diff options
| -rw-r--r-- | .gitattributes | 4 | ||||
| -rw-r--r-- | LICENSE.txt | 11 | ||||
| -rw-r--r-- | README.md | 2 | ||||
| -rw-r--r-- | old/65702-0.txt | 1694 | ||||
| -rw-r--r-- | old/65702-0.zip | bin | 37676 -> 0 bytes | |||
| -rw-r--r-- | old/65702-h.zip | bin | 40622 -> 0 bytes | |||
| -rw-r--r-- | old/65702-h/65702-h.htm | 1932 |
7 files changed, 17 insertions, 3626 deletions
diff --git a/.gitattributes b/.gitattributes new file mode 100644 index 0000000..d7b82bc --- /dev/null +++ b/.gitattributes @@ -0,0 +1,4 @@ +*.txt text eol=lf +*.htm text eol=lf +*.html text eol=lf +*.md text eol=lf diff --git a/LICENSE.txt b/LICENSE.txt new file mode 100644 index 0000000..6312041 --- /dev/null +++ b/LICENSE.txt @@ -0,0 +1,11 @@ +This eBook, including all associated images, markup, improvements, +metadata, and any other content or labor, has been confirmed to be +in the PUBLIC DOMAIN IN THE UNITED STATES. + +Procedures for determining public domain status are described in +the "Copyright How-To" at https://www.gutenberg.org. + +No investigation has been made concerning possible copyrights in +jurisdictions other than the United States. Anyone seeking to utilize +this eBook outside of the United States should confirm copyright +status under the laws that apply to them. diff --git a/README.md b/README.md new file mode 100644 index 0000000..4443c8a --- /dev/null +++ b/README.md @@ -0,0 +1,2 @@ +Project Gutenberg (https://www.gutenberg.org) public repository for +eBook #65702 (https://www.gutenberg.org/ebooks/65702) diff --git a/old/65702-0.txt b/old/65702-0.txt deleted file mode 100644 index b890c56..0000000 --- a/old/65702-0.txt +++ /dev/null @@ -1,1694 +0,0 @@ -The Project Gutenberg eBook of A sajtó, by Lajos Biró - -This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and -most other parts of the world at no cost and with almost no restrictions -whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it under the terms -of the Project Gutenberg License included with this eBook or online at -www.gutenberg.org. If you are not located in the United States, you -will have to check the laws of the country where you are located before -using this eBook. - -Title: A sajtó - -Author: Lajos Biró - -Release Date: June 26, 2021 [eBook #65702] - -Language: Hungarian - -Character set encoding: UTF-8 - -Produced by: Albert László from page images generously made available by - the SZTE Miscellanea - -*** START OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK A SAJTÓ *** - -KORUNK MOZGATÓI I. - -BIRÓ LAJOS - -A SAJTÓ - -MODERN KÖNYVTÁR - -SZERKESZTI GÖMÖRI JENŐ - -45. SZÁM - -BUDAPEST, 1911 - -POLITZER ZSIGMOND ÉS FIA KIADÁSA - -A sajtó annyi, mint az a társadalom, amelyben él. - -(BIRÓ LAJOS) - -BIRÓ LAJOS - -eddig megjelent művei: - -Bálványrombolók (Novellák) Harminc novella Huszonegy novella Marie és -más asszonyok (Novellák) Elbeszélések A diadalmas asszony (Regény) Nyári -zivatar (Regény) Férfiak (Drámai játék) A családi tűzhely -(Egyfelvonásos-ciklus) Kis drámák (Modern Könyvtár 13.) - -Szinpadon előadott művei: - -Férfiak (Nemzeti Szinház) A családi tűzhely (Magyar Szinház) Sárga -Liliom (Magyar Szinház) - -A szerző minden jogot fentart magának, a forditás jogát is - -A Modern Könyvtár 1910. június havában indúlt meg - -A MODERN KÖNYVTÁR SZERKESZTŐSÉGE: - -VIII. KERÜLET, VAS-UCCA 15/b., I. EM. 18. - -TELEFON: 6–89 - - - - -A SAJTÓ - -A pohárköszöntő alacsony műfaj. És minden pohárköszöntők között a -legundorítóbbak azok, amelyeket hivatalos és nem hivatalos cécóknál – -utolsóelőttinek, de lehetőleg utolsónak – kelletlenül, sőt néha -fogcsikorgatva a sajtóra szokás mondani. - -Ahány ilyen pohárköszöntőt hallottam, abban még mindben intézménynek -nevezték a sajtót. A sajtó: intézmény! Mintha a mértékhitelesítő -hivatalról vagy a bábolnai gyógykovács-tanfolyamról volna szó. - -Mindig nevetségesnek találtam, ha a sajtót felköszöntötték. A sajtónak -nem jár felköszöntő sehol, a sajtónak nem jár köszönet semmiért. Ha a -sajtó segített megteremteni: lelencházat, rabsegélyző-egyletet, -tulipán-szövetséget, az nem érdem, amelyért köszönet fizetsége jár. A -sajtó segített, mert ez a természete. Segített, mert nem tehetett -másképen. - -Aki ujságíró ezt nem érti, az megérdemli, hogy a jelenlétében -felköszöntsék és intézménynek nevezzék a sajtót. Intézménynek, mint a -mértékhitelesitő hivatalt. Aki érti, az bosszankodni fog a kelletlen -pohárköszöntőkön. Mert tudja, hogy a sajtó nem intézmény, nem -embereknek, egyesüléseknek, társadalmaknak tudatos csinálmánya, hanem -része a társadalomnak, maga a társadalom. Valamikor, a lelkesedés fiatal -éveiben úgy mondtuk ezt, hogy a sajtó az emberiség nagy organizmusának -szívedobbanása. Ma annyit mondunk, hogy a sajtó természeti jelenség, -mint maga a társadalom. - -A sajtót így kell és csak így lehet nézni. A sajtó annyi, mint az a -társadalom, amelyben él. Aki sajtót mond, társadalmat mond. - - - - -1. A SAJTÓ ÉS A KÖZÖNSÉG - -A sajtó állapota, helyzete, hangja, nivója annak a társadalomnak a képét -tükrözi, amelyben ez a sajtó dolgozik, tanit, rikácsol, virágzik és -revolverez. Jászi Oszkár nagyon meggyőzően magyarázza a Művészet és -Erkölcsben, hogy egészen új dolgot semmiféle író nem írhat. Az író csak -azt írhatja, aminek a befogadására a tömeg – egy nagy tömeg vagy egy kis -tömeg – elő van készítve. Amennyivel gyorsabb, fürgébb és léhább az -újságírói munka az íróinál, annyival inkább áll ez az igazság a sajtóra. - -Az újság nem írhat mást, csak azt, amit a közönség gondol. Semmiről nem -írhat mást, semmit nem írhat másképen. Legfeljebb világosabban írja, -legfeljebb stilizálva írja, legfeljebb szelidít vagy torzít rajta, de az -újság emberről, eseményről – és minden írásnak ember vagy esemény a -tárgya – nem írhat mást, mint amit a közönségének akármelyik tagja írna, -ha írni tudna és ha a saját gondolatát világosan látná. - -Mennyire igaz ez, azt száz példával bizonyíthatja mindenki, aki az -újságcsinálás legbelsőbb kis titkait – a szerkesztői szobában és a -kiadói szobákban meghúzódó kis titkocskákat – ismeri. Annyira igaz, hogy -az egyik igen előkelő és sok ízléssel szerkesztett nagy magyar lap – Az -Ujság – első számában nyíltan bejelentette, hogy a szerkesztés vezérelve -az új lapnál ez lesz: - -– Vajjon mit szól hozzá Pálffy Ferenc Szegeden? - -Tessék meggondolni: ez a lap egy olyan nagykaliberű – bár reakciós – -államférfi politikáját szolgálta, mint Tisza István, a szerkesztőségében -olyan emberek ültek, mint Herczeg Ferenc, Mikszáth Kálmán, Kóbor Tamás. -És ez a lap – a naiv, de az újságírás egész lelkét megvilágító vallomása -szerint – nem a Tisza István, nem a Herczeg Ferenc, nem a Kóbor Tamás -véleményét akarta leírni, hanem el akarta találni a Pálffy Ferencét. Aki -végre – nagyon jeles és érdemes ember létére is – csak Pálffy Ferenc -volt. - -A Pálffy Ferenc véleményét eltalálni – tegyük ezt mindjárt hozzá – -sikerült is. A lapnak nagy sikere volt. A Kóbor Tamás véleményeivel -kevésbbé lett volna. - -Ez egy példa. De van száz. Kiadók, akik rárontanak a szerkesztőkre, -szerkesztők, akik letelefonoznak a kiadóhivatalba, hogy vajjon hány – -mondjuk – a zsidó előfizető, öreg újságírók, akik kinevetik a lelkes -fiatalt, igazságok és meggyőződések, amelyek a redakcióban elvetélnek, -mert – becsület ide, becsület oda – a közönség nem tűri, hogy bizonyos -igazságokat neki szemébe mondjanak: százszámra vannak ilyen keserves, -ilyen egészen megszokott és mindennapos esetek. - -Az újság csak azt írhatja, amit a közönség gondol. Két dolog következik -ebből. Az egyik az újságra, a másik az újságíróra vonatkozik. - -1. Az az újság, amelyik nem azt írja, amit a közönség gondol, nem élhet -meg. - -2. A jó újságíró első kvalitása: megérezni, kitalálni azt, habozás -nélkül rátapintani arra, amit a közönség egy emberről, aki ma bukkant -fel, egy eseményről, amely ebben a percben történt, gondolna és mondana, -ha módjában volna. - -* * * - -Tehát kitalálni azt, amit a közönség gondol. Az újságsikernek ez a -titka. (Nem az egyetlen, sok más van még, de ez az első.) Olyan újság, -amelyik egyébként keveset nyújt a közönségnek, de amikor véleményt mond, -a közönség véleményét mondja: boldogulhat. De olyan újság, amelyik a -mindennapos ítélkezés során nem a közönségben előre megfogalmazott -ítéleteket hozza meg: nem boldogulhat, ha megfeszül is, és ha formában, -anyagban, gyorsaságban, frissességben elsőrendű is, amit ad. - -Ha egyetlen – kissé paradox – mondásba akarja az ember ezeket a -tanulságokat összegyűjteni, akkor ezt mondhatja: egy lapot vagy a -becsületessége, vagy a becstelensége pusztít el. A becsületessége -pusztítja el, ha mindig a maga véleményét, a szerkesztőinek becsületes -ítéletét, esetleg előkelő igazságait mondja el, a becstelensége -pusztítja el, ha szőröstől-bőröstől eladta magát és például mindíg a -kormány véleményét nyomtatja le. - -Egy magas nívójú – egy igazán magas nívóju – lap, egy igazán becsületes -újság ha megindulna: a halál bélyege volna az arcán születésekor. Az a -lap, amelyik jót tételez fel a közönségéről, amelyik az úgynevezett -nívót emelni akarja: az meghal. A közönségnek nem a józanságára, az -okosságára, az ízlésére kell számítani, hanem az elfogultságaira, a -gyűlöleteire, az ízléstelenségeire. - -Az újságolvasó kényúr – ügyvéd, vagy szatócs, vagy földbirtokos vagy -honvédszázados – a legkedvesebb újságjának sem tudja megbocsátani, ha -egyszer olyan ítéletet mond, amely az ő szuverén itéletével ellenkezik. - -Vannak kérdések, amelyekben a közönség egyáltalában nem tűr semmiféle -eltérést azoktól a dogmáktól, amelyek láthatatlanul le vannak írva a -tömeglélekről olyan hangosan és világosan beszélő kiadóhivatali -könyvekben. A nemzetiségi kérdésről például magyar lapnak egyenesen -lehetetlen leírnia akár a legvilágosabb igazságokat is, különbeni -lapvisszaküldetések, »lemondások«, felháborodott levelek érkezésének -terhe alatt. Az újságíró ilyenkor tartozik vak lenni, süket lenni, hülye -lenni; és ha utálja magát, és ha leköpi a tollát elkeseredésében: -tartozik ész nélkül és meggondolás nélkül üvölteni az üvöltőkkel. - -Ignotusnak van egy érdekes és az értők számára százszorosan igaz -mondása: az újság hazudik. Mindíg hazudik, minden újság hazudik. Mit -jelent ez? Egy példa megmondja. - -Tessék elgondolni egy ellenzéki újság szerkesztőjét. Ez a szerkesztő -megkapja azt a hírt, hogy a kormány valami igen derék dolgot csinált. -(Végre a legrosszabb kormány is csinál néha egy derék dolgot.) Ez a -szerkesztő akkor ezt fogja mondani, vagy ha nem is mondja, hát gondolja -és ha nem gondolja – hiszen az ilyesmi olyan gyakran történik meg, hogy -az elhatározás és a cselekedet minden gondolattevékenység nélkül rögtön -megszületik – tehát, ha nem gondolja, ez a gondolat ül az elhatározása -mögött: - -– Ha én most megírom, hogy a kormány derék dolgot csinált, akkor nemcsak -taktikai előnyhöz juttatom az ellenfeleimet, hanem kiteszem magamat a -saját közönségem haragjának és gyanusításainák is. Holnapután tíz -levelet hoz a posta, amelyben megkérdezik, hogy megvettek-e már -bennünket is. És a kávéházban harsogó kacajjal fogják elvtársaim a lapot -elhajítani és száz ember hallja, amint a politikai bölcsességben -felülmulhatatlan törzsvendég elrikkantja magát, hogy vagy hülye vagyok, -vagy gazember. Tehát: én vagy elsikkasztom a kormány derék cselekedetét, -írván róla két hasáb helyett tíz sort, vagy magam is meggyanusítom a -kormányt, vagy csúfolódom rajta, vagy végül erről a derék dologról azt -irom, hogy gazság és hazaárulás. - -… És a legtöbbször az iródik, hogy gazság és hazaárulás. - -Az újság tehát hazudik. És ez az eset nem is a legrosszabb eset. Sőt: ez -a legjobb. Mert a feltevése az, hogy a nagy elvi ellentétek mellett, a -nagy elvi küzdelem kedvéért – igaz, hogy taktikából, de becsületes hátsó -gondolattal – árultatott el egyszer az igazság. Ezt az árulást minden -lapnak minden nap el kell követnie, mert minden lapközönségnek megvannak -a maga elfogultságai, gyűlöletei és gyanakvásai. - -Már most: vannak lapok, amelyek az ilyen kis árulásokat igyekeznek -korlátozni és vannak lapok, amelyek az ilyen árulásokból rendszert -csinálnak. Minden újság hazudik. Becsületes újság az az újság, amely -ezeket a hazugságokat egy meggyőződés, egy elv, egy hit szolgálatában -követi el és becstelen az, amely tudatosan és szándékosan műveli, amely -rendszert csinál belőle, amely ezért, ebből és ennek él. - -Azaz: álljunk meg. Az emberekről, akik egy ilyen lapot csinálnak, talán -lehet véleményt mondani, magáról a lapról nem. Az újság a közönség -meggyőződéseinek, hajlandóságainak a tükre. Aki rendszeresen elárulja a -meggyőződéseit és a siker kedvéért hazudik ma és holnap és mindörökké, -az lehet megvetendő ember. Maga a hazugság kellett a közönségnek. A -prostituált néha lehet megvetendő, maga a prostitució egy társadalmi -jelenség. - -Aki azonban a prostituciót kivánók elé a szüzesség dicséretével lép: az -kikacagtatik. És éhen halhat. Aki Szent Bertalan éjszakát akar, annak -maga Jézus Krisztus is hiába beszél a szeretetről. Ha tehát egy újság -napfényragyogású igazságokkal áll is a hazugságot kívánó közönség elé: -meghal. Megöli a becsületessége. - -És a becstelensége? Az is ölhet. Ha a saját véleményét egészen -felfüggeszti, ha egészen eladta magát, ha a közönség elveszíti azt az -illuziót, hogy szabad és független emberek szabad és független itéletét -hallja, akkor meghalt az újság. - -Az alázatossági görcsbe esett előfizetési felhivásokban, amelyek -áhítattal hörgik, hogy a közönség a mi egyetlen urunk és parancsolónk, -nagy igazság van, sokkal nagyobb, mint ahogy az írója és az olvasója -talán gondolja. Igen: közönség az ura és parancsolója az újságnak. És -nincs kormány a világon, egyáltalában nincs úr a világon, amelyik egy -elterjedt és erős újságot kárpótolhatna a függetlensége látszatáért. Az -a lap, amelyik eladta magát, meghal. - -Az ügyesen és okosan vezetett lapok nem is adják el magukat soha -egészen. Csak félig. Egyrészt mindíg fentartják a függetlenségük -látszatát, a kritikájuk szabadságát egy bizonyos irányban, másrészt -rendesen elfordulnak minden kormánytól, mihelyt nagyon népszerűtlenné -kezd válni. - -Nagy lapvállalatok ilyen módon az okos adminisztrálásnak egész -rendszerét, bámulatosan finom és elmés rendszerét dolgozták ki. A -rendszer szerint: támogatom a kormányt, amíg meglehetősen népszerű -(kezdetben a legtöbb kormány többé-kevésbé az), támogatom és -kiszivattyúzok belőle mindent, amit csak kiszivattyúzni lehet. Mikor -eleget szivattyúztam és amikor a kormány népszerűtlenné kezd válni -(valamikor minden kormány azzá lesz), akkor ellenzékbe megyek. - -Amíg tehát egy ilyen ügyesen, okosan vezetett újság támogatja a -kormányt, addig higyje el mindenki, hogy a kormánynak van valamelyes -népszerűsége. Mert ha nem volna, akkor az az érzékeny finom műszer, -amelyet kiadóhivatalnak neveznek, rögtön megmozdulna, a lap új -vitorlákat feszítene ki, új szelet keresne és új zászlót röpítene fel az -árbócra. - -A közönség véleményének a hullámzását követni: ez a legnagyobb -lapsikerek titka. Nem lenni okosabbnak, jobbnak, európaiabbnak, -modernebbnek, mint a közönség: ezzel boldogulhat egy lap. Aki okosabb és -jobb akar a közönségnél lenni: az elbukik. - - - - -2. A KÖZÖNSÉG - -A közönség, amelyről itt annyi rossz iródott le, mi hát, milyen hát -milyenek az érzései, indulatai; ki ismeri, ki látta szemtől-szembe? - -A közönséget, a közönség ízlését, a közönség kegyosztogató kedvét, -szeszélyeit senki sem ismeri. A legöregebb, a legtapasztaltabb, a -legélesebb elméjű kiadók és szerkesztők sem. A siker az újságcsinálásban -még sokkal rejtelmesebb és sokkal kiszámíthatatlanabb valami, mint a -színpadon. Van egy-két tapogatózó feltevés, van egy-két megállapítás, de -egészében véve, az újság voltaképen egy nagy sötétségbe prédikál vagy -rikoltoz bele és csak akkor tudja meg, hogy jól beszélt, ha taps hangzik -fel a sötétségből válaszul a szavára. - -Egy régi, tapasztalt lapkiadó a közönségről való tapasztalatait ebbe a -goromba, de velős mondásba szokta összefoglalni: - -– Külön-külön mindannyian okos, józan, finomlelkű és finom ízlésű -gentlemanek. De együtt: egy csürhe. - -Egy illedelmesebb és tudományosabb magyarázat nyelvére lefordítva ez -annyit jelent, hogy ön és én és ő, mihelyt tömegben vagyunk, nem a -magunk lelkének a törvényei szerint gondolkozunk, hanem a tömeg lelkének -a törvényei szerint. Az érzéseink és a cselekedeteink a kollektiv -lélekből fakadnak, és a legnagyobb ostobaságot követi el az, aki – ha -velünk, tömeggel dolga van – egy kiművelt, kifinomodott, érzékeny és -finyás egyéni lélekre számít, ahelyett, hogy az ösztöneinek engedő, az -indulatait soha nem fékező, nem válogatós kollektiv lélekre számítana. - -Az újságolvasó közönség kollektiv lelkének bizonyára megvannak a maga -törvényei. Ezeket a törvényeket azonban a szerkesztőségek és az -adminisztrációk nem ismerik, és csak valamely különös hatodik érzék, az -újságcsináló ösztön súgja meg a legtöbb esetben mit kell tenni, hogyan -kell írni. A meglepetések azonban mindennaposak. - -Csodálatos például, hogy bizonyos dolgokban mennyire hiányzik a közönség -kritikája. Van rá eset, hogy egy igazán kiváló író – egy íróművész, egy -nagytudású szikrázó elméjű chroniqueur – teremt például valami új -krónikafajtát. A közönség el van ragadtatva tőle, a lapnak és az írónak -óriási sikerei vannak. Az író azután elmegy a laptól, vagy meghal, vagy -abbahagyja a dolgot. És ugyanazon a helyen, ugyanolyan betükből más írja -a krónikát. Hiányzik az első író tudása, elméssége, írásművészete. És a -közönség észre sem veszi a változást. De azután a második író is elmegy -a laptól. És egy harmadik jön. A harmadik is írja ugyanott, ugyanazt a -krónikát. És a krónika most már teljesen elzüllött. Lapos, ízetlen, -tudálékos, nagyképű, dadogó, ostoba. És a közönség észre sem veszi a -változást. - -Miért? Ha mindegy, hogy ki írja azt a krónikát, miért fogadta akkor egy -hangos és a kiadónak a Wertheim-szekrényét is örömmel megborzongató -újjongás az első krónikát: az okosat, a szellemeset, a művészit? És ha a -művészet volt az, ami a krónikának születésekor sikert szerzett, miért -nem utasítja vissza a közönség a lapos utánzást? És másutt meg miért -csillog a legmagasabb rendű újságírói és írói művészet hiába? Azt -lehetne mondani, hogy a közönség konzervativ, ragaszkodik az újságja -formájához, betűihez, papirjához. Ebben van is igazság. De akkor meg -miért elég néha egy egészen jelentéktelen hiba arra, hogy nagy tömegek -elforduljanak egy újságtól és miért veszíti el egy – kiadói szempontból -– elhibázott campagne miatt némely újság az egész olvasóközönségét? -Holott vannak lapok, amelyekből minden kihullott már, ami valaha sikert -szerzett nekik és a sikerük még mindig olyan nagy, mint a legfényesebb -napjaikban. A kollektiv lélek titkai ezek. - -Valamelyes biztossággal a sikerre csak akkor lehet számítani, ha ennek a -nagy, rejtelmes, sötét léleknek az indulatait érintik újjal. Ha feltünő, -meglepő, elkápráztató, dühbe hozó, kárörömet ébresztő hirrel lehet neki -szolgálni. - -És itt eljutottunk ahhoz a nagy kérdéshez, az újságcsinálásnak ahhoz a -minden órában aktuális kérdéséhez: mi a szenzáció? - -Voltaképen senki sem tudja, de minden újságíró érzi; keveset okoskodnak -róla, de mindíg meg akarják csinálni; az újságműhelyekben mindíg az -ajkon lebegő szó, a közvélemény nagy izgatószere, az újságfogyasztás, a -példányszám csodahatású emelője: a szenzáció. - -Szenzáció minden, ami tömegindulatot rezzent meg; mint ahogy -villamosütésre megrezzen az élő test, úgy rezzen meg és úgy rezzenjen -meg a szenzációra a tömeglélek. Ami általános örömet vagy – még inkább – -kárörömet, ami százezreknek bánatot vagy részvétet okoz, ami nagyon -várt, vagy nagyon váratlan, nagyon örvendetes vagy nagyon megdöbbentő: -az a hír szenzáció. - -Egy kis olvasótáborra a legnagyobb szenzáció lehet a fehérnye titkának a -megtalálása. De ez nem újságszenzáció. Ujságszenzáció az, hogy egy -cigányprimás megszöktetett egy grófkisasszonyt. - -A szenzáció körülbelül az egyetlen újságanyag, amelynek a hatására -biztosan lehet számítani. Itt is nagy csalódások érhetik az embert, de -egy jól értékelt, a szerkesztőségben jól megérzett, jól feltálalt és -ügyesen kiröpített szenzáció majdnem mindig felveri a maga széles -hullámgyűrűit a közönségben. - -Ennek azután a legtermészetesebb következménye az, hogy minden újság -igyekszik minél több és minél nagyobb szenzációval szolgálni. Eseményes -időkben ez könnyű dolog. Eseményes idők különben is emelik az -újságfogyasztást; így a magyar újságfogyasztás eddig kétségtelenül az -úgynevezett nemzeti ellenállás idején érte el a maximumát. Ilyenkor -szenzációkkal szolgálni – minden lapnak, amelynek a hírszolgálata, -összeköttetései, szerkesztősége jó és erős – könnyen megy. - -Mikor azonban az eseményes idők elmúlnak, mikor a verseny élesedik és az -amugy is hanyatló újságfogyasztást minden áron galvanizálni kell, akkor -jönnek a csinált szenzációk. A gazdag, nagy külföldi lapok expediciókat -szerveznek; Gordon Bennet elküldi Stanleyt Afrikába, egy másik amerikai -lap elküldi Wellmannt léghajón az északi sarkra, a Lokalanzeiger külön -hajót küld a Wellmann felszállásához, a magyar lap pedig, már az -amelyik, titkokat kapar ki, gazságokat »nyomoz ki«, panamákat »leplez -le«. A komoly szenzációknak megmaradtak a keretei; a nagy betűk, a nagy -címek, a kiáltó tipográfia. Ezeket a kereteket meg kell tölteni -tartalommal; így lesz a szimpla öngyilkosságokból óriási dráma, így -lesznek jó családapákból liliomtipró gazemberek, így lesz a semmitmondó -politikai hírből aljas hazaárulás. - -Mindez elsősorban az utcának dolgozó lapokra vonatkozik. Itt, ahol nincs -meg a megbízható, stabilis előfizető tábor, ahol a járókelők zsebéből ki -kell csikarni a sout vagy a pennyt, itt teremnek legbővebben azok a -szenzációk, amelyeket csak az újságírói ügyesség vagy kiadói -lelkiismeretlenség tett szenzációvá. - -Lehet mondani nagyon súlyos és nagyon korholó szavakat a szenzációnak -erről a kereséséről. Mondanak is. Akik azonban a korholó szavakat -elmondják olyankor, amikor tógát öltenek, vagy amikor valamely szenzáció -az ő bőrükre ment, amikor tehát a maguk lelke szerint beszélnek, -ugyanazok mohó olvasóivá és élvezőivé válnak minden szenzációnak, -mihelyt valami különös ok – az itélkezés akarata, vagy a megbántottság -fájdalma – ki nem emeli őket a tömegből. Mihelyt ők is benne vannak a -tömegben, mindjárt a kollektiv lélek érzései szerint éreznek. - -Ha külön-külön beszélsz azokkal az emberekkel, akik az utcán két -krajcárt vagy egy krajcárt kikaparnak a zsebükből egy ujságért, -bizonyára kevés vérszomjas, mészárlásban gyönyörködő, vérszagot szerető -embert találsz közöttük. Derék, jó, lágyszivü emberek. És egy budapesti -krajcáros lap hosszu évek óta a legnagyobb sikereket akkor aratta, mikor -Petróné meggyilkolta, feldarabolta, gyermekkocsiban az utcán végigtolta -az öreg ékszerészt és amikor a lap minden nap hasábokat irt erről az -undoritó gyilkosságról. A közönség vért akar, a közönségnek megvan tehát -az ő akarata. - - - - -3. A SAJTÓ FEJLŐDÉSE - -Az újság kapitalista vállalat. A tőke minden elhelyezkedésében mozgékony -és finom szimatú. Az újságvállalatban elhelyezett tőkének ez a finom -szimat a legfontosabb tulajdonsága. Ez a finom szimat tehát csodákat -művel. Ha a közönségnek vér kell, a közönség vért kap. - -És ami kell neki, azt kap. Hazafiasság kell? A legnagyobb mértékben kap. -Minden vasárnap egy hazaárulás főjjön a fazekában? Fő. Lincselésre való -biztatás kell? Megkapja. Uszitás a néger, a japán, az oláh, a zsidó -ellen? Tessék parancsolni. Az újságvállalat csodálatos flairrel érzi -meg, milyen ösztönök, milyen gyűlöletek kivánják magukat fölkeltetni és -lángra lobbantatni. Azok fölkeltetnek és lángra lobbantatnak. - -Minthogy azonban nem egy lap van és nem kettő, hanem tíz és húsz és száz -és ezer, a verseny nekiveti magát annak a nemes feladatnak is, hogy az -indulatokat és a sötét ösztönöket ki tudja leghathatósabban lángra -lobbantani. A fejlődésnek egy bizonyos fokán tehát megjelenik a -felülmúlhatatlan sajtó. - -Nyomtatott Robespierrek kerülnek a piacra. A felülmúlhatatlanul -hazafiasak, a felülmúlhatatlanul erkölcsösek, a felülmúlhatatlanul -erényesek és puritánok. Megjelenik a sárga sajtó, a jingó sajtó, -amelynek Amerikában hallatlan sikerei vannak, amely körülbelül mindenütt -beköszönt a fejlődésnek egy bizonyos fokán, és amelyet szerencsések -vagyunk már Magyarországon is üdvözölhetni. - -De ez nem az utolsó szava a sajtó fejlődésének. Az óriási versenynek két -másik következménye is van még. Az első az, hogy új lapot egyre nehezebb -lesz, lassanként egészen lehetetlen lesz sok pénz nélkül megindítani, -másodszor, hogy az újságok nemcsak a szenzáció hajszolásában, hanem a -komoly és nagystilü hírszolgálatban is versenyeznek egymással. - -Először tehát pénz kell. Van rá néhány eset az utóbbi időből is, hogy -ügyesség és kedvező konjunktura kis pénzzel indult lapból is gazdag, -virágzó vállalatot csinált, de ezek az esetek egyre kevesebbednek és -lassanként lehetetlenné válnak. Az újságsikerhez pénz kell, sok pénz, -nagy befektetések, ezrekre, tizezrekre és százezrekre menő kiadások, -amelyek látszólag teljesen meddőek és amelyek csak hosszú idő eltelte -után kamatoznak. A modern hírszolgálat természete épen olyan, hogy a -világlapoknak például Belgrádban állandó tudósítót kell tartaniok, -hosszú ideig látszólag eredmény nélkül fizetniök, mert egyszer csak -királyt gyilkolnak Belgrádban és akkor egy félnapos – istenem, egy -óriási félnapos – előnye van annak a lapnak, amelyik sokáig hiába -fizette a belgrádi tudósítót. És mi egy világlapnak Belgrád, az egy -magyar lapnak például Szatmár-Németi. - -Ez a verseny aztán csodákat művel a hírszolgálatban. Arról, amit azután -itt képesek a lapok produkálni, amit egy-két magyar lap is produkált az -utóbbi időben, arról a gyorsaságról, elevenségről, ügyességről, -ötletességről, amely így azután a hírszolgálat szekerébe szegődik, arról -csak tisztelettel és csodálattal lehet beszélni. - -Ez a verseny, a hírszolgálatnak ez a csodásan fejlett volta rányomja a -bélyegét az egész modern újságra és átalakítja az újságcsinálás egész -módját. Az újságban egyre nagyobb úr lesz a riport, a szerkesztőségben -egyre fontosabb ember a riporter – az újságok szerkesztőségei nemsokára -alig is állnak másból, mint riporterekből: rendőri, közgazdasági, -szinházi, törvényszéki, tőzsdei, irodalmi riporterekből. - -A magyar lapoknál ez az átalakulás lassan megy. Egy magyar újság tegnap -még és ma is még voltaképen egyetlen olvasmánya, irodalmi, tudományos, -jogi, gazdasági lektürje volt az olvasójának. Ez az állapot azonban nem -maradhat meg így változatlanul. A gazdasági élet fejlődésével, a kultura -emelkedésével, a forgalom gyorsabbodásával vele jár az, hogy az ujság -lassanként kihullatja magából az irodalmat, a tudományt, a jogot, a -filozófiát. Megmarad: a tudósítás, a recenzió, a hír, a riport. -Irodalmat tessék a könyvekben és az irodalmi lapokban, tudományt a -tudományos folyóiratokban keresni. - -A nagy világlapok azt a vonzó erőt, amely így elvész, úgy igyekeznek -pótolni, hogy mellékletet adnak. A Berliner Tageblatt hat mellékújságot -ad egy héten az olvasóinak: egy irodalmit, egy gazdaságit, egy -technikait… minden napra egyet. A Corriere della Sera-nak valami három -illusztrált ingyen melléklapja van. Ilyesmire kényszerednek lassankint -az összes lapok. - -A fejlődésnek ez az iránya, a riportnak ez az úrrá válása kiszoritja a -lapokból még a politikát is, amely pedig bizonyos körülmények között a -főelőfizetőszerző. Németországban egész csomó színtelen lap van már, -amely politikával csak akkor foglalkozik, ha semmiképen el nem kerülhető -és amely akkor is lehetőleg csak referál. - -Az újság hatalma: a publicitás, a minél szélesebb nyilvánosság, a minél -nagyobb példányszám. Ezért folytatja az újságvállalatokban lévő tőke a -legnagyobb küzdelmet. Ez az az eredmény, amely szinte rögtön készpénzre -váltható be a hirdetések révén. A milliós és százezres példányszámban -nyomott külföldi lapoknak a hirdetések egyenesen többet jövedelmeznek, -mint az előfizetés és az elárúsítás. Minden nagy lapnak vannak számai – -egyik-másik világlapnak szinte minden száma ilyen – amelyre a kiadó -egyenesen ráfizet. A papir többe kerül, mint az az egy-két penny vagy -sou, amit a vevő az újságért fizet. A ráfizetés és a lap egész költsége -a hirdetésekből kerül ki. - -Brüsszelben megjelenik egy újság – jól szerkesztett, gazdag tartalmú, -eleven – amelyet ingyen adnak mindenkinek. A lapot a hirdetései tartják -fönn. - -Ehhez még egyet kell hozzávenni. Az újság szedése, kinyomtatása egyre -gyorsabbá lesz. Az olvasónak egyre gyorsabban van szüksége az egyre -gyorsabban – nemsokára talán drótnélküli távirattal – érkező hírekre. (A -Frankfurter Zeitung minden nap ötször jelenik meg.) Az újságvállalatok -egyre gazdagabbak lesznek és egyre több újság kerül egy vállalatnak a -kezébe. (Bécsben öt újság egyesült egy szindikátusban és Berlinben -Scherl minden évben alapít vagy vesz egy lapot.) - -A sajtó fejlődésének a tendenciája tehát ez: - -a lapban a riport az úr; - -a lap egyre olcsóbb lesz és egyre jobban a nagy tömegeknek készül. - -Ez a fejlődés a kapitalizmus fejlődésével, az újságvállalatok egyre -nagyobbodó arányaival, a technika haladásával, egyre gyorsul; és a -fejlődés tetőpontján alighanem egy hallatlanul olcsó, hírszolgálatban -csodálatosan fejlett, hírekkel teletömött, keveset politizáló és semmit -sem tanító, napjában többször megjelenő nagy újság van. - -Amelytől azonban a gyönyörködtetés és a tanítás szerepét átvették a -revuek, a könyvek, a szakszervezetek, a szabad iskolák. - - - - -4. AZ ANTIZSURNALIZMUS - -A sajtó sokkal erősebb és sokkal hatalmasabb, sokkal több erénye és -sokkal több vétke van, sokkal több egyéni érdeket és sokkal több -osztályérdeket taposott meg, semhogy nagyon sok ellenséget ne szerzett -volna magának. Maga az az érzés azonban, amelyet speciálisan -Magyarországon antizsurnalizmusnak neveznek, a sok megbántott érdeknek a -fogcsikorgatása, egy osztályérdeknek, a nagybirtokos arisztokráciának a -vele szövetkezett dzsentrinek és a belőlük élő, -nagybirtokos-gondolkozással telített tisztviselő tábornak a gyűlölete az -újság ellen. - -Ez a hadsereg gyűlöli a kapitalizmust és mindazt, ami vele jár: a -forgalom gyorsabbodását, a verseny élesedését, a termelés átalakulását. -Gyűlöli, nem, mert kevésnek tartja, mert fejleszteni szeretné, mert -bűnei vannak, mint ahogyan a szocializmus gyűlöli, hanem mert soknak -tartja, mert vissza szeretné fejleszteni. A sajtó, a modern sajtó a -kapitalizmus édes gyermeke. Még a szocialista sajtó is az. A sajtót -megteremtette a kapitalizmus; a kapitalizmusra visszahat, a -kapitalizmust emeli, fejleszti, növeli, útját egyengeti a sajtó. A sajtó -morálja: a kapitalizmus morálja. A sajtó erkölcsei a nagybirtok szemében -vérlázítóan laza erkölcsök; a sajtó – még ha nem is akarja – minden nap -letördös valamit abból az erkölcsi fölépítményből, -tekintélytiszteletből, vallásosságból, amely a földbirtok érdekei fölé -rakódott. Az antizsurnalizmus tehát a hatalmának vesztét érző, az -ingadozó, a kormányzáshoz, az uralkodáshoz görcsösen ragaszkodó -nagybirtokos-osztály és dzsentri gyűlölete az ajtón már kopogtató -polgári Magyarország ellen. - -Ezzel az antizsurnalizmussal könnyen le lehet számolni. A -kapitalizmusnak vannak bűnei, de ezek magukban hordják a helyzet -megjavulásának a lehetőségeit. A kapitalizmusnak vannak bűnei, de a -kapitalisztikus gazdálkodás lépcsőfoka a fejlődésnek és óhajtott cél egy -feudális berendezkedésű országban. - -Ez az antizsurnalizmus épen olyan haladásellenes és épen olyan -tarthatatlan és reménytelen, mint például az a makacsság, amellyel a -nagybirtok az extenziv gazdálkodáshoz ragaszkodik. - -Van azonban egy másik antizsurnalizmus is, amelyet szabad talán az -intellectuellek antizsurnalizmusának elnevezni. Vannak finom lelkű, nagy -tudású, csiszolt ízlésű, nagy érzékenységű emberek, a népet szerető, -finomságokat kereső lelkek, a haladás felesküdt katonái, akik -megdöbbenve fordulnak el a sajtó lelkiismeretlenségeitől, -felszínességeitől, ízléstelenségeitől, akik megriadva fordulnak el a -sajtó lármájától, harsonáitól és rikácsolásaitól. Akik azt mondják, hogy -hiszen senkinek a becsülete nem biztos így, és akik úgy érzik, hogy a -sajtó állandóan és rendszeresen durvítja az ízlést, ahelyett, hogy -nemesítené. - -Ez az antizsurnalizmus nem egészen igazságos, de egészen érthető. Nem -igazságos, mert a sajtó bűnei olyan bűnök, mint a gyorsvonat bűnei, -amely embereket visz, de embereket gázol el; mert a sajtó -lelkiismeretlensége, felszinessége és ízléstelensége, csak a -legműveltebbeknek és legízlésesebbeknek lelkiismeretlenség és -ízléstelenség. Mert ki vádolhatja könnyelmű ítélkezéssel az újságot, -mikor a bíró, akinek nem egy nap és egy óra alatt kell ítélnie, hanem -hetek és hónapok alatt, mikor a bíró szinte ugyanannyit téved, mint a -sajtó. Nem egészen igazságos tehát ez az antizsurnalizmus sem, de -egészen érthető. És itt azután más elintézés nincs, minthogy ezek a -legműveltebbek és legcsiszoltabb ízlésűek fanyarul és fájó szívvel -kiejtik a kezükből az újságot és egyre több szeretettel nyúlnak a könyv, -a jó, az áldott, a szent könyv… - -Az intellectuelleknek egy csapatát elveszíti az újság. Mint olvasókat, -mint felszínes, a lapot átfutó olvasókat talán nem, de mint híveket -igen. Miért nem árthat meg azonban ez a veszteség a sajtónak? Mert abban -a mértékben, amint fent – a kultura magaslatain – elveszít egy előkelő -kis csapatot, abban a mértékben hódít meg lent irtatlan nagy táborokat, -óriási, sötét masszákat, a végtelenségbe nyúló hadseregeket. A tudóst és -az esztétát elveszíti, a népet megnyeri. Vannak néhányan, akiknek már -nem szükséglet az újság és egyre többen lesznek, akiknek még -életszükséglet. Akik számára reményt, világosságot, tudást, haladást, -harcot, kulturát, mindent jelent. Az újság lefelé terjeszkedik, ezért -válik mindig olcsóbbá, ezért lármáz, ezért kiabál, ezért handabandázik. -És ez az utálatos lárma, ez a rút kiabálás és ez az ostoba handabandázás -ott lenn kultúrfejlődést jelent; ami innen fentről a nívó leszállítása, -az onnan lentről a nívó emelkedése. A sajtó fejlődésének az iránya az, -hogy a gyökérszálait egyre mélyebbre, egyre messzebbre eregeti szét, -egyre nagyobb tömegeket tesz olvasókká, egyre nagyobb tömegeknek teszi -életszükségletté a betűt, az írást. - -És hiába fakadunk ki néha megdöbbenve: - -– Lehetséges-e az, hogy a sajtó a haladásnak az eszköze, a -progressziónak egy jelensége, holott a közönségnek a sajtóra való -hatásából és a sajtónak a közönségre való hatásából csupa ízléstelenség, -oktalan fanatizmus, vérszomjúság, brutalitás születik? - -A sajtó mégis a haladás szerszáma. Mégis világosságot visz nagy -sötétségekbe, írást visz az írástudatlanoknak, betűt az analfabétáknak. -És ha egyre több embert nevel az önönmaga lenézésére, és ha egyre több -embernek teszi fölöslegessé önönmagát, ha egyre több embert taszít a -könyv felé, az is csak azt jelenti, hogy a fejlődésnek egy stációja, -hogy kell, hogy törvényszerűen van és a természet nagy törvényei szerint -él és dolgozik. - -(A harmadik antizsurnalizmusról, a tökfilkók antizsurnalizmusáról nem -érdemes sokat beszélni. Vannak emberek, többnyire siker után sóvárgók, -többnyire magukat mellőzötteknek érzők, kivétel nélkül szűk agyúak, akik -szidják a sajtót. Ha egyszer kiiródott a nevük, befogják a szájukat. -Hallottam egyszer egy szűk koponyájú fiskálist: két óra hosszat szidta a -sajtót. Pár ezer forintért mandátumot szerzett és most méz csepeg a -szájából, ha újságról beszél. A tökfilkókkal nem érdemes törődni.) - -Fel kell azonban vetni azt a kérdést: mit akar az antizsurnalizmus, -legyen-e eredménye, vagy – még inkább – lehet-e eredménye? Az -intellectuellek antizsurnalizmusa csak egy szomorú elfordulás. Itt a -sajtó szabadságának a szükségessége sokkal inkább apriorisztikus -meggyőződés, semhogy a sajtó szabadosságai egy fanyar kiábrándulásnál -egyebet eredményezhetnének. - -A nagybirtok antizsurnalizmusa (és a tökfilkóké) azonban nem merül ki a -rezignációban. Itt nagyon is hangos a konzekvenciák levonása, innen -gyakran felharsog hősiesen és hangosan az a kiáltás, hogy cenzura kell. - -Tehát cenzura. Ne legyünk elfogultak és valljuk be, hogy a cenzura -szükségességét mindnyájan éreztük már néha. A papir – a régi mondás -szerint – igazán túlságosan türelmes és a rotációs gép néha igazán -fertelmes dolgokat okád ki magából. A cenzura óhajtásával azonban úgy -vagyunk, mint az abszolutizmussal. Egy bölcs, felvilágosodott, -demokratikus, népszerető abszolutizmus nagyon kívánatos néha, mikor a -parlamentek nagyon is undorítóak. De amint nincs állandó, okos, bölcs, -jó abszolutizmus, épen úgy nincs állandó, okos, bölcs, jó cenzura. -Intézménynyé egyik sem lehet. Amennyivel biztosabb, jobb, megnyugtatóbb, -haladottabb és a haladást jobban szolgáló berendezkedés a parlament az -abszolutizmusnál, annyival jobb a sajtó szabadsága a cenzuránál. A -parlamentekkel (akármilyen utálatosak) majd csak kiverekedjük magunkat -valahogyan egy igazságosabb, szebb társadalmi rendhez. A szabad sajtóval -majd csak kiverekedjük magunkat az ízlés fejlődéséhez, a tudás -terjedéséhez, a kultura emelkedéséhez. - -És végül – ezen kellett volna kezdeni – a cenzurát nem is lehet -megcsinálni. A forradalom előtti Párisban még egész erejében megvolt az -abszolutizmus; még százezer szuronyra támaszkodott; még állottak a -negyven láb magas bitók – amelyekről Carlyle beszél – amelyekre a -jajgatókat felakasztották; és Páris csak úgy rajzott már a hangos, -vakmerő, királyócsárló, arisztokrata vért követelő, tekintélyromboló -röpiratoktól és újságoktól. Az abszolutizmus tehetetlen volt velük -szemben. - -És tíz év mulva, mikor törvénybe voltak igtatva az ember és a polgár -jogai, miután a konvent segítséget kínált minden felszabadulni óhajtó -népnek, miután Franciaország megküzdötte a világ legfelségesebb -szabadságharcát, Napoleon egy rendelettel, egy kézmozdulattal -megszüntette, szétmorzsolta az összes lapokat. A vérveszteségtől remegő, -kifáradt, céljait félig elért, papi és grófi birtokokon osztozkodó, -polgárivá átalakult, pihenni vágyó Franciaországnak nem kellett már a -szabad sajtó. Nem volt rá szüksége. A sajtó virágzásának, a sajtó -szabadságának nem voltak meg az anyagi feltételei. Jöhetett a cenzura. - -Amíg a sajtó szabadságára szükség van, addig a sajtó szabadságát -érinteni nem lehet. És most, és – úgy látszik – még igen igen sokáig -szüksége van rá a nyomorúságból magát lassan és nehezen kiküzködő -emberiségnek. - - - - -5. A SAJTÓ KORRUPCIÓJA - -Magán a publicitáson, az egészen legitim, nyiltan csinált és csaknem -teljesen kifogástalan hirdetés-üzleten kívül háromféle dolgot szokás a -sajtótól vásárolni: - -1. dícséretet, - -2. elhallgatást, - -3. az igazságnak, a becsületes meggyőződésnek, a közérdeket szolgáló -ítélkezésnek az ellenkezőjét: közgazdasági cikkekben, riportcikkekben, -vezércikkekben. - -Az első ellen alig lehet szólni. Ha az új bárók és új udvari tanácsosok -becses életrajzukat sokszorítva kívánják a közönség elé terjeszteni, ne -sajnáljanak érte egy kis pénzt. Amikor nyilvánvaló dolog, hogy a -báróságokat és udvari tanácsosságokat pénzért árusítják, amikor tehát -odafenn üzletnek tekintik azt, ami üzlet és amire eddig is csak a -régiség rakott tiszteletet gerjesztő patinát, nevetséges volna, ha az -újságok, ha üzleti vállalkozások ilyenkor finnyássági görcsbe esnének. -Amikor cégéres tökfilkókról politikai tekintetek és más tekintetek miatt -napról-napra az áhítat hangján kell írni, nevetséges volna, ha a báró úr -nem kaphatna a pénzéért néhány jó szót. Ebben az üzletben egy van, ami -kifogásolható, az, hogy nem űzik elég nyiltan. Ha nyíltan és bevallottan -űznék, ha nyilvánvaló volna, hogy a báró úr sokszor épen úgy tartozik a -– sokszor üzleti érdekeit is szolgáló – dícsérő sorokért az obulusokat -lefizetni, mint a Van Houten kakaó, akkor ez az üzlet majdnem olyan -korrektté válnék, mint a hirdetési üzlet. Megütközni csak az ütközhetnék -meg rajta, aki templomi szószéknek tekinti az újságot, ahelyett hogy -üzleti vállalkozásnak tekintené, aki kinyilatkoztatás gyanánt olvassa a -nyomtatott írást, ahelyett, hogy gyenge és gyarló emberi szó gyanánt -olvasná. - -… Meg lehet vásárolni a sajtó hallgatását. Hallgasson olyankor, amikor -lármát kellene ütnie. Itt kevés a mentség. Még kevesebb ott, ahol -hazugságokat vásárolnak meg a sajtótól. - -Meg kell azonban mondani, hogy erre kevés a példa. A leglazább erkölcsű -újságok is ritkán vállalkoznak rá, hogy – politikát kivéve, ahol amúgy -is folyton hazudni kell – nyilvánvaló, legtöbbször a legnaivabb ember -számára is átlátszó hazugságok ódiumát magukra vegyék. Igazi közérdek -ellen ritkán ír az újság; legfeljebb hallgat róla. - -Ez is elég súlyos. Két meggondolás enyhíti azt az ítéletet, amelyet a -rút elhallgatásokról mondanunk kellene. Az egyik az, hogy nagy -visszaéléseknél, nagy panamáknál, úgynevezett nagy disznóságoknál a -legritkább esetben sikerül a teljes elhallgattatás. A -megvásárolhatóságnak van egy határa; ezen a határon túl nyugtalankodni -kezd a sajtó, egy újság belefuj a vészkürtbe és a többi követi. (Igaz, -hogy az azután nagyon nagy disznóság legyen.) A másik meggondolás az, -hogy a sajtó megvásároltsága magában még sohasem tett lehetővé semmiféle -visszaélést. Előbb a parlamentnek, városi és megyei közgyűléseknek, -tisztviselői karoknak kell hallgatniok és csak azután jön a sajtó -hallgatása. A Panama-csatorna emberei előbb vették meg a politikusokat, -azután a sajtót. - -A sajtó a gazdasági és politikai erők megoszlásának a hűséges tükre. Ha -a sajtó visszaéléseket hallgat el, akkor azokat a visszaéléseket -valószinűleg a sajtó hallgatása nélkül is elkövették volna, mert előbb -vásárolják meg a parlamenteket és a városi közgyűléseket… Tessék -visszagondolni egy-két igen felháborító üzletre, telekcserékre, -üzemmegváltásokra; az újságok egyszer-kétszer makacsul lármáztak, de -teljesen hiába. Előbb vásárolják meg a parlamenteket és a városi -közgyűléseket… Ha a sajtó hallgat, akkor valószínűleg nem is volna ereje -az üzletkötést meggátolni. A közvélemény érzékenysége és ereje kisebb -volna, mint azoknak a tőkéknek, politikai és gazdasági hatalmaknak az -ereje, amelyek az üzletet meg akarják csinálni. Hozzá kell még tenni, -hogy a legtöbb panama csak az emberek érzése szerint panama, hogy forma -szerint korrekt üzlet, és hogy piszkos titkocskáit csak olyanok ismerik, -akik gondosan hallgatnak róla. Hogy tehát könnyen becsukhatják -rágalmazásért azt, aki tolvajt kiabál. Végül, hogy a közvélemény a -legritkább esetben hálás a tolvajkiabálásért, hogy támogatással ritkán -fizet érte, és hogy viszont a nagy zsákmányolásra induló tőkének a – -szervezetlen, sohasem eléggé öntudatos és rettenetes nehezen megmozduló -– közvéleménnyel szemben ezer eszköze van a bosszúállásra. - -És így, ha szubjektive semmi mentség nincs azok számára, akik -hallgatásért pénzt fogadnak el, objektive újra csak meg kell -állapítanunk azt, hogy a sajtó nem lehet jobb, mint az a társadalom, -amelyben él, hogy a sajtó nem emelkedhetik a környezetének, a talajának, -a levegőjének a morálja fölé, hogy a gazdasági erők eloszlásának, a -közvélemény érettségének, kulturális fejlődöttségének, politikai -iskolázottságának a hű tükre. A kiadók számára nincs mentség, a sajtó -számára van. - -Hogy az elhallgatásra való alkalmakat némelyik újság azután keresi, az -természetes. Minél fejlettebb azonban a sajtó, minél erősebb, minél -centralizáltabb, annál kevésbbé válik az elhallgattatásra való -hajlandóságból revolverezés. Az az újság, amelyik illegitim -mellékjövedelmek nélkül is megél, amelyiknek az előfizetési pénzek és a -hirdetési jövedelmek is fejedelmi hasznot hajtanak, az nem fog folyton -panamák után szaglászni, hogy legyen mit elhallgatnia. - -A magyar sajtóban a termelés teljes anarchiája dühöng. A magyar -állapotok teljes züllöttsége és a magyar viszonyok teljes ziláltsága -okozza, hogy Budapesten sokkal több lap van, mint amennyi az -előfizetőiből megélhet. A szegénység oktalan költekezése ez, az ország -szegénységének esztelen, rémült, kapkodó pazarlása. Hogy itt buzgóbban -szaglász elhallgatandó panamák után egyik-másik újság, annak ez a -szomorú szegénység az oka. A termelésnek ez a sajtóbeli anarchiája -óriási krachchal fog – talán nemsokára – végződni. Elhull a férgese; és -akik megmaradnak, azok nem fognak a bankdirektorokhoz menni, hogy -hallgattassák el őket. Hanem – megvárják, míg a bankdirektorok mennek -hozzájuk… - -(Ami a kormány szubvencióit illeti, meg kell ismételni ezt: az a lap, -amelyik szőröstül-bőröstül eladta magát, elpusztul; és amíg – bár -bőséges ellenszolgálatokért – egy jól adminisztrált lap támogatja a -kormányt, addig bizonyos, hogy a közönség hangulata még nem ellenzéki -hangulat. - -Ami pedig a bankok állandó pausáléit illeti, ezek nem olyan tisztességes -üzletek, mint ahogy a lapok néha írják, de nem is olyan -tisztességtelenek, mint ahogyan professzionátus kártyások képviselőházi -beszédekben elpanaszolják. Ez az üzlet egyrészt csak gazdaságilag -fejletlen országban virágozhatik; másrészt a bankok tudják, miért -fizetnek, harmadszor a pausálénak igazán meg lehet bocsátani, mert a -nagy visszaélések elhallgatására a pausálé nem elég. Azért – külön -fizetség jár. - -Segíteni pedig mindezen nem segíthet más, mint a haladás, a jövő. Amint -a sajtó ízléstelenségeinek a kiirtását csak a közízlés emelkedésétől -lehet várni, épen úgy csak a politikai érettség fejlődésétől, a -gazdasági tudás terjedésétől, a demokratikus társadalmi rendtől, a -közönség éber ellenőrzésétől és világos kritikájától lehet várni a sajtó -(és a parlament és a magisztrátus) korrupciójának a kiirtását. A -siralmasan kritikátlan közönséget ízléstelenségekkel lakatják jól. Az -iskolázatlan közvéleményt becsapják. Minden közönségnek és minden -közéletnek – óh halhatatlan, bölcs, öreg mondás – olyan sajtója van, -mint amilyent megérdemel. - - - - -6. AZ UJSÁGIRÓ - -A sajtó a közönség nevelését egy irányban egészen elvégezte már. A -publikum ki van tanítva róla és minden újságolvasó tud két dolgot: hogy -az újságíró nem okvetlenül borzas, nagy nyakkendős, tisztátlan gallérú -és mindig adós maradó fiatalember, és hogy a sötét tekintetű dzsentlmén, -aki bekopogtat hozzád és azt mondja, hogy ha nem fizetsz neki ötven -koronát, kiírja, hogy viszonyod van a lányod nevelőnőjével, az egészen -bizonyosan nem újságíró; bátran kirúghatod és még bátrabban átadhatod -egy rendőrnek. - -A revolverezés, az a bizonyos mocskos kis manőver, amelynek a -nyíltságától és arcátlanságától maga ez a kulturhistóriai név is -származik, szinte egészen kipusztult a sajtóból. Ujságírók voltaképen -sohasem is űzték; egy-két desperádó – legtöbbször csak az újság -környékén élő emberek – vetemedtek rá. A sajtó elterjedtsége, az, hogy a -sajtó kitanította a közönséget a revolver-ember kirúgására, az, hogy -mindenki betelefonozhat magához a szerkesztőhöz és megkérdezheti: »Az úr -küldte-e hozzám ezt a kócost«, szinte tökéletesen kiirtotta az aljas, -kicsi revolverezést. - -Őszintén meg kell mondani, hogy van egy másik oka is ennek a -kipusztulásnak. Az újságíró is ember; az ember pedig gyenge és gyarló és -szivesen elhallgattatja a lelkiismeretét, ha igen szegény és ha egy igen -nagy jóllakásról van szó. A revolverezés kipusztulása összefügg az -újságíró anyagi helyzetének a javulásával. Az újságírók egy része gőgös -úr, aki pofonütné azt, aki azzal az inszinuációval közelednék feléje, -hogy akármennyi pénzért inkorrekt dolgot cselekedjék. Azonkívül a -legtöbb újságíró soha nem is kerül abba a helyzetbe, hogy – amint -mondani szokás – panamázzon. Az újságirónak a saját lapja üzleteihez is -legtöbbször csak annyi köze van, hogy néha felháborodik rajta és a -szégyenletes elhallgatásokon igyekszik enyhíteni. - -A verseny élesedése, az újság-üzem megnagyobbodása felszöktette a jó -újságíró értékét. A lapok elszaporodása megalapozta a kereset -biztosságát is. A jó újságírót nemcsak jól fizetik, hanem legtöbbször -kapnak is rajta és kevés eset van rá, hogy igazán jó újságíró hosszabb -ideig állás nélkül lett volna. A sokat emlegetett és kínos ostobán -emlegetett bohém tehát eltünt, és jött helyébe egy jól öltözködő – -sokszor velszi hercegi eleganciával öltözött – komoly, számláit pontosan -fizető, szerény és megbízható úr, akiben titánkodásnak nyoma sincs, -akiben azonban annál több a rendszeretet és a kötelességtudás. - -A régi újságíró romantikából annyi maradt meg, hogy: az újságírók egy -része éjjel dolgozik és nappal alszik; de aki tudja, hogy mennyi -újságíró van már, aki nem is dolgozik