diff options
| author | nfenwick <nfenwick@pglaf.org> | 2025-02-04 10:04:03 -0800 |
|---|---|---|
| committer | nfenwick <nfenwick@pglaf.org> | 2025-02-04 10:04:03 -0800 |
| commit | 26e627e342b59b9c42ee17cee3f7353d2f2d168a (patch) | |
| tree | b707df11fd95d0ef4b1f210d542df5480190f049 | |
| parent | a58858a7feb01eb2efeb517136b502c1d49aea74 (diff) | |
| -rw-r--r-- | .gitattributes | 4 | ||||
| -rw-r--r-- | LICENSE.txt | 11 | ||||
| -rw-r--r-- | README.md | 2 | ||||
| -rw-r--r-- | old/63611-0.txt | 6888 | ||||
| -rw-r--r-- | old/63611-0.zip | bin | 167531 -> 0 bytes | |||
| -rw-r--r-- | old/63611-h.zip | bin | 178499 -> 0 bytes | |||
| -rw-r--r-- | old/63611-h/63611-h.htm | 7432 |
7 files changed, 17 insertions, 14320 deletions
diff --git a/.gitattributes b/.gitattributes new file mode 100644 index 0000000..d7b82bc --- /dev/null +++ b/.gitattributes @@ -0,0 +1,4 @@ +*.txt text eol=lf +*.htm text eol=lf +*.html text eol=lf +*.md text eol=lf diff --git a/LICENSE.txt b/LICENSE.txt new file mode 100644 index 0000000..6312041 --- /dev/null +++ b/LICENSE.txt @@ -0,0 +1,11 @@ +This eBook, including all associated images, markup, improvements, +metadata, and any other content or labor, has been confirmed to be +in the PUBLIC DOMAIN IN THE UNITED STATES. + +Procedures for determining public domain status are described in +the "Copyright How-To" at https://www.gutenberg.org. + +No investigation has been made concerning possible copyrights in +jurisdictions other than the United States. Anyone seeking to utilize +this eBook outside of the United States should confirm copyright +status under the laws that apply to them. diff --git a/README.md b/README.md new file mode 100644 index 0000000..8783ba8 --- /dev/null +++ b/README.md @@ -0,0 +1,2 @@ +Project Gutenberg (https://www.gutenberg.org) public repository for +eBook #63611 (https://www.gutenberg.org/ebooks/63611) diff --git a/old/63611-0.txt b/old/63611-0.txt deleted file mode 100644 index ae583da..0000000 --- a/old/63611-0.txt +++ /dev/null @@ -1,6888 +0,0 @@ -The Project Gutenberg EBook of Olvasás közben, by Hugó Ignotus - -This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and -most other parts of the world at no cost and with almost no restrictions -whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it under the terms -of the Project Gutenberg License included with this eBook or online at -www.gutenberg.org. If you are not located in the United States, you -will have to check the laws of the country where you are located before -using this ebook. - -Title: Olvasás közben - Jegyzetek és megjegyzések - -Author: Hugó Ignotus - -Release Date: December 05, 2020 [EBook #63611] - -Language: Hungarian - -Character set encoding: UTF-8 - -Produced by: Albert László from page images generously made available by - the Google Books Library Project - -*** START OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK OLVASÁS KÖZBEN *** - -OLVASÁS KÖZBEN - -Ugyane szerzőtől megjelent: - -_A Slemíl keservei._ Verses elbeszélés. 1891. Grill. - -_Versek._ 1895. Singer és Wolfner. - -_Vallomások._ 1895. Singer és Wolfner. - -_Változatok a G-húron._ Magyar könyvtár. Lampel. - -IGNOTUS - -* - -OLVASÁS KÖZBEN - -JEGYZETEK ÉS MEGJEGYZÉSEK - -BUDAPEST - -FRANKLIN-TÁRSULAT - -MAGYAR IROD. INTÉZET ÉS KÖNYVNYOMDA - -1906 - -Franklin-Társulat nyomdája. - -_PIKLER GYULÁNAK_ - -_BARÁTSÁGGAL S HÓDOLATTAL_ - -_Mai ember már alig tud mezitláb járni, s alig gondolkozik máskép, mint -könyvből._ - -OLVASÁS KÖZBEN - -Engem minden meghat, néha könyhullatásig megindít, ami emberi munkával -függ össze, ami emberi erőfeszítésre emlékeztet, ami kicsiben vagy -nagyban képét mutatja a hősiességnek, melylyel nemünk az ő mezítelen és -védetlen szomorú állatiságából jóvá, nemessé s müveltté küzdötte föl -magát. A szépséget is ugy szeretem igazán, ha ily emlékeztetés vegyül -hozzá; lehet, hogy ez már a kultúra túlfinomultsága: de érzésem s -itéletem szerint a vad embernél, a vad állatnál s a vadregényes -természetnél nemcsak közelebb áll szivemhez, de szemem számára is -szebbnek tetszik az ápolt és jól öltözött ember, a szelídített és -tenyésztett mén, s az olyan természet, melyen meglátszik az emberi -munka. Nemcsak meghatóbbat, de szebbet sem tudok, mint alkonyat -világánál végig nézni hegyek hátán s vizek futásán, s mint a Mars -ábrázatának csatornavonalain: ameddig a szem ellát, fehér utakon, -kövezett partokon, táblázott hegyhátakon mindenütt meglátni, hogy nem -látsz egy követ, egy göröngyöt, egy erdőzugot, mely meg ne érezte volna -az ember hatalmát, s szépsége már emberi beavatkozást ne lehelne. -Millet, Millet, Millet jut eszembe, s eszembe jut, hogy ő már -megfestette a gyönyörü hőskölteményt, amit nemzedékünknek kéne megírnia: -az embert az ő munkája közepett, a parasztot az ő szántóföldjén. Mi a -szép, mi a szín, vonal és levegőbeli szépség ezeken a szikkatag képeken, -esti levegőbe vesző rideg krumpliföldön s faczipős parasztemberen, ha -nem a himnusz, mit a belőlük kiáramló esti lég zsong füledbe, keserves -fáradtságról s elandalitó pihenésről?… S ne mondjátok, hogy ez -természetellenes. Magunk is természet vagyunk, s magunkon át nézünk bele -a természet műhelyébe. Mint ahogy mi átalakitjuk a föld fölszinét, ugy -munkálnak ennek alakitásán lények miriádjai; kősziklák az ő -csigamaradványaik, s a fekete föld megjárta az ő belök csatornáit; -tüdőkből s pórusokból száll föl a felhők közé, gyarapitván a folyók -vizét s a tenger világalakító hullámzását. Minden él, minden dolgozik, a -halál átmenet egy munkából a másikba, s ami szépség a világon van: mind -egy-egy munka emlékoszlopa. - -* * * - -Nagyapám átimádkozta életét, apám átremélte, én tudomásul veszem. - -* * * - -A felelősségtől mindig féltem, tán mert kötelességek dolgában eléggé -aggodalmas vagyok. E félelem inkább ösztönszerű volt, mint tudatos, mig -egyszer a következők nem estek meg velem. Karonülő kis fiammal -igyekeztem a nyaralói villamos felé, s bolondjába, pesti ember módjára, -szaladni kezdtem, hogy a kocsit elérjem, – szaladtam, megbotlottam s -elestem. Hogy megingás és esés közben mit éreztem, mit gondoltam, mitől -tartottam és min mesterkedtem, az nem tartozik ide – de ösztönszerű, s a -rettegéstől ügyessé és czélszerüvé tett kapkodásaim közt, melyekkel a -kis fiut ugy igyekeztem tartani, hogy esésem közben kár ne essék benne, -világosan megláthattam, hogy a különben értelmes, korához képest okos és -számos esésben és zuzódásban tapasztalt és meggyávult kis ember a -legtökéletesebb gondatlansággal és nyugalommal ül karomban, minden -ijedség és minden védekezés nélkül, noha jól látja, hogy elzuhanóban -vagyunk. Hirtelen sziven kapott az átértés, hogy e kis teremtésnek -élete, szervezete, teste-lelke, mindene rajtam épült – azon a -föltevésen, hogy én vagyok e világon a legbölcsebb és leghatalmasabb -lény, kinek szava a legszentebb igazság, s kinek karja mindig és minden -körülmények közt, a legérthetetlenebb helyzetben is föltétlenül -bátorságos menedék és biztos támaszték. Ekkor futott végig a hátamon s -ült ki hideg verejtékkel homlokomra először lesujtó, aránytalan és -eltörpítő hatalmával a felelősség. - -* * * - -Ha a gyerekek tudnák, hogy a nagyok mily gyerekek! - -* * * - -_Gnóthi szeauton_ – mintha ez oly könnyű volna, még azzal a másodkézből -való Énnel szemben is, ki érzékeim révén tudomásomra jut! Van egy -közmondás az önző emberről, hogy első előtte az Én, aztán megint az Én, -majd még mindig az Én, azután jő a Semmi, s mind ezek után következik a -Te meg az Ő. Ez igy lehet erkölcsiekben, de abban az érzékleti -tanfolyamban, melynek neve tudatosság, a sorrend éppen a megforditott, s -a legnagyobb egoista, a gyerek, mindenekelőtt a Semmivel ismerkedik meg, -majd elkövetkezik a Te meg az Ő, s csak nagysokára, másfél vagy két éves -korában kezd elméjében földerengeni az Én. S a kurzus ilyetén -beosztásának végzetes következménye van: az, hogy minden teremtett -állatok s minden ismerőseim közül legkiváncsibb magamra vagyok, de -legkevésbbé magamat ismerem. Mert az emberek megismerésére való -ábéczémet másokról való tudomásaimból alkotom össze; az embereket abból -ismerem, hogy’ és mint járnak, beszélnek, öltözködnek, milyen a hangjuk, -nézésük, irántam és másokhoz való viselkedésük. Ezzel az ábéczével -szakasztott ugy járok, mint a nyelvvel; mint ahogy gondolatok helyett -szavakban gondolkozom (ezt kitünően vette észre Fritz Mautner, bár nem ő -látta meg először), azonképpen az emberekről is az ő valóságuk helyett -az ő külsőségeik ábéczéje szerint gondolkozom. Mire eljutok a -tudatosságnak oly magas fokára, hogy magam felől kezdjek gondolkozni, -addigra ez az ábéczé már végkép beleevődött idegeimbe. Már pedig e -másokról lefejtett ábéczével csak igen bizonytalanul olvashatok magamban -– magamban, kiről egészen más természetü adataim vannak, mint másokról; -magamban, kinek cselekvéséről, járásáról, hangjáról, beszédéről, -nézéséről s ezer egyéb külsőségéről sohasem lehet olyan objektiv képem, -mint a másokéról. Másokat egyszerüsitve látok, nagy vonalakban; -fölszinesen, de teljesen, mint a messziről nézett erdős hegyhátat. De -magammal szemben az erdő legközepén állok, s a sok fától nem látom az -erdőt. E keserves fogyatékosság lehet oka némely betegesen értelmes -embernél az ő beteges hiuságának. Anélkül, hogy magát másoknál többre -tartaná, sőt talán mert rosszat és bántót sejt magáról: az őrülettel -játszó kiváncsisággal tanulmányozza magát, kisérletez magával, s lesi és -kémleli: hogy’ hat másokra, s e másokban milyen kép és milyen vélekedés -él róla. - -* * * - -_Gesichtsentrée_jok van, mondták a régi pesti mulatóhelyeken a -kiváltságosokra, kiknek fizetség nélkül szabad bejárásuk volt, s a -jegyszedő nem követelte tőlük a bilétát, mert rájuk ismert ábrázatukról. -A szép emberek ilyen _Gesichtsentrée_val születnek világra. - -* * * - -Mire megtanulod, hogy kiabálnod kell, hogy észrevegyenek, addigra -elveszted a hangodat. - -* * * - -Jó ember vagyok: nem haragszom arra, akit megbántottam. - -* * * - -Nincs könnyebb, mint megbocsátani, s nincs nehezebb, mint belenyugodni -abba, amit megbocsátottunk. - -* * * - -Az erkölcsi parancsolatok igen ravaszul vannak megfogalmazva: második -személyben. Ne lopj – vagyis _te_ ne lopj; lopok én kettő helyett. - -* * * - -A bölcs a férfi s a nő közt való viszonyt nézi; a moralista a férj s a -feleség közt valót. A bölcs a gyermeket, a moralista a törvényes vagy -törvénytelen gyermeket. A bölcs a szerelmet, a moralista a tilos vagy -törvényes szerelmet. Egy ostromlott várban a Dumas fils igazságainak -javarésze értéktelen volna. A bölcs, ha ethikus, az erkölcscsel -foglalkozik. A moralista az erkölcsökkel. S ez a több sokkal kevesebb. - -* * * - -A moralista gyáva, mert mikor megüt, arra számít, hogy diskvalifikált -arra, hogy visszaüthesd. - -* * * - -A moralistának az emberek iránt való érdeklődését a káröröm fűti. - -* * * - -Ne irigyeljük szegénytől: a káröröm a szegény ember öröme. - -* * * - -Nincs szebb az emberi testnél, kivéve, ha lyukas nadrágból látszik ki. - -* * * - -Okos ember: azt mondja, amit én. - -* * * - -Kilenczven évet élt – micsoda egoista lehetett! - -* * * - -Annyira már el kellett volna jutnunk, hogy valamint hivatalunkban -biztosítottunk magunknak három-négy hetet szabadot és munkátalant: egész -életetünknek is legyen efféle szabadságideje – néhány esztendő, mikor -könnyelműek lehetünk és bolondokat tehetünk büntetlenül s következmények -nélkül. - -* * * - -Mulatságos és megalázó megfigyelni, hogy pénzszerzéshez nem kell -értelmesség, még csak polgári okosság sem. Akárhány embert ismerek: nagy -vagyon urát és megszerzőjét, aki egyszerüen buta – nemcsak, hogy nem -értelmes, de ostoba is. Vannak alsóbbrendü állatok, akiknek ha kiszedik -agyuk velejét: nyugodtan élnek és kereskednek tovább. Pénzszerzéshez, -ugy látszik, elég ilyen állatnak lenni. - -* * * - -A konfortáblis lónak annyival jobb a dolga, mint nekünk, munkás -embereknek, hogy ellenző van szeme mellett, s nem lát jobb életet a -magáénál. Ha álltában elszundikál vagy elgondolkozik, bizonyára nincs -elragadtatva életétől, de mindenesetre azt gondolja: «ilyen az élet, -jobb volna megdögleni». Ha azonban látna és összehasonlítana, azt -gondolná: «kutyának való az ilyen élet; meg tudnám gyilkolni, akiké -jobb». - -* * * - -Az amerikai embernek az a titka, hogy teljesen azonositja magát azzal, -amit cselekszik. S nem mindazonáltal, hanem éppen ezért tud oly könnyen -mesterséget változtatni s ma éppoly veszekedetten bankárkodni, mint -amily veszekedetten vargálkodott tegnap. - -* * * - -A siker titka: megvetni az embereket, de számba venni őket; senkit sem -tartani nagynak, de senkit se venni kevésbe. - -* * * - -Vannak, akik egyre a _holnap_ban élnek, a _máshol_ban s a _máskor_ban, s -a _mostan_t, az _itten_t s az _ezt_et lerázzák magukról, sietve és -idegesen, mint valami utolsó akadályt – s mégis: a _ma_ ellen azzal -narkotizálják magukat, hogy ézsaui módon eladják egy tál lencséért, egy -pillanatnyi nyugalomért vagy haladékért mindenestül a dicső _holnap_ot. - -* * * - -Mi a legnehezebb munka? Az, amit elvégezni eszébe sem jut az embernek, -vagy amihez lusta vagy ami derogál neki. Herkulesnek nem nehéz herkulesi -munkákat elvégeznie, de csak halála után jut az istenek közé. Aki már -életében boldogulni akar, annak sem röstellenie, sem szégyellenie nem -szabad a pisliczár munkát. Egy fényes tehetségű és fényes pályát -befutott férfi mesélte el egyszer a pályafutása titkát. Kis -legénykoromban, ugymond, egy nénikémnél laktam, ki jól bánt velem és -szivesen megfőzte kedves ételemet, a töltött káposztát. De én ezt az -ételt ugy kedvelem, ha van benne egy kanál tejfel. A nénikém többnyire -lusta volt egy kanál tejfelért lemenni a pinczébe. Én azonban sohasem -voltam lusta, én mindig lementem egy kanál tejfelért a pinczébe – s ez a -pályám titka. - -* * * - -Hány emberrel megesik, hogy mint festő vagy író vagy politikus vagy -tudós korán és hirtelen eljut bizonyos helyre, de aztán megáll, s néha -még ezt a helyet is elveszíti. Ez azt mutatja, hogy az ember mindig -megkap és elér annyit, amennyi tehetségének kijár, de ennek -megtartásához vagy ennél többhöz már külön tehetség kell. Egy munkáért -az élet csak egyszer fizet. - -* * * - -Aki tehetséges ember létére nem vitte semmire, csak magára vethet. S -igazsággal panaszkodnia sem szabad. Azzal, amit el nem ért, vesse össze -azt, amit elmulasztott, ami alól kibujt, ami elől kitért s amitől -megkiméltetett. A mérleg futja. - -* * * - -Hányan nem tudják akarni, amit szeretnének! - -* * * - -Az akarat nélkül való ember legjobb esetben annyira viheti, mint Dalton, -a szinvakság felfedezője: megcsinálja a fogyatkozása elméletét, de -segíteni nem tud rajta. - -* * * - -Vannak, akik igen szeretnének vakmerőek lenni. Csak nem mernek. - -* * * - -Félek, hogy becsuknak, annyira el tudom képzelni a sikkasztó -lélekállapotát. Rég megvan az az elméletem, hogy a legtöbb elhibázott -élet kezdeteiben öngyilkosságra rendeződött be; az embere addig -gondolta, hogy: legföljebb megölöm magamat, mig aztán a _legföljebb_ -bekövetkezik, de a _megölöm_ magamat elmarad. Mivelhogy a _legföljebb_ig -eljutni, vagyis életüket elhibázni sokkal könnyebb, mint életüket -helyrebillenteni vagyis megölni magukat. A mi tipikus sikkasztónknak, a -vármegyeinek, bizonyára nem a bűneire rábukkanó alispán mondja -legelőször, hogy: öld meg magad, ez a legegyszerűbb megoldás. Bizonyára -mindegyiknek kezdettől fogva ott a zsebében a revolver, hogy kéznél -legyen, mikor jön a rovancsolás. - -Minden sikkasztó afféle ébrenálmodó ideológus, akinek tudatában -elmosódik, vagy ingadoz az élet s az ábránd közt való mesgye; rokon a -költőkkel, prófétákkal és mártirokkal, akik szintén álmaik szerint -akarják elrendezni az életet. Az első gondolat ez lehet: ó élet, -mennyire külömbözöl az én ábrándjaimtól! A második: még a halál is jobb -az ilyen életnél! Ezek a merev alapvonalak; ezekre fonódnak a hajlékony -és szeszélyes arabeszkek. Például: csak egy évig szeretnék kedvem -szerint élni, aztán nem bánom, jöjjön a halál! Vagy: bolond, aki -becsületesen él; egyszer csak jön a halál, aztán mi haszna volt a -becsületességének?! A lelket két part közt hányja a hab: az egyik az -élet, amely rossz, pedig jogom volna arra, hogy jó legyen – a másik a -halál, amely elkerülhetetlen, de hatalmamban áll, hogy időhatárát -legalább egy irányban kedvem szerint tologathassam. Igy támad a -gondolat: halállal orvosolni meg az életet; rövidebb élettel váltani meg -a jobb életet; az élet egy részével fizetni azért, hogy a másik része -ábrándjaim szerint alakuljon. - -Azt hiszem, arra a legkevesebb sikkasztó számit, hogy bűnére nem -bukkannak rá; csak úgy tesz, mintha ebben biznék, ezt a reménységet csak -elhiteti magával. Ellenben bizonyos, hogy minden egyes tételnél, ha egy -forint huszonkét krajczárt vág zsebre s ha háromezernégyszáztizenkét -forintot könyvel el hamisan: mind erősebben érzi, hogy simán már nem -igen fog lebonyolódni a dolog; szerencsére egy golyóval az egész csomót -átlőhetni. Szóval: egész ábrándprogramm tárul igy a gyenge lélek elé; -tiz, tizenhat, isten tudja hány ponttal, melyek közt egyik vakmerőbb, -egyik lehetetlenebb, egyik megvalósíthatatlanabb s az embere gyenge -lelkéhez aránytalanabb a másiknál – úgy hogy végtére az egész nagy -terjedelmű programmból csak az első, mert a legkönnyebb pont váltódik -be: a sikkasztás. A többin megtörik a sikkasztó ereje. Sikkasztani -könnyű, de meghalni nehéz; az ilyen gyenge bűnös afféle koczaturista, -aki föl tudott kapaszkodni a hegyre, mert fölmenni könnyű, de nem tud -lemászni róla, mert lemászni nehéz. Persze, ezt csak akkor veszi az -ember észre, mikor már fönn van. - -* * * - -Mi a legnagyobb kegyetlenség? Megmondani az igazat annak, aki úgyis -tudja. - -* * * - -A csősz lövöldözhet, Carvernak csak találnia szabad. - -* * * - -Az első osztályú férfi magától értetődően megköveteli az asszonytól a -szerelmet s barátjaitól a girót. - -* * * - -Gondolja meg minden megunt kedves és elhagyott barát, hogy senkinek -szivébe a lelkiismeretén át visszajutni nem lehet. - -* * * - -Ahol a csikó egyszer megbotlott, ott ló korában is meghorkan. Hamar -megszokod, hogy megsüvegeljenek, s ha kiváló férfiak s szép asszonyok -elkényeztetnek, s jók és kedvesek hozzád: hamar megtanulod érezni magad -s ehhez képest viselkedni is. De volt tanáraidnak ekkor is megzavarodva -köszönsz, s az asszonynyal szemben, ki leánykorában nem szeretett -viszont, nem találod meg hangodat s önbizalmadat. - -* * * - -Az ábrándozó ember, azt tartják, megszokja a könnyű és fáradozás nélkül -való győzedelmet; elgondolásaiban kielégülést talál, – ha tán nem is -teljeset, de mindenesetre akkorát, hogy lustaságában s renyheségében -inkább a kielégülés e tökéletlen, de kényelmes módjához forduljon a -valóságos elérés fáradságos módjai helyett. Ez mélyen járó megfigyelés, -és nagyjában a dolog igy is áll, de talán nem egészen. Az ábránd, az -elképzelés és elgondolás néha olyan jogczimek és szerzett jogok érzetét -vési az idegekbe, melyekre a valóság támasztékot nem adott, s az -akaratnak s a leleménynek nincs hatalmasabb ösztökélője a jogczimnél s a -szerzett jogoknál. «Vágyakodásimból»… jut eszembe egy régi versem: - - Vágyakodásimból, elgondolásimból - Te leány, egymáshoz közünk van örökre, - Nem tudom elhinni, hogy te ne tudj róla, - Nem tudom elhinni, hogy téged ne kötne! - -S aki ezt nem tudja elhinni, az nem is tud ugy viselkedni, mintha hinné; -az akarást pótolja benne a dacz és a megszokás. - -* * * - -Nagy férfiak életrajzát a szeretőiknek kéne megirniok. - -* * * - -Annyi legalább bizonyos, hogy senki annyi szunnyadó s gazdája előtt is -rejtett értéket ki nem csal a férfiból, mint az asszony, akinek tetszeni -akar, s a szerelem, amely áthatja. Viszont a legfegyelmezettebb férfi -sem tud ura lenni, a szerelmi lankadások óraiban, rossz kedvének s rossz -tulajdonságainak. Férfi, még a legélesebb eszű is, férfiról csak -közvetve s következtetéssel itélhet; az asszonynak, még ha nem is -lélekolvasó, okmányok s adatok állanak rendelkezésére. - -* * * - -Férfi és nő közt ugynevezett önzetlen barátság nincsen. Még pedig azért -nincs, mert nő is szerepel a dologban. Nem mivel két külömböző nemü -emberi állat kerül össze a játékban, hanem mivel ezek közül az egyik nő, -azaz olyan állat, akinek nincs tehetsége a barátságra. Vagyis: férfi és -nő közt ugyanazért nem lehetséges barátság, amiért nő és nő közt nem -lehetséges – nem azért, mert hamar elkövetkezik a nap, mikor nem -olvasnak tovább, hanem azért, mert, mondom, a nő egyáltalában nincs -együtt-olvasgatásra berendezkedve. Nekem erős és sötét gyanakvásaim -vannak a körül, hogy ez miért van így, de mióta minden kis lyány -elolvasta titokban a derék Willy ismeretterjesztő munkáit, nem tudok -elfogulatlanul s arra számitva irni, hogy ugy sem értik meg szegénykék. -Csak pedzem, hogy e titok kulcsát hol keressétek. Ott, hogy a férfiak -nemcsak arról nevezetesek, hogy közöttük erős barátságok vannak, sőt a -legszoknyavadászabb férfi sem tud férfitársaság nélkül élni, hanem arról -is, hogy mentül férfibb a férfi, annál kevésbbé tudja megérteni azokat a -szegény szerencsétlen férfitársait, akik férfiakhoz is tudnak vagy csak -férfiakhoz tudnak lírai költeményeket irni. A nőknél megfordítva van: -utálják egymást, de nem testre; a leglángolóbb asszonyi verseket Sappho -irta, s nem férfiakhoz; a leánybarátság s az anyai szeretet sem egyéb, -mint szerelem, s a nő élete vagy csupa szerelem, vagy nem élet. - -* * * - -Rendszerint nem is tudjuk, mennyire igaz, amit pletykálunk. - -* * * - -Vannak asszonyok, akikről még nem szabad beszélni, s vannak, akikről már -nem érdemes. Némely asszony csudálatos gyorsan futja meg ezt az utat. - -* * * - -Asszony mondta: Ne legyen az uramra féltékeny. Akit nem szeretünk, annak -csókját leveszi rólunk a mosdóvíz. - -* * * - -Az asszonyok a csúnya asszonyokat nem szeretik, mert csúnyák, s a -csinosakat nem szeretik, mert csinosak. - -* * * - -Az asszony az apagyilkosságot is megbocsátja, ha értte követték el. - -* * * - -Lelkében minden asszony katholikus. - -* * * - -Az asszony azt a kedvesét szereti a legjobban, aki őt egy másiktól -hóditotta el. - -* * * - -Az asszonynak két dolog iránt nincs érzéke: a maga kötelességei iránt s -a más kötelességei iránt. - -* * * - -Ajánlom minden férfinak, aki töprenkedve találgatja a női lélek nyitját -s minden egyes esetnél értetlenül áll a nagy titok előtt, melynek neve -asszony: ajánlom, hogy minden egyes esetben gondolja el, mit tett volna -ő annak az asszonynak helyében. Száz eset közül százban azt találja -majd, hogy szakasztott ugyanúgy cselekedett volna, s az asszonynak _az_ -a titka, hogy egészen olyan ember, mint a férfi. - -* * * - -Az csak a férfi rabszolgatartó ostobasága, s nem a nő rabszolga -rosszasága, hogy az asszonynak alakoskodnia kell, s hóditania úgy kell, -mint a régi lovagoknak: lebocsátott sisakrostélylyal. Ha csalódunk: az -asszony nem csalt, csak levetette az inkognitót, melyet a mi szultáni -ostobaságunk erőltetett rá. - -* * * - -Aki azt állítja, hogy a nő éppugy ember, mint a férfi, ezzel még nem -állította, hogy, mint a rab népeken, a nőn is meg ne éreznék az -évezredes kiskoruságban tartottság. Gondoljuk csak el, hogy nem is -rendkivüli s nem is elképzelhetetlen olyan nő, ki soha, életének egy -pillanatában sem volt egyedül, magában. Micsoda lelki világa lehet az -ilyennek? - -* * * - -Asszony mondta: Ne bánjon velem rosszúl – én nem tudom szeretni, akit -gyűlölök! - -* * * - -Én meg nem tudom gyűlölni, akit szeretek – s ez a szerelemben a -legszomorúbb kiszolgáltatottság. - -* * * - -Nem hogy mit _akarsz_, de hogy mit _nem akarsz_, ebben áll az élet, -melynek csak egy czélja van: elkerülni a fájdalmat. - -* * * - -Van Péterfy Jenőnek egy rettenetesen pontos szava. Plátóról írja: «A -fogalmi világ szép rendjében lelkünk elmerül, s erősödve, _nyugodtabban -tűri az életet_, mint mikor valami tökéletest látott…» Mikor kivégezte -magát, levelet találtak nála, s az is így kezdődött: «_Nem tudom tovább -tűrni az életet…_» Az életet _tűrni_ kell, ez a legveleje. - - - - -TEMETŐJÁRÁS. - -Én: irtózom a haláltól. A másokétól még jobban, mint a magamétól. Testi -utálatot kelt bennem, és, ami ezzel iker: megvetést. Megaláztatásnak -érzem a halált, mely csak élhetetleneket s értékteleneket érhet, s -mondhatatlanul megcsökkennek előttem a nagy emberek, ha meghalnak. -Valaki, aki többé nem számit. Hogy’ lehetne az nagy ember? - -Mentül több halált érek meg, annál jobban gyülölöm az életet. Mert mind -világosabban látom, hogy a halál nem megszakitja az életet, hanem az -élet megkezdi a halált. Nem pitvara a kriptának, hanem már maga a -kripta. Az a tudat, hogy a halál műhelye, megutáltatja velem a világot. -S az a tudat, hogy mind halandó, lenézeti velem az embert. Vajda János -hősnek itélte az embert, mert tud élni, mikor tudja, hogy meg fog halni. -Én ezt a tiszteletet nem érzem, ha százszor eltökéllem, sem tudom -érezni. Hiába, csak az a hős, aki győz. Hős volna az ember, ha lebirná a -halált. De így? Nincs az a hős és ártatlan vértanu, aki furcsa, -szánalmas, utálatos, tehát, mindent összevéve, nevetséges ne volna, -mikor a puskagolyótól egy félszeget ugrik, vagy az akasztófán kiölti a -nyelvét. Az egész élet _egy_ ilyen félszegség. Furcsa, szánalmas, -utálatos, nevetséges, a halál előre küldött szorongásától veritékes. -Undorodom tőle, tőletek, magamtól. Meghalsz, gazember, gondolom -magamban, ha rossz és hatalmas embert látok. Meghalsz, majom, gondolom -magamban, ha szép és boldog embert látok. Meghalsz, szegény féreg, -tulajdonképp már meg is haltál; baj, csalódás, korai vénség, betegség, -nyomoruság: mind már a halál kikészitő rothadása volt – ezt gondolom, -ezt érzem, ezt didergem magamban, ha szegény, szerencsétlen, alulmaradt -embert látok. Ezt, mindig ezt. - -Minden lehúnyó este, minden fölvirradó hajnal mélyebben vájja belém a -halál tudatát. Mindenért, amiről minden földerülő nappal biztosabban -tudom, hogy az élet megtagadja tőlem, egyre ocsmányabb kárörömmel -kárpótol a tapasztalás, hogy azok is megvénülnek és elpusztulnak, akik -mindent elérnek. Megdöglötök, elrothadtok, gondolom magamban röhögve. -Jó, becsületes, irigységet nem ismerő ember vagyok, s mégis ezt -gondolom. Ha az élet csakugyan élet volna, nem ronthatna meg igy, nem -aljasithatna le ennyire egy jó, becsületes, irigységet nem ismerő -embert. Csakis úgy teheti, hogy át van itatva a halál rondaságaival; -hogy élet nincs is, csak születés van és halál van, s menten a születés -után megkezdődik a halál, a romlás, az elbüzhödés. Hogy mindennap uj -ráncz, hajunk hullása, erőnk megrokkanása mutassa a végét. Hogy minden -egyes nappal egy-egy régi kedves álom ágaskodjék az ellen, hogy ezentul -is tovább szőjem – hiába szövögetsz, ugymond; láthatod, hogy kifogytál -az időből, s már rá sem érsz, hogy én valóra válhassam! Ha a -természetben egy csöpp szemérem volna, nem oltott volna belénk annyi -eszméletet, hogy e kegyetlen csalását meglássuk. De nem szégyelli magát, -mert buta. Tombol, kéjeleg a gonoszságban, orrunk alá dörgöli a halált, -nekünk embereknek legjobban, mert a világ minden teremtett állatai közül -mi tudnók legjobban, hogy mily csoda dolog volna az élet, ha volna a -világon élet. Mi szükség volt megtudatnia, hogy mindnyájan halandóak, -életünk rendjén egyre haladóak vagyunk? A föld enélkül is foroghatott -volna, mi enélkül is meghalhattunk volna. Az ő gyilkos törvényei igy is -uralkodhattak volna, de, ha már megszülettünk s élet nem vár ránk, -legalább részünkül jutott volna az élet délibábja. Igy semmink sincs, -és, tudván, hogy életünk nem élet, a föld szinén is temetőben járunk. - -Ám, azt hiszem, maga a temető még olyan időkből való, mikor az ember nem -volt bizonyos a halálban. Véletlen balesetnek nézhette, mely eddig ugyan -mindenkit elért, de nem bizonyos, hogy ezentul is igy lesz. Mig a halál -az ő rothatag lehével átfülleszti az életet, az ember az ő vad, az ő -isten-ember előtt jogos élhetnékjével az életet át próbálta vinni a -halálba. Bár ne tette volna! Vagy valami jobb, csöndesebb, sikkasztóbb -módot talált volna erre, mint a temető borzalmas durvaságát! Ha valahogy -ki tudta volna hazudni a halált tudomásunkból; ha gondos összeesküvésben -iktatnánk ki az életből mindent, ami a halálra emlékeztet, mint ahogy -fürdőhelyeken éjjel, titokban lopják temetőbe a halottakat, hogy a vidám -vendégek ne tudjanak róla! A halottakat, hiszen ugy sem segithetünk -rajtuk, minden mód el kéne tenni láb alól; tetemüket elhamvasztani, -nevüket kitörülni, képüket elpusztítani, s minden nemzedéknek, ha már -megszületik, ujra kellene próbálnia megkezdeni az életet. - -De az emberiség kötélidegzetü pásztorcsorda volt; ha valahol -kimivelődött, menten rajtaütöttek a friss baromiságú népek, s az ő vad -babonáikat hagyták benne szokásainkban s szertartásainkban. Mily -szörnyüséges megmarczangolása idegeinknek a temetés! Nyilván akkor -állapodott meg, mikor a paraszti emberiség még kivánta a fájdalmat, mint -ahogy ma a parasztember a kapadohányt kivánja, meg a paprikát és a -hagymát. Nem elég maga a halott, még ki is kell teriteni, még a -gyertyafénynek, a gyászos szineknek, a fojtogató zsolozsmáknak kinzásai -is kellenek, csak hogy jól meggyötörjük magunkat! S mindezeken felül a -temető. Ez az emlékeztető raktára a halálnak. Ez a rothadás kertje. Hogy -ez mire való! Nem tudok ennél rettenetesebbet, ökrendeztetőbben -utálatosat, lesujtóbban magalázót. Hogy’ szabad annak nyomának maradni, -annak a vérlázító elviselhetetlenségnek, hogy aki tegnap volt, az ma már -nincsen? - -Nem tudom, mindenki ugy van-é ezzel, de én, ha valaki elmondja előttem, -mit ebédelt, egyszerre mintha a hasának üvegfala támadna, rétegenkint -ott látom benne poshadni és savanyodni az egész ételsort. S így vagyok a -temetővel is. Mellette elmenet mintha keresztmetszetben látnám, s ott -látnám a föld gyomorban, ahogy bezabálta őket, a sirok vaczkaiban -gémberedni, férgesedni s elgennyedni a halottakat. Kegyelet? Elmerülés? -Talán megenyhülés is? Nem, nem; csakis utálat, csakis kétségbeesés, -csakis düh és lázadás; valami vad, háborgó, az élet semmi balságával -szemben nem érzett boszuvágy, s mikor a sir dombjánál állok, s ott tudom -– nem: ott látom magam alatt egy-két kéznyujtásnyira a rothadni ledugott -dögöt, aki nemrég ember volt, kedvesem volt vagy barátom volt, s aki -tulajdonkép még ma is az, aki volt, ugyanazon testi valóságban: ó, akkor -nemcsak, hogy megértem a sirfertőzőket, akkor azt nem értem, hogy -közömbösen vagy szent érzésekkel tudunk járni a sirok felett, hogy meg -nem vadulunk, hogy fel nem bőszülünk, s nem a temetőbe tesszük át -tivornyáinkat, s nem a sírokra nászágyainkat – csak azért is, csak azért -is, csak azért is! - -Irtózom a haláltól, s csak azt az egy jót tudom benne, hogy, ha már -megvan, legalább engem sem kimél meg s én is meg fogok halni. Sokáig ugy -sem birnám, hogy egyre elnézzem, s minden egyes nappal jobban meg jobban -tudjam, inaim megereszkedése sugja meg, álmaim elfakulása, reményeim -ellankadása, várakozásaim hitetlenné válta vájja tudomásomba, hogy én is -halandó vagyok. Ha már meg kell halnom, akkor jó, hogy meghalok. - - - - -KILENCZ ÓRA TÁJT. - -Kilencz óra tájt a megfeszített fiatal férfi meggyötrött tetemét -mindenestül megülte a zsibbadság. - -Hat órától fogva setétség volt az egész tartományban. Hideg harmat -csapódott le az árnyékba borult kiaszott földre; még akin ruha volt is, -megdermedt ültében vagy álltában. A megfeszítettnek gyakor böjttől, -hitvány tápláléktól, sok virrasztástól lefogyott mezítelen testét a -hidegség, a vérvesztés, a gyötrelem, a megszakadó inak gyuladása, a vér -keringését magakasztó, mellet, torkot fojtogató függés hozzáfásitották a -kereszt fájához. - -Csak a feje élt még. Fájt, lüktetett, tehát élt. Kezét, karját nem -érezte már, csak az az érzése volt, hogy kidagadni készülő szemét és -halántékát jó volna valamivel visszaszorítani. És szomjuságot érzett, -retteneteset. Megduzzadt s a láztól cserepes nyelvének és ajkának bőre -öntudatlan remegéssel itta be a levegő harmatját. Nem igen tudott már -magáról. Kergetődző látomásai, a kinnak gyönyörüsége, küldetéses -életének felczikázó képei, a mostani gyötrelmes betetőzésnek repeső -ihlete, fény, hang, forróság, sajgás és didergés: mind belevesztek egy -általános szivárványos szikrázó zúgásba. - -Egyszerre föleszmélt. Érzése teljesen elvált testétől, elkülömbözött a -keresztfától. Szakadék szélén érezte és látta magát, szürke homályban, -nedves didergésben, elmondhatatlan egyedülvalóságban. A szakadék -mélyébe-láthatatlanúl feneketlen. Széle megállhatatlan keskeny. -Köröskörül semmi, a mélységben semmi. Semmi és senki. És nyugtalanság -fogta el, mintha valamit várna, mintha valamitől félne, mintha valaminek -híját érezné. Uj érzés volt ez, amit most érzett először. Teljesen uj -érzés, amit sosem ismert annak előtte. Uj volt, s uj volt a rémület is, -mely megdermesztette, s uj volt a szédület, mely megingatta. A testnek s -a léleknek ez összecsukló szorongását nem érezte még akkor sem, mikor a -magas hegyen állott, hová a kisértő vitte volt, hogy elkápráztassa a -világ minden országainak dicsőségével. - -Meg akart állani, hátraszegett fővel, de nem tudott. Kivül, belül nem -volt miben megfogódzani. S ez a hiányosság belül még ijedelmesebb volt, -mint kivül. Uj volt, ismeretlen volt, iszonyatos volt. Mindezen perczig, -mióta csak emlékezett: valamitől való teliség, valamiben való -bizonyosság, mindig s mindenben való előre tudás volt minden érzésének -alján. A gyermeki sor derengésében, az ifju kor rajongásában, a -férfiélet higgadtságában, ismeretlenségben és imádat közepett, -üldöztetésben és összeütközésben, csodatételek közt és -megpróbáltatásokban, a templom sokadalmában s a puszta magánosságában, -vizek felett, hegyek oldalán, a nyavalyások áhitozása s a fejedelmek -magasztossága előtt, tegnap Gethsemánéban lelki elborulásban, ma a -Golgotha hegyén testi gyötrelemben, a kereszt alatt roskadva, a -keresztre rászegeztetve, epével megitatva, értetlenektől szidalmaztatva: -ez a bizonyosság, ez a bátorságos maga tudása mindig megvolt benne. S -most egyszerre elveszett. - -Hol van? Hová lett? - -Keresni kezdte. - -Fölkiáltott a homályos magasságba, ahol az égnek kellett lennie. -Lekiáltott a mélységbe, ahol földnek kellett lennie. Sehonnan semmi -felelet. Még viszhang sem. A szakadék pereme pedig, mintha kifeszített -kötél lett volna a semmiség fölött, keskenyedni kezdett, eltolódni, -ingani és hullámozni. - -Ujra kiáltott, tompa erőfeszitéssel. Kiáltott jobbra, kiáltott balra, -kiáltott maga körül, mind iszonyodóbban, mind szédülőbben, mind -hörgőbben, mindenfelé, valamerre csak világnak kell lennie, s a világ -felett úr az Örökkévaló. - -Az Örökkévaló… A homályba szédülőn hirtelen egyet rántott valami. -Valósággal megrántotta, megmarkolta és megrázta, testében, hátulról, a -vállánál fogva, hogy majdnem visszaesett, majdnem lezuhant bele. Eszébe -jutott valami. Eszébe jutott, hogy ő, az Urnak szerelmes fia, kiben az -megengeszteltetett; ő, ki megkereszteltetett a pusztában kiáltó által; -ő, kinek eljövetele megiratott a szent könyvekben s megmondatott a -próféták által; ő, ki lélektől viteték, ördögtől megkisérteték és -csodákban hatalmas vala: hogy ő sohasem szólott, mint Mózes, -szemtől-szembe az Urral és nyilvánvaló látásban; nem homályos beszédek -által, hanem az Urnak hasonlatosságát látván. - -Sosem gondolt erre ennek előtte. Soha, egy árnyékkal sem. Soha, -kételkedők közt sem. Soha, megpróbáltatások közt sem. Soha, tünődés közt -sem. Soha a papi fejedelmek, a vének, az irástudók előtt sem. Soha, egy -perczre sem. És most… - -A mélységből zúgás hatott fel hozzá, mint valamely tenger harsogása. S e -harsogással egy habban hányódott maga is. - -Most, mikor minden elvégeztetett… Most, mikor betelt minden, ahogy -megiratott… Most. - -Ha nem szólott vele az Ur szinről-szinre, miképen szokott ember szólani -barátjával; ha ez a próba nem bizonyitja az igazság igaz voltát: -igazság-é akkor ez az igazság? - -Hátha csak káprázat? Hátha minden csak káprázat volt? - -Hátha csak böjtök látomása volt, tünődések megjelenése, álmoknak -tükröződése? - -Hátha csak csalódás volt, mint a hideglelősöknél látni? Becsületes -csalódás, jó lélekkel elhitt csalódás, a valóság minden megfogásaival -megfogható csalódás, de mégis csalódás? - -A harsogás mind orditóbbra vált, a homályosság mind fojtogatóbbá, a -talaj mind ingatagabbá, a hányódás mind iszonyatosabbá. - -S ha mégsem ő volna ama küldött: kicsoda ő akkor? - -S ha élete és megfeszíttetése, minden csodák és minden beteljesedések -mind csak véletlenségek volnának, mert semmire nem nyomatott rá az Ur -szinről-szinre való láttatásának pecsétje: mi volt akkor ez az élet, mi -lesz akkor ez a halál, mi volt mind e magasztosság s mi volt mind e -kínszenvedés, ha nem megváltatása az emberek fiai nak s nem helye -váltása az ember fiának az Ur jobbkeze felől? - -Bősz fájdalom nyilalt át rajta. Megint érezte magát, egész testét, a -keresztfán. Egy perczre csak, de e percz alatt, az élet utolsó -nyilallatával: gyanu, gyanu, gyanu czikázott végig kihülő testén, révülő -elméjén. - -– _Elóhi_, istenem! – hördült fel fuldokolva, s vad erőlködéssel vetett -egyet magán. - -– Eliát látja, – suttogott a sokaság; – most jő tüzes szekéren, hogy -fölvigye az Urnak jobbkeze mellé… - -De nem jött senki. - -– _Elóhi, elóhi!_ – kiáltott nagy felszóval a haldokló, – _lama -sabaktani_, miért hagytál el engem! - -Kelet felől fergeteg támadt, hogy a föld megindula s a kősziklák -megrepedezének. Ő pedig kibocsátá lelkét. - -A navarrai királyné novelláinak elején szerencsés megmenekülésről van -valahol szó, melyben _csak_ a szolgák s egyéb cselédek pusztulnak el a -vizáradatban, gazdáik azonban életben maradnak. Azon időkbeli szolga -vagy cseléd ilyen mesén bizonyára egy perczre sem akadt fönn – ma egy -királyné is meghökkenne rajta. Pedig navarrai Margit már eretnek volt, -tehát gondolkozó ember, – s viszont az ő idejének még össze-vissza nincs -négyszáz esztendeje. Mégse lehet azt mondani, hogy a világ lassan -haladna. - -* * * - -Egy nagy igazságtevés érzése lappang az emberekben, mikor mosolyogva -nézik azt az érthetetlen ellentmondást, hogy földesurak mentek már -tönkre, de ispánok soha, s a kisfizetésü katonaorvosok közt több a -háziúr, mint a nagyjövedelmü czivilorvosok közt. Alkalmasint jobban -tudnak takarékoskodni. S ne botránkozz meg e hangon, erkölcsös olvasóm, -mert nem bizonyos, hivatalos kiküldetésre nem tegnap mentél-e villamos -vasuton, s vágtad zsebre a fiakkerpénzt? Ez az, amit mellékjövedelemnek -szokás nevezni, s ki tudna megélni a mai világban, ha nem volnának -mellékjövedelmei? Mindenki «csinál magának» egy kis mellékjövedelmet; -akinek valami köze van valamihez, igyekszik azt hasznosítani, s ahány -kézen átmegy valamely dolog, annyi kézen marad el belőle egy-egy kevés. -Lehetne-e megélni a mai fizetésekből és jövedelmekből? Elbirnák-e az -adóterheket, ha csakugyan mindenki a jövedelme tizenhárom százalékát -adná oda adóba? Szolgálhatnád-e az államot, ha csakugyan nem juttatna -többet annál a penészes száraz kenyérnél, amit törvény szerint adhat? -Pénzért és jó szóért mindent megkaphat az ember, s ez még mindig jobb, -mintha nem lehetne megkapni semmit. Az egész társadalom s minden egyese -titkos összeesküvésben él a saját társadalmi rendje ellen, s nem is -tehet máskép, mert különben nem tudná elviselni ezt a társadalmi rendet. -Mi volna a világból, ha a gazdagok csakugyan annyira gazdagok volnának, -s a szegények csakugyan annyira szegények, ahogy lenni kellene? Hogy’ ne -fulladnánk meg a törvények rettenetes hurkaiban, ha titokban egy keveset -nem tágithatnának rajtuk? A világ rendje szerint az erősebb fölfalja a -gyengébbet – s ez rettenetes volna, ha a gyenge olykor egérutat nem -találna. A világban a rablás és a gyilkolás az eredeti törvény, a lopás -már kieszelés, czivilizáczió, mely a gyilkos törvényt emberibbé teszi. -Rablás, szabad lopással enyhítve: ez bizonyára nem ideális társadalmi -rend. De valameddig a társadalmi rend nem egyéb, mint valamivel -komplikáltabb és differencziáltabb, de alapjában változatlan mása a -természet eredeti kizsákmányoló barbárságának, még mindig jobb a -tolvajokkal enyhített rablóvilág, mint a szigoru Catóé, melyben csak -tigrisek és áldozatok vannak. - -* * * - -A legnagyobb bugris eddig Herbert Spencer volt, és, igaz, a legnagyobb -tudós is. De bugrisnak még nagyobb, semmint tudósnak, mert még akkora -tudós sem tudta bebizonyítani, mint Spencer, hogy igaza volna akkora -bugrisnak, mint Spencer. - -* * * - -A bugris világ teljes kimerültsége az irodalmon kívül a női divatban is -megmutatkozik. Semmi ujság, semmi czélszerűség, semmi alkalmazkodás a -mához; csupa lélektelen majmolása a Louis quatorzenak s a Louis -seizenek. Megérett az agyonveretésre az olyan világ, amelyikben már a -költőknek s a szabóknak sincs uj ötletük. - -* * * - -A jó Ruskin roppantul fölháborodik azon az embertelenségen, hogy «a -legolcsóbb piaczon vásárolok, s a legdrágábbon adom el». Oktalan harag. -Elvégre a piacz ott olcsó, ahol a jószág nem kell, s ott drága, ahol -kell; aki ehhez simul, az még igen jó és becsületes ember lehet; ez, -magában véve, nem volna embertelenség, s a gazdaságban nem is _ez_ az -embertelenség. - -* * * - -Ha a gyomrokat is oly könnyű volna megnyugtatni, mint a -lelkiismereteket, nem volna szocziális kérdés. - -* * * - -Bizonyos fokig tetszetős az a szocziális igazságtevés, mely a jövőben s -az eljövendő uj rendben a testi s a szellemi munka mai merev -elválasztottságát meg akarja szüntetni. Bizonyos fokon túl azonban -antikollektivista és reakcziós ideál, mert ellenkezik a kollektivizmus -alapjával: a munkamegosztással. A kollektivizmus azért szükégszerű -eljövendő gazdasági és társadalmi fok, mert szükségszerüen elkövetkező -termelési fok; a kollektivizmuson belül jobban és tervszerűbben lehet -munkát organizálni. Hogy egy ember többféle munkát végezzen, az -reakcziós, mert a termelést egy roppant fokkal lejebb szállító gondolat. -Nem is szoczialista követelés ez, hanem anarchista. A jó, a nemes, a -ragyogóan intelligens és csókolnivalóan naiv Krapotkin is effélét kiván, -s emlékirataiban büszkén meséli el, hogy ujságjait ő maga szedte és -nyomtatta, s ez nem ártott sem neki, sem az ujságoknak. Helyes. De hát a -betüket ő maga öntötte-e? A nyomtató gépet ő maga csinálta-e? S az ólmot -s a vasat ő maga bányászta-e? - -* * * - -A szoczialista agitácziónak nagy fogyatékossága, hogy habituális -savanyusággal történik. A szoczialista agitátornak verbungos huszárnak -kéne lennie, aki tánczol, iszik és bokréta van csákójára tüzve. Ez még -csak hazugság sem volna, mert hiszen ezt akarja a szoczializmus: -tánczot, italt és bokrétát minden anyaszülte embernek. Engemet legalább -mindig elsavanyit, mikor a szépség s a boldogság meghóditásának -ugyanabban a kámzsában s ugyanazokkal a taglejtésekkel vágnak neki, -amivel Savonarola parancsolta máglyára a képeket s a selyemköntösöket. - -* * * - -Az a baj éppen, hogy nálunk minden tisztességes ember szoczialista. Nem -a tisztességes emberek azok, akik a dolgokat nyélbe ütik. Az uj világ -majd akkor kezdődik, mikor a szocziálizmusnak nálunk is lesznek -törtetői, tőzsérei, konczlesői, túlordítói és szemforgatói. - -* * * - -Furcsa, hogy azokat nevezik álmodozóknak, akik valósággal személyes -ellenségei az álom két elsőszülött ikrének: az Istennek s a Tulajdonnak. - -* * * - -Bájosabb szádizmus kevés van, mint azoké a szépségen csüggő lelkeké, -akik a szocziális igazság eljövetelétől a világ elszürkülését várván, -azt kivánják, hogy inkább dögöljön meg a szegény ember, de a vasárnapi -munkaszünet s az esteli boltzárás ne szakítsa meg a nagyvárosi élet -betegesen gyönyörü lüktetését… és így tovább. Fehérruhás lyánykák -szurják így ki a macska szemét, mert azt az aranyos kis kanári madarat -féltik tőle. Nem ugyan kegyetlenségüknek, de félelmüknek egy végtelenül -nagy és előkelő ősét tudom: Heinét, akiben azonban a jó ember erősebb -volt a művésznél, mert bár a kommunizmus eljövetelétől a világ -elkaszárnyásodását várta, _mégis_ kommunistának vallotta magát, vagyis -azt tartotta, hogy inkább dögöljön meg a szépség, de ne legyen a világon -szegény és kitagadott ember. Ó mily igaza volt e dicső embernek az ő -jóságában! S mily érthető volt az ő félelme a Foruier-féle -falanszter-szoczializmus idejében! De a mai Heine mosolyogva gondolna a -hajdaninak félelmére. A mai már nemcsak eszével, de szivével is tudná, -hogy a szegény ember is ember, s ha a szépség emberi dolog – pedig az – -akkor nem kell a szépséget senki ember fiától félteni. Elvégre a -munkások felszabadulása lesz-e az első felszabadulás a világon? Elvégre -az a híres Medici-világ, mely a renaissanse szépségeinek kitartója volt: -nem a polgári rend hatalomra jutása volt-e? S ma már nem mindenütt ez a -felszabadult polgárság uralkodik-e, s nem tágultak-e mindenfelé, a -hajdani vílághoz képest, a szabadság határai, s vajjon ma kevesebb -szépség van-e a világon, mint hajdan volt? Visszacserélnők-e a vasárnapi -munkaszünettől s az esti boltzárástól annyira féltett mostani -nagyvárosainkat a lovagvárak hajdani romantikájával? A polgárság -parlamentjei, igazságügyi palotái, modern arczképei és lakóházai -csunyábbak-e, mint a hajdani várak, a templomok és szentképek voltak? -(Mellesleg mondva: ezeknek maecenátusa is jórészt polgári volt.) A -mostani munkás máris egyfelől megihlette, másfelől a lehető -legteljesebben élvezi a Gerhart Hauptmann darabjait, a Meunier szobrait, -még az Anatole France ironiáját is. A szoczializmus és a kollektivizmus, -ha beteljesedik s valóra válhatik, a mostani öt-hat százalék helyett -száz százalék művelt, jómódú, tehát művészi élvezetre képes s azt -ilyenformán meg is követelő embert állít a társadalomnak s a szépségnek, -s az egész dolgozó világ, a munkája öregjét gép-rabszolgákkal végeztető, -_egy_ áthéni piacz lesz, hol a vargák az Eszkilosz tragédiáit -sugallották és élvezték. - -* * * - -Akik a mai világban még polgári politikán dolgoznak, s a polgári -osztályt akarják megteremteni, olyanok, mint a rabkórház orvosa, aki a -beteg akasztófajelöltet szerető gonddal állítja talpra, csakhogy mentől -előbb felköthessék. - -* * * - -Amerika most azon töri fejét, hogy’ maradhatna meg úgy a szabadság -hazájának, hogy becsuk mindenkit, aki már amerikai polgár, és kilök -mindenkit, aki még nem az. - -* * * - -Értem, hogy szoczialistáink haraggal nézik a mind erősebb és nyiltabb -ellentállást, melylyel az Egyesült-Államok az Európából való bevándorlás -ellen fegyverbe állanak. De van e dolognak viszája is. Mert abban meg az -amerikai munkásoknak van igazuk, hogy hiába minden szervezkedésük és -jobb sorsra való törésük és eljutásuk, ha az európai hajók szakadatlan -ontják a tudatlan, a nyomorult, az éhbérre is éhes és szervezhetetlen -jövevény munkást, a sztrájktörőt, a bérlenyomót. És bármily dicső dolog, -emberi szemmel nézve, hogy aki otthon kenyeretlen földönfutó, talál a -tengeren túl kenyeret és hazát: haladásnak nem haladás. Az -elégedetlenség s a kétségbeesés _otthon_ szükséges mozgató és erjesztő; -ne legyen szellentyűje kifelé, hanem otthon feszítse a kazánt -megszakadásig Nekünk magunkat kell szerveznünk, nem Amerikát. Minden -egyes kivándorló nem csak egygyel kevesebb munkása a békés nemzeti -termelésnek, hanem egygyel kevesebb katonája is a fejlődésért folyó -polgárháborúnak. - -* * * - -Hajdan az volt a szabadság, hogy tudjak parancsolni s ne akarjak -engedelmeskedni, – ma az, hogy ne akarjak parancsolni és tudjak -engedelmeskedni. - -* * * - -A szerencsétlen ember mindig igazságtalan, és, mint a vadember a -mennydörgés mögött, balsorsa mögött emberi hatalmat s emberi -rosszakaratot keres. - -* * * - -Ha a sokaság angyalokból állana, fölösleges volna megváltani, s az igaz -demokráczia nem arra törekszik, hogy az emberek egyformán nyomorultak -legyenek, hanem hogy minden ember Párizsból hozassa szappanát és -Londonból ingeit. Minden megváltásnak azon kellene kezdődnie, amin a -keresztyén kezdődött, mely az embereket mindenekelőtt megfürösztötte a -Jordán vizében. - -* * * - -Az úr, a született úr, csodálatos erővel hat a szegény emberre. Tudjuk -ezt mindnyájan, kik fogcsikorgatva küzdünk az arisztokráczia ellen, s -már e fogcsikorgatásunkkal meghajlunk, impliczite, az arisztokráczia -előtt. Tudjuk ezt mind, kik megvetéssel nézünk az elszegényedett úrra, -mert e megvetésünkkel elismerjük, impliczite, hogy az úrnak joga van a -gazdagságra s a hatalomra. Tudjuk ezt mind atheisták, kik az Isten -helyébe gőgösen állítjuk a Természetet, s ezzel elismerjük, impliczite, -hogy az uraság valami formája nélkül képtelenek vagyunk elképzelni a -világegyetemet. A paraszt őszintébb mint mi; tudja, hogy van -arisztokráczia, s ehhez képest viselkedik is. - -* * * - -Nem tudom, nevetséges lett volna-e Beethoven, ha hajlong és hajbókol -herczegek és királyok előtt. De irtózatosan nevetséges volt, mikor -valahol Karlsbadban tüntetően s hogy Goethét méltóságra tanítsa, -odaczövekelte magát összefont karral és szemére húzott kalappal az út -közepére, hogy a szembejövő legmagasabb uraságoknak kétfelé le kellett -térniök az útról. Amit különben a mi Petőfink is megtett volna, aki egy -ízben csak azért is belenézett a napba, s majd hogy meg nem vakult bele. -Ez a dacz s ez a csak azért is való szembenézés minden hajbókolásnál és -hajlongásnál hódolóbb meghajlás a szembejövők vagy a fönragyogók hatalma -és jelentősége előtt, mert azt mutatja ki, hogy _van_ jelentőségük, -éppen mikor azt akarja kimutatni, hogy _nincs_. - -* * * - -Azt sem tudom, vajjon Herbert Spencer, aki gyönyörűen kimutatta, hogy -czím meg érdemjel egy sorban áll a vadak üveggyöngyeivel és -madártollaival, nem lett volna-e nevetséges, ha elfogadja a rendjelet, -amivel a német császár megkínálta. De irtózatosan nevetséges volt, mikor -_nem_ fogadta el. Ennek a miértje mélyen belevág valamibe, amiről a -radikális és tudományos alapon épülő politikai taktikának sohasem szabad -megfeledkeznie, hogy tudniillik, ha kimutattam valaminek erkölcstelen -vagy szennyes okokból és kezdetekből való fejlettségét, még nem -következik: sem az, hogy az ma ne lehetne erkölcsös és tiszta, sem főkép -az, hogy ne lehetne mindazonáltal számba venni való hatalom. S kivált -azt kell számba vennem, hogy e mindenesetre megvolt hajdani jelentősége -az idők során mélyen belevájódott idegeinkbe, s megcsökkenésének -tudomása e barázdákat még át nem símíthatta. Fogyatékos hát az a -taktika, mely úgy dolgozik, mintha az embereknek már érzésükben is benne -élne, ami egyelőre csak tudomásukban él benne. - -* * * - -Ime, éppen a rendjel – hiába tudod, hogy mi, azért mégis megneveli -önérzetedet; tudomásod hiába berzenkedik ellene: érzésed lebirja. Azt -érzed, hogy vele külömb vagy mint nélküle, s ha ez az érzés illuzió is: -az élet sem egyéb, mint illuzió, s van-e pompásabb valami, mint a -kézzelfogható illuzió? Gyerekkoromban egyszer otthon a lim-lom között -egy fekete pápaszemet találtam, domborút, nagyüvegűt, melyet ha -felvettem, kicsi vézna gyerek lévén, olyan voltam vele, mint egy -megvakult makimajom, de egyben, mivel az üveg nagyító volt s mindent -nagyobbnak láttam rajta, nemhogy magamat kisebbnek éreztem volna, hanem -inkább nagynak, testesnek, tekintetesnek. Rettenetesen kinevettek érte; -magam is elszörnyedtem, ha a tükörben ilyen fekete pápaszemesen láttam -magamat, – mégis szemfájást szinleltem s három álló hónapon át viseltem -azért az érzésért, azért az illuziós, de mégis meglévő és kézzelfogható -érzésért, hogy nagyobb vagyok, mint amekkora vagyok. Minden rendjel -ilyen pápaszem, s nevesse ki bár maga is magát, aki kapja, mégis boldog -vele, mert külömbnek érzi magát vele, mint nélküle. - -* * * - -Magához ahhoz, hogy az embernek politikai befolyása legyen, nem kell sem -aktiv, sem passziv választójog. Akkor sem, ha az ember asszony. Erő nem -vész el nyomtalan, s lehetetlen, hogy a roppant erőmennyiség, mely az -emberi nemnek, szebbről nem is szólván: nagyobbik felében -fölhalmozódott, nyomot ne hagyna annak történetében. S itt ne -gondoljatok mingyárt arra a szembeszökő példára, melyet -maitresse-gazdálkodásnak keresztelt el a goromba történetírás. Ilyen -nyilt befolyás nem is igazi befolyás; e nyílt volta egyben árulója is, -és védekezni lehet ellene, legrosszabb esetben ugyanily úton. Mint ahogy -védekeztek is mindig; a szép asszonyságokat, kik az ő bájaik -teljességével nyiltan ráültek a nemzetekre, gyakorta elkergették s -mindig ártalmatlanná tették. Ő ellenük nem is nehéz eljárni; ugyanazt a -szelindeket, melyet rendszerint fölülről szoktak lefelé uszítani: az -Erkölcsöt a plebs teljes sikerrel szabadíthatja rá e szép bestékre. -Jóval fontosabb kérdés a törvényes befolyásoké. Ki tilthatja el a fiút -attól, hogy édes anyja előtt szivét ki ne tárja? Ki a feleséget, hogy az -ura szíve dobogását ki ne hallgassa? Ki egyáltalában az asszonyt attól, -hogy részt ne vegyen az ura dolgaiban, s mivel végre is e dolgokból -alakul az ura sorsa, bele ne szóljon a _kettejük_ sorsába? Mentül -erkölcsösebb, mentül tisztább, mentül szentebb az ilyen asszony, annál -nagyobbak a jogczímei. E jogczímek még növekednek is, mind fokozottabb -erővel, ama páratlanul szivós és föltétlenül jogos háború során, melyet -újabban tudatosan viselnek az asszonyok az ő jogaikért. Noha koronás -asszonyok minden időben voltak, a férfiak régi rabszolgatartó maximája, -az: asszony neve hallgass, nagy ideig királyi magasságokban is féken -tartotta az asszonyi befolyást. Ki mentül férfibb ember volt, király -vagy kanczellár vagy miniszter, a dolgaiba annál kevésbbé szólhatott -bele az asszony, mert azon időkben a férfinak néma rabszolgája volt az -asszony. Ez ujabban éppen a viszájára fordul. Ki mentül egészebb férfi, -királytól vasúti bakterig, annál inkább érzi az erő noblesse obligeát, s -annál engedelmesebben hajlik meg a jogok előtt, melyek a gyenge nőt -megilletik. E jogok pedig, mondom, növekvőben vannak. Ma már a perzsa -sahnak is bele kell törődnie, hogy udvari vagy követségi ebéden kezet -csókoljon a társaság legföbb személyiségének, a ház asszonyának. Minden -czeremóniában, mely nem szorosan állami aktus, nemcsak részt vesznek, de -az oroszlánrészt kapják nemcsak a királyasszonyok, de általában az -asszonyok, a mágnásoknak, s főtisztségeknek, a minisztereknek feleségei. -Még a franczia köztársaságban is M. Loubetval bevonul az Elyséebe Mme -Loubet is, sorra járja a kórházakat fogadja a vendégeket; fejedelmi -személyiségek, kik az elnököt meglátogatják, Mme Loubetnél is leadják -névjegyüket. S miért? Mert a kitünő hölgy az elnök felesége. -Hasonlóképen áll vagy állott a dolog Mme Waldecknél, Mme Millerandnál s -a többi politikus urak asszonyságainál. Szándékosan a republikát említem -példának, mert a dolog itt a legkirívóbb, itt, ahol a politika a -hagyományos formákat és czeremóniákat összébb szorította. Nos, a kérdés -az, hogy mind e megtiszteltetések minek a révén érik például Mme -Loubet-t? A felelet egyszerű: azért, mert a tiszteletreméltó hölgy az -elnök felesége. Egyszerű? A dolog éppen nem ily egyszerű. Vessétek föl a -kérdést: hát, franczia alkotmány szerint, van az Elnöknek felesége? Ez -nem bolond kérdés; a mi alkotmányunk például igenis ismeri a király -feleségét; a magyar király felesége közjogi személyiség, kit meg is -koronáznak. De Mme Loubet? Ő a Mme Loubet felesége s nem az Elnöké; -föltétlenül, mert a franczia alkotmány az Elnök feleségét nem ismeri. -Egészen bizonyos, hogy ha M. Loubet nem volna elnök, Mme Loubet nem -járná sorra a kórházakat s nem kapna fejedelmi névjegyeket. Mind e -dolgok nem neki szólanak, hanem az Elnök feleségének, kit azonban a -franczia alkotmány épúgy nem ismer, mint ahogy az enrópai alkotmányok -nem ismerik a miniszterek, elnökök s főtisztségek feleségeit, s mind ez -úri hölgyek társadalmi formák útján olyan jogokat élveznek, melyeket a -törvény, mely róluk meg nem emlékezik, meg sem ad nekik, tehát amelyek -őket meg sem illetik. Ez így van – de szeretném én azt a királyt, -elnököt, minisztert s általában azt a férfiembert látni, ki az ő -hitestársának, neve viselőjének s gyermekei anyjának meg ne adná vagy -tőle elvenni hagyná azokat a jogokat, melyeknek híja az asszonyt -társadalmi fölfogás szerint kisebbíti és megalázza? Ez olyasmi, mint a -párbaj; törvény tilthatja, de férfiember meg nem fogadja, - -* * * - -Azonban, itt a bökkenő: a szertartás nem mindig üres szertartás. S a -nagyúr s az ő felesége négyszemközt nem beszél mindig csak szerelemről, -s ki tilthatja meg egy okos vagy épp azért kedves, mert nem túlságosan -okos asszonynak, hogy megmondja nézetét mindenről, még az ura -politikájáról is? Vagy ha például mikor a megkivánások édes ideje -megérkezik, a szép asszony nem turkesztán dinnyét kiván meg, hanem egy -miniszternek a fejét vagy klerikális egyházi politikát vagy egyéb -effélét? Hol az a férj és leendő apa, ki ilyesmit meg tudna tagadni? - -Az asszonyi befolyás nyilvánvaló, és eszembe sem jut azt állítani, hogy -nem jogos és nem helyes. Azt sem mondom, hogy vissza kéne szorítani – -annál kevésbbé, mert ha kéne sem lehetne. De másról van szó: arról, hogy -egy meglévő erő, szabályozatlanság hiján, károkat is okozhat. Állam és -társadalom minden erőt, mihelyest hatásai észrevehetőek, el nem nyom -ugyan, mert nem is lehet elnyomni, de igenis szabályoz, mert szükséges -is, hogy szabályoztassék. Már most a dolog úgy áll, hogy mikor az -asszonyságok tündérujjai belenyulnak a politikába, ez ujjak annyiban is -tündérujjak, hogy durva földi dolgokban nem járatosak. A királyfiak -belesavanyodnak a rettenetes sok polgári és haditudományba, amin -tizennyolcz éves korukig át kell magukat rágniok; a minisztereket -megőszítik a bizottsági vallatások s a parlamenti harczok; tisztek és -hivatalnokok számára ott vannak a meg-megújuló vizsgák és kvalifikácziós -törvények; a királyok személyes hajlandóságainak útját állja az -alkotmány s a parlamentárizmus – ezenközben pedig a politikát olyanok -csinálják, akik bizonyára bájosak, jók, nemesek, szeretetreméltóak és -elmések, de tanulni nem tanultak egyebet, mint francziául, angolul, meg -egy kicsit imádkozni, harczot nem ismernek egyebet, mint tennis- és -polo-partikat, és, neveltetésüknél fogva, erkölcsi, tudományos és -társadalmi világfelfogásuk ma sem emelkedik túl a bájos -Marie-Antoniettén, ki mikor megtudta, hogy a nép azért haragszik, mert -nincs kenyere, naivul kérdezte: hát mért nem eszik kalácsot?! -Gondoljátok el: ha az öreg Vilmos császár egy cseppel gyengébb ember, -odaveti Bismarckot a kellemes Auguszta királyné haragjának – s mi lett -volna akkor a német egységből? Pedig Auguszta királynénak igaza -lehetett; a vasember életének csak egy regénye volt: a házassága, ami -nyilvánvalóan azt mutatja, hogy nem volt afféle asszonyoknak való ember, -mert az asszonyok a férfiakat nem éppen államférfiúi képességeik szerint -itélik meg, – annát kevésbbé, mennél ösztönszerűbb ez az itéletük, s -mennél inkább latolgatás nélkül itélő szimpátia vagy antipátia -formájában jelentkezik, Nem az a baj, hogy asszonyok szólnak bele a -politikába, hanem az, hogy az asszonyok személyében olyan lények, kiknek -világnézete nem terjed túl a társasjátékon, kiket, társadalmi szokás -szerint, olyan mesterséges rövidlátásban és paposságban neveltek, hogy -egy jómodorú gyóntató mindig kedvesebb előttük, mint egy rosszmodorú -államférfi. - -* * * - -Ám, ha mindez így áll, akkor nyilvánvaló, miben állhat csakis a -szabályozás. A dolog egyszerű. A nők emberek. Embereknek jogaik és -kötelességeik vannak. Tehát a nőknek meg kell kapniok az emberi jogokat, -s vállalniok kell az emberi kötelességeket. Ennyi az egész. Amik a női -befolyásnak viszásságai, nem a nők természetéből következnek, hanem a -nők helyzetéből. A nők tudatlanok – de ez menten megszünnék, ha éppúgy -joguk és kötelességük volna a tanulás, mint nekünk. A politikára való -befolyásuk jogtalan és ellenőrizhetetlen – de ez is menten megszünnék, -ha ép annyi joguk és kötelességük volna a politikában, mint nekünk. Igy, -hogy jogaik nincsenek, Ide törekvéseik vannak s bizonyos erő ő bennük is -van: kerülő rejtekutakra szorulnak, házasság révén jogokat bitorolnak, s -befolyásukon s ennek minden következéseiben rajta és benne van a -jogtalanság s a bitorlás minden sötét bélyege és tulajdonsága. Ám amely -perczben az asszony is lesz _valaki_: nem szorul rá, hanem az ura révén -legyen _valami_. S ha jogait nyiltan gyakorolja, nem fordíthatja azokat -ellenőrizhetetlen rosszaságokra. - -* * * - -A nők politikai befolyásának szabályozására nem specziális törvények -vagy intézmények kellenének. Ez megint jogtalanság volna s megint -rejtekutakat nyitna a jogtalan és káros befolyásnak. Nem kell és nem is -szabad egyebet tennünk, mint amint eddig tettük egyéb rabszolgaságok -megszüntetésénél: a már meglevő jogokat ki kell terjeszteni a -felszabadítandó rabszolgákra, s a már meglévő intézményekbe őket is be -kell ereszteni. Mindazt, amit a nők titkos és kártékony befolyásáról el -lehet mondani, el lehetett mondani annak idején a zsidók befolyásáról, s -el lehet mondani ma is a jog nélkül való csőcselék befolyásáról. Mert ki -hiszi, hogy a zsidóknak ne lett volna befolyásuk már az emanczipácziók -és reczepcziók előtt is? Volt, de gonosz befolyás volt; a hálószobák s a -tőzsérboltok befolyása. S ki hiszi, hogy a jogtalan csőcseléknek még -Törökországban is ne volna befolyása? Volt és van, csakhogy az utcza -befolyása, a bombáé, a pálinkáé vagy a kávéé, a hivatlanságé, az -elbolondíthatóságé. Ahol e titkos befolyásokon segítettek: hogy’ -segítettek? Mindig azzal próbálkoztak meg elébb, hogy kivételes -törvényekkel s intézményekkel mintegy purgatoriumba eresztették be a -zsidókat vagy a csőcseléket, ahol féljogok s félkötelességek tisztító -tüzében nemesedjenek hozzá a teljesjogúság paradicsomához. A vége mindig -az volt, hogy még rosszabb, még viszásabb lett minden; a rabszolgaéhség -még mohóbb, a rabszolgabefolyás még kártékonyabb. Az egyetlen segítség -az volt, hogy abba hagytak minden külön törvényhozást és külön testre -szabott intézményt, s a teljes jogot teljesen továbbterjesztették. Ebben -a perczben a rabszolgából ember vált, s a kártékony rabszolga-befolyást -fölváltotta a hasznos emberi munka. Bizonyos, hogy amely perczben a -nőket a tündéri sor aljasságából fölszabadítják az emberi sor -méltóságába, a kezük épp oly becsületesen és hasznosan dolgozó emberi -kéz lesz, mint amily kártékony és veszedelmes ma a tündérujjak -motozkodása. - -* * * - -_(Emma asszony leveleiből.)_… Sokszor írtam arról, hogy a mi -rabszolgaságunkban az a legszomorúbb, hogy magunkat is rabszolgákká -tett, s idegeinkbe saját érzésünk szerint is helyes világrend gyanánt -véste be azt a rabszolgaállapotot, melybe testi gyengeségünknél fogva -kerültünk. Hány okos, elmés és művelt nő akad, aki szintén «nőiességet» -követel a nőktől! Vagyis azt, ugyebár, hogy csicseregjünk, mint a madár, -és, tekintet nélkűl egyéni hajlandóságainkra vagy állapotunkra, -ugráljunk ágról-ágra. Hogy lesikáljuk, levasaljuk vagy lemasszírozzuk a -redőt most már nemcsak a férfiak, de az egymás homlokáról is. Hogy -bármiről, amivel gondolkozó lény létünkre épp oly tisztában lehetünk, -mint akármelyik mathematikai tanár vagy villamos kocsis, olyan bájos -bárgyusággal beszéljünk, mintha nem tanultunk volna írni-olvasni. Hogy -virágok legyünk, amiknek kelyhük és szirmuk van – és így tovább, – -köztünk legyen mondva: én napokig rosszúl szoktam lenni ezektől a -virág-hasonlatoktól, s még czélozni sem merek rá, micsoda _boshaft_ -gondolatok és képzetek támadnak bennem olvastukra. De hát végre is: a -férfiak részint csacsik, részint rabszolgatartók, és szeretnek bennünket -olyanokká stilizálni, amilyenek szeretnék, ha volnánk. De maguk a nők -is! Maguk ők is, akik önmagukról tudhatják, hogy a nő se nem madár, se -nem virág, se nem tündér, hanem ember. Ma már a parasztról s a munkásról -is elismerjük, hogy ember. Ma már a gyermekek emberi jogaiért is küzdünk -és izgatunk. Ma már Hanzinak, az okos lónak is megengedjük, hogy esze és -értelme legyen, talán kevesebb, mint a mienk, de olyan, mint a mienk. -Csak a nőknek nem engedjük meg. Nem, még mi magunk nők sem. Küzdünk -nemünk fölszabadulásáért, emberi jogáért és méltóságáért, – de -valósággal megrettenünk, ha e fölszabadulásnak nyomait is látjuk, ha -mint ahogy a rabszolgaság élvezeti tárgygyá alakította, a szabadság -élvező emberré szabadítja föl a nőt, s ha a maga emberi természetének -visszaadott nő képmutatás nélkül élni is kezd egyéniségével vagy -hajlandóságainak. Érteni azért értem ezt a jelenséget. Meglátom másutt -is, nemcsak a nő-kérdésben nálunk nőknél. Látom publiczistáknál, akik -himnuszokat írnak a sztrájk jogáról, de elkékülnek mérgükben, ha az ő -szedőik is sztrájkolnak. Látom filantrópokon, akik küzdenek az -egyenlőségért, de elborúlva hajtanak át agrárszocziálista falvakon, ahol -a paraszt már nem süvegeli meg őket úgy, mint a szomszéd faluban. Látom -szinésznőkön, akik nem tűrhetik, hogy a szolgálónak szeretője legyen, és -nagyságos radikálisokon, akik elcsapatják a kalauzt, ha nem segíti le az -iszákjukat. Az uj állapotok mindig kényelmetlenek számunkra, akár magunk -küzdöttük is ki ezeket az ujságokat. Hogy a magunk dolgánál maradjak: -csak azt kell nézni, hogy mióta leánygimnázisták is vannak: az -iskolázatlan nagynéniknek mily kellemetlenek ezek a lyányok, akikkel -szemben ők végre is nem édes virágok, hanem egyszerűen tudatlan libák, – -de mily kellemetlenek a fiatal urak számára is, akik dühösen siratják -velük szemben azt az egyetlen præjüket, hogy eddig csak ők tudtak -latinul deklinálni, most a lyányok is tudnak. Ez azonban rendjén van – -sem a nénik, sem az úrfiak nem küzdöttek a nőemanczipáczióért. De sohase -felejtem el, mikor most nehány hónapja Amerikában egypár helyütt egy -társaságba kerültem egy honfitársunkkal, aki itthon rettentően adja a -feministát. Amerikában a nők: emberek; akárkivel egyérő és egyenjogú -embernek tekintik magukat, ennek vannak el is ismerve, sokban -alkotmányosan is, és ehhez képest viselkednek is. Látták volna az én -feministámat, mikor az ő budapesti szultánallürjeit sehogysem tudta -applikálni itt, ahol az asszonyok nem odaliszkok. Látták volna -elhalaványodni, mikor kérdő és rendreutasító pillantást kapott ott, -ahova hódítói biztossággal ereszkedett le, s még inkább – s ez a -nevezetes! – elpirúlni, sőt kedvét veszíteni ott, ahol ő – elég csuda, -de tetszett, s ezt szemérmeteskedés nélkül megmondták neki. Lesujtottan -kisért haza, éjnek idején, holdvilágos nyáron, a csodaszép Central-Park -fasorain végig, kis, kétüléses cab-ben – s látszott rajta, hogy -gyávának, egész természetéből kivetkezettnek, lefokozottnak s -elférfiatlanítottnak érzi magát, mert nyugodtan ülhettem a lábától a -kocsiban. Mikor a fogadó kapujánál elbucsúztunk, így szóltam hozzá: -«Kedves Mózses, maga is csak vezetget bennünket az Igéret földjére, de -az ottvaló életbe belehal…» - -* * * - -A házasság két szerető szívnek arra való egyesülése, hogy elébb -megunják, majd meggyűlöljék s végezetre agyonkínozzák egymást. A czél -nem mindig ez, az eredmény majd mindig. Mi ennek oka? Alkalmasint az, -hogy e szövetség többnyire férfinak és nőnek találkozása, kik között az -ember és ember közt való viszonynak némi módosító mellékíze van. Igen -szép és igen erkölcsös beszéd, hogy a férfi s a nő viszonyának, főkép -pedig a házasságnak nem szabad tisztára az érzékek hevűletén épülnie, -hanem ezenfelűl barátságon, vonzalmon, egymás megértésén és -megbecsűlésén. De végre is ezek az érzések összeköthetik egymással ő -felségét, a szultánt s ő szentségét, a római pápát is – annak a _még -valaminek_ pedig, mely e tisztes érzésekhez a szerelemben s a -házasságban hozzájárul, megvan az a gonosz tulajdonsága, hogy visszahat -e tisztes érzésekre, még pedig úgy, mint a napvilág; ha kisüt, ezek is -fölragyognak, ha kialszik, ezek is elhomályosodnak. Már most nem -állítom, hogy nincs a világon örök szerelem, bár még nem volt szerencsém -találkozni vele. Ám a legörökebb, a legállandóbb szerelem is olyan, mint -bizonyos villamos áramok: folytonos kigyúlások és kialvások sorozata, s -ezekkel, mondom, együtt gyulad ki és, ez a bökkenő, együtt fordul -viszájára az egymásban való baráti és emberi gyönyörködés. Ez már magát -a szerelmet is igen kényes és kormányozhatatlan dologgá teszi, -legfeljebb az emberi műveltséghez képest leleplezetten azzá, aminek -egyszerű rokonainknál, az állatoknál leplezetlen őszinteségben látjuk: -dühös és fájdalmas marakodássá, melyben mintegy boszút állunk egymáson -azért, hogy mi, akiknek minden porczikánk azt súgja, hogy magunknak -éljünk, az élet rendjén mégis ennyire egymásra szorulunk. Ám a szerelem -anarkia, melyben jogot és kötelességet önkéntes megegyezés, valóságos -erő előtt való meghajlás, valóságos gyengeséggel való visszaélés -osztogat és állapít meg, – időről-időre, akár perczről-perczre ez erők -váltakozásához képest váltakozva. A házasság e váltakozáshoz nem tud -hozzásímulni. Merev, mint minden írott szerkezet. Szabályozni akarja -azt, ami szabályozhatatlan. Állandóságot parancsol arra, ami -változékony; kötelességgé teszi, ami csak önkéntes adó lehet, s ezzel, -az érzékek hamis optikája révén, személyében és mindenestül -meggyűlölteti velünk azt, akiben pedig csak a kényszerűséget gyűlöljük – -mint ahogy minisztereket buktatunk, pedig csak kormányt akarunk -buktatni. A Tristram Shandy édes apja minden este lefekvés előtt fel -szokta volt húzni a fali órát, aztán odaült csevegni kedves neje -ágyához. Az asszonyság ezt annyira megszokta, hogy ha az ura ott -feledkezett a kandalló mellett a bibliaolvasásnál, odakiáltott hozzá az -ágyból: Mr. Shandy, ne felejtse el fölhúzni az órát! Ime a házasság – s -ha az egyházatyák el is hiszik, hogy ez megfér a szerelemmel s az -erkölcscsel, azt csak nem hihetik, hogy megfér a barátsággal, a -vonzalommal, az egymás megértésével és megbecsülésével? - -* * * - -Mindez áll még az örök szerelemre is. De nemcsak örök szerelem van a -világon, s ha az első szerelemről sem tehetünk, hogy’ tehetnénk a -többiről? Legfeljebb lemondhatunk róla. Ez a lemondás lehet magasztos, -lehet dicső, lehet erkölcsös; lehet olyan titkos, hogy csak az isten tud -róla, s lehet oly tökéletes, hogy a vér is elfelejti, mig a szivből az -agyvelőbe ér. De a sziv nem felejt, s valahol ő rá szükség van, ott érez -és éreztet, s mentül kevesebbet szabad éreztetnie, annál többet érez. S -nemcsak az egyik sziv érzékeny: a másik is az; megérzi a legcsekélyebb -változást, és vérzik bele. Ilyenkor maga a szerelem is szomoru, -fájdalmas, elviselhetetlen. De a házasság ennél is több: -elviselhetetlenség, amit el kell viselni. - -* * * - -S ekkor előállanak a bölcsek és javítani akarják a házasságot. -Elismerik, hogy sok a viszássága, s enyhíteni akarnak rajta. Meg akarják -könnyíteni a válást: a gyengébb, a kizsákmányoltabb félnek, az -asszonynak, emberi jogokat akarnak biztosítani a házasság rabságán -belül. S nem veszik észre, hogy a rabság azért rabság marad, aminek nem -a hibái a hibák, hanem ami maga a hiba. Hogy a férfi asszony nélkül el -nem lehet, az éppoly örvendetes vagy szomoru adottsága a természetnek, -mint az, hogy dolgoznunk kell, hogy megélhessünk. De _emberi_ intézmény, -melyhez a természetnek semmi köze, hogy egyik embernek a másik hasznára -kell dolgoznia, s _emberi_ intézmény, melyhez a szerelemnek semmi köze, -hogy férfi és nő csak házasságban kerülhessen össze. Igaz, a -természetben is előfordul a házasság. De elsőbb is többnyire olyan -okokból fordul elő, mint az embereknél, tudniillik gazdaságiakból; a -terület, amit például az oroszlán egy éjszaka alatt meg tud járni, nem -tud többet eltartani két nagyevő állatnál s azok kölykeinél. Aztán meg -mi közünk nekünk a természethez, ha megszabadulhatunk tőle? Az is -természetes volna, hogy négykézláb járjunk és füvet együnk, mégis kocsin -járunk és pástétomot eszünk. A természetnek csak két kényszerűségétől -nem tudunk, amig élünk, megszabadulni: az éhségtől s szerelemtől. Ami -elménk és erőnk van, mind arra kell fordítanunk, hogy e két -legyőzhetetlen kényszerüséghez képest mentül kellemesebben rendezzük el -életünket. Nem ilyen berendezés: sem a mások hasznára való dolgozás, sem -a házasságba beleszorított szerelem. - -* * * - -A házasságot ma két gyökér tartja. Az egyik a mai gazdasági rend, s ezen -belül nemcsak maga a magántulajdon, hanem főkép az, hogy a nők nem -tudják magukat eltartani. Ahol a nőnek van keresete, mint például a -szinház körül, vagy ahol férfi és nő egyformán keres vagy nem keres, -mint a nép körében, ott az erkölcs és a házasság fölötte ingatagon áll, -s így állana a legfelsőbb rétegekben is, ha erősen nem tartaná a -tulajdonjog, melyet odafenn hatalom, elsőszülöttségi intézmények s egyéb -effélék különös becsületben tartanak, s ha, mint az orosz abszolutizmust -a bomba, az uri házasságokat nem enyhítené a házasságtörés. A másik -gyökér a szülőnek a gyermek iránt való szeretete, melylyel az állam a -legszemérmetlenebb módon visszaél – többek közt úgy, hogy a nőt semmivel -sem kárpótolja azért a szolgáltatásért, hogy neki polgárokat szállít. -Már most nem szorul az én tollamra, mert éppen elégszer kifejtették, -hogy a mai gazdasági rend, s ezen belül a nők keresetképtelensége sokáig -fenn nem nem állhat, mert már is elviselhetetlen kezd lenni még azok -számára is, akik híznak tőle. De ki kéne egyszer fejteni, s alkalomadtán -vállalkozom is rá, hogy szakasztott így áll a dolog a gyermek -szállításával és nevelésével is. Mentül inkább tudatára ébredünk annak, -hogy a gyermek is ember, akinek jogai vannak, de gyenge palánta, akit -nem lehet elég fáradsággal és művészettel gondozni: annál lehetetlenebb -lesz, hogy e végtelen nehéz és végtelen erőt és időt fogyasztó -kötelesség minden gondja és terhe a szüléket nyomja, és, viszont, ne -tekintessék éppoly munkának és szolgáltatásnak, mint minden egyéb, -amiért kárpótlás vagy bér jár. Mihelyt a nő maga is el tudja magát -tartani, vagy jobban mondva, nem szorul férfira, hogy éhen ne haljon: -nevethet azon a férfiasságon, mely a nőket szerelmi életük szerint -osztályozza, – s mihelyt a gyermek nem lesz megölő gondja az anyának, és -sorsa nem azon fordul meg, van-e apja: menten vége lesz mindenestül a -házasságnak, mely a nőnek az éhségtől vagy a becstelenségtől való -félelmében kötődik, s a gyermekért való reszketés miatt nem bomlik föl. - -* * * - -Ha mindezzel szembe azt vetik, hogy: hogyan, meg akarod tiltani, hogy -két szerető szív egy életen át hiven kitartson egymás mellett, a férfi -az ő asszonya s az ő gyerekei mellett? Dehogy, de lehet az házasság -nélkül is, sőt házasságon belül; Victor Hugo, például, házas létére egy -életen át híven kitartott – a szeretője mellett. - -* * * - -S hogy mindez erkölcstelenség, s ellenkezik az isteni és emberi -törvényekkel? Hát akkor a házasság-tisztelő egyház mégis a saját papjait -mért tiltja el (vagy megója?) a házasságtól? - -* * * - -Ez az Ellen Key meg ez az Edward Carpenter, meg mind a többi -kölcsönkönyvtári próféták, kik különben inkább Németországban próféták, -mint saját hazájukban: minden bizonynyal igen derék, igen becsületes, -igen jóravaló, igen elmélkedő és igen értelmes asszonyságok és uraságok, -s amit mondanak, az javarészt szent igazság. De hogy is mondta Tisza -István? Az is igaz, hogy ma csütörtök van, még sem mondok róla -szónoklatot. Nem bizony, és, kivált, nem vágok hozzá próféta-ábrázatot. - -* * * - -Mikor ezt valahol kiírtam, egy kemény eszű és biztos tollú irónő, -Neményi Erzsébet, kitanított, hogy a prófétának nem ujságok kitalálása a -tisztje, hanem az a szent vajákosság, mely a kirakatokban forgalomba -kerülésük előtt elfakult igazságokat csillógóra tudja átsikálni, s e -csillogással tudja ráhipnotizálni a sokaságot arra, hogy az igazságot -forgalomba fogadja. Ez ellen nem szólhatok, mert ez igaz. Át kell -látnom, hogy egyfelől a próféták sohasem mondtak uj dolgokat, csak az -intellektuálisokban földerengett igazságokat népszerűsítették látnoki -szivóssággal, másfelől nem az intellektuálisok fölrázására kellenek a -próféták, hanem a sokaságéra. Sőt tovább is kell mennünk, s észre kell -vennünk, hogy az intellektuálisok nem is valók prófétáknak, mert a -túlságos értelmesség nem kedvez a tökéletes meggyőződésnek – prófétának -pedig csak az való, aki maga is föltétlenül s a kételkedés legkisebb -maradéka nélkül hisz abban, amit másokkal el akar hitetni. Igaza van -Neményi Erzsébetnek: Beecher-Stowe asszonyság inkább volt jó lélek, mint -nagy lélek, s ezért tudott többet tenni a rabszolgaság megtörésére, mint -az előtte próbálkozott nagy lelkek. - -* * * - -Sőt el kell ismerni, hogy ezeknek a kölcsönkönyvtári prófétáknak -hivatásuk, nagyon komoly rendeltetésük van. E hivatás nyilván ugyanaz, -mint a szoczialista agitátoroké, noha Ellen Key az ő két kedves -tárgyában: a nő- s a gyermekkérdésben nem olyas véglet, mint a -társadalmi és gazdasági mozgalomban a szoczialdemokráczia, hanem olyan -középszer fél, mint a polgári radikalizmus. Ellen Key nem hirdet -radikális feminizmust, felforgató nőemanczipácziót, sőt álmaival és -tanításaival teljesen a mai család s a mai társadalmi rend alapján áll. -Innen az ő nagy hatása azokban a polgári rétegekben, melyek érzik ugyan -a mai intézményeknek s a mai rendnek fogyatkozásait s viszásságait, de -egyben sokkal inkább hasznavévői is e rendnek s ez intézményeknek, -hogysem másfajta világra vágynának vagy másfajtát csak el is tudnának -képzelni. Ám e szűkebb mezőségen is áll kicsiben, ami áll nagyban a -szocziális és gazdasági mezőség egész hatalmas területén. A fejlődést s -a változást itt sem azok fogják kikényszeríteni, akik a mai rendnek -kiváltságosai, hanem azok, akik mostohái és kerítés mögül nézői. A nő s -a gyermek jogát nem azok fogják kiküzdeni, akik a mai szolgaságon belül -mégis husos fazekak mellett ülnek, hanem azok, akiknek csakis káruk és -rabságuk származik a mai világrendből. Tehát azok a nők, akik nem sokat -elmélkednek családról és kitartottságságról, mert nem jutnak el családi -élethez s maguknak kell eltartaniok magukat; a vagyontalan vén szűzek, -az utczára vetett leányfővel anyák, a vadházasságban élő népbeli -asszonyok, a gyárban s a mosóteknő mellett senyvedő munkásnők, a -szemétdombon felnövő zabigyerekek, a fegyházak s a csókpiaczok számára -születő emberpalánták, s mindazok a szabályhoz képest óriási többségben -lévő kivételek, akik vagy bele sem jutnak a családba, vagy egy rabsággal -több számukra a család. Jó ház-e, szentegyház-e a mai család, s -általában a házasság s a nő- és gyerektartás, azt nem nézik a rajta -kívül rekedtek, hanem ráfogják a csákányt, amiért ők már nem fértek -bele. - -* * * - -S itt kezdődik, e csákányok közeledtével, az Ellen Keyk hivatása. Ők -végzik azt a munkát, amely belevág a Lassalle abbeli mélységesen -tudományos megfigyelésébe, hogy az uralkodó rend maga-maga alatt vágja a -fát. A kitartottság s a kiváltságosság sem fenékig tejfel; tele van -viszásságokkal s elviselhetetlenségekkel. Viszont, ha ezeken változtat, -a fejlődés nem fér meg a régi falakon belül. Minden új szabadság új -terhekkel is jár, s a szűz vállak e terheket nem birják. Az emberi -fejlődés minden terén így van ez. Az egyháznak császárok és tudósok -kellenek, hogy mindenhatóvá tegyék, de nem tudja keze alatt tartani a -világi hatalmat s a tudományt. A királyoknak pénz és katona kell, de a -bankár pénzt csak országoknak ad, nem királyoknak, s az ország csak úgy -ad katonát, ha ez a katona az övé is. A kapitalizmus fejlődése -megköveteli a termelés és a fogyasztás szervezését, kartellokkal és -trösztökkel – s ezzel fele úton elébe vág a köztulajdonnak, mely a -kapitalizmust megdönti. És így tovább, és így tovább – s mikor az Ellen -Keyk s az Edward Carpenterek a szerelmes ember, a nő és a gyermek -számára új jogokat, jobb bánásmódot, megfelelőbb életet követelnek, -olyan terheket rónak a mai családra s a mai szülékre, melyeket azok el -nem birnak. A magánháztartás mind kevésbbé birja már el a művelt ember -kényelemre való igényeit. A családi életen belül nem fér el az a nő, aki -több vagy egyéb is akar vagy kénytelen lenni, mint az ura nősténye, a -gyerekei anyja s az egész család szolgálója. S én apa és te anya nem -tudjuk a mi fogyatékos eszközeinkkel, a mi ezerfelé való -lekötöttségünkkel, a mi dilettáns ügyetlenségünkkel úgy nevelni s úgy -ellátni gyermekeinket, ahogy’ már átlátjuk s a jó és nemes Ellen Keyk -átláttatták velünk, hogy kellene. A családot akarják mindenféle helyes -és nagyon is megokolt reformokkal ráfordítani tulajdonképeni -rendeltetésére. Csakhogy ezek a reformok gyengítik a család -viselőképességét, mint ahogy a velenczei harangtorony abba roskadt -össze, hogy a toronyőrnek szűk volt az ő földszintes szállása, s mind -többet vájt ki falaiból. Ha valaki azon időkben csákányt fogott volna a -Campaniléra: csodálkozott volna, mily könnyen omlik össze csákánya -alatt. - -* * * - -Igen, a családot s a házasságot szakasztott az a végzet fenyegeti s -olyan mód fenyegeti, mint a magántulajdont s a kapitalizmust. Egyfelől -belső fejlődésbeli szükségei vetnek fel benne olyan reformokat, amiket -el nem bir. Másfelől a külső ostrom ellen való védekezés kényszeríti -olyasmik megtételére, amikkel fele úton utat nyit az ostromlóknak. A -családot s a házasságot egyformán kerülgetik a benne élők, akiket -fojtogat, s a kivüle állók, akiket megrövidít. Például: a törvényes -gyerek, akinek jogai vannak, s a törvénytelen gyerek, aki jogokat -követel. Például: a férj s a feleség, aki unja egymást, de nem válhat a -gyerek miatt, s a legény s a leány, aki kivánja egymást, de fél a -gyerektől. Az asszony, aki a maga erejéből akar megélni, s ha meg tud -élni, nem akarja magát szerelméért kitartatni, s a némber, aki ha eladja -magát, nem akar a vevője előtt becstelen lenni. Például – de minek -néhány példa, mikor minden egyes eset egy-egy példa? S minden egyes -példa azt is megvilágítja, hogy a legkülönbféle társadalmi, gazdasági és -politikai vonatkozások egybefonódtak, s nincs külön asszony- és -gyerek-kérdés, mint ahogy nincs külön munkáskérdés, hanem van egy nagy -és mindent egybefoglaló kérdés: az, hogy a mai gazdasági és társadalmi -rend emberi életet biztosít-e minden ember számára? A felelet az, hogy: -nem – s ezzel együtt dőlt el a sorsa s egy megoldásban fog elkövetkezni -a felbomlása minden mai intézményének. Ez nem azt jelenti, hogy egy -bizonyos napon vagy épen egy nap alatt, hanem igenis egy időben folyó s -egymásba patakzó fejlődésbeli folyamatban. E folyamatot mindenki -sietteti, aki egy és más helyen javítani, mert megmenteni akarja a mai -világot. Ellen Key igen értelmes úri nő, de nem hiszem, hogy át tudná -érteni, mily veszedelmes izgató ő az ő saját arany középszere ellen. - -* * * - -Bizonyos, hogy minden rabszolgaságok közt a gyermekeké szűnik majd meg -utoljára. - -Először azért, mert ők a leggyengébb elnyomottak. - -Másodszor, mert ép ezért nem tudnak magukon segíteni, és másoknak kell -segíteni rajtok. - -Harmadszor, mert legjobban rászorulnak mások jóságára és -áldozatkészségére, sőt enélkül elpusztulnának. - -Negyedszer, mert senkivel szemben annyi igaz magja nincs a -kizsákmányolók szent frázisainak, mint a gyermekkel szemben, s ha a -munkás nevet is azon, hogy a haza akkor is szent, ha mostoha, s a nő -nevet is azon, hogy a férfi a világ urának született: a gyermek nem -nevethet azon, hogy apa a legtökéletesebb lény, anya a legdrágább, mert -ez – bizonyos fokig – többnyire igaz is, ezenfelül pedig a gyermeki elme -hajlik az itélet nélkül való elhivésre. - -Ötödször, mert egy rabszolgaságnak sincs annyi húsos fazeka, mint a -gyermekének. - -Hatodszor, mert egyiknek sincs annyi gyökere a természeti adatok közt, -mint ennek. - -Mindazonáltal a szülő s a gyermek közt való viszonynak némely -jogtalansága már ma is szembeötlő. Tulajdonkép mi jogom van valakinek -parancsolnom, s egész életére kihatóan a magam ízlése szerint -alakítgatnom őt, csak azért, mert életét nekem köszönheti? S még ezt nem -is nézve: társadalmi intézményül mily rettenetes és igazságtalan, hogy -valakinek egész jövendője, mert neveltetése s életre való -fölszereltetése azon forduljon meg, mely osztálybeli s mily vagyoni -állapotu emberek voltak szülői? A szegény ember s a gazdag ember közt -való aránytalanságnak miért kell a kaszt végzetességével folytatódnia a -szegény ember fiában s a gazdag ember fiában? S még egy körrel szűkebbre -lépve: a gazdag ember mért kényeztetheti, a szegény ember mért -kínozhatja agyon gyermekét? _Ez_ a szabadság még csak a mai világrendből -sem következik; Amerikában a hatóságok már igen nagy hatalommal és -hatáskörrel nyulnak bele a gyermekek nevelésébe, ellátásába és -megvédésébe. - - - - -A MALTHUS EVANGYÉLIOMÁBÓL. - -Vala pedig Karácson havában, hogy az Irástúdók beutazván a városokat s a -falvakat, mindenfelé csöndességet találnának. - -S nem hallatszék kis gyermekek sivalkodása, s nem hallatszék azoknak -nevetésök. - -S nem találtaték kis gyermek országszerte a hajlékokban, hanemha egy és -ritkán ha kettő. - -Szólának ezért az Irástúdók, mondván: Bizony bűnösök ezek. - -S szólának a falvak öregeinek, mondván: Bizony, ti öregek, bűnösök -vagytok. - -S szólának a férfiaknak s az asszonyoknak is, mondván: Bizony, ti -férfiak és asszonyok, bűnösök vagytok. - -Mert a kis gyermekek ünnepe vagyon ma, s a Megváltó születék gyermeki -formában. - -S imé a ti hajlékaitokban nincsenek gyermekek, hanemha egyen, s ritkán -ha ketten. - -És szóla a Megváltó, mondván: Ne tiltsátok meg a kis gyermekeket, hogy -hozzám ne jöjjenek, mert ilyeneké a mennyeknek országa. - -S imé üresek a pitvarok s az udvarok, s nincs kis gyermek, hogy a -Megváltó elejébe menne. - -Avagy uj Heródes támada-é, hogy elküldvén szolgáit, levágatna minden -gyermekeket határitokban, két esztendőseket s azoknál kisebbeket? - -Avagy nem mondá-é az Ur: hogyha valaki megszámlálhatja a földnek porát, -a te magod is megszámláltathatik, és számláld meg a csillagokat, ha -azokat megszámlálhatod: igy lészen a te magod? - -S nem ölé vala meg az Ur Ónánt, ki nem akart az ő báttyának magot -támasztani? - -Bizony mondjuk néktek: lésztek ti ezért gyülölségesek mindenek előtt. - -Az aratásra való gabona sok lészen, de az arató kevés lészen. - -Jaj nektek, kik az Urtól mélységesen elrejtitek a ti tanácstokat, s -cselekedeteitek sötétségében azt mondjátok: Kicsoda lát minket s kicsoda -veszen minket eszébe? - -Mert olyan lészen, mint a por, a ti ellenségteknek sokasága, s az -erőseknek sokasága, mint a polyva, mely elragadtatik a széltől és lészen -hirtelen és hamar. - -Felelének pedig az öregek, mondván: Mi nem félünk. - -Sípoltunk néktek, és nem tánczoltatok, siralmas énekeket énekeltünk -néktek, és nem sirtatok. - -Nemdenem: ha igaz egyik szó, igaz akkor a másik is? - -Ha pedig nem igaz az egyik szó, igaz lehet-é a másik? - -Tekintsetek az égi madarakra: azok nem vetnek, sem aratnak, sem a csürbe -nem takarnak, mindazáltal a ti mennyei Atyátok eltartja azokat. - -Mi pedig nem vagyunk drágábbak azoknál. - -Mert mi vetünk és aratunk és csürbe is takarunk, mindazáltal minél több -az arató, a gabona annál kevesebb. - -S könnyebb a tevének általjutni a tü fokán, s könnyebb a gazdagnak -béjutni a mennyeknek országába, mint a szegénynek megnyerni, amit kér, a -keresőnek megtalálni, amit keres, és a zörgetőnek megnyittatni. - -Mert szoros kapu és keskeny ut, amely viszen az életre, s nem találjuk -meg azt, hanemha kevesen vagyunk. - -Mert a rókának barlangja vagyon, a vadgalambnak fészke vagyon, de a -szegény ember fiának nincs hol lehajtania fejét. - -Mert a róka nem oroszlánya a rókának, s a vadgalamb nem vércséje a -vadgalambnak, de az ember farkasa az embernek. - -Pusztaságban lakunk és zúgolódik egész népünk a pusztában. - -De estve nem jönnek fürjek, hogy a mi táborunkat ellepnék, s mikor a -harmatszállás megszünnék, ímé, nincsenek a pusztának szinén apró -gömbölyegek. - -Ekképen ha megadtuk a Császárnak, ami a Császáré és Istennek, ami -Istené, s ha megmérjük a Gómerral, ami megmarad: bizony, aki sokat -szedett vala, sokja vagyon, aki keveset szedett vala, kevese vagyon, -akik sokan vannak, kevesök vagyon, s akik kevesen vannak, sokjuk vagyon. - -Nemcsak Istennek minden Igéjével él az ember, hanem kenyérrel is, a -kövek pedig csak a gazdagoknak változnak kenyérré. - -S öt kenyerekből és két halakból ha nagy sokaság ejénd, meg nem -elégedéndnek egyen-egyen. - -S felelének a férfiak is, mondván: Mi sem félünk. - -Mert ha fiaink megnőttek, mint a latrokra, nem úgy jönnek-é rájok, -fegyverekkel és fustélyokkal, hogy megfognák őket? - -S valaki köztük nem fog fegyvert, nem kell-é fegyverrel vesznie? - -Bizony mindennek, akinek vagyon, adatik és megszaporittatik, akinek -pedig nincs, amije vagyon is, elvétetik tőle. - -Minden gonosz és rest szolgák tudjuk már, hogy az ur ott is arat, ahol -nem vetett, és ott is takar, ahol nem vetett. - -Mi haszontalan szolgák pedig vettetünk a külső setétségre, holott van -sírás és fogaknak csikorgattatása. - -Ha pedig gyüjtünk kincset e földön, a rozsda és a moly meg nem emészti, -a lopók ki nem ássák és ki nem lopják, de lészünk kedvesek Isten és -ember előtt. - -S felelének az asszonyok is, mondván: Mi sem félünk. - -Ahol a mi gyermekünk vagyon, a csillag nem áll meg a hely felett. - -Királyok nem tesznek néki tisztességet, kincseket nem hoznak elő, s nem -adnak néki ajándékokat, aranyat, temjént és mirhát. - -A mi leányainknak, ha lámpásikban nincsen olajok, az eszes szüzek nem -adnak nékik, s ha szólándanak a vőlegénynek, mondván: Uram! Uram! nyisd -még nékünk az ajtót, a vőlegény felelénd, mondván: Bizony mondom néktek, -nem ismerlek titeket. - -Ha pedig a városban bünösek, az ő sok büneik nem bocsáttatnak meg nékik, -mert igen szerettek. - -S ha fiaink átmennének Genezáret földére, minekutána hiába várták volna -az öt kenyerek csudáját: mikor a hajónak evezésében veszekednének, az -éjtszakának negyedrészekor senkisem jár mellettök a tengeren, mondván: -Bátorságosak legyetek, én vagyok, ne féljetek. - -A mezők liliomainak megvagyon az ő öltözetök, de az ember kisdedeinek -nincsen ruhácskájok. - -Ha lehetséges, hogy elmuljék ő tőlük a pohár, nosza muljék el őtőlük a -pohár. - -S ha a kis gyermekeké a mennyeknek országa, nosza maradjanak ők a -mennyeknek országában, - -Hallván ezeket az Irástúdók, elszomorodék az ő lelkök mindenfelől. - -Fölnézvén pedig a magasságos mennyekbe, csak setétséget látának ottan. - -S ezen nap nem vala békességök a jóakaratu embereknek. - - - - -SZERELMI TÖRTÉNET. - -– _Emma asszony meséiből._ – - -A multkor, egy végsőt vonagló jouron, valaki, férfiember, akivel magunk -ültünk egy fülkében, egyszerre elhallgatott, letette csészéjét, s olyan -à propos-s hangon, mint akinek éppen most jut valami eszébe, azt kérdi -tőlem: - -– Emma, tudja, hogy mi mind a ketten megöregedtünk? - -Én egyet hörpintettem a teámból s a csésze széléről feleltem: - -– Köszönöm szives kérdését, tudom. - -Az emberem elpirult: - -– Talán megbántottam? - -Én fejemet ráztam: - -– _No mention_, mint az egyszeri udvarias ember mondta, mikor elgázolták -és a ló belelépett a szemébe. - -… A fülke voltaképp csukott erkély volt, s én az ablaknál ültem, ahonnan -kiláttam a Dunára, melynek szürke bőrét himlőhelyessé petyegette a -szakadni kezdő télvégi eső. A híd lábánál egy toprongyos munkásféle -lökött el magától, egy hajszál híja, hogy nem a vizbe, valami vedlett, -rongyos némbert, akivel odajövet, egy negyedórával azelőtt nagy -röhögések közt láttam kergetődzni a híd íve alatt. Én is letettem -csészémet, egy darabig belebámultam a leszálló estébe, a láthatatlanná -szürkülő esőbe, aztán megráztam egypárszor a kalapomat, mint a pompes -funêbres-lovak a tollbokrétájukat: - -– Tisztelt úr, mondok magának valamit. Tudom, hogy maga tulajdonképp nem -egoista, sőt magából a szamaritánus beszél. De végre is én legalább már -asszony vagyok, akinek gyerekei vannak, továbbá annyira vén mégsem -vagyok, hogy egészen bizonyos volna, hogy _így_ fogok meghalni, anélkül, -hogy tulajdonképen a szerelmet megismertem volna. Ellenben ma olvastam -az ujságban, hogy odakinn a szegényházban egy százhárom éves hajadon -haldoklik. Százhárom éves! Hajadon! És haldoklik! Lássa, ha maga igazi -szamaritánus és igazi lovag, akkor most rögtön kocsiba ül, kihajtat a -szegényházba, és nem engedi, hogy ez a szegény nő _így_ haljon meg, -anélkül, hogy a szerelmet megismerte volna! - -… Miért gondolják a férfiak, hogy a szerelem oly nagy dolog? Azért, mert -ők kellenek hozzá? Én nagyon tisztelek mindent, ami emberi, sőt mindent, -ami állati, de egészen biztos vagyok benne, hogy a szerelmes szerelem -bizonyos mértéken és koron túl éppúgy csak szokás és megszokás, mint a -dohány vagy a szesz, ami nélkül igen jól el lehet az ember. Igaz, hogy -én azt is bolondnak tartom, aki nem iszik vagy nem dohányoz, noha jól -esik neki – én bizony megtenném, ha kivánnám. De beteg ember, aki nem -tud meglenni szesz, dohány és regény nélkül. Nem keresem az életben a -holdvilágot, de mindig valami nevetségeset és sértőt találtam az udvarló -férfi abbeli pretenziójában, hogy én, intelligens lény, tőle, két lábon -járó földi teremtéstől, exaltálódjam. Hogy fantaziáljak róla. Hogy -megbóduljak tőle. Az életnek egyáltalában nincs értelme és tartalma, s a -temetők kapujára azt kellene fölírni: _Tant de bruit pour une omelette!