diff options
| -rw-r--r-- | .gitattributes | 4 | ||||
| -rw-r--r-- | LICENSE.txt | 11 | ||||
| -rw-r--r-- | README.md | 2 | ||||
| -rw-r--r-- | old/67211-0.txt | 4266 | ||||
| -rw-r--r-- | old/67211-0.zip | bin | 101516 -> 0 bytes | |||
| -rw-r--r-- | old/67211-h.zip | bin | 109003 -> 0 bytes | |||
| -rw-r--r-- | old/67211-h/67211-h.htm | 4531 |
7 files changed, 17 insertions, 8797 deletions
diff --git a/.gitattributes b/.gitattributes new file mode 100644 index 0000000..d7b82bc --- /dev/null +++ b/.gitattributes @@ -0,0 +1,4 @@ +*.txt text eol=lf +*.htm text eol=lf +*.html text eol=lf +*.md text eol=lf diff --git a/LICENSE.txt b/LICENSE.txt new file mode 100644 index 0000000..6312041 --- /dev/null +++ b/LICENSE.txt @@ -0,0 +1,11 @@ +This eBook, including all associated images, markup, improvements, +metadata, and any other content or labor, has been confirmed to be +in the PUBLIC DOMAIN IN THE UNITED STATES. + +Procedures for determining public domain status are described in +the "Copyright How-To" at https://www.gutenberg.org. + +No investigation has been made concerning possible copyrights in +jurisdictions other than the United States. Anyone seeking to utilize +this eBook outside of the United States should confirm copyright +status under the laws that apply to them. diff --git a/README.md b/README.md new file mode 100644 index 0000000..9a5106e --- /dev/null +++ b/README.md @@ -0,0 +1,2 @@ +Project Gutenberg (https://www.gutenberg.org) public repository for +eBook #67211 (https://www.gutenberg.org/ebooks/67211) diff --git a/old/67211-0.txt b/old/67211-0.txt deleted file mode 100644 index 6e82138..0000000 --- a/old/67211-0.txt +++ /dev/null @@ -1,4266 +0,0 @@ -The Project Gutenberg eBook of Világ folyása (1. kötet), by -Károly Bérczy - -This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and -most other parts of the world at no cost and with almost no restrictions -whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it under the terms -of the Project Gutenberg License included with this eBook or online at -www.gutenberg.org. If you are not located in the United States, you -will have to check the laws of the country where you are located before -using this eBook. - -Title: Világ folyása (1. kötet) - Beszélyek - -Author: Károly Bérczy - -Release Date: January 21, 2022 [eBook #67211] - -Language: Hungarian - -Produced by: Albert László from page images generously made available - by the Google Books Library Project - -*** START OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK VILÁG FOLYÁSA (1. -KÖTET) *** - - -VILÁG FOLYÁSA. - -BESZÉLYEK. - -IRTA - -BÉRCZY KÁROLY. - -ELSŐ KÖTET. - -PEST, 1854. - -SZÁMVALD GYULA SAJÁTJA. - -(Emich Gusztáv bizománya.) - -Pest, 1854. Emich Gusztáv könyvnyomdája, uri utcza 8. sz. - - - - -TARTALOM. - - UTAMBÓL. 1853 1 - I. EGY TISZAI GŐZÖSÖN 7 - II. A JÁTÉKOS 33 - III. A BARADLÁBAN 71 - IV. SZILICZE. (Tündérrege) 121 - ÉLETUTAK 141 - - - - -UTAMBÓL. - -(1853.) - -Minden kornak meg vannak saját uralkodó divat eszméi, melyek kisebb -nagyobb körben forognak s nem ritkán átalános érdek és közbeszéd -tárgyaivá lesznek. Ilyenek példáúl az utóbbi évtizedből a lélekidézés, -Pepitadüh, asztaltáncz, chloroform, California, lőgyapot, rudnói pap, -rébuszok sat. – Mint divat üstökösök nehány hétig vagy hónapig -megjárják, aztán egy részük elkopik mint valamely rigolettoi dal, más -részüket a találó gunyor élczei nyilazzák agyon. - -Gyermekkoromból két en vogue lévő tárgyva emlékezem. Az első: a -mopsz-faj pártolása, hizlalása és elbeczézése – a másik: uti leirások -közlése volt. Úton, útfélen, pamlagon és himzett vánkoson és ölben és -mindenfelé puczor gömbölyűre hizott mopszli volt látható s Ami vagy -Pamina gyakran több kedvezésben részesűlt s több költségbe is kerűlt, -mint sok szegényebb sorsú ember egész évi háztartása; más részt, ha -valamely iróaspirans, p. o. olyan kinek már nehány rejtettszavát vagy „a -holdhoz“ írt versét bámulta az olvasó közönség, a harmadik faluba -rándúlt: rögtön utijegyzeteket, tapasztalásokat, benyomásokat, -vázlatokat, naplót, sat. írt a „Hasznos Mulatságok“ hasábjaiba; hiven -elősorolván, hol és mit ebédelt, minő fogadóban és ágyban aludott, -miképen dőlt fel, mily szivesen fogadták itt és ott s több hasonló -tanúlságos és életbevágó dolgokat. Emlékszem egyre, melynek „folytatása“ -igy kezdődőtt: „Hajnali édes álmomból a csordapásztornak ablakom alatt -megfútt kürtje ébresztett fel; felugrottam tehát ágyamból sat.“ - -Ezen úti-jegyzetek, benyomások sat. akkor épen úgy elszaporodtak mint a -divatos mopszok; s a méltán ostorozó gúny mindkettőt csakugyan addig is -csapkodta, mig számuk egyre fogyott s ma a dolog már ott áll, hogy a -mopszfaj tökéletesen kiveszett s egy fenmaradt példány előmutatójának -valamely dús angol különcz nem tudom hány száz font sterlinget igér; úti -naplóját pedig csak az meri közzé tenni, ki azt legalább is e hon -határain túl hordta magával. - -Minthogy pedig én naplót nem viszek s múlt nyári kirándulásom sem volt -sokkal nagyobb út annál, melyet egy drezdai vagy lipcsei új házaspár a -mézes hetek alatt a „sächsische Schweicz“-ba szokott tenni: ennélfogva – -nehogy az e sorok fölötti czím valakit tévútra vezessen – e kis -előszóban megjegyzendőnek tartottam, hogy se utam leirását, se saját -viszontagságaimat, hanem oly eseményeket vázolni szándékom: melyek nekem -egy egy beszélyke vagy humoreszkkisérlet tárgyáúl szolgáltak. - -Pest, aprilban, 1854. - - -I. EGY TISZAI GŐZÖSÖN. - -A Missisippi! a Missisippi! - -Kiáltott volna fel valamely amerikai, ha múlt juniusban a rendkivül -megáradt Tiszán velünk teszi az útat Szolnoktól Tokaj felé. Köröttünk -jobbra balra mérföldnyi ár, szemfárasztó örökös egyformaság, melyben -legfölebb az volt változatos, hogy – a folyam kigyózása az ártengeren -nem levén észrevehető – az óranegyed előtt jobbunk felől látott -templomtornyot óranegyed mulva már a bal oldalon találtuk. - -A rekkenő hőség mindnyájunkat a födélzetre hajtott enyhülést keresni a -kis szellőben; s ez alig is volt nagyobb annál, mit egy fölrebbenő -sirály ver szárnyaival. Lenn a közös kabinban csak hatan maradtak: három -kártyázó, egy ezeket néző, egy napszámban olvasó s végre egy, ki -egészséges mély alvással volt elfoglalva. - -Egyszer sem utaztam még gőzösön a nélkül, hogy egy mindig alvó és egy -mindenkivel ismerkedő egyén ne volt volna közöttünk. Most sem hiányzott -e példányok egyike is. Az imént említett alvónak csupán alakját -láthatám, mert bundaként mozdulatlanúl feküdt a kabin sötétebb hátsó -részének pamlagán s még arczát is leboritá zsebkendőjével az -alkalmatlankodó legyek ellen. - -Az ismerkedő ellenben régi ismerősünk, azaz nekem és azon olvasóimnak, -kik az „egy fürdői évszak“ czimű beszélyemben bemutatott Cz.... pesti -dandyre még emlékezni kegyesek. Azóta ő engem felhatalmazott jövőre neve -első betüjét egészen kitölthetni s igy én most bátran megemlithetem, -hogy Czieraff is velünk volt a gőzösön s megjelenése első perczétől -számitott egy óra alatt az utazók mindenikével beszélt. Már az ebédnél -igyekezett magát minden módon feltünővé tenni; kalandjairól regélt -fennhangon, az ételeket gyalázta, a pinczért szidta, hatodik -szomszédnőjének szépségeket kiáltott át, élczeket csinált, melyek, nem -mintha dicsérni akarnám, de oly fejre esettek valának, hogy szívből -kellett nevetni rajtok. Egyik élcze a többi közt igen roszul sikerült. A -kabinban egy kurta lábu öreg borzeb lopózott be s az étkezők előtt szép -csöndesen leülve, áhitatos bizalommal várt egy-egy odadobott falatot. -Czieraff paprikával tömött meg egy darab kenyeret s azt megzsirozva a -szegény Figarónak vetette. Figaro egész mohósággal felkapja, de -csakhamar elkezd szörnyen tüszkölni, aztán csalódását keserves -vonitással fejezve ki, felszalad a lépcsőkön a födélzetre; s még onnan -is hallottuk lehangzani orditását s közben a hajó-kapitány boszús mély -hangú kérdését: ki merte bántani kutyáját? - -Ebéd után a födélzeten folytatá Czieraff hadműködéseit, ostromállapotba -helyezvén a kit csak előkaphatott. Megkérdezte mindenkitől, honnan jő, -hova megy, mi járatban van, s viszont kérdezetlenűl ő is elmondta, hogy -puszta időtöltésből utazik, mert van módja benne s hogy még soha sem -volt ezen az unalmas Tiszán. Továbbá, hogy gróf Lanyházi és báró Endrei, -kik e vidéki falusi jószágaikon töltik a nyarat, neki különös jó -pajtásai s már régen kinozzák őt meghívásaikkal: töltene nálok néhány -hetet. De meg is látogatja őket; mindkettő oly pompás fiu, kiváltkép az -az Aladár! (Megjegyzendő, hogy Czieraff az r betüt még mindig gyülöli s -igen szépnek hiszi, ha alsó ajkát kissé bekapva, azt v-nek ejti ki.) - -Miután e grófi és bárói összeköttetéseit mindenkivel közlé, azt hivé, -hogy ő minden tekintetben – társalgási könnyűsége, élczei, nagyúri -viszonyai s külseje által – közbámulat tárgya lőn. E külső csakugyan -vállalkozó is volt. Kerek fehér kalapját öklével szépen behorpasztá, -négyszegű szemüvegét bal szemgödrébe nyomá s a jobbal nagyokat -hunyorított. Tisztára kiborotvált álla szeretetreméltólag nyúlt ki a -magas kemény apagyilkosok közűl, melyekbe cserepcsik gyanánt feje -belebbezve volt. Bal halántékán mélyedt forradás nyúlt végig, mit ő négy -szem közt párbajban kapott seb helyének lenni állitott, de melyet édes -mamája egykor mint görvély-kórt gyógyita. Az apagyilkosok alatt -nyakkendője óriási csokrokba volt hanyagúl megkötve; téli öltönye -tömérdek zsebü zöld kabátból állott, melyről természetesen a vállon -átvetett újdonat-uj útitáska nem hiányzott. Oldalzsebében lévő órájának -a gomblyukon átfűzött lánczáról csomó jou-jou függött le s csilingelt -minden mozdulatánál. A patsuli-szag már tiz lépésnyiről dőlt róla s -egyesűlve a kezében tartott csibuk füstjével, szomszédságát rendkivül -kellemessé tevé. - -Ő legalább ugy volt meggyőződve s igyekezett is ebben mindenkit -részesiteni. - -Legelőször is egy Pestről Zemplinbe utazó családhoz csatlakozott, -melynek tagjai az apa és anyán kivül két kis leány s egy négy éves -fiucska voltak. Ez utóbbi módnélkül eleven gyermek lévén, a födélzeten -szüntelen fel s alá szaladgált, mindenütt nyomban követve egy reá ügyelő -15–16 éves csinos pesztonka által. Ugy látszik, hogy ez különösen -szemébe tünt a dandynek, mert azon ürügy alatt, hogy a kis Bélával -játszik, mindig a pesztonka körül forgott. - -Egyszer azonban az elbeczézett fiucska, kis szemöldeit összevonva, -haragos képpel szalad szülőihez és sirankozó hangon panaszolja: hogy az -a jószagú bácsi mindig bántja a Borcsát, megcsipte arczát, meg másutt -is; a gyöngyvirágot elvette melléről, aztán meg akarta harapni a száját. -A vádlott épen az utolsó szavaknál lépett a nevető szülőkhez s az eszes -kis kópéról valamit himezve-hámozva tovább sompolygott. - -A felvont ernyő alatti zöld padok egyikén – vonásairól itélve – zsidó nő -olvasott szorgalmasan; mellette tiz éves kis lány szinte könyvet tartott -kezében, de amint észrevettem, csak akkor nézett belé, ha látta, hogy -valaki reá tekint. Czieraff most ezekhez szegődött; tőle tudtam meg -később, hogy a kis lány Klopstock Messiását, az anya pedig -Monte-Christot olvassa s hogy ez utóbbi szörnyü mivelt s nem is akar -máskép, csak francziáúl beszélni; minélfogva dandym megszökött tőle. - -A kormányos emelvénye alatt leteritett köpeny és úti vánkosokon néhány -fiatal ember heverészett szivarozva és beszélgetve; ezekről Czieraff, -mint bárdolatlan népről nyilatkozott. Alkalmasint lefőzték őt, midőn -körükbe tolakodott. - -Nem messze ezektől két kisasszony ült, kik kisérő nélkül utaztak, de -utazhattak is, mert bizony nem voltak már gyermekek. Hallották – habár -ugy tettek, mintha oda sem hallgatnának – a fiatal embereknek gyakran -kiméletlen tréfáit s pirúlva bár, de csöndesen mégis megmosolyogták. -Mindkettő irtózatos terjedelmü harisnya kötésével töltötte idejét, s az -egyik nagyon is ismerhette az idő becsét, mert kebléből minduntalan -csésze nagyságu tompak-órát vonván elő, ezen vizsgálta a perczek s talán -másodperczek haladását. Egy véletlen azonban elárulta, hogy nem egyedűl -e gépezet a kebel lakója. A harisnyából egy kötő-tű leesvén, a dandy -épen ezért hajlott le; a tulajdonosnő azonban szinte lehajolván, a -mysticus kebelből egész tárháza omlott elő a fésüknek, hajkeféknek, -iskátuláknak és ennivalóknak, mik közt egy darab króji sajt is -találtatott. Czieraff segitett fölszedni s aztán egy házzal tovább ment. - -Más csoportozatban üzlet-emberek beszéltek repczéről, gyapjuról, -gabonáról stb. Gömbölyü pofók izraelita volt közöttük a fő szóvivő, -kinek ujjain és mellén gyémántok ragyogtak, fehér ruhája azonban már sok -napi szolgálatot tanúsitott. Kővér hájas fején könnyü házisapka ült -félrebillentve, mig fényes piros arczairól izzadság szakadt. A dandy -demokratikus hajlamainak elismeréseül legyen mondva: ő itt sem tartotta -méltósága alattinak közbe szólni s a czikkek árkeletéről tudakozódva, -egyszersmind sejtetni hagyá, hogy neki is több száz mázsa vagy köböl -lesz eladó. - -Volt azonban egy, kihez ismerkedőnk minden igyekezete daczára sem -férhetett: a hajó-kapitány. Becsületes, de kissé mord magyar arcza még -mordabb kifejezést öltött, valahányszor a dandy közeledett feléje. -Lehet, hogy a divatbábi negélyzett külső nem fért össze rokonszenvével; -s talán arról is értesült, ki adott Figarónak paprikás kenyeret. Pedig -mennyire szerette volna mutatni az én Czieraff barátom, hogy ő a -kapitánynyal meghitt viszonyban áll! El is szánta végre magát s egy -alkalommal a födélzeti hidon összefont karokkal álló kapitányhoz -közeledve, felkiáltott hozzá: - -– Capitano! micsoda falu az ott balra? - -– Kürü! felelte a kérdett s elfordúlt a kérdőtől. - -A beszédet természetesen folytatni nem lehetett; a dandy tovább ment, de -óranegyed mulva, mialatt más tízzel kezde társalgást, ismét ott termett -a födeleket összekötő hid alatt s ismét felkiáltott: - -– Hát az ott jobbra miféle helység, capitano? - -A capitano végig nézte a kérdőt s kis szünet után boszús hangnyomatékkal -mondá: - -– Kürrü! s nehány dobogó lépést menve, hangcsövén a gépfűtőkhöz intéze -pár szót. - -Új óranegyed telt el s a Tisza kigyózása az imént látott helységet ismét -a baloldalon tünteté föl. A dandy ezt nem vette észre s ártatlanságában -rettenthetlenűl harmadszor is megkérdé: - -– És ez itt előttünk micsoda falu, capitano? - -– Mondtam márr hogy Khürrü! dörgé le határozott boszusággal a mord -kapitány s hozzá tevé: mit jár annyit nyakamra az úr? ott lenn a -konduktor. - -Az ostrom e szerint határozottan vissza levén verve, Czieraff -tanácsosnak hitte felhagyni a rohamok ismétlésével s ezeket inkább oly -pont felé irányozni, honnan nem félhetett a kapitányéhoz hasonló erélyes -tüzeléstől. - -E pontot éles látásu szeme, melyen t. i. üveg nem volt, hamar -feltalálta. A nő-kabin tikkasztó hőségét többé nem tűrhetve, ifju nőke -jött onnan a födélzetre s a gőzöst övedző padok egyikén helyet foglalt. -Szelid szép arczában nemcsak semmi kihivó nem volt, sőt bátortalan -tekintete, melyyel a hátrahagyott hullámokra meredett, arra látszott -mutatni, hogy nem ohajt társaságot. A dandy azonban rögtön mellé -telepedett, még pedig akként, hogy szinte elzárta utját a tovább -vonulhatástól. Megszólitá őt s feleletét sem várva bemutatá neki -valamennyi szép tulajdonságát. - -– Szegény asszonyka, mondá súgva nőm – arczáról olvasom, mennyire -szeretne ezen izetlenségektől menekülni! - -De nem menekülhetett. Egy óránál tovább tartott a – hogy keményebb -kifejezéssel ne éljek – makacs ostrom. - -Este felé végre Tisza-Bő elé értünk, hol gőzösünk a parthidhoz -csatlakozott. Nehányan kiszálltak, nehány új érkezett, kiknek -láthatására az utasok nagy része a gőzös bejárása előtt csoportba gyűlt. -Az alkalmat felhasználva ide sietett az asszonyka is s utána Czieraff, -ki, mint láttam, karját ajánlá, de ez vissza lőn utasítva. - -Az újan érkezettek közt volt gróf Lanyházy Aladár (ugyanaz, ki -Czieraffot meghivásaival kínozza, neki jó pajtása s oly pompás fiu) -nejével és nővérével. Amint azonban a föllépőket a dandy megpillantotta, -egyszerre, mintha elsülyedt volna, eltűnt a födélzetről. Láttam, mint -rohant le hanyat-homlok a lépcsőzeten a köz kabinba. - -A gőzös tovább indult; a gróf külön kabint nyittatott maga és családja -számára; az asszonyka félve tekintett körül és szinte könnyebben -lélekzett, midőn a dandyt nem látta közelében. - -– Bocsássanak meg önök nyiltságomért, szólt hozzánk vagy inkább karomon -csüggő nőmhöz: már épen önök védelme alá akartam menekülni némi -tolakodások elől. Soha többé egyedűl nem utazom. - -Nőm szívesen elfogadá a mivelt modorú hölgy társaságát s a folytatott -beszélgetésben, mely ismeretlenek között természetesen csak általános -tárgyu lehetett, elmondák egymásnak utjok czélját. - -Ő Szolnokról jött anyjától s Tisza-Fürednél fog kiszállani, honnan saját -lovain megy haza férjéhez, ki sürgetős mezei munkák miatt nem jöhetett -érte. Azt hivé, hogy e kis utat szobaleánya kiséretében is megteheti; -többé azonban férje nélkül nem mozdul ki hazulról. - -– Mi gömöri és zemplini rokonaink látogatására indultunk; de út közben, -jegyzé meg nőm; férjem egyik régi jó barátját is szándékozik -meglátogatni s ez okból Rofnál kiszállunk. - -Ezen általános, de női közlékenység által érdekessé tett tárgyakról -folytatott beszélgetésünket különös jelenet szakitá meg. A köz kabin -felső tornáczának ajtajából borzas fő bukkant elő. Egyik arcza sötét -piros, a másik halavány, mindkét szeme álomtól ragadozó s a -világossággal küzdő volt. - -– Közel vagyunk-e már Tisza-Bőhöz? e szavakkal csipte el az arra menő -konduktort. - -– Itt van előttünk; lőn a válasz. Csak hogy már egyszer elhagytuk. - -– Elhagytuk!? hogy hagytuk el? - -– Hát ugy, hogy a ki ott ki akart szállni, az kiszállt. - -– Tyühű! hisz én is ki akartam szállni! miért nem jelentették? - -– Bocsánat, én kétszer is bekiáltottam a kajütbe jó fennhangon, hogy: -Tisza-Bő! mondá a konduktor; s úgy is volt; de az elkésett úr jó izűt -aludván, föl sem ébredt mind addig, mig az Aladár pajtása elől leszökő -dandy, a kabin sötétes hátsó részében egy kiteritett zsebkendőre nem -ült, mely alatt azonban az általa észre nem vett alvónak orra, szeme, -szája, szóval, egész arcza rejlett. Erre mindketten ijedten ugrottak -fel, rövid, de egy részről heves szóváltás keletkezett, melyet a dandy -alázatos bocsánatkéréssel végezett be, a szerencsés álmu úr pedig -feljött megtudni, közel vagyunk-e már Tisza-Bőhöz? – Minthogy azonban -ezen állomást elhagytuk, kénytelen volt velünk jönni Rofig s ő nyugodtan -meg is adta magát sorsának, elfoglalta előbbi fekhelyét s folytatta -megszakasztott álmát. - -– Egyébiránt – jegyzé meg valaki a födélzeten, hol az esemény felett -nevettünk – ez nem először történt most vele. Egy ízben Gönyőnél akart -kiszállani, de elaludván az állomást, Pozsonyig ment föl, honnan másnap -a gőzössel visszajött ugyan, de Gönyő mellett ismét Morpheus úr tartá őt -izmos karjai közt egész Komáromig s igy történt, hogy csak harmadnap -érkezhetett meg az igéret földére. - -A dandy nem mutatkozott többé a felső társaságban; hihetőleg meg akarta -magától tagadni az örömet, hogy ott jó pajtásával Aladárral találkozzék. -Csak akkor láttuk őt viszont, midőn a közelgő éj s keletkezett szél a -köz kabinba éji tanyát keresni leszorított. Erre azonban roszak voltak a -kilátások. Fekvésről szó sem lehetett oly sokan valánk; legfölebb -ülheténk szorosan egymás mellett. Czieraff hamis szemhunyoritással súgá -nekem, hogy ő mindamellett jó fekhelyre teend szert; felséges módot tud -hozzá; csak vigyázzak majd rá. - -Elhelyhezkedtünk nagy nehezen; nehány fiatal ember a hajó csúcsában -asztal körül kártyázott; az elkésett úr morogva panaszkodott, hogy az -ember a gőzhajókon ki sem alhatja magát; az említett gömbölyű izraelita -kényelmesen levetkőzve hálóköntöst öltött s fejébe háló-sapkát húzott; -mellette Czieraff barátom ült, nem messze tőlök én. - -– Ah mily szerencse, hogy nem nagyobb a viz, külömben az ablakon jönne -be! jegyzé meg naivul a dandy, hallván, mily közel az ablak alatt -mosódnak el a hullámok. Az őszintén gondolt mondatot némelyek élcz -gyanánt nevették meg; a kártyásoknál az elfogott ultimo zajt ütött; -aztán lassanként elcsöndesedett a zsibongás. - -Gőzösünk kerekének moraja s a haboknak a hajó oldalához csapkodása oly -egyhangú volt, hogy az ülő helyzet minden kényelmetlensége mellett is -elnyomó félálom kezdett jönni szemeimre. Ebből nemsokára sajátszerü -hangok ébresztének föl, melyeknek eredetét első perczre nem tudtam -megfejteni. - -– Krrrr – hau! hangzék nem messze tőlem. - -– Mí az? mi bhaja van az úrnak? kérdé rögtön a hálósapkás gömbölyű -egyéniség. - -– Krrrrrr – hau hau, ham! ismétlé az elébbi, kiben Czieraffot már arról -is megismertem, hogy a sok r-ret nagyon v-szerüleg recsegtette. - -– Az isthenért! mi lelthe az urat? vagy talán álmodik? iszonykodék -szomszédja. - -– Kilencz év előtt veszett kutya havapott meg; nem jól évzem magam – -krrrr – ham! ismétlé ez harmadszor is s egyúttal a hálóköntös felé -kapkodott. - -Ennek tulajdonosa azonban nem vette tréfára a dolgot, rémülten -felszedközött s veszedelmes szomszédja mellől el- a lépcsőzeten fel- s a -födélzetre kirohant, mint csak birt. A megüresült helyen a dandy végig -nyújtózva, ezt sugta felém: - -– Ugy-e, hogy jó gondolat volt! - -– Eredeti! feleltem én, bár már régen ismertem az anekdotát, mit ő -jelenleg csak alkalmazott. - -Nem sokáig élvezhette azonban élcze hatását, mert alig telt el öt percz -s a megfutamodott fél kiséretében a hajó-kapitány lépett a kajütbe, -kijelentvén, hogy közbátorsági rendszabályoknál fogva oly egyén, kin a -düh kitörő félben van, perczig sem maradhat tovább a hajón, annál -kevésbbé ennyi utas között; minélfogva az illető beteg rögtön hagyja el -a kajütöt, első alkalommal partra fogván tétetni. - -Hasztalan szabadkozott a mi dandynk, hogy az egész csak tréfa volt, -hogy, ha tetszik, vizsgálják meg őt tetőtől talpig s nem találandnak -rajta legkisebb marás-nyomot: a kapitány, kinek különben is foga volt -reá, kérlelhetlen maradt, és Czieraff úr kénytelen volt a csellel -kivívott fekhelyet elhagyni, s az időt, további rendelkezésig, a -födélzeten tölteni. - -Pedig ez nem volt a legkellemesebb idötöltés. A szél felhőket vert össze -s aztán elállt, cserében a felhőkből permetezett alá apró de sürű eső. -Az éj egyre sötétebb lőn, a gőzös csak lassan haladhatott előre. A -kormányoson kivül csak az egyetlen dandy volt a födélzeten s járt felalá -nagy léptekkel, gondolván, hogy igy kevesbbé ázik meg, mintha egy -helyben ül. Sokáig hallottuk lenn gyors léptei döngését. - -Tiz és tizenegy óra közt éjfél előtt a kapitány dörgő hangja szólalt meg -oda fenn s hallatszott le hozzánk az éji csendben. - -– János, Péter! ti vagytok a legerősebb ficzkók, szólt ez valószinűleg -pár matrózhoz; mihelyest jelt adok, ragadjátok meg s dobjátok a vízbe. - -– Jól van, kapitány úr; de ba nem birunk vele, elhívhatjuk-e Hanzit is? - -– Segithet ő is. Csak készen álljatok; tíz percz alatt egészen sötét -lesz, ha igy borúl; akkor aztán a jeladásra egy lökéssel a Tisza fenekén -legyen. Értitek? - -– Meglesz irgalom nélkül, kapitány úr; feleltek jó kedvvel a matrózok. - -Nekünk lenn a hátunk borsózott ezen iszonyú parancs és készületek -hallatára. Némelyek s köztök a gömbölyü izraelita, azt hivék, hogy a -dandyn valósággal kitört a dühkór s ez az egyetlen mód szabadulni tőle; -mások a kapitányt vádolák gyilkos kegyetlenséggel s álliták, hogy itt -közbe kellene járni a tett meggátlására, de azért senki sem mozdult; míg -nehányan sokkal nagyobb képtelenségnek tartottuk az egészet, mintsem -tréfa vagy ijesztésnél egyéb lehessen. - -Egyszerre azonban a gőzös kerekének forgása elállt; a kapitány szócsövén -át jelt adott, mire oly locscsanás következék, mint minőt nagyobb -testnek vizbe-dobása szokott eléidézni. Hajónk megállt s perczig ugy -tetszett, mintha visszafelé mennénk. - -Sokan kezeiket összecsapva és szörnyüséget emlegetve ugráltak fel -megtudni a történteket, midőn egy tapasztaltabb utas ekként nyugtatá meg -a kedélyeket: - -– Maradjanak az urak, nincs semmi baj; a sötétség miatt tovább nem -mehetvén, a kapitány vízbe dobatta – a horgonyt. Ez az egész. - -És lőn nagy nevetés, aztán fokonkint elcsöndesült minden; a nagyobb -részt elnyomta az álom, kik pedig ébren maradtak, hallhaták ama velőrázó -horkolást, melyet hálósapkás útitársunk kövér torkának fűrészmalmával -elkövetett. - -A gőzösön töltött júniusi éjeknek azon egyetlen jó tulajdonuk van, hogy -rövidek. Éjfél után két órakor hajónk ismét elindult, három után -hajnalodni kezdett s négykor már fenn voltam a födélzeten, tanúja a nap -keltének, mely a Tisza távoli árjából látszott szakadozott felhők közől -kiemelkedni. A léget az éji eső felfrisité, a redőtlen sima folyam piros -hajnalhasadást tükrözte vissza, míg két oldalt hosszasan levonuló két -habfodor, olyforma, minőt a viz szinére hosszában fektetett kötél -okozna, a vízmeder rendes széleit jelölé, melyeken túl a végtelen ár -ömlik el. - -A gyönyörű reggel kárpótolta a nyugtalan éjet. Hat óra tájban mindenki -talpon volt már, kivéve a Tisza-Bőnél elkésett urat, ki az éjen át hely -szűke miatt csak keveset alhatván, helyre akarta hozni az -elmulasztottakat s a megürült pamlagon talán eldorádói gőzös -kényelmeiről álmodott. - -Fenn és lenn reggelihez tétettek készületek s a köz beszéd a dandy mult -éji esetéről folyt. Maga a hős azonban nagy meglepetésünkre sehol sem -volt látható. Az ifjak egyike a második helyet is összekereste, minden -zugot felkutatott, de a dandyt sehol sem találta. A kormányos szerint -partra senki sem szállítatott. Hova lett tehát? Voltak, kivált a nők -között, kik komolyan aggódni kezdtek, hát ha csakugyan ő volt az éji -locscsanás alkalmával lemerűlt áldozat! - -Hogy olvasóimat Czieraff barátunk sorsa iránt tovább függőben ne -tartsam, elmondom, hogy őt a mult éjen csakugyan víziszony lepte meg, -mit benne a kapitány erélyes intézkedése idézett elé. Egészen ártatlan -volt-e a kapitány s a pár matróz a tréfában, vagy pedig a parancs ugy -volt intézve, hogy azt a horgonyon kivűl más élő lényre is lehessen -érteni? mai napig sem tudtam elhatározni; annyi azonban bizonyos, hogy -Czieraff azt kizárólag saját személyére kiadottnak hivén, képzeletet -meghaladó rémület és iszony fogta el a sötét eszmétől, hogy „mihelyest -besötétedik, három izmos matróz által irgalom nélkül a Tisza fenekére -vettessék.“ - -Fogai és térdei összevaczogtak félelmében; de mégis megemberelte magát s -a matrózok egyikének sok pénzt igért, ha valami csellel megmenti vagy -elbujtatja őt. A matróz vállalkozott s a dandyt, előre lefizetett husz -ezüst forintért, a matróz-karám egyik függő ágyának pakróczai közé rejté -el. A helyzet nem volt ugyan kényelmes, de annál rondább és népesebb, -mert a menekvő csakhamar minden oldalról kezdé érezni, mily jó volna -most egy fél-meszely persiai féregvesztő por! Pedig, kivált eleinte, -fülig kellett takaróznia, nehogy kutatás esetére fölfedeztessék; a szűk -sötét karám fojtott legében csurgott róla a veriték, szive gőz-gép -gyanánt dolgozott s e közben a locscsanást sem hallotta, mely talán -enyhített volna méltó aggodalmain. - -Ez volt tehát ama felséges mód, melylyel ő jó fekhelyre tett szert. Az -éj egyébiránt nem barátja az embereknek; a reggel új reményt és -bátorságot csöpögtetett belé, de ez valóban csöpenként is tért vissza, -mert hősünk csak akkor mert fektéből mozdulni, midőn meghallá, hogy a -rofi állomáshoz közeledünk. - -Rofnál kikötve, gőzösi ismerősinktöl bucsuzánk s különösen a szelid szép -nőcskétől, kivel nőm legtöbbet s legörömestebb társalgott. A partról még -egyszer visszatekintve, egy alakot láttunk a második helyi utasok -tömegéböl kibontakozni s egy kezében börönddel a másikban úti-táskával -kifelé törekedni. Alig, hogy épen ráért, mert kilépte után a padlók -rögtön bevonattak s a gőzös tovább indult. A dúlt vonásu poros, borzas -alak Czieraff barátom volt, hirtelen megjelenése az utasok közt -általános vidámságot idézett elé, mit még inkább növelni látszott ama -körülmény, hogy a Tisza-Bőnél elkésett nagy alvó ismét keservesen nézett -a födélzetről az elhagyott part felé. - -Rof környékén töltött két kedves nap után Lajos barátomhoz rándultam, ki -Rof és Tiszafüred közötti falusi jószágán szenvedélyes gazda s év óta -boldog férj. Első gondja volt nejét nekünk s minket nejének bemutatni. - -– Ah, mily derék, hiszen mi már ismerjük egymást! szólt csaknem -egyszerre s meglepve a két nő. - -– A növeldéből talán? kérdé Lajos. - -– Nem oly régen; ezelőtt két nappal a gőzösön utaztunk együtt; mondá -férjének a szelid szép nőcske. - - -II. A JÁTÉKOS. - -Gömör jó országutai egyikén haladott szekerünk, még pedig az elibe -fogott négy pej daczára meglehetős csendesen. A júliusi nap sugarai velő -száritólag tűztek le a felhőtlen égből; s mi, t. i. Móricz barátom és -én, ezek ellen felvont ernyő alá menekűlve, felváltva tartók az -életbiztosító intézetet. Fedetlen kocsisunk azonban s a lihegő négy pej -csak akkor jutott némi enyhüléshez, midőn egy egy hegyoldal árnyas -mélyületében vezetett utunk. - -Estig szellő sem lebbent s az út melletti cser és tölgyfák porlepett -levelei ép oly mozdulatlanok valának, mint a tájképek festett lombjai. -Hat és hét óra között nyugatról óriási felhő-várak tornyosultak s mely -szegélyeiket megaranyozá, elnyelék a torkukba siető napot. E pillanatban -tikkasztó forró szellet suhant el fölöttünk; a lombok, mint a lázbeteg a -roham jöttén, megrázkodtak, az eget fakó szinű párázat borítá el s az -imént oly fényes de hirtelen elsötétült felleg-bástyázatokból haragos -villámok czikáztak elő. - -– Mehessőnk hogy helyre _eerjő_nk; szólt lovai közé csapkodva a barkó -Esván, – me_r_ nagy _ee_gi _háboraó_ lesz ebbe_ől_! - -De már késő volt. A városka, hova szándékozánk, még jó órányira, az -_eegi háboraó_ ellenben már igen közel állt előttünk s telegrafi -gyorsasággal közeledett felénk. - -Móricz barátom még diák korából, midőn Lőcsére ezen az uton járt -iskolába, emlékezett egy utszéli korcsmára, melyhez, úgymond, már nem -lehetünk messze. Csak oda érhessünk, van ott az udvarban állás; jó -menhely, mig a fergeteg elvonúl. - -Alig mondá ki s már is láttuk az igért menhelyet fa csoportozat közűl -kifejérleni. De itt is volt az ideje, mert a dörgés perczről perczre -közelebb hangzott, a sötét felhő-tábor fejeink fölött terjeszkedett ki, -a forgó szél a felkavart úti port szemeink közé csapkodta s egy hatalmas -dördülés után gyér de nagy cseppeket éreztünk arczainkra hullani. A -perczben, midön az állás alá hajtattunk, hosszú recsegések között -megindúlt a zuhogó zápor s körűlünk, bár még csak hétre járt az óra, -egészen beéjjeledett. - -Félóra múlva szűnni kezdett az omló zuhatag, de azért az eső sürűn -hullott alá s mi elhatároztuk, hogy ma nem megyünk tovább. A konyhából -barátságos tűz világolt elénkbe a sötétben; oda szaladtunk át esernyő -alatt, meghagyván elébb Esvánnak, hogy etessen itasson annak rendi -szerint, magának pedig kérjen vacsorát. - -A konyha előtti pitarban sajátszerü egyéniség jött elénk, kit mi első -pillanatra valamely piperkőcz pinczérnek voltunk nézni kénytelenek. Régi -szabású, kopott és zsírfoltos öltönyei daczára meglátszott rajta, hogy -azokat némi gonddal illesztgeti magára. Mind a tíz újja, még a két -hüvelyk is, gyürükkel rakva; mellényén vastag óra-láncz, kissé szennyes -ingelőjén ragyogó nagy melltű, mely ha gyémánt, ezreket ér; de a mely a -többi ékszerrel együtt csak ál s rézbe foglalt hitvány üvegdarab volt. - -– Lesz-e szoba és egy kis harapni való? kérdém tőle, készen a cseh vagy -morva kiejtésű válaszra. - -– Lesz minden; felelt ő édes mosoly közt tiszta magyarsággal, – csak -tessék e szobába lépni, bátyám is mindjárt megjő. - -S ezzel egy – a pitarból oldalt nyiló szoba ajtaját tárva fel, ezen -utánunk ő is belépett s azonnal gyertya gyújtáshoz fogott. - -A megvilágitott szoba igen lakályos s épen nem olyan volt, minőt útszéli -fogadókban szoktunk találni Pamlag, falóra, pár régi olajba festett -mellkép, posztóval leterített asztal s ezen friss virággal tölt edény -tanúsiták, hogy nem úgynevezett vendég-szobában vagyunk. A benyilóban -kís gyermek aludt ágyacskája párnái közt. - -A fogadós saját laka, gondolám, s ennek is elég csinos és kényelmes. Már -épen tudakolni akartam, hol leend számunkra a nyughely, midőn a -pinczérnek nézett egyén, előbbi édes hangján társalgást kezde: - -– Önök talán Pestről jönnek? - -– Nem egyenesen; feleltem én kis vártatva, s figyelmesebben tekintve a -kérdőre. Ez arcz kifejezése meglepett. Öreg volt az, de nem évek száma -által. Halvány dúlt vonásain valamely szenvedély hagyhatta pusztitó -nyomait s idő előtt megérlelé elfonnyasztá azokat, miként a gyümölcs -elaszva hull le, melyet a darázs megszúrt. A szenvedő arczczal azonban -kirivó ellentétben állt a negélyzett modor, melyel ő kemény inggallérok -közé szorúlt fejét mozditá, tömött fürteit borzolá s gyűrűs újjait -csillogtatá. - -– Óh én is sok évet töltöttem Pesten, folytatá nagy szófolyékonysággal, -– sok víg évet; visszavágyom most is, de bátyám nem bocsát; ah! pedig -csak ott van az élet. Szeret ön makaózni? tevé hozzá, rám függesztve -tekintetét, mely bár nyájas de élesen átható volt. - -Mielőtt e különös kérdésre felelhettem, vagy a vélt pinczér szokatlan -viseletét magamnak megfejthettem volna, az ajtó nyílt s társaságunk egy -ifju nővel szaporodott, ki beléptekor szemeivel valakit keresni -látszott. - -– Vincze! szólt, lassu-szelid hangon a feltalálthoz s szavát egy -szemrehányó pillantással kiséré, mit ez rögtön megértett, mert, mint az -állatsereglet tulajdonosának szavára a puszták vadja, meghunyászkodva -sompolygott ki a szobából. - -– Bocsássanak meg, folytatá hozzánk fordúlva, ha, míg férjem megjő, -kellő alkalmazásra nem találnak. Itt van ő a szomszéd gazdasági -épületben s talán várni akar mig az eső eláll – de rögtön érte küldök. – -S ezzel kifordúlt. - -– Csinos menyecske a korcsmárosné, jegyzé meg Móricz – de hát az a -másík, az a bohó Vincze ki és mi lehet? - -– Hihetőleg a ház rokona; találgattam én; – ki a pinczéri teendőket -végzi s a rokonsági czímen sokat megenged magának a vendégek irányában -is. - -Oly halkan, hogy bejöttét észre sem vettük, ismét előttünk termett a -szóban forgó. Alkalmasint csak a nő távoztát leste, hogy újra -belopózhassék. - -– Játszunk egy kicsit, szólt megnyerni akaró mosollyal, mialatt egy -játék igen szennyes és avult kártyát vont elő zsebéből; – majd én bankot -adok. E gyűrűk itt a bank; az urak tetszés szerint tehetnek. - -– Nem értünk hozzá; felelt Móricz s bámuló szemeit az asztalra tett -nehány garas értékű gyűrűkről rám emelé. - -– Óh a makaó igen könnyű játék; biztatott ő vidoran bennünket – mindjárt -megtanulják önök, csak ide figyeljenek. Minden szem tizen és huszon alól -vagy fölűl számol: a kinél több van, az a nyertes. A kilencz szem nagy, -a nyolcz kis makaó s felmutatva azonnal nyer. Például: a bankadó két két -kártyát oszt – s ekkor jártas gyors kézzel osztani kezdett – egyszerre -vagy külön, aztán – – - -Úgy látszik, szegény Vinczére nézve a mai nap nem volt a siker napja, -mert a leghevesebb osztás és magyarázás között ismét félbe lőn szakítva -a házi gazda megjelenése által. Sebesen összesöpörte ekkor gyűrűit és -kártyáit s szó nélkül, ijedten távozott a szobából. - -– Habár csak a véletlennek köszönhetem jelenlétüket – kezdé az érkezett -– legyenek szivesen látott vendégeim. - -– Móricz! mi tévuton járunk; szóltam én felelet helyett barátomhoz, első -pillanatra meggyőződvén, hogy házi gazdánk nem korcsmáros s mi fogadó -helyett valamely magánlakba tértünk. Móricz azonban merően szegezve reá -szemeit e kérdést intézte hozzá: - -– Nem Feldner az ön neve s tizenöt év előtt nem Lőcsén járt-e ön -iskolába? - -A kérdezett mindkettőre igen-nel felelt. - -– S emlékezik-e még ön – folytatá barátom – ama tanuló társára, ki az -iskolai padon szomszédja s a kis diáki csinokban mindig hű pajtása volt? - -– Tökéletesen, mondá mosolyogva Feldner; – az én egykori tanúló társam -arczemléke azonban jobb mint az enyém, ki csak e figyelmeztetés után -ismerek reá. - -Szivélyes kézrázás után a tévedés megfejtéséré kerűlt a dolog. Móricz -jól emlékezett hogy e lak egykor fogadó volt, de a tő szomszédságában -lévő ezer holdnyi gazdasággal együtt gróf S. birtokába kerűlvén, ez -kasznár-lakká változtatta át s czélszerűbb helyre más fogadót épített. -Feldner, az uradalmi kasznár, örömét nyilvánitá a fölött, hogy a -változás nem tudása minket vendégeivé tőn. - -– Én már a juh-akolból hazajövet értesűltem e tévedésről – végzé szavait -– mert kocsisomat nagy pörben találtam az önökével, ki természetesen -fogadói jogait akarta igénybe venni. Már elintéztem köztük az ügyet; – -tevé hozzá megnyugtatólag, midőn rendet teendő ki akartam tekinteni. - -A beszéd a hajdani iskolai évekről a gazdaságra s egyéb általános -tárgyakra fordúlt. Eközben vacsorát hoztak, de sem a kasznárné sem -Vincze nem jelentek meg. Pedig ez utóbbinak egyénisége lélektani -szempontokból engem rendkivűl érdekelt; szerettem volna róla bővebben -hallani, de iránta kérdést tenni gyöngédségből nem lehetett. Étkezés -után perczre magunkra maradva, használtam az alkalmat felkérni Móriczot, -vezetné mint régibb ismerős Vinczére a beszédet. - -– Önnek úgy emlékezem egy ifjabb testvére is volt Lőcsén? kérdé ő később -szivarfüst között házi gazdánktól. - -– Volt, az az van még most is; válaszolt ez hirtelen elkomolyodva. – Ama -szerencsétlen, ki haza jöttemkor önöket itt kártyáival untatá; mondá -ismét kis szünet után. - -– Szenvedélyes játékos talán? kérdém én. - -– Volt; mint általában róla beszélve csak úgy lehet szólani hogy – volt. -Elméjében van megháborodva. Nem tényleges őrült ugyan, mert eszméiben -többnyire megvan a logicai rend, sőt egyre másra használni is lehet: de -gyászos múltjának emlékét sötét daguerre-kép gyanánt viseli lelkén s ez -neki ama kiirthatlan rögeszmét tükrözi vissza, hogy ő még mindig ama -gavallér, világfi és vig czimbora, ki egykor Pest utczáin, társas -köreiben s játék asztalainál hősködött. - -– Érdekes lehet története! – jegyzém meg a beállott s kissé feszűlt -csendben. - -– Mindenesetre szomorú. Elmondhatom. Ön beszélyiró; használja fel ha -tetszik; lesznek kik tanulságot meríthetnek belőle. - -Mondá Feldner s a következő történetet beszélte el. - -– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – - -Atyám, gróf S. gazdatisztje, korán halt el s alig annyi vagyont hagyott -maga után, melynek kamatjaiból özvegye takarékosan megélhessen s Vincze -öcsém neveltetése költségeit fedezhesse. Én épen a gymnáziumi éveket -végzém akkor s kis gyermek korom óta gazdasági pályára lévén szánva, -rögtön mint irnok léptem a gróf egy uradalmába. - -Miattam eszerint nem kellett aggódnia anyámnak s eleinte Vinczeért is -keveset. Kisebb városokban végezve iskolai éveit, a reá forditott -költség nem kerűlt különös erő megfeszitésbe s e fölött anyánk örömest -is tett érette mindent, mert a szép fiú kedvencze volt s korán fejlödő -sebes észtehetségeiért az ismerős kör által már első gyermeksége óta -lángésznek tartaték. Atyám is gyönyörködött a csakugyan tűzlelkű fiúban; -s midőn a szűnnapokra haza jöttünk, öcsém mint első a jelesek közt, én -pedig az igen is középszerűek egyike, nem egyszer mondá nejének: – -meglásd anyjuk, e fiúból egykor még nagy ember lesz. Most is emlékezem, -mennyire fájt nekem a mellőztetés s alárendeltségem érzete. - -Vincze tehát folytatta tanúlmányait s mint tanuló derekasan meg is -felelt a benne helyezett várakozásnak. Anyám öröme s büszkesége nőttön -nőtt, midőn szerető szemeivel e reményeiben nagyra menendő fián függött. - -A szomszéd mezővárosban volt kis háza és kertje, hol csendesen -megvonúlva élt az áldott jó nő s hol a takarékosság, tisztaság és rend -mintaképe gyanánt említteték. A ház kivűl belől mindig oly tiszta volt -mint a mosott pohár, a két szobácska padlóját túlgondosan minden két -hétben suroltatá; a harmadik, melyben csak Vincze lakott a szűnnapok -alatt, minden reggel kiszellőzteték: abrosznak ágyi ruhának hófehérnek s -minden bútordarabnak a maga helyén kellett lennie; a konyha edényei -ragyogtak, az udvar söpört, a kertecske rendes, virág és zöldségdús s -kedves tekintetű vala; sőt szegény anyám tisztaság szeretete annyira -ment, hogy még a háziállatok is macskája és tehenei, fehérek voltak. - -Azért említem e részleteket, hogy kitűnjék, mily szükséges volt mindez -szegény anyámnak arra, hogy évek óta megszokott házi körzetében -elégedettnek érezze magát. Okos kiszámitása s gazdálkodási rendszere -által oda vitte a dolgot, hogy az alaptőke minden csekélysége daczára -nem csak szükséget nem szenvedett, sőt a jólét bizonyos kényelmei -mellett, az első években kis megtakaritott összegecskét is tehetett -félre öregebb napjaira. - -E kis évi felesleget azonban csakhamar igénybe vette a magasabb iskoláit -járó Vincze, kinek ruházat és egyéb apró költségekre most már több -kellett, mint a kisebb tanévekben. De édes anyánk nem sajnálta tőle a -pénzt, sőt gyönyörtelljes büszkeséggel tekintett a gavallér jogászra, -midőn ez a szűnnapokra haza kerűlve, kétségtelenűl a város legszebb -ifjának tartaték. Efölött – gondolá – nem sokára majd maga keresi meg -kenyerét, addig is kötelességem minden lehetőt megtenni érette. -Említenem se kell, hogy én, az igénytelen falusi irnok, öcsémmel semmi -tekintetben sem mérkőzhettem s szükségeim is igen csekélyek lévén, -szinte természetesnek találtam, hogy – mig Vincze százakba kerűlt – én -évenkint alig kapok nehány forintot. - -Következett a megyei törvénygyakorlati év s ez, miután drága szállás és -élelmi bért fizetni nem kelle, kevesebbet vitt ki, mint az elébbiek. -Jurátusnak a kir személynök oldala mellé vetetvén fel Vincze, az irodai -jövedelem nem csak szükségeit fedezé, de képessé tette őt mind magát -órával, aranylánczal, melltűvel s más apróbb czikkekkel ellátni, mind -pedig, törvényszünetekre haza jövet, anyánknak ajándékokat hozni. A -szegény asszony egész anyai önteltséggel mutatta be ismerőseinek selyem -ruháját, melynek kelméjét kedves fia hozta neki s nem győzte dicsérni a -Pestről hozott milly gyertyák szelíd nyugodt világát, minőkből tizenkét -fonttal Vincze fia lepte őt meg sat. - -Nem soká tartott azonban az öröm, hogy Vincze ezentúl már saját -keresményéből is megél. De hiszen akkor ezen öröm nem is volt egészen -tiszta, mert a szerető anya szivét szinte bántotta a gondolat, hogy fia -többé nem szorúl segélyére. S így – midőn Vincze az ügyvédi vizsgálat -után Pesten mint ügyvéd szándékozott megtelepedni – anyánk egész -elégűlten látta el őt minden szükségessel. Kiszámitották mennyi fog a -kezdő pályán az első években kelleni s az összeg a csekély jövedelemből -némi megszorításokkal épen csak hogy kitelt. A távozó, kinek zsebébe a -jó öreg ezenfelül még nehány megzsugorgatott aranykát is dugott, nagy -remények s ama biztató kilátások közt hagyta oda a szülői házat, hogy -két három év múlva, mint nevesebb pesti ügyvéd, majd ő fogja anyját -minden lehető kényelemmel elárasztani. - -De ezen idő soha sem következett be. – Vincze első évi levelei, -helyzetét mint épen nem irigylendőt festék. M. roppant gyakorlatú ügyvéd -mellett mint segéd temérdeket dolgozott s igen csekély fizetést húzott. -„Na de ez már igy van, minden kezdet nehéz – irta – főnököm is igy -kezdte pályáját huszonöt év előtt s most három háza van Pesten.“ – A -levelek azonban egyre panaszosabbakká váltak s nem győztek a pesti élet -drágasága és sokféle szükségeiről eleget beszélni. Az év végével kitünt, -hogy Vincze nehány száz előlegezett forinttal többet költött, mint -számítva volt; anyánk a tőkéhez volt nyúlni kénytelen s bár ezen -érzékeny csorba esett ő – fija jövőjének előmozdításaért szivesen -mondott le némely megszokott kényelemről. - -Második évben fokonkint sürűbben jöttek a pénzkérő levelek. „Nem -vonhatja ki magát a társaságokból – úgymond – s különben is egy -ügyvédnek ismerkednie s a világban forognia kell, hogy boldogúljon. De -erre pénz kivántatik.“ Majd a jogtudományi könyvek kerültek sokba; majd -ismét nem maradhatott tovább az eddig lakott szük szobában, hanem -nagyobb szállást kellett fogadnia s ennek bútorzata igen költséges. De -mikor ez is elkerülhetlen; mert a szegény környezetű ügyvédet szegényűl -fizetik s ő már ma-holnap saját szárnyára fog kelni, és így tovább; -minek röviden az lőn következése, hogy szegény anyám tőkéinek nagyobb -részét felszedte s annyira összevonta magát, hogy elébbi meglehetős -kényelmű helyzete már nagyon nélkülözővé kezdett válni. - -Egy ily sürgető levél érkeztekor pár napra épen hon valék. Vinczének -háromszáz forint kellett, még pedig rögtön, A pénzt semmi egyéb uton nem -lehetett kiegésziteni, mintha édes anyám utolsó tehenét eladja. Csákót, -a régi, szelid, megszokott állatot annyira kedvelte anyám, hogy csak -keservesen birta magát eladására határozni. Bő tejéből naponkint -eladhatott s ezenkivűl még jó tejsürű is maradt kávéjához, mit -szenvedélyesen szeretett s mi fő napi táplálékát tevé. És most a szegény -öreg Csákónak mészáros kezeire kellett kerülni, mert csak az volt -hajlandó árát készpénzzel azonnal kifizetni. Midön az alku után az új -tulajdonos érte jött, anyám szive bánatosan elszorúlt s a belső szobába -ment, hogy kedves tehene örökre eltávozását ne is lássa. De oda is -behallotta az elvezetett s talán vesztét érző állat bőgését s erre nem -tarthatta vissza kitörő könnyeit. Magam is elérzékenyűltem, s a Vincze -által igért jobb jövővel igyekeztem őt vigasztalni. Ez nem vétette el -hatását; letörlé könnyeit a jó öreg, kissé megkönnyűlt s még engem is -kedves jószivű fijának nevezett. De aztán igen igen gyakran találtam őt -könnyes vagy kisirt szemekkel. - -A harmadik év meglehetős csendesen folyt le. Vincze nem kért többé -pénzt, irta, hogy dolgai jobban kezdenek folyni s rövid időn -visszafizetendi a kapott összegeket. Sőt egyszer meg is lepte -látogatásával anyánkat, ki nem csodálhatta eléggé azt a finom fehérneműt -és temérdek selyem és bársony holmit, melylyel fia uti böröndje tömve -volt. Hát még az a sok gyűrű, brilliant melltű és aranygombú bot s -általában az az úri külső, mely szinte tiszteletet parancsolt! Az egész -városka bámulta őt mint valami felsőbb lényt s az ott lakó kir. -tanácsosné – mint mondták – kizárólag az ő kedveért rendezett egy -estélyt. Ki volt e diadal felett boldogabb szegény jó anyámnál? minden -ember örvendezését jelenté neki, hogy ily nagyramenendő derék ifjut -nevezhet fiának s ő teljesen megnyúgodott a Vincze által személyesen is -ismételt igéretekben, hogy pár hó múlva magához veendi őt Pestre s élete -fogytáig gondtalan kényelmes helyzetet biztosít neki. - -A pár hó s utána más három elmúlt, de Vincze nem hallatott magáról -semmit. Pestről jöttek beszélték, hogy látták őt, de ő szándékosan vagy -szórakozottságból kerűlte a találkozást. Kik megakarták látogatni, -egyszer sem találták hon. Hihetőleg igen el van a sok munkával foglalva -s ez okból talán el is tagadta hon létét. - -A negyedik év kezdetén 184* február havában, következő tartalmú levél -érkezett tőle: „A kétségbeesés örvényszéléről irom e sorokat. Ha édes -Anyám – az egyetlen ki e világon őszintén szeret – segélyével nem tart -vissza, menthetlenűl lebukom. Egy vállalatom – melynek taglalásába itt -hosszu volna bocsátkoznom – okvetlenűl tönkre megy, ha két hét alatt új -tőkével nem tarthatom fel erejét; ezen új tőkével növelve azonban -százszorosan fog kamatozni s rövid időn gazdag emberré teend. E -vállalattól függ – ne kérdje miként – becsületem életem. S ha ezekről -van szó, kihez fordúlhatok méltóbban, mint kitől ez utóbbit birom? -Röviden: nekem két hét alatt két ezer pengő forintra van szükségem s ha -e határidő alatt az összeg nincs kezeimnél, véget kell vetnem s én véget -vetendek életemnek. A kérdés csak ez: fiától akar-e inkább édes anyám -örökre megválni vagy házától, mely tudtomra két ezernél többet megér. A -helybeli zsidó orvos szívesen megad annyit érte s reménylem abba is -beegyezend, hogy édes anyám a megszokott lakot bérben tartsa egy ideig, -mig majd – talán pár hét múlva – hozzám költözendik Pestre. Ez esetben -úgy is el kellene azt adni. Tudósitson kérem rögtön elhatározásáról mely -egyszersmind arról is fog határozni, hogy a legjobb anyának köszönje e -másodszor is életét – vagy hogy ez életnek golyóval vessen véget fia -Vincze.“ - -E szívtelen s a kegyetlenségig hideg és fenyegető sorok olvasásához csak -akkor jutottam, midőn már késő volt s anyám a házat – utólsó vagyonát -csakugyan eladta. Én e lépéstől őt minden áron vissza fogtam volna -tartani, mert, ha időközben nem hallottam volna is, hogy öcsém -szenvedélyesen és nagyban űzi a szerencse játékokat, egyszerű -természetes eszem azonnal belátta, hogy a levélben felhozott s -százszoros kamatot igérő vállalat nem egyéb szemfényvesztő hazudságnál s -hogy az öngyilkossággali fenyegetés egy romlott szív részvétet alig -érdemlő vég-fogása. - -De mint mondám már késő volt; anyám több álmatlan kinos éj lelki -hányódásai után a házat a zsidóorvosnak eladta s én már mint bérben -lakót találtam őt ama szobácskában, mely azelőtt Vincze szünnapi laka -volt. Az annyira szeretett kávéról is végkép le kellett mondania s az -anyagi nélkülözések a lélek bújával egyesülten nehány hét alatt több -évvel öregiték és gyengiték őt meg. Egy gondolat tartá őt fenn: hogy ezt -mind fiáért teszi kit ezáltal a haláltól mentett meg. Midőn saját -érdekében némi bár kiméletes szemrehányásokat tevék neki, keserűen kelt -ki ellenem, hogy testvérem halálát hidegen lettem volna képes szemlélni. - -Diadala tökéletes volt pár hét múlva, midőn örömsugárzó arczczal jött -elémbe Vincze levelével, melyben ez uti költségűl száz ezüst forintot -küld neki s meghívja őt Pestre magához, hol egy szobát egészen az ő -számára rendezett el. Hallgattam, de egy ösztönszerű érzet súgta, hogy e -jövő nem oly rózsaszinű, minőnek előtte látszik. - -Főnökömtől engedelmet nyerve Pestre kisértem anyámat. Egy marcziusi -napon délelőtti tiz óra tájban érkeztünk meg a nekünk egészen idegen -nagy városba. A pályafőtől bérkocsis vitt a bálvány utcza 9-dik számú -házához, melynek első emeletén volt Vincze szállása. Nem találtuk hon. -Már két éjjel nem aludt szállásán – mondá egy cseléd – de meghagyta, -hogy ha várt vendégei megérkeznének, egész kényelemmel foglalják el -szobáit. Múlt éjjel – folytatá az öreg szolga, miközben az ajtót -felzárva minket ezen bevezetett – nehány perczre haza jött, irt valamit, -aztán ismét sietve eltávozott. Igen sok és fontos ügyei lehetnek. Csak -várjunk kissé, úgy hiszi, mindjárt itthon lesz. - -Anyám kérte a szolgát, ne szólna semmit itt létünkről, mert megakarja -lepni fiát. Szegény jó öreg! ezek voltak utólsó boldog perczei. Könyben -úszó szemekkel gyönyörködött az első tágas szoba pompás bútorzatában, -festményei tükrei és szőnyegeiben. Ily diszes termet még a gróf falusi -kastélyában sem látott. A jobbra nyiló szobában az íróasztal, könyvtár, -arczkép-csoportozat, heverő pamlag és dohányzó-készület férfi-lakra -mutattak, mig a bal benyiló egészen nő számára volt rendezve. Itt fogok -tehát ezentúl lakni; – mondá anyám körűltekintve – otthon is épen igy -szögletben állt ágyam s szinte feszület függött fölötte; varró asztalom -is igy az ablak mellett s az ablakban nehány virág cserepem volt, épen -mint itt; s mily ruganyos e pamlag! délutánokon itt fogok pihenni. Jer -fiam, ülj ide mellém – szólt hozzám – várjuk itt be Vinczét, hogy csak -akkor lásson meg, midőn e szobába lép. Na s látod, még is csak gazdag -ember lett belőle s gondoskodik, hogy kényelemben éljem le hátralévő -napjaimat: - -Rövid óranegyed múlva a középső szoba ajtaját hevesen rántá fel egy -belépő, kiben – bár őt helyzetünkből nem láthatók – az anyai belső -ösztön fiát ismeré meg. „Ez Vincze!“ sugá nekem oly halkan, hogy -szavainál jobban hallhatám szíve dobogását. - -Az érkezett sebesen járt nehányszor fel s alá a szobában, aztán hirtelen -megállott. A csendben hosszú mély fohászkodását hallók. Aztán ismét -elindúlt s pár perczig csaknem szaladó léptekkel járt körűl s ismét -megállapodott. „Meg kell lenni!