diff options
| author | nfenwick <nfenwick@pglaf.org> | 2025-01-22 07:19:27 -0800 |
|---|---|---|
| committer | nfenwick <nfenwick@pglaf.org> | 2025-01-22 07:19:27 -0800 |
| commit | e431fe3b7d0954c4c6e466901e01468826f8ff49 (patch) | |
| tree | 994775deb0221d03d341e15bf2bf387e67af25a3 | |
| parent | ee9d239133540e416ac03bfc45ed3f7ace6b8ef4 (diff) | |
| -rw-r--r-- | .gitattributes | 4 | ||||
| -rw-r--r-- | LICENSE.txt | 11 | ||||
| -rw-r--r-- | README.md | 2 | ||||
| -rw-r--r-- | old/67212-0.txt | 5267 | ||||
| -rw-r--r-- | old/67212-0.zip | bin | 118498 -> 0 bytes | |||
| -rw-r--r-- | old/67212-h.zip | bin | 126499 -> 0 bytes | |||
| -rw-r--r-- | old/67212-h/67212-h.htm | 5381 |
7 files changed, 17 insertions, 10648 deletions
diff --git a/.gitattributes b/.gitattributes new file mode 100644 index 0000000..d7b82bc --- /dev/null +++ b/.gitattributes @@ -0,0 +1,4 @@ +*.txt text eol=lf +*.htm text eol=lf +*.html text eol=lf +*.md text eol=lf diff --git a/LICENSE.txt b/LICENSE.txt new file mode 100644 index 0000000..6312041 --- /dev/null +++ b/LICENSE.txt @@ -0,0 +1,11 @@ +This eBook, including all associated images, markup, improvements, +metadata, and any other content or labor, has been confirmed to be +in the PUBLIC DOMAIN IN THE UNITED STATES. + +Procedures for determining public domain status are described in +the "Copyright How-To" at https://www.gutenberg.org. + +No investigation has been made concerning possible copyrights in +jurisdictions other than the United States. Anyone seeking to utilize +this eBook outside of the United States should confirm copyright +status under the laws that apply to them. diff --git a/README.md b/README.md new file mode 100644 index 0000000..e856127 --- /dev/null +++ b/README.md @@ -0,0 +1,2 @@ +Project Gutenberg (https://www.gutenberg.org) public repository for +eBook #67212 (https://www.gutenberg.org/ebooks/67212) diff --git a/old/67212-0.txt b/old/67212-0.txt deleted file mode 100644 index 66fc99b..0000000 --- a/old/67212-0.txt +++ /dev/null @@ -1,5267 +0,0 @@ -The Project Gutenberg eBook of Világ folyása (2. kötet), by -Károly Bérczy - -This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and -most other parts of the world at no cost and with almost no restrictions -whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it under the terms -of the Project Gutenberg License included with this eBook or online at -www.gutenberg.org. If you are not located in the United States, you -will have to check the laws of the country where you are located before -using this eBook. - -Title: Világ folyása (2. kötet) - Beszélyek - -Author: Károly Bérczy - -Release Date: January 21, 2022 [eBook #67212] - -Language: Hungarian - -Produced by: Albert László from page images generously made available - by the Google Books Library Project - -*** START OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK VILÁG FOLYÁSA (2. -KÖTET) *** - - -VILÁG FOLYÁSA. - -BESZÉLYEK. - -IRTA - -BÉRCZY KÁROLY. - -MÁSODIK KÖTET. - -PEST, 1854. - -SZÁMVALD GYULA SAJÁTJA. - -(Emich Gusztáv bizománya.) - -Pest, 1854. Emich Gusztáv könyvnyomdája, uri utcza 8. sz. - - - - -TARTALOM. - - NÓGRÁDVÁR VÉGNAPJAI 1 - TALÁLKOZÁS A VEZÚVON 71 - DIDIER 109 - EGY ZSIDÓ A XIII. SZÁZADBAN 133 - - - - -NÓGRÁDVÁR VÉGNAPJAI - -(TÖRTÉNETI BESZÉLY.) - - -I. - -Nógrád megye déli végrésze a Nasszál s a diósjenői hegyláncz közé -szorultan keskeny csúcsba fut le a Dunáig. - -E két hegyláncz közötti völgyrónán, mindkettőtől alig félmérföldnyire -kerek szikladomb emelkedik, tövében kis mezőváros házai csoportosúlnak, -tetején Nógrádvár romjai merengenek a múlt harczias századokról. - -Az ötszegű erős bástyák nagyrésze még fennáll daczolva idővel és -fergeteggel; egy egy évtized alig bir néhány lemezt a szilárd -homlokzatról lebontani. Csupán a keleti oldal, honnan egykor a menedékes -völgyre kapu nyilt, van egészen összerombolva, s érthetően beszéli, hogy -itt a pusztitásban az elemek dulakodásán kivül más egyéb hatalom is -működött. - -A nyugat-éjszaki másik kapunak omlatag boltíve téres udvarra visz, hol -az elszórt kövek halmazai közt a vadrózsa terjengő bokra, a papsajt és -ördögszekér évről évre háborgatlan parajzik fel. - -A szögletekben tágas vizgyüjtő medenczék nyomai látszanak, s egy -beomlott mélyedésé, mely roppant munkával rézsut furatva a hegy -sziklagyomrába, hajdan rejtekfolyosó s menekvő ut volt, a vár -megszállása és reménytelen védelme esetére. - -A vár közepén magas romszál küzd az őt torkon ragadó szelekkel; alig -képzelhető, mint állhata fen ily sokáig. Körzete alul igen keskeny, s -mennél magasabbra nyúlik, annál inkább nyer terjedelmében, annyira hogy -az egész tölcsér-alakot képez s az ember félve áll meg közelében, minden -perczben várhatván összerogyását. - -1685-ben e romszál büszke toronyként nézett le a vidékre; fényes -rézfedeléről s a fölötte ragyogó félholdról vakitólag verődtek vissza a -nyári nap sugarai. Öt emelete volt akkoron; a legfelső a toronyőr éjnapi -tanyája, a három középső diszes lakszobákból állott, melyekből -csigalépcső vezetett le a legalsó, fürdőhelynek használt osztályba. -Ennek ajtaja kőfallal elkeritett virágos kertbe nyilt, hol a cytizus, -rózsa és jazmin-bokrok közötti gyepágyakra terepélyes hársak vetettek -sötét hives árnyat. - -E kényelmek élvezésére azonban az akkori időszak nem volt -legalkalmasabb. Csatazaj hangzott mindenfelé, s ez, kivált a várakban, -minden percz éber figyelmét s készültségét kivánta meg. Dunán innen -Károly herczeg támadta és verte folyvást a törököt, s Esztergom és -Visegrádot még a mult évben megvévén, most Érsekujvárt szállotta meg, -tul a Dunán és Horvátországban Leszlei táborozott; a felvidéken pedig -Schultz és Caprára tábornokok mindig szükebbé váló térre szoritották -ellenségüket. A tiz év előtt sok szerencsével megkezdett Tökölyi -forradalom s vele a töröknek uralma végére járt. - -A mondott év augusztus 16-kán lebbentjük fel e történet függönyét. - -Nagy mozgásban volt e napon Nógrád várának török őrsége; minden kar -minden erő olyszerű készületekkel foglalkozék, mik a várnak erős védelmi -állapotba helyezése által arra mutatának, hogy e munka épen oly -szükséges mint sürgetős. - -Lenn a várat környező harmincz láb mélységü sáncz munkára hajtott magyar -parasztok által – fenn a gyöngébb falzat helyenkint értő kezekkel -javittatott, mig ismét mások hangya szorgalommal épiték a magas -tölgykarózatot, mely a hegy tövében lévő födött kúthoz nyulva le, -megvédendő volt az innen felszolgáló vizvezetéket. - -Az éjszaki kapun kenetlen hosszu szekereket vontattak fel iszonyu -nyikorgás közt a vidékbeli pórok sovány gebéi és ökrei, némelyekről -mindennemű élelmi szerek rakattak az éléstárba, másokról hadi -készleteket, fegyvert, lőport, ágyugolyókat emeltek le s raktak gúlákba -a katonák. - -A keleti kapu, mely oldalról a vár legkönnyebben volt megtámadható, -roppant terméskő darabokkal falaztatott el, kis nyilás hagyatván csak -mit szükség esetére rövid idő alatt lehessen végkép elzárni. - -Ezek a lő-réseket erősiték, azok öreg vagy imént érkezett ágyukat -tisztitottak, mig egy harmadik és negyedik csoport a már alkalmasokat -szögezé ki a bástyafalakon s kellő készletet horda közelükbe. Az -átalános zajon át, távolból elhaló szakadatlan ágyudörgés volt már több -nap óta hallható. - -A fő, mely e szervezést fegy- és műértelemmel rendezé, felváltva minden -munkás csapatnál megjelent, parancsot osztva itt, korholva, biztatva, -dicsérve ott. - -Hafiz bég volt ez, az ifju várparancsnok, Abdurrahman budai pasa -kegyencze. - -Könnyü arabménen ülve, a keleti bő kaftán nem födheté el annyira -termetét, hogy ennek delisége a karcsu paripán feltünővé ne váljék. A -munka menetét intéző jobb kezében rövid kis pálczát tartott; bogláros -övéből pár ékköves pisztoly-agy nézett elő; oldalán görbe kard lógott, -mely ha néha néha érzékenyebben érinté a vérló oldalát, ez délczeg -szökésekkel ágaskodott ismert terhe alatt, ki azonban kantárfogó -baljával játszva adott irányt a tüzes állatnak, mindamellett, hogy e -balkézről a mutatóujj egészen hiányzott, miért is a mellékneveket adni -szerető magyar népség őt Csonka bégnek nevezte el. - -Hófehér csalma ült az emelve hordott főn, s még inkább kitünteté a déli -nap által elsütött arczok férfias barnaságát. Ez arcz vonásai egyenként -és összesen szabályosak, nyugodtak és parancsolók; a merészen domborult -szemöldivek alól pár sötét szem tekintete sugárzik, melynek haragos -villáma megdöbbent; elégült mosolya megnyer, megragad, kivált ha -ilyenkor a kellemes hajlatu ajkak nyilása a benn ragyogó fogsort is -láttatja. E szép arczélnek nemes kifejezését azonban ama rövid egyenes -orr adja meg, melynek léhlzői a szenvedély hullámzásával tágulnak vagy -huzódnak össze, s mely alatt keskeny vonalu bajusz foly le a szénfekete -fényes szakálra. - -Ilyen volt Hafiz bég, ki huszonnegyedik születésnapját még nem érte el, -midőn két év előtt, Abdurrahman által Nógrádvár parancsnokává -neveztetett. - -A megtömött éléstár kapuját bezáratván, a délkeleti bástya azon helyére -szökelt büszke harczi ménjén, hol az ágyuk körül sürgött forgott a -legénység. Nagyobbára magyar fiúk voltak ezek, veres zsinóros kurta -megyszin zekében, czombokhoz szorult bakancsba futó nadrágban, számra -mintegy harminczan. Közéjök ittott egyegy komoly muzulman vegyült, nem -elegyedve a munka közben pajzánkodók vig beszédfolyamába. - -– Na s Bangó, szólitá meg a tüzérek főbbjét tiszta magyarsággal Hafiz -bég, sűrűn szól-e még az ágyu Esztergom felől? – - -Dél óta gyérebben hallani, de közelebb: felelt a kérdezett; azt hiszem -végeztek már valamit, s aligha rövid nap rajtunk nem lesz a sor -beszélni. - -– Nem lehetlen, mondá félhangon s inkább önmagának a parancsnok, ki -imént érkezett futár által jól tudta már azt, mit a tüzértiszt még csak -sejte, hogy t. i. a budai pasának Esztergomot ostromló serege az -esztergomiaknak segedelmül jött császáriak által szétveretett s hogy a -Dunántulról hallszó és közeledő gyér dörgés csupán a hátsereg fedező -néhány ágyujából szóll. - -– S mily kedvvel néztek e beszéd elé, ha erre kerülne a dolog? kérdé -tovább, mialatt lováról leszállva a kiszögezett ágyukat rendre gondosan -vizsgálá. - -– Hát mi egyébbel mint a legjobbal; volt készen Bangó válasza; hisz -megposhadunk különben e heverő életben, mint amaz esőviz ott a -medenczében. Minden jól menne, csak urunk Derencsényi Farkas volna itt; -tevé hozzá halkabban. - -Hafiz ugy tőn, mintha nem hallaná az észrevételt. - -– E sugár-ágyu itt rosz helyen van; szólt végig tekintve a hosszú -csövön; ha az ellenség, mint hiszem, ama domb alá sánczolja el magát, e -helyzetből mit sem árthatunk vele, mig oldalvást a legjobb kereszttüzet -fogja szórni. Tegyétek amoda a hatodik lőrézsbe, s huzzátok helyébe ezt -a hatfontost. - -Mialatt e csere megtörtént, az ifju bég a meredek bástyafalról -el-szétnézett a vidékbe, melyre a lemenő nap veté aranypárás sugarait. -Csapongó tekintete egy Diósjenő felől közelgő ponton akadt meg, mi -eleinte határozatlan porfelleg volt, s miből perczről perczre a várnak -tartó lovagcsoport körvonalai bontakoztak ki. - -Széparcza pillanatra kigyúlt, s néhány rendelet kiosztása után lovára -pattanva ott hagyá az utána meredő magyar tüzéreket. - -Megjegyeznünk kell itt, hogy e korszakban Tökölyi Imre a törökkel -Leopold ellen szövetkezvén, e szövetség birtokában lévő várak őrsége -vegyest magyar és török katonákból állott. Ilyen volt Nógrád is; csak -hogy itt az ozmanok száma aránytalanul meghaladta a magyarokét, miután -ezeknek hadnagya Derencsényi Farkas, egyike Tökölyi legbuzgóbb -párthiveinek s barátainak kétszáz vitézt vitt el innen Tokaj alá a -hanyatló vezér seregébe: s mindössze harmincz tüzért s tizenkét huszárt -hagyott a várban. A többi őrséget kétszázötven török tevé, naponkint -váratván Budáról még egyszer ennyi. - -Hafiz bég, maga után intve kiséretét, az éjszaki várkapun csendesen -kilovagolt, s a hegy tövében találkozék a bástyáról megpillantott -lovagcsapattal. - -Tizenkét huszár és négy spáhi között, nyugodt lépésű ló hímes nyergében -féloldalt ifju nő ült; hosszan lefolyó mély gyászruhája csak két kis -kezet s a gyönyörü arczot engedve láthatni. Mellette jobbról vén férfi -szolga, balról nőcseléd haladott, szinte lóháton, mindnyájan szó nélkül, -némán, csak a patkók csattogása hangzék a szirtes talapon. - -A béget meglátva kétfelé nyilt a környezet, utat engedve neki a körbe -jöhetésre. - -Hafiz kezeit mellén keresztbe foná, aztán jobbja két ujját ajkaihoz -vivé, s a legnagyobb tisztelet kifejezésével hajlott meg a gyászos nő -előtt. - -– Üdvözlöm kegyelmedet, szólalt meg érczes hangja magyarul s a sötét -szemeknek egy végtelenül nyájas tekintete simult az érkezőre; üdvözlöm -kegyelmedet Nógrádvár határvonalai közt, hol okvetlen nagyobb -biztosságban leend, mint Diósjenőn, a védtelen faluban. - -– Feleljen Hafiz bég mindenek előtt e kérdésemre: hogy mint vendég vagy -mint fogoly lépek-e a várba? kérdé a hölgy sebesen és komolyan. - -– Nem remélem, viszonzá a bég egy átfutó vad pillantást vetve a kissé -hátramaradó kiséretre, hogy küldötteim viselete legkisebb okott adott -volna az utóbbit gyanitani? különben hisz ezek férje huszárjai, kik jól -tudják, mivel tartoznak tisztelve szeretett urnőjöknek. - -– Nincs panaszom ellenök, mondá szeliden a szép lovagnő; de a kalitka, -ha aranyos vesszőkből van is fonva, kalitka marad. - -Hafiz bég, ki már első üdvözlő szavainál a nő jobbján vőn helyet, -hirtelen megállitá lovát. - -– Tapodtat se menjünk tovább, szóla elboruló arczczal, ha kegyed nincs -meggyőződve arról, hogy egyéb igényein kivül maga a Derencsényi név is -elég hajának minden szálát életemmel megvédenem. - -– Kegyelmed jó barátja férjemnek, s hiszem, hogy nekem is az leend; -mondá engesztelő mosolylyal ajkain Derencsényiné, s kezét bizalomjelül -nyujtá, mit az ifju török gyöngéden érinte. - -– De szóljon, folytatá, miközben a várba felkanyarodó uton előre -haladtak; mi fontos ok vihette önt arra, hogy ipam s második atyám uj -sirja mellől ön védszárnyai alá hivjon meg? Igaz volna a kósza hir? - -– Fájdalom, nagyon is igaz. Károly herczeg, Budának tavali sikertelen -ostromáért Érsekujvár megvételével akart elégtételt szerezni, s -körülkerité azt. Abdurrahman ez időpontot legalkalmasbnak hivé -Esztergamot megszállani, de alig sánczolá el magát, midőn hátulról az -érsekujvári ostromtábor segélyül érkezett feles elölről az esztergamiak -által egyszerre támadtatván meg, öldöklő kereszttüzben s roppant -vesztességgel volt elvonulni kénytelen. Most már az elszigetelt -Érsekujvár sem tarthatja magát sokáig, s mint értesültem, ezután rögtön -Nógrád, Drégely, Gyarmath s a Buda előtti várakat fogják a császáriak -megszállani, s igy a középponton eső Diósjenőn, a Tökölyiek ellen -felbőszült németektől Derenesényi Farkas családja mi jót sem várhatna. - -– S Nógrádvárt biztosnak hiszi kegyelmed? - -– Ibrahim nagyvezir már utban van nyolczvan ezernyi haddal, egyébiránt, -ha megszállatnánk, a közel Budáról is várhatunk felmentő segélyt. - -– A felvidékről, férjemről mit hallani? - -– A kállói szerencsétlen ütközet óta, hol Derencsényi – mint ez -kegyelmednek is irta – balkarján csekély sebet kapott, semmit. S épen -ezért tartok tőle, hogy ügyeink ott sem állanak legjobban. - -– Istenem! emelkedék mély sohajtással a hölgy kebele, – ő minden órán -minden perczben veszélyben, s én nem lehetek mellette! határozott -akarata volt, hogy beteg atyja mellett maradjak, hogy a táborba semmi -ürügy alatt ne kövessem. - -– Ezt én sem tartom tanácsosnak, mert az út veszélyeit a mostani -zavargós időkben nem számitva, a hős bátorsága is elveszti felerészét, -ha szüntelen kedveseért kell rettegnie. – Atyja haláláról már értesült? - -– Igen; de követem még nem érkezett vissza a válasszal. Ha szabad -akaratom, mint ön erről biztositott, meghagyatik, e választól függesztem -fel itt maradásom idejét. - -Mondá határozottan Derencsényi neje, s könnyü mozdulattal szállt a -földre aranyhimes nyergéből a vártorony előtt, hova e beszélgetés közben -felérkeztek. - -A paripák kantár szárait rabszolgák vették át, – Hafiz a torony lépcsőin -kisérte fel bájos vendégét. - -– E lakosztály kegyelmed rendelkezésére van, szólt, midőn egy -szőnyegekkel födött s keleti pompával butorzott terembe léptek, – a -mellékszobákban nő cselédje s ha tetszik, az öreg szolga lakhatik. A -huszárok alól tanyáznak, s test-őrségét képezendik. Keresztény -szakácsról is gondoskodtam. - -Derencsényiné meleg szavakkal köszöné a parancsnok figyelmeit s egy -ablakszárnyat feltárva, ezen tekinte ki. - -– Ah mily gyönyörü, mily édes illatu kert ez itt alant! kiálta fel -meglepetve. - -– Itt mulatása ideje alatt egészen használatára leend az, senki sem -fogja magányát s kényelmét háboritani; jegyzé meg Hafiz, láthatóan -örülve hogy vendégének tetszik a lak-rendezés. - -– Most azonban a hosszabb lovaglás után nyugalomra lesz kegyelmednek -szüksége. – Allah vegye oltalmába! mondá, s a szokott üdvözlési modorral -hajtva meg magát, magára hagyá a terem uj lakosát. - - -II. - -Ez alatt a nap a jenei hegyek mögé bukva átadá uralmát a keletről -felmerülő holdnak; a vidékre röpkedő fátyolu éj ereszkedett, s a távoli -utolsó ágyu-moraj is elnémult. A várparancsnok még egyszer megjárván a -tért s megvizsgálván a körül elhelyezett őrszemeket lakrészébe vonula, -mely a keleti bástyafalhoz ragasztott épületek egyikében, épen a -börtönök felett katonásan egyszerü négy szobából állott. - -Ezeknek elseje s legtágasbika a kihallgató és gyülésterem volt, hova az -altisztek jövő éji és napi utasitásaikat venni egyenkint -összegyülekeztenek. - -Ez utasitás rövid, pontos parancscsal kiadva lőn; – mindnyájan távoztak, -csak egy főbb tiszt s a porkoláb maradtak. - -– Parancsodat várjuk, hatalmas bég! szólt az első, a tegnapi kém iránt. -Megfojtassék? - -– Nem: felelt komolyan Hafiz; hajnalban Budára indultok vele. Ha valóban -áruló, bünhödjék ott. Te Jusszuf! ezen iratot a hatalmas pasának adandod -át, s élő szóval is fogod mondani mind a kém esetét, mind a naponkint -sürgetőbbé váló szükséget a várőrség erősbitése iránt. Jelentsd mély -hódolatomat. - -Kezével inte ekkor s a terem üres lőn; ő pedig a benyilókon át az utolsó -szobába menve, itt egy szőnyeggel bevont ajtón háromszor zörgete s oda -hajoltan mondá ki e nevet: Fatime! - -A szőnyegajtó azonnal megnyilt, s a bég belépve távozást inte a két -rabnőnek, kik itt úrhölgyüket énekkel, mandolinjátékkal, gyöngyök, -ékszerek s más csecsebecsék kirakosgatásával igyekeztek mulattatni, de -látszólag sikertelen, mert Fatime gyermeteg arczán ború ült, s nem -ügyelve a rabnők csevegéseire, egy pamlag felhalmazott vánkosaira állt -fel s az ekkép elért kerek ablaknyiláson át az udvarra nézett ki -folyvást egész a perczig, midőn az ajtón hármas kopogást s nevét a jól -ismert hang által kimondatni hallá. - -Egy szökéssel ugrott le ekkor az utána hulló pamlagvánkosokról s -engedelmes állásban hajlott meg a belépő előtt, ki őt kezénél fogva egy -dagadó kerevethez vivé. Fatime azonban nem ült le melléje, hanem a padló -szőnyegén két térdre omolva arczát a bég ölébe temeté. - -– Mért e szokatlan viselet, Fatime? kérdé, magukra maradván, -lágyszeliden az ifju, – vagy ellenére van tán szultánámnak hogy ez uj -lakásba tőszomszédomba, szivemhez közelebb hoztam őt? - -– Nem, nem nem! igyekvék zokogását elfojtani a nő. - -– Mért hát e panaszos hang? vagy tán rabnőid ügyetlenek s megsértének? - -– Óh Hafiz! hiszen nekem panaszra nincs jogom, s tőled nékem a fájdalom -is édes. - -– Én okozom tehát fájdalmadat? Allahra mondom, akaratlanul. Szólj: mi -által? folytatá kérdéseit a bég, s gyöngéden emelve fel öléből a nő -finom állát, ennek hosszasra hasadt s most könyekben uszó szemeibe -nézett. - -– Mondád, hogy ez uj lakásomban szivedhez vevél közelebb, felelt -kisvártatva s félékeny hangrezgéssel, melyen azonban rejtett -szemrehányás fonala vonult át, Fatime; óh Hafiz! én épen attól félek, -hogy szivedtől távolabb estem, s ebben helyemet, régi toronyszobámmal -együtt más foglalta el. - -– Bohó gyermek! féltékenységed alaptalan, szólt engesztelőleg a bég, s -szeretet-sugárzó tekintete a cserkesz anyától öröklött vonások varázs -szépségében fürdött; – tudod-e ki ezen más? - -– Egy büszke bájos magyar hölgy: válaszolá sebesen a féltékeny, – óh, -jól láttam ez ablakból, mily nyájasan bántál vele, mily hódolattal -kisérted őt fel a toronyba, honnan nekem e nő miatt kellett kimennem – – - -– E nő barátomnak, Derencsényi Farkasnak neje, ki csak egy időre -vendégem s ki – - -– Ki téged szeret, vagy szeretni fog; zokogá faja indulatosságával a -cserkeszvér; s ezt én nem fogom csodálni, mert hiszen te a legszebb -férfi, a próféta képmása, te félisten vagy Hafiz, kinek szerelmét birni -a hetedik menny üdvössége, elveszteni ezer halál kárhozata. - -– Ne vétkezzél Allah hatalma ellen, gyermek, szólt elkomolyodva a -parancsnok; s csendesülj e lázas rohamból. Derencsényi neje szentebb -előttem, mintsem gondolatban is vetélytársaddá tehetném. - -– Szereted tehát őt mégis? riadott fel sértve emez; óh vedd el előbb -életemet, mivel külömben is tartozom, mit egykor vesztemre megmentél, -vedd el inkább ezt, mint a mai napig kizárólag nekem adott szerelmedet. -S te szereted e hitetlent? - -– Igen, Fatime, de egészen más, nyugodt nemével a vonzalomnak, mely az -irántad hiven lángolót soha perczig sem fogja meglohasztani: monda a -bég, miközben az epedve bugó galambot keblére voná. Eskümet kivánod? te -eddig feltétlenül hittél szavamnak. - -Fatime, az őt ölelő karok közé, a széles mellre simult s még egy -pillanatig kétkedőleg, aztán a szemeiben maradt ragyogó könypáron át -mosolyogva tekintett szerelmes ifjára. - - -III. - -1685-ik év szent István napján Abdurrahman budai pasa a főkapu fölött -egy magas póznára tüzette fejét Kurd agának, ki az érsekujvári -háromezernyi őrségből alig két század magával szabadult vissza Budára. - -Minden hibája az volt, hogy az Esztergam felmentése által megfélemlett -érsekujvári parancsnok fehér zászlót tüzetett ki vele a falakra, mire -azonban az ostromlók nem ügyelvén a várat rohammal bevették, s az -őrséget leőlvén e nevezetes ponttal kilenczvenhárom ágyut foglaltak el. - -Abdurrahman dühe nem ismert határokat legcsekélyebb vétséget, hiányt, -mulasztást kegyetlenül büntete; a várban mindenki rettegett s nyakát -tapogatta. - -Egy részről a düh, másról a rettegés napról napra nőtt. - -Napról napra uj veszteségek hirei érkezének, s mindegyik uj ürügy volt a -pasának Esztergam alól hozott szégyenét másokkal éreztetni. - -A félénk hanyag Ibrahim nagyvezér folyvást habozott s késett az igért -segéllyel. Tökölyi Imre szerencsecsillaga lemenő félben volt; Tokajt, -Kállót, s hosszabb védelem után Eperjest elvesztvén, főserege Kassa -falai közé szorult, mit Schultz és Caprára győzelmek által vérszemet -kapott hatalmas erővel vett körül. - -Nem lehetett kétkedni, hogy Kassa elestével Buda ostromához fognak a -minden oldalról előre nyomuló császáriak s itt az őrség annyira le volt -hangolva már, hogy a pasa csak rettegtetéssel birta fentartani a rendet -és fegyelmet. - -Augusztus 20-an a rekkenő hőség elől főtermének hives boltivei alá -vonult az élet és halál ura Abdurrahman, kit a nép röviden Abdi pasának -nevezett; előtte durva rajzu térképek feküdtek kiteritve, oldalán jobbra -balra iratcsomók hevertek, miket titkára, a magyar, német és franczia -nyelvben egyiránt jártas Ahmed rendezett, kivonatban jelentve -tartalmukat s gyorsan jegyezve fel a többnyire véleménye szerinti -határozatot. - -A titkár sovány kis ember volt s ellendarabja a termetes s övig érő -tőmött szakálu pasának; aszott arczát alig lengé körül néhány gyér szála -a göndörülő szőrnek, apró szürke szemeiből éles ész, ravaszság, -hatalomvágy villogott. Látni lehete, hogy elméje uralkodik -parancsnokának hajtható akaratán. - -– Hafiz bég erősbitést kér a nógrádi várba: folytatá egy bevégzett -csomót eltolva Ahmed, s ez a dolgok állásához képest épen oly szükséges, -mint magát a várparancsnokságot más megbizhatóbb emberre ruházni át. - -– Te Hafizt Kurd aga sorsára szeretnéd juttatni: szólalt meg kedvetlenül -Abdurrahman mély hangja; s ez már régen meg is történt volna, ha reád -hallgatnék Ahmed, s nem tudnám hogy csak az évek óta táplált ellenséges -indulat beszél belőled. - -– Belőlem a jó ügy elvitázhatlan okai beszélnek: lőn a hidegvérű válasz; -különben nem merném a kegyencz becsmérlésével saját fejemet koczkára -tenni. Elmondom okaimat. - -Abdi összevont szemöldei elfordultak a beszélőtől. - -– Először s mindenekelőtt nem a legroszabb akaratot s makacsságot -tanusitja-e az, hogy midőn néhány nap előtt Esztergam alól -ostromágyukért küldék hozzá követet, ő ezt kém gyanánt börtönre -vettette, s lánczon küldé vissza? Kurd kevesebbet vétett s most oly -magasból pillant le Pestre. - -– Hafiznak igazsága volt: mordúlt feddőleg az ingerlett; ő csak nekem -tartozik engedelmességgel s nem a te követednek, ki tudtom és -meghatalmazásom nélkül ment el. Aztán nem hagyhatá üresen a perczig nem -biztos várat. Ez ok nem számít. Egyebet nem tudsz? - -– Sőt igen, folytatá bosszuságát elfojtva a titkár, – ne feledd, -hatalmas ur, ezen árulóterhes időkben perczig se feledd azt, hogy Hafiz -bég magyar születés, s e hitetlen faj előbb utóbb nem tagadja meg -származását. A Tökölyi pártján lévő magyar urakkal társalkodik; -Derencsényivel meghitt barátságban él; a magyar őrséget kitünteti s több -kedvezésben részesiti mint az igaz hitüeket, mi az utóbbiak közt már is -elégületlenséget, zúgolódást szült. - -– Jól teszi, jegyzé meg most az egyszer hajthatlanul a pártfogó; többet -is érdemlenek e bátor kitartó ficzkók, mint azok a gyáva nyomorult -kutyák, kik ha csak mákonytól nem részegek, az első kartácslövésre -szétfutnak, mint egy csirkehad. - -A pasa itt a még fris emlékü Esztergam és Érsekujvárra gondolt. - -– Mi származását illeti, szólt tovább, ő még gyermek korában tért a nagy -próféta igaz hitére, s nem első példa, hogy renegát jobb szolgálatokat -tőn a csatatéren, mint a legősibb muzulman. - -Ahmed, mintha találva érezné magát, ajaktalan szájszélébe harapott, s -hamuszinű arcza zöld lett az elfutó epétől. - -– Én teljesitém kötelességemet, mondá fondor alázatossággal, s nem leend -részem a támadható bajokban. Egyébiránt volt okom nem hinni a változó -kegyű embernek, ki nem irtózik magas származásu nejét bazarban vásárlott -rabnővé aljasitani. - -– Mi az? riadott fel rövid egykedvüségéből a budai várur; Fatiméről, -leányomról beszélsz? - -– Igen a nagy Abdurrahman leányáról, kivel egy méltatlan boldogittaték, -s ki most mellőzve, elfeledve, eltaszitva sirja le napjait. - -– Adatokat! adatokat! kiáltá az atya, tigris vad tekintetet szögezve a -cselszövőre. Ez örülve, hogy a tapló végre szikrát fogott, szinlett -nyugalommal folytatá: - -– Hafiz bég szive egy dzsaur nő felé hajlott; jónak látta őt e napokban -a várba hozni; s a torony legdiszesb serail-osztályába helyezve őt, -jelenleg mindazon kényelem- és kegyben részesiti, mit a rabnőkkel egy -kamrába zárt Fatime könyek közt nélkülöz. Ha szavaim hazugbeszéd: itt a -fejem, szögeztesd ki az agáé mellé. - -Ahmed e végsőt merő vád után játékát nyerve lenni hitte, s méreg és -félelem forrt benne, midőn reményében csalódva a pasa felindulását -csillapulni látta. - -– Mielőtt ezt tenném, szólt ez, meg fogok győződni a valóról. Első a -hivatalos ügy. Még ma induljon az Érsekujvárról menekült kétszáz ember, -s velük még egyszer ennyi, szükséges készletekkel ellátva, Nógrádba -őrségnagyobbitásul. Folytasd a többi levelet. - -A titkár kényszerüleg engedelmeskedék, s a szolnoki, drégelyi, szécsényi -és egyéb erősségek parancsnokainak jelentéseit olvasá. - -Trombita-harsanás szakitá félbe a hivatalos közlést. Ahmed kitekinte az -ablakon s tolongó nép által körülvett hirnököt pillanta meg a kapu -előtt, ki porlepett öltönyéről s tajtékkal boritott lováról itélve -messze földről érkezhetett. A trombita másodszor és harmadszor is -megharsant, jeléül, hogy a követség tárgya sürgetőleg fontos. - -A hirnök rögtön bebocsáttaték, s miután az Ibrahim nagyvezértől hozott -fermant utasitásához képest a pasának személyesen átadá, földig hajló -hármas bók közt ismét távozott. - -Abdurrahman felszakitá a fermán selyem zsinorját s tartalmát nyugtalan -mohósággal kezdé olvasni. E tartalom nagyérdekü lehetett, mert -halantékinak fokonkint dagadó érvonalai a szenvedély felhullámzását -jelölék, arcza sötétveres lőn, hosszu szakálla is szinte reszketett a -dühtől, mely az utolsó sornál féktelen átkozódásokba tört ki. - -Ahmed a szenvedély önfeledő perczeit nem hagyá használatlan s az -asztalra vetett irat nagyjegyű czifra betűit ravasz gyorsasággal futotta -át. Ezeknek értelme következő volt. - -„E napon s ez órában indult parancs a nagyváradi pasához, hogy az áruló -Tökölyi Imrét azonnal fogassa el. A felséges szultán magas kegyelmére -méltatlan kormányzó, néhány vesztett csata által megrettentve, nem -iszonyodott a bécsi udvarhoz Szirmay István által egy folyamodást -nyujtani, gyáván és gazul igérve, hogy a még hatalmában levő várakat -átadja s az elégületlenektől elszakadva, minden erejét a császáréval -ellenünk egyesiti, ha kegyelembe fogadtatik. A bécsi udvar Felséges -urunknak küldé meg e folyamodást, hogy megismerjük a pártolt hitetlent. -– Mihez képest neked is meghagyjuk, és parancsoljuk, hogy kerületed -erősségeiből a lefegyverzendő magyar őrséget azonnal kirendeld, -tisztjeiket s különösen Tökölyi legbuzgóbb hivét Derencsényi Farkast, a -nógrádiak hadnagyát elfogatván, lánczon küldjed Drinápolyba. Vigyázat és -szigorú büntetés a vétkesekre. La illah il Allah! Sietve. Ibrahim -nagyvezir.“ - -– S a segélyhadról egy szó, egy emlités, egy gondolat sem! orditá keserű -váddal Abdurrahman; ott tétlen hanyagság, itt lehangoltság és árulás: -igy vesznünk kell! – s vérben forgó szemeivel az asztalon heverő -fermánra meredve, hüvelyes kardjával oly erővel csapott le rá, hogy a -megpattant hüvely csörömpölve hullott le a damaszki aczélról. - -A titkár ravasz arczán alattomos öröm derengett, s mialatt a széthullott -fermán darabjait szedegeté, mitsem-tudást szinlelve szóllt: - -– Árulás történt, nagyságos uram? legkevésbé sem volnék meglepetve, ha e -szót Tökölyi Imre s párthivei nevével egyszerre hallanám kimondani. - -– Te imént Derencsényit emlitéd: dörgött reá a pasa; ki ez a -Derencsényi? - -– Hafiz bég testi lelki barátja, felelé gyors készséggel a kérdezett; -Tökölyi leghivebb embere s a nógrádi őrség hadnagya. - -– Olvasd a fermánt; parancsolá az előbbi s egy alacsony kerevetre veté -magát. - -Ahmed szörnyű alázatos képet vágott a jól ismert tartalmu irat -olvasásához, s bevégeztével sohajtva mondá: - -– Régen tartottam ettől; bár alaptalan gyanúk lettek volna igaz okaim. -Most már Buda elővára Nógrád is komoly veszélyben forog. Hafiz magyar -születés, a keresztyén őrségnek az ozmanlik mellőzésével kedvez, -megtagadja az Esztergam alá kért segélyt, a várba magyart hoz, ki talán -Tökölyi küldöttje is lehet, leányoddal rabnőként bán, meghitt czinkosa -az áruló Derencsényinek: ez mind összevág s gyors eljárást kiván, -külömben ismét nem leszek meglepetve, ha pár nap mulva német őrség lesz -az úr Nógrádon. - -– Igazad lehet, Ahmed! szólt bőszülten a lábairól levett ingatag; tégy -vizsgálatot s rendelkezzél mint jónak látod. - -– Teljhatalommal? kérdé ez feszült arczéllel. - -– Teljhatalommal; lőn a kedvetlen válasz. - -– Megyek; mondá örömvigyorogva a titkár, a kigyót, mielőtt harap, kell -eltiporni. - -– Megállj, kiáltott utána Abdi s mintha a titkár végszavai régi -emlékeket költenének fel lelkében, megbánólag tevé hozzá: teljhatalmad -csak Hafiz életéig terjed. - -– Az az, mit jobb kezeddel adsz, azt a ballal visszaveszed: morgá Ahmed -elfordulva, hogy az arczán felküzdő boszuság látható ne legyen. Igy -küldetésem sikertelen, sőt veszélyes, mert ha ő nincs hatalmamban, én -vagyok az övében. - -– Ő igéretemet, többet ennél, eskümet birja, hogy mig testének egy -részét, mit érdekemben áldozott fel, ereklyeként, magamnál tartom, addig -személye tőlem és általam bántatlan marad. - -– Akkor is, ha a nagy proféta ügye az ellenkezőt követeli? akkor is, ha -ez által a magas fermán – holtbetü marad? - -Abdurrahman megérté az e szavakba rejtett fenyegetést, mi akárki másnak -életébe fogott volna kerülni, csak Ahmednek nem. Jól tudta, hogy a -cselszövő ügyes ember a portának kegyében áll, s mellette félkém gyanánt -használtatik. Vele is az volt az eset, mi előtte és utána már sok -hatalmas emberrel történt: gyülölé alárendeltjét, de – félt tőle. - -– Mit tegyek hát? habozá szük térbe szoritott feszengéssel; megszegjem-e -Allah szent nevére tett eskümet. - -– Egy eskü nem foglalhat magában minden esetet; okoskodék rábeszélő -modorral a sovány emberke; s e fölött meg sem szeged azt, ha a -védereklyét az én birtokomba bocsátod. - -– Vedd, mondá Abdurrahman oly hangon, mely az erőködésbe kerülő -eltökéléstől szinte nehézkes volt, s kicsided ébenfa szekrénykét nyujta -át titkárjának: ha ezt Hafiznak előmutatod, tudni fogja hogy kezemet -levettem életéről. De vissza ne élj vele, ember! mert ha csak puszta -gyanura s ártatlan ellen használod, Allah legyen kegyelmes nyomoru -lelkednek. - -Ahmed alig hallá e szigoru dörgésü végszavakat, annyira elfoglalták a -legközelebbi jövő eszméi. Győzelmes arczczal vevé át az aranyzott -arabeszkü tokot, s midőn a pasa változékonysága elől elsietve, födelét -szobájában kiváncsian felpattantá, perczre visszadöbbent tartalmától. - -Emberi kézről tőből levágott s gémberedett mutatóujj volt ez, mely -balzsamozottan évek előtt tétethetett a tok selyembélésü ürébe. - -– Ez tehát a csonka kéz kiegészitő része; jó, elviszem neki, hogy -mindene együtt legyen a feltámadás napján: gondolá, s bosszuvágyó -képzelmében a mutatóujj egykori tulajdonosának véres fejét is maga előtt -látta. - - -IV. - -Ezalatt Nógrádvár fölött csendesen vonultak el a hő nyári napok. - -Hafiz bég óránkint várta a kért őrséget, s távoli sejtelme sem volt a -Budán történőkről. - -Derencsényiné megnyugodott új helyzetében s szép vonásain a mosoly -gyakrabban megjelent; mert azonkivül hogy a parancsnok leggyöngédebb -figyelemmel előzé meg legkisebb vágyát, pár nap előtt követe is -visszaérkezék férjétől s levelet hozott, melyben ez irja, hogy a -kormányzó részére új sereget gyüjteni, rövid nap eljövend Nógrád -vidékére s ekkor Rózsáját is magával viendi. - -Csak Fatime, a szerelmes epedő gyermek volt nyugtalan; borongó -előérzetei mondák, hogy nem tarthat sokáig boldogsága, mi eddig Hafiz -egyetlen nejének részeül jutott. Tudta ugyan, hogy az izlam megengedi a -soknejüséget, de minthogy ez engedélyt Hafiz soha nem vette igénybe, a -megszokás lelki követeléssé lőn, s mióta Derencsényi neje a vártoronyban -lakott, keblét féltés gyötrelmei pihegteték. A bég megnyugtatá ugyan a -szenvedély-zaklatottat, de mihelyest távozott, az irtott polyp annál -terjengőbb karokkal ágazott szét. - -Szobájának magas, kerek ablaka a vártoronyra nyilt; ennél lakott ő -szüntelen, s borus szemekkel leste, mikor teszi a magyar hölgynél -látogatását szivének ifja. - -Épen az ablaknál állt egy reggelen a perczben is, midőn Hafiz a virágos -árnyas kertben szent könyv olvasásánál lepte meg a vetélytársának hitt -nőt. Derencsényi Rózsa a nagy ezüstcsatu bibliát őlébe tevé le, s nyájas -beszédet folytata a béggel. Mennyire szerette volna a szegény Fatime -hallani ezt! Azt hivé, hogy minden szó, minden pillantás egyegy szerelmi -ömlengés kifejezése, mi jogaival együtt lelkét is mélyen sebzi. Gyötré a -látvány s nem birt tőle elszakadni. - -A toronyőr hosszu vontatott kiáltással jelt adott a magasból, hogy a -váron kivül különösnek kell történni. E jelre a bég röviden bucsúzott a -hölgytől, s a délkeleti bástyafokra sietve, Nasszál felől porfelhőt -látott balra tartó irányban s mindig közelebb felkavarodni a több hét -óta esőtlen földről. Ez a Budáról érkező várt erősbités volt. - -Óra mulva Hafiz és Ahmed szemközt álltak az elfogadó teremben, s ez -utóbbi csaknem kirivó kárörömmel mondá el Tökölyi árulását, fürkésző -szemjárattal kémelve az előbbinek vonásait, ki már nyilt ellenségének -váratlan megjelenéséből mi jót sem jósla s most ez uj kedvezőtlen hir -hallatára rendkivül megütődött. Csak azon egy körülménynek örült -titokban, hogy Derencsényi Farkas, kit nem hihetett árulónak, nincs a -várban s igy még menekülhetését reménylheti. - -Ahmed mindenek előtt a magyar őrség lefegyverzését s Budára kisérését -sürgeté. - -– Mit? kiáltá fel Hafiz, s szemei haragos tüzben villantak meg; katonáim -legjobbjait, az ügyes magyar tüzéreket s huszárokat veszitsem el, s -helyüket tudatlan állatokkal pótoljam, kik e fölött egy ostromolt s -elfoglalt várból félelmet hoznak lelkükben, s azt a többiekébe is -elöntik? Ez nem kevesebb, mint a várat az első megszállónak önkényt -kezére játszani! - -– Igy és nem különben, szól a hatalmas pasa fermánja, mely ismét csak a -nagyvezir parancsát foglalja magában: felelt hidegvérűen Ahmed. - -A parancsnok jól tudta, kivel van dolga, sejteni kezdé az ármányt, s -azt, hogy legkisebb ellenszegülés által életével játszik. Nehéz szivvel -bár, de teljesitenie kelle a rendeletet. A fegyverek azon ürügy alatt, -hogy uj kiosztás fog történni, beszedettek, az egész őrség -felállittatott a várudvaron, az uj kiosztás megkezdetett, a hiányosak -helyett épek adattak s midőn már minden török el volt fegyverrel látva, -a puszta kézzel álló magyarok felszóllittattak, hogy hasztalan -ellentállás nélkül adják meg magokat. - -Bangó tüzérei e nem várt kifejlés által meglepetve, védtelen -helyzetükben egyszerre körülfogva s négyszeres számtól elnyomva lőnek. A -kör szélén álló tizenkét huszár azonban, hirtelen feleszmélve a ló-ólak -felé rohant, s az általános zavarban sikerült is közűlök ötnek lóra -kapni, s elgázolva a gátolni akarókat, nyereg és kantár nélkül -kiszáguldani. Az utánuk vágtató spáhik fáradtan tértek meg a sikertelen -üldözésből. - -Ahmed könnyebben lélekzett, midőn a harminczhét összebilincselt kezü -magyart Buda felé kisértetni látta; Derencsényiné pedig, ki ablakából -nézte s nem érté a történteket, szorongó kebellel sietett a béghez -felvilágositásért. - -A bég s Ahmed közt épen heves vita folyt, a magyar hölgy megjelenésekor. - -– Ez tehát az ok, mutatott a belépőre Abdi titkára, melyért te a torony -megvizsgálása ellen tiltakozol? Ki e szép teremtés? - -– E nő sajátom, jogszerű sajátom, rabnőm, kit életveszély nélkül kivülem -senki nem illethet; felelt rögtön s kitérőleg Hafiz, nem akarva -Derencsényinét kiléte elárulásával veszélyezni. - -A nő azonban a török nyelven mondott, de megértett szavak hallatára -elsápadt, s a magyarok elfogatásából keletkezett gyanuját igazolva -hivén, léhlszakadva sikolta fel: - -– Nem igaz! nem igaz! én nem rabnő, én szabad magyar asszony, -Derencsényi Farkas neje s itt vendég vagyok, és kérdezni jöttem, mi -jogtalan eljárás ez férjem embereivel? - -– Igen? vigyorgá sátáni mosolylyal Ahmed, Hafiz bég tehát árulók nejeit -akarja előlem rejtegetni? Bájos hölgy! e percztől kezdve egymásnak -leendünk rabjai; s apró szemeinek buja tekintetével kigyujtva Rózsa -tejvér arczait, szemtelenül keze után nyúlt! - -– Vissza! riadott rá keményen s kőzbelépve Hafiz; mig én vagyok -Nógrádban parancsnok, addig a benlevőkkel Allahon kivül más nem -rendelkezhetik. Asszonyom, folytatá a nőhöz fordulva magyarul, térjen -vissza lakába nyugodtan s a meggyőződéssel, hogy mig élek, lehelletének -sem leend porszemnyi bántalma. - -Derencsényiné, a nőknek saját finom tapintattal tüstént belátá, a kettő -közül melyik ellensége, s bár fel nem foghatá a tényeket, gépszerűleg -engedett Hafiz bizalomgerjesztő szavainak. - -Távoztával Ahmed jónak látta elfojtani gyülöngő dühét, s modort -változtatva engesztelőleg szólt: - -– Igazad van Hafiz, kár volna egy hitvány némberért barátságos -egyetértésünket megzavarni. A dolog jelen állása