_ -De aztán nem is echauffirozom magam, hogy az én életem egy nuance-szal -kisebb vagy nagyobb szamárság legyen, s végül, a nagy leltározáskor, -egygyel több vagy kevesebb semmi találtassék benne. - -Az uramat azért siettem az ügygyel pukkasztani. Ez sohasem árt. Mikor -vacsora után bevonult pálinkázni a szobájába, utána mentem: - -– Hallja, máma valaki ajánlkozott, hogy hajlandó megszakítani segíteni a -maga oldalán való életem egyhangúságát. És figyelmeztetett, hogy elmult -a szép nyár, használjam fel az órákat, mert az idő eljár. - -– Úúúgy… dünnyögte a nagyságos úr, roppant egykedvűen. – És maga mit -felelt? - -– Én? Semmit sem feleltem. De a dolog nyugtalanít. Úgy érzem magam, mint -a sivatag utasa, mikor megérzi, hogy közeledik a számum. - -A nagyságos ur nevetett és vállamra tette kezét: - -– Teringettét, ezt szépen mondta. Hát tegyen is úgy, mint a sivatag -utasa. Mikor az érzi, hogy jön a számum, a tevéje mögé bujik, s úgy -várja be, míg a vész elvonul. - -– Maga nemcsak szép, hanem szerény is – feleltem. – Jó, hát majd maga -mögé menekülök a kisértés elől. Holnap vasárnap van, vigyen ki a -Margitszigetre. A gyerekeket ellátom másfelé, és kettesben leszünk, -egyedül. - -… A szigeten kevesen voltak, és fülledt volt, mint egy filharmóniai -hangverseny. Kigomboltam a spenczeremet, aminek az asztrakánja már -darabonkint mállott le rólam a végtelen tél után. Hallgattam és -unatkoztam. A nagyságos úr detto. A nehéz, párás levegőtől a lábunk -olyan volt, mint az ólom. A sziget derekán leültünk egy padra. Egy csomó -karcsúra kopasztott tölgyfa meresztette karjait ég felé. Az egész olyan -volt, mint egy szekularizált szent berek. Az Arany János tölgyei előtt -ültünk. - -A padon mindenféle firka, még tavalyról maradt. Naturalista iskola. -Mindegy: szerelem kell a népnek. Magam is szerelemre gondoltam. -Asszonynak nem szabad unatkoznia, mert mindjárt szerelemre gondol. - -A nagyságos úr megérezte. Igen komolyan nézett rám, szomorúan gúnyos -mosolygással: - -– A teve nem szuperál, úgy-e babám? Ne telefonáljak annak az önkéntes -mentőnek, akiről az este beszélte, hogy ajánlkozott? - -Elszégyeltem magam, s másról kezdtem beszélni. Irodalomról! Borzasztó, -mikor egy asszony az urával irodalomról beszél. Ettől már csak egy lépés -van addig, hogy az anyagi helyzetről beszéljen vele. - -– Furcsa, – mondta ő – hogy ennél a maga Arany Jánosánál milyen kevés -szerepe volt a szerelemnek. Mintha nem is lett volna költő és művész, -pedig bizony isten az volt… - -– Igen, – feleltem én – csakhogy paraszt volt és magyar. Paraszt, tehát -igazában erkölcsös, szemérmetes és igénytelen. Magyar, tehát keleti vér, -szultán. Nézze: hiszen csoda, hogy a szerelmet mennyire ismeri. De csak -a mienket, asszonyokét. Azt is csak a feltétlen imádót, azét a lyányét -vagy asszonyét, aki maga-magát nem is érzi, csak lobog vagy titokban -hervad a szeretett férfiért vagy vetélkedik az ura szerelméért. A -férfi-szerelem pedig az a patrice, az a poinçon, ami ennek a matrice-nak -megfelel, a szultán, aki biztosra veti a zsebkendőjét; nap az ő -szerelme, kire süt, az olvad. A magyarnak méltóságán alul van, hogy -boldogtalanul legyen szerelmes és törje magát egy asszony után. -Megvallom magának, – megvallhatom, mert nincs rajta mit megvallani – -hogy egyszer Abbaziában, mielőtt maga lejött értem, két hétig sülve-főve -együtt voltam egy török úrral. Nagyon kellemes ember volt, és művelt, -tökéletes párisi. De nekem feltünt, hogy soha egyébről nem beszélt, mint -arról, hogy ő «már» szeret engem. Egyszer sem jutott eszébe megkérdezni, -hogy én «már» szeretem-e őtet. Ez magától értetődött. - -– No, és nem volt igaza? - -– Nem. Én is magyar vagyok, és ragaszkodom a paritáshoz. - -… Beesteledett. Fölszedelőzködtünk. Visszaindultunk az alsó szigetre, -hogy meguzsonnázzunk. A nedves talajon hangtalan lépéssel tértünk ki a -főutra. Mikor kibukkantunk, egy magas barna férfi hirtelen lekapta -karját egy karcsu szőke asszonyka derekáról. Fürkészve néztek ránk, hogy -láttuk-e? Az asszonyka erőltetett elfogulatlansággal kiabált az ura -után, hogy mit szalad előre. Az visszafordult és megvárta őket. Magas, -komoly, öregedő ember volt. Két gyerek volt vele, egy kamaszodó fiu s -egy növőben levő lány. Az asszony is, a partnere is ismerős volt -előttem, s egy percz alatt eszembe jutott, honnan. A nyáron lesz kilencz -éve, hogy a kiállításon láttam őket délutánról délutánra. Az asszony -akkor fiatal menyecske volt, s az ura derék, szép szál ember, aki minden -este kijött értük a kiállitásba. Értük, mert a magas barna férfi már -akkor is az asszony körül volt, csakhogy fiatal ember volt még, kilencz -évvel fiatalabb. Nekem már akkor is, ahogy báró Berzsenyi mondja, -rabbinus-szemem volt az effélék iránt, s láttam, hogy a fiatal ember -hiába vesződik. Most meg azt láttam meg, hogy nem vesződik hiába, de -egyuttal, ahogy a szituacziót megitéltem, a dolog még nem lehetett régi, -legfeljebb három hetes. Szegény ember megszolgálta. Kilencz esztendeig! - -A kioszkban a mi asztalunk mellé ültek, az asszony szembe került velem, -de kitért pillantásom elől. Szegényke hallgatag volt; a férje a kis -lyánynyal beszélgetett, halkan, szeretettel, a barátja pedig leverten és -bűntudatosan nézegetett át hozzám. Egyszerre az asszonyka is átnézett, -könybe lábadt szemmel, kérlelően. - -Én melegen, megértően, megbocsátóan néztem vissza, csak a szemem -szögletével kérdeztem: - -(– Hát érdemes volt?) - -Az asszonyka vállat vont. Majd odafordult az urához és hangosan szólt -hozzá, úgy, hogy mi is meghallottuk: - -– Borzasztó lehet úgy meghalni, hogy az ember nem is élt… - -Az ő ura csodálkozva nézett föl, én pedig ránéztem az enyimre: - -– Hallja? - -– Hallom – felelte ő. – De biztosítom, hogy ez az élet nem volna magának -való élet. Képzelje, hogy maga volna így kiszolgáltatva ennek a kis -szőkének, mint ő van magának! - -Hazakészültünk. Az uramnak igaza volt. Bolond, aki nem iszik és nem -dohányoz, mikor kedve is van hozzá, öröme is telik benne. De még -bolondabb, aki erőnek erejével erőlteti magát hozzá, holott örömet nem -okoz neki, csak idegessé teszi. - -Nehlyudov Dimitrij herczeg egy nyári estén körülbelül ezeket írta -naplójába: «Nagy Sándor, Czézár, Nagy Péter – ez mind _bliktri_. A -világtörténelemnek az a legnagyobb eseménye, hogy az 185*-ik esztendő -egyik nyári estéjén egy szegény, ágrólszakadt tiroli énekes egy óra -hosszat énekelt és mandolinozott Luczernben a körülötte nevetgélő -asszonyságoknak és uraságoknak, s mégis, egyiküknek sem jutott eszébe, -hogy a nyavalyásnak odadobott volna bár egy rézpolturát is.» Ez a -Nehlyudov a Tolsztoj egy régi novellájának, a _Luczern_nak a hőse, s az -öreg Tolsztoj e névre kereszteli az ő legutolsó regényének a -_Föltámadás_nak hősét is. Ez a Nehlyudov, ha naplót irna – s amilyen -romantikus, bátran irhatna naplót – e naplójába effélét irhatna: «Mózes, -Krisztus, Buddha, van benne valami: ez is megváltás. De az igazi -megváltás az, hogy én, muszka herczeg, feleségemmé akarok tenni egy -Maszlova nevü utczai leányzót, kinek annak idején, egy holdvilágos -éjszakán, én vettem el azt a kis tőkéjét, mely az ő formájú szegény -cselédlyányoknak egyetlen velükszületett java.» Nehlyudov ezt nem irja -meg, de három vaskos köteten át kaczérkodik e gondolattal. Dicséretére -legyen mondva: a _megváltás_ nem ő rajta mulik, a maga jószándékától -félig ittas, félig megrökönyödött gyenge jellemen, aki az ő megváltó -_anwandlung_ját annyira viszi, hogy a lopási historiába keveredett -leányzót elkiséri Szibériába is. Hanem mulik a lyányon, a női mivoltában -reális Maszlován, aki átérzi a nagy úr s az utczai leány közt való -viszonynak teljes természetellenességét, s Nehlyudov herczeg helyett egy -Simonsohn nevü politikai fogolyhoz megy, aki afféle utczai proféta. Így -találja meg a zsák a maga foltját, így _támad föl_ a Maszlova a maga -módja szerint, s Nehlyudov csak ezentúl fog föltámadni, egy új -regényben, melyet a hetvenhét éves Tolsztoj ki tudja, meg fog-e még -irhatni, s ha igen és ha bele is fog, ki tudja, az ő reális és igazmondó -tolla nem nyargal-e el vele a reális életfelfogás felé, hogy megint a -legkitünőbb praktikus czáfolatát irassa meg vele az ő neo-evangelista -próféta-ábrándjainak? Mert _ez_ a nagy Tolsztoj állandó tragediája: -sokkal jobban ismeri az életet, s becsületes iró lévén, sokkal kevésbbé -tudja meghamisítani, hogysem rá tudná huzni az ő nem e világból való -kaptafájára. Mert, nyilvánvaló, az okos Maszlova adja meg a legjobb -feleletet a Tolsztoj parasztevangyéliomára. Az uraságba beleromlott -bűnös világot nem lehet többé mesterségesen visszarontani a paraszti, -evangyéliomi primitivségbe. Ha mégoly igaz is, hogy minden ember egyenlő -s egy atyának fiai vagyunk valamennyien: a Nehlyudovok épp oly kevéssé -valók a Maszlováknak férjekül, mint ahogy Jean Jacques Rousseau, a mult -századbeli Tolsztoj, nagyon rosszul járt azzal a paraszt-szolgálóval, -akit – _retournons à la nature_ – feleségévé tett. Nem, a világnak ma -már csak egy megváltása lehetséges: az, hogy mind valamennyien -Nehlyudovok legyünk, mind csupa gőgös és gazdag nagy urak. Erre -határozottan több lehetség van az emberiségben, mint az evangyéliomi -lemondásra. Az egész emberiségnek kell felemelkednie, nem pedig azoknak -is letörnie, akik már egyszer _felül_ voltak. S ezért volt több igazság -Ferdinand Lassalle-ban, aki redingote-ban s galamb-szürke keztyűben -akarta megváltani az emberiséget, mint van Tolsztojban, a profétában, -aki munkás-zubbonyban és kaptafa mellett törekszik erre. S Tolsztoj, az -író, a tökéletes művész, akinél jobban kevesen ismerik az embert, -irásaival önkéntelen igazat ad a Lassalleoknak. - -* * * - -Balzac születését mindössze két nap választotta el Beaumarchais -halálától. Érdekes megfigyelni, mint forgunk e két alak körül; a köztük -való ellentétet vagy összefüggést mint érezzük ösztönszerűen; maguk a -Beaumarchais üzletei s a Balzac pénzábrándjai mint vezetnek bennünket -nyomra, s mégis ezt a nyomot mint vétjük el. Megállapítjuk, hogy -mindketten üzletemberek voltak, de az egyik jó végre jutott, a másik -rosszra. Megállapítjuk, hogy az egyik megkezdte a forradalmat, a másik, -irásaiban, szinte learatta. Látjuk, hogy Beaumarchais még az urakról ir, -míg Balzac már a bourgeoisie megírója. Csak azt nem látjuk meg, hogy -maga Balzac is már bourgeois volt, s ezzel az ő esetének az a kulcsa, -hogy ő kezdte meg sorát azoknak az iróknak, akik nem a más pénzén éltek, -hanem a magukén. - -* * * - -Beaumarchais még lakája volt az uraknak – s ha szemtelen lakájuk volt, -ha igazat mondott is nekik, és, amiben külömben kevés volt a tudatosság, -kikezdte is hatalmukat: ez nem változtat a valóságon, hogy belőlük élt, -az ő segitségükkel vagy az ő lóvátételükkel. Az úr meg a pap meg a -király, mig csak övé volt az ország, a hatalom s a dicsőség, ugyahogy -mindig Mæcenás volt, aki a vargával, borbélylyal, szabóval és inassal -együtt az írót is eltartotta. Néha, igaz, inkább cseppent, mint -csurrant, de mig az urak voltak az urak, a mesterember valahogy mindig -megélhetett náluk. Lőn azonban, hogy az urak uraságának befellegzett, s -a varga meg a szabó maga ura lett. Az uj úrnak pedig nem kellett énekes -madár, s az írók úgy jártak, mint a kanári, akit kieresztettek -kaliczkájából, hogy éljen meg ezentúl a maga emberségéből. A bourgeois -nem indult Maecenásnak, s ezzel az irók számára uj korszak kezdődött. - -* * * - -Egészen a XIX. század elejéig a művészek kitartott emberek voltak. Ez a -kitartottság benne volt a vérükben, s eszük ágában sem volt szégyelleni. -S hogy nem szégyelték: e szemérmetlenségük egy mély gazdasági igazság -ösztönszerü sejtelme volt. Kiki amilyen javakat termel, annyi joga és -módja van az életben. Ha én czipővel látom el embertársamat, ő kenyeret -ad érte, de nem több árát, mint amennyi czipőt én adtam, mert ha én -drága árat szabok, elmehet a szomszéd vargához, akitől ugyanily czipőt -vehet. A verssel, muzsikával, képpel meg szoborral némikép másképen áll -a dolog. Olyan verset, amilyet én írok, kerek ezen a világon senki más -nem tud irni. Viszont az én versem nem szól egy embernek, nem vásik el -egy esztendő alatt, hanem minden embernek egyformán tulajdona, s minden -időkre ép marad. Én tehát olyan jószágot tudok termelni, amit csak én -tudok megcsinálni, s csakis akkor, ha az élet aprólékosságaival nem kell -vesződnöm, ha a kenyerem biztos, és lelkem minden képességét e munkámra -fordíthatom. Minthogy az én jószágom az egész világ kincse, ennek a -világnak kötelessége megadni a módot, hogy ezt a jószágot meg is -csinálhassam. Egyszóval: jogom van arra, hogy kitartsanak, mint ahogy a -földnek joga van arra, hogy táplálják és megmunkálják, ha buzát akarnak -tőle, s a gyémánt megkövetelheti, hogy áldozzanak rá, ha gyönyörködnek -benne. Akinek nem kell az én kincsem, ám hagyjon elvesznem éhen, de -akkor azt a jogomat sem veheti el, hogy megvessem az ő baromiságát, mely -a kérődzők közömbösségével halad el az én gyémántbányáim mellett. - -Ez a megismerés lappang a művészek lelkében; ezért nem láttak szégyent -az ő kitartottságukban; ezért hajlongtak szolgamód a Mæcenás előtt, s -emelték ugyanekkor sértetlen önérzettel csillagokig az ő magasztos -üstöküket. S ezért nincs ma sem az a művész, legyen bár a gőgösök -leggőgösebbje, aki átallaná elfogadni a sine curát, s nincs az a költő, -legyen bár a leghajléktalanabb, aki becsületre s méltóságra egy sorban -ne tudná magát a paloták uraival. A bugris, ki maga megdolgozik minden -garasért s becsülete aszerint nő, amint a pénzeszsákja meggyarapszik: ám -vesse meg az éhenkórászt, kinek bár betevő falatja nincsen, mégsem akar -dolgozni, s ha tisztes keresetet adnak neki, neveti kötelességét s -gúnyolja kenyéradóját. Az éhenkórász meg őt veti meg, a barbárt, aki -bele tudta magát dolgozni a hatalomba, de úr lenni nem tud. Mert az úr -Mæcenás. - -Balzac művész volt és bugris. A művész tudta, hogy a teremtéshez -gondtalanság kell, de a bugris az ő új világnézetével már szégyelte -volna, hogy e gondtalanságot másnak köszönhesse. A bugris nem igen -mæcenáskodik, de maga sem szorul Mæcenásra. S ha ez a bugris véletlenül -művész, belepusztul abba, hogy maga akar a maga Mæcenása lenni. - -* * * - -Sokat szidták Guizot-t az ő híres _enrichissez-vous_jáért, mint ahogy -mindig szidjuk azokat, akik igazat mondanak. Valójában ő csak a -szinigazságot mondta – a bourgeois hatalomra akart jutni, a hatalom a -világ javaival való rendelkezés, a világ javai egyelőre még a régi urak -kezén voltak, s a bourgeois csak úgy tudott hozzájuk férni, ha utalványt -tudott rájuk kimutatni, vagyis: pénzt. Guizot nem mondott egyebet, mint -azt az egyszerű igazságot, hogy a bourgeoisnak, ha meg akarja tartani a -hatalmat, gazdagnak kell lennie, s a régi urak elől a hatalmat úgy -zárhatja el legbiztosabban, ha elszedi tőlük a hatalom kulcsát: a pénzt. -A bourgeois-história ezért pénzhistória; a bourgeois regénye ezért -finánczkönyv; Balzac, aki a bourgeoist megirja, ezért vesződik -folytonpénz-problémákkal – s hogy épen ő vált a bourgeois megírójává, -annak – a művészet szubjektiv dolog! – megvan az a szubjektiv kulcsa, -hogy maga is bourgeois volt, aki megértette, mert a maga bőrén -tapasztalta ki a bourgeois hányattatásait, kínjait és sóvárgásait. A -régi regényírók hősöket irtak le, isteneket és istennőket, akik sohasem -esznek, sohasem dolgoznak, s egyéb gondjuk sincs a szerelemnél. Mert a -régi urak valóban ily istenek és istennők voltak, akiknek semmi gondjuk -nem volt és mindenre ráértek – s a művésznek, aki kegyükön élt, szintén -megenyhítették az élete gondjait. Az uj regény már az uj embert írja le, -kinek szerelmeit megzavarja a kenyér gondja, kinek az életen való kedvét -megmérgezi a munka kényszerűsége, s ki a költőt is részvétlen lökdösi -ugyanebben a keserves küzdelemben. Beaumarchais boldog öregséget töltött -a maga palotájában, mert a mások pénzén építette. Balzac kimerülten -esett össze a palotája küszöbén, mert a maga pénzén kellett megépítenie. - -* * * - -Az irodalom kezd túlságosan irodalmi lenni. Nemcsak azzal, hogy -szeréntúl sok a könyvről irt könyv s a regényekre gondoló regényalak, -hanem mert ezek az alakok, az újabb költők kedves hősei s lelkükből -lelkezett emberei, túlságosan a lelkükből lelkezettek, többnyire maguk -is irók vagy legalább is _Schöngeist_ok és _literary gentleman_ek, s -nagy sor, ha olyik szemérmetesebb vagy objektivságra törő elbeszélő -festő- vagy szobrász-bőrbe bújtatja őket. Ez nyilván összefügg a -demokrata fejlődéssel, mely mind erősebben arrafelé hajlik, hogy az író -s egyéb czigányember is ember, sőt uriemberszámba vétessék. Hajdanában -nem így volt; a költő épp olyan utolsó és megvetett ember volt, mint a -bolond vagy a varga vagy a kukta vagy bárki más, ki az uriemberek -testi-lelki jóvoltát szolgálta, engedelmes cselédül. S a költők maguk is -ezekül s ilyenekül tudták és nézték magukat; hőseiket az urak közül -válogatták, s époly ritkán jutott eszükbe magukfajtát is betolakodtatni -a irodalomba, mint ahogy a szabónak nem jutott eszébe magának öltenie -fel a prémes, virágos, sujtásos és drágaköves mentét. Még a Goethe -Tassojában bizonyos egyenlő rangban áll, a Goethe érzésén belül, a költő -a fejedelemmel, nem tudom, hogy mert vagy noha maga Goethe is udvari -ember volt, s az ő nagyherczege már nem nézte cselédnek. Ám mióta a -világ az intellektuálisoknak áll, az intellektuálisok kezdenek igen-igen -türelmetlenek lenni; kezdenek emberszámba nem venni mást, mint -intellektuális embert s lassankint megírni érdemesnek sem itélnek -másfajtát. Mint ahogy a demokrácziát ma már figyelmeztetni kell olykor, -hogy elvégre a grófok is lehetnek emberek, a költőket sem árt -emlékeztetni, hogy lehet ember, lehet hős, lehet megírás tárgya másfajta -ember is, mint akinek az a mestersége, hogy a maga legbelsőbb dolgait a -mások orrára kösse. - -* * * - -Régi regények olvasása közben sokszor megzavar a furcsa kérdés: miből -éltek ezek az oroszlánszivű vagy ördögi lelkü emberek? Mi volt a -foglalkozásuk, hogy a nap s az éjszaka minden órájában ráértek elkövetni -az ő bámulatos hőstetteiket vagy rettenetes gazságaikat? Miből telt -nekik az ő drága kedvteléseikre, s mily társadalomban éltek, hogy a -rendőrség oly ritkán avatkozott dolgaikba? A régi regény a foglalkozás -nélkül való emberek birodalma volt, s mint a földi országokon, a mesék -országán is ezért uralkodott a főnemesség. S nyilvánvaló, hogy az egész -regényirásnak mindenestül föl kellett kavarodnia, mihelyt a regény -hősnője nem volt többé az a bizonyos grófné, aki idegesen tépdesi finom -zsebkendőjét, hanem talán éppen az a varróleány, aki a szemét ezen a -finom csipkekendőn vakra varrta. Teszem a mi Kóbor Tamásunk hősei mind -olyan emberek, kiknek regényei esteli nyolcz és tíz óra közé esnek, -mivel elébb munkában van az ember, később pedig kapupénzt kell fizetni. -Az élet e köreiben, nyilvánvaló, nem a külső körülmények váltakozásából -fejlik a cselekmény, mert itt a külső körülmények nemcsak mindig, de -mindenkinél egyformák. Így keletkezik a cselekmény centripetális -törekvése, az emberek belseje felé – s ebből tudnám legjobban -megmagyarázni, a naturalista regényt mint követte oly gyorsan nyomon az -analista regény. - -* * * - -A novella s a regény közt nemcsak terjedelemre van különbség, hanem -természetre is. A _cselekvés_ lefolyását zavarják a leirások, az -epizódok s az elmélkedések, míg egy _passziv_ történetet érdekessé -tesznek és megvílágítanak. A cselekvő mese ezért rövid, – bőbeszédő -előadásra pedig csak passziv cselekmények valók. Az eszményeket tárgyazó -költői munkákat aktivokra és passzivokra osztanám; drámaiakra s -epikusokra. A régi iskolás műfajoknál maradva: dráma a tragédia, a -vígjáték s a novella, éposz a regény, az éposz s az olyan színdarab, -mint a Faust s Az ember tragédiája. A Toldi Szerelme, amily gyönyörű -különben, abban fogyatékos, hogy Arany János hatalmas erővel drámaivá -tette az époszt, de mégis epizódokkal s leirásokkal zavarta meg a gyors -lepergést követelő cselekményt – gyönyörűekkel, de fárasztókkal, mert -helyükre nem valókkal. Egyszóval: a novella embere _cselekszik_ valamit, -a regény emberével pedig _történik_ valami. A novella hőse egy kristály -magva, mely az egész folyamatot maga idézi elő, s minden szál, minden -sugár ő benne fut össze. A regényé pedig olyan, mint a folyam, mely -lassú indulással keresi föl a legkülönbféle vidékeket, el-elkalandozik, -meg-meg visszatér, mellékfolyókat vesz magába, míg elér a tengerbe: a -házasságba vagy a halálba. A régi regényben a romantika völgyein s -ligetein át hömpölygő folyam volt, míg ma a Styx vize, mely a lélek -sötét alvilágát bujdossa végig. Ez az oka, a regénynek ez a passziv -természete, hogy a mai regények hősei félbenmaradt, energia nélkül való -férfiak, vagy pedig, még gyakrabban, asszonyok. Mert hisz az asszony -természettől fogva arra rendeltetett, hogy ő ne cselekedjék, hanem -történjék vele valami. - -* * * - -Az öreg Menzel egyszer komoran nézte a földszintről a Wallenstein -előadását. Uj szereposztás volt, uj felfogás, uj diszletek – valaki -bátor volt megkérdezni az öreg urat, hogy’ tetszik neki az egész -história? Az öreg szárazon felelt: «Kérem, én igen érdeklődőm -Wallenstein és a harmincz éves háboru iránt. De mért jő közbe ez a Max -Piccolomini, hogy az ő magánszerelmeivel untasson engem?» Az öreg -rajzoló, aki mindig pontosan és biztosan eltalálta a dolgok velejét, itt -is szabatos volt. Valóban: mi közünk nekünk a Max Piccolomini -magánszerelmeihez, mikor Wallensteinról s a harmincz éves háboruról van -szó? Történelmi dráma csak akkor lehet az, ha a történelem valóban dráma -volt, s szerelem akkor való bele, ha az volt ama bizonyos történeti eset -főmozgatója, sőt ez az eset nem is volt egyéb, mint szerelmi történet. -Ezért gyönyörű, páratlan, igaz, fenséges, csodálatos és örökké friss a -Shakspere Antonius és Cleopatrá-ja, mert ez a szerelem valóban -történelmi jelentőségü szerelem – mint Shakspere után száz évvel Pascal -mondta: ha a Cleopatra orra történetesen pisze, az egész világtörténet -máskép alakult volna. - -* * * - -Nem a történelmi drámának mult ideje, csak a történelemből -előrángatottnak. Még a magunk történelme sem vájódott be mindenestül -idegeinkbe, pedig a történelmi dráma eseményeinek s embereinek legalább -nagyjában ismerőseknek kell a néző előtt lenniök, különben a szükséges -magyarázatok s fölvilágosítások, a rokonsági összeköttetések feltárása s -az előzetességek vázolása, ezek a szinpadról lehangzó csillagjegyzetek -úgy megterhelik a mesét, hogy a hallgató nem tudja nyomon követni, s -érdeklődése elfásul. Minden nemzet történetében vannak korszakok, -melyeknek emléke kiveszett a közemlékezetből, s ilyenekből Shakspere is -hiába merítene. Aztán meg az, hogy valaki valakit agyonvert, s ezért -aztán őt is agyonverik, magában még nem dráma, s az akasztott ember nem -eo ipso drámai hős. - -* * * - -A művészet souverain, mindent meg szabad csinálnia, amit meg tud -csinálni. Ha a drámairónak úgy tetszik, hogy ne embereknek, hanem -eszméknek vagy tulajdonságoknak a tragédiáját irja meg: ne legyünk -szűkkeblűek, ehhez is joga van. Hiszen mindnyájan elismerjük, hogy -haladás volt, mikor Hauptmann a Takácsokban ilyesmit próbált. Csak az a -baj, hogy az eszmék vagy a tulajdonságok nem azon nyersen s nem a maguk -lábán szaladgáljanak a világon, sőt, mint az aluminium, csakis -vegyületben találhatók: emberekben és eseményekben. Hogy tehát a -drámaírónak mindenesetre embereket és eseményeket kell szinpadra vinnie: -az éppúgy nem az esztétikusok önkényes kieszelése, s éppúgy a természet -sajátságos fogyatkozásainak szövetkezése, mint az, hogy nincs az a -Liebig, aki máskép jutna aluminiumhoz, mint hogy bizonyos agyagnemeket -tesz kohójába. Az ember pedig akármilyen, de: él. S éppen ez az, amit az -Ibsen emberei elmulasztanak megtenni, ami annál furcsább, mert egyre az -élethez való jogukat hangoztatják. Két árnyék, amint kezet fog egy -halott felett – micsoda gyönyörű kép! Ezzel a képpel végződik a John -Gabriel Borkmann – de Ibsen csak hiszi, hogy csupán végződik. Valójában -már ezzel kezdődött, ezen folytatódott is, mint az Ibsen legtöbb -darabja. S bármit mondotok: ez nem az Észak fogyatkozása. Föltéve, hogy -a skandináv ember csupa alvajáró: az alvajárónak is van lépe, mája, -veséje és főképp vére, mint ahogy van a Jacobsen, a Knut Hamsun s a -Geijerstram embereinek. Csak az Ibsen főztje hasonlatos a zsidó -konyháéhoz, mely a husból előbb kisózza és kiáztatja az élet nedveit, s -a halovány rostokhoz aztán sóval, borssal, hagymával, gyömbérrel és -sáfránynyal hazudja hozzá az élet ízét és szinét. Az elmésség s a -dialektika, a lelemény s a következetesség, az elrendezés s a fölépítés, -a kiszámított egyszerűség s a vakítóan tiszta tálalás materiális, -spirituális és hangulatbeli fűszerszámaival senki biztosabban nem bánik, -mint Ibsen. De vannak, akik futtában lövik le a vadat, a husát azon -párologva nyársalják frissen tört ágra, puszta földön, rőzselángon -pirítják meg – és nincsen ennél jobb étel a világon. - -* * * - -A februáriusi forradalom ereklyéi közt ott látni egy nemzetőr-puskát, -melynek hegyébe szurony helyett paraplé van tűzve. Ilyen az Ibsen -forradalmársága. - -* * * - -_Wer den Dichter will verstehen, Muss in Dichters Lande gehen._ Ez arra -is áll, hogy a költőt túlságosan agyon ne sejtelmezzék. Több elmés és -finom kritikus mutat rá, mint szímbolumra, hogy az Ibsen emberei mind -kézi táskával járnak, mintha egyre úton volnának valamely felé. Holott, -aki járt Krisztiániában, tudhatja, hogy ott, nyilván, mert sokan laknak -kívül a városon s csak este térnek haza, majd mindenki ilyen kis -bőriszákkal jár, amiben van hálóing, fogkefe, hajsütő vas vagy sommás -kereset, csak éppen probléma nincs benne. - -* * * - -Hauptmann Gerhard nagy költő, igazi költő, bár igen kevés dolga sikerült -teljesen. De egy sincs, aminél köny ne szöknék a szemedbe, észrevévén, -hogy mire gondolt ez az ember és mit akart megcsinálni. - -* * * - -Mikor Sudermannak valamelyik darabját adták nálunk, a mi Bródy Sándorunk -annyira fölháborodott, hogy még német voltát is megtagadta tőle. Ez már -nyilván túlzás. Sudermann úr nem Hebbel, nem Hauptmann, de azért német. -A németség két típusban mutatkozik az emberiség előtt. Az egyik az a -doktor Mayer, aki megtalálta az energia megmaradásának törvényét, mely -ujjáalkotta a tudományt. A másik az a doktor Jäger, aki olyan fehérneműt -talált ki, amit egy esztendőben egyszer kell csak mosni. - -* * * - -Hebbelről jut eszembe, mily feltünő ennél a nagyon nagy embernél, hogy -főképp verseiben, mennyire küzd a nyelvvel s a formával. A versein -különösen meglátszik, hogy az eleve kész mondanivalóra kívülről rá -erőltetett forma, mely nem segíti a kifejezést és nincs rá szükség a -hatás teljességéhez. Biztos vagyok benne, hogy ha ma élne, nem irna -verset, – ebben csak kora divatjának hódolt. Drámáit sem igen írná -versben, noha a hatodfeles jámbus igazában nem vers, nem az még -Shaksperenél sem, s igazában nem volt az még hajdan való olasz novellás -és fabulista származásban sem. Legfeljebb verspótlék, azaz hogy inkább -prózapótlék, olyan időkből, mikor a próza még nyers, kiforratlan, durva -és kezelhetetlen volt, s a költő, ha lendületes akart lenni, a -vers-ritmus külsőségével pótolta, amit belső numerust a prózának megadni -nem tudott. Ujabban is meg-megtörténik ez, teszem Dickensnél, a bájos -barbárnál (az angol mind barbár egy csöppet), hogy mikor különösen -magasztos lélek feszül benne: egész paginákat ír meg jámbusban. Különben -nálunk is egyik-másik ösztönszerüen tapogatodzó dilettáns is beleesik, -ha különösen zamatos akar lenni, java próza közben az alexandrínusba. - -* * * - -A Wilde fajtájú pózoló írók olyanok, mint Lenau volt, mikor a -postakocsiban őrültséget színlelt: már ez is őrültség volt. Az igazi -költő akkor is őszinte, mikor komédiázik. Saját magát komédiázza. - -* * * - -Isten Francziaországot védi, s istent M. Paul Bourget védi. Szegény -isten! - -* * * - -Dumas fils a nők barátja volt, M. Paul Bourget az asszonyok pédicureje. - -* * * - -Mikor Dante hítta a császárt: az magasztos volt. Mikor M. Paul Bourget -király után nyöszörög: az nevetséges. Ebbe a különbségbe pusztul bele a -rojalizmus. - -* * * - -Az idők mesgyéjén álló prófétáknak szomorú a sorsuk; a maguk nemzedéke -számára a tartalmuk túlságosan új, a következők számára pedig a formájuk -túlságosan ódon. Kemény Zsigmondot nem igen érthették meg, akiket a -Dumas père s a Walter Scott játékossága gyönyörködtetni tudott, s nem -igen tudják élvezni, akik a Maupassant s az Anatole France elegancziáján -nevekedtek. - -* * * - -A Kemény Zsigmond stílusa a tipikus álmatlan-stílus. Olyik helyt -lendületes, magával ragadó, valósággal elmésen és leleményesen kifejező -– ilyenkor az írója kialudt volt vagy lázasan izgatott. Többnyire -azonban bágyadt, pongyola, erőtlen; a mondanivalót az intellektus utolsó -erőfeszítésével éppen csak hogy kifejezett – ilyenkor az írója nyilván -kialuvatlan volt. Különben Balzac is, bár duzzadt a mondanivalótól, majd -mindig pongyolán, kúszáltan s erőltetetten írt, nyilván ugyanezen okból, -mert azért néha és néhol, teszem stilizált boccacciós novelláiban, -föltétlen ura nyelvnek és formának. - -* * * - -Általában nem olyan szamárság az a _moebius_osdi, mely idegbetegséget -szimatol a szellemi munkások életerajzában. Ezzel a feltevéssel, éppen -az idegbeli rabló-gazdaság okozta álmatlanságéval, és, ami ezzel együtt -jár, a frisseség, az izgékonyság s a memoria egyenetlenségével, sok -pálya görbéjét meg lehet magyarázni. Például olyan irókét, kiknek -pályája hamar és vakító föllobbanás után hirtelen s ettől fogva állandó -hanyatlás. Olyanokét is, akik érthetetlenűl egyenetlenek, s az róluk a -benyomásunk, hogy nem urai a saját képességeiknek, s nem számíthatni -arra, hogy mi kapja meg érdeklődésüket. Innen van, hogy sok megrendelt -dolog balul sikerül, és sok arravaló ember a «legnekivalóbb témát» -kétségbeejtően elrontja. - -* * * - -A Maupassant tragédiájában bizonyára nagy része volt az asszonynak, – -annak a sok úri asszonynak, aki ez isteni _snob_ mohó vágyának s égő -becsvágynak meghódolt. Van egy novellája, két ilyen nagyúri -asszonyságról, amint forró nyári reggeli után becsípnek chartreusetől, s -ez alkoholos bizalmasságban az egyik édes angyal elmeséli a másiknak, -hogy az ő hat láb magas lakája mennyire szerelmes őbele. Micsoda -mulatság ilyen édes angyal számára az ilyen hat láb magas óriás! Micsoda -húmor van abban, mikor az asszonyka elmeséli, mint zengette ő a lakája -jelenlétében, csak úgy akadémikus általánosságban, a tisztaság -dicséretét – s a hosszú legény mint fürdött meg attól fogva mindennap a -folyóban, s mint árasztott olyan pacsuli szagot, hogy az embernek -belefájdult a feje, s a szobalyányok s a pesztonkák mily hiába epedtek -utána! S egy szép délután, mikor a szép asszony a szép inassal magában -kocsikázott ki, hirtelen rosszúl lett, s aléltságában fűzőjét a szép -lakájjal oldatta meg… A menyecske csönget, s a novella végén az ajtóban -áll a legény, reszketve, némán, mint egy szerelmes szobor. – Ez -Maupassant egyik legjobb, legpokolibb szarkazmusú novellája. Ily pokoli -kegyetlenséggel csak saját magukat lehet kikaczagni. - -* * * - -A magyar paraszt, tudvalévő, a világ legértelmesebb s -legtisztességtudóbb parasztja. Ezt mindenki tudja, mindenki vallja. S -tudja ezenfelül azt is, hogy ezt a derék parasztot orra alá dörgölik -mindenkinek, a ki nem hatóságilag engedélyezett hazafiság szerint -szereti a hazát. A magyar paraszt a múlt és a jövendő, a netovább és a -mindtovább. Jó. Annál különösebb és észrevenni valóbb, hogy ez a dicső, -ez a remek fajta minden esztendőben vármegye szám fordít hátat -hazájának, s megy tengeren túl. Ennek, úgy-e bár, nyomának kell lenni -abban az irodalomban, melyre hivatalból nyomták rá az elismerő bélyeget, -hogy csak ez a magyar, ez az igazi? Nos: nincs. Igen szép könyvek és -novellák szólnak arról, hogy’ eszik, hogy’ alszik, hogy’ szeret, hogy’ -vásárol kaszát, hogy’ betegszik meg, hogy’ hal meg, vagy hogy’ gyógyul -meg a magyar paraszt. De sehol sincs megírva, hogy’ éhezik a magyar -paraszt, hogy’ lázad föl, hogy’ sustorog benne a gyűlölet, hogy’ szánja -rá magát, hogy itt hagyja ezt a földet, melyhez beteg szerelem köti -minden porczikáját. Az úr meg a paraszt a mi elbeszélő irodalmunkban még -mindig a régi olajnyomatos stílusban lakik és mosolyog együtt, a szó -minden értelmében kinyalt rokokó bájosságában. Egy csöpp izzadság nem -párállik, egy csöpp igazság nem öklöződik ki ebből az ártatlan -költészetből. A magyar politikusok úgy politizálnak, mintha a harminczas -években élnének, s a magyar írók úgy írnak, mintha a magyar paraszt s a -magyar birka otkolonyban fürödne. Csak orruk ismeri a magyarságot, amint -alája dörgölték, de szemük még mindig nem tanúlta meg, hogy meglássa. - -* * * - -Nincs utálatosabb a foglalkozásosan hazafias történetírásnál. Azaz hogy -van: a szeretetlen történetírás. Mindig viszket a tenyerem, ha Bonfinit -olvasom. Itt élt a zsírunkon, de egy-egy régibb krónika figyelmesebb -átolvasása, egy leveles láda lelkiismeretes átlevelezése ára fáradságra -sem méltatott bennünket, mikor rólunk írt. Annyira lenézett bennünket, -hogy művelt ember létére mulat a mi dolgainkban való járaratlanságán. Az -élősdi. - -* * * - -A régi erdélyiek óta alig vannak memoire-íróink; helyüket kiszorították -a krónikás anekdotázók. S ez is jobb a semminél; ha, Macaulay szerint, a -tudománynak szüksége van téglahordókra s malterkeverőkre, a történetírás -sem lehet el olyan mindentudók nélkül, akik, mint a tótasszony a -fásszekér után, lélekszakadva futnak a história szekere után, hogy -visszadobják rá, ami lepotyog róla. - -* * * - -A helyes magyarság törvényeit pontosan és teljesen kifejtenünk nem -sikerült eddig sem a _parasztok együgyü csacsogásából_, sem a Pázmány -Péterek tudatos nyelvmüvészetéből. A megismerésnek csak addig az első -fokáig jutottunk el, hogy tudjuk, hogy nem tudunk, s nyelvészeink az ő -nyelvőrködésükkel veszedelmesen hasonlítanak a majomketreczek népéhez, -ahol a lakók egymás bundájában kereskednek, diadallal eszik meg, amit -találtak – és ebből élnek. - -* * * - -A magyar nyelv dolgának nem II. József ártott, hanem Metastasio. -Magyarok voltak-e azok a tánczmesteri és _concetti_s lelkek, akiknek a -mi _állat, állandó, állhatatos_ szavunk nem volt elég kifejező s elég -előkelő, s meg kellett gyarapodnunk az _anyag_ s a _szilárd_ szóval? - -* * * - -S a mi tősgyökerességeink! Ki a megmondhatója, hogy abban, amit ma a nép -beszédjében tősgyökerességnek érzünk, mennyi a latinosság s a -németesség? Az igen messzi finn és török filológián kivül mi -ellenőrzésünk van erre? A latinból szolgamód, sőt e szolgaiságával -kaczérkodó, mert abban kultúrtettet látó kódexfordítások? Teszem a -Károli Gáspár németből való s igen ügyefogyott biblia-fordítása révén -éppen népi nyelvünkbe teméntelen sok németesség szivárgott bele, melyet -ma mind kenetes tősgyökerességnek érzünk. - -* * * - -Az Arany János tudatossága kisérteties. A Buda Halálának hun szájba -adott metaforái közt nincs egy is, melynek adatai ne fordulhatnának elő -pusztai és vadásznép ismeret- és gondolatvilágában. - -* * * - -A hasonlat arra való, hogy egy rövid képben pontosabban mondja el -mondanivalómat, mint köteteken át való kifejtéssel tehetném. De csakis -erre való; olyan, mint beszéd közben a gesztus. Rettentőek azok az -emberek, akik egyre gesztikulálnak, s azok az irók, akik ok nélkül -halmozzák a hasonlatokat. - -* * * - -Ám azért ne nézzétek le a gesztust – ne legyetek ebben a merev -angolszászok dupejei. Nincs az a kidolgozott nyelv, mely tökéletes -tolmács volna – elmédtől a nyelvedig annyi minden elpotyog, hogy valóban -a kezed kell hozzá, hogy legalább egy részét megmentsd. Aki eltilt a -gesztustól, az arczjátéktól s az éneklő beszédtől, beszédedet egy csomó -kulturfokkal taszitja mélyebbre. - -* * * - -Idézni csak ritka vagy új mondást szabadna, mey mindenkinek a nyelve -hegyén ott kisértett dolgot bökkent ki végre szerencsésen. Vagy, igenis, -egészen régit s közönségesen ismertet, mely már rég nem azt jelenti, -amit jelent, hanem ezer használat rendjén ezer új vonatkozást szedett -magába, s valamennyit egymaga pótolja. - -* * * - -Bámulatos, hogy a költői dikczión is mennyire úr a _valeur_ törvénye. A -jó költőnél minden szónak megvan a maga helyzeti energiája. A -legelkopottabb szó, melynek hallatára idegeink már alig rezzennek meg, -helyes alkalmazással egész világokat varázsol elénk. Goethe ezt irja a -_Mignon_ versben: - - Und Marmorbilder stehn und sehn mich an… - -Itt az elkopott s a semmitmondó _stehen_ ige tökéletesen kifejezi s az -olvasóban fölkelti azt a hatást, amit szobrok, főképp antik szobrok -látása szokott benne fölkelteni. (Statue!). Igaz, hogy az antik hatást -még a _sehn mich an_ is neveli. _Und Marmorbilder stehn und sehn mich -an…_ le se kell hunynom a szemem, hogy magam előtt lássam a loggiákat, a -bolthajtásos tornáczokat, fehér, néma, vak és közömbös szemükkel mégis -vesémbe néző szobrok sorával. – Vagy Arany Jánosnál, mikor a nagy -jelenet után Toldi elmegy Piroskáéktól: - - Nagy keserű búgás leve bucsuzása, - S ment, hogy soha többé Piroskát ne lássa. - -Erre a _ment_ szóra mintha a Gellérthegy zuhant volna bele a Dunába; a -folyó megnyilik, fölcsap az égig, lezuhan, háborog, és utána csend és -pusztulás - -* * * - -Ha költő volnék, s könnyen és bőven termelő: becsvágyam volna, hogy a -magyar vers dikczióját is szigorúan megkössem, úgy mint a prózáét, s -ahogy meg van kötve a franczia vers dikcziója. Művészetem épen az volna, -hogy versemet a telekkönyvi kivonatok mondatkötésében írjam, de azok -mégse legyenek telekkönyvi kivonatok. Ez persze csak egyéni sportom -volna, senki másnak nem ajánlom, hiszen inkább a mi versünknek nagy java -az _inverzió_nak, a szórakás és mondatfűzés szabadságának tág -lehetősége, s mi volna a Buda Halála ilyen sorok nélkül: - - Bíró ha itélnék, kalmár noha mérnék: - Ilyen igazságot tenni bizony félnék. - -Művészet dolgában azonban mégis igazam volna. Bizonyos, hogy a megkötött -nyelv magasabb fejlődési fok a szabad nyelvhez képest, úgy mint a próza -magasabb fejlődési fok a vershez képest. Valójában a vers a kötetlen -beszéd s a próza a kötött – s a régi s a fejletlen népeknek, s ma is a -népnek költészete költőibb a teljesen kiművelt nemzetekénél. Az angol -vers, még a Poe raffinált, a hivatalos költők akadémikus verse is szinte -friss barbárság a legvadabb francziáknak vagy épen D’Annunziónak -verseihez képest. Kötött nyelvű versekben aztán abban volna a költő -főművészete, amit föntebb a szók helyzeti energiájának neveztem. - -* * * - -Könnyen, bár méltatlanul ki lehet figurázni s karrikaturává torzítani a -filologizáló irodalomtörténetet. Érdekes, bár nem fontos, hogy a -_Szózat_ból, ha nem is tudnám, ki írta, ki tudnám olvasni, hogy -dunántúli ember, mert így rímel: - - Nincsen számodra hely… - Itt élned, halnod kell… - -tehát a _hely_ szót nyilván _hel_nek ejtette. Ám ugyanígy be tudnám -bizonyítani azt is, hogy Arany János meg Petőfi pöszén beszélt, mert -Arany János az _sz_-et _f_-nek ejtette, ilyen rímet írván a Szondy két -apródjába: - - Immár fedi vállát bíborszinű kaftán… - Odakünn hideg éj sziszeg aztán… - -Petőfi pedig az _r_-et ejtette _v_-nek, mert ő meg így rímel: - - Gyermek vagyok, gyermek lettem ujra, - Lovagolok füzfasípot fujva. - -* * * - -A magyar hangsúlyos vers abba ment tönkre, amibe a magyar zene: hogy -fejlődésében megakadt, mert elrejtezett a népbe. A kurucz idők végéig a -magyar zene s a magyar vers gazdag és váltózatos volt, s minden sajátos -volta mellett együtt haladt a nyugati haladással. A Balassi s az Amadé -strófái vetekszenek az olasz strófákkal. De mikor rajtunk ütött az -idegen világ: a magyar nyelvvel együtt a magyar vers s a magyar zene is -leszorult a nép körébe, s e szükségkép szűk körnek szükségkép egyszerű -és kevés foglalatú világához bizony hozzásorvadt és hozzászegényedett. -Mire aztán magyar nyelv, magyar vers, magyar zene újra mindeneké lett, -még a réginél is szűkebb lett már az új világ és minden rétegek új -tartalmának befogadására. - -* * * - -A magyar vers ellen sokat vétkezett az elmélet. Majd annyit, mint a -magyar nyelv ellen. Az oka is egyforma lehetett; akik a magyar -nyelvészetet megkezdték, többnyire nem ismerték a magyar nyelv -törvényeit, s akik a magyar verselő elé szabályokat szabtak, többnyire -nem érezték ki a magyar vers belső törvényeit, kivéve, természetesen, -Arany Jánost. De még ő is hibázott néha; hiba, a magyar vers lelkével -ellenkező például a ragrím ellen való hadüzenet, melyben ő is részt -vett. A rím nem véletlenség s nem pusztán ügyesség dolga. Köze van a -tartalomhoz, a vers mondatszerkezetéhez, s ezen belül a gondolat -menetéhez. A magyar versnek, mint különben minden versnek, nemcsak külső -formája van, hanem belső is, s a külső forma tükre a belsőnek. A magyar -ritmus nemcsak ütembeli, hanem gondolatbeli is, s a magyar strófa a -gondolatmenetnek is szakasza, melyen belül a párhuzam s az ellentét -uralkodik, mind a kettő módosított ismétlés formájában. Ez ismétlésnek -külső formája pedig épen a mondatnak szintaktikai és grammatikai -egyformasága; a második sor tartalmában fokozhatja vagy ellentétbe -állíthatja az elsőét, de ugyanolyan mondattani formában, ugyanolyan -szórendben és grammatikai alakban, mint az elsőé. A sorok végén tehát -ugyanazon grammatikai kategoriáju szó áll, ugyanazon esetben vagy módban -– s ha e szók rímelnek, e rím ragrím. - -* * * - -A verselés kitanulhatatlan dolog; kitanulhatatlan, mikkel okoz a vers -olyan érzéki hatásokat, melyek erősítik tartalmának értelembeli -hatásait. Néha mulatságos, micsoda ilyen titkokra bukkan rá az ember. -Itt van Petőfinek ez a négy sora: - - Elvittelek volna, mint nap a harmatot, - Mint az esti szellő a rózsalevelet – - De most, mint a nyilvesszővel a zaklatott - Megsebzett oroszlán: ugy megyek el veled. - -Ennek harmadik sora verstan szerint gyalázatosan rossz; hiányzik belőle -a diæresis; alexandrinus létére nem oszlik pontosan két félre: - - De most mint a nyilvesz|| szővel, a zaklatott… - -Azonfelül rossz az is, hogy az oroszlán főnév két jelzője közül az -egyik, a _zaklatott_, a harmadik sor végén van, a másik, a _megsebzett_, -a negyedik sor elején, tehát a mondat tagolódása nem esik össze a -versével. Mindazonáltal ez a vers gyönyörű, s a két utolsó sornak -diæresis és sorvég nélkül való egybepatakzása olyan hatalmas és -tombolásában is méltóságos erővel csap le idegeidre, mint a megsebzett -oroszlán ordítása és futása, mely más, mint a megsebzett macska -jajgatása és elinalása. - -* * * - -A klasszikus költőket lehetne is, kellene is fordítás közben -modernizálni. De a legkülsőbb formát, a versmértéket megváltoztatni -kényes, mert a külső mérték belső gondolatmenetet tükröz vissza, s aki -ezt felforgatja, könnyen a vers lelkét zilálja meg. Főkép nálunk, ahol -(jól tették-e, rosszul, arról ma hiába rekriminálunk) megpróbálkoztak a -nyugati s az antik versmértékkel – s a próba, sajnos, sikerült, mert -nyelvünk, sajnos, időmértékes versre is alkalmas, vagyis a versnek olyan -rendjére, mely gondolatainak rendjétől elüt. Az idegen mértéket ma már -aligha irthatjuk ki verselésünkből; a magyar mértékkel úgy vagyunk, mint -a magyar köntössel: vagy paraszti ruha, vagy ünneplő, de hétköznap angol -gunyában járunk. Nem mondom, hogy egészséges hagyomány, azt sem mondom, -hogy szükségkép lett (a XVIII. század derekáig költőink magyar mértékben -ültették át hozzánk a nyugati strófákat) – ám e hagyomány megvan, -egybenőtt érzésünkkel, s elevenbe vágnánk, ha kimetszenők. Ám az antik -versben egyet mindenesetre modernizálhatna a fordító: az istenek, a -hegyek, a folyók s egyebek nevét, olyankor, mikor ezek csak -megszemélyesítések vagy jelképek. _Jupiter, Ceres, Mars, Hadria:_ -latinul egyebet jelent, mint magyarul; a latin azt érezte s gondolta -hallatukra, mint mi az _isten, föld, háború, tenger_ hallatára. -Gimnazista koromban megpróbáltam ilyenfélekép lefordítani a _Justum ac -tenacem_ ódát. Két első strófájára most is emlékszem s ideírom; mértékre -sántit, nyelvre döczögős, de megmutatja mire gondolok: - - Ki szándokában állapodott s igaz: - Sem a sokaknak rosszravivő szava, - Sem a nagyúr parancsos képe - Nem teszi lelkiben ingataggá; - - Sem a tengernek bús haragos szele, - Sem a nagy isten rettenetes nyila – - S ha sarkiból kiroppan a föld, - Nem remeg ő, ha lesujtja romja. - -* * * - -Két év óta az európai sajtót bejárja az ébenfából faragott drámairónak, -Henri _Becque_-nek talán egyetlen megmaradt verse: a _Je n’ai rien qui -me la rappelle_. Megpróbáltam lefordítani – eredeti formájában, mert -hiszen ez az aczélból kovácsolt vers _belül_ is szonett. Vesződség -közben azonban magyar mértékben is igyekeztem összekalapálni. Ime -mindkét formájában: - - A neve nálam már nem él, - Emlékem tőle nincs egyetlen: - Se kép, se hajfürt, se levél – - Gyülöltük egymást mindaketten. - - Én durva voltam és kevély, - Ő lángoló volt és kegyetlen – - Igy szeret a hűtlen személy, - S én boldogtalan így szerettem. - - Egy napon, annyi köny után, - Üdvösség, csóközön után - Mégis csak elszakadtunk végül, - - Mint két ellen, ki kimerült, - Kit már a gyülölség se fűt - S kiejti a fegyvert kezébül. - - Nincs tőle semmim, hogy eszembe juttassa: - Emlékbe hajfürtöm, nincsen róla képem, - Levelét nem őrzöm – gyűlöltük mi egymást - Mindenféleképpen. - - Én nekidurvulva, dühösen szerettem, - Ő gyötre kegyetlen’, búja szerelemben – - Igy szereti egymást hűtelen asszony meg - Boldogtalan ember. - - Egy nap széllyelmentünk, idegenné válva, - Annyi üdvösségnek, annyi csóknak, annyi - Könyűnek utána, - - Mint két konok ellen, összetörött, megvert, - Kit már a gyülölség sem kapat erőbe, - S elejti a fegyvert. - -* * * - -Zsidóról való fordításra a mi nyelvünk és verselésünk igen alkalmas, -nyilván a keleti gondolkodás, a gondolat menetével való verselés -közösségénél fogva. Főképp a magyar alexandrinus, ez a testté vált -antithezis és parallelizmus. Valamikor megpróbáltam a Jeremiás Siralmait -ilyen mód lefordítani. Az elejét ide irom: - - -ÉCHÓ. - -Jeremiás Siralmai első fejezetéből. - - Jaj, milyen magában ül az özvegy város, - Aki oly népes volt, ma milyen magányos, - Aki olyan úr volt, jaj, ma milyen szolga, - Tegnap hatalom volt, ma hübér a dolga! - … Éjten-éjjel könnye végig pereg arczán, - Barát is ellennel üte pártot harczán, - Szakmányba, robotba veretett Jehúda, - Szorosba szorúlva menekülő útja… - - Síoni útakon vándorok nem gyűlnek, - Puszta kapui közt ünnepet nem űlnek, - Sóhajtoz a papja, szüze jajveszékel, - Önnönmaga terhe keserű kedvével. - Ellenese fő lett, boldog a bántója, – - Isten e sort rája sok büneért rója, - Isten akaratja, hogy rabszíjjra fűzve - Fiait az ellen maga előtt űzze. - - A Sion leánya szépsége leolvadt, - Fejedelmi futnak, mint a bujdosó vad, - Mint a kergetett őz, legeletlen, étlen, - Üldői elébe roskadva erőtlen… - -– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – - - Napjaiban búnak, gyötretve a gondtól - Jeruzsálem a mult hunyt fényire gondol; - Segitetlen hullott ellenség kezébe, - Nevetik a vesztét, nincsen aki védje; - Bűnös Jeruzsálem, mint a kivert némber, - Megveti, ki látta meztelenségében, - S hogy szennye befolyta ruhája szegélyét - Szörnyű sülyedésben nem látta be végét. - - Nézdd nagy bajom, isten, hogy’ nő meg az ellen, - Hogy’ nyujtja ki karmát sok kincseim ellen; - Nézd, szentek szentjébe a pogány had árad, - Községedből őket noha ki is zártad. - Zokog az éhes nép, betevője nincsen, - Kenyeret vásárol a sok ősi kincsen, - Megromlik a lelke étlen, kenyeretlen: - Ó, nézdd, örök isten, milyen falánk lettem! - - Nem kivánom néked, vándor utas ember… - Tekints ide, szánj meg nagy veszedelmemben, - Gyászt láttatok-é már, mint mostan amílyet - A haragos isten im énvelem űlet? - - Csontomba magasból üszköt leröpített, - Lábam elé hálót vesztemre terített, - Megtépte a szívem, megtörte a lelkem, - Jaj, a pusztulásnak dobott oda engem! - - Kezében az Úrnak bűneim igája: - Nyakamba keríti, szorosra viszálja; - Idegen kéz tartja leszögezve vállam, - Idegent hítt isten gyülekezni nálam. - - Hőseim’ szétzúzva hullatja a porba, - Mint őszszel a szőllőt, szüzeim tiporja, - Nincs, aki vigaszszal lelkemet éleszsze, - Nyakamon az ellen és fiaim messze… - -* * * - -A mi parasztunk húsevő állat – s nem tudom, ez kulturképtelenséget vagy -kulturképességet jelent-e. Elmélet szerint kulturképességet kell -jelentenie; mentül nagyobb igényű a nép, annál nagyobb a fogyasztás, a -termelés, az erőkifejtés, a kultura, s minden kulturnemzet -meggazdagodása alsó osztályai igényeinek megnövekedéséből származott. De -viszont nálunk nem a husevő magyar paraszt boldogul, hanem a fukar s -rosszul táplálkozó sváb. S magyarnak elképzelhetetlen, micsoda -szegénység volt az, melyből a német népek mai gazdagságukba fölverődtek. -Van Gottfried Kellernek egy svájczi novellája, melyben egy kisvárosi -család idilljét rajzolja, amint a gyerekek összevesznek a kásás tál -körül, mert kiki úgy ás kanálkájával mesgyét a kásába, hogy a tetejére -öntött zsír őfelé ömöljön. A gyerekek azon a csöpp zsíron vesznek össze, -mely a halom kása tetején árválkodik – s ez a svájczi költő szemében -idill! Vagy van Hebbelnek egy szép verse, melyben elmeséli, hogy mikor a -multakon elmereng, apja-anyja képével egy kutya alakja is kikel a -sírból. Ez a kutya volt néki dajkája, nevelője, gondviselője, játszó -pajtása, akivel együtt játszottak, együtt háltak, egy kenyéren éltek. -Igy tartott ez mindaddig, míg, mint a vers mondja, a kutyának bűnül nem -rótták fel, ami a fiúnál erényszámba ment: azt, hogy nőtt és -gyarapodott. A kenyér nem futotta kettőre, a kutyát el kellett adni s a -kis fiú magára maradt, nevelő és pajtás nélkül – s ezt nevezik ők -gyermekkori emléknek! - -* * * - -Mintha igaza lett volna Plátónak, aki szerint e földre küldetésünk előtt -az ideák országában éltünk, s a földi dolgok fogalmait onnan hoztuk -magunkkal: vannak írók, akik a nosztalgia szépítő s alakító -emlékezetével nézik a dolgokat, s bár világosan látják azokat, -olyanoknak írják le, aminőknek csak kéne lenniök. Részletekben -realísták, az egészben fantaszták, s aki írásaikat szó szerint veszi és -logikával méri, úgy jár, mint a mosómedve, ha czukrot kap: addig -mártogatja a vízbe, mig elolvad a talpai közt. - -* * * - -Vannak derék, illedelmes, megnyugtató írók, akiknek kerítés van elméjük -körül s az én elmém kerítéseit sem bántják. De vannak komisz, tolakodó -és nyugtalanító írók, akik nemcsak maguk látnak tovább az orruknál, de -engem is rákényszerítenek, hogy tovább lássak, vagy legalább is tovább -nézzek. Lelketlenségük abban áll, hogy a pénzemért nem is a saját -gondolataikkal ajándékoznak meg, hanem magamból préseltetnek velem új -gondolatokat, s mikor leteszem könyvüket: nemhogy megszabadulnék tőlük, -de akkor kezdenek igazán velem lenni. Azok az igazán nagy könyvek, -amiket az olvasó kétségbeesetten tesz le: Hát kellett ez nekem?! - - - - -HOLUBÁR. - -Hatszáz éve, hogy Petrarca született, ötszázharmincz, hogy meghalt, s az -ő szonettjei mégis… hadd állok itt meg egy perczre. - -Az öreg Spencer hátrahagyott önéletrajzában feltűnést keltett vagy húsz -sor, melyben a vén angolszász az ő szokott száraz öszinteségével -megírja, hogy nem ismer unalmasabb s nevetségesebb olvasmányt a régi jó -Homérosznál. Semmi sem tetszik neki benne. Még a világról való gyermeteg -felfogás sem, melyet inkább barominak itél, mint gyermetegnek. Még az -események sem tetszenek neki, melyek, úgymond, utálatosak s egyhangúak. -Még az emberek sem, akik egyszínű árnyékok. Még az előadás bája sem -kapja meg, még a híres állandó jelzők sem gyönyörködtetik, sőt ezek -azok, amik különösen kétségbeejtik, őszi eső módjára kopogó -egyformaságukkal. Az olvasó megdöbben, de aztán elgondolkozik, mint -mindenen, amit Spencer ír. Lehetséges ez? Ennyire tévedtek volna -évezredek, vagy legalább is évszázadok, melyek műveltség s ízlés -dolgában a mi ágyunk megvetői voltak, s amiken végig, mind e mai napig, -a művelt európai emberiség gyönyörűséggel olvasta, iskoláiban örök -mintának tanította Homéroszt? Vagy Spencer tévedt volna ennyire, az a -Spencer, ki nemcsak hogy Arisztótelesz és Spinóza óta a legtöbbre -gondoló elme volt, de, különösen kisebb tanulmányaiban, a leglégiesebb, -a legművészibb művészetnek: a stílusnak oly finom megértője? Hiszen -igaz: mi mai emberek a homéroszi verseket bizonyára nem élvezzük -ugyanazzal az élvezettel, mint a régi görögök. Világuknak ismeretével, -czélzásaikról való tájékozottsággal, sajátosságaik iránt való türelemmel -kell nekikülnünk – csupa megszerzettséggel s eltökéléssel, amire a régi -görög csakúgy nem szorult rá, mint mi nem, ha nekiülünk olvasni Miltont. -De végre is a mai művelt japán vagy indus ember, ki más vallás és más -világnézet hagyományaiban nevelkedett, ugyanúgy állhat szemben Dantéval -és Miltonnal, mint mi állunk szemben Homéroszszal vagy Kalidászával – s -lehetetlen, hogy a Dante borongó fönsége, a Milton fülledt szertelensége -meg ne kapja még akkor is, ha minden sorához lexikonból s szótárból kell -kikeresnie az értesültséget. Hiszen éppen Dantéval magunk sem állunk -sokkal jobban, sőt sokszor azzal az örökkévaló költővel sem, ki nálánál -ötszáz évvel áll hozzánk közelebb: Goethével. Ki olvassa, még -fajtájabeli ember is, Dantét, Shaksperet, Goethét azzal a meg nem -akadással, azzal a tökéletes vele egy úton járással, mint ahogy mi -olvassuk Arany Jánost, s általában a mai minden nemzetbeli művelt ember -olvassa például Gustave Flaubert-t? Mindazonáltal ki ne érezne -olvastukra szinte testi gyönyörűséget, s kinek ne fokozná e -gyönyörűségét, ne tenné ízesebbé s változatosabbá, hogy hol itt, hol ott -olyasmire akad bennük, ami magában véve, a mi mai ízlésünk szerint, már -szárazság, ízetlenség vagy értéktelenség, de az _egészet_ éppúgy -megízesíti, mint az ételt a fűszerszám, ami magában szintén -élvezhetetlen. Nem, Spencernek bizonyára nincs igaza, Homéroszról -szólván. Nemcsak a jó Homérosz: a jó Spencer is aludt néha; ő is olyan -volt, hogy ami ereje volt, az volt fogyatkozása is, s ez a csupa -tudatosság és csupa értelem ember nem tudta átérezni az együgyűség s az -ártatlanság bűbáját. Nem, Homéroszról való itéletében nincs igaza, de -igaza volt abban, igazi spenceri cselekedetet mívelt azzal, hogy ez -itéletét le merte írni. Mert ahogy ő volt Homéroszszal, úgy vagyunk -sokakkal, kiket a hagyomány nagy művészekül állít térdhajtó tiszteletünk -elé, és sokan, kik művészi átérzésre fogékonyabbnak merik magukat itélni -az elfogult öreg angol tudósnál. Sokakban gyönyörködünk vagy elhitetjük -magunkkal, hogy gyönyörüségünk telik bennük, kikkel szemben ez érzésünk -csakis eltökéltség, s vagy gondolat vagy bátorság nélkül való meghajlás -a hagyomány tekintélye előtt. Idegeinket hihetetlen könnyűséggel csalja -meg a sugallat – hogyne csalná meg épp azt a fajta itéletünket, a -művészit, mely tisztára idegek munkája? De ha, megfordítva: kellő -eltökéltséggel, fegyelmezett függetlenséggel úgy ülünk neki olvasásuknak -vagy úgy fogunk bele nézésükbe vagy meghallgatásukba, hogy csak az -tessék bennük, ami igazán tetszik: nem egygyel szemben feltámad bennünk -a szentségtörő kérdés: ugyan mi tetszhetett ezen a mi szegény apáinknak, -őseinknek, hajdankori embertársainknak?! - -Itt van példának a derék Petrarca. Az irodalomtörténetnek legkihívóbb -incselkedése, hogy történeti hatás, nyelvi jelentőség s időbeli sorrend -az olasz irodalom történetében ezt a férfiút elutasíthatlanul melléje -állítja éppen Danténak és Boccacciónak: egyiknek a legfenségesebb, -másiknak a legüdítőbb jelenségnek, kikről azon időkből művészi s emberi -mintáinkról emlékezésünk maradt. Petrarca sem nem igazi költő, sem nem -igazi művész. Nem is lehet költő, mert nem őszinte, nem is lehet művész, -mert pedáns. Kieszelt érzelmeivel, kicsiszolt formájával tipusa azoknak -az irodalmi iparosoknak, kik manapság vagy akadémiai ódákat, vagy -operetti versikéket írnak, aszerint, hogy a közönség mely rétegénél -számítanak fogyasztókra, s az üzlet mely ágában igyekeznek -egyedárúságra. Megjegyzem, hogy én ezen kortársainkról a világért sem -akarok becsmérlően szólani; a fogyasztás azt mutatja, hogy szükség van -rájuk, a szükség pedig jogot ad nekik az életre – s a kellő szerénység, -maguk értékelésében a kellő alázatosság határain belül, s valameddig -maguk sem követelik, hogy munkájuk értékelésében az igaz művészek mellé -állíttassanak: keresetük s munkásságuk éppoly tisztes, mint minden egyéb -ipari foglalkozás. Ám Petrarca nem tekintette magát ilyen -mesterembernek, s joga volt, hogy ne tekintse, mert mások sem -tekintették annak. Ha ő maga kételkedett volna tehetségében s -hivatottságában: ott volt egész kora, mely elandalodott az ő költészete -báján; ott voltak társai, a nagy költők s nagy művészek, kik társuknak, -sőt mesterüknek tekintették. Ha előre lát vala századokba: századok -itélete erősítette volna meg önérzetében, s ha nem veti meg, mint a régi -magyar krónika, a köznép együgyű csacsogását, erősítésül s igazolásul -szállott volna fel hozzá e mélységekből költészetének viszhangja. Ez nem -lehet csalás s nem lehet képzelődés. Petrarca sem nem igazi költő, sem -nem igazi művész, de az emberiség számos nemzedékére, s e nemzedékeken -belül vezérlő s ihletett itéletű lángelmékre azon mód hatott, ahogy csak -a legnagyobbak hatását tudjuk elképzelni. Az életben sokszor találkozunk -hivatalosan s a közvéleménytől elismert előkelőségekkel, kiknek ez -elismertetését sehogysem tudjuk tehetségükkel arányban levőnek -tekinteni. Ilyenkor azt mondjuk, hogy nincs ugyan tehetségük, de megvan -bennük az érvényesülés tehetsége. Miben áll e tehetség? Abban, hogy -olyasmiket cselekszenek, amik az embereknek jól esnek. Ugylátszik, -vannak költői, festői vagy egyéb ily szépművészeti alkotások, melyeknek -szintén _ez_ a tehetségük van meg. Nem jók, de jól esnek az embereknek, -s valameddig az emberek nagy többségének jól esnek, addig olybá kell -vétetniök, mintha jók volnának. - -A lélektan tudományának mai csudálatos nekilendülésében, melyben annyi -kiváló elme kutatja a művészet lélektanát is: néhány legkiválóbbnak -érdemes volna magát a _divat_ lélektanára vetnie. Hiszen máris -megállapított igazság, hogy annak: mit érzünk szépnek, tartalma s -természete csakúgy változik ismereteink változásával, mint azé, hogy mit -érzünk jogosnak, erkölcsösnek s igazságosnak. De érdekes volna ugyanily -törvényszerűen kiszűrni, hogy mi az és van-e egyáltalában a világon az -az _általános emberi_, amiről Goethe idejében annyit beszéltek; vagyis -mi az a szép, ami minden időkben s mióta emlékezünk, egyformán a szépség -hatásával volt az emberi érzékekre, függetlenül az idők váltakozó -divatjától? Ez egyszerűnek tetsző kérdés, csak az benne a kényes, hogy -körülbelől ellentmondás, mert majdnem azt kérdi: mi az, ami minden -időkben a szép érzését keltette föl az emberekben, függetlenül attól, -hogy mi kelti föl bennük a szép érzését?! Mert amily igaz, hogy a -tekintély sugallata sok divatját mult szépséget fogadtat el szépség -gyanánt a lelke mélyén unatkozó unoka előtt, olyan igaz az is, hogy a -divat nem puszta sugallat; hogy keletkezése s uralma idejében az, ami -divat volt, valósággal s a tekintély sugallata nélkül is tetszett az -embereknek; hogy megragadta s elandalította őket, hogy viszhangzott -lelkükben s belemarkolt idegzetükbe, oly hatalommal, mely érthetetlen az -unoka előtt. Különösen érthetetlen, ha éppen olyan régiekről van szó, -kiknek nagysága s fensége még az unoka itéletében is változatlan épen -ragyog; kiknek elméjéhez s értelméhez a mai ember is úgy tekint föl, -mint legfejlettebb példájához az emberi lélek képességeinek. Ilyen -esetekben különösen bele kell őrülnünk abba, ha tudomásul vesszük, miben -tudott gyönyörködni például Lionardo, kit értelem, itélet s ízlés -dolgában az emberiség legnagyobb nevelői közé kell számítanunk még akkor -is, ha, amit inkább csak sejtek és bizonyítani semmivel sem tudok: ha -elméleteinek s kitalálásainak egy része nem az ő maga elméjében termett, -hanem az araboktól tanult lett volna. Lionardónál, az ő feljegyzéseiben, -számos anekdota is található, amiket a nagy ember itt-ott hallott, s -amiket bizonyára nem jegyzett volna fel, ha nem mulattatják s nem -gyönyörködtetik. Nos: ezek az anekdoták oly együgyüek, oly alantasak s -kézzel foghatók, hogy hozzájuk képest a lőcsei kalendárium csupa Anatole -France-i czélzás, finomság és irónia. Valamennyinek a hagyományos -_megadta neki_ a csattanója; mind akörül forog, hogy miután egyik ember -a másikat lemarházza, a másik milyen módon adja tudtára az egyiknek, -hogy emez a marha s nem ő. Ezenfelül ez anekdóták a nagy Lionardo -előadásában még hosszadalmasak is; oly nehézkesen vannak elmondva, -hegyük úgy elvész az előadás s az elmélkedés körülményességében, hogy -ilyen terjedelműre a mai iró nagy lelki események taglalatát meri csak -szétlapítani. S Lionardónak mindez tetszett! Lionardót ez megnevettette! -A Lionardo értelmét e fordulatok megcsiklandozták, s a Lionardo -formaérzékét e megszerkesztés kielégítette! Foglalkoztatta, megkapta s -kielégítette, csakúgy, mint ahogy a Petrarca költészete századokon át -valóban gyönyörködtetett, valóban meghatott, elandalított, még -bátortalan, szinte bocsánatkérő utánzásra is serkentett olyan művészeket -s elméket, melyek az értelem fellegvárában, a művészet kincsesházában -nagy magasságban s dús gazdagságban tündökölnek a Francesco Petrarca -földszintes pipereboltja fölött! - -Holott a mi mai érzésünk szerint Francesco Petrarca sem abszolute, sem -relative nem nagy költő, mint ahogy nem tudjuk sem abszolute, sem -relative nagy férfiunak tekinteni azt a Holubárt, kit pedig Hollós -Mátyás, a nagy, az átható elméjű Hollós Mátyás méltónak itélt arra, hogy -fegyverét összemérje vele. Mert a mi mai érzésünk szerint a testi erővel -való mérkőzés a parasztok, a gyerekek s a vademberek dolga, s egymást -nem e szerint mérjük – Hollós Mátyás azonban még e szerint is mérte, s -ez azt mutatja, hogy akármily Mátyások vagyunk, tudtunkon kivül -mindannyiunkban bennünk lakik egy rész aznapi Holubár is. - -A történelem is temető, melyben a sírok mélyén a halottak mellett ott -porladnak, penészednek, fakulnak és rozsdásodnak kincseik és ékességeik. -Minden korszak egy csomó olyan értéket visz magával sírba, amelyért kár, -s amely igy örökre elvész. Az alkotmányos királyság sohasem teremhet oly -bűnösen gyönyörű virágokat, mint a versaillesi királyok förtelmesen édes -élete. A nemességgel együtt a büszkeségnek s a lovagiasságnak sok drága -formája is elbukott. A hit hanyatlásával sok üdvözítő magasztosság is -elhanyatlott. A tehnika minden haladása teméntelen szépségeknek, -erényeknek s ügyességeknek került életébe. A puskapor a személyes -bátorság s a testi erő csodáit robbantotta föl, – s aki a puskát, a -gyújtót, a vasutat s a keményített gallért kitalálta, megölt -számlálatlan sok elegancziát, leleményt, élvezetet és mozdulatot, mely a -vasemberek tűzdörzsölésétől, az íjj megfeszítésén s a lovagláson át a -mellfodornak minden öt perczben való kellemetesen kényeskedő -elrendezéséig mind e dolgok körül kifejlett. A könyvnyomás mai gondja, a -sokszorosítás sokféle finomsága nem pótolhatja a kódex-írás bensőséges, -személyes finomságait, s a miniatűrök meleg művészetét. Értékek légiói -pusztulnak el így, s a világ czézárja, az emberiség, fájdalmasan kiált -olykor a száguldó időre: Varus, add vissza légióimat! - -* * * - -Ilyen visszasíró kiáltás foglaltatik az alexandrinus korszakokban. Ahol -a bányák kimerülnek, a temetőket kezdik felásni, s a teremtő nagy -géniuszok után következnek az arhaizáló nagy talentumok. Mikor az új idő -minden ujsága kifejlett, s nagyjait tönkreutánozták: a dekadens világ s -a dekadens művészet a multak szépségeit próbálja feleleveníteni. Néha az -ilyen pseudo-renaissance igazi renaissance-szá válik; a décadence -arhaizáló formáinak pompás csigaházába észrevétlen beoson a születő idők -meztelen csigája. Vigyázzunk itéletünkkel, ha egy-egy különös művész -meghökkent bennünket. Lehet, hogy csak a mult kisért, de az is lehet, -hogy már a jövendő ébredez benne. - -* * * - -John Ruskinre, William Morrisra s Walter Cranere gondolok, három maga -erejéből lett emberre, ki képes volt egy nagy nemzetet művészetre -nevelni. Ez az ő nevelő munkájuk is az a legjobban kipróbált pedagogia -volt, mely a nagyapák példáján neveli az unokákat. Alexandrinizmus-e -vagy renaissance az arhaizáló művészi mozgalom – arról még nem záródtak -le az akták. Elvégre a renaissance sem a maga ujjából szopott; -Brunelleschi s Michel Angelo is tanult, tanulni pedig annyit tesz, mint -élni azok tapasztalataival, akik előttünk éltek. Ha titánok emléke nem -is marad meg az Olympus e napjainkbeli ostromából, megvan az a nagy -érdeme, hogy az életet ismét elvegyítette a művészettel, egyiket -megtermékenyítette a másikkal, s mint a protestantizmus a Szentírást, a -papok s a bonczok titkos kabbalájából mindenek érthető közkincsévé tette -a szépséget. - -* * * - -Ebben a jegyben született ujjá az iparművészet, vagyis az a mesterség, -mely a mindennapos életet szépséggel akarja átitatni. Ez az, amit, régi -időknek holt értékét, az uj művészet kiásott és uj életre keltett. A -barbárnak kikiáltott középkor volt alapjában a legművészibb korszak. A -középkor fossziliái: a mai keleti népek mutatják ezt, kiknél a táncz, a -szőnyegszövés, a mesemondás s a cserepesség mind csupa népies mesterség, -vagyis a szépség az a lélekző levegő, mely nélkül e különben világtól -elmaradt népek nem tudják elgondolni az életet. Nos: az egész középkor -ilyen volt. Ami emlékünk azon időkből megmaradt: lehet naiv, -ügyefogyott, primitiv, de mindig szép. Maga az a fanatikus vallásosság, -mely az akkori egész emberiséget eltöltötte: a mi mai szemünkkel nézve -lehet őrültség, de szép őrültség, mert művészivé szublimálja az életet. -A _saltimbe_, kiről a franczia legenda mesél, a vásári komédiás, ki az ő -együgyüségében a Miasszonyunknak mással szolgálni nem tudván, az oltár -előtt legszebb bukfenczeivel kedveskedik a Szűz Anyának: ez az akkori -egész ismert emberiség. Nem volt bukfencz, amit azon időkben ne in -majorem Dei gloriam vetettek volna, s ezért ne vetették volna oly -szépen, amint csak kitelt tőlük. Minden sor, amit írtak, minden nóta, -amit eldaloltak, minden kő, amit házba raktak, s minden kard, amit -megkovácsoltak: mind az isten dicsőségét szolgálta, s ezért szépnek -kellett lennie. E szépség, mely áldozat volt az istenségnek, egyuttal, -öntudatlanul, kárpótlás volt az emberiség számára. Az istennek szentelt -lemondó, aszkéta vagy háborus és küzdelmes élet nyomorúságát ez az -állandó és mindent körülhullámzó szépség tette elviselhetővé. Ezért volt -természetszerű fejlődés, és nem, mint a Savonarólák misztikus -együgyüsége hitte, pogány elfajulás, hogy a pápaság maecenátust -jelentett, s az egyház mintegy hivatalból is egybeolvadt a művészettel. -Az élet fájdalmát, a munka kényszerűségét szépséggel megédesíteni: a -modernség ezt tanulta a középkortól, s ez a pszihológiája annak, a -Morrisok s a Cranek mért izennek hadat a gépmunkának, mely az ő hitük -szerint az embert is géppé alacsonyítja. A munka legyen élvezet, -élvezetet pedig, úgy érezték, csak a kézi munka adhat, melyben kiki -átérezheti a szinte testi kéjt: egyéniségének megtermékenyítő -átömlesztését az élettelen matériába. Ugyan: nincs igazuk. A géppel való -bánás neveli az ember önérzetét; kormányzó, áttekintő, alakító léleknek -és hatalomnak érzi magát, csak emberhez méltó állapotok közepett legyen -ura a gépnek. Ám e hamis nyomon helyes megismeréssel ezért lettek -szoczialisták, jobban mondva, megfordítva: az ő szoczialista érzésük -tette evangyéliomukká a művészetet. Mint az elhalt Morris, Crane is a -maga módja szerint ir, rajzol, fest, cserepet éget, kárpitot sző, az -élet minden vonatkozásába beviszi a művészetet, s a szoczialista ujságok -május elseji ünnepi számainak ő rajzolja első oldalát. Ez nem sport, nem -szalon-filantrópia – ez egységes és rendszeres tudományos meggyőződése -ezeknek a férfiaknak, kik azt tartják, hogy a középkor óta máig némely -tekintetekben nem haladtunk, hanem hanyatlottunk, s mikor a mai -emberiséget meg akarják váltani, a középkor legerősebb szerét adják be -néki ostyául: a szépséget. - -* * * - -Ami magát Walter Cranet illeti, ő az ő saját mesterségében a középkornak -még egy nagy értékét éleszti ujjá: a vonalat. Ez is olyan érték, mely a -tehnika egy tökéletlenségével függ egybe. A régi festészet első fokban -rajzolt, aminek ezer és egy okon túl legfőbb oka alkalmasint az volt, -hogy a régi idők festéke merev és határozott. Az olajjal kevert festék -lágy és olvadékony; hajlékonyságával, átömlésével s lazuros -áttetszőségével szinte mását tudja adni a fény s az árnyék ama -játékának, melyben szemünk a világot látja. A tempera-festés, mely a -festéket tojásfehérjével keveri, merev marad e lágy tökéletesség mögött. -Ám e fogyatkozásából erénye fejlett: a rajz, a vonal. A lágyság és -elmosódottság közepett, melybe a cinquecento után mind édesebben és -émelyitőbben belefestettük magunkat: a megcsömörlött szem számára -valóságos megnyilatkozás volt egy-egy primitiv mester, a Raffael előtti -olaszok s a renaissance-szal bár egyidős németek, kik azonban, mint az -építészetben a gotikát, az uj festészetben is megtartották uralkodónak a -rajzot. S ah, a vonalaknak éppúgy megvan a maguk külön szépsége és külön -nyelve, mint volt a régi idők mozdulatainak, melyeket új találmányok -vagy divatok fölöslegessé tettek. Éppen az a törekvés, mely a művészetet -az életbe akarja átvinni, a dekorativ művészet, mely annyiszor -találkozik a plasztikával, a butorok éleivel vagy a betüknek, -olvashatóság szempontjából szükséges, éles körvonalaival; a metszetekkel -való reprodukczió, a szövés, a himzés, az üvegfestés, a csipkeverés és a -cserepesség tehnikus kényszerüségei mind vonal és rajz után kiáltoznak – -s nem véletlenség, hogy az eddig legtökéletesebb iparművészet, a japáni, -vonalas művészet. A Giotto naivságában mennyi a kifejező erő, a -Botticelli stilizáltságában mennyi a kifinomultság, az ujkor kezdetéről -való fametszetekben mennyi a plasztika s a jellemzetesség! Ez értékek -mind ott porladtak a sirokban – s az angolok, kik a maguk régi értékeit -oly soká tudják megtartani az életnek, ezeket a régi értékeket is -kiásták s ujjáélesztették. A prerafaeliták e nagy érdemét nem -kisebbítheti semmi tulzásuk, különczködésük, s törekvéseikkel nem mindig -lépést tartó tehetségük. - -* * * - -Szép ez a _Buchschmuck_os világ, kivált ahogy Németországban kialakult. -Nem tudom, jó William Morris: így képzelted-e, mikor föltámasztottad -elrejtezéséből a könyv s a nyomtatás művészetét! Hiszen maga az a -gondolat, hogy a nyomtatás ne csak olvasható legyen, de szép is legyen: -az gyönyörű és helyes. De _olvasható_ is legyen, teringettét, ne csak -szép, és igazában csakis akkor szép, ha olvasható. A szép nyomás nemcsak -olyasmi, mint a szép kép, hanem olyasmi is, mint a szép csizma: -használatra való. Használnom pedig csak úgy lehet, ha olyan, amilyennek -megszoktam; ha valahol szent a hagyomány s a megegyezéses megszokás: az -irásban s a nyomtatásban különösen az, mert maga a betű sem egyéb, mint -hagyományos és szokásos megegyezés, hogy ez a házformájú ákom-bákom _A_ -hangnak olvasandó. Kialakult a könyvkolumnának az a formája, hogy a czím -vastagabb betűvel nyomassék s a sor közepére tétessék; hogy a kikezdések -egy-két betűnyivel beljebb kezdődjenek; hogy a levelek számozása -páratlan leveleken jobbra, párosokon balra fölül találtassék. Most pedig -itt a _Buchschmuck_, s a czímet oldalvást írja, a számozást alúl, s a -kikezdést a sor elején kezdi. Miért? Szebb így a kolumna? Nem, csak -pofonvágja konszervativ érzésemet, mely, ha valahol, úgy az olvasás -tehnikájában szent és jogos. S a szeczessziós írások, melyekbe – mert -hisz ez a szeczesszió – minden könyvkötő, pallér és czímfestő beleleheli -az ő egyéniségét, s a megszokott római betűt úgy össze-vissza fonják, -nyomorítják, sanyargatgatják, hogy a villamoson a _köpködni tilos_ tábla -olyan, mint a török császár névmonogrammja a passzaroviczi békelevélen, -s három kocsit teleköpök, mire kibetűzöm! - -Ám ez végre is a pallérok, a könyvkötők s a czímfestők ostobasága, -amitől nem volt ment a renaissance sem. De maguk a művészek, az igaziak -is, sokat hibáznak, éppen művészi szempontból, ebben a _Buchschmuck_os -áramlatban. Hogy, mint az angolok, a németek is fölélesztik szép, régi, -tizenhatodik századbeli betűiket, abban mindenképpen igazuk van. De az -effélével is vigyázni kell. Minden fölélesztés egyben arhaizálás is, -aminthogy az egész Morris-irány arhaizáló áramlat volt, kívül-belül, az -angol művészetben. A régi formáju betűk s a nyomtatás régi stilusa e -stilusnak megfelelő hangulatot is keltenek az olvasóban, kivált a -finomabb idegű és ízlésű s történeti érzékű olvasóban – pedig a -_Buchschmuck_ ugyebár ezekre számít? Itt van előttem egy német havi -szemle, melynek nyomtatása igen szépen eleveníti föl és modernizálja a -régi német ponyvanyomás betűit. Egyben kikezdések helyett inicziálékkal -kezdi az új szakaszokat, s ezek az inicziálék gyönyörű czopf-stilusban -vannak megrajzolva, kivétel nélkül valamennyi. No már most az ilyen -czopf-stilusos rajz az ilyesmire fogékony emberben czopf-stilusos -hangulatokat kelt; én előttem legalább feltámad láttára az egész czopfos -világ, s ifjú Werthernek érzem magam s kinai csészéből felpárolgó -kávéillat csapja meg orromat. S ebben az egyforma hangulatban olvassam -el Hauptmannak egy színdarabját, Geijerstramnak egy novelláját, Oscar -Wilde memoárjait, Demelnek egy versét, olvassak könyvbirálatot, színházi -jelentést, esztetikai elmélkedést és társadalmi szemlét 1905 január -derekán. Ez művészietlen dolog, mert e forma érzéki hatásai pofonvágják -a külömböző tartalom értelmi hatásait, s azonkívül ütik az egyes darabok -külömböző stilusának és megcsinálásának ugyancsak érzéki hatását. - -* * * - -Az illusztráczió művészietlen, hacsak arra nem való, amire Wagnernál az -ének, a vers és a díszlet: hogy a zenével _együtt_ s csak _mind -együttvéve_ fejezze ki, amit a költő mondani akar. De a jó költő már -maga mondott el mindent, amit akart, nincs _szüksége_ a rajzolóra. S a -jó rajzoló is maga és egészen elmondja _ugyanazt_. Tehát zavaró, bántó -és túlterhelt pleonazmus támad, ha egyszerre beszélnek. Egy finom német -költőnek, Rainer Maria Rilkének, van néhány rövidke, egy-két strófás -csodaszép tájképe. Ezek fölé egy ugyancsak finom rajzoló: -Vogeler-Worpsewede lehelt oda egy pár fejléczet s egyéb diszítést, -ugyanazon tájképet s hangulatot rajzolván meg, mint a vers. Külön a -versek és külön a rajzok elragadóak volnának – együtt zavaróak. - -* * * - -Egy tulajdonjogba s a művészet népszerűsítésébe vágó dologgal nem -foglalkozunk eléggé, pedig viszás és bántó, s én bizonyos vagyok benne, -hogy az eljövendő új világrenden belül tenni is fogunk e viszásságról. -Kérdésem ez: joga van-e akármelyik pénzeszsáknak, vagy akár finom ízlésű -amatőrnek is ahhoz, hogy, bármennyit fizetett is érte, valamely művészi -dolgot teljesen magáénak tekintsen, s ha kedve tartja, elzárja a többi -ember elől? A művészet közkincs s a művészi dolog is az, s élvezetét a -többi ember elől elzárni époly jogtalanság, mint aminő az erdők -elzárása. S ha Wanamaker úr mégannyit adott is érte: nincs joga engem -eltiltani attól, hogy a Munkácsy Miltonját láthassam. (Gondolom, ez a -kép van nála.) Előkelőbb gyüjtők és műbarátok érzenek is e körül valami -kötelességfélét; mind több az olyan magángyüjtemény, mely bizonyos -napokon megnyílik az érdeklődők előtt. De ez csak kegyelem és szeszély, -holott itt jogról van szó, arról, hogy nekem jogom van minden művészi -dologhoz hozzáférni, s a művésznek joga van megkövetelni, hogy, akárki -váltotta is magához az ő munkája tulajdonjogát, az közkincse lehessen -mindenkinek. Bizonyos, hogy az eljövendő szebb és jobb világban a -magántulajdon mindenekelőtt a művészi dolgokon fog megszűnni; -kinek-kinek módja és joga lesz úgy ékesíteni az ő otthonát, ahogy csak -kedve tartja, de mentül ékesebb lesz ez az otthon, annál természetesebb -lesz, hogy nyitva álljon mindenki számára, akit érdekel. - -* * * - -S ez az új rend, ha elkövetkezik, még egy bántó viszásságon segít majd. -Érthetetlen előttem, hogy főképp képek és szobrok dolgában mint -fejlődhetett ki a galériás rendszer, egészen a múzeumok, képgyüjtemények -és képkiállítások művészietlen barbárságáig. Mentül inkább beleélem -magamat a képek látásába s szeretetébe, annál jobban kétségbeejt az a -képtelenség, hogy a képek egymás mellé és egymás fölé halmozva -szorongjanak előttem. Elvégre minden kép egy-egy külön világ, a -színeknek egy-egy külön tanulmánya, külön világítással s külön -éghajlattal. Mindegyikbe külön-külön kell magát beleélnie, aki igazán -meg akarja látni s meg akarja érteni. De hogy’ lehessen ezt megtenni, -mikor egyik üti a másikat, a másik beleszól az egyikbe, amannak színei -megzavarják emezét, emennek hangulata tönkreteszi amazét? Képet -tulajdonképp nem szabadna másképp nézni, mint teljesen elsötétített -szobában, melyben világosság éppen csak a kép területére esik. Voltaképp -a szobámban egymagában felfüggesztett kép hatását is megzavarja, világát -megzilálja a fal, a szoba, minden bútor, szőnyeg s bármi egyéb, ami vele -együtt látszik. De mindezt még valahogy hozzá lehet válogatni, el lehet -úgy rendezni, hogy a figyelmet el ne térítse, a képbe ne kiabáljon bele. -Ám semmimód nem lehet korlátozni egy másik képnek s még kevésbbé több -másik képnek abszolút elütő voltát. Még rokon képek sem valók egymás -közelébe, mert ugyanazon motivumok erősítik egymást, holott a jó képen -úgyis megvan minden motivumnak a megkivántató ereje és mértéke. Sehol a -galériás rendszer bántó voltát nem éreztem annyira, mint a Louvre -egynémely termében, ahol, ha egyéb nem: egy szép formáju ablak vagy egy -hasas ázsiai váza menten agyonverte valamely primitiv olasz kép -hangulatát, s a képek vetekedve teszik egymást tönkre. Hiszem, hogy az -eljövendő kollektivista világban a képkollekczióknak bealkonyodik; a -képek el lesznek osztva magánházakban s középületekben, s a nap bizonyos -óráiban így gyönyörködhetik bennük mindenki. - -* * * - -Az arczkép tulajdonképpen líra a festészetben; az arczképfestő azért -művész a fotografushoz képest, mert az arczképbe nemcsak _a másikat_ -festi bele, hanem saját magát is. Hony soit qui mal y pense – de mindig -van abban regény, ha férfi-festő asszonyképet fest. A két teremtésnek, -aki az arczképben találkozik: az ábrázoltnak s a festőnek örökre köze -van egymáshoz. Vannak férfikéztől festett asszonyi arczképek, melyek -olyanok, mint egy estélyi beszélgetés, valamely kemény eszű és gyengéd -lelkű asszony s az ő figyelmének s érdeklődésének sugarai alatt -zárkózottságából fölengedő művészember között. Mert az elzárt -művészlélek kapujánál az asszonyi mosoly a _Szezám nyílj meg_. - -* * * - -Sokszor elmélázok azon: mint lehet, hogy a festők közül éppen a -legnagyobb pogányok tudják vászonra vetni, ami a kereszténységben a -legkeresztényebb, mert a pogányságból teljesen hiányzik: a néma -szenvedést, a szelíd bánatot? Böcklin, aki az ő _Pietá_ján egy szál -sötétkék fejkendővel négy evangyéliomnál beszédesebben mondja el a -Szűzanya fájdalmát: Böcklin bizonyára csak olyan pogány volt, mint -lehetett Herman, a kheruszk vezér, s lehettek, mielőtt s miután -fölvették a keresztséget, mind a gótok, longobardok és alemánok. De -végre is Böcklin germán – s nem egészen bizonyos, hogy a középkori -kereszténység spiritualizmusa, föl egészen a dantei szublimálódásig, nem -teljesen és kizáróan germán: frank, gót, longobard vagy mit tudom én -milyen elegy? De ime, itt van Tizián, kinél nyugodtabb és hidegebb -pogány nem élt sem Numa Pompilius, sem Nero és Domitianus idejében, s -kinek lelki őseit egyenesen az uzsorás Catók s a harácsoló Sallustiusok -közt kell keresni. Honnan és hogy’ vette ez a hűs kalmárlélek a -szenvedésnek s a jóságnak azt a végtelen arisztokrácziáját, mely az -Adógaras Krisztusának arczán halványlik? - -* * * - -Böcklin az a cohaerer, amit a Marconi telegráfja keres; az a tökéletes -érzékenység, mely a legtávolabbról feléje omló hullám érintésére is -egész valóságában átalakul. S e világon nemcsak hogy minden hullámzik, -de minden egy is; világosság, szín, melegség és teméntelenség, vonzódás, -elegyülés, elpárolgás és megalakulás, hervadás és virág zás, lenyügözött -erőlehetségek s szabadon tomboló erőforradalmak, hangok, vonalak -mélységek és kiszögellések: mind egyazon valóságnak egyazon -örökkévalóságban való egybehullámzása; százféle rezgésnek hegyei -völgyei; hegyek a völgyekkel, völgyek a hegyekkel összetalálkoznak, -elsímulnak vagy föltornyosodnak, s a figyelő művész idegszálain isteni -váltakozásban száguldanak végig, föl az agy velejébe, ahol másvilágát -alakítják ennek a végtelen világnak. De másvilág – ez mégsem jó szó. Ez -a kis világ magával az ő emberével együtt elválhatatlan s el nem -választható része az egész mindenségnek; az ő valósága annak valóságból -való, az ő rezgései belehullámzanak annak rezgéseibe, annak törvényei ő -rajta sem törnek meg, s valahány porczika van benne, mind egy-egy -kapocs, mely rokonságba fűzi az egész világgal s annak minden -jelenségeivel. A világ annyira egységes, hogy mi kis egységek mind az ő -nagy egységébe tartozunk, s hónak, hegynek, csillagnak, melegségnek s -világosságnak: testvérei vagyunk, mert egy atyánk vagyon -valamennyiünknek… - -Böcklin helyébe odatehetném akármelyikünket, odatehetném az egész -emberiséget, oda általában mindazt, aminek érzékei vannak s a mindenség -átnyargal rajtuk. De ő mindezeket tudta is; eszmélve festette végig az -életet, s nemcsak rokon volt a mindenséggel, de tartotta is vele a -rokonságot. - -* * * - -Van egy ember, akivel szeretnék ismerős lenni, – kár, hogy meghalt, több -háromszáz esztendejénél, a haarlemi sínylők házában. Ruysdael Jakab ez, -ez a slemílje a festészetnek, kinek minden képe csupa meghitt nagyság s -merengő élhetetlenség. Különös kép, a Gobineau tollára való, elképzelni -ezt az álmatag lelket, amint körülötte patakzik a vér, vagy folyik a -vásár, vígan vágtatnak a Wouwermann lovasai, repülnek a hadi s a kalmár -gályák, s bizsereg az a csapszéki s magánélet, melynek örök -kultur-históriája a németalföldi intérieur-képek – s az álmok álmodója -ezalatt romok közt bujdokol, vadon sűrűjében, besüppedő temetőkben, s a -jelen dicsősége közepett a mult fájdalmait siratja. Vannak, akiknek -fájnak a századok – valami édes, csöndes, szerény fájdalommal, mely sem -eget nem kér, sem a viharral nem daczol, de a maga igénytelen, -visszavonult egyedülvalóságában nagyobb úr a lármás jogczímeknél. Ez a -Ruysdael Jakab a haarlemi sínlők házában is nagyobb úr volt, mint -mindazok, akikért körülötte a vérnek tengere ömlött. - -* * * - -A szürkeségnek is van mosolygása. Ha két órai keserves tengeri nyavalya -után kiszállasz a dán parton, a finom párán átrezeg a nap, s az ég, ez a -csudálatosan finom és, nem tudok más szót, elegáns elegye az -aczél-szürkének s a gyenge fűzöldnek, az ég valósággal mosolyog. Persze, -különös mosolygás ez. Ismersz-e embert, kinek kimért járása, szabatosan -metszett arcza, nemes homloka s árnyékos szemehéja száz lépésről -elárulja, hogy aki itt jő: úr, gőgös, intelligens és szomoru? Éveken át -láthatod napról-napra, mindig egyformának, mindig úrnak, mindig -gőgösnek, intelligensnek és szomorúnak. Egyszer aztán megismerkedtek, s -bemutatkozáskor elmosolyodik. Istenem, hisz ez még mindig ő, de, hitted -volna-e előre: bájosan és melegen! Amire éveken át nem gondoltál, pedig -napról-napra mágneses erővel vonta magára gondolkodásodat: most -észreveszed, hogy ennek a férfinak szíve van. Nemcsak úr, hanem ember -is, még pedig jó ember. S ez a férfias bájosság, ez a gyengéd gőgösség, -ez a mosolygó megvetés – hiszen tudom, szép a veresen lángoló indulat, -szép az éjsötét mélabánat, szép az azurkék szerelem, de ez az elegáns -aczélszürke tónus mégis csak legszebb az egész világon. - -* * * - -Van még egy fajta szürkeség – nem a legszebb, de én mégis legjobb -szeretem a világon. Ha Marcheggen innen ér a vasut, valamivel Pozsony -előtt hirtelen szürkeség vegyül a fű zöldjébe, a levegő kékségébe, s ez -a szürkeség, ez a sáros, poros, sárgába játszó fakultság eltart egész -Magyarországon, végig vonul Oláhországon is, egészen Törökországig, ahol -szikkadt vöröses sárgaság váltja föl. Ez a magyar szín – bizony – a por -színe, mely beleszól nálunk minden színbe, még a napsütésbe, még a veres -rokolya lángolásába is. Legszebben s legtudatosabban Fényes Adolf -találja el – igaz, hogy ő kecskeméti ember. - -* * * - -Munkácsy, bár a neve Lieb Mihály, s bármily idegen volt iskolája s -érdeklődése, színben és vonalban éppoly megdöbbentő képmása a -magyarságnak, mint írásban s a szó zenéjében Berzsenyi Dániel, Kemény -Zsigmond és Arany János. Főképp e két utóbbi, kikkel annyira rokon a -lélekfestésben, s ennek szinpadiasan drámai módjában. A magyar állat nem -a párducz, hanem a bika: a hangtalan forrongó sűrűvérű indulat, melyből -a cselekvés hirtelen pattan ki, mint a fekete felhőből a villámcsapás. A -magyar előadás is, ahol nem mesélő, ilyen villámcsapásosan drámai: -hirtelen, de roppant erővel odavetett jelenetek, melyeknek nagy -vonalaiba ezer részlet van beletemetve. A magyar géniusz szigorú -szemöldökű asszony. Nem könnyed, nem fecsegő. Nem is elmés, a szó -kávéházi értelmében, s járása lassubb s nehézkesebb, hogysem fürge -lehetne. Horáczius bizonyára fürgébb és könnyedebb, mint a mellette -szinte korlátoltnak tetsző szűkszavú s nehézkes Berzsenyi. De micsoda -magasságokban és mélységekben járt ez a bikanyakú magyar, ki római -társaságban alighanem czéltáblája lett volna a Martialisok elmésségének, -míg, mint Toldi Miklós, hirtelen lobbanással közéjük nem hajította volna -héttollú buzogányát! Ebben meg Berzsenyivel rokon Munkácsy: értelmének s -ösztönének gígászian fájdalmas tapogatódzásaiban, melyek sohasem -jutottak el az Arany s a Kemény dicső tudatosságáig. S a nehéz, mert -mély gondolkozásnak a kifejezésért való irtózatos küzdelme, mint -általában a lelki küzdelem, gond, fájdalom és törődés: ez az agylágyulás -igazi szerzője, a testi betegség csak ágyát veti meg. - -* * * - -Nézz ki a természetbe: ott lövell szemedbe a nap sugara, teli -elektromos, kemikus és minden fajta erővel, termékenységgel s -nagyszerüséggel. Mit tudod te, mely forradalmak, események, kiválások és -megalakulások eredménye e fénysugár; a nap s az egész világegyetem mely -válságaiból s történeteiből fakadt ki, amik viszont mind bele vannak -hüvelyezve az ő rezgésébe, s nyoma egyiknek sem veszett benne. Ha -nekiállasz spektroskóppal, lencsével, mindenféle iparkodással és -számítással: mind e történeteknek egy milliomod részét talán -kiolvashatod belőle. De magának szemednek elmondja-e mindezeket; -maguknak érzékeidnek ad-e belőlük többet, mint egy édes, titokzatos, -elmosódó és zsibongó sejtelmet, melyet eszed darabokra bonthat, de -érzésed egységesen szí magába, s nem súg róla többet, mint hogy _szép_ -vagy _jó_? Ha megszólal a hegedű: kötelességed-e tudomást venni a -birkáról, akinek beléből a hurja készült, a lóról, akinek farkából a -vonója, az esett marháról, akinek csontjából az enyve – és így tovább, -ami mind igen érdekes dolog, teljesen egyenrangu a művészi -érdekességgel, de pontos elmondója nem az a c lesz vagy az a g, ami a -hegedűről elröppen, hanem elmondják a kereskedők könyvei, a -természettudósok megfigyelései, a mesterségek tanításai – és így tovább. -Mely szabályok szerint s mennyit mondhat el valamely művészet: pontosan -megadódik az eszközei természetéből. Szín és vonal szokás, megegyezés és -hagyomány szerint szimbolizálhat valamely értelmi dolgot, de természet -szerint ki nem fejezheti. Megegyezhetünk benne, hogy a kereszt jelentse -a megváltást, s a veres kereszt az irgalmasságot. De valójában nem fejez -ki többet, mint egy merőleges és egy vízszintes vonalat, amely egymást -derékszögben metszi, vagy két ugyanilyen vörös mezőséget, mely, ha a -belőle jövő színes, kemikus és egyéb rezgések szerencsésen interferálnak -egymással, s így nem fájdalmasan, hanem kellemesen érintik idegeinket, e -szerencsés találkozás folytán a Szép érzését okozza bennünk. De viszont -igenis vannak vagy lehetségesek színek, vonalak, mik, melyek együttvéve -kelthetnek bennünk olyan magasztos hangulatot, olyan fölséges érzést, -mint a megváltás vagy az irgalmasság szemlélete vagy gondolata. Ám ha -szavakkal mondom, hogy: jobbra egy patak, balra egy szarvas, közepütt -sárgaság – ez inkább az ostobaság érzését kelti bennünk, mint az -irgalomét vagy a megváltásét. Kép nem lehet néma, minden kép beszél, de -szóban azért nem lehet pontosan elmondani, hogy mit. - -* * * - -Igen, igen, kiált fel a pallér, egyéninek és eredetinek kell lenni, mint -Olbrich és Vandevelde! És menten _azon mód_ egyéni és eredeti, mint -Olbrich és Vandevelde. - -* * * - -A művészetbeli igazságok egymásnak homlokegyenest ellentmondanak, s ma -az egyik igaz, holnap a másik. A művészet nem tudomány, ahol csak egy -igazság van; a művészetben annyi az igazság, ahány a művész, ahány az -ember, s ahány a kor, mely az embert megszülte. Mikor a renaissance -egyszerü nagy vonásai komplikálódni kezdtek s a rablókat fölváltották a -diplomaták: a barokk lett az igazság, az ő hajlásaival és hullámaival. -Mily igaz volt a rococo a szentimentális, a gyengéd, a czifrálkodó -időkben, az odalehelt bűnök, virágos gazságok idejében! Mikor Napoleon -egy álomarasznyi időre föltámasztja a régi Róma rabló-mathematikáját, az -empire-stilus is igazság, az ő mathematikus hidegségével. Mikor Hegel -kimondta, hogy csak eszme van, az igazság az ideális festészet volt, az -ő kinyalt erdeivel, csukott levegőjével s hosszu lábú embereivel. Mikor -Büchner kimondta, hogy csak anyag van, a naturalizmus volt igaz, az ő -szabad fényével, plein airjével, impresszionizmusával. És így tovább és -így tovább – s ha ma, hetedfélszáz évvel Aquinói Szent Tamás után, végre -valahára belátjuk, hogy a czél termi a törvényeket, s az adalékokból -fakadnak az eszmék: ma örök igazság a szeczesszió, mely a művészi -formákat az anyagok természetéből s a dolgok rendeltetéséből fakasztja -ki. - -* * * - -A szeczesszió darwinizmus a művészetben: a körülmények termik a -formákat. Persze: ez tulajdonképp minden időkben így volt, csakúgy, mint -ahogy a halból kifejlett a béka, még mielőtt Goethe vagy Darwin -megmagyarázta volna, hogyan. A tégla, a kő és a fa; a havas, az esős és -a szeles éghajlatok; a nyilvános istentisztelet vagy a magános lakás -természete, szüksége vagy rendeltetése szerint fejlődik a román stilus -vagy a gótika, a lapos háztető vagy a menedékes, a tarka diszítés vagy a -geometrikus, a templom vagy a magánház. Az ostobaság ott kezdődik, ahol -a malter-palotákat a terméskő törvényei szerint formálják; ahol a -nagysága minus tíz fokos közép-éghajlat alatt olyan erkélyen sóhajt, -amilyenen Julia sóhajtott Verónában; mikor gipszből ugyanazon diszítést -csinálják, amit a norvég hajós faragott fából, s a párisi jobber ó-görög -templomban ül a spanyol papírok romjain. Ez tehát nem stilus, hanem -szamárság – viszont ami a mai szeczesszióban frisseség és kitalálás, -időfolytával stílussá fog megállapodni. Az új építő stílus onnan indul -ki, hogy ma már vassal építenek, tehát nincs értelme azoknak a -formáknak, melyek a kő, a fa s a tégla teherviselő módjából s -képességéből fakadnak, s a nagy áruházak, pályaudvarok és műcsarnokok -beosztás, hely- és világításbeli szükségeihez alakul. A bútorok úgy -épülnek, akárcsak a híd: a fa teherviselő törvényei szerint (és persze, -aszerint, hogy, emberi testnek kell például a székbe helyezkednie). A -diszítésnél kezdtünk rájönni, hogy nincs értelme a budapesti -szobasarokban álló hasas vázát azzal a rajzzal diszíteni, melylyel egy -mór király mozaik padlója volt kirakva. Ha a vázára képet festek: azt a -valóságot, hogy felületének egyes pontjai, domborusága vagy homorusága -szerint közelebb vagy távolabb fekszenek a szememhez, szépen -fölhasználhatom arra, hogy a perspektiva elhelyezkedése szerint a kép -közelebbi vagy távolabbi részeit fessem a megfelelő helyre. Ha valami -nyitott, nem bimbóvá formálom, hanem kinyilt virággá. Abból, hogy -bizonyos égetési módokat csak hizonyos szinek birnak el, kifejlődik az -északi porczellán finom, tompa szürkéskék szine, mely kinálkozik az -észak téli pusztáinak vagy ködös tengereinek ábrázolására. Az olasz -hegytetők remegő napos levegőjéből fakad a Segantini himzéses módja, -melylyel keresettség csukott szobát megfesteni. És így tovább… s valahol -s valahányszor az embereknek megjő az esze, lelkiismerete s jóizlése: -politikában, művészetben szeczesszió támad. Tartani addig tart, míg -megint elveszítik eszüket, lelkiismeretüket, jóizlésüket. Mert ez is -megtörténik, néha ugyanazokkal, akik megtalálták. - -* * * - -Nem tudok annak komikumától megszabadulni, ha bármely szép emlékszobron -a talapzat reliefjein ott látom ugyanazt az embert, aki teljes -nagyságában fenn áll a talapzaton. Szakasztott az antropologiai intézet, -ahol egymás mellett egy kisebb meg egy nagyobb koponya; az egyik a Rózsa -Sándoré, gyerekkorából, a másik ugyancsak az övé, öreg korából. - -* * * - -A látomások épp annyira és semmivel sem kevésbbé valóságok, mint bármely -kézzelfoghatóság. Ami képet látok, mikor valakit elképzelek: éppoly -igazán megvan, mint maga az az ember. Annyira valóság, hogy még szoborba -is lehet faragni; legalább a Rodin Balzac-szobra ilyen szobor; nem -Honoré de Balzacnak agyagból gyúrt mása, hanem (hogy felsőbb -leányiskolai mondatfűzéssel mondjam): annak a szobra, ahogy Balzac -eszünkbe jut. - -* * * - -Hogy ilyesmit akart-e Rodin e szobrában megcsinálni? Semmi közöm hozzá, -ő maga sem tudhatja. Lehetetlen, hogy Shakspere meg Arany János mindazt -tudatosan csinálta volna meg, ami csodálatos mindenre való gondolást ki -lehet nálunk mutatni. De mégis minderre gondolniok is kellett. Éppen -Arany Jánosról írt volt egyszer valaki sok helyes és okos megfigyelést – -s egy ilyet így kezdett: Jól tudta Arany János… Az öreg úr, aki a -tanulmányt maga is elolvasta, morcsosan írta a margóra: Tudta a fene!… -Nem volt igaza; tudta, csak nem tudott róla, hogy tudja. - -* * * - -_(Emma asszony leveleiből.)_ «… Lássa, én azt hiszem: kétféle képmutatás -van. Az egyik, amely megbotránkozik minden meztelenségen és pazarul -alkalmazza a világ legnevetségesebb (æsthetice is legnevetségesebb) -intézményét: a fügefalevelet – a másik, amely azt állítja, hogy benne -soha és semmi festett vagy rajzolt meztelenség más gondolatot nem kelt, -mind azt: ó, mily isteni a művészet, ó mily szép az emberi test, ó mily -dicsőek a vonalak – és így tovább… Higyje meg, azok a frázisok, amiket a -meztelenség, a művészi souverainitás és a naturalia non sunt turpia -védelmére és hirdetésére mondanak, gyakorta épp oly üres, sablonos és a -mondójától csak hite ellen, valóságos vagy képzelt lelkiismereti -kényszerből kinyögött fecsegések, mint az erénycsőszök üres fecsegése. -Éppugy, mint ahogy nem lehet igazi tudós és igazi gondolkozó, aki _csak -azért is_ atheista és büszke arra, hogy atheista: nem igaz művész és nem -igaz műértő, aki csak azért is, gőgből, boszantásból, henczegésből, -vagy, ahogy a geniek mondják: elvből meztelenkedik. A forradalom -slagvortjait ész nélkül utána papolni éppoly gyáva rabszolgaság, mint a -legitimizmuséit – azt hiszem, mellesleg, azért sültünk föl eddig minden -forradalommal; a rabság rabszolgái egyszerüen a szabadság rabszolgái -lettek. Néha elképedve látom, hogy egészen intelligens emberek is milyen -gondolat nélkül fogadják el és tartják kritika nélkül kötelezőnek a -legnagyobb szamárságokat csak azért, mert régi szamárságok – ami -különben általában így van – hány embert tisztelünk, aki valaha fiatal -szamár volt, csakis azért, mert most vén szamár!… Nézze csak! nem -mondaná maga is, habozás nélkül, hogy: a teremtés remeke az emberi test, -nincs szebb az emberi testnél! Mondja csak: igazán hiszi ezt? Igazán így -van ez? Ójé, akik ilyet mondanak, azok sose voltak uszodában vagy -gőzfürdőben. Mondhatom, amit én láttam emberi testet, az rendszerint -csunya volt – nagyon, nagyon, nagyon ritka esetekben volt szép, s ekkor -sem az emberi test volt benne szép, hanem _ez_ a példány emberi test -volt, történetesen, szép. Ezt csak úgy mellékesen mondom, mert hiszen a -művészetre egyáltalában nem kötelező, hogy amit lefest vagy lerajzol, az -legyen szép, hanem maga a munkája. De ekkor aztán, tisztelt revoluczió, -ne is tessék a disznóságot azon a jogon reklamálni a művész számára, -hogy az szép, hanem azon az egyetlen elfogadható okon, hogy – mint a -Molnár Feri Józsijának – lehet szépen is disznókodni, s a művészeknek, -mint az udvarlóknak, minden szabad, amit meg tudnak csinálni. Az emberi -test… parbleu, én ismerem az európai gyüjteményeknek egy jó részét, de -soha és sehol, merem ismételni: soha és sehol, még a Rodin-kiállításon -sem láttam olyan képet vagy szobrot, mely az emberi testet igazán és -teljesen olyannak ábrázolná, amilyen; egészben sem, részleteiben meg -éppen nem. Ha ezeket a sorokat férfiak és lyányok is nem olvasnák, csak -mi asszonyok volnánk egymást közt, roppant mulatságos megfigyeléseimet -mondhatnám el erről a témáról. Jól értsen meg, barátom: én nem azt -mondom, hogy nem lehetne vagy nem volna szép olyannak ábrázolni az -embert, ruha nélkül is, amilyen, de igenis kiemelem a faktumot, hogy nem -ábrázolják úgy. Mi az oka? én nem tudom, de ez a megfigyelésem: ha nem -is tesz türelmessebbé az erénycsőszök hamissága, képmutatása és -zelótasága iránt, de igenis gyanakvóvá, türelmetlenné és idegessé tesz a -művészi szabadság nagyhangu hirdetése ellen…» - -– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – - -«… Ismeri ezt a nevet: J. J. Widmann? svájczi ujságíró és kritikus; én -mindent elolvasok, amit tőle találok, mert kedves, művelt és csiszolt -intelligenczia, és, főképp, igaz művész-ember, aki tele van megértéssel -és bocsánattal a művészet iránt. Nos, tudja, hogy ez a név egyszer miben -fordult elő? Egy hirben, mely egy aaraui tanárnőnek – isten áldja meg -ezt a derék, nemes teremtést, Mühlberg-Sutermeisternénak híják – arról -az akcziójáról szólt, melylyel az anyává lett leányoknak meg akarja -szerezni jogot, hogy magukat asszonynak titulálják és tituláltassák. -Ugy-e, ennek a kivánságnak megokolására nem kell sok szót vesztegetni – -és mégis, hinnék-e, azok közt, akik a dolgot egypár jó vagy rossz -vicczel akarták elütni, ott volt J. J. Widmann is. Kedvesem, maga is -tudja, mert magáról tudhatja, hogy vicczel elütni olyasmit szoktunk, -aminek igazságát átértjük ugyan, de az érzésünk, előitéletből, nem tud -megnyugodni benne. Hát nem különös, hogy ugyanaz a Widmann, aki a -művészetben nem ismer előitéletet, társadalmi téren nem tud letenni -előitéleteiről? És nem különös, hogy mer a szabadságért kiáltani a -művészetben, mikor megijed a szabadságtól a társadalomban? Persze, hogy -a szobrok meztelenek-e, vagy nem, abban a kritikus uraknak kevés -személyes érdekük van, ellenben abban, hogy lyányainkat több vagy -kevesebb akadály válaszsza el attól, hogy illetlenek legyenek, abban -lehetnek családapai érdekeik. De ekkor meg ne tessék oly gúnyosan -beszélni azokról, akik leányaikat nemcsak az eleven, hanem a kőből való -férfiaktól is féltik, – ez nem niveauban való külömbség, csak -temperamentumban. Barbároknak tartom azokat a szabadsághősöket, kik csak -ott türik a szabadságot, ahol nekik hasznos vagy – mindegy. Hölgyeim és -uraim, szabadság csak egy van a világon, s a művészet csak akkor lesz -szabad, és joga is csak akkor lesz a szabadságra, ha a világ szabad -lesz. Egy szabadság nem állhat meg a másik nélkül; nem lehet a művészet -igazán szabad, ahol a társadalom rab, s ahol igazán szabad a művészet, -sokáig a társadalom sem lehet rab. Ezért szidják a doktor urak a -művészetet, s a szocziálisták ezért védik. Aki igazán komolyan akarja a -művészet szabadságát, tessék _a_ szabadságért veszekednie, _minden_ -szabadságért, például a nőknek azért a szabadságáért is, hogy úgy -éljenek, ahogy tudnak. Mert higyje meg, az a svájczi indítvány, az -anyává lett lyányok javára, idők jele. Amig csak a szolgálólyányok -lettek anyává, az ördög sem törődött ezzel a dologgal. De ujabban, mióta -a nők is dolgoznak és keresnek, egyre több az a nő, aki nem szorul -férjre, hogy meg tudjon élni, s ugyanannyival több az a lyány is, aki -nem vár házasságra, hogy anyává legyen. S mihelyt ezek nemcsak szolgáló -lyányok, hanem polgári lyányok is, a polgári körökben is kezdenek -érdeklődni a nők emanczipácziója iránt. Ma még a vicczelődésnél -tartanak, mert még kevés a kis gyerek. Ha sok lesz, meglesz a szabadság -is…» - -– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – - -«… A gyermekek… istenem, el sem tudom gondolni, mit érezhet gyermeke -ágyacskájánál az olyan anya, akinek nem szabad annak lennie. -Félórákhosszat el tudom nézni az én alvó kis fiamat, s elgondolom -olykor, mennyi szépség és költészet lakik ebben a nevetséges kis emberi -testben, ebben a prózai kis emésztő masinában! Furcsa, az embernek fele -élete, az első fele, abban telik el, hogy kiábránduljon a világból, az -életből, a valóságból, ebből a rettenetes prózából, amiért egy csöppet -sem hasonlít az olajnyomatokhoz, a Jókai-regényekhez és mindahhoz, amit -gyerekfővel és érzéssel szépnek találtunk, és csakis ezt találtuk -szépnek. Micsoda borzasztóság: a Berend Ivánok s a márványsimaságu -belvederi Apollók után a dohányszagu szőrös unokabátyák! Életünk második -felében, mikor az élet összes fogásait végigkóstoltuk: akkor kezdünk -beletanulni, hogy a poézist abban keressük és abban találjuk, amiben -lehet: a valóságban. De azt azért sohasem hiszem el, hogy a művész nem -való egyébre, mint hogy a valóságot másolja. Nem mintha ez nem lehetne -művészet, de eddig föltünően kevés művésznek sikerült. Hogy visszatérjek -az emberi testre: még egyszer mondom, nem ismerek művészt, aki egészen -olyannak ábrázolná, amilyen. Van, aki igyekszik, hogy hivebben ábrázolja -a régi olajnyomatoknál, és nem mondom, hogy egy-egy uj festő vagy -szobrász egy-egy megdöbbentő ujsággal ne állna elő, amiről azt mondjuk: -micsoda merészség ily pőrén merni ábrázolni a valóságot! De furcsa, hogy -ez a valóság sem valóság, az uj ember csak másképp hazudik, mint a -régiek. Mindezek a forradalmak és forradalmárok olyanok, mint az öreg -Zola, aki telekiabálta a világot az ő disznóságaival, hogy ha törik, ha -szakad, meg kell irni az igazat – most pedig lassankint és szégyenkezve -rájövünk, hogy ez a kedves vén gyerek a maga disznóságaiban éppoly -felhőkben járó romantikus volt, mint volt az öreg Dumas az ő -olajnyomataiban. Engem most elragadnak a Rodin szobrai, azzal is, hogy -mily borzasztóan reálisak, – de meg merek esküdni, hogy husz év mulva -magam is azt fogom mondani: micsoda limonádés forradalom, micsoda hazug -igazság!…» - -* * * - -_(Emma asszony leveleiből.)_ «… a szomszédszobában az öcsém a Peer -Gyntet játszsza, s én azon gondolkozom, mit gondol mellette? Az öcsém -csöndes és komoly fiú, kiben csak ujabban támadt a zongorához való -tehetség? vagy hajlandóság? nem tudom, de kedve van hozzá, s szeretem -hallgatni, amint nyugodt türelemmel teszi túl magát a saját játéka -fogyatékosságán, s élvezi ezen keresztül Grieget, mint ahogy egy -ripacstrupp játékán keresztül is élvezi az ember Shaksperet. Ha ez a -kedve és tűrelme megmarad, nagy jót szerez magának egész életére, mintha -valami vidéki kis kastélyt örökölt volna, ahová mindig visszavonulhat, -ha másutt nem találja helyét. Irigylem a fiút, hogy a muzsikával ilyen -jó barátságra tudott lépni – nekem az csak akkor volna ilyen jó barátom, -ha vittem volna annyira, hogy magam tudjak produkálni, variálni és -improvizálni; így, az a zene, amit más írt, az én számomra túlságosan -kimondott, túlságosan határozott, túlságosan egy más valaki érzéséhez -kapcsolódó valami, mely nem az én érzésemhez simul, hanem inkább zavar -benne, mintha más valaki is volna a szobámban, mikor ki akarom magamat -sírni. A költőkkel is így vagyok; nekem csak egy költő tudna írni: én -magam, ha költő volnék. Igy a hímzéshez kell menekülnöm, amiben vittem -némi művészetre; órákig a ráma fölé tudok görnyedni, hogy vásznába vagy -szövetébe beletűzködjek mindent, ami gyötör és foglalkoztat; a -vágyódásokat s az elégedetlenségeket, elszalasztott alkalmakat s örökre -elmult lehetőségeket. Néha erővel megszúrom az ujjam, hogy a vér jelezze -a csöndes, a titkos, a senkitől sem tudott kis kálváriákat, melyeket a -tűm hangyalépésben haladva vált ki lelkemből. Gépiesen s mégis akaratom -szerint halad ez a munka, mint a hajnali álom, melyet magam kormányozok, -hogy merre járjon, de mégis előre megrajzolt nyomokon jár, s nappali -szenvedéseim virágai s visszatérő vonalai rajzolódnak ki belőle… De -azért el tudom képzelni, hogy mást a zene ugyanúgy szolgál, mint engem a -saját ábrándozásaim; el tudok gondolni finom és hallgatag kis vidéki -asszonyokat, akik vékony, fürge ujjal messze fényes világból való -mesebeli királyfit idéznek maguk elé a fehér csontbillentyűkből, -amelyeket csak meg kell nyomniok, hogy hopp, ott legyenek, ahol akarnak. -S talán épen Grieg az, akinek szárnyán legmesszebb tudnak szállani; a -Szahara fejedelmi sátrába, ahol lyányalakot váltott tündérek ringják és -hajladozzák bűvös tánczaikat, amiknek zenéjet jégtűk összeütődéséből -szűrte ki az északi zenész a déli nap forrósága számára; az Észak -örvénylő tengerébe, ahol dermedt karral s elfuló lélekzettel küszködik a -fuldokló lelkiismeret a rája zuduló tajtékos itélettel; el mindenfelé, -ahová csak a henczegő képzelődés elragadhatja az egy helyben való -kenyérkeresethez, vagy befőttkötözéshez lelánczolt szegény emberi -állatot… Mi mindent nem gondoltak, mi mindent nem éreztek egy-egy -Chopin-ballada mellett a hatvan-hetven év alatt, amióta az megszületett -s öt világrészben minden zongorán játszszák minden fajtájú emberek, nők -és férfiak, öregek és fiatalok! Vajjon mikor a költője lelkéből -kiszakadt, benne zsongott-e abban az a mindensége a fájdalomnak, az -epedésnek és elandalodásnak, ami azóta millió ember emlékezetében -hozzája kristályosodott? A szegény, törékeny, babonás lengyel el tudta-e -gondolni az események, a történetek, az előfordulások teméntelenségét, -amit egy ugyanazon taktusa juttat eszébe: egy embernek ezt, másnak -amazt? Nekem sohasem tetszett a Longfellow híres verse _I shot an -arrow_; a művész munkája nem nyíl, amely egy darabban talál s amit meg -lehet találni, hanem olyan, mint a Jókai ichor-lövegei, amik milliárd -szilánkká robbanva porladnak szét, a kilövője maga sem tudja, merre -mindenfelé a világon, s minden egyes szilánkja úgy éget, viszket, -pusztít vagy gyógyít, mint az egész…» - -– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – - -«… Ha vidéken élnék, talán jobban rászorulnék a zene segítségére, mint -itt a nagyvárosban, ahol megtalálom az elmélkedő elszóródás legfőbb -eszközét: a sokaságot. Mert nem igaz, hogy a magánosság kedvez legjobban -a képzelődésnek. Legalább engem a magánosság lever és eltompít, s -szárnyát szegi képzeletemnek. Egyedül kell lennem, hogy gondolataimmal -lehessek – de sok ember között. Utazni már csak azért is szeretek, mert, -amit itthon meg nem tehetek, kiülhetek a kávéház elé az utczára, s -nézhetem magam körül az emberek sürgését. A természet előtt _alle -Achtung_, de én nemcsak képmutatóknak, hanem a természetimádást csak -pózolóknak tartom azokat az embereket, akik a világot két részre -osztják: hegyekre, vizekre és poloskás fejőkunyhókra, amiktől el kell -ragadtatva lenni, s nagyvárosokra, selyemruhákra és ötemeletes -hotelokra, amiket meg kell vetni. Hát kérem: én, azért, mert fürdeni -szoktam és kedvelem a vászonbattisztot: már nem vagyok természet, csakis -a tehén az s a fejős lyány bőrnadrágja? Ami a világon van, az mind: -természet; a szempilla, mely magától nőtt védelemül a szemem köré, -semmivel sem kisebb eltávolodás a természettől, mint a rizspor, amit -magam rakok föl, hogy a szél ki ne fújjon. Sohasem fogom átlátni, hogy a -világnak az a része, amit a szél, a nap, a víz, a vakondok és az -esőgiliszta alakított és módosított, mért volna szebb vagy igazabb, vagy -természetesebb annál, amit mi teremtettünk s mi formáltunk a magunk -izlése és kényelme szerint. Ha én természet volnék, nem ismerném el, -hogy csak a víz meg a föld az enyém, a képek, a szobrok, a nagy -gondolatok és a nagy toilettek már nem. A pille szárnya ép oly -mesterségesen és összeválogatva, épen csak hogy hosszabb időn át -kirajzolódott és kialakult valami, mint az a Lalique-broche, ami -zománczczal és drágakővel éri el ugyanezt a hatást. Imádom a tengert az -ő hullámzásával és váltakozásával, de imádom a partját is, ahol öt -világrész vidám és gazdag embere szaladgál előttem, s a kaszinót, ahol -Redfern-ruhákat láthatok. Igen, sok embert, aki egyenkint és együttvéve -mind érdekel; akikhez ismeretlenül hozzá tudom szőni az ő külön kis -regényeiket, aztán tipelni és tudakozódni, hogy eltaláltam-e; -képzeletben párokat hozni össze, mikor ők maguk még nem is gondolnak rá, -s mulatni, büszkének lenni a szimatomra, mikor pletykálni kezdenek -róluk. Igen, barátom, ennyire gyenge nő vagyok – de annyira nem vagyok -már gyenge, hogy ezt titkoljam vagy leplezni akarjam, vagy épen -gyengeségnek találjam. Nem, kedvesem, bátran megvallom, hogy én az -embereket nem szeretem ugyan túlságosan, de az embert nagyon, s -roppantul érdekel minden kedvessége, bolondsága, naiv titkolódzása, -melylyel nem tudja, hogy amit fontoskodva vagy félve hallgat el, jószemű -ember száz lépésről leolvassa az orráról. S én, hizelgek magamnak, ilyen -jószemű asszonyember vagyok, s hálás vagyok az én kedves kétlábú -állat-felebarátaim iránt, hogy mindegyikük egy kölcsönkönyvtárra való -mulatságot szerez nekem puszta megjelenésével…» - -* * * - -_(Emma asszony leveleiből.)