvetlen -okát nem akarja kutatni Kállay. Szerinte a német barátságból -önkényt következnék, hogy a keresztény hitre térjen a magyar. De -nem így történik; a fejedelmi hatalomnak erőszakkal, vérengzéssel -kell behozni az új vallást, mert a magyar jelleméből hiányzik a -hajlam a vallásos rajongásra. Maga Géza is pogánynak születvén, -szívében, úgy látszik, pogány maradt haláláig. A felesége, a szép -Sarolta, kedvéért mégis megkeresztelkedett. És ez a pogány Géza, -tűzzel-vassal terjeszti a keresztény hitet, kereszténynyé lesz a -magyar; de nem benső meggyőződés volt az indító ok. Azok, kik az -ősi vallást elhagyták, nem az új hít kedvéért tették ezt. Csak az -uralkodó akaratának engedtek. Komolyabb tömeges ellenszegülésről -nem is emlékeznek krónikáink.</p> -<p>Ez tehát hazánkban a kereszténység behozatalának kivonatos -története. Egy, pogány vallásához szívósan ragaszkodó nép, mely ezt -az ősi nemzeti szokások symbolumának tekinté, meghajol a szintén, -pogány érzésű és gondolkodású fejedelem zsarnoki akarata előtt. Ki -látott ilyesmit? Ha Géza maga sem hiszi, a mit hirdettet, miért -erőszakolja nemzetére? És lehet-e egy nemzetre külső hatalom -segítsége, öldöklése nélkül új vallást erőszakolni? – Minél -<span class="pagenum"><a name="Page_23" id= -"Page_23">-23-</a></span> tovább gondolkodom ez állításokon, annál -gyöngébbnek találom az egész okoskodást.</p> -<p>Pedig mily egyszerű a dolog magyarázata.</p> -<p>Nemzetünk e hazájában a nyugati népek eszmekörébe jutott. A X. -század realismusa alatt nem változott meg a hite, nyelve, szokása, -megtartotta nemzeti szelleme jeleit, symbolumait. De mikor fölébred -az idealismus, látja keresztény földijeinél a nemesebb hitet, -tisztább erkölcsöket, meg akar tisztulni, nemesebb óhajt lenni és a -keresztény hittérítők buzgó szózatára, hathatós buzdítására, -keresztény lesz. Ezt teszi a nemzet nagy része, teszi maga a -fejedelem. Most következik az érem másik lapja. Az idealismus alatt -is akad számos realista, a ki nem tud simulni az uralkodó eszméhez, -ezek szívósan ragaszkodnak az ősi valláshoz és a nemzeti -szokásokhoz, nemzeti törvényekhez; ha van erejök, ellenszegülnek, -néha fellázadnak. De ott van Géza, a vasmarkú fejedelem, a ki -nemcsak szigorú, hanem kegyetlen is tud lenni; sújtja-tiporja az -ellenszegülőket.</p> -<p>Azt hiszem, így érthető lesz népünknek a keresztény hitre -térése. Abból is megérthetné Kállay tanításom igazságát, hogy -ugyanakkor egyszerre több nemzet hagyja el ősi vallását és áttér a -keresztény hitre.</p> -<p>Abban a régi állításban, hogy a magyar nem hajlandó a vallásos -rajongásra, van egy kis igazság. Bár sok árja vér van közöttünk és -bennünk, mégis fajunk turk eredete akadályozza, hogy az egész -nemzet a legszélsőbb idealismusba csapjon át, vagy a realismus -alatt az édes, lágy, vallásos mysticismusba sülyedjen. A magyar -ekkor rendesen léha, érzéki realista lesz, vagyis a magyar -eszmeköre, jobban mondva, eszmeskálája nem oly magas és nem oly -mély, mint a germán fajoké, de mégis hosszabb, mint a szemitáké. -Azért, ha kitör az eszményibb érzés, gondolkodás, a magyar is -lelkesedik a vallásáért; igaz, <span class="pagenum"><a name= -"Page_24" id="Page_24">-24-</a></span> hogy gyorsan lohad e -buzgósága és a nemzeti nagyság utáni rajongás foglalja el a helyét. -E rövidebb ideig tartó lelkesedés azonban elég hosszú volt arra, -hogy Géza és Szent István alatt, erős gyökeret verjen a -kereszténység, melyet a későbbi rationalisabb gondolkodás ébredése, -az általa előidézett pogány lázadás sem tudott többé kiírtani.</p> -<p>Kállay elmondja, hogy Géza határokat nem ismerő akarata, nem -tűrheté ama ziláltságot és széthúzást, mely a hosszas kalandozások -közben új életre ébredő törzsrendszert jellemzi, azért oly -szabályokat hozott, melyek megszünteték e rendszert. Mintha a -realismus alatt bármely erős akarat képes volna egy törzsekből álló -nemzetet egységessé tenni! Géza azonban az idealismus hatása alatt -szervezi az országot, azért könnyebben megy neki, mert maga a -nemzet is úgy gondolkodik. A X. század végén többnyire erélyes, -ideális fejedelmek vezetése alatt megindultak a népek az erkölcsi -egység eszménye felé. Nálunk sem történhetett más, mint a világ -többi részein. Az idealismus egysége, természetesen erkölcsi -egység. A vallás és erkölcs nemessége ragad meg bennünket. Akkor -nem rajongunk a nyelv és nemzeties szokások egységéért. Ezért -mondhatta Szent-István, hogy jó, ha az országot többféle nemzetiség -lakja. Nagy Lajos nem ejthet ki ily szavakat, neki az -idealrealismus második felében rajongani kell az ország -magyarságáért. Annál furcsább, mikor Kállay azt mondja -Szent-Istvánról, hogy jó magyar volt. Negyven év óta kitünő -hazánkfiai alig mondották ki e szavakat, legfölebb -Szent-István-napi beszédekben lehetett ilyesmit hallani. Mikor -hazánk politikai és nyelvi egysége és nagyságaért rajongunk, nem -tarthatjuk Szent-Istvánt jó magyar embernek. Sokan éppen az -ellenkezőt hirdették róla. Akárhányan még a kereszténység -terjesztését is kárhoztatták. Mindez érthető, mert Szent-István -kivetköztette a nemzetet régi nemzeti vallásából, erkölcseiből és -szokásaiból, <span class="pagenum"><a name="Page_25" id= -"Page_25">-25-</a></span> állami és jogi életéből; a nemzeti nyelv -iránt pedig közönyös volt. Nem lehetetlen, hogy a magyar nyelvnél -többre becsülte a latint, az olaszt, a szlávot vagy németet, hisz -sok idealista buzog az egyik vagy másik műveltebb nyelvért, rajta -szeret beszélni s elhanyagolja anyanyelvét. Ha tehát azt mondja -Kállay, hogy Szent-István magyar volt egész lényében, ez oly -frázis, melynek csupán erkölcsi szempontból van némi értelme és -csak boszantja a realista nemzeti szellemű kritikáját.</p> -<p>Elmondja a szerző, hogy István nem hiuságból és becsvágyból -vette föl a királyi czímet, hanem a magyar nemzet nagyságának -öregbedését látta benne s mivel függetlennek óhajtá hatalmát, nem a -császártól, az akkori fogalmak szerint az egyetemes világi fensőség -képviselőjétől, hanem a római egyház fejétől kért és kapott -koronát.</p> -<p>Ez megint hibás magyarázat. Az idealismusnak erősen theocratikus -jelleme van. A szélső idealis irány lelkesedik az egyházért, kivált -a középkorban hódoló tisztelettel fordúl feléje. Az idealismus -mostani hajnalán is látni már az egyháziak iránti tisztelet -jelentkezését. Nagyon természetes tehát, hogy István nem a -császárhoz, hanem a pápához, Istennek földi helytartójához, szent -Péter utódjához, fordul. Ezt nagyobbnak, szentebbnek tartja, azért -kér tőle koronát, nem pedig, hogy függetlennek óhajtá hatalmát. Az -is téves, mintha István tisztelete emelte volna fel hazánk első -rendjévé az egyházi rendet. Az ezredik év körül ez mindenütt első -lett az idealismus nyomása alatt. De azért, Kállay szerint, mégis -az uralkodónak volt alávetve az egyház, csak az ő akaratától -függött. Megint túlzó és érthetetlen szólam. A ki valamely -intézmény javára nagy áldozatokat hoz, a ki egész lelkével csügg -rajta, mindenesetre tekintélyre, befolyásra tesz szert, mivel -áldozatai az intézmény javát mozdítják elő. De tévednénk, ha azt -hirdetnők, hogy az egyház István akaratától függött, mint -<span class="pagenum"><a name="Page_26" id= -"Page_26">-26-</a></span> a realismus idején példáúl Mátyás király, -XIV. Lajos, I. Napoleon alatt történt. Az egyház szívesen megbízott -a szent király intézkedéseiben, mert az ő szellemében járt el, az -egyház felfogását tartotta szem előtt, midőn országát a -kereszténység intézményeivel árasztotta el. – De mihelyt bár csak -halványan jelentkezik a realis irány, mikor mutatkozik a nemzeti -szempont, mikor megszünik az egyetemes feltétlenül uralkodni, mint -például Kálmán idejében, beállanak a kisebb-nagyobb összeütközések, -surlódások az egyház és állam között. A XI. század második fele már -számos ily összeütközést mutat fel.</p> -<p>Kállay ezt a realis gondolkodás közvetlen okaival magyarázza. -Szerinte szakadás fenyegetvén a nyugati egyházat, így -Magyarországot is, a bölcs Kálmán azzal hárítá el, hogy önként -lemondott a koronának némely addig gyakorolt jogáról az egyház -javára. Nem a lehető küzdelemtől riadt vissza Kálmán, hanem a -nemzet nyugalmának és egységének megbontásától rettegett. Mert -kétségtelen, hogy miként egykor a pogányság, úgy utóbb a schisma -szolgált volna politikai téren is a particularisticus törekvések -zászlajáúl. És a nemzet ellenzés nélkül követte királyát az ujonnan -kijelölt ösvényen, mert érezte, hogy a király, a nemzet javára -dolgozván, bölcsen cselekedett. Az Árpádok monarchiájában tehát -szoros szövetségre léptek vallás és királyság, amaz támaszt és -oltalmat, emez pedig még nagyobb erőt nyervén e viszonyból.</p> -<p>Mindez szépen van kiokoskodva, de nem igaz. Kálmánnak le kellett -mondani a korona némely jogáról, mert erősebb volt az egyház, neki -pedig nem volt ereje szembeszállani vele. Ha nemzetibb szellemű és -kevésbbé hivő lelkű, okvetlenül megkezdi a harczot, mely talán -hazánk nagyobb romlásával végződik. Szerencsére bölcs fejedelem -volt, azaz érzése és gondolkodása megfelelt az idők árjának és -helyesen, okosan járt el. Az egész nyugaton, mintegy <span class= -"pagenum"><a name="Page_27" id="Page_27">-27-</a></span> 1250-ig, -mindenfelé győz az egyház központosító, egységre törekvő szelleme, -a legnagyobb fejedelmek és császárok megtörnek előtte, még a -lángeszű és realisabb, nemzetibb gondolkodású II. Frigyes is -engedni kényszerűl. 1250 után gyarapszik a realismus, növekszik a -nemzetek befolyása, mutatkozik a részek uralma, jelentkezik a -szétmállás. Ezután többnyire a pápák veszítenek a harczban, -rendesen engednek a súrlódásban, sok esetben a császárok, királyok -döntő szerepet játszanak az egyház sorsában. Ezt az erősödő -realismus hozta magával. A XV. század realismusa alatt azt -mondhatni, hogy a királyok uralkodnak az egyházon, éppen úgy, mint -1650-től 1700-ig; 1770-től 1815-ig, 1875-től napjainkig. Lehetőleg -a részeknek kedvez az egyház. A diakovári püspök, Strossmayer, -sürgetésére XIII. Leo már a központosítás, a nagy egység -legkiválóbb jelét: a latin nyelvet is feláldozza a szláv részeknek. -Valószinű, hogy a haladás most kezdődő hullámának realisabb -napjaiban, a katholikus egyház több népénél érvényre jut a nemzeti -nyelv.</p> -<h3>III.</h3> -<p>Noha az eddigi magyarázatok után kevés újat mondhatok, legyen -szabad mégis Kállay értekezésének egy-két pontját fölemlítenem.</p> -<p>Ilyen az, hogy mindenekelőtt magyar volt a szent király állama. -Igaz ugyan, hogy a nyugati keresztény papok nevelése új hitre, új -eszmekörre, új állami szervezésre tanították s így egész -műveltségét a külföldtől nyerte, még sem lett pusztán utánzóvá, -megőrzé híven a magyar szellem eredetiségét. Talán gondolt a -Karolingok állami szervezetére, alkotása azonban fővonásaiban a -magyar nemzet szükségeihez és így szelleméhez alkalmazkodott.</p> -<p>Régi elavult frázisok! Megőrzé híven a magyar szellem -<span class="pagenum"><a name="Page_28" id= -"Page_28">-28-</a></span> eredetiségét! Hisz éppen ezt a magyar -szellemet, a mennyiben eszmekört ért alatta Kállay, ezt akarta -szent István gyökeresen átalakítani, új vallást, új szokásokat és -erkölcsöket, új politikai és jogi rendet akart a haza földjére és a -nemzet szívébe átplántálni. A mennyiben pedig a nemzet faji -szervezetéről szólhatunk, az idealismus ezen is módosított egy -kissé. Eszményi időkben nem azt kérdezzük, hogy magyar, német, tót -vagy más nemzetiségű vagy-e, hanem hogy becsületes, tisztességes, -vallásos lélek vagy-e? Legalább is tetemesen megfogynak a nemzeti -elválasztó, elkülönítő korlátok, sorompók. Ilyenkor könnyebben -összeházasodnak az eltérő nemzetiségek, törzsök, fajok. Tény, hogy -Géza, Szent István király stb. kitüntették, kedvezményekkel -halmozták el a külföldi egyháziakat és nemeseket. Az idegen urak -könnyen házasságra keltek a magyar urak családjaival, ugyanazt tevé -sokszor az alsóbb osztályok gyermeke is. Ezzel megkezdődött a faj -szervezetének, a magyar nemzet szellemének kisebb-nagyobb -módosítása. Később az ideal-real erőszakos nemzeti centralisatiója -még jobban teljesítette ezt a feladatot, sok német, szláv és olasz -olvadt a magyar nemzetbe, úgy, hogy a bevándorolt turk-ugor -származású magyarból jó részben árja nép lett. Szóval, az ily -frázisnak, hogy megőrzé a nemzeti szellemet, Gézánál, Szent -Istvánnál nincs értelme.</p> -<p>Magyarázatra szorúl az a nézet, hogy fejlődési irányunk -kezdettől fogva az egységesítés felé terelt bennünket; az Árpádok -Magyarországa teljesen centralisalt állam volt, az egyetlen akkor -egész Nyugat-Európában s hogy Szent István meg sem kísérté a -nyugat-európai hűbérességet meghonosítani.</p> -<p>Láttuk, hogy a X. század realismusának sehol sem kellett az -egységesítés, a centralisatio. Sőt Európában teljesen kifejlődik, -uralomra jut a feudalismus. Nálunk a <span class="pagenum"><a name= -"Page_29" id="Page_29">-29-</a></span> törzsrendszer dominál. A -század utolsó negyedében kitör az idealismus s lassankint -megkezdődik a királyi hatalom gyarapodása, a hűbérurak, a széthúzó -elemek fékezése, nálunk a törzsrendszer megtörése. – Szent István -tehát nem honosíthatja meg a hűbériséget, nem istápolhatja a -törzsrendszert, neki az egyiket, úgy mint a másikat fékezni, -korlátozni kell az eszme nyomása alatt. Ő az idealista nem -pártolhatja a szétmállást, neki centralisalnia kell, a mennyire a -szót alkalmazhatni a XI. század viszonyai között. Nyugaton, a hol -kifejlett hűbérrendszer korlátozta a fejedelem akaratát, nehezen -ment a királyi hatalom gyarapítása, de nálunk az ős vallás -pusztulásával mintegy vele járt a törzsuralom elenyészte. A XIII. -század azonban már megkezdi az autonomicus törekvéseket. Maga az -aranybulla nemcsak megerősítése a nemesség jogainak, mint Kállay -mondja, hanem inkább a királyi hatalom fékezése. Azt is tudja a -szerző, hogy II. Endre meg IV. Béla uralkodása alatt, egyes -megyékben némi önkormányzati bíráskodás kezd lábra kapni. A -önállóságra törekvés növekszik, erősödik a realismus gyarapodásával -a XIV. és XV. században.</p> -<p>E század végén újra kitör az idealismus, mindenütt erősödik a -királyi hatalom, a hol erélyes férfiú áll az ország élén. Nálunk -azonban a tehetetlen Ulászló, a gyönge II. Lajos jutnak a trónra és -beáll a legnagyobb bomlás. Mivel az idealista eped és sóvárog az -erélyes fejedelem után, szeretné támogatni a központi hatalmat, -felháborodva látja a gyönge embert a trónon, s mellette a -kegyenczek, a követelő oligarchák gyűlölt hadát. Szerencsés az -ország, melynek ilyenkor erélyes, férfias királyai vannak. Szegény -hazánkban a mohácsi vész, meg a török másfélszázados uralma volt a -rémes válasz szerencsétlen királyaink uralkodására. Az 1700 körüli -idealismus I. Lipót, I. József és III. Károly uralma alatt ismét -emelte a királyi <span class="pagenum"><a name="Page_30" id= -"Page_30">-30-</a></span> hatalmat, éppen úgy, mint az 1815-iki -idealismus létrehozta a szent szövetséget, a királyok független -intézkedéseit, a nemzeti eltérések, sajátságos ignorálását, -Francziaországban az engedékeny, símuló parlamentet, <i>a chambre -introuvablet</i>, mint XVIII. Lajos nevezte. Így végig tekintve az -egész világtörténeten, nemcsak az eszmei magyarázat, a bölcsészeti -fejtegetés, hanem a történelem is igazolja, hogy az idealismus -napjaiban növekedni kell a királyi hatalomnak s mivel Gézától -kezdve a haladás hullámának (975–1490) első vagyis idealisabb -felébe esnek az Árpádok, szólhat Kállay az ő centralisatiojukról. -Csak azt szeretném tudni, kitől tanulta a politikai idealismus -fogalmát. Ha valaki oly kifejezéseket használ, minőket Kállay elég -sokszor, melyeknek csak az én philosophiámban van értelmök, meg -szoktuk nevezni a mestert is.</p> -<p>Most legyen elég Kállay felolvasásáról. Azt hiszem, hogy bár -nagy vonásokban, érthetővé tettem az Árpádok történetét. Ezután már -nem lesz szabad egy felvilágosúlt történetírónak másképp írni -rólok. Én ugyan nem érek rá ilyen munkára, de talán akad egy jó -barátom vagy jeles tanítványom, a ki magára vállalja a derék -feladatot és az erkölcsi világ törvénye szerint megírja az Árpádok -vagy az egész magyar nemzet történelmét. Gyönyörű és hálás feladat, -melynek végrehajtása «örök időkre szóló alkotás lehet», hogy -Thukydides szavaival éljek.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_31" id= -"Page_31">-31-</a></span></p> -<h2>III.<br /> -ERKÖLCSI SÜLYEDÉSÜNK.</h2> -<p>Ma már sehol sem tagadják, hogy erkölcsileg mélyen sülyedt az -emberiség. Még pár év előtt sokan tagadták, tíz-húsz év előtt csak -egy-két bomlott ember vette észre. De most éppen úgy elismerik ezt -a sülyedést Amerikában és Európában, mint Japánban és -Ausztráliában. Nemcsak számtalan czikk és tanulmány hangoztatja az -emberiség elfajulását, hanem kötetes munkák is hirdetik. Például -dr. Nordau Miksa izraelita hazánkfia, hírneves párizsi orvos, két -kötetes munkát írt e fontos kérdésről.</p> -<p>Sokan vallják, hogy növekszik a bűnösök száma és a művelt -társadalomból is kihalt az erkölcsi érzés. E jelenség okait is -keresik. Szokás szerint azt mondják, hogy az erkölcsi érzés -pusztulása a különböző világnézetek természetes következménye. A -demoralizáló világnézet behat a nép lelkébe s kiöli vagy megbénítja -az erkölcsi érzést.</p> -<p>Ez a magyarázat megjárta idáig. De az erkölcsi törvény ismerete -után, nem lehet vele előállani. Mert erkölcsi felfogásunk éppen -úgy, mint a magyarázatára kitalált szellemes világnézetek, nem -egyebek, mint az uralkodó realismus nyomása alatt született -elméletek. Az ember ugyanis indokolni akarja érzését, -gondolkodását, igazolni eljárását, cselekvésmódját.</p> -<p>Erkölcsi felfogásunk indokolására szolgáló nézetek között első a -történeti magyarázat. Azért vagyunk annyira romlottak, mert látjuk, -hogy az erkölcsiség nem egyéb mint a vérünkké vált szolgai szellem. -Azok a jó és minden akarathoz símuló lelkek semmitmondó, -becsülésünkre érdeklődésünkre érdemetlen egyének. Az erkölcsi -szabályok, <span class="pagenum"><a name="Page_32" id= -"Page_32">-32-</a></span> a vallás tanai csak a tömegnek, a -tudatlan népnek valók. A történetírók mit sem adnak a morálra. -Ranke fényes és nyugodt tárgyiasságával kimutatja, mily csekély -jelentősége van az erkölcsnek a históriában. Maguk a politikusok, -az államférfiak sem látják valami nagy szükségét az erkölcsnek. A -világ szépen megél erkölcsi érzés nélkül. Végre azt sem tagadhatni, -hogy a romlottság mellett végtelen az emberi jóság, határtalan a -felebaráti szeretet. A világtörténelem egyetlen százada sem tud -felmutatni annyi jótékonyságot mint a miénk. Nincs határa a -bámulatos leleményességnek, melylyel a szenvedők és inségesek baján -akarunk segíteni. Ha nincs vége az emberi szenvedésnek, a mi -könyörületünknek, jóságunknak, irgalmunknak sincs határa; ez is -kimeríthetetlen.</p> -<p>Ez a történeti szempontból való magyarázat mindjárt mutatkozik a -szélső idealismus hanyatlásával. Például 1700 körül kitör az -idealismus, mikor az egyetemesért vagyis az Isten, vallás és -erkölcsért rajong az emberiség. De már húsz-harmincz év múlva -sokszor találkozunk a papi zsarnokság kárhoztatásával, a vallásnak -a népre szorításával. Ez a felfogás azután folyton terjed és -általános lesz a nyolczvanas-kilenczvenes években.</p> -<p>Századunk második tizedében ismét uralomra jut az idealismus; de -már 1830 körül, győz a liberalismus, az erkölcsnek a vallástól való -függetlenségét kezdik hirdetni, a hitet csak a nép számára valónak -tartják, mindenfelé zúgolódnak a papi zsarnokság ellen. Ez a -felfogás folyton terjedt napjainkig.</p> -<p>A szolgai szellem emlegetése nagyon megfelelt a gyarapodó -realismusnak. A mint növekszik a realis gondolkodás, vele nő az -egyén önállóságának, függetlenségének érzete vagyis nem az egész, -az egyetemes, a tekintély lesz kiinduló pontja, forrása az -erkölcsiségnek, hanem az alkotó rész, az egyén. Az ember önmaga az -erkölcs és a jog <span class="pagenum"><a name="Page_33" id= -"Page_33">-33-</a></span> forrása. Ez szüli a realis időkben a -féktelen individualismust, melyet csupán anyagi javakkal és örökös -szórakozással, <i>panem et circenses</i>-sel lehet megzabolázni, -kissé csillapítani. Ilyenkor csak az hallgat, az engedelmeskedik, a -kit mint szolgát fizetnek vagy reméli, hogy fizetni fogják. Ezek -odaadók, hűségesek, a központi hatalom támogatói; a többi zúgolódik -és elégedetlen vagy szórakozik és felejt.</p> -<p>A másik magyarázat, melylyel erkölcsi sülyedésünket indokolják, -a természettudományi világnézet. A természettudomány nem ismeri az -erkölcsöket. Szerinte a világ mechanice találkozó és elváló -parányok játéka. Ma egy emberi agyat alkotnak, holnap elválnak és a -vegyi rokonságnak vagy más molecularis erőnek engedve, új -kapcsolatba, összeköttetésbe jutnak. Azért semmi sem tartozik össze -a világon, hanem csak összekerűl, a minek a vége általános -nyugalom, örökös megdermedés lesz. Megszünvén a parányok torlódása, -megszünik minden mozgás.</p> -<p>E természettudományi felfogásból hiányzik a czélszerűség -eszméje. Nem ismeri a világ fensőbb czélját. Az ember is éppen úgy, -mint a parány, czéltalan lény. Kapcsolata más emberekkel a -politikai, gazdasági és egyéni helyzet véletlen és pillanatnyi -találkozása, melyből semmi erkölcsi kötelesség sem hárúl az egyes -emberre. Ezt a felfogást csak megerősíti a Darwin-féle elmélet, a -létért való küzdelem. Az erősebb érvényre akarván jutni, örökös -versenyben áll embertársaival. A parányok vagyis az emberi egyének -körül forog a lét minden kérdése, túl nem megy rajtuk. A ki -erőteljesen végig tudja küzdeni létünk őrűlt hajszáját, az érvényre -jut, a ki szerényen vagy gyöngeségben félreáll, azt csakhamar -eltiporják és szót sem érdemel. E harczban csak kárát valljuk -minden erkölcsös gondolkodásnak. A kötelesség fogalmának nincs -értelme ott, a hol élethalálharczot ví egyik ember a másikkal, -<span class="pagenum"><a name="Page_34" id= -"Page_34">-34-</a></span> legfölebb kétessé teszi győzelmünket. -Győz, a ki nem ismer kíméletet, nem ismer kötelességet.</p> -<p>Csakhogy ez a természettudományi világnézet sem egyéb, mint a -realis gondolkodás leleménye. Így gondolkodunk, mert a realismus -idején élünk. Ez épen úgy okozat, mint az erkölcsi sülyedés, az -általános léhaság, a féktelen érzékiség, a határtalan -irgalmasság.</p> -<p>Mikor az idealismus kitör, egyesűl a szép, jó és igaz eszméje, -csodálatosan kiszélesedik az ember látköre, felmagasztosúl érzése -és gondolkodása, szóval megnemesedik. A szélső idealismus -lohadásával folyton szűkűl az ember látköre, összezsugorodik. Már -nem tud az egyetemesért lelkesedni. Ekkor a haza és nemzet foglalja -el az egyetemes helyét az ember szívében. A hazáért nem csupán, -mint erkölcsi egészért rajongunk, hanem a benső, a részletes élet -is vonz. Vagyis követeljük, hogy magyaros legyen e haza, magyarúl -beszéljenek benne, magyar nemzeti szokások uralkodjanak széles -rónáján és erdős-hegyes vidékein. Kezd jelentkezni az -individualismus, mikor a magunk képére akarjuk átváltoztatni -embertársainkat, képmásainkká akarjuk tenni felebarátjainkat. Ez a -törekvés folyton erősödik az emberi látkör szűkülésével. Végre -elenyészik a haza forgalma, csupán a nemzeti szellemé marad -meg.</p> -<p>A látkör szűkülésével megszününk érdeklődni az erkölcs, az erény -iránt, mert már nincs érzékünk hozzá; de annál jobban tetszenek a -realismeretek, melyekben ilyenkor roppant haladást teszünk. Az -aprózó, részletező kutatás, elemzés mindennapi kenyerünk. A -mechanicai, természeti, orvosi stb. megfigyelés, ezer, meg ezer -apró jelenséget fedez föl vagy talál ki, melyek összeségükben -alkotják a civilisatiót. A történetírás sem foglalkozik eszmei -kapcsolatokkal, melyekhez szélesebb látkörre van szükségünk, hanem -kedvesen elbeszél, adatokat nyomoz és <span class= -"pagenum"><a name="Page_35" id="Page_35">-35-</a></span> okiratok -után kutat. A bölcsészet tapasztalati tudomány lesz s a -természettudomány kiegészítője. Az erkölcs relativ valami, mely -hely és idő szerint változik, nem pedig az egyetemesből kiinduló -világnézet. Szóval minden szétmállik, alkotó részeire bomlik s e -részek az uralkodók. Ezek dominálnak érzésünkben, -gondolkodásunkban. És mivel nincs magasabb szempont, melyből -kiindulnánk magunktartásában, erkölcsiségünk nem ismer magasabb -elvet, mint a felebaráti szeretetet, a határtalan jóságot, mely -azonban nagyon megfér az általános erkölcsi sülyedéssel.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_36" id= -"Page_36">-36-</a></span></p> -<h2>IV.<br /> -A TÁRSADALMI BÉKE.</h2> -<p>Harmincz esztendő óta töméntelen sok munka jelent meg a -társadalom erkölcsi, szellemi, aestheticai és gazdasági életéről. -Ma már minden socialis. A szép, igaz és jó eszméje a társadalom -szempontjából lesz vitatás tárgya. Az aesthetica éppen úgy -társadalmi kérdés, mint a gazdaság, az ipar és a kereskedés -fejlődése. A bölcsészet a társadalom viszonyaiból fejtegeti az -erkölcstant, a psychologiát és más ágazatait. Szóval minden kérdés -össze van forrva a társadalom kérdésével.</p> -<p>Azt hinné az ember, hogy az egyetemesért, az általánosért, a -nagy és szükségképi elvekért kezdünk rajongni, mert az egész -társadalmat hangoztatjuk, el akarjuk tűntetni a nemzeti korlátokat, -kigúnyoljuk a haza fogalmát, megvetjük az elkülönítő nemzeti -nyelveket s nemzetközi, internationalis társadalomról beszélünk. De -a kik ismerik az erkölcsi világ törvényét, tudják, hogy mindez nem -egyéb, mint a legszélsőbb individualismus; tudják, hogy a haladás -egy-egy hullámának elején az egyetemesért: az Istenért, a -vallásért, a szép, jó és igaz egységeért rajongunk. A szélső -idealismus lohadásával és a realismus első jelentkezésével a haza -és nemzet fogalma kezd lassan elhatalmasodni s mikor elérte -tetőpontját, fokozatosan hanyatlik s már csak a faj, a törzs, a -rész, az egyed tudja felkölteni érdeklődésünket.</p> -<p>Ez a socialismus igazi kora, a gyönge, lágy, tehetetlen -individiumé, a ki szegre akasztotta az egyetemestől függő erkölcsi -elveket, nem tudja nézni mások nyomorát, szenvedését, erkölcsi -eszme hiányában elnéző, könyörülő, <span class="pagenum"><a name= -"Page_37" id="Page_37">-37-</a></span> jószívű, síma és nyájas s -mivel az anyagira veti magát, nem sokat törődik az Istennel, -vallással, morállal, csupán a testi jólétről és az érzéki -gyönyörökről ábrándozik, ezeket akarja megszerezni magának és -családjának s ezért a szegényebbjei nemzeti különbség nélkül -összeállva, vállvetve iparkodnak megszerezni azt, a mi betölti -minden vágyukat. Ezért socialista mindig a realismus kora. Az -országok viszonyai szerint eltérők lehetnek a socialismus -tüneményei, más színt öltenek keleten, mint nyugaton, máskép -mutatkozik a germán és szláv fajoknál, mint Japán, China népeinél, -az alap azonban mindenütt ugyanaz, vagyis az individualismus.</p> -<p>Krisztus előtt 450 és 200 körül éppen úgy találkozunk e -socialista irány elhatalmasodásával, mint Krisztus utáni II., VI., -X. és XV. században vagy a XVII. század második felében vagy 1800 -körül és különösen napjainkban. S mivel most a bámulatosan -kifejlett ipar tömérdek munkást foglalkoztat, képzelhetni, mily -erővel léphet föl korunk socialis mozgalma.</p> -<p>Tömérdek a gyár és rengeteg az értelmes munkások száma, a kik a -realismus növekedésével csodálatos erőt tudtak kifejteni. De nem -csupán a munkás a socialista, mert habár ily név nélkül, ily -felforgató doctrinák nélkül is, ugyanazt teszi minden függő állású -egyén, fizetett tisztviselő, a ministerelnöktől kezdve az utolsó -díjnokig. A magántisztviselők csak úgy megkövetelik sorsuk -javítását, mint az államiak. És az államok, intézetek, gyárak, -gazdák, iparosok nem képesek ellentállani munkásaik követelésének. -A tanárok, tisztviselők ugyan nem strikeolnak, mint a gyári -munkások, de annyiszor, annyi oldalról támadják, ostromolják -kenyéradóikat, hogy rendesen elérik czéljokat. Mivel nagyobb az -állam jóléte a realismus alatt s mindnyájan gyöngék, lágyak, -szánakozók vagyunk, nem tudjuk megtagadni kérő embertársaink -követelését. Vagy ha nincs <span class="pagenum"><a name="Page_38" -id="Page_38">-38-</a></span> módunkban kérelmöket egész nagyságában -teljesíteni, legalább egyben-másban iparkodunk rajtok segíteni. -Szóval, a realismus idején igazi részvéttel viseltetünk -felebarátjaink iránt s mivel csupa szív az ember fensőbb erkölcsi -elvek nélkül, soha sem nagyobb a jótékonyság, a közadakozás mint a -realismus napjaiban. Ma például hallatlan a jótékony egyesületek -száma; a művelt világon sok ezer nő és férfi foglalkozik a -jótékonysággal, gazdagok és jómódúak évenkint milliókat áldoznak a -szegények javára.</p> -<p>A mult hetekben egy feltünést keltő munka jelent meg -irodalmunkban: Czíme: <i>Társadalmi béke a közgazdasági -patriarchalismus alapján, irta dr. Gaal Jenő</i>. A szerző egy volt -országgyűlési képviselő, később ministeri tanácsos, most műegyetemi -tanár. Azon szeretetreméltó, jószívű, irgalmas lelkek közül való, a -minő most a társadalom nagy része, azért könyve rögtön visszhangra -talált. A szív hangján szólal meg a társadalmi béke érdekében s az -atyáskodó jóság, az úgynevezett <i>patriarchalismus</i> módjával -akar segíteni a szegényebbeken. Ezzel reméli enyhíteni -szenvedéseiket, kibékíteni sorsukat, csillapítani felháborodásukat. -Ő nem barátja a meseszerű <i>socialista államnak</i>, azt gondolja, -hogy nem lehet összeegyeztetni az emberi természettel. A miket e -tétel bizonyítására felhoz, oly régiek, mint maga a communismus és -a socialismus s elmondhatni, hogy többnyire nem igazak. Mert ha -örökös realismus uralkodnék, fejlődésében okvetlenül bekövetkeznék -a socialista állam. Hisz látjuk, hogy némely országban rendkívüli -politikai és társadalmi jogokat értek el a munkások, különösen a -nők, a kik közigazgatási hivatalokat is viselhetnek. A dolog -magyarázatát egyebütt kell keresnünk.</p> -<p>A socialismus országa lehetetlen, mert az idealis napokban az -egyetemesért szabad lelkesednünk, az erkölcsi jóért rajonganunk, az -ideal-real alatt a nemzeti sajátságok <span class= -"pagenum"><a name="Page_39" id="Page_39">-39-</a></span> szeretete, -a nemzeti egység és nagyság vágya tölti el bensőnket s csak a -realismus idején válhatik áramlattá a socialismus. Az eszményibb -napokban hatalmas lesz a király, az aristocratia, különösen a -papság. Így látni, hogy 1820 körül elenyészik minden érdeklődés a -socialisticus nézetek iránt, noha egyes rajongók, mint Saint Simon, -fűzik, fonják az ő ábrándjaikat.</p> -<p>Később is csak lassan jelentkezik a népben és mint igazi -socialismus-tan, csak a hetvenes években jutott nagy erőhöz. Most -pedig, az idealismus hajnalán, szemlátomást bomladozik.</p> -<p>De minden haladás, minden civilisatio nem egyéb, mint utazás a -realismus bomlása felé, melyet egy-egy hullám idealis kitörése -megnemesít, erkölcsösebbé tesz; hanem azért – néha úgy látom – a -realismus erkölcsi bomlását az idealis lelkesedés sem lesz képes -egységessé tenni s a civilisatio pusztulása fog bekövetkezni, a -socialista állam azonban még sem jön létre.</p> -<p>A t. szerző a socialista állammal és más socialis ábrándokkal -szemben azt hirdeti, hogy a <i>jogosult egyéni érdeken nyugvó -individualismust telíteni kell ethicai elemekkel, melyek a -socialismus egyetlen megvalósítható alkatrészeit képezik</i>. Úgy -látszik, a szerző tudja, hogy a realismus alkonyán és az idealismus -hajnalán vagyunk, ki is jelenti e nézetét, mikor mondja, hogy az -individualis irány túlsúlyának az ideje egyelőre lejárt, azért -ethicai elemekkel töltsük meg az individualismust, mert különben -borzasztó bomlás állhat be, kivált a német, franczia és belga -földön. Itt persze téves az okoskodás, helytelen az ijesztgetés. Ha -lejárt az individualismus túlsúlya, akkor ne aggódjunk, mert -beállanak az egyetemes utáni lelkesedés napjai, azaz a vallás és -erkölcs korszaka, mint 975, 1490, 1700, 1815 körül. Ilyenkor -eltörpűl a socialismus, mely igazában a realismus alatt és akkor -virágzik, mikor bő keresete van a munkásnak. <span class= -"pagenum"><a name="Page_40" id="Page_40">-40-</a></span></p> -<p>A szélső idealismus alatt azonban legtöbbször súlyos anyagi -bajok nyomják az emberiséget, mikor éhezik a szegény munkás és -földműves, mikor vevő hiányában csak felére dolgozik vagy egészen -megbukik a gyár, csődöt mond sok pénzintézet: ilyenkor megszünik a -socialismus; de helyette beáll a rablás, pusztítás, öldöklés, -koldulás, a realismus léha, de külsőleg szabályos és rendes -társadalmának bomlása. Ilyenkor áthatnak bennünket az úgynevezett -<i>ethicai elemek</i>, vagyis az egyetemes szempontjából kezdjük -tekinteni a világot.</p> -<p>Jól esik az olvasónak, ha a t. szerzőnél az <i>ethicai -elemek</i> hangoztatásával találkozik. Világos fogalmat azonban nem -szerez belőlük. Mik azok az ethicai elemek? Ilyen volna a szerző -szerint az individualismus önzésével szemben a közszellem ápolása, -az erkölcsi kötelességtudásra való nevelés, a mai társadalmi rend -szükségének bemutatása stb. Mindezek többé-kevésbé üres szólamok. -Hisz a socialista éppen azt tartja, hogy sehol sincs nagyobb -közszellem, mint az ő társaságában és soha sincs kevesebb önzés, -mint a realismus napjaiban, mikor hallatlan mérveket ölt a -jótékonyság, végtelen az irgalmasság. És e kötelességtudás lehet-e -nagyobb, mint a realismus idején, mikor jelszó a munka, mikor azt -hiszik, hogy már maga a munka nemesít. Szóval, a szerzőnek még -nincs világos fogalma az erkölcsről. A szerző melegen szól -Angliáról, hol a társadalom hathatós <i>önfegyelmezésnek</i> veti -alá magát. Ez részben téves, részben másképp kell magyarázni. Mert -mindenekelőtt el kell ismernünk, hogy Angliában, átlag véve, -ugyanoly erkölcsi bomlás és demoralisatio uralkodik, mint más -országokban.</p> -<p>A mi ez átlag mellett eltérés mutatkozik, azt az angolok faji -jellemének kell tulajdonítanunk.</p> -<p>Az angol ugyanis a legtökéletesebb minden európai faj között. -Ezzel azt akarom mondani, hogy az angol a <span class= -"pagenum"><a name="Page_41" id="Page_41">-41-</a></span> haladás -egy-egy hullámának elejétől végeig minden érzésébe és -gondolkodásába kitünően benne találja magát. A mire például a -semita, a sárga faj stb. nem képes. Nincs elég érzékök a hullám -szélső idealis és realis árjához. Világrészünkön a latin faj és a -félig-meddig turáni magyar a legjózanabb. Sőt a latin fajok között -is van különbség, például az olaszba több germán elem olvadt bele. -A latinok után jönnek a szlávok s végűl a germánok s közöttük -utolsók az északiak meg az angolok. E népek sajátságos változáson -mennek át a realisabb időkben. A magyar és a franczia léha -materialista lesz és kevésbé mysticus; a szlávok jóval -mysticusabbak; de legmélyebben bocsátkozik a mysticismusba az -angol. Ez alatt azt az édes, meleg, lágy, kenetes, vallásos érzést -gondolom, mely a realisabb időknek egyik kedves tüneménye. Ez éppen -úgy megvolt a XVII. század második felének Angolországában, mint -most a hetvenes-nyolczvanas években. Az idealis vallásosság 1700 -körül tört ki, éppen úgy, mint napjainkban Balfour és mások -műveiben. Realis természeténél fogva az angol legkevésbbé szereti a -központosítást, a realismus napjaiban széleskörű jogokat ad a -birodalom alkotórészeinek, legtöbbet áldoz jótékony czélokra, -engedékeny és könyörülő, szíves és jóakaró munkásai, cselédjei -iránt. Többé-kevésbbé mindnyájan ilyenek vagyunk, de messze elhagy -bennünket az angol. Decentralisatiojának köszönheti, hogy a -realismus idején nem fojtogathatja egy központi zsebelő -érdektársaság, legfölebb helyi klikkek nyomhatják, melyeket mégis -könnyebb lerázni.</p> -<p>Gaal melegen emlékszik meg Carlyle Tamás történetíróról, a ki -lelkesen felszólalt a munkások érdekében: talán még többet írhatott -volna a mysticus Ruskinról, ők mindketten az angol jellemnek az -uralkodó eszme nyomása alatti érdekes módosulásai. <span class= -"pagenum"><a name="Page_42" id="Page_42">-42-</a></span></p> -<p>A szerző könyvének többi része általában a munkások -istápolásával, a munkaadók viselkedésével és idevágó feladatainkkal -foglalkozik. Ez a rész nagyon tanulságos, haszonnal forgathatják a -gyárosok, a gazdák, az iparosok, megtanulhatják belőle, hogy -bánjanak munkásaikkal a realismus idején. Az idealistát persze nem -igen fogják kielégíteni e tanácsok. Ő az egyetemes iránti -lelkesedést szereti látni cselédjeiben. Keblében első és -legszentebb a vallás és az erkölcs, ezeket fogja sürgetni és -hozzájok szabja viselkedését.</p> -<p>Mindenesetre sajnálom, hogy a t. szerzőnek nincs elég -összefoglaló tehetsége, se szélesebb és alaposabb történeti -tudománya, mert akkor megértené az erkölcsi világ törvényét és -belőle többi közt azt is megmagyarázhatná, miért hajlik ő most a -közgazdasági patriarchalismus felé, miért buzog annyira a -társadalmi békéért.</p> -<p>Mindamellett becsülni való munkát végzett, a homályos ethicai -elemek emlegetése tiszteletreméltóvá teszi előttünk s nem szeretnők -elhallgatni a szerző iránti rokonszenvünket.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_43" id= -"Page_43">-43-</a></span></p> -<h2>V.<br /> -DUMAS.</h2> -<p>A legterméketlenebb bírálatok egyike volt idáig a drámai -kritika. Ifjú korom óta szorgalmasan olvasgattam Saint-Beuve, -Janin, Armand de Pontmartin, Saint-Marc-Girardin, Gottschall, -Schmidt Julián, Lindau és mások bírálatait, buzgó olvasója valék a -sok német, franczia, angol stb. irodalomtörténeteknek és rokon -tanulmányoknak. Mindezek a nevek, ítéletek és fejtegetések óriási -halmazával tömték tele agyamat és világos betekintést nyerhettem a -drámai költők belvilágába. Az ismeret és ítélet e tömkelege sok -volt arra, hogy beszélhessek róluk, képet adhassak működésükről; de -nem elég, hogy biztos és megnyugtató ítéletet mondhassak a -fölmerülő <i>miért</i>-ekre. Azt megtanultam belőlük, <i>hogyan</i> -ír ez vagy az a drámaíró; de nem, hogy <i>miért</i> ír úgy. Pedig -én éppen ezt szerettem volna tudni. Ha valamelyik kritikus ebbe -mert belé bocsátkozni, a legfurcsább magyarázatok kerültek ki -tollából; pedig, kivált az idealisabb időkben, minden kritikus -fölvetette a <i>miért</i>-et. A realismus napjaiban jobbára -megelégszenek a <i>hogyan</i>-nal. De bármily szellemesek is e -bírálatok, igazán elmondhatni rólok, hogy többé-kevésbbé gyarló -dolgok. A legtarkább ítéletek minden vezérfonal nélkül. A huszas -évek egyik-másik jeles költőjét, például, elragadtatással bírálta -meg valamelyik kortársa, de már 1860 körül rendesen fitymálva -szólott róla az irodalomtörténet munkása; 1890 körül pedig nem -talált elég sujtó kifejezést irodalmi ferdeségeinek megrovására. -Ebbe a chaosba is az eszme törvényének felfedezése hozott belé -világosságot. E fáklya segélyével elég könnyűvé válik <span class= -"pagenum"><a name="Page_44" id="Page_44">-44-</a></span> minden -drámai alkotás bírálata. Könnyű feltárnunk a költő hatásának -titkát, csak ismernünk kell a kort, melyben sikkerrel adták -művét.</p> -<p>De hát hogy hangzik az a szabály, melyhez hozzá kell szabnunk a -drámai műveket? Nagyon egyszerűen és röviden, annyira, hogy első -pillanatra a legnagyobb kételylyel fogadjuk. De ha ismerjük az -erkölcsi világ törvényét, azonnal belátjuk igazságát.</p> -<p>A szabály így hangzik: Az idealismus napjaiban, a szép, igaz és -jó eszméinek egysége idején, az egyetemest, az istenit, az -erkölcsit, az általános emberit kell magasztalnia a költőnek az -individuum rovására. De mivel folyton szűkül az idealismus látköre, -míg végre a realismus alkonyán egy-egy individuumra zsugorodik -össze; a szerint kell módosulnia a költő alkotásának is, úgy hogy a -realis napokban az egyetemes képviselőit kell léháknak, aljasoknak, -becsteleneknek bemutatnia, mert ezek okozzák az individuum minden -baját, nyomorát; le kell rombolnia az erkölcs, a vallás támaszait, -mindenben az alkotó elemeknek, a részeknek kell igazat adnia az -egész ellenében; az államban a fejedelmet, a ministereket, a -hatóságot kell leszállítania trónjokról, a társadalomban a -születés, a vagyon aristocratiáját kell lerántania, a katonaságnál -a tiszteket, az iskolában a tanárt, a családban az apát, a -házasságban a férjet és így tovább. Természetes, hogy mivel az -eszme zsugorodása lassan és fokozatosan történik, a költői -alkotásnak szintén meg kell tartania az idők finom árnyalatát. -Azért hiába írja meg egy realis szervezetű drámaíró pl. Ibsen az ő -<i>Nóráját</i> harmincz év előtt, műve csak akkor arat sikert, -mikor a társadalom e darab erkölcsi színvonalára szállott alá; -ekkor azután, ha jól van megalkotva, rajongani fognak érette.</p> -<p>Ez elv alapján lássunk hozzá egy előkelő drámaíró rövid -bírálatához. Legalkalmasabb lesz e czélra a nemrég <span class= -"pagenum"><a name="Page_45" id="Page_45">-45-</a></span> elhunyt -franczia költő, Dumas, kinek ifjú kora óta bámulatos sikerei -valának az egész művelt világon. De alig tették a sírba, egy új -szemle, a <i>Mercure de France</i>, jónak látta megkérdezni felőle -az ifjabb írói nemzedéket, mely nagyon lenézőleg nyilatkozott a még -mindig ünnepelt drámaíróról. A fiatal írók nyilatkozatai azonban -elég éretlenek. Többnyire felszines és helytelen kifogások, melyek -semmit se vagy keveset magyaráznak meg. Némelyik észrevétele igazán -boszantó fecsegés. Azért Dumas tisztelői azt mondanák rájok, hogy -nem érdemes velök foglalkozni. Minket azonban az erkölcsi élet -minden tüneménye érdekel s így e kifogások is lekötik figyelmünket -és azt kérdezzük magunktól: Mi lehet az oka, hogy egy harmincz év -óta ünnepelt költőről ily fitymálással nyilatkozhatnak az ujdonsült -poéták? Honnét merítik ehhez a bátorságot? E kérdésre nem lesz -nehéz válaszolnunk, mert oly rohamosan változik az idők árja és -mint egy laptársunk kifejezi, annyira dühöng a morál, hogy Dumas -műveit csakhamar lejárjuk s pár év alatt sutba dobjuk.</p> -<p>De hát miért sujtanók ennyire éppen Dumast? Azért, mert Sardou, -Ibsen, Sudermann, Hauptmann Gellért és néhány más drámaíró mellett -ő volt a realis idők legnagyobb poétája. Ha tudni akarjuk, milyenek -a realismus drámái, csak Dumas darabjait kell megtekintenünk s -mindjárt tájékozódhatunk.</p> -<p>Először is minden műve egy-egy eszme tolmácsa, még pedig -feltünő, kirivó eszméé. Már a szélső idealismus lohadásával -fellépnek a költők egy-egy eszmével, ezek azonban nemesebb -gondolatok, például a tiszta szerelem jogosultságát vitatják az -apai tekintély kényszere ellen, vagy a lelkiismeret szabadságát -védik az egyházi vagy állami törvények szigorával szemben. Ezek és -hasonló eszmék az egyén védelmére kelnek az egyetemes nyomása -ellen. De mily tisztelet lángja lobog még a költők keblében -<span class="pagenum"><a name="Page_46" id= -"Page_46">-46-</a></span> az egyetemes iránt! Szűkül ugyan az -egyetemes köre, már gyűlölik theocraticus jelenségeit, a szélső -idealismus zsarnoki követeléseit; a vallás és az erkölcs, az -istenség és az erény azonban még nem üres szó, hanem igaz és szent -érzés a legtöbb írónál. Sőt az idealreal időszak első felében sem -igen tűrik a vallás és erkölcs sorompóinak eltávolítását; noha már -itt-ott messzebb állítják fel. Csak erősen realis időkben szabad -annyira jutni, oly eszméket felvetni, mint a minőket Dumas -dolgozott fel s az individuum javára dönteni el. Mert minő -kérdéseket szeretett fölvetni? A társadalom alapkérdéseit, minő a -hit, a vallás, a hitetlenség, a lelkiismeret, a becsület, a -házasság, a család, a házasságtörés, a prostitutio, a faj, a -nemzetiség, a jog, az igazságszolgáltatás stb. kérdései. E kérdések -nagyobb része előfordul idealisabb napokban is, de a megoldás -mindig az egyetemes javára történik. Az egyénnek bűnhődnie kell, -mert megsérti az egyetemest.</p> -<p>Shakespeare az idealreal delén mily kicsinylőleg szól a -polgárokról, a népről, mily romlottnak mutatja be a fattyú -gyermeket, sújtja az össze nem illők házasságát s számtalan más -effélét; de már a realismus napjaiban nem szabad az ő módján -tárgyalni e kérdéseket; hanem mindig a résznek kell adni igazat az -egész, az egyénnek az egyetemes ellenében. Dumas vele ellenkezőleg, -a megejtett leányt, a courtisanet, a természetes gyermeket stb. -védi. Doumic René azt hiszi, hogy jobb lett volna a társadalom e -kitaszított tagjait bántatlanul hagyni félhomályukban; de nagyon -téved, mert éppen e kérdések felvetése és megoldása az individuum -javára emelte Dumas színműveit arra a színvonalra, melyen harmincz -év óta állottak. Azt is gondolhatná valaki, hogy a házassági -elválásért vívott sikeres küzdelme csak ártott műve becsének, mert -mindenütt behozatván az elválás, fölösleges és tárgytalan lesz a -darab. Pedig nem a politikai vagy társadalmi <span class= -"pagenum"><a name="Page_47" id="Page_47">-47-</a></span> siker -buktatja meg Dumas színdarabjait, hanem az idealismus ébredezése, -mely a házasság szentségét, elválaszthatlanságát szereti -magasztalni.</p> -<p>Doumic a legőszintebben üdvözli Dumast, mert a <i>polgári -eszmék</i> egész sorával találkozik nála. Tehát vannak polgári -eszmék is? Igen, vannak. Meg is magyarázza őket Doumic, mikor -elmondja, hogy mindig forradalmár óhajtott lenni Dumas s ezért sok -ellenséget szerzett magának. A polgári eszmék tehát forradalmi -nézetek, azaz a realisabb individuum lázadása az idealisabbak -uralkodása ellen. Vagyis Dumas az idáig uralkodó realismus egyik -irodalmi, még pedig drámaírói apostola volt. És ha ezért még most -is üdvözli Doumic, nagyon hihető, hogy pár év múlva már nem fog -neki gratulálni, mert újra az egyetemest fogjuk magasztalni az -individuum ellenében. Az is tetszik Doumicnak, hogy a két nem -viszonyának tárgyalásában oly fontosságot tulajdonított Dumas az -élettani elemnek, a minőt idáig jelezni is alig mert a színház s -ezt oly merész kifejezésekkel, annyira nyers szavakkal tevé, a -minőket színpadról még nem hallott a közönség. Egyszer meg is -történt, hogy valaki a nézőtérről oda kiáltott a színészeknek: Ez -már undorító! Pedig az ily nézők száma eleinte legio volt.</p> -<p>Íme egy újabb polgári eszme! A dolog magyarázata azonban elég -könnyű. A szélső idealismus drámai nyelve annyira kényes, finnyás, -tapintatos, hogy a költő tele van vigyázattal s minden közönséges -és trivialis szótól írtózik. A realismus halavány jelentkezésével -megjelennek a merészebb, a nyersebb szólamok is. Ismeretes dolog, -mily harczott vívott Hugo Viktor egy-egy ily kifejezésért nemcsak a -közönséggel, hanem a színészekkel is. Nálunk is a harminczas évek -végén kárhoztatva emlegették a <i>Bánk bán</i> nyerseségeit, -piszkolódásait. Természetes, hogy Dumas az ötvenes, hatvanas -években Hugónál is nyersebb, népiesebb, <span class= -"pagenum"><a name="Page_48" id="Page_48">-48-</a></span> -trivialisabb lett; ez vele járt a realismussal, mely szereti a -népies és nyers, közvetlen és keresetlen kifejezéseket. Ilyenkor a -színpad nyelve sem igen térhet el a mindennapi élet nyelvétől. Az -idealisabb napokban lehetetlen az ily meztelen és becstelen beszéd -minő Dumas minden művében bőven fordul elő, de csak egyet idézünk a -<i>La Princesse Georges</i>-ból, itt egy jó barátnéja mondja -Sylvanie grófnéról: «Úgy látszik, hogy a grófné az egyenlítő vagy a -sarkok valamely istennőjének vagy minek képzeli magát, a ki -szentélynek tartja nyughelyét. Ide bezárkózik és ha férje, az ő -főpapja, el akarja végezni áhítatát, előbb áldozatát kell -benyujtania.» Azaz férji kötelességének teljesítése előtt gazdag -ajándékokkal kell megnyernie feleségét.</p> -<p>Dumas ellensége volt a <i>l’art pour l’art</i> elméletének. -Szerinte legyen <i>hasznos</i> a szinház, <i>czélzatos</i> a dráma. -Minden irodalom, mely nem tartja szem előtt a tökélyesbülést, az -erkölcsiséget, az ideált, tüdővészes és egészségtelen: holtan -született irodalom, mondja Dumas.</p> -<p>Tehát moralizáljon, a szinház. Valóban a szinpad mindig -moralizál, csakhogy e morál nem különb, mint a kor morálja. A -szélső idealisták is erkölcsöket hirdetnek, csakhogy az ő -erkölcseik az Isten és vallás, a becsület és tisztesség, világ és -emberiség, nemzet és hazaszeretet körül forognak.</p> -<p>Ilyen a szinpad morálja 1820 körül. Scribe a harminczas években -szabadabb morált kezd hirdetni, de még sem hirdet -erkölcstelenséget. Nem áll ugyan magasabb erkölcsi szinvonalon, -inkább gyakorlati tanácsokat ad, melyek nem valami nemes -gondolkozásra vallanak. Józan, egészséges, gyakorlati erkölcstan -szólal meg soraiban, bár még van érzéke az igazi tisztesség iránt -is. Alfred de Musset itt-ott még szabadabb, de költői és heves. -Beőthy azt hiszi, hogy a romantikának az indulatok hevében, a -szinek gazdagsága iránti hajlamában volt nagyon sok rokon -<span class="pagenum"><a name="Page_49" id= -"Page_49">-49-</a></span> vonása a mi nemzeti szellemünkkel. Bajza -égig magasztalja ez idők franczia drámáját, mely egész -mezítelenségében szemünk elé tárja a vétket; de azután meg is -utáltatja a nézőkkel. Egyiknek sincs egészen igaza. Nem az a dolog -magyarázata, mintha a harminczas évek franczia drámái jobban -egyeztek volna nemzetünk szellemével, mint a maiak, hanem csak az, -hogy mi ugyanazon uralkodó eszme nyomása alatt állottunk. A -harminczas évek drámái jóval ideálisabbak levén a mostaniaknál, még -iparkodnak megutáltatni a vétket, melyet elénkbe tárnak. A -harminczas években még nem távozott el annyira egymástól a morál és -aesthetica, a jó és szép eszméje mint napjainkban, azért akkor -megutáltatják a vétket. Akkor más volt a vétekfogalom is. Az -egyetemes elleni bűn volt a vétek, most a realismus alatt az -individuum megsértése a hiba. A harminczas években oly halavány -volt a realis elem, hogy csak kevéssé szállították le az egyetemest -magas szinvonaláról. Az olvasott, az ünnepelt költők szűkebb -korlátok közé szorították az idealis elemet, de mégis tisztelték a -vallást, az erényt, a becsületet, az adott szó szentségét, a nemes -patriotismust stb.