éjjel, és aki tudja, hogy az az -éjjeli munka milyen kevéssé jár az erkölcsök lazaságával, hogy hány az -antialkoholista az éjjel dolgozó újságírók között, és hogy az éjjeli -munkája után kávéházba betérő újságíró mennyivel inkább iszik egy csésze -fehér kávét habbal, mint holmi agyvelőroncsoló abszintet, az tudja, hogy -ez az éjjeli munka sokkal kevésbbé demoralizáló, mint – mondjuk – a -számtisztek munkája, amely után a sörházba visz az út. - -Ami kevés romantika még a szerkesztőségben van, azt többnyire az írók -viszik oda, az írók, akik Magyarországon még szinte kivétel nélkül -újságírók is, akik kivételes helyzetet tudnak maguknak egy-egy -redakcióban teremteni és akik a maguk életét néha szabálytalanul, -kisebb-nagyobb exploziókra rendezik be. Maga az újságíró: pontos, rendes -és rendszerető ember. És amilyen mértékben szorul ki az irodalom az -újságból és amilyen mértékben válik lehetségessé, hogy az író írói -munkából – az újságírói munka nélkül megéljen, abban a mértékben száll -el az újság-műhelyekből a régi romantika minden maradványa. - -Az írók pedig – ez nekik is használ, az irodalomnak is, az újságnak is – -kivonulnak a szerkesztőségekből. Lassanként kétféle ember marad benn: -riporter és újságszerkesztő-, rovatszerkesztő-hivatalnok. Még a nagy -publicisták, a költő-vezércikkírók is kiszorulnak a napisajtóból. A -legtöbb lap egyenesen arra törekszik, hogy az itéletet mondó cikkeit – -különösen a politikaiakat – uniformizálja. Mindegyik lapnak megvan a -maga iskolája: az egyik csendes nagyképűségű liberalizmust, a másik -áhítatos, nemzeti izzást akar minden vezércikkében. És megkapja. Négy-öt -ember írja a vezércikkeket és a világért sem lehet őket egymástól -megkülönböztetni. Egyik napon épen olyan nagyképű és langyos, vagy -ájtatos és csendesen izzó a cikk, mint másnap. - -Egyre inkább a lap beszél, egyre kevésbbé az ember. A nagy -publicista-költők kiszorulnak a lapból. (Kivétel néhány -politikus-publicista, aki a maga képére teremt egy lapot és akivel -azonban áll és bukik az újság.) A publicisztika hőskora – legalább a -napisajtóban – elmult. Az újság maga akar beszélni. És legfeljebb -ünnepnapokon enged szóhoz jutni egyéniséget. - -Maradnak tehát a riporterek és a szerkesztő-hivatalnokok. Ebben a két -kategóriában azonban tengersok a változatosság és ebben a két -kategóriában még mindig – vagy itt csak igazán – szóhoz jut az ügyesség, -az ötletesség, a tudás, az újságíró-zseni. Le merem írni, hogy -újságíró-zseni, mert csak Luigi Barzinire kell hivatkoznom, és világos, -hogy a riport lehet fejedelmi intelligenciájú, sugárzó szépségű, -elragadóan művészi és tudományosan pontos. A riportban lehet csudákat -produkálni; és a szerkesztésben is. A szerkesztői ötletesség néha egy -hadvezér nagy stilusát egyesíti egy nagy bankár gyorsaságával és -éleslátásával; egy-egy rovatvezető néha iskolát nyithatna politikusok és -diplomaták számára. - -Igaz: sokszor felszínes az újság. De a redakciókban végre nem ülnek -orvosprofesszorok és földmértan-tanárok, és egy-egy szakkifejezés néha -hibás helyre kerül orvosok és mérnökök óriási gaudiumára; de minél -inkább differenciálódik az újságcsinálás, minél inkább -szerkesztő-hivatalnokok kezébe kerül a munka, annál inkább bizonyos, -hogy minden újságanyagot a hozzá alaposan értő szakember dolgoz fel a -közönség számára. - -Minthogy azonban a gyorsaság nem mindig engedi meg, hogy az újság-anyag -a maga emberéhez jusson és minthogy annyi ezerféle történés van, hogy az -ezredrésze számára sem lehet teljes nyugodtsággal egy bizonyos -szakembert kijelölni, az újságíró első kvalifikációja ez: - -ne legyen olyan esemény, ne jelentkezhessék olyan ember, ne juthasson a -kezébe olyan könyv, amelyről intelligensen, művelt embereket nem -botránkoztatóan, csinosan ne tudnia referálni, amelyről ne tudna formás -(és nagy dolgokban nem hibázó) ítéletet mondani, amelynek nagy -vonásokban a multját és – ha eseményekről van szó – csaknem pontosan a -következményeit meg ne tudná jelölni. És ismerje fel eseményekben és -emberekben az érdekest, a további eseményeket és érdekes cselekedeteket -igérőt; lássa meg az együgyű táviratban és a szimpla tudósításban a -szenzációt; ismerje fel a közömbös beszédben a vihart igérő bejelentést. - -Alapos tudásra nincs szüksége; de szüksége van arra a képességre, hogy -akármilyen tudás-mezőn gyorsan tájékozódjék. Hogy egy vaskos könyvet egy -óra alatt elolvasson és egy félóra alatt olyan cikket írjon róla, -amelyben minden benne van, ami a vaskos könyvből a közönséget -érdekelheti. Részletismeretre nincs szüksége, de ismernie kell minden -eseménynek az előzményeit és haldokló zenevirtuózok multját egyformán. -Nem kell, hogy nagyon ismerje Albániát, de tudnia kell, hogy tíz éves, -csendes küzdelem és makacs fegyverkezés folyik érte; és készen kell rá -lennie, hogy egy nap alatt – ha szükség van rá – öt könyv segítségével -albán-szakértővé válik. Nem kell sok nyelvet tudnia, de jó minél többet. -Nem kell nagyon lelkiismeretesnek lennie, de sohasem szabad unalmassá -válnia. A riporternek ezenfelül még bátornak, ügyesnek, kitartónak, -találékonynak és vakmerőnek kell lennie. És kell, hogy írni tudjon. - -Ezekkel a kvalitásokkal – jó újságíró lehet akárki, máról holnapra is. -Mindenki a bornyujában hordja a marsallbotot. Jöhet a szemináriumból, -jöhet a pult mellől, jöhet a közös hadsereg tisztikarából és jöhet -lakatosműhelyből; ha tegnap jött, ma már jó újságíró lehet. De a tegnap -jöttekből ritkán lesznek mára jó újságírók. A jó újságírót a -szerkesztőség neveli, de az újságírónak magával kell hoznia azt a -bizonyos hatodik érzéket, az újságcsináló érzéket, és legfeljebb előny: -ha szokatlanul bő ismereteket, ügyességeket, nyelvtudást hoz magával. - -A híres kancellár-mondás, amelyet utóbb maga a kancellár cáfolt meg, -hogy az újságírók pályatévesztett emberek, annyiban mindenesetre igaz, -hogy az újságírók valamikor mind más pályára készültek. De nincs azért -pálya, amelyre annyi szeretettel lépnének emberek, mint erre, nincs -mesterség, amelyet annyi szent áhítattal és annyi naiv gyönyörűséggel -kezdenének meg, mint ezt. Igaz: az áhítatos és naiv kezdőkből cinikus és -hidegvérű emberek válnak; de nincsen azért pálya, melyen annyi -kötelességtudás, annyi pontosság, annyi szeretet és fanatikus kitartás -dolgoznék, mint az újságírásban. Hanyag és kötelességmulasztó újságírót -még alig látott a világ. És ha a mesterség egy kissé meg is változtatja -a közönséges értelemben vett morált, az újságírók között mégis a -tisztesség, az erkölcsi erő, a komoly becsületérzés valóságos hőseit és -mártirjait lehet találni. - -Mi az, ami az embereit így hozzákapcsolja ehhez a pályához? Nem az a -lelkesedés, amely otthagyatta velük a szemináriumot és az egyetemet, -mert az már elpárolgott. Nem is az, hogy a szentlélek lovagjának érzi -magát az újságíró, mert csak újságírósága mézesheteiben érzi magát -annak. Nem az, hogy miniszteri fizetések is vannak egy-egy redakcióban, -mert az újságírók átlagát – bár a fizetések fölébe emelkednek a -középosztály, a lateiner-tábor keresetének – nem fizetik fejedelmien. -Nem is a pálya úgynevezett előnyei, hiszen a legtöbb újságíró csak -kelletlenül veszi igénybe a szabadjegyeket és gyűlöli például a -színházat. Nem is a munka eseményessége és változatossága, hiszen az -újságíró az események iránt való érzékenységet csak a munkája számára -őrzi meg. Talán nem is az, hogy minden közember a bornyújában hordja a -marsallbotot és hogy – különösen fiatalemberek – néha káprázatos -gyorsasággal emelkednek a rangsorban. Hanem az az elfogódás talán, az a -bizonytalan borzongás, amely akkor fut át az emberen, amikor a rotációs -gép megindul és amikor az ember úgy érzi – még ha egy reakció-szaggal -telt papirtömeget ont is a gép – hogy eggyé vált az emberiség egész -haladásával és hogy a saját testén lüktet keresztül a haladás ritmusa. - - - - -7. UJSÁGIRÓ-SZERVEZKEDÉS - -Ujságírók között időről-időre felhangzik a szervezkedés jelszava. A -hivatalos újságíró-egyesületeket valamikor szintén azzal a jelszóval és -azzal a becsületes szándékkal alapították, hogy az újságíró-munkások -anyagi helyzetén kell javítani, az újságíró-társadalom erkölcsi érdekeit -kell megvédeni; a kezdetben szerény, harcos és demokratikus egyesülésből -azonban idővel mindig dísz-egyesület lesz, reprezentáló testület vagy -kényelmes klub; a fiatal költőkből öreg főrendiházi tagok lesznek; az -újságíró-bérmunkásból újságíró-munkaadó válik (sokszor ridegebb és -kicsinyesebb, mintha szatócs gyanánt kezdte volna a pályáját); a be nem -érkezettek, a munkások, a fiatalok ilyenkor mozgolódni kezdenek és -szervezkedni akarnak. - -Ujabban a szakszervezet jelszava hallatszik sűrűn. Akik lelkesednek -érte, a szakszervezettől várják az újságíró-érdekek eredményes -szolgálatát és az újságíró-társadalom erkölcsi érdekeinek a hathatós -védelmét. - -Ez a remény azonban egészen dőre. Az újságíró – a szónak osztályharci -értelmében – egyenesen szervezhetetlen; és ha valami csoda valamely -szervezetet megteremtene, ez a szervezet egészen tehetetlen volna és sem -az újságíró anyagi érdekeiért, sem az úgynevezett erkölcsi érdekekért -nem cselekedhetnék semmivel sem többet, mint a hivatalos -újságíró-egyesületek. - -Az újságíró – hiába érzi és valami kedves naivitással hiába vallja magát -újabban büszkén munkásnak – nem munkás. A munkájával és a munkaadójával -szemben egészen más a helyzete, mint az igazi, a szervezhető és, tegyük -mindjárt hozzá, tanult munkásnak. Ami az igazi munkást mindenekelőtt -jellemzi és a szervezkedési és a gazdasági harcra rákényszeríti, az a -szomorú törvényszerűség, hogy valószínűleg egész életében bérmunkás -marad: az újságírónál nincs meg. Ami ott kivétel, az itt szabály: egy -újságíró karriér a legtöbb esetben úgy végződik, hogy – ha az ember nem -is válik munkaadóvá, de – hozzájut a vállalkozói nyereség egy részéhez -és megkapja a munkája teljes értékét. Azonkívül: az újságírás a -legnagyobb mértékben átmeneti foglalkozás és a képviselőségtől a -szinházigazgatóságig a vagyonszerző alkalmakra való átmenetel egész -tömegét kínálja. Azután: nincs két újságíró, akinek a munkája egyforma -volna, és nincs öt, aki számára joggal lehetne egyforma -munkaföltételeket követelni. Végül: a szervezkedésnek, a különben is -nehezen elképzelhető harcnak nincs semmiféle anyagi garanciája. Egy -újságíró-sztrájkot elgondolni is képtelenség. - -Az újságíró-munka, a jó újságíró munka értéke csak a közönség éber és -kényes ízlésében van. Németországban köthetett is vagy húsz költő -kartellt arra, hogy egy bizonyos ár-minimumon alul nem adnak el verseket -az irodalmi lapoknak. Németországban a jó vers közszükséglet. (Legalább -az irodalmi lapok világában.) De miért volna Magyarországon -közszükséglet a jó újság? A verseny még arra is rávitte a kiadókat, hogy -jó újságot adjanak. De ha szükség volna rá, tíz irodalmi hajlandóságú -kereskedősegéddel, vagy tíz ifjú jogásszal csináltatnák meg a lapjukat, -anélkül, hogy a közönség nagy tömegei a változásból észrevennének -valamit. Aminthogy van Budapesten újság – és nem a legkevésbbé olvasott -– amelyet ötven koronás havi fizetésért hazafias jogászok írnak össze… - -Sztrájkról tehát nevetséges beszélni. A szedőkkel való szövetkezésről -szintén nevetséges. Az imponderabiliák, amelyek itt a legfontosabbak, az -újságírásnak a művészethez való közelsége, az egyéniség, az egyéni -képességek és tehetségek döntő fontossága, lehetetlenné tesznek minden -bérmunkás-mintára való szervezkedést. A szervezkedés a legjobb esetben -két dolgot érhet el: valamelyes hasznos munkaközvetítést és bizonyos -újságíró-társadalmi érdekek szolgálását. De nem ám – amiről szintén -szokás ábrándozni – a sajtó korrupciójának a kiirtását. - -A sajtó korrupciója gazdasági okokból fakad. Ez ellen hiába akármiféle -újságíró-felbuzdulás, annyival inkább, mert – az egyébként sokszor -méltatlankodó – újságíróknak semmiféle erejük nincs rá, hogy csak -egyetlenegy kiadót is meggátoljanak legitim vagy illegitim üzletei -megkötésében. Az az újságíró, aki a lapja üzleteiről tud és akinek az -állásánál fogva, módjában volna őket meggátolni is, az egyébként -többnyire nem is akar meggátolni semmit, mert legtöbbször neki is van -valami haszna a dologból. Az újságíró nem bérmunkás… - -Felfelé való harcát az újságírónak magának kell végigküzdenie. Ez a harc -semmiképen nem reménytelen. Igaz, kemény munkával, de férfikorra a -legtöbb újságíró eléri a polgári jólétnek egy bizonyos fokát. A húsz-, -huszonnégy-, harmincezer koronás fizetésű írók, publicisták és -szerkesztők a budapesti sajtóban nincsenek sokan. De vannak egy páran. -És a tízezer koronás jövedelem a férfikorban levő újságírók között -szinte a létminimum. - -Ezt az összeget nem mindig egy munkaadó fizeti; az újságíró-jövedelem -sokszor több helyről szűrődik össze. Igy például egy harmincéves, ügyes -politikai riporternak, egy nagy budapesti napilap munkatársának -(államtudományi doktor, az ügyvédi pályát hagyta ott) a következő -jövedelmei vannak. A lapjától kap rendes – fix – fizetés gyanánt ötszáz -koronát. Minthogy minden nap be kell járnia a képviselőházba, ott -tudósítást csinál egy esti lap számára is; ettől kap kétszáz koronát. -Politikai tudósítással lát el két külföldi lapot, ez jövedelmez minden -hónapban négyszáz koronát. Összesen ezeregyszáz korona egy hónapban, -tizenháromezerkétszáz korona, hatezerhatszáz forint egy évben. Az -államtitkárok fizetése. - -Egy másik politikai riporter, egy kisebb lap munkatársa, huszonhét éves, -épitésznek készült, keres egy hónapban a lapjától 300 koronát, vidéki -laptudósítással 300 koronát, különböző cikkekkel 100 koronát, összesen -700 koronát. - -Egy huszonhárom éves rendőri riporter kap havonként a lapjától 240 -koronát, egy esti laptól 160 koronát, cikkekkel keres 40 koronát, -összesen 440 koronát. - -Ezekért a jövedelmekért azonban keservesen, verejtékesen meg kell -dolgozni: reggeltől hajnalig. Tiz órakor délelőtt kezdődik a munka és -éjfél után ér véget. - -Kevesebb munkával kevesebb jövedelem jár. Újságírók, írók, publicisták, -akik csak egy lapnak dolgoznak, kényelmesebben élnek, de kevesebbet -keresnek. Van huszonnégyezer koronás fizetés, de van kétezer koronás Is. - -A tisztességesebb és nagyobb budapesti lapoknál a minimális fizetés -egészen fiatal emberek számára 100–160–200 korona. Vannak -munkauzsorások, nagy hazafiak és közéleti erkölcsösök, akik -negyven-ötven koronás toll-rabszolgákkal iratják össze az újságjukat. De -ki fogja a maga ezer koronáját kockára tenni azért, hogy a képviselő úr -a rabszolgáinak húsz koronával többet fizessen havonként? - - - - -8. A MAGYAR SAJTÓ - -Egyenesen érthetetlen, hogyan született meg az a szállóige, hogy -Magyarország a politikai iskolázottság országa. - -Politikai iskolázottság… Magyarországon sok becses erő, a magyar -közéletben sok értékes tulajdonság van, de a politikai iskolázottságot -igazán hiába keresi itt a – leglelkiismeretesebb társadalmi kutatás -Diogenes-lámpája: - -Két párt és két ember között – három évvel ezelőtt – bizonyára az volt a -legalapvetőbb politikai különbség, hogy az egyik negyvennyolcas, a másik -hatvanhetes. Ez volt a legmélyebb szakadék, a legnagyobb távolság, zenit -és nadir. Gróf Apponyi Albertnek egy keserűségében született -elhatározása ezt az óriási távolságot egy szép napon mégis áthidalta. -Apponyi hatvanhetesből – máról-holnapra – negyvennyolcassá tudott lenni. -Egy hazafias lélek bizonyára csak nagy forrongások, aggodalmak, lelki -tusák és tépelődések után jut egy ilyen nagy elhatározásra. És – -csodálatos – mikor barátaival, hiveivel, harminc-negyven főből álló -pártjával közölte elhatározását, a harminc-negyven ember egyszerre -szintén úgy érezte, hogy a hatvanhetes alapba vetett hite megingott. A -csodálatos nagy változást, a töprengésekkel és lelki tusákkal járót, a -harminc-negyven ember velecsinálta a vezérrel. Tegnap még ők is -hatvanhetesek voltak, ma ők is csak a negyvennyolcas programmtól tudták -várni a haza javát. - -Még ez is rendben van. A harminc-negyven a vezérrel együtt élt, látták a -vívódásait és töprengéseinek a visszhangja az ő lelkükben is megszólalt. -De azután jöttek a választások… - -A harminc-negyven embert hatvanhetes programmal választották meg. A -választóknak tudniok kellett, miért szavaztak a hatvanhetes programmra. -A harminc-negyven érthette a vezér változását. De az ezrek és a -tizezrek. A távollevők… A politikai finomságok és a személyes rancuneok -iránt érzéketlenek… Nekik ragaszkodniok kellett a hatvanhéthez, amelyben -négy évvel ezelőtt a haza üdvét látták. - -Nem ez történt. A harmincat-negyvenet az új negyvennyolcas programmal -épen úgy megválasztották, mint a hatvanhetessel. Nem csak Apponyi Albert -feküdt le este hatvanhetesnek, hogy reggel negyvennyolcas gyanánt keljen -fel, hanem a választók ezrei és tízezrei is. De akkor: milyen volt az ő -hatvanhetes meggyőződésük ereje, és milyen lett az ő új negyvennyolcas -vallásuk tudatossága és értelmessége? Tudták-e ezek a választók, mit -jelent hatvanhetesnek lenni és tudták-e később, mit jelent -negyvennyolcasnak lenni? - -Miért beszéljünk egyébként a választókról? A függetlenségi párt nagy -győzelme után a függetlenségi körben nyílt értekezleten vita folyt -arról: benne van-e az általános választójog a függetlenségi programmban. -És Bartha Miklós és Károlyi István hangosan, és több tucat képviselő -halkan amellett plaidirozott, hogy nincs benne. Kossuth Ferenc döntötte -el egy határozott »De benne van«-nal a kérdést. A függetlenségi párt -vezértagjai nem tudták, hogy egy ilyen döntő fontosságú követelés benne -van-e a pártprogrammban. - -Arról, ami a koalició kormányra jutása óta történt, jobb nem beszélni. -Mit is beszéljünk tovább? A példa fáj. Magyarországról meg lehet -állapítani, hogy nem a politikai iskolázottságnak, hanem a politikai -iskolázatlanságnak a klasszikus hazája. - -Hiszen tudjuk mi, hogy ennek a rémítő zavarodottságnak, ennek a lelki -kuszáltságnak mi a magyarázata. Egyelőre azonban elég ennyi: a magyar -közélet teljes zavarodottsága, a közönség teljes politikai -iskolázatlansága meglátszik a magyar sajtón is. - -Lapok, külföldi lapok is, ritkán állnak pártszolgálatba. Az újságot a -szabad mozgásában a feszes pártprogramm gátolja. Az újság nem elveket -akar terjeszteni, hanem terjeszkedni akar bármilyen elv rovására. A -lapok legnagyobb részének büszkén hirdetett pártatlansága igazában nem -etikai elv, hanem – ha öntudatlanul is – üzleti. A párthoz, vagy egy -szorosan meghatározott pártprogrammhoz való tartozóság gátolja meg a -szabad mozgást. A pártatlan újság azonban felhasználhat minden áramlást -lent és minden szellőt fent, hogy a hajóját jó vizekre juttassa. - -A külföldi lapok sem szeretik a hangos színvallást, a magyar lapok -egyenesen rettegnek tőle. Egy bátor szó jobbra vagy balra valamely nagy -kérdésben külföldi laptól is elriaszthat egy csoport olvasót; a magyar -lap ilyenkor az egész olvasóközönségéért retteg. - -Ennek két következménye van. Vagy az, hogy olyan dolgokban, amelyek a -külföldön a politika nagy vizválasztói, hogy ilyen dolgokban a lapok jó -része nem mer határozott véleményt mondani, hanem elelmélkedik, -elszellemeskedik, a szavakkal eljátszogat körülötte (gondoljon mindenki -például arra, hogyan viselkedtek a lapok a szekularizáció kérdésével -szemben); vagy az, hogy némelyik újság a legtarkább és legképtelenebbül -összeszedett nézetekkel traktálja az olvasóközönségét. Van újság, amely -a polgári radikalizmus egész csomó követelése mellett a nemzetiségek -kiirtását követeli. Más lap az izzó sovinizmus himnuszai után az állami -iskola ellen, a fajszeretet lángoló kitörései közepette a nagybirtok -parcellázása ellen, az önálló vámterület dicséretével egy lélekzetre a -nagyipar ellen, a demokratikus haladással együtt kivételes törvények -mellett, a házszabályok szentségével együtt egy csomó képviselő -kipofozása mellett ír. Nem tudják, mi a perspektivája például az önálló -vámterületnek, mi a tartalma a demokrácia jelszavainak. - -Azaz: talán tudják. De lehetetlen, hogy közönségünknek őszintén -elmondják. Az agrárius színezetű negyvennyolcas újság olvasója -megköveteli a lapjától az önálló vámterület hazafias hangoztatását, de -dühösen hördülne fel, ha a lapja megmagyarázná neki az önálló vámterület -igazi jelentőségét. Igy van azután, hogy az itt említett agrárius olvasó -negyvennyolcas újságot olvas, de a negyvennyolcas újságnak soha sem -szabad a negyvennyolcas jelszavak tartalmát megmutatnia; így van, hogy a -zsidó kereskedők, zsidó rabbinusok boldogtalanok, ha egy napon nem -kapják meg szívükhöz nőtt újságjukat: a nagybirtokos arisztokráciának -nemzeti jelszavakból élő, kereskedelem-ellenes lapját, amely -időről-időre – a plébános előfizetők kedvéért – egy kis hazafias -antiszemitizmust is megereszt. Igy van, hogy két hét mulva ugyanaz a -lap, ugyanazon a helyen az ellenkezőjét írhatja annak, amit két héttel -ezelőtt írt, így van, hogy a magyar újságok nagy része – kellő -óvatossággal – csaknem minden elvet megtagadhat; és csaknem minden elvet -elfogadhat. A közönség iskolázatlan. - -Ez a közönség, a lapok nagy részét fentartó magyar középosztály nincsen -tisztában a maga érdekeivel. Különös társadalmi kapillaritás útján -átvette a nagybirtokosság és a hivatalviselő dzsentri egész -gondolkozását. A meggyőződései és jelszavai nagybirtokos-meggyőződések -és nagybirtokosjelszavak. A fájdalmai azonban polgári fájdalmak. Innen a -zavarodottság, a gondolkozás kuszáltsága, a lap-előfizető -megbizhatatlansága. A magyar polgári középosztálynak nincsenek -kidolgozott, egész politikai programmjai, kialakult, teljes, befejezett -meggyőződései, nincsenek élesen elhatárolt pártalakulásai: nincsenek -tehát magyar lapok, amelyeknek élesen elhatárolt, tiszta és világos -programmjuk van. - -A kialakulatlanságnak gazdasági okai vannak. A termelés régi rendje -azonban kiadott minden erőt, ami benne volt. A nagybirtokos -osztályuralom utolsó átout-ja a negyvennyolcasság volt. Az erejevesztett -termelési rendet és a ráépült politikai uralmat azonban semmi sem -tarthatja már sokáig életben. - -Az osztályok tudatára ébrednek a maguk érdekeinek; az eddig -elhomályosított osztálytagozódás a legnehezebb járású agyvelő számára is -világossá lesz; a polgári osztály megalkotja a maga politikai -programmjait. És a lapjaitól megköveteli a maga meggyőződéseinek a -hirdetését. - -Nem jöhet többé egy új függetlenségi párt, amely fölvesz a programmjába -hetet, havat, kéket, zöldet, mindent, amiről azt gondolja, hogy a -választóknak tetszik, fölvesz anélkül, hogy csak egy programmpontját is -a maga értéke szerint értékelné és a maga igazi jelentőségében megérteni -akarná. Nem jöhet többé omnibusz-programm, amely meghódít minden -elégedetlenséget és amely demokratikus lobogó alatt feduális -csempészárút szállít. Ki van játszva az utolsó átout. - -Az osztálytagozódás azután nyílt színvallást követel a lapoktól. Akkor -minden lapnak tudnia kell, mit akar, mert tudnia kell, mit vár tőle a -közönsége. Sok lapra keserves napokat fog hozni ez az átmenet, de a -lapok nagyrészének szellemi és erkölcsi nivóját emeli. Mert az élesen -körvonalazott pártprogramm korlátokat állít a vezércikkekben űzött -szemérmetlen előfizető-fogdosás elé; és mert a pártellenőrzés, amelyet -nem kell, hogy egy bizottság gyakoroljon, amelyet épen a pártéletadta -politikai iskolázottság végez, ez az ellenőrzés erős korlátokat rak az -üzletkötések, a megfizetett írások és a megfizetett – elhallgatások elé. -(Aminthogy sokszor a legkényesebb kérdésekről egy-egy igaz szót, néha -egészen egyformán hangzót a Népszavá-ban és az Alkotmány-ban lehet -találni. Két »elfogult« pártlapban: a szociáldemokratában és a -klerikálisban.) - -Pártoknak: osztályoknak harca szüli a haladást. Ez alól az igazság alól -a sajtó sem kivétel. Ha itt-ott nem is demonstrálja még ezt az -igazságot, az igéretét már megmutatja. És zavaros, sokszor piszkos -áradásában mindenképen, a fejlődés korábbi vagy későbbi stádiumában -egyformán – újra csak ezt kell mondani – a haladás örök ritmusa lüktet. - - - - -TARTALOM - - A sajtó 3 - 1. A sajtó és a közönség 4 - 2. A közönség 10 - 3. A sajtó fejlődése 15 - 4. Az antizsurnalizmus 19 - 5. A sajtó korrupciója 24 - 6. Az újságíró 28 - 7. Ujságíró-szervezkedés 34 - 8. A magyar sajtó 38 - - -[Transcriber's Note: - -Javítások. - -Az eredeti szöveg helyesírásán nem változtattunk. - -A nyomdai hibákat javítottuk. Ezek listája: - -13 |újsáfogyasztást |újságfogyasztást] - - -*** END OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK A SAJTÓ *** - -Updated editions will replace the previous one--the old editions will -be renamed. - -Creating the works from print editions not protected by U.S. copyright -law means that no one owns a United States copyright in these works, -so the Foundation (and you!) can copy and distribute it in the -United States without permission and without paying copyright -royalties. Special rules, set forth in the General Terms of Use part -of this license, apply to copying and distributing Project -Gutenberg-tm electronic works to protect the PROJECT GUTENBERG-tm -concept and trademark. Project Gutenberg is a registered trademark, -and may not be used if you charge for an eBook, except by following -the terms of the trademark license, including paying royalties for use -of the Project Gutenberg trademark. If you do not charge anything for -copies of this eBook, complying with the trademark license is very -easy. You may use this eBook for nearly any purpose such as creation -of derivative works, reports, performances and research. Project -Gutenberg eBooks may be modified and printed and given away--you may -do practically ANYTHING in the United States with eBooks not protected -by U.S. copyright law. Redistribution is subject to the trademark -license, especially commercial redistribution. - -START: FULL LICENSE - -THE FULL PROJECT GUTENBERG LICENSE -PLEASE READ THIS BEFORE YOU DISTRIBUTE OR USE THIS WORK - -To protect the Project Gutenberg-tm mission of promoting the free -distribution of electronic works, by using or distributing this work -(or any other work associated in any way with the phrase "Project -Gutenberg"), you agree to comply with all the terms of the Full -Project Gutenberg-tm License available with this file or online at -www.gutenberg.org/license. - -Section 1. General Terms of Use and Redistributing Project -Gutenberg-tm electronic works - -1.A. By reading or using any part of this Project Gutenberg-tm -electronic work, you indicate that you have read, understand, agree to -and accept all the terms of this license and intellectual property -(trademark/copyright) agreement. If you do not agree to abide by all -the terms of this agreement, you must cease using and return or -destroy all copies of Project Gutenberg-tm electronic works in your -possession. If you paid a fee for obtaining a copy of or access to a -Project Gutenberg-tm electronic work and you do not agree to be bound -by the terms of this agreement, you may obtain a refund from the -person or entity to whom you paid the fee as set forth in paragraph -1.E.8. - -1.B. "Project Gutenberg" is a registered trademark. It may only be -used on or associated in any way with an electronic work by people who -agree to be bound by the terms of this agreement. There are a few -things that you can do with most Project Gutenberg-tm electronic works -even without complying with the full terms of this agreement. See -paragraph 1.C below. There are a lot of things you can do with Project -Gutenberg-tm electronic works if you follow the terms of this -agreement and help preserve free future access to Project Gutenberg-tm -electronic works. See paragraph 1.E below. - -1.C. The Project Gutenberg Literary Archive Foundation ("the -Foundation" or PGLAF), owns a compilation copyright in the collection -of Project Gutenberg-tm electronic works. Nearly all the individual -works in the collection are in the public domain in the United -States. If an individual work is unprotected by copyright law in the -United States and you are located in the United States, we do not -claim a right to prevent you from copying, distributing, performing, -displaying or creating derivative works based on the work as long as -all references to Project Gutenberg are removed. Of course, we hope -that you will support the Project Gutenberg-tm mission of promoting -free access to electronic works by freely sharing Project Gutenberg-tm -works in compliance with the terms of this agreement for keeping the -Project Gutenberg-tm name associated with the work. You can easily -comply with the terms of this agreement by keeping this work in the -same format with its attached full Project Gutenberg-tm License when -you share it without charge with others. - -1.D. The copyright laws of the place where you are located also govern -what you can do with this work. Copyright laws in most countries are -in a constant state of change. If you are outside the United States, -check the laws of your country in addition to the terms of this -agreement before downloading, copying, displaying, performing, -distributing or creating derivative works based on this work or any -other Project Gutenberg-tm work. The Foundation makes no -representations concerning the copyright status of any work in any -country other than the United States. - -1.E. Unless you have removed all references to Project Gutenberg: - -1.E.1. The following sentence, with active links to, or other -immediate access to, the full Project Gutenberg-tm License must appear -prominently whenever any copy of a Project Gutenberg-tm work (any work -on which the phrase "Project Gutenberg" appears, or with which the -phrase "Project Gutenberg" is associated) is accessed, displayed, -performed, viewed, copied or distributed: - - This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and - most other parts of the world at no cost and with almost no - restrictions whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it - under the terms of the Project Gutenberg License included with this - eBook or online at www.gutenberg.org. If you are not located in the - United States, you will have to check the laws of the country where - you are located before using this eBook. - -1.E.2. If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is -derived from texts not protected by U.S. copyright law (does not -contain a notice indicating that it is posted with permission of the -copyright holder), the work can be copied and distributed to anyone in -the United States without paying any fees or charges. If you are -redistributing or providing access to a work with the phrase "Project -Gutenberg" associated with or appearing on the work, you must comply -either with the requirements of paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 or -obtain permission for the use of the work and the Project Gutenberg-tm -trademark as set forth in paragraphs 1.E.8 or 1.E.9. - -1.E.3. If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is posted -with the permission of the copyright holder, your use and distribution -must comply with both paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 and any -additional terms imposed by the copyright holder. Additional terms -will be linked to the Project Gutenberg-tm License for all works -posted with the permission of the copyright holder found at the -beginning of this work. - -1.E.4. Do not unlink or detach or remove the full Project Gutenberg-tm -License terms from this work, or any files containing a part of this -work or any other work associated with Project Gutenberg-tm. - -1.E.5. Do not copy, display, perform, distribute or redistribute this -electronic work, or any part of this electronic work, without -prominently displaying the sentence set forth in paragraph 1.E.1 with -active links or immediate access to the full terms of the Project -Gutenberg-tm License. - -1.E.6. You may convert to and distribute this work in any binary, -compressed, marked up, nonproprietary or proprietary form, including -any word processing or hypertext form. However, if you provide access -to or distribute copies of a Project Gutenberg-tm work in a format -other than "Plain Vanilla ASCII" or other format used in the official -version posted on the official Project Gutenberg-tm website -(www.gutenberg.org), you must, at no additional cost, fee or expense -to the user, provide a copy, a means of exporting a copy, or a means -of obtaining a copy upon request, of the work in its original "Plain -Vanilla ASCII" or other form. Any alternate format must include the -full Project Gutenberg-tm License as specified in paragraph 1.E.1. - -1.E.7. Do not charge a fee for access to, viewing, displaying, -performing, copying or distributing any Project Gutenberg-tm works -unless you comply with paragraph 1.E.8 or 1.E.9. - -1.E.8. You may charge a reasonable fee for copies of or providing -access to or distributing Project Gutenberg-tm electronic works -provided that: - -* You pay a royalty fee of 20% of the gross profits you derive from - the use of Project Gutenberg-tm works calculated using the method - you already use to calculate your applicable taxes. The fee is owed - to the owner of the Project Gutenberg-tm trademark, but he has - agreed to donate royalties under this paragraph to the Project - Gutenberg Literary Archive Foundation. Royalty payments must be paid - within 60 days following each date on which you prepare (or are - legally required to prepare) your periodic tax returns. Royalty - payments should be clearly marked as such and sent to the Project - Gutenberg Literary Archive Foundation at the address specified in - Section 4, "Information about donations to the Project Gutenberg - Literary Archive Foundation." - -* You provide a full refund of any money paid by a user who notifies - you in writing (or by e-mail) within 30 days of receipt that s/he - does not agree to the terms of the full Project Gutenberg-tm - License. You must require such a user to return or destroy all - copies of the works possessed in a physical medium and discontinue - all use of and all access to other copies of Project Gutenberg-tm - works. - -* You provide, in accordance with paragraph 1.F.3, a full refund of - any money paid for a work or a replacement copy, if a defect in the - electronic work is discovered and reported to you within 90 days of - receipt of the work. - -* You comply with all other terms of this agreement for free - distribution of Project Gutenberg-tm works. - -1.E.9. If you wish to charge a fee or distribute a Project -Gutenberg-tm electronic work or group of works on different terms than -are set forth in this agreement, you must obtain permission in writing -from the Project Gutenberg Literary Archive Foundation, the manager of -the Project Gutenberg-tm trademark. Contact the Foundation as set -forth in Section 3 below. - -1.F. - -1.F.1. Project Gutenberg volunteers and employees expend considerable -effort to identify, do copyright research on, transcribe and proofread -works not protected by U.S. copyright law in creating the Project -Gutenberg-tm collection. Despite these efforts, Project Gutenberg-tm -electronic works, and the medium on which they may be stored, may -contain "Defects," such as, but not limited to, incomplete, inaccurate -or corrupt data, transcription errors, a copyright or other -intellectual property infringement, a defective or damaged disk or -other medium, a computer virus, or computer codes that damage or -cannot be read by your equipment. - -1.F.2. LIMITED WARRANTY, DISCLAIMER OF DAMAGES - Except for the "Right -of Replacement or Refund" described in paragraph 1.F.3, the Project -Gutenberg Literary Archive Foundation, the owner of the Project -Gutenberg-tm trademark, and any other party distributing a Project -Gutenberg-tm electronic work under this agreement, disclaim all -liability to you for damages, costs and expenses, including legal -fees. YOU AGREE THAT YOU HAVE NO REMEDIES FOR NEGLIGENCE, STRICT -LIABILITY, BREACH OF WARRANTY OR BREACH OF CONTRACT EXCEPT THOSE -PROVIDED IN PARAGRAPH 1.F.3. YOU AGREE THAT THE FOUNDATION, THE -TRADEMARK OWNER, AND ANY DISTRIBUTOR UNDER THIS AGREEMENT WILL NOT BE -LIABLE TO YOU FOR ACTUAL, DIRECT, INDIRECT, CONSEQUENTIAL, PUNITIVE OR -INCIDENTAL DAMAGES EVEN IF YOU GIVE NOTICE OF THE POSSIBILITY OF SUCH -DAMAGE. - -1.F.3. LIMITED RIGHT OF REPLACEMENT OR REFUND - If you discover a -defect in this electronic work within 90 days of receiving it, you can -receive a refund of the money (if any) you paid for it by sending a -written explanation to the person you received the work from. If you -received the work on a physical medium, you must return the medium -with your written explanation. The person or entity that provided you -with the defective work may elect to provide a replacement copy in -lieu of a refund. If you received the work electronically, the person -or entity providing it to you may choose to give you a second -opportunity to receive the work electronically in lieu of a refund. If -the second copy is also defective, you may demand a refund in writing -without further opportunities to fix the problem. - -1.F.4. Except for the limited right of replacement or refund set forth -in paragraph 1.F.3, this work is provided to you 'AS-IS', WITH NO -OTHER WARRANTIES OF ANY KIND, EXPRESS OR IMPLIED, INCLUDING BUT NOT -LIMITED TO WARRANTIES OF MERCHANTABILITY OR FITNESS FOR ANY PURPOSE. - -1.F.5. Some states do not allow disclaimers of certain implied -warranties or the exclusion or limitation of certain types of -damages. If any disclaimer or limitation set forth in this agreement -violates the law of the state applicable to this agreement, the -agreement shall be interpreted to make the maximum disclaimer or -limitation permitted by the applicable state law. The invalidity or -unenforceability of any provision of this agreement shall not void the -remaining provisions. - -1.F.6. INDEMNITY - You agree to indemnify and hold the Foundation, the -trademark owner, any agent or employee of the Foundation, anyone -providing copies of Project Gutenberg-tm electronic works in -accordance with this agreement, and any volunteers associated with the -production, promotion and distribution of Project Gutenberg-tm -electronic works, harmless from all liability, costs and expenses, -including legal fees, that arise directly or indirectly from any of -the following which you do or cause to occur: (a) distribution of this -or any Project Gutenberg-tm work, (b) alteration, modification, or -additions or deletions to any Project Gutenberg-tm work, and (c) any -Defect you cause. - -Section 2. Information about the Mission of Project Gutenberg-tm - -Project Gutenberg-tm is synonymous with the free distribution of -electronic works in formats readable by the widest variety of -computers including obsolete, old, middle-aged and new computers. It -exists because of the efforts of hundreds of volunteers and donations -from people in all walks of life. - -Volunteers and financial support to provide volunteers with the -assistance they need are critical to reaching Project Gutenberg-tm's -goals and ensuring that the Project Gutenberg-tm collection will -remain freely available for generations to come. In 2001, the Project -Gutenberg Literary Archive Foundation was created to provide a secure -and permanent future for Project Gutenberg-tm and future -generations. To learn more about the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation and how your efforts and donations can help, see -Sections 3 and 4 and the Foundation information page at -www.gutenberg.org - -Section 3. Information about the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation - -The Project Gutenberg Literary Archive Foundation is a non-profit -501(c)(3) educational corporation organized under the laws of the -state of Mississippi and granted tax exempt status by the Internal -Revenue Service. The Foundation's EIN or federal tax identification -number is 64-6221541. Contributions to the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation are tax deductible to the full extent permitted by -U.S. federal laws and your state's laws. - -The Foundation's business office is located at 809 North 1500 West, -Salt Lake City, UT 84116, (801) 596-1887. Email contact links and up -to date contact information can be found at the Foundation's website -and official page at www.gutenberg.org/contact - -Section 4. Information about Donations to the Project Gutenberg -Literary Archive Foundation - -Project Gutenberg-tm depends upon and cannot survive without -widespread public support and donations to carry out its mission of -increasing the number of public domain and licensed works that can be -freely distributed in machine-readable form accessible by the widest -array of equipment including outdated equipment. Many small donations -($1 to $5,000) are particularly important to maintaining tax exempt -status with the IRS. - -The Foundation is committed to complying with the laws regulating -charities and charitable donations in all 50 states of the United -States. Compliance requirements are not uniform and it takes a -considerable effort, much paperwork and many fees to meet and keep up -with these requirements. We do not solicit donations in locations -where we have not received written confirmation of compliance. To SEND -DONATIONS or determine the status of compliance for any particular -state visit www.gutenberg.org/donate - -While we cannot and do not solicit contributions from states where we -have not met the solicitation requirements, we know of no prohibition -against accepting unsolicited donations from donors in such states who -approach us with offers to donate. - -International donations are gratefully accepted, but we cannot make -any statements concerning tax treatment of donations received from -outside the United States. U.S. laws alone swamp our small staff. - -Please check the Project Gutenberg web pages for current donation -methods and addresses. Donations are accepted in a number of other -ways including checks, online payments and credit card donations. To -donate, please visit: www.gutenberg.org/donate - -Section 5. General Information About Project Gutenberg-tm electronic works - -Professor Michael S. Hart was the originator of the Project -Gutenberg-tm concept of a library of electronic works that could be -freely shared with anyone. For forty years, he produced and -distributed Project Gutenberg-tm eBooks with only a loose network of -volunteer support. - -Project Gutenberg-tm eBooks are often created from several printed -editions, all of which are confirmed as not protected by copyright in -the U.S. unless a copyright notice is included. Thus, we do not -necessarily keep eBooks in compliance with any particular paper -edition. - -Most people start at our website which has the main PG search -facility: www.gutenberg.org - -This website includes information about Project Gutenberg-tm, -including how to make donations to the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation, how to help produce our new eBooks, and how to -subscribe to our email newsletter to hear about new eBooks. diff --git a/old/65702-0.zip b/old/65702-0.zip Binary files differdeleted file mode 100644 index f4c3b06..0000000 --- a/old/65702-0.zip +++ /dev/null diff --git a/old/65702-h.zip b/old/65702-h.zip Binary files differdeleted file mode 100644 index 050cca8..0000000 --- a/old/65702-h.zip +++ /dev/null diff --git a/old/65702-h/65702-h.htm b/old/65702-h/65702-h.htm deleted file mode 100644 index 6dcc18b..0000000 --- a/old/65702-h/65702-h.htm +++ /dev/null @@ -1,1932 +0,0 @@ -<!DOCTYPE html PUBLIC "-//W3C//DTD XHTML 1.0 Strict//EN" - "http://www.w3.org/TR/xhtml1/DTD/xhtml1-strict.dtd"> -<html xmlns="http://www.w3.org/1999/xhtml" xml:lang="hu" lang="hu"> -<head> -<meta name="generator" content= -"HTML Tidy for HTML5 for Linux version 5.7.45" /> -<meta http-equiv="Content-Type" content= -"text/html; charset=utf-8" /> -<meta http-equiv="Content-Style-Type" content="text/css" /> -<title>The Project Gutenberg eBook of A sajtó by Lajos Biró</title> - -<style type="text/css"> -/*<![CDATA[*/ -body { - margin-left: 10%; - margin-right: 10%; -} - -h1,h2 { - text-align: center; - clear: both; - line-height: 200%; -} - -h2 { - margin-top: 2em; -} - -p { - margin-top: 0.75em; - margin-bottom: 0.75em; -} - -body > p { - text-align: justify; - text-indent: 1.5em; -} - -hr { - width: 33%; - margin-top: 2em; - margin-bottom: 2em; - margin-left: auto; - margin-right: auto; - clear: both; -} - -hr.chap {width: 65%} - -table { - margin-left: auto; - margin-right: auto; -} - -td { - padding-left: 1em; - padding-right: 1em; -} - -.pagenum { -/* display: none; */ - position: absolute; - right: 2%; - color: gray; - font-size: smaller; - text-align: right; - text-indent:0; -} - -.tdr {text-align: right;} - -.center { - text-align: center; - text-indent: 0; -} - -.right { - text-align: right; - margin-right: 1.5em; -} - -em.gesperrt { - font-style: normal; - letter-spacing: 0.2em; - padding-left: 0.2em; -} - -.caption-small {font-weight: bold; font-size: small;} - -.caption {font-weight: bold;} - -.caption-large {font-weight: bold; font-size: large;} - -.caption-150 {font-weight: bold; font-size: 150%;} - -.transnote { - background-color: #E6E6FA; - color: black; - padding: 0.5em; - font-family: sans-serif, serif; - font-size: 0.9em; -} - -.transnote p { - text-align: center; - text-indent: 1.5em; -} - -ul.TOC { - list-style-type: none; - padding-left: 10%; - text-indent: -5%; - width: 70%; - text-align: justify; -} - -ul.TOC li { - margin-top: 0.25em; -} - -span.ralign { - position: absolute; - text-align: right; - right: 15%; - top: auto; -} -/*]]>*/ -</style> -</head> -<body> - -<div style='text-align:center; font-size:1.2em; font-weight:bold'>The Project Gutenberg eBook of A sajtó, by Lajos Biró</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and -most other parts of the world at no cost and with almost no restrictions -whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it under the terms -of the Project Gutenberg License included with this eBook or online -at <a href="https://www.gutenberg.org">www.gutenberg.org</a>. If you -are not located in the United States, you will have to check the laws of the -country where you are located before using this eBook. -</div> - -<p style='display:block; margin-top:1em; margin-bottom:1em; margin-left:2em; text-indent:-2em'>Title: A sajtó</p> - -<div style='display:block; margin-top:1em; margin-bottom:1em; margin-left:2em; text-indent:-2em'>Author: Lajos Biró</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'>Release Date: June 26, 2021 [eBook #65702]</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'>Language: Hungarian</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'>Character set encoding: UTF-8</div> - -<div style='display:block; margin-left:2em; text-indent:-2em'>Produced by: Albert László from page images generously made available by the SZTE Miscellanea</div> - -<div style='margin-top:2em; margin-bottom:4em'>*** START OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK A SAJTÓ ***</div> -<div class="transnote"> -<p class="center"><span class="caption">Megjegyzés:</span></p> -<p>A tartalomjegyzék a <a href="#Page_43">43</a>. oldalon -található.</p> -</div> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p class="center"><span class="caption">KORUNK MOZGATÓI -I.</span></p> -<p> </p> -<p class="center"><span class="caption-150">BIRÓ LAJOS</span></p> -<h1>A SAJTÓ</h1> -<p> </p> -<p> </p> -<p class="center"><span class="caption-large">MODERN -KÖNYVTÁR</span></p> -<p class="center"><span class="caption">SZERKESZTI GÖMÖRI -JENŐ</span></p> -<p class="center"><span class="caption">45. SZÁM</span></p> -<p class="center"><span class="caption">BUDAPEST, 1911</span></p> -<p class="center"><span class="caption">POLITZER ZSIGMOND ÉS FIA -KIADÁSA</span></p> -<hr class="chap" /> -<p class="right"><span class="caption-small">A sajtó annyi, mint az -a társadalom, amelyben él.<br /> -(BIRÓ LAJOS)</span></p> -<p> </p> -<p class="center">BIRÓ LAJOS</p> -<p class="center">eddig megjelent művei:</p> -<p class="center">Bálványrombolók (Novellák)<br /> -Harminc novella<br /> -Huszonegy novella<br /> -Marie és más asszonyok (Novellák)<br /> -Elbeszélések<br /> -A diadalmas asszony (Regény)<br /> -Nyári zivatar (Regény)<br /> -Férfiak (Drámai játék)<br /> -A családi tűzhely (Egyfelvonásos-ciklus)<br /> -Kis drámák (Modern Könyvtár 13.)