_ «… Van bennem valami a kis lyányom felmenő -ágbeli honvágyából, mikor sóhajtva könyököl a térdemre: istenem, -anyikám, mért nem ismertelek téged, mikor akkora voltál, mint én! Azon -túl vagyok, hogy ezer esztendő előtt szerettem volna születni; a -renaissance-idők után sem vágyódom, mióta egyszer egy éjszakán át -beleszőttem magamat ebbe a képbe, s nagy meglepődéssel arra a fáczitra -bukkantam, hogy én azok közt a tigrisemberek és párduczasszonyok közt -még olyan konyhaszolgálóságig nem jutottam volna el, akinek van némi -halovány sejtelme arról, micsoda nagy dolgok történnek körülötte. De az -furcsa nekem, hogy nálamnál nem sokkal idősebb emberek úgy járnak-kelnek -mellettem, mintha őstörténeti idők masztodonjai volnának, s -egyéniségükből megcsap olykor a hetvenes évek illata, mint a nagyanyám -leveleiből a levendulaszag. Ezt a szép időt sajnálom, hogy -elmulasztottam, s utolsó szárnycsapásait csak gyerekfővel éreztem… -Pálmay Ilka bocsássa meg nekem, hogy ebben a kellemetlen összefüggésben -emlegetem, de épen az ő láttára sajdul föl bennem ez a nosztalgia – s -nem ok nélkül; ő is ez utolsó szárnycsapások levegőjét szítta magába, s -ennek hatásai élnek benne tovább, mikor már más fuvalmak járják. Az az -ötven éves köz, ameddig egypár okos ember megfigyelései szerint a párisi -hatások Budapesten még tovább rezegnek, néha kisérteties pontossággal -érzik meg. Nemrég volt ötven esztendeje, hogy III. Napoleon császár -lett, s nálunk ujabban meg-megujul a hetvenes évek stilusának emléke, -mely nem egyéb, mint a bas-empire stilusa, a III. Napoleoné s a szép -Eugéniáé, a megnemesedett polgárságé. Meg kéne egyszer írni, hogy’ -került ez a stilus a hetvenes évekbeli Bécsbe, épen akkor, mikor maga a -császárság megbukott s a császár elpusztult, nyomorultul, mint a beteg -macska; Offenbach hogy’ élt tovább Straussban, III. Napoleon Beustban -meg Andrássyban; hogy’ itta át ez a stilus a bécsi mágnásvilágot, hogy’ -szivárgott át a mi kaszinónkba, s ebből kisugározva hogy’ töltötte be -minálunk a nyolczvanas éveket. Pálmay Ilka ennek a stilusnak a neveltje, -mint ahogy az ő métierje, az operette is együtt született s együtt -pusztult el ezzel a világgal – ezzel a könnyelmű, egy iczipiczit -parvenü, de mégis finom világgal, amely tele volt édes hunczutsággal, -ennivaló szeretetreméltósággal, tudatos elegancziával, amit még most is -megtalálni Párisban, de a bécsi Ringeken, meg a szinpadon is, igézően -megtestesülve két nagy szinészben, akiknek csak meg kéne halniok, hogy -soha többé el ne felejtsük őket: Coquelinben és Sonnenthalban. Igen, -barátom, tartsanak bár világtól elmaradt libának, akinek semmi érzéke -olasz verizmus, belga szeczesszió és norvég szimbolizmus iránt: én -imádom az öreg Sonnenthalt, s ha ő meghal, vele hal meg az egyetlen -férfi, akiért bolondságot tudnék elkövetni. A mai művészet tudhat -tombolni és suttogni, sziszegni vagy hörögni – de csevegni vagy -elmosolyodni senkisem tud úgy, mint ők, Coquelin és Sonnenthal; csevegni -és elmosolyodni, előkelően leülni és kellemesen fölállni, állakat -szeretetreméltóan megcsípni, vállakat biztatóan megveregetni, a -dolgokhoz finom szemöldökemeléssel csak éppen hogy újjhegygyel érni, ami -lehet, hogy fölszinesség, de lehet úri tartózkodás is. Az, az; úri világ -volt, barátom, ez a parvenüvilág; ezek a szabólegényből lett tekintélyek -arisztokraták voltak, belülről talán egy kicsit üresek, mint a legtöbb -arisztokrata, de kívülről perfekten előkelőek, mint ma már mind kevesebb -arisztokrata. Pálmay Ilka az ő világukból való; későszülött gyermekük, -aki az ő Gounod-valczerra járó mozdulataival (a Faust is bas-empire!) -nem találja helyét ebben a Sidney Jonesos világban…» - -– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – - -«… Ilyen Náday is. Ugyan épen azt nem találok benne, amiről nevezetes: -párisiasságot; az ő finomsága nem eléggé Versailles, brutalitása pedig -nem eléggé Montmartre. Náday – tessék felháborodni ezen a sottiseon – -Náday tisztára Bécs, csakhogy az a magyar Bécs, mely a Freudenautól az -Imperiálig gummirádleren tengeti ártatlan életét; az elpusztíthatatlan -Knaakok, Blaselek és Thallerek közzül való, aki a szalónvígjátékba viszi -bele azt a kedves _resches_séget, amitől ugyan XIV. Lajos megfordulna a -sírjában, de ami jól esik nekünk a császárnékban, akik maguk szoptatnak, -a császárokban, akik virslit uzsonnáznak sörrel, s a fiakkeresben, aki -fütyörészve köszön a gawlirnak. Egészség, nagyszerű egészség, kitünő -alvás és semmi idegesség; állandó hajlandóság a hecczre, a mókára, s -annak kifigurázására, hogy vannak a világon emberek, akik egészen -komolyan beszélnek hochdeutschul, sőt francziául is. Fordítsd mindezt -magyarra, és megvan Náday, csak még egy vonással, amit a bécsiből -kipusztított a policzáj, a pestiben meg épen a bécsi policzáj -fejtesztett ki: a politikai és koronaherczeg-utczai szatirával; legjobb -szerepe nem a Párisi, hanem a svihák Poprádi, amit sans peur et sans -reproche ad be a földszinten ülő svihák poprádiaknak…» - -* * * - -A mi szinészeink többet szavalnak, mint beszélnek, mert szavalni: -közhely, beszélni: egyéniség. - -* * * - -Igazán szinházi nagyváros Európában egyelőre csak kettő van: Páris és -Bécs. Mindkettő ősi fészke a politikai hatalomnak s a gazdagságnak, ami -ennyire együtt, oly régi idő óta s ily állandóan alig volt meg még egy -helyütt. Innen az a fényűző előkelőség, melyben Róma és Milanó sem éri -utol Bécset, nem hogy Berlin vagy München. Mint Párisban, Bécsben is -négy-öt nemzedéken át a világuralom kisugárzása szivárványozta be a -lelkeket, s a világ négy tájáról özönölvén oda az arany-trágya, buja -földjében kisarjadt a legszebb emberi bűn: az izlés. Nekem nagy -elégtételem, hogy akik a bécsi népet antisemitasága s eldurvulása miatt -annyira meg tudják vetni, most egészen ilyen jelenségeket -tapasztalhatunk Párisban is, melynek népére csak nem mondhatják rá, hogy -buta és korlátolt. Igazában ez a nép nem értéktelen, csak, az idők -átmenetében, ellentétbe került benne a demokrata osztályérdek az -izlésének s hagyományainak megfelelő s fényüzésével közvetetlen pénzbeli -érdekeket is jelentő arisztokrata világon való csüggéssel. Az ember -minden ily kétségében – mi telhetik tőle? nagyot üt botjával a szamár -fejére. De olyan szinészet, mint a bécsi, csakis olyan városban -támadhatott, melynek, ha császárjai egy kicsit filiszterek is: -filiszterei egy kicsit császárok, mæcenási hajlandóságokkal. Párison -kivül Bécs az egyetlen város, melyben a szinház közönségül biztosan -számithat kivétel nélkül mindenkire, aki levegőjét szíjja. A bécsi nép -közönségnek születik, s a bécsi kongresszuson kezdve a Hanswurston át a -szeczesszióig lankadatlanul figyelmes nézője minden spektákulumnak, ami -szó szerint nézni valót jelent. Ennek a népnek érdemes császári -munificzencziával egyet-mást megmutatni, s az idegen is szivesen tódul -oda, ahol van mit látni. Bécs tulajdonkép olasz város volt, a Metastasio -városa, csak éppen hogy ura hatalmas volt s népe jómódu, mely -komédiásait maga tudta eltartani s egy helyhez tudta őket kötni, amit -Róma és Milanó még ma sem tud elérni. Bécsben a szinház általánosan -közügy, különösen pedig minden egyes embernek szivbeli ügye. Ezért -szinházi város Bécs, és ezért jók a szinházai. - -* * * - -Mme Réjaneról meg tudjuk állapítani, hogy’ játszik: kitünően, -tökéletesen, a mesterség a kisujjában van. Duséról nem tudunk -megállapítani semmit – sokkal szerelmesebbek vagyunk bele. - -* * * - -Minden uj művész, és, ami ezzel egyet jelent, minden uj művészet egy-egy -Krisztus, akinek nem kell szablya, nem kellenek fegyverek és fustélyok – -elég, ha némán támadói elé áll, s vár, mig megismerik. - - - - -MEUNIER CONSTANTIN VÉGRENDELETE. - -«Én, Meunier Constantin, ép elmével, s közel végemben való -megnyugvással, ime, leírom végrendeletemet. - -Amit hagyok: mindeneknek hagyom. Kivánom, hogy mindenek osztozkodjanak -rajta; mentül többen osztozkodnak, annál több jut egyre. - -Amit örökül hagyok: annak a titka, miként lehet, mint a kátrányból -illatot, az izzadságból szépséget kiszűrni. - -A görnyedésnek hősi vonalait, a feszülő izmokon a nap játékait hagyom -nektek örökbe – s ez nagyobb örökség, mint gondolnátok. - -Mert az idő, mely most eljövendő, az izzadságnak, a görnyedésnek s a -feszülésnek ideje lesz, egyformán mindenek számára. S jó tudni, hogy ez -egyformaság, ha kezdetei szürkék, kormosak, fojtogatók és robbanásosak -lesznek is, végső soron mégsem lesz sülyedés, hanem mindenek egyformán -emelkednek rangban a szépség s a hősiesség felé. A szépség nem vész el, -hanem mindeneken szétárad, az úriság s a hősiesség nem roskad össze, -hanem mindenki úr lesz és hős, minden ember Atlasz lesz, ki vállán -tartja a világot, és szép lesz, és úri lesz, és hősi lesz e -fáradságában. - -Örökül hagyom nektek a biztató, a sarkaló, a vigasztaló titkot, hogy az -Igazságnak, a Tudásnak s a Munkának dulások és vergődések után egyszer -mégis csak eljövendő világa a Gyönyörködésnek is világa lesz, s akkor -majd a Sokak nem féltékeny gyűlölői, hanem lélekzsendítő Maecenásai -lesznek a Kiválasztottaknak. - -Jó ezt tudnotok a megpróbáltatások fenyegetése közben s a jövendő -küszöbén, s édes tudnom nekem, mikor e megpróbáltatások elől s e jövendő -küszöbe előtt kell kihanyatlanom a lét, a munka s a küzdelem édes -megszokásából.» - - - - -MADAME RÉCAMIER. - -Reggel tíz óra volt. - -Madame Récamier fölébredt, s feje fölé nyúlva meghúzta a falon ott -csüngő himzett csengetyü-pántot. - -Belső szolgálója tálczán hozta be, kinai csészében, az újfőzetű -csokoládé-italt, melyet az ágyban iván ki, a szép asszony fölkelt, -átment benyíló öltöző-szobájába, hol a kád langyos szamártejjel tele -várta, s mindenféle szerszámokkal fölszerelt asztal mellett a fürdető -asszony leste parancsát. - -Karcsu tetemét itt megszabadítván minden külső és belső -tisztátalanságtól, alacsony fapadon engedelmesen eléje feküdt a -némbernek, ki szagos eczetbe mártott gyapjuszövettel dörgölte végig a -szép asszonyt, majd izzó dióhéjjal itt is, ott is lepörkölte rózsás -testéről a felesleges pihét, s melegített vászonlepedőbe burkolván -úrnőjét, a lába s a keze körmét simára, gömbölyűre s korallszinre -csiszolta. - -Így adta át a fésülő-asszonynak, ki a szép asszony haját gondosan -kisűrűzte, vigyázva átfestette, csigákba sütötte, s átkötötte fehér -szalaggal s a szalag fölött gyöngyfüzérrel. - -Az öltöztető komorna pedig selyemharisnyát húzott asszonya lábára, s -térden alul hímzett szalaggal kötötte át, ugyancsak szalaggal kötözvén -szinte talpára a mélyen kivágott aranyfüst topánkát. Patyolatból való -igen kevés alsó ruhájának vállfűző nélkül vetette, szinte lehelte föléje -az egybeszabott, könnyü felső ruhát, melyet mellen alul széles, puha, -ránczokba vetett selyemövvel kötött át, hátul pedig, derékon alul, -megnedvesítette a vékony fehér szövetet, hogy jobban s tapadóbban térjen -vissza, mint a genfi bölcs kivánta, a természethez. - -A szolgálók elvonulván, a szép asszony vissza-átment hálószobájába, s -pipereasztala titkos fiókjából üvegecskéket, pamacsokat, tégelyeket, -szarvasbőrt s nagyító tükröt véve elő, szemébe cseppentett valamit, -mitől a szem feketéje sejtelmessé tágul, arczán pedig fölkeltette az -álmatag rózsákat. - -Továbbá igaz rózsát is tűzött egyet, pirosat, a hajába, kettőt, -hosszuszárut s ugyancsak pirosat, bal mellén alul övébe, s közben -néminemű gyökérfélét rágcsált, melytől a lehellet megillatosodik. Ruhája -kivágását gyémántcsattal tűzte hegybe; nyakát fedetlen hagyta; mezítelen -alsó karjára csipkefélkeztyüt húzott, ujjaira pedig egy szafir, egy -smaragd, s jobb kisujjára egy feketére futtatott ezüstből való -halálfejes gyűrűt. Kezébe gyöngyházlegyezőt vett, s derekára, úgy hogy a -kendő rojtos két vége a két könyöke hajlásából folyjon alá, ezüst -csillagokkal átszőtt fátyolkendőt vetett. Még egyszer megnézte magát -elől-hátul a nagy álló tükörben; egy pillantást vetett a kandalló -órájára, mely féltizenkettőt mutatott; ajtó felé menet meg-megállva és -visszanézve kipróbálta mosolyát, szemöldöke és csuklója ivét s foga -csillogását. - -Így nyitott be fogadószobájába, hol reggeli hódolatra várták, s -szétnézvén az egybegyülteken, szelíd mosolylyal szólott: - -– Itt vagyok, uraim, de csak egy föltétellel: ha olybá vesznek, mintha -férfi volnék! - - - - -_L’ART POUR L’ART._ - - -1. - -A tenger szürkéskék volt, üdítő, elandalító, mint a hajnali félálom. A -délelőtti nap arany fénye oly könnyü lábbal járt hullámain s e hullámok -is oly lágyan s fecscsenés nélkül fodrozódtak, mintha vizük megaludt -volna. A vízzel s fénynyel együttrezgő levegő szinte láthatóan perdült -vissza az égbe, szakasztott mint ahogy ugyancsak hajnali félálmában -szokott az ember lekeringőzni a lépcsőn s felröpködni a mennyezetig. Egy -fiatal festővel ültünk a hajó hidján, a scheveningeni partot néztük, s -képekről beszélgettünk. Lelkesen beszélt, családi bensőséggel. Így -beszélhet egy Habsburg ötödik Károlyról, Németalföldről és -Spanyolországról. - -De én hirtelen megszakítottam. S azt kérdeztem tőle: - -– Nem tudja, járt-e Byron Hágában, s ha igen: az ő idejében Hágában -volt-e már a Rembrandt Saul és Dávid képe? - -– Nem tudom, – csodálkozott ő. – De miért kérdi? - -– Megmondom, – feleltem. – Amiket most oly szépen kifejtett, ha nem is -ily szépen, de nem egyszer kifejtettem magam is. S nem is mi találtuk -ki, sem maga, sem én. Épp oly közhelye már az értelmes æsthetikának, -mint amilyen volt a régi értelmetlennek az az ostobaság, hogy minden -képnek egy-egy eszmét kell képeznie. Dehogy kell. _L’art pour l’art._ A -festő nem novellista. Nincs köze egyébhez, mint színhez, fényhez, -árnyékhoz és vonalhoz, s nem is mond egyebet, mint színt, fényt, -árnyékot és vonalat. Foltokat rak egymás mellé, viszonyít egymáshoz, old -fel egymásba, s ez éppen elég egy életre, egy embernek s egy művészi -mesterségnek. Novellát írjanak a novellisták, s eszmékkel ám vesződjenek -a filozófusok. Ez így van – azaz dehogy is van így. Mert én, ha festő -vagyok, megtehetem, hogy ne akarjak többet mondani, mint színt és fényt -és árnyékot és vonalat. De csak a magam száját foghatom be, nem a -színét, a fényét, az árnyékét, a vonalét. A világ nem néma, s minden -beszél benne, öt, hat, hét nyelven, már ahány érzéket meg tud állapítani -a tudomány. Láttunk-e valaha fényt, árnyékot, színt vagy vonalat, ami -nem volt egyéb, mint fény, árnyék, szín, vagy vonal, s nem mondott semmi -többet, mint hogy ő fény meg árnyék, meg szín meg vonal? S ha nem teszek -egyebet, mint hogy lefestem egymás mellé a violaszínt, indigót, kéket, -zöldet, sárgát, narancsot, vöröset, akkor sem pusztán hét színt jelent -ez, hanem, hülyítsem bár el magamat mesterségesen, akkor is szivárványt -jelent, s akkor is gondolok mellé valamit. Könnyü nektek azt mondanotok: -ne láss ezen a Sargent-arczképen egyebet, mint a sárga színek egy -kristályalakulatát, melynek magja a lilaszín ővszalag az ábrázolt lady -derekán. Csakugyan nem látok rajta, csakugyan nem olvasok ki belőle -egyebet? S ha künn ültök a Café de la Paix előtt, s azt a kedves -sportotokat üzitek, hogy kitipelitek minden arramenőről, ki fia lehet, -honnan való s mi a mestersége: mi egyébből szűrítek le e -következtetéseket, mint színekből, foltokból, fényből, árnyból és -vonalakból, mert hisz egyéb adatotok nincs is az ipsékről, mint szín, -folt, fény, árnyék meg vonal? S azt hiszitek, hogy szín, folt, fény, -árnyék meg vonal, mihelyt vászonra vetettétek, menten megkukul, csak -azért, hogy igazatok legyen a ti _l’art pour l’art_-otokkal? S most -rátérhetek Byronra és Hágára. Ugyebár nevetséges, ha én magyarázom -magának, mennyire festőien festői, mennyire abszolutan s művészien -művészi kép a Rembrandt Saul és Dávid képe? Még a katalogus is -belepirul, mikor megemlékszik róla, különösen keletien tobzódó -színpompájáról, mely e csodálatos mester képei közt páratlanná teszi, -noha fény és árnyék játéka dolgában sem igen hágnak elébe egyéb képei. -Ki meri azt mondani, hogy ez a kép, ez az abszolut kép, ez a színben, -foltban, fényben, árnyékban és vonalban bujkálkodó szivárványrendszer -_nem_ novella? és krónika és etnográfiai és pszihológiai tanulmány – én -legalább sehol a kisírt zsidóságnak, a belső okokból való -boldogtalanságnak, a férfiölő neuraszténiának ilyen csodaképét nem -láttam, mint ez a gyötrődő zsidókirály, aki a nehéz kárpitba törli és -rejti a szeme égését, az orra tekerő nyilalását, mialatt a fiú lágy -újjal hinti feléje az olvadékony hangokat… _Azt mondom, lantos, -megrikass, vagy e nehéz szív megszakad!_ fuldokolja e kép minden foltja, -színe, vonala és árnyéka, – s ezt énekelte Rembrandt után kétszáz évvel -George Noel Gordon Byron, a Héber Énekekben, Saulról és Dávidról: - - Lelkem sötét – ajzd fel megint - Hárfád – úgy elkel az nekem; - Mit lágy ujjad fülembe hint: - Hadd olvadok az éneken. - Ha van remény, nem idegen - E szivtől: dagaszszad felé, - Ha lappangat könyűt e szem: - Váltsd ki, ne égjen el belé. - - De rázz meg és velőmbe hass, - S fojtsd el a vídám hangokat: - Azt mondom, lantos, megrikass, - Vagy e nehéz sziv megszakad; - Dajkálta ezt a gond sokat - S fájt virrasztó nagy éjeken: – - Most vagy egyszerre megszakad, - Vagy megenyhül az éneken… - -Ebben a versben nincs szivárványszinü turbán, nincsenek váltakozó -foltok, árnyék nem játszik benne fénynyel, fejek és vállak nem futnak -össze benne hullámvonalba, s mégis ugyanaz, ugyanaz, ugyanaz, mint a -Rembrandt Saul és Dávid képe, s nekem e kép előtt éppugy könnybe lábadt -a szemem s kedvem lett volna az orromat valami nehéz bársonykárpitba -fujni, mint mikor először olvastam s zümmögtem magamban hosszu, -álmatlan, hallgatag éjszakákon: - - My soul is dark – oh! quickly string - The harp I yet can brook to hear… - – – – – – – – – – – – – - I tell thee, minstrel, I must weep, - Or else this heavy heart will burst. - - -2. - -A sör elmondhatatlan jó volt; az olvasztott dió medveczukor lett volna -hozzá képest. Egész München s ezenfelül Európa és Amerika ott tolongott -a Hofbräubeli hordók körül, s elmondhatatlanul szőke asszonyok, hátul a -kalapjuk karimájáról nyakukba folyó csipkefátyolokkal, öblögették a -söröskancsókat, alkudtak a retkes kofával, s énekelték Tristán és -Isoldét. Egy fiatal muzsikussal ültünk egy mocskos padon, s mialatt -képzeletem fásulttá csókolta magát az orrom előtt egy kéznyujtásnyira -elérhetetlenkedő asszonynépen: a muzsikus halkan, finoman, lelkesen -beszélt, beszélt, beszélt, közbe egyet-egyet dudolva, magyarázatul. - -Megszakitottam. - -– Programmzene – jó. De engedje meg, a saját érdekében, hogy ne vegyem a -dolgot szószerint. Mert végre is amit maguk zenészek gondolatnak -neveznek, az lehet zenei gondolat, de amint bennem, hallgatóban, -idegfolyamatul jelentkezik, nem gondolat, hanem érzés, annyira -kipéczézhetlen, hogy pusztán logikus és szabatos szavakkal nem tudnék -hallgatómban ugyanilyen érzést fölkelteni. Ha százszor azt állitjátok, s -bizonyára hiszitek is, hogy novellákat és értekezéseket hallottok ki a -muzsikából, én százegyedszer tagadom ezt. Természetesen: bizonyos -események vagy akár gondolatmenetek is kelthetnek föl bizonyos -hangulatokat. Hasonlóképpen: a zenei hangok bizonyos rendje s egymásba -folyása is fölkelthet bizonyos hangulatokat. Nagyon lehetséges olyan -muzsika, amely szakasztott ugyanabba a hangulatban ringat, mint a Romeo -és Julia, vagy a Descartes értekezése a módszerről. De olyan nincs, -hogy, ha a muzsikus előre meg nem mondja, hogy ő ezt meg ezt az eseményt -vagy gondolatmenetet akarja muzsikájával ábrázolni: nyolcz tökéletes -muzsikus, aki együtt hallgatja, mind a nyolcz ugyanazt értse belőle, s -ha szavakkal próbálja megközelitően elmondani, ugyanazon szavakkal -mondja, s általában hogy többet értsen s határozhasson meg belőle, mint -egypár érzésbeli általánosságot, mint aminő a vígság, a szomoruság, a -skurrilisság. Ha pedig megmondja, s egy darab telenyomtatott papirost -nyom a markodba, akkor nem a zene mondja el, amit mondani akart, hanem a -papiros. Kivéve azt a kedves zenei vicczet, mikor a kisbőgőn az emésztés -körébe vágó hangokat utánoznak, nincs muzsika, amelyről pontosan meg -lehetne mondani, ha a muzsikus maga meg nem mondta előre, hogy a tavasz -ébredését, vagy a hajnal ébredését, vagy a lyányka szerelmének ébredését -akarja-e képezni. S ez természetes, mert a zene érzést kelt, az érzések -pedig nem ugyanazon mód s ugyanazon kategóriák szerint, s általában nem -is annyira differencziáltak, mint az értelembeli fogalmak –, s egyfelől -a tavasznak, a hajnalnak s a lyányka szerelmének ébredése körülbelül -ugyanazon érzéseket kelti bennünk, másfelől tizmilliárdfélekép lehet -zenei hangokat ugy kombinálnom, hogy körülbelül ugyanolyan érzést -keltsenek bennem, mint a tavasz, a hajnal s a lyányka szerelmének -ébredése. A zenészeknek kellene végre olyan bátraknak lenniök, hogy azt -mondják: _L’art pour l’art._ A zenész nem novellista. Nincs köze -egyébhez, mint hangokhoz; s nem is mond egyebet, mint hangokat; ezeket -rakja egymás mellé, viszonyitja egymáshoz, oldja fel egymásba, s ez -éppen elég egy életre, egy embernek s egy művészi mesterségnek. Novellát -irjanak a novellisták, s eszmékkel ám vesződjenek a filozófusok. - - -3. - -Egy fiatal költővel voltam együtt. Megvallom, ez a költő magam voltam, -mikor még fiatal voltam és költő voltam. Pitymallott, a teherkocsik -robajával velerezgett ágyam, s én igy szóltam magamhoz: - -– Érzést és gondolatot egymástól elkülömböztetni nem lehet. Az értelmi -hatás is érzéklet, s az érzéklet is értelmi. Nincs szín nincs hang, -nincs érzéki hatás, ami mellett ne gondolnánk semmit, s nincs gondolat -és történet, ami mellett ne éreznénk. Ime az a vers, mely most bennem -forr, sustorog, kavarog, feszül és bizonytalankodik. Egyelőre nem is -tudom, mi lesz belőle, egyelőre csak fülembe zsong, lehunyt szemem előtt -szivárványlik, s hideglelősen vet ide-oda az ágyon. Egy-egy szó válik ki -e gomolygásból, s nem tudom kimérni: csengésével vagy értelmével -képezi-e azt a hangulatomat, azt az érzésemet, azt a mondhatnékomat, -amely kiváltotta. Ha meglesz a vers és jó lesz: rímnek, ritmusnak, -szavak szinének és rendjének legalább is annyi része lesz hatásában, -mint értelembeli tartalmának. S ez nemcsak versnél van igy s nemcsak -lírában, de így van még olyan tökéletes mathematikában is, mint a -Flaubert regényei. Ő is egy szóval mondhatna-e oly sokat, s mondhatná-e -pontosan azt, amit akar, ha minden szó kimérhetetlenül többet nem -mondana, mint amennyit mond, s ha egyáltalában szónak, hangnak, színnek -vagy művészi mesterségnek határai volnának, s ha egyáltalában volnának a -világegyetemben határok, osztályok és külömbségek egyebek, mint amiket -mi kivülről, mesterségesen viszünk beléje, durva kényelmetességből? Ha -akarom: a kő beszél; ha akarom, a szó hallgat. A művészetnek csak egy -törvénye van: csinálj, amit akarsz, ha meg tudod csinálni. - -Van egy kedves gondolatom, mely, úgy látszik, végig fog kisérni az -életen, mert immár húsz esztendeje, hogy hozzám-hozzám csatlakozik: -utczán jártomban, szőnyegen hevertemben, a magános ábrándozás -negyedóráiban, mikor az ember újra gyermek, amit úgy is mondhatnék, hogy -megtalálja önmagát. Teljes kárpítképpé nőtt képzeletemben e sok -elgondolás, ahogy napról-napra tovább szövődik, növekedik, szinesedik, -meg-meggyarapodva egy-egy új szállal, mely mind megmarad emlékezetemben, -egy sem fakul ki belőle. Ez a gondolat: elgondolni, mit csinálnék, ha -enyém volna az Andersen sárczipője, mely viselőjét valamely régi király -idejébe varázsolja vissza – teszem engem a Szent Istvánéba. Ilyenféle -gondolattal úgy tudom Mark Twain is foglalkozott, de ezt a regényét nem -olvastam s nem tudom, milyen eredményekre jut benne. Az én eredményeim, -mondhatom, nagyon gyászosak. Mert úgy szemre nagyon tetszetős gondolat: -micsoda nagy, dicső, tetemes, tudós és félelmetes férfiú volnék én a mi -mai tudásunkkal fölfegyverkezve azokban a tudatlan időkben! De hogy -részletekbe merülök: a perspektiva éppen nem kedvező. Mily gyászos -figura volnék én a kemény harczosok közt, az én vívási tudományommal, -mely a battuto-figuránál nem terjed tovább!… Igen, de én tudok puskaport -csinálni, könyvet nyomtatni, telegrafálni, vasutat, hajót, dynamogépet -szerkeszteni… azaz hogy megálljunk: tudok? tud az ördög! Csak beszélni -tudok mindezekről, tudni a húsz század minden nagyszerűségei közül csak -a leydeni palaczkot tudom megcsinálni, s ennek sem tudnám honnan -megszerezni a sztaniólját s a pecsétviaszkját. Az egyetlen nagy dolog, -mit a szent király fejéhez vághatnék, az volna, hogy ő majomtól -származik – s ez éppen elég volna arra, hogy a szent király kardot -rántson és ketté hasítson. - -* * * - -Tudni is, mint szeretni, a maga bőrén tanul meg az ember. Megismerkedni -valamely tudomány ma megállapított igazságaival, nem ér többet, mint a -lexikonban megolvasni: mi a szerelem. Nem megy át az ember vérébe, nem -tud vele tovább gondolkozni; csak tud róla, de nem vette tudomásul, s -csak hiszi, hogy elméje ennek nyomán jár tovább. Mint ahogy minden egyes -ember, mire megszületik, gyorsan és nagyjában végigment fajának egész -fejlődésén, minden egyes ember elméjének is mintegy be kell futnia a -tévedések s elkalandozások egész útját, melyeken át az emberiség mai -tudomásaihoz eljutott. Csak annak válik vérévé minden mai igazság, aki -tud minden régi tévedésről és hazugságról. - -* * * - -A tudományra mindenféle tisztelettel szabad nézni, csak babonással nem. -S mindenféle szemmel, csak lemondóval nem. Örök tökéletlensége, végzetes -fölszinessége közepett nincs is egyéb mentsége s életre való jogosítója, -mint az, hogy mindenkinek való, mindenki számára szükséges, mindenkinek -köze van hozzá, mert valójában semmi egyéb, mint egyre változó, mindig -tökéletesedő, de mindig tökéletlen használati utasítás az ember számára -s a mindenség felől; szakasztott olyan, mint egy spirituszlámpához vagy -szedőgéphez vagy folttisztító szerhez való használati utasítás; utasítás -arra, mily fogásokkal és ügyességekkel használhatjuk fel magunkat, a -többi embert, az eget, a földet, a világegyetemet együtt vagy -külön-külön arra, hogy boldoguljunk és boldogok legyünk. A tudományt -tehát éppen nem tudománytalanság a haszon, a gyakorlatiság szemével -nézni, s akik ezzel szemben oly gyönyörü haraggal szónokolnak a -tudományos _l’art pour l’art_ról, az igazság kedvéért való -igazság-kutatásról, az érdekeletlen, _voraussetzungslos_ igazságról: -azok nagy hevükben éppen azt nem veszik észre, hogy miért kell a -tudománynak igaznak és érdekeletlennek lennie. Azért, és az ember -szempontjából csakis azért, mert a nem igaz tudomány megbizhatatlan és -hasznavehetetlen, s gyakorlatban csak oly tudással élhetek s olyan -elméletet alkalmazhatok, mely a lehetőségig hű, teljes és elfogulatlan -adatokat vagy legalább is hozzávetéseket ad rendelkezésemre az -alkalmazandó, a működésbe hozandó és számításba veendő dolgokról. Ha -tudományom nem _voraussetzungslos_, éppoly kevéssé vehetem hasznát, mint -nem vehetem hasznát a spirituszlámpához mellékelt használati -utasításnak, ha abban legalább megközelítően hű adatok nem vétetnek -számba a spiritusz, a bádog, a víz és az égés természetéről. - -* * * - -Ó, a tudomány! Az ember mégis csak a legcsókolnivalóbban, imádni, előtte -térdet hajtani valóan szemtelen állat! Főképp a tudós ember. Nincs -szemtelenebb vakmerőség, mint a tudományos feltevések. Vakmerőség, -semmire, de éppen semmire sem támaszkodó elbizakodottság: feltenni, hogy -a világ egységes; hogy minden jelenség alapjában ugyanaz s valamennyin -ugyanaz a törvényszerűség az úr. Honnan gondoljuk ezt? Mi jogon? És -mégis ezt gondoljuk – s ez a gondolat a legbujább termékenységű -megtalálása volt az emberiségnek. Ezzel a vakmerő feltevéssel merészelt -soha embert nem látott mezőségekre rálépni, s oly biztossággal -járni-kelni rajtuk, mintha otthon volna. S itt is a szemesnek, azaz hogy -a szemtelennek állt a világ. Egy new-yorki siheder mulatságból megtette, -hogy egy darab revolverrel benyitott kocsmákba, vasuti kocsikba, -tánczvigalmakba s elkiáltotta: _hands off_, föl a kezeteket! – s az -emberek rémülten tartották föl a kezüket, s ellenkezés nélkül hagyták -kiszednie tárczájukat és órájukat. Így imponált a _minden egy_nek egy -darab revolvere a világ minden dolgainak; rémülten _hands off_oltak, s -hagyták magukból kiszedni legbelsőbb titkaikat. A siheder röhögve -mesélte, csattanóul, mikor a rendőrség végre mégis lefülelte, hogy a -revolvere azonfelül még töltetlen is volt. Lehet, hogy jő majd egy új -filozófus, – a filozófusok a tudomány rendőrei – aki megállapítja majd, -hogy a _minden egy_ nem is igaz; olyan revolver, aminek nincs magja. Ám -jöjjön, mi már kirevolvereztünk vele minden kirevolverezhetőt, s az egér -s a nyul meddő ahhoz képest, amily termékeny volt a tudományok számára -ez a vakmerő, ez a szemtelen, ez a semmitől meg nem okolt feltevés! - -* * * - -A tudomány éppoly fantasztikum, mert fantázia és kitalálás dolga, mint a -hivatalból képzelet dolgai: a művészet, a költészet. A tudomány is -lutri, melyben a ternót, az igazságot, meg kell álmodni. Hányan -pusztulnak ki minden vagyonukból és reményükből, mire végre beüt a -szerencse! Az a szegény szerumos Marmorek majd hogy el nem pusztult -bele, mert úgy látszik, hazardra játszott. Behring a bölcs játékosok -közül való, akik szisztéma szerint játszanak, szívósan, türelmesen, -csüggedetlen. De azért ő is csak játszott, és játszott Koch is, és -játszanak még azok is, akik papiroson biztosan számítják ki a -repülőgépet, megdönthetetlen és teljesen kipróbált mathematikai és -fizikai igazságokat alkalmazva. Akármily tudatosan keresik is e -csodaszerszámot, mégis csak megálmodni fogja valaki, és csak akkor lesz -meg. Tiszteljük az álmodozókat, mert minden jó tőlük való. - -* * * - -A tudományos genialitás igen relativ valami. Az ember, mint tudós, akkor -botlik legnagyobbat, mikor legnagyobbat lép. Bizonyára roppant lángelmék -voltak azok az az első régiek, kik a földet tányérnak vagy korongnak -kezdték elgondolni, mely a mindenségben lebeg. Hasonlóképpen lángelme -lehetett, akiben először vetődött föl a kérdés, hogy igen ám, de akkor -mi támasztja meg e tányért, hogy le ne zuhanjon a semmiségbe? Ám -ugyanezen első és második számu lángelmék továbbgondolás nélkül és -teljes kielégüléssel nyugodtak meg abban, hogy e tányért egy irdatlan -nagy elefánt tartja a hátán, – s csak nagy sokára jutott eszébe egy -harmadik számu lángelmének, hogy hát akkor az elefánt min veti meg a -lábát? - -* * * - -Olvasás közben áll meg legjobban az ember esze az emberi ész -fogyatékosságán. Mert ha a szamarak: szamarak, az nem csoda. De a -legélesebb, legtudományosabb elmék néha csodálatosan, nevetségesen, -érthetetlenül meghibbannak. Egy kitünő itéletü szocziologus, Achille -Loria, hidegvérrel írja le a következő mondatot: «… Spencer abbeli -állítását, hogy az emberi társadalomban is igazolódik a legalkalmasabb -megmaradásának általános törvénye, durván megczáfolja a valóság -legegyszerűbb megfigyelése, mely azt mutatja, hogy a létért folyó -küzdelemben nem a legjobbak győznek, hanem a legravaszabbak, a -leghitványabbak, a leggazdagabbak…» Ime: egy éleseszű, mély gondolkozásu -tudós, miközben nemcsak ismeri Spencert, hanem tovább is gondolkozik -rajta: összevéti egymással az _alkalmas_ és a _jó_ fogalmát, s -elcsodálkozik azon, hogy a létért való küzdelem nem folyik a lovagiasság -szabályai szerint. Holott a legalkalmasabb megmaradásának törvénye annál -megtámadhatatlanabb, mert tulajdonképp pleonazmus, s az egész -darwin-spencerei elmélet minden külső, induktiv bizonyíték nélkül -levonható logikai kifejtése, sőt tulajdonképp, mondom, pleonasztikus -körülírása a megmaradás fogalmának, mert hiszen ami megnem maradt, az -nem volt alkalmas arra, hogy megmaradjon, megmaradni csak az tud, ami -alkalmas arra, hogy megmaradjon, s ami nem alkalmas a megmaradásra, az -nem is maradhat meg. Ezt megérti minden parasztgyerek, de Loria, aki -megérti Comteot, Marxot és Spencert, ezt nem érti meg, s mérni akar -(mert hiszen törvényeket akar megállapítani) olyan minden korban s -minden helyen más és egyre változó és mindennek inkább, mind -mértékegységnek való fogalommal, mint aminő az erkölcsi jóság és -derékség. S az a nevezetes, hogy Loria ugyanakkor esik ebbe a tévedésbe, -mikor ugyanazt a Spencert czáfolja és támadja, aki ugyanígy összevétette -az életrevalóságot az erkölcsi derékséggel. - -* * * - -De botlik Spencer egyébkor is. Az ő szintetikus filozófiája elején egy -éleseszű rész a vallás és a tudomány határairól és végső gyökérszálainak -találkozásáról szól. Azt mondja: a tudomány csak érzékeink szolgáltatta -adatokat fog össze törvényszerűségbe; hogy mi van vagy hogy van-e valami -ez adatok alján, az előttünk megismerhetetlen, arról csak hitünk lehet, -nem tudományunk. A vallás legvégsőbb gyökere pedig szintén az, hogy a -dolgok végső okát nem tudjuk megismerni – s ezen épül a vallásos hit. -Itt találkozik hát a vallás a tudománynyal, itt válnak el egymástól, s -itt kezdődik a vallásnak életre való jogosultsága. - -Ha ezt olyan valaki mondaná, aki egyébként a vallás és a hit -keletkezésével és fejlődésével nem foglalkozott: akkor sem volna igaz, -de szép, s ezért megbocsátható tévedés volna. De Spencer! A -szocziológus! Az agnosztikus Spencer, aki a leghalálosabb csapásokat -mérte a gnosztikus tudákosságra, mely abban a képzelődésben ringatódzott -hogy megismerheti a megismerhetetlent! Spencer ne tudta volna, hogy -akármit mondanak a teológusok, mikor szegények a vallást össze akarják -egyeztetni a tudománynyal: ez az összeegyeztetés egyenesen azért -lehetetlen, mert a vallásos hitnek éppen az a lényege, hogy a -megismerhetetlent megismeri, a megérthetetlent megérti, a -megoldhatatlanra magyarázatot ád, még pedig az érzékek adataiból naivul -összeszerkesztett magyarázatot. A Szentháromság titka, melyben egyszer -három az egy; a feltámadás, melyben a halott él; a mennyország, mely -elfér ugyanott, ahol tudom, hogy levegő van s a földhöz hasonló sok -csillag: mind nem érthetlenség, hanem jól megértett s a szabályt -szentesítő kivétel az érzékeken innen való világ rendjén belül, amelybe -folyton bele is vonatkozik, olyan következésekkel, melyeket az érzékeken -innen való világ rendje és törvényszerűsége szab meg. A teológia, mikor -azt mondja, hogy az isten lénye megismerhetetlen, tudva vagy tudatlanul -téved, mert ezt a lényt igen jól ismeri, ez a lény emberi lény, aki a -többinél sokkal szabadabban mozog a fizika törvényei közt. A vallásos -hit tehát nem megfelelője vagy hasonlója vagy párhuzamosa, hanem -ellentéte, ellensége, felfalója a tudományos hitnek, – s a vallás már -gyökerében is az, ami koronájában: naiv, primitiv vagy képtelen -magyarázata ugyanazon dolgoknak, melyeket a tudomány vagy másképp -magyaráz, vagy megmagyarázhatatlannak állapít meg. - -* * * - -Furcsa elgondolnom, hogy unokám úgy gondol majd az én mai tisztult, -tökéletes, előitélet, elfogultság s tudománytalanság nélkül való -tudásomra, ahogy én gondolok az alkímiára. - -* * * - -Megszokhattam volna, elég gyakran megesik, de azért még mindig bizonyos -megilletődés fog el, ha a mi utczáinkon japán vagy amerikai embert -látok. Emberkerülő létemre ismerkedni próbálok velük; kiváncsi vagyok -rájuk – félek: kiváncsibb mint ők miránk, mert ők nyilván ugyanúgy -járnak-kelnek és vizsgálódnak nálunk, mint Bécsben, Londonban, vagy -Párisban, vagyis úgy, ahogy én járok-kelek Münchenben vagy Velenczében; -otthonosan, megszokottan, idegen színre festett határsorompókon át és -idegen beszéd berregése közben is tartva a jussom e világra, mely az -enyém, mert megértem, s fejlődése nem sujt le, nem aláz meg, nem tesz -kisebbé és nem kerekedik fölém, mert már beleszülettem. Így élnek majd -gyermekeim is, figyelem és elmélázás nélkül, telefonnal, lifttel, -villamos vasuttal és Auer-fénynyel, mert ez az ő számukra mind oly -készen talált természetesség, mint a levegő, a szabályozott Dunasor, -vagy az én számomra volt a vasút, a telegráf s a váczi utcza. De én, ki -nem vagyok öreg ember, még ismertem és koppantóval vidítgattam a -faggyú-gyertyát; még iskolai dolgozatot írtam a Rudolf királyfi -házasságát ünneplő kivilágításról, melynek tündéri fénye nagyobbára -viaszos mécsekből fakadt, s város csudája volt, közben, a lánczhídon -sistergő két villamos ívlámpa. Az én szemem még most is gyuladt első -kávéházi éjszakáim ugrándozó gáz pillangóitól, s estéről-estére ujra -kiélvezem a nappali világosságot, melylyel a mai világítás nagyobb -utczáinkat elönti. S viszont akármennyire kiélvezem a mai tehnikát: egy -csöpp ellenséges indulat is lappang bennem iránta. Ha a lift nem jár, s -gyalog kell felkoczognom a negyedik emeletre; ha Svájczban, Tirolban, -vagy Norvégiában szekérháton kell utaznom; ha összeveszek a telefonos -kisasszonnyal s hordárra szorulok: kényelmetlenségemben is az a fajta -elégtétel fog el, amit a házmesterleányból lett primadonna érezhet, ha -négyszemközt pletykál az öltöztető-asszonynyal. Az automobilra, mely még -csak a leggazdagabbak fényüzése, azzal a vágyakozó lemondással nézek, -ahogy nagyapáink néztek a fürdő-szobás palotákra vagy a privilégiumos -törvényhozásra; kivánkoztak is bele, de egyben elfogódtak is arra a -gondolatra, hogy valaha itt belül kerülhetnének. Fiaink már unatkozni -fognak az alkotmány sánczain belül, mint ahogy gróf Goluchowsky Agenor -unatkozik az udvari bálon, mert idegeiben egy bevájódás sem súgja, amit -az ilyen bálba került bécsi szabóval kiáltatott az elfogódás: «Dobjatok -ki, mert csak szabó vagyok!» - -* * * - -Az emberöltő, mely alatt a mi nemzedékünk fölserdült, a tehnika száguldó -haladásával mérhetetlenül átalakította a világot. Annyira gyors e -haladás, hogy őseinknek sokkal lassúbb fejlődési menetéhez szokott -idegeink alig tudnak vele lépést tartani. A XVIII. század végétől fogva, -mikor a gépek uralma megkezdődött, akkora különbségek támadtak, vagy a -régi különbségeknek olyan fokozódásai, amekkorákat a régi világ nem -termelt, őseink nem ismertek. El lehet mondani, hogy a mi kulturánkon s -időkorunkon belül, tehát Európában és ezer éven át, kevéssel ezelőttig a -fiatal s az öreg ember világnézete közt nem volt sokkal nagyobb a -különbség, mint a hetven év előtti s utáni divatok közt. Mint ahogy a -lyány a nagyanyja menyasszonyi ruhájában léphetett oltár elé, az unoka -is élhetett a nagyapa tanácsaival, mert _egyazon_ világról nagyobb vagy -kisebb ismeret és tapasztaltság különbsége volt csak közöttük. Ma nem -élhetünk nagyapáink tanácsaival, mert ők maguk mondanak le róla, -csüggedten és elfogódottan, hogy minékünk tanácsot adjanak. A -fejlődésnek az a szédületes száguldása, mely most nem pár évről pár -évre, hanem olykor öt évről öt évre is teljesen átalakítja a világot: -megfélemlíti és letorkolja a mai embert, kit, mire megvénül, alapjától -tetőzetéig más világ vesz körül, mint amilyet ő harmincz esztendős -koráig megismerni s megérteni tanult. - -* * * - -A mult század elejéig a két legnagyobb zökkenő, amin Európa átesett, -előbb a renaissance volt, Amerika felfedezésének, a könyvnyomtatás és -puskapor feltalálásának nagyjában egybeeső jelenségeivel, majd meg a -gépeknek a XVIII. század végével megkezdődő uralma. Ma, el lehet -mondani, a géptehnikán belül egy-egy találmány, a gazdasági és -társadalmi szervezkedésen belül egy-egy intézmény magában is olyan -jelentőségü és hatású, mint általában volt Amerikának felfedezése s a -gőzgépnek kitalálása. A negyven év, mely alatt az ember férfiból -aggastyánná vénül, hat-hét ilyen egyetemes változást és fenekestől való -átalakulást is teremt, s e hat-hét közön át a mai hetven éves ember nem -érezheti már oly biztosan a mai világnak az 1860-adikival való szerves -összefüggését, mint ahogy egy 1540-beli öreg úr biztosan és világosan -láthatott az ő tizenötödik századbeli szemével. - -Mi magunk fiatalabbak is: csak lélegzetelfulva tudunk lépést tartani a -saját magunk teremtette fejlődéssel. Idegeink, melyekbe még -gyermekkorunk világának képe van belevájódva, szinte lebeszélnek arról, -hogy ebbe a nagyuraságba bele merjünk ülni, s oly természetesen s -magától értetődően tartsuk rá jussunkat, mint arra a világra, mely -születésünkkor vett bennünket körül. Ez bizonyára általános emberi -vonás, és minden időkben így volt – s minden idők reformátorai s -megváltói előtt legfőbb akadályul a rabszolga-konszervativság állt, -melylyel a fölszabadítandók a lelkük mélyén maguk sem tudták teljesen -átérezni szabadságra való jogaikat. - -Ám ez a jelenség semelyik időben nem ütközött ki oly gyakorta, mint -most, mert az átalakulások soha oly gyorsan, mint most. Én, a modern -gondolkodású, világpolgár hajlandóságú, s magam is még nem rég -gyerek-ember: nem tudom utczáinkon elfogódás nélkül látni a japán -tanulót, berlini fogadóban a kinai követet, és, akárhol utazom nyaranta, -az amerikai inváziót, – mert az én gyermekkoromban az átlag ember előtt -még mesevilág volt Japán és Kina, s mérhetetlen messzeség volt Amerika. -Hiába tudom, hogy ma Japánba nem nehezebb eljutni, mint volt száz -esztendő előtt Madridba, s a Budapest–New-Yorki rövid utat hiába tettem -meg magam is – én, aki megismerő vágyammal s egyvérből valóságunk -átlátásával átölelném az egész világegyetemet: idegeimben még mindig nem -értem meg eléggé ehhez a már mindenek számára hozzáférhető, testünkből -kiinduló térmértékünk, élettartamunkhoz tapadó időmérésünk számára is -hamar átfogható földgömbünkhöz, mert én még olyan napokban születtem -mikor a középeurópai számára oly magától értetődő volt, hogy sohase -jusson el Japánba, mint ahogy unokáink számára az lesz magától értetődő, -hogy ne jussanak el a holdba vagy a Mars csillagba. - -* * * - -Azonban: az amerikai s a japáni számára már ma is máskép áll a dolog. A -mi természetes konszervativságunkon túlnő az ő természetes -forradalmiságuk. A minket elkábító tehnikai fejlődések javarészt -Amerikában támadnak – s mint a bort s a ruhát, e szédületes építmény -számára a megfelelő kulturális alapot is Európából kell áthozniok s -alája építeniök. Japán pedig abban a páratlan forradalomban, melylyel a -mult század harmadik harmadában egy csapásra átvette a mi egész -fejlettségünket: mint _egészet_ vette azt át, _egy_ roppant -megrázkódással, míg mibennünk annak minden egyes részlete külön-külön -okoz ily átmenetbeli rázkódást. A japán számára az európai kultura -beözönlése óriási, rettenetes meglepetés lehetett, s nehéz lehetett -átértenie, még nehezebb átéreznie, hogy erre őneki is joga van. Ám azóta -aztán semmi ujság sem lepi meg, és mindegyikre ráteszi kezét. -Ingadozásunkat s huzódásunkat, melylyel habozunk birtokunkba venni azt, -ami a mienk, lebirja az ő példájuk, akik könnyed természetességgel -vesznek birtokba minket, s mosolyogva biztatnak, hogy, követve őket, -vegyük mi birtokba őket, ahogy azt a mai tehnikai fejlettség és -gazdasági kialakulás nemcsak megengedi, de lassankint meg is -parancsolja. Míg a mi diligeanceon járó eszünk számára nagy dolog, hogy, -mint háromszáz esztendő előtt, ma is misszionáriusokat küldjünk Kinába -és Japánba: a gyorsvonaton járó amerikai fejlettség már magára a -legkonszervativebb európai alakulatra, a katholika egyházra is tartja a -jussát, s olyan új áramlatokat kavar fel benne, melyekhez képest, úgy -lehet, a reformáczió csak gyenge kisérlet volt. A new-yorki ember, ki -nyaralni Svájczba és fürdőzni Osztendébe jár, a japáni ifjú, ki tanulni -átszalad Európába s Amerikába: olyan lehetőséggel él, mely ma már -valójában a mi számunkra is megvan, s az ő csábításuk végre is rá fog -bennünket venni, hogy mi is így cselekedjünk. Úgy Amerikának, mint -Japánnak egész Európában elhintett szervezetei ezerféle csalogatással -környékezik meg az európai embert: ingyen hajókkal, kongresszusokra való -meghivásokkal s világkiállításokkal, hogy ne tartsa a maga kicsinysége -számára túlságos tágnak ezt a földgolyót, sőt inkább érezze szűknek a -maga jogos világpolgársága számára. Japánnak s Amerikának már nem csakis -egy, egyetlen egy olyan Türr Istvánja van, aki e földön bárhol kiköt, -mindenütt vannak kedves, személyes jó barátai, s ez nem elhalaványítója, -hanem inkább felfrissítője az ő magyar érzésének, hazáján való -csüggésének, vérei iránt való szeretetének. - -* * * - -A kozmopolitaság, melylyel fiaink már büszkén tartják majd jogukat erre -az egész kerek világra, nem lesz (legalább nem ez lesz) megölője a -nemzeti egyéniségeknek. Ha egyéb fejlődési szükség meg nem ingatja a -nemzeti kategoriát: a kozmopolitaságtól épúgy tovább fejlődhetik, mint -ahogy soha az egyes ember szabadsága, egyéni különségének érzése és -tisztelete akkora nem volt, mint a mi egyre jobban szoczializálódó -időnkben, mikor az embert mindinkább áthatja a tudat, hogy nem szégyen -keréknek lenni a társas élet gépezetében. Erre is példát a már ma -kozmopolita japánok és amerikaiak mutatnak, kikben nemcsak magukban -lobog a legbüszkébb egyéni, faji és nemzeti öntudat, de a legfinomabb -érzékkel, a legnemesebb gyengédséggel értik meg, tisztelik és találják -természetesnek az európaiaknak ebbeli olyan különbségeit, melyeket mi -egymással még véres harczokban is alig tudunk elismertetni. Akárhány -köztünk időző amerikain észrevettem, hogy minden fáradság nélkül s -fontosságának teljes méltánylásával tudja megérteni a mi Magyarországunk -közjogi helyzetét és igényeit, melyeket némettel, angollal, franciával -vagy stájer emberrel nem igen tudunk megértetni. Viszont származásánál -fogva vallásos és pártember létére sehogy sem tudta megérteni, hogy, míg -alapjában istentelenek vagyunk s politikai nézeteinkben is ingadozók, -miért gyülöljük és üldözzük egymást vallásunk és pártállásunk miatt? Míg -mi európai nemzetek egymás utánzásától nemzeti egyéniségünket féltjük, a -japáni inkább azt tudja, hogy nemzeti megmaradását a könnyüségnek -köszönheti, melylyel hajdan az egész kinai kulturát átvette, s ma -mindenestűl az európait teszi ennek helyébe. Azt tartja, hogy minden az -övé, ami a másé – mi még a magunkét is félve kerülgetjük. Ebben áll a mi -öregségünk a tengerentúliak fiatalságához képest, s csak fiainkban -fogunk hozzájuk fiatalodni. - -* * * - -Ó, mindnyájunk apja, Renan! Nagyságodat csak akkor látom igazán, ha a -jó, derék, okos, becsületes, bátor, felvilágosodott, éleseszű és -mindentudó David Friedrich Straussot olvasom. Az ő nagy biztonságában -micsoda korlátolt bugris volt ő hozzád, bátortalanhoz képest, s az ő -mindentudása mily tudománytalan a te mindent megértésedhez képest! Te -keresztény pogány voltál – ő szabadgondolkozó mucker. - -* * * - -Az atheista imája: Édes jó istenem, művelt és tudományosan gondolkozó -ember létemre magától értetődik, hogy nem hiszek benned. De, remélem, -nem veszed rossz néven? - -* * * - -Különbözöm, tehát vagyok. - -* * * - -Élni annyit tesz, mint a más rovására élni. Táplálkozni annyit tesz, -mint mást megemészteni. Erőnek lenni annyit tesz, mint más erőt lebirni. -S ha ez így van: hát nem volt igazad, derék Proudhon, igazad még úgy is, -ahogy nem gondoltad? A természet e rendjében egyáltalában lehet-e enyém -egyéb, mint amit lopok? - -* * * - -Tudós és lelkes könyvet szeretnék, ily czíműt: _Állati iparkodás és -kézművesség._ Takács írná meg benne a madarak fészekrakását, a hernyók -gubószövését, mérnök és építész az odvakat, a barlangokat, a -víziműveket, amiket a hangya, a méh meg a hód épít – és így tovább. A -természettudós pedig felkutatná e kifejlett iparok kezdeteit, első -nyomait és továbbfejlődését alacsonyabbrendű és osztályú állatoknál, s -azokon kezdve e fejlettekig. - -* * * - -A legrégibb időbeli primitiv eszközökön az a legfeltünőbb, hogy mennyire -nem primitivek. A legeslegrégibb barlanglakó kőbaltája sem olyan, hogy -én, fejlett, mai s kézi ügyességben is gyakorlott ember nagy vesződség -és türelmes gyakorlat nélkül egyre-kettőre meg tudnám csinálni. Ez maga -is bizonyság arra, hogy a kor előtt, melyből első emberi emlékeink -valók, már mérhetetlen messze időkben kellett embernek élnie a földön. -Elvégre az első felragadott hajítókőtől az első tudatosan lehasított -kőig, az első mesterségesen lecsiszolt kőtől az első nyélre kötözött -vagy éppen a nyél számára átfúrt kőbaltáig nem lehetett rövidebb az út, -mint ezektől a baltáktól a szedőgépig s a Krupp-ágyúig. - -* * * - -A czivilizáczió semmivel sem természetellenesebb, mint az ősállapot; a -világnak mindig az a rendje, ameddig eljutott. - -* * * - -A világon csak egy dolog természetes: a csoda, mert ezen nem kell tovább -gondolkozni. - -* * * - -Az erkölcs: erkölcstelenség, mely közérzéssé lett. - -* * * - -Nagy gyönyörűség az álom s nagy jótétemény. Az a mély álom is, melyhez -akaratomnak köze nincsen, és zsarnoki fenséggel emelkedik túl tudásomon -s tapasztalatomon. De még szebb a hajnali álom, ez az édes kaczérkodás -az ébrenléttel, ez a derengő hajnala az értelemnek, mely, mielőtt -egészen elfoglalná a kormányszéket: bibort, aranyat s mámoros szellőt -küld maga előtt megvesztegető hirmondókul. Még ringatódzom az álom -hullámain, de kezemben tartom már a kormányszalagot. Édes csalódásban -valóságnak érzem még, ami csak káprázat, de már magam szabom meg, hogy -mi kápráztasson. Van eszem, hogy olyasmit válasszak, amit szeretek, s ó -mily öröm, éppen csak ennyi eszem van! Az a kárörvendő több, mely egy -óra mulva már pihent erővel mondja rá mindenre, hogy: szamárság, hiúság, -képtelenség, lehetetlenség – az még nem mer előkerülni. Az majd csak -együtt jön a kisérettel, mint ahogy a királyok sem küldik előre a -hóhért. - -Átélni amit akar – egy embernek ha jut milliók közül. Ez bizonyára a -legjava jó, de csak az akarat geniejeinek osztályrésze. Az akarat -talentumainak be kell érniök félsikerekket s fél boldogsággal. De vannak -s számuk egyre gyarapszik, betegei is az akaratnak, kiken még a véletlen -szerencse sem segíthet, mert ami csöpp cselekvőképesség akad bennük, -mind arra fordítják, hogy az isten szerelmére valahogy el ne érjék azt, -amit megkivántak. Micsoda vígasztalan élet volna az övék, ha kárpótlásuk -nem volna, De van. Ugyanaz az ellenhatás, mely a beteg tüdő kavernáit -megtölti reménységgel, az akarat hiányosságait kifoltozza álmokkal. Csak -szemüket kell lehunyniok s menten tudnak akarni, – akarni oly -hatalmasan, hogy e roppant hatalom előtt, mint a vihar előtt a palánkok, -sorra ledőlnek az élet akadályai. Ez az akarat ronthat s teremthet száz -világot, egy kávéház sarkában vagy egy hintaszék öléből. Ezek a világok -oly tökéletesek, hogy a Daniel Defœ leltározó képzelete sem találna -bennük hiányosságot. S ezek az emberek oly föltétlen urak, hogy az ő -országukban ellenzék nincsen. Szamárság, hiuság, képtelenség és -lehetetlenség arrafelé ismeretlen, elköltözött, meghalt. Ó szép világ, ó -gyönyörűséges világ, örökös hajnali álom! - -* * * - -Ó képzelet, jövel s hazudj nekem. Hazudj amennyi csak beléd fér, amennyi -csak belém fér, hazudj még ennél is többet: vágyam, hitem, éber álmom -menten valóra váltja. Meg kellene vakulnom a sötétségtől, ha te világot -nem gyujtanál; el kellene tikkadnom, a hosszantűréstől, ha te a czélt -előlegbe nem adnád. S a világtól is meg kellene undorodnom, ha te nem -szépítenéd. Nézd, az eszemet guzsba kötöttem – ó, most hazudj, hazudj, -míg föl nem szabadul! - -Nem akarok megállani ott, ahová az öt érzékem tilalomfát állított. Nincs -türelmem megvárni, míg fölfedezik a messzelátót, a nagyító üveget, a -Carnot-féle tételt, az energia megmaradását, az æquivalentiát, a -csillagködöket s az idegek elektromosságát. A feleleteket is szürkéllem, -amiket eddig kaptam – túlságos egyszerűek, túlságos természetesek, semmi -csudálatos nincs bennük. Az én lelkem pedig csudára szomjúhozik; nem -szabályra, hanem kivételre. Vagyis, prózában – ha a tudós azt mondja: -nem tudom, nem is fogom megtudni, hogy van-e valami és mi az érzékeimen -túl, én bizony meg nem várom, míg ő kitudja, hanem előre megmondom neki, -hogy ott nem lehet más, mint a jó isten meg azok az áldott jó kis -angyalok. Továbbá azzal sem érek sokat, ha a tudós elismeri, hogy -mindennek van oka s a mában okvetlen megvannak a holnap magvai, de a -közbeható és módosító erők oly teméntelen sokfélék, hogy ő nyomon nem -követheti valamennyit s így sem a multat, sem a jövendőt nem számíthatja -ki belőlük. Én bizony nem várok, míg ő mégis kiszámítja, hanem -egyszerűen kivetem a kártyán, hogy mi volt tegnap s mi lesz holnap. S -aztán, ha elrémülök azon a gondolaton, hogy én, én! én!! én is meghaljak -s belőlem ne maradjon semmi: túlságos szürke nekem az a megnyugtatás, -hogy ne féljek, élni fogok műveimben, gyermekeimben, az utódok -emlékezetében, a cselekedeteim maradványában, a levegő szénsavában, az -anyaföld nitrogénjében, a bab foszforjában s a spódium-gyár -osztalékaiban. Ha ellenben jön egy jó és derék ember, és biztosít -afelől, hogy ne féljek, mindenesetre tovább fogok élni, egyelőre csak -lélekben, de később még testben is – ez annyira biztató perspektiva, -hogy ennek fejében szivesen elengedem neki a bizonyítékokat. Vigye el az -ördög a bizonyítékokat. Hiszek neki, mert szeretek neki hinni. - -* * * - -De hát még ha bizonyítékkal is szolgál. Hátha belenézek a kútba, s a -vize sötét tükrén valóban ott látom ragyogni a szent Szüzet, karján az ő -drága gyermekével. S ha kivetem a kártyán a jövendőt, s a jövendő -valóban úgy következik be, mint a kártya mondta. S mikor ujjamat -ráteszem az ezüst forintosra, az valóban elkezd kalandozni az ábéczében. -S ha elmegyek Lourdesba s valósággal meggyógyulok. Mindezek megtörtént -valóságok, amiket a tudós magyarázhat halluczinálással, -autoszuggesztióval, véletlenséggel, öntudatlan idegmunkával, -izomrángással, de folyamatukat épp oly kevéssé tudja, ma még, -bebizonyítani, mint akár a pap vagy a spiritista. Egészen rajtam áll, -kinek higyjek inkább: a papnak, a tudósnak, vagy a spiritistának. - -* * * - -De nem is kell mindig tudománytalanul gondolkoznom. Az az állítás, hogy -a gondolat csak olyan váladéka az agynak, mint a nedvek a mirigyeknek, s -hogy a lélek külön egyénisége és élete _ennek folytán_ lehetetlen: -valósággal tudománytalanság, mert alaptétele hamisság. Egyszerűen nem -igaz, hogy a gondolat olyan váladéka az agynak, mint a nedv a mirigynek, -s a mai tudomány még a mirigyek munkájával sincs egészen tisztában, -nemhogy az agyvelőét tisztán látná s általában az életet átértené. -Ellenben a legszigorúbb tudományosság szerint is a priori semmiképpen -sem lehetetlen, hogy vannak a világon olyan valóságok, entiák, -existentiák, amiket mi érzékelni nem tudunk. Sőt a priori ez a -valóbbszínű; a természetről az ő kábító sokféleségében nem szabad -föltennünk azt a szegénységet, hogy teremtő munkájában ott állt meg, -ameddig a mi érzékeink terjednek. Vagyis a test nélkül való lélekből egy -rész: a test nélkül való valóság már nem lehetetlen. De tovább is, a -hipnózis és a szuggesztió csudáin túl, a tudomány, a legkomolyabb -tudomány is kisérletekkel állapította már meg az érzéklet kihelyezésének -lehetőségét, mikor például egy viaszgolyóbist szúrok meg tűvel, s a -betegem ujja sajog és vérzik bele. Ime tehát a második lehetőség: a -léleknek a testen túl való helyezkedése. Vegyük ehhez harmadikul a -telepatiának s a doppelgängereinak egypár hitelesnek tetsző meg nem -czáfolt, de viszont a mai tudománynyal meg nem magyarázható esetét: ez -olyan három alapkő, amelyre kinek-kinek izlésétől, hajlandóságaitól, -tudásától s lelki fegyelmezettségétől függ, hogy mit építsen. A lélek -halhatatlansága nem következik belőle, de az sem, hogy a lélek a testnek -egyszerű váladéka. Nem következik belőle, hogy a Petőfi Sándor lelke -éppen ezüst forintosokat válasszon ki a megnyilatkozásra – de viszont az -sem, hogy akár mi valaha ne találjunk módot a lehetséges testetlen -valamik tudomásulvételére, akár ők ne, hogy velünk az ő valóságukat -tudassák. Vagy nincsenek-e fénysugarak, vegyi sugarak, amiket mi -érzékelni nem tudunk, de kieszeltünk gépeket, melyek helyettünk megmérik -őket? Nincsenek-e agentiák, melyeknek valóságát meg nem értjük, de -hatásaikból vissza tudunk rájuk következtetni? Minden lehetséges, csak -nem mindennek találtuk meg a nyitját. - -* * * - -Abban talán mindnyájan megegyezünk, hogy a sakk, legyen bár még oly -elmés, finom és érdekes játék is, semmi veszteségét nem jelentené az -emberiségnek, ha kimaradt volna életéből. Elvégre a művészet, ha csak -szép játék is, legalább üdít és mulattat mindenkit, akinek érzékei -vannak. A tudomány, ha még oly elvont is, bizonyos kiváncsiságainknak ad -táplálékot. Még a sportok is legalább frissítik a testet, s megszerzik -képességeit némely ügyességekkel. A sakkjátékkal nem jár semmi efféle -mentség. Kimerítőnek kimerítőbb a legelvontabb tudományos munkánál, s az -emberét, aki mesterségül míveli, hamar belesodorja a félőrültségbe. -Viszont haszna sincs semmi, még annyi sem, hogy, mint némelyek állítják, -az elmét élesebbre köszörülné. Nem, inkább megbénítja az elmét, mikor -leköti egy fixa idea számára; élesíteni pedig nem élesíti, mert a -sakkember nem lesz, hanem születik, nem tanul, hanem készen pattan elé a -Jupiter homlokából. Aki valamely sportban edzette izmait, másutt is -hasznát veheti fürgeségének s rugalmasságának. A speczifikus sakkgeniek -elméje minden más téren terméketlen, s úgy vagyunk velük, mint az -ugyancsak misztikus számoló-geniekkel, kik már négy éves korukban fejből -számolnak gyökökkel és logaritmusokkal, de még harmincz éves korukban -sem viszik annyira, hogy tisztességes és rendes kettős könyvvitelt -nyugodtan lehetne gondjukra bízni. Egészen bizonyos, hogy azok a -sakkgeniek, akiket egyre a Napoleonokkal s a Moltkékkal méregetnek -össze, még őrmesternek sem volnának valók, nemhogy hadvezérnek. -Vigyázzunk itt a megkülönböztetésre: megtörténhetik, hogy a nagy írók, -hadvezérek, zenészek vagy mérnökök közt kitünő sakkjátékosok akadnak. De -ezek a sakknak még oly magas fokon is mindig csak dilettánsai maradnak, -ellenben sohasem történt meg, hogy az igazi sakkosok, a speczifikus -sakkgeniek valami egyéb téren és főképp valami produktiv formában ki -tudták volna mutatni az ő kombinativ, következtető és elrendező -geniejöket. Nem, az ő genijök csakis ebben a vérlázítóan meddő -gyerekségben nyilatkozik meg, hasonlatosan ahhoz a szerencsétlen -emberhez, akit Párisban egyszer pénzért mutogattak, s képességeinél -fogva valóságos kormányozható donjouannak kellett volna lennie, de soha -szerelmi ügyei nem voltak s utódok a nevét nem fogják viselni. - -A számoló s a sakkozó genie ebbe a kategoriába tartozik: a _túltengés_ek -patológus esetei közzé – s ha a pajzsmirigy túltengésével, a golyvával, -még eddig nem is büszkélkedett senki, igenis voltak már fogművészek, -akik az állkapczájukkal hintáztak, struczemberek, akik üveget ettek, -hajgeniek, akik fürtjeikkel mázsákat emeltek, bőrgeniek, akik a kés -nyomán nem véreztek, – s a természet, mely nem ismeri el a mi -mesterséges megkülönböztetésünket test és lélek között, így terem -sakkgenieket és számológenieket is, kiknek kombináló girusuk vagy isten -tudja micsodájuk teng túl ilyen betegesen. Az elmének e golyvája nemcsak -a számoló s a sakk-genie képében jelentkezik a betegségek történetében. -Közel rokona a szkolaszta genie, melynek megdöbbentő példáit mutatja a -talmudisták s a jezsuiták rettenetes kazuisztikája, s általában a jognak -s metafizikának története. Itt is, mint ott, az elme legszebb képességei -meddő játékba fogultak, teljesen elveszítve érzéküket a valóság s a -komolyság iránt. Itt is, mint ott, ugyanazon nagy lelki erőknek teljes -képtelensége a reális munkára – csakhogy míg a számoló genie Frankl -Izidorokat egyszerűen elküldik a hivatalból, ahol rosszul vitték a -könyvet: a Sanchezek, sőt még a lángelméjű megsejtő Hegelek kieszelései -is beteggé tettek egész nemzedékeket. - -* * * - -A _herbert_ek tragikuma nyilván abból sarjad, hogy, mint Schopenhauer -jól látta meg, értelem és ebbe vágó tehetségek dolgában anyánkra ütünk, -tehát ők is nem apjuk, hanem anyjuk örökösei, kik viszont, a szerelmi -_wahlverwandschaft_ tréfájából, rendszerint ellentétei, mert kiegészítői -az apáknak. A _herbert_ tehát, bizonyos külső és felszínes -hasonlatosságon belül, apjával voltakép ellentétes egyéniség, kit -azonban a megszokás, az utánzás és a közvelemény nyomása ugyanolyan -munka elvégzésére s ugyanazon pálya megfutására hajt, amivel s amin apja -lett nagygyá. Pedig még, ha az apja művészi vagy politikai tehetségének -egy darabja vagy akár teljessége netalán meg is volna benne: hátha nem -örökölte apjának ötletességét, vagy kitartását, vagy izgató képességét, -ami nélkül a tehetség tehetetlen? - -* * * - -Pedig, ebben az egyben bizonyos vagyok, egyforma egyéniségeknek agyforma -a sorsuk, néha nevetségesen aprólékos részletekig. A világ s az élet egy -csomó állandó erőhatás, melylyel szemben az egyéniség egy kis csomó -ellenható erő. Mint a kalapos mértékvevő masinájában a rugalmas -halcsontok: úgy nyomulnak felém az élet adalékai egyforma nyomással, s -úgy helyeződnek el pontosan a koponyám hegyei és völgyei szerint. -Egyforma koponyáknak egyforma a kalapellipszisük, s egyformán alakul -életsoruk is. - -* * * - -Érdemes volna arravaló orvostudósnak kimérnie, milyen hatással van egy -épkézláb s jószervezetű harminczesztendős ember belső részeire, ha -valami szerencsétlenség folytán például le kell vágni mind a két lábát? -Bizonyos, hogy szive, tüdeje, gyomra: mind úgy fejlődött és alakult, -hogy nagy tetemet lásson el vérrel, levegővel, táplálékkal, s az is -bizonyos, hogy fele akkora testnek mindebből csak fele annyi kell. A -kérdés tehát az, hogy 1., az operáczió után is a régi mennyiséget -kebelezik-e be s a régi teljessegű munkát végezik-e ezek a szervek, s e -túlfűtöttség nem árt-e a megcsökkent testnek, vagy 2., kevesebbet -vesznek-e be s kevesebb munkát végeznek-e, s ez ekkor nem árt-e ezeknek -a szerveknek, melyek nagyobb munkára szoktak? - -* * * - -Gyógyítani tulajdonkép szakasztott olyasmi, mint eczetet gyártani vagy -sört főzni vagy káposztát savanyítani. Előttem egy vegyület: a beteg -test. A föladat s a kérdés ez: mit kell ehhez a vegyülethez hozzáadnom, -vagy mit kell belőle elvennem, hogy olyan folyamatot indítsak meg benne, -melynek vége egy más vegyület: az egészséges test? - -* * * - -Az egészségi, főkép étkezésbeli szabályokat sem lehet generalizálni. Még -bizonyos klimák alatt sem, mert nemcsak a mai s az azon helyt való klima -szerint kell igazodniok, hanem hajdan való klimák szerint is. -Nyilvánvaló, hogy a ma Európában és Amerikában élő lakosság nagy része -még nem nagyon régen származott át távol keletről és délről, s hogy -számlálatlan nemzedékeken át szervezete kevés húsételen, kevés alkoholon -s főkép növényi táplálkozással fejlődött. Ezek nyilván megkeserülik, -hogy olyan világba csöppentek bele, melynek rendjét, szokásait és -étkezése módját a mérhetetlenül hosszabb idők során húson és sörön -nevekedett, és szervezetükkel ehhez a táplálkozáshoz alakult északi és -nyugati fajok szabják meg. - -* * * - -Ha az antialkoholizmusnak nemcsak szándéka volna nemes, de alapgondolata -is igaz volna: az iszákos germán fajták ma rabszolgái volnának a józan -latinoknak, s a Kelet bornemisza népei uralkodnának az italnak hódoló -részeg Nyugaton. Pedig nem így van; a keleti népek tespednek, a latin -népek hanyatlanak, a germánság uralkodik, sőt minden uralom _eo ipso_ -germán, mert még a latin népek arisztokrácziája is germán vérség. -Tudományban, mesterségekben, sőt friss testi erőben az iszákos németség, -angolság, amerikánus és skandináv míveltség vezérli a világot, nyers, -középkori természetű terjeszkedő erőre pedig leghatalmasabb a pálinkaivó -orosz. Általánosságban nem az az igaz, hogy a szesz ártana az -emberiségnek, hanem az, hogy szüksége van rá, különben, a teljesen vad s -állatnál is vadabban élő törzseket kivéve, nem is élne szeszszel. Hogy, -ellentétben a többi állatokkal, él vele, annak az az oka, amiben az -ember a többi állatoktól különbözik: a czivilizáczió. A czivilizáczió: -védekezés a természet ellen; az emberi czivilizáczió: a körmön, fogon, -szőrön, odun és csordán túl terjedő védekezés. Már most, úgy látszik: -mentül több és jobb módokon védekezünk a természet ellen, e módok annál -jobban csökkentik egy természetes védelmünket: a testnek, hogy úgy -mondjam, deszinficziáló képességét. A vad természetben nincs betegség; -ott csak halál van vagy élet; a betegséget a czivilizáczió teremtette -meg. Nincs benne kétség, hogy amit így a czivilizáczió révén ellentálló -képesség dolgában veszítünk: aludt-tejtől pezsgőig, beteltől dohányig, -máktól teáig azt akarjuk izgató szereinkkel pótolni – csakúgy, mint -ahogy az influenzát konyakkal gyógyítjuk, a kolerát pezsgővel, melyek, -ha nem egyenesen, hát közvetetlen ama hatások leküzdésére valók, melyek -a szív verését gyengítik, gyuladásokat okoznak és így tovább. Az alkohol -nem egyéb, mint a czivilizáczió ellen való orvosság. - -* * * - -Hát akkor kinek árt az alkohol? Megmondom: annak, akinek nem használ. -Vagyis a teljesen kimerült, megmérgezett, védekező képességében végképp -megrontott szervezetnek, kinek ebből az izgató szerből már akkora adag -kellene, mely viszont sokaságánál fogva teszi tönkre a szervezetet, -amely, mint az egész természet, közép mennyiségekre van berendezve. (Ha -példa tetszik: itt a melegség, mely, láz formájában, a szervezetnek -automata orvossága, de bizonyos fokon túl gyilkos.) Árt továbbá azoknak, -kik a szeszt olyan elegyben szedik, mely maga is kártékony, mint a -romlott sör, festett bor, vitriolos pálinka. Árt az iszákos embernek, -kinél azonban az ivás nem ok, hanem következmény – például a -szívtágulásosnak. Árt a beteg vagy gyenge embernek, kinek sok egyéb is -megárthat, akár a kenyér is, vagy, mint a szopós gyereknek, a csibehús -is. És árt, főképpen, a mesterségesen beteggé tett embernek, kinek maga -az élete módja kész betegség, mert baromi életet él, mely nem felel meg -az állati szervezet egy föltételének sem. Ilyen baromi életet él, a mai -társadalmi és gazdasági renden belül, majd minden munkás és szegény -ember. - -* * * - -Érdekes megfigyelni: Jókainak és Mikszáthnak összes munkáiban nem esznek -s nem isznak annyit, mint Dickensnél lépten-nyomon. - -* * * - -A _weismannizmus_ képtelenség. Lehetetlen, hogy a szerzett tulajdonságok -ne öröklődnének, mert lehetetlen, hogy a változások, melyek a test -bármely részét érik, bármily lehelletszerüen, de mégis egész testünkre, -egész szervezetünkre és ebben azokra a részecskékre is, ne hassanak, -amelyekből az utód lesz. (Ezt az _egész_ testünkre való hatást a mi -Piklerünk mutatta ki megdönthetetlenül; Semon, az ő _Mneme_-elméletével, -csak jóval utána következett.) Persze: ha megvágom az ujjam, azért a -fiam nem születik sebhelyesen. De ha én is, fiam is, unokám is, és -mérhetetlen időn át mérhetetlen sorban minden leszármazóim állandóan -ugyanazon mód üljük meg a lovat vagy földön ültünkben sarkunkon -guggolunk: bizony késő utódaink csámpásak lesznek, mint ahogy csámpásak -némely keleti népek, s ezt igenis szerezték és örökölték. - -* * * - -Émile Zola egyszer megvizitáltatta magát egy csomó doktorral, mind csupa -válogatott speczialistával – s búcsú után a sváb legény nem örül úgy a -visum repertum-ának, mint amily diadalmas elégtétellel tetette ő az -ujságokba e vizsgálatok eredményeit. Különös eredmények, annyi bizonyos. -A vörös kutyáról s a vörös lóról szóló általánosításon kívül nincs a -gazságnak, az őrültségnek s a nyomoruságnak az a néphitben megállapodott -vagy tudományosan kimutatott testi és lelki ismérve, amit a tudós urak a -Terre iróján meg ne találtak volna. Aki végignézett e litánián, sok -mindent nem érthettett meg. Nevezetesen azt nem, hogy a nyavalyáknak az -az obeliszkje, akit Émile Zolának neveztek, hogy közeledhetett akkor -elég jó testi, lelki és pénzügyi állapotban s minden mocsoktól ment -előélettel az ő véletlenűl megszakadt életének gondolom hatvanadik -esztendeje felé? Hogy van az, hogy, mint piromániásnak illik, már két -esztendős korában nem gyujtotta föl maga fölött a házat? Hogy van, hogy -elsőfoku degenerátus létére nem bicskázta le játszótársait, nem ölte meg -apját, később revolvert nem fogott tanáraira, majd, a nyomoruság -napjaiban, kenyeret nem lopott s váltót nem hamisított; hogy ifjúkori -kicsapongások nem vitték sirba, maga magára kezet nem fogott, valami -jöttmenttel össze magát nem adta, és bombával mért nem robbantotta föl -az akadémiát, mely oly konokul elzárta előle kapuit? S viszont: hány -olyan ember sétál a Lipótmező egy árnyas kertjében, s hány olyan ember -dolgozik a váczi fegyház bűzös műhelyeiben, aki talán szakasztott -azokkal a nyavalyákkal és szakasztott abban az összetételben bővelkedik, -mint amilyenek révén Emile Zola hivatalos próbával bélyegeztette magát -elsőrendü degenerátus genienek: hogy van hát, hogy az egyik szelvényt -hamisított, a másik kétszer házasodott, a harmadik lovat lopott, a -negyedik zsidót gyilkolt, de egyik sem újította meg kora művészetét, -egyik sem forgatta föl a világ irodalmát, egyik sem nyomta rá belyegét a -kritikára, s egyik sem lopta bele magát az emberiség gondolkodásába! S -való igaz: Julius Cæsar, Nagy Sándor és Napoleon epilepsziás volt. De -Gusztáv Adolf vagy Moltke vagy Bismarck nem volt epilepsziás, mégis -legények voltak a talpukon. S nem bánom, Goethéről, a testi és lelki -egészségnek eleddig példádlanul tökéletes harmóniájáról, egy-két inkább -dichtungos, mint wahrheitos megjegyzéséből hadd következtesse Lombroso, -hogy a nagy Goethének halluczinácziói voltak, s legyen bár igaz, hogy -Homérosz vak volt, Shakespeare tolvaj és Musset alkoholista: mi tudunk -egy elsőrendü geniet és igazi költőt, aki se nem lopott, se nem ivott, -se nem halluczinált, sem a nyavalya nem törte, sem szeme nem volt rossz, -sem esze ki nem hibbant, s huszonhét évet eleget élt arra, hogy a Petőfi -Sándor nevet bevésse a művelt emberiség emlékezetébe. Hasonlóképpen nem -tudok semmi rosszat sem Washingtonról, sem Franklin Benjaminról, sem -Lessingről, sem Deák Ferenczről, s ha igaz is, hogy Helmholtz -epilepsziás volt, az is igaz, hogy Marx vasegészségben élt hetven -esztendeig. Azokat a testi jegyeket, melyeket Lombroso a lángelmén, az -őrültön s a gonosztevőn talál, nem találja meg valamennyin, csak egy -bizonyos százalékukon, s én bennem él a gyanu, hogy, ha sorra vizsgálnák -mindazokat az embereket, kik sem lángelmének, sem gonoszságnak, sem -őrültségnek bizonyságát nem adták, ama sötét jeleket ugyanakkora -százalékban lehetne megtalálni testünkön. Voltaképpen az egész kriminál- -és geniál-antropológus evangyéliomból csak annyi marad meg igazságnak, -hogy csakúgy, mint a fűszerkereskedők közt: a poéták, a hadvezérek s a -nagy emberek között is vannak egészséges vagy beteg, okos vagy bolond -emberek; hogy valamint a lélek egy a testtel, a bolondság is testi -betegség; s hogy aki vállalkozik arra a koczkázatra, amit valamely -bűntett elkövetése jelent, annak vagy a nyomoruság vette el az eszét, -vagy sohsem volt helyén az esze. Az igazságok közt nincs rangkülönbség, -s én bizonyára nem kicsinylem ezeket az igazságokat. De épp ezek -kedvéért kell megállapítanunk, hogy minden lépés, amely ezeken túlment, -legalább mindeddig, vakmerő általánositás volt, tehát fölöttébb -tudománytalan. Ugy vagyunk a genie s a bűnös testi tipusaival, mint a -race-okkal, melyeket az avatatlan menten fölismer és ezer lelki, testi, -gondolkodás és stílusbeli jellemzetességeit ismeri, – de mihelyt avatott -szem nézi, ezek az ismérvek összefolynak, elhomályosodnak, kézzel -foghatatlanná válnak. - -* * * - -Ha igaz, hogy a természetben nincs ugrás: az egészség s a betegség közt -sem lehet ellentét, csak fokbeli különbség. A tárczám egy rejtett -zsebében évek óta ott hordok egy keskeny kék szalagot, és ha magam -vagyok, otthon vagy úton, víz hátán vagy erdő sürüjében: loppal -kikeresem és bolond fővel csókolgatom. A szívem beledobban – ennyi az -egész. De vannak emberek, akik számára efféle kis kék szalag vagy -zsebkendő vagy czipellő minden lehetséges tekintetekben fölér azzal, -akitől kapták – s ezek az emberek már betegek, és _fetisista_ néven -nyomorognak a Krafft-Ebing gyüjteményében. Ha köhögsz a portól, mely -tüdődbe jutott: a tüdővész első lépcsejére léptél, s a neuraszténia csak -harmadik emelete a bágyadságnak, melylyel egy átmulatott éjszakáért -fizetsz. S a bűn? Istenem: mindnyájan bűnösek vagyunk. Ha rosszkor vagy -contremineben, s azokra gondolsz, akik haussera mentek: máris vétettél a -tizedik parancsolat ellen; s ha Nizzában eltöftöföz melletted Irina -Pavlovna herczegnő, ez a szőke abszurdum, ez a kékszemü lehetetlenség, s -te a soha el nem érés dühével lábtoppanva fordulsz e tovarepülő -_de-már-ebből-nem-eszel_ után: máris megtetted az első lépést a felé a -túlzott elragadtatás felé, melynek legfelső fokáról fegyházzal emlékszik -meg a büntető törvény. - -* * * - -Bizonyára: a büntetőjog kritikája nem lehet elég erős és tiltakozó. De -egyről nem szalad megfeledkeznie, éppen, mikor arról beszél, hogy a -büntett mindig a társas élet terméke, s a büntetésnek viszont mindig az -elkövetőjé egyes emberi személyéhez alkalmazottnak kell lennie. Nem -szabad elfelejtenie, hogy éppen azok a rétegek, melyek a legtöbb bünöst -szolgáltatják, tudatlanságuknál s gondolkodás nélkül való baromiságuknál -fogva tele vannak társadalmi elfogultságokkal s előitéletekkel; -elmélkedés nélkül hisznek a törvény, az erkölcs és minden hagyományos -szólam szentségében és igazságában; minden büntettet bűnnek, minden -büntetést igazságosnak tekintenek, tehát a lelkük mélyén azt is, amit ők -követtek el s ami őket sujtja. Ez mégis némi relativ és szubjektiv -lehetőséget és jogosságot biztosít a büntetés számára, melynek abszolut -és objektiv jogosságát senki sem tudja bebizonyítani. A büntető -igazságtevés számára a haddelhadd csak akkor kezdődik majd, mikor minden -ember művelt lesz és gondolkozó. - -* * * - -Ha az ember álmában megüti lábát, menten hozzáálmodja, hogy leesett a -Gellérthegyről s beleütötte a hüvelykujját a vámházba. Igy álmodnak -hozzá a klassziczitás szerelmesei mindenféle nagyszerű szükséget ahhoz a -valósághoz, hogy a görög-latin iskola nyakunkon maradt kölöncz, olyan -időkből, mikor úgy e nyelvek ismerete, mint a görög s a latin irodalomé -és tudományé szakasztott olyan gyakorlati eszköz és élelmesség segítő -ismeret volt a középkor istenes tudatlanságához s barbár származásu -intézményeihez képest, mint ma a modern nyelvek s a modern természeti és -társadalmi tudományok ismerete a klassziczitásban megfeneklett iskolás -műveltséghez képest. - -Arisztótelesz teméntelen sok szamárságot foglal össze természettudomány -czímén, de mégis haladás volt, gyakorlati haladás, ő hozzá magához térni -vissza az ő tudását összekuszált barbár tudákosságtól. Ugyanilyen -gyakorlati hasznú volt a római jog tökéletes rendszerének megismerése a -barbár jogászság közepett. Szakasztott olyan renaissance és gyakorlati -haladás volt ez, mint az eredeti görög és római építészethez való -visszatérés az ugyancsak római-görög származásu, de barbár kezeken -elbarbárosodott román és gót építészettől. Szóval, a humanisták époly -hunczut és földhöz tapadt materialisták és szabadgondolkozók voltak, -mint akik ma torkig vagyunk a humanista iskolával. A latin iskola -csökevény maradvány olyan időkből, melyekben szükséges és eleven szerv -volt. - -* * * - -Ám a csökevény nemcsak fölösleges, de kártékony is. A vakbél nemcsak -haszontalan, de veszedelmes is, méreg gyüjtője, gyuladás okozója. Az -antik ideálokon való csüggés igy szemre magasztos, valójában azonban -barbár és brutalis reakczió. Ideálok mindig valóságokból fakadnak s -valóságos kiformálódásra törnek – s hogy’ szabad nekünk ma, a huszadik -században, a gépi munka s az emberi szolidaritás világában olyan -világrend ideáljain hevülnünk, melynek szükséges, elmellőzhetetlen, -életében gyökeredző intézménye volt a rabszolgaság? Szamár az – ezt -Engels mondta – aki rossz néven veszi a görögöktől a rabszolgatartást. -De gazember, aki ma is rabszolgatartó szeretne lenni. S a klasszikus -iskola önkéntelen büntársa ennek a gazságnak, s nem véletlen, hogy a -humanista iskola megmaradásáért ugyanaz az istenesség hevül most -hirtelen, s a klassziczitás jóhiszemü bajvivóit azok biztatják -leglázasabban, akiknek ősei annak idején legveszekedett ellenségei -voltak a renaissance humanizmusának, s a pápaság elpogányodása ellen -kitalálták a jezsuitaságot. - -* * * - -Az egyoldalú római-görög klassziczitás többek közt éppen annak állja -utját, amire, állítólag, főképpen való: hogy a mai ember megérezze a -multtal való összefüggését, s a mai műveltségnek első gyökérszálai felé -rezegjen vissza emlékezése. A görög-latin monopólium kisikkasztja -történelmi érzésünkből Asszíriát, Babilont, Indiát, Egyiptomot, -Karthágót, Zsidóországot, amelyek mind jobban vagy legalább is úgy -hatottak a világra, s első sorban éppen a görög s a római műveltségre, -mint a görög s a római miránk. Ostoba kulturgőgöt s ezzel veszedelmes -élhetetlenséget is nevel belénk, melylyel egyedül idvezítőnek csakis a -mi kulturformáinkat érezzük, s lenézzük s fitymáljuk a keleti -műveltséget. Ha iskoláink igazi iskolák volnának: nem ott kellett -volna-e már megtanulnunk, amire Lihungcsangnak és Togónak kellett -bennünket megtanítania?… Lihungcsang?… Togó?… Én az ország egyik legjobb -gimnáziumába jártam s tanáraim közt tudósnak is, embernek is nem egy -elsőrendü akadt. Azonkívül rossz kölyök is voltam, aki össze-vissza -olvastam tücsköt-bogarat, s volt egy kis kagálunk, melynek sportja volt -a műveltség. Nos: első éves jogász voltam, mikor végre nekiültem, hogy -végig olvassam a XIX. század történetét, s pontosan megtudjam, ki volt -az a Cavour, Palmerston, III. Napoleon és Bismarck, akiknek isten bizony -volt annyi közük a magyar nemzet sorsához, mint, akit fiaink elé -példának állítanak, a különben igen derék és hősi Leonidásnak. - -* * * - -A képzeletről csak hiszszük, hogy korláttalan szárnyalás; igazában egy -helyben való topogás tapasztalataink körül. Uj dolgot elképzelni nem -tudunk, csak a régieket kombinálgatjuk, s már ezért is hiába jósolgatjuk -meg, akár tudákoskodó kabbalával, akár őszintén bevallott szeszélyes -vakmerőséggel a jövőt. Hiszen csak meg kell nézni a _Kétezer év mulva_ -czímű elképzeléseket, hogy megjelenésük után husz esztendővel mily -gyászosan elavultak a valóságos fejlődéshez képest. - -* * * - -Az emberiség élete egyben mindenesetre olyan, mint az egyes emberé: -abban, hogy az élet megtöri s lemondásba igázza. Mikor az emberiség maga -felől gondolkozni kezdett, a természetnek különösen két kegyetlensége -ellen lázadt föl: az ellen, hogy az emberi élet oly szemtelenül, oly -égbekiáltóan, oly hasznavehetetlenül rövid, s az ellen, hogy ragadozó -állatoknak kell lennünk, kiknek táplálkozása más teremtéseknek életébe -kerül. A legrégibb utópiák, a görögök államregényei, az ő legjobb -világaikat e két tengely körül forgatják. Az egyik százötven esztendőre -nyujtja az emberi életet, a másik az embereket nem is halatja meg -természettől fogva, hanem az öreg emberek, ha már nagyon elöregedtek, -megkoszoruzzák fejöket s maguktól ugranak a tengerbe. S mind e szép -elképzelésekben az emberek nem esznek hust, hanem növényi táplálékon -élnek boldogan, erősen és békességben. Háromezer esztendő óta kisért ez -az ábránd a mai emberiség vágyakodásában s elképzeléseiben (s ki tudja, -már azelőtt is, a régi kulturákban mennyit kisértett) – s a mai párisi -vegyészet, mely mesterséges táplálék kieszelésén töpreng, s a mai párisi -fiziológia, mely a test öregségét okozó falósejtek megfékezésének -föladatát veti föl: tulajdonképp ugyanezzel a két problemával vesződik. -De ime, a legpárisibb párisi s a legemberebb ember: Anatole France is -megirta az ő utópiáját _(Sur la pierre blanche)_, s ebben az -elképzelésben az emberi élet megnyujtásáról már nincs is szó, a -mesterséges táplálkozás pedig félig-meddig csütörtököt mondott. -Háromezer év alatt az emberiség megtört, s már álmában sem mer -szembeszállni a valósággal. Az élet elől az álomba menekülünk, de -álmunkat is markában tartja az élet. Egy rég megírt kis versem jut -eszembe, egy álmatlan éjszakám szülötte: - - Makacsul űlök kapud előtt, álom, - Kinyiltát görcsös türelemmel várom, - S bár lüktet a fő s csikorog a fog: - Csak azért is aludni akarok. - - Csak azért is, ha tán hiába is, - Ha, mint az ember, gyáva álma is, - S az élet úgy megtöri és veri, - Hogy üdvét megálmodni sem meri. - -* * * - -Ez a gyávaság különben kezdettől fogva benn kisért az emberiség -álmaiban. Az ábrándos görög is időhaladékot és udvariasságot könyörgött -csak a természettől; az egyik csak megduplázni akarta az élet -esztendeit, a másik pedig csak azt nem akarta, hogy a halál erőszakosan -és szomorusággal csapjon le ránk, az öreg emberek úgy is, maguktól is -megölik magukat, és vidáman cselekszik ezt, koszoruzott fővel. Örök -ifjuságról s örök életről már régen nem merünk álmodni, s arról sem, -hogy az örök élet örök boldogság volna. A komor zsidó felfogás, hogy az -örök élet örök büntetés, már benne kisértett a vidám görögben is. - -* * * - -Van ez utópizálásnak egy lesujtóan mulatságos oldala is: az örök emberi -ostobaság, mely örökké akkor mutatkozik legvilágosabban, mikor az ember -értelmes és lángelméjű. Bizonyos, hogy ezek a tudományos álmodók az -emberiség leggeniálisabb példányai voltak, s e genialitás alól nem -kivétel az a csoportjuk sem, mely e most említett görögökön kezdve le -egészen Jean Jaques Rousseauig a _Retournons à la nature_-t álmodja meg -utópiának. Mint a tudomány egész történetében, itt is a geniális emberek -mindent meglátnak, csak azt nem, ami az orruk előtt van. Mind a régi -görögök, mind Jean Jacques tapasztalásból is, hallomásból is ismerhettek -barbár, sőt vad s mindenesetre a magukénál fejletlenebb népeket, -hallhattak azok életéről, szokásairól, erkölcséről és állapotáról, -ismerhették a parasztokat s a matrózokat, s azonfölül az állatoknál is -megláthatták, mit jelent és miben áll a természetes állapot. Mért -gondoltak el mégis és nyilvánvalóan jóhiszeműen, természetes, eredendő -és czivilizáczió előtt volt állapotnak és rendnek olyan idilli állapotot -és rendet, melyhez az embernek sokkal nagyobb műveltsége és -fegyelmezettsége szükséges, mint ameddig eljutottak akár a farkasok, -akár a medvék, akár a görögök, akár a francziák? - -* * * - -Zeneszó csap fel hozzám az utczáról. Leteszem a könyvet, s kikönyökölök -az ablakon. Elsőbb egy csomó czigánykereket vető utczai gyereket látok, -majd egy nagyszakállú embert, aki rémítő komolyan emelget egy -czifragombos pálczát; mögötte egy csomó ember tüdejeszakadtából fújja a -réztrombitát, leghátul pedig ennivaló kis poni-ló czepekedik rettentő -nagy szamárbőr-dobbal. Utánuk végtelen sorban egy csomó kékruhás ember -emelgeti taktusra a lábát – csupa felnőtt ember, akinek az a legfőbb -igyekvése, hogy az isten szerelmére mind egyformát lépjen. Mellettük -gyalogol egy másik felnőtt ember; egy darab vas a kezében, és furcsa -mozdulattal köszönt vele egy harmadik felnőtt embert, aki ott lovagol -velük szemben, s az a legfőbb büszkesége, hogy kabátján aranyból van a -gallér, ezüst rajta a csillag, s a nadrágja varrásán két ujjnyi veres -posztó fut végig. Felnőtt emberek, kiknek élete abban telik el, hogy -rézgombokat fényesítsenek, egyformán lépjenek, s nevetséges -mozdulatokkal fáradjanak égető napfényben!… Ó mily gyerekes dolog – s -istenem: ez a legkomolyabb dolog a világon! - - - - -A SZAMÁRSÁG DICSÉRETE. - -A kegyelmes úr a bécsi szalonemberbe oltott megyei ember vidámságával -bicczentett vissza, s korához képest fürgén biczegett a klub felé, – az -én öreg barátom pedig, végig a Dorottya-utczán, a Váczi-utczán s a -Kossuth Lajos-utczán, így elmélkedett: - -– Kedves fiatal barátom, hiába ütődik meg négyszáztizenötödször azon, -hogy én tisztelem a szamarakat. Igenis, én tisztelem őket, jobban -mondva: nem őket tisztelem, de magunkat nem tisztelem. Magát, meg -magamat, meg azt a sok értelmes embert, aki leszamarazza az egész -világot, de ez nem óvja meg attól, hogy maga is a legnagyobb -szamárságokat el ne kövesse, föltéve, hogy egyáltalában elkövet valamit. - -Én hallgattam s mosolyogtam. Az öreg úr folytatta: - -– Ő exczellencziája bizonyára nem lángész. Azt sem állítom, hogy -miniszterelnök korában tulságos genialitással kormányozta volna az -országot. Nem hiszem, hogy ha ő lett volna a jó isten, a világ -egyáltalában megteremtődött volna, akár nyolcz nap, akár nyolcz -milliárdszor billiárd esztendő alatt. De most, miután a világ már meg -van teremtve, egészen jól elkormányozná. Őszszel esőt küldene, nyáron -szárazságot, a bűnt megbüntetné, az erényt megjutalmazná, és soha -semmiben nem akadna meg, mert mindent természetesnek találna, úgy a -világ berendezéset, mint saját hatalmát. Egyszóval: ő magától értetődően -elintézné a világ dolgait; maga meg én azonban oly különösnek, oly -magasztosnak s oly bonyolultnak látnók a világ szerkezetét, úgy éreznők -a felelősséget a ránk bízott lelkek sorsáért s a magunk végességét a -feladatunk végtelenségéhez képest, hogy kiülne homlokunkon a verejték és -megszöknénk. Ezért tisztelem én a szamarakat, s nem bízom a magam -fajtájában. - -Föltettem magamban, hogy az öreget ma nem zavarom semmi közbeszólással. -Iróember volt, ki megszokta, hogy órákhosszat üldögél papirosa előtt, -melyen mindig ő beszél s az ellenvetéseket is maga mondja el. -Lassankint, egy élet megszokása rendjén, leszokott arról, hogy -beszélgetni tudjon. Csak előadni tudott. Hallgató csak arra kellett -neki, hogy helyeseljen, értelmes hallgató csak azért, hogy meg is értse, -amit hall, s ne csak udvariasságból helyeselje. Körülbelül úgy, mint -ahogy vannak milliomosok, kiknek az orvos csak tyukszemvágásra kell, de -ez az orvos aztán egyetemi tanár legyen. S csakugyan: az öreg úr hálás -pillantással nyugtatta, hogy befogom a számat, és vidáman folytatta: - -– Nem mintha én hinnék a Shakespeare szentencziájában, hogy az eltökélés -természetes színét a töprengés halaványnyá betegíti. Itt van czáfolatul -mindjárt maga Shakespeare, ki ugyancsak töprenkedett a világ minden -dolgain, de azért igen épkézláb drámákat tudott irni, s vagyont is -tudott szerezni. Ez a töprenkedésről való elmélet lárifári, amit csak -azok találtak ki, a maguk igazolására, kikből a cselekvés tehetsége -hiányzik. Nem igaz, hogy árt a töprengés, csak az az igaz, hogy nem -használ. Sem a töprengés, sem a tanulás, sem a világ dolgainak -legtökéletesebb ismerete. A tanulás és a tapasztalat csak azoknak -használ, akik nem szorultak rá. Akik természettől fogva tanácstalanok, -tehetetlenek vagy itéletben gyengék, azok hiába informálódnak, -elmélkednek s tanulmányozzák a történelmet s a döntvénytárakat. Épp oly -ügyetlenek lesznek, mintha semmit sem tanultak volna. Tudásuk csak fel -van raktározva elméjükben, de az alkalmakon nem látják meg, hogy azokra -illik, amit ők tudnak. Napoleonnak, ha előtte hegy állott, mögötte folyó -s körülötte három ellenséges hadsereg, nagy hasznára lehetett, ha -ilyenkor eszébe jutott, hogy Hannibál is volt egyszer ilyen helyzetben, -s akkor így meg így segített magán. De legrosszabb esetben Napoleon -akkor is tudott ilyenkor segiteni magán, ha a Hannibál viselt dolgaiból -semmi előzetes eset nem jut eszébe, ellenben magának vagy nekem ilyen -esetekben sem Hannibal nem jutna eszünkbe, sem az, hogy mit kell vagy -lehet ilyenkor tenni, hanem az, hogy: a teremtésit, hogy kerültem én -ide! mennyivel jobb volna otthon lenni a Báthory-utczában! - -Az öreg úr elnevette magát, kedvesen, barátságosan, mintha más beszélne, -s neki kéne nevetésével biztatni, hogy folytassa. Én is vele nevettem, s -az öreg folytatta: - -– Azt hiszem, a tanulással is úgy vagyunk, mint az étellel: ehetünk -beafsteaket, vagy spenótot, töltött káposztát vagy birkasajtot, csak az -marad meg bennünk, ami már meglévő matériánkat gyarapítja. Kedves fiam: -ön a multkor elmagyarázta nekem Spencert, Marxot, Machot és Hertzka -Tivadart. Ugy-e megértettem? Ugy-e olyan kérdéseket tettem, amiket nem -tehettem volna, ha nem tudom, miről van szó? Ugy-e az ön előadása -hézagait még magam pótoltam, sőt magam fejtettem ki, hogy úgy van, ez az -igazság; sőt hiszem is, hogy így van és ez az igazság. De olvassa el, -amiket azóta írtam: van-e bennük nyoma az én új felfogásomnak? Van ám, -majd megmondtam minek. Én hégeliánus vagyok s az leszek koporsóm -zártáig, s a maga új embereiből csak az ment át idegeimbe, ami már -Hegelben is megvolt belőlük, – holott én Hegelt utálom, tudományos -kalandornak tartom, aki sok mindenre ráhibázott, de legtöbbször tudva -csalt, mikor elakarta hitetni, hogy ő tud valamit olyan dolgok körül, -amikről épp oly keveset tudott, mint egy gyermekkertész vagy egy -bizottsági előadó. De látja: én magam is efféle ember vagyok; van -bizonyos helyes intuiczióm némely nagy dolgok felől, minden egyéb felől -pedig elméleteim vannak, melyek egymásnak ellentmondanak, melyek semmit -sem magyaráznak meg igazán, melyek sohasem illenek egészen arra, amire -vonatkoznak s a valóságot össze-vissza kell prokrusteseznem, hogy -teóriáimba belefektethessem; amely intuicziómban magam sem bízom igazán, -de amely elméleteket mégis mindig mindenre ráhuzok, remélve, hogy -ráillenek. Ám, tudja mit: Marx is ilyen ember volt, sőt Spencer is; a -legigazabb tudományos értelem, a legbecsületesebb logikai ovatosság sem -ótta meg őket attól, hogy könnyelmüen ne általánosítsanak, hogy helyes -előzményekből hamis következtetést ne vonjanak; hogy sejtelmeikre úgy ne -építsenek, ahogy csak bizonyosságra szabad, hogy hiányzó szemek helyett -czérnával ne kötözgessék össze a lánczot, sőt tudva le ne zárják -szemüket a valóság előtt, csakhogy hajlandóságaik szerint való képet -rajzolhassanak a világról. Mit használt e becsületes embereknek az ő -becsületességük, e tudósoknak az ő tudományuk? - -Az öreg úr sóhajtott, elhallgatott s szemüvege mögött, ahogy oldalvást -láttam, elmerengett. Egyrészt jól eshetett neki, hogy az elmélkedés -bizonytalanságában ily kiváló férfiakkal kerül egy társaságba, másrészt -e bizonytalanság megfélemlítette. Hirtelen belekapaszkodott karomba, -mint ahogy megkapja paplanát, a ki azt álmodja, hogy megnyílt alatta a -padló, s most esik le a negyedik emeletről. Aztán megint csak nevetett, -eleresztette karomat, s ettől fogva hozzám beszélt ugyan, de nem nézett -rám: - -– Annyi azonban szent igaz, hogy a cselekvés emberei nem sokat törődtek -az elméletekkel. Nem hiszem ugyan, hogy egy Bismarcknak vagy éppen egy -Napoleonnak elméje ne tudott volna végig követni valami elmélkedést, -amiből minden tanárjelölt le tud szigorlatozni. De bizonyos, hogy a -világ végső dolgain nem sokat törték elméjüket, s olyan kérdések, amikre -nem tudunk vagy legalább ma nem tudunk felelni, egy perczre sem -nyugtalanították őket. De ne higyje, hogy ártott volna nekik, ha -rágondolnak a legmélyebb s legérthetetlenebb dolgokra. Ez csak nekünk -árt, kikből a cselekvés képessége hiányzik, de mi akkor sem tudnánk -cselekedni, ha csak egyszerű szamarak volnánk, nem filozófusok. Ők pedig -éppen úgy tudtak cselekedni, noha sem istenről, sem a világ legvégsőbb -okairól nem tudtak semmi bizonyosat, mint ahogy Faraday vagy Lord Kelvin -a legcsudálatosabb gépeket meg tudta szerkeszteni, noha gondolkozott az -anyag s az erő legvégsőbb kérdesein, s nem jutott ezekben semmi -bizonyosságra. Látja, ez az: ahhoz, hogy a világot igazgatni tudjuk, -csak egypár felszínes, gyakorlati törvényét kell ismernünk, nem pedig -valamennyit s a legmélyebbeket is, melyekkel ezek a felszínesek -kézen-közön összefüggenek. Igaz: a természetben nincs ugrás, de a -természet gyakran elégeti a hidat, amin keresztül valahová eljutott, s -nekünk, hogy az innenső parton háziasan rendezkedhessünk be, éppen nem -szükséges visszamennünk a tulsó partra. Sőt nem is kell tudatosan -tudnunk a dolgok rendjét; elég, ha idegeinkben benne van a dolgok -ösztöne, s idegeink bölcsen és okosan cselekszenek, mialatt elménk a -legszamarabbul gondolkozik. Nézze például Bismarckot vagy Goethét: a -szamárságnak egész katekizmusát lehetne összeállítani abból, amiket ők -politikai vagy esztetikai elméletnek hirdettek; Bismarck védővámos volt, -junker és antiszoczialista, Goethe pedig klassziczista volt: -mindazonáltal Bismarck igen jó politikát csinált s Goethe igen jó -verseket. Ellenben én nekem a legnagyszerűbb, a legigazabb elméleteim -vannak a politikáról, s be tudom bizonyítani minden miniszterről, hogy -szamár, – de a gazdaasszonyomat nem tudom elküldeni, egy főispánt nem -tudnék áthelyezni, s ha ujságot szerkesztenék, az a világ legrosszabb -ujságja volna. - -Köny csillogott az öreg úr szemében, mikor levonta a tanulságot: - -– Igen, kedves fiatal barátom, én tisztelem a szamarakat, mert a -szamarakból néha millió embertársuknak volt mérhetetlen hasznuk, én -ellenben még magam sem láttam hasznát, soha, hogy olyan borzasztó okos -ember vagyok. Van egy olasz közmondás: a szótól a tettig nagy út van még -hátra. Ez sem igaz így; a szó s a tett között nincs egyenes összefüggés. -Vannak, akik okosan beszélnek, s tenni egyáltalában nem tudnak; vannak, -akik bolondok, amíg beszélnek, de bölcsek, mikor cselekszenek; vannak, -akik szó nélkül cselekszenek, s vannak, akik maguk sem tudják, mennyire -másképp cselekszenek, mint ahogy beszélnek. Néha a beszéd is tett, néha -a tett sem mond semmit. A szó és a tett két külön világ, melynek semmi -köze egymáshoz. Lehet, hogy mialatt mi itt sétálunk, a klubban kiütött a -palotaforradalom, s ő exczellencziája tizenötödször kerül abba a -helyzetbe, hogy, mint kipróbált utilité, átvegye a miniszterelnökséget. -Amit mondani fog: mindenesetre szamárság lesz, amit tenni fog, csak -talán lesz az. S ez az ő præ-je mi előttünk, kik úgy reszketünk attól, -hogy szamárságot találnánk elkövetni, hogy ebbeli félelmünkből lett -egész életünk egy szamárság. - -Kinában az udvari borbélynak az a próbája, hogy egy legyet kell -beretvával kettévágnia a menny fiának orrán, de úgy, hogy a felséges -orrnak bántódása ne essék. Aki ezt nem tudja, az nem való császár -borbélyának és császár miniszterének, s utána az ország úgy marad, mint -akit beszappanoztak, de meg nem beretváltak. - -* * * - -A czél szentesíti az eszközöket, de csak úgy, ha elérik. - -* * * - -A politikában nem mentő, hanem súlyosító körülmény, ha az ember nem -tudta, mit cselekszik, - -* * * - -Knowledge is power. Az egyház nyilván azért jutott világhatalomra, mert -az első papok voltak az első tudósok is. - -* * * - -Eszméket diadalra olyanok juttatnak, kik azokat vagy nem értik, vagy -félreértik. - -* * * - -A közvéleményt meg lehet mérgezni, de csak olyan méreggel, ami izlik -neki. - -* * * - -Még olyan elme is, mint Deák Ferencz, azt hitte, tudj’ isten mekkora -bölcsességet mond, ha az ujságíró elé csak egyetlen paragrafust szab -törvényül: _Hazudni pedig nem szabad._ Valójában Deák Ferencz igen -megakadt volna, ha csupán olyan ujságírója van, mint volt a szegény és -geniális Kemény Zsigmond báró, aki csakugyan nem hazudott soha, s -egyetlen becsvágya az volt, hogy czikkeinek minden mondata egy-egy külön -gondolat legyen. S épp ezért, igen, épp ezért: Kemény Zsigmond a -képzelhető legrosszabb ujságíró volt. - -Már maga Deák sokkal inkább értett az ujságírás mesterségéhez, s az ő -híres husvéti czikke, melyben komoly képpel és szemöldökrándulás nélkül -tudja azt írni a régi császárokról, hogy ahol gonosz tanácsosok -elrontották a népek dolgát, ott az ő áldott jó szivük javított rajta: a -történeti igazságnak ez a fenségesen czélzatos megmásítása örök példája -marad az okos, a szerencsés, a maga óhajtását másokba saját akaratuk -gyanánt átsugallani tudó hírlapi czikknek. Ha ma olvassuk, s elfogultság -és tekintetek nélkül olvassuk e híres czikket, meg kell vallanunk, hogy -sem formája nem a legtökéletesebb, sem tartalma nem a legigazabb. -Mindazonáltal és minden bizonynyal egyike a legjobb, mert czéljait -legjobban szolgáló hirlapi czikkeknek. Tárgyalásának nyugodt hangja -megnyugtató altatódal volt azokban a nyugtalan, álmatlan, összeesküvéses -időkben. A fejedelem személyével való példálódzás útmutató volt a -zsák-utczába került s fejjel a falnak ment kamarilla számára. A lojális -beszéd pedig annak a férfiúnak ajkán, ki legjobb barátait és legdicsőbb -társait ott látta lógni az akasztófákon, vagy látta egyet ugrani s a -porban elvágódni a tiroli vadászok puskája előtt: ez a beszéd -megnyugtatta Bécset, hogy a magyar úgy tud feledni, mint kevés nemzet e -világon. Ime: ez a husvéti czikk jelentősége; az, aki mondja, az, amit -akar, az, amit elhallgat, és az, amit hozzátold. Mindezekből tökéletes -és maradék nélkül való igazság legfeljebb abban van, amit elhallgat. S -aki ezek után azt meri mondani, hogy Deák Ferencz hitvány jellem volt, -erkölcstelen hízelgő és nemzetrontó áruló: az követelje az ujságoktól, -hogy igazságot írjanak, csakis igazságot és teljes igazságot. - -* * * - -Mióta a világot szemlélem: mind azt látom, hogy még eddig minden ujság -elpusztult, amelyiknek az volt a czíme, hogy _Igazmondó_ – hacsak már -maga ez a czím is hazugság nem volt. Nincs olyan ujság, amelyik igazat -mondana – nem, mert az ujságírók hazug betyárok, hanem mert az ilyen -ujság két hétnél tovább nem él. Az olyan ujságot tudniillik, amelyikben -igazság van, csakis igazság és teljes igazság, nem olvassa senki, nem -veszi senki, ennek folytán nem is hirdet benne senki, s a kiadó beadja a -kulcsot. Az ujság se nem erkölcsi, se nem irodalmi vállalkozás, hanem -üzleti vagy legalább is érdekbeli. Ne haragudjanak e kijelentésért, s ne -mondják, hogy czinikus. Tegyük föl azt a hála istennek nem lehetetlen -esetet: azt, hogy az ujság nem _egy_ ember üzleti érdekét, vagy _egy_ -kottéria politikai törekvését szolgálja, hanem a kiadó az ő üzleti -érdekét a közönség érdekében látja. Hát ugyan, mondják meg, kérem: -valóban érdeke a közönségnek az igazság? Ha igazat akarnánk írni, azt -kéne írnunk: «Úgyis meghalunk mindnyájan, mit vesződünk ebben a rövid -életben? A kenyeret egymás szája elől esszük el és szomorú vadállatok -vagyunk valamennyien. Azonkívül oktalan állatok is, kiket szent -hagyományok és örök eszmék ürügyén járomba lehet fogni és meg lehet -fejni. Hogyan tiszteljük az anyákat, mikor ugyancsak ők, nem lehet -másképp, a házasságtörő asszonyok is?