</p> -<p>Dumas morálja már határozottan az individuum morálja, az egyén -szabadságának sürgetése az egyetemes zsarnoksága ellen. Erről a -morálról jegyzi meg Beőthy, hogy kinosan, kibékítetlenül -meghasonlásban vergődik az aestheticai és erkölcsi elv, melyeknek -egybeolvadó harmoniája alapfeltétele minden szép műnek. Régi -helytelen frázis! Minden szép mű kora erkölcsi érzésének, -gondolkodásának kifejezése. Teljes lehetetlen, hogy valamely szép -mű 1880 körül sikert arasson, ha nem az egyén szabadságát hirdeti -az egyetemes ellenében. A szivesen olvasott költőnek csak ily -morált lehetett tanítani. A mely munka az egyetemest dicsőítette az -egyén rovására, csak karácsonyi ajándékul szolgáló ifjúsági -irodalmi termék lehetett. Bizonyosan <span class="pagenum"><a name= -"Page_50" id="Page_50">-50-</a></span> nem olvasta a közönség. A -szép és jó eszméje pedig csupán a szélső idealismus napjaiban olvad -össze egymásba, azután fokozatosan lazul a három eszme viszonya, -míg a realismus végén egymás ellenségei lesznek. Beőthy 1882-ben -annyira nem lát, hogy szerinte Dumas alakjai, csak idegen, -mesterséges virágok gyanánt tetszenek, melyek eredetiségeit -természetesen nálunk alig láthatjuk, bár elismeri, hogy legsűrűbben -látogatja Dumas darabjait a közönség, legjobban mulat rajtok és -legzajosabban megtapsolja őket. Mintha lehetséges volna jól mulatni -oly darabokon, zajosan megtapsolni oly műveket, melyeknek morálja -minden lépten megsérti erkölcsi érzésünket. De hát mivel ragadnak -el e darabok bennünket? Erre is megfelel Beőthy és az a szinek -finomsága, üdesége, tökélye, a környezet ízlése. Mind haszontalan -és üres frázisok, melyeket akkor használunk mi szegény megszorult -kritikusok, mikor nem tudunk valami okosat mondani. Sőt e -virágokról is elmondja Beőthy, hogy elragadják a közönséget, <i>bár -illattalanok</i>.</p> -<p>Természetes, hogy ez utóbbi megjegyzés még nagyobb lelki -szegénység jele. Sőt, hogy nagyon illatos virágok Dumas virágai, az -is mutatja, hogy napjainkban (1896) nem győzik adni <i>A nők -barátja</i> czímű darabját. Minden esetre nagyon fontos valamely -műben a drámai szerkezet, a forma kerekdedsége, a jellemek -kidomborítása; de legfőbb a darab erkölcsi világnézete. Bármily -kerekded Kisfaludy Károly vigjátékainak szerkezete, élénk és -szellemes a dialogja, ma nem tetszik, mert idealisabb a morálja, -jellemeinek erkölcsi érzése, gondolkodása, mint a minőt -elviselhetünk. Még Scribe gyakorlati morálja is magasan áll a mi -szinvonalunkhoz képest, azért nem tetszik.</p> -<p>Dumas moraljára nézve van egy találó észrevétele Edmond -Scherernek: Napjaink erénye alig egyéb, mint egy kifordított bűn. -Ez igazán gyönyörű mondás, melynek <span class="pagenum"><a name= -"Page_51" id="Page_51">-51-</a></span> talán maga Scherer sem -gyanította igazi horderejét. Vagyis az idealismus napjaiban az -egyetemes megsértése a bűn, a realismus napjaiban pedig az -individuum sérelme. Azonban nem kell hinnünk, hogy az egyén morálja -szabatosan és határozottan körül van irva Dumasnál vagy más -realista drámairónál. E költők akarhányszor magasztalják az -egyetemest, csakhogy boszantók e magasztalások. Például mily -ízetlen hazugság a <i>La Princesse Georges</i>-ban, mikor a herczeg -mondja: «Akarom, hogy szüljön. Nekem szükségem van ez anya -gyermekeire, szükségem van rájok hazámért és üdvömért!» Mintha csak -Wlassics <i>imaszerű áhítattal</i> odadobott és <i>fensőbb közéleti -erkölcstanának cultusából</i> merített frázisai volnának, annyira -boszantók és nevetségesek! Ugyanis a realista sem lehet el az -egyetemes nélkül, legalább czégérül kell használnia, rendesen az -egyetemessel iparkodik igazolni az ő individualis morálját, a mi -csak úgy lehetséges, ha tótágast áll a logikája és czigánykereket -vet az eszejárása. Ezt a czigánykereket sokszor megtaláljuk Dumas -műveiben, például mikor azt mondja, hogy a hatalmas szerelem -majdnem egyenlő az erénynyel. Hisz e kettő a két sarkat jelenti: az -erény az egyetemesnek érvényre jutása, a szerelem pedig rendesen az -egyén szabadsága vagy szabadossága, tehát individualismus. Dumasnak -alig több a házasság, mint egy physicai ösztön társadalmi -szabályozása. Ily módon könnyű lesz a realista költőnek a -szerelemről szólani. És igaza van, mert a realismus idején háttérbe -szorulnak ama sajátságai, minő a szűzesség, a lelki tisztaság, a -continentia, a szemérem stb. Ezekhez ő nem ért, nem is érthet, -éppen mivel realista. A szerelmet csak az idealismus tudja -felemelni, megnemesíteni, mert az egyetemes alá rendeli. A tiszta -nőt a szűzesség aranyos fénykörével vonja be, a férjes nőt pedig a -szemérem tisztes leplével borítja be; mig a realismus leányai és -asszonyai <span class="pagenum"><a name="Page_52" id= -"Page_52">-52-</a></span> szépen fel vannak ugyan öltözve, divat -szempontjából kifogástalanok; de tekintsük meg őket közelebbről, -vizsgáljuk tekintetöket, maguktartását, bocsátkozzunk velök -társalgásba, vagy olvassuk a lapok által fölvetett kérdéseket, minő -például napjainkban <i>a csunya férfi problemája</i>, fussunk végig -az ujságok kishirdetésein, melyeket minden asszony, minden lány el -szokott olvasni és mindjárt látjuk a realismus asszonyait lelki -meztelenségökben. Az idealismus napjaiban nem igen viszik a -leányokat szinházba, a szülők féltik lelkök tisztaságát; a -realismus idején az orfeumokat is elég tisztáknak tartják. Ilyenkor -a Theâtre Françaistől a legutolsó k.-kátai szinpadig az individuum -érzékiségének és jogainak problemáit szokták fejtegetni, az igazi -morált pedig nyakatekert okoskodásokkal kijátszani. Mert mi a -morál? Az egyetemes szempontjából intézni cselekvésünket; a -realista azonban az egyén szempontjából indul ki és azért összes -erénye rendesen a felebaráti szeretet körül forog, melyben felöleli -a tisztességes és aljas embereket is személyválogatás nélkül. -Irgalom és szánakozás, léha jóság és elvtelen jóakarat vezeti még a -jobb realistákat is, mint egy Tolstojt; az idealista a felebaráti -szeretetet is az egyetemes szempontja alá helyezi s üldözi, gyűlöli -embertársát, ha becstelennek, bűnösnek tartja.</p> -<p>Az eszme változásának szempontjából is érdekes tudnunk, hogy -fogadta a közönség és kritika egy része Dumas darabjait. Armand de -Pontmartin, az ötvenes-hatvanas évek egyik szellemes kritikusa -felháborodással veszi tudomásul Dumas roppant sikereit s -mindenféleképp magyarázgatja. Tiltakozik ellene, hogy e sikerekből -a franczia nemzet erkölcsi szinvonalára következtessenek. Dumasnak -szerinte csak egy bizonyos közönsége van: a Párisba tóduló sok -élvhajhászó idegen és a főváros mulató ifjúsága; de a jámbor és -józan gondolkodású polgár, kit a sajtó magasztalása vezetett félre, -csalódva tér haza. Az előkelő, finom <span class="pagenum"><a name= -"Page_53" id="Page_53">-53-</a></span> világ pedig éppen nem nézi -meg e műveket. A vidék erkölcsösebb közönségét annyira boszantják, -hogy alig lehet őket előadni. A kik Scribe discret immoralitásaiban -gyönyörködnek, Dumas művein csak boszankodnak. E kifogások és -észrevételek egy része igaz volt az ötvenes években. Akkor még -távoltartotta magát e művektől a közönség finomabb, erkölcsösebb -része. E tartózkodás azonban tíz-húsz év alatt teljesen megszünt. A -nyolczvanas években a társadalom erkölcsi szinvonala annyira -leszállott, hogy Dumasnál pusztítóbb moralistákban is gyönyörködött -a szinházak közönsége. Ibsen, Sudermann még a franczia szinpadokon -is nagyobb sikert aratott.</p> -<p>De ha csak részben volt igaza Armand de Pontmartinnak a lefolyt -negyven esztendőre nézve; igaza lesz néhány év mulva, mikor az -idealismus hatása alatt az egyetemest fogjuk magasztaljuk, mikor -nagy tisztelettel fogunk szólani a vallás és erkölcs, a becsület és -tisztesség képviselőiről s e változás első jelenségének tartom én -az a fitymáló hangot, melyen a <i>Mercure de France</i> fiatal irói -a realismus ünnepelt drámairójáról szólanak.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_54" id= -"Page_54">-54-</a></span></p> -<h2>VI.<br /> -A DRÁMA TÖRVÉNYE.</h2> -<p>– Bácsi! tegnap este Pistával a nemzeti színházban voltunk, -Kisfaludy Károly emlékezetére egyik vígjátékát adták. Bizony csak -úgy kongott a színház. A jelenlevőkön is meglátszott, hogy -ingyenjegyesek. Egy előkelő kritikus mellett ültem, a ki elég -fenhangú megjegyzéseket mondogatott egy barátjának. Az is bíráló -lehetett, de a ki szívesen hallgatta, mondhatnám, csak úgy leste -szomszédom ajkáról a fitymáló megjegyzéseket. Milyen naiv, milyen -elavúlt régiség, mondogatta minden jelenet után. Kisfaludy Károly -emlékezetét máskép kellene megünnepelni, jegyezte meg a másik. -Magunk is unalmasnak találtuk a darabot, Pista nagyokat ásított, -pedig nagyapáink igazán mulattak rajta. Ugy-e sokat haladtunk -azóta?</p> -<p>– Mindenesetre nagyon haladtunk.</p> -<p>– Csakhogy nem ezt várom én bácsitól; az okát szeretném tudni, -miért ásítunk mi Kisfaludy vígjátékában és hogy miben áll a mi -haladásunk. Úgylátszik, ma nincs kedve a bácsinak!</p> -<p>– Testileg-lelkileg fáradt vagyok. Két nehéz fejű barátomnak -magyaráztam az erkölcsi világ törvényét s nem akartak megérteni. -Nincs semmi összefoglaló tehetségök. Egész délután járkálva -beszéltem nekik, azután beültünk egy üres kávéházba, ott folytattuk -a vitát. Természetesen, sokban igazat adtak nekem, de végre is -azzal állottak elő, hogy mindig ilyen volt az ember.</p> -<p>– És mit felelt reá a bácsi?</p> -<p>– Azt, a mit neked is annyiszor mondottam, hogy olyan az ember, -a milyen az olvasmánya. <span class="pagenum"><a name="Page_55" id= -"Page_55">-55-</a></span></p> -<p>– Vagyis olyan naiv, együgyű lelkek voltak nagyapáink, a milyen -Kisfaludy Károly volt.</p> -<p>– Természetesen, mert ha nem tetszik nekik Kisfaludy darabja, -bizonynyal megbukik.</p> -<p>– Épen azt kérdem bácsitól, miért tetszettek nagyapáinknak -Kisfaludy darabjai és miért ásítunk mi előadásukon?</p> -<p>– Édes fiam, idáig valóban nem tudtuk okát adni. Úgy tettünk, -mint a te kritikusod, egyszerűen naivoknak, együgyűeknek mondottuk -darabjait, melyekben sok a lélektani tévedés, áradozó nyelvéből -hiányzik a tragikai erő, hogy jóízű tréfái már elavultak s a régi, -patriarchalis magyar házak ártatlan vígságára emlékeztetnek.</p> -<p>– De kedves bácsi, az a patriarchalis ártatlan vígság mesébe -való, hisz Csokonai Vitéz Mihály a mult század végén az ő -<i>Dorottyájában</i> trágár rajzát adja ez ártatlan vígságnak.</p> -<p>– Igazad van, édes fiam, Csokonai korában bizony trágár -beszédekben gyönyörködött a magyar ember. Most is sok mocskos -adomát, szennyes élczet hallani a férfiak társaságában, sőt némely -családban a nők sem idegenkednek tőlük. A műveltség ugyan simábbá -tesz bennünket, óvakodunk a vaskos kifejezésektől, de a realis -időkben csak oly érzékiek vagyunk, mint őseink valának. Az ő -feleségeik és leányaik mocskos dolgot olvasgattak, például -<i>Salamon és Markalf históriáját</i>.</p> -<p>– Tehát itt is áll az, a mit bácsi mond, hogy máskép érez és -gondolkodik az ember az idealis és realis időkben?</p> -<p>– Úgy van. Mikor kitör az idealismus, az egyetemesért rajong, -lelkesedik az emberiség nagy része. Isten, vallás, erkölcs, -becsület, tisztesség kell neki. Mivel a szép, jó és igaz eszméje -isteni egységet alkot, az egyik áthatja a másikat és megnemesíti. A -gondolkodók, a bölcsészek <span class="pagenum"><a name="Page_56" -id="Page_56">-56-</a></span> alig tudják elválasztani egymástól. -Náluk a szép meghatározásában ott szerepel a jó és igaz. Ilyenkor a -drámaírók mély tisztelettel viseltetnek az egyetemes képviselői -iránt. A férj, az atya, az egyházi és világi felsőség tisztes -szerepet játszik a drámában; büntetlenül nem lehet velök szembe -szállani. A hit, a kötelesség, a becsület mindig legyőzi a -szerelmet, az egyéni, a családi és nemzeti érdekeket. A vígjátékban -az egyén kudarczán nevetünk, kigúnyoljuk, megvetjük a kikapós -asszonyt, az érzéki csábítót stb. A szélső idealismus alatt csaknem -epicussá teszszük a dráma hősét, a ki az árral úszik és feláldozza -magát.</p> -<p>– Talán ilyenek Kisfaludy Károly darabjai?</p> -<p>– Kisebb-nagyobb fokban ilyenek. Vannak oly szomorújátékai, -melyeket ma nem nézhetnénk végig a legnagyobb unalom nélkül. -Vígjátékaiban pedig az egyén kudarczán kell nevetnünk.</p> -<p>– És hogy történik az átmenet az idealismusból a -realismusba?</p> -<p>– Lassan és fokozatosan. A szép, jó és igaz eszméje kezd elválni -egymástól. A mint lazul a három eszme viszonya, az irodalom és -benne a dráma lassankint átalakul. Mivel még erős bennünk az -egyetemes iránti tisztelet, bonyodalmas és rémes mesékkel, groteszk -és borzasztó ellentétekkel akarnak drámai érdeklődést kelteni. A -darab hőse megsérti ugyan az egyetemest, de szörnyen meglakol -miatta. Ilyen tragédiákat írtak 1830 körül és utána jó ideig az -úgynevezett franczia romantikusok. Nálunk Vörösmarty volt ez irány -legtermékenyebb tragédiaírója. A vígjátékban szintén érvényre jut -az individuum, például igazat adunk a tiszta szerelemnek a szülői -és egyházi tekintély ellenében. Módjával már szabad nevetségessé -tenni ez utóbbiakat. Az idealreal második felében éltek a világ -legnagyobb tragédiaírói, mert ilyenkor még némi tiszteletben -részesül az egyetemes vagy egyenrangú az egyénnel. Kettejök harcza -<span class="pagenum"><a name="Page_57" id= -"Page_57">-57-</a></span> magasra fokozza érdeklődésünket, a hős -bukása szüli az igazi tagikai érzést, melyről már Aristoteles -elmondotta a maga idealrealis napjaiban, hogy félelmet és részvétet -kelt. A realismus alkonyán annyira gyengül az egyetemes tisztelete, -hogy a hős bukásán csak szánakozni és az egyetemes ellen -felháborodni tudunk. Az idealismus napjaiban emelkedett lélekkel -távozunk a szinházból, a realismus idején nyomott hangulattal, sőt -elkeseredve. Körülbelül tizenöt év óta minden népszerű tragédia -ilyen hatással van reánk, lesújt, elnyom bennünket. A vígjáték -terén pedig az egyetemes képviselőinek, tehát az atyának, a -férjnek, az egyházi és világi felsőségnek rovására nevetünk. Ezeket -romlottaknak, önzőknek, érzékieknek kell bemutatni és igazat adunk -az egyén érdekeinek. Ez, fiam, röviden a dráma törvénye, mely a -haladás minden hullámában uralkodik.</p> -<p>– Talán a görög és római irodalomban is uralkodott?</p> -<p>– Minden bizonynyal. Ezt mutatja a világ háromezer éves -története és pedig nem csupán az irodalom, hanem a vallás, a -bölcsészet, a politika, az erkölcs, a nyelv, az irály, a művészet, -a realis tudományok, a gazdaság és ipar terén is, a mint neked néha -magyarázgattam. A nagyon világos történeti időkből a haladás -hullámai így mutatkoznak: 650–425; 425–150; 150 Kr. e. – 180 Kr. u; -180–590; 590–975; 975–1490; 1490–1700; 1700–1815; 1815–1900. -Természetesen ezt csak kerek számokkal lehet jelezni, mert kivált a -hosszabb hullámokban tíz-húsz évvel előbb is találkozunk az -idealismus egy-egy tüneményével. Ez azonban kevésbbé fontos, mert -igazán népszerű és sikeres, áldásos és csodás csak akkor lesz -valamely jelenség, ha kifejezi az akkori idők érzését, -gondolkodását.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_58" id= -"Page_58">-58-</a></span></p> -<h2>VII.<br /> -A MODERN MAGYAR DRÁMA.</h2> -<p>A XVII. század végén a franczia Perrault élénk csatát vivott az -ugynevezett modernség mellett. A realismus uralma alatt, mikor -összezsugorodik az ember látköre s magát, családját, érdektársait, -vidékét, községét látja legjobban, nem igen vonzanak bennünket a -nagy nemzeti küzdelmek, úgy hogy a költők rítkábban dolgozzák fel a -nagyszerű történeti tárgyakat, szivesebben foglalkoznak a mai -közeleső társadalom kérdéseivel. De ha mégis megteszik, nem tehetik -másképpen, mint realis szempontból.</p> -<p>És mi az a realis felfogás? Ezt, fájdalom, nagyon kevesen -tudják, legkevésbbé drámai kritikusaink. Legalább erről győzött meg -Alexander Bernát legujabb drámai jelentése, melyet a Nemzeti -Szinház drámai pályázatáról adott. – Alexander elég ügyes egy-egy -érzelem, lelki állapot rajzolásában, elemzésében, de mint jóizű -realista nem tud összefoglalni, a tünemények messzebb eső okait -meglátni. Eszmei kapcsolatra nincs semmi tehetsége.</p> -<p>E jelentése kiáltó példája az összefoglaló tehetség hiányának. – -Először is azt állítja, hogy «korunk izlésének egyik sajátsága, -hogy egyetemesebb, mint bármely megelőző koré. – Minden -történetileg kifejlődött stilusnak megvan a maga közönsége, sőt -azonegy közönség tudja élvezni a szépség megjelenésének -legkülönbözőbb formáit». Később azonban bevallja, hogy mintha -szünetelne a romantikus drámának a termő ereje, de ennek okát sem -kell a kor irányának változásában, hanem a romantikus tehetségek -hiányában keresnünk, mert a modernség annyi, mint az izlés -egyetemessége, históriai kiműveltsége, vagyis <span class= -"pagenum"><a name="Page_59" id="Page_59">-59-</a></span> ma minden -darab előadható, csak elég ügyesen legyen megalkotva. Gyanus ugyan -a kifejezés, hogy <i>megvan a maga közönsége</i>, mert -<i>Sakuntalát</i> is megnézi egy-két iskola ifjusága, de hagyjuk a -kifejezések helytelenségéből vagy homályából eredő kérdéseket, -hagyjuk a semmitmondó bizonyítékokat, minő, hogy utczáinkon a -legkülönbözőbb stilu épületekkel találkozunk, mert ezek mind -megfelelnek a realismusnak: diszesek, pompásak, aranyosak, -tornyosak, czifrák, bent is kényelmesek, szobáik téresek, lehetőleg -világosak. Még az unitárius kápolna, a budai református egyház, az -új országház is csucsives, ezt különösen szereti a realista, mert -föl lehet czifrázni, belsejének mysticus sajátsága szintén tetszik -a realismusnak, holott nagyon ellenkezik a protestáns -rationalismussal, a vizsgálódó vallással, az új országházé pedig a -mai naturalista és zsebelő politikával.</p> -<p>Térjünk át a kérdés velejére.</p> -<p>Mindenekelőtt ki kell mondanunk, hogy izlésünk éppen nem -egyetemes. A mai izlés csak oly darabokban tud gyönyörködni, -melyekben a szép, jó és igaz eszméje teljesen elvált egymástól, -melyekben az egyetemes képviselői: az atya, a férj, a felsőség, a -vallás, az erkölcs guny tárgyává vannak téve, melyekben ezek az -individuum nyomorának, bajának okai, melyekben az erkölcs sorompói -lehetőleg el vannak távolítva. Ma csak szánalommal tudunk megnézni -egy Kisfaludy Károly-féle vigjátékot, melyekben az individuum -kópésága van pellengérre téve, pedig apáink és nagyapáink jókat -tudtak rajtok nevetni. Nekünk Dumas, Sardou, Rákosi, Moliére, -Katona, Bisson, Herczeg, Dóczy, Csiky és hasonlók tetszenek, mert -meg van bennök a realismus legfőbb követelése, a szép, jó és igaz -eszméjének elválása, az egyetemes ellenében az individuum morálja. -Azért tetszik Sudermann, Ibsen, Hauptmann és korunk számos realista -drámairója is. <span class="pagenum"><a name="Page_60" id= -"Page_60">-60-</a></span></p> -<p>Más részről nagyon természetes, hogy nem kellenek a romantikus -drámák, mert e művek a szélső idealismus lohadásával 1830 körül -kezdődtek ugyan és már az individuum egyes jogait hirdetik az -egyetemes ellenében, de még bűnösnek rajzolják a bűnt, becstelennek -az aljasságot, nem igen merik gúny tárgyává tenni a családapát, a -férjet, a felsőséget, a vallást, az erkölcsöt, csak itt-ott -engednek meg maguknak egyes discret immoralitásokat.</p> -<p>Mivel még ekkor oly erős az egyetemes tisztelete, hogy csak -ritkán sikerűl a dráma hősében igazi belső ellenmondást ébreszteni, -azért a phantasia csapongásával és rémes eszközökkel iparkodnak -hatásra szert tenni. De mihelyt jobban lazul a három eszme, a szép, -jó és igaz egysége, mikor az individuum jogait kezdjük elismerni az -egyetemes ellenében, akkor szivesen látjuk Sophocles, Shakespeare -és más classicusok darabjait, sőt Katona <i>Bánk bánját</i> is, -melyet még kegyetlenül megrónak 1839-ben; de égig magasztalnak 1860 -után, mert a királyi udvar, a királyné, Ottó herczeg, a meraniak, -tehát az egyetemes képviselői úgy vannak bemutatva, mint a magyar -nemzeti individuum romlásának okai.</p> -<p>A mit Alexander a megfigyelésről mond, üres magyarázgatások. -Fontosabb a pályázó drámák nyelvéről szóló kijelentése. Igaz, hogy -ebben is hemzseg a tévedés, a füllentés, a hizelgés; de van benne -igazság is. A Gyulai irálya elég nemes, komoly, férfias, hangzatos, -gördülékeny és magyaros. Az ötvenes, hatvanas és hetvenes évekből -való, mikor rajonganak a formáért, mikor egy Flaubert szemében a -<i>stilszépségek a tárgy lényegénél is becsesebb igazságok</i>; ez -a l’art pour l’art kora, a stil cultusának napjai. A nyolczvanas -évek lágy, szines, kedves, kenetes, sokszor keresett, mesterkélt -stilusát Beöthy fejezi ki legjobban. A nagy többség már sokszor -pongyola, lapos; népies és idegen szókkal van tele. A fenséges, -ünnepélyes, <span class="pagenum"><a name="Page_61" id= -"Page_61">-61-</a></span> ódai stil ilyenkor izetlen és hamis, mert -nem érezheti az individualismus léhasága. Így Váradi szép szólamai -igen sok olvasóját vagy hallgatóját felháborították. A realismus -nyelve, kivált a végén, igazán pongyola, hétköznapi, nyers beszéd, -melyet az ébredező idealismus fog betegségéből kigyógyítani, -léhaságából kiemelni. Ma Ibsen, Sudermann és mások darabjait óriási -hatással adják mindenfelé, pedig sokszor gyarló fordításokban -hallja a mámoros néző. Vagyis napjainkban alacsony, másodrendű -szerepet játszik a költői mű nyelve. Ugy látszik, hogy eleinte a -szélső idealismus sem fog érette nagyon rajongani, mert az eszme -tölti el az ember lelkét, habár egyesek ekkor is megragadó, valóban -fenséges irálylyal tolmácsolják gondolataikat, érzelmeiket.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_62" id= -"Page_62">-62-</a></span></p> -<h2>VIII.<br /> -MI A CIVILISATIO?</h2> -<p>Sohasem beszéltünk annyit a műveltségről, a culturáról, a -civilisatioról, mint napjainkban; tudjuk is a szavak értelmét, de -magának a művelődésnek nyitját nagyon kevesen tudják.</p> -<p>Keressük meg tehát.</p> -<p>Ha végigtekintünk a világ történelmén, bámulva látjuk, mily -roppant haladást tesz az emberiség a művelődés útján. Különösen -kitünnek egyes századok. Ilyen az V. század Kr. e., különösen -Pericles kora, a III. század és a II.-nak első fele, a Kr. u. I. és -II. század, a VI. X. XV. XVII. századok, a XVIII.-nak második fele, -azután a XIX.-nek szintén utóbbi része.</p> -<p>E századok csodálatos fölfedezéseket és találmányokat mutatnak -fel. A történetírók rendesen a birodalmak vagy egyes népek -aranykorának rajzolják. Ez országokban virágzanak a tudományok és -művészetek, előre haladott az ipar, roppant erőt fejt ki a -kereskedés. Távol országok partjaira járnak a gazdag kereskedővilág -hajói. Tömérdek kincset visznek ki és hoznak haza, úgy, hogy -jólétben úszik az ember. Könnyen megkeresi kenyerét a munkás, a -gazdag pedig kényelemben, gyönyörű paloták fényes termeiben éli -napjait. Mint a hangya, ernyedetlenül munkálkodik az ember, a munka -a jelszó, hogy azután élvezhessen, boldogulhasson.</p> -<p>Ha a régi és az új idők romjaival vagy gyönyörű emlékműveivel -találkozunk és kérdezzük, mikor emelték, mikor készítették; -többnyire e századokat vagy a hozzájok közeli időket emlegetik. -<span class="pagenum"><a name="Page_63" id= -"Page_63">-63-</a></span></p> -<p>Miért olyan hatalmas a műveltség, akkora a civilisatio e -századokban?</p> -<p>Mert uralomra jutott a realismus. De ismét az a kérdés merűl -fel, hogy miért ily gazdag, ily ragyogó a realismus? Miért nem -lehetnek ily fényesek az idealisabb idők?</p> -<p>Nem nehéz az effajta kérdésekre felelni.</p> -<p>Tudnunk kell, hogy az emberiség haladása hullámos mozgásban -történik. Minden egyes hullám kitörésekor egyesűl a szép, jó és -igaz eszméje, úgy, hogy alig tudjuk megkülönböztetni. Ez az egység -csodálatos magasságba emel bennünket, lelki szemeink majdnem a -végtelenben látnak s e végtelenben felmagasztosúlva szemlélik a -mindenség urát, az Istent. Akármire tekintünk, alig méltatjuk -figyelmünkre a részeket, mindig az egyetemes, az egész áll -előttünk, ennek szempontjából nézzük a világot. Ekkor lelkesedünk -az erényért, a becsület- és tisztességért, szóval minden -nemesért.</p> -<p>De ha annyira elfoglal bennünket az erkölcs és vallás, nincs -kedvünk a világi hiúságok fényéhez, pompájához. A vallás és moral -győzelmét követeljük, ezeket sürgetjük a családi és társadalmi -életben, az iskolában, a politikai küzdelemben, az irodalmi és -művészeti alkotásban. Ostorozzuk, korbácsoljuk, sőt esetleg -kiírtjuk, a mi velök ellenkezik. Ilyenkor bármily remek művészi -alkotás legyen, de ha sérti szemérmünket, nem sajnáljuk -megsemmisíteni, összetiporni, mert az Isten és az erény tölti el -bensőnket. A Kr. utáni VII. század eltaposta a régi görög római -műveltséget, kiírtott minden fényt és pompát, megszüntette az -irodalmat és művészetet, korlátlanná tette az egyházi és világi -hatóságot. Isteni rajongás fogta el az embert és szent életre -buzdította. Azért van annyi szentünk e századból.</p> -<p>De mihelyt lazúl a szép, jó és igaz egysége, halványan föllép az -egyén jogosúltsága, az individuum érvényre kezd jutni az -egyetemessel szemben. Eleinte csekély mérvben <span class= -"pagenum"><a name="Page_64" id="Page_64">-64-</a></span> -érvényesül; de minél tovább haladunk a hullámban, annál több jogot -követel magának. A hullám közepén már lehet gúnytárgyává tenni az -egyetemesnek, a tekintélynek némely képviselőjét, egyes, kevésbbé -fontos kérdésben győzhet az individuum. Például ha arról van szó, -hogy egy előkelő mágnás leánya szülei akarata ellenére férjhez -menjen egy tisztességes polgárhoz, ilyenkor a leány védelmére -kelünk és kárhoztatjuk az atyai tekintély erőszakoskodását.</p> -<p>Később a realismus gyarapodásával már majd mindent az egyén -szempontjából tekintünk. Az erkölcsi egészen háttérbe szorúl s -teljes uralomra jut az individualismus. Cselekvésünk egyedüli -korlátja embertársaink sértett érdeke. Ha ez nem zúgolódik, ha ezt -ki tudjuk elégíteni, akkor tehetünk, a mit akarunk. Mivel megszünt -a magasabb erkölcsi szempont, lelkünkkel, testünkkel az anyagira, -az érzékire vethetjük magunkat, azaz létre jön az emberi szabadság -országa. A tekintély képviselője ilyenkor jól érzi magát, ha -kedvezhet az alkotó részeknek; a családban csak akkor boldog az -atya, ha teljesítheti az anya és a gyermekek kívánságait; a férj, -ha engedhet neje követelésének; az országban ismét akkor érzi jól -magát a király, a fejedelem, a felsőbbség, ha jóságával, -adományaival halmozhatja el népeit, kérő alattvalóit, könyörgő -jobbágyait.</p> -<p>Szóval ez időszak az alkotó részek uralkodása, a mi nem egyéb, -mint a szabadság uralma. Ilyenkor az egyetemes akadékoskodása -nélkül gyönyörűbbnél-gyönyörűbb remekeket alkothat az ember. -Mívelődésének főczélja saját jólétének, földi boldogságának -előmozdítása, keres-kutat oly dolgok után, melyekkel családja -kényelmét, örömét, szórakozását megteremtheti. A tudós, az építész, -a mérnök, az orvos, a gépész, a vegyész, a művész stb. mind azon -töri az eszét, hogy tökéletesebbé tegye eszközeit, jövedelmezőkké -<span class="pagenum"><a name="Page_65" id= -"Page_65">-65-</a></span> alkotását, pompásabbá, ragyogóbbá -remekeit, mert szívesen megfizeti árukat a dúsgazdag kereskedő és -gyáros, a milliomos bankár és a hivalgó kéjencz.</p> -<p>Ez a civilisatio.</p> -<p>Hogy tehát virágozzék a műveltség, emelkedjék a civilisatio, -uralkodjék a nemzeti cultura, szükséges az egyetemesnek, az -erkölcsinek hanyatlása, az egyénnek felszabadulása, az alkotó -részek győzelme, az anyagiság és érzékiség uralma.</p> -<p>De hát akkor mindig félnünk kell az idealis gondolkodás -kitörésétől, az erény és becsület, a vallás és erkölcs -győzelmétől?</p> -<p>A civilisatio szempontjából igen. Csakhogy ennél sokkal erősebb -ok sürgeti a vallás és erkölcs uralomrajutását. Látjátok, ifjú -barátim! a tömérdek öngyilkost, a számtalan őrültet, az általános -idegességet, az egyetemes belső nyugtalanságot. A féktelen -individuum át akar törni minden korlátot, meg akarja semmisíteni az -erkölcs minden sorompóját s mivel nem teheti, nem becsüli az -életet, meg akar semmisűlni, el akarja magát és övéit emészteni. -Akkora már ez az erkölcsi bomlás, hogyha képesek volnánk még -harmincz évig befelé haladni a realismusba, tömegesen rohanna az -emberiség a halálba, mert senki sem tudná elviselni az élet terhét. -Mint az őrültek járnánk-kelnénk e világon s végre megsemmisítenők -egymást és magunkat.</p> -<p>Ezért kell kitörnie az idealismusnak, ezért kell visszatérni az -Isten országának, ismét uralomra jutnia az erénynek és becsületnek. -Az emberiség fenmaradásának legfőbb feltétele a vallás és erkölcs s -az emberiség fenmaradásával ezek mentik meg a civilisatiót is.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_66" id= -"Page_66">-66-</a></span></p> -<h2>IX.<br /> -A KIÁLLÍTÁSOK JÖVŐJE.</h2> -<p>A nagy nemzeti és világkiállítások oly anyagi ünnepek, országos -vásárok, melyek az emberi haladás hullámának második felébe esnek. -A gazdag iparos és kereskedőországok meg akarják mutatni a bámuló -világnak, mit tudtak teremteni a tudományok és az ipar terén. Mivel -a haladás hullámának első fele túlnyomóan eszmei és erkölcsi -irányú, mikor az emberiség idealis bölcsészetért, vallásos és -erkölcsi igazságokért, eszmei történetírásért és hasonlókért -rajong: nem jut eszébe oly drága ünnepeket rendezni, melyeken -anyagi jólétét, ipari haladását, realis tudományát mutatja be. -Általában a realisabb idők napjai az igazán nagyszerű ünnepek kora. -Ilyen volt a Kr. e. V. század, különösen Pericles ideje, a III. -század és II. első fele; a Kr. u. I. és II. század, továbbá a VI., -X., XIV. és XV., a XVII., azután 1800 körül és most 30–40 év óta. A -mint gyarapodott a realismus, a szerint szaporodtak a -legkülönfélébb ünnepek, melyekre a világ minden részéből ezrek, sőt -százezrek vándoroltak.</p> -<p>De mihelyt beköszönt az idealismus és vele az emberek erkölcsi -felháborodása, gyűlölködése, vallási lelkesedése, eszmei rajongása, -lassankint lenézzük, léháknak, üreseknek kezdjük tartani a nagy, -országos, megyei, városi ünnepeket, úgy, hogy bajos lesz a -rendezésök, mert nehéz lesz vendégeket, látogatókat fogni rájok. -Mással lévén elfoglalva az emberiség, nem kellenek neki azok a -frivol látványosságok, melyeket az ilyen ünnepek nyújtanak. -<span class="pagenum"><a name="Page_67" id= -"Page_67">-67-</a></span> Ilyenkor honn maradnak az emberek és -nehéz őket mulatságért kimozdítani fészkökből. Az erkölcsi -felháborodás, gyűlölködés pedig annyira ingerli, boszszantja őket, -hogy nem szívesen találkoznak egymással az ellenkező irányok és -pártok. A realismus idején a legtüzesebb beszédek után akárhányszor -karonfogva megy ki a kormánypárti és ellenzéki képviselő az ország -házából; a chicagoi világkiállításon a különféle vallások papjai -ültek egymás mellé egy congressusra, nagy nemzeti banketteken a -ministerek mellett felköszöntőket mondanak az ellenzék -vezérszónokai, kölcsönösen éljeneznek, gratulálnak egymásnak, a mi -lehetetlen az idealismus napjaiban, annyira eltérnek egymástól a -nézetek, a meggyőződések. Az idealista csak a rokonérzésűeket és -gondolkozásúakat tűri meg maga mellett, Az idealista Kölcseyt -szívesen, barátságosan fogadják Pesten Vitkovichék és Horváth -Istvánék, de hiába hívják kedélyes vacsoráikra, a fiatal ember -nagyon elárulja, hogy rosszul érzi magát léha társaságukban, mert -más eszmények töltik el a lelkét. Kisfaludy Károly társaságából is -lassankint elhúzódnak a másféle gondolkodásúak, csak Vörösmarty, -Toldy, Bajza és elvtársaik tartanak ki mellette.</p> -<p>De nemcsak az erkölcsi és eszmei okok nehezítik meg az országos -és más ünnepek, különösen a kiállítások létrejöttét; hanem az -anyagi bomlás is. Nagyjából elmondhatni, hogy ha a realismus kora -az anyagi jólét, a vagyonosság, a gazdagság ideje; az idealismus a -relativ szegénységé. A realismus idején rémes csapásokat is ki -tudunk heverni egy pár év alatt; a francziák nem sokáig -várakoztatják meg a németeket az öt milliárd kifizetésével; nehány -év mulva alig van nyoma a háború pusztításainak; 1879-ben már -nagyszerű világkiállítást rendeznek, melyet mindenki megbámul s -irigykedve tekintenek meg a németek. Bezzeg az idealismus napjaiban -egészen máskép folynak a dolgok. Kisebb anyagi bajok is országos -<span class="pagenum"><a name="Page_68" id= -"Page_68">-68-</a></span> szerencsétlenséget, ínséget, nyomort -okoznak, melyeknek nyomait nem egykönnyen háríthatni, tüntethetni -el. Néha egy pár évtized sem elég a baj megszüntetésére.</p> -<p>Századunk második tizedében, 1815 körül mutatkozott az -idealismus. Míg a napoleoni háborúk borzasztó pusztításait elég -könnyen kiheverték, most mindenfelé nyomor, inség mutatkozott. Az -akkori Anglia akkora ipari és gazdasági fejlettséget mutatott, mint -jelenleg Európa nagy része és az Egyesült-Államok. Valószinű, hogy -most a bajok is affélék és akkorák lesznek a ránk következő -napokban, mint a minők az angol földön uralkodtak.</p> -<p>Az első nagy baj, a mi az idealismus jelentkezésével mutatkozik, -a gazdasági válság. Ezzel ma az egész művelt világon találkozunk, -pedig még nem mondhatnók, hogy inséges évek következményei sújtanak -bennünket, mint 1816–1817-ben, mikor éhhalál pusztított Európában. -A XI. század idealismusa alatt 70 év termése közül 40 volt inséges; -a XVI. és XVIII. század gazdasági bajai sokszor rémesek valának. -Hiszem azonban, hogy a mai gőzösök és vasutak tetemesen enyhíteni -fogják a gazdasági bajokat. Mint napjainkban is látni, ilyenkor az -állam vezetői komolyan törődnek a gazdaság válságával és helyes, -majd helytelen rendszabályokkal iparkodnak segíteni az ország -gazdasági bajain.</p> -<p>Van azonban a gazdasági mellett más anyagi baja is az -idealismusnak: az ipar és kereskedés válsága. Ennek borzasztó -következményeit alig tudjuk elképzelni. Ha oly enyhén fog lefolyni -a válság, mint a század második, harmadik tizedében, akkor is -megdöbbentő dolgokat fognak róla elbeszélhetni a történetírók; ha -pedig teljes mértékben tör ki, ha a gyárak harmada vagy fele -megszünteti a munkát, ha a tömérdek iparos alig kap egy kis dolgot, -ha csak kevés embernek nyujtanak keresetet a bányák: mily rémséges -állapotok következnek be Európában és <span class= -"pagenum"><a name="Page_69" id="Page_69">-69-</a></span> -Amerikában. Mi lesz azzal a sok millió munkással, a kik 40–50 év -óta a fejlődő ipar és kereskedés jóvoltából majd jól, majd -tűrhetően meg tudtak élni? Ha Anglia 1817-ben minden tizenegyedik -lakosát közsegélyben részesítette; ma nincs oly gazdag állam, mely -a segélyt a munkások számához képest osztogathatná, ma akkora a -munkások és fizetett vezetőik, továbbá a különféle iparosok és -kereskedők száma, hogy nincs állam, mely az inséges napokban -kevéssel is segélyezhetné nyomorgó alattvalóit. Mi fog tehát -bekövetkezni? Az angol földön a tizes évek második felében ezer meg -ezer ember pusztult el éhen, borzasztó nyomorban, felbomlott a -társadalmi rend, ölték, gyilkolták az urakat, a zsidókat, a -kereskedőket, kirabolták a boltokat, a raktárakat, számtalan -rablóbanda keletkezett, melyek megrendítették a közbiztonságot.</p> -<p>A súlyos baj magyarázatára többféle okot hoznak fel a -történetírók. Többi közt az angol gyárak túltermelését említik, -mely elözönlötte a háborúk alatt kimerült szárazföldet. Különös, -hogy Napoleon titáni harczai alatt kelendőségnek örvendenek az -angol gyárak termékei; mikor pedig beáll az egyetemes nyugalom, -uralomra jut a világbéke: megszünik a vásárlás, mert nincs pénz. -Valóban nem a béke, sem a túltermelés volt az anyagi romlás oka, -hanem az eszményi, az erkölcsi rajongás 1815 után. Napjainkig sem -ártott a gyárak bő termelése, a realismus roppant gazdagsága tudott -fogyasztani: most azonban apadni kezd a fogyasztás, az ébredező -idealismus szegénynyé tesz bennünket.</p> -<p>Azt hihetnék a socialismus ábrándos hívei, hogy ekkor sikerülhet -a socialisticus társadalom megalapítása. Nagyon tévednek. <i>Az -idealismus a socialismus halála</i>. A socialisticus felfogás -ugyanis a legszélsőbb individualismus, mely az egyes ember anyagi -jólétét tartja szeme előtt, minden jog forrásává az egyedet teszi, -az individuum az istene; <span class="pagenum"><a name="Page_70" -id="Page_70">-70-</a></span> míg az idealista az egyetemesért -rajong, isten és vallás, erkölcs és becsület, fenkölt gondolkodás, -az adott szó szentsége s hasonlók lelkesítik, ekkor tehát -lehetetlen a socialismus. Hisz már most is látjuk őket bomladozni, -pedig még az idealismus hajnalán vagyunk, még csak pitymallik. Az -idealismus alatti paraszt- és munkásháborúk sem socialisticus -elméletek következményei, hanem anyagi nyomor és valláserkölcsi -rajongás. A socialismus fokozatosan nőtt a realismus -gyarapodásával; de már látjuk, hogy bomlik, romlik és elveszti -ijesztő képét. Még jól megy a gyáros és kereskedő dolga; míg -szüksége van a munkásra, addig lehet strikeolni, socialista-tanokat -hirdetni: de mikor a gyáros és kereskedő megszünteti a munkát, -elbocsátja embereit, akkor csak rabolni, öldökölni és koldulni -lehet: theoriákat csinálni már nem. Legfölebb egy-egy bölcsész vagy -nemzetgazda ábrándozik róla békés födél alatt. A munkás- és -pór-izgatók és vezetők sorsa ilyenkor a halál és börtön.</p> -<p>Hogy a kiállítások iránti lelkesedés már alábbhagyott, annak -érdekes tüneménye a Francziaországban folyó küzdelem az 1900-iki -kiállítás ellen. Megtámadják a vidék nevében, melynek csak kárára -van, felhozzák, hogy Páris nem lelkesedik érette; kétségbe vonják -anyagi hasznát, veszélyesnek mondják erkölcsi befolyását, tagadják -politikai előnyeit. Nem igazolja a technicai szempont, vagy -valamely nemzeti érdekű tudományos alkalmazás vagy valamely -socialis kérdés megoldása. Sokan azt hirdetik, hogy a -világkiállítás egy nagy hazugság, mely árt az iparnak és -kereskedésnek, példákat hoznak fel rá, hogy tanulta el a külföld -nehány év alatt a franczia ipar specialitásait, melyekre azelőtt -büszkék voltak, melyek százezreket vagy milliókat jövedelmeztek -nekik. Mások remegnek a roppant drágaságtól és akárhányan a -féktelen érzékiség tombolását, az erkölcsi romlást emlegetik. -Különösen kárhoztatják az <span class="pagenum"><a name="Page_71" -id="Page_71">-71-</a></span> 1889-iki kiállítást, melynek borzasztó -szédelgéseit okiratokkal bizonyíthatni.</p> -<p>Tíz-húsz év előtt e kifogások lehetetlenek valának. Akkor -egy-két idealisabb, tehát: bomlott gondolkozó mormogott efféle -kifogásokat, melyekre nem hallgatott senki. Ma uton-utfélen -találkozunk velök. A kiállítás ellenségei azonban nem tudják -megmondani, mi az igazi oka ellenzésöknek, mely nem egyéb, mint az -ébredező idealismus, érzésünk, gondolkodásunk gyökeres átváltozása, -mely megveti az aranyborjút, rajong az eszményiért, lenézi a -realismus léhaságát és érzékiségét.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_72" id= -"Page_72">-72-</a></span></p> -<h2>X.<br /> -«A TUDOMÁNY ÉRDEKÉBEN».</h2> -<p>Ambrózovics Béla miniszteri tanácsos a fentebbi czím alatt egy -röpiratot írt. A hazai tudományosságot akarja vele emelni. Nagy -szorgalommal hord össze jót és rosszat, helyest és helytelent, de -nem találja fején a szöget.</p> -<p>Most 1896-ban fölösleges beszélnünk a tudomány érdekében. -Nemcsak külföldön, hanem nálunk is roppant sokat tettek a tudomány -érdekében. Egyetemünkön csaknem minden képzelhető szaknak van -rendes tanára, sőt talán fölösleges szakoknak is. Például hozom fel -a <i>Diplomaticát</i>, mely nem egyéb, mint az okiratok olvasása, a -mihez minden történetbuvárnak értenie kell és játszva megtanulhatja -a történelem tanáraitól.</p> -<p>Ez nem is tudomány, csak egy kis ügyesség, melyet mindenki -könnyen elsajátíthat.</p> -<p>Az egyetemi katedrákon kivül számos ember foglalkozik a -tudománynyal, sok középiskolai tanár szivesen foglalkozik -tárgyával. Szóval gazdagságunk és jólétünkhöz képest nem -panaszkodhatni tudósok hiányáról.</p> -<p>Egészen másutt rejlik a baj, a mit nem sejt Ambrózovics.</p> -<p>Az emberiség haladása ugyanis hullámosan történik. Egy-egy ilyen -hullám az idealismussal kezdődik és a realismuson végződik. A -mostan végződő hullám 1815 körül lépett föl. A hullám elején, az -idealismus kitörésekor az egyetemesért rajong az emberiség, széles -látkörében a vallás és erkölcs, a tekintélyi vallás és idealis -morál uralkodik felette, ezek vezérlik érzését, gondolkodását és -így tetteit is. <span class="pagenum"><a name="Page_73" id= -"Page_73">-73-</a></span></p> -<p>E széles látás, mely összeesik a szép, jó és igaz egységével, -fokozatosan zsugorodik össze. Az idealismus elején csak az isten és -világ, erény és becsület tudják magával ragadni, később a -scepticismus és rationalismus jelentkezésével rajong a -szabadságért, az egyén jogaiért, különösen a nemzeti egység és -nagyságért. Ilyenkor tetemesen összébb szorult látköre.</p> -<p>Végre a realismus alatt már csak önmagát, családját, törzsét, -helyi sajátságait, szokásaít látja. Léhaságának, aprózó, részletező -kis világának él. Ilyenkor sürgeti a nemzeti szellemet, mert -individualismusa nem tűr meg mást a maga körében, mint -egyéniségének képmásaít. Sohasem beszélnek annyit a nemzeti -szellemről mint a realismus alatt. Élünk, halunk érette. -Gyönyörködünk a jóizű magyaros szokásokban, magyaros, népies, -sokszor triviális nyelvben, magyaros magatartásban, magyaros -ételekben, italokban. Ilyenkor lehetőleg minden magyaros legyen. Ez -a nemzeti szellem, ez a magyarosság megfér a legnagyobb -demoralisatioval, a mit nem türne meg az idealismus rajongása az -egyetemesért, de még az idealrealismusé sem a nemzeti egységért és -nagyságért.</p> -<p>A három főeszmének, a szép, jó és igaz eszméjének fokozatos -elválása és az emberiség látkörének lassú zsugorodása nagy hatással -van a vallásra, az erkölcsökre, a nyelvre, az irodalomra, -művészetekre, az iparra, a kereskedésre, a földművelésre; de -legjobban szemünkbe tünik az irodalom terén. Ez mutatja -legvilágosabban, hogy válik szét a három eszme, hogy lesznek egymás -ellenségei, szóval hogyan változik az ember lelki világa. Mert -olyan az ember érzése, gondolkodása, a minő az olvasmánya.</p> -<p>Most azonban nem erről van szó, Ambrózovics a tudomány kérdését -vetette föl. Hát erre is befolyása lehet az eszmék fokozatos -elválásának? Valóban a tudomány nagyon megérzi, mily viszonyban van -a három eszme egymáshoz. <span class="pagenum"><a name="Page_74" -id="Page_74">-74-</a></span></p> -<p>Miért? kérdezi a t. olvasó. Az emberi elme látkörének -összezsugorodása szerint változik a tudomány egyes ágaihoz való -vonzódásunk és tehetségünk. Hát még a tehetségünk is? Igen az -emberi tehetség is.</p> -<p>Az idealista széles látköre nem alkalmas a realis tudományokra. -Mikor mindenben az egészet látjuk, csak az erkölcsiekért tudunk -rajongani. Ekkor virágzik a theologia, a philosophia, az eszmei -történetirás, a jogbölcsészet. Ilyenkor lehetetlen a Pasteur-féle -buvárkodás. A mi Semmelweiszunk tudományos fölfedezése iránt sem -érdeklődnek az ötvenes években, az őrületbe kergetik a magyar -tudóst, mert mindenki szélesebben lát és az erdőtől nem tudja -megkülönböztetni a fákat. Az idealisabb idők összefoglaló -gondolkodása képtelen a realista lelkek apró és finom -megkülönböztetésére. Sir Newton Izsák 1687-ben, a legnagyobb -realismus napjaiban megteheti nagy fölfedezését; 1700 körül az -idealismus kitörése után hiányzott volna lelkében a szükséges -aprózás, részletezés, finom megkülönböztetés.</p> -<p>Mayer Róbert is hiába fedezi föl az energia fönmaradását a -negyvenes években, nem értik meg, maga is ködösen látja a dolgot, -de már Helmholtz pár tizeddel később kellő világosságba helyezi. -Ellenkezőleg egy Hegel lehetetlen a hetvenes években, pedig 1825 -körül érette rajongott a művelt világ. Egy derék német tudós azt -irta nekem róla minapában, a mit egykor Schopenhauer hangoztatott, -hogy Hegel war der grösste Schwindler des Jahrhunderts! Egy oly -vallásbölcsész mint Gioberti, Feuerbach, mint Rosmini-Serbati csak -oly lehetetlen 1880 körül, mint egy Rossini a zene terén, -Vörösmarty a költészetben. És így tovább.</p> -<p>A realis tudományok kora tehát a haladás hullámának második -felében kezdődik. Azért találkozunk virágzásával 1300-tól 1490-ig, -1600-tól 1700-ig, 1760-tól 1815-ig, <span class="pagenum"><a name= -"Page_75" id="Page_75">-75-</a></span> 1850-től napjainkig. Mentől -jobban belemegyünk a realis gondolkodásba, annál jobban haladnak a -tudományok. Bámulatos, a mi az utóbbi harmincz év alatt e téren -történt. Csodálatos volt az arabok haladása a tizedik században; de -mi az ő haladásuk a miénkhez képest, mikor napjainkban közönséges -munkások oly találmányokat mutathatnak fel, melyek milliomosokká -tették őket; mikor alig mulik el egy hét, hogy becsesebb -ujításokkal ne lepnének meg bennünket; mikor legujabban is a -Lénard-Röntgen sugarak keltik fel bámulatunkat?</p> -<p>Valóban a realismus szűk látkörére, eszmétlenségére, erkölcsi -léhaságára, erős érzékiségére, emancipált asszonyaira, a családi -szentély bomlására, az erkölcsi érzés tompulására, a roppant fény -és pompa kifejtésére, szóval az anyagiság uralmára van szükség, -hogy virágozzanak a realis tudományok.</p> -<p>Ambrózovics nem látja a haladás törvényének e szigorú -korlátjait. Azt hiszi, hogy az idealismus széles látköre is -alkalmas arra az apró megfigyelésre, a mi a chemia, a mechanica, az -architectura, a fizika és más realis tudományok rendkivül finom és -fáradságos részleteinél annyira nélkülözhetlen. Azt hiszi, hogy a -realis világban is lelkesedhetünk az erkölcsiségért, pedig ez -lehetetlen. Legfölebb a realis idők mysticusai érezhetnek iránta -melegebben; de az összes emberiségnek okvetlenül közönyösnek kell -lennie a fensőbb morál iránt, mert ez csupán oly idők szülöttje, -mikor gondolkodásunk, érzésünk tulnyomóan összefoglaló, mikor a -finom analysisre alkalmatlanok vagyunk.</p> -<p>A realismus erkölcstana minden fensőbb elv nélkül csak az -irgalomra, lágyságra, gyöngédségre, nyájasságra, határtalan -jótékonyságra szorítkozik. Ezt prédikálják most mindenfelé, a -templomban és iskolában, a parlamentben és a sajtóban, a -választmányi hölgyek gyülésén épen úgy, mint a realista bölcsészek, -jogászok, moralisták műveiben. <span class="pagenum"><a name= -"Page_76" id="Page_76">-76-</a></span> Ez azonban nem morál, ezzel -megfér az általános érzékiség, a tekintély képviselőinek -lealacsonyítása, az egyetemes hazudozás, a pénz, a jólét -hajhászása, minden meggyőződés, hír, becsület áruba bocsátása.</p> -<p>Ambrózovics tanácsai, magyarázatai tisztán realis -gondolkodásának gyümölcsei. Például hosszasan ir a tanulók -osztályozása ellen. Ez mindig nyilvánul a realismus idején. -Gyermekeink iránti szeretetünk, a tanulás könnyítésének sürgetése, -a testi nevelés általánosítása, a külsőség, a csin ápolása, az -örökös zúgolódás a tulterhelés ellen, mindezek mellett folyton -halljuk az osztályozás elleni kifakadást. Ma már jóformán alig van -egy-két osztályozó jegy, alig van osztályozó vizsgálat. Az -idealisabb napokban nem győznek elég jegyet kitalálni az -osztályozásra, szóval egészen máskép gondolkodunk.</p> -<p>De legyen elég Ambrózovics füzetjéről. A ki összefoglalólag tud -gondolkozni, az itt felhozottakból is könnyen megérti az erkölcsi -világ törvényének a realis tudományokra vonatkozó részét.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_77" id= -"Page_77">-77-</a></span></p> -<h2>XI.<br /> -HAZAFISÁG ÉS NEMZETI SZELLEM.</h2> -<p>– Bácsi, kérem, mit mond ahhoz, hogy soha se dicsőítették annyi -melegséggel a hazát, mint az ezredévi ünnepélyek alatt. A -hazaszeretet lángja lobog minden hazafi szívében. Zsidó atyánkfiai -el vannak ragadtatva a magyar haza boldogító szeretetétől. Az -államférfiak, kivált a ministerek ajkairól naponkint számtalanszor -halljuk a haza <i>szent nevét</i>, a kiállítás buzgó tisztviselői -örökké a hazáról álmodhatnak. Képzelem, ha álmából felráznák a -kiállítás szegény igazgatóját, minden bevezetés nélkül elkiáltaná -magát: <i>Éljen a haza</i>.</p> -<p>– Miért zúgolódol már te is a sok hazafias beszédre, ki tudná -azt ilyenkor kikerülni? A kormány szónokának arany szája kipállik a -hazafias dictióktól. Ez azonban ne bántson tégedet.