“ mondá fennszóval vontatott rekedtes -hangja s rá mindjárt kettős perczegést hallottunk, minőt a fegyver -sárkányának felhuzása szokott okozni. - -Anyám felkelt s a szőnyegen a benyiló küszöbéig sietett, honnan, az -átellenben függő tükörből, kisértetszerű arczot látott reá meredni, -melynek eltorzitott vonásairól az ő viruló Vincze fiára nem ismerhetett. -Pedig Vincze volt; háttal felénk a tükör előtt állott s ebből ugyanazon -pillanatban látott meg bennünket, midőn jobb kezével a pisztolyt fejének -szegezé. E kar azonban rögtön lehanyatlott; aztán hirtelen felénk -fordúlva, dülledt szemei eszmétlen bámulatával meredt reánk; végre pár -roskatag lépéssel egy karszékbe dőlt s ott lehajtott arczát mindkét -kezével elfedé. - -– A szentséges Isten szerelmeért! fiam, édes fiam Vinczém, mi lelt? – -kiáltott reszketve anyám, mialatt a karszékhez sietve, az ebben ülő -előtt két térdre esett s fiának lehajtott nyakát átkarolá. - -De ez nem felelt, nem mozdúlt s kifeszitett tenyerei oly szorosan, -mintha gép szoritaná, tapadtak arczához. - -Anyám annál aggályosabban rimánkodott hozzá s midőn mi sem használt, -keserű sirásra fakadt, és csókjai s könnyeivel nedvesité fia kuszált -illatos fürteit s az arcz-elfedő kezeket. - -– Ne több könnyet értem; szólt végre a karszékből felkelve s anyámat -magától elháritva Vincze; nem érdemlek könnyet, se részvétet, nem -érdemlem hogy fiának nevezzen; a mit érdemlek: az büntetés, gyalázat, -börtön. Ezektől akartam én menekülni – csak egy percz még – csak egy -rövid percz – s most meg volnék kimélve ez iszonyú e lélekszaggató -fájdalomtól. - -Mondá ő a kiszáradt torok tompa hangján s üveges szemeit határozatlan -pontra szegezve. Arczának ritka bőrzetét hamuszín sáppadtság boritá s -minden vonása a benn viharzó kétségbeesésnek volt élő közlönye. - -Anyám erőszakosan reszketett mint egy lázbeteg s szólani törekedett, de -csak ez egyetlen szót birta kiejteni: „Fiam – –“ - -– Nem vagyok én fia – vágott ez közbe keserű daczczal – én a szégyen a -bűn fia vagyok, ki becsületemet, anyámat, szerelmemet áldoztam fel egy -átkos szenvedélynek s most – most – már meghalni sincs bátorságom; tevé -hozzá csüggedten s kimerűlve a karszékbe vissza roskadott. - -Pár percznyi feszűlt csend következék, mely alatt mindhárman -szobor-mozdulatlanok valánk. – Anyám szólni nem biró remegő ajkakkal s -összekulcsolt újjakkal állott fia előtt; bennem harag és szánalom -küzdött; Vincze mint egy halott, kinek szemei nyitva maradtak, mereven -űlt s bámúlt maga elébe. - -– Ha! – jőnek már – értem jőnek! riadott fel egyszerre ültéből s mintha -rém üldözné, egy ablak-mélyedésbe menekült, hol a függöny zsinórba -kapaszkodva térdei összevaczogtak, – ne hagyjanak – mondják hogy -ártatlan vagyok – zárják be az ajtót! - -Azt hivém, hogy e látszó ok nélküli összefüggetlen beszéd és viselet -örjöngési roham első jelensége, de csakhamar meggyőződtem, hogy izgatott -idegzete érzékeit fokozá fel s ő jóval elébb hallá meg a több lépés -zaját, mely a lépcsőkön felfelé s az ajtóhoz mindinkább közeledett. -Öntudata pedig megsúgta neki, kik lehetnek az érkezők. - -Egy biztos lépett be, két megye-hajdu kiséretében. - -– Szomorú kötelességet kell teljesitenem, – szólt az első – s ön -megkimélend az okok elősorolásától, melyekért önt foglyomúl kell -kijelentenem. - -– De ezt én nem engedem meg; ő az én fiam, s nem gonosztévő! sikoltá -végerélyével anyám s Vinczét testével fedezve, a biztosnak útját állta. - -– Rendkivül sajnálom – viszonzá ez – hogy a törvény parancsa az anyai -leggyöngédebb érzéssel ütközik össze; de az elsőnek engedelmeskednem -kell. Uram! szólt Vinczéhez – ne nyújtsa hosszabbra e fájdalmas -helyzetet. - -Vincze – ki, mint láttuk, egy perczig talán el volt határozva magát az -élettől megfosztani – e percz multával a kétségbeesésből fokonként a -megtörődés érzékenyebb hangulatába esett s most keserves zokogással -borúlt anyja nyakába. A hosszas szoros ölelkezést a biztos kegyelettel -nézte. - -Kibontakozott végre öcsém az anyai karokból s miután kezet szorítva -engem is megcsókolt, szónélkül az ajtó felé ment. A hajdúk követték. - -Anyám arczának minden izma vonaglott; a mint a távozó után meredt. - -– Fiam! Vinczém! mi soha sem látjuk többé egymást! kiáltá utána; egy -másodperczig ingadozott s aztán összerogyva, lelketlenűl terűlt végig a -padló szőnyegén. - -De ezt már Vincze nem látta; csak a börtönben hallotta meg, hogy anyja -életének szélhüdés vetett hirtelen véget. - -Utóbbi éveinek eseményei rövidre vonhatók össze. Ügyvéd főnöke szigorú -becsületes ember s azoknak volt egyike, kiket az élet könyörtelenné -tesz. Valaha sok nyomort szenvedett s mert jelen vagyonosságát kizárólag -saját szorgalmának köszönheté, azt hitte hogy ezt másnak is igy kell -megérdemelni. Ily elv által vezérelve, hidegen tudta nézni, ha Vincze -igen csekély havi dijért éjnapon át dolgozik; de titkon örűlt az ifju -igyekezetének, napról napra több figyelem és bizalomra méltatá s a segéd -asztalának rendes vendége lévén, elnézte a közte és egyetlen leánya közt -fejlődő ártatlan viszonyt, sőt egynapon egyenes nyiltsággal ki is -jelenté neki, hogy észrevette s nem ellenzi azt, de minthogy leánya még -nem férjhez való, más részt Vincze társadalmi állása sincs még -megalapitva, pár évig – mely a hajlam s egyszersmind a jellemnek is -leend próba ideje – a sűrűbb érintkezést megszakítaniok kell. - -Vincze félreérté és sima visszautasitásnak vette főnöke őszinte szavait -s indulatos lelke elkeseredett. De feltette magában, hogy az eltávolitás -által mindkét részről csak szenvedélyesebbé vált viszonynyal épen nem -hágy fel; s hogy rövid idő alatt oly állást vív ki magának minden áron, -melyben az előtte számitónak látszó atya jóváhagyását is kinyerje. - -A czél, a szándék dicséretes volt, de a roszúl választott eszközök -tévútra vitték őt. Egyike volt ő ama temérdeknek, kik jó körülmények -közt s kisértet nélkül az erény utján haladnak, de kik a sikamlós pályán -azonnal elcsúsznak. - -Az ügyvéd leányával, az őt hévvel viszonszerető Marival ezentúl csak -estélyeken és társas körökben találkozhatott; de a találkozások, kimért -tartalmú erszényéhez képest igen költségesek voltak. Emellett hiúsága az -öltözék és külső csinban nem akart hátra maradni s kiadásainak összege -először is ezáltal lőn túlterhelve. - -Más részt az ügyvéd segédkedés nagyon soványan jövedelmezett s csiga -haladású pályának látszott előtte. Úgy hitte, hogy míg önállóságra -vergődhetik, azalatt Marit atyja régen férjhez adta. Terveken -tépelődött, mint lehetne gyorsabb úton vagyont s szerencsét alapitani? - -Egy szerencsétlen esten, midőn Marit láthatni reménye nem volt, egy -ismerőséhez vetődött, hol kártyajáték folyt. Eleinte mint közönyös néző -később szórakozásúl mint játszó vett részt a mulatságban, mely kis -összegeken kezdve, nagyokon – s Vinczére nézve jó sikerrel végződött. -Haza téret eszébe jutottak a hallott példák oly emberekről, kik kártyán -egykor nagy összeget nyertek s ez lőn későbbi vagyonuk és jólétük -alapja. - -Ezen est óta rendes tagja, sőt annyira rabja lett a játszó körnek, hogy -a reménylett találkozás helyein Mari gyakran hasztalan várt reá. A játék -változó szerencsével folyt – s ezen év volt az, melyben anyjához -intézett pénzkérő levelei mindinkább sürűdtek. - -A megbánás sok keserű óráját élte át, midőn gyakran utólsó fillérét is -elveszté s öntudata azzal vádolá, hogy jó anyját nélkülözésekre -kényszeriti. De a megbánás s a jó szándék csak az üres erszény -korszakaira szorítkozott; mihelyt alkalma nyílt, feledte a múltat, a -jövőben reményei biztos teljesülését látta – s a játékasztalhoz sietett. -Még pedig nem többé a régi ismerősök körébe, hanem ezek egyikével egy -zárt szobába, hol minden éjjel nagyban folyt a játék s hol nyerni vagy -veszteni ezreket lehetett. Ő eleinte nyert; sokat; annyit, hogy szerény -szobácskáját tágasb lakkal cserélheté fel s ezt kényelmesen bútorozhatá. -Azt hivé, szerencséje meg van alapítva s ennek ezentúl igy kell folyni. - -De, mint rendesen szokott, fordúlt a koczka: s egyetlen éjen minden -nyereményét, kész pénzben, szerzett ékszerekben s bútorokban elveszté. -Szenvedélye s a viszszanyerési vágy annyira ragadta őt, hogy egy – -főnöke által behajtás végett reá bizott teljes biztosságú váltót a -nyerők egyikénél elzálogosított. Ezen összeget is elveszté s következő -nap szép butorzatu lakásából fogadói szobába kellett vonúlnia. Innen -irta anyjának a kétségbeesett levelet a két ezer forintért, mely neki az -elzálogositott s behajtandó váltó visszaszerzésére kellett. A pénz -megjött, hamarább mint reméllé, de elég későn ügyvédi jövőjére nézve, -mert a már régebben gyanakvó főnök nyomára jött segéde kártya-éjeinek s -a váltó elzálogitásának. Rögtön s kérlelhetlen szigorral elbocsátá -oldala mellől a hűtlent s megtiltá neki többé leányára gondolni is. - -A szegény leány ezáltal többet szenvedett mint a játék polyp karjai -által lefoglalt s szerelmére ritkán gondoló Vincze. Megszűnt -ügyvédkedni; határozottan kalandor játékossá lőn; a szerencse újra -kedvezett neki, többet nyert mint valaha s ekkor erősen feltette -magában, hogy végképen lemond a játékról s múltja tévedéseit jóvá tenni -iparkodik. Anyja számára kényelmes szobát rendezett, magához hívta meg s -a jövőről fényes képeket kezdett alkotni, annálinkább, mert Mari nem -csökkenő sőt lángolóbb viszonszerelméről meggyőződni alkalma volt. - -De a sátán nem bocsátja ki körmei közűl martalékát. Nehány nap múlva -Vincze ismét a játék szobába lépett. Csak nézni jött ide, gondolá. Aztán -egy kis összegecskét akart koczkáztatni s ha ezt elveszti, többet semmi -esetre sem. A csekélységet azonban egy második és harmadik követte, mit -aztán visszanyerni ohajtott. De a szerencsétlenség makacs és állandó -maradt – s másfél órai heves játék után egy fillér nem volt birtokában. -Költsönt kért – ezt megtagadták. Indulatosan rúgta ki maga alól a széket -s elrohant. Pénz kellett neki minden áron – bizonyosnak látszott előtte -a vesztettnek visszanyerése. Egykori főnöke szállására sietett, kiről -tudta hogy több nap óta Bécsben időz. Elébb azonban egy pisztolyt dugott -zsebébe. Esti tizenegy órakor a szobaleány által hivatta ki Marit; a -házi asszony szerepét vivö nagynéne már aludt. - -– Pénzre van szükségem; mondá gyors suttogással – sokra és rögtön; ön -teljesítheti kérésemet; ha szeret teljesitendi is, mert ha nem, ajtaja -küszöbén lövöm magam főbe. Jól tudom, hogy ön atyja Bécsben van s hogy -szekrénye kulcsait a nagynénére bízta: e szekrényből ön számomra két -ezer forintot kölcsönözhet holnapig. Megteszi-e? Mari! életem függ -válaszától, megteszi-e? - -Szegény Mari e távolról sem álmodott helyzetben lázbetegként reszketett. - -– Igen, de atyám – – hebegé. - -– Holnap este jő meg; én holnap reggel visszaadom a pénzt utólsó darabig -hasonló minőségben s ő mit sem fog sejteni. – - -– Nem tehetem – nem tehetem! zokogá a leányka. - -Vincze minden szó nélkül saját fejének irányzá a csövet. - -– Megálljon – –! sipegé a szorongatott egy elfojtott sikoltással s -megragadta a felemelt kart. - -Vincze jól játszá szerepét, mert félóra múlva tárczájába tevé a két ezer -forintot. Új félóra múlva e tárczában ismét egyetlen árva bankjegy sem -maradt. Mind elveszté. - -Lángoló fővel rohant haza szállására. Tollat s egy tiszta váltót vett -elő; négy ezer forint összeget irt reá s alája elfogadó gyanánt egy -hiteles kalmár nevét, kinek aláirását egykor tréfából tanúlmányozta. A -váltót a játék asztalról félértékben zálogúl elvállalták. E pénz -szerencsét látszott hozni; Vincze merészen elszántan játszott s nyert, -folyvást nyert, egész reggelig midőn a hajnal a gyertyák világát már már -feleslegessé tette – s nem volt ereje a játékot abban hagyni. A -kártyajárás ismét fordúlt; a mily határozott volt elébbi szerencséje, -oly őrülten vesztett most – vesztett sokat – mindent – - -Kimerűlten, szaggatott lélekkel s a legközelebbi jövő előtt bensőleg -reszketve, maga sem tudta mint vetődött haza; útjában, az éjjel -váratlanúl megérkezett M. ügyvéddel s a kalmárral, kinek aláirását -meghamisitá találkozott, eszméi végkép össze zavarodtak s csak annyit -tudott, hogy meg akar halni, meg kell halnia. - -Most már komolyan, fejének szögezé a pisztolyt s a tűkörből e végső -pillanatban látta meg háta mögött anyját és testvérét – – - -A többit tudjuk. - -A börtön magányában a bűntudat s az eltévesztett pálya keserű -szemrehányásai kisérték őt. - -– Én öltem meg anyámat! mondá önmagának, számtalanszor ismételve s halk -szóval, mintha, ez önváddal a marczangoló lelkiismeretet akarná -csillapítani. Sirni nem tudott többé. - -Másfél évet töltött elzártan s néha hetekig sem szólt egyetlen szót. -Legfölebb számokat idézett, miként ha pénzösszegek vagy kártyatételekkel -foglalkoznék. Látogatásim alkalmával – mondá elbeszélőnk – gyakran -panaszkodott, hogy a kártya mellett töltött napok és éjek feszűltsége -száműzhetlenűl tapad lelkéhez s bár mint törekszik is egyébre gondolni, -eszméi öntudatlanúl visszatérnek a főtárgyra; egész napokon át játszik -gondolatban, sőt még nyugtalan álmainak sincsenek egyéb változatú képei. - -E lélekfárasztó egyhangúság lassanként rögeszmévé változott. Másfél év -múlva a fegyenczből kórházi beteg lőn. A kórházból kissé javúlva, oly -állapotban kerűlt ki, minőben önök őt jelenleg találták… - -– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – - -Másnap hajnalán, mely a múlt esti zivatar után fris ragyogássol derűlt -fel, mialatt kocsisunk fogott, a ház melletti kertben tevék egy -fordulatot. A reggeli csendben már messziről szaggatott beszélgetést -hallottam. Közeledve, elfedő bokrok mögűl Vinczét pillantottam meg. Egy -kerti kőasztalnál ült egyedűl; szennyes kártyáit keverte és osztotta s -mintha négyen öten játszanának, beszélt képzelt játéktársaival s felelt -önmagának. - - -III. A BARADLÁBAN. - - -I. - -Társaságunk. Egy kis topographia és elmélkedés. A Baradla-tető. Salto -mortale. Petőfi utánzói. A boldog Leptodyrus. Bemegyünk. - -„– – – – a negyed-órányira fekvő faluból rövid gyalog-ösvényen érve a -barlang-száj elébe, várnunk kell a szekérre, mely a fáklyákat, -lajtorját, híd-padlókat s expeditiónk egyéb kellékeit, nem feledve ki -ezek közűl a barlangban elköltendö ebédet, hozza a hosszabb szekér-uton. - -Társaságunk eközben kissé megszakadoz. - -Két entomolog társunk a környezet szikláit és bokrait veszi figyelmes -szemle alá s gombostűzi fel irgalmatlanúl vagy veti borszesz-palaczába a -talált rovarokat, még pedig – talán azon elvből indúlva ki, hogy „Deus -maximus in minimis“ – annál diadalmasb örömmel, mentűl piczinyebb az -áldozat; Ödön a barlang térképét teríti ki egy kőlemezre s -tanulmányozza, merre viend a rögös pálya; Berczi szokott laza -tétlenségével végig hever egy gyepesebb helyen s a derűlt szép -augusztusi ég, melyre oly ájtatosan mered fel tudja miről álmodozik; az -aggtelki derék lelkész, e valóságos ötszáz mester, ki az óra -hajszál-rugóktól a szövő-székig mindenhez ért, nyers ágakból kézi -gyertyatartókat rögtönöz, mik majd a sötétség országában szolgálatot -tegyenek; a kalauzok szíverősitőt reggeliznek egy kotyogó kulacsból; én -pedig egy emeltebb helyről e csoportozat rajzát s – olvasóim -engedelmével – a következő topographiai rövid vázlatot jegyzem -könyvembe. - -Gömör délkeleti határszéleiről Tornán keresztűl Abaújba hosszas alakú -mészhegyek lánczolata nyúlik. E hegyek nyugati oldala itt ott ritkás -tölgyerdővel vagy bozóttal van bevonva, teteje azonban s a déli napnak -kitett része oly kopár, hogy a sziklás alapot alig egy ujjnyira fedő -sovány földben még az ördögborda és szamárkenyér is nyomorú tengéletre -van kárhoztatva. - -E hegylánczolat ama fennsíkon veszi kezdetét, melyre a még Gömörben -fekvő Aggtelek helységet épiték csekély igényű telepítői. A falu fölött -közvetlenűl e mészképletű hegyek egyike vonúl keletnek Józsafő felé; -gerinczén visz át a kassai út s midőn itt az utas meglepetve hallja, -hogy a lódobogást és szekérzörgést a szirtes talap helyenként -pinczeszerűleg viszhangozza, a vidéken jártas a talányt azzal fejti meg, -hogy a szekér most a Baradla fölött halad, mely a hegy roppant ürében -egy mérföldnél hosszabb vonalú. - -Az üres hegy csonka homloka, az úgynevezett Baradla-tető, nyugatra néz. -Mintha természet fölötti hatalom egyetlen csapással szelte volna le a -domborulatot, egyenesen mered itt fel huszonhét ölnyi magasba a homorú -sziklafal. Méltó sírköve lehetne ez, az egykor olympust ostromlott -gígászok egyikének. Rovatékaiból, mely a bércz sima lemezén nem talált -átölelhető istápot – kúszó növényzet csügg alá kétségbe esett karokkal; -míg egy egy vadvirág-bokor, melynek földét és magvát szélvihar hordta a -kis repedésbe, biztonsága önérzetében büszkén mosolyog le a magasból; -tudja, hogy hozzá csak szárnyakon juthatni, de hiszen a lepke nem -kalandoz ily messzire a föld szinétől, a vércsefaj pedig, mely a -szomszéd odúkban ütötte fel tanyáját, nem ellensége az egyszerű kék vagy -sárga virágnak. - -A sziklafal egyetlen hasadéka a barlang egyetlen nyilása. E Baradla-száj -hat láb magas s így emelt fővel mehet be rajta mindenki, ki mint -Thackeray egy ölnél magasabbra nem nőtt. Oly keskeny azonban a nyilás, -hogy a szirthomlokzat roppant arányában elvesz s alig észrevehető. -Előtte sziklatömbek hevernek, miket vagy még az elemek utólsó forradalma -tett mostani helyére, vagy a lesülyedt domborulat maradványaiként tart -itt a mozdulatlanság, mit egyébiránt, a barlang eredetének történetével -együtt, kutatni a geogenia híveinek hagyok fen. - -Én, a beszélyiró, természetesen csak a hagyományos népmondák és regékre -tartok hajtó vadászatot, melyeket hosszú téli estéken a nagyapa mesél -térdén ülő unokáinak a Baradla csodáiról, rejtelmeiről, tündér lakóiról. -Már benn a faluban kezdém tudakozásaimat. Hasztalan! Nincs egyetlen -emlék, hagyományos adat a múltból, nincs egy feljegyzett esemény vagy -rege a harczias századokból, minőt a Rajna partjain, Schweiczban, -Németországban minden lépten hallani kénytelen az utas. – Itt mindenki -legfölebb csak azt tudja elmondani, hogy a barlang új-ága huszonhét év -előtt fedeztetett fel, hogy az ó-ágban kerékvágások kövületei láthatók, -miből gyanítható, hogy az egykor lak- vagy menhelyűl szolgált; hogy e -gyanitásban megerősit az embercsont halmaz, mely a denevér-ágban ma is -látható; s a kalauz intésűl még azt adja hozzá, hogy vezető nélkül -bemenni nem tanácsos, mert az ember úgy eltévedhet a szerte ágazó -sikátorok közt, hogy soha többé ki nem talál; példa erre egy angol, ki -több év előtt egyedűl ment be a barlangba és soha többé ki nem jött, -csak nehány év múlva akadtak történetesen szétmállott ruhái közt csont -maradványaira. sat. - -Ennyiből vagy hasonlókból áll az egész barlangi mythosz. – Képzelő -tehetsége s népköltészete szegény-e a magyarnak, vagy a mindennapi élet -komor valóságával küzdve ábrándképekre nem hajlandó-e, vagy nem -viseltetett soha kegyelettel múltja története s hagyományai iránt s -feledésbe engedé menni az őskor eseményeit, regéit?“ - -E kérdéseket jegyeztem a sikertelen keresett népmondák számára készített -lapokra s látván a várt szekér megérkeztét, a gyülekező társasághoz -siettem. Ez – Berczi kivételével, ki még mindig a gyepen henyélkedett – -a fő kalauz Szeghő I. Lajos uram körűl csoportosúlt s ennek előadását -hallgatá. - -– S mindkettőnek vége volt? kérdé, épen oda érkeztemkor, Ödön. - -– Azonnal. Egy szikra élet sem maradt egyikben is. Mit gondol uram, -huszonhét öl magasból e szirtre hanyatt homlok lezuhanni nem tréfaság! -magyarázta tovább a kalauz. - -– Ah! gondolám – igazságtalan valék a rege meddőségre nézve; ez -bizonynyal vége egy helybeli mesének, melynek elejét nem hallhatám. Épen -ezt akartam már kérdeni, midőn Ödön közbe szólt: - -– S mi történt aztán a hullákkal? - -– Az egyiket elástuk; a másikat megnyúztuk, megsütöttük és megettük! -felelte Szeghő. - -– Megették? ez lehetlen!? kérdém én nagy szemeket meresztve. - -– Sőt igen s mondhatom, életemben sem ettem jobb ízű sűltet; erősité az -elébbi. - -– Nem értem; mikor s valóban történt-e ez? kik voltak a lezuhant -szerencsétlenek? - -– Kik? hát egy nyúl meg egy kopó. A kopó a nyulat fenn a hegyháton üzőbe -vette s erre a Baradlatető felé kergeté. Úgy hiszem, hogy valamint a -nyúl nem, úgy utána a kopó sem jószántából ugrott le a nyaktörő -meredekről. - -Megvallom, e perczben inkább szerettem volna, ha nehány század előtt egy -boldogtalan szerelmes pár p. o. a büszke várur leánya az elűzött -apróddal követi el a kétségbeesési tényt s halhatlanitja szomorú -történetével e helyet; mint pedig, hogy e nyúl-kopó tragoediával lőn -feszűlt várakozásom kiábrándítva. - -E tragoedia azonban a közfigyelmet s mindnyájunk tekintetét a magas -sziklatető felé irányzá. - -– Sokkal nagyobb az, mint sem az ember hinné; jegyzé meg a lelkész, – a -szem csal, mert gyors pillanata sokkal könnyebben csúszik fel, mintha az -arányt egyéb tárgyal p. o. kővel mérjük. A barlang tömérdek látogatója -kisérté már meg, követ dobni fel a tetőre s annyi közűl csak egyetlen -egynek sikerűlt ez. - -– S ki volt ez? kérdék egyszerre többen. - -– 1844 év május havában – Petőfi Sándor; felelte a lelkész. - -E nevet hallva Ödön barátom még egyszer a csúcsra tekintett, aztán a -földre, hol alkalmas követ keresgélt. Vetélkedő szelleme másodiknak -lenni ösztönzé őt. Neki gyürkőzött, kellő távolságba s állásba -helyezkedék, pár lépést tőn előre, teljes erejéből vetette fel a követ s -ez – a magaslat fele útjából szárnyszeggetten hullott vissza. - -A vállalkozó arcza az erőfeszítés vagy talán a bukás miatt kissé -kipirúlt. - -– Soh’se resteld a dolgot Ödönkém; biztatá őt szokott gúnyos modorával -Berczi a gyepről, – nem egy magad ülsz a szégyenpadon. Sokan kisértették -ezt már meg – verssel s csufabbúl jártak. - -– Rosz volt a kő, mentegetőzék Ödön. - -– Szerénységed dicsérendő, folytatá Berczi; mert amazok nem akarják ily -őszintén bevallani, hogy – rosz volt a vers. Egyébiránt erő – erő kell -oda barátom, ha ez hiányzik, nem fogsz verset csinálni – akarám mondani -követ találni, mely jó legyen! - -E közben, entomolog társaink jutalmat tűzve ki a kalauzoknak a -barlangban találandó Leptodyrus-ra, e csodabogárnak, mely eddig csak az -adelsbergi barlangban találtatik, alakját, külsejét sat. magyarázgaták. - -– E rovar, mondák, arról nevezetes, hogy örökös sötétség levén hazája, a -neki anélkül is szükségtelen szemek nélkül jő létre s látó tehetség -nélkül keresi meg mindennapi kenyerét. - -– Ó bámulandó keze az alkotó természetnek, sohajték én fel, – mily -igazságos vagy te, midőn lényeidet a felesleg érzékektől megkiméled; s -mennyire igazságosabb volnál még, ha egy igen nagy részét ama rovaroknak -is, melyeknek a természettanban ember a neve, hasonló sorsban -részesitenéd, vagy legalább fogak és gyomor nélkül szerveznéd fel a -földi pálya megfutására! - -Szeghő Lajos uram azonban ily kegyes elmélkedésekre nem engedett időt s -a bemenetelt sürgeté. A fáklyák meggyujtattak, a kalauzok a terhet, mely -a lajtorjából, a rögtönzendő hidak pallóiból s az ebédből állott, -egymásközt feloszták, nem kis vita nélkül ugyan, ment mindegyik inkább a -kenyeret és kulacsot akarta vinni mint a lajtorját; Berczi nagy nehezen -fölkelt édes hevertéből s vállára vette utitáskáját, – szóval mind a -tizen, a négy kalauz s a hat vállalkozó, együtt valánk, mi utóbbiak újra -kijelentve erős határozatunkat, hogy coûte que coûte Európa legnagyobb -csepegőkő barlangján e mai nap végig fogunk haladni. - -Erre ugyan Szeghő a főkalauz oly scepticus mosollyal vonított vállat, -mintha a primae nonus korában valaki azt merte volna kétségbe vonni, -hogy nem az lesz az alispán kire ő szavazand s mellesleg hidegen -megjegyzé, hogy sokan indúltak már itt be hasonló erős eltökélléssel, de -az út fáradalmaitól visszarettenve úgy vélekedtek, hogy „a ki megtér az -üdvezűl“; – szerinte évek óta nem ment senki a pokolba (ez a barlang -végpontjának a neve) sőt az idén még az új-ágba sem merészkedett senki. - -E szavak Ödön vetélkedő szellemét természetesen felingerlék s minden -további szó nélkül ő lépett be szövétnekével első a sötétség országába, -hova mindnyájan követtük őt, még pedig emelt fővel, miután egy Thackeray -sem volt közöttünk. - - -II. - -Emlék utáni toll-rajzok a Baradlából. Nagytemplom. Virágos kert. Hóreb -hegye. A tó. Tündérek vára. Jupiter trónja. Prozerpína háló szobája. Az -óriás. Medea szobra. Apollo terme és Petőfi lantja. A Czerberus. A -bálvány nagy oszlopa. Ganymédes kútjai. A pokol. - -Az óramutató kilenczen s a nap magasan állott már, midőn oda léptünk be, -hova ez utóbbinak sugarai még soha sem hatottak; s mire a szabad ég alá -ismét visszaértünk, erről az éjkirálynéja tekinte le reánk csillag -miriádjai közűl. Az idő éjfél körűl volt. Tizenöt órát tölténk az -alvilág siri csendében, mozdulatlan légzetében, az örök sötétségre -kárhoztatott vad tájképek s a természet szeszélyes alkotású csodaművei -közt. - -Sehezerádnak kellene lennem, hogy ezeregy éji tündér regéket -mesélhessek, miknek a képzelet a Baradla rejtelmeinél alkalmasabb -szinpadot alig találhatna. - -S midőn a látottakat némi rendszerbe akarom önteni: tollam elakad. Csak -arra emlékszem, hogy midőn a hegy gyomrából a holdfényes éjre kiléptem, -úgy tetszett, mintha álomból ébrednék fel, melynek nehány percz előtt -még élénken érzett változatos képei hirtelen összefolynak. Félóra múlva -már távoli emlék gyanánt, úgy feküdt mögöttem az alig múlt idő, miként -ha félszázad választana el tőle. Egyetlen, de eltörűlhetlen benyomás -maradt lelkemben, minőt az oly izgalmas lázálom szokott hátrahagyni, -melyben a beteg egy túlvilági éden mosolygó varázslatai közűl hirtelen -tátongó mélység sötét örvényeibe bukik, hol a reá meredő ezer szörnyalak -a következő perczben ismét ugyanannyi szárnyas angyalfővé változik át. - -Ily álom elmosódó képei gyakran évek múlva homályos sejtelemként -suhannak el mellettünk; s mi alig tudjuk, álmodtuk-e, valósággal -átéltük-e, vagy talán ezred év előtt egy más csillagzatban láttuk -azokat? – igy vagyok én baradlai emlékeimmel; idéző szómra nem -engedelmeskednek, de koronként hivatlanúl jelen meg egy kép s én sietek -azt letartó rámába foglalni: - -Roppant terem; körvonalai a hat fáklya fényénél ködös homályban -mutatkoznak. A magas sziklaboltozat alá az ország nagyobb egyházainak -bármelyike elférne. A szirtfal redős komor homloka ezredévekről beszél s -a kiejtett szót boszús viszhanggal, a lövést körben járó ezerszerezett -dörgő recsegéssel löki vissza. Közepén egy óriási arányú kő oltárt -képez; körűle stalagmit szobrok állanak s ezek közt egy olyszerű, minőt -olasz városok terein a Szentháromságnak emelnek. Ezen ür neve: -nagytemplom s valóban a szószék sem hiányzik belőle, mely a szikla -oldalából kimered. Lépteink elhangzanak; a csend visszaáll s az örökös -vaksötétség és némaság fogalommal sem bir arról, hogy az őt lezáró bércz -fölött Isten ragyogó napja világol s a kék ég alatt pacsirta zengi -hangos dalát. - -Sík tér, – patak folyja halk morajjal végig. A patak partjain s tovább -is mindenfelé fehér virágok nőnek ki a kőpadolatból – a képzelet -legalább reá fogja, hogy virágágyak a mészkő csepegésből támadt -csipkézett szélü alacsony kövületek s e helyet virágos kertnek nevezte -el. S im itt tovább szekérnyomok haladnak több öl hosszaságban, majd – -elvesznek és ismét előtünnek. Ez is a természet játéka-e, minek szinte -csak a képzelet ad határozottabb alakot? Nem, nem! a kettős kerékvágás -kövülete minden helyen, a fordulónál is párhuzamosan szalad; -kétségtelen, itt egykor – századok előtt szekérnek kellett járni. De -miként jött az be? más tágabb nyilása volt-e akkor a barlangnak, mely -azóta beomlott? vagy szétszedve hozták e be s itt álliták ismét össze a -jármüvet? kik, mikor, mi okból? A történet elveszett, a nép ajkán nem él -hagyomány s csak a sejtelem regél harczos időkről, tatárjárásról, midőn -a vad ellen dűhe elől ide menekűlt a környék lakossága s a szekér talán -egy nagyapát vagy beteg nőt hordozott erre… Nem Csoltó vitéz szomorú -árnya lappang e amott az üreg rejtelmes homályában? - -A megváltó kinszenvedése óráiban, midőn nap és hold elsötétűlt, -Golgotának nem lehetett zordabb rémesebb arcza, mint e vadregényes -foknak, hova omlatag kőhalmazok közt fáradalmas kúszással törekedtünk -fel. Itt az elhibázott lépés életveszély. Alattunk harmincz ölnyi -mélység, melybe a barlangon átfolyó Styx és Acheron egyesűlt patakja -szikláról sziklára vad ugrásokkal zuhog le; mindenik szikla egy hegy s -szabálytalan tömegekben egymásra tornyosultan mered a sötét boltozat -felé, honnan vészterhes felhőknek látszó szirtlemezek és barna stalaktit -csapok minden pillanatban leszakadással fenyegetnek. A lenn hagyott -kalauz fáklyája homályosan pislog, mint magános csillag ködös őszi -éjjelen; őt magát törpe árny gyanánt látjuk a zuhatag partján állani. A -velünk jött kalauz mutatja a helyet, hol sok év előtt egy csontvázra -akadtak. Eltévedett, szövétneke elfogyott, sötétben, éhhel, -reménytelenűl, kétségbeesetten veszett el! Mily iszonyuak lehettek -végórái! A borzalmas emlék még körűl lengi e helyet – siessünk le Hóreb -hegyéről! - -Szük alacsony sikátor, a levegő fojtott és hideg, a léhlzet elszorúl, a -szem balsejtelemmel tekint a boltozatról lefüggő kőszálakra, melyek -közűl ha csak egy leválna is, a visz-út örökre elzárva van – bujkálva -haladunk előre s im a tér a kilátás tágúl, a boltozat ismét magas lesz s -egy földalatti kis Velencze, egy – tömör sziklafalak közé csatornákba -szorúlt tó áll előttünk, melynek nyugodt mozdulatlan szine szövétnekeink -fényét s alakjainkat visszatükrözi. Itt az ó ág vége s hogy a huszonhét -év előtt felfedezett új ágba juthassunk, e csatornákon át kell -haladnunk. Ah de hol itt a Ponte Rialto? Ezt kalauzaink hozták el a -lajtorja s a padlók alakjában, mikből ingó s könnyen elcsúszható hidat -rögtönöznek. De a túlpart, hol a sziklasikátor szögletet képezve más -irányt vesz, oly keskeny, hogy csak hárman férünk el a vizből kiálló -csúcson s egymásba és a bérczfalak rovatékaiba fogózva várunk, míg a -kalauz a rögtönzött hidat a második tó medenczén áthelyezve, ezen a már -ott szélesebb partra átkelhetünk… - -Ezentúl a vad tájképek a mesék csapongó képzeményeivel, minőkre a -gyermekkorunkban hallott aranyvárakról s gyémánttermekről emlékezünk, -sürűn váltakoznak. Itt még kevesebb ember járt, tehát kevesebb a -rombolás; a földből felmeredő (stalagmit) s a boltozatról lefüggő -(stalaktit) csepegő kő alakzatok épek, hófehérek s világítást nyerve -szemfényvesztőleg ragyognak. - -S mily bámulatos csoportozatokat rak le a folyvást működő természet -szeszélyes keze! - -Megdöbbenve látunk a homályban elvesző boltozatról egy idomtalan -kőszirtet lebocsátkozni, miként ha levegőben függne. A szirt lemezeiről -csodás alakok tekintenek le. Egy tevehátú és sárkányfejü szőrny védeni -látszik a kaput, mely a hosszan elnyúló bástyázatba nyílik. A bástyákról -góth kúpok, tornyok emelkednek; egy oszlopzatos kioszkhoz lépcsők -vezetnek, túl rajta alabastrom medenczéből szökő kút sugara lövell fel; -a háttérben harczi mén ágaskodik, mig távolabb dárdák és lándzsák hegyei -villognak – s mindez mozogni pizsegni látszik, a mint a feltartott -fáklyák világa a fehér, sárga és vereslő csepegő kövekről millió és -millió csillámban verődik vissza. Ez a tündérek vára. Távoztunkkal -minden elsötétűl, mintha a tündérek csupán kedvünkért tárták volna fel -pompájokat. - -Belebb haladva egy fehér domb előtt állunk meg, melynek tetejét -trónszerű alkotvány foglalja el. A bőven lefolyó csepegés a dombot egyre -növeli s az emelvényt bársonysimának látszó lemezekkel vonta be. A szék -karjairól lefüggő világos sárga csapok az arany rojtozatot, a villogó -fehér és vereskés gömbök az ékköveket, mikkel a bársony kivarrva van, -képviselik. Nem a barlang-király szokta e osztani innen parancsait a -gnómoknak, kiket jelenlétünk rejtekeikbe vissza riasztott? – A kalauz -Jupiter trónjának nevezi e helyet. - -A barlang oldalába alcove szerű mélyedés nyúlik be. Előtte sugár -obeliszkek emelkednek, nehány több öl magasságban a boltozatig. Ezekről, -mint a menyezetes ágy oszlopairól függönyök simúlnak le; a redők, az -árnyalat, minden oly természetes. Ez Prozerpína hálószobája. Csendesen -lopózunk tovább, hogy fel ne költsük az alvilág uralkodójának benn -szendergő nejét. - -Utunkat egy óriás állja el. Kiterjesztett karokkal fenyegetőleg áll -egyedűl a széles sötét ür közepén s kihivólag várja vakmerő jöttünket. -De nem mozdúl, tehetlen dühvel kell tűrnie végzetét s várni a varázsszó -megszűntét, mely őt e roppant idomú veres kőszoborrá bűvölé. Jaj ha a -körülötte heverő sziklatömbek egyikét felkaphatná… - -Vagy talán épen az volt vétsége, hogy erejével visszaélt s ő vitte végbe -e rombolást, melyet az óriás kőszobron túlhaladva szemlélünk? Sisiphusi -szirtek torúlnak egymásra, a megoszlott patak kigyói tekervényekben -csörög el közöttük, – itt egy rablóvár omladékának körvonalai sejthetők, -amott egy svajczi vad tájkép bontakozik ki zivataros éjből; ott ismét -egy római amphitheatrum csonka tört oszlopai beszélnek egykori -nagyságról. Minden lépés, összerogyott s a boltozatról leszakadt -stalaktit szobrok közt vezet; mindenfelé romlás és pusztulás, de viszont -mindenfelé új növések, új alakulások, mikből a folytonos csepegés rövid -idő alatt ismét új csoda műveket képez. - -Ez itt Medea szobra. Hosszú nyak nyúlik le a boltozat hasadékából s -ormótlan főbe végződik. E fő halántékait a féltés kigyói marják, a sötét -szőrnyarcz merev vonásaiban a gyermek gyilkos anya kínjai kövűltek meg; -a tátott sárkányszáj stalaktit fogai dühben vicsorognak. Hiába meredsz -reánk kiülő szemeiddel leánya Hekatének, nincs köztünk hűtlen Jázonod! - -Kristálypalotába léptünk. A magas boltozat s a falak csillám káprázatban -tündökölnek, mint az izekre tört tükör apró darabkái. Karcsu obeliszk -erdő nő ki a sima padolatból, ezüst tölcsérek ezrei függenek le a -magasból. Egy ily tölcsér a földig simúl le, hol a csepegés által a -talapzathoz forrott. Legalúl gyermekkéz ujjai átfoghatják; s arányosan -terjeszkedve, fölűl már torony szélességű. Bámulunk, hogy saját terhe -alatt össze nem rogy. Vezetőnk Apollo termének nevezi az alvilág e -muzeumát. - -De., halk!… mi túlvilági hangok ezek!? – Memnon szobra szólalt-e meg, -vagy aeol hárfa húrjaiba kapkodnak oly fájdalmasan a vihar ujjai? Minő -mysticus, zilált, vad, elhaló panasz? E zűrhangokban sapphoi lágyság -Cassius lángoló honszerelmével s egy haldokló számkiüzött végbucsújával -olvad össze megkapó bánatos zenévé – – mi varázs hangszer ez itt a -hegyek mély rétegei alatt? - -A talány fejtve van. A bérczfal egy kidomborúló polczáról félkörben -stalaktit csapok függenek le, párhuzamosan egymás mellett, mint egy -nőfésű fogai. A kalauz egy más stalaktit darabbal végig von a csapokon s -e kőhúrok adják ama sajátságos – a halotti csendben oly megdöbbentő -zendűletet. - -– Ez Plútó orgonája; jegyzi meg cicerónénk. - -– Nem, nem; kiáltunk mi – ez Petőfi lantja! Lehetne-e ennek méltóbb -helye másutt mint Apollo termében? – A vezetők örömmel igérik jövőre e -népszerű néven ismertetni a látogatókkal a baradlai hárfát. - -Még egy kép – utólsó itt s utólsó a barlang hosszú folyosójában. - -A mélység és magasság közötti sötét ürben eltörpülnek a sziklatorlatok -szabálytalan körrajzai. A teremtés előtti chaosz zavart rendetlensége -vagy az apocalypticus napok szomorú feloszlási előképe borong-e előttünk -a sűrű homályban? Nem az utólsó emberek fenmaradt egyike-e ama félelmes -sápadt arczú alak, kit a végpusztulás színterén nesztelen remegő -léptekkel árnyék gyanánt látunk lappangani? Szövétnek által rémesen -világított vonásairól alig ismerünk társunkra benne. A léptek zaja, -saját szavunk hangja elvesz a száz rétre szakadott patak csörtetésében, -melynek zuhogó beszédét az odú siketitő viszhangja ismételi. Az esésben -megtört vizsugarak lenn közös mederben találkoznak s a száz testvér egy -folyammá egyesűlten őrűlt elszántsággal rohan a barna sziklafalnak, mely -őt sovár kéjjel – nyeli el. Mózses varázs vesszeje egykor a szirtből -nyitott forrást Izrael szomjú népe számára, – itt ellenkezőleg a szirt -megnyílt torkába tűnik s vész el az omló zuhatag; ő tovább folytathatja -földalatti vándor-útját, nekünk zárfal a meredek magas bércztömeg. - -A Czerberusból a fönebb megszakadozott patak ágain átkelve, havasok -tövében állunk. A mészkő-szivárgás sima, fehér, süppeteg réteggel vonta -be a három sziklahegy felszinét. Ezek közt a középső a legmagasabb, -legselejtesebb. A völgyület omladványai közt egy kerülettel a havas -megmászható oldalához érünk. A sikos lejtőn felkapaszkodva, a havas -félmagasságában nyugvó pontra találunk egy a hegyoldalból tálczaként -kinyúló terjedelmes szirtlemezen, melyen az alvilág legnagyobb -alkotmánya, a Bálvány nagy oszlopa áll. E két öles átmérőjű testszinű -stalaktit torony a fölöttünk tíz ölnyire függő boltozatot második -Atlaszként tartani látszik. Hol a Sámson ki az oszlopot megrázva s -megtörve, magára döntse Baradla sötét palotáját? - -A Bálvány nagy oszlopánál a legtisztább s leghidegebb víz gyűl a -körülötte lévő kisebb nagyobb medenczékbe. E medenczék fehér alabastrom -edényekként emelkednek ki a talapzatból s csipkés arabeszkű széleik -kékes gyöngyház bágyadt fényébe játszanak. E gyönyörű mesterművek újra -és újra tanúi annak, hogy az emberektől elhagyott helyeken a természet -keze bámulatosan remekel. A mythoszt annyira kedvelő táj-nevező -Ganymédes kútjai névvel jelölé e medenczéket. - -Az oszlopot megkerűlve, széditő magasságból tekintünk szét. A merészen -felhajló boltozat elvész a szem elől; fölöttünk holdtalan gyászos éj, -melynek soha nem volt és nem lesz hajnala; alattunk tátongó öböl, az -ismeretlen mélység sötét kormával. A kalauz levilágit s mi a röpkedő -homályban az öblöt a levonúló bérczfalak között mindig keskenyebb -torkolatba futni látjuk; míg egy kéményszoros mély üreg függőleges -irányban visz a barlang vég-kamarájába, melynek neve – pokol. - -Felidézett emlékem még most is e szűk torkolat fölött látja a szavakat, -miket a világ legnagyobb költője az „Inferno“ kapuja fölibe irt: - - Per me si va nella cittá dolente, - Per me si va nell’ eterno dolore, - Per me si va tra la perduta gente. - - Ez út visz a fájdalmak városába, - Ez út visz az örök kínszenvedésbe, - Ez út visz a kárhozott nép sorába. - - -III. - -Világosság. Költészet és próza. Beszély a zultán pamlagáról. A -Baradla-könyv és a magyar írók. - -Rajongó ifjuságom aranyálmai óta soha a napsugárt ragyogóbbnak, az eget -kékebbnek, a léget enyhébbnek, a madárdalt vidámabbnak, a virágot -illatosabbnak nem tapasztaltam, mint következő nap reggelén, midőn -szives házi gazdánk az aggtelki derék pap kertjébe lementem. Pedig alig -csak huszonnégy órát tölték a sötétség mély csendében s már is annyira -érzém a világosság, a földi nesz jótékonyságát… - -Szegény Homér, gondolám, ki dúsgazdag képzeted fényes költői képeivel -népesitéd szemeid örökös sötétét! Fájdalmad édes s élved fájdalmas -lehetett óráiban az ihletett költészetnek, melynek atyja levél. Unokáid -előtt még most is fel-feltűnik az általad müvészi hüséggel festett de -nem láthatott: - - „– – – – felhőtlen ég, - Mosolygó síma tengerarcz, - Élénk, verőfényes vidék – - – – – – – – – – – - Kék fátyol messze bércz fokán – - Arany hajó, mely futva szegdel - Bibor habot… – – – –“ - -és ismét: - - „Ott kéken a Zeüsz-lakta domb! - Itt zölden a nyájas sziget: - Fölötte lomb, alatta lomb, - Árnyas berek, zengő liget, – - Hullám mosott gazdag virány - Fehér juhak s tulok sereggel – - Minő kép ez!… – – –“ - -Minő kép ez! sohajt fel méltó unokád, ki látja a színvegyületet, mit -neked csak a teremtő szellem ecsetelt a lezárt szemek fekete vásznára; – -s „fáj neki e rajz“ mert „enyésző népet, ki méla kedvvel múltján borong“ -lát a tájképen… Nem nagyobb és szentebb-e az ő fájdalma, mint a tied -volt, melyet annak tudata enyhített, hogy van nép körűlted Graecián -„melyet felgyújts énekeddel!“ - -Hosszas elmerengésemből Berczi csengő szava vert fel. Beszédünk tárgya -természetesen a tegnap lőn. Hideg gúnyos észrevételei merő ellentétet -képeztek az elragadtatással, melylyel én a Baradla csodáiról emlékeztem. -Szerinte én költői szemüvegen tekintém a tárgyakat; holott az egésznek -varázsa csupán a környező sötétségben áll, melyben a játszi képzet -teremt magának nem létező meséket. Egyetlen – a barlangot megvilágositó -napsugár e varázst eloszlatná s mi bámulnánk, mit tudtunk ez össze -vissza hányt tömegen bámulni. Fájdalom, tevé hozzá, hogy így vagyunk az -életben mindennel; minden csak addig szép mig legfölebb félhomály -burkolja; az ismeretlenért lelkesűlünk s a megismerttől legjobb esetben -közönyösen fordulunk el. S e valóság, e kiábrándulás az élet átka. - -– Melyet te inkább magadra erőltetsz, jegyzém meg én, mint valóban -érzesz. A természet, a társadalom olyan mint minden könyv: hatása -leginkább a kedélyhangulattól függ, melyben azt olvassuk – – - -– Igaz, csakhogy ha a könyvet ama meggyőződéssel vesszük kezünkbe, hogy -a mi szép benne az nem való, s a mi való az nem szép: az itélet előre -kimondva van. A szépség, mondják, nem a tárgyakon de a néző szemeiben -rejlik. Mi egyéb ez csalódásnál? S ha az életben leginkább ez boldogit, -miért, hogy most túl a harminczon jó izűt nevetünk a húsz év -csalódásain? - -– Nevetünk talán blazirozott barátom – de nem ohajtjuk-e vissza? - -– Tévedünk, ha ezt teszszük. A kedély nyugalma az izgalmak s -kiábrándulás árán eléggé drágán lőn megvásárolva, miért kezdenők újra a -vásárt, ha tudjuk, hogy a vevő, az élet, nem adja meg a mit igér? Én -részemről örömest lemondok a költői szemüvegről, melylyel egykor a -világot s a – Baradlát tekintém. - -– Talán szinte csalódásaid e korába esik ama epízódja életednek, melynek -elmondását tegnap a zultán pamlagánál igérted? - -– Tökéletesen. Halld ezt is egy bizonyitéka gyanánt ama hitemnek, hogy -az élet mindig kineveti az érzelemvilágot s hol a próza a költőivel, az -anyag a szellemmel jő összeütközésbe, mindig az elsőbb a győztes. - -– Tíz év előtt; kezdé történetét Berczi a kerti méhesben, hol szivarra -gyújtánk s kellőleg elhelyezkedénk, ő beszélői én hallgatói minőségbe – -tíz év előtt Budán a kormányszéknél tiszteletbeli hivatalt viseltem. Két -testvérem a megyét szolgálta, a harmadik a gazdaságot vitte atyám -mellett, ki azt kivánta, hogy én, a legifjabb, e pályán alapítsam meg -jövőmet. Mennyire igyekezett ennek a húsz éves tiszteletbeli fogalmazó -megfelelni, arról az öreg tanácsos tehetne legjobb tanúságot, ki -mindannyiszor megfeddett, a hányszor csak a bureauban megjelentem s ez -körülbelől minden két hétben egyszer történt meg. Saját házánál azonban -igen szives volt irántam; s ha ő maga hivatalos munkálatimról hallgatott -is, de tanácsosné ő nagysága annál nagyobb dicsérettel volt kegyes -emlékezni a divatlapokban megjelent verseimről. - -– Hogyan? te verseket is írtál, te, hős lovagja a prózának? szakitám -félbe az elbeszélőt. - -– Álnév alatt; melyről szokás szerint az egész világ, értem a lap nehány -száz olvasóját, jól tudta ki rejlik alatta. Húsz éves voltam akkor s ki -nem írt húsz éves korában verseket? Aztán a tanácsosnak szép szőke -leánya volt; s az angyalarcz és kebelharcz, a rózsaszáj és szívem fáj, a -kék szemek és kegyetlenek, az égi kéj és bánat éj oly készen csengettek -egymásra. Pedig őszintén és dicsekedés nélkűl bevallva legkisebb okom -sem volt akár a túláradó érzelmű Hermin ábrándos kék szemeit -kegyetlenséggel, akár saját sorsomat a bánat-éj gyászával vádolni, mert -a tanácsosné sürűn hivott meg ebédre, a tanácsos arról kezdett beszélni, -hogy pár év múlva tiszteletbeli titkárságért kellend folyamodnom; Hermin -pedig a tőlem kapott virágokat egy napig keblén viselve a hervadókat -gondosan bepréselte. Szeretném tudni mi sorsra jutott később -füvész-könyvi gyüjteménye? - -Annyi bizonyos, hogy a ház minden tagjának kegyeiben állék – s Hermin -hat ifjabb testvére, különösen az apróbbak, látogatásim alkalmával -szóhoz sem engedtek jutni, míg valamennyi zsebemet a benn található -czukrocskák végett ki nem kutatták. Ezeket tehát a czukor nyerte meg s a -papa és mama kegyeltjévé is aligha személyes tulajdonaim tettek, mint -inkább ama körülmény, hogy ha nem is első de utólsó sem voltam ama -partie-sorozatban, melyet tanácsosné ő nagysága a házasulandó ifjak -neveiből, a vagyon és jövő légmerője szerint készített. Mi Hermint -illeti, ő mindig engedelmes jó leány volt s mamája szavát szentirásként -fogadta. - -Mondanom se kell, hogy e megjegyzések későbbi keltűek. Kinek jutott -volna eszébe akkor, a bástyai sétány illatos ákáczai alatt, a város -legünnepeltebb szépével karján, egyébre mint a percz boldogságára -gondolni? S ez valóban annyira el is foglalt, hogy állandóvá kötésére -nem is eszméltek az édes jelennek élő ábrándjaim s én két évi hódolat -alatt nem csak a szülék előtt nem nyilatkoztam, de a köztem és Hermin -közt lévő érzelmekről is eddig csak szemeink és kezeink találkozása -beszélt. Kellett-e nekem több, mint e fellengő üdv bizonyossága? - -Nem így a tanácsosék; ők a jövőre is szerettek gondolni. Hermin, bár még -csak tizennyolcz éves, hét testvér közt volt a legidősb; s én az apa és -anya méltó aggodalmait most már természeteseknek találom. Akkor elég -bárgyú voltam meg nem érteni a czélzatokat, mig egy döntő ok nem lőn a -mérlegbe vetve – egy vetélytárs alakjában. - -E vetélytárs egy kanczellariai fogalmazóból helytartósági titkárrá -nevezett fiatal ember volt, kit megérkezése első hetében módnélkűl szép -és szeretetre méltónak kiáltott ki a budai közvélemény. Magam is annak -tartám őt a perczig, melyben Herminnek kezdett udvarolni s csak ekkor -láttam, hogy biz ő inkább szikár mint karcsú, vonásai inkább kiéltek -mint finomak, szemei kifejezéstelenek, hangja kellemetlen, modora -köznapi, egész lénye kiállhatlan s megfoghatlanná vált előttem, mit -találnak és kapnak rajta tanácsosék? - -Számításuk nem csalt; én féltékeny lettem s az első magán találkozást -felhasználtam Herminnel a jövőről komolyan szólani. Válasz helyett a -nagy kék szemekben a boldogság könnyei ragyogtak s a szegény lányka -talán nyakamba is borúl, ha kis öccsei a mellék szobából át nem -szaladoznak. Súgva mondá, hogy a titkár már beszélt is nőszülési -szándéka iránt szüléivel, kik azonban határozott választ nem adtak neki -s igen csodálkoznak mély hallgatásomon. - -Nem maradt tehát egyéb hátra, mint a tanácsostól megkérni Hermin kezét. -Öt hat nap múlt el, mig erre kedvező alkalom nyílt s eközben egy -hazúlról érkezett levél jelenem s jövőmben nagy változást idézett elő. -Atyám írta, hogy egy vesztett jogper következtében birtoka felétől esik -el, s e fölött több egymásra következő rosz év, bukott szeszgyári -vállalat s az ősi adósságok felhalmozódása birtok viszonyait annyira -megrongálta, hogy eddigi jövedelmének nyolczadrészére kell szoritkoznia, -ha a csődöt kikerűlni akarja, mit máskülönben – bátyám az alispánságból -kimaradván – semmi sem lesz képes feltartóztatni. S igy most nekem is -választanom kell a kettő közűl: vagy eddigi évi budgetemet -nyolczadrészre leszállítani, vagy ha ezt nem tehetem – falura -hazavonúlni. - -E hir e perczben annál leverőbben hatott reám, mert a tanácsos előtt, -leánya keze megkérésénél kényes helyzetbe s annak szinébe hozandott, -mintha engem e körűlmény határozna a lépésre. De ezt nem halasztám -tovább s egyszersmind teljes őszinteséggel átnyújtám neki atyám levelét. -Még most is látom a tanácsos arczát, a mint ez minden sor olvasásánál -komorabbra változott; visszaadván azonban az átolvasott levelet, kis -vártatva mondá, hogy ez mit sem változtat irántami nézetein s e levél -nélkűl is az lett volna válasza, mi jelenleg: mindketten fiatalok -vagyunk még s pár év múlva – mi alatt én fizetésbe léphetek – elég idő -lesz a tárgyról szólani. - -Ez engem akkor megnyugtatott, bár most világos előttem, hogy e kitérő -szavakkal a kosarat már akkor fonta meg a hét gyermek apja, ki e -pénzügyi fordulat nélkűl bizonnyal mint kedves vejét ölelt volna össze -vissza. - -A tiszteletbeli titkárságnak istenhozzádot mondtam s szorgalmas -hivatalnokká váltam, hogy az első valóságos fogalmazói állomást -elnyerhessem. Erre, évi jövedelmem ötszáz forintra olvadván le, most már -szükségem volt. De azért boldog valék, vagy hittem hogy az vagyok; -Hermin szeretett s ez eloszlatta azáltal felköltött aggodalmaimat, hogy -a titkár látogatásai egyre sürűbbek lettek, míg én gyérebben részesűltem -az ebédre hívatás szerencséjében; hogy lyánkámat gyakran busongva, sőt -néha kisirt szemekkel találtam s hogy a mama – nem úgy mint ezelőtt – -gondosan és ügyesen gátolta a magunkra maradást. - -Mint örűltem minden alkalomnak, mely az úgynevezett „zöld“-be rándulások -alatt ajánlkozott! Ily szép napra volt egy izben kilátásom a Budapest -fölötti Dunaszigetek egyikén, hol – nagyobb s rendesen elszóródó -társaságban – egy nyári délutánt és estet s talán nehány élvezetes magán -perczet valánk töltendők. E szép nap délelőttjén azonban szomorú levelem -érkezik. Atyám halálán van. Végperczeiben látni kíván. Siessek azonnal -haza. - -Alig értem rá elbucsúzni s a könnyező Hermint alig nehány perczre -láthatám. A tanácsosné lat számra kimért részvétéről biztosított, -főnökőm hidegebb volt mint ily alkalommal várhatám; – nehány reménylett -szép órától el- s haza gyászos napokra mentem; s mindezek összehatása -folytán meglehetős lehangoltkedélylyel indúltam ki késő délután Pest -utczáiról. - -Fogadott szekeresem Új-Pesten etetni szándékozott, hogy aztán egész éjen -át mehessen. A városból kiérve előre küldém őt az állomásra, hol -bevárand: én gyalog a Duna partján folytattam utamat. Az alkony, a -tájkép gyönyörű volt. A városi nesz elhalt a távolban, körűlem méla -csend, a tűkör sima folyamon a nyugvó nap sugarai vetettek át bibor -dárdákat. S ott a középen a lombos, a mesés árnyú sziget! Ah hisz épen -ez vont ide! Ha átláthatnék a lombokon – s ha talán épen a titkár karján -látnám őt!? óh az a titkár! – - -A szellő lebbenés egy kar-dal el-el kapott távoli hangjait hozta hozzám -a partra. A dalt több nő és férfi éneklé. Hermin kedves hangjátszinte -kiismerni véltem az elhaló dallamból s komolyan haragudtam a szellőre, -ha feszűlt figyelmemnek mit sem hozott rest szárnya. Az elkapott -töredékekből az ismert szöveget összeállíthatám – végre elcsöndesűlt a -szigeti ének s én még sokáig ott merengtem a parton várva ismétlését, de -hasztalan; csak füleimben csengett az s mindeművé, távollétem egész -ideje alatt hűn követett… - -Haza szomorú napokra érkezém – atyámat gyászravatalon találtam. -Testvéreim az eddig egy tömegben kezelt birtok osztályát sürgeték s az -osztályozási felmérések több hetet vettek igénybe. E munkálatok közben -egy vasárnapon a közel fekvő Baradlához tettünk kirándulást s nagy -társasággal mentünk be a barlangba. - -Akkor még birtam ama hangulattal, melytől – mint mondád – főképen függ -az olvasott könyv kedvező hatása; akkor még minden tárgyat az ábrándok -tarka himporában s a csalódás világitásában látta a bennem pezsgő élet. -Az atyám elvesztése fölötti fájdalom még hajlandóbbá tőn az -érzelékenységre, a távollét s egy kis adag féltékenység növelék a -lángokat; Hermin képe szűntelen szemeim előtt lebegett, a szigeti dal -szűntelen füleimben csengett – szóval, szerelmesebb valék, mint a plátói -fellengő szerelem apotheozált hőse – Lamartine Ráphaele s szivemben -nagyobb ürt éreztem, mint maga a Baradla. Ha ha ha! (nevetett fel -elbeszélőm, bár nekem úgy tetszett, mintha nevetése kissé erőltetett -volna) mint lehet ép eszű ember ily dőre! - -A barlang közepe táján jártunk, midőn egy ugrásban lábam elcsuklott s én -képtelen lettem a tovább haladásra. A társaság belebb folytatta útját s -én – visszajötteig megpihenendő – egy égő gyertyával a zultán pamlagára -telepedtem, melynek közelében a bal-lépés történt. - -A magas folyosó közepén lévő hosszas és felhajló szirtemelvényt, melyre -a mészszivárgás szőnyeg- és párnaszerű fehér domborulatokat rakott le, -fölibe pedig a csepegés stalaktit rojtozatú redős függönyt vont – kis -akarattal nem nehéz pamlagnak képzelni, kivált ha a kalauz előre -kikiáltja, hogy ez a zultán pamlaga. Most az egyszer azonban én -foglaltam el ő felsége helyét s ha ruganyosnak nem is, de fáradt és -sértett lábam miatt eléggé élvezetesnek találtam. - -Az első érzet, mely a társaság léptei és beszéde zajának elhangzása után -ellepett – a koporsói csend, magány és elhagyottság nyomasztó érzete -volt. Gyertyám gyér világa a barna szirtfalakra óriási árnyakat rajzolt, -fejem fölött szabálytalan sziklafelhők függöttek, az itt csendes folyású -patak nesztelen suhant el mellettem, jobbra balra sötét sikátorok s -mélyedések nyultak be: megvallom, hogy akkori izgatott hangulatomban nem -lettem volna rendkivűl meglepetve, ha valamely törpe kobold vagy -gyönyörű kis gnomída tekint elő a kétes homályból hegyi birodalma -bitorlójára. S valóban már csaknem egy ily hegyrém megjelenésére adott -jelnek véltem ama sajátszerű, félig füttyentő félig csattanó hangot, -mely egyszerre közelemben megcsendűlt. Feszülten hallgatóztam több -perczig, a csattanó fütty ismételve lőn – – a boltozatról a patak vizébe -eső csepp okozá azt s a barlangi ür adá neki ama sajátszerű viszhangot. - -Midőn helyzetem kissé megszokottá vált, a testi fáradtság s kimerűltség -kezdte jogait igénybe venni. Gyertyámat két kődarab közé szorítva, -lehető kényelembe helyezkedém s behúnytam szemeimet. Igen de a behúnyt -szemek sötétében nekem hetek hónapok óta mindig Hermin jelent meg s most -is százszoros bájban láttam őt. A boldog két év emlékei egyes napok, -órák, találkozások képeiben tünedeztek fel; a kis evődések, édes -kibékülések, a szigeti dal, a titkár, jövőm aggályai és reményei tarka -jelenetekben váltakoztak, mosódtak el és hullámoztak tovább, mint egy -alföldi sikság kalász tengere… - -Egyszerre úgy tetszett, mintha Hermin s a gyűlölt titkár is az -eltávozott barlangi társaságban volna. Lelkemet keserűség és féltés -szállotta meg. Ő a titkár karján tovább ment, hidegen, részvétlenűl -nevetve s egyetlen sajnáló pillantás nélkűl! Ez hát a hűség – – – de ah! -vállamat egy kéz érinti, visszatekintek, Hermin apró lágy keze az, ő -hozzám hajlik s mondhatlanúl szerető hangon ezt súgja: - -– Megszöktem a társaságtól s vissza siettem hozzád édes mindenem – igy -nevezlek, mert hiszen e percztől kezdve nem vagyunk-e örökre egymáséi? - -– Azok vagyunk örökre, elválaszthatlanúl; mondám én elragadtatva s -túlvilági üdváradattal karolva át karcsú derekát. - -– Itt fogunk élni, folytatá ő; mindenható szerelmünkben boldogan, távol -az emberek és világ vásári zajától – – - -– S e nekünk teremtett menyországot soha sem hagyjuk el többé! tevém én -hozzá. - -– Soha! sipegé ő hozzám simúlva; ne rabolja el boldogságunk egyetlen -perczét is hivatlan tanú s a mi szivünk világában ezred év is csak egy -percz. - -Karöltve indulánk el megtekinteni új birodalmunkat. Lehelletének illata, -karjának gyöngéd súlya villanyos meleget önte el ereimbe. De én feledém -az anyagot, felfokozott szellemem halhatlannak tudta magát s az idő, -tér, halál eszméje fehér lappá vált hitemben. - -Mit mondott ő, mit beszéltem én – nem emlékezem, csak azt tudom, mit -éreztem: az örökké valóság élvét egy rövid perczben. Körűlünk minden oly -fényes oly ragyogó volt s mi egy aranyutczából a másikba andalogtunk a -túláradó kéjmámor öntudatlanságában – – - -Hirtelen sötétedni kezdett, meredek szélén állottuk meg, fejünk fölött -egy denevér csapott el; ösztönszerűleg összerezzenénk. - -– Hova jutottunk? ismeri ön e helyet? – kérdé megváltoztatott hangon -Hermín s imént fénykörben sugárzó arcza sápataggá lőn. - -– Nem s azért térjünk ragyogó termeinkbe vissza; feleltem én nem minden -aggály nélkűl. - -De a ragyogó termek eltűntek, mindenfelé sötét sikátorok ágaztak szét s -mennél inkább kerestük a kivezető utat, annál mélyebben bonyolodtunk a -tömkelegbe. - -Az idő tér és halál eszméje, az örökkévalóság és halhatlanság nehány -percz előtti érzetét egy csapással összezúzta a meggyőződésnél, hogy -eltévedtünk, hogy örökre, reménytelenűl ide vagyunk zárva. - -Hermin könyekre fakadt, keserű szemrehányásokkal illetett, hogy én -vezettem őt ez iszonyú sírba; a kétségbeesés szokatlan vad szavakat -adott reszkető fehér ajkaira s eltorzitá elébbi szelíd szép vonásait. - -Én megsemmisűlten, szó és mozdulat nélkűl meredtem nehány lépésnyiről a -szétomlott fürtei közt kuszáló Erynnisre… - -Ekkor távolról egy dal hallszott – férfi hang énekelé – oly ismerős, a -szigeti dallam volt az; mindinkább közeledett s a megmentés reményét -hozta. Végre belépett a sikátorba egy szövétnekkel kezében – a titkár. -Hermin örömsikoltva szökött melléje, karjába fogózott s mintha nem is -létezném, figyelmére egy szavára sem méltatva, ment kifelé a -szabaditóval, ki reám egy kárörvendő gúnyos pillantást vetett. - -Lábaim a szirt talapba gyökereztek – ujjamat sem valék képes mozditani. -Lépteik elhangzottak, a világosság elveszett, körűlem koromsötét éj -terjedett, Hermin vetélytársammal boldog leend s nekem itt egyedűl, -elhagyatva, nyomorún kell vesznem… Az örökkévalóság kinjait egy rövid -perczben szenvedtem át – agyam szédűlt, a föld lesülyedt alattam és – - -Felébredék. Annyi bizonyos volt, hogy körűlem koromsötét éj terjedett (a -két kődarab közé helyezett gyertya hihetőleg egy mozdulatom által eldőlt -s kialudt) de hogy én és Hermin, Hermin és a titkár, a menyország, az -eltévedés, a dal, az elhagyatás és az itt veszés – hogy mindez álom -volt-e vagy valóság, iszonyú rémes valóság? ezt az első perczben s -mindaddig nem tudtam meghatározni, mig az elébbi csattanó fűtty az -elsőbbről nem győzött meg. - -A sötétben e végzetszerű álom fölött tépelődve, félszázadnak tetszett, -mig a visszatérő társaság közelgését hallva, újra feléltem. - -Hat héttel később visszatértem Budára; a szigeti dal még mindig -füleimben csengett s lelkemben ott volt a barlangi álom árnyrajza. -Megérkezésem első órájában tanácsosékhoz siettem. Az ebédlőben senki sem -volt, a mellék szobában Hermin éneklé igen sok érzés és kifejezéssel a – -szigeti dalt. Balsejtelemmel léptem be. Hermin kissé elhalványúlt -látásomra s alig talált egy szavacskát. Balsejtelmem nőttön nőtt – jobb -szerettem volna ha inkább elpirúl s halkan felsikolt. Alig üdvözölhetém, -midőn a tanácsosné is beevezett. Mint régi jó ismerőst nagy zajjal és -örömmel fogadott s örömében csaknem megölelt. Tudakozódott mint -létemről, szegény atyám végóráiról, testvéreimről, utazásomról, -szivélyesen, részvéttel, kezemet megcsókolt ujjai közt tartva s -felelethez alig engedve jutni. Balsejtelmeim oszlani kezdtek. - -– A többi közt, kérdé, bizonnyal hallotta már édes B… hogy lányom -menyasszony? - -Szerettem volna kérdeni, bár jól tudtam hogy ki – a boldog vőlegény, ha -egyetlen betűt is birok kiejteni. - -– Épen mához egy hétre * * * titkárral lépend az oltárhoz. Reméllem, -hogy mint házunk jó barátja eljövend az esküvőre? - -A tanácsos házának jó barátja azonban másnap beadta hivatalróli -lemondását s harmadnap a bureau-asztaltól az eke szarvához sietett. - -Eddig van történetem. A próza nem csak az álomban de a valóságban is -győzött a költészeten; s te azt kivánod hogy a Baradlában még költői -képeket lássak? Ismétlem s hidd el, hogy ez is csak olyan mint az élet, -addig szép, míg a csalódás félhomálya burkolja. Szivaraink kiégtek, -menjünk fel! - -Fenn többi társainkat a Baradla-könyv körűl találtuk, melybe a barlang -látogatói 1834 óta neveiket jegyzék. Mily kevés ismert névre találtunk -itt! S mig egy egy Montmorency, Paget, Ashburne s számtalan más angol, -franczia, szász, porosz, olasz sat. utazó neve ötlött szemembe, lapokon -át alig akadtam elvétve egy magyar tudós, müvész vagy író nevére, pedig -– mint állíttatik – a ki csak húsz év óta megfordúlt a Baradlában, az -mind feljegyezte ott létét az emlék könyvbe. - -Ez, a mai nap már kérlelhetlenné vált Berczinek új kikelésre nyújtott -alkalmat. - -– A magyar irónál, szólt ő kissé magasra vont szemöldekkel, a -leglényegesb hiányok egyike az, hogy keveset utaz és forog a világban s -e miatt látköre szűk, tapasztalása korlátolt, benyomásai egyoldalúak. S -igy a helyett, hogy a teljes emberéletbe markolna és onnan venne ismert, -hű egészséges alakokat, kénytelen a szoba négy fala közé szorúlt -elméletből elvonni okoskodásait, vagy a phantasiát bocsátani gyakran -túlcsapongó szárnyakra. A túlnyomó többség nem csak a külföldet nem, de -saját honát sem ismeri s az életből csak annyit tud, a mennyit abból -városa utczáin vagy faluja csendében mindennap lát. - -Nem mintha e mindennapi élet nem nyújtana legalkalmasb tárgyakat a -tollnak: de az egyhanguság és megszokás közt elzsibbadt szemlélő erő -előtt nem tűnnek fel egyes vonások, jellegek, helyzetek, mikből -változatosb lét surlódásai s összehasonlitások talán fénypontokat -alkothatnának. Valamely philosoph egykor azt állítá, hogy a földnek a -nap körűli forgása roppant zajt okoz, mit azonban mi – e folytonos és -mindig egyenlő zajban születvén – észre sem vehetünk. Én – végzé -speechét szigorú barátom; ezt mindössze csak hasonlatúl akarom -felhasználni s hiszem hogy ez esetben a hasonlat sokkal kézzel foghatóbb -mint az eredeti állítás. - - -IV. SZILICZE. - -(Tündérrege.) - -Honalapító Árpád a vérrel szerzett új hazában táborjárást tartott s a -kijelölt határpontokon a földbe leszúrt dárda azt jelenté: ne bántsd a -magyart! - -E tábortjáró csapatok egyike forró nyári nap estéjén Sajóvölgyében a -martos folyó partján ütötte fel tanyáját s mig az öregebbek Bors az öreg -vezér körűl gyülekeztek, az ifju hősek kisebb csoportozatokban a közel -lefolyt harczias idők eseményeiről beszélgettek harmatosúló illatos -füvön a csillagos ég alatt. - -A leventék zajos vidám sorából Kelemér nem csak feltűnő delisége, de -búskomoly hallgatagsága által is kivált. Első volt ő a csatákban, de -utólsó az áldomásoknál, hol többi társai a harcz torát vígan ülték meg. -A szűzeknek érte hasztalan epedő serege „bús dalia“ néven ismeré őt. - -Komolyságának oka következő volt. Születésekor a legöregebb táltos, egy -köztiszteletben álló galambősz agg, azt jóslá fölötte, hogy ha csak fel -nem találja ama hajadont „kit nem apa nemzett s kit még halandó szeme -nem látott“ szivét a legbájosabb hölgy sem fogja szerelemre indíthatni. -De hogy e választott merre és hol legyen feltalálható, ez több volt, -mint a mennyit a táltos a jövőben olvashatott. - -E jós-szó súlyát Kelemér csak ifjuvá serdültekor kezdé érezni, akkor, -midőn a szerelem szüksége keblében felcsirázott s e titkos benső -ösztönnek megfelelő lényt találni képes nem vala. S lehetett-e legkisebb -reménye is párjáúl oly szűzre akadhatni „kit nem apa nemzett, kit -halandó szeme még nem látott?“ Egyéni bátorságán kivűl e végzete fölötti -kétségbeesés vitte őt a csaták legelszántabb rohamába s ugyanez tette őt -búskomolylyá ott, hol mások víg kedv zajának éltek. - -Most is e hideg közönyösségbe sülyedve szótlanúl hevert a rögtönzött -gyeptanyán s alig ügyelt a körűlte zsibongó élénk szófolyamra, míg -figyelmét egy vidékbeli púpos félszemű törpe öreg sajátszerű előadása -nem kötötte le. A púpos ember a körbe gyűlt vitézeknek helybeli -szokásokról, életmódról, eseményekről érdekes dolgokat beszélt s -különösen e szavai ébreszték fel Kelemért néma elmerengéséből: - -– „Őrizkedjetek ó hős lovagok, szólt a púpos, a Borzova körűli hegységet -hold töltekor éjféli időben megközeliteni. E hegyek egyikének teteje -mély katlanná van behorpadva s lenn a tágas mélyületben egy iszonyú öblű -barlang előtt legforróbb nyárban óriási jégcsapok függenek, valamint a -bejárás is alól felűl jéggel van bevonva. Nehány lépésnyire be lehet a -jég-csarnokba menni, de aztán meredeken s zugosan hajlik le a síkos út, -melyen lemenni akarni annyi volna mint bizonyos halál torkába rohanni. – -Ha a hold telik, éjfél tájban megragadó bűvös dal hallszik a -mélyületből. Ki ezen távolból lágyszelíden hangzó éneket hallja, -legottan legyőzhetlen szender által nyomatik el s álmában a gyönyörű -énekesnőt látja. Ámde hajnalban felébredve, soha többé álom nem jő -szemeire s a leglángolóbb szerelem és kínos álmatlanság közt rövid időn -halálra kell epednie. S azért őrizkedjetek ó leventék a borzovai hegyek -vadjainak üldözésétől, hogy az átok alá vett hely közelébe ne -tévedjetek!