…» És így tovább és így tovább – s -ha az ujságok így írnának s az emberek így éreznének, az emberiség három -nap alatt felakasztaná magát. Ehelyett az ujságok azt írják, hogy a -munka nemesít, az ember isten képére termett, az eszme örök, és minden -anya szent. S az emberiség hízik tőle, és boldogan szúr le harmincz -fillért vagy egy krajczárt, aszerint, amint a Times ringatja ábrándokba -vagy a Friss Ujság. - -* * * - -Minden ujság valami pártot szolgál, mely ha nem is politikai párt, -ugyanazon eszközökkel dolgozik, mint a politikai pártok. Vagyis: az -igazságnak czélzatos megmásításával; az igazságnak azzal az egyik -darabjával, mely benne találtatik minden pártban, az igazság ama másik -darabja ellen, mely hiányzik az egyik pártból, mert megvan a másikban. -Teljes igazság épúgy nem találtatik sehol, mint ahogy vannak vegyi -elemek, amiket mindeddig tisztán előállítani nem sikerült. Igazságot sem -látunk az életben máskép, mint elválhatatlanul összekeveredve -hazugsággal. Az igazság csak a tudományban czél, az életben eszköz. A -fizikában, igen: az elektromosság törvényei arra valók, hogy ott -legyenek. Az életben azonban arra valók, hogy részint villamos vasutat -hajtsunk velük, részint egyetemi tanárok legyünk a révükön. Van eset, -mikor az igazság hasznos – ilyenkor az ujságban igazság is találtatik. -Van eset, mikor az igazság ártalmas – ilyenkor az ujság hazudik. - -Azt a legridegebb erénycsősz is elismeri, hogy vannak dolgok, amiket nem -szabad megírni s vannak dolgok, amiket meg kell írni. Ez a megszorítás -és ez a kényszerítés: hogy’ fér ez meg a tiszta igazsággal, csakis az -igazsággal s a teljes igazsággal? Ha pedig, akármicsoda tiszteletreméltó -tekintetből, a hazuságnak az ujságban kaput nyitottunk: nem erkölcs -dolga többé, hanem izlésé, érdeké vagy ügyességé, mely ponton csapjuk be -előtte az ajtót. Némely, egyébként ártatlan jubiláris czikkektől, le -egészen a Rochefort-fajtájú tollal való orgyilkosságokig csak fokozat -van, de erkölcsbeli különbség nincs. Ha pia is, mégis csak fraus. Még az -igazat is hazudnia kell az ujságnak. Igazabb és megokoltabb érzés még -nem volt a világon, mint aminő annak idején szegény királynénk -meggyilkoltatása körül eltöltötte a magyar szíveket, s megtöltötte két -héten át egyvégbe a magyar ujságok leveleit. S ment volt-e mégis ez -öszinte gyász jelentkezése a tudatos túlzástól s a mérték nem tartás -tudatos izetlenségétől – sőt abban is, ahogy mi ezt a mi mélységes -fájdalmunkat és kesergő gyászunkat a hűvösebbnek maradt bécsiek orra alá -dörgöltük: nem foglaltatott-e az igazságnak olyan czélzatos kihegyezése, -amilyen nem volna való sem a fizikába, sem a csillagászatba? S ime a -közéletbe való, sőt ott szükséges – azt az ujságot pedig elégetnék, -amely valamely közáramlat ellen az igazság örök parancsaival merne -előhozakodni. Persze, erre azt felelik, hogy nem is volna baj, bár -elégetnének minden ujságot. Lehet. De, úgy gondolom, egy-egy ujságot -mindenki kivenne ez autodafé alól, s mindenki azt az ujságot, amelyik ha -az igazságot nem is találta el, de eltalálta az ő szája izét. - -* * * - -Káprázatos elgondolni, hogy 1799 június havában, vagyis fél esztendővel -brumaire tizennyolczadika előtt, ugyanakkor, mikor az ujdonsült franczi -republikát négyfelől verték: Svájczban, Németalföldön, a Rajna vidékén -és Olaszországban; mikor Itáliát elvesztették s Egyiptomban Bonaparte a -prófétát játszotta s majd hogy hálójába nem került Nelsonnak: hogy -ezekben az időkben a franczia nemzetnek és törvényhozásnak nem volt -sürgősebb dolga, mint megállapítani, milyen mértékkel mérjen ezentúl az -emberiség. Pedig ez nem véletlenség. A métermérték, mely mintegy a föld -gömbjéről leszakított mértékegység: bár gyenge tapogatódzás, de már -tapogatódzás afelé a természettudományi felfogás felé, hogy ha mi -emberek a mi minden emberi vonatkozásainkkal beletartozó és hozzáfűzött -részei vagyunk a világegyetemnek, okosan csak úgy rendezhetjük -életünket, ha nem kis ujjunkból, vagy, mértékről lévén szó, -hüvelykujjunkból szopott álomelméletek szerint rendezzük, hanem az -_egész_ természetből kivont igazságok szerint. A métermérték mintegy -szimboluma az új világfelfogásnak, mely nem maga az ember körül forgó -önkényes kieszelések mértékével mér többé, hanem a világegyetem -arányaiban gyökeredző egységek szerint. - -* * * - -S hogy a franczia törvényhozás ilyesmikre ráért, akkor? Hiszen egyebet -sem csinált akkor, mint ilyesmit. Hiszen az egész franczia forradalom -nem volt egyéb, mint ilyesmi. Mérésekkel, számításokkal, elvonásokkal és -következtetésekkel bizonyos törvények és igazságok megismerésére jutott -akkor az emberiség – s a tudományos meggyőződés fanatizmusával fogott -hozzá a franczia polgárság, hogy az életet mindenestül belegyömöszölje -az elvont igazságok Prokrustes-ágyába. A franczia forradalom minden -prokrustesi szörnyűségeit ez magyarázza meg – lábfűrészelő és -nyaknyujtogató kegyetlen erőszakosságát, mely a magasabb czél -szentségeért nem riadt vissza a vérontás gyilkos eszközeitől sem. Ez a -prokrustesi módszer vele jár minden világboldogítással; az Augusztus, a -Krisztus, a Mohamed s a Dsingizkán világimperiuma ugyanígy -terjeszkedett, s alapjában Bismarck is ugyanezt az igazságot foglalta -röpke szóba, mikor kimondta, hogy a korok kérdéseit nem szavazás dönti -el, hanem vér és vas. Maga a természet is vérrel és vassal: a gyengébbek -legyilkolásával, millió magvak elpusztításával, az erősebbek s az -ügyesebbek diadalával s elharapódzásával terjeszti az ő igazságait. Igaz -azonban, hogy nekünk embereknek a mi elménk nagyszerűségét abban kellene -kimutatnunk, hogy olyanformán tudják egybeilleszteni a természet örök -igazságait, hogy egyfelől ez összeszerkesztés a mi érdekeinknek -kedvezzen, másfelől e szerkezet diadalra jutása ne kerüljön vérbe s ne -szoruljon vasra. Ha valamely igazság prokrustesi műtétekre szorul, az -azt mutatja, hogy nem helyes szerkezet, nem fakad tökéletes -megismerésből, mert számításainál vagy nem ismert vagy elhanyagolt egy -csomó adatot és mennyiséget. Sok igazság volt a római világfelfogásban, -sok igazság a keresztyénségben és sok igazság a franczia forradalomban. -De a teljes igazság, úgy látszik, egyikben sem volt meg, különben nem -került volna annyi vérbe a világnak hozzájuk való alakítása, s a világ -is, alighogy nyomásuktól megszabadult, nem öltötte volna föl utánuk sok -részben a régi formáját. - -* * * - -E számításbeli tévedést a franczia forradalomról most már pontosan -megállapíthatjuk. A nagy forradalmárok, akik a vallásos dogma -világrendje ellen az értelem nevében fogtak fegyvert, maguk is -dogmatikusai és doktrinairjei voltak az ő értelmüknek, melyet -mindenhatónak hittek, holott akkor még legkezdetén is alig volt a -megismerésnek. Úgy jártak, mint járnék én, ha tudnám, hogy egy -melegített levegővel megtöltött gömb fölvisz a levegőbe, s én menten -rábíznám a magam életét s az emberiségét egy ilyen gömbre. A gömb -fölfordulna vagy elégne, s az emberiség lepottyanna s nyakát szegné. Az -a csöpp természet- és világismeret, melylyel a mult század francziái az -encziklopédisták révén rendelkeztek, nem alakította őket új emberekké, -hanem a régi, dogmákon nevelt emberanyagot találta bennük, melynek a -néhány, fogyatékos, töredékes és tökéletlen természeti igazság csak arra -jött kapóra, hogy ezekről az új ugródeszkákról annál merészebb s -ábrándosabb ívekben tehesse meg az ő régi világboldogító ugrásait. A -Marat-k, Dantonok s Robespierrek még egészen a Torquemádák s az Albák -véréből való vér voltak, csak éppen hogy más agyrémekért érveltek forró -olajjal és hüvelykszorítóval, vagy pisztolylyal és nyaktilóval. A -_Szabadság, Egyenlőség és Testvériség_ hármas egysége egy csöppel sem -matematikusabb, mint az inkviziczió Szent Háromsága. A franczia -forradalom azért szorult a prokrustesi módszerre, mert ebből a hármas -igazságból indult ki, mely minden inkább, mint igazság. Mert nem igaz, -hogy az ember szabadnak születik, inkább: rabszolgának születik, a -természeti erők, a vadállatok, az embertársak, az éhség s a szerelem -rabszolgájának. Az sem igaz, hogy egyenlőnek születünk; inkább kezdettől -fogva roppant fokbeli különbségek vannak köztünk erőre, képességre, -ügyességre s fejlettségre. S végre az sem igaz, hogy testvérekül -születünk; inkább: gyilkos ellenségeül születünk egymásnak, _homo homini -lupus_, akik egymás elől esszük el a kenyeret, foglaljuk le az odvakat -és szüreteljük le a szerelmet. Szabadság, egyenlőség és testvériség felé -csak az igyekezhetik, aki tisztán látja, hogy nem szabadsággal, -egyenlőséggel s testvériséggel indultunk utnak. - -* * * - -A szabadság, mint a tenger vize, a szomjuságot nem oltja, hanem neveli. - -* * * - -… A föld alatt megszenesedett élet, a föld szinén megelevenedett szén – -sehol e földtekén annyi erő nincs egy csomóban, mint a Maas és a Schelde -folyása körül. Igaz, sehol annyi nem folyt abból a különös nedvből, -melyről most a tudomány is megállapítja, amit a babona már háromezer -esztendeje tud: hogy minden erők kvintesszencziája. Még nekünk -magyaroknak is elképzelhetetlen, hogy, csak a középkor derekától fogva -is, mennyi vér folyt Németalföldön, s éppen annak déli felében, mely ma -Belgium néven külön királyság. Ahány becsvágy, érdek vagy gondolat -hat-nyolczszáz éven át megmozdult, mind e földön kereste véráldozatait. -Fernand Khnopff, az ő, nagy szimbolistájuk, sötét denevérnek -ábrázolhatná történelmüket, mely egy kövér, de szomorú rubensi asszony -meglékelt koponyájából szí vért és agyvelőt. A mélabús rozsdaréteg, mely -e Khnopffoknak, Mæterlinckeknek s Jef Lambeauxknak akár vérszegény, akár -robusztus művészetét belepi, mind e tenger vér vasszemcséinek -lecsapódása. Vallónban is, flamandban is olyan fajta lakik e földön, -mely, bár tud nagyokat inni, enni, szeretni és nevetni, tréfát nem igen -ismer. Nincs érkezése megismerni, mert, mint némely hiszterikáknak, a -testét ahol csak érintik is, ott menten kiserken a vér – az egyetlen -dolog, mely e nevetséges életben nem tréfaság. - -* * * - -E vérpárától átivódott világban minden sűrűbb, mint másutt. A köd, a -szénfüst, a vér, az indulatok. Vannak területei, melyeken, akkora -helyen, mint keresztben-széltében az Andrássy-út hossza, hét-nyolczszáz -emberi lélek, megfelelő számú igás és háziállattal: nem sétál vagy -gyülekezik, hanem él, lakik, dolgozik s a földet túrja. Az élők ily -sűrüsége még csak Kína némely helyein találtatik, ott is mint az emberi -műveltségnek és iparkodásnak bár a mienktől formára eltérő, de rangra -azzal legalább is felérő netovábbja. Csipkeverés, szőnyegszövés – -erőnek, időnek, egészségnek és kitalálásnak légies aprólékosságba való -beleölése, a túlműveltségnek e pazarlása, melyben az ember a -természettől való legvégsőbb eltávolodásában a természet ősi -pazarlásával találkozik: a kinai s a japán iparművészettel rokon -különösségül vált sajátosságává e földnek. Anélkül, hogy az emberiséget -valaha vezette volna, semmi emberi e néptől idegen nem maradt, s a -csaták, melyekben vérzett és edződött, az emberiség csatái voltak. Véges -emberek személyében, gyarló érdekek formájában – mint ahogy a -világegyetem gondolatai nevetségesen apró élethez való ragaszkodások és -kölcsönös fölfalások formájában indulnak meg és fejlődnek tovább. S -akármint értékeljük is egyenkint a Belgiumban időről-időre váltakozva -tülekedő érdekeket és veszekedő embereket: a vér, mely ilyenkor a -kövezet közeiből kibugygyan, fölkelti a rokon áramlatot minden emberi -vérkeringésben. _Tua res agitur_ - -* * * - -Az emberiség ama nagy ügye, melynek erőpróbái az egyre megujuló belga -forradalmakban mennek végbe, legbelsőbb velejét kifejtve, a következő: - -Az osztályok és érdekek harczába, melynek formájában a történelem -folyik, a legujabb fejlődés új, módosító mozgatót vetett. Ezt röviden a -tehnika föllendülésének szokás nevezni, s mihelyt e szót halljuk, menten -gépekre gondolunk, olajszagot érzünk, képzeletünk lendítő kerekekkel -telik meg, hajtó szíjakkal s pörölyök dübörgésével. De nemcsak aczélból -való gépek vannak. A gépben nem az aczél a fő, hanem a lelketlen -automataság s a kérlelhetetlen biztosság. Ugyanaz a módosulás, melylyel -a gazdaságban a gép teremtette meg a modern rabszolgaságot: a lelketlen -automataság s a kérlelhetetlen biztosság valami szerkezete révén -végbement az emberi küzdelmi módok egyéb terein is. Külsőre a géphez -legközelebb a fegyver áll: ágyú, gyorspuska, óraműves löveg, voltaképen -maga is gép, mely a nyers testi összeroppanás formájába ugyanazt a -rabszolgateremtő kilátástalanságot vitte be, mint a többi gép a -gazdaságiba, s amit a közbeszéd abban a helyes megfigyelésben foglal -össze, hogy ágyú ellen nem használ a barrikád. Ugyanily automata a -közjogban az alkotmány, a társadalomban a jog – mind csupa keservesen -kiküzdött vívmánya a modern fejlődésnek, s menten kiküzdetése után -megakasztója is. (E gondolat nem az én megfigyelésem; szépen kifejtve -megtalálhatják a Pollák Illés _Erősek és gyengék_ könyvében.) Mint a -gazdasági hatalom birtokosainak a gép: a politikai s a társadalmi -hatalom birtokosainak a fegyver, az alkotmány s a jog lelketlen és -kérlelhetetlen ereje csakhamar monopoliumuk lett, melynek birtokában -személytelenségbe s felelőtlenségbe vonulva, érdekeik vak megvédését -nyugodtan bízhatják ez automatákra. Az erőszak hajdani világrendjében az -alulmaradottak a jog bárdjával üthettek rést a privilégiumok várkapuin. -Ma ezt nem tehetik, mert maga a privilégium is: jog. Hajdan az -alulmaradottnak, ha ereje volt, joga is volt részt kérni a hatalomban. -Ma, ha erejét kifejti: az jogtalan erőszakosság, igazságtalan -hatalmaskodás, a jövendő számára gonosz példaadás. Minden zsarnokságok -közt, melyek alatt eddig az emberiség nyögött, az alkotmányosságnak s a -jogrendnek e zsarnoksága a legmerevebb s legelviselhetetlenebb. Hajdan a -nemesek elkergették a királyt, a paraszt elkergette az urat, a polgár -elkergette a papot, aztán vagy kibékültek, vagy nem, de mindig annak -volt igaza, aki kergetett, s nem annak, akit kergettek. Ma, aki a -szerzetektől megvonja a népbutítás lehetőségét, vét a tanítás szabadsága -s a vallási türelem ellen. A munkás, aki bérmozgalomba áll, -szerződésszegő. A katona, aki nem akar apjára lőni, lázadó. A képviselő, -aki obstruál, szétrobbantja a parlamentarizmus kereteit. S aki, mint a -belga nép, azt mondja: elég erősek vagyunk, hogy meg tudjunk állani a -magunk lábán is, s nincs szükségünk arra, hogy a trónról egy vén viveur -és üzletember, kormányszékekről az ő ügynöki kara s a klastromokból a -herék serege diktálja, hogy mit szabad tennünk, mit nem: az vét az -alkotmány ellen, mely az uralkodót szentnek és sérthetetlennek -deklarálja, s alkotmányváltoztatáshoz kétharmad többséget követel. Hogy -a népnek ez a többsége valójában megvan, az mindegy – a belga választási -törvény szerint nincs meg. S hogy a nép, mikor általános választó jogot -követel, hogy a klerikális rendszert leszavazhassa, nem támad, hanem -védekezik: az ellen, hogy népiskoláit a papok bezárják s még neveljék az -analfabéták amúgy is huszonöt százalékát; az ellen, hogy roppant -fogyasztási adókkal szíjják el polgári erejét egyházi czélokra; az -ellen, hogy a katonafogó és helyettesállító rendszerrel a -nagyhatalmaktól körülvett kis országot védetlen hagyják s az ország -védelmét a gazdagok válláról teljesen a szegényekére hárítsák át – ezek -ellen s e gazdaságban és művészetben elsőrendű nép fejlődésének -mesterséges megakasztása ellen: mindez nem változtat azon a valóságon, -hogy a belga törvényhozásban ma az általános és prókátor kikötésekkel -(mint amilyen a hirhedt pluralizmus) meg nem hamisított választójog -számára többség nem találtatik. Volt egyszer egy nép, a világ -lelketlenebb népe, mely a jog mesterségében is legtovább vitte, s csak -az ő zsarnoki lelkéből lelkezhetett a hóhéri mondás: _fiat iustitia, -pereat mundus_. A belga nép e szörnyű tétel igézetét akarja megtörni, s -műveltségének s szabadságának világát akarja megmenteni attól, hogy a -jog s az alkotmányosság elpusztítsa. S valahol az igazság a jognak, a -szabadság az alkotmánynak lelketlen gépuralma alatt nyög, az emberek -dobogó szívvel figyelnek Belgium felé, ahol legelébb kell eldőlnie -annak, hogy gép, ágyú, jog, alkotmány, hatalom és konokság ellen -igazság, akarat, összetartás és önfeláldozás elég fegyver-e? - -* * * - -A hires íróknak, művészeknek s más efféléknek, akiket mikor forradalomba -s egyéb politikai lázadásba keverednek, nem mernek szimplicziter -felakasztani: ezt az ő immunitásukat nem szabad irigyleni vagy -jogtalannak nézni. E harag akkor volna igazságos, ha csakis az ő bőrük -ügyéről volna szó. De nem arról, legalább nem csakis arról van itt szó, -hanem közügyről. Forradalomnak vagy az igazság olyan kierőszakolásának, -amilyen például a Dreyfus-ügy volt, szüksége van olyan emberekre, akik -immunisak, vagyis büntetlenül merhetnek olyasmit, amiért mást -felakasztanának. Ez az ügynek nyeresége, annak számára szükséges -ellensuly, és hatalom a másik táborral szemben, melyben ott állanak a -királyok, a mágnások, a papok, a tekintélyek, akik mind ilyen immunisok, -akiket nehéz felakasztani, s akiket a sansculotte is szent áhitattal huz -lámpavasra. - -* * * - -A restaurácziókat mindig az teszi lehetségessé, hogy a forradalmaknak is -vannak Bourbonjai, akik nem tudnak sem feledni, sem tanulni. - -* * * - -Az első mai király, ugy gondolom, Louis Philippe volt – de hát ő manapi -iskolán ment is keresztül. Ő volt az első, aki személyes nyomoruságból -tudta, hogy szegénynek lenni rossz; személyes tapasztalásból, hogy még a -tanitó is ember, és közvetetlen szemléletből, hogy manapság a legolcsóbb -népszerüség is hatalmasabb a legdrágább öröklött jogoknál. Ő benne -termett hát meg elsőnek az a modern tipus, amely vagyont gyüjt ma, mert -nem tudja, mi történik holnap; minden áramlatnak enged, mihelyt -meggyőződött, hogy az erős; a fiait elküldi katonának s a feleségét -betegápolónak. Ki uri módon teszi, ki kevésbbé előkelően, de a legtöbb -megteszi. A népek számára a demokráczia iskolája nem a republikák -voltak, s nem a XVI. Lajos kivégeztetése. Ez a véres példaadás nem -alázta meg a királyságot, sőt mártiromsággal még magasztosabbá tette, s -a republikák ingatag bizonytalan sága hamar vágyat kelt olyan erősebb -kéz után, melynek emberi gyöngeségét a hagyomány hatalma pótolja. De a -nagy Napoleon s a kis Napoleon: ez a két császár volt az, aki a világot -kigyógyitotta a királyságból. Bábát és végrehajtót nem képzelhetek, hogy -embert tisztelni tudjon: mert látja, mikor megszületik, s látja, mikor -megalázkodik. Ilyen tanulságos látvány volt a világ számára a mindenféle -kis napoleoni királyságok megszületése, s a régi fejedelmek porig való -megaláztatása. Mikor a római német császár leánya vérpadon halt meg, az -ő kiömlő hősi vére biboros fényt sugárzott a királyi méltóságra. De -mikor az osztrák császár leánya feleségül ment a korzikai rablóhoz; vagy -mikor, egy félszázaddal később, az angol királynő testvéri csókot -váltott harmadik Napoleonné asszonysággal, született Montijo Eugénia -kisasszonnyal: ezek a békés, szerelmes és barátságos események szinte -korszakosabbak voltak a nagy franczia forradalomnál. - -* * * - -A mostani perzsa sah képét, ha akkora úr volnék, mint ő, kifaragtatnám a -fáradtság szobrának, arczát abból a sárga régi elefántcsontból, -amilyenből az indusok mozdulatlan bálványai készültek, testét -fénytelenre rovátkolt fekete márványból, s a szemét, hiven természet -után: üvegből… Sok fáradt embert láttam már életemben; munkában -elcsigázottakat, tivornyákban elpetyhüdteket s az életbe belefásultakat; -sorra elvonulnak előttem a szerkesztőségek, a kávéházak, a szedőtermek s -a kaszárnya-inspekcziók hajnali fáradt alakjai – de a fáradtság -világrekordját mégis csak ez a hatalmas nagyúr éri el, ki a Nagy Frigyes -mintájára, ugy látszik, maga is belefáradt abba, hogy rabszolgáknak -legyen a királya. Mint az ivóvizét, a törülköző kendőjét, a rendjeleit s -a fotografáló gépét: a királyok királya a fáradtsága levegőjét is -mindenfelé magával viszi; a gyorsvonat, ha őt viszi, reggeltől fogva -késő estig teszi csak meg a Bécsből Budapestig való négy-öt órás utat; a -könnyű udvari kocsik lassan gördülnek vele végig a csukott boltajtójú -utczákon, a lovasrendőrök ügetve koczognak mellette, s a menete előtt -karikázó detektiv-bicziklisták föl-fölbillennek a nagy lassuságtól. A -szinház egy órával később kezdődik és korábban végződik, mint máskor, s -mig a nagyúr fáradtan rátámaszkodva egyik könyökére, a másik karjával -nehézkesen emeli szeméhez a gukkert: ami idő ebbe eltelik, a páholy -könyöklőjétől a nagyur szeméig, az embernek eszébe juttatja az arab rege -Aliját vagy kicsodáját, ki mig a fejét elmeritette a dézsába, majd -kiemelte belőle, a dsin egy élet minden gyötretéseit és válságait -átálmodtatta vele ez idő alatt. - -* * * - -Naszr-Ed-Din, a mai sah apja, különb és műveltebb ember volt a fiánál, -noha ő sem lehetett volna tánczmester Párisban. Féltette életét a -fiától, kit ezért egy vidéki kormányzóság számkivetettségében tartott, s -Mozaffar-Ed-Dint trónraültéig, meglett ember koráig, nem érte a finomabb -udvari levegő. A különbség köztük afféle, mint lehetett annak idején, a -középkorban, Anjou Róbert Károly és Trencséni Csák Máté között. Ilyenek -lehettek, mint ma a sahok, azok a ma már elképzelhetetlenül nagy és -hatalmas urak, kiknek ez az erő s ez a hatalom adta meg a jogot, hogy -jenseits von Gut und Böse, vértől csepegő ujjakkal, halálhörgéstől -körülvéve, rablásban, gyujtogatásban, fosztogatásban és hatalmaskodásban -tobzódva mégis csupa tiszteletet és hódolatot keltő fenség és méltóság -maradjanak. Ha kisebb ember csak századrészét is elköveti mindannak, ami -a Csák Máté lelkiismeretét terhelte: a középkori igazságszolgáltatás -bizonyára kerékbe töri és négyfelé vágatja. De mikor Csák Máté elrabolta -a király jószágait s fölperzselte az apátságokat, Frà Gentile, a pápa -bibornoka, az ő kedves fiának nevezte őt, kinek minden megbocsáttatik, -ha a király kezéhez békél. Gőgösnek, korlátoltnak, hirtelen haragúnak s -lelke fenekéig gonosznak maradt meg a történelem emlékezetében a -középkori nagy urak tipusa – s mégis, a mi mai szemünkkel nézve is, nem -kevésbbé tekintetes és hódolatra késztő alakok, mint voltak a maguk -idejében. A Hungária fogadó fölszolgáló pinczére bizonyára a kis ujjában -műveltebb, okosabb és nyugodtabb lelkiismeretü ember, mint a sah, kinek -itt jártakor szeszélyeit türte. S mégis, amerre a sah megfordul, sehol -sem tudnak az ő nagyuri méltóságának igézetétől megszabadulni. - -* * * - -Ez a méltósága: ez csudálatos, és a világ nagy uraiban ma már nem -találtatik. Párját csak egyet tudok: a magyar parasztét. Bizonyos, hogy -a magyar nép ruhájának nem egy darabja: a báránybőrsüvegen s a -subagalléron át le a gatyáig, perzsa származásu, s nemcsak a -székelykapu, de különösen a kúnsági parasztábrázatok kemény metszésében -is megtalálni a perzsa vonásokat. Ahogy a sah kocsijában végigömlik: -birkabőr süvegével, deres, hosszú bajuszával, lassu kézintegetésével s -rövid vastag ujjaival, gőgjével, méltóságával s szótalan nyugalmával, -szakasztott a kékbeli gazdag öreg magyar paraszt, ki az ő együgyüségében -s miveletlenségében is önkéntelen tiszteletet kelt maga iránt. S itt -megint Csák Mátéra gondolok, s az az érzésem, hogy a régi magyar nagyúr -tipusa a gazdag magyar parasztban hiven átszármazott a mi nyugatibb -napjainkba. Ebben semmi rendkivüli nincsen, sőt ez a folklorénak egyik -legismertebb jelensége. Mint ahogy a hektográ masszájának szinéről az -írás lassankint alásülyed legalsó rétegeibe: a népnek erkölcsei és -szokásai nem mások, mint az ő régi uraiknak századok rétegein át -hozzájuk leszállott módja és erkölcse. A sváb paraszt papucsa, kurta -nadrágja s hosszú ünneplő kabátja kétszáz esztendős úri viselet; a -lengyel zsidó kaftánja és hajtincse a régi lengyel nemesség ünneplő -viselete, s a mi kalotaszegi varrottasunk a régi erdélyi udvar uri -asszonyainak himző munkája. A Csákok s az Ujlakiak is így maradtak meg a -mi vásárra ballagó deres bajuszu öreg parasztunkban – s ha majd, -századok multán, a teheráni karcsu tornyokon az orosz kettős kereszt -ragyog: a pétervári császári néprajzi társaság valamelyik arra -léghajózgató tagja a stácziónál elandalodva nézegeti majd a jegypénztár -előtt tolongó perzsa parasztot: «ilyen lehetett Mozaffar-Ed-Din, az -utolsó középkori nagyur!» - -* * * - -Ha olyan szomoru nem volna, s általában a szabadság javaival össze nem -függene a zsidók sorsa, tulajdonképp kárörömmel kéne nézni. Mert ők -találták ki azt a türelmetlen, bosszúálló, mindenkire féltékeny s -mindenbe beleavatkozó istent, akinek nevében őket nem tűrik, őrajtuk -állnak boszút, őrájuk féltékenyek, s őket verik ki mindenhonnan. - -* * * - -Furcsa következések teremnek a zsidók s a niggerek képtelen helyzetéből. -Minden fajta az emberi szépség fogalmát önönmagáról mintázza, mert -környezetéből szüri le. De a mai zsidó és nigger nyugati népeket lát -maga körül urakul s előkelőkül; képek és szobrok, melyeken szépséget -tanul, ezekről mintázottak – s most már maga sem látja magát szépnek. - -* * * - -A zsidók tragédiájába vág bele az is, hogy tanítómestere kiki csak a -saját fajtájának lehet, mert a tanító üt, ütést pedig idegentől nem -tűrünk. Az igazság szobrának mindig valami talapzaton kell állania, s az -igazság érdeke, hogy talapzatánál fogva föl ne dönthessék. Széchenyi -István megadóztathatta a nemest, fölszabadíthatta a jobbágyot, s üthette -tüzes ostorral az elmaradt magyart. Őneki senkisem vethetett gáncsot, -mert maga is magyar volt, maga is úr volt, ki magyar földön a maga -földjén vetette meg a lábát. De gondoljátok el, hogy Ballagi Mórnak -jutott volna részül hirdetni mindazt, amit Széchenyi hirdetett! A zsidók -gyakran kerülnek abba a hamis helyzetbe, hogy a maguk személyével -ártanak az igazságnak, s az igazság hirdetésével ártanak a maguk -személyének. Mert egyfelől, főképp még nemrég, legtöbb helyütt valóban -idegenek voltak, más földről jöttek, és sokban ma is kivül szorulnak az -uralkodó fajok és osztályok életén, s ezeknek sem erényeit, sem hibáit -nem szívhatják teljesen magukba, s nem osztoznak sem átlátásaikban, sem -elfogultságaikban. Másfelől jórészt _alulmaradt_ nép és osztály lévén, -az uralkodó társadalom hibáit vagy elfogultságait a maguk bőrén érzik. -Tehát: egyfelől elfogulatlanabbúl látják meg az elfogultságokat, -másfelől elfogultabban nézik. Ilyenek azok az ellentmondások, amikből a -tragikum fejlik. - -* * * - -Mint majd mindenből, amibe zsidók fognak bele: a czionizmusból is farce -kezd fejleni. Ez erősen antisemita izű megjegyzésnek tetszik, pedig nem -az. Mert ez a fejlemény igen természetesen következik abból, hogy a -zsidóság helyzete más, mint mindenki másé, viszont csak azok a dolgok -komolyak és sikeresek, melyek a világ megállapodott és megszokott rendje -és módja szerint mennek végbe. Mi volna a veleje, az értelme, az -elfogadhatósága a czionizmusnak? Az, hogy azok a zsidók, akik pusztán -azért, mert zsidók, hontalanok, kitagadottak és üldöztetés áldozatai: -hazát találjanak, ahol otthon lehetnek és szabad emberi sorban élhetnek. -Ám ez egyszerünek tetsző czél előtt erdősürüségben merednek a dilemmák. -Például: efféle ügyeknek támasztékai és munkásai természetesen a -hatalmasok s a műveltek Ám a zsidóságnak egyéb összefogó kapcsa nincs, -mint a zsidó vallás, viszont a zsidóság műveltjei és hatalmasai -természet szerint közömbösek a vallási dolgok iránt; ugyis, mint -műveltek, ugyis, mint hatalmasok, vagyis olyanok, akiket már elfogadtak -teljes értékü embereknek, tehát nem igen csüggenek azon az egyetlen -külömbségen, mely elfogadtatásuknak oly sokáig utjában állott. -Teremtsenek hát, ugyebár, más kapcsot, például a tudatos faji és nemzeti -érzést? Ennek is sok a nehézsége. Elsőbb is a zsidóságnak egy nagy -rétege – s éppen az, melyet a czionizmusnak kéne megváltania – -fanatikusan, őrületesen, semmi más európai vakbuzgósághoz nem foghatóan -vallásos, még pedig a vakbuzgóság ama veszedelmes formájában, mely nem -tudatlanságban gyökeredzik, mint a szláv paraszté, hanem, mint a -középkoré, megcsontosodott és megkövesedett, félreértett, -agyonmagyarázott és eleven életét vesztett istenes tudományban. Ez a -fanatikus zsidóság nem fogadna el hazának olyan hazát, mely nem -elevenitené meg ezt a ma csak könyvekben és ghetto-szokásokban lappangó, -végelgyengülésben élő rendszert, mint ahogy máris tűrhetetlen -terrorizmussal teszi tehetetlenné azt az intellektuális tábort, mely a -czionizmust tulajdonképpen meginditotta, még pedig igazán önzetlenül -inditotta meg – mert mit keresne az angol, a holland, az amerikai zsidó -Sionban? S ez éppen a másik bökkenő. Nemzeti érzés, annak mai értelmében -és szinte bölcseleti tudatosságában csak a műveltekben lehet, tehát -csakis azokban, akik a világi műveltséghez hozzájuthatnak, vagyis -többnyire a jobbmóduakban. Már most a legtöbb országban, ahol a -zsidóknak jól megy soruk, egyuttal minden egyéb dolguk is jól megy; a -herczegprimásokat ugyan nem közűlök válogatják, de, ha egyébként az -uralkodó osztályokba és foglalkozásokba tartoznak, mindenesetre külömb -ugy emberi, mint polgári életük az uralkodó fajtabeli kis emberekénél -vagy éppen proletárokénál. Kivéve talán az egy Ausztriát, ahol nincs -egységes nemzet, s a zsidót, ha nem is üldözik, de utálatos módon -piszkálgatják: valahol a zsidó a nemzeti érzés és tudatosság -lehetőségeig eljutott, ott az az érzés eleven adatokból, vagyis -környezetének adataiból és személyes érdeklődéseiből, szokásaiból és -érdekeiből ölt testet, nem pedig irásbeli és filozófiai szerkezetből, – -vagyis angol, franczia, német, magyar, olasz vagy hollandi nemzeti érzés -gyanánt terem meg, nem pedig zsidó nemzeti érzés gyanánt, amihez éppen a -két legfontosabb adat hiányzik: az objektum, a nemzet (mert zsidó nemzet -nincsen), s a szubjektiv érzés, mely a zsidóban a zsidó iránt ritkán -több az emberbarátinál. A miniszterviselt olasz zsidó Luzzatti és -valamelyik kisenevi áldozat közt sokkal nagyobb az érzés- és -gondolkodásbeli távolság, s a testi, a lelki, az erkölcsi közösség híja, -mint ugyancsak e kisenevi ember s a muszka czár ő felsége között, – -legfeljebb, hogy Luzzattinak fáj a szive a szegény páriáért, a muszka -czárnak pedig nem fáj. Lehetetlen, hogy ezt a Luzzattit sokkal több -szeretet fűzze a zsidókhoz, mint fűz minden tisztességes embert a -finnekhez, a lengyelekhez vagy az örményekhez, – és sokkal több -történeti s művészi érdeklődés, mint fűz minden művelt embert a -görögökhöz, a rómaiakhoz, az asszirokhoz s az egyiptombeliekhez. Aki -zsidóban pedig a műveltség, a gondolkodás és a másokért égő érdeklődés -az átlagoson fölülemelkedik: az, ha becsületes lélek és elfogulatlan -elme, nem állapodhatik meg afféle ábrándos és régieskedő -papiros-alakzatnál, mint a czionizmus, hanem gondolkodásával, erejével -és érdeklődésével a szocziális probléma felé fordul – csakugy, mint -ahogy Edison nem bricska megszerkesztésén töri a fejét, hanem elektromos -akkumulátorú gépkocsién. Igen sok zsidót lelkesithet – bár aligha -lelkesitheti ugy, mint a régi Hellasz emléke – a régi Zsidóország -dicsősége. Ám egy jövendőbelié, melynek szinét a többi világtól ezer -esztendővel elmaradt orosz és oláh zsidóság adná meg, s melybe egyéb -országbeli zsidóknak egész egyéniségük, minden hagyományuk, -hajlandóságuk és megszokásuk megtagadásával s akkora áldozattal kéne -beletörődniök, amilyet még a muszka sem követel a finntől: az legfeljebb -olyan játékos pozőr-elméket lelkesithet, mint a szegény Herzl Tivadaré -volt, vagy oly elsavanyodottat, mint a különben geniális Max Nordaué. -Egyszóval: a nemzeti eszme is éppen azokat a zsidókat teszi a czionizmus -számára használhatatlanná, akik nélkül a czionizmus soha zöld ágra nem -vergődhetik. - -* * * - -Ám ez nem minden. A czionizmus kilátástalanságát bizonyossá az teszi, -hogy az a zsidóság, melynek révén a zsidókérdés lassanként világszerte -megoldódik, egyáltalában nem számithat a czionizmusban. Nem pedig azért, -mert a zsidóságban világszerte most megy végbe az a folyamat, melyen -minden egyéb európai nép roppant régen tulesett: a valláscsere. Mi volt -oka annak, hogy már a régi időkben nem ment végbe, az fejtegetni messze -vinne. Ide tartozik azonban az, hogy éppen mióta a művelt világban a -vallás nem legelsőrendü kategoria, s mióta mindinkább külsőséggé válik, -amiben több a megszokás vagy a politika, mint a hitbeli tartalom: azóta -a zsidó is könnyebben hagyja el ősei hitét és könnyebben cseréli át -valamely uralkodó hitre. Mentül könnyebb e lépés, ami azzal arányos, -hogy egyfelől elég közömbös-e a társadalom a vallási dolgok iránt, -másfelől elég türelmes-e arra, hogy az együttszenvedés becsülete és -kötelessége ne füzze a zsidót az ősi hithez – mondom, mentül könnyebb e -lépés, annál gyakoribb is, természetes befejezéseül és megpecsételéseül -annak a teljes beolvadásnak, mely minden művelt és türelmes nemzettel -szemben kötelessége is, törekvése is a zsidóságnak. Természetes dolog, -amin csak hivő, de épp ezért nem elfogulatlan elme csodálkozhatik, hogy -éppen ott, ahol egyfelől a vallás csak játék, másfelől a zsidók -reczipiáltsága és beolvadtsága a lehető legteljesebb: hogy éppen -Olaszországban a kiválóbb zsidó családok ifjabb nemzedéke jobbadán -megkeresztelkedett. Természetes, mert hogy a zsidó vallás ily sokáig -fenn tudott állani, azt csakis a ghetto-rendszer magyarázza meg. Nos: ez -a legvégsőbb következéseket levonó beolvadás az egyik megoldója a -zsidókérdésnek. A másik, a nagy megoldás: olyan világrend kialakulása -lesz, melyben fajta, nemzet vagy vallás külömbsége nem lesz válasz ember -meg ember között. Ennek eljöveteleért is a beolvadt zsidók jobban -dolgozhatnak, mint a különmaradtak, mert az idegenség bélyege, melyet a -rosszakarat rájuk süthet, nem teheti gyanussá magát az ügyet. Bármint -legyen azonban: a zsidóság társadalmi és politikai elismertetéseért -tovább küzdhet a beolvadt zsidóság, de a zsidóság nemzeti kialakulásáért -nem – s épp igy: a szoczializmus magáévá teheti a muszka és az oláh -zsidók dolgát, mint ahogy teszi is, az örmények s a maczedonok dolgával -együtt, de nem segithet mesterségesen tenyészteni uj nemzetet, mikor a -meglevőkkel is éppen elég a baja. - -* * * - -Mikor a régi magyar portyázni ment, avarokat, kazárokat s egyéb zsidókat -hagyott itthon, hogy ha valaki valakit ütni akar, ezeket üsse. Már -akkor! Ezer év előtt! - -* * * - -Azt mondja a mi parasztunk, hogy a politika az urak hunczutsága. S igaza -marad, valameddig a politika a hunczutok urasága. - -* * * - -Magyarország az okos emberek országa; sehol akkora százalék okos ember -nincs, mint nálunk. Csak egy baja van a magyar okosságnak: a dölyfösség. -Okulni csak az alázatosság tud, s a falnak vágtató paripának fölébe -kerekedik a tapogatódzó öszvér. - -* * * - -Vakard meg a magyart, bármi nagyságában s fejlettségében, s elébed tünik -a búsuló magyar. - -* * * - -Valaki megfigyelte, hogy a mi dolgozó, sőt a munkába beleőszülő és -belehaló állam- és egyéb közférfiaink alapjában oktalanul és -gyümölcstelenül pocsékolják el erejüket és idejüket olyan lélektelen -aktarágásban, amit minden diurnista jobban elláthatna, mint a -nagyméltóságú százkaru Briareusok. Ez valósággal így van, s a kegyelmes -vagy méltóságos vagy nagyságos napszámos uraknak csak az a mentségük van -rá, hogy ez a lázas semmittevés minálunk általánosan el van terjedve. -Azzal a munkával, amivel leplezni akarjuk, hogy nem csinálunk semmit, -elvégezhetnők a Herkules összes munkáit. Csakúgy, mint ahogy ismert -okos, elmés, geniális, nagyszabású, vezérlő vagy legalább is exponált -embereink egytől-egyig polihisztorok és encziklopédisták lehetnének -azzal a folytonos fáradsággal, igyekvéssel és adhoc-informálódó -lélekjelenléttel, amelylyel egyre leplezniök kell, hogy nem tanultak -semmit és nem is tanulnak semmit. - -* * * - -Minálunk nem divat a munka. A tejjel-mézzel folyó országban, ha kevesebb -is a tej és méz, mint hajdanán, de még mindig, ha nem csurran, cseppen -annyi, hogy ne kellessen dolgozni érte. Minálunk csak három fajta munka -van. Egyik, amelyik a legverejtékesebb erőfeszítésekkel és fáradságokkal -játszsza ki azt a kényszerűséget, hogy dolgozni kellessen. A másik, -melynek tipikus példája a magyar paraszt híres nyári virtusa: amelyik -emberfölötti és utánozhatatlan erővel és sietséggel végez el valami -roppant munkát, hogy e fáradsága árán annál tovább henyélhessen. A -harmadik a gavallériából vagy féltékenységből való: melylyel az ember a -maga dolgát ugyan el nem látja, de robotol más helyett vagy -belekotnyeleskedik a más dolgába. Csak azt a munkát nem ismerjük, -amelyik az igazi munka: hogy kiki a maga mesterségéhez és -hajlandóságához lassú, nyugodt, de kitartó és egyenletes munkával elsőbb -rendszeresen és gyökeresen megszerezze a kellő ismereteket, ezeket -ugyanígy tökéletesítse és fejleszsze, s ezekkel ugyanígy dolgozzon -tovább, élete fogytáig, a maga körén belül s a maga számára. Ha az -Akadémia arra tűzne ki díjat, hogy vizsgázzon le egy magyar ügyvéd négy -nap alatt summa cum laude a pathológiai anatómiából: arra menten akadna -vállalkozó, sőt nyertes vállalkozó is. De hogy ugyanaz az ügyvéd, ha -negyven esztendősnél idősebb, vállalkoznék-e arra, hogy levizsgázzon az -új perrendtartásból: az nem egészen bizonyos. - -* * * - -Nálunk az a szokás, hogy leköteleznek és boldoggá tesznek azzal, amihez -tulajdonképp minden szivesség nélkül jussod van. A mi hazánk az az -ország, ahol az özvegyek örömkönyeket sírnak, ha megkapják a rongyos pár -nyugdíjgarast, melyért szegény uruk nemcsak megdolgozott, de fizetett is -– s a kis hivatalnok rendes és neki isten-ember előtt kijáró -előléptetésével a minisztere örökre lekötelez négy képviselőt és három -szerkesztőt. - -* * * - -Ritka helyütt értik úgy, mint nálunk: elvenni a kedved attól, amit -tudsz, s belehajszolni abba, amihez nem értesz. - -* * * - -Gáspár Artur barátomnak van egy kitünő szava: a politikusnak, úgymond, a -legtisztességesebbnek s legradikálisabbnak is, alkalmazkodnia kell az -ország akusztikájához. Ó mily igaz – különösen olyan beszélő országban, -mint a mienk! - -* * * - -A magyar született szónok, csak könnyen beleesik a pohárköszöntőbe. -Nyilván, mert lusta előre meggondolni, mit mondjon, s míg egyik ötlete -után másik támad, ezt a közt is beszéddel kell kitöltenie. - -* * * - -Valaha a pestis volt a _morbus hungaricus_, mi a csömört ismerjük annak, -de valójában a megrokkanást lehetne ennek nevezni. Amily gyakori eset -nálunk fiatal embereknek országos szereplése: más országokhoz képest -olyan ritkaság magyar embert ötvenedik esztendején túl friss erőben s uj -munkában látni. A magyar azon kezdi, hogy megőszül, s azon végzi, hogy -elcsöndesedik. Nemcsak Berzsenyinek, Bajzának, Vörösmartynak, -Széchenyinek, Kemény Zsigmondnak, Tóth Kálmánnak, Somssich Pálnak, -Munkácsy Mihálynak volt utolsó néhány esztendeje élő halál, de még Deák -Ferencznek s Arany Jánosnak is az életük utolsó tíz esztendeje lassú, -kínos, meg-megpihenő, de egyre haladó haldoklás volt csak. Arany -Jánostól származik a _sok kerített óriás fenék_ről való szomorú szó. A -magyar alkotás a töredékek világa; megrekedt pályák, félbemaradt munkák, -lecsüggedt szárnyalások szegik a magyar géniusz útját. Alig van magyar -nagyság, aki egész dolgot alkotott volna, s alig magyar egyéniség, mely -egészen kiélte, munkáiban egészen kiaknázta volna magát. Fekvésünk-e az -oka, mely minden magyarra rárója az emberfeletti fáradságot, hogy -egyenkint mind átugorja az ötvenesztendős közt, melyet a történelem és a -geográfia a magyar haladásnak s a nyugati fejlődésnek közibe iktatott? -Vagy ezzel kell fizetnünk a sok természetes genialitásért, mely a -magyarral veleszületik? Daudet mondja valahol, hogy e világon mindenért -fizetni kell – s a gavallér magyar fizet is, két marékkal, a legnagyobb -fizetséggel: élettel, egészséggel, dicsőséggel. - - - - -MAGYAR MESE ÉS LEGENDA. - -Vettétek-e észre, hogy a magyar népmesében sokkal kevesebb a -változatosság, mint a kelet ezeregyéjszakáiban, a nyugati kék mesékben? -Amilyen bájos a magyar népmese, annyira egyhangú, s mint ahogy a nótáját -szereti egyformán lejtetni, emelni és kicsengetni, a meséjét is így -szereti a legkülönféle fonalakból egy mintára szőni és kerekíteni a -magyar. Kötetszámra menő népköltési gyüjteményekből jó, ha féltuczat -különböző mesét lehet kihámozni. Pedig sem lélek szegénységére, sem -képzelet bágyadtságára nem vall ez egyhanguság. A magyar népmese tele -van mély megfigyeléssel, meglepő fordulatokkal, s egyszerűségéhez képest -aránytalanul magasrendű humorral. Nem is az üresség egyhangúsága ez, -hanem a vágyakodásé – egy állandó vágyé, mely soha be nem telő éhséggel -kér új meg új táplálékot a képzelettől, s ennek minden adatait a maga -állandó hajlandósága szerint mind azonegygyé alakítja. A hazulról -elszakadt királyfi, ki álruhában, szegény sorban tengődve, keserves és -gyakorta alacsony munkában, szívósan és türelmesen, kitartásával, -becsületességével s leleményes okosságával végtére elnyeri a szép -királykisasszonyt: ez a magyar népmese, ez _minden_ magyar népmese. Ha -huszat-harminczat elolvasok egyfolytában, a könyv kiesik kezemből s úgy -tetszik, mintha e meséket nem is elmondanák, hanem maga a királyfi -álmodná. Ahogy estéről-estére lefekszik, s éjszakáról-éjszakára ott -virraszt a jószág mellett: nyitott szemmel álmodozva valónak álmodja a -szive vágyát, mindennap más formában, más színekkel, másfelül kerülve -neki, de mindig ugyanazon álmot, mely a lelket tartja benne, hogy a -nehéz megpróbáltatásban még a czél előtt el ne csüggedjen… - -… A mese: reménység, a legenda: visszatekintés. S a magyar legenda -szintén egyhangúságával különbözik az idegentől. Még a régiekben van -némi változatosság; ahogy krónikáink ezeket följegyzik: különböző -hányattatásoknak, fordulatoknak, világnézeteknek s gondolatköröknek, -kelet és nyugat, pogányság és keresztyénség összeütközéseinek különböző -lenyomásai látszanak bennük. Hunyadi Jánosig tartanak a magyar legendák -– Hunyadi Jánostól fogva csak _egy_ magyar legenda van. És pedig: a -Hunyadi Mátyásé, a hódító nagy királyé, ki nagygyá, hatalmassá, világ -urává tette a magyart, de egy napon fügével _megétették_, s vége volt -Mátyásnak s a magyar dicsőségnek. Vagy a Fráter Györgyé, ki a kígyó -okosságával már éppen egy abroncsba készül fogni a császártól s a -szultántól visszacsalt hazát, mikor rajta tör az idegen vezér s orozva -leszúrja. Vagy a Zrínyi Miklósé, ki maroknyi őrségével megakasztja -útjában a világverő szultánt – de ott is kell vesznie nyomorultan a -szigeti várban, míg néhány mérföldnyire tőle tétlen vesztegel a -felszabadítására küldött német ármádia. Vagy második Zrínyi Miklósé, -kinek az volt bűne, hogy nagyon is megverte a törököt s magyar sereget -akart teremteni, s egy szép napon vadászaton megölte a vadkan – micsoda -vadkan, megmondja egy fölirás a bécsi múzeumban egy régi puska agyán: -_Én vagyok a vadkan, ki megölte gróf Zrinyi Miklóst!_ Vagy a Petneházy -Dávidé, ki Tököly hadnagyából császár hadnagyává pártolva, első mászta -meg a budai vár falát, kitűzve oda a magyar zászlót, melynek helyébe a -török őt magát köti föl, de vitézei még élve levágják; vitézségeért -grófi rangot kap, s mikor ennek lakomáját lakja a német urakkal, -egyszerre csak megérzi ételében a mérget, kirohan a palotából, föl a -lova hátára, vad vágtatással vágtat neki hegynek-völgynek, mígnem lealél -lováról s meghal. Vagy a toscanai Leopoldé, a kalapos király utódjáé, ki -mihelyest visszaadta a magyarnak ősi alkotmányát, hirtelen meghalt. Vagy -a Sándor főherczeg nádorispáné, a magyarok barátjáé, ki ha nem is tudta -megmenteni Martinovicsékat, de meg akarta menteni Magyarországot, s -Thugut uram gondoskodott róla, hogy Laxenburgban épp akkor robbanjon fel -egyszerre s idönek előtte a császárné tiszteletére rendezett tüzijáték, -mikor az ifjú nádorispán vizsgálgatja, s halálra sebesül égésétől. És -így tovább… ezek a legendák élnek, terjednek, támadnak -tartóztathatlanul. Még az se kell, hogy igazak legyenek – a költő Zrínyi -Miklós vadászaton s vadkan által történt halálát például hiteles és -megbízható tanu, Bethlen Miklós erdélyi magyar úr írja meg az ő igen -becses emlékirataiban. Még a _non e vero ma ben trovato_ -elfogadhatóságát sem kivánja e legenda; Petneházy Dávidról például -kiderítette a történelem, hogy sem első nem mászta meg Buda várát, sem -grófi rangra nem emeltetett, sem egyáltalában nem igen vették annyira -számba, hogy érdemesnek tartották volna megmérgezni. Második Leopoldról -bizonyos, hogy természetes halállal halt meg, és arra sincs semmi -bizonyság, hogy a laxenburgi rakétákat csakugyan Thugut miniszter -robbantatta fel – mindegy, a magyar így tudja, így hiszi, így tudja -nagyon is elhinni, s nincs az a hirtelen halál, melyhez ne _ezt_ a -legendát kötné. Még Amerikában is a kivándorlott szegény tót meg magyar -paraszt megkuporgatott garasait már tíz esztendeje nem azzal csalja-e ki -akárhány ügyes csavargó, hogy felöltözik vedlett veterán-ruhába, mellére -tűz egypár cotillon-rendjelet, s megsúgja a szegény embernek, hogy ő a -Rudolf királyfi, nem halt meg, csak a zsidók akarták elveszíteni; az -öreg király fél tőlük, s színre úgy tett, mintha agyonverette meg -eltemettette volna, valójában azonban mást temettek el, az öreg király -meg kilopta a fiát Amerikába, hogy ott szerezzen pénzt, megszabadítani -vele a magyart a zsidótól. Nincs az a keserves csalódás, mely ezt a -hitet kiverné a szegény paraszt fejéből, szívéből; ha megcsalódik: csak -az az egy ember volt csaló, de a királyfi él és megszabadítja a magyart. -Így várják vissza Kossuth Lajost is, talán még azok is, akik itt -énekelték a nótáját az ő sárga fakoporsója mögött, végig e nagy városon, -a múzeumtól a kerepesi temetőig. Így volt még csak nemrég egy kitünő -generálisunk: madi Kovács György. A mokány kis magyar szerezhetett volna -érdemeket nemzete körül: csak svarczgelb maradt volna, kinek még magyar -voltát sem akaródznak elismerni. De hogy egyszer egy hadgyakorlaton -megvert egy német generálist – ami bizonyára nagy és fontos cselekedet -volt, de végre is megtörténik minden hadgyakorlaton – egyszeribe nemzeti -hőssé lett, siratni valóvá, mint minden magyar hős. Hiába a valóság, -hogy senki az ő diadalát rossz néven nem vette, sem lovagias ellenfele, -sem kegyelmes királya; hogy változatlan kegyelemben haladt tovább fényes -pályáján, s még, amit ő maga alig nézett volna el más tábornoknak: -betegnek is szabad volt lennie – az állandó magyar legenda menten -birtokba vette az ő marczona kis alakját, s nem adja ki a történeti -igazságnak. Hiába az a másik lehetőség is, hogyha igazán áldozata lett -is volna diadalának, akkor sem éppen magyarsága okán; hiszen a kitünő és -igazi hadjáratokban is győzedelmes Kuhn generális valóban efféle -cselszövéseknek lett annak idején áldozata, de senkisem mondja, hogy -azért, mert német volt. Mindhiába: madi Kovács Györgyről megmarad a -legenda, hogy el kellett pusztulnia, mert dicsőséget szerzett a magyar -fegyvernek, bizonyságát adta a magyar katonai képességnek, jogczímet -szerzett a magyar külön hadseregre… - -Mi az oka ennek: könnyű megmondani. A kicsiny népek tragédiája, -melyeknek külső ereje nem arányos hivatottságukkal, s hogy az életben -megállhassanak, az élet nem egy drága javáról le kell mondaniok. Az elme -megnyughatik e lemondásban, a szív meg nem nyugszik benne soha, s a -féllábú függetlenségben az elmetszett félláb helye egyre sajog. -Vágyaival a nemzet pártfogókat keres, csalódásaiért cselszövéseket okol. -Még hitében is országát az isten anyjának ajánlja: a legfőbb pártfogónak -s közbenjárónak az Úr zsámolyánál. Szeretete pedig a fájdalmas anyáé, -holt fiakkal bukott reménységeket gyászolóé. - - - - -_CSAU MÉIN._ - -Együtt ültünk a fogadó halljában, villamos fényben, remek kandallótűz -körül, melyben gerendaszám izzottak a drága keményfahasábok – errefelé, -boldog Norvégiában, ilyen fával fűtenek. Mi férfiak, mylord meg én, -feketében, fehér nyakkendősen, mylady kivágott esti ruhában, vagyonérő -prém válltakaróval. Szép két szál emberi teremtés volt; nem egészen -fiatal már, de friss, üde és rugalmas. Az utazás s a fogadó-élet -demokrácziája hozott így össze bennünket, ebéd után való kis csésze -kávénál, melyet mylord meg mylady, s önkéntelen utánzással magam is, -azzal a bizonyos könyökemeléssel szállítottunk föl szájunkhoz, mely a -mértani ív maga körül való megfordulásához hasonlít, mikor gömböt készül -leírni. - -– Mylady megbocsát, szóltam; nem udvarlási szándékból mondom, de a -bizonyításhoz szorulok rá annak megállapítására, hogy mylady a -legtökéletesebb s legelőkelőbb szépség, melyet az életben látnom -adatott. Ez különben, nem nehéz észrevennem, magának myladynak is -meggyőződése. Hasonlóképpen ő lordsága olyan tökéletes férfialak, -aminővel eddig csak a mi Jókaink regényeiben találkoztam, s talán még a -Velasquez egy képén, a don Fernando d’Austria képmásán, csak azzal a -mylord javára való különbséggel, hogy ez a spanyol Habsburg már erősen -degenerátus, míg mylord maga az egészség. Ezt, mondom, meg kell -állapítanom, hogy félre ne értessem, ha azt hiszem, hogy mylord a lelke -mélyén földmives, vagy, ha úgy tetszik: kocsis; mylady pedig a -legszédítőbb fejőleány, ki valaha sajtárt emelt a majorságokban. - -Csak angol tud oly szeretetreméltóan, oly melegen s biztatóan -elmosolyodni, mint mylady s mylord rám mosolygott – én pedig folytattam: - -– Tévedés azt hinni, hogy a parasztban nincs úriság. A szertartás nem a -nagyok kiváltsága, sőt mentül mélyebbre szállunk, annál több a -szertartásosság, s ahogy mi a mi kávés csészénket ajakunkhoz emeltük: -rikító szabadosság ahhoz képest, mint emeli szájához, szent -cselekedetül, a kannibál a megölt ellenség húsdarabjait. Tudom, mylady -ősanyái hosszú fölfelé menő sorban, évszázadokon át udvari hölgyek -valának, mylord apái pedig már Hódító Vilmos idejében urai voltak -földnek, erdőnek, vadnak és parasztnak. De az uraság s a királyság -magában nem teszi; a zuluknak is vannak királyaik és nemeseik, -teméntelen idők óta. Ő ladységük, mylady ősanyái, a szűz királynő -udvaránál füstölt odalast reggeliztek, s megittak utána tea helyett egy -pint sört; mylordnak pedig csak ő lordsága, az ő dicső emlékezetű -dédapja kezdte meg a szokást, hogy ne csak palástot, köntöst és ujjast -váltson, de inget is. Igaz, a mai nemzedék lázas igyekvéssel igyekszik -jóvá tenni az ősök ebbeli mulasztásait – de nem teheti jóvá; natura non -fecit saltum; nemcsak az udvarképesség: a fürdőképesség is őspróbát -kiván. S maga a fürdő sem teszi; XIV. Lajos akkor fürdött nemcsak -először, de utoljára is, mikor a tudós nő megfürösztötte. A műveltségben -való élés ősi volta teszi – s ebben egész Európa, mindenestül, messze -elmaradt a Kelet népei mögött. Itt Európában is: francziák, olaszok, -spanyolok és oláhok – igen, még az oláh pásztornép is – továbbá a -magyarok is előtte járnak a germánságnak s a szlávságnak, mert ereikben -sok van a régi római, etruszk, görög, arab és török vérből. De, kivált -önök angolszászok, roppant fiatalok. Az önök ősei még maguk is fákon -élhettek, mikor az indusok már kimélni kezdték a lombok közt kergetődző -majmokat. Ez roppant különbség a radzsák javára, s az angol alkirályok -rovására… - -Elfelejtettem megmondani, hogy mylady széke karjára gyönyörű indus shawl -volt vetve. Csak angol tudja figyelmét oly művészien megosztani, ahogy -mylady s mylord félszemmel a shawlt kereste, de szemüket mégse vették le -rólam. Én tovább beszéltem: - -– Sehol sem láttam annyira e különbséget, mint New-Yorkban, a kínai -fertályban. Ha egyenest a Waldorf-Astoriából vagy a Holland-Houseból -mentem volna oda, az még nem tenné; elvégre az amerikai urak és hölgyek -valóban kocsisok s fejőleányok, nemcsak képletesen. De volt szerencsém -kevéssel azelőtt Brüsszelben az odavaló Metropole-fogadóban éppolyan -előkelő s szeretetreméltó angol társasággal együtt lehetnem, mint most -myladyé s mylordé, s egyre erre kellett gondolnom a fojtó bűzű kinai -boltokban, az alacsony menyezetű kinai vendéglőben. Mennyire pinczérek -az európai gentlemenek a kinai pinczérhez, mennyire boltoslegények a -kinai boltoshoz képest! Mily finom ezeknek a kezük, mily előkelő az -alázkodásuk, mily értelmes a mosolyuk, mily lágyak a mozdulataik! -Természetes: a kegyetek ősei csak az eke szarvát fogták vagy a fegyver -agyát, míg e pinczérek s kalmárok apái, úgylehet, már tízezer éve -elkerültek a gorombább s nehézkesebb foglalkozások mellől, s a finomabb -mesterségek vagy az elmebeli munka fürgébb s megkülönböztetett -mozdulataiban iparkodtak. Még ma is: az önök sportja a teljes erőnek -kiszámított kifejtése, de nem a finom munka pepecselésében való -kényszerű mérséklése, visszafojtása, forgatása s alkalmazása. Értelmüket -mindössze néhány száz esztendeje, hogy tudva dolgoztatják, míg ezeknek -már a testét is úgy átitta az értelem, mint ahogy a világ legcsúfabb -embere, Voltaire, vénségére szinte kiszépült, annyi emlékbélyeggel -alakította a maga formájára e rút ábrázatot a gyönyörű elme. Myladytől -éppen ma az ebédnél hallottam a kétségbeejtő megjegyzést, hogy enni -eszik, mert éhes, sőt sokat eszik, mert nagyon éhes, de igen mindegy -számára, hogy mit eszik. Ez különben nem elég; Amerikában nem is illik -törődni étellel – nemcsak, hogy nem nőies, mint még százötven év előtt -európaszerte volt, de nem is férfias. Azt hiszem: önök egy -hiányosságukat emelik erénynyé, egy fogyatkozásukat parancscsá. Igaz, -hogy az önök étele nem érdemli meg e nevet. Sótalan és sületlen húst -nyakonöntenek sóval, eczettel, paradicsommal mustárral s méntával – s ha -a jó isten maga nem adta volna, hogy külön-külön a húsnak, eczetnek, -paradicsomnak s méntának tűrhető legyen az íze, az önök étele semmiben -sem különböznék attól, mintha kavicsot ebédelnének. A sajtjuk fagygyú, -amit vörös borral öntenek le, a boruk szesz, amit megczukroztak. A -franczia, de még az olasz is, óriási magasságban áll önök felett, mert -főz, mert megszerkeszti az ételeket, mert árnyalatait ismeri az ízeknek, -s ezerféle fogással kényszeríti ki a vegyületekből. Az önök ételében -vér, eczet, fagygyú, czukor oly rikítóan kerül egymás mellé, mint -katonáik kabátján a lángoló vörös s a vakító arany. S mi európaiak mind, -még a francziák is, kiknek crêmejei, párolt húsai és pástétomai, még az -én magyar honfitársaim is, kiknek rétesei vagy paprikásai annyira finom -árnyalatúak, hogy az önök ínye követni sem tudná: mind eltörpülünk a -kinaiak főztje mellett, melynek csak bolond anekdotákból hallottuk -hírét, de bele nem kóstoltunk – holott ezek az anekdoták is mit -bizonyítanak egyebet, mint azt, hogy a kinai égen, földön, lombok közt s -tenger mélyén, madárfészekben s czápa uszonyán, születésben s -rothadásban, tűzben s jégben, lüktető testben s lomha agyagban keresi s -hajszolja az ízeket, melyek külön talán rosszak, de együtt mennyeiek. A -new-yorki Oriental Restaurantban, 3. Pell-Street, _csau-méin_t ettem, -ami metélt tészta, csontjáról lefejtett csibehússal. De micsoda metélt -volt az, s micsoda csibehús! A tészta kisült palacsintatészta, melynek -minden egyes, vékonyra metélt szála különálló volt, püffedt és -olvadékony, mint a pomme paille. Mégis az egész egy eledel volt, a -szemcsésen porhanyó hússal egybepárolt; ízük egymásba hatott, s gyömbér, -sáfrány, bors, fagygyú, só s egyéb ilyen, külön-külön borzasztó izek, -együttvéve s az ő kiszámított keverésükben, hihetetlenül, szinte -légiesen finom egységes zamattá alakultak ez ételben. A nekem idegennek -adott nehéz késsel-villával szinte vandálság volt feldúlni e remek -halmot; a szomszéd asztalnál egy japán fiatalember két fapálczikával -ette, s tanítgatta e művészetre mellette ülő amerikai barátnőjét. Hiába -tanítgatta – ehhez a művészethez tízezer esztendősnek kell lenni! -Megtanulhatjuk, hogy e két pálczikát szögben kell egymáshoz illeszteni, -s az így alakult csúcsra rája, rajta pedig szájukhoz lehet kapni akár a -vizet is, de ahogy a japán azokat a pálczikákat fogta, forgatta, szögbe -döfte s szájához kapta: azt, mondom, a nyugati parasztkéz csak -nyolczezer év múlva fogja megtanulni… - -Csak angol tud oly mozdulatlanul megmozdulni, ahogy mylady az ő -félkeztyüs kezét mylordéra nyugtatta. Én meg igy végeztem: - -– Mert, viszont, nemcsak a tartózkodásban van finomság; néha a -merészségben is. A mi asszonyaink sohasem tudnák eljárni a keleti nők -vakmerő tánczait – de ne is tegyék, nem illenék nekik; nem részegitőek -volnának, hanem nevetségesek. Mikor ebéd után való ivásra egyszer -mylordnak egy pár kiváló honfitársával együtt maradtam, ezek az urak – a -hölgyek természetesen visszavonultak – széles jókedvükben tánczra -kerekedtek. Micsoda táncz volt ez! Mint mikor az ember leszáll a lóról, -s rúg egypárat, hogy a zsibbadtságot kiüzze térdéből. A pánczélos ősök -ereszkedhettek igy térdre, vasvértezetükben, mozdulatlan felső testtel, -a sirboltokban, mint ahogy e gentlemenek mulattak. Pedig mégis -groteszkek voltak; nem férfiasak, hanem nevetségesek. Látnák csak a mi -magyar urainkat tánczolni! Tánczolni, kurjogatni, öklüket rázni, -kabátjukat elhajitani, s mégsem lenni nevetségesnek! De ez mind semmi a -messzebb kelethez képpest. Mylady bizonyára volt már Konstantinápolyban, -áthajózott Skutariba, s megnézte a tánczoló derviseket. Én is láttam -őket. Nem csodálkozott azon, hogy nem nevetségesek, s nem is tartanak -attól, hogy nevetségesek lehetnek? Pedig tarthatnának tőle, mert ezek a -dervisek nem holmi alja-népség; vannak köztük előkelő kalmárok, sőt -katonák is; azt a hórihorgas szerecsen-őrnagyot bizonyára mylady is ott -látta már köztük, kire minden konstantinápolyi utas emlékszik. Teremtő -isten: hogy’ járt ennek az óriásnak a feje; hogy’ csavarodott a nyaka, a -dereka; hogy’ topogott a lába, hogy’ himbálódzott a karja, hogy’ -egybeszaladt homloka meg a szemöldöke, miközben szemehéja lecsukódott s -orralyika tágult és melle zihált, mint a beteg lóé! És mégsem volt -nevetséges, hanem rettenetes volt és szép volt, igen: szép és férfias; a -velünk volt nyugati menyecskék kipirult rámeredésén, mélázó -hazasétálásán láttam, hogy szép és férfias volt. S vették észre a perzsa -formáju egyházfit, ki a dervisek körül szorgoskodik? Mikor a tánczba -belemelegszenek, egymásután oldják le s nyujtják oda a szolgának -kábultan, behunyt szemmel, bizonytalan mozdulattal, turbánbéllelő -süvegjüket, zekéjüket, minden fölösleges ruhadarabjukat; ő meg -lábujjhegyen megy oda, fejedelmi fejbicczentéssel áll meg előttük; -megértő, rajongó, hódoló, de magára is tartó szemöldökkel, szemmel s -ajakkal néz föl rájuk; szelid biztossággal veszi el a süveget vagy a -zekét, behunyt szemmel ajkához éreti, s lábujjhegyen viszi egy sarokba. -Hol az a marquise és hol az az abbé, hol az a nyugati előkelőség vagy -akár kényeskedés, mely külön vagy együtt csak távolról is meg tudná -közeliteni azt a bájos méltóságot, azt a férfias lágyságot, amivel ez az -utolsó ember ezeket a szennyes rongyokat ezekről az átizzadt állatokról -leszedte!… - -Mylady és mylord mélázva bicczentett a fejével, én pedig elhallgattam. A -zsarátnok összeomlott, a hall kiüresedett, a pinczérek ásitottak. Mylady -és mylord felállott; reggel utazni készültek, és bucsuzóra kezüket -nyujtották. Csak angol tud oly jólesően kezet rázni, mint ők -shakehandeztek velem. - -VÉGE. - - - - -TÁRGYMUTATÓ. - - Emberi dolgokról 9–33 - TEMETŐJÁRÁS 34–42 - KILENCZ ÓRA TÁJT 42–48 - Társadalmi dolgokról 49–97 - A MALTHUS EVANGYÉLIOMÁBÓL 98–104 - SZERELMI TÖRTÉNET 105–114 - Irói dolgokról 115–161 - HOLUBÁR 162–172 - Művészi dolgokról 173–227 - MEUNIER CONSTANTIN VÉGRENDELETE 228–229 - MADAME RÉCAMIER 230–233 - L’ART POUR L’ART 234–244 - Tudásbeli dolgokról 245–306 - A SZAMÁRSÁG DICSÉRETE 307–318 - Politikai dolgokról 318–363 - MAGYAR MESE ÉS LEGENDA 364–373 - CSAU MÉIN 372–383 - - -[Transcriber's Note: - - -Javítások. - -Az eredeti szöveg helyesírásán nem változtattunk. - -A nyomdai hibákat javítottuk. Ezek listája: - -24 |kadaszkodni a hegyre |kapaszkodni a hegyre - -27 |férfi-sem |férfi sem - -34 |TEMETŐJARÁS |TEMETŐJÁRÁS - -48 |ezikázott végig |czikázott végig - -70 |Vilmos csúszár |Vilmos császár - -84 |kénysze-szerűségétől |kényszerűségétől - -84 |fordítanunk, kogy |fordítanunk, hogy - -128 |a zemberek |az emberek - -136 |származá-ásban |származásban - -147 |Errre a |Erre a - -180 |fesztészetben |festészetben - -220 |kölcsönkönytárra |kölcsönkönyvtárra - -244 |nemesak versnél |nemcsak versnél - -259 |h rdárra |hordárra - -262 |saját maguuk |saját magunk - -262 |felődéssel |fejlődéssel - -269 |annyi-tesz |annyit tesz - -269 |let het-e |lehet-e - -284 |tulajponkép |tulajdonkép - -290 |Zolánek |Zolának - -309 |Körülbalül |Körülbelül - -312 |tndományos értelem |tudományos értelem - -313 |haj-hajlandóságaik |hajlandóságaik - -345 |rnhájának |ruhájának - -354 |megvagadásával |megtagadásával - -354 |kötetel |követel] - - -*** END OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK OLVASÁS KÖZBEN *** - -***** This file should be named 63611-0.txt or 63611-0.zip ***** -This and all associated files of various formats will be found in: - http://www.gutenberg.org/6/3/6/1/63611/ - -Updated editions will replace the previous one--the old editions will -be renamed. - -Creating the works from print editions not protected by U.S. copyright -law means that no one owns a United States copyright in these works, -so the Foundation (and you!) can copy and distribute it in the United -States without permission and without paying copyright -royalties. Special rules, set forth in the General Terms of Use part -of this license, apply to copying and distributing Project -Gutenberg-tm electronic works to protect the PROJECT GUTENBERG-tm -concept and trademark. Project Gutenberg is a registered trademark, -and may not be used if you charge for the eBooks, unless you receive -specific permission. If you do not charge anything for copies of this -eBook, complying with the rules is very easy. You may use this eBook -for nearly any purpose such as creation of derivative works, reports, -performances and research. They may be modified and printed and given -away--you may do practically ANYTHING in the United States with eBooks -not protected by U.S. copyright law. Redistribution is subject to the -trademark license, especially commercial redistribution. - -START: FULL LICENSE - -THE FULL PROJECT GUTENBERG LICENSE -PLEASE READ THIS BEFORE YOU DISTRIBUTE OR USE THIS WORK - -To protect the Project Gutenberg-tm mission of promoting the free -distribution of electronic works, by using or distributing this work -(or any other work associated in any way with the phrase "Project -Gutenberg"), you agree to comply with all the terms of the Full -Project Gutenberg-tm License available with this file or online at -www.gutenberg.org/license. - -Section 1. General Terms of Use and Redistributing Project -Gutenberg-tm electronic works - -1.A. By reading or using any part of this Project Gutenberg-tm -electronic work, you indicate that you have read, understand, agree to -and accept all the terms of this license and intellectual property -(trademark/copyright) agreement. If you do not agree to abide by all -the terms of this agreement, you must cease using and return or -destroy all copies of Project Gutenberg-tm electronic works in your -possession. If you paid a fee for obtaining a copy of or access to a -Project Gutenberg-tm electronic work and you do not agree to be bound -by the terms of this agreement, you may obtain a refund from the -person or entity to whom you paid the fee as set forth in paragraph -1.E.8. - -1.B. "Project Gutenberg" is a registered trademark. It may only be -used on or associated in any way with an electronic work by people who -agree to be bound by the terms of this agreement. There are a few -things that you can do with most Project Gutenberg-tm electronic works -even without complying with the full terms of this agreement. See -paragraph 1.C below. There are a lot of things you can do with Project -Gutenberg-tm electronic works if you follow the terms of this -agreement and help preserve free future access to Project Gutenberg-tm -electronic works. See paragraph 1.E below. - -1.C. The Project Gutenberg Literary Archive Foundation ("the -Foundation" or PGLAF), owns a compilation copyright in the collection -of Project Gutenberg-tm electronic works. Nearly all the individual -works in the collection are in the public domain in the United -States. If an individual work is unprotected by copyright law in the -United States and you are located in the United States, we do not -claim a right to prevent you from copying, distributing, performing, -displaying or creating derivative works based on the work as long as -all references to Project Gutenberg are removed. Of course, we hope -that you will support the Project Gutenberg-tm mission of promoting -free access to electronic works by freely sharing Project Gutenberg-tm -works in compliance with the terms of this agreement for keeping the -Project Gutenberg-tm name associated with the work. You can easily -comply with the terms of this agreement by keeping this work in the -same format with its attached full Project Gutenberg-tm License when -you share it without charge with others. - -1.D. The copyright laws of the place where you are located also govern -what you can do with this work. Copyright laws in most countries are -in a constant state of change. If you are outside the United States, -check the laws of your country in addition to the terms of this -agreement before downloading, copying, displaying, performing, -distributing or creating derivative works based on this work or any -other Project Gutenberg-tm work. The Foundation makes no -representations concerning the copyright status of any work in any -country outside the United States. - -1.E. Unless you have removed all references to Project Gutenberg: - -1.E.1. The following sentence, with active links to, or other -immediate access to, the full Project Gutenberg-tm License must appear -prominently whenever any copy of a Project Gutenberg-tm work (any work -on which the phrase "Project Gutenberg" appears, or with which the -phrase "Project Gutenberg" is associated) is accessed, displayed, -performed, viewed, copied or distributed: - - This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and - most other parts of the world at no cost and with almost no - restrictions whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it - under the terms of the Project Gutenberg License included with this - eBook or online at www.gutenberg.org. If you are not located in the - United States, you will have to check the laws of the country where - you are located before using this ebook. - -1.E.2. If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is -derived from texts not protected by U.S. copyright law (does not -contain a notice indicating that it is posted with permission of the -copyright holder), the work can be copied and distributed to anyone in -the United States without paying any fees or charges. If you are -redistributing or providing access to a work with the phrase "Project -Gutenberg" associated with or appearing on the work, you must comply -either with the requirements of paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 or -obtain permission for the use of the work and the Project Gutenberg-tm -trademark as set forth in paragraphs 1.E.8 or 1.E.9. - -1.E.3. If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is posted -with the permission of the copyright holder, your use and distribution -must comply with both paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 and any -additional terms imposed by the copyright holder. Additional terms -will be linked to the Project Gutenberg-tm License for all works -posted with the permission of the copyright holder found at the -beginning of this work. - -1.E.4. Do not unlink or detach or remove the full Project Gutenberg-tm -License terms from this work, or any files containing a part of this -work or any other work associated with Project Gutenberg-tm. - -1.E.5. Do not copy, display, perform, distribute or redistribute this -electronic work, or any part of this electronic work, without -prominently displaying the sentence set forth in paragraph 1.E.1 with -active links or immediate access to the full terms of the Project -Gutenberg-tm License. - -1.E.6. You may convert to and distribute this work in any binary, -compressed, marked up, nonproprietary or proprietary form, including -any word processing or hypertext form. However, if you provide access -to or distribute copies of a Project Gutenberg-tm work in a format -other than "Plain Vanilla ASCII" or other format used in the official -version posted on the official Project Gutenberg-tm web site -(www.gutenberg.org), you must, at no additional cost, fee or expense -to the user, provide a copy, a means of exporting a copy, or a means -of obtaining a copy upon request, of the work in its original "Plain -Vanilla ASCII" or other form. Any alternate format must include the -full Project Gutenberg-tm License as specified in paragraph 1.E.1. - -1.E.7. Do not charge a fee for access to, viewing, displaying, -performing, copying or distributing any Project Gutenberg-tm works -unless you comply with paragraph 1.E.8 or 1.E.9. - -1.E.8. You may charge a reasonable fee for copies of or providing -access to or distributing Project Gutenberg-tm electronic works -provided that - -* You pay a royalty fee of 20% of the gross profits you derive from - the use of Project Gutenberg-tm works calculated using the method - you already use to calculate your applicable taxes. The fee is owed - to the owner of the Project Gutenberg-tm trademark, but he has - agreed to donate royalties under this paragraph to the Project - Gutenberg Literary Archive Foundation. Royalty payments must be paid - within 60 days following each date on which you prepare (or are - legally required to prepare) your periodic tax returns. Royalty - payments should be clearly marked as such and sent to the Project - Gutenberg Literary Archive Foundation at the address specified in - Section 4, "Information about donations to the Project Gutenberg - Literary Archive Foundation." - -* You provide a full refund of any money paid by a user who notifies - you in writing (or by e-mail) within 30 days of receipt that s/he - does not agree to the terms of the full Project Gutenberg-tm - License. You must require such a user to return or destroy all - copies of the works possessed in a physical medium and discontinue - all use of and all access to other copies of Project Gutenberg-tm - works. - -* You provide, in accordance with paragraph 1.F.3, a full refund of - any money paid for a work or a replacement copy, if a defect in the - electronic work is discovered and reported to you within 90 days of - receipt of the work. - -* You comply with all other terms of this agreement for free - distribution of Project Gutenberg-tm works. - -1.E.9. If you wish to charge a fee or distribute a Project -Gutenberg-tm electronic work or group of works on different terms than -are set forth in this agreement, you must obtain permission in writing -from both the Project Gutenberg Literary Archive Foundation and The -Project Gutenberg Trademark LLC, the owner of the Project Gutenberg-tm -trademark. Contact the Foundation as set forth in Section 3 below. - -1.F. - -1.F.1. Project Gutenberg volunteers and employees expend considerable -effort to identify, do copyright research on, transcribe and proofread -works not protected by U.S. copyright law in creating the Project -Gutenberg-tm collection. Despite these efforts, Project Gutenberg-tm -electronic works, and the medium on which they may be stored, may -contain "Defects," such as, but not limited to, incomplete, inaccurate -or corrupt data, transcription errors, a copyright or other -intellectual property infringement, a defective or damaged disk or -other medium, a computer virus, or computer codes that damage or -cannot be read by your equipment. - -1.F.2. LIMITED WARRANTY, DISCLAIMER OF DAMAGES - Except for the "Right -of Replacement or Refund" described in paragraph 1.F.3, the Project -Gutenberg Literary Archive Foundation, the owner of the Project -Gutenberg-tm trademark, and any other party distributing a Project -Gutenberg-tm electronic work under this agreement, disclaim all -liability to you for damages, costs and expenses, including legal -fees. YOU AGREE THAT YOU HAVE NO REMEDIES FOR NEGLIGENCE, STRICT -LIABILITY, BREACH OF WARRANTY OR BREACH OF CONTRACT EXCEPT THOSE -PROVIDED IN PARAGRAPH 1.F.3. YOU AGREE THAT THE FOUNDATION, THE -TRADEMARK OWNER, AND ANY DISTRIBUTOR UNDER THIS AGREEMENT WILL NOT BE -LIABLE TO YOU FOR ACTUAL, DIRECT, INDIRECT, CONSEQUENTIAL, PUNITIVE OR -INCIDENTAL DAMAGES EVEN IF YOU GIVE NOTICE OF THE POSSIBILITY OF SUCH -DAMAGE. - -1.F.3. LIMITED RIGHT OF REPLACEMENT OR REFUND - If you discover a -defect in this electronic work within 90 days of receiving it, you can -receive a refund of the money (if any) you paid for it by sending a -written explanation to the person you received the work from. If you -received the work on a physical medium, you must return the medium -with your written explanation. The person or entity that provided you -with the defective work may elect to provide a replacement copy in -lieu of a refund. If you received the work electronically, the person -or entity providing it to you may choose to give you a second -opportunity to receive the work electronically in lieu of a refund. If -the second copy is also defective, you may demand a refund in writing -without further opportunities to fix the problem. - -1.F.4. Except for the limited right of replacement or refund set forth -in paragraph 1.F.3, this work is provided to you 'AS-IS', WITH NO -OTHER WARRANTIES OF ANY KIND, EXPRESS OR IMPLIED, INCLUDING BUT NOT -LIMITED TO WARRANTIES OF MERCHANTABILITY OR FITNESS FOR ANY PURPOSE. - -1.F.5. Some states do not allow disclaimers of certain implied -warranties or the exclusion or limitation of certain types of -damages. If any disclaimer or limitation set forth in this agreement -violates the law of the state applicable to this agreement, the -agreement shall be interpreted to make the maximum disclaimer or -limitation permitted by the applicable state law. The invalidity or -unenforceability of any provision of this agreement shall not void the -remaining provisions. - -1.F.6. INDEMNITY - You agree to indemnify and hold the Foundation, the -trademark owner, any agent or employee of the Foundation, anyone -providing copies of Project Gutenberg-tm electronic works in -accordance with this agreement, and any volunteers associated with the -production, promotion and distribution of Project Gutenberg-tm -electronic works, harmless from all liability, costs and expenses, -including legal fees, that arise directly or indirectly from any of -the following which you do or cause to occur: (a) distribution of this -or any Project Gutenberg-tm work, (b) alteration, modification, or -additions or deletions to any Project Gutenberg-tm work, and (c) any -Defect you cause. - -Section 2. Information about the Mission of Project Gutenberg-tm - -Project Gutenberg-tm is synonymous with the free distribution of -electronic works in formats readable by the widest variety of -computers including obsolete, old, middle-aged and new computers. It -exists because of the efforts of hundreds of volunteers and donations -from people in all walks of life. - -Volunteers and financial support to provide volunteers with the -assistance they need are critical to reaching Project Gutenberg-tm's -goals and ensuring that the Project Gutenberg-tm collection will -remain freely available for generations to come. In 2001, the Project -Gutenberg Literary Archive Foundation was created to provide a secure -and permanent future for Project Gutenberg-tm and future -generations. To learn more about the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation and how your efforts and donations can help, see -Sections 3 and 4 and the Foundation information page at -www.gutenberg.org - -Section 3. Information about the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation - -The Project Gutenberg Literary Archive Foundation is a non profit -501(c)(3) educational corporation organized under the laws of the -state of Mississippi and granted tax exempt status by the Internal -Revenue Service. The Foundation's EIN or federal tax identification -number is 64-6221541. Contributions to the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation are tax deductible to the full extent permitted by -U.S. federal laws and your state's laws. - -The Foundation's principal office is in Fairbanks, Alaska, with the -mailing address: PO Box 750175, Fairbanks, AK 99775, but its -volunteers and employees are scattered throughout numerous -locations. Its business office is located at 809 North 1500 West, Salt -Lake City, UT 84116, (801) 596-1887. Email contact links and up to -date contact information can be found at the Foundation's web site and -official page at www.gutenberg.org/contact - -For additional contact information: - - Dr. Gregory B. Newby - Chief Executive and Director - gbnewby@pglaf.org - -Section 4. Information about Donations to the Project Gutenberg -Literary Archive Foundation - -Project Gutenberg-tm depends upon and cannot survive without wide -spread public support and donations to carry out its mission of -increasing the number of public domain and licensed works that can be -freely distributed in machine readable form accessible by the widest -array of equipment including outdated equipment. Many small donations -($1 to $5,000) are particularly important to maintaining tax exempt -status with the IRS. - -The Foundation is committed to complying with the laws regulating -charities and charitable donations in all 50 states of the United -States. Compliance requirements are not uniform and it takes a -considerable effort, much paperwork and many fees to meet and keep up -with these requirements. We do not solicit donations in locations -where we have not received written confirmation of compliance. To SEND -DONATIONS or determine the status of compliance for any particular -state visit www.gutenberg.org/donate - -While we cannot and do not solicit contributions from states where we -have not met the solicitation requirements, we know of no prohibition -against accepting unsolicited donations from donors in such states who -approach us with offers to donate. - -International donations are gratefully accepted, but we cannot make -any statements concerning tax treatment of donations received from -outside the United States. U.S. laws alone swamp our small staff. - -Please check the Project Gutenberg Web pages for current donation -methods and addresses. Donations are accepted in a number of other -ways including checks, online payments and credit card donations. To -donate, please visit: www.gutenberg.org/donate - -Section 5. General Information About Project Gutenberg-tm electronic works. - -Professor Michael S. Hart was the originator of the Project -Gutenberg-tm concept of a library of electronic works that could be -freely shared with anyone. For forty years, he produced and -distributed Project Gutenberg-tm eBooks with only a loose network of -volunteer support. - -Project Gutenberg-tm eBooks are often created from several printed -editions, all of which are confirmed as not protected by copyright in -the U.S. unless a copyright notice is included. Thus, we do not -necessarily keep eBooks in compliance with any particular paper -edition. - -Most people start at our Web site which has the main PG search -facility: www.gutenberg.org - -This Web site includes information about Project Gutenberg-tm, -including how to make donations to the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation, how to help produce our new eBooks, and how to -subscribe to our email newsletter to hear about new eBooks. - diff --git a/old/63611-0.zip b/old/63611-0.zip Binary files differdeleted file mode 100644 index 6add854..0000000 --- a/old/63611-0.zip +++ /dev/null diff --git a/old/63611-h.zip b/old/63611-h.zip Binary files differdeleted file mode 100644 index 16cba8b..0000000 --- a/old/63611-h.zip +++ /dev/null diff --git a/old/63611-h/63611-h.htm b/old/63611-h/63611-h.htm deleted file mode 100644 index ad80c98..0000000 --- a/old/63611-h/63611-h.htm +++ /dev/null @@ -1,7432 +0,0 @@ -<!DOCTYPE html PUBLIC "-//W3C//DTD XHTML 1.0 Strict//EN" - "http://www.w3.org/TR/xhtml1/DTD/xhtml1-strict.dtd"> -<html xmlns="http://www.w3.org/1999/xhtml" xml:lang="hu" lang="hu"> -<head> -<meta name="generator" content= -"HTML Tidy for HTML5 for Linux version 5.7.16" /> -<meta http-equiv="Content-Type" content= -"text/html; charset=utf-8" /> -<meta http-equiv="Content-Style-Type" content="text/css" /> -<title>The Project Gutenberg eBook of Olvasás közben by -Ignotus</title> - -<style type="text/css"> -/*<![CDATA[*/ -body { - margin-left: 10%; - margin-right: 10%; -} - -h1,h2,h3,h4 { - text-align: center; - clear: both; - line-height: 200%; -} - -h2,h3 { - margin-top: 2em; -} - -h1 { - line-height: 100%; -} - -p { - margin-top: 0.75em; - margin-bottom: 0.75em; -} - -body > p { - text-align: justify; - text-indent: 1.5em; -} - -hr { - width: 33%; - margin-top: 2em; - margin-bottom: 2em; - margin-left: auto; - margin-right: auto; - clear: both; -} - -hr.chap {width: 65%} -hr.tb {width: 25%;} - -ul.lsoff { - list-style-type: none; - text-align: justify; -} - -table { - margin-left: auto; - margin-right: auto; -} - -td { - padding-left: 1em; - padding-right: 1em; -} - -.pagenum { -/* visibility: hidden; */ - position: absolute; - right: 2%; - color: gray; - font-size: smaller; - text-align: right; - text-indent:0; -} - -.tdr {text-align: right;} - -.blockquot2 { - margin-left: 20%; - font-size: 0.9em; - text-align: justify; - max-width: 20em; - float: right; -} - -.bbox { - padding: 1em; - display: inline-block; -} - -.center { - text-align: center; - text-indent: 0; -} - -.dropcap { - font-size: 200%; -} - -.caption-small {font-weight: bold; font-size: small;} - -.caption {font-weight: bold;} - -.caption-large {font-weight: bold; font-size: large;} - -.caption-largest {font-weight: bold; font-size: 2em;} - -.caption-150 {font-weight: bold; font-size: 150%;} - -.figcenter { - margin: auto; - text-align: center; -} - -.clearfix { - overflow: auto; -} - -.poem { - font-size: 0.9em; - display: table; - margin: auto; - text-align: left; - font-style: italic; -} - -.poem p { - margin: 1em auto 1em auto; -} - -.poem p.i3 { - max-width: 30em; - font-size: 0.9em; - text-align: center; -} - -.poem .stanza { - margin: 1em 0em 1em 0em; -} - -.poem span.i0 { - display: block; - margin-left: 0em; - padding-left: 3em; - text-indent: -3em; -} - -.transnote { - background-color: #E6E6FA; - color: black; - padding: 0.5em; - font-family: sans-serif, serif; - font-size: 0.9em; -} - -.transnote p { - text-align: center; - text-indent: 1.5em; -} - -ul.TOC { - list-style-type: none; - padding-left: 10%; - text-indent: -5%; - text-indent: 0; - width: 70%; - text-align: justify; -} - -span.ralign { - position: absolute; - text-align: right; - right: 15%; - top: auto; -} -/*]]>*/ -</style> -</head> -<body> -<pre style='margin-bottom:6em;'>The Project Gutenberg EBook of Olvasás közben, by Hugó Ignotus - -This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and -most other parts of the world at no cost and with almost no restrictions -whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it under the terms -of the Project Gutenberg License included with this eBook or online at -www.gutenberg.org. If you are not located in the United States, you -will have to check the laws of the country where you are located before -using this ebook. - -Title: Olvasás közben - Jegyzetek és megjegyzések - -Author: Hugó Ignotus - -Release Date: December 05, 2020 [EBook #63611] - -Language: Hungarian - -Character set encoding: UTF-8 - -Produced by: Albert László from page images generously made available by - the Google Books Library Project - -*** START OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK OLVASÁS KÖZBEN *** -</pre><div class="transnote"> -<h3>Megjegyzés:</h3> -<p>A tartalomjegyzék a <a href="#Page_384">384</a>. oldalon -található.</p> -</div> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p class="center"><span class="caption-150">OLVASÁS -KÖZBEN</span></p> -<div class="figcenter"> -<div class="bbox"> -<p class="center"><span class="caption-large">Ugyane szerzőtől -megjelent:</span></p> -<ul class="lsoff"> -<li><i>A Slemíl keservei.</i> Verses elbeszélés. 1891. Grill.</li> -<li><i>Versek.</i> 1895. Singer és Wolfner.</li> -<li><i>Vallomások.</i> 1895. Singer és Wolfner.</li> -<li><i>Változatok a G-húron.</i> Magyar könyvtár. Lampel.</li> -</ul> -</div> -</div> -<hr class="chap" /> -<p class="center"><span class="caption-150">IGNOTUS</span></p> -<p class="center">*</p> -<h1>OLVASÁS KÖZBEN</h1> -<p class="center"><span class="caption">JEGYZETEK ÉS -MEGJEGYZÉSEK</span></p> -<p> </p> -<p> </p> -<p class="center"><span class="caption">BUDAPEST</span></p> -<p class="center"><span class= -"caption-large">FRANKLIN-TÁRSULAT</span></p> -<p class="center"><span class="caption-small">MAGYAR IROD. INTÉZET -ÉS KÖNYVNYOMDA</span></p> -<p class="center"><span class="caption">1906</span></p> -<p class="center"><span class="caption-small">Franklin-Társulat -nyomdája.</span></p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_5" id= -"Page_5">-5-</a></span></p> -<p class="center"><span class="caption-150"><i>PIKLER -GYULÁNAK</i></span></p> -<p class="center"><span class="caption"><i>BARÁTSÁGGAL S -HÓDOLATTAL</i> <span class="pagenum"><a name="Page_6" id= -"Page_6">-6-</a></span> <span class="pagenum"><a name="Page_7" id= -"Page_7"><br /> --7-</a></span></span></p> -<p> </p> -<div class="clearfix"> -<div class="blockquot2"> -<p><i>Mai ember már alig tud mezitláb járni, s alig gondolkozik -máskép, mint könyvből.</i></p> -</div> -</div> -<p> </p> -<hr class="chap" /> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_8" id= -"Page_8">-8-</a></span></p> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_9" id="Page_9"><br /> --9-</a></span></p> -<p class="center"><span class="caption-largest">OLVASÁS -KÖZBEN</span></p> -<p><span class="dropcap">E</span>ngem minden meghat, néha -könyhullatásig megindít, ami emberi munkával függ össze, ami emberi -erőfeszítésre emlékeztet, ami kicsiben vagy nagyban képét mutatja a -hősiességnek, melylyel nemünk az ő mezítelen és védetlen szomorú -állatiságából jóvá, nemessé s müveltté küzdötte föl magát. A -szépséget is ugy szeretem igazán, ha ily emlékeztetés vegyül hozzá; -lehet, hogy ez már a kultúra túlfinomultsága: de érzésem s itéletem -szerint a vad embernél, a vad állatnál s a vadregényes természetnél -nemcsak közelebb áll szivemhez, de szemem számára is szebbnek -tetszik az ápolt és jól öltözött ember, a szelídített és -tenyésztett mén, s az olyan természet, melyen meglátszik az emberi -munka. Nemcsak meghatóbbat, <span class="pagenum"><a name="Page_10" -id="Page_10">-10-</a></span> de szebbet sem tudok, mint alkonyat -világánál végig nézni hegyek hátán s vizek futásán, s mint a Mars -ábrázatának csatornavonalain: ameddig a szem ellát, fehér utakon, -kövezett partokon, táblázott hegyhátakon mindenütt meglátni, hogy -nem látsz egy követ, egy göröngyöt, egy erdőzugot, mely meg ne -érezte volna az ember hatalmát, s szépsége már emberi beavatkozást -ne lehelne. Millet, Millet, Millet jut eszembe, s eszembe jut, hogy -ő már megfestette a gyönyörü hőskölteményt, amit nemzedékünknek -kéne megírnia: az embert az ő munkája közepett, a parasztot az ő -szántóföldjén. Mi a szép, mi a szín, vonal és levegőbeli szépség -ezeken a szikkatag képeken, esti levegőbe vesző rideg krumpliföldön -s faczipős parasztemberen, ha nem a himnusz, mit a belőlük kiáramló -esti lég zsong füledbe, keserves fáradtságról s elandalitó -pihenésről?… S ne mondjátok, hogy ez természetellenes. Magunk is -természet vagyunk, s magunkon át nézünk bele a természet műhelyébe. -Mint ahogy mi átalakitjuk a föld fölszinét, ugy munkálnak ennek -alakitásán lények miriádjai; <span class="pagenum"><a name= -"Page_11" id="Page_11">-11-</a></span> kősziklák az ő -csigamaradványaik, s a fekete föld megjárta az ő belök csatornáit; -tüdőkből s pórusokból száll föl a felhők közé, gyarapitván a folyók -vizét s a tenger világalakító hullámzását. Minden él, minden -dolgozik, a halál átmenet egy munkából a másikba, s ami szépség a -világon van: mind egy-egy munka emlékoszlopa.</p> -<p class="center">* * *</p> -<p>Nagyapám átimádkozta életét, apám átremélte, én tudomásul -veszem.</p> -<p class="center">* * *</p> -<p>A felelősségtől mindig féltem, tán mert kötelességek dolgában -eléggé aggodalmas vagyok. E félelem inkább ösztönszerű volt, mint -tudatos, mig egyszer a következők nem estek meg velem. Karonülő kis -fiammal igyekeztem a nyaralói villamos felé, s bolondjába, pesti -ember módjára, szaladni kezdtem, hogy a kocsit elérjem, – -szaladtam, megbotlottam s elestem. Hogy megingás és esés közben mit -éreztem, mit gondoltam, mitől tartottam és min mesterkedtem, az nem -<span class="pagenum"><a name="Page_12" id= -"Page_12">-12-</a></span> tartozik ide – de ösztönszerű, s a -rettegéstől ügyessé és czélszerüvé tett kapkodásaim közt, melyekkel -a kis fiut ugy igyekeztem tartani, hogy esésem közben kár ne essék -benne, világosan megláthattam, hogy a különben értelmes, korához -képest okos és számos esésben és zuzódásban tapasztalt és -meggyávult kis ember a legtökéletesebb gondatlansággal és -nyugalommal ül karomban, minden ijedség és minden védekezés nélkül, -noha jól látja, hogy elzuhanóban vagyunk. Hirtelen sziven kapott az -átértés, hogy e kis teremtésnek élete, szervezete, teste-lelke, -mindene rajtam épült – azon a föltevésen, hogy én vagyok e világon -a legbölcsebb és leghatalmasabb lény, kinek szava a legszentebb -igazság, s kinek karja mindig és minden körülmények közt, a -legérthetetlenebb helyzetben is föltétlenül bátorságos menedék és -biztos támaszték. Ekkor futott végig a hátamon s ült ki hideg -verejtékkel homlokomra először lesujtó, aránytalan és eltörpítő -hatalmával a felelősség.</p> -<p class="center">* * *</p> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_13" id= -"Page_13">-13-</a></span></p> -<p>Ha a gyerekek tudnák, hogy a nagyok mily gyerekek!</p> -<p class="center">* * *</p> -<p><i>Gnóthi szeauton</i> – mintha ez oly könnyű volna, még azzal a -másodkézből való Énnel szemben is, ki érzékeim révén tudomásomra -jut! Van egy közmondás az önző emberről, hogy első előtte az Én, -aztán megint az Én, majd még mindig az Én, azután jő a Semmi, s -mind ezek után következik a Te meg az Ő. Ez igy lehet -erkölcsiekben, de abban az érzékleti tanfolyamban, melynek neve -tudatosság, a sorrend éppen a megforditott, s a legnagyobb egoista, -a gyerek, mindenekelőtt a Semmivel ismerkedik meg, majd -elkövetkezik a Te meg az Ő, s csak nagysokára, másfél vagy két éves -korában kezd elméjében földerengeni az Én. S a kurzus ilyetén -beosztásának végzetes következménye van: az, hogy minden teremtett -állatok s minden ismerőseim közül legkiváncsibb magamra vagyok, de -legkevésbbé magamat ismerem. Mert az emberek megismerésére való -ábéczémet másokról való tudomásaimból <span class= -"pagenum"><a name="Page_14" id="Page_14">-14-</a></span> alkotom -össze; az embereket abból ismerem, hogy’ és mint járnak, beszélnek, -öltözködnek, milyen a hangjuk, nézésük, irántam és másokhoz való -viselkedésük. Ezzel az ábéczével szakasztott ugy járok, mint a -nyelvvel; mint ahogy gondolatok helyett szavakban gondolkozom (ezt -kitünően vette észre Fritz Mautner, bár nem ő látta meg először), -azonképpen az emberekről is az ő valóságuk helyett az ő külsőségeik -ábéczéje szerint gondolkozom. Mire eljutok a tudatosságnak oly -magas fokára, hogy magam felől kezdjek gondolkozni, addigra ez az -ábéczé már végkép beleevődött idegeimbe. Már pedig e másokról -lefejtett ábéczével csak igen bizonytalanul olvashatok magamban – -magamban, kiről egészen más természetü adataim vannak, mint -másokról; magamban, kinek cselekvéséről, járásáról, hangjáról, -beszédéről, nézéséről s ezer egyéb külsőségéről sohasem lehet olyan -objektiv képem, mint a másokéról. Másokat egyszerüsitve látok, nagy -vonalakban; fölszinesen, de teljesen, mint a messziről nézett erdős -hegyhátat. De magammal szemben az erdő <span class= -"pagenum"><a name="Page_15" id="Page_15">-15-</a></span> legközepén -állok, s a sok fától nem látom az erdőt. E keserves fogyatékosság -lehet oka némely betegesen értelmes embernél az ő beteges -hiuságának. Anélkül, hogy magát másoknál többre tartaná, sőt talán -mert rosszat és bántót sejt magáról: az őrülettel játszó -kiváncsisággal tanulmányozza magát, kisérletez magával, s lesi és -kémleli: hogy’ hat másokra, s e másokban milyen kép és milyen -vélekedés él róla.</p> -<p class="center">* * *</p> -<p><i>Gesichtsentrée</i>jok van, mondták a régi pesti -mulatóhelyeken a kiváltságosokra, kiknek fizetség nélkül szabad -bejárásuk volt, s a jegyszedő nem követelte tőlük a bilétát, mert -rájuk ismert ábrázatukról. A szép emberek ilyen -<i>Gesichtsentrée</i>val születnek világra.</p> -<p class="center">* * *</p> -<p>Mire megtanulod, hogy kiabálnod kell, hogy észrevegyenek, -addigra elveszted a hangodat.</p> -<p class="center">* * *</p> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_16" id= -"Page_16">-16-</a></span></p> -<p>Jó ember vagyok: nem haragszom arra, akit megbántottam.</p> -<p class="center">* * *</p> -<p>Nincs könnyebb, mint megbocsátani, s nincs nehezebb, mint -belenyugodni abba, amit megbocsátottunk.</p> -<p class="center">* * *</p> -<p>Az erkölcsi parancsolatok igen ravaszul vannak megfogalmazva: -második személyben. Ne lopj – vagyis <i>te</i> ne lopj; lopok én -kettő helyett.</p> -<p class="center">* * *</p> -<p>A bölcs a férfi s a nő közt való viszonyt nézi; a moralista a -férj s a feleség közt valót. A bölcs a gyermeket, a moralista a -törvényes vagy törvénytelen gyermeket. A bölcs a szerelmet, a -moralista a tilos vagy törvényes szerelmet. Egy ostromlott várban a -Dumas fils igazságainak javarésze értéktelen volna. A bölcs, ha -ethikus, az erkölcscsel foglalkozik. A moralista az erkölcsökkel. S -ez a több sokkal kevesebb.</p> -<p class="center">* * *</p> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_17" id= -"Page_17">-17-</a></span></p> -<p>A moralista gyáva, mert mikor megüt, arra számít, hogy -diskvalifikált arra, hogy visszaüthesd.</p> -<p class="center">* * *</p> -<p>A moralistának az emberek iránt való érdeklődését a káröröm -fűti.</p> -<p class="center">* * *</p> -<p>Ne irigyeljük szegénytől: a káröröm a szegény ember öröme.</p> -<p class="center">* * *</p> -<p>Nincs szebb az emberi testnél, kivéve, ha lyukas nadrágból -látszik ki.</p> -<p class="center">* * *</p> -<p>Okos ember: azt mondja, amit én.</p> -<p class="center">* * *</p> -<p>Kilenczven évet élt – micsoda egoista lehetett!</p> -<p class="center">* * *</p> -<p>Annyira már el kellett volna jutnunk, hogy valamint -hivatalunkban biztosítottunk magunknak három-négy hetet szabadot és -munkátalant: <span class="pagenum"><a name="Page_18" id= -"Page_18">-18-</a></span> egész életetünknek is legyen efféle -szabadságideje – néhány esztendő, mikor könnyelműek lehetünk és -bolondokat tehetünk büntetlenül s következmények nélkül.</p> -<p class="center">* * *</p> -<p>Mulatságos és megalázó megfigyelni, hogy pénzszerzéshez nem kell -értelmesség, még csak polgári okosság sem. Akárhány embert ismerek: -nagy vagyon urát és megszerzőjét, aki egyszerüen buta – nemcsak, -hogy nem értelmes, de ostoba is. Vannak alsóbbrendü állatok, -akiknek ha kiszedik agyuk velejét: nyugodtan élnek és kereskednek -tovább. Pénzszerzéshez, ugy látszik, elég ilyen állatnak lenni.</p> -<p class="center">* * *</p> -<p>A konfortáblis lónak annyival jobb a dolga, mint nekünk, munkás -embereknek, hogy ellenző van szeme mellett, s nem lát jobb életet a -magáénál. Ha álltában elszundikál vagy elgondolkozik, bizonyára -nincs elragadtatva életétől, de mindenesetre azt gondolja: «ilyen -az élet, jobb volna megdögleni». Ha <span class="pagenum"><a name= -"Page_19" id="Page_19">-19-</a></span> azonban látna és -összehasonlítana, azt gondolná: «kutyának való az ilyen élet; meg -tudnám gyilkolni, akiké jobb».</p> -<p class="center">* * *</p> -<p>Az amerikai embernek az a titka, hogy teljesen azonositja magát -azzal, amit cselekszik. S nem mindazonáltal, hanem éppen ezért tud -oly könnyen mesterséget változtatni s ma éppoly veszekedetten -bankárkodni, mint amily veszekedetten vargálkodott tegnap.</p> -<p class="center">* * *</p> -<p>A siker titka: megvetni az embereket, de számba venni őket; -senkit sem tartani nagynak, de senkit se venni kevésbe.</p> -<p class="center">* * *</p> -<p>Vannak, akik egyre a <i>holnap</i>ban élnek, a <i>máshol</i>ban -s a <i>máskor</i>ban, s a <i>mostan</i>t, az <i>itten</i>t s az -<i>ezt</i>et lerázzák magukról, sietve és idegesen, mint valami -utolsó akadályt – s mégis: a <i>ma</i> ellen azzal narkotizálják -magukat, hogy ézsaui módon eladják egy tál <span class= -"pagenum"><a name="Page_20" id="Page_20">-20-</a></span> lencséért, -egy pillanatnyi nyugalomért vagy haladékért mindenestül a dicső -<i>holnap</i>ot.</p> -<p class="center">* * *</p> -<p>Mi a legnehezebb munka? Az, amit elvégezni eszébe sem jut az -embernek, vagy amihez lusta vagy ami derogál neki. Herkulesnek nem -nehéz herkulesi munkákat elvégeznie, de csak halála után jut az -istenek közé. Aki már életében boldogulni akar, annak sem -röstellenie, sem szégyellenie nem szabad a pisliczár munkát. Egy -fényes tehetségű és fényes pályát befutott férfi mesélte el egyszer -a pályafutása titkát. Kis legénykoromban, ugymond, egy nénikémnél -laktam, ki jól bánt velem és szivesen megfőzte kedves ételemet, a -töltött káposztát. De én ezt az ételt ugy kedvelem, ha van benne -egy kanál tejfel. A nénikém többnyire lusta volt egy kanál -tejfelért lemenni a pinczébe. Én azonban sohasem voltam lusta, én -mindig lementem egy kanál tejfelért a pinczébe – s ez a pályám -titka.</p> -<p class="center">* * *</p> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_21" id= -"Page_21">-21-</a></span></p> -<p>Hány emberrel megesik, hogy mint festő vagy író vagy politikus -vagy tudós korán és hirtelen eljut bizonyos helyre, de aztán -megáll, s néha még ezt a helyet is elveszíti. Ez azt mutatja, hogy -az ember mindig megkap és elér annyit, amennyi tehetségének kijár, -de ennek megtartásához vagy ennél többhöz már külön tehetség kell. -Egy munkáért az élet csak egyszer fizet.</p> -<p class="center">* * *</p> -<p>Aki tehetséges ember létére nem vitte semmire, csak magára -vethet. S igazsággal panaszkodnia sem szabad. Azzal, amit el nem -ért, vesse össze azt, amit elmulasztott, ami alól kibujt, ami elől -kitért s amitől megkiméltetett. A mérleg futja.</p> -<p class="center">* * *</p> -<p>Hányan nem tudják akarni, amit szeretnének!</p> -<p class="center">* * *</p> -<p>Az akarat nélkül való ember legjobb esetben annyira viheti, mint -Dalton, a szinvakság <span class="pagenum"><a name="Page_22" id= -"Page_22">-22-</a></span> felfedezője: megcsinálja a fogyatkozása -elméletét, de segíteni nem tud rajta.</p> -<p class="center">* * *</p> -<p>Vannak, akik igen szeretnének vakmerőek lenni. Csak nem -mernek.</p> -<p class="center">* * *</p> -<p>Félek, hogy becsuknak, annyira el tudom képzelni a sikkasztó -lélekállapotát. Rég megvan az az elméletem, hogy a legtöbb -elhibázott élet kezdeteiben öngyilkosságra rendeződött be; az -embere addig gondolta, hogy: legföljebb megölöm magamat, mig aztán -a <i>legföljebb</i> bekövetkezik, de a <i>megölöm</i> magamat -elmarad. Mivelhogy a <i>legföljebb</i>ig eljutni, vagyis életüket -elhibázni sokkal könnyebb, mint életüket helyrebillenteni vagyis -megölni magukat. A mi tipikus sikkasztónknak, a vármegyeinek, -bizonyára nem a bűneire rábukkanó alispán mondja legelőször, hogy: -öld meg magad, ez a legegyszerűbb megoldás. Bizonyára mindegyiknek -<span class="pagenum"><a name="Page_23" id= -"Page_23">-23-</a></span> kezdettől fogva ott a zsebében a -revolver, hogy kéznél legyen, mikor jön a rovancsolás.</p> -<p>Minden sikkasztó afféle ébrenálmodó ideológus, akinek tudatában -elmosódik, vagy ingadoz az élet s az ábránd közt való mesgye; rokon -a költőkkel, prófétákkal és mártirokkal, akik szintén álmaik -szerint akarják elrendezni az életet. Az első gondolat ez lehet: ó -élet, mennyire külömbözöl az én ábrándjaimtól! A második: még a -halál is jobb az ilyen életnél! Ezek a merev alapvonalak; ezekre -fonódnak a hajlékony és szeszélyes arabeszkek. Például: csak egy -évig szeretnék kedvem szerint élni, aztán nem bánom, jöjjön a -halál! Vagy: bolond, aki becsületesen él; egyszer csak jön a halál, -aztán mi haszna volt a becsületességének?! A lelket két part közt -hányja a hab: az egyik az élet, amely rossz, pedig jogom volna -arra, hogy jó legyen – a másik a halál, amely elkerülhetetlen, de -hatalmamban áll, hogy időhatárát legalább egy irányban kedvem -szerint tologathassam. Igy támad a gondolat: halállal orvosolni meg -az életet; rövidebb élettel váltani meg a jobb életet; <span class= -"pagenum"><a name="Page_24" id="Page_24">-24-</a></span> az élet -egy részével fizetni azért, hogy a másik része ábrándjaim szerint -alakuljon.</p> -<p>Azt hiszem, arra a legkevesebb sikkasztó számit, hogy bűnére nem -bukkannak rá; csak úgy tesz, mintha ebben biznék, ezt a reménységet -csak elhiteti magával. Ellenben bizonyos, hogy minden egyes -tételnél, ha egy forint huszonkét krajczárt vág zsebre s ha -háromezernégyszáztizenkét forintot könyvel el hamisan: mind -erősebben érzi, hogy simán már nem igen fog lebonyolódni a dolog; -szerencsére egy golyóval az egész csomót átlőhetni. Szóval: egész -ábrándprogramm tárul igy a gyenge lélek elé; tiz, tizenhat, isten -tudja hány ponttal, melyek közt egyik vakmerőbb, egyik -lehetetlenebb, egyik megvalósíthatatlanabb s az embere gyenge -lelkéhez aránytalanabb a másiknál – úgy hogy végtére az egész nagy -terjedelmű programmból csak az első, mert a legkönnyebb pont -váltódik be: a sikkasztás. A többin megtörik a sikkasztó ereje. -Sikkasztani könnyű, de meghalni nehéz; az ilyen gyenge bűnös afféle -koczaturista, aki föl tudott kapaszkodni a hegyre, mert fölmenni -könnyű, <span class="pagenum"><a name="Page_25" id= -"Page_25">-25-</a></span> de nem tud lemászni róla, mert lemászni -nehéz. Persze, ezt csak akkor veszi az ember észre, mikor már fönn -van.</p> -<p class="center">* * *</p> -<p>Mi a legnagyobb kegyetlenség? Megmondani az igazat annak, aki -úgyis tudja.</p> -<p class="center">* * *</p> -<p>A csősz lövöldözhet, Carvernak csak találnia szabad.</p> -<p class="center">* * *</p> -<p>Az első osztályú férfi magától értetődően megköveteli az -asszonytól a szerelmet s barátjaitól a girót.</p> -<p class="center">* * *</p> -<p>Gondolja meg minden megunt kedves és elhagyott barát, hogy -senkinek szivébe a lelkiismeretén át visszajutni nem lehet.</p> -<p class="center">* * *</p> -<p>Ahol a csikó egyszer megbotlott, ott ló korában is meghorkan. -Hamar megszokod, hogy megsüvegeljenek, s ha kiváló férfiak s -<span class="pagenum"><a name="Page_26" id= -"Page_26">-26-</a></span> szép asszonyok elkényeztetnek, s jók és -kedvesek hozzád: hamar megtanulod érezni magad s ehhez képest -viselkedni is. De volt tanáraidnak ekkor is megzavarodva köszönsz, -s az asszonynyal szemben, ki leánykorában nem szeretett viszont, -nem találod meg hangodat s önbizalmadat.</p> -<p class="center">* * *</p> -<p>Az ábrándozó ember, azt tartják, megszokja a könnyű és fáradozás -nélkül való győzedelmet; elgondolásaiban kielégülést talál, – ha -tán nem is teljeset, de mindenesetre akkorát, hogy lustaságában s -renyheségében inkább a kielégülés e tökéletlen, de kényelmes -módjához forduljon a valóságos elérés fáradságos módjai helyett. Ez -mélyen járó megfigyelés, és nagyjában a dolog igy is áll, de talán -nem egészen. Az ábránd, az elképzelés és elgondolás néha olyan -jogczimek és szerzett jogok érzetét vési az idegekbe, melyekre a -valóság támasztékot nem adott, s az akaratnak s a leleménynek nincs -hatalmasabb ösztökélője a jogczimnél s a szerzett <span class= -"pagenum"><a name="Page_27" id="Page_27">-27-</a></span> jogoknál. -«Vágyakodásimból»… jut eszembe egy régi versem:</p> -<div class="poem"> -<div class="stanza"><span class="i0">Vágyakodásimból, -elgondolásimból<br /></span> <span class="i0">Te leány, egymáshoz -közünk van örökre,<br /></span> <span class="i0">Nem tudom elhinni, -hogy te ne tudj róla,<br /></span> <span class="i0">Nem tudom -elhinni, hogy téged ne kötne!