</p> -<p>– Én nem tudom, minek tulajdonítsam; de már engem is bánt. -Valahányszor valaki a hazát és nemzetet, a közérdeket és közügyet -dicsőíti, mindig érthetetlen, de igazán kelletlen érzés hatja át -egész valómat. Honnan van ez?</p> -<p>– Onnan van, hogy realista vagy.</p> -<p>– Miért bántaná a realistát a haza és nemzet szó -hangoztatása?</p> -<p>– Mert a realismus részletezés, aprózás, szétmállás, -megkülönböztetés levén, nincs érzékünk az egészhez, az -általánoshoz, az egyetemeshez, hanem annál több az alkotó részek és -egyének érdekeinek felfogásához. S mivel a realismus idején sem -szereted másban a hazugságot, bánt a haza örökös emlegetése. -<span class="pagenum"><a name="Page_78" id= -"Page_78">-78-</a></span></p> -<p>– Hát lehetetlen ilyenkor a hazát szeretni?</p> -<p>– Igazán lehetetlen. Ilyenkor szeretjük a szülőföldet; melyen -tanyázunk, édes-kedves pajtásainkat, a kiknek társasága -elviselhetővé teszi az életet, családunkat mint a magunk képmásait. -Szeretjük a magyar embert, a ki úgy érez, úgy gondolkodik, úgy -cselekszik mint mi, ugyanazon szokásai vannak, mint nekünk.</p> -<p>– Hát ez nem hazaszeretet?</p> -<p>– Éppen nem. Látod, sohase magyarosítunk annyira, mint a -realismus idején. A mennyire csak kiterjed hatáskörünk, mindenkit -magyarrá akarunk tenni, azaz olyanná, a milyenek mi vagyunk. A -lapok hangoztatják a magyar nyelv terjesztését, mindenfelé magyar -iskolát alapítunk, örökké a magyar culturáról, a nemzeti -műveltségről beszélünk. Füllentünk ugyan, hogy nem akarjuk elvenni -mások nemzetiségét, csupán azt akarjuk, hogy ismerjék, szeressék a -magyar culturát, hogy tudjanak magyarul beszélni, de igazában nem -óhajtunk egyebet, mint hogy azok is olyanok legyenek, milyenek mi -vagyunk.</p> -<p>– Hát akkor mi a hazaszeretet, ha nem ez?</p> -<p>– Ez csak nemzeti szellem, ezért rajonghatunk a realismus -idején. Ez a nemzeti szellem megfér a legerősebb invidualismussal -is. Az ember lehet romlott, zsebelő, érzéki, léha, becstelen -teremtés s a mellett lelkes előmozdítója a nemzeti szellemnek, -buzgó harczosa a közművelődési egyesületnek, mindenféle magyarosító -társulatoknak.</p> -<p>– És mi a hazaszeretet?</p> -<p>– Fiam, azt csak akkor érezheted, tudhatod, mikor a te valódat -is áthatja az idealismus, mikor összefoglalólag tudsz gondolkodni, -mikor lesz érzéked az általános iránt. Ekkor fel tudod fogni a haza -szent nevét, magasztos rajongás tölti el iránta egész bensődet s -olyan lelkesedve, átszellemülve beszélsz róla, a hogy Kisfaludy -Károly, Kölcsey, Vörösmarty stb. szólottak a hazáról. Ilyen -<span class="pagenum"><a name="Page_79" id= -"Page_79">-79-</a></span> érzésünk csak akkor lehet, mikor szent -lángra gyújtott bennünket az idealismus. A haza, a nagy erkölcsi -testület képe áll előttünk, áhitattal gondolunk rá és minden -törekvésünk a szent haza javán munkálkodni. Az, hogy magyarúl -beszél-e honfitársunk, magyarosak-e szokásai, hogy magyar-e az -életmódja, másodrendű kérdéssé válik vagy egészen eltünik előttünk. -Csupán annyit kívánunk, hogy szeresse a magyar hazát. Ilyenkor -hallani a némettől, romántól, szlávtól, hogy magyarnak vallja -magát, büszke az ő magyar hazájára s kivált idegen földön örömest -emlegeti édes és szép hazáját.</p> -<p>– Hamar bekövetkezik ez a lelki állapot?</p> -<p>– Elég hamar. Öt-tíz év alatt átalakít bennünket a kitörő -idealismus. Már most is számos jelenségével találkozunk az egész -világon. Először azonban a szélső idealismus uralkodik számos ember -szívében. Ezek az egyetemesért rajonganak, lelkök az isten -országáért, a mennyei hazáért buzog. A magyar faj azonban csak igen -kis részben lelkesedik ily szent hévvel az egyetemesért. A germán -és szláv fajok, különösen az angol, az éjszaknémet sokkal -rajongóbbak. Még a franczia, általában a latin faj is jóval -meghaladja a magyart. Fajunk nagy részét akkor hatja át a -realismus, mikor lazulni kezd a szép, jó és igaz eszméjének -egysége, mikor a haza szent neve tölti el bensőnket.</p> -<p>– Talán ezért mondják, hogy a magyar soha sem lesz vallásos -rajongó?</p> -<p>– Bizonyosan ezért. De ne hidd, hogy az idealis időkben nem -szeretjük a vallást, a vallásos életet. A magyar is igazán híve, -követője lesz a valláserkölcsi életnek, csupán nem tud annyira -emelkedni, a mennyire a germán, szláv és latin fajok. A hazáért már -csak úgy lelkesedik mint azok. E hazafiság azonban magasztos -erkölcsi érzés, mely minden aljastól, becstelentől, hitvány és önző -<span class="pagenum"><a name="Page_80" id= -"Page_80">-80-</a></span> cselekvéstől megvetéssel fordul el. -Persze, hogy a három eszme egységének lazulásával nemsokára -jelentkeznek a léhaság, az önzés tüneményei is, csakhogy még -ritkábbak és méltó megrovásban részesülnek.</p> -<p>– Mit mondana a világ, ha mai beszélgetésünket hallotta -volna?</p> -<p>– Fiam, ezt maholnap mindenki tudja. Az ifjúság éppen úgy fogja -tanúlni az iskolában, mint eddig tanúlták az emberi élet -jelenségeinek magyarázatait.</p> -<p>– Csakhogy nehéz lesz az embereknek tárgyilagosan megítélni -lelkök állapotját. Az a realista nem fogja elhinni, hogy ő nem -szeretheti úgy a hazát mint egy idealista.</p> -<p>– Nagyon lehet. Sőt akadhat olyan is, a ki lenézve, fitymálva -szól az idealisták üres, tartalmatlan hazafiságáról, rajongó -patriotismusáról. A nagyobbrész azonban végre is belátja és -megnyugszik benne. Azt mondja rá, hogy nem tehet róla. Ez a világ -sorja.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_81" id= -"Page_81">-81-</a></span></p> -<h2>XII.<br /> -AZ EZREDÉV.</h2> -<p>Löw Immanuel szegedi főrabbi egy pompás kötetben gyűjtötte össze -nyolcz beszédét és «Az ezredév» czím alatt kiadta. Zsidó egyházi -szózatok ezek, tele rationalismussal s nem annyira vallásos -áhitatra és erkölcsi megújhodásra buzdítják a hallgatóságot, mint -inkább a hazaszeretet tolmácsai. A zsidóság hálája a keblére ölelő -haza iránt. A zsidóság ragaszkodása a magyar nemzeti szellemhez, -tüntető kifejezése a magyar érzésnek és gondolkodásnak. A könyv -elejétől végig oly szép honszerető nyilatkozatok gyűjteménye, a -minőket mondott Kiss Áron püspök vagy Erdély igazságügyminister -Munkácson és számos más jelesünk a kiállítás és a millennium -ünnepélyein.</p> -<p>Rendesen kik mondották e beszédeket? Jóízű, egészséges, kedélyes -realisták, a nemzeti szellem síma, nyájas apostolai, ugyanazok, a -kik jó barátjai Bánffynak, Széll Kálmánnak, Wekerlének, Szilágyi -Dezsőnek, Hegedűs Sándornak, Falk Miksának, Gajárynak, Lánczy -Leónak, édes jó pajtásai a sok vicinálistának, bankigazgatónak, -részvénytársasági tanácsosnak, számos buzgó főispánnak, számtalan -léha, élvhajlász, zsebelő, és könnyűvérű realistának. Vagyis a mit -Kiss Áron, Erdély és a többiek mondottak, nem egyéb, mint a mit -Bokross Elek, Fenyvessy, Münnich, Miklós Gyula és a többi a -legjámborabb szavazóig mondott volna.</p> -<p>E beszédekben annyira lángoló kitörése van a hazaszeretetnek, a -minőt nagy ritkán van szerencsénk olvasni. E lángot látva, mindjárt -fölmerül a kérdés, vajjon igazat beszélnek-e a szónokok? -<span class="pagenum"><a name="Page_82" id= -"Page_82">-82-</a></span></p> -<p>Ismerjük őket, látjuk tetteiket, tanúi vagyunk mindennapi -érzésöknek, gondolkodásuknak. Ez a látásunk, tapasztalásunk nem -tanít másra, mint hogy az ünnepelt szónokok a legkitünőbb -realisták, kifogástalan modorú emberek, a kor szellemének igazi -képviselői.</p> -<p>De az erkölcstan arra tanít bennünket, hogy egy erős érzelem -annyira uralkodik az emberen, hogy egész viselete elárulja; hogy a -magasztos hazaszeretet nem fér meg az anyagisággal, a léha -érzékiséggel, a féktelen individualismussal, a nyomorult önzéssel, -az általános zsebeléssel.</p> -<p>Azt azonban még sem lehet föltenni, hogy e jeleseink nyiltan -hazudjanak, oly érzelmeket mutassanak, melyeket nem éreznek és így -bennünket jámbor hallgatókat rászedjenek.</p> -<p>Nem, ezek az urak nem hazudnak, nem akarnak bennünket rászedni. -Én elhiszem, hogy a mit Kiss Áron vagy Erdély minister mondott, azt -igazán érezte.</p> -<p>De akkor a régi erkölcstannak, az eszményi morálnak nincs igaza: -az emberben legalább egymásután vagy talán egyszerre is, -uralkodhatik az egyetemes iránti lelkesedés meg az anyagiság és -érzékiség individualismusa. Az egyik perczben rajongunk az -egyetemesért, a másikban anyagi és társadalmi előnyökért áldozatul -dobjuk a köz, a haza, a nemzet legszentebb érdekeit, -szavazatunkkal, beszédünkkel támogatjuk a romlottság, az erkölcsi -bomlás, a léhaság követeléseit.</p> -<p>Pedig én azt hiszem, hogy a régi eszményi erkölcstannak mégis -igaza van a maga idején; ez a két érzelem: hazaszeretet és a realis -idők individualismusa kizárja egymást. Az egyik a köz, a másik az -egyed érdekeit tartja szeme előtt.</p> -<p>Ez azonban még nem magyarázza meg a mi individualistáink lángoló -hazaszeretetének örökös emlegetését. Mert ha nem fér meg a két -lelki állapot, akkor nem mondhattak igazat. <span class= -"pagenum"><a name="Page_83" id="Page_83">-83-</a></span></p> -<p>És én újra mondom, hogy igazat mondanak, nem füllentenek, nem -akarnak bennünket rászedni.</p> -<p>Tehát akkor a hazaszeretet fogalmának kellett megváltozni? A -hogy Kisfaludy Károly, Kölcsey Ferencz, Vörösmarty Mihály, -Széchenyi István, Deák Ferencz a régi idealisabb napokban felfogják -a hazát, ez teljesen elüt a mi realistáink édes, kedves -hazaszeretetétől. Azoké nem fért volna meg a mai -individualismussal; mostani ünneplő szónokainké azonban nagyon -összefér. Azoknak a haza magasztos szent fogalom, melynek javára -minden óránkat, minden perczünket, önmagunkat és csalándunkat fel -kell áldoznunk, ha úgy kívánja a sor; a mi realistáinknak pedig a -haza egy kitűnő, igazán becsülni való fejős tehén, melynek teje -táplál mindnyájunkat, de különösen jeleseinket. Nemzeti szellemű, -magyaros, régi jó fajú tehén e haza, melynek semmi köze fejőinek -erkölcséhez, becsületéhez, tisztességéhez, egy szóval morális -felfogásához. Mindegyik lehet frivol individualista, önző, zsebelő -kópé, a ki szereti hazáját, a fejős tehenet, mert jól táplálja. -Ezek a jól táplált hazafiak azután lángoló lelkesedéssel -magasztalják a fejős tehenet, akarom mondani a hazát és nincs -igazunk, ha megtagadjuk tőlük az érzés igazságát.</p> -<p>Löw Immanueltől sem akarjuk megtagadni, hogy igazán szereti -hazáját. Az ő helyzete azonban kényesebb. Ő egy híres rabbinak -derék, buzgó realista gyermeke, tehát izraelita. Kitűnő és elég -magyaros szónok. Mint zsidó ahhoz a fajhoz tartozik, mely az ország -északkeleti részét nem tekintve, bámulatosan elmagyarosodott, -harmincz év alatt beszédében teljesen magyar lett. Ügyes, -tehetséges munkása az irodalomnak, művészetnek, tudománynak s -majdnem kizárólagos vezetője a hírlapi sajtónak és kereskedelemnek. -Negyven év óta a realis gondolkodás fokozatos gyarapodása mellett e -faj magyarosodását <span class="pagenum"><a name="Page_84" id= -"Page_84">-84-</a></span> kiváló előnynek, a magyarság kitűnő -támaszának tekintettük.</p> -<p>Igaz ugyan, hogy a zsidó egyéni szervezeténél, páratlanul józan -gondolkodásánál fogva kevés kivétellel csak kormánypárti vagy -anarkhista lehet; de általános magyar szempontból tekintve -szerencséseknek tartottuk magunkat, hogy a legfélreesőbb pontokon -is egy-egy teljesen megbízható híve van a magyarságnak.</p> -<p>Most azonban változik az emberiség érzése, gondolkodása. -Jelentkezik a szélső idealismus, mikor kisebb-nagyobb mértékben az -egyetemesért kezdünk rajongani. Lesznek közöttünk vakbuzgók, a -szentség lehétől áthatott egyének, lesznek szelidebb, engedékenyebb -jellemek, de általában mindnyájunkat át fog hatni öt-tíz év alatt a -tekintélyi vallás és eszményi morál tisztelete.</p> -<p>Szerencsétlenségére a zsidó faj, ez a rationalista nép, nem tud -belé menni e lelki állapotba. A sémi, a török-tatár, a sárga faj, a -czigány stb. úgy látszik a haladás egy hullámának se az elejét, se -a végét nem tudja magáévá tenni. A realismus alatt materialista -lesz, a ki nem szállhat le a mysticismusba; az idealismus elején -kelletlen lelkiállapotba jut, többé-kevésbbé rosszúl érzi magát s -kivált az árja fajok kegyetlenűl gyűlölik, azért rendesen erősebb -vagy gyöngébb üldözésnek van kitéve. Ilyenkor hiába francziásodik, -németesedik vagy szlávosodik el a zsidó, ez nem menti meg a -kisebb-nagyobb nyomástól. Öt-tíz év alatt nálunk sem lesz különben. -Most a hírlapírók háromnegyede izraelita, tíz év múlva jó lesz, ha -egy negyede e fajból kerűl ki. Vagy úgy tesznek mint Heine, a ki -rajong Schlegelért s áttér a keresztény hitre.</p> -<p>Vigasztalásukra legyen mondva, negyven-ötven év múlva újra -izraelita honfitársaink foglalják el a napisajtó íróasztalait, -ismét ők lesznek a leleményes interjuvolók, velök gyűlik meg a -rendőrség baja, mikor mindenütt <span class="pagenum"><a name= -"Page_85" id="Page_85">-85-</a></span> jelen akarnak lenni. Addig -azonban sok víz foly le a Dunán.</p> -<p>Mikor a szép, jó és igaz eszméje, melyek az idealismus alatt -egyesűlnek, annyira elválnak egymástól, hogy erőre kap a -rationalismus és skepticismus; a gazdaság terén háttérbe szorul az -oeconomismus, az agrarismus és lábra kel a szabad verseny; az -irodalomban fogy, apad az egyetemes tisztelete és a színpadon nem -csupán az individuum kudarczán nevetünk, hanem kikezdjük az -egyetemes képviselőit, az atyát, a férjet, a főnököt, a papot, -stb.: akkor újra beállanak zsidó atyánkfiainak aranyos napjai.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_86" id= -"Page_86">-86-</a></span></p> -<h2>XIII.<br /> -ALFRÉD FOUILLÉEHEZ.<a name="FNanchor_1" id= -"FNanchor_1"></a><a href="#Footnote_1" class="fnanchor">1)</a></h2> -<h3>I.<br /> -Bevezetés.</h3> -<p class="i2">Uram!</p> -<p>Mikor öt év előtt az erkölcsi világ törvényének nyomaira akadtam -az emberiség művelődéstörténelmében, mély tisztelettel tudattam -önnel fölfedezésemet. Azóta hosszas vizsgálódásaim után rájöttem, -hogy a világ történelmét hullámokra lehet osztani, melyekben az -idealis és realis tünemények szabályszerűen váltakoznak. E -hullámok: 1200–900, 900–650, 650–425, 425–150, 150 Kr. előtt – 180 -Kr. után; 180–580, 580–975, 975–1490, 1490–1700, 1700–1815, -1815–1900. Minden egyes hullám azzal kezdődik, hogy a szép, jó és -igaz eszméje egységbe olvad össze, melyek fokozatosan és lassankint -mindjobban elválnak egymástól. E fokozatos elválás megmagyarázza az -összes vallási, erkölcsi, jogi, politikai, társadalmi, nyelvi, -irodalmi, művészeti és gazdasági élet tüneményeit. Magyarázataim -közben nem egy hibát követtem el, sokszor tapasztaltam, hogy nincs -elég széles és mély történeti tudományom, hogy felszinesek a -theologiai, philosophiai, jogi, politikai, nemzetgazdasági stb. -ismereteim; hogy egy-egy tünemény legyőzhetlen nehézségeket -<span class="pagenum"><a name="Page_87" id= -"Page_87">-87-</a></span> gördít elém, de minél tovább haladtam, -annál világosabban láttam, hogy jó úton járok és végre is győznöm -kell.</p> -<p>E bizalom folytán eljutottam odáig, hogy a metaphysica nagy -kérdésein kívül nem csupán a «hogyan»-ra tudok felelni, hanem a -«miért»-ekre is. Tudom, hogy az egyes hullám elejétől végeig minő -érzésnek, gondolkodásnak kellett uralkodnia; ha tudom az évszámot -és az illető ember szervezetét, megmondhatom: jól vagy rosszul -érezte-e magát, megfejthetem sikereit vagy csalódásait, -szerencséjét vagy szerencsétlenségét; ha kezembe kerül valamely -irodalmi alkotás és alaposan megvizsgálhatom, nagyjából meg tudom -határozni, hogy a haladás hullámának mely időszakában készülhetett, -legalább hasznát vehetem tudásomnak a kétes történeti, -philosophiai, politikai és más okok kifejtésénél. Szóval új alapon -kell fölépíteni az összes erkölcsi, bölcsészeti és történeti -tudományokat. Újra kell megírni minden nemzet történetét.</p> -<p>Azt hittem, hogy az ön mély gondolkodása és nagy tudománya az -alapvonások közlése után mindjárt meg fogja érteni fölfedezésem -roppant horderejét, de még legújabb munkája: «<i>Le mouvement -idéaliste</i>» is mutatja, hogy nem értett meg s habár némi nyomát -látom közléseimnek, az egész ismeretlen ön előtt. Legyen szabad -azért nagy vonásokban és röviden előadnom tanaimat. Meg vagyok -győződve, hogy az idealismus mai fokán már nagyobb sikert aratok, -jóval többen fognak megérteni és talán ön is átlátja -igazságomat.</p> -<h3>II.<br /> -A haladás törvénye.</h3> -<p>Az ember gondolkodása közben két műtétet végez, tudniillik vagy -összefoglal, vagy megkülönböztet. Az idealismus hajnalán a -legszélesebb lesz ez az összefoglaló <span class="pagenum"><a name= -"Page_88" id="Page_88">-88-</a></span> tehetségünk, azért az -Istent, a vallást, az erkölcsöt, a világot, az emberiséget látjuk -magunk előtt, ezekért rajongunk, lelkesedünk, a tekintélyi vallást -követjük, az idealis morált valljuk. Ilyenkor egy Luther, a ki már -vizsgálódik, még lehetetlen; a vallásújítók csak a scepticismus és -rationalismus első sugárával lehetségesek, mikor a bölcsészek sem -hiányzanak. 1490, 1700, 1815 körül csak a theologiai és theocratiai -irány lehet népszerű. Savonarola, Bossuet, Bonald, Haller és mások -tolmácsai ennek az érzésnek. Ma rohamlépésekkel megyünk belé a -legszélsőbb vallási lelkesedésbe, melyben nagy befolyásra tesz -szert a catholicismus mint tekintélyi vallás; látjuk, mily -hatalommal lép fel a papság és a vallásos aristocratia, mily -lenézésben részesűl a democratia, a köztársasági és a radicalis -világnézet.</p> -<p>Tessék bármely hullám elejét megvizsgálni, mindig megtaláljuk -ezt az érzést, gondolkodást. Mindig jelentkezik a realismus elleni -nagy erkölcsi felháborodás, a művészetben és irodalomban a forma -háttérbe szorulása és az eszme hangoztatása, az elbeszélésben és a -drámában az egyetemes, a tekintély képviselőinek tisztelete, a -társadalomban az érzékiség, a nőuralom kárhoztatása. Ilyenkor -dívnak a sors-tragédiák. Nehéz a dráma hősében belső ellenmondást -létrehozni, mert annyira elnyom mindent az egyetemes iránti -tisztelet, hogy jó részt epicussá kell válnia a tragédia hősének, -az előadás pedig lyrikus, áradozó és sentimentalis lesz.</p> -<p>Mihelyt beáll a három eszme egységének lazulása, mindjárt -hallani az egyetemes uralma elleni zúgolódást, a papi zsarnokság -iránti gyűlöletet, az individuum jogának, a polgári, vallási, -lelkiismereti szabadságnak követelését.</p> -<p>1515 körül már ott szerepel a bölcsészetben Pomponazzi, a -politikában Macchiavelli, az irodalomban Ariosto, éppen úgy, mint -1825 körül a megváltozott Chateaubriand, <span class= -"pagenum"><a name="Page_89" id="Page_89">-89-</a></span> Hugo, -Cousin, továbbá Jouffroy, Guizot, Heine (Reisebilder), Platen (Die -verhängnisvolle Gabel, 1826. Der romantische Oedipus. 1828.). -Pückler herczeg kikezdi a régi, a tekintélyes aristocratiát, melyet -Walter Scott-tól és másoktól tanultunk meg szeretni, tisztelni, -eloszlatja nymbusukat, lerántja róluk a felsőbb morál leplét. -Angliában Bulwer regényei teszik ugyanezt, hősei kiépültek az -illusiókból és balítéletekből, tudnak élvezni, gyönyörködni. Az -erősödő skepticismus és rationalismus már hangoztatja azt a -nézetet, hogy a papok csinálták a kinyilatkoztatott vallást, hogy a -művelt embernek elég a bölcsészeti vagy természeti vallás, itt-ott -felhangzik a morálnak utilitarius és altruisticus igazolása. Ennek -azonban később jön meg a kora.</p> -<p>1830-ban már győz Francziaországban a szabadelvűség, a kezdődő -individualismus, a politikai, vallási, lelkiismereti és -sajtószabadság, az egész művelt világ rajong a francziákért; az -irodalom tetemesen átalakúl; még ugyan nehéz a drámai belső -ellenmondást a hős szívébe helyezni és azért külső hatásos -eszközökkel, rémes jelenetekkel iparkodnak pótolni, mint azt a -romanticismus tevé. Hugo, Dumas père, Sue és mások, az egész művelt -vílágon ily regényeket és tragédiákat írnak, a vígjátékban már -itt-ott kikezdik az egyetemes képviselőit: az atyát, a férjet, a -felsőséget, a vallást. A társadalomban felhangzik a gazdagság -dicsőítése, a nemzeti jólét magasztalása, a szabad verseny tana. A -politikában élénk vita tárgya a nemzeti központosítás. Sokan írnak -ellene, de az áramlat győz. A nemzeti nagyság, nemzeti egység -eszméje mindenfelé hódít. A költészet melegebb, bensőbb lesz, az -ünnepélyes hideg ódai lyra hanyatlik, bár még az 1848-iki -forradalom idején sokszor találkozunk vele.</p> -<p>Az ötvenes években mindenütt meghonosúl a központosító törekvés -az államban, az orthodoxia az egyházban, a nemzeti egység, a -nemzeti nagyság eszméjétől lelkesednek <span class= -"pagenum"><a name="Page_90" id="Page_90">-90-</a></span> a -polgárok. Már nem igen rajongnak a politikai szabadságért, a -nemzeti dicsőség foglalja el helyét. Guizot, Tocqueville és mások, -a kik rajongtak a harminczas, negyvenes évek szabadságidealjáért, -rosszúl érzik magukat. A pánszlávok, a pangermánok, a panitalok, -lengyelek s más nemzetek jövő nagyságukról ábrándoznak.</p> -<p>A hatvanas években a lyra melegebb, bensőbb, közvetlenebb lett. -A kritika lélektani alapból indul ki. A dráma és epos nyugodt, -tárgyias és meleg rajzát akarja adni az életnek. Mindenfelé -haldoklott a romantikus előadás. Nem szerették többé a nagy -ecsettel, nagy vonásokkal való munkát. Örömüket találták a lelki -állapotok finom elemzésében, az emberi nyomor rajzolásában, -mindjobban kedvelék a humort, mely az emberi léhaság rajzolása. A -vallás, a moral több pontját tevék vitatás tárgyává a regényírók; a -komikusok kigúnyolták az egyetemes némely képviselőit. Már lehet -igazi nagy tragédiákat írni, lehet belső ellenmondást tenni a -tragédia hősének szívébe, mert tetemesen hanyatlott az egyetemes -tisztelete, érvényre juthat az Aristotelesi tragicai érzés. A -társadalomból pusztul a sentimentalismus, mely a haldokló -idealismus panaszos hangja a hódító realismus ellen, jelentkezik és -terjed a pessimismus, mely az idealisabb, az összefoglalóbb elmék -betegsége a realisabb napokban.</p> -<p>Szépen erőteljesen, férfiasan tudnak írni, mások hívei lesznek -az affektált szép előadásnak, a cicerói nyelvnek, a marinismusnak, -a styl precieuxnek. De már sokan tiltakoznak az új szók, a -merészebb fordulatok ellen, buzgón harczolnak az orthologiáért. Az -irodalomban hatalomra jut az akademismus.</p> -<p>A gazdasági téren hanyatlik a földművelés tisztelete, az iparra -és kereskedésre s velök az anyagira és érzékire vetik magukat a -nemzetek, tiltakoznak a szabad kereskedés ellen, sürgetik a -védvámokat. Uralomra jut a plutocratia. <span class= -"pagenum"><a name="Page_91" id="Page_91">-91-</a></span> A -társadalom szereti a fényt, a pompát. Emelkedik a külső csín és -tisztaság. Gyönyörű középületeket, palotákat emelnek és a régieket -is gyakrabban tatarozzák.</p> -<p>Mindenfelé rajongnak a természettudományokért, tőlük várják a -nagy kérdések megoldását. A vallásos érzelmek már nem igen tudnak -lelkesíteni bennünket. Sokan megvetéssel tekintenek a bölcsészetre, -melyet az iskolákban is elhanyagolnak. A jogászok gúnyolódva -olvassák a bölcsészeti jogot.</p> -<p>Körülbelül ilyen a hatvanas, hetvenes évek gondolkodásmódja.</p> -<p>De a mint növekszik a realismus s mindjobban elválik a három -eszme, a szép, a jó, igaz eszméje egymástól, mindenfelé szembetűnik -az individualismus, az egyedek, az alkotó részek győzelme az egész -fölött. Az államnak tekintettel kell lennie a tartományokra, a -gyarmatokra, a nemzetiségekre; az egyházi kormány engedékeny a -nemzeti és tartományi egyházak iránt, minden ország, nagyobb -testület decentralisalja hatalmát; a gyáros előzékeny munkásaival -szemben, gondoskodik jólétökről, patriarchalis jóakarattal bánik -velök, noha újra meg újra sztrájkolnak, követelődznek. A -harminczas-hatvanas évek honleányai gúny tárgyai lesznek és -elényésznek; a hetvenes évek választmányi hölgyei pedig roppant -elszaporodnak, ők a jótékonyság apostolai. A családban a hivalkodó -asszony parancsol és háttérbe szorúl a férj, a szülőkön a -követelődző gyermekek regnálnak.</p> -<p>Az irodalomban páratlan tökélyre jut a verselés, noha hosszabb -verset senki sem szeret olvasni. Annál jobban kedvelik a rövid -prózai tárczákat, apró életképeket, rajzokat. Regényben, drámában -nevetséges, vagy aljas szerepet juttatnak az egyetemes -képviselőinek, ezek az individuum nyomorának, szerencsétlenségének -okai, a vallás, az erkölcs, a felsőség, az atya és férj rovására -kell nevetni a színpadon. <span class="pagenum"><a name="Page_92" -id="Page_92">-92-</a></span> Általános lesz a léha humor, mely -nevetségessé tesz minden szentet. De míg az idealis tragédia -lélekemelő, az ideal-realis igazi tragicai hatású, azaz félelmet és -részvétet keltő, addig a realis tragédia leverő hatással van a -nézőre.</p> -<p>Az individualismus féktelensége őrjöng a szórakozásért, a -játékért, a ló- és más versenyekért, a színházért és mindennemű -mulatságokért. Bál, kirándulás, nyaralás, fürdőzés: életszüksége -minden tehetős asszonynak. Hazafias, országos, megyei, városi -ünnepeket, jubileumokat, temetéseket, kiállításokat stb. rendezni -ekkor lehet igazán. Mint a gyermek ujjong és sír a nézők és -hallgatók roppant tömege, örömtől, meghatottságtól könnybe -lábbadnak szemeik s talán egy kissé megnemesednek, talán rövid -időre felmagasztosul a lelkök, hogy csakhamar visszaessék szokott -léhaságába. Különösen a zenéért bolondúl az egész világ. Ennek -mámorában pillanatra felejti nyomorúságát, rossz kedvét, általános -idegességét. Nem becsűljük az életet, agyunkban sokszor megfordúl -az öngyilkosság gondolata. Számosan megőrűlnek.</p> -<p>Másrészről terjed a mysticismus és pietismus. Sok realista az ő -aprózó, részletező lelki munkájában meglátja a titkost, a -rejtelmest, az istenit; gyönyörködik és boldog az ő lágy, vallásos -érzésében, noha még sem gyűlöli az érzéki gyönyöröket.</p> -<p>Ez nagyjából az erkölcsi világ törvénye, ez jut érvényre a -haladás minden egyes hullámában az idealismus kitörésétől a -realismus alkonyáig.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_93" id= -"Page_93">-93-</a></span></p> -<h2>XIV.<br /> -A TUDOMÁNY CSŐDJE.</h2> -<p>A Budapesti Szemle 1896. októberi füzetében Török Aurél egyetemi -tanár <i>a tudomány csődjéről</i> szól <i>emberbuvárlati -szempontból</i>. Elmondja, hogy e csődöt Francziaországban -Brunetière, Németországban a többek között a <i>Rembrandt als -Erzieher</i> névtelen szerzője, Oroszországban pedig gróf Tolstoj -Leo hirdetik hangosan. És hazánkban e <i>vészjóslat</i> fő -szószólója én vagyok.</p> -<p>Ha az értekezés szerzője Brunetière és mások ellen állna ki -sikra, talán nem írom e sorokat; de mivel engem is belevont a -vészjóslók sorába, szivesen felhasználom az alkalmat, hogy az -értekezés tartalmához szóljak.</p> -<p>Mindenekelőtt meg kell jegyeznem, hogy az értekező talán semmit -sem olvasott tőlem. Teljesen tájékozatlan az én bölcsészetemben; -sértés nélkül legyen mondva, fogalma sincs róla. Mert ha csak a -lapokban megjelent apróbb czikkeimet olvassa, mindjárt szemébe -tünhetik, hogy én bölcsészeti magyarázatát adom korunk erkölcsi -sülyedésének éppen úgy, mint vallási, politikai, jogi, irodalmi, -művészeti és gazdasági tüneményeinek.</p> -<p>Öt éve mult, hogy az erkölcsi világ törvényét hirdetem és a -budapesti egyetem egy tanárának fogalma sincs róla. Megemlít a -nélkül, hogy tudná, mit tanítok, hacsak a Pascalból vett idézet: La -bonté et la malice du monde en général reste la même, a világ -jósága és rosszasága általában ugyanaz marad, nem vonatkozik reám, -alig találok egy-két pontot, melyet engem illetőnek tarthatnék.</p> -<p>De a ki ily idézettel tud előállani annyi bizonyíték után, a -mennyit én felhoztam, arról bátran elmondhatom, <span class= -"pagenum"><a name="Page_94" id="Page_94">-94-</a></span> hogy nem -áll a kérdés mai színvonalán. Tudnia kellene, hogy a szélső -idealismustól a realismus alkonyáig a jóság és romlottság mérlege -fokozatosan változik, az első lassan apad, a másik folyton -növekszik. Az idealismus győzelmével megnemesedik az emberiség -érzése, gondolkodása, fenköltebb lesz a magaviselete az egyetemes -szempontjából indúl ki a cselekvése, lelkesedik a vallás s -erkölcsért, a becsület és tisztességért. Élnek ugyan ekkor is -gonosz emberek, bomlott egyének, de maga az idők árja az erény -becsét hirdeti, követeli. Ezt mutatja ekkor a politika, a családi -és társadalmi élet, a művészetek; de legszembetünőbben elárulják a -művelt népek irodalmai.</p> -<p>Én annyiszor felhozakodtam már az irodalmi bizonyítékkal, hogy -igazán restellek vele előállani és rosszúl esik, hogy az egyetem -egyik tanárának fogalma sincs róla. Ha Gyulai ur, a szerkesztő, nem -tudja, azt nem csudálom, hisz rég elszokott az olvasástól, de Török -ur tanúlja meg ha ily kérdésből akar irni.</p> -<p>Miben áll ez irodalmi érv?</p> -<p>Röviden kimondva, az ember mindig olyan, mint a minő az -olvasmánya. Ha föltehetném egyesekről, hogy nem úgy éreznek és -gondolkodnak, mint a hogy költőik írnak, egy egész világról ezt nem -állíthatom. Ha Mikszáth, Mark Twain, Zola, Guy de Maupassant kedves -olvasmányom, lehetetlen hogy gyönyörűségemet találjam az 1820, -1700, 1490 körüli irodalomban. Csak a kiváncsiság adhatja kezembe -ez idők irodalmi alkotásait a nélkül, hogy tetszenének. Menjünk a -szinházba és nézzük meg valamely régi ideális költőnek tragédiáját -vagy vígjátékát, melyet halála évfordulóján adnak elő és -unalmasnak, elavultnak fogjuk találni a darabot, mert az egyetemes -iránti tisztelet uralkodik benne; a tragédia hősében alig van belső -ellenmondás, mert akkora az egyetemes tisztelete, hogy az egyén nem -szállhat vele szembe; a vígjátékban nem <span class= -"pagenum"><a name="Page_95" id="Page_95">-95-</a></span> az -egyetemes képviselőjének léhaságán, hanem az individuum kudarczán -nevetünk. A férj és atya, az egyházi és világi felsőség szent és -tiszteletreméltó előttünk, az ő rovásukra nem szabad kaczagni.</p> -<p>A három eszme, a szép, jó és igaz, egységének lazulásával -kezdődik az individuum jogának hangoztatása, a szabadság sürgetése, -de még sokáig nehéz a tragédia hősében nagyfokú ellenmondást -kelteni, mert erős az egyetemes iránti tisztelet. A hullám közepe -táján azonban már nagyob szerepe van az individuumnak, bátrabban -lép föl az érzékiség, az alkotórészek merészen szembe szállhatnak a -tekintély, az egész, az egyetemes képviselőjével. E joguk folyton -gyarapszik a realismus végéig, mikor vadul tombol az -individualismus.</p> -<p>Tessék megvizsgálni a haladás minden egyes hullámának irodalmát -s világosan fogja látni, hogy a legkülönbözőbb népeknél találkozunk -az irodalom, az aestheticai élet e törvényével. Némely hullámban -kevés irodalmi alkotás maradt ránk; de akárhányban gazdag és -termékeny az irodalom, ilyenek például 650–425; 425–150; 150 Kr. e. -– 180 Kr. u.; 180–590; 975–1490; de különösen gazdagok az -1490–1700; 1700–1815; 1815–1900-ig terjedő hullámok.</p> -<p>Mivel az erkölcsi világ e törvényét nem ismeri Török Aurél, -természetesen egész értekezésében hemzsegnek a helytelen állítások. -Ha ismerné ezt a törvényt, akkor nem mondaná, hogy mindannyian -másképpen képzeljük az idealismust, mert tudná, hogy az a szép, jó, -igaz egysége, az egyetemes uralma, összefoglaló gondolkodás, az -isten országa, a tekintélyi vallás és ideális morál győzelme, a -családban az atya és férj, az országban az egyházi és világi -felsőség hatalmának emelkedése, a theocraticus világnézet -gyarapodása, a bölcsészetnek eszmei iránya, immateriális nézetre -való hajlama stb. stb. Vele szemben áll a realismus, mely ez alkotó -részek uralma, elemző, szétszedő <span class="pagenum"><a name= -"Page_96" id="Page_96">-96-</a></span> gondolkodás, a dolgokban az -eltérő sajátságok keresése, a családban a feleség és gyermekek, az -országban az alattvalók, a szegény emberek, a munkások, a vidékek -tartományok érvényre jutása, szóval decentralisatióra való törekvés -a társadalom minden részében. Ez a szétmállás, ez az -individualismus teszi érthetővé a realismus vallási, bölcsészeti, -politikai, jogi, irodalmi és művészeti jelenségeit. Ez magyarázza -meg a természeti, orvosi és más realis tudományok hatalmas -virágzását, belőle értjük meg a családi élet bomlását, az érzékiség -féktelen csapongását, szóval minden realisticus tünetet.</p> -<p>Mint jó realista, Török Aurél, nem igen ismeri el, hogy a házi -és iskolai oktatás, nevelés, az életpálya, a társadalmi élet -nagyobb befolyást gyakorolna az ember jellemére. Lényege megmarad, -bár romolhat vagy javulhat. Az értekező a tojások között tánczol s -nem tudja megoldani az ellenmondásokat. Ha ismerné az erkölcsi -világ törvényét, tudhatná, hogy jellemünknek, melyet szüleinktől -örököltünk, folyton simulnia kell az uralkodó eszméhez. Tehát a ki -hosszú életet él, láthatta 1815-ben a szélső idealismus uralmát, -1825 körül a Vörösmarty-féle hazafias, patrioticus érzést, -gondolkodást, a harminczas években a romanticismus szertelenségeit, -a negyvenes, ötvenes, hatvanas években a nemzetiesb, melegebb, -bensőbb, közvetlenebb érzés, gondolkodás fokozatos győzelmét, az -idealis idők patriotismusának pusztulását és a nemzeti szellem -fokozatos növekedését, az eszményi morál, az egyetemesből kiinduló -erkölcsiség szembetünő hanyatlását, az erkölcsi érzés tompulását, -az összefoglaló gondolkodás, az idealis bölcsészet törpülésél, -kigunyoltatását, a hetvenes években az anyagiság és érzékiség -gyakorlását, a családi élet fokozatos bomlását, az egész ellenében -az alkotó részek követelő fellépését, a nyolczvanas években a -realismus összes tüneményeinek megjelenését. <span class= -"pagenum"><a name="Page_97" id="Page_97">-97-</a></span></p> -<p>A ki ezt át tudja élni, jellemének fokozatosan változnia, -átalakúlni kelle, különben megőrűl, elbetegesedik, elpusztul, Mert -mi a jellem? Érzésünk és gondolkodásunk és a nekik megfelelő -cselekvésünk. Ha jellemünk nem tud símúlni az idők árjához, -kétségbeejtő helyzetbe jut, melyet minden lépten elárúl bomlott -magunktartása. Ilyenkor meghasonlott kedélyűek, idegesek, -melancholikusok leszünk, vagy italnak, kártyának, tivornyának stb. -adjuk át magunkat, mert különben türhetetlen az élet. Ha pedig -szépen símulunk, aránylag boldogok vagyunk, tisztelet és becsülés -környez bennünket, esetleg a legfényesebb pályák nyílnak meg -számunkra.</p> -<p>A jellem símulásának tényezői, előmozdítói pedig nem mások, mint -a házi és iskolai oktatás és nevelés, az életpálya, a társadalomban -való részvétel, a sokféle olvasmány és tapasztalás.</p> -<p>Maga az eszme nyomása az igazi erő, mely folyton átalakítólag -hat reánk, mégis e tényezők játszszák mellette az elsőrendű -szerepet jellemünk szakadatlan módosításában. Szüleink, tanítóink, -barátaink és pártfogóink, ellenségeink és üldözőink mind az eszme -hatásának eszközei. Ezzel megérthetni a nevelés, az oktatás, az -életpálya és a társadalom fontos szerepét jellemünk fejlődésében, -melynek folytonosan, észrevétlenül módosulnia kell.</p> -<p>Az embernek mosolyognia kell azon a naivságon, melylyel a szerző -az utilitarismust indokolja. Az utilitarismus legközelebbi oka -<i>egyenesen a megdrágult életben keresendő</i>. Szerinte a mai -tudós nem élhet remete-életet; a nagy nyilvánosság, melybe a -verseny sodorja az embert, tömérdek költséggel jár, melegágya -korunk capitalismusának, mely nem engedi, hogy egyhamar beálljon az -idealismus.</p> -<p>A természettudományok csak annyiban járultak a mai -utilitarismushoz, a mennyiben gyakorlati találmányai az -<span class="pagenum"><a name="Page_98" id= -"Page_98">-98-</a></span> emberi munka értékét felemelték s a -mindennapi életet megdrágították. E mederben folyik tovább Török -Aurél okoskodása.</p> -<p>A szerző nincs tisztában a kérdéssel. Összezavarja a gyakorlati -utilitaris életet az utilitarismussal, melylyel a reális -gondolkodás az erkölcsi életet magyarázza. Az utilitarismus -bölcsészeti elmélet, mely a haszon, az érdek, az önzés -szempontjából akarja megérteni az erkölcsi tüneményeket. Ez a -legdurvább erkölcstani elméletek egyike, melyet tanítóik itt-ott -szebb színben iparkodnak bemutatni.</p> -<p>Ez az utilitarismus nevét a mindennapi utilitáris élettől vette, -melyhez tulajdonképp semmi köze. A gazdasági életet nem is tudnók -másnak elképzelni mint utilitárisnak. Az ember haszonért dolgozik, -e haszonból él meg, tartja fenn magát és családját. Ez a haszon a -pap és tanár, a tisztviselő és szolga fizetése, a munkás bére, a -gyáros és kereskedő nyeresége, az író tiszteletdíja. És így tovább. -Ezzel az utilitaris élettel, a haszonra, nyereségre való munkával -nagyon megfér a leghatalmasabb idealismus is, mely szent lelkesedés -a vallás- és erkölcs, a becsület és tisztesség iránt. A -tisztességes gazdagodás nem ellenkezik az idealismussal.</p> -<p>Ezért nem lehet Török Auréllal vitatkozni, mert összezavarja a -fogalmakat, mint jóravaló realista igen rossz logikus. Nem is -érdemes ellenmondásait, homályos gondolkodását elemezni, hanem pár -szóval meg kell világítanunk a kérdés mivoltját.</p> -<p>A három eszme: a szép, igaz és jó egységével, az idealismus -kitörésével az emberiség az erkölcsire veti magát, érzése, -gondolkodása és cselekvése az egyetemes szempontjából indul ki. -Ilyenkor a moralisták az istenre, a vallásra, a tekintélyre -alapítják a morált, ezekre viszik vissza erkölcsiségünket; -megvetéssel szólanak a letűnt idők utilitarismusáról, -sensualismusáról, stoicismusáról, stb. <span class= -"pagenum"><a name="Page_99" id="Page_99">-99-</a></span> Nekik az -Isten az erkölcs, a jog, a tekintély forrása. Ilyen idealis morál -uralkodik 1700, 1815 körül. Most is már sokan hangoztatják az -idealis morált; a nép, sőt a a műveltebb közönség is rajongani kezd -e fensőbb, tisztább erkölcsökért. Öt-tíz év mulva győzni fog ez a -gondolkodás az egész világon. Remélem, hogy ha él, Török Aurél sem -idegenkedik tőle.</p> -<p>De a három eszme egységének lazulásával, szellemi látkörünk -összébb-zsugorodásával, az individuum jogának hangoztatásával -halványabb, gyöngébb lesz az idealis erkölcs. Az egész ellenében -követelőleg lépnek föl az alkotó részek és e követeléseket -igazolniok kell a bölcsészeknek, moralistáknak. Ilyenkor, bár még -szerényen, kezdik hangoztatni a reálisabb erkölcstani theoriákat, -minők az egoismus, az utilitarismus, az epicureismus, a stoicismus, -az altruismus stb.</p> -<p>Az idők árja elég korán kedvez az epicurei és a stoicus -tanoknak. 1720, 1830 körül már hangoztatják némely műveltebb és -magasabb körökben, noha a társadalom átlag véve nagyon erkölcsös. -Még nem olvasnának el olyan regényt, nem néznének meg olyan -szindarabot, melyben az egyetemes képviselője van pellengére téve. -A közönség nem igen tud az egyetemes képviselőjének kudarczán -nevetni.</p> -<p>Komolyabb férfiak és nők különösen magasztalják a stoa büszke, -aristocrata erkölcstanát. A hullám közepe táján sok művelt ember -vallja ez elméletet, vagy legalább gyakorlatilag mutatja s rajongva -olvassa az öreg Dumas, Sue, Jókai és mások regényeit, melyek telvék -effajta hősökkel. Igaz, hogy gyönge az elmélet tudományos -igazolása, az egyéni önérzet ingadozó alapot nyújt, de megfelel a -nemzeti egység és nagyság rajongó napjainak.</p> -<p>A realismus gyarapodásával az emberiség mindinkább az anyagira -veti magát és tompúl az erkölcsi <span class="pagenum"><a name= -"Page_100" id="Page_100">-100-</a></span> érzés. Már szabad gúny -tárgyává tenni a tekintély képviselőit, a közönség jóízűen mulat a -pap, az atya, a férj, a világi felsőség stb. rovására. -Erkölcsiségünk alapját már nem tudja megtalálni a bölcsészet; az -egyetemesre, az istenre, nincs módja felépíteni; némelyek ugyan -hangoztatják az erkölcsi világrendet, de nincs vezéreszméjök; -legtöbben az utilitarismust, a sensualismust, az egoismust és -többé-kevésbbé az altruismust vallják.</p> -<p>Sőt mondjuk ki, hogy a realis időkben mindnyájan altruisták -vagyunk. Akármelyik elméletet hirdessük, a gyakorlatban -többé-kevésbbé az altruismus, a felebaráti szeretet hívei vagyunk. -A realismus vége felé minden ember altruista lesz. Ilyenkor a -féktelen individuum, a ki úgyszólván csak érzékileg tud szeretni, a -kit nem vezérelnek magasabb erkölcsi elvek, nem támogatják az élet -küzdelmeiben, nyájas, gyöngéd, engedékeny, könyörülő, irgalmas -lesz. A dúsgazdag millióit, a szegény ember filléreit adja ilyenkor -felebarátjának, nem tudja nézni mások szenvedését, nyomorát, -nélkülözését; mivel maga eléggé bővelkedik, bőven szórja másoknak -is. Mulatság, szórakozás, nyaralás, fürdőzés, érzéki gyönyör, testi -élvezet, színi előadás, különösen zene, majd mindenféle játék, ló -és más verseny kell a szegény individualistának, melyekre rémes -összegeket pazarol, csakhogy elviselhetővé tegye az élet terhét. A -bankár, a bőrzelovag és báró, a vállalkozó és mindazok, a kik -tisztességes és tisztességtelen úton-módon milliókat zsebeltek -össze, nem tudják megállani, hogy millióik egy részét nyilvános és -magánjótékonyságra ne fordítsák.</p> -<p>A realismus idején ritkaságszámba megy a fösvény ember. Ekkor -tehetsége szerint mindenki pazarol, fényt űz, a földi jólét ezer -meg ezer fajtáját hajhászsza; de midőn maga és övéi élveznek, -felebarátjainak is juttat, szóval altruista lesz. Olvassa el Török -Aurél Gaál Jenő <span class="pagenum"><a name="Page_101" id= -"Page_101">-101-</a></span> munkáját, <i>A társadalmi békét</i> és -meglepetve látja, mennyit tesznek a zsebelő gyárosok munkásaik -örömére, szenvedéseik enyhítésére, szórakoztatására. Maga a -törvényhozás is kénytelen altruista lenni. Az individuum, az alkotó -részek, a szegény emberek javára változtatja meg a régi -törvényeket, elveszi a tekintély képviselőinek régi jogait s -kiterjeszti a szabadságot. Rómában a Kr. utáni I. és II. században, -kivált ez utóbbiban, tömérdek gabonát osztogatnak a népnek, circusi -és más mulatságokat rendeztek, hisz <i>Panem et circenses</i> volt -a jelszó.</p> -<p>Húsz-harmincz év óta a mai törvényhozás is számos jogot adott az -alkotó részeknek itt-ott előkelő jogokkal ruházta fel a nőket, -kedvezett a házassági elválásnak, támogatta a successiv polygamiát -stb.</p> -<p>Igen, a realismus alatt mindnyájan altruisták lettünk; altruista -a fejedelemtől le az utolsó polgárig minden ember, csupa irgalom és -szánakozás, elnézés, eltussolás, nyilvános és magán jótékonyság -uralkodik mindnyájuk szívében. Azért magasztalja annyira Török -Aurél Hirsch báró jótékonyságát, a ki szórta milliót, el van -ragadtatva a bárói szív nemesebb vonzalmainak sugallatától, pedig ő -is csak azt tette, a mit kisebb mértékben mindnyájan tettünk, azaz -minden erkölcsi elv nélkül juttatunk embertársainknak, ha van -magunknak.</p> -<p>De hát beszéltünk-e, írtunk-e valamit a tudomány csődjéről -<i>emberbuvárlati szempontból?</i> A mint Török Aurél nem igen -szólott hozzá, mi sem fejtegettük, azért most czikkünk végén kell -röviden megmagyaráznunk a kérdést.</p> -<p>Én már annyiszor megvilágítottam és érthetővé tettem e kérdést, -hogy alig érdemes vele foglalkozni s irataimra kellene utasítanom a -t. olvasót; de hát ismételni nem árt. Repetitió non nocet, mondaná -Török Aurél.</p> -<p>Az idealismus napjaiban annyira kiszélesbűl az ember -<span class="pagenum"><a name="Page_102" id= -"Page_102">-102-</a></span> látköre, hogy túlnyomóan az erkölcsi, a -bölcsészeti, a történeti tudományok iránt érdeklődik és elfordúl a -természettudományok aprózó, elemző, szétszedő kutatásától, -búvárlataitól. Ilyenkor nincs érzékünk hozzá. Egyes realisabb -tehetségek ugyan foglalkoznak vele, de maga a társadalom nem igen -érdeklődik iránta. Igy látni ezt 1490, 1700, 1815 körül. Az -iskolákban is elhanyagolják tanítását, a műveltek sem igen törődnek -vele.</p> -<p>A mint lazúl a három eszme egysége, szűkűl az emberiség látköre, -lassankint hátat fordítunk az erkölcsi tudományoknak és a -természetiek kezdenek érdekelni, úgy hogy a haladás egy hullámának -első felét túlnyomóan az erkölcsi, a másodikat a természeti -tudományok foglalják le.</p> -<p>Arra tehát, hogy a természettudományok virágozzanak, hogy -érdeklődjünk irántok, szellemi látkörünk oly szűkülésére van -szükségünk, a minővel az utóbbi húsz-harmincz év alatt -találkoztunk. Ekkor tudunk elemezni, bonczolni. Nem látunk tovább -annál a pontnál, melyet szét akarunk szedni. Belé tudunk mélyedni, -mélységes titkait feltárni.</p> -<p>A természettudományok virágzása azonban nem oka az erkölcsi -léhaság, az anyagiság, az érzékiség, az elvtelenség általános -elterjedésének. Hanem mindkettő a gyarapodó s végre uralomra jutott -realismus következménye.</p> -<p>A tömérdek öngyilkosság, őrültség, általános idegesség, a -féktelen individualismus szintén nem a természettudományok okozata, -hanem a realismus alkonyának elmaradhatlan tüneménye.</p> -<p>A jó Gyulai Pál és derék munkatársa, Török Aurél, nem tudnak -ezekről semmit, régi, elcsépelt szólamokkal és lejárt okokkal -tiltakoznak a tudomány csődje ellen. Szerencsére még nem jutott -csődbe a tudomány, a realis idők tudományos nyereségeit, hódításait -mind megtartja az <span class="pagenum"><a name="Page_103" id= -"Page_103">-103-</a></span> emberiség; de csődbe jutott Gyulai és -Török tudománya, ezen a csődön akartam czikkemmel segíteni. Czélom -elérése azonban nem függ tőlem, hanem az ébredező idealismustól, -mely talán Gyulai és Török elméjét is annyira összefoglalóvá, -széles látkörűvé tudja átalakítani, a mennyi e tárgy megértésére -szükséges.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_104" id= -"Page_104">-104-</a></span></p> -<h2>XV.<br /> -I. FERENCZ JÓZSEF.</h2> -<p>Az erkölcsi törvény szempontjából nagyon érdekes a magyar nemzet -és felséges királyának története. Ha visszapillantunk ötven év -eseményeire, szinte látjuk, hogy válik el a három eszme egymástól, -hogy jutnak fokonkint uralomra a birodalom alkotórészei. Az ily -bomlás azonban erős viharokkal jár és örömmel mondhatjuk, hogy ő -felsége jó egészségben élte le a rémes napokat épen úgy, mint a -békés fejlődés esztendeit. Most is jó kitűnő egészségnek -örvend.</p> -<p>Pedig valóban nehéz időket élt át a jó király. A negyvenes évek -leglázasabb napjaiban, a forradalmak zugó árjában lépett a -birodalom élére, mikor rég lelohadt az egyetemes iránti rajongás, -mikor összébb szorult az ember erkölcsi látköre és határtalanul -lelkesedik a nemzeti egység és nemzeti nagyság után. Vörösmarty már -a huszas években kezdi hangoztatni e gondolatot; az ő lelke azonban -még hideg, ünnepélyes ódai hangon szólal meg. A nemzetinek meleg -hangjával csak a negyvenes években találkozunk, ekkor mindenfelé a -nemzeti nagyság, dicsőség és egység eszméje uralkodik az ember -szivében és agyában. Nálunk Petőfi és Kossuth ez érzés lánglelkű -tolmácsai. Bár szivesen hivatkoztak az általános ideákra, mégis -jóval realisabbak valának, mint Széchenyi és Vörösmarty s azért -voltak oly lelkes apostolai a nemzeti szabadságharcznak.</p> -<p>De a nemzeti egység gondolata ekkor már oly erős az egész -világon, hogy mikor trónra lép a király és leveretnek a -forradalmak, az ő körében se uralkodott más gondolat, <span class= -"pagenum"><a name="Page_105" id="Page_105">-105-</a></span> mint az -egész birodalomnak központosított egységes formája német vezetés -alatt. Így jött létre az összbirodalom, az abszolut hatalom alatti -Ausztria.</p> -<p>Csakhogy nem lehetett megállítani az eszme folytonos változását, -a realismus gyarapodását. Az egyetemes eszmék, melyek annyira -kedveznek a feltétlen királyi hatalomnak, mind jobban elenyésztek, -az objektiv realis világnézet mindenfelé hódított, az emberek -rajongani kezdtek a természettudományokért, ezektől várták a nagy -kérdések megoldását, melyekre az erkölcsi tudományok nem tudtak -válaszolni; a költők az elbeszélők és drámaírók felhagytak a -kalandos mesék előadásával, hanem bonczolni, elemezni kezdették az -életet, jelentkezett bennök a pessimismus és a léha humor, a -lyrából lassankint pusztult az ódai hang; a politikai életben -érvényesűlni akartak a nemzetiségek és csak roppant erőszakkal, -zsarnoki kényszerrel lehetett germanizálni, a mire a birodalom -sehogy se volt képes. Ugy hogy egy pár csatavesztés után meg kelle -alkudnia a monarchia alkotó elmeivel.</p> -<p>Így jött létre az 1860-iki októberi diploma, mely az egyes -tartományoknak korlátolt alkotmányt akart engedni.</p> -<p>A régibb, conservativebb elemek talán elfogadhatták volna az ily -alkotmányt, de a növekedő realismus annyira megerősítette a nemzet -nagy tömegét, hogy nagyobb önállóságot követelt. Újabb csapásoknak -kellett tehát következniök, a birodalomnak a sír szélére kellett -jutnia, hogy 1867-ben létrejöhessen egy jóval realisabb alkotmány, -mely két részre osztotta a birodalmat a németek és magyarok -hegemoniája alatt. Ő felsége a király bölcseségének, az eszme -változásához simuló lelkének köszönhetni, hogy létesűlhetett az -alkotmány, hogy a magyar nemzet kibékűlt fejedelmével és erős -támasza lőn ingadozó trónjának.