“ - -A hallgatók egy része az egész jégbarlangot, éneket és álmatlanságot -mesének vette; a másik rész ármányt s titkolózási érdeket vélt alatta -rejleni; voltak kik némi hitelt adtak a púpos szavainak, de nem törődtek -tovább a hallottakkal; csak Kelemér tépelődött nyugtalanúl s ébren egész -éjjel a láthatlan énekesnő által felgyújtani szokott szerelem -eszméjével. - -Következő nap pihenés és áldomás napja volt s a „bús dalia“ a vigadók -sorából ellopózva, tegzével és gerelyével az erdős hegyeknek vette -útját. Az éjen át határozattá ért benne a szándék meghallgatni a bűvös -dalt s aztán meghalni, ha kell, de legalább – rövid ideig bár és -birhatlanért – átérezni a szerelem üdvét, kínját. - -A lombkoronás csererdők magányában a púpos jött elébe, ki a táborból -tegnap észrevétlenűl veszett el. Kelemér rendkivűl megörűlt a -találkozásnak s kérte a törpét, jelölné ki neki a borzovai hegység -barlangjához vezető legrövidebb utat. - -– S ismered-e ifju magyar hős az általad keresett hely veszélyeit? kérdé -félszemével hunyorítva a púpos. - -– Hallottam tegnapi előadásodat s el vagyok határozva! felelte a dalia -oly szilárd hangon, hogy a púpos minden további szót feleslegesnek -tartva, vezetőűl ajánlkozott. Ritkán járt erdei ösvényeken, hol a soha -meg nem riasztott őzike is bátor szemekkel bámult reájok, haladva: mint -a nap nyugodni szállt s keleten a hold telő arcza merűlt fel, egy magas -hegy tetejére értek. A hegytető lapos kopár sík volt, hol zöldet csak a -földből kinőtt nagyobb kövek mohain látott a szem. - -– Közel vagyunk leventém, szólt itt az egész úton hallgatag törpe -kalauz, – közelebb, mint vélnéd. Csak nehány lépést még – így – s most -tekints le! - -Borzasztó meredek szélén állottak. Lenn a tágas mélyületet köröskörűl -egyenesen felnyúló tömör sziklafal foglalta be. A völgy sürű vad fákkal -volt ellepve melyeknek sötét zöld lombjai – bár legkisebb szellő sem -lengett – bánatosan suttogtak. A letekintők arczára alúlról hives -légvonal tolúlt. - -– E vad elzárt völgyben van a jégbarlang, melyről tegnap beszéltem. Ha -áll határozatod s közelébe jutni ohajtasz, elvezetlek az egyetlen -lejáráshoz. - -Kelemér szó nélkül követte vezetőjét a helyig hol a rézsút lenyúló -szirten, bokrokba s ág-bogakba fogózva lebocsátkozni lehetett. A púpos -itt kissé gúnyos hangon sok szerencsét kivánt az ifju hősnek s hirtelen -eltávozott; a szerelmet kereső ifju pedig rettenthetlenűl kezdé meg a -vakmerő utat. - -Fokonkint, a mint leebb jutott, hidegebb lőn körűlte a lég; bár ő a -szellet hűs legyintését csak izzó arczain érezé, sőt még jótékonyan -hatott az reá a benső titkos tűz ellen, mely ereiben elömlött s mely -megóvta őt a téli dermeteg befolyás ellen, midőn a csodás barlang -torkolata előtt állott meg. - -A púpos előadása eddig szóról szóra valósúlt. A falegyenes barna -szirthomlokzatba sok öl magas és roppant széles torkolat nyílt, melyben -kékes ködpárázat röpkedett. A félkörben lehajló boltozatról óriási -jégcsapok függöttek, mint megannyi hegyével lefordított torony. A -homályos csarnokból fagyos légzet csapott fel; s midőn Kelemér a sima -jégpadlón nehány lépést tőn, benézett ama meredeken lefutó jégsikátorba, -mely az egy arasszal tovább haladót örökre, menthetlenűl elnyeli. - -A völgykatlan perczről perczre sötétebbé vált s míg fenn a bércztetőn a -bucsúzó nap végsugarai ragyogtak, lenn már éji homály terjengett az -egymásra hajló s összeölelkező ágú fagyalfák vad sűrüjében. Egyszerre -azonban bágyadt ezüst világosság ömlött el a sudarakon – a nap uralmát a -teli hold vette át s bánatos arczával mélán tekinte le a barlang előtti -vén iharfa alá telepűlt leventére. - -Ez, soha nem tapasztalt feszülésben érzé tág mellét elszorúlni, mi -félelem épen nem, de ama közönyös nyugalom se volt, mely eddig ezen ércz -mell alatti szivet soha szokottnál sebesebben dobogni nem engedé. -Sejtelme mondá, hogy végzetszerű sorsa megfejtéséhez áll most közel – s -ki maradhatna ilyenkor nyugodt? - -Midőn a hold az ég gyér csillagú boltján oly magasra lépett, hogy a -völgykatlanba függőlegesen tekintene le s itt a fák sudarai árnyat sem -vetnének: Kelemér egy távoli mondhatlan édes hangot halla megcsendűlni s -elmaradó léhlzettel erőszakosan lüktető szivére szoritá kezét. E dal -elhaló rezgése oly tündéri volt, mintha a hold ezüsthúrokká vált -sugárain játszanék a szellő; oly andalitó oly megkapó folyamú, hogy -mennél közelebbről hangzott, annál szédítőbben hatott az érzékekre s -midőn végre határozott pontként a jégbarlang mélyéből származása -kétségtelenné lőn, a bűvös kéjmámorban ringatózó ifju szemeit lankadtan -lehúnyá, ámúlt feje kezéről lehanyatlott s eszméletét vesztve mély -álomba merűlt… - -Világos nappal volt mire felébredt; előtte pedig a púpos állott, hosszú -karjait mellén keresztbe fonva s még gúnyosabb kifejezéssel csúf -vonásain, mint midőn távozék. - -– Na s mint elégitett ki az álomlátás daliám? kérdé gonoszúl hunyorítva -félszemével. - -– Ő az! ő az! kiáltá, inkább az álomeszméket folytatólag mint a törpének -felelve Kelemér – ő az, „a nem apától nemzett, a soha nem látott“ a -legdicsőbb, legbájosabb szűz, ki szívemet lángoló, elhamvasztó, őrült -szerelemre birta! - -– Ezt mondta még eddig mindegyik, kinek álmában a kis boszorkány -megjelent; jegyzé meg vigyorogva a púpos – s miután egyenkint valamennyi -ohajtá birni őt, úgy hiszem te sem lész roszabb a többinél? - -– Igen, birnom kell őt, mondá hévvel s elragadtatva az eddig érzéketlen -s most egyszerre túláradó szerelmű levente, – de hajh! tevé hozzá szép -fejét búsan lecsüggesztve, hol, mikor és mikép találhatom fel? - -– Erről majd később szólunk; most jer elébb s tudd meg tőlem ki és mint -jutott ide a bájos tündér, ki egész lényedet oly hatalmasan megigézte. -Aztán nyilatkozz, el akarod-e fogadni a hozzá vezető eszközöket azon az -áron, melyet ezért én kivánandok? - -– S tehetnéd-e ezt? hatalmadban állana e mód? kérdé kétkedőleg az ifju s -feltekinte a törpére – de ez nem volt többé látható, helyette egy -bozontos hajú és szakállu óriásra esett bámuló nézelete. - -– Válaszom ez; szólt az átváltozott – nevem Baradla, a természet titkai -bűvészetem előtt tárva vannak. Jer, kövess! – s ezzel kézen fogva a -leventét, szélsebesen vitte őt magával lakába, mely egy hegy roppant -ürege volt s ma is Baradla név alatt ismeretes. - -– Messze innen, a föld északi végcsúcsán, hol a nyugvó nap tűzkoronát -visel s utána az ég ezer színben lángoló sátorrá gyúl ki – kezdé -beszédét a bűvész; a fagyos tengereken felhőkig nyúló jéghegyek -emelkednek s ezek közt lakik tündérszolgái körében a jég-király. -Szil-nek az ősz jégkirálynak sok századévvel ezelőtt egy gyönyörű lánya -volt, kit ő azonban a legmagasabb jéghegy bástyázatai közé magányba zárt -el, mert szabályúl az állt a jégországban, hogy a második ivadékát -megérő király uralmát veszti s más lép helyébe. A szép Szili tehát -örökös magányra volt kárhoztatva s unalmas egyhanguságban, de soha nem -öregedve epedte le a századokat. Történt, hogy egy hajnali szomorú -sétája közben hófehér s édes illatú jégrózsára talált. E pillanat óta -szíve titkos vágyai e rózsában öszpontosúltak. Ezt ápolta, ölelte -csókolta ő egész szerelemmel. E fölött a virág kristály levelein minden -éjen át ragyogó mézédes harmat gyűlt s izlelése Szilinek részegitő -kéjérzetére lőn. Egy este azonban a jégrózsa eltűnt – Szili pedig egy -csodaszépségű kis leánygyermeknek lett anyjává. Az uralmát vesztett -jégkirály bőszültségében feneketlen mélységbe taszitá le leányát; -unokáját pedig a kis Sziliczét túl a tengereken egy számára alkotott -jégbarlangba zárta. E jégbarlang az, mely előtt te egy egész hónapig -aludtál; a jégkirály bájban mindent felülmúló unokája az, kinek énekét -hallád, kinek képe álmodban megjelent. Halandó szeme soha még nem látta -őt; temérdek ifju álmatlanúl sorvadt el már miatta, még több – ki -segélyemmel képes lőn a rejtekbe hatni, nem sietve kellőleg, mielőtt -hozzá érhetett volna, jégszoborrá fagyott. S ezt előre mondom, hogy -tudjad, mily veszélyes útra vállalkozol. - -– Az árt! az árt! – Kiálta nyugtalanúl az ifju, – kivánd bár véremet, -életemet az üdv egy rövid perczeért! - -– Csendesen; szólt Baradla, ki e közben ismét elébbi púpos törpe alakját -ölté magára; sem egyiket se másikat nem kivánom – egészen. Mindössze -csak nehány évet kérek, mely a te életedből az enyémhez fog csatoltatni. -Mert látod, minden hatalmam mellett eként kell tengetnem lételemet. S -most, először is adj fürteidből egy szálat és ereidből három csepp vért. - -Kelemér minden habozás nélkül teljesité a parancsot. - -Baradla a hajszál végét a földbe ülteté, az ifju véréből három cseppel -megöntözé s im szemlátomást zöld növénnyé terjedett az, melynek -bokrosodó ágai rügyezni, leveleket hajtani kezdtek; s percz múlva már a -kis fa tele volt apró vérvörös bogyókkal. - -– E bogyók, szólt a púpos, utat fognak neked nyitni a barlang mélyébe -vezető s különben járhatlan sikátoron. Minden leszakitott s magad elibe -vetett szem alatt gránitlépcsővé vál a meredek sima jég. A lépcsőzeten -lehaladva, hosszu jég folyosókon fogsz végig menni, míg a pompás terembe -érsz, hol a gyönyörü s örök fiatalságban élő tündérleány lakik. Fogd őt -kezénél s vezesd ki börtönéből. De kettőre teszlek figyelmessé. Először: -oly sietséggel járj, hogy egy óra alatt visszatérve ismét künn légy, -mert a granit lépcsőket ezen időn túl megmászhatlan jéglemez vonja újra -be s akkor benn rekedsz mint már sok előtted; másodszor; tudd meg, hogy -e vérvörös bogyók mindenike egy egy hó életedből, mi általad leszakítva -és elvetve, azon esetre, ha a barlangból többet vissza nem térnél, az én -napjaimat növeli. – Ezek a feltételek; ha áll az alku törd le tövéről a -fácskát, vidd maggaddal s kisértsd meg szerencsédet. – - -Kelemér a bűvész előadásából meggyőződvén, hogy a neki szánt bájdús -hölgy „kit nem apa nemzett s kit halandó szeme soha nem látott“ a -jégbarlang fogoly tündérnője: elszánt bátorsággal ment sorsa elébe s -minden válasz helyett letörte tövéről az apró vérvörös bogyókkal sürűn -megrakott fácskát. - -Az alku e szerint meg volt kötve s Baradla a törpéből ismét óriássá -nyúlva, még sebesebben mint jövet vitte magával a leventét s tette le a -sötét völgykatlanban a kék ködpárás barlang-torkolat előtt. Gúnyos -mosolya most már valóságos hahotába tört ki, melyet a völgy még rögtöni -eltűnte után is viszhangozott. A káröröm sátáni gúnykaczaja volt az; a -bűvész jól tudta az ifju előtt elhallgatott ama körülményt, miszerint -Szilicze barlangja olyszerű varázs alatt áll, hogy minden oda belépő, -mielőtt még a tündért megláthatná, jégszoborrá mered elébb utóbb a -szerint, a mint életében több vagy kevesebb hölgycsókot élvezett. -Eladott életét pedig aztán az álnok és csábitó Baradla örökli. – - -Ismét oly holdfényes éj következék mint első alkalommal, épen egy hó -előtt, bár az ifju ezt csak tegnapnak hivé. Éjfél tájban ismét -megzendűlt a távoli halk, andalító ének, de hatása többé nem álomhozó, -sőt ellenkezőleg buzdító, lelkesítő volt. - -Kelemér határozottan a ködlő csarnokba, a meredek jégsikátor szélére -lépett, habozás nélkül szakíta le egyet a bogyók közűl s maga elibe -veté. A helyen, hova az esett, vörös kő-lépcső pattant ki a vastag -jéglemezből. Az elsőt második harmadik negyedik követte – az ének -fokonként tisztábban s közelebbről hallszott s az égő vágy által -ragadott ifju nem elégelte a lassú haladást, marokkal szórta maga elébe -a bogyókat, csak hármat hagyván meg a fácska ágain. Az élet nem kimélt -hónapjai árán egy percz alatt hatszáz granit fokú lépcsőzet csavarodott -le a mélységbe; a delejes erő által vont levente a másik percz alatt -lesietett ezen s leérve, egymásba nyiló magas fényes termeken s ezeket -összekötő folyosókon ment végig, nem ügyelve a mozdulatlan jégszobrok -merev szemekkel reá bámuló alakjaira, melyek mellett minden lépten -elhaladott. Ama szerencsétlen ifjak szobrai voltak ezek, kik Szil az -egykori jégkirály által e helyre tett varázs következtében, czélhoz -érhetés előtt jéggé változtak s kiknek életét most a csalárd púpos élte. -Jelmezeik arra mutatának, hogy különböző nemzetek és századok gyermekei. - -A „bús dalia“ keblét azonban lángolóbb tűz hevité, mint valaha s fel nem -tartóztatva lépett a legékesebb legtündöklőbb kristálypalotába, hol a -jégkirály unokája, a leirhatlan bájában mindent felűlhaladó szűz, -kezében hófehér liljomot tartva, egy trón-emelvényen űlt. - -A szeme fényét vesztő s túlvilági kéjben úszó levente a trón előtt -féltérdre esve, csak ennyit mondhatott: - -– Fölleltelek végre, téged, a nekem igértet „kit nem apa nemzett, kit -halandó szeme soha még nem látott“! - -Szilicze pedig lélekbe rezgő hangon ezt válaszolá: - -– Eljőttél végre, szívem rég várt, rég epedett ifja; te a nekem szánt, -az egyetlen „kinek ajkain soha még nő csókja nem égett“! - -S ezzel leszállva magános trónjáról, szeliden felemelte a térdelőt, és -egy kezével ennek kezét, a mással még mindig a liljomszálat tartva, -kifelé indúlt véle a földalatti csillámló termekből. - -A jégszobrok mellett elmenve, Szilicze ezek mindegyikét a hófehér liljom -szál végével érinté s tüstént mindenik visszanyerte egykori testalkatát, -vérét, életét, és hódoló tisztelettel követte az ifju párt; annyira, -hogy midőn a már-már jegesülő granit lépcsőzeten fel a nyílt csarnokba -értek, e kiséret háromszáz megmentettből állott. - -A pillanatban, midőn ezek közűl az utólsó is fel lőn a varázstól -szabadítva, távoli tompa dördűlet volt hallható. - -– Baradlát, a gonosz bűvészt elérte méltó büntetése; szólt környezetéhez -Szilicze – a hegynek ama végcsúcsa, melynek ürében lakott, véle együtt -örökre elsülyedt. Századokon át bitorolta ő a tőletek elcsalt életet s -ez most reátok visszaszállván, neki egyetlen percze sem maradt. – Ő volt -nagy atyámnak azon irígy ellensége, ki a bűvös jégrózsát anyám elibe -játszá, hogy megrontsa véle őt s az öreg jégkirály uralmát. Ez engem, a -jégtündérek honából száműzöttet, e palotába oly titkos határozattal zárt -el; hogy csak oly ifju mindent feláldozó szerelme hozhasson ki innen, ki -soha még – tettleg, vágyban, gondolatban vagy álomban nőt nem csókolt; -más lemerészkedő pedig lelketlen tömeggé jegedjen, mig az engem kötő -varázs megszűntével életét visszaadhatom. E varázs megtört régen várt -jöttöd által szerelmes, tiszta, hős leventém, ki a boldogtalan -tündérleányt boldog halandóvá – mert nőddé s első csókodra érdemessé -teszed! - -Mondá Szilicze s a jégbarlang torkolatából a völgy pázsitára lépve, -kezéből a liljomszál ezüstlő köd gyanánt enyészett el – Kelemér pedig -mennyei üdvtől feszülő keblére ölelé a föld legbájosabb hajadonát. - -A háromszáz – bolgár és szláv, morva és khazar, hun, avar és csabamagyar -ifjakból a jéggé változás hosszú korszaka alatt kihűlt az őrjöngő láng s -megmentőik iránti mély hálaérzetből ezentúl urok és úrnőjükként -tisztelékőket. Egy részük nem messze a jégbarlanghoz, hol elbűvölve -valának, – más részük pedig alább a Sajóvölgy egy erdős vadregényes -zugában telepűlt meg s az új telepeket boldog úr- és úrnője neveiről -Szilicze és Kelemérnek nevezé el. - -– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – - -Mindez ősidőkben, midőn e földet még tündérek is lakták, közel ezredéve -történt s mint régi dologról mondani szokás: talán már nem is igaz. -Annyi bizonyos, hogy a hegytetőbe horpadt mély völgykatlan s ebben a -jégbarlang, a torkolat boltívéről nyárközépen lefüggő óriási -jégcsapokkal s úgy mint azt e rege folyamán tájképezni igyekvém, mai nap -is látható Torna megye Borzova és Szilicze helységei közt. - - - - -ÉLET-UTAK. - - – – – – ihr himmlischen Mächte! - Ihr führt ins Leben uns hinein, - Ihr lasst den Armen schuldig werden - Dann überlasst ihr ihn der Pein - – – – – – – – – – – - -_Göthe_. - -Hat év előtt X. mezővárosban, mely a hasonnevű megyének székhelye, -hölgyek- és férfiakból vegyes társaság beszélgete végzett ebéd után -külön csoportulatokban. - -A novemberi nap ködös homálya az estet sietteté s mielőtt ennek rendes -órái beköszöntenének, a házi úr jónak látta világot hozatni s -játékasztalokat rendezni. Ez asztalok egyikét rögtön körülülték; a -másodiknál hiányzott a negyedik a whisthez. - -– M....et inkább halálnak választanám, mint ügyvédemnek, szólt -türelmetlenűl, sőt talán kissé boszúsan a csonka whist-partie egy kövér -tagja, különben törvényszéki fizetéses táblabiró, – szörnyű pontatlan -ember, többnyire várat magára. - -– Késedelme eddig ha megfejthető volt is, ma már nem az; felelé egy más -a kártyát keverve; eddig rend szerint védenczénél időzött és maradt el, -de miután ez tegnap már meghalt, ugy hiszem nincs többé mit értekeznie -véle. - -– Ugy látszik azonban, utolsó perczig nem akar tőle megválni; jegyzé meg -egy harmadik, ki ablakmelletti állásából az utczára tekinte ki – im -nézzék önök. - -A beszélgetők az ablakhoz közeledtek. - -Az átelleni megyeházból négy rab hozott ki vállain egy festetlen -deszkakoporsót, melyet két fegyveres megyehajdún – a rabok őrizetén -kivül, egy ősz hajú, görbedt termetű agg s egy ifju kisére. - -– Fogadni mernék, eszébe sem jut, hogy mi itt várunk reá s a temetőbe -kisér egy bünöst, kit halál-itélete ellen megvédeni akart, de nem birt, -– mondá kikelve a szenvedélyes játszó, a koporsót követő ifjura -czélozva. - -– Valóban, ma későn fog megalakúlhatni a partie, szólt, a kövér úr -türelmetlenségével mintegy ingerkedve, az elébbi; M.... a roskadozó -öregnek nyujtja karját támaszúl, ki nem hitte volna, hogy unokáját ő -temesse el. De hogy ez bűnös volt-e és ha igen, mennyire kárhoztatható – -jegyzé meg a törvényszéki táblabiró szavaira vonatkozólag, azt már most -ama legfelsőbb törvényszék itélendi el, melyhez ügyét a halál fölebbezé. - -– A szántszándékos gyilkosnak Istennél sincs kegyelem; veté oda -egykedvűn emez. Fogat fogért, szemet szemért, már szent László királyunk -törvénye volt, mit ha a polgárisulás szeliditett is, mindig fenmarad: -életet életért; ki ellenkezőleg itél, a bünt legyezi, a merényt -bátoritja. - -– Csakhogy a törvény nem gyutacs, melyet minden fegyver gúlájára -egyaránt lehessen alkalmazni; s ha valaha, ez esetben merűlhetett fel a -kérdés: egy romlott, gonosz életért vethető-e a mérleg másik felébe egy -jó, erényes, de szerencsétlen, melynek minden hibája az: hogy a -viszonyok hatalma által s ugy szólván isten eszközeként kényszerült a -gonosz kioltására? - -A törvényszéki táblabiró perczre feledé a whistet s különben sem halvány -arcza még jobban kigyúlt. Meg kell jegyeznem, hogy az ő szavazata volt -épen a tegnapi ülésben elhatározó ama pallositéletre nézve, mely egy -gyilkossággal vádlott ellne hozatott, ki azonban ezen itélet elől -ugyanazon nap reggelén, a természetes halál kapuján megszökött. - -– E szerint ön tagadja a szabad akaratot s azt, minek a szabad akarat -csak kifolyása, az észt? pattant fel most már határozott boszusággal; -ugy inditványozza ön a világ minden fenyitő törvényszékének -feloszlatását, mert akkor az emberek ép oly kevéssé lesznek okszerűen -büntethetők, mint az állatok. - -– Ez sok esetben áll is; védé makacsúl állitását az első, – mert ott, -hol e fennhiresztelt istenadomány, az ész – a ferde nevelés, gyermekkori -benyomások, túláradó véralkat, szenvedélyek, előitéletek, balfogalmak s -a hatalmán kivűl fekvő esetlegesség ezernemü alakja által tévútra -vezetteték, ott, a szabad akarat rögtön megszünt működni s a biró -itélete nem bűnt torolni, hanem irányadólag javitani van hivatva. E -hivatás pedig azonnal eltörpül, ha elvül állittatik fel: életet -életért.“ – - -A kövér úr hihetetlenül rázta fejét, divatszerü philantrop nézeteknek -mondá a felhozottakat, miket sok évi törvényszéki gyakorlata megczáfol. - -A vita mindig élénkebb és hevesebb lőn s a másik asztalnál whistezők -figyelmét fölgerjesztve, ezeket is a vitatkozók körébe voná. A nők -szelidebb hajlama a philantrop pártjára kelt, ki a hatalmas aegis alatt -még inkább neki bátorodva, állitásaiban mindig merészebb, a táblabiró -pedig mindig ingerűltebb lőn. - -Elmondá, hogy nincs könnyebb, mint törvények czikkeire, pontjaira s az -istentől nyert ész- és szabad akaratra hivatkozva, a szerencsétlen -tévedő fölött kimondani a „bünöst“, megitélni a börtönt, botot, -akasztófát; kivált ott, hol a nyomor rongyai közt a legkisebb vétek is -szembe tünő. - -Elmondá, hogy nincs könnyebb, mint lucullusi ebéd után ruganyos pamlagon -heverve, az éhes kéregetőt száraz röviden oda utasitani: hogy dolgozzék -s majd lesz mit ennie. Ellenben, legtöbb esetben igen nehéz volna a -válasz, ha a jóllakott tanácsadót kérdeni merné az éhes: vajjon mit -dolgozott hát ő? - -Elmondá, hogy nincs könnyebb, mint puha pelyhek között születettnek, ki -mióta járni megtanitották, sima virágos pályán halad, utálattal fordúlni -el attól, ki selejtes útra szoritva, midőn a tövist akarta kikerűlni, -göröngyben botlott el s besarazta magát. Azt sem volna azonban nehéz -sejteni, meddig birna e könyörtelen utálkozó megállani a sikamlós uton, -melyen ez sok évi küzdés és sinlődés után esett el. - -Elmondá, hogy a szigorú erkölcsbirói rendszabály: „ki mint vet, ugy -arasson“ – már alapjában hibás, miután a vetők egy részének magva hálás -kövér földbe hull, mig a másik résznek csak sziklarétegek jutottak, -melyek közt a legjobb akarat mellett is, a mag nem fogamszik, vagy -konkolylyá vál, s igy a birónak, pálczatörés helyett inkább a telek -mivelhetővé tétele van kötelességeűl kitűzve sat. - -A törvényszéki rendes táblabiró e szavakat, ha nem is saját személyére -vonatkozóknak, de legalább körébe vágóknak hivén, fokonkint ingerültebb -lőn s hogy a vita ezúttal kellemetlenebb fordulatot nem vett, M...... -beléptének volt köszönhető, ki, az arczán olvasható fájdalmas -megilletődést ál-mosolylyal eltakarni hasztalan igyekezve, vegyült a -társaságba. - -A fájdalom legfőbb kiváltsága az, hogy bár mily forrásból származzék, -mivelt lelkek által tiszteletben tartatik; – s a jelen levők tudván azt, -hogy M....et ifjukori barátság csatolá ahhoz, kinek büntetőpörében -védőleg a legbuzgóbb erőmegfeszitéssel lépett fel s kit most örök -nyughelyére kisért – a tárgyat tovább nem érinték. - -Nehány nap múlva azonban a philantrop, a következő történetet olvasta -fel a kandalló körűl gyűlt s jelenleg hallgatósággá alakúlt whistezők -előtt, kik közűl ez alkalommal a törvényszéki tag hiányzott. - -E történetet részint az alperesi védelemben felhasznált, részint az -elitélt által ügyvédével közlött adatokból szerkeszté össze az -elbeszélő. - -– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – - - -A gyermek-korból. - -1835. év nyarán, egy alföldi nádfödelű ház alacsony szobájában három -egyén ült különböző foglalkozásba merülten, mindhárom szorosan egy -családhoz tartozó, de különböző életkoru, érdekü s kedélyzetü mindegyik. - -A családfő hetvenen túli agg; egykori izmos szálas termete kisé -meghajlott az évek súlya alatt, kopasz feje fényes bőréről nehány -téveteg ősz szált lenget a nyitott ablakon be suhanó szellő; arcza, -melyen tömött bajusz és szemöld ezüstlik, a magyar faj elvitázhatlan -typusa. Felöltönye, a zsinóros dolmány, fogason csügg; alatta szalma -karszékben az öreg ül, czifra fokosnyél vésésével bibelődve s a széles -ingujjak alól látható karok erős idegei, a száj nyilásakor előfehérlő -fogsor s arczának ép szine még sok erőre mutatnak. - -– Na s Gábor! szólalt meg mély rezgésű hangja, a szűnnapoknak fele már -elmult s te még sem látogattad meg a nagyságos urfit. - -– Ki az a nagyságos urfi? – felelt a megszólított, a nélkül hogy a -kezében tartott régi bőrkötésű könyvből felpillantana – nagyságos urfi! -ismétlé keserű gunynyal, mondtam már nagyapám, hogy e czím országunkban -csak mágnást illet, ő pedig tanuló mint én s épen oly nagyságos mint én. - -– Jó, jó, Gábor! csillapitá őt az öreg; ez már régi szokás nálunk, apám -is igy hivta már az urfi szép apját, mostani földesurunkat pedig -mindenki igy nevezi s e kivűl ne feledd, hogy ő jótevőnk is! - -– Jótevőnk?! riadt fel a nyitott ablak melletti üléséből, kihez e szavak -intézve valának s fekete szemeinek vadul lángoló pillantását az aggra -szögezé; s az apa jótevőjének nevezheti azt, kinek kezéből saját édes -fia halált vőn? Szegény vagyok, de atyám gyilkosának kezét mint -jótevőmét, nyalni nem fogom. - -E szavak annyi gyűlölséggel, annyi határozottsággal voltak mondva, -mennyit az alig tizenöt éves ifjonczban senki nem keresne. Ott állt, -mellén keresztbe font karokkal, domboru fehér homloka ránczokba vonult s -halvány arcza, melyről tanulás és gondolkozás által korán kifejtett -érleltség tekinte le, oly sötétkomor kifejezést ölte, hogy az öreg félig -zavarodottan emelé le róla szemeit. - -– Tudod fiam, szólt ez engesztelőleg, hogy szegény apád halálát véletlen -s nem szánt akarat okozá – – - -– Emlékezem, jól emlékezem! vágott közbe az ifju, hiszen már akkor hét -éves voltam; túzok vadászaton a nagyságos úr, ispánját a falkát -megkerülni küldte s mit gondolt ő vele, hogy ez épen átellenében állt, -midőn a felkászolódó túzokcsapatra lőni kedve jött s mit tehetett arról, -hogy a golyó túzok helyett embert talált, ki történetesen épen az én -atyám volt? - -– Igaz, vigyázatlanság volt, nagy vigyázatlanság – de jusson eszedbe, -hogy ő hibáját jóvá enni igyekezett s a te és Klárika nevelésére -jószántából ad évenként – - -– Kétszáz ezüst forintot, melylyel egy emberéletet fizet ki s -jószántából, mert mint véletlen esetért fölmentetett a törvény, -ugyanazon törvény által, mely, ha ez eset megforditva áll, atyámat -legalább több évi börtönnel fenyitette volna. A külömbség csak az, hogy -ő Muray Miklós, húszezer hold birtokosa, atyám pedig szegény ispán volt, -kit ha készakarva öl meg, sem történik nagy baja. - -Az öreg, tört sugáru s két könymaradványban úszó szemeit az égre emelé. -– „És bocsáss meg a mi büneinkért, valamint mi is megbocsátunk az -ellenünk vétetteknek“ idézé áhitatosan az imádság szavait. – Isten látja -lelkem, én megbocsátottam neki! - -– Én nem! dörmögé Gábor alig hallhatólag, nem akarván öreg apja -buzgóságát sérteni. - -Csend állott be, mint ott szokott, hol a vitát egyik fél sem akarja -folytatni; az öreg munkáját szemlélgette, unokája az imént letett -bőrkötésű Tacitust vette ismét elő; hihetőleg azonban mindkettőnek -gondolati másutt révedeztek. - -E jelenet szinhelye ama egyszerűen tiszta lakok egyike, melyekben a -szegénység szemérmesen fedi el meztelenségét. Az időbarnult gerendázat -alacsonysága által még téresebbnek látszik a négyszögű szoba, régi alaku -butorai kopottak s csak a szükséget fedezik. A kimeszelt hasas kemenczét -fa pad veszi körül, három szögletben kartonnal letakart három ágy, a -negyedikben mult századi pohárszék. A falon fa rámás avult festvények -közt nehezékes óra ketyeg, középen kerek fenyőasztal, rajta két virággal -telt pohár, a három ablak közül kettő országutra, a harmadik virágos kis -kertre nyilik, honnan illatos lég járja át a szobát. Ennek széles -párkányzatán nehány könyv van felállitva s papiros és egyéb irószerek -láthatók. Az ajtó melletti vasfogason őzlábnyelü ostor, kulcsok, régi -rovások, légycsapó függenek, mik közül ez utolsó itt legszükségesebb -háziszernek látszik. - -Az utra nyiló ablakok egyikének üvegén át kis lánygyermek, talán kilencz -tiz éves, igyekezett valami festvényt utánrajzolni. E munka annyira -elfoglalá, hogy az elébbi beszélgetésre legkisebbet sem ügyelve, rajzónt -tartó kezét kivéve, nem is mozdult; most azonban készen lehete, mert a -viaszcsomókat, melyekkel saját papirszeletét a képhez ragasztá, -leszedve, egy ideig édes gyönyörrel szemlélte müvét, azt ín szabad -kézzel kisértett meg rajta némi árnyéklatokat, végre midőn ezzel is -elkészült, röpült inkább, ment ment a könyvébe mélyedt Gábor mellé s -rajzát örömtelten elébe tartá. - -– Gábor bácsi, édes Gábor bácsi, nézze csak, nem jól vettem le e -kastélyt, e fákat, e két embert? - -Oly jól esett a feszült csendnek e gyermeki vidám hang általi -megszakitása, hogy Gábor arczáról szinte látni lehete a sötét eszmék -elszállását, – fokonkint derült fel az, mint a föld, ha egy ideig felhő -takarta el a naptól. - -– Ugy-e tetszik, úgy-e szép? folytatá ez csevegését, – mosolyogjon csak, -lássa, igy sokkal szebb, mint ha oly komor – – - -S valóban az ifju vonásai e rövid percz alatt az előbbitől egészen -különböző kifejezést nyertek. Homlokáról eltünt a redőzet, szemeiből a -vad tűz, e helyett szerető szelid tekintet, ajkairól nyájas jóság -mosolygott le a kis leányra, kit balkarával átfogva, magához ölelt. - -Az első pillantás e kettőre együtt, megmondá hogy testvérek. Ugyanazon -magas fehér homlok, ugyanazon cseresznye feketeségű fényes szemek, rövid -egyenes orr s bájos hajlatú ajkak; ugyanazon hollóbarna haj, csakhogy -Gáboron tömött rendetlenségben s göndören árnyékló a halvány -halantékokat, ennél pedig sima lemezekben simuló a piros angyalarczra. - -– Klárikám, ez meglehetősen, csinosan van utánozva, de csak utánzás, -felelt ez kis hugának, kisértsd meg egyszer saját erődet, majd foglak -tanitani. Különben ez csak mellékes mulatság, szólj, elvégezted -feladatod? - -– Még délelőtt, mikor Gábor bácsi sétálni volt, mindjárt előhozom! s -ezzel egy összevarrt papiros könyvért szaladt. - -Gábor átvizsgálá az irásgyakorlatot s nehány megjegyzést tőn. - -– Ezt majd kivülről is meg kell tanulnod, mondá végre. - -– Óh már tudom is, hiszen oly szép versek, hallgassa csak: - - Hazádnak rendűletlenül - Légy hive óh magyar, - Bölcsőd ez s majdan sírod is - Mely ápol s eltakar. - -Az ifju csókokkal halmozá a kis szavalót s hosszan nézett a kebléhez -simuló szép főre. - -– Óh bár tehetnék örömet a szegény árva teremtésnek; sohajtá, inkább -önmagához szólva. - -– Hiszen tehet Gábor bácsi, csak akarjon – hizelgett ez félénken. - -– Szólj, mivel, kis tündikém? - -– Kálmán urfi multkor, bácsi hon nem létében ide nyargalt s azt izente, -hogy látogassa meg őt, akkor majd küld nekem is festéket, meg képes -könyvet, miben minden állat megvan – – - -– Igen igen szólt közbe a nagy apa, kinek épen malmára beszélt csevegő -unokája; aztán még azt is mondta, hogy miután oly nagy könyvmoly vagy, -választhatsz ott magadnak a könyvtárból kedved szerint, neki ugy sem -kell. - -– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – - -Nagyapja kivánságának eleget tenni, Klárikának örömet szerezni, vagy a -tiszaréti dús könyvtár által vonzatva, vagy végre mindezen okok -összehatásából-e? elég az, hogy következő nap hajnalán Gábor útban volt -a pár órányira fekvő Tiszarét felé. - -Az ottani földesúr, Muray Miklós fia Kálmán, iskolatársa volt s ezelőtti -években a szünidő nagyobb részét nála tölté. Ez a kisebb iskolai évek -után történt, midőn még a gyermeki lelkek természetes egymáshozi -ragaszkodásába nem vegyültek semmi rang- és vagyonkülönbségi nézetek. -Akademiai magasabb osztályba lépve azonban Kálmán lassanként elvált -elébbi játszótársától s a hozzá hasonló úrfiakhoz csatlakozott; Gábor -fájdalmasan érzé mellőztetését, de sokkal büszkébb volt, hogy sem -tolakodjék. Az úrfiak választékosan öltöztek, reggelenként fodrász járt -hozzájok; költeni, mulatni volt pénzük elég: ő egy asztalosnál volt -szálláson, kinek fiát tanitotta élelemért, durva posztóban járt s nem -volt annyi fillére, mint azoknak forintjok s e mellett a mi pénzecskét -öszszezsugorgatott, azt könyvekre adta. – - -A magányban, hova a megaláztatást elkerűlni vonúlt, olvasás, tanulás, -tudás lőn életszomja, ezzel hitt és remélt a születési rang és gazdagság -fölött előnyt nyerhetni. Az egyetemi könyvtár nyitva állt előtte s ő -minden rendelkezése alatti idejét itt tölté. E mellett az ingyen -tanitott rajzolás- és nyelvekben kitűnő előmenetet tőn s midőn nem -egyszer virasztó gyertyáját hajnali fény homályositá el, azon öntudat -adott uj erőt lankadó tagjaiba: hogy többet tud saját emberségéből, mint -menynyit fizetett mesterek tölthettek az urfiak agyába. - -Igy mult el a törődés s tanulás fáradalmas éve, s végeztével Gábor, ki -eddig az alsóbb osztályokban a jelesek közt mindig első volt s e helyet -mint kétségentúl őt illetőt, követelnie természetesnek vélte: tapasztalá -hogy hátravettetett s helyét Muray Kálmán foglalta el, Kálmán, kiről -meggyőződése mondá, hogy tudás dolgában nem érdemes saruja sziját -megoldani. - -A gyermek természettől feltörekvő lelkének sérelme keserű könyekben tört -ki s midőn ezek lecsillapúltak, titkos harag maradt ott a rang- és -vagyonaristocratia ellen, melynek ő eddigi mellőztetését tulajdonitá. - -Kálmán ugyan elég szivélyesen hivta őt meg a szünidőnek szokás szerint -Tisza-réten töltésére, de Gábor, bár a meghivást nyiltan vissza nem -utasitotta, azt el sem is fogadta. Érzé, hogy érdekeik s éltük útjai -különböző irányuak s büszke lelke mitől sem rettegett ugy, mint a -megaláztatástól. Haza ment nagyatyjához s komor lőn és magába zárkozott. -Az öreg, még a múlt századnak egyszerű vallásos embere, nem volt -kedélyéhez mért társaság s a gyermekifju lelki fensőbbsége rövid időn -feltünő lőn. Minden szeretete testvérében Klárikában központosúlt; ez -volt az emberek közt az egyetlen lény, kihez vonzalmat, ragaszkodást -érezett. - -Anyját még testvére születésekor veszté el; atyjának szerencsétlen -halála pedig jól tálált ok volt, melyet a Muray-család vagy is inkább az -aristocratia elleni boszús indulatának czimeűl felhasználjon, mint ez -már fönebbi párbeszédéből öreg atyjával észrevehető lőn. - -Most is ily eszmékkel eltelve haladott előre a harmatos gyepen s szemei -nem látták a körűle terjedő nyári hajnal és természet szépségeit. -Szavait, mikkel az úri kastélyba lépend, méregette, hogy ezek kelleten -túl alázatosakká ne törpüljenek; végig nézegette aggodalmasan szegényes -öltözékét s félt az ellentéttől, mely a kastélybeli úri alakok és saját -viseltes durva ruházata között feltünő leend s ezt a harmat és úti -portól megkimélendő, lehúzott saruit s gondosan összehajtott felöltőjét -kezében vitte. - -Már látszott messziről a tiszaréti csillagos templom-torony s a kastélyt -környező sugár nyárfacsoportozat, mely közül a reggeli napsugár fel fel -csillámlott az úri lak rézfödelén. - -Elláthatlan sikról kóbor folyam kanyarog le, legnagyobb az e honban -születők és elhalók közt; a folyam, melyről a dal azt mondja, hogy „a ki -vizét issza, vágy annak a szive vissza“; a szőke folyam, melyről a -közmondás azt tartja, hogy „a ki belőle nem ivott nem magyar az.“ - -Kigyózó s örökös nagy S betű alakú útját törpére vágott s medrébe néző -fűzfák jelelik; fölötte egy egy sirály vagy halász-madár csap el, vagy a -szomszéd kiöntés nádasából felrebbent vadlúdcsalád repűli át. - -Felülről álmos-renyhén úsznak alá szállitótalpak, gazdájok deszka -viskója alá búvik a naphőség elől, vagy fürödni tér az apály csekély -vizébe, a sima fövényű partra s a viz folyását csak a kormányrúd iránya -jeleli, oly lassú csendes az. - -A partokon jobbra balra, egész odáig hol a föld az éggel borúl össze, -tarlók, kaszálók, gyep, ujan szántott földek terülnek el; itt ott -látható egy egy karcsú kútágas, vagy vakolatlan csárda, a körülötte -elhintett s hónapok óta söpretlen szalma alommal, melyen fürge verebek -csiripelnek. - -A faluból jókor munkára indúlt parasztok túzokcsapatot vernek fel, -melynek fehér begyü bajszos egyénei nehány lépést szaladnak előre, mig -szárnyra vergődve, eleinte nehézkesen, aztán mindig biztosabban szállnak -arra, hol semmi magasabb pontot nem látnak s mindig kisebbé válva, végre -a léggel összefolynak. - -Az ekés parasztok azonban közelednek. - -– Jó nap’ isten földi! szólitá meg Gábor az elsőt – hova lesznek? - -– Hát csak repcze alá forgatni tartunk, volt a válasz. - -– Ki emberei? - -– Muray Miklós ő nagyságaé, szólt ez, végig mérve a kérdőt, hát ki máséi -volnánk? - -– S e földek itt? - -– Mind övé ha még annyi volna is, – dejszen uracskám, jó darabra ellátni -innen, de nem oly messze, hol nem a mi urunknak teremne ez istenáldott -föld. - -Gábor keserű hangulatának ez ismét igen alkalmas tárgy volt, hogy -borongó eszméit abból tovább szője. Mi igazság, gondolá magában, adhat -egynek annyit, mennyi százaknak volna elég, hogy véres verejték helyett -nyugodt elégedettséggel egyék kenyerüket? mi joggal hajthatók dologra -ezeren nehányak kényelmeért? s ki állithatná viszont azt, hogy az alkotó -természet e nehány kiváltságosnak ereibe nemesb folyadékú vért öntött, -testeiket finomabb agyagból gyúrta, agyukat magasztosb velővel tölté -meg, mint azokét, kik e test és vér javáért izzadva törődnek? – A régi -Spartára gondolt, törvényeire, szokásaira, intézvényeire s csak az nem -jutott talán eszébe, hogy e dicső köztársaságnak rabszolgái is voltak. - -Eszméit – a sik téreken messziről elhallatszó lódobogás s vidám -szóváltás hangjai verték el. Hátra tekintett s nehány száz lépésnyi -távolban három úri lovagot látott, ugyanannyi lovász által kisérve, -sebes lépésben utána közeledni. - -A nap már jó magasan volt, a lég ködtelen tiszta s ő a lovagok -egyikében, kiknek lehajtott angol csizmáikat s vadász öltönyüket jól -kivehette, Kálmánt vélte megismerni. A más kettő társai lehettek s -hihetőleg reggeli agarászatról, vagy sétalovaglásból tértek vissza. - -Még nehány percz s utól érnék, felismernék őt, ki fáradtan, izzadtan, -porosan, saru és felöltöny nélkül, külsejére nézve a lovászinasok -bármelyikével sem állhatná ki a hasonlitást. Ő gyalog, azok paripán – -igy nem akart előttük megjelenni. - -Habozni nem volt ideje. A kastély messzire kinyúló kertje s parkja -jobbra terűlt el az országút mellett, hirtelen letért ő erről s átszökve -a kerités árkán s élősövényén, a tövér fű s fák közé sietett, elveszni -az úton közeledők látása elől. – - -Hőség és fáradság miatt lihegve, megpihenni egy fa alá ült, hol -egyszersmind dúlt öltözékét is rendbe hozza. A körtefának egy sárguló -gyümölcscsel terhelt ága oly barátságosan hajlott le kiszáradt ajkaihoz, -hogy a természet e nyájas kinálását epedő szomja vissza nem utasithatá. -Leszakitá a zamatos gyümölcsök egyikét s a legjobb lelkiismerettel és -étvágygyal fogott izleléséhez. - -Alig teheté ezt azonban, midőn hátulról egy vasmarok által nyakon -kapatva, e szavak dördültek füleibe: Megvagy végre gaz tolvaj, no hiszen -majd kapsz te a körtéhez mogyorót is! - -Mielőtt az e szavakat követő jelenet előadásába kezdenénk, előre kell -bocsátanunk, hogy a kert tulajdonosa Muray Miklós szenvedélyes -gyümölcstenyésztő volt. Külföldön s leginkább német tartományokban -jártakor tapasztalva, hogy ott az utólsó földmives kertje is a legszebb -legnemesebb gyümölcsfajokkal bővelkedik, mig nálunk s legkivált minden -egyéb terménynyel áldott alföldünkön a legsilányabb gyümölcsök kerülnek -úri asztalokra. – Nagy gond- és költséggel hozatta meg a legkitünőbb -fajak ágait, sőt a kellő földet is hozzájok s értelmes kertész által -növeltette, ápoltatta becses oltványait. Az első gyümölcs nagyobb -örömére volt, mint ha a búza tizenöt magot adott s mig ezzel ha a -gazdatiszt kezén pocsékra ment is, nem sokat gondolt, amazt féltékeny -gonddal őriztette. - -Történt, hogy ez év épen igen kedvező volt a gyümölcsre s hogy a -falubeli paraszt ifjuság ezt igen izletesnek találva, túltette magát a -különbségen, hogy az nem az ő szorgalma eredménye s túltette magát -egyszersmind nem ritkán a kert keritésén is. - -Muray Miklós úr rég volt oly indulatban, mint mikor kisült, hogy kedves -gyümölcseit lopják. A kertészen kivül egy külön csőszt is állitott ki -őrül, s midőn e csősz daczára is fogyott a gyümölcs java, ezt is -gyanúsitá s már mogyoróval is fenyegeté. - -Pedig a csősz becsületes ember volt, csakhogy a gyümölcsösi dilettansok -szemesebbek voltak nála. Nehány nap óta azonban éjnap lesben állt s a -mogyorótúli félelme buzgóságának Gábor lön áldozata, ennek, kit holmi -vándorlegénynek nézett, kellvén mások büneiért meglakolni. - -Örvendve, hogy végre valakit tetten kapott, s őt a boszús úr elé -állithatja, lopózott a mit sem gyanitó ifju háta megé s keményen -nyakszirten ragadva, igéré az ura által neki szánt mogyorót. - -– Ki a gaz tolvaj? pattant fel dühösen Gábor, egy pillanatra -kiszabadúlva a csősz fojtó újjai közűl, de a következőben már ismét -karon szorittatva általuk, mik e rég lesett zsákmányt semmi kincsért sem -voltak hajlandók elbocsátani. - -– Ki a körtét, almát lopja; csak előre szép szerivel nagyságos urunk -elébe, nojszen majd lesz hadd el hadd! - -Gábor előtt a kép, Murayék elé tolvajként vezettetni, a borzalom minden -szineivel egy másodpercz alatt kiszinezve állott. Határozottan -vonakodott a csőszszel menni, ellenben ennek szándéka is, rabját -diadalmenettel bevinni, szinte határozott volt. Küzdésre, ölre került a -dolog, minek az lőn eredménye, hogy az izmos vállas csősz a legyömrözött -ifju kezeit vékony kötéllel hátra s midőn még igy sem akart menni, őt -egészen a kérdéses körtefához kötözé, maga pedig jelentést tenni a -kastélyba ment, melyet innen a park s gyümölcs fái fedtek el. - -A lekötött ifju kedélyállapotának festésébe nem merünk bocsátkozni. -Kínos elegye volt ez a harag, düh, fájdalom s a legközelebbi jövőtőli -rettegésnek, mi száz halálnál iszonyúbb kétségbeeséssé összefolyva -keringett lázas rohamokkal vérében, keblében, agyában; vonásai -eltorzúltak, szerte zilált fürtei alól nehéz izzadság-cseppek gördűltek -le, orra a küzdés alatt kapott ütéstől feldagadt s az ebből eredő vér -összevegyült a kékült ajkain felhabzó tajtékkal. – Kötelékét igyekezett -eltépni, de ez mélyen vágódva keze csuklójába, nem tágúlt. Végre -kimerülten, azon ágak hűs lombozata közé rejté arczát, melyek az imént -oly barátságosan kinálták gyümölcscsel. - -Örökkévalóságnak tetsző óranegyed után lépteket hallott közeledni; -Kálmán jött két barátjával, kik, épen midőn az udvaron lovaikról -szállanának le, hallották meg a kertcsősztől az esetet s a tény -színhelyére siettek. - -Gáborban megfagyott az elébb lázongó vér, midőn a vig beszéd hangjairól -a jövőkre ismert s csüggeteg fejét még inkább elforditá. - -Végre a három úrfi mögötte állt s a csősz ezektől tiszteletteljes -távolban. - -– Na s ficzkó, jó-e a körte? kérdé nevetve Kálmán, aztán nézz már -egyszer ránk is, ne csak mindig a tiltott gyümölcs közé! - -E tréfás szavait lovagostorának egy rövid suhintásával kiséré. A -csapásra Gábor vállai közt átfutó éles fájdalmat, lelkében őrjöngő -dühkitörést érze. Arczát hirtelen sértőjére forditá s ez hátra hökkent -ennek e pillanatban valóban sátáni kifejezésétől. - -Szólani akart volna, de sebesen reszkető ajkait nem birta elhagyni a -visszafúló hang, szemeinek villáma megtört a két nagy könyben, mely -forrását elhagyva sárgás barázdákat mosott vonagló ábrázatán. - -– Az Istenért! hiszen ez – Kéki Gábor! kiáltott fel a kétkedés nehány -másodpercze után Kálmán, – hallja kend csősz, kend országos gazember, -mit mivelt itt kend? oldja, vágja el tüstént e köteleket – – - -A csősz, bámulva és dünnyögve, hogy kötelessége teljesitéseért -gazembernek neveztetik, szabaditá el foglyát. - -– Hogy történhetett ez – vagy te vagy-e az valóban, szólj Gábor?! -folytatá ezalatt az elébbi. - -– Igen – én vagyok, felelé ez hangját visszanyerni kezdve, látogatni -jöttem s ily fogadásra, ily vendégszeretetre találtam! - -– Ez csak e vén zsivány hibája, ostobasága, igyekezék a vádló szavakat -engesztelni Kálmán, na de hiszen majd meglakol érte. Most, jer, jerbe a -kastélyba, pihenj meg, öltözz át, jóvá teendünk mindent! - -Gábor keserűen rázta fejét. – - -– Mindent? szólt halkan, – nem lehet. E szegény embernek itt, ki mint -sejtem, csak parancs szerint tette a mit tőn s most lakolással -fenyegettetik, megbocsátok; de a lovagostor vágása – - -– Nem tudta, kire száll, arczczal el valál fordúlva, gyaníthattam-e – – - -– Mindegy; alakomról látható volt, hogy ember vagyok, kit csak azért, -mert ruhája kopott s külseje nyomorú, a gazdagnak nincs joga barommá -alacsonyitani. Ember és barom nem egy fedél alá valók. Isten velünk! - -Mondá s gyorsan megfordúlva elsietett s nem ügyelve Kálmán tartóztató -szavaira, átkelt a kert keritésén, ki a gyepre, az országútra, hol a -tikkasztó hőség daczára addig ment, mig haza érve, az atyai ház küszöbén -léhl és erőfogyottan roskadott össze. - -Kálmán, a történtek fölött kissé megilletődve s inkább boszankodva, ment -vissza a kastélyba két barátjával, kiknek elménczkedése s víg -megjegyzéseik között csakhamar visszanyerte jó kedvét s még a sértett -fél nem messze lehetett, midőn ő sajnálattal bár, de mégis nevetgélve -mondá el benn a jelenetet. - -– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – - -Két nappal később délczeg négyes fogatú hintó állott meg az öreg Kéki -egyszerű háza előtt s az uracs-kocsis a valódinak adva át a gyeplőt, -leugrott a bakról, kisegiteni a benn ülőket. - -Először is, hat évű kis lánykát emelt le, ki piperés fehér ruhájában s -gömbölyü piros arczaival szerfölött hasonlitott az oltárok mellett -látható angyalszoborkákhoz. Aztán éltesb hölgynek nyujtá kezeit, és -karját s mindhárman a lak udvarába lépve nyájasan köszönték az öreget, -ki levett kalappal jött ki a váratlan magas látogatók elé s nem győzé -elégszer ismételni, mily nagy szerencsének tartja ő a nagyságos asszonyt -és úrfit szegény hajlékában tisztelhetni s mennyire fogja a hon nem levő -Gábor e szerencse elmulasztását sajnálni. - -Muray Miklósné kegyes leereszkedő asszonyság volt s örömestebb állott -szóba jobbágyaival, kikkel fensőbbségét éreztethette, mint mágnásokkal, -kiknél egy hajszálnyival sem akart alább állani. E részben tökéletesen -magaévá tevé férje gondolkozását. Ez, régi családi nevénél fényesebbet -nem ismert e honban s egyike volt azoknak, kik magukat a nemesi renden -felülemelni ohajtva, a polgári osztályt lenézik, a mágnásokat gyülölik. -Ennél sajátszerűbb, gőgösebb születési aristocratiát a középkori -Spanyolország sem mutathat fel. - -Muray Miklósné e fölött kissé előitéletes hölgy is volt s különösen hitt -ama megtorló fátumban, minek képviselőjeűl a régi pogányok saját -Nemesisnek nevezett istennel birtak. Igy már akkor, midőn ispánjuk a -túzok-vadászaton férje által történetesen meglövetett, kezdett ő tartani -valami osztóigazság kezétől s ezt megengesztelendő birta reá férjét az -árvák részére szánt kétszáz forint évi díj fizetésére. Most ismét e -meglőtt ispán fia általuk ily kegyetlen bánásmódban részesűlvén, -félelmei felujultak s a bajt jóváteendő oly szándékkal jött, hogy a -sértett ifjut házához vegye és saját fiával együtt neveltesse. - -Nem tudjuk, minő eredménye lett volna rábeszélő tehetségének s ha az -ohajtott (min kételkedünk), mily fordulatot veendett Gábor élete? annyi -azonban bizonyos, hogy midőn ez este haza vetődött s a látogatás és az -ajánlatról értesült, haragtól pirúló arczokkal s oly szavakkal -utasította vissza, hogy készebb éhen halni, mint Kálmán inasává, mivé őt -tenni szándékoznak, törpülni. Nem lehetett vele e tárgyról szólani. - -Azt azonban, hogy a nagyságos asszony Klárika neveltetése gondjait -elvállalja, rövid meggondolás után nem ellenzé, mert, Muray Miklósnénak -az eleven szép kis leány szerfölött megtetszvén, ezt is magához kivánta -s ajánlá, hogy miután árva rokon-húga a hat évű Klotildnak különben is -nevelőnőt tart a háznál, Klárika majd ettől tanúlhat. - -Ezek után faggatni kezdé az öreg Kéki unokáját a két nap előtti -eseményekről, miket ennek büszkesége senki, még öreg atyja előtt sem -vallott volna ki s miket az öreg először csak Muraynétól hallván -mellesleg és sajnálkozólag említtetni, a nagyságos asszonyt pedig -kérdezgetni nem mervén, tisztán mindeddig nem tudott. - -Gábor a főbb vonásokat elhallgatva adta elő a gyümölcsösi epizódot s az -öreg sokkal kevésbé volt emberismerő, hogysem e lángba borúlt arcz -zavartsága- s vonaglásából sejthette volna, hogy az elmondottakon kívül -még egyéb is történt. - -Az egyszerű ház szokott csendét azonban Klárika ujongó ugráló öröme -fölélénkité. A kis lány fejecskéjében rajzottak az új változatos jövő -reményei, hol majd játszótársnéja, szép ruhái, könyvei, képei leendnek s -a nagyságos asszony igérete szerint, idővel zongorázni is tanuland; -Gábor pedig szorgalmazá hugának minden szükséges ruhákkali ellátását, -nehogy koldusként kerüljön az úri házhoz. – - -Ilyszerű készületek közt folytak a napok; hét hét után mult s Muraynétól -még mindig semmi hir sem jött. Klárika arczát minden este a csalt -várakozás borúja lepte el, annálinkább, mert Gábor hajlandó volt hinni, -hogy az egész igéret feledésbe ment, vagy megbánták. – E hitében -naponként erősödve, ő maga is letett a lesben állásról, mert feledők -mondani, hogy Kálmánnal vagy szülőivel minden áron akarva kerűlni a -találkozást, egy ideig folytonosan figyelt minden szekérzörrenésre, -nehogy véletlenűl hon lepessék. - -Egy délután, szokott helyén a kertre nyiló ablaknál Tacitusába elmerűlve -űlt, midőn Klárika örömsikoltására még elég ideje maradt az alacsony -ablakon ugy kiugrani, hogy a percz múlva belépő Muraytól e szökés észre -ne vétessék. A kertet elhagyva, kibarangolt a rétek- és tarlókra, s csak -akkor tért vissza, midőn a Tiszarét felé haladó hintót a távol -országuton megpillantá. - -A szobába lépve, szemei kis hugát keresték s csak nagy apját találták -fel, ki szalma karszékében ülve a czifra fokosnyelen vésett. - -– Klárikát elvitték, szólt mély rezgésű baritonja; s neked izenik, hogy -mielébb látogasd meg testvéredet. - -Gábor szót sem felelt, hanem régi helyét elfoglalva, szemeiből válni nem -akaró pár könyűn át nézett a régi bőr kötésű könyv lapjaira. - -– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – - - -Tíz év múlva. - -1845 év telén a Lipót-város lakói előtt feltünő volt egy új ház harmadik -emeleti ablaka, melyből rendesen csak későn éjfél után enyészett el a -sötét utczára leszolgáló világ. Az estélyek és tánczvigalmak látogatói, -midőn szemeiket hazatéret önkénytelenűl magára vonta a homályos sorból -kiváló világitott négy szög, perczig töprenkedve kérdék magukban, -szorgalom vagy bánat, vagy beteg ágya melletti mécs viraszt-e mögötte? – -Nehány lépéssel tovább azonban feledték, mint ez természetes a nagy -városokban, hol annyi a virasztó bánat, és életemésztő szorgalom, mit a -nagy tömegnek csak parányi része ismer. Kinek is volna kedve, ha reá -érne is, mások inségével vagy bújával törődni? - -Ellenben azt igen jól tudták e városrész lakói, hogy ugyan-e ház egész -első emeleti osztályát, melynek belrendezésén heteken át annyi kéz -foglalkozott, Muray Kálmán lakja, – mert ki a fényes készületeket, a -párisi Gobelin-gyárból érkező szőnyegeket, a mahagoni fájú dús -butorzatot, a bécsi hintókat, az angol faj-lovakat, az óriási tükröket -és herculánumi disz-edényeket, vagy ama naponkint szállitott fényüzési -czikkek egyikét történetesen meglátta, melyeknek roppant árát a reájok -eső első pillanat megmondá, természetes érdekeltséggel kérdezé: kinek -élvezeteűl van e pompa-körzet szánva? s nem volt nehéz megtudnia, hogy -mindezeket Muray Kálmán ur hozatja nem csupán saját, hanem menyasszonya -kedveért is, kit, mint rövid időn nejét, a ragyogó kényelem minden -ismert nemével ohajt elárasztani s boldogitani. - -A mindennapi élet ama tragicus oldala, hogy alig örűlhet egy, másnak -könye nélkül, leggyakoribb ott, hol a polgárisulás áldása vagy átka -tömérdek egyént szorit egy aránylag szűk térre épűlt kőhalomba. E -tragicus szempont jelenleg is összefüggő érdekkel vezet fel az első -emeleti sybarita lakosztályból a harmadik emelet szük szobájába. - -Gábort találjuk itt egy januári estén. Tíz év múlva is azonnal rá -ismerünk. A korán s határozottan fejlődött vonásokat az évek-folyása -csak edzheti, de kifejezésükön alig változtat. Igy látjuk ezt Gáboron is -– tíz vagy több évvel idősb gyermeknek mondanók őt. Ugyanazon magas -fehér homlok, melyen az eszmélet ránczai meghonosúltak; a -cseresznye-feketeségű szemeknek bizonyos pontra meredő erős tekintete a -régi, csakhogy e szemek most mélyebben vannak gödreikbe esve, s a zárt -szájszélekkel összehangzólag a lélek határozottságára és – szenvedésére -mutatnak, melyet a sovány sáppadt arczra erőtetett apathicus nyugalom s -a rendetlen tövér hajzat kora őszülése meg nem hazudtol, sőt tanusit az -összevont szemhéjak és ajkak körül elterjedő ama reszketegség, mit -keserű mosolynak is alig mernénk nevezni s mely rajtuk néha néha – a -mint az eszmék felhői lelkületén átvonúlnak, tudtán kivül s hatásra nem -számitva felküzd. - -Mellén összefont karokkal néz ki s le az átelleni házon levő lámpára, -melynek fénye a körüle terjengő ködhomályt gyengén szűri át; majd végig -simitva homlokán, mintha a benn rajzó eszméket akarná elriasztani, sebes -léptekkel jár fel s alá a keskeny mély szobában, – de az eszmék oly -tolakodók, oly elutasithatlanok, úgy égetik a velőt! Asztalához egy -székre ül s lekönyökölve, kezét izzó homloka- és szemeire szoritja s a -feledés vagy eszméletlenség azon országába szeretne sülyedni, hol az -agyban nincs gondolat s a szivben nem él érzemény. Hasztalan! a -szenvedések emléke oly beszédes, a letarolt jövő oly kietlen néma, hogy -az üldözött léleknek nincs menekvési útja s midőn amannak kínzó ördögei -elől futni akarna, ennek jut kihalt világába, hol az élve eltemetettre a -kétségbeesés őrültsége vár. – - -Boldog, ki a zúzott kedély ily hangulatát nem érti, mert az életben nem -voltak perczei, melyeknek mindegyike száz halállal ér fel. – Gábor lelki -láza azonban ily jellemű s magyarázatául szükség a közelebb multba -röviden visszapillantanunk. - -– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – - -Gábor lelkébe a gyermekkori első fájdalmas benyomások maradandó -árny-rajzot vetettek. Félékeny és zárkozott s épen azért bizalmatlan és -hideg maradt a nagy tömeg előtt. Igen kevésnek nyilt meg s ezek közűl -ismét kevés tudta felfogni és méltányolni a mély, magasztos s minden -szép, nagy és dicsőért hőn lángoló jellemet. Legtöbben vadnak, némelyek -különcznek, a legjobbak rajongónak tarták. A világ vásári érdek-népe -ritkán érti az elvek szigorú emberét. - -Legboldogabb napjai ama polgári család körében folytak el, melyben -gyermekből ifjuvá növekedék. Mint tanuló jött ő még házához a Ferencz -külvárosi asztalosnak, kinek két fiát szállás- és élelemért oktatá. -Pontossága, becsületessége, ügyessége annyira megkedvelteték őt a -háziakkal, hogy pár év múlva a család tagjaként tekinteték. Az asztalos, -értelmes ipar által évről évre jobb létre s Pest gazdagabb polgárai -sorába emelkedék. Két fián kivül volt még egy – a fiúknál ifjabb lánya -is. Teréz, ki mióta emlékezni tudott, Gábort szüléi s testvérei által -mindig az erény, értelem s minden szép és jó mintájaként hallá -emlittetni, testvérinek látszó ragaszkodással csüggött az ifjun. S e -bizalmas ragaszkodást a hosszú megszokás szemeivel még akkor is -testvérinek tarthatá mindenki, midőn a tizenötödik évét meghaladott -hajadon szivének dobogása megszűnt gyermeki nyugalmu lenni. Azok közt, -kik ezt gyanithaták, Gábor volt az utolsó, bár sem a szülők sem más, sőt -talán maga Teréz sem sejté, hogy tanitója iránti érzülete több mint -puszta baráti vonzalom, hogy az – gyökeret vert szenvedély. - -A nap, midőn a titok zárja felpattant, bekövetkezék. - -Közben meg kell emlitenünk, hogy Gábor az alku szerinti élelem és -szálláson kivűl, mit sem akart elfogadni házi urától ama szivesség-jelek -közül, mikkel ez őt túlhalmozni kivánta. Mit kiérdemelt elvevé, de félt -a lekötelezettség eszméjétől. Órákat adott inkább más házaknál s e -jövedelemmel fedezé egyéb szűkségeit. - -Igy történt, hogy az utóbbi években magyar nyelv, történet és irodalom -tanitására szólitatott fel egy főrangú háznál. Tanitványai, három ifju -lányka voltak s ezek közt Klotild, kit egykor mint apró gyermeket látott -Tiszaréten s ki mellé akkor saját testvére Klárika vétetett -játszótársúl. Nehány éven át nevelőnő volt falun mellettük, később a -nevelés tökéletesb befejezése végett Klotild egy más nagynénjéhez jött -Pestre Muraynétól; Klárika pedig úgynevezett társalkodónő vagy -házikisasszonyi minőségben Tiszaréten maradt. - -Gábor a perczig, midőn tanitóként lépett Klotild nagynénje házába, az -asztalos családbelieken kivül alig beszélt életében más nővel. -Természetes volt tehát elfogultsága, midőn a három életvidor hamis -lánykával egy asztalnál foglalt helyet. Mennél inkább akará ezt s ebből -származó szögletes modorát palástolni, annál inkább előtünt az, sőt -gyakran zavarában egy balfogásból másba keverte magát. Ilyenkor bár -mélyen pirúlt arczát az előtte fekvő könyvbe süté is, alkalma volt észre -venni ama feddő vagy megrovó tekintetet, mit a komolyabb Klotild a -balfogáson mosolygó két társnőjére vetett. E védelem első alkalomkor -megnyerte neki Gábor hajlamát. Figyelmesebb lett Klotild, mint más két -tanitványa iránt s ezt, bár mily apróságokban történt is, észre kellett -vennie az illetőnek. Ez viszonfigyelmekre vezetett, mik ismét Gábort -örvendeztették meg kimondhatlanúl. Igy multak hetek, hónapok s az ifju -alig tudta, hogy a legőrjöngőbb szerelem csirázik fel eddig illetetlen -szivében, csak azt tudta, csak azt érezte, hogy mennyei üdvérzet -villanyozza fel ereit ha szemei Klotildével egy másodperczre -öszszevillannak, ha keze történetesen találkozik kezével, vagy ha csak -ruháját érinti, vagy ha mosolylyal ajkain kérdést intéz hozzá, – -ilyenkor a világot érzé önmagával egy kéjérzetben felfordulni s szólt és -felelt és nem tudta mit. Ébredése első szivdobbantó gondolata Klotild -volt s nyugtalansága fokozatosan növekedett, a mint az óra, melyben -tanitványát látandja, közeledék. - -Egy alkalommal a szokott óránál nehány perczczel korábban jött s az első -magányos szobán áthaladva épen a másodiknak ajtaját volt benyitandó, -midön belülről vidor nevetés közt saját nevét hallja kihangzani. -Szoborrá fagyott s az önkénytelen hallgatózó szerepébe esett. Klotild -társnői, kik Gábor érzelmeit a nőknek saját tapintattal sejteni kezdék, -faggatóztak rokonukkal. - -– Boldog Klotild! sohajtá tréfásan az egyik – ily lángolva hódoló szivet -birhatni! - -– Ah, én haragszom mellőztetésünkért, mondá a másik, – ha mindjárt -féltékeny lennél is Klotildkám! - -– Mily jól fog majd hangzani: Kéki nyelvtanitónő ő nagysága! jegyzé meg, -ál-páthoszszal hangoztatva a végszavakat az első. - -– De azért csak nem fogsz lenézni minket? szabódék enyelgve a másik. - -E szavaknál Gábor kénytelen volt benyitni, mert a külső ajtón szinte a -szobába lépett egy komorna, ki előtt mint hallgatózó nem akart tetten -kapatni. A két evődő lyánka arczain ijedségi pirt, Klotild szemeiben -könyet talált. Az óra zavarban tölt el, előadó és hallgató másfelé -gondolt, mint az előadott vagy hallott tárgyra. Végeztével s miután -Gábor távozék, az órához később megjelent gouvernante nem győzött eleget -csodálkozni mindnyájuk feltünő szórakozottságán. - -Gábor előtt a köny feledhetlen maradt. Epedő vágya a rokonérzelem -elvitázhatlan jelének tartá azt, mely feltört, midőn a titkos szent -érzelem, enyelgés és guny tárgyává tétetett. Klotild viszonozza rejtett -érzelmét! Ez feledteté vele mindazon lehetlenségeket, miket egy higgadt -tekintet a jövőbe fogott volna felmutatni; ő Klotildban csak az egyszerű -szerető gyermek leányt látta s nem a főrangu dusgazdag család ivadékát, -ki tőle… De hiszen ő a jövő előtt behunyta szemeit s boldog volt a percz -ámulatában. - -E fölött határozott jellemek – minő Gáboré volt, többnyire végleteken -járnak. Az erős testalkatot az idegláz hevesebb rohammal lepi meg és -igázza le, mint a gyöngét, melynél a veszély csekélyebb, az üdülés -könnyebb és sebesebb. Igy van az a szerelemmel is. Az ép szilárd lelket, -kivált ha ez, mint Gáboré, a szenvedély e neme körül annyira ismeretlen, -százszoros fokozatban járja át s hóditja meg mint a hajlékonyt, mely -könnyebben gyúl, könnyebben feled. - -Igazolásaúl mondhatjuk, hogy keble lángjait napról napra nem alaptalan -képzemények, de a gyúanyagot növelő bátorítások terjeszték alig oltható -égéssé. Klotild a kihallgatott faggatást követő napoktól kezdve -nyájasabb lőn az ifju irányában mint azelőtt, szemei gyakrabban keresék -s találták meg tekintetét, ma egy sajátkezű rajzocskával ajándékozá meg, -holnap egy rózsát tűzött öltönyére s Gábor ugy érzé mintha a feltüző kéz -édes kéjjel égetné mellét melyen perczig nyugodott s mintha a gombostű -öltönyén át szivéig hatna, – majd egy lopott alkalommal a puha kéz -gyönge szoritását vélte érezni s igy tovább. Ily csábok tapasztaltabb -hódolót fogtak volna elvakitani – Gábor a szellemi kéjittasság boldog -mámorában szédelgett. - -Ez időpontra esett épen, hogy a polgárnak általa oktatott s nevelt fiai -az utolsó tan-évet bevégzék. Gábor, vagy mert gondolá hogy feleslegessé -vált, vagy mert keble óriása magasabb vágyakra, merészebb jövőre -buzditá, válását jelenté a családnak. Ez általános elszomorodást idézett -elő, annál inkább, mert ismerék hajthatlan természetét a kedvencznek, -kit megszoktak fiu és testvérként tekinteni. - -S az elszomorodás e fölött kettős lőn. A szülők megrémültek leányuknak, -az egy idő óta némán sejtő Teréznek e hirre erőszakosan előtörő könyein -s fuldokló zokogásán, mit rövid időn heves görcsök követtek. A leány -átszürt finom alkata s gyönge melle már azelőtt aggodalomra adának okot. -Orvos hivatott. Az orvos ismeré a családi viszonyokat, jól sejte s közlé -sejtelmeit. Az anya leányához fordult – s ez feltárta érzelemvilágát a -szerető szülőnek. - -A gazdag polgár mindent elkövetett Gábor megtartására s midőn ez, a -valót nem is gyanitva, föltételéhez ragaszkodék, Teréz állapota pedig -napról napra veszélyesebb lőn, egyenesen leánya kezével kinálta őt meg, -melyet, mint mondá, már régen ezelőtt neki szánt. Gábor a gyöngéd lélek -fájérzetével, a legkimélőbb modorban utasitá vissza az ajánlatot, -hajthatlan maradt s – távozék. Szemei előtt folyvást Klotild arcza -lebegett. - -Szegény Gábor! ha sejthette volna mily kegyetlen játék űzetik hivő -tapasztalatlan szivével! Hamis két tanitványának faggatózásai az első -napokban boszanták Klotildot, később – tán hogy ezektől meneküljön – a -játékba egyezett s elvállalá a viszon-érzelem ál-szerepét. Az ember és -kedélyismeretlen pajzán lánykák ezt nem tarták puszta játéknál egyébnek, -melynek minden pillanatban vége szakitható – s nagyokat kaczagtak az -elámitott szerelmes égő tekintetén, sohajain, zavartságán s ebből eredő -szögletes modorán. Nem tudták, hogy egy kebel oltárának szentségét -zúzzák és tiporják össze. - -De Gábor erről nem is álmodott. Hitt, remélt és szeretett, vakon, -buzgóan, lázasan s ama földet tulszárnyaló szent áhitattal, mely égbe -emel és üdvözit. - -Tenni, hatni, emelkedni akart, hogy vágya pályadiját megérdemelje s erőt -érze magában. Egy akkori hires lapban névtelenül megjelent közérdekü -czikkek s közben egy fontos kérdést fejtegető röpirat általános -figyelmet sőt izgalmat okozának. Virágos elragadó irmodor, merészség a -gondolatokban, ügyes felfogása a viszonyoknak, mathematicai -következetesség az észlelésben, erő és tisztaság a kivitelben jellemzék -az iratokat s a nagy tömeg magát a szerkesztőt gyanitá irójuknak. -Kevesen tudták, hogy ezek egy ifju ember sok évi alapos tanulmányának -első combinátiói s hogy ezen ifju jelentéktelen neve – Kéki Gábor. - -Az uj kör s a csirájából gyorsan emelkedő hirnév segélék kifejteni lelke -ruganyosságát, bátrabbá, elfogulatlanabbá alkoták át s az ez által -változott viselet, modor, külső, előnyére szolgált. Klotild az egy éven -át űzött játék után komolyabban kezde gondolkodni, kénytelen lőn -belátni, hogy ily odaadó, becsületes, forró szivveli bábuzás: vétek; -megbánta tettét s ki ismeri a női sziv rejtelmeit és ki tudja, mi -történik? – ha egy uj szereplő nem lép közbe a kis dráma szinpadára. - -Ez uj szereplő Gábor életének örökös átka, rosz szelleme volt. - -Egy napon a rendes szivdobogással ment rendes déli órájára. Az első -szobában a komorna utját állta s nem akarta tovább bocsátani, mert, mint -mondá, látogató van benn. Gábor lelkét névtelen fájérzet – talán -elősejtelem nyilalta át. Kérdé a látogató nevét – a komorna nem tudta. E -pillanatban nyilik az ajtó, melynél