azonban mindenesetre -megkivánja, hogy e magyar nő gondos őrizet alatt tartassék. - -Hafiz bég sem ohajta egyebet, vendége személyes bátorsága tekintetéből -is, s parancsot adott, hogy a nő a toronyból ki, s viszont hozzá a -szolgálattevő rabnőkön kivül senki ne bocsáttassék. - -A két halálos ellenség aztán egymást szem elől elbocsátani nem akarva, -tovább is együtt maradt. Hafiz méltán tartott a fondor eszü titkár -alattomos működéseitől, ez pedig amannak népszerűségétől. Ahmed nappal -kezdeni nem merve, az éj leszálltát várta pokoli terve kivitelére. - -Igy ültek sokáig szemközt s mindegyik más czélpontot keresett nézetének -mint ellenének arczát. A csendet alig szakitá meg néhány közönyös kérdés -s kelletlen válasz. - -Kimenni a kiállhatatlanná vált délutáni hőség miatt nem lehetett. A -világos kék égbolton parányi felhőfolt sem mutatkozott; a megsürűdött -léget legcsekélyebb szellet sem ingatá, a madarak elültek, csak a -naptányér feküdte meg gyulasztó sugaraival az izzó földet és falakat. -Egyike volt ez a magyar égalj ama forró napjainak, melyekre az égiháboru -kimaradhatlan. - -A toronyőr csak néha bujt elő rejtekéből, szétnézni a környéken, s midőn -egyszer igy tőn, alig nehány száz lépésnyire lovagot látott meg -szélsebesen száguldani a vár felé. - -Mire a lovag a bennülőknek jelenteték, ez már a várkapun nyargalt be. -Hafiz szive hangosan dobogott a kaftán könnyü szövete alatt; mitől -tartott bekövetkezék: a lovag Derencsényi Farkas volt. - -– Szerencsétlen! gondolá, a belépő szálas termetre esvén tekintete; -balsorsod hoz ide a hyéna torkába. - -– Bég! csengett az ifju szilárd érczes hangja; mióta lett az jog és -igazság, hogy más emberek nejét rabúl zsarnokold magadnak, s hogy -Magyarország kormányzója Tökölyi Imre vitézeit kopóként összefüzve -hajtasd Budára? - -– Nőd nem rabom, de tiszteletben tartott vendégem: felelt Hafiz telhető -nyugalommal; mi az őrséget illeti, erre nézve én csak a fermánnak voltam -végrehajtója. - -– Mely egyszersmind azt is rendeli, szólt közbe Ahmed, hogy az áruló -Tökölyi és czinkos társai fogságra vettessenek. - -– Ki merészeli itt Tökölyit árulónak nevezni? riadott előre lépve az -ifju, mialatt válláig omló fekete fürteit veritékben fürdő nemes -arczáról félre simitá. - -– Én, rikácsolá felugorva Ahmed; Derencsényi Farkas, a felséges szultán -kegyelmére add meg magad! - -– De ki itt hát az ur! kérdé ez, kardja markolatához kapva; Hafiz, nem -vagy többé Nógrád parancsnoka? - -– Csendesülj Farkas, mondá komolyan a bég – az egész félreértés lehet; -de most javadra kérlek, ne szegülj az erő ellen, s add át nekem -kardodat. - -– Soha, ocsmány rablók ti! kiáltott a lovag végsőig elkeseredve; ti -gonoszul költött ürügy alatt szabadságomtól akartok megfosztani, hogy a -védtelen árva nőnek senkije se maradjon, ki megboszulja – de elébb -látjátok véremet s én a tieteket! végzé, kirántott kardját halálos -csapásra emelve. - -Mielőtt azonban az izmos kar levághatott volna, a bekisérő csauszok -által hátulról megragadtaték az. Pár percznyi kétségbeesett védelem után -Farkas hátrakötött kezekkel s szótlanul lihegve állott bakói közt. - -Hafiz bég nem titkolhatá el arczán és hangjában a levertséget, melyel a -fogoly számára a börtönt kijelelé. - -Az udvarra kiérve, Derencsényi saját nevét hallá egy szivrázó sikoltás -kiséretében élesen felhangzani. A vártoronyra, honnan a sikoltás jött, -tekinte s nejét látá, szőke hajának szétömlő tengerében a széles -ablakpárkányzatra roskadni. - -– Rózsa! kedves édes Rózsám! kiálta fel hozzá a fogoly; él még az igaz -Isten fölöttünk! - -Többre nem volt ideje, mert a feltárult börtönajtó rozsdás sarkain -csikorogva csapódott be mögötte. - - -V. - -E napon-augusztus 22-ike volt ez – szokottnál korábban s mielőtt a nap -lemenne, beesteledett. A keletről és nyugotról szemközt érkező -vészterhes fellegek okozák ez időelőtti éjt, melyek két elenséges -táborként közelegve egymás ellenébe a nyomasztó légkörben üték fel -roppant idomu sátoraikat. A megtört napsugarak eleinte aranyos biborral -szegélyezék a felhőtorlaszok szabálytalan prémeit, később ezek is -elenyésztek a sötét lepel fölött, melylyel az elterülő légi tábor az -eget bevoná. - -A fényében imént ragyogó természet oly szomoru, oly halottias lőn; lenn -egy egy szélroham söprötte végig portverö szárnyaival a völgyrónát; fönn -szemvakitólag czikázott a futosó villany, s a nasszáli s diósjenői -rengeteg távoli dörgéseket viszhangozott. - -Mennél közelebb jöttek e dörgések, Fatime annál szorosabban olvadt a -gondolatokba mélyedt Hafiz kebelére. Gömbölyü karjait a bég nyakán -kulcsolta át, fél fekvő helyzetéből édes odaengedésben tekintettek fel -ábrándos nagy szemei ifjának borongó arczára, mintha a bút, a gondokat -akarnák onnan lágyszeliden elsimitani. A boltiv közepéről hármas vékony -lánczolaton függő edényben keleti illatos ambra égett, s ennek rózsaszin -lángja kétesen világitá meg a félhomályos szoba körvonalait. - -– Bocsáss meg Hafiz, sipegé a tölgy derekán reszkető folyondár; bocsásd -meg szerelmemnek ha talán méltatlan aggodalmakkal kinoz. Szólj, mit -vétett e férj és nő, hogy egymástól ily kegyetlenül szakasztatnak el? -Ablakomból láttam a lélekrázó jelenetet, s félig nyugodt vagyok, mert -bensőm mondja, hogy csak a legmagasztosb, leghübb szerelem sikolthat igy -fel, midőn kedvesét veszélyben tudja. Szólj Hafiz, miért történt ez, s -téritsd meg vesztett nyugalmam másik felét is. - -A bég, mintegy gondolatiból feleszmélve, mély hangrezgéssel mondá: - -– Fatime, tőled függ e nőt férjének, az életnek a szabadságnak -visszaadni. - -A cserkesznő hosszan kérdőleg merűlt a komor vonásokra, mintha mondaná: -– Nem te vagy e itt az egyetlen ur és parancsnok? - -– Figyelj reám Fatime, folytatá a bég, s felelj mindenek előtt, -emlékszel-e a napra, melyen először láttad arczomat? - -– S melyen életemet mentéd meg? vágott közbe élénken Fatime; sok sok éve -már, s igen kicsi voltam még akkor, de ugy emlékezem mint a tegnapra. -Anyám, a szép Zulima, Abdurrahman első hölgye, sétálni vitt a pasa -sztambuli kertjébe, örvendve futostam a virágbokrok közt, midőn ezekből -egy irtózatos rövid kigyó felsziszszenve üldözőbe vett, s már már belém -ereszti halált hozó mérgét, ha e pillanatban a mellék bokor mögől egy -gyermek ifju elő nem ugrik, s merész elszántsággal kapva fel a szörnyet, -ennek rút fejét saját kezével nem zúzza szét. E védangyalom te voltál -Hafiz, s életemet majdnem sajátoddal váltád meg; a kigyó balkezed ujját -marta meg, te azonban, mielőtt a méreg elterjedhetne, tőkére téve -egyetlen csapással vágtad le azt tövéről. Atyámnak tudtára esett s -rendkivül tetszett e hősies viselet, kegyeibe fogadott, neveltetett, -pártfogóddá lőn, s a megmentett leányt később neked adá boldogitani. Oh -Hafiz, örök időkig élve nem feledhetném e napot! - -– Emléked hű, Fatime, mondá a bég – az enyém is az. Tiz nappal azelőtt -atyám halálos ágyánál térdeltem. Tudod, hogy atyám és én is e magyar -hazának voltunk fiai; történetem részletei azomban ismeretlenek előtted. -Fölvévén az Izlamot nem szerettem ezekről szóllani, s most is csak azért -említem, mert tervem indokolására szükségesek. Atyám Székhegyi Mojzses -egyike volt azon protestans papoknak, kik a keresztyén számitás szerint -1673-ban, az az tizenkét év előtt, a császár elleni izgatásokról s a -törökkeli titkos egyetértésről vádoltatván, gályarabságra itéltettek. -Ezen iszonyu sorstóli megszabadulását egy jó barátjának s az általa -nyujtott azon alkalomnak köszöné, melyel a büntetés elől törökföldre -menekülhetett. Engem, kit akkor tizenötödik évembe léptem, magával vitt; -hé évű nővéremet Rózsát pedig barátjának gyámkezeire hagyta. Fáradalmas -hosszu úttal érkeztünk Sztambulba: bennem az erőt ifju vérem fris -pezsgése hamar megujitá, az övé végkép ki volt meritve. Lefeküdt s többé -föl sem kelt betegségéből. Haldokló órájában egy nevet kötött lelkemre, -barátja megmentője nevét, s könyeim közt, térden állva kelle igérnem, -hogy e név iránt az élet minden viszonyaiban háládatos leszek. E név: -Derencsényi. - -– A lovagé, ki most itt alattunk, a börtönben senyved? kérdé csodálkozva -Fatime. - -– Igen; ő árulás vádjával terheltetik, s ha az Ahmed által hozott -elfogatási parancsot nem teljesitem, én is sorsára jutok, s mindketten -veszve vagyunk. Igy azonban még megmenthetem; meg fogom menteni atyám -jótevőjénék fiját s férjét – hugomnak. - -– A vártoronyban lakó magyar hölgy tehát… - -– Testvérem, egészité ki Hafiz; de nem tudja, nem sejti, hogy az. Az -öreg Derencsényi fölnevelte s fijához nőül adta őt. Végzetem az Izlam -hitéhez és honához köt, minek felujitani a régi emlékeket? E fölött -irigyeim, kik bennem a magyar születésűt gyülölik, folyvást kutatnak, -nincsenek-e hazámhoz vonzó kötelékeim? Ezektől s közöttük a kigyó-ravasz -Ahmedtől őrizkednem kell. Nem kétlem, ő most is lesben áll, s ha az őrök -által környezett toronyba, honnan Rózsát azonnal el kell hozni, mennék, -ez gyanút gerjesztene, s könnyen meghiusithatná szökésüket. És ez a pont -az, hol segédkezet nyujtva bebizonyithatod Fatime, hogy ömlengéseken -kivül szerelmed áldozatra is képes. - -– Bebizonyitandom, felelt határozottan a nő; mutass alkalmat, parancsolj -velem Hafiz! - -– Vedd tehát kiséretül rabnőidet, menj velük a toronyba -Derencsényinéhez, s mondd neki nevemben, hogy ha férjét s mindkettőjök -szabadságát visszanyerni óhajtja, cserélje fel rögtön öltönyét veled, -igy bántatlanul fog jöhetni hozzám; további sorsa az én gondom leend. - -Fatime, rabnőit előintve, menni akart. - -– Még egyet, hivta vissza Hafiz az indulót, – ha kétkednék, ha ez -ajánlatot ujabb cselnek tartaná, add át neki e fél arany szivecskét s -mondd, hogy bizalomjelül küldöm. Midőn egész volt, anyánk viselte azt, -halálakor gyermekei megosztoztak az emléken. - -Ez utóbbi szavait már csak inkább önmagához mondá, mert Fatime néhány -lépéssel az ajtó felé haladott. Itt azonban megállt, visszatekintett, -aztán nyilsebesen repült a bég kebelére, s fuldokló zokogás között -borúla reá. De percz mulva erőt vett magán s nehéz sejtelmektől szorongó -szivével elsietett. - -Hafiz bég ekkor egy szekrényből kulcs-csomót s fáklyákat szedett elő, s -az ambra mécset lebocsátván, lobbadozó lángjainál meggyujtá azokat. Künn -a vihar sebesen kőzelgett, a szél borzasztóan üvölte, s úgy tetszett, -mintha a sürű villámlásokat követő hosszu recsegések alapjaikban -rengetnék meg a szikla-falakat. - -Rövid óranegyed mulva nyilt az ajtó s ezen lefátyolozott töröknő lépett -be, a Fatime által viselt bő fehér muslin nadrágban, s kék szövetü -felöltönyben. - -– Fatime! kiálta a bég. - -– Derencsényi Rózsa vagyok, igazitá ez meg, elháritva fátyolát – hittem -szavaidnak, s a küldött szent emléknek. Szólj, az égre! mint jöttél -ennek birtokába. - -– Nincs idő, nincs egy veszthető percz most erre felelni, később – -máskor – szólt az előbbi; – fogja kegyelmed e két szövétneket s jöjjön -velem. S ezzel a szobapadlónak szőnyeggel bevont egy lapját, hol nyilást -a legfürkészőbb szem sem birt volna kikémelni, ismerő fogással -felrántva, az alatta levezető keskeny csigalépcsőre világitott. - -– Hová visz e rejtek-ut? kérdé letekintve a nő. - -– A börtönökbe – férjéhez – ki a várból, felelt gyorsan a bég; Istenére, -kiben hisz, kitől üdvét várja, kérem, ne habozzon e határozó perczekben; -igy-igy – menjen előre, én követem. - -A hölgy előre tartott fáklyákkal kúszott le a szük lépcsőzeten; Hafiz -eloltá a mécs lángjait; utána ment, s lebocsátá a padló lemezt, mely -előbbi helyébe ismét tökéletesen viszszaillett, mint egy mestermü -szekrénybe tolt sejthetlen fiók. - -Alig hangzott el a mélyedésben a ritkán tapodott lépcsőzet nyikorgó -nesze, midőn ezt a lakosztály ajtaja mögől hallszó moraj váltá fel. Az -ajtó hirtelen felszakittaték, s szövétneket tartó két muzulman nyomában, -más négy jött kivont karddal; közöttök Ahmed, balkezében a kis ébenfa -tokot, a jobban ezüst tálczát tartva, melyen veres selyemből fonott -zsinór volt kör-rétegekbe összehajtva. - -– Hafiz bég! rikácsolá a küszöbön; jelenj meg elfogadni s megérteni a -hatalmas pasa ajándokait! - -Semmi válasz, semmi hang nem jövén a felhivásra, kellő óvatossággal a -második, harmadik, az utolsó szoba, a rabnők kamrája is átkutatva lőn – -sikertelen, mind üres volt, s a keresett vad sehol. - -Ahmed első eszméje Derencsényiné s az vala, hogy a bég loppal ennek ment -látogatására. Megbizottait előre parancsolva, a vártorony felé rohant, s -az első őrt, ki a bemenetet utasitásához képest gátolni akará, szó -nélkül leszurva, a vendég által lakott szobákba rontott. - -A rabnők ijedve futottak szét előtte, csak egy füzött magyar mellény- és -hosszan lefolyó szoknyába öltözött asszony lépett bátran előre. - -– Dzsaur nő! kiáltott erre Ahmed; a bégnek nálad, e szobában kell – – - -A szó torkában fult el, midőn a dzsaur nőnek vélt alakban Fatimét ismeré -meg. - -– Itt sem dzsaur nő, sem a bég nem lakik, – mondá ez, itt a hárem van – -távozzál! - -A titkár, gyanitani kezdve a valót, legott Derencsényi börtönét rendelé -megnyittatni, s maga lépett be első. A penészes falak közt azonban egy -lelket sem talált; a földön leoldott bilincsek hevertek, s a büzhödt -léget szurok füst tevé még nehezebbé. - -– Megszöktek! orditá percz mulva sakál-dühösséggel az udvaron; még nem -messze lehetnek, utánnuk minden irányban! tiz erszény piasztert annak – -– - -Orditása elveszett a menydörgés bérczrázó ropogásában.,… - -– Tiz erszény piasztert annak, ismétlé, ki élve vagy halva visszahozza a -hitetleneket! lóra ti lomha kutyák – gyujtsatok fáklyákat – fel a -kapuval! vesszek el, ha e nyomoru ebek kisiklanak kezeimből. - -A hang- s tett-zavar a sietségben átalános lőn. Arasznyira sem lehetett -látni a pokoli sötétben, s több időbe telt, mig a fáklyák meggyujtattak. -Aztán ezekkel futostak össze vissza az udvaron, viszfényeül a vészes -égen felkigyózó villámszalagoknak. - -Fatime lelkében ezalatt két ellekező érzelem küzdött. Bánatos kétely -volt az egy, mit újolag ébredő féltékenység költött fel benne, azt -sugván neki, hogy Hafiz elbeszélése a nővérről talán nem egyéb -mese-ürügynél vele megszökhetni; a másik remegő félelem vala ifjának az -üldözés által veszélyezhető életéért. - -A küzdésben ez utóbbi lett erősebb, s a feláldozólag szerető nőkebelben -elhatározás fogamzott e kedves életről minden áron elháritani a -fenyegető csapást. Miként teendi azt? maga is alig tudta még, s a zajgó -tömegben egy égő szurokfáklyát ragadva fel, a várkapu felé sietett, mely -a lőportár közelében, az üldözni készülőknek épen akkor nyilt meg. - - -VI. - -A csiga-lépcső melyen Hafiz Derencsényinét kisérve a mélyedésbe tünt, -nehány lépésnyi kerek térre vezetett le, hol erős pántokkal elrekesztett -vas ajtó volt a sziklafalba alkalmazva. Ez ajtó, a börtönnek hátsó -kijárása, régi idők óta egyedül a várparancsnok által ki a kulcsokat -magánál tartá ismerten, rendszerint csak akkor nyilt meg, midőn a -bekötött szemü bakó a halálra szánt fogoly itéletét végrehajtani s -hulláját elásni szállt alá. - -– Várjon itt kegyelmed kis ideig, szólt ide érve Hafiz a nőnek; s ha -majd kijövünk, mérsékelje és lehetőleg fojtsa el örömét, hogy zajt ne -üssünk s időt ne veszitsünk. - -A vas pántok leemelése s a mesterséges zár felnyilása után a bég -egyetlen rántással tárta fel az ajtót, hogy a feltárulás nesze mentül -csekélyebb s rövidebb legyen. Fáklyájának gőzkörben uszó fénye -penészlepett falakra s a fogolyra veté ködös világát, ki a nyirkos -szalmán félkézre támaszkodva, tenyerét a szemeibe ütődő szokatlan -világosság ellen tartá. – Életemért jöttök? kérdé keserüen, nem láthatva -a belépő arczát. - -– Igen, életedért, hogy megtartsam azt hazád és nőd számára, felelt a -bég; gyorsan, kelj fel Derencsényi, e kulcs felzárja békóidat. - -– Minő rejtély ez? szólt az, miközben hosszu bilincsei leoldatának; -elébb zsiványként elfogatsz, s most magad, a vár ura, titokban jösz -szabaddá tenni? - -– Ne kérdezz, sietteté Hafiz, a várban jelenleg nem én, de a cselszövő -Ahmed az úr – menjünk, nehány percz mulva minden késő lehet. - -– És nőm, szegény elhagyott nőm? veté közbe nyugtalanul az előbbi; -nélküle tapodtat sem megyek, őt nem hagyhatom itt a farkas torkában – -vesszek inkább! - -– Nőd künn vár s veled, velünk jő – – - -E szavak villanyos hatást gyakoroltak; a fogoly a szövétnek után -tapogatózva elhagyá büzhödt üregét, s megdöbbenve hátrált a törökmezű -hölgy látására. - -– Derencsényi! tört ki ebből egy remegő sikoltás; jól mondád, hogy él -még az igaz Isten fölöttünk. - -– Feleségem, édes szép Rózsám – viszonzá a férj, forrón, szorosan -borulva össze nejével, – e nap eseményei oly sebesen, oly meglepőleg -követik egymást, hogy alig tudom, mi történik velem. - -Hafiz bég ezalatt ismét bezárta s elrekeszté a börtönajtót, aztán kardja -markolatával kezdé veregetni körül a falakat, élesen figyelve az okozott -hangra, s midőn ezt a többinél kongóbbnak tapasztalá, feszült erővel -dölt a kijelelt helynek, mintha a sziklából akarná azt kimozdítani. - -A feszitett lap ropogott ugyan, de keményen daczolt az erőködéssel. -Hafiz kénytelen volt az ölelkezők viszontlátási örömét zavarni, segélyre -hiván fel Derencsényit. – Vastag tölgy ajtó ez itt, mondá neki, mit a -lecsorgó nedvek penészburka a szirtéhez hasonló szinnel vont be. Két -egész év óta nem volt nyitva már, de most kell hogy táguljon, – ez az -egyetlen menekvést nyujtó rézs. - -A két férfi homloka gyöngyöző veritékcseppekben fürdött, mire, már -csaknem kétségbeesett munka után, a siker megnyerve lőn. A tölgyajtó -recsegve fordult befelé – s a menekvők az előbbinél még fojtóbb légkörbe -léptek. - -Ama főnebb emlitett földalatti út volt ez, mely a megszállt vár -reménytelen védelme esetére végső eszközül tartatott fen, s melynek -nyomai ma is látszanak, mind a várban, mind a diósjenői hegyek lábát -képező völgyek egyikében, hol az akkori kijárás most több ölnyi -barlangként nyulik be a domboldalba. - -Eleinte csak lassan és vigyázva lehetett haladni a meredek kanyarulatú -folyosón, mely öt lábnál nem volt magasabb, s oly keskeny, hogy a három -egyénnek egymást kelle követni. Pedig a sima kőlemezek a lépteket -könnyen elcsúszhatókká tevék, s e fölött a fáklyákra is szorgosan kelle -ügyelni, miután ezeknek sestergő szurok tüze minden perczben kialvással -fenyegetett a ritka levegőben, s a füst is kiállhatlanul fulasztóvá -kezde gyűlni. - -Azonban a tér egyszerre tágasabb lőn és magasabb, s hogy itt a -természetnek is kelle segiteni, bizonyiták a csepegő stalaktitek, miknek -szögletei a feltartott szövétnek fényénél millió brilliantként -ragyogtak. - -Itt már két egyén is mehete együtt, – Hafiz előre tartott, Derencsényi s -neje követték, szaggatott beszélgetésben mondva el egymásnak távollétük -idejének történetét, mit a lovag azzal végze be, hogy nejének Nógrádon -létéről s a magyar őrség lefegyverzéséről a várból kitört huszárok -egyike által értesült. - -A stalaktit sikátorból ismét más szükebbe értek, melynek domborúbb -boltozata emberi kéz művére, a kövecses fal és földréteg pedig arra -mutatott, hogy mélyen a hegy alatt kell lenniök. A hideg fokonkint -érzékenyebbé vált, még inkább növelve a föld nedvessége által, mely a -néhol felszivárgó forrásvíz által okozva, helyenkint meggyült, s -átgázolást igényelt. - -Itt már csak tompa morajként hallszék a haragvó ég dörgő szózata. - -Majd – ujra változott föld és légzet, amaz szárazabbra, ez lanyhábbra, a -mint a mélységből fölfelé vezetett, a mindig lágyabb alapot nyerő ut, -mig végre egészen egyenessé s pinczeszerüvé lőn, hol léhlt könnyebben -venni s járni is biztosabban lehetett. - -Félóráig haladtak igy, midőn Hafiz előre tartott szövétneke kemény -földhalomba ütődött, mely a tovább mehetést végkép elzárta. – Czélnál -vagyunk, szólt ekkor, itt nyilik a völgyi kijárás, mindössze fél ölnyi -agyag választ el tőle, melyel az, hogy észrevehető ne legyen kivülről, -berakatott. Át kell furnunk ezt, im itt az e végre mindig készen álló -eszközök. Fogjunk az utólsó munkához, Derencsényi! - -A férfiak felfogták a szögletben álló csákányokat, s erős vágásokkal -csaptak a könnyen engedő agyagba, – a nő két kezében fáklyákkal -világitott. A csákányok nem sokára fagyökereket metszettek át, annak -jeléül, hogy a felszin nincs messze már. S valóban ez, hamarább mint -remélték, beomlott, – a nyert nyiláson tiszta fris levegő-vonal folyt a -benlevőkre, kik a kellőleg tágitott résen át csalitos völgy-hajlásba -léptek ki, hol a vak éjszakában csak az egymást szakadatlanul felváltó -villámlások fényénél tájékozhaták magukat. - -Előttük mint egy sötét rém a diósjenei rengeteg, viszhangozva a sürün -hulló menykövek csattogásait, mögöttük kis félórányi távolban Nógrád -tornyai és bástyái voltak minden égnyiláskor láthatók a reájok nehezedő -vihar-zilált felhők alatt. - -– A zivatar nem tarthat sokáig, tanácsolnám, hogy várják be csillapultát -kegyelmetek, kezdé komoran Hafiz; üldözéstől e helyen s időben nem lehet -tartani. Merre veendik tovább utjokat? - -– Huszárjaim a jász-teleki csárdánál várják jöttemet, onnan Szécsény -vidékére megyünk, hol Petneházy új sereget gyüjt a kormányzónak, -viszonzá Derencsényi. - -– Tökölyi, mint kormányzó, nem létezik többé, mondá halkan a bég. - -– Másodszor hallok ilyszerü vonatkozást, szólj Hafiz, mit jelentsen ez? - -Hafiz bég röviden elbeszélé, mit Tökölyi Imre árulására nézve -Abdurrahman fermánjából tudott, de nem végezheté be előadását, mert a -kormányzó hive indulatosan vágott szavába: – Rágalom, czudor kokolmány -az egész, melylyel titeket jégre vittek, hogy Tökölyi buktával uralmatok -is gyengüljön. Ti elhittétek s magatok vertétek le általa Buda -tornyairól a félholdat. És ti elhihettétek, folytatá a meggyőződés -keserű szemrehányásával, hogy Tökölyi Imre, ki, midőn három év előtt -Ibrahim akkori budai pasa s Apafi által szultántok nevében Fülek alatt -magyar királysággal kináltatott meg, ezt határozottan visszautasitá: -hogy ez a Tökölyi Imre most vert ebként meghunyászkodva, alacsony -árulással kegyelemért folyamodjék? Rajtatok a szégyen és közelgő romlás, -ha elhittétek – mert utánna vesztek! - -– A nógrádi bégnek nincs joga fejtegetni, s csak kötelessége van hinni a -fermán szavait, a többit az idő választja meg, felelé sötéten Hafiz. -Most válnunk kell, talán örökre; égáldása reád nemes hölgy, isten veled -Derencsényi, vezéreljen jó sors mindkettőtöket! - -– Nem, igy nem válhatunk, kiálta Derencsényi megragadva karját a távozni -akarónak, hogy ne vidd magaddal örök hálámat nőm megvédése és -szabadságunkért. - -– Igy nem válhatunk, mondá férjével egyszerre a hölgy; mielőtt nem -fejtenéd meg a fél aranysziv történetét. Mint jött az birtokodba? - -– Egy magyar ifjutól, ki tizenkét év előtt török földre bujdosott; lőn -az elfordult fővel adott válasz. - -– Ezek atyám és testvérem voltak; atyám elhalt, Pálról azóta legkisebb -hirt sem hallék; mint válhatott ő meg e becses anyai emléktől, s mint -tudhatád te, hogy az engem érdekel? - -Hafiz, a kérdezőtől még mindig elfordulva, hallgatott. Ez, mintegy -sejtelemlepetten, eléje került, s egy kezét vállára téve, a mással a bég -jobbját erősen szoritva, mélyen hosszan nézett szemeibe, s lélekbe ható -szózattal kérdé: - -– Szóllj, az ég nevére kérlek, felelj nekem, ki vagy te Hafiz? - -– Bátyád, Székhegyi Pál! tört ki ebből a rég leplezett indulat szava. - -A testvérek egymás karjaiba omlának, Derencsényi a nem várt kifejlés -által meglepve, meghatva lépett a villámfényben magát sajátszerüen -rajzoló jelenethez. - -– Pál, gyermekkorom barátja! szólt, ily későig birtál előttünk -rejtekezni? - -– Czéltalan, sőt veszélyes leendett felfedni kilétemet, engem tőletek -más irányban ragad végzetem; mért okoztam volna akkor e fájdalmas -szakadást? most, mert hiszem hogy utólszor láttuk egymást, nem -tagadhatám meg lelkem vágyának e boldog perczet. Isten veletek, Isten -veletek! – s ezzel kifejtekezni igyekvék az őt ölelve tartó karokból. - -– Nem bocsátlak, többé nem válunk el, velünk kell maradnod Pál – -esdeklett szenvedélyesen Rózsa, – nem egy hazának, nem egy anyának -vagyunk-e gyermekei? nem egy Istent imádtunk-e egykor buzgó ájtatos -énekkel? - -Hafiz szomoruan rázta fejét. - -– Atyám gályarabságra itéltetett, mondá, mit várhatna fija? Tökölyi s -véle a remény más jövőre elenyészett – nekem az eddig futottnál egyéb -pálya nem marad. E fölött, mig Nógrád falai fennállanak, férfiúi -önérzetemen kivül esküm is kötelez, azokat utolsó vércseppig -oltalmaznom. - -– Vedd fontolóra Pál, jegyzé meg Derencsényi, hogy alig titkolható -részességed szökésünkben ha kiderül, léted veszélyezve van. – – - -– A jövőt Allah tartja bölcs kezében; jőjjön minek jönnie kell, a -legroszabb ellen Abdurrahman pasánál lévő talizmánom biztosit; s mit -elébb kellett vala emlitenem, fenn a várban van egy élet, mely nélkülem -a fájáról letört ágnál nyomorúbban hervadna el; egy csak szerelmében élő -sziv, melyet eltépnem lehetlen. - -– A szép török leány, ki velem ruhát cserélve, oly hő szavakkal beszélt -nemes lelkedről? mondá Rózsa, – óh bátyám, láttam e nő szemeiből s arcza -minden vonásáról, hogy téged végtelenűl kell szeretnie – – - -E pillanatban siketitő hosszas ropogás, mely az ég dörgő szavát -meghaladta, a vidéket több mérföldnyi körben rázkodtatá meg, – a -menekvők mellszoritó légnyomást éreztek, s elfogódtan hallgaták a zajt, -mit a körülök rövid időszakonként magasból hulló kődarabok okozának. - -Pár percz mulva sebesen terjedő lángnyelv gyult ki keletről, s rémes -világitással szinezé Nógrád halvány romfalait. - -– A lőpor-torony légbe röpült, volt első Hafiz, ki megszóllalt, – -Nógrádvár nem létezik többé! - -– És igy nincs, mit oltalmazni esküd kötelez – tevé hozzá Derencsényi; -testvérünk, Pál engedj az őrködő végzet intésének, s kövesd a rokonvér -szerető szavát! - -Hafiz bég csüggedten, mint a fészkét vesztett madár, tekinte fel a -lángoló tetőkre. - - -VII. - -A törökök baljóslatunak tartották s tartják mostan is a helyet, hova a -villám ütött le és igy (mert átalánossá s most is fenállóvá lőn a hit, -hogy a lőpor-bástya ez által lobbant fel) az őrségnek életben maradott -része rögtön kivonúlt az égni hagyott s szétrombolt várból. - -Másnap hajnalban, midőn Hafiz Fatime sorsát megtudni felmerészkedett, -puszta volt az már: az elharapózott lángok gátlan dulakodtak, a -várudvarban a szétbomlott s vetett falrészek miatt járni nem lehete. - -Egy töröktől, ki sulyos ütődés által eszméletét vesztve a holtak közt -maradott, annyit tudhatott ki Hafiz, hogy az utolsó perczekben egy -magyar öltözékü hölgy láttatott égő fáklyával kezében e lőpor-bástya -felé sietni s itt Ahmed által üldözve hirtelen eltünni. - -Ezek voltak Nógrádvár végnapjai, miket Derencsényi, ki Tökölyi Imrét -drinápolyi fogságába önkény követte, hiven jegyze fel. - -1685-ik évi augustus 23-a óta csak a napsugár és vihar, s a multak -emlékein merengeni szerető látogatja meg a kerek szikladomb romjait. - -Hafiz bég vagy Székhegyi Pál további nyomai elvesztek Magyarország -történeteiből, csak a nemzeti muzeum bir egy név és esztendő szám nélkül -latin nyelven szerkezett kéziratot, mely Csonka bégről mint Nógrádvár -utolsó parancsnokaról tesz emlitést s tőle származtatja a gróf -Szeckenberg családot. - - - - -TALÁLKOZÁS A VEZÚVON. - -1804 év első napjait, irja egy nagybátyám ki sokat utazott és jegyzett, -jegyzeteiből azonban – minthogy akkor még hazánkban gabonán kivül -egyebet s kivált utleirást nyomtatni épen nem volt szokásban – sajtó -útján egy betüt sem közlött s hátrahagyott irományaiból ezt tehetni -nekem tartá fel; 1804 év első napjait Nápolyban s vidékén töltém, még -pedig igen kellemes társaságban, egy franczia utazóéban, kivel négy hét -előtt a római Dória képcsarnokban ismerkedtem meg. - -Idegen és utas lévén, mint magam, e fölött életkor és hajlamra is -meglehetősen hasonlók, csakhamar egyike alakult közöttünk ama barátságos -viszonyoknak, melyek minden igény nélkül a multból vagy a jövőre, utazás -közben oly rögtön s csupán a jelenre szövődnek s utófájdalommal nem -zavart kellemes emléket hagynak magok után. - -Uj ismerőmben a franczia közlékeny jellem megtagadta magát; inkább -magába zárkozó volt ő mint beszédes – észrevételein azomban s minden -szaván magas szellemi miveltség, tiszta kedély s nem ritkán költői -magasztosság ömlék el. Politikáról, hazájáról nem örömest beszélt s -rögtön más irányt adva a társalgásnak, sejthető lőn, hogy az ottani -viszonyok nem épen ínye szerintiek. Én egyikét gyanitám benne ama főbb -ranguaknak, kik a Bourbon-házhoz hiven, Bonaparte uralmát jogbitorlásnak -tartják, s vagy mert e kormánynak magokat alárendelni nem akarják, vagy -kényszerüségből, utaznak. - -Minthogy kilétét kissé titkolni látszék, ezt kéz alatt is feszegetni -gyengédtelenségnek hivém irányában, s bár igen sokszor volt módomban -nevét az utazók jegyzékéből vagy a rendőrséghez láttamozás végett -küldött útleveléből kitudni: ezt, viszontlagosságból (minthogy ő sem -tudakolá kilétemet) vagy talán hogy ismeretségünk különszerűségét tovább -is fenntartsam, soha sem tevém. Egyébiránt ez nem is tartozott a -dologhoz, annyit tudtam, hogy franczia, ő hogy én magyar vagyok, -mindketten: hogy a classicai föld szellemi kincseit kibányászni, -nevezetességeit megszemlélni, vidékeiben gyönyörködni, szóval utazni -jöttünk. A bérszolga, pinczér, cicerone stb. mindkettőnket: „Signor“, a -lazzarone: „Eccellenza“ mi pedig egymást „Monsieur“ czimeztük. - -Rómát nehány nappal hamarább hagyván el, mint ő, a nápolyi albergo -lioneben egy szobát foglaltam le számára, hova ő, igéretéhez képest s -nem csekély örömemre az év első napján meg is érkezett. Nem csekély -örömemre, mondom, mert marchese B… kihez ajánló levelem volt, nem lévén -épen akkor Nápolyban, egészen ismeretlenül állottam a roppant város -tömkelegében s igen jól esett valakivel bizalmasb szót válthatnom. E -perczben, talán az ellentét által kiemelve, ugy tetszék, mintha három -hét előtt először látott francziámat évek óta ismerném. - -– Hozta Isten, kezdém, szivélyesen kezet rázva az érkezettel; a Vezuv -már napok óta erősen füstöl, mintha csak önre várna, hogy magát egész -nagyszerüségében mutassa. - -– S hiszi ön, hogy még mindig oly udvarias az öreg ur a francziák -iránt?[1] Ah hisz ez dicső volna: felelt ő; mint tetszik önnek Nápoly? - -– Alig volt még időm körültekinteni; s csak, átalában tapasztalám, hogy -elüt minden eddig látott olasz varostól, épitészetben ugy mint -szellemben. - -– Hogy ne? Görög a régi rómaiak idejében, azóta szaraczén és norman, -franczia és spanyol és német volt, minden korból felvett és megtartott -valamit, s mig a középkori Italiában a Guelfek és Gibellinek pártjai -minden ügyet tőrheggyel végeztek, addig Nápolyban s egész Siciliában a -lovagiasság a jellemmel volt összeforrva, s még a néplázongásnak is meg -volt saját hősies szinezete. - -– Hát a velenczei és génuiai dógék s a ferrarai és milanói herczegek? - -– Nagy emberek lehettek és lángeszek; azok valának iróik és müvészeik -tengerészeik és kereskedőik is, ott van Grimaldi és Gradenigo, -Scaligieri és Spinola, Dante és Petrarca, Machiavel és Cardan, -Michel-Angelo és Raphael, Ticzián és Correggio és a Médicisek, s ki ne -ismerné Ugolino és Francesco di Rimini, Romeo és Othello kalandjaikat; -de hol van ezek közt Tancred és Tasso, kiket Nápoly mond magáéinak, hol -van Mazaniel és az utolsó Guise herczeg, és nápolyi Johanna, ki, mint -történetüket érdeklő, nem kétlem, több magyar dráma vagy regényben -szerepel. - -Hogy úti társam magas fogalmait irodalmunk állásáról megczáfolni ne -legyek kénytelen, örömest más térre vivém a beszélgetést. Kirándulási -terveit kérdém, ő közlé s felhivott ezekhez csatlakozni, mibe én szives -örömest egyezém. - -Másnap reggel a muzeumot látogattuk meg, hol a fatörzshez támaszkodó -Hercules, aztán Venus és az afrikai Scipio szobra, a festvények közt -Raphael anyjának fia által, s Michel-Angelonak önkezűleg festett -arczképe, továbbá Armida és Renaud, remekmüvek. - -Délben Puzzola és a Solfatare vidékére kocsiztunk ki. Megállottunk a -nagy latin költő sirjánál. - -– Nézze ön, szólt társam a távolból előfehérlő Sorrento felé mutatva; -Virgil sirjáról Tasso bölcsejére látni el! - -Megnéztük aztán Neptún és a Nymphák templomainak romjait, s a helyet hol -egykor Cicero háza, melyet ő Puteolánjának nevezett, később pedig Ádrián -császár pompás palotája állott. Ezek helyét most gyümölcsös kert -foglalja el. Itt egy harmadik látogatóra bukkantunk, kivel én már pár -nap előtt Liternumban ismerkedtem meg; s ki magát nekem akkor rögtön -bemutatá, mint egy németországi egyetemben volt tanárt, több tudós -társaság levelező vagy tiszteletbeli tagját, orvos és bölcsészet tudort, -vegyészt, zoologot, ornithologot, entomologot, mineralogot, botanicust, -természetvizsgálót, régiségbuvárt sat. s ezt mind saját zömök kövér -személyében. - -Most is épen egy régi siremlék előtt állott, s az avult felirást -igyekezék arról lebetűzni. - -– Nem hajborzasztó hálátlanság-e ez, szólt hozzánk fordúlva; mit az -utókornak az emelkedő tudományok nevében és érdekében nem kellene tűrni; -méltatlansága egy fejedelemnek, ki, hogy örökké nem élhetett, az -orvosokon s ekként tölté boszuját! - -Mi, nem értve e kikelés okát, kérdőleg tekinténk egymásra. - -– Ez itt Ádrián síremléke; szólt közbe a magunkkal hozott cicerone. Ő -itt halt meg, s végrendeletileg e szavakat véseté sírkövére: - -Turba medicorum regem interfecit.[2] - -– Dr. Katzenau ur! vevém át én a szót, bemutatva társamnak a német -tudóst, – több tudós társaság tagja. - -Katzenau ur azonban fölmentett a fáradságtól, czimeit s tulajdonait -elősorolnom, s látható nem kis öntetszéssel maga tevé azt, a nélkül, -hogy viszontbemutatásra legkisebb igényt látszanék tartani. Aztán ismét -valamennyi orvos társa nevében a sírkő felirás ellen protestált. - -– Sőt én az ellenkezőt tartom, engesztelé őt francziám, s azt hiszem, -hogy e felirás legfényesebb tanubizonysága az orvosi tudományok azóta -történt előhaladásának. Ily epitáph jelenleg nem volna többé -alkalmazható. - -– Kivált XVI. Lajosra; súgtam hozzá hajolva. - -Katzenau ur ezzel hozzánk csatlakozott, s oly hévvel és oly -kifogyhatlanul ömlött belőle a tudományos handabanda, mint a Solfatare -(kén-mező) forrásaiból az előbugyogó hévviz. Ily emberek eleinte -mulatságosak, kivált ha Katzenau urnak nem mindennapi külsejével is -birnak, később azonban borzasztó unalmasokká válnak azon örökös egyhangu -csevegés által, mely a hévviz források egyhangu morajaként fárasztó a -fülnek s a szemre álmot hoz. - -Miután már Katzenau ur külsejét érintém, nem lesz felesleges azt nehány -tollvonással vázolnom: – - -Egy, jó seréről hires német tartománynak lévén gyermeke, hazája fő -terményczikkét pártolni annyira kötelességének tartá, hogy ez viszont -háládatosságból termetét csaknem oly szélesre terjeszté, mint a minő -alacsony vala az. Az olasz égalj alatt azonban nélkülözni kényteték az -áldott italt, mit néki a legjobb lacrima Christi sem pótolhata ki. Egy -pohár ebből tökéletesen nyakba ejté őt, mig ellenben a jóféle Doppel- -vagy Märzenbierből tiz tizenöt iczcze mindennapi rendes mennyiségül járt -ki, vagy inkább be. E hiány – mint nekünk mondá – igen érezhetőleg hat -alkatára, mely napról napra fogy s jelenleg már csak két mázsát és -negyven fontot nyom, holott tiz hó előtt kedves hazájában három mázsát -ugy felbillentett mint a semmit. - -Megvallá egyszersmind, hogy a serhiány s rendkivüli nyári hőség káros -befolyásán kivül még egy szellemi búja is van, mi lelkét szüntelen -epesztve, testét is módnélkül apasztja. Másfél év előtt megházasodott, -házi boldogságát azonban nem élvezheté sokáig, mert szegény kedves -Pepikéjét három rövid hó mulva elragadta mellőle – egy utazó angol, s -bár mennyit járt és kelt is utánna azóta, mindeddig nyomába nem -akadhatott. Leirta ezután kedves Pepikéje sok szép és szeretetreméltó -tulajdonait, tizenkilencz évét, nagy kék szemeit, tengernyi szőke haját, -jóságát, szelídségét melyel atyja akaratának hódolva kész lőn őt -boldogítani. S ő valóban boldog is volt s az is marad egész életén át, -ha az az átkozott angol lord nem vetődik városukba, ki, hű életpárját -kétségkivül erőszakkal ragadta el, s most bizonnyal fogva és rejtve -tartja a Franczlijához vissza epedőt. – Ezen emlékezéseknek keserűsége -két almányi könnyet sajtolt ki tudósunk érzékeny szürke szemeiből. - -E jelenet tragi-comicai hatással birt. Minden részvétünk mellett is alig -nyomhattunk el egy felküzdő mosolyt németünk boldog hitén, ki Pepikéjét -erőszakkal elragadottnak s hozzá visszavágyónak hivé. Ezt, csak egyetlen -tekintéssel a döczögő serhordóra, képzelni lehetlen volt egy -tizenkilencz éves, szőke haju, kék szemű szép nőről, ki minden kétségen -túl csupán szülői parancsszónak engedhetett, midőn Katzenau ur által -oltár elé hagyá magát vezettetni. A dologban az volt a legbámulatosb, -hogy három hónapig is kitartá mellette. - -Mert – félre téve minden hizelgést – egy bival bornyú alakján több -kellemet lehete fölfedezni mint tanárunkén. Arcza terjedelméről, csak -annak lehet fogalma, ki saját magáét nagyitó tükörből már látta. Ez -arczon nem volt soha egyetlen szál szőr de volt annál több himlőhely, s -hihetőleg ez gátolta az előbbinek kinőhetését. Tapasztalás szerint, a -nagy himlőt szerencsésen kiállott egyének rendesen szerfölött -egészségesek szokván lenni, ez Katzenau urnál sem hiányzott, sőt -hallatlan étvágygyal is párosult. Rémületévé lőn az olaszvárosi fogadók -table d’hôte-jainak, mert azon asztalnál, hol ő ebédelt, az utolsó négy -számára mindig ujra kellett tálalni. De volt is látszatja; két pofája -ugy kihizott, mintha mindig trombitába fújna, s tökéletesen eltemeté a -kis galuska orrot, mely ugy nézett ki, mintha csak ugy véletlenül -pottyant volna oda arcza közepébe. Hát még mikor nevetni kezdett: apró -szemei egyszerre elvesztek, ugy elfödék arczainak feltoluló dombjai, s -csak gyanitani lehetett hova bújtak el. Orr, szem, egyaránt láthatlanná -lőn s egyedül a száj-barlang szerepelt, melynek két vége ilyenkor a -veres fül-tányérok tövéig nyult el. Nyaka szinte nem létezett vagy -legalább szerényen elleplezve rejtőzött az arasznyi toka alatt, mely -mellére lógva le, első pillanatra amaz opticai csalódást idézé elő, -mintha ez embernek kettős arcza volna. Ily terheket kellvén czipelnie, -nem csoda ha szünet nélkül izzadott, s hármat szusszant addig, mig egyet -szólt. Szólt pedig igen sokat, s igy képzelhető, mily épületes volt -hallgatni előadásait. - -Részemről, egy cseppet sem csodáltam, hogy Pepike oly könnyen engedé -magát mellőle elragadtatni; én nem voltam neje s három hó helyett csak -három óráig élvezém társaságát, de már szinte várva vártam egy angol -lordot, ki közeléből elragadjon, s hasonló interventio nélkül is rövid -uton megszöktem volna tőle, ha ő maga végetlen sajnálkozások közt, hogy -válnia kell tőlünk, nem bucsúzik, Portici felé vevén utját, honnan -másnap reggel a Vezuvra – már hatodszor – menend fel folytatni -természet-buvárlásait. Mi egy betüvel sem emlitők, hogy ugyanakkor mi is -oda készülünk, nehogy tervéről lemondva, hozzánk szegődjék, s együtt -akarjon velünk menni Nápolyból. - -Sok szerencsét kivántunk neki a tudós értekezéshez, melynek irásával a -Vezuvról geologiai, mineralogiai, s még sokféle logiai tekintetből, épen -foglalkozott, s visszahajtattunk a veturinóval Nápolyba. Itt tudtuk meg, -hogy dr. Katzenau úr már a pompeji romokról is adott ki foliantot, hol a -többi közt mathematicai bizonyossággal azt is kimutatta, hogy a rómaiak -akkoron még nem ismerték az ablaküvegeket. Két héttel később azonban egy -ház ásatott ki, minden ablakában a legszebb üveggel. - -Következő reggelen felhőtlen tiszta égről kelt fel a nap, midőn mi már -útban valánk Portici felé s szemközt a Vezuvval, melynek csúcsa mindig -ködben áll. Épen egy cicerónéval, ki a hegy tűztorkolatához vezessen -fel, állottunk alkuban, midőn egy négyes fogatu pompás utazó hintóban uj -vendégek érkezének. A bakról leugró livréés inas kinyitá a hintó ajtaját -s egy középkoru szálas férfit segíte kiszállani, ki ismét izmos -karjaival egy pehely könnyű szőke hölgyet emelt le a selyem vánkosokról -a láva rétegű földre. Aztán nehány szót váltának francziául, de -kiejtésök rögtön elárulá, hogy e nyelv egyiküknek sem anya nyelve. - -Azonban egy cicerone tolakodott hozzájok s felajánlá szolgálatait. A -mienk már ekkor bérelve volt s konczát féltve, szinte oda ugrik igénybe -venni vezetői jogát, s már már késre kerül a dolog a két collega és -vetélytárs közt, ha az ügy akként nem intéztetik el, hogy mind a két -társaságot külön egyén vezesse. E szerint mindkét vállalkozó nyert -alkalmazást, a harmadik – mint mondák – már korán napkölte előtt ment -fel egy dottore tedescoval. - -A peres ügy kiegyenlítése után a kicsiny asszonyka a magas úr karjába -csimpeszkedett, a cicerone három öszvért nyergelt meg s vitt vezetéken -előre, az inas a negyedikre ült, s a kis karaván utnak eredett. Mi még -maradtunk, reggelizni vagy talán hogy ne kelljen érintkezésbe jőnünk a -magának is elég házas vagy szerelmes párral. - -Óranegyeddel később mi is indulánk. Az eleinte eléggé széles út magas -nyárfákkal szegélyzett szőllők közt vezete, miknek élősövényzetében itt -ott egy egy aloe mutatkozott. Később, a mint egy nyilt térre értűnk, -megszünt minden növényélet, egyetlen madár sem volt látható, mindenfelé -kopár sivatag, melyen a szél halvány felhőket kerget. – Ezeken át -fel-feltünik a Vezúv két csúcsa, balra a Somma, jobbra a mostani -tűztorkolat, előttük ama falszerű láva halom, mely Herculánumot temette -el. - -Szótlanul merültünk az annyira emlékdus látványba; képzeletünk azon -időpontra szállt vissza, midőn a most megkövülten elterülő réteg -tűzfolyamként ömlött alá a hegyről s eltemette a két virágzó várost. - -– Nem, nem, szólt társam, itt a képzelet szárny-szegetten hull alá. Oly -hideg lehet az a valóhoz képest, mint e lávatömeg most, a kitörés -perczében voltához képest. Dante-nek látni kelle ily kitörést, midőn -„Poklában“ amaz égő fövenyt vagy örökös lángokat festi, melyek lassudan -és némán folynak alá: - - Arrivammo ad una landa, - Che dal suo letto ogni pianta rimove. - Lo spazzo er’ un’ arena arida e spessa - . . . . . . . . . . . . . - Sovra tutto ’l sabbion d’ un cader lento - Pioven di fuoco dilatata, e falde, - Come di neve in Alpe sanza vento.