</p> -<p>De míg nálunk mindvégig meg tudott maradni a magyar hegemonia, -mert a részek szorosabban csatlakoznak <span class= -"pagenum"><a name="Page_106" id="Page_106">-106-</a></span> az -egészhez; addig az osztrák tartományokban csak rövid életű volt a -német vezetés. Hisz oly lazán függnek össze az alkotó részek, hogy -a realismus idején engedni kellett követeléseiknek s nagy jogokat -adni a nemzetiségeknek. A király jósága itt is segített, nem állott -útjában az idők árjának, simult és engedett.</p> -<p>Mi magyarok ez idő alatt kevesebb alkalmatlanságot okoztunk ő -felségének. Bár a realismus nyomása alatt folyton növekedett a -függetlenségi párt, ugy hogy a néhány főből álló töredék száz -képviselőre emelkedett, sőt az 1867-es alapon álló másik párt is -nemzeti kivánságokkal állott elő és vezérének ragyogó beszédeivel -lángra lobbantotta a nemzetet: mindamellett az uralkodó pártnak -sikerült harmincz éven keresztül megtartani a hatalmat.</p> -<p>Mily eszközökkel munkálkodott, mindenki tudja; hisz ugyanily -módon jártak el az egész művelt világon, különösen így a -centralizált országokban, hol rendesen egy érdektársaság kezébe -kerűlt a nemzet sorsa, míg a decentralizált országokban csupán -helyi bandák keletkeztek, melyek uralmát könnyebben le lehetne -rázni. Legalább is nem keseríti el annyira a realis idők léha -individuumját, ha tudja, hogy nem egy óriási polyp szorongatja, -hanem csak egy kisebb czimborasággal kell megküzdenie. Nálunk a -nemzetiségek is kedveztek a kormánypártnak, melyeket majd helyi és -egyéni kedvezményekkel, majd erőszakkal ártalmatlanokká tudott -tenni. És mivel fönt, a koronánál nem állott elő követelésekkel, ő -felsége szivesen támogatta, nem kérdezte Tisza Kálmánnak, vagy -Széll Kálmánnak, vagy Wekerle Sándornak, Bánffy Dezsőnek, vagy -Perczel Dezsőnek hiják a tehetséges férfiut, egy kis nyugtalanság -után rendesen kinevezte az ország kormányelnökét.</p> -<p>Ilyen bölcs simulás, az idők árjához való szerencsés -alkalmazkodás volt ő felségének majdnem ötven éves uralkodása. -Szerencsés időbe, a realismus fényes napjaiba <span class= -"pagenum"><a name="Page_107" id="Page_107">-107-</a></span> esett -uralkodásának jó része. Mikor az anyagira és az érzékire veti magát -az emberiség, mikor jólét és gyönyör kiséri földi útjában az -embert, rendesen jó dolguk van a királyoknak is. Az irodalom és -művészet az ipar és kereskedés szolgálatukra áll, hogy -fényesebbnél-fényesebb ünnepeket, pompás kiállításokat, óriási -katonai szemléket és gyakorlatokat és más mulatságokat -rendeztessenek a népnek, mely ilyenkor: Panem et Circenses-t -kiált.</p> -<p>Most azonban fordulóponton állunk. Új szellemi és erkölcsi világ -küszöbére lépett az emberiség és benne a magyar nemzet, hol az -egyetemes iránti magasztos rajongás tölti el bensőnket, hol a -központ, az egység képviselője már nem enged az alkotó részeknek, -hanem erélylyel követeli a vallás és morál tiszteletét, a becsület -és tisztesség visszaszállítását. Nehéz lesz az átalakulás, mert -visszatér a nemzetek tettereje, harczi kedve, könnyebben kitörhet -egy-egy háború, nagy bomlás állhat be az országban is.</p> -<p>Szivünkből kivánjuk, hogy ő felsége könnyen meg tudja tenni azt -az utat, mely az idealis eszme áramlásánál fogva előtte áll, legyen -boldog és szerencsés uralkodó az új idők erkölcsileg nemesebb, -szellemileg szélesebb látkörű nemzedéke fölött; és a ki bölcs -uralmával zárta le a magyar nemzet első ezredéves életét, még sok -esztendeig vezethesse hű alattvalóit második ezredéves útjokon. Ha -eddig is dicső volt, legyen még dicsőbb az uralkodása!</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_108" id= -"Page_108">-108-</a></span></p> -<h2>XVI.<br /> -A DEMOCRATIA HALÁLA.</h2> -<p>A democratia agonizál. Betegágyát körülveszi a síró és ujjongó -sokaság s azt hiszi, hogy zajával életet lehelhet a haldoklóba. -Pedig már csak mesterségesen hosszabbítják napjait. Aethert -lehelnek belé, galvanizálják elhidegülő végtagjait, gyorsítják -szívverését; de meg kell halnia az agonizálónak, ezt kivánja az -erkölcsi világ törvénye.</p> -<p>Egy geniális barátom e napokban lelkesen vitatta előttem, hogy -meg kell nemesíteni a szabadelvűséget, becsületessé kell tenni a -democratiát és morális alapon újra meg lehet erősíteni. Nagyon -szép, de lehetetlen gondolat.</p> -<p>De hát miért ne lehetne megnemesíteni a democratiát? kérdi a t. -olvasó. Egyszerűen azért nem, mert a democratia nem egyéb mint a -realismus szétmállása, decentralisatiója, a szép, jó, igaz -eszméinek teljes elválása, egymás közötti bomlása. A szépnek -ellensége lesz a jó, a jónak az igaz. Mindegyik felmondja a -szolgálatot. Ilyenkor minden szétmállik. A családban az atya helyét -elfoglalja az asszony, a szülőkön követelőznek a gyermekek. A -testületek élén síma, nyájas főnökök állanak, mert az erélyes és -szigorú elüljárót megbuktatják az alattvalói vagy ezek pártfogói. A -ministertől lefelé minden főnöknek nyájasnak, szeretetreméltónak -kell lennie, különben ezer kellemetlenség éri; a vidék fellép a -központ ellen és nem lehet megtagadni kérelmét, dohánygyárakat, -vasúti üzletvezetőségeket, vicinálisokat, királyi táblákat és -törvényszékeket stb. stb. kell neki juttatni, különben felzúdúl és -nem választ kormánypárti képviselőket. Az ország érdeke -<span class="pagenum"><a name="Page_109" id= -"Page_109">-109-</a></span> ilyenkor a vidék érdeke. Hivatalokat -teremtenek, mert a realismus alatt soha sincs elég hivatal és a -vidék legtávolabbi korteseinek állásokat szereznek s pályát nyitnak -a szegény ember tehetséges és élelmes fiának.</p> -<p>A politika és erkölcs is elválik egymástól. A minister, -államtitkár hazudozik mint a megszorúlt gyermek. Csűri, csavarja az -igazságot, melyet nem lehet kimondani. A fölebbvalónak nincs érzéke -az igazság iránt, mert hazudozással kell elaltatni, csillapítani az -alattvalók féktelen individualismusát. A férj hazudozik nejének, a -szülők apró hazugságokkal csitítgatják követelődző gyermeiket, a -polgármester, a főispán meg az alispán és szolgabiró komoly -füllentésekkel hallgattatják el a panaszos feleket. Hazudozva -udvarol a férfi a nőnek, szóval a tekintély képviselői, a -társadalmi, közigazgatási, politikai stb. ügyek vezetői nem -lehetnek el folytonos füllentés, nyájas hazudozás, ügyes furfang és -ravaszkodás nélkül.</p> -<p>Igy rajzolhatnám a jónak és szépnek szerepét a realismus -democratiája alatt. Tessék már most megnemesíteni ezt a -democratiát. Lelki, erkölcsi nemesség és democratia annyi, mint -fából vaskarika. Együtt véve képtelen állítás, mely önmagának mond -ellene.</p> -<p>A társadalomnak azonban meg kell nemesednie. Igy nem maradhat. A -szép, jó és igaz eszméje annyira elvált egymástól az egész világon -Londontól Pekingig és San-Franciscótól New-Yorkig, hogy tovább nem -mehet ez a szétválás. Most tehát e három eszmének egyesülnie -kell.</p> -<p>Ez az egység azonban a legsötétebb reactió, a mitől a bécsi és -budapesti democraták éppen úgy rettegnek, mint a pekingi vagy -chicagói realisták. Ez a reactió megveti az anyagiságot és -érzékiséget, rajong az istenért, a vallásért, a morálért; gyülöli -felebarátját, ha hitvány, jellemtelen ember; tiszteli az erényt, az -igazságot, szigorú törvényeket hoz érdekökben, édes testvérekké -lesznek a politika <span class="pagenum"><a name="Page_110" id= -"Page_110">-110-</a></span> és vallás emberei, a mitől retteg -minden léha realista, derék szabadelvű és democrata.</p> -<p>Ilyenkor kisebb-nagyobb mértékben theocraticus lesz a politika, -nagy befolyásra tesz szert a papság és az aristocratia, uralomra -jut az igazi tisztesség és a valódi becsület, miután oly sokáig -uralkodott a talmi vagyis a lovagias becsület.</p> -<p>A democratia tehát nem kerülheti ki sorsát, neki szegénynek meg -kell buknia. Keresztyén és zsidó democratáink éppen oly kevéssé -tarthatják életben, mint a socialisták, a kiknek szintén el kell -pusztulniok az idealismus nyomása alatt, mert mikor az egyetemesért -rajongunk, nem lelkesedhetünk a leghatártalanabb -individualismusért, melynek képviselői a szegény socialisták.</p> -<p>Vigasztalásukra legyen mondva, hogy mivel aránylag rövid ideig -tart a szélső idealismus uralma, annak idején újra feltámadnak a -demokraták és socialisták. Beatam resurrectionem!</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_111" id= -"Page_111">-111-</a></span></p> -<h2>XVII.<br /> -A TANÜGY HANYATLÁSA.</h2> -<p>Az erkölcsi világ törvénye nagyon érthetővé teszi a mostani -meddő iskolai vitákat. Ma a realismus alkonyán és az idealismus -hajnalán vagyunk. Az egész világon mutatkozó erkölcsi felháborodás -jelezi, hogy nemsokára új napok virradnak reánk. Ez az időszak nem -kedvez a tanügynek.</p> -<p>Körülbelűl ezt a benyomást meríthetjük abból a másfél ezer -oldalos jelentésből is, melyet a vallás- és közoktatásügyi m. kir. -minister 1895-ről kiadott.</p> -<p>A természettudományok, a realis ismeretek veszítenek becsükből. -Nemcsak a tudomány előkelő munkásaira tekintenek közönynyel, hanem -általában nem sokra becsülik a realis tudást. Már a realisabb -időkben felhozakodnak a túlterheléssel. Ez a vád folyton növekszik. -Mindinkább sürgetik az egészség ápolását. A játék, korcsolyázás, -fürdés, úszás emlegetésével találkozunk.</p> -<p>Még elemi iskolában is látunk matinéeket, élőképeket; a -középiskolákban hangversenyeket, bálokat stb., melyek elvonják az -ifjúságot a tanulástól. A tanárok ministeri rendelet nélkül is -kurtítják a tananyagot. A nyelvtanból alig tanítanak valamit. -Helyette történeti mondákat, kedves meséket és kisebb-nagyobb -költők verseit taníttatják be. Harmincz-negyven év előtt vaskos -ékesszólás-tanokkal tömték tele az ifjú elméjét, néha még ezekkel -sem elégedett meg a tanár, aesthetikai tanokat diktált beléjök; -most alig 60–80 oldalra terjed az elmélet, sőt ennek is felét -kihagyja némely professor. Az irodalomtörténetből kiesnek az apróbb -írók és költők, csak az elsőrendűekkel foglalkozunk. <span class= -"pagenum"><a name="Page_112" id="Page_112">-112-</a></span> Így -járunk el a többi tantárgygyal is, mert a fődolog keveset és okosan -tanítani, a mit már az iskolában megtanulhasson az ifjú, hogy ne -kelljen otthon foglalkoznia, mivel szabad idejét zenének, -szórakozásnak kell szentelnie. Ilyenkor hallatlan mélyre sülyed az -ifjú tudásának színvonala. Gyakorlataiban a füzet külseje a fő, nem -a tartalom. Egy-egy osztály gyönyörűbbnél gyönyörűbb füzetbe írja -dolgozatát. Csakhogy e dolgozatok eszmei szempontból gyarlók. A -classicus nyelvek tanulása teljesen el van hanyagolva. A franczia -baccalaureatusi (nálunk az érettségi) vizsgálaton, a jelölt -embernek tartja a Piraeust, nálunk más bohó dolgokat hallani. És ha -a tanulók megbuknak az első vizsgálaton, bizonynyal áteresztik őket -a javító érettségi vizsgálaton, mert buktatni nem szabad. Magas -állású politikusok, tisztviselők stb. vetik közbe magukat, hogy ne -bukjék kegyenczök, rokonuk stb.</p> -<p>De maguk a tanárok sem tudnak szigorúak lenni az eszme nyomása -alatt. A tanár csak akkor lehet követelő, mikor az egész társadalom -rajong a tudományért, Most pedig e rajongás teljesen hiányzik. -Egyetemi tanárok, a helyett, hogy tudományuknak élnének, -politikával, pénzintézetekkel, részvénytársaságokkal, az anyagi -jólét tényezőivel foglalkoznak; az ügyetlenebbek egy pár kézikönyv -után darálják le leczkéiket.</p> -<p>Széles látköre, egységes tudása, fensőbb eszmei szempontja -kevésnek vagy senkinek sincs. Egy-egy specialista behatólag érti a -tudomány valamelyik ágát, az egésznek egységes felfogása iránt -azonban nincs érzéke.</p> -<p>A könyvmolyok tudománya is merő adathalmaz, melyben kevés a -köszönet. Ma ott állunk, a hol az emberiség talán 1812-ben állott, -mikor Hegel kiadta Logikáját, melynek előszavában keservesen -panaszkodik, hogy nem kell semmi eszmei, becse csupán a gyakorlati -tudásnak, ügyességnek van. Napjaink gyakorlati tudósai szintén nagy -megvetéssel <span class="pagenum"><a name="Page_113" id= -"Page_113">-113-</a></span> szólanak minden eszmeiről s így magáról -Hegelről is, úgy hogy nemrég azt írta nekem egy jónevű német tanár, -hogy Beneke philosophiájának volt a híve és csak annyit tud -Hegelről, hogy századunk legnagyobb szédelgője: Der grösste -Schwindler des Jahrhunderts!</p> -<p>A szélső realismus e hangulatában természetes, hogy nem vezet -czélra a tanárképzés annyiszor emlegetett reformja sem. Eszmétlen -és realista professorok nem lelkesíthetnek a tanulásra senkit, hisz -maguknak sem lehet lelkesedésök. Csak ismerni kell a különféle -tanárképző intézeteket nemcsak nálunk, hanem az egész világon, hogy -belássuk, mily gyarló lábon áll az egyetemi tanulás. Számos jobb -nevű egyetemi tanárt, mint Paulsen, Treitschke, Brunetière stb. -idézhetnénk, a kik keservesen panaszkodnak a tanuló ifjúságra, és -kárhoztatják a tanárokat. Ez utóbbiakat teszik felelőssé az ifjúság -tudatlanságáért. Ils ne sont pas assez exigeans, nem elég -követelők, mondja Brunetière.</p> -<p>Pedig a tanár sem tehet róla, ő is az eszme nyomása alatt áll -éppen úgy, mint a tanulók és a rendelkező minister. Mert mit tehet -most egyebet a minister, mint decentralizáló és könnyítő -rendeleteket adni, melyek nem emelik az ifjúság tanuló képességét. -Ma csak decentralizálni, iskolákat építeni, felszerelni, a tanítók -fizetését emelni, a testi nevelést előmozdítani, a közoktatási -tanács hatáskörét megszorítani, az érettségi vizsgálatot részben -vagy egészen eltörülni, az önállóbb és követelőbb tanférfiakat -nyugdíjba küldeni stb. lehet. Ezeket megengedi, sőt követeli a -realis gondolkodás.</p> -<p>Eleinte még az ébredező idealismustól sem várhatni a tanulás -fellendülését, mert ez nem annyira a tudást, mint a valláserkölcsi -nevelést sürgeti. Már most sokfelé hallani, hogy lelketlen és -közönyös a tanítói kar, nincs vallásos meggyőződése, nem törődik az -ifjúság erkölcsi <span class="pagenum"><a name="Page_114" id= -"Page_114">-114-</a></span> állapotával; megelégszik, ha ledarálja -és kikérdezi a feladott tananyagot. Egyébre nincs semmi gondja. Pár -év mulva az egész művelt világot betölti ez a panasz; a mi számos -tanár megrovása és elmozdításával jár. 1818 körül az idealismus -uralomra jutásával sok tanárt nyugdíjaztak vagy elmozdítottak, -némelyik csak a censura által helybenhagyott füzetet olvashatta fel -tanszékén. A német birodalom keresztény jellegű iskolában kezdik -már korlátozni a zsidó tanárok alkalmazását, el akarják őket -tiltani az irodalom és a történelem tanításaitól, mit csakhamar a -bölcsészet és más humaniorák elvonása fog követni s legfölebb -egy-két realis tantárgyat hagynak meg kezökben.</p> -<p>Azt hiszem azonban, hogy az idealismus kitörése, a moral -«dühöngése» nem lesz oly erőszakos, mint 1818 körül volt. De nem -lehet oly enyhe, hogy meg ne tisztitsa a mai individualismus -romlottságát. Hivatása az emberiség erkölcsi és vallási színvonalát -újra felemelni, nemünk erkölcsi tisztaságát visszaállítani. Ez -annyira szükséges, hogy nélküle az európai és amerikai civilisatió -pusztulása következnék be. Oly magasra kell emelkedni az -idealismusnak, hogy legyen mit apasztani és fogyasztani egy egész -hullámon keresztül a realismusnak. De hogy e szolgálatot megtehesse -az idealismus, a mennyire a történelemből látom, egy konkrét -vallásra van szüksége. A görög-római polytheismus egy ezredéven -keresztül teljesítette e szerepet; a kereszténység több mint -másfélezer éven át elégítette ki az európai emberiség -valláserkölcsi szükségét.</p> -<p>Vajjon meddig lesz képes e magasztos hivatásnak megfelelni? -nehéz lenne megmondani. Azt azonban világosan látom, hogy a tiszta -erkölcsi idealismus, mely nem tud valamely vallásba fogódzni, oly -gyönge, hogy nem akadályozhatja meg a társadalom teljes felbomlását -és a civilisatió pusztulását. Mert ne higyje senki, hogy a vasútak -<span class="pagenum"><a name="Page_115" id= -"Page_115">-115-</a></span> és gőzhajók, meg az ipar más csodái és -természettudományok bámulatos sikerei képesek lesznek fentartani a -civilisatiót. Az iskolák és egyetemek, a művészet és ipar csodái -alkotják a civilisatiót; fentartása azonban az emberiség -valláserkölcsi erejétől függ. A vallás pusztulásával elenyészik a -civilisatió is. Az ázsiai, afrikai, európai, amerikai stb. romok -mutatják, hogy földjükön egykor hatalmas civilisatió virágzott s a -történelem földeríti, hogy némelyeké a vallás pusztulásával ment -tönkre; az erkölcsi törvény ismerete pedig elárulja nekünk, hogy -mindegyik pusztulásának ez lehetett az eszmei, bár nem közvetlen és -látszatos oka.</p> -<p>Ezek előrebocsátása után könnyű tudnunk, minő eredménye lesz -hazánk és a külföld mostan folyó tanügyi vitáinak. Vajjon -emelhetik-e a tanügy belső, eszmei színvonalát? Fognak-e virágzani -az egyetemek; kitűnő tanárok foglalják-e el a tanszékeket, melyek -köré lelkesedéssel csoportosúl a hallgatóság? Vajjon kitör-e a -középiskolai ifjúságban a tudás szenvedélye? Egész odaadással, -nemes enthusiasmussal szentelik-e magukat az erkölcsi és realis -tudományokra? Mindez hiú remény. Itt nincs vigasztalás. Előbb az -erkölcsi tisztuláson kell keresztűl vergődni az emberiségnek. Ha -megtörtént e nagy valláserkölcsi mosakodás, ha beállott az -emberiség vallás-erkölcsi fölemelkedése, ha újra tudunk -összefoglalni, egységre törekedni gondolkodásunkban, fenköltek -lenni érzésünkben s kezd lohadni a szélső idealismus: akkor beáll a -tudás szenvedélye, a tudomány iránt való boldogító lelkesedés; -akkor nem hiába beszélnek az egyes országok gyűlésein. Ma csak aes -sonans és cymbalum tinniens a ministerek és képviselők, tanárok és -tanítók szónoki vitája, a kötetes jelentések s a tanügyi congressus -elavult határozatai.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_116" id= -"Page_116">-116-</a></span></p> -<h2>XVIII.<br /> -A TANÜGYI CONGRESSUS.</h2> -<p>1896. júl. 3-ikán űlt össze a tanügyi congressus. Tanítók és -tanítónők nagy számban jöttek fel Budapestre, hogy néhány buzdító -felolvasást hallgassanak meg és központi vezetés által -megállapított határozatokat hozzanak.</p> -<p>Legyetek üdvözölve tanítótársaim!</p> -<p>A hazafias frázisok és fényes ünnepélyek napjaiban emelkedett -hangulattal álljátok körül a felolvasások és szónokok asztalát, -szünni nem akaró tapssal, perczekig tartó éljenekkel honoráljátok -előadásaikat. Végül tömérdek felköszöntéssel háláljátok meg a -minister jóakaratát, vezetőitek buzgóságát.</p> -<p>Ez természetes a realismus idején. Ünnepelni, jubilálni, -örömkönnyekbe és éljenekbe kitörni, ekkor tudunk legjobban.</p> -<p>Olyanok vagyunk, mint a gyermekek, a kiket pár percz alatt -könnyű megríkatni és nevetésre gerjeszteni. Sírunk és mosolygunk, a -mint a pillanat követeli. A szórakozás mámorában, a ló-, a torna-, -a regatta-, a hang- és más versenyek mámorában, kell élnünk s -többé-kevésbbé ily verseny a tanügyi congressus is.</p> -<p>Tudom, hogy elég jól fogtok mulatni. Koplaltatok eleget -szegénységtekben, most felejtsétek el és vígadjatok!</p> -<p>Ne féljetek, senki sem zavarja mulatságtokat. A kik komolyabban -veszik az életet, azok otthon maradtak és töprengve, merengve -gondolkoznak korunk erkölcsi és értelmi anarchiájáról. Ti -zavartalanul játszhatjátok el a nagy tanügyi komédiát, ki vannak -osztva a szerepek, a játékosok jól betanulták azokat s talán -kifogástalanul darálják le előttetek. Mert csakugyan egész -ünnepélytek nem egyéb <span class="pagenum"><a name="Page_117" id= -"Page_117">-117-</a></span> mint egy mesterileg rendezett komédia s -ti is alig vagytok egyebek mint szegény komédiások.</p> -<p>Hiszen a szellem, mely sziveteket és elméteket betölti, már -haldoklik, pusztulóban van. A miket beszéltek, a miket határoztok, -papiroson marad vagy rövid idő alatt megvetésben részesűl. Sírjába -készűl a realis idők individulismusa s ti öntudatlanúl jöttetek el -a temetésére. Minél többen vagytok, annál ünnepélyesebb, fényesebb -ez a temetés; de mégis csak temetés.</p> -<p>Az ébredező idealismus férfias akaratot, magasztos összefoglaló -gondolkodást, az egyetemes iránti szent lelkesedést, a szép, jó és -igaz egységében való isteni hitet követel tőletek; de nem értitek -hivő szózatát, léha realisták vagytok, a kik nem lehettek az ő -apostolai.</p> -<p>Azt mondjátok, hogy összejöttetek tanúbizonyságot tenni a magyar -cultura állapotjáról, kívánságairól, szükségleteiről. A congressus -az iskola beszámolója a magyar culturáról. Az ezerév ünnepe nagyon -fogyatékossá lett volna e congressus nélkül. Üres frázisok! Hány -iskola és hány tanuló van hazánkban, azt tudtuk e congressus nélkül -is. A magyar cultura állapotját és szükségleteit pedig ti ismeritek -legkevésbbé.</p> -<p>Ti, a realismus gyermekei, nem érzitek, hová sülyedt húsz év óta -az iskola; pedig tömérdek tanszéket állítottak, tanárt és tanítót -alkalmaztak, gyönyörűbbnél gyönyörűbb palotát emeltek, szóval sok -milliót költöttünk az iskolára; de nem önthettük belé az éltető -szellemet, nem ébreszthettük fel ifjúságunkban a tudás vágyát, nem -állíthattuk meg tanítványaink keblének küszöbén azt az erkölcsi, -értelmi és aestheticai bomlást, mely földúlta a társadalom békéjét, -a szivek és elmék nyugalmát, a családok szentélyét.</p> -<p>Azzal biztatnak benneteket, hogy a congressuson fölvetett -eszmék, a kellő formába öntött gondolatok, majd szárnyra kelnek és -átrepülve az egész országon, gazdagítani <span class= -"pagenum"><a name="Page_118" id="Page_118">-118-</a></span> fogják -az ország közvéleményét. Hiú remény! sőt rosszabb, nyilt hazugság! -Hol van most ez a közvélemény? A budapesti kiállításon vagy -Pusztaszeren? Talán Nagyváradon vagy Kolozsvárott? A ki tud -gondolkodni, látja a bomlást, a ki nem akar másokat rászedni, az -őszintén kimondja, hogy napjaink haldokló realismusának nincs -közvéleménye, nincsenek eszméi, melyek tettre gyulasztanák. Tudós -tanáraink eszmétlenül, hév és lelkesedés nélkül adják tovább a -tudás száraz anyagát vagy gondolatnélküli, meddő frázisokkal -czifrázzák fel, de összefoglaló gondolkodása, termékeny eszméje -egynek sincs. Férfiakra volna szükség e congressuson, a kik -fenekestül felforgatnák a XVIII szakosztály megállapított tételeit, -a kik egy éjszaka mind a százhetven előadó gondolkodását -idealizálnák, vagyis összefoglaló gondolkodásra tanítanák. Hisz -ezek mind léha elemzők, fecsegő analysálók, a kiknek nem adatott -lelket önteni a realista tömegbe.</p> -<p>De hisz maguk az iskola emberei, a congressus a maga impozáns -erejével kézzelfoghatólag megmagyarázza majd az országnak az iskola -ügyének mindeneket meghaladó fontosságát. Igen a nemzeti közoktatás -egységének, fontosságának, hivatásának, a közoktatás munkásai -összetartozásának ügye győzelmesen kerűl ki a congresszus -tárgyalásaiból. Az iskola emberei fokozott magaérzéssel és -eszmélettel fognak távozni a gyűlésekből! Szegény ámító! A haldokló -realismus napjaiban fog most az ország elragadtatva hallgatni -jámbor tanítóinak rég elavult csevegéseire; mikor egész bensőnk -csupa ellenmondás, mikor hit, remény és szeretet nélkül néznek -polgártársaink a kétes jövőbe, mikor nagy és egyetemes principiumok -után epedünk és sóhajtozunk: most álmélkodva hallgassuk az oly -bölcseséget, mely egy órával többet vagy kevesebbet követel a német -nyelvnek, a természettannak, a szépírásnak s az idealismus hajnalán -sürgeti a népies, magyaros, vagy <span class="pagenum"><a name= -"Page_119" id="Page_119">-119-</a></span> inkább triviális stílust, -kiemeli a füzetek egyenlő és csinos külsejét, vitatkozik a játék és -a torna előnyei fölött. És a többi és a többi. E gyűlésekből csak -egy korlátolt realista mehet haza önérzettel, büszkeséggel; mert ha -egy kissé tud összefoglalóan gondolkodni, szégyenleni, röstelleni -fogja hogy végig hallgatott ennyi üres, tartalmatlan, elcsépelt -zagyvalékot.</p> -<p>Rengeteg sokaságtok megtanítja az országot az iskola ügyének -fontosságára!? Azt hiszitek? Mikor állítanak több iskolát, mikor -beszélnek többet az iskoláról, mikor járnak legtöbben az iskolába, -ha nem a realismus alatt? Harmincz év óta minden újság, minden -gyűlés, minden hatóság közvetve vagy közvetlenül az iskola -fontosságáról írt, beszélt, tanácskozott. A szegény német -tanítókkal verették meg a francziákat, hódítatták meg a világot! -Hatalom lett a tudomány és általa az iskola s mivel a hatalom -pénzzel jár, egyetemi tanáraitok beléptek az országházba, a -különféle részvénytársaságokba, takarékpénztárak igazgatótanácsába. -Íme mennyire megbecsült a világ benneteket! Sőt a tanítók és -középiskolai tanárokról sem feledkezett meg, ezeket sok helyütt -választási korteseknek avanzsiroztatta és így egy kis -mellékjövedelemhez juttatta. Íme ennyire meggyőződött a világ az -iskola ügyének fontosságáról.</p> -<p>Az ébredező idealismusnak egészen más tanítók és más iskolák -kellenek: olyanok, melyek lelket öntsenek a bomlott ifjúságba, -melyek átalakítsák érzését, gondolkodását, megnemesítsék -erkölcseit, hogy át tudják érezni és felfogni az isteninek -szentségét!</p> -<p>Ti talán még azt sem látjátok, hogy ma fenekestől fel van -fordulva az emberiség köz- és magánélete. Hazugság lett ajkainkon -az igazság; érzékiség és anyagiság a jó; léha gyönyör és rút a -szép. Testi neveléssé vált az iskola, melyből fáradtan távozik az -elernyedt lélek. Merészen mondva, öngyilkos-jelölt minden tanuló, -mert nincsenek <span class="pagenum"><a name="Page_120" id= -"Page_120">-120-</a></span> vallási és erkölcsi alapelvei, -nincsenek, nem lehetnek magasztos principiumai, melyek vezérfonalul -szolgálhassanak az élet tömkelegében. Ti nem adhattok nekik -ilyeneket, mert magatoknak sincs, ti a romlott társadalom szegény -gyermekei vagytok, a kik talán nem is sejtitek, milyen fertőnek -vagytok békés lakosai.</p> -<p>E fertő sarával akarjátok betapasztani és bemeszelni a magyar -közoktatás épületét. De hiú minden fáradozástok. Mert mennydörögve -közeledik az új eszme vihara, elsöpri érzésteket, gondolkozástokat -és egy rátok nézve ismeretlen szellemmel árasztja el a világot s -benne az iskolát. Rohamának a ti jámbor komédiátok sem állhat -ellene. Beszédeiteket, határozataitokat a pusztuló realismus -sugallja, melynek uralma alatt szétmállott a társadalom; az egyed -foglalta el az egyetemes oltárát; furfanggá, cselszövénynyé, -zsebeléssé vált a politika; ravasz önkénynyé a közigazgatás; -pajtáskodás és czimboraság lett a barátság, felbomlott a családi -élet szentsége, csupán érzéki ösztön kielégítése lett a két nem -szerelme; gúny tárgya és nevetséges lőn a tekintély képviselője; -sárba rántatott minden isteni és erkölcsi. De azért csak -beszéljetek, határozzatok és éljenezzetek!</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_121" id= -"Page_121">-121-</a></span></p> -<h2>XIX.<br /> -A SZELLEMI ANARCHIA.</h2> -<p>Napjaink kiváló gondolkodói mind megegyeznek abban, hogy az -erkölcsi, szellemi és aesthetikai anarchia idején élünk. Számtalan -czikk és tanulmány foglalkozik e kérdéssel, legújabban korunk egyik -legtehetségesebb bölcsésze, <i>Fouillée Le mouvement idealiste</i> -czímű nagy munkájában hozakodik fel e gondolattal s bemutatja -franczia jelenségeit.</p> -<p>Természetes, hogy e nagy anarchiáról legjobban tájékozódva -kellene lenniök az egyetemi, középiskolai, praeparandiai tanároknak -és tanítóknak. Ismerniök kellene a haldokló realismus tüneményeit -és a feltámadó idealismus követeléseit.</p> -<p>Pedig a mi jámbor tanárainknak fogalmuk sincs róla. Most ötezer -tanító és tanár űl együtt a congressuson, három nagy beszédet -hallottunk: egyet az elnök, egyet a minister és egyet Berzeviczy -Albert szájából s mind a három beszéd, hozzászámítva Beőthy Zsolt -jelentéktelen frázisait, a régi mederben, félszázados szólamokban -pereg le, egyetlen termékeny gondolat nélkül.</p> -<p>Az elnök szavai például a körül forognak, hogy össze kell -forrasztani, <i>szerves egészszé átalakítani az európait és a -magyart</i>. Ez a nagy föladat! kiált fel. De hisz ezt fél század -óta milliószor hallottuk; csakhogy ez az európai éppen úgy bomlik -mint a magyar. A bomladozóval nem forraszthatunk össze semmit. -Nincs oly ragasztékunk, mely a kettőt egyesíteni tudná. Bomlás itt, -bomlás ott. Eddig éppen a szerint jártunk el, az európai -intézményeket meghonosítani iparkodtunk; de most a realismus -alkonyán egy új világnak megyünk neki. Az agrarismus például -alapjában felforgatja az egész nemzetgazdaságtant. Ötven év előtt -rajongtunk a Smith Ádám-féle szabad versenyért, <span class= -"pagenum"><a name="Page_122" id="Page_122">-122-</a></span> -harmincz év előtt mindenfelé rajongni kezdtek a plutocratiáért, a -védvámokért, a mercantilismus azon irányáért, melynek Ricardo -prófétája, tizenöt év óta mindenütt védjük a munkást, a szegény -embert a gyáros zsarnoksága ellen. Most pedig föllép az agrárismus, -az oeconomismus, mely hangoztatja, hogy ez az egyedüli biztos -alapja a nemzeti életnek, legyen vége az egyoldalú -mercantilismusnak. Ez a mozgalom ellenállhatlanul győzni fog a -világ minden részében.</p> -<p>Így vagyunk a közoktatás ügyével is. Negyven év előtt a realis -tudományokra vetette magát az emberiség. Több tudományt vittek a -gymnasiumba, külön középiskolát teremtettek a reáltudományoknak, az -egyetemen hanyatlottak a bölcsészeti disciplinák, gúny tárgya lett -a jogphilosophia, világszerte virágzottak a természettudományok és -a műegyetemek. Mintegy tizenöt év óta hanyatlott a tudás vágya, a -classicai és erkölcsi tudományok megvetésben részesűltek, a -természeti ismeretek szűk körre szorultak, a művészeti képzés -gyarapodott, a testi nevelés, külsőség, a csín uralkodó lett.</p> -<p>Most az idealismus hajnalán a paedagógia terén is kitört az -anarchia; a magyar congresszus elnöke azonban nem lát, nem hall és -régi, elavult szólamokkal mulattat ötezer embert.</p> -<p>Utána jött a minister barátságos buzdítása. Leszállott az ő -kedves tanítóihoz, éppen úgy, mint a realismus nyájassága követeli, -mikor a ministerek mindenfelé szivesen koczintgatnak a sajtó -napszámosaival. Nemcsak nálunk, hanem külföldön is sok minister -tegezi hirlapiró barátjait. Ez is a realista kormányzás titkaihoz -tartozik.</p> -<p>De mondott-e valami tájékoztatót a minister korunk erkölcsi és -értelmi anarchiájáról? Semmit. Elmondja, hogy az együttes és -egyetemes érdekek átérzése hozta létre a congressust; de ő se látja -a nagy bomlást. Körülötte villámlik és mennydörög, a nemesebb, a -gondolkodó lelkek mentő eszmét keresnek, melynek védelme alatt -megvonják magukat; a minister azonban csak a tanítók nagy számának -örvend. <span class="pagenum"><a name="Page_123" id= -"Page_123">-123-</a></span></p> -<p>Végül Berzeviczy nagy beszédéről kellene szólanunk. Ha a két -első szónok alkalmi frázisokból táplálkozott, méltán megvárhattuk -volna, hogy a congressus főszónoka nagy, általános eszméket fog -fejtegetni. Azonban mit sem hallottunk ilyeneket. Nem csoda, mert -Berzeviczy gyakorlati és nem bölcselő elme. Gyakorlati politikus és -kitűnő üzletember, részvénytársasági elnök és igazgatótanácsos. -Pedig az ily fényes gyülekezet méltán követelhetné, hogy alap- és -vezéreszméket kapjon utasításul. Pár év előtt a franczia -közoktatásügyi minister, Spuller, számos ünnepi szónoklatában -eszmére iparkodott visszavinni a jelenségeket s kimondott egy -képtelenséget, egy önmagának ellenmondó állítást, az ugynevezett -relativ, viszonylagos eszméket. E férfiuban tehát volt némi -ambitio, magasabb szempontból kiinduló, eszmefejtegető beszédeket -mondani.</p> -<p>Berzeviczy letett erről az ambitioról. Mondott egy gyakorlati, -részletező, eszmétlen beszédet, melyet a congressus némely -kolomposai is restelve hallgattak. Bizonyos, hogy egy jelentékeny -bölcselővel kellett volna elmondatni egy nagy paedagogiai beszédet. -De hol találtak volna ily bölcselőt és tudott volna-e most a -realismus alkonyán oly beszédet mondani, mely fölemelte, -megnemesítette volna hallgatóit?</p> -<p>Ha egy Paulsen, egy Brunetiére, egy Fouillée-féle gondolkodót -állítottak volna a congressus főelőadójának, ez legalább bölcselő -elmével megmagyarázta volna az ötezer tanférfiunak, hogy hová -jutottunk az eszmék világában, mily bomlás állott be az emberiség -keblében, minő szemmel kell hátratekintenünk a multba és előre a -kétes jövőbe; vigasztaló vagy fenyegető lesz-e reánk, a magyar -tanügyre, a kibontakozás; mit kell tennünk a beálló viharral -szemben? Mindezekre nem gondol az előadó úr, félszázad óta -milliószor hangoztatott frázisok után apró házikérdésekről -terjesztett javaslatokat a congressus elé.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_124" id= -"Page_124">-124-</a></span></p> -<h2>XX.<br /> -A TANÜGYI CONGRESSUS HATÁROZATAI.</h2> -<h3>I.</h3> -<p>A tanügyi congressus ötezer tagja közt nincs egyetlen egy ember, -a kinek a kor színvonalán állva, fogalma volna a nagy erkölcsi, -szellemi és aestheticai bomlásról.</p> -<p>Mi ennek a magyarázata? Hazánk annyi tanítója közt egy sem -érezné ezt a lelki állapotot? És ha még annyira realista ez a sok -tanító, egy sem olvasna bölcsészeti, paedagogiai, erkölcsi műveket? -Azt tudom, hogy a magyar tanárság keveset olvas; de hogy ennyire -általános volna a tudatlanság, nem tudom elhinni s csak annak -tulajdoníthatom, hogy a gondolkodó fők otthon maradtak s a -kapaszkodók jöttek el. Annyi bizonyos, hogy a mennyire őket -ismerem, sokat látok közülök. Csak úgy hemzsegnek a -congressuson.</p> -<p>De tartsunk rövid szemlét határozataik fölött.</p> -<p>Először lássuk az egyetemes tanítógyűlés neve alatt szereplő -osztályt. Az első kérdés volt <i>a magyar nyelv tanítása a nem -magyar ajkú iskolában</i>. A realismus idején nem ismerhetünk más -nyelvtanító módszert, mint a gyakorlatit, mely beszélve tanítja az -idegen nyelvet. Láng Mihály előadó szintén ezt ajánlja. Egy-két -társa indítványozta, hogy a magyarúl nem tudó mestert nyugdíjazza -az ország. A realis idők individualismusa nem tűr meg más nyelvet, -szokásokat, mint a magunkét. Szellemi látkörünk teljesen -összeszorúl és csak az kell, a mi magyaros, azért követeljük oly -erősen a magyar nyelvet iskoláinkban, de éppen azért oly nehéz -magyarosítani oly vidékeken, a <span class="pagenum"><a name= -"Page_125" id="Page_125">-125-</a></span> hol a nemzetiségek nagy -tömegekben laknak, mert ezek is individualisták és felzúdúlnak, ha -nyelvökben, szokásaikban bolygatjuk őket. Sikertelen is ily -helyeken a magyarosítás s csupán gyűlöletet okoz. Azért még a -realismus alatt sem tanácsos a teljesen nemzetiségi vidékeken -erőszakolni a magyar nyelv tanulását, csak ott sikeres ez, hol a -nép érintkezhetik a magyarsággal, különben a legszigorúbb törvények -végrehajtása is nehéz a realismus alatt, mert számos pártra bomlik -szét az országgyűlés, melyekkel folyton alkudozni kell a -kormánynak, a minek a törvény végrehajtása vallja kárát.</p> -<p>A kitörő idealismus azonban nem nyomja a nemzetiségeket, mert a -vallás és moral levén egyedüli czélja, mindenkit magához ölel -nemzetiségi különbség nélkül, akár tud magyarúl, akár nem.</p> -<p><i>Az iskola egységes jogának</i> kérdésénél Földes Géza előadó -egységes tantervet követel, melyet az állam adjon ki. Szerinte az -iskolának egyetlen alapföltétele a tanító. Reformtörekvéseinek -alapja a józan ész és a nemzeti szellem. Ez teljesen igaz a -realismus napjaiban, ekkor uralkodik a józan ész, vagyis mindenki -bolond. Olvassuk ez időszak irodalmát és látjuk, hogy a világ -összes írói a féleszűek jellemrajzát adják. Nem levén a -társadalomban erkölcsi és vallási alap, megbomlik családi és -társadalmi életünk, szétmállik minden erkölcsi intézmény, a mint -napjainkban az egész világ képe mutatja. Földesnek fogalma sincs e -rémséges bomlásról, mely szerencsétlenné teszi az emberiséget. Ő -még most is az úgynevezett józan ész borát méri, melyet ujjongva -szürcsöl ötezer tanító.</p> -<p>Szegény együgyű barátaim! A józan ész, ez a lapos, hitvány, -léha, zsebelő gondolkodás lejárta magát. Most az idealismus -hajnalán vagyunk, mikor nemes, fenkölt és becsületes érzés, -gondolkodás lopódzik bensőnkbe; mikor rajongani fogunk az -egyetemesért, mikor az Isten és vallás, <span class= -"pagenum"><a name="Page_126" id="Page_126">-126-</a></span> erkölcs -és tisztesség tölti el keblünket. Ekkor mindenki az egyház segélyét -veszi igénybe az iskola reformjánál; az állam felekezetiekké -változtatja iskoláit, legelső, legfontosabb tantárgy lesz a káté, a -hit- és erkölcstan.</p> -<p><i>A középiskola tanulmányi rendjéről</i> Kármán Mór szólott. Az -előadó lelkes ember és philosophus gondolkodó, a ki sok helyes -nézetet fejtett ki. De mivel mindig bizarr fő volt, azért sok -helytelen is van beszédében. Például az ilyenek: «A nemzeti vonás -nem kész, hanem a történelmi munkásság gyümölcse. Majd ha Európa -népei egyszer azt mondják, hogy a nagy emberi feladatban a -<i>magyar</i> segített – akkor lesz kifejlődve a nemzeti jellem». A -ki tud gondolkodni, mindjárt látja, hogy ezek helytelen és -hatásvadászó frázisok. Mert minden népnek megvan a maga nemzeti -jelleme, mely nagyon kevéssé módosulhat. A zsidóság például nem -képes se a szélső idealismusba, se a mély mysticus realismusba -belemenni. Ezen nem változtatott négyezer év üldözése, a -szerencsétlen nép hazátlan vándorlása. Hogy a magyar török-tatár -jelleme majdnem eléri a haladás hullámának mind a két szélét, a -belénk olvadt germánoknak és szlávoknak köszönhetni. Ezért élhetünk -meg török-tatár-ugor fajunk daczára Európa közepén.</p> -<p>Kármán jobban rokonszenvez a gymnasiummal, mint a realiskolával. -Ez utóbbira végzetes lehet az ébredező idealismus. Ha nem törli el, -bizonyára nagyon leszállítja értékét. Mivel az idealismus rajong az -erkölcsi tudományokért, a realiskolának sokat kell veszítenie a -közbecsűlésben. A tanár urak azonban nem veszik észre az eszme -rohamos közeledését, mert még a realiskolát is felruházzák a latin -érettségi vizsgálat jogával. Az idealismus alighanem rendes -tantárgygyá teszi a latin nyelvet ez iskolában is.</p> -<p>Beőthy Zsolt a <i>művészeti képzésről szólott</i>. Szerinte -korunk jobban becsűli a művészi élvezeteket, mint előzője. -<span class="pagenum"><a name="Page_127" id= -"Page_127">-127-</a></span> Az irodalom mellett tehát előtérbe kell -lépniök a képzőművészeteknek. S mivel mi nem élünk művészi életet, -erre kell nevelni az ifjúságot. Azért tanuljuk a -művészettörténetet, a művészet remekei legyenek állandó szemlélet -tárgyai, gondoskodjunk olcsó művészeti illustratiókról, járjunk a -képtárakba s tanítsuk a szabadkézi rajzot a gymnasium mind a nyolcz -osztályában. Szegény jó ember! Neki fogalma sincs arról, hogy az -idealismus mély megvetéssel szól erről a művészeti képzésről. Mikor -az emberiség az erkölcsire veti magát, felháborodik azon a sok -szennyes képen, szobron, melyet a realista annyira szeret és nem -engedi gyermekeit a múzeumokba járni. S mivel egész gondolkodása -eszmei, összefoglaló, gyűlöli a szemléltető, illustrált munkákat, -melyek a realismus alatt nagyon el vannak terjedve. Mert ekkor -képben tudjuk csak felfogni a gondolatot, fárasztó ránk nézve az -elvont; érzéki az ember, azért csügg a szertartásokon, a képeken, -tetszik a művészeti képzés, melyet csak ügyességnek, utolsó -rendűnek tart az idealista. Ilyenkor többé-kevésbbé hanyatlik a -rajztanítás. Beőthy azonban most a realismus alkonyán kenetes, -színes és mesterkélt nyelven édeskés lágysággal sürgeti a művészeti -képzést, a léha ifjúságot meg akarja ismertetni a múzeumok meztelen -hölgyeivel. Csak rajta, t. barátom! de az előadó úrnak mégis jobban -kellene ismerni a bölcsészet, a művészet, a világirodalom és a -politika történelmét!</p> -<h3>II.</h3> -<p>Mielőtt tovább mennénk, egy fontos kérdés tisztába hozására kell -szorítkoznom. Ez a nemzeti szellem kérdése. Az elnöktől kezdve az -utolsó felszólalóig mindenki emlegette a nemzeti szellemet. A dolog -magyarázata nagyon egyszerű.</p> -<p>Az emberiség a haladás hullámának elején (a mai hullám 1815 -körül kezdődött), a három eszme, a szép, igaz és jó egységének -napjaiban, a szélső idealismus <span class="pagenum"><a name= -"Page_128" id="Page_128">-128-</a></span> korában az egyetemesért -lelkesedik. Lángolóan szereti hazáját, de erkölcsi szempontból -tekinti. Ilyenkor hódolunk a tekintélyi vallásnak, az idealis -moralnak, melynek képviselői az orthodox egyházak, főleg a -katholikus egyház. Ezeknek tehát nagy befolyásra kell szert -tenniök.</p> -<p>Csak később, a mint a három eszme egysége lazúlni kezd, -jelentkezik halaványan a rationalismus és skepticismus. Ennek a -lelki állapotnak a nemzetre vonatkozó felfogása 1825 körül -Vörösmarty <i>Zalán futása</i>. Ő még nem akar erőszakosan -magyarosítani, hisz a nemzetiségek is ragaszkodnak hozzánk.</p> -<p>1840 körül már jóval szűkebb az emberiség eszmeköre, háttérbe -szorúl az egyetemes és a nemzetiért, a magyar haza egysége- és -nagyságaért rajong a magyar. Végtelenűl tetszenek a magyaros -szokások és erkölcsök. Meleg, közvetlen és benső lesz a dal, -melynek Petőfi a nagymestere.</p> -<p>A nemzeti egység és nagyság eszméje, noha folyton átalakulva, -több realis elemmel bővülve, mintegy 1875-ig egyedül uralkodik. -Azután rohamosan hanyatlik.</p> -<p>Tíz évvel utóbb már csak az egyén léhasága és zsebelése, az -ember érzékisége, legjobb esetben a kenetes mysticismus lágysága -uralkodik bensőnkben. Nyájasak, kedvesek, szeretetreméltók, -finomak, ennivalók vagyunk; de kiveszett belőlünk az erkölcsi erő, -nincs jellemünk, könnyen hazudozunk, elvesztjük a becsület, az -igazi tisztesség fogalmát. Az egész helyett az alkotó részek -dominálnak. A három eszme teljesen szétvált egymástól, a jó nem -támogatja a szépet és mindkettő az igazat.</p> -<p>Van-e tehát ilyenkor lelkesedés a nemzeti nagyságért, a nemzeti -egységért? Ezt nem érezheti senki, mert szétmállott a család, a -nemzet, az ország. Mindenütt decentralisálnak. Hát mégis hogy -magyarázzuk a nemzeti szellem örökös emlegetését? A zsebelő -politikusoknak, az államférfiaknak, a vármegye urainak, a -városatyáknak, a társulatok <span class="pagenum"><a name= -"Page_129" id="Page_129">-129-</a></span> elnökeinek, igazgatóinak -egy nemesebb frázisra van szükségök a sokezer dictióban s e -nemesebb frázis a haza és nemzet. Hiába, a realis, a szétmálló -időkben sem nélkülözhetünk egy-egy általánosabb gondolatot, ezek -nélkül nem is lehet beszédet mondani; azért dicsőítik annyiszor a -hazát a realismus ünnepi szónokai. De nem értenek mást alatta, mint -az ő körüket, társaságukat, családjokat. Ettől egyöntetűséget, -egyformaságot, egyenlőséget, azonos gondolkodást, érzést vagyis -nemzeti szellemet követelnek, mert csak ily körben érzi jól magát a -realista egyed. Ez az ő édes, kedves, benső és közvetlen világa; -ezt sürgeti és követeli. Ennek meséiben gyönyörködik, bűbájos -regéit elragadtatva hallgatja, beléjök mélyed és minden legkisebb -része elvarázsolja, megigézi.</p> -<p>Csakhogy ugyanazt érzi ilyenkor minden nemzetiség; mindegyik -boldog az ő aprólékos, kicsinyes szokásaiban, gyönyörködik -meséiben, él nyelvében és dalaiban. Ezért oly nehéz ilyenkor -magyarosítani. Az idealismus ugyan nem magyarosít hivatalosan, de -mivel lenézzük az ily kicsinyes nemzeti sajátságokat, meg akarunk -nemesedni a művelt emberiség által, tetemesen hódít az uralkodó -nemzetiség s így hazánkban a magyarság. Legfölebb ott lehet nagyobb -baj, a hol a vallás különbsége választja el a polgárokat.</p> -<p>Mindezeket azért kelle elmondanom, hogy megértsük az annyiszor -emlegetett nemzeti szellemet. Röviden összefoglalva: az idealista -lángolón szereti a hazát, de megveti a nemzeti szellemet, ezt meg -akarja nemesíteni. A realista ajkán pedig füllentés a hazafiság, a -hazaszeretet, a patriotismus; de annál jobban szereti a nemzeti -szellemet, a magyaros érzést, gondolkodást, a magyaros beszédet és -magaviseletet. Csak ennek körében érzi jól magát; ezt követeli -övéitől, környezetétől; ezt akarja meghonosítani az iskolában, -ezért beszéltek róla annyit a jámbor tanítók és tanárok a nélkül, -hogy igazán megértették volna. <span class="pagenum"><a name= -"Page_130" id="Page_130">-130-</a></span></p> -<p>Most lássuk a congressus némely határozatát.</p> -<p>Waldapfel János elítéli a középiskolai rendtartásnak <i>az -osztályozásra és vizsgálatra vonatkozó</i> intézkedéseit, melyek -nem annyira a lelkiismeretes kötelességtudást, hanem a ki-, sőt -feltünni vágyásig menő versenyzést fejlesztik ki a tanulók -lelkében. Szüntessék meg a vizsgálatokat és érdemjegyeket. Ez -utóbbi helyett egy kis jellemrajzot írjanak a szülőknek. Vizsgálat -csupán a harmadik, hatodik és nyolczadik osztályban legyen. Az -érettségi csak az egyetemre jogosítson; a többi jog már vele járjon -a VIII. osztály bizonyítványával.</p> -<p>Az előadó nem érzi, hogy a realismus nyomása alatt beszél. -Idealisabb időkben minden megengedhető módon tanulásra szorítják az -ifjút, számos érdemjegyet találnak ki; a realismus gyöngédsége, -gyermekszeretete, testi nevelése, a mennyire lehet, törli a -vizsgálatokat, apasztja vagy néhol megsemmisíti az érdemjegyeket. -Lehetőleg egyenlőkké teszi a tanulókat.</p> -<p>A realista Kármán hévvel pártolta az előadó indítványát, a -congressus azonban mellőzte, hisz már ma is odajutottunk, hogy gúny -tárgya az osztályvizsgálat; az érettségin pedig jó és rossz úton -könnyítenek. Ma ezer kellemetlenség éri a tanárt, a -vizsgáló-bizottság elnökét, a kormánybiztost, ha egy kissé -becsületes erélyt akar kifejteni. Ismeretes, hogy a legtöbb -középiskolában a dolgozatokat kiírják vagy másoktól leírják a -tanulók, hogy itt-ott pénzen vásárolják meg a tanárokat; a hol -pedig tiszteségesebbek a viszonyok, ott győz a realismus protectiós -és irgalmazó gondolkodása. Szóval nem tehetünk mást, mint -könnyítünk, engedünk, irgalmazunk.</p> -<p>Sebestyén Gyula <i>az állam és az iskola viszonyáról</i> szólott -és úgy gondolja, hogy közoktatásügy tekintetében a társadalom még -nem símulhatott ahhoz az államalakuláshoz, a mely, nem is egészen -félszázad előtt a modern <span class="pagenum"><a name="Page_131" -id="Page_131">-131-</a></span> jogállamot teremtette meg nálunk. Ez -helytelen állítás. Az állam nem alakul magától és nem követi őt a -társadalom és a közoktatás, hanem az ember egész erkölcsi világa -módosul a három eszme egységének lazulása szerint. A nyelv, az -irodalom, a művészet, a vallás, az erkölcs, a politika, a jog stb. -mind e szerint módosúl. Az iskola szelleme sem lehet más, mint az -uralkodó eszméé. Minden testület, sőt minden egyes ember -magaviselete az uralkodó eszmének van alávetve és boldog, ha -szervezete a szerint tud módosúlni.</p> -<p>Beke Manó <i>a társadalom és az iskola viszonyát</i> fejtegette. -Szerinte csak a jó iskolát támogatja a társadalom Ez így odavetve, -nagyon helytelen. Jó iskola az, mely az uralkodó eszme -követeléseinek meg tud felelni. Idealis időkben más szellem van az -iskolában, más a realismus alatt. A huszas évek iskolája, a tanító -magaviselete, előadásmódja, methodusa és nyelve, elvont és kevésbbé -érzékelhető gondolkodása kiállhatatlan lett volna a nyolczvanas -évek realista gyermekének; de nagyon jól érezte volna magát az 1800 -körüli idők iskolájában. A tanító és tanár úr realismusa teljesen -megfelelt volna vágyainak. Ezt különösen az irodalomtörténet tanára -tapasztalhatja, ha a huszas évek drámai, eposzi termékeit -olvashatja mostani tanítványaival.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_132" id= -"Page_132">-132-</a></span></p> -<h2>XXI.<br /> -A VALLÁS AZ ISKOLÁBAN.</h2> -<p>Mikor a tanáregyesület közlönyének ápril 19-iki számában -ülésének jegyzőkönyvi kivonatát s benne a tanügyi congressus -programmját olvastam, azonnal több választmányi tag előtt -kijelentettem, hogy az egyesület bomlását idézheti elő a vallás -kérdésének fölvetése. A programm többi pontja is szerencsétlen, -legalább a kijelölt realista felolvasók szájában az; de a -vallástanítás feszegetése éppen veszedelmes. Miért? kérdi a t. -olvasó. Egyszerűen azért, mert az egész világon ébredezik az -idealismus, mely rajong a vallásért. Az emberiség haladása ugyanis -hullámosan történik. A mostani hullám, melynek végén vagyunk, 1815 -körül kezdődött. Szivünket lassankint elfogta az egyetemes iránti -lelkesedés, rajongva szólottak az istenről, a vallásról, az -erkölcsről, rohamosan átalakult a társadalom erkölcsi magaviselete, -a bölcsészek a szép, jó és igaz eszméjének egységét hirdették, az -államférfiak a moral és politika testvériségét taníták, az -irodalomban a tekintély képviselőiről, az atyáról, a férjről, a -felsőségről, a becsületről, az adott szó szentségéről stb. lelkesen -kezdettek szólani, a drámában epicusok lettek a jellemek, lyrai az -előadás, olykor sentimentalis a hang. Az elbeszélő költészet a régi -dicsőség, a hajdani nagyság magasztalásához fordúlt, ódai, fensőbb -vagy mély elegiás hangon szólalt meg a lyra, megvetéssel tekintett -a népiesre, a nemzetiesre, melyet meg akart nemesíteni. -Tekintélyre, hatalomra tőn szert az aristocratia, nagy befolyása -volt a papságnak a közéletben s felháborodással szólottak a -democratia léhaságáról, az erkölcsök elaljasodásáról, a pénz -szagáról, <span class="pagenum"><a name="Page_133" id= -"Page_133">-133-</a></span> az általános jellemtelenségről, éppen -mint napjainkban. Tehát ily sors várakozik reánk? kérdi az olvasó. -Kétségkivül más lesz a történet, mások az emberek; de a forma örök, -a forma változatlan. A szép, jó és igaz eszméje csodálatos egységet -fog alkotni, melyek fokozatos elválása teszi lehetővé a civilisatio -rendes menetét, szüli a vallás, a bölcsészet, az erkölcs, a -politika, az irodalom, a művészet, s a gazdasági élet sajátságos -módosulását.