állottak s ő be- a bennlévők -kilátnak. - -– Ah Kéki úr, szól kilejtve tanitványainak egyike, – ma nem vehetünk -leczkét, majd holnap – – - -– Pardieu, hiszen ez volt ispánunk fia s egykori iskolatársam; mondá -Klotildnak, kivel épen beszélgete, egy magas, gyönyörü s tetőtől talpig -választékos divatöltözékű fiatal ember s a leánytól Gábor felé -közeledék. - -– Na s domine Kéki, hány hét a világ? ismer-e még? mit csinál? hallom -hogy újságiró, – kérdé, Gábor vállára ütve s ama nagyúri kicsinlő -modorral, mely kérdez, anélkül hogy feleletet várna, Muray Kálmán. – Be -irigylem szép tanitványait, folytatá egy lélekzetben, – tudja mit, -amice, lépjünk szerződésre, én majd átveszem az órákat, maga pedig húzza -a fizetést, Mi? na s mit mondanak erre kedves cousine-jeim? - -– Most az egyszer csak Kéki úr mellett maradunk, válaszolá enyelgve az -egyik – ő azonban megbocsátand, ha ma felmentjük sulyos hivatásától – – - -S ezzel a vidám kis társaság, mielőtt Gábor szóhoz juthatott volna, -elfordulva tőle folytatá megszakitott beszélgetését, melynek fonalát -leginkább a pár évi külföldi utjából tegnap visszaérkezett Kálmán vivé -játszi könnyüséggel. - -Gábor, szivében a mellőztetés, gerjedő féltékenység és rangkülönbség -keserü érzetével távozék. Elszenderült gyülölete újra felébredt Kálmán -ellen, kitől az életben mindig csak megaláztatást kelle szenvednie. -Álmatlan éj után jelent meg másnap az órára. Ez feszült komolysággal -folyt le. Klotildet ovatosabbnak, visszavonóbbnak találta mint ezelőtt. -A még csak tegnapelőtti üdvérzet helyett pokoli kín lepte el látásakor. -Ez igy ment három napon át, a negyediken kis levelkét kapott a -gonvernante-tól, mely havi diját s a tudósitást tartalmazta, hogy -tanitványai hálás köszönetet mondanak a tőle nyert ismeretekért s -fáradozásait továbbá nem veendik igénybe. - -– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – - -X. megye tisztujitás küszöbén állott. Az ellenzék az ujdonatuj 1844-ki -törvényt, mely a nem nemeseknek is adott hivatalviselési képességet, -első akarta foganatba venni. Az eddig példátlan eljárásban azonban -ovatosnak s arra kelle tekintettel lennie, hogy a hivatalra kijelölendő -nemnemes, mind becsületessége mind szellemi tehetségeire nézve kifogáson -felűli legyen. Nehányan, az e körbeni czikkei által elismerő -közbecsülést nyert Kéki Gábort inditványozák s az ifju meghivaték -Pestről a megyei főügyvédségre, mely itt szinte választás alá esett. - -Gábor, ki magát ekkor még mindig szeretve s ügyét csupán jelentéktelen -állása miatt hátravetve hitte, pályát látván nyilni maga előtt, mely -nagyratörő álmaiban talán czéljához vezetőnek mutatkozék – elfogadá a -meghivást, megjelent a megyei székvárosban s az ellenzék által a -főügyvédségre jelölteték ki. - -A kisebbségben lévő másik fehértollas párt azonban, melynek – -közbenvetőleg mondva Muray Kálmán volt alispáni jelöltje, ügyesen -használá fel az ellen-izgatásokra ajánlkozó alkalmat. A csattogón -felhordott okok, hogy egy nemnemesnek hivatalra alkalmazása a nemesi -szabadságon sérelmet, a nemesi jogokon csorbát ejt, hogy ez a nemes -atyafiak mellőzése sőt meggyalázása volna, mélyen hatottak a -szüzvállasakra s dicséretükre mondhatjuk, hogy több egyént, kiről a -szabad evés ivás és tiz pengős diurnum igérete különben lepattogott, az -ily okokkal rátukmált indignatio téritett meg az ellen tábornak. Az -áttérés óráról órára nőtt. - -Gábor ezen izgatásokról mit sem tudott, mert a kortes-tanyákba nem -vegyüle, mások pedig a kényes természetű ügyről gyöngédségből hallgattak -előtte. – A nagy nap elő estéjén legjobb remények közt beszélgetett -szállásán nehány elvbarátjával, kik közt M.... ügyvéd is volt, a -jog-egyenlőségről, melyet a múlt országgyülés oly erélyesen -kezdeményezett. A pezsgő zajgó utczákról czigányzene, rekedt dana, -éltetések, vad kurjongatások hangzottak. - -Gyertyagyujtás idejében a czigányzene, daloló ujongató csapat által -követve közeledék Gábor ablakához s megállapodék alatta. A zene -elhallgatott s egy kortes-vezér szólni akart. Gábor a vélt -megtiszteltetésre kinyitá ablakát. - -A tömeg nehány bor- és lármától rekedt „halljuk“-a után a kortes-vezér -harsány hangja e rythmust szavalá: - - Nagypénteki bőjteles, - Nem kell nekünk nemnemes; - Hogy ha fejére áll is, - Nem lesz Kéki fiscális. - -A rythmust a tömeg orditó bruhahája s irtózatos macskazene követte s a -rögtön betett ablak üvegét nehány záptojás zúzta be. - -– Igy érti és magyarázza tehát önök népe a dicső jogegyenlőséget? – -mondá a méltatlanúl sértett, sápadt arczú ifju, vendégeihez, kik az -egészet Muray Kálmán izgatására s csak egy kis rész otrombaságára -igyekeztek tolni s nem sokára a feszültté lett helyzetből egyenkint -távoztak. - -Gábor daczolni akart a sértő demonstratiókkal, bizton hivé, hogy idővel -legyőzendi a nemesi előitéletek hydrafejét s hogy épen azoknak, kik -imént leorditozák őt, szeretetét, becsülését vivandja ki. - -Éjfél előtt, ily eszmék közt feküdni készült, midőn az épen együttülő -ellenzéki conferentiákból hozzá küldött négy tag lépett be ajtaján. A -küldöttség sok szép, hizelgő, kimélő szóárba burkolva adta elő küldetése -czélját, mely röviden nem volt egyéb, mint Gábort a jelöltségrőli -önkénytes lemondásra sajnálkozva felkérni, miután a nemtelen izgatások -következtében oly szakadás előre látható, mely az egész ellenzék bukását -fogná kétségkivül okozni. - -Gábor elfojtá a lelkében felküzdő keserű ironiát, nyugodtan jelenté a -küldöttségnek, hogy lemond s hogy rögtön elutaz. - -Kora hajnalban már szekeren ült, de a nemes atyafiak ma még korábban -keltek vagy is inkább le sem feküdtek s egy tanyán, mely mellett a -szekérnek el kellett haladnia, észrevették a távozót, kinek lemondása -már köztudomásu volt. Gábor a tanyára tekintve, Muray Kálmánt pillantá -meg, ki épen egy nyakban lévő cortes urambátyámmal ölelkezett. - -E perczben a tegnap esteli harsány torok, utána rikkantá a rögtönzött -rythmust: - - Kéki uram rúgja a port, - Igyunk erre egy itcze bort. - -A pór kocsis ösztönszerűleg vágott nyuzga lovai közé, a szekér -kidöczögött a városból, honnan a cortestanyák vadzaja a mezők hajnali -csendébe messze kihallatszott. - -Gábor nagyatyját ment meglátogatni, kihez rég látott testvérét akarta -rövid időre kihozatni. Klárikát azonban a tisztujitási vendégektől -pezsgő tiszaréti kastélyból, hol a felügyelés teendői épen most voltak -legsürübbek, nem akarták elbocsátani. - -Fásultabb kedélylyel mint valaha tért vissza Pestre s utjában hallá, -hogy a tisztújitáson az ellenzék kevés szavazattal, de – győzött. - -Pár hóval ez esemény után Gábor leverő tudósitást vőn. Testvére Klárika, -kitől már hosszabb idő óta nem kapott egy sor levelet, hirtelen s -egyszerre eltünt Tiszarétről, hol annyi éven át általánosan szeretve és -tisztelve vitte a felügyelő házikisasszony szerepét. Hova ment? mi okból -távozott? ezt nem emlité a Muraynéhoz intézett búcsuzó s hálás köszönet -közt bocsánatért esdő néhány sorában. Minden, mit Gábor a helyszinén -tett utánkémlésekből kitudhata, annyiból állott, hogy egy pór fuvaros -szállitá őt egy éjen a közeli székvárosba, mely a pesti gyorskocsi -utjába esik. A gyorskocsizási intézetnél tett tudakolások eredménye, -mely szerint a szekér X. mezővárosban csakugyan vett fel s épen a -kérdéses napon egy utazó nőt, megerősité őt hitében, hogy testvére -Pestre jött, bár rögtöni távozása oka s az, hogy őt Pesten fel nem -kereste, mindig megfoghatlan maradt. Igaz, hogy szállását rövid idő -előtt változtatá, de hiszen – mint emlékezék – erről is értesité -Klárikát. - -A fővárosban minden lehetőt elkövetett az eltűntnek nyomába vezető fonál -föllelésére; hónapokon át tudakozódott, kémlelt, kutatott – sikertelen. -Mintha a föld nyelte volna el, vagy a tenger mélye rejtené az -elveszettet. Fájdalmát a bizonytalanság, a védetlen sorsa fölötti -aggodalom s az eredménytelen keresések napról napra élesebbé ingerlék. Ő -Klárikát, mint egyetlen védője a világon, csaknem atyai önzetlen, mély, -vérségi hajlammal kedvelé, s fájdalma e szeretettel volt arányos. -Tiszarétrőli távozására csak egyetlen okot gyanithata, de e gyanú oly -szörnyű volt, hogy nem mert neki szavakat adni, mert érzé, hogy -megszilárdulásával a boszúérzet rettentő szélsőségre vezethetné. - -Egyéb körülményei sem voltak olyszerűek, hogy bennök s általok -szórakozásra találjon. – A polgár, kinek lánya folyvást szenvedő -állapotban lézengett, bezárta ajtaját előtte, mint hálátlan s kegyeire -érdemetlen önző előtt. Pedig Isten látta lelkét, mennyire nem volt az s -mennyire fájt neki az önkénytelenűl adott és vett seb. - -Klotildot ritkán láthatá, de soha sem mulasztott el egy erre nyiló -alkalmat. Ily napon ha nem boldogabb, legalább nyugodtabb volt. Kezdé -belátni, hogy indulata őrültség, de nem birta, nem akarta kitépni -szivéből, hol az mindig erősebb gyökereket vert. Érzé, hogy csak ez -egyensúlyozza életvágyát, mely a neki czéltalanná vált létpályán, -reménytelenűl bár, fennmaradt. Vagy tán még sem reménytelenűl, mert -hiszen az igy szerető lélek előtt a pont, melyhez lét-föltételét köté, -soha sincs a lehetlenség elérhetlen távolában s ha a kedvezőtlen való -fényes, mint a nap, behúnyja szemeit a vakító sugarak előtt. - -E fölött még mindig hivé hogy szerettetik s kivánt-e ő ennél többet? -Féltékenységét is alaptalannak kezdé belátni; Muray Kálmán, az alispáni -jelöltségben megbukván, pár hóval késöbb Pestre jött lakni, és sokkal -gyérebb látogató volt Klotild nagynénje házában, sem hogy hódoló -vetélytársat láthatott volna benne. - -Igy múlt el nyolcz hónál több a tisztújitás óta. Egy reggelen Gábor -arról értesült, hogy a háznak, melynek ő egy harmadik emeleti szobáját -lakta, egész első emeleti osztályát Muray Kálmán bérlette ki. Másnap a -fecsegő házmester már azt is tudta, hogy Muray ő nagysága nőt hozand a -pompás uj lakásba s harmadnap a házmesteren kivűl az egész város -beszélte, hogy e boldog nő a szép Klotild leend. - -Gábort villámcsapásként érte e hir. - -Mint annak, a ki kedves betegét menthetlenűl elveszendőnek tudja s mégis -ha a gyászos percz bekövetkezék és az ajk néma, a szem fénytelen, a kéz -hideg lőn – fájdalma nem sejtett fokozatban tör ki; ébredt fel Gábor -egész kétségbeesése és gyülölete; amaz a vélt hütlenség vagy kényszer, -de mindenesetre Klotild elvesztése fölött; ez Kálmán ellen, ki élete -utjait mindig és mindenütt oly feledhetlenűl érzékeny vonalokkal -czikázta át. - -A menyegző napja azonban kitüzetett, közeledék s Gábort már csak egy éj -választá el amattól, melyen a gondolataiban is imádni alig mert hölgyet, -leggyülöltebb ellensége fogja méltatlan keblére ölelni – – - -Ez éjen találjuk őt – a fönebbiek szerint – szobájában; ezen események -vetnek világot kedélyvilágára; e multak elűzhetlen rémképei tolongják őt -körül s mint forgószélben elsodorva viszik őt egy közel jövő felé, hol -számára sőtét ür tátong, melynek örvényébe lerohanni vágy, hogy ott -eszmélni, érezni, szenvedni feledjen….. - -Kopognak ajtaján – egy ifju orvos, ismerője lép be. Alig ismernek -egymásra. Ez, mert alig bir erővel ónsúlyú eszméletét öszpontositani; az -érkező, mert a zilált hajzat alatti lángoló dúlt vonások, egészen -különbözők Gábor arcza szokott nyugalmu kifejezésétől. - -– Beteg ön? kérdi az orvos, – vagy talán – tudja már? - -Gábor nem is gondolva, hogy egyébről, mint a végzetszerű holnapról -lehessen szó, a kérdőre meredve, fejével lassu igent int. - -– S nem siet ön haldokló testvéréhez? folytatja ez kiméletlenűl. - -– Testvéremhez? Klárika – haldoklik? szentséges isten és büntető -hatalma, – hol van ő? – riadott kinos elmerültségéből hirtelen -felrezzenve az ifju. - -– A Rókus-kórházban. Jőjjön azonnal velem – a szerencsétlen nő látni -ohajtja önt – holnap már ezt nem tehetné; – tevé hozzá tompán a -látogató. - -Gábor rögtön s további szó nélkűl öltözék. Mentek s gyorsan áthaladva a -hólepett utczákon, nehány percz múlva a kerepesi út komor külsejű -szomorú házába s ebben egy beteg nő ágya elé léptek, kinek haldokló -pirtól kigyúlt arczán gyenge örömjel sugárzott fel az érkezők látására. - -– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – - -Klárika történetét, melyet ő, az orvos távozta után, kifogyó léhlzetével -csak röviden mondhatott el testvérének, szinte csak főbb vonásaiban -adjuk. - -Napjai, a Muray-háznál derűlten és nyugodtan folytak mindaddig, mig -Kálmán külföldi utjából visszaérkezett. Keveset igényelt s ez, -alárendelt szerepe súlyát érezni nem engedé. - -Kálmán visszatértével azonban minden megváltozott. A szülői által -bálványozott fiú volt ur a háznál, hol mindenki kedvében járni -igyekezett. Ő azonban ez általános kedvezést szivesen cserélte volna fel -Klárika egyetlen – fölébredt vágyainak megfelelő pillantásaért. Ez -azonban nem jutott részeűl. A leány jól tudta, hogy, ha érezne is -viszonhajlamot, oltár előtti frigyre gondolni képtelenség – egyéb -viszonynak pedig eszméjétől is visszaborzadott. Az urfi hiuságát e -visszautasitás módnélkül boszantá s föltette magában, hogy az európai -salonokban tett hóditásai dicsőségét, e falusi egyszerüség nem -homályositandja el. - -A dolog végre annyira ment, hogy Klárika, az anyához kényszerült -biztonságaért folyamodni. Ez igérte fia megfeddését s ezt a legbeczézőbb -modorban meg is tevé. Kálmán hizelegve eltréfálta, eltagadta az ügyet s -merész ostromait tovább folytatá. Klárika ismételt panaszát Murayné -kedvetlenűl vette s képzelődő hiu teremtésnek nevezé őt. - -A védetlen leány ezentúl némán tűrt, sirt és szenvedett. Egy éjen, -szokott imája után alig szenderült el, midőn ajkaira tapadó forró csók -ébreszté fel első álmából. Az irtózat kétségbeesésével szökött fel és -siklott ki az őt ölelni vágyó karokból s egy másodpercz alatt a -felszakasztott ablak párkányzatán állt, leugorni készülve, ha Kálmán -rögtön nem távozik. - -A korlátlan szenvedély és sértett hiuság által egyiránt zaklatott ifju – -ki minden áron czélhoz jutni akarva, már több óra előtt Klárika első -emeleti elkülönzött szobájába záratá magát s ott elrejtőzött – most -szintoly korlátlan düh-kitöréssel távozott, elébb azonban ünnepélyesen -megesküvék, hogy bármint védje magát, bárhová buvjék e földön előle, -mindaddig nem szünend meg üldözni őt, mig elébb vagy utóbb áldozatává -nem teendi. - -Klárikát szemérem és ildomosság inté hallgatni az esetről. – Másnap -azonnal visszamenni kivánt nagyatyjához, de Murayné, ki fölötte mint -örökbe fogadottja fölött, némi jogokat igényelt, nem bocsátá. -Testvérének Gábornak irt ekkor titkon s kérte gondoskodnék számára -Pesten helyről, hol mint nevelő- felügyelő- vagy társalgónő alkalmazást -nyerhessen. - -Nem sokára két levele érkezék; az első Gábor rövid válasza s ajánlata -volt elfogadni a társalgónői helyet, melyre a másik levélben egy tisztes -özvegy asszonyság hivta meg illő föltételek alatt. E levélben fel volt -jegyezve az utcza, ház-szám, emelet, ajtó, hova Pestre feljövet -fordulnia kell. - -Nem habozott soká, könyek közt irt Muraynéhoz nehány búcsuzó sort, -melynek okát ez jól értheté, aztán egy estve a pórfuvarossal -észrevétlenül a székvárosba s innen gyorskocsin Pestre utazott. - -Első dolga volt testvérét fölkeresni – ez nem rég költözött el -szállásáról, senki sem tudta hova. A neki egészen ismeretlen városra -éjhomály kezdett leszállani s ő legjobbnak vélte azonnal értekezni az -ajánlott hely iránt s hihetőleg azt mindjárt el is foglalni. Egy -bérkocsi a király-utcza végére a kijelölt számu ház elé vitte. - -Az asszonyságban, ki, mint mondá, már várva várta őt, a legszivélyesbb, -legelőzékenyebb nőt találta. Ez biztositá őt, hogy saját leányaként -fogja tekinteni, hogy nem leend panaszra oka, hogy testvérét itt akár -naponkint fogja láthatni sat. - -Igy mult el a behelyezés apró foglalkozásai között két három nap s Gábor -még mindig nem jött. Klárika nyugtalankodni kezdett s engedelmet kért -asszonyától őt másnap fölkereshetni. Ez csodálkozott Gábor hanyagságán, -igérte hogy utána küld s huzá halasztá a dolgot. Este theáztak. A thea -után Klárikát szokatlan álom lepé meg s midőn ennek szorongató -képleteiből fölébredt, a lámpa-gömb világánál Kálmánt látta ördögi -kár-örvendő mosolylyal arczán hozzá hajolni – álom és való egy lélektépő -érzetbe folyt össze – – elájult. - -S itt – bár tán fölösleges – megemlitjük, hogy Gábor a levelekről soha -sem birt tudomással. Klárikáét több mint valószinű Kálmán fogta fel, – -az ő válasza jól utánzott irásu hamis levél volt s csak az ajánlatot -tevő kárhozatos nő sorai valódiak. - -Borzasztó napok következtek. A szerencsétlen lány felváltva ment át az -őrjöngő kétségbeesés, az elhagyottság sivár érzete, az öngyilkolási -sötét eszmék kínain, miket a naponkint megjelenő Kálmán látása csak -növelt. – Sok hét szenvedése után a letiport kedély elveszté -ruganyosságát. Többé nem hatott rá fájdalom, megszűnt akarattal birni. -Félénk lett, mint egy gyermek, szótlan, hideg mint egy szobor, nem volt -könye, nem panasza s élő gépként lőn igazgatható. - -A romjaiba temetkezett szellem még egyszer s végtelen kinérzettel akkor -mozzant fel – midőn anyának érzé magát. A különben oly boldogitó első -tudat – rémemlékű gyilok-döfés volt keblének. Veszedelmes beteg lőn – -forró lázban veszté eszméletét. A mellette virasztó nőcselédet ezer -rémalakban festé a lázas képzelet. Iszonyodott tőle s egy éjen, midőn ez -kimerülten elaludt – az ablakon és kerten át megszökött. – - -Hajnalkor napszámosak öntudatlanul találták meg a hideg kövezeten s a -közeli Rókus kórházba vitték. Orvosi segély és a természet csodás -működése kimenték a lázból. Ezt azonban gyorsan vágtató sorvadás -követte. A kórházi orvos-segéd, ki előtt családnevét az utósó napokban -történetesen emlité a beteg, ismerte Gábort; a többit tudjuk. - -De e történet végrészét Gábor már csak az orvostól hallá; testvérét -elbeszélés közben erős vérroham lepte meg, mely nehány percz múlva, a -szenvedő léleknek a szenvedő testbőli elröppenésével szünt meg ömölni. - -Midön Gábor éjfél után a Rókus-kórházból a puszta sötét kerepesi utra -lépett ki, agyában a velőt, ereiben a vért s szivében a poklot érezte -égni. - -– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – - -Muray Kálmán szép menyasszonyától búcsuzék s a puha fehér kéz -megcsókolása után az ábrándos sötét-kék szemekbe tekintve, jelentékenyen -hangoztatá a boldog ma szavacskát. Joggal mondhatá, mert midőn udvaron -váró hintójába ült, az idő későn volt éjfél után. - -Haza érve s az alacson broughamból kiszállva, a lépcsőzet-alj árnyékából -egy alak lépett elő s kezét a felmenni akaró vállára tevé. Kálmán a téli -öltönyön át érezé, hogy a vállára nehezedő kéz jeges és reszketeg. -Visszafordúlt. - -– Muray ur, egy rövid szóm van önnel; szólt tompán a kéz tulajdonosa. - -– Bolond gombát evett ön amice Kéki, mordúlt reá Kálmán, hogy ilyenkor -akar velem szólani? Jöjjön holnap – vagy máskor, majd ha érkezésem lesz. - -– Ügyem nem tűr halasztást; felelt sötét-komoran ez s még egyebet is -mondott, de szavait sugva ejté ki, hogy a közelálló inas által hallhatók -ne legyenek. - -Kálmán kissé megsápadt. – Kövessen szobámba, majd végezzünk; mondá kis -vártatva. - -Felmentek s be a harmadik negyedik – Kálmán hálószobájába. Az inas -gyertyákat hozott s ura intésére távozék. - -– Ön mindent tud, kezdé ez hirtelen, összevont szemhéjak alól tekintve -Gáborra – mindent tud, de mit sem bizonyithat; azt azonban tudja, hogy -jelen körülményeim közt az e história fölött ütendő zaj nekem igen -alkalmatlanúl jőne s e helyzetemet ügyesen felhasználja. Jó. Vegye-e -tárczát s hallgasson. Száz annyit talál benne, mint a menynyit -irka-firkái által egész életében – ha egy századig élne is – -megszerezhetne. - -Gábor dühösen löké vissza a felé nyújtott tárczát. - -– Rabló vagyok-e, kérdé villámtekintettel beesett szemeiből – ki erszény -vagy élet közt enged választást? A történtek után, ugy hiszem, ez -utóbbiról lehet csak szó. - -S ezzel fölvevé az ágy melletti asztalkán fekvő pisztolyok egyikét. – E -másik az öné, szólt az ajtó elé állva – s öné az elsőség is. - -– Csakhogy nekem, ugy látszik becsesebb az élet, mint önnek, felelt -erőtetett nyugalommal Kálmán, – s igy mit szólna ön, ha válaszúl inasaim -által dobatnám ki, vagy mint éjjeli megtámadót a rendőrségnek adatnám -át? - -– Akkor még a menyegző órája előtt köztudomásra lenne minden, – volt a -hideg megjegyzés – egyébiránt első mozzanatára, én lövök először. - -– Ha másként nem szabadulhatok öntől, legyen mint kivánja, – mondá -percznyi fontolgatás után határozottan Muray s fölemelé a fegyvert. – -Gyorsan tehát – folytatá – foglaljon állást – igy – egy – kettő – - -A „három“ szó a pisztolydurranással hangzott el egyszerre, Gábor -összerogyott. - -– Ennek vége van, szólt mellé hajolva; a golyó jobb mellébe furódott. S -most mihez kezdjünk? ha! szerencsés véletlen! – végzé s letérdelve, a -Gábor által imént földre lökött s ott heverő tárczát ennek oldalzsebébe -dugá. - -Az inasok még e műtét alatt érkeztek az ajtóhoz, mely elől, hogy -bejöhessenek, Kálmánnak elébb el kellett vonni a látszólag élettelen -hullát. - -– E szerencsétlen itt, szólt a belépőkhez, megrabolni akart s életével -adózott. Vigyétek fel szállására s törüljétek fel a vért – – - -A zajra a házbeliek közűl többen oda tolakodtak. Egyikük az elnyúló -tetemben még életet vélt észrevenni s orvost sürgete. Tanácsára Gábor -kórházba viteték, hol gyorsabb segély- és ápolásra számolhat, mint -magányos szobájában. - -– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – - -Két életveszélyes hó után, mely alatt Gábor ajkait egyetlen szó nem -hagyhatá el, az orvosok kijelenték a reményt megmaradhatásához. Egyike -volt ez ama ritka seb eseteknek, melyek halálosaknak tartatnak s melyek -kigyógyitásában az orvosi tudomány ambitióját helyezi. - -Gábor, midőn először jött eszmélethez, körültekintve a helyet -ismerősnek, már egyszer láttottnak gondolá s később meggyőződék, hogy -ugyanazon ágyban fekszik, melyben Klárika mult ki. Behúnyta szemeit s -visszaohajtá eszméletlenségét. - -Hetek múlva a gyógyulás gyorsabban haladott. Künn tavasz, az égbolt -derült, a lég enyhe volt s az orvos mármár a napról kezdett beszélni, -melyen szobáját végkép elhagyhatja. Midőn azonban ez bekövetkezék, -törvényszéki tisztviselő lépett be hozzá s tudtául adá, hogy, mint -büntetőper alá fogott vádlott a kórházat megyeházi börtönnel cserélendi -fel. Gábor nem érté a tisztviselőt. Ez röviden az éjjeli megtámadásra s -Muraynak nála talált tárczájára hivatkozott. - -– Tehát becsületem is kellett neki: mondá ekkor keserű mosolylyal, mint -olyan, ki jövőjével, bár mily legyen az, nem sokat gondol – igaz, hiszen -szüksége volt reá, saját gyalázatát eltakarni vele. - -Az utszákon, a megyeházig két hajdu kisérte – az emberek megállottak s -többen, kik hallottak a dologról, elmondák a körülállóknak: im ez az a -rabló, ki az ifju Murayt oly vakmerőn ki akarta fosztani. - -Utjában a börtön felé, gyászmenettel találkozott. A koporsó szemfödelén -fehér koszorú feküdt, oldalára szögekkel kivert betűkkel ez volt irva: -Meghalt élte 17-ik évében; a másik oldalon levő nevet Gábor nem láthatá, -de kitalálta, midőn közvetlen a gyászszekér után a siránkozó -asztaloscsaládot látta menni. - -Földre süté szemeit, hogy a bámész tömeg ne láthassa a benn feltolúló -könyeket. - -– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – - -A vádlott kevesebb mint egy év mulva szabadon bocsátatott. Mondják, hogy -a kiállott szenvedések betudásán kivül más egyéb okok is folytak be -itélete szeliditésére. Mert, bár a király-utczai asszonyság eltűnt, -Klárika meghalt s igy Gábornak egyetlen tanúja sem volt mentsége vagy -ellenvádja támogatására, az ügy még is oly hihető árnyéklatokkal birt, -melyek a birák magán meggyőződésére nem maradtak hatástalanúl. - -Kire e tény szinte nagy hatást gyakorolt: az Klotild volt. Ő perczig sem -kétkedett, hogy a Gábor elleni rablás-vád igaztalan; de a tényt egészen -más szempontból fogta fel s önmagának tőn szemrehányásokat. A menyegző a -közbejött kellemetlen eset miatt továbbra s innen ismét addig -halasztatott, mig végre egészen abbanmúlt. - -Gáborról a börtönszak után sok ideig senki sem tudott legkisebbet is. -Mint később mondá, pusztákon élt, hol nem ismerék, hol nem látták rajta -a gyalázat bélyegét, mely által a társadalomból kitiltottnak hitte -magát. Különben is csak egy élet-czélja maradt s ennek várta -teljesithetését. - -Egy késő őszi éjen, évek óta nem látott nagyatyját lepte meg. Sokáig s -derűlten beszélgetett vele a multakról. Aztán lefeküdt a helyre, hol -mint gyermek aludta háboritlan édes álmait. Nehány órán át nyugodtan -aludt. Reggel érzékenyen bucsúzott el az öregtől; a székvárosba, a -megyeházhoz ment s mint gyilkost adta fel magát. Az illetők bámultak, -mert csak pár óra mulva jött tudomásukra, hogy a tiszaréti kastély a -mult éjen megtámadtatván, rablás ugyan nem történt, de Muray Kálmán ur a -gyümölcsösben egy körtefához kötözve, szivében golyóval találtatott. - -A gyilkossági büntény fölött, mit az önkénytesen bevalló csak oda -módositott, hogy folytatása volt ez a másfélév előtt megkezdett -párbajnak s hogy a hullának a körtefáhozi kötözésére őt egy, -gyermekkorból származó megtorlási vágy ösztönzé – a fenyitőszék a -törvények világos értelmében itélt. Itélete, M..... mindent elkövető -alperesi védelme daczára – pallos lőn, de midőn ennek felolvastatása -végett az itélt a törvényszék elé hozatni rendelteték, a poroszlók csak -holt testet leltek a börtönben. A mell-sebből eredett tüdővész hirtelen -fejlődéssel menté meg őt borzasztóbb halálnem elől. - -– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – - -E történet elmondásával – jegyzé meg a társaságnak az elbeszélő – egy -szerencsétlen emlékének s a fennmagasztalt szabad akaratot oly gyakran -korlátoló esetlegességek elismerésének tartozám s végűl még a sors ama -keserű ironiáját emlitem meg, mely a nyolczvanon felűli aggot a földben -nyugvó ifju élet sirján gyászoló szoborként mutatja. - -Vége az I kötetnek. - - -[Transcriber's Note: - -Javítások. - -Az eredeti szöveg helyesírásán nem változtattunk. - -A nyomdai hibákat javítottuk. Ezek listája: - -20 |jó baratját |jó barátját - -21 |fejlött |feljött - -23 |egyéniseg, |egyéniség. - -27 |sima folya m |sima folyam - -35 |országutaí |országutai - -58 |nem erdemlem |nem érdemlem - -79 |Nem é.tem |Nem értem - -134 |fognak nened |fognak neked - -155 |szemeibői |szemeiből - -210 |király-utszai |király-utczai] - - -*** END OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK VILÁG FOLYÁSA (1. -KÖTET) *** - -Updated editions will replace the previous one--the old editions will -be renamed. - -Creating the works from print editions not protected by U.S. copyright -law means that no one owns a United States copyright in these works, -so the Foundation (and you!) can copy and distribute it in the -United States without permission and without paying copyright -royalties. Special rules, set forth in the General Terms of Use part -of this license, apply to copying and distributing Project -Gutenberg-tm electronic works to protect the PROJECT GUTENBERG-tm -concept and trademark. Project Gutenberg is a registered trademark, -and may not be used if you charge for an eBook, except by following -the terms of the trademark license, including paying royalties for use -of the Project Gutenberg trademark. If you do not charge anything for -copies of this eBook, complying with the trademark license is very -easy. You may use this eBook for nearly any purpose such as creation -of derivative works, reports, performances and research. Project -Gutenberg eBooks may be modified and printed and given away--you may -do practically ANYTHING in the United States with eBooks not protected -by U.S. copyright law. Redistribution is subject to the trademark -license, especially commercial redistribution. - -START: FULL LICENSE - -THE FULL PROJECT GUTENBERG LICENSE -PLEASE READ THIS BEFORE YOU DISTRIBUTE OR USE THIS WORK - -To protect the Project Gutenberg-tm mission of promoting the free -distribution of electronic works, by using or distributing this work -(or any other work associated in any way with the phrase "Project -Gutenberg"), you agree to comply with all the terms of the Full -Project Gutenberg-tm License available with this file or online at -www.gutenberg.org/license. - -Section 1. General Terms of Use and Redistributing Project -Gutenberg-tm electronic works - -1.A. By reading or using any part of this Project Gutenberg-tm -electronic work, you indicate that you have read, understand, agree to -and accept all the terms of this license and intellectual property -(trademark/copyright) agreement. If you do not agree to abide by all -the terms of this agreement, you must cease using and return or -destroy all copies of Project Gutenberg-tm electronic works in your -possession. If you paid a fee for obtaining a copy of or access to a -Project Gutenberg-tm electronic work and you do not agree to be bound -by the terms of this agreement, you may obtain a refund from the -person or entity to whom you paid the fee as set forth in paragraph -1.E.8. - -1.B. "Project Gutenberg" is a registered trademark. It may only be -used on or associated in any way with an electronic work by people who -agree to be bound by the terms of this agreement. There are a few -things that you can do with most Project Gutenberg-tm electronic works -even without complying with the full terms of this agreement. See -paragraph 1.C below. There are a lot of things you can do with Project -Gutenberg-tm electronic works if you follow the terms of this -agreement and help preserve free future access to Project Gutenberg-tm -electronic works. See paragraph 1.E below. - -1.C. The Project Gutenberg Literary Archive Foundation ("the -Foundation" or PGLAF), owns a compilation copyright in the collection -of Project Gutenberg-tm electronic works. Nearly all the individual -works in the collection are in the public domain in the United -States. If an individual work is unprotected by copyright law in the -United States and you are located in the United States, we do not -claim a right to prevent you from copying, distributing, performing, -displaying or creating derivative works based on the work as long as -all references to Project Gutenberg are removed. Of course, we hope -that you will support the Project Gutenberg-tm mission of promoting -free access to electronic works by freely sharing Project Gutenberg-tm -works in compliance with the terms of this agreement for keeping the -Project Gutenberg-tm name associated with the work. You can easily -comply with the terms of this agreement by keeping this work in the -same format with its attached full Project Gutenberg-tm License when -you share it without charge with others. - -1.D. The copyright laws of the place where you are located also govern -what you can do with this work. Copyright laws in most countries are -in a constant state of change. If you are outside the United States, -check the laws of your country in addition to the terms of this -agreement before downloading, copying, displaying, performing, -distributing or creating derivative works based on this work or any -other Project Gutenberg-tm work. The Foundation makes no -representations concerning the copyright status of any work in any -country other than the United States. - -1.E. Unless you have removed all references to Project Gutenberg: - -1.E.1. The following sentence, with active links to, or other -immediate access to, the full Project Gutenberg-tm License must appear -prominently whenever any copy of a Project Gutenberg-tm work (any work -on which the phrase "Project Gutenberg" appears, or with which the -phrase "Project Gutenberg" is associated) is accessed, displayed, -performed, viewed, copied or distributed: - - This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and - most other parts of the world at no cost and with almost no - restrictions whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it - under the terms of the Project Gutenberg License included with this - eBook or online at www.gutenberg.org. If you are not located in the - United States, you will have to check the laws of the country where - you are located before using this eBook. - -1.E.2. If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is -derived from texts not protected by U.S. copyright law (does not -contain a notice indicating that it is posted with permission of the -copyright holder), the work can be copied and distributed to anyone in -the United States without paying any fees or charges. If you are -redistributing or providing access to a work with the phrase "Project -Gutenberg" associated with or appearing on the work, you must comply -either with the requirements of paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 or -obtain permission for the use of the work and the Project Gutenberg-tm -trademark as set forth in paragraphs 1.E.8 or 1.E.9. - -1.E.3. If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is posted -with the permission of the copyright holder, your use and distribution -must comply with both paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 and any -additional terms imposed by the copyright holder. Additional terms -will be linked to the Project Gutenberg-tm License for all works -posted with the permission of the copyright holder found at the -beginning of this work. - -1.E.4. Do not unlink or detach or remove the full Project Gutenberg-tm -License terms from this work, or any files containing a part of this -work or any other work associated with Project Gutenberg-tm. - -1.E.5. Do not copy, display, perform, distribute or redistribute this -electronic work, or any part of this electronic work, without -prominently displaying the sentence set forth in paragraph 1.E.1 with -active links or immediate access to the full terms of the Project -Gutenberg-tm License. - -1.E.6. You may convert to and distribute this work in any binary, -compressed, marked up, nonproprietary or proprietary form, including -any word processing or hypertext form. However, if you provide access -to or distribute copies of a Project Gutenberg-tm work in a format -other than "Plain Vanilla ASCII" or other format used in the official -version posted on the official Project Gutenberg-tm website -(www.gutenberg.org), you must, at no additional cost, fee or expense -to the user, provide a copy, a means of exporting a copy, or a means -of obtaining a copy upon request, of the work in its original "Plain -Vanilla ASCII" or other form. Any alternate format must include the -full Project Gutenberg-tm License as specified in paragraph 1.E.1. - -1.E.7. Do not charge a fee for access to, viewing, displaying, -performing, copying or distributing any Project Gutenberg-tm works -unless you comply with paragraph 1.E.8 or 1.E.9. - -1.E.8. You may charge a reasonable fee for copies of or providing -access to or distributing Project Gutenberg-tm electronic works -provided that: - -* You pay a royalty fee of 20% of the gross profits you derive from - the use of Project Gutenberg-tm works calculated using the method - you already use to calculate your applicable taxes. The fee is owed - to the owner of the Project Gutenberg-tm trademark, but he has - agreed to donate royalties under this paragraph to the Project - Gutenberg Literary Archive Foundation. Royalty payments must be paid - within 60 days following each date on which you prepare (or are - legally required to prepare) your periodic tax returns. Royalty - payments should be clearly marked as such and sent to the Project - Gutenberg Literary Archive Foundation at the address specified in - Section 4, "Information about donations to the Project Gutenberg - Literary Archive Foundation." - -* You provide a full refund of any money paid by a user who notifies - you in writing (or by e-mail) within 30 days of receipt that s/he - does not agree to the terms of the full Project Gutenberg-tm - License. You must require such a user to return or destroy all - copies of the works possessed in a physical medium and discontinue - all use of and all access to other copies of Project Gutenberg-tm - works. - -* You provide, in accordance with paragraph 1.F.3, a full refund of - any money paid for a work or a replacement copy, if a defect in the - electronic work is discovered and reported to you within 90 days of - receipt of the work. - -* You comply with all other terms of this agreement for free - distribution of Project Gutenberg-tm works. - -1.E.9. If you wish to charge a fee or distribute a Project -Gutenberg-tm electronic work or group of works on different terms than -are set forth in this agreement, you must obtain permission in writing -from the Project Gutenberg Literary Archive Foundation, the manager of -the Project Gutenberg-tm trademark. Contact the Foundation as set -forth in Section 3 below. - -1.F. - -1.F.1. Project Gutenberg volunteers and employees expend considerable -effort to identify, do copyright research on, transcribe and proofread -works not protected by U.S. copyright law in creating the Project -Gutenberg-tm collection. Despite these efforts, Project Gutenberg-tm -electronic works, and the medium on which they may be stored, may -contain "Defects," such as, but not limited to, incomplete, inaccurate -or corrupt data, transcription errors, a copyright or other -intellectual property infringement, a defective or damaged disk or -other medium, a computer virus, or computer codes that damage or -cannot be read by your equipment. - -1.F.2. LIMITED WARRANTY, DISCLAIMER OF DAMAGES - Except for the "Right -of Replacement or Refund" described in paragraph 1.F.3, the Project -Gutenberg Literary Archive Foundation, the owner of the Project -Gutenberg-tm trademark, and any other party distributing a Project -Gutenberg-tm electronic work under this agreement, disclaim all -liability to you for damages, costs and expenses, including legal -fees. YOU AGREE THAT YOU HAVE NO REMEDIES FOR NEGLIGENCE, STRICT -LIABILITY, BREACH OF WARRANTY OR BREACH OF CONTRACT EXCEPT THOSE -PROVIDED IN PARAGRAPH 1.F.3. YOU AGREE THAT THE FOUNDATION, THE -TRADEMARK OWNER, AND ANY DISTRIBUTOR UNDER THIS AGREEMENT WILL NOT BE -LIABLE TO YOU FOR ACTUAL, DIRECT, INDIRECT, CONSEQUENTIAL, PUNITIVE OR -INCIDENTAL DAMAGES EVEN IF YOU GIVE NOTICE OF THE POSSIBILITY OF SUCH -DAMAGE. - -1.F.3. LIMITED RIGHT OF REPLACEMENT OR REFUND - If you discover a -defect in this electronic work within 90 days of receiving it, you can -receive a refund of the money (if any) you paid for it by sending a -written explanation to the person you received the work from. If you -received the work on a physical medium, you must return the medium -with your written explanation. The person or entity that provided you -with the defective work may elect to provide a replacement copy in -lieu of a refund. If you received the work electronically, the person -or entity providing it to you may choose to give you a second -opportunity to receive the work electronically in lieu of a refund. If -the second copy is also defective, you may demand a refund in writing -without further opportunities to fix the problem. - -1.F.4. Except for the limited right of replacement or refund set forth -in paragraph 1.F.3, this work is provided to you 'AS-IS', WITH NO -OTHER WARRANTIES OF ANY KIND, EXPRESS OR IMPLIED, INCLUDING BUT NOT -LIMITED TO WARRANTIES OF MERCHANTABILITY OR FITNESS FOR ANY PURPOSE. - -1.F.5. Some states do not allow disclaimers of certain implied -warranties or the exclusion or limitation of certain types of -damages. If any disclaimer or limitation set forth in this agreement -violates the law of the state applicable to this agreement, the -agreement shall be interpreted to make the maximum disclaimer or -limitation permitted by the applicable state law. The invalidity or -unenforceability of any provision of this agreement shall not void the -remaining provisions. - -1.F.6. INDEMNITY - You agree to indemnify and hold the Foundation, the -trademark owner, any agent or employee of the Foundation, anyone -providing copies of Project Gutenberg-tm electronic works in -accordance with this agreement, and any volunteers associated with the -production, promotion and distribution of Project Gutenberg-tm -electronic works, harmless from all liability, costs and expenses, -including legal fees, that arise directly or indirectly from any of -the following which you do or cause to occur: (a) distribution of this -or any Project Gutenberg-tm work, (b) alteration, modification, or -additions or deletions to any Project Gutenberg-tm work, and (c) any -Defect you cause. - -Section 2. Information about the Mission of Project Gutenberg-tm - -Project Gutenberg-tm is synonymous with the free distribution of -electronic works in formats readable by the widest variety of -computers including obsolete, old, middle-aged and new computers. It -exists because of the efforts of hundreds of volunteers and donations -from people in all walks of life. - -Volunteers and financial support to provide volunteers with the -assistance they need are critical to reaching Project Gutenberg-tm's -goals and ensuring that the Project Gutenberg-tm collection will -remain freely available for generations to come. In 2001, the Project -Gutenberg Literary Archive Foundation was created to provide a secure -and permanent future for Project Gutenberg-tm and future -generations. To learn more about the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation and how your efforts and donations can help, see -Sections 3 and 4 and the Foundation information page at -www.gutenberg.org - -Section 3. Information about the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation - -The Project Gutenberg Literary Archive Foundation is a non-profit -501(c)(3) educational corporation organized under the laws of the -state of Mississippi and granted tax exempt status by the Internal -Revenue Service. The Foundation's EIN or federal tax identification -number is 64-6221541. Contributions to the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation are tax deductible to the full extent permitted by -U.S. federal laws and your state's laws. - -The Foundation's business office is located at 809 North 1500 West, -Salt Lake City, UT 84116, (801) 596-1887. Email contact links and up -to date contact information can be found at the Foundation's website -and official page at www.gutenberg.org/contact - -Section 4. Information about Donations to the Project Gutenberg -Literary Archive Foundation - -Project Gutenberg-tm depends upon and cannot survive without -widespread public support and donations to carry out its mission of -increasing the number of public domain and licensed works that can be -freely distributed in machine-readable form accessible by the widest -array of equipment including outdated equipment. Many small donations -($1 to $5,000) are particularly important to maintaining tax exempt -status with the IRS. - -The Foundation is committed to complying with the laws regulating -charities and charitable donations in all 50 states of the United -States. Compliance requirements are not uniform and it takes a -considerable effort, much paperwork and many fees to meet and keep up -with these requirements. We do not solicit donations in locations -where we have not received written confirmation of compliance. To SEND -DONATIONS or determine the status of compliance for any particular -state visit www.gutenberg.org/donate - -While we cannot and do not solicit contributions from states where we -have not met the solicitation requirements, we know of no prohibition -against accepting unsolicited donations from donors in such states who -approach us with offers to donate. - -International donations are gratefully accepted, but we cannot make -any statements concerning tax treatment of donations received from -outside the United States. U.S. laws alone swamp our small staff. - -Please check the Project Gutenberg web pages for current donation -methods and addresses. Donations are accepted in a number of other -ways including checks, online payments and credit card donations. To -donate, please visit: www.gutenberg.org/donate - -Section 5. General Information About Project Gutenberg-tm electronic works - -Professor Michael S. Hart was the originator of the Project -Gutenberg-tm concept of a library of electronic works that could be -freely shared with anyone. For forty years, he produced and -distributed Project Gutenberg-tm eBooks with only a loose network of -volunteer support. - -Project Gutenberg-tm eBooks are often created from several printed -editions, all of which are confirmed as not protected by copyright in -the U.S. unless a copyright notice is included. Thus, we do not -necessarily keep eBooks in compliance with any particular paper -edition. - -Most people start at our website which has the main PG search -facility: www.gutenberg.org - -This website includes information about Project Gutenberg-tm, -including how to make donations to the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation, how to help produce our new eBooks, and how to -subscribe to our email newsletter to hear about new eBooks. diff --git a/old/67211-0.zip b/old/67211-0.zip Binary files differdeleted file mode 100644 index eccc39b..0000000 --- a/old/67211-0.zip +++ /dev/null diff --git a/old/67211-h.zip b/old/67211-h.zip Binary files differdeleted file mode 100644 index 5166b42..0000000 --- a/old/67211-h.zip +++ /dev/null diff --git a/old/67211-h/67211-h.htm b/old/67211-h/67211-h.htm deleted file mode 100644 index eec3700..0000000 --- a/old/67211-h/67211-h.htm +++ /dev/null @@ -1,4531 +0,0 @@ -<!DOCTYPE html PUBLIC "-//W3C//DTD XHTML 1.0 Strict//EN" - "http://www.w3.org/TR/xhtml1/DTD/xhtml1-strict.dtd"> -<html xmlns="http://www.w3.org/1999/xhtml" xml:lang="hu" lang="hu"> -<head> -<meta name="generator" content= -"HTML Tidy for HTML5 for Linux version 5.7.45" /> -<meta http-equiv="Content-Type" content= -"text/html; charset=utf-8" /> -<meta http-equiv="Content-Style-Type" content="text/css" /> -<title>The Project Gutenberg eBook of Világ folyása (1. kötet) by -Károly Bérczy</title> - -<style type="text/css"> -/*<![CDATA[*/ -body { - margin-left: 10%; - margin-right: 10%; -} - -h1,h2,h3,h4 { - text-align: center; - clear: both; - line-height: 200%; -} - -h2,h3 { - margin-top: 2em; -} - -p { - margin-top: 0.75em; - margin-bottom: 0.75em; -} - -body > p { - text-align: justify; - text-indent: 1.5em; -} - -p.i0 { - text-indent: 0; -} - -hr { - width: 33%; - margin-top: 2em; - margin-bottom: 2em; - margin-left: auto; - margin-right: auto; - clear: both; -} - -hr.chap {width: 65%} -hr.tb {width: 25%;} - -table { - margin-left: auto; - margin-right: auto; -} - -td { - padding-left: 1em; - padding-right: 1em; -} - -.pagenum { - position: absolute; - right: 2%; - color: gray; - font-size: smaller; - text-align: right; - text-indent:0; -} - -.tdr {text-align: right;} - -.center { - text-align: center; - text-indent: 0; -} - -.summary { -font-style: italic; -margin-bottom: 2em; -} - -.right { - text-align: right; - margin-right: 1.5em; -} - -em.gesperrt { - font-style: normal; - letter-spacing: 0.2em; - padding-left: 0.2em; -} - -.caption-small {font-weight: bold; font-size: small;} - -.caption {font-weight: bold;} - -.caption-large {font-weight: bold; font-size: large;} - -.caption-150 {font-weight: bold; font-size: 150%;} - -.poem { - font-size: 0.9em; - display: table; - margin: auto; - text-align: left; -} - -.poem p { - margin: 1em auto 1em auto; -} - -.poem p.i7 { - font-size: 0.9em; - text-indent: 0em; - text-align: right; -} - -.poem .stanza { - margin: 1em 0em 1em 0em; -} - -.poem span.i0 { - display: block; - margin-left: 0em; - padding-left: 3em; - text-indent: -3em; -} - -.transnote { - background-color: #E6E6FA; - color: black; - padding: 0.5em; - font-family: sans-serif, serif; - font-size: 0.9em; -} - -.transnote p { - text-align: center; - text-indent: 1.5em; -} - -ul.TOC { - list-style-type: none; - padding-left: 10%; - text-indent: -5%; - width: 70%; - text-align: justify; -} - -ul.TOC li { - margin-top: 0.25em; -} - -.TOC .roman { - width: 4em; - display: inline-block; - text-align: right; -} - -span.ralign { - position: absolute; - text-align: right; - right: 15%; - top: auto; -} -/*]]>*/ -</style> -</head> -<body> -<div lang='en' xml:lang='en'> -<p style='text-align:center; font-size:1.2em; font-weight:bold'>The Project Gutenberg eBook of <span lang='hu' xml:lang='hu'>Világ folyása (1. kötet)</span>, by Károly Bérczy</p> -<div style='display:block; margin:1em 0'> -This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and -most other parts of the world at no cost and with almost no restrictions -whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it under the terms -of the Project Gutenberg License included with this eBook or online -at <a href="https://www.gutenberg.org">www.gutenberg.org</a>. If you -are not located in the United States, you will have to check the laws of the -country where you are located before using this eBook. -</div> -</div> - -<p style='display:block; margin-top:1em; margin-bottom:0; margin-left:2em; text-indent:-2em'>Title: <span lang='hu' xml:lang='hu'>Világ folyása (1. kötet)</span></p> -<p style='display:block; margin-left:2em; text-indent:0; margin-top:0; margin-bottom:1em;'><span lang='hu' xml:lang='hu'>Beszélyek</span></p> -<p style='display:block; margin-top:1em; margin-bottom:0; margin-left:2em; text-indent:-2em'>Author: Károly Bérczy</p> -<p style='display:block; text-indent:0; margin:1em 0'>Release Date: January 21, 2022 [eBook #67211]</p> -<p style='display:block; text-indent:0; margin:1em 0'>Language: Hungarian</p> - <p style='display:block; margin-top:1em; margin-bottom:0; margin-left:2em; text-indent:-2em; text-align:left'>Produced by: Albert László from page images generously made available by the Google Books Library Project</p> -<div style='margin-top:2em; margin-bottom:4em'>*** START OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK <span lang='hu' xml:lang='hu'>VILÁG FOLYÁSA (1. KÖTET)</span> ***</div> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<h1>VILÁG FOLYÁSA.</h1> -<p class="center"><span class="caption-150">BESZÉLYEK.</span></p> -<p> </p> -<p class="center"><span class="caption">IRTA</span></p> -<p class="center"><span class="caption-150">BÉRCZY -KÁROLY.</span></p> -<p> </p> -<p class="center"><span class="caption-large">ELSŐ -KÖTET.</span></p> -<p> </p> -<p class="center"><span class="caption">PEST, 1854.</span></p> -<p class="center"><span class="caption-small"><em class= -"gesperrt">SZÁMVALD GYULA SAJÁTJA.</em></span></p> -<p class="center"><span class="caption-small">(Emich Gusztáv -bizománya.)</span></p> -<p class="center"><span class="caption-small">Pest, 1854. Emich -Gusztáv könyvnyomdája, uri utcza 8. sz.</span></p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<h2>TARTALOM.</h2> -<ul class="TOC"> -<li>UTAMBÓL. 1853 <span class="ralign"><a href= -"#Page_1">1</a></span></li> -<li><span class="roman">I.</span> EGY TISZAI GŐZÖSÖN <span class= -"ralign"><a href="#Page_7">7</a></span></li> -<li><span class="roman">II.</span> A JÁTÉKOS <span class= -"ralign"><a href="#Page_33">33</a></span></li> -<li><span class="roman">III.</span> A BARADLÁBAN <span class= -"ralign"><a href="#Page_71">71</a></span></li> -<li><span class="roman">IV.</span> SZILICZE. (Tündérrege) -<span class="ralign"><a href="#Page_121">121</a></span></li> -<li>ÉLETUTAK <span class="ralign"><a href= -"#Page_141">141</a></span></li> -</ul> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_1" id= -"Page_1">-1-</a></span></p> -<h2>UTAMBÓL.</h2> -<p class="center">(1853.) <span class="pagenum"><a name="Page_2" -id="Page_2">-2-</a></span> <span class="pagenum"><a name="Page_3" -id="Page_3"><br /> --3-</a></span></p> -<p>Minden kornak meg vannak saját uralkodó divat eszméi, melyek -kisebb nagyobb körben forognak s nem ritkán átalános érdek és -közbeszéd tárgyaivá lesznek. Ilyenek példáúl az utóbbi évtizedből a -lélekidézés, Pepitadüh, asztaltáncz, chloroform, California, -lőgyapot, rudnói pap, rébuszok sat. – Mint divat üstökösök nehány -hétig vagy hónapig megjárják, aztán egy részük elkopik mint -valamely rigolettoi dal, más részüket a találó gunyor élczei -nyilazzák agyon.</p> -<p>Gyermekkoromból két <em class="gesperrt">en vogue</em> lévő -tárgyva emlékezem. Az első: a mopsz-faj pártolása, hizlalása és -elbeczézése – a másik: uti leirások közlése volt. Úton, útfélen, -pamlagon és himzett vánkoson és ölben és mindenfelé puczor -gömbölyűre hizott mopszli volt látható s Ami vagy Pamina -<span class="pagenum"><a name="Page_4" id="Page_4">-4-</a></span> -gyakran több kedvezésben részesűlt s több költségbe is kerűlt, mint -sok szegényebb sorsú ember egész évi háztartása; más részt, ha -valamely iróaspirans, p. o. olyan kinek már nehány rejtettszavát -vagy „a holdhoz“ írt versét bámulta az olvasó közönség, a harmadik -faluba rándúlt: rögtön utijegyzeteket, tapasztalásokat, -benyomásokat, vázlatokat, naplót, sat. írt a „Hasznos Mulatságok“ -hasábjaiba; hiven elősorolván, hol és mit ebédelt, minő fogadóban -és ágyban aludott, miképen dőlt fel, mily szivesen fogadták itt és -ott s több hasonló tanúlságos és életbevágó dolgokat. Emlékszem -egyre, melynek „folytatása“ igy kezdődőtt: „Hajnali édes álmomból a -csordapásztornak ablakom alatt megfútt kürtje ébresztett fel; -felugrottam <em class="gesperrt">tehát</em> ágyamból sat.“</p> -<p>Ezen úti-jegyzetek, benyomások sat. akkor épen úgy elszaporodtak -mint a divatos mopszok; s a méltán ostorozó gúny mindkettőt -csakugyan addig is csapkodta, mig számuk egyre fogyott s ma a dolog -már ott áll, hogy a mopszfaj tökéletesen kiveszett s egy fenmaradt -példány előmutatójának valamely dús angol különcz nem tudom hány -száz font <span class="pagenum"><a name="Page_5" id= -"Page_5">-5-</a></span> sterlinget igér; úti naplóját pedig csak az -meri közzé tenni, ki azt legalább is e hon határain túl hordta -magával.</p> -<p>Minthogy pedig én naplót nem viszek s múlt nyári kirándulásom -sem volt sokkal nagyobb út annál, melyet egy drezdai vagy lipcsei -új házaspár a mézes hetek alatt a „sächsische Schweicz“-ba szokott -tenni: ennélfogva – nehogy az e sorok fölötti czím valakit tévútra -vezessen – e kis előszóban megjegyzendőnek tartottam, hogy se utam -leirását, se saját viszontagságaimat, hanem oly eseményeket vázolni -szándékom: melyek nekem egy egy beszélyke vagy humoreszkkisérlet -tárgyáúl szolgáltak.</p> -<p class="right">Pest, aprilban, 1854.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_6" id= -"Page_6">-6-</a></span></p> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_7" id="Page_7"><br /> --7-</a></span></p> -<h3>I.<br /> -EGY TISZAI GŐZÖSÖN.</h3> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_8" id= -"Page_8">-8-</a></span></p> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_9" id="Page_9"><br /> --9-</a></span></p> -<p>A Missisippi! a Missisippi!</p> -<p>Kiáltott volna fel valamely amerikai, ha múlt juniusban a -rendkivül megáradt Tiszán velünk teszi az útat Szolnoktól Tokaj -felé. Köröttünk jobbra balra mérföldnyi ár, szemfárasztó örökös -egyformaság, melyben legfölebb az volt változatos, hogy – a folyam -kigyózása az ártengeren nem levén észrevehető – az óranegyed előtt -jobbunk felől látott templomtornyot óranegyed mulva már a bal -oldalon találtuk.</p> -<p>A rekkenő hőség mindnyájunkat a födélzetre hajtott enyhülést -keresni a kis szellőben; s ez alig is volt nagyobb annál, mit egy -fölrebbenő sirály ver szárnyaival. Lenn a közös kabinban csak hatan -maradtak: három kártyázó, egy ezeket néző, egy napszámban -<span class="pagenum"><a name="Page_10" id= -"Page_10">-10-</a></span> olvasó s végre egy, ki egészséges mély -alvással volt elfoglalva.</p> -<p>Egyszer sem utaztam még gőzösön a nélkül, hogy egy mindig -<em class="gesperrt">alvó</em> és egy mindenkivel <em class= -"gesperrt">ismerkedő</em> egyén ne volt volna közöttünk. Most sem -hiányzott e példányok egyike is. Az imént említett <em class= -"gesperrt">alvónak</em> csupán alakját láthatám, mert bundaként -mozdulatlanúl feküdt a kabin sötétebb hátsó részének pamlagán s még -arczát is leboritá zsebkendőjével az alkalmatlankodó legyek -ellen.</p> -<p>Az <em class="gesperrt">ismerkedő</em> ellenben régi ismerősünk, -azaz nekem és azon olvasóimnak, kik az „egy fürdői évszak“ czimű -beszélyemben bemutatott Cz.... pesti dandyre még emlékezni -kegyesek. Azóta ő engem felhatalmazott jövőre neve első betüjét -egészen kitölthetni s igy én most bátran megemlithetem, hogy -Czieraff is velünk volt a gőzösön s megjelenése első perczétől -számitott egy óra alatt az utazók mindenikével beszélt. Már az -ebédnél igyekezett magát minden módon feltünővé tenni; kalandjairól -regélt fennhangon, az ételeket gyalázta, a pinczért szidta, hatodik -szomszédnőjének szépségeket kiáltott át, élczeket csinált, melyek, -nem mintha dicsérni <span class="pagenum"><a name="Page_11" id= -"Page_11">-11-</a></span> akarnám, de oly fejre esettek valának, -hogy szívből kellett nevetni rajtok. Egyik élcze a többi közt igen -roszul sikerült. A kabinban egy kurta lábu öreg borzeb lopózott be -s az étkezők előtt szép csöndesen leülve, áhitatos bizalommal várt -egy-egy odadobott falatot. Czieraff paprikával tömött meg egy darab -kenyeret s azt megzsirozva a szegény Figarónak vetette. Figaro -egész mohósággal felkapja, de csakhamar elkezd szörnyen tüszkölni, -aztán csalódását keserves vonitással fejezve ki, felszalad a -lépcsőkön a födélzetre; s még onnan is hallottuk lehangzani -orditását s közben a hajó-kapitány boszús mély hangú kérdését: ki -merte bántani kutyáját?</p> -<p>Ebéd után a födélzeten folytatá Czieraff hadműködéseit, -ostromállapotba helyezvén a kit csak előkaphatott. Megkérdezte -mindenkitől, honnan jő, hova megy, mi járatban van, s viszont -kérdezetlenűl ő is elmondta, hogy puszta időtöltésből utazik, mert -van módja benne s hogy még soha sem volt ezen az unalmas Tiszán. -Továbbá, hogy gróf Lanyházi és báró Endrei, kik e vidéki falusi -jószágaikon töltik a nyarat, neki különös jó pajtásai s már régen -<span class="pagenum"><a name="Page_12" id= -"Page_12">-12-</a></span> kinozzák őt meghívásaikkal: töltene nálok -néhány hetet. De meg is látogatja őket; mindkettő oly pompás fiu, -kiváltkép az az Aladár! (Megjegyzendő, hogy Czieraff az r betüt még -mindig gyülöli s igen szépnek hiszi, ha alsó ajkát kissé bekapva, -azt v-nek ejti ki.)</p> -<p>Miután e grófi és bárói összeköttetéseit mindenkivel közlé, azt -hivé, hogy ő minden tekintetben – társalgási könnyűsége, élczei, -nagyúri viszonyai s külseje által – közbámulat tárgya lőn. E külső -csakugyan vállalkozó is volt. Kerek fehér kalapját öklével szépen -behorpasztá, négyszegű szemüvegét bal szemgödrébe nyomá s a jobbal -nagyokat hunyorított. Tisztára kiborotvált álla szeretetreméltólag -nyúlt ki a magas kemény apagyilkosok közűl, melyekbe cserepcsik -gyanánt feje belebbezve volt. Bal halántékán mélyedt forradás nyúlt -végig, mit ő négy szem közt párbajban kapott seb helyének lenni -állitott, de melyet édes mamája egykor mint görvély-kórt gyógyita. -Az apagyilkosok alatt nyakkendője óriási csokrokba volt hanyagúl -megkötve; téli öltönye tömérdek zsebü zöld kabátból állott, melyről -természetesen a vállon átvetett újdonat-uj <span class= -"pagenum"><a name="Page_13" id="Page_13">-13-</a></span> útitáska -nem hiányzott. Oldalzsebében lévő órájának a gomblyukon átfűzött -lánczáról csomó jou-jou függött le s csilingelt minden -mozdulatánál. A patsuli-szag már tiz lépésnyiről dőlt róla s -egyesűlve a kezében tartott csibuk füstjével, szomszédságát -rendkivül kellemessé tevé.</p> -<p>Ő legalább ugy volt meggyőződve s igyekezett is ebben mindenkit -részesiteni.