<br /></p> -<p class="center">Szinpadon előadott művei:</p> -<p class="center">Férfiak (Nemzeti Szinház)<br /> -A családi tűzhely (Magyar Szinház)<br /> -Sárga Liliom (Magyar Szinház)<br /></p> -<p class="center">A szerző minden jogot fentart magának, a forditás -jogát is</p> -<p> </p> -<p class="center">A Modern Könyvtár 1910. június havában indúlt -meg</p> -<p> </p> -<p class="center"><span class="caption-small">A MODERN KÖNYVTÁR -SZERKESZTŐSÉGE:</span></p> -<p class="center"><span class="caption-small">VIII. KERÜLET, -VAS-UCCA 15/b., I. EM. 18.</span></p> -<p class="center"><span class="caption-small">TELEFON: -6–89</span></p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_3" id= -"Page_3">-3-</a></span></p> -<h2>A SAJTÓ</h2> -<p>A pohárköszöntő alacsony műfaj. És minden pohárköszöntők között -a legundorítóbbak azok, amelyeket hivatalos és nem hivatalos -cécóknál – utolsóelőttinek, de lehetőleg utolsónak – kelletlenül, -sőt néha fogcsikorgatva a sajtóra szokás mondani.</p> -<p>Ahány ilyen pohárköszöntőt hallottam, abban még mindben -intézménynek nevezték a sajtót. A sajtó: intézmény! Mintha a -mértékhitelesítő hivatalról vagy a bábolnai -gyógykovács-tanfolyamról volna szó.</p> -<p>Mindig nevetségesnek találtam, ha a sajtót felköszöntötték. A -sajtónak nem jár felköszöntő sehol, a sajtónak nem jár köszönet -semmiért. Ha a sajtó segített megteremteni: lelencházat, -rabsegélyző-egyletet, tulipán-szövetséget, az nem érdem, amelyért -köszönet fizetsége jár. A sajtó segített, mert ez a természete. -Segített, mert nem tehetett másképen.</p> -<p>Aki ujságíró ezt nem érti, az megérdemli, hogy a jelenlétében -felköszöntsék és intézménynek nevezzék a sajtót. Intézménynek, mint -a mértékhitelesitő hivatalt. Aki érti, az bosszankodni fog a -kelletlen pohárköszöntőkön. Mert tudja, hogy a sajtó nem intézmény, -nem embereknek, egyesüléseknek, társadalmaknak tudatos csinálmánya, -hanem része a társadalomnak, maga a társadalom. Valamikor, a -lelkesedés fiatal éveiben úgy mondtuk ezt, hogy a sajtó az -emberiség nagy organizmusának szívedobbanása. Ma annyit mondunk, -hogy a sajtó természeti jelenség, mint maga a társadalom.</p> -<p>A sajtót így kell és csak így lehet nézni. A sajtó annyi, mint -az a társadalom, amelyben él. Aki sajtót mond, társadalmat -mond.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_4" id= -"Page_4">-4-</a></span></p> -<h2>1. A SAJTÓ ÉS A KÖZÖNSÉG</h2> -<p>A sajtó állapota, helyzete, hangja, nivója annak a társadalomnak -a képét tükrözi, amelyben ez a sajtó dolgozik, tanit, rikácsol, -virágzik és revolverez. Jászi Oszkár nagyon meggyőzően magyarázza a -<em class="gesperrt">Művészet és Erkölcs</em>ben, hogy egészen új -dolgot semmiféle író nem írhat. Az író csak azt írhatja, aminek a -befogadására a tömeg – egy nagy tömeg vagy egy kis tömeg – elő van -készítve. Amennyivel gyorsabb, fürgébb és léhább az újságírói munka -az íróinál, annyival inkább áll ez az igazság a sajtóra.</p> -<p><em class="gesperrt">Az újság nem írhat mást, csak azt, amit a -közönség gondol.</em> Semmiről nem írhat mást, semmit nem írhat -másképen. Legfeljebb világosabban írja, legfeljebb stilizálva írja, -legfeljebb szelidít vagy torzít rajta, de az újság emberről, -eseményről – és minden írásnak ember vagy esemény a tárgya – nem -írhat mást, mint amit a közönségének akármelyik tagja írna, ha írni -tudna és ha a saját gondolatát világosan látná.</p> -<p>Mennyire igaz ez, azt száz példával bizonyíthatja mindenki, aki -az újságcsinálás legbelsőbb kis titkait – a szerkesztői szobában és -a kiadói szobákban meghúzódó kis titkocskákat – ismeri. Annyira -igaz, hogy az egyik igen előkelő és sok ízléssel szerkesztett nagy -magyar lap – <em class="gesperrt">Az Ujság</em> – első számában -nyíltan bejelentette, hogy a szerkesztés vezérelve az új lapnál ez -lesz:</p> -<p>– Vajjon mit szól hozzá Pálffy Ferenc Szegeden?</p> -<p>Tessék meggondolni: ez a lap egy olyan nagykaliberű – bár -reakciós – államférfi politikáját szolgálta, mint Tisza István, a -szerkesztőségében olyan emberek ültek, mint Herczeg Ferenc, -Mikszáth Kálmán, Kóbor Tamás. És ez a lap – a naiv, de az újságírás -egész lelkét megvilágító vallomása <span class="pagenum"><a name= -"Page_5" id="Page_5">-5-</a></span> szerint – nem a Tisza István, -nem a Herczeg Ferenc, nem a Kóbor Tamás véleményét akarta leírni, -hanem el akarta találni a Pálffy Ferencét. Aki végre – nagyon jeles -és érdemes ember létére is – csak Pálffy Ferenc volt.</p> -<p>A Pálffy Ferenc véleményét eltalálni – tegyük ezt mindjárt hozzá -– sikerült is. A lapnak nagy sikere volt. A Kóbor Tamás -véleményeivel kevésbbé lett volna.</p> -<p>Ez egy példa. De van száz. Kiadók, akik rárontanak a -szerkesztőkre, szerkesztők, akik letelefonoznak a kiadóhivatalba, -hogy vajjon hány – mondjuk – a zsidó előfizető, öreg újságírók, -akik kinevetik a lelkes fiatalt, igazságok és meggyőződések, -amelyek a redakcióban elvetélnek, mert – becsület ide, becsület oda -– a közönség nem tűri, hogy bizonyos igazságokat neki szemébe -mondjanak: százszámra vannak ilyen keserves, ilyen egészen -megszokott és mindennapos esetek.</p> -<p><em class="gesperrt">Az újság csak azt írhatja, amit a közönség -gondol.</em> Két dolog következik ebből. Az egyik az újságra, a -másik az újságíróra vonatkozik.</p> -<p>1. Az az újság, amelyik nem azt írja, amit a közönség gondol, -nem élhet meg.</p> -<p>2. A jó újságíró első kvalitása: megérezni, kitalálni azt, -habozás nélkül rátapintani arra, amit a közönség egy emberről, aki -ma bukkant fel, egy eseményről, amely ebben a percben történt, -gondolna és mondana, ha módjában volna.</p> -<p class="center">* * *</p> -<p>Tehát kitalálni azt, amit a közönség gondol. Az újságsikernek ez -a titka. (Nem az egyetlen, sok más van még, de ez az első.) Olyan -újság, amelyik egyébként keveset nyújt a közönségnek, de amikor -véleményt mond, a közönség véleményét mondja: boldogulhat. De olyan -újság, amelyik a mindennapos ítélkezés során nem a közönségben -előre megfogalmazott ítéleteket hozza meg: nem boldogulhat, ha -<span class="pagenum"><a name="Page_6" id="Page_6">-6-</a></span> -megfeszül is, és ha formában, anyagban, gyorsaságban, frissességben -elsőrendű is, amit ad.</p> -<p>Ha egyetlen – kissé paradox – mondásba akarja az ember ezeket a -tanulságokat összegyűjteni, akkor ezt mondhatja: egy lapot vagy a -becsületessége, vagy a becstelensége pusztít el. A becsületessége -pusztítja el, ha mindig a maga véleményét, a szerkesztőinek -becsületes ítéletét, esetleg előkelő igazságait mondja el, a -becstelensége pusztítja el, ha szőröstől-bőröstől eladta magát és -például mindíg a kormány véleményét nyomtatja le.</p> -<p>Egy magas nívójú – egy igazán magas nívóju – lap, egy igazán -becsületes újság ha megindulna: a halál bélyege volna az arcán -születésekor. Az a lap, amelyik jót tételez fel a közönségéről, -amelyik az úgynevezett nívót emelni akarja: az meghal. A -közönségnek nem a józanságára, az okosságára, az ízlésére kell -számítani, hanem az elfogultságaira, a gyűlöleteire, az -ízléstelenségeire.</p> -<p>Az újságolvasó kényúr – ügyvéd, vagy szatócs, vagy földbirtokos -vagy honvédszázados – a legkedvesebb újságjának sem tudja -megbocsátani, ha egyszer olyan ítéletet mond, amely az ő szuverén -itéletével ellenkezik.</p> -<p>Vannak kérdések, amelyekben a közönség egyáltalában nem tűr -semmiféle eltérést azoktól a dogmáktól, amelyek láthatatlanul le -vannak írva a tömeglélekről olyan hangosan és világosan beszélő -kiadóhivatali könyvekben. A nemzetiségi kérdésről például magyar -lapnak egyenesen lehetetlen leírnia akár a legvilágosabb -igazságokat is, különbeni lapvisszaküldetések, »lemondások«, -felháborodott levelek érkezésének terhe alatt. Az újságíró ilyenkor -tartozik vak lenni, süket lenni, hülye lenni; és ha utálja magát, -és ha leköpi a tollát elkeseredésében: tartozik ész nélkül és -meggondolás nélkül üvölteni az üvöltőkkel.</p> -<p>Ignotusnak van egy érdekes és az értők számára százszorosan igaz -mondása: az újság hazudik. Mindíg hazudik, minden újság hazudik. -Mit jelent ez? Egy példa megmondja.</p> -<p>Tessék elgondolni egy ellenzéki újság szerkesztőjét. Ez -<span class="pagenum"><a name="Page_7" id="Page_7">-7-</a></span> a -szerkesztő megkapja azt a hírt, hogy a kormány valami igen derék -dolgot csinált. (Végre a legrosszabb kormány is csinál néha egy -derék dolgot.) Ez a szerkesztő akkor ezt fogja mondani, vagy ha nem -is mondja, hát gondolja és ha nem gondolja – hiszen az ilyesmi -olyan gyakran történik meg, hogy az elhatározás és a cselekedet -minden gondolattevékenység nélkül rögtön megszületik – tehát, ha -nem gondolja, ez a gondolat ül az elhatározása mögött:</p> -<p>– Ha én most megírom, hogy a kormány derék dolgot csinált, akkor -nemcsak taktikai előnyhöz juttatom az ellenfeleimet, hanem kiteszem -magamat a saját közönségem haragjának és gyanusításainák is. -Holnapután tíz levelet hoz a posta, amelyben megkérdezik, hogy -megvettek-e már bennünket is. És a kávéházban harsogó kacajjal -fogják elvtársaim a lapot elhajítani és száz ember hallja, amint a -politikai bölcsességben felülmulhatatlan törzsvendég elrikkantja -magát, hogy vagy hülye vagyok, vagy gazember. Tehát: én vagy -elsikkasztom a kormány derék cselekedetét, írván róla két hasáb -helyett tíz sort, vagy magam is meggyanusítom a kormányt, vagy -csúfolódom rajta, vagy végül erről a derék dologról azt irom, hogy -gazság és hazaárulás.</p> -<p>… És a legtöbbször az iródik, hogy gazság és hazaárulás.</p> -<p>Az újság tehát hazudik. És ez az eset nem is a legrosszabb eset. -Sőt: ez a legjobb. Mert a feltevése az, hogy a nagy elvi ellentétek -mellett, a nagy elvi küzdelem kedvéért – igaz, hogy taktikából, de -becsületes hátsó gondolattal – árultatott el egyszer az igazság. -Ezt az árulást minden lapnak minden nap el kell követnie, mert -minden lapközönségnek megvannak a maga elfogultságai, gyűlöletei és -gyanakvásai.</p> -<p>Már most: vannak lapok, amelyek az ilyen kis árulásokat -igyekeznek korlátozni és vannak lapok, amelyek az ilyen árulásokból -rendszert csinálnak. Minden újság hazudik. Becsületes újság az az -újság, amely ezeket a hazugságokat <span class="pagenum"><a name= -"Page_8" id="Page_8">-8-</a></span> egy meggyőződés, egy elv, egy -hit szolgálatában követi el és becstelen az, amely tudatosan és -szándékosan műveli, amely rendszert csinál belőle, amely ezért, -ebből és ennek él.</p> -<p>Azaz: álljunk meg. Az emberekről, akik egy ilyen lapot -csinálnak, talán lehet véleményt mondani, magáról a lapról nem. Az -újság a közönség meggyőződéseinek, hajlandóságainak a tükre. Aki -rendszeresen elárulja a meggyőződéseit és a siker kedvéért hazudik -ma és holnap és mindörökké, az lehet megvetendő ember. Maga a -hazugság kellett a közönségnek. A prostituált néha lehet -megvetendő, maga a prostitució egy társadalmi jelenség.</p> -<p>Aki azonban a prostituciót kivánók elé a szüzesség dicséretével -lép: az kikacagtatik. És éhen halhat. Aki Szent Bertalan éjszakát -akar, annak maga Jézus Krisztus is hiába beszél a szeretetről. Ha -tehát egy újság napfényragyogású igazságokkal áll is a <em class= -"gesperrt">hazugságot</em> kívánó közönség elé: meghal. <em class= -"gesperrt">Megöli a becsületessége.</em></p> -<p>És a becstelensége? Az is ölhet. Ha a saját véleményét egészen -felfüggeszti, ha egészen eladta magát, ha a közönség elveszíti -<em class="gesperrt">azt az illuziót</em>, hogy szabad és független -emberek szabad és független itéletét hallja, akkor meghalt az -újság.</p> -<p>Az alázatossági görcsbe esett előfizetési felhivásokban, amelyek -áhítattal hörgik, hogy a közönség a mi egyetlen urunk és -parancsolónk, nagy igazság van, sokkal nagyobb, mint ahogy az írója -és az olvasója talán gondolja. Igen: közönség az ura és -parancsolója az újságnak. És nincs kormány a világon, egyáltalában -nincs úr a világon, amelyik egy elterjedt és erős újságot -kárpótolhatna a függetlensége <em class= -"gesperrt">látszatáért</em>. Az a lap, amelyik eladta magát, -meghal.</p> -<p>Az ügyesen és okosan vezetett lapok nem is adják el magukat soha -egészen. Csak félig. Egyrészt mindíg fentartják a függetlenségük -látszatát, a kritikájuk szabadságát egy bizonyos irányban, másrészt -rendesen elfordulnak minden kormánytól, mihelyt nagyon -népszerűtlenné kezd válni. <span class="pagenum"><a name="Page_9" -id="Page_9">-9-</a></span></p> -<p>Nagy lapvállalatok ilyen módon az okos adminisztrálásnak egész -rendszerét, bámulatosan finom és elmés rendszerét dolgozták ki. A -rendszer szerint: támogatom a kormányt, amíg meglehetősen népszerű -(kezdetben a legtöbb kormány többé-kevésbé az), támogatom és -kiszivattyúzok belőle mindent, amit csak kiszivattyúzni lehet. -Mikor eleget szivattyúztam és amikor a kormány népszerűtlenné kezd -válni (valamikor minden kormány azzá lesz), akkor ellenzékbe -megyek.</p> -<p>Amíg tehát egy ilyen ügyesen, okosan vezetett újság támogatja a -kormányt, addig higyje el mindenki, hogy a kormánynak van -valamelyes népszerűsége. Mert ha nem volna, akkor az az érzékeny -finom műszer, amelyet kiadóhivatalnak neveznek, rögtön megmozdulna, -a lap új vitorlákat feszítene ki, új szelet keresne és új zászlót -röpítene fel az árbócra.</p> -<p>A közönség véleményének a hullámzását követni: ez a legnagyobb -lapsikerek titka. Nem lenni okosabbnak, jobbnak, európaiabbnak, -modernebbnek, mint a közönség: ezzel boldogulhat egy lap. Aki -okosabb és jobb akar a közönségnél lenni: az elbukik.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_10" id= -"Page_10">-10-</a></span></p> -<h2>2. A KÖZÖNSÉG</h2> -<p>A közönség, amelyről itt annyi rossz iródott le, mi hát, milyen -hát milyenek az érzései, indulatai; ki ismeri, ki látta -szemtől-szembe?</p> -<p>A közönséget, a közönség ízlését, a közönség kegyosztogató -kedvét, szeszélyeit senki sem ismeri. A legöregebb, a -legtapasztaltabb, a legélesebb elméjű kiadók és szerkesztők sem. A -siker az újságcsinálásban még sokkal rejtelmesebb és sokkal -kiszámíthatatlanabb valami, mint a színpadon. Van egy-két -tapogatózó feltevés, van egy-két megállapítás, de egészében véve, -az újság voltaképen egy nagy sötétségbe prédikál vagy rikoltoz bele -és csak akkor tudja meg, hogy jól beszélt, ha taps hangzik fel a -sötétségből válaszul a szavára.</p> -<p>Egy régi, tapasztalt lapkiadó a közönségről való tapasztalatait -ebbe a goromba, de velős mondásba szokta összefoglalni:</p> -<p>– Külön-külön mindannyian okos, józan, finomlelkű és finom -ízlésű gentlemanek. De együtt: egy csürhe.</p> -<p>Egy illedelmesebb és tudományosabb magyarázat nyelvére -lefordítva ez annyit jelent, hogy ön és én és ő, mihelyt tömegben -vagyunk, nem a magunk lelkének a törvényei szerint gondolkozunk, -hanem a tömeg lelkének a törvényei szerint. Az érzéseink és a -cselekedeteink a kollektiv lélekből fakadnak, és a legnagyobb -ostobaságot követi el az, aki – ha velünk, tömeggel dolga van – egy -kiművelt, kifinomodott, érzékeny és finyás egyéni lélekre számít, -ahelyett, hogy az ösztöneinek engedő, az indulatait soha nem -fékező, nem válogatós kollektiv lélekre számítana.</p> -<p>Az újságolvasó közönség kollektiv lelkének bizonyára megvannak a -maga törvényei. Ezeket a törvényeket azonban <span class= -"pagenum"><a name="Page_11" id="Page_11">-11-</a></span> a -szerkesztőségek és az adminisztrációk nem ismerik, és csak valamely -különös hatodik érzék, az újságcsináló ösztön súgja meg a legtöbb -esetben mit kell tenni, hogyan kell írni. A meglepetések azonban -mindennaposak.</p> -<p>Csodálatos például, hogy bizonyos dolgokban mennyire hiányzik a -közönség kritikája. Van rá eset, hogy egy igazán kiváló író – egy -íróművész, egy nagytudású szikrázó elméjű <em class= -"gesperrt">chroniqueur</em> – teremt például valami új -krónikafajtát. A közönség el van ragadtatva tőle, a lapnak és az -írónak óriási sikerei vannak. Az író azután elmegy a laptól, vagy -meghal, vagy abbahagyja a dolgot. És ugyanazon a helyen, ugyanolyan -betükből más írja a krónikát. Hiányzik az első író tudása, -elméssége, írásművészete. <em class="gesperrt">És a közönség észre -sem veszi a változást.</em> De azután a második író is elmegy a -laptól. És egy harmadik jön. A harmadik is írja ugyanott, ugyanazt -a krónikát. És a krónika most már teljesen elzüllött. Lapos, -ízetlen, tudálékos, nagyképű, dadogó, ostoba. <em class= -"gesperrt">És a közönség észre sem veszi a változást.</em></p> -<p>Miért? Ha mindegy, hogy ki írja azt a krónikát, miért fogadta -akkor egy hangos és a kiadónak a Wertheim-szekrényét is örömmel -megborzongató újjongás az első krónikát: az okosat, a szellemeset, -a művészit? És ha a művészet volt az, ami a krónikának születésekor -sikert szerzett, miért nem utasítja vissza a közönség a lapos -utánzást? És másutt meg miért csillog a legmagasabb rendű újságírói -és írói művészet hiába? Azt lehetne mondani, hogy a közönség -konzervativ, ragaszkodik az újságja formájához, betűihez, -papirjához. Ebben van is igazság. De akkor meg miért elég néha egy -egészen jelentéktelen hiba arra, hogy nagy tömegek elforduljanak -egy újságtól és miért veszíti el egy – kiadói szempontból – -elhibázott campagne miatt némely újság az egész olvasóközönségét? -Holott vannak lapok, amelyekből minden kihullott már, ami valaha -sikert szerzett nekik és a sikerük még mindig olyan nagy, mint a -legfényesebb napjaikban. A kollektiv lélek titkai ezek. -<span class="pagenum"><a name="Page_12" id= -"Page_12">-12-</a></span></p> -<p>Valamelyes biztossággal a sikerre csak akkor lehet számítani, ha -ennek a nagy, rejtelmes, sötét léleknek az indulatait érintik -újjal. Ha feltünő, meglepő, elkápráztató, dühbe hozó, kárörömet -ébresztő hirrel lehet neki szolgálni.</p> -<p>És itt eljutottunk ahhoz a nagy kérdéshez, az újságcsinálásnak -ahhoz a minden órában aktuális kérdéséhez: mi a <em class= -"gesperrt">szenzáció</em>?</p> -<p>Voltaképen senki sem tudja, de minden újságíró érzi; keveset -okoskodnak róla, de mindíg meg akarják csinálni; az -újságműhelyekben mindíg az ajkon lebegő szó, a közvélemény nagy -izgatószere, az újságfogyasztás, a példányszám csodahatású emelője: -a szenzáció.</p> -<p>Szenzáció minden, ami tömegindulatot rezzent meg; mint ahogy -villamosütésre megrezzen az élő test, úgy rezzen meg és úgy -rezzenjen meg a szenzációra a tömeglélek. Ami általános örömet vagy -– még inkább – kárörömet, ami százezreknek bánatot vagy részvétet -okoz, ami nagyon várt, vagy nagyon váratlan, nagyon örvendetes vagy -nagyon megdöbbentő: az a hír szenzáció.</p> -<p>Egy kis olvasótáborra a legnagyobb szenzáció lehet a fehérnye -titkának a megtalálása. De ez nem újságszenzáció. Ujságszenzáció -az, hogy egy cigányprimás megszöktetett egy grófkisasszonyt.</p> -<p>A szenzáció körülbelül az egyetlen újságanyag, amelynek a -hatására biztosan lehet számítani. Itt is nagy csalódások érhetik -az embert, de egy jól értékelt, a szerkesztőségben jól megérzett, -jól feltálalt és ügyesen kiröpített szenzáció majdnem mindig -felveri a maga széles hullámgyűrűit a közönségben.</p> -<p>Ennek azután a legtermészetesebb következménye az, hogy minden -újság igyekszik minél több és minél nagyobb szenzációval szolgálni. -Eseményes időkben ez könnyű dolog. Eseményes idők különben is -emelik az újságfogyasztást; így a magyar újságfogyasztás eddig -kétségtelenül az úgynevezett nemzeti ellenállás idején érte el a -maximumát. Ilyenkor szenzációkkal szolgálni – minden lapnak, -amelynek a hírszolgálata, <span class="pagenum"><a name="Page_13" -id="Page_13">-13-</a></span> összeköttetései, szerkesztősége jó és -erős – könnyen megy.</p> -<p>Mikor azonban az eseményes idők elmúlnak, mikor a verseny -élesedik és az amugy is hanyatló újságfogyasztást minden áron -galvanizálni kell, akkor jönnek a csinált szenzációk. A gazdag, -nagy külföldi lapok expediciókat szerveznek; Gordon Bennet elküldi -Stanleyt Afrikába, egy másik amerikai lap elküldi Wellmannt -léghajón az északi sarkra, a <em class= -"gesperrt">Lokalanzeiger</em> külön hajót küld a Wellmann -felszállásához, a magyar lap pedig, már az amelyik, titkokat kapar -ki, gazságokat »nyomoz ki«, panamákat »leplez le«. A komoly -szenzációknak megmaradtak a keretei; a nagy betűk, a nagy címek, a -kiáltó tipográfia. Ezeket a kereteket meg kell tölteni tartalommal; -így lesz a szimpla öngyilkosságokból óriási dráma, így lesznek jó -családapákból liliomtipró gazemberek, így lesz a semmitmondó -politikai hírből aljas hazaárulás.</p> -<p>Mindez elsősorban az utcának dolgozó lapokra vonatkozik. Itt, -ahol nincs meg a megbízható, stabilis előfizető tábor, ahol a -járókelők zsebéből ki kell csikarni a sout vagy a pennyt, itt -teremnek legbővebben azok a szenzációk, amelyeket csak az újságírói -ügyesség vagy kiadói lelkiismeretlenség tett szenzációvá.</p> -<p>Lehet mondani nagyon súlyos és nagyon korholó szavakat a -szenzációnak erről a kereséséről. Mondanak is. Akik azonban a -korholó szavakat elmondják olyankor, amikor tógát öltenek, vagy -amikor valamely szenzáció az ő bőrükre ment, amikor tehát a maguk -lelke szerint beszélnek, ugyanazok mohó olvasóivá és élvezőivé -válnak minden szenzációnak, mihelyt valami különös ok – az -itélkezés akarata, vagy a megbántottság fájdalma – ki nem emeli -őket a tömegből. Mihelyt ők is benne vannak a tömegben, mindjárt a -kollektiv lélek érzései szerint éreznek.</p> -<p>Ha külön-külön beszélsz azokkal az emberekkel, akik az utcán két -krajcárt vagy egy krajcárt kikaparnak a zsebükből egy ujságért, -bizonyára kevés vérszomjas, mészárlásban <span class= -"pagenum"><a name="Page_14" id="Page_14">-14-</a></span> -gyönyörködő, vérszagot szerető embert találsz közöttük. Derék, jó, -lágyszivü emberek. És egy budapesti krajcáros lap hosszu évek óta a -legnagyobb sikereket akkor aratta, mikor Petróné meggyilkolta, -feldarabolta, gyermekkocsiban az utcán végigtolta az öreg -ékszerészt és amikor a lap minden nap hasábokat irt erről az -undoritó gyilkosságról. A közönség vért akar, a közönségnek megvan -tehát az ő akarata.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_15" id= -"Page_15">-15-</a></span></p> -<h2>3. A SAJTÓ FEJLŐDÉSE</h2> -<p>Az újság kapitalista vállalat. A tőke minden elhelyezkedésében -mozgékony és finom szimatú. Az újságvállalatban elhelyezett tőkének -ez a finom szimat a legfontosabb tulajdonsága. Ez a finom szimat -tehát csodákat művel. Ha a közönségnek vér kell, a közönség vért -kap.</p> -<p>És ami kell neki, azt kap. Hazafiasság kell? A legnagyobb -mértékben kap. Minden vasárnap egy hazaárulás főjjön a fazekában? -Fő. Lincselésre való biztatás kell? Megkapja. Uszitás a néger, a -japán, az oláh, a zsidó ellen? Tessék parancsolni. Az újságvállalat -csodálatos flairrel érzi meg, milyen ösztönök, milyen gyűlöletek -kivánják magukat fölkeltetni és lángra lobbantatni. Azok -fölkeltetnek és lángra lobbantatnak.</p> -<p>Minthogy azonban nem egy lap van és nem kettő, hanem tíz és húsz -és száz és ezer, a verseny nekiveti magát annak a nemes feladatnak -is, hogy az indulatokat és a sötét ösztönöket ki tudja -leghathatósabban lángra lobbantani. A fejlődésnek egy bizonyos -fokán tehát megjelenik a felülmúlhatatlan sajtó.</p> -<p>Nyomtatott Robespierrek kerülnek a piacra. A felülmúlhatatlanul -hazafiasak, a felülmúlhatatlanul erkölcsösek, a felülmúlhatatlanul -erényesek és puritánok. Megjelenik a <em class="gesperrt">sárga -sajtó</em>, a jingó sajtó, amelynek Amerikában hallatlan sikerei -vannak, amely körülbelül mindenütt beköszönt a fejlődésnek egy -bizonyos fokán, és amelyet szerencsések vagyunk már Magyarországon -is üdvözölhetni.</p> -<p>De ez nem az utolsó szava a sajtó fejlődésének. Az óriási -versenynek két másik következménye is van még. Az első az, hogy új -lapot egyre nehezebb lesz, lassanként egészen lehetetlen lesz sok -pénz nélkül megindítani, <span class="pagenum"><a name="Page_16" -id="Page_16">-16-</a></span> másodszor, hogy az újságok nemcsak a -szenzáció hajszolásában, hanem a komoly és nagystilü -hírszolgálatban is versenyeznek egymással.</p> -<p>Először tehát pénz kell. Van rá néhány eset az utóbbi időből is, -hogy ügyesség és kedvező konjunktura kis pénzzel indult lapból is -gazdag, virágzó vállalatot csinált, de ezek az esetek egyre -kevesebbednek és lassanként lehetetlenné válnak. Az újságsikerhez -pénz kell, sok pénz, nagy befektetések, ezrekre, tizezrekre és -százezrekre menő kiadások, amelyek látszólag teljesen meddőek és -amelyek csak hosszú idő eltelte után kamatoznak. A modern -hírszolgálat természete épen olyan, hogy a világlapoknak például -Belgrádban állandó tudósítót kell tartaniok, hosszú ideig látszólag -eredmény nélkül fizetniök, mert egyszer csak királyt gyilkolnak -Belgrádban és akkor egy félnapos – istenem, egy óriási félnapos – -előnye van annak a lapnak, amelyik sokáig hiába fizette a belgrádi -tudósítót. És mi egy világlapnak Belgrád, az egy magyar lapnak -például Szatmár-Németi.