</p> -<p>Most tehát az idealismus hajnalán a legnagyobb hibák egyike a -tanáregyesületben a vallás tanítása ellen szólani, mikor a szülők -erősen sürgetik nemcsak külföldön, hanem nálunk is. De talán helyén -lesz a vallástanítás reformját sürgetni? Ez már inkább. Erről lehet -szólani, csakhogy itt az a nehézség merül fel, hogy az egyházi -hatóságok maguknak követelik a javítás keresztülvitelét, az iskolai -hatóságtól csupán a szükséges előzékenységet követelik meg. Sőt ha -rendkivüli erővel találna kitörni az idealismus, ez minden -tanintézetet a szakiskolák egy részének kivételével felekezetivé -változtatna. Talán négy-öt év mulva beáll ez az idealis reform, -hogy azután tiz-húsz év mulva a szélső idealismus lohadásával újra -megkezdődjék a szabadságért való rajongás, föllépjen a papság -elleni harcz, hangoztassák, a megnemesedett liberalismus szükségét. -Az ostromlók ugyan még tisztelik a vallást, a gondolkodók, a -bölcsészek, az államférfiak nemes hangon szólanak a vallásos -igazságokról: de már sokan gyülölik az ugynevezett papi -zsarnokságot. A haladás hullámának második felében, mikor nagy -bizodalommal fordulunk a természettudományokhoz, mikor az -irodalomban uralomra jut az academismus, a nyelvben az orthologia, -az államban a nemzeti egység, a gazdasági életben a plutocratia, a -közéletben az érzékiség és a jólét hajhászása, akkor legjobban -elhanyagoljuk a vallás tanítását. Igy láttuk ezt a hetvenes -években. <span class="pagenum"><a name="Page_134" id= -"Page_134">-134-</a></span></p> -<p>De a mint növekszik a realismus; mikor erkölcsileg teljesen -szétmállik a társadalom: lassankint hódít a vallásos mysticismus. -Ez nem az idealisták merész, követelő, szigorú föllépése, hanem az -az édes, lágy mysticus érzés, mely 1880 óta mindjobban -elharapódzott s a catholicismus felé fordította a nemzetek -figyelmét. Mert minél intensivebben behatunk a lét mélységeibe, -annál jobban látjuk, hogy valami titkos, sejtelmes, mysticus van -tudásunk mögött, melyet semmiféle természettudomány nem tud -megfejteni. A realismus e nyomása alatt reformálták a nyolczvanas -években a vallásoktatást. Nálunk számos hitoktatót alkalmaztak; -mindenfelé, különösen Oroszországban terjedtek a mysticus, vallásos -érzelem hivei. Kivált a reálisabb nemzetek, minők a germán fajok, -különösen az angol, szivesen belémerültek ebbe az édes, lágy -vallásos érzésbe, mikor, oly szívesen olvassuk Kempis Tamás könyvét -Krisztus követéséről. A múlt század alkonyán hatalomra jutott -realismus, melynek féktelen individualismusa szülte a nagy -forradalmat és benne a legnagyobb individuumot, I-ső Napoleont, -rendkivül elterjesztette a mysticismust, mely a catholicismus -visszaállítására birta a franczia császárt és kitűnő gondolkodókat, -mint Schleiermacher, Stolberg, Novalis, Jakobi, Fichte, Schelling, -Baader stb. az érzelmi vallás kebelébe hajtott. Ma pedig egy kitűnő -orosz költő és gondolkodó, gróf Tolstoi, ennek a mysticus vallásos -érzésnek a legzseniálisabb tolmácsa. A mysticismus azonban most már -senkit sem tud megnyugtatni. Az emberiségben rohamosan jelentkezik -az idealismus s vele az a magasztos fenkölt vallásosság, mely -hivatva van megnemesíteni a világot.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_135" id= -"Page_135">-135-</a></span></p> -<h2>XXII.<br /> -A LEÁNYGYMNASIUM.</h2> -<p>– No bácsi, végre elértük czélunkat. Lesz nekünk is -gymnasiumunk, nemcsak maguknak. Hej, be szeretnék még egyszer kis -leány lenni, hogy én is járhatnék e gymnasiumba! Az elsőt -természetesen a nőképző-egylet állítja fel, ez megfelel nemes -hagyományainak, de ma-holnap lesz több is. Hiszem, hogy Kolozsvár, -Pozsony, Kassa, Debreczen, Arad és ki tudja, hány más város, -államsegélylyel vagy anélkül sietnek felállítani a -leánygymnasiumot. Legolcsóbb lett volna a leányokat is beereszteni -a fiuk iskolájába, úgy mint Amerikában vagy Ausztráliában teszik, -de minket még visszatart a régi czopf. Elképzelem, hogy -tizenöt-húsz év mulva, hány orvos, hány ügyvéd, bíró, hány -tisztviselő, talán országgyűlési képviselő s idővel miniszter is -válik belőlünk. Hej bácsi, végre beáll az emberiség aranykora! -Idáig a költők a paradicsomba, az ős időkbe igtatták be az -aranykort, pedig csak a jövőbe helyezhetjük, a jövő századokban -virrad fel a szegény szenvedő emberiségnek.</p> -<p>– Jó kedvvel ébredtél fel, édesem. Én már nem lelkesedem a te -leánygymnasiumodon, pedig még egy tizeddel ezelőtt nekem is -tetszetős gondolat volt a nők egyetemi műveltsége.</p> -<p>– Persze, mert vénűl a bácsi, szürke a haja, rá se pillant már -az asszonyokra, legfölebb tréfál vagy gáncsoskodik velünk.</p> -<p>– Nem úgy van, édes fiam. E jelenségnek másutt van a -magyarázata. Vénségemtől vagy fiatalságomtól nem függ az én -rokonszenvem valamely új eszme iránt. Bárminő <span class= -"pagenum"><a name="Page_136" id="Page_136">-136-</a></span> vén -legyen az ember, de ha összhangban van a lelke az idők árjával, -tetszeni fognak a fölmerülő és divatos érzések, gondolatok.</p> -<p>– Hát akkor mi az oka, hogy bácsi nem rajong a -leánygymnasiumért? Pedig rajongani kellene!</p> -<p>– Igen egyszerű oka van. Most már beköszöntött az idealismus. -Minden téren találkozunk vele a politikában, a vallásban, az -erkölcsi, a családi élet terén, az irodalomban, sőt a szinpadon is. -Például «<i>A garasos alispán</i>» már pedzi gondolkodásunk új -irányát.</p> -<p>– Mi köze az idealismusnak a leánygymnasiumhoz? Nagyon -megélhetnek egymás mellett. A leánygymnasium épen úgy virágozhatik -az idealismus alatt, mint más iskolák. Bácsi mondotta, hogy az -idealismus napjaiban jobban tetszenek az erkölcsi, bölcsészeti, a -történeti tudományok, a realismus alatt pedig a természeti, -földrajzi stb. szóval a realis ismeretek. Harmincz év óta csak -nevetnek a tudósok, ha a bölcsészetet emlegetik, minden jogász -mosolyog, ha jogphilosophiárol van szó és így tovább. Most mindez -megváltozik. Rajongani fognak az általános eszmékért, az egyetemes -elvekért. Az egyetemi tanárok bölcsészete megszűnik -természettudomány lenni, a történelem nem lesz adatok halmaza, való -és mesés események kedves elbeszélése, hanem eszmei kapcsok, -felsőbb okok keresése. Mindezeket sokszor hallottam a bácsitól, már -úgy tudom, mint maga, de az nem megy a fejembe, miért nem -tanulhatnák ezeket az idealis tudományokat épen úgy a magyar -leányok mint a fiuk. A magyar leánynak van annyi esze, mint a -magyar fiúnak. Sokat írtak az asszonyok gyönge testalkatáról, -hosszú hajáról és rövid eszéről, de mindezeket megczáfolta a -civilisatio. Most legfölebb vaskalapos tudósok mernek efféle -kifogásokat állítani fel a leánygymnasiumok ellen.</p> -<p>– Nem ez a magyarázata, édes fiam. A férfinak és nőnek meg -vannak a maguk nemi eltérései, különbsége <span class= -"pagenum"><a name="Page_137" id="Page_137">-137-</a></span> -szellemi és testi életökben egyaránt. E különbségek még nem képesek -megakadályozni, hogy Pepi nénéd kitűnő polgármestere ne legyen -Budapest fő- és székvárosának, vagy Máli hugom nem írhatná meg -férje pörös aktáit, a hogy eddig is meg tudta írni. Jeles orvos -lehet az asszonyból is. A XV. század közepe táján igazán realis -időkben egy bolognai jogtanár özvegye foglalta el férje tanszékét. -A görög-római világban, kivált a realisabb napokban, számos nő -foglalkozott bölcsészettel és más tudományokkal. Számtalan példát -idézhetnénk arra, hogy a nő jelesen megállotta helyét a tudomány, -az irodalom, a művészet, a bölcsészet, a politika és a gazdaság -terén. Az én lelkesedésem hiányának egészen más oka van. Te, a -kinek annyit beszéltem az erkölcsi világról, magadtól is -kitalálhatnád.</p> -<p>– Sejtem ugyan, mit akar bácsi mondani, hol keresi e tünemény -okát, de mégis szivesen hallom magyarázatát, noha igazán megvallva, -nem hiszem, hogy úgy legyen.</p> -<p>– Nem hiszed? Jól mondod, hogy nem hiszed és nem is hiheted. -Idáig azt tartottuk, hogy ha számos okkal, bizonyítékkal támogatunk -valamely állítást, azt el is kell hinnünk. Ez áll a természeti, a -realis igazságokra, melyeknek az a sajátságuk, hogy egyesek és -érzékeinkkel fogjuk fel. Az erkölcsi igazságok azonban nem ilyenek. -Ezeknél okvetlenül szükséges, hogy az uralkodó eszmeirány, az idők -árja ragadjon magával bennünket. A nagy erkölcsi igazságokat csak -akkor tehetem magamévá, ha gondolkodásom összefoglaló, -általánosító, az egészből kiinduló. Ez pedig lehetetlen máskor, -mint csak az idealisabb napokban. Mikor hatalomra jut az -idealismus, mindnyájunknak kiszélesedik szellemi látköre, rajongunk -az egyetemesért, tisztelettel hajlunk meg a tekintély elve előtt, -áhitattal hallgatjuk az ősök dicső tetteit. Ilyenkor kezdünk -lelkesedni a történeti emlékekért, ilyenkor mondhatja Vörösmarty: -«Régi dicsőségünk, hol késel az éji homályban?» és ilyen -<span class="pagenum"><a name="Page_138" id= -"Page_138">-138-</a></span> gondolkodás hajnalán dörögheti -Berzsenyi: «Mi a magyar most? Rút sybaríta váz».</p> -<p>– Kedves bácsi, már megint belecsap a pathos hangjába. Ezeket a -hazafias frázisokat annyiszor hallottam, e helyett mondja meg -minden teketória nélkül, miért nem kellenek magának a -leánygymnasiumok?</p> -<p>– De én azt szeretném, ha magad próbálkoznál meg a kérdés -megfejtésével.</p> -<p>– Ám legyen meg az akarata: de ne gúnyoljon ki. Bácsinak egész -magyarázata a körül forog, hogy az emberiség egyszer csak elkezd -összefoglalóan gondolkozni, ilyenkor legszélesebb a látköre, de -mindjárt megindúl a lassú fokozatos szűkülés, összezsugorodás, azaz -mindig jobban gyarapszik megkülönböztető gondolkozásunk, vagyis a -szélső idealismus kitörése után mindjárt beáll és folyton erősbödik -a realis visszahatás, mely az alkotó részeknek kedvez. A család, a -község, a társaság lényeges alkotó része a nő, a feleség, az anya, -azért, mihelyt jelentkezik a realisabb gondolkodás, a -visszaszorított alkotó részre nagyobb lesz a figyelem, gyöngűl a -házi, a családi tekintély, több gondot fordítunk a nőre és a -gyermekekre, lazul a nevelés-oktatás szigora, tanítással, elméleti -és gyakorlati képzéssel emeljük a nő és a gyermekek társadalmi -szinvonalát. Az idealis napokban azt kivánják a nőktől, hogy otthon -és gyermekeiknek éljenek, szigorú erkölcsöket, nemes, vallásos -magatartást követelnek tőlük, a realismus alatt szivesen közelednek -a szabadabb erkölcsű hölgyekhez is, kivált ha bájjal és szellemmel -vannak felruházva. Ilyenkor számtalan előnyben, kedvezményben -részesítik a női nemet, melynek egyik jelensége a sokféle -leányiskola, különösen nálunk a most felállítandó leánygymnasium. -Bácsi, kérem, jól megmagyaráztam-e?</p> -<p>– Nagyon jól fiam. Én részemről úgy látom, hogy a megnyítandó -leánygymnasiumot néhány év alatt befogják <span class= -"pagenum"><a name="Page_139" id="Page_139">-139-</a></span> zárni, -mert nem akad tanítvány. Az erősödő idealismus a család szentélyébe -szorítja a nőt. Ma már számtalan hirlap és folyóirat ostorozza a -nőket, s keményebbnél-keményebb czikkeket irnak a feminismus ellen, -öt-tíz év alatt még az orosz és angol, az észak-német és amerikai -nők is eltünnek az egyetemekről vagy legalább nagyon megapad a -számuk, mert megvetés, kisebb-nagyobb zaklatás vagy faggatás kiűzi -őket. De igazi oka távozásuknak az idealismus kitörése, mely saját -bensejökben is érezteti velök, hogy nem jó helyen járnak. -Természetes, hogy mihelyt jelentkezik a realis gondolkodás halvány -sugara, ismét szerepelni kezd a realis és az érzéki asszony, -föllépnek a Sand George-ok és újabb hódításokkal szaporítják régi -diadalaikat.</p> -<p>– De mi lesz a világból, ha az alkotó részek teljesen egyenlők -lesznek a tekintélynek, az egésznek, a központi hatalomnak -képviselőjével: ha a nő egyenjogúsága törvénynyel lesz védve, ha -felbomlik a házasság, ha létre jön a szabad szerelem, ha győz a -socialismus és a társadalom szétmálik elemeire, ha a jog forrása -nem a tekintély és a moral alapja, nem a vallás, hanem kizárólag az -egyed vagyis az alkotó rész, más szóval: nem tör ki többé az -idealismus, hanem szépen éljük világunkat örökké élvezve, -gyönyörködve, dolgozva és szórakozva a paradicsom édes, bűbájos -egyhangúságában?</p> -<p>– Ettől ne félj, ez soha sem következhetik be. Mikor annyira jut -a civilisatio, hogy az alkotó részek befolyása, ereje már -megmérkőzik a tekintély képviselőjének, az atyának, a férjnek, a -felsőségnek, az isteni és erkölcsi világrendnek az erejével: akkor -összeomlik a civilisatio, összetörik a társadalom és romjaiból egy -új keletkezik, melyben ismét a férj, az atya, a felsőség és az -isten lesz az úr, mert a társadalom fenmaradásának <i>talpköve a -tiszta erkölcs</i>.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_140" id= -"Page_140">-140-</a></span></p> -<h2>XXIII.<br /> -AZ ASSZONY JOGA.</h2> -<p>A realismus végtelenül kedvez az alkotó részeknek. Ez a -szétmállás kora. De mi sem mállik annyira szét mint a család, mert -a férj tekintélyét az asszony veszi át s igazi nyugalom, csend, -béke csupán az oly családban lehetséges, melyben engedékeny a férj. -Az erős akaratú férjek ilyenkor kiállhatatlanok és ezer panaszra -adnak okot. Az ily családban hiányzik minden bensőség, édes -melegség. Nemcsak az asszony kárhoztatja férjét, hanem az egész -atyafiság is ellene fordúl, őt tartják minden baj forrásának, sőt -ha válóperre kerűl a dolog, bizonynyal ő veszít, őt ítéli el a -bíróság tartáspénzre, mert a realismus bűnnek, hibának tartja a -férj erős akaratát. A tekintély képviselőjének csak azt szabad -akarnia, a mi tetszik a részeknek.</p> -<p>Harmincz-negyven év óta a családon kívül is nagy befolyásra -tettek szert a nők. Úgy látszik, legelőször Amerikában jelentkezett -ez a befolyás. A sok férfi bevándorló nehezen kapott feleséget, úgy -hogy még a hatvanas évek elején is megrohanták a hajókat, melyeken -nőket szállítottak és nagy igéretekkel osztozkodtak a zsákmányon, a -kiket természetesen nagyon meg kellett becsűlniök. Valóban az -amerikai nők némely államban kiváló politikai jogokra tettek -szert.</p> -<p>Európában már nem ment oly könnyen. Itt sok volt a nő. De -kedvezett neki a realis időszak. Először az elemi, később a polgári -iskolákban kezdték őket alkalmazni, majd a különféle pénztáraknál, -utóbb a kereskedők és pénzintézetek irodáiban. A parlamentek -kisebb-nagyobb jogokkal <span class="pagenum"><a name="Page_141" -id="Page_141">-141-</a></span> ruházták fel a házasság körében, -különösen vagyonukat illetőleg nyertek intézkedési jogokat. Majd -megengedték nekik, hogy a főiskolákat is látogathassák, utóbb módot -nyújtottak, hogy okleveleket szerezhessenek, különösen orvosi -diplomákra tehessenek szert.</p> -<p>A társaságban is nagy szerepet kezdtek játszani. Természetesen a -nő, különösen az emancipált nő lett a társaság központja. A gazdag -és előkelő, emancipált és szép asszony ellenállhatlan erővel -hódított. Boldog volt, a ki körében megfordúlhatott; boldogabb, a -kit elhalmozott kegyeivel. Néha vagy talán sokszor neki köszönhette -pályája sikereit, gyors haladását, politikai győzelmeit.</p> -<p>Megszünvén az erkölcsi érzék, csak suttogni lehetett a nő -viszonyairól, szent lett a nő becsülete, a mi annyit jelentett, -hogy félvilágért sem volt szabad elárulni az asszony kalandjait. A -nő szabadon űzhette, folytathatta szabadabb életmódját, biztos volt -róla, hogy senki sem árúlja el, mert szent a becsülete.</p> -<p>A társaságban, még a legelőkelőbb társaságokban is megfordúlt az -emancipált, de bájos asszony, soha sem tiltakozott ellene a -társaság, ha elég szeretetreméltó, vonzó tudott lenni.</p> -<p>Még a harminczas-negyvenes években nehezen tudta magát -elhatározni egy jobb családból való, de szegény leány, hogy -színésznő legyen. Az egész rokonság fellázadt ellene. A hetvenes -években könnyen megtehette ezt a lépést, a nyolczvanas években már -a jobb módú is művésznőnek készűlt, ha némi tehetséget érzett reá. -A család és a rokonság szívesen gratulált sikereinek.</p> -<p>Az ötvenes években sokszor élénk vita és összeütközés tárgya -volt, hogy a házi hangverseny után a vacsorához ültessék-e a -művésznőt, a ki énekével vagy szavalatával gyönyörködtette az -aristocrata világot. Pár száz forintot nyomtak a markába és -távoznia kellett. <span class="pagenum"><a name="Page_142" id= -"Page_142">-142-</a></span> Utóbb már szó sem lehetett róla, hogy -távozzék, ott mulatott a társasággal, ő vitte a szót, körülötte -forgolódott az előkelő világ. Szegény főurak szívesen forogtak a -dús jövedelmű színésznő körül, esengtek kezéért, nem kérdezték -kétes vagy nem kétes múltját, hanem boldog férjeik lettek.</p> -<p>A ki szeret az erkölcstörténettel foglalkozni, érdekes, mondjuk, -legérdekesebb tárgya lesz az asszony története a haladás egy -hullámán keresztül, példáúl 1815-től napjainkig. A század második -tizedében kezdik visszaszorítani a féktelen realista asszonyt, -sokan kerülik társaságát, az előkelő körök megválogatják -összeköttetéseiket, kényesek a szalonképesség kimondásában. Egy -lord Byron-t egyetlen előkelő társaságba sem bocsátanak be, úgy, -hogy ott hagyja hazáját. Kivált sok nőnek kell félrevonulva -magányban töltenie napjait.</p> -<p>De már 1830 körül kezd szerepelni a szabadabb nő. Igaz, hogy -viselete megvetésben részesül, de ha mint író vagy művész nagy -sikerre tőn szert, a társaságon kívül szóba állanak vele. A -harminczas-negyvenes években ünnepelni kezdik a honleányokat, a kik -megszaporodva a hetvenes-nyolczvanas években választmányi hölgyekké -változnak át.</p> -<p>Most a fordulóponton vagyunk. Rosszabb idők állanak be a szép -asszonyokra, az emancipált hölgyekre, a hivalkodó nőkre. Pár év óta -számtalan czikk, tanulmány és könyv szól az asszonyok ellen. A -külföldi lapok, folyóiratok telvék ilyenekkel, a mi az idealismus -közeledtét jelenti.</p> -<p>Úgy látszik a berlini országgyűlés sem lelkesedik már a nők -jogai iránt. Ott éppen most tárgyalják a polgári törvénykönyvet és -benne a házassági jog egyes kérdései közt a nők jogait és a többség -nem kedvez a hölgyvilágnak. Nem hiába, mert a realismus alkonyán és -az idealismus hajnalán vagyunk. Háttérbe szorúl az érzéki nő s -csodálatunkat, tiszteletünket csupán a Cornéliák érdemlik ki.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_143" id= -"Page_143">-143-</a></span></p> -<h2>XXIV.<br /> -AZ ASSZONYI LOGIKA.</h2> -<p>Van-e az asszonynak logikája? Hogy ne volna? Az asszony is -úgynevezett eszes lény, minő a férfi, csakhogy nőnemű.</p> -<p>De ha van logikája, miért szidja naponkint ezer meg ezer férfi e -széles világon. Az amerikai férfit éppen úgy bosszantja most az -asszony logikája, mint az európait, köztük a magyart.</p> -<p>Az emberi haladás minden egyes hullámában mindjárt a szélső -idealismus kitörésétől kezdve a realismus alkonyáig szidják az -asszonyi logikát, de legjobban a reális időkben. Húsz-harmincz év -óta ezer meg ezer kifogást hallani az asszony eszejárása ellen. -Regényírók és kivált pessimista bölcsészek minden lépten -kárhoztatják az asszonyi logikát.</p> -<p>A XV. században, a XVII. második felében majd 1760-tól 1815-ig, -1870-től napjainkig tömérdek szidalmat, megrovást szedhetni össze. -Néhány kötetre rugna, a mit a világirodalomból gyűjthetnénk -egybe.</p> -<p>Pedig az asszonynak is csak olyan logikája van, mint nekünk -férfiaknak. Ők is az elégséges ok törvénye szerint járnak el s -megtartják a gondolkodás alaptörvényeit. Aristoteles óta egyetlen -bölcsész sem tudott külön logikai törvényeket felállítani az -asszonyok számára, nincsenek is külön törvényeik.</p> -<p>De hát miért szidják annyiszor az asszony logikáját?</p> -<p>Az erkölcsi világ törvényének ismeretével nem nehéz -kitalálni.</p> -<p>Mindenekelőtt el kell mondanom, hogy idáig senki sem tudta, hogy -az idealismus kitörésekor kiszélesedik az <span class= -"pagenum"><a name="Page_144" id="Page_144">-144-</a></span> ember -látköre, nagy egységben látja a szép, jó és igaz eszméjét, rajong -az egyetemesért, hódolattal hajlik meg az isteni előtt, vonzódik a -tekintélyi vallás és idealis morálhoz, nagy tiszteletet mutat -minden jogos tekintély iránt.</p> -<p>Ez a széles látkör azután fokozatosan szűkül az idealismus -gyöngülésével, míg végre az ember csak önmagát, legfölebb övéit, -pajtásait, czimboráit látja. Ekkor már teljesen elvált a szép, jó -és igaz eszméje egymástól s a léha individualismus lesz az -uralkodó.</p> -<p>Már most mi származik ebből? Mivel az elégséges ok törvénye -szerint mindnyájunkat bizonyos oknak kell vezetnie cselekvésében, -az idealisabb napokban a tekintély iránti tisztelet szolgáltatja az -okokat. A férj, az atya viselvén a tekintély szerepét, az ő akarata -nyújtja az elégséges okot.</p> -<p>De mihelyt gyarapszik a realismus, a központ akarata ellenében -az alkotó részek követeléseinek kell érvényesűlniök. Ily alkotó -részek a nő és a gyermekek.</p> -<p>A legtöbb férfiú annyira-mennyire tud símulni az idők árjához. -Bár ellene, mint a tekintély képviselője ellen fordúl az emberiség -érzése, gondolkodása, megnyugszik, sőt jól találja magát benne, -mert ő is a változó eszme nyomása alatt érez és gondolkodik. Neki -is jól esik, ha valamivel kedveskedhetik az alkotó részeknek, a -feleségnek és a gyermekeknek.</p> -<p>De ezt csak úgy általában mondhatni. Az élet ezer meg ezer -súlyosabb vagy kedvezőbb helyzetbe sodorja a férfit, melyben -összeütközésbe jut az alkotó részek érzésével, gondolkodásával. -Igaz, hogy rendesen ezeké a jogos, a helyes okoskodás, nekik kedvez -az idők árja; de ha kivánataik teljesítését korlátozza az anyagi -helyzet, a társadalmi, különösen a családi viszony, a különféle -összeköttetés: akkor a szegény férfi nem érti meg az asszonyi -logikát. <span class="pagenum"><a name="Page_145" id= -"Page_145">-145-</a></span></p> -<p>Még érthetetlenebb lesz neki ez a logika, ha egyéni szervezete -nem tud szépen símulni az idők árjához. Pedig ilyen is nagyon sok -van. Nem tud egészen lemondani férfiszerepéről, mely őt a tekintély -képviselőjévé teszi. Külsőleg a realismus alatt is viseli ugyan a -férfi ezt a szerepet, de kevés a belső tartalma. Már most igen sok -férfi nem elégszik meg a tartalomnélküli szereppel, nem tud belé -nyugodni abba, hogy ő csak a koronát viseli, uralkodik, de nem -kormányoz, azért belé ütközik az asszonyi logikába, melyet nem tud -megérteni. Felháborodik azon, hogy mindig az alkotó részek -szempontja legyen az irányadó.</p> -<p>Az idealismus alatt könnyebb a férfi helyzete, mert elismerik -koronáját, követik parancsát; akkora az egyetemes iránti tisztelet, -hogy még a színpadon se merik a férjet, az atyát gúny tárgyává -tenni. Ilyenkor a férj, az atya logikáját vallja a feleség, az -asszony, a gyermekek.</p> -<p>Még az idealrealismus alatt is elég jó dolga van a férfinak, -mert noha gyengűl az egyetemes tisztelete, a nagy nemzeti eszmék -iránti lelkesedés annyira általános s kivált ő e lelkesedés -zászlóvivője, hogy az asszonyi logika vagyis a női és családi -érdekek logikája meghajlik előtte. Az asszony többé-kevésbbé érti a -férfit és ez az asszonyt.</p> -<p>A realismus alatt azonban már nem értheti az asszony logikáját -az önálló férfi. Minden lépten kisebb-nagyobb ütközet támad a férfi -és nő között. Ilyenkor hallani azután az asszonyi logika szidását, -örökös kárhoztatását, ilyenkor mondjuk mi féleszüeknek a szegény -asszonyokat. Pedig ha szervezetünk megengedné, hogy mindíg szót -fogadjunk reális gondolkodású feleségeinknek, sokkal nagyobb anyagi -siker és elismerés jutalmazná tetteinket; de az is igaz, hogy még -kevesebb becsület és tisztesség volna a világon, mint a mennyi -van.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_146" id= -"Page_146">-146-</a></span></p> -<h2>XXV.<br /> -«FÉRJED ROKONAIT.»</h2> -<p>– Nézd kicsikém, mit olvastam Barthos Miklósné szép erkölcsi -tanácsai között! Nektek szól mai asszonyoknak!</p> -<p>– Már megint talált valamit a bácsi?</p> -<p>– Mondhatom nagyon érdekes.</p> -<p>– Mi az, kérem?</p> -<p>– «Fogadd szivesen férjed rokonait.»</p> -<p>– Tudtam, hogy újra faggat. Hát nem látom én szívesen a borízű -Palit, a politikus Zoltánt, a pikáns Amáliát, a csípős -sógorasszonyt, Pepit és a többi édes-kedves atyafiságot, a kik -minden lépten bekopogtatnak az ajtón, hol ez, hol az kell nekik! az -én Pistám nem tud eleget lótni-futni érdekökben. A mult héten ott -járt a közoktatási ministernél Pali ügyében, azelőtt a Pepi fiát -tette be a pénzügyminiszteriumba, a Zomboryné árváját elhelyezte az -Andrássy-úti nevelőbe. És igy végig. Ki tudná mindezt -elsorolni?</p> -<p>– Igaz, édesem! De nem erről van szó. Neked kell igaz szívvel, -meleg rokonszenvvel, barátsággal fogadnod őket. Lásd, hogy itthon -érezzék magukat a körödben, te is keresd fel őket és tedd szerető -rokonaiddá.</p> -<p>– Én nem tehetek többet, mint a mit teszek. Az én Pistámnak sem -kell több. Maga sem örül, ha sokáig itt űlnek a nyakunkon. Alig -várja hogy magunk maradjunk.</p> -<p>– Édes gyermekem, talán igazad van, mikor azt állítod, hogy nem -tehetsz többet. Mert ha szétnézünk és figyelemmel kisérjük az egyes -családok életét, bizony kevés helyen látják annyi szívességgel a -férj rokonait, <span class="pagenum"><a name="Page_147" id= -"Page_147">-147-</a></span> mint a hogy te látod. Nem szivesen vagy -velök, csupa udvariasságból és gyöngédségből fogadod őket s örülsz, -ha távoznak; de máshol egy év alatt is ritkán találkoznak a férj -rokonaival, néha gyűlölségben élnek, örökös haragban vannak a drága -anyóssal és ha közéjök vetődik a férj, nem merik bántani a -feleséget, de annál jobban szapulják az anyóst.</p> -<p>– Nincs igaza, kedves bácsi! Lássa, Kövesiéknél mindig ott van a -férj bátyja, eljönnek leány testvérei is. Nagyon bizalmasan vannak -együtt.</p> -<p>– Az más, édes gyermekem. Kövessyné egy mostoha leánya, a kinek -nincsenek közeli rokonai. Férjén kivül egyedül áll a világon. De a -kinek bő rokonsága van, a kinek él még az édes anyja, közel vannak -testvérei, annak majdnem lehetetlen, hogy szivesen lássa férje -rokonait.</p> -<p>– Hát hogy magyarázza ezt a tüneményt kedves bácsi?</p> -<p>– Nagyon egyszerűen. Az emberiség haladása hullámszerű mozgásnak -történik. Egy végtelen nagy tengernek látom az emberiséget, melyet -az idealismus hatalmas lökése fenékig fölkavar, míg lassankint -elenyészik a nagy hullám és végre elsimúl a tenger. Mikor beáll az -idealismus lökése, egyesűl a három eszme, a szép, jó és igaz -eszméje, s a vallás és erkölcs iránti lelkesedés kezdi eltölteni az -ember szívét. Mindenütt a becsület, a tisztesség, a tekintély szava -nyilatkozik meg. A férj, az atya, a felsőség stb. tekintélye -követeli hatalmát és uralmát a családban, a községben, az -országban.</p> -<p>De a szélső idealis lökés után beáll a realis gondolkodás -visszahatása. Mindjobban gyöngűl az idealismus és a hullám teljes -elsímúlásáig, a realismus végeig apad és enyészik a tekintély -hatalma és befolyása. A hullám közepe táján még nagy és erős a -tekintély szava, de mentől jobban közeledünk a végéhez, annál -inkább enyészik, <span class="pagenum"><a name="Page_148" id= -"Page_148">-148-</a></span> erőtlenedik. A realismus alkonyán már -teljesen elreked. Csakhogy a mennyivel gyöngül a tekintély -befolyása, annyival gyarapszik a család, a község, az ország alkotó -részeinek ereje, érvényre jut a részek akarata.</p> -<p>A családban a férj, az atya a tekintély képviselője; ti -asszonyok és a gyermekek vagytok az alkotó részek. A realismus -idején a ti szavatok a döntő. A férj csak akkor érzi jól magát, ha -nem saját akaratát kivánja érvényesíteni, hanem a ti -kivánságtoknak, szeszélyteknek hódol. Csak akkor örűl az atya, ha -nejének és gyermekeinek valamivel kedveskedhetik. Ha mulatságba -vihet benneteket, ha csinos játékokat hozhat gyermekeinek, szép -ruhát és ékszereket nejének. Nehány év előtt ítéltek el egy -sikkasztó tisztviselőt, a ki ezreket érő ajándékokat hordott haza -feleségének, gyermekeinek. A mit ez nagyban csinált, azt teszi most -kisebb mértékben minden jó férj és családapa.</p> -<p>– De hát mi köze ennek a férj rokonaihoz?</p> -<p>– Várj egy kissé, rátérünk erre is. Mert lásd, mi a családi élet -kicsinyben? Nem egyéb mint a haladás hullámának kezdetétől végéig -az alkotó részek küzdelme az egésznek képviselője ellen. Ti -asszonyok és gyermekek örökös harczot, háborut viseltek a férj és -atya ellen. E háboru még nagyon gyönge és erőtlen az idealisabb -napokban; de a mint gyarapszik a realismus, a nő és gyermekek -követelőbbek lesznek. Az idealisabb napokban nem háborodunk fel, ha -erélyesebb eszközökkel torolja meg a férj és atya tekintélyének -megsértését, szigorúbb a családélet, fegyelmet követel a gyermekek -nevelése. Mihelyt növekszik a realismus, bosszankodunk a fér -durvaságán, a gyermekek bántalmazásán, készek vagyunk saját atyja -ellen védelmezni fiát, könnyen elnézzük a fiú kisebb-nagyobb -szemtelenségét, és jaj a tanítónak, ha érinteni meri -gyermekünket.</p> -<p>– De hát bácsi, mikor tér már a férj rokonaira? <span class= -"pagenum"><a name="Page_149" id="Page_149">-149-</a></span></p> -<p>– Ott vagyunk már, édes fiam. A család e harczában a férj és -asszony természetes szövetségesei az ő rokonaik, hisz e rokonság -utján jutnak a család körébe. A férj rokonai tehát önkéntelen -ellenségei az asszonykának; ez mindjárt esküvő után megkezdi -ellenök a harczot, lehetőleg távol tartja őket és annál közelebb -hozza saját rokonait, különösen az édes anyját.</p> -<p>Ez az édes jó anyai szív lesz azután intézője az egész -háborúnak, fővezére a férj elleni csatákban s szülője a tömérdek -anyósviccznek. Mert végre nincs más, nem marad más fegyvere a -férjnek, a tekintély képviselőjének, mint a derék anyós háta mögött -kicsinyes élczekkel venni elégtételt magának. Innét ered, hogy -élczlapjaink, naptáraink és mulattató könyveink most tele vannak -anyós vicczekkel. Ennek köszönhetni, hogy este nem ülhetünk össze -egy pohár sör vagy bor mellett a nélkül, hogy néhány anyósvicczen -ne kelljen nevetnünk. A lefolyt húsz esztendőt bátran elnevezhetnők -az anyósvicczek korszakának.</p> -<p>Minél jobban ritkúlnak az anyósvicczek, mentől szivesebben -fogadják a nők férjeik rokonait, annál biztosabbak lehetünk róla, -hogy megjelent már az idealismus.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_150" id= -"Page_150">-150-</a></span></p> -<h2>XXVI.<br /> -AZ ÖNGYILKOSSÁG.</h2> -<p>Egy honvédszázadost temetnek, a ki önkezével oltotta ki életét. -A katonazene méla hangjai oly bánatosan szólanak és önkénytelenül -fogtam meg tollamat, hogy néhány sort írjak az öngyilkosságról, -melyről száz meg száz kötet jelent meg a világirodalomban.</p> -<p>Mikor valamelyik felebarátunk, esetleg jó ismerősünk, kioltja -életét, akárhányszor fel kell kiáltanunk: Hát még ez a kedves, -enyelgő, tréfás ember is ily úton végezte! Máskor meg azt mondjuk -reá, hogy rég sejtettük, előbb-utóbb be kellett következnie. Majd -azt szoktuk kérdezni, miért tette? És halljuk az okokat: adósság, -hivatalbeli kellemetlenség, családi viszály, viszonzatlan szerelem, -gyógyíthatlan betegség, borús kedélyállapot. És így tovább, mert -leleményesek vagyunk az okok felhozakodásában. Kivált az elmekórtan -professorai nem tudnak kimerülni. A realismus finom -megkülönböztetései, aprózó szétválasztásai ezer meg ezer nevet -adnak a különféle tüneményeknek, melyek azonban csak a -<i>hogyanra</i> tudnak felelni, a <i>miért</i> ismeretlen előttük. -Mert az idegbontó munkásság, családi viszály, féktelen szerelem és -hasonlók csak látszatos és <i>közeli okok</i>, mint a jeles tudós -Claude Bernard mondaná.</p> -<p>Másutt kell keresnünk e tünemények igazi okát.</p> -<p>Tehát miért ölné meg magát az ember, ha nem a fentebbi okok -miatt? Miért ragadna pisztolyt vagy kötelet, vagy mérget, vagy -tenne más egyebet magán, ha jól folyik a dolga, ha könnyen éli -világát, ha tisztelet és jólét környezi? Pedig igen sokszor éppen -ilyenek is kioltják <span class="pagenum"><a name="Page_151" id= -"Page_151">-151-</a></span> életöket. Sőt többet mondok: Ma alig -van ember, vagy legalább nagyon kevés, a ki nagy rémülettel nézne a -halál elé, a ki könnyen át ne tudná lépni az élet sorompóját, a -kinek eszébe ne jutna az öngyilkosság gondolata. Szörnyű mérveket -ölt az emberiség idegessége, pedig őrült hajsza folyik az örökös -szórakozás, a tömérdek bál és bankett, verseny és sorsjáték, -jubileum és jour, nyaralás és fürdőzés stb. után. Mégis honnét ered -ez a bomlott kedélyállapot?</p> -<p>A Krafft-Ebingek, Lombrosók s társai magyarázatai alig mondanak -valamit. Maga az öröklés tana, melyet legtöbbször hallunk -emlegetni, csekély jelentőségű. Csak amolyan közeli vagy látszatos -ok, melyet sutra kell dobnunk az ily világra szóló tünemény -magyarázatánál. Hisz ha egyesek öröklik is a bajt, nem örökli az -emberiség nagy tömege, mely most rosszul érzi magát.</p> -<p>Nekünk tehát fensőbb eszmei okot kell keresnünk. És a ki ismeri -az erkölcsi világ törvényét, igen könnyen megtalálja.</p> -<p>Próbáljuk tehát megkeresni. Az emberi haladás egy-egy hullámának -az elején nekünk az egyetemesért kell rajonganunk.</p> -<p>Isten, vallás, erény, világ, emberiség, az erkölcsi haza és a -nemzet gondolata tölti el egész valónkat, ezekért rajongunk és -lelkesedünk. Ilyenkor az egyetemesnek rendeli magát alá az egyes -ember s dicsőült, magasztos érzelemmel nézi a világot.</p> -<p>De csakhamar lohad a szélső eszményiség, mikor a tekintélyi -vallás és idealis moral uralkodik és beáll az idealrealis -gondolkodás, mikor jogokat követelünk az egyes embernek, az -individuumnak az egyetemes ellenében, mikor például a tiszta -szerelem jogát védjük a felekezeti házassági joggal vagy az apai -tekintélylyel szemben.</p> -<p>Ilyenkor összébb szorúl az emberiség látköre, az egyetemes -helyett a nemzeti nagyság és egység gondolatáért <span class= -"pagenum"><a name="Page_152" id="Page_152">-152-</a></span> -lelkesedünk, bár a realisabb érzésűek az anyagiság és érzékiség -után is törik magukat. Ilyenkor még nemesebb, fensőbb valami buzog -bennünk. Az emberi cselekvésre, tevékenységre magasabb feladat vár. -A haza dicsősége, a nemzet nagysága és egysége még mindíg gyönyörű -feladat, melynek megoldásán a haza minden fiának munkálkodnia kell. -Ilyenkor mindenki talál dolgot, mely megnemesíti, megnyugtatja s -aránylag boldogítja őt.</p> -<p>De mikor tovább jutunk a haladás hullámán és elérjük a realismus -napjait, az individualismus korát; mikor az életben és irodalomban -gúny tárgya lesz az egyetemes képviselője, minő a családapa, a -férj, a felsőség, a vallás, az erkölcs; mikor ezeket a társadalmi -romlás okának tekintjük; mikor az érzékire és anyagira veti magát -az emberiség; mikor léha jóság, erkölcsi elvnélküli irgalmasság, -altruismus tölti el bensőnket; mikor nevelésünk főleg a testre, a -külsőre, a csínra, a hasznos ismeretek megszerzésére irányúl; mikor -nagy nyilvános tornaversenyeket rendezünk és ujjongunk az izmok -gyarapodásán: ekkor nincs erkölcsi támasza az individuumnak, mely -féktelenűl akar érvényesülni.</p> -<p>A családban a gyermekek követelődznek, a nő uralkodik, a feleség -és szerető nevetnek a férjen, a felsőség, a hatalom képviselője -zsarolónak, az egyéni romlás okának tekintetik, a haza és nemzet -üres frázis és rendesen a zsebelő individuumok nagyhangú szólama -lesz, melyet a választások és felköszöntések alkalmával unos-untig -emlegetünk, de nem érezünk.</p> -<p>Ilyenkor mindent kiforgatunk a maga természetéből, az anyagiság -és érzékiség uralkodik, bomlik az ember erkölcsi élete, minden baj -és kellemetlenség összetöri, nem tudja tűrni az élet -viszontagságait; dühösködnek, felháborodnak az erősebb -individuumok; zúgolódnak, elégedetlenkednek mindazok, a kik nem -zsebelhetnek, a kik pedig <span class="pagenum"><a name="Page_153" -id="Page_153">-153-</a></span> kizsákmányolják a kedvező helyzetet, -szívökben még sem boldogok. A legcsekélyebb baj is lesújtja őket, -mások megcsömörlenek a kéjtől, a jóléttől s könnyen magukra -durrantják a pisztolyt, melyet övéik védelmére szereztek. E nagy -szellemi, erkölcsi és aestheticai bomlás oka a tömérdek -öngyilkosságnak, a számtalan őrűltségnek, az általános -idegességnek. A realismus az egyedüli és igazi oka e szerencsétlen -helyzetnek, melyen senki sem tud segíteni, csupán a jelentkező -idealismus.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_154" id= -"Page_154">-154-</a></span></p> -<h2>XXVII.<br /> -RECTORI MAGNIFICO.</h2> -<p class="i2">Nagyságos Rector úr!</p> -<p>Nagybecsű felszólításukra, hogy részt vegyek a tanügyi -congressuson, van szerencsém tisztelettel válaszolni, hogy ezt a -lépést megtenni most nem tartom érdemesnek. Eljutottunk ugyanis a -realismus alkonyához, mikor mindazok a nézetek, melyek tizenöt év -óta az emberiség keblét eltöltötték, megvetésre méltóknak kezdenek -látszani. A szép, jó és igaz eszméje a realismus alatt teljesen -elválván egymástól, az erkölcsi érzés mélyen hanyatlott, az eszmei -helyett az anyagi jólét, az érzékiség, az egyetemes léhaság tölti -be egész valónkat, kihalt az igazság szeretete; államférfiak és -publicisták, ha úgy kívánja a politika, hazudoznak, vagy mint az V. -század sophistái csűrik-csavarják az igazságot; az irodalomban -gúnytárgya az egyetemes; a színpadon az apa, a férj, a felsőség, az -isteni és az erkölcs rovására nevetnek, az emberben az állati -elemet dicsőítik, a társadalomban az emancipált asszonyok, a -családban a nő és a követelő gyermekek uralkodnak. A vallásból -elenyészett az idealis lelkesedés s vagy léha közöny, vagy -tehetetlen lágy, mysticus érzés foglalta el helyét, melynek nincs -ereje fellázadni az általános demoralisatió ellen. A politikában -megszünt az erkölcs munkálkodni, hanem zsebelő társaságok -zsákmányaivá lettek a centralisált országok. Sok tekintetben -hazugság lett ajkainkon a nemzet és haza fogalma, melyeket -szélhámos jellemek szeretnek kihasználni, vagy pedig az üdvözlések -és felköszöntések üres szólama vált belőlük, melyeknek nincs -értelmök. Kivált az ezredéves ünnepély számos gyülekezetében -<span class="pagenum"><a name="Page_155" id= -"Page_155">-155-</a></span> hány százezer léha ajak veszi hiába e -szent szavakat!</p> -<p>És mily szomorú képet nyújt a tanügy! Körülbelül igaza van -Brunetièrenek, a ki húsz évre datálja az oktatás hanyatlását. De -különösen az utóbbi években mélyen sülyedt az egész világ tanügye. -Nem az iskolák építését, az intézetek fölszerelését, tanszékek -állítását, a tanárok fizetését értem; mert e téren rendkívül sok -történt. De mind az, a mi eszmei, a mi erkölcsi, a mi az ifjúság -tudás-vágyát, a tanárok tudományos haladását illeti, csak mély -sülyedést, egyetemes hanyatlást mutat. Tíz-tizenöt év óta mit se -hallunk és olvasunk mást a tanügyi conferentiákon és a közoktatási -folyóiratokban, mint a test neveléséről, a tanítás könnyítéséről, a -tananyag rövidítéséről, a gondolkozás nélküli szemléltetés -terjesztéséről, minden eszmeinek kiszorításáról, a classicusok -megvetéséről, hangversenyek, szinielőadások, tánczmulatságok -rendezéséről, a külsőség, a formaság, a csín gyarapításáról. De -nemcsak a fő- és középiskolák ifjúságának tudvágya hanyatlott, -hanem maguk a tanárok sem igazi tudósok, többnyire korlátolt -realisták, a kik irtóznak minden összefoglalástól, jámbor -mesteremberek, a kiknek fogalmuk sincs az erkölcsi, a metaphysicai -tudományokról, melynek fölemelnék, megkoronáznák tudásukat, vagy -pedig elhanyagolva tudományos foglalkozásukat mindenféle -pénzintézetnél, részvénytársaságoknál és más üzleteknél -kereskednek.</p> -<p>Hogy vehessek én részt ily férfiak társaságában, hogy hirdessem -én ily anyagilag lekötött, erkölcsileg közönyös és fensőbb eszmei -gondolkodásra képtelen férfiaknak, hogy mindaz, a mit vallanak, -lejárta magát, hogy itt vagyunk az idealismus hajnalán, hogy -nemesebb alapokon kell felépíteni az egész tanügyet, mikor maguk a -congressus vezetői a legismertebb realisták, a kiktől éppen nem -várhatni valami nemesebbet, magasztosabbat. A congressus -<span class="pagenum"><a name="Page_156" id= -"Page_156">-156-</a></span> fő mozgatója buzgó polyhistor, ügyes -kiíró és átíró, fáradhatlan gyűlésező és üzletember; de minden -idealisabb felfogás iránt érzéktelen férfiú.</p> -<p>A mit a congressus ily vezetés alatt határoz, a mit a tanügy -terén üdvösnek, hasznosnak vagy szükségesnek kijelent, mindazt -néhány év múlva nagyrészt gúny tárgyává teszi az ébredő idealismus. -Azt pedig, hogy a kiállítás bacchanáliai közepette én álljak ki egy -érzéketlen tömegnek az új eszme tanai mellett apostolkodni; én -hirdessem komoly gondolkodásra alkalmatlan időben, hogy a mit -határozni akarnak, elavult valami: igen szép, de sikertelen -kísérletnek tartom. Azért jobb lesz nekem magányomba vonulva a -szellemi világ nagy kérdéseiről elmélkednem.</p> -<p>Mély tisztelettel</p> -<p class="right"><i>Bodnár Zsigmond</i>,<br /> -egyetemi magántanár.<a name="FNanchor_2" id= -"FNanchor_2"></a><a href="#Footnote_2" class="fnanchor">2)</a></p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_157" id= -"Page_157">-157-</a></span></p> -<h2>XXVIII.<br /> -JÓKAI MÓRNAK.</h2> -<p class="i2">Mélyen tisztelt uram!</p> -<p>Ön a Petőfi-társaság díszgyűlésén gyönyörű szavaival meglepte az -egész hazát. Elragadta hallgatóit és olvasóit, mert azt fejtegette, -a mit homályosan mindenki észrevesz, többé-kevésbbé mindenki lát. -Ez a jelentkező idealismus. Még erőtlen ugyan, nem tudja -felvillanyozni, átalakítani a léhaságba, ledérségbe vagy mysticus -és pietista lágyságba sülyedt emberiséget: de már megingatja -alattunk a földet, észrevétlenül a szivünkbe lopódzik s lassankint -meghódít bennünket. Eddig a részeket láttuk, ezután az egyetemesért -fogunk lelkesedni.</p> -<p>Ön, a jóizű humorista, öntudatlanul dolgozott rajta, hogy a -realismus aranyos humorával lassankint nevetségessé tegye az -egyetemesnek fenséges pathosát, magasztos igazságait; de mivel -tisztább kézzel munkálkodott, mint egy Dumas fils, Zola, Guy de -Maupassant és annyi száz író, költő s mert nagyobb az összefoglaló -tehetsége: természetesnek találom, hogy önt erősebben és könnyebben -megragadta az idealismus, mely nem egyéb, mint a három nagy eszme: -a szép, jó és igaz isteni egysége. Gyönyörűen rajzolja ön -beszédében, mivé lett e három eszme a realismus uralma alatt. Ez az -állapot azonban mindig beáll, mikor teljesen elválnak, sőt -ellenségeik lesznek egymásnak.</p> -<p>Az emberi haladás egy-egy hulláma nem levén egyéb, mint e nagy -eszmék fokozatos és lassú elválása, egymástól való távolodásuk -megmagyarázza a vallási, erkölcsi, jogi, politikai, irodalmi, -művészeti és gazdasági élet tüneményeit, <span class= -"pagenum"><a name="Page_158" id="Page_158">-158-</a></span> 1815 -után csak Gombos, Bólyay, Kisfaludy Károly stb. drámai művei -lehetségesek, melyekben az egyetemes iránti hódoló tisztelet -nyilvánul, mikor egy <i>Bánk bán</i> nem tetszhetik, mert az -egyetemes képviselője, a királyi udvar a nemzeti romlás, az -országos nyomor okának van bemutatva. 1825 után már szembetűnő a -három eszme egységének lazulása; Széchenyi és Vörösmarty érzése, -gondolkodása minden lépten érezteti velünk, hogy az egyetemessel -szemben az individiumnak is vannak jogai. Mikor pedig ön a század -közepén föllép, elgyengűlt az egyetemesért való rajongás, összébb -szorúlt az általános fogalma, a nemzeti nagyság, nemzeti egység, -magyaros élet iránti szeretet töltötte el bensőnket: Petőfi, Arany -és Ön mélyen tisztelt férfiú, voltak e dicső korszaknak mesteri -tanácsosai. A lánglelkű lantos korán elveszett; Arany maradt a -nemzeti realis élet mesteri rajzolója, édes bensőséggel, vonzó -melegséggel festette le nekünk a magyar embert örömében és -bánatában, harczaiban és családi otthonában.</p> -<p>De már a hetvenes évek alatt, mikor a szép, jó, igaz eszméje -kiáltóan távozni kezdett egymástól, mikor az anyagira és az -érzékire vetette magát a nemzet, mikor beállott a plutocratia -uralma, mikor szegre akasztottuk az erkölcsi elveket, mikor -elbeszéléseink és szinműveinkben gúny tárgyává tettük az egyetemes -képviselőit, mikor a társaságban szalonképessé lett a -<i>félvilág</i>: Arany is érezte, hogy nem e világba való és -hosszas betegeskedés után sírjába lép. Ön, uram, a nemzeti -lelkesedés nagy időszakában, az ötvenes-hatvanas években bűbájos -rajzaival vigasztalt bennünket, teremtette azokat a büszke, -önérzetes, férfias honfiakat, kiket realisabb bírálói lélektanilag -hibás alakoknak tekintettek, mi azonban ritka élvezettel láttuk és -olvastuk.</p> -<p>De a mint haladt az idő, a mint győzött a hódító realismus, Ön -is iparkodott hűségesen tolni a szekerét, <span class= -"pagenum"><a name="Page_159" id="Page_159">-159-</a></span> -mosolygott a kor aranyos léhaságán, szavával és szavazatával -támogatta az erkölcsi élet bomlását s nem érezte, hogy velünk -együtt sepretlen utakon jár.</p> -<p>Ma azonban, az idealismus hajnalán, a haladás egy új hullámának -kezdetén Ön in látja, hová sülyedt az emberiség és oda kiált nekik, -hogy keljetek, emelkedjetek föl! Elönt benneteket az erkölcsi -szemét, bepiszkol a moralis szenny, mosakodjatok meg!</p> -<p>Csakhogy most kezdődnek még az Ön bajai, kellemetlensége. Idáig -aranyos volt az élete. Lágy és enyelgő, kedves és mosolygó realista -volt, most átalakul egész erkölcsi érzése, gondolkodása, mert az -egyetemes szempontjából kezdi látni az embert, a férfit és az -asszonyt, az irodalmat és a művészetet, a társadalmat és a -politikát. Elképzelem, minő bosszúsággal veszi kezébe reggel-este -saját lapját, a <i>Nemzet</i>-et, melynek minden hasábja bánthatja -az Ön idealis felfogását s nincs módjában a lap irányán változtatni -s talán a főszerkesztő szerény tiszteletdijáról lemondani. -Elképzelem, mily megvetéssel hallgatja ön az ország házában a -képviselők realista beszédeit, melyek minden során meglátszik a -felfogás korlátoltsága, a szavak árjából kilátszik a magánérdek -lólába, az igazság elcsürése-csavarása. Elképzelem, mennyire -felháborodva nyugtázza ön politikus létére igazgatótanácsosi -dijait, mert mint idealista jól tudja, hogy ennek a pénznek szaga -van. Bizonynyal nehéz volt önnek azt is kimondani, hogy a -Petőfi-társaságban az idealisabb napok képviselőinek <i>egész -phalanxa</i> van, mert mint idealista teljesen tájékozott lehet -arra nézve, hogy társaságunk tagjai kevés kivétellel, jóízű, -egészséges realisták. Szóval sok oly kellemetlensége, baja lehet -önnek, melyekért legyen szabad kifejeznem részvétemet, -sajnálatomat.</p> -<p>Mély tisztelettel</p> -<p class="right"><i>Bodnár Zsigmond</i>,<br /> -a Petőfi-társaság tagja.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_160" id= -"Page_160">-160-</a></span></p> -<h2>XXIX.<br /> -LUEGER.</h2> -<p>Kicsoda az a bécsi agitátor és mi az oka fényes sikerének? -Miféle bűbájos erővel rendelkezik, melylyel megigézi a nőket és -férfiakat? kérdi a t. olvasó.</p> -<p>Legyen szabad röviden megmagyarázni. E magyarázat realis vagy -idealis lehet. Ha realista képet akarnék a bécsi agitátorról -rajzolni, beszélnem kellene egyéniségéröl, testalkotásról, -jelleméről, élet- és előadásmódjáról. Ezt jó színben megteszik az -antisemita írók; rossz színben pedig a nagy világ hirlapírói, kik -tudvalevőleg zsidók vagy más realisták. Én nem akarom a két fél -munkáját, az egyiket vagy másikat, ismételni. Nekem tisztán az -eszmei magyarázat a kötelességem, a hogy az erkölcsi törvény -segélyével látom. És e magyarázat így hangzik.</p> -<p>Mikor az ember gondolkozik, vagy összefoglal, vagy -megkülönböztet. Ha az emberiség különféle fajait tekintjük, úgy -találjuk, hogy a sémi faj nem képes belémenni a legszélsőbb -összefoglalásba vagy a legmélyebb elemzésbe. A zsidó például örökké -józan, világos rationalista gondolkodású, egyenes logikáju nép. -Ezért csak oly pályára szeret lépni, a hol ezt a józanságot -legjobban erényesítheti, mint a kereskedői, orvosi, jogi, bankári, -hirlapírói stb. pályán.</p> -<p>Mindenütt szemes üzletember. Még ha iparos vagy földművelő -kénytelen lenni, ott is meghonosítja az üzletet. De a mily előnyük -ez a józanság, ez az egyenes logika az üzleti világban, oly -veszedelmes a politikai életben. A zsidó például csak kormánypárti -vagy anarchista lehet. A zsidó történet nem egyéb, mint a -despotismus története, mondja Renan. <span class="pagenum"><a name= -"Page_161" id="Page_161">-161-</a></span></p> -<p>Ez az egyenes logika magyarázza meg a zsidó bátor, kihívó -modorát, tolakodó föllépését, mert érzi, mily fölénye van más -nemzetek fölött. Mig a realisabban gondolkodó európai gyöngéd, -figyelmes, körültekintő; a sémi faj egyenes logikája követelő, -parancsoló.