</p> -<p>Legelőször is egy Pestről Zemplinbe utazó családhoz -csatlakozott, melynek tagjai az apa és anyán kivül két kis leány s -egy négy éves fiucska voltak. Ez utóbbi módnélkül eleven gyermek -lévén, a födélzeten szüntelen fel s alá szaladgált, mindenütt -nyomban követve egy reá ügyelő 15–16 éves csinos pesztonka által. -Ugy látszik, hogy ez különösen szemébe tünt a dandynek, mert azon -ürügy alatt, hogy a kis Bélával játszik, mindig a pesztonka körül -forgott.</p> -<p>Egyszer azonban az elbeczézett fiucska, kis szemöldeit -összevonva, haragos képpel szalad szülőihez és sirankozó hangon -panaszolja: hogy az a jószagú bácsi mindig bántja a Borcsát, -megcsipte arczát, meg másutt is; a gyöngyvirágot elvette melléről, -<span class="pagenum"><a name="Page_14" id= -"Page_14">-14-</a></span> aztán meg akarta harapni a száját. A -vádlott épen az utolsó szavaknál lépett a nevető szülőkhez s az -eszes kis kópéról valamit himezve-hámozva tovább sompolygott.</p> -<p>A felvont ernyő alatti zöld padok egyikén – vonásairól itélve – -zsidó nő olvasott szorgalmasan; mellette tiz éves kis lány szinte -könyvet tartott kezében, de amint észrevettem, csak akkor nézett -belé, ha látta, hogy valaki reá tekint. Czieraff most ezekhez -szegődött; tőle tudtam meg később, hogy a kis lány Klopstock -Messiását, az anya pedig Monte-Christot olvassa s hogy ez utóbbi -szörnyü mivelt s nem is akar máskép, csak francziáúl beszélni; -minélfogva dandym megszökött tőle.</p> -<p>A kormányos emelvénye alatt leteritett köpeny és úti vánkosokon -néhány fiatal ember heverészett szivarozva és beszélgetve; ezekről -Czieraff, mint bárdolatlan népről nyilatkozott. Alkalmasint -lefőzték őt, midőn körükbe tolakodott.</p> -<p>Nem messze ezektől két kisasszony ült, kik kisérő nélkül -utaztak, de utazhattak is, mert bizony nem voltak már gyermekek. -Hallották – habár ugy tettek, mintha oda sem hallgatnának – a -fiatal embereknek <span class="pagenum"><a name="Page_15" id= -"Page_15">-15-</a></span> gyakran kiméletlen tréfáit s pirúlva bár, -de csöndesen mégis megmosolyogták. Mindkettő irtózatos terjedelmü -harisnya kötésével töltötte idejét, s az egyik nagyon is ismerhette -az idő becsét, mert kebléből minduntalan csésze nagyságu -tompak-órát vonván elő, ezen vizsgálta a perczek s talán -másodperczek haladását. Egy véletlen azonban elárulta, hogy nem -egyedűl e gépezet a kebel lakója. A harisnyából egy kötő-tű -leesvén, a dandy épen ezért hajlott le; a tulajdonosnő azonban -szinte lehajolván, a mysticus kebelből egész tárháza omlott elő a -fésüknek, hajkeféknek, iskátuláknak és ennivalóknak, mik közt egy -darab króji sajt is találtatott. Czieraff segitett fölszedni s -aztán egy házzal tovább ment.</p> -<p>Más csoportozatban üzlet-emberek beszéltek repczéről, gyapjuról, -gabonáról stb. Gömbölyü pofók izraelita volt közöttük a fő szóvivő, -kinek ujjain és mellén gyémántok ragyogtak, fehér ruhája azonban -már sok napi szolgálatot tanúsitott. Kővér hájas fején könnyü -házisapka ült félrebillentve, mig fényes piros arczairól izzadság -szakadt. A dandy demokratikus hajlamainak elismeréseül legyen -mondva: <span class="pagenum"><a name="Page_16" id= -"Page_16">-16-</a></span> ő itt sem tartotta méltósága alattinak -közbe szólni s a czikkek árkeletéről tudakozódva, egyszersmind -sejtetni hagyá, hogy neki is több száz mázsa vagy köböl lesz -eladó.</p> -<p>Volt azonban <em class="gesperrt">egy</em>, kihez ismerkedőnk -minden igyekezete daczára sem férhetett: a hajó-kapitány. -Becsületes, de kissé mord magyar arcza még mordabb kifejezést -öltött, valahányszor a dandy közeledett feléje. Lehet, hogy a -divatbábi negélyzett külső nem fért össze rokonszenvével; s talán -arról is értesült, ki adott Figarónak paprikás kenyeret. Pedig -mennyire szerette volna mutatni az én Czieraff barátom, hogy ő a -kapitánynyal meghitt viszonyban áll! El is szánta végre magát s egy -alkalommal a födélzeti hidon összefont karokkal álló kapitányhoz -közeledve, felkiáltott hozzá:</p> -<p>– Capitano! micsoda falu az ott balra?</p> -<p>– <em class="gesperrt">Kürü</em>! felelte a kérdett s elfordúlt -a kérdőtől.</p> -<p>A beszédet természetesen folytatni nem lehetett; a dandy tovább -ment, de óranegyed mulva, mialatt más tízzel kezde társalgást, -ismét ott termett a födeleket összekötő hid alatt s ismét -felkiáltott: <span class="pagenum"><a name="Page_17" id= -"Page_17">-17-</a></span></p> -<p>– Hát az ott jobbra miféle helység, capitano?</p> -<p>A capitano végig nézte a kérdőt s kis szünet után boszús -hangnyomatékkal mondá:</p> -<p>– <em class="gesperrt">Kürrü</em>! s nehány dobogó lépést menve, -hangcsövén a gépfűtőkhöz intéze pár szót.</p> -<p>Új óranegyed telt el s a Tisza kigyózása az imént látott -helységet ismét a baloldalon tünteté föl. A dandy ezt nem vette -észre s ártatlanságában rettenthetlenűl harmadszor is megkérdé:</p> -<p>– És ez itt előttünk micsoda falu, capitano?</p> -<p>– <em class="gesperrt">Mondtam márr hogy Khürrü</em>! dörgé le -határozott boszusággal a mord kapitány s hozzá tevé: mit jár annyit -nyakamra az úr? ott lenn a konduktor.</p> -<p>Az ostrom e szerint határozottan vissza levén verve, Czieraff -tanácsosnak hitte felhagyni a rohamok ismétlésével s ezeket inkább -oly pont felé irányozni, honnan nem félhetett a kapitányéhoz -hasonló erélyes tüzeléstől.</p> -<p>E pontot éles látásu szeme, melyen t. i. üveg nem volt, hamar -feltalálta. A nő-kabin tikkasztó hőségét többé nem tűrhetve, ifju -nőke jött onnan a födélzetre s a gőzöst övedző padok egyikén helyet -<span class="pagenum"><a name="Page_18" id= -"Page_18">-18-</a></span> foglalt. Szelid szép arczában nemcsak -semmi kihivó nem volt, sőt bátortalan tekintete, melyyel a -hátrahagyott hullámokra meredett, arra látszott mutatni, hogy nem -ohajt társaságot. A dandy azonban rögtön mellé telepedett, még -pedig akként, hogy szinte elzárta utját a tovább vonulhatástól. -Megszólitá őt s feleletét sem várva bemutatá neki valamennyi szép -tulajdonságát.</p> -<p>– Szegény asszonyka, mondá súgva nőm – arczáról olvasom, -mennyire szeretne ezen izetlenségektől menekülni!</p> -<p>De nem menekülhetett. Egy óránál tovább tartott a – hogy -keményebb kifejezéssel ne éljek – makacs ostrom.</p> -<p>Este felé végre Tisza-Bő elé értünk, hol gőzösünk a parthidhoz -csatlakozott. Nehányan kiszálltak, nehány új érkezett, kiknek -láthatására az utasok nagy része a gőzös bejárása előtt csoportba -gyűlt. Az alkalmat felhasználva ide sietett az asszonyka is s utána -Czieraff, ki, mint láttam, karját ajánlá, de ez vissza lőn -utasítva.</p> -<p>Az újan érkezettek közt volt gróf Lanyházy Aladár (ugyanaz, ki -Czieraffot meghivásaival kínozza, <span class="pagenum"><a name= -"Page_19" id="Page_19">-19-</a></span> neki jó pajtása s oly pompás -fiu) nejével és nővérével. Amint azonban a föllépőket a dandy -megpillantotta, egyszerre, mintha elsülyedt volna, eltűnt a -födélzetről. Láttam, mint rohant le hanyat-homlok a lépcsőzeten a -köz kabinba.</p> -<p>A gőzös tovább indult; a gróf külön kabint nyittatott maga és -családja számára; az asszonyka félve tekintett körül és szinte -könnyebben lélekzett, midőn a dandyt nem látta közelében.</p> -<p>– Bocsássanak meg önök nyiltságomért, szólt hozzánk vagy inkább -karomon csüggő nőmhöz: már épen önök védelme alá akartam menekülni -némi tolakodások elől. Soha többé egyedűl nem utazom.</p> -<p>Nőm szívesen elfogadá a mivelt modorú hölgy társaságát s a -folytatott beszélgetésben, mely ismeretlenek között természetesen -csak általános tárgyu lehetett, elmondák egymásnak utjok -czélját.</p> -<p>Ő Szolnokról jött anyjától s Tisza-Fürednél fog kiszállani, -honnan saját lovain megy haza férjéhez, ki sürgetős mezei munkák -miatt nem jöhetett érte. Azt hivé, hogy e kis utat szobaleánya -kiséretében is megteheti; többé azonban férje nélkül nem mozdul ki -hazulról. <span class="pagenum"><a name="Page_20" id= -"Page_20">-20-</a></span></p> -<p>– Mi gömöri és zemplini rokonaink látogatására indultunk; de út -közben, jegyzé meg nőm; férjem egyik régi jó barátját is -szándékozik meglátogatni s ez okból Rofnál kiszállunk.</p> -<p>Ezen általános, de női közlékenység által érdekessé tett -tárgyakról folytatott beszélgetésünket különös jelenet szakitá meg. -A köz kabin felső tornáczának ajtajából borzas fő bukkant elő. -Egyik arcza sötét piros, a másik halavány, mindkét szeme álomtól -ragadozó s a világossággal küzdő volt.</p> -<p>– Közel vagyunk-e már Tisza-Bőhöz? e szavakkal csipte el az arra -menő konduktort.</p> -<p>– Itt van előttünk; lőn a válasz. Csak hogy már <em class= -"gesperrt">egyszer</em> elhagytuk.</p> -<p>– Elhagytuk!? hogy hagytuk el?</p> -<p>– Hát ugy, hogy a ki ott ki akart szállni, az kiszállt.</p> -<p>– Tyühű! hisz én is ki akartam szállni! miért nem -jelentették?</p> -<p>– Bocsánat, én kétszer is bekiáltottam a kajütbe jó fennhangon, -hogy: Tisza-Bő! mondá a konduktor; s úgy is volt; de az elkésett úr -jó izűt aludván, föl sem ébredt mind addig, mig az Aladár -<span class="pagenum"><a name="Page_21" id= -"Page_21">-21-</a></span> pajtása elől leszökő dandy, a kabin -sötétes hátsó részében egy kiteritett zsebkendőre nem ült, mely -alatt azonban az általa észre nem vett alvónak orra, szeme, szája, -szóval, egész arcza rejlett. Erre mindketten ijedten ugrottak fel, -rövid, de egy részről heves szóváltás keletkezett, melyet a dandy -alázatos bocsánatkéréssel végezett be, a szerencsés álmu úr pedig -feljött megtudni, közel vagyunk-e már Tisza-Bőhöz? – Minthogy -azonban ezen állomást elhagytuk, kénytelen volt velünk jönni Rofig -s ő nyugodtan meg is adta magát sorsának, elfoglalta előbbi -fekhelyét s folytatta megszakasztott álmát.</p> -<p>– Egyébiránt – jegyzé meg valaki a födélzeten, hol az esemény -felett nevettünk – ez nem először történt most vele. Egy ízben -Gönyőnél akart kiszállani, de elaludván az állomást, Pozsonyig ment -föl, honnan másnap a gőzössel visszajött ugyan, de Gönyő mellett -ismét Morpheus úr tartá őt izmos karjai közt egész Komáromig s igy -történt, hogy csak harmadnap érkezhetett meg az igéret földére.</p> -<p>A dandy nem mutatkozott többé a felső társaságban; hihetőleg meg -akarta magától tagadni az <span class="pagenum"><a name="Page_22" -id="Page_22">-22-</a></span> örömet, hogy ott <em class= -"gesperrt">jó pajtásával</em> Aladárral találkozzék. Csak akkor -láttuk őt viszont, midőn a közelgő éj s keletkezett szél a köz -kabinba éji tanyát keresni leszorított. Erre azonban roszak voltak -a kilátások. Fekvésről szó sem lehetett oly sokan valánk; legfölebb -ülheténk szorosan egymás mellett. Czieraff hamis szemhunyoritással -súgá nekem, hogy ő mindamellett <em class="gesperrt">jó -fekhelyre</em> teend szert; <em class="gesperrt">felséges -módot</em> tud hozzá; csak vigyázzak majd rá.</p> -<p>Elhelyhezkedtünk nagy nehezen; nehány fiatal ember a hajó -csúcsában asztal körül kártyázott; az elkésett úr morogva -panaszkodott, hogy az ember a gőzhajókon ki sem alhatja magát; az -említett gömbölyű izraelita kényelmesen levetkőzve hálóköntöst -öltött s fejébe háló-sapkát húzott; mellette Czieraff barátom ült, -nem messze tőlök én.</p> -<p>– Ah mily szerencse, hogy nem nagyobb a viz, külömben az ablakon -jönne be! jegyzé meg naivul a dandy, hallván, mily közel az ablak -alatt mosódnak el a hullámok. Az őszintén gondolt mondatot némelyek -élcz gyanánt nevették meg; a kártyásoknál <span class= -"pagenum"><a name="Page_23" id="Page_23">-23-</a></span> az -elfogott ultimo zajt ütött; aztán lassanként elcsöndesedett a -zsibongás.</p> -<p>Gőzösünk kerekének moraja s a haboknak a hajó oldalához -csapkodása oly egyhangú volt, hogy az ülő helyzet minden -kényelmetlensége mellett is elnyomó félálom kezdett jönni -szemeimre. Ebből nemsokára sajátszerü hangok ébresztének föl, -melyeknek eredetét első perczre nem tudtam megfejteni.</p> -<p>– Krrrr – hau! hangzék nem messze tőlem.</p> -<p>– Mí az? mi bhaja van az úrnak? kérdé rögtön a hálósapkás -gömbölyű egyéniség.</p> -<p>– Krrrrrr – hau hau, ham! ismétlé az elébbi, kiben Czieraffot -már arról is megismertem, hogy a sok r-ret nagyon v-szerüleg -recsegtette.</p> -<p>– Az isthenért! mi lelthe az urat? vagy talán álmodik? -iszonykodék szomszédja.</p> -<p>– Kilencz év előtt veszett kutya havapott meg; nem jól évzem -magam – krrrr – ham! ismétlé ez harmadszor is s egyúttal a -hálóköntös felé kapkodott.</p> -<p>Ennek tulajdonosa azonban nem vette tréfára a dolgot, rémülten -felszedközött s veszedelmes <span class="pagenum"><a name="Page_24" -id="Page_24">-24-</a></span> szomszédja mellől el- a lépcsőzeten -fel- s a födélzetre kirohant, mint csak birt. A megüresült helyen a -dandy végig nyújtózva, ezt sugta felém:</p> -<p>– Ugy-e, hogy jó gondolat volt!</p> -<p>– Eredeti! feleltem én, bár már régen ismertem az anekdotát, mit -ő jelenleg csak alkalmazott.</p> -<p>Nem sokáig élvezhette azonban élcze hatását, mert alig telt el -öt percz s a megfutamodott fél kiséretében a hajó-kapitány lépett a -kajütbe, kijelentvén, hogy közbátorsági rendszabályoknál fogva oly -egyén, kin a düh kitörő félben van, perczig sem maradhat tovább a -hajón, annál kevésbbé ennyi utas között; minélfogva az illető beteg -rögtön hagyja el a kajütöt, első alkalommal partra fogván -tétetni.</p> -<p>Hasztalan szabadkozott a mi dandynk, hogy az egész csak tréfa -volt, hogy, ha tetszik, vizsgálják meg őt tetőtől talpig s nem -találandnak rajta legkisebb marás-nyomot: a kapitány, kinek -különben is foga volt reá, kérlelhetlen maradt, és Czieraff úr -kénytelen volt a csellel kivívott fekhelyet elhagyni, s az időt, -további rendelkezésig, a födélzeten tölteni. <span class= -"pagenum"><a name="Page_25" id="Page_25">-25-</a></span></p> -<p>Pedig ez nem volt a legkellemesebb idötöltés. A szél felhőket -vert össze s aztán elállt, cserében a felhőkből permetezett alá -apró de sürű eső. Az éj egyre sötétebb lőn, a gőzös csak lassan -haladhatott előre. A kormányoson kivül csak az egyetlen dandy volt -a födélzeten s járt felalá nagy léptekkel, gondolván, hogy igy -kevesbbé ázik meg, mintha egy helyben ül. Sokáig hallottuk lenn -gyors léptei döngését.</p> -<p>Tiz és tizenegy óra közt éjfél előtt a kapitány dörgő hangja -szólalt meg oda fenn s hallatszott le hozzánk az éji csendben.</p> -<p>– János, Péter! ti vagytok a legerősebb ficzkók, szólt ez -valószinűleg pár matrózhoz; mihelyest jelt adok, ragadjátok meg s -dobjátok a vízbe.</p> -<p>– Jól van, kapitány úr; de ba nem birunk vele, elhívhatjuk-e -Hanzit is?</p> -<p>– Segithet ő is. Csak készen álljatok; tíz percz alatt egészen -sötét lesz, ha igy borúl; akkor aztán a jeladásra egy lökéssel a -Tisza fenekén legyen. Értitek?</p> -<p>– Meglesz irgalom nélkül, kapitány úr; feleltek jó kedvvel a -matrózok. <span class="pagenum"><a name="Page_26" id= -"Page_26">-26-</a></span></p> -<p>Nekünk lenn a hátunk borsózott ezen iszonyú parancs és -készületek hallatára. Némelyek s köztök a gömbölyü izraelita, azt -hivék, hogy a dandyn valósággal kitört a dühkór s ez az egyetlen -mód szabadulni tőle; mások a kapitányt vádolák gyilkos -kegyetlenséggel s álliták, hogy itt közbe kellene járni a tett -meggátlására, de azért senki sem mozdult; míg nehányan sokkal -nagyobb képtelenségnek tartottuk az egészet, mintsem tréfa vagy -ijesztésnél egyéb lehessen.</p> -<p>Egyszerre azonban a gőzös kerekének forgása elállt; a kapitány -szócsövén át jelt adott, mire oly locscsanás következék, mint minőt -nagyobb testnek vizbe-dobása szokott eléidézni. Hajónk megállt s -perczig ugy tetszett, mintha visszafelé mennénk.</p> -<p>Sokan kezeiket összecsapva és szörnyüséget emlegetve ugráltak -fel megtudni a történteket, midőn egy tapasztaltabb utas ekként -nyugtatá meg a kedélyeket:</p> -<p>– Maradjanak az urak, nincs semmi baj; a sötétség miatt tovább -nem mehetvén, a kapitány vízbe dobatta – a horgonyt. Ez az egész. -<span class="pagenum"><a name="Page_27" id= -"Page_27">-27-</a></span></p> -<p>És lőn nagy nevetés, aztán fokonkint elcsöndesült minden; a -nagyobb részt elnyomta az álom, kik pedig ébren maradtak, hallhaták -ama velőrázó horkolást, melyet hálósapkás útitársunk kövér torkának -fűrészmalmával elkövetett.</p> -<p>A gőzösön töltött júniusi éjeknek azon egyetlen jó tulajdonuk -van, hogy rövidek. Éjfél után két órakor hajónk ismét elindult, -három után hajnalodni kezdett s négykor már fenn voltam a -födélzeten, tanúja a nap keltének, mely a Tisza távoli árjából -látszott szakadozott felhők közől kiemelkedni. A léget az éji eső -felfrisité, a redőtlen sima folyam piros hajnalhasadást tükrözte -vissza, míg két oldalt hosszasan levonuló két habfodor, olyforma, -minőt a viz szinére hosszában fektetett kötél okozna, a vízmeder -rendes széleit jelölé, melyeken túl a végtelen ár ömlik el.</p> -<p>A gyönyörű reggel kárpótolta a nyugtalan éjet. Hat óra tájban -mindenki talpon volt már, kivéve a Tisza-Bőnél elkésett urat, ki az -éjen át hely szűke miatt csak keveset alhatván, helyre akarta hozni -<span class="pagenum"><a name="Page_28" id= -"Page_28">-28-</a></span> az elmulasztottakat s a megürült pamlagon -talán eldorádói gőzös kényelmeiről álmodott.</p> -<p>Fenn és lenn reggelihez tétettek készületek s a köz beszéd a -dandy mult éji esetéről folyt. Maga a hős azonban nagy -meglepetésünkre sehol sem volt látható. Az ifjak egyike a második -helyet is összekereste, minden zugot felkutatott, de a dandyt sehol -sem találta. A kormányos szerint partra senki sem szállítatott. -Hova lett tehát? Voltak, kivált a nők között, kik komolyan aggódni -kezdtek, hát ha csakugyan ő volt az éji locscsanás alkalmával -lemerűlt áldozat!</p> -<p>Hogy olvasóimat Czieraff barátunk sorsa iránt tovább függőben ne -tartsam, elmondom, hogy őt a mult éjen csakugyan víziszony lepte -meg, mit benne a kapitány erélyes intézkedése idézett elé. Egészen -ártatlan volt-e a kapitány s a pár matróz a tréfában, vagy pedig a -parancs ugy volt intézve, hogy azt a horgonyon kivűl más élő lényre -is lehessen érteni? mai napig sem tudtam elhatározni; annyi azonban -bizonyos, hogy Czieraff azt kizárólag saját személyére <span class= -"pagenum"><a name="Page_29" id="Page_29">-29-</a></span> kiadottnak -hivén, képzeletet meghaladó rémület és iszony fogta el a sötét -eszmétől, hogy „mihelyest besötétedik, három izmos matróz által -irgalom nélkül a Tisza fenekére vettessék.“</p> -<p>Fogai és térdei összevaczogtak félelmében; de mégis megemberelte -magát s a matrózok egyikének sok pénzt igért, ha valami csellel -megmenti vagy elbujtatja őt. A matróz vállalkozott s a dandyt, -előre lefizetett husz ezüst forintért, a matróz-karám egyik függő -ágyának pakróczai közé rejté el. A helyzet nem volt ugyan -kényelmes, de annál rondább és népesebb, mert a menekvő csakhamar -minden oldalról kezdé érezni, mily jó volna most egy fél-meszely -persiai féregvesztő por! Pedig, kivált eleinte, fülig kellett -takaróznia, nehogy kutatás esetére fölfedeztessék; a szűk sötét -karám fojtott legében csurgott róla a veriték, szive gőz-gép -gyanánt dolgozott s e közben a locscsanást sem hallotta, mely talán -enyhített volna méltó aggodalmain.</p> -<p>Ez volt tehát ama <em class="gesperrt">felséges mód</em>, -melylyel ő <em class="gesperrt">jó fekhelyre</em> tett szert. Az éj -egyébiránt nem <span class="pagenum"><a name="Page_30" id= -"Page_30">-30-</a></span> barátja az embereknek; a reggel új -reményt és bátorságot csöpögtetett belé, de ez valóban csöpenként -is tért vissza, mert hősünk csak akkor mert fektéből mozdulni, -midőn meghallá, hogy a rofi állomáshoz közeledünk.</p> -<p>Rofnál kikötve, gőzösi ismerősinktöl bucsuzánk s különösen a -szelid szép nőcskétől, kivel nőm legtöbbet s legörömestebb -társalgott. A partról még egyszer visszatekintve, egy alakot -láttunk a második helyi utasok tömegéböl kibontakozni s egy kezében -börönddel a másikban úti-táskával kifelé törekedni. Alig, hogy épen -ráért, mert kilépte után a padlók rögtön bevonattak s a gőzös -tovább indult. A dúlt vonásu poros, borzas alak Czieraff barátom -volt, hirtelen megjelenése az utasok közt általános vidámságot -idézett elé, mit még inkább növelni látszott ama körülmény, hogy a -Tisza-Bőnél elkésett nagy alvó ismét keservesen nézett a -födélzetről az elhagyott part felé.</p> -<p>Rof környékén töltött két kedves nap után Lajos barátomhoz -rándultam, ki Rof és Tiszafüred közötti falusi jószágán -szenvedélyes gazda s év óta <span class="pagenum"><a name="Page_31" -id="Page_31">-31-</a></span> boldog férj. Első gondja volt nejét -nekünk s minket nejének bemutatni.</p> -<p>– Ah, mily derék, hiszen mi már ismerjük egymást! szólt csaknem -egyszerre s meglepve a két nő.</p> -<p>– A növeldéből talán? kérdé Lajos.</p> -<p>– Nem oly régen; ezelőtt két nappal a gőzösön utaztunk együtt; -mondá férjének a szelid szép nőcske.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_32" id= -"Page_32">-32-</a></span></p> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_33" id="Page_33"><br /> --33-</a></span></p> -<h3>II.<br /> -A JÁTÉKOS.</h3> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_34" id= -"Page_34">-34-</a></span></p> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_35" id="Page_35"><br /> --35-</a></span></p> -<p>Gömör jó országutai egyikén haladott szekerünk, még pedig az -elibe fogott négy pej daczára meglehetős csendesen. A júliusi nap -sugarai velő száritólag tűztek le a felhőtlen égből; s mi, t. i. -Móricz barátom és én, ezek ellen felvont ernyő alá menekűlve, -felváltva tartók az életbiztosító intézetet. Fedetlen kocsisunk -azonban s a lihegő négy pej csak akkor jutott némi enyhüléshez, -midőn egy egy hegyoldal árnyas mélyületében vezetett utunk.</p> -<p>Estig szellő sem lebbent s az út melletti cser és tölgyfák -porlepett levelei ép oly mozdulatlanok valának, mint a tájképek -festett lombjai. Hat és hét óra között nyugatról óriási felhő-várak -tornyosultak s mely szegélyeiket megaranyozá, elnyelék a torkukba -siető napot. E pillanatban tikkasztó forró szellet suhant el -fölöttünk; a lombok, mint a lázbeteg a roham jöttén, megrázkodtak, -az eget fakó szinű <span class="pagenum"><a name="Page_36" id= -"Page_36">-36-</a></span> párázat borítá el s az imént oly fényes -de hirtelen elsötétült felleg-bástyázatokból haragos villámok -czikáztak elő.</p> -<p>– Mehessőnk hogy helyre <i>eerjő</i>nk; szólt lovai közé -csapkodva a barkó Esván, – me<i>r</i> nagy <i>ee</i>gi -<i>háboraó</i> lesz ebbe<i>ől</i>!</p> -<p>De már késő volt. A városka, hova szándékozánk, még jó órányira, -az <i>eegi háboraó</i> ellenben már igen közel állt előttünk s -telegrafi gyorsasággal közeledett felénk.</p> -<p>Móricz barátom még diák korából, midőn Lőcsére ezen az uton járt -iskolába, emlékezett egy utszéli korcsmára, melyhez, úgymond, már -nem lehetünk messze. Csak oda érhessünk, van ott az udvarban állás; -jó menhely, mig a fergeteg elvonúl.</p> -<p>Alig mondá ki s már is láttuk az igért menhelyet fa csoportozat -közűl kifejérleni. De itt is volt az ideje, mert a dörgés perczről -perczre közelebb hangzott, a sötét felhő-tábor fejeink fölött -terjeszkedett ki, a forgó szél a felkavart úti port szemeink közé -csapkodta s egy hatalmas dördülés után gyér de nagy cseppeket -éreztünk arczainkra hullani. A perczben, midön az állás alá -hajtattunk, hosszú <span class="pagenum"><a name="Page_37" id= -"Page_37">-37-</a></span> recsegések között megindúlt a zuhogó -zápor s körűlünk, bár még csak hétre járt az óra, egészen -beéjjeledett.</p> -<p>Félóra múlva szűnni kezdett az omló zuhatag, de azért az eső -sürűn hullott alá s mi elhatároztuk, hogy ma nem megyünk tovább. A -konyhából barátságos tűz világolt elénkbe a sötétben; oda -szaladtunk át esernyő alatt, meghagyván elébb Esvánnak, hogy -etessen itasson annak rendi szerint, magának pedig kérjen -vacsorát.</p> -<p>A konyha előtti pitarban sajátszerü egyéniség jött elénk, kit mi -első pillanatra valamely piperkőcz pinczérnek voltunk nézni -kénytelenek. Régi szabású, kopott és zsírfoltos öltönyei daczára -meglátszott rajta, hogy azokat némi gonddal illesztgeti magára. -Mind a tíz újja, még a két hüvelyk is, gyürükkel rakva; mellényén -vastag óra-láncz, kissé szennyes ingelőjén ragyogó nagy melltű, -mely ha gyémánt, ezreket ér; de a mely a többi ékszerrel együtt -csak ál s rézbe foglalt hitvány üvegdarab volt.</p> -<p>– Lesz-e szoba és egy kis harapni való? kérdém tőle, készen a -cseh vagy morva kiejtésű válaszra. <span class="pagenum"><a name= -"Page_38" id="Page_38">-38-</a></span></p> -<p>– Lesz minden; felelt ő édes mosoly közt tiszta magyarsággal, – -csak tessék e szobába lépni, bátyám is mindjárt megjő.</p> -<p>S ezzel egy – a pitarból oldalt nyiló szoba ajtaját tárva fel, -ezen utánunk ő is belépett s azonnal gyertya gyújtáshoz fogott.</p> -<p>A megvilágitott szoba igen lakályos s épen nem olyan volt, minőt -útszéli fogadókban szoktunk találni Pamlag, falóra, pár régi olajba -festett mellkép, posztóval leterített asztal s ezen friss virággal -tölt edény tanúsiták, hogy nem úgynevezett vendég-szobában vagyunk. -A benyilóban kís gyermek aludt ágyacskája párnái közt.</p> -<p>A fogadós saját laka, gondolám, s ennek is elég csinos és -kényelmes. Már épen tudakolni akartam, hol leend számunkra a -nyughely, midőn a pinczérnek nézett egyén, előbbi édes hangján -társalgást kezde:</p> -<p>– Önök talán Pestről jönnek?</p> -<p>– Nem egyenesen; feleltem én kis vártatva, s figyelmesebben -tekintve a kérdőre. Ez arcz kifejezése meglepett. Öreg volt az, de -nem évek száma által. Halvány dúlt vonásain valamely szenvedély -<span class="pagenum"><a name="Page_39" id= -"Page_39">-39-</a></span> hagyhatta pusztitó nyomait s idő előtt -megérlelé elfonnyasztá azokat, miként a gyümölcs elaszva hull le, -melyet a darázs megszúrt. A szenvedő arczczal azonban kirivó -ellentétben állt a negélyzett modor, melyel ő kemény inggallérok -közé szorúlt fejét mozditá, tömött fürteit borzolá s gyűrűs újjait -csillogtatá.</p> -<p>– Óh én is sok évet töltöttem Pesten, folytatá nagy -szófolyékonysággal, – sok víg évet; visszavágyom most is, de bátyám -nem bocsát; ah! pedig csak ott van az élet. Szeret ön makaózni? -tevé hozzá, rám függesztve tekintetét, mely bár nyájas de élesen -átható volt.</p> -<p>Mielőtt e különös kérdésre felelhettem, vagy a vélt pinczér -szokatlan viseletét magamnak megfejthettem volna, az ajtó nyílt s -társaságunk egy ifju nővel szaporodott, ki beléptekor szemeivel -valakit keresni látszott.</p> -<p>– Vincze! szólt, lassu-szelid hangon a feltalálthoz s szavát egy -szemrehányó pillantással kiséré, mit ez rögtön megértett, mert, -mint az állatsereglet tulajdonosának szavára a puszták vadja, -meghunyászkodva sompolygott ki a szobából. <span class= -"pagenum"><a name="Page_40" id="Page_40">-40-</a></span></p> -<p>– Bocsássanak meg, folytatá hozzánk fordúlva, ha, míg férjem -megjő, kellő alkalmazásra nem találnak. Itt van ő a szomszéd -gazdasági épületben s talán várni akar mig az eső eláll – de rögtön -érte küldök. – S ezzel kifordúlt.</p> -<p>– Csinos menyecske a korcsmárosné, jegyzé meg Móricz – de hát az -a másík, az a bohó Vincze ki és mi lehet?</p> -<p>– Hihetőleg a ház rokona; találgattam én; – ki a pinczéri -teendőket végzi s a rokonsági czímen sokat megenged magának a -vendégek irányában is.</p> -<p>Oly halkan, hogy bejöttét észre sem vettük, ismét előttünk -termett a szóban forgó. Alkalmasint csak a nő távoztát leste, hogy -újra belopózhassék.</p> -<p>– Játszunk egy kicsit, szólt megnyerni akaró mosollyal, mialatt -egy játék igen szennyes és avult kártyát vont elő zsebéből; – majd -én bankot adok. E gyűrűk itt a bank; az urak tetszés szerint -tehetnek.</p> -<p>– Nem értünk hozzá; felelt Móricz s bámuló szemeit az asztalra -tett nehány garas értékű gyűrűkről rám emelé.</p> -<p>– Óh a makaó igen könnyű játék; biztatott ő <span class= -"pagenum"><a name="Page_41" id="Page_41">-41-</a></span> vidoran -bennünket – mindjárt megtanulják önök, csak ide figyeljenek. Minden -szem tizen és huszon alól vagy fölűl számol: a kinél több van, az a -nyertes. A kilencz szem nagy, a nyolcz kis makaó s felmutatva -azonnal nyer. Például: a bankadó két két kártyát oszt – s ekkor -jártas gyors kézzel osztani kezdett – egyszerre vagy külön, aztán – -–</p> -<p>Úgy látszik, szegény Vinczére nézve a mai nap nem volt a siker -napja, mert a leghevesebb osztás és magyarázás között ismét félbe -lőn szakítva a házi gazda megjelenése által. Sebesen összesöpörte -ekkor gyűrűit és kártyáit s szó nélkül, ijedten távozott a -szobából.</p> -<p>– Habár csak a véletlennek köszönhetem jelenlétüket – kezdé az -érkezett – legyenek szivesen látott vendégeim.</p> -<p>– Móricz! mi tévuton járunk; szóltam én felelet helyett -barátomhoz, első pillanatra meggyőződvén, hogy házi gazdánk nem -korcsmáros s mi fogadó helyett valamely magánlakba tértünk. Móricz -azonban merően szegezve reá szemeit e kérdést intézte hozzá: -<span class="pagenum"><a name="Page_42" id= -"Page_42">-42-</a></span></p> -<p>– Nem Feldner az ön neve s tizenöt év előtt nem Lőcsén járt-e ön -iskolába?</p> -<p>A kérdezett mindkettőre igen-nel felelt.</p> -<p>– S emlékezik-e még ön – folytatá barátom – ama tanuló társára, -ki az iskolai padon szomszédja s a kis diáki csinokban mindig hű -pajtása volt?</p> -<p>– Tökéletesen, mondá mosolyogva Feldner; – az én egykori tanúló -társam arczemléke azonban jobb mint az enyém, ki csak e -figyelmeztetés után ismerek reá.</p> -<p>Szivélyes kézrázás után a tévedés megfejtéséré kerűlt a dolog. -Móricz jól emlékezett hogy e lak egykor fogadó volt, de a tő -szomszédságában lévő ezer holdnyi gazdasággal együtt gróf S. -birtokába kerűlvén, ez kasznár-lakká változtatta át s czélszerűbb -helyre más fogadót épített. Feldner, az uradalmi kasznár, örömét -nyilvánitá a fölött, hogy a változás nem tudása minket vendégeivé -tőn.</p> -<p>– Én már a juh-akolból hazajövet értesűltem e tévedésről – végzé -szavait – mert kocsisomat nagy pörben találtam az önökével, ki -természetesen fogadói jogait akarta igénybe venni. Már elintéztem -<span class="pagenum"><a name="Page_43" id= -"Page_43">-43-</a></span> köztük az ügyet; – tevé hozzá -megnyugtatólag, midőn rendet teendő ki akartam tekinteni.</p> -<p>A beszéd a hajdani iskolai évekről a gazdaságra s egyéb -általános tárgyakra fordúlt. Eközben vacsorát hoztak, de sem a -kasznárné sem Vincze nem jelentek meg. Pedig ez utóbbinak -egyénisége lélektani szempontokból engem rendkivűl érdekelt; -szerettem volna róla bővebben hallani, de iránta kérdést tenni -gyöngédségből nem lehetett. Étkezés után perczre magunkra maradva, -használtam az alkalmat felkérni Móriczot, vezetné mint régibb -ismerős Vinczére a beszédet.</p> -<p>– Önnek úgy emlékezem egy ifjabb testvére is volt Lőcsén? kérdé -ő később szivarfüst között házi gazdánktól.</p> -<p>– Volt, az az van még most is; válaszolt ez hirtelen -elkomolyodva. – Ama szerencsétlen, ki haza jöttemkor önöket itt -kártyáival untatá; mondá ismét kis szünet után.</p> -<p>– Szenvedélyes játékos talán? kérdém én.</p> -<p>– Volt; mint általában róla beszélve csak úgy lehet szólani hogy -– volt. Elméjében van megháborodva. Nem tényleges őrült ugyan, mert -eszméiben <span class="pagenum"><a name="Page_44" id= -"Page_44">-44-</a></span> többnyire megvan a logicai rend, sőt -egyre másra használni is lehet: de gyászos múltjának emlékét sötét -daguerre-kép gyanánt viseli lelkén s ez neki ama kiirthatlan -rögeszmét tükrözi vissza, hogy ő még mindig ama gavallér, világfi -és vig czimbora, ki egykor Pest utczáin, társas köreiben s játék -asztalainál hősködött.</p> -<p>– Érdekes lehet története! – jegyzém meg a beállott s kissé -feszűlt csendben.</p> -<p>– Mindenesetre szomorú. Elmondhatom. Ön beszélyiró; használja -fel ha tetszik; lesznek kik tanulságot meríthetnek belőle.</p> -<p>Mondá Feldner s a következő történetet beszélte el.</p> -<hr class="tb" /> -<p>Atyám, gróf S. gazdatisztje, korán halt el s alig annyi vagyont -hagyott maga után, melynek kamatjaiból özvegye takarékosan -megélhessen s Vincze öcsém neveltetése költségeit fedezhesse. Én -épen a gymnáziumi éveket végzém akkor s kis gyermek korom óta -gazdasági pályára lévén szánva, rögtön mint irnok léptem a gróf egy -uradalmába. <span class="pagenum"><a name="Page_45" id= -"Page_45">-45-</a></span></p> -<p>Miattam eszerint nem kellett aggódnia anyámnak s eleinte -Vinczeért is keveset. Kisebb városokban végezve iskolai éveit, a -reá forditott költség nem kerűlt különös erő megfeszitésbe s e -fölött anyánk örömest is tett érette mindent, mert a szép fiú -kedvencze volt s korán fejlödő sebes észtehetségeiért az ismerős -kör által már első gyermeksége óta lángésznek tartaték. Atyám is -gyönyörködött a csakugyan tűzlelkű fiúban; s midőn a szűnnapokra -haza jöttünk, öcsém mint első a jelesek közt, én pedig az igen is -középszerűek egyike, nem egyszer mondá nejének: – meglásd anyjuk, e -fiúból egykor még nagy ember lesz. Most is emlékezem, mennyire fájt -nekem a mellőztetés s alárendeltségem érzete.</p> -<p>Vincze tehát folytatta tanúlmányait s mint tanuló derekasan meg -is felelt a benne helyezett várakozásnak. Anyám öröme s büszkesége -nőttön nőtt, midőn szerető szemeivel e reményeiben nagyra menendő -fián függött.</p> -<p>A szomszéd mezővárosban volt kis háza és kertje, hol csendesen -megvonúlva élt az áldott jó nő s hol a takarékosság, tisztaság és -rend mintaképe <span class="pagenum"><a name="Page_46" id= -"Page_46">-46-</a></span> gyanánt említteték. A ház kivűl belől -mindig oly tiszta volt mint a mosott pohár, a két szobácska -padlóját túlgondosan minden két hétben suroltatá; a harmadik, -melyben csak Vincze lakott a szűnnapok alatt, minden reggel -kiszellőzteték: abrosznak ágyi ruhának hófehérnek s minden -bútordarabnak a maga helyén kellett lennie; a konyha edényei -ragyogtak, az udvar söpört, a kertecske rendes, virág és zöldségdús -s kedves tekintetű vala; sőt szegény anyám tisztaság szeretete -annyira ment, hogy még a háziállatok is macskája és tehenei, -fehérek voltak.</p> -<p>Azért említem e részleteket, hogy kitűnjék, mily szükséges volt -mindez szegény anyámnak arra, hogy évek óta megszokott házi -körzetében elégedettnek érezze magát. Okos kiszámitása s -gazdálkodási rendszere által oda vitte a dolgot, hogy az alaptőke -minden csekélysége daczára nem csak szükséget nem szenvedett, sőt a -jólét bizonyos kényelmei mellett, az első években kis megtakaritott -összegecskét is tehetett félre öregebb napjaira.</p> -<p>E kis évi felesleget azonban csakhamar igénybe vette a magasabb -iskoláit járó Vincze, kinek ruházat <span class="pagenum"><a name= -"Page_47" id="Page_47">-47-</a></span> és egyéb apró költségekre -most már több kellett, mint a kisebb tanévekben. De édes anyánk nem -sajnálta tőle a pénzt, sőt gyönyörtelljes büszkeséggel tekintett a -gavallér jogászra, midőn ez a szűnnapokra haza kerűlve, -kétségtelenűl a város legszebb ifjának tartaték. Efölött – gondolá -– nem sokára majd maga keresi meg kenyerét, addig is kötelességem -minden lehetőt megtenni érette. Említenem se kell, hogy én, az -igénytelen falusi irnok, öcsémmel semmi tekintetben sem -mérkőzhettem s szükségeim is igen csekélyek lévén, szinte -természetesnek találtam, hogy – mig Vincze százakba kerűlt – én -évenkint alig kapok nehány forintot.</p> -<p>Következett a megyei törvénygyakorlati év s ez, miután drága -szállás és élelmi bért fizetni nem kelle, kevesebbet vitt ki, mint -az elébbiek. Jurátusnak a kir személynök oldala mellé vetetvén fel -Vincze, az irodai jövedelem nem csak szükségeit fedezé, de képessé -tette őt mind magát órával, aranylánczal, melltűvel s más apróbb -czikkekkel ellátni, mind pedig, törvényszünetekre haza jövet, -anyánknak ajándékokat hozni. A szegény asszony egész anyai -önteltséggel mutatta be ismerőseinek selyem <span class= -"pagenum"><a name="Page_48" id="Page_48">-48-</a></span> ruháját, -melynek kelméjét kedves fia hozta neki s nem győzte dicsérni a -Pestről hozott milly gyertyák szelíd nyugodt világát, minőkből -tizenkét fonttal Vincze fia lepte őt meg sat.</p> -<p>Nem soká tartott azonban az öröm, hogy Vincze ezentúl már saját -keresményéből is megél. De hiszen akkor ezen öröm nem is volt -egészen tiszta, mert a szerető anya szivét szinte bántotta a -gondolat, hogy fia többé nem szorúl segélyére. S így – midőn Vincze -az ügyvédi vizsgálat után Pesten mint ügyvéd szándékozott -megtelepedni – anyánk egész elégűlten látta el őt minden -szükségessel. Kiszámitották mennyi fog a kezdő pályán az első -években kelleni s az összeg a csekély jövedelemből némi -megszorításokkal épen csak hogy kitelt. A távozó, kinek zsebébe a -jó öreg ezenfelül még nehány megzsugorgatott aranykát is dugott, -nagy remények s ama biztató kilátások közt hagyta oda a szülői -házat, hogy két három év múlva, mint nevesebb pesti ügyvéd, majd ő -fogja anyját minden lehető kényelemmel elárasztani.</p> -<p>De ezen idő soha sem következett be. – Vincze első évi levelei, -helyzetét mint épen nem irigylendőt <span class="pagenum"><a name= -"Page_49" id="Page_49">-49-</a></span> festék. M. roppant -gyakorlatú ügyvéd mellett mint segéd temérdeket dolgozott s igen -csekély fizetést húzott. „Na de ez már igy van, minden kezdet nehéz -– irta – főnököm is igy kezdte pályáját huszonöt év előtt s most -három háza van Pesten.“ – A levelek azonban egyre panaszosabbakká -váltak s nem győztek a pesti élet drágasága és sokféle szükségeiről -eleget beszélni. Az év végével kitünt, hogy Vincze nehány száz -előlegezett forinttal többet költött, mint számítva volt; anyánk a -tőkéhez volt nyúlni kénytelen s bár ezen érzékeny csorba esett ő – -fija jövőjének előmozdításaért szivesen mondott le némely -megszokott kényelemről.</p> -<p>Második évben fokonkint sürűbben jöttek a pénzkérő levelek. „Nem -vonhatja ki magát a társaságokból – úgymond – s különben is egy -ügyvédnek ismerkednie s a világban forognia kell, hogy boldogúljon. -De erre pénz kivántatik.“ Majd a jogtudományi könyvek kerültek -sokba; majd ismét nem maradhatott tovább az eddig lakott szük -szobában, hanem nagyobb szállást kellett fogadnia s ennek bútorzata -igen költséges. De mikor ez is elkerülhetlen; mert a szegény -környezetű ügyvédet szegényűl <span class="pagenum"><a name= -"Page_50" id="Page_50">-50-</a></span> fizetik s ő már ma-holnap -saját szárnyára fog kelni, és így tovább; minek röviden az lőn -következése, hogy szegény anyám tőkéinek nagyobb részét felszedte s -annyira összevonta magát, hogy elébbi meglehetős kényelmű helyzete -már nagyon nélkülözővé kezdett válni.</p> -<p>Egy ily sürgető levél érkeztekor pár napra épen hon valék. -Vinczének háromszáz forint kellett, még pedig rögtön, A pénzt semmi -egyéb uton nem lehetett kiegésziteni, mintha édes anyám utolsó -tehenét eladja. Csákót, a régi, szelid, megszokott állatot annyira -kedvelte anyám, hogy csak keservesen birta magát eladására -határozni. Bő tejéből naponkint eladhatott s ezenkivűl még jó -tejsürű is maradt kávéjához, mit szenvedélyesen szeretett s mi fő -napi táplálékát tevé. És most a szegény öreg Csákónak mészáros -kezeire kellett kerülni, mert csak az volt hajlandó árát -készpénzzel azonnal kifizetni. Midön az alku után az új tulajdonos -érte jött, anyám szive bánatosan elszorúlt s a belső szobába ment, -hogy kedves tehene örökre eltávozását ne is lássa. De oda is -behallotta az elvezetett s talán vesztét érző állat bőgését s erre -nem tarthatta <span class="pagenum"><a name="Page_51" id= -"Page_51">-51-</a></span> vissza kitörő könnyeit. Magam is -elérzékenyűltem, s a Vincze által igért jobb jövővel igyekeztem őt -vigasztalni. Ez nem vétette el hatását; letörlé könnyeit a jó öreg, -kissé megkönnyűlt s még engem is kedves jószivű fijának nevezett. -De aztán igen igen gyakran találtam őt könnyes vagy kisirt -szemekkel.</p> -<p>A harmadik év meglehetős csendesen folyt le. Vincze nem kért -többé pénzt, irta, hogy dolgai jobban kezdenek folyni s rövid időn -visszafizetendi a kapott összegeket. Sőt egyszer meg is lepte -látogatásával anyánkat, ki nem csodálhatta eléggé azt a finom -fehérneműt és temérdek selyem és bársony holmit, melylyel fia uti -böröndje tömve volt. Hát még az a sok gyűrű, brilliant melltű és -aranygombú bot s általában az az úri külső, mely szinte tiszteletet -parancsolt! Az egész városka bámulta őt mint valami felsőbb lényt s -az ott lakó kir. tanácsosné – mint mondták – kizárólag az ő -kedveért rendezett egy estélyt. Ki volt e diadal felett boldogabb -szegény jó anyámnál? minden ember örvendezését jelenté neki, hogy -ily nagyramenendő derék ifjut nevezhet fiának s ő teljesen -megnyúgodott a Vincze által személyesen is ismételt igéretekben, -<span class="pagenum"><a name="Page_52" id= -"Page_52">-52-</a></span> hogy pár hó múlva magához veendi őt -Pestre s élete fogytáig gondtalan kényelmes helyzetet biztosít -neki.</p> -<p>A pár hó s utána más három elmúlt, de Vincze nem hallatott -magáról semmit. Pestről jöttek beszélték, hogy látták őt, de ő -szándékosan vagy szórakozottságból kerűlte a találkozást. Kik -megakarták látogatni, egyszer sem találták hon. Hihetőleg igen el -van a sok munkával foglalva s ez okból talán el is tagadta hon -létét.</p> -<p>A negyedik év kezdetén 184* február havában, következő tartalmú -levél érkezett tőle: „A kétségbeesés örvényszéléről irom e sorokat. -Ha édes Anyám – az egyetlen ki e világon őszintén szeret – -segélyével nem tart vissza, menthetlenűl lebukom. Egy vállalatom – -melynek taglalásába itt hosszu volna bocsátkoznom – okvetlenűl -tönkre megy, ha két hét alatt új tőkével nem tarthatom fel erejét; -ezen új tőkével növelve azonban százszorosan fog kamatozni s rövid -időn gazdag emberré teend. E vállalattól függ – ne kérdje miként – -becsületem életem. S ha ezekről van szó, kihez fordúlhatok -méltóbban, mint kitől ez utóbbit birom? Röviden: <span class= -"pagenum"><a name="Page_53" id="Page_53">-53-</a></span> nekem két -hét alatt két ezer pengő forintra van szükségem s ha e határidő -alatt az összeg nincs kezeimnél, véget kell vetnem s én véget -vetendek életemnek. A kérdés csak ez: fiától akar-e inkább édes -anyám örökre megválni vagy házától, mely tudtomra két ezernél -többet megér. A helybeli zsidó orvos szívesen megad annyit érte s -reménylem abba is beegyezend, hogy édes anyám a megszokott lakot -bérben tartsa egy ideig, mig majd – talán pár hét múlva – hozzám -költözendik Pestre. Ez esetben úgy is el kellene azt adni. -Tudósitson kérem rögtön elhatározásáról mely egyszersmind arról is -fog határozni, hogy a legjobb anyának köszönje e másodszor is -<em class="gesperrt">életét</em> – vagy hogy <em class= -"gesperrt">ez életnek</em> golyóval vessen véget fia <em class= -"gesperrt">Vincze</em>.“</p> -<p>E szívtelen s a kegyetlenségig hideg és fenyegető sorok -olvasásához csak akkor jutottam, midőn már késő volt s anyám a -házat – utólsó vagyonát csakugyan eladta. Én e lépéstől őt minden -áron vissza fogtam volna tartani, mert, ha időközben nem hallottam -volna is, hogy öcsém szenvedélyesen és nagyban űzi a szerencse -játékokat, egyszerű természetes eszem azonnal belátta, hogy a -levélben <span class="pagenum"><a name="Page_54" id= -"Page_54">-54-</a></span> felhozott s százszoros kamatot igérő -vállalat nem egyéb szemfényvesztő hazudságnál s hogy az -öngyilkossággali fenyegetés egy romlott szív részvétet alig érdemlő -vég-fogása.</p> -<p>De mint mondám már késő volt; anyám több álmatlan kinos éj lelki -hányódásai után a házat a zsidóorvosnak eladta s én már mint bérben -lakót találtam őt ama szobácskában, mely azelőtt Vincze szünnapi -laka volt. Az annyira szeretett kávéról is végkép le kellett -mondania s az anyagi nélkülözések a lélek bújával egyesülten nehány -hét alatt több évvel öregiték és gyengiték őt meg. Egy gondolat -tartá őt fenn: hogy ezt mind fiáért teszi kit ezáltal a haláltól -mentett meg. Midőn saját érdekében némi bár kiméletes -szemrehányásokat tevék neki, keserűen kelt ki ellenem, hogy -testvérem halálát hidegen lettem volna képes szemlélni.</p> -<p>Diadala tökéletes volt pár hét múlva, midőn örömsugárzó arczczal -jött elémbe Vincze levelével, melyben ez uti költségűl száz ezüst -forintot küld neki s meghívja őt Pestre magához, hol egy szobát -egészen az ő számára rendezett el. Hallgattam, de <span class= -"pagenum"><a name="Page_55" id="Page_55">-55-</a></span> egy -ösztönszerű érzet súgta, hogy e jövő nem oly rózsaszinű, minőnek -előtte látszik.</p> -<p>Főnökömtől engedelmet nyerve Pestre kisértem anyámat. Egy -marcziusi napon délelőtti tiz óra tájban érkeztünk meg a nekünk -egészen idegen nagy városba. A pályafőtől bérkocsis vitt a bálvány -utcza 9-dik számú házához, melynek első emeletén volt Vincze -szállása. Nem találtuk hon. Már két éjjel nem aludt szállásán – -mondá egy cseléd – de meghagyta, hogy ha várt vendégei -megérkeznének, egész kényelemmel foglalják el szobáit. Múlt éjjel – -folytatá az öreg szolga, miközben az ajtót felzárva minket ezen -bevezetett – nehány perczre haza jött, irt valamit, aztán ismét -sietve eltávozott. Igen sok és fontos ügyei lehetnek. Csak várjunk -kissé, úgy hiszi, mindjárt itthon lesz.</p> -<p>Anyám kérte a szolgát, ne szólna semmit itt létünkről, mert -megakarja lepni fiát. Szegény jó öreg! ezek voltak utólsó boldog -perczei. Könyben úszó szemekkel gyönyörködött az első tágas szoba -pompás bútorzatában, festményei tükrei és szőnyegeiben. Ily diszes -termet még a gróf falusi kastélyában sem látott. A jobbra nyiló -szobában az íróasztal, <span class="pagenum"><a name="Page_56" id= -"Page_56">-56-</a></span> könyvtár, arczkép-csoportozat, heverő -pamlag és dohányzó-készület férfi-lakra mutattak, mig a bal benyiló -egészen nő számára volt rendezve. Itt fogok tehát ezentúl lakni; – -mondá anyám körűltekintve – otthon is épen igy szögletben állt -ágyam s szinte feszület függött fölötte; varró asztalom is igy az -ablak mellett s az ablakban nehány virág cserepem volt, épen mint -itt; s mily ruganyos e pamlag! délutánokon itt fogok pihenni. Jer -fiam, ülj ide mellém – szólt hozzám – várjuk itt be Vinczét, hogy -csak akkor lásson meg, midőn e szobába lép. Na s látod, még is csak -gazdag ember lett belőle s gondoskodik, hogy kényelemben éljem le -hátralévő napjaimat:</p> -<p>Rövid óranegyed múlva a középső szoba ajtaját hevesen rántá fel -egy belépő, kiben – bár őt helyzetünkből nem láthatók – az anyai -belső ösztön fiát ismeré meg. „Ez Vincze!“ sugá nekem oly halkan, -hogy szavainál jobban hallhatám szíve dobogását.</p> -<p>Az érkezett sebesen járt nehányszor fel s alá a szobában, aztán -hirtelen megállott. A csendben hosszú mély fohászkodását hallók. -Aztán ismét elindúlt <span class="pagenum"><a name="Page_57" id= -"Page_57">-57-</a></span> s pár perczig csaknem szaladó léptekkel -járt körűl s ismét megállapodott. „Meg kell lenni!“ mondá -fennszóval vontatott rekedtes hangja s rá mindjárt kettős -perczegést hallottunk, minőt a fegyver sárkányának felhuzása -szokott okozni.</p> -<p>Anyám felkelt s a szőnyegen a benyiló küszöbéig sietett, honnan, -az átellenben függő tükörből, kisértetszerű arczot látott reá -meredni, melynek eltorzitott vonásairól az ő viruló Vincze fiára -nem ismerhetett. Pedig Vincze volt; háttal felénk a tükör előtt -állott s ebből ugyanazon pillanatban látott meg bennünket, midőn -jobb kezével a pisztolyt fejének szegezé. E kar azonban rögtön -lehanyatlott; aztán hirtelen felénk fordúlva, dülledt szemei -eszmétlen bámulatával meredt reánk; végre pár roskatag lépéssel egy -karszékbe dőlt s ott lehajtott arczát mindkét kezével elfedé.</p> -<p>– A szentséges Isten szerelmeért! fiam, édes fiam Vinczém, mi -lelt? – kiáltott reszketve anyám, mialatt a karszékhez sietve, az -ebben ülő előtt két térdre esett s fiának lehajtott nyakát -átkarolá.</p> -<p>De ez nem felelt, nem mozdúlt s kifeszitett <span class= -"pagenum"><a name="Page_58" id="Page_58">-58-</a></span> tenyerei -oly szorosan, mintha gép szoritaná, tapadtak arczához.</p> -<p>Anyám annál aggályosabban rimánkodott hozzá s midőn mi sem -használt, keserű sirásra fakadt, és csókjai s könnyeivel nedvesité -fia kuszált illatos fürteit s az arcz-elfedő kezeket.</p> -<p>– Ne több könnyet értem; szólt végre a karszékből felkelve s -anyámat magától elháritva Vincze; nem érdemlek könnyet, se -részvétet, nem érdemlem hogy fiának nevezzen; a mit érdemlek: az -büntetés, gyalázat, börtön. Ezektől akartam én menekülni – csak egy -percz még – csak egy rövid percz – s most meg volnék kimélve ez -iszonyú e lélekszaggató fájdalomtól.</p> -<p>Mondá ő a kiszáradt torok tompa hangján s üveges szemeit -határozatlan pontra szegezve. Arczának ritka bőrzetét hamuszín -sáppadtság boritá s minden vonása a benn viharzó kétségbeesésnek -volt élő közlönye.</p> -<p>Anyám erőszakosan reszketett mint egy lázbeteg s szólani -törekedett, de csak ez egyetlen szót birta kiejteni: „Fiam – –“</p> -<p>– Nem vagyok én fia – vágott ez közbe keserű <span class= -"pagenum"><a name="Page_59" id="Page_59">-59-</a></span> daczczal – -én a szégyen a bűn fia vagyok, ki becsületemet, anyámat, -szerelmemet áldoztam fel egy átkos szenvedélynek s most – most – -már meghalni sincs bátorságom; tevé hozzá csüggedten s kimerűlve a -karszékbe vissza roskadott.</p> -<p>Pár percznyi feszűlt csend következék, mely alatt mindhárman -szobor-mozdulatlanok valánk. – Anyám szólni nem biró remegő -ajkakkal s összekulcsolt újjakkal állott fia előtt; bennem harag és -szánalom küzdött; Vincze mint egy halott, kinek szemei nyitva -maradtak, mereven űlt s bámúlt maga elébe.</p> -<p>– Ha! – jőnek már – értem jőnek! riadott fel egyszerre ültéből s -mintha rém üldözné, egy ablak-mélyedésbe menekült, hol a függöny -zsinórba kapaszkodva térdei összevaczogtak, – ne hagyjanak – -mondják hogy ártatlan vagyok – zárják be az ajtót!</p> -<p>Azt hivém, hogy e látszó ok nélküli összefüggetlen beszéd és -viselet örjöngési roham első jelensége, de csakhamar meggyőződtem, -hogy izgatott idegzete érzékeit fokozá fel s ő jóval elébb hallá -meg a több lépés zaját, mely a lépcsőkön felfelé s <span class= -"pagenum"><a name="Page_60" id="Page_60">-60-</a></span> az ajtóhoz -mindinkább közeledett. Öntudata pedig megsúgta neki, kik lehetnek -az érkezők.</p> -<p>Egy biztos lépett be, két megye-hajdu kiséretében.</p> -<p>– Szomorú kötelességet kell teljesitenem, – szólt az első – s ön -megkimélend az okok elősorolásától, melyekért önt foglyomúl kell -kijelentenem.</p> -<p>– De ezt én nem engedem meg; ő az én fiam, s nem gonosztévő! -sikoltá végerélyével anyám s Vinczét testével fedezve, a biztosnak -útját állta.</p> -<p>– Rendkivül sajnálom – viszonzá ez – hogy a törvény parancsa az -anyai leggyöngédebb érzéssel ütközik össze; de az elsőnek -engedelmeskednem kell. Uram! szólt Vinczéhez – ne nyújtsa -hosszabbra e fájdalmas helyzetet.</p> -<p>Vincze – ki, mint láttuk, egy perczig talán el volt határozva -magát az élettől megfosztani – e percz multával a kétségbeesésből -fokonként a megtörődés érzékenyebb hangulatába esett s most -keserves zokogással borúlt anyja nyakába. A hosszas szoros -ölelkezést a biztos kegyelettel nézte.</p> -<p>Kibontakozott végre öcsém az anyai karokból <span class= -"pagenum"><a name="Page_61" id="Page_61">-61-</a></span> s miután -kezet szorítva engem is megcsókolt, szónélkül az ajtó felé ment. A -hajdúk követték.</p> -<p>Anyám arczának minden izma vonaglott; a mint a távozó után -meredt.</p> -<p>– Fiam! Vinczém! mi soha sem látjuk többé egymást! kiáltá utána; -egy másodperczig ingadozott s aztán összerogyva, lelketlenűl terűlt -végig a padló szőnyegén.</p> -<p>De ezt már Vincze nem látta; csak a börtönben hallotta meg, hogy -anyja életének szélhüdés vetett hirtelen véget.</p> -<p>Utóbbi éveinek eseményei rövidre vonhatók össze. Ügyvéd főnöke -szigorú becsületes ember s azoknak volt egyike, kiket az élet -könyörtelenné tesz. Valaha sok nyomort szenvedett s mert jelen -vagyonosságát kizárólag saját szorgalmának köszönheté, azt hitte -hogy ezt másnak is igy kell megérdemelni. Ily elv által vezérelve, -hidegen tudta nézni, ha Vincze igen csekély havi dijért éjnapon át -dolgozik; de titkon örűlt az ifju igyekezetének, napról napra több -figyelem és bizalomra méltatá s a segéd asztalának rendes vendége -lévén, elnézte a közte és egyetlen leánya közt fejlődő ártatlan -viszonyt, <span class="pagenum"><a name="Page_62" id= -"Page_62">-62-</a></span> sőt egynapon egyenes nyiltsággal ki is -jelenté neki, hogy észrevette s nem ellenzi azt, de minthogy leánya -még nem férjhez való, más részt Vincze társadalmi állása sincs még -megalapitva, pár évig – mely a hajlam s egyszersmind a jellemnek is -leend próba ideje – a sűrűbb érintkezést megszakítaniok kell.</p> -<p>Vincze félreérté és sima visszautasitásnak vette főnöke őszinte -szavait s indulatos lelke elkeseredett. De feltette magában, hogy -az eltávolitás által mindkét részről csak szenvedélyesebbé vált -viszonynyal épen nem hágy fel; s hogy rövid idő alatt oly állást -vív ki magának minden áron, melyben az előtte számitónak látszó -atya jóváhagyását is kinyerje.</p> -<p>A czél, a szándék dicséretes volt, de a roszúl választott -eszközök tévútra vitték őt. Egyike volt ő ama temérdeknek, kik jó -körülmények közt s kisértet nélkül az erény utján haladnak, de kik -a sikamlós pályán azonnal elcsúsznak.</p> -<p>Az ügyvéd leányával, az őt hévvel viszonszerető Marival ezentúl -csak estélyeken és társas körökben találkozhatott; de a -találkozások, kimért tartalmú erszényéhez képest igen költségesek -voltak. <span class="pagenum"><a name="Page_63" id= -"Page_63">-63-</a></span> Emellett hiúsága az öltözék és külső -csinban nem akart hátra maradni s kiadásainak összege először is -ezáltal lőn túlterhelve.</p> -<p>Más részt az ügyvéd segédkedés nagyon soványan jövedelmezett s -csiga haladású pályának látszott előtte. Úgy hitte, hogy míg -önállóságra vergődhetik, azalatt Marit atyja régen férjhez adta. -Terveken tépelődött, mint lehetne gyorsabb úton vagyont s -szerencsét alapitani?</p> -<p>Egy szerencsétlen esten, midőn Marit láthatni reménye nem volt, -egy ismerőséhez vetődött, hol kártyajáték folyt. Eleinte mint -közönyös néző később szórakozásúl mint játszó vett részt a -mulatságban, mely kis összegeken kezdve, nagyokon – s Vinczére -nézve jó sikerrel végződött. Haza téret eszébe jutottak a hallott -példák oly emberekről, kik kártyán egykor nagy összeget nyertek s -ez lőn későbbi vagyonuk és jólétük alapja.</p> -<p>Ezen est óta rendes tagja, sőt annyira rabja lett a játszó -körnek, hogy a reménylett találkozás helyein Mari gyakran hasztalan -várt reá. A játék változó szerencsével folyt – s ezen év volt az, -<span class="pagenum"><a name="Page_64" id= -"Page_64">-64-</a></span> melyben anyjához intézett pénzkérő -levelei mindinkább sürűdtek.</p> -<p>A megbánás sok keserű óráját élte át, midőn gyakran utólsó -fillérét is elveszté s öntudata azzal vádolá, hogy jó anyját -nélkülözésekre kényszeriti. De a megbánás s a jó szándék csak az -üres erszény korszakaira szorítkozott; mihelyt alkalma nyílt, -feledte a múltat, a jövőben reményei biztos teljesülését látta – s -a játékasztalhoz sietett. Még pedig nem többé a régi ismerősök -körébe, hanem ezek egyikével egy zárt szobába, hol minden éjjel -nagyban folyt a játék s hol nyerni vagy veszteni ezreket lehetett. -Ő eleinte nyert; sokat; annyit, hogy szerény szobácskáját tágasb -lakkal cserélheté fel s ezt kényelmesen bútorozhatá. Azt hivé, -szerencséje meg van alapítva s ennek ezentúl igy kell folyni.</p> -<p>De, mint rendesen szokott, fordúlt a koczka: s egyetlen éjen -minden nyereményét, kész pénzben, szerzett ékszerekben s bútorokban -elveszté. Szenvedélye s a viszszanyerési vágy annyira ragadta őt, -hogy egy – főnöke által behajtás végett reá bizott teljes -biztosságú váltót a nyerők egyikénél elzálogosított. Ezen összeget -is elveszté s következő nap <span class="pagenum"><a name="Page_65" -id="Page_65">-65-</a></span> szép butorzatu lakásából fogadói -szobába kellett vonúlnia. Innen irta anyjának a kétségbeesett -levelet a két ezer forintért, mely neki az elzálogositott s -behajtandó váltó visszaszerzésére kellett. A pénz megjött, hamarább -mint reméllé, de elég későn ügyvédi jövőjére nézve, mert a már -régebben gyanakvó főnök nyomára jött segéde kártya-éjeinek s a -váltó elzálogitásának. Rögtön s kérlelhetlen szigorral elbocsátá -oldala mellől a hűtlent s megtiltá neki többé leányára gondolni -is.</p> -<p>A szegény leány ezáltal többet szenvedett mint a játék polyp -karjai által lefoglalt s szerelmére ritkán gondoló Vincze. Megszűnt -ügyvédkedni; határozottan kalandor játékossá lőn; a szerencse újra -kedvezett neki, többet nyert mint valaha s ekkor erősen feltette -magában, hogy végképen lemond a játékról s múltja tévedéseit jóvá -tenni iparkodik. Anyja számára kényelmes szobát rendezett, magához -hívta meg s a jövőről fényes képeket kezdett alkotni, annálinkább, -mert Mari nem csökkenő sőt lángolóbb viszonszerelméről meggyőződni -alkalma volt.</p> -<p>De a sátán nem bocsátja ki körmei közűl martalékát. <span class= -"pagenum"><a name="Page_66" id="Page_66">-66-</a></span> Nehány nap -múlva Vincze ismét a játék szobába lépett. Csak nézni jött ide, -gondolá. Aztán egy kis összegecskét akart koczkáztatni s ha ezt -elveszti, többet semmi esetre sem. A csekélységet azonban egy -második és harmadik követte, mit aztán visszanyerni ohajtott. De a -szerencsétlenség makacs és állandó maradt – s másfél órai heves -játék után egy fillér nem volt birtokában. Költsönt kért – ezt -megtagadták. Indulatosan rúgta ki maga alól a széket s elrohant. -Pénz kellett neki minden áron – bizonyosnak látszott előtte a -vesztettnek visszanyerése. Egykori főnöke szállására sietett, kiről -tudta hogy több nap óta Bécsben időz. Elébb azonban egy pisztolyt -dugott zsebébe. Esti tizenegy órakor a szobaleány által hivatta ki -Marit; a házi asszony szerepét vivö nagynéne már aludt.</p> -<p>– Pénzre van szükségem; mondá gyors suttogással – sokra és -rögtön; ön teljesítheti kérésemet; ha szeret teljesitendi is, mert -ha nem, ajtaja küszöbén lövöm magam főbe. Jól tudom, hogy ön atyja -Bécsben van s hogy szekrénye kulcsait a nagynénére bízta: e -szekrényből ön számomra két ezer <span class="pagenum"><a name= -"Page_67" id="Page_67">-67-</a></span> forintot kölcsönözhet -holnapig. Megteszi-e? Mari! életem függ válaszától, megteszi-e?</p> -<p>Szegény Mari e távolról sem álmodott helyzetben lázbetegként -reszketett.</p> -<p>– Igen, de atyám – – hebegé.</p> -<p>– Holnap este jő meg; én holnap reggel visszaadom a pénzt utólsó -darabig hasonló minőségben s ő mit sem fog sejteni. –</p> -<p>– Nem tehetem – nem tehetem! zokogá a leányka.</p> -<p>Vincze minden szó nélkül saját fejének irányzá a csövet.</p> -<p>– Megálljon – –! sipegé a szorongatott egy elfojtott sikoltással -s megragadta a felemelt kart.</p> -<p>Vincze jól játszá szerepét, mert félóra múlva tárczájába tevé a -két ezer forintot. Új félóra múlva e tárczában ismét egyetlen árva -bankjegy sem maradt. Mind elveszté.</p> -<p>Lángoló fővel rohant haza szállására. Tollat s egy tiszta váltót -vett elő; négy ezer forint összeget irt reá s alája elfogadó -gyanánt egy hiteles kalmár nevét, kinek aláirását egykor tréfából -tanúlmányozta. A váltót a játék asztalról félértékben zálogúl -elvállalták. <span class="pagenum"><a name="Page_68" id= -"Page_68">-68-</a></span> E pénz szerencsét látszott hozni; Vincze -merészen elszántan játszott s nyert, folyvást nyert, egész reggelig -midőn a hajnal a gyertyák világát már már feleslegessé tette – s -nem volt ereje a játékot abban hagyni. A kártyajárás ismét fordúlt; -a mily határozott volt elébbi szerencséje, oly őrülten vesztett -most – vesztett sokat – mindent –</p> -<p>Kimerűlten, szaggatott lélekkel s a legközelebbi jövő előtt -bensőleg reszketve, maga sem tudta mint vetődött haza; útjában, az -éjjel váratlanúl megérkezett M. ügyvéddel s a kalmárral, kinek -aláirását meghamisitá találkozott, eszméi végkép össze zavarodtak s -csak annyit tudott, hogy meg akar halni, meg kell halnia.</p> -<p>Most már komolyan, fejének szögezé a pisztolyt s a tűkörből e -végső pillanatban látta meg háta mögött anyját és testvérét – –</p> -<p>A többit tudjuk.</p> -<p>A börtön magányában a bűntudat s az eltévesztett pálya keserű -szemrehányásai kisérték őt.</p> -<p>– Én öltem meg anyámat! mondá önmagának, számtalanszor ismételve -s halk szóval, mintha, ez önváddal <span class="pagenum"><a name= -"Page_69" id="Page_69">-69-</a></span> a marczangoló lelkiismeretet -akarná csillapítani. Sirni nem tudott többé.