</p> -<p>Ez a verseny aztán csodákat művel a hírszolgálatban. Arról, amit -azután itt képesek a lapok produkálni, amit egy-két magyar lap is -produkált az utóbbi időben, arról a gyorsaságról, elevenségről, -ügyességről, ötletességről, amely így azután a hírszolgálat -szekerébe szegődik, arról csak tisztelettel és csodálattal lehet -beszélni.</p> -<p>Ez a verseny, a hírszolgálatnak ez a csodásan fejlett volta -rányomja a bélyegét az egész modern újságra és átalakítja az -újságcsinálás egész módját. Az újságban egyre nagyobb úr lesz a -riport, a szerkesztőségben egyre fontosabb ember a riporter – az -újságok szerkesztőségei nemsokára alig is állnak másból, mint -riporterekből: rendőri, közgazdasági, szinházi, törvényszéki, -tőzsdei, irodalmi riporterekből.</p> -<p>A magyar lapoknál ez az átalakulás lassan megy. Egy magyar újság -tegnap még és ma is még voltaképen egyetlen olvasmánya, irodalmi, -tudományos, jogi, gazdasági lektürje <span class="pagenum"><a name= -"Page_17" id="Page_17">-17-</a></span> volt az olvasójának. Ez az -állapot azonban nem maradhat meg így változatlanul. A gazdasági -élet fejlődésével, a kultura emelkedésével, a forgalom -gyorsabbodásával vele jár az, hogy az ujság lassanként kihullatja -magából az irodalmat, a tudományt, a jogot, a filozófiát. Megmarad: -a tudósítás, a recenzió, a hír, a riport. Irodalmat tessék a -könyvekben és az irodalmi lapokban, tudományt a tudományos -folyóiratokban keresni.</p> -<p>A nagy világlapok azt a vonzó erőt, amely így elvész, úgy -igyekeznek pótolni, hogy mellékletet adnak. A Berliner Tageblatt -hat mellékújságot ad egy héten az olvasóinak: egy irodalmit, egy -gazdaságit, egy technikait… minden napra egyet. A Corriere della -Sera-nak valami három illusztrált ingyen melléklapja van. Ilyesmire -kényszerednek lassankint az összes lapok.</p> -<p>A fejlődésnek ez az iránya, a riportnak ez az úrrá válása -kiszoritja a lapokból még a politikát is, amely pedig bizonyos -körülmények között a főelőfizetőszerző. Németországban egész csomó -színtelen lap van már, amely politikával csak akkor foglalkozik, ha -semmiképen el nem kerülhető és amely akkor is lehetőleg csak -referál.</p> -<p>Az újság hatalma: a publicitás, a minél szélesebb nyilvánosság, -a minél nagyobb példányszám. Ezért folytatja az újságvállalatokban -lévő tőke a legnagyobb küzdelmet. Ez az az eredmény, amely szinte -rögtön készpénzre váltható be a hirdetések révén. A milliós és -százezres példányszámban nyomott külföldi lapoknak a hirdetések -egyenesen többet jövedelmeznek, mint az előfizetés és az -elárúsítás. Minden nagy lapnak vannak számai – egyik-másik -világlapnak szinte minden száma ilyen – amelyre a kiadó egyenesen -ráfizet. A papir többe kerül, mint az az egy-két penny vagy sou, -amit a vevő az újságért fizet. A ráfizetés és a lap egész költsége -a hirdetésekből kerül ki.</p> -<p>Brüsszelben megjelenik egy újság – jól szerkesztett, gazdag -tartalmú, eleven – amelyet ingyen adnak mindenkinek. A lapot a -hirdetései tartják fönn. <span class="pagenum"><a name="Page_18" -id="Page_18">-18-</a></span></p> -<p>Ehhez még egyet kell hozzávenni. Az újság szedése, kinyomtatása -egyre gyorsabbá lesz. Az olvasónak egyre gyorsabban van szüksége az -egyre gyorsabban – nemsokára talán drótnélküli távirattal – érkező -hírekre. (A Frankfurter Zeitung minden nap ötször jelenik meg.) Az -újságvállalatok egyre gazdagabbak lesznek és egyre több újság kerül -egy vállalatnak a kezébe. (Bécsben öt újság egyesült egy -szindikátusban és Berlinben Scherl minden évben alapít vagy vesz -egy lapot.)</p> -<p>A sajtó fejlődésének a tendenciája tehát ez:</p> -<p>a lapban a riport az úr;</p> -<p>a lap egyre olcsóbb lesz és egyre jobban a nagy tömegeknek -készül.</p> -<p>Ez a fejlődés a kapitalizmus fejlődésével, az újságvállalatok -egyre nagyobbodó arányaival, a technika haladásával, egyre gyorsul; -és a fejlődés tetőpontján alighanem egy hallatlanul olcsó, -hírszolgálatban csodálatosan fejlett, hírekkel teletömött, keveset -politizáló és semmit sem tanító, napjában többször megjelenő nagy -újság van.</p> -<p>Amelytől azonban a gyönyörködtetés és a tanítás szerepét -átvették a revuek, a könyvek, a szakszervezetek, a szabad -iskolák.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_19" id= -"Page_19">-19-</a></span></p> -<h2>4. AZ ANTIZSURNALIZMUS</h2> -<p>A sajtó sokkal erősebb és sokkal hatalmasabb, sokkal több erénye -és sokkal több vétke van, sokkal több egyéni érdeket és sokkal több -osztályérdeket taposott meg, semhogy nagyon sok ellenséget ne -szerzett volna magának. Maga az az érzés azonban, amelyet -speciálisan Magyarországon antizsurnalizmusnak neveznek, a sok -megbántott érdeknek a fogcsikorgatása, egy osztályérdeknek, a -nagybirtokos arisztokráciának a vele szövetkezett dzsentrinek és a -belőlük élő, nagybirtokos-gondolkozással telített tisztviselő -tábornak a gyűlölete az újság ellen.</p> -<p>Ez a hadsereg gyűlöli a kapitalizmust és mindazt, ami vele jár: -a forgalom gyorsabbodását, a verseny élesedését, a termelés -átalakulását. Gyűlöli, nem, mert kevésnek tartja, mert fejleszteni -szeretné, mert bűnei vannak, mint ahogyan a szocializmus gyűlöli, -hanem mert soknak tartja, mert vissza szeretné fejleszteni. A -sajtó, a modern sajtó a kapitalizmus édes gyermeke. Még a -szocialista sajtó is az. A sajtót megteremtette a kapitalizmus; a -kapitalizmusra visszahat, a kapitalizmust emeli, fejleszti, növeli, -útját egyengeti a sajtó. A sajtó morálja: a kapitalizmus morálja. A -sajtó erkölcsei a nagybirtok szemében vérlázítóan laza erkölcsök; a -sajtó – még ha nem is akarja – minden nap letördös valamit abból az -erkölcsi fölépítményből, tekintélytiszteletből, vallásosságból, -amely a földbirtok érdekei fölé rakódott. Az antizsurnalizmus tehát -a hatalmának vesztét érző, az ingadozó, a kormányzáshoz, az -uralkodáshoz görcsösen ragaszkodó nagybirtokos-osztály és dzsentri -gyűlölete az ajtón már kopogtató polgári Magyarország ellen.</p> -<p>Ezzel az antizsurnalizmussal könnyen le lehet számolni. A -kapitalizmusnak vannak bűnei, de ezek magukban <span class= -"pagenum"><a name="Page_20" id="Page_20">-20-</a></span> hordják a -helyzet megjavulásának a lehetőségeit. A kapitalizmusnak vannak -bűnei, de a kapitalisztikus gazdálkodás lépcsőfoka a fejlődésnek és -óhajtott cél egy feudális berendezkedésű országban.</p> -<p>Ez az antizsurnalizmus épen olyan haladásellenes és épen olyan -tarthatatlan és reménytelen, mint például az a makacsság, amellyel -a nagybirtok az extenziv gazdálkodáshoz ragaszkodik.</p> -<p>Van azonban egy másik antizsurnalizmus is, amelyet szabad talán -az <em class="gesperrt">intellectuellek antizsurnalizmusának</em> -elnevezni. Vannak finom lelkű, nagy tudású, csiszolt ízlésű, nagy -érzékenységű emberek, a népet szerető, finomságokat kereső lelkek, -a haladás felesküdt katonái, akik megdöbbenve fordulnak el a sajtó -lelkiismeretlenségeitől, felszínességeitől, ízléstelenségeitől, -akik megriadva fordulnak el a sajtó lármájától, harsonáitól és -rikácsolásaitól. Akik azt mondják, hogy hiszen senkinek a becsülete -nem biztos így, és akik úgy érzik, hogy a sajtó állandóan és -rendszeresen durvítja az ízlést, ahelyett, hogy nemesítené.</p> -<p>Ez az antizsurnalizmus nem egészen igazságos, de egészen -érthető. Nem igazságos, mert a sajtó bűnei olyan bűnök, mint a -gyorsvonat bűnei, amely embereket visz, de embereket gázol el; mert -a sajtó lelkiismeretlensége, felszinessége és ízléstelensége, csak -a legműveltebbeknek és legízlésesebbeknek lelkiismeretlenség és -ízléstelenség. Mert ki vádolhatja könnyelmű ítélkezéssel az -újságot, mikor a bíró, akinek nem egy nap és egy óra alatt kell -ítélnie, hanem hetek és hónapok alatt, mikor a bíró szinte -ugyanannyit téved, mint a sajtó. Nem egészen igazságos tehát ez az -antizsurnalizmus sem, de egészen érthető. És itt azután más -elintézés nincs, minthogy ezek a legműveltebbek és legcsiszoltabb -ízlésűek fanyarul és fájó szívvel kiejtik a kezükből az újságot és -egyre több szeretettel nyúlnak a könyv, a jó, az áldott, a szent -könyv…</p> -<p>Az intellectuelleknek egy csapatát elveszíti az újság. Mint -olvasókat, mint felszínes, a lapot átfutó olvasókat talán -<span class="pagenum"><a name="Page_21" id= -"Page_21">-21-</a></span> nem, de mint híveket igen. Miért nem -árthat meg azonban ez a veszteség a sajtónak? Mert abban a -mértékben, amint <em class="gesperrt">fent</em> – a kultura -magaslatain – elveszít egy előkelő kis csapatot, abban a mértékben -hódít meg lent irtatlan nagy táborokat, óriási, sötét masszákat, a -végtelenségbe nyúló hadseregeket. A tudóst és az esztétát -elveszíti, a népet megnyeri. Vannak néhányan, akiknek már nem -szükséglet az újság és egyre többen lesznek, akiknek még -életszükséglet. Akik számára reményt, világosságot, tudást, -haladást, harcot, kulturát, mindent jelent. Az újság lefelé -terjeszkedik, ezért válik mindig olcsóbbá, ezért lármáz, ezért -kiabál, ezért handabandázik. És ez az utálatos lárma, ez a rút -kiabálás és ez az ostoba handabandázás ott lenn kultúrfejlődést -jelent; ami innen fentről a nívó leszállítása, az onnan lentről a -nívó emelkedése. A sajtó fejlődésének az iránya az, hogy a -gyökérszálait egyre mélyebbre, egyre messzebbre eregeti szét, egyre -nagyobb tömegeket tesz olvasókká, egyre nagyobb tömegeknek teszi -életszükségletté a betűt, az írást.</p> -<p>És hiába fakadunk ki néha megdöbbenve:</p> -<p>– Lehetséges-e az, hogy a sajtó a haladásnak az eszköze, a -progressziónak egy jelensége, holott a közönségnek a sajtóra való -hatásából és a sajtónak a közönségre való hatásából csupa -ízléstelenség, oktalan fanatizmus, vérszomjúság, brutalitás -születik?</p> -<p>A sajtó mégis a haladás szerszáma. Mégis világosságot visz nagy -sötétségekbe, írást visz az írástudatlanoknak, betűt az -analfabétáknak. És ha egyre több embert nevel az <em class= -"gesperrt">önönmaga lenézésére</em>, és ha egyre több embernek -teszi fölöslegessé önönmagát, ha egyre több embert taszít a -<em class="gesperrt">könyv</em> felé, az is csak azt jelenti, hogy -a fejlődésnek egy stációja, hogy kell, hogy törvényszerűen van és a -természet nagy törvényei szerint él és dolgozik.</p> -<p>(A harmadik antizsurnalizmusról, a <em class= -"gesperrt">tökfilkók antizsurnalizmusáról</em> nem érdemes sokat -beszélni. Vannak emberek, többnyire siker után sóvárgók, többnyire -magukat <span class="pagenum"><a name="Page_22" id= -"Page_22">-22-</a></span> mellőzötteknek érzők, kivétel nélkül szűk -agyúak, akik szidják a sajtót. Ha egyszer kiiródott a nevük, -befogják a szájukat. Hallottam egyszer egy szűk koponyájú -fiskálist: két óra hosszat szidta a sajtót. Pár ezer forintért -mandátumot szerzett és most méz csepeg a szájából, ha újságról -beszél. A tökfilkókkal nem érdemes törődni.)</p> -<p>Fel kell azonban vetni azt a kérdést: mit akar az -antizsurnalizmus, legyen-e eredménye, vagy – még inkább – lehet-e -eredménye? Az intellectuellek antizsurnalizmusa csak egy szomorú -elfordulás. Itt a sajtó szabadságának a szükségessége sokkal inkább -apriorisztikus meggyőződés, semhogy a sajtó szabadosságai egy -fanyar kiábrándulásnál egyebet eredményezhetnének.</p> -<p>A nagybirtok antizsurnalizmusa (és a tökfilkóké) azonban nem -merül ki a rezignációban. Itt nagyon is hangos a konzekvenciák -levonása, innen gyakran felharsog hősiesen és hangosan az a -kiáltás, hogy cenzura kell.</p> -<p>Tehát cenzura. Ne legyünk elfogultak és valljuk be, hogy a -cenzura szükségességét mindnyájan éreztük már néha. A papir – a -régi mondás szerint – igazán túlságosan türelmes és a rotációs gép -néha igazán fertelmes dolgokat okád ki magából. A cenzura -óhajtásával azonban úgy vagyunk, mint az abszolutizmussal. Egy -bölcs, felvilágosodott, demokratikus, népszerető abszolutizmus -nagyon kívánatos néha, mikor a parlamentek nagyon is undorítóak. De -amint nincs állandó, okos, bölcs, jó abszolutizmus, épen úgy nincs -állandó, okos, bölcs, jó cenzura. Intézménynyé egyik sem lehet. -Amennyivel biztosabb, jobb, megnyugtatóbb, haladottabb és a -haladást jobban szolgáló berendezkedés a parlament az -abszolutizmusnál, annyival jobb a sajtó szabadsága a cenzuránál. A -parlamentekkel (akármilyen utálatosak) majd csak kiverekedjük -magunkat valahogyan egy igazságosabb, szebb társadalmi rendhez. A -szabad sajtóval majd csak kiverekedjük magunkat az ízlés -fejlődéséhez, a tudás terjedéséhez, a kultura emelkedéséhez.</p> -<p>És végül – ezen kellett volna kezdeni – a cenzurát <span class= -"pagenum"><a name="Page_23" id="Page_23">-23-</a></span> nem is -lehet megcsinálni. A forradalom előtti Párisban még egész erejében -megvolt az abszolutizmus; még százezer szuronyra támaszkodott; még -állottak a negyven láb magas bitók – amelyekről Carlyle beszél – -amelyekre a jajgatókat felakasztották; és Páris csak úgy rajzott -már a hangos, vakmerő, királyócsárló, arisztokrata vért követelő, -tekintélyromboló röpiratoktól és újságoktól. Az abszolutizmus -tehetetlen volt velük szemben.</p> -<p>És tíz év mulva, mikor törvénybe voltak igtatva az ember és a -polgár jogai, miután a konvent segítséget kínált minden -felszabadulni óhajtó népnek, miután Franciaország megküzdötte a -világ legfelségesebb szabadságharcát, Napoleon egy rendelettel, egy -kézmozdulattal megszüntette, szétmorzsolta az összes lapokat. A -vérveszteségtől remegő, kifáradt, céljait félig elért, papi és -grófi birtokokon osztozkodó, polgárivá átalakult, pihenni vágyó -Franciaországnak nem kellett már a szabad sajtó. Nem volt rá -szüksége. A sajtó virágzásának, a sajtó szabadságának nem voltak -meg az anyagi feltételei. Jöhetett a cenzura.</p> -<p>Amíg a sajtó szabadságára szükség van, addig a sajtó szabadságát -érinteni nem lehet. És most, és – úgy látszik – még igen igen -sokáig szüksége van rá a nyomorúságból magát lassan és nehezen -kiküzködő emberiségnek.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_24" id= -"Page_24">-24-</a></span></p> -<h2>5. A SAJTÓ KORRUPCIÓJA</h2> -<p>Magán a publicitáson, az egészen legitim, nyiltan csinált és -csaknem teljesen kifogástalan hirdetés-üzleten kívül háromféle -dolgot szokás a sajtótól vásárolni:</p> -<p>1. dícséretet,</p> -<p>2. elhallgatást,</p> -<p>3. az igazságnak, a becsületes meggyőződésnek, a közérdeket -szolgáló ítélkezésnek az ellenkezőjét: közgazdasági cikkekben, -riportcikkekben, vezércikkekben.</p> -<p>Az első ellen alig lehet szólni. Ha az új bárók és új udvari -tanácsosok becses életrajzukat sokszorítva kívánják a közönség elé -terjeszteni, ne sajnáljanak érte egy kis pénzt. Amikor nyilvánvaló -dolog, hogy a báróságokat és udvari tanácsosságokat pénzért -árusítják, amikor tehát odafenn üzletnek tekintik azt, ami üzlet és -amire eddig is csak a régiség rakott tiszteletet gerjesztő patinát, -nevetséges volna, ha az újságok, ha üzleti vállalkozások ilyenkor -finnyássági görcsbe esnének. Amikor cégéres tökfilkókról politikai -tekintetek és más tekintetek miatt napról-napra az áhítat hangján -kell írni, nevetséges volna, ha a báró úr nem kaphatna a pénzéért -néhány jó szót. Ebben az üzletben egy van, ami kifogásolható, az, -hogy nem űzik elég nyiltan. Ha nyíltan és bevallottan űznék, ha -nyilvánvaló volna, hogy a báró úr sokszor épen úgy tartozik a – -sokszor üzleti érdekeit is szolgáló – dícsérő sorokért az -obulusokat lefizetni, mint a Van Houten kakaó, akkor ez az üzlet -majdnem olyan korrektté válnék, mint a hirdetési üzlet. Megütközni -csak az ütközhetnék meg rajta, aki templomi szószéknek tekinti az -újságot, ahelyett hogy üzleti vállalkozásnak tekintené, aki -kinyilatkoztatás gyanánt olvassa a nyomtatott írást, ahelyett, hogy -gyenge és gyarló emberi szó gyanánt olvasná. <span class= -"pagenum"><a name="Page_25" id="Page_25">-25-</a></span></p> -<p>… Meg lehet vásárolni a sajtó hallgatását. Hallgasson olyankor, -amikor lármát kellene ütnie. Itt kevés a mentség. Még kevesebb ott, -ahol hazugságokat vásárolnak meg a sajtótól.</p> -<p>Meg kell azonban mondani, hogy erre kevés a példa. A leglazább -erkölcsű újságok is ritkán vállalkoznak rá, hogy – politikát -kivéve, ahol amúgy is folyton hazudni kell – nyilvánvaló, -legtöbbször a legnaivabb ember számára is átlátszó hazugságok -ódiumát magukra vegyék. Igazi közérdek ellen ritkán ír az újság; -legfeljebb hallgat róla.</p> -<p>Ez is elég súlyos. Két meggondolás enyhíti azt az ítéletet, -amelyet a rút elhallgatásokról mondanunk kellene. Az egyik az, hogy -nagy visszaéléseknél, nagy panamáknál, úgynevezett nagy -disznóságoknál a legritkább esetben sikerül a teljes -elhallgattatás. A megvásárolhatóságnak van egy határa; ezen a -határon túl nyugtalankodni kezd a sajtó, egy újság belefuj a -vészkürtbe és a többi követi. (Igaz, hogy az azután nagyon nagy -disznóság legyen.) A másik meggondolás az, hogy a sajtó -megvásároltsága magában még sohasem tett lehetővé semmiféle -visszaélést. Előbb a parlamentnek, városi és megyei közgyűléseknek, -tisztviselői karoknak kell hallgatniok és csak azután jön a sajtó -hallgatása. A Panama-csatorna emberei <em class="gesperrt">előbb -vették meg a politikusokat, azután a sajtót</em>.</p> -<p>A sajtó a gazdasági és politikai erők megoszlásának a hűséges -tükre. Ha a sajtó visszaéléseket hallgat el, akkor azokat a -visszaéléseket valószinűleg a sajtó hallgatása nélkül is elkövették -volna, mert <em class="gesperrt">előbb vásárolják meg a -parlamenteket és a városi közgyűléseket…</em> Tessék visszagondolni -egy-két igen felháborító üzletre, telekcserékre, üzemmegváltásokra; -az újságok egyszer-kétszer makacsul lármáztak, de teljesen hiába. -<em class="gesperrt">Előbb vásárolják meg a parlamenteket és a -városi közgyűléseket…</em> Ha a sajtó hallgat, akkor <em class= -"gesperrt">valószínűleg</em> nem is volna ereje az üzletkötést -meggátolni. A közvélemény érzékenysége és ereje kisebb volna, mint -azoknak a tőkéknek, <span class="pagenum"><a name="Page_26" id= -"Page_26">-26-</a></span> politikai és gazdasági hatalmaknak az -ereje, amelyek az üzletet meg akarják csinálni. Hozzá kell még -tenni, hogy a legtöbb panama csak az emberek <em class= -"gesperrt">érzése</em> szerint panama, hogy <em class= -"gesperrt">forma szerint</em> korrekt üzlet, és hogy piszkos -titkocskáit csak olyanok ismerik, akik gondosan hallgatnak róla. -Hogy tehát könnyen becsukhatják rágalmazásért azt, aki tolvajt -kiabál. Végül, hogy a közvélemény a legritkább esetben hálás a -tolvajkiabálásért, hogy támogatással ritkán fizet érte, és hogy -viszont a nagy zsákmányolásra induló tőkének a – szervezetlen, -sohasem eléggé öntudatos és rettenetes nehezen megmozduló – -közvéleménnyel szemben ezer eszköze van a bosszúállásra.</p> -<p>És így, ha szubjektive semmi mentség nincs azok számára, akik -hallgatásért pénzt fogadnak el, objektive újra csak meg kell -állapítanunk azt, hogy a sajtó nem lehet jobb, mint az a -társadalom, amelyben él, hogy a sajtó nem emelkedhetik a -környezetének, a talajának, a levegőjének a morálja fölé, hogy a -gazdasági erők eloszlásának, a közvélemény érettségének, kulturális -fejlődöttségének, politikai iskolázottságának a hű tükre. A kiadók -számára nincs mentség, a sajtó számára van.</p> -<p>Hogy az elhallgatásra való alkalmakat némelyik újság azután -keresi, az természetes. Minél fejlettebb azonban a sajtó, minél -erősebb, minél centralizáltabb, annál kevésbbé válik az -elhallgattatásra való hajlandóságból revolverezés. Az az újság, -amelyik illegitim mellékjövedelmek nélkül is megél, amelyiknek az -előfizetési pénzek és a hirdetési jövedelmek is fejedelmi hasznot -hajtanak, az nem fog folyton panamák után szaglászni, hogy legyen -mit elhallgatnia.</p> -<p>A magyar sajtóban a termelés teljes anarchiája dühöng. A magyar -állapotok teljes züllöttsége és a magyar viszonyok teljes -ziláltsága okozza, hogy Budapesten sokkal több lap van, mint -amennyi az előfizetőiből megélhet. A szegénység oktalan költekezése -ez, az ország szegénységének esztelen, rémült, kapkodó pazarlása. -Hogy itt buzgóbban szaglász elhallgatandó panamák után egyik-másik -újság, annak ez <span class="pagenum"><a name="Page_27" id= -"Page_27">-27-</a></span> a szomorú szegénység az oka. A -termelésnek ez a sajtóbeli anarchiája óriási krachchal fog – talán -nemsokára – végződni. Elhull a férgese; és akik megmaradnak, azok -nem fognak a bankdirektorokhoz menni, hogy hallgattassák el őket. -Hanem – <em class="gesperrt">megvárják, míg a bankdirektorok mennek -hozzájuk…</em></p> -<p>(Ami a kormány szubvencióit illeti, meg kell ismételni ezt: az a -lap, amelyik szőröstül-bőröstül eladta magát, elpusztul; és amíg – -bár bőséges ellenszolgálatokért – egy jól adminisztrált lap -támogatja a kormányt, addig bizonyos, hogy a közönség hangulata még -nem ellenzéki hangulat.</p> -<p>Ami pedig a bankok állandó pausáléit illeti, ezek nem olyan -tisztességes üzletek, mint ahogy a lapok néha írják, de nem is -olyan tisztességtelenek, mint ahogyan professzionátus kártyások -képviselőházi beszédekben elpanaszolják. Ez az üzlet egyrészt csak -gazdaságilag fejletlen országban virágozhatik; másrészt a bankok -tudják, miért fizetnek, harmadszor a pausálénak igazán meg lehet -bocsátani, mert a nagy visszaélések elhallgatására a pausálé nem -elég. Azért – külön fizetség jár.</p> -<p>Segíteni pedig mindezen nem segíthet más, mint a haladás, a -jövő. Amint a sajtó ízléstelenségeinek a kiirtását csak a közízlés -emelkedésétől lehet várni, épen úgy csak a politikai érettség -fejlődésétől, a gazdasági tudás terjedésétől, a demokratikus -társadalmi rendtől, a közönség éber ellenőrzésétől és világos -kritikájától lehet várni a sajtó (és a parlament és a magisztrátus) -korrupciójának a kiirtását. A siralmasan kritikátlan közönséget -ízléstelenségekkel lakatják jól. Az iskolázatlan közvéleményt -becsapják. Minden közönségnek és minden közéletnek – óh -halhatatlan, bölcs, öreg mondás – olyan sajtója van, mint amilyent -megérdemel.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_28" id= -"Page_28">-28-</a></span></p> -<h2>6. AZ UJSÁGIRÓ</h2> -<p>A sajtó a közönség nevelését egy irányban egészen elvégezte már. -A publikum ki van tanítva róla és minden újságolvasó tud két -dolgot: hogy az újságíró nem okvetlenül borzas, nagy nyakkendős, -tisztátlan gallérú és mindig adós maradó fiatalember, és hogy a -sötét tekintetű dzsentlmén, aki bekopogtat hozzád és azt mondja, -hogy ha nem fizetsz neki ötven koronát, kiírja, hogy viszonyod van -a lányod nevelőnőjével, az egészen bizonyosan nem újságíró; bátran -kirúghatod és még bátrabban átadhatod egy rendőrnek.</p> -<p>A revolverezés, az a bizonyos mocskos kis manőver, amelynek a -nyíltságától és arcátlanságától maga ez a kulturhistóriai név is -származik, szinte egészen kipusztult a sajtóból. Ujságírók -voltaképen sohasem is űzték; egy-két desperádó – legtöbbször csak -az újság <em class="gesperrt">környékén</em> élő emberek – -vetemedtek rá. A sajtó elterjedtsége, az, hogy a sajtó kitanította -a közönséget a revolver-ember kirúgására, az, hogy mindenki -betelefonozhat magához a szerkesztőhöz és megkérdezheti: »Az úr -küldte-e hozzám ezt a kócost«, szinte tökéletesen kiirtotta az -aljas, kicsi revolverezést.</p> -<p>Őszintén meg kell mondani, hogy van egy másik oka is ennek a -kipusztulásnak. Az újságíró is ember; az ember pedig gyenge és -gyarló és szivesen elhallgattatja a lelkiismeretét, ha igen szegény -és ha egy igen nagy jóllakásról van szó. A revolverezés -kipusztulása összefügg az újságíró anyagi helyzetének a -javulásával. Az újságírók egy része gőgös úr, aki pofonütné azt, -aki azzal az inszinuációval közelednék feléje, hogy akármennyi -pénzért inkorrekt dolgot cselekedjék. Azonkívül a legtöbb újságíró -soha nem is kerül abba a helyzetbe, hogy – amint mondani szokás – -panamázzon. Az újságirónak a saját lapja üzleteihez <span class= -"pagenum"><a name="Page_29" id="Page_29">-29-</a></span> is -legtöbbször csak annyi köze van, hogy néha felháborodik rajta és a -szégyenletes elhallgatásokon igyekszik enyhíteni.</p> -<p>A verseny élesedése, az újság-üzem megnagyobbodása felszöktette -a jó újságíró értékét. A lapok elszaporodása megalapozta a kereset -biztosságát is. A jó újságírót nemcsak jól fizetik, hanem -legtöbbször kapnak is rajta és kevés eset van rá, hogy igazán jó -újságíró hosszabb ideig állás nélkül lett volna. A sokat emlegetett -és kínos ostobán emlegetett bohém tehát eltünt, és jött helyébe egy -jól öltözködő – sokszor velszi hercegi eleganciával öltözött – -komoly, számláit pontosan fizető, szerény és megbízható úr, akiben -titánkodásnak nyoma sincs, akiben azonban annál több a rendszeretet -és a kötelességtudás.