</p> -<p>Ezért sujtja annyi üldözés, ezért gyűlölik társaságát, mert -gúnyos és kihívó. Ez a rationalista tehetség az oka az egész -antisemitismusnak, melyet évezredek óta ezerféleképp magyaráztak; -ez az oka a zsidó, arab, phoeniciai, pun birodalmak elenyésztének; -ez az oka a zsidóság szerencsétlen existentiájának, ez az egyedüli -oka, hogy nem tudnak símulni más nemzetekhez, nem pedig a szag, a -talmud és más badarságok, melyeket sokszor kitűnő gondolkodók -hoztak fel magyarázatul. Vagyis mondjuk ki röviden: a zsidó a -legrationalisabb faj a világon.</p> -<p>Az európai nemzetek között a latin fajok állanak hozzá -legközelebb, bár nagyon messze esnek tőle. Még távolabb jutnak a -szlávok s legutoljára jönnek a germánok, különösen az angolok. E -népek között a realismus idején legmystikusabb az angol, azután a -többi germán, majd a szláv, legkevésbé a román faj, melynek -egyenesebb logikája nem igen tud nagyon mystikus lenni, azért -társadalmuk nagyobb része léha, élvhajhászó, könnyű lelkiismeretű -realista lesz. A sémi faj egyenes látásával, világos eszejárásával -a realis napokban csak számító materialista lehet.</p> -<p>Mikor a realismus idején más nemzeteknél csak a nagyobb rész -veti magát az anyagira, az érzékire, a kisebb rész pedig lágy, -kedves, kenetes, mysticus, a zsidó egyenes logikájával a pénz és a -gyönyör uralmát látja és mint léha materialista tisztán ezekre veti -magát.</p> -<p>Ha vakmerő, biztos és gyöngédséget nem ismerő fellépésénél fogva -máskor sem szeretik a realisabb, simább, nyájasabb nemzetek, az -idealismus hajnalán vak gyülölettel <span class="pagenum"><a name= -"Page_162" id="Page_162">-162-</a></span> fordúlnak ellene s -borzasztó zsidóüldözéseket rendeznek. Így 1492-ben három hónap -alatt az összes zsidóságnak ki kelle takarodni Spanyolországból, -ugyanazon időtájban másutt is kegyetlenül bántak velük. 1700 körül -az új idealismus kitöréskor megint sokáig bántalmazták őket; 1815 -után újfent, kivált 1819-ben Németországban sújtotta őket a nagy -üldözés. Mikor azonban lohad a szélső idealismus, kezdenek egyes -kiváló emberek felszólalni mellettök s az idealreal első felében, a -szabadverseny korában némi philosemitismus keletkezik. Így látjuk -ezt 1580 táján, mikor nálunk a szombatosok, a zsidózók felekezete -támadt, a mi teljes lehetetlen némi rokonszenv nélkül; 1760 körül -számos kitűnő férfiú szólal fel a zsidók érdekében; 1840 körül -pedig nálunk báró Eötvös József szép tanulmányt írt mellettök. Az -idealreal második felének vége felé, mikor erőszakos eszközökkel -kisérlik megteremteni a nemzeti szellemet, mint nálunk Nagy Lajos -korában, vagy 1660 körül újra kegyetlenül bánnak a zsidókkal; a -realismus alatt azonban, noha uralkodik a csendes antisemitismus, -de mivel az egész világ az anyagira veti magát, sokszor nagy -szükségét érzi a zsidók spekulativ eszejárásának, zsebelő -államférfiak és politikusok támogatásával roppant üzleteket -csinálnak és boldogulnak.</p> -<p>Mikor azonban kitör az idealismus és benne a vallás és erkölcs -iránti rajongás, rendesen ellenök fordulnak a nemzetek s ennek a -fordulatnak zászlóvivője a bécsi agitátor. Valószinű, hogy e -fordulat az egész művelt világon be fog állani. Néhol kegyetlenebb -lesz, másutt enyhébb. A hol erősebb központi hatalom áll az ország -élén, ott hihetőleg enyhébb lesz a láz lefolyása; de mivel most a -legtöbb országban alkotmányos a kormány, a többségből kerűlnek ki -az állam vezérei, könnyen megtörténhetik, hogy szigorú törvényeket -hoznak a zsidók ellen. Kivált ha az idealismussal járó szertelen -anyagi bomlás, rendkívüli <span class="pagenum"><a name="Page_163" -id="Page_163">-163-</a></span> szegénység, tömérdek csőd, sok -részvénytársaság és pénzintézet bukása következik be: akkor a jó ég -lesz a megmondhatója, minő ádáz kitörésekben nyilatkozik meg az -antisemitismus. Ha pedig, a mi nagyon valószínű, a most ébredező -idealismus kevesebb veszélyt hozna a zsidóságra s a haladás -hullámának többi részében, főleg a realismus alatt még a mostaninál -is nagyobb hatalomra, gazdagságra, erőre tenne szert: a jövő -idealismus kitörésekor talán a spanyolországihoz hasonló -zsidóüldözés fog beállani.</p> -<p>Vagy pedig, a mi szintén elképzelhető, bár valószínűtlen, hogy a -nemzetek ellentálló erejét megtörné a zsidóság: oly világra szóló -történeti jelenség állana elő, mely az egész európai és amerikai -civilisatió összeomlását vonná maga után, mert a zsidóság -hatalmánál fogva a legborzasztóbb ázsiai despotismust honosítaná -meg, és szülő oka lenne a legrémségesebb anarchikus mozgalmaknak s -megásná a sírját az egész nyugati civilisatiónak.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_164" id= -"Page_164">-164-</a></span></p> -<h2>XXX.<br /> -SIMONYI MAGYAR NYELVTANA.</h2> -<p class="summary">(<i>Tüzetes magyar nyelvtan</i> történelmi -alapon. <i>Balassa</i> József közreműködésével írta <i>Simonyi</i> -Zsigmond, I. kötet. Magyar hangtan és alaktan. Budapest, 1896. A -magyar tudományos akadémia kiadása XVI. 734 lap. Ára 6 frt.)</p> -<p>Simonyi Zsigmond, a budapesti egy. ny. r. tanára, mintegy 25 -évvel ezelőtt lépett föl, mikor az egész világon az orthologiáért -rajongott a művelt emberiség. Mindenfelé <i>Nyelvőrök</i> -keletkeztek s más lapok és folyóiratok is szívesen foglalkoztak a -nyelv nemzetiessé tételével, történeti és etymologiai alapon a -nyelvtan fölépítésével; az idealisabb időkben meghonosult -idegenszerűségek és neologismusok kiirtásával. Ismeretes, hogy maga -az öreg Manzoni is kötelességének tartotta az <i>I promessi -sposi</i> purificatióját. Simonyi lelkes, sokszor meggondolatlan -munkása volt ennek az általános iránynak. Mikor az állami életben a -központosítás, a vallás terén az orthodoxia, az irodalomban az -academismus, a gazdaság és ipar életében a plutocratia és a -védvámok uralkodtak, a nyelv sem maradhatott ki a nemzeti actióból, -itt az orthologiának kelle uralkodnia.</p> -<p>A realismus gyarapodásával azonban nem lehete sokáig fentartani -az orthologiát. A helyesírásban mindenfelé követelték a phonetikus -irány diadalát; a német helyesírást többé-kevésbbé ez alapon -egyszerűsítették; Angliában, Francziaországban és a szláv -országokban is hasonló törekvések mutatkoztak, nálunk pedig -rendkívüli bomlás állott be; a történeti és etymologiai alapon -épűlt nyelvtan ellen is sok kifogást emeltek, az irodalomban -uralomra jutott a népies nyelv, mely megvetette a hivatalos -grammatica <span class="pagenum"><a name="Page_165" id= -"Page_165">-165-</a></span> szabályait s nem idegenkedett többé az -egykori nyelvújítók szokottabb szavaitól sem. Úgy látszik, Simonyi -volt az első a hetvenes évek orthologusai közül, a ki megérezte az -eszme változását s az analogia hatásáról szóló dolgozatában -beismerte, hogy nem afféle productum a nyelv, minőnek Müller Miksa, -Schleicher, Budenz és majd minden nyelvész szerette feltüntetni, -hanem nagy szerepe van benne az analogiának is.</p> -<p>Simonyi <i>Tüzetes magyar nyelvtana</i> a realismus -grammaticája. Bár azt mondja a czímlap, hogy történelmi alapon áll, -nagyon tévednénk, hogy ha ebből egy orthologiai irányú nyelvtanra -következtetnénk. Megvan ugyan benne a szók és alakok történeti -változása is, de gondosan előadja, az egyes nyelvjárásokban és a -rokon nyelvekben minő módosulásokban jelentkeznek; szóval oly -nyelvtant adott nekünk a szerző, mely nem szabályozni, hanem csak -lehetőleg magyarázni akar. A idealrealismus napjaiban, mikor a -nemzetek egységre törekszenek, a legtöbb grammaticus szabályozni -kívánja az irodalmi nyelvet; Simonyinak mint realistának, a népies -nyelv barátjának, nincsenek ily czéljai; de nagy nehézséggel áll -szemben, hogy ő, ki azelőtt annyira physisnak tartotta a nyelvet s -követte mesterének ily irányú, sokszor erőszakos fejtegetéseit, -most egyszerre az analogiát is fel kell használnia a szók és -alakjaik megfejtésére. Ez nem egyszer feltűnő ellenmondásokba -keveri.</p> -<p>Simonyi realismusának kiáltó jele továbbá a meghatározásoktól -való idegenkedése vagy a definitiók külsősége. Már a hatvanas -években sokszor kikeltek a tanárok és tudósok a meghatározások -ellen. Mert nincs érzékünk az egész meglátására, eszmei -felfogására, azért a realista jobban szereti a dolgokat leírni, -részeiben feltüntetni.</p> -<p>A mű hangtani részét realista aprózással készítette el Balassa -József. Húsz év óta nagy mérvet öltött a nyelv <span class= -"pagenum"><a name="Page_166" id="Page_166">-166-</a></span> -elemeinek szétszedése és megkülönböztetése. Például a mai -nyelvtudomány tömérdek a hangot ismer s ha még sokáig tart a -realismus, valószínű, hogy egy harmadával növekedni fog a számuk. -Csak jó füle legyen a nyelvésznek, nem lesz határa a -megkülönböztetésnek. Azelőtt csak egyes és kettős mássalhangzókat -ismertünk, ma már vannak rövidek és hosszúk is.</p> -<p>Az alaktan kidolgozása is szorgalommal és ismerettel készült. -Simonyi e művében alaposabb akart lenni, nincs meg az a -gondatlanság és könnyelműség, mely a nem rég megjelent <i>Deutsche -und ungarische Redensarten</i>, továbbá a nagy <i>nyelvtörténeti -szótár</i>-t jellemzi és sok tekintetben hasznavehetetlenekké -teszi, noha mindkét munkát megkoszorúzta a m. tud. akadémia. Az -egyes alakok megfejtésére felhozza, a mit a régi irodalmi és a -rokon nyelvekben, meg az élő dialectusokban talált; csakhogy itt is -csupán a végső esetben szeret az analogiához fordulni; pedig az -ébredező idealismus maholnap jóval többet fog megmagyarázni az -öntudatos és öntudatlan analogiából. Általában a szerzők a -realismus hatása alatt erősen hangoztatják, hogy a nyelv életében -minden változás öntudatlanul történik s az olyan tudatos, egyúttal -erőszakos változások, mint pl. nálunk a nyelvújítás, kivételek a -nyelv életében. (43. l.) Nagy tévedés azt hinni, hogy vannak -kivételek. A nyelv terén épen oly kevéssé vannak kivételek, mint az -ember erkölcsi világának más térein, minő a vallás, az erkölcs, a -politika, az irodalom, a művészetek stb. Mindezekben az ember -cselekszik az uralkodó idealismus vagy realismus nyomása alatt. -Minden látszatos kivétel az emberi faj és egyed eltérő -szervezetéből származik. De általában elmondhatni, hogy az emberi -haladás egy-egy hullámának első vagyis idealisabb felében, a szélső -idealismus lohadásával beáll kisebb-nagyobb mértékben a vallás, a -bölcsészet, a nyelv stb. terén az újítás. <span class= -"pagenum"><a name="Page_167" id="Page_167">-167-</a></span> Tessék -bármely nép történetét vizsgálni, mindjárt látni, hogy az -idealisabb időkben több vagy kevesebb változáson megy keresztül a -nyelv.</p> -<p>A <i>kivétel</i> frázisával nem magyarázunk meg semmit. A -tudománynak az okot kell kutatni. És mivel az uralkodó eszme -egyenlően hat az egész világon, az úgynevezett kivételek okát -mindig a fajban és egyedben fogjuk megtalálni. A nyelvújítás -azonban nem kivétel, mert vele bizonyos fokban mindig találkozunk a -hullám első felében Kivételes eset volna, ha a realismus idején -mutatkoznék, mikor nincs inyünkre az új szók faragása, a nyelvtani -alakok megváltoztatása, az idegen szólásmódok meghonosítása; -előfordulhat ugyan oly eset, de nem áramlat. Nagyon lehet, hogy egy -öreg ember élte alkonyán a mostani realismus alatt egy új szót -farag, idegen szólásmódot használ vagy valamely merész inversiót -csinál, mint fiatal korában tette; de már alig talál követőre, míg -a harminczas, negyvenes, ötvenes években mindjárt eltanulta tőle a -lelkes olvasó, mert egyetemes áramlat volt.</p> -<p>Mindezekkel nem akarjuk a mű becsét leszállítani, majd -leszállítja az idő, a kitörő idealismus, mely megveti a népiest, -követeli a szabatos meghatározást; szívesen elismerjük a szerzők -szorgalmát és alaposságát; csak okait kerestük annak a tüneménynek, -miért írták így műveiket és nem másképp.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_168" id= -"Page_168">-168-</a></span></p> -<h2>XXXI.<br /> -A PAPSÁG POLITIKAI SZEREPE.</h2> -<p>Rendkívűl érdekes intézkedés akart lenni a kuriai bíráskodásról -szóló törvény, mely általában mondva, a politikától tiltotta volna -el a papságot. Mert bármennyire óvatos a pap, a nagy küzdelmek -hevében alig tarthat egyházi beszédet, mely kisebb-nagyobb -mértékben politikai izgatásnak ne czímezhetnének. Egy lelkes pap, a -kit áthatott a vallási és erkölcsi idealismus, könnyen börtönbe -kerűl, ha realista bírák tesznek igazságot fölötte.</p> -<p>Szerencséjökre ez a korszak nem tart soká. Mindnyájan -átváltozunk. Ne higyje senki, hogy csak a népet ragadja meg az -egész világon a valláserkölcsi rajongás. Ez kitör a tanuló ifjúság, -a művelt középosztály és a főurak szívében is. A zsebelés -nagymesterei és az országgyűlési képviselők sem maradhatnak ki. A -pénz emberei, a kisebb-nagyobb bankárok is megérzik az idealismus -nyomását, nekik is lelkesedniök kell az erkölcsért, a vallásért. -Talán a legutolsók lesznek, de végre ők sem kerűlhetik ki -mindnyájunk sorsát. Mert erkölcsileg meg kell tisztulnia az -emberiségnek, hogy legyen mit fogyasztanunk, apasztanunk a haladás -jövő hullámának végeig.</p> -<p>Ha tehát be is zárnának néhány papot, a mai real irány még sem -érné el czélját, néhány esztendő múlva uralomra jut az emberiség -szívében a vallás és erkölcs tisztelete és eltörlik vagy ignorálják -ezt a törvényt. Azaz vagy magától elavúl vagy oly irányban -alkalmazzák, melyet éppen nem kívánt a mai realista gondolkodás. -Például a néhány év alatt hatalomra jutó szélső idealis, katholikus -<span class="pagenum"><a name="Page_169" id= -"Page_169">-169-</a></span> irány fogja alkalmazni a protestáns -papok ellenében, kik most nagyrészt a kormány szekerét tolják.</p> -<p>A dolog magyarázata abban áll, hogy a szélső idealismus kedvez a -tekintélyi hitnek és az idealis moralnak. Ennek hazánkban legelső -képviselője a katholikus egyház. Neki tehát szükségképp hatalomra -kell jutnia. Nem egyszer hallom ugyan azt az ellenvetést, hogy ez -lehetetlen a villanyosság vagy a Röntgen-sugarak napjaiban. Tudós -barátaim azonban mint jámbor realisták nem ismerik az erkölcsi -világ rendjét. A maguk jóízű léhaságában és eszmétlenségökben -érzéketlenek minden erkölcsi iránt; nem tudván összefoglalni, az ő -aprózó megfigyelésöknek, vizsgálódásuknak élnek s nincs fogalmuk -ama nagy erkölcsi átalakulásról, melyen most vergődik át az ember. -A katholikus irány győzelmét megállítani valóban lehetetlen. A hol -pedig, mint egyes északi országokban, gyönge vagy nincs is -katholikus egyház, ott mégis nagy tiszteletben részesűl a -tekintélyi hit és idealis moral, mint azt a jeles angol szónok és -államférfiú Balfour minister vallásbölcsészeti munkája is -tanúsítja.</p> -<p>Századunk második tizedében számtalan protestáns gondolkodóval -együtt a mi Kölcseynk is azt tartotta, hogy kár volt annyi százezer -vagy millió ember vérét ontani a protestantismusért; hinni kell a -katholikusnak, hinni kel a protestánsnak: az egyik vizsgálat nélkűl -hisz, a másik vizsgálat után hisz, de okvetlenűl hinnie kell. Ilyet -persze csak a szélső idealismus napjaiban lehet igazán mondani, -mikor az erkölcsi eszme nyomása alatt örömmel látjuk a vallás és -moral uralmát embertársaink magán és közéletében.</p> -<p>De mihelyt beállanak azok a napok, melyekben az egyén jogát -kezdjük hangoztatni az egyetemessel szemben; mikor szívünkben -megjelenik a kétely és a rationalismus: ekkor heves támadásoknak -lesz kitéve a katholikus egyház, <span class="pagenum"><a name= -"Page_170" id="Page_170">-170-</a></span> rokonszenvünk a -protestánsok felé kezd fordulni, mint ezt 1830 körül és után -lehetett látni. Most az egész művelt világon az orthodox irány -győzedelmeskedik; az ő zászlaját lobogtatva tisztúl meg az ember az -anyagiság szennyétől, emelkedik ki az érzékiség pocsolyájából, a -családban elfoglalja helyét az atya, melyről leszorította a -hivalkodó asszony és a követelő gyermeknépség, ritkulnak az -úgynevezett honleányok és választmányi hölgyek, betöltik igazi -szerepöket a családanyák, megnövekszik a szófogadó gyermekek száma; -a társaságban és a színpadon nem fogunk nevetni a szegény férj -rovására, hanem a kikapós asszonyt és a csábítót gúnyoljuk ki, -ezeknek kell rosszúl járniok, hogy kimulathassuk rajtuk magunkat. -Szóval éppen ellenkezőbe kell átcsapnia érzésünknek, -gondolkodásunknak. A mit ma teszünk, csak a magunk, családunk, -fajunk, pajtásaink, küzdő embertársaink örömére teszszük; nem igen -keressük az erkölcsi szempontot: akkor pedig az egyetemes -szempontjából cselekszünk, isten, vallás, erkölcs, becsület, -tisztesség, nemes önzetlenség vezet eljárásunkban, megvetjük a léha -zsebelőt, a hitvány kapaszkodót s a kiket ma királyok ünnepelnek és -a panem et circenses-t kiáltó tömegek megtapsolnak és éljeneznek: -akkor lelkökben megszégyenülve tekintenek vissza kevésbbé tisztes -multjokra s megvetéssel emlegeti nevöket az átalakúlt -emberiség.</p> -<p>Ezek sorából aligha fog hiányozni sok most ragyogó név.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_171" id= -"Page_171">-171-</a></span></p> -<h2>XXXII.<br /> -A SZENTSZÉK RENDELETE.</h2> -<p>Csatára szólítja fel papjait a szentszék. Most könnyen teheti. -Ma mindenfelé neki virrad. Az emberiség rajongani kezd az -egyetemesért; természetes, hogy hivatalos képviselői, különösen a -papok mozognak leginkább. És ilyenkor van hatása a szentszék -rendeletének. Még néhány év előtt mosolyogtak az efféle rendeletre. -Most tisztelettel fogadják.</p> -<p>Mikor több évvel ezelőtt a Ferenczrendi barátokat akarta -szabályozni a római központ, alig érhetett el valamit. A -legszigorubb fenyegetés sem használt, sikere majdnem semmi -volt.</p> -<p>Miért? Mert a realismus napjaiban minden testület -decentralisálódik. A családban az atya elveszti hatalmát a -gyermekekkel szemben. Ilyenkor az atyának nincs nagyobb boldogsága, -mint gyermekeinek vágyait, követeléseit kielégiteni. Érzéki -gyönyörrel tekintenek a szülők gyermekeikre s a kik tehetik, sok -játékot és drága ruhákat hordanak haza. Szegény Kókán sikkasztott, -hogy többek között ezreket költsön gyermekei játékára, mulatságára. -A jámbor férj nem tud eleget kiadni az asszony cziczomájára, -estélyeire, szinházaira, kirándulásaira, fürdőzésére. A hol mind ez -nem lehet, ott kisebb mértékben, de mégis érvényesűl az asszony -akarata.</p> -<p>A testületek, hivatalok vezetésében mindenütt ez a szétmállás, a -részek uralma nyilvánult. Egy erélyes főnök sehol sem tudta hosszú -időre felütni sátorát, ha tisztességes és becsületes szigorral mert -fellépni. Ha pedig tisztviselőtársai szólaltak fel hivatalos -működése ellen, csakhamar távozni kényszerűlt. Az erélyes -tanfelügyelő <span class="pagenum"><a name="Page_172" id= -"Page_172">-172-</a></span> például mindjárt összetűzött az -alispánnal, vagy más megyei hatalmasokkal s csak azt láttuk, hogy -az ország egyik végéből a másikba dobálja, vagy más téren -alkalmazza, főleg nyugdijba küldi a minister. Ezer meg ezer -példával illustrálhatnók a részek uralmának, befolyásának -tüneményeit a realismus napjaiban.</p> -<p>A katholikus egyház története szintén csak ezt mutatja. A VI., -X., XV. század a catholicismus roppant megaláztatásával járt. A -XVII. század második fele nem különben. Csak 1690 után, mikor -ébredezik az idealismus, kezd újra magához térni a katholikus -egyház. A XVIII-ban, 1773-ban újra engedni kell a részeknek, -eltörlik a Jezsuita-rendet, mindenfelé üldözni kezdik az egyházat, -József császár nálunk gyökerestűl átváltoztatja az egyháziak -közéletét, eltörli a sok imádságos szerzetet. És így tovább. 1810 -után ismét erőt kezd mutatni a katholikus központ. Róma parancsol s -engedelmeskedik a papság. 1817-ben már mindenfelé lelkesednek az -egyetemesért, benne a katholikus egyházért és szánalmas benyomást -ébreszt a hitújitás háromszázados emlékünnepe.</p> -<p>Most hasonló napok fognak bekövetkezni. A római központ erőt -érez magában és erejének súlya van.</p> -<p>A jámborság, szentség, magasztos erély tudja magával ragadni a -hiveket. A szentszék a magyar alsó papságnak ad igazat, tőle és a -világi uraktól várja a vallásos élet fölébredését, mikor megrója a -püspökök túlzott óvatosságát, engedékenységét.</p> -<p>A főpapoktól a seminariumi nevelés reformját követeli a római -szék. Ez kissé nehéz. A papi nevelés a realisabb időkben veszit -egyetemes jelleméből és nemzeties, magyaros lesz. Igy volt ez a -XVII. században, így a XVIII. század utolsó negyedében, mikor a -pozsonyi és más növeldékben világi szindarabokat játszottak. -Mintegy húsz év óta szintén szabadabb lőn a papi nevelés. -<span class="pagenum"><a name="Page_173" id= -"Page_173">-173-</a></span></p> -<p>Alig remélhetni, hogy a mi jó magyaros püspökeink seminariumi -tanáraikat szent buzgóságra kényszeritsék, vagy rögtön -eltávolitsák. Öt-tíz év alatt azonban sok minden megváltozik, -uralomra jut a katholikus irány és buzgóbb lesz a papi nevelés, -melyet elhanyagolt a realismus annyira, hogy például Ipolyi Arnold -mint nagyváradi püspök állítólag egy családos papot nevezett ki -seminariuma igazgatójának; pedig egykor maga is a pesti központi -papnövelde rectoia volt a szentéletű Kubinszky Mihály után, a ki -itt tehetetlennek bizonyúlt, noha előbb Kalocsán rajongtak érette a -clericusok. Csakhogy e rajongás még az ötvenes években volt.</p> -<p>Végül a magyar nyelvnek erőszakos terjesztése ellen is -tiltakozik a szentszék, mikor a nemzetiségek vallásos tanitásánál -kárhoztatja használatát. A rendelet e része egy lustrum előtt még -nagy vihart keltett volna. Ma annyira hanyatlik a nemzeties, a -népies, a magyaros iránti lelkesedés, hogy szép csendesen fogadják. -Mikor az egyetemesért kezdünk rajongani, beszélünk ugyan, még pedig -hévvel a hazáról és nemzetről, de már egészen más, tudniillik -erkölcsi szempontból emeljük ki. Az ily hazában szeretettel -ölelkezhetnek a legkülönfélébb nemzetiségek. Csupán a zsidó és -czigány van ilyenkor kizárva a kölcsönös szeretetből. Azért lesz -érthető, hogy 1815-ben a bécsi congressus minden rosszakarat nélkül -csapja egymáshoz Belgiumot és Hollandiát, nincs érzéke a nemzetiség -eszméjéhez, éppen úgy, mint Szent-István király nem érzi szükségét -az egynyelvű magyar hazának, vagy a XVI-ik század első felében -német, tót és magyar származású reformátorok vegyesen hirdetik a -vallásújítást, Rákóczy oroszai egész lélekkel csüggnek a magyar -hazán; szepesi németek, felvidéki tótok ugyanazon hévvel harczolnak -az ország szabadságáért, mert megszünt a nemzetiségi érzés.</p> -<p>Ennek lehetőségét azonban még sok realista nem tudja elhinni. -Azt tartja, hogy a nemzeti érzés örök és <span class= -"pagenum"><a name="Page_174" id="Page_174">-174-</a></span> -változhatatlan érzelem. Pedig nagyon természetes a hanyatlása. Mert -mikor az egyetemesért kezdünk lelkesedni, mint az idealismus -napjaiban, akkor nem rajonghatunk a szűkebb nemzeti és a még -szűkebb individualis eszme után.</p> -<p>Ezek iránt közönyösek vagyunk, sőt megvetéssel viseltetünk. -Persze a szélső idealismus hamar lejárta magát. 1825-ben Vörösmarty -már ostrozza a gyáva kort, melyben álom öldösi a magyar ember -szivét.</p> -<p>A szélső egyetemes iránti rajongás kora nagyon rövid szokott -lenni, de elég arra, hogy az emberiség megtisztúljon a realis idők -erkölcsi szennyétől, a népben uralomra jusson a vallási és erkölcsi -tekintély tisztelete, a családban elfoglalja szerepét az atya és -férj, az irodalomból és művészetből eltünjék az érzéki, az állati -kéj, különösen háttérbe szorúljon a meztelen nő, kit annyi -változatban másol a realis idők művésze és fényképésze.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_175" id= -"Page_175">-175-</a></span></p> -<h2>XXXIII.<br /> -AZ ISTEN.</h2> -<p>Az idealismus kitörésekor az emberiség nagyon eped az Isten -után. 1815 körűl az Isten eszméje hatja át az egész társadalmat. -Ezt mutatja a politika épen úgy, mint az irodalom. Az egyetemes -elvekről, az örök és szükségképi principiumokról szólanak a -bölcsészek, szivesen foglalkoznak a metaphysica és erkölcstan -fontos kérdéseivel, még a természettudományba is belé viszik a -philosophiát. Az állam- és jogtudomány egy Haller, Bonald, de -Maistre és mások kezében theocraticus színt ölt magára; az ember -lelki világának, a három eszmének, a szép, jó és igaz eszméjének -egységéből indulnak ki s a szerint a politika, a moral, a vallás -stb. mind egységbe olvadnak össze, úgy, hogy az ember nem látja az -alkotó részeket, legalább nem tulajdonít nekik nagyobb -jelentőséget, mindent az egész szempontjából ítél meg.</p> -<p>De már a század harmadik és negyedik tizedében lazul a három -eszme egysége s azért észre kezdjük venni az egésznek alkotó -részeit; a tekintély uralma bomladozik, mind hatalmasabbá lesz a -scepticismus és a rationalismus, velök jelentkezik az egyházi -zsarnokság elleni zúgolódás és a lelkiismeret-, a vallás-, a -sajtó-, a polgári szabadságért való rajongás; kevés embert -vigasztal a tekintélyi vallás és idealis moral. A katholikus -egyházzal szemben magasztalják a protestans vallást, a vizsgáló -hitet és mindenfelé ostorozzák a vakhitet.</p> -<p>Az ötvenes években a nemzeti egység, az állami <span class= -"pagenum"><a name="Page_176" id="Page_176">-176-</a></span> -központosítás eszméjével együtt megjelenik az egyházi -centralisatio, az orthodoxia is. Ez azonban már nem a szélső -idealismus magasztos rajongása az isteniért, az egyetemesért s -benne a tekintélyi vallásért; hanem politikai tendentia, mely -szintén üldözi a szabadságot, ha útjába áll.</p> -<p>Csakhogy az egyházi központosítás sem tudja megakadályozni a -három főeszme fokozatos szétválását, a realismus gyarapodását. Az -ember folyton rationalisabb, észszerűbb lesz. Minden erőnkkel az -észszerűség felé törekszünk. Észszerű vagyis lélektani alapon áll a -szépirodalmi, művészeti kritika. Észszerűség szempontjából bíráljuk -a politikai, jogi, társadalmi, nevelési stb. intézményeket.</p> -<p>A tiszta ész lesz nemcsak a realis tudományoknak, hanem az ember -testi-lelki életének is egyedül jogos bírája. Nagyon természetes, -hogy e bíró előtt nem állhat meg a tekintélyi vallás, sőt akárhány -ember szemében semmiféle vallás sem. A hetvenes-nyolczvanas években -nagyon elterjedt a nyilt atheismus, az ember közönyös lett minden -isteni iránt. Az iskolákban is elhanyagolták a vallás tanítását, a -család nem törődék az ifjúság vallásos nevelésével. Az egyház -papjait gúny tárgyává tette a szépirodalom, különösen a színpad. -Legfölebb a katholikus egyház gyönyörű érzéki szertartásai -tetszettek, úgy hogy egyiket-másikat meghonosította a -protestantismus is.</p> -<p>Az Istennel ilyenkor csak a mysticusok törődnek, a kik nagyon -elszaporodnak, mert a realis ember szétválasztó, aprózó, -megkülömböztető elemzése a dolgok mélyében sejti az istenit, a -mysticus valamit.</p> -<p>A realismus gyarapodásával tehát hódít a mysticus vallásos -érzés. Igy látni ezt kivált a II. és a XV. században, továbbá a -XVII. század második felében, azután 1800 körűl. Theologusok és -philosophusok szívesen foglalkoznak <span class="pagenum"><a name= -"Page_177" id="Page_177">-177-</a></span> az édes, lágy, vallásos -mysticus érzéssel, melynek Kempis Tamás, Schleiermacher, újabban -Renan és mások voltak tehetséges képviselői. A katholikus egyháznak -különösen a XIV. és XV. században sok jeles mysticus írója -volt.</p> -<p>De mihelyt a netovábbig jutott a három főeszme elválása és az -egész ellenében mindenfelé uralomra tettek szert az alkotó részek; -az egyetemes képviselőit pedig sárba rántotta az individuum: kitör -az idealismus s újra az egyetemes, az egész, az isteni felé fordúl -az emberiség.</p> -<p>Azonban meddig terjed a realismus e <i>netovábbja</i>, még nem -tudom megmondani. Az alkotó részek uralomra jutásának határait -nehéz pontosan megjelölni. Annyit látok, hogy a családban a nő, -tehát a legfontosabb alkotó rész, befolyása haladást mutat három -ezer év óta. A görögöknél még el volt tiltva a nyilvános élettől a -feleség, már szabadabb volt a rómaiaknál, a keresztyénség ismét -függetlenebbé, önállóbbá tette, napjainkban pedig sokfelé majdnem -egyenlő jogokat élvez a férfival. A családban tehát halaványan ki -lehetne mutatni a fokozatos fejlődést, vagyis a részek érvényre -jutását. De nehezebb a politikai életben. Noha itt is jóval -fejlődöttebb a mai közélet mint a középkorban, sőt talán a -görög-római világban volt.</p> -<p>Talán úgy lehetne megtalálni e <i>netovábbat</i> vagyis az -idealismus jelentkezését, ha az individualismus azon állapotját -veszszük föl, melyben féktelen és zsarnok kezd lenni. De ez sem -deríti föl, világítja meg a kérdést. Legalább én nem tudom -földeríteni.</p> -<p>A mi napjainkat illeti, már több év óta számos jelenségével -találkozunk a kitörő idealismusnak. Legkitünőbb jele a vallásos -irodalom roppant elterjedése. Valamire való egyházi mű sok ezer -példányban jelenik meg, holott gombamódra szaporodik a számuk. A -lapok, a folyóiratok telvék moralizáló czikkekkel, vallási kérdések -fejtegetéseivel. A magyar, noha fajánál fogva nem igen rohan a -<span class="pagenum"><a name="Page_178" id= -"Page_178">-178-</a></span> szélső idealismusba, szintén elég -örömest olvassa most a vallás-erkölcsi tünemények -magyarázatait.</p> -<p>E lelki szükség egyik jelenségének tartom én dr. Wekerle László -<i>Isten</i> czímű bölcsészeti munkáját, mely buzgó hirdetője a -valásosságnak, kárhoztatója a hitetlenségnek. Wekerle bölcsészetét -<i>a necessismus metaphysikájának</i> nevezi s czélja -bebizonyítani, hogy az ember szükségképen rájön az Isten -ismeretére. Általános, feltétlen fogalomnak és nem egyéninek tartja -az istent; nem concessio ez, melyet az ész a szívnek tesz, hanem -absolut valóság. A szerző vallja, hogy isten létét idáig tudományos -alapon még nem tudták bebizonyítani, milyenségét felfogni. Tehát e -nagy feladatra vállalkozik. Neki nem elég az Istent, e szabad -értelmes, végtelen tökéletességű, személyes nagy szellemet hinni, -hanem tudományosan is meg kell ismerni.</p> -<p>Wekerle bölcsészete tulajdonkép természetphilosophia, mely -szívesen alkalmazza a tudomány mai eredményeit, ügyesen -felhasználja mindazt, a mivel nehéz tételét bizonyíthatja. -Természetes, hogy érvei, noha itt-ott elég mysticusok, összefoglaló -gondoskodásának szüleményei. És mikor az Isten szükségképiségét -bizonyítja, csak azt látjuk irataiból, hogy igazán szüksége van az -Istenre. Ma már sokan érezik e szükséget, s majd a régi érvekkel, -majd ezek modernizálásával, különféle átirásukkal hirdetik, hogy -van Isten, van élő hit, van igaz vallás, van magasztosabb, nemesebb -erkölcs, van isteni erény. A szerző sokszor költői lelkesedéssel -hirdeti a nézeteket.</p> -<p>Erkölcstanának czélja az erkölcsi és szellemi tökély, -világosabban mondva: az istenes élet. Csakhogy ez is homályos, -melyet nem világosít fel az a szabály, hogy a nemes egoismus mindíg -túlsúlyban legyen az altruismus felett, a jellemerély pedig a -szívjóság mellett soha ne hiányozzék. <span class= -"pagenum"><a name="Page_179" id="Page_179">-179-</a></span></p> -<p>Mindezek annyira határozatlanok, hogy senki sem tájékozhatná -magát belőlük. A moral története világosan mutatja, hogy az idealis -napokban az egyetemesért kell rajonganunk, lelkesednünk; az isteni, -az erkölcsi ragad meg bennünket. Ilyenkor csak az oly irodalmi -művek tetszenek, melyekben az egyetemes tiszteletével, az isteninek -imádásával találkozunk, a színpadon is meg kell becsültetniök a -tekintély képviselőinek, nevetnünk csak az egyén kudarczán szabad. -Némi undorral fordulunk el az érzékiség szemléltetésétől, sokan -követelik, hogy fügefalevelekkel takarjuk be a meztelen szobrokat -vagy egyszerűen távolítsuk el.</p> -<p>De fokonkint annyira átváltozik érzésünk, gondolkodásunk, hogy a -realismus alkonyán szemünk elől elveszítjük az egyetemest. Lágy -jóság, léha gyöngédség, altruisticus szánalom, válogatás nélküli -irgalom tölti el bensőnket. Létünk legelső gyönyöreit ilyenkor az -érzékiség szolgáltatja. Örökös szórakozásra, folytonos élvezetre és -tartós munkára van szükségünk, hogy ne érezzük vagy legalább -enyhítsük a realismus nyomását, még úgy is sok ember öngyilkos -lesz, mások megőrülnek vagy idegesekké válnak. Annyira, hogy ha -képesek volnának még tetemesen beljebb hatni a realismusba, az -egész emberiséget borzasztó életúntság sújtaná és tömeges lenne az -öngyilkosság.</p> -<p>Valóban ez a haladás egy-egy hullámának erkölcstana, melyet -azonban Wekerle nem ismer. Vajjon összefoglaló gondolkodásának -növekedésével be fogja-e látni, oly kérdés, melyre nem tudok -válaszolni.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_180" id= -"Page_180">-180-</a></span></p> -<h2>XXXIV.<br /> -A KÉTFÉLE OK BÖLCSÉSZETE.</h2> -<p>Ezer meg ezer tünemény mutatta az embernek, hogy a dolgoknak -fensőbb okaik is vannak. Az idealisabb időkben igazán átérezték az -isteni gondviselés fogalmát, belőle magyarázták az erkölcsi és -legtöbbször a természeti élet tüneményeit. A realisabb napokban -jobbadán bizonyos determinista és fatalista világnézet vett erőt az -embereken. Még azok is, a kik az isteni gondviselést emlegették, -bizonyos fatalis, végzetes jelentést tulajdonítottak neki. Az -isteni gondviselés édes és vigasztaló gondolat volt, mely -megnyugtatta a jámbor hivőt; a realisabb idők végzete, determinista -felfogása azonban nem tudta fölemelni az ember nyomott lelki -hangulatát. A féktelen individualismus zabolátlankodott mindenfelé, -még a X. században is úgy, mint a XV-ikben.</p> -<p>Néhány század óta leginkább a korszellemet és a divatot -emlegetik az erkölcsi tünemények magyarázatánál. Csakhogy a kor -szellemének és az uralkodó divatnak emlegetése minden magyarázat -nélkül odavetve csak egy-egy zajos frázis. Pedig nehezen -használtunk valamely hézagpótló varázsigét annyiszor, mint épen -ezeket.</p> -<p>A kor szelleme valami fensőbb volt. A komolyabb jelenségeket -szoktuk vele indokolni; a divattal pedig az alsóbbrendűeket. Ez -utóbbit szeszélyes valaminek tartottuk. Pedig mind a korszellem, -mind a divat, ugyanazon magasabb eszmei oknak természetes -okozata.</p> -<p>Az erkölcsi világ törvényének ismeretével mindjárt <span class= -"pagenum"><a name="Page_181" id="Page_181">-181-</a></span> tudjuk, -hogy az erkölcsi tüneményeknek kétféle okuk van, egy közvetett -vagyis eszmei, egy közvetlen és alkalmi.</p> -<p>Az első a tulajdonképeni, az igazi ok. Az uralkodó eszme -folytonos változása, ritmusos módosulása hat az emberre, a ki e -hatás szerint tartozik átalakulni, érezni, gondolkodni és -cselekedni. Ez ok hatása alatt van nekünk az idealis napokban -széles látásunk, e nyomás alatt rajongunk az egyetemesért vagyis az -isten, a vallás, az erkölcs, a tekintély győzelméért. A szép, jó és -igaz egységének lazulásával tiltakozunk a tekintély, a vakhit, a -papi zsarnokság uralma ellen, hirdetjük az egyéni szabadság jogát, -követeljük a vallás, a lelkiismeret, a sajtó, a bölcselkedés, a -gondolkodás és a politikai élet szabadságát.</p> -<p>A haladás hullámának közepén látkörünk szűkűlésével rajongunk a -nemzeti egység és nagyság után, melylyel az idealisabb idők -szabadságapostolai sokszor ellentétbe jutnak és összetiportatnak. -De a mint meghaladtuk az idealrealis gondolkodást, mindjobban győz -az individualismus, az egyéni szabadság eszméje; a politika, a jog, -a társadalmi élet elfordul a vallástól, az erkölcstől, ezek alapja, -forrása többé nem az isteni tekintély, nem az egyetemes, hanem az -egyén. E szerint módosítjuk törvényeinket, e szerint módosúl a bíró -és a társadalom itélete. Mindenfelé uralomra jut az érzékiség, -sokan beléhelyezik boldogságukat, az emberiség a léhaság, az -anyagiság, az elvtelenség prédája lesz, mert nincs a mi egyediségét -meg tudná fékezni. Mindenütt az alkotó részek uralkodnak, a -családban, a községben, az országban és magában az egyházban is; -így semmivé lesz az egésznek, a tekintélynek hatalma.</p> -<p>A haladás egy hullámának elejétől végeig ezeket az érzelmeket és -gondolatokat találjuk, melyek az eszme ránk való hatásának -következményei. Természetes, hogy a nemzetek műveltségi szinvonala -szerint ez érzelmek és gondolatok <span class="pagenum"><a name= -"Page_182" id="Page_182">-182-</a></span> más-más alakban, kisebb -vagy nagyobb zajjal jelennek meg. Például 1830 körül -Francziaországban, Belgiumban, az angol földön győzött a -liberalismus, úton-útfélen dicsőitették a szabadságot, míg a -kevésbé művelt népeknél nem találkozunk e tüneményekkel; de azért e -műveletlen nemzeteknél is fogy a tekintély, az egyetemes, az -erkölcsi és az isteni iránti lelkesedés, ők szintén hangoztatják az -individuum jogát s a gyakorlatban keresztül visznek, egyet-mást; -műveltségök azonban annyira alantas, hogy külső törvényekkel még -nem képesek megbuktatni a theocraticus jogrendet. Az idealrealismus -idején ők is lelkesednek a nemzeti egység és nagyság iránt, a -realismus alatt pedig léhák, érzékiek, az anyagiságra vetik -magukat, noha sokkal korlátoltabb viszonyok között tehetik, mint a -művelt nemzetek.</p> -<p>Az egyénnek az a rendeltetése, hogy símuljon az erkölcsi világ -törvényéhez. A ki nem tud símulni, az boldogtalan, szerencsétlen -lesz; míg a ki símul, szerencsés elégedett, vidám, tisztelt és -egészséges.</p> -<p>Millió példával bizonyíthatjuk ezt az állítást, mert csak elő -kell vennünk bármely ismert gondolkodó, politikus, költő, művész, -tudós, ügyvéd, orvos stb. életrajzát, mindjárt látjuk az eszme -befolyását.</p> -<p>Mutassunk be egy-két példát; a többit az olvasó maga is -megtalálhatja.</p> -<p>Például álljon itt a nagy szónok, Demosthenes. Ő a 425–150-ig -tartó hullám első felében élt. 380-ban született. Görögország akkor -apró államokra oszlott. Demosthenes Athenben szerepelt és lánglelkű -hirdetője volt a szabadságnak. De szemben állott vele az -idealrealismus nemzeti egysége és nagysága. Az idealisták -autonomicus szabadság utáni rajongása már nem igen kellett, -helyette a nemzeti egység utáni vágy folyton növekedett. Pedig -Demosthenesnek az előbbi volt az eszménye, melyet nem tudott -cserben <span class="pagenum"><a name="Page_183" id= -"Page_183">-183-</a></span> hagyni. Csodálatos erélylyel és szónoki -tehetsége bámulatos varázsával védte a szabadságot Macedoni Fülöp, -az egység képviselője ellen. Mikor ezt meggyilkolták, Nagy Sándor -ellen is folytatta a harczot, míg végre 322-ben megmérgezte magát. -Hiába való volt égő szabadságszeretete, hiába minden fáradozása, -elkeserednie, buknia kelle, mert az uralkodó eszmével állott -szemben.</p> -<p>XIV. Lajos franczia király 1638-ban született és 1643-ban már -trónra lépett. 1661-ben kezdett önállóan uralkodni. Ez időszak már -erősen realis volt és Lajos kitünően érezte magát benne. Minden -sikerült neki. Kül- és belpolitikája ritka szerencsével járt. Mint -jó realista élte világát, páratlanúl tudott símulni az idők -árjához. Udvara a fény és pompa, az ünnepélyek és mulatságok -központja, a jutalmak és ajándékok kiapadhatlan forrása volt, úgy, -hogy nagynak nevezték el franczia magasztalói. Körülbelül 1690-ig -tartott e dicsőség. 1690 körül már jelentkeztek az idealismus -előfutárai. Beállott a pénzzavar, az ország elszegényedett; éhség, -nyomor tizedelte meg a népet. A király elvette egyik kedvesét és -ezzel együtt az áhitatnak kezdett élni. Szomorú lőn az udvar képe. -Hozzájárult még, hogy az egyik csapás a másik után érte a -fejedelmet, 1710 után elvesztette fiát, a dauphint, több unokáját. -E veszteségek csupán alkalmi és közvetlen okai valának a nagy -király szomorú életének, azzá tette a fölébredő idealismus, mely a -vallást, az erényt, a becsületet, a tisztességet stb. hirdette és -tartotta egyedül jónak.</p> -<p>Wordsworth Vilmos angol költő 1770-ben született nagyon realis -időkben, a kilenczvenes években elragadtatással tekint a franczia -forradalomra, a féktelen szabadság kitörésére, 1800 körül kezd -átváltozni, a vallás és erkölcs tisztelete jut uralomra lelkében. -Igazi teremtő kora a tizes évekre, a szélső idealismus uralkodására -esik, ekkor készül: <i>The excursion</i>, melyet sokan magasztalnak -és legjobb <span class="pagenum"><a name="Page_184" id= -"Page_184">-184-</a></span> művének tartják. <i>The white doe of -Rylstone (1815)</i>, <i>Peter Bell (1819)</i>, <i>The Waggoner -(1820)</i> és más jeles alkotásai többnyire ez időtájt -készülnek.</p> -<p>Main de Biran, a francziák jeles metaphysicusa 1766-ban -született. Mivel szerette a bölcsészetet, már a kilenczvenes -években foglalkozott vele realis irányban. 1810 körül szembetünőbb -változáson ment át, úgy, hogy Royer-Collard mindnyájok mesterének -nevezte, aki újra megszerezte Francziaországnak a spiritualismust. -Lelke azonban az idealismus erősbödésével nem tudott pihenni, -mindjobban epedett az Isten után. Mélyen meghatók naplójának, a -<i>Journal intime</i>-nek sorai. Ő, a ki a sensualismussal -kezdette, Cabanis és Condillac tanaiból indúlt ki, 1817-ben érzi, -hogy biztos alapra van szüksége. «Én szenvedek! Támaszt keresek és -mindjobban érzem, hogy azt nem találhatom magamban!» (1819) -Ugyanakkor irja: «Mint minden lélek, én is érzem, hogy valami -feltétlenbe, változhatlanba kell fogódznom.» És így tovább.</p> -<p>Tehát minden tüneménynek kétféle oka van, az egyik, a fő, az -eszmei ok, melynek hatása alatt módosúl érzésünk, gondolkodásunk; -másik az alkalmi ok, melynek egyéni szervezetünk és környezetünk a -forrása.</p> -<p>Például egy öngyilkosságról van szó. Mi az oka? kérdezik. Az -alkalmi okok között szerepel az adósság, sikkasztás, családi -viszály, mellőztetés, gyógyíthatlan betegség, igazságtalan -bánásmód, félelem, szégyen stb.</p> -<p>Ezek azonban csupán alkalmi okok. Legfőbb az eszmei ok, az -öngyilkos ugyanis nem tudott símulni az uralkodó eszméhez, azért az -egyik nyomott szenvedő lelki állapotjában könnyelmű pazarló, henye -életet folytatott, adósságot csinált, sikkasztott, a másik ideges, -rossz kedvű otthon családjában, künn a társadalmi élet terén vagy -hivatalában kiállhatatlan vagy pedig zárkozott, elégedetlen, -meghasonlott lélek volt. Az efféle okoknak ezer meg ezer változata -van. Ki tudná mind elszámlálni? <span class="pagenum"><a name= -"Page_185" id="Page_185">-185-</a></span></p> -<p>A történetirás rendesen a közvetlen, az alkalmi, a közelfekvő -okokat nyomozza a realismus idején, nincs érzékünk a fensőbb eszmei -kapcsolatokhoz. De az erkölcsi világ törvényének ismeretével -nemcsak az idealis időkben fogják kutatni az eszmei okokat, hanem a -realismus alatt is. Csupán azon különbség lesz a régi és az új -realista előadás között, hogy röviden megemlítvén az eszmei okot, -bővebben tárgyalják, szellemesen részletezik az események és -intézmények alkalmi, közvetlen okait.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_186" id= -"Page_186">-186-</a></span></p> -<h2>XXXV.<br /> -A HÁZASSÁG.</h2> -<p>– Bácsi, kérem, ne haragudjék, de jó kedvemben szeretném egy -kissé megboszantani. Maga oly pedans és unalmas, ha mindig békén -hagyják.</p> -<p>– Mivel akarsz boszantani?</p> -<p>– A házassággal. Maga, a ki öreg napjaira agglegény maradt, most -barátja és apostola a házasságnak.</p> -<p>– Úgy van, kicsikém.</p> -<p>– Talán meg is akarna házasodni, mint az agg Dumas tette?</p> -<p>– Azt már nem.</p> -<p>– Bácsi igazán rosszul járt. Mikor fiatal ember volt, a -művésznők és más szép asszonyok társaságában elmulasztotta a -házasságot, pedig akkor még sürgette az erkölcsi világ a -tisztességes házas életet; most azonban, mikor kitűnő gondolkodók, -előkelő poéták és regényírók küzdenek a házasság ellen, bácsi -elszegődik lelkes védőjének, buzgó apostolának. Úgy látszik, bácsi -mindig mást tesz, mint a mit az emberek tesznek.</p> -<p>– Nem jól mondod, édesem. Ez csak látszik. Szervezetem könnyen -tud simulni az idők árjához. A gyarapodó realismus nyomása alatt a -hatvanas és hetvenes években gondtalanul éltem világomat s a te -regényíróid nézeteit úton-útfélen hirdettem; de most hajnalodik, -mutatkozik az idealismus ragyogó sugara s engem mindjárt -megvilágosít, noha melegítő erejét csak öt-tíz év mulva érzi meg az -egész társadalom. Most még kevesen rajongunk érette. Sokszor hallod -a társaságban, hogy ez vagy <span class="pagenum"><a name= -"Page_187" id="Page_187">-187-</a></span> az mindig máskép -cselekszik, érez és gondolkodik, mint a hogy a józan eszű emberek -szoktak; jegyezd meg, hogy az ilyenek finom szervezetöknél fogva -könnyen simulnak az idők árjához, vagy pedig kemény, hajlíthatlan -egyéniségek, a kik alig tudnak az eszme változásával haladni s -azért bomlott emberek. Mindkét állapot veszélyes, az első épen úgy, -mint a második. Comte Ágost az őrültek házába kerűl, mert -positivismusa jóval megelőzte korát; a magyar Semmelweisz szintén -ott végzi be napjait, mert gyermekágyi lázának elméletét -nevetségesnek találják orvostársai. Arra a finom elemzésre még -ritka ember volt képes.</p> -<p>– De bácsi nem sokat törődött a világ ítéletével, mikor a szép -asszonyok szerelme boldogította.</p> -<p>– Nem mondhatnám. Kivált a hatvanas években még sokszor -resteltem azt a kivételes helyzetet, melybe az ily viszonyok -juttattak. Néha igazán bántott a világ ítélete.</p> -<p>– És még sem tudott megházasodni, pedig nem volt pessimista.</p> -<p>– Édes fiam, a ki megelőzi korát, sohasem lesz pessimista, mert -még ha őrűltségig izgatottá válik is, nem jut abba a sötét -világnézetbe, melyet pessimismusnak neveznek. Azok esnek e bajba, a -kik elmaradnak koruktól, a kikben több az összefoglaló, az idealis -gondolkodás, mint a mennyit az idők árja megenged. Én mindig -optimista voltam, most is az vagyok, mert hiszem, hogy nem sokára -megnemesedik az emberiség. A realismus örökös mulatsága mellett az -összefoglaló gondolkodású ember látja az emberi nyomort, az -egyetemes léhaságot, a nemzeti szellem sikerein való határtalan -örömet, de egyúttal a féktelen érzékiséget, kapzsiságot, -jellemtelenséget és hasonlókat. Ezen azután töpreng és háborog, -elkeseredik és kifakad. Nekem nem volt ennyire összefoglaló -tehetségem, én sohasem láttam oly sötétnek a világot, mint egy -Schopenhauer.</p> -<p>– De hát mit mond ahhoz, hogy már oly jeles <span class= -"pagenum"><a name="Page_188" id="Page_188">-188-</a></span> -regényíró is, mint az angol Thomas Hardy, nem igen rajong a -házasságért.</p> -<p>– Fiam, ez régi dolog. A realismus az alkotórészek uralma lévén, -alatta szétmállik minden intézmény. A politikai életben győz a -decentralisatio; a gyarmatok, a tartományok, a nemzetiségek, a hol -könnyen tehetik, a hol nem fűzik erős kapcsok az egészhez, -érvényesülnek, nagyobb jogokat követelnek és kapnak; a nagy -testületetek, mint nálunk a királyi tábla, az államvasút stb. -decentralizálódik. Ez a család sorsa is. Annyira követelő a -feleség, követelők a gyermekek, hogy aggadalommal tekint a -házasságra minden komolyabb, önállóbb férfi. Így volt ez a II., -VI., X. és XV. században, a XVII.-nek második felében és 1800 -körül, mikor a két Schlegel, Schelling és mások kárhoztatták a -házasságot. Napjainkban pedig számos realista gondolkodó, különösen -a socialista hajlamúak megvetéssel szólanak a törvényes -házasságról. Bebel vaskos munkája: <i>Die Frau und der -Socialismus</i> 1883-ban jelent meg s csak oly szabadnak, -függetlennek tekinti a nőt, mint a férfit. Ez a függetlenség -azonban nem fér meg a törvényes házasság fogalmával. Különben a -szélső idealismus lohadásával, a tekintély uralmának hanyatlásával -mindjárt megkezdődik a szenvedély jogosultságának hangoztatása. -Sand George már a harminczas években rendkivüli hévvel, -lelkesedéssel hirdeti e tant. Igaz, hogy még nemesebb gondolkodás -mutatkozik irataiban, még sokszor elismeri a tekintély némi -jogosultságát, de a későbbi, kivált az alsóbb rendű elbeszélők -rémes historiákkal bizonyítgatják a tisztes házasság hibáit, bajait -s benne a nő szenvedéseit. A kitűnő regényírók csak újabban kezdik -hangoztatni a nő szabadságát, függetlenségét.</p> -<p>– Hát nem ez a szép, az egyedül boldogító a házasságban? A -független asszony édes szerelemmel csügg szerető férjén! Mily szép, -mily magasztos gondolat! És <span class="pagenum"><a name= -"Page_189" id="Page_189">-189-</a></span> ha később elhűlnek egymás -iránt, ha a férfi szíve más nőhöz, a nőé más férfihoz vonzódik, -miért maradjanak egymáshoz bilincselve egy hosszú életen keresztül? -Lássa, mily boldog most Aranka és volt férje, mindegyik megtalálta -a magáét! Nem igen törődnek a mi czopfos világunk balítéletével, -sőt bátran szembe szállottak vele, mikor szépen fogatukba űlve -párosan jelentették be barátjaiknak, jó ismerőseiknek, hogy nem -sokára elválnak egymástól. Bácsi bizonyosan emlékszik Kovács -Bélánéra, a ki most egy új férj ölében boldogan éli világát; de -azért gyöngéd leveleivel sokszor fölkeresi az ő régi gyámoltalan -Béláját, tavalyi nagy betegségében gondoskodott ápolásáról, néha -maga is órákat töltött beteg ágyánál. Lássa, ez a szép, ez a nemes, -ez az idealis gondolkodás!</p> -<p>– Fiam, ebben szikrája sincs az idealis gondolkodásoknak. Ez a -realismus gyöngédsége, irgalma, nyájassága, határtalan jósága, mely -nem ismer ellenséget. A realismus alatt mindnyájan jólelkű -szamaritánusok vagyunk, szeretünk minden hozzánk hasonlót, csak ne -állja el utunkat. Kovács Béláné nem tudja volt férjét gyűlölni, -szivesen gondol első szerelmök boldog óráira, csak ne zavarja új -szerelmének bűbájos napjait. Béla nem is zavarja. Mint kedves -realista annak is örül, ha volt felesége vidáman éli világát.