<br /></span></div> -</div> -<p>S aki ezt nem tudja elhinni, az nem is tud ugy viselkedni, -mintha hinné; az akarást pótolja benne a dacz és a megszokás.</p> -<p class="center">* * *</p> -<p>Nagy férfiak életrajzát a szeretőiknek kéne megirniok.</p> -<p class="center">* * *</p> -<p>Annyi legalább bizonyos, hogy senki annyi szunnyadó s gazdája -előtt is rejtett értéket ki nem csal a férfiból, mint az asszony, -akinek tetszeni akar, s a szerelem, amely áthatja. Viszont a -legfegyelmezettebb férfi sem tud ura lenni, a szerelmi lankadások -óraiban, rossz kedvének s rossz tulajdonságainak. Férfi, még a -legélesebb eszű is, férfiról csak közvetve s következtetéssel -itélhet; <span class="pagenum"><a name="Page_28" id= -"Page_28">-28-</a></span> az asszonynak, még ha nem is lélekolvasó, -okmányok s adatok állanak rendelkezésére.</p> -<p class="center">* * *</p> -<p>Férfi és nő közt ugynevezett önzetlen barátság nincsen. Még -pedig azért nincs, mert nő is szerepel a dologban. Nem mivel két -külömböző nemü emberi állat kerül össze a játékban, hanem mivel -ezek közül az egyik nő, azaz olyan állat, akinek nincs tehetsége a -barátságra. Vagyis: férfi és nő közt ugyanazért nem lehetséges -barátság, amiért nő és nő közt nem lehetséges – nem azért, mert -hamar elkövetkezik a nap, mikor nem olvasnak tovább, hanem azért, -mert, mondom, a nő egyáltalában nincs együtt-olvasgatásra -berendezkedve. Nekem erős és sötét gyanakvásaim vannak a körül, -hogy ez miért van így, de mióta minden kis lyány elolvasta titokban -a derék Willy ismeretterjesztő munkáit, nem tudok elfogulatlanul s -arra számitva irni, hogy ugy sem értik meg szegénykék. Csak pedzem, -hogy e titok kulcsát hol keressétek. Ott, hogy a férfiak nemcsak -arról nevezetesek, hogy <span class="pagenum"><a name="Page_29" id= -"Page_29">-29-</a></span> közöttük erős barátságok vannak, sőt a -legszoknyavadászabb férfi sem tud férfitársaság nélkül élni, hanem -arról is, hogy mentül férfibb a férfi, annál kevésbbé tudja -megérteni azokat a szegény szerencsétlen férfitársait, akik -férfiakhoz is tudnak vagy csak férfiakhoz tudnak lírai -költeményeket irni. A nőknél megfordítva van: utálják egymást, de -nem testre; a leglángolóbb asszonyi verseket Sappho irta, s nem -férfiakhoz; a leánybarátság s az anyai szeretet sem egyéb, mint -szerelem, s a nő élete vagy csupa szerelem, vagy nem élet.</p> -<p class="center">* * *</p> -<p>Rendszerint nem is tudjuk, mennyire igaz, amit pletykálunk.</p> -<p class="center">* * *</p> -<p>Vannak asszonyok, akikről még nem szabad beszélni, s vannak, -akikről már nem érdemes. Némely asszony csudálatos gyorsan futja -meg ezt az utat.</p> -<p class="center">* * *</p> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_30" id= -"Page_30">-30-</a></span></p> -<p>Asszony mondta: Ne legyen az uramra féltékeny. Akit nem -szeretünk, annak csókját leveszi rólunk a mosdóvíz.</p> -<p class="center">* * *</p> -<p>Az asszonyok a csúnya asszonyokat nem szeretik, mert csúnyák, s -a csinosakat nem szeretik, mert csinosak.</p> -<p class="center">* * *</p> -<p>Az asszony az apagyilkosságot is megbocsátja, ha értte követték -el.</p> -<p class="center">* * *</p> -<p>Lelkében minden asszony katholikus.</p> -<p class="center">* * *</p> -<p>Az asszony azt a kedvesét szereti a legjobban, aki őt egy -másiktól hóditotta el.</p> -<p class="center">* * *</p> -<p>Az asszonynak két dolog iránt nincs érzéke: a maga kötelességei -iránt s a más kötelességei iránt.</p> -<p class="center">* * *</p> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_31" id= -"Page_31">-31-</a></span></p> -<p>Ajánlom minden férfinak, aki töprenkedve találgatja a női lélek -nyitját s minden egyes esetnél értetlenül áll a nagy titok előtt, -melynek neve asszony: ajánlom, hogy minden egyes esetben gondolja -el, mit tett volna ő annak az asszonynak helyében. Száz eset közül -százban azt találja majd, hogy szakasztott ugyanúgy cselekedett -volna, s az asszonynak <i>az</i> a titka, hogy egészen olyan ember, -mint a férfi.</p> -<p class="center">* * *</p> -<p>Az csak a férfi rabszolgatartó ostobasága, s nem a nő rabszolga -rosszasága, hogy az asszonynak alakoskodnia kell, s hóditania úgy -kell, mint a régi lovagoknak: lebocsátott sisakrostélylyal. Ha -csalódunk: az asszony nem csalt, csak levetette az inkognitót, -melyet a mi szultáni ostobaságunk erőltetett rá.</p> -<p class="center">* * *</p> -<p>Aki azt állítja, hogy a nő éppugy ember, mint a férfi, ezzel még -nem állította, hogy, mint a rab népeken, a nőn is meg ne éreznék az -évezredes kiskoruságban tartottság. Gondoljuk csak el, hogy nem is -rendkivüli <span class="pagenum"><a name="Page_32" id= -"Page_32">-32-</a></span> s nem is elképzelhetetlen olyan nő, ki -soha, életének egy pillanatában sem volt egyedül, magában. Micsoda -lelki világa lehet az ilyennek?</p> -<p class="center">* * *</p> -<p>Asszony mondta: Ne bánjon velem rosszúl – én nem tudom szeretni, -akit gyűlölök!</p> -<p class="center">* * *</p> -<p>Én meg nem tudom gyűlölni, akit szeretek – s ez a szerelemben a -legszomorúbb kiszolgáltatottság.</p> -<p class="center">* * *</p> -<p>Nem hogy mit <i>akarsz</i>, de hogy mit <i>nem akarsz</i>, ebben -áll az élet, melynek csak egy czélja van: elkerülni a -fájdalmat.</p> -<p class="center">* * *</p> -<p>Van Péterfy Jenőnek egy rettenetesen pontos szava. Plátóról -írja: «A fogalmi világ szép rendjében lelkünk elmerül, s erősödve, -<i>nyugodtabban tűri az életet</i>, mint mikor valami <span class= -"pagenum"><a name="Page_33" id="Page_33">-33-</a></span> tökéletest -látott…» Mikor kivégezte magát, levelet találtak nála, s az is így -kezdődött: «<i>Nem tudom tovább tűrni az életet…</i>» Az életet -<i>tűrni</i> kell, ez a legveleje.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_34" id= -"Page_34">-34-</a></span></p> -<h2>TEMETŐJÁRÁS.</h2> -<p>Én: irtózom a haláltól. A másokétól még jobban, mint a -magamétól. Testi utálatot kelt bennem, és, ami ezzel iker: -megvetést. Megaláztatásnak érzem a halált, mely csak élhetetleneket -s értékteleneket érhet, s mondhatatlanul megcsökkennek előttem a -nagy emberek, ha meghalnak. Valaki, aki többé nem számit. Hogy’ -lehetne az nagy ember?</p> -<p>Mentül több halált érek meg, annál jobban gyülölöm az életet. -Mert mind világosabban látom, hogy a halál nem megszakitja az -életet, hanem az élet megkezdi a halált. Nem pitvara a kriptának, -hanem már maga a kripta. Az a tudat, hogy a halál műhelye, -megutáltatja velem a világot. S az a tudat, hogy mind halandó, -lenézeti velem az embert. <span class="pagenum"><a name="Page_35" -id="Page_35">-35-</a></span> Vajda János hősnek itélte az embert, -mert tud élni, mikor tudja, hogy meg fog halni. Én ezt a -tiszteletet nem érzem, ha százszor eltökéllem, sem tudom érezni. -Hiába, csak az a hős, aki győz. Hős volna az ember, ha lebirná a -halált. De így? Nincs az a hős és ártatlan vértanu, aki furcsa, -szánalmas, utálatos, tehát, mindent összevéve, nevetséges ne volna, -mikor a puskagolyótól egy félszeget ugrik, vagy az akasztófán -kiölti a nyelvét. Az egész élet <i>egy</i> ilyen félszegség. -Furcsa, szánalmas, utálatos, nevetséges, a halál előre küldött -szorongásától veritékes. Undorodom tőle, tőletek, magamtól. -Meghalsz, gazember, gondolom magamban, ha rossz és hatalmas embert -látok. Meghalsz, majom, gondolom magamban, ha szép és boldog embert -látok. Meghalsz, szegény féreg, tulajdonképp már meg is haltál; -baj, csalódás, korai vénség, betegség, nyomoruság: mind már a halál -kikészitő rothadása volt – ezt gondolom, ezt érzem, ezt didergem -magamban, ha szegény, szerencsétlen, alulmaradt embert látok. Ezt, -mindig ezt.</p> -<p>Minden lehúnyó este, minden fölvirradó <span class= -"pagenum"><a name="Page_36" id="Page_36">-36-</a></span> hajnal -mélyebben vájja belém a halál tudatát. Mindenért, amiről minden -földerülő nappal biztosabban tudom, hogy az élet megtagadja tőlem, -egyre ocsmányabb kárörömmel kárpótol a tapasztalás, hogy azok is -megvénülnek és elpusztulnak, akik mindent elérnek. Megdöglötök, -elrothadtok, gondolom magamban röhögve. Jó, becsületes, irigységet -nem ismerő ember vagyok, s mégis ezt gondolom. Ha az élet csakugyan -élet volna, nem ronthatna meg igy, nem aljasithatna le ennyire egy -jó, becsületes, irigységet nem ismerő embert. Csakis úgy teheti, -hogy át van itatva a halál rondaságaival; hogy élet nincs is, csak -születés van és halál van, s menten a születés után megkezdődik a -halál, a romlás, az elbüzhödés. Hogy mindennap uj ráncz, hajunk -hullása, erőnk megrokkanása mutassa a végét. Hogy minden egyes -nappal egy-egy régi kedves álom ágaskodjék az ellen, hogy ezentul -is tovább szőjem – hiába szövögetsz, ugymond; láthatod, hogy -kifogytál az időből, s már rá sem érsz, hogy én valóra válhassam! -Ha a természetben egy csöpp szemérem volna, <span class= -"pagenum"><a name="Page_37" id="Page_37">-37-</a></span> nem oltott -volna belénk annyi eszméletet, hogy e kegyetlen csalását meglássuk. -De nem szégyelli magát, mert buta. Tombol, kéjeleg a gonoszságban, -orrunk alá dörgöli a halált, nekünk embereknek legjobban, mert a -világ minden teremtett állatai közül mi tudnók legjobban, hogy mily -csoda dolog volna az élet, ha volna a világon élet. Mi szükség volt -megtudatnia, hogy mindnyájan halandóak, életünk rendjén egyre -haladóak vagyunk? A föld enélkül is foroghatott volna, mi enélkül -is meghalhattunk volna. Az ő gyilkos törvényei igy is uralkodhattak -volna, de, ha már megszülettünk s élet nem vár ránk, legalább -részünkül jutott volna az élet délibábja. Igy semmink sincs, és, -tudván, hogy életünk nem élet, a föld szinén is temetőben -járunk.</p> -<p>Ám, azt hiszem, maga a temető még olyan időkből való, mikor az -ember nem volt bizonyos a halálban. Véletlen balesetnek nézhette, -mely eddig ugyan mindenkit elért, de nem bizonyos, hogy ezentul is -igy lesz. Mig a halál az ő rothatag lehével átfülleszti az -<span class="pagenum"><a name="Page_38" id= -"Page_38">-38-</a></span> életet, az ember az ő vad, az ő -isten-ember előtt jogos élhetnékjével az életet át próbálta vinni a -halálba. Bár ne tette volna! Vagy valami jobb, csöndesebb, -sikkasztóbb módot talált volna erre, mint a temető borzalmas -durvaságát! Ha valahogy ki tudta volna hazudni a halált -tudomásunkból; ha gondos összeesküvésben iktatnánk ki az életből -mindent, ami a halálra emlékeztet, mint ahogy fürdőhelyeken éjjel, -titokban lopják temetőbe a halottakat, hogy a vidám vendégek ne -tudjanak róla! A halottakat, hiszen ugy sem segithetünk rajtuk, -minden mód el kéne tenni láb alól; tetemüket elhamvasztani, nevüket -kitörülni, képüket elpusztítani, s minden nemzedéknek, ha már -megszületik, ujra kellene próbálnia megkezdeni az életet.</p> -<p>De az emberiség kötélidegzetü pásztorcsorda volt; ha valahol -kimivelődött, menten rajtaütöttek a friss baromiságú népek, s az ő -vad babonáikat hagyták benne szokásainkban s szertartásainkban. -Mily szörnyüséges megmarczangolása idegeinknek a temetés! Nyilván -akkor állapodott meg, mikor a paraszti emberiség még kivánta a -fájdalmat, <span class="pagenum"><a name="Page_39" id= -"Page_39">-39-</a></span> mint ahogy ma a parasztember a -kapadohányt kivánja, meg a paprikát és a hagymát. Nem elég maga a -halott, még ki is kell teriteni, még a gyertyafénynek, a gyászos -szineknek, a fojtogató zsolozsmáknak kinzásai is kellenek, csak -hogy jól meggyötörjük magunkat! S mindezeken felül a temető. Ez az -emlékeztető raktára a halálnak. Ez a rothadás kertje. Hogy ez mire -való! Nem tudok ennél rettenetesebbet, ökrendeztetőbben utálatosat, -lesujtóbban magalázót. Hogy’ szabad annak nyomának maradni, annak a -vérlázító elviselhetetlenségnek, hogy aki tegnap volt, az ma már -nincsen?</p> -<p>Nem tudom, mindenki ugy van-é ezzel, de én, ha valaki elmondja -előttem, mit ebédelt, egyszerre mintha a hasának üvegfala támadna, -rétegenkint ott látom benne poshadni és savanyodni az egész -ételsort. S így vagyok a temetővel is. Mellette elmenet mintha -keresztmetszetben látnám, s ott látnám a föld gyomorban, ahogy -bezabálta őket, a sirok vaczkaiban gémberedni, férgesedni s -elgennyedni a halottakat. Kegyelet? Elmerülés? Talán megenyhülés -is? <span class="pagenum"><a name="Page_40" id= -"Page_40">-40-</a></span> Nem, nem; csakis utálat, csakis -kétségbeesés, csakis düh és lázadás; valami vad, háborgó, az élet -semmi balságával szemben nem érzett boszuvágy, s mikor a sir -dombjánál állok, s ott tudom – nem: ott látom magam alatt egy-két -kéznyujtásnyira a rothadni ledugott dögöt, aki nemrég ember volt, -kedvesem volt vagy barátom volt, s aki tulajdonkép még ma is az, -aki volt, ugyanazon testi valóságban: ó, akkor nemcsak, hogy -megértem a sirfertőzőket, akkor azt nem értem, hogy közömbösen vagy -szent érzésekkel tudunk járni a sirok felett, hogy meg nem -vadulunk, hogy fel nem bőszülünk, s nem a temetőbe tesszük át -tivornyáinkat, s nem a sírokra nászágyainkat – csak azért is, csak -azért is, csak azért is!</p> -<p>Irtózom a haláltól, s csak azt az egy jót tudom benne, hogy, ha -már megvan, legalább engem sem kimél meg s én is meg fogok halni. -Sokáig ugy sem birnám, hogy egyre elnézzem, s minden egyes nappal -jobban meg jobban tudjam, inaim megereszkedése <span class= -"pagenum"><a name="Page_41" id="Page_41">-41-</a></span> sugja meg, -álmaim elfakulása, reményeim ellankadása, várakozásaim hitetlenné -válta vájja tudomásomba, hogy én is halandó vagyok. Ha már meg kell -halnom, akkor jó, hogy meghalok.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_42" id= -"Page_42">-42-</a></span></p> -<h2>KILENCZ ÓRA TÁJT.</h2> -<p>Kilencz óra tájt a megfeszített fiatal férfi meggyötrött tetemét -mindenestül megülte a zsibbadság.</p> -<p>Hat órától fogva setétség volt az egész tartományban. Hideg -harmat csapódott le az árnyékba borult kiaszott földre; még akin -ruha volt is, megdermedt ültében vagy álltában. A megfeszítettnek -gyakor böjttől, hitvány tápláléktól, sok virrasztástól lefogyott -mezítelen testét a hidegség, a vérvesztés, a gyötrelem, a -megszakadó inak gyuladása, a vér keringését magakasztó, mellet, -torkot fojtogató függés hozzáfásitották a kereszt fájához.</p> -<p>Csak a feje élt még. Fájt, lüktetett, tehát élt. Kezét, karját -nem érezte már, csak az az érzése volt, hogy kidagadni készülő -szemét <span class="pagenum"><a name="Page_43" id= -"Page_43">-43-</a></span> és halántékát jó volna valamivel -visszaszorítani. És szomjuságot érzett, retteneteset. Megduzzadt s -a láztól cserepes nyelvének és ajkának bőre öntudatlan remegéssel -itta be a levegő harmatját. Nem igen tudott már magáról. Kergetődző -látomásai, a kinnak gyönyörüsége, küldetéses életének felczikázó -képei, a mostani gyötrelmes betetőzésnek repeső ihlete, fény, hang, -forróság, sajgás és didergés: mind belevesztek egy általános -szivárványos szikrázó zúgásba.</p> -<p>Egyszerre föleszmélt. Érzése teljesen elvált testétől, -elkülömbözött a keresztfától. Szakadék szélén érezte és látta -magát, szürke homályban, nedves didergésben, elmondhatatlan -egyedülvalóságban. A szakadék mélyébe-láthatatlanúl feneketlen. -Széle megállhatatlan keskeny. Köröskörül semmi, a mélységben semmi. -Semmi és senki. És nyugtalanság fogta el, mintha valamit várna, -mintha valamitől félne, mintha valaminek híját érezné. Uj érzés -volt ez, amit most érzett először. Teljesen uj érzés, amit sosem -ismert annak előtte. Uj volt, s uj volt a rémület is, mely -megdermesztette, s uj volt a <span class="pagenum"><a name= -"Page_44" id="Page_44">-44-</a></span> szédület, mely megingatta. A -testnek s a léleknek ez összecsukló szorongását nem érezte még -akkor sem, mikor a magas hegyen állott, hová a kisértő vitte volt, -hogy elkápráztassa a világ minden országainak dicsőségével.</p> -<p>Meg akart állani, hátraszegett fővel, de nem tudott. Kivül, -belül nem volt miben megfogódzani. S ez a hiányosság belül még -ijedelmesebb volt, mint kivül. Uj volt, ismeretlen volt, iszonyatos -volt. Mindezen perczig, mióta csak emlékezett: valamitől való -teliség, valamiben való bizonyosság, mindig s mindenben való előre -tudás volt minden érzésének alján. A gyermeki sor derengésében, az -ifju kor rajongásában, a férfiélet higgadtságában, ismeretlenségben -és imádat közepett, üldöztetésben és összeütközésben, csodatételek -közt és megpróbáltatásokban, a templom sokadalmában s a puszta -magánosságában, vizek felett, hegyek oldalán, a nyavalyások -áhitozása s a fejedelmek magasztossága előtt, tegnap Gethsemánéban -lelki elborulásban, ma a Golgotha hegyén testi gyötrelemben, -<span class="pagenum"><a name="Page_45" id= -"Page_45">-45-</a></span> a kereszt alatt roskadva, a keresztre -rászegeztetve, epével megitatva, értetlenektől szidalmaztatva: ez a -bizonyosság, ez a bátorságos maga tudása mindig megvolt benne. S -most egyszerre elveszett.</p> -<p>Hol van? Hová lett?</p> -<p>Keresni kezdte.</p> -<p>Fölkiáltott a homályos magasságba, ahol az égnek kellett lennie. -Lekiáltott a mélységbe, ahol földnek kellett lennie. Sehonnan semmi -felelet. Még viszhang sem. A szakadék pereme pedig, mintha -kifeszített kötél lett volna a semmiség fölött, keskenyedni -kezdett, eltolódni, ingani és hullámozni.</p> -<p>Ujra kiáltott, tompa erőfeszitéssel. Kiáltott jobbra, kiáltott -balra, kiáltott maga körül, mind iszonyodóbban, mind szédülőbben, -mind hörgőbben, mindenfelé, valamerre csak világnak kell lennie, s -a világ felett úr az Örökkévaló.</p> -<p>Az Örökkévaló… A homályba szédülőn hirtelen egyet rántott -valami. Valósággal megrántotta, megmarkolta és megrázta, testében, -hátulról, a vállánál fogva, hogy majdnem visszaesett, majdnem -lezuhant bele. <span class="pagenum"><a name="Page_46" id= -"Page_46">-46-</a></span> Eszébe jutott valami. Eszébe jutott, hogy -ő, az Urnak szerelmes fia, kiben az megengeszteltetett; ő, ki -megkereszteltetett a pusztában kiáltó által; ő, kinek eljövetele -megiratott a szent könyvekben s megmondatott a próféták által; ő, -ki lélektől viteték, ördögtől megkisérteték és csodákban hatalmas -vala: hogy ő sohasem szólott, mint Mózes, szemtől-szembe az Urral -és nyilvánvaló látásban; nem homályos beszédek által, hanem az -Urnak hasonlatosságát látván.</p> -<p>Sosem gondolt erre ennek előtte. Soha, egy árnyékkal sem. Soha, -kételkedők közt sem. Soha, megpróbáltatások közt sem. Soha, tünődés -közt sem. Soha a papi fejedelmek, a vének, az irástudók előtt sem. -Soha, egy perczre sem. És most…</p> -<p>A mélységből zúgás hatott fel hozzá, mint valamely tenger -harsogása. S e harsogással egy habban hányódott maga is.</p> -<p>Most, mikor minden elvégeztetett… Most, mikor betelt minden, -ahogy megiratott… Most.</p> -<p>Ha nem szólott vele az Ur szinről-szinre, miképen szokott ember -szólani barátjával; ha <span class="pagenum"><a name="Page_47" id= -"Page_47">-47-</a></span> ez a próba nem bizonyitja az igazság igaz -voltát: igazság-é akkor ez az igazság?</p> -<p>Hátha csak káprázat? Hátha minden csak káprázat volt?</p> -<p>Hátha csak böjtök látomása volt, tünődések megjelenése, álmoknak -tükröződése?</p> -<p>Hátha csak csalódás volt, mint a hideglelősöknél látni? -Becsületes csalódás, jó lélekkel elhitt csalódás, a valóság minden -megfogásaival megfogható csalódás, de mégis csalódás?</p> -<p>A harsogás mind orditóbbra vált, a homályosság mind -fojtogatóbbá, a talaj mind ingatagabbá, a hányódás mind -iszonyatosabbá.</p> -<p>S ha mégsem ő volna ama küldött: kicsoda ő akkor?</p> -<p>S ha élete és megfeszíttetése, minden csodák és minden -beteljesedések mind csak véletlenségek volnának, mert semmire nem -nyomatott rá az Ur szinről-szinre való láttatásának pecsétje: mi -volt akkor ez az élet, mi lesz akkor ez a halál, mi volt mind e -magasztosság s mi volt mind e kínszenvedés, ha nem megváltatása az -emberek fiai <span class="pagenum"><a name="Page_48" id= -"Page_48">-48-</a></span> nak s nem helye váltása az ember fiának -az Ur jobbkeze felől?</p> -<p>Bősz fájdalom nyilalt át rajta. Megint érezte magát, egész -testét, a keresztfán. Egy perczre csak, de e percz alatt, az élet -utolsó nyilallatával: gyanu, gyanu, gyanu czikázott végig kihülő -testén, révülő elméjén.</p> -<p>– <i>Elóhi</i>, istenem! – hördült fel fuldokolva, s vad -erőlködéssel vetett egyet magán.</p> -<p>– Eliát látja, – suttogott a sokaság; – most jő tüzes szekéren, -hogy fölvigye az Urnak jobbkeze mellé…</p> -<p>De nem jött senki.</p> -<p>– <i>Elóhi, elóhi!</i> – kiáltott nagy felszóval a haldokló, – -<i>lama sabaktani</i>, miért hagytál el engem!</p> -<p>Kelet felől fergeteg támadt, hogy a föld megindula s a kősziklák -megrepedezének. Ő pedig kibocsátá lelkét.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_49" id= -"Page_49">-49-</a></span></p> -<p><span class="dropcap">A</span> navarrai királyné novelláinak -elején szerencsés megmenekülésről van valahol szó, melyben -<i>csak</i> a szolgák s egyéb cselédek pusztulnak el a -vizáradatban, gazdáik azonban életben maradnak. Azon időkbeli -szolga vagy cseléd ilyen mesén bizonyára egy perczre sem akadt fönn -– ma egy királyné is meghökkenne rajta. Pedig navarrai Margit már -eretnek volt, tehát gondolkozó ember, – s viszont az ő idejének még -össze-vissza nincs négyszáz esztendeje. Mégse lehet azt mondani, -hogy a világ lassan haladna.</p> -<p class="center">* * *</p> -<p>Egy nagy igazságtevés érzése lappang az emberekben, mikor -mosolyogva nézik azt <span class="pagenum"><a name="Page_50" id= -"Page_50">-50-</a></span> az érthetetlen ellentmondást, hogy -földesurak mentek már tönkre, de ispánok soha, s a kisfizetésü -katonaorvosok közt több a háziúr, mint a nagyjövedelmü -czivilorvosok közt. Alkalmasint jobban tudnak takarékoskodni. S ne -botránkozz meg e hangon, erkölcsös olvasóm, mert nem bizonyos, -hivatalos kiküldetésre nem tegnap mentél-e villamos vasuton, s -vágtad zsebre a fiakkerpénzt? Ez az, amit mellékjövedelemnek szokás -nevezni, s ki tudna megélni a mai világban, ha nem volnának -mellékjövedelmei? Mindenki «csinál magának» egy kis -mellékjövedelmet; akinek valami köze van valamihez, igyekszik azt -hasznosítani, s ahány kézen átmegy valamely dolog, annyi kézen -marad el belőle egy-egy kevés. Lehetne-e megélni a mai fizetésekből -és jövedelmekből? Elbirnák-e az adóterheket, ha csakugyan mindenki -a jövedelme tizenhárom százalékát adná oda adóba? Szolgálhatnád-e -az államot, ha csakugyan nem juttatna többet annál a penészes -száraz kenyérnél, amit törvény szerint adhat? Pénzért és jó szóért -mindent megkaphat az ember, s ez még <span class="pagenum"><a name= -"Page_51" id="Page_51">-51-</a></span> mindig jobb, mintha nem -lehetne megkapni semmit. Az egész társadalom s minden egyese titkos -összeesküvésben él a saját társadalmi rendje ellen, s nem is tehet -máskép, mert különben nem tudná elviselni ezt a társadalmi rendet. -Mi volna a világból, ha a gazdagok csakugyan annyira gazdagok -volnának, s a szegények csakugyan annyira szegények, ahogy lenni -kellene? Hogy’ ne fulladnánk meg a törvények rettenetes hurkaiban, -ha titokban egy keveset nem tágithatnának rajtuk? A világ rendje -szerint az erősebb fölfalja a gyengébbet – s ez rettenetes volna, -ha a gyenge olykor egérutat nem találna. A világban a rablás és a -gyilkolás az eredeti törvény, a lopás már kieszelés, czivilizáczió, -mely a gyilkos törvényt emberibbé teszi. Rablás, szabad lopással -enyhítve: ez bizonyára nem ideális társadalmi rend. De valameddig a -társadalmi rend nem egyéb, mint valamivel komplikáltabb és -differencziáltabb, de alapjában változatlan mása a természet -eredeti kizsákmányoló barbárságának, még mindig jobb a tolvajokkal -enyhített rablóvilág, mint a szigoru <span class="pagenum"><a name= -"Page_52" id="Page_52">-52-</a></span> Catóé, melyben csak tigrisek -és áldozatok vannak.</p> -<p class="center">* * *</p> -<p>A legnagyobb bugris eddig Herbert Spencer volt, és, igaz, a -legnagyobb tudós is. De bugrisnak még nagyobb, semmint tudósnak, -mert még akkora tudós sem tudta bebizonyítani, mint Spencer, hogy -igaza volna akkora bugrisnak, mint Spencer.</p> -<p class="center">* * *</p> -<p>A bugris világ teljes kimerültsége az irodalmon kívül a női -divatban is megmutatkozik. Semmi ujság, semmi czélszerűség, semmi -alkalmazkodás a mához; csupa lélektelen majmolása a Louis -quatorzenak s a Louis seizenek. Megérett az agyonveretésre az olyan -világ, amelyikben már a költőknek s a szabóknak sincs uj -ötletük.</p> -<p class="center">* * *</p> -<p>A jó Ruskin roppantul fölháborodik azon az embertelenségen, hogy -«a legolcsóbb piaczon vásárolok, s a legdrágábbon adom el». Oktalan -harag. Elvégre a piacz ott olcsó, <span class="pagenum"><a name= -"Page_53" id="Page_53">-53-</a></span> ahol a jószág nem kell, s -ott drága, ahol kell; aki ehhez simul, az még igen jó és becsületes -ember lehet; ez, magában véve, nem volna embertelenség, s a -gazdaságban nem is <i>ez</i> az embertelenség.</p> -<p class="center">* * *</p> -<p>Ha a gyomrokat is oly könnyű volna megnyugtatni, mint a -lelkiismereteket, nem volna szocziális kérdés.</p> -<p class="center">* * *</p> -<p>Bizonyos fokig tetszetős az a szocziális igazságtevés, mely a -jövőben s az eljövendő uj rendben a testi s a szellemi munka mai -merev elválasztottságát meg akarja szüntetni. Bizonyos fokon túl -azonban antikollektivista és reakcziós ideál, mert ellenkezik a -kollektivizmus alapjával: a munkamegosztással. A kollektivizmus -azért szükégszerű eljövendő gazdasági és társadalmi fok, mert -szükségszerüen elkövetkező termelési fok; a kollektivizmuson belül -jobban és tervszerűbben lehet munkát organizálni. Hogy egy ember -többféle munkát végezzen, az reakcziós, mert a termelést egy -roppant fokkal <span class="pagenum"><a name="Page_54" id= -"Page_54">-54-</a></span> lejebb szállító gondolat. Nem is -szoczialista követelés ez, hanem anarchista. A jó, a nemes, a -ragyogóan intelligens és csókolnivalóan naiv Krapotkin is effélét -kiván, s emlékirataiban büszkén meséli el, hogy ujságjait ő maga -szedte és nyomtatta, s ez nem ártott sem neki, sem az ujságoknak. -Helyes. De hát a betüket ő maga öntötte-e? A nyomtató gépet ő maga -csinálta-e? S az ólmot s a vasat ő maga bányászta-e?</p> -<p class="center">* * *</p> -<p>A szoczialista agitácziónak nagy fogyatékossága, hogy habituális -savanyusággal történik. A szoczialista agitátornak verbungos -huszárnak kéne lennie, aki tánczol, iszik és bokréta van csákójára -tüzve. Ez még csak hazugság sem volna, mert hiszen ezt akarja a -szoczializmus: tánczot, italt és bokrétát minden anyaszülte -embernek. Engemet legalább mindig elsavanyit, mikor a szépség s a -boldogság meghóditásának ugyanabban a kámzsában s ugyanazokkal a -taglejtésekkel vágnak neki, amivel Savonarola parancsolta -<span class="pagenum"><a name="Page_55" id= -"Page_55">-55-</a></span> máglyára a képeket s a -selyemköntösöket.</p> -<p class="center">* * *</p> -<p>Az a baj éppen, hogy nálunk minden tisztességes ember -szoczialista. Nem a tisztességes emberek azok, akik a dolgokat -nyélbe ütik. Az uj világ majd akkor kezdődik, mikor a -szocziálizmusnak nálunk is lesznek törtetői, tőzsérei, konczlesői, -túlordítói és szemforgatói.</p> -<p class="center">* * *</p> -<p>Furcsa, hogy azokat nevezik álmodozóknak, akik valósággal -személyes ellenségei az álom két elsőszülött ikrének: az Istennek s -a Tulajdonnak.</p> -<p class="center">* * *</p> -<p>Bájosabb szádizmus kevés van, mint azoké a szépségen csüggő -lelkeké, akik a szocziális igazság eljövetelétől a világ -elszürkülését várván, azt kivánják, hogy inkább dögöljön meg a -szegény ember, de a vasárnapi munkaszünet s az esteli boltzárás ne -szakítsa meg a nagyvárosi élet betegesen gyönyörü <span class= -"pagenum"><a name="Page_56" id="Page_56">-56-</a></span> -lüktetését… és így tovább. Fehérruhás lyánykák szurják így ki a -macska szemét, mert azt az aranyos kis kanári madarat féltik tőle. -Nem ugyan kegyetlenségüknek, de félelmüknek egy végtelenül nagy és -előkelő ősét tudom: Heinét, akiben azonban a jó ember erősebb volt -a művésznél, mert bár a kommunizmus eljövetelétől a világ -elkaszárnyásodását várta, <i>mégis</i> kommunistának vallotta -magát, vagyis azt tartotta, hogy inkább dögöljön meg a szépség, de -ne legyen a világon szegény és kitagadott ember. Ó mily igaza volt -e dicső embernek az ő jóságában! S mily érthető volt az ő félelme a -Foruier-féle falanszter-szoczializmus idejében! De a mai Heine -mosolyogva gondolna a hajdaninak félelmére. A mai már nemcsak -eszével, de szivével is tudná, hogy a szegény ember is ember, s ha -a szépség emberi dolog – pedig az – akkor nem kell a szépséget -senki ember fiától félteni. Elvégre a munkások felszabadulása -lesz-e az első felszabadulás a világon? Elvégre az a híres -Medici-világ, mely a renaissanse szépségeinek kitartója volt: nem a -polgári rend hatalomra jutása <span class="pagenum"><a name= -"Page_57" id="Page_57">-57-</a></span> volt-e? S ma már nem -mindenütt ez a felszabadult polgárság uralkodik-e, s nem tágultak-e -mindenfelé, a hajdani vílághoz képest, a szabadság határai, s -vajjon ma kevesebb szépség van-e a világon, mint hajdan volt? -Visszacserélnők-e a vasárnapi munkaszünettől s az esti boltzárástól -annyira féltett mostani nagyvárosainkat a lovagvárak hajdani -romantikájával? A polgárság parlamentjei, igazságügyi palotái, -modern arczképei és lakóházai csunyábbak-e, mint a hajdani várak, a -templomok és szentképek voltak? (Mellesleg mondva: ezeknek -maecenátusa is jórészt polgári volt.) A mostani munkás máris -egyfelől megihlette, másfelől a lehető legteljesebben élvezi a -Gerhart Hauptmann darabjait, a Meunier szobrait, még az Anatole -France ironiáját is. A szoczializmus és a kollektivizmus, ha -beteljesedik s valóra válhatik, a mostani öt-hat százalék helyett -száz százalék művelt, jómódú, tehát művészi élvezetre képes s azt -ilyenformán meg is követelő embert állít a társadalomnak s a -szépségnek, s az egész dolgozó világ, a munkája öregjét -gép-rabszolgákkal végeztető, <i>egy</i> <span class= -"pagenum"><a name="Page_58" id="Page_58">-58-</a></span> áthéni -piacz lesz, hol a vargák az Eszkilosz tragédiáit sugallották és -élvezték.</p> -<p class="center">* * *</p> -<p>Akik a mai világban még polgári politikán dolgoznak, s a polgári -osztályt akarják megteremteni, olyanok, mint a rabkórház orvosa, -aki a beteg akasztófajelöltet szerető gonddal állítja talpra, -csakhogy mentől előbb felköthessék.</p> -<p class="center">* * *</p> -<p>Amerika most azon töri fejét, hogy’ maradhatna meg úgy a -szabadság hazájának, hogy becsuk mindenkit, aki már amerikai -polgár, és kilök mindenkit, aki még nem az.</p> -<p class="center">* * *</p> -<p>Értem, hogy szoczialistáink haraggal nézik a mind erősebb és -nyiltabb ellentállást, melylyel az Egyesült-Államok az Európából -való bevándorlás ellen fegyverbe állanak. De van e dolognak viszája -is. Mert abban meg az amerikai munkásoknak van igazuk, hogy hiába -minden szervezkedésük és jobb sorsra való törésük és eljutásuk, ha -az európai <span class="pagenum"><a name="Page_59" id= -"Page_59">-59-</a></span> hajók szakadatlan ontják a tudatlan, a -nyomorult, az éhbérre is éhes és szervezhetetlen jövevény munkást, -a sztrájktörőt, a bérlenyomót. És bármily dicső dolog, emberi -szemmel nézve, hogy aki otthon kenyeretlen földönfutó, talál a -tengeren túl kenyeret és hazát: haladásnak nem haladás. Az -elégedetlenség s a kétségbeesés <i>otthon</i> szükséges mozgató és -erjesztő; ne legyen szellentyűje kifelé, hanem otthon feszítse a -kazánt megszakadásig Nekünk magunkat kell szerveznünk, nem -Amerikát. Minden egyes kivándorló nem csak egygyel kevesebb munkása -a békés nemzeti termelésnek, hanem egygyel kevesebb katonája is a -fejlődésért folyó polgárháborúnak.</p> -<p class="center">* * *</p> -<p>Hajdan az volt a szabadság, hogy tudjak parancsolni s ne akarjak -engedelmeskedni, – ma az, hogy ne akarjak parancsolni és tudjak -engedelmeskedni.</p> -<p class="center">* * *</p> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_60" id= -"Page_60">-60-</a></span></p> -<p>A szerencsétlen ember mindig igazságtalan, és, mint a vadember a -mennydörgés mögött, balsorsa mögött emberi hatalmat s emberi -rosszakaratot keres.</p> -<p class="center">* * *</p> -<p>Ha a sokaság angyalokból állana, fölösleges volna megváltani, s -az igaz demokráczia nem arra törekszik, hogy az emberek egyformán -nyomorultak legyenek, hanem hogy minden ember Párizsból hozassa -szappanát és Londonból ingeit. Minden megváltásnak azon kellene -kezdődnie, amin a keresztyén kezdődött, mely az embereket -mindenekelőtt megfürösztötte a Jordán vizében.</p> -<p class="center">* * *</p> -<p>Az úr, a született úr, csodálatos erővel hat a szegény emberre. -Tudjuk ezt mindnyájan, kik fogcsikorgatva küzdünk az arisztokráczia -ellen, s már e fogcsikorgatásunkkal meghajlunk, impliczite, az -arisztokráczia előtt. Tudjuk ezt mind, kik megvetéssel nézünk az -elszegényedett úrra, mert e megvetésünkkel elismerjük, impliczite, -hogy az <span class="pagenum"><a name="Page_61" id= -"Page_61">-61-</a></span> úrnak joga van a gazdagságra s a -hatalomra. Tudjuk ezt mind atheisták, kik az Isten helyébe gőgösen -állítjuk a Természetet, s ezzel elismerjük, impliczite, hogy az -uraság valami formája nélkül képtelenek vagyunk elképzelni a -világegyetemet. A paraszt őszintébb mint mi; tudja, hogy van -arisztokráczia, s ehhez képest viselkedik is.</p> -<p class="center">* * *</p> -<p>Nem tudom, nevetséges lett volna-e Beethoven, ha hajlong és -hajbókol herczegek és királyok előtt. De irtózatosan nevetséges -volt, mikor valahol Karlsbadban tüntetően s hogy Goethét méltóságra -tanítsa, odaczövekelte magát összefont karral és szemére húzott -kalappal az út közepére, hogy a szembejövő legmagasabb uraságoknak -kétfelé le kellett térniök az útról. Amit különben a mi Petőfink is -megtett volna, aki egy ízben csak azért is belenézett a napba, s -majd hogy meg nem vakult bele. Ez a dacz s ez a csak azért is való -szembenézés minden hajbókolásnál és hajlongásnál hódolóbb meghajlás -a szembejövők vagy a fönragyogók <span class="pagenum"><a name= -"Page_62" id="Page_62">-62-</a></span> hatalma és jelentősége -előtt, mert azt mutatja ki, hogy <i>van</i> jelentőségük, éppen -mikor azt akarja kimutatni, hogy <i>nincs</i>.</p> -<p class="center">* * *</p> -<p>Azt sem tudom, vajjon Herbert Spencer, aki gyönyörűen kimutatta, -hogy czím meg érdemjel egy sorban áll a vadak üveggyöngyeivel és -madártollaival, nem lett volna-e nevetséges, ha elfogadja a -rendjelet, amivel a német császár megkínálta. De irtózatosan -nevetséges volt, mikor <i>nem</i> fogadta el. Ennek a miértje -mélyen belevág valamibe, amiről a radikális és tudományos alapon -épülő politikai taktikának sohasem szabad megfeledkeznie, hogy -tudniillik, ha kimutattam valaminek erkölcstelen vagy szennyes -okokból és kezdetekből való fejlettségét, még nem következik: sem -az, hogy az ma ne lehetne erkölcsös és tiszta, sem főkép az, hogy -ne lehetne mindazonáltal számba venni való hatalom. S kivált azt -kell számba vennem, hogy e mindenesetre megvolt hajdani jelentősége -az idők során mélyen belevájódott idegeinkbe, s megcsökkenésének -<span class="pagenum"><a name="Page_63" id= -"Page_63">-63-</a></span> tudomása e barázdákat még át nem -símíthatta. Fogyatékos hát az a taktika, mely úgy dolgozik, mintha -az embereknek már érzésükben is benne élne, ami egyelőre csak -tudomásukban él benne.</p> -<p class="center">* * *</p> -<p>Ime, éppen a rendjel – hiába tudod, hogy mi, azért mégis -megneveli önérzetedet; tudomásod hiába berzenkedik ellene: érzésed -lebirja. Azt érzed, hogy vele külömb vagy mint nélküle, s ha ez az -érzés illuzió is: az élet sem egyéb, mint illuzió, s van-e -pompásabb valami, mint a kézzelfogható illuzió? Gyerekkoromban -egyszer otthon a lim-lom között egy fekete pápaszemet találtam, -domborút, nagyüvegűt, melyet ha felvettem, kicsi vézna gyerek -lévén, olyan voltam vele, mint egy megvakult makimajom, de egyben, -mivel az üveg nagyító volt s mindent nagyobbnak láttam rajta, -nemhogy magamat kisebbnek éreztem volna, hanem inkább nagynak, -testesnek, tekintetesnek. Rettenetesen kinevettek érte; magam is -elszörnyedtem, ha a tükörben ilyen fekete <span class= -"pagenum"><a name="Page_64" id="Page_64">-64-</a></span> -pápaszemesen láttam magamat, – mégis szemfájást szinleltem s három -álló hónapon át viseltem azért az érzésért, azért az illuziós, de -mégis meglévő és kézzelfogható érzésért, hogy nagyobb vagyok, mint -amekkora vagyok. Minden rendjel ilyen pápaszem, s nevesse ki bár -maga is magát, aki kapja, mégis boldog vele, mert külömbnek érzi -magát vele, mint nélküle.</p> -<p class="center">* * *</p> -<p>Magához ahhoz, hogy az embernek politikai befolyása legyen, nem -kell sem aktiv, sem passziv választójog. Akkor sem, ha az ember -asszony. Erő nem vész el nyomtalan, s lehetetlen, hogy a roppant -erőmennyiség, mely az emberi nemnek, szebbről nem is szólván: -nagyobbik felében fölhalmozódott, nyomot ne hagyna annak -történetében. S itt ne gondoljatok mingyárt arra a szembeszökő -példára, melyet maitresse-gazdálkodásnak keresztelt el a goromba -történetírás. Ilyen nyilt befolyás nem is igazi befolyás; e nyílt -volta egyben árulója is, és védekezni lehet ellene, legrosszabb -esetben ugyanily úton. <span class="pagenum"><a name="Page_65" id= -"Page_65">-65-</a></span> Mint ahogy védekeztek is mindig; a szép -asszonyságokat, kik az ő bájaik teljességével nyiltan ráültek a -nemzetekre, gyakorta elkergették s mindig ártalmatlanná tették. Ő -ellenük nem is nehéz eljárni; ugyanazt a szelindeket, melyet -rendszerint fölülről szoktak lefelé uszítani: az Erkölcsöt a plebs -teljes sikerrel szabadíthatja rá e szép bestékre. Jóval fontosabb -kérdés a törvényes befolyásoké. Ki tilthatja el a fiút attól, hogy -édes anyja előtt szivét ki ne tárja? Ki a feleséget, hogy az ura -szíve dobogását ki ne hallgassa? Ki egyáltalában az asszonyt attól, -hogy részt ne vegyen az ura dolgaiban, s mivel végre is e dolgokból -alakul az ura sorsa, bele ne szóljon a <i>kettejük</i> sorsába? -Mentül erkölcsösebb, mentül tisztább, mentül szentebb az ilyen -asszony, annál nagyobbak a jogczímei. E jogczímek még növekednek -is, mind fokozottabb erővel, ama páratlanul szivós és föltétlenül -jogos háború során, melyet újabban tudatosan viselnek az asszonyok -az ő jogaikért. Noha koronás asszonyok minden időben voltak, a -férfiak régi rabszolgatartó maximája, az: asszony neve <span class= -"pagenum"><a name="Page_66" id="Page_66">-66-</a></span> hallgass, -nagy ideig királyi magasságokban is féken tartotta az asszonyi -befolyást. Ki mentül férfibb ember volt, király vagy kanczellár -vagy miniszter, a dolgaiba annál kevésbbé szólhatott bele az -asszony, mert azon időkben a férfinak néma rabszolgája volt az -asszony. Ez ujabban éppen a viszájára fordul. Ki mentül egészebb -férfi, királytól vasúti bakterig, annál inkább érzi az erő noblesse -obligeát, s annál engedelmesebben hajlik meg a jogok előtt, melyek -a gyenge nőt megilletik. E jogok pedig, mondom, növekvőben vannak. -Ma már a perzsa sahnak is bele kell törődnie, hogy udvari vagy -követségi ebéden kezet csókoljon a társaság legföbb -személyiségének, a ház asszonyának. Minden czeremóniában, mely nem -szorosan állami aktus, nemcsak részt vesznek, de az oroszlánrészt -kapják nemcsak a királyasszonyok, de általában az asszonyok, a -mágnásoknak, s főtisztségeknek, a minisztereknek feleségei. Még a -franczia köztársaságban is M. Loubetval bevonul az Elyséebe Mme -Loubet is, sorra járja a kórházakat <span class="pagenum"><a name= -"Page_67" id="Page_67">-67-</a></span> fogadja a vendégeket; -fejedelmi személyiségek, kik az elnököt meglátogatják, Mme -Loubetnél is leadják névjegyüket. S miért? Mert a kitünő hölgy az -elnök felesége. Hasonlóképen áll vagy állott a dolog Mme -Waldecknél, Mme Millerandnál s a többi politikus urak -asszonyságainál. Szándékosan a republikát említem példának, mert a -dolog itt a legkirívóbb, itt, ahol a politika a hagyományos -formákat és czeremóniákat összébb szorította. Nos, a kérdés az, -hogy mind e megtiszteltetések minek a révén érik például Mme -Loubet-t? A felelet egyszerű: azért, mert a tiszteletreméltó hölgy -az elnök felesége. Egyszerű? A dolog éppen nem ily egyszerű. -Vessétek föl a kérdést: hát, franczia alkotmány szerint, van az -Elnöknek felesége? Ez nem bolond kérdés; a mi alkotmányunk például -igenis ismeri a király feleségét; a magyar király felesége közjogi -személyiség, kit meg is koronáznak. De Mme Loubet? Ő a Mme Loubet -felesége s nem az Elnöké; föltétlenül, mert a franczia alkotmány az -Elnök feleségét nem ismeri. Egészen bizonyos, hogy ha M. Loubet -<span class="pagenum"><a name="Page_68" id= -"Page_68">-68-</a></span> nem volna elnök, Mme Loubet nem járná -sorra a kórházakat s nem kapna fejedelmi névjegyeket. Mind e dolgok -nem neki szólanak, hanem az Elnök feleségének, kit azonban a -franczia alkotmány épúgy nem ismer, mint ahogy az enrópai -alkotmányok nem ismerik a miniszterek, elnökök s főtisztségek -feleségeit, s mind ez úri hölgyek társadalmi formák útján olyan -jogokat élveznek, melyeket a törvény, mely róluk meg nem emlékezik, -meg sem ad nekik, tehát amelyek őket meg sem illetik. Ez így van – -de szeretném én azt a királyt, elnököt, minisztert s általában azt -a férfiembert látni, ki az ő hitestársának, neve viselőjének s -gyermekei anyjának meg ne adná vagy tőle elvenni hagyná azokat a -jogokat, melyeknek híja az asszonyt társadalmi fölfogás szerint -kisebbíti és megalázza? Ez olyasmi, mint a párbaj; törvény -tilthatja, de férfiember meg nem fogadja,</p> -<p class="center">* * *</p> -<p>Azonban, itt a bökkenő: a szertartás nem mindig üres szertartás. -S a nagyúr <span class="pagenum"><a name="Page_69" id= -"Page_69">-69-</a></span> s az ő felesége négyszemközt nem beszél -mindig csak szerelemről, s ki tilthatja meg egy okos vagy épp azért -kedves, mert nem túlságosan okos asszonynak, hogy megmondja nézetét -mindenről, még az ura politikájáról is? Vagy ha például mikor a -megkivánások édes ideje megérkezik, a szép asszony nem turkesztán -dinnyét kiván meg, hanem egy miniszternek a fejét vagy klerikális -egyházi politikát vagy egyéb effélét? Hol az a férj és leendő apa, -ki ilyesmit meg tudna tagadni?</p> -<p>Az asszonyi befolyás nyilvánvaló, és eszembe sem jut azt -állítani, hogy nem jogos és nem helyes. Azt sem mondom, hogy vissza -kéne szorítani – annál kevésbbé, mert ha kéne sem lehetne. De -másról van szó: arról, hogy egy meglévő erő, szabályozatlanság -hiján, károkat is okozhat. Állam és társadalom minden erőt, -mihelyest hatásai észrevehetőek, el nem nyom ugyan, mert nem is -lehet elnyomni, de igenis szabályoz, mert szükséges is, hogy -szabályoztassék. Már most a dolog úgy áll, hogy mikor az -asszonyságok tündérujjai belenyulnak a politikába, ez ujjak -<span class="pagenum"><a name="Page_70" id= -"Page_70">-70-</a></span> annyiban is tündérujjak, hogy durva földi -dolgokban nem járatosak. A királyfiak belesavanyodnak a rettenetes -sok polgári és haditudományba, amin tizennyolcz éves korukig át -kell magukat rágniok; a minisztereket megőszítik a bizottsági -vallatások s a parlamenti harczok; tisztek és hivatalnokok számára -ott vannak a meg-megújuló vizsgák és kvalifikácziós törvények; a -királyok személyes hajlandóságainak útját állja az alkotmány s a -parlamentárizmus – ezenközben pedig a politikát olyanok csinálják, -akik bizonyára bájosak, jók, nemesek, szeretetreméltóak és elmések, -de tanulni nem tanultak egyebet, mint francziául, angolul, meg egy -kicsit imádkozni, harczot nem ismernek egyebet, mint tennis- és -polo-partikat, és, neveltetésüknél fogva, erkölcsi, tudományos és -társadalmi világfelfogásuk ma sem emelkedik túl a bájos -Marie-Antoniettén, ki mikor megtudta, hogy a nép azért haragszik, -mert nincs kenyere, naivul kérdezte: hát mért nem eszik kalácsot?! -Gondoljátok el: ha az öreg Vilmos császár egy cseppel gyengébb -ember, odaveti Bismarckot a kellemes Auguszta <span class= -"pagenum"><a name="Page_71" id="Page_71">-71-</a></span> királyné -haragjának – s mi lett volna akkor a német egységből? Pedig -Auguszta királynénak igaza lehetett; a vasember életének csak egy -regénye volt: a házassága, ami nyilvánvalóan azt mutatja, hogy nem -volt afféle asszonyoknak való ember, mert az asszonyok a férfiakat -nem éppen államférfiúi képességeik szerint itélik meg, – annát -kevésbbé, mennél ösztönszerűbb ez az itéletük, s mennél inkább -latolgatás nélkül itélő szimpátia vagy antipátia formájában -jelentkezik, Nem az a baj, hogy asszonyok szólnak bele a -politikába, hanem az, hogy az asszonyok személyében olyan lények, -kiknek világnézete nem terjed túl a társasjátékon, kiket, -társadalmi szokás szerint, olyan mesterséges rövidlátásban és -paposságban neveltek, hogy egy jómodorú gyóntató mindig kedvesebb -előttük, mint egy rosszmodorú államférfi.</p> -<p class="center">* * *</p> -<p>Ám, ha mindez így áll, akkor nyilvánvaló, miben állhat csakis a -szabályozás. A dolog egyszerű. A nők emberek. Embereknek jogaik és -kötelességeik vannak. Tehát a <span class="pagenum"><a name= -"Page_72" id="Page_72">-72-</a></span> nőknek meg kell kapniok az -emberi jogokat, s vállalniok kell az emberi kötelességeket. Ennyi -az egész. Amik a női befolyásnak viszásságai, nem a nők -természetéből következnek, hanem a nők helyzetéből. A nők -tudatlanok – de ez menten megszünnék, ha éppúgy joguk és -kötelességük volna a tanulás, mint nekünk. A politikára való -befolyásuk jogtalan és ellenőrizhetetlen – de ez is menten -megszünnék, ha ép annyi joguk és kötelességük volna a politikában, -mint nekünk. Igy, hogy jogaik nincsenek, Ide törekvéseik vannak s -bizonyos erő ő bennük is van: kerülő rejtekutakra szorulnak, -házasság révén jogokat bitorolnak, s befolyásukon s ennek minden -következéseiben rajta és benne van a jogtalanság s a bitorlás -minden sötét bélyege és tulajdonsága. Ám amely perczben az asszony -is lesz <i>valaki</i>: nem szorul rá, hanem az ura révén legyen -<i>valami</i>. S ha jogait nyiltan gyakorolja, nem fordíthatja -azokat ellenőrizhetetlen rosszaságokra.</p> -<p class="center">* * *</p> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_73" id= -"Page_73">-73-</a></span></p> -<p>A nők politikai befolyásának szabályozására nem specziális -törvények vagy intézmények kellenének. Ez megint jogtalanság volna -s megint rejtekutakat nyitna a jogtalan és káros befolyásnak. Nem -kell és nem is szabad egyebet tennünk, mint amint eddig tettük -egyéb rabszolgaságok megszüntetésénél: a már meglevő jogokat ki -kell terjeszteni a felszabadítandó rabszolgákra, s a már meglévő -intézményekbe őket is be kell ereszteni. Mindazt, amit a nők titkos -és kártékony befolyásáról el lehet mondani, el lehetett mondani -annak idején a zsidók befolyásáról, s el lehet mondani ma is a jog -nélkül való csőcselék befolyásáról. Mert ki hiszi, hogy a zsidóknak -ne lett volna befolyásuk már az emanczipácziók és reczepcziók előtt -is? Volt, de gonosz befolyás volt; a hálószobák s a tőzsérboltok -befolyása. S ki hiszi, hogy a jogtalan csőcseléknek még -Törökországban is ne volna befolyása? Volt és van, csakhogy az -utcza befolyása, a bombáé, a pálinkáé vagy a kávéé, a hivatlanságé, -az elbolondíthatóságé. Ahol e titkos befolyásokon segítettek: hogy’ -segítettek? <span class="pagenum"><a name="Page_74" id= -"Page_74">-74-</a></span> Mindig azzal próbálkoztak meg elébb, hogy -kivételes törvényekkel s intézményekkel mintegy purgatoriumba -eresztették be a zsidókat vagy a csőcseléket, ahol féljogok s -félkötelességek tisztító tüzében nemesedjenek hozzá a teljesjogúság -paradicsomához. A vége mindig az volt, hogy még rosszabb, még -viszásabb lett minden; a rabszolgaéhség még mohóbb, a -rabszolgabefolyás még kártékonyabb. Az egyetlen segítség az volt, -hogy abba hagytak minden külön törvényhozást és külön testre -szabott intézményt, s a teljes jogot teljesen továbbterjesztették. -Ebben a perczben a rabszolgából ember vált, s a kártékony -rabszolga-befolyást fölváltotta a hasznos emberi munka. Bizonyos, -hogy amely perczben a nőket a tündéri sor aljasságából -fölszabadítják az emberi sor méltóságába, a kezük épp oly -becsületesen és hasznosan dolgozó emberi kéz lesz, mint amily -kártékony és veszedelmes ma a tündérujjak motozkodása.</p> -<p class="center">* * *</p> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_75" id= -"Page_75">-75-</a></span></p> -<p><i>(Emma asszony leveleiből.)</i>… Sokszor írtam arról, hogy a -mi rabszolgaságunkban az a legszomorúbb, hogy magunkat is -rabszolgákká tett, s idegeinkbe saját érzésünk szerint is helyes -világrend gyanánt véste be azt a rabszolgaállapotot, melybe testi -gyengeségünknél fogva kerültünk. Hány okos, elmés és művelt nő -akad, aki szintén «nőiességet» követel a nőktől! Vagyis azt, -ugyebár, hogy csicseregjünk, mint a madár, és, tekintet nélkűl -egyéni hajlandóságainkra vagy állapotunkra, ugráljunk ágról-ágra. -Hogy lesikáljuk, levasaljuk vagy lemasszírozzuk a redőt most már -nemcsak a férfiak, de az egymás homlokáról is. Hogy bármiről, -amivel gondolkozó lény létünkre épp oly tisztában lehetünk, mint -akármelyik mathematikai tanár vagy villamos kocsis, olyan bájos -bárgyusággal beszéljünk, mintha nem tanultunk volna írni-olvasni. -Hogy virágok legyünk, amiknek kelyhük és szirmuk van – és így -tovább, – köztünk legyen mondva: én napokig rosszúl szoktam lenni -ezektől a virág-hasonlatoktól, s még czélozni sem merek rá, micsoda -<i>boshaft</i> gondolatok <span class="pagenum"><a name="Page_76" -id="Page_76">-76-</a></span> és képzetek támadnak bennem -olvastukra. De hát végre is: a férfiak részint csacsik, részint -rabszolgatartók, és szeretnek bennünket olyanokká stilizálni, -amilyenek szeretnék, ha volnánk. De maguk a nők is! Maguk ők is, -akik önmagukról tudhatják, hogy a nő se nem madár, se nem virág, se -nem tündér, hanem ember. Ma már a parasztról s a munkásról is -elismerjük, hogy ember. Ma már a gyermekek emberi jogaiért is -küzdünk és izgatunk. Ma már Hanzinak, az okos lónak is megengedjük, -hogy esze és értelme legyen, talán kevesebb, mint a mienk, de -olyan, mint a mienk. Csak a nőknek nem engedjük meg. Nem, még mi -magunk nők sem. Küzdünk nemünk fölszabadulásáért, emberi jogáért és -méltóságáért, – de valósággal megrettenünk, ha e fölszabadulásnak -nyomait is látjuk, ha mint ahogy a rabszolgaság élvezeti tárgygyá -alakította, a szabadság élvező emberré szabadítja föl a nőt, s ha a -maga emberi természetének visszaadott nő képmutatás nélkül élni is -kezd egyéniségével vagy hajlandóságainak. Érteni azért értem ezt a -jelenséget. <span class="pagenum"><a name="Page_77" id= -"Page_77">-77-</a></span> Meglátom másutt is, nemcsak a -nő-kérdésben nálunk nőknél. Látom publiczistáknál, akik himnuszokat -írnak a sztrájk jogáról, de elkékülnek mérgükben, ha az ő szedőik -is sztrájkolnak. Látom filantrópokon, akik küzdenek az -egyenlőségért, de elborúlva hajtanak át agrárszocziálista falvakon, -ahol a paraszt már nem süvegeli meg őket úgy, mint a szomszéd -faluban. Látom szinésznőkön, akik nem tűrhetik, hogy a szolgálónak -szeretője legyen, és nagyságos radikálisokon, akik elcsapatják a -kalauzt, ha nem segíti le az iszákjukat. Az uj állapotok mindig -kényelmetlenek számunkra, akár magunk küzdöttük is ki ezeket az -ujságokat. Hogy a magunk dolgánál maradjak: csak azt kell nézni, -hogy mióta leánygimnázisták is vannak: az iskolázatlan nagynéniknek -mily kellemetlenek ezek a lyányok, akikkel szemben ők végre is nem -édes virágok, hanem egyszerűen tudatlan libák, – de mily -kellemetlenek a fiatal urak számára is, akik dühösen siratják velük -szemben azt az egyetlen præjüket, hogy eddig csak ők tudtak latinul -deklinálni, most a lyányok is <span class="pagenum"><a name= -"Page_78" id="Page_78">-78-</a></span> tudnak. Ez azonban rendjén -van – sem a nénik, sem az úrfiak nem küzdöttek a -nőemanczipáczióért. De sohase felejtem el, mikor most nehány -hónapja Amerikában egypár helyütt egy társaságba kerültem egy -honfitársunkkal, aki itthon rettentően adja a feministát. -Amerikában a nők: emberek; akárkivel egyérő és egyenjogú embernek -tekintik magukat, ennek vannak el is ismerve, sokban alkotmányosan -is, és ehhez képest viselkednek is. Látták volna az én -feministámat, mikor az ő budapesti szultánallürjeit sehogysem tudta -applikálni itt, ahol az asszonyok nem odaliszkok. Látták volna -elhalaványodni, mikor kérdő és rendreutasító pillantást kapott ott, -ahova hódítói biztossággal ereszkedett le, s még inkább – s ez a -nevezetes! – elpirúlni, sőt kedvét veszíteni ott, ahol ő – elég -csuda, de tetszett, s ezt szemérmeteskedés nélkül megmondták neki. -Lesujtottan kisért haza, éjnek idején, holdvilágos nyáron, a -csodaszép Central-Park fasorain végig, kis, kétüléses cab-ben – s -látszott rajta, hogy gyávának, egész természetéből kivetkezettnek, -lefokozottnak <span class="pagenum"><a name="Page_79" id= -"Page_79">-79-</a></span> s elférfiatlanítottnak érzi magát, mert -nyugodtan ülhettem a lábától a kocsiban. Mikor a fogadó kapujánál -elbucsúztunk, így szóltam hozzá: «Kedves Mózses, maga is csak -vezetget bennünket az Igéret földjére, de az ottvaló életbe -belehal…»</p> -<p class="center">* * *</p> -<p>A házasság két szerető szívnek arra való egyesülése, hogy elébb -megunják, majd meggyűlöljék s végezetre agyonkínozzák egymást. A -czél nem mindig ez, az eredmény majd mindig. Mi ennek oka? -Alkalmasint az, hogy e szövetség többnyire férfinak és nőnek -találkozása, kik között az ember és ember közt való viszonynak némi -módosító mellékíze van. Igen szép és igen erkölcsös beszéd, hogy a -férfi s a nő viszonyának, főkép pedig a házasságnak nem szabad -tisztára az érzékek hevűletén épülnie, hanem ezenfelűl barátságon, -vonzalmon, egymás megértésén és megbecsűlésén. De végre is ezek az -érzések összeköthetik egymással ő felségét, a szultánt s ő -szentségét, a római pápát is – annak a <i>még valaminek</i> pedig, -<span class="pagenum"><a name="Page_80" id= -"Page_80">-80-</a></span> mely e tisztes érzésekhez a szerelemben s -a házasságban hozzájárul, megvan az a gonosz tulajdonsága, hogy -visszahat e tisztes érzésekre, még pedig úgy, mint a napvilág; ha -kisüt, ezek is fölragyognak, ha kialszik, ezek is elhomályosodnak. -Már most nem állítom, hogy nincs a világon örök szerelem, bár még -nem volt szerencsém találkozni vele. Ám a legörökebb, a -legállandóbb szerelem is olyan, mint bizonyos villamos áramok: -folytonos kigyúlások és kialvások sorozata, s ezekkel, mondom, -együtt gyulad ki és, ez a bökkenő, együtt fordul viszájára az -egymásban való baráti és emberi gyönyörködés. Ez már magát a -szerelmet is igen kényes és kormányozhatatlan dologgá teszi, -legfeljebb az emberi műveltséghez képest leleplezetten azzá, aminek -egyszerű rokonainknál, az állatoknál leplezetlen őszinteségben -látjuk: dühös és fájdalmas marakodássá, melyben mintegy boszút -állunk egymáson azért, hogy mi, akiknek minden porczikánk azt -súgja, hogy magunknak éljünk, az élet rendjén mégis ennyire -egymásra szorulunk. Ám a szerelem anarkia, melyben <span class= -"pagenum"><a name="Page_81" id="Page_81">-81-</a></span> jogot és -kötelességet önkéntes megegyezés, valóságos erő előtt való -meghajlás, valóságos gyengeséggel való visszaélés osztogat és -állapít meg, – időről-időre, akár perczről-perczre ez erők -váltakozásához képest váltakozva. A házasság e váltakozáshoz nem -tud hozzásímulni. Merev, mint minden írott szerkezet. Szabályozni -akarja azt, ami szabályozhatatlan. Állandóságot parancsol arra, ami -változékony; kötelességgé teszi, ami csak önkéntes adó lehet, s -ezzel, az érzékek hamis optikája révén, személyében és mindenestül -meggyűlölteti velünk azt, akiben pedig csak a kényszerűséget -gyűlöljük – mint ahogy minisztereket buktatunk, pedig csak kormányt -akarunk buktatni. A Tristram Shandy édes apja minden este lefekvés -előtt fel szokta volt húzni a fali órát, aztán odaült csevegni -kedves neje ágyához. Az asszonyság ezt annyira megszokta, hogy ha -az ura ott feledkezett a kandalló mellett a bibliaolvasásnál, -odakiáltott hozzá az ágyból: Mr. Shandy, ne felejtse el fölhúzni az -órát! Ime a házasság – s ha az egyházatyák el is hiszik, hogy ez -megfér a szerelemmel <span class="pagenum"><a name="Page_82" id= -"Page_82">-82-</a></span> s az erkölcscsel, azt csak nem hihetik, -hogy megfér a barátsággal, a vonzalommal, az egymás megértésével és -megbecsülésével?</p> -<p class="center">* * *</p> -<p>Mindez áll még az örök szerelemre is. De nemcsak örök szerelem -van a világon, s ha az első szerelemről sem tehetünk, hogy’ -tehetnénk a többiről? Legfeljebb lemondhatunk róla. Ez a lemondás -lehet magasztos, lehet dicső, lehet erkölcsös; lehet olyan titkos, -hogy csak az isten tud róla, s lehet oly tökéletes, hogy a vér is -elfelejti, mig a szivből az agyvelőbe ér. De a sziv nem felejt, s -valahol ő rá szükség van, ott érez és éreztet, s mentül kevesebbet -szabad éreztetnie, annál többet érez. S nemcsak az egyik sziv -érzékeny: a másik is az; megérzi a legcsekélyebb változást, és -vérzik bele. Ilyenkor maga a szerelem is szomoru, fájdalmas, -elviselhetetlen. De a házasság ennél is több: elviselhetetlenség, -amit el kell viselni.</p> -<p class="center">* * *</p> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_83" id= -"Page_83">-83-</a></span></p> -<p>S ekkor előállanak a bölcsek és javítani akarják a házasságot. -Elismerik, hogy sok a viszássága, s enyhíteni akarnak rajta. Meg -akarják könnyíteni a válást: a gyengébb, a kizsákmányoltabb félnek, -az asszonynak, emberi jogokat akarnak biztosítani a házasság -rabságán belül. S nem veszik észre, hogy a rabság azért rabság -marad, aminek nem a hibái a hibák, hanem ami maga a hiba. Hogy a -férfi asszony nélkül el nem lehet, az éppoly örvendetes vagy -szomoru adottsága a természetnek, mint az, hogy dolgoznunk kell, -hogy megélhessünk. De <i>emberi</i> intézmény, melyhez a -természetnek semmi köze, hogy egyik embernek a másik hasznára kell -dolgoznia, s <i>emberi</i> intézmény, melyhez a szerelemnek semmi -köze, hogy férfi és nő csak házasságban kerülhessen össze. Igaz, a -természetben is előfordul a házasság. De elsőbb is többnyire olyan -okokból fordul elő, mint az embereknél, tudniillik gazdaságiakból; -a terület, amit például az oroszlán egy éjszaka alatt meg tud -járni, nem tud többet eltartani két nagyevő állatnál s azok -kölykeinél. Aztán <span class="pagenum"><a name="Page_84" id= -"Page_84">-84-</a></span> meg mi közünk nekünk a természethez, ha -megszabadulhatunk tőle? Az is természetes volna, hogy négykézláb -járjunk és füvet együnk, mégis kocsin járunk és pástétomot eszünk. -A természetnek csak két kényszerűségétől nem tudunk, amig élünk, -megszabadulni: az éhségtől s szerelemtől. Ami elménk és erőnk van, -mind arra kell fordítanunk, hogy e két legyőzhetetlen -kényszerüséghez képest mentül kellemesebben rendezzük el életünket. -Nem ilyen berendezés: sem a mások hasznára való dolgozás, sem a -házasságba beleszorított szerelem.</p> -<p class="center">* * *</p> -<p>A házasságot ma két gyökér tartja. Az egyik a mai gazdasági -rend, s ezen belül nemcsak maga a magántulajdon, hanem főkép az, -hogy a nők nem tudják magukat eltartani. Ahol a nőnek van keresete, -mint például a szinház körül, vagy ahol férfi és nő egyformán keres -vagy nem keres, mint a nép körében, ott az erkölcs és a házasság -fölötte ingatagon áll, s így állana a legfelsőbb rétegekben is, ha -erősen nem tartaná <span class="pagenum"><a name="Page_85" id= -"Page_85">-85-</a></span> a tulajdonjog, melyet odafenn hatalom, -elsőszülöttségi intézmények s egyéb effélék különös becsületben -tartanak, s ha, mint az orosz abszolutizmust a bomba, az uri -házasságokat nem enyhítené a házasságtörés. A másik gyökér a -szülőnek a gyermek iránt való szeretete, melylyel az állam a -legszemérmetlenebb módon visszaél – többek közt úgy, hogy a nőt -semmivel sem kárpótolja azért a szolgáltatásért, hogy neki -polgárokat szállít. Már most nem szorul az én tollamra, mert éppen -elégszer kifejtették, hogy a mai gazdasági rend, s ezen belül a nők -keresetképtelensége sokáig fenn nem nem állhat, mert már is -elviselhetetlen kezd lenni még azok számára is, akik híznak tőle. -De ki kéne egyszer fejteni, s alkalomadtán vállalkozom is rá, hogy -szakasztott így áll a dolog a gyermek szállításával és nevelésével -is. Mentül inkább tudatára ébredünk annak, hogy a gyermek is ember, -akinek jogai vannak, de gyenge palánta, akit nem lehet elég -fáradsággal és művészettel gondozni: annál lehetetlenebb lesz, hogy -e végtelen nehéz és végtelen erőt és időt fogyasztó <span class= -"pagenum"><a name="Page_86" id="Page_86">-86-</a></span> kötelesség -minden gondja és terhe a szüléket nyomja, és, viszont, ne -tekintessék éppoly munkának és szolgáltatásnak, mint minden egyéb, -amiért kárpótlás vagy bér jár. Mihelyt a nő maga is el tudja magát -tartani, vagy jobban mondva, nem szorul férfira, hogy éhen ne -haljon: nevethet azon a férfiasságon, mely a nőket szerelmi életük -szerint osztályozza, – s mihelyt a gyermek nem lesz megölő gondja -az anyának, és sorsa nem azon fordul meg, van-e apja: menten vége -lesz mindenestül a házasságnak, mely a nőnek az éhségtől vagy a -becstelenségtől való félelmében kötődik, s a gyermekért való -reszketés miatt nem bomlik föl.</p> -<p class="center">* * *</p> -<p>Ha mindezzel szembe azt vetik, hogy: hogyan, meg akarod tiltani, -hogy két szerető szív egy életen át hiven kitartson egymás mellett, -a férfi az ő asszonya s az ő gyerekei mellett? Dehogy, de lehet az -házasság nélkül is, sőt házasságon belül; Victor Hugo, például, -házas létére egy <span class="pagenum"><a name="Page_87" id= -"Page_87">-87-</a></span> életen át híven kitartott – a szeretője -mellett.</p> -<p class="center">* * *</p> -<p>S hogy mindez erkölcstelenség, s ellenkezik az isteni és emberi -törvényekkel? Hát akkor a házasság-tisztelő egyház mégis a saját -papjait mért tiltja el (vagy megója?) a házasságtól?</p> -<p class="center">* * *</p> -<p>Ez az Ellen Key meg ez az Edward Carpenter, meg mind a többi -kölcsönkönyvtári próféták, kik különben inkább Németországban -próféták, mint saját hazájukban: minden bizonynyal igen derék, igen -becsületes, igen jóravaló, igen elmélkedő és igen értelmes -asszonyságok és uraságok, s amit mondanak, az javarészt szent -igazság. De hogy is mondta Tisza István? Az is igaz, hogy ma -csütörtök van, még sem mondok róla szónoklatot. Nem bizony, és, -kivált, nem vágok hozzá próféta-ábrázatot.</p> -<p class="center">* * *</p> -<p>Mikor ezt valahol kiírtam, egy kemény eszű és biztos tollú -irónő, Neményi Erzsébet, <span class="pagenum"><a name="Page_88" -id="Page_88">-88-</a></span> kitanított, hogy a prófétának nem -ujságok kitalálása a tisztje, hanem az a szent vajákosság, mely a -kirakatokban forgalomba kerülésük előtt elfakult igazságokat -csillógóra tudja átsikálni, s e csillogással tudja ráhipnotizálni a -sokaságot arra, hogy az igazságot forgalomba fogadja. Ez ellen nem -szólhatok, mert ez igaz. Át kell látnom, hogy egyfelől a próféták -sohasem mondtak uj dolgokat, csak az intellektuálisokban -földerengett igazságokat népszerűsítették látnoki szivóssággal, -másfelől nem az intellektuálisok fölrázására kellenek a próféták, -hanem a sokaságéra. Sőt tovább is kell mennünk, s észre kell -vennünk, hogy az intellektuálisok nem is valók prófétáknak, mert a -túlságos értelmesség nem kedvez a tökéletes meggyőződésnek – -prófétának pedig csak az való, aki maga is föltétlenül s a -kételkedés legkisebb maradéka nélkül hisz abban, amit másokkal el -akar hitetni. Igaza van Neményi Erzsébetnek: Beecher-Stowe -asszonyság inkább volt jó lélek, mint nagy lélek, s ezért tudott -többet <span class="pagenum"><a name="Page_89" id= -"Page_89">-89-</a></span> tenni a rabszolgaság megtörésére, mint az -előtte próbálkozott nagy lelkek.</p> -<p class="center">* * *</p> -<p>Sőt el kell ismerni, hogy ezeknek a kölcsönkönyvtári prófétáknak -hivatásuk, nagyon komoly rendeltetésük van. E hivatás nyilván -ugyanaz, mint a szoczialista agitátoroké, noha Ellen Key az ő két -kedves tárgyában: a nő- s a gyermekkérdésben nem olyas véglet, mint -a társadalmi és gazdasági mozgalomban a szoczialdemokráczia, hanem -olyan középszer fél, mint a polgári radikalizmus. Ellen Key nem -hirdet radikális feminizmust, felforgató nőemanczipácziót, sőt -álmaival és tanításaival teljesen a mai család s a mai társadalmi -rend alapján áll. Innen az ő nagy hatása azokban a polgári -rétegekben, melyek érzik ugyan a mai intézményeknek s a mai rendnek -fogyatkozásait s viszásságait, de egyben sokkal inkább hasznavévői -is e rendnek s ez intézményeknek, hogysem másfajta világra -vágynának vagy másfajtát csak el is tudnának képzelni. Ám e szűkebb -mezőségen is áll kicsiben, ami áll nagyban a szocziális -<span class="pagenum"><a name="Page_90" id= -"Page_90">-90-</a></span> és gazdasági mezőség egész hatalmas -területén. A fejlődést s a változást itt sem azok fogják -kikényszeríteni, akik a mai rendnek kiváltságosai, hanem azok, akik -mostohái és kerítés mögül nézői. A nő s a gyermek jogát nem azok -fogják kiküzdeni, akik a mai szolgaságon belül mégis husos fazekak -mellett ülnek, hanem azok, akiknek csakis káruk és rabságuk -származik a mai világrendből. Tehát azok a nők, akik nem sokat -elmélkednek családról és kitartottságságról, mert nem jutnak el -családi élethez s maguknak kell eltartaniok magukat; a vagyontalan -vén szűzek, az utczára vetett leányfővel anyák, a vadházasságban -élő népbeli asszonyok, a gyárban s a mosóteknő mellett senyvedő -munkásnők, a szemétdombon felnövő zabigyerekek, a fegyházak s a -csókpiaczok számára születő emberpalánták, s mindazok a szabályhoz -képest óriási többségben lévő kivételek, akik vagy bele sem jutnak -a családba, vagy egy rabsággal több számukra a család. Jó ház-e, -szentegyház-e a mai család, s általában a házasság s a nő- és -gyerektartás, azt nem nézik a rajta kívül <span class= -"pagenum"><a name="Page_91" id="Page_91">-91-</a></span> rekedtek, -hanem ráfogják a csákányt, amiért ők már nem fértek bele.</p> -<p class="center">* * *</p> -<p>S itt kezdődik, e csákányok közeledtével, az Ellen Keyk -hivatása. Ők végzik azt a munkát, amely belevág a Lassalle abbeli -mélységesen tudományos megfigyelésébe, hogy az uralkodó rend -maga-maga alatt vágja a fát. A kitartottság s a kiváltságosság sem -fenékig tejfel; tele van viszásságokkal s elviselhetetlenségekkel. -Viszont, ha ezeken változtat, a fejlődés nem fér meg a régi falakon -belül. Minden új szabadság új terhekkel is jár, s a szűz vállak e -terheket nem birják. Az emberi fejlődés minden terén így van ez. Az -egyháznak császárok és tudósok kellenek, hogy mindenhatóvá tegyék, -de nem tudja keze alatt tartani a világi hatalmat s a tudományt. A -királyoknak pénz és katona kell, de a bankár pénzt csak országoknak -ad, nem királyoknak, s az ország csak úgy ad katonát, ha ez a -katona az övé is. A kapitalizmus fejlődése megköveteli a termelés -és a fogyasztás szervezését, kartellokkal és <span class= -"pagenum"><a name="Page_92" id="Page_92">-92-</a></span> -trösztökkel – s ezzel fele úton elébe vág a köztulajdonnak, mely a -kapitalizmust megdönti. És így tovább, és így tovább – s mikor az -Ellen Keyk s az Edward Carpenterek a szerelmes ember, a nő és a -gyermek számára új jogokat, jobb bánásmódot, megfelelőbb életet -követelnek, olyan terheket rónak a mai családra s a mai szülékre, -melyeket azok el nem birnak. A magánháztartás mind kevésbbé birja -már el a művelt ember kényelemre való igényeit. A családi életen -belül nem fér el az a nő, aki több vagy egyéb is akar vagy -kénytelen lenni, mint az ura nősténye, a gyerekei anyja s az egész -család szolgálója. S én apa és te anya nem tudjuk a mi fogyatékos -eszközeinkkel, a mi ezerfelé való lekötöttségünkkel, a mi dilettáns -ügyetlenségünkkel úgy nevelni s úgy ellátni gyermekeinket, ahogy’ -már átlátjuk s a jó és nemes Ellen Keyk átláttatták velünk, hogy -kellene. A családot akarják mindenféle helyes és nagyon is megokolt -reformokkal ráfordítani tulajdonképeni rendeltetésére. Csakhogy -ezek a reformok gyengítik a család viselőképességét, mint ahogy -<span class="pagenum"><a name="Page_93" id= -"Page_93">-93-</a></span> a velenczei harangtorony abba roskadt -össze, hogy a toronyőrnek szűk volt az ő földszintes szállása, s -mind többet vájt ki falaiból. Ha valaki azon időkben csákányt -fogott volna a Campaniléra: csodálkozott volna, mily könnyen omlik -össze csákánya alatt.</p> -<p class="center">* * *</p> -<p>Igen, a családot s a házasságot szakasztott az a végzet -fenyegeti s olyan mód fenyegeti, mint a magántulajdont s a -kapitalizmust. Egyfelől belső fejlődésbeli szükségei vetnek fel -benne olyan reformokat, amiket el nem bir. Másfelől a külső ostrom -ellen való védekezés kényszeríti olyasmik megtételére, amikkel fele -úton utat nyit az ostromlóknak. A családot s a házasságot egyformán -kerülgetik a benne élők, akiket fojtogat, s a kivüle állók, akiket -megrövidít. Például: a törvényes gyerek, akinek jogai vannak, s a -törvénytelen gyerek, aki jogokat követel. Például: a férj s a -feleség, aki unja egymást, de nem válhat a gyerek miatt, s a legény -s a leány, aki kivánja egymást, de <span class="pagenum"><a name= -"Page_94" id="Page_94">-94-</a></span> fél a gyerektől. Az asszony, -aki a maga erejéből akar megélni, s ha meg tud élni, nem akarja -magát szerelméért kitartatni, s a némber, aki ha eladja magát, nem -akar a vevője előtt becstelen lenni. Például – de minek néhány -példa, mikor minden egyes eset egy-egy példa? S minden egyes példa -azt is megvilágítja, hogy a legkülönbféle társadalmi, gazdasági és -politikai vonatkozások egybefonódtak, s nincs külön asszony- és -gyerek-kérdés, mint ahogy nincs külön munkáskérdés, hanem van egy -nagy és mindent egybefoglaló kérdés: az, hogy a mai gazdasági és -társadalmi rend emberi életet biztosít-e minden ember számára? A -felelet az, hogy: nem – s ezzel együtt dőlt el a sorsa s egy -megoldásban fog elkövetkezni a felbomlása minden mai intézményének. -Ez nem azt jelenti, hogy egy bizonyos napon vagy épen egy nap -alatt, hanem igenis egy időben folyó s egymásba patakzó -fejlődésbeli folyamatban. E folyamatot mindenki sietteti, aki egy -és más helyen javítani, mert megmenteni akarja a mai világot. Ellen -Key igen értelmes úri nő, de nem hiszem, hogy <span class= -"pagenum"><a name="Page_95" id="Page_95">-95-</a></span> át tudná -érteni, mily veszedelmes izgató ő az ő saját arany középszere -ellen.</p> -<p class="center">* * *</p> -<p>Bizonyos, hogy minden rabszolgaságok közt a gyermekeké szűnik -majd meg utoljára.</p> -<p>Először azért, mert ők a leggyengébb elnyomottak.</p> -<p>Másodszor, mert ép ezért nem tudnak magukon segíteni, és -másoknak kell segíteni rajtok.</p> -<p>Harmadszor, mert legjobban rászorulnak mások jóságára és -áldozatkészségére, sőt enélkül elpusztulnának.</p> -<p>Negyedszer, mert senkivel szemben annyi igaz magja nincs a -kizsákmányolók szent frázisainak, mint a gyermekkel szemben, s ha a -munkás nevet is azon, hogy a haza akkor is szent, ha mostoha, s a -nő nevet is azon, hogy a férfi a világ urának született: a gyermek -nem nevethet azon, hogy apa a legtökéletesebb lény, anya a -legdrágább, mert ez – bizonyos fokig – többnyire igaz is, ezenfelül -pedig a gyermeki <span class="pagenum"><a name="Page_96" id= -"Page_96">-96-</a></span> elme hajlik az itélet nélkül való -elhivésre.</p> -<p>Ötödször, mert egy rabszolgaságnak sincs annyi húsos fazeka, -mint a gyermekének.</p> -<p>Hatodszor, mert egyiknek sincs annyi gyökere a természeti adatok -közt, mint ennek.</p> -<p>Mindazonáltal a szülő s a gyermek közt való viszonynak némely -jogtalansága már ma is szembeötlő. Tulajdonkép mi jogom van -valakinek parancsolnom, s egész életére kihatóan a magam ízlése -szerint alakítgatnom őt, csak azért, mert életét nekem köszönheti? -S még ezt nem is nézve: társadalmi intézményül mily rettenetes és -igazságtalan, hogy valakinek egész jövendője, mert neveltetése s -életre való fölszereltetése azon forduljon meg, mely osztálybeli s -mily vagyoni állapotu emberek voltak szülői? A szegény ember s a -gazdag ember közt való aránytalanságnak miért kell a kaszt -végzetességével folytatódnia a szegény ember fiában s a gazdag -ember fiában? S még egy körrel szűkebbre lépve: a gazdag ember mért -kényeztetheti, a szegény ember mért kínozhatja <span class= -"pagenum"><a name="Page_97" id="Page_97">-97-</a></span> agyon -gyermekét? <i>Ez</i> a szabadság még csak a mai világrendből sem -következik; Amerikában a hatóságok már igen nagy hatalommal és -hatáskörrel nyulnak bele a gyermekek nevelésébe, ellátásába és -megvédésébe.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_98" id= -"Page_98">-98-</a></span></p> -<h2>A MALTHUS EVANGYÉLIOMÁBÓL.</h2> -<p>Vala pedig Karácson havában, hogy az Irástúdók beutazván a -városokat s a falvakat, mindenfelé csöndességet találnának.</p> -<p>S nem hallatszék kis gyermekek sivalkodása, s nem hallatszék -azoknak nevetésök.</p> -<p>S nem találtaték kis gyermek országszerte a hajlékokban, hanemha -egy és ritkán ha kettő.</p> -<p>Szólának ezért az Irástúdók, mondván: Bizony bűnösök ezek.</p> -<p>S szólának a falvak öregeinek, mondván: Bizony, ti öregek, -bűnösök vagytok.</p> -<p>S szólának a férfiaknak s az asszonyoknak is, mondván: Bizony, -ti férfiak és asszonyok, bűnösök vagytok.</p> -<p>Mert a kis gyermekek ünnepe vagyon ma, s a Megváltó születék -gyermeki formában. <span class="pagenum"><a name="Page_99" id= -"Page_99">-99-</a></span></p> -<p>S imé a ti hajlékaitokban nincsenek gyermekek, hanemha egyen, s -ritkán ha ketten.</p> -<p>És szóla a Megváltó, mondván: Ne tiltsátok meg a kis -gyermekeket, hogy hozzám ne jöjjenek, mert ilyeneké a mennyeknek -országa.</p> -<p>S imé üresek a pitvarok s az udvarok, s nincs kis gyermek, hogy -a Megváltó elejébe menne.</p> -<p>Avagy uj Heródes támada-é, hogy elküldvén szolgáit, levágatna -minden gyermekeket határitokban, két esztendőseket s azoknál -kisebbeket?</p> -<p>Avagy nem mondá-é az Ur: hogyha valaki megszámlálhatja a földnek -porát, a te magod is megszámláltathatik, és számláld meg a -csillagokat, ha azokat megszámlálhatod: igy lészen a te magod?</p> -<p>S nem ölé vala meg az Ur Ónánt, ki nem akart az ő báttyának -magot támasztani?</p> -<p>Bizony mondjuk néktek: lésztek ti ezért gyülölségesek mindenek -előtt.</p> -<p>Az aratásra való gabona sok lészen, de az arató kevés -lészen.</p> -<p>Jaj nektek, kik az Urtól mélységesen elrejtitek <span class= -"pagenum"><a name="Page_100" id="Page_100">-100-</a></span> a ti -tanácstokat, s cselekedeteitek sötétségében azt mondjátok: Kicsoda -lát minket s kicsoda veszen minket eszébe?</p> -<p>Mert olyan lészen, mint a por, a ti ellenségteknek sokasága, s -az erőseknek sokasága, mint a polyva, mely elragadtatik a széltől -és lészen hirtelen és hamar.</p> -<p>Felelének pedig az öregek, mondván: Mi nem félünk.</p> -<p>Sípoltunk néktek, és nem tánczoltatok, siralmas énekeket -énekeltünk néktek, és nem sirtatok.</p> -<p>Nemdenem: ha igaz egyik szó, igaz akkor a másik is?</p> -<p>Ha pedig nem igaz az egyik szó, igaz lehet-é a másik?</p> -<p>Tekintsetek az égi madarakra: azok nem vetnek, sem aratnak, sem -a csürbe nem takarnak, mindazáltal a ti mennyei Atyátok eltartja -azokat.</p> -<p>Mi pedig nem vagyunk drágábbak azoknál.</p> -<p>Mert mi vetünk és aratunk és csürbe is takarunk, mindazáltal -minél több az arató, a gabona annál kevesebb.</p> -<p>S könnyebb a tevének általjutni a tü fokán, <span class= -"pagenum"><a name="Page_101" id="Page_101">-101-</a></span> s -könnyebb a gazdagnak béjutni a mennyeknek országába, mint a -szegénynek megnyerni, amit kér, a keresőnek megtalálni, amit keres, -és a zörgetőnek megnyittatni.</p> -<p>Mert szoros kapu és keskeny ut, amely viszen az életre, s nem -találjuk meg azt, hanemha kevesen vagyunk.</p> -<p>Mert a rókának barlangja vagyon, a vadgalambnak fészke vagyon, -de a szegény ember fiának nincs hol lehajtania fejét.</p> -<p>Mert a róka nem oroszlánya a rókának, s a vadgalamb nem vércséje -a vadgalambnak, de az ember farkasa az embernek.</p> -<p>Pusztaságban lakunk és zúgolódik egész népünk a pusztában.</p> -<p>De estve nem jönnek fürjek, hogy a mi táborunkat ellepnék, s -mikor a harmatszállás megszünnék, ímé, nincsenek a pusztának szinén -apró gömbölyegek.</p> -<p>Ekképen ha megadtuk a Császárnak, ami a Császáré és Istennek, -ami Istené, s ha megmérjük a Gómerral, ami megmarad: bizony, aki -sokat szedett vala, sokja vagyon, aki keveset szedett vala, kevese -vagyon, akik <span class="pagenum"><a name="Page_102" id= -"Page_102">-102-</a></span> sokan vannak, kevesök vagyon, s akik -kevesen vannak, sokjuk vagyon.</p> -<p>Nemcsak Istennek minden Igéjével él az ember, hanem kenyérrel -is, a kövek pedig csak a gazdagoknak változnak kenyérré.</p> -<p>S öt kenyerekből és két halakból ha nagy sokaság ejénd, meg nem -elégedéndnek egyen-egyen.</p> -<p>S felelének a férfiak is, mondván: Mi sem félünk.</p> -<p>Mert ha fiaink megnőttek, mint a latrokra, nem úgy jönnek-é -rájok, fegyverekkel és fustélyokkal, hogy megfognák őket?</p> -<p>S valaki köztük nem fog fegyvert, nem kell-é fegyverrel -vesznie?</p> -<p>Bizony mindennek, akinek vagyon, adatik és megszaporittatik, -akinek pedig nincs, amije vagyon is, elvétetik tőle.</p> -<p>Minden gonosz és rest szolgák tudjuk már, hogy az ur ott is -arat, ahol nem vetett, és ott is takar, ahol nem vetett.</p> -<p>Mi haszontalan szolgák pedig vettetünk a külső setétségre, -holott van sírás és fogaknak csikorgattatása.</p> -<p>Ha pedig gyüjtünk kincset e földön, a <span class= -"pagenum"><a name="Page_103" id="Page_103">-103-</a></span> rozsda -és a moly meg nem emészti, a lopók ki nem ássák és ki nem lopják, -de lészünk kedvesek Isten és ember előtt.</p> -<p>S felelének az asszonyok is, mondván: Mi sem félünk.</p> -<p>Ahol a mi gyermekünk vagyon, a csillag nem áll meg a hely -felett.</p> -<p>Királyok nem tesznek néki tisztességet, kincseket nem hoznak -elő, s nem adnak néki ajándékokat, aranyat, temjént és mirhát.</p> -<p>A mi leányainknak, ha lámpásikban nincsen olajok, az eszes -szüzek nem adnak nékik, s ha szólándanak a vőlegénynek, mondván: -Uram! Uram! nyisd még nékünk az ajtót, a vőlegény felelénd, -mondván: Bizony mondom néktek, nem ismerlek titeket.</p> -<p>Ha pedig a városban bünösek, az ő sok büneik nem bocsáttatnak -meg nékik, mert igen szerettek.</p> -<p>S ha fiaink átmennének Genezáret földére, minekutána hiába -várták volna az öt kenyerek csudáját: mikor a hajónak evezésében -veszekednének, az éjtszakának negyedrészekor senkisem jár mellettök -a tengeren, mondván: <span class="pagenum"><a name="Page_104" id= -"Page_104">-104-</a></span> Bátorságosak legyetek, én vagyok, ne -féljetek.</p> -<p>A mezők liliomainak megvagyon az ő öltözetök, de az ember -kisdedeinek nincsen ruhácskájok.</p> -<p>Ha lehetséges, hogy elmuljék ő tőlük a pohár, nosza muljék el -őtőlük a pohár.</p> -<p>S ha a kis gyermekeké a mennyeknek országa, nosza maradjanak ők -a mennyeknek országában,</p> -<p>Hallván ezeket az Irástúdók, elszomorodék az ő lelkök -mindenfelől.</p> -<p>Fölnézvén pedig a magasságos mennyekbe, csak setétséget látának -ottan.</p> -<p>S ezen nap nem vala békességök a jóakaratu embereknek.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_105" id= -"Page_105">-105-</a></span></p> -<h2>SZERELMI TÖRTÉNET.</h2> -<p class="center">– <i>Emma asszony meséiből.</i> –</p> -<p>A multkor, egy végsőt vonagló jouron, valaki, férfiember, akivel -magunk ültünk egy fülkében, egyszerre elhallgatott, letette -csészéjét, s olyan à propos-s hangon, mint akinek éppen most jut -valami eszébe, azt kérdi tőlem:</p> -<p>– Emma, tudja, hogy mi mind a ketten megöregedtünk?</p> -<p>Én egyet hörpintettem a teámból s a csésze széléről -feleltem:</p> -<p>– Köszönöm szives kérdését, tudom.</p> -<p>Az emberem elpirult:</p> -<p>– Talán megbántottam?</p> -<p>Én fejemet ráztam:</p> -<p>– <i>No mention</i>, mint az egyszeri udvarias ember mondta, -mikor elgázolták és a ló belelépett a szemébe. <span class= -"pagenum"><a name="Page_106" id="Page_106">-106-</a></span></p> -<p>… A fülke voltaképp csukott erkély volt, s én az ablaknál ültem, -ahonnan kiláttam a Dunára, melynek szürke bőrét himlőhelyessé -petyegette a szakadni kezdő télvégi eső. A híd lábánál egy -toprongyos munkásféle lökött el magától, egy hajszál híja, hogy nem -a vizbe, valami vedlett, rongyos némbert, akivel odajövet, egy -negyedórával azelőtt nagy röhögések közt láttam kergetődzni a híd -íve alatt. Én is letettem csészémet, egy darabig belebámultam a -leszálló estébe, a láthatatlanná szürkülő esőbe, aztán megráztam -egypárszor a kalapomat, mint a pompes funêbres-lovak a -tollbokrétájukat:</p> -<p>– Tisztelt úr, mondok magának valamit. Tudom, hogy maga -tulajdonképp nem egoista, sőt magából a szamaritánus beszél. De -végre is én legalább már asszony vagyok, akinek gyerekei vannak, -továbbá annyira vén mégsem vagyok, hogy egészen bizonyos volna, -hogy <i>így</i> fogok meghalni, anélkül, hogy tulajdonképen a -szerelmet megismertem volna. Ellenben ma olvastam az ujságban, hogy -odakinn a szegényházban egy százhárom éves hajadon haldoklik. -Százhárom <span class="pagenum"><a name="Page_107" id= -"Page_107">-107-</a></span> éves! Hajadon! És haldoklik! Lássa, ha -maga igazi szamaritánus és igazi lovag, akkor most rögtön kocsiba -ül, kihajtat a szegényházba, és nem engedi, hogy ez a szegény nő -<i>így</i> haljon meg, anélkül, hogy a szerelmet megismerte -volna!</p> -<p>… Miért gondolják a férfiak, hogy a szerelem oly nagy dolog? -Azért, mert ők kellenek hozzá? Én nagyon tisztelek mindent, ami -emberi, sőt mindent, ami állati, de egészen biztos vagyok benne, -hogy a szerelmes szerelem bizonyos mértéken és koron túl éppúgy -csak szokás és megszokás, mint a dohány vagy a szesz, ami nélkül -igen jól el lehet az ember. Igaz, hogy én azt is bolondnak tartom, -aki nem iszik vagy nem dohányoz, noha jól esik neki – én bizony -megtenném, ha kivánnám. De beteg ember, aki nem tud meglenni szesz, -dohány és regény nélkül. Nem keresem az életben a holdvilágot, de -mindig valami nevetségeset és sértőt találtam az udvarló férfi -abbeli pretenziójában, hogy én, intelligens lény, tőle, két lábon -járó földi teremtéstől, exaltálódjam. Hogy fantaziáljak róla. Hogy -megbóduljak <span class="pagenum"><a name="Page_108" id= -"Page_108">-108-</a></span> tőle. Az életnek egyáltalában nincs -értelme és tartalma, s a temetők kapujára azt kellene fölírni: -<i>Tant de bruit pour une omelette!</i> De aztán nem is -echauffirozom magam, hogy az én életem egy nuance-szal kisebb vagy -nagyobb szamárság legyen, s végül, a nagy leltározáskor, egygyel -több vagy kevesebb semmi találtassék benne.</p> -<p>Az uramat azért siettem az ügygyel pukkasztani. Ez sohasem árt. -Mikor vacsora után bevonult pálinkázni a szobájába, utána -mentem:</p> -<p>– Hallja, máma valaki ajánlkozott, hogy hajlandó megszakítani -segíteni a maga oldalán való életem egyhangúságát. És -figyelmeztetett, hogy elmult a szép nyár, használjam fel az órákat, -mert az idő eljár.</p> -<p>– Úúúgy… dünnyögte a nagyságos úr, roppant egykedvűen. – És maga -mit felelt?</p> -<p>– Én? Semmit sem feleltem. De a dolog nyugtalanít. Úgy érzem -magam, mint a sivatag utasa, mikor megérzi, hogy közeledik a -számum.</p> -<p>A nagyságos ur nevetett és vállamra tette kezét: <span class= -"pagenum"><a name="Page_109" id="Page_109">-109-</a></span></p> -<p>– Teringettét, ezt szépen mondta. Hát tegyen is úgy, mint a -sivatag utasa. Mikor az érzi, hogy jön a számum, a tevéje mögé -bujik, s úgy várja be, míg a vész elvonul.</p> -<p>– Maga nemcsak szép, hanem szerény is – feleltem. – Jó, hát majd -maga mögé menekülök a kisértés elől. Holnap vasárnap van, vigyen ki -a Margitszigetre. A gyerekeket ellátom másfelé, és kettesben -leszünk, egyedül.</p> -<p>… A szigeten kevesen voltak, és fülledt volt, mint egy -filharmóniai hangverseny. Kigomboltam a spenczeremet, aminek az -asztrakánja már darabonkint mállott le rólam a végtelen tél után. -Hallgattam és unatkoztam. A nagyságos úr detto. A nehéz, párás -levegőtől a lábunk olyan volt, mint az ólom. A sziget derekán -leültünk egy padra. Egy csomó karcsúra kopasztott tölgyfa -meresztette karjait ég felé. Az egész olyan volt, mint egy -szekularizált szent berek. Az Arany János tölgyei előtt ültünk.</p> -<p>A padon mindenféle firka, még tavalyról maradt. Naturalista -iskola. Mindegy: szerelem kell a népnek. Magam is szerelemre -<span class="pagenum"><a name="Page_110" id= -"Page_110">-110-</a></span> gondoltam. Asszonynak nem szabad -unatkoznia, mert mindjárt szerelemre gondol.</p> -<p>A nagyságos úr megérezte. Igen komolyan nézett rám, szomorúan -gúnyos mosolygással:</p> -<p>– A teve nem szuperál, úgy-e babám? Ne telefonáljak annak az -önkéntes mentőnek, akiről az este beszélte, hogy ajánlkozott?</p> -<p>Elszégyeltem magam, s másról kezdtem beszélni. Irodalomról! -Borzasztó, mikor egy asszony az urával irodalomról beszél. Ettől -már csak egy lépés van addig, hogy az anyagi helyzetről beszéljen -vele.</p> -<p>– Furcsa, – mondta ő – hogy ennél a maga Arany Jánosánál milyen -kevés szerepe volt a szerelemnek. Mintha nem is lett volna költő és -művész, pedig bizony isten az volt…</p> -<p>– Igen, – feleltem én – csakhogy paraszt volt és magyar. -Paraszt, tehát igazában erkölcsös, szemérmetes és igénytelen. -Magyar, tehát keleti vér, szultán. Nézze: hiszen csoda, hogy a -szerelmet mennyire ismeri. De csak a mienket, asszonyokét. Azt is -csak a feltétlen imádót, azét a lyányét vagy asszonyét, aki -maga-magát nem is érzi, csak <span class="pagenum"><a name= -"Page_111" id="Page_111">-111-</a></span> lobog vagy titokban -hervad a szeretett férfiért vagy vetélkedik az ura szerelméért. A -férfi-szerelem pedig az a patrice, az a poinçon, ami ennek a -matrice-nak megfelel, a szultán, aki biztosra veti a zsebkendőjét; -nap az ő szerelme, kire süt, az olvad. A magyarnak méltóságán alul -van, hogy boldogtalanul legyen szerelmes és törje magát egy asszony -után. Megvallom magának, – megvallhatom, mert nincs rajta mit -megvallani – hogy egyszer Abbaziában, mielőtt maga lejött értem, -két hétig sülve-főve együtt voltam egy török úrral. Nagyon kellemes -ember volt, és művelt, tökéletes párisi. De nekem feltünt, hogy -soha egyébről nem beszélt, mint arról, hogy ő «már» szeret engem. -Egyszer sem jutott eszébe megkérdezni, hogy én «már» szeretem-e -őtet. Ez magától értetődött.</p> -<p>– No, és nem volt igaza?</p> -<p>– Nem. Én is magyar vagyok, és ragaszkodom a paritáshoz.</p> -<p>… Beesteledett. Fölszedelőzködtünk. Visszaindultunk az alsó -szigetre, hogy meguzsonnázzunk. A nedves talajon hangtalan lépéssel -<span class="pagenum"><a name="Page_112" id= -"Page_112">-112-</a></span> tértünk ki a főutra. Mikor -kibukkantunk, egy magas barna férfi hirtelen lekapta karját egy -karcsu szőke asszonyka derekáról. Fürkészve néztek ránk, hogy -láttuk-e? Az asszonyka erőltetett elfogulatlansággal kiabált az ura -után, hogy mit szalad előre. Az visszafordult és megvárta őket. -Magas, komoly, öregedő ember volt. Két gyerek volt vele, egy -kamaszodó fiu s egy növőben levő lány. Az asszony is, a partnere is -ismerős volt előttem, s egy percz alatt eszembe jutott, honnan. A -nyáron lesz kilencz éve, hogy a kiállításon láttam őket délutánról -délutánra. Az asszony akkor fiatal menyecske volt, s az ura derék, -szép szál ember, aki minden este kijött értük a kiállitásba. Értük, -mert a magas barna férfi már akkor is az asszony körül volt, -csakhogy fiatal ember volt még, kilencz évvel fiatalabb. Nekem már -akkor is, ahogy báró Berzsenyi mondja, rabbinus-szemem volt az -effélék iránt, s láttam, hogy a fiatal ember hiába vesződik. Most -meg azt láttam meg, hogy nem vesződik hiába, de egyuttal, ahogy a -szituacziót megitéltem, a dolog még nem lehetett régi, legfeljebb -három <span class="pagenum"><a name="Page_113" id= -"Page_113">-113-</a></span> hetes. Szegény ember megszolgálta. -Kilencz esztendeig!</p> -<p>A kioszkban a mi asztalunk mellé ültek, az asszony szembe került -velem, de kitért pillantásom elől. Szegényke hallgatag volt; a -férje a kis lyánynyal beszélgetett, halkan, szeretettel, a barátja -pedig leverten és bűntudatosan nézegetett át hozzám. Egyszerre az -asszonyka is átnézett, könybe lábadt szemmel, kérlelően.</p> -<p>Én melegen, megértően, megbocsátóan néztem vissza, csak a szemem -szögletével kérdeztem:</p> -<p>(– Hát érdemes volt?)</p> -<p>Az asszonyka vállat vont. Majd odafordult az urához és hangosan -szólt hozzá, úgy, hogy mi is meghallottuk:</p> -<p>– Borzasztó lehet úgy meghalni, hogy az ember nem is élt…</p> -<p>Az ő ura csodálkozva nézett föl, én pedig ránéztem az -enyimre:</p> -<p>– Hallja?</p> -<p>– Hallom – felelte ő. – De biztosítom, hogy ez az élet nem volna -magának való élet. Képzelje, hogy maga volna így kiszolgáltatva -<span class="pagenum"><a name="Page_114" id= -"Page_114">-114-</a></span> ennek a kis szőkének, mint ő van -magának!</p> -<p>Hazakészültünk. Az uramnak igaza volt. Bolond, aki nem iszik és -nem dohányoz, mikor kedve is van hozzá, öröme is telik benne. De -még bolondabb, aki erőnek erejével erőlteti magát hozzá, holott -örömet nem okoz neki, csak idegessé teszi.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_115" id= -"Page_115">-115-</a></span></p> -<p><span class="dropcap">N</span>ehlyudov Dimitrij herczeg egy -nyári estén körülbelül ezeket írta naplójába: «Nagy Sándor, Czézár, -Nagy Péter – ez mind <i>bliktri</i>. A világtörténelemnek az a -legnagyobb eseménye, hogy az 185*-ik esztendő egyik nyári estéjén -egy szegény, ágrólszakadt tiroli énekes egy óra hosszat énekelt és -mandolinozott Luczernben a körülötte nevetgélő asszonyságoknak és -uraságoknak, s mégis, egyiküknek sem jutott eszébe, hogy a -nyavalyásnak odadobott volna bár egy rézpolturát is.» Ez a -Nehlyudov a Tolsztoj egy régi novellájának, a <i>Luczern</i>nak a -hőse, s az öreg Tolsztoj e névre kereszteli az ő legutolsó -regényének a <i>Föltámadás</i>nak hősét is. Ez a Nehlyudov, ha -naplót irna – s amilyen romantikus, bátran irhatna naplót – -<span class="pagenum"><a name="Page_116" id= -"Page_116">-116-</a></span> e naplójába effélét irhatna: «Mózes, -Krisztus, Buddha, van benne valami: ez is megváltás. De az igazi -megváltás az, hogy én, muszka herczeg, feleségemmé akarok tenni egy -Maszlova nevü utczai leányzót, kinek annak idején, egy holdvilágos -éjszakán, én vettem el azt a kis tőkéjét, mely az ő formájú szegény -cselédlyányoknak egyetlen velükszületett java.» Nehlyudov ezt nem -irja meg, de három vaskos köteten át kaczérkodik e gondolattal. -Dicséretére legyen mondva: a <i>megváltás</i> nem ő rajta mulik, a -maga jószándékától félig ittas, félig megrökönyödött gyenge -jellemen, aki az ő megváltó <i>anwandlung</i>ját annyira viszi, -hogy a lopási historiába keveredett leányzót elkiséri Szibériába -is. Hanem mulik a lyányon, a női mivoltában reális Maszlován, aki -átérzi a nagy úr s az utczai leány közt való viszonynak teljes -természetellenességét, s Nehlyudov herczeg helyett egy Simonsohn -nevü politikai fogolyhoz megy, aki afféle utczai proféta. Így -találja meg a zsák a maga foltját, így <i>támad föl</i> a Maszlova -a maga módja szerint, s Nehlyudov csak ezentúl fog föltámadni, -<span class="pagenum"><a name="Page_117" id= -"Page_117">-117-</a></span> egy új regényben, melyet a hetvenhét -éves Tolsztoj ki tudja, meg fog-e még irhatni, s ha igen és ha bele -is fog, ki tudja, az ő reális és igazmondó tolla nem nyargal-e el -vele a reális életfelfogás felé, hogy megint a legkitünőbb -praktikus czáfolatát irassa meg vele az ő neo-evangelista -próféta-ábrándjainak? Mert <i>ez</i> a nagy Tolsztoj állandó -tragediája: sokkal jobban ismeri az életet, s becsületes iró lévén, -sokkal kevésbbé tudja meghamisítani, hogysem rá tudná huzni az ő -nem e világból való kaptafájára. Mert, nyilvánvaló, az okos -Maszlova adja meg a legjobb feleletet a Tolsztoj -parasztevangyéliomára. Az uraságba beleromlott bűnös világot nem -lehet többé mesterségesen visszarontani a paraszti, evangyéliomi -primitivségbe. Ha mégoly igaz is, hogy minden ember egyenlő s egy -atyának fiai vagyunk valamennyien: a Nehlyudovok épp oly kevéssé -valók a Maszlováknak férjekül, mint ahogy Jean Jacques Rousseau, a -mult századbeli Tolsztoj, nagyon rosszul járt azzal a -paraszt-szolgálóval, akit – <i>retournons à la nature</i> – -feleségévé tett. Nem, a világnak <span class="pagenum"><a name= -"Page_118" id="Page_118">-118-</a></span> ma már csak egy -megváltása lehetséges: az, hogy mind valamennyien Nehlyudovok -legyünk, mind csupa gőgös és gazdag nagy urak. Erre határozottan -több lehetség van az emberiségben, mint az evangyéliomi lemondásra. -Az egész emberiségnek kell felemelkednie, nem pedig azoknak is -letörnie, akik már egyszer <i>felül</i> voltak. S ezért volt több -igazság Ferdinand Lassalle-ban, aki redingote-ban s galamb-szürke -keztyűben akarta megváltani az emberiséget, mint van Tolsztojban, a -profétában, aki munkás-zubbonyban és kaptafa mellett törekszik -erre. S Tolsztoj, az író, a tökéletes művész, akinél jobban kevesen -ismerik az embert, irásaival önkéntelen igazat ad a -Lassalleoknak.</p> -<p class="center">* * *</p> -<p>Balzac születését mindössze két nap választotta el Beaumarchais -halálától. Érdekes megfigyelni, mint forgunk e két alak körül; a -köztük való ellentétet vagy összefüggést mint érezzük -ösztönszerűen; maguk a Beaumarchais üzletei s a Balzac -pénzábrándjai <span class="pagenum"><a name="Page_119" id= -"Page_119">-119-</a></span> mint vezetnek bennünket nyomra, s mégis -ezt a nyomot mint vétjük el. Megállapítjuk, hogy mindketten -üzletemberek voltak, de az egyik jó végre jutott, a másik rosszra. -Megállapítjuk, hogy az egyik megkezdte a forradalmat, a másik, -irásaiban, szinte learatta. Látjuk, hogy Beaumarchais még az -urakról ir, míg Balzac már a bourgeoisie megírója. Csak azt nem -látjuk meg, hogy maga Balzac is már bourgeois volt, s ezzel az ő -esetének az a kulcsa, hogy ő kezdte meg sorát azoknak az iróknak, -akik nem a más pénzén éltek, hanem a magukén.</p> -<p class="center">* * *</p> -<p>Beaumarchais még lakája volt az uraknak – s ha szemtelen lakájuk -volt, ha igazat mondott is nekik, és, amiben külömben kevés volt a -tudatosság, kikezdte is hatalmukat: ez nem változtat a valóságon, -hogy belőlük élt, az ő segitségükkel vagy az ő lóvátételükkel. Az -úr meg a pap meg a király, mig csak övé volt az ország, a hatalom s -a dicsőség, ugyahogy mindig Mæcenás volt, aki a vargával, -borbélylyal, szabóval <span class="pagenum"><a name="Page_120" id= -"Page_120">-120-</a></span> és inassal együtt az írót is -eltartotta. Néha, igaz, inkább cseppent, mint csurrant, de mig az -urak voltak az urak, a mesterember valahogy mindig megélhetett -náluk. Lőn azonban, hogy az urak uraságának befellegzett, s a varga -meg a szabó maga ura lett. Az uj úrnak pedig nem kellett énekes -madár, s az írók úgy jártak, mint a kanári, akit kieresztettek -kaliczkájából, hogy éljen meg ezentúl a maga emberségéből. A -bourgeois nem indult Maecenásnak, s ezzel az irók számára uj -korszak kezdődött.</p> -<p class="center">* * *</p> -<p>Egészen a XIX. század elejéig a művészek kitartott emberek -voltak. Ez a kitartottság benne volt a vérükben, s eszük ágában sem -volt szégyelleni. S hogy nem szégyelték: e szemérmetlenségük egy -mély gazdasági igazság ösztönszerü sejtelme volt. Kiki amilyen -javakat termel, annyi joga és módja van az életben. Ha én czipővel -látom el embertársamat, ő kenyeret ad érte, de nem több árát, mint -amennyi czipőt én adtam, mert ha én <span class="pagenum"><a name= -"Page_121" id="Page_121">-121-</a></span> drága árat szabok, -elmehet a szomszéd vargához, akitől ugyanily czipőt vehet. A -verssel, muzsikával, képpel meg szoborral némikép másképen áll a -dolog. Olyan verset, amilyet én írok, kerek ezen a világon senki -más nem tud irni. Viszont az én versem nem szól egy embernek, nem -vásik el egy esztendő alatt, hanem minden embernek egyformán -tulajdona, s minden időkre ép marad. Én tehát olyan jószágot tudok -termelni, amit csak én tudok megcsinálni, s csakis akkor, ha az -élet aprólékosságaival nem kell vesződnöm, ha a kenyerem biztos, és -lelkem minden képességét e munkámra fordíthatom. Minthogy az én -jószágom az egész világ kincse, ennek a világnak kötelessége -megadni a módot, hogy ezt a jószágot meg is csinálhassam. -Egyszóval: jogom van arra, hogy kitartsanak, mint ahogy a földnek -joga van arra, hogy táplálják és megmunkálják, ha buzát akarnak -tőle, s a gyémánt megkövetelheti, hogy áldozzanak rá, ha -gyönyörködnek benne. Akinek nem kell az én kincsem, ám hagyjon -elvesznem éhen, de akkor azt a jogomat sem veheti el, hogy -megvessem <span class="pagenum"><a name="Page_122" id= -"Page_122">-122-</a></span> az ő baromiságát, mely a kérődzők -közömbösségével halad el az én gyémántbányáim mellett.</p> -<p>Ez a megismerés lappang a művészek lelkében; ezért nem láttak -szégyent az ő kitartottságukban; ezért hajlongtak szolgamód a -Mæcenás előtt, s emelték ugyanekkor sértetlen önérzettel -csillagokig az ő magasztos üstöküket. S ezért nincs ma sem az a -művész, legyen bár a gőgösök leggőgösebbje, aki átallaná elfogadni -a sine curát, s nincs az a költő, legyen bár a leghajléktalanabb, -aki becsületre s méltóságra egy sorban ne tudná magát a paloták -uraival. A bugris, ki maga megdolgozik minden garasért s becsülete -aszerint nő, amint a pénzeszsákja meggyarapszik: ám vesse meg az -éhenkórászt, kinek bár betevő falatja nincsen, mégsem akar -dolgozni, s ha tisztes keresetet adnak neki, neveti kötelességét s -gúnyolja kenyéradóját. Az éhenkórász meg őt veti meg, a barbárt, -aki bele tudta magát dolgozni a hatalomba, de úr lenni nem tud. -Mert az úr Mæcenás.</p> -<p>Balzac művész volt és bugris. A művész <span class= -"pagenum"><a name="Page_123" id="Page_123">-123-</a></span> tudta, -hogy a teremtéshez gondtalanság kell, de a bugris az ő új -világnézetével már szégyelte volna, hogy e gondtalanságot másnak -köszönhesse. A bugris nem igen mæcenáskodik, de maga sem szorul -Mæcenásra. S ha ez a bugris véletlenül művész, belepusztul abba, -hogy maga akar a maga Mæcenása lenni.</p> -<p class="center">* * *</p> -<p>Sokat szidták Guizot-t az ő híres <i>enrichissez-vous</i>jáért, -mint ahogy mindig szidjuk azokat, akik igazat mondanak. Valójában ő -csak a szinigazságot mondta – a bourgeois hatalomra akart jutni, a -hatalom a világ javaival való rendelkezés, a világ javai egyelőre -még a régi urak kezén voltak, s a bourgeois csak úgy tudott -hozzájuk férni, ha utalványt tudott rájuk kimutatni, vagyis: pénzt. -Guizot nem mondott egyebet, mint azt az egyszerű igazságot, hogy a -bourgeoisnak, ha meg akarja tartani a hatalmat, gazdagnak kell -lennie, s a régi urak elől a hatalmat úgy zárhatja el -legbiztosabban, ha elszedi tőlük a hatalom kulcsát: a pénzt. -<span class="pagenum"><a name="Page_124" id= -"Page_124">-124-</a></span> A bourgeois-história ezért -pénzhistória; a bourgeois regénye ezért finánczkönyv; Balzac, aki a -bourgeoist megirja, ezért vesződik folytonpénz-problémákkal – s -hogy épen ő vált a bourgeois megírójává, annak – a művészet -szubjektiv dolog! – megvan az a szubjektiv kulcsa, hogy maga is -bourgeois volt, aki megértette, mert a maga bőrén tapasztalta ki a -bourgeois hányattatásait, kínjait és sóvárgásait. A régi regényírók -hősöket irtak le, isteneket és istennőket, akik sohasem esznek, -sohasem dolgoznak, s egyéb gondjuk sincs a szerelemnél. Mert a régi -urak valóban ily istenek és istennők voltak, akiknek semmi gondjuk -nem volt és mindenre ráértek – s a művésznek, aki kegyükön élt, -szintén megenyhítették az élete gondjait. Az uj regény már az uj -embert írja le, kinek szerelmeit megzavarja a kenyér gondja, kinek -az életen való kedvét megmérgezi a munka kényszerűsége, s ki a -költőt is részvétlen lökdösi ugyanebben a keserves küzdelemben. -Beaumarchais boldog öregséget töltött a maga palotájában, mert a -mások pénzén építette. Balzac kimerülten <span class= -"pagenum"><a name="Page_125" id="Page_125">-125-</a></span> esett -össze a palotája küszöbén, mert a maga pénzén kellett -megépítenie.</p> -<p class="center">* * *</p> -<p>Az irodalom kezd túlságosan irodalmi lenni. Nemcsak azzal, hogy -szeréntúl sok a könyvről irt könyv s a regényekre gondoló -regényalak, hanem mert ezek az alakok, az újabb költők kedves hősei -s lelkükből lelkezett emberei, túlságosan a lelkükből lelkezettek, -többnyire maguk is irók vagy legalább is <i>Schöngeist</i>ok és -<i>literary gentleman</i>ek, s nagy sor, ha olyik szemérmetesebb -vagy objektivságra törő elbeszélő festő- vagy szobrász-bőrbe -bújtatja őket. Ez nyilván összefügg a demokrata fejlődéssel, mely -mind erősebben arrafelé hajlik, hogy az író s egyéb czigányember is -ember, sőt uriemberszámba vétessék. Hajdanában nem így volt; a -költő épp olyan utolsó és megvetett ember volt, mint a bolond vagy -a varga vagy a kukta vagy bárki más, ki az uriemberek testi-lelki -jóvoltát szolgálta, engedelmes cselédül. S a költők maguk is ezekül -s ilyenekül <span class="pagenum"><a name="Page_126" id= -"Page_126">-126-</a></span> tudták és nézték magukat; hőseiket az -urak közül válogatták, s époly ritkán jutott eszükbe magukfajtát is -betolakodtatni a irodalomba, mint ahogy a szabónak nem jutott -eszébe magának öltenie fel a prémes, virágos, sujtásos és -drágaköves mentét. Még a Goethe Tassojában bizonyos egyenlő rangban -áll, a Goethe érzésén belül, a költő a fejedelemmel, nem tudom, -hogy mert vagy noha maga Goethe is udvari ember volt, s az ő -nagyherczege már nem nézte cselédnek. Ám mióta a világ az -intellektuálisoknak áll, az intellektuálisok kezdenek igen-igen -türelmetlenek lenni; kezdenek emberszámba nem venni mást, mint -intellektuális embert s lassankint megírni érdemesnek sem itélnek -másfajtát. Mint ahogy a demokrácziát ma már figyelmeztetni kell -olykor, hogy elvégre a grófok is lehetnek emberek, a költőket sem -árt emlékeztetni, hogy lehet ember, lehet hős, lehet megírás tárgya -másfajta ember is, mint akinek az a mestersége, hogy a maga -legbelsőbb dolgait a mások orrára kösse.