[3] - -Perczre megnyiltak a felhők s gyönyörű szemlét engedének az alattunk -elterülő tájképre. A sima tengeren száz és száz halászhajó dagadó -vitorlája fehérlett; Portici, Caprea, Ischia, Pausilippe kibontakoztak a -reggel ködéből; balra a nápolyi öböl tünt fel árboczos hajóival s -narancsfa szegélyü partjaival; az egész – mint társam mondá: – -paradicsom, a pokolból nézve. - -Tovább haladánk öszvéreinken, mig nem a meredek hegycsúcs aljához -értünk, hol le kelle szállanunk; a vezető hosszu botokat adott -kezeinkbe, melyek segélyével s a meredek sikamlós talapon sok helyütt -kúszva jutánk fel a csúcsra. A hideg fokonkint élesebb, a köd sürűbb s -homályosabb lőn. - -Az előttünk megindult társaság egy részét, az az a magas urat és kis -szőke nőt, pompás persa szőnyegen lehető kényelembe helyezkedve -találtuk. A csípős hideg ellen amazt fényes asztrakán béllésü köpeny, -ezt a legfehérebb és puhább hermelin prémzetű bársony kaczamajka védte; -előttök válogatott hideg étkek közől pár sötét palacz nyujtotta fel -hosszu nyakát. Az inas és a cicerone tiszteletteljes távolban állongtak, -mig uraik az izlelés élvét vidám beszéd- és nevetéssel fokozák. - -Röviden köszöntők őket, s mielőtt a craterbe lemennénk, nagyobb -kődarabokra pihenni ültünk. A magas ur magához szólitá inasát s ez halk -hangon kapott utasitása szerint, egy palacz s két kis pohárral -közeledett felénk. - -– A kegyelmes herczeg – szólt – azt hiszi, hogy e nyirkos légkörben -nehány korty rosztopcsin nem teend rosz szolgálatot. Azonban, ha szarvas -gomba-pástétomját nem utasitanák vissza, utánna első minőségű malagával -is kedveskednék. - -Köszönetünket fejezők ki a herczeg figyelmeért s egyelőre a -rosztopcsinnal is megelégedénk, melynél – közbevetőleg mondva – jobbat -sem azelőtt sem azután nem izleltem. Módjában is volt az illetőnek a -javából tömni meg pinczetokját, minthogy az, mint ezt később tudtuk meg, -Cs....eff orosz herczeg volt. - -– Messieurs, szólt ő, a karjára fűzött nővel felénk közeledve – önök -valószinűleg a craterbe szándékoznak lebocsátkozni, mi is; ha ugy -tetszik együtt tehetjük a partiet. - -– Legalább, folytatá feleletünket sem várva be s vidor mosollyal az -asszonyka, ha egy szeszélyes kitörés lenn a mélyben ér utól, társaságban -teendjük a hosszu utat – a más világra. - -– Akkor is csak mi nyernénk, válaszoltam én, bár ily bájos Aegid alatt -nem lehet veszélytől tartanunk. De nagysád nem fél a sötétség országát -meglátogatni? - -– Ah, Josephine! vette át a szót a herczeg s büszke gyönyörrel tekinte -végig a nőcskén, – Josephine ily vállalatoknál a legbátrabbakon túl tesz -s nem ismeri a remegést. Schveiczban hajborzasztó merényeket vitt végbe -s oly keskeny magas sziklákra hágott, hol eddig csak gazella járt. - -– S aztán annak, ki Aetnáról jő, Vezuv csak egy kis vakandtúrás: tevé -hozzá tréfásan negélyzett fitymálással a hősies Josephine, s nagy kék -szemeit oly nyájas csintalansággal emelé ránk, mintha már régi ismerősei -volnánk. - -A kék szemekben rendesen méla ábránd s nem ritkán érzelgős kifejezés -szokott epedni, de itt eltérés volt a szabálytól, s bátran mondhatom, -hogy a legfeketébb olasz szemekből sem láttam annyi gyújtó erőt, annyi -villanyos tüzet elősugárzani. Társalgásunk kezdetén első rendű kaczérnak -hittem e szemek szép tulajdonosát, később tapasztaltam, hogy azok ugy -születtek s nem is tudnak másként, mint hóditóan pillantani. - -E közben a torkolat szélét jártuk körűl, keresve a helyet, hol a lemenet -legkevésbé meredek. A cicerónék csakhamar oda vezettek. - -– Corpo di mezze luna! kiáltott fel az egyik, a craterben látogatókra -fogunk találni. Ez itt Giacomo köntöse, ki még tegnap este jött fel a -dottore tedescoval, bizonyosan lenn vannak: – szólt, mialatt levetett -felöltönyét s kalapját pajtásának megismert ruháihoz tevé le. - -– Ki az a dottore tedesco? kérdé hirtelen a bájos Josephine. - -– Nevét nem s csak annyit tudok, hogy midőn nehány hét előtt én vezettem -a hegyre fel s a craterbe le, a legiszonyúbb félelem és szorongás között -tökéllé el magát a leszállásra s miután ötvenszer is megkérdezte volna, -nem tarthatni-e valami véletlen kitöréstől? Mikor pedig már lenn valánk, -a legkisebb kőgördűlésre, mely lábaink alól a mélységbe hullva neszt -okozott, halálra rémüle s nyakrafőre igyekezett fölfelé, azt hivén, hogy -már kezdődik a kitörés. Pedig igen nehezen mozog, minthogy boldog -testalkatából négy oly egyén kitelnék mint magam: – felelt a bőbeszédü -de sovány olasz. - -S valóban, a mint hosszasban letekintve, szemeink a homályt kissé -megszokták, lenn pár mozgó alakot véltünk megkülönböztetni. - -A hölgynek azonban bátorsága vagy kedve a vállalathoz csökkenni látszék; -visszatérést emlegete, okul vagy ürügyűl azt hozván fel, hogy nőruhában -illemsértés nélkül lehetlen e meredeken lecsúszni, s hogy még egyszer és -ekkor férfiruhában jövend. - -Mi nem halaszthatók máskorra a torkolat megtekintését s már épen az -előrement vezető után akaránk bocsátkozni, midőn nehány lépésnyi -távolságról e szavakat: „Te be sure, here they are Mylord!“ -(kétségkivül, im itt vannak ők Mylord!) hallottuk előhangzani. E -szavakat rögtön három férfi követte, kik a sűrü ködből kibontakozva -előttünk állottak meg. - -– Reméllem, Monsieur le duc, s ön is Madame, emlékeznek még vonásaimra! -kezdé az érkezettek egyike, merőn tekintve a megszólítottakra. - -– Ah Mylord, mily véletlen találkozás! sipegé, elfogulatlanságot akarva -erőltetni szavaiba, Josephine. Arczáról azonban minden pirosság, a -természetes azzal együtt mit a hűs légzet szítt fel, egyszerre eltünt. - -– Önnek az, de nekem nem: felelt nyugodtan a lord; öt hét óta várok már -e szerencsére. Herczeg! ha ugy tetszik végezhetünk. - -A két férfi több lépésre távozva, élénk párbeszédet látszék folytatni, – -Josephine némán maga elé meredett, s szemeiből és ajkairól a mosoly is -az arczok pirja után ment. - -A lordot hirnévből már ismerém, legalább nem kételkedtem, hogy ő ama -különcz angol, ki Nápoly legszebb hotel-jának első emeletét egymaga -számára öt hét óta béreli, komornyikján kivül mással nem beszél, egész -napokon át alszik, sehová nem jár, mit sem olvas, kivévén az érkezett -idegenek jegyzekét, mit minden reggel és este a fogadokból rendesen és -pontosan elhozat. Személyesen azonban csak most láttam először s -francziául mondott nehány szavának angolos kiejtése nélkül is azonnal -kitaláltam volna, hogy a lehajtott szárú csizmába s borsózöld -makintoshba öltözött szikár ember, kinek éles vonásu bajusztalan arcza -alig látszik ki a szemöldekig lehúzott kalap s nyakára burkolt kendők -közül, nem lehet egyéb mint valami utazó lord. - -Jötte czélját is csak akkor kezdém sejteni, midőn Josephine percznyi -feszült csend után véletlen hozzánk fordulva minden szentre kért, -igyekeznénk a két vetélytárs közötti ügyet lehetőleg kiegyenliteni. - -Hogy e kiegyenlités eszközölhető legyen, mindezek előtt a viszály okát -kellett volna tudnunk, de ezt már kérdeni is késő lőn, mert a herczeg és -a lord sebes léptekkel közeledve félbe szakiták a kezdett beszédet. - -– Uraim, önök gentlemanek – szólt hirtelen a lord – s igy nem kételkedem -válaszukról, midőn a köztem s a herczeg közötti ügy elintézésére párbaj -segédekül kérem fel. - -– Készségüket annál kevésbé lehet kétségbe vonnunk, folytatá a herczeg, -ha kijelentem, hogy a viszály tárgya e bájos nő. - -A bájos nőn látszék, hogy szeretne nagyot sikoltani vagy elájulni, de -hogy egyikét sem tenni fontos okai vannak. Jobbnak látta, némán esdő -arczát ránk emelni. - -– Uraim, felelt kis vártatva utitársam a franczia; elvonva attól, hogy -ez ügy, melyért önök életükkel játszanak, előttünk egészen ismeretlen, s -hogy mi ezt a helyzet gyöngédsége miatt nem is tudakolhatjuk: be fogják -önök látni, hogy ily hirtelen, távol minden orvosi segélytől… - -– Semmi kibuvó ajtót uram, én el vagyok tökélve: vitatá a lord. - -– Nekem pedig a kihivást el nem fogadnom nem lehet: erősité a herczeg. - -– E fölött, folytatá mylord, komornyikom James a legügyesebb borbély, -vérzést elállitani, sebet lekötni, senki sem tud jobban, s erre minden -kellékkel el van látva. Holla! James! ide a szekrényt! - -James, ki a kalauzul jött portici-i fogadóssal csekély távolságban -hátramaradt, kis szekrénynyel kezében előre jött. A lord átvevé tőle, -felnyitá s két pisztolyt vőn ki a tokból. - -– Im uraim, sziveskedjenek egy perczre átvenni a fegyvereket, aztán a -herczeg választ, önök meghatározzák a barrieret s jelt adnak. – – - -Vonakodtam a nyujtott pisztolyt elfogadni; különféle ellenvetésekkel -iparkodván elháritani a kellemetlen szerepet. Arra ohajtám birni őket, -hogy halaszszák másnapra a párbajt. - -Sikertelen. Az eleinte hideg nyugodt angol, fokozatosan tűzbe kezdett -jönni, s még inkább ellenünk mint vetélytársa ellen. - -– Az ügy huszonnégy óra mulva is épen ugy fog állani mint most – -viszonzá keserűn, – aztán regényesb helyet sem választhatnánk meghalni -mint Vezúv tetejét. - -– Ugy van, mondá egykedvüen az orosz herczeg, s ha ezen urak nem akarják -kötelességüknek ismerni a segédséget ily gyöngéd ügyben, nélkülök is -végezhetünk. Lőjjünk kendőn át – akármelyik inas vagy cicerone is tud -számolni jelül: egy, kettő, három. - -– Jó, lőjjünk kendőn át: fogadá el mohón a lord az ajánlatot. - -– Szent szűz segits! kiálta fel most a kis szőke nő, siránkozólag fedve -kezeivel arczát – még meglövik egymást! - -– Ne féljen Madame, vigasztalá őt ő kegyelmessége, egyikünk csak életben -marad ki önt birtokába vegye, önnek pedig ugy látszik mindegy, akár -melyikünk leend a szerencsés. - -Soha sem volt azelőtt fogalmam, hogy valaki ily szenvedélytelen -hidegvérrel ölni vagy halni akarhasson. Láttam hogy itt minden további -szó a pusztába hangzik el, s emberi kötelességemnek tartám -közbenjárásunk által a halál esetét legalább kevésbé valószinűvé tenni. -Röviden értekeztem erről társammal, s elfogadtuk a felhivást. - -Átvettük a fegyvereket s megvizsgálók a töltést. Az orosz herczeg az én -pisztolyomat választá s véle engem segédének. Francziám tehát a lord -részére jutott. Erre kimértük a távolságot, mely nem lehete nagyobb a -köd miatt tizenöt lépésnél, ennél előbbre lépni azonban nem volt szabad. - -Josephine a szinhelytől el a crater felé fordult, hol a két cicerone, -ugyanannyi inas s a portici-i fogadós suttogó csoportozatot képeze. A -lord komornyikja tépést s köteléket szedett elő, a fogadós egy kőpalacz -vizet húzott ki oldalzsebéből. - -A szegény nőcske e készületeket nem nézhette örömest, mert szemeit -behunya s alsó ajkát beharapva, füleit két mutató újjával bedugta, s e -feszűlt helyzetben várta a sorsa fölött határzó durranást. - -Az első lövés természetesen a herczegé volt. Ez röviden czélzott s kissé -magosan, mert golyója a lord feje fölött négy hüvelknyire ennek kalapján -fúrt lyukat. - -Ő lordsága ezt érezheté, minthogy kalapját rögtön levéve, megnézte az -okozott eredményt. - -– Damned! kiálta fel, Nápolyban az ember becsületes új kalapot sem -vehet! - -Erre ismét feltevé a megsebzettet, állást vőn, biztos kézzel czélzott s -– lőtt. - -Ellenfele rendületlen állt helyén. - -– Na s my lord Duke, hogy érzi magát? kiálta reá. - -– Tökéletes épségben, felelt ez, csak balfülem cseng kissé, igen közel -talált mellette elmenni ön golyója. Kivánja ön ujra kezdeni? - -– Of course! kezdjük ujra; – mondá bámulandó hidegen a lord. - -Mi azonban a sértett becsületnek már eleget téve hittünk lenni, s -határozottan tiltakozánk az ismétlés ellen. - -– Csakhogy itt nem csupán sértett becsületről, hanem arról is van szó, -kié legyen a pályadíj, melyet mindkettőnk magának igényel: jegyzé meg a -herczeg. - -– S ez csak akkor lehet eldöntve, ha egyikünk meghalt: mondá az angol. - -– Én, bár csak sejtem a viszonyokat, igazságosabbnak találnám, ha maga a -nő választana önök közt: igyekvék középutat találni segéd collegám. - -– Mit gondol ön? veté ellen mylord; egy mivelt nőt ily választás -kényszerűsége által zavarba hozni, gyöngédtelenség volna. Aztán, én bele -sem nyugodnám ha nem engem választana, nekem elvitázhatlan jogom van -hozzá, miután egy férj-szörnyetegtől, egy valóságos rhinocerostól -mentvén meg őt, örök hálával adósom. - -– Ne feledje Mylord, válaszolá az orosz, hogy ily, mint ön mondja, -rhinocerostól szöktetni őt meg, alig nevezhető érdemnek; mig ellenben -én, ki őt ily tökéletes és szeretetre méltó védnöktől, mint Mylord, -megfoszthatni szerencsés valék, inkább számithatok benső hajlamára. - -– Ön se feledje my dear Duke, hogy e nő engem önkényt követett, mig ön – -legszelidebb kifejezéssel élve – ellopta őt tőlem. Egyébiránt ne -vesztegessünk szót – uraim, önök sziveskednek ujra tölteni. - -A helyzet kellemetlenségétől egy közbejött véletlen szerencsésen -fölmente, mi egyszersmind a vetélytársak közötti makacs vitának, általuk -épen nem reménylett módon vete véget. - -Kevéssel a lövések után, a crater mellett kiáltás, jajveszéklés, -káromkodás és kaczajból összevegyülő zaj kezde támadni. Először csak két -húsos kövér kéz volt látható, mely alulról a torkolatból felnyúlva, -könyörgő szavak által követteték, húznák fel őt a felszínre a crater -szélén állók, miután ő, t. i. a mozsár-kezek tulajdonosa minden erejéből -kifogyván, nem képes felvergődni, a kitörés pedig már készülő félben -van. Alatta, a cicerone biztatta az illetőt s mert ez nem használt, -káromkodott is; felül az inasok s a mi kalauzaink kaczagtak, s nem -csekély erölködéssel csakugyan felhúzták őt, ki e felvilágra érkezése -első perczében lelketlen tömegként rogyott össze. - -– Az Isten szerelmeért, ne tréfáljanak önök, hanem vigyenek biztos -helyre, különben mindnyájan itt veszünk! könyörge, a fáradság által -kettőzött szuszogás közt dr. Katzenau, mialatt vérbélű görögdinnye -arczáról veritékcsermelyek szakadtak. - -– De hát mi oka van önnek, Signor, a Vezúv kitörésétől tartani? kérdé a -portici-i fogadós. - -– S nem hallották volna önök ide fenn ama kettős tompa morajt, a kitörés -világos előhirnökét? én jól hallottam, s azért – mindenre kérem – -siessünk. - -– Dehogy nem hallottuk mi is, csakhogy azok pisztolylövések voltak: -magyarázá egy cicerone. - -– Itt van ni; morgá az ki a dottore-val lenn volt a craterban; engem -pedig ijedtében ugy megrugott, hogy tiz napig fog fájni bele oldalam. - -Alig hallotta meg Katzenau ur, hogy mit ő lenn tompa morajnak hallott, -az itt fenn pisztolycsővekből származott, midőn félelem által paralyzált -tagjaiba a bátorság fokonkint vissza kezde jönni. Két kalauz -segitségével szerencsésen feltápászkodott, s személyes meggyőződést -szerezni a párbaj szinhelye felé tipegett, hol épen az ismétlés forgott -kérdésben. - -A szép Josephine, az az: minthogy valóságos kilétét nem titkolhatjuk -többé – a német doctor Pepikéje két tűz vagy is inkább három praetendens -közé szorult, találós eszecskéje azonban rögtön belátta, hasonló -körülmények közt mit lesz legczélszerűbb tennie. - -Elhatározta magát s a vele szemközt jövő Katzenau karjaiba rohant. - -– Frantz! mein lieber alter Frantz! ismered-e még kedves nőcskédet? - -– Mi ez? jól látnak e szemeim? tördelé ez; hiszen ez az én Pepikém, az -én szivem édes kis Pipszikéje! Istenem, Istenem, mily szerencsés -véletlen találkozás! - -– Az ám; sohajtá Pepike, – de mennyire megsoványkodtál édes őregem! - -– Ugy-e? sóhajtá viszont emez megtekintgetve saját alkatát; látod, -utánnad búsultam, s már sorvadástól kezdtem tartani. De hol veszed itt -magad? - -– Uraim! szólt a sajátságos jelenethez közeledő lord-és herczegnek -Josephine, – van szerencsém önöknek kedves férjemet doctor Katzenaut, -kitől a viszonyok hatalma által oly sokáig voltam elválasztva, -bemutatni! – s ezzel kendőjét arczához vivé, hogy arról valami nedvet -letörüljön, melyről mai napig sem tudom, öröm- vagy bánatköny volt e, -vagy a férje arczáról csókolás közben rá tapadt veritékcsepp. A kendő -megől azonban egy egy hamis pillantást vetett elébbi pártfogóira. - -Ezek egymásra néztek s – hangosan felnevettek. - -– Sok szerencsét doctor ur, az elvesztett de ismét feltalált -paradicsomhoz! mondá nem minden gúny nélkül az angol. - -– Nos Mylord! lövünk még? kérdé a herczeg. - -– Azt hiszem felesleges – – - -– Ugy van s mi ezentúl legjobb barátok maradunk. - -– Itt a kezem; de egy feltétel alatt – - -– S ez lenne? - -– Hogy doctor ur házi boldogságát ezentúl egyikünk sem zavarandja. - -– Elfogadom – s mozt köszönjük meg ezen urak szivességét. - -Mosolyogva hajtottuk meg magunkat a vetélytársakból ily hirtelen jó -barátokká váltaknak. Katzenau ur, ugy látszék, megbocsáta a lordnak, -mert egyetlen szóval sem tett neki szemrehányást neje erőszakos -elragadásaért, vagy talán, hogy a jelen perczben boldogságán kivűl -egyébre nem is volt képes gondolni. - -– Adieu Madame! szólt még egyszer Pepikéhez az orosz herczeg; málháját -és szobaleányát sziveskedjék holnap délig elvitetni az albergo -inglese-ből mert délután tovább utazom. - -Ezzel a lord a herczeggel, kellő kiséretben lefelé indult a Vezúvról; a -boldog Katzenau szinte vissza igyekezett édes hű nejével Nápolyba, hogy -onnan a legrövidebb uton térhessen haza csendes tűzhelyéhez. - -Én és franczia társam a craterbe bocsátkozánk le. - -Késő délután volt mire ismét feljövénk, s meglehetős sötét midőn a Vezúv -csúcsát messze magunk fölött hagyva, a hegyoldalban egy fáktól -környezett gunyhóhoz érkezénk. - -A remete lakása volt ez, ki a tűzhányó hegy tövében, viharok közepette, -ütötte fel tanyáját. – Kijött elénkbe a nyilt arczu magas ősz, s -szivélyesen hivott be az éjen át megpihenni. Betértünk az egyszerű -hajlékba, hol, rövid beszélgetés után, a szél üvöltése s a herculánumi -partokról ide halló távoli tengerzugás szemeinkre csak hamar álmot -hozott. - -Másnap reggel almát, tojást, kenyeret, vizet tett elénk a remete, aztán -egy könyvet, melybe az idegenek emlékiratokat szoktak jegyezni. Ezen -emlékiratok közt alig találtunk egy önálló eszmét, többnyire csak a -látogató neve, az év, napszám kiséretében volt feljegyezve, néha egy egy -rosz rimmel a vidék vagy a remete dicséretére. - -Figyelmeztetém e körülményre uti társamat. - -– A nagyszerű tárgyak – szólt ő – kevéssé alkalmasak nagy eszmékkel -ihletni a lelket, miután nagyszerűségük már magában oly kitünő, hogy -minden, mit az ember még hozzátenni akarna, csak kicsinyithetné. A -nascitur ridiculus mus minden nagy hegyről áll. - -Házi gazdánk irószereket hozott elő s mosolyogva kérte társamat: -gazdagitná e való megjegyzéssel az emlékkönyvet. Ez átvevé a tollat, s -míg én feszült kiváncsisággal vártam mi lesz az aláirandó név, ő a -fönebbi sorokat franczia nyelven iktatá be, s az év és napkölte után e -nevet irta: Chateaubriand. - -– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – - -Félévvel később Párisban s egy estén a Grande operában voltam. Felvonás -közben a zsúfolt ház tarka közönségén járatám szemeimet, midőn ezek egy -szinpadi páholy szögletében ülő kis szőke hölgyön akadtak meg, kiben -látcsővem segedelmével azonnal a német doctor Pepikéjét ismertem meg. A -másik szögletben azonban koránsem az én Katzenau barátom ült, hanem egy -ragyogó brillant melltűs tekintélyes ur. - -Mellettem lévő ismerőmtől kérdezém kilétét. - -– Van Niven, dúsgazdag hollandi bankár, volt a felelet; mint mondják fél -millió frankért vette egy tönkre menő pazar bojártól szive mostani -parancsnokát. Ismeri ön talán e kaczér nőcskét? - -– Egy kicsit, viszonzám; különösen egy találkozásra emlékeztet a -Vezúvon. De a többi közt, szóljon ön, itt van e jelenleg Párisban honuk -nagy fia, Chateaubriand? - -– Dehogy van! meredt reám nagy szemekkel szomszédom; Bonaparténak már -több év előtt oka volt benne nem egészen bizni s e végből a -jelentéktelen florenczi követséghez küldé; Enghien herczeg kivégeztetése -után azonban Chateaubriand ur nyiltan szakitott az első consullal, -számkivetette magát s a Bourbonokhoz csatlakozott. - - - - -DIDIER. - -(TÖRTÉNETI.) - -1825-ben – írja ugyan azon kéz, mellynek úti jegyzeteiből az előbbi -történetet közlém – Párist s szeretetreméltóan könnyelmű népét olly -szándékkal hagytam el, hogy Szavóján, Sveiczon és Bajorországon -keresztűl, több év óta nem látott honomba térjek, hova, családi érdeken -kivűl, a naponkint fontosabbá váló pozsonyi országgyülés is vonzott. - -Grenoble-ig gyorsszekeren jöttem; innen a havasokon át Szavojába csak -rögtönözve fogadott alkalmakon lehete utazni s ez alkalom is mindössze -két sovány öszvérből állott, mely egy fonott kasú pórszekerkét ügygyel -bajjal húzott a kősziklás meredek hegyi utakon s lépéseinek minden -szilárdsága mellett sem biztosithatott olly bajok ellen, miknek, ha nem -is veszély, de legalább boszantó kellemetlenség a nevük. - -S csakugyan, alig hagytuk el a franczia határszélt, midőn egy völgybe -legördülő szekerünk – veséket rázó zökkenés után egyszerre -megállapodott. - -– Mi baj Pierre? kérdém az öszvérek sopánkodó hajtóját, kiugorva a -féloldalt hajló járműből. - -– Az első kerék tört össze, felelt ez a szent szűzet híva segédűl, – még -pedig olly irgalmatlanúl, hogy minden küllője széthullott s összekötés- -vagy kifoldásról szó sem lehet. Uj kerék nélkül tapodtat sem mehetünk. - -E szerint nem maradt egyéb hátra, mint hogy Pierre az egyik öszvéren a -legközelebbi faluba kerékért menjen, én pedig a béna szekeren a másik -öszvér s málhám mellett őrűl maradjak. - -Mire azonban Pierre jó három óra mulva egy fakó kerékkel visszakerült, -már akkor a nap lebukott volt az imént hátra hagyott magas hegy mögé, -keletről pedig hollószárnyú fellegek boritván el mindinkább az eget, -körülünk hirtelen szuroksötét éj lőn. - -Illy körülmények közt utunkat folytatni annak lett volna megkisérlése, -vajjon nyakunk szintoly töredékeny-e, mint ama kerék, melynek nem a -szekérhez arányos utóda sehogy sem akart egyetértésben forogni többi -három mostoha testvérével. - -Az augusztusi éj azonban langyos volt, a völgykatlan – melyben valánk – -megóvott a keletkezhető szelektől, s az ember utóljára is azzal -vigasztalta magát, hogy lehetne eset, midőn az éjet még roszabb -helyzetben is kellene tölteni. - -A jámbor Pierre haraszt almot hordott egy terepélyes fa alá, az alomra -mohot szedett s kész volt a legfrissebb ágy, melyen én köpenyembe -burkoltan csakhamar elaludtam, s még talán álmomban is hallottam a -falombok suttogását s mint csendül meg közbe közbe a gyér füvön rágódó -öszvérek méla hangú csengője. - -Álmomból kézérintés ébreszte föl. - -– Indulunk Pierre? kérdém rögtön fölkelve, de hiszen még oly sötét van, -mintha farkas torkában volnánk? - -Az előttem álló alak, kit én az első perczben hibásan tarték Pierrenek, -ismét vállamra tevé kezét. - -– Pszt! suttogá, siessen, fusson ön! ön üldöztetik, fejére jutalom van -téve, itt egy percze sem biztos! - -– Uram, akárki ön, de mindenesetre téved a személyben, feleltem én -meglepetve s alig tudva, nem álmaim folytatása-e még e jelenet – én mit -sem követtem el, a miért üldöztetni s igy futni volna okom. - -– Pszt! ismétlé ő, jól tudom ki ön s hogy van oka előttem titkolózni, -mert ön engem kémnek hisz, – nem csoda, hiszen az egész világ annak -tart. Pedig lássa ön uram, én ez eszmétől is borzadok, mert jól tudom -azt is, hogy a kémet isten átka kiséri hatodiziglen, s inkább ezerszer -gyilkolnám meg magamat, mint sem feladjam önt. Higyjen nekem, kövessen, -s őrülésben kárhozzam el, ha meg nem mentem életét. - -– Köszönöm jó akaratját, de nincs szükségem reá; válaszoltam én, -határozatlan gyanúra kelve a magát feltoló őr-angyal ellen. - -A hold e pillanatban egy szakadó felhő mögűl téveteg sugarát az idegenre -veté s egy rövid perczre láthatóvá tevé sajátságos alakját. Szétmállott -öltönye rongyairól, miket egy czafrangos kendő-öv csak lazul birt -összetartani, – hosszú csavarokban lelóggó bozontos hajáról s évek óta -nyiratlan szakáláról itélve, e nyomorú s vadkülsejű embert bátran -haramja gyanánt lehetett volna megragadni, ha aszott arczának némi -fájdalmas vonása, s beesett szemeinek ama kifejezéslensége, melly néz, -annélkül hogy alvó tüzű tekintetében lélek volna jelen – egy benső -ösztönnek azt nem súgná, hogy egyike ama szerencsétleneknek, kit sinlő -testükben megbomlott szellemet vonszolnak a jótékony sirig. - -– De én kényszeritni fogom önt, hogy velem jőjön, mondá s karomat -átfogta; mert lelkemet pokoltüzként égetné a tudat, hogy megmenthettem -volna önt s nem tevém. Önt pallossal fognák kivégezni, s vére rám -száradna – – huh! – – - -Az erőszakos megrázkodást, melly ez utóbbi szavait követte, arra -használtam, hogy karomat markából kifejtve, hátralépjek. - -– Jó, ön nem hisz nekem, ön kémnek tart, mint mindenki, folytatá -búskeserű mosolylyal; s ha már épen nem akar velem jőni, kövesse -legalább tanácsomat s ne menjen Saint-Sorlin-d’Arve-ba, mert ott a -fogadós istentelen gazember, ki feladná s elfogatná önt, hanem tartson -inkább mindig balra Sveicz felé, s ha talán meg volna szorúlva pénz -dolgában, fogadja el tőlem e csekélységet. - -S ezzel egy nehéz bőr zacskót téve kezembe megfordúlt s oly gyorsan ment -tova, hogy mielőtt utólérhettem volna, eltűnt az éj sötétében. - -Fek-helyemhez visszatéret e különös kalandon s azon tünődtem, hogy az -első helyhatóságnál leteendem a szegény őrültnek nálam hagyott pénzét, -midőn e fáradságtól ama tapasztalás mentett föl, hogy a zacskó tartalma -nem egyéb vertpénz alakú és nagyságú vékony kőlemezeknél, minőket e -vidék sziklás rétegei bőségben mutatnak fel. - -E közben hajnallott s most én költém fel az őszvérhajtót, ki a nap -fáradalmai után s jó lelkiismeretével oly mélyen aludt, hogy az éji -kalandról legkisebbet sem sejtve, azt mód nélkül megbámulta. Azt hivé, -hogy látogatóm bizonnyal maga a saint-sorlin d’arve-i fogadós volt, -kiről erre jártában hallá, hogy őrülten tébolyog ide s tova. - -Utunk az épen most nevezett falun vitt keresztűl. A szurtos pórviskók -közől, melyek a franczia faluk rendes szép házsoraitól annyira elütőleg, -már a szavójai nyomor jellegét viselik, egyetlen magasabb, cserépfedelű -ház vált ki: a fogadó, azaz, mely több év előtt szerepelt e minőségben, -mert jelenleg repedezett deszka kapuja zárva volt; az előtte levő tért -paraj verte fel, szennyes ablaküvegei megvakúltak vagy sötétkék szinbe -játszottak vagy összetöredeztek, szabad bejárást engedve a szélnek s -madaraknak, falairól az eső a vakolatot leverte, szóval egész külseje -romlatag elhagyottságra mutatott. - -Abból, mit Pierre e puszta lakról mondani tudott, csak annyit értheték -meg, hogy az átkozott ház, melyet még a gyermek is kerül; a legközelebbi -mezőváros Saint-Jean-de-Maurienne-ben azonban, mialatt alkalmat -váltanék, következő részleteit hallottam e ház egykori lakosa -történetének. - -– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – - -Nyolcz év előtt 1817-ben a saint-sorlin d’arvei korcsmának még nem volt -cserépfödele, s a többi háztól alig különbözteté meg egyéb mint a -homlokzatról lelóggó forgács-czégér, mely alól tárt ajtajú tágas -ivóházba lépett a gyér vendég. - -Az órányira fekvő Maurienne mezőváros vendéglője több kényelemmel -láthatá el az utast, s így ide csupán az tért be, kit fergeteg vagy -elkésés gátolt a tovább mehetésben. A helység szegény lakói szinte -keveset költhettek italra, annyira, hogy Balmain csak nagy nehezen birta -összeverni az évi csekély haszonbért, s alig maradt annyija, mennyit -családja legelső szükségeinek fedezése megkivánt. - -E család egy szelid szőke nő s két göndör fürtü fiúból – kik közűl az -öregebb nyolcz az ifjabb hat éves volt – állott. Az apa szivét, ha a -gyermekek jövőjére gondolt, keserűség fogta el, s csak a szerető kedves -nő biztató és kitürésre intő szavai tartották vissza, hogy midőn e -haszonbérbe lépés perczét átkozá, egyszersmind saját és gyermekei -fogantatása perczét el ne átkozza. - -Egy estén Balmain a közel Maurienneből, hova csekélységeket vásárolni -ment volt, tért vissza. Az eléje siető gondos feleség némi eszme általi -elfoglaltságot vélt férje arczáról leolvashatni, s miután a szobába -léptek s az apa csevegő két fiát magához emelve megcsókolá, kissé -kandian kérdé tőle: - -– Na s mi ujság a városban Balmain? - -– Hm anyjuk, felelt kis vártatva s gondolatokba merülten a szép barna -férfi, – ha isten is ugy akarná, még gazdagok és elégedettek lehetnénk s -e fiukból is válhatna ember. - -– Hogy hogy kedvesem? kérdé természetes érdekeltséggel az anya. - -– Halld mindenekelőtt, mik történtek ismét nagy Francziaországban, mondá -fontosan Balmain, s egy Maurienne-ből hozott hirlapivet, mi ott sok -olvasás által elrongyollott s mocskolódott, húzva ki zsebéből, annak egy -czikkét fennhangon olvasni kezdé. Neje figyelmesen hallgatá, a fiúk -pedig játszani sompolyogtak ki a szobából. - -A czikk igy hangzott: - -„Május 4-ke éjén Francziaország belnyugalmát olyszerü merény fenyegette, -mely ha rögtön első csirájában el nem fojtatik, ismét számtalan békés -polgár vére-, vagyona-, életébe fogott volna kerülhetni. Hála azonban -Donnadieu tábornok és Vautré ezredes erélyes föllépésének, a lázadás, -melyről mondanunk sem kell, hogy tisztán bonapartista érdekű volt, -tökéletesen elnyomatott, a főczinkosok egy része a csatatéren maradt, s -a nagyobb fogva van, és méltó bűntetésre vár. - -„A tény röviden következő: - -„A mondott éjen Grenoble felé három-négy ezer fegyveres lázadó -közeledett, Didier egykori grenoblei tanár vezérlete alatt, s „Vive -l’empereur!“ kiáltások közt már épen a várost volt megrohanandó, midőn a -hős Donnadieu tábornok hirtelen összegyüjtve a benn tanyázó őrséget, -Vautré ezredessel együtt a lázadókra kirontott, s elszánt véres harcz -után szétverte s vad futásnak inditotta őket. A dicsőség, a nevezett -főtiszteken kivül, a d’isérei zászlóaljat s a szajna-dragonyosokat -illeti, kik a futamlókat pár órányira üldözve, részint leölték, részint -elfogták. - -„Az elsők közt van Ivannini lázadó kapitány; fogai közt egy félig -elharapdált papir-szelet találtatott, melyen az összeesküvés főrészesei -följegyezvék. - -„Az utóbbiak között Drevet, Buisson, Dufresne, Guillot, Julien, Goly a -nevezetesbek, többnyire Bonaparte egykori seregében szolgált s most -fél-zsolddal hazabocsátott tisztek. - -„A lázadás és öszeesküvés fő-vezetőjének, Didiernek azonban, -mindamellett hogy a ló kilövetett alóla, sikerült megszökni. - -„Személyes leirása alább közöltetik. Annak ki őt megfogván az illető -hatóságnak átadandja, huszezer frank jutalmat igér a kormány. - -„Személyes leirása: Szikár magas termet, mely a hatvan év súlya alatt -görnyedten jár; borotvált arczának vonásai finomak és élesek, szemei -szürkék s nyugtalanok, orra hajlott, ajkai vékonyak, hosszú haja egészen -ősz, hangja metsző, s szavait mindig heves kézjárattal kiséri.“ - -– Na s asszony, mit szólsz ezekhez? mondá a bevégzett olvasás után; ha -az isten úgy akarná, hogy én lennék elfogója, szerencsénk meg volna -alapitva. - -– A jó isten ilyet nem akarhat; viszonzá csendes áhitattal a nő, – s te -is Balmain, csak mondod, de nem tennéd meg. - -– S mért ne tenném? pattant fel kissé boszúsan a korcsmáros, – talán -bizon gyermekeidnek felesleges volna a húsz ezer frank? - -– Azért, mert nem lenne rajta istenáldás, mondá nyugodtan neje. - -– Asszony-beszéd, balga előitéletek! morgá elkomorúlt arczczal Balmain, -– hagyj fel az ily botor fecsegéssel, különben azt hiszem, jobban -szereted egy ismeretlen vén ember redves életét, mint saját férjedet és -gyermekeidet. - -– Épen mert titeket szeretlek végtelenül, beszélek igy. De mért -pörölnénk oly tárgy fölött, melyre eset sem fordulhat elő? szólt, -engesztelő mosoly közt karolva át férje nyakát, – jer kedvesem, pihenj -kissé, én majd behivom a gyermekeket, s aztán feltálalom a kis vacsorát. - -S ezzel a rövid vitának vége szakadt. - -* * * - -Pár nappal később, a délután legrekkenőbb órájában s midőn a -saint-sorlin-d’arve-i fogadós legkevésbé remélt vendéget, egy utas -lépett a hűs ivóházba. - -Az utas gyalog s messziről érkezhetett, mert fáradtan és -verejték-lepetten ereszkedett egy festetlen fájú szalmaszékre, mint -olyan, ki már állani is alig bir. - -Szikár s görnyedtsége daczára is magas öreg ember volt ez, tépett, poros -ruhában. Halantékairól hátrasimitott haja galambfehér fürtökben folyt le -vállaira, napok óta borotválatlan sovány arczán az ősz szakál tarlója -ezüstlött. Egyik szemét fekete tapasz fedte, a másik szürkén világlott -elő a tömött szemöld alól s félig rejtődző félig fürkésző pillantással -járta be a szobát, mindamellett, hogy a minden tagján látszó -kimerültségben ajaktalan szájszélei is szinte remegtek. - -Kevés ételt kért jó fizetésért s mindenek előtt ágyat, hol nehány órán -át kinyughassa az uti törődést. Eközben letevé kopott kalapját hogy a -homlokáról szakadó izzadást letörülje az elővett kendővel, melyen bár -gondosan volt összehajtogatva, vérfoltok voltak észrevehetők. - -A fogadósné, ez idegen látására szivét erőszakosan megdöbbenni érezé, -rögtön férjére tekintett s aggódva látta, hogy ennek szemei kémlőleg -vannak az érkezettre szögezve. - -– Az étel a feleségem gondja, felelt az öreg kérésére, – ágyat majd csak -találunk a vendégszobában. Ha úgy tetszik önnek, kövessen oda. - -Az utas fölemelkedett ülőhelyéből s csak most, midőn az előremenő -fogadós után vánszorgott, volt látható, hogy egy lábát nehezen s -fájdalmasan vonja. - -– Ha szives lesz őn némi ebédet késziteni, szóla menet közben a nőhöz, -majd csak pihenés után fogom kérni, most oly bágyadt vagyok, hogy -lehetlen volna bármit izlelnem. - -Balmain egy vendégszobának nevezett kamrába vezette vendégét, ki ott -rögtön a pokróczos ágyra dőlt s alig öt percz mulva mélyen elaludt. A -fogadós az ajtónál hallgatózott s midőn az alvónak hosszú mély -lélekzését hallá, ovatosan kétszer forditá meg a kulcsot zárjában, -halkan levonta s elsietett. - -– Készits a legjobból mid van, a szegény öreg számára, szólt tettetett -közönnyel nejéhez a konyhában, – tőlem jó bort kért, majd kimegyek a -külső pinczébe, hol azt a kevés bordeauxit tartogatom s hozok neki. - -Ezzel, minden további szó nélkül, kalapját, botját véve, távozott. - -A nő azonban megtanult férje lelkében olvasni, s fokozottan látván -feltünni arczán ama szellemi elfoglaltságot, mely a minap szinte egy kis -vita okozójává lőn, nem hitt szavainak. Aggályos sejtelmének -meggyőződést szerezni, észrevétlenül utána lopózott, s látta, hogy a -külső pinczével egészen ellenkező irányban fekvő Maurienne városka felé, -hol akkor csendőr-csapat tanyázott, csaknem futva halad. - -A szegény nő kinosan összeszoruló szivére tapasztá kezét s szemeiben két -nagy köny tört fel. De mialatt ezeket letörlé, lelkében egy elhatározás -fogamzott és érett meg. - -Visszarepült a házba, a vendégszobához. Ezt zárva s gyanuját alaposnak -találta. Már az ajtó mikénti befeszitéséről gondolkodott, midőn eszébe -ötlék, hogy a kamra ablaka a kertbe nyilik s bár kissé magasan van a -föld szinétől, de épen azért rácstalan s lajtorján elérhető. Ezzel -indult tehát tüstént a kertbe, az ablak alá illeszté, s fölment a -hágcsókon. Az ablakszárnyakat, tán hogy a zárt szag helyébe friss lég -toluljon, örömére tárva lelé; nem habozott, s a következő perczben a -szobába, az alvó idegen mellé lépett. - -Megfogta az öreg lecsüggő karját s gyengéden megrázta. Ez azonnal az -erdei vad éberségével rezzent fel. - -– Ön Didier – személyes leirása után ráismertek önre – a csendörök nem -sokára itt lesznek – még van idő menekülni – siessen s egy perczet se -veszitsen – – – hadará a nő egy lélekzetben. - -Utolsó szavainál Didier már a zárt ajtónál volt s minden erejét -megfeszité hogy felrántsa. - -– Arra nem mehet ön, az ajtót kivülről bezárta férj… rázárták önre – -folytatá vörösre pirulva Balmainné, – hanem itt az ablakon át lajtorján -a kertbe – s onnan a szomszéd havasra szabadúlhat ön – - -Percz alatt mindketten lenn voltak a kertben. - -– Mi tartomány fekszik a havas ótlsó oldalán? kérdé feszülten Didier. - -– Francziaország! volt a leverő válasz. - -De habozni, késni nem volt idő, az öreg ember hévvel szoritá meg a nő -kezét, s köszönetül e szavakat mondva: Az ég hálálja meg nemes tettét, -asszonyom! – utolsó erejével a havasnak tartott. - -A fogadósné utána nézett mig láthatá, aztán szobájába vonult, ott leült -s férje arczképére meredve várt és gondolkozott, maga sem tudta mit vagy -miről? - -E lelki zsibbadtságból fegyvercsörrenés riasztá fel őt. A csendőrök -jöttek férjével s állottak meg a kamra előtt, melynek ajtaját vezetőjük -felnyitá. - -A csendőrök az üres szobában bámulva néztek körül. – Balmain képéből -kikelve orditá: - -– Megszökött! – aztán az ablakhoz ugorva, midőn az ott feledett -lajtorját megpillantá, növekvő dühvel tevé hozzá: – feleségem szökteté -őt meg! - -– Igen, én szöktetém őt meg, szólt előlépve hideg nyugalommal a nő. - -– De a húszezer frank! asszony, te szerencsétlenné tettél engem, -magadat, gyermekeidet, kiáltá Balmain, s két karjánál ragadva meg őt, -villámló szemekkel kérdé: szólj azonnal, őszintén, merre, hova ment? - -– Azért mentettem volna meg? lőn a szilárd határozottsággal mondott -válasz. - -– Vessz tehát, becstelen teremtés! ordítá az őrjöngő düh legfenső fokán -az előbbi, s a gyenge nőt oly erővel lökte el magától, hogy ez egy -szögletbe ütődve összerogyott. - -– Férjem! – volt az egész szemrehányás, mi a fájdalmasan összeharapott -ajkak közül előtöredezhetett, mig a halálsápadt arczon lefolyó nagy -könypár mosott magának sárgás csatornát. - -A két gyermek, ki a katonák látására s a zajra előjött, a lerogyott -anyához simula, s félő nedves tekintettel nézett fel igy még soha nem -látott atyjára. - -De