</p> -<p>– Hát ez nem idealis gondolkodás, nemes önzetlenség, igazán -magasztos önfeláldozás? Ha ez nem idealismus, mi lesz akkor az -eszményiség?</p> -<p>– Biz ebben nyoma sincs az idealismusnak, mely nem egyéb, mint -az egyetemesből, az egészből, a központból való kiindulás. Az -egyetemes, az egész, az isteni, az erkölcsi lesz tetteinknek -rugója, indító oka. A mit teszünk, az egyetemes szempontjából -teszszük. Béláné minden cselekedete az alkotó részből, az -individuumból indúl ki. Mivel megszerette új férjét, senkivel és -semmivel sem törődve <span class="pagenum"><a name="Page_190" id= -"Page_190">-190-</a></span> elhagyta az urát és gyönyörű kis -fiacskáját. Igaz, hogy sokszor megemlékezett róluk, tömérdek -virágot, finom süteményeket, szép ruhákat küldözget elhagyott -gyermekének, egygyel-mással kedveskedik volt férjének: ez azonban -nem egyéb a realismus irgalmánál, gyöngédségénél, léha jóságánál. -Ebben nincs igazi moral, mely csak az egyetemes szempontjából -lehetséges. A törvényes házasság egyedül biztos alapja az idealis -családéletnek, mely minden tettében az egyetemest tartja szeme -előtt. Az egyénnek föl kell magát áldoznia az egyetemesért, az -egészért. A férjnek és atyának kell uralkodnia az idealismus alatt -s az erényt követve kell boldogítania nejét és gyermekeit. Ez az -idealis korszak házassága, igazán boldog családi élete. A nő és a -gyermekek megtanulnak engedelmeskedni, meghajolnak a férj és atya -tekintélye előtt s akkor érzik jól magukat, akkor igazán boldogok, -ha tisztelettel és hű ragaszkodással hajolnak meg az isteni és -erkölcsi világrend e képviselője előtt.</p> -<p>– Bácsi mindig realistának csúfol engemet; de talán még sem -vagyok az, mert szavaival egészen magával ragadott. Szentűl fogadom -magának, hogy ellenünk sohasem lesz kifogása Pistának!</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_191" id= -"Page_191">-191-</a></span></p> -<h2>XXXVI.<br /> -A HITVES HŰSÉGE.</h2> -<p>– Ugyan bácsi, ki mondta, hogy az a legjobb asszony, a kiről se -jót, se rosszat nem hallani?</p> -<p>– Lehet, hogy ősrégi mondás, de mi Thukydides görög -történetíróról olvastuk, a ki az idealismus hajnalán írta -munkáját.</p> -<p>– A görög asszonyról könnyű volt se jót, se rosszat nem -beszélni, mert mindig elvonulva élt családja körében; a modern nő -azonban más szabály alá esik. A görög asszony igazi anya volt, én -ha akarnám, se tehetném. Még e héten két választmányi ülésen, -azután egy küldöttségben, holnap az ős-budavári ünnepélyen, -szombaton a margitszigeti mulatságon kell részt vennem. Lehetek-e -én jó anya?</p> -<p>– Hát ne menj kicsikém.</p> -<p>– De kell, Pista is akarja. Azután ott lesznek barátaink, ott -lesz a mi társaságunk. Pistának érdekében áll, hogy találkozzunk a -miniszterrel és különösen én hassak reá.</p> -<p>– A realismus alatt mindig előkelő szerepet játszott az asszony. -A görögöknél otthon maradt a feleség, a külső szerepet a hetära, a -szerető vitte. Perikles Aspasiája történelmi alak lőn. A rómaiaknál -kijárhatott a nő, azért maga vitte a realisabb időkben a politikai -és társadalmi szerepet. Számos adatunk van a római nő szabadabb -életéről, nyilvános szerepléséről a III. században Kr. e. és a II. -század első feléről, továbbá a Kr. u. I. és II. századból. -<span class="pagenum"><a name="Page_192" id= -"Page_192">-192-</a></span> Plutarch, a ki 120 körül halt meg, -számos görög és római jeles embernek írta meg az életrajzát, -melyekben erősen hangoztatja a nő szabadságát, önállóságát, -követeli az asszony kiműveltetését.</p> -<p>– Hát a kitörő idealismus a rómaiaknál is megnemesítette az -erkölcsöket?</p> -<p>– Meg bizony. Eszményibb napokban róhatták meg azt a senatort, a -ki leányai jelenlétében csókolta meg feleségét; róhatták meg az -anyát, a ki nem maga szoptatta gyermekét; kárhoztatták az elvált -asszonyt és a másodszor nősülő férfit. Nagy tiszteletben tartották -a matronát, a hitvest s nagyra becsülték a női erényt. De mihelyt -realisabb lőn az érzés, gondolkodás, önállóbb, függetlenebb lett az -asszony s annyira tetszett a nőtlen élet, hogy Augusztus -törvényeket hozott ellene, melyek keveset használtak. Ez időtájban -mondhatta Numidius Metellus a tanácsban: Rómaiak! Ha feleség nélkül -élhetnénk, mindnyájan elhárítanók ezt a bajt; de mivel így rendelte -a természet, hogy se velök elég nyugalmasan, se nélkülök valami -módon nem élhetünk, azért inkább tartsuk szemünk előtt örök -üdvünket mint rövid gyönyörünket. Azonban a senator lelkesítő -szavai szintén elhangzottak. Az eredmény kevés vagy semmi sem volt. -S némi joggal mondhatta a görög költő, hogy csak két boldog nap van -a házasságban; az első, mikor először szorítja szívéhez nejét a -férfi, a második, mikor sírjába teszi, a mit a római így fejezett -ki: In thalamo vel in tumulo, a nászágyban vagy a sírban.</p> -<p>– Bácsi olyan sötét képet rajzol a házas életről, a minő egy-egy -satyricus fejéből kerülhet ki; pedig a női hűség, gyöngédség, -hitvesi szerelem a realis időkben is virágzik.</p> -<p>– Igen fiam. A lágy, kedves, gyöngéd, síma nő, a kinek hasonló -realis természetű férje van, szóval mindketten <span class= -"pagenum"><a name="Page_193" id="Page_193">-193-</a></span> -harmoniában vannak az idők árjával, ezek aránylag boldogan élhetik -világukat, nevelhetik gyermekeiket, részt vehetnek a különféle -szórakozásokban. Nincs ugyan erkölcsi érzésök, de barátságosak, -kedvesek, irgalmasok, jótékonyak: ők a realismus szép jellemei. -Szerencsére nem ritkák; elég sokan vannak. De sokkal többre rúg a -féktelenek száma. Az erős individualismus erkölcsi korlát nélkül -féktelenül csapong ide-oda. A realis élet millió alkalma, tömérdek -szórakozása, érzéki társalgása, művészete és irodalma folyton -izgatja a hitvest s egy-egy ballépésre vagy tartós viszonyra -csábítja. Szerencsére a realista könnyen elnézi az efféle kihágást, -nem üldözi oly kegyetlenül mint az idealisabb napokban teszik. -Nemcsak a realismus vígjátékai mutatják ezt a könnyű megbocsátást, -hanem a komolyabb drámai és elbeszélő munkák is. A ki közelebbről -ismeri a társadalmat, az tudja, hogy számtalan Marcus Aurelius van -a realismus idején.</p> -<p>– Mit csinált Marcus Aurelius?</p> -<p>– E római császár a II. században a realismus alkonyán élt, -mikor vadul tombolt a realis világ, féktelen orgiát űlt a római -társadalom; a jó császár kicsapongó nejének, a bájos Faustinának, -kegyenczeit magas hivatalokra emelte és mikor meghalt, oltárt -állított neki, melyen az ifjú házasoknak kelle áldozniok. A -realista szemében csak kis hiba vagy épen előny a szerelem -ballépése, sokan nem törődnek hitvesök múltjával, sőt jelenök sem -nagyon aggasztja őket, mintha maguk jeleznék, hogy „<i>Csalj meg -édes!</i>“ A jó realista szemében szent a nő becsülete, a mi annyit -jelent, hogy a hallgatás leplével takarjuk be a nő életmódját. Az -idealisabb időkben egész magunktartása elárulja, hogy megvetjük -vagy kárhoztatjuk a hibás asszonyt; a realismus napjaiban szívesen -mulatunk vele, magunk is kegyeibe akarunk férkőzni, bájaiban -részesülni. <span class="pagenum"><a name="Page_194" id= -"Page_194">-194-</a></span></p> -<p>– Újra csak azt mondom, hogy bácsi sötét szinben látja a -világot.</p> -<p>– Igazad van, mint idealista, a kinek összefoglaló gondolkodása -van, nem is láthatom máskép. Bezzeg nem így láttam 10–15 év előtt. -Mint jó realista könnyedén éltem világomat, nem nyugtalanított az -erkölcsi érzés hiánya. Szívesen forgolódtam a szép asszonyok körül -és nem panaszkodhatom rájok.</p> -<p>– De hisz a realismus idején is vannak szigorú törvények, melyek -sújtják az asszonyt.</p> -<p>– Édes fiam, hiába vannak a törvények, ha máskép ítél a -társadalom. Még a bíró is az idők árja szerint magyarázza a törvény -betüit. Mikor Rómában a realis élet biztosította a nő öröklési -jogát s jogtanácsosa, jószágigazgatója, kedvencz alakja lőn a -vígjátékíróknak, törvényt hoztak az öröklés korlátozására (Lex -Voconia), de csakhamar kijátszotta azt a jogtudósok genialitása. A -realismus különben át szokta alakítani, megváltoztatni a régi -szigorú törvényeket, melyek a férjnek és atyának kedveznek. A -realis idők törvényei az alkotó részeknek vagyis a családban a -nőnek és gyermekeknek jogait biztosítják, a férj és atya hatalmát -pedig megszorítják. Semmi sem mutatja ezt jobban, mint ha az -elválás törvényének változását tekintjük. Háromezer év történetéből -látni, hogy a civilisatio mindig szabadabbá tette a nőt; a kikitörő -idealismus egy kevéssé visszaszorította, korlátozta e szabadságot, -hogy a jövő realismus még szabadabbá tegye. Így látni ezt a -görög-római civilisatio történetében, hasonlót látni másfélezer év -óta a keresztyén társadalomban.</p> -<p>– Ha így megy, végre megszűnik a hitvesi kapocs és hűség s -uralomra jut a folytatólagos polygamia, mikor oly könnyen elválnak -egymástól a házasok mint Rómában, hol bácsi szavai szerint egy -nőnek huszonharmadik férje volt és ő ugyanennek huszonnegyedik -felesége. Vagy pedig <span class="pagenum"><a name="Page_195" id= -"Page_195">-195-</a></span> létrejön a korlátlan szabad szerelem, -melyről némely socialisták ábrándoznak s teljesen elenyészik a -hitvesi hüség.</p> -<p>– Az ily bomlásból, még ha bekövetkeznék is, tartós állapot nem -lehet, mert semmiféle társadalom sem állhat fen, melyben az alkotó -részek, milyen a nő, a feleség, az anya egyenlőkké válnak a -tekintély képviselőjével, a férjjel és az atyával. Az ily bomlás -mindig a társadalom pusztulása volt.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_196" id= -"Page_196">-196-</a></span></p> -<h2>XXXVII.<br /> -CIVILISATIÓNK VESZEDELME.</h2> -<p>A civilisatió haladása nem egyéb, mint az idealismusból a -realismusba, az összefoglaló gondolkodásból a megkülönböztetőbe, a -tulnyomóan erkölcsi felfogásból az anyagiba, a majdnem kizárólag -eszmeiből a formaiba, a szép, jó és igaz egységéből teljes -elválásukba, az egésznek, a központnak uralmából az alkotó -részekébe, a tekintély hatalmából a realis ész hatalmába, az -egyetemesből az individualisba, a patriotismusból a nemzeti -szellembe, az asceticus világnézetből a mysticusba, a szellemiből -az érzékibe stb. való fokozatos és lassú leszállás, lebocsátkozás, -illetőleg szétmállás.</p> -<p>Az ember ugyanis az idealismus alatt nagy eszmei és erkölcsi -egységben fogja fel a világot, és midőn az egészet látja, elnyomja, -esetleg összetiporja az alkotórészek munkáját, megsemmisíti realis -alkotásait. Így a Kr. u. VII. század majdnem elpusztította az -előbbi századok civilisatióját. A III., XI. és XVI. század -idealismusa kevesebb pusztítást okozott, 1700 és 1815 körül még -csekélyebb volt e rombolás. Az idealismus vagyis az erkölcsi érzés -uralma ellensége, sőt összetiprója lehet a civilisatiónak, melyet -az alkotórészek munkája teremtett.</p> -<p>Az eszményi gondolkodás erkölcsi érzése csak megnemesíteni tudja -lelkünket, fenköltté, istenessé, becsületessé teszi magunktartását, -de nem tudja előmozdítani anyagi haladásunkat. Mikor eltelünk az -istenivel, az erkölcsivel, megváltozik egész életmódunk, tetemesen -alábbhagyunk <span class="pagenum"><a name="Page_197" id= -"Page_197">-197-</a></span> a realis idők tömérdek szórakozásával, -roppant költekezéseivel, rendkivüli fényűzésével, szellemi, -aestheticai és érzéki gyönyöreivel.</p> -<p>Igaz ugyan, hogy az emberiség kisebb része nem tud fölemelkedni -a szélső idealismusba, ők tehát lehetőleg folytatják a régi -életmódot; de már meg van oszolva a társadalom, az idealisabbak -megvetéssel nézik és kerülik sőt üldözik a realisak társaságát. Már -nem lehet olyan osztatlan jó kedvű mulatságokat rendezni, ritkábban -és nehezen tarthatni jubilaeumokat, banketteket, országos, megyei -és városi ünnepélyeket, mert a társadalom javának erős erkölcsi -érzése, vallásos magatartása, önérzete, büszkesége, sőt gyülölete -óvakodik oly körökben megjelenni, melyeket lenéz és megvet.</p> -<p>A realis napokban a társadalom minden rétege szivesen találkozik -egymással. Az egyes körök, osztályok, testületek kivánatosnak -tartják a többiek bevonását is. Lelki szükségünk levén az örökös -szórakozás, szivesen megyünk és költekezünk, csak híjanak. Ilyenkor -a legtöbb helyen kitűnően tudunk mulatni. Egy pár barátságos szó -után mindjárt otthon érezzük magunkat. Felköszöntjük, ünnepeljük -egymást. A realismus alatt megtelnek a szinházak, az orfeumok, a -vendéglők, a kirándulóhelyek, a tengeri és más fürdők, szóval -mindazon telepek, melyek fáradt testünk-lelkünk meggyógyítására és -földerítésére szolgálnak.</p> -<p>Míg az idealismus idején szerény lakással is megelégszünk, -realisabb napokban tágas és szellős, kényelmes és pompás tanya után -eped a szívünk. Féktelen egyéniségünket bántja a szűk helyiség, -boszant az egyszerű és kemény, a dísztelen és kopott butor. Azt -akarjuk, hogy lehetőleg díszes, sőt pompás legyen. A sok mulatság -és ünnepi megjelenés szebbnél-szebb ruhát, ragyogó ékszereket és a -kik tehetik, fényes fogatokat kiván. Ki van zárva <span class= -"pagenum"><a name="Page_198" id="Page_198">-198-</a></span> az -egyszerűség és igénytelenség. Szivesen csinálunk adósságot, nagy -készséggel irjuk alá a váltókat, csakhogy fürdőkre, bálokra, -fővárosi és vidéki ünnepélyekre mehessünk.</p> -<p>Mindez ritkúl, vagy itt-ott egészen eltünik az idealismus -napjaiban. Magába száll az ember. Összehúzza magát és kevesebbet -költ a család.</p> -<p>Ha csak egy kis része tenné ezt a társadalomnak, nagyobb anyagi -bomlás nélkül folyna a világ sora. Azonban az emberiség java része -ezen az uton halad, a mi roppant bajokat, esetleg szörnyű nyomort -okozhat. Gondoljuk el, hogy Anglia és Belgium, Franczia- és -Németország, továbbá Észak-Amerika néhány állama, azután -Ausztrália, melynek felénél nagyobb lakossága a négy-öt fővárosban -tartózkodik majd Japán és China, mindezen országok jóléte oly -szoros kapcsolatban van hatalmas iparukkal és kereskedésökkel, -hogyha az egész világon beáll az idealismus, ma még talán -elképzelhetetlen bomlás következhetik be. Sok millió embernek nem -lesz kenyere.</p> -<p>Való, hogy az idealismus mostani kitörése már nem vet annyira -vissza, hogy melégedhetnénk a VII. vagy a XI. század -kényelmetlenségeivel, tehát számos iparczikkre lesz szükségünk, -melyeket azok a századok nem ismertek és nem kivántak. De oly nagy -lesz a takarékos életmód, hogy ezer meg ezer gyár, melyek most sok -millió embernek biztosították megélhetését, megszünteti üzemét, -tömérdek kereskedő bezárja a boltját.</p> -<p>1815 körül csak Angliában volt hatalmasabb ipar. A franczia, -német és olasz industria nem volt annyira világraszóló. Míg most -bámulatos virágzásra jutott az angol, a franczia, a német, az -amerikai, az osztrák ipar, sőt a magyar, az olasz, az orosz stb. -szintén számot tesz.</p> -<p>Mily szörnyű bomlás következhetik be, ha beáll az idealismus, ki -tudná megmondani? Ha alig tudjuk elég élénken lerajzolni Anglia -roppant szerencsétlenségét, szörnyű <span class="pagenum"><a name= -"Page_199" id="Page_199">-199-</a></span> anyagi nyomorát 1815 -után, mily rémséges mérveket ölthet e pusztulás a jelentkező, -idealismus kitörése után! Bár Napoleon a század elején elzárta a -szárazföldet a Szigetországtól, Anglia kevéssé érezte meg e -nyomást, eléggé virágzottak gyárai, hallatlan mérvben gyarapodott -az ország gazdagsága, a nép jóléte. A lipcsei csata után nem volt -semmi akadálya az iparnak és kereskedésnek, szabadon szállíthatták -a gyárak czikkeit, mégis beköszöntött a szörnyű nyomor.</p> -<p>A történelem mutatja, hogy az eszményi gondolkodás rendesen -súlyos anyagi bajokat szűlt. Nyomor, elszegényedés, üzleti pangás -szokott ilyenkor beállani. Legelőször is agrár bajokkal köszönt be. -Nem tud megélni a gazda, a földmives. Éhezik, nyomorog a pórnép. -Így látni ezt 1815, 1700, 1500, 1000 stb. körül. Néhány év óta most -is mindenfelé mutatkozik a gazdasági válság. Államférfiak és -tudósok keresik e jelenség okait, de nem tudják világos -magyarázatát adni. Legalább én, se a túltermelésből, se a börze -papirosbúzájából, se az aranyvaluta uralomra jutásából nem tudom -kimagyarázni a mostani gazdasági válságot. Lehet valami bennök, -mert az ember ösztönszerűleg megérzi ellenségeit, csupán a -magyarázatot hibázza el.</p> -<p>De bármiként legyen, annyit sejtek és a történelem tanusága -szerint valószinűséggel következtetek, hogy a jelentkező idealismus -nagy anyagi bajokat hord méhében s világra jöttük mai civilisatiónk -tetemes romlását okozhatja.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_200" id= -"Page_200">-200-</a></span></p> -<h2>XXXVIII.<br /> -MÁRIA DOROTHEA JÖVŐJE.</h2> -<p>A mi főherczegünk derék leánya oly időben megy férjhez, mikor -általános bomlás állott be az emberi társadalomban. A kik megették -kenyerök javát, félszázad óta láthatták azt a fokozatos haladást az -erkölcsi, szellemi és aesthetikai életben, melynek egy-egy lustruma -csak kevéssé tért el az előbbítől, mikor érzésünk gondolkodásunk -csak lejtős folytatása volt a mult idők világnézetének. Az -anyagiság ösvényén szerencsés napok alatt haladtunk előre a nemzeti -jólét, a gazdagság, kényelem és élvezet földjére.</p> -<p>A realismus és benne az egyén vidám napjai voltak ezek. E -vidámság azonban most már jobbadán külső lett. Az örökös nyájasság -és derűltség, az aránylagos jólét és kényelem daczára a legtöbben -elégedetlenek lévénk, lelki életünkből hiányzott a fensőbb morál és -idealis vallás, mely megnemesítette volna a család szentélyét, a -társadalom érzését, gondolkodását. Az individualismus napjaiban -senki sem törődött az erkölcsi és vallási eszmékkel; a -mysticismusra hajló kebleket kivéve, mindnyájan léha, elvtelen és -sima realisták valánk.</p> -<p>Most rohamosan megváltozik érzésünk, gondolkodásunk. Öt-tíz év -alatt egy új társadalom keletkezik, mely az egyetemesért rajong, -istent és hitet vall, erényt és becsületet követel, a családfő -visszanyeri tekintélyét, a szinpadon az egyén kudarczán nevet a -világ, tisztelettel viseltetik a tekintély képviselői iránt, nagy -befolyásra tesz szert a papság és az aristocratia. <span class= -"pagenum"><a name="Page_201" id="Page_201">-201-</a></span></p> -<p>De miért érdekli közelebbről Mária Dorothea főherczegnőt ez a -nagy erkölcsi és szellemi átalakulás, mint akármelyikünket? Azért, -mert Orleansi Fülöp herczeg vette el. Egy oly királyi család fiának -lett a neje, a melynek sok kilátása van a franczia királyi -trónra.</p> -<p>A realismus nem kedvez a központi hatalomnak. Mintegy húsz év -óta minden központ engedett az alkotó részeknek, kedvezett az -alkotó elemeknek. Ilyenkor a fejedelmi bölcseség egyik sarkalatos -elve a részek követeléseinek, az egyedek kivánságainak teljesítése. -A nagy realista fejedelmek mint az Antoninusok, Justinián, Mátyás -király, XIV. Lajos és mások kitűnően értettek hozzá. Kormányzásuk -egyik fő alapelve volt elhallgattatni a részeket és egyedeket.</p> -<p>Most az idealismusba csapunk át, mely erkölcsi egységet szül -gondolkodásunkban, megveti a liberalismust, mely az individuum -szabadsága volt az egyetemes, a vallás és erény rovására. Lenézi a -köztársaságot, melyet vezetői az ő szemében is kompromíttáltak, -lelkesedik egy erélyes és keresztény monarkhiáért. Keresztény állam -kell neki, melyben vallási és erkölcsi rend uralkodik. Das -Christenthum hat eine entschiedene Tendenz zur Monarchie, mondja -ily idealis napokban nyolczvan évvel ezelőtt Schlegel Frigyes.</p> -<p>Ez az idealismus alighanem végzetes lesz a franczia -köztársaságra nézve. Öt-tíz év alatt annyira gyarapszik az erkölcsi -és vallásos érzés, a fejedelmi hatalom iránti lelkesedés, hogy -fejedelmet állítanak maguk fölé.</p> -<p>E fejedelem valószinüleg csak két családból lehet. Vagy az -Orleans vagy a Napoleon családból. Az idealismus idején azonban oly -nagy a legitimitas tisztelete, hogy csaknem lehetetlen egy legitim -trónkövetelővel más valakinek versenyezni. A napoleoni praetendens -túlnyomóan a forradalom emberének unokája, a realisabb idők -érzésének, gondolkodásának képviselője, úgy hogy a döntő -pillanatban <span class="pagenum"><a name="Page_202" id= -"Page_202">-202-</a></span> erős párt nem is gondolhat reá; míg az -Orleansok Bourbon eredetűek, noha az ő történetök is szoros -kapcsolatban áll a forradalommal; csakhogy az igazi franczia -Bourbonok kihaltak és Orleans Fülöpöt tekinti a növekedő royalista -párt az egyedűl legitim trónörökösnek.</p> -<p>Jövője tehát nagy valószinüséggel a mi főherczegnőnk férjének -lehet. Az ő trónkövetelése az idealismus kitörésekor alighanem -teljesedésbe megy. És ekkor a szeretett magyar főherczeg derék -leánya, magyar leánya űl a franczia trónra.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_203" id= -"Page_203">-203-</a></span></p> -<h2>XXXIX.<br /> -AZ IRODALOM NAGY TÜKRE.</h2> -<p>Ha az ember gondolkodik: vagy összefoglal, vagy megkülönböztet. -Az egyikkel a messzeeső tárgyak közös jegyeit, rokon vonásait köti -össze; a másikkal a szeme alatti tárgyat, pontocskát szedi szét, -elemzi, megkülönbözteti, eltérő jegyeit keresi.</p> -<p>Ha az emberiség irodalmi alkotásait, különösen bölcsészete -történetét, továbbá históriai műveit, szépirodalmi termékeit -vizsgáljuk, mindjárt szemünkbe tűnik, hogy bizonyos időkben -túlnyomóan összefoglalnak embertársaink, máskor meg lenézéssel -fogadnak minden általánosító, összefoglaló gondolkodást. Ez időszak -bölcsészei semmi jelentőséget sem tulajdonítanak az eszméknek, az -egyetemes gondolatoknak, míg a másikban csak ezeknek van realis -igazságuk.</p> -<p>Ha még mélyebben bocsátkozunk bele az emberi alkotások -vizsgálatába, arra is ráakadunk, hogy az összefoglaló -gondolkodásból nem egyszerre csapunk át a megkülönböztetőbe, hanem -fokozatosan, lassú lépésben. Igaz, hogy ezt nehéz meglátni, sőt az -elemző gondolkodás napjaiban, mikor a távolban csak egyes kimagasló -tüneményeket tudunk észrevenni; mikor a jelenségek nem egységökben, -hanem mintegy széthullva, belső összefüggésök nélkül állanak -előttünk: nem is láthatjuk az összefoglaló gondolkodás lassú -zsugorodását. Azután, mikor 4–500 esztendeig tartott ez a -lépcsőzetes átalakulás, nehéz volt a gondolkodóknak észrevenni e -tüneményt. Most azonban, mikor jóval rövidebb ideig, például -1490-től 1700-ig, 1700-tól 1815-ig, 1815-től napjainkig tart, tehát -egy <span class="pagenum"><a name="Page_204" id= -"Page_204">-204-</a></span> nyolczvan éves ember végig élheti, most -már jóval könnyebb észrevenni, fölfedezni az erkölcsi világ e -tüneményét.</p> -<p>Magam is eleinte csak annyit láttam, hogy az összefoglaló -gondolkodást az elemző váltja el, csupán később jutottam el a lassú -és folyton szűkülő gondolkodás felismerésére. Alig lehet két-három -éve ebbeli világosabb látásomnak.</p> -<p>Azóta ezer meg ezer bizonyítékkal állottam elő e tétel -megvilágítására. De mivel éppen a tanárok, tudósok és írók között -lassan mutatkozik és hódít az összefoglaló gondolkodás, nem csoda, -ha Beőthy Zsolt kis munkája a régi helytelen alapon készűlt és -szerzője nem képes megérteni magyarázatomat. Ő egyik legkedveltebb -írói egyénisége napjainknak a hetvenes évek közepétől kezdve. Igen -sok lelki tulajdona ez időszak jellemző sajátsága. Így kenetes, -lágy, szines az irálya, gyöngéd, síma, nyájas a modora, eszmétlen -és elemző a gondolkodása, léha, elnéző, irgalmas és altruisticus a -moralja, tősgyökeresen magyaros a nemzeti szelleme, szóval, a mint -szokták mondani, a századvégi emberek egyik kiváló egyénisége. -Ezért volt annyira népszerű.</p> -<p>Most egy kis munkája: <i>A magyar irodalom kis tükre</i> fekszik -előttem, mely előadásainak vezérfonala, szellemi életünk -fejlődéséről való felfogása akar lenni. Nyilatkozata szerint -megtalálhatni benne az ő irodalomelméletét vagy legalább nyomát -hagyta e szerény vázlatban.</p> -<p>E kijelentés okán kerestem az ő irodalom-elméletének nyomait, de -nem találtam. A mi szemem elé kerűlt, az mind nagyon régi és -elcsépelt valami. A mint irodalomtörténete nem egyéb, mint Toldy -tankönyvének átírása a nemzeti szellemnek erősebb hangoztatásával, -úgy e munkácska sem más, mint a Toldy-féle irodalom-történet -édes-kedves kivonata.</p> -<p>Új eszme, új felfogás éppen nincs, de nem is lehet benne. Miért? -kérdi a t. olvasó. Egyszerűen azért, mert <span class= -"pagenum"><a name="Page_205" id="Page_205">-205-</a></span> a -realismus egyedüli gondolata a magyarság, a nemzeti szellem. A -szélső idealismus idején, mikor leghatalmasabb az összefoglaló -tehetségünk, lelkesedünk a magyarságért és a magyar hazáért, de -csak mint erkölcsi fogalom szent előttünk, melybe beléolvasztjuk és -testvéreinknek tekintjük az összes nemzetiségeket. Keblünkre -öleljük a tótot, a ruthént, a szerbet, a horvátot, a németet, a -románt stb. és azok bennünket.</p> -<p>Mihelyt zsugorodni kezd ez az összefoglaló és egységes -gondolkodás, halványan megkezdődik az a patriotismus, mely -Kisfaludy Károlyt, Vörösmartyt, Kölcseyt és másokat lelkesített a -huszas években. Ők még nem tudtak elég melegek, bensők, közvetlenek -lenni. Annyira szélesen és messze látnak, hogy szivökben nem rakhat -fészket a szűk látkörű, de édes és meleg nemzeti szellem. Toldy -Ferencz, hű barátjok, dolgozataiban magasztalja őket, ünnepli -magyarságukat; de még ő is csak oly hideg lehet, mint Vörösmarty, -Kölcsey, Bajza, Kisfaludy Károly és más társaik.</p> -<p>Az általánosító gondolkodás azonban folyton szűkűl, az egyetemes -iránti csodálat hanyatlik, az ember észre kezdi venni a nemzeti -szellemet, gyönyörködik a magyaros, népies, nemzeties nyelvben, -szokásokban, magatartásban. Aesthetikusok, kritikusok, -irodalom-történetírók műveikben már kiemelik az egyes írók -nemzeties irányát, nemzeti szellemét.</p> -<p>Toldy Ferencz sem tehetett másképpen. Még erős a Kazinczy, -Vörösmarty stb. iránti rokonszenve, nagyságuk iránti tisztelete; de -már az eszme nyomása alatt kénytelen érezni, hogy Petőfi, Arany -stb. magyarosabbak, melegebbek, bensőbbek. És ezt ki kellett -fejezni irodalom-történeti dolgozataiban.</p> -<p>Talán az övénél is nehezebb volt Gyulai Pál helyzete. A hatvanas -években megbizták Vörösmarty életrajzának <span class= -"pagenum"><a name="Page_206" id="Page_206">-206-</a></span> -megírásával. Az utolsó ívek kivételével Deák Ferencz volt az -életrajz ellenőre. Neki olvasta fel a szerző és tette rá -megjegyzéseit. De hogy írhasson a hideg, ünnepélyes, fenséges -Vörösmartyról a meleg, lágy, népies, magyaros realista Gyulai Pál? -Hogy emelhesse ki <i>Zalán futását</i>, <i>Egert</i>, -<i>Cserhalmot</i> stb., mikor elemző gondolkodásának nehéz belőlük -egy pár lapot is elolvasni? Hogyan csodálja Vörösmarty romantikus -színműveit szertelenségeikkel, borzasztó, groteszk ellentéteikkel? -Ezt már nem lehetett megtenni a hatvanas években.</p> -<p>Az idők árjához símuló Toldy Ferencz még egy kissé csodálhatta e -műveket, Gyulai nem. A kegyelet, a megbizás körülményei azonban nem -engedték, hogy szabadon írhasson, bántani nem volt szabad; de -keresni kelle oly sajátságokat, melyeket a hatvanas évek gyarapodó -nemzeti szelleme is tisztelt. Ilyen volt Vörösmarty nyelve, -<i>Csongor és Tünde</i> népies drámája és benne a manók csilingelő -dialógja, az eposzok között a romantikus <i>Két szomszédvár</i>, -hisz ezt még akkor el lehetett olvasni, lyrai költeményei közűl, -különösen ki kelle emelni <i>A szegény asszony könyvét</i>, mert ez -legmelegebb mindnyájok között. Gyulai tapintatosan végezte -feladatát. Méltányos volt az oly művek iránt, melyet a hatvanas -években alig tudtak olvasni, elismerő azok iránt, melyek még -tetszettek.</p> -<p>Midőn Beőthy Zsolt a hetvenes évek második felében az -irodalomtörténetíráshoz fogott, már úgyszólván elenyészett, vagy -összezsugorodott az általánosító gondolkodás, realismusunk szűk -felfogása csupán a nemzeti szellem melegét élvezhette, -összefoglaláshoz csak egy pár bomlott embernek volt érzéke. Beőthy -tehát kezébe vette Toldy tankönyvét, kissé megváltoztatta a -felosztást, mert a Toldyéban volt némi egység, leszállította, vagy -törölte Kazinczy, Bugát és a hidegebb poéták, írók stb. nagyságát, -kiemelte a magyarosabb, nemzetibb szelleműeket. E munkájában -<span class="pagenum"><a name="Page_207" id= -"Page_207">-207-</a></span> szintoly tapintattal járt el, a minővel -Gyulai Pál Vörösmarty életrajzában.</p> -<p>De ha önálló felfogást, Beőthy-féle eszmét keresünk, egyet sem -találunk. Vannak benne eltérések, apróbb variansok, de önálló, -eredeti gondolkodásnak nyoma sincs. És ez volt a szerencséje, mert -különben kevesen vagy épen nem olvasták, tanulták volna. A nemzeti -szellem apostolának kelle lennie, ez volt a világon minden olvasott -irodalom-történetíró. Ő sem lehetett más. A szűk, individualis, -meleg, benső és léha nemzeti szellemnek volt szines és kenetes -tolmácsa. Mikor tehát eredeti irodalomelméletével hozakodik fel, -melynek nyomait e vázlatban hiába keressük, melylyel tanítványainak -állítólag nem maradt adósuk, oly kincset emleget, mely hiányzik -elméjének ládafiában vagy papirosbúzával kereskedik a szellemi -világ börzéjén. Világosabb vagy sötétebb árnyalat, kisebb-nagyobb -eltérés még senkit sem jogosít fel, hogy önálló, eredeti elméletnek -mondhassa a maga apróságát, mely egyéni szervezetének elmaradhatlan -következménye.</p> -<p>Az irodalom bölcsészetének, az irodalom elméletének, -egyetemesnek kell lennie, a világ minden irodalmára kell illenie, -sőt fel kell ölelnie az emberiség erkölcsi, szellemi és aesthetikai -életét is, meg kell vele magyarázni, érthetővé tenni az ember lelki -életének minden tüneményét. Ily összefoglalásra se Beőthy, se a -világ egyetlen realistája sem képes, mert éppen azért jónevű, -kedvelt és szívesen olvasott gondolkodó, költő, író, művész, -politikus, tudós, mivel nincs összefoglaló tehetsége, szűkkörű a -szellemi láthatára, elemző, szétszedő, individuális a gondolkodása. -Tőlük tehát senki se várjon új, eredeti összefoglaló és erkölcsi -világunkat megfejtő egységes eszmét!</p> -<p>De hátha? kérdi a kétkedő realista, aki éppen szűk látkörénél -fogva nem hiheti el, hogy más érzés, gondolkozás is igaz lehessen -az övén kivűl. Tessék kimutatni <span class="pagenum"><a name= -"Page_208" id="Page_208">-208-</a></span> Beőthy munkáján, hogy -nincs benne új elmélet, nincs benne eredeti irodalmi bölcsészet. -Idáig csak azt magyarázta, miért kellett Beőthynek és vele ezer meg -ezer aesthetikusnak kisebb-nagyobb eltéréssel a nemzeti szellem -sugallata szerint írnia. Bizonyítsa be pontonkint, hogy ez vagy az -csak régi felfogás, nem pedig új elmélet sarktétele.</p> -<p>Így hangzik a reálista követelése.</p> -<p>Mindenesetre túlságos és igazán sok. Túlságos, mert ha az -uralkodó eszme haladása fonalán bemutattam, hogy Beőthy nem -írhatott másképpen, magától elesik a pontonkint való magyarázat -szüksége; sok, mert ha belébocsátkozunk az egyes pontok -fejtegetésébe, csakhamar azon vehetnők észre magunkat, hogy új -irodalomtörténetet írtunk, a mit most nem szándékozunk. De ha az -egészre nézve adósak maradunk realista barátainknak, néhány pontra -nézve szívesen teljesítjük követelésöket.</p> -<p>Mindjárt érdekes a kezdet. Beőthy szeme előtt az ősidők -homályából egy volgamelléki lovas bontakozik ki, szerinte e lovas -véréből mindnyájunkban van egy csepp, mely a magyar szellem -mivoltából és fejlődéséből is sokat megmagyaráz. A haladás megelőző -hullámának realis alkonyán mondotta de Maistre gróf, a mit különben -minden realista érez: Én nem ismerem az embert, hanem csak -francziát, oroszt, németet stb. ismerek. A realismus e sajátságára -mutat Beőthy felfogása is, a ki egy volgamelléki lovas képében -akarja bemutatni a magyar nemzetet.</p> -<p>E nép szerinte rablásból, félig-meddig zsákmányból él (3. l.), -műveltsége azonban fejlettebb és magasabb, mint azoké a népeké, -melyeket itt talált (8. l.), tehát a volgamelléki lovas műveltebb -volt, mint a pannoniai germán és szláv.</p> -<p>A magyar egész lényét áthatja a nemzetiségi érzés, ez tölti el -bensejét, ez irányozza egész külső és belső életét (5. l.). Mintha -más nemzetét nem töltené el. E hibás <span class="pagenum"><a name= -"Page_209" id="Page_209">-209-</a></span> tétel bizonyítása a -könyvecske feladata. Talán ez akar lenni az az ismeretlen -irodalom-elmélet, litteraturai bölcsészet. Csakhogy ez annyira -ismert és általános, hogy a legkorlátoltabb Széchy Károlytól kezdve -Taineig, a legelvtelenebb Heinrich Gusztávtól Gervinusig egyetlen -nagy emberünk sem tudott más elméletet megalkotni, kisebb-nagyobb -eltéréssel mind egy húron pendűlnek.</p> -<p>Más felfogás hirdetője Nisard, a ki a tekintély elvének -apostola; de a mit még lehetett hirdetni a negyvenes-ötvenes -években, kinek kellett volna a realismus későbbi napjaiban?</p> -<p>Beöthy is, mint annyian, elmondja a magyarról, különösen -Szent-Istvánról, hogy az idegenből átvett eszméket és formákat -mindig akként módosítja és idomítja, hogy a magyar nemzeti érdek -szolgálatára minél alkalmasabbakká tegye. (5. l.)</p> -<p>Hagyjunk fel e régi, elavúlt frázissal. Mindenkinek tudnia kell, -hogy az idealismus vagy realismus nyomása alatt, ha a civilisatio -rokon színvonalán vagyunk, átveszünk intézményeket; ez azonban -sehol sem lehet másképp, mint a helyi és nemzeti bélyeg ráütésével. -Még a catholicismus sem kerűlheti ki egyben-másban ezt a nemzeti -jelleget. A világi intézmények még inkább. Éppen ez lenne csoda, ha -az ország és nemzet viszonyának tekintetbevétele nélkül lehetne -átvenni egyházi és világi intézményeket.</p> -<p>Olvasom, olvasom e szerencsétlen könyvet, de elméletet, -philosophiát sehol sem találok benne. Persze annál több hibát és -helytelen felfogást. Legalább eszmei kapcsolatokra akadnék, melyek -megállanák helyöket! Ilyen sincs. Rendesen a közel fekvő, a -közvetlen, a látszatos okokat bújja, velök hozakodik fel. Ha mégis -látni akar valamit, össze akar kötni valamely jelenséget, -helytelenűl teszi. Példáúl a XV. század műveltségének legszélső -sugarait egy század mulva Báthori Zsigmond kolozsvári palotájában -látja elenyészni (29. l.). <span class="pagenum"><a name="Page_210" -id="Page_210">-210-</a></span></p> -<p>A jó ember nem tudja, hogy a XV. század civilisatiója a -realismus léhasága, erkölcsi, aesthetikai és szellemi bomlása, -Mátyás halálával bezáródik s az egész világon beáll a -Bánffy-korszak, az anyaginak és erkölcsinek élethalálharcza; az -egyetemesnek uralomra törekvése, az erénynek és becsületnek lázas -kitörése a század demoralisatiója ellen. Csak így lehetséges -elképzelni, hogy Fra Girolamo, az egyszerű florenczi barát egy -hatalmas köztársaság élére áll. Nem veszi észre a társadalmi -osztályok harczát; azt gondolja, hogy folytatódik a XV. század -léhasága, a Janus Pannonius pécsi püspök, verses pornografiája, -frivol, érzékisége, Mátyás királynak és kortársainak immorális -anyagisága.</p> -<p>Pedig csak 27 év múlva Mátyás halála után a rationalismus és -scepticismus halvány megjelenésével lesz lehetséges egy Luther -Márton, egy Pomponazzi, egy Ariosto, egy Macchiavelli, mikor már -lohad a szélső idealismus, hanyatlik a tekintélyi hit és idealis -morál. Idáig nem lehete félredobni egyetlen dogmát sem, mert az -emberiség rajongott a tekintélyi vallásért és nem kérdezte, miért -higyjük ezt vagy azt a dogmát.</p> -<p>Neki Temesvári Pelbárt a franciscanismusnak, a <i>népszerű, -maradi és bátor áhitat</i> szellemének képviselője; pedig a magyar -barát a kitörő idealismus tekintélyes tolmácsa és nagynevű -apostola. Úgy fogja fel őt, mint ha két politikai párt küzdelmében -a conservatív irány egyik maradi szónoka volna. Pedig több volt a -mi Pelbártunk. A társadalom individualismusának halálos ellenségét -tiszteljük benne. A legnagyobb reformátor, olyan mint Socrates, -mint Tertullián, mint Nagy Gergely pápa, mint Géza fejedelem, mint -Savonarola és mindazok, a kik a kitörő idealismus apostolai közé -állanak. A társadalom idáig az individuum jogait terjesztette ki, a -realismus nyomása alatt az egyetemes képviselőinek tekintélyét -sárba tiprotta és az alkotó részeket emelte a hatalom trónjára: -<span class="pagenum"><a name="Page_211" id= -"Page_211">-211-</a></span> a családban a feleség és a gyermekek -uralkodtak, a társadalomban a szép és kikapós asszony, az országban -az alkotó részek, a tartományok, vidékek, megyék, a szegény ember -stb. Más szóval, megingott a társadalom alapja, eltünt a morál, -kiforgatták a kifejezések értelmét. A Savonarolák, a Pelbártok -munkája a morál visszahozása, az igazság, a becsület, a tisztesség -meghonosítása, a vallásnak a szivekbe oltása volt.</p> -<p>Beöthy állítólagos irodalom-elmélete olyan szegény, hogy semmit -se tud megmagyarázni. Neki minden magasabb ok nélkül be tudnak -köszönteni a leghatalmasabb tünemények. A protestantismus gyorsan -utat talál hazánkba (33. l.) a magyarság <i>lelki alkatának -megfelelően</i> (?) a kritikai és fatalisticus calvinismust karolja -fel. Valószínűleg azért kellett a calvinismus, mert sok a török vér -bennünk, a török pedig fatalista; de hát miért fatalista?</p> -<p>Nála egyszerűen <i>megindul az antireformatio</i>, (42. l.) -Pázmány visszatéríti a főnemességet talán (?) a gyökeres magyarság -gondolatával; a zsidózók azonban kiválni <i>látszanak a magyar -érzés közösségéből</i> (45. l.), bár gyönyörű egyházi énekeket -teremtenek. Szenczi Molnár Albert életének tragicuma, hogy tudós és -költő volt, mikor szenvedélyes katonára lett volna szükség. És így -tovább. Beöthy csak a helyi, a közel fekvő, közvetlen és látszatos -okkal tud előállani. De lehet-e ilyenekből elméletet, philosophiát -alkotni? Nem lehet. A közvetlen ok nem szolgáltat eszmei -kapcsolatot, azért nem lehet belőle összefoglaló elméletet, igazi -philosophiát alkotni. Beöthy állítólagos irodalom-elmélete tehát -nem külömb az orvos eljárásánál, a ki ha fejfájásról panaszkodunk, -vizes borogatást, antipyrint és hasonlókat rendel s ezt -orvostudománynak nevezi. Ha ideges lesz valaki, a sok munkában s -hasonló közeli okokban keresi a baj forrását, ha oly emberről van -szó, a kinek sok dolga van; ha pedig léha, dologtalan ember -<span class="pagenum"><a name="Page_212" id= -"Page_212">-212-</a></span> esik e bajba, akkor kézi munkával, -<i>slőjddel</i> és hasonlókkal akarja meggyógyítani és nem veszi -észre, hogy a szegény beteg szervezete nincs összhangban az -uralkodó eszmével s el kell pusztulnia e disharmónia miatt, vagy -legalább sinylődnie.</p> -<p>Zrinyi eposza 1651-ben csak darabos nyelve miatt nem tesz -<i>nagy hatást</i> (48. l.); az érzéki és gyönyörű szólású -Gyöngyösi István pedig egy <i>költőietlen</i> kor <i>legköltőbb</i> -képviselője Majláth szavaival mondva. Az ilyen semmitmondó ellentét -tetszik neki. Költőietlennek nevezi a kort, melyben virágzott a -verselés, ismert és ismeretlen poéták verseitől, a szegény legények -és bujdosók szép dalaitól visszhangzott az ország és nem látja, -hogy a realismus nyomása alatt érzéki és léha, de meleg, közvetlen, -benső és magyaros volt ez idők poezise, mely sajátságok hiányoztak -a nagy Zrinyi költészetében.</p> -<p>Katona Józsefről mondja, hogy kora nem értette meg, de miért, -már nem tudja. Pedig Katona a realismus utolsó poetája, a ki az -egyetemes képviselőjét, a királyi udvart, a királynét, Ottó -herczeget stb. a nemzeti individuum romlásának okául mutatja be; -Kisfaludy Károly hatásának titka színszerűsége, de különösen -dicsekvő magyar szelleme (83. l.); pedig sikerét főleg az -magyarázza meg, hogy égig magasztalja az egyetemes képviselőjét és -hitványnak mutatja be az individuumot, tehát idealista. Vörösmarty -epikai muzsáját az 1825 után beálló reformkorszak ihlette, pedig -mindkettőnek csak egy forrása lehetett; nem látja, hogy az ébredő -halavány realismus minden művelt országban rokon mozgalmakat kelt; -Széchenyi Istvánnál is csak azt látja, hogy valahára megindul a -reformmunka (105. l.). Jósika Miklósnál nem tudja okát adni, miért -rajzolja akkora bőséggel, annyi szélességgel a külső életet, miért -tetszik kezdetben és később miért fordulnak el tőle (107. l.). -Beszél báró <span class="pagenum"><a name="Page_213" id= -"Page_213">-213-</a></span> Eötvös József törhetetlen -idealismusáról, pedig tudnia kellene, hogy a <i>Carthausi</i>, a -<i>Falu jegyzője</i> jóval reálisabb alkotások, mint Kisfaludy -Károly, Vörösmarty stb. művei. Bennök az egyetemes képviselői már -le vannak szedve magas trónjukról. Kemény Zsigmond az idealreal -delén szivesen rajzolja az emberi élet nyomorúságát, sötét tragikus -világításban festi nemünk küzdelmét, de természetesen Beöthy -irodalom-elméletében hiába keressük az okát, noha ugyanekkor -mindenfelé kezdik ezt az irányt, mert a növekedő realismus látja az -individuum nyomorát. Beőthy nem sejti, miben rejlik Szigligeti -hatásának titka, aki jóval reálisabb mint az előbbi drámaírók s nem -gyanítja, hogy Czakó Zsigmond, gróf Teleki László annak a szertelen -romanticismusnak utószülöttei, melynek nálunk Vörösmarty a -főképviselője.</p> -<p>Tompa, Petőfi, Arany megítélése és az idők árjába való -beillesztése, szintén csak oly helytelen. Nem levén vezérfonala, -mely az irodalmi alkotások tömkelegében vezethetné, nem látja, hogy -tompúl Rákosi Jenőnél, Dóczynál, Csikynél az erkölcsi érzés, hogyan -sülyed az egyetemes tisztelete és grasszál a reális érzés, -gondolkodás féktelen individualismusa s minő tombolást visz véghez -néha az érzékiség. Jókai, Mikszáth Kálmán és az egész irodalom -léhasága, az uralkodó humor erkölcsi silánysága, a Herczeg -Ferenczek morális sülyedése, a tárczák, rajzok, életképek, -vígjátékok, bohózatok, becsület és tisztesség szempontjától való -nihilismusa mind ismeretlen a jámbor, kenetes, lágy és színes -Beöthy lelkében.</p> -<p>Valóban a <i>magyar irodalom kis tükre</i>, mely irodalomelmélet -nyomait akarta a nagy közönségnek nyújtani, nem egyébb színes és -szellemes, de tartalmatlan fecsegésnél, melynél üresebb csak a -Széchy Károlyoké lehet. Hiába, egységes, bölcselő gondolkodás -nélkül lehet szépen rajzolni, csinosan festeni, kellemesen -elbeszélni, egyes <span class="pagenum"><a name="Page_214" id= -"Page_214">-214-</a></span> érzelmeket és irodalmi műveket finoman -elemezni, de magasabb értékű, fensőbb becsű irodalom-történeti -munkát alkotni lehetetlen. Rákosi Jenő, Alexander Bernát, Ambrus -Zoltán, és mások szellemes tárczáihoz hasonlók lehetnek az ily -munkák; de nincs igazi becsök, mert hiányzik az összefoglaló -egységes eszme, mely, mint a világító torony fényt lövellne az -olvasóra és tájékoztatná, merre jár a szellemi világ viharos -tengerén.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_215" id= -"Page_215">-215-</a></span></p> -<h2>XL.<br /> -A REALISTA VAKSÁGA.</h2> -<p>Valahányszor az ezredévi kiállításba mentem, rendesen -találkoztam egy régi ismerősömmel, egy öreg orvossal, a kinek -fogalma sincs az erkölcsi világ törvényéről. Többször bizalmasan -megkérdeztem, hogy érzi magát, gyönyörködik-e a kiállítás -szépségében? Elragadtatva felelt, mindent szépnek, gyönyörűnek -talált, nem győzte dicsérni, magasztalni.</p> -<p>Nem árultam el neki lelkem hangulatát, nem magyaráztam az -erkölcsi világ törvényét és benne az idealismus hajnalát, pedig -kevés embert szoktam tőle megkimélni. Csak időnkint ismételtem -kérdésemet, melyre mindig boldog megelégedéssel válaszolt.</p> -<p>Ime, gondolám magamban, egy boldog realista, minőt már alig -találni, a kinek lelke teljes összhangban van az uralkodó -realismussal, a kit még nem érintett az ébredező eszményiség! -Eszembe jutott a magam lelki állapotja 1885-ben, mikor gyönyörködve -sétáltam nappal és este a kiállítás területén.</p> -<p>A fővárosi és vidéki lapok szintén tele voltak a kiállítás -dicsőségével. Csupa újjongó öröm és boldogság sugárzott soraikból. -Nemcsak az ünnepi szónokok, a fáradhatlan miniszterek és más -államférfiak szólottak az öröm mámorában, hanem oly jeles -kékharisnya is mint Geőcze Sarolta, a kinek nem ártana a házasság -szentségében részesülni.</p> -<p>A kiállítás bezárását is elsiratták a realista lapok, többi közt -a <i>Budapesti Hirlapban</i> Alexander Bernát. <span class= -"pagenum"><a name="Page_216" id="Page_216">-216-</a></span> -«Egyelőre nem is beszélünk róla talán, hogy emléke meg ne zavarjon -bennünket… Díszes volt és nagy szabású, <i>kedves és mégis -nagyszerű</i>. Olyan volt mint egy <i>jó magyar szónoklat</i> (?) a -régi jó időkben; erős gondolatotok hangzatos nyelven kifejezve. -Általában a magyar jellemet tükrözte: komoly és méltóságos; de -minden nehézkesség nélkül». Ezek persze amolyan semmit mondó -frázisok, melyeket a realista szeret legjobban. Neki a kiállítás -egy régi jó magyar szónoklatt. Mi ez? Erős gondolatok: mi ez? -Hangzatos nyelven: hát ez micsoda? Nem hangzatosabb a mai szónokok -nyelve? Kit nem fáraszt ma el egy Eötvös, egy Kossuth Lajos -beszédének olvasása a negyvenes évekből?</p> -<p>De hagyjuk ez üres frázisokat, keressünk valami okosabbat.</p> -<p>Alexander keresi, kutatja a kiállítás hatását a magyar lélekre, -mely gyarapodott az anyagiakban, de sokat vesztett idealismusából, -szerinte nagy küzdelmek befejezése után hasonlót tapasztalni minden -népnél. A német szörnyű brutalis lett 1870 után, Olaszországban -sűlyed a közerkölcsiség egységének létrejöttével; a franczia -köztársaság megszilárdulása után támadtak a botrányok és az -irodalmi sülyedés. A jó ember nem látja, hogy az egész világon -hanyatlott az egyetemes szempontja, uralomra jutott az -individualismus, vele az érzékiség, a családi élet bomlása, a -tekintély képviselőinek lealacsonyítása az egyik országban úgy, -mint a másikban. A világ minden szinpadán adták a -legerkölcstelenebb szindarabokat, melyek magukkal ragadták a -közönséget, tehát egyenlőnek kellett lenni az erkölcsi szinvonalnak -akár voltak botrányok, akár nem. De ő szegény nem látja ezt az -egyenlőséget, szerinte <i>a nemzet erkölcsi ereje, a velő, ép, -egészséges</i>, csak egy kissé elernyedt.</p> -<p>Ez az elernyedés abban mutatkozik, hogy nem lelkesedünk -<span class="pagenum"><a name="Page_217" id= -"Page_217">-217-</a></span> <i>nagyon</i>, még a <i>mélyebb -közérdeklődés</i> is ritka. Ki tud nagyobb lelkesedést mutatni, -mint a realista? Húsz év óta minden országos ünnep, mulatság, -temetés stb. óriási tömegeket tudott összecsődíteni nemcsak nálunk, -hanem az egész világon. Mikor tudnak az emberek a lelkesedéstől -őrjöngeni, ha nem a realis időkben? A czár párisi látogatása -százszorosan felül multa még a Kossuth Lajos temetését is. Csupa -lelkesedéstől sír, nevet, kaczag, éljenez a jó realista.</p> -<p>Persze most gyökeresen átalakul az idők szelleme. Az eszményiség -hajnalán sokan vannak közöttünk, a kik nem tudnak lelkesedni, -tapsolni, éljenezni, őrjöngeni; hanem az erkölcsi szempontot nézik. -És az én flótás barátom azzal áll elő, hogy a mostani -választásoknál <i>az idealis jelszavak közül egy sem hatott!</i> -Nem tudja, mi az idealis, különben nem használná ily értelemben. -Pedig a bölcsészet tanárának tudnia kellene. Mert épen az -<i>idealis</i> jelszó rendítette meg e hazát a mostani választások -alkalmával; ezt az idealis jelszót a nemzet milliói hangoztatták, -t. i. a néppárt hívei; míg hideg maradt a <i>realis jelszókra</i>, -minők a függetlenségi, a nemzeti és szabadelvű párt jelszavai. E -pártoknak majd az idealismus napjaiban meg kell szünniök, azért -maholnap senkit sem lelkesíthetnek.</p> -<p>A jó tárczaíró az elernyedt magyarságra, az elszikkadt -néplélekre jó hatást vár a kiállítás <i>nagy idealis -vonásaitól</i>. Igazán megdöbbentő gyöngeség egy -bölcsészettanártól! Már 1870 körül megirta Renan, hogy korunk nagy -kiállításai országos vásárok, kirakodó sokadalmak, melyekből -hiányzik minden erkölcsi, minden idealis elem. De a magyar -tárczaírónak nincs fogalma a nagy idealis vonásokról, azért ezeken -az országos vásárokon és talán Ős-Budavárában meg a kelenföldi -Konstantinápolyban találja meg őket. Nem lenne csuda, mert a realis -időkben kiforgattuk <span class="pagenum"><a name="Page_218" id= -"Page_218">-218-</a></span> a szók értelmét, elferdítettük -jelentésöket. Ezért kell tótágast állania Alexander logikájának. -Érzem, hogy udvariatlan vagyok e kitűnő realistával szemben; de nem -tudom megállani, mert tanár létére annyira közönyös az idealis -bölcsészet mesterei iránt, mint ők Plato, Leibnitz, Hegel, Cousin, -Rosmini, Gioberti és számos más. A ki csak kissé tud velök -foglalkozni, lehetetlen, hogy tisztábban ne lássa az erkölcsi -világot, mint a hogy ő és más bölcsész társai látják. Nekik a -bölcsészet alig egyéb természettudománynál.