</p> -<p class="center">* * *</p> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_127" id= -"Page_127">-127-</a></span></p> -<p>Régi regények olvasása közben sokszor megzavar a furcsa kérdés: -miből éltek ezek az oroszlánszivű vagy ördögi lelkü emberek? Mi -volt a foglalkozásuk, hogy a nap s az éjszaka minden órájában -ráértek elkövetni az ő bámulatos hőstetteiket vagy rettenetes -gazságaikat? Miből telt nekik az ő drága kedvteléseikre, s mily -társadalomban éltek, hogy a rendőrség oly ritkán avatkozott -dolgaikba? A régi regény a foglalkozás nélkül való emberek -birodalma volt, s mint a földi országokon, a mesék országán is -ezért uralkodott a főnemesség. S nyilvánvaló, hogy az egész -regényirásnak mindenestül föl kellett kavarodnia, mihelyt a regény -hősnője nem volt többé az a bizonyos grófné, aki idegesen tépdesi -finom zsebkendőjét, hanem talán éppen az a varróleány, aki a szemét -ezen a finom csipkekendőn vakra varrta. Teszem a mi Kóbor Tamásunk -hősei mind olyan emberek, kiknek regényei esteli nyolcz és tíz óra -közé esnek, mivel elébb munkában van az ember, később pedig -kapupénzt kell fizetni. Az élet e köreiben, nyilvánvaló, nem a -külső körülmények váltakozásából <span class="pagenum"><a name= -"Page_128" id="Page_128">-128-</a></span> fejlik a cselekmény, mert -itt a külső körülmények nemcsak mindig, de mindenkinél egyformák. -Így keletkezik a cselekmény centripetális törekvése, az emberek -belseje felé – s ebből tudnám legjobban megmagyarázni, a -naturalista regényt mint követte oly gyorsan nyomon az analista -regény.</p> -<p class="center">* * *</p> -<p>A novella s a regény közt nemcsak terjedelemre van különbség, -hanem természetre is. A <i>cselekvés</i> lefolyását zavarják a -leirások, az epizódok s az elmélkedések, míg egy <i>passziv</i> -történetet érdekessé tesznek és megvílágítanak. A cselekvő mese -ezért rövid, – bőbeszédő előadásra pedig csak passziv cselekmények -valók. Az eszményeket tárgyazó költői munkákat aktivokra és -passzivokra osztanám; drámaiakra s epikusokra. A régi iskolás -műfajoknál maradva: dráma a tragédia, a vígjáték s a novella, éposz -a regény, az éposz s az olyan színdarab, mint a Faust s Az ember -tragédiája. A Toldi Szerelme, amily gyönyörű különben, abban -fogyatékos, hogy Arany János hatalmas erővel drámaivá <span class= -"pagenum"><a name="Page_129" id="Page_129">-129-</a></span> tette -az époszt, de mégis epizódokkal s leirásokkal zavarta meg a gyors -lepergést követelő cselekményt – gyönyörűekkel, de fárasztókkal, -mert helyükre nem valókkal. Egyszóval: a novella embere -<i>cselekszik</i> valamit, a regény emberével pedig <i>történik</i> -valami. A novella hőse egy kristály magva, mely az egész folyamatot -maga idézi elő, s minden szál, minden sugár ő benne fut össze. A -regényé pedig olyan, mint a folyam, mely lassú indulással keresi -föl a legkülönbféle vidékeket, el-elkalandozik, meg-meg visszatér, -mellékfolyókat vesz magába, míg elér a tengerbe: a házasságba vagy -a halálba. A régi regényben a romantika völgyein s ligetein át -hömpölygő folyam volt, míg ma a Styx vize, mely a lélek sötét -alvilágát bujdossa végig. Ez az oka, a regénynek ez a passziv -természete, hogy a mai regények hősei félbenmaradt, energia nélkül -való férfiak, vagy pedig, még gyakrabban, asszonyok. Mert hisz az -asszony természettől fogva arra rendeltetett, hogy ő ne -cselekedjék, hanem történjék vele valami.</p> -<p class="center">* * *</p> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_130" id= -"Page_130">-130-</a></span></p> -<p>Az öreg Menzel egyszer komoran nézte a földszintről a -Wallenstein előadását. Uj szereposztás volt, uj felfogás, uj -diszletek – valaki bátor volt megkérdezni az öreg urat, hogy’ -tetszik neki az egész história? Az öreg szárazon felelt: «Kérem, én -igen érdeklődőm Wallenstein és a harmincz éves háboru iránt. De -mért jő közbe ez a Max Piccolomini, hogy az ő magánszerelmeivel -untasson engem?» Az öreg rajzoló, aki mindig pontosan és biztosan -eltalálta a dolgok velejét, itt is szabatos volt. Valóban: mi -közünk nekünk a Max Piccolomini magánszerelmeihez, mikor -Wallensteinról s a harmincz éves háboruról van szó? Történelmi -dráma csak akkor lehet az, ha a történelem valóban dráma volt, s -szerelem akkor való bele, ha az volt ama bizonyos történeti eset -főmozgatója, sőt ez az eset nem is volt egyéb, mint szerelmi -történet. Ezért gyönyörű, páratlan, igaz, fenséges, csodálatos és -örökké friss a Shakspere Antonius és Cleopatrá-ja, mert ez a -szerelem valóban történelmi jelentőségü szerelem – mint Shakspere -után száz évvel Pascal <span class="pagenum"><a name="Page_131" id= -"Page_131">-131-</a></span> mondta: ha a Cleopatra orra -történetesen pisze, az egész világtörténet máskép alakult -volna.</p> -<p class="center">* * *</p> -<p>Nem a történelmi drámának mult ideje, csak a történelemből -előrángatottnak. Még a magunk történelme sem vájódott be -mindenestül idegeinkbe, pedig a történelmi dráma eseményeinek s -embereinek legalább nagyjában ismerőseknek kell a néző előtt -lenniök, különben a szükséges magyarázatok s fölvilágosítások, a -rokonsági összeköttetések feltárása s az előzetességek vázolása, -ezek a szinpadról lehangzó csillagjegyzetek úgy megterhelik a -mesét, hogy a hallgató nem tudja nyomon követni, s érdeklődése -elfásul. Minden nemzet történetében vannak korszakok, melyeknek -emléke kiveszett a közemlékezetből, s ilyenekből Shakspere is hiába -merítene. Aztán meg az, hogy valaki valakit agyonvert, s ezért -aztán őt is agyonverik, magában még nem dráma, s az akasztott ember -nem eo ipso drámai hős.</p> -<p class="center">* * *</p> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_132" id= -"Page_132">-132-</a></span></p> -<p>A művészet souverain, mindent meg szabad csinálnia, amit meg tud -csinálni. Ha a drámairónak úgy tetszik, hogy ne embereknek, hanem -eszméknek vagy tulajdonságoknak a tragédiáját irja meg: ne legyünk -szűkkeblűek, ehhez is joga van. Hiszen mindnyájan elismerjük, hogy -haladás volt, mikor Hauptmann a Takácsokban ilyesmit próbált. Csak -az a baj, hogy az eszmék vagy a tulajdonságok nem azon nyersen s -nem a maguk lábán szaladgáljanak a világon, sőt, mint az aluminium, -csakis vegyületben találhatók: emberekben és eseményekben. Hogy -tehát a drámaírónak mindenesetre embereket és eseményeket kell -szinpadra vinnie: az éppúgy nem az esztétikusok önkényes -kieszelése, s éppúgy a természet sajátságos fogyatkozásainak -szövetkezése, mint az, hogy nincs az a Liebig, aki máskép jutna -aluminiumhoz, mint hogy bizonyos agyagnemeket tesz kohójába. Az -ember pedig akármilyen, de: él. S éppen ez az, amit az Ibsen -emberei elmulasztanak megtenni, ami annál furcsább, mert egyre az -élethez való jogukat hangoztatják. Két árnyék, amint kezet fog egy -<span class="pagenum"><a name="Page_133" id= -"Page_133">-133-</a></span> halott felett – micsoda gyönyörű kép! -Ezzel a képpel végződik a John Gabriel Borkmann – de Ibsen csak -hiszi, hogy csupán végződik. Valójában már ezzel kezdődött, ezen -folytatódott is, mint az Ibsen legtöbb darabja. S bármit mondotok: -ez nem az Észak fogyatkozása. Föltéve, hogy a skandináv ember csupa -alvajáró: az alvajárónak is van lépe, mája, veséje és főképp vére, -mint ahogy van a Jacobsen, a Knut Hamsun s a Geijerstram -embereinek. Csak az Ibsen főztje hasonlatos a zsidó konyháéhoz, -mely a husból előbb kisózza és kiáztatja az élet nedveit, s a -halovány rostokhoz aztán sóval, borssal, hagymával, gyömbérrel és -sáfránynyal hazudja hozzá az élet ízét és szinét. Az elmésség s a -dialektika, a lelemény s a következetesség, az elrendezés s a -fölépítés, a kiszámított egyszerűség s a vakítóan tiszta tálalás -materiális, spirituális és hangulatbeli fűszerszámaival senki -biztosabban nem bánik, mint Ibsen. De vannak, akik futtában lövik -le a vadat, a husát azon párologva nyársalják frissen tört ágra, -puszta földön, rőzselángon <span class="pagenum"><a name="Page_134" -id="Page_134">-134-</a></span> pirítják meg – és nincsen ennél jobb -étel a világon.</p> -<p class="center">* * *</p> -<p>A februáriusi forradalom ereklyéi közt ott látni egy -nemzetőr-puskát, melynek hegyébe szurony helyett paraplé van tűzve. -Ilyen az Ibsen forradalmársága.</p> -<p class="center">* * *</p> -<p><i>Wer den Dichter will verstehen, Muss in Dichters Lande -gehen.</i> Ez arra is áll, hogy a költőt túlságosan agyon ne -sejtelmezzék. Több elmés és finom kritikus mutat rá, mint -szímbolumra, hogy az Ibsen emberei mind kézi táskával járnak, -mintha egyre úton volnának valamely felé. Holott, aki járt -Krisztiániában, tudhatja, hogy ott, nyilván, mert sokan laknak -kívül a városon s csak este térnek haza, majd mindenki ilyen kis -bőriszákkal jár, amiben van hálóing, fogkefe, hajsütő vas vagy -sommás kereset, csak éppen probléma nincs benne.</p> -<p class="center">* * *</p> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_135" id= -"Page_135">-135-</a></span></p> -<p>Hauptmann Gerhard nagy költő, igazi költő, bár igen kevés dolga -sikerült teljesen. De egy sincs, aminél köny ne szöknék a szemedbe, -észrevévén, hogy mire gondolt ez az ember és mit akart -megcsinálni.</p> -<p class="center">* * *</p> -<p>Mikor Sudermannak valamelyik darabját adták nálunk, a mi Bródy -Sándorunk annyira fölháborodott, hogy még német voltát is -megtagadta tőle. Ez már nyilván túlzás. Sudermann úr nem Hebbel, -nem Hauptmann, de azért német. A németség két típusban mutatkozik -az emberiség előtt. Az egyik az a doktor Mayer, aki megtalálta az -energia megmaradásának törvényét, mely ujjáalkotta a tudományt. A -másik az a doktor Jäger, aki olyan fehérneműt talált ki, amit egy -esztendőben egyszer kell csak mosni.</p> -<p class="center">* * *</p> -<p>Hebbelről jut eszembe, mily feltünő ennél a nagyon nagy -embernél, hogy főképp verseiben, mennyire küzd a nyelvvel s a -formával. A versein különösen meglátszik, <span class= -"pagenum"><a name="Page_136" id="Page_136">-136-</a></span> hogy az -eleve kész mondanivalóra kívülről rá erőltetett forma, mely nem -segíti a kifejezést és nincs rá szükség a hatás teljességéhez. -Biztos vagyok benne, hogy ha ma élne, nem irna verset, – ebben csak -kora divatjának hódolt. Drámáit sem igen írná versben, noha a -hatodfeles jámbus igazában nem vers, nem az még Shaksperenél sem, s -igazában nem volt az még hajdan való olasz novellás és fabulista -származásban sem. Legfeljebb verspótlék, azaz hogy inkább -prózapótlék, olyan időkből, mikor a próza még nyers, kiforratlan, -durva és kezelhetetlen volt, s a költő, ha lendületes akart lenni, -a vers-ritmus külsőségével pótolta, amit belső numerust a prózának -megadni nem tudott. Ujabban is meg-megtörténik ez, teszem -Dickensnél, a bájos barbárnál (az angol mind barbár egy csöppet), -hogy mikor különösen magasztos lélek feszül benne: egész paginákat -ír meg jámbusban. Különben nálunk is egyik-másik ösztönszerüen -tapogatodzó dilettáns is beleesik, ha különösen zamatos akar lenni, -java próza közben az alexandrínusba.</p> -<p class="center">* * *</p> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_137" id= -"Page_137">-137-</a></span></p> -<p>A Wilde fajtájú pózoló írók olyanok, mint Lenau volt, mikor a -postakocsiban őrültséget színlelt: már ez is őrültség volt. Az -igazi költő akkor is őszinte, mikor komédiázik. Saját magát -komédiázza.</p> -<p class="center">* * *</p> -<p>Isten Francziaországot védi, s istent M. Paul Bourget védi. -Szegény isten!</p> -<p class="center">* * *</p> -<p>Dumas fils a nők barátja volt, M. Paul Bourget az asszonyok -pédicureje.</p> -<p class="center">* * *</p> -<p>Mikor Dante hítta a császárt: az magasztos volt. Mikor M. Paul -Bourget király után nyöszörög: az nevetséges. Ebbe a különbségbe -pusztul bele a rojalizmus.</p> -<p class="center">* * *</p> -<p>Az idők mesgyéjén álló prófétáknak szomorú a sorsuk; a maguk -nemzedéke számára a tartalmuk túlságosan új, a következők számára -pedig a formájuk túlságosan <span class="pagenum"><a name= -"Page_138" id="Page_138">-138-</a></span> ódon. Kemény Zsigmondot -nem igen érthették meg, akiket a Dumas père s a Walter Scott -játékossága gyönyörködtetni tudott, s nem igen tudják élvezni, akik -a Maupassant s az Anatole France elegancziáján nevekedtek.</p> -<p class="center">* * *</p> -<p>A Kemény Zsigmond stílusa a tipikus álmatlan-stílus. Olyik helyt -lendületes, magával ragadó, valósággal elmésen és leleményesen -kifejező – ilyenkor az írója kialudt volt vagy lázasan izgatott. -Többnyire azonban bágyadt, pongyola, erőtlen; a mondanivalót az -intellektus utolsó erőfeszítésével éppen csak hogy kifejezett – -ilyenkor az írója nyilván kialuvatlan volt. Különben Balzac is, bár -duzzadt a mondanivalótól, majd mindig pongyolán, kúszáltan s -erőltetetten írt, nyilván ugyanezen okból, mert azért néha és -néhol, teszem stilizált boccacciós novelláiban, föltétlen ura -nyelvnek és formának.</p> -<p class="center">* * *</p> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_139" id= -"Page_139">-139-</a></span></p> -<p>Általában nem olyan szamárság az a <i>moebius</i>osdi, mely -idegbetegséget szimatol a szellemi munkások életerajzában. Ezzel a -feltevéssel, éppen az idegbeli rabló-gazdaság okozta -álmatlanságéval, és, ami ezzel együtt jár, a frisseség, az -izgékonyság s a memoria egyenetlenségével, sok pálya görbéjét meg -lehet magyarázni. Például olyan irókét, kiknek pályája hamar és -vakító föllobbanás után hirtelen s ettől fogva állandó hanyatlás. -Olyanokét is, akik érthetetlenűl egyenetlenek, s az róluk a -benyomásunk, hogy nem urai a saját képességeiknek, s nem -számíthatni arra, hogy mi kapja meg érdeklődésüket. Innen van, hogy -sok megrendelt dolog balul sikerül, és sok arravaló ember a -«legnekivalóbb témát» kétségbeejtően elrontja.</p> -<p class="center">* * *</p> -<p>A Maupassant tragédiájában bizonyára nagy része volt az -asszonynak, – annak a sok úri asszonynak, aki ez isteni <i>snob</i> -mohó vágyának s égő becsvágynak meghódolt. Van egy novellája, két -ilyen nagyúri asszonyságról, amint forró nyári reggeli után -becsípnek <span class="pagenum"><a name="Page_140" id= -"Page_140">-140-</a></span> chartreusetől, s ez alkoholos -bizalmasságban az egyik édes angyal elmeséli a másiknak, hogy az ő -hat láb magas lakája mennyire szerelmes őbele. Micsoda mulatság -ilyen édes angyal számára az ilyen hat láb magas óriás! Micsoda -húmor van abban, mikor az asszonyka elmeséli, mint zengette ő a -lakája jelenlétében, csak úgy akadémikus általánosságban, a -tisztaság dicséretét – s a hosszú legény mint fürdött meg attól -fogva mindennap a folyóban, s mint árasztott olyan pacsuli szagot, -hogy az embernek belefájdult a feje, s a szobalyányok s a -pesztonkák mily hiába epedtek utána! S egy szép délután, mikor a -szép asszony a szép inassal magában kocsikázott ki, hirtelen -rosszúl lett, s aléltságában fűzőjét a szép lakájjal oldatta meg… A -menyecske csönget, s a novella végén az ajtóban áll a legény, -reszketve, némán, mint egy szerelmes szobor. – Ez Maupassant egyik -legjobb, legpokolibb szarkazmusú novellája. Ily pokoli -kegyetlenséggel csak saját magukat lehet kikaczagni.</p> -<p class="center">* * *</p> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_141" id= -"Page_141">-141-</a></span></p> -<p>A magyar paraszt, tudvalévő, a világ legértelmesebb s -legtisztességtudóbb parasztja. Ezt mindenki tudja, mindenki vallja. -S tudja ezenfelül azt is, hogy ezt a derék parasztot orra alá -dörgölik mindenkinek, a ki nem hatóságilag engedélyezett hazafiság -szerint szereti a hazát. A magyar paraszt a múlt és a jövendő, a -netovább és a mindtovább. Jó. Annál különösebb és észrevenni -valóbb, hogy ez a dicső, ez a remek fajta minden esztendőben -vármegye szám fordít hátat hazájának, s megy tengeren túl. Ennek, -úgy-e bár, nyomának kell lenni abban az irodalomban, melyre -hivatalból nyomták rá az elismerő bélyeget, hogy csak ez a magyar, -ez az igazi? Nos: nincs. Igen szép könyvek és novellák szólnak -arról, hogy’ eszik, hogy’ alszik, hogy’ szeret, hogy’ vásárol -kaszát, hogy’ betegszik meg, hogy’ hal meg, vagy hogy’ gyógyul meg -a magyar paraszt. De sehol sincs megírva, hogy’ éhezik a magyar -paraszt, hogy’ lázad föl, hogy’ sustorog benne a gyűlölet, hogy’ -szánja rá magát, hogy itt hagyja ezt a földet, melyhez beteg -szerelem köti minden porczikáját. Az úr <span class= -"pagenum"><a name="Page_142" id="Page_142">-142-</a></span> meg a -paraszt a mi elbeszélő irodalmunkban még mindig a régi olajnyomatos -stílusban lakik és mosolyog együtt, a szó minden értelmében kinyalt -rokokó bájosságában. Egy csöpp izzadság nem párállik, egy csöpp -igazság nem öklöződik ki ebből az ártatlan költészetből. A magyar -politikusok úgy politizálnak, mintha a harminczas években élnének, -s a magyar írók úgy írnak, mintha a magyar paraszt s a magyar birka -otkolonyban fürödne. Csak orruk ismeri a magyarságot, amint alája -dörgölték, de szemük még mindig nem tanúlta meg, hogy meglássa.</p> -<p class="center">* * *</p> -<p>Nincs utálatosabb a foglalkozásosan hazafias történetírásnál. -Azaz hogy van: a szeretetlen történetírás. Mindig viszket a -tenyerem, ha Bonfinit olvasom. Itt élt a zsírunkon, de egy-egy -régibb krónika figyelmesebb átolvasása, egy leveles láda -lelkiismeretes átlevelezése ára fáradságra sem méltatott bennünket, -mikor rólunk írt. Annyira lenézett bennünket, hogy művelt ember -létére mulat <span class="pagenum"><a name="Page_143" id= -"Page_143">-143-</a></span> a mi dolgainkban való járaratlanságán. -Az élősdi.</p> -<p class="center">* * *</p> -<p>A régi erdélyiek óta alig vannak memoire-íróink; helyüket -kiszorították a krónikás anekdotázók. S ez is jobb a semminél; ha, -Macaulay szerint, a tudománynak szüksége van téglahordókra s -malterkeverőkre, a történetírás sem lehet el olyan mindentudók -nélkül, akik, mint a tótasszony a fásszekér után, lélekszakadva -futnak a história szekere után, hogy visszadobják rá, ami lepotyog -róla.</p> -<p class="center">* * *</p> -<p>A helyes magyarság törvényeit pontosan és teljesen kifejtenünk -nem sikerült eddig sem a <i>parasztok együgyü csacsogásából</i>, -sem a Pázmány Péterek tudatos nyelvmüvészetéből. A megismerésnek -csak addig az első fokáig jutottunk el, hogy tudjuk, hogy nem -tudunk, s nyelvészeink az ő nyelvőrködésükkel veszedelmesen -hasonlítanak a majomketreczek népéhez, ahol a lakók egymás -<span class="pagenum"><a name="Page_144" id= -"Page_144">-144-</a></span> bundájában kereskednek, diadallal eszik -meg, amit találtak – és ebből élnek.</p> -<p class="center">* * *</p> -<p>A magyar nyelv dolgának nem II. József ártott, hanem Metastasio. -Magyarok voltak-e azok a tánczmesteri és <i>concetti</i>s lelkek, -akiknek a mi <i>állat, állandó, állhatatos</i> szavunk nem volt -elég kifejező s elég előkelő, s meg kellett gyarapodnunk az -<i>anyag</i> s a <i>szilárd</i> szóval?</p> -<p class="center">* * *</p> -<p>S a mi tősgyökerességeink! Ki a megmondhatója, hogy abban, amit -ma a nép beszédjében tősgyökerességnek érzünk, mennyi a latinosság -s a németesség? Az igen messzi finn és török filológián kivül mi -ellenőrzésünk van erre? A latinból szolgamód, sőt e szolgaiságával -kaczérkodó, mert abban kultúrtettet látó kódexfordítások? Teszem a -Károli Gáspár németből való s igen ügyefogyott biblia-fordítása -révén éppen népi nyelvünkbe teméntelen sok németesség szivárgott -<span class="pagenum"><a name="Page_145" id= -"Page_145">-145-</a></span> bele, melyet ma mind kenetes -tősgyökerességnek érzünk.</p> -<p class="center">* * *</p> -<p>Az Arany János tudatossága kisérteties. A Buda Halálának hun -szájba adott metaforái közt nincs egy is, melynek adatai ne -fordulhatnának elő pusztai és vadásznép ismeret- és -gondolatvilágában.</p> -<p class="center">* * *</p> -<p>A hasonlat arra való, hogy egy rövid képben pontosabban mondja -el mondanivalómat, mint köteteken át való kifejtéssel tehetném. De -csakis erre való; olyan, mint beszéd közben a gesztus. Rettentőek -azok az emberek, akik egyre gesztikulálnak, s azok az irók, akik ok -nélkül halmozzák a hasonlatokat.</p> -<p class="center">* * *</p> -<p>Ám azért ne nézzétek le a gesztust – ne legyetek ebben a merev -angolszászok dupejei. Nincs az a kidolgozott nyelv, mely tökéletes -tolmács volna – elmédtől a nyelvedig <span class="pagenum"><a name= -"Page_146" id="Page_146">-146-</a></span> annyi minden elpotyog, -hogy valóban a kezed kell hozzá, hogy legalább egy részét -megmentsd. Aki eltilt a gesztustól, az arczjátéktól s az éneklő -beszédtől, beszédedet egy csomó kulturfokkal taszitja -mélyebbre.</p> -<p class="center">* * *</p> -<p>Idézni csak ritka vagy új mondást szabadna, mey mindenkinek a -nyelve hegyén ott kisértett dolgot bökkent ki végre szerencsésen. -Vagy, igenis, egészen régit s közönségesen ismertet, mely már rég -nem azt jelenti, amit jelent, hanem ezer használat rendjén ezer új -vonatkozást szedett magába, s valamennyit egymaga pótolja.</p> -<p class="center">* * *</p> -<p>Bámulatos, hogy a költői dikczión is mennyire úr a <i>valeur</i> -törvénye. A jó költőnél minden szónak megvan a maga helyzeti -energiája. A legelkopottabb szó, melynek hallatára idegeink már -alig rezzennek meg, helyes alkalmazással egész világokat varázsol -elénk. Goethe ezt irja a <i>Mignon</i> versben:</p> -<div class="poem"> -<div class="stanza"><span class="i0">Und Marmorbilder stehn und -sehn mich an…<br /></span></div> -</div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_147" id= -"Page_147">-147-</a></span></p> -<p>Itt az elkopott s a semmitmondó <i>stehen</i> ige tökéletesen -kifejezi s az olvasóban fölkelti azt a hatást, amit szobrok, főképp -antik szobrok látása szokott benne fölkelteni. (Statue!). Igaz, -hogy az antik hatást még a <i>sehn mich an</i> is neveli. <i>Und -Marmorbilder stehn und sehn mich an…</i> le se kell hunynom a -szemem, hogy magam előtt lássam a loggiákat, a bolthajtásos -tornáczokat, fehér, néma, vak és közömbös szemükkel mégis vesémbe -néző szobrok sorával. – Vagy Arany Jánosnál, mikor a nagy jelenet -után Toldi elmegy Piroskáéktól:</p> -<div class="poem"> -<div class="stanza"><span class="i0">Nagy keserű búgás leve -bucsuzása,<br /></span> <span class="i0">S ment, hogy soha többé -Piroskát ne lássa.<br /></span></div> -</div> -<p>Erre a <i>ment</i> szóra mintha a Gellérthegy zuhant volna bele -a Dunába; a folyó megnyilik, fölcsap az égig, lezuhan, háborog, és -utána csend és pusztulás</p> -<p class="center">* * *</p> -<p>Ha költő volnék, s könnyen és bőven termelő: becsvágyam volna, -hogy a magyar vers dikczióját is szigorúan megkössem, úgy -<span class="pagenum"><a name="Page_148" id= -"Page_148">-148-</a></span> mint a prózáét, s ahogy meg van kötve a -franczia vers dikcziója. Művészetem épen az volna, hogy versemet a -telekkönyvi kivonatok mondatkötésében írjam, de azok mégse legyenek -telekkönyvi kivonatok. Ez persze csak egyéni sportom volna, senki -másnak nem ajánlom, hiszen inkább a mi versünknek nagy java az -<i>inverzió</i>nak, a szórakás és mondatfűzés szabadságának tág -lehetősége, s mi volna a Buda Halála ilyen sorok nélkül:</p> -<div class="poem"> -<div class="stanza"><span class="i0">Bíró ha itélnék, kalmár noha -mérnék:<br /></span> <span class="i0">Ilyen igazságot tenni bizony -félnék.<br /></span></div> -</div> -<p>Művészet dolgában azonban mégis igazam volna. Bizonyos, hogy a -megkötött nyelv magasabb fejlődési fok a szabad nyelvhez képest, -úgy mint a próza magasabb fejlődési fok a vershez képest. Valójában -a vers a kötetlen beszéd s a próza a kötött – s a régi s a -fejletlen népeknek, s ma is a népnek költészete költőibb a teljesen -kiművelt nemzetekénél. Az angol vers, még a Poe raffinált, a -hivatalos költők akadémikus verse is szinte friss barbárság a -legvadabb francziáknak vagy épen D’Annunziónak verseihez képest. -Kötött nyelvű versekben aztán abban <span class="pagenum"><a name= -"Page_149" id="Page_149">-149-</a></span> volna a költő -főművészete, amit föntebb a szók helyzeti energiájának -neveztem.</p> -<p class="center">* * *</p> -<p>Könnyen, bár méltatlanul ki lehet figurázni s karrikaturává -torzítani a filologizáló irodalomtörténetet. Érdekes, bár nem -fontos, hogy a <i>Szózat</i>ból, ha nem is tudnám, ki írta, ki -tudnám olvasni, hogy dunántúli ember, mert így rímel:</p> -<div class="poem"> -<div class="stanza"><span class="i0">Nincsen számodra -hely…<br /></span> <span class="i0">Itt élned, halnod -kell…<br /></span></div> -</div> -<p>tehát a <i>hely</i> szót nyilván <i>hel</i>nek ejtette. Ám -ugyanígy be tudnám bizonyítani azt is, hogy Arany János meg Petőfi -pöszén beszélt, mert Arany János az <i>sz</i>-et <i>f</i>-nek -ejtette, ilyen rímet írván a Szondy két apródjába:</p> -<div class="poem"> -<div class="stanza"><span class="i0">Immár fedi vállát bíborszinű -kaftán…<br /></span> <span class="i0">Odakünn hideg éj sziszeg -aztán…<br /></span></div> -</div> -<p>Petőfi pedig az <i>r</i>-et ejtette <i>v</i>-nek, mert ő meg így -rímel:</p> -<div class="poem"> -<div class="stanza"><span class="i0">Gyermek vagyok, gyermek lettem -ujra,<br /></span> <span class="i0">Lovagolok füzfasípot -fujva.<br /></span></div> -</div> -<p class="center">* * *</p> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_150" id= -"Page_150">-150-</a></span></p> -<p>A magyar hangsúlyos vers abba ment tönkre, amibe a magyar zene: -hogy fejlődésében megakadt, mert elrejtezett a népbe. A kurucz idők -végéig a magyar zene s a magyar vers gazdag és váltózatos volt, s -minden sajátos volta mellett együtt haladt a nyugati haladással. A -Balassi s az Amadé strófái vetekszenek az olasz strófákkal. De -mikor rajtunk ütött az idegen világ: a magyar nyelvvel együtt a -magyar vers s a magyar zene is leszorult a nép körébe, s e -szükségkép szűk körnek szükségkép egyszerű és kevés foglalatú -világához bizony hozzásorvadt és hozzászegényedett. Mire aztán -magyar nyelv, magyar vers, magyar zene újra mindeneké lett, még a -réginél is szűkebb lett már az új világ és minden rétegek új -tartalmának befogadására.</p> -<p class="center">* * *</p> -<p>A magyar vers ellen sokat vétkezett az elmélet. Majd annyit, -mint a magyar nyelv ellen. Az oka is egyforma lehetett; akik a -magyar nyelvészetet megkezdték, többnyire nem ismerték a magyar -nyelv törvényeit, s <span class="pagenum"><a name="Page_151" id= -"Page_151">-151-</a></span> akik a magyar verselő elé szabályokat -szabtak, többnyire nem érezték ki a magyar vers belső törvényeit, -kivéve, természetesen, Arany Jánost. De még ő is hibázott néha; -hiba, a magyar vers lelkével ellenkező például a ragrím ellen való -hadüzenet, melyben ő is részt vett. A rím nem véletlenség s nem -pusztán ügyesség dolga. Köze van a tartalomhoz, a vers -mondatszerkezetéhez, s ezen belül a gondolat menetéhez. A magyar -versnek, mint különben minden versnek, nemcsak külső formája van, -hanem belső is, s a külső forma tükre a belsőnek. A magyar ritmus -nemcsak ütembeli, hanem gondolatbeli is, s a magyar strófa a -gondolatmenetnek is szakasza, melyen belül a párhuzam s az ellentét -uralkodik, mind a kettő módosított ismétlés formájában. Ez -ismétlésnek külső formája pedig épen a mondatnak szintaktikai és -grammatikai egyformasága; a második sor tartalmában fokozhatja vagy -ellentétbe állíthatja az elsőét, de ugyanolyan mondattani formában, -ugyanolyan szórendben és grammatikai alakban, mint az elsőé. A -sorok végén tehát ugyanazon grammatikai <span class= -"pagenum"><a name="Page_152" id="Page_152">-152-</a></span> -kategoriáju szó áll, ugyanazon esetben vagy módban – s ha e szók -rímelnek, e rím ragrím.</p> -<p class="center">* * *</p> -<p>A verselés kitanulhatatlan dolog; kitanulhatatlan, mikkel okoz a -vers olyan érzéki hatásokat, melyek erősítik tartalmának -értelembeli hatásait. Néha mulatságos, micsoda ilyen titkokra -bukkan rá az ember. Itt van Petőfinek ez a négy sora:</p> -<div class="poem"> -<div class="stanza"><span class="i0">Elvittelek volna, mint nap a -harmatot,<br /></span> <span class="i0">Mint az esti szellő a -rózsalevelet –<br /></span> <span class="i0">De most, mint a -nyilvesszővel a zaklatott<br /></span> <span class="i0">Megsebzett -oroszlán: ugy megyek el veled.<br /></span></div> -</div> -<p>Ennek harmadik sora verstan szerint gyalázatosan rossz; hiányzik -belőle a diæresis; alexandrinus létére nem oszlik pontosan két -félre:</p> -<div class="poem"> -<div class="stanza"><span class="i0">De most mint a nyilvesz|| -szővel, a zaklatott…<br /></span></div> -</div> -<p>Azonfelül rossz az is, hogy az oroszlán főnév két jelzője közül -az egyik, a <i>zaklatott</i>, a harmadik sor végén van, a másik, a -<i>megsebzett</i>, a negyedik sor elején, tehát a mondat tagolódása -nem esik össze a versével. Mindazonáltal <span class= -"pagenum"><a name="Page_153" id="Page_153">-153-</a></span> ez a -vers gyönyörű, s a két utolsó sornak diæresis és sorvég nélkül való -egybepatakzása olyan hatalmas és tombolásában is méltóságos erővel -csap le idegeidre, mint a megsebzett oroszlán ordítása és futása, -mely más, mint a megsebzett macska jajgatása és elinalása.</p> -<p class="center">* * *</p> -<p>A klasszikus költőket lehetne is, kellene is fordítás közben -modernizálni. De a legkülsőbb formát, a versmértéket megváltoztatni -kényes, mert a külső mérték belső gondolatmenetet tükröz vissza, s -aki ezt felforgatja, könnyen a vers lelkét zilálja meg. Főkép -nálunk, ahol (jól tették-e, rosszul, arról ma hiába rekriminálunk) -megpróbálkoztak a nyugati s az antik versmértékkel – s a próba, -sajnos, sikerült, mert nyelvünk, sajnos, időmértékes versre is -alkalmas, vagyis a versnek olyan rendjére, mely gondolatainak -rendjétől elüt. Az idegen mértéket ma már aligha irthatjuk ki -verselésünkből; a magyar mértékkel úgy vagyunk, mint a magyar -köntössel: vagy paraszti ruha, vagy <span class="pagenum"><a name= -"Page_154" id="Page_154">-154-</a></span> ünneplő, de hétköznap -angol gunyában járunk. Nem mondom, hogy egészséges hagyomány, azt -sem mondom, hogy szükségkép lett (a XVIII. század derekáig költőink -magyar mértékben ültették át hozzánk a nyugati strófákat) – ám e -hagyomány megvan, egybenőtt érzésünkkel, s elevenbe vágnánk, ha -kimetszenők. Ám az antik versben egyet mindenesetre modernizálhatna -a fordító: az istenek, a hegyek, a folyók s egyebek nevét, -olyankor, mikor ezek csak megszemélyesítések vagy jelképek. -<i>Jupiter, Ceres, Mars, Hadria:</i> latinul egyebet jelent, mint -magyarul; a latin azt érezte s gondolta hallatukra, mint mi az -<i>isten, föld, háború, tenger</i> hallatára. Gimnazista koromban -megpróbáltam ilyenfélekép lefordítani a <i>Justum ac tenacem</i> -ódát. Két első strófájára most is emlékszem s ideírom; mértékre -sántit, nyelvre döczögős, de megmutatja mire gondolok:</p> -<div class="poem"> -<div class="stanza"><span class="i0">Ki szándokában állapodott s -igaz:<br /></span> <span class="i0">Sem a sokaknak rosszravivő -szava,<br /></span> <span class="i0">Sem a nagyúr parancsos -képe<br /></span> <span class="i0">Nem teszi lelkiben -ingataggá;<br /></span> <span class="pagenum"><a name="Page_155" -id="Page_155">-155-</a></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Sem a tengernek bús haragos -szele,<br /></span> <span class="i0">Sem a nagy isten rettenetes -nyila –<br /></span> <span class="i0">S ha sarkiból kiroppan a -föld,<br /></span> <span class="i0">Nem remeg ő, ha lesujtja -romja.<br /></span></div> -</div> -<p class="center">* * *</p> -<p>Két év óta az európai sajtót bejárja az ébenfából faragott -drámairónak, Henri <i>Becque</i>-nek talán egyetlen megmaradt -verse: a <i>Je n’ai rien qui me la rappelle</i>. Megpróbáltam -lefordítani – eredeti formájában, mert hiszen ez az aczélból -kovácsolt vers <i>belül</i> is szonett. Vesződség közben azonban -magyar mértékben is igyekeztem összekalapálni. Ime mindkét -formájában:</p> -<div class="poem"> -<div class="stanza"><span class="i0">A neve nálam már nem -él,<br /></span> <span class="i0">Emlékem tőle nincs -egyetlen:<br /></span> <span class="i0">Se kép, se hajfürt, se -levél –<br /></span> <span class="i0">Gyülöltük egymást -mindaketten.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Én durva voltam és -kevély,<br /></span> <span class="i0">Ő lángoló volt és kegyetlen -–<br /></span> <span class="i0">Igy szeret a hűtlen -személy,<br /></span> <span class="i0">S én boldogtalan így -szerettem.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Egy napon, annyi köny -után,<br /></span> <span class="i0">Üdvösség, csóközön -után<br /></span> <span class="i0">Mégis csak elszakadtunk -végül,<br /></span> <span class="pagenum"><a name="Page_156" id= -"Page_156">-156-</a></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Mint két ellen, ki -kimerült,<br /></span> <span class="i0">Kit már a gyülölség se -fűt<br /></span> <span class="i0">S kiejti a fegyvert -kezébül.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Nincs tőle semmim, hogy -eszembe juttassa:<br /></span> <span class="i0">Emlékbe hajfürtöm, -nincsen róla képem,<br /></span> <span class="i0">Levelét nem őrzöm -– gyűlöltük mi egymást<br /></span> <span class= -"i0">Mindenféleképpen.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Én nekidurvulva, dühösen -szerettem,<br /></span> <span class="i0">Ő gyötre kegyetlen’, búja -szerelemben –<br /></span> <span class="i0">Igy szereti egymást -hűtelen asszony meg<br /></span> <span class="i0">Boldogtalan -ember.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Egy nap széllyelmentünk, -idegenné válva,<br /></span> <span class="i0">Annyi üdvösségnek, -annyi csóknak, annyi<br /></span> <span class="i0">Könyűnek -utána,<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Mint két konok ellen, -összetörött, megvert,<br /></span> <span class="i0">Kit már a -gyülölség sem kapat erőbe,<br /></span> <span class="i0">S elejti a -fegyvert.<br /></span></div> -</div> -<p class="center">* * *</p> -<p>Zsidóról való fordításra a mi nyelvünk és verselésünk igen -alkalmas, nyilván a keleti gondolkodás, a gondolat menetével való -verselés közösségénél fogva. Főképp a magyar alexandrinus, ez a -testté vált antithezis és parallelizmus. Valamikor megpróbáltam a -<span class="pagenum"><a name="Page_157" id= -"Page_157">-157-</a></span> Jeremiás Siralmait ilyen mód -lefordítani. Az elejét ide irom:</p> -<div class="poem"> -<h4>ÉCHÓ.</h4> -<p class="i3">Jeremiás Siralmai első fejezetéből.</p> -<div class="stanza"><span class="i0">Jaj, milyen magában ül az -özvegy város,<br /></span> <span class="i0">Aki oly népes volt, ma -milyen magányos,<br /></span> <span class="i0">Aki olyan úr volt, -jaj, ma milyen szolga,<br /></span> <span class="i0">Tegnap hatalom -volt, ma hübér a dolga!<br /></span> <span class="i0">… Éjten-éjjel -könnye végig pereg arczán,<br /></span> <span class="i0">Barát is -ellennel üte pártot harczán,<br /></span> <span class= -"i0">Szakmányba, robotba veretett Jehúda,<br /></span> <span class= -"i0">Szorosba szorúlva menekülő útja…<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Síoni útakon vándorok nem -gyűlnek,<br /></span> <span class="i0">Puszta kapui közt ünnepet -nem űlnek,<br /></span> <span class="i0">Sóhajtoz a papja, szüze -jajveszékel,<br /></span> <span class="i0">Önnönmaga terhe keserű -kedvével.<br /></span> <span class="i0">Ellenese fő lett, boldog a -bántója, –<br /></span> <span class="i0">Isten e sort rája sok -büneért rója,<br /></span> <span class="i0">Isten akaratja, hogy -rabszíjjra fűzve<br /></span> <span class="i0">Fiait az ellen maga -előtt űzze.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">A Sion leánya szépsége -leolvadt,<br /></span> <span class="i0">Fejedelmi futnak, mint a -bujdosó vad,<br /></span> <span class="i0">Mint a kergetett őz, -legeletlen, étlen,<br /></span> <span class="i0">Üldői elébe -roskadva erőtlen…<br /></span></div> -<hr class="tb" /> -<span class="pagenum"><a name="Page_158" id= -"Page_158">-158-</a></span> -<div class="stanza"><span class="i0">Napjaiban búnak, gyötretve a -gondtól<br /></span> <span class="i0">Jeruzsálem a mult hunyt -fényire gondol;<br /></span> <span class="i0">Segitetlen hullott -ellenség kezébe,<br /></span> <span class="i0">Nevetik a vesztét, -nincsen aki védje;<br /></span> <span class="i0">Bűnös Jeruzsálem, -mint a kivert némber,<br /></span> <span class="i0">Megveti, ki -látta meztelenségében,<br /></span> <span class="i0">S hogy szennye -befolyta ruhája szegélyét<br /></span> <span class="i0">Szörnyű -sülyedésben nem látta be végét.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Nézdd nagy bajom, isten, hogy’ -nő meg az ellen,<br /></span> <span class="i0">Hogy’ nyujtja ki -karmát sok kincseim ellen;<br /></span> <span class="i0">Nézd, -szentek szentjébe a pogány had árad,<br /></span> <span class= -"i0">Községedből őket noha ki is zártad.<br /></span> <span class= -"i0">Zokog az éhes nép, betevője nincsen,<br /></span> <span class= -"i0">Kenyeret vásárol a sok ősi kincsen,<br /></span> <span class= -"i0">Megromlik a lelke étlen, kenyeretlen:<br /></span> -<span class="i0">Ó, nézdd, örök isten, milyen falánk -lettem!<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Nem kivánom néked, vándor utas -ember…<br /></span> <span class="i0">Tekints ide, szánj meg nagy -veszedelmemben,<br /></span> <span class="i0">Gyászt láttatok-é -már, mint mostan amílyet<br /></span> <span class="i0">A haragos -isten im énvelem űlet?<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Csontomba magasból üszköt -leröpített,<br /></span> <span class="i0">Lábam elé hálót vesztemre -terített,<br /></span> <span class="i0">Megtépte a szívem, megtörte -a lelkem,<br /></span> <span class="i0">Jaj, a pusztulásnak dobott -oda engem!<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Kezében az Úrnak bűneim -igája:<br /></span> <span class="i0">Nyakamba keríti, szorosra -viszálja;<br /></span> <span class="i0">Idegen kéz tartja -leszögezve vállam,<br /></span> <span class="i0">Idegent hítt isten -gyülekezni nálam.<br /></span> <span class="pagenum"><a name= -"Page_159" id="Page_159">-159-</a></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Hőseim’ szétzúzva hullatja a -porba,<br /></span> <span class="i0">Mint őszszel a szőllőt, -szüzeim tiporja,<br /></span> <span class="i0">Nincs, aki -vigaszszal lelkemet éleszsze,<br /></span> <span class= -"i0">Nyakamon az ellen és fiaim messze…<br /></span></div> -</div> -<p class="center">* * *</p> -<p>A mi parasztunk húsevő állat – s nem tudom, ez -kulturképtelenséget vagy kulturképességet jelent-e. Elmélet szerint -kulturképességet kell jelentenie; mentül nagyobb igényű a nép, -annál nagyobb a fogyasztás, a termelés, az erőkifejtés, a kultura, -s minden kulturnemzet meggazdagodása alsó osztályai igényeinek -megnövekedéséből származott. De viszont nálunk nem a husevő magyar -paraszt boldogul, hanem a fukar s rosszul táplálkozó sváb. S -magyarnak elképzelhetetlen, micsoda szegénység volt az, melyből a -német népek mai gazdagságukba fölverődtek. Van Gottfried Kellernek -egy svájczi novellája, melyben egy kisvárosi család idilljét -rajzolja, amint a gyerekek összevesznek a kásás tál körül, mert -kiki úgy ás kanálkájával mesgyét a kásába, hogy a tetejére öntött -zsír őfelé ömöljön. A gyerekek azon a csöpp zsíron vesznek -<span class="pagenum"><a name="Page_160" id= -"Page_160">-160-</a></span> össze, mely a halom kása tetején -árválkodik – s ez a svájczi költő szemében idill! Vagy van -Hebbelnek egy szép verse, melyben elmeséli, hogy mikor a multakon -elmereng, apja-anyja képével egy kutya alakja is kikel a sírból. Ez -a kutya volt néki dajkája, nevelője, gondviselője, játszó pajtása, -akivel együtt játszottak, együtt háltak, egy kenyéren éltek. Igy -tartott ez mindaddig, míg, mint a vers mondja, a kutyának bűnül nem -rótták fel, ami a fiúnál erényszámba ment: azt, hogy nőtt és -gyarapodott. A kenyér nem futotta kettőre, a kutyát el kellett adni -s a kis fiú magára maradt, nevelő és pajtás nélkül – s ezt nevezik -ők gyermekkori emléknek!</p> -<p class="center">* * *</p> -<p>Mintha igaza lett volna Plátónak, aki szerint e földre -küldetésünk előtt az ideák országában éltünk, s a földi dolgok -fogalmait onnan hoztuk magunkkal: vannak írók, akik a nosztalgia -szépítő s alakító emlékezetével nézik a dolgokat, s bár világosan -látják azokat, olyanoknak írják le, aminőknek csak <span class= -"pagenum"><a name="Page_161" id="Page_161">-161-</a></span> kéne -lenniök. Részletekben realísták, az egészben fantaszták, s aki -írásaikat szó szerint veszi és logikával méri, úgy jár, mint a -mosómedve, ha czukrot kap: addig mártogatja a vízbe, mig elolvad a -talpai közt.</p> -<p class="center">* * *</p> -<p>Vannak derék, illedelmes, megnyugtató írók, akiknek kerítés van -elméjük körül s az én elmém kerítéseit sem bántják. De vannak -komisz, tolakodó és nyugtalanító írók, akik nemcsak maguk látnak -tovább az orruknál, de engem is rákényszerítenek, hogy tovább -lássak, vagy legalább is tovább nézzek. Lelketlenségük abban áll, -hogy a pénzemért nem is a saját gondolataikkal ajándékoznak meg, -hanem magamból préseltetnek velem új gondolatokat, s mikor leteszem -könyvüket: nemhogy megszabadulnék tőlük, de akkor kezdenek igazán -velem lenni. Azok az igazán nagy könyvek, amiket az olvasó -kétségbeesetten tesz le: Hát kellett ez nekem?!</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_162" id= -"Page_162">-162-</a></span></p> -<h2>HOLUBÁR.</h2> -<p>Hatszáz éve, hogy Petrarca született, ötszázharmincz, hogy -meghalt, s az ő szonettjei mégis… hadd állok itt meg egy -perczre.</p> -<p>Az öreg Spencer hátrahagyott önéletrajzában feltűnést keltett -vagy húsz sor, melyben a vén angolszász az ő szokott száraz -öszinteségével megírja, hogy nem ismer unalmasabb s nevetségesebb -olvasmányt a régi jó Homérosznál. Semmi sem tetszik neki benne. Még -a világról való gyermeteg felfogás sem, melyet inkább barominak -itél, mint gyermetegnek. Még az események sem tetszenek neki, -melyek, úgymond, utálatosak s egyhangúak. Még az emberek sem, akik -egyszínű árnyékok. Még az előadás bája sem kapja meg, még a híres -állandó jelzők sem gyönyörködtetik, <span class="pagenum"><a name= -"Page_163" id="Page_163">-163-</a></span> sőt ezek azok, amik -különösen kétségbeejtik, őszi eső módjára kopogó egyformaságukkal. -Az olvasó megdöbben, de aztán elgondolkozik, mint mindenen, amit -Spencer ír. Lehetséges ez? Ennyire tévedtek volna évezredek, vagy -legalább is évszázadok, melyek műveltség s ízlés dolgában a mi -ágyunk megvetői voltak, s amiken végig, mind e mai napig, a művelt -európai emberiség gyönyörűséggel olvasta, iskoláiban örök mintának -tanította Homéroszt? Vagy Spencer tévedt volna ennyire, az a -Spencer, ki nemcsak hogy Arisztótelesz és Spinóza óta a legtöbbre -gondoló elme volt, de, különösen kisebb tanulmányaiban, a -leglégiesebb, a legművészibb művészetnek: a stílusnak oly finom -megértője? Hiszen igaz: mi mai emberek a homéroszi verseket -bizonyára nem élvezzük ugyanazzal az élvezettel, mint a régi -görögök. Világuknak ismeretével, czélzásaikról való -tájékozottsággal, sajátosságaik iránt való türelemmel kell -nekikülnünk – csupa megszerzettséggel s eltökéléssel, amire a régi -görög csakúgy nem szorult rá, mint mi nem, ha nekiülünk -<span class="pagenum"><a name="Page_164" id= -"Page_164">-164-</a></span> olvasni Miltont. De végre is a mai -művelt japán vagy indus ember, ki más vallás és más világnézet -hagyományaiban nevelkedett, ugyanúgy állhat szemben Dantéval és -Miltonnal, mint mi állunk szemben Homéroszszal vagy Kalidászával – -s lehetetlen, hogy a Dante borongó fönsége, a Milton fülledt -szertelensége meg ne kapja még akkor is, ha minden sorához -lexikonból s szótárból kell kikeresnie az értesültséget. Hiszen -éppen Dantéval magunk sem állunk sokkal jobban, sőt sokszor azzal -az örökkévaló költővel sem, ki nálánál ötszáz évvel áll hozzánk -közelebb: Goethével. Ki olvassa, még fajtájabeli ember is, Dantét, -Shaksperet, Goethét azzal a meg nem akadással, azzal a tökéletes -vele egy úton járással, mint ahogy mi olvassuk Arany Jánost, s -általában a mai minden nemzetbeli művelt ember olvassa például -Gustave Flaubert-t? Mindazonáltal ki ne érezne olvastukra szinte -testi gyönyörűséget, s kinek ne fokozná e gyönyörűségét, ne tenné -ízesebbé s változatosabbá, hogy hol itt, hol ott olyasmire akad -bennük, ami magában véve, a mi mai ízlésünk szerint, <span class= -"pagenum"><a name="Page_165" id="Page_165">-165-</a></span> már -szárazság, ízetlenség vagy értéktelenség, de az <i>egészet</i> -éppúgy megízesíti, mint az ételt a fűszerszám, ami magában szintén -élvezhetetlen. Nem, Spencernek bizonyára nincs igaza, Homéroszról -szólván. Nemcsak a jó Homérosz: a jó Spencer is aludt néha; ő is -olyan volt, hogy ami ereje volt, az volt fogyatkozása is, s ez a -csupa tudatosság és csupa értelem ember nem tudta átérezni az -együgyűség s az ártatlanság bűbáját. Nem, Homéroszról való -itéletében nincs igaza, de igaza volt abban, igazi spenceri -cselekedetet mívelt azzal, hogy ez itéletét le merte írni. Mert -ahogy ő volt Homéroszszal, úgy vagyunk sokakkal, kiket a hagyomány -nagy művészekül állít térdhajtó tiszteletünk elé, és sokan, kik -művészi átérzésre fogékonyabbnak merik magukat itélni az elfogult -öreg angol tudósnál. Sokakban gyönyörködünk vagy elhitetjük -magunkkal, hogy gyönyörüségünk telik bennük, kikkel szemben ez -érzésünk csakis eltökéltség, s vagy gondolat vagy bátorság nélkül -való meghajlás a hagyomány tekintélye előtt. Idegeinket hihetetlen -könnyűséggel csalja meg a <span class="pagenum"><a name="Page_166" -id="Page_166">-166-</a></span> sugallat – hogyne csalná meg épp azt -a fajta itéletünket, a művészit, mely tisztára idegek munkája? De -ha, megfordítva: kellő eltökéltséggel, fegyelmezett függetlenséggel -úgy ülünk neki olvasásuknak vagy úgy fogunk bele nézésükbe vagy -meghallgatásukba, hogy csak az tessék bennük, ami igazán tetszik: -nem egygyel szemben feltámad bennünk a szentségtörő kérdés: ugyan -mi tetszhetett ezen a mi szegény apáinknak, őseinknek, hajdankori -embertársainknak?!</p> -<p>Itt van példának a derék Petrarca. Az irodalomtörténetnek -legkihívóbb incselkedése, hogy történeti hatás, nyelvi jelentőség s -időbeli sorrend az olasz irodalom történetében ezt a férfiút -elutasíthatlanul melléje állítja éppen Danténak és Boccacciónak: -egyiknek a legfenségesebb, másiknak a legüdítőbb jelenségnek, -kikről azon időkből művészi s emberi mintáinkról emlékezésünk -maradt. Petrarca sem nem igazi költő, sem nem igazi művész. Nem is -lehet költő, mert nem őszinte, nem is lehet művész, mert pedáns. -Kieszelt érzelmeivel, kicsiszolt formájával <span class= -"pagenum"><a name="Page_167" id="Page_167">-167-</a></span> tipusa -azoknak az irodalmi iparosoknak, kik manapság vagy akadémiai -ódákat, vagy operetti versikéket írnak, aszerint, hogy a közönség -mely rétegénél számítanak fogyasztókra, s az üzlet mely ágában -igyekeznek egyedárúságra. Megjegyzem, hogy én ezen kortársainkról a -világért sem akarok becsmérlően szólani; a fogyasztás azt mutatja, -hogy szükség van rájuk, a szükség pedig jogot ad nekik az életre – -s a kellő szerénység, maguk értékelésében a kellő alázatosság -határain belül, s valameddig maguk sem követelik, hogy munkájuk -értékelésében az igaz művészek mellé állíttassanak: keresetük s -munkásságuk éppoly tisztes, mint minden egyéb ipari foglalkozás. Ám -Petrarca nem tekintette magát ilyen mesterembernek, s joga volt, -hogy ne tekintse, mert mások sem tekintették annak. Ha ő maga -kételkedett volna tehetségében s hivatottságában: ott volt egész -kora, mely elandalodott az ő költészete báján; ott voltak társai, a -nagy költők s nagy művészek, kik társuknak, sőt mesterüknek -tekintették. Ha előre lát vala <span class="pagenum"><a name= -"Page_168" id="Page_168">-168-</a></span> századokba: századok -itélete erősítette volna meg önérzetében, s ha nem veti meg, mint a -régi magyar krónika, a köznép együgyű csacsogását, erősítésül s -igazolásul szállott volna fel hozzá e mélységekből költészetének -viszhangja. Ez nem lehet csalás s nem lehet képzelődés. Petrarca -sem nem igazi költő, sem nem igazi művész, de az emberiség számos -nemzedékére, s e nemzedékeken belül vezérlő s ihletett itéletű -lángelmékre azon mód hatott, ahogy csak a legnagyobbak hatását -tudjuk elképzelni. Az életben sokszor találkozunk hivatalosan s a -közvéleménytől elismert előkelőségekkel, kiknek ez elismertetését -sehogysem tudjuk tehetségükkel arányban levőnek tekinteni. Ilyenkor -azt mondjuk, hogy nincs ugyan tehetségük, de megvan bennük az -érvényesülés tehetsége. Miben áll e tehetség? Abban, hogy -olyasmiket cselekszenek, amik az embereknek jól esnek. Ugylátszik, -vannak költői, festői vagy egyéb ily szépművészeti alkotások, -melyeknek szintén <i>ez</i> a tehetségük van meg. Nem jók, de jól -esnek az embereknek, s valameddig az emberek nagy <span class= -"pagenum"><a name="Page_169" id="Page_169">-169-</a></span> -többségének jól esnek, addig olybá kell vétetniök, mintha jók -volnának.</p> -<p>A lélektan tudományának mai csudálatos nekilendülésében, melyben -annyi kiváló elme kutatja a művészet lélektanát is: néhány -legkiválóbbnak érdemes volna magát a <i>divat</i> lélektanára -vetnie. Hiszen máris megállapított igazság, hogy annak: mit érzünk -szépnek, tartalma s természete csakúgy változik ismereteink -változásával, mint azé, hogy mit érzünk jogosnak, erkölcsösnek s -igazságosnak. De érdekes volna ugyanily törvényszerűen kiszűrni, -hogy mi az és van-e egyáltalában a világon az az <i>általános -emberi</i>, amiről Goethe idejében annyit beszéltek; vagyis mi az a -szép, ami minden időkben s mióta emlékezünk, egyformán a szépség -hatásával volt az emberi érzékekre, függetlenül az idők váltakozó -divatjától? Ez egyszerűnek tetsző kérdés, csak az benne a kényes, -hogy körülbelől ellentmondás, mert majdnem azt kérdi: mi az, ami -minden időkben a szép érzését keltette föl az emberekben, -függetlenül attól, hogy mi kelti föl bennük a szép érzését?! Mert -amily igaz, <span class="pagenum"><a name="Page_170" id= -"Page_170">-170-</a></span> hogy a tekintély sugallata sok divatját -mult szépséget fogadtat el szépség gyanánt a lelke mélyén unatkozó -unoka előtt, olyan igaz az is, hogy a divat nem puszta sugallat; -hogy keletkezése s uralma idejében az, ami divat volt, valósággal s -a tekintély sugallata nélkül is tetszett az embereknek; hogy -megragadta s elandalította őket, hogy viszhangzott lelkükben s -belemarkolt idegzetükbe, oly hatalommal, mely érthetetlen az unoka -előtt. Különösen érthetetlen, ha éppen olyan régiekről van szó, -kiknek nagysága s fensége még az unoka itéletében is változatlan -épen ragyog; kiknek elméjéhez s értelméhez a mai ember is úgy -tekint föl, mint legfejlettebb példájához az emberi lélek -képességeinek. Ilyen esetekben különösen bele kell őrülnünk abba, -ha tudomásul vesszük, miben tudott gyönyörködni például Lionardo, -kit értelem, itélet s ízlés dolgában az emberiség legnagyobb -nevelői közé kell számítanunk még akkor is, ha, amit inkább csak -sejtek és bizonyítani semmivel sem tudok: ha elméleteinek s -kitalálásainak egy része nem az ő maga elméjében termett, hanem -<span class="pagenum"><a name="Page_171" id= -"Page_171">-171-</a></span> az araboktól tanult lett volna. -Lionardónál, az ő feljegyzéseiben, számos anekdota is található, -amiket a nagy ember itt-ott hallott, s amiket bizonyára nem -jegyzett volna fel, ha nem mulattatják s nem gyönyörködtetik. Nos: -ezek az anekdoták oly együgyüek, oly alantasak s kézzel foghatók, -hogy hozzájuk képest a lőcsei kalendárium csupa Anatole France-i -czélzás, finomság és irónia. Valamennyinek a hagyományos <i>megadta -neki</i> a csattanója; mind akörül forog, hogy miután egyik ember a -másikat lemarházza, a másik milyen módon adja tudtára az egyiknek, -hogy emez a marha s nem ő. Ezenfelül ez anekdóták a nagy Lionardo -előadásában még hosszadalmasak is; oly nehézkesen vannak elmondva, -hegyük úgy elvész az előadás s az elmélkedés körülményességében, -hogy ilyen terjedelműre a mai iró nagy lelki események taglalatát -meri csak szétlapítani. S Lionardónak mindez tetszett! Lionardót ez -megnevettette! A Lionardo értelmét e fordulatok megcsiklandozták, s -a Lionardo formaérzékét e megszerkesztés kielégítette! -Foglalkoztatta, megkapta <span class="pagenum"><a name="Page_172" -id="Page_172">-172-</a></span> s kielégítette, csakúgy, mint ahogy -a Petrarca költészete századokon át valóban gyönyörködtetett, -valóban meghatott, elandalított, még bátortalan, szinte -bocsánatkérő utánzásra is serkentett olyan művészeket s elméket, -melyek az értelem fellegvárában, a művészet kincsesházában nagy -magasságban s dús gazdagságban tündökölnek a Francesco Petrarca -földszintes pipereboltja fölött!</p> -<p>Holott a mi mai érzésünk szerint Francesco Petrarca sem -abszolute, sem relative nem nagy költő, mint ahogy nem tudjuk sem -abszolute, sem relative nagy férfiunak tekinteni azt a Holubárt, -kit pedig Hollós Mátyás, a nagy, az átható elméjű Hollós Mátyás -méltónak itélt arra, hogy fegyverét összemérje vele. Mert a mi mai -érzésünk szerint a testi erővel való mérkőzés a parasztok, a -gyerekek s a vademberek dolga, s egymást nem e szerint mérjük – -Hollós Mátyás azonban még e szerint is mérte, s ez azt mutatja, -hogy akármily Mátyások vagyunk, tudtunkon kivül mindannyiunkban -bennünk lakik egy rész aznapi Holubár is.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_173" id= -"Page_173">-173-</a></span></p> -<p><span class="dropcap">A</span> történelem is temető, melyben a -sírok mélyén a halottak mellett ott porladnak, penészednek, -fakulnak és rozsdásodnak kincseik és ékességeik. Minden korszak egy -csomó olyan értéket visz magával sírba, amelyért kár, s amely igy -örökre elvész. Az alkotmányos királyság sohasem teremhet oly -bűnösen gyönyörű virágokat, mint a versaillesi királyok förtelmesen -édes élete. A nemességgel együtt a büszkeségnek s a lovagiasságnak -sok drága formája is elbukott. A hit hanyatlásával sok üdvözítő -magasztosság is elhanyatlott. A tehnika minden haladása teméntelen -szépségeknek, erényeknek s ügyességeknek került életébe. A puskapor -a személyes bátorság s a testi erő csodáit robbantotta föl, – s aki -a puskát, a gyújtót, a vasutat s a keményített <span class= -"pagenum"><a name="Page_174" id="Page_174">-174-</a></span> gallért -kitalálta, megölt számlálatlan sok elegancziát, leleményt, -élvezetet és mozdulatot, mely a vasemberek tűzdörzsölésétől, az íjj -megfeszítésén s a lovagláson át a mellfodornak minden öt perczben -való kellemetesen kényeskedő elrendezéséig mind e dolgok körül -kifejlett. A könyvnyomás mai gondja, a sokszorosítás sokféle -finomsága nem pótolhatja a kódex-írás bensőséges, személyes -finomságait, s a miniatűrök meleg művészetét. Értékek légiói -pusztulnak el így, s a világ czézárja, az emberiség, fájdalmasan -kiált olykor a száguldó időre: Varus, add vissza légióimat!</p> -<p class="center">* * *</p> -<p>Ilyen visszasíró kiáltás foglaltatik az alexandrinus -korszakokban. Ahol a bányák kimerülnek, a temetőket kezdik felásni, -s a teremtő nagy géniuszok után következnek az arhaizáló nagy -talentumok. Mikor az új idő minden ujsága kifejlett, s nagyjait -tönkreutánozták: a dekadens világ s a dekadens művészet a multak -szépségeit próbálja feleleveníteni. Néha az ilyen -pseudo-renaissance <span class="pagenum"><a name="Page_175" id= -"Page_175">-175-</a></span> igazi renaissance-szá válik; a -décadence arhaizáló formáinak pompás csigaházába észrevétlen beoson -a születő idők meztelen csigája. Vigyázzunk itéletünkkel, ha -egy-egy különös művész meghökkent bennünket. Lehet, hogy csak a -mult kisért, de az is lehet, hogy már a jövendő ébredez benne.</p> -<p class="center">* * *</p> -<p>John Ruskinre, William Morrisra s Walter Cranere gondolok, három -maga erejéből lett emberre, ki képes volt egy nagy nemzetet -művészetre nevelni. Ez az ő nevelő munkájuk is az a legjobban -kipróbált pedagogia volt, mely a nagyapák példáján neveli az -unokákat. Alexandrinizmus-e vagy renaissance az arhaizáló művészi -mozgalom – arról még nem záródtak le az akták. Elvégre a -renaissance sem a maga ujjából szopott; Brunelleschi s Michel -Angelo is tanult, tanulni pedig annyit tesz, mint élni azok -tapasztalataival, akik előttünk éltek. Ha titánok emléke nem is -marad meg az Olympus e napjainkbeli ostromából, megvan az a nagy -érdeme, hogy az életet ismét elvegyítette a <span class= -"pagenum"><a name="Page_176" id="Page_176">-176-</a></span> -művészettel, egyiket megtermékenyítette a másikkal, s mint a -protestantizmus a Szentírást, a papok s a bonczok titkos -kabbalájából mindenek érthető közkincsévé tette a szépséget.</p> -<p class="center">* * *</p> -<p>Ebben a jegyben született ujjá az iparművészet, vagyis az a -mesterség, mely a mindennapos életet szépséggel akarja átitatni. Ez -az, amit, régi időknek holt értékét, az uj művészet kiásott és uj -életre keltett. A barbárnak kikiáltott középkor volt alapjában a -legművészibb korszak. A középkor fossziliái: a mai keleti népek -mutatják ezt, kiknél a táncz, a szőnyegszövés, a mesemondás s a -cserepesség mind csupa népies mesterség, vagyis a szépség az a -lélekző levegő, mely nélkül e különben világtól elmaradt népek nem -tudják elgondolni az életet. Nos: az egész középkor ilyen volt. Ami -emlékünk azon időkből megmaradt: lehet naiv, ügyefogyott, primitiv, -de mindig szép. Maga az a fanatikus vallásosság, mely az akkori -egész emberiséget eltöltötte: <span class="pagenum"><a name= -"Page_177" id="Page_177">-177-</a></span> a mi mai szemünkkel nézve -lehet őrültség, de szép őrültség, mert művészivé szublimálja az -életet. A <i>saltimbe</i>, kiről a franczia legenda mesél, a vásári -komédiás, ki az ő együgyüségében a Miasszonyunknak mással szolgálni -nem tudván, az oltár előtt legszebb bukfenczeivel kedveskedik a -Szűz Anyának: ez az akkori egész ismert emberiség. Nem volt -bukfencz, amit azon időkben ne in majorem Dei gloriam vetettek -volna, s ezért ne vetették volna oly szépen, amint csak kitelt -tőlük. Minden sor, amit írtak, minden nóta, amit eldaloltak, minden -kő, amit házba raktak, s minden kard, amit megkovácsoltak: mind az -isten dicsőségét szolgálta, s ezért szépnek kellett lennie. E -szépség, mely áldozat volt az istenségnek, egyuttal, öntudatlanul, -kárpótlás volt az emberiség számára. Az istennek szentelt lemondó, -aszkéta vagy háborus és küzdelmes élet nyomorúságát ez az állandó -és mindent körülhullámzó szépség tette elviselhetővé. Ezért volt -természetszerű fejlődés, és nem, mint a Savonarólák misztikus -együgyüsége hitte, pogány elfajulás, hogy a pápaság maecenátust -jelentett, s <span class="pagenum"><a name="Page_178" id= -"Page_178">-178-</a></span> az egyház mintegy hivatalból is -egybeolvadt a művészettel. Az élet fájdalmát, a munka -kényszerűségét szépséggel megédesíteni: a modernség ezt tanulta a -középkortól, s ez a pszihológiája annak, a Morrisok s a Cranek mért -izennek hadat a gépmunkának, mely az ő hitük szerint az embert is -géppé alacsonyítja. A munka legyen élvezet, élvezetet pedig, úgy -érezték, csak a kézi munka adhat, melyben kiki átérezheti a szinte -testi kéjt: egyéniségének megtermékenyítő átömlesztését az -élettelen matériába. Ugyan: nincs igazuk. A géppel való bánás -neveli az ember önérzetét; kormányzó, áttekintő, alakító léleknek -és hatalomnak érzi magát, csak emberhez méltó állapotok közepett -legyen ura a gépnek. Ám e hamis nyomon helyes megismeréssel ezért -lettek szoczialisták, jobban mondva, megfordítva: az ő szoczialista -érzésük tette evangyéliomukká a művészetet. Mint az elhalt Morris, -Crane is a maga módja szerint ir, rajzol, fest, cserepet éget, -kárpitot sző, az élet minden vonatkozásába beviszi a művészetet, s -a szoczialista ujságok május elseji ünnepi számainak ő rajzolja -első <span class="pagenum"><a name="Page_179" id= -"Page_179">-179-</a></span> oldalát. Ez nem sport, nem -szalon-filantrópia – ez egységes és rendszeres tudományos -meggyőződése ezeknek a férfiaknak, kik azt tartják, hogy a középkor -óta máig némely tekintetekben nem haladtunk, hanem hanyatlottunk, s -mikor a mai emberiséget meg akarják váltani, a középkor legerősebb -szerét adják be néki ostyául: a szépséget.</p> -<p class="center">* * *</p> -<p>Ami magát Walter Cranet illeti, ő az ő saját mesterségében a -középkornak még egy nagy értékét éleszti ujjá: a vonalat. Ez is -olyan érték, mely a tehnika egy tökéletlenségével függ egybe. A -régi festészet első fokban rajzolt, aminek ezer és egy okon túl -legfőbb oka alkalmasint az volt, hogy a régi idők festéke merev és -határozott. Az olajjal kevert festék lágy és olvadékony; -hajlékonyságával, átömlésével s lazuros áttetszőségével szinte -mását tudja adni a fény s az árnyék ama játékának, melyben szemünk -a világot látja. A tempera-festés, mely a festéket tojásfehérjével -keveri, merev marad e lágy tökéletesség mögött. Ám e -fogyatkozásából <span class="pagenum"><a name="Page_180" id= -"Page_180">-180-</a></span> erénye fejlett: a rajz, a vonal. A -lágyság és elmosódottság közepett, melybe a cinquecento után mind -édesebben és émelyitőbben belefestettük magunkat: a megcsömörlött -szem számára valóságos megnyilatkozás volt egy-egy primitiv mester, -a Raffael előtti olaszok s a renaissance-szal bár egyidős németek, -kik azonban, mint az építészetben a gotikát, az uj festészetben is -megtartották uralkodónak a rajzot. S ah, a vonalaknak éppúgy megvan -a maguk külön szépsége és külön nyelve, mint volt a régi idők -mozdulatainak, melyeket új találmányok vagy divatok fölöslegessé -tettek. Éppen az a törekvés, mely a művészetet az életbe akarja -átvinni, a dekorativ művészet, mely annyiszor találkozik a -plasztikával, a butorok éleivel vagy a betüknek, olvashatóság -szempontjából szükséges, éles körvonalaival; a metszetekkel való -reprodukczió, a szövés, a himzés, az üvegfestés, a csipkeverés és a -cserepesség tehnikus kényszerüségei mind vonal és rajz után -kiáltoznak – s nem véletlenség, hogy az eddig legtökéletesebb -iparművészet, a japáni, vonalas művészet. A Giotto naivságában -<span class="pagenum"><a name="Page_181" id= -"Page_181">-181-</a></span> mennyi a kifejező erő, a Botticelli -stilizáltságában mennyi a kifinomultság, az ujkor kezdetéről való -fametszetekben mennyi a plasztika s a jellemzetesség! Ez értékek -mind ott porladtak a sirokban – s az angolok, kik a maguk régi -értékeit oly soká tudják megtartani az életnek, ezeket a régi -értékeket is kiásták s ujjáélesztették. A prerafaeliták e nagy -érdemét nem kisebbítheti semmi tulzásuk, különczködésük, s -törekvéseikkel nem mindig lépést tartó tehetségük.</p> -<p class="center">* * *</p> -<p>Szép ez a <i>Buchschmuck</i>os világ, kivált ahogy -Németországban kialakult. Nem tudom, jó William Morris: így -képzelted-e, mikor föltámasztottad elrejtezéséből a könyv s a -nyomtatás művészetét! Hiszen maga az a gondolat, hogy a nyomtatás -ne csak olvasható legyen, de szép is legyen: az gyönyörű és helyes. -De <i>olvasható</i> is legyen, teringettét, ne csak szép, és -igazában csakis akkor szép, ha olvasható. A szép nyomás nemcsak -olyasmi, mint a szép kép, hanem olyasmi is, mint a szép -<span class="pagenum"><a name="Page_182" id= -"Page_182">-182-</a></span> csizma: használatra való. Használnom -pedig csak úgy lehet, ha olyan, amilyennek megszoktam; ha valahol -szent a hagyomány s a megegyezéses megszokás: az irásban s a -nyomtatásban különösen az, mert maga a betű sem egyéb, mint -hagyományos és szokásos megegyezés, hogy ez a házformájú ákom-bákom -<i>A</i> hangnak olvasandó. Kialakult a könyvkolumnának az a -formája, hogy a czím vastagabb betűvel nyomassék s a sor közepére -tétessék; hogy a kikezdések egy-két betűnyivel beljebb kezdődjenek; -hogy a levelek számozása páratlan leveleken jobbra, párosokon balra -fölül találtassék. Most pedig itt a <i>Buchschmuck</i>, s a czímet -oldalvást írja, a számozást alúl, s a kikezdést a sor elején kezdi. -Miért? Szebb így a kolumna? Nem, csak pofonvágja konszervativ -érzésemet, mely, ha valahol, úgy az olvasás tehnikájában szent és -jogos. S a szeczessziós írások, melyekbe – mert hisz ez a -szeczesszió – minden könyvkötő, pallér és czímfestő beleleheli az ő -egyéniségét, s a megszokott római betűt úgy össze-vissza fonják, -nyomorítják, sanyargatgatják, hogy a villamoson a <i>köpködni -tilos</i> <span class="pagenum"><a name="Page_183" id= -"Page_183">-183-</a></span> tábla olyan, mint a török császár -névmonogrammja a passzaroviczi békelevélen, s három kocsit -teleköpök, mire kibetűzöm!</p> -<p>Ám ez végre is a pallérok, a könyvkötők s a czímfestők -ostobasága, amitől nem volt ment a renaissance sem. De maguk a -művészek, az igaziak is, sokat hibáznak, éppen művészi szempontból, -ebben a <i>Buchschmuck</i>os áramlatban. Hogy, mint az angolok, a -németek is fölélesztik szép, régi, tizenhatodik századbeli -betűiket, abban mindenképpen igazuk van. De az effélével is -vigyázni kell. Minden fölélesztés egyben arhaizálás is, aminthogy -az egész Morris-irány arhaizáló áramlat volt, kívül-belül, az angol -művészetben. A régi formáju betűk s a nyomtatás régi stilusa e -stilusnak megfelelő hangulatot is keltenek az olvasóban, kivált a -finomabb idegű és ízlésű s történeti érzékű olvasóban – pedig a -<i>Buchschmuck</i> ugyebár ezekre számít? Itt van előttem egy német -havi szemle, melynek nyomtatása igen szépen eleveníti föl és -modernizálja a régi német ponyvanyomás betűit. Egyben kikezdések -helyett inicziálékkal kezdi az új szakaszokat, <span class= -"pagenum"><a name="Page_184" id="Page_184">-184-</a></span> s ezek -az inicziálék gyönyörű czopf-stilusban vannak megrajzolva, kivétel -nélkül valamennyi. No már most az ilyen czopf-stilusos rajz az -ilyesmire fogékony emberben czopf-stilusos hangulatokat kelt; én -előttem legalább feltámad láttára az egész czopfos világ, s ifjú -Werthernek érzem magam s kinai csészéből felpárolgó kávéillat -csapja meg orromat. S ebben az egyforma hangulatban olvassam el -Hauptmannak egy színdarabját, Geijerstramnak egy novelláját, Oscar -Wilde memoárjait, Demelnek egy versét, olvassak könyvbirálatot, -színházi jelentést, esztetikai elmélkedést és társadalmi szemlét -1905 január derekán. Ez művészietlen dolog, mert e forma érzéki -hatásai pofonvágják a külömböző tartalom értelmi hatásait, s -azonkívül ütik az egyes darabok külömböző stilusának és -megcsinálásának ugyancsak érzéki hatását.</p> -<p class="center">* * *</p> -<p>Az illusztráczió művészietlen, hacsak arra nem való, amire -Wagnernál az ének, a vers és a díszlet: hogy a zenével -<i>együtt</i> s csak <span class="pagenum"><a name="Page_185" id= -"Page_185">-185-</a></span> <i>mind együttvéve</i> fejezze ki, amit -a költő mondani akar. De a jó költő már maga mondott el mindent, -amit akart, nincs <i>szüksége</i> a rajzolóra. S a jó rajzoló is -maga és egészen elmondja <i>ugyanazt</i>. Tehát zavaró, bántó és -túlterhelt pleonazmus támad, ha egyszerre beszélnek. Egy finom -német költőnek, Rainer Maria Rilkének, van néhány rövidke, egy-két -strófás csodaszép tájképe. Ezek fölé egy ugyancsak finom rajzoló: -Vogeler-Worpsewede lehelt oda egy pár fejléczet s egyéb diszítést, -ugyanazon tájképet s hangulatot rajzolván meg, mint a vers. Külön a -versek és külön a rajzok elragadóak volnának – együtt zavaróak.</p> -<p class="center">* * *</p> -<p>Egy tulajdonjogba s a művészet népszerűsítésébe vágó dologgal -nem foglalkozunk eléggé, pedig viszás és bántó, s én bizonyos -vagyok benne, hogy az eljövendő új világrenden belül tenni is -fogunk e viszásságról. Kérdésem ez: joga van-e akármelyik -pénzeszsáknak, vagy akár finom ízlésű amatőrnek is ahhoz, hogy, -bármennyit fizetett is <span class="pagenum"><a name="Page_186" id= -"Page_186">-186-</a></span> érte, valamely művészi dolgot teljesen -magáénak tekintsen, s ha kedve tartja, elzárja a többi ember elől? -A művészet közkincs s a művészi dolog is az, s élvezetét a többi -ember elől elzárni époly jogtalanság, mint aminő az erdők elzárása. -S ha Wanamaker úr mégannyit adott is érte: nincs joga engem -eltiltani attól, hogy a Munkácsy Miltonját láthassam. (Gondolom, ez -a kép van nála.) Előkelőbb gyüjtők és műbarátok érzenek is e körül -valami kötelességfélét; mind több az olyan magángyüjtemény, mely -bizonyos napokon megnyílik az érdeklődők előtt. De ez csak kegyelem -és szeszély, holott itt jogról van szó, arról, hogy nekem jogom van -minden művészi dologhoz hozzáférni, s a művésznek joga van -megkövetelni, hogy, akárki váltotta is magához az ő munkája -tulajdonjogát, az közkincse lehessen mindenkinek. Bizonyos, hogy az -eljövendő szebb és jobb világban a magántulajdon mindenekelőtt a -művészi dolgokon fog megszűnni; kinek-kinek módja és joga lesz úgy -ékesíteni az ő otthonát, ahogy csak kedve tartja, de mentül ékesebb -lesz ez az otthon, annál <span class="pagenum"><a name="Page_187" -id="Page_187">-187-</a></span> természetesebb lesz, hogy nyitva -álljon mindenki számára, akit érdekel.</p> -<p class="center">* * *</p> -<p>S ez az új rend, ha elkövetkezik, még egy bántó viszásságon -segít majd. Érthetetlen előttem, hogy főképp képek és szobrok -dolgában mint fejlődhetett ki a galériás rendszer, egészen a -múzeumok, képgyüjtemények és képkiállítások művészietlen -barbárságáig. Mentül inkább beleélem magamat a képek látásába s -szeretetébe, annál jobban kétségbeejt az a képtelenség, hogy a -képek egymás mellé és egymás fölé halmozva szorongjanak előttem. -Elvégre minden kép egy-egy külön világ, a színeknek egy-egy külön -tanulmánya, külön világítással s külön éghajlattal. Mindegyikbe -külön-külön kell magát beleélnie, aki igazán meg akarja látni s meg -akarja érteni. De hogy’ lehessen ezt megtenni, mikor egyik üti a -másikat, a másik beleszól az egyikbe, amannak színei megzavarják -emezét, emennek hangulata tönkreteszi amazét? Képet tulajdonképp -nem szabadna másképp nézni, mint teljesen elsötétített <span class= -"pagenum"><a name="Page_188" id="Page_188">-188-</a></span> -szobában, melyben világosság éppen csak a kép területére esik. -Voltaképp a szobámban egymagában felfüggesztett kép hatását is -megzavarja, világát megzilálja a fal, a szoba, minden bútor, -szőnyeg s bármi egyéb, ami vele együtt látszik. De mindezt még -valahogy hozzá lehet válogatni, el lehet úgy rendezni, hogy a -figyelmet el ne térítse, a képbe ne kiabáljon bele. Ám semmimód nem -lehet korlátozni egy másik képnek s még kevésbbé több másik képnek -abszolút elütő voltát. Még rokon képek sem valók egymás közelébe, -mert ugyanazon motivumok erősítik egymást, holott a jó képen úgyis -megvan minden motivumnak a megkivántató ereje és mértéke. Sehol a -galériás rendszer bántó voltát nem éreztem annyira, mint a Louvre -egynémely termében, ahol, ha egyéb nem: egy szép formáju ablak vagy -egy hasas ázsiai váza menten agyonverte valamely primitiv olasz kép -hangulatát, s a képek vetekedve teszik egymást tönkre. Hiszem, hogy -az eljövendő kollektivista világban a képkollekczióknak -bealkonyodik; a képek el lesznek osztva magánházakban <span class= -"pagenum"><a name="Page_189" id="Page_189">-189-</a></span> s -középületekben, s a nap bizonyos óráiban így gyönyörködhetik bennük -mindenki.</p> -<p class="center">* * *</p> -<p>Az arczkép tulajdonképpen líra a festészetben; az arczképfestő -azért művész a fotografushoz képest, mert az arczképbe nemcsak <i>a -másikat</i> festi bele, hanem saját magát is. Hony soit qui mal y -pense – de mindig van abban regény, ha férfi-festő asszonyképet -fest. A két teremtésnek, aki az arczképben találkozik: az -ábrázoltnak s a festőnek örökre köze van egymáshoz. Vannak -férfikéztől festett asszonyi arczképek, melyek olyanok, mint egy -estélyi beszélgetés, valamely kemény eszű és gyengéd lelkű asszony -s az ő figyelmének s érdeklődésének sugarai alatt zárkózottságából -fölengedő művészember között. Mert az elzárt művészlélek kapujánál -az asszonyi mosoly a <i>Szezám nyílj meg</i>.</p> -<p class="center">* * *</p> -<p>Sokszor elmélázok azon: mint lehet, hogy a festők közül éppen a -legnagyobb pogányok tudják vászonra vetni, ami a kereszténységben -<span class="pagenum"><a name="Page_190" id= -"Page_190">-190-</a></span> a legkeresztényebb, mert a pogányságból -teljesen hiányzik: a néma szenvedést, a szelíd bánatot? Böcklin, -aki az ő <i>Pietá</i>ján egy szál sötétkék fejkendővel négy -evangyéliomnál beszédesebben mondja el a Szűzanya fájdalmát: -Böcklin bizonyára csak olyan pogány volt, mint lehetett Herman, a -kheruszk vezér, s lehettek, mielőtt s miután fölvették a -keresztséget, mind a gótok, longobardok és alemánok. De végre is -Böcklin germán – s nem egészen bizonyos, hogy a középkori -kereszténység spiritualizmusa, föl egészen a dantei -szublimálódásig, nem teljesen és kizáróan germán: frank, gót, -longobard vagy mit tudom én milyen elegy? De ime, itt van Tizián, -kinél nyugodtabb és hidegebb pogány nem élt sem Numa Pompilius, sem -Nero és Domitianus idejében, s kinek lelki őseit egyenesen az -uzsorás Catók s a harácsoló Sallustiusok közt kell keresni. Honnan -és hogy’ vette ez a hűs kalmárlélek a szenvedésnek s a jóságnak azt -a végtelen arisztokrácziáját, mely az Adógaras Krisztusának arczán -halványlik?</p> -<p class="center">* * *</p> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_191" id= -"Page_191">-191-</a></span></p> -<p>Böcklin az a cohaerer, amit a Marconi telegráfja keres; az a -tökéletes érzékenység, mely a legtávolabbról feléje omló hullám -érintésére is egész valóságában átalakul. S e világon nemcsak hogy -minden hullámzik, de minden egy is; világosság, szín, melegség és -teméntelenség, vonzódás, elegyülés, elpárolgás és megalakulás, -hervadás és virág zás, lenyügözött erőlehetségek s szabadon tomboló -erőforradalmak, hangok, vonalak mélységek és kiszögellések: mind -egyazon valóságnak egyazon örökkévalóságban való egybehullámzása; -százféle rezgésnek hegyei völgyei; hegyek a völgyekkel, völgyek a -hegyekkel összetalálkoznak, elsímulnak vagy föltornyosodnak, s a -figyelő művész idegszálain isteni váltakozásban száguldanak végig, -föl az agy velejébe, ahol másvilágát alakítják ennek a végtelen -világnak. De másvilág – ez mégsem jó szó. Ez a kis világ magával az -ő emberével együtt elválhatatlan s el nem választható része az -egész mindenségnek; az ő valósága annak valóságból való, az ő -rezgései belehullámzanak annak rezgéseibe, annak törvényei -<span class="pagenum"><a name="Page_192" id= -"Page_192">-192-</a></span> ő rajta sem törnek meg, s valahány -porczika van benne, mind egy-egy kapocs, mely rokonságba fűzi az -egész világgal s annak minden jelenségeivel. A világ annyira -egységes, hogy mi kis egységek mind az ő nagy egységébe tartozunk, -s hónak, hegynek, csillagnak, melegségnek s világosságnak: -testvérei vagyunk, mert egy atyánk vagyon valamennyiünknek…</p> -<p>Böcklin helyébe odatehetném akármelyikünket, odatehetném az -egész emberiséget, oda általában mindazt, aminek érzékei vannak s a -mindenség átnyargal rajtuk. De ő mindezeket tudta is; eszmélve -festette végig az életet, s nemcsak rokon volt a mindenséggel, de -tartotta is vele a rokonságot.</p> -<p class="center">* * *</p> -<p>Van egy ember, akivel szeretnék ismerős lenni, – kár, hogy -meghalt, több háromszáz esztendejénél, a haarlemi sínylők házában. -Ruysdael Jakab ez, ez a slemílje a festészetnek, kinek minden képe -csupa meghitt nagyság s merengő élhetetlenség. Különös kép, a -Gobineau tollára való, elképzelni <span class="pagenum"><a name= -"Page_193" id="Page_193">-193-</a></span> ezt az álmatag lelket, -amint körülötte patakzik a vér, vagy folyik a vásár, vígan -vágtatnak a Wouwermann lovasai, repülnek a hadi s a kalmár gályák, -s bizsereg az a csapszéki s magánélet, melynek örök -kultur-históriája a németalföldi intérieur-képek – s az álmok -álmodója ezalatt romok közt bujdokol, vadon sűrűjében, besüppedő -temetőkben, s a jelen dicsősége közepett a mult fájdalmait siratja. -Vannak, akiknek fájnak a századok – valami édes, csöndes, szerény -fájdalommal, mely sem eget nem kér, sem a viharral nem daczol, de a -maga igénytelen, visszavonult egyedülvalóságában nagyobb úr a -lármás jogczímeknél. Ez a Ruysdael Jakab a haarlemi sínlők házában -is nagyobb úr volt, mint mindazok, akikért körülötte a vérnek -tengere ömlött.</p> -<p class="center">* * *</p> -<p>A szürkeségnek is van mosolygása. Ha két órai keserves tengeri -nyavalya után kiszállasz a dán parton, a finom párán átrezeg a nap, -s az ég, ez a csudálatosan finom és, nem tudok más szót, elegáns -elegye az <span class="pagenum"><a name="Page_194" id= -"Page_194">-194-</a></span> aczél-szürkének s a gyenge fűzöldnek, -az ég valósággal mosolyog. Persze, különös mosolygás ez. Ismersz-e -embert, kinek kimért járása, szabatosan metszett arcza, nemes -homloka s árnyékos szemehéja száz lépésről elárulja, hogy aki itt -jő: úr, gőgös, intelligens és szomoru? Éveken át láthatod -napról-napra, mindig egyformának, mindig úrnak, mindig gőgösnek, -intelligensnek és szomorúnak. Egyszer aztán megismerkedtek, s -bemutatkozáskor elmosolyodik. Istenem, hisz ez még mindig ő, de, -hitted volna-e előre: bájosan és melegen! Amire éveken át nem -gondoltál, pedig napról-napra mágneses erővel vonta magára -gondolkodásodat: most észreveszed, hogy ennek a férfinak szíve van. -Nemcsak úr, hanem ember is, még pedig jó ember. S ez a férfias -bájosság, ez a gyengéd gőgösség, ez a mosolygó megvetés – hiszen -tudom, szép a veresen lángoló indulat, szép az éjsötét mélabánat, -szép az azurkék szerelem, de ez az elegáns aczélszürke tónus mégis -csak legszebb az egész világon.</p> -<p class="center">* * *</p> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_195" id= -"Page_195">-195-</a></span></p> -<p>Van még egy fajta szürkeség – nem a legszebb, de én mégis -legjobb szeretem a világon. Ha Marcheggen innen ér a vasut, -valamivel Pozsony előtt hirtelen szürkeség vegyül a fű zöldjébe, a -levegő kékségébe, s ez a szürkeség, ez a sáros, poros, sárgába -játszó fakultság eltart egész Magyarországon, végig vonul -Oláhországon is, egészen Törökországig, ahol szikkadt vöröses -sárgaság váltja föl. Ez a magyar szín – bizony – a por színe, mely -beleszól nálunk minden színbe, még a napsütésbe, még a veres -rokolya lángolásába is. Legszebben s legtudatosabban Fényes Adolf -találja el – igaz, hogy ő kecskeméti ember.</p> -<p class="center">* * *</p> -<p>Munkácsy, bár a neve Lieb Mihály, s bármily idegen volt iskolája -s érdeklődése, színben és vonalban éppoly megdöbbentő képmása a -magyarságnak, mint írásban s a szó zenéjében Berzsenyi Dániel, -Kemény Zsigmond és Arany János. Főképp e két utóbbi, kikkel annyira -rokon a lélekfestésben, s ennek szinpadiasan drámai módjában. -<span class="pagenum"><a name="Page_196" id= -"Page_196">-196-</a></span> A magyar állat nem a párducz, hanem a -bika: a hangtalan forrongó sűrűvérű indulat, melyből a cselekvés -hirtelen pattan ki, mint a fekete felhőből a villámcsapás. A magyar -előadás is, ahol nem mesélő, ilyen villámcsapásosan drámai: -hirtelen, de roppant erővel odavetett jelenetek, melyeknek nagy -vonalaiba ezer részlet van beletemetve. A magyar géniusz szigorú -szemöldökű asszony. Nem könnyed, nem fecsegő. Nem is elmés, a szó -kávéházi értelmében, s járása lassubb s nehézkesebb, hogysem fürge -lehetne. Horáczius bizonyára fürgébb és könnyedebb, mint a mellette -szinte korlátoltnak tetsző szűkszavú s nehézkes Berzsenyi. De -micsoda magasságokban és mélységekben járt ez a bikanyakú magyar, -ki római társaságban alighanem czéltáblája lett volna a Martialisok -elmésségének, míg, mint Toldi Miklós, hirtelen lobbanással közéjük -nem hajította volna héttollú buzogányát! Ebben meg Berzsenyivel -rokon Munkácsy: értelmének s ösztönének gígászian fájdalmas -tapogatódzásaiban, melyek sohasem jutottak el az Arany s a Kemény -dicső tudatosságáig. <span class="pagenum"><a name="Page_197" id= -"Page_197">-197-</a></span> S a nehéz, mert mély gondolkozásnak a -kifejezésért való irtózatos küzdelme, mint általában a lelki -küzdelem, gond, fájdalom és törődés: ez az agylágyulás igazi -szerzője, a testi betegség csak ágyát veti meg.</p> -<p class="center">* * *</p> -<p>Nézz ki a természetbe: ott lövell szemedbe a nap sugara, teli -elektromos, kemikus és minden fajta erővel, termékenységgel s -nagyszerüséggel. Mit tudod te, mely forradalmak, események, -kiválások és megalakulások eredménye e fénysugár; a nap s az egész -világegyetem mely válságaiból s történeteiből fakadt ki, amik -viszont mind bele vannak hüvelyezve az ő rezgésébe, s nyoma -egyiknek sem veszett benne. Ha nekiállasz spektroskóppal, -lencsével, mindenféle iparkodással és számítással: mind e -történeteknek egy milliomod részét talán kiolvashatod belőle. De -magának szemednek elmondja-e mindezeket; maguknak érzékeidnek ad-e -belőlük többet, mint egy édes, titokzatos, elmosódó és zsibongó -sejtelmet, melyet eszed <span class="pagenum"><a name="Page_198" -id="Page_198">-198-</a></span> darabokra bonthat, de érzésed -egységesen szí magába, s nem súg róla többet, mint hogy <i>szép</i> -vagy <i>jó</i>? Ha megszólal a hegedű: kötelességed-e tudomást -venni a birkáról, akinek beléből a hurja készült, a lóról, akinek -farkából a vonója, az esett marháról, akinek csontjából az enyve – -és így tovább, ami mind igen érdekes dolog, teljesen egyenrangu a -művészi érdekességgel, de pontos elmondója nem az a c lesz vagy az -a g, ami a hegedűről elröppen, hanem elmondják a kereskedők -könyvei, a természettudósok megfigyelései, a mesterségek tanításai -– és így tovább. Mely szabályok szerint s mennyit mondhat el -valamely művészet: pontosan megadódik az eszközei természetéből. -Szín és vonal szokás, megegyezés és hagyomány szerint -szimbolizálhat valamely értelmi dolgot, de természet szerint ki nem -fejezheti. Megegyezhetünk benne, hogy a kereszt jelentse a -megváltást, s a veres kereszt az irgalmasságot. De valójában nem -fejez ki többet, mint egy merőleges és egy vízszintes vonalat, -amely egymást derékszögben metszi, vagy két ugyanilyen vörös -mezőséget, <span class="pagenum"><a name="Page_199" id= -"Page_199">-199-</a></span> mely, ha a belőle jövő színes, kemikus -és egyéb rezgések szerencsésen interferálnak egymással, s így nem -fájdalmasan, hanem kellemesen érintik idegeinket, e szerencsés -találkozás folytán a Szép érzését okozza bennünk. De viszont igenis -vannak vagy lehetségesek színek, vonalak, mik, melyek együttvéve -kelthetnek bennünk olyan magasztos hangulatot, olyan fölséges -érzést, mint a megváltás vagy az irgalmasság szemlélete vagy -gondolata. Ám ha szavakkal mondom, hogy: jobbra egy patak, balra -egy szarvas, közepütt sárgaság – ez inkább az ostobaság érzését -kelti bennünk, mint az irgalomét vagy a megváltásét. Kép nem lehet -néma, minden kép beszél, de szóban azért nem lehet pontosan -elmondani, hogy mit.</p> -<p class="center">* * *</p> -<p>Igen, igen, kiált fel a pallér, egyéninek és eredetinek kell -lenni, mint Olbrich és Vandevelde! És menten <i>azon mód</i> egyéni -és eredeti, mint Olbrich és Vandevelde.</p> -<p class="center">* * *</p> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_200" id= -"Page_200">-200-</a></span></p> -<p>A művészetbeli igazságok egymásnak homlokegyenest -ellentmondanak, s ma az egyik igaz, holnap a másik. A művészet nem -tudomány, ahol csak egy igazság van; a művészetben annyi az -igazság, ahány a művész, ahány az ember, s ahány a kor, mely az -embert megszülte. Mikor a renaissance egyszerü nagy vonásai -komplikálódni kezdtek s a rablókat fölváltották a diplomaták: a -barokk lett az igazság, az ő hajlásaival és hullámaival. Mily igaz -volt a rococo a szentimentális, a gyengéd, a czifrálkodó időkben, -az odalehelt bűnök, virágos gazságok idejében! Mikor Napoleon egy -álomarasznyi időre föltámasztja a régi Róma rabló-mathematikáját, -az empire-stilus is igazság, az ő mathematikus hidegségével. Mikor -Hegel kimondta, hogy csak eszme van, az igazság az ideális -festészet volt, az ő kinyalt erdeivel, csukott levegőjével s hosszu -lábú embereivel. Mikor Büchner kimondta, hogy csak anyag van, a -naturalizmus volt igaz, az ő szabad fényével, plein airjével, -impresszionizmusával. És így tovább és így tovább – s ha ma, -hetedfélszáz <span class="pagenum"><a name="Page_201" id= -"Page_201">-201-</a></span> évvel Aquinói Szent Tamás után, végre -valahára belátjuk, hogy a czél termi a törvényeket, s az -adalékokból fakadnak az eszmék: ma örök igazság a szeczesszió, mely -a művészi formákat az anyagok természetéből s a dolgok -rendeltetéséből fakasztja ki.</p> -<p class="center">* * *</p> -<p>A szeczesszió darwinizmus a művészetben: a körülmények termik a -formákat. Persze: ez tulajdonképp minden időkben így volt, csakúgy, -mint ahogy a halból kifejlett a béka, még mielőtt Goethe vagy -Darwin megmagyarázta volna, hogyan. A tégla, a kő és a fa; a havas, -az esős és a szeles éghajlatok; a nyilvános istentisztelet vagy a -magános lakás természete, szüksége vagy rendeltetése szerint -fejlődik a román stilus vagy a gótika, a lapos háztető vagy a -menedékes, a tarka diszítés vagy a geometrikus, a templom vagy a -magánház. Az ostobaság ott kezdődik, ahol a malter-palotákat a -terméskő törvényei szerint formálják; ahol a nagysága minus tíz -fokos közép-éghajlat alatt olyan erkélyen sóhajt, amilyenen Julia -<span class="pagenum"><a name="Page_202" id= -"Page_202">-202-</a></span> sóhajtott Verónában; mikor gipszből -ugyanazon diszítést csinálják, amit a norvég hajós faragott fából, -s a párisi jobber ó-görög templomban ül a spanyol papírok romjain. -Ez tehát nem stilus, hanem szamárság – viszont ami a mai -szeczesszióban frisseség és kitalálás, időfolytával stílussá fog -megállapodni. Az új építő stílus onnan indul ki, hogy ma már vassal -építenek, tehát nincs értelme azoknak a formáknak, melyek a kő, a -fa s a tégla teherviselő módjából s képességéből fakadnak, s a nagy -áruházak, pályaudvarok és műcsarnokok beosztás, hely- és -világításbeli szükségeihez alakul. A bútorok úgy épülnek, akárcsak -a híd: a fa teherviselő törvényei szerint (és persze, aszerint, -hogy, emberi testnek kell például a székbe helyezkednie). A -diszítésnél kezdtünk rájönni, hogy nincs értelme a budapesti -szobasarokban álló hasas vázát azzal a rajzzal diszíteni, melylyel -egy mór király mozaik padlója volt kirakva. Ha a vázára képet -festek: azt a valóságot, hogy felületének egyes pontjai, -domborusága vagy homorusága szerint közelebb vagy távolabb -<span class="pagenum"><a name="Page_203" id= -"Page_203">-203-</a></span> fekszenek a szememhez, szépen -fölhasználhatom arra, hogy a perspektiva elhelyezkedése szerint a -kép közelebbi vagy távolabbi részeit fessem a megfelelő helyre. Ha -valami nyitott, nem bimbóvá formálom, hanem kinyilt virággá. Abból, -hogy bizonyos égetési módokat csak hizonyos szinek birnak el, -kifejlődik az északi porczellán finom, tompa szürkéskék szine, mely -kinálkozik az észak téli pusztáinak vagy ködös tengereinek -ábrázolására. Az olasz hegytetők remegő napos levegőjéből fakad a -Segantini himzéses módja, melylyel keresettség csukott szobát -megfesteni. És így tovább… s valahol s valahányszor az embereknek -megjő az esze, lelkiismerete s jóizlése: politikában, művészetben -szeczesszió támad. Tartani addig tart, míg megint elveszítik -eszüket, lelkiismeretüket, jóizlésüket. Mert ez is megtörténik, -néha ugyanazokkal, akik megtalálták.</p> -<p class="center">* * *</p> -<p>Nem tudok annak komikumától megszabadulni, ha bármely szép -emlékszobron a talapzat reliefjein ott látom ugyanazt az -<span class="pagenum"><a name="Page_204" id= -"Page_204">-204-</a></span> embert, aki teljes nagyságában fenn áll -a talapzaton. Szakasztott az antropologiai intézet, ahol egymás -mellett egy kisebb meg egy nagyobb koponya; az egyik a Rózsa -Sándoré, gyerekkorából, a másik ugyancsak az övé, öreg korából.</p> -<p class="center">* * *</p> -<p>A látomások épp annyira és semmivel sem kevésbbé valóságok, mint -bármely kézzelfoghatóság. Ami képet látok, mikor valakit -elképzelek: éppoly igazán megvan, mint maga az az ember. Annyira -valóság, hogy még szoborba is lehet faragni; legalább a Rodin -Balzac-szobra ilyen szobor; nem Honoré de Balzacnak agyagból gyúrt -mása, hanem (hogy felsőbb leányiskolai mondatfűzéssel mondjam): -annak a szobra, ahogy Balzac eszünkbe jut.</p> -<p class="center">* * *</p> -<p>Hogy ilyesmit akart-e Rodin e szobrában megcsinálni? Semmi közöm -hozzá, ő maga sem tudhatja. Lehetetlen, hogy Shakspere meg Arany -János mindazt tudatosan csinálta <span class="pagenum"><a name= -"Page_205" id="Page_205">-205-</a></span> volna meg, ami csodálatos -mindenre való gondolást ki lehet nálunk mutatni. De mégis minderre -gondolniok is kellett. Éppen Arany Jánosról írt volt egyszer valaki -sok helyes és okos megfigyelést – s egy ilyet így kezdett: Jól -tudta Arany János… Az öreg úr, aki a tanulmányt maga is elolvasta, -morcsosan írta a margóra: Tudta a fene!… Nem volt igaza; tudta, -csak nem tudott róla, hogy tudja.</p> -<p class="center">* * *</p> -<p><i>(Emma asszony leveleiből.)</i> «… Lássa, én azt hiszem: -kétféle képmutatás van. Az egyik, amely megbotránkozik minden -meztelenségen és pazarul alkalmazza a világ legnevetségesebb -(æsthetice is legnevetségesebb) intézményét: a fügefalevelet – a -másik, amely azt állítja, hogy benne soha és semmi festett vagy -rajzolt meztelenség más gondolatot nem kelt, mind azt: ó, mily -isteni a művészet, ó mily szép az emberi test, ó mily dicsőek a -vonalak – és így tovább… Higyje meg, azok a frázisok, amiket a -meztelenség, a művészi souverainitás <span class="pagenum"><a name= -"Page_206" id="Page_206">-206-</a></span> és a naturalia non sunt -turpia védelmére és hirdetésére mondanak, gyakorta épp oly üres, -sablonos és a mondójától csak hite ellen, valóságos vagy képzelt -lelkiismereti kényszerből kinyögött fecsegések, mint az -erénycsőszök üres fecsegése. Éppugy, mint ahogy nem lehet igazi -tudós és igazi gondolkozó, aki <i>csak azért is</i> atheista és -büszke arra, hogy atheista: nem igaz művész és nem igaz műértő, aki -csak azért is, gőgből, boszantásból, henczegésből, vagy, ahogy a -geniek mondják: elvből meztelenkedik. A forradalom slagvortjait ész -nélkül utána papolni éppoly gyáva rabszolgaság, mint a -legitimizmuséit – azt hiszem, mellesleg, azért sültünk föl eddig -minden forradalommal; a rabság rabszolgái egyszerüen a szabadság -rabszolgái lettek. Néha elképedve látom, hogy egészen intelligens -emberek is milyen gondolat nélkül fogadják el és tartják kritika -nélkül kötelezőnek a legnagyobb szamárságokat csak azért, mert régi -szamárságok – ami különben általában így van – hány embert -tisztelünk, aki valaha fiatal szamár volt, csakis azért, mert most -vén szamár!… <span class="pagenum"><a name="Page_207" id= -"Page_207">-207-</a></span> Nézze csak! nem mondaná maga is, -habozás nélkül, hogy: a teremtés remeke az emberi test, nincs szebb -az emberi testnél! Mondja csak: igazán hiszi ezt? Igazán így van -ez? Ójé, akik ilyet mondanak, azok sose voltak uszodában vagy -gőzfürdőben. Mondhatom, amit én láttam emberi testet, az -rendszerint csunya volt – nagyon, nagyon, nagyon ritka esetekben -volt szép, s ekkor sem az emberi test volt benne szép, hanem -<i>ez</i> a példány emberi test volt, történetesen, szép. Ezt csak -úgy mellékesen mondom, mert hiszen a művészetre egyáltalában nem -kötelező, hogy amit lefest vagy lerajzol, az legyen szép, hanem -maga a munkája. De ekkor aztán, tisztelt revoluczió, ne is tessék a -disznóságot azon a jogon reklamálni a művész számára, hogy az szép, -hanem azon az egyetlen elfogadható okon, hogy – mint a Molnár Feri -Józsijának – lehet szépen is disznókodni, s a művészeknek, mint az -udvarlóknak, minden szabad, amit meg tudnak csinálni. Az emberi -test… parbleu, én ismerem az európai gyüjteményeknek egy jó részét, -de soha és sehol, <span class="pagenum"><a name="Page_208" id= -"Page_208">-208-</a></span> merem ismételni: soha és sehol, még a -Rodin-kiállításon sem láttam olyan képet vagy szobrot, mely az -emberi testet igazán és teljesen olyannak ábrázolná, amilyen; -egészben sem, részleteiben meg éppen nem. Ha ezeket a sorokat -férfiak és lyányok is nem olvasnák, csak mi asszonyok volnánk -egymást közt, roppant mulatságos megfigyeléseimet mondhatnám el -erről a témáról. Jól értsen meg, barátom: én nem azt mondom, hogy -nem lehetne vagy nem volna szép olyannak ábrázolni az embert, ruha -nélkül is, amilyen, de igenis kiemelem a faktumot, hogy nem -ábrázolják úgy. Mi az oka? én nem tudom, de ez a megfigyelésem: ha -nem is tesz türelmessebbé az erénycsőszök hamissága, képmutatása és -zelótasága iránt, de igenis gyanakvóvá, türelmetlenné és idegessé -tesz a művészi szabadság nagyhangu hirdetése ellen…»</p> -<hr class="tb" /> -<p>«… Ismeri ezt a nevet: J. J. Widmann? svájczi ujságíró és -kritikus; én mindent elolvasok, amit tőle találok, mert kedves, -művelt és csiszolt intelligenczia, és, főképp, igaz <span class= -"pagenum"><a name="Page_209" id="Page_209">-209-</a></span> -művész-ember, aki tele van megértéssel és bocsánattal a művészet -iránt. Nos, tudja, hogy ez a név egyszer miben fordult elő? Egy -hirben, mely egy aaraui tanárnőnek – isten áldja meg ezt a derék, -nemes teremtést, Mühlberg-Sutermeisternénak híják – arról az -akcziójáról szólt, melylyel az anyává lett leányoknak meg akarja -szerezni jogot, hogy magukat asszonynak titulálják és -tituláltassák. Ugy-e, ennek a kivánságnak megokolására nem kell sok -szót vesztegetni – és mégis, hinnék-e, azok közt, akik a dolgot -egypár jó vagy rossz vicczel akarták elütni, ott volt J. J. Widmann -is. Kedvesem, maga is tudja, mert magáról tudhatja, hogy vicczel -elütni olyasmit szoktunk, aminek igazságát átértjük ugyan, de az -érzésünk, előitéletből, nem tud megnyugodni benne. Hát nem különös, -hogy ugyanaz a Widmann, aki a művészetben nem ismer előitéletet, -társadalmi téren nem tud letenni előitéleteiről? És nem különös, -hogy mer a szabadságért kiáltani a művészetben, mikor megijed a -szabadságtól a társadalomban? Persze, hogy a szobrok meztelenek-e, -vagy nem, abban <span class="pagenum"><a name="Page_210" id= -"Page_210">-210-</a></span> a kritikus uraknak kevés személyes -érdekük van, ellenben abban, hogy lyányainkat több vagy kevesebb -akadály válaszsza el attól, hogy illetlenek legyenek, abban -lehetnek családapai érdekeik. De ekkor meg ne tessék oly gúnyosan -beszélni azokról, akik leányaikat nemcsak az eleven, hanem a kőből -való férfiaktól is féltik, – ez nem niveauban való külömbség, csak -temperamentumban. Barbároknak tartom azokat a szabadsághősöket, kik -csak ott türik a szabadságot, ahol nekik hasznos vagy – mindegy. -Hölgyeim és uraim, szabadság csak egy van a világon, s a művészet -csak akkor lesz szabad, és joga is csak akkor lesz a szabadságra, -ha a világ szabad lesz. Egy szabadság nem állhat meg a másik -nélkül; nem lehet a művészet igazán szabad, ahol a társadalom rab, -s ahol igazán szabad a művészet, sokáig a társadalom sem lehet rab. -Ezért szidják a doktor urak a művészetet, s a szocziálisták ezért -védik. Aki igazán komolyan akarja a művészet szabadságát, tessék -<i>a</i> szabadságért veszekednie, <i>minden</i> szabadságért, -például a nőknek azért a <span class="pagenum"><a name="Page_211" -id="Page_211">-211-</a></span> szabadságáért is, hogy úgy éljenek, -ahogy tudnak. Mert higyje meg, az a svájczi indítvány, az anyává -lett lyányok javára, idők jele. Amig csak a szolgálólyányok lettek -anyává, az ördög sem törődött ezzel a dologgal. De ujabban, mióta a -nők is dolgoznak és keresnek, egyre több az a nő, aki nem szorul -férjre, hogy meg tudjon élni, s ugyanannyival több az a lyány is, -aki nem vár házasságra, hogy anyává legyen. S mihelyt ezek nemcsak -szolgáló lyányok, hanem polgári lyányok is, a polgári körökben is -kezdenek érdeklődni a nők emanczipácziója iránt. Ma még a -vicczelődésnél tartanak, mert még kevés a kis gyerek. Ha sok lesz, -meglesz a szabadság is…»</p> -<hr class="tb" /> -<p>«… A gyermekek… istenem, el sem tudom gondolni, mit érezhet -gyermeke ágyacskájánál az olyan anya, akinek nem szabad annak -lennie. Félórákhosszat el tudom nézni az én alvó kis fiamat, s -elgondolom olykor, mennyi szépség és költészet lakik ebben a -nevetséges kis emberi testben, ebben a prózai kis emésztő -masinában! Furcsa, az embernek <span class="pagenum"><a name= -"Page_212" id="Page_212">-212-</a></span> fele élete, az első fele, -abban telik el, hogy kiábránduljon a világból, az életből, a -valóságból, ebből a rettenetes prózából, amiért egy csöppet sem -hasonlít az olajnyomatokhoz, a Jókai-regényekhez és mindahhoz, amit -gyerekfővel és érzéssel szépnek találtunk, és csakis ezt találtuk -szépnek. Micsoda borzasztóság: a Berend Ivánok s a márványsimaságu -belvederi Apollók után a dohányszagu szőrös unokabátyák! Életünk -második felében, mikor az élet összes fogásait végigkóstoltuk: -akkor kezdünk beletanulni, hogy a poézist abban keressük és abban -találjuk, amiben lehet: a valóságban. De azt azért sohasem hiszem -el, hogy a művész nem való egyébre, mint hogy a valóságot másolja. -Nem mintha ez nem lehetne művészet, de eddig föltünően kevés -művésznek sikerült. Hogy visszatérjek az emberi testre: még egyszer -mondom, nem ismerek művészt, aki egészen olyannak ábrázolná, -amilyen. Van, aki igyekszik, hogy hivebben ábrázolja a régi -olajnyomatoknál, és nem mondom, hogy egy-egy uj festő vagy szobrász -egy-egy megdöbbentő ujsággal ne állna <span class= -"pagenum"><a name="Page_213" id="Page_213">-213-</a></span> elő, -amiről azt mondjuk: micsoda merészség ily pőrén merni ábrázolni a -valóságot! De furcsa, hogy ez a valóság sem valóság, az uj ember -csak másképp hazudik, mint a régiek. Mindezek a forradalmak és -forradalmárok olyanok, mint az öreg Zola, aki telekiabálta a -világot az ő disznóságaival, hogy ha törik, ha szakad, meg kell -irni az igazat – most pedig lassankint és szégyenkezve rájövünk, -hogy ez a kedves vén gyerek a maga disznóságaiban éppoly felhőkben -járó romantikus volt, mint volt az öreg Dumas az ő olajnyomataiban. -Engem most elragadnak a Rodin szobrai, azzal is, hogy mily -borzasztóan reálisak, – de meg merek esküdni, hogy husz év mulva -magam is azt fogom mondani: micsoda limonádés forradalom, micsoda -hazug igazság!…»</p> -<p class="center">* * *</p> -<p><i>(Emma asszony leveleiből.)