ez nem ügyelt többé semmire s ott hagyva a fuldokló csoportozatot, a -csendőrökkel a szökevény üldözésére rohant. - -* * * - -Sikertelen keresés után, éjfél tájban tért vissza a káromkodó csapat, – -Balmain nagy mennyiségben felhordott borral vendéglé a csendőröket s -szóval sem ellenkezett, midőn ezek nejének, mint a megszöktetési tényben -bünösnek, fogva elviteléről beszéltek. – Nem is tudta, hogy a szegény nő -heves görcsök közt, félig öntudatlan fekszik ágyában. - -A csendőrök már épen menni készültek, midőn egy pór lépett az ivóházba s -jelenté, hogy az üldözött rablót vagy gonosztevőt, kinek vétkéről -tudomása sem volt, a havasról letántorogni s egy, a falu szélén levő -pajtába menni látta. - -A nyomozó had rögtön fölkerekedett s a pór után a kijelölt helyre -sietve, zsákmányát a pajtabeli szalmán fél-holtan találta. - -Didier testi ereje a meredek havas mászásában végkép megtörött; lába, -mely a grenoble-i éji harcz alkalmával, az alóla kilőtt lónak rá dőlése -által tetemesen megsérült, nem birta tovább vinni őt, s iszonyu kinokat -okozva, ájulásba ejté az éhszomj és fáradság által különben is kimerült -öreget. - -Midőn ájulásából a havas hideg nyirkos földén felocsúdott, halála óráját -vélte közel lenni. Mihez kezdjen? ha a hegyeken át birna is haladni, -Francziaországba jut, hol a veszély még bizonyosabb. Táp és nyugvás után -epedve, az éj leszálló ködében visszakúszott a falu felé, s egy -szánakozó pórnőtől darab kenyeret kapva, ezzel egy pajtába vonúla, s ott -lihegve a szalmára terült. - -Elszenderülni sem volt még ideje, midőn a csendőrök rajtaütöttek s -kötözve vitték Maurienne-be. Innen, orvosi segély által kissé -fölépülvén, Turinba, s a piemonti kormány által vissza Grenoble-ba -szállitatott, hol aztán a lázadás szinhelyén pallos alatt hullott el ősz -feje. - -Halála előtt megvallá, hogy nem Bonaparte, de Orleans herczeg részére, -bár ennek tudta és részvétele nélkül, akart forradalmat kezdeni, s a -bonapartista érdek csak a fél-zsolddal hazabocsátott tisztek megnyerése -végett volt kitüzve. - -Balmain Párisba utazott, s mire a húszezer frankkal visszatért, nejét -halotti padon kiteritve találta. A szegény nőn teljesült az, mit sokan -mesének hisznek – a szive szakadt meg. - -Férje köny nélkül temette őt el – ez ember elfeledte a sirást, vagy -talán önmaga elől akarta elvitázni lelke titkos vádját? - -Aztán háza épitéséhez fogott, s fogadót, mely a maurienne-it mindenben -meghaladja, kivánt felszerelni, hogy az utasokat oda édesgesse. - -De az utasok kerülték házát, hónapokon át sem volt vendége; – a falu -népe pedig inkább mérföldet ment, sem hogy Balmainhez térjen be szomját -oltani. - -Nem társalgott vele senki, még cselédet sem kapott s az utolsó pór sem -akart vele szóba állani. - -Fiait a többi gyermek kizárta játszóköréből, csúfnevekkel gunyolta és -ingerlette, – s hazatérve, komor s könnyen dühre kelő atyjuktól nyertek -nem ritkán szidalmat, ütleget, kivált ha anyjuk sirját merték -meglátogatni. - -Egy este végre nem jöttek haza – anyai rokonaik egyikéhez szöktek s -többé semmi áron sem akartak az apai házhoz visszamenni. - -A fogadós napról napra embergyülölőbb lőn, mint lesz mindenki, kit az -emberek gyülölnek. Daczolt velük, s mert hozzá nem közeledett senki, ő -sem közeledett senkihez. - -Sokszor hetek multak el, hogy nem is látták, s ha megjelent az utczán, -kalapját mélyen levonta összehuzott szemöldeire, s fel sem tekintve ment -előre. - -Egyszerre azonban – midőn már csaknem holtnak hitték, oly rég nem látta -senki – modora egészen megváltozott, vonásairól eltünt a gyülölet komor -felhője, s bár ott, hol több ember volt együtt, nem mutatkozott, de -minden egyest megszólitott, s titokteljes suttogással segélyét ajánlá -fel az állitólag üldözöttnek. - -Megőrült; s most a megmenteni akarás rögeszméjével tébolyog ide s tova a -hegyekben. - -– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – - -A tőle kapott bőr-zacskót a pénz alakú kerek tavicscsal – e történet s -az éji kaland emlékeül magammal hoztam. - - - - -EGY ZSIDÓ A XIII. SZÁZADBAN. - -(TÖRTÉNETI BESZÉLY.) - - -I. - -Azon időben – irtak vala pedig Krisztus urunk születése után ezer két -száz és harmincz egyet – Magyarországon második Endre király, Endre -királyon Dénes nádor, mindkettőjükön pedig Dávid ben Gábael dúsgazdag -zsidó uralkodék. - -Endre király nagyon istenfélő és kegyes úr vala. Minélfogva ő hevítve -szent buzgalomtól, atyja fogadását beváltani elment Palaestinába, s nagy -sereget vitt magával az istentelen pogányok ellen, s három hónap múlva -visszatért kicsire olvadott sereggel. - -Itthon az országot igen siralmas helyzetben találta. Távolléte alatt a -nemesség pártokra szakadt, Halics trónjáról Kálmán fija elüzetett, a -kincstári ládának egész feneke kilátszott, a főispánok és más főnemesek -a királyi várjavakat elfoglalták, a köznemességet elnyomták; a zsidók és -izmaeliták a népet adószedéssel s pénzváltással sanyargatták, s mig -néhány gazdagnál egész esztendőn át hegyen völgyön állt a lakodalom, -addig a szegény adózó nép sok helyütt a szó legbaromibb értelmében maga -húzta a jármot, hogy éhen ne kelljen vesznie. - -Endre nem tudván, a sok baj orvoslása közül melyikhez fogjon elébb? -egyikhez sem fogott. Ha a várjavakat akarta visszafoglalni, a nemesség -kelt fel ellene; ha a zsidókat akarta korlátozni, ezek dugták el -erszényeiket, pedig náluk volt a pénz, minek ő minden perczben oly -roppant szükségét érzé. - -Dénes nádort pedig legkevésbbé bánthatá meg. - -A nádort egykor Dénes diáknak nevezték, ki azonban őt a régi multra -legtávolabbról is emlékeztetni merte, jól tevé, ha elébb saját nyakát -megtapogatá. Pedig büszke lehetett volna rá, hogy diákból nádorrá -emelkedék, ha ez emelkedést eszén kivűl nem egyszersmind a sziv és -lelkiismeret háttérbe szoritásának köszönheti. Némelyek ugyan vitaták, -hogy ő ilyesmit soha sem tőn, miután a nevezett czikkekből egyikkel sem -birt. Annyi bizonyos, hogy ő maga legalább az elsőt dobogni, a másodikat -megszólalni soha sem érezé. Azt hivé, hogy pénz hozza a hatalmat, s a -hatalom a pénzt, e kettő pedig a lét-czél, melynek elérésére semmi -eszköz sem lehet eléggé kemény. – Czinkosai Berthold bán, és Sámuel -kincstárnok voltanak; közös jelszavuk: mindent a magunk hasznáért. - -Hat év óta nádor, a kincstárnokságban, mit azelőtt visel vala, Sámuel -váltá fel őt, ki titkos gyanúban állott, hogy az ismaelitákkal a nép -zsarolásában nemcsak egyet ért, sőt alattomban az utóbbiaknak -szertartásaikhoz szít. Ez volt Dénes nádor legbensőbb barátja, s bár -kortársak valának, leányát hozzá nőül adni készült. Egyet értve, az -ingadozó királyt, nem volt nehéz lábairól levenniök, s így történt, hogy -az ország közjövedelmei zsidóknak adattak bérbe; ők szedték be az adót, -kezelték a sót, váltották be a pénzt, birták a harminczadokat: némelyek -hivatalra, mások nemességre emeltettek; az adózók sőt a nemesek fölött -is gyakorlatilag megalapitott előjogokkal bírtak. - -A nádor pártoltjai legkitünőbbjének Dávid ben Gábael, vagy mint a -neveket összevonni szerető nép nevezé: Bengabál Dávid, spanyol zsidó -tartaték, bár jól értesültek a viszonyt megfordítva s inkább a nádort -álliták lenni a zsidó kegyenczének. - -Dávid gazdagságáról mesés hirek szárnyaltak nem csak a vidéken, de az -egész országban, sőt a szomszéd tartományokban is. Beszélték, hogy a ház -alatti terjedelmes pinczékbe már nem fér a temérdek arany és ezüst, mi -ott részint kádakban és hordókban, részint rudakban hever; hogy -gyémántjai és egyéb ékkövei értékének felével kifizethetné az országot; -hogy a törvény ellenére birt házainak számát s földeinek mennyiségét nem -is tudni; hogy a külföldi fejedelmek roppant összegekkel adósai, Endrét -nem is emlitve, ki már akkor, midőn a szentföldi hadjárat költségeit -kelle fizetni, s kevéssel utánna, midőn Halicsból elűzött Kálmán fiát -akarta trónra visszahelyezni, reá szorúlt s azóta évenkint kölcsönzött -tőle, vissza pedig soha egy fillért sem fizetett, hagyván a magas -kamatlábu tőkét elérhetlen fokra emelkedni. Hát még a számtalan fő és -kis nemes, ki Bengabálban hitelezőjét süvegelte! alig élt a vidéken egy -birtokos, ki e Dáriusnak legalább nehány márkával ne lett volna adósa. - -Spanyolországból, honnan, mint rebesgeték, nem épen jó szántából -távozott, még ifju korában költözött Magyar honba. Mindjárt első -föllépése figyelmet gerjeszte. Az ország akkori fővárosában Esztergomban -telepedvén meg, rövid időn otthonos lőn III. Béla és később Imre király -udvarában. Kinek izletes rakatú gyémánt-csat, kereszt, boglár, gyűrű, -kardmarkolat, vagy bármi remekmívü ékszerre volt szüksége, a király s -királynétól kezdve, mind csak Dávid ben Gábaelhoz fordúlt. Mór -készitményű áruczikkei, miknek egész tárát hozta magával Granadából, -keresve kerestettek; műértők itéletéhez képest ezeknél diszesebbeket -egész Zacatinban nem lehetett volna találni. S e mellett végtelenül -lekötelező modorral is bírt az eszélyes kalmár, a mennyiben nem ritkán -hitelbe is adta portékáit, sőt, ha kivántaték, ráadásul pénzt is -kölcsönze a nemes lovagoknak. Mi áron? ehhez az illetőn kivül senkinek -sem volt köze, annyi bizonyos, hogy befolyása naponkint nőtt, s nem -egyszer történt meg, hogy ki a királytól némi kegyet akara megnyerni, -elébb Bengabálhoz folyamodott, szólana érdekében pár jó szót. Később -megengedtetett neki házat vehetni Esztergomban, ezt nem sokára egy -második, harmadik s több követte Fehérváron, Kassán, Nagyváradon s egyéb -népesebb városokban. - -Endre hanyag s örökös pénzzavarban lézengö kormánya kellett csak, hogy -az ügyes tőzsér tökéletesen felhasználhassa ildomosságát. Nem sokára -felhagyott az ékszer-kalmársággal, miután vagyonát annyira szaporítá, -hogy neve keleti Európa első tőzséreként említtetnék. - -Kivitte, hogy – a világos értelmü törvény daczára – nemesi jószágot -birhasson; maga Dénes nádor adta el neki, Sopron megyében közel az -osztrák határszélhez fekvő uradalmát, mit ő aztán évről évre új -vételekkel nagyobbított. - -Az ország közjövedelmeit ő tartotta bérben; a többi adószedő mind az ő -embere volt, a harminczadi vámokat ő kezelte, sót csak általa lehetett -kapni. - -A nádor hihetőleg e példából jött a meggyőződésre, hogy pénz = hatalom, -miután Dávid e hatalommal oly hatályosan tudott élni és visszaélni. - - -II. - -Hazánk jelen térképén hasztalan keresnék olvasóim Fertővárt az alatta -elterülő mezővárossal, mely a tizenharmadik század első tizedében -telepíttetvén, a másodikban nevezetesen gyarapodott, s a harmadik végén -az ország legjelentékenyebb helyeinek volt egyike. Az osztrák -határszélhezi közel fekvése fő kereskedői rakhely- és piaczczá alkotá, – -emelkedését azonban leginkább földes urának köszönheté, kit a vidék -Bengabál Dávidnak nevezett. - -A több mérföldnyi síknak, melyen e népes mezőváros délkeletről a Hanság -és sásos tavak, nyugotéjszakról pedig a Fertő-patak és ritkás füzerdő -által környezve feküdt, csaknem kellő közepéből nőtt ki egyetlen kerek -domb, melynek alakzatát vulkáninak lehetne mondani, ha csúcsa mint a -középen levágott czukor süvegé, nem hiányzanék. E dombháton épült, itt -eddig nem látott izlésben, s mit sem kimélő költséggel Gabael palotája – -Fertővár. Kik a szentföldi hadjárattal Palaestinában megfordultak, e vár -épitészetében az ottani modorra véltek ismerni. Bengabál Granadából, -mely ezen időtájban az európai miveltség-, tudományok- és müvészetnek -volt gyúpontja, hivott meg egy hires mór épitészt, elküldé őt keletre, s -az onnan hozott rajzok terve szerint fogott a büszke vállalathoz. - -A kivitel meghaladta a várakozást; az épitész maga bámulta kész müvét, -mit a tulajdonosnak el kelle zárnia a messze földről ide rajzók -tolongása elől. - -A Carrarából hozatott fehér márvány merész hajlatú ívekké boltosúlt a -magas nyílt csarnokok felett, miket légben függeni látszó folyosók -kötének össze. A sárga rézzel bőven megfuttatott kúpozatok egymásra -hajlának, s messziről tekintve az egész egy oly tömör csoportozatot -képeze, minőt a jeruzsalemi vagy betlehemi régi épitmények rajzain ma is -láthatunk. Közelről azonban e csoportozat minden egyes része önálló -formát ölte s nyiltan mutatá, hogy a mór müvész hazai előszeretetétől -nem birt egészen megválni. Az oszlopzatokon nyugvó tornáczok, a kúpba -menő termek aranyzott arabeskjei, a mozaik rakatú padlózat, a szeszélyes -állatszörnyfejekből alakított kutak, melyekből a felszökellő vízsugarak -téres medenczébe hullottak vissza, minden az ó mór-spanyol izlésre s -ennek főremeke- az Alhambrára emlékeztete. - -A palotát Fertő-várnak nevezé el birtokosa, s két öl magas bástyával -keritteté be, melynek külfalaihoz négy oldalról hosszú széles gránit -lépcsőzet vezetett fel, a domb oldalait ellepő kertligetek közt. - -Bengabál méltán elmondhatá, hogy Európa fejedelmei közűl, az egyetlen -granadait véve ki, egynek sincs az övéhez hasonlitható hajléka. - -A bástya-falakról letekintve, egy pillantással át lehete nézni a -mezőváros többnyire új fehér házait. Ezek nagyobbjai ismét a vár úráé s -többnyire só- vagy harminczadi raktárak, adószedői, pénzbeváltói s más -ily épületek valának, keresztyén pór és nemes munkásokkal, kik csekély -bérért, vagy adó és tartozás lerovására dolgoztak a nap huszonnégy -órájából tizenötön át, zsidó felügyelők vizsga őrszemei alatt. - -A fő felügyelést azonban maga Bengabál vitte, naponkint megjelenvén -munkásainál, s ki arczvonásait ilyenkor figyelemmel kiséré, -tapasztalhatá az ezeken néha élesen rajzolódó gúnyörömből azt, hogy ő -nem annyira az üzletet szemmel tartani, mint inkább gyönyörködni jő, -mint hajol meg a büszke keresztyén az utált zsidófaj előtt. - -Ily kedélyhangulatban állott ő történetünk megnyilásának reggelén, a -mezővároson kivül fekvő egy roppant raktára kapujánál. A csendes lépésü -nagy meklenburgi faj lovat, melyen ide lovagolt, szolgája jártatta -vezetéken a ritkás fűzerdő gyepén, mig ő aranygombu nádbotjára -támaszkodva, majd a raktár körül nyüzsgő népen hordá meg szemeit, majd -ismét a messze simuló rónára mélázott, láthatólag nem figyelve a -féloldalt mellette álló rőt hajú felügyelő szavaira, ki, hosszú rovással -kezében, a rábizottakról tőn pontról pontra számadást. - -A felügyelő észrevevén, urának hihetőleg ismert szórakozottságát s azt, -hogy csak az üres légnek beszél, óvatos csenddel elódalgott s magára -hagyta a gondolatiba merűltet. - -Hoszu csend után a tőzsér lehetőleg felegyenesedék dőlő helyzetéből, -lehetőleg ismételjük, minthogy magas alakja a derékban meghajoltan ekkor -is görbe maradt. E görbeség nem testi bajnak, de hosszú megszokásnak -volt eredménye, mint ez szikár magas termeteknél nem ritkán az eset. – -Tisztán keleti vonású arcza ifju korában szép lehetett, midőn még az -arczbőr nem volt oly hervatag sárga, a domború homlok nem oly barázdás, -a hosszas vágatú két nagy szem nem oly kiülő üvegű, a hirtelen hajló orr -nem oly csontszerű, s az akkor tán kellemes görbületű ajk nem oly kemény -zárt kifejezésü, mint jelenleg. - -Pedig e dúlást nem kor vitte végbe, – Bengabál alig volt még ez időben -ötvenöt-éves; sem testi törődés vagy nélkülözés gondjai; – hanem egy -merész röptű vágy, mely mint a délponti napsugár Sahara izzó homokját, -olthatlanúl s évek óta égeté sovár lelkét; egy óriási eszme, mely minden -egyéb gondolatot és érzeményt magába nyelve, tetteinek titkos rugója -lőn; egy első csirájában óriás fogamzatu terv, melynek kivihetőségét -mennél valóbbszinűvé emelé az ébren és álomban egyaránt ápolt remény s -az előmunkálatok sikere, annál terjengőbb gyökerekkel fogódzott az -lelkébe: e tényezők összehatása volt az, mi a tőzsér homlokán, -halántékain, szemei körül az elmélés összevont ránczait maradandókká -tette, termetét meggörbíté, arczát elfonyasztá, előre dülledő szemeiben -a szünet nélkül számító gondolkozás baljóslatú fényét meghonosítá. - -– E faj nem veszhet el: szólalt meg lassu hangon s gyors mozdulattal -emelve fejét, melynek a bajuszszal összefolyó vörnyeges szakálla két -rétben lengett kaftánszerü velenczei selyem köntösére – e faj, mely -annyi századon át türt, szenvedett, üldöztetett, irtatott, s nem csak -nem fogyott el, nem csak nem csüggedett, de hű maradva az irás minden -betüjéhez, a családi élet minden legkisebb szokásához, eredeti véréből -fél cseppet sem vesztett, s ha szelleme nem ugyan az, mely egykor -Judából osztá parancsait, ezt csak a világ minden részében reá nehezedő -elnyomásnak tulajdoníthatja: e hű, ez okos, e kitartó faj nem veszhet -el, mint Abron patakja elvesz a holt tenger iszapjában. És átok arra, ki -elszóratásunkat átoknak mondja! Mi vagyunk-e az első nemzet, melyet az -események hatalma megtört? azok elmosódtak a századok hullamzatában, mi -élünk és élni fogunk, és Jerikó falai egy más világrészben még -magasabbra épülendenek! - -A kiülő kék szemekben ez utolsó szavaknál szokatlan tűz villant meg, -mely onnan ismét fokonként enyészett el, a mint tulajdonosuk vakmerő -eszméit tovább füzte. - -– Türelem, még pár évig türelem, s a gyümölcs érett leend; e fölött -tűrni sem oly nehéz már, mint volt csak pár évtized előtt is. A veszendő -ország itthon árulókkal, künn ellenséggel környezi magát; benn -pártviszályok dúlnak, künn alkalmas perczre vár nem egy vetélytárs; ezek -úgy mint azok lekötelezettjeim, több mint ez, béreseim: ezek örülni -fognak, ha a lerovandó tartozáson felül aranynyal dugom be szájaikat – – -s mi hátráltat ekkor, hogy – – – Mi? a nép! a nép! mely gyülöli -fajunkat, mely nehezebben simúl szokásainkhoz, hitünkhez, mint a nemes -osztály; a nép, mely bennünk a nyomor vészhozó daemonát látja és -gyülöli. Jó, ha gyülöl rettegjen is. A nép! lelketlen tömeg, forgatható -gép. Endre alatt rosz keresztyén, mért ne lehetne a jövő nemzedék már – -– – - -Gondolati menetét, közvetlenül háta megül hangzó lódobogás, egy, vállára -kissé sulyosan eső kéz, s e szavak szakiták meg. - -– Jó nap Isten, Dávid szomszéd neked is! - -A zsidó, sértett büszkeség mord kifejezésével fordult az érkezőhez, s -boszút lövellő szempárral mérte végig az őt oly könnyedén szomszédnak -szólítót, s midőn ebben Dants Simon lovagot ismeré meg, leggyülöltebb -ellenét, az egyetlent, ki előtte az országos hirü tőzsér, főadószedő, -tisztelt és rettegett úr előtt soha meg nem hajolt; a makacs -földbirtokost, ki a tőzsér uradalmának csaknem közepén bírt nehány száz -holdjától megválni semmi áron nem akart, s véle hol csak lehetett -daczolt és kicsinylőleg bánt: a felküzdő harag szavai már már kitörő -félben voltak ajkain, midőn szokott lelki erejével lefojtva a -szenvedélyt, jobbnak látta ennek nyilai helyett epés mosolyu gunyorral -felelni: - -– Köszönöm nemes lovag, szólt kis vártatva, köszönöm kegyességedet, -melyel megengedni méltóztatol, hogy az Isten ragyogó napjából az én -méltatlan fejemre is jusson egy pár téveteg sugár. Minek tulajdonitsa -csekélységem e leereszkedést! Talán ama kis összeget hoztad meg, melyet -nem vetettél meg erszényemből kölcsön elfogadni, midőn az, fiadnak a -pogány rabságbóli kiváltására volt okvetlen szükséges? - -– Emléked hű, Dávid szomszéd; válaszolá lováról eközben leszállva az ősz -Dants Simon; de ha te jól megjegyzéd magadnak szent Jakab napját, melyet -Isten kegyelméből épen ma élünk, láthatod, hogy én sem feledtem el. -Tévedsz azonban, ha az egész összeget emlited, holott részletes -fizetésre alkuvánk oly feltétellel: hogy az utolsó részlet lefizetésekor -adandod vissza azon ezer márkáért zálogba bocsátott ősi gyémántjaimat. - -– Gyémántjaidat? he he! mily jó kedved van tréfára ily szomorú időkben! -nevete a legsikerűltebb tettetéssel a tőzsér, – hiszen jobban tudod, -mint én, hogy szemem világának soha egy gyémántod fényén sem volt -alkalma gyengűlni. Talán csak álmodtál e gyémántokról? vagy valóban -léteznek otthon, valahol dugaszban? ha igen, csak szedd elő, jó lesz túl -adni rajtuk illendő áron, ha különben nem tudnád két ezer márkámat -lefizetni. - -Az öreg lovag arczát elfutotta a vér, s talán a feltoluló hőség miatt -emelintve fővegén, egészen láthatóvá tevé a tisztes főt, melynek -hátrafésült fürtei épen úgy ezüstlöttek, mint a sas-orr alatti vastag -bajusz és terjengő szakál vadona. Aztán, komoly méltóságú szemeit, -melyek fehérében a finom hajszál-erecskéket vérrel futtatá be a kor, a -szólóra szögezve, mély rezgésü hangon viszonzá: - -– A zálogot eltagadni, tartozásomat kettőzöttnek hazudni, s az egészet -alkunk ellen rögtön követelni – ezt mind egyszerre akarod átkozott -zsidó? - -Bengabált, e néki szokatlan czímre, düh fogá el; két rétű szakálla úgy -reszketett, hogy a kaftán selyem szövetéhezi surlódása hallható lőn. De -ismét mérséklé indulatát s mint olyan, ki ellenfelének tekintetével fél -találkozni, oldalt pillantva, dörmögé: - -– Tartsd magadnak az átkozást, nekem pedig fizesd le a kölcsönt, mely -nélkül egyetlen fijad ma is Syriában sinlenék. Ha jó szerivel nem -fizetsz, majd tesz róla a nádor, kit minden órán várunk törvénynapot -tartani. - -– S kinek segedelmével czélod ugy-e engem ily alávaló módon kiturni -szemedet szúró birtokomból, mit már a gyémántok helyett kivántál inkább -zálogba, – s hitetlen lábaiddal tapodni a földet, melyben apám és anyám -és őseim csontjai nyugosznak? Ez czélod úgy-e? de esküszöm, elébb meghal -egyikünk, mint teljesűl az. - -– Kár esküdnöd jó vitéz, mert bele sűlsz, s ha fizetni nem tudsz, -megéred, hogy ama birtokodnak nevezett vakandtúrást az én ekém fogja ez -őszszel felszántani. Én azonban előre is engedelmet adok, hogy a nagy -becsü csontokat e földből kiásva, akár aranyba foglaltasd. - -Simon, bal kezével lova kantárát tartva, a jobbal minden szó helyett -széles kardját ragadta meg. - -Bengabál Dávid, e mozdulatra faja ösztönszerű megrettenésével hátrált -pár lépést. - -– Vesztedre használd kardodat vén lovag! kiálta rá, kezét védőleg előre -tartva; – tudod vagy tudhatod a királynak törvénynyé vált határozatát, -mely szerint a zsidó gyilkosa vagy megvérzője fejével és -jószágvesztéssel bűnhödik! - -– Ne reszkess kardom előtt, farizaeus, dörgé megvetőleg Dants; nem fogom -azt véreddel mocskolni, reszkess majd akkor, ha a bakó pallosát látod -megvillanni. S el se is bizd magad azért, hogy zsebedben van minden fő -úr, él még annyi igazság, mennyi az én ügyemnek elég. Vannak tanúim – -van egy igaz Isten az égben, kinek haragos villáma szakadjon rád. - -S ezzel minden további szó nélkül lovára veté magát. - -– Igen, a magas égben uralkodik Izrael istene a nagy Jehova, ki -választott népét nem hagyja el! szólt az égfelé emelt szemekkel Dávid, – -Magyarországon pedig Dénes nádor! gondolá hozzá, a mint a füzes törpe -fái közt mindig sebesebb lépésben tovahaladó lovag után tekintett. - -Aztán szolgájának inte, s ennek segedelmével a nagy meklenburgira ülve, -palotájának déli lépcsőzetéhez csendesen ellovagolt. - - -III. - -A lépcsőzetnél gyaloghintó várt reá, s ő ennek utrechti bársonynyal -vánkosozott belsejébe vonúlva, egyszerre lépő négy hordár által -felviteték. - -A fő bejárásnál álló két alabárdos őr mély tisztelet kifejezésével -hajlott meg s tárta fel az ajtót az érkező előtt. - -– Küldjétek Corzailt, azonnal jőjjön; – parancsolá rájuk sem tekintve, s -a tág teremnek egy magas hátú mély karszékébe ereszkedék. - -Nehány halotti csendü percz telt el igy; Bengabál mintha nem is -lélekzenék, szobor mozdulatlansággal mereszté szemeit az ajtóra, mely -épen azon perczben nyilt meg, midőn a váró, látszólag türelmét vesztve, -ingerülten kelt fel székéből. - -Magas szikár alak lépett be, kinek barna fényes arczbőre afrikai -származásról beszélt. - -– Él-e még Salamon az alharminczados? kérdé tőle rögtön s minden -előzmény nélkül. - -– Él; volt az egytagu válasz. - -– S még meddig viheti? - -– Bizonytalan; cseppjeim használatával még talán három négy hétig -eltengetheti lételét. - -Rövid szünet következék; – Dávid kézen fogá a mórt, s maga mellé, egy -kerevetre voná. - -– Corzail! szólt merően szemébe tekintve: te bölcs ember vagy, s át -fogod látni, hogy ily nyomorú kórságosnak az élet kín és nem jótétemény. -Vond meg tőle cseppjeidet vagy cseréld fel inkább másokkal, mik -szenvedéseinek elébb véget vessenek. - -A mór kérdőleg függeszté fehér alapjukból kiragyogó szemeit -parancsnokára; – ez megérté a néma kérdést. - -– Reá nézve három héttel elébb vagy utóbb egészen közönyös: felelé, – -reám nézve nagy különbség. Hiszen ismered a köztem és Dants közötti -ügyet, megbizottja vagy gyülöletemnek, terveimnek. Salamon az egyetlen -érvényes tanú, s bár különben áldozatkész szolgája ügyünknek, de tartok -tőle, hogy a halál küszöbén álló ember nem birna elég erélylyel, ha -vallomását esküvel kellene erősítnie. Pedig a nádort e hét folytán -várom. - -– Úgy lesz, mint kivánod; szólt értőleg hunyorítva emez. Cseppjeim -elfogynak, s velük fogy el Salamomból az élet. - -– A második tanú, folytatá, e tárgyat bevégzettnek tekintve az elébbi; a -második tanú, ki annyiban veszélyes lehetne, minthogy pár hó előtt -hitünkre tért át: Czenki Jób. Jelenlétében történt a kölcsön s a zálogos -gyémántok átadása. Ha kikérdeztetvén, ez utóbbiakról semmit, s csak az -elsőről akar tudni és vallani: kináld neki nevemben a Salamon halála -által megürülendő alharminczadosságot. Ha vonakodnék, emlékeztesd arra, -hogy hatalmamban áll. - -– Czenki Jóbról nincs kétségem: morgá Corzail, ő az intést parancsnak, s -az ajánlatot két kézzel veendi. S a harmadik tanú? - -– Keresztyén; zsidó elleni ügyben tanúsága nem érvényes. S így az ügy -rendben, s az otromba kevély nemes végre megtörve leend. - -Bengabál szemeiben ismét megvillant ama szokatlan baljóslatú tűz, mely -tekintését ilyenkor csaknem kancsallá tevé. – Gondolati azonban hirtelen -más irányt vehettek, mert e kárörvendő sátáni kifejezés mintegy varázs -által illetve eltünt vonásairól, s egy az elébbivel egészen ellentétes, -aggódó komolyságnak adott helyet. Bozontos szemöldei mély homlokbarázda -alatt vonultak össze; s hangja szinte reszketett, midőn percznyi csend -után kérdé: - -– A legfontosabbat utóljára hagytam, hogy annál bővebben szólhassunk -róla. Van-e már határozott véleményed egyetlen leányom, szememfénye, -Ráchelem állapotáról? - -– Tőle jövök, s eddigi sejtésem meggyőződéssé érett: felelte -határozottan a tudós mór orvos. - -– Beszélj: mondá az apa, s behúnyt szemhéjjait kezével elfödve, -hátradőlt helyzetből figyelt a szóló minden hangjára. - -– A baj titka, mit két hosszú hó óta kutatva sikertelen kuruzsolnak, min -a kerek világ minden füve nem segit, s minek orvossága még is oly -egyszerü, oly természetes, az: hogy Ráchel nem gyermek többé. A bimbót, -a benn működő nedvek ereje hajtja fel a tőről, de ha az anya-természet -már annyira nővelé, hogy csak a zöld burok szoritja össze a tágulni -vágyó levelek kelyhét, ekkor harmat kell néki és napsugár, különben -hasztalan ápolod arany edényben s épitesz alája oltárt; napfény és -harmat nélkül idétlenűl satnyuland el, vagy kora féreg evődik belsejébe. -E feselni vágyó s nem biró virág-kehely korában van leányod; e napsugár -és harmathiány Ráchel bajának titka, s okozza ama méla epedést, mely a -változatlan élet unalmai közt, rajongásának tárgyat keres, vagy – talán -talált is. - -– Bölcsességed most az egyszer tévuton jár, Corzail barátom, szólt -kételkedő mosolylyal Dávid, – kivüled s a szolgákon kivűl, kikről volt -gondom hogy egytől egyig csúfak legyenek, leányom férfit sem látott s -igy fogalma sem lehet arról, miről te imént oly sok szép szóval -beszéltél s mit röviden szerelemnek nevez az ifju kor őrjöngése. -Csalódol öreg. - -– Mondám-e, hogy azon epedésnek, mely a testet maga után vonva -kóranyaggal tölti el, ismert vagy nem ismert tárgya okvetlen élő lény? -Nem elég-e egy álomkép, mibe az égő vágy lelket lehel, mit a képzemény -formába önt, kiszinez, életre emel, hogy a megnevezhetlen tünődésnek -legyen mit bálványoznia? Vagy példátlan-e az, hogy a nyilást kereső -ömlengés másnak hiányában egy csillag, vagy virág, vagy egyéb lelketlen -tárgyat válaszszon eszményévé, mi aztán az előtörő köny és sohaj közt -megszűnjék lenni puszta játszó szer? - -– Leányom alig mult tizenhárom éves: szólt mintegy czáfolatúl s -elgondolkodva az apa. - -– S számitod-e te nagy és dicső tervedben az éveket s tespedni hagynád-e -azt, ha bizonyos évszám letölte előtt megérnék? Nézd meg Ráchelt, e -keleti faju növényt, mely hirtelen hajt levelet, bimbót, virágot; évei -daczára nem tizennyolcz évű hajadonhoz hasonló-e? Ismétlem, Dávid, -leányod nem gyermek többé, a bábuzást megunta, adj neki szélesebb kört, -e szükben lélekzete fúl el. - -– S e szerint, tanácsod – – –? - -– Az, hogy tégy vele kis utat, melynek változatos újságában a lélek -szórakozást találand, – vidd Esztergomba, a király udvarába, vezesd új -életbe, új körbe, hol Ben Gábael leánya leend a központ, s különbséget -tudand majd tenni az őt hódolattal körülrepkedők közt; adj tápot a női -hiúságnak, élesitsd dicsvágyát, költsd fel büszkeségét, avasd -megbizottaddá; meglátod, hogy felgyógyúl, s te Ráchelben nemcsak -gyermekednek, hanem nagy czélod egy leghatalmasb eszközének is fogsz -örűlni. - -– Lelkemből szólasz Corzail, viszonzá Bengabál; mindezt számtalanszor én -is átgondoltam már: de szétágazó gondolatimból mindig azon eszme -riasztott fel, hogy ily tanok mellett s e czélokért leányom boldogsága -eshetnék áldozatúl. Pedig, tudod, ez áron nem alkuszom. Ő egyetlen -örömem, bálványom, gyönyörüsége szivemnek. Az ő boldogsága az enyém is, -– boldogtalanságát látni gyehenna tűz volna nékem. Válaszsza férjűl azt, -a kit szive szeret, Bengabál Dávidnak lesz annyi hatalma, hogy vejét ama -polczon lássa, melyről a legmagasabbra csak egy szerencsés lépés kell. - -– Úgy legyen; mondta reá Corzail, fölkelve helyéről. S most eredj -leányodhoz, érintsd neki a tervezett változást, s ha örömre derűl -általa, ne halaszd soká, mert csak a varázs-regék országába tartozik ama -csodás erejű balzsam, mely a meghervadt virágnak új életet ad. Ügyelj -reá, hogy Ráchelnek ily balzsamra szüksége ne legyen. - -A mór távozék, Bengabál pedig óvatos körültekintés után, mely meggyőzé, -hogy egyedül van a teremben, rejtett lapot nyitott fel a szőnyegfalon, s -maga után zárva azt, keskeny folyosón át egy ablaktalan négyszögü -kamrába lépett, melynek körvonalait középről vékony lánczolaton lefüggő -lámpa világítá meg. - -A meztelen falakat vaskos szekrények környezék, a középen pedig, a gyér -világú mécs alatt, nehéz márvány asztal állott, melynek egy üregéből a -tőzsér kulcs-csomót, egy pergament tekercset, egy kis kőedényt s rá illő -aczéllapot vőn elő. A kőedénybe egy üvegcséből némi folyadékot tölte s -ezt a mécsből kölcsönzött tűzzel meggyújtván, a kamra egyszerre oly -vakitó fényű világgal lőn elárasztva, hogy a meggyújtó hirtelen -elfordulni, s szemeit a fény ellen kezeivel védni volt kénytelen. Pár -percz múlva, midőn az összevont szempilláknak a szokatlan ragyogvány -kissé tűrhetöbbé vált, a vékony aczéllapot a kőedényre s ennek tartalma -fölé illeszté, úgy hogy ez a fehér lángnyelvet lezárván, a kamra ismét a -lámpa által nyerte csak világát. - -A vékony aczéllemez azonban rövid időn piroslani kezdett s kevesebb, -mint öt percz alatt tökéletesen izzóvá lőn. Az alatta égő folyadék amaz -olajoknak volt egyike, miknek vegyrészeit s készitési módját csak a mór -tudósok ismerék, kik azt keletről, a gúlák honából hozták magukkal, s -kikkel e vegyületek tana sok egyéb csodaszerüvel együtt elveszett. Ez -olajok némelyike elolthatlan s oly erős tüzű volt, hogy -arany-olvasztáshoz használtaték. - -Bengabál nyugodtan bevárva, mig a lemez az izzás tetőfokát elérte, a -pergament tekercset bontá fel: - -– Itt az alkalom, szólt csendesen önmagához; próbára tenni, nem puszta -meséket tartalmaznak-e ezen hyerogliphek, miknek, mint Egyptom -legrejtettebb tanai könyvének, birtokához oly roppant árért jutottam. -Igen, folytatá kis vártatva, miután a pergamentbe mélyedve, a jeleket -kellőleg értelmezé: e pont azt tartja, hogy a valódi gyémánt az izzás -bizonyos fokán nyom nélkül enyészik el. Kisértsük meg. - -S ezzel a vaspántos szekrények egyikének zárát felnyitva, belsejéből -jártas kézzel kis tokot emelt ki, felbontá azt, s tartalmát balkeze -markába forditva, keserü mosolylyal szemlélé. Két rezgő tű, két gyürű s -egy kereszt volt ez, melyeknek arany ágyából legtisztább vizű csiszolt -gyémántok villogtak ki. A tőzsér azonban piczi vésűt fogott elő, s gyors -ügyességgel, mely elárulá, hogy élete nagyobb részét ékszerekkeli -bibelődéssel kellett töltenie, szedte ki a köveket az arany foglalatból. - -Midőn e műtéttel készen lőn, ismét balmarkába önté a kivájt gyémántokat -s rendre és műértőleg szemlélgeté. - -– Veszszetek ti csillogó játékszerek, beszélt hozzájok mintha szavait -általuk érthetőknek hinné; semmisüljetek meg, ha nem csalás az egyptomi -papok mystériuma; s ne váljatok kövekké, mikben a teendő eskü alkalmával -a gyarló öntudat megbotolhatnék. - -Mondá s először is a legnagyobb gyémántot a vérvörösen izzó lemezre -bocsátá, mely onnan ugyanazon pillanatban eltűnt, legkisebb füstöt vagy -jelt vagy hamvat sem hagyva maga után. A siker általi meglepetés első -percze után, hasonlóan tőn a másodikkal, harmadikkal s a többivel is, -még mindig ama keserü kifejezéssel a műtét közben kigyúló aszott -vonásain. - -– Ha ha! nevete föl, midőn a nemes kövek az utolsóig a légben oszlottak -fel, – van-e, ki az értéket ily könnyü ily megvető lélekkel semmisítse -meg? s a világ mégis fukarnak tart és zsarolónak; s a világ mégis azt -fogja hihetni, hogy e gyémántok megtartásának vágya birt az esküre, mit -hamisnak lenni gondoland! Ha ha! a világ buta és rövidlátó! - - -IV. - -Bengabál Dávid, Európának a tizenharmadik században leggazdagabb -tőzsére, az aranyban a hatalom eszközét, leányát azonban, mint végczélt -bálványozá. Ha véletlen sorscsapás egy percz alatt minden kincsétől az -utolsó fillérig fosztotta volna meg, romjain ama reménynek, mely nem -volt sem több sem kevesebb, mint egy új zsidóországnak általa leendő -alkotása, az életvágyat képes leendett benne fentartani egy pillantás -imádott Ráchelére: őt vesztve, a fényes eszme elhomályosúlni, erélye -megtörni, s az örömtelen élet elviselhetlenné fogott volna válni. - -Nem ritka az eset, hogy emberek, kiknek aczél érzéktelenségéről egy -egész világ jajkiáltása nyom nélkűl simulna le, kiknek szemeikben könny, -ajkaikon mosoly soha meg nem jelen, kiket az élet szeretni nem, csak -gyülölni tanitott, hogy ily emberek gyakran egy eb, egy ló, vagy -lelketlen tárgy birtokán gyermeteg fanatismussal függenek; Dávid -legalább jobb volt ezeknél, mert, habár a szivtelenségtől kezdve a világ -minden büne fejére volt is róható, maradt egy érzelem, mi sivár -lelkületét megközelithetővé tette: az apai, még pedig a legtúlzottabb -vak szeretet. - -Szerette egyetlen gyermekét, mint a hyéna is szereti sívó fajzatát. -Anyját e leánynak nem szerelem, de amaz őt eszközül használó számitás -tette nejévé, hogy gyermeket adjon neki, kiben czéljai vagy talán már -ezek sikere, tovább éljenek. E nő Ráchelnek ada lételt, s – meghalt, A -sírba férjének egyetlen sohajtása sem kisérte, sőt inkább elfojtott -boszú, mért nem szült fiat. A kis lányt első évein át alig látta -nehányszor, haragudott az ártatlanra, s alig merték őt szemei elé hozni. -De midőn egy izben külföldi hosszú útból térve meg, a négy éves gyönyörű -kis lányka apja elé szaladt, lábaiba, aztán nyakába csimpeszkedett, -arczait összecsókolta, s oly kedves gyermeki kaczérsággal tudott neki -ezer dologról csevegni: a tőzsér hideg szivében a vérség rokonszenvi -érzete fölmelegedett, sejteni kezdé, hogy ez érdektelen s nem szinlett -hajlamnál becsesebbet nem bírhat, s viszonzása hirtelen sarjadású és -mérhetlen fokozatban növekedék. - -A kaukázi faj eredeti jellege Ráchel arczain napról napra szebbülő -vonásokban virúlt, s talán ez is egy okkal több volt még inkább -megnyerni neki az apa beczéző szeretetét. Tapasztalt dolog, hogy a -szülők több gyermekük között igen gyakran a szebbiket szeretik -leginkább: hát még hol e gyermek egyetlen, s oly csodásan bájos volt, -mint Ráchel? - -Dávid, ha szemeit néha hosszú perczekig leányán felejté, a jövőben el -kinéző álmaiban királynőt láta benne. Miért ne lehetne azzá, gondolá, -oly dús hozománynyal és szépséggel minőt Európa egy nemesnője sem -mutathat fel! – Később azonban, midőn részint Izrael fajának hatalma és -befolyása Magyarországon, részint már is roppant vagyona aránytalanul -emelkedék, első eszméjét még merészebb váltá fel. Mert, bár akkoriban -nem csak az adózók, de a nemesség részéről is a zsidó hitrei áttérések -igen gyakoriak valának, az még is legalább valószinütlennek látszék, -hogy leánya birhatásáért uralkodó herczeg szegődjék a Talmudhoz; pedig -vakmerő czéljainak kiváló központja az volt, hogy Ráchel leendő férje -Júda elvesztett s újra kivívandó koronáját viselje fején. - -S most, midőn annyi év küzdelmét, munkálatát, terveit czélhoz közeledni -s leányát is ama korba lépni látta, melyhez édesen táplált reményeinek -valósulása nincs messze már: most e leányt életkedvhagyottan s -megmagyarázhatlan kórban sinleni tudva, az apa lelkét komor bú és -aggodalommal tölté el. - -Corzail, sarja ama régi héber családok egyikének, melyek még amoriszkók -előtt telepedtek meg déli Spanyolország tartományaiban, s később a -segédül behivott afrikai mór mozlemekkel összeelegyedve, velök egy fajt -képezének, – tudós orvos s Bengabál titkára, barátja, jobb keze, Ráchel -baját eleinte ama kora érettség mulékony következésének tulajdonitá, -melyel a tizenharmadik évét meghaladott leány, a gyermekkorból hirtelen -fejlődéssel bontakozott hajadonná. Az életnedvek e gyors müködése -délkeleten természet rendje, s Ráchel a délkeleti égalj forró vérének -volt csemetéje. - -Hetek, hónapok múltán azonban a bölcs Corzail a kór titkos okát a -kedélyben fürkészé, s meggyőződvén sejtelme alaposságáról, azt a gondos -apával közölni sietett. - -Kövessük ezt, midőn a gyémántok megsemmítésének műtéte után kincses -kamráját oda hagyva, legfőbb kincsét megy felkeresni; s meglepni vagy -talán meglesni kivánva őt, halkan nyitja be leánya lakosztályának -ajtaját. - -Templomszerü magas csarnokba vitt ez, mely a keletre nyiló kerek -ablaksoron kivül a bolt-ív üveg kupozatából nyerte bő világát. E kupozat -különbféle színü üveg lemezekből volt akként összeállítva, hogy a -délpontra hágó nap ezeken át az egész termet a legváltozatosb -színpompával árasztá el, festett sugarai az alanti kristálymedencze négy -irányban felszökellő víz-oszlopaiban törve meg, mik ragyogó -szivárványként, halk morajjal hullottak vissza a lenn czikázó s -fel-felbukó arany halakra. A medenczét lágy zöld moha, színpompás -tengeri kagylók s alabástrom edényekből felvirágzó áloék és cactuszok -környezék; a tágas terem többi részeiben egész sorok és csoportozatok -valának rendezve narancs- és czitromfákból, oleander, jázmin és egyéb -keleti tenyészetű növényzetből, melyek alkalomszerüleg hozatva és -váltatva fel ujakkal, ágaikon zamatos gyümölcscsel vagy mosolygó -viránynyal kinálkoztak, lombjaik közt pedig csevegő piczi madárkák -találtak új hazát. Egy szöglet friss pázsitán szelíd őzike tanyázott, s -meghitt viszonyban élt egy jó természetü majommal, békén türve el, ha ez -hátára kuporodva, vele mint paripájával méltatlankodék. - -A terem bútorzata, a márvány padlóra terített persa szőnyegek, és -virágos szövetű kereveteken kivül, egy aranyzott fájú hárfa s két -asztalból állott, melyeknek mozaik rakatú lapjain ezer apróság, hölgyi -ék- és játékszer volt oly szeszélyes gondtalansággal elszórva, mintha -virágról hullottak volna le köröskörül a levelek; nyilvános jeléűl -annak, hogy az, kit mulattatniok kellene, megunta s unalmában hanyagolta -el. - -A tizenkét fehér márvány oszlop körűl, melyre az aranyzott arabeszkű -boltozat nehezedék, kettőről veres selyem zsineg függött le, nyugágyat -tartva közepén, melyet a légben csekély mozditás ringathata, s ilyenkor -lágy szellőt vert szárnyaival az élőhez hasonló két