</p> -<p>«Nagyon emelkedtünk minden téren, mondja a tárczaíró, mégis -ridegebb kietlenebb lett életünk». Valóban mulatságos ennek a -haladásnak, emelkedésnek részletező bemutatása. Nem vagyunk nagyon -önzők mint a német és az angol, praktikusok mint az amerikai, -kétségbeesett játékosok mint az olasz, erkölcsi érzékünk sem -romlott meg annyira mint osztrák szomszédainknak! Mennyi -helytelenség néhány sorban; Csak is egy jó realista képes rájok, a -ki nincs tisztában az erkölcsi fogalmakkal. Neki önző a német és -különösen az angol, a ki a realismus alatt csak úgy szórta millióit -jótékony czélokra, decentralisálta óriási birodalmát, majd nem -függetlenítette gyarmatait, vissza akarta adni Irország önállóságát -stb., most pedig a nép rajong a keresztyén örményekért, mikor az -egész világ mozdulatlanúl látszik nézni a törökök mészárlásait! -Neki csak praktikus az amerikai és nem látja, hogy napjainkban kezd -kiemelkedni a realismusból, rajong az egyetemesért, az erkölcsiért, -vad erővel tör ki náluk az antisemitismus, hatalmas az agrarismus, -a bimetallismus, vissza akarják szorítani a nők féktelen -individualismusát, erkölcsileg fölemelni a házasságot, újra -meghonosítani a családélet szentségét. Az olaszoknál csak a -játékosokat látja, de nem veszi észre nálunk az őrült játék -szenvedélyt száz meg száz fajtájával, az olaszoknál sem tünik fel -neki az erkölcsi és vallási megújhodás felé törekvés. <span class= -"pagenum"><a name="Page_219" id="Page_219">-219-</a></span> De hogy -is lehetne fogalma az affélékről, mikor azt állítja az -osztrákokról, hogy jobban megromlott az erkölcsi érzékök mint a -miénk. Hisz épen az osztrák mozgalom nem egyéb mint az idealismus -kitörése, az erkölcsi és vallási életnek jelentkezése. Nálunk is -mutatkozik ez a jelenség, csakhogy túlnyomóan a szláv és german -fajoknál, melyeket lassan követ a magyarság. Kálvinista és -lutheranus papjaink szintén észre kezdik venni a tekintélyi hit, az -idealis moral visszatértét, gr. Degenfeld József az új tiszántúli -ref. főgondnok aggódva híja fel a kálvinista papok figyelmét, inti -őket, hogy legyenek résen, nehogy a <i>sötét középkornak már-már -veszedelmesen mozogni kezdő irányzata</i> ismét felülkerekedjék. -Pedig felül fog kerekedni, győznie kell a tekintélyi hitnek és -eszményi moralnak, különben teljes bomlás állana be az erkölcsi -élet terén s öngyilkos lenne az emberiség jó része, a másik pedig -mint az őrült bolyongana a föld szinén. A protestans egyház belső -fejlődését, erkölcsi megújhodását az államsegélytől és a -szabadelvűségtől teszi függővé a jámbor főgondnok, mintha az anyagi -jólét és az individualismus (szabadelvűség) képes volna erkölcsileg -megnemesíteni, vallásos életre buzdítani az embert. De a főgondnok -lajkus fráter, nem gondolkodó, a ki egész életében az anyagi és a -realis önző politikával törődött; Alexander azonban bölcsész meg -tanár, a kinek nem szabad az országos vásárok és nemzeti -bacchanaliák, világraszóló zabálások idealis vonásairól -beszélni.</p> -<p>Történeti tudománya is csámpás lábon állhat oly férfiúnak, a ki -a németek állítólagos brutalismusával nem tudja megegyeztetni a -Schiller-Goethe-Kant korszak <i>fenkölt érzésmódját</i>. Pedig 1790 -nagyon közel áll 1875-hez. Az egyetemes tisztelete mindenütt -hanyatlott, az individuum hatalomra jutott a családban, a -községben, a franczia földön kitört a legrémesebb forradalom, mely -sárba rántotta <span class="pagenum"><a name="Page_220" id= -"Page_220">-220-</a></span> az egyetemest és a megtestesült -érzékiséget, egy szép leányt, meg az emberi észt emelte az istenség -oltárára. Németországban rajongtak az édes, meleg, benső, érzéki -életért; Schiller, Goethe drámái csak erősen realis időkben -születhetnek épen úgy, mint Kant philosophiája. Egy <i>Don -Carlos</i>, egy <i>Tell Vilmos</i> stb. nagyon realis drámák. Az -egyetemes képviselői bennök az individuum minden bajának okai. -Alexandernek mint bölcsésznek tudnia kellene, mi lehet az a fenkölt -érzés. Igaz, hogy a nagy közönség össze-vissza használja, az írók -is sok mindenre alkalmazzák, de helyesen csak az idealisabb -érzésre, gondolkodásra használhatjuk, mikor az egyetemesből -indulunk ki. Az altruista lehet gyöngéd, kedves, irgalmas, -önzetlen, de nem fenkölt, mert jósága csak a realis idők felebaráti -szeretete. Kant erős realista irányát pedig az is mutatja, hogy -Alexander foglalkozhatik vele. Ha idealisabb bölcsész, mint a -lajkusok gondolják, annyira élvezhetlen, olvashatlan volna előtte, -mint más eszményi philosophus.</p> -<p>A nemzet erkölcsi erejét nem emészti nagyobb betegség, gondolja -Alexander, a velő, úgy látszik, ép, egészséges: ha meg volna -támadva, azt látni kellene. Mélyen megdöbbentő vakság! A szegény jó -ember mint jámbor realista nem lát, nem hall; nem veszi észre az -erkölcsi bomlást a családi és társadalmi életben, az érzékiség -tombolását, a hazugság, az önérdek féktelen fellépését nemcsak az -egész világon, hanem nálunk is. A ki ennyire vak, azzal igazán kár -szóba állani, realis korlátoltságát senki sem lesz képes -elhárítani, az ilyennek nincs semmi érzéke az igazság, az erkölcs -és a valóban szép iránt. Összefoglalni, az erkölcsi világ -tüneményeit egységökben felfogni nem adatott neki. És most a -realismus alkonyán, az idealismus hajnalán kevés embernek betegebb -a veleje, mint az övé és hogy mennyire meg van támadva, azt minden -gondolkozónak látnia kell. <span class="pagenum"><a name="Page_221" -id="Page_221">-221-</a></span></p> -<p>Alexander kevésnek találja a kiállítás érdekében tett reclámot. -A külföldi látogatók elmaradásának főoka azonban ellenségeink nagy -számában keresendő, mondja tovább. Az európai sajtó általában nem -barátságos hozzánk, szövetségeseink sem azok, a <i>Kölnische -Zeitung</i> a legmagyarfalóbb lap Európában. De mint realista nem -tudja okát adni, hogy miért. Pedig nagyon egyszerű. A népek -rokonszenve mindig azon ország felé fordul, mely az uralkodó eszme -élén halad. 1830-ban az egész művelt világ rajongott -Francziaországért, mert az új liberalismus ott győzött legelőször. -A mult században a franczia encyclopaedisták mozgalma következtében -szintén a francziákért rajongtak. 1789-ben hasonlóan. Most pedig az -idealismusba megyünk belé és azon országok ébresztik fel a népek -rokonszenvét, melyek elül mennek a mozgalomban. Ma az egész világon -gyűlölik a Crispieket, a Bánffyakat és más szabadelvűeket s a népek -rokonszenve a Balfourok és hasonlók felé fordul, a kik a moral és -vallás apostolai. Az egyszerű ember nem tudja okát adni -rokonszenvének vagy gyűlöletének, de érzi. A tömérdek etetés-itatás -daczára csak a népek megvetését vonta magára a magyar, mert -hazánkban a legromlottabb individualismus uralkodik, a zsebelő -szabadelvű többség vezeti az ország ügyeit és a legembertelenebb -önkény gazdálkodik a nemzet politikai jogaival. Ezért járt oly -kevés idegen a kiállításon, legfölebb a realista és zsidó -hirlapírók, szabadelvű publicisták és parlamenti tagok, korlátolt -specialista tudósok és bécsi democraták stb. fordultak meg nálunk, -mondottak nagyszerű felköszöntéseket, írtak rólunk egy-egy hálás -ismertetést, de mindez nem használ semmit az idők árja ellenében. -Hiába irattunk e pár év alatt rémséges költséggel köteteket, -füzeteket és czikkeket franczia, angol, német, olasz és talán más -nyelveken is a magyar nemzet magasztalására; hiába volt minden -pazarlás: a nemzetek rokonszenve elfordult tőlünk, <span class= -"pagenum"><a name="Page_222" id="Page_222">-222-</a></span> pedig -1825-től 1875-ig mindenfelé rokonszenvvel tekintettek a -magyarra.</p> -<p>A kiállítás belföldi látogatását nagyobbnak remélte Alexander. -Én bizony ennyit sem vártam. Esténkint, ha meguntam magam, kimentem -a kiállításba. Rendesen sok embert találtam ott. Igaz, hogy -négy-ötöd részök izraelita polgártársainkból került ki. Csaknem -elenyészett az árja és a magyar elem kivált a nyári hónapokban. -Aránylag sok katholikus papot láttam ott lézengeni. Arczuk is -elárulta, hogy korlátolt realisták, a kik nem örülnek paptársaik -idealis lelkesedésének. Igen sokszor nők társaságában valának.</p> -<p>Alexander azt hiszi, hogy az alsóbb nép és az ifjúság -felhozásában remekeltünk, de a nemzet középső rétegei cserben -hagytak bennünket. Mint jó realista a vendéglősöket, a kiállítás -helyét stb. okolja. Hisz ezek nem okok! Potom pénzen, csaknem -ingyen lehetett feljönni a kiállításra, s a városban majdnem a -rendes áron szobát kapni és étkezni. Bizonyosan többeket -megzsaroltak; a hol tehették, magasabb árakat követeltek; de mivel -a közönség legnagyobb része óvatos volt, aránylag kevés visszaélés -mutatkozott.</p> -<p>Másutt rejlett a baj, másutt kell a látogatás csekélyebb -mérvének okát keresnünk.</p> -<p>A kiállításra nézve baj volt, hogy az idealismus hajnalán -vagyunk. Ez az idealismus rendesen együtt jár a szegénységgel, -egyszerre jelenik meg az agrarismus, az oeconomismussal, a -földmívelők inségével vagy legalább súlyos helyzetével. Tehát épen -annak az osztálynak, melyen a nemzet fölépül, nincs pénze. Különben -is, mikor az erkölcsért, vallásért kezd lelkesedni, az ember nem -rajonghat anyagi vásárokért. Nagyon sokan vannak a vidéken művelt, -tanult emberek, a kik dicsekesznek vele, hogy nem látták a -kiállítást; magában a fővárosban is vannak, a kik alig -egyszer-kétszer pillantottak be. Már nem gyönyörködtette -<span class="pagenum"><a name="Page_223" id= -"Page_223">-223-</a></span> őket. Lelköknek jobban esék a magány, a -csend, a zárkózott családi élet, mint az a hiú vásár, hazug lárma, -érzéki tombolás, örökös fecsegés, melyekben azelőtt annyi örömüket -találták. Hisz a föld népének egy részét csaknem erőszakkal hozták -fel a szolgabírák, a jegyzők, a papok és a tanítók főispáni -parancsra. Majdnem minden kiadásukat fedezték és mégis nehéz volt -kimozdítani őket. A középiskolai tanulók kiváncsiságát könnyebb -volt felébreszteni. A nemzet középső rétege azonban nem jött el, -mondja Alexander. Bizony kevesen fordúltak meg a kiállításon, hol -az az örvendező, derült hangulat, igazi jókedv is hiányzott a -látogatók arczáról, mely a hetvenes, nyolczvanas évek kiállításait -nemcsak nálunk, hanem mindenütt jellemezte. Akkor még mindenki -tudott mulatni, örvendezni, ma már csak a realista tombol, -féktelenül őrjöng, a közönség egy része visszavonul, az -engedékenyebb rész pedig csendesen, hallgatagon nézi a -mulatságot.</p> -<p>És mivel folyvást gyarapszik az idealismus, azért sejtem én, -hogy nem jön létre az 1900-iki párisi kiállítás, vagy ha létrejön, -óriási bukással végződik.</p> -<p>Csakhogy hiába beszélek és írok, mert hályog takarja a realista -lelki szemeit, nem lát és e hályogot majd csak a diadalmas -idealismus fogja eltávolítani,</p> -<p>Addig várnunk kell.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_224" id= -"Page_224">-224-</a></span></p> -<h2>XLI.<br /> -TOLSTOJ LEO: AZ ÁLLAM ÉS A KERESZTYÉNSÉG.</h2> -<p>A nagy orosz költőről akárhányszor olvasom, hogy igazán nagy -idealista. A művelt világ legkiválóbb írói és gondolkodói mindig -mint nagy ideálistáról szólanak róla. Nem is tudják máskép -elképzelni e tiszta, a felebaráti szeretettől áradazó, valóban -meleg keblű férfiut mint eszményi rajongót.</p> -<p>Természetes, mert nincsenek tisztában az alapfogalmakkal. Csak -az önfeláldozó és szerető szivet látják és azt hiszik, hogy ez -idealismus. Nagyon tévednek.</p> -<p>Önzetlenség és önfeláldozás magában még nem jelent semmit. Az -embernek rajongani, lelkesedni kell az uralkodó eszme hatása alatt, -e rajongás lehet idealis vagy realis, teljesen a kortól és -szervezetünktől függ, hogy milyen.</p> -<p>Az idealismus alatt rajongunk az egyetemesért, a realismus alatt -az egyedért. Itt is lehetünk önzetlenek, önfeláldozók, a realismus -vértanúi vagy hitvallói. Igaz, hogy kevesebb a számuk, de vannak, -akadnak ilyenek.</p> -<p>De lássuk közelebbről.</p> -<p>Az emberi haladás egy-egy hullámának elején egyesül a lelki -világ három eszméje: a szép, igaz és jó. E három eszme egysége egy -egészet alkot, azért bármire gondol az ember, mindig a maguk -egészében fogja fel a szellemi, erkölcsi és aestheticai élet -tüneményeit. Az egészből indul ki. Az egész szempontjából ítéli meg -a dolgokat, a társadalmi kérdéseket. Mindig az egyetemest látja -maga előtt, az a delejtű, a vezérfonal a lelki élet tengerén. -<span class="pagenum"><a name="Page_225" id= -"Page_225">-225-</a></span></p> -<p>A realismus a három eszme szétválása, a lelki egység teljes -felbomlása. A lelki világ alkotó részei szétmállanak; a szép, a jó -és az igaz fogalma, nem az egyetemes, hanem az egyén szempontjából -ítéltetvén meg, elvesztik igazi értelmöket. A realista kiforgatja -valódi jelentésökből.</p> -<p>A szép az egyed szépsége lesz, támogatója az érzékiségnek, az -ember léhaságának, csupa idegizgató és csábító formaság. Háttérbe -szorulván az erkölcsi elem: a jó és az igaz, nincs támasza, -nemesítő sajátsága a szépnek. Megbomlott idegeink mámorosan -kedvelik a fenségest, a borzasztót, az irtózatost, egy szóval -minden kábítót. Azért kellenek ilyenkor a gladiatorok, a circusok, -az alpes-mászások, párbajok, életünk gyakori koczkáztatása. A -kevésbé bomlott idegűeknek elég mulattatók és szórakoztatók az -érzéki gyönyörök, izgató, ingerlő szinházi, orpheumi, circusi és -más látványok.</p> -<p>Mihelyt az igaz eszméje ki kezd válni az egységből, a nagy -eszményi igazságok mint Isten, vallás, erkölcs, világ, emberiség -pl. halványulni kezdenek, a realismus napjaiban pedig már a nemzet -és haza fogalma is enyészőben van. Csak az egyén szempontjából -tekintvén mindent, ezek megszünnek igazságok lenni. Az egyed biráló -elméje nem találhatja igazaknak. A közérdek és közügy a realisabb -gondolkodásuak szemében hazugsággá válik. Tömérdek visszaélést, -gazságot követnek el épen a közérdek nevében. Igen sokszor romlott -zsebelők kezébe kerűl a hatalom, a kik a közérdek czímén rabolják -meg embertársaikat, mert a nagy emberi és nemzeti igazságok -megszüntek azok lenni.</p> -<p>A jó szintoly változáson megy keresztűl. A jó eszméje legszűkebb -értelmében magunkviselete embertársaink iránt. Az eszményiség -napjaiban az egyetemesből indulván ki, a vallás és erkölcs -szabályozza magunkviseletét. Szeretjük vallásos és erkölcsös -felebarátjainkat, gyülöljük azokat, a kik az uralkodó eszméhez -kevésbbé tudnak <span class="pagenum"><a name="Page_226" id= -"Page_226">-226-</a></span> símulni vagyis rosszak, bűnösök. -Annyira uralkodik felettünk és bennünk az egyetemes, hogy saját -gyermekét is el tudja pusztitani az atya, ha nem engedelmeskedik. -Ilyenkor szófogadóvá kell válnia az alkotó résznek, a családban az -asszonynak és gyermekeknek, az országban az alattvalóknak. Meg kell -alázkodnunk az egyetemes, a tekintély képviselője előtt, kivált az -egyházi előtt.</p> -<p>Mihelyt ki kezd válni a jó a három eszme egységéből, bomlani -kezd az egyetemesnek hegemoniája, föllép a haza és nemzet -szempontja, míg végre a realismus végén már csak az individuum, -legfölebb a család érdeke szabályozza magunkviseletét. Sőt talán -elmondhatni, hogy a realista családjában is önmagát szereti.</p> -<p>De mikép magyarázhatni meg az egyed szempontjából, hogy soha sem -jobb, irgalmasabb, lágyabb, kedvesebb az ember mint épen a -realismus alatt? Honnét ered az a mérhetlen jótékonyság, melynél -csak az emberi nyomor általánosabb. Hisz a realista önző, zsebelő, -a közérdeket kizsákmányoló, léha, elvtelen individualista?!</p> -<p>Könnyen érthető. Az idealismus alatt az Isten, az egyetemes -képmásai akarunk lenni, a realismus alatt mindenkit a magunk -képmására akarunk átváltoztatni. Akkor csak azt becsűljük, a ki -velünk együtt a nagy általános igazságokat vallja, a vallás és -erkölcs buzgó hive; ekkor azt becsüljük, a ki hozzánk hasonlít, a -mi képmásunk, a mi édes-kedves testvérünk, felebarátunk. És mivel -az emberi szívnek okvetlenül és szüntelen szeretnie kell: az -idealismus idején csak az Istenért és az Istenben tudja szeretni -felebarátjait, míg a realismus napjaiban csak önmagáért. Végtelenül -jól esik neki, ha valami jót tehet embertársaival. Azért ilyenkor -alig van rossz ember, realis szempontból rossz ember. Bárkihez -folyamodjunk, ha van neki, juttat belőle a hozzá közelebb állóknak, -sokszor elfelejti tolakodó követelésünket, szemtelen föllépésünket, -nem <span class="pagenum"><a name="Page_227" id= -"Page_227">-227-</a></span> kérdezi vallásunkat, erkölcsi -magunkviseletét; protegál, istápol, támogat szóval és tettel. A -realista nem tudja nézni a szenvedőket, az inséggel, nyomorral -sujtottakat. Vannak közöttünk végtelenül realis lelkek, a kik csupa -szívből állanak. Ilyen nagy realista az oroszok hirneves költője és -gondolkodója: Tolstoj Leo. Műveiben az egyetemes képviselői, a -tekintély hordozói az individuum romlásának, inségének, nyomorának -szülő okai, ezek bénítják meg az egyén boldogulásra való -törekvését, ezek ássák a sánczokat, emelik a gátakat, gördítik -útjába az akadályokat. A közügy, közérdek czime alatt -kizsákmányolják az egyént, elállják a felebaráti szeretet -megnyilatkozását.</p> -<p>Legújabb levele, melyet dr. Schmitt Jenőhöz intézett, hirdeti, -hogy az államszolgálatban való részvétel nem fér össze a -keresztyénséggel. A katonai szolgálat sem egyezik meg vele. -Helyesli Schmitt Jenő nézetét, mely nem tartja összeegyezhetőnek az -erkölcsi becsülettel állami szolgálatokat tenni egy oly -intézménynek, mely képviselője a törvényesen szentesített -emberölésnek és a törvényesen szentesített kizsákmányolásnak. -Szerinte mindenki belátja, hogy a keresztyén nem vehet részt a -gyilkosságban, hogy a gyilkosok vezére által a szegényektől -erőszakkal kizsarolt fizetést nem húzhatja. Azért csak -számtalanszor kell hangoztatni: Carthago delenda est, el kell -törülni Carthagót a föld szinéről és bizonynyal el fog esni -Carthago. Végre is a hatalom birtokosai meg fognak szünni -tekintélyöket a keresztyénség szentségével támogatni. Hisz az állam -erőszak, a kereszténység pedig szeretet és türelem: ezért az állam -nem lehet keresztyén s a ki keresztyén akar lenni, nem szolgálhatja -az államot. Keresztyén állam lehetetlen.</p> -<p>Tolstoj Leo doctrinája a legszélsőbb realismus tana. Az ő nézete -szerint a keresztyén vallás tiszta felebaráti szeretet, mely nem -tűri a központi hatalom erőszakos föllépését s azért az állami -egység hatalma és a keresztyénség <span class="pagenum"><a name= -"Page_228" id="Page_228">-228-</a></span> egymást kizáró fogalmak -olyanok mint a béke és háború, az egészség és betegség, a -világosság és sötétség stb.</p> -<p>Pedig a realismus alatt az állami központi hatalom, a kormány, -is nagyon engedékeny, igazán elnéző, decentralisáló az alkotó -részek iránt. De a mostani szélső realismus idején nem elégítheti -ki Tolstojt, se más erősen realista gondolkodásuakat. Ilyenek nem -csupán az anarchisták és socialisták, hanem a művelt társadalomban -élő számos polgár is.</p> -<p>Az orosz költő keresztyénsége azonban nagyon realis, mely nem -felel meg az idealis napok keresztyénségének. Az ő christianismusa -rokon az I. és II. század keresztyénségével, melynek utószülött -testvére a mi nazarénus hitünk vagy több orosz felekezet, a realis -idők mysticismusának socialis tüneményei; de nem olyan, minő a III. -század idealismusa alatt lőn, mikor az eszme nyomásával nagyszerű, -egységes, központi kormányzattá alakult és kifejlődött a -catholicismus idealis hierarchiája, a miről a II. század első -felében szó sem lehetett.</p> -<p>Most szemlátomást közeledünk az idealismushoz, erősen -hajnalodik, a mi épen nem kedvez Tolstoj realis gondolkodásának. -Csakhamar észre fogja venni, hogy sokan elfordulnak tőle. Már -emlegetik, hírlelik a lapok, hogy Sziberiába akarja deportáltatni a -kormány. Sajnálnók szegényt, mert ő is egyik vértanúja lenne a -realismus önzetlen felebaráti szeretetének, sorsosa Krisztus, a -nagy vallásalapító, szenvedéseinek azzal a különbséggel, hogy az -itteni mestert az idealreál nemzeti és vallási orthodoxiája, melyet -phariseismusnak csúfolnak, feszítette a keresztfára, míg az orosz -reformatort az ébredező eszményiség hurczoltatná a jeges hazába. -Lehet, hogy e súlyos bajtól megkíméli a jótékony halál.</p> -<p>Hogy át tudna változni, hogy a legszélsőbb realismusból -<span class="pagenum"><a name="Page_229" id= -"Page_229">-229-</a></span> át tudna csapni az eszményi -gondolkodásba: alig hihetem el róla, annyira határozottan és -mereven realis egyéniség. Öreg ember és a vén tölgy már nem hajlik. -Valószínű, hogy nem sokára el fog némulni s e némaság legfőbb okát -nem az orosz kormány zsarnoki fellépésében kell keresnünk, hanem az -eszményi gondolkodás győzelmében, mely megbénítja a realis embert, -közönyössé teszi azon nagy kérdések iránt, melyekért annyira -lelkesedett a realis napokban, mert a legnagyobb hatalom a szellemi -világban az uralkodó eszme. Mindnyájan öntudatlan szolgái valánk, -csak fölfedezésem ismeretével leszünk öntudatosakká; de ne higyje -senki, hogy valaha más lehessen, mint a minővé az isteni eszme -alakítja. Hozzá kell símulnunk vagy összetör bennünket.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_230" id= -"Page_230">-230-</a></span></p> -<div class="footnotes"> -<h2>Lábjegyzetek.</h2> -<div class="footnote"> -<p><a name="Footnote_1" id="Footnote_1"></a> <a href= -"#FNanchor_1"><span class="label">1)</span></a> A nyáron egy -franczia röpiratban akartam magyarázni az erkölcsi világ törvényét. -Hozzá is fogtam, de csakhamar abbanhagytam, mert bár régóta -érintkezem a nagynevű bölcsészszel, még sem tudja átérteni, hogy -minden bölcsészeti, történeti stb. doctrina csak saját korának vagy -pontosabban a hullám illető szakának felel meg s az idők árjával -szüntelen módosulnia kell. Ő Guyauval és másokkal együtt -tekintélyes realista volt a nyolczvanas években, most már simul egy -kissé az idealisabb irányhoz, de még messze van a tiszta -idealismustól.</p> -<p><a name="Footnote_2" id="Footnote_2"></a> <a href= -"#FNanchor_2"><span class="label">2)</span></a> E levélhez a Hazánk -1896. ápril 7-iki száma a következő megjegyzést fűzi:</p> -<p><i>Bodnár</i> Zsigmond egyetemi magántanár az egyetem rektorához -levelet intézett, a melyben kijelenti, hogy a millenniumi tanügyi -kongresszuson nem vesz részt. Soha komolyabb szó még nem hangzott -el korunk jellemzésére, mint az, a melylyel Bodnár e kijelentését -indokolja. Minden szava hétszeres igazság, minden sora az enyészet -egy-egy jelenetét festi s az egész levél hangos jajkiáltás, a -melyet csak azért mernek olyan keservesen kimondani, mert a nagy -többség erkölcstelen tulkiabálásaitól félnek. Bodnár Zsigmondban -meg volt a bátorság a közfigyelmet arra a lejtőre fordítani, a -melyen haladva máris elérte a világ az aljasság posványának a -szélét s már-már a fertőbe való sülyedés veszedelmével áll szemben. -Nagyérdekű levelét szószerint közöljük részint tükörül azoknak, a -kiket illet, részint lelki gyönyörüségül azoknak, a kik -rokongondolkozásuknál fogva szivesen fogadják a dekadencziának -megszólalt komoly ellenfelét.</p> -</div> -</div> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_231" id= -"Page_231">-231-</a></span></p> -<h2>TARTALOM.</h2> -<ul class="TOC"> -<li><span class="roman">I.</span> Az idealismus kitörése 1875 körül -<span class="ralign"><a href="#Page_7">7</a></span></li> -<li><span class="roman">II.</span> Az Árpádok <span class= -"ralign"><a href="#Page_15">15</a></span></li> -<li><span class="roman">III.</span> Erkölcsi sülyedésünk -<span class="ralign"><a href="#Page_31">31</a></span></li> -<li><span class="roman">IV.</span> A társadalmi béke <span class= -"ralign"><a href="#Page_36">36</a></span></li> -<li><span class="roman">V.</span> Dumas <span class= -"ralign"><a href="#Page_43">43</a></span></li> -<li><span class="roman">VI.</span> A dráma törvénye <span class= -"ralign"><a href="#Page_54">54</a></span></li> -<li><span class="roman">VII.</span> A modern magyar dráma -<span class="ralign"><a href="#Page_58">58</a></span></li> -<li><span class="roman">VIII.</span> Mi a civilisatio? <span class= -"ralign"><a href="#Page_62">62</a></span></li> -<li><span class="roman">IX.</span> A kiállítások jövője -<span class="ralign"><a href="#Page_66">66</a></span></li> -<li><span class="roman">X.</span> „A tudomány érdekében“ -<span class="ralign"><a href="#Page_72">72</a></span></li> -<li><span class="roman">XI.</span> Hazafiság és nemzeti szellem -<span class="ralign"><a href="#Page_77">77</a></span></li> -<li><span class="roman">XII.</span> Az ezredév <span class= -"ralign"><a href="#Page_81">81</a></span></li> -<li><span class="roman">XIII.</span> Alfréd Fouilléehez -<span class="ralign"><a href="#Page_86">86</a></span></li> -<li><span class="roman">XIV.</span> A tudomány csődje <span class= -"ralign"><a href="#Page_93">93</a></span></li> -<li><span class="roman">XV.</span> I. Ferencz József <span class= -"ralign"><a href="#Page_104">104</a></span></li> -<li><span class="roman">XVI.</span> A democratia halála -<span class="ralign"><a href="#Page_108">108</a></span></li> -<li><span class="roman">XVII.</span> A tanügy hanyatlása -<span class="ralign"><a href="#Page_111">111</a></span></li> -<li><span class="roman">XVIII.</span> A tanügyi congressus -<span class="ralign"><a href="#Page_116">116</a></span></li> -<li><span class="roman">XIX.</span> A szellemi anarchia -<span class="ralign"><a href="#Page_121">121</a></span></li> -<li><span class="roman">XX.</span> A tanügyi congresszus -határozatai <span class="ralign"><a href= -"#Page_124">124</a></span></li> -<li><span class="roman">XXI.</span> A vallás az iskolában -<span class="ralign"><a href="#Page_132">132</a></span></li> -<li><span class="roman">XXII.</span> A leánygymnasium <span class= -"ralign"><a href="#Page_135">135</a></span></li> -<li><span class="roman">XXIII.</span> Az asszony joga <span class= -"ralign"><a href="#Page_140">140</a></span></li> -<li><span class="roman">XXIV.</span> Az asszonyi logika -<span class="ralign"><a href="#Page_143">143</a></span></li> -<li><span class="roman">XXV.</span> „Férjed rokonait“ <span class= -"ralign"><a href="#Page_146">146</a></span></li> -<li><span class="roman">XXVI.</span> Az öngyilkosság <span class= -"ralign"><a href="#Page_150">150</a></span></li> -<li><span class="roman">XXVII.</span> Rectori Magnifico -<span class="ralign"><a href="#Page_154">154</a></span></li> -<li><span class="roman">XXVIII.</span> Jókai Mórnak <span class= -"ralign"><a href="#Page_157">157</a></span></li> -<li><span class="pagenum"><a name="Page_232" id= -"Page_232">-232-</a></span></li> -<li><span class="roman">XXIX.</span> Lueger <span class= -"ralign"><a href="#Page_160">160</a></span></li> -<li><span class="roman">XXX.</span> Simonyi magyar nyelvtana -<span class="ralign"><a href="#Page_164">164</a></span></li> -<li><span class="roman">XXXI.</span> A papság politikai szerepe -<span class="ralign"><a href="#Page_168">168</a></span></li> -<li><span class="roman">XXXII.</span> A szentszék rendelete -<span class="ralign"><a href="#Page_171">171</a></span></li> -<li><span class="roman">XXXIII.</span> Az Isten <span class= -"ralign"><a href="#Page_175">175</a></span></li> -<li><span class="roman">XXXIV.</span> A kétféle ok bölcsészete -<span class="ralign"><a href="#Page_180">180</a></span></li> -<li><span class="roman">XXXV.</span> A házasság <span class= -"ralign"><a href="#Page_186">186</a></span></li> -<li><span class="roman">XXXVI.</span> A hitves hűsége <span class= -"ralign"><a href="#Page_191">191</a></span></li> -<li><span class="roman">XXXVII.</span> Civilisatiónk veszedelme -<span class="ralign"><a href="#Page_196">196</a></span></li> -<li><span class="roman">XXXVIII.</span> Mária Dorothea jövője -<span class="ralign"><a href="#Page_200">200</a></span></li> -<li><span class="roman">XXXIX.</span> Az irodalom nagy tükre -<span class="ralign"><a href="#Page_203">203</a></span></li> -<li><span class="roman">XL.</span> A realista vaksága <span class= -"ralign"><a href="#Page_215">215</a></span></li> -<li><span class="roman">XLI.</span> Tolstoj: Az állam és a -keresztyénség <span class="ralign"><a href= -"#Page_224">224</a></span></li> -</ul> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<div class="transnote"> -<h3>Javítások.</h3> -<p>Az eredeti szöveg helyesírásán nem változtattunk.</p> -<p>A nyomdai hibákat javítottuk. Ezek listája:</p> -<table> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_14">14</a></td> -<td>élvezni és gyönyöködni</td> -<td>élvezni és gyönyörködni</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_25">25</a></td> -<td>tisztelet jelentkezésését</td> -<td>tisztelet jelentkezését</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_72">72</a></td> -<td>kis ügyessség</td> -<td>kis ügyesség</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_114">114</a></td> -<td>kereszténzség több</td> -<td>kereszténység több</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_119">119</a></td> -<td>nkább triviális</td> -<td>inkább triviális</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_136">136</a></td> -<td>meg vanank</td> -<td>meg vannak</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_137">137</a></td> -<td>nem is hideted</td> -<td>nem is hiheted</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_138">138</a></td> -<td>realisabb godolkodás</td> -<td>realisabb gondolkodás</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_144">144</a></td> -<td>tekintéy iránti</td> -<td>tekintély iránti</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_148">148</a></td> -<td>játétokat hozhat</td> -<td>játékokat hozhat</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_166">166</a></td> -<td>Nagy tévédés</td> -<td>Nagy tévedés</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_188">188</a></td> -<td>törvényes házassságról</td> -<td>törvényes házasságról</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_189">189</a></td> -<td>magasztos önfeleláldozás</td> -<td>magasztos önfeláldozás</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_222">222</a></td> -<td>Cssaknem elenyészett</td> -<td>Csaknem elenyészett</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_225">225</a></td> -<td>életünk gyakorí</td> -<td>életünk gyakori</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_226">226</a></td> -<td>testvérüuk, felebarátunk</td> -<td>testvérünk, felebarátunk</td> -</tr> -</table> -</div> - - - - - - - -<pre> - - - - - -End of Project Gutenberg's Az erkölcsi törvény alkalmazása, by Zsigmond Bodnár - -*** END OF THIS PROJECT GUTENBERG EBOOK AZ ERKÖLCSI TÖRVÉNY ALKALMAZÁSA *** - -***** This file should be named 63291-h.htm or 63291-h.zip ***** -This and all associated files of various formats will be found in: - http://www.gutenberg.org/6/3/2/9/63291/ - -Produced by Albert László from page images generously made -available by the Google Books Library Project - - -Updated editions will replace the previous one--the old editions -will be renamed. - -Creating the works from public domain print editions means that no -one owns a United States copyright in these works, so the Foundation -(and you!) can copy and distribute it in the United States without -permission and without paying copyright royalties. Special rules, -set forth in the General Terms of Use part of this license, apply to -copying and distributing Project Gutenberg-tm electronic works to -protect the PROJECT GUTENBERG-tm concept and trademark. Project -Gutenberg is a registered trademark, and may not be used if you -charge for the eBooks, unless you receive specific permission. If you -do not charge anything for copies of this eBook, complying with the -rules is very easy. You may use this eBook for nearly any purpose -such as creation of derivative works, reports, performances and -research. They may be modified and printed and given away--you may do -practically ANYTHING with public domain eBooks. Redistribution is -subject to the trademark license, especially commercial -redistribution. - - - -*** START: FULL LICENSE *** - -THE FULL PROJECT GUTENBERG LICENSE -PLEASE READ THIS BEFORE YOU DISTRIBUTE OR USE THIS WORK - -To protect the Project Gutenberg-tm mission of promoting the free -distribution of electronic works, by using or distributing this work -(or any other work associated in any way with the phrase "Project -Gutenberg"), you agree to comply with all the terms of the Full Project -Gutenberg-tm License (available with this file or online at -http://gutenberg.org/license). - - -Section 1. General Terms of Use and Redistributing Project Gutenberg-tm -electronic works - -1.A. By reading or using any part of this Project Gutenberg-tm -electronic work, you indicate that you have read, understand, agree to -and accept all the terms of this license and intellectual property -(trademark/copyright) agreement. If you do not agree to abide by all -the terms of this agreement, you must cease using and return or destroy -all copies of Project Gutenberg-tm electronic works in your possession. -If you paid a fee for obtaining a copy of or access to a Project -Gutenberg-tm electronic work and you do not agree to be bound by the -terms of this agreement, you may obtain a refund from the person or -entity to whom you paid the fee as set forth in paragraph 1.E.8. - -1.B. "Project Gutenberg" is a registered trademark. It may only be -used on or associated in any way with an electronic work by people who -agree to be bound by the terms of this agreement. There are a few -things that you can do with most Project Gutenberg-tm electronic works -even without complying with the full terms of this agreement. See -paragraph 1.C below. There are a lot of things you can do with Project -Gutenberg-tm electronic works if you follow the terms of this agreement -and help preserve free future access to Project Gutenberg-tm electronic -works. See paragraph 1.E below. - -1.C. The Project Gutenberg Literary Archive Foundation ("the Foundation" -or PGLAF), owns a compilation copyright in the collection of Project -Gutenberg-tm electronic works. Nearly all the individual works in the -collection are in the public domain in the United States. If an -individual work is in the public domain in the United States and you are -located in the United States, we do not claim a right to prevent you from -copying, distributing, performing, displaying or creating derivative -works based on the work as long as all references to Project Gutenberg -are removed. Of course, we hope that you will support the Project -Gutenberg-tm mission of promoting free access to electronic works by -freely sharing Project Gutenberg-tm works in compliance with the terms of -this agreement for keeping the Project Gutenberg-tm name associated with -the work. You can easily comply with the terms of this agreement by -keeping this work in the same format with its attached full Project -Gutenberg-tm License when you share it without charge with others. - -1.D. The copyright laws of the place where you are located also govern -what you can do with this work. Copyright laws in most countries are in -a constant state of change. If you are outside the United States, check -the laws of your country in addition to the terms of this agreement -before downloading, copying, displaying, performing, distributing or -creating derivative works based on this work or any other Project -Gutenberg-tm work. The Foundation makes no representations concerning -the copyright status of any work in any country outside the United -States. - -1.E. Unless you have removed all references to Project Gutenberg: - -1.E.1. The following sentence, with active links to, or other immediate -access to, the full Project Gutenberg-tm License must appear prominently -whenever any copy of a Project Gutenberg-tm work (any work on which the -phrase "Project Gutenberg" appears, or with which the phrase "Project -Gutenberg" is associated) is accessed, displayed, performed, viewed, -copied or distributed: - -This eBook is for the use of anyone anywhere at no cost and with -almost no restrictions whatsoever. You may copy it, give it away or -re-use it under the terms of the Project Gutenberg License included -with this eBook or online at www.gutenberg.org/license - -1.E.2. If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is derived -from the public domain (does not contain a notice indicating that it is -posted with permission of the copyright holder), the work can be copied -and distributed to anyone in the United States without paying any fees -or charges. If you are redistributing or providing access to a work -with the phrase "Project Gutenberg" associated with or appearing on the -work, you must comply either with the requirements of paragraphs 1.E.1 -through 1.E.7 or obtain permission for the use of the work and the -Project Gutenberg-tm trademark as set forth in paragraphs 1.E.8 or -1.E.9. - -1.E.3. If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is posted -with the permission of the copyright holder, your use and distribution -must comply with both paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 and any additional -terms imposed by the copyright holder. Additional terms will be linked -to the Project Gutenberg-tm License for all works posted with the -permission of the copyright holder found at the beginning of this work. - -1.E.4. Do not unlink or detach or remove the full Project Gutenberg-tm -License terms from this work, or any files containing a part of this -work or any other work associated with Project Gutenberg-tm. - -1.E.5. Do not copy, display, perform, distribute or redistribute this -electronic work, or any part of this electronic work, without -prominently displaying the sentence set forth in paragraph 1.E.1 with -active links or immediate access to the full terms of the Project -Gutenberg-tm License. - -1.E.6. You may convert to and distribute this work in any binary, -compressed, marked up, nonproprietary or proprietary form, including any -word processing or hypertext form. However, if you provide access to or -distribute copies of a Project Gutenberg-tm work in a format other than -"Plain Vanilla ASCII" or other format used in the official version -posted on the official Project Gutenberg-tm web site (www.gutenberg.org), -you must, at no additional cost, fee or expense to the user, provide a -copy, a means of exporting a copy, or a means of obtaining a copy upon -request, of the work in its original "Plain Vanilla ASCII" or other -form. Any alternate format must include the full Project Gutenberg-tm -License as specified in paragraph 1.E.1. - -1.E.7. Do not charge a fee for access to, viewing, displaying, -performing, copying or distributing any Project Gutenberg-tm works -unless you comply with paragraph 1.E.8 or 1.E.9. - -1.E.8. You may charge a reasonable fee for copies of or providing -access to or distributing Project Gutenberg-tm electronic works provided -that - -- You pay a royalty fee of 20% of the gross profits you derive from - the use of Project Gutenberg-tm works calculated using the method - you already use to calculate your applicable taxes. The fee is - owed to the owner of the Project Gutenberg-tm trademark, but he - has agreed to donate royalties under this paragraph to the - Project Gutenberg Literary Archive Foundation. Royalty payments - must be paid within 60 days following each date on which you - prepare (or are legally required to prepare) your periodic tax - returns. Royalty payments should be clearly marked as such and - sent to the Project Gutenberg Literary Archive Foundation at the - address specified in Section 4, "Information about donations to - the Project Gutenberg Literary Archive Foundation." - -- You provide a full refund of any money paid by a user who notifies - you in writing (or by e-mail) within 30 days of receipt that s/he - does not agree to the terms of the full Project Gutenberg-tm - License. You must require such a user to return or - destroy all copies of the works possessed in a physical medium - and discontinue all use of and all access to other copies of - Project Gutenberg-tm works. - -- You provide, in accordance with paragraph 1.F.3, a full refund of any - money paid for a work or a replacement copy, if a defect in the - electronic work is discovered and reported to you within 90 days - of receipt of the work. - -- You comply with all other terms of this agreement for free - distribution of Project Gutenberg-tm works. - -1.E.9. If you wish to charge a fee or distribute a Project Gutenberg-tm -electronic work or group of works on different terms than are set -forth in this agreement, you must obtain permission in writing from -both the Project Gutenberg Literary Archive Foundation and Michael -Hart, the owner of the Project Gutenberg-tm trademark. Contact the -Foundation as set forth in Section 3 below. - -1.F. - -1.F.1. Project Gutenberg volunteers and employees expend considerable -effort to identify, do copyright research on, transcribe and proofread -public domain works in creating the Project Gutenberg-tm -collection. Despite these efforts, Project Gutenberg-tm electronic -works, and the medium on which they may be stored, may contain -"Defects," such as, but not limited to, incomplete, inaccurate or -corrupt data, transcription errors, a copyright or other intellectual -property infringement, a defective or damaged disk or other medium, a -computer virus, or computer codes that damage or cannot be read by -your equipment. - -1.F.2. LIMITED WARRANTY, DISCLAIMER OF DAMAGES - Except for the "Right -of Replacement or Refund" described in paragraph 1.F.3, the Project -Gutenberg Literary Archive Foundation, the owner of the Project -Gutenberg-tm trademark, and any other party distributing a Project -Gutenberg-tm electronic work under this agreement, disclaim all -liability to you for damages, costs and expenses, including legal -fees. YOU AGREE THAT YOU HAVE NO REMEDIES FOR NEGLIGENCE, STRICT -LIABILITY, BREACH OF WARRANTY OR BREACH OF CONTRACT EXCEPT THOSE -PROVIDED IN PARAGRAPH 1.F.3. YOU AGREE THAT THE FOUNDATION, THE -TRADEMARK OWNER, AND ANY DISTRIBUTOR UNDER THIS AGREEMENT WILL NOT BE -LIABLE TO YOU FOR ACTUAL, DIRECT, INDIRECT, CONSEQUENTIAL, PUNITIVE OR -INCIDENTAL DAMAGES EVEN IF YOU GIVE NOTICE OF THE POSSIBILITY OF SUCH -DAMAGE. - -1.F.3. LIMITED RIGHT OF REPLACEMENT OR REFUND - If you discover a -defect in this electronic work within 90 days of receiving it, you can -receive a refund of the money (if any) you paid for it by sending a -written explanation to the person you received the work from. If you -received the work on a physical medium, you must return the medium with -your written explanation. The person or entity that provided you with -the defective work may elect to provide a replacement copy in lieu of a -refund. If you received the work electronically, the person or entity -providing it to you may choose to give you a second opportunity to -receive the work electronically in lieu of a refund. If the second copy -is also defective, you may demand a refund in writing without further -opportunities to fix the problem. - -1.F.4. Except for the limited right of replacement or refund set forth -in paragraph 1.F.3, this work is provided to you 'AS-IS' WITH NO OTHER -WARRANTIES OF ANY KIND, EXPRESS OR IMPLIED, INCLUDING BUT NOT LIMITED TO -WARRANTIES OF MERCHANTABILITY OR FITNESS FOR ANY PURPOSE. - -1.F.5. Some states do not allow disclaimers of certain implied -warranties or the exclusion or limitation of certain types of damages. -If any disclaimer or limitation set forth in this agreement violates the -law of the state applicable to this agreement, the agreement shall be -interpreted to make the maximum disclaimer or limitation permitted by -the applicable state law. The invalidity or unenforceability of any -provision of this agreement shall not void the remaining provisions. - -1.F.6. INDEMNITY - You agree to indemnify and hold the Foundation, the -trademark owner, any agent or employee of the Foundation, anyone -providing copies of Project Gutenberg-tm electronic works in accordance -with this agreement, and any volunteers associated with the production, -promotion and distribution of Project Gutenberg-tm electronic works, -harmless from all liability, costs and expenses, including legal fees, -that arise directly or indirectly from any of the following which you do -or cause to occur: (a) distribution of this or any Project Gutenberg-tm -work, (b) alteration, modification, or additions or deletions to any -Project Gutenberg-tm work, and (c) any Defect you cause. - - -Section 2. Information about the Mission of Project Gutenberg-tm - -Project Gutenberg-tm is synonymous with the free distribution of -electronic works in formats readable by the widest variety of computers -including obsolete, old, middle-aged and new computers. It exists -because of the efforts of hundreds of volunteers and donations from -people in all walks of life. - -Volunteers and financial support to provide volunteers with the -assistance they need, are critical to reaching Project Gutenberg-tm's -goals and ensuring that the Project Gutenberg-tm collection will -remain freely available for generations to come. In 2001, the Project -Gutenberg Literary Archive Foundation was created to provide a secure -and permanent future for Project Gutenberg-tm and future generations. -To learn more about the Project Gutenberg Literary Archive Foundation -and how your efforts and donations can help, see Sections 3 and 4 -and the Foundation web page at http://www.pglaf.org. - - -Section 3. Information about the Project Gutenberg Literary Archive -Foundation - -The Project Gutenberg Literary Archive Foundation is a non profit -501(c)(3) educational corporation organized under the laws of the -state of Mississippi and granted tax exempt status by the Internal -Revenue Service. The Foundation's EIN or federal tax identification -number is 64-6221541. Its 501(c)(3) letter is posted at -http://pglaf.org/fundraising. Contributions to the Project Gutenberg -Literary Archive Foundation are tax deductible to the full extent -permitted by U.S. federal laws and your state's laws. - -The Foundation's principal office is located at 4557 Melan Dr. S. -Fairbanks, AK, 99712., but its volunteers and employees are scattered -throughout numerous locations. Its business office is located at -809 North 1500 West, Salt Lake City, UT 84116, (801) 596-1887, email -business@pglaf.org. Email contact links and up to date contact -information can be found at the Foundation's web site and official -page at http://pglaf.org - -For additional contact information: - Dr. Gregory B. Newby - Chief Executive and Director - gbnewby@pglaf.org - - -Section 4. Information about Donations to the Project Gutenberg -Literary Archive Foundation - -Project Gutenberg-tm depends upon and cannot survive without wide -spread public support and donations to carry out its mission of -increasing the number of public domain and licensed works that can be -freely distributed in machine readable form accessible by the widest -array of equipment including outdated equipment. Many small donations -($1 to $5,000) are particularly important to maintaining tax exempt -status with the IRS. - -The Foundation is committed to complying with the laws regulating -charities and charitable donations in all 50 states of the United -States. Compliance requirements are not uniform and it takes a -considerable effort, much paperwork and many fees to meet and keep up -with these requirements. We do not solicit donations in locations -where we have not received written confirmation of compliance. To -SEND DONATIONS or determine the status of compliance for any -particular state visit http://pglaf.org - -While we cannot and do not solicit contributions from states where we -have not met the solicitation requirements, we know of no prohibition -against accepting unsolicited donations from donors in such states who -approach us with offers to donate. - -International donations are gratefully accepted, but we cannot make -any statements concerning tax treatment of donations received from -outside the United States. U.S. laws alone swamp our small staff. - -Please check the Project Gutenberg Web pages for current donation -methods and addresses. Donations are accepted in a number of other -ways including checks, online payments and credit card donations. -To donate, please visit: http://pglaf.org/donate - - -Section 5. General Information About Project Gutenberg-tm electronic -works. - -Professor Michael S. Hart is the originator of the Project Gutenberg-tm -concept of a library of electronic works that could be freely shared -with anyone. For thirty years, he produced and distributed Project -Gutenberg-tm eBooks with only a loose network of volunteer support. - - -Project Gutenberg-tm eBooks are often created from several printed -editions, all of which are confirmed as Public Domain in the U.S. -unless a copyright notice is included. Thus, we do not necessarily -keep eBooks in compliance with any particular paper edition. - - -Most people start at our Web site which has the main PG search facility: - - http://www.gutenberg.org - -This Web site includes information about Project Gutenberg-tm, -including how to make donations to the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation, how to help produce our new eBooks, and how to -subscribe to our email newsletter to hear about new eBooks. - - -</pre> - -</body> -</html> |