</p> -<p>Másfél évet töltött elzártan s néha hetekig sem szólt egyetlen -szót. Legfölebb számokat idézett, miként ha pénzösszegek vagy -kártyatételekkel foglalkoznék. Látogatásim alkalmával – mondá -elbeszélőnk – gyakran panaszkodott, hogy a kártya mellett töltött -napok és éjek feszűltsége száműzhetlenűl tapad lelkéhez s bár mint -törekszik is egyébre gondolni, eszméi öntudatlanúl visszatérnek a -főtárgyra; egész napokon át játszik gondolatban, sőt még nyugtalan -álmainak sincsenek egyéb változatú képei.</p> -<p>E lélekfárasztó egyhangúság lassanként rögeszmévé változott. -Másfél év múlva a fegyenczből kórházi beteg lőn. A kórházból kissé -javúlva, oly állapotban kerűlt ki, minőben önök őt jelenleg -találták…</p> -<hr class="tb" /> -<p>Másnap hajnalán, mely a múlt esti zivatar után fris ragyogássol -derűlt fel, mialatt kocsisunk fogott, a ház melletti kertben tevék -egy fordulatot. <span class="pagenum"><a name="Page_70" id= -"Page_70">-70-</a></span> A reggeli csendben már messziről -szaggatott beszélgetést hallottam. Közeledve, elfedő bokrok mögűl -Vinczét pillantottam meg. Egy kerti kőasztalnál ült egyedűl; -szennyes kártyáit keverte és osztotta s mintha négyen öten -játszanának, beszélt képzelt játéktársaival s felelt önmagának.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_71" id= -"Page_71">-71-</a></span></p> -<h3>III.<br /> -A BARADLÁBAN.</h3> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_72" id= -"Page_72">-72-</a></span></p> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_73" id="Page_73"><br /> --73-</a></span></p> -<h4>I.</h4> -<p class="summary">Társaságunk. Egy kis topographia és elmélkedés. -A Baradla-tető. Salto mortale. Petőfi utánzói. A boldog Leptodyrus. -Bemegyünk.</p> -<p>„– – – – a negyed-órányira fekvő faluból rövid gyalog-ösvényen -érve a barlang-száj elébe, várnunk kell a szekérre, mely a -fáklyákat, lajtorját, híd-padlókat s expeditiónk egyéb kellékeit, -nem feledve ki ezek közűl a barlangban elköltendö ebédet, hozza a -hosszabb szekér-uton.</p> -<p>Társaságunk eközben kissé megszakadoz.</p> -<p>Két entomolog társunk a környezet szikláit és bokrait veszi -figyelmes szemle alá s gombostűzi fel irgalmatlanúl vagy veti -borszesz-palaczába a talált <span class="pagenum"><a name="Page_74" -id="Page_74">-74-</a></span> rovarokat, még pedig – talán azon -elvből indúlva ki, hogy „Deus maximus in minimis“ – annál -diadalmasb örömmel, mentűl piczinyebb az áldozat; Ödön a barlang -térképét teríti ki egy kőlemezre s tanulmányozza, merre viend a -rögös pálya; Berczi szokott laza tétlenségével végig hever egy -gyepesebb helyen s a derűlt szép augusztusi ég, melyre oly -ájtatosan mered fel tudja miről álmodozik; az aggtelki derék -lelkész, e valóságos ötszáz mester, ki az óra hajszál-rugóktól a -szövő-székig mindenhez ért, nyers ágakból kézi gyertyatartókat -rögtönöz, mik majd a sötétség országában szolgálatot tegyenek; a -kalauzok szíverősitőt reggeliznek egy kotyogó kulacsból; én pedig -egy emeltebb helyről e csoportozat rajzát s – olvasóim engedelmével -– a következő topographiai rövid vázlatot jegyzem könyvembe.</p> -<p>Gömör délkeleti határszéleiről Tornán keresztűl Abaújba hosszas -alakú mészhegyek lánczolata nyúlik. E hegyek nyugati oldala itt ott -ritkás tölgyerdővel vagy bozóttal van bevonva, teteje azonban s a -déli napnak kitett része oly kopár, hogy a sziklás alapot alig egy -ujjnyira fedő sovány földben még <span class="pagenum"><a name= -"Page_75" id="Page_75">-75-</a></span> az ördögborda és -szamárkenyér is nyomorú tengéletre van kárhoztatva.</p> -<p>E hegylánczolat ama fennsíkon veszi kezdetét, melyre a még -Gömörben fekvő Aggtelek helységet épiték csekély igényű telepítői. -A falu fölött közvetlenűl e mészképletű hegyek egyike vonúl -keletnek Józsafő felé; gerinczén visz át a kassai út s midőn itt az -utas meglepetve hallja, hogy a lódobogást és szekérzörgést a -szirtes talap helyenként pinczeszerűleg viszhangozza, a vidéken -jártas a talányt azzal fejti meg, hogy a szekér most a <em class= -"gesperrt">Baradla</em> fölött halad, mely a hegy roppant ürében -egy mérföldnél hosszabb vonalú.</p> -<p>Az üres hegy csonka homloka, az úgynevezett Baradla-tető, -nyugatra néz. Mintha természet fölötti hatalom egyetlen csapással -szelte volna le a domborulatot, egyenesen mered itt fel huszonhét -ölnyi magasba a homorú sziklafal. Méltó sírköve lehetne ez, az -egykor olympust ostromlott gígászok egyikének. Rovatékaiból, mely a -bércz sima lemezén nem talált átölelhető istápot – kúszó növényzet -csügg alá kétségbe esett karokkal; míg egy egy vadvirág-bokor, -melynek földét és magvát szélvihar hordta a <span class= -"pagenum"><a name="Page_76" id="Page_76">-76-</a></span> kis -repedésbe, biztonsága önérzetében büszkén mosolyog le a magasból; -tudja, hogy hozzá csak szárnyakon juthatni, de hiszen a lepke nem -kalandoz ily messzire a föld szinétől, a vércsefaj pedig, mely a -szomszéd odúkban ütötte fel tanyáját, nem ellensége az egyszerű kék -vagy sárga virágnak.</p> -<p>A sziklafal egyetlen hasadéka a barlang egyetlen nyilása. E -Baradla-száj hat láb magas s így emelt fővel mehet be rajta -mindenki, ki mint Thackeray egy ölnél magasabbra nem nőtt. Oly -keskeny azonban a nyilás, hogy a szirthomlokzat roppant arányában -elvesz s alig észrevehető. Előtte sziklatömbek hevernek, miket vagy -még az elemek utólsó forradalma tett mostani helyére, vagy a -lesülyedt domborulat maradványaiként tart itt a mozdulatlanság, mit -egyébiránt, a barlang eredetének történetével együtt, kutatni a -geogenia híveinek hagyok fen.</p> -<p>Én, a beszélyiró, természetesen csak a hagyományos népmondák és -regékre tartok hajtó vadászatot, melyeket hosszú téli estéken a -nagyapa mesél térdén ülő unokáinak a Baradla csodáiról, -rejtelmeiről, tündér lakóiról. Már benn a faluban kezdém -<span class="pagenum"><a name="Page_77" id= -"Page_77">-77-</a></span> tudakozásaimat. Hasztalan! Nincs egyetlen -emlék, hagyományos adat a múltból, nincs egy feljegyzett esemény -vagy rege a harczias századokból, minőt a Rajna partjain, -Schweiczban, Németországban minden lépten hallani <em class= -"gesperrt">kénytelen</em> az utas. – Itt mindenki legfölebb csak -azt tudja elmondani, hogy a barlang <em class= -"gesperrt">új-ága</em> huszonhét év előtt fedeztetett fel, hogy az -<em class="gesperrt">ó-ágban</em> kerékvágások kövületei láthatók, -miből gyanítható, hogy az egykor lak- vagy menhelyűl szolgált; hogy -e gyanitásban megerősit az embercsont halmaz, mely a <em class= -"gesperrt">denevér-ágban</em> ma is látható; s a kalauz intésűl még -azt adja hozzá, hogy vezető nélkül bemenni nem tanácsos, mert az -ember úgy eltévedhet a szerte ágazó sikátorok közt, hogy soha többé -ki nem talál; példa erre egy angol, ki több év előtt egyedűl ment -be a barlangba és soha többé ki nem jött, csak nehány év múlva -akadtak történetesen szétmállott ruhái közt csont maradványaira. -sat.</p> -<p>Ennyiből vagy hasonlókból áll az egész barlangi mythosz. – -Képzelő tehetsége s népköltészete szegény-e a magyarnak, vagy a -mindennapi élet komor valóságával küzdve ábrándképekre nem -hajlandó-e, <span class="pagenum"><a name="Page_78" id= -"Page_78">-78-</a></span> vagy nem viseltetett soha kegyelettel -múltja története s hagyományai iránt s feledésbe engedé menni az -őskor eseményeit, regéit?“</p> -<p>E kérdéseket jegyeztem a sikertelen keresett népmondák számára -készített lapokra s látván a várt szekér megérkeztét, a gyülekező -társasághoz siettem. Ez – Berczi kivételével, ki még mindig a -gyepen henyélkedett – a fő kalauz Szeghő I. Lajos uram körűl -csoportosúlt s ennek előadását hallgatá.</p> -<p>– S mindkettőnek vége volt? kérdé, épen oda érkeztemkor, -Ödön.</p> -<p>– Azonnal. Egy szikra élet sem maradt egyikben is. Mit gondol -uram, huszonhét öl magasból e szirtre hanyatt homlok lezuhanni nem -tréfaság! magyarázta tovább a kalauz.</p> -<p>– Ah! gondolám – igazságtalan valék a rege meddőségre nézve; ez -bizonynyal vége egy helybeli mesének, melynek elejét nem hallhatám. -Épen ezt akartam már kérdeni, midőn Ödön közbe szólt:</p> -<p>– S mi történt aztán a hullákkal?</p> -<p>– Az egyiket elástuk; a másikat megnyúztuk, megsütöttük és -megettük! felelte Szeghő. <span class="pagenum"><a name="Page_79" -id="Page_79">-79-</a></span></p> -<p>– Megették? ez lehetlen!? kérdém én nagy szemeket meresztve.</p> -<p>– Sőt igen s mondhatom, életemben sem ettem jobb ízű sűltet; -erősité az elébbi.</p> -<p>– Nem értem; mikor s valóban történt-e ez? kik voltak a lezuhant -szerencsétlenek?</p> -<p>– Kik? hát egy nyúl meg egy kopó. A kopó a nyulat fenn a -hegyháton üzőbe vette s erre a Baradlatető felé kergeté. Úgy -hiszem, hogy valamint a nyúl nem, úgy utána a kopó sem jószántából -ugrott le a nyaktörő meredekről.</p> -<p>Megvallom, e perczben inkább szerettem volna, ha nehány század -előtt egy boldogtalan szerelmes pár p. o. a büszke várur leánya az -elűzött apróddal követi el a kétségbeesési tényt s halhatlanitja -szomorú történetével e helyet; mint pedig, hogy e nyúl-kopó -tragoediával lőn feszűlt várakozásom kiábrándítva.</p> -<p>E tragoedia azonban a közfigyelmet s mindnyájunk tekintetét a -magas sziklatető felé irányzá.</p> -<p>– Sokkal nagyobb az, mint sem az ember hinné; jegyzé meg a -lelkész, – a szem csal, mert gyors pillanata sokkal könnyebben -csúszik fel, mintha <span class="pagenum"><a name="Page_80" id= -"Page_80">-80-</a></span> az arányt egyéb tárgyal p. o. kővel -mérjük. A barlang tömérdek látogatója kisérté már meg, követ dobni -fel a tetőre s annyi közűl csak egyetlen egynek sikerűlt ez.</p> -<p>– S ki volt ez? kérdék egyszerre többen.</p> -<p>– 1844 év május havában – Petőfi Sándor; felelte a lelkész.</p> -<p>E nevet hallva Ödön barátom még egyszer a csúcsra tekintett, -aztán a földre, hol alkalmas követ keresgélt. Vetélkedő szelleme -másodiknak lenni ösztönzé őt. Neki gyürkőzött, kellő távolságba s -állásba helyezkedék, pár lépést tőn előre, teljes erejéből vetette -fel a követ s ez – a magaslat fele útjából szárnyszeggetten hullott -vissza.</p> -<p>A vállalkozó arcza az erőfeszítés vagy talán a bukás miatt kissé -kipirúlt.</p> -<p>– Soh’se resteld a dolgot Ödönkém; biztatá őt szokott gúnyos -modorával Berczi a gyepről, – nem egy magad ülsz a szégyenpadon. -Sokan kisértették ezt már meg – verssel s csufabbúl jártak.</p> -<p>– Rosz volt a kő, mentegetőzék Ödön.</p> -<p>– Szerénységed dicsérendő, folytatá Berczi; mert amazok nem -akarják ily őszintén bevallani, <span class="pagenum"><a name= -"Page_81" id="Page_81">-81-</a></span> hogy – rosz volt a vers. -Egyébiránt erő – erő kell oda barátom, ha ez hiányzik, nem fogsz -verset csinálni – akarám mondani követ találni, mely jó legyen!</p> -<p>E közben, entomolog társaink jutalmat tűzve ki a kalauzoknak a -barlangban találandó <em class="gesperrt">Leptodyrus</em>-ra, e -csodabogárnak, mely eddig csak az adelsbergi barlangban találtatik, -alakját, külsejét sat. magyarázgaták.</p> -<p>– E rovar, mondák, arról nevezetes, hogy örökös sötétség levén -hazája, a neki anélkül is szükségtelen szemek nélkül jő létre s -látó tehetség nélkül keresi meg mindennapi kenyerét.</p> -<p>– Ó bámulandó keze az alkotó természetnek, sohajték én fel, – -mily igazságos vagy te, midőn lényeidet a felesleg érzékektől -megkiméled; s mennyire igazságosabb volnál még, ha egy igen nagy -részét ama rovaroknak is, melyeknek a természettanban <em class= -"gesperrt">ember</em> a neve, hasonló sorsban részesitenéd, vagy -legalább fogak és gyomor nélkül szerveznéd fel a földi pálya -megfutására!</p> -<p>Szeghő Lajos uram azonban ily kegyes elmélkedésekre <span class= -"pagenum"><a name="Page_82" id="Page_82">-82-</a></span> nem -engedett időt s a bemenetelt sürgeté. A fáklyák meggyujtattak, a -kalauzok a terhet, mely a lajtorjából, a rögtönzendő hidak -pallóiból s az ebédből állott, egymásközt feloszták, nem kis vita -nélkül ugyan, ment mindegyik inkább a kenyeret és kulacsot akarta -vinni mint a lajtorját; Berczi nagy nehezen fölkelt édes hevertéből -s vállára vette utitáskáját, – szóval mind a tizen, a négy kalauz s -a hat vállalkozó, együtt valánk, mi utóbbiak újra kijelentve erős -határozatunkat, hogy <em class="gesperrt">coûte que coûte</em> -Európa legnagyobb csepegőkő barlangján e mai nap végig fogunk -haladni.</p> -<p>Erre ugyan Szeghő a főkalauz oly scepticus mosollyal vonított -vállat, mintha a <em class="gesperrt">primae nonus</em> korában -valaki azt merte volna kétségbe vonni, hogy nem az lesz az alispán -kire ő szavazand s mellesleg hidegen megjegyzé, hogy sokan indúltak -már itt be hasonló erős eltökélléssel, de az út fáradalmaitól -visszarettenve úgy vélekedtek, hogy „a ki megtér az üdvezűl“; – -szerinte évek óta nem ment senki a <em class= -"gesperrt">pokolba</em> (ez a barlang végpontjának <span class= -"pagenum"><a name="Page_83" id="Page_83">-83-</a></span> a neve) -sőt az idén még az <em class="gesperrt">új-ágba</em> sem -merészkedett senki.</p> -<p>E szavak Ödön vetélkedő szellemét természetesen felingerlék s -minden további szó nélkül ő lépett be szövétnekével első a sötétség -országába, hova mindnyájan követtük őt, még pedig emelt fővel, -miután egy Thackeray sem volt közöttünk.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_84" id= -"Page_84">-84-</a></span></p> -<h4>II.</h4> -<p class="summary">Emlék utáni toll-rajzok a Baradlából. -Nagytemplom. Virágos kert. Hóreb hegye. A tó. Tündérek vára. -Jupiter trónja. Prozerpína háló szobája. Az óriás. Medea szobra. -Apollo terme és Petőfi lantja. A Czerberus. A bálvány nagy oszlopa. -Ganymédes kútjai. A pokol.</p> -<p>Az óramutató kilenczen s a nap magasan állott már, midőn oda -léptünk be, hova ez utóbbinak sugarai még soha sem hatottak; s mire -a szabad ég alá ismét visszaértünk, erről az éjkirálynéja tekinte -le reánk csillag miriádjai közűl. Az idő éjfél körűl volt. Tizenöt -órát tölténk az alvilág siri csendében, mozdulatlan légzetében, az -örök sötétségre kárhoztatott <span class="pagenum"><a name= -"Page_85" id="Page_85">-85-</a></span> vad tájképek s a természet -szeszélyes alkotású csodaművei közt.</p> -<p>Sehezerádnak kellene lennem, hogy ezeregy éji tündér regéket -mesélhessek, miknek a képzelet a Baradla rejtelmeinél alkalmasabb -szinpadot alig találhatna.</p> -<p>S midőn a látottakat némi rendszerbe akarom önteni: tollam -elakad. Csak arra emlékszem, hogy midőn a hegy gyomrából a -holdfényes éjre kiléptem, úgy tetszett, mintha álomból ébrednék -fel, melynek nehány percz előtt még élénken érzett változatos képei -hirtelen összefolynak. Félóra múlva már távoli emlék gyanánt, úgy -feküdt mögöttem az alig múlt idő, miként ha félszázad választana el -tőle. Egyetlen, de eltörűlhetlen benyomás maradt lelkemben, minőt -az oly izgalmas lázálom szokott hátrahagyni, melyben a beteg egy -túlvilági éden mosolygó varázslatai közűl hirtelen tátongó mélység -sötét örvényeibe bukik, hol a reá meredő ezer szörnyalak a -következő perczben ismét ugyanannyi szárnyas angyalfővé változik -át.</p> -<p>Ily álom elmosódó képei gyakran évek múlva homályos sejtelemként -suhannak el mellettünk; s mi <span class="pagenum"><a name= -"Page_86" id="Page_86">-86-</a></span> alig tudjuk, álmodtuk-e, -valósággal átéltük-e, vagy talán ezred év előtt egy más -csillagzatban láttuk azokat? – igy vagyok én baradlai emlékeimmel; -idéző szómra nem engedelmeskednek, de koronként hivatlanúl jelen -meg egy kép s én sietek azt letartó rámába foglalni:</p> -<p>Roppant terem; körvonalai a hat fáklya fényénél ködös homályban -mutatkoznak. A magas sziklaboltozat alá az ország nagyobb -egyházainak bármelyike elférne. A szirtfal redős komor homloka -ezredévekről beszél s a kiejtett szót boszús viszhanggal, a lövést -körben járó ezerszerezett dörgő recsegéssel löki vissza. Közepén -egy óriási arányú kő <em class="gesperrt">oltárt</em> képez; körűle -stalagmit szobrok állanak s ezek közt egy olyszerű, minőt olasz -városok terein a <em class="gesperrt">Szentháromságnak</em> -emelnek. Ezen ür neve: <em class="gesperrt">nagytemplom</em> s -valóban a <em class="gesperrt">szószék</em> sem hiányzik belőle, -mely a szikla oldalából kimered. Lépteink elhangzanak; a csend -visszaáll s az örökös vaksötétség és némaság fogalommal sem bir -arról, hogy az őt lezáró bércz fölött Isten ragyogó napja világol s -a kék ég alatt pacsirta zengi hangos dalát. <span class= -"pagenum"><a name="Page_87" id="Page_87">-87-</a></span></p> -<p>Sík tér, – patak folyja halk morajjal végig. A patak partjain s -tovább is mindenfelé fehér virágok nőnek ki a kőpadolatból – a -képzelet legalább reá fogja, hogy virágágyak a mészkő csepegésből -támadt csipkézett szélü alacsony kövületek s e helyet <em class= -"gesperrt">virágos kertnek</em> nevezte el. S im itt tovább -<em class="gesperrt">szekérnyomok</em> haladnak több öl -hosszaságban, majd – elvesznek és ismét előtünnek. Ez is a -természet játéka-e, minek szinte csak a képzelet ad határozottabb -alakot? Nem, nem! a kettős kerékvágás kövülete minden helyen, a -fordulónál is párhuzamosan szalad; kétségtelen, itt egykor – -századok előtt szekérnek kellett járni. De miként jött az be? más -tágabb nyilása volt-e akkor a barlangnak, mely azóta beomlott? vagy -szétszedve hozták e be s itt álliták ismét össze a jármüvet? kik, -mikor, mi okból? A történet elveszett, a nép ajkán nem él hagyomány -s csak a sejtelem regél harczos időkről, tatárjárásról, midőn a vad -ellen dűhe elől ide menekűlt a környék lakossága s a szekér talán -egy nagyapát vagy beteg nőt hordozott erre… Nem Csoltó vitéz -szomorú árnya lappang e amott az üreg rejtelmes homályában? -<span class="pagenum"><a name="Page_88" id= -"Page_88">-88-</a></span></p> -<p>A megváltó kinszenvedése óráiban, midőn nap és hold elsötétűlt, -Golgotának nem lehetett zordabb rémesebb arcza, mint e vadregényes -foknak, hova omlatag kőhalmazok közt fáradalmas kúszással -törekedtünk fel. Itt az elhibázott lépés életveszély. Alattunk -harmincz ölnyi mélység, melybe a barlangon átfolyó <em class= -"gesperrt">Styx</em> és <em class="gesperrt">Acheron</em> egyesűlt -patakja szikláról sziklára vad ugrásokkal zuhog le; mindenik szikla -egy hegy s szabálytalan tömegekben egymásra tornyosultan mered a -sötét boltozat felé, honnan vészterhes felhőknek látszó -szirtlemezek és barna stalaktit csapok minden pillanatban -leszakadással fenyegetnek. A lenn hagyott kalauz fáklyája -homályosan pislog, mint magános csillag ködös őszi éjjelen; őt -magát törpe árny gyanánt látjuk a zuhatag partján állani. A velünk -jött kalauz mutatja a helyet, hol sok év előtt egy csontvázra -akadtak. Eltévedett, szövétneke elfogyott, sötétben, éhhel, -reménytelenűl, kétségbeesetten veszett el! Mily iszonyuak lehettek -végórái! A borzalmas emlék még körűl lengi e helyet – siessünk le -<em class="gesperrt">Hóreb hegyéről</em>!</p> -<p>Szük alacsony sikátor, a levegő fojtott és hideg, a léhlzet -elszorúl, a szem balsejtelemmel tekint <span class= -"pagenum"><a name="Page_89" id="Page_89">-89-</a></span> a -boltozatról lefüggő kőszálakra, melyek közűl ha csak egy leválna -is, a visz-út örökre elzárva van – bujkálva haladunk előre s im a -tér a kilátás tágúl, a boltozat ismét magas lesz s egy földalatti -kis Velencze, egy – tömör sziklafalak közé csatornákba szorúlt tó -áll előttünk, melynek nyugodt mozdulatlan szine szövétnekeink -fényét s alakjainkat visszatükrözi. Itt az ó ág vége s hogy a -huszonhét év előtt felfedezett <em class="gesperrt">új ágba</em> -juthassunk, e csatornákon át kell haladnunk. Ah de hol itt a Ponte -Rialto? Ezt kalauzaink hozták el a lajtorja s a padlók alakjában, -mikből ingó s könnyen elcsúszható hidat rögtönöznek. De a túlpart, -hol a sziklasikátor szögletet képezve más irányt vesz, oly keskeny, -hogy csak hárman férünk el a vizből kiálló csúcson s egymásba és a -bérczfalak rovatékaiba fogózva várunk, míg a kalauz a rögtönzött -hidat a második tó medenczén áthelyezve, ezen a már ott szélesebb -partra átkelhetünk…</p> -<p>Ezentúl a vad tájképek a mesék csapongó képzeményeivel, minőkre -a gyermekkorunkban hallott aranyvárakról s gyémánttermekről -emlékezünk, sürűn váltakoznak. Itt még kevesebb ember járt, -<span class="pagenum"><a name="Page_90" id= -"Page_90">-90-</a></span> tehát kevesebb a rombolás; a földből -felmeredő (stalagmit) s a boltozatról lefüggő (stalaktit) csepegő -kő alakzatok épek, hófehérek s világítást nyerve szemfényvesztőleg -ragyognak.</p> -<p>S mily bámulatos csoportozatokat rak le a folyvást működő -természet szeszélyes keze!</p> -<p>Megdöbbenve látunk a homályban elvesző boltozatról egy idomtalan -kőszirtet lebocsátkozni, miként ha levegőben függne. A szirt -lemezeiről csodás alakok tekintenek le. Egy tevehátú és sárkányfejü -szőrny védeni látszik a kaput, mely a hosszan elnyúló bástyázatba -nyílik. A bástyákról góth kúpok, tornyok emelkednek; egy -oszlopzatos kioszkhoz lépcsők vezetnek, túl rajta alabastrom -medenczéből szökő kút sugara lövell fel; a háttérben harczi mén -ágaskodik, mig távolabb dárdák és lándzsák hegyei villognak – s -mindez mozogni pizsegni látszik, a mint a feltartott fáklyák világa -a fehér, sárga és vereslő csepegő kövekről millió és millió -csillámban verődik vissza. Ez a <em class="gesperrt">tündérek -vára</em>. Távoztunkkal minden elsötétűl, mintha a tündérek csupán -kedvünkért tárták volna fel pompájokat.</p> -<p>Belebb haladva egy fehér domb előtt állunk <span class= -"pagenum"><a name="Page_91" id="Page_91">-91-</a></span> meg, -melynek tetejét trónszerű alkotvány foglalja el. A bőven lefolyó -csepegés a dombot egyre növeli s az emelvényt bársonysimának látszó -lemezekkel vonta be. A szék karjairól lefüggő világos sárga csapok -az arany rojtozatot, a villogó fehér és vereskés gömbök az -ékköveket, mikkel a bársony kivarrva van, képviselik. Nem a -barlang-király szokta e osztani innen parancsait a gnómoknak, kiket -jelenlétünk rejtekeikbe vissza riasztott? – A kalauz <em class= -"gesperrt">Jupiter trónjának</em> nevezi e helyet.</p> -<p>A barlang oldalába alcove szerű mélyedés nyúlik be. Előtte sugár -obeliszkek emelkednek, nehány több öl magasságban a boltozatig. -Ezekről, mint a menyezetes ágy oszlopairól függönyök simúlnak le; a -redők, az árnyalat, minden oly természetes. Ez <em class= -"gesperrt">Prozerpína hálószobája</em>. Csendesen lopózunk tovább, -hogy fel ne költsük az alvilág uralkodójának benn szendergő -nejét.</p> -<p>Utunkat egy <em class="gesperrt">óriás</em> állja el. -Kiterjesztett karokkal fenyegetőleg áll egyedűl a széles sötét ür -közepén s kihivólag várja vakmerő jöttünket. De nem mozdúl, -tehetlen dühvel kell tűrnie végzetét s várni a varázsszó -megszűntét, mely őt e roppant idomú <span class="pagenum"><a name= -"Page_92" id="Page_92">-92-</a></span> veres kőszoborrá bűvölé. Jaj -ha a körülötte heverő sziklatömbek egyikét felkaphatná…</p> -<p>Vagy talán épen az volt vétsége, hogy erejével visszaélt s ő -vitte végbe e rombolást, melyet az óriás kőszobron túlhaladva -szemlélünk? Sisiphusi szirtek torúlnak egymásra, a megoszlott patak -kigyói tekervényekben csörög el közöttük, – itt egy rablóvár -omladékának körvonalai sejthetők, amott egy svajczi vad tájkép -bontakozik ki zivataros éjből; ott ismét egy római amphitheatrum -csonka tört oszlopai beszélnek egykori nagyságról. Minden lépés, -összerogyott s a boltozatról leszakadt stalaktit szobrok közt -vezet; mindenfelé romlás és pusztulás, de viszont mindenfelé új -növések, új alakulások, mikből a folytonos csepegés rövid idő alatt -ismét új csoda műveket képez.</p> -<p>Ez itt <em class="gesperrt">Medea szobra</em>. Hosszú nyak -nyúlik le a boltozat hasadékából s ormótlan főbe végződik. E fő -halántékait a féltés kigyói marják, a sötét szőrnyarcz merev -vonásaiban a gyermek gyilkos anya kínjai kövűltek meg; a tátott -sárkányszáj stalaktit fogai dühben vicsorognak. Hiába meredsz reánk -kiülő szemeiddel <span class="pagenum"><a name="Page_93" id= -"Page_93">-93-</a></span> leánya Hekatének, nincs köztünk hűtlen -<em class="gesperrt">Jázonod</em>!</p> -<p>Kristálypalotába léptünk. A magas boltozat s a falak csillám -káprázatban tündökölnek, mint az izekre tört tükör apró darabkái. -Karcsu obeliszk erdő nő ki a sima padolatból, ezüst tölcsérek ezrei -függenek le a magasból. Egy ily tölcsér a földig simúl le, hol a -csepegés által a talapzathoz forrott. Legalúl gyermekkéz ujjai -átfoghatják; s arányosan terjeszkedve, fölűl már torony szélességű. -Bámulunk, hogy saját terhe alatt össze nem rogy. Vezetőnk -<em class="gesperrt">Apollo termének</em> nevezi az alvilág e -muzeumát.</p> -<p>De., halk!… mi túlvilági hangok ezek!? – Memnon szobra szólalt-e -meg, vagy aeol hárfa húrjaiba kapkodnak oly fájdalmasan a vihar -ujjai? Minő mysticus, zilált, vad, elhaló panasz? E zűrhangokban -sapphoi lágyság Cassius lángoló honszerelmével s egy haldokló -számkiüzött végbucsújával olvad össze megkapó bánatos zenévé – – mi -varázs hangszer ez itt a hegyek mély rétegei alatt?</p> -<p>A talány fejtve van. A bérczfal egy kidomborúló polczáról -félkörben stalaktit csapok függenek <span class="pagenum"><a name= -"Page_94" id="Page_94">-94-</a></span> le, párhuzamosan egymás -mellett, mint egy nőfésű fogai. A kalauz egy más stalaktit darabbal -végig von a csapokon s e kőhúrok adják ama sajátságos – a halotti -csendben oly megdöbbentő zendűletet.</p> -<p>– Ez <em class="gesperrt">Plútó orgonája</em>; jegyzi meg -cicerónénk.</p> -<p>– Nem, nem; kiáltunk mi – ez <em class="gesperrt">Petőfi -lantja</em>! Lehetne-e ennek méltóbb helye másutt mint Apollo -termében? – A vezetők örömmel igérik jövőre e népszerű néven -ismertetni a látogatókkal a baradlai hárfát.</p> -<p>Még egy kép – utólsó itt s utólsó a barlang hosszú -folyosójában.</p> -<p>A mélység és magasság közötti sötét ürben eltörpülnek a -sziklatorlatok szabálytalan körrajzai. A teremtés előtti chaosz -zavart rendetlensége vagy az apocalypticus napok szomorú feloszlási -előképe borong-e előttünk a sűrű homályban? Nem az utólsó emberek -fenmaradt egyike-e ama félelmes sápadt arczú alak, kit a -végpusztulás színterén nesztelen remegő léptekkel árnyék gyanánt -látunk lappangani? Szövétnek által rémesen világított vonásairól -alig ismerünk társunkra benne. A léptek zaja, saját <span class= -"pagenum"><a name="Page_95" id="Page_95">-95-</a></span> szavunk -hangja elvesz a száz rétre szakadott patak csörtetésében, melynek -zuhogó beszédét az odú siketitő viszhangja ismételi. Az esésben -megtört vizsugarak lenn közös mederben találkoznak s a száz testvér -egy folyammá egyesűlten őrűlt elszántsággal rohan a barna -sziklafalnak, mely őt sovár kéjjel – nyeli el. Mózses varázs -vesszeje egykor a szirtből nyitott forrást Izrael szomjú népe -számára, – itt ellenkezőleg a szirt megnyílt torkába tűnik s vész -el az omló zuhatag; ő tovább folytathatja földalatti vándor-útját, -nekünk zárfal a meredek magas bércztömeg.</p> -<p>A <em class="gesperrt">Czerberus</em>ból a fönebb megszakadozott -patak ágain átkelve, havasok tövében állunk. A mészkő-szivárgás -sima, fehér, süppeteg réteggel vonta be a három sziklahegy -felszinét. Ezek közt a középső a legmagasabb, legselejtesebb. A -völgyület omladványai közt egy kerülettel a havas megmászható -oldalához érünk. A sikos lejtőn felkapaszkodva, a havas -félmagasságában nyugvó pontra találunk egy a hegyoldalból -tálczaként kinyúló terjedelmes szirtlemezen, melyen az alvilág -legnagyobb alkotmánya, a <em class="gesperrt">Bálvány nagy -oszlopa</em> áll. E két öles <span class="pagenum"><a name= -"Page_96" id="Page_96">-96-</a></span> átmérőjű testszinű stalaktit -torony a fölöttünk tíz ölnyire függő boltozatot második Atlaszként -tartani látszik. Hol a Sámson ki az oszlopot megrázva s megtörve, -magára döntse Baradla sötét palotáját?</p> -<p>A Bálvány nagy oszlopánál a legtisztább s leghidegebb víz gyűl a -körülötte lévő kisebb nagyobb medenczékbe. E medenczék fehér -alabastrom edényekként emelkednek ki a talapzatból s csipkés -arabeszkű széleik kékes gyöngyház bágyadt fényébe játszanak. E -gyönyörű mesterművek újra és újra tanúi annak, hogy az emberektől -elhagyott helyeken a természet keze bámulatosan remekel. A mythoszt -annyira kedvelő táj-nevező <em class="gesperrt">Ganymédes -kútjai</em> névvel jelölé e medenczéket.</p> -<p>Az oszlopot megkerűlve, széditő magasságból tekintünk szét. A -merészen felhajló boltozat elvész a szem elől; fölöttünk holdtalan -gyászos éj, melynek soha nem volt és nem lesz hajnala; alattunk -tátongó öböl, az ismeretlen mélység sötét kormával. A kalauz -levilágit s mi a röpkedő homályban az öblöt a levonúló bérczfalak -között mindig keskenyebb torkolatba futni látjuk; míg egy -kéményszoros <span class="pagenum"><a name="Page_97" id= -"Page_97">-97-</a></span> mély üreg függőleges irányban visz a -barlang vég-kamarájába, melynek neve – <em class= -"gesperrt">pokol</em>.</p> -<p>Felidézett emlékem még most is e szűk torkolat fölött látja a -szavakat, miket a világ legnagyobb költője az „Inferno“ kapuja -fölibe irt:</p> -<div class="poem"> -<div class="stanza"><span class="i0">Per me si va nella cittá -dolente,<br /></span> <span class="i0">Per me si va nell’ eterno -dolore,<br /></span> <span class="i0">Per me si va tra la perduta -gente.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Ez út visz a fájdalmak -városába,<br /></span> <span class="i0">Ez út visz az örök -kínszenvedésbe,<br /></span> <span class="i0">Ez út visz a -kárhozott nép sorába.<br /></span></div> -</div> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_98" id= -"Page_98">-98-</a></span></p> -<h4>III.</h4> -<p class="summary">Világosság. Költészet és próza. Beszély a zultán -pamlagáról. A Baradla-könyv és a magyar írók.</p> -<p>Rajongó ifjuságom aranyálmai óta soha a napsugárt ragyogóbbnak, -az eget kékebbnek, a léget enyhébbnek, a madárdalt vidámabbnak, a -virágot illatosabbnak nem tapasztaltam, mint következő nap -reggelén, midőn szives házi gazdánk az aggtelki derék pap kertjébe -lementem. Pedig alig csak huszonnégy órát tölték a sötétség mély -csendében s már is annyira érzém a világosság, a földi nesz -jótékonyságát… <span class="pagenum"><a name="Page_99" id= -"Page_99">-99-</a></span></p> -<p>Szegény Homér, gondolám, ki dúsgazdag képzeted fényes költői -képeivel népesitéd szemeid örökös sötétét! Fájdalmad édes s élved -fájdalmas lehetett óráiban az ihletett költészetnek, melynek atyja -levél. Unokáid előtt még most is fel-feltűnik az általad müvészi -hüséggel festett de nem láthatott:</p> -<div class="poem"> -<div class="stanza"><span class="i0">„– – – – felhőtlen -ég,<br /></span> <span class="i0">Mosolygó síma -tengerarcz,<br /></span> <span class="i0">Élénk, verőfényes vidék -–<br /></span> <span class="i0">– – – – – – – – –<br /></span> -<span class="i0">Kék fátyol messze bércz fokán –<br /></span> -<span class="i0">Arany hajó, mely futva szegdel<br /></span> -<span class="i0">Bibor habot… – – – –“<br /></span></div> -</div> -<p class="i0">és ismét:</p> -<div class="poem"> -<div class="stanza"><span class="i0">„Ott kéken a Zeüsz-lakta -domb!<br /></span> <span class="i0">Itt zölden a nyájas -sziget:<br /></span> <span class="i0">Fölötte lomb, alatta -lomb,<br /></span> <span class="i0">Árnyas berek, zengő liget, -–<br /></span> <span class="i0">Hullám mosott gazdag -virány<br /></span> <span class="i0">Fehér juhak s tulok sereggel -–<br /></span> <span class="i0">Minő kép ez!… – – -–“<br /></span></div> -</div> -<p>Minő kép ez! sohajt fel méltó unokád, ki látja a színvegyületet, -mit neked csak a teremtő szellem <span class="pagenum"><a name= -"Page_100" id="Page_100">-100-</a></span> ecsetelt a lezárt szemek -fekete vásznára; – s „fáj neki e rajz“ mert „enyésző népet, ki méla -kedvvel múltján borong“ lát a tájképen… Nem nagyobb és szentebb-e -az ő fájdalma, mint a tied volt, melyet annak tudata enyhített, -hogy van nép körűlted Graecián „melyet felgyújts énekeddel!“</p> -<p>Hosszas elmerengésemből Berczi csengő szava vert fel. Beszédünk -tárgya természetesen a tegnap lőn. Hideg gúnyos észrevételei merő -ellentétet képeztek az elragadtatással, melylyel én a Baradla -csodáiról emlékeztem. Szerinte én költői szemüvegen tekintém a -tárgyakat; holott az egésznek varázsa csupán a környező sötétségben -áll, melyben a játszi képzet teremt magának nem létező meséket. -Egyetlen – a barlangot megvilágositó napsugár e varázst eloszlatná -s mi bámulnánk, mit tudtunk ez össze vissza hányt tömegen bámulni. -Fájdalom, tevé hozzá, hogy így vagyunk az életben mindennel; minden -csak addig szép mig legfölebb félhomály burkolja; az ismeretlenért -lelkesűlünk s a megismerttől legjobb esetben közönyösen fordulunk -el. S e valóság, e kiábrándulás az élet átka.</p> -<p>– Melyet te inkább magadra erőltetsz, jegyzém <span class= -"pagenum"><a name="Page_101" id="Page_101">-101-</a></span> meg én, -mint valóban érzesz. A természet, a társadalom olyan mint minden -könyv: hatása leginkább a kedélyhangulattól függ, melyben azt -olvassuk – –</p> -<p>– Igaz, csakhogy ha a könyvet ama meggyőződéssel vesszük -kezünkbe, hogy a mi szép benne az nem való, s a mi való az nem -szép: az itélet előre kimondva van. A szépség, mondják, nem a -tárgyakon de a néző szemeiben rejlik. Mi egyéb ez csalódásnál? S ha -az életben leginkább ez boldogit, miért, hogy most túl a harminczon -jó izűt nevetünk a húsz év csalódásain?</p> -<p>– Nevetünk talán blazirozott barátom – de nem ohajtjuk-e -vissza?</p> -<p>– Tévedünk, ha ezt teszszük. A kedély nyugalma az izgalmak s -kiábrándulás árán eléggé drágán lőn megvásárolva, miért kezdenők -újra a vásárt, ha tudjuk, hogy a vevő, az élet, nem adja meg a mit -igér? Én részemről örömest lemondok a költői szemüvegről, melylyel -egykor a világot s a – Baradlát tekintém.</p> -<p>– Talán szinte csalódásaid e korába esik ama <span class= -"pagenum"><a name="Page_102" id="Page_102">-102-</a></span> -epízódja életednek, melynek elmondását tegnap a <em class= -"gesperrt">zultán pamlagánál</em> igérted?</p> -<p>– Tökéletesen. Halld ezt is egy bizonyitéka gyanánt ama -hitemnek, hogy az élet mindig kineveti az érzelemvilágot s hol a -próza a költőivel, az anyag a szellemmel jő összeütközésbe, mindig -az elsőbb a győztes.</p> -<p>– Tíz év előtt; kezdé történetét Berczi a kerti méhesben, hol -szivarra gyújtánk s kellőleg elhelyezkedénk, ő beszélői én -hallgatói minőségbe – tíz év előtt Budán a kormányszéknél -tiszteletbeli hivatalt viseltem. Két testvérem a megyét szolgálta, -a harmadik a gazdaságot vitte atyám mellett, ki azt kivánta, hogy -én, a legifjabb, e pályán alapítsam meg jövőmet. Mennyire -igyekezett ennek a húsz éves tiszteletbeli fogalmazó megfelelni, -arról az öreg tanácsos tehetne legjobb tanúságot, ki mindannyiszor -megfeddett, a hányszor csak a bureauban megjelentem s ez körülbelől -minden két hétben egyszer történt meg. Saját házánál azonban igen -szives volt irántam; s ha ő maga hivatalos munkálatimról hallgatott -is, de tanácsosné ő nagysága annál nagyobb <span class= -"pagenum"><a name="Page_103" id="Page_103">-103-</a></span> -dicsérettel volt kegyes emlékezni a divatlapokban megjelent -verseimről.</p> -<p>– Hogyan? te verseket is írtál, te, hős lovagja a prózának? -szakitám félbe az elbeszélőt.</p> -<p>– Álnév alatt; melyről szokás szerint az egész világ, értem a -lap nehány száz olvasóját, jól tudta ki rejlik alatta. Húsz éves -voltam akkor s ki nem írt húsz éves korában verseket? Aztán a -tanácsosnak szép szőke leánya volt; s az angyalarcz és kebelharcz, -a rózsaszáj és szívem fáj, a kék szemek és kegyetlenek, az égi kéj -és bánat éj oly készen csengettek egymásra. Pedig őszintén és -dicsekedés nélkűl bevallva legkisebb okom sem volt akár a túláradó -érzelmű Hermin ábrándos kék szemeit kegyetlenséggel, akár saját -sorsomat a bánat-éj gyászával vádolni, mert a tanácsosné sürűn -hivott meg ebédre, a tanácsos arról kezdett beszélni, hogy pár év -múlva tiszteletbeli titkárságért kellend folyamodnom; Hermin pedig -a tőlem kapott virágokat egy napig keblén viselve a hervadókat -gondosan bepréselte. Szeretném tudni mi sorsra jutott később -füvész-könyvi gyüjteménye?</p> -<p>Annyi bizonyos, hogy a ház minden tagjának <span class= -"pagenum"><a name="Page_104" id="Page_104">-104-</a></span> -kegyeiben állék – s Hermin hat ifjabb testvére, különösen az -apróbbak, látogatásim alkalmával szóhoz sem engedtek jutni, míg -valamennyi zsebemet a benn található czukrocskák végett ki nem -kutatták. Ezeket tehát a czukor nyerte meg s a papa és mama -kegyeltjévé is aligha személyes tulajdonaim tettek, mint inkább ama -körülmény, hogy ha nem is első de utólsó sem voltam ama -partie-sorozatban, melyet tanácsosné ő nagysága a házasulandó ifjak -neveiből, a vagyon és jövő légmerője szerint készített. Mi Hermint -illeti, ő mindig engedelmes jó leány volt s mamája szavát -szentirásként fogadta.</p> -<p>Mondanom se kell, hogy e megjegyzések későbbi keltűek. Kinek -jutott volna eszébe akkor, a bástyai sétány illatos ákáczai alatt, -a város legünnepeltebb szépével karján, egyébre mint a percz -boldogságára gondolni? S ez valóban annyira el is foglalt, hogy -állandóvá kötésére nem is eszméltek az édes jelennek élő ábrándjaim -s én két évi hódolat alatt nem csak a szülék előtt nem -nyilatkoztam, de a köztem és Hermin közt lévő érzelmekről is eddig -csak szemeink és kezeink találkozása beszélt. <span class= -"pagenum"><a name="Page_105" id="Page_105">-105-</a></span> -Kellett-e nekem több, mint e fellengő üdv bizonyossága?</p> -<p>Nem így a tanácsosék; ők a jövőre is szerettek gondolni. Hermin, -bár még csak tizennyolcz éves, <em class="gesperrt">hét -testvér</em> közt volt a legidősb; s én az apa és anya méltó -aggodalmait most már természeteseknek találom. Akkor elég bárgyú -voltam meg nem érteni a czélzatokat, mig egy döntő ok nem lőn a -mérlegbe vetve – egy vetélytárs alakjában.</p> -<p>E vetélytárs egy kanczellariai fogalmazóból helytartósági -titkárrá nevezett fiatal ember volt, kit megérkezése első hetében -módnélkűl szép és szeretetre méltónak kiáltott ki a budai -közvélemény. Magam is annak tartám őt a perczig, melyben Herminnek -kezdett udvarolni s csak ekkor láttam, hogy biz ő inkább szikár -mint karcsú, vonásai inkább kiéltek mint finomak, szemei -kifejezéstelenek, hangja kellemetlen, modora köznapi, egész lénye -kiállhatlan s megfoghatlanná vált előttem, mit találnak és kapnak -rajta tanácsosék?</p> -<p>Számításuk nem csalt; én féltékeny lettem s az első magán -találkozást felhasználtam Herminnel a jövőről komolyan szólani. -Válasz helyett a nagy kék <span class="pagenum"><a name="Page_106" -id="Page_106">-106-</a></span> szemekben a boldogság könnyei -ragyogtak s a szegény lányka talán nyakamba is borúl, ha kis öccsei -a mellék szobából át nem szaladoznak. Súgva mondá, hogy a titkár -már beszélt is nőszülési szándéka iránt szüléivel, kik azonban -határozott választ nem adtak neki s igen csodálkoznak mély -hallgatásomon.</p> -<p>Nem maradt tehát egyéb hátra, mint a tanácsostól megkérni Hermin -kezét. Öt hat nap múlt el, mig erre kedvező alkalom nyílt s eközben -egy hazúlról érkezett levél jelenem s jövőmben nagy változást -idézett elő. Atyám írta, hogy egy vesztett jogper következtében -birtoka felétől esik el, s e fölött több egymásra következő rosz -év, bukott szeszgyári vállalat s az ősi adósságok felhalmozódása -birtok viszonyait annyira megrongálta, hogy eddigi jövedelmének -nyolczadrészére kell szoritkoznia, ha a csődöt kikerűlni akarja, -mit máskülönben – bátyám az alispánságból kimaradván – semmi sem -lesz képes feltartóztatni. S igy most nekem is választanom kell a -kettő közűl: vagy eddigi évi budgetemet nyolczadrészre -leszállítani, vagy ha ezt nem tehetem – falura hazavonúlni.</p> -<p>E hir e perczben annál leverőbben hatott reám, <span class= -"pagenum"><a name="Page_107" id="Page_107">-107-</a></span> mert a -tanácsos előtt, leánya keze megkérésénél kényes helyzetbe s annak -szinébe hozandott, mintha engem e körűlmény határozna a lépésre. De -ezt nem halasztám tovább s egyszersmind teljes őszinteséggel -átnyújtám neki atyám levelét. Még most is látom a tanácsos arczát, -a mint ez minden sor olvasásánál komorabbra változott; visszaadván -azonban az átolvasott levelet, kis vártatva mondá, hogy ez mit sem -változtat irántami nézetein s e levél nélkűl is az lett volna -válasza, mi jelenleg: mindketten fiatalok vagyunk még s pár év -múlva – mi alatt én fizetésbe léphetek – elég idő lesz a tárgyról -szólani.</p> -<p>Ez engem akkor megnyugtatott, bár most világos előttem, hogy e -kitérő szavakkal a kosarat már akkor fonta meg a hét gyermek apja, -ki e pénzügyi fordulat nélkűl bizonnyal mint kedves vejét ölelt -volna össze vissza.</p> -<p>A tiszteletbeli titkárságnak istenhozzádot mondtam s szorgalmas -hivatalnokká váltam, hogy az első valóságos fogalmazói állomást -elnyerhessem. Erre, évi jövedelmem ötszáz forintra olvadván le, -most már szükségem volt. De azért boldog valék, vagy hittem hogy az -vagyok; Hermin szeretett s ez eloszlatta <span class= -"pagenum"><a name="Page_108" id="Page_108">-108-</a></span> azáltal -felköltött aggodalmaimat, hogy a titkár látogatásai egyre sürűbbek -lettek, míg én gyérebben részesűltem az ebédre hívatás -szerencséjében; hogy lyánkámat gyakran busongva, sőt néha kisirt -szemekkel találtam s hogy a mama – nem úgy mint ezelőtt – gondosan -és ügyesen gátolta a magunkra maradást.</p> -<p>Mint örűltem minden alkalomnak, mely az úgynevezett „zöld“-be -rándulások alatt ajánlkozott! Ily szép napra volt egy izben -kilátásom a Budapest fölötti Dunaszigetek egyikén, hol – nagyobb s -rendesen elszóródó társaságban – egy nyári délutánt és estet s -talán nehány élvezetes magán perczet valánk töltendők. E szép nap -délelőttjén azonban szomorú levelem érkezik. Atyám halálán van. -Végperczeiben látni kíván. Siessek azonnal haza.</p> -<p>Alig értem rá elbucsúzni s a könnyező Hermint alig nehány -perczre láthatám. A tanácsosné lat számra kimért részvétéről -biztosított, főnökőm hidegebb volt mint ily alkalommal várhatám; – -nehány reménylett szép órától el- s haza gyászos napokra mentem; s -mindezek összehatása folytán meglehetős <span class= -"pagenum"><a name="Page_109" id="Page_109">-109-</a></span> -lehangoltkedélylyel indúltam ki késő délután Pest utczáiról.</p> -<p>Fogadott szekeresem Új-Pesten etetni szándékozott, hogy aztán -egész éjen át mehessen. A városból kiérve előre küldém őt az -állomásra, hol bevárand: én gyalog a Duna partján folytattam -utamat. Az alkony, a tájkép gyönyörű volt. A városi nesz elhalt a -távolban, körűlem méla csend, a tűkör sima folyamon a nyugvó nap -sugarai vetettek át bibor dárdákat. S ott a középen a lombos, a -mesés árnyú sziget! Ah hisz épen ez vont ide! Ha átláthatnék a -lombokon – s ha talán épen a titkár karján látnám őt!? óh az a -titkár! –</p> -<p>A szellő lebbenés egy kar-dal el-el kapott távoli hangjait hozta -hozzám a partra. A dalt több nő és férfi éneklé. Hermin kedves -hangjátszinte kiismerni véltem az elhaló dallamból s komolyan -haragudtam a szellőre, ha feszűlt figyelmemnek mit sem hozott rest -szárnya. Az elkapott töredékekből az ismert szöveget -összeállíthatám – végre elcsöndesűlt a szigeti ének s én még sokáig -ott merengtem a parton várva ismétlését, de hasztalan; csak -füleimben <span class="pagenum"><a name="Page_110" id= -"Page_110">-110-</a></span> csengett az s mindeművé, távollétem -egész ideje alatt hűn követett…</p> -<p>Haza szomorú napokra érkezém – atyámat gyászravatalon találtam. -Testvéreim az eddig egy tömegben kezelt birtok osztályát sürgeték s -az osztályozási felmérések több hetet vettek igénybe. E munkálatok -közben egy vasárnapon a közel fekvő Baradlához tettünk kirándulást -s nagy társasággal mentünk be a barlangba.</p> -<p>Akkor még birtam ama hangulattal, melytől – mint mondád – -főképen függ az olvasott könyv kedvező hatása; akkor még minden -tárgyat az ábrándok tarka himporában s a csalódás világitásában -látta a bennem pezsgő élet. Az atyám elvesztése fölötti fájdalom -még hajlandóbbá tőn az érzelékenységre, a távollét s egy kis adag -féltékenység növelék a lángokat; Hermin képe szűntelen szemeim -előtt lebegett, a szigeti dal szűntelen füleimben csengett – -szóval, szerelmesebb valék, mint a plátói fellengő szerelem -apotheozált hőse – Lamartine Ráphaele s szivemben nagyobb ürt -éreztem, mint maga a Baradla. Ha ha ha! (nevetett fel elbeszélőm, -<span class="pagenum"><a name="Page_111" id= -"Page_111">-111-</a></span> bár nekem úgy tetszett, mintha nevetése -kissé erőltetett volna) mint lehet ép eszű ember ily dőre!</p> -<p>A barlang közepe táján jártunk, midőn egy ugrásban lábam -elcsuklott s én képtelen lettem a tovább haladásra. A társaság -belebb folytatta útját s én – visszajötteig megpihenendő – egy égő -gyertyával a <em class="gesperrt">zultán pamlagára</em> telepedtem, -melynek közelében a bal-lépés történt.</p> -<p>A magas folyosó közepén lévő hosszas és felhajló szirtemelvényt, -melyre a mészszivárgás szőnyeg- és párnaszerű fehér domborulatokat -rakott le, fölibe pedig a csepegés stalaktit rojtozatú redős -függönyt vont – kis akarattal nem nehéz pamlagnak képzelni, kivált -ha a kalauz előre kikiáltja, hogy ez a zultán pamlaga. Most az -egyszer azonban én foglaltam el ő felsége helyét s ha ruganyosnak -nem is, de fáradt és sértett lábam miatt eléggé élvezetesnek -találtam.</p> -<p>Az első érzet, mely a társaság léptei és beszéde zajának -elhangzása után ellepett – a koporsói csend, magány és elhagyottság -nyomasztó érzete volt. Gyertyám gyér világa a barna szirtfalakra -óriási árnyakat rajzolt, fejem fölött szabálytalan <span class= -"pagenum"><a name="Page_112" id="Page_112">-112-</a></span> -sziklafelhők függöttek, az itt csendes folyású patak nesztelen -suhant el mellettem, jobbra balra sötét sikátorok s mélyedések -nyultak be: megvallom, hogy akkori izgatott hangulatomban nem -lettem volna rendkivűl meglepetve, ha valamely törpe kobold vagy -gyönyörű kis gnomída tekint elő a kétes homályból hegyi birodalma -bitorlójára. S valóban már csaknem egy ily hegyrém megjelenésére -adott jelnek véltem ama sajátszerű, félig füttyentő félig csattanó -hangot, mely egyszerre közelemben megcsendűlt. Feszülten -hallgatóztam több perczig, a csattanó fütty ismételve lőn – – a -boltozatról a patak vizébe eső csepp okozá azt s a barlangi ür adá -neki ama sajátszerű viszhangot.</p> -<p>Midőn helyzetem kissé megszokottá vált, a testi fáradtság s -kimerűltség kezdte jogait igénybe venni. Gyertyámat két kődarab -közé szorítva, lehető kényelembe helyezkedém s behúnytam szemeimet. -Igen de a behúnyt szemek sötétében nekem hetek hónapok óta mindig -Hermin jelent meg s most is százszoros bájban láttam őt. A boldog -két év emlékei egyes napok, órák, találkozások képeiben tünedeztek -fel; a kis evődések, édes kibékülések, <span class= -"pagenum"><a name="Page_113" id="Page_113">-113-</a></span> a -szigeti dal, a titkár, jövőm aggályai és reményei tarka -jelenetekben váltakoztak, mosódtak el és hullámoztak tovább, mint -egy alföldi sikság kalász tengere…</p> -<p>Egyszerre úgy tetszett, mintha Hermin s a gyűlölt titkár is az -eltávozott barlangi társaságban volna. Lelkemet keserűség és féltés -szállotta meg. Ő a titkár karján tovább ment, hidegen, részvétlenűl -nevetve s egyetlen sajnáló pillantás nélkűl! Ez hát a hűség – – – -de ah! vállamat egy kéz érinti, visszatekintek, Hermin apró lágy -keze az, ő hozzám hajlik s mondhatlanúl szerető hangon ezt -súgja:</p> -<p>– Megszöktem a társaságtól s vissza siettem hozzád édes mindenem -– igy nevezlek, mert hiszen e percztől kezdve nem vagyunk-e örökre -egymáséi?</p> -<p>– Azok vagyunk örökre, elválaszthatlanúl; mondám én elragadtatva -s túlvilági üdváradattal karolva át karcsú derekát.</p> -<p>– Itt fogunk élni, folytatá ő; mindenható szerelmünkben -boldogan, távol az emberek és világ vásári zajától – – <span class= -"pagenum"><a name="Page_114" id="Page_114">-114-</a></span></p> -<p>– S e nekünk teremtett menyországot soha sem hagyjuk el többé! -tevém én hozzá.</p> -<p>– Soha! sipegé ő hozzám simúlva; ne rabolja el boldogságunk -egyetlen perczét is hivatlan tanú s a mi szivünk világában ezred év -is csak egy percz.</p> -<p>Karöltve indulánk el megtekinteni új birodalmunkat. Lehelletének -illata, karjának gyöngéd súlya villanyos meleget önte el ereimbe. -De én feledém az anyagot, felfokozott szellemem halhatlannak tudta -magát s az idő, tér, halál eszméje fehér lappá vált hitemben.</p> -<p>Mit mondott ő, mit beszéltem én – nem emlékezem, csak azt tudom, -mit éreztem: az örökké valóság élvét egy rövid perczben. Körűlünk -minden oly fényes oly ragyogó volt s mi egy aranyutczából a másikba -andalogtunk a túláradó kéjmámor öntudatlanságában – –</p> -<p>Hirtelen sötétedni kezdett, meredek szélén állottuk meg, fejünk -fölött egy denevér csapott el; ösztönszerűleg összerezzenénk.</p> -<p>– Hova jutottunk? ismeri ön e helyet? – kérdé megváltoztatott -hangon Hermín s imént fénykörben sugárzó arcza sápataggá lőn. -<span class="pagenum"><a name="Page_115" id= -"Page_115">-115-</a></span></p> -<p>– Nem s azért térjünk ragyogó termeinkbe vissza; feleltem én nem -minden aggály nélkűl.</p> -<p>De a ragyogó termek eltűntek, mindenfelé sötét sikátorok ágaztak -szét s mennél inkább kerestük a kivezető utat, annál mélyebben -bonyolodtunk a tömkelegbe.</p> -<p>Az idő tér és halál eszméje, az örökkévalóság és halhatlanság -nehány percz előtti érzetét egy csapással összezúzta a -meggyőződésnél, hogy eltévedtünk, hogy örökre, reménytelenűl ide -vagyunk zárva.</p> -<p>Hermin könyekre fakadt, keserű szemrehányásokkal illetett, hogy -én vezettem őt ez iszonyú sírba; a kétségbeesés szokatlan vad -szavakat adott reszkető fehér ajkaira s eltorzitá elébbi szelíd -szép vonásait.</p> -<p>Én megsemmisűlten, szó és mozdulat nélkűl meredtem nehány -lépésnyiről a szétomlott fürtei közt kuszáló Erynnisre…</p> -<p>Ekkor távolról egy dal hallszott – férfi hang énekelé – oly -ismerős, a szigeti dallam volt az; mindinkább közeledett s a -megmentés reményét hozta. Végre belépett a sikátorba egy -szövétnekkel kezében <span class="pagenum"><a name="Page_116" id= -"Page_116">-116-</a></span> – a titkár. Hermin örömsikoltva szökött -melléje, karjába fogózott s mintha nem is létezném, figyelmére egy -szavára sem méltatva, ment kifelé a szabaditóval, ki reám egy -kárörvendő gúnyos pillantást vetett.</p> -<p>Lábaim a szirt talapba gyökereztek – ujjamat sem valék képes -mozditani. Lépteik elhangzottak, a világosság elveszett, körűlem -koromsötét éj terjedett, Hermin vetélytársammal boldog leend s -nekem itt egyedűl, elhagyatva, nyomorún kell vesznem… Az -örökkévalóság kinjait egy rövid perczben szenvedtem át – agyam -szédűlt, a föld lesülyedt alattam és –</p> -<p>Felébredék. Annyi bizonyos volt, hogy körűlem koromsötét éj -terjedett (a két kődarab közé helyezett gyertya hihetőleg egy -mozdulatom által eldőlt s kialudt) de hogy én és Hermin, Hermin és -a titkár, a menyország, az eltévedés, a dal, az elhagyatás és az -itt veszés – hogy mindez álom volt-e vagy valóság, iszonyú rémes -valóság? ezt az első perczben s mindaddig nem tudtam meghatározni, -mig az elébbi csattanó fűtty az elsőbbről nem győzött meg. -<span class="pagenum"><a name="Page_117" id= -"Page_117">-117-</a></span></p> -<p>A sötétben e végzetszerű álom fölött tépelődve, félszázadnak -tetszett, mig a visszatérő társaság közelgését hallva, újra -feléltem.</p> -<p>Hat héttel később visszatértem Budára; a szigeti dal még mindig -füleimben csengett s lelkemben ott volt a barlangi álom árnyrajza. -Megérkezésem első órájában tanácsosékhoz siettem. Az ebédlőben -senki sem volt, a mellék szobában Hermin éneklé igen sok érzés és -kifejezéssel a – szigeti dalt. Balsejtelemmel léptem be. Hermin -kissé elhalványúlt látásomra s alig talált egy szavacskát. -Balsejtelmem nőttön nőtt – jobb szerettem volna ha inkább elpirúl s -halkan felsikolt. Alig üdvözölhetém, midőn a tanácsosné is -beevezett. Mint régi jó ismerőst nagy zajjal és örömmel fogadott s -örömében csaknem megölelt. Tudakozódott mint létemről, szegény -atyám végóráiról, testvéreimről, utazásomról, szivélyesen, -részvéttel, kezemet megcsókolt ujjai közt tartva s felelethez alig -engedve jutni. Balsejtelmeim oszlani kezdtek.</p> -<p>– A többi közt, kérdé, bizonnyal hallotta már édes B… hogy -lányom menyasszony?</p> -<p>Szerettem volna kérdeni, bár jól tudtam hogy <span class= -"pagenum"><a name="Page_118" id="Page_118">-118-</a></span> ki – a -boldog vőlegény, ha egyetlen betűt is birok kiejteni.</p> -<p>– Épen mához egy hétre * * * titkárral lépend az oltárhoz. -Reméllem, hogy mint házunk jó barátja eljövend az esküvőre?</p> -<p>A tanácsos házának jó barátja azonban másnap beadta hivatalróli -lemondását s harmadnap a bureau-asztaltól az eke szarvához -sietett.</p> -<p>Eddig van történetem. A próza nem csak az álomban de a -valóságban is győzött a költészeten; s te azt kivánod hogy a -Baradlában még költői képeket lássak? Ismétlem s hidd el, hogy ez -is csak olyan mint az élet, addig szép, míg a csalódás félhomálya -burkolja. Szivaraink kiégtek, menjünk fel!</p> -<p>Fenn többi társainkat a Baradla-könyv körűl találtuk, melybe a -barlang látogatói 1834 óta neveiket jegyzék. Mily kevés ismert -névre találtunk itt! S mig egy egy Montmorency, Paget, Ashburne s -számtalan más angol, franczia, szász, porosz, olasz sat. utazó neve -ötlött szemembe, lapokon át alig akadtam elvétve egy magyar tudós, -müvész vagy író nevére, pedig – mint állíttatik – a ki <span class= -"pagenum"><a name="Page_119" id="Page_119">-119-</a></span> csak -húsz év óta megfordúlt a Baradlában, az mind feljegyezte ott létét -az emlék könyvbe.</p> -<p>Ez, a mai nap már kérlelhetlenné vált Berczinek új kikelésre -nyújtott alkalmat.</p> -<p>– A magyar irónál, szólt ő kissé magasra vont szemöldekkel, a -leglényegesb hiányok egyike az, hogy keveset utaz és forog a -világban s e miatt látköre szűk, tapasztalása korlátolt, benyomásai -egyoldalúak. S igy a helyett, hogy a teljes emberéletbe markolna és -onnan venne ismert, hű egészséges alakokat, kénytelen a szoba négy -fala közé szorúlt elméletből elvonni okoskodásait, vagy a -phantasiát bocsátani gyakran túlcsapongó szárnyakra. A túlnyomó -többség nem csak a külföldet nem, de saját honát sem ismeri s az -életből csak annyit tud, a mennyit abból városa utczáin vagy faluja -csendében mindennap lát.</p> -<p>Nem mintha e mindennapi élet nem nyújtana legalkalmasb tárgyakat -a tollnak: de az egyhanguság és megszokás közt elzsibbadt szemlélő -erő előtt nem tűnnek fel egyes vonások, jellegek, helyzetek, mikből -változatosb lét surlódásai s összehasonlitások talán fénypontokat -alkothatnának. Valamely <span class="pagenum"><a name="Page_120" -id="Page_120">-120-</a></span> philosoph egykor azt állítá, hogy a -földnek a nap körűli forgása roppant zajt okoz, mit azonban mi – e -folytonos és mindig egyenlő zajban születvén – észre sem vehetünk. -Én – végzé <em class="gesperrt">speechét</em> szigorú barátom; ezt -mindössze csak hasonlatúl akarom felhasználni s hiszem hogy ez -esetben a hasonlat sokkal kézzel foghatóbb mint az eredeti -állítás.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_121" id= -"Page_121">-121-</a></span></p> -<h3>IV.<br /> -SZILICZE.</h3> -<p class="center">(Tündérrege.) <span class="pagenum"><a name= -"Page_122" id="Page_122">-122-</a></span> <span class= -"pagenum"><a name="Page_123" id="Page_123"><br /> --123-</a></span></p> -<p>Honalapító Árpád a vérrel szerzett új hazában táborjárást -tartott s a kijelölt határpontokon a földbe leszúrt dárda azt -jelenté: ne bántsd a magyart!</p> -<p>E tábortjáró csapatok egyike forró nyári nap estéjén -Sajóvölgyében a martos folyó partján ütötte fel tanyáját s mig az -öregebbek Bors az öreg vezér körűl gyülekeztek, az ifju hősek -kisebb csoportozatokban a közel lefolyt harczias idők eseményeiről -beszélgettek harmatosúló illatos füvön a csillagos ég alatt.</p> -<p>A leventék zajos vidám sorából Kelemér nem csak feltűnő -delisége, de búskomoly hallgatagsága által is kivált. Első volt ő a -csatákban, de utólsó az áldomásoknál, hol többi társai a harcz -torát vígan ülték meg. A szűzeknek érte hasztalan epedő serege „bús -dalia“ néven ismeré őt. <span class="pagenum"><a name="Page_124" -id="Page_124">-124-</a></span></p> -<p>Komolyságának oka következő volt. Születésekor a legöregebb -táltos, egy köztiszteletben álló galambősz agg, azt jóslá fölötte, -hogy ha csak fel nem találja ama hajadont „kit nem apa nemzett s -kit még halandó szeme nem látott“ szivét a legbájosabb hölgy sem -fogja szerelemre indíthatni. De hogy e választott merre és hol -legyen feltalálható, ez több volt, mint a mennyit a táltos a -jövőben olvashatott.</p> -<p>E jós-szó súlyát Kelemér csak ifjuvá serdültekor kezdé érezni, -akkor, midőn a szerelem szüksége keblében felcsirázott s e titkos -benső ösztönnek megfelelő lényt találni képes nem vala. S -lehetett-e legkisebb reménye is párjáúl oly szűzre akadhatni „kit -nem apa nemzett, kit halandó szeme még nem látott?“ Egyéni -bátorságán kivűl e végzete fölötti kétségbeesés vitte őt a csaták -legelszántabb rohamába s ugyanez tette őt búskomolylyá ott, hol -mások víg kedv zajának éltek.</p> -<p>Most is e hideg közönyösségbe sülyedve szótlanúl hevert a -rögtönzött gyeptanyán s alig ügyelt a körűlte zsibongó élénk -szófolyamra, míg figyelmét egy vidékbeli púpos félszemű törpe öreg -sajátszerű előadása nem kötötte le. A púpos ember a körbe -<span class="pagenum"><a name="Page_125" id= -"Page_125">-125-</a></span> gyűlt vitézeknek helybeli szokásokról, -életmódról, eseményekről érdekes dolgokat beszélt s különösen e -szavai ébreszték fel Kelemért néma elmerengéséből:</p> -<p>– „Őrizkedjetek ó hős lovagok, szólt a púpos, a Borzova körűli -hegységet hold töltekor éjféli időben megközeliteni. E hegyek -egyikének teteje mély katlanná van behorpadva s lenn a tágas -mélyületben egy iszonyú öblű barlang előtt legforróbb nyárban -óriási jégcsapok függenek, valamint a bejárás is alól felűl jéggel -van bevonva. Nehány lépésnyire be lehet a jég-csarnokba menni, de -aztán meredeken s zugosan hajlik le a síkos út, melyen lemenni -akarni annyi volna mint bizonyos halál torkába rohanni. – Ha a hold -telik, éjfél tájban megragadó bűvös dal hallszik a mélyületből. Ki -ezen távolból lágyszelíden hangzó éneket hallja, legottan -legyőzhetlen szender által nyomatik el s álmában a gyönyörű -énekesnőt látja. Ámde hajnalban felébredve, soha többé álom nem jő -szemeire s a leglángolóbb szerelem és kínos álmatlanság közt rövid -időn halálra kell epednie. S azért őrizkedjetek ó leventék a -<span class="pagenum"><a name="Page_126" id= -"Page_126">-126-</a></span> borzovai hegyek vadjainak üldözésétől, -hogy az átok alá vett hely közelébe ne tévedjetek!“</p> -<p>A hallgatók egy része az egész jégbarlangot, éneket és -álmatlanságot mesének vette; a másik rész ármányt s titkolózási -érdeket vélt alatta rejleni; voltak kik némi hitelt adtak a púpos -szavainak, de nem törődtek tovább a hallottakkal; csak Kelemér -tépelődött nyugtalanúl s ébren egész éjjel a láthatlan énekesnő -által felgyújtani szokott szerelem eszméjével.</p> -<p>Következő nap pihenés és áldomás napja volt s a „bús dalia“ a -vigadók sorából ellopózva, tegzével és gerelyével az erdős -hegyeknek vette útját. Az éjen át határozattá ért benne a szándék -meghallgatni a bűvös dalt s aztán meghalni, ha kell, de legalább – -rövid ideig bár és birhatlanért – átérezni a szerelem üdvét, -kínját.</p> -<p>A lombkoronás csererdők magányában a púpos jött elébe, ki a -táborból tegnap észrevétlenűl veszett el. Kelemér rendkivűl -megörűlt a találkozásnak s kérte a törpét, jelölné ki neki a -borzovai hegység barlangjához vezető legrövidebb utat.</p> -<p>– S ismered-e ifju magyar hős az általad keresett <span class= -"pagenum"><a name="Page_127" id="Page_127">-127-</a></span> hely -veszélyeit? kérdé félszemével hunyorítva a púpos.</p> -<p>– Hallottam tegnapi előadásodat s el vagyok határozva! felelte a -dalia oly szilárd hangon, hogy a púpos minden további szót -feleslegesnek tartva, vezetőűl ajánlkozott. Ritkán járt erdei -ösvényeken, hol a soha meg nem riasztott őzike is bátor szemekkel -bámult reájok, haladva: mint a nap nyugodni szállt s keleten a hold -telő arcza merűlt fel, egy magas hegy tetejére értek. A hegytető -lapos kopár sík volt, hol zöldet csak a földből kinőtt nagyobb -kövek mohain látott a szem.