hattyú, mely a -hintát két oldalról tartani s röptében vinni látszék. - -E ringó nyug-ágy párduczbőr teritékén feküdt Bengabál leánya; lehúnyt -szempillái sötét félkörben simúltak halvány fehér arczára, melyre néha -néha éjfekete fürteinek egyikét tette le s kapta fel ismét a játszi -szellet. Az odaengedett fekvő helyzet mozdulatlansága halottinak -látszhatnék, ha a gyöngén pihegő kebel koronkint magasabban nem -emelkednék, így azonban azt gyanitatja, hogy a szökő kút egyhangú -locsogása, a colibrik csevegése s a lágy ringás szenderrel lepte meg a -gyermeteg lyánkát. - -Ezt hivé az öreg nő, Ráchel dajkája is, ki egy közeli kerevetről -hintázta eddig a szunnyadót s most lábújhegyen akart tova lopózni. - -– Márta! hangzék a hintáról; hova mégy, mért hagysz egyedűl? - -– Maradok édes üdvem, maradok, felelt a dajka, gondolám kissé nyugodni -fogsz. - -– Hiszen aludtam és álmodtam is, vagy talán ébren valék, magam sem -tudom; s oly szépeket álmodám, te Márta, oly szépeket! - -– Beszéld el kis zengő madaram, kiről miről? - -– Ah ha tudnád! de te öreg vagy s nem is tudod, mily jókat lehet -álmodni. Hát úgy volt mintha magam pihentem volna ott az erdőben, hol -minap – – – - -– Csitt! szakitá őt félbe a duenna, erről beszélni, emlékezni sőt -álmodni sem szabad! - -– Ah te oly unalmas vagy; nem hogy magad beszélnél, sőt engem sem hagysz -szólani arról, miről legjobban szeretek. Most haragszom. Állitsd meg a -hintát; kiszállok. - -Márta úgy tőn, mint a kis szeszélyes parancsolá, s ez lelépve a függő -nyugágyról, egy aczéltükörből nézte saját karcsu alakját s viasz sápadt -arczát, melynek finom vonalú szemöldjei alól két fekete gránát ragyogású -szem villant meg a hosszú pillák selyme között. - -– Jer Márta, folytatá, mond el a mesét a tündérherczegről, ki úgy -szerette egy szegény ember leányát, de a végét változtasd meg, nem -akarom, hogy a tündérherczeget elátkozzák s a lány meghaljon bánatában. - -A dajka mesélni kezdett, Ráchel eleinte hallgatá, de figyelmét nem -sokára egy pár elválaszthatlan madárka foglalta le, mely egy áloe bokor -vastag csipkés levelén enyelgett. - -Az ábrándos lyánka nem hallá a tündérregét, csak a két kisded papagályon -függött borongó tekintete, gondolati messze tévedeztek, aztán sírva -fakadt, s maga sem tudta miért? - -Bengabál, ki e jelenetet eddig sürű bokrozat megűl észrevétlenűl nézte, -előlépett, s távozást intve a dajkának, siró gyermekét ölébe vonta s -lecsókolá az arczain lefutó gyöngyöket. - - -V. - -– Jer, bús lelkem líljoma, egyetlen gyermekem, kezdé az apa oly -remegésig gyöngéd hangon, minővel ifju szerelmes teheti imádottjának az -első félénk vallomást; jer, szivem üdvössége te, mondd el, mit Márta -meghallgatni nem akart, álmodat, szerető édes apádnak! - -Ráchel e biztatva kérő szavakra, okos nagy szemeit, melyekben még a -bennmaradt könnyek tiszta cseppjei csillogtak, kétkedve emelte apjára. - -– Nem mondhatom, nem mondhatom! ismétlé kis szünet után e pár szót, -miközben gömbölyű karjával az öreg nyakát átkulcsolva, arczát ennek -keblére rejté. - -– S ki tiltja, hogy ne mondd? dajkád talán? - -– Igen, ő mondá, hogy ha szólanék, mindketten haragudnátok reám; s ki -szeretné aztán a szegény Ráchelt? - -– Ráchel, atyád szeretete olyan, mint a nap, mindig ég és még sem lángol -el, s nem jöhet oly felhő, mely sugarait tőled eltakarja. Kié volna -bizalmad, ha övé nem. Beszélj tartózkodás nélkűl, lásd, én reád nem -haraghatom. Álmodban tehát azon erdőben valál, hol minap – – - -A leányka felrezzent apja melléről, s kezét görcsösen szorítva, lázas -reszketegséggel kérdé: - -– S te tudod – mint tudod, hogy ott valék? - -Dávid már is félig sikerültnek látva a cselt, melyel a bokrozat megül -véletlen hallott szavakat felhasználni akarta, tovább folytatá: - -– Nem mondám-e, hogy nap vagyok irányodban, s nem tudhat-e a nap fenn a -magasban mindent, mi a földön történik? De tőled, ajkaidról akarnám azt -hallani, mert szavad s bizalmad nekem édes, mint méhnek a virág illata. -Folytasd, gyönyörüsége lelkemnek. - -– S megbocsátasz, hogy tudtod nélkül, parancsod ellenére merészkedtünk -ki oly messzire? Ó bocsáss meg nekem, én vagyok a bünös, Márta nem oka -semminek, ő kénytelen volt kínzó kéréseimnek engedni – – - -A kissé felbátorodott Ráchel itt ismét hirtelen elhallgatott, mert -atyjára pillantva ennek homlokán a redőket összébb vonulni látta. Dávid -észrevette az akaratlanul előidézett hatást s az árnyat elsimítva -vonásairól, ezekre lehető nyájas kifejezést igyekvék ölteni. Azután -szorosabban magához vonva leányát, úgy hogy ennek holló fürtei szakálla -ősz szálaival folytak össze, szeliden mondá: - -– Beszélj nyiltan és bátran kedves csillagom; nem mondhatsz újat -atyádnak. Mikor voltatok hát künn az erdőben? - -– Ó annak már több hete vagy tán hónapja is, tavasz elején; kezdé -eleinte még mindig félénken, aztán fokozatosan lelkesedve, – te jó atyám -hosszabb ideig nem valál hon, s több unalmas esős nap után az ég oly -tiszta, a levegő oly enyhe, fü és fa oly zöld, a vidék oly mosolygó lőn, -hogy én irigyelve a fecskét s a méhet, mely szabadon tova repűlhet, az -örökös domb kerten túli messzebb sétára kivánkozám. Márta két napon át -ellenzé vágyamat, a harmadikon addig kinoztam, mig titok igérete alatt -tervembe egyezett. Előhozattam a gyaloghintót, s kiindulánk, mint -vivőink mondák, Czenk felé. Mennél tovább értünk, annál tovább -óhajtottam jutni. Minden oly szép, oly meglepő volt! Igy haladtunk Márta -számtalan félelme és ellenzése daczára, talán egy óráig is, amaz erdőn -át, melynek sötét szegélyét oly sokszor néztem már azelőtt ablakomból. -Örültem, hogy ily messze vagyok, s kiszállva a gyaloghintóból, erdei -virágokat, vadrózsát téptem, s tarka pillangót kergettem, az öreg Márta -léhlfogyottan tipegett nyomomban. Egyszerre zajt hallánk, parasztok -jöttek egy ösvényen, dalolva, kurjongatva. Mi ijedten ültünk be, s -gyorsan visszaindulánk. De a parasztok elértek, körűlfogtak, s csúnya -szitkok kőzt nevedet emlegeték… - -– Aztán – aztán? sürgeté Bengabál oly feszültséggel, melyből leánya -kitalálhatta volna, hogy vallomása neki a legérdekesb újság. De ennek -gondolati már messzebb a kedves tárgyon függtek, melyről azonnal -beszélendő volt. - -– Ó édes jó atyám, azok rosz emberek lehettek, folytatá; téged s engem -csúf czimekkel illetének, egyik a másikat biztatta, dühök egyre nőtt, s -már épen megréműlt hordárainkat akarták fákhoz kötözni, midőn a -harasztos uton egy lovag csörtetett elő, kinek csengő büszke -parancsszavára egyszerre minden fölemelt kar leesett, minden harag -elnémult. - -– Tovább, tovább! mit szólt a lovag? kérdé a váratlan fordulat által nem -kevéssé érdekelt s hirtelen sejteni kezdő apa. - -– A parasztcsoportot rendre igazítva dolgára küldé, aztán kilétünket -kérdé, besegíte a gyaloghintóba, honnan egy lázongó kiszállni -kényszerített; biztosság kedvéért felajánlá kiséretét, egész Fertővár -széléig mellettünk lovagolt, ott rövid bucsút vőn, s mindezt oly -nyugalommal, oly deli fenséggel, mintha emberi alakban ő maga lenne a -Jehova! - -Dávid iménti sejtelmét meggyőződéssé érlelheté a hang, a modor, a -lelkesedés legmagasb foka, melyel a lányka kalandját s kivált ez utóbbi -szavakat mondá. Fehér arczbőre kipirúlt, s a gránát szemekben -villanyszerű tűz ragyogott. - -– S milyen volt külseje, kérdé percznyi csend után a tőzsér; avagy nem -mondta-e meg nevét e keresztyén, hogy Bengabál Dávid tudhassa, kinek -leróni tartozását? - -– Nevét nem említé, s mi is oly hálátlanok valánk azt meg nem kérdeni: -mondá Ráchel szomorún. De azóta is mindig, mindig, mintha előttem -állana, látom. Sisakja gombján magas sastoll lengett, arcz-színe barna, -talán mint Corzailé, csak hogy ezé ragyás, redős és sárgás, a lovagé -pedig sima, piros, és selyem szakál- s bajuszszal ékes; szemei -sötétkékek és kevélyek; s midőn ajkai beszédre nyiltak, igaz gyöngyeimet -véltem előragyogni alóluk. Kékes aczélhálózat fedte sugár termetét, s a -legdélczegebb paripán ült, mit éltemben láttam. - -Bengabál eleget vagy legalább annyit tudott, hogy a mór orvosnak Ráchel -baja titkos okáról elvont véleménye igen is való; s örülve, részint hogy -a zsidó-gyülölő parasztok általi megtámadás ily szerencsésen végződött, -részint hogy lányának baja nem komolyabb, s csak a kedélytől származik, -mit könnyen, szórakozás által is vélt orvosolhatni: enyelgő mosolylyal -szólt: - -– S találkoztál-e már azóta ismeretlen lovagoddal? - -– Nem, felelt sohajtva az epedő lányka, s elboruló szemeibe ismét köny -tolódott, – hiszen tudod atyám, a kerten tul mennem nem szabad, s ő -talán soha sem jő ide. De álmaimnak gyakran megjelen: sőt azt hiszem, el -sem kell aludnom, csak szemeimet húnyom le s látom őt. - -– Hihetőleg az iménti álom is, miről Márta hallani sem akart – – – - -– Őt mutatta; vevé át a szót az őszinte gyermek, ki midőn már szíve -titkáról lehullt a zár, azt oly örömest, oly leplezetlen tárta fel -atyjának. – Az erdőben, épen ama helyen, hol megmentésünkre jött, -pihenék, ő mellém ült a kövér fübe, kezébe vette kezem, s oly -szelíd-nyájasan, mintha már régi ismerők volnánk, beszélt velem, mit? -már nem emlékezem, csak azt tudom, hogy oly jól esett hallgatnom őt. A -szín egyszerre változott, s mindketten magas várban valánk, de ez nem -volt Fertővár, hanem az ő sajátja, mondá, hogy ezentúl itt maradunk – – - -– S te nemde nem sírtál, hogy atyádtól el lész választva, ki alkalmasint -eszedbe sem jutott? szakitá meg a csevegő álomképét, félig évődve, félig -az apai féltékenység szemrehányásával, Bengabál. - -– Óh atyám! tőled megválni soha, de – s itt indulatos zokogásba törve -ki, az öregre borult – nélküle élni sem akarok. - -– Az ügy több szeszélynél s komolyabb mint gondolám; morgá önmagának a -zsidó; ezen rögtön kell segíteni, hogy mérgessé ne fajuljon. Csendesülj -gyermeken, szólt hozzá kis vártatva; igérem, hogy rövid időn nem csak -látni, de ismerni fogod őt, s ha valóban oly nemes hős lovag, ki -szerelmedre érdemes, magam leszek leghőbb óhajtója hogy véle éld át az -életet. - -– Mikor, hol fogom viszonlátni őt? kérdé, az első eszmét mohón ragadva -meg az ennél többre alig vágyó ábrándos szerelem; ki e lovag? messze -lakik-e? ide jő-e majd? óh mondd meg, hiszen te mindent tudsz és tehetsz -édes jó atyám! - -– Ő eddig ismeretlen nekem is, felelt az apa; de kilétét minden áron -megtudnom kettős érdekemben áll, mert Bengabál Dávid, lánya -megmentőjének nem akar adósa maradni. E czélból rövid időn egy új -jószágba leendő iktatásom ünnepélyére a vidék minden lovagját -összehivandom, s ha hősöd nem valami kóbor lovag vagy szerencse-vitéz, -szinte jelen leend. De rá ismeresz-e majd? tevé hozzá mosolyogva. - -– Ha rá ismerek-e? kiálta fel a rögtöni vidulás verőfényével homlokán -Ráchel, – ezred év mulva, milliók közűl, jobban mint önmagamra! – S ha -még is nem lenne köztük? kérdé halkabban, a minden esetre gondoló vágy -remegő kételyével. - -– Akkor azonnal Fehérvárra vagy Esztergomba utazunk; a királyi udvarba, -hol az országgyülés vagy tornák vagy táborba szállás alkalmával az -ország minden lovagja összegyülni szokott, s hol bizonnyal megvédő hősöd -sem fog hiányzani. - -– Ah mi szép, mi dicső leend ez! S a királyi udvar, mit én meglátni már -oly rég vágyakozom! ujongott örömében e félig gyermek, félig serdült -hajadon, s mint egy burkából kipattanó rózsabimbó fehér levelein az -illat, boldogság áradott el minden vonásán, aztán hárfájához repült s -szeszélyes hangesésben futott végig nehányszor rajta kis újjaival; majd -ismét kedvencz papagályát szoritá kebléhez úgy, hogy a madár felvisított -fájdalmában; s újra atyja ölébe ülve, ennek arczait simogatá bársony -kezeivel. - -– S ezentúl nemcsak álmaimról, de ama erdei megtámadtatásról is -beszélhetek majd Mártával; csevegett a lányka vidoran, mint egy bérczi -patak; s te úgy-e atyám nem fogsz haragudni sem reá, sem a hordárokra, -kik mindnyájan csak nekem engedelmeskedtek? Igérd meg ezt nekem. - -Bengabál, ki bálványozott gyermekét még soha ily vig kedélyünek, ily -ragyogó szépnek nem látta, a hirtelen javuláson örvendve, e perczben -talán mindent megigért volna, s csupán arra inté őt, hogy jövőben ily -kalandra ne merészkedjék többé, nem mindig akadván a bőszültek ellen -védelmező lovag. - -E naptól kezdve azonban, az előbbiektől egészen különböző hordárok -teljesiték kötelességüket, mit, ezer bájos képtől rajzó érzelem -világában észrevenni Ráchelnek ideje nem maradt. - - -VI. - -Három hóval a történtek előtt Székesfehérvár fényes és zajos -ünnepélyeknek volt szinhelye. - -Az országgyülés, mely az 1222-dik évi törvények végre nem hajtása miatt -emelt panaszok következtében tartatott, s melyen az arany bulla némi -toldalékok hozzáadásával megerősítetett, ősi szokás szerint lakomákkal, -tornákkal, s egyéb hölgyeket és férfiakat közösen érdeklő mulatásokkal -fejeztetett be, miket a férfias Jolánta királyné különösen kedvelt. - -E fölött ily víg napok ülésére nem hiányzott se czím, sem alkalom: az -ország színe, nemessége, ifjai, hölgyei a városban lévén gyülekezve, -alkalmasb időt ily lovagjátékokra választani nem lehetett: czímet pedig -fényleni és mulatni mindig, már századok előtt is talált a magyar, s ez -időben kellett-e szebb, mint az öröm a királyi tekintély helyreállása s -az ország állapotának javulása fölött? - -Az első napra nyil-lövészet, a másodikra harczjáték kard- sisak- és -pánczéllal, a harmadikra erőverseny öl-birkozás által, a negyedikre -gerely- és kópja-torna, s a nyertesnek mindenütt jutalom volt kitűzve, -mit ez, a nap hőse gyanánt, a királyné vagy ennek fő udvari hölgye Dénes -nádor leánya kezeiből lesz átveendő. - -A körülfekvő s távolibb vidékről is tömérdek nép gyült össze megbámulni -a történendőket, s már kora hajnalban körülözönlé a sorompókat, -melyekkel a várostól nyugatnak alig ezer lépésnyire eső nyílt völgyület -fövénynyel meghordott sik tere volt bekeritve. - -Emeltebb helyen két sátor gúlaszerü ernyőzete feszítteték erős -tölgy-rudakra; az egyik tábori egyszerüséggel a harczbirák számára; a -másik, melynek kúpján, négy folyam és hármas bércz fölött, veres fehér -zöld zászlót lebegtete a reggeli szél, a kiállitásra forditott gond s a -kornak megfelelő dísz és pompa által tanúsitá, hogy királyi vendégeket -vár belsejébe. E sátort Endre a byzanti császártól kapta ajándékba, Béla -fijának a császár leánya Máriávali öszszekelése ünnepére, s nem számítva -a dús aranyrojtozatot, melyel az több rétben szegélyezve volt, roppant -értékünek mondaték kelméje s az erre mesterségesen kivarrott munkáért -is, minőt akkoriban csupán keleten tudtak készíteni. - -Oldalvást hosszú állvány nyúlt el nézők s leginkább hölgyeknek készitve, -kik azt legdiszesebb ruhájukban foglalák el, élénken beszélgetve az -állvány alá gyűlt lovagokkal, mind azon perezig, midőn a hirnöki -tárogató megharsanása a királyi család érkeztét jelenté. - -A lovagok ekkor leszállva méneikről, ezeket szolgáiknak adák vezetékre, -s tegzet és nyilcsomót vevén át tőlük, egyenkint, a mint néven -szólítattak, léptek a harczbirák sátra elé s innen a sorompókkal -elkerített térre, melynek tulsó végén három póznára ugyanannyi czél-lap -volt alkalmazva, a kétszáz lépésnyi távolságból egy egy tenyérnyinél -alig nagyobbnak látszó. A reggeli nap azonban épen reájok vetvén -sugarait, éles szemmel kivehetőkké tett a hármas kör közepén feketéllő -pontot. - -A sorompó hátrészén s baloldalán hullámzó néptömeg, a tárogató ismételt -riadásából értve, hogy a hiresztelt czéllövészet kezdetét veendi, -közelebb tódult, s ama határozatlan zsibongás, mely minden nagyobb -gyülekezetnél kérdés- felelet- s észrevételekből egy hangzavarrá olvad, -kissé elnémula. - -Több vessző repült ki már ivéből s nem egy, sikeresen a czéllapba -furódva, midőn a tömegben, mely eddig a várakozás feszültségében állott, -újra mozgalom s a nyugtalanság moraja keletkezék. Eleinte a hátrább -levők kezdtek visszatekinteni, aztán az elébb állók; ki azonban -visszatekinte, ösztönszerüleg vonúlt félre, helyet engedve egy sugár -alaknak, ki lovagi jelmezben, lebocsátott sisakkal, nyilcsomóval oldalán -s bal vállán tegezzel, sebesen s akadály nélkül haladott előre az ekként -megnyílt sorban. Nyomában egy ó fegyverzetü szolga csörtetett. - -Azok, kik mellett a lovag elment, hosszan bámulák meg ismeretlen -alakját. Ilyen finom s még is erős fonadéku aczélinget, ily csúcsba menő -sisakot, ily merészen hajlott görbe kardot itt senki sem viselt; de a -közfigyelmet különösen a tegez fekete abroncsa, mely keskeny arany -lemezekkel kirakva, hosszúkás formája által is kivált az itt szokásos -félkörüektől, s a veres szijjazat foglalta le, mely bokától térdig sűrün -hálózta be a lovag lábait. - -Mindenki tudakolá szomszédjától a lovag kilétét, s felelni senki sem -tudott; csak az utána siető szolga arcza tetszék némelyek előtt -ismerősnek, s már valaha látottnak. - -– Tovább, tovább urfi! szólt ez, midőn a sorompóhoz érve láthatá, hogy a -királyi sátortól már csak kis tér választja el, – ez itt a köznép helye, -a tied pedig a lovagok sorában, s ott is a legelsők közt van. - -– Maradjunk inkább, felelt amaz, s némi idegen hangzástól nem egészen -ment kiejtése még inkább magára voná a közelállók figyelmét; maradjunk -itt szolgám, a mai napra már úgy is későn érkezénk, s innen egy -pillantással az egész tért átnézhetjük – – – ah ez dicső lővés volt, a -vessző a czélpont kellő közepébe furódott; ki azon ifju ott, ki oly -büszkén tekint most a sátrakba s a hölgyekre fel? - -– Sokkal ifjabb, hogy sem ismerhetném; felelt vállvonitva az öreg -szolga; kilencz év előtt, midőn az udvart ide hagytuk, még gyermek -lehetett. - -– Az a nádor fija, a bihari főispán; magyarázá önkénytesen egy a -sorompóra kitámaszkodó fehérvári polgár; ő legjobban tud bánni a -tegezzel, valamint a nyeregben is legjobban ül; egyébiránt én készitem -neki a nyergeket, épen a mult héten végeztem be egyet számára, melynek -ritkítom párját; – tevé hozzá némi önérzettel. - -– Miklós! kiálta fel meglepetve s még a nyereggyártó beszéde közben a -lovag; soha nem ismertem volna reá; tizennégy év előtt, mióta nem -láttam, még mint kilencz éves gyermekek játsztunk együtt. - -– Dejszen, folytatá reá sem ügyelve a bőbeszédü polgár, fogadom, nem is -veti őt ki holnap abból a nyeregből egy sem, s övé lesz mind a -jutalomkard a holnapi tornán, mind az ezüst nyilvessző ma. Csak az a -kár, hogy a kitől ezeket átveendi, épen saját húga. - -– Melyik az? melyik Olinda? kérdé mohón az ismeretlen. - -– Ama két hölgy közűl, ki ott a királyi sátorban ül, a szebb és ifjabb. -A másik, azzal a kis korona formával a fején, Jolánta királyné, ha -egyébről nem, sólymáról is meg lehetne őt ismerni, mely éjjel, nappal, -mindenütt vele van. - -– Gyönyörű teremtés! szólt lassan s inkább magához a lovag; – kár hogy -az idők megváltoztak. A szép szűz azonban igen szomorúnak látszik; úgy -ül ottan, mintha a párta nem is élő lény, hanem egy szobor fejét -köritné. - -– Úgy illik annak, kinek két jegyese is volna, s egyiknek sem lehet -nejévé; – jegyzé meg a polgár. - -– Két jegyes? s ki az utóbbi? – tudakolá a lovag. - -– Sámuel, volt kincstárnok, – a magyarok istene verje meg! – morgá az -átkot fogai közt a nyereggyártó. Beszélik, hogy apja kényszeriti e -kancsal szörnyeteg nejévé lenni. Szerencséjére a menyegző napja jő időre -el van halasztva, miután a vőlegény, a reá bizonyúlt eretnekség s egyéb -bűnök miatt az országgyülés által hivatalából letétetvén, arra -itéltetett, hogy bűnbocsánatért a szentföldre zarándokoljon. Képzelem, -mint örűl ennek a menyasszony, ki borzad tőle, s ki hihetőleg örömestebb -adná pártáját első gyermekkori jegyesének. - -– Valóban? s mi gátolja ezt? kérdé tompán s a szólótól elfordulva emez. - -– Ha egyéb nem, már csak az is, hogy voltaképen azt sem tudni, él-e -hal-e ezen első jegyes; aztan meg ha élne s itt volna is, Dénes inkább -hat lábnyira a föld alatt szeretné tudni őt, mint leánya oldalán. - -– Ugy-e? s mi okozza a jó úr e szörnyű haragját? hangzék kissé gúnyosan -a sisak alól. - -– Hja hallja kegyelmed, nagy sor volt az, s mert úgy látszik, nem tudja -a történteket, majd elmondom én. Hát még akkoriban, mikor a király a -pogányok ellen a szent földre ment, Dénes pohárnokmester volt s testi -lelki barátja a tárnok Simon bánnak. Barátságuk annyira ment, hogy ezt -vérrokonság által is megerősitni akarván, gyermekeiket egymásnak -eljegyzék. Dénes lánya Olinda mindössze három esztendős kis bábu volt -akkor, Simon fia pedig Lőrincz hat évvel idősebb tűzről pattant, merész -virgoncz fiú. Úgy ülte a lovat, mintha hátából nőtt volna ki, s apja -nehéz pajzsát könnyen fel tudta emelni. A királynak legkedvenczebb -apródja lévén, erőnek erejével magával vitte őt Palaestinába, honnan -vissza sem tért többé. Épen Tábor hegye ostroma alatt, az arabok hadi -csellel a megszállók sátrai közé rontottak, s ott nagy pusztitást -okozván, temérdek zsákmánynyal és foglyokkal rohantak vissza -erősségeikbe. E foglyúl esettek közt volt Simon fija Lőrincz is. Mikor -aztán Endre a szentföldről visszatért s a gondjára bizott egyetlen fiút -nem hozta vissza, Simon bán lelkében szomorú gyász s talán titkos boszú -is fészkelte meg magát a király ellen. E boszú nem sokára ki is tört, -azon alkalommal midön az ifjabb király Béla és atyja Endre közt, a -törvénytelenűl adományozott várjavak visszavétele kérdésében, viszály és -belháború keletkezett. A hatalmas Simon Béla részére állt Endre ellen; -Dénes, ki tömérdek ilyen várjószágot bírt, természetesen a király hive -maradt; s igy az egykori két jó barátból legdühösebb ellenség lőn, -annyival inkább, mert időközben a nádor az izmaeliták pártolása s más -egyebek által messze letért az igazság útjáról, Simon pedig egyenes -igazságszerető embernek maradt. A háborús világ épen ama vidéken állt, -hol Simon bán jószágai feküdtek, miket aztán az ellenséges had -fölégetett, elpusztitott, jobbágyait leölte, marháit elhajtotta, s mikor -végre apa és fiú kibékűltek, a viszályt Simon keserülte meg, mert Dénes -bujtogató tanácsaira hivatalától, s minden ingó bingó jószágától -megfosztatott, kivéve nehány száz holdat az összedúlt birtokok -egyikéből, hova kegyvesztett fejét lehajthassa. Oda vonúlt, s ha meg nem -halt tán most is ott teng a szerencsétlen öreg, – fiáról pedig nem tudni -él-e hal-e? de ha élne s itt volna is, tudom a nádor aligha akarna tudni -arról, hogy egykor leányát jegyezte el néki. - -A lovagot, úgy látszék, nem igen érdekelte e hosszas elbeszélés, mert -tekintetét felváltva a versenyzőken s a sátrakon jártatván, a -nyereggyártóra alig hallgatott, sőt időközben rövid észrevételeket is -tőn egy vagy más nyillövés felett, s meg nem állhatá, hogy legalább egy -mozdulattal tetszést, vagy ellenkezőt ne nyilvánitson. - -– Beh megváltozott a régi jó világ! morgá, szürke fejét elégedetlenűl -rázva az öreg szolga, kinek uráhozi meghitt modora a régi cselédet árulá -el; beh más nap süt most az égen, mint Béla és Imre király idejében! Vén -szemem könnyel telik el, ha körülnéz s egyet sem láthat atyád barátai -közűl, a helyen pedig, mely Isten és emberek előtt jó nagy uramat -illetné meg, halálos ellenét a gonosz Dénest kénytelen szemlélni! - -– Sejtésem s némi homályos emlék mondja, szólt egyenesen a szolgához -intézett halk hangon a lovag; hogy ama szálas izmos termetű ember ott a -harczbirák sátrában, Endre király jobbján, kinek kos orra fölött oly -közel egymáshoz állnak vad szemei, szakálla bajsza pedig őszbe -csavarodott – hogy az a nádor? - -– Az. Alig három évvel ifjabb atyádnál, jó nagy uramnál, s mennyivel -ifjabbnak látszik! Hja! a búgond legjobb ránczcsináló és fehérítő. Ő -hirtelen s akkor őszült meg, mikor téged örökre elveszettnek hittünk. -Mióta megjöttél ismét fiatalodni kezd. - -– S kik ott a többiek? csak a királyt ismerem közöttük, ő keveset -változott a szentföldi hadjárat óta. - -– Balra, ha nem csalódom, Miklós tárnok ül, mellette Mihály bán -szabolcsi, s Tamás tolnai főispánok; a nádor mellett amaz alacsony -termetü úr a veszprémi érsek; a király mögött ülő kövér gyapjuzsák -pedig, kin oly ormótlanúl áll az aranyos magyar ruha, Volvelin -asztalnok; egy év előtt még zsidó volt az ilyen – - -– S nagybátyám? nincs jelen vagy csak én nem ismerek rá? vágott az ifju -a szolga szavába. - -– Épen most lép a királyi sátorba, mindnyájan, még a királyné is -fölkelnek előtte! felelt ragyogó szemekkel az öreg. - -A lovag a mutatott helyre nézett, hol egy tiszteletet parancsoló arczú s -galambfehér szakállú agg foglalta el a királyné jobbján üresen hagyott -helyet. - -Ez, Robert esztergomi érsek volt, ki a nehány nap előtt befejezett -országgyülésen ama joggal ruháztatott fel, hogy a hozott törvények meg -nem tartása miatt az ország bár mily magas hivatalnokait, egyházi -átokkal terhelhesse. - - -VII. - -A sötétkék májusi égről lesugárzó nap délpontra kezdett hágni, a -nyilverseny végéhez közelgett, s már csak két vetélytárs között forgott -fenn a kérdés, kiknek mindegyike háromszor egymásután lőtte nyilát a -czéllap kellő közepébe, a jutalom dicsőségét pedig a másikkal megosztani -nem akarta. - -A harczbirák egy utolsó s elhatározó lövést határoztanak, s az eddigi -két nyertes: Miklós a nádor fija, s a kalocsai érsek öcscse az ifju -Ugrin, egymás mellett állva éles szemmel mérték a czélul kitűzött -gyürűt, mely két keresztbe tett póznához kötött vékony zsinegről -lefüggve, a légben csendesen forgott. E gyürűn átfüződve kellett a -nyilvessző tompa széles végének megakadni, mit eszközölni annál -nehezebbé vált, minthogy a gyürűnek lassu körbeni forgása épen a kellő -másodpercz pontos megtartását igényelte. - -A versenynek azonban egy egészen véletlenül közbe jött esemény vete -véget. - -Az ifju Ugrin már épen jobb vállához emelintve tegezét a felajzott húrt -készűlt elbocsátani, midőn egy, a királyi sátorból előhangzó sikoltásra -ösztönszerüleg ereszté le a feszitett ivet, s feltekintvén tapasztalá, -hogy a király, a királyné, a harczbirák, a nézők serege, minden fő a -magasba néz fel, honnan kettős vad víjjogás minden perczben hallhatóbbá -válik, dühös fájdalmas víjjogása két ragadozó madárnak, mely -kiterjesztett szárnyakkal egymást csapkodva s körmeikkel egymás húsába -merűlve, a királyi sátor fölött sok ölnyire élethaláltusát vív. - -E vívók egyike Jolánta királynénak honából Auxerre-ból magával hozott -kedvencz vadász-sólyma volt, mely viszont úrnőjéhez hosszu megszokás s -állatoknak saját hála-ösztön által annyira ragaszkodék, hogy tőle -elválni, sőt tápot is mástól elfogadni soha nem akart. A királyné, mint -akkor szokásos volt, balkarján vagy öklén mindig magával vitte a vékony -ezüst lánczocskán tartott ritka szépségü madarat. - -Vele volt az a czéllövészet alkalmával is, s miután csaknem végig -nyugalmasan gubbaszkodott rendes helyén, egyszerre tollait borzolni, -fejét előre nyújtani, szárnyait emelgetni s fuldokló sajátságos sívással -annak jeleit kezdé adni; hogy zsákmányt vagy ellenséget lát, s vele -megküzdeni vágyik. - -A királyné eleinte hizelgő szó- és simogatással igyekvék őt csitítani, -aztán, mint ezt már számtalanszor tevé, ereje- és hüségében megbízva a -lánczról szabad szárnyakra bocsátá a nyugtalant, s tovább nézé az -érdekes versenyt. - -A sólyom pár ölnyire emelkedék a légben, ott szárnyait örvendetesen -megcsattogtatá, aztán, mint a gondolat villáma, felhasított a tiszta -égbolt felé, s mindig kisebb ponttá válva, végre elenyészett. - -A merész kalandort már már feledteté a sorompók közti két vetélytárs -kisérlete; a királyné ezt jól láthatni előrehajolt, Robert érsek -gondolatokba merülve simított végig hattyu-szakállán, Olinda pedig -szótlanul, de titkon örülve ült, hogy a nagy tekintélyü ősz jelenléte -által megmenekült a borzadva látott jegyes, Sámuel kincstárnok izetlen -udvarlásától, ki a háttérben, egymásba füzött karokkal állva, sötét -arczát s kancsal szemeit a szép hajadonra szögezé. Az előtérben kis -asztalkán ezüst nyilvessző feküdt, mit majd a nádor lánya kezéből veend -át hősi jutalomként a nyertes. - -A kérdés, hogy ez ki leend? pár percz mulva elhatározásnak nézett elébe, -midőn Olinda némi meleget érze kezén elömleni, s látva, hogy ezt néhány -csepp vér okozá, mely a magasból karja- s fehér pártájára hullott, az -első megdöbbenésben élénken kiálta fel. A véreső rejtélyét rögtön -megfejté a már említett víjjogás, s a királyné sólymának egy nála -tizszer nagyobb kesellyeli elszánt viaskodása. Egy pillanat azonban a -küzdőkre kétségbevonhatlanul mutatá, hogy ez nem sokáig fog tarthatni, s -a sólyom vesztével leend bevégezve, a kesely egyike lévén ama roppant -állatoknak, melyek a Vértes szikla odúiban fészkelve, ki-kicsapnak a -tájra, s melyeket a bojtár, nyája veszélyesebb ellenének tart a -farkasnál. - -Belátta ezt a királyné is s remegett kedvencz madaráért. - -– Ott a czélpont! kiálta az összebonyolódott viaskodókra mutatva fel; ki -a sast a sólyom bántalma nélkűl elejti, azé leend a díj! - -A sas már ekkor mindkét lába körmeivel tartá a sólymot s vinni akarta -legyőzött ellenét. - -Miklós és Ugrin íjjából ugyanazon pillanatban süvölte fel a vessző, s az -óriási saskesely rövid perczig a légben mozdulatlan függni látszék, -aztán hirtelen hanyatt fordúlva zuhant le egyenesen a királyi sátor -elébe. Esését a bámuló néptömeg örömujjongása kisérte. - -Hosszú kopasz nyakának fejét egy nyíl szögezte át; merevülő csont körmei -közt még mindig ott lihegett az általa megvérzett sólyom. - -Mire ez onnan kiszabadíttaték, a két vetélytárs Ugrin és Miklós a -legnagyobb érdek-feszültséggel sietett s ért a sátor elébe, megtudni, -melyiké közülök a siker dicsősége? - -A harczbirák egyike kihúzta a hullából s magasan fölemelé a jól -irányzott vesszőt. - -– Ez nem az enyém! szólt, miután megtekinté Miklós s boszus kétkedéssel -lépett hátra. - -– Megfoghatlan! az enyém sem! csodálkozék Ugrin; Magyarországban ily nád -nem terem, sem ily vasat reá nem készítenek, tevé hozzá; a nyíl -ébenfeketeségű s mégis hajlékony vesszejét figyelmesen vizsgálva. - -– A mai nap díja e nyíl tulajdonosát illeti bár ki legyen az, s azért -hívja fel hirnökünk a megjelenésre! parancsolá a sólymának megmentője -iránt háladatos Jolánta királyné. - -A hirnök, az általános meglepetés feszült csendében teljesité a -rendelvényt, s midőn szavait végzé, a néptömegből ugyanazon sugár alak -bontakozott ki, kinek csúcsos lezárt sisakját, finom fonadékú aczél -ingét, tegzét, kardját az imént annyira meg bámulta a sokaság. - -Szilárd léptekkel közeledett a harczbirák felé, hol Endre király ült, s -karjait mellén keresztbe fonva hajlott meg előtte, aztán a pár -lépésnyire lévő királyi sátorbeliek előtt. - -– Ismeretlen lovag, szólt hozzá a nádor, mint a harczbirák egyike: emeld -le sisakod s nevezd meg magad! - -A lovag lecsatolta sisakját s megrázta a fejéről legyürüző holló -fürtöket, melyek a rendkivül napbarnitott arczot árnyékolák kőrűl. -Sötétkék szemeit lassú tekintettel hordá meg a gyülekezeten, mely őt igy -fedetlenül sem ismerve, még inkább bámulá: aztán csengő fennhangon -szólt: - -– Tizennégy év előtt, király! e helyről kisértelek a szentföldre, s az -arab fogságban töltött tizennégy év után, mely idő alatt atyám -kegyelmedet, fiját, mindenét veszté, itt állok előtted, karomat s -életemet hazámnak ajánlani fel. Nevem Lőrincz, a kegyvesztett Simon -fija. - -Bár ezelőtt már hire járt, hogy a kegyvesztett Simon bán fia él -Palaestinában, s bizonyos súlyú ezüstért kiváltható, az egész még is -meseszerübbnek látszott, hogysem rögtöni megjelenése köz meglepetést, -sőt némelyeknél döbbenést ne okozzon. Sámuel sötét ragyás képe még -jobban elkomorodott, s szemei baljóslatú ránczokba vonúltak össze e név -hallatára; Olinda arcza ellenben ragyogó pirban derült fel, mintha a -fagy ellen megvédő nap lépett volna fel láthatárán; a királyné kedvtelő -szemekkel mérte végig a gyönyörü ifjat, sőt maga Robert érsek is fölkelt -ülőhelyéből, s hallhatólag fejezé ki örömét e nem várt föllépésén -öcscsének, kit nővére tökéletes képmásának lenni talált. - -Endre király arczán jó indulat s kegyesség tükrözé magát, mit szavakkal -volt már épen kifejezendő, midőn a vonásait kémlő Dénes nádor által -megelőzteték. - -– Maradtál volna inkább ott honnan jövél gyermek, dörgé ez boszús -szózatával; mint hogy ily büszkén jelensz és szólalsz meg itt, hol -helyed és szavad nincsen, te, a pártütő Simon fija, kinek atyja a király -és az ország által felségsértés büneért harmadiziglen számüzetett. Az -országgyülés, mely az 1222-ki törvényeket nehány nap előtt erősité meg, -nem törlé el ennek büntető itéleteit, tudd ezt, s ne merészelj többé a -király szine előtt megjelenni! - -– Szavaimat a királyhoz s annak kegyelméhez intéztem, felelt a nádortól -elfordított arczczal Lőrincz; nem pedig ahoz, ki családom elkobzott -javait bitorolja. Simon fija csak a királytól várhat itéletszót. - -Endre király perczig habozott s hihetőleg győz bocsánatra kész szivének -hajlama, ha tekintete a nádornak fenyegető arczkifejezésével nem -találkozik. Ez háttérbe szorítá a jobb indulatot. - -– A nádor kimondá itéletemet; szólt s hangja inkább engesztelő volt, -mint sújtó; s ez itélet nem csak az enyém, de az országé is. Bocsánatom -helyett, mit nem adhatok, vidd magaddal sajnálatom, s menj merre utaid -visznek. - -Fájó csend következék e nem lélekből származott szavakra. - -– Dénes nádor legalább egyszer szólt igazat életében: töré meg e csendet -az apja tetteért bünhödő; s ez akkor volt, midőn mondá, hogy jobb lett -volna a pogányok közt maradnom. Isten és jobb jövő velünk! - -S ezzel, a csúcsos sisakot fejére illesztve, tova menni készült. - -– Megállj lovag! szólt hozzá a királyné, midőn a sátorhoz ért; a díj -mindenesetre tied, térdelj elénk, s te Olinda nyújtsd azt neki át. - -– Nem ugy királyné, asszonyom! vágott ismét közbe az oda siető nádor; a -harczbiró én vagyok, s a díjjat, e kegy- és érdemjelt, a kegy és érdemen -kivül levőnek nem itélhetem, ki mint ilyen a versenyből különben is -kizárva, hivatlanul tolta fel magát. - -– Igaz, a számüzöttet dísz nem s csak gyász illeti: mondá a harag -szenvedélye nélkül s mélyen az elhalaványult Olinda szemeibe tekintve -egykori jegyese; de azt sem Isten, sem ember nem tilthatja el, folytatá -emelt szózattal, hogy e tollat e nap s a hölgy emlékeül ne viseljem, -kinek nekem igért s esküdött keze tőlem elragadtatik. - -Mondá, s a sas szárnyából kitépett magas tollat sisakgombjába tüzve, -nyugodt méltósággal távozott s haladt el az utána bámuló néptőmeg előtt. - - -VIII. - -Simon bán, kiről a nyilazó verseny alkalmával a fehérvári nyereggyártó -beszélt az idegen lovagnak, méltósága s javai vesztése után az osztrák -határszélhez közel fekvő kis darab földére vonúlt, egész mindenére, mit -neki, életén kivül az ifjabb király Béla közbenvetése megmenthetett. - -A király köréből ekként számüzött lovag keserű gyűlöletet szivében vitt -magányába Dénes nádor s hatalomban levő pártja ellen, melynek nem csak -hogy saját bukását tulajdonítá, de melynek működésétől a sanyargatott -hon irányában sem várhata egyebet, mint köz elszegényedést, -elerkölcstelenülést, a hadi erő vég elgyengülését, s az országnak vég -feloszlatását. - -E gyűlölet ama nem szünő fájdalommal váltakozott, s többnyire egy -marczangoló érzületté egyesült: mit az egyetlen fiától megrabolt apa, -édeskínos emlékek által ápolt megszaggatott lelkében. - -A szerencsétlenség s a magány e lelket még fogékonyabbá tevé a -szenvedett sérvek átérzésére s keserű hangulatát lassankint -világgyülöletté fokozá. Évek multak, hogy puszta jószága határbarázdáit -nem lépte át, s hű szolgáján kivül mással nem válta szót. E régi szolga -s még két megmenekült cseléde volt minden környezete, kikkel ő együtt -szántá a bokrokkal felvert sok éves ugarok egy kis részét, miből az egy -évi élelem bőven kikerűlt. - -De ha legnagyobbrészt pusztán s parlagon maradtak is a miveletlen -földek, úri jogait rajtuk gyakorlatba venni szigorúbban senki nem tudta, -mi aztán minden oldalról tőszomszédjának végtelen sok bajába került. E -tőszomszéd Bengabál Dávid nem egyszer a birtok többszörös árával kinálta -őt meg, de Simon erről hallani sem akart, s büszke hidegen utasítá -vissza. Ezt a dolog vérig boszantá, s mi jogszerüen nem sikerűlt, -ármányok és Dénes nádor által akarta Simont e birtokból kitúrni. A -király azonban, ki Béla fiának esküvel erősitett szavát adá, Simonnak e -számüzetési helyén egy hajszálát sem bántani, ez egyszer erélyt -tanúsitott s az öreg lovag jogai sértetlenek maradtak. - -Egy kiépítetlen kőház, mit Simon még mint tárnok kezde emeltetni, a -közeli mocsarakban bőven termő náddal jól roszúl fedve, volt az egykori -zászlós úr romlatag hajléka, hol ő, Márton szolga s a két cseléddel -megvonúlva élt. Az alacsony hosszú terem, faragatlan tölgyasztallal -közepén s vadbőrökkel beterített mohágygyal szögletében, az úr tanyája -volt, s télire félig száraz gallyakkal tölteték meg, hogy legyen mivel a -barlang-szájszerű nagy kandallóba fűteni. Tulsó végében pedig a -formátlan kőháznak téres ól állott, hol a nehány ló tartására több gond -fordíttaték, mint mennyit a tulajdonos önmagának igényelt. - -A ház ajtaja előtt illatos levelű vén diófa terjeszté védőleg terebélyes -ágait a kuszált födélre, s árnyékban tartá az alája alkalmazott padot, -hol a hirtelen öreggé őszülő férfi, a jövőnek soha, a jelennek alig s -csak a múltak emlékeinek élve, oly örömest szeretett elidőzni. - -– Ha ő most itt volna! vagy: mily nagy és deli volna ő már! vagy: csak -élne, csak tudnám, hogy él, e kopár lét nem volna oly reménytelen! s -ezekhez hasonló sohajok törtek fel néha a sulyosan emelkedő mell -bensejéből, miket Márton az öreg szolga, kit a szerencsétlenség s -hüsége, egykori urának inkább barátjává emelt, néma bús fejbólintással -viszonzott. Jól tudta, ki ezen ő, kire az örömtelen apának bárhonnan -elinduló gondolati örökösen visszatérnek, ez viszont meg volt győződve, -hogy a hű szolga vele együtt érez s átérti fájdalmát, s igy könnyülés -volt legalább azt véle időnként nehány vonatkozó szóval közölhetni. - -Igy múlt gyászos elvonultságban év év után, s már a tizenkettedik azon -órától számitva, melyben a lovag fiának vesztéről értesűlt. A vén diófa -tizenharmadszor hullatá már az alatta merengőre őszi leveleit, midőn ezt -egy estén szokatlan zaj verte fel határozatlan lelki zsibbadtságából. -Feltekintett s Mártont látta meg, mint hoz karon szorítva egy idegent, s -beszél hozzá – szokása ellen hangosan. - -Az öreg szolga, a mint a vándor mezű idegennel ura elé ért, csak ennyit -mondhatott: „ez az én uram s most beszélj!