</p> -<p>A régi újságíró romantikából annyi maradt meg, hogy: az -újságírók egy része éjjel dolgozik és nappal alszik; de aki tudja, -hogy mennyi újságíró van már, aki nem is dolgozik éjjel, és aki -tudja, hogy az az éjjeli munka milyen kevéssé jár az erkölcsök -lazaságával, hogy hány az antialkoholista az éjjel dolgozó -újságírók között, és hogy az éjjeli munkája után kávéházba betérő -újságíró mennyivel inkább iszik egy csésze fehér kávét habbal, mint -holmi agyvelőroncsoló abszintet, az tudja, hogy ez az éjjeli munka -sokkal kevésbbé demoralizáló, mint – mondjuk – a számtisztek -munkája, amely után a sörházba visz az út.</p> -<p>Ami kevés romantika még a szerkesztőségben van, azt többnyire az -írók viszik oda, az írók, akik Magyarországon még szinte kivétel -nélkül újságírók is, akik kivételes helyzetet tudnak maguknak -egy-egy redakcióban teremteni és akik a maguk életét néha -szabálytalanul, kisebb-nagyobb exploziókra rendezik be. Maga az -újságíró: pontos, rendes és rendszerető ember. És amilyen mértékben -szorul ki az irodalom az újságból és amilyen mértékben válik -lehetségessé, hogy az író írói munkából – az újságírói munka nélkül -megéljen, abban a mértékben száll el az újság-műhelyekből a régi -romantika minden maradványa. <span class="pagenum"><a name= -"Page_30" id="Page_30">-30-</a></span></p> -<p>Az írók pedig – ez nekik is használ, az irodalomnak is, az -újságnak is – kivonulnak a szerkesztőségekből. Lassanként kétféle -ember marad benn: riporter és újságszerkesztő-, -rovatszerkesztő-hivatalnok. Még a nagy publicisták, a -költő-vezércikkírók is kiszorulnak a napisajtóból. A legtöbb lap -egyenesen arra törekszik, hogy az itéletet mondó cikkeit – -különösen a politikaiakat – uniformizálja. Mindegyik lapnak megvan -a maga iskolája: az egyik csendes nagyképűségű liberalizmust, a -másik áhítatos, nemzeti izzást akar minden vezércikkében. És -megkapja. Négy-öt ember írja a vezércikkeket és a világért sem -lehet őket egymástól megkülönböztetni. Egyik napon épen olyan -nagyképű és langyos, vagy ájtatos és csendesen izzó a cikk, mint -másnap.</p> -<p>Egyre inkább a lap beszél, egyre kevésbbé az ember. A nagy -publicista-költők kiszorulnak a lapból. (Kivétel néhány -politikus-publicista, aki a maga képére teremt egy lapot és akivel -azonban áll és bukik az újság.) A publicisztika hőskora – legalább -a napisajtóban – elmult. Az újság maga akar beszélni. És legfeljebb -ünnepnapokon enged szóhoz jutni egyéniséget.</p> -<p>Maradnak tehát a riporterek és a szerkesztő-hivatalnokok. Ebben -a két kategóriában azonban tengersok a változatosság és ebben a két -kategóriában még mindig – vagy itt csak igazán – szóhoz jut az -ügyesség, az ötletesség, a tudás, az újságíró-zseni. Le merem írni, -hogy újságíró-zseni, mert csak Luigi Barzinire kell hivatkoznom, és -világos, hogy a riport lehet fejedelmi intelligenciájú, sugárzó -szépségű, elragadóan művészi és tudományosan pontos. A riportban -lehet csudákat produkálni; és a szerkesztésben is. A szerkesztői -ötletesség néha egy hadvezér nagy stilusát egyesíti egy nagy bankár -gyorsaságával és éleslátásával; egy-egy rovatvezető néha iskolát -nyithatna politikusok és diplomaták számára.</p> -<p>Igaz: sokszor felszínes az újság. De a redakciókban végre nem -ülnek orvosprofesszorok és földmértan-tanárok, <span class= -"pagenum"><a name="Page_31" id="Page_31">-31-</a></span> és egy-egy -szakkifejezés néha hibás helyre kerül orvosok és mérnökök óriási -gaudiumára; de minél inkább differenciálódik az újságcsinálás, -minél inkább szerkesztő-hivatalnokok kezébe kerül a munka, annál -inkább bizonyos, hogy minden újságanyagot a hozzá alaposan értő -szakember dolgoz fel a közönség számára.</p> -<p>Minthogy azonban a gyorsaság nem mindig engedi meg, hogy az -újság-anyag a maga emberéhez jusson és minthogy annyi ezerféle -történés van, hogy az ezredrésze számára sem lehet teljes -nyugodtsággal egy bizonyos szakembert kijelölni, az újságíró első -kvalifikációja ez:</p> -<p>ne legyen olyan esemény, ne jelentkezhessék olyan ember, ne -juthasson a kezébe olyan könyv, amelyről intelligensen, művelt -embereket nem botránkoztatóan, csinosan ne tudnia referálni, -amelyről ne tudna formás (és <em class="gesperrt">nagy -dolgokban</em> nem hibázó) ítéletet mondani, amelynek nagy -vonásokban a multját és – ha eseményekről van szó – csaknem -pontosan a következményeit meg ne tudná jelölni. És ismerje fel -eseményekben és emberekben az érdekest, a további eseményeket és -érdekes cselekedeteket igérőt; lássa meg az együgyű táviratban és a -szimpla tudósításban a szenzációt; ismerje fel a közömbös beszédben -a vihart igérő bejelentést.</p> -<p>Alapos tudásra nincs szüksége; de szüksége van arra a -képességre, hogy akármilyen tudás-mezőn gyorsan tájékozódjék. Hogy -egy vaskos könyvet egy óra alatt elolvasson és egy félóra alatt -olyan cikket írjon róla, amelyben minden benne van, ami a vaskos -könyvből a közönséget érdekelheti. Részletismeretre nincs szüksége, -de ismernie kell minden eseménynek az előzményeit és haldokló -zenevirtuózok multját egyformán. Nem kell, hogy nagyon ismerje -Albániát, de tudnia kell, hogy tíz éves, csendes küzdelem és makacs -fegyverkezés folyik érte; és készen kell rá lennie, hogy egy nap -alatt – ha szükség van rá – öt könyv segítségével albán-szakértővé -válik. Nem kell sok nyelvet tudnia, de jó minél többet. Nem kell -nagyon lelkiismeretesnek lennie, de sohasem szabad unalmassá -válnia. A riporternek ezenfelül <span class="pagenum"><a name= -"Page_32" id="Page_32">-32-</a></span> még bátornak, ügyesnek, -kitartónak, találékonynak és vakmerőnek kell lennie. És kell, hogy -írni tudjon.</p> -<p>Ezekkel a kvalitásokkal – jó újságíró lehet akárki, máról -holnapra is. Mindenki a bornyujában hordja a marsallbotot. Jöhet a -szemináriumból, jöhet a pult mellől, jöhet a közös hadsereg -tisztikarából és jöhet lakatosműhelyből; ha tegnap jött, ma már jó -újságíró lehet. De a tegnap jöttekből ritkán lesznek mára jó -újságírók. A jó újságírót a szerkesztőség neveli, de az újságírónak -magával kell hoznia azt a bizonyos hatodik érzéket, az újságcsináló -érzéket, és legfeljebb előny: ha szokatlanul bő ismereteket, -ügyességeket, nyelvtudást hoz magával.</p> -<p>A híres kancellár-mondás, amelyet utóbb maga a kancellár cáfolt -meg, hogy az újságírók pályatévesztett emberek, annyiban -mindenesetre igaz, hogy az újságírók valamikor mind más pályára -készültek. De nincs azért pálya, amelyre annyi szeretettel lépnének -emberek, mint erre, nincs mesterség, amelyet annyi szent áhítattal -és annyi naiv gyönyörűséggel kezdenének meg, mint ezt. Igaz: az -áhítatos és naiv kezdőkből cinikus és hidegvérű emberek válnak; de -nincsen azért pálya, melyen annyi kötelességtudás, annyi pontosság, -annyi szeretet és fanatikus kitartás dolgoznék, mint az -újságírásban. Hanyag és kötelességmulasztó újságírót még alig -látott a világ. És ha a mesterség egy kissé meg is változtatja a -közönséges értelemben vett morált, az újságírók között mégis a -tisztesség, az erkölcsi erő, a komoly becsületérzés valóságos -hőseit és mártirjait lehet találni.</p> -<p>Mi az, ami az embereit így hozzákapcsolja ehhez a pályához? Nem -az a lelkesedés, amely otthagyatta velük a szemináriumot és az -egyetemet, mert az már elpárolgott. Nem is az, hogy a szentlélek -lovagjának érzi magát az újságíró, mert csak újságírósága -mézesheteiben érzi magát annak. Nem az, hogy miniszteri fizetések -is vannak egy-egy redakcióban, mert az újságírók átlagát – bár a -fizetések fölébe emelkednek a középosztály, a lateiner-tábor -keresetének – nem fizetik fejedelmien. Nem is a pálya úgynevezett -<span class="pagenum"><a name="Page_33" id= -"Page_33">-33-</a></span> előnyei, hiszen a legtöbb újságíró csak -kelletlenül veszi igénybe a szabadjegyeket és gyűlöli például a -színházat. Nem is a munka eseményessége és változatossága, hiszen -az újságíró az események iránt való érzékenységet csak a munkája -számára őrzi meg. Talán nem is az, hogy minden közember a -bornyújában hordja a marsallbotot és hogy – különösen fiatalemberek -– néha káprázatos gyorsasággal emelkednek a rangsorban. Hanem az az -elfogódás talán, az a bizonytalan borzongás, amely akkor fut át az -emberen, amikor a rotációs gép megindul és amikor az ember úgy érzi -– még ha egy reakció-szaggal telt papirtömeget ont is a gép – hogy -eggyé vált az emberiség egész haladásával és hogy a saját testén -lüktet keresztül a haladás ritmusa.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_34" id= -"Page_34">-34-</a></span></p> -<h2>7. UJSÁGIRÓ-SZERVEZKEDÉS</h2> -<p>Ujságírók között időről-időre felhangzik a szervezkedés -jelszava. A hivatalos újságíró-egyesületeket valamikor szintén -azzal a jelszóval és azzal a becsületes szándékkal alapították, -hogy az újságíró-munkások anyagi helyzetén kell javítani, az -újságíró-társadalom erkölcsi érdekeit kell megvédeni; a kezdetben -szerény, harcos és demokratikus egyesülésből azonban idővel mindig -dísz-egyesület lesz, reprezentáló testület vagy kényelmes klub; a -fiatal költőkből öreg főrendiházi tagok lesznek; az -újságíró-bérmunkásból újságíró-munkaadó válik (sokszor ridegebb és -kicsinyesebb, mintha szatócs gyanánt kezdte volna a pályáját); a be -nem érkezettek, a munkások, a fiatalok ilyenkor mozgolódni kezdenek -és szervezkedni akarnak.</p> -<p>Ujabban a szakszervezet jelszava hallatszik sűrűn. Akik -lelkesednek érte, a szakszervezettől várják az újságíró-érdekek -eredményes szolgálatát és az újságíró-társadalom erkölcsi -érdekeinek a hathatós védelmét.</p> -<p>Ez a remény azonban egészen dőre. Az újságíró – a szónak -osztályharci értelmében – egyenesen szervezhetetlen; és ha valami -csoda valamely szervezetet megteremtene, ez a szervezet egészen -tehetetlen volna és sem az újságíró anyagi érdekeiért, sem az -úgynevezett erkölcsi érdekekért nem cselekedhetnék semmivel sem -többet, mint a hivatalos újságíró-egyesületek.</p> -<p>Az újságíró – hiába érzi és valami kedves naivitással hiába -vallja magát újabban büszkén munkásnak – nem munkás. A munkájával -és a munkaadójával szemben egészen más a helyzete, mint az igazi, a -szervezhető és, tegyük mindjárt hozzá, tanult munkásnak. Ami az -igazi munkást mindenekelőtt jellemzi és a szervezkedési és a -gazdasági <span class="pagenum"><a name="Page_35" id= -"Page_35">-35-</a></span> harcra rákényszeríti, az a szomorú -törvényszerűség, hogy valószínűleg egész életében bérmunkás marad: -az újságírónál nincs meg. Ami ott kivétel, az itt szabály: egy -újságíró karriér a legtöbb esetben úgy végződik, hogy – ha az ember -nem is válik munkaadóvá, de – hozzájut a vállalkozói nyereség egy -részéhez és megkapja a munkája teljes értékét. Azonkívül: az -újságírás a legnagyobb mértékben átmeneti foglalkozás és a -képviselőségtől a szinházigazgatóságig a vagyonszerző alkalmakra -való átmenetel egész tömegét kínálja. Azután: nincs két újságíró, -akinek a munkája egyforma volna, és nincs öt, aki számára joggal -lehetne egyforma munkaföltételeket követelni. Végül: a -szervezkedésnek, a különben is nehezen elképzelhető harcnak nincs -semmiféle anyagi garanciája. Egy újságíró-sztrájkot elgondolni is -képtelenség.</p> -<p>Az újságíró-munka, a jó újságíró munka értéke csak a közönség -éber és kényes ízlésében van. Németországban köthetett is vagy húsz -költő kartellt arra, hogy egy bizonyos ár-minimumon alul nem adnak -el verseket az irodalmi lapoknak. Németországban a jó vers -közszükséglet. (Legalább az irodalmi lapok világában.) De miért -volna Magyarországon közszükséglet a jó újság? A verseny még arra -is rávitte a kiadókat, hogy jó újságot adjanak. De ha szükség volna -rá, tíz irodalmi hajlandóságú kereskedősegéddel, vagy tíz ifjú -jogásszal csináltatnák meg a lapjukat, anélkül, hogy a közönség -nagy tömegei a változásból észrevennének valamit. Aminthogy van -Budapesten újság – és nem a legkevésbbé olvasott – amelyet ötven -koronás havi fizetésért hazafias jogászok írnak össze…</p> -<p>Sztrájkról tehát nevetséges beszélni. A szedőkkel való -szövetkezésről szintén nevetséges. Az imponderabiliák, amelyek itt -a legfontosabbak, az újságírásnak a művészethez való közelsége, az -egyéniség, az egyéni képességek és tehetségek döntő fontossága, -lehetetlenné tesznek minden bérmunkás-mintára való szervezkedést. A -szervezkedés a legjobb esetben két dolgot érhet el: valamelyes -hasznos munkaközvetítést <span class="pagenum"><a name="Page_36" -id="Page_36">-36-</a></span> és bizonyos újságíró-társadalmi -érdekek szolgálását. De nem ám – amiről szintén szokás ábrándozni – -a sajtó korrupciójának a kiirtását.</p> -<p>A sajtó korrupciója gazdasági okokból fakad. Ez ellen hiába -akármiféle újságíró-felbuzdulás, annyival inkább, mert – az -egyébként sokszor méltatlankodó – újságíróknak semmiféle erejük -nincs rá, hogy csak egyetlenegy kiadót is meggátoljanak legitim -vagy illegitim üzletei megkötésében. Az az újságíró, aki a lapja -üzleteiről tud és akinek az állásánál fogva, módjában volna őket -meggátolni is, az egyébként többnyire nem is akar meggátolni -semmit, mert legtöbbször neki is van valami haszna a dologból. Az -újságíró nem bérmunkás…</p> -<p>Felfelé való harcát az újságírónak magának kell végigküzdenie. -Ez a harc semmiképen nem reménytelen. Igaz, kemény munkával, de -férfikorra a legtöbb újságíró eléri a polgári jólétnek egy bizonyos -fokát. A húsz-, huszonnégy-, harmincezer koronás fizetésű írók, -publicisták és szerkesztők a budapesti sajtóban nincsenek sokan. De -vannak egy páran. És a tízezer koronás jövedelem a férfikorban levő -újságírók között szinte a létminimum.</p> -<p>Ezt az összeget nem mindig egy munkaadó fizeti; az -újságíró-jövedelem sokszor több helyről szűrődik össze. Igy például -egy harmincéves, ügyes politikai riporternak, egy nagy budapesti -napilap munkatársának (államtudományi doktor, az ügyvédi pályát -hagyta ott) a következő jövedelmei vannak. A lapjától kap rendes – -fix – fizetés gyanánt ötszáz koronát. Minthogy minden nap be kell -járnia a képviselőházba, ott tudósítást csinál egy esti lap számára -is; ettől kap kétszáz koronát. Politikai tudósítással lát el két -külföldi lapot, ez jövedelmez minden hónapban négyszáz koronát. -Összesen ezeregyszáz korona egy hónapban, tizenháromezerkétszáz -korona, hatezerhatszáz forint egy évben. Az államtitkárok -fizetése.</p> -<p>Egy másik politikai riporter, egy kisebb lap munkatársa, -huszonhét éves, épitésznek készült, keres egy hónapban a -<span class="pagenum"><a name="Page_37" id= -"Page_37">-37-</a></span> lapjától 300 koronát, vidéki -laptudósítással 300 koronát, különböző cikkekkel 100 koronát, -összesen 700 koronát.</p> -<p>Egy huszonhárom éves rendőri riporter kap havonként a lapjától -240 koronát, egy esti laptól 160 koronát, cikkekkel keres 40 -koronát, összesen 440 koronát.</p> -<p>Ezekért a jövedelmekért azonban keservesen, verejtékesen meg -kell dolgozni: reggeltől hajnalig. Tiz órakor délelőtt kezdődik a -munka és éjfél után ér véget.</p> -<p>Kevesebb munkával kevesebb jövedelem jár. Újságírók, írók, -publicisták, akik csak egy lapnak dolgoznak, kényelmesebben élnek, -de kevesebbet keresnek. Van huszonnégyezer koronás fizetés, de van -kétezer koronás Is.</p> -<p>A tisztességesebb és nagyobb budapesti lapoknál a minimális -fizetés egészen fiatal emberek számára 100–160–200 korona. Vannak -munkauzsorások, nagy hazafiak és közéleti erkölcsösök, akik -negyven-ötven koronás toll-rabszolgákkal iratják össze az -újságjukat. De ki fogja a maga ezer koronáját kockára tenni azért, -hogy a képviselő úr a rabszolgáinak húsz koronával többet fizessen -havonként?</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_38" id= -"Page_38">-38-</a></span></p> -<h2>8. A MAGYAR SAJTÓ</h2> -<p>Egyenesen érthetetlen, hogyan született meg az a szállóige, hogy -Magyarország a politikai iskolázottság országa.</p> -<p><em class="gesperrt">Politikai iskolázottság…</em> -Magyarországon sok becses erő, a magyar közéletben sok értékes -tulajdonság van, de a politikai iskolázottságot igazán hiába keresi -itt a – leglelkiismeretesebb társadalmi kutatás -Diogenes-lámpája:</p> -<p>Két párt és két ember között – három évvel ezelőtt – bizonyára -az volt a legalapvetőbb politikai különbség, hogy az egyik -negyvennyolcas, a másik hatvanhetes. Ez volt a legmélyebb szakadék, -a legnagyobb távolság, zenit és nadir. Gróf Apponyi Albertnek egy -keserűségében született elhatározása ezt az óriási távolságot egy -szép napon mégis áthidalta. Apponyi hatvanhetesből – máról-holnapra -– negyvennyolcassá tudott lenni. Egy hazafias lélek bizonyára csak -nagy forrongások, aggodalmak, lelki tusák és tépelődések után jut -egy ilyen nagy elhatározásra. És – csodálatos – mikor barátaival, -hiveivel, harminc-negyven főből álló pártjával közölte -elhatározását, a harminc-negyven ember egyszerre szintén úgy -érezte, hogy a hatvanhetes alapba vetett hite megingott. A -csodálatos nagy változást, a töprengésekkel és lelki tusákkal -járót, a harminc-negyven ember velecsinálta a vezérrel. Tegnap még -ők is hatvanhetesek voltak, ma ők is csak a negyvennyolcas -programmtól tudták várni a haza javát.</p> -<p>Még ez is rendben van. A harminc-negyven a vezérrel együtt élt, -látták a vívódásait és töprengéseinek a visszhangja az ő lelkükben -is megszólalt. De azután jöttek a választások…</p> -<p>A harminc-negyven embert hatvanhetes programmal választották -<span class="pagenum"><a name="Page_39" id= -"Page_39">-39-</a></span> meg. A választóknak tudniok kellett, -miért szavaztak a hatvanhetes programmra. A harminc-negyven -érthette a vezér változását. De az ezrek és a tizezrek. A -távollevők… A politikai finomságok és a személyes rancuneok iránt -érzéketlenek… Nekik ragaszkodniok kellett a hatvanhéthez, amelyben -négy évvel ezelőtt a haza üdvét látták.</p> -<p>Nem ez történt. A harmincat-negyvenet az új negyvennyolcas -programmal épen úgy megválasztották, mint a hatvanhetessel. Nem -csak Apponyi Albert feküdt le este hatvanhetesnek, hogy reggel -negyvennyolcas gyanánt keljen fel, hanem a választók ezrei és -tízezrei is. De akkor: milyen volt az ő hatvanhetes meggyőződésük -ereje, és milyen lett az ő új negyvennyolcas vallásuk tudatossága -és értelmessége? Tudták-e ezek a választók, mit jelent -hatvanhetesnek lenni és tudták-e később, mit jelent -negyvennyolcasnak lenni?</p> -<p>Miért beszéljünk egyébként a választókról? A függetlenségi párt -nagy győzelme után a függetlenségi körben nyílt értekezleten vita -folyt arról: benne van-e az általános választójog a függetlenségi -programmban. És Bartha Miklós és Károlyi István hangosan, és több -tucat képviselő halkan amellett plaidirozott, hogy nincs benne. -Kossuth Ferenc döntötte el egy határozott »De benne van«-nal a -kérdést. <em class="gesperrt">A függetlenségi párt vezértagjai nem -tudták, hogy egy ilyen döntő fontosságú követelés benne van-e a -pártprogrammban.</em></p> -<p>Arról, ami a koalició kormányra jutása óta történt, jobb nem -beszélni. Mit is beszéljünk tovább? A példa fáj. Magyarországról -meg lehet állapítani, hogy nem a politikai iskolázottságnak, hanem -a politikai iskolázatlanságnak a klasszikus hazája.</p> -<p>Hiszen tudjuk mi, hogy ennek a rémítő zavarodottságnak, ennek a -lelki kuszáltságnak mi a magyarázata. Egyelőre azonban elég ennyi: -a magyar közélet teljes zavarodottsága, a közönség teljes politikai -iskolázatlansága meglátszik a magyar sajtón is. <span class= -"pagenum"><a name="Page_40" id="Page_40">-40-</a></span></p> -<p>Lapok, külföldi lapok is, ritkán állnak pártszolgálatba. Az -újságot a szabad mozgásában a feszes pártprogramm gátolja. Az újság -nem elveket akar terjeszteni, hanem terjeszkedni akar bármilyen elv -rovására. A lapok legnagyobb részének büszkén hirdetett -pártatlansága igazában nem etikai elv, hanem – ha öntudatlanul is – -üzleti. A párthoz, vagy egy szorosan meghatározott pártprogrammhoz -való tartozóság gátolja meg a szabad mozgást. A pártatlan újság -azonban felhasználhat minden áramlást lent és minden szellőt fent, -hogy a hajóját jó vizekre juttassa.</p> -<p>A külföldi lapok sem szeretik a hangos színvallást, a magyar -lapok egyenesen rettegnek tőle. Egy bátor szó jobbra vagy balra -valamely nagy kérdésben külföldi laptól is elriaszthat egy csoport -olvasót; a magyar lap ilyenkor az egész olvasóközönségéért -retteg.</p> -<p>Ennek két következménye van. Vagy az, hogy olyan dolgokban, -amelyek a külföldön a politika nagy vizválasztói, hogy ilyen -dolgokban a lapok jó része nem mer határozott véleményt mondani, -hanem elelmélkedik, elszellemeskedik, a szavakkal eljátszogat -körülötte (gondoljon mindenki például arra, hogyan viselkedtek a -lapok a szekularizáció kérdésével szemben); vagy az, hogy némelyik -újság a legtarkább és legképtelenebbül összeszedett nézetekkel -traktálja az olvasóközönségét. Van újság, amely a polgári -radikalizmus egész csomó követelése mellett a nemzetiségek -kiirtását követeli. Más lap az izzó sovinizmus himnuszai után az -állami iskola ellen, a fajszeretet lángoló kitörései közepette a -nagybirtok parcellázása ellen, az önálló vámterület dicséretével -egy lélekzetre a nagyipar ellen, a demokratikus haladással együtt -kivételes törvények mellett, a házszabályok szentségével együtt egy -csomó képviselő kipofozása mellett ír. Nem tudják, mi a -perspektivája például az önálló vámterületnek, mi a tartalma a -demokrácia jelszavainak.</p> -<p>Azaz: talán tudják. De lehetetlen, hogy közönségünknek őszintén -elmondják. Az agrárius színezetű negyvennyolcas újság olvasója -megköveteli a lapjától az önálló vámterület <span class= -"pagenum"><a name="Page_41" id="Page_41">-41-</a></span> hazafias -hangoztatását, de dühösen hördülne fel, ha a lapja megmagyarázná -neki az önálló vámterület igazi jelentőségét. Igy van azután, hogy -az itt említett agrárius olvasó negyvennyolcas újságot olvas, de a -negyvennyolcas újságnak soha sem szabad a negyvennyolcas jelszavak -tartalmát megmutatnia; így van, hogy a zsidó kereskedők, zsidó -rabbinusok boldogtalanok, ha egy napon nem kapják meg szívükhöz -nőtt újságjukat: a nagybirtokos arisztokráciának nemzeti -jelszavakból élő, kereskedelem-ellenes lapját, amely időről-időre – -a plébános előfizetők kedvéért – egy kis hazafias antiszemitizmust -is megereszt. Igy van, hogy két hét mulva ugyanaz a lap, ugyanazon -a helyen az ellenkezőjét írhatja annak, amit két héttel ezelőtt -írt, így van, hogy a magyar újságok nagy része – kellő óvatossággal -– csaknem minden elvet megtagadhat; és csaknem minden elvet -elfogadhat. A közönség iskolázatlan.</p> -<p>Ez a közönség, a lapok nagy részét fentartó magyar középosztály -nincsen tisztában a maga érdekeivel. Különös társadalmi -kapillaritás útján átvette a nagybirtokosság és a hivatalviselő -dzsentri egész gondolkozását. A meggyőződései és jelszavai -nagybirtokos-meggyőződések és nagybirtokosjelszavak. A fájdalmai -azonban polgári fájdalmak. Innen a zavarodottság, a gondolkozás -kuszáltsága, a lap-előfizető megbizhatatlansága. A magyar polgári -középosztálynak nincsenek kidolgozott, egész politikai programmjai, -kialakult, teljes, befejezett meggyőződései, nincsenek élesen -elhatárolt pártalakulásai: nincsenek tehát magyar lapok, amelyeknek -élesen elhatárolt, tiszta és világos programmjuk van.</p> -<p>A kialakulatlanságnak gazdasági okai vannak. A termelés régi -rendje azonban kiadott minden erőt, ami benne volt. A nagybirtokos -osztályuralom utolsó átout-ja a negyvennyolcasság volt. Az -erejevesztett termelési rendet és a ráépült politikai uralmat -azonban semmi sem tarthatja már sokáig életben.</p> -<p>Az osztályok tudatára ébrednek a maguk érdekeinek; az eddig -elhomályosított osztálytagozódás a legnehezebb járású <span class= -"pagenum"><a name="Page_42" id="Page_42">-42-</a></span> agyvelő -számára is világossá lesz; a polgári osztály megalkotja a maga -politikai programmjait. És a lapjaitól megköveteli a maga -meggyőződéseinek a hirdetését.</p> -<p>Nem jöhet többé egy új függetlenségi párt, amely fölvesz a -programmjába hetet, havat, kéket, zöldet, mindent, amiről azt -gondolja, hogy a választóknak tetszik, fölvesz anélkül, hogy csak -egy programmpontját is a maga értéke szerint értékelné és a maga -igazi jelentőségében megérteni akarná. Nem jöhet többé -omnibusz-programm, amely meghódít minden elégedetlenséget és amely -demokratikus lobogó alatt feduális csempészárút szállít. Ki van -játszva az utolsó átout.