</p> -<p>– Közel vagyunk leventém, szólt itt az egész úton hallgatag -törpe kalauz, – közelebb, mint vélnéd. Csak nehány lépést még – így -– s most tekints le!</p> -<p>Borzasztó meredek szélén állottak. Lenn a tágas mélyületet -köröskörűl egyenesen felnyúló tömör sziklafal foglalta be. A völgy -sürű vad fákkal volt ellepve melyeknek sötét zöld lombjai – bár -legkisebb szellő sem lengett – bánatosan suttogtak. A letekintők -arczára alúlról hives légvonal tolúlt.</p> -<p>– E vad elzárt völgyben van a jégbarlang, <span class= -"pagenum"><a name="Page_128" id="Page_128">-128-</a></span> melyről -tegnap beszéltem. Ha áll határozatod s közelébe jutni ohajtasz, -elvezetlek az egyetlen lejáráshoz.</p> -<p>Kelemér szó nélkül követte vezetőjét a helyig hol a rézsút -lenyúló szirten, bokrokba s ág-bogakba fogózva lebocsátkozni -lehetett. A púpos itt kissé gúnyos hangon sok szerencsét kivánt az -ifju hősnek s hirtelen eltávozott; a szerelmet kereső ifju pedig -rettenthetlenűl kezdé meg a vakmerő utat.</p> -<p>Fokonkint, a mint leebb jutott, hidegebb lőn körűlte a lég; bár -ő a szellet hűs legyintését csak izzó arczain érezé, sőt még -jótékonyan hatott az reá a benső titkos tűz ellen, mely ereiben -elömlött s mely megóvta őt a téli dermeteg befolyás ellen, midőn a -csodás barlang torkolata előtt állott meg.</p> -<p>A púpos előadása eddig szóról szóra valósúlt. A falegyenes barna -szirthomlokzatba sok öl magas és roppant széles torkolat nyílt, -melyben kékes ködpárázat röpkedett. A félkörben lehajló boltozatról -óriási jégcsapok függöttek, mint megannyi hegyével lefordított -torony. A homályos csarnokból fagyos légzet csapott fel; s midőn -Kelemér a sima jégpadlón nehány lépést tőn, benézett ama meredeken -<span class="pagenum"><a name="Page_129" id= -"Page_129">-129-</a></span> lefutó jégsikátorba, mely az egy -arasszal tovább haladót örökre, menthetlenűl elnyeli.</p> -<p>A völgykatlan perczről perczre sötétebbé vált s míg fenn a -bércztetőn a bucsúzó nap végsugarai ragyogtak, lenn már éji homály -terjengett az egymásra hajló s összeölelkező ágú fagyalfák vad -sűrüjében. Egyszerre azonban bágyadt ezüst világosság ömlött el a -sudarakon – a nap uralmát a teli hold vette át s bánatos arczával -mélán tekinte le a barlang előtti vén iharfa alá telepűlt -leventére.</p> -<p>Ez, soha nem tapasztalt feszülésben érzé tág mellét elszorúlni, -mi félelem épen nem, de ama közönyös nyugalom se volt, mely eddig -ezen ércz mell alatti szivet soha szokottnál sebesebben dobogni nem -engedé. Sejtelme mondá, hogy végzetszerű sorsa megfejtéséhez áll -most közel – s ki maradhatna ilyenkor nyugodt?</p> -<p>Midőn a hold az ég gyér csillagú boltján oly magasra lépett, -hogy a völgykatlanba függőlegesen tekintene le s itt a fák sudarai -árnyat sem vetnének: Kelemér egy távoli mondhatlan édes hangot -halla megcsendűlni s elmaradó léhlzettel erőszakosan lüktető -szivére szoritá kezét. E dal elhaló rezgése oly <span class= -"pagenum"><a name="Page_130" id="Page_130">-130-</a></span> tündéri -volt, mintha a hold ezüsthúrokká vált sugárain játszanék a szellő; -oly andalitó oly megkapó folyamú, hogy mennél közelebbről hangzott, -annál szédítőbben hatott az érzékekre s midőn végre határozott -pontként a jégbarlang mélyéből származása kétségtelenné lőn, a -bűvös kéjmámorban ringatózó ifju szemeit lankadtan lehúnyá, ámúlt -feje kezéről lehanyatlott s eszméletét vesztve mély álomba -merűlt…</p> -<p>Világos nappal volt mire felébredt; előtte pedig a púpos állott, -hosszú karjait mellén keresztbe fonva s még gúnyosabb kifejezéssel -csúf vonásain, mint midőn távozék.</p> -<p>– Na s mint elégitett ki az álomlátás daliám? kérdé gonoszúl -hunyorítva félszemével.</p> -<p>– Ő az! ő az! kiáltá, inkább az álomeszméket folytatólag mint a -törpének felelve Kelemér – ő az, „a nem apától nemzett, a soha nem -látott“ a legdicsőbb, legbájosabb szűz, ki szívemet lángoló, -elhamvasztó, őrült szerelemre birta!</p> -<p>– Ezt mondta még eddig mindegyik, kinek álmában a kis boszorkány -megjelent; jegyzé meg vigyorogva a púpos – s miután egyenkint -valamennyi <span class="pagenum"><a name="Page_131" id= -"Page_131">-131-</a></span> ohajtá birni őt, úgy hiszem te sem lész -roszabb a többinél?</p> -<p>– Igen, birnom kell őt, mondá hévvel s elragadtatva az eddig -érzéketlen s most egyszerre túláradó szerelmű levente, – de hajh! -tevé hozzá szép fejét búsan lecsüggesztve, hol, mikor és mikép -találhatom fel?</p> -<p>– Erről majd később szólunk; most jer elébb s tudd meg tőlem ki -és mint jutott ide a bájos tündér, ki egész lényedet oly hatalmasan -megigézte. Aztán nyilatkozz, el akarod-e fogadni a hozzá vezető -eszközöket azon az áron, melyet ezért én kivánandok?</p> -<p>– S tehetnéd-e ezt? hatalmadban állana e mód? kérdé kétkedőleg -az ifju s feltekinte a törpére – de ez nem volt többé látható, -helyette egy bozontos hajú és szakállu óriásra esett bámuló -nézelete.</p> -<p>– Válaszom ez; szólt az átváltozott – nevem Baradla, a természet -titkai bűvészetem előtt tárva vannak. Jer, kövess! – s ezzel kézen -fogva a leventét, szélsebesen vitte őt magával lakába, mely egy -hegy roppant ürege volt s ma is Baradla név alatt ismeretes. -<span class="pagenum"><a name="Page_132" id= -"Page_132">-132-</a></span></p> -<p>– Messze innen, a föld északi végcsúcsán, hol a nyugvó nap -tűzkoronát visel s utána az ég ezer színben lángoló sátorrá gyúl ki -– kezdé beszédét a bűvész; a fagyos tengereken felhőkig nyúló -jéghegyek emelkednek s ezek közt lakik tündérszolgái körében a -jég-király. <em class="gesperrt">Szil</em>-nek az ősz jégkirálynak -sok századévvel ezelőtt egy gyönyörű lánya volt, kit ő azonban a -legmagasabb jéghegy bástyázatai közé magányba zárt el, mert -szabályúl az állt a jégországban, hogy a második ivadékát megérő -király uralmát veszti s más lép helyébe. A szép <em class= -"gesperrt">Szili</em> tehát örökös magányra volt kárhoztatva s -unalmas egyhanguságban, de soha nem öregedve epedte le a -századokat. Történt, hogy egy hajnali szomorú sétája közben hófehér -s édes illatú jégrózsára talált. E pillanat óta szíve titkos vágyai -e rózsában öszpontosúltak. Ezt ápolta, ölelte csókolta ő egész -szerelemmel. E fölött a virág kristály levelein minden éjen át -ragyogó mézédes harmat gyűlt s izlelése Szilinek részegitő -kéjérzetére lőn. Egy este azonban a jégrózsa eltűnt – Szili pedig -egy csodaszépségű kis leánygyermeknek lett anyjává. Az uralmát -vesztett jégkirály bőszültségében feneketlen <span class= -"pagenum"><a name="Page_133" id="Page_133">-133-</a></span> -mélységbe taszitá le leányát; unokáját pedig a kis <em class= -"gesperrt">Sziliczét</em> túl a tengereken egy számára alkotott -jégbarlangba zárta. E jégbarlang az, mely előtt te egy egész -hónapig aludtál; a jégkirály bájban mindent felülmúló unokája az, -kinek énekét hallád, kinek képe álmodban megjelent. Halandó szeme -soha még nem látta őt; temérdek ifju álmatlanúl sorvadt el már -miatta, még több – ki segélyemmel képes lőn a rejtekbe hatni, nem -sietve kellőleg, mielőtt hozzá érhetett volna, jégszoborrá fagyott. -S ezt előre mondom, hogy tudjad, mily veszélyes útra -vállalkozol.</p> -<p>– Az árt! az árt! – Kiálta nyugtalanúl az ifju, – kivánd bár -véremet, életemet az üdv egy rövid perczeért!</p> -<p>– Csendesen; szólt Baradla, ki e közben ismét elébbi púpos törpe -alakját ölté magára; sem egyiket se másikat nem kivánom – egészen. -Mindössze csak nehány évet kérek, mely a te életedből az enyémhez -fog csatoltatni. Mert látod, minden hatalmam mellett eként kell -tengetnem lételemet. S most, először is adj fürteidből egy szálat -és ereidből három csepp vért. <span class="pagenum"><a name= -"Page_134" id="Page_134">-134-</a></span></p> -<p>Kelemér minden habozás nélkül teljesité a parancsot.</p> -<p>Baradla a hajszál végét a földbe ülteté, az ifju véréből három -cseppel megöntözé s im szemlátomást zöld növénnyé terjedett az, -melynek bokrosodó ágai rügyezni, leveleket hajtani kezdtek; s percz -múlva már a kis fa tele volt apró vérvörös bogyókkal.</p> -<p>– E bogyók, szólt a púpos, utat fognak neked nyitni a barlang -mélyébe vezető s különben járhatlan sikátoron. Minden leszakitott s -magad elibe vetett szem alatt gránitlépcsővé vál a meredek sima -jég. A lépcsőzeten lehaladva, hosszu jég folyosókon fogsz végig -menni, míg a pompás terembe érsz, hol a gyönyörü s örök -fiatalságban élő tündérleány lakik. Fogd őt kezénél s vezesd ki -börtönéből. De kettőre teszlek figyelmessé. Először: oly sietséggel -járj, hogy egy óra alatt visszatérve ismét künn légy, mert a granit -lépcsőket ezen időn túl megmászhatlan jéglemez vonja újra be s -akkor benn rekedsz mint már sok előtted; másodszor; tudd meg, hogy -e vérvörös bogyók mindenike egy egy hó életedből, mi általad -leszakítva és elvetve, azon esetre, <span class="pagenum"><a name= -"Page_135" id="Page_135">-135-</a></span> ha a barlangból többet -vissza nem térnél, az én napjaimat növeli. – Ezek a feltételek; ha -áll az alku törd le tövéről a fácskát, vidd maggaddal s kisértsd -meg szerencsédet. –</p> -<p>Kelemér a bűvész előadásából meggyőződvén, hogy a neki szánt -bájdús hölgy „kit nem apa nemzett s kit halandó szeme soha nem -látott“ a jégbarlang fogoly tündérnője: elszánt bátorsággal ment -sorsa elébe s minden válasz helyett letörte tövéről az apró -vérvörös bogyókkal sürűn megrakott fácskát.</p> -<p>Az alku e szerint meg volt kötve s Baradla a törpéből ismét -óriássá nyúlva, még sebesebben mint jövet vitte magával a leventét -s tette le a sötét völgykatlanban a kék ködpárás barlang-torkolat -előtt. Gúnyos mosolya most már valóságos hahotába tört ki, melyet a -völgy még rögtöni eltűnte után is viszhangozott. A káröröm sátáni -gúnykaczaja volt az; a bűvész jól tudta az ifju előtt elhallgatott -ama körülményt, miszerint Szilicze barlangja olyszerű varázs alatt -áll, hogy minden oda belépő, mielőtt még a tündért megláthatná, -jégszoborrá mered elébb utóbb a szerint, a mint életében több vagy -kevesebb <span class="pagenum"><a name="Page_136" id= -"Page_136">-136-</a></span> hölgycsókot élvezett. Eladott életét -pedig aztán az álnok és csábitó Baradla örökli. –</p> -<p>Ismét oly holdfényes éj következék mint első alkalommal, épen -egy hó előtt, bár az ifju ezt csak tegnapnak hivé. Éjfél tájban -ismét megzendűlt a távoli halk, andalító ének, de hatása többé nem -álomhozó, sőt ellenkezőleg buzdító, lelkesítő volt.</p> -<p>Kelemér határozottan a ködlő csarnokba, a meredek jégsikátor -szélére lépett, habozás nélkül szakíta le egyet a bogyók közűl s -maga elibe veté. A helyen, hova az esett, vörös kő-lépcső pattant -ki a vastag jéglemezből. Az elsőt második harmadik negyedik követte -– az ének fokonként tisztábban s közelebbről hallszott s az égő -vágy által ragadott ifju nem elégelte a lassú haladást, marokkal -szórta maga elébe a bogyókat, csak hármat hagyván meg a fácska -ágain. Az élet nem kimélt hónapjai árán egy percz alatt hatszáz -granit fokú lépcsőzet csavarodott le a mélységbe; a delejes erő -által vont levente a másik percz alatt lesietett ezen s leérve, -egymásba nyiló magas fényes termeken s ezeket összekötő folyosókon -ment végig, nem ügyelve a mozdulatlan jégszobrok merev szemekkel -reá bámuló alakjaira, <span class="pagenum"><a name="Page_137" id= -"Page_137">-137-</a></span> melyek mellett minden lépten -elhaladott. Ama szerencsétlen ifjak szobrai voltak ezek, kik -<em class="gesperrt">Szil</em> az egykori jégkirály által e helyre -tett varázs következtében, czélhoz érhetés előtt jéggé változtak s -kiknek életét most a csalárd púpos élte. Jelmezeik arra mutatának, -hogy különböző nemzetek és századok gyermekei.</p> -<p>A „bús dalia“ keblét azonban lángolóbb tűz hevité, mint valaha s -fel nem tartóztatva lépett a legékesebb legtündöklőbb -kristálypalotába, hol a jégkirály unokája, a leirhatlan bájában -mindent felűlhaladó szűz, kezében hófehér liljomot tartva, egy -trón-emelvényen űlt.</p> -<p>A szeme fényét vesztő s túlvilági kéjben úszó levente a trón -előtt féltérdre esve, csak ennyit mondhatott:</p> -<p>– Fölleltelek végre, téged, a nekem igértet „<em class= -"gesperrt">kit nem apa nemzett, kit halandó szeme soha még nem -látott</em>“!</p> -<p>Szilicze pedig lélekbe rezgő hangon ezt válaszolá:</p> -<p>– Eljőttél végre, szívem rég várt, rég epedett ifja; te a nekem -szánt, az <em class="gesperrt">egyetlen</em> „<em class= -"gesperrt">kinek</em> <span class="pagenum"><a name="Page_138" id= -"Page_138">-138-</a></span> <em class="gesperrt">ajkain soha még nő -csókja nem égett</em>“!</p> -<p>S ezzel leszállva magános trónjáról, szeliden felemelte a -térdelőt, és egy kezével ennek kezét, a mással még mindig a -liljomszálat tartva, kifelé indúlt véle a földalatti csillámló -termekből.</p> -<p>A jégszobrok mellett elmenve, Szilicze ezek mindegyikét a -hófehér liljom szál végével érinté s tüstént mindenik visszanyerte -egykori testalkatát, vérét, életét, és hódoló tisztelettel követte -az ifju párt; annyira, hogy midőn a már-már jegesülő granit -lépcsőzeten fel a nyílt csarnokba értek, e kiséret háromszáz -megmentettből állott.</p> -<p>A pillanatban, midőn ezek közűl az utólsó is fel lőn a varázstól -szabadítva, távoli tompa dördűlet volt hallható.</p> -<p>– Baradlát, a gonosz bűvészt elérte méltó büntetése; szólt -környezetéhez Szilicze – a hegynek ama végcsúcsa, melynek ürében -lakott, véle együtt örökre elsülyedt. Századokon át bitorolta ő a -tőletek elcsalt életet s ez most reátok visszaszállván, neki -egyetlen percze sem maradt. – Ő volt nagy atyámnak azon irígy -ellensége, ki a bűvös jégrózsát <span class="pagenum"><a name= -"Page_139" id="Page_139">-139-</a></span> anyám elibe játszá, hogy -megrontsa véle őt s az öreg jégkirály uralmát. Ez engem, a -jégtündérek honából száműzöttet, e palotába oly titkos határozattal -zárt el; hogy csak oly ifju mindent feláldozó szerelme hozhasson ki -innen, ki soha még – tettleg, vágyban, gondolatban vagy álomban nőt -nem csókolt; más lemerészkedő pedig lelketlen tömeggé jegedjen, mig -az engem kötő varázs megszűntével életét visszaadhatom. E varázs -megtört régen várt jöttöd által szerelmes, tiszta, hős leventém, ki -a boldogtalan tündérleányt boldog halandóvá – mert nőddé s első -csókodra érdemessé teszed!</p> -<p>Mondá Szilicze s a jégbarlang torkolatából a völgy pázsitára -lépve, kezéből a liljomszál ezüstlő köd gyanánt enyészett el – -Kelemér pedig mennyei üdvtől feszülő keblére ölelé a <em class= -"gesperrt">föld</em> legbájosabb hajadonát.</p> -<p>A háromszáz – bolgár és szláv, morva és khazar, hun, avar és -csabamagyar ifjakból a jéggé változás hosszú korszaka alatt kihűlt -az őrjöngő láng s megmentőik iránti mély hálaérzetből ezentúl urok -és úrnőjükként tisztelékőket. Egy részük nem messze a -jégbarlanghoz, hol elbűvölve valának, – más <span class= -"pagenum"><a name="Page_140" id="Page_140">-140-</a></span> részük -pedig alább a Sajóvölgy egy erdős vadregényes zugában telepűlt meg -s az új telepeket boldog úr- és úrnője neveiről <em class= -"gesperrt">Szilicze</em> és <em class="gesperrt">Kelemér</em>nek -nevezé el.</p> -<hr class="tb" /> -<p>Mindez ősidőkben, midőn e földet még tündérek is lakták, közel -ezredéve történt s mint régi dologról mondani szokás: talán már nem -is igaz. Annyi bizonyos, hogy a hegytetőbe horpadt mély völgykatlan -s ebben a jégbarlang, a torkolat boltívéről nyárközépen lefüggő -óriási jégcsapokkal s úgy mint azt e rege folyamán tájképezni -igyekvém, mai nap is látható Torna megye Borzova és Szilicze -helységei közt.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_141" id= -"Page_141">-141-</a></span></p> -<h2>ÉLET-UTAK.</h2> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_142" id= -"Page_142">-142-</a></span></p> -<div class="poem"> -<div class="stanza"><span class="i0">– – – – ihr himmlischen -Mächte!<br /></span> <span class="i0">Ihr führt ins Leben uns -hinein,<br /></span> <span class="i0">Ihr lasst den Armen schuldig -werden<br /></span> <span class="i0">Dann überlasst ihr ihn der -Pein<br /></span> <span class="i0">– – – – – – – – – –<br /></span> -<p class="i7"><i>Göthe</i>.</p> -</div> -</div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_143" id= -"Page_143">-143-</a></span></p> -<p>Hat év előtt X. mezővárosban, mely a hasonnevű megyének -székhelye, hölgyek- és férfiakból vegyes társaság beszélgete -végzett ebéd után külön csoportulatokban.</p> -<p>A novemberi nap ködös homálya az estet sietteté s mielőtt ennek -rendes órái beköszöntenének, a házi úr jónak látta világot hozatni -s játékasztalokat rendezni. Ez asztalok egyikét rögtön körülülték; -a másodiknál hiányzott a negyedik a whisthez.</p> -<p>– M....et inkább halálnak választanám, mint ügyvédemnek, szólt -türelmetlenűl, sőt talán kissé boszúsan a csonka whist-partie egy -kövér tagja, különben törvényszéki fizetéses táblabiró, – szörnyű -pontatlan ember, többnyire várat magára.</p> -<p>– Késedelme eddig ha megfejthető volt is, ma már nem az; felelé -egy más a kártyát keverve; eddig <span class="pagenum"><a name= -"Page_144" id="Page_144">-144-</a></span> rend szerint védenczénél -időzött és maradt el, de miután ez tegnap már meghalt, ugy hiszem -nincs többé mit értekeznie véle.</p> -<p>– Ugy látszik azonban, utolsó perczig nem akar tőle megválni; -jegyzé meg egy harmadik, ki ablakmelletti állásából az utczára -tekinte ki – im nézzék önök.</p> -<p>A beszélgetők az ablakhoz közeledtek.</p> -<p>Az átelleni megyeházból négy rab hozott ki vállain egy festetlen -deszkakoporsót, melyet két fegyveres megyehajdún – a rabok őrizetén -kivül, egy ősz hajú, görbedt termetű agg s egy ifju kisére.</p> -<p>– Fogadni mernék, eszébe sem jut, hogy mi itt várunk reá s a -temetőbe kisér egy bünöst, kit halál-itélete ellen megvédeni akart, -de nem birt, – mondá kikelve a szenvedélyes játszó, a koporsót -követő ifjura czélozva.</p> -<p>– Valóban, ma későn fog megalakúlhatni a partie, szólt, a kövér -úr türelmetlenségével mintegy ingerkedve, az elébbi; M.... a -roskadozó öregnek nyujtja karját támaszúl, ki nem hitte volna, hogy -unokáját ő temesse el. De hogy ez bűnös volt-e és ha igen, mennyire -kárhoztatható – jegyzé meg <span class="pagenum"><a name="Page_145" -id="Page_145">-145-</a></span> a törvényszéki táblabiró szavaira -vonatkozólag, azt már most ama legfelsőbb törvényszék itélendi el, -melyhez ügyét a halál fölebbezé.</p> -<p>– A szántszándékos gyilkosnak Istennél sincs kegyelem; veté oda -egykedvűn emez. Fogat fogért, szemet szemért, már szent László -királyunk törvénye volt, mit ha a polgárisulás szeliditett is, -mindig fenmarad: életet életért; ki ellenkezőleg itél, a bünt -legyezi, a merényt bátoritja.</p> -<p>– Csakhogy a törvény nem gyutacs, melyet minden fegyver gúlájára -egyaránt lehessen alkalmazni; s ha valaha, ez esetben merűlhetett -fel a kérdés: egy romlott, gonosz életért vethető-e a mérleg másik -felébe egy jó, erényes, de szerencsétlen, melynek minden hibája az: -hogy a viszonyok hatalma által s ugy szólván isten eszközeként -kényszerült a gonosz kioltására?</p> -<p>A törvényszéki táblabiró perczre feledé a whistet s különben sem -halvány arcza még jobban kigyúlt. Meg kell jegyeznem, hogy az ő -szavazata volt épen a tegnapi ülésben elhatározó ama pallositéletre -nézve, mely egy gyilkossággal vádlott ellne <span class= -"pagenum"><a name="Page_146" id="Page_146">-146-</a></span> -hozatott, ki azonban ezen itélet elől ugyanazon nap reggelén, a -természetes halál kapuján megszökött.</p> -<p>– E szerint ön tagadja a szabad akaratot s azt, minek a szabad -akarat csak kifolyása, az észt? pattant fel most már határozott -boszusággal; ugy inditványozza ön a világ minden fenyitő -törvényszékének feloszlatását, mert akkor az emberek ép oly kevéssé -lesznek okszerűen büntethetők, mint az állatok.</p> -<p>– Ez sok esetben áll is; védé makacsúl állitását az első, – mert -ott, hol e fennhiresztelt istenadomány, az ész – a ferde nevelés, -gyermekkori benyomások, túláradó véralkat, szenvedélyek, -előitéletek, balfogalmak s a hatalmán kivűl fekvő esetlegesség -ezernemü alakja által tévútra vezetteték, ott, a szabad akarat -rögtön megszünt működni s a biró itélete nem bűnt torolni, hanem -irányadólag javitani van hivatva. E hivatás pedig azonnal eltörpül, -ha elvül állittatik fel: életet életért.“ –</p> -<p>A kövér úr hihetetlenül rázta fejét, divatszerü philantrop -nézeteknek mondá a felhozottakat, miket sok évi törvényszéki -gyakorlata megczáfol.</p> -<p>A vita mindig élénkebb és hevesebb lőn s a <span class= -"pagenum"><a name="Page_147" id="Page_147">-147-</a></span> másik -asztalnál whistezők figyelmét fölgerjesztve, ezeket is a vitatkozók -körébe voná. A nők szelidebb hajlama a philantrop pártjára kelt, ki -a hatalmas aegis alatt még inkább neki bátorodva, állitásaiban -mindig merészebb, a táblabiró pedig mindig ingerűltebb lőn.</p> -<p>Elmondá, hogy nincs könnyebb, mint törvények czikkeire, -pontjaira s az istentől nyert ész- és szabad akaratra hivatkozva, a -szerencsétlen tévedő fölött kimondani a „bünöst“, megitélni a -börtönt, botot, akasztófát; kivált ott, hol a nyomor rongyai közt a -legkisebb vétek is szembe tünő.</p> -<p>Elmondá, hogy nincs könnyebb, mint lucullusi ebéd után ruganyos -pamlagon heverve, az éhes kéregetőt száraz röviden oda utasitani: -hogy dolgozzék s majd lesz mit ennie. Ellenben, legtöbb esetben -igen nehéz volna a válasz, ha a jóllakott tanácsadót kérdeni merné -az éhes: vajjon mit dolgozott hát ő?</p> -<p>Elmondá, hogy nincs könnyebb, mint puha pelyhek között -születettnek, ki mióta járni megtanitották, sima virágos pályán -halad, utálattal fordúlni el attól, ki selejtes útra szoritva, -midőn a tövist <span class="pagenum"><a name="Page_148" id= -"Page_148">-148-</a></span> akarta kikerűlni, göröngyben botlott el -s besarazta magát. Azt sem volna azonban nehéz sejteni, meddig -birna e könyörtelen utálkozó megállani a sikamlós uton, melyen ez -sok évi küzdés és sinlődés után esett el.</p> -<p>Elmondá, hogy a szigorú erkölcsbirói rendszabály: „ki mint vet, -ugy arasson“ – már alapjában hibás, miután a vetők egy részének -magva hálás kövér földbe hull, mig a másik résznek csak -sziklarétegek jutottak, melyek közt a legjobb akarat mellett is, a -mag nem fogamszik, vagy konkolylyá vál, s igy a birónak, -pálczatörés helyett inkább a telek mivelhetővé tétele van -kötelességeűl kitűzve sat.</p> -<p>A törvényszéki rendes táblabiró e szavakat, ha nem is saját -személyére vonatkozóknak, de legalább körébe vágóknak hivén, -fokonkint ingerültebb lőn s hogy a vita ezúttal kellemetlenebb -fordulatot nem vett, M...... beléptének volt köszönhető, ki, az -arczán olvasható fájdalmas megilletődést ál-mosolylyal eltakarni -hasztalan igyekezve, vegyült a társaságba.</p> -<p>A fájdalom legfőbb kiváltsága az, hogy bár mily forrásból -származzék, mivelt lelkek által tiszteletben <span class= -"pagenum"><a name="Page_149" id="Page_149">-149-</a></span> -tartatik; – s a jelen levők tudván azt, hogy M....et ifjukori -barátság csatolá ahhoz, kinek büntetőpörében védőleg a legbuzgóbb -erőmegfeszitéssel lépett fel s kit most örök nyughelyére kisért – a -tárgyat tovább nem érinték.</p> -<p>Nehány nap múlva azonban a philantrop, a következő történetet -olvasta fel a kandalló körűl gyűlt s jelenleg hallgatósággá alakúlt -whistezők előtt, kik közűl ez alkalommal a törvényszéki tag -hiányzott.</p> -<p>E történetet részint az alperesi védelemben felhasznált, részint -az elitélt által ügyvédével közlött adatokból szerkeszté össze az -elbeszélő.</p> -<hr class="tb" /> -<h3>A gyermek-korból.</h3> -<p>1835. év nyarán, egy alföldi nádfödelű ház alacsony szobájában -három egyén ült különböző foglalkozásba merülten, mindhárom -szorosan egy családhoz tartozó, de különböző életkoru, érdekü s -kedélyzetü mindegyik.</p> -<p>A családfő hetvenen túli agg; egykori izmos <span class= -"pagenum"><a name="Page_150" id="Page_150">-150-</a></span> szálas -termete kisé meghajlott az évek súlya alatt, kopasz feje fényes -bőréről nehány téveteg ősz szált lenget a nyitott ablakon be suhanó -szellő; arcza, melyen tömött bajusz és szemöld ezüstlik, a magyar -faj elvitázhatlan typusa. Felöltönye, a zsinóros dolmány, fogason -csügg; alatta szalma karszékben az öreg ül, czifra fokosnyél -vésésével bibelődve s a széles ingujjak alól látható karok erős -idegei, a száj nyilásakor előfehérlő fogsor s arczának ép szine még -sok erőre mutatnak.</p> -<p>– Na s Gábor! szólalt meg mély rezgésű hangja, a szűnnapoknak -fele már elmult s te még sem látogattad meg a nagyságos urfit.</p> -<p>– Ki az a nagyságos urfi? – felelt a megszólított, a nélkül hogy -a kezében tartott régi bőrkötésű könyvből felpillantana – nagyságos -urfi! ismétlé keserű gunynyal, mondtam már nagyapám, hogy e czím -országunkban csak mágnást illet, ő pedig tanuló mint én s épen oly -nagyságos mint én.</p> -<p>– Jó, jó, Gábor! csillapitá őt az öreg; ez már régi szokás -nálunk, apám is igy hivta már az urfi szép apját, mostani -földesurunkat pedig mindenki igy nevezi s e kivűl ne feledd, hogy ő -jótevőnk is! <span class="pagenum"><a name="Page_151" id= -"Page_151">-151-</a></span></p> -<p>– Jótevőnk?! riadt fel a nyitott ablak melletti üléséből, kihez -e szavak intézve valának s fekete szemeinek vadul lángoló -pillantását az aggra szögezé; s az apa jótevőjének nevezheti azt, -kinek kezéből saját édes fia halált vőn? Szegény vagyok, de atyám -gyilkosának kezét mint jótevőmét, nyalni nem fogom.</p> -<p>E szavak annyi gyűlölséggel, annyi határozottsággal voltak -mondva, mennyit az alig tizenöt éves ifjonczban senki nem keresne. -Ott állt, mellén keresztbe font karokkal, domboru fehér homloka -ránczokba vonult s halvány arcza, melyről tanulás és gondolkozás -által korán kifejtett érleltség tekinte le, oly sötétkomor -kifejezést ölte, hogy az öreg félig zavarodottan emelé le róla -szemeit.</p> -<p>– Tudod fiam, szólt ez engesztelőleg, hogy szegény apád halálát -véletlen s nem szánt akarat okozá – –</p> -<p>– Emlékezem, jól emlékezem! vágott közbe az ifju, hiszen már -akkor hét éves voltam; túzok vadászaton a nagyságos úr, ispánját a -falkát megkerülni küldte s mit gondolt ő vele, hogy ez épen -átellenében állt, midőn a felkászolódó túzokcsapatra <span class= -"pagenum"><a name="Page_152" id="Page_152">-152-</a></span> lőni -kedve jött s mit tehetett arról, hogy a golyó túzok helyett embert -talált, ki történetesen épen az én atyám volt?</p> -<p>– Igaz, vigyázatlanság volt, nagy vigyázatlanság – de jusson -eszedbe, hogy ő hibáját jóvá enni igyekezett s a te és Klárika -nevelésére jószántából ad évenként –</p> -<p>– Kétszáz ezüst forintot, melylyel egy emberéletet fizet ki s -jószántából, mert mint véletlen esetért fölmentetett a törvény, -ugyanazon törvény által, mely, ha ez eset megforditva áll, atyámat -legalább több évi börtönnel fenyitette volna. A külömbség csak az, -hogy ő Muray Miklós, húszezer hold birtokosa, atyám pedig szegény -ispán volt, kit ha készakarva öl meg, sem történik nagy baja.</p> -<p>Az öreg, tört sugáru s két könymaradványban úszó szemeit az égre -emelé. – „És bocsáss meg a mi büneinkért, valamint mi is -megbocsátunk az ellenünk vétetteknek“ idézé áhitatosan az imádság -szavait. – Isten látja lelkem, én megbocsátottam neki!</p> -<p>– Én nem! dörmögé Gábor alig hallhatólag, nem akarván öreg apja -buzgóságát sérteni. <span class="pagenum"><a name="Page_153" id= -"Page_153">-153-</a></span></p> -<p>Csend állott be, mint ott szokott, hol a vitát egyik fél sem -akarja folytatni; az öreg munkáját szemlélgette, unokája az imént -letett bőrkötésű Tacitust vette ismét elő; hihetőleg azonban -mindkettőnek gondolati másutt révedeztek.</p> -<p>E jelenet szinhelye ama egyszerűen tiszta lakok egyike, -melyekben a szegénység szemérmesen fedi el meztelenségét. Az -időbarnult gerendázat alacsonysága által még téresebbnek látszik a -négyszögű szoba, régi alaku butorai kopottak s csak a szükséget -fedezik. A kimeszelt hasas kemenczét fa pad veszi körül, három -szögletben kartonnal letakart három ágy, a negyedikben mult századi -pohárszék. A falon fa rámás avult festvények közt nehezékes óra -ketyeg, középen kerek fenyőasztal, rajta két virággal telt pohár, a -három ablak közül kettő országutra, a harmadik virágos kis kertre -nyilik, honnan illatos lég járja át a szobát. Ennek széles -párkányzatán nehány könyv van felállitva s papiros és egyéb -irószerek láthatók. Az ajtó melletti vasfogason őzlábnyelü ostor, -kulcsok, régi rovások, légycsapó függenek, mik közül ez utolsó itt -legszükségesebb háziszernek látszik. <span class="pagenum"><a name= -"Page_154" id="Page_154">-154-</a></span></p> -<p>Az utra nyiló ablakok egyikének üvegén át kis lánygyermek, talán -kilencz tiz éves, igyekezett valami festvényt utánrajzolni. E munka -annyira elfoglalá, hogy az elébbi beszélgetésre legkisebbet sem -ügyelve, rajzónt tartó kezét kivéve, nem is mozdult; most azonban -készen lehete, mert a viaszcsomókat, melyekkel saját papirszeletét -a képhez ragasztá, leszedve, egy ideig édes gyönyörrel szemlélte -müvét, azt ín szabad kézzel kisértett meg rajta némi árnyéklatokat, -végre midőn ezzel is elkészült, röpült inkább, ment ment a könyvébe -mélyedt Gábor mellé s rajzát örömtelten elébe tartá.</p> -<p>– Gábor bácsi, édes Gábor bácsi, nézze csak, nem jól vettem le e -kastélyt, e fákat, e két embert?</p> -<p>Oly jól esett a feszült csendnek e gyermeki vidám hang általi -megszakitása, hogy Gábor arczáról szinte látni lehete a sötét -eszmék elszállását, – fokonkint derült fel az, mint a föld, ha egy -ideig felhő takarta el a naptól.</p> -<p>– Ugy-e tetszik, úgy-e szép? folytatá ez csevegését, – -mosolyogjon csak, lássa, igy sokkal szebb, mint ha oly komor – -–</p> -<p>S valóban az ifju vonásai e rövid percz alatt az <span class= -"pagenum"><a name="Page_155" id="Page_155">-155-</a></span> -előbbitől egészen különböző kifejezést nyertek. Homlokáról eltünt a -redőzet, szemeiből a vad tűz, e helyett szerető szelid tekintet, -ajkairól nyájas jóság mosolygott le a kis leányra, kit balkarával -átfogva, magához ölelt.</p> -<p>Az első pillantás e kettőre együtt, megmondá hogy testvérek. -Ugyanazon magas fehér homlok, ugyanazon cseresznye feketeségű -fényes szemek, rövid egyenes orr s bájos hajlatú ajkak; ugyanazon -hollóbarna haj, csakhogy Gáboron tömött rendetlenségben s göndören -árnyékló a halvány halantékokat, ennél pedig sima lemezekben simuló -a piros angyalarczra.</p> -<p>– Klárikám, ez meglehetősen, csinosan van utánozva, de csak -utánzás, felelt ez kis hugának, kisértsd meg egyszer saját erődet, -majd foglak tanitani. Különben ez csak mellékes mulatság, szólj, -elvégezted feladatod?</p> -<p>– Még délelőtt, mikor Gábor bácsi sétálni volt, mindjárt -előhozom! s ezzel egy összevarrt papiros könyvért szaladt.</p> -<p>Gábor átvizsgálá az irásgyakorlatot s nehány megjegyzést tőn. -<span class="pagenum"><a name="Page_156" id= -"Page_156">-156-</a></span></p> -<p>– Ezt majd kivülről is meg kell tanulnod, mondá végre.</p> -<p>– Óh már tudom is, hiszen oly szép versek, hallgassa csak:</p> -<div class="poem"> -<div class="stanza"><span class="i0">Hazádnak -rendűletlenül<br /></span> <span class="i0">Légy hive óh -magyar,<br /></span> <span class="i0">Bölcsőd ez s majdan sírod -is<br /></span> <span class="i0">Mely ápol s -eltakar.<br /></span></div> -</div> -<p>Az ifju csókokkal halmozá a kis szavalót s hosszan nézett a -kebléhez simuló szép főre.</p> -<p>– Óh bár tehetnék örömet a szegény árva teremtésnek; sohajtá, -inkább önmagához szólva.</p> -<p>– Hiszen tehet Gábor bácsi, csak akarjon – hizelgett ez -félénken.</p> -<p>– Szólj, mivel, kis tündikém?</p> -<p>– Kálmán urfi multkor, bácsi hon nem létében ide nyargalt s azt -izente, hogy látogassa meg őt, akkor majd küld nekem is festéket, -meg képes könyvet, miben minden állat megvan – –</p> -<p>– Igen igen szólt közbe a nagy apa, kinek épen malmára beszélt -csevegő unokája; aztán még azt is mondta, hogy miután oly nagy -könyvmoly <span class="pagenum"><a name="Page_157" id= -"Page_157">-157-</a></span> vagy, választhatsz ott magadnak a -könyvtárból kedved szerint, neki ugy sem kell.</p> -<hr class="tb" /> -<p>Nagyapja kivánságának eleget tenni, Klárikának örömet szerezni, -vagy a tiszaréti dús könyvtár által vonzatva, vagy végre mindezen -okok összehatásából-e? elég az, hogy következő nap hajnalán Gábor -útban volt a pár órányira fekvő Tiszarét felé.</p> -<p>Az ottani földesúr, Muray Miklós fia Kálmán, iskolatársa volt s -ezelőtti években a szünidő nagyobb részét nála tölté. Ez a kisebb -iskolai évek után történt, midőn még a gyermeki lelkek természetes -egymáshozi ragaszkodásába nem vegyültek semmi rang- és -vagyonkülönbségi nézetek. Akademiai magasabb osztályba lépve -azonban Kálmán lassanként elvált elébbi játszótársától s a hozzá -hasonló úrfiakhoz csatlakozott; Gábor fájdalmasan érzé -mellőztetését, de sokkal büszkébb volt, hogy sem tolakodjék. Az -úrfiak választékosan öltöztek, reggelenként fodrász járt hozzájok; -költeni, mulatni volt pénzük elég: ő egy asztalosnál volt -szálláson, kinek fiát tanitotta élelemért, durva posztóban járt s -nem volt annyi fillére, mint azoknak forintjok s e mellett a mi -pénzecskét öszszezsugorgatott, azt könyvekre adta. – <span class= -"pagenum"><a name="Page_158" id="Page_158">-158-</a></span></p> -<p>A magányban, hova a megaláztatást elkerűlni vonúlt, olvasás, -tanulás, tudás lőn életszomja, ezzel hitt és remélt a születési -rang és gazdagság fölött előnyt nyerhetni. Az egyetemi könyvtár -nyitva állt előtte s ő minden rendelkezése alatti idejét itt tölté. -E mellett az ingyen tanitott rajzolás- és nyelvekben kitűnő -előmenetet tőn s midőn nem egyszer virasztó gyertyáját hajnali fény -homályositá el, azon öntudat adott uj erőt lankadó tagjaiba: hogy -többet tud saját emberségéből, mint menynyit fizetett mesterek -tölthettek az urfiak agyába.</p> -<p>Igy mult el a törődés s tanulás fáradalmas éve, s végeztével -Gábor, ki eddig az alsóbb osztályokban a jelesek közt mindig első -volt s e helyet mint kétségentúl őt illetőt, követelnie -természetesnek vélte: tapasztalá hogy hátravettetett s helyét Muray -Kálmán foglalta el, Kálmán, kiről meggyőződése mondá, hogy tudás -dolgában nem érdemes saruja sziját megoldani.</p> -<p>A gyermek természettől feltörekvő lelkének sérelme keserű -könyekben tört ki s midőn ezek lecsillapúltak, titkos harag maradt -ott a rang- és vagyonaristocratia <span class="pagenum"><a name= -"Page_159" id="Page_159">-159-</a></span> ellen, melynek ő eddigi -mellőztetését tulajdonitá.</p> -<p>Kálmán ugyan elég szivélyesen hivta őt meg a szünidőnek szokás -szerint Tisza-réten töltésére, de Gábor, bár a meghivást nyiltan -vissza nem utasitotta, azt el sem is fogadta. Érzé, hogy érdekeik s -éltük útjai különböző irányuak s büszke lelke mitől sem rettegett -ugy, mint a megaláztatástól. Haza ment nagyatyjához s komor lőn és -magába zárkozott. Az öreg, még a múlt századnak egyszerű vallásos -embere, nem volt kedélyéhez mért társaság s a gyermekifju lelki -fensőbbsége rövid időn feltünő lőn. Minden szeretete testvérében -Klárikában központosúlt; ez volt az emberek közt az egyetlen lény, -kihez vonzalmat, ragaszkodást érezett.</p> -<p>Anyját még testvére születésekor veszté el; atyjának -szerencsétlen halála pedig jól tálált ok volt, melyet a -Muray-család vagy is inkább az aristocratia elleni boszús -indulatának czimeűl felhasználjon, mint ez már fönebbi -párbeszédéből öreg atyjával észrevehető lőn.</p> -<p>Most is ily eszmékkel eltelve haladott előre a harmatos gyepen s -szemei nem látták a körűle terjedő <span class="pagenum"><a name= -"Page_160" id="Page_160">-160-</a></span> nyári hajnal és természet -szépségeit. Szavait, mikkel az úri kastélyba lépend, méregette, -hogy ezek kelleten túl alázatosakká ne törpüljenek; végig nézegette -aggodalmasan szegényes öltözékét s félt az ellentéttől, mely a -kastélybeli úri alakok és saját viseltes durva ruházata között -feltünő leend s ezt a harmat és úti portól megkimélendő, lehúzott -saruit s gondosan összehajtott felöltőjét kezében vitte.</p> -<p>Már látszott messziről a tiszaréti csillagos templom-torony s a -kastélyt környező sugár nyárfacsoportozat, mely közül a reggeli -napsugár fel fel csillámlott az úri lak rézfödelén.</p> -<p>Elláthatlan sikról kóbor folyam kanyarog le, legnagyobb az e -honban születők és elhalók közt; a folyam, melyről a dal azt -mondja, hogy „a ki vizét issza, vágy annak a szive vissza“; a szőke -folyam, melyről a közmondás azt tartja, hogy „a ki belőle nem ivott -nem magyar az.“</p> -<p>Kigyózó s örökös nagy S betű alakú útját törpére vágott s -medrébe néző fűzfák jelelik; fölötte egy egy sirály vagy -halász-madár csap el, vagy a szomszéd kiöntés nádasából felrebbent -vadlúdcsalád repűli át.</p> -<p>Felülről álmos-renyhén úsznak alá szállitótalpak, <span class= -"pagenum"><a name="Page_161" id="Page_161">-161-</a></span> -gazdájok deszka viskója alá búvik a naphőség elől, vagy fürödni tér -az apály csekély vizébe, a sima fövényű partra s a viz folyását -csak a kormányrúd iránya jeleli, oly lassú csendes az.</p> -<p>A partokon jobbra balra, egész odáig hol a föld az éggel borúl -össze, tarlók, kaszálók, gyep, ujan szántott földek terülnek el; -itt ott látható egy egy karcsú kútágas, vagy vakolatlan csárda, a -körülötte elhintett s hónapok óta söpretlen szalma alommal, melyen -fürge verebek csiripelnek.</p> -<p>A faluból jókor munkára indúlt parasztok túzokcsapatot vernek -fel, melynek fehér begyü bajszos egyénei nehány lépést szaladnak -előre, mig szárnyra vergődve, eleinte nehézkesen, aztán mindig -biztosabban szállnak arra, hol semmi magasabb pontot nem látnak s -mindig kisebbé válva, végre a léggel összefolynak.</p> -<p>Az ekés parasztok azonban közelednek.</p> -<p>– Jó nap’ isten földi! szólitá meg Gábor az elsőt – hova -lesznek?</p> -<p>– Hát csak repcze alá forgatni tartunk, volt a válasz.</p> -<p>– Ki emberei? <span class="pagenum"><a name="Page_162" id= -"Page_162">-162-</a></span></p> -<p>– Muray Miklós ő nagyságaé, szólt ez, végig mérve a kérdőt, hát -ki máséi volnánk?</p> -<p>– S e földek itt?</p> -<p>– Mind övé ha még annyi volna is, – dejszen uracskám, jó darabra -ellátni innen, de nem oly messze, hol nem a mi urunknak teremne ez -istenáldott föld.</p> -<p>Gábor keserű hangulatának ez ismét igen alkalmas tárgy volt, -hogy borongó eszméit abból tovább szője. Mi igazság, gondolá -magában, adhat egynek annyit, mennyi százaknak volna elég, hogy -véres verejték helyett nyugodt elégedettséggel egyék kenyerüket? mi -joggal hajthatók dologra ezeren nehányak kényelmeért? s ki -állithatná viszont azt, hogy az alkotó természet e nehány -kiváltságosnak ereibe nemesb folyadékú vért öntött, testeiket -finomabb agyagból gyúrta, agyukat magasztosb velővel tölté meg, -mint azokét, kik e test és vér javáért izzadva törődnek? – A régi -Spartára gondolt, törvényeire, szokásaira, intézvényeire s csak az -nem jutott talán eszébe, hogy e dicső köztársaságnak rabszolgái is -voltak.</p> -<p>Eszméit – a sik téreken messziről elhallatszó <span class= -"pagenum"><a name="Page_163" id="Page_163">-163-</a></span> -lódobogás s vidám szóváltás hangjai verték el. Hátra tekintett s -nehány száz lépésnyi távolban három úri lovagot látott, ugyanannyi -lovász által kisérve, sebes lépésben utána közeledni.</p> -<p>A nap már jó magasan volt, a lég ködtelen tiszta s ő a lovagok -egyikében, kiknek lehajtott angol csizmáikat s vadász öltönyüket -jól kivehette, Kálmánt vélte megismerni. A más kettő társai -lehettek s hihetőleg reggeli agarászatról, vagy sétalovaglásból -tértek vissza.</p> -<p>Még nehány percz s utól érnék, felismernék őt, ki fáradtan, -izzadtan, porosan, saru és felöltöny nélkül, külsejére nézve a -lovászinasok bármelyikével sem állhatná ki a hasonlitást. Ő gyalog, -azok paripán – igy nem akart előttük megjelenni.</p> -<p>Habozni nem volt ideje. A kastély messzire kinyúló kertje s -parkja jobbra terűlt el az országút mellett, hirtelen letért ő -erről s átszökve a kerités árkán s élősövényén, a tövér fű s fák -közé sietett, elveszni az úton közeledők látása elől. –</p> -<p>Hőség és fáradság miatt lihegve, megpihenni egy fa alá ült, hol -egyszersmind dúlt öltözékét is rendbe hozza. A körtefának egy -sárguló gyümölcscsel <span class="pagenum"><a name="Page_164" id= -"Page_164">-164-</a></span> terhelt ága oly barátságosan hajlott le -kiszáradt ajkaihoz, hogy a természet e nyájas kinálását epedő -szomja vissza nem utasithatá. Leszakitá a zamatos gyümölcsök -egyikét s a legjobb lelkiismerettel és étvágygyal fogott -izleléséhez.</p> -<p>Alig teheté ezt azonban, midőn hátulról egy vasmarok által -nyakon kapatva, e szavak dördültek füleibe: Megvagy végre gaz -tolvaj, no hiszen majd kapsz te a körtéhez mogyorót is!</p> -<p>Mielőtt az e szavakat követő jelenet előadásába kezdenénk, előre -kell bocsátanunk, hogy a kert tulajdonosa Muray Miklós szenvedélyes -gyümölcstenyésztő volt. Külföldön s leginkább német tartományokban -jártakor tapasztalva, hogy ott az utólsó földmives kertje is a -legszebb legnemesebb gyümölcsfajokkal bővelkedik, mig nálunk s -legkivált minden egyéb terménynyel áldott alföldünkön a -legsilányabb gyümölcsök kerülnek úri asztalokra. – Nagy gond- és -költséggel hozatta meg a legkitünőbb fajak ágait, sőt a kellő -földet is hozzájok s értelmes kertész által növeltette, ápoltatta -becses oltványait. Az első gyümölcs nagyobb örömére volt, mint ha a -búza tizenöt magot adott s mig ezzel ha a gazdatiszt <span class= -"pagenum"><a name="Page_165" id="Page_165">-165-</a></span> kezén -pocsékra ment is, nem sokat gondolt, amazt féltékeny gonddal -őriztette.</p> -<p>Történt, hogy ez év épen igen kedvező volt a gyümölcsre s hogy a -falubeli paraszt ifjuság ezt igen izletesnek találva, túltette -magát a különbségen, hogy az nem az ő szorgalma eredménye s -túltette magát egyszersmind nem ritkán a kert keritésén is.</p> -<p>Muray Miklós úr rég volt oly indulatban, mint mikor kisült, hogy -kedves gyümölcseit lopják. A kertészen kivül egy külön csőszt is -állitott ki őrül, s midőn e csősz daczára is fogyott a gyümölcs -java, ezt is gyanúsitá s már mogyoróval is fenyegeté.</p> -<p>Pedig a csősz becsületes ember volt, csakhogy a gyümölcsösi -dilettansok szemesebbek voltak nála. Nehány nap óta azonban éjnap -lesben állt s a mogyorótúli félelme buzgóságának Gábor lön -áldozata, ennek, kit holmi vándorlegénynek nézett, kellvén mások -büneiért meglakolni.</p> -<p>Örvendve, hogy végre valakit tetten kapott, s őt a boszús úr elé -állithatja, lopózott a mit sem gyanitó ifju háta megé s keményen -nyakszirten ragadva, igéré az ura által neki szánt mogyorót.</p> -<p>– Ki a gaz tolvaj? pattant fel dühösen Gábor, <span class= -"pagenum"><a name="Page_166" id="Page_166">-166-</a></span> egy -pillanatra kiszabadúlva a csősz fojtó újjai közűl, de a -következőben már ismét karon szorittatva általuk, mik e rég lesett -zsákmányt semmi kincsért sem voltak hajlandók elbocsátani.</p> -<p>– Ki a körtét, almát lopja; csak előre szép szerivel nagyságos -urunk elébe, nojszen majd lesz hadd el hadd!</p> -<p>Gábor előtt a kép, Murayék elé tolvajként vezettetni, a borzalom -minden szineivel egy másodpercz alatt kiszinezve állott. -Határozottan vonakodott a csőszszel menni, ellenben ennek szándéka -is, rabját diadalmenettel bevinni, szinte határozott volt. -Küzdésre, ölre került a dolog, minek az lőn eredménye, hogy az -izmos vállas csősz a legyömrözött ifju kezeit vékony kötéllel hátra -s midőn még igy sem akart menni, őt egészen a kérdéses körtefához -kötözé, maga pedig jelentést tenni a kastélyba ment, melyet innen a -park s gyümölcs fái fedtek el.</p> -<p>A lekötött ifju kedélyállapotának festésébe nem merünk -bocsátkozni. Kínos elegye volt ez a harag, düh, fájdalom s a -legközelebbi jövőtőli rettegésnek, mi száz halálnál iszonyúbb -kétségbeeséssé összefolyva keringett lázas rohamokkal vérében, -keblében, <span class="pagenum"><a name="Page_167" id= -"Page_167">-167-</a></span> agyában; vonásai eltorzúltak, szerte -zilált fürtei alól nehéz izzadság-cseppek gördűltek le, orra a -küzdés alatt kapott ütéstől feldagadt s az ebből eredő vér -összevegyült a kékült ajkain felhabzó tajtékkal. – Kötelékét -igyekezett eltépni, de ez mélyen vágódva keze csuklójába, nem -tágúlt. Végre kimerülten, azon ágak hűs lombozata közé rejté -arczát, melyek az imént oly barátságosan kinálták gyümölcscsel.</p> -<p>Örökkévalóságnak tetsző óranegyed után lépteket hallott -közeledni; Kálmán jött két barátjával, kik, épen midőn az udvaron -lovaikról szállanának le, hallották meg a kertcsősztől az esetet s -a tény színhelyére siettek.</p> -<p>Gáborban megfagyott az elébb lázongó vér, midőn a vig beszéd -hangjairól a jövőkre ismert s csüggeteg fejét még inkább -elforditá.</p> -<p>Végre a három úrfi mögötte állt s a csősz ezektől -tiszteletteljes távolban.</p> -<p>– Na s ficzkó, jó-e a körte? kérdé nevetve Kálmán, aztán nézz -már egyszer ránk is, ne csak mindig a tiltott gyümölcs közé!</p> -<p>E tréfás szavait lovagostorának egy rövid suhintásával -<span class="pagenum"><a name="Page_168" id= -"Page_168">-168-</a></span> kiséré. A csapásra Gábor vállai közt -átfutó éles fájdalmat, lelkében őrjöngő dühkitörést érze. Arczát -hirtelen sértőjére forditá s ez hátra hökkent ennek e pillanatban -valóban sátáni kifejezésétől.</p> -<p>Szólani akart volna, de sebesen reszkető ajkait nem birta -elhagyni a visszafúló hang, szemeinek villáma megtört a két nagy -könyben, mely forrását elhagyva sárgás barázdákat mosott vonagló -ábrázatán.</p> -<p>– Az Istenért! hiszen ez – Kéki Gábor! kiáltott fel a kétkedés -nehány másodpercze után Kálmán, – hallja kend csősz, kend országos -gazember, mit mivelt itt kend? oldja, vágja el tüstént e köteleket -– –</p> -<p>A csősz, bámulva és dünnyögve, hogy kötelessége teljesitéseért -gazembernek neveztetik, szabaditá el foglyát.</p> -<p>– Hogy történhetett ez – vagy te vagy-e az valóban, szólj -Gábor?! folytatá ezalatt az elébbi.</p> -<p>– Igen – én vagyok, felelé ez hangját visszanyerni kezdve, -látogatni jöttem s ily fogadásra, ily vendégszeretetre találtam! -<span class="pagenum"><a name="Page_169" id= -"Page_169">-169-</a></span></p> -<p>– Ez csak e vén zsivány hibája, ostobasága, igyekezék a vádló -szavakat engesztelni Kálmán, na de hiszen majd meglakol érte. Most, -jer, jerbe a kastélyba, pihenj meg, öltözz át, jóvá teendünk -mindent!</p> -<p>Gábor keserűen rázta fejét. –</p> -<p>– Mindent? szólt halkan, – nem lehet. E szegény embernek itt, ki -mint sejtem, csak parancs szerint tette a mit tőn s most lakolással -fenyegettetik, megbocsátok; de a lovagostor vágása –</p> -<p>– Nem tudta, kire száll, arczczal el valál fordúlva, -gyaníthattam-e – –</p> -<p>– Mindegy; alakomról látható volt, hogy <em class= -"gesperrt">ember</em> vagyok, kit csak azért, mert ruhája kopott s -külseje nyomorú, a gazdagnak nincs joga barommá alacsonyitani. -Ember és barom nem egy fedél alá valók. Isten velünk!</p> -<p>Mondá s gyorsan megfordúlva elsietett s nem ügyelve Kálmán -tartóztató szavaira, átkelt a kert keritésén, ki a gyepre, az -országútra, hol a tikkasztó hőség daczára addig ment, mig haza -érve, az atyai ház küszöbén léhl és erőfogyottan roskadott össze. -<span class="pagenum"><a name="Page_170" id= -"Page_170">-170-</a></span></p> -<p>Kálmán, a történtek fölött kissé megilletődve s inkább -boszankodva, ment vissza a kastélyba két barátjával, kiknek -elménczkedése s víg megjegyzéseik között csakhamar visszanyerte jó -kedvét s még a sértett fél nem messze lehetett, midőn ő sajnálattal -bár, de mégis nevetgélve mondá el benn a jelenetet.</p> -<hr class="tb" /> -<p>Két nappal később délczeg négyes fogatú hintó állott meg az öreg -Kéki egyszerű háza előtt s az uracs-kocsis a valódinak adva át a -gyeplőt, leugrott a bakról, kisegiteni a benn ülőket.</p> -<p>Először is, hat évű kis lánykát emelt le, ki piperés fehér -ruhájában s gömbölyü piros arczaival szerfölött hasonlitott az -oltárok mellett látható angyalszoborkákhoz. Aztán éltesb hölgynek -nyujtá kezeit, és karját s mindhárman a lak udvarába lépve nyájasan -köszönték az öreget, ki levett kalappal jött ki a váratlan magas -látogatók elé s nem győzé elégszer ismételni, mily nagy -szerencsének tartja ő a nagyságos asszonyt és úrfit szegény -hajlékában tisztelhetni s mennyire fogja a hon nem levő Gábor e -szerencse elmulasztását sajnálni. <span class="pagenum"><a name= -"Page_171" id="Page_171">-171-</a></span></p> -<p>Muray Miklósné kegyes leereszkedő asszonyság volt s örömestebb -állott szóba jobbágyaival, kikkel fensőbbségét éreztethette, mint -mágnásokkal, kiknél egy hajszálnyival sem akart alább állani. E -részben tökéletesen magaévá tevé férje gondolkozását. Ez, régi -családi nevénél fényesebbet nem ismert e honban s egyike volt -azoknak, kik magukat a nemesi renden felülemelni ohajtva, a polgári -osztályt lenézik, a mágnásokat gyülölik. Ennél sajátszerűbb, -gőgösebb születési aristocratiát a középkori Spanyolország sem -mutathat fel.</p> -<p>Muray Miklósné e fölött kissé előitéletes hölgy is volt s -különösen hitt ama megtorló fátumban, minek képviselőjeűl a régi -pogányok saját Nemesisnek nevezett istennel birtak. Igy már akkor, -midőn ispánjuk a túzok-vadászaton férje által történetesen -meglövetett, kezdett ő tartani valami osztóigazság kezétől s ezt -megengesztelendő birta reá férjét az árvák részére szánt kétszáz -forint évi díj fizetésére. Most ismét e meglőtt ispán fia általuk -ily kegyetlen bánásmódban részesűlvén, félelmei felujultak s a bajt -jóváteendő oly szándékkal jött, hogy a sértett ifjut házához vegye -és saját fiával együtt neveltesse. <span class="pagenum"><a name= -"Page_172" id="Page_172">-172-</a></span></p> -<p>Nem tudjuk, minő eredménye lett volna rábeszélő tehetségének s -ha az ohajtott (min kételkedünk), mily fordulatot veendett Gábor -élete? annyi azonban bizonyos, hogy midőn ez este haza vetődött s a -látogatás és az ajánlatról értesült, haragtól pirúló arczokkal s -oly szavakkal utasította vissza, hogy készebb éhen halni, mint -Kálmán inasává, mivé őt tenni szándékoznak, törpülni. Nem lehetett -vele e tárgyról szólani.</p> -<p>Azt azonban, hogy a nagyságos asszony Klárika neveltetése -gondjait elvállalja, rövid meggondolás után nem ellenzé, mert, -Muray Miklósnénak az eleven szép kis leány szerfölött megtetszvén, -ezt is magához kivánta s ajánlá, hogy miután árva rokon-húga a hat -évű Klotildnak különben is nevelőnőt tart a háznál, Klárika majd -ettől tanúlhat.</p> -<p>Ezek után faggatni kezdé az öreg Kéki unokáját a két nap előtti -eseményekről, miket ennek büszkesége senki, még öreg atyja előtt -sem vallott volna ki s miket az öreg először csak Muraynétól -hallván mellesleg és sajnálkozólag említtetni, a nagyságos asszonyt -pedig kérdezgetni nem mervén, tisztán mindeddig nem tudott. -<span class="pagenum"><a name="Page_173" id= -"Page_173">-173-</a></span></p> -<p>Gábor a főbb vonásokat elhallgatva adta elő a gyümölcsösi -epizódot s az öreg sokkal kevésbé volt emberismerő, hogysem e -lángba borúlt arcz zavartsága- s vonaglásából sejthette volna, hogy -az elmondottakon kívül még egyéb is történt.</p> -<p>Az egyszerű ház szokott csendét azonban Klárika ujongó ugráló -öröme fölélénkité. A kis lány fejecskéjében rajzottak az új -változatos jövő reményei, hol majd játszótársnéja, szép ruhái, -könyvei, képei leendnek s a nagyságos asszony igérete szerint, -idővel zongorázni is tanuland; Gábor pedig szorgalmazá hugának -minden szükséges ruhákkali ellátását, nehogy koldusként kerüljön az -úri házhoz. –</p> -<p>Ilyszerű készületek közt folytak a napok; hét hét után mult s -Muraynétól még mindig semmi hir sem jött. Klárika arczát minden -este a csalt várakozás borúja lepte el, annálinkább, mert Gábor -hajlandó volt hinni, hogy az egész igéret feledésbe ment, vagy -megbánták. – E hitében naponként erősödve, ő maga is letett a -lesben állásról, mert feledők mondani, hogy Kálmánnal vagy -szülőivel minden áron akarva kerűlni a találkozást, egy ideig -<span class="pagenum"><a name="Page_174" id= -"Page_174">-174-</a></span> folytonosan figyelt minden -szekérzörrenésre, nehogy véletlenűl hon lepessék.</p> -<p>Egy délután, szokott helyén a kertre nyiló ablaknál Tacitusába -elmerűlve űlt, midőn Klárika örömsikoltására még elég ideje maradt -az alacsony ablakon ugy kiugrani, hogy a percz múlva belépő -Muraytól e szökés észre ne vétessék. A kertet elhagyva, kibarangolt -a rétek- és tarlókra, s csak akkor tért vissza, midőn a Tiszarét -felé haladó hintót a távol országuton megpillantá.</p> -<p>A szobába lépve, szemei kis hugát keresték s csak nagy apját -találták fel, ki szalma karszékében ülve a czifra fokosnyelen -vésett.</p> -<p>– Klárikát elvitték, szólt mély rezgésű baritonja; s neked -izenik, hogy mielébb látogasd meg testvéredet.</p> -<p>Gábor szót sem felelt, hanem régi helyét elfoglalva, szemeiből -válni nem akaró pár könyűn át nézett a régi bőr kötésű könyv -lapjaira.</p> -<hr class="tb" /> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_175" id= -"Page_175">-175-</a></span></p> -<h3>Tíz év múlva.</h3> -<p>1845 év telén a Lipót-város lakói előtt feltünő volt egy új ház -harmadik emeleti ablaka, melyből rendesen csak későn éjfél után -enyészett el a sötét utczára leszolgáló világ. Az estélyek és -tánczvigalmak látogatói, midőn szemeiket hazatéret önkénytelenűl -magára vonta a homályos sorból kiváló világitott négy szög, perczig -töprenkedve kérdék magukban, szorgalom vagy bánat, vagy beteg ágya -melletti mécs viraszt-e mögötte? – Nehány lépéssel tovább azonban -feledték, mint ez természetes a nagy városokban, hol annyi a -virasztó bánat, és életemésztő szorgalom, mit a nagy tömegnek csak -parányi része ismer. Kinek is volna kedve, ha reá érne is, mások -inségével vagy bújával törődni?</p> -<p>Ellenben azt igen jól tudták e városrész lakói, hogy ugyan-e ház -egész első emeleti osztályát, melynek belrendezésén heteken át -annyi kéz foglalkozott, Muray Kálmán lakja, – mert ki a fényes -készületeket, a párisi Gobelin-gyárból érkező szőnyegeket, a -mahagoni fájú dús butorzatot, a bécsi <span class= -"pagenum"><a name="Page_176" id="Page_176">-176-</a></span> -hintókat, az angol faj-lovakat, az óriási tükröket és herculánumi -disz-edényeket, vagy ama naponkint szállitott fényüzési czikkek -egyikét történetesen meglátta, melyeknek roppant árát a reájok eső -első pillanat megmondá, természetes érdekeltséggel kérdezé: kinek -élvezeteűl van e pompa-körzet szánva? s nem volt nehéz megtudnia, -hogy mindezeket Muray Kálmán ur hozatja nem csupán saját, hanem -menyasszonya kedveért is, kit, mint rövid időn nejét, a ragyogó -kényelem minden ismert nemével ohajt elárasztani s boldogitani.</p> -<p>A mindennapi élet ama tragicus oldala, hogy alig örűlhet -<em class="gesperrt">egy</em>, <em class="gesperrt">más</em>nak -könye nélkül, leggyakoribb ott, hol a polgárisulás áldása vagy átka -tömérdek egyént szorit egy aránylag szűk térre épűlt kőhalomba. E -tragicus szempont jelenleg is összefüggő érdekkel vezet fel az első -emeleti sybarita lakosztályból a harmadik emelet szük -szobájába.</p> -<p>Gábort találjuk itt egy januári estén. Tíz év múlva is azonnal -rá ismerünk. A korán s határozottan fejlődött vonásokat az -évek-folyása csak edzheti, de kifejezésükön alig változtat. Igy -látjuk ezt Gáboron is – tíz vagy több évvel idősb gyermeknek -<span class="pagenum"><a name="Page_177" id= -"Page_177">-177-</a></span> mondanók őt. Ugyanazon magas fehér -homlok, melyen az eszmélet ránczai meghonosúltak; a -cseresznye-feketeségű szemeknek bizonyos pontra meredő erős -tekintete a régi, csakhogy e szemek most mélyebben vannak gödreikbe -esve, s a zárt szájszélekkel összehangzólag a lélek -határozottságára és – szenvedésére mutatnak, melyet a sovány -sáppadt arczra erőtetett apathicus nyugalom s a rendetlen tövér -hajzat kora őszülése meg nem hazudtol, sőt tanusit az összevont -szemhéjak és ajkak körül elterjedő ama reszketegség, mit keserű -mosolynak is alig mernénk nevezni s mely rajtuk néha néha – a mint -az eszmék felhői lelkületén átvonúlnak, tudtán kivül s hatásra nem -számitva felküzd.</p> -<p>Mellén összefont karokkal néz ki s le az átelleni házon levő -lámpára, melynek fénye a körüle terjengő ködhomályt gyengén szűri -át; majd végig simitva homlokán, mintha a benn rajzó eszméket -akarná elriasztani, sebes léptekkel jár fel s alá a keskeny mély -szobában, – de az eszmék oly tolakodók, oly elutasithatlanok, úgy -égetik a velőt! Asztalához egy székre ül s lekönyökölve, kezét izzó -homloka- és szemeire szoritja s a feledés vagy eszméletlenség -<span class="pagenum"><a name="Page_178" id= -"Page_178">-178-</a></span> azon országába szeretne sülyedni, hol -az agyban nincs gondolat s a szivben nem él érzemény. Hasztalan! a -szenvedések emléke oly beszédes, a letarolt jövő oly kietlen néma, -hogy az üldözött léleknek nincs menekvési útja s midőn amannak -kínzó ördögei elől futni akarna, ennek jut kihalt világába, hol az -élve eltemetettre a kétségbeesés őrültsége vár. –</p> -<p>Boldog, ki a zúzott kedély ily hangulatát nem érti, mert az -életben nem voltak perczei, melyeknek mindegyike száz halállal ér -fel. – Gábor lelki láza azonban ily jellemű s magyarázatául szükség -a közelebb multba röviden visszapillantanunk.</p> -<hr class="tb" /> -<p>Gábor lelkébe a gyermekkori első fájdalmas benyomások maradandó -árny-rajzot vetettek. Félékeny és zárkozott s épen azért -bizalmatlan és hideg maradt a nagy tömeg előtt. Igen kevésnek nyilt -meg s ezek közűl ismét kevés tudta felfogni és méltányolni a mély, -magasztos s minden szép, nagy és dicsőért hőn lángoló jellemet. -Legtöbben vadnak, némelyek különcznek, a legjobbak rajongónak -tarták. <span class="pagenum"><a name="Page_179" id= -"Page_179">-179-</a></span> A világ vásári érdek-népe ritkán érti -az elvek szigorú emberét.</p> -<p>Legboldogabb napjai ama polgári család körében folytak el, -melyben gyermekből ifjuvá növekedék. Mint tanuló jött ő még házához -a Ferencz külvárosi asztalosnak, kinek két fiát szállás- és -élelemért oktatá. Pontossága, becsületessége, ügyessége annyira -megkedvelteték őt a háziakkal, hogy pár év múlva a család tagjaként -tekinteték. Az asztalos, értelmes ipar által évről évre jobb létre -s Pest gazdagabb polgárai sorába emelkedék. Két fián kivül volt még -egy – a fiúknál ifjabb lánya is. Teréz, ki mióta emlékezni tudott, -Gábort szüléi s testvérei által mindig az erény, értelem s minden -szép és jó mintájaként hallá emlittetni, testvérinek látszó -ragaszkodással csüggött az ifjun. S e bizalmas ragaszkodást a -hosszú megszokás szemeivel még akkor is testvérinek tarthatá -mindenki, midőn a tizenötödik évét meghaladott hajadon szivének -dobogása megszűnt gyermeki nyugalmu lenni. Azok közt, kik ezt -gyanithaták, Gábor volt az utolsó, bár sem a szülők sem más, sőt -talán maga Teréz sem sejté, hogy <span class="pagenum"><a name= -"Page_180" id="Page_180">-180-</a></span> tanitója iránti érzülete -több mint puszta baráti vonzalom, hogy az – gyökeret vert -szenvedély.</p> -<p>A nap, midőn a titok zárja felpattant, bekövetkezék.</p> -<p>Közben meg kell emlitenünk, hogy Gábor az alku szerinti élelem -és szálláson kivűl, mit sem akart elfogadni házi urától ama -szivesség-jelek közül, mikkel ez őt túlhalmozni kivánta. Mit -kiérdemelt elvevé, de félt a lekötelezettség eszméjétől. Órákat -adott inkább más házaknál s e jövedelemmel fedezé egyéb -szűkségeit.</p> -<p>Igy történt, hogy az utóbbi években magyar nyelv, történet és -irodalom tanitására szólitatott fel egy főrangú háznál. -Tanitványai, három ifju lányka voltak s ezek közt Klotild, kit -egykor mint apró gyermeket látott Tiszaréten s ki mellé akkor saját -testvére Klárika vétetett játszótársúl. Nehány éven át nevelőnő -volt falun mellettük, később a nevelés tökéletesb befejezése végett -Klotild egy más nagynénjéhez jött Pestre Muraynétól; Klárika pedig -úgynevezett társalkodónő vagy házikisasszonyi minőségben Tiszaréten -maradt.