</i> «… a szomszédszobában az öcsém -a Peer Gyntet játszsza, s én azon gondolkozom, mit gondol mellette? -Az öcsém csöndes és komoly fiú, kiben csak ujabban támadt a -zongorához való tehetség? <span class="pagenum"><a name="Page_214" -id="Page_214">-214-</a></span> vagy hajlandóság? nem tudom, de -kedve van hozzá, s szeretem hallgatni, amint nyugodt türelemmel -teszi túl magát a saját játéka fogyatékosságán, s élvezi ezen -keresztül Grieget, mint ahogy egy ripacstrupp játékán keresztül is -élvezi az ember Shaksperet. Ha ez a kedve és tűrelme megmarad, nagy -jót szerez magának egész életére, mintha valami vidéki kis kastélyt -örökölt volna, ahová mindig visszavonulhat, ha másutt nem találja -helyét. Irigylem a fiút, hogy a muzsikával ilyen jó barátságra -tudott lépni – nekem az csak akkor volna ilyen jó barátom, ha -vittem volna annyira, hogy magam tudjak produkálni, variálni és -improvizálni; így, az a zene, amit más írt, az én számomra -túlságosan kimondott, túlságosan határozott, túlságosan egy más -valaki érzéséhez kapcsolódó valami, mely nem az én érzésemhez -simul, hanem inkább zavar benne, mintha más valaki is volna a -szobámban, mikor ki akarom magamat sírni. A költőkkel is így -vagyok; nekem csak egy költő tudna írni: én magam, ha költő volnék. -Igy a hímzéshez kell menekülnöm, amiben vittem némi művészetre; -<span class="pagenum"><a name="Page_215" id= -"Page_215">-215-</a></span> órákig a ráma fölé tudok görnyedni, -hogy vásznába vagy szövetébe beletűzködjek mindent, ami gyötör és -foglalkoztat; a vágyódásokat s az elégedetlenségeket, elszalasztott -alkalmakat s örökre elmult lehetőségeket. Néha erővel megszúrom az -ujjam, hogy a vér jelezze a csöndes, a titkos, a senkitől sem -tudott kis kálváriákat, melyeket a tűm hangyalépésben haladva vált -ki lelkemből. Gépiesen s mégis akaratom szerint halad ez a munka, -mint a hajnali álom, melyet magam kormányozok, hogy merre járjon, -de mégis előre megrajzolt nyomokon jár, s nappali szenvedéseim -virágai s visszatérő vonalai rajzolódnak ki belőle… De azért el -tudom képzelni, hogy mást a zene ugyanúgy szolgál, mint engem a -saját ábrándozásaim; el tudok gondolni finom és hallgatag kis -vidéki asszonyokat, akik vékony, fürge ujjal messze fényes világból -való mesebeli királyfit idéznek maguk elé a fehér -csontbillentyűkből, amelyeket csak meg kell nyomniok, hogy hopp, -ott legyenek, ahol akarnak. S talán épen Grieg az, akinek szárnyán -legmesszebb tudnak szállani; a <span class="pagenum"><a name= -"Page_216" id="Page_216">-216-</a></span> Szahara fejedelmi -sátrába, ahol lyányalakot váltott tündérek ringják és hajladozzák -bűvös tánczaikat, amiknek zenéjet jégtűk összeütődéséből szűrte ki -az északi zenész a déli nap forrósága számára; az Észak örvénylő -tengerébe, ahol dermedt karral s elfuló lélekzettel küszködik a -fuldokló lelkiismeret a rája zuduló tajtékos itélettel; el -mindenfelé, ahová csak a henczegő képzelődés elragadhatja az egy -helyben való kenyérkeresethez, vagy befőttkötözéshez lelánczolt -szegény emberi állatot… Mi mindent nem gondoltak, mi mindent nem -éreztek egy-egy Chopin-ballada mellett a hatvan-hetven év alatt, -amióta az megszületett s öt világrészben minden zongorán játszszák -minden fajtájú emberek, nők és férfiak, öregek és fiatalok! Vajjon -mikor a költője lelkéből kiszakadt, benne zsongott-e abban az a -mindensége a fájdalomnak, az epedésnek és elandalodásnak, ami azóta -millió ember emlékezetében hozzája kristályosodott? A szegény, -törékeny, babonás lengyel el tudta-e gondolni az események, a -történetek, az előfordulások teméntelenségét, amit egy ugyanazon -taktusa <span class="pagenum"><a name="Page_217" id= -"Page_217">-217-</a></span> juttat eszébe: egy embernek ezt, másnak -amazt? Nekem sohasem tetszett a Longfellow híres verse <i>I shot an -arrow</i>; a művész munkája nem nyíl, amely egy darabban talál s -amit meg lehet találni, hanem olyan, mint a Jókai ichor-lövegei, -amik milliárd szilánkká robbanva porladnak szét, a kilövője maga -sem tudja, merre mindenfelé a világon, s minden egyes szilánkja úgy -éget, viszket, pusztít vagy gyógyít, mint az egész…»</p> -<hr class="tb" /> -<p>«… Ha vidéken élnék, talán jobban rászorulnék a zene -segítségére, mint itt a nagyvárosban, ahol megtalálom az elmélkedő -elszóródás legfőbb eszközét: a sokaságot. Mert nem igaz, hogy a -magánosság kedvez legjobban a képzelődésnek. Legalább engem a -magánosság lever és eltompít, s szárnyát szegi képzeletemnek. -Egyedül kell lennem, hogy gondolataimmal lehessek – de sok ember -között. Utazni már csak azért is szeretek, mert, amit itthon meg -nem tehetek, kiülhetek a kávéház elé az utczára, s nézhetem magam -körül az emberek sürgését. A természet előtt <i>alle Achtung</i>, -de én nemcsak <span class="pagenum"><a name="Page_218" id= -"Page_218">-218-</a></span> képmutatóknak, hanem a természetimádást -csak pózolóknak tartom azokat az embereket, akik a világot két -részre osztják: hegyekre, vizekre és poloskás fejőkunyhókra, -amiktől el kell ragadtatva lenni, s nagyvárosokra, selyemruhákra és -ötemeletes hotelokra, amiket meg kell vetni. Hát kérem: én, azért, -mert fürdeni szoktam és kedvelem a vászonbattisztot: már nem vagyok -természet, csakis a tehén az s a fejős lyány bőrnadrágja? Ami a -világon van, az mind: természet; a szempilla, mely magától nőtt -védelemül a szemem köré, semmivel sem kisebb eltávolodás a -természettől, mint a rizspor, amit magam rakok föl, hogy a szél ki -ne fújjon. Sohasem fogom átlátni, hogy a világnak az a része, amit -a szél, a nap, a víz, a vakondok és az esőgiliszta alakított és -módosított, mért volna szebb vagy igazabb, vagy természetesebb -annál, amit mi teremtettünk s mi formáltunk a magunk izlése és -kényelme szerint. Ha én természet volnék, nem ismerném el, hogy -csak a víz meg a föld az enyém, a képek, a szobrok, a nagy -gondolatok és a nagy toilettek már <span class="pagenum"><a name= -"Page_219" id="Page_219">-219-</a></span> nem. A pille szárnya ép -oly mesterségesen és összeválogatva, épen csak hogy hosszabb időn -át kirajzolódott és kialakult valami, mint az a Lalique-broche, ami -zománczczal és drágakővel éri el ugyanezt a hatást. Imádom a -tengert az ő hullámzásával és váltakozásával, de imádom a partját -is, ahol öt világrész vidám és gazdag embere szaladgál előttem, s a -kaszinót, ahol Redfern-ruhákat láthatok. Igen, sok embert, aki -egyenkint és együttvéve mind érdekel; akikhez ismeretlenül hozzá -tudom szőni az ő külön kis regényeiket, aztán tipelni és -tudakozódni, hogy eltaláltam-e; képzeletben párokat hozni össze, -mikor ők maguk még nem is gondolnak rá, s mulatni, büszkének lenni -a szimatomra, mikor pletykálni kezdenek róluk. Igen, barátom, -ennyire gyenge nő vagyok – de annyira nem vagyok már gyenge, hogy -ezt titkoljam vagy leplezni akarjam, vagy épen gyengeségnek -találjam. Nem, kedvesem, bátran megvallom, hogy én az embereket nem -szeretem ugyan túlságosan, de az embert nagyon, s roppantul érdekel -minden kedvessége, bolondsága, naiv titkolódzása, <span class= -"pagenum"><a name="Page_220" id="Page_220">-220-</a></span> -melylyel nem tudja, hogy amit fontoskodva vagy félve hallgat el, -jószemű ember száz lépésről leolvassa az orráról. S én, hizelgek -magamnak, ilyen jószemű asszonyember vagyok, s hálás vagyok az én -kedves kétlábú állat-felebarátaim iránt, hogy mindegyikük egy -kölcsönkönyvtárra való mulatságot szerez nekem puszta -megjelenésével…»</p> -<p class="center">* * *</p> -<p><i>(Emma asszony leveleiből.)</i> «… Van bennem valami a kis -lyányom felmenő ágbeli honvágyából, mikor sóhajtva könyököl a -térdemre: istenem, anyikám, mért nem ismertelek téged, mikor akkora -voltál, mint én! Azon túl vagyok, hogy ezer esztendő előtt -szerettem volna születni; a renaissance-idők után sem vágyódom, -mióta egyszer egy éjszakán át beleszőttem magamat ebbe a képbe, s -nagy meglepődéssel arra a fáczitra bukkantam, hogy én azok közt a -tigrisemberek és párduczasszonyok közt még olyan -konyhaszolgálóságig nem jutottam volna el, akinek van némi halovány -sejtelme arról, micsoda <span class="pagenum"><a name="Page_221" -id="Page_221">-221-</a></span> nagy dolgok történnek körülötte. De -az furcsa nekem, hogy nálamnál nem sokkal idősebb emberek úgy -járnak-kelnek mellettem, mintha őstörténeti idők masztodonjai -volnának, s egyéniségükből megcsap olykor a hetvenes évek illata, -mint a nagyanyám leveleiből a levendulaszag. Ezt a szép időt -sajnálom, hogy elmulasztottam, s utolsó szárnycsapásait csak -gyerekfővel éreztem… Pálmay Ilka bocsássa meg nekem, hogy ebben a -kellemetlen összefüggésben emlegetem, de épen az ő láttára sajdul -föl bennem ez a nosztalgia – s nem ok nélkül; ő is ez utolsó -szárnycsapások levegőjét szítta magába, s ennek hatásai élnek benne -tovább, mikor már más fuvalmak járják. Az az ötven éves köz, -ameddig egypár okos ember megfigyelései szerint a párisi hatások -Budapesten még tovább rezegnek, néha kisérteties pontossággal érzik -meg. Nemrég volt ötven esztendeje, hogy III. Napoleon császár lett, -s nálunk ujabban meg-megujul a hetvenes évek stilusának emléke, -mely nem egyéb, mint a bas-empire stilusa, a III. Napoleoné s a -szép Eugéniáé, a megnemesedett <span class="pagenum"><a name= -"Page_222" id="Page_222">-222-</a></span> polgárságé. Meg kéne -egyszer írni, hogy’ került ez a stilus a hetvenes évekbeli Bécsbe, -épen akkor, mikor maga a császárság megbukott s a császár -elpusztult, nyomorultul, mint a beteg macska; Offenbach hogy’ élt -tovább Straussban, III. Napoleon Beustban meg Andrássyban; hogy’ -itta át ez a stilus a bécsi mágnásvilágot, hogy’ szivárgott át a mi -kaszinónkba, s ebből kisugározva hogy’ töltötte be minálunk a -nyolczvanas éveket. Pálmay Ilka ennek a stilusnak a neveltje, mint -ahogy az ő métierje, az operette is együtt született s együtt -pusztult el ezzel a világgal – ezzel a könnyelmű, egy iczipiczit -parvenü, de mégis finom világgal, amely tele volt édes -hunczutsággal, ennivaló szeretetreméltósággal, tudatos -elegancziával, amit még most is megtalálni Párisban, de a bécsi -Ringeken, meg a szinpadon is, igézően megtestesülve két nagy -szinészben, akiknek csak meg kéne halniok, hogy soha többé el ne -felejtsük őket: Coquelinben és Sonnenthalban. Igen, barátom, -tartsanak bár világtól elmaradt libának, akinek semmi érzéke olasz -verizmus, belga szeczesszió és norvég <span class= -"pagenum"><a name="Page_223" id="Page_223">-223-</a></span> -szimbolizmus iránt: én imádom az öreg Sonnenthalt, s ha ő meghal, -vele hal meg az egyetlen férfi, akiért bolondságot tudnék -elkövetni. A mai művészet tudhat tombolni és suttogni, sziszegni -vagy hörögni – de csevegni vagy elmosolyodni senkisem tud úgy, mint -ők, Coquelin és Sonnenthal; csevegni és elmosolyodni, előkelően -leülni és kellemesen fölállni, állakat szeretetreméltóan megcsípni, -vállakat biztatóan megveregetni, a dolgokhoz finom -szemöldökemeléssel csak éppen hogy újjhegygyel érni, ami lehet, -hogy fölszinesség, de lehet úri tartózkodás is. Az, az; úri világ -volt, barátom, ez a parvenüvilág; ezek a szabólegényből lett -tekintélyek arisztokraták voltak, belülről talán egy kicsit üresek, -mint a legtöbb arisztokrata, de kívülről perfekten előkelőek, mint -ma már mind kevesebb arisztokrata. Pálmay Ilka az ő világukból -való; későszülött gyermekük, aki az ő Gounod-valczerra járó -mozdulataival (a Faust is bas-empire!) nem találja helyét ebben a -Sidney Jonesos világban…»</p> -<hr class="tb" /> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_224" id= -"Page_224">-224-</a></span></p> -<p>«… Ilyen Náday is. Ugyan épen azt nem találok benne, amiről -nevezetes: párisiasságot; az ő finomsága nem eléggé Versailles, -brutalitása pedig nem eléggé Montmartre. Náday – tessék -felháborodni ezen a sottiseon – Náday tisztára Bécs, csakhogy az a -magyar Bécs, mely a Freudenautól az Imperiálig gummirádleren -tengeti ártatlan életét; az elpusztíthatatlan Knaakok, Blaselek és -Thallerek közzül való, aki a szalónvígjátékba viszi bele azt a -kedves <i>resches</i>séget, amitől ugyan XIV. Lajos megfordulna a -sírjában, de ami jól esik nekünk a császárnékban, akik maguk -szoptatnak, a császárokban, akik virslit uzsonnáznak sörrel, s a -fiakkeresben, aki fütyörészve köszön a gawlirnak. Egészség, -nagyszerű egészség, kitünő alvás és semmi idegesség; állandó -hajlandóság a hecczre, a mókára, s annak kifigurázására, hogy -vannak a világon emberek, akik egészen komolyan beszélnek -hochdeutschul, sőt francziául is. Fordítsd mindezt magyarra, és -megvan Náday, csak még egy vonással, amit a bécsiből kipusztított a -policzáj, a pestiben meg épen a bécsi policzáj <span class= -"pagenum"><a name="Page_225" id="Page_225">-225-</a></span> -fejtesztett ki: a politikai és koronaherczeg-utczai szatirával; -legjobb szerepe nem a Párisi, hanem a svihák Poprádi, amit sans -peur et sans reproche ad be a földszinten ülő svihák -poprádiaknak…»</p> -<p class="center">* * *</p> -<p>A mi szinészeink többet szavalnak, mint beszélnek, mert -szavalni: közhely, beszélni: egyéniség.</p> -<p class="center">* * *</p> -<p>Igazán szinházi nagyváros Európában egyelőre csak kettő van: -Páris és Bécs. Mindkettő ősi fészke a politikai hatalomnak s a -gazdagságnak, ami ennyire együtt, oly régi idő óta s ily állandóan -alig volt meg még egy helyütt. Innen az a fényűző előkelőség, -melyben Róma és Milanó sem éri utol Bécset, nem hogy Berlin vagy -München. Mint Párisban, Bécsben is négy-öt nemzedéken át a -világuralom kisugárzása szivárványozta be a lelkeket, s a világ -négy tájáról özönölvén oda az arany-trágya, buja földjében -kisarjadt a legszebb emberi bűn: az izlés. Nekem nagy elégtételem, -hogy akik a bécsi népet antisemitasága <span class= -"pagenum"><a name="Page_226" id="Page_226">-226-</a></span> s -eldurvulása miatt annyira meg tudják vetni, most egészen ilyen -jelenségeket tapasztalhatunk Párisban is, melynek népére csak nem -mondhatják rá, hogy buta és korlátolt. Igazában ez a nép nem -értéktelen, csak, az idők átmenetében, ellentétbe került benne a -demokrata osztályérdek az izlésének s hagyományainak megfelelő s -fényüzésével közvetetlen pénzbeli érdekeket is jelentő arisztokrata -világon való csüggéssel. Az ember minden ily kétségében – mi -telhetik tőle? nagyot üt botjával a szamár fejére. De olyan -szinészet, mint a bécsi, csakis olyan városban támadhatott, -melynek, ha császárjai egy kicsit filiszterek is: filiszterei egy -kicsit császárok, mæcenási hajlandóságokkal. Párison kivül Bécs az -egyetlen város, melyben a szinház közönségül biztosan számithat -kivétel nélkül mindenkire, aki levegőjét szíjja. A bécsi nép -közönségnek születik, s a bécsi kongresszuson kezdve a Hanswurston -át a szeczesszióig lankadatlanul figyelmes nézője minden -spektákulumnak, ami szó szerint nézni valót jelent. Ennek a népnek -érdemes császári munificzencziával <span class="pagenum"><a name= -"Page_227" id="Page_227">-227-</a></span> egyet-mást megmutatni, s -az idegen is szivesen tódul oda, ahol van mit látni. Bécs -tulajdonkép olasz város volt, a Metastasio városa, csak éppen hogy -ura hatalmas volt s népe jómódu, mely komédiásait maga tudta -eltartani s egy helyhez tudta őket kötni, amit Róma és Milanó még -ma sem tud elérni. Bécsben a szinház általánosan közügy, különösen -pedig minden egyes embernek szivbeli ügye. Ezért szinházi város -Bécs, és ezért jók a szinházai.</p> -<p class="center">* * *</p> -<p>Mme Réjaneról meg tudjuk állapítani, hogy’ játszik: kitünően, -tökéletesen, a mesterség a kisujjában van. Duséról nem tudunk -megállapítani semmit – sokkal szerelmesebbek vagyunk bele.</p> -<p class="center">* * *</p> -<p>Minden uj művész, és, ami ezzel egyet jelent, minden uj művészet -egy-egy Krisztus, akinek nem kell szablya, nem kellenek fegyverek -és fustélyok – elég, ha némán támadói elé áll, s vár, mig -megismerik.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_228" id= -"Page_228">-228-</a></span></p> -<h2>MEUNIER CONSTANTIN VÉGRENDELETE.</h2> -<p>«Én, Meunier Constantin, ép elmével, s közel végemben való -megnyugvással, ime, leírom végrendeletemet.</p> -<p>Amit hagyok: mindeneknek hagyom. Kivánom, hogy mindenek -osztozkodjanak rajta; mentül többen osztozkodnak, annál több jut -egyre.</p> -<p>Amit örökül hagyok: annak a titka, miként lehet, mint a -kátrányból illatot, az izzadságból szépséget kiszűrni.</p> -<p>A görnyedésnek hősi vonalait, a feszülő izmokon a nap játékait -hagyom nektek örökbe – s ez nagyobb örökség, mint gondolnátok.</p> -<p>Mert az idő, mely most eljövendő, az izzadságnak, a görnyedésnek -s a feszülésnek ideje lesz, egyformán mindenek számára. -<span class="pagenum"><a name="Page_229" id= -"Page_229">-229-</a></span> S jó tudni, hogy ez egyformaság, ha -kezdetei szürkék, kormosak, fojtogatók és robbanásosak lesznek is, -végső soron mégsem lesz sülyedés, hanem mindenek egyformán -emelkednek rangban a szépség s a hősiesség felé. A szépség nem vész -el, hanem mindeneken szétárad, az úriság s a hősiesség nem roskad -össze, hanem mindenki úr lesz és hős, minden ember Atlasz lesz, ki -vállán tartja a világot, és szép lesz, és úri lesz, és hősi lesz e -fáradságában.</p> -<p>Örökül hagyom nektek a biztató, a sarkaló, a vigasztaló titkot, -hogy az Igazságnak, a Tudásnak s a Munkának dulások és vergődések -után egyszer mégis csak eljövendő világa a Gyönyörködésnek is -világa lesz, s akkor majd a Sokak nem féltékeny gyűlölői, hanem -lélekzsendítő Maecenásai lesznek a Kiválasztottaknak.</p> -<p>Jó ezt tudnotok a megpróbáltatások fenyegetése közben s a -jövendő küszöbén, s édes tudnom nekem, mikor e megpróbáltatások -elől s e jövendő küszöbe előtt kell kihanyatlanom a lét, a munka s -a küzdelem édes megszokásából.»</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_230" id= -"Page_230">-230-</a></span></p> -<h2>MADAME RÉCAMIER.</h2> -<p>Reggel tíz óra volt.</p> -<p>Madame Récamier fölébredt, s feje fölé nyúlva meghúzta a falon -ott csüngő himzett csengetyü-pántot.</p> -<p>Belső szolgálója tálczán hozta be, kinai csészében, az újfőzetű -csokoládé-italt, melyet az ágyban iván ki, a szép asszony fölkelt, -átment benyíló öltöző-szobájába, hol a kád langyos szamártejjel -tele várta, s mindenféle szerszámokkal fölszerelt asztal mellett a -fürdető asszony leste parancsát.</p> -<p>Karcsu tetemét itt megszabadítván minden külső és belső -tisztátalanságtól, alacsony fapadon engedelmesen eléje feküdt a -némbernek, ki szagos eczetbe mártott gyapjuszövettel dörgölte végig -a szép asszonyt, majd izzó dióhéjjal itt is, ott is lepörkölte -<span class="pagenum"><a name="Page_231" id= -"Page_231">-231-</a></span> rózsás testéről a felesleges pihét, s -melegített vászonlepedőbe burkolván úrnőjét, a lába s a keze körmét -simára, gömbölyűre s korallszinre csiszolta.</p> -<p>Így adta át a fésülő-asszonynak, ki a szép asszony haját -gondosan kisűrűzte, vigyázva átfestette, csigákba sütötte, s -átkötötte fehér szalaggal s a szalag fölött gyöngyfüzérrel.</p> -<p>Az öltöztető komorna pedig selyemharisnyát húzott asszonya -lábára, s térden alul hímzett szalaggal kötötte át, ugyancsak -szalaggal kötözvén szinte talpára a mélyen kivágott aranyfüst -topánkát. Patyolatból való igen kevés alsó ruhájának vállfűző -nélkül vetette, szinte lehelte föléje az egybeszabott, könnyü felső -ruhát, melyet mellen alul széles, puha, ránczokba vetett -selyemövvel kötött át, hátul pedig, derékon alul, megnedvesítette a -vékony fehér szövetet, hogy jobban s tapadóbban térjen vissza, mint -a genfi bölcs kivánta, a természethez.</p> -<p>A szolgálók elvonulván, a szép asszony vissza-átment -hálószobájába, s pipereasztala titkos fiókjából üvegecskéket, -pamacsokat, <span class="pagenum"><a name="Page_232" id= -"Page_232">-232-</a></span> tégelyeket, szarvasbőrt s nagyító -tükröt véve elő, szemébe cseppentett valamit, mitől a szem feketéje -sejtelmessé tágul, arczán pedig fölkeltette az álmatag -rózsákat.</p> -<p>Továbbá igaz rózsát is tűzött egyet, pirosat, a hajába, kettőt, -hosszuszárut s ugyancsak pirosat, bal mellén alul övébe, s közben -néminemű gyökérfélét rágcsált, melytől a lehellet megillatosodik. -Ruhája kivágását gyémántcsattal tűzte hegybe; nyakát fedetlen -hagyta; mezítelen alsó karjára csipkefélkeztyüt húzott, ujjaira -pedig egy szafir, egy smaragd, s jobb kisujjára egy feketére -futtatott ezüstből való halálfejes gyűrűt. Kezébe gyöngyházlegyezőt -vett, s derekára, úgy hogy a kendő rojtos két vége a két könyöke -hajlásából folyjon alá, ezüst csillagokkal átszőtt fátyolkendőt -vetett. Még egyszer megnézte magát elől-hátul a nagy álló tükörben; -egy pillantást vetett a kandalló órájára, mely féltizenkettőt -mutatott; ajtó felé menet meg-megállva és visszanézve kipróbálta -mosolyát, szemöldöke és csuklója ivét s foga csillogását.</p> -<p>Így nyitott be fogadószobájába, hol reggeli <span class= -"pagenum"><a name="Page_233" id="Page_233">-233-</a></span> -hódolatra várták, s szétnézvén az egybegyülteken, szelíd mosolylyal -szólott:</p> -<p>– Itt vagyok, uraim, de csak egy föltétellel: ha olybá vesznek, -mintha férfi volnék!</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_234" id= -"Page_234">-234-</a></span></p> -<h2><i>L’ART POUR L’ART.</i></h2> -<h3>1.</h3> -<p>A tenger szürkéskék volt, üdítő, elandalító, mint a hajnali -félálom. A délelőtti nap arany fénye oly könnyü lábbal járt -hullámain s e hullámok is oly lágyan s fecscsenés nélkül -fodrozódtak, mintha vizük megaludt volna. A vízzel s fénynyel -együttrezgő levegő szinte láthatóan perdült vissza az égbe, -szakasztott mint ahogy ugyancsak hajnali félálmában szokott az -ember lekeringőzni a lépcsőn s felröpködni a mennyezetig. Egy -fiatal festővel ültünk a hajó hidján, a scheveningeni partot -néztük, s képekről beszélgettünk. Lelkesen beszélt, családi -bensőséggel. Így beszélhet egy Habsburg ötödik Károlyról, -Németalföldről és Spanyolországról. <span class="pagenum"><a name= -"Page_235" id="Page_235">-235-</a></span></p> -<p>De én hirtelen megszakítottam. S azt kérdeztem tőle:</p> -<p>– Nem tudja, járt-e Byron Hágában, s ha igen: az ő idejében -Hágában volt-e már a Rembrandt Saul és Dávid képe?</p> -<p>– Nem tudom, – csodálkozott ő. – De miért kérdi?</p> -<p>– Megmondom, – feleltem. – Amiket most oly szépen kifejtett, ha -nem is ily szépen, de nem egyszer kifejtettem magam is. S nem is mi -találtuk ki, sem maga, sem én. Épp oly közhelye már az értelmes -æsthetikának, mint amilyen volt a régi értelmetlennek az az -ostobaság, hogy minden képnek egy-egy eszmét kell képeznie. Dehogy -kell. <i>L’art pour l’art.</i> A festő nem novellista. Nincs köze -egyébhez, mint színhez, fényhez, árnyékhoz és vonalhoz, s nem is -mond egyebet, mint színt, fényt, árnyékot és vonalat. Foltokat rak -egymás mellé, viszonyít egymáshoz, old fel egymásba, s ez éppen -elég egy életre, egy embernek s egy művészi mesterségnek. Novellát -írjanak a novellisták, s eszmékkel ám vesződjenek a filozófusok. Ez -így van – azaz dehogy is van így. Mert <span class= -"pagenum"><a name="Page_236" id="Page_236">-236-</a></span> én, ha -festő vagyok, megtehetem, hogy ne akarjak többet mondani, mint -színt és fényt és árnyékot és vonalat. De csak a magam száját -foghatom be, nem a színét, a fényét, az árnyékét, a vonalét. A -világ nem néma, s minden beszél benne, öt, hat, hét nyelven, már -ahány érzéket meg tud állapítani a tudomány. Láttunk-e valaha -fényt, árnyékot, színt vagy vonalat, ami nem volt egyéb, mint fény, -árnyék, szín, vagy vonal, s nem mondott semmi többet, mint hogy ő -fény meg árnyék, meg szín meg vonal? S ha nem teszek egyebet, mint -hogy lefestem egymás mellé a violaszínt, indigót, kéket, zöldet, -sárgát, narancsot, vöröset, akkor sem pusztán hét színt jelent ez, -hanem, hülyítsem bár el magamat mesterségesen, akkor is szivárványt -jelent, s akkor is gondolok mellé valamit. Könnyü nektek azt -mondanotok: ne láss ezen a Sargent-arczképen egyebet, mint a sárga -színek egy kristályalakulatát, melynek magja a lilaszín ővszalag az -ábrázolt lady derekán. Csakugyan nem látok rajta, csakugyan nem -olvasok ki belőle egyebet? S ha künn ültök a Café de <span class= -"pagenum"><a name="Page_237" id="Page_237">-237-</a></span> la Paix -előtt, s azt a kedves sportotokat üzitek, hogy kitipelitek minden -arramenőről, ki fia lehet, honnan való s mi a mestersége: mi -egyébből szűrítek le e következtetéseket, mint színekből, -foltokból, fényből, árnyból és vonalakból, mert hisz egyéb adatotok -nincs is az ipsékről, mint szín, folt, fény, árnyék meg vonal? S -azt hiszitek, hogy szín, folt, fény, árnyék meg vonal, mihelyt -vászonra vetettétek, menten megkukul, csak azért, hogy igazatok -legyen a ti <i>l’art pour l’art</i>-otokkal? S most rátérhetek -Byronra és Hágára. Ugyebár nevetséges, ha én magyarázom magának, -mennyire festőien festői, mennyire abszolutan s művészien művészi -kép a Rembrandt Saul és Dávid képe? Még a katalogus is belepirul, -mikor megemlékszik róla, különösen keletien tobzódó színpompájáról, -mely e csodálatos mester képei közt páratlanná teszi, noha fény és -árnyék játéka dolgában sem igen hágnak elébe egyéb képei. Ki meri -azt mondani, hogy ez a kép, ez az abszolut kép, ez a színben, -foltban, fényben, árnyékban és vonalban bujkálkodó -szivárványrendszer <i>nem</i> <span class="pagenum"><a name= -"Page_238" id="Page_238">-238-</a></span> novella? és krónika és -etnográfiai és pszihológiai tanulmány – én legalább sehol a kisírt -zsidóságnak, a belső okokból való boldogtalanságnak, a férfiölő -neuraszténiának ilyen csodaképét nem láttam, mint ez a gyötrődő -zsidókirály, aki a nehéz kárpitba törli és rejti a szeme égését, az -orra tekerő nyilalását, mialatt a fiú lágy újjal hinti feléje az -olvadékony hangokat… <i>Azt mondom, lantos, megrikass, vagy e nehéz -szív megszakad!</i> fuldokolja e kép minden foltja, színe, vonala -és árnyéka, – s ezt énekelte Rembrandt után kétszáz évvel George -Noel Gordon Byron, a Héber Énekekben, Saulról és Dávidról:</p> -<div class="poem"> -<div class="stanza"><span class="i0">Lelkem sötét – ajzd fel -megint<br /></span> <span class="i0">Hárfád – úgy elkel az -nekem;<br /></span> <span class="i0">Mit lágy ujjad fülembe -hint:<br /></span> <span class="i0">Hadd olvadok az -éneken.<br /></span> <span class="i0">Ha van remény, nem -idegen<br /></span> <span class="i0">E szivtől: dagaszszad -felé,<br /></span> <span class="i0">Ha lappangat könyűt e -szem:<br /></span> <span class="i0">Váltsd ki, ne égjen el -belé.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">De rázz meg és velőmbe -hass,<br /></span> <span class="i0">S fojtsd el a vídám -hangokat:<br /></span> <span class="i0">Azt mondom, lantos, -megrikass,<br /></span> <span class="i0">Vagy e nehéz sziv -megszakad;<br /></span> <span class="pagenum"><a name="Page_239" -id="Page_239">-239-</a></span> <span class="i0">Dajkálta ezt a gond -sokat<br /></span> <span class="i0">S fájt virrasztó nagy éjeken: -–<br /></span> <span class="i0">Most vagy egyszerre -megszakad,<br /></span> <span class="i0">Vagy megenyhül az -éneken…<br /></span></div> -</div> -<p>Ebben a versben nincs szivárványszinü turbán, nincsenek -váltakozó foltok, árnyék nem játszik benne fénynyel, fejek és -vállak nem futnak össze benne hullámvonalba, s mégis ugyanaz, -ugyanaz, ugyanaz, mint a Rembrandt Saul és Dávid képe, s nekem e -kép előtt éppugy könnybe lábadt a szemem s kedvem lett volna az -orromat valami nehéz bársonykárpitba fujni, mint mikor először -olvastam s zümmögtem magamban hosszu, álmatlan, hallgatag -éjszakákon:</p> -<div class="poem"> -<div class="stanza"><span class="i0">My soul is dark – oh! quickly -string<br /></span> <span class="i0">The harp I yet can brook to -hear…<br /></span> <span class="i0">– – – – – – – – – – – -–<br /></span> <span class="i0">I tell thee, minstrel, I must -weep,<br /></span> <span class="i0">Or else this heavy heart will -burst.<br /></span></div> -</div> -<h3>2.</h3> -<p>A sör elmondhatatlan jó volt; az olvasztott dió medveczukor lett -volna hozzá képest. Egész München s ezenfelül Európa és -<span class="pagenum"><a name="Page_240" id= -"Page_240">-240-</a></span> Amerika ott tolongott a Hofbräubeli -hordók körül, s elmondhatatlanul szőke asszonyok, hátul a kalapjuk -karimájáról nyakukba folyó csipkefátyolokkal, öblögették a -söröskancsókat, alkudtak a retkes kofával, s énekelték Tristán és -Isoldét. Egy fiatal muzsikussal ültünk egy mocskos padon, s mialatt -képzeletem fásulttá csókolta magát az orrom előtt egy -kéznyujtásnyira elérhetetlenkedő asszonynépen: a muzsikus halkan, -finoman, lelkesen beszélt, beszélt, beszélt, közbe egyet-egyet -dudolva, magyarázatul.</p> -<p>Megszakitottam.</p> -<p>– Programmzene – jó. De engedje meg, a saját érdekében, hogy ne -vegyem a dolgot szószerint. Mert végre is amit maguk zenészek -gondolatnak neveznek, az lehet zenei gondolat, de amint bennem, -hallgatóban, idegfolyamatul jelentkezik, nem gondolat, hanem érzés, -annyira kipéczézhetlen, hogy pusztán logikus és szabatos szavakkal -nem tudnék hallgatómban ugyanilyen érzést fölkelteni. Ha százszor -azt állitjátok, s bizonyára hiszitek is, hogy novellákat és -értekezéseket hallottok ki a muzsikából, én <span class= -"pagenum"><a name="Page_241" id="Page_241">-241-</a></span> -százegyedszer tagadom ezt. Természetesen: bizonyos események vagy -akár gondolatmenetek is kelthetnek föl bizonyos hangulatokat. -Hasonlóképpen: a zenei hangok bizonyos rendje s egymásba folyása is -fölkelthet bizonyos hangulatokat. Nagyon lehetséges olyan muzsika, -amely szakasztott ugyanabba a hangulatban ringat, mint a Romeo és -Julia, vagy a Descartes értekezése a módszerről. De olyan nincs, -hogy, ha a muzsikus előre meg nem mondja, hogy ő ezt meg ezt az -eseményt vagy gondolatmenetet akarja muzsikájával ábrázolni: nyolcz -tökéletes muzsikus, aki együtt hallgatja, mind a nyolcz ugyanazt -értse belőle, s ha szavakkal próbálja megközelitően elmondani, -ugyanazon szavakkal mondja, s általában hogy többet értsen s -határozhasson meg belőle, mint egypár érzésbeli általánosságot, -mint aminő a vígság, a szomoruság, a skurrilisság. Ha pedig -megmondja, s egy darab telenyomtatott papirost nyom a markodba, -akkor nem a zene mondja el, amit mondani akart, hanem a papiros. -Kivéve azt a kedves zenei vicczet, mikor a kisbőgőn az emésztés -körébe <span class="pagenum"><a name="Page_242" id= -"Page_242">-242-</a></span> vágó hangokat utánoznak, nincs muzsika, -amelyről pontosan meg lehetne mondani, ha a muzsikus maga meg nem -mondta előre, hogy a tavasz ébredését, vagy a hajnal ébredését, -vagy a lyányka szerelmének ébredését akarja-e képezni. S ez -természetes, mert a zene érzést kelt, az érzések pedig nem -ugyanazon mód s ugyanazon kategóriák szerint, s általában nem is -annyira differencziáltak, mint az értelembeli fogalmak –, s -egyfelől a tavasznak, a hajnalnak s a lyányka szerelmének ébredése -körülbelül ugyanazon érzéseket kelti bennünk, másfelől -tizmilliárdfélekép lehet zenei hangokat ugy kombinálnom, hogy -körülbelül ugyanolyan érzést keltsenek bennem, mint a tavasz, a -hajnal s a lyányka szerelmének ébredése. A zenészeknek kellene -végre olyan bátraknak lenniök, hogy azt mondják: <i>L’art pour -l’art.</i> A zenész nem novellista. Nincs köze egyébhez, mint -hangokhoz; s nem is mond egyebet, mint hangokat; ezeket rakja -egymás mellé, viszonyitja egymáshoz, oldja fel egymásba, s ez éppen -elég egy életre, egy embernek s egy művészi mesterségnek. Novellát -irjanak <span class="pagenum"><a name="Page_243" id= -"Page_243">-243-</a></span> a novellisták, s eszmékkel ám -vesződjenek a filozófusok.</p> -<h3>3.</h3> -<p>Egy fiatal költővel voltam együtt. Megvallom, ez a költő magam -voltam, mikor még fiatal voltam és költő voltam. Pitymallott, a -teherkocsik robajával velerezgett ágyam, s én igy szóltam -magamhoz:</p> -<p>– Érzést és gondolatot egymástól elkülömböztetni nem lehet. Az -értelmi hatás is érzéklet, s az érzéklet is értelmi. Nincs szín -nincs hang, nincs érzéki hatás, ami mellett ne gondolnánk semmit, s -nincs gondolat és történet, ami mellett ne éreznénk. Ime az a vers, -mely most bennem forr, sustorog, kavarog, feszül és -bizonytalankodik. Egyelőre nem is tudom, mi lesz belőle, egyelőre -csak fülembe zsong, lehunyt szemem előtt szivárványlik, s -hideglelősen vet ide-oda az ágyon. Egy-egy szó válik ki e -gomolygásból, s nem tudom kimérni: csengésével vagy értelmével -képezi-e azt a hangulatomat, azt az érzésemet, azt a -mondhatnékomat, amely kiváltotta. Ha meglesz a <span class= -"pagenum"><a name="Page_244" id="Page_244">-244-</a></span> vers és -jó lesz: rímnek, ritmusnak, szavak szinének és rendjének legalább -is annyi része lesz hatásában, mint értelembeli tartalmának. S ez -nemcsak versnél van igy s nemcsak lírában, de így van még olyan -tökéletes mathematikában is, mint a Flaubert regényei. Ő is egy -szóval mondhatna-e oly sokat, s mondhatná-e pontosan azt, amit -akar, ha minden szó kimérhetetlenül többet nem mondana, mint -amennyit mond, s ha egyáltalában szónak, hangnak, színnek vagy -művészi mesterségnek határai volnának, s ha egyáltalában volnának a -világegyetemben határok, osztályok és külömbségek egyebek, mint -amiket mi kivülről, mesterségesen viszünk beléje, durva -kényelmetességből? Ha akarom: a kő beszél; ha akarom, a szó -hallgat. A művészetnek csak egy törvénye van: csinálj, amit akarsz, -ha meg tudod csinálni.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_245" id= -"Page_245">-245-</a></span></p> -<p><span class="dropcap">V</span>an egy kedves gondolatom, mely, -úgy látszik, végig fog kisérni az életen, mert immár húsz -esztendeje, hogy hozzám-hozzám csatlakozik: utczán jártomban, -szőnyegen hevertemben, a magános ábrándozás negyedóráiban, mikor az -ember újra gyermek, amit úgy is mondhatnék, hogy megtalálja -önmagát. Teljes kárpítképpé nőtt képzeletemben e sok elgondolás, -ahogy napról-napra tovább szövődik, növekedik, szinesedik, -meg-meggyarapodva egy-egy új szállal, mely mind megmarad -emlékezetemben, egy sem fakul ki belőle. Ez a gondolat: elgondolni, -mit csinálnék, ha enyém volna az Andersen sárczipője, mely -viselőjét valamely régi király idejébe varázsolja vissza – teszem -engem a Szent Istvánéba. Ilyenféle gondolattal úgy tudom Mark Twain -is foglalkozott, de ezt a regényét nem <span class= -"pagenum"><a name="Page_246" id="Page_246">-246-</a></span> -olvastam s nem tudom, milyen eredményekre jut benne. Az én -eredményeim, mondhatom, nagyon gyászosak. Mert úgy szemre nagyon -tetszetős gondolat: micsoda nagy, dicső, tetemes, tudós és -félelmetes férfiú volnék én a mi mai tudásunkkal fölfegyverkezve -azokban a tudatlan időkben! De hogy részletekbe merülök: a -perspektiva éppen nem kedvező. Mily gyászos figura volnék én a -kemény harczosok közt, az én vívási tudományommal, mely a -battuto-figuránál nem terjed tovább!… Igen, de én tudok puskaport -csinálni, könyvet nyomtatni, telegrafálni, vasutat, hajót, -dynamogépet szerkeszteni… azaz hogy megálljunk: tudok? tud az -ördög! Csak beszélni tudok mindezekről, tudni a húsz század minden -nagyszerűségei közül csak a leydeni palaczkot tudom megcsinálni, s -ennek sem tudnám honnan megszerezni a sztaniólját s a -pecsétviaszkját. Az egyetlen nagy dolog, mit a szent király fejéhez -vághatnék, az volna, hogy ő majomtól származik – s ez éppen elég -volna arra, hogy a szent király kardot rántson és ketté -hasítson.</p> -<p class="center">* * *</p> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_247" id= -"Page_247">-247-</a></span></p> -<p>Tudni is, mint szeretni, a maga bőrén tanul meg az ember. -Megismerkedni valamely tudomány ma megállapított igazságaival, nem -ér többet, mint a lexikonban megolvasni: mi a szerelem. Nem megy át -az ember vérébe, nem tud vele tovább gondolkozni; csak tud róla, de -nem vette tudomásul, s csak hiszi, hogy elméje ennek nyomán jár -tovább. Mint ahogy minden egyes ember, mire megszületik, gyorsan és -nagyjában végigment fajának egész fejlődésén, minden egyes ember -elméjének is mintegy be kell futnia a tévedések s elkalandozások -egész útját, melyeken át az emberiség mai tudomásaihoz eljutott. -Csak annak válik vérévé minden mai igazság, aki tud minden régi -tévedésről és hazugságról.</p> -<p class="center">* * *</p> -<p>A tudományra mindenféle tisztelettel szabad nézni, csak -babonással nem. S mindenféle szemmel, csak lemondóval nem. Örök -tökéletlensége, végzetes fölszinessége közepett nincs is egyéb -mentsége s életre való jogosítója, mint az, hogy mindenkinek való, -<span class="pagenum"><a name="Page_248" id= -"Page_248">-248-</a></span> mindenki számára szükséges, mindenkinek -köze van hozzá, mert valójában semmi egyéb, mint egyre változó, -mindig tökéletesedő, de mindig tökéletlen használati utasítás az -ember számára s a mindenség felől; szakasztott olyan, mint egy -spirituszlámpához vagy szedőgéphez vagy folttisztító szerhez való -használati utasítás; utasítás arra, mily fogásokkal és -ügyességekkel használhatjuk fel magunkat, a többi embert, az eget, -a földet, a világegyetemet együtt vagy külön-külön arra, hogy -boldoguljunk és boldogok legyünk. A tudományt tehát éppen nem -tudománytalanság a haszon, a gyakorlatiság szemével nézni, s akik -ezzel szemben oly gyönyörü haraggal szónokolnak a tudományos -<i>l’art pour l’art</i>ról, az igazság kedvéért való -igazság-kutatásról, az érdekeletlen, <i>voraussetzungslos</i> -igazságról: azok nagy hevükben éppen azt nem veszik észre, hogy -miért kell a tudománynak igaznak és érdekeletlennek lennie. Azért, -és az ember szempontjából csakis azért, mert a nem igaz tudomány -megbizhatatlan és hasznavehetetlen, s gyakorlatban csak oly -tudással élhetek s olyan <span class="pagenum"><a name="Page_249" -id="Page_249">-249-</a></span> elméletet alkalmazhatok, mely a -lehetőségig hű, teljes és elfogulatlan adatokat vagy legalább is -hozzávetéseket ad rendelkezésemre az alkalmazandó, a működésbe -hozandó és számításba veendő dolgokról. Ha tudományom nem -<i>voraussetzungslos</i>, éppoly kevéssé vehetem hasznát, mint nem -vehetem hasznát a spirituszlámpához mellékelt használati -utasításnak, ha abban legalább megközelítően hű adatok nem vétetnek -számba a spiritusz, a bádog, a víz és az égés természetéről.</p> -<p class="center">* * *</p> -<p>Ó, a tudomány! Az ember mégis csak a legcsókolnivalóbban, -imádni, előtte térdet hajtani valóan szemtelen állat! Főképp a -tudós ember. Nincs szemtelenebb vakmerőség, mint a tudományos -feltevések. Vakmerőség, semmire, de éppen semmire sem támaszkodó -elbizakodottság: feltenni, hogy a világ egységes; hogy minden -jelenség alapjában ugyanaz s valamennyin ugyanaz a törvényszerűség -az úr. Honnan gondoljuk ezt? Mi jogon? És mégis ezt gondoljuk – s -<span class="pagenum"><a name="Page_250" id= -"Page_250">-250-</a></span> ez a gondolat a legbujább termékenységű -megtalálása volt az emberiségnek. Ezzel a vakmerő feltevéssel -merészelt soha embert nem látott mezőségekre rálépni, s oly -biztossággal járni-kelni rajtuk, mintha otthon volna. S itt is a -szemesnek, azaz hogy a szemtelennek állt a világ. Egy new-yorki -siheder mulatságból megtette, hogy egy darab revolverrel benyitott -kocsmákba, vasuti kocsikba, tánczvigalmakba s elkiáltotta: <i>hands -off</i>, föl a kezeteket! – s az emberek rémülten tartották föl a -kezüket, s ellenkezés nélkül hagyták kiszednie tárczájukat és -órájukat. Így imponált a <i>minden egy</i>nek egy darab revolvere a -világ minden dolgainak; rémülten <i>hands off</i>oltak, s hagyták -magukból kiszedni legbelsőbb titkaikat. A siheder röhögve mesélte, -csattanóul, mikor a rendőrség végre mégis lefülelte, hogy a -revolvere azonfelül még töltetlen is volt. Lehet, hogy jő majd egy -új filozófus, – a filozófusok a tudomány rendőrei – aki -megállapítja majd, hogy a <i>minden egy</i> nem is igaz; olyan -revolver, aminek nincs magja. Ám jöjjön, mi már kirevolvereztünk -vele minden kirevolverezhetőt, <span class="pagenum"><a name= -"Page_251" id="Page_251">-251-</a></span> s az egér s a nyul meddő -ahhoz képest, amily termékeny volt a tudományok számára ez a -vakmerő, ez a szemtelen, ez a semmitől meg nem okolt feltevés!</p> -<p class="center">* * *</p> -<p>A tudomány éppoly fantasztikum, mert fantázia és kitalálás -dolga, mint a hivatalból képzelet dolgai: a művészet, a költészet. -A tudomány is lutri, melyben a ternót, az igazságot, meg kell -álmodni. Hányan pusztulnak ki minden vagyonukból és reményükből, -mire végre beüt a szerencse! Az a szegény szerumos Marmorek majd -hogy el nem pusztult bele, mert úgy látszik, hazardra játszott. -Behring a bölcs játékosok közül való, akik szisztéma szerint -játszanak, szívósan, türelmesen, csüggedetlen. De azért ő is csak -játszott, és játszott Koch is, és játszanak még azok is, akik -papiroson biztosan számítják ki a repülőgépet, megdönthetetlen és -teljesen kipróbált mathematikai és fizikai igazságokat alkalmazva. -Akármily tudatosan keresik is e csodaszerszámot, mégis <span class= -"pagenum"><a name="Page_252" id="Page_252">-252-</a></span> csak -megálmodni fogja valaki, és csak akkor lesz meg. Tiszteljük az -álmodozókat, mert minden jó tőlük való.</p> -<p class="center">* * *</p> -<p>A tudományos genialitás igen relativ valami. Az ember, mint -tudós, akkor botlik legnagyobbat, mikor legnagyobbat lép. Bizonyára -roppant lángelmék voltak azok az az első régiek, kik a földet -tányérnak vagy korongnak kezdték elgondolni, mely a mindenségben -lebeg. Hasonlóképpen lángelme lehetett, akiben először vetődött föl -a kérdés, hogy igen ám, de akkor mi támasztja meg e tányért, hogy -le ne zuhanjon a semmiségbe? Ám ugyanezen első és második számu -lángelmék továbbgondolás nélkül és teljes kielégüléssel nyugodtak -meg abban, hogy e tányért egy irdatlan nagy elefánt tartja a hátán, -– s csak nagy sokára jutott eszébe egy harmadik számu lángelmének, -hogy hát akkor az elefánt min veti meg a lábát?</p> -<p class="center">* * *</p> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_253" id= -"Page_253">-253-</a></span></p> -<p>Olvasás közben áll meg legjobban az ember esze az emberi ész -fogyatékosságán. Mert ha a szamarak: szamarak, az nem csoda. De a -legélesebb, legtudományosabb elmék néha csodálatosan, nevetségesen, -érthetetlenül meghibbannak. Egy kitünő itéletü szocziologus, -Achille Loria, hidegvérrel írja le a következő mondatot: «… Spencer -abbeli állítását, hogy az emberi társadalomban is igazolódik a -legalkalmasabb megmaradásának általános törvénye, durván -megczáfolja a valóság legegyszerűbb megfigyelése, mely azt mutatja, -hogy a létért folyó küzdelemben nem a legjobbak győznek, hanem a -legravaszabbak, a leghitványabbak, a leggazdagabbak…» Ime: egy -éleseszű, mély gondolkozásu tudós, miközben nemcsak ismeri -Spencert, hanem tovább is gondolkozik rajta: összevéti egymással az -<i>alkalmas</i> és a <i>jó</i> fogalmát, s elcsodálkozik azon, hogy -a létért való küzdelem nem folyik a lovagiasság szabályai szerint. -Holott a legalkalmasabb megmaradásának törvénye annál -megtámadhatatlanabb, mert tulajdonképp pleonazmus, s az egész -darwin-spencerei elmélet <span class="pagenum"><a name="Page_254" -id="Page_254">-254-</a></span> minden külső, induktiv bizonyíték -nélkül levonható logikai kifejtése, sőt tulajdonképp, mondom, -pleonasztikus körülírása a megmaradás fogalmának, mert hiszen ami -megnem maradt, az nem volt alkalmas arra, hogy megmaradjon, -megmaradni csak az tud, ami alkalmas arra, hogy megmaradjon, s ami -nem alkalmas a megmaradásra, az nem is maradhat meg. Ezt megérti -minden parasztgyerek, de Loria, aki megérti Comteot, Marxot és -Spencert, ezt nem érti meg, s mérni akar (mert hiszen törvényeket -akar megállapítani) olyan minden korban s minden helyen más és -egyre változó és mindennek inkább, mind mértékegységnek való -fogalommal, mint aminő az erkölcsi jóság és derékség. S az a -nevezetes, hogy Loria ugyanakkor esik ebbe a tévedésbe, mikor -ugyanazt a Spencert czáfolja és támadja, aki ugyanígy összevétette -az életrevalóságot az erkölcsi derékséggel.</p> -<p class="center">* * *</p> -<p>De botlik Spencer egyébkor is. Az ő szintetikus filozófiája -elején egy éleseszű <span class="pagenum"><a name="Page_255" id= -"Page_255">-255-</a></span> rész a vallás és a tudomány határairól -és végső gyökérszálainak találkozásáról szól. Azt mondja: a -tudomány csak érzékeink szolgáltatta adatokat fog össze -törvényszerűségbe; hogy mi van vagy hogy van-e valami ez adatok -alján, az előttünk megismerhetetlen, arról csak hitünk lehet, nem -tudományunk. A vallás legvégsőbb gyökere pedig szintén az, hogy a -dolgok végső okát nem tudjuk megismerni – s ezen épül a vallásos -hit. Itt találkozik hát a vallás a tudománynyal, itt válnak el -egymástól, s itt kezdődik a vallásnak életre való jogosultsága.</p> -<p>Ha ezt olyan valaki mondaná, aki egyébként a vallás és a hit -keletkezésével és fejlődésével nem foglalkozott: akkor sem volna -igaz, de szép, s ezért megbocsátható tévedés volna. De Spencer! A -szocziológus! Az agnosztikus Spencer, aki a leghalálosabb -csapásokat mérte a gnosztikus tudákosságra, mely abban a -képzelődésben ringatódzott hogy megismerheti a megismerhetetlent! -Spencer ne tudta volna, hogy akármit mondanak a teológusok, mikor -szegények a vallást <span class="pagenum"><a name="Page_256" id= -"Page_256">-256-</a></span> össze akarják egyeztetni a -tudománynyal: ez az összeegyeztetés egyenesen azért lehetetlen, -mert a vallásos hitnek éppen az a lényege, hogy a megismerhetetlent -megismeri, a megérthetetlent megérti, a megoldhatatlanra -magyarázatot ád, még pedig az érzékek adataiból naivul -összeszerkesztett magyarázatot. A Szentháromság titka, melyben -egyszer három az egy; a feltámadás, melyben a halott él; a -mennyország, mely elfér ugyanott, ahol tudom, hogy levegő van s a -földhöz hasonló sok csillag: mind nem érthetlenség, hanem jól -megértett s a szabályt szentesítő kivétel az érzékeken innen való -világ rendjén belül, amelybe folyton bele is vonatkozik, olyan -következésekkel, melyeket az érzékeken innen való világ rendje és -törvényszerűsége szab meg. A teológia, mikor azt mondja, hogy az -isten lénye megismerhetetlen, tudva vagy tudatlanul téved, mert ezt -a lényt igen jól ismeri, ez a lény emberi lény, aki a többinél -sokkal szabadabban mozog a fizika törvényei közt. A vallásos hit -tehát nem megfelelője vagy hasonlója vagy párhuzamosa, hanem -ellentéte, <span class="pagenum"><a name="Page_257" id= -"Page_257">-257-</a></span> ellensége, felfalója a tudományos -hitnek, – s a vallás már gyökerében is az, ami koronájában: naiv, -primitiv vagy képtelen magyarázata ugyanazon dolgoknak, melyeket a -tudomány vagy másképp magyaráz, vagy megmagyarázhatatlannak állapít -meg.</p> -<p class="center">* * *</p> -<p>Furcsa elgondolnom, hogy unokám úgy gondol majd az én mai -tisztult, tökéletes, előitélet, elfogultság s tudománytalanság -nélkül való tudásomra, ahogy én gondolok az alkímiára.</p> -<p class="center">* * *</p> -<p>Megszokhattam volna, elég gyakran megesik, de azért még mindig -bizonyos megilletődés fog el, ha a mi utczáinkon japán vagy -amerikai embert látok. Emberkerülő létemre ismerkedni próbálok -velük; kiváncsi vagyok rájuk – félek: kiváncsibb mint ők miránk, -mert ők nyilván ugyanúgy járnak-kelnek és vizsgálódnak nálunk, mint -Bécsben, Londonban, vagy Párisban, vagyis úgy, ahogy én járok-kelek -Münchenben vagy Velenczében; otthonosan, megszokottan, <span class= -"pagenum"><a name="Page_258" id="Page_258">-258-</a></span> idegen -színre festett határsorompókon át és idegen beszéd berregése közben -is tartva a jussom e világra, mely az enyém, mert megértem, s -fejlődése nem sujt le, nem aláz meg, nem tesz kisebbé és nem -kerekedik fölém, mert már beleszülettem. Így élnek majd gyermekeim -is, figyelem és elmélázás nélkül, telefonnal, lifttel, villamos -vasuttal és Auer-fénynyel, mert ez az ő számukra mind oly készen -talált természetesség, mint a levegő, a szabályozott Dunasor, vagy -az én számomra volt a vasút, a telegráf s a váczi utcza. De én, ki -nem vagyok öreg ember, még ismertem és koppantóval vidítgattam a -faggyú-gyertyát; még iskolai dolgozatot írtam a Rudolf királyfi -házasságát ünneplő kivilágításról, melynek tündéri fénye nagyobbára -viaszos mécsekből fakadt, s város csudája volt, közben, a -lánczhídon sistergő két villamos ívlámpa. Az én szemem még most is -gyuladt első kávéházi éjszakáim ugrándozó gáz pillangóitól, s -estéről-estére ujra kiélvezem a nappali világosságot, melylyel a -mai világítás nagyobb utczáinkat elönti. S viszont akármennyire -<span class="pagenum"><a name="Page_259" id= -"Page_259">-259-</a></span> kiélvezem a mai tehnikát: egy csöpp -ellenséges indulat is lappang bennem iránta. Ha a lift nem jár, s -gyalog kell felkoczognom a negyedik emeletre; ha Svájczban, -Tirolban, vagy Norvégiában szekérháton kell utaznom; ha összeveszek -a telefonos kisasszonnyal s hordárra szorulok: kényelmetlenségemben -is az a fajta elégtétel fog el, amit a házmesterleányból lett -primadonna érezhet, ha négyszemközt pletykál az -öltöztető-asszonynyal. Az automobilra, mely még csak a -leggazdagabbak fényüzése, azzal a vágyakozó lemondással nézek, -ahogy nagyapáink néztek a fürdő-szobás palotákra vagy a -privilégiumos törvényhozásra; kivánkoztak is bele, de egyben -elfogódtak is arra a gondolatra, hogy valaha itt belül -kerülhetnének. Fiaink már unatkozni fognak az alkotmány sánczain -belül, mint ahogy gróf Goluchowsky Agenor unatkozik az udvari -bálon, mert idegeiben egy bevájódás sem súgja, amit az ilyen bálba -került bécsi szabóval kiáltatott az elfogódás: «Dobjatok ki, mert -csak szabó vagyok!»</p> -<p class="center">* * *</p> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_260" id= -"Page_260">-260-</a></span></p> -<p>Az emberöltő, mely alatt a mi nemzedékünk fölserdült, a tehnika -száguldó haladásával mérhetetlenül átalakította a világot. Annyira -gyors e haladás, hogy őseinknek sokkal lassúbb fejlődési menetéhez -szokott idegeink alig tudnak vele lépést tartani. A XVIII. század -végétől fogva, mikor a gépek uralma megkezdődött, akkora -különbségek támadtak, vagy a régi különbségeknek olyan fokozódásai, -amekkorákat a régi világ nem termelt, őseink nem ismertek. El lehet -mondani, hogy a mi kulturánkon s időkorunkon belül, tehát Európában -és ezer éven át, kevéssel ezelőttig a fiatal s az öreg ember -világnézete közt nem volt sokkal nagyobb a különbség, mint a hetven -év előtti s utáni divatok közt. Mint ahogy a lyány a nagyanyja -menyasszonyi ruhájában léphetett oltár elé, az unoka is élhetett a -nagyapa tanácsaival, mert <i>egyazon</i> világról nagyobb vagy -kisebb ismeret és tapasztaltság különbsége volt csak közöttük. Ma -nem élhetünk nagyapáink tanácsaival, mert ők maguk mondanak le -róla, csüggedten és elfogódottan, hogy minékünk tanácsot adjanak. A -fejlődésnek <span class="pagenum"><a name="Page_261" id= -"Page_261">-261-</a></span> az a szédületes száguldása, mely most -nem pár évről pár évre, hanem olykor öt évről öt évre is teljesen -átalakítja a világot: megfélemlíti és letorkolja a mai embert, kit, -mire megvénül, alapjától tetőzetéig más világ vesz körül, mint -amilyet ő harmincz esztendős koráig megismerni s megérteni -tanult.</p> -<p class="center">* * *</p> -<p>A mult század elejéig a két legnagyobb zökkenő, amin Európa -átesett, előbb a renaissance volt, Amerika felfedezésének, a -könyvnyomtatás és puskapor feltalálásának nagyjában egybeeső -jelenségeivel, majd meg a gépeknek a XVIII. század végével -megkezdődő uralma. Ma, el lehet mondani, a géptehnikán belül -egy-egy találmány, a gazdasági és társadalmi szervezkedésen belül -egy-egy intézmény magában is olyan jelentőségü és hatású, mint -általában volt Amerikának felfedezése s a gőzgépnek kitalálása. A -negyven év, mely alatt az ember férfiból aggastyánná vénül, hat-hét -ilyen egyetemes változást és fenekestől való átalakulást -<span class="pagenum"><a name="Page_262" id= -"Page_262">-262-</a></span> is teremt, s e hat-hét közön át a mai -hetven éves ember nem érezheti már oly biztosan a mai világnak az -1860-adikival való szerves összefüggését, mint ahogy egy 1540-beli -öreg úr biztosan és világosan láthatott az ő tizenötödik századbeli -szemével.</p> -<p>Mi magunk fiatalabbak is: csak lélegzetelfulva tudunk lépést -tartani a saját magunk teremtette fejlődéssel. Idegeink, melyekbe -még gyermekkorunk világának képe van belevájódva, szinte -lebeszélnek arról, hogy ebbe a nagyuraságba bele merjünk ülni, s -oly természetesen s magától értetődően tartsuk rá jussunkat, mint -arra a világra, mely születésünkkor vett bennünket körül. Ez -bizonyára általános emberi vonás, és minden időkben így volt – s -minden idők reformátorai s megváltói előtt legfőbb akadályul a -rabszolga-konszervativság állt, melylyel a fölszabadítandók a -lelkük mélyén maguk sem tudták teljesen átérezni szabadságra való -jogaikat.</p> -<p>Ám ez a jelenség semelyik időben nem ütközött ki oly gyakorta, -mint most, mert <span class="pagenum"><a name="Page_263" id= -"Page_263">-263-</a></span> az átalakulások soha oly gyorsan, mint -most. Én, a modern gondolkodású, világpolgár hajlandóságú, s magam -is még nem rég gyerek-ember: nem tudom utczáinkon elfogódás nélkül -látni a japán tanulót, berlini fogadóban a kinai követet, és, -akárhol utazom nyaranta, az amerikai inváziót, – mert az én -gyermekkoromban az átlag ember előtt még mesevilág volt Japán és -Kina, s mérhetetlen messzeség volt Amerika. Hiába tudom, hogy ma -Japánba nem nehezebb eljutni, mint volt száz esztendő előtt -Madridba, s a Budapest–New-Yorki rövid utat hiába tettem meg magam -is – én, aki megismerő vágyammal s egyvérből valóságunk átlátásával -átölelném az egész világegyetemet: idegeimben még mindig nem értem -meg eléggé ehhez a már mindenek számára hozzáférhető, testünkből -kiinduló térmértékünk, élettartamunkhoz tapadó időmérésünk számára -is hamar átfogható földgömbünkhöz, mert én még olyan napokban -születtem mikor a középeurópai számára oly magától értetődő volt, -hogy sohase jusson el Japánba, mint ahogy unokáink számára az lesz -magától <span class="pagenum"><a name="Page_264" id= -"Page_264">-264-</a></span> értetődő, hogy ne jussanak el a holdba -vagy a Mars csillagba.</p> -<p class="center">* * *</p> -<p>Azonban: az amerikai s a japáni számára már ma is máskép áll a -dolog. A mi természetes konszervativságunkon túlnő az ő természetes -forradalmiságuk. A minket elkábító tehnikai fejlődések javarészt -Amerikában támadnak – s mint a bort s a ruhát, e szédületes -építmény számára a megfelelő kulturális alapot is Európából kell -áthozniok s alája építeniök. Japán pedig abban a páratlan -forradalomban, melylyel a mult század harmadik harmadában egy -csapásra átvette a mi egész fejlettségünket: mint <i>egészet</i> -vette azt át, <i>egy</i> roppant megrázkódással, míg mibennünk -annak minden egyes részlete külön-külön okoz ily átmenetbeli -rázkódást. A japán számára az európai kultura beözönlése óriási, -rettenetes meglepetés lehetett, s nehéz lehetett átértenie, még -nehezebb átéreznie, hogy erre őneki is joga van. Ám azóta aztán -semmi ujság sem lepi meg, és mindegyikre ráteszi kezét. -Ingadozásunkat <span class="pagenum"><a name="Page_265" id= -"Page_265">-265-</a></span> s huzódásunkat, melylyel habozunk -birtokunkba venni azt, ami a mienk, lebirja az ő példájuk, akik -könnyed természetességgel vesznek birtokba minket, s mosolyogva -biztatnak, hogy, követve őket, vegyük mi birtokba őket, ahogy azt a -mai tehnikai fejlettség és gazdasági kialakulás nemcsak megengedi, -de lassankint meg is parancsolja. Míg a mi diligeanceon járó eszünk -számára nagy dolog, hogy, mint háromszáz esztendő előtt, ma is -misszionáriusokat küldjünk Kinába és Japánba: a gyorsvonaton járó -amerikai fejlettség már magára a legkonszervativebb európai -alakulatra, a katholika egyházra is tartja a jussát, s olyan új -áramlatokat kavar fel benne, melyekhez képest, úgy lehet, a -reformáczió csak gyenge kisérlet volt. A new-yorki ember, ki -nyaralni Svájczba és fürdőzni Osztendébe jár, a japáni ifjú, ki -tanulni átszalad Európába s Amerikába: olyan lehetőséggel él, mely -ma már valójában a mi számunkra is megvan, s az ő csábításuk végre -is rá fog bennünket venni, hogy mi is így cselekedjünk. Úgy -Amerikának, mint Japánnak egész Európában <span class= -"pagenum"><a name="Page_266" id="Page_266">-266-</a></span> -elhintett szervezetei ezerféle csalogatással környékezik meg az -európai embert: ingyen hajókkal, kongresszusokra való meghivásokkal -s világkiállításokkal, hogy ne tartsa a maga kicsinysége számára -túlságos tágnak ezt a földgolyót, sőt inkább érezze szűknek a maga -jogos világpolgársága számára. Japánnak s Amerikának már nem csakis -egy, egyetlen egy olyan Türr Istvánja van, aki e földön bárhol -kiköt, mindenütt vannak kedves, személyes jó barátai, s ez nem -elhalaványítója, hanem inkább felfrissítője az ő magyar érzésének, -hazáján való csüggésének, vérei iránt való szeretetének.</p> -<p class="center">* * *</p> -<p>A kozmopolitaság, melylyel fiaink már büszkén tartják majd -jogukat erre az egész kerek világra, nem lesz (legalább nem ez -lesz) megölője a nemzeti egyéniségeknek. Ha egyéb fejlődési szükség -meg nem ingatja a nemzeti kategoriát: a kozmopolitaságtól épúgy -tovább fejlődhetik, mint ahogy soha az egyes ember szabadsága, -egyéni különségének érzése és tisztelete akkora nem <span class= -"pagenum"><a name="Page_267" id="Page_267">-267-</a></span> volt, -mint a mi egyre jobban szoczializálódó időnkben, mikor az embert -mindinkább áthatja a tudat, hogy nem szégyen keréknek lenni a -társas élet gépezetében. Erre is példát a már ma kozmopolita -japánok és amerikaiak mutatnak, kikben nemcsak magukban lobog a -legbüszkébb egyéni, faji és nemzeti öntudat, de a legfinomabb -érzékkel, a legnemesebb gyengédséggel értik meg, tisztelik és -találják természetesnek az európaiaknak ebbeli olyan különbségeit, -melyeket mi egymással még véres harczokban is alig tudunk -elismertetni. Akárhány köztünk időző amerikain észrevettem, hogy -minden fáradság nélkül s fontosságának teljes méltánylásával tudja -megérteni a mi Magyarországunk közjogi helyzetét és igényeit, -melyeket némettel, angollal, franciával vagy stájer emberrel nem -igen tudunk megértetni. Viszont származásánál fogva vallásos és -pártember létére sehogy sem tudta megérteni, hogy, míg alapjában -istentelenek vagyunk s politikai nézeteinkben is ingadozók, miért -gyülöljük és üldözzük egymást vallásunk és pártállásunk miatt? Míg -mi európai nemzetek egymás utánzásától <span class= -"pagenum"><a name="Page_268" id="Page_268">-268-</a></span> nemzeti -egyéniségünket féltjük, a japáni inkább azt tudja, hogy nemzeti -megmaradását a könnyüségnek köszönheti, melylyel hajdan az egész -kinai kulturát átvette, s ma mindenestűl az európait teszi ennek -helyébe. Azt tartja, hogy minden az övé, ami a másé – mi még a -magunkét is félve kerülgetjük. Ebben áll a mi öregségünk a -tengerentúliak fiatalságához képest, s csak fiainkban fogunk -hozzájuk fiatalodni.</p> -<p class="center">* * *</p> -<p>Ó, mindnyájunk apja, Renan! Nagyságodat csak akkor látom igazán, -ha a jó, derék, okos, becsületes, bátor, felvilágosodott, éleseszű -és mindentudó David Friedrich Straussot olvasom. Az ő nagy -biztonságában micsoda korlátolt bugris volt ő hozzád, bátortalanhoz -képest, s az ő mindentudása mily tudománytalan a te mindent -megértésedhez képest! Te keresztény pogány voltál – ő -szabadgondolkozó mucker.</p> -<p class="center">* * *</p> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_269" id= -"Page_269">-269-</a></span></p> -<p>Az atheista imája: Édes jó istenem, művelt és tudományosan -gondolkozó ember létemre magától értetődik, hogy nem hiszek benned. -De, remélem, nem veszed rossz néven?</p> -<p class="center">* * *</p> -<p>Különbözöm, tehát vagyok.</p> -<p class="center">* * *</p> -<p>Élni annyit tesz, mint a más rovására élni. Táplálkozni annyit -tesz, mint mást megemészteni. Erőnek lenni annyit tesz, mint más -erőt lebirni. S ha ez így van: hát nem volt igazad, derék Proudhon, -igazad még úgy is, ahogy nem gondoltad? A természet e rendjében -egyáltalában lehet-e enyém egyéb, mint amit lopok?</p> -<p class="center">* * *</p> -<p>Tudós és lelkes könyvet szeretnék, ily czíműt: <i>Állati -iparkodás és kézművesség.</i> Takács írná meg benne a madarak -fészekrakását, a hernyók gubószövését, mérnök és építész az -odvakat, a barlangokat, a víziműveket, amiket a hangya, a méh meg a -<span class="pagenum"><a name="Page_270" id= -"Page_270">-270-</a></span> hód épít – és így tovább. A -természettudós pedig felkutatná e kifejlett iparok kezdeteit, első -nyomait és továbbfejlődését alacsonyabbrendű és osztályú -állatoknál, s azokon kezdve e fejlettekig.</p> -<p class="center">* * *</p> -<p>A legrégibb időbeli primitiv eszközökön az a legfeltünőbb, hogy -mennyire nem primitivek. A legeslegrégibb barlanglakó kőbaltája sem -olyan, hogy én, fejlett, mai s kézi ügyességben is gyakorlott ember -nagy vesződség és türelmes gyakorlat nélkül egyre-kettőre meg -tudnám csinálni. Ez maga is bizonyság arra, hogy a kor előtt, -melyből első emberi emlékeink valók, már mérhetetlen messze időkben -kellett embernek élnie a földön. Elvégre az első felragadott -hajítókőtől az első tudatosan lehasított kőig, az első -mesterségesen lecsiszolt kőtől az első nyélre kötözött vagy éppen a -nyél számára átfúrt kőbaltáig nem lehetett rövidebb az út, mint -ezektől a baltáktól a szedőgépig s a Krupp-ágyúig.</p> -<p class="center">* * *</p> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_271" id= -"Page_271">-271-</a></span></p> -<p>A czivilizáczió semmivel sem természetellenesebb, mint az -ősállapot; a világnak mindig az a rendje, ameddig eljutott.</p> -<p class="center">* * *</p> -<p>A világon csak egy dolog természetes: a csoda, mert ezen nem -kell tovább gondolkozni.</p> -<p class="center">* * *</p> -<p>Az erkölcs: erkölcstelenség, mely közérzéssé lett.</p> -<p class="center">* * *</p> -<p>Nagy gyönyörűség az álom s nagy jótétemény. Az a mély álom is, -melyhez akaratomnak köze nincsen, és zsarnoki fenséggel emelkedik -túl tudásomon s tapasztalatomon. De még szebb a hajnali álom, ez az -édes kaczérkodás az ébrenléttel, ez a derengő hajnala az -értelemnek, mely, mielőtt egészen elfoglalná a kormányszéket: -bibort, aranyat s mámoros szellőt küld maga előtt megvesztegető -hirmondókul. Még ringatódzom az álom hullámain, de kezemben tartom -már a kormányszalagot. Édes csalódásban valóságnak érzem még, ami -csak káprázat, <span class="pagenum"><a name="Page_272" id= -"Page_272">-272-</a></span> de már magam szabom meg, hogy mi -kápráztasson. Van eszem, hogy olyasmit válasszak, amit szeretek, s -ó mily öröm, éppen csak ennyi eszem van! Az a kárörvendő több, mely -egy óra mulva már pihent erővel mondja rá mindenre, hogy: -szamárság, hiúság, képtelenség, lehetetlenség – az még nem mer -előkerülni. Az majd csak együtt jön a kisérettel, mint ahogy a -királyok sem küldik előre a hóhért.</p> -<p>Átélni amit akar – egy embernek ha jut milliók közül. Ez -bizonyára a legjava jó, de csak az akarat geniejeinek osztályrésze. -Az akarat talentumainak be kell érniök félsikerekket s fél -boldogsággal. De vannak s számuk egyre gyarapszik, betegei is az -akaratnak, kiken még a véletlen szerencse sem segíthet, mert ami -csöpp cselekvőképesség akad bennük, mind arra fordítják, hogy az -isten szerelmére valahogy el ne érjék azt, amit megkivántak. -Micsoda vígasztalan élet volna az övék, ha kárpótlásuk nem volna, -De van. Ugyanaz az ellenhatás, mely a beteg tüdő kavernáit megtölti -reménységgel, az akarat hiányosságait kifoltozza álmokkal. -<span class="pagenum"><a name="Page_273" id= -"Page_273">-273-</a></span> Csak szemüket kell lehunyniok s menten -tudnak akarni, – akarni oly hatalmasan, hogy e roppant hatalom -előtt, mint a vihar előtt a palánkok, sorra ledőlnek az élet -akadályai. Ez az akarat ronthat s teremthet száz világot, egy -kávéház sarkában vagy egy hintaszék öléből. Ezek a világok oly -tökéletesek, hogy a Daniel Defœ leltározó képzelete sem találna -bennük hiányosságot. S ezek az emberek oly föltétlen urak, hogy az -ő országukban ellenzék nincsen. Szamárság, hiuság, képtelenség és -lehetetlenség arrafelé ismeretlen, elköltözött, meghalt. Ó szép -világ, ó gyönyörűséges világ, örökös hajnali álom!</p> -<p class="center">* * *</p> -<p>Ó képzelet, jövel s hazudj nekem. Hazudj amennyi csak beléd fér, -amennyi csak belém fér, hazudj még ennél is többet: vágyam, hitem, -éber álmom menten valóra váltja. Meg kellene vakulnom a -sötétségtől, ha te világot nem gyujtanál; el kellene tikkadnom, a -hosszantűréstől, ha te a czélt előlegbe nem adnád. S a világtól is -meg kellene undorodnom, <span class="pagenum"><a name="Page_274" -id="Page_274">-274-</a></span> ha te nem szépítenéd. Nézd, az -eszemet guzsba kötöttem – ó, most hazudj, hazudj, míg föl nem -szabadul!</p> -<p>Nem akarok megállani ott, ahová az öt érzékem tilalomfát -állított. Nincs türelmem megvárni, míg fölfedezik a messzelátót, a -nagyító üveget, a Carnot-féle tételt, az energia megmaradását, az -æquivalentiát, a csillagködöket s az idegek elektromosságát. A -feleleteket is szürkéllem, amiket eddig kaptam – túlságos -egyszerűek, túlságos természetesek, semmi csudálatos nincs bennük. -Az én lelkem pedig csudára szomjúhozik; nem szabályra, hanem -kivételre. Vagyis, prózában – ha a tudós azt mondja: nem tudom, nem -is fogom megtudni, hogy van-e valami és mi az érzékeimen túl, én -bizony meg nem várom, míg ő kitudja, hanem előre megmondom neki, -hogy ott nem lehet más, mint a jó isten meg azok az áldott jó kis -angyalok. Továbbá azzal sem érek sokat, ha a tudós elismeri, hogy -mindennek van oka s a mában okvetlen megvannak a holnap magvai, de -a közbeható és módosító erők oly teméntelen sokfélék, hogy -<span class="pagenum"><a name="Page_275" id= -"Page_275">-275-</a></span> ő nyomon nem követheti valamennyit s -így sem a multat, sem a jövendőt nem számíthatja ki belőlük. Én -bizony nem várok, míg ő mégis kiszámítja, hanem egyszerűen kivetem -a kártyán, hogy mi volt tegnap s mi lesz holnap. S aztán, ha -elrémülök azon a gondolaton, hogy én, én! én!! én is meghaljak s -belőlem ne maradjon semmi: túlságos szürke nekem az a megnyugtatás, -hogy ne féljek, élni fogok műveimben, gyermekeimben, az utódok -emlékezetében, a cselekedeteim maradványában, a levegő szénsavában, -az anyaföld nitrogénjében, a bab foszforjában s a spódium-gyár -osztalékaiban. Ha ellenben jön egy jó és derék ember, és biztosít -afelől, hogy ne féljek, mindenesetre tovább fogok élni, egyelőre -csak lélekben, de később még testben is – ez annyira biztató -perspektiva, hogy ennek fejében szivesen elengedem neki a -bizonyítékokat. Vigye el az ördög a bizonyítékokat. Hiszek neki, -mert szeretek neki hinni.</p> -<p class="center">* * *</p> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_276" id= -"Page_276">-276-</a></span></p> -<p>De hát még ha bizonyítékkal is szolgál. Hátha belenézek a kútba, -s a vize sötét tükrén valóban ott látom ragyogni a szent Szüzet, -karján az ő drága gyermekével. S ha kivetem a kártyán a jövendőt, s -a jövendő valóban úgy következik be, mint a kártya mondta. S mikor -ujjamat ráteszem az ezüst forintosra, az valóban elkezd kalandozni -az ábéczében. S ha elmegyek Lourdesba s valósággal meggyógyulok. -Mindezek megtörtént valóságok, amiket a tudós magyarázhat -halluczinálással, autoszuggesztióval, véletlenséggel, öntudatlan -idegmunkával, izomrángással, de folyamatukat épp oly kevéssé tudja, -ma még, bebizonyítani, mint akár a pap vagy a spiritista. Egészen -rajtam áll, kinek higyjek inkább: a papnak, a tudósnak, vagy a -spiritistának.</p> -<p class="center">* * *</p> -<p>De nem is kell mindig tudománytalanul gondolkoznom. Az az -állítás, hogy a gondolat csak olyan váladéka az agynak, mint a -nedvek a mirigyeknek, s hogy a lélek külön egyénisége és élete -<i>ennek folytán</i> lehetetlen: <span class="pagenum"><a name= -"Page_277" id="Page_277">-277-</a></span> valósággal -tudománytalanság, mert alaptétele hamisság. Egyszerűen nem igaz, -hogy a gondolat olyan váladéka az agynak, mint a nedv a mirigynek, -s a mai tudomány még a mirigyek munkájával sincs egészen tisztában, -nemhogy az agyvelőét tisztán látná s általában az életet átértené. -Ellenben a legszigorúbb tudományosság szerint is a priori -semmiképpen sem lehetetlen, hogy vannak a világon olyan valóságok, -entiák, existentiák, amiket mi érzékelni nem tudunk. Sőt a priori -ez a valóbbszínű; a természetről az ő kábító sokféleségében nem -szabad föltennünk azt a szegénységet, hogy teremtő munkájában ott -állt meg, ameddig a mi érzékeink terjednek. Vagyis a test nélkül -való lélekből egy rész: a test nélkül való valóság már nem -lehetetlen. De tovább is, a hipnózis és a szuggesztió csudáin túl, -a tudomány, a legkomolyabb tudomány is kisérletekkel állapította -már meg az érzéklet kihelyezésének lehetőségét, mikor például egy -viaszgolyóbist szúrok meg tűvel, s a betegem ujja sajog és vérzik -bele. Ime tehát a második lehetőség: a léleknek a testen túl való -helyezkedése. Vegyük <span class="pagenum"><a name="Page_278" id= -"Page_278">-278-</a></span> ehhez harmadikul a telepatiának s a -doppelgängereinak egypár hitelesnek tetsző meg nem czáfolt, de -viszont a mai tudománynyal meg nem magyarázható esetét: ez olyan -három alapkő, amelyre kinek-kinek izlésétől, hajlandóságaitól, -tudásától s lelki fegyelmezettségétől függ, hogy mit építsen. A -lélek halhatatlansága nem következik belőle, de az sem, hogy a -lélek a testnek egyszerű váladéka. Nem következik belőle, hogy a -Petőfi Sándor lelke éppen ezüst forintosokat válasszon ki a -megnyilatkozásra – de viszont az sem, hogy akár mi valaha ne -találjunk módot a lehetséges testetlen valamik tudomásulvételére, -akár ők ne, hogy velünk az ő valóságukat tudassák. Vagy nincsenek-e -fénysugarak, vegyi sugarak, amiket mi érzékelni nem tudunk, de -kieszeltünk gépeket, melyek helyettünk megmérik őket? Nincsenek-e -agentiák, melyeknek valóságát meg nem értjük, de hatásaikból vissza -tudunk rájuk következtetni? Minden lehetséges, csak nem mindennek -találtuk meg a nyitját.</p> -<p class="center">* * *</p> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_279" id= -"Page_279">-279-</a></span></p> -<p>Abban talán mindnyájan megegyezünk, hogy a sakk, legyen bár még -oly elmés, finom és érdekes játék is, semmi veszteségét nem -jelentené az emberiségnek, ha kimaradt volna életéből. Elvégre a -művészet, ha csak szép játék is, legalább üdít és mulattat -mindenkit, akinek érzékei vannak. A tudomány, ha még oly elvont is, -bizonyos kiváncsiságainknak ad táplálékot. Még a sportok is -legalább frissítik a testet, s megszerzik képességeit némely -ügyességekkel. A sakkjátékkal nem jár semmi efféle mentség. -Kimerítőnek kimerítőbb a legelvontabb tudományos munkánál, s az -emberét, aki mesterségül míveli, hamar belesodorja a félőrültségbe. -Viszont haszna sincs semmi, még annyi sem, hogy, mint némelyek -állítják, az elmét élesebbre köszörülné. Nem, inkább megbénítja az -elmét, mikor leköti egy fixa idea számára; élesíteni pedig nem -élesíti, mert a sakkember nem lesz, hanem születik, nem tanul, -hanem készen pattan elé a Jupiter homlokából. Aki valamely sportban -edzette izmait, másutt is hasznát veheti fürgeségének s -rugalmasságának. A speczifikus <span class="pagenum"><a name= -"Page_280" id="Page_280">-280-</a></span> sakkgeniek elméje minden -más téren terméketlen, s úgy vagyunk velük, mint az ugyancsak -misztikus számoló-geniekkel, kik már négy éves korukban fejből -számolnak gyökökkel és logaritmusokkal, de még harmincz éves -korukban sem viszik annyira, hogy tisztességes és rendes kettős -könyvvitelt nyugodtan lehetne gondjukra bízni. Egészen bizonyos, -hogy azok a sakkgeniek, akiket egyre a Napoleonokkal s a Moltkékkal -méregetnek össze, még őrmesternek sem volnának valók, nemhogy -hadvezérnek. Vigyázzunk itt a megkülönböztetésre: megtörténhetik, -hogy a nagy írók, hadvezérek, zenészek vagy mérnökök közt kitünő -sakkjátékosok akadnak. De ezek a sakknak még oly magas fokon is -mindig csak dilettánsai maradnak, ellenben sohasem történt meg, -hogy az igazi sakkosok, a speczifikus sakkgeniek valami egyéb téren -és főképp valami produktiv formában ki tudták volna mutatni az ő -kombinativ, következtető és elrendező geniejöket. Nem, az ő genijök -csakis ebben a vérlázítóan meddő gyerekségben nyilatkozik meg, -hasonlatosan ahhoz a szerencsétlen <span class="pagenum"><a name= -"Page_281" id="Page_281">-281-</a></span> emberhez, akit Párisban -egyszer pénzért mutogattak, s képességeinél fogva valóságos -kormányozható donjouannak kellett volna lennie, de soha szerelmi -ügyei nem voltak s utódok a nevét nem fogják viselni.</p> -<p>A számoló s a sakkozó genie ebbe a kategoriába tartozik: a -<i>túltengés</i>ek patológus esetei közzé – s ha a pajzsmirigy -túltengésével, a golyvával, még eddig nem is büszkélkedett senki, -igenis voltak már fogművészek, akik az állkapczájukkal hintáztak, -struczemberek, akik üveget ettek, hajgeniek, akik fürtjeikkel -mázsákat emeltek, bőrgeniek, akik a kés nyomán nem véreztek, – s a -természet, mely nem ismeri el a mi mesterséges -megkülönböztetésünket test és lélek között, így terem sakkgenieket -és számológenieket is, kiknek kombináló girusuk vagy isten tudja -micsodájuk teng túl ilyen betegesen. Az elmének e golyvája nemcsak -a számoló s a sakk-genie képében jelentkezik a betegségek -történetében. Közel rokona a szkolaszta genie, melynek megdöbbentő -példáit mutatja a talmudisták s a jezsuiták rettenetes -kazuisztikája, s általában a jognak <span class="pagenum"><a name= -"Page_282" id="Page_282">-282-</a></span> s metafizikának -története. Itt is, mint ott, az elme legszebb képességei meddő -játékba fogultak, teljesen elveszítve érzéküket a valóság s a -komolyság iránt. Itt is, mint ott, ugyanazon nagy lelki erőknek -teljes képtelensége a reális munkára – csakhogy míg a számoló genie -Frankl Izidorokat egyszerűen elküldik a hivatalból, ahol rosszul -vitték a könyvet: a Sanchezek, sőt még a lángelméjű megsejtő -Hegelek kieszelései is beteggé tettek egész nemzedékeket.</p> -<p class="center">* * *</p> -<p>A <i>herbert</i>ek tragikuma nyilván abból sarjad, hogy, mint -Schopenhauer jól látta meg, értelem és ebbe vágó tehetségek -dolgában anyánkra ütünk, tehát ők is nem apjuk, hanem anyjuk -örökösei, kik viszont, a szerelmi <i>wahlverwandschaft</i> -tréfájából, rendszerint ellentétei, mert kiegészítői az apáknak. A -<i>herbert</i> tehát, bizonyos külső és felszínes hasonlatosságon -belül, apjával voltakép ellentétes egyéniség, kit azonban a -megszokás, az utánzás és a közvelemény nyomása ugyanolyan munka -elvégzésére s ugyanazon pálya megfutására <span class= -"pagenum"><a name="Page_283" id="Page_283">-283-</a></span> hajt, -amivel s amin apja lett nagygyá. Pedig még, ha az apja művészi vagy -politikai tehetségének egy darabja vagy akár teljessége netalán meg -is volna benne: hátha nem örökölte apjának ötletességét, vagy -kitartását, vagy izgató képességét, ami nélkül a tehetség -tehetetlen?</p> -<p class="center">* * *</p> -<p>Pedig, ebben az egyben bizonyos vagyok, egyforma egyéniségeknek -agyforma a sorsuk, néha nevetségesen aprólékos részletekig. A világ -s az élet egy csomó állandó erőhatás, melylyel szemben az egyéniség -egy kis csomó ellenható erő. Mint a kalapos mértékvevő masinájában -a rugalmas halcsontok: úgy nyomulnak felém az élet adalékai -egyforma nyomással, s úgy helyeződnek el pontosan a koponyám hegyei -és völgyei szerint. Egyforma koponyáknak egyforma a -kalapellipszisük, s egyformán alakul életsoruk is.</p> -<p class="center">* * *</p> -<p>Érdemes volna arravaló orvostudósnak kimérnie, milyen hatással -van egy épkézláb s <span class="pagenum"><a name="Page_284" id= -"Page_284">-284-</a></span> jószervezetű harminczesztendős ember -belső részeire, ha valami szerencsétlenség folytán például le kell -vágni mind a két lábát? Bizonyos, hogy szive, tüdeje, gyomra: mind -úgy fejlődött és alakult, hogy nagy tetemet lásson el vérrel, -levegővel, táplálékkal, s az is bizonyos, hogy fele akkora testnek -mindebből csak fele annyi kell. A kérdés tehát az, hogy 1., az -operáczió után is a régi mennyiséget kebelezik-e be s a régi -teljessegű munkát végezik-e ezek a szervek, s e túlfűtöttség nem -árt-e a megcsökkent testnek, vagy 2., kevesebbet vesznek-e be s -kevesebb munkát végeznek-e, s ez ekkor nem árt-e ezeknek a -szerveknek, melyek nagyobb munkára szoktak?</p> -<p class="center">* * *</p> -<p>Gyógyítani tulajdonkép szakasztott olyasmi, mint eczetet -gyártani vagy sört főzni vagy káposztát savanyítani. Előttem egy -vegyület: a beteg test. A föladat s a kérdés ez: mit kell ehhez a -vegyülethez hozzáadnom, vagy mit kell belőle elvennem, hogy olyan -folyamatot <span class="pagenum"><a name="Page_285" id= -"Page_285">-285-</a></span> indítsak meg benne, melynek vége egy -más vegyület: az egészséges test?</p> -<p class="center">* * *</p> -<p>Az egészségi, főkép étkezésbeli szabályokat sem lehet -generalizálni. Még bizonyos klimák alatt sem, mert nemcsak a mai s -az azon helyt való klima szerint kell igazodniok, hanem hajdan való -klimák szerint is. Nyilvánvaló, hogy a ma Európában és Amerikában -élő lakosság nagy része még nem nagyon régen származott át távol -keletről és délről, s hogy számlálatlan nemzedékeken át szervezete -kevés húsételen, kevés alkoholon s főkép növényi táplálkozással -fejlődött. Ezek nyilván megkeserülik, hogy olyan világba csöppentek -bele, melynek rendjét, szokásait és étkezése módját a mérhetetlenül -hosszabb idők során húson és sörön nevekedett, és szervezetükkel -ehhez a táplálkozáshoz alakult északi és nyugati fajok szabják -meg.</p> -<p class="center">* * *</p> -<p>Ha az antialkoholizmusnak nemcsak szándéka volna nemes, de -alapgondolata is igaz <span class="pagenum"><a name="Page_286" id= -"Page_286">-286-</a></span> volna: az iszákos germán fajták ma -rabszolgái volnának a józan latinoknak, s a Kelet bornemisza népei -uralkodnának az italnak hódoló részeg Nyugaton. Pedig nem így van; -a keleti népek tespednek, a latin népek hanyatlanak, a germánság -uralkodik, sőt minden uralom <i>eo ipso</i> germán, mert még a -latin népek arisztokrácziája is germán vérség. Tudományban, -mesterségekben, sőt friss testi erőben az iszákos németség, -angolság, amerikánus és skandináv míveltség vezérli a világot, -nyers, középkori természetű terjeszkedő erőre pedig leghatalmasabb -a pálinkaivó orosz. Általánosságban nem az az igaz, hogy a szesz -ártana az emberiségnek, hanem az, hogy szüksége van rá, különben, a -teljesen vad s állatnál is vadabban élő törzseket kivéve, nem is -élne szeszszel. Hogy, ellentétben a többi állatokkal, él vele, -annak az az oka, amiben az ember a többi állatoktól különbözik: a -czivilizáczió. A czivilizáczió: védekezés a természet ellen; az -emberi czivilizáczió: a körmön, fogon, szőrön, odun és csordán túl -terjedő védekezés. Már most, úgy látszik: mentül több és jobb -módokon <span class="pagenum"><a name="Page_287" id= -"Page_287">-287-</a></span> védekezünk a természet ellen, e módok -annál jobban csökkentik egy természetes védelmünket: a testnek, -hogy úgy mondjam, deszinficziáló képességét. A vad természetben -nincs betegség; ott csak halál van vagy élet; a betegséget a -czivilizáczió teremtette meg. Nincs benne kétség, hogy amit így a -czivilizáczió révén ellentálló képesség dolgában veszítünk: -aludt-tejtől pezsgőig, beteltől dohányig, máktól teáig azt akarjuk -izgató szereinkkel pótolni – csakúgy, mint ahogy az influenzát -konyakkal gyógyítjuk, a kolerát pezsgővel, melyek, ha nem -egyenesen, hát közvetetlen ama hatások leküzdésére valók, melyek a -szív verését gyengítik, gyuladásokat okoznak és így tovább. Az -alkohol nem egyéb, mint a czivilizáczió ellen való orvosság.</p> -<p class="center">* * *</p> -<p>Hát akkor kinek árt az alkohol? Megmondom: annak, akinek nem -használ. Vagyis a teljesen kimerült, megmérgezett, védekező -képességében végképp megrontott szervezetnek, kinek ebből az izgató -szerből már akkora <span class="pagenum"><a name="Page_288" id= -"Page_288">-288-</a></span> adag kellene, mely viszont sokaságánál -fogva teszi tönkre a szervezetet, amely, mint az egész természet, -közép mennyiségekre van berendezve. (Ha példa tetszik: itt a -melegség, mely, láz formájában, a szervezetnek automata orvossága, -de bizonyos fokon túl gyilkos.) Árt továbbá azoknak, kik a szeszt -olyan elegyben szedik, mely maga is kártékony, mint a romlott sör, -festett bor, vitriolos pálinka. Árt az iszákos embernek, kinél -azonban az ivás nem ok, hanem következmény – például a -szívtágulásosnak. Árt a beteg vagy gyenge embernek, kinek sok egyéb -is megárthat, akár a kenyér is, vagy, mint a szopós gyereknek, a -csibehús is. És árt, főképpen, a mesterségesen beteggé tett -embernek, kinek maga az élete módja kész betegség, mert baromi -életet él, mely nem felel meg az állati szervezet egy föltételének -sem. Ilyen baromi életet él, a mai társadalmi és gazdasági renden -belül, majd minden munkás és szegény ember.</p> -<p class="center">* * *</p> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_289" id= -"Page_289">-289-</a></span></p> -<p>Érdekes megfigyelni: Jókainak és Mikszáthnak összes munkáiban -nem esznek s nem isznak annyit, mint Dickensnél lépten-nyomon.</p> -<p class="center">* * *</p> -<p>A <i>weismannizmus</i> képtelenség. Lehetetlen, hogy a szerzett -tulajdonságok ne öröklődnének, mert lehetetlen, hogy a változások, -melyek a test bármely részét érik, bármily lehelletszerüen, de -mégis egész testünkre, egész szervezetünkre és ebben azokra a -részecskékre is, ne hassanak, amelyekből az utód lesz. (Ezt az -<i>egész</i> testünkre való hatást a mi Piklerünk mutatta ki -megdönthetetlenül; Semon, az ő <i>Mneme</i>-elméletével, csak jóval -utána következett.) Persze: ha megvágom az ujjam, azért a fiam nem -születik sebhelyesen. De ha én is, fiam is, unokám is, és -mérhetetlen időn át mérhetetlen sorban minden leszármazóim -állandóan ugyanazon mód üljük meg a lovat vagy földön ültünkben -sarkunkon guggolunk: bizony késő utódaink csámpásak lesznek, mint -ahogy csámpásak <span class="pagenum"><a name="Page_290" id= -"Page_290">-290-</a></span> némely keleti népek, s ezt igenis -szerezték és örökölték.</p> -<p class="center">* * *</p> -<p>Émile Zola egyszer megvizitáltatta magát egy csomó doktorral, -mind csupa válogatott speczialistával – s búcsú után a sváb legény -nem örül úgy a visum repertum-ának, mint amily diadalmas -elégtétellel tetette ő az ujságokba e vizsgálatok eredményeit. -Különös eredmények, annyi bizonyos. A vörös kutyáról s a vörös -lóról szóló általánosításon kívül nincs a gazságnak, az őrültségnek -s a nyomoruságnak az a néphitben megállapodott vagy tudományosan -kimutatott testi és lelki ismérve, amit a tudós urak a Terre iróján -meg ne találtak volna. Aki végignézett e litánián, sok mindent nem -érthettett meg. Nevezetesen azt nem, hogy a nyavalyáknak az az -obeliszkje, akit Émile Zolának neveztek, hogy közeledhetett akkor -elég jó testi, lelki és pénzügyi állapotban s minden mocsoktól ment -előélettel az ő véletlenűl megszakadt életének gondolom hatvanadik -esztendeje felé? Hogy van az, hogy, mint piromániásnak <span class= -"pagenum"><a name="Page_291" id="Page_291">-291-</a></span> illik, -már két esztendős korában nem gyujtotta föl maga fölött a házat? -Hogy van, hogy elsőfoku degenerátus létére nem bicskázta le -játszótársait, nem ölte meg apját, később revolvert nem fogott -tanáraira, majd, a nyomoruság napjaiban, kenyeret nem lopott s -váltót nem hamisított; hogy ifjúkori kicsapongások nem vitték -sirba, maga magára kezet nem fogott, valami jöttmenttel össze magát -nem adta, és bombával mért nem robbantotta föl az akadémiát, mely -oly konokul elzárta előle kapuit? S viszont: hány olyan ember sétál -a Lipótmező egy árnyas kertjében, s hány olyan ember dolgozik a -váczi fegyház bűzös műhelyeiben, aki talán szakasztott azokkal a -nyavalyákkal és szakasztott abban az összetételben bővelkedik, mint -amilyenek révén Emile Zola hivatalos próbával bélyegeztette magát -elsőrendü degenerátus genienek: hogy van hát, hogy az egyik -szelvényt hamisított, a másik kétszer házasodott, a harmadik lovat -lopott, a negyedik zsidót gyilkolt, de egyik sem újította meg kora -művészetét, egyik sem forgatta föl a világ irodalmát, <span class= -"pagenum"><a name="Page_292" id="Page_292">-292-</a></span> egyik -sem nyomta rá belyegét a kritikára, s egyik sem lopta bele magát az -emberiség gondolkodásába! S való igaz: Julius Cæsar, Nagy Sándor és -Napoleon epilepsziás volt. De Gusztáv Adolf vagy Moltke vagy -Bismarck nem volt epilepsziás, mégis legények voltak a talpukon. S -nem bánom, Goethéről, a testi és lelki egészségnek eleddig -példádlanul tökéletes harmóniájáról, egy-két inkább dichtungos, -mint wahrheitos megjegyzéséből hadd következtesse Lombroso, hogy a -nagy Goethének halluczinácziói voltak, s legyen bár igaz, hogy -Homérosz vak volt, Shakespeare tolvaj és Musset alkoholista: mi -tudunk egy elsőrendü geniet és igazi költőt, aki se nem lopott, se -nem ivott, se nem halluczinált, sem a nyavalya nem törte, sem szeme -nem volt rossz, sem esze ki nem hibbant, s huszonhét évet eleget -élt arra, hogy a Petőfi Sándor nevet bevésse a művelt emberiség -emlékezetébe. Hasonlóképpen nem tudok semmi rosszat sem -Washingtonról, sem Franklin Benjaminról, sem Lessingről, sem Deák -Ferenczről, s ha igaz is, hogy Helmholtz epilepsziás volt, az is -igaz, hogy <span class="pagenum"><a name="Page_293" id= -"Page_293">-293-</a></span> Marx vasegészségben élt hetven -esztendeig. Azokat a testi jegyeket, melyeket Lombroso a lángelmén, -az őrültön s a gonosztevőn talál, nem találja meg valamennyin, csak -egy bizonyos százalékukon, s én bennem él a gyanu, hogy, ha sorra -vizsgálnák mindazokat az embereket, kik sem lángelmének, sem -gonoszságnak, sem őrültségnek bizonyságát nem adták, ama sötét -jeleket ugyanakkora százalékban lehetne megtalálni testünkön. -Voltaképpen az egész kriminál- és geniál-antropológus -evangyéliomból csak annyi marad meg igazságnak, hogy csakúgy, mint -a fűszerkereskedők közt: a poéták, a hadvezérek s a nagy emberek -között is vannak egészséges vagy beteg, okos vagy bolond emberek; -hogy valamint a lélek egy a testtel, a bolondság is testi betegség; -s hogy aki vállalkozik arra a koczkázatra, amit valamely bűntett -elkövetése jelent, annak vagy a nyomoruság vette el az eszét, vagy -sohsem volt helyén az esze. Az igazságok közt nincs rangkülönbség, -s én bizonyára nem kicsinylem ezeket az igazságokat. De épp ezek -kedvéért kell megállapítanunk, hogy minden lépés, amely ezeken -<span class="pagenum"><a name="Page_294" id= -"Page_294">-294-</a></span> túlment, legalább mindeddig, vakmerő -általánositás volt, tehát fölöttébb tudománytalan. Ugy vagyunk a -genie s a bűnös testi tipusaival, mint a race-okkal, melyeket az -avatatlan menten fölismer és ezer lelki, testi, gondolkodás és -stílusbeli jellemzetességeit ismeri, – de mihelyt avatott szem -nézi, ezek az ismérvek összefolynak, elhomályosodnak, kézzel -foghatatlanná válnak.</p> -<p class="center">* * *</p> -<p>Ha igaz, hogy a természetben nincs ugrás: az egészség s a -betegség közt sem lehet ellentét, csak fokbeli különbség. A tárczám -egy rejtett zsebében évek óta ott hordok egy keskeny kék szalagot, -és ha magam vagyok, otthon vagy úton, víz hátán vagy erdő -sürüjében: loppal kikeresem és bolond fővel csókolgatom. A szívem -beledobban – ennyi az egész. De vannak emberek, akik számára efféle -kis kék szalag vagy zsebkendő vagy czipellő minden lehetséges -tekintetekben fölér azzal, akitől kapták – s ezek az emberek már -betegek, és <i>fetisista</i> néven nyomorognak a Krafft-Ebing -gyüjteményében. <span class="pagenum"><a name="Page_295" id= -"Page_295">-295-</a></span> Ha köhögsz a portól, mely tüdődbe -jutott: a tüdővész első lépcsejére léptél, s a neuraszténia csak -harmadik emelete a bágyadságnak, melylyel egy átmulatott éjszakáért -fizetsz. S a bűn? Istenem: mindnyájan bűnösek vagyunk. Ha rosszkor -vagy contremineben, s azokra gondolsz, akik haussera mentek: máris -vétettél a tizedik parancsolat ellen; s ha Nizzában eltöftöföz -melletted Irina Pavlovna herczegnő, ez a szőke abszurdum, ez a -kékszemü lehetetlenség, s te a soha el nem érés dühével lábtoppanva -fordulsz e tovarepülő <i>de-már-ebből-nem-eszel</i> után: máris -megtetted az első lépést a felé a túlzott elragadtatás felé, -melynek legfelső fokáról fegyházzal emlékszik meg a büntető -törvény.</p> -<p class="center">* * *</p> -<p>Bizonyára: a büntetőjog kritikája nem lehet elég erős és -tiltakozó. De egyről nem szalad megfeledkeznie, éppen, mikor arról -beszél, hogy a büntett mindig a társas élet terméke, s a -büntetésnek viszont mindig az elkövetőjé egyes emberi személyéhez -alkalmazottnak kell lennie. Nem szabad elfelejtenie, <span class= -"pagenum"><a name="Page_296" id="Page_296">-296-</a></span> hogy -éppen azok a rétegek, melyek a legtöbb bünöst szolgáltatják, -tudatlanságuknál s gondolkodás nélkül való baromiságuknál fogva -tele vannak társadalmi elfogultságokkal s előitéletekkel; -elmélkedés nélkül hisznek a törvény, az erkölcs és minden -hagyományos szólam szentségében és igazságában; minden büntettet -bűnnek, minden büntetést igazságosnak tekintenek, tehát a lelkük -mélyén azt is, amit ők követtek el s ami őket sujtja. Ez mégis némi -relativ és szubjektiv lehetőséget és jogosságot biztosít a büntetés -számára, melynek abszolut és objektiv jogosságát senki sem tudja -bebizonyítani. A büntető igazságtevés számára a haddelhadd csak -akkor kezdődik majd, mikor minden ember művelt lesz és -gondolkozó.</p> -<p class="center">* * *</p> -<p>Ha az ember álmában megüti lábát, menten hozzáálmodja, hogy -leesett a Gellérthegyről s beleütötte a hüvelykujját a vámházba. -Igy álmodnak hozzá a klassziczitás szerelmesei mindenféle nagyszerű -szükséget <span class="pagenum"><a name="Page_297" id= -"Page_297">-297-</a></span> ahhoz a valósághoz, hogy a görög-latin -iskola nyakunkon maradt kölöncz, olyan időkből, mikor úgy e nyelvek -ismerete, mint a görög s a latin irodalomé és tudományé szakasztott -olyan gyakorlati eszköz és élelmesség segítő ismeret volt a -középkor istenes tudatlanságához s barbár származásu intézményeihez -képest, mint ma a modern nyelvek s a modern természeti és -társadalmi tudományok ismerete a klassziczitásban megfeneklett -iskolás műveltséghez képest.</p> -<p>Arisztótelesz teméntelen sok szamárságot foglal össze -természettudomány czímén, de mégis haladás volt, gyakorlati -haladás, ő hozzá magához térni vissza az ő tudását összekuszált -barbár tudákosságtól. Ugyanilyen gyakorlati hasznú volt a római jog -tökéletes rendszerének megismerése a barbár jogászság közepett. -Szakasztott olyan renaissance és gyakorlati haladás volt ez, mint -az eredeti görög és római építészethez való visszatérés az -ugyancsak római-görög származásu, de barbár kezeken elbarbárosodott -román és gót építészettől. Szóval, a humanisták époly hunczut és -földhöz tapadt materialisták <span class="pagenum"><a name= -"Page_298" id="Page_298">-298-</a></span> és szabadgondolkozók -voltak, mint akik ma torkig vagyunk a humanista iskolával. A latin -iskola csökevény maradvány olyan időkből, melyekben szükséges és -eleven szerv volt.</p> -<p class="center">* * *</p> -<p>Ám a csökevény nemcsak fölösleges, de kártékony is. A vakbél -nemcsak haszontalan, de veszedelmes is, méreg gyüjtője, gyuladás -okozója. Az antik ideálokon való csüggés igy szemre magasztos, -valójában azonban barbár és brutalis reakczió. Ideálok mindig -valóságokból fakadnak s valóságos kiformálódásra törnek – s hogy’ -szabad nekünk ma, a huszadik században, a gépi munka s az emberi -szolidaritás világában olyan világrend ideáljain hevülnünk, melynek -szükséges, elmellőzhetetlen, életében gyökeredző intézménye volt a -rabszolgaság? Szamár az – ezt Engels mondta – aki rossz néven veszi -a görögöktől a rabszolgatartást. De gazember, aki ma is -rabszolgatartó szeretne lenni. S a klasszikus iskola önkéntelen -büntársa ennek a gazságnak, s nem véletlen, hogy a <span class= -"pagenum"><a name="Page_299" id="Page_299">-299-</a></span> -humanista iskola megmaradásáért ugyanaz az istenesség hevül most -hirtelen, s a klassziczitás jóhiszemü bajvivóit azok biztatják -leglázasabban, akiknek ősei annak idején legveszekedett ellenségei -voltak a renaissance humanizmusának, s a pápaság elpogányodása -ellen kitalálták a jezsuitaságot.</p> -<p class="center">* * *</p> -<p>Az egyoldalú római-görög klassziczitás többek közt éppen annak -állja utját, amire, állítólag, főképpen való: hogy a mai ember -megérezze a multtal való összefüggését, s a mai műveltségnek első -gyökérszálai felé rezegjen vissza emlékezése. A görög-latin -monopólium kisikkasztja történelmi érzésünkből Asszíriát, Babilont, -Indiát, Egyiptomot, Karthágót, Zsidóországot, amelyek mind jobban -vagy legalább is úgy hatottak a világra, s első sorban éppen a -görög s a római műveltségre, mint a görög s a római miránk. Ostoba -kulturgőgöt s ezzel veszedelmes élhetetlenséget is nevel belénk, -melylyel egyedül idvezítőnek csakis a mi kulturformáinkat érezzük, -s lenézzük s fitymáljuk a keleti <span class="pagenum"><a name= -"Page_300" id="Page_300">-300-</a></span> műveltséget. Ha iskoláink -igazi iskolák volnának: nem ott kellett volna-e már megtanulnunk, -amire Lihungcsangnak és Togónak kellett bennünket megtanítania?… -Lihungcsang?… Togó?… Én az ország egyik legjobb gimnáziumába jártam -s tanáraim közt tudósnak is, embernek is nem egy elsőrendü akadt. -Azonkívül rossz kölyök is voltam, aki össze-vissza olvastam -tücsköt-bogarat, s volt egy kis kagálunk, melynek sportja volt a -műveltség. Nos: első éves jogász voltam, mikor végre nekiültem, -hogy végig olvassam a XIX. század történetét, s pontosan megtudjam, -ki volt az a Cavour, Palmerston, III. Napoleon és Bismarck, akiknek -isten bizony volt annyi közük a magyar nemzet sorsához, mint, akit -fiaink elé példának állítanak, a különben igen derék és hősi -Leonidásnak.</p> -<p class="center">* * *</p> -<p>A képzeletről csak hiszszük, hogy korláttalan szárnyalás; -igazában egy helyben való topogás tapasztalataink körül. Uj dolgot -elképzelni nem tudunk, csak a régieket kombinálgatjuk, <span class= -"pagenum"><a name="Page_301" id="Page_301">-301-</a></span> s már -ezért is hiába jósolgatjuk meg, akár tudákoskodó kabbalával, akár -őszintén bevallott szeszélyes vakmerőséggel a jövőt. Hiszen csak -meg kell nézni a <i>Kétezer év mulva</i> czímű elképzeléseket, hogy -megjelenésük után husz esztendővel mily gyászosan elavultak a -valóságos fejlődéshez képest.</p> -<p class="center">* * *</p> -<p>Az emberiség élete egyben mindenesetre olyan, mint az egyes -emberé: abban, hogy az élet megtöri s lemondásba igázza. Mikor az -emberiség maga felől gondolkozni kezdett, a természetnek különösen -két kegyetlensége ellen lázadt föl: az ellen, hogy az emberi élet -oly szemtelenül, oly égbekiáltóan, oly hasznavehetetlenül rövid, s -az ellen, hogy ragadozó állatoknak kell lennünk, kiknek -táplálkozása más teremtéseknek életébe kerül. A legrégibb utópiák, -a görögök államregényei, az ő legjobb világaikat e két tengely -körül forgatják. Az egyik százötven esztendőre nyujtja az emberi -életet, a másik az embereket nem is halatja meg természettől -<span class="pagenum"><a name="Page_302" id= -"Page_302">-302-</a></span> fogva, hanem az öreg emberek, ha már -nagyon elöregedtek, megkoszoruzzák fejöket s maguktól ugranak a -tengerbe. S mind e szép elképzelésekben az emberek nem esznek hust, -hanem növényi táplálékon élnek boldogan, erősen és békességben. -Háromezer esztendő óta kisért ez az ábránd a mai emberiség -vágyakodásában s elképzeléseiben (s ki tudja, már azelőtt is, a -régi kulturákban mennyit kisértett) – s a mai párisi vegyészet, -mely mesterséges táplálék kieszelésén töpreng, s a mai párisi -fiziológia, mely a test öregségét okozó falósejtek megfékezésének -föladatát veti föl: tulajdonképp ugyanezzel a két problemával -vesződik. De ime, a legpárisibb párisi s a legemberebb ember: -Anatole France is megirta az ő utópiáját <i>(Sur la pierre -blanche)</i>, s ebben az elképzelésben az emberi élet -megnyujtásáról már nincs is szó, a mesterséges táplálkozás pedig -félig-meddig csütörtököt mondott. Háromezer év alatt az emberiség -megtört, s már álmában sem mer szembeszállni a valósággal. Az élet -elől az álomba menekülünk, de álmunkat is markában tartja az élet. -Egy <span class="pagenum"><a name="Page_303" id= -"Page_303">-303-</a></span> rég megírt kis versem jut eszembe, egy -álmatlan éjszakám szülötte:</p> -<div class="poem"> -<div class="stanza"><span class="i0">Makacsul űlök kapud előtt, -álom,<br /></span> <span class="i0">Kinyiltát görcsös türelemmel -várom,<br /></span> <span class="i0">S bár lüktet a fő s csikorog a -fog:<br /></span> <span class="i0">Csak azért is aludni -akarok.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Csak azért is, ha tán hiába -is,<br /></span> <span class="i0">Ha, mint az ember, gyáva álma -is,<br /></span> <span class="i0">S az élet úgy megtöri és -veri,<br /></span> <span class="i0">Hogy üdvét megálmodni sem -meri.<br /></span></div> -</div> -<p class="center">* * *</p> -<p>Ez a gyávaság különben kezdettől fogva benn kisért az emberiség -álmaiban. Az ábrándos görög is időhaladékot és udvariasságot -könyörgött csak a természettől; az egyik csak megduplázni akarta az -élet esztendeit, a másik pedig csak azt nem akarta, hogy a halál -erőszakosan és szomorusággal csapjon le ránk, az öreg emberek úgy -is, maguktól is megölik magukat, és vidáman cselekszik ezt, -koszoruzott fővel. Örök ifjuságról s örök életről már régen nem -merünk álmodni, s arról sem, hogy az örök élet örök boldogság -volna. A komor zsidó felfogás, <span class="pagenum"><a name= -"Page_304" id="Page_304">-304-</a></span> hogy az örök élet örök -büntetés, már benne kisértett a vidám görögben is.</p> -<p class="center">* * *</p> -<p>Van ez utópizálásnak egy lesujtóan mulatságos oldala is: az örök -emberi ostobaság, mely örökké akkor mutatkozik legvilágosabban, -mikor az ember értelmes és lángelméjű. Bizonyos, hogy ezek a -tudományos álmodók az emberiség leggeniálisabb példányai voltak, s -e genialitás alól nem kivétel az a csoportjuk sem, mely e most -említett görögökön kezdve le egészen Jean Jaques Rousseauig a -<i>Retournons à la nature</i>-t álmodja meg utópiának. Mint a -tudomány egész történetében, itt is a geniális emberek mindent -meglátnak, csak azt nem, ami az orruk előtt van. Mind a régi -görögök, mind Jean Jacques tapasztalásból is, hallomásból is -ismerhettek barbár, sőt vad s mindenesetre a magukénál fejletlenebb -népeket, hallhattak azok életéről, szokásairól, erkölcséről és -állapotáról, ismerhették a parasztokat s a matrózokat, s azonfölül -az állatoknál is megláthatták, mit jelent és miben <span class= -"pagenum"><a name="Page_305" id="Page_305">-305-</a></span> áll a -természetes állapot. Mért gondoltak el mégis és nyilvánvalóan -jóhiszeműen, természetes, eredendő és czivilizáczió előtt volt -állapotnak és rendnek olyan idilli állapotot és rendet, melyhez az -embernek sokkal nagyobb műveltsége és fegyelmezettsége szükséges, -mint ameddig eljutottak akár a farkasok, akár a medvék, akár a -görögök, akár a francziák?</p> -<p class="center">* * *</p> -<p>Zeneszó csap fel hozzám az utczáról. Leteszem a könyvet, s -kikönyökölök az ablakon. Elsőbb egy csomó czigánykereket vető -utczai gyereket látok, majd egy nagyszakállú embert, aki rémítő -komolyan emelget egy czifragombos pálczát; mögötte egy csomó ember -tüdejeszakadtából fújja a réztrombitát, leghátul pedig ennivaló kis -poni-ló czepekedik rettentő nagy szamárbőr-dobbal. Utánuk végtelen -sorban egy csomó kékruhás ember emelgeti taktusra a lábát – csupa -felnőtt ember, akinek az a legfőbb igyekvése, hogy az isten -szerelmére mind egyformát lépjen. Mellettük <span class= -"pagenum"><a name="Page_306" id="Page_306">-306-</a></span> -gyalogol egy másik felnőtt ember; egy darab vas a kezében, és -furcsa mozdulattal köszönt vele egy harmadik felnőtt embert, aki -ott lovagol velük szemben, s az a legfőbb büszkesége, hogy kabátján -aranyból van a gallér, ezüst rajta a csillag, s a nadrágja varrásán -két ujjnyi veres posztó fut végig. Felnőtt emberek, kiknek élete -abban telik el, hogy rézgombokat fényesítsenek, egyformán lépjenek, -s nevetséges mozdulatokkal fáradjanak égető napfényben!… Ó mily -gyerekes dolog – s istenem: ez a legkomolyabb dolog a világon!</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_307" id= -"Page_307">-307-</a></span></p> -<h2>A SZAMÁRSÁG DICSÉRETE.</h2> -<p>A kegyelmes úr a bécsi szalonemberbe oltott megyei ember -vidámságával bicczentett vissza, s korához képest fürgén biczegett -a klub felé, – az én öreg barátom pedig, végig a Dorottya-utczán, a -Váczi-utczán s a Kossuth Lajos-utczán, így elmélkedett:</p> -<p>– Kedves fiatal barátom, hiába ütődik meg négyszáztizenötödször -azon, hogy én tisztelem a szamarakat. Igenis, én tisztelem őket, -jobban mondva: nem őket tisztelem, de magunkat nem tisztelem. -Magát, meg magamat, meg azt a sok értelmes embert, aki leszamarazza -az egész világot, de ez nem óvja meg attól, hogy maga is a -legnagyobb szamárságokat el ne kövesse, föltéve, hogy egyáltalában -elkövet valamit.</p> -<p>Én hallgattam s mosolyogtam. Az öreg úr folytatta: <span class= -"pagenum"><a name="Page_308" id="Page_308">-308-</a></span></p> -<p>– Ő exczellencziája bizonyára nem lángész. Azt sem állítom, hogy -miniszterelnök korában tulságos genialitással kormányozta volna az -országot. Nem hiszem, hogy ha ő lett volna a jó isten, a világ -egyáltalában megteremtődött volna, akár nyolcz nap, akár nyolcz -milliárdszor billiárd esztendő alatt. De most, miután a világ már -meg van teremtve, egészen jól elkormányozná. Őszszel esőt küldene, -nyáron szárazságot, a bűnt megbüntetné, az erényt megjutalmazná, és -soha semmiben nem akadna meg, mert mindent természetesnek találna, -úgy a világ berendezéset, mint saját hatalmát. Egyszóval: ő magától -értetődően elintézné a világ dolgait; maga meg én azonban oly -különösnek, oly magasztosnak s oly bonyolultnak látnók a világ -szerkezetét, úgy éreznők a felelősséget a ránk bízott lelkek -sorsáért s a magunk végességét a feladatunk végtelenségéhez képest, -hogy kiülne homlokunkon a verejték és megszöknénk. Ezért tisztelem -én a szamarakat, s nem bízom a magam fajtájában.</p> -<p>Föltettem magamban, hogy az öreget ma <span class= -"pagenum"><a name="Page_309" id="Page_309">-309-</a></span> nem -zavarom semmi közbeszólással. Iróember volt, ki megszokta, hogy -órákhosszat üldögél papirosa előtt, melyen mindig ő beszél s az -ellenvetéseket is maga mondja el. Lassankint, egy élet megszokása -rendjén, leszokott arról, hogy beszélgetni tudjon. Csak előadni -tudott. Hallgató csak arra kellett neki, hogy helyeseljen, értelmes -hallgató csak azért, hogy meg is értse, amit hall, s ne csak -udvariasságból helyeselje. Körülbelül úgy, mint ahogy vannak -milliomosok, kiknek az orvos csak tyukszemvágásra kell, de ez az -orvos aztán egyetemi tanár legyen. S csakugyan: az öreg úr hálás -pillantással nyugtatta, hogy befogom a számat, és vidáman -folytatta:</p> -<p>– Nem mintha én hinnék a Shakespeare szentencziájában, hogy az -eltökélés természetes színét a töprengés halaványnyá betegíti. Itt -van czáfolatul mindjárt maga Shakespeare, ki ugyancsak töprenkedett -a világ minden dolgain, de azért igen épkézláb drámákat tudott -irni, s vagyont is tudott szerezni. Ez a töprenkedésről való -elmélet lárifári, amit csak azok találtak ki, a maguk <span class= -"pagenum"><a name="Page_310" id="Page_310">-310-</a></span> -igazolására, kikből a cselekvés tehetsége hiányzik. Nem igaz, hogy -árt a töprengés, csak az az igaz, hogy nem használ. Sem a -töprengés, sem a tanulás, sem a világ dolgainak legtökéletesebb -ismerete. A tanulás és a tapasztalat csak azoknak használ, akik nem -szorultak rá. Akik természettől fogva tanácstalanok, tehetetlenek -vagy itéletben gyengék, azok hiába informálódnak, elmélkednek s -tanulmányozzák a történelmet s a döntvénytárakat. Épp oly -ügyetlenek lesznek, mintha semmit sem tanultak volna. Tudásuk csak -fel van raktározva elméjükben, de az alkalmakon nem látják meg, -hogy azokra illik, amit ők tudnak. Napoleonnak, ha előtte hegy -állott, mögötte folyó s körülötte három ellenséges hadsereg, nagy -hasznára lehetett, ha ilyenkor eszébe jutott, hogy Hannibál is volt -egyszer ilyen helyzetben, s akkor így meg így segített magán. De -legrosszabb esetben Napoleon akkor is tudott ilyenkor segiteni -magán, ha a Hannibál viselt dolgaiból semmi előzetes eset nem jut -eszébe, ellenben magának vagy nekem ilyen esetekben sem Hannibal -nem <span class="pagenum"><a name="Page_311" id= -"Page_311">-311-</a></span> jutna eszünkbe, sem az, hogy mit kell -vagy lehet ilyenkor tenni, hanem az, hogy: a teremtésit, hogy -kerültem én ide! mennyivel jobb volna otthon lenni a -Báthory-utczában!