“ s ezzel rögtön két nagy köny -gördült le ősz pilláirúl, mint később vallá, az első és utolsó talán -életében. - -A jövevény elmondá, hogy mint egyike a szentföldi hadjáratkor foglyúl -maradt harczosoknak, most onnan küldetve jő, tudtúl adni, hogy Lőrincz -él és ezer márka jó ezüstért vissza váltható. Elmondá, hogy a -kilenczéves fogoly fiú Szelaheddin kedvencz apródjává lőn, ki őt minden -hadi és lovagi gyakorlatban oktattatá, s hihetőleg saját testőrseregében -kitünő rangra emelendi, ha időközben hirtelen meg nem hal; utóda azomban -nem öröklé e hajlamot, s Lőrinczet, minthogy ez az Izlamot fölvenni nem -akarta, gyűlölt hadi fogolyként tekintve, közmunkákra kényszeríti, s -tudván, hogy atyja a legfőbb rangú magyar nemesek egyike, váltsági -díjját az emlitett súlyú ezüstben határozta meg. - -A jövevénynek, ki bajor születésü lévén, honába erre tért vissza, még -sokat, igen sokat kelle beszélni. Az éj első fele ily kifogyhatlan -forrású kérdések- és feleletekben tölt el; másik felében az öröm nem -engede a boldog apa szemeire álmotszállani. Tervezett és számitott és -töprenkedett, hogy és miként szerezze meg az akkori idők -becs-fogalmaihoz mérve roppant összeget? - -Az első szürkületkor lovára ült s Fertővár felé, melynek pompás épületét -külföldről jártak megbámulni utasok, ő azonban még eddig megtekintésre -sem méltatta, lovagolt, s felkeresvén a vár urát, az egyetlent, ki e -pénzszűk időkben a kellő összeget rögtön előterjeszteni képes lehete, -érte ősi gyémántjait ajánlá fel zálogúl. - -S most Bengabál Dávidon volt a sor a büszke nemes éreztetett daczát -visszatorlani, mit meg is tőn az által, hogy a kölcsönt megtagadva, azt -csak ama feltétel alatt igéré, ha a kivánt ezer márkáért fekvő birtokát -örök áron adandja át. Erről ismét Simon, bár az elpusztult jószág az -ajánlott összegnek felét sem érte meg, nem akart hallani, s oly -kijelentéssel távozék, hogy nagyértékü gyémántjaira más zálogost is -találand. - -Ezt azonban könnyebb volt mondani, mint eszközölni azon időben, s az -öreg Simon már már ingadozott szándékában, midőn harmadnap reggelén maga -a tőzsér jött az ajánlat elfogadásával, s ama titkos tervvel, mit később -foganatba is vőn. - -Az alku megkötteték három tanú előtt. Dávid át vevé a gyémántokat, Simon -az ezer márkát oly kötelezéssel, hogy azt három részletben fizetendi le, -s az utolsó részletnél a zálogot visszaveendi. - -Huszonnégy órát sem késett ezután, s Mártont helyettesül hon hagyva -megindult a hosszú útra, melyből tíz viszontagságos hó múlva, kedves -fiával együtt érkezett meg a katangkórós ősi telek romlakába. - - -IX. - -Lőrincz természettől nagyra törő lelke a változatlan magányban nem -találva élményt, komor és gondolkodó lőn. - -Mi másnak álmodta ő a sugár pálmák honában a tizennégy év óta nem látott -magyar földet susogó csererdőivel, zugó folyamaival, kalásztengerű -sikjaival, a rajta pezsgő rokonnéppel s ennek harczi dicsőségével! - -A gyermekkori benyomások édes-tisztán maradtak s éltek ott emlékében s a -visszavágyó fájdalom varázs ecsete által még tündériebbekké szinezve -ragyogtak előtte. Minden, mit az idő és tértávolság bűcsövén szemléle, -fényes, nagy és dicsőnek mutatkozék, s hazáját nem is tudta másként, -mint magasztos lovag-erény, szabadság és győzelem hazájának képzelni, -hol a számára nőtt cser-ág tőle tenger és puszták által elválasztva, -fonnyad el. - -Szelaheddin udvarában Esztergam falaira, a czédrusokkal szegélyzett -Jordán partjain az ősz Dunára, a tevés sivatagon a tiszai sikra gondolt, -s a hősökkel környezett Endre király, a méltóságos hullámzatú folyam, az -alföldi lapály rezgő délibábjával és dobogó méneseivel, az édes -szülőföld kiterjesztett karokkal látszék őt hívni keblére, s ismerős -szellemhangon beszélve hozzá, napról napra fájóbbá növelé szivében amaz -olthatlan epedést, melynek neve: honvágy. - -S most midőn a tizennégy év gyönyörű eszmény-világát a valóságban -letörpűlni, elhomályosodni látta, most, midőn az apai magány szűk -körében tétlenségre kárhoztatva, oly messze esett ragyogó álmai -valósulásától: lelkébe a csalódás lehangoltsága s utó unalma szállott. A -világ-kerülő apának elég és minden volt az újra birt egyetlen fiú, -ellenben e fiúnak, ki mindenben mi nagy és magasztos a legjobbakkal -versenyezni égett, lehetett-e kielégitő a jövőtlen és czéltalan élet, mi -reá, az őt gyülölni s legfölebb tűrni és remélni tanitó apa körében -várt? - -Ifju lelke nem volt képes ama sötét árnyalatok felfogására, mikkel az -öreg az ország siralmas állapotát festé. Azt hivé, hogy mindezt csak a -keserü gyűlölet láttatja igy a számüzöttel, ki új kegyért esdeni büszke. -S bár e büszkeséget méltánylá is apjában, de egyszersmind hivé, hogy ő -maga sem fogna megalázást koczkáztatni, ha a király előtt megjelenve, -mint nem részese a néhány év előtti belháborúnak, sőt ezen egész korszak -alatt épen a király ügyeért rabságot szenvedő, karát s szolgálatát -felajánlaná. - -E szándékáról azonban mit sem szóla, s azon ürügy alatt, mintha Bélát az -ifjabb királyt menne fölkeresni, egy reggelen, Márton által kisérve -Esztergomnak indúlt. - -Itteni fellépése, melynek a nyilverseny alkalmával tanúi valánk, atyja -előtt örökös titok maradt. Jól tudta, hogy e durva visszautasitás még -inkább fogná apját ingerelni, s azért erről Mártonnal egyetértőleg -hallgatva, csak annyit vallott meg, hogy Bélát, ki az országgyülés -befejezte után azonnal a kormánya alatti tiszavidékre költözött, -Esztergomban már nem találva, épen utánna volt indulandó, midőn -anyjáróli nagybátyja Robert esztergomi érsek titkon magához hivatta s a -legkegyelmesebben fogadta őt. - -Robert, kinek nővére Simon bán neje volt, a belháburú gyászos ideje óta -nem találkozott sógorával, ki őt, valamint a királyi udvarnak egyenkint, -s öszszesen minden emberét, ellenségének tartá. Pedig az érsek megtette -Simonért a mit tehetett, s Béla után leginkább neki volt köszönhető, -hogy a pártütő életben hagyaték. Ezt azonban Simon nem tudta vagy tudni -nem akarta, s mert a nádor által szüntelen gyanúsitott ősz, hogy hitelét -fentartsa, sógorával minden viszonyt megszakítani volt kénytelen, ez -végre őt is köz-gyűlöletébe zárta. - -S most a büszke vén nemes eleinte alig tudta megbocsátani fiának, hogy -nagybátyja meghivásának engedve, küszöbét átlépte; midőn azonban megérté -tőle, hogy az érsek és nádor közt a leghalálosabb gyűlölet forrong, s -hogy az első, az ifjabb királylyal Bélával egyetértve, csak az alkalmas -időpontra vár, melyben Dénest és pártját megbuktatva, Endrét a nyomasztó -befolyás alól felszabaditsa; midőn továbbá Lőrincz elmondá, hogy -nagybátyja az egyházi átok kijelentése jogával ruháztatott fel, s ezzel -a gonosz tanácsadók ellen tettleg élni is szándékozik: Simon bán némileg -kibékült fia eljárásával, sőt később azt sem ellenzé, hogy ez az érseket -gyakrabban meglátogathassa, s tőle a keresztyén hit ágazataiban, miket a -mozlemek közt töltött hosszú év sor emlékében meghomályosított, oktatást -nyerhessen. - -Lőrincz ezután majdnem többet időzött Esztergomban érsek nagybátyjánál, -mint apja mellett, ki, midőn fia hozzá nehány napra meg-megtért, újult -érdekkel kezdé hallgatni a királyi udvar körül történőket, s titkon -remélve az idők jobbra fordulását, nyugtalanúl várta ez időpontot, s -zúgolódék tapasztalván, hogy az üdvös országgyülési határozatok daczára, -minden a régi kárhozatos kerékvágásban halad. - -Volt még egy pont, mit Lőrincz apja előtt soha egy gondolattal sem -merészelt érinteni. Az érsek látván a köz-erkölcs s a keresztyén vallás -sülyedését, országszerte elrendelé, hogy a falukban s városokban -naponkint isteni tisztelet tartassék, ő maga pedig, azonkivül hogy a -szószékből nyilvánosan is inté a fővárosi népet, hetenkint kétszer -összegyüjté magánál a főnemesek gyermekeit épületes oktatásokra. - -Egy ily alkalommal, az érsek legbensőbb szobájában s valószinüleg nem -egészen történetesen, találkozott Lőrincz a nádor lányával, ki neki -gyermekkorában jegyezteték el, később pedig, midőn Dénes és Simon közt a -barátság megszakadt, s Lőrincznek évek óta hirét sem lehetett hallani, -atyai parancs következtében, Sámuel kincstárnoknak lőn jegyese. Robert e -frigyet nem csak nem helyeslé, sőt egész erejéből ellene is szegült, -kijelentvén, hogy arra áldását soha sem adandja, s később, midőn a -szaraczénekhez szitó Sámuelre az eretnekség vádja bebizonyult, s az -országgyülés által hivatalától megfosztatott, őt arra itélé, hogy -hibájának helyrehozása és maga tisztitása végett keresztet vegyen fel, -menjen túl a tengeren, s a szent-földről három év múlva mint testben -lélekben megtörődött ájtatos zarándok térjen meg. De Sámuel ez egyházi -parancsnak nem engedelmeskedék, s az országban folytatá garázdaságait. -Épen ekkor történt Lőrincz újra föltünése; az érsek használá az -alkalmat, s Olinda első eljegyzését Isten és emberek előtt törvényesnek -tartva, kezét Lőrincz kezével – az említett találkozáskor ismét -egyesíté, s e kézfogót addig, mig oltár előtti szentesítésének ideje -eljövend, titokban tartani rendelé. - -Lőrincz, midőn ezen, őt Esztergamhoz annyira vonó érdekét atyja előtt -elhallgatá, nemcsak a titoktartási parancsnak, hanem ama benső -sugallatának is engedett, mely nyilván mondá: hogy e lépésnek -legmakacsabb ellenzője saját atyja leend, kiben a Dénes név említésére -is düh és irtózat keletkezik; s igy minden, mire törekedett, abban -állott, hogy őt legalább az érsek iránt kiengesztelje. - -Ez sikerűlt is neki, annyira, hogy midőn utolsó hazajövetele alkalmával -hatszáz márka ezüstöt hozna magával nagybátyjától, Simon ez összeget, -mint neje hozományának egy részét s igy Lőrincz jogszerü örökségét -elfogadhatónak találta. - -E hatszáz márka volt az, mellyel 1231-dik év Jakab napján Dants Simon -tartozása nagyobb részét Bengabál Dávidnak lefizetni akarta. - -S most vegyük fel újra történetünknek – az előzményekbeni szükséges -tájékozás végett imént elbocsátott fonalát. - - -X. - -Ama napot követő esték egyikén, melyen Bengabál a gyémánt-feloszlatással -kisérletet tőn, apa és fiú együtt ültek a vén diófa lomb-ernyőzete -alatt. - -– Minden veszve van! kezdé az első, s véreres szemeinek villámtekintete -elhallgatott átkot fejeze ki. - -– Szóltál a tanúkkal, apám? kérdé feszűlten Lőrincz. - -– Az egyik, Salamon harminczados, szemem láttára adá ki lelkét; végszava -keserű panasz volt Bengabál orvosa Corzail ellen, hogy mint ebet hagyja -veszni őt, s már négy nap óta nem csak nem látogatja, de még az -orvosságot is, mely benne a lelket tartogatta, megtagadja a haldoklótól. -Nem látod ebben a zsidó kezét, ki nem irtózott eként menekülni a rá -nézve veszedelmes tanútól? - -– S a másik, feltaláltad a másikat? - -– Salamon halottas ágyától Czenkre nyargaltam át, s holt embertől -gazemberhez jutottam. - -– Hogy hogy? egykori hived, Czenki Jób is – – - -– Bengabál embere; taval a zsidó szolgálatába állt, s most a zálogról -mit sem akar tudni, a kölcsönt pedig kétezer márkára mondja, miért én -állitólag ingatlan birtokomat kötöttem volna le. Mérsékelnem kelle -magamat, hogy porrá ne zúzzam az ocsmány hittagadót. - -– Fennmarad Márton a harmadik tanú, ki e gaz vallomást a magáéval -megsemmítse, s határozzon aztán az Isten-itélet! mondá az igazság -érzetében Lőrincz. - -– Azt hiszed fiú, hogy még mindig Syriában élsz? kelt ki indulatosan az -öreg; az arabok közt, hol az igaz ügyet megvesztegetés vagy pártérdek -nem ferditheti el? nem tudod, hogy Magyarország ege fed, mely alatt az a -törvény, mit az istentelen nádor mond; az az igazság, mit ő annak lenni -itél; hol egy zsidó több kedvezésben részesűl a törvény előtt, mint húsz -nemes; hol a zsidó hosszu napja jobban megszenteltetik, mint a karácson; -Magyarországban, hol ha a zsidó által elrablott jószágodat -visszafoglalod, a királyi kamra fosztogatójaként – ha törvényes -védelemben megsérted vagy megölöd őt, felségsértő gyanánt s mindened -elvesztésével bünhödöl? Magyarországban, hol zsidó a kiváltságos nép, s -a magyar az elnyomott, az üldözött szolgahad? hiszed, ez lesz az első -eset, hogy zsidó a zálogot eltagadja, s a magyar hamis vádlóként fizet -birságot, vagy ha fizetni nem tud, odaitélt személye baromként húzza a -zsidó jármát? S kihez fordúlsz aztán igazságért? hová mégy sérelmedet -panaszlani? A nádorhoz? hisz ő maga a biró a zsidó és keresztyén közötti -ügyekben s alázatos szolgája Izraelnek. A királyhoz? mintha e szegény -országnak volna királya! mintha Endre volna egyéb játékbábnál Dénes -kezében! Örülj, hogy nem ismered e népet, a pogányok közűl hozott hited -az emberről tisztábban marad meg. - -Lőrincznek már ajkain voltak a szavak, hogy a nádort s környezetét igen -is ismeri, czélszerűbbnek vélte azonban jobb jövő reményével szelidíteni -atyja ingerültségét. - -– Türelem és reményben legyen a ti erőtök; mondá nyugodtan; e szavakat -az érsek által naponként hallom ídéztetni. Endre király sincs örök -életre kárhoztatva, s a hitlenek Béla önálló lelkében nem fognak gyáva -és hanyag czoborra találni. - -– Csak hogy addig már el leszünk temetve, mert a nemesi birtok -legnagyobb része idegen kézbe menend át, mely a köznyomor alatt -elkorcsúlt népet kénye kedve szerint vezetendi. Mit várhat oly nemzet, -mely országának majdnem tizedrészét Bengabál birtokában – s az -érczbányáktól kezdve az állam minden jövedelmét általa bérleni, kezelni, -kisajtolni megtűri, mig a hon igaz jobb fiai földönfutókká tétetnek? -Mert hogy én, Simon bán, Magyarország fő zászlós ura, egyetlen -ivadékommal veled együtt, rövid nap azzá leendek, többé nem kétkedem. -Régen áskálódik már a veszett uzsorás engem ez utolsó menedék-fészekből -kitúrni, s mert jogos czímet nem találhatott, ily csalárd eszközzel fog -jutni czéljához. – - -Simonnak, legalább a közel jövő iránti sejtelmei nagyon is igazak -valának, mert az alkonyépen azon órájában, midőn fiával eként közlé -aggodalmait, Bengabál Dávid szinte e tárgyról értekezett Dénes nádorral, -ki a panaszokat kihallgatni s törvény-napot tartani csak imént érkezett -Fertővárra. - -A nádor s kisérete lenn a városban szállásoltaték el, nem mintha zsidó -födél alatt lakni nem akarna, de mert ez ragaszkodott az ősi szokáshoz, -mely akkor – keresztyént házi körébe avatni, laka megfertőzésének tartá. - -A tőzsér gyaloghintóban viteté magát az érkező elé, s kiszállván, mély -meghajlással üdvözlé s hívta meg magához – látogatásra. - -A nép bámulva nézte, mily megelőző nyájassággal beszél a rettegett úr a -zsidóval, midőn a vár lépcsőzetén együtt mentek fel. - -– Jó Dávid, te folyvást haladsz, szólt tréfásan s a kapu előtt fel s alá -járó alabárdosokra tekintve Dénes, – várat már épitél, megérjük, hogy -még sereged is lesz. - -– Ártatlan őrök, felelt alázatosan a tőzsér, kik életemre, biztosságomra -vigyáznak. Az ember nem tudhatja, mely oldalról támadja meg rosz akarat -vagy irigység. - -E szelid hang és modor azonban ugyanazon perczben megtámadólag keménynyé -változott, midőn a terembe lépve, ott magukra maradtak. - -– Ez tehát az igéret, az adott szó, a kötelezettség megtartása – kezdé, -összefont karokkal s redős homlokkal állva meg vendége előtt – hogy ti -országgyülésteken, minket a kincstári s egyéb közhivatalok viselésétől -eltiltó törvényt hoztok? ezért kölcsönöztem én, még pedig kamat nélkül, -Endrének újra tiz ezer márkát, nem is említve az összegeket, miket a -hatalmas nádor és kincstárnok – – - -– Lassan lassan ben Gábael, szakitá félbe engesztelőleg e -szemrehányásokat a nádor – kevésbbé vagy-e te azért az ország -főadószedője s minden közjövedelem ura? meggörbité-e a második decretum -hitsorsosaid egyetlen egyikének is legkisebb hajszálát? hidd el, irásban -nem rejlik végrehajtási erő, ez nálam, kezeimben van, s hogy ott -maradjon, engednem kellett a papság zúgó követelésének. - -– Igen, a végrehajtási erő kezeidben van, de csak addig marad ott, mig -az esztergomi érseknek tetszik, kinek elég gyávák voltatok a király -által pecsétes iratot adatni, melyben ez, excommunicáltatás terhe alatt -esküszik a hozott törvényeket utólsó betűig megtartani. Szégyen, -szégyen, szégyen – ismétlé gúnyoson kiköpve Bengabál – az ország urainak -papok fenyítő botja alá kerülni! Erszényemből tőbbé batkát sem láttok, -tartozástokat visszakövetelem, mert – ha ez így tart, – inkább itt -hagyom nyomorú országtokat. - -– Akkor legalább is tengerentúli afrikai partokra kell költöznöd, jegyzé -meg hidegen ellenfele, jól tudván mit kelljen e fenyegetésekre adnia. -Német, franczia, angol földön s egyebütt tudtomra az adó beszedését nem -bízzák hitsorsosaidra; vagy tán honvágy lepett meg, s Granada és Toledo -narancsberkei felé sovárgasz? – tevé hozzá jól találó czélzással. - -– Hagyjuk e gyermekes feleselést öreg, folytatá összevont szemöldökkel, -melyek igy a hajlott kos-orr fölött egy koromfekete vonalt képezének, – -te jól tudod, hogy Magyarország nem lehet el nélküled, de azt is, hogy – -te sem lehetsz el Magyarország nélkül. Végezzünk azért összesimulva – -vagy van-e arra példa, hogy a jobb kéz a balt ütötte volna és viszont? - -– Értem, viszonzá gúnynyal a tőzsér; az éhes kincstár, és a szomju nádor -ismét Dávid ben Gábael aranyira szorúltak – – - -– Épen úgy, vágott ez éllel mondott szavakba Dénes, épen úgy, mint Dávid -ben Gábael szorúl a kincstári jövedelmek bérletére, s a nádor -barátságára, midőn a törvénynapon igazságot kell szolgáltatni. - -Ez utóbbi nyomatékos figyelmeztetés nem veszté el hatását. - -– Mit kivánsz tehát? kérdé kis vártatva. - -– Az elajándékozott várjavak erőhatalommali visszafoglalása évek óta -veszélyes játék, s ha sikerül, a sikerrel Béla és pártja jut -hatalompolczra, s akkor te és én és Sámuel és mindnyájan, kik e jelen -állapotot pártoljuk, legokosabban cselekszünk, ha az országból kivezető -legrövidebb utat keressük fel. De a mi nehezen megy karddal, könnyen -kivihető pénzzel. Az urak a veszett fejszének legalább nyelét akarják, s -némi megváltástól nem idegenek. E megváltásra egyelőre tiz ezer márka -kell – ez összeggel pártunk megdönthetlenné erősül. Végül barátod -megelégszik két ezerrel, mely leányom készpénzbeli nászhozományát -egészitendi ki. - -– S mit ajánlsz mind ezekért? - -– Semmit és mindent. E pergament lap most még csak nehány batka értékü, -mert egy aláirott néven kivül egyebet nem tartalmaz, de a név -fejedelemé, ki felhatalmazott az üres lapot alkunkhoz képest -betölthetni. Most rajtad a sor kivánni. - -Bengabál rövid gondolkodás után vas határozottsággal sorolá el -feltételeit. – A pénzt, ugymond, az 1235. évi adó haszonbér fejében -előlegezem, miután a jövő három évre már ki van fizetve az illeték. -Biztositékul a visszaváltandó várjavakat kivánom. Tudom, tudom, – -akadályozá meg a közbeszólni akaró Dénest; ez feltünést okozna, de van -ebben is mód. Ti Volvelint és Tehát, Oltmant és Neklint, s még kiket én -ajánlandok fogjátok a kezeléssel megbizni, ők keresztyének – - -– Azaz keresztvizen álltak, de azért még most sem eszik meg a sertés -húst s nem főznek szombaton: nevetett közbe Dénes. - -– Mindegy, de van keresztlevelük és nemeslevelük, s igy a világon senki -sem tehet kifogást ellenük. A várkatonaság állitását és zsoldját kellő -számadásig magamra vállalom. Továbbá magamnak tartom fenn a Sámuel után -következő kamragróf kineveztetését, s azért ne késsetek a terv -kivitelével – - -– Sámuel ugyanaz nap leend nádorrá, melyen én kormányzóvá, s ez azonnal -megtörténik, mihelyest a főispánok s a várjavak jelen urai pártomra -állanak. Kamaragrófnak tehát Dávid ben Gábael nevét irjam? - -– Nem, a névnek üres tér marad, azt majd én irom oda. Enyém lesz-e az -vagy másé, nem a ti gondotok. Hátra van az általad kivánt két ezer -márka; legyen ez összeg három ezer, s nem kell reá sem irás, sem tanú, -az alku becsületes emberek közt köttetik, kik értik egymást. Ha -tetszenek a feltételek – itt a kezem. - -Dénes megszorítá a zsidó kinyújtott sovány tenyerét, s a -legbarátságosabb hangon kérdé meg tőle, mi legyen majd a holnapi -törvénynapon az igazság? - - -XI. - -A rég ohajtott nap hajnala Ráchelt ébren találta. A minden új és -szokatlannak örülni tudó gyermeteg szív százszoros erővel dobogott fel -most, midőn a szokatlanon felül, egy égve kinzó vágy reménylett -teljesülésének nézett eléje. - -Bengabál örömünnepe volt e nap, melyről Ráchel csak annyit tudott, hogy -jó atyja igérete teljesitéseül összehivá a vidék lovagjait, s az -ábrándos epedő kebel majd felismerendi közöttük az életmentőt, az élet -adót, az arkangyalt, a büszke nemes arczú lovag alakjában… - -S minek is tudta volna a többi részleteket, a mai nap indokait, -előzményét? Hiszen az első ifjukor boldogító kiváltsága az, hogy nem -ismerve, nem értve az élet sötét árnyoldalait, a rajongó lélek csak a -költészet fénysugaraiban fürdik. - -Miért kellett volna neki tudni azt, hogy atyja álnok csellel fosztotta -meg a szomszéd egykori főnemest utósó menhelyétől, s hazudott -tartozásért mely csak palástja volt az alatta rejlő boszúnak, -vesztegetett biró által e főnemes egyetlen fiát rabszolgául itéltette -oda magának. - -Bengabál Dávid a Talmudra esküvék, hogy Simon állitása szerint neki -zálogul adott gyémántok e földön, alatta vagy fölötte sehol sem -léteznek, Czenki Jób mellette tanuskodott, az öreg Márton tanusága, mint -keresztyéné zsidó ellen az akkori törvény értelmében elvettetett, s e -tényállás mellett Dénes nádor Simonnak nem csak jószágát itélte a tőzsér -részére, de, mert az elhagyott birtok nyolczszáz ezüst márkánál többre -nem becsültetett, a hátralék leróvásául rabszolga gyanánt – mint ez -akkor nem ritkán történt meg – a vádlott személyét is. - -A birói végrehajtás szivrázó jelenetek közt ment végbe. Az ősz Simon, -igazsága érzetében s halálos ellene a nádorral szemközt hideg megvetésbe -akarta fojtani indulatát, de kitört ez a heves véralkatnál, s az ily -pogányságot megtürő, eget és földet verő átkozódásai puszta légbe -hangzottak, mert a biró részén volt az erő és hatalom. - -A rabszolgaság pontjánál Lőrincz lépett elő; s ép két karját ajánlá fel -apját a nyomor és gyalázattól megváltani. - -Vita támadt apa és fiú között. Bengabál az utóbbit fogadta el. Igy még -jobban leend megtörve az öreg, gondolá, s gyermekében, kit csak imént -nyert vissza, érzékenyebben sujtva. Ráchelére s arra eszmélt, hogy -inkább őt magát érje ezer fájdalom, mig egynek csak árnyéka is imádott -gyermekét. - -A válás perczében az apa szíve megszakadt. Fia karjaiban szélütés által -érve omlott össze, s Lőrinczet a hulla öleléséből hurczolák el bakói. - -Ráchelnek azonban ily események lehetőségéről sejtelme sem volt. -Képzete, vágya, reménye csak azon ifju körűl röpkedett, kit valóságban -egyetlen egyszer s akkor is oly rövid időre látott, de kit a -túlszárnyaló phantasia három hó minden óráján át élő eszménykép gyanánt -rajzolt elé, kit ő azóta ismerni, szeretni, s bálványozni megtanúlt. - -Reggel óta ült már a halvány gyermek a laktereméből nyiló szöglettorony -kis kerek ablaka mellett, melyben rendesen rózsaszín vagy sötétsárga -üveglap szokott lenni, hogy a kitekintőnek az alant elterülő vidéket -szeszélyes szinezetben mutassa. Most ezen üveglap helyett fátyol kelme -volt a kerek ürbe alkalmazva, melyen át a künn levő tárgyak tisztán -valának láthatók, anélkül, hogy a szemlélő alakja kivűlről észrevehető -volna. - -A kisded ablak Fertővár legszélesebb bástyájára nyilt. E bástyateren -kellett a vidék meghivott nemes urai- és ifjainak összegyűlni az -ünnepélyre, mit Bengabálnak az ellenfél bukásáni örömtombolása -rendezett. - -– Egy új rabszolgát fog itt a nádor úri hatalmam alá bocsátani, mondá a -tőzsér ölére vont gyermekének – egy keresztényt, kinek atyja egykor az -ország főura s nekem halálos ellenem volt. Hadd lássák a kevély nemesek, -mint hajlik porig izrael fia előtt a kiváltságos társ. - -– S nemde ő is köztük lesz, atyám? kérdé az öröm és kétkedés közt remegő -sziv. - -– Több, mint valószinű. Lovagodat előkelőnek festik szavaid s ezek húsz -mérföldnyi körből fognak ide megjelenni. Sisakján sastoll leng, mondád s -kékes aczélhálózat folyja körül derekát – – - -– Igen, igen, ő te is ráismerendsz, kiváland ő a többek közűl, ha ezren -volnának is. - -– A te kedves szemeidben s most midőn még ezret, sőt kettőt sem láttál; -tevé hozzá mosolyogva az atya; ki tudja, mire a nap áldozik, ez marad-e -véleményed? - -Bengabál reménylé, hogy többek látása s a változatosság által elmosódni -s szétoszolni fog a makacsúl ápolt eszménykép, mit ő inkább az idegzet -szeszélyjátéknak, mint a kebel komolyabb érzelemvilágának tartott. -Aztán, gondolá hozzá nagyratörő czéljának büszkesége, ha e szeszély -valóvá érnék is, hány nemes van Magyarországon, ki Bengabál lánya kezét -elfogadni kész ne volna s kivált ha vőmnek nászajándokúl az ország -kincstárnokságát adhatom? - -Kürtriadás jelenté a nádor s lenn a városban összegyűlt lovagok -érkeztét. A lépcsőzet alján a lovak szolgáknak adattak át, s a nemes -urak gyalog jöttek fel a tőzsér látogatására, ki titkos büszkeséget -helyezett abban, hogy vendégeit ne délczeg paripák, de saját lábaik -hozzák elébe. - -Fölkelt, arczon csókolá Ráchelt, s beinté a teremben váró Mártát és -Corzailt. - -– Őrködjetek, mondá, távollétemben e drága lény fölött; s te lelkem -gyöngye édes Ráchelem ismerd meg választottadat, hogy még ma tehessem -őt, leendő férjedűl, boldogságtól áradó kebledre. - -De Ráchel alig hallá már a távozó atya szavait – egész lelkével az oly -közel jövőn függve, ez minden egyéb eszmét magába nyelt. Kedélye, kivált -az ingerlékeny idegzetű nőknél, mint ő volt, gyakran megfejthetlen -rögtöni változáson ment át. Sejtelem, minő nagy boldogság vagy -szerencsétlenség előtt szokta elfogni a szivet, szállotta meg lényét. A -rég epedett percztől, most midőn megérkezett, rettegni kezde; s a -helyett, hogy a bástyatérre fellépő lovagokra tekintene ki, mint ki -napba nézni nem mer, kezébe rejté arczát, melynek különben is átlátszó -finom halványsága még viaszszerübbé vált. - -Az orvos és a dajka aggódva vették körűl az egész testében lázasan -reszketőt, ki kérdéseikre csak koronkénti felzokogással felelt. Corzail -az ablak felé ohajtá vonni figyelmét, reménylve, hogy a künn zajló élet -látása más irányt adand a benső viharában elfúló kedélynek – hasztalan, -Ráchel félig öntudatlan állapota sem a mór orvos szavaira, sem Márta -kérelmeire, sem a kivűlről beható zajra nem birt zsibbadtságából magához -térni. - -Corzail már épen erősitő szerrel tért vissza mellé, midőn egy erőteljes -érczes hang csengésére Ráchel riasztott vadként üté fel fejét, s -szemeiben égető tüz gyúlt ki. - -E végtelen keserüséggel mondott szavak tisztán valának behallhatók: - -– Gyönyörködjetek, atyám s hazám gyilkosának rabszolgájában Magyarország -fiai! - -Ráchel felszökött dülő helyzetéből, kimeredt az ablak fátyolán, s -ugyanazon pillanatban éles sikoltással rogyott vissza dajkája karjaiba. - - -XII. - -A sikoltás, mely oly fájdalmasan hangzott, mintha egy ketté repedt -szivnek volna utósó panasza, lenn is halható volt. Mindenki -feltekintett, anélkül, hogy megtudhatná, miért, kitől, honnan származott -az? - -Csupán kettő előtt nem volt e hang ismeretlen. - -Az első, egy athletai termetű ifju, kin a kézbékó és durva darócz -zubbony a rabszolgát – a büszkén fennhordott fő azonban, s a sötétkék -szemek parancsoló tekintete a főnemesi vért árulá el, ösztönszerüleg -sejté, hogy e sikoltás a viszontlátás és meglepetésnek volt feltörő -hangja. Hasonlót, bár akkor rémülésből származottat hallott ő már az -erdőben, midőn Fertővár urának lányát a parasztok dühétől menté meg. - -A másik, ki jól találta el, mily érzület tolmácsa e hang, az apa volt. - -Pár percz múlva a nyugágy mellett térdelt ez, melyen Ráchel a -leghevesebb görcs-rohamok között vonaglott. A szegény gyermek arczáról -eltünt minden élet, vonásai kínosan eltorzultak; kis kezei jéghidegek -lőnek; ütere, mit Corzail aggódva tapintott, el-elmaradt, s szó nem -birta elhagyni fehérült ajkait. A görcs időszakonkénti szüntével, -fényüket vesztett szemeit merően egy pontra szögezé, aztán keserves -zokogásba törve ki, patakként omlottak ezekből a könyek; majd ismét -egyszerre elállt sirása, s a még nedűben rezgő nagy granátszemek -öntudatlan mosolyban ragyogtak fel, mely a sírásnál is szívrázóbb -fájdalomról beszélt. - -Bengabál szakállát tépte és köntösét szaggatta meg, hivén, hogy -bálványozott gyermeke rögtön, karjai közt adja ki véglehelletét. Kincsei -felét igérte Corzailnak, ha visszaidézi a bucsúzó életerőt. - -A mór orvos nem tudta, a halálra aggódó apát nyugtassa-e, a jajveszékelő -dajkát feddje-e, vagy az előtte ismeretlen bajt miként orvosolja? -enyhitő szereket hozott s a természet működésétől várt javulást. - -A könnyülés a leszálló éjjel érkezett meg. A görcsös szenvedés fokonkint -alább hagyott, a kékes szemhéjjak lenehezűltek, mintha a hosszú pillákon -rezgő könytöredék vonná le azokat, mint zápor után az ázott lomb vonja -maga után az ágat – vonásaira visszatért a nyugalom, keble hullámzása -csillapúlt s a szenvedéstől szender váltá meg. - -Corzail felnyitá a kertre nyiló ablakok egyikét, melyen fris lég és -viola-illat ömlött s a fogyó hold sütött be a kereveten fekvő márvány -szoborra. Ez alvó szobor körűl a tekintetével leányán függő apa, az -összefont karokkal komolyan álló afrikai tudós, s a beteg fejénél -gubbaszkodva figyelő Márta képezének hallgatag csoportozatot. - -Mindhárman új bajtól tartva rezzentek fel az éjfél utáni méla csendben, -midőn Ráchel könnyeden ülő helyzetbe emelkedve s még mindig lezárt -szemhéjjakkal, lágy susogású hangon megszólalt. Az apa, orvos és dajka -léhlzetet feltartva figyeltek minden szóra. - -– Beteg vagyok, kezdé, szivem lelkem testem egyiránt s egy októl beteg. -Bajomon csak egy segithet – ha szenvedni fogok csak őt hivjátok. Ő -enyhitheti kinjaimat, de, bár megmentett a haláltól, életemet -visszaadni, fentartani nem akarja. Lelkem nagyobbrésze nála van, s mi -még bennem él, az a többihez kivánkozik. Ha Lőrincz szeretne, meg volnék -mentve. De szivében nincs Ráchel felé vonzó hajlam, ez egy fő úr -leányáé, enyém csak gyűlölete, mint kinek atyjában atyja gyilkosát -látja. Ott ül most sötét kamrájában – kétségbeesetten; s ő még sem oly -boldogtalan, mint én, mert szeret és szerettetik. Ha szenvedni fogok, -hivjátok őt – de ne jőjjön a vasbékóval kezén – s enyhitni fog… - -E szaggatva mondott tételek után csendesen ismét visszaereszkedett -nyughelyére s nehéz sohajtással tovább aludt. - -– Álom volt-e ez vagy éberlét? suttogá ámulattal s csaknem egyszerre -Márta és Bengabál. - -A mór orvos előtt fejtve volt a kór. Ő olvasott a ritkán előforduló -delejes álmokról, melyekben a beteg általa soha nem hallott neveket -emlit, távollevőkről, jövőről beszél, saját gyógyszerét határozza – álma -tartósságát, felgyógyulását vagy halála napját jósolja meg. - -Félrevonta a meglepett apát s közlé vele ismereteiből meritett -meggyőződését. - -Bengabál ujuló reménynyel rögtön távozék s Lőrinczért küldött. Ezt a -rabfelügyelő rövid óranegyed múlva elébe állitá. A tőzsér távozást -parancsolt, s midőn az ifjuval egyedűl maradt, kezét emennek vállára -téve szólni akart, de a rab undorral rázta le a reá sulyosúló kezet, -visszalépett s fejét szótlan megvetéssel elfordítá. - -– Simon fia Lőrincz, kezdé kérőleg engesztelő hangon az úr; képes -lennél-e feledni a multakat, ha én Dávid ben Gábael téged egyetlen -lányom kezével s ezáltal összes vagyonommal, befolyásommal, hatalmammal -kinálnálak meg? - -Lőrincz, mintha nem is hallaná, egy szó feleletre sem méltatá a kérdőt. - -– Nemde hihetlennek tetszik ez ajánlat, folytatá ez, – de hogy -meggyőzzelek őszinteségéről, nyiltan kimondom a feltételt s ha kell az -okot. A feltétel az, hogy térj vissza a vallásra, mely egykor talán -déd-őseidé is volt. Mert hiszen nem keleti faj vagy-e, s keleten nem -Júda országa, vallása népe volt-e az első, a legnagyobb, a – – - -– Legátkozottabb! riadt indulatosan közbe Lőrincz, – melyet az igaz -Isten haragja szétszórt, hogy soha többé ne egyesűljön. - -– Egyesűlni fog, s tőled és eszélyességedtől függ ez új erős nagy -birodalom koronáját fejedre tenni. - -Az ifju hosszan nézte végig Bengabált s válasza megvető gúnykaczaj volt. - -E becsmérlő mozdulat mélyen sérté a zsidót, de – itt leánya élete vagy -halála forgott kérdésben, s mérséklé indulatát. - -– Tudj meg mindent, szólt kis vártatva, egyetlen gyermekem élete -veszélyben forog s egyedűl te mentheted meg. Akarod? - -– S ezt apám gyilkosa kivánhatja tőlem? lőn az új kérdésű válasz. - -– Nőd leend vagy meghal, s te meghalsz, ha férje lenni vonakodol; -válaszsz. - -– Ha nem őrjöngés mit mondasz, ásasd meg mindkettőnknek a sírt. - -– Ember! kiálta bőszülten Bengabál, ki ily ellenzésről nem álmodott; -ember! te iszonyú vagy! én téged kínpadra vonatlak, megfeszítetlek – – - -E pillanatban Márta kezeit tördelve s léhlfogyottan rohant be jelenteni, -hogy Ráchel ismét új rohamra ébredett. - -Bengabál megragadta a lánczot, mely az ifjú kezein lévő békókat -összefüzé, s a kétségbeesés erejével vonta őt maga után a beteg -teremébe. - -A bájos szenvedő látására Lőrinczben csillapúlt az apa elleni boszú. De -Ráchel fájdalomórája nem enyhűlt, sőt mintha tetőpontra volna csigázva, -egyszerre felviharzó sirás és nevetés között inte a belépőnek távozást. - -Corzail ebben a békók által előidézett hatást látva, ezek levételét -rendelé s nem csalatkozott, mert a pillanattól kezdve, midőn a bilincs a -teremből eltávolittaték, a szenvedés mintegy varázsszó által ketté vágva -szünt meg. A lányka szemeiben újra kigyúlt a ragyogó fény s ennek fekete -tükréből túlvilági üdv sugárzott a meghatott ifjura. Ajkai mosolya nem -volt többé őrült vonaglás, miről a fájó lélek mit sem tud, hanem a -boldogságnak szivből felsimúló kifejezése. Szétomlott hajzata között -pihenő arczán a halálsápadtságot derengő fehérség váltotta fel s egész -átszűrt valója oly légi könyüséggel feküdt ott, mintha a tavaszi fehér -liliom levált leveleként egy szellő vagy lehellet lebbenthetné tovább. - -Lőrincz csodáló részvéttől áthatva közeledett s érinté a felé kinyujtott -apró kezet. - -Alig tőn azonban igy, s a delejes rokonszenvi erő rögtöni hatása által a -fekete selyem pillák összehunyva az arcz havára szállottak le. A boldog -mosolylyal ajkain aludt el. Tisztán emelkedő homlokát szinte látható -fénykör röpkedé körül. - -Bengabál most még inkább meggyőződve arról, hogy a neki legdrágább élet -a lovag akaratszavától függ, a csábigéretektől kezdve, a könyörgés és -parancson át le egész a legborzasztóbb fenyegetésekig mindent elkövetett -ennek megnyerésére. Meghordozta őt nemes érczekkel zsufolt pinczéiben; -előmutatott okmányaival feltárta neki európai befolyását, hatalmát s -ezen alapuló biztos terveit; beirta a királyi fehérletbe az ország -kincstárnokául Lőrincz nevét; aztán térdre esett előtte, hogy szakálla a -földet sepré, majd ismét felugrott, s hallatlan kínokat, mik a makacsra -várnak, dühöngve sorolt fel. - -Érzéketlen szobornak beszélt. Lőrincz honára, atyjára és Olindára -gondolva, gyönyörködött a tőzsér kínjaiban, s eleinte ingerült -szavakkal, később néma megvetéssel utasitá vissza a vői ajánlatot. - -De Ráchelt, ha hivaték, meglátogatá, s megjelenése mindannyiszor az első -csodás hatást gyakorlá. Ez három izben történt huszonnégy órai időszakok -múlva. A negyedik esten Ráchel azt jósolá delejes álmában, hogy -huszonegy napon át félbeszakasztás nélkül fog aludni, s ha ébredésekor -az éltető rokonszenv Lőrincz lelkéből nem fog az ővébe átfolyni, akkor a -megtört léterő szikrája benne végsőt lobban s – örökre kialszik. - - -XIII. - -A huszonegy nap letelt s az utósónak éje következék. - -Ráchel álma fölött egy agg ember virasztott, kinek ijesztő rémtekintete -kisértetes éjszakába illett. Sovány aszott arczbőrén ezer redő czikázta -át egymást, s ezek közt különös mélységü volt a két félkört képező, -melybe a hamuszín szemüregek valának foglalva. Gondolatüres szemei -mozdulatlanul, mintha nem is az ővéi volnának, tekíntének ki -mélyületeikből. A vékony csaknem átlátszó hajlott orr egészen vázszerüvé -tevé az összeesett arczot, mely fölött és körül galambősz haj, bajusz és -szakál gomolygott. Csont kezei reszkettek, s az előre hajló korhadt test -csak bot segitségével volt képes magát fentartani. - -Az utósó három hét Bengabál Dávidon ugyanannyi évtized dúlását vitte -végbe, sőt többet, mert egy, éveit a világgal és önmagával nyugalomban -leélt agg látása tiszteletet parancsol, mig Dávid alakján a lelki -küzdelmek és romboló szenvedélyek oly borzasztó árnyrajzot hagyának, -mely legfölebb szánalomra volt képes gerjeszteni. - -E három hét alatt alig vön magához tápot, alig hunyta álomra szemeit; e -három hét váltakozó düh, aggodalom és félelemből összefüzött siralomházi -kínszenvedés volt. - -Ráchel koronként jóslatokat monda delejes álmában, s e jóslatok -iszonyuak valának. Rövid időn bekövetkezendő napokról beszélt, melyeknek -tikkasztó légköre a legforróbb égöv alattihoz hasonló. Éjente az égen -tüzes jelek fognak mutatkozni, s a föld alól dörgések lesznek hallhatók. -És a föld sok helyen meg fog repedezni, s a Fertő patak az égető -szárazság daczára kiárad. Néha egy egy orkán fog átüvölteni, leszedve a -házak fedeleit s kicsavarva a százados tölgyet, de a vihar nem frissíti -fel az elhaló természetet, sőt dögleletes léggel töltendi el azt. A fű, -a fa lombok, a virágok elsatnyúlnak, a rövid életü rovarok és -csuszómászók elenyésznek, a szárnyas és négylábu állatok messze -költöznek el e vidékről, az itt tartottak nyugtalanul fognak bőgni, s -éhen szomjan vesznek el. S ez végjel lesz az embereknek is elhagyni az -itteni tüzhelyt, s távolabb, hol a természet e kórjelei nem mutatkoznak, -keresni új hazát, mert e vidék földalapja iszonyú vészben induland meg, -halom és épület alásülyed, s a keletkező mélyedést magas és örökös -húllámár boritandja. - -A beteg rendes három ápolója hideg borzadással hallgatá a természet -fölötti ihletséggel mondott jóslatot. Az apát annálinkább elrémité az, -minthogy leánya egy előbbi alkalommal inté őt, ne szakítná meg idő előtt -huszonegy napig tartandó álmát, mert ébredése bizonyos halál leend, ha -szíve első éber dobbanása Lőrincz viszonhajlamára nem talál. - -Ezt minden áron megnyerni lőn tehát a feladat. Bengabál egy órában -alamizsnakérő koldusként porban fetrengett rabszolgája lábai előtt, a -másban sakál kegyetlenséggel gyönyörködött a kinpadra vonottnak -fájdalmaiban. Ez úgy mint amaz sikertelen maradt. Lőrinczből kín és -könyörgés egyaránt nem birt beegyező szót csikarni. A hatalmas tőzsért a -tehetlensége fölötti ingerűltség s a szörnyű jövő rémképe szemlátomást -emészté. - -Eközben a delejes álomjóslatok szóról szóra teljesűlni kezdének, de a -szokatlan tünemények egész jelentőségét Dávid szigorú tilalma folytán -csak hárman tudták. A népben nagy események elősejtelme élt. - -Egy reggelen azonban Márta, ki a jóslatoknak egyelőre legkevesebb hitelt -adott, eltűnt a fertővári palotából. Az itt történtek hire általa -átszivárgott, ajkról ajkra szállt, köztudomásu lön, s e naptól kezdve a -lakosok valóságos népvándorlásban hagyták oda e – mint mondák átkozott -vidéket. Csak az halasztá útját, kit szerfölött nagy érdek kötvén e -helyhez, ez érdek kevésbbé hiszékenynyé tőn. - -Végre ezek is elköltöztek a huszadik nap estén, melynek hajnalán Dávid -ben Gábael a bőszültség végső fokára ingerült dühhel, az őt három nap -óta szóra sem méltató Lőrinczet félmeztelenűl az áradó Fertő patak -mellett egy keresztfához kötteté ki, hogy – az őrjöngő gúny szavai -szerint – hasonló halált haljon azzal, kinek tanához oly hiven -ragaszkodik. - -E napon déltájban emberen kivűl élő állat sehol nem volt többé szabadon -látható; a szomszéd nádasakból és mocsarakból a vadmadarak eget elfedő -csapatokban vonúltak kelet felé, a ménesek és gulyák szilaj -veszettséggel nyargaltak szét, az ólban levők köteleiket tépték el, a -légben egyetlen pillangó, egy rovar, a földön egy téveteg eb nem -mutatkozott. Az emberek az állati belösztön példáját követék s -elvándorlának. - -Másnap Corzail is kijelenté, hogy tovább ő sem marad; felhivta Dávidot -merné a végsőt s kisértené meg Ráchel tovaszállitását. De az apa félt az -idő előtti felriasztástól, minden percztől reméllé a természetes -ébredést s azt, hogy akkor még lesz idő menekülni. S az utóeszmében még -ott fénylettek földalatti kincsei, melyektől válnia kellene… - -A mór orvos ekkor távozék s véle az utolsó hat alabárdos. - -Dávid egyes egyedül maradt alvó leánya mellett a kihalt környék síri -csendében. Egy egész napon át nem hallott annyi neszt, mennyit egy -repülő szunyog szárnyával okozhat. Csak néha néha hangzott egy egy tompa -nyögés a vártól kis távolságra leásott keresztfáról, melyen a -harminczhat óra előtt kikötött Lörincz feledteték egy ember -kegyetlensége s a többiek – saját életért aggodalmaskodó elfoglaltsága -által. - -Ez volt az egyetlen élő lény a körülfekvő pusztaságban. - -De Bengabál e nyögéseket sem hallá; elfeledte ő a multat, a világot, -önmagát; fásúlt szivéből az érzés, száradt velejéből a gondolat -kiveszett; öntudatlan tekintete elvonhatlanúl az alig pihegő gyermekre -volt szögezve – nézett, de nem látott… - -A föld szinén terjengő gőzkör az est röpkedő homályával kezde -összefolyni s a láthatár keleti szélén a tellyes hold vérvörös tányéra -emelkedék, míg nyugotról fekete felhőterület voná be gyászszal az eget. -Hold és felhő perczenkint közeledének egymáshoz – az éj szomorú -királynője palástjába rejtekezni sietett. - -Az elömlő reszketeg sugarak a templomszerü csarnokot, hol Ráchel fekvék -s az öreg őrködött, baljóslatú félelmes világgal áraszták el. Az egykor -tündéri terem, melyben az érzék kéjelgésére minden egyesitve volt, s -melyből a növényéleten kezdve minden egyéb kipusztult, sőt még az -elhanyagolt szökőkút locsogása is elhallgatott – inkább sírbolthoz volt -hasonló, melyben a ravatalon fekvő halott lábainál egy tulvilági gnóm -viraszt. - -A kelő hold delejes sugara által érintett Ráchel fölegyenesedék ágyában. -Az ámultságából felrezzent apa az ébredés óhajtott perczét vélte -elérkezettnek – de látva a lezárt szemhéjjakat, új jósszavakat várt a -halvány ajkakról. Ezek azonban mint a szemek is zárva maradtak; a könnyü -légi termet egy mozdulattal kelt le fekhelyéről s ment egyenesen – a -rendes léptek lejtése nélkül, a keletre nyiló ablaksor felé. - -Dávid dermedten nézett utána, s álmodni vélt, midőn a hófehér alakot a -magas falzaton természetfölötti könnyüséggel s láthatlan erő által vonva -emelkedni s az ablakok egyikén ki eltünni látta. - -Pár percz mulva Ráchel a szabadban volt, – a tetőfokra fejlődött -delejesség s az ez által ihletett belösztön biztos léptekkel vitte őt az -irányban, hol az ábrándos gyermeteg sziv fájó szerelme az életet -kereste, s hol lelke ifját, százszoros halál kinaival végküzdésben -találta a keresztfán. - -Ez alá érve egy lebbenéssel emelkedett föl annyira, hogy az oszlophoz -kötözött lábakat átfoghatá. - -– Lőrincz! üdvöm, mennyországom! igy halhatnom meg Jehova kegyelme! -kiáltá, felébredett, s a visszatérő görcsroham még szorosabban füzte őt -az átölelt oszlophoz. - -– Ráchel! Ráchel! Ráchel! hangzék rekedt rikoltással Fertővár egy -toronyfokáról, s a hold mielőtt a reá rohanó felhőbe veszne, a gnóm -alakot mutatta ottan, ki előre görbedt testével minden pillanatban a -magasbóli lebukással fenyegetett. - -A koromsötét éjben egyetlen pont körvonalai fehérlettek a keresztfán. - -A messze síkot ekkor hirtelen keletkezett irtóztató szélrohamok söpörték -át. A föld hosszas s körben járó tompa dörgéssel mordúlt meg, mintha az -alsóbb rétegek nyögnének a reájuk nehezedő súly miatt. A vihar -mindinkább dühöngött, a dörgés egyre erősebb s végre siketítő lőn. A már -napok előtt támadt földrepedésekből vastag hullámsugarak löveltek fel, s -egyesülten a Fertő patak zuhogó áradatával, a keresztfát pehelyként -emelték ki és sodorták magokkal – – – – – - -Ugyanekkor a föld több perczig tartó erőszakos rázkódással megindult, s -mire lecsendesült és az üvöltő vihar a fekete felhőterületet -szétzilálta: a kibukkanó hold sárga arczulata tengerhullámzatra tekinte -ott, hol nehány percz előtt Bengabál büszkesége Fertővár s az -uradalmához tartozó öt falu állott. - - -XIV. - -Magyarország sanyargatott népe szentűl hitte, hogy közeledik a nap, -melyet az irás szerint jelek előznek meg egen és földön; s ily jelnek -tartá, a nyomor fő oka – Bengabál Dávid palotája és földének -elsülyedését is; mig más részt a csodák közé sorozá azt, hogy a zsidó -által pogányul keresztre vont Lőrincz, Simon fia, az oszlopfával egyűtt -száraz partra sodortatva, életben maradt. De testben és lélekben -nyomorúlttá vált, hónapokig komor hallgatagságban borongott, s ha néha -megszólalt, iszonyuakat beszélt a fertővári utósó napokról. - -A szegény kis Ráchel hideg hullaként találtatott a keresztfa alján – oly -erőszakosan reá fonódva, hogy alig lehete ölelő karjait onnan -leválasztani. A Fertő tó partján temették el jó emberek. - -A következő évben Robert esztergomi érsek az imént hozott törvény -alapján az egyház átkához nyúlt, s egész Magyarországot tilalom alá, -Dénes nádort és Sámuel néhai kincstárnokot pedig névszerint átok alá -vetette. - -A nádor leánya Olinda fátyolt vőn magára, s a Pest fölötti Dunasziget -kolostorának sötét falai mögé rejté szive örökös gyászát. Négy év múlva -IV. Béla trónralépte első napjaiban ifjan szállott sirjába. Legalább egy -fájdalommal kevesebbet vitt oda – nem tudta meg azt, hogy atyját az új -király boszúló haragja szemeitől fosztotta meg. - -Vége a II kötetnek. - - - - -Lábjegyzetek. - -[Footnote 1: 1798-ban, épen midőn a francziák Nápolyban voltak, a Vezúv -erősen hányta a tüzet.] - -[Footnote 2: Orvosok serege ölte meg a királyt.] - -[Footnote 3: - Egy térre érkezénk - Hol a fenyéren nem terem növény; - Köröskörül meddő kopár homok - . . . . . . . . . . . . - Lassu eséssel hull égő fövény - Terjengő tűzpelyhekben, miként a - Hó hull szélcsendben havas tetején.] - - -[Transcriber's Note: - -Javítások. - -Az eredeti szöveg helyesírásán nem változtattunk. - -A nyomdai hibákat javítottuk. Ezek listája: - -13 |mosoiylyal |mosolylyal - -16 |üdvözlésl |üdvözlési - -26 |változő |változó - -28 |lováról té lve |lováról itélve - -31 |olvasasához |olvasásához - -35 |csendese vonultak |csendesen vonultak - -61 |mélységhől |mélységből - -92 |Mylord! |Mylord!