</p> -<p>Gábor a perczig, midőn tanitóként lépett Klotild <span class= -"pagenum"><a name="Page_181" id="Page_181">-181-</a></span> -nagynénje házába, az asztalos családbelieken kivül alig beszélt -életében más nővel. Természetes volt tehát elfogultsága, midőn a -három életvidor hamis lánykával egy asztalnál foglalt helyet. -Mennél inkább akará ezt s ebből származó szögletes modorát -palástolni, annál inkább előtünt az, sőt gyakran zavarában egy -balfogásból másba keverte magát. Ilyenkor bár mélyen pirúlt arczát -az előtte fekvő könyvbe süté is, alkalma volt észre venni ama feddő -vagy megrovó tekintetet, mit a komolyabb Klotild a balfogáson -mosolygó két társnőjére vetett. E védelem első alkalomkor megnyerte -neki Gábor hajlamát. Figyelmesebb lett Klotild, mint más két -tanitványa iránt s ezt, bár mily apróságokban történt is, észre -kellett vennie az illetőnek. Ez viszonfigyelmekre vezetett, mik -ismét Gábort örvendeztették meg kimondhatlanúl. Igy multak hetek, -hónapok s az ifju alig tudta, hogy a legőrjöngőbb szerelem csirázik -fel eddig illetetlen szivében, csak azt tudta, csak azt érezte, -hogy mennyei üdvérzet villanyozza fel ereit ha szemei Klotildével -egy másodperczre öszszevillannak, ha keze történetesen találkozik -kezével, vagy ha csak ruháját érinti, vagy <span class= -"pagenum"><a name="Page_182" id="Page_182">-182-</a></span> ha -mosolylyal ajkain kérdést intéz hozzá, – ilyenkor a világot érzé -önmagával egy kéjérzetben felfordulni s szólt és felelt és nem -tudta mit. Ébredése első szivdobbantó gondolata Klotild volt s -nyugtalansága fokozatosan növekedett, a mint az óra, melyben -tanitványát látandja, közeledék.</p> -<p>Egy alkalommal a szokott óránál nehány perczczel korábban jött s -az első magányos szobán áthaladva épen a másodiknak ajtaját volt -benyitandó, midön belülről vidor nevetés közt saját nevét hallja -kihangzani. Szoborrá fagyott s az önkénytelen hallgatózó szerepébe -esett. Klotild társnői, kik Gábor érzelmeit a nőknek saját -tapintattal sejteni kezdék, faggatóztak rokonukkal.</p> -<p>– Boldog Klotild! sohajtá tréfásan az egyik – ily lángolva -hódoló szivet birhatni!</p> -<p>– Ah, én haragszom mellőztetésünkért, mondá a másik, – ha -mindjárt féltékeny lennél is Klotildkám!</p> -<p>– Mily jól fog majd hangzani: Kéki nyelvtanitónő ő nagysága! -jegyzé meg, ál-páthoszszal hangoztatva a végszavakat az első. -<span class="pagenum"><a name="Page_183" id= -"Page_183">-183-</a></span></p> -<p>– De azért csak nem fogsz lenézni minket? szabódék enyelgve a -másik.</p> -<p>E szavaknál Gábor kénytelen volt benyitni, mert a külső ajtón -szinte a szobába lépett egy komorna, ki előtt mint hallgatózó nem -akart tetten kapatni. A két evődő lyánka arczain ijedségi pirt, -Klotild szemeiben könyet talált. Az óra zavarban tölt el, előadó és -hallgató másfelé gondolt, mint az előadott vagy hallott tárgyra. -Végeztével s miután Gábor távozék, az órához később megjelent -gouvernante nem győzött eleget csodálkozni mindnyájuk feltünő -szórakozottságán.</p> -<p>Gábor előtt a köny feledhetlen maradt. Epedő vágya a -rokonérzelem elvitázhatlan jelének tartá azt, mely feltört, midőn a -titkos szent érzelem, enyelgés és guny tárgyává tétetett. Klotild -viszonozza rejtett érzelmét! Ez feledteté vele mindazon -lehetlenségeket, miket egy higgadt tekintet a jövőbe fogott volna -felmutatni; ő Klotildban csak az egyszerű szerető gyermek leányt -látta s nem a főrangu dusgazdag család ivadékát, ki tőle… De hiszen -ő a jövő előtt behunyta szemeit s boldog volt a percz ámulatában. -<span class="pagenum"><a name="Page_184" id= -"Page_184">-184-</a></span></p> -<p>E fölött határozott jellemek – minő Gáboré volt, többnyire -végleteken járnak. Az erős testalkatot az idegláz hevesebb rohammal -lepi meg és igázza le, mint a gyöngét, melynél a veszély -csekélyebb, az üdülés könnyebb és sebesebb. Igy van az a -szerelemmel is. Az ép szilárd lelket, kivált ha ez, mint Gáboré, a -szenvedély e neme körül annyira ismeretlen, százszoros fokozatban -járja át s hóditja meg mint a hajlékonyt, mely könnyebben gyúl, -könnyebben feled.</p> -<p>Igazolásaúl mondhatjuk, hogy keble lángjait napról napra nem -alaptalan képzemények, de a gyúanyagot növelő bátorítások -terjeszték alig oltható égéssé. Klotild a kihallgatott faggatást -követő napoktól kezdve nyájasabb lőn az ifju irányában mint -azelőtt, szemei gyakrabban keresék s találták meg tekintetét, ma -egy sajátkezű rajzocskával ajándékozá meg, holnap egy rózsát tűzött -öltönyére s Gábor ugy érzé mintha a feltüző kéz édes kéjjel égetné -mellét melyen perczig nyugodott s mintha a gombostű öltönyén át -szivéig hatna, – majd egy lopott alkalommal a puha kéz gyönge -szoritását vélte érezni s igy tovább. Ily csábok tapasztaltabb -hódolót <span class="pagenum"><a name="Page_185" id= -"Page_185">-185-</a></span> fogtak volna elvakitani – Gábor a -szellemi kéjittasság boldog mámorában szédelgett.</p> -<p>Ez időpontra esett épen, hogy a polgárnak általa oktatott s -nevelt fiai az utolsó tan-évet bevégzék. Gábor, vagy mert gondolá -hogy feleslegessé vált, vagy mert keble óriása magasabb vágyakra, -merészebb jövőre buzditá, válását jelenté a családnak. Ez általános -elszomorodást idézett elő, annál inkább, mert ismerék hajthatlan -természetét a kedvencznek, kit megszoktak fiu és testvérként -tekinteni.</p> -<p>S az elszomorodás e fölött kettős lőn. A szülők megrémültek -leányuknak, az egy idő óta némán sejtő Teréznek e hirre erőszakosan -előtörő könyein s fuldokló zokogásán, mit rövid időn heves görcsök -követtek. A leány átszürt finom alkata s gyönge melle már azelőtt -aggodalomra adának okot. Orvos hivatott. Az orvos ismeré a családi -viszonyokat, jól sejte s közlé sejtelmeit. Az anya leányához -fordult – s ez feltárta érzelemvilágát a szerető szülőnek.</p> -<p>A gazdag polgár mindent elkövetett Gábor megtartására s midőn -ez, a valót nem is gyanitva, föltételéhez ragaszkodék, Teréz -állapota pedig napról <span class="pagenum"><a name="Page_186" id= -"Page_186">-186-</a></span> napra veszélyesebb lőn, egyenesen -leánya kezével kinálta őt meg, melyet, mint mondá, már régen -ezelőtt neki szánt. Gábor a gyöngéd lélek fájérzetével, a -legkimélőbb modorban utasitá vissza az ajánlatot, hajthatlan maradt -s – távozék. Szemei előtt folyvást Klotild arcza lebegett.</p> -<p>Szegény Gábor! ha sejthette volna mily kegyetlen játék űzetik -hivő tapasztalatlan szivével! Hamis két tanitványának faggatózásai -az első napokban boszanták Klotildot, később – tán hogy ezektől -meneküljön – a játékba egyezett s elvállalá a viszon-érzelem -ál-szerepét. Az ember és kedélyismeretlen pajzán lánykák ezt nem -tarták puszta játéknál egyébnek, melynek minden pillanatban vége -szakitható – s nagyokat kaczagtak az elámitott szerelmes égő -tekintetén, sohajain, zavartságán s ebből eredő szögletes modorán. -Nem tudták, hogy egy kebel oltárának szentségét zúzzák és tiporják -össze.</p> -<p>De Gábor erről nem is álmodott. Hitt, remélt és szeretett, -vakon, buzgóan, lázasan s ama földet tulszárnyaló szent áhitattal, -mely égbe emel és üdvözit.</p> -<p>Tenni, hatni, emelkedni akart, hogy vágya <span class= -"pagenum"><a name="Page_187" id="Page_187">-187-</a></span> -pályadiját megérdemelje s erőt érze magában. Egy akkori hires -lapban névtelenül megjelent közérdekü czikkek s közben egy fontos -kérdést fejtegető röpirat általános figyelmet sőt izgalmat -okozának. Virágos elragadó irmodor, merészség a gondolatokban, -ügyes felfogása a viszonyoknak, mathematicai következetesség az -észlelésben, erő és tisztaság a kivitelben jellemzék az iratokat s -a nagy tömeg magát a szerkesztőt gyanitá irójuknak. Kevesen tudták, -hogy ezek egy ifju ember sok évi alapos tanulmányának első -combinátiói s hogy ezen ifju jelentéktelen neve – Kéki Gábor.</p> -<p>Az uj kör s a csirájából gyorsan emelkedő hirnév segélék -kifejteni lelke ruganyosságát, bátrabbá, elfogulatlanabbá alkoták -át s az ez által változott viselet, modor, külső, előnyére -szolgált. Klotild az egy éven át űzött játék után komolyabban kezde -gondolkodni, kénytelen lőn belátni, hogy ily odaadó, becsületes, -forró szivveli bábuzás: vétek; megbánta tettét s ki ismeri a női -sziv rejtelmeit és ki tudja, mi történik? – ha egy uj szereplő nem -lép közbe a kis dráma szinpadára. <span class="pagenum"><a name= -"Page_188" id="Page_188">-188-</a></span></p> -<p>Ez uj szereplő Gábor életének örökös átka, rosz szelleme -volt.</p> -<p>Egy napon a rendes szivdobogással ment rendes déli órájára. Az -első szobában a komorna utját állta s nem akarta tovább bocsátani, -mert, mint mondá, látogató van benn. Gábor lelkét névtelen fájérzet -– talán elősejtelem nyilalta át. Kérdé a látogató nevét – a komorna -nem tudta. E pillanatban nyilik az ajtó, melynél állottak s ő be- a -bennlévők kilátnak.</p> -<p>– Ah Kéki úr, szól kilejtve tanitványainak egyike, – ma nem -vehetünk leczkét, majd holnap – –</p> -<p>– Pardieu, hiszen ez volt ispánunk fia s egykori iskolatársam; -mondá Klotildnak, kivel épen beszélgete, egy magas, gyönyörü s -tetőtől talpig választékos divatöltözékű fiatal ember s a leánytól -Gábor felé közeledék.</p> -<p>– Na s domine Kéki, hány hét a világ? ismer-e még? mit csinál? -hallom hogy újságiró, – kérdé, Gábor vállára ütve s ama nagyúri -kicsinlő modorral, mely kérdez, anélkül hogy feleletet várna, Muray -Kálmán. – Be irigylem szép tanitványait, <span class= -"pagenum"><a name="Page_189" id="Page_189">-189-</a></span> -folytatá egy lélekzetben, – tudja mit, amice, lépjünk szerződésre, -én majd átveszem az órákat, maga pedig húzza a fizetést, Mi? na s -mit mondanak erre kedves cousine-jeim?</p> -<p>– Most az egyszer csak Kéki úr mellett maradunk, válaszolá -enyelgve az egyik – ő azonban megbocsátand, ha ma felmentjük sulyos -hivatásától – –</p> -<p>S ezzel a vidám kis társaság, mielőtt Gábor szóhoz juthatott -volna, elfordulva tőle folytatá megszakitott beszélgetését, melynek -fonalát leginkább a pár évi külföldi utjából tegnap visszaérkezett -Kálmán vivé játszi könnyüséggel.</p> -<p>Gábor, szivében a mellőztetés, gerjedő féltékenység és -rangkülönbség keserü érzetével távozék. Elszenderült gyülölete újra -felébredt Kálmán ellen, kitől az életben mindig csak megaláztatást -kelle szenvednie. Álmatlan éj után jelent meg másnap az órára. Ez -feszült komolysággal folyt le. Klotildet ovatosabbnak, -visszavonóbbnak találta mint ezelőtt. A még csak tegnapelőtti -üdvérzet helyett pokoli kín lepte el látásakor. Ez igy ment három -napon át, a negyediken kis levelkét kapott a gonvernante-tól, -<span class="pagenum"><a name="Page_190" id= -"Page_190">-190-</a></span> mely havi diját s a tudósitást -tartalmazta, hogy tanitványai hálás köszönetet mondanak a tőle -nyert ismeretekért s fáradozásait továbbá nem veendik igénybe.</p> -<hr class="tb" /> -<p>X. megye tisztujitás küszöbén állott. Az ellenzék az ujdonatuj -1844-ki törvényt, mely a nem nemeseknek is adott hivatalviselési -képességet, első akarta foganatba venni. Az eddig példátlan -eljárásban azonban ovatosnak s arra kelle tekintettel lennie, hogy -a hivatalra kijelölendő nemnemes, mind becsületessége mind szellemi -tehetségeire nézve kifogáson felűli legyen. Nehányan, az e körbeni -czikkei által elismerő közbecsülést nyert Kéki Gábort inditványozák -s az ifju meghivaték Pestről a megyei főügyvédségre, mely itt -szinte választás alá esett.</p> -<p>Gábor, ki magát ekkor még mindig szeretve s ügyét csupán -jelentéktelen állása miatt hátravetve hitte, pályát látván nyilni -maga előtt, mely nagyratörő álmaiban talán czéljához vezetőnek -mutatkozék – elfogadá a meghivást, megjelent a megyei <span class= -"pagenum"><a name="Page_191" id="Page_191">-191-</a></span> -székvárosban s az ellenzék által a főügyvédségre jelölteték ki.</p> -<p>A kisebbségben lévő másik fehértollas párt azonban, melynek – -közbenvetőleg mondva Muray Kálmán volt alispáni jelöltje, ügyesen -használá fel az ellen-izgatásokra ajánlkozó alkalmat. A csattogón -felhordott okok, hogy egy nemnemesnek hivatalra alkalmazása a -nemesi szabadságon sérelmet, a nemesi jogokon csorbát ejt, hogy ez -a nemes atyafiak mellőzése sőt meggyalázása volna, mélyen hatottak -a szüzvállasakra s dicséretükre mondhatjuk, hogy több egyént, kiről -a szabad evés ivás és tiz pengős diurnum igérete különben -lepattogott, az ily okokkal rátukmált indignatio téritett meg az -ellen tábornak. Az áttérés óráról órára nőtt.</p> -<p>Gábor ezen izgatásokról mit sem tudott, mert a kortes-tanyákba -nem vegyüle, mások pedig a kényes természetű ügyről gyöngédségből -hallgattak előtte. – A nagy nap elő estéjén legjobb remények közt -beszélgetett szállásán nehány elvbarátjával, kik közt M.... ügyvéd -is volt, a jog-egyenlőségről, melyet a múlt országgyülés oly -erélyesen kezdeményezett. A pezsgő zajgó utczákról czigányzene, -<span class="pagenum"><a name="Page_192" id= -"Page_192">-192-</a></span> rekedt dana, éltetések, vad -kurjongatások hangzottak.</p> -<p>Gyertyagyujtás idejében a czigányzene, daloló ujongató csapat -által követve közeledék Gábor ablakához s megállapodék alatta. A -zene elhallgatott s egy kortes-vezér szólni akart. Gábor a vélt -megtiszteltetésre kinyitá ablakát.</p> -<p>A tömeg nehány bor- és lármától rekedt „halljuk“-a után a -kortes-vezér harsány hangja e rythmust szavalá:</p> -<div class="poem"> -<div class="stanza"><span class="i0">Nagypénteki -bőjteles,<br /></span> <span class="i0">Nem kell nekünk -nemnemes;<br /></span> <span class="i0">Hogy ha fejére áll -is,<br /></span> <span class="i0">Nem lesz Kéki -fiscális.<br /></span></div> -</div> -<p>A rythmust a tömeg orditó bruhahája s irtózatos macskazene -követte s a rögtön betett ablak üvegét nehány záptojás zúzta -be.</p> -<p>– Igy érti és magyarázza tehát önök népe a dicső -jogegyenlőséget? – mondá a méltatlanúl sértett, sápadt arczú ifju, -vendégeihez, kik az egészet Muray Kálmán izgatására s csak egy kis -rész otrombaságára igyekeztek tolni s nem sokára a feszültté lett -helyzetből egyenkint távoztak. <span class="pagenum"><a name= -"Page_193" id="Page_193">-193-</a></span></p> -<p>Gábor daczolni akart a sértő demonstratiókkal, bizton hivé, hogy -idővel legyőzendi a nemesi előitéletek hydrafejét s hogy épen -azoknak, kik imént leorditozák őt, szeretetét, becsülését vivandja -ki.</p> -<p>Éjfél előtt, ily eszmék közt feküdni készült, midőn az épen -együttülő ellenzéki conferentiákból hozzá küldött négy tag lépett -be ajtaján. A küldöttség sok szép, hizelgő, kimélő szóárba burkolva -adta elő küldetése czélját, mely röviden nem volt egyéb, mint -Gábort a jelöltségrőli önkénytes lemondásra sajnálkozva felkérni, -miután a nemtelen izgatások következtében oly szakadás előre -látható, mely az egész ellenzék bukását fogná kétségkivül -okozni.</p> -<p>Gábor elfojtá a lelkében felküzdő keserű ironiát, nyugodtan -jelenté a küldöttségnek, hogy lemond s hogy rögtön elutaz.</p> -<p>Kora hajnalban már szekeren ült, de a nemes atyafiak ma még -korábban keltek vagy is inkább le sem feküdtek s egy tanyán, mely -mellett a szekérnek el kellett haladnia, észrevették a távozót, -kinek lemondása már köztudomásu volt. Gábor a tanyára tekintve, -Muray Kálmánt pillantá <span class="pagenum"><a name="Page_194" id= -"Page_194">-194-</a></span> meg, ki épen egy nyakban lévő cortes -urambátyámmal ölelkezett.</p> -<p>E perczben a tegnap esteli harsány torok, utána rikkantá a -rögtönzött rythmust:</p> -<div class="poem"> -<div class="stanza"><span class="i0">Kéki uram rúgja a -port,<br /></span> <span class="i0">Igyunk erre egy itcze -bort.<br /></span></div> -</div> -<p>A pór kocsis ösztönszerűleg vágott nyuzga lovai közé, a szekér -kidöczögött a városból, honnan a cortestanyák vadzaja a mezők -hajnali csendébe messze kihallatszott.</p> -<p>Gábor nagyatyját ment meglátogatni, kihez rég látott testvérét -akarta rövid időre kihozatni. Klárikát azonban a tisztujitási -vendégektől pezsgő tiszaréti kastélyból, hol a felügyelés teendői -épen most voltak legsürübbek, nem akarták elbocsátani.</p> -<p>Fásultabb kedélylyel mint valaha tért vissza Pestre s utjában -hallá, hogy a tisztújitáson az ellenzék kevés szavazattal, de – -győzött.</p> -<p>Pár hóval ez esemény után Gábor leverő tudósitást vőn. Testvére -Klárika, kitől már hosszabb idő óta nem kapott egy sor levelet, -hirtelen s egyszerre eltünt Tiszarétről, hol annyi éven át -általánosan szeretve és tisztelve vitte a felügyelő házikisasszony -<span class="pagenum"><a name="Page_195" id= -"Page_195">-195-</a></span> szerepét. Hova ment? mi okból távozott? -ezt nem emlité a Muraynéhoz intézett búcsuzó s hálás köszönet közt -bocsánatért esdő néhány sorában. Minden, mit Gábor a helyszinén -tett utánkémlésekből kitudhata, annyiból állott, hogy egy pór -fuvaros szállitá őt egy éjen a közeli székvárosba, mely a pesti -gyorskocsi utjába esik. A gyorskocsizási intézetnél tett -tudakolások eredménye, mely szerint a szekér X. mezővárosban -csakugyan vett fel s épen a kérdéses napon egy utazó nőt, -megerősité őt hitében, hogy testvére Pestre jött, bár rögtöni -távozása oka s az, hogy őt Pesten fel nem kereste, mindig -megfoghatlan maradt. Igaz, hogy szállását rövid idő előtt -változtatá, de hiszen – mint emlékezék – erről is értesité -Klárikát.</p> -<p>A fővárosban minden lehetőt elkövetett az eltűntnek nyomába -vezető fonál föllelésére; hónapokon át tudakozódott, kémlelt, -kutatott – sikertelen. Mintha a föld nyelte volna el, vagy a tenger -mélye rejtené az elveszettet. Fájdalmát a bizonytalanság, a -védetlen sorsa fölötti aggodalom s az eredménytelen keresések -napról napra élesebbé ingerlék. Ő Klárikát, mint egyetlen védője a -világon, csaknem <span class="pagenum"><a name="Page_196" id= -"Page_196">-196-</a></span> atyai önzetlen, mély, vérségi hajlammal -kedvelé, s fájdalma e szeretettel volt arányos. Tiszarétrőli -távozására csak egyetlen okot gyanithata, de e gyanú oly szörnyű -volt, hogy nem mert neki szavakat adni, mert érzé, hogy -megszilárdulásával a boszúérzet rettentő szélsőségre -vezethetné.</p> -<p>Egyéb körülményei sem voltak olyszerűek, hogy bennök s általok -szórakozásra találjon. – A polgár, kinek lánya folyvást szenvedő -állapotban lézengett, bezárta ajtaját előtte, mint hálátlan s -kegyeire érdemetlen önző előtt. Pedig Isten látta lelkét, mennyire -nem volt az s mennyire fájt neki az önkénytelenűl adott és vett -seb.</p> -<p>Klotildot ritkán láthatá, de soha sem mulasztott el egy erre -nyiló alkalmat. Ily napon ha nem boldogabb, legalább nyugodtabb -volt. Kezdé belátni, hogy indulata őrültség, de nem birta, nem -akarta kitépni szivéből, hol az mindig erősebb gyökereket vert. -Érzé, hogy csak ez egyensúlyozza életvágyát, mely a neki -czéltalanná vált létpályán, reménytelenűl bár, fennmaradt. Vagy tán -még sem reménytelenűl, mert hiszen az igy szerető lélek előtt a -pont, melyhez lét-föltételét köté, soha sincs a <span class= -"pagenum"><a name="Page_197" id="Page_197">-197-</a></span> -lehetlenség elérhetlen távolában s ha a kedvezőtlen való fényes, -mint a nap, behúnyja szemeit a vakító sugarak előtt.</p> -<p>E fölött még mindig hivé hogy szerettetik s kivánt-e ő ennél -többet? Féltékenységét is alaptalannak kezdé belátni; Muray Kálmán, -az alispáni jelöltségben megbukván, pár hóval késöbb Pestre jött -lakni, és sokkal gyérebb látogató volt Klotild nagynénje házában, -sem hogy hódoló vetélytársat láthatott volna benne.</p> -<p>Igy múlt el nyolcz hónál több a tisztújitás óta. Egy reggelen -Gábor arról értesült, hogy a háznak, melynek ő egy harmadik emeleti -szobáját lakta, egész első emeleti osztályát Muray Kálmán bérlette -ki. Másnap a fecsegő házmester már azt is tudta, hogy Muray ő -nagysága nőt hozand a pompás uj lakásba s harmadnap a házmesteren -kivűl az egész város beszélte, hogy e boldog nő a szép Klotild -leend.</p> -<p>Gábort villámcsapásként érte e hir.</p> -<p>Mint annak, a ki kedves betegét menthetlenűl elveszendőnek tudja -s mégis ha a gyászos percz bekövetkezék és az ajk néma, a szem -fénytelen, a kéz <span class="pagenum"><a name="Page_198" id= -"Page_198">-198-</a></span> hideg lőn – fájdalma nem sejtett -fokozatban tör ki; ébredt fel Gábor egész kétségbeesése és -gyülölete; amaz a vélt hütlenség vagy kényszer, de mindenesetre -Klotild elvesztése fölött; ez Kálmán ellen, ki élete utjait mindig -és mindenütt oly feledhetlenűl érzékeny vonalokkal czikázta át.</p> -<p>A menyegző napja azonban kitüzetett, közeledék s Gábort már csak -egy éj választá el amattól, melyen a gondolataiban is imádni alig -mert hölgyet, leggyülöltebb ellensége fogja méltatlan keblére -ölelni – –</p> -<p>Ez éjen találjuk őt – a fönebbiek szerint – szobájában; ezen -események vetnek világot kedélyvilágára; e multak elűzhetlen -rémképei tolongják őt körül s mint forgószélben elsodorva viszik őt -egy közel jövő felé, hol számára sőtét ür tátong, melynek örvényébe -lerohanni vágy, hogy ott eszmélni, érezni, szenvedni -feledjen…..</p> -<p>Kopognak ajtaján – egy ifju orvos, ismerője lép be. Alig -ismernek egymásra. Ez, mert alig bir erővel ónsúlyú eszméletét -öszpontositani; az érkező, mert a zilált hajzat alatti lángoló dúlt -vonások, <span class="pagenum"><a name="Page_199" id= -"Page_199">-199-</a></span> egészen különbözők Gábor arcza szokott -nyugalmu kifejezésétől.</p> -<p>– Beteg ön? kérdi az orvos, – vagy talán – tudja már?</p> -<p>Gábor nem is gondolva, hogy egyébről, mint a végzetszerű -holnapról lehessen szó, a kérdőre meredve, fejével lassu igent -int.</p> -<p>– S nem siet ön haldokló testvéréhez? folytatja ez -kiméletlenűl.</p> -<p>– Testvéremhez? Klárika – haldoklik? szentséges isten és büntető -hatalma, – hol van ő? – riadott kinos elmerültségéből hirtelen -felrezzenve az ifju.</p> -<p>– A Rókus-kórházban. Jőjjön azonnal velem – a szerencsétlen nő -látni ohajtja önt – holnap már ezt nem tehetné; – tevé hozzá tompán -a látogató.</p> -<p>Gábor rögtön s további szó nélkűl öltözék. Mentek s gyorsan -áthaladva a hólepett utczákon, nehány percz múlva a kerepesi út -komor külsejű szomorú házába s ebben egy beteg nő ágya elé léptek, -kinek haldokló pirtól kigyúlt arczán gyenge örömjel sugárzott fel -az érkezők látására.</p> -<hr class="tb" /> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_200" id= -"Page_200">-200-</a></span></p> -<p>Klárika történetét, melyet ő, az orvos távozta után, kifogyó -léhlzetével csak röviden mondhatott el testvérének, szinte csak -főbb vonásaiban adjuk.</p> -<p>Napjai, a Muray-háznál derűlten és nyugodtan folytak mindaddig, -mig Kálmán külföldi utjából visszaérkezett. Keveset igényelt s ez, -alárendelt szerepe súlyát érezni nem engedé.</p> -<p>Kálmán visszatértével azonban minden megváltozott. A szülői -által bálványozott fiú volt ur a háznál, hol mindenki kedvében -járni igyekezett. Ő azonban ez általános kedvezést szivesen -cserélte volna fel Klárika egyetlen – fölébredt vágyainak megfelelő -pillantásaért. Ez azonban nem jutott részeűl. A leány jól tudta, -hogy, ha érezne is viszonhajlamot, oltár előtti frigyre gondolni -képtelenség – egyéb viszonynak pedig eszméjétől is visszaborzadott. -Az urfi hiuságát e visszautasitás módnélkül boszantá s föltette -magában, hogy az európai salonokban tett hóditásai dicsőségét, e -falusi egyszerüség nem homályositandja el.</p> -<p>A dolog végre annyira ment, hogy Klárika, az anyához kényszerült -biztonságaért folyamodni. Ez igérte fia megfeddését s ezt a -legbeczézőbb modorban <span class="pagenum"><a name="Page_201" id= -"Page_201">-201-</a></span> meg is tevé. Kálmán hizelegve -eltréfálta, eltagadta az ügyet s merész ostromait tovább folytatá. -Klárika ismételt panaszát Murayné kedvetlenűl vette s képzelődő hiu -teremtésnek nevezé őt.</p> -<p>A védetlen leány ezentúl némán tűrt, sirt és szenvedett. Egy -éjen, szokott imája után alig szenderült el, midőn ajkaira tapadó -forró csók ébreszté fel első álmából. Az irtózat kétségbeesésével -szökött fel és siklott ki az őt ölelni vágyó karokból s egy -másodpercz alatt a felszakasztott ablak párkányzatán állt, leugorni -készülve, ha Kálmán rögtön nem távozik.</p> -<p>A korlátlan szenvedély és sértett hiuság által egyiránt -zaklatott ifju – ki minden áron czélhoz jutni akarva, már több óra -előtt Klárika első emeleti elkülönzött szobájába záratá magát s ott -elrejtőzött – most szintoly korlátlan düh-kitöréssel távozott, -elébb azonban ünnepélyesen megesküvék, hogy bármint védje magát, -bárhová buvjék e földön előle, mindaddig nem szünend meg üldözni -őt, mig elébb vagy utóbb áldozatává nem teendi.</p> -<p>Klárikát szemérem és ildomosság inté hallgatni az esetről. – -Másnap azonnal visszamenni kivánt <span class="pagenum"><a name= -"Page_202" id="Page_202">-202-</a></span> nagyatyjához, de Murayné, -ki fölötte mint örökbe fogadottja fölött, némi jogokat igényelt, -nem bocsátá. Testvérének Gábornak irt ekkor titkon s kérte -gondoskodnék számára Pesten helyről, hol mint nevelő- felügyelő- -vagy társalgónő alkalmazást nyerhessen.</p> -<p>Nem sokára két levele érkezék; az első Gábor rövid válasza s -ajánlata volt elfogadni a társalgónői helyet, melyre a másik -levélben egy tisztes özvegy asszonyság hivta meg illő föltételek -alatt. E levélben fel volt jegyezve az utcza, ház-szám, emelet, -ajtó, hova Pestre feljövet fordulnia kell.</p> -<p>Nem habozott soká, könyek közt irt Muraynéhoz nehány búcsuzó -sort, melynek okát ez jól értheté, aztán egy estve a pórfuvarossal -észrevétlenül a székvárosba s innen gyorskocsin Pestre utazott.</p> -<p>Első dolga volt testvérét fölkeresni – ez nem rég költözött el -szállásáról, senki sem tudta hova. A neki egészen ismeretlen -városra éjhomály kezdett leszállani s ő legjobbnak vélte azonnal -értekezni az ajánlott hely iránt s hihetőleg azt mindjárt el is -foglalni. Egy bérkocsi a király-utcza végére a kijelölt számu ház -elé vitte. <span class="pagenum"><a name="Page_203" id= -"Page_203">-203-</a></span></p> -<p>Az asszonyságban, ki, mint mondá, már várva várta őt, a -legszivélyesbb, legelőzékenyebb nőt találta. Ez biztositá őt, hogy -saját leányaként fogja tekinteni, hogy nem leend panaszra oka, hogy -testvérét itt akár naponkint fogja láthatni sat.</p> -<p>Igy mult el a behelyezés apró foglalkozásai között két három nap -s Gábor még mindig nem jött. Klárika nyugtalankodni kezdett s -engedelmet kért asszonyától őt másnap fölkereshetni. Ez -csodálkozott Gábor hanyagságán, igérte hogy utána küld s huzá -halasztá a dolgot. Este theáztak. A thea után Klárikát szokatlan -álom lepé meg s midőn ennek szorongató képleteiből fölébredt, a -lámpa-gömb világánál Kálmánt látta ördögi kár-örvendő mosolylyal -arczán hozzá hajolni – álom és való egy lélektépő érzetbe folyt -össze – – elájult.</p> -<p>S itt – bár tán fölösleges – megemlitjük, hogy Gábor a -levelekről soha sem birt tudomással. Klárikáét több mint valószinű -Kálmán fogta fel, – az ő válasza jól utánzott irásu hamis levél -volt s csak az ajánlatot tevő kárhozatos nő sorai valódiak.</p> -<p>Borzasztó napok következtek. A szerencsétlen lány felváltva ment -át az őrjöngő kétségbeesés, az <span class="pagenum"><a name= -"Page_204" id="Page_204">-204-</a></span> elhagyottság sivár -érzete, az öngyilkolási sötét eszmék kínain, miket a naponkint -megjelenő Kálmán látása csak növelt. – Sok hét szenvedése után a -letiport kedély elveszté ruganyosságát. Többé nem hatott rá -fájdalom, megszűnt akarattal birni. Félénk lett, mint egy gyermek, -szótlan, hideg mint egy szobor, nem volt könye, nem panasza s élő -gépként lőn igazgatható.</p> -<p>A romjaiba temetkezett szellem még egyszer s végtelen -kinérzettel akkor mozzant fel – midőn anyának érzé magát. A -különben oly boldogitó első tudat – rémemlékű gyilok-döfés volt -keblének. Veszedelmes beteg lőn – forró lázban veszté eszméletét. A -mellette virasztó nőcselédet ezer rémalakban festé a lázas -képzelet. Iszonyodott tőle s egy éjen, midőn ez kimerülten elaludt -– az ablakon és kerten át megszökött. –</p> -<p>Hajnalkor napszámosak öntudatlanul találták meg a hideg -kövezeten s a közeli Rókus kórházba vitték. Orvosi segély és a -természet csodás működése kimenték a lázból. Ezt azonban gyorsan -vágtató sorvadás követte. A kórházi orvos-segéd, ki <span class= -"pagenum"><a name="Page_205" id="Page_205">-205-</a></span> előtt -családnevét az utósó napokban történetesen emlité a beteg, ismerte -Gábort; a többit tudjuk.</p> -<p>De e történet végrészét Gábor már csak az orvostól hallá; -testvérét elbeszélés közben erős vérroham lepte meg, mely nehány -percz múlva, a szenvedő léleknek a szenvedő testbőli elröppenésével -szünt meg ömölni.</p> -<p>Midön Gábor éjfél után a Rókus-kórházból a puszta sötét kerepesi -utra lépett ki, agyában a velőt, ereiben a vért s szivében a poklot -érezte égni.</p> -<hr class="tb" /> -<p>Muray Kálmán szép menyasszonyától búcsuzék s a puha fehér kéz -megcsókolása után az ábrándos sötét-kék szemekbe tekintve, -jelentékenyen hangoztatá a boldog <em class="gesperrt">ma</em> -szavacskát. Joggal mondhatá, mert midőn udvaron váró hintójába ült, -az idő későn volt éjfél után.</p> -<p>Haza érve s az alacson broughamból kiszállva, a lépcsőzet-alj -árnyékából egy alak lépett elő s kezét a felmenni akaró vállára -tevé. Kálmán a téli öltönyön át érezé, hogy a vállára nehezedő kéz -jeges és reszketeg. Visszafordúlt. <span class="pagenum"><a name= -"Page_206" id="Page_206">-206-</a></span></p> -<p>– Muray ur, egy rövid szóm van önnel; szólt tompán a kéz -tulajdonosa.</p> -<p>– Bolond gombát evett ön amice Kéki, mordúlt reá Kálmán, hogy -ilyenkor akar velem szólani? Jöjjön holnap – vagy máskor, majd ha -érkezésem lesz.</p> -<p>– Ügyem nem tűr halasztást; felelt sötét-komoran ez s még -egyebet is mondott, de szavait sugva ejté ki, hogy a közelálló inas -által hallhatók ne legyenek.</p> -<p>Kálmán kissé megsápadt. – Kövessen szobámba, majd végezzünk; -mondá kis vártatva.</p> -<p>Felmentek s be a harmadik negyedik – Kálmán hálószobájába. Az -inas gyertyákat hozott s ura intésére távozék.</p> -<p>– Ön mindent tud, kezdé ez hirtelen, összevont szemhéjak alól -tekintve Gáborra – mindent tud, de mit sem bizonyithat; azt azonban -tudja, hogy jelen körülményeim közt az e história fölött ütendő zaj -nekem igen alkalmatlanúl jőne s e helyzetemet ügyesen felhasználja. -Jó. Vegye-e tárczát s hallgasson. Száz annyit talál benne, mint a -menynyit irka-firkái által egész életében – ha egy századig élne is -– megszerezhetne. <span class="pagenum"><a name="Page_207" id= -"Page_207">-207-</a></span></p> -<p>Gábor dühösen löké vissza a felé nyújtott tárczát.</p> -<p>– Rabló vagyok-e, kérdé villámtekintettel beesett szemeiből – ki -erszény vagy élet közt enged választást? A történtek után, ugy -hiszem, ez utóbbiról lehet csak szó.</p> -<p>S ezzel fölvevé az ágy melletti asztalkán fekvő pisztolyok -egyikét. – E másik az öné, szólt az ajtó elé állva – s öné az -elsőség is.</p> -<p>– Csakhogy nekem, ugy látszik becsesebb az élet, mint önnek, -felelt erőtetett nyugalommal Kálmán, – s igy mit szólna ön, ha -válaszúl inasaim által dobatnám ki, vagy mint éjjeli megtámadót a -rendőrségnek adatnám át?</p> -<p>– Akkor még a menyegző órája előtt köztudomásra lenne minden, – -volt a hideg megjegyzés – egyébiránt első mozzanatára, én lövök -először.</p> -<p>– Ha másként nem szabadulhatok öntől, legyen mint kivánja, – -mondá percznyi fontolgatás után határozottan Muray s fölemelé a -fegyvert. – Gyorsan tehát – folytatá – foglaljon állást – igy – egy -– kettő – <span class="pagenum"><a name="Page_208" id= -"Page_208">-208-</a></span></p> -<p>A „három“ szó a pisztolydurranással hangzott el egyszerre, Gábor -összerogyott.</p> -<p>– Ennek vége van, szólt mellé hajolva; a golyó jobb mellébe -furódott. S most mihez kezdjünk? ha! szerencsés véletlen! – végzé s -letérdelve, a Gábor által imént földre lökött s ott heverő tárczát -ennek oldalzsebébe dugá.</p> -<p>Az inasok még e műtét alatt érkeztek az ajtóhoz, mely elől, hogy -bejöhessenek, Kálmánnak elébb el kellett vonni a látszólag -élettelen hullát.</p> -<p>– E szerencsétlen itt, szólt a belépőkhez, megrabolni akart s -életével adózott. Vigyétek fel szállására s törüljétek fel a vért – -–</p> -<p>A zajra a házbeliek közűl többen oda tolakodtak. Egyikük az -elnyúló tetemben még életet vélt észrevenni s orvost sürgete. -Tanácsára Gábor kórházba viteték, hol gyorsabb segély- és ápolásra -számolhat, mint magányos szobájában.</p> -<hr class="tb" /> -<p>Két életveszélyes hó után, mely alatt Gábor ajkait egyetlen szó -nem hagyhatá el, az orvosok kijelenték a reményt megmaradhatásához. -Egyike volt ez ama ritka seb eseteknek, melyek halálosaknak -<span class="pagenum"><a name="Page_209" id= -"Page_209">-209-</a></span> tartatnak s melyek kigyógyitásában az -orvosi tudomány ambitióját helyezi.</p> -<p>Gábor, midőn először jött eszmélethez, körültekintve a helyet -ismerősnek, már egyszer láttottnak gondolá s később meggyőződék, -hogy ugyanazon ágyban fekszik, melyben Klárika mult ki. Behúnyta -szemeit s visszaohajtá eszméletlenségét.</p> -<p>Hetek múlva a gyógyulás gyorsabban haladott. Künn tavasz, az -égbolt derült, a lég enyhe volt s az orvos mármár a napról kezdett -beszélni, melyen szobáját végkép elhagyhatja. Midőn azonban ez -bekövetkezék, törvényszéki tisztviselő lépett be hozzá s tudtául -adá, hogy, mint büntetőper alá fogott vádlott a kórházat megyeházi -börtönnel cserélendi fel. Gábor nem érté a tisztviselőt. Ez röviden -az éjjeli megtámadásra s Muraynak nála talált tárczájára -hivatkozott.</p> -<p>– Tehát becsületem is kellett neki: mondá ekkor keserű -mosolylyal, mint olyan, ki jövőjével, bár mily legyen az, nem sokat -gondol – igaz, hiszen szüksége volt reá, saját gyalázatát eltakarni -vele.</p> -<p>Az utszákon, a megyeházig két hajdu kisérte – az emberek -megállottak s többen, kik hallottak a dologról, <span class= -"pagenum"><a name="Page_210" id="Page_210">-210-</a></span> -elmondák a körülállóknak: im ez az a rabló, ki az ifju Murayt oly -vakmerőn ki akarta fosztani.</p> -<p>Utjában a börtön felé, gyászmenettel találkozott. A koporsó -szemfödelén fehér koszorú feküdt, oldalára szögekkel kivert -betűkkel ez volt irva: Meghalt élte 17-ik évében; a másik oldalon -levő nevet Gábor nem láthatá, de kitalálta, midőn közvetlen a -gyászszekér után a siránkozó asztaloscsaládot látta menni.</p> -<p>Földre süté szemeit, hogy a bámész tömeg ne láthassa a benn -feltolúló könyeket.</p> -<hr class="tb" /> -<p>A vádlott kevesebb mint egy év mulva szabadon bocsátatott. -Mondják, hogy a kiállott szenvedések betudásán kivül más egyéb okok -is folytak be itélete szeliditésére. Mert, bár a király-utczai -asszonyság eltűnt, Klárika meghalt s igy Gábornak egyetlen tanúja -sem volt mentsége vagy ellenvádja támogatására, az ügy még is oly -hihető árnyéklatokkal birt, melyek a birák magán meggyőződésére nem -maradtak hatástalanúl.</p> -<p>Kire e tény szinte nagy hatást gyakorolt: az Klotild volt. Ő -perczig sem kétkedett, hogy a Gábor elleni <span class= -"pagenum"><a name="Page_211" id="Page_211">-211-</a></span> -rablás-vád igaztalan; de a tényt egészen más szempontból fogta fel -s önmagának tőn szemrehányásokat. A menyegző a közbejött -kellemetlen eset miatt továbbra s innen ismét addig halasztatott, -mig végre egészen abbanmúlt.</p> -<p>Gáborról a börtönszak után sok ideig senki sem tudott -legkisebbet is. Mint később mondá, pusztákon élt, hol nem ismerék, -hol nem látták rajta a gyalázat bélyegét, mely által a -társadalomból kitiltottnak hitte magát. Különben is csak egy -élet-czélja maradt s ennek várta teljesithetését.</p> -<p>Egy késő őszi éjen, évek óta nem látott nagyatyját lepte meg. -Sokáig s derűlten beszélgetett vele a multakról. Aztán lefeküdt a -helyre, hol mint gyermek aludta háboritlan édes álmait. Nehány órán -át nyugodtan aludt. Reggel érzékenyen bucsúzott el az öregtől; a -székvárosba, a megyeházhoz ment s mint gyilkost adta fel magát. Az -illetők bámultak, mert csak pár óra mulva jött tudomásukra, hogy a -tiszaréti kastély a mult éjen megtámadtatván, rablás ugyan nem -történt, de Muray Kálmán ur a gyümölcsösben egy körtefához kötözve, -szivében golyóval találtatott. <span class="pagenum"><a name= -"Page_212" id="Page_212">-212-</a></span></p> -<p>A gyilkossági büntény fölött, mit az önkénytesen bevalló csak -oda módositott, hogy folytatása volt ez a másfélév előtt megkezdett -párbajnak s hogy a hullának a körtefáhozi kötözésére őt egy, -gyermekkorból származó megtorlási vágy ösztönzé – a fenyitőszék a -törvények világos értelmében itélt. Itélete, M..... mindent -elkövető alperesi védelme daczára – pallos lőn, de midőn ennek -felolvastatása végett az itélt a törvényszék elé hozatni -rendelteték, a poroszlók csak holt testet leltek a börtönben. A -mell-sebből eredett tüdővész hirtelen fejlődéssel menté meg őt -borzasztóbb halálnem elől.</p> -<hr class="tb" /> -<p>E történet elmondásával – jegyzé meg a társaságnak az elbeszélő -– egy szerencsétlen emlékének s a fennmagasztalt szabad akaratot -oly gyakran korlátoló esetlegességek elismerésének tartozám s végűl -még a sors ama keserű ironiáját emlitem meg, mely a nyolczvanon -felűli aggot a földben nyugvó ifju élet sirján gyászoló szoborként -mutatja.</p> -<p class="center">Vége az I kötetnek.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<div class="transnote"> -<p class="center"><span class="caption">Javítások.</span></p> -<p>Az eredeti szöveg helyesírásán nem változtattunk.</p> -<p>A nyomdai hibákat javítottuk. Ezek listája:</p> -<table summary="Javítások"> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_20">20</a></td> -<td>jó baratját</td> -<td>jó barátját</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_21">21</a></td> -<td>fejlött</td> -<td>feljött</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_23">23</a></td> -<td>egyéniseg,</td> -<td>egyéniség.</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_27">27</a></td> -<td>sima folya m</td> -<td>sima folyam</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_35">35</a></td> -<td>országutaí</td> -<td>országutai</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_58">58</a></td> -<td>nem erdemlem</td> -<td>nem érdemlem</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_79">79</a></td> -<td>Nem é.tem</td> -<td>Nem értem</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_134">134</a></td> -<td>fognak nened</td> -<td>fognak neked</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_155">155</a></td> -<td>szemeibői</td> -<td>szemeiből</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_210">210</a></td> -<td>király-utszai</td> -<td>király-utczai</td> -</tr> -</table> -</div> -<div lang='en' xml:lang='en'> -<div style='display:block; margin-top:4em'>*** END OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK <span lang='hu' xml:lang='hu'>VILÁG FOLYÁSA (1. KÖTET)</span> ***</div> -<div style='text-align:left'> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Updated editions will replace the previous one—the old editions will -be renamed. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Creating the works from print editions not protected by U.S. copyright -law means that no one owns a United States copyright in these works, -so the Foundation (and you!) can copy and distribute it in the United -States without permission and without paying copyright -royalties. Special rules, set forth in the General Terms of Use part -of this license, apply to copying and distributing Project -Gutenberg™ electronic works to protect the PROJECT GUTENBERG™ -concept and trademark. Project Gutenberg is a registered trademark, -and may not be used if you charge for an eBook, except by following -the terms of the trademark license, including paying royalties for use -of the Project Gutenberg trademark. If you do not charge anything for -copies of this eBook, complying with the trademark license is very -easy. You may use this eBook for nearly any purpose such as creation -of derivative works, reports, performances and research. Project -Gutenberg eBooks may be modified and printed and given away--you may -do practically ANYTHING in the United States with eBooks not protected -by U.S. copyright law. Redistribution is subject to the trademark -license, especially commercial redistribution. -</div> - -<div style='margin:0.83em 0; font-size:1.1em; text-align:center'>START: FULL LICENSE<br /> -<span style='font-size:smaller'>THE FULL PROJECT GUTENBERG LICENSE<br /> -PLEASE READ THIS BEFORE YOU DISTRIBUTE OR USE THIS WORK</span> -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -To protect the Project Gutenberg™ mission of promoting the free -distribution of electronic works, by using or distributing this work -(or any other work associated in any way with the phrase “Project -Gutenberg”), you agree to comply with all the terms of the Full -Project Gutenberg™ License available with this file or online at -www.gutenberg.org/license. -</div> - -<div style='display:block; font-size:1.1em; margin:1em 0; font-weight:bold'> -Section 1. General Terms of Use and Redistributing Project Gutenberg™ electronic works -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.A. By reading or using any part of this Project Gutenberg™ -electronic work, you indicate that you have read, understand, agree to -and accept all the terms of this license and intellectual property -(trademark/copyright) agreement. If you do not agree to abide by all -the terms of this agreement, you must cease using and return or -destroy all copies of Project Gutenberg™ electronic works in your -possession. If you paid a fee for obtaining a copy of or access to a -Project Gutenberg™ electronic work and you do not agree to be bound -by the terms of this agreement, you may obtain a refund from the person -or entity to whom you paid the fee as set forth in paragraph 1.E.8. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.B. “Project Gutenberg” is a registered trademark. It may only be -used on or associated in any way with an electronic work by people who -agree to be bound by the terms of this agreement. There are a few -things that you can do with most Project Gutenberg™ electronic works -even without complying with the full terms of this agreement. See -paragraph 1.C below. There are a lot of things you can do with Project -Gutenberg™ electronic works if you follow the terms of this -agreement and help preserve free future access to Project Gutenberg™ -electronic works. See paragraph 1.E below. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.C. The Project Gutenberg Literary Archive Foundation (“the -Foundation” or PGLAF), owns a compilation copyright in the collection -of Project Gutenberg™ electronic works. Nearly all the individual -works in the collection are in the public domain in the United -States. If an individual work is unprotected by copyright law in the -United States and you are located in the United States, we do not -claim a right to prevent you from copying, distributing, performing, -displaying or creating derivative works based on the work as long as -all references to Project Gutenberg are removed. Of course, we hope -that you will support the Project Gutenberg™ mission of promoting -free access to electronic works by freely sharing Project Gutenberg™ -works in compliance with the terms of this agreement for keeping the -Project Gutenberg™ name associated with the work. You can easily -comply with the terms of this agreement by keeping this work in the -same format with its attached full Project Gutenberg™ License when -you share it without charge with others. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.D. The copyright laws of the place where you are located also govern -what you can do with this work. Copyright laws in most countries are -in a constant state of change. If you are outside the United States, -check the laws of your country in addition to the terms of this -agreement before downloading, copying, displaying, performing, -distributing or creating derivative works based on this work or any -other Project Gutenberg™ work. The Foundation makes no -representations concerning the copyright status of any work in any -country other than the United States. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E. Unless you have removed all references to Project Gutenberg: -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.1. The following sentence, with active links to, or other -immediate access to, the full Project Gutenberg™ License must appear -prominently whenever any copy of a Project Gutenberg™ work (any work -on which the phrase “Project Gutenberg” appears, or with which the -phrase “Project Gutenberg” is associated) is accessed, displayed, -performed, viewed, copied or distributed: -</div> - -<blockquote> - <div style='display:block; margin:1em 0'> - This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and most - other parts of the world at no cost and with almost no restrictions - whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it under the terms - of the Project Gutenberg License included with this eBook or online - at <a href="https://www.gutenberg.org">www.gutenberg.org</a>. If you - are not located in the United States, you will have to check the laws - of the country where you are located before using this eBook. - </div> -</blockquote> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.2. If an individual Project Gutenberg™ electronic work is -derived from texts not protected by U.S. copyright law (does not -contain a notice indicating that it is posted with permission of the -copyright holder), the work can be copied and distributed to anyone in -the United States without paying any fees or charges. If you are -redistributing or providing access to a work with the phrase “Project -Gutenberg” associated with or appearing on the work, you must comply -either with the requirements of paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 or -obtain permission for the use of the work and the Project Gutenberg™ -trademark as set forth in paragraphs 1.E.8 or 1.E.9. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.3. If an individual Project Gutenberg™ electronic work is posted -with the permission of the copyright holder, your use and distribution -must comply with both paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 and any -additional terms imposed by the copyright holder. Additional terms -will be linked to the Project Gutenberg™ License for all works -posted with the permission of the copyright holder found at the -beginning of this work. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.4. Do not unlink or detach or remove the full Project Gutenberg™ -License terms from this work, or any files containing a part of this -work or any other work associated with Project Gutenberg™. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.5. Do not copy, display, perform, distribute or redistribute this -electronic work, or any part of this electronic work, without -prominently displaying the sentence set forth in paragraph 1.E.1 with -active links or immediate access to the full terms of the Project -Gutenberg™ License. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.6. You may convert to and distribute this work in any binary, -compressed, marked up, nonproprietary or proprietary form, including -any word processing or hypertext form. However, if you provide access -to or distribute copies of a Project Gutenberg™ work in a format -other than “Plain Vanilla ASCII” or other format used in the official -version posted on the official Project Gutenberg™ website -(www.gutenberg.org), you must, at no additional cost, fee or expense -to the user, provide a copy, a means of exporting a copy, or a means -of obtaining a copy upon request, of the work in its original “Plain -Vanilla ASCII” or other form. Any alternate format must include the -full Project Gutenberg™ License as specified in paragraph 1.E.1. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.7. Do not charge a fee for access to, viewing, displaying, -performing, copying or distributing any Project Gutenberg™ works -unless you comply with paragraph 1.E.8 or 1.E.9. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.8. You may charge a reasonable fee for copies of or providing -access to or distributing Project Gutenberg™ electronic works -provided that: -</div> - -<div style='margin-left:0.7em;'> - <div style='text-indent:-0.7em'> - • You pay a royalty fee of 20% of the gross profits you derive from - the use of Project Gutenberg™ works calculated using the method - you already use to calculate your applicable taxes. The fee is owed - to the owner of the Project Gutenberg™ trademark, but he has - agreed to donate royalties under this paragraph to the Project - Gutenberg Literary Archive Foundation. Royalty payments must be paid - within 60 days following each date on which you prepare (or are - legally required to prepare) your periodic tax returns. Royalty - payments should be clearly marked as such and sent to the Project - Gutenberg Literary Archive Foundation at the address specified in - Section 4, “Information about donations to the Project Gutenberg - Literary Archive Foundation.” - </div> - - <div style='text-indent:-0.7em'> - • You provide a full refund of any money paid by a user who notifies - you in writing (or by e-mail) within 30 days of receipt that s/he - does not agree to the terms of the full Project Gutenberg™ - License. You must require such a user to return or destroy all - copies of the works possessed in a physical medium and discontinue - all use of and all access to other copies of Project Gutenberg™ - works. - </div> - - <div style='text-indent:-0.7em'> - • You provide, in accordance with paragraph 1.F.3, a full refund of - any money paid for a work or a replacement copy, if a defect in the - electronic work is discovered and reported to you within 90 days of - receipt of the work. - </div> - - <div style='text-indent:-0.7em'> - • You comply with all other terms of this agreement for free - distribution of Project Gutenberg™ works. - </div> -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.9. If you wish to charge a fee or distribute a Project -Gutenberg™ electronic work or group of works on different terms than -are set forth in this agreement, you must obtain permission in writing -from the Project Gutenberg Literary Archive Foundation, the manager of -the Project Gutenberg™ trademark. Contact the Foundation as set -forth in Section 3 below. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.F. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.F.1. Project Gutenberg volunteers and employees expend considerable -effort to identify, do copyright research on, transcribe and proofread -works not protected by U.S. copyright law in creating the Project -Gutenberg™ collection. Despite these efforts, Project Gutenberg™ -electronic works, and the medium on which they may be stored, may -contain “Defects,” such as, but not limited to, incomplete, inaccurate -or corrupt data, transcription errors, a copyright or other -intellectual property infringement, a defective or damaged disk or -other medium, a computer virus, or computer codes that damage or -cannot be read by your equipment. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.F.2. LIMITED WARRANTY, DISCLAIMER OF DAMAGES - Except for the “Right -of Replacement or Refund” described in paragraph 1.F.3, the Project -Gutenberg Literary Archive Foundation, the owner of the Project -Gutenberg™ trademark, and any other party distributing a Project -Gutenberg™ electronic work under this agreement, disclaim all -liability to you for damages, costs and expenses, including legal -fees. YOU AGREE THAT YOU HAVE NO REMEDIES FOR NEGLIGENCE, STRICT -LIABILITY, BREACH OF WARRANTY OR BREACH OF CONTRACT EXCEPT THOSE -PROVIDED IN PARAGRAPH 1.F.3. YOU AGREE THAT THE FOUNDATION, THE -TRADEMARK OWNER, AND ANY DISTRIBUTOR UNDER THIS AGREEMENT WILL NOT BE -LIABLE TO YOU FOR ACTUAL, DIRECT, INDIRECT, CONSEQUENTIAL, PUNITIVE OR -INCIDENTAL DAMAGES EVEN IF YOU GIVE NOTICE OF THE POSSIBILITY OF SUCH -DAMAGE. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.F.3. LIMITED RIGHT OF REPLACEMENT OR REFUND - If you discover a -defect in this electronic work within 90 days of receiving it, you can -receive a refund of the money (if any) you paid for it by sending a -written explanation to the person you received the work from. If you -received the work on a physical medium, you must return the medium -with your written explanation. The person or entity that provided you -with the defective work may elect to provide a replacement copy in -lieu of a refund. If you received the work electronically, the person -or entity providing it to you may choose to give you a second -opportunity to receive the work electronically in lieu of a refund. If -the second copy is also defective, you may demand a refund in writing -without further opportunities to fix the problem. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.F.4. Except for the limited right of replacement or refund set forth -in paragraph 1.F.3, this work is provided to you ‘AS-IS’, WITH NO -OTHER WARRANTIES OF ANY KIND, EXPRESS OR IMPLIED, INCLUDING BUT NOT -LIMITED TO WARRANTIES OF MERCHANTABILITY OR FITNESS FOR ANY PURPOSE. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.F.5. Some states do not allow disclaimers of certain implied -warranties or the exclusion or limitation of certain types of -damages. If any disclaimer or limitation set forth in this agreement -violates the law of the state applicable to this agreement, the -agreement shall be interpreted to make the maximum disclaimer or -limitation permitted by the applicable state law. The invalidity or -unenforceability of any provision of this agreement shall not void the -remaining provisions. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.F.6. INDEMNITY - You agree to indemnify and hold the Foundation, the -trademark owner, any agent or employee of the Foundation, anyone -providing copies of Project Gutenberg™ electronic works in -accordance with this agreement, and any volunteers associated with the -production, promotion and distribution of Project Gutenberg™ -electronic works, harmless from all liability, costs and expenses, -including legal fees, that arise directly or indirectly from any of -the following which you do or cause to occur: (a) distribution of this -or any Project Gutenberg™ work, (b) alteration, modification, or -additions or deletions to any Project Gutenberg™ work, and (c) any -Defect you cause. -</div> - -<div style='display:block; font-size:1.1em; margin:1em 0; font-weight:bold'> -Section 2. Information about the Mission of Project Gutenberg™ -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Project Gutenberg™ is synonymous with the free distribution of -electronic works in formats readable by the widest variety of -computers including obsolete, old, middle-aged and new computers. It -exists because of the efforts of hundreds of volunteers and donations -from people in all walks of life. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Volunteers and financial support to provide volunteers with the -assistance they need are critical to reaching Project Gutenberg™’s -goals and ensuring that the Project Gutenberg™ collection will -remain freely available for generations to come. In 2001, the Project -Gutenberg Literary Archive Foundation was created to provide a secure -and permanent future for Project Gutenberg™ and future -generations. To learn more about the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation and how your efforts and donations can help, see -Sections 3 and 4 and the Foundation information page at www.gutenberg.org. -</div> - -<div style='display:block; font-size:1.1em; margin:1em 0; font-weight:bold'> -Section 3. Information about the Project Gutenberg Literary Archive Foundation -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -The Project Gutenberg Literary Archive Foundation is a non-profit -501(c)(3) educational corporation organized under the laws of the -state of Mississippi and granted tax exempt status by the Internal -Revenue Service. The Foundation’s EIN or federal tax identification -number is 64-6221541. Contributions to the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation are tax deductible to the full extent permitted by -U.S. federal laws and your state’s laws. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -The Foundation’s business office is located at 809 North 1500 West, -Salt Lake City, UT 84116, (801) 596-1887. Email contact links and up -to date contact information can be found at the Foundation’s website -and official page at www.gutenberg.org/contact -</div> - -<div style='display:block; font-size:1.1em; margin:1em 0; font-weight:bold'> -Section 4. Information about Donations to the Project Gutenberg Literary Archive Foundation -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Project Gutenberg™ depends upon and cannot survive without widespread -public support and donations to carry out its mission of -increasing the number of public domain and licensed works that can be -freely distributed in machine-readable form accessible by the widest -array of equipment including outdated equipment. Many small donations -($1 to $5,000) are particularly important to maintaining tax exempt -status with the IRS. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -The Foundation is committed to complying with the laws regulating -charities and charitable donations in all 50 states of the United -States. Compliance requirements are not uniform and it takes a -considerable effort, much paperwork and many fees to meet and keep up -with these requirements. We do not solicit donations in locations -where we have not received written confirmation of compliance. To SEND -DONATIONS or determine the status of compliance for any particular state -visit <a href="https://www.gutenberg.org/donate/">www.gutenberg.org/donate</a>. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -While we cannot and do not solicit contributions from states where we -have not met the solicitation requirements, we know of no prohibition -against accepting unsolicited donations from donors in such states who -approach us with offers to donate. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -International donations are gratefully accepted, but we cannot make -any statements concerning tax treatment of donations received from -outside the United States. U.S. laws alone swamp our small staff. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Please check the Project Gutenberg web pages for current donation -methods and addresses. Donations are accepted in a number of other -ways including checks, online payments and credit card donations. To -donate, please visit: www.gutenberg.org/donate -</div> - -<div style='display:block; font-size:1.1em; margin:1em 0; font-weight:bold'> -Section 5. General Information About Project Gutenberg™ electronic works -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Professor Michael S. Hart was the originator of the Project -Gutenberg™ concept of a library of electronic works that could be -freely shared with anyone. For forty years, he produced and -distributed Project Gutenberg™ eBooks with only a loose network of -volunteer support. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Project Gutenberg™ eBooks are often created from several printed -editions, all of which are confirmed as not protected by copyright in -the U.S. unless a copyright notice is included. Thus, we do not -necessarily keep eBooks in compliance with any particular paper -edition. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Most people start at our website which has the main PG search -facility: <a href="https://www.gutenberg.org">www.gutenberg.org</a>. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -This website includes information about Project Gutenberg™, -including how to make donations to the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation, how to help produce our new eBooks, and how to -subscribe to our email newsletter to hear about new eBooks. -</div> - -</div> -</div> -</body> -</html> |