</p> -<p>Az öreg úr elnevette magát, kedvesen, barátságosan, mintha más -beszélne, s neki kéne nevetésével biztatni, hogy folytassa. Én is -vele nevettem, s az öreg folytatta:</p> -<p>– Azt hiszem, a tanulással is úgy vagyunk, mint az étellel: -ehetünk beafsteaket, vagy spenótot, töltött káposztát vagy -birkasajtot, csak az marad meg bennünk, ami már meglévő matériánkat -gyarapítja. Kedves fiam: ön a multkor elmagyarázta nekem Spencert, -Marxot, Machot és Hertzka Tivadart. Ugy-e megértettem? Ugy-e olyan -kérdéseket tettem, amiket nem tehettem volna, ha nem tudom, miről -van szó? Ugy-e az ön előadása hézagait még magam pótoltam, sőt -magam fejtettem ki, hogy úgy van, ez az igazság; sőt hiszem is, -hogy így van és ez az igazság. De olvassa el, amiket azóta írtam: -van-e bennük nyoma az én új felfogásomnak? Van ám, majd megmondtam -minek. Én hégeliánus vagyok s az leszek koporsóm <span class= -"pagenum"><a name="Page_312" id="Page_312">-312-</a></span> -zártáig, s a maga új embereiből csak az ment át idegeimbe, ami már -Hegelben is megvolt belőlük, – holott én Hegelt utálom, tudományos -kalandornak tartom, aki sok mindenre ráhibázott, de legtöbbször -tudva csalt, mikor elakarta hitetni, hogy ő tud valamit olyan -dolgok körül, amikről épp oly keveset tudott, mint egy -gyermekkertész vagy egy bizottsági előadó. De látja: én magam is -efféle ember vagyok; van bizonyos helyes intuiczióm némely nagy -dolgok felől, minden egyéb felől pedig elméleteim vannak, melyek -egymásnak ellentmondanak, melyek semmit sem magyaráznak meg igazán, -melyek sohasem illenek egészen arra, amire vonatkoznak s a -valóságot össze-vissza kell prokrusteseznem, hogy teóriáimba -belefektethessem; amely intuicziómban magam sem bízom igazán, de -amely elméleteket mégis mindig mindenre ráhuzok, remélve, hogy -ráillenek. Ám, tudja mit: Marx is ilyen ember volt, sőt Spencer is; -a legigazabb tudományos értelem, a legbecsületesebb logikai -ovatosság sem ótta meg őket attól, hogy könnyelmüen ne -általánosítsanak, hogy helyes <span class="pagenum"><a name= -"Page_313" id="Page_313">-313-</a></span> előzményekből hamis -következtetést ne vonjanak; hogy sejtelmeikre úgy ne építsenek, -ahogy csak bizonyosságra szabad, hogy hiányzó szemek helyett -czérnával ne kötözgessék össze a lánczot, sőt tudva le ne zárják -szemüket a valóság előtt, csakhogy hajlandóságaik szerint való -képet rajzolhassanak a világról. Mit használt e becsületes -embereknek az ő becsületességük, e tudósoknak az ő tudományuk?</p> -<p>Az öreg úr sóhajtott, elhallgatott s szemüvege mögött, ahogy -oldalvást láttam, elmerengett. Egyrészt jól eshetett neki, hogy az -elmélkedés bizonytalanságában ily kiváló férfiakkal kerül egy -társaságba, másrészt e bizonytalanság megfélemlítette. Hirtelen -belekapaszkodott karomba, mint ahogy megkapja paplanát, a ki azt -álmodja, hogy megnyílt alatta a padló, s most esik le a negyedik -emeletről. Aztán megint csak nevetett, eleresztette karomat, s -ettől fogva hozzám beszélt ugyan, de nem nézett rám:</p> -<p>– Annyi azonban szent igaz, hogy a cselekvés emberei nem sokat -törődtek az elméletekkel. <span class="pagenum"><a name="Page_314" -id="Page_314">-314-</a></span> Nem hiszem ugyan, hogy egy -Bismarcknak vagy éppen egy Napoleonnak elméje ne tudott volna végig -követni valami elmélkedést, amiből minden tanárjelölt le tud -szigorlatozni. De bizonyos, hogy a világ végső dolgain nem sokat -törték elméjüket, s olyan kérdések, amikre nem tudunk vagy legalább -ma nem tudunk felelni, egy perczre sem nyugtalanították őket. De ne -higyje, hogy ártott volna nekik, ha rágondolnak a legmélyebb s -legérthetetlenebb dolgokra. Ez csak nekünk árt, kikből a cselekvés -képessége hiányzik, de mi akkor sem tudnánk cselekedni, ha csak -egyszerű szamarak volnánk, nem filozófusok. Ők pedig éppen úgy -tudtak cselekedni, noha sem istenről, sem a világ legvégsőbb -okairól nem tudtak semmi bizonyosat, mint ahogy Faraday vagy Lord -Kelvin a legcsudálatosabb gépeket meg tudta szerkeszteni, noha -gondolkozott az anyag s az erő legvégsőbb kérdesein, s nem jutott -ezekben semmi bizonyosságra. Látja, ez az: ahhoz, hogy a világot -igazgatni tudjuk, csak egypár felszínes, gyakorlati törvényét kell -ismernünk, nem <span class="pagenum"><a name="Page_315" id= -"Page_315">-315-</a></span> pedig valamennyit s a legmélyebbeket -is, melyekkel ezek a felszínesek kézen-közön összefüggenek. Igaz: a -természetben nincs ugrás, de a természet gyakran elégeti a hidat, -amin keresztül valahová eljutott, s nekünk, hogy az innenső parton -háziasan rendezkedhessünk be, éppen nem szükséges visszamennünk a -tulsó partra. Sőt nem is kell tudatosan tudnunk a dolgok rendjét; -elég, ha idegeinkben benne van a dolgok ösztöne, s idegeink bölcsen -és okosan cselekszenek, mialatt elménk a legszamarabbul -gondolkozik. Nézze például Bismarckot vagy Goethét: a szamárságnak -egész katekizmusát lehetne összeállítani abból, amiket ők politikai -vagy esztetikai elméletnek hirdettek; Bismarck védővámos volt, -junker és antiszoczialista, Goethe pedig klassziczista volt: -mindazonáltal Bismarck igen jó politikát csinált s Goethe igen jó -verseket. Ellenben én nekem a legnagyszerűbb, a legigazabb -elméleteim vannak a politikáról, s be tudom bizonyítani minden -miniszterről, hogy szamár, – de a gazdaasszonyomat nem tudom -elküldeni, egy főispánt nem tudnék áthelyezni, <span class= -"pagenum"><a name="Page_316" id="Page_316">-316-</a></span> s ha -ujságot szerkesztenék, az a világ legrosszabb ujságja volna.</p> -<p>Köny csillogott az öreg úr szemében, mikor levonta a -tanulságot:</p> -<p>– Igen, kedves fiatal barátom, én tisztelem a szamarakat, mert a -szamarakból néha millió embertársuknak volt mérhetetlen hasznuk, én -ellenben még magam sem láttam hasznát, soha, hogy olyan borzasztó -okos ember vagyok. Van egy olasz közmondás: a szótól a tettig nagy -út van még hátra. Ez sem igaz így; a szó s a tett között nincs -egyenes összefüggés. Vannak, akik okosan beszélnek, s tenni -egyáltalában nem tudnak; vannak, akik bolondok, amíg beszélnek, de -bölcsek, mikor cselekszenek; vannak, akik szó nélkül cselekszenek, -s vannak, akik maguk sem tudják, mennyire másképp cselekszenek, -mint ahogy beszélnek. Néha a beszéd is tett, néha a tett sem mond -semmit. A szó és a tett két külön világ, melynek semmi köze -egymáshoz. Lehet, hogy mialatt mi itt sétálunk, a klubban kiütött a -palotaforradalom, s ő exczellencziája tizenötödször kerül abba a -helyzetbe, hogy, mint kipróbált <span class="pagenum"><a name= -"Page_317" id="Page_317">-317-</a></span> utilité, átvegye a -miniszterelnökséget. Amit mondani fog: mindenesetre szamárság lesz, -amit tenni fog, csak talán lesz az. S ez az ő præ-je mi előttünk, -kik úgy reszketünk attól, hogy szamárságot találnánk elkövetni, -hogy ebbeli félelmünkből lett egész életünk egy szamárság.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_318" id= -"Page_318">-318-</a></span></p> -<p><span class="dropcap">K</span>inában az udvari borbélynak az a -próbája, hogy egy legyet kell beretvával kettévágnia a menny fiának -orrán, de úgy, hogy a felséges orrnak bántódása ne essék. Aki ezt -nem tudja, az nem való császár borbélyának és császár -miniszterének, s utána az ország úgy marad, mint akit -beszappanoztak, de meg nem beretváltak.</p> -<p class="center">* * *</p> -<p>A czél szentesíti az eszközöket, de csak úgy, ha elérik.</p> -<p class="center">* * *</p> -<p>A politikában nem mentő, hanem súlyosító körülmény, ha az ember -nem tudta, mit cselekszik,</p> -<p class="center">* * *</p> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_319" id= -"Page_319">-319-</a></span></p> -<p>Knowledge is power. Az egyház nyilván azért jutott -világhatalomra, mert az első papok voltak az első tudósok is.</p> -<p class="center">* * *</p> -<p>Eszméket diadalra olyanok juttatnak, kik azokat vagy nem értik, -vagy félreértik.</p> -<p class="center">* * *</p> -<p>A közvéleményt meg lehet mérgezni, de csak olyan méreggel, ami -izlik neki.</p> -<p class="center">* * *</p> -<p>Még olyan elme is, mint Deák Ferencz, azt hitte, tudj’ isten -mekkora bölcsességet mond, ha az ujságíró elé csak egyetlen -paragrafust szab törvényül: <i>Hazudni pedig nem szabad.</i> -Valójában Deák Ferencz igen megakadt volna, ha csupán olyan -ujságírója van, mint volt a szegény és geniális Kemény Zsigmond -báró, aki csakugyan nem hazudott soha, s egyetlen becsvágya az -volt, hogy czikkeinek minden mondata egy-egy külön gondolat legyen. -S épp ezért, igen, <span class="pagenum"><a name="Page_320" id= -"Page_320">-320-</a></span> épp ezért: Kemény Zsigmond a képzelhető -legrosszabb ujságíró volt.</p> -<p>Már maga Deák sokkal inkább értett az ujságírás mesterségéhez, s -az ő híres husvéti czikke, melyben komoly képpel és -szemöldökrándulás nélkül tudja azt írni a régi császárokról, hogy -ahol gonosz tanácsosok elrontották a népek dolgát, ott az ő áldott -jó szivük javított rajta: a történeti igazságnak ez a fenségesen -czélzatos megmásítása örök példája marad az okos, a szerencsés, a -maga óhajtását másokba saját akaratuk gyanánt átsugallani tudó -hírlapi czikknek. Ha ma olvassuk, s elfogultság és tekintetek -nélkül olvassuk e híres czikket, meg kell vallanunk, hogy sem -formája nem a legtökéletesebb, sem tartalma nem a legigazabb. -Mindazonáltal és minden bizonynyal egyike a legjobb, mert czéljait -legjobban szolgáló hirlapi czikkeknek. Tárgyalásának nyugodt hangja -megnyugtató altatódal volt azokban a nyugtalan, álmatlan, -összeesküvéses időkben. A fejedelem személyével való példálódzás -útmutató volt a zsák-utczába került s fejjel a falnak ment -kamarilla számára. <span class="pagenum"><a name="Page_321" id= -"Page_321">-321-</a></span> A lojális beszéd pedig annak a -férfiúnak ajkán, ki legjobb barátait és legdicsőbb társait ott -látta lógni az akasztófákon, vagy látta egyet ugrani s a porban -elvágódni a tiroli vadászok puskája előtt: ez a beszéd megnyugtatta -Bécset, hogy a magyar úgy tud feledni, mint kevés nemzet e világon. -Ime: ez a husvéti czikk jelentősége; az, aki mondja, az, amit akar, -az, amit elhallgat, és az, amit hozzátold. Mindezekből tökéletes és -maradék nélkül való igazság legfeljebb abban van, amit elhallgat. S -aki ezek után azt meri mondani, hogy Deák Ferencz hitvány jellem -volt, erkölcstelen hízelgő és nemzetrontó áruló: az követelje az -ujságoktól, hogy igazságot írjanak, csakis igazságot és teljes -igazságot.</p> -<p class="center">* * *</p> -<p>Mióta a világot szemlélem: mind azt látom, hogy még eddig minden -ujság elpusztult, amelyiknek az volt a czíme, hogy <i>Igazmondó</i> -– hacsak már maga ez a czím is hazugság nem volt. Nincs olyan -ujság, amelyik igazat mondana – nem, mert az ujságírók <span class= -"pagenum"><a name="Page_322" id="Page_322">-322-</a></span> hazug -betyárok, hanem mert az ilyen ujság két hétnél tovább nem él. Az -olyan ujságot tudniillik, amelyikben igazság van, csakis igazság és -teljes igazság, nem olvassa senki, nem veszi senki, ennek folytán -nem is hirdet benne senki, s a kiadó beadja a kulcsot. Az ujság se -nem erkölcsi, se nem irodalmi vállalkozás, hanem üzleti vagy -legalább is érdekbeli. Ne haragudjanak e kijelentésért, s ne -mondják, hogy czinikus. Tegyük föl azt a hála istennek nem -lehetetlen esetet: azt, hogy az ujság nem <i>egy</i> ember üzleti -érdekét, vagy <i>egy</i> kottéria politikai törekvését szolgálja, -hanem a kiadó az ő üzleti érdekét a közönség érdekében látja. Hát -ugyan, mondják meg, kérem: valóban érdeke a közönségnek az igazság? -Ha igazat akarnánk írni, azt kéne írnunk: «Úgyis meghalunk -mindnyájan, mit vesződünk ebben a rövid életben? A kenyeret egymás -szája elől esszük el és szomorú vadállatok vagyunk valamennyien. -Azonkívül oktalan állatok is, kiket szent hagyományok és örök -eszmék ürügyén járomba lehet fogni és meg lehet fejni. Hogyan -tiszteljük az anyákat, <span class="pagenum"><a name="Page_323" id= -"Page_323">-323-</a></span> mikor ugyancsak ők, nem lehet másképp, -a házasságtörő asszonyok is?…» És így tovább és így tovább – s ha -az ujságok így írnának s az emberek így éreznének, az emberiség -három nap alatt felakasztaná magát. Ehelyett az ujságok azt írják, -hogy a munka nemesít, az ember isten képére termett, az eszme örök, -és minden anya szent. S az emberiség hízik tőle, és boldogan szúr -le harmincz fillért vagy egy krajczárt, aszerint, amint a Times -ringatja ábrándokba vagy a Friss Ujság.</p> -<p class="center">* * *</p> -<p>Minden ujság valami pártot szolgál, mely ha nem is politikai -párt, ugyanazon eszközökkel dolgozik, mint a politikai pártok. -Vagyis: az igazságnak czélzatos megmásításával; az igazságnak azzal -az egyik darabjával, mely benne találtatik minden pártban, az -igazság ama másik darabja ellen, mely hiányzik az egyik pártból, -mert megvan a másikban. Teljes igazság épúgy nem találtatik sehol, -mint ahogy vannak vegyi elemek, amiket mindeddig tisztán -előállítani nem <span class="pagenum"><a name="Page_324" id= -"Page_324">-324-</a></span> sikerült. Igazságot sem látunk az -életben máskép, mint elválhatatlanul összekeveredve hazugsággal. Az -igazság csak a tudományban czél, az életben eszköz. A fizikában, -igen: az elektromosság törvényei arra valók, hogy ott legyenek. Az -életben azonban arra valók, hogy részint villamos vasutat hajtsunk -velük, részint egyetemi tanárok legyünk a révükön. Van eset, mikor -az igazság hasznos – ilyenkor az ujságban igazság is találtatik. -Van eset, mikor az igazság ártalmas – ilyenkor az ujság -hazudik.</p> -<p>Azt a legridegebb erénycsősz is elismeri, hogy vannak dolgok, -amiket nem szabad megírni s vannak dolgok, amiket meg kell írni. Ez -a megszorítás és ez a kényszerítés: hogy’ fér ez meg a tiszta -igazsággal, csakis az igazsággal s a teljes igazsággal? Ha pedig, -akármicsoda tiszteletreméltó tekintetből, a hazuságnak az ujságban -kaput nyitottunk: nem erkölcs dolga többé, hanem izlésé, érdeké -vagy ügyességé, mely ponton csapjuk be előtte az ajtót. Némely, -egyébként ártatlan jubiláris czikkektől, le egészen a -Rochefort-fajtájú tollal való orgyilkosságokig csak <span class= -"pagenum"><a name="Page_325" id="Page_325">-325-</a></span> fokozat -van, de erkölcsbeli különbség nincs. Ha pia is, mégis csak fraus. -Még az igazat is hazudnia kell az ujságnak. Igazabb és megokoltabb -érzés még nem volt a világon, mint aminő annak idején szegény -királynénk meggyilkoltatása körül eltöltötte a magyar szíveket, s -megtöltötte két héten át egyvégbe a magyar ujságok leveleit. S ment -volt-e mégis ez öszinte gyász jelentkezése a tudatos túlzástól s a -mérték nem tartás tudatos izetlenségétől – sőt abban is, ahogy mi -ezt a mi mélységes fájdalmunkat és kesergő gyászunkat a hűvösebbnek -maradt bécsiek orra alá dörgöltük: nem foglaltatott-e az igazságnak -olyan czélzatos kihegyezése, amilyen nem volna való sem a fizikába, -sem a csillagászatba? S ime a közéletbe való, sőt ott szükséges – -azt az ujságot pedig elégetnék, amely valamely közáramlat ellen az -igazság örök parancsaival merne előhozakodni. Persze, erre azt -felelik, hogy nem is volna baj, bár elégetnének minden ujságot. -Lehet. De, úgy gondolom, egy-egy ujságot mindenki kivenne ez -autodafé alól, s mindenki azt az ujságot, amelyik ha <span class= -"pagenum"><a name="Page_326" id="Page_326">-326-</a></span> az -igazságot nem is találta el, de eltalálta az ő szája izét.</p> -<p class="center">* * *</p> -<p>Káprázatos elgondolni, hogy 1799 június havában, vagyis fél -esztendővel brumaire tizennyolczadika előtt, ugyanakkor, mikor az -ujdonsült franczi republikát négyfelől verték: Svájczban, -Németalföldön, a Rajna vidékén és Olaszországban; mikor Itáliát -elvesztették s Egyiptomban Bonaparte a prófétát játszotta s majd -hogy hálójába nem került Nelsonnak: hogy ezekben az időkben a -franczia nemzetnek és törvényhozásnak nem volt sürgősebb dolga, -mint megállapítani, milyen mértékkel mérjen ezentúl az emberiség. -Pedig ez nem véletlenség. A métermérték, mely mintegy a föld -gömbjéről leszakított mértékegység: bár gyenge tapogatódzás, de már -tapogatódzás afelé a természettudományi felfogás felé, hogy ha mi -emberek a mi minden emberi vonatkozásainkkal beletartozó és -hozzáfűzött részei vagyunk a világegyetemnek, okosan csak úgy -rendezhetjük életünket, ha nem kis ujjunkból, vagy, mértékről lévén -szó, hüvelykujjunkból <span class="pagenum"><a name="Page_327" id= -"Page_327">-327-</a></span> szopott álomelméletek szerint -rendezzük, hanem az <i>egész</i> természetből kivont igazságok -szerint. A métermérték mintegy szimboluma az új világfelfogásnak, -mely nem maga az ember körül forgó önkényes kieszelések mértékével -mér többé, hanem a világegyetem arányaiban gyökeredző egységek -szerint.</p> -<p class="center">* * *</p> -<p>S hogy a franczia törvényhozás ilyesmikre ráért, akkor? Hiszen -egyebet sem csinált akkor, mint ilyesmit. Hiszen az egész franczia -forradalom nem volt egyéb, mint ilyesmi. Mérésekkel, számításokkal, -elvonásokkal és következtetésekkel bizonyos törvények és igazságok -megismerésére jutott akkor az emberiség – s a tudományos -meggyőződés fanatizmusával fogott hozzá a franczia polgárság, hogy -az életet mindenestül belegyömöszölje az elvont igazságok -Prokrustes-ágyába. A franczia forradalom minden prokrustesi -szörnyűségeit ez magyarázza meg – lábfűrészelő és nyaknyujtogató -kegyetlen erőszakosságát, mely a magasabb czél szentségeért nem -riadt vissza a vérontás gyilkos eszközeitől <span class= -"pagenum"><a name="Page_328" id="Page_328">-328-</a></span> sem. Ez -a prokrustesi módszer vele jár minden világboldogítással; az -Augusztus, a Krisztus, a Mohamed s a Dsingizkán világimperiuma -ugyanígy terjeszkedett, s alapjában Bismarck is ugyanezt az -igazságot foglalta röpke szóba, mikor kimondta, hogy a korok -kérdéseit nem szavazás dönti el, hanem vér és vas. Maga a természet -is vérrel és vassal: a gyengébbek legyilkolásával, millió magvak -elpusztításával, az erősebbek s az ügyesebbek diadalával s -elharapódzásával terjeszti az ő igazságait. Igaz azonban, hogy -nekünk embereknek a mi elménk nagyszerűségét abban kellene -kimutatnunk, hogy olyanformán tudják egybeilleszteni a természet -örök igazságait, hogy egyfelől ez összeszerkesztés a mi -érdekeinknek kedvezzen, másfelől e szerkezet diadalra jutása ne -kerüljön vérbe s ne szoruljon vasra. Ha valamely igazság -prokrustesi műtétekre szorul, az azt mutatja, hogy nem helyes -szerkezet, nem fakad tökéletes megismerésből, mert számításainál -vagy nem ismert vagy elhanyagolt egy csomó adatot és mennyiséget. -Sok igazság volt a római világfelfogásban, sok igazság <span class= -"pagenum"><a name="Page_329" id="Page_329">-329-</a></span> a -keresztyénségben és sok igazság a franczia forradalomban. De a -teljes igazság, úgy látszik, egyikben sem volt meg, különben nem -került volna annyi vérbe a világnak hozzájuk való alakítása, s a -világ is, alighogy nyomásuktól megszabadult, nem öltötte volna föl -utánuk sok részben a régi formáját.</p> -<p class="center">* * *</p> -<p>E számításbeli tévedést a franczia forradalomról most már -pontosan megállapíthatjuk. A nagy forradalmárok, akik a vallásos -dogma világrendje ellen az értelem nevében fogtak fegyvert, maguk -is dogmatikusai és doktrinairjei voltak az ő értelmüknek, melyet -mindenhatónak hittek, holott akkor még legkezdetén is alig volt a -megismerésnek. Úgy jártak, mint járnék én, ha tudnám, hogy egy -melegített levegővel megtöltött gömb fölvisz a levegőbe, s én -menten rábíznám a magam életét s az emberiségét egy ilyen gömbre. A -gömb fölfordulna vagy elégne, s az emberiség lepottyanna s nyakát -szegné. Az a csöpp természet- és világismeret, <span class= -"pagenum"><a name="Page_330" id="Page_330">-330-</a></span> -melylyel a mult század francziái az encziklopédisták révén -rendelkeztek, nem alakította őket új emberekké, hanem a régi, -dogmákon nevelt emberanyagot találta bennük, melynek a néhány, -fogyatékos, töredékes és tökéletlen természeti igazság csak arra -jött kapóra, hogy ezekről az új ugródeszkákról annál merészebb s -ábrándosabb ívekben tehesse meg az ő régi világboldogító ugrásait. -A Marat-k, Dantonok s Robespierrek még egészen a Torquemádák s az -Albák véréből való vér voltak, csak éppen hogy más agyrémekért -érveltek forró olajjal és hüvelykszorítóval, vagy pisztolylyal és -nyaktilóval. A <i>Szabadság, Egyenlőség és Testvériség</i> hármas -egysége egy csöppel sem matematikusabb, mint az inkviziczió Szent -Háromsága. A franczia forradalom azért szorult a prokrustesi -módszerre, mert ebből a hármas igazságból indult ki, mely minden -inkább, mint igazság. Mert nem igaz, hogy az ember szabadnak -születik, inkább: rabszolgának születik, a természeti erők, a -vadállatok, az embertársak, az éhség s a szerelem rabszolgájának. -Az sem igaz, <span class="pagenum"><a name="Page_331" id= -"Page_331">-331-</a></span> hogy egyenlőnek születünk; inkább -kezdettől fogva roppant fokbeli különbségek vannak köztünk erőre, -képességre, ügyességre s fejlettségre. S végre az sem igaz, hogy -testvérekül születünk; inkább: gyilkos ellenségeül születünk -egymásnak, <i>homo homini lupus</i>, akik egymás elől esszük el a -kenyeret, foglaljuk le az odvakat és szüreteljük le a szerelmet. -Szabadság, egyenlőség és testvériség felé csak az igyekezhetik, aki -tisztán látja, hogy nem szabadsággal, egyenlőséggel s -testvériséggel indultunk utnak.</p> -<p class="center">* * *</p> -<p>A szabadság, mint a tenger vize, a szomjuságot nem oltja, hanem -neveli.</p> -<p class="center">* * *</p> -<p>… A föld alatt megszenesedett élet, a föld szinén megelevenedett -szén – sehol e földtekén annyi erő nincs egy csomóban, mint a Maas -és a Schelde folyása körül. Igaz, sehol annyi nem folyt abból a -különös <span class="pagenum"><a name="Page_332" id= -"Page_332">-332-</a></span> nedvből, melyről most a tudomány is -megállapítja, amit a babona már háromezer esztendeje tud: hogy -minden erők kvintesszencziája. Még nekünk magyaroknak is -elképzelhetetlen, hogy, csak a középkor derekától fogva is, mennyi -vér folyt Németalföldön, s éppen annak déli felében, mely ma -Belgium néven külön királyság. Ahány becsvágy, érdek vagy gondolat -hat-nyolczszáz éven át megmozdult, mind e földön kereste -véráldozatait. Fernand Khnopff, az ő, nagy szimbolistájuk, sötét -denevérnek ábrázolhatná történelmüket, mely egy kövér, de szomorú -rubensi asszony meglékelt koponyájából szí vért és agyvelőt. A -mélabús rozsdaréteg, mely e Khnopffoknak, Mæterlinckeknek s Jef -Lambeauxknak akár vérszegény, akár robusztus művészetét belepi, -mind e tenger vér vasszemcséinek lecsapódása. Vallónban is, -flamandban is olyan fajta lakik e földön, mely, bár tud nagyokat -inni, enni, szeretni és nevetni, tréfát nem igen ismer. Nincs -érkezése megismerni, mert, mint némely hiszterikáknak, a testét -ahol csak érintik is, ott <span class="pagenum"><a name="Page_333" -id="Page_333">-333-</a></span> menten kiserken a vér – az egyetlen -dolog, mely e nevetséges életben nem tréfaság.</p> -<p class="center">* * *</p> -<p>E vérpárától átivódott világban minden sűrűbb, mint másutt. A -köd, a szénfüst, a vér, az indulatok. Vannak területei, melyeken, -akkora helyen, mint keresztben-széltében az Andrássy-út hossza, -hét-nyolczszáz emberi lélek, megfelelő számú igás és háziállattal: -nem sétál vagy gyülekezik, hanem él, lakik, dolgozik s a földet -túrja. Az élők ily sűrüsége még csak Kína némely helyein -találtatik, ott is mint az emberi műveltségnek és iparkodásnak bár -a mienktől formára eltérő, de rangra azzal legalább is felérő -netovábbja. Csipkeverés, szőnyegszövés – erőnek, időnek, -egészségnek és kitalálásnak légies aprólékosságba való beleölése, a -túlműveltségnek e pazarlása, melyben az ember a természettől való -legvégsőbb eltávolodásában a természet ősi pazarlásával találkozik: -a kinai s a japán iparművészettel rokon különösségül vált -sajátosságává e földnek. Anélkül, hogy az emberiséget valaha -<span class="pagenum"><a name="Page_334" id= -"Page_334">-334-</a></span> vezette volna, semmi emberi e néptől -idegen nem maradt, s a csaták, melyekben vérzett és edződött, az -emberiség csatái voltak. Véges emberek személyében, gyarló érdekek -formájában – mint ahogy a világegyetem gondolatai nevetségesen apró -élethez való ragaszkodások és kölcsönös fölfalások formájában -indulnak meg és fejlődnek tovább. S akármint értékeljük is -egyenkint a Belgiumban időről-időre váltakozva tülekedő érdekeket -és veszekedő embereket: a vér, mely ilyenkor a kövezet közeiből -kibugygyan, fölkelti a rokon áramlatot minden emberi -vérkeringésben. <i>Tua res agitur</i></p> -<p class="center">* * *</p> -<p>Az emberiség ama nagy ügye, melynek erőpróbái az egyre megujuló -belga forradalmakban mennek végbe, legbelsőbb velejét kifejtve, a -következő:</p> -<p>Az osztályok és érdekek harczába, melynek formájában a -történelem folyik, a legujabb fejlődés új, módosító mozgatót -vetett. Ezt röviden a tehnika föllendülésének szokás nevezni, s -mihelyt e szót halljuk, menten <span class="pagenum"><a name= -"Page_335" id="Page_335">-335-</a></span> gépekre gondolunk, -olajszagot érzünk, képzeletünk lendítő kerekekkel telik meg, hajtó -szíjakkal s pörölyök dübörgésével. De nemcsak aczélból való gépek -vannak. A gépben nem az aczél a fő, hanem a lelketlen automataság s -a kérlelhetetlen biztosság. Ugyanaz a módosulás, melylyel a -gazdaságban a gép teremtette meg a modern rabszolgaságot: a -lelketlen automataság s a kérlelhetetlen biztosság valami -szerkezete révén végbement az emberi küzdelmi módok egyéb terein -is. Külsőre a géphez legközelebb a fegyver áll: ágyú, gyorspuska, -óraműves löveg, voltaképen maga is gép, mely a nyers testi -összeroppanás formájába ugyanazt a rabszolgateremtő -kilátástalanságot vitte be, mint a többi gép a gazdaságiba, s amit -a közbeszéd abban a helyes megfigyelésben foglal össze, hogy ágyú -ellen nem használ a barrikád. Ugyanily automata a közjogban az -alkotmány, a társadalomban a jog – mind csupa keservesen kiküzdött -vívmánya a modern fejlődésnek, s menten kiküzdetése után -megakasztója is. (E gondolat nem az én megfigyelésem; szépen -<span class="pagenum"><a name="Page_336" id= -"Page_336">-336-</a></span> kifejtve megtalálhatják a Pollák Illés -<i>Erősek és gyengék</i> könyvében.) Mint a gazdasági hatalom -birtokosainak a gép: a politikai s a társadalmi hatalom -birtokosainak a fegyver, az alkotmány s a jog lelketlen és -kérlelhetetlen ereje csakhamar monopoliumuk lett, melynek -birtokában személytelenségbe s felelőtlenségbe vonulva, érdekeik -vak megvédését nyugodtan bízhatják ez automatákra. Az erőszak -hajdani világrendjében az alulmaradottak a jog bárdjával üthettek -rést a privilégiumok várkapuin. Ma ezt nem tehetik, mert maga a -privilégium is: jog. Hajdan az alulmaradottnak, ha ereje volt, joga -is volt részt kérni a hatalomban. Ma, ha erejét kifejti: az -jogtalan erőszakosság, igazságtalan hatalmaskodás, a jövendő -számára gonosz példaadás. Minden zsarnokságok közt, melyek alatt -eddig az emberiség nyögött, az alkotmányosságnak s a jogrendnek e -zsarnoksága a legmerevebb s legelviselhetetlenebb. Hajdan a nemesek -elkergették a királyt, a paraszt elkergette az urat, a polgár -elkergette a papot, aztán vagy kibékültek, vagy nem, <span class= -"pagenum"><a name="Page_337" id="Page_337">-337-</a></span> de -mindig annak volt igaza, aki kergetett, s nem annak, akit -kergettek. Ma, aki a szerzetektől megvonja a népbutítás -lehetőségét, vét a tanítás szabadsága s a vallási türelem ellen. A -munkás, aki bérmozgalomba áll, szerződésszegő. A katona, aki nem -akar apjára lőni, lázadó. A képviselő, aki obstruál, szétrobbantja -a parlamentarizmus kereteit. S aki, mint a belga nép, azt mondja: -elég erősek vagyunk, hogy meg tudjunk állani a magunk lábán is, s -nincs szükségünk arra, hogy a trónról egy vén viveur és üzletember, -kormányszékekről az ő ügynöki kara s a klastromokból a herék serege -diktálja, hogy mit szabad tennünk, mit nem: az vét az alkotmány -ellen, mely az uralkodót szentnek és sérthetetlennek deklarálja, s -alkotmányváltoztatáshoz kétharmad többséget követel. Hogy a népnek -ez a többsége valójában megvan, az mindegy – a belga választási -törvény szerint nincs meg. S hogy a nép, mikor általános választó -jogot követel, hogy a klerikális rendszert leszavazhassa, nem -támad, hanem védekezik: az ellen, hogy népiskoláit a papok bezárják -s még <span class="pagenum"><a name="Page_338" id= -"Page_338">-338-</a></span> neveljék az analfabéták amúgy is -huszonöt százalékát; az ellen, hogy roppant fogyasztási adókkal -szíjják el polgári erejét egyházi czélokra; az ellen, hogy a -katonafogó és helyettesállító rendszerrel a nagyhatalmaktól -körülvett kis országot védetlen hagyják s az ország védelmét a -gazdagok válláról teljesen a szegényekére hárítsák át – ezek ellen -s e gazdaságban és művészetben elsőrendű nép fejlődésének -mesterséges megakasztása ellen: mindez nem változtat azon a -valóságon, hogy a belga törvényhozásban ma az általános és prókátor -kikötésekkel (mint amilyen a hirhedt pluralizmus) meg nem -hamisított választójog számára többség nem találtatik. Volt egyszer -egy nép, a világ lelketlenebb népe, mely a jog mesterségében is -legtovább vitte, s csak az ő zsarnoki lelkéből lelkezhetett a -hóhéri mondás: <i>fiat iustitia, pereat mundus</i>. A belga nép e -szörnyű tétel igézetét akarja megtörni, s műveltségének s -szabadságának világát akarja megmenteni attól, hogy a jog s az -alkotmányosság elpusztítsa. S valahol az igazság a jognak, a -szabadság az alkotmánynak lelketlen <span class="pagenum"><a name= -"Page_339" id="Page_339">-339-</a></span> gépuralma alatt nyög, az -emberek dobogó szívvel figyelnek Belgium felé, ahol legelébb kell -eldőlnie annak, hogy gép, ágyú, jog, alkotmány, hatalom és konokság -ellen igazság, akarat, összetartás és önfeláldozás elég -fegyver-e?</p> -<p class="center">* * *</p> -<p>A hires íróknak, művészeknek s más efféléknek, akiket mikor -forradalomba s egyéb politikai lázadásba keverednek, nem mernek -szimplicziter felakasztani: ezt az ő immunitásukat nem szabad -irigyleni vagy jogtalannak nézni. E harag akkor volna igazságos, ha -csakis az ő bőrük ügyéről volna szó. De nem arról, legalább nem -csakis arról van itt szó, hanem közügyről. Forradalomnak vagy az -igazság olyan kierőszakolásának, amilyen például a Dreyfus-ügy -volt, szüksége van olyan emberekre, akik immunisak, vagyis -büntetlenül merhetnek olyasmit, amiért mást felakasztanának. Ez az -ügynek nyeresége, annak számára szükséges ellensuly, és hatalom a -másik táborral szemben, melyben ott állanak a királyok, a mágnások, -a papok, a tekintélyek, <span class="pagenum"><a name="Page_340" -id="Page_340">-340-</a></span> akik mind ilyen immunisok, akiket -nehéz felakasztani, s akiket a sansculotte is szent áhitattal huz -lámpavasra.</p> -<p class="center">* * *</p> -<p>A restaurácziókat mindig az teszi lehetségessé, hogy a -forradalmaknak is vannak Bourbonjai, akik nem tudnak sem feledni, -sem tanulni.</p> -<p class="center">* * *</p> -<p>Az első mai király, ugy gondolom, Louis Philippe volt – de hát ő -manapi iskolán ment is keresztül. Ő volt az első, aki személyes -nyomoruságból tudta, hogy szegénynek lenni rossz; személyes -tapasztalásból, hogy még a tanitó is ember, és közvetetlen -szemléletből, hogy manapság a legolcsóbb népszerüség is hatalmasabb -a legdrágább öröklött jogoknál. Ő benne termett hát meg elsőnek az -a modern tipus, amely vagyont gyüjt ma, mert nem tudja, mi történik -holnap; minden áramlatnak enged, mihelyt meggyőződött, hogy az -erős; a fiait elküldi katonának s a feleségét betegápolónak. Ki -<span class="pagenum"><a name="Page_341" id= -"Page_341">-341-</a></span> uri módon teszi, ki kevésbbé előkelően, -de a legtöbb megteszi. A népek számára a demokráczia iskolája nem a -republikák voltak, s nem a XVI. Lajos kivégeztetése. Ez a véres -példaadás nem alázta meg a királyságot, sőt mártiromsággal még -magasztosabbá tette, s a republikák ingatag bizonytalan sága hamar -vágyat kelt olyan erősebb kéz után, melynek emberi gyöngeségét a -hagyomány hatalma pótolja. De a nagy Napoleon s a kis Napoleon: ez -a két császár volt az, aki a világot kigyógyitotta a királyságból. -Bábát és végrehajtót nem képzelhetek, hogy embert tisztelni tudjon: -mert látja, mikor megszületik, s látja, mikor megalázkodik. Ilyen -tanulságos látvány volt a világ számára a mindenféle kis napoleoni -királyságok megszületése, s a régi fejedelmek porig való -megaláztatása. Mikor a római német császár leánya vérpadon halt -meg, az ő kiömlő hősi vére biboros fényt sugárzott a királyi -méltóságra. De mikor az osztrák császár leánya feleségül ment a -korzikai rablóhoz; vagy mikor, egy félszázaddal később, az angol -királynő testvéri csókot váltott <span class="pagenum"><a name= -"Page_342" id="Page_342">-342-</a></span> harmadik Napoleonné -asszonysággal, született Montijo Eugénia kisasszonnyal: ezek a -békés, szerelmes és barátságos események szinte korszakosabbak -voltak a nagy franczia forradalomnál.</p> -<p class="center">* * *</p> -<p>A mostani perzsa sah képét, ha akkora úr volnék, mint ő, -kifaragtatnám a fáradtság szobrának, arczát abból a sárga régi -elefántcsontból, amilyenből az indusok mozdulatlan bálványai -készültek, testét fénytelenre rovátkolt fekete márványból, s a -szemét, hiven természet után: üvegből… Sok fáradt embert láttam már -életemben; munkában elcsigázottakat, tivornyákban elpetyhüdteket s -az életbe belefásultakat; sorra elvonulnak előttem a -szerkesztőségek, a kávéházak, a szedőtermek s a -kaszárnya-inspekcziók hajnali fáradt alakjai – de a fáradtság -világrekordját mégis csak ez a hatalmas nagyúr éri el, ki a Nagy -Frigyes mintájára, ugy látszik, maga is belefáradt abba, hogy -rabszolgáknak legyen a királya. Mint az ivóvizét, a törülköző -kendőjét, a rendjeleit s a <span class="pagenum"><a name="Page_343" -id="Page_343">-343-</a></span> fotografáló gépét: a királyok -királya a fáradtsága levegőjét is mindenfelé magával viszi; a -gyorsvonat, ha őt viszi, reggeltől fogva késő estig teszi csak meg -a Bécsből Budapestig való négy-öt órás utat; a könnyű udvari kocsik -lassan gördülnek vele végig a csukott boltajtójú utczákon, a -lovasrendőrök ügetve koczognak mellette, s a menete előtt karikázó -detektiv-bicziklisták föl-fölbillennek a nagy lassuságtól. A -szinház egy órával később kezdődik és korábban végződik, mint -máskor, s mig a nagyúr fáradtan rátámaszkodva egyik könyökére, a -másik karjával nehézkesen emeli szeméhez a gukkert: ami idő ebbe -eltelik, a páholy könyöklőjétől a nagyur szeméig, az embernek -eszébe juttatja az arab rege Aliját vagy kicsodáját, ki mig a fejét -elmeritette a dézsába, majd kiemelte belőle, a dsin egy élet minden -gyötretéseit és válságait átálmodtatta vele ez idő alatt.</p> -<p class="center">* * *</p> -<p>Naszr-Ed-Din, a mai sah apja, különb és műveltebb ember volt a -fiánál, noha ő sem lehetett volna tánczmester Párisban. Féltette -<span class="pagenum"><a name="Page_344" id= -"Page_344">-344-</a></span> életét a fiától, kit ezért egy vidéki -kormányzóság számkivetettségében tartott, s Mozaffar-Ed-Dint -trónraültéig, meglett ember koráig, nem érte a finomabb udvari -levegő. A különbség köztük afféle, mint lehetett annak idején, a -középkorban, Anjou Róbert Károly és Trencséni Csák Máté között. -Ilyenek lehettek, mint ma a sahok, azok a ma már elképzelhetetlenül -nagy és hatalmas urak, kiknek ez az erő s ez a hatalom adta meg a -jogot, hogy jenseits von Gut und Böse, vértől csepegő ujjakkal, -halálhörgéstől körülvéve, rablásban, gyujtogatásban, fosztogatásban -és hatalmaskodásban tobzódva mégis csupa tiszteletet és hódolatot -keltő fenség és méltóság maradjanak. Ha kisebb ember csak -századrészét is elköveti mindannak, ami a Csák Máté lelkiismeretét -terhelte: a középkori igazságszolgáltatás bizonyára kerékbe töri és -négyfelé vágatja. De mikor Csák Máté elrabolta a király jószágait s -fölperzselte az apátságokat, Frà Gentile, a pápa bibornoka, az ő -kedves fiának nevezte őt, kinek minden megbocsáttatik, ha a király -kezéhez békél. Gőgösnek, korlátoltnak, hirtelen haragúnak -<span class="pagenum"><a name="Page_345" id= -"Page_345">-345-</a></span> s lelke fenekéig gonosznak maradt meg a -történelem emlékezetében a középkori nagy urak tipusa – s mégis, a -mi mai szemünkkel nézve is, nem kevésbbé tekintetes és hódolatra -késztő alakok, mint voltak a maguk idejében. A Hungária fogadó -fölszolgáló pinczére bizonyára a kis ujjában műveltebb, okosabb és -nyugodtabb lelkiismeretü ember, mint a sah, kinek itt jártakor -szeszélyeit türte. S mégis, amerre a sah megfordul, sehol sem -tudnak az ő nagyuri méltóságának igézetétől megszabadulni.</p> -<p class="center">* * *</p> -<p>Ez a méltósága: ez csudálatos, és a világ nagy uraiban ma már -nem találtatik. Párját csak egyet tudok: a magyar parasztét. -Bizonyos, hogy a magyar nép ruhájának nem egy darabja: a -báránybőrsüvegen s a subagalléron át le a gatyáig, perzsa -származásu, s nemcsak a székelykapu, de különösen a kúnsági -parasztábrázatok kemény metszésében is megtalálni a perzsa -vonásokat. Ahogy a sah kocsijában végigömlik: birkabőr süvegével, -deres, hosszú bajuszával, <span class="pagenum"><a name="Page_346" -id="Page_346">-346-</a></span> lassu kézintegetésével s rövid -vastag ujjaival, gőgjével, méltóságával s szótalan nyugalmával, -szakasztott a kékbeli gazdag öreg magyar paraszt, ki az ő -együgyüségében s miveletlenségében is önkéntelen tiszteletet kelt -maga iránt. S itt megint Csák Mátéra gondolok, s az az érzésem, -hogy a régi magyar nagyúr tipusa a gazdag magyar parasztban hiven -átszármazott a mi nyugatibb napjainkba. Ebben semmi rendkivüli -nincsen, sőt ez a folklorénak egyik legismertebb jelensége. Mint -ahogy a hektográ masszájának szinéről az írás lassankint alásülyed -legalsó rétegeibe: a népnek erkölcsei és szokásai nem mások, mint -az ő régi uraiknak századok rétegein át hozzájuk leszállott módja -és erkölcse. A sváb paraszt papucsa, kurta nadrágja s hosszú -ünneplő kabátja kétszáz esztendős úri viselet; a lengyel zsidó -kaftánja és hajtincse a régi lengyel nemesség ünneplő viselete, s a -mi kalotaszegi varrottasunk a régi erdélyi udvar uri asszonyainak -himző munkája. A Csákok s az Ujlakiak is így maradtak meg a mi -vásárra ballagó deres bajuszu öreg parasztunkban <span class= -"pagenum"><a name="Page_347" id="Page_347">-347-</a></span> – s ha -majd, századok multán, a teheráni karcsu tornyokon az orosz kettős -kereszt ragyog: a pétervári császári néprajzi társaság valamelyik -arra léghajózgató tagja a stácziónál elandalodva nézegeti majd a -jegypénztár előtt tolongó perzsa parasztot: «ilyen lehetett -Mozaffar-Ed-Din, az utolsó középkori nagyur!»</p> -<p class="center">* * *</p> -<p>Ha olyan szomoru nem volna, s általában a szabadság javaival -össze nem függene a zsidók sorsa, tulajdonképp kárörömmel kéne -nézni. Mert ők találták ki azt a türelmetlen, bosszúálló, -mindenkire féltékeny s mindenbe beleavatkozó istent, akinek nevében -őket nem tűrik, őrajtuk állnak boszút, őrájuk féltékenyek, s őket -verik ki mindenhonnan.</p> -<p class="center">* * *</p> -<p>Furcsa következések teremnek a zsidók s a niggerek képtelen -helyzetéből. Minden fajta az emberi szépség fogalmát önönmagáról -mintázza, mert környezetéből szüri le. De a mai zsidó és nigger -nyugati népeket lát <span class="pagenum"><a name="Page_348" id= -"Page_348">-348-</a></span> maga körül urakul s előkelőkül; képek -és szobrok, melyeken szépséget tanul, ezekről mintázottak – s most -már maga sem látja magát szépnek.</p> -<p class="center">* * *</p> -<p>A zsidók tragédiájába vág bele az is, hogy tanítómestere kiki -csak a saját fajtájának lehet, mert a tanító üt, ütést pedig -idegentől nem tűrünk. Az igazság szobrának mindig valami talapzaton -kell állania, s az igazság érdeke, hogy talapzatánál fogva föl ne -dönthessék. Széchenyi István megadóztathatta a nemest, -fölszabadíthatta a jobbágyot, s üthette tüzes ostorral az elmaradt -magyart. Őneki senkisem vethetett gáncsot, mert maga is magyar -volt, maga is úr volt, ki magyar földön a maga földjén vetette meg -a lábát. De gondoljátok el, hogy Ballagi Mórnak jutott volna részül -hirdetni mindazt, amit Széchenyi hirdetett! A zsidók gyakran -kerülnek abba a hamis helyzetbe, hogy a maguk személyével ártanak -az igazságnak, s az igazság hirdetésével ártanak a maguk -személyének. Mert egyfelől, főképp még nemrég, legtöbb helyütt -valóban <span class="pagenum"><a name="Page_349" id= -"Page_349">-349-</a></span> idegenek voltak, más földről jöttek, és -sokban ma is kivül szorulnak az uralkodó fajok és osztályok életén, -s ezeknek sem erényeit, sem hibáit nem szívhatják teljesen magukba, -s nem osztoznak sem átlátásaikban, sem elfogultságaikban. Másfelől -jórészt <i>alulmaradt</i> nép és osztály lévén, az uralkodó -társadalom hibáit vagy elfogultságait a maguk bőrén érzik. Tehát: -egyfelől elfogulatlanabbúl látják meg az elfogultságokat, másfelől -elfogultabban nézik. Ilyenek azok az ellentmondások, amikből a -tragikum fejlik.</p> -<p class="center">* * *</p> -<p>Mint majd mindenből, amibe zsidók fognak bele: a czionizmusból -is farce kezd fejleni. Ez erősen antisemita izű megjegyzésnek -tetszik, pedig nem az. Mert ez a fejlemény igen természetesen -következik abból, hogy a zsidóság helyzete más, mint mindenki másé, -viszont csak azok a dolgok komolyak és sikeresek, melyek a világ -megállapodott és megszokott rendje és módja szerint mennek végbe. -Mi volna a veleje, az értelme, az elfogadhatósága a czionizmusnak? -<span class="pagenum"><a name="Page_350" id= -"Page_350">-350-</a></span> Az, hogy azok a zsidók, akik pusztán -azért, mert zsidók, hontalanok, kitagadottak és üldöztetés -áldozatai: hazát találjanak, ahol otthon lehetnek és szabad emberi -sorban élhetnek. Ám ez egyszerünek tetsző czél előtt erdősürüségben -merednek a dilemmák. Például: efféle ügyeknek támasztékai és -munkásai természetesen a hatalmasok s a műveltek Ám a zsidóságnak -egyéb összefogó kapcsa nincs, mint a zsidó vallás, viszont a -zsidóság műveltjei és hatalmasai természet szerint közömbösek a -vallási dolgok iránt; ugyis, mint műveltek, ugyis, mint hatalmasok, -vagyis olyanok, akiket már elfogadtak teljes értékü embereknek, -tehát nem igen csüggenek azon az egyetlen külömbségen, mely -elfogadtatásuknak oly sokáig utjában állott. Teremtsenek hát, -ugyebár, más kapcsot, például a tudatos faji és nemzeti érzést? -Ennek is sok a nehézsége. Elsőbb is a zsidóságnak egy nagy rétege – -s éppen az, melyet a czionizmusnak kéne megváltania – fanatikusan, -őrületesen, semmi más európai vakbuzgósághoz nem foghatóan -vallásos, még pedig a vakbuzgóság ama <span class= -"pagenum"><a name="Page_351" id="Page_351">-351-</a></span> -veszedelmes formájában, mely nem tudatlanságban gyökeredzik, mint a -szláv paraszté, hanem, mint a középkoré, megcsontosodott és -megkövesedett, félreértett, agyonmagyarázott és eleven életét -vesztett istenes tudományban. Ez a fanatikus zsidóság nem fogadna -el hazának olyan hazát, mely nem elevenitené meg ezt a ma csak -könyvekben és ghetto-szokásokban lappangó, végelgyengülésben élő -rendszert, mint ahogy máris tűrhetetlen terrorizmussal teszi -tehetetlenné azt az intellektuális tábort, mely a czionizmust -tulajdonképpen meginditotta, még pedig igazán önzetlenül inditotta -meg – mert mit keresne az angol, a holland, az amerikai zsidó -Sionban? S ez éppen a másik bökkenő. Nemzeti érzés, annak mai -értelmében és szinte bölcseleti tudatosságában csak a műveltekben -lehet, tehát csakis azokban, akik a világi műveltséghez -hozzájuthatnak, vagyis többnyire a jobbmóduakban. Már most a -legtöbb országban, ahol a zsidóknak jól megy soruk, egyuttal minden -egyéb dolguk is jól megy; a herczegprimásokat ugyan nem közűlök -válogatják, de, ha egyébként <span class="pagenum"><a name= -"Page_352" id="Page_352">-352-</a></span> az uralkodó osztályokba -és foglalkozásokba tartoznak, mindenesetre külömb ugy emberi, mint -polgári életük az uralkodó fajtabeli kis emberekénél vagy éppen -proletárokénál. Kivéve talán az egy Ausztriát, ahol nincs egységes -nemzet, s a zsidót, ha nem is üldözik, de utálatos módon -piszkálgatják: valahol a zsidó a nemzeti érzés és tudatosság -lehetőségeig eljutott, ott az az érzés eleven adatokból, vagyis -környezetének adataiból és személyes érdeklődéseiből, szokásaiból -és érdekeiből ölt testet, nem pedig irásbeli és filozófiai -szerkezetből, – vagyis angol, franczia, német, magyar, olasz vagy -hollandi nemzeti érzés gyanánt terem meg, nem pedig zsidó nemzeti -érzés gyanánt, amihez éppen a két legfontosabb adat hiányzik: az -objektum, a nemzet (mert zsidó nemzet nincsen), s a szubjektiv -érzés, mely a zsidóban a zsidó iránt ritkán több az emberbarátinál. -A miniszterviselt olasz zsidó Luzzatti és valamelyik kisenevi -áldozat közt sokkal nagyobb az érzés- és gondolkodásbeli távolság, -s a testi, a lelki, az erkölcsi közösség híja, mint ugyancsak e -kisenevi <span class="pagenum"><a name="Page_353" id= -"Page_353">-353-</a></span> ember s a muszka czár ő felsége között, -– legfeljebb, hogy Luzzattinak fáj a szive a szegény páriáért, a -muszka czárnak pedig nem fáj. Lehetetlen, hogy ezt a Luzzattit -sokkal több szeretet fűzze a zsidókhoz, mint fűz minden -tisztességes embert a finnekhez, a lengyelekhez vagy az -örményekhez, – és sokkal több történeti s művészi érdeklődés, mint -fűz minden művelt embert a görögökhöz, a rómaiakhoz, az asszirokhoz -s az egyiptombeliekhez. Aki zsidóban pedig a műveltség, a -gondolkodás és a másokért égő érdeklődés az átlagoson -fölülemelkedik: az, ha becsületes lélek és elfogulatlan elme, nem -állapodhatik meg afféle ábrándos és régieskedő papiros-alakzatnál, -mint a czionizmus, hanem gondolkodásával, erejével és -érdeklődésével a szocziális probléma felé fordul – csakugy, mint -ahogy Edison nem bricska megszerkesztésén töri a fejét, hanem -elektromos akkumulátorú gépkocsién. Igen sok zsidót lelkesithet – -bár aligha lelkesitheti ugy, mint a régi Hellasz emléke – a régi -Zsidóország dicsősége. Ám egy jövendőbelié, melynek szinét a többi -világtól ezer <span class="pagenum"><a name="Page_354" id= -"Page_354">-354-</a></span> esztendővel elmaradt orosz és oláh -zsidóság adná meg, s melybe egyéb országbeli zsidóknak egész -egyéniségük, minden hagyományuk, hajlandóságuk és megszokásuk -megtagadásával s akkora áldozattal kéne beletörődniök, amilyet még -a muszka sem követel a finntől: az legfeljebb olyan játékos -pozőr-elméket lelkesithet, mint a szegény Herzl Tivadaré volt, vagy -oly elsavanyodottat, mint a különben geniális Max Nordaué. -Egyszóval: a nemzeti eszme is éppen azokat a zsidókat teszi a -czionizmus számára használhatatlanná, akik nélkül a czionizmus soha -zöld ágra nem vergődhetik.</p> -<p class="center">* * *</p> -<p>Ám ez nem minden. A czionizmus kilátástalanságát bizonyossá az -teszi, hogy az a zsidóság, melynek révén a zsidókérdés lassanként -világszerte megoldódik, egyáltalában nem számithat a czionizmusban. -Nem pedig azért, mert a zsidóságban világszerte most megy végbe az -a folyamat, melyen minden egyéb európai nép roppant régen tulesett: -a valláscsere. Mi volt oka annak, hogy <span class= -"pagenum"><a name="Page_355" id="Page_355">-355-</a></span> már a -régi időkben nem ment végbe, az fejtegetni messze vinne. Ide -tartozik azonban az, hogy éppen mióta a művelt világban a vallás -nem legelsőrendü kategoria, s mióta mindinkább külsőséggé válik, -amiben több a megszokás vagy a politika, mint a hitbeli tartalom: -azóta a zsidó is könnyebben hagyja el ősei hitét és könnyebben -cseréli át valamely uralkodó hitre. Mentül könnyebb e lépés, ami -azzal arányos, hogy egyfelől elég közömbös-e a társadalom a vallási -dolgok iránt, másfelől elég türelmes-e arra, hogy az -együttszenvedés becsülete és kötelessége ne füzze a zsidót az ősi -hithez – mondom, mentül könnyebb e lépés, annál gyakoribb is, -természetes befejezéseül és megpecsételéseül annak a teljes -beolvadásnak, mely minden művelt és türelmes nemzettel szemben -kötelessége is, törekvése is a zsidóságnak. Természetes dolog, amin -csak hivő, de épp ezért nem elfogulatlan elme csodálkozhatik, hogy -éppen ott, ahol egyfelől a vallás csak játék, másfelől a zsidók -reczipiáltsága és beolvadtsága a lehető legteljesebb: hogy éppen -Olaszországban a kiválóbb <span class="pagenum"><a name="Page_356" -id="Page_356">-356-</a></span> zsidó családok ifjabb nemzedéke -jobbadán megkeresztelkedett. Természetes, mert hogy a zsidó vallás -ily sokáig fenn tudott állani, azt csakis a ghetto-rendszer -magyarázza meg. Nos: ez a legvégsőbb következéseket levonó -beolvadás az egyik megoldója a zsidókérdésnek. A másik, a nagy -megoldás: olyan világrend kialakulása lesz, melyben fajta, nemzet -vagy vallás külömbsége nem lesz válasz ember meg ember között. -Ennek eljöveteleért is a beolvadt zsidók jobban dolgozhatnak, mint -a különmaradtak, mert az idegenség bélyege, melyet a rosszakarat -rájuk süthet, nem teheti gyanussá magát az ügyet. Bármint legyen -azonban: a zsidóság társadalmi és politikai elismertetéseért tovább -küzdhet a beolvadt zsidóság, de a zsidóság nemzeti kialakulásáért -nem – s épp igy: a szoczializmus magáévá teheti a muszka és az oláh -zsidók dolgát, mint ahogy teszi is, az örmények s a maczedonok -dolgával együtt, de nem segithet mesterségesen tenyészteni uj -nemzetet, mikor a meglevőkkel is éppen elég a baja.</p> -<p class="center">* * *</p> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_357" id= -"Page_357">-357-</a></span></p> -<p>Mikor a régi magyar portyázni ment, avarokat, kazárokat s egyéb -zsidókat hagyott itthon, hogy ha valaki valakit ütni akar, ezeket -üsse. Már akkor! Ezer év előtt!</p> -<p class="center">* * *</p> -<p>Azt mondja a mi parasztunk, hogy a politika az urak hunczutsága. -S igaza marad, valameddig a politika a hunczutok urasága.</p> -<p class="center">* * *</p> -<p>Magyarország az okos emberek országa; sehol akkora százalék okos -ember nincs, mint nálunk. Csak egy baja van a magyar okosságnak: a -dölyfösség. Okulni csak az alázatosság tud, s a falnak vágtató -paripának fölébe kerekedik a tapogatódzó öszvér.</p> -<p class="center">* * *</p> -<p>Vakard meg a magyart, bármi nagyságában s fejlettségében, s -elébed tünik a búsuló magyar.</p> -<p class="center">* * *</p> -<p>Valaki megfigyelte, hogy a mi dolgozó, sőt a munkába beleőszülő -és belehaló állam- és <span class="pagenum"><a name="Page_358" id= -"Page_358">-358-</a></span> egyéb közférfiaink alapjában oktalanul -és gyümölcstelenül pocsékolják el erejüket és idejüket olyan -lélektelen aktarágásban, amit minden diurnista jobban elláthatna, -mint a nagyméltóságú százkaru Briareusok. Ez valósággal így van, s -a kegyelmes vagy méltóságos vagy nagyságos napszámos uraknak csak -az a mentségük van rá, hogy ez a lázas semmittevés minálunk -általánosan el van terjedve. Azzal a munkával, amivel leplezni -akarjuk, hogy nem csinálunk semmit, elvégezhetnők a Herkules összes -munkáit. Csakúgy, mint ahogy ismert okos, elmés, geniális, -nagyszabású, vezérlő vagy legalább is exponált embereink -egytől-egyig polihisztorok és encziklopédisták lehetnének azzal a -folytonos fáradsággal, igyekvéssel és adhoc-informálódó -lélekjelenléttel, amelylyel egyre leplezniök kell, hogy nem -tanultak semmit és nem is tanulnak semmit.</p> -<p class="center">* * *</p> -<p>Minálunk nem divat a munka. A tejjel-mézzel folyó országban, ha -kevesebb is a tej és méz, mint hajdanán, de még mindig, -<span class="pagenum"><a name="Page_359" id= -"Page_359">-359-</a></span> ha nem csurran, cseppen annyi, hogy ne -kellessen dolgozni érte. Minálunk csak három fajta munka van. -Egyik, amelyik a legverejtékesebb erőfeszítésekkel és fáradságokkal -játszsza ki azt a kényszerűséget, hogy dolgozni kellessen. A másik, -melynek tipikus példája a magyar paraszt híres nyári virtusa: -amelyik emberfölötti és utánozhatatlan erővel és sietséggel végez -el valami roppant munkát, hogy e fáradsága árán annál tovább -henyélhessen. A harmadik a gavallériából vagy féltékenységből való: -melylyel az ember a maga dolgát ugyan el nem látja, de robotol más -helyett vagy belekotnyeleskedik a más dolgába. Csak azt a munkát -nem ismerjük, amelyik az igazi munka: hogy kiki a maga -mesterségéhez és hajlandóságához lassú, nyugodt, de kitartó és -egyenletes munkával elsőbb rendszeresen és gyökeresen megszerezze a -kellő ismereteket, ezeket ugyanígy tökéletesítse és fejleszsze, s -ezekkel ugyanígy dolgozzon tovább, élete fogytáig, a maga körén -belül s a maga számára. Ha az Akadémia arra tűzne ki díjat, hogy -vizsgázzon le egy magyar ügyvéd <span class="pagenum"><a name= -"Page_360" id="Page_360">-360-</a></span> négy nap alatt summa cum -laude a pathológiai anatómiából: arra menten akadna vállalkozó, sőt -nyertes vállalkozó is. De hogy ugyanaz az ügyvéd, ha negyven -esztendősnél idősebb, vállalkoznék-e arra, hogy levizsgázzon az új -perrendtartásból: az nem egészen bizonyos.</p> -<p class="center">* * *</p> -<p>Nálunk az a szokás, hogy leköteleznek és boldoggá tesznek azzal, -amihez tulajdonképp minden szivesség nélkül jussod van. A mi hazánk -az az ország, ahol az özvegyek örömkönyeket sírnak, ha megkapják a -rongyos pár nyugdíjgarast, melyért szegény uruk nemcsak -megdolgozott, de fizetett is – s a kis hivatalnok rendes és neki -isten-ember előtt kijáró előléptetésével a minisztere örökre -lekötelez négy képviselőt és három szerkesztőt.</p> -<p class="center">* * *</p> -<p>Ritka helyütt értik úgy, mint nálunk: elvenni a kedved attól, -amit tudsz, s belehajszolni abba, amihez nem értesz.</p> -<p class="center">* * *</p> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_361" id= -"Page_361">-361-</a></span></p> -<p>Gáspár Artur barátomnak van egy kitünő szava: a politikusnak, -úgymond, a legtisztességesebbnek s legradikálisabbnak is, -alkalmazkodnia kell az ország akusztikájához. Ó mily igaz – -különösen olyan beszélő országban, mint a mienk!</p> -<p class="center">* * *</p> -<p>A magyar született szónok, csak könnyen beleesik a -pohárköszöntőbe. Nyilván, mert lusta előre meggondolni, mit -mondjon, s míg egyik ötlete után másik támad, ezt a közt is -beszéddel kell kitöltenie.</p> -<p class="center">* * *</p> -<p>Valaha a pestis volt a <i>morbus hungaricus</i>, mi a csömört -ismerjük annak, de valójában a megrokkanást lehetne ennek nevezni. -Amily gyakori eset nálunk fiatal embereknek országos szereplése: -más országokhoz képest olyan ritkaság magyar embert ötvenedik -esztendején túl friss erőben s uj munkában látni. A magyar azon -kezdi, hogy <span class="pagenum"><a name="Page_362" id= -"Page_362">-362-</a></span> megőszül, s azon végzi, hogy -elcsöndesedik. Nemcsak Berzsenyinek, Bajzának, Vörösmartynak, -Széchenyinek, Kemény Zsigmondnak, Tóth Kálmánnak, Somssich Pálnak, -Munkácsy Mihálynak volt utolsó néhány esztendeje élő halál, de még -Deák Ferencznek s Arany Jánosnak is az életük utolsó tíz esztendeje -lassú, kínos, meg-megpihenő, de egyre haladó haldoklás volt csak. -Arany Jánostól származik a <i>sok kerített óriás fenék</i>ről való -szomorú szó. A magyar alkotás a töredékek világa; megrekedt pályák, -félbemaradt munkák, lecsüggedt szárnyalások szegik a magyar géniusz -útját. Alig van magyar nagyság, aki egész dolgot alkotott volna, s -alig magyar egyéniség, mely egészen kiélte, munkáiban egészen -kiaknázta volna magát. Fekvésünk-e az oka, mely minden magyarra -rárója az emberfeletti fáradságot, hogy egyenkint mind átugorja az -ötvenesztendős közt, melyet a történelem és a geográfia a magyar -haladásnak s a nyugati fejlődésnek közibe iktatott? Vagy ezzel kell -fizetnünk a sok természetes genialitásért, mely a magyarral -<span class="pagenum"><a name="Page_363" id= -"Page_363">-363-</a></span> veleszületik? Daudet mondja valahol, -hogy e világon mindenért fizetni kell – s a gavallér magyar fizet -is, két marékkal, a legnagyobb fizetséggel: élettel, egészséggel, -dicsőséggel.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_364" id= -"Page_364">-364-</a></span></p> -<h2>MAGYAR MESE ÉS LEGENDA.</h2> -<p>Vettétek-e észre, hogy a magyar népmesében sokkal kevesebb a -változatosság, mint a kelet ezeregyéjszakáiban, a nyugati kék -mesékben? Amilyen bájos a magyar népmese, annyira egyhangú, s mint -ahogy a nótáját szereti egyformán lejtetni, emelni és kicsengetni, -a meséjét is így szereti a legkülönféle fonalakból egy mintára -szőni és kerekíteni a magyar. Kötetszámra menő népköltési -gyüjteményekből jó, ha féltuczat különböző mesét lehet kihámozni. -Pedig sem lélek szegénységére, sem képzelet bágyadtságára nem vall -ez egyhanguság. A magyar népmese tele van mély megfigyeléssel, -meglepő fordulatokkal, s egyszerűségéhez képest aránytalanul -magasrendű humorral. Nem is az üresség egyhangúsága ez, hanem a -vágyakodásé – egy állandó vágyé, mely soha <span class= -"pagenum"><a name="Page_365" id="Page_365">-365-</a></span> be nem -telő éhséggel kér új meg új táplálékot a képzelettől, s ennek -minden adatait a maga állandó hajlandósága szerint mind azonegygyé -alakítja. A hazulról elszakadt királyfi, ki álruhában, szegény -sorban tengődve, keserves és gyakorta alacsony munkában, szívósan -és türelmesen, kitartásával, becsületességével s leleményes -okosságával végtére elnyeri a szép királykisasszonyt: ez a magyar -népmese, ez <i>minden</i> magyar népmese. Ha huszat-harminczat -elolvasok egyfolytában, a könyv kiesik kezemből s úgy tetszik, -mintha e meséket nem is elmondanák, hanem maga a királyfi álmodná. -Ahogy estéről-estére lefekszik, s éjszakáról-éjszakára ott virraszt -a jószág mellett: nyitott szemmel álmodozva valónak álmodja a szive -vágyát, mindennap más formában, más színekkel, másfelül kerülve -neki, de mindig ugyanazon álmot, mely a lelket tartja benne, hogy a -nehéz megpróbáltatásban még a czél előtt el ne csüggedjen…</p> -<p>… A mese: reménység, a legenda: visszatekintés. S a magyar -legenda szintén egyhangúságával különbözik az idegentől. -<span class="pagenum"><a name="Page_366" id= -"Page_366">-366-</a></span> Még a régiekben van némi változatosság; -ahogy krónikáink ezeket följegyzik: különböző hányattatásoknak, -fordulatoknak, világnézeteknek s gondolatköröknek, kelet és nyugat, -pogányság és keresztyénség összeütközéseinek különböző lenyomásai -látszanak bennük. Hunyadi Jánosig tartanak a magyar legendák – -Hunyadi Jánostól fogva csak <i>egy</i> magyar legenda van. És -pedig: a Hunyadi Mátyásé, a hódító nagy királyé, ki nagygyá, -hatalmassá, világ urává tette a magyart, de egy napon fügével -<i>megétették</i>, s vége volt Mátyásnak s a magyar dicsőségnek. -Vagy a Fráter Györgyé, ki a kígyó okosságával már éppen egy -abroncsba készül fogni a császártól s a szultántól visszacsalt -hazát, mikor rajta tör az idegen vezér s orozva leszúrja. Vagy a -Zrínyi Miklósé, ki maroknyi őrségével megakasztja útjában a -világverő szultánt – de ott is kell vesznie nyomorultan a szigeti -várban, míg néhány mérföldnyire tőle tétlen vesztegel a -felszabadítására küldött német ármádia. Vagy második Zrínyi -Miklósé, kinek az volt bűne, hogy nagyon is megverte a törököt s -magyar <span class="pagenum"><a name="Page_367" id= -"Page_367">-367-</a></span> sereget akart teremteni, s egy szép -napon vadászaton megölte a vadkan – micsoda vadkan, megmondja egy -fölirás a bécsi múzeumban egy régi puska agyán: <i>Én vagyok a -vadkan, ki megölte gróf Zrinyi Miklóst!</i> Vagy a Petneházy -Dávidé, ki Tököly hadnagyából császár hadnagyává pártolva, első -mászta meg a budai vár falát, kitűzve oda a magyar zászlót, melynek -helyébe a török őt magát köti föl, de vitézei még élve levágják; -vitézségeért grófi rangot kap, s mikor ennek lakomáját lakja a -német urakkal, egyszerre csak megérzi ételében a mérget, kirohan a -palotából, föl a lova hátára, vad vágtatással vágtat neki -hegynek-völgynek, mígnem lealél lováról s meghal. Vagy a toscanai -Leopoldé, a kalapos király utódjáé, ki mihelyest visszaadta a -magyarnak ősi alkotmányát, hirtelen meghalt. Vagy a Sándor -főherczeg nádorispáné, a magyarok barátjáé, ki ha nem is tudta -megmenteni Martinovicsékat, de meg akarta menteni Magyarországot, s -Thugut uram gondoskodott róla, hogy Laxenburgban épp akkor -robbanjon fel egyszerre s idönek előtte a <span class= -"pagenum"><a name="Page_368" id="Page_368">-368-</a></span> -császárné tiszteletére rendezett tüzijáték, mikor az ifjú -nádorispán vizsgálgatja, s halálra sebesül égésétől. És így tovább… -ezek a legendák élnek, terjednek, támadnak tartóztathatlanul. Még -az se kell, hogy igazak legyenek – a költő Zrínyi Miklós vadászaton -s vadkan által történt halálát például hiteles és megbízható tanu, -Bethlen Miklós erdélyi magyar úr írja meg az ő igen becses -emlékirataiban. Még a <i>non e vero ma ben trovato</i> -elfogadhatóságát sem kivánja e legenda; Petneházy Dávidról például -kiderítette a történelem, hogy sem első nem mászta meg Buda várát, -sem grófi rangra nem emeltetett, sem egyáltalában nem igen vették -annyira számba, hogy érdemesnek tartották volna megmérgezni. -Második Leopoldról bizonyos, hogy természetes halállal halt meg, és -arra sincs semmi bizonyság, hogy a laxenburgi rakétákat csakugyan -Thugut miniszter robbantatta fel – mindegy, a magyar így tudja, így -hiszi, így tudja nagyon is elhinni, s nincs az a hirtelen halál, -melyhez ne <i>ezt</i> a legendát kötné. Még Amerikában is a -kivándorlott szegény tót meg <span class="pagenum"><a name= -"Page_369" id="Page_369">-369-</a></span> magyar paraszt -megkuporgatott garasait már tíz esztendeje nem azzal csalja-e ki -akárhány ügyes csavargó, hogy felöltözik vedlett veterán-ruhába, -mellére tűz egypár cotillon-rendjelet, s megsúgja a szegény -embernek, hogy ő a Rudolf királyfi, nem halt meg, csak a zsidók -akarták elveszíteni; az öreg király fél tőlük, s színre úgy tett, -mintha agyonverette meg eltemettette volna, valójában azonban mást -temettek el, az öreg király meg kilopta a fiát Amerikába, hogy ott -szerezzen pénzt, megszabadítani vele a magyart a zsidótól. Nincs az -a keserves csalódás, mely ezt a hitet kiverné a szegény paraszt -fejéből, szívéből; ha megcsalódik: csak az az egy ember volt csaló, -de a királyfi él és megszabadítja a magyart. Így várják vissza -Kossuth Lajost is, talán még azok is, akik itt énekelték a nótáját -az ő sárga fakoporsója mögött, végig e nagy városon, a múzeumtól a -kerepesi temetőig. Így volt még csak nemrég egy kitünő -generálisunk: madi Kovács György. A mokány kis magyar szerezhetett -volna érdemeket nemzete körül: csak svarczgelb maradt volna, kinek -még <span class="pagenum"><a name="Page_370" id= -"Page_370">-370-</a></span> magyar voltát sem akaródznak elismerni. -De hogy egyszer egy hadgyakorlaton megvert egy német generálist – -ami bizonyára nagy és fontos cselekedet volt, de végre is -megtörténik minden hadgyakorlaton – egyszeribe nemzeti hőssé lett, -siratni valóvá, mint minden magyar hős. Hiába a valóság, hogy senki -az ő diadalát rossz néven nem vette, sem lovagias ellenfele, sem -kegyelmes királya; hogy változatlan kegyelemben haladt tovább -fényes pályáján, s még, amit ő maga alig nézett volna el más -tábornoknak: betegnek is szabad volt lennie – az állandó magyar -legenda menten birtokba vette az ő marczona kis alakját, s nem adja -ki a történeti igazságnak. Hiába az a másik lehetőség is, hogyha -igazán áldozata lett is volna diadalának, akkor sem éppen -magyarsága okán; hiszen a kitünő és igazi hadjáratokban is -győzedelmes Kuhn generális valóban efféle cselszövéseknek lett -annak idején áldozata, de senkisem mondja, hogy azért, mert német -volt. Mindhiába: madi Kovács Györgyről megmarad a legenda, hogy el -kellett pusztulnia, mert dicsőséget szerzett a <span class= -"pagenum"><a name="Page_371" id="Page_371">-371-</a></span> magyar -fegyvernek, bizonyságát adta a magyar katonai képességnek, -jogczímet szerzett a magyar külön hadseregre…</p> -<p>Mi az oka ennek: könnyű megmondani. A kicsiny népek tragédiája, -melyeknek külső ereje nem arányos hivatottságukkal, s hogy az -életben megállhassanak, az élet nem egy drága javáról le kell -mondaniok. Az elme megnyughatik e lemondásban, a szív meg nem -nyugszik benne soha, s a féllábú függetlenségben az elmetszett -félláb helye egyre sajog. Vágyaival a nemzet pártfogókat keres, -csalódásaiért cselszövéseket okol. Még hitében is országát az isten -anyjának ajánlja: a legfőbb pártfogónak s közbenjárónak az Úr -zsámolyánál. Szeretete pedig a fájdalmas anyáé, holt fiakkal bukott -reménységeket gyászolóé.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_372" id= -"Page_372">-372-</a></span></p> -<h2><i>CSAU MÉIN.</i></h2> -<p>Együtt ültünk a fogadó halljában, villamos fényben, remek -kandallótűz körül, melyben gerendaszám izzottak a drága -keményfahasábok – errefelé, boldog Norvégiában, ilyen fával -fűtenek. Mi férfiak, mylord meg én, feketében, fehér nyakkendősen, -mylady kivágott esti ruhában, vagyonérő prém válltakaróval. Szép -két szál emberi teremtés volt; nem egészen fiatal már, de friss, -üde és rugalmas. Az utazás s a fogadó-élet demokrácziája hozott így -össze bennünket, ebéd után való kis csésze kávénál, melyet mylord -meg mylady, s önkéntelen utánzással magam is, azzal a bizonyos -könyökemeléssel szállítottunk föl szájunkhoz, mely a mértani ív -maga körül való megfordulásához hasonlít, mikor gömböt készül -leírni.</p> -<p>– Mylady megbocsát, szóltam; nem udvarlási <span class= -"pagenum"><a name="Page_373" id="Page_373">-373-</a></span> -szándékból mondom, de a bizonyításhoz szorulok rá annak -megállapítására, hogy mylady a legtökéletesebb s legelőkelőbb -szépség, melyet az életben látnom adatott. Ez különben, nem nehéz -észrevennem, magának myladynak is meggyőződése. Hasonlóképpen ő -lordsága olyan tökéletes férfialak, aminővel eddig csak a mi -Jókaink regényeiben találkoztam, s talán még a Velasquez egy képén, -a don Fernando d’Austria képmásán, csak azzal a mylord javára való -különbséggel, hogy ez a spanyol Habsburg már erősen degenerátus, -míg mylord maga az egészség. Ezt, mondom, meg kell állapítanom, -hogy félre ne értessem, ha azt hiszem, hogy mylord a lelke mélyén -földmives, vagy, ha úgy tetszik: kocsis; mylady pedig a -legszédítőbb fejőleány, ki valaha sajtárt emelt a -majorságokban.</p> -<p>Csak angol tud oly szeretetreméltóan, oly melegen s biztatóan -elmosolyodni, mint mylady s mylord rám mosolygott – én pedig -folytattam:</p> -<p>– Tévedés azt hinni, hogy a parasztban nincs úriság. A -szertartás nem a nagyok kiváltsága, <span class="pagenum"><a name= -"Page_374" id="Page_374">-374-</a></span> sőt mentül mélyebbre -szállunk, annál több a szertartásosság, s ahogy mi a mi kávés -csészénket ajakunkhoz emeltük: rikító szabadosság ahhoz képest, -mint emeli szájához, szent cselekedetül, a kannibál a megölt -ellenség húsdarabjait. Tudom, mylady ősanyái hosszú fölfelé menő -sorban, évszázadokon át udvari hölgyek valának, mylord apái pedig -már Hódító Vilmos idejében urai voltak földnek, erdőnek, vadnak és -parasztnak. De az uraság s a királyság magában nem teszi; a -zuluknak is vannak királyaik és nemeseik, teméntelen idők óta. Ő -ladységük, mylady ősanyái, a szűz királynő udvaránál füstölt -odalast reggeliztek, s megittak utána tea helyett egy pint sört; -mylordnak pedig csak ő lordsága, az ő dicső emlékezetű dédapja -kezdte meg a szokást, hogy ne csak palástot, köntöst és ujjast -váltson, de inget is. Igaz, a mai nemzedék lázas igyekvéssel -igyekszik jóvá tenni az ősök ebbeli mulasztásait – de nem teheti -jóvá; natura non fecit saltum; nemcsak az udvarképesség: a -fürdőképesség is őspróbát kiván. S maga a fürdő sem teszi; XIV. -Lajos <span class="pagenum"><a name="Page_375" id= -"Page_375">-375-</a></span> akkor fürdött nemcsak először, de -utoljára is, mikor a tudós nő megfürösztötte. A műveltségben való -élés ősi volta teszi – s ebben egész Európa, mindenestül, messze -elmaradt a Kelet népei mögött. Itt Európában is: francziák, -olaszok, spanyolok és oláhok – igen, még az oláh pásztornép is – -továbbá a magyarok is előtte járnak a germánságnak s a szlávságnak, -mert ereikben sok van a régi római, etruszk, görög, arab és török -vérből. De, kivált önök angolszászok, roppant fiatalok. Az önök -ősei még maguk is fákon élhettek, mikor az indusok már kimélni -kezdték a lombok közt kergetődző majmokat. Ez roppant különbség a -radzsák javára, s az angol alkirályok rovására…</p> -<p>Elfelejtettem megmondani, hogy mylady széke karjára gyönyörű -indus shawl volt vetve. Csak angol tudja figyelmét oly művészien -megosztani, ahogy mylady s mylord félszemmel a shawlt kereste, de -szemüket mégse vették le rólam. Én tovább beszéltem:</p> -<p>– Sehol sem láttam annyira e különbséget, mint New-Yorkban, a -kínai fertályban. Ha egyenest a Waldorf-Astoriából vagy a -Holland-Houseból <span class="pagenum"><a name="Page_376" id= -"Page_376">-376-</a></span> mentem volna oda, az még nem tenné; -elvégre az amerikai urak és hölgyek valóban kocsisok s fejőleányok, -nemcsak képletesen. De volt szerencsém kevéssel azelőtt Brüsszelben -az odavaló Metropole-fogadóban éppolyan előkelő s szeretetreméltó -angol társasággal együtt lehetnem, mint most myladyé s mylordé, s -egyre erre kellett gondolnom a fojtó bűzű kinai boltokban, az -alacsony menyezetű kinai vendéglőben. Mennyire pinczérek az európai -gentlemenek a kinai pinczérhez, mennyire boltoslegények a kinai -boltoshoz képest! Mily finom ezeknek a kezük, mily előkelő az -alázkodásuk, mily értelmes a mosolyuk, mily lágyak a mozdulataik! -Természetes: a kegyetek ősei csak az eke szarvát fogták vagy a -fegyver agyát, míg e pinczérek s kalmárok apái, úgylehet, már -tízezer éve elkerültek a gorombább s nehézkesebb foglalkozások -mellől, s a finomabb mesterségek vagy az elmebeli munka fürgébb s -megkülönböztetett mozdulataiban iparkodtak. Még ma is: az önök -sportja a teljes erőnek kiszámított kifejtése, de nem a finom munka -<span class="pagenum"><a name="Page_377" id= -"Page_377">-377-</a></span> pepecselésében való kényszerű -mérséklése, visszafojtása, forgatása s alkalmazása. Értelmüket -mindössze néhány száz esztendeje, hogy tudva dolgoztatják, míg -ezeknek már a testét is úgy átitta az értelem, mint ahogy a világ -legcsúfabb embere, Voltaire, vénségére szinte kiszépült, annyi -emlékbélyeggel alakította a maga formájára e rút ábrázatot a -gyönyörű elme. Myladytől éppen ma az ebédnél hallottam a -kétségbeejtő megjegyzést, hogy enni eszik, mert éhes, sőt sokat -eszik, mert nagyon éhes, de igen mindegy számára, hogy mit eszik. -Ez különben nem elég; Amerikában nem is illik törődni étellel – -nemcsak, hogy nem nőies, mint még százötven év előtt európaszerte -volt, de nem is férfias. Azt hiszem: önök egy hiányosságukat emelik -erénynyé, egy fogyatkozásukat parancscsá. Igaz, hogy az önök étele -nem érdemli meg e nevet. Sótalan és sületlen húst nyakonöntenek -sóval, eczettel, paradicsommal mustárral s méntával – s ha a jó -isten maga nem adta volna, hogy külön-külön a húsnak, eczetnek, -paradicsomnak s méntának tűrhető legyen az íze, az önök étele -semmiben sem <span class="pagenum"><a name="Page_378" id= -"Page_378">-378-</a></span> különböznék attól, mintha kavicsot -ebédelnének. A sajtjuk fagygyú, amit vörös borral öntenek le, a -boruk szesz, amit megczukroztak. A franczia, de még az olasz is, -óriási magasságban áll önök felett, mert főz, mert megszerkeszti az -ételeket, mert árnyalatait ismeri az ízeknek, s ezerféle fogással -kényszeríti ki a vegyületekből. Az önök ételében vér, eczet, -fagygyú, czukor oly rikítóan kerül egymás mellé, mint katonáik -kabátján a lángoló vörös s a vakító arany. S mi európaiak mind, még -a francziák is, kiknek crêmejei, párolt húsai és pástétomai, még az -én magyar honfitársaim is, kiknek rétesei vagy paprikásai annyira -finom árnyalatúak, hogy az önök ínye követni sem tudná: mind -eltörpülünk a kinaiak főztje mellett, melynek csak bolond -anekdotákból hallottuk hírét, de bele nem kóstoltunk – holott ezek -az anekdoták is mit bizonyítanak egyebet, mint azt, hogy a kinai -égen, földön, lombok közt s tenger mélyén, madárfészekben s czápa -uszonyán, születésben s rothadásban, tűzben s jégben, lüktető -testben s lomha agyagban keresi s hajszolja az ízeket, melyek külön -talán <span class="pagenum"><a name="Page_379" id= -"Page_379">-379-</a></span> rosszak, de együtt mennyeiek. A -new-yorki Oriental Restaurantban, 3. Pell-Street, <i>csau-méin</i>t -ettem, ami metélt tészta, csontjáról lefejtett csibehússal. De -micsoda metélt volt az, s micsoda csibehús! A tészta kisült -palacsintatészta, melynek minden egyes, vékonyra metélt szála -különálló volt, püffedt és olvadékony, mint a pomme paille. Mégis -az egész egy eledel volt, a szemcsésen porhanyó hússal egybepárolt; -ízük egymásba hatott, s gyömbér, sáfrány, bors, fagygyú, só s egyéb -ilyen, külön-külön borzasztó izek, együttvéve s az ő kiszámított -keverésükben, hihetetlenül, szinte légiesen finom egységes zamattá -alakultak ez ételben. A nekem idegennek adott nehéz késsel-villával -szinte vandálság volt feldúlni e remek halmot; a szomszéd asztalnál -egy japán fiatalember két fapálczikával ette, s tanítgatta e -művészetre mellette ülő amerikai barátnőjét. Hiába tanítgatta – -ehhez a művészethez tízezer esztendősnek kell lenni! -Megtanulhatjuk, hogy e két pálczikát szögben kell egymáshoz -illeszteni, s az így alakult csúcsra rája, rajta pedig szájukhoz -lehet kapni akár a vizet is, <span class="pagenum"><a name= -"Page_380" id="Page_380">-380-</a></span> de ahogy a japán azokat a -pálczikákat fogta, forgatta, szögbe döfte s szájához kapta: azt, -mondom, a nyugati parasztkéz csak nyolczezer év múlva fogja -megtanulni…</p> -<p>Csak angol tud oly mozdulatlanul megmozdulni, ahogy mylady az ő -félkeztyüs kezét mylordéra nyugtatta. Én meg igy végeztem:</p> -<p>– Mert, viszont, nemcsak a tartózkodásban van finomság; néha a -merészségben is. A mi asszonyaink sohasem tudnák eljárni a keleti -nők vakmerő tánczait – de ne is tegyék, nem illenék nekik; nem -részegitőek volnának, hanem nevetségesek. Mikor ebéd után való -ivásra egyszer mylordnak egy pár kiváló honfitársával együtt -maradtam, ezek az urak – a hölgyek természetesen visszavonultak – -széles jókedvükben tánczra kerekedtek. Micsoda táncz volt ez! Mint -mikor az ember leszáll a lóról, s rúg egypárat, hogy a -zsibbadtságot kiüzze térdéből. A pánczélos ősök ereszkedhettek igy -térdre, vasvértezetükben, mozdulatlan felső testtel, a -sirboltokban, mint ahogy e gentlemenek mulattak. Pedig mégis -groteszkek voltak; nem férfiasak, <span class="pagenum"><a name= -"Page_381" id="Page_381">-381-</a></span> hanem nevetségesek. -Látnák csak a mi magyar urainkat tánczolni! Tánczolni, kurjogatni, -öklüket rázni, kabátjukat elhajitani, s mégsem lenni nevetségesnek! -De ez mind semmi a messzebb kelethez képpest. Mylady bizonyára volt -már Konstantinápolyban, áthajózott Skutariba, s megnézte a tánczoló -derviseket. Én is láttam őket. Nem csodálkozott azon, hogy nem -nevetségesek, s nem is tartanak attól, hogy nevetségesek lehetnek? -Pedig tarthatnának tőle, mert ezek a dervisek nem holmi -alja-népség; vannak köztük előkelő kalmárok, sőt katonák is; azt a -hórihorgas szerecsen-őrnagyot bizonyára mylady is ott látta már -köztük, kire minden konstantinápolyi utas emlékszik. Teremtő isten: -hogy’ járt ennek az óriásnak a feje; hogy’ csavarodott a nyaka, a -dereka; hogy’ topogott a lába, hogy’ himbálódzott a karja, hogy’ -egybeszaladt homloka meg a szemöldöke, miközben szemehéja -lecsukódott s orralyika tágult és melle zihált, mint a beteg lóé! -És mégsem volt nevetséges, hanem rettenetes volt és szép volt, -igen: szép és férfias; a velünk volt nyugati menyecskék -<span class="pagenum"><a name="Page_382" id= -"Page_382">-382-</a></span> kipirult rámeredésén, mélázó -hazasétálásán láttam, hogy szép és férfias volt. S vették észre a -perzsa formáju egyházfit, ki a dervisek körül szorgoskodik? Mikor a -tánczba belemelegszenek, egymásután oldják le s nyujtják oda a -szolgának kábultan, behunyt szemmel, bizonytalan mozdulattal, -turbánbéllelő süvegjüket, zekéjüket, minden fölösleges -ruhadarabjukat; ő meg lábujjhegyen megy oda, fejedelmi -fejbicczentéssel áll meg előttük; megértő, rajongó, hódoló, de -magára is tartó szemöldökkel, szemmel s ajakkal néz föl rájuk; -szelid biztossággal veszi el a süveget vagy a zekét, behunyt -szemmel ajkához éreti, s lábujjhegyen viszi egy sarokba. Hol az a -marquise és hol az az abbé, hol az a nyugati előkelőség vagy akár -kényeskedés, mely külön vagy együtt csak távolról is meg tudná -közeliteni azt a bájos méltóságot, azt a férfias lágyságot, amivel -ez az utolsó ember ezeket a szennyes rongyokat ezekről az átizzadt -állatokról leszedte!…</p> -<p>Mylady és mylord mélázva bicczentett a fejével, én pedig -elhallgattam. A zsarátnok összeomlott, a hall kiüresedett, a -pinczérek <span class="pagenum"><a name="Page_383" id= -"Page_383">-383-</a></span> ásitottak. Mylady és mylord felállott; -reggel utazni készültek, és bucsuzóra kezüket nyujtották. Csak -angol tud oly jólesően kezet rázni, mint ők shakehandeztek -velem.</p> -<p class="center">VÉGE.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_384" id= -"Page_384">-384-</a></span></p> -<h2>TÁRGYMUTATÓ.</h2> -<ul class="TOC"> -<li>Emberi dolgokról <span class="ralign"><a href= -"#Page_9">9</a>–33</span></li> -<li>TEMETŐJÁRÁS <span class="ralign"><a href= -"#Page_34">34</a>–42</span></li> -<li>KILENCZ ÓRA TÁJT <span class="ralign"><a href= -"#Page_42">42</a>–48</span></li> -<li>Társadalmi dolgokról <span class="ralign"><a href= -"#Page_49">49</a>–97</span></li> -<li>A MALTHUS EVANGYÉLIOMÁBÓL <span class="ralign"><a href= -"#Page_98">98</a>–104</span></li> -<li>SZERELMI TÖRTÉNET <span class="ralign"><a href= -"#Page_105">105</a>–114</span></li> -<li>Irói dolgokról <span class="ralign"><a href= -"#Page_115">115</a>–161</span></li> -<li>HOLUBÁR <span class="ralign"><a href= -"#Page_162">162</a>–172</span></li> -<li>Művészi dolgokról <span class="ralign"><a href= -"#Page_173">173</a>–227</span></li> -<li>MEUNIER CONSTANTIN VÉGRENDELETE <span class="ralign"><a href= -"#Page_228">228</a>–229</span></li> -<li>MADAME RÉCAMIER <span class="ralign"><a href= -"#Page_230">230</a>–233</span></li> -<li>L’ART POUR L’ART <span class="ralign"><a href= -"#Page_234">234</a>–244</span></li> -<li>Tudásbeli dolgokról <span class="ralign"><a href= -"#Page_245">245</a>–306</span></li> -<li>A SZAMÁRSÁG DICSÉRETE <span class="ralign"><a href= -"#Page_307">307</a>–318</span></li> -<li>Politikai dolgokról <span class="ralign"><a href= -"#Page_318">318</a>–363</span></li> -<li>MAGYAR MESE ÉS LEGENDA <span class="ralign"><a href= -"#Page_364">364</a>–373</span></li> -<li>CSAU MÉIN <span class="ralign"><a href= -"#Page_372">372</a>–383</span></li> -</ul> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<div class="transnote"> -<h3>Javítások.</h3> -<p>Az eredeti szöveg helyesírásán nem változtattunk.</p> -<p>A nyomdai hibákat javítottuk. Ezek listája:</p> -<table summary="Javítások"> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_24">24</a></td> -<td>kadaszkodni a hegyre</td> -<td>kapaszkodni a hegyre</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_27">27</a></td> -<td>férfi-sem</td> -<td>férfi sem</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_34">34</a></td> -<td>TEMETŐJARÁS</td> -<td>TEMETŐJÁRÁS</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_48">48</a></td> -<td>ezikázott végig</td> -<td>czikázott végig</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_70">70</a></td> -<td>Vilmos csúszár</td> -<td>Vilmos császár</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_84">84</a></td> -<td>kénysze-szerűségétől</td> -<td>kényszerűségétől</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_84">84</a></td> -<td>fordítanunk, kogy</td> -<td>fordítanunk, hogy</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_128">128</a></td> -<td>a zemberek</td> -<td>az emberek</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_136">136</a></td> -<td>származá-ásban</td> -<td>származásban</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_147">147</a></td> -<td>Errre a</td> -<td>Erre a</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_180">180</a></td> -<td>fesztészetben</td> -<td>festészetben</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_220">220</a></td> -<td>kölcsönkönytárra</td> -<td>kölcsönkönyvtárra</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_244">244</a></td> -<td>nemesak versnél</td> -<td>nemcsak versnél</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_259">259</a></td> -<td>h rdárra</td> -<td>hordárra</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_262">262</a></td> -<td>saját maguuk</td> -<td>saját magunk</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_262">262</a></td> -<td>felődéssel</td> -<td>fejlődéssel</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_269">269</a></td> -<td>annyi-tesz</td> -<td>annyit tesz</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_269">269</a></td> -<td>let het-e</td> -<td>lehet-e</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_284">284</a></td> -<td>tulajponkép</td> -<td>tulajdonkép</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_290">290</a></td> -<td>Zolánek</td> -<td>Zolának</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_309">309</a></td> -<td>Körülbalül</td> -<td>Körülbelül</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_312">312</a></td> -<td>tndományos értelem</td> -<td>tudományos értelem</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_313">313</a></td> -<td>haj-hajlandóságaik</td> -<td>hajlandóságaik</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_345">345</a></td> -<td>rnhájának</td> -<td>ruhájának</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_354">354</a></td> -<td>megvagadásával</td> -<td>megtagadásával</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_354">354</a></td> -<td>kötetel</td> -<td>követel</td> -</tr> -</table> -</div> -<pre style='margin-top:6em'> -*** END OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK OLVASÁS KÖZBEN *** - -This file should be named 63611-h.htm or 63611-h.zip - -This and all associated files of various formats will be found in: -http://www.gutenberg.org/6/3/6/1/63611/ - -Updated editions will replace the previous one--the old editions will -be renamed. - -Creating the works from print editions not protected by U.S. copyright -law means that no one owns a United States copyright in these works, -so the Foundation (and you!) can copy and distribute it in the United -States without permission and without paying copyright -royalties. Special rules, set forth in the General Terms of Use part -of this license, apply to copying and distributing Project -Gutenberg-tm electronic works to protect the PROJECT GUTENBERG-tm -concept and trademark. Project Gutenberg is a registered trademark, -and may not be used if you charge for the eBooks, unless you receive -specific permission. If you do not charge anything for copies of this -eBook, complying with the rules is very easy. You may use this eBook -for nearly any purpose such as creation of derivative works, reports, -performances and research. They may be modified and printed and given -away--you may do practically ANYTHING in the United States with eBooks -not protected by U.S. copyright law. Redistribution is subject to the -trademark license, especially commercial redistribution. - -START: FULL LICENSE - -THE FULL PROJECT GUTENBERG LICENSE -PLEASE READ THIS BEFORE YOU DISTRIBUTE OR USE THIS WORK - -To protect the Project Gutenberg-tm mission of promoting the free -distribution of electronic works, by using or distributing this work -(or any other work associated in any way with the phrase "Project -Gutenberg"), you agree to comply with all the terms of the Full -Project Gutenberg-tm License available with this file or online at -www.gutenberg.org/license. - -Section 1. General Terms of Use and Redistributing Project -Gutenberg-tm electronic works - -1.A. By reading or using any part of this Project Gutenberg-tm -electronic work, you indicate that you have read, understand, agree to -and accept all the terms of this license and intellectual property -(trademark/copyright) agreement. If you do not agree to abide by all -the terms of this agreement, you must cease using and return or -destroy all copies of Project Gutenberg-tm electronic works in your -possession. If you paid a fee for obtaining a copy of or access to a -Project Gutenberg-tm electronic work and you do not agree to be bound -by the terms of this agreement, you may obtain a refund from the -person or entity to whom you paid the fee as set forth in paragraph -1.E.8. - -1.B. "Project Gutenberg" is a registered trademark. It may only be -used on or associated in any way with an electronic work by people who -agree to be bound by the terms of this agreement. There are a few -things that you can do with most Project Gutenberg-tm electronic works -even without complying with the full terms of this agreement. See -paragraph 1.C below. There are a lot of things you can do with Project -Gutenberg-tm electronic works if you follow the terms of this -agreement and help preserve free future access to Project Gutenberg-tm -electronic works. See paragraph 1.E below. - -1.C. The Project Gutenberg Literary Archive Foundation ("the -Foundation" or PGLAF), owns a compilation copyright in the collection -of Project Gutenberg-tm electronic works. Nearly all the individual -works in the collection are in the public domain in the United -States. If an individual work is unprotected by copyright law in the -United States and you are located in the United States, we do not -claim a right to prevent you from copying, distributing, performing, -displaying or creating derivative works based on the work as long as -all references to Project Gutenberg are removed. Of course, we hope -that you will support the Project Gutenberg-tm mission of promoting -free access to electronic works by freely sharing Project Gutenberg-tm -works in compliance with the terms of this agreement for keeping the -Project Gutenberg-tm name associated with the work. You can easily -comply with the terms of this agreement by keeping this work in the -same format with its attached full Project Gutenberg-tm License when -you share it without charge with others. - -1.D. The copyright laws of the place where you are located also govern -what you can do with this work. Copyright laws in most countries are -in a constant state of change. If you are outside the United States, -check the laws of your country in addition to the terms of this -agreement before downloading, copying, displaying, performing, -distributing or creating derivative works based on this work or any -other Project Gutenberg-tm work. The Foundation makes no -representations concerning the copyright status of any work in any -country outside the United States. - -1.E. Unless you have removed all references to Project Gutenberg: - -1.E.1. The following sentence, with active links to, or other -immediate access to, the full Project Gutenberg-tm License must appear -prominently whenever any copy of a Project Gutenberg-tm work (any work -on which the phrase "Project Gutenberg" appears, or with which the -phrase "Project Gutenberg" is associated) is accessed, displayed, -performed, viewed, copied or distributed: - - This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and - most other parts of the world at no cost and with almost no - restrictions whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it - under the terms of the Project Gutenberg License included with this - eBook or online at www.gutenberg.org. If you are not located in the - United States, you will have to check the laws of the country where - you are located before using this ebook. - -1.E.2. If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is -derived from texts not protected by U.S. copyright law (does not -contain a notice indicating that it is posted with permission of the -copyright holder), the work can be copied and distributed to anyone in -the United States without paying any fees or charges. If you are -redistributing or providing access to a work with the phrase "Project -Gutenberg" associated with or appearing on the work, you must comply -either with the requirements of paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 or -obtain permission for the use of the work and the Project Gutenberg-tm -trademark as set forth in paragraphs 1.E.8 or 1.E.9. - -1.E.3. If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is posted -with the permission of the copyright holder, your use and distribution -must comply with both paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 and any -additional terms imposed by the copyright holder. Additional terms -will be linked to the Project Gutenberg-tm License for all works -posted with the permission of the copyright holder found at the -beginning of this work. - -1.E.4. Do not unlink or detach or remove the full Project Gutenberg-tm -License terms from this work, or any files containing a part of this -work or any other work associated with Project Gutenberg-tm. - -1.E.5. Do not copy, display, perform, distribute or redistribute this -electronic work, or any part of this electronic work, without -prominently displaying the sentence set forth in paragraph 1.E.1 with -active links or immediate access to the full terms of the Project -Gutenberg-tm License. - -1.E.6. You may convert to and distribute this work in any binary, -compressed, marked up, nonproprietary or proprietary form, including -any word processing or hypertext form. However, if you provide access -to or distribute copies of a Project Gutenberg-tm work in a format -other than "Plain Vanilla ASCII" or other format used in the official -version posted on the official Project Gutenberg-tm web site -(www.gutenberg.org), you must, at no additional cost, fee or expense -to the user, provide a copy, a means of exporting a copy, or a means -of obtaining a copy upon request, of the work in its original "Plain -Vanilla ASCII" or other form. Any alternate format must include the -full Project Gutenberg-tm License as specified in paragraph 1.E.1. - -1.E.7. Do not charge a fee for access to, viewing, displaying, -performing, copying or distributing any Project Gutenberg-tm works -unless you comply with paragraph 1.E.8 or 1.E.9. - -1.E.8. You may charge a reasonable fee for copies of or providing -access to or distributing Project Gutenberg-tm electronic works -provided that - -* You pay a royalty fee of 20% of the gross profits you derive from - the use of Project Gutenberg-tm works calculated using the method - you already use to calculate your applicable taxes. The fee is owed - to the owner of the Project Gutenberg-tm trademark, but he has - agreed to donate royalties under this paragraph to the Project - Gutenberg Literary Archive Foundation. Royalty payments must be paid - within 60 days following each date on which you prepare (or are - legally required to prepare) your periodic tax returns. Royalty - payments should be clearly marked as such and sent to the Project - Gutenberg Literary Archive Foundation at the address specified in - Section 4, "Information about donations to the Project Gutenberg - Literary Archive Foundation." - -* You provide a full refund of any money paid by a user who notifies - you in writing (or by e-mail) within 30 days of receipt that s/he - does not agree to the terms of the full Project Gutenberg-tm - License. You must require such a user to return or destroy all - copies of the works possessed in a physical medium and discontinue - all use of and all access to other copies of Project Gutenberg-tm - works. - -* You provide, in accordance with paragraph 1.F.3, a full refund of - any money paid for a work or a replacement copy, if a defect in the - electronic work is discovered and reported to you within 90 days of - receipt of the work. - -* You comply with all other terms of this agreement for free - distribution of Project Gutenberg-tm works. - -1.E.9. If you wish to charge a fee or distribute a Project -Gutenberg-tm electronic work or group of works on different terms than -are set forth in this agreement, you must obtain permission in writing -from both the Project Gutenberg Literary Archive Foundation and The -Project Gutenberg Trademark LLC, the owner of the Project Gutenberg-tm -trademark. Contact the Foundation as set forth in Section 3 below. - -1.F. - -1.F.1. Project Gutenberg volunteers and employees expend considerable -effort to identify, do copyright research on, transcribe and proofread -works not protected by U.S. copyright law in creating the Project -Gutenberg-tm collection. Despite these efforts, Project Gutenberg-tm -electronic works, and the medium on which they may be stored, may -contain "Defects," such as, but not limited to, incomplete, inaccurate -or corrupt data, transcription errors, a copyright or other -intellectual property infringement, a defective or damaged disk or -other medium, a computer virus, or computer codes that damage or -cannot be read by your equipment. - -1.F.2. LIMITED WARRANTY, DISCLAIMER OF DAMAGES - Except for the "Right -of Replacement or Refund" described in paragraph 1.F.3, the Project -Gutenberg Literary Archive Foundation, the owner of the Project -Gutenberg-tm trademark, and any other party distributing a Project -Gutenberg-tm electronic work under this agreement, disclaim all -liability to you for damages, costs and expenses, including legal -fees. YOU AGREE THAT YOU HAVE NO REMEDIES FOR NEGLIGENCE, STRICT -LIABILITY, BREACH OF WARRANTY OR BREACH OF CONTRACT EXCEPT THOSE -PROVIDED IN PARAGRAPH 1.F.3. YOU AGREE THAT THE FOUNDATION, THE -TRADEMARK OWNER, AND ANY DISTRIBUTOR UNDER THIS AGREEMENT WILL NOT BE -LIABLE TO YOU FOR ACTUAL, DIRECT, INDIRECT, CONSEQUENTIAL, PUNITIVE OR -INCIDENTAL DAMAGES EVEN IF YOU GIVE NOTICE OF THE POSSIBILITY OF SUCH -DAMAGE. - -1.F.3. LIMITED RIGHT OF REPLACEMENT OR REFUND - If you discover a -defect in this electronic work within 90 days of receiving it, you can -receive a refund of the money (if any) you paid for it by sending a -written explanation to the person you received the work from. If you -received the work on a physical medium, you must return the medium -with your written explanation. The person or entity that provided you -with the defective work may elect to provide a replacement copy in -lieu of a refund. If you received the work electronically, the person -or entity providing it to you may choose to give you a second -opportunity to receive the work electronically in lieu of a refund. If -the second copy is also defective, you may demand a refund in writing -without further opportunities to fix the problem. - -1.F.4. Except for the limited right of replacement or refund set forth -in paragraph 1.F.3, this work is provided to you 'AS-IS', WITH NO -OTHER WARRANTIES OF ANY KIND, EXPRESS OR IMPLIED, INCLUDING BUT NOT -LIMITED TO WARRANTIES OF MERCHANTABILITY OR FITNESS FOR ANY PURPOSE. - -1.F.5. Some states do not allow disclaimers of certain implied -warranties or the exclusion or limitation of certain types of -damages. If any disclaimer or limitation set forth in this agreement -violates the law of the state applicable to this agreement, the -agreement shall be interpreted to make the maximum disclaimer or -limitation permitted by the applicable state law. The invalidity or -unenforceability of any provision of this agreement shall not void the -remaining provisions. - -1.F.6. INDEMNITY - You agree to indemnify and hold the Foundation, the -trademark owner, any agent or employee of the Foundation, anyone -providing copies of Project Gutenberg-tm electronic works in -accordance with this agreement, and any volunteers associated with the -production, promotion and distribution of Project Gutenberg-tm -electronic works, harmless from all liability, costs and expenses, -including legal fees, that arise directly or indirectly from any of -the following which you do or cause to occur: (a) distribution of this -or any Project Gutenberg-tm work, (b) alteration, modification, or -additions or deletions to any Project Gutenberg-tm work, and (c) any -Defect you cause. - -Section 2. Information about the Mission of Project Gutenberg-tm - -Project Gutenberg-tm is synonymous with the free distribution of -electronic works in formats readable by the widest variety of -computers including obsolete, old, middle-aged and new computers. It -exists because of the efforts of hundreds of volunteers and donations -from people in all walks of life. - -Volunteers and financial support to provide volunteers with the -assistance they need are critical to reaching Project Gutenberg-tm's -goals and ensuring that the Project Gutenberg-tm collection will -remain freely available for generations to come. In 2001, the Project -Gutenberg Literary Archive Foundation was created to provide a secure -and permanent future for Project Gutenberg-tm and future -generations. To learn more about the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation and how your efforts and donations can help, see -Sections 3 and 4 and the Foundation information page at -www.gutenberg.org - -Section 3. Information about the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation - -The Project Gutenberg Literary Archive Foundation is a non profit -501(c)(3) educational corporation organized under the laws of the -state of Mississippi and granted tax exempt status by the Internal -Revenue Service. The Foundation's EIN or federal tax identification -number is 64-6221541. Contributions to the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation are tax deductible to the full extent permitted by -U.S. federal laws and your state's laws. - -The Foundation's principal office is in Fairbanks, Alaska, with the -mailing address: PO Box 750175, Fairbanks, AK 99775, but its -volunteers and employees are scattered throughout numerous -locations. Its business office is located at 809 North 1500 West, Salt -Lake City, UT 84116, (801) 596-1887. Email contact links and up to -date contact information can be found at the Foundation's web site and -official page at www.gutenberg.org/contact - -For additional contact information: - - Dr. Gregory B. Newby - Chief Executive and Director - gbnewby@pglaf.org - -Section 4. Information about Donations to the Project Gutenberg -Literary Archive Foundation - -Project Gutenberg-tm depends upon and cannot survive without wide -spread public support and donations to carry out its mission of -increasing the number of public domain and licensed works that can be -freely distributed in machine readable form accessible by the widest -array of equipment including outdated equipment. Many small donations -($1 to $5,000) are particularly important to maintaining tax exempt -status with the IRS. - -The Foundation is committed to complying with the laws regulating -charities and charitable donations in all 50 states of the United -States. Compliance requirements are not uniform and it takes a -considerable effort, much paperwork and many fees to meet and keep up -with these requirements. We do not solicit donations in locations -where we have not received written confirmation of compliance. To SEND -DONATIONS or determine the status of compliance for any particular -state visit www.gutenberg.org/donate - -While we cannot and do not solicit contributions from states where we -have not met the solicitation requirements, we know of no prohibition -against accepting unsolicited donations from donors in such states who -approach us with offers to donate. - -International donations are gratefully accepted, but we cannot make -any statements concerning tax treatment of donations received from -outside the United States. U.S. laws alone swamp our small staff. - -Please check the Project Gutenberg Web pages for current donation -methods and addresses. Donations are accepted in a number of other -ways including checks, online payments and credit card donations. To -donate, please visit: www.gutenberg.org/donate - -Section 5. General Information About Project Gutenberg-tm electronic works. - -Professor Michael S. Hart was the originator of the Project -Gutenberg-tm concept of a library of electronic works that could be -freely shared with anyone. For forty years, he produced and -distributed Project Gutenberg-tm eBooks with only a loose network of -volunteer support. - -Project Gutenberg-tm eBooks are often created from several printed -editions, all of which are confirmed as not protected by copyright in -the U.S. unless a copyright notice is included. Thus, we do not -necessarily keep eBooks in compliance with any particular paper -edition. - -Most people start at our Web site which has the main PG search -facility: www.gutenberg.org - -This Web site includes information about Project Gutenberg-tm, -including how to make donations to the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation, how to help produce our new eBooks, and how to -subscribe to our email newsletter to hear about new eBooks. - -</pre> -</body> -</html> |