“ - -121 |hozszú |hosszú - -132 |rögzeszméjével |rögeszméjével - -142 |Palaestináhan |Palaestinában - -147 |épülendenck |épülendenek - -155 |arra, bogy |arra, hogy - -168 |alaposságárál |alaposságáról - -184 |állápotának |állapotának - -193 |kenytelen |kénytelen - -195 |ál!va |állva - -207 |őszüló |őszülő - -217 |tartsssék |tartassék - -218 |törvenyesnek |törvényesnek - -221 |fellaláltad |feltaláltad - -231 |e ykori |egykori - -231 |boszúnak’ |boszúnak, - -236 |vonnl |vonni - -250 |természetés |természetes] - - -*** END OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK VILÁG FOLYÁSA (2. -KÖTET) *** - -Updated editions will replace the previous one--the old editions will -be renamed. - -Creating the works from print editions not protected by U.S. copyright -law means that no one owns a United States copyright in these works, -so the Foundation (and you!) can copy and distribute it in the -United States without permission and without paying copyright -royalties. Special rules, set forth in the General Terms of Use part -of this license, apply to copying and distributing Project -Gutenberg-tm electronic works to protect the PROJECT GUTENBERG-tm -concept and trademark. Project Gutenberg is a registered trademark, -and may not be used if you charge for an eBook, except by following -the terms of the trademark license, including paying royalties for use -of the Project Gutenberg trademark. If you do not charge anything for -copies of this eBook, complying with the trademark license is very -easy. You may use this eBook for nearly any purpose such as creation -of derivative works, reports, performances and research. Project -Gutenberg eBooks may be modified and printed and given away--you may -do practically ANYTHING in the United States with eBooks not protected -by U.S. copyright law. Redistribution is subject to the trademark -license, especially commercial redistribution. - -START: FULL LICENSE - -THE FULL PROJECT GUTENBERG LICENSE -PLEASE READ THIS BEFORE YOU DISTRIBUTE OR USE THIS WORK - -To protect the Project Gutenberg-tm mission of promoting the free -distribution of electronic works, by using or distributing this work -(or any other work associated in any way with the phrase "Project -Gutenberg"), you agree to comply with all the terms of the Full -Project Gutenberg-tm License available with this file or online at -www.gutenberg.org/license. - -Section 1. General Terms of Use and Redistributing Project -Gutenberg-tm electronic works - -1.A. By reading or using any part of this Project Gutenberg-tm -electronic work, you indicate that you have read, understand, agree to -and accept all the terms of this license and intellectual property -(trademark/copyright) agreement. If you do not agree to abide by all -the terms of this agreement, you must cease using and return or -destroy all copies of Project Gutenberg-tm electronic works in your -possession. If you paid a fee for obtaining a copy of or access to a -Project Gutenberg-tm electronic work and you do not agree to be bound -by the terms of this agreement, you may obtain a refund from the -person or entity to whom you paid the fee as set forth in paragraph -1.E.8. - -1.B. "Project Gutenberg" is a registered trademark. It may only be -used on or associated in any way with an electronic work by people who -agree to be bound by the terms of this agreement. There are a few -things that you can do with most Project Gutenberg-tm electronic works -even without complying with the full terms of this agreement. See -paragraph 1.C below. There are a lot of things you can do with Project -Gutenberg-tm electronic works if you follow the terms of this -agreement and help preserve free future access to Project Gutenberg-tm -electronic works. See paragraph 1.E below. - -1.C. The Project Gutenberg Literary Archive Foundation ("the -Foundation" or PGLAF), owns a compilation copyright in the collection -of Project Gutenberg-tm electronic works. Nearly all the individual -works in the collection are in the public domain in the United -States. If an individual work is unprotected by copyright law in the -United States and you are located in the United States, we do not -claim a right to prevent you from copying, distributing, performing, -displaying or creating derivative works based on the work as long as -all references to Project Gutenberg are removed. Of course, we hope -that you will support the Project Gutenberg-tm mission of promoting -free access to electronic works by freely sharing Project Gutenberg-tm -works in compliance with the terms of this agreement for keeping the -Project Gutenberg-tm name associated with the work. You can easily -comply with the terms of this agreement by keeping this work in the -same format with its attached full Project Gutenberg-tm License when -you share it without charge with others. - -1.D. The copyright laws of the place where you are located also govern -what you can do with this work. Copyright laws in most countries are -in a constant state of change. If you are outside the United States, -check the laws of your country in addition to the terms of this -agreement before downloading, copying, displaying, performing, -distributing or creating derivative works based on this work or any -other Project Gutenberg-tm work. The Foundation makes no -representations concerning the copyright status of any work in any -country other than the United States. - -1.E. Unless you have removed all references to Project Gutenberg: - -1.E.1. The following sentence, with active links to, or other -immediate access to, the full Project Gutenberg-tm License must appear -prominently whenever any copy of a Project Gutenberg-tm work (any work -on which the phrase "Project Gutenberg" appears, or with which the -phrase "Project Gutenberg" is associated) is accessed, displayed, -performed, viewed, copied or distributed: - - This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and - most other parts of the world at no cost and with almost no - restrictions whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it - under the terms of the Project Gutenberg License included with this - eBook or online at www.gutenberg.org. If you are not located in the - United States, you will have to check the laws of the country where - you are located before using this eBook. - -1.E.2. If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is -derived from texts not protected by U.S. copyright law (does not -contain a notice indicating that it is posted with permission of the -copyright holder), the work can be copied and distributed to anyone in -the United States without paying any fees or charges. If you are -redistributing or providing access to a work with the phrase "Project -Gutenberg" associated with or appearing on the work, you must comply -either with the requirements of paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 or -obtain permission for the use of the work and the Project Gutenberg-tm -trademark as set forth in paragraphs 1.E.8 or 1.E.9. - -1.E.3. If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is posted -with the permission of the copyright holder, your use and distribution -must comply with both paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 and any -additional terms imposed by the copyright holder. Additional terms -will be linked to the Project Gutenberg-tm License for all works -posted with the permission of the copyright holder found at the -beginning of this work. - -1.E.4. Do not unlink or detach or remove the full Project Gutenberg-tm -License terms from this work, or any files containing a part of this -work or any other work associated with Project Gutenberg-tm. - -1.E.5. Do not copy, display, perform, distribute or redistribute this -electronic work, or any part of this electronic work, without -prominently displaying the sentence set forth in paragraph 1.E.1 with -active links or immediate access to the full terms of the Project -Gutenberg-tm License. - -1.E.6. You may convert to and distribute this work in any binary, -compressed, marked up, nonproprietary or proprietary form, including -any word processing or hypertext form. However, if you provide access -to or distribute copies of a Project Gutenberg-tm work in a format -other than "Plain Vanilla ASCII" or other format used in the official -version posted on the official Project Gutenberg-tm website -(www.gutenberg.org), you must, at no additional cost, fee or expense -to the user, provide a copy, a means of exporting a copy, or a means -of obtaining a copy upon request, of the work in its original "Plain -Vanilla ASCII" or other form. Any alternate format must include the -full Project Gutenberg-tm License as specified in paragraph 1.E.1. - -1.E.7. Do not charge a fee for access to, viewing, displaying, -performing, copying or distributing any Project Gutenberg-tm works -unless you comply with paragraph 1.E.8 or 1.E.9. - -1.E.8. You may charge a reasonable fee for copies of or providing -access to or distributing Project Gutenberg-tm electronic works -provided that: - -* You pay a royalty fee of 20% of the gross profits you derive from - the use of Project Gutenberg-tm works calculated using the method - you already use to calculate your applicable taxes. The fee is owed - to the owner of the Project Gutenberg-tm trademark, but he has - agreed to donate royalties under this paragraph to the Project - Gutenberg Literary Archive Foundation. Royalty payments must be paid - within 60 days following each date on which you prepare (or are - legally required to prepare) your periodic tax returns. Royalty - payments should be clearly marked as such and sent to the Project - Gutenberg Literary Archive Foundation at the address specified in - Section 4, "Information about donations to the Project Gutenberg - Literary Archive Foundation." - -* You provide a full refund of any money paid by a user who notifies - you in writing (or by e-mail) within 30 days of receipt that s/he - does not agree to the terms of the full Project Gutenberg-tm - License. You must require such a user to return or destroy all - copies of the works possessed in a physical medium and discontinue - all use of and all access to other copies of Project Gutenberg-tm - works. - -* You provide, in accordance with paragraph 1.F.3, a full refund of - any money paid for a work or a replacement copy, if a defect in the - electronic work is discovered and reported to you within 90 days of - receipt of the work. - -* You comply with all other terms of this agreement for free - distribution of Project Gutenberg-tm works. - -1.E.9. If you wish to charge a fee or distribute a Project -Gutenberg-tm electronic work or group of works on different terms than -are set forth in this agreement, you must obtain permission in writing -from the Project Gutenberg Literary Archive Foundation, the manager of -the Project Gutenberg-tm trademark. Contact the Foundation as set -forth in Section 3 below. - -1.F. - -1.F.1. Project Gutenberg volunteers and employees expend considerable -effort to identify, do copyright research on, transcribe and proofread -works not protected by U.S. copyright law in creating the Project -Gutenberg-tm collection. Despite these efforts, Project Gutenberg-tm -electronic works, and the medium on which they may be stored, may -contain "Defects," such as, but not limited to, incomplete, inaccurate -or corrupt data, transcription errors, a copyright or other -intellectual property infringement, a defective or damaged disk or -other medium, a computer virus, or computer codes that damage or -cannot be read by your equipment. - -1.F.2. LIMITED WARRANTY, DISCLAIMER OF DAMAGES - Except for the "Right -of Replacement or Refund" described in paragraph 1.F.3, the Project -Gutenberg Literary Archive Foundation, the owner of the Project -Gutenberg-tm trademark, and any other party distributing a Project -Gutenberg-tm electronic work under this agreement, disclaim all -liability to you for damages, costs and expenses, including legal -fees. YOU AGREE THAT YOU HAVE NO REMEDIES FOR NEGLIGENCE, STRICT -LIABILITY, BREACH OF WARRANTY OR BREACH OF CONTRACT EXCEPT THOSE -PROVIDED IN PARAGRAPH 1.F.3. YOU AGREE THAT THE FOUNDATION, THE -TRADEMARK OWNER, AND ANY DISTRIBUTOR UNDER THIS AGREEMENT WILL NOT BE -LIABLE TO YOU FOR ACTUAL, DIRECT, INDIRECT, CONSEQUENTIAL, PUNITIVE OR -INCIDENTAL DAMAGES EVEN IF YOU GIVE NOTICE OF THE POSSIBILITY OF SUCH -DAMAGE. - -1.F.3. LIMITED RIGHT OF REPLACEMENT OR REFUND - If you discover a -defect in this electronic work within 90 days of receiving it, you can -receive a refund of the money (if any) you paid for it by sending a -written explanation to the person you received the work from. If you -received the work on a physical medium, you must return the medium -with your written explanation. The person or entity that provided you -with the defective work may elect to provide a replacement copy in -lieu of a refund. If you received the work electronically, the person -or entity providing it to you may choose to give you a second -opportunity to receive the work electronically in lieu of a refund. If -the second copy is also defective, you may demand a refund in writing -without further opportunities to fix the problem. - -1.F.4. Except for the limited right of replacement or refund set forth -in paragraph 1.F.3, this work is provided to you 'AS-IS', WITH NO -OTHER WARRANTIES OF ANY KIND, EXPRESS OR IMPLIED, INCLUDING BUT NOT -LIMITED TO WARRANTIES OF MERCHANTABILITY OR FITNESS FOR ANY PURPOSE. - -1.F.5. Some states do not allow disclaimers of certain implied -warranties or the exclusion or limitation of certain types of -damages. If any disclaimer or limitation set forth in this agreement -violates the law of the state applicable to this agreement, the -agreement shall be interpreted to make the maximum disclaimer or -limitation permitted by the applicable state law. The invalidity or -unenforceability of any provision of this agreement shall not void the -remaining provisions. - -1.F.6. INDEMNITY - You agree to indemnify and hold the Foundation, the -trademark owner, any agent or employee of the Foundation, anyone -providing copies of Project Gutenberg-tm electronic works in -accordance with this agreement, and any volunteers associated with the -production, promotion and distribution of Project Gutenberg-tm -electronic works, harmless from all liability, costs and expenses, -including legal fees, that arise directly or indirectly from any of -the following which you do or cause to occur: (a) distribution of this -or any Project Gutenberg-tm work, (b) alteration, modification, or -additions or deletions to any Project Gutenberg-tm work, and (c) any -Defect you cause. - -Section 2. Information about the Mission of Project Gutenberg-tm - -Project Gutenberg-tm is synonymous with the free distribution of -electronic works in formats readable by the widest variety of -computers including obsolete, old, middle-aged and new computers. It -exists because of the efforts of hundreds of volunteers and donations -from people in all walks of life. - -Volunteers and financial support to provide volunteers with the -assistance they need are critical to reaching Project Gutenberg-tm's -goals and ensuring that the Project Gutenberg-tm collection will -remain freely available for generations to come. In 2001, the Project -Gutenberg Literary Archive Foundation was created to provide a secure -and permanent future for Project Gutenberg-tm and future -generations. To learn more about the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation and how your efforts and donations can help, see -Sections 3 and 4 and the Foundation information page at -www.gutenberg.org - -Section 3. Information about the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation - -The Project Gutenberg Literary Archive Foundation is a non-profit -501(c)(3) educational corporation organized under the laws of the -state of Mississippi and granted tax exempt status by the Internal -Revenue Service. The Foundation's EIN or federal tax identification -number is 64-6221541. Contributions to the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation are tax deductible to the full extent permitted by -U.S. federal laws and your state's laws. - -The Foundation's business office is located at 809 North 1500 West, -Salt Lake City, UT 84116, (801) 596-1887. Email contact links and up -to date contact information can be found at the Foundation's website -and official page at www.gutenberg.org/contact - -Section 4. Information about Donations to the Project Gutenberg -Literary Archive Foundation - -Project Gutenberg-tm depends upon and cannot survive without -widespread public support and donations to carry out its mission of -increasing the number of public domain and licensed works that can be -freely distributed in machine-readable form accessible by the widest -array of equipment including outdated equipment. Many small donations -($1 to $5,000) are particularly important to maintaining tax exempt -status with the IRS. - -The Foundation is committed to complying with the laws regulating -charities and charitable donations in all 50 states of the United -States. Compliance requirements are not uniform and it takes a -considerable effort, much paperwork and many fees to meet and keep up -with these requirements. We do not solicit donations in locations -where we have not received written confirmation of compliance. To SEND -DONATIONS or determine the status of compliance for any particular -state visit www.gutenberg.org/donate - -While we cannot and do not solicit contributions from states where we -have not met the solicitation requirements, we know of no prohibition -against accepting unsolicited donations from donors in such states who -approach us with offers to donate. - -International donations are gratefully accepted, but we cannot make -any statements concerning tax treatment of donations received from -outside the United States. U.S. laws alone swamp our small staff. - -Please check the Project Gutenberg web pages for current donation -methods and addresses. Donations are accepted in a number of other -ways including checks, online payments and credit card donations. To -donate, please visit: www.gutenberg.org/donate - -Section 5. General Information About Project Gutenberg-tm electronic works - -Professor Michael S. Hart was the originator of the Project -Gutenberg-tm concept of a library of electronic works that could be -freely shared with anyone. For forty years, he produced and -distributed Project Gutenberg-tm eBooks with only a loose network of -volunteer support. - -Project Gutenberg-tm eBooks are often created from several printed -editions, all of which are confirmed as not protected by copyright in -the U.S. unless a copyright notice is included. Thus, we do not -necessarily keep eBooks in compliance with any particular paper -edition. - -Most people start at our website which has the main PG search -facility: www.gutenberg.org - -This website includes information about Project Gutenberg-tm, -including how to make donations to the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation, how to help produce our new eBooks, and how to -subscribe to our email newsletter to hear about new eBooks. diff --git a/old/67212-0.zip b/old/67212-0.zip Binary files differdeleted file mode 100644 index 720a9b9..0000000 --- a/old/67212-0.zip +++ /dev/null diff --git a/old/67212-h.zip b/old/67212-h.zip Binary files differdeleted file mode 100644 index 21fc04a..0000000 --- a/old/67212-h.zip +++ /dev/null diff --git a/old/67212-h/67212-h.htm b/old/67212-h/67212-h.htm deleted file mode 100644 index c1e20e2..0000000 --- a/old/67212-h/67212-h.htm +++ /dev/null @@ -1,5381 +0,0 @@ -<!DOCTYPE html PUBLIC "-//W3C//DTD XHTML 1.0 Strict//EN" - "http://www.w3.org/TR/xhtml1/DTD/xhtml1-strict.dtd"> -<html xmlns="http://www.w3.org/1999/xhtml" xml:lang="hu" lang="hu"> -<head> -<meta name="generator" content= -"HTML Tidy for HTML5 for Linux version 5.7.45" /> -<meta http-equiv="Content-Type" content= -"text/html; charset=utf-8" /> -<meta http-equiv="Content-Style-Type" content="text/css" /> -<title>The Project Gutenberg eBook of Világ folyása (2. kötet) by -Károly Bérczy</title> - -<style type="text/css"> -/*<![CDATA[*/ -body { - margin-left: 10%; - margin-right: 10%; -} - -h1,h2,h3 { - text-align: center; - clear: both; - line-height: 200%; -} - -h2,h3 { - margin-top: 2em; -} - -p { - margin-top: 0.75em; - margin-bottom: 0.75em; -} - -body > p { - text-align: justify; - text-indent: 1.5em; -} - -hr { - width: 33%; - margin-top: 2em; - margin-bottom: 2em; - margin-left: auto; - margin-right: auto; - clear: both; -} - -hr.chap {width: 65%} -hr.tb {width: 25%;} - -table { - margin-left: auto; - margin-right: auto; -} - -td { - padding-left: 1em; - padding-right: 1em; -} - -.pagenum { - position: absolute; - right: 2%; - color: gray; - font-size: smaller; - text-align: right; - text-indent:0; -} - -.tdr {text-align: right;} - -.center { - text-align: center; - text-indent: 0; -} - -em.gesperrt { - font-style: normal; - letter-spacing: 0.2em; - padding-left: 0.2em; -} - -.caption-small {font-weight: bold; font-size: small;} - -.caption {font-weight: bold;} - -.caption-large {font-weight: bold; font-size: large;} - -.caption-150 {font-weight: bold; font-size: 150%;} - -.footnotes { - border: dashed 1px; -} - -.footnote { - margin-left: 10%; - margin-right: 10%; - font-size: 0.9em; - text-align: justify; -} - -.footnote .label { - position: absolute; - right: 84%; - text-align: right; -} - -.fnanchor { - vertical-align: super; - font-size: .8em; - text-decoration: none; -} - -.poem { - font-size: 0.9em; - display: table; - margin: auto; - text-align: left; -} - -.poem .stanza { - margin: 1em 0em 1em 0em; -} - -.poem span.i0 { - display: block; - margin-left: 0em; - padding-left: 3em; - text-indent: -3em; -} - -.transnote { - background-color: #E6E6FA; - color: black; - padding: 0.5em; - font-family: sans-serif, serif; - font-size: 0.9em; -} - -.transnote p { - text-align: center; - text-indent: 1.5em; -} - -ul.TOC { - list-style-type: none; - padding-left: 10%; - text-indent: -5%; - width: 70%; - text-align: justify; -} - -ul.TOC li { - margin-top: 0.25em; -} - -span.ralign { - position: absolute; - text-align: right; - right: 15%; - top: auto; -} -/*]]>*/ -</style> -</head> -<body> -<div lang='en' xml:lang='en'> -<p style='text-align:center; font-size:1.2em; font-weight:bold'>The Project Gutenberg eBook of <span lang='hu' xml:lang='hu'>Világ folyása (2. kötet)</span>, by Károly Bérczy</p> -<div style='display:block; margin:1em 0'> -This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and -most other parts of the world at no cost and with almost no restrictions -whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it under the terms -of the Project Gutenberg License included with this eBook or online -at <a href="https://www.gutenberg.org">www.gutenberg.org</a>. If you -are not located in the United States, you will have to check the laws of the -country where you are located before using this eBook. -</div> -</div> - -<p style='display:block; margin-top:1em; margin-bottom:0; margin-left:2em; text-indent:-2em'>Title: <span lang='hu' xml:lang='hu'>Világ folyása (2. kötet)</span></p> -<p style='display:block; margin-left:2em; text-indent:0; margin-top:0; margin-bottom:1em;'><span lang='hu' xml:lang='hu'>Beszélyek</span></p> -<p style='display:block; margin-top:1em; margin-bottom:0; margin-left:2em; text-indent:-2em'>Author: Károly Bérczy</p> -<p style='display:block; text-indent:0; margin:1em 0'>Release Date: January 21, 2022 [eBook #67212]</p> -<p style='display:block; text-indent:0; margin:1em 0'>Language: Hungarian</p> - <p style='display:block; margin-top:1em; margin-bottom:0; margin-left:2em; text-indent:-2em; text-align:left'>Produced by: Albert László from page images generously made available by the Google Books Library Project</p> -<div style='margin-top:2em; margin-bottom:4em'>*** START OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK <span lang='hu' xml:lang='hu'>VILÁG FOLYÁSA (2. KÖTET)</span> ***</div> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<h1>VILÁG FOLYÁSA.</h1> -<p class="center"><span class="caption-150">BESZÉLYEK.</span></p> -<p> </p> -<p class="center"><span class="caption">IRTA</span></p> -<p class="center"><span class="caption-150">BÉRCZY -KÁROLY.</span></p> -<p> </p> -<p class="center"><span class="caption-large">MÁSODIK -KÖTET.</span></p> -<p> </p> -<p class="center"><span class="caption">PEST, 1854.</span></p> -<p class="center"><span class="caption-small"><em class= -"gesperrt">SZÁMVALD GYULA SAJÁTJA.</em></span></p> -<p class="center"><span class="caption-small">(Emich Gusztáv -bizománya.)</span></p> -<p class="center"><span class="caption-small">Pest, 1854. Emich -Gusztáv könyvnyomdája, uri utcza 8. sz.</span></p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<h2>TARTALOM.</h2> -<ul class="TOC"> -<li>NÓGRÁDVÁR VÉGNAPJAI <span class="ralign"><a href= -"#Page_1">1</a></span></li> -<li>TALÁLKOZÁS A VEZÚVON <span class="ralign"><a href= -"#Page_71">71</a></span></li> -<li>DIDIER <span class="ralign"><a href= -"#Page_109">109</a></span></li> -<li>EGY ZSIDÓ A XIII. SZÁZADBAN <span class="ralign"><a href= -"#Page_133">133</a></span></li> -</ul> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_1" id= -"Page_1">-1-</a></span></p> -<h2>NÓGRÁDVÁR VÉGNAPJAI</h2> -<p class="center">(TÖRTÉNETI BESZÉLY.) <span class= -"pagenum"><a name="Page_2" id="Page_2">-2-</a></span> <span class= -"pagenum"><a name="Page_3" id="Page_3"><br /> --3-</a></span></p> -<h3>I.</h3> -<p>Nógrád megye déli végrésze a Nasszál s a diósjenői hegyláncz -közé szorultan keskeny csúcsba fut le a Dunáig.</p> -<p>E két hegyláncz közötti völgyrónán, mindkettőtől alig -félmérföldnyire kerek szikladomb emelkedik, tövében kis mezőváros -házai csoportosúlnak, tetején Nógrádvár romjai merengenek a múlt -harczias századokról.</p> -<p>Az ötszegű erős bástyák nagyrésze még fennáll daczolva idővel és -fergeteggel; egy egy évtized alig bir néhány lemezt a szilárd -homlokzatról lebontani. Csupán a keleti oldal, honnan egykor a -menedékes völgyre kapu nyilt, van egészen összerombolva, -<span class="pagenum"><a name="Page_4" id="Page_4">-4-</a></span> s -érthetően beszéli, hogy itt a pusztitásban az elemek dulakodásán -kivül más egyéb hatalom is működött.</p> -<p>A nyugat-éjszaki másik kapunak omlatag boltíve téres udvarra -visz, hol az elszórt kövek halmazai közt a vadrózsa terjengő bokra, -a papsajt és ördögszekér évről évre háborgatlan parajzik fel.</p> -<p>A szögletekben tágas vizgyüjtő medenczék nyomai látszanak, s egy -beomlott mélyedésé, mely roppant munkával rézsut furatva a hegy -sziklagyomrába, hajdan rejtekfolyosó s menekvő ut volt, a vár -megszállása és reménytelen védelme esetére.</p> -<p>A vár közepén magas romszál küzd az őt torkon ragadó szelekkel; -alig képzelhető, mint állhata fen ily sokáig. Körzete alul igen -keskeny, s mennél magasabbra nyúlik, annál inkább nyer -terjedelmében, annyira hogy az egész tölcsér-alakot képez s az -ember félve áll meg közelében, minden perczben várhatván -összerogyását.</p> -<p>1685-ben e romszál büszke toronyként nézett le a vidékre; fényes -rézfedeléről s a fölötte ragyogó félholdról vakitólag verődtek -vissza a nyári nap sugarai. Öt emelete volt akkoron; a legfelső a -toronyőr <span class="pagenum"><a name="Page_5" id= -"Page_5">-5-</a></span> éjnapi tanyája, a három középső diszes -lakszobákból állott, melyekből csigalépcső vezetett le a legalsó, -fürdőhelynek használt osztályba. Ennek ajtaja kőfallal elkeritett -virágos kertbe nyilt, hol a cytizus, rózsa és jazmin-bokrok közötti -gyepágyakra terepélyes hársak vetettek sötét hives árnyat.</p> -<p>E kényelmek élvezésére azonban az akkori időszak nem volt -legalkalmasabb. Csatazaj hangzott mindenfelé, s ez, kivált a -várakban, minden percz éber figyelmét s készültségét kivánta meg. -Dunán innen Károly herczeg támadta és verte folyvást a törököt, s -Esztergom és Visegrádot még a mult évben megvévén, most Érsekujvárt -szállotta meg, tul a Dunán és Horvátországban Leszlei táborozott; a -felvidéken pedig Schultz és Caprára tábornokok mindig szükebbé váló -térre szoritották ellenségüket. A tiz év előtt sok szerencsével -megkezdett Tökölyi forradalom s vele a töröknek uralma végére -járt.</p> -<p>A mondott év augusztus 16-kán lebbentjük fel e történet -függönyét.</p> -<p>Nagy mozgásban volt e napon Nógrád várának török őrsége; minden -kar minden erő olyszerű készületekkel foglalkozék, mik a várnak -erős <span class="pagenum"><a name="Page_6" id= -"Page_6">-6-</a></span> védelmi állapotba helyezése által arra -mutatának, hogy e munka épen oly szükséges mint sürgetős.</p> -<p>Lenn a várat környező harmincz láb mélységü sáncz munkára -hajtott magyar parasztok által – fenn a gyöngébb falzat helyenkint -értő kezekkel javittatott, mig ismét mások hangya szorgalommal -épiték a magas tölgykarózatot, mely a hegy tövében lévő födött -kúthoz nyulva le, megvédendő volt az innen felszolgáló -vizvezetéket.</p> -<p>Az éjszaki kapun kenetlen hosszu szekereket vontattak fel -iszonyu nyikorgás közt a vidékbeli pórok sovány gebéi és ökrei, -némelyekről mindennemű élelmi szerek rakattak az éléstárba, -másokról hadi készleteket, fegyvert, lőport, ágyugolyókat emeltek -le s raktak gúlákba a katonák.</p> -<p>A keleti kapu, mely oldalról a vár legkönnyebben volt -megtámadható, roppant terméskő darabokkal falaztatott el, kis -nyilás hagyatván csak mit szükség esetére rövid idő alatt lehessen -végkép elzárni.</p> -<p>Ezek a lő-réseket erősiték, azok öreg vagy imént érkezett -ágyukat tisztitottak, mig egy harmadik és negyedik csoport a már -alkalmasokat szögezé <span class="pagenum"><a name="Page_7" id= -"Page_7">-7-</a></span> ki a bástyafalakon s kellő készletet horda -közelükbe. Az átalános zajon át, távolból elhaló szakadatlan -ágyudörgés volt már több nap óta hallható.</p> -<p>A fő, mely e szervezést fegy- és műértelemmel rendezé, felváltva -minden munkás csapatnál megjelent, parancsot osztva itt, korholva, -biztatva, dicsérve ott.</p> -<p>Hafiz bég volt ez, az ifju várparancsnok, Abdurrahman budai pasa -kegyencze.</p> -<p>Könnyü arabménen ülve, a keleti bő kaftán nem födheté el annyira -termetét, hogy ennek delisége a karcsu paripán feltünővé ne váljék. -A munka menetét intéző jobb kezében rövid kis pálczát tartott; -bogláros övéből pár ékköves pisztoly-agy nézett elő; oldalán görbe -kard lógott, mely ha néha néha érzékenyebben érinté a vérló -oldalát, ez délczeg szökésekkel ágaskodott ismert terhe alatt, ki -azonban kantárfogó baljával játszva adott irányt a tüzes állatnak, -mindamellett, hogy e balkézről a mutatóujj egészen hiányzott, miért -is a mellékneveket adni szerető magyar népség őt Csonka bégnek -nevezte el.</p> -<p>Hófehér csalma ült az emelve hordott főn, s <span class= -"pagenum"><a name="Page_8" id="Page_8">-8-</a></span> még inkább -kitünteté a déli nap által elsütött arczok férfias barnaságát. Ez -arcz vonásai egyenként és összesen szabályosak, nyugodtak és -parancsolók; a merészen domborult szemöldivek alól pár sötét szem -tekintete sugárzik, melynek haragos villáma megdöbbent; elégült -mosolya megnyer, megragad, kivált ha ilyenkor a kellemes hajlatu -ajkak nyilása a benn ragyogó fogsort is láttatja. E szép arczélnek -nemes kifejezését azonban ama rövid egyenes orr adja meg, melynek -léhlzői a szenvedély hullámzásával tágulnak vagy huzódnak össze, s -mely alatt keskeny vonalu bajusz foly le a szénfekete fényes -szakálra.</p> -<p>Ilyen volt Hafiz bég, ki huszonnegyedik születésnapját még nem -érte el, midőn két év előtt, Abdurrahman által Nógrádvár -parancsnokává neveztetett.</p> -<p>A megtömött éléstár kapuját bezáratván, a délkeleti bástya azon -helyére szökelt büszke harczi ménjén, hol az ágyuk körül sürgött -forgott a legénység. Nagyobbára magyar fiúk voltak ezek, veres -zsinóros kurta megyszin zekében, czombokhoz szorult bakancsba futó -nadrágban, számra mintegy <span class="pagenum"><a name="Page_9" -id="Page_9">-9-</a></span> harminczan. Közéjök ittott egyegy komoly -muzulman vegyült, nem elegyedve a munka közben pajzánkodók vig -beszédfolyamába.</p> -<p>– Na s Bangó, szólitá meg a tüzérek főbbjét tiszta magyarsággal -Hafiz bég, sűrűn szól-e még az ágyu Esztergom felől? –</p> -<p>Dél óta gyérebben hallani, de közelebb: felelt a kérdezett; azt -hiszem végeztek már valamit, s aligha rövid nap rajtunk nem lesz a -sor beszélni.</p> -<p>– Nem lehetlen, mondá félhangon s inkább önmagának a parancsnok, -ki imént érkezett futár által jól tudta már azt, mit a tüzértiszt -még csak sejte, hogy t. i. a budai pasának Esztergomot ostromló -serege az esztergomiaknak segedelmül jött császáriak által -szétveretett s hogy a Dunántulról hallszó és közeledő gyér dörgés -csupán a hátsereg fedező néhány ágyujából szóll.</p> -<p>– S mily kedvvel néztek e beszéd elé, ha erre kerülne a dolog? -kérdé tovább, mialatt lováról leszállva a kiszögezett ágyukat -rendre gondosan vizsgálá.</p> -<p>– Hát mi egyébbel mint a legjobbal; volt készen Bangó válasza; -hisz megposhadunk különben <span class="pagenum"><a name="Page_10" -id="Page_10">-10-</a></span> e heverő életben, mint amaz esőviz ott -a medenczében. Minden jól menne, csak urunk Derencsényi Farkas -volna itt; tevé hozzá halkabban.</p> -<p>Hafiz ugy tőn, mintha nem hallaná az észrevételt.</p> -<p>– E sugár-ágyu itt rosz helyen van; szólt végig tekintve a -hosszú csövön; ha az ellenség, mint hiszem, ama domb alá sánczolja -el magát, e helyzetből mit sem árthatunk vele, mig oldalvást a -legjobb kereszttüzet fogja szórni. Tegyétek amoda a hatodik -lőrézsbe, s huzzátok helyébe ezt a hatfontost.</p> -<p>Mialatt e csere megtörtént, az ifju bég a meredek bástyafalról -el-szétnézett a vidékbe, melyre a lemenő nap veté aranypárás -sugarait. Csapongó tekintete egy Diósjenő felől közelgő ponton -akadt meg, mi eleinte határozatlan porfelleg volt, s miből perczről -perczre a várnak tartó lovagcsoport körvonalai bontakoztak ki.</p> -<p>Széparcza pillanatra kigyúlt, s néhány rendelet kiosztása után -lovára pattanva ott hagyá az utána meredő magyar tüzéreket. -<span class="pagenum"><a name="Page_11" id= -"Page_11">-11-</a></span></p> -<p>Megjegyeznünk kell itt, hogy e korszakban Tökölyi Imre a -törökkel Leopold ellen szövetkezvén, e szövetség birtokában lévő -várak őrsége vegyest magyar és török katonákból állott. Ilyen volt -Nógrád is; csak hogy itt az ozmanok száma aránytalanul meghaladta a -magyarokét, miután ezeknek hadnagya Derencsényi Farkas, egyike -Tökölyi legbuzgóbb párthiveinek s barátainak kétszáz vitézt vitt el -innen Tokaj alá a hanyatló vezér seregébe: s mindössze harmincz -tüzért s tizenkét huszárt hagyott a várban. A többi őrséget -kétszázötven török tevé, naponkint váratván Budáról még egyszer -ennyi.