</p> -<p>Az osztálytagozódás azután nyílt színvallást követel a lapoktól. -Akkor minden lapnak tudnia kell, mit akar, mert tudnia kell, mit -vár tőle a közönsége. Sok lapra keserves napokat fog hozni ez az -átmenet, de a lapok nagyrészének szellemi és erkölcsi nivóját -emeli. Mert az élesen körvonalazott pártprogramm korlátokat állít a -vezércikkekben űzött szemérmetlen előfizető-fogdosás elé; és mert a -pártellenőrzés, amelyet nem kell, hogy egy bizottság gyakoroljon, -amelyet épen a pártéletadta politikai iskolázottság végez, ez az -ellenőrzés erős korlátokat rak az üzletkötések, a megfizetett -írások és a megfizetett – elhallgatások elé. (Aminthogy sokszor a -legkényesebb kérdésekről egy-egy igaz szót, néha egészen egyformán -hangzót a <em class="gesperrt">Népszavá</em>-ban és az <em class= -"gesperrt">Alkotmány</em>-ban lehet találni. Két »elfogult« -pártlapban: a szociáldemokratában és a klerikálisban.)</p> -<p>Pártoknak: osztályoknak harca szüli a haladást. Ez alól az -igazság alól a sajtó sem kivétel. Ha itt-ott nem is demonstrálja -még ezt az igazságot, az igéretét már megmutatja. És zavaros, -sokszor piszkos áradásában mindenképen, a fejlődés korábbi vagy -későbbi stádiumában egyformán – újra csak ezt kell mondani – a -haladás örök ritmusa lüktet.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_43" id= -"Page_43">-43-</a></span></p> -<h2>TARTALOM</h2> -<ul class="TOC"> -<li>A sajtó <span class="ralign"><a href= -"#Page_3">3</a></span></li> -<li>1. A sajtó és a közönség <span class="ralign"><a href= -"#Page_4">4</a></span></li> -<li>2. A közönség <span class="ralign"><a href= -"#Page_10">10</a></span></li> -<li>3. A sajtó fejlődése <span class="ralign"><a href= -"#Page_15">15</a></span></li> -<li>4. Az antizsurnalizmus <span class="ralign"><a href= -"#Page_19">19</a></span></li> -<li>5. A sajtó korrupciója <span class="ralign"><a href= -"#Page_24">24</a></span></li> -<li>6. Az újságíró <span class="ralign"><a href= -"#Page_28">28</a></span></li> -<li>7. Ujságíró-szervezkedés <span class="ralign"><a href= -"#Page_34">34</a></span></li> -<li>8. A magyar sajtó <span class="ralign"><a href= -"#Page_38">38</a></span></li> -</ul> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<div class="transnote"> -<p class="center"><span class="caption">Javítások.</span></p> -<p>Az eredeti szöveg helyesírásán nem változtattunk.</p> -<p>A nyomdai hibákat javítottuk. Ezek listája:</p> -<table summary="Javítások"> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_13">13</a></td> -<td>újsáfogyasztást</td> -<td>újságfogyasztást</td> -</tr> -</table> -</div> -<div style='display:block; margin-top:4em'>*** END OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK A SAJTÓ ***</div> -<div style='text-align:left'> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Updated editions will replace the previous one—the old editions will -be renamed. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Creating the works from print editions not protected by U.S. copyright -law means that no one owns a United States copyright in these works, -so the Foundation (and you!) can copy and distribute it in the United -States without permission and without paying copyright -royalties. Special rules, set forth in the General Terms of Use part -of this license, apply to copying and distributing Project -Gutenberg™ electronic works to protect the PROJECT GUTENBERG™ -concept and trademark. Project Gutenberg is a registered trademark, -and may not be used if you charge for an eBook, except by following -the terms of the trademark license, including paying royalties for use -of the Project Gutenberg trademark. If you do not charge anything for -copies of this eBook, complying with the trademark license is very -easy. You may use this eBook for nearly any purpose such as creation -of derivative works, reports, performances and research. Project -Gutenberg eBooks may be modified and printed and given away--you may -do practically ANYTHING in the United States with eBooks not protected -by U.S. copyright law. Redistribution is subject to the trademark -license, especially commercial redistribution. -</div> - -<div style='margin:0.83em 0; font-size:1.1em; text-align:center'>START: FULL LICENSE<br /> -<span style='font-size:smaller'>THE FULL PROJECT GUTENBERG LICENSE<br /> -PLEASE READ THIS BEFORE YOU DISTRIBUTE OR USE THIS WORK</span> -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -To protect the Project Gutenberg™ mission of promoting the free -distribution of electronic works, by using or distributing this work -(or any other work associated in any way with the phrase “Project -Gutenberg”), you agree to comply with all the terms of the Full -Project Gutenberg™ License available with this file or online at -www.gutenberg.org/license. -</div> - -<div style='display:block; font-size:1.1em; margin:1em 0; font-weight:bold'> -Section 1. General Terms of Use and Redistributing Project Gutenberg™ electronic works -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.A. By reading or using any part of this Project Gutenberg™ -electronic work, you indicate that you have read, understand, agree to -and accept all the terms of this license and intellectual property -(trademark/copyright) agreement. If you do not agree to abide by all -the terms of this agreement, you must cease using and return or -destroy all copies of Project Gutenberg™ electronic works in your -possession. If you paid a fee for obtaining a copy of or access to a -Project Gutenberg™ electronic work and you do not agree to be bound -by the terms of this agreement, you may obtain a refund from the person -or entity to whom you paid the fee as set forth in paragraph 1.E.8. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.B. “Project Gutenberg” is a registered trademark. It may only be -used on or associated in any way with an electronic work by people who -agree to be bound by the terms of this agreement. There are a few -things that you can do with most Project Gutenberg™ electronic works -even without complying with the full terms of this agreement. See -paragraph 1.C below. There are a lot of things you can do with Project -Gutenberg™ electronic works if you follow the terms of this -agreement and help preserve free future access to Project Gutenberg™ -electronic works. See paragraph 1.E below. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.C. The Project Gutenberg Literary Archive Foundation (“the -Foundation” or PGLAF), owns a compilation copyright in the collection -of Project Gutenberg™ electronic works. Nearly all the individual -works in the collection are in the public domain in the United -States. If an individual work is unprotected by copyright law in the -United States and you are located in the United States, we do not -claim a right to prevent you from copying, distributing, performing, -displaying or creating derivative works based on the work as long as -all references to Project Gutenberg are removed. Of course, we hope -that you will support the Project Gutenberg™ mission of promoting -free access to electronic works by freely sharing Project Gutenberg™ -works in compliance with the terms of this agreement for keeping the -Project Gutenberg™ name associated with the work. You can easily -comply with the terms of this agreement by keeping this work in the -same format with its attached full Project Gutenberg™ License when -you share it without charge with others. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.D. The copyright laws of the place where you are located also govern -what you can do with this work. Copyright laws in most countries are -in a constant state of change. If you are outside the United States, -check the laws of your country in addition to the terms of this -agreement before downloading, copying, displaying, performing, -distributing or creating derivative works based on this work or any -other Project Gutenberg™ work. The Foundation makes no -representations concerning the copyright status of any work in any -country other than the United States. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E. Unless you have removed all references to Project Gutenberg: -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.1. The following sentence, with active links to, or other -immediate access to, the full Project Gutenberg™ License must appear -prominently whenever any copy of a Project Gutenberg™ work (any work -on which the phrase “Project Gutenberg” appears, or with which the -phrase “Project Gutenberg” is associated) is accessed, displayed, -performed, viewed, copied or distributed: -</div> - -<blockquote> - <div style='display:block; margin:1em 0'> - This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and most - other parts of the world at no cost and with almost no restrictions - whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it under the terms - of the Project Gutenberg License included with this eBook or online - at <a href="https://www.gutenberg.org">www.gutenberg.org</a>. If you - are not located in the United States, you will have to check the laws - of the country where you are located before using this eBook. - </div> -</blockquote> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.2. If an individual Project Gutenberg™ electronic work is -derived from texts not protected by U.S. copyright law (does not -contain a notice indicating that it is posted with permission of the -copyright holder), the work can be copied and distributed to anyone in -the United States without paying any fees or charges. If you are -redistributing or providing access to a work with the phrase “Project -Gutenberg” associated with or appearing on the work, you must comply -either with the requirements of paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 or -obtain permission for the use of the work and the Project Gutenberg™ -trademark as set forth in paragraphs 1.E.8 or 1.E.9. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.3. If an individual Project Gutenberg™ electronic work is posted -with the permission of the copyright holder, your use and distribution -must comply with both paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 and any -additional terms imposed by the copyright holder. Additional terms -will be linked to the Project Gutenberg™ License for all works -posted with the permission of the copyright holder found at the -beginning of this work. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.4. Do not unlink or detach or remove the full Project Gutenberg™ -License terms from this work, or any files containing a part of this -work or any other work associated with Project Gutenberg™. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.5. Do not copy, display, perform, distribute or redistribute this -electronic work, or any part of this electronic work, without -prominently displaying the sentence set forth in paragraph 1.E.1 with -active links or immediate access to the full terms of the Project -Gutenberg™ License. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.6. You may convert to and distribute this work in any binary, -compressed, marked up, nonproprietary or proprietary form, including -any word processing or hypertext form. However, if you provide access -to or distribute copies of a Project Gutenberg™ work in a format -other than “Plain Vanilla ASCII” or other format used in the official -version posted on the official Project Gutenberg™ website -(www.gutenberg.org), you must, at no additional cost, fee or expense -to the user, provide a copy, a means of exporting a copy, or a means -of obtaining a copy upon request, of the work in its original “Plain -Vanilla ASCII” or other form. Any alternate format must include the -full Project Gutenberg™ License as specified in paragraph 1.E.1. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.7. Do not charge a fee for access to, viewing, displaying, -performing, copying or distributing any Project Gutenberg™ works -unless you comply with paragraph 1.E.8 or 1.E.9. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.8. You may charge a reasonable fee for copies of or providing -access to or distributing Project Gutenberg™ electronic works -provided that: -</div> - -<div style='margin-left:0.7em;'> - <div style='text-indent:-0.7em'> - • You pay a royalty fee of 20% of the gross profits you derive from - the use of Project Gutenberg™ works calculated using the method - you already use to calculate your applicable taxes. The fee is owed - to the owner of the Project Gutenberg™ trademark, but he has - agreed to donate royalties under this paragraph to the Project - Gutenberg Literary Archive Foundation. Royalty payments must be paid - within 60 days following each date on which you prepare (or are - legally required to prepare) your periodic tax returns. Royalty - payments should be clearly marked as such and sent to the Project - Gutenberg Literary Archive Foundation at the address specified in - Section 4, “Information about donations to the Project Gutenberg - Literary Archive Foundation.” - </div> - - <div style='text-indent:-0.7em'> - • You provide a full refund of any money paid by a user who notifies - you in writing (or by e-mail) within 30 days of receipt that s/he - does not agree to the terms of the full Project Gutenberg™ - License. You must require such a user to return or destroy all - copies of the works possessed in a physical medium and discontinue - all use of and all access to other copies of Project Gutenberg™ - works. - </div> - - <div style='text-indent:-0.7em'> - • You provide, in accordance with paragraph 1.F.3, a full refund of - any money paid for a work or a replacement copy, if a defect in the - electronic work is discovered and reported to you within 90 days of - receipt of the work. - </div> - - <div style='text-indent:-0.7em'> - • You comply with all other terms of this agreement for free - distribution of Project Gutenberg™ works. - </div> -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.9. If you wish to charge a fee or distribute a Project -Gutenberg™ electronic work or group of works on different terms than -are set forth in this agreement, you must obtain permission in writing -from the Project Gutenberg Literary Archive Foundation, the manager of -the Project Gutenberg™ trademark. Contact the Foundation as set -forth in Section 3 below. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.F. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.F.1. Project Gutenberg volunteers and employees expend considerable -effort to identify, do copyright research on, transcribe and proofread -works not protected by U.S. copyright law in creating the Project -Gutenberg™ collection. Despite these efforts, Project Gutenberg™ -electronic works, and the medium on which they may be stored, may -contain “Defects,” such as, but not limited to, incomplete, inaccurate -or corrupt data, transcription errors, a copyright or other -intellectual property infringement, a defective or damaged disk or -other medium, a computer virus, or computer codes that damage or -cannot be read by your equipment. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.F.2. LIMITED WARRANTY, DISCLAIMER OF DAMAGES - Except for the “Right -of Replacement or Refund” described in paragraph 1.F.3, the Project -Gutenberg Literary Archive Foundation, the owner of the Project -Gutenberg™ trademark, and any other party distributing a Project -Gutenberg™ electronic work under this agreement, disclaim all -liability to you for damages, costs and expenses, including legal -fees. YOU AGREE THAT YOU HAVE NO REMEDIES FOR NEGLIGENCE, STRICT -LIABILITY, BREACH OF WARRANTY OR BREACH OF CONTRACT EXCEPT THOSE -PROVIDED IN PARAGRAPH 1.F.3. YOU AGREE THAT THE FOUNDATION, THE -TRADEMARK OWNER, AND ANY DISTRIBUTOR UNDER THIS AGREEMENT WILL NOT BE -LIABLE TO YOU FOR ACTUAL, DIRECT, INDIRECT, CONSEQUENTIAL, PUNITIVE OR -INCIDENTAL DAMAGES EVEN IF YOU GIVE NOTICE OF THE POSSIBILITY OF SUCH -DAMAGE. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.F.3. LIMITED RIGHT OF REPLACEMENT OR REFUND - If you discover a -defect in this electronic work within 90 days of receiving it, you can -receive a refund of the money (if any) you paid for it by sending a -written explanation to the person you received the work from. If you -received the work on a physical medium, you must return the medium -with your written explanation. The person or entity that provided you -with the defective work may elect to provide a replacement copy in -lieu of a refund. If you received the work electronically, the person -or entity providing it to you may choose to give you a second -opportunity to receive the work electronically in lieu of a refund. If -the second copy is also defective, you may demand a refund in writing -without further opportunities to fix the problem. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.F.4. Except for the limited right of replacement or refund set forth -in paragraph 1.F.3, this work is provided to you ‘AS-IS’, WITH NO -OTHER WARRANTIES OF ANY KIND, EXPRESS OR IMPLIED, INCLUDING BUT NOT -LIMITED TO WARRANTIES OF MERCHANTABILITY OR FITNESS FOR ANY PURPOSE. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.F.5. Some states do not allow disclaimers of certain implied -warranties or the exclusion or limitation of certain types of -damages. If any disclaimer or limitation set forth in this agreement -violates the law of the state applicable to this agreement, the -agreement shall be interpreted to make the maximum disclaimer or -limitation permitted by the applicable state law. The invalidity or -unenforceability of any provision of this agreement shall not void the -remaining provisions. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.F.6. INDEMNITY - You agree to indemnify and hold the Foundation, the -trademark owner, any agent or employee of the Foundation, anyone -providing copies of Project Gutenberg™ electronic works in -accordance with this agreement, and any volunteers associated with the -production, promotion and distribution of Project Gutenberg™ -electronic works, harmless from all liability, costs and expenses, -including legal fees, that arise directly or indirectly from any of -the following which you do or cause to occur: (a) distribution of this -or any Project Gutenberg™ work, (b) alteration, modification, or -additions or deletions to any Project Gutenberg™ work, and (c) any -Defect you cause. -</div> - -<div style='display:block; font-size:1.1em; margin:1em 0; font-weight:bold'> -Section 2. Information about the Mission of Project Gutenberg™ -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Project Gutenberg™ is synonymous with the free distribution of -electronic works in formats readable by the widest variety of -computers including obsolete, old, middle-aged and new computers. It -exists because of the efforts of hundreds of volunteers and donations -from people in all walks of life. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Volunteers and financial support to provide volunteers with the -assistance they need are critical to reaching Project Gutenberg™’s -goals and ensuring that the Project Gutenberg™ collection will -remain freely available for generations to come. In 2001, the Project -Gutenberg Literary Archive Foundation was created to provide a secure -and permanent future for Project Gutenberg™ and future -generations. To learn more about the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation and how your efforts and donations can help, see -Sections 3 and 4 and the Foundation information page at www.gutenberg.org. -</div> - -<div style='display:block; font-size:1.1em; margin:1em 0; font-weight:bold'> -Section 3. Information about the Project Gutenberg Literary Archive Foundation -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -The Project Gutenberg Literary Archive Foundation is a non-profit -501(c)(3) educational corporation organized under the laws of the -state of Mississippi and granted tax exempt status by the Internal -Revenue Service. The Foundation’s EIN or federal tax identification -number is 64-6221541. Contributions to the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation are tax deductible to the full extent permitted by -U.S. federal laws and your state’s laws. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -The Foundation’s business office is located at 809 North 1500 West, -Salt Lake City, UT 84116, (801) 596-1887. Email contact links and up -to date contact information can be found at the Foundation’s website -and official page at www.gutenberg.org/contact -</div> - -<div style='display:block; font-size:1.1em; margin:1em 0; font-weight:bold'> -Section 4. Information about Donations to the Project Gutenberg Literary Archive Foundation -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Project Gutenberg™ depends upon and cannot survive without widespread -public support and donations to carry out its mission of -increasing the number of public domain and licensed works that can be -freely distributed in machine-readable form accessible by the widest -array of equipment including outdated equipment. Many small donations -($1 to $5,000) are particularly important to maintaining tax exempt -status with the IRS. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -The Foundation is committed to complying with the laws regulating -charities and charitable donations in all 50 states of the United -States. Compliance requirements are not uniform and it takes a -considerable effort, much paperwork and many fees to meet and keep up -with these requirements. We do not solicit donations in locations -where we have not received written confirmation of compliance. To SEND -DONATIONS or determine the status of compliance for any particular state -visit <a href="https://www.gutenberg.org/donate/">www.gutenberg.org/donate</a>. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -While we cannot and do not solicit contributions from states where we -have not met the solicitation requirements, we know of no prohibition -against accepting unsolicited donations from donors in such states who -approach us with offers to donate. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -International donations are gratefully accepted, but we cannot make -any statements concerning tax treatment of donations received from -outside the United States. U.S. laws alone swamp our small staff. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Please check the Project Gutenberg web pages for current donation -methods and addresses. Donations are accepted in a number of other -ways including checks, online payments and credit card donations. To -donate, please visit: www.gutenberg.org/donate -</div> - -<div style='display:block; font-size:1.1em; margin:1em 0; font-weight:bold'> -Section 5. General Information About Project Gutenberg™ electronic works -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Professor Michael S. Hart was the originator of the Project -Gutenberg™ concept of a library of electronic works that could be -freely shared with anyone. For forty years, he produced and -distributed Project Gutenberg™ eBooks with only a loose network of -volunteer support. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Project Gutenberg™ eBooks are often created from several printed -editions, all of which are confirmed as not protected by copyright in -the U.S. unless a copyright notice is included. Thus, we do not -necessarily keep eBooks in compliance with any particular paper -edition. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Most people start at our website which has the main PG search -facility: <a href="https://www.gutenberg.org">www.gutenberg.org</a>. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -This website includes information about Project Gutenberg™, -including how to make donations to the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation, how to help produce our new eBooks, and how to -subscribe to our email newsletter to hear about new eBooks. -</div> - -</div> - -</body> -</html> |