</p> -<p>Hafiz bég, maga után intve kiséretét, az éjszaki várkapun -csendesen kilovagolt, s a hegy tövében találkozék a bástyáról -megpillantott lovagcsapattal.</p> -<p>Tizenkét huszár és négy spáhi között, nyugodt lépésű ló hímes -nyergében féloldalt ifju nő ült; hosszan lefolyó mély gyászruhája -csak két kis kezet s a gyönyörü arczot engedve láthatni. Mellette -jobbról vén férfi szolga, balról nőcseléd haladott, szinte lóháton, -mindnyájan szó nélkül, némán, csak a patkók csattogása hangzék a -szirtes talapon. <span class="pagenum"><a name="Page_12" id= -"Page_12">-12-</a></span></p> -<p>A béget meglátva kétfelé nyilt a környezet, utat engedve neki a -körbe jöhetésre.</p> -<p>Hafiz kezeit mellén keresztbe foná, aztán jobbja két ujját -ajkaihoz vivé, s a legnagyobb tisztelet kifejezésével hajlott meg a -gyászos nő előtt.</p> -<p>– Üdvözlöm kegyelmedet, szólalt meg érczes hangja magyarul s a -sötét szemeknek egy végtelenül nyájas tekintete simult az érkezőre; -üdvözlöm kegyelmedet Nógrádvár határvonalai közt, hol okvetlen -nagyobb biztosságban leend, mint Diósjenőn, a védtelen faluban.</p> -<p>– Feleljen Hafiz bég mindenek előtt e kérdésemre: hogy mint -vendég vagy mint fogoly lépek-e a várba? kérdé a hölgy sebesen és -komolyan.</p> -<p>– Nem remélem, viszonzá a bég egy átfutó vad pillantást vetve a -kissé hátramaradó kiséretre, hogy küldötteim viselete legkisebb -okott adott volna az utóbbit gyanitani? különben hisz ezek férje -huszárjai, kik jól tudják, mivel tartoznak tisztelve szeretett -urnőjöknek.</p> -<p>– Nincs panaszom ellenök, mondá szeliden a szép lovagnő; de a -kalitka, ha aranyos vesszőkből van is fonva, kalitka marad. -<span class="pagenum"><a name="Page_13" id= -"Page_13">-13-</a></span></p> -<p>Hafiz bég, ki már első üdvözlő szavainál a nő jobbján vőn -helyet, hirtelen megállitá lovát.</p> -<p>– Tapodtat se menjünk tovább, szóla elboruló arczczal, ha kegyed -nincs meggyőződve arról, hogy <em class="gesperrt">egyéb -igényein</em> kivül maga a <em class="gesperrt">Derencsényi -név</em> is elég hajának minden szálát életemmel megvédenem.</p> -<p>– Kegyelmed jó barátja férjemnek, s hiszem, hogy nekem is az -leend; mondá engesztelő mosolylyal ajkain Derencsényiné, s kezét -bizalomjelül nyujtá, mit az ifju török gyöngéden érinte.</p> -<p>– De szóljon, folytatá, miközben a várba felkanyarodó uton előre -haladtak; mi fontos ok vihette önt arra, hogy ipam s második atyám -uj sirja mellől ön védszárnyai alá hivjon meg? Igaz volna a kósza -hir?</p> -<p>– Fájdalom, nagyon is igaz. Károly herczeg, Budának tavali -sikertelen ostromáért Érsekujvár megvételével akart elégtételt -szerezni, s körülkerité azt. Abdurrahman ez időpontot -legalkalmasbnak hivé Esztergamot megszállani, de alig sánczolá el -magát, midőn hátulról az érsekujvári ostromtábor segélyül érkezett -feles elölről az esztergamiak által egyszerre <span class= -"pagenum"><a name="Page_14" id="Page_14">-14-</a></span> -támadtatván meg, öldöklő kereszttüzben s roppant vesztességgel volt -elvonulni kénytelen. Most már az elszigetelt Érsekujvár sem -tarthatja magát sokáig, s mint értesültem, ezután rögtön Nógrád, -Drégely, Gyarmath s a Buda előtti várakat fogják a császáriak -megszállani, s igy a középponton eső Diósjenőn, a Tökölyiek ellen -felbőszült németektől Derenesényi Farkas családja mi jót sem -várhatna.</p> -<p>– S Nógrádvárt biztosnak hiszi kegyelmed?</p> -<p>– Ibrahim nagyvezir már utban van nyolczvan ezernyi haddal, -egyébiránt, ha megszállatnánk, a közel Budáról is várhatunk -felmentő segélyt.</p> -<p>– A felvidékről, férjemről mit hallani?</p> -<p>– A kállói szerencsétlen ütközet óta, hol Derencsényi – mint ez -kegyelmednek is irta – balkarján csekély sebet kapott, semmit. S -épen ezért tartok tőle, hogy ügyeink ott sem állanak legjobban.</p> -<p>– Istenem! emelkedék mély sohajtással a hölgy kebele, – ő minden -órán minden perczben veszélyben, s én nem lehetek mellette! -határozott akarata volt, hogy beteg atyja mellett maradjak, hogy a -táborba semmi ürügy alatt ne kövessem.</p> -<p>– Ezt én sem tartom tanácsosnak, mert az <span class= -"pagenum"><a name="Page_15" id="Page_15">-15-</a></span> út -veszélyeit a mostani zavargós időkben nem számitva, a hős bátorsága -is elveszti felerészét, ha szüntelen kedveseért kell rettegnie. – -Atyja haláláról már értesült?</p> -<p>– Igen; de követem még nem érkezett vissza a válasszal. Ha -szabad akaratom, mint ön erről biztositott, meghagyatik, e -választól függesztem fel itt maradásom idejét.</p> -<p>Mondá határozottan Derencsényi neje, s könnyü mozdulattal szállt -a földre aranyhimes nyergéből a vártorony előtt, hova e beszélgetés -közben felérkeztek.</p> -<p>A paripák kantár szárait rabszolgák vették át, – Hafiz a torony -lépcsőin kisérte fel bájos vendégét.</p> -<p>– E lakosztály kegyelmed rendelkezésére van, szólt, midőn egy -szőnyegekkel födött s keleti pompával butorzott terembe léptek, – a -mellékszobákban nő cselédje s ha tetszik, az öreg szolga lakhatik. -A huszárok alól tanyáznak, s test-őrségét képezendik. Keresztény -szakácsról is gondoskodtam.</p> -<p>Derencsényiné meleg szavakkal köszöné a parancsnok <span class= -"pagenum"><a name="Page_16" id="Page_16">-16-</a></span> figyelmeit -s egy ablakszárnyat feltárva, ezen tekinte ki.</p> -<p>– Ah mily gyönyörü, mily édes illatu kert ez itt alant! kiálta -fel meglepetve.</p> -<p>– Itt mulatása ideje alatt egészen használatára leend az, senki -sem fogja magányát s kényelmét háboritani; jegyzé meg Hafiz, -láthatóan örülve hogy vendégének tetszik a lak-rendezés.</p> -<p>– Most azonban a hosszabb lovaglás után nyugalomra lesz -kegyelmednek szüksége. – Allah vegye oltalmába! mondá, s a szokott -üdvözlési modorral hajtva meg magát, magára hagyá a terem uj -lakosát.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_17" id= -"Page_17">-17-</a></span></p> -<h3>II.</h3> -<p>Ez alatt a nap a jenei hegyek mögé bukva átadá uralmát a -keletről felmerülő holdnak; a vidékre röpkedő fátyolu éj -ereszkedett, s a távoli utolsó ágyu-moraj is elnémult. A -várparancsnok még egyszer megjárván a tért s megvizsgálván a körül -elhelyezett őrszemeket lakrészébe vonula, mely a keleti -bástyafalhoz ragasztott épületek egyikében, épen a börtönök felett -katonásan egyszerü négy szobából állott.</p> -<p>Ezeknek elseje s legtágasbika a kihallgató és gyülésterem volt, -hova az altisztek jövő éji és napi utasitásaikat venni egyenkint -összegyülekeztenek.</p> -<p>Ez utasitás rövid, pontos parancscsal kiadva <span class= -"pagenum"><a name="Page_18" id="Page_18">-18-</a></span> lőn; – -mindnyájan távoztak, csak egy főbb tiszt s a porkoláb maradtak.</p> -<p>– Parancsodat várjuk, hatalmas bég! szólt az első, a tegnapi kém -iránt. Megfojtassék?</p> -<p>– Nem: felelt komolyan Hafiz; hajnalban Budára indultok vele. Ha -valóban áruló, bünhödjék ott. Te Jusszuf! ezen iratot a hatalmas -pasának adandod át, s élő szóval is fogod mondani mind a kém -esetét, mind a naponkint sürgetőbbé váló szükséget a várőrség -erősbitése iránt. Jelentsd mély hódolatomat.</p> -<p>Kezével inte ekkor s a terem üres lőn; ő pedig a benyilókon át -az utolsó szobába menve, itt egy szőnyeggel bevont ajtón háromszor -zörgete s oda hajoltan mondá ki e nevet: Fatime!</p> -<p>A szőnyegajtó azonnal megnyilt, s a bég belépve távozást inte a -két rabnőnek, kik itt úrhölgyüket énekkel, mandolinjátékkal, -gyöngyök, ékszerek s más csecsebecsék kirakosgatásával igyekeztek -mulattatni, de látszólag sikertelen, mert Fatime gyermeteg arczán -ború ült, s nem ügyelve a rabnők csevegéseire, egy pamlag -felhalmazott vánkosaira állt fel s az ekkép elért kerek -ablaknyiláson <span class="pagenum"><a name="Page_19" id= -"Page_19">-19-</a></span> át az udvarra nézett ki folyvást egész a -perczig, midőn az ajtón hármas kopogást s nevét a jól ismert hang -által kimondatni hallá.</p> -<p>Egy szökéssel ugrott le ekkor az utána hulló pamlagvánkosokról s -engedelmes állásban hajlott meg a belépő előtt, ki őt kezénél fogva -egy dagadó kerevethez vivé. Fatime azonban nem ült le melléje, -hanem a padló szőnyegén két térdre omolva arczát a bég ölébe -temeté.</p> -<p>– Mért e szokatlan viselet, Fatime? kérdé, magukra maradván, -lágyszeliden az ifju, – vagy ellenére van tán szultánámnak hogy ez -uj lakásba tőszomszédomba, szivemhez közelebb hoztam őt?</p> -<p>– Nem, nem nem! igyekvék zokogását elfojtani a nő.</p> -<p>– Mért hát e panaszos hang? vagy tán rabnőid ügyetlenek s -megsértének?</p> -<p>– Óh Hafiz! hiszen nekem panaszra nincs jogom, s tőled nékem a -fájdalom is édes.</p> -<p>– Én okozom tehát fájdalmadat? Allahra mondom, akaratlanul. -Szólj: mi által? folytatá kérdéseit a bég, s gyöngéden emelve fel -öléből a nő finom <span class="pagenum"><a name="Page_20" id= -"Page_20">-20-</a></span> állát, ennek hosszasra hasadt s most -könyekben uszó szemeibe nézett.</p> -<p>– Mondád, hogy ez uj lakásomban szivedhez vevél közelebb, felelt -kisvártatva s félékeny hangrezgéssel, melyen azonban rejtett -szemrehányás fonala vonult át, Fatime; óh Hafiz! én épen attól -félek, hogy szivedtől távolabb estem, s ebben helyemet, régi -toronyszobámmal együtt <em class="gesperrt">más</em> foglalta -el.</p> -<p>– Bohó gyermek! féltékenységed alaptalan, szólt engesztelőleg a -bég, s szeretet-sugárzó tekintete a cserkesz anyától öröklött -vonások varázs szépségében fürdött; – tudod-e ki ezen <em class= -"gesperrt">más</em>?</p> -<p>– Egy büszke bájos magyar hölgy: válaszolá sebesen a féltékeny, -– óh, jól láttam ez ablakból, mily nyájasan bántál vele, mily -hódolattal kisérted őt fel a toronyba, honnan nekem e nő miatt -kellett kimennem – –</p> -<p>– E nő barátomnak, Derencsényi Farkasnak neje, ki csak egy időre -vendégem s ki –</p> -<p>– Ki téged szeret, vagy szeretni fog; zokogá faja -indulatosságával a cserkeszvér; s ezt én nem fogom csodálni, mert -hiszen te a legszebb férfi, a próféta képmása, te félisten vagy -Hafiz, kinek szerelmét <span class="pagenum"><a name="Page_21" id= -"Page_21">-21-</a></span> birni a hetedik menny üdvössége, -elveszteni ezer halál kárhozata.</p> -<p>– Ne vétkezzél Allah hatalma ellen, gyermek, szólt elkomolyodva -a parancsnok; s csendesülj e lázas rohamból. Derencsényi neje -szentebb előttem, mintsem gondolatban is vetélytársaddá -tehetném.</p> -<p>– Szereted tehát őt mégis? riadott fel sértve emez; óh vedd el -előbb életemet, mivel külömben is tartozom, mit egykor vesztemre -megmentél, vedd el inkább ezt, mint a mai napig kizárólag nekem -adott szerelmedet. S te szereted e hitetlent?</p> -<p>– Igen, Fatime, de egészen más, nyugodt nemével a vonzalomnak, -mely az irántad hiven lángolót soha perczig sem fogja -meglohasztani: monda a bég, miközben az epedve bugó galambot -keblére voná. Eskümet kivánod? te eddig feltétlenül hittél -szavamnak.</p> -<p>Fatime, az őt ölelő karok közé, a széles mellre simult s még egy -pillanatig kétkedőleg, aztán a szemeiben maradt ragyogó könypáron -át mosolyogva tekintett szerelmes ifjára.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_22" id= -"Page_22">-22-</a></span></p> -<h3>III.</h3> -<p>1685-ik év szent István napján Abdurrahman budai pasa a főkapu -fölött egy magas póznára tüzette fejét Kurd agának, ki az -érsekujvári háromezernyi őrségből alig két század magával szabadult -vissza Budára.</p> -<p>Minden hibája az volt, hogy az Esztergam felmentése által -megfélemlett érsekujvári parancsnok fehér zászlót tüzetett ki vele -a falakra, mire azonban az ostromlók nem ügyelvén a várat rohammal -bevették, s az őrséget leőlvén e nevezetes ponttal kilenczvenhárom -ágyut foglaltak el.</p> -<p>Abdurrahman dühe nem ismert határokat legcsekélyebb vétséget, -hiányt, mulasztást kegyetlenül <span class="pagenum"><a name= -"Page_23" id="Page_23">-23-</a></span> büntete; a várban mindenki -rettegett s nyakát tapogatta.</p> -<p>Egy részről a düh, másról a rettegés napról napra nőtt.</p> -<p>Napról napra uj veszteségek hirei érkezének, s mindegyik uj -ürügy volt a pasának Esztergam alól hozott szégyenét másokkal -éreztetni.</p> -<p>A félénk hanyag Ibrahim nagyvezér folyvást habozott s késett az -igért segéllyel. Tökölyi Imre szerencsecsillaga lemenő félben volt; -Tokajt, Kállót, s hosszabb védelem után Eperjest elvesztvén, -főserege Kassa falai közé szorult, mit Schultz és Caprára győzelmek -által vérszemet kapott hatalmas erővel vett körül.</p> -<p>Nem lehetett kétkedni, hogy Kassa elestével Buda ostromához -fognak a minden oldalról előre nyomuló császáriak s itt az őrség -annyira le volt hangolva már, hogy a pasa csak rettegtetéssel birta -fentartani a rendet és fegyelmet.</p> -<p>Augusztus 20-an a rekkenő hőség elől főtermének hives boltivei -alá vonult az élet és halál ura Abdurrahman, kit a nép röviden Abdi -pasának nevezett; előtte durva rajzu térképek feküdtek kiteritve, -<span class="pagenum"><a name="Page_24" id= -"Page_24">-24-</a></span> oldalán jobbra balra iratcsomók hevertek, -miket titkára, a magyar, német és franczia nyelvben egyiránt jártas -Ahmed rendezett, kivonatban jelentve tartalmukat s gyorsan jegyezve -fel a többnyire véleménye szerinti határozatot.</p> -<p>A titkár sovány kis ember volt s ellendarabja a termetes s övig -érő tőmött szakálu pasának; aszott arczát alig lengé körül néhány -gyér szála a göndörülő szőrnek, apró szürke szemeiből éles ész, -ravaszság, hatalomvágy villogott. Látni lehete, hogy elméje -uralkodik parancsnokának hajtható akaratán.</p> -<p>– Hafiz bég erősbitést kér a nógrádi várba: folytatá egy -bevégzett csomót eltolva Ahmed, s ez a dolgok állásához képest épen -oly szükséges, mint magát a várparancsnokságot más megbizhatóbb -emberre ruházni át.</p> -<p>– Te Hafizt Kurd aga sorsára szeretnéd juttatni: szólalt meg -kedvetlenül Abdurrahman mély hangja; s ez már régen meg is történt -volna, ha reád hallgatnék Ahmed, s nem tudnám hogy csak az évek óta -táplált ellenséges indulat beszél belőled.</p> -<p>– Belőlem a jó ügy elvitázhatlan okai beszélnek: <span class= -"pagenum"><a name="Page_25" id="Page_25">-25-</a></span> lőn a -hidegvérű válasz; különben nem merném a kegyencz becsmérlésével -saját fejemet koczkára tenni. Elmondom okaimat.</p> -<p>Abdi összevont szemöldei elfordultak a beszélőtől.</p> -<p>– Először s mindenekelőtt nem a legroszabb akaratot s -makacsságot tanusitja-e az, hogy midőn néhány nap előtt Esztergam -alól ostromágyukért küldék hozzá követet, ő ezt kém gyanánt -börtönre vettette, s lánczon küldé vissza? Kurd kevesebbet vétett s -most oly magasból pillant le Pestre.</p> -<p>– Hafiznak igazsága volt: mordúlt feddőleg az ingerlett; ő csak -nekem tartozik engedelmességgel s nem a te követednek, ki tudtom és -meghatalmazásom nélkül ment el. Aztán nem hagyhatá üresen a perczig -nem biztos várat. Ez ok nem számít. Egyebet nem tudsz?</p> -<p>– Sőt igen, folytatá bosszuságát elfojtva a titkár, – ne feledd, -hatalmas ur, ezen árulóterhes időkben perczig se feledd azt, hogy -Hafiz bég magyar születés, s e hitetlen faj előbb utóbb nem tagadja -meg származását. A Tökölyi pártján lévő magyar urakkal társalkodik; -Derencsényivel meghitt <span class="pagenum"><a name="Page_26" id= -"Page_26">-26-</a></span> barátságban él; a magyar őrséget -kitünteti s több kedvezésben részesiti mint az igaz hitüeket, mi az -utóbbiak közt már is elégületlenséget, zúgolódást szült.</p> -<p>– Jól teszi, jegyzé meg most az egyszer hajthatlanul a pártfogó; -többet is érdemlenek e bátor kitartó ficzkók, mint azok a gyáva -nyomorult kutyák, kik ha csak mákonytól nem részegek, az első -kartácslövésre szétfutnak, mint egy csirkehad.</p> -<p>A pasa itt a még fris emlékü Esztergam és Érsekujvárra -gondolt.</p> -<p>– Mi származását illeti, szólt tovább, ő még gyermek korában -tért a nagy próféta igaz hitére, s nem első példa, hogy renegát -jobb szolgálatokat tőn a csatatéren, mint a legősibb muzulman.</p> -<p>Ahmed, mintha találva érezné magát, ajaktalan szájszélébe -harapott, s hamuszinű arcza zöld lett az elfutó epétől.</p> -<p>– Én teljesitém kötelességemet, mondá fondor alázatossággal, s -nem leend részem a támadható bajokban. Egyébiránt volt okom nem -hinni a változó kegyű embernek, ki nem irtózik magas származásu -nejét bazarban vásárlott rabnővé aljasitani. <span class= -"pagenum"><a name="Page_27" id="Page_27">-27-</a></span></p> -<p>– Mi az? riadott fel rövid egykedvüségéből a budai várur; -Fatiméről, leányomról beszélsz?</p> -<p>– Igen a nagy Abdurrahman leányáról, kivel egy méltatlan -boldogittaték, s ki most mellőzve, elfeledve, eltaszitva sirja le -napjait.</p> -<p>– Adatokat! adatokat! kiáltá az atya, tigris vad tekintetet -szögezve a cselszövőre. Ez örülve, hogy a tapló végre szikrát -fogott, szinlett nyugalommal folytatá:</p> -<p>– Hafiz bég szive egy dzsaur nő felé hajlott; jónak látta őt e -napokban a várba hozni; s a torony legdiszesb serail-osztályába -helyezve őt, jelenleg mindazon kényelem- és kegyben részesiti, mit -a rabnőkkel egy kamrába zárt Fatime könyek közt nélkülöz. Ha -szavaim hazugbeszéd: itt a fejem, szögeztesd ki az agáé mellé.</p> -<p>Ahmed e végsőt merő vád után játékát nyerve lenni hitte, s méreg -és félelem forrt benne, midőn reményében csalódva a pasa -felindulását csillapulni látta.</p> -<p>– Mielőtt ezt tenném, szólt ez, meg fogok győződni a valóról. -Első a hivatalos ügy. Még ma induljon az Érsekujvárról menekült -kétszáz ember, s <span class="pagenum"><a name="Page_28" id= -"Page_28">-28-</a></span> velük még egyszer ennyi, szükséges -készletekkel ellátva, Nógrádba őrségnagyobbitásul. Folytasd a többi -levelet.</p> -<p>A titkár kényszerüleg engedelmeskedék, s a szolnoki, drégelyi, -szécsényi és egyéb erősségek parancsnokainak jelentéseit -olvasá.</p> -<p>Trombita-harsanás szakitá félbe a hivatalos közlést. Ahmed -kitekinte az ablakon s tolongó nép által körülvett hirnököt -pillanta meg a kapu előtt, ki porlepett öltönyéről s tajtékkal -boritott lováról itélve messze földről érkezhetett. A trombita -másodszor és harmadszor is megharsant, jeléül, hogy a követség -tárgya sürgetőleg fontos.</p> -<p>A hirnök rögtön bebocsáttaték, s miután az Ibrahim nagyvezértől -hozott fermant utasitásához képest a pasának személyesen átadá, -földig hajló hármas bók közt ismét távozott.</p> -<p>Abdurrahman felszakitá a fermán selyem zsinorját s tartalmát -nyugtalan mohósággal kezdé olvasni. E tartalom nagyérdekü lehetett, -mert halantékinak fokonkint dagadó érvonalai a szenvedély -felhullámzását jelölék, arcza sötétveres lőn, hosszu szakálla -<span class="pagenum"><a name="Page_29" id= -"Page_29">-29-</a></span> is szinte reszketett a dühtől, mely az -utolsó sornál féktelen átkozódásokba tört ki.</p> -<p>Ahmed a szenvedély önfeledő perczeit nem hagyá használatlan s az -asztalra vetett irat nagyjegyű czifra betűit ravasz gyorsasággal -futotta át. Ezeknek értelme következő volt.</p> -<p>„E napon s ez órában indult parancs a nagyváradi pasához, hogy -az áruló Tökölyi Imrét azonnal fogassa el. A felséges szultán magas -kegyelmére méltatlan kormányzó, néhány vesztett csata által -megrettentve, nem iszonyodott a bécsi udvarhoz Szirmay István által -egy folyamodást nyujtani, gyáván és gazul igérve, hogy a még -hatalmában levő várakat átadja s az elégületlenektől elszakadva, -minden erejét a császáréval ellenünk egyesiti, ha kegyelembe -fogadtatik. A bécsi udvar Felséges urunknak küldé meg e -folyamodást, hogy megismerjük a pártolt hitetlent. – Mihez képest -neked is meghagyjuk, és parancsoljuk, hogy kerületed erősségeiből a -lefegyverzendő magyar őrséget azonnal kirendeld, tisztjeiket s -különösen Tökölyi legbuzgóbb hivét Derencsényi Farkast, a nógrádiak -hadnagyát elfogatván, lánczon küldjed Drinápolyba. <span class= -"pagenum"><a name="Page_30" id="Page_30">-30-</a></span> Vigyázat -és szigorú büntetés a vétkesekre. La illah il Allah! Sietve. -Ibrahim nagyvezir.“</p> -<p>– S a segélyhadról egy szó, egy emlités, egy gondolat sem! -orditá keserű váddal Abdurrahman; ott tétlen hanyagság, itt -lehangoltság és árulás: igy vesznünk kell! – s vérben forgó -szemeivel az asztalon heverő fermánra meredve, hüvelyes kardjával -oly erővel csapott le rá, hogy a megpattant hüvely csörömpölve -hullott le a damaszki aczélról.</p> -<p>A titkár ravasz arczán alattomos öröm derengett, s mialatt a -széthullott fermán darabjait szedegeté, mitsem-tudást szinlelve -szóllt:</p> -<p>– Árulás történt, nagyságos uram? legkevésbé sem volnék -meglepetve, ha e szót Tökölyi Imre s párthivei nevével egyszerre -hallanám kimondani.</p> -<p>– Te imént Derencsényit emlitéd: dörgött reá a pasa; ki ez a -Derencsényi?</p> -<p>– Hafiz bég testi lelki barátja, felelé gyors készséggel a -kérdezett; Tökölyi leghivebb embere s a nógrádi őrség hadnagya.</p> -<p>– Olvasd a fermánt; parancsolá az előbbi s egy alacsony -kerevetre veté magát.</p> -<p>Ahmed szörnyű alázatos képet vágott a jól ismert <span class= -"pagenum"><a name="Page_31" id="Page_31">-31-</a></span> tartalmu -irat olvasásához, s bevégeztével sohajtva mondá:</p> -<p>– Régen tartottam ettől; bár alaptalan gyanúk lettek volna igaz -okaim. Most már Buda elővára Nógrád is komoly veszélyben forog. -Hafiz magyar születés, a keresztyén őrségnek az ozmanlik -mellőzésével kedvez, megtagadja az Esztergam alá kért segélyt, a -várba magyart hoz, ki talán Tökölyi küldöttje is lehet, leányoddal -rabnőként bán, meghitt czinkosa az áruló Derencsényinek: ez mind -összevág s gyors eljárást kiván, külömben ismét nem leszek -meglepetve, ha pár nap mulva német őrség lesz az úr Nógrádon.</p> -<p>– Igazad lehet, Ahmed! szólt bőszülten a lábairól levett -ingatag; tégy vizsgálatot s rendelkezzél mint jónak látod.</p> -<p>– Teljhatalommal? kérdé ez feszült arczéllel.</p> -<p>– Teljhatalommal; lőn a kedvetlen válasz.</p> -<p>– Megyek; mondá örömvigyorogva a titkár, a kigyót, mielőtt -harap, kell eltiporni.</p> -<p>– Megállj, kiáltott utána Abdi s mintha a titkár végszavai régi -emlékeket költenének fel lelkében, <span class="pagenum"><a name= -"Page_32" id="Page_32">-32-</a></span> megbánólag tevé hozzá: -teljhatalmad csak Hafiz életéig terjed.</p> -<p>– Az az, mit jobb kezeddel adsz, azt a ballal visszaveszed: -morgá Ahmed elfordulva, hogy az arczán felküzdő boszuság látható ne -legyen. Igy küldetésem sikertelen, sőt veszélyes, mert ha ő nincs -hatalmamban, én vagyok az övében.</p> -<p>– Ő igéretemet, többet ennél, eskümet birja, hogy mig testének -egy részét, mit érdekemben áldozott fel, ereklyeként, magamnál -tartom, addig személye tőlem és általam bántatlan marad.</p> -<p>– Akkor is, ha a nagy proféta ügye az ellenkezőt követeli? akkor -is, ha ez által a magas fermán – holtbetü marad?</p> -<p>Abdurrahman megérté az e szavakba rejtett fenyegetést, mi akárki -másnak életébe fogott volna kerülni, csak Ahmednek nem. Jól tudta, -hogy a cselszövő ügyes ember a portának kegyében áll, s mellette -félkém gyanánt használtatik. Vele is az volt az eset, mi előtte és -utána már sok hatalmas emberrel történt: gyülölé alárendeltjét, de -– félt tőle.</p> -<p>– Mit tegyek hát? habozá szük térbe szoritott <span class= -"pagenum"><a name="Page_33" id="Page_33">-33-</a></span> -feszengéssel; megszegjem-e Allah szent nevére tett eskümet.</p> -<p>– Egy eskü nem foglalhat magában <em class= -"gesperrt">minden</em> esetet; okoskodék rábeszélő modorral a -sovány emberke; s e fölött meg sem szeged azt, ha a védereklyét az -én birtokomba bocsátod.</p> -<p>– Vedd, mondá Abdurrahman oly hangon, mely az erőködésbe kerülő -eltökéléstől szinte nehézkes volt, s kicsided ébenfa szekrénykét -nyujta át titkárjának: ha ezt Hafiznak előmutatod, tudni fogja hogy -kezemet levettem életéről. De vissza ne élj vele, ember! mert ha -csak puszta gyanura s ártatlan ellen használod, Allah legyen -kegyelmes nyomoru lelkednek.</p> -<p>Ahmed alig hallá e szigoru dörgésü végszavakat, annyira -elfoglalták a legközelebbi jövő eszméi. Győzelmes arczczal vevé át -az aranyzott arabeszkü tokot, s midőn a pasa változékonysága elől -elsietve, födelét szobájában kiváncsian felpattantá, perczre -visszadöbbent tartalmától.</p> -<p>Emberi kézről tőből levágott s gémberedett mutatóujj volt ez, -mely balzsamozottan évek előtt tétethetett a tok selyembélésü -ürébe. <span class="pagenum"><a name="Page_34" id= -"Page_34">-34-</a></span></p> -<p>– Ez tehát a csonka kéz kiegészitő része; jó, elviszem neki, -hogy mindene együtt legyen a feltámadás napján: gondolá, s -bosszuvágyó képzelmében a mutatóujj egykori tulajdonosának véres -fejét is maga előtt látta.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_35" id= -"Page_35">-35-</a></span></p> -<h3>IV.</h3> -<p>Ezalatt Nógrádvár fölött csendesen vonultak el a hő nyári -napok.</p> -<p>Hafiz bég óránkint várta a kért őrséget, s távoli sejtelme sem -volt a Budán történőkről.</p> -<p>Derencsényiné megnyugodott új helyzetében s szép vonásain a -mosoly gyakrabban megjelent; mert azonkivül hogy a parancsnok -leggyöngédebb figyelemmel előzé meg legkisebb vágyát, pár nap előtt -követe is visszaérkezék férjétől s levelet hozott, melyben ez irja, -hogy a kormányzó részére új sereget gyüjteni, rövid nap eljövend -Nógrád vidékére s ekkor Rózsáját is magával viendi.</p> -<p>Csak Fatime, a szerelmes epedő gyermek volt <span class= -"pagenum"><a name="Page_36" id="Page_36">-36-</a></span> nyugtalan; -borongó előérzetei mondák, hogy nem tarthat sokáig boldogsága, mi -eddig Hafiz egyetlen nejének részeül jutott. Tudta ugyan, hogy az -izlam megengedi a soknejüséget, de minthogy ez engedélyt Hafiz soha -nem vette igénybe, a megszokás lelki követeléssé lőn, s mióta -Derencsényi neje a vártoronyban lakott, keblét féltés gyötrelmei -pihegteték. A bég megnyugtatá ugyan a szenvedély-zaklatottat, de -mihelyest távozott, az irtott polyp annál terjengőbb karokkal -ágazott szét.</p> -<p>Szobájának magas, kerek ablaka a vártoronyra nyilt; ennél lakott -ő szüntelen, s borus szemekkel leste, mikor teszi a magyar hölgynél -látogatását szivének ifja.</p> -<p>Épen az ablaknál állt egy reggelen a perczben is, midőn Hafiz a -virágos árnyas kertben szent könyv olvasásánál lepte meg a -vetélytársának hitt nőt. Derencsényi Rózsa a nagy ezüstcsatu -bibliát őlébe tevé le, s nyájas beszédet folytata a béggel. -Mennyire szerette volna a szegény Fatime hallani ezt! Azt hivé, -hogy minden szó, minden pillantás egyegy szerelmi ömlengés -kifejezése, mi jogaival <span class="pagenum"><a name="Page_37" id= -"Page_37">-37-</a></span> együtt lelkét is mélyen sebzi. Gyötré a -látvány s nem birt tőle elszakadni.</p> -<p>A toronyőr hosszu vontatott kiáltással jelt adott a magasból, -hogy a váron kivül különösnek kell történni. E jelre a bég röviden -bucsúzott a hölgytől, s a délkeleti bástyafokra sietve, Nasszál -felől porfelhőt látott balra tartó irányban s mindig közelebb -felkavarodni a több hét óta esőtlen földről. Ez a Budáról érkező -várt erősbités volt.</p> -<p>Óra mulva Hafiz és Ahmed szemközt álltak az elfogadó teremben, s -ez utóbbi csaknem kirivó kárörömmel mondá el Tökölyi árulását, -fürkésző szemjárattal kémelve az előbbinek vonásait, ki már nyilt -ellenségének váratlan megjelenéséből mi jót sem jósla s most ez uj -kedvezőtlen hir hallatára rendkivül megütődött. Csak azon egy -körülménynek örült titokban, hogy Derencsényi Farkas, kit nem -hihetett árulónak, nincs a várban s igy még menekülhetését -reménylheti.</p> -<p>Ahmed mindenek előtt a magyar őrség lefegyverzését s Budára -kisérését sürgeté.</p> -<p>– Mit? kiáltá fel Hafiz, s szemei haragos tüzben villantak meg; -katonáim legjobbjait, az ügyes <span class="pagenum"><a name= -"Page_38" id="Page_38">-38-</a></span> magyar tüzéreket s -huszárokat veszitsem el, s helyüket tudatlan állatokkal pótoljam, -kik e fölött egy ostromolt s elfoglalt várból félelmet hoznak -lelkükben, s azt a többiekébe is elöntik? Ez nem kevesebb, mint a -várat az első megszállónak önkényt kezére játszani!</p> -<p>– Igy és nem különben, szól a hatalmas pasa fermánja, mely ismét -csak a nagyvezir parancsát foglalja magában: felelt hidegvérűen -Ahmed.</p> -<p>A parancsnok jól tudta, kivel van dolga, sejteni kezdé az -ármányt, s azt, hogy legkisebb ellenszegülés által életével -játszik. Nehéz szivvel bár, de teljesitenie kelle a rendeletet. A -fegyverek azon ürügy alatt, hogy uj kiosztás fog történni, -beszedettek, az egész őrség felállittatott a várudvaron, az uj -kiosztás megkezdetett, a hiányosak helyett épek adattak s midőn már -minden török el volt fegyverrel látva, a puszta kézzel álló -magyarok felszóllittattak, hogy hasztalan ellentállás nélkül adják -meg magokat.</p> -<p>Bangó tüzérei e nem várt kifejlés által meglepetve, védtelen -helyzetükben egyszerre körülfogva s négyszeres számtól elnyomva -lőnek. A kör szélén <span class="pagenum"><a name="Page_39" id= -"Page_39">-39-</a></span> álló tizenkét huszár azonban, hirtelen -feleszmélve a ló-ólak felé rohant, s az általános zavarban sikerült -is közűlök ötnek lóra kapni, s elgázolva a gátolni akarókat, nyereg -és kantár nélkül kiszáguldani. Az utánuk vágtató spáhik fáradtan -tértek meg a sikertelen üldözésből.</p> -<p>Ahmed könnyebben lélekzett, midőn a harminczhét összebilincselt -kezü magyart Buda felé kisértetni látta; Derencsényiné pedig, ki -ablakából nézte s nem érté a történteket, szorongó kebellel sietett -a béghez felvilágositásért.</p> -<p>A bég s Ahmed közt épen heves vita folyt, a magyar hölgy -megjelenésekor.</p> -<p>– Ez tehát az ok, mutatott a belépőre Abdi titkára, melyért te a -torony megvizsgálása ellen tiltakozol? Ki e szép teremtés?</p> -<p>– E nő sajátom, jogszerű sajátom, rabnőm, kit életveszély nélkül -kivülem senki nem illethet; felelt rögtön s kitérőleg Hafiz, nem -akarva Derencsényinét kiléte elárulásával veszélyezni.</p> -<p>A nő azonban a török nyelven mondott, de megértett szavak -hallatára elsápadt, s a magyarok <span class="pagenum"><a name= -"Page_40" id="Page_40">-40-</a></span> elfogatásából keletkezett -gyanuját igazolva hivén, léhlszakadva sikolta fel:</p> -<p>– Nem igaz! nem igaz! én nem rabnő, én szabad magyar asszony, -Derencsényi Farkas neje s itt vendég vagyok, és kérdezni jöttem, mi -jogtalan eljárás ez férjem embereivel?</p> -<p>– Igen? vigyorgá sátáni mosolylyal Ahmed, Hafiz bég tehát árulók -nejeit akarja előlem rejtegetni? Bájos hölgy! e percztől kezdve -egymásnak leendünk rabjai; s apró szemeinek buja tekintetével -kigyujtva Rózsa tejvér arczait, szemtelenül keze után nyúlt!</p> -<p>– Vissza! riadott rá keményen s kőzbelépve Hafiz; mig én vagyok -Nógrádban parancsnok, addig a benlevőkkel Allahon kivül más nem -rendelkezhetik. Asszonyom, folytatá a nőhöz fordulva magyarul, -térjen vissza lakába nyugodtan s a meggyőződéssel, hogy mig élek, -lehelletének sem leend porszemnyi bántalma.</p> -<p>Derencsényiné, a nőknek saját finom tapintattal tüstént belátá, -a kettő közül melyik ellensége, s bár fel nem foghatá a tényeket, -gépszerűleg engedett Hafiz bizalomgerjesztő szavainak. <span class= -"pagenum"><a name="Page_41" id="Page_41">-41-</a></span></p> -<p>Távoztával Ahmed jónak látta elfojtani gyülöngő dühét, s modort -változtatva engesztelőleg szólt:</p> -<p>– Igazad van Hafiz, kár volna egy hitvány némberért barátságos -egyetértésünket megzavarni. A dolog jelen állása azonban -mindenesetre megkivánja, hogy e magyar nő gondos őrizet alatt -tartassék.</p> -<p>Hafiz bég sem ohajta egyebet, vendége személyes bátorsága -tekintetéből is, s parancsot adott, hogy a nő a toronyból ki, s -viszont hozzá a szolgálattevő rabnőkön kivül senki ne -bocsáttassék.</p> -<p>A két halálos ellenség aztán egymást szem elől elbocsátani nem -akarva, tovább is együtt maradt. Hafiz méltán tartott a fondor eszü -titkár alattomos működéseitől, ez pedig amannak népszerűségétől. -Ahmed nappal kezdeni nem merve, az éj leszálltát várta pokoli terve -kivitelére.</p> -<p>Igy ültek sokáig szemközt s mindegyik más czélpontot keresett -nézetének mint ellenének arczát. A csendet alig szakitá meg néhány -közönyös kérdés s kelletlen válasz.</p> -<p>Kimenni a kiállhatatlanná vált délutáni hőség <span class= -"pagenum"><a name="Page_42" id="Page_42">-42-</a></span> miatt nem -lehetett. A világos kék égbolton parányi felhőfolt sem mutatkozott; -a megsürűdött léget legcsekélyebb szellet sem ingatá, a madarak -elültek, csak a naptányér feküdte meg gyulasztó sugaraival az izzó -földet és falakat. Egyike volt ez a magyar égalj ama forró -napjainak, melyekre az égiháboru kimaradhatlan.</p> -<p>A toronyőr csak néha bujt elő rejtekéből, szétnézni a környéken, -s midőn egyszer igy tőn, alig nehány száz lépésnyire lovagot látott -meg szélsebesen száguldani a vár felé.</p> -<p>Mire a lovag a bennülőknek jelenteték, ez már a várkapun -nyargalt be. Hafiz szive hangosan dobogott a kaftán könnyü szövete -alatt; mitől tartott bekövetkezék: a lovag Derencsényi Farkas -volt.</p> -<p>– Szerencsétlen! gondolá, a belépő szálas termetre esvén -tekintete; balsorsod hoz ide a hyéna torkába.</p> -<p>– Bég! csengett az ifju szilárd érczes hangja; mióta lett az jog -és igazság, hogy más emberek nejét rabúl zsarnokold magadnak, s -hogy Magyarország kormányzója Tökölyi Imre vitézeit kopóként -összefüzve hajtasd Budára? <span class="pagenum"><a name="Page_43" -id="Page_43">-43-</a></span></p> -<p>– Nőd nem rabom, de tiszteletben tartott vendégem: felelt Hafiz -telhető nyugalommal; mi az őrséget illeti, erre nézve én csak a -fermánnak voltam végrehajtója.</p> -<p>– Mely egyszersmind azt is rendeli, szólt közbe Ahmed, hogy az -áruló Tökölyi és czinkos társai fogságra vettessenek.</p> -<p>– Ki merészeli itt Tökölyit árulónak nevezni? riadott előre -lépve az ifju, mialatt válláig omló fekete fürteit veritékben fürdő -nemes arczáról félre simitá.</p> -<p>– Én, rikácsolá felugorva Ahmed; Derencsényi Farkas, a felséges -szultán kegyelmére add meg magad!</p> -<p>– De ki itt hát az ur! kérdé ez, kardja markolatához kapva; -Hafiz, nem vagy többé Nógrád parancsnoka?</p> -<p>– Csendesülj Farkas, mondá komolyan a bég – az egész félreértés -lehet; de most javadra kérlek, ne szegülj az erő ellen, s add át -nekem kardodat.</p> -<p>– Soha, ocsmány rablók ti! kiáltott a lovag végsőig elkeseredve; -ti gonoszul költött ürügy alatt szabadságomtól akartok megfosztani, -hogy a védtelen <span class="pagenum"><a name="Page_44" id= -"Page_44">-44-</a></span> árva nőnek senkije se maradjon, ki -megboszulja – de elébb látjátok véremet s én a tieteket! végzé, -kirántott kardját halálos csapásra emelve.</p> -<p>Mielőtt azonban az izmos kar levághatott volna, a bekisérő -csauszok által hátulról megragadtaték az. Pár percznyi -kétségbeesett védelem után Farkas hátrakötött kezekkel s szótlanul -lihegve állott bakói közt.</p> -<p>Hafiz bég nem titkolhatá el arczán és hangjában a levertséget, -melyel a fogoly számára a börtönt kijelelé.</p> -<p>Az udvarra kiérve, Derencsényi saját nevét hallá egy szivrázó -sikoltás kiséretében élesen felhangzani. A vártoronyra, honnan a -sikoltás jött, tekinte s nejét látá, szőke hajának szétömlő -tengerében a széles ablakpárkányzatra roskadni.</p> -<p>– Rózsa! kedves édes Rózsám! kiálta fel hozzá a fogoly; él még -az igaz Isten fölöttünk!</p> -<p>Többre nem volt ideje, mert a feltárult börtönajtó rozsdás -sarkain csikorogva csapódott be mögötte.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_45" id= -"Page_45">-45-</a></span></p> -<h3>V.</h3> -<p>E napon-augusztus 22-ike volt ez – szokottnál korábban s mielőtt -a nap lemenne, beesteledett. A keletről és nyugotról szemközt -érkező vészterhes fellegek okozák ez időelőtti éjt, melyek két -elenséges táborként közelegve egymás ellenébe a nyomasztó légkörben -üték fel roppant idomu sátoraikat. A megtört napsugarak eleinte -aranyos biborral szegélyezék a felhőtorlaszok szabálytalan prémeit, -később ezek is elenyésztek a sötét lepel fölött, melylyel az -elterülő légi tábor az eget bevoná.</p> -<p>A fényében imént ragyogó természet oly szomoru, oly halottias -lőn; lenn egy egy szélroham söprötte végig portverö szárnyaival a -völgyrónát; <span class="pagenum"><a name="Page_46" id= -"Page_46">-46-</a></span> fönn szemvakitólag czikázott a futosó -villany, s a nasszáli s diósjenői rengeteg távoli dörgéseket -viszhangozott.</p> -<p>Mennél közelebb jöttek e dörgések, Fatime annál szorosabban -olvadt a gondolatokba mélyedt Hafiz kebelére. Gömbölyü karjait a -bég nyakán kulcsolta át, fél fekvő helyzetéből édes odaengedésben -tekintettek fel ábrándos nagy szemei ifjának borongó arczára, -mintha a bút, a gondokat akarnák onnan lágyszeliden elsimitani. A -boltiv közepéről hármas vékony lánczolaton függő edényben keleti -illatos ambra égett, s ennek rózsaszin lángja kétesen világitá meg -a félhomályos szoba körvonalait.</p> -<p>– Bocsáss meg Hafiz, sipegé a tölgy derekán reszkető folyondár; -bocsásd meg szerelmemnek ha talán méltatlan aggodalmakkal kinoz. -Szólj, mit vétett e férj és nő, hogy egymástól ily kegyetlenül -szakasztatnak el? Ablakomból láttam a lélekrázó jelenetet, s félig -nyugodt vagyok, mert bensőm mondja, hogy csak a legmagasztosb, -leghübb szerelem sikolthat igy fel, midőn kedvesét veszélyben -tudja. Szólj Hafiz, miért történt ez, s téritsd meg vesztett -nyugalmam másik felét is. <span class="pagenum"><a name="Page_47" -id="Page_47">-47-</a></span></p> -<p>A bég, mintegy gondolatiból feleszmélve, mély hangrezgéssel -mondá:</p> -<p>– Fatime, tőled függ e nőt férjének, az életnek a szabadságnak -visszaadni.</p> -<p>A cserkesznő hosszan kérdőleg merűlt a komor vonásokra, mintha -mondaná: – Nem te vagy e itt az egyetlen ur és parancsnok?</p> -<p>– Figyelj reám Fatime, folytatá a bég, s felelj mindenek előtt, -emlékszel-e a napra, melyen először láttad arczomat?</p> -<p>– S melyen életemet mentéd meg? vágott közbe élénken Fatime; sok -sok éve már, s igen kicsi voltam még akkor, de ugy emlékezem mint a -tegnapra. Anyám, a szép Zulima, Abdurrahman első hölgye, sétálni -vitt a pasa sztambuli kertjébe, örvendve futostam a virágbokrok -közt, midőn ezekből egy irtózatos rövid kigyó felsziszszenve -üldözőbe vett, s már már belém ereszti halált hozó mérgét, ha e -pillanatban a mellék bokor mögől egy gyermek ifju elő nem ugrik, s -merész elszántsággal kapva fel a szörnyet, ennek rút fejét saját -kezével nem zúzza szét. E védangyalom te voltál Hafiz, s életemet -majdnem sajátoddal váltád meg; a kigyó <span class= -"pagenum"><a name="Page_48" id="Page_48">-48-</a></span> balkezed -ujját marta meg, te azonban, mielőtt a méreg elterjedhetne, tőkére -téve egyetlen csapással vágtad le azt tövéről. Atyámnak tudtára -esett s rendkivül tetszett e hősies viselet, kegyeibe fogadott, -neveltetett, pártfogóddá lőn, s a megmentett leányt később neked -adá boldogitani. Oh Hafiz, örök időkig élve nem feledhetném e -napot!</p> -<p>– Emléked hű, Fatime, mondá a bég – az enyém is az. Tiz nappal -azelőtt atyám halálos ágyánál térdeltem. Tudod, hogy atyám és én is -e magyar hazának voltunk fiai; történetem részletei azomban -ismeretlenek előtted. Fölvévén az Izlamot nem szerettem ezekről -szóllani, s most is csak azért említem, mert tervem indokolására -szükségesek. Atyám Székhegyi Mojzses egyike volt azon protestans -papoknak, kik a keresztyén számitás szerint 1673-ban, az az -tizenkét év előtt, a császár elleni izgatásokról s a törökkeli -titkos egyetértésről vádoltatván, gályarabságra itéltettek. Ezen -iszonyu sorstóli megszabadulását egy jó barátjának s az általa -nyujtott azon alkalomnak köszöné, melyel a büntetés elől -törökföldre menekülhetett. Engem, kit akkor tizenötödik évembe -léptem, magával vitt; hé <span class="pagenum"><a name="Page_49" -id="Page_49">-49-</a></span> évű nővéremet Rózsát pedig barátjának -gyámkezeire hagyta. Fáradalmas hosszu úttal érkeztünk Sztambulba: -bennem az erőt ifju vérem fris pezsgése hamar megujitá, az övé -végkép ki volt meritve. Lefeküdt s többé föl sem kelt betegségéből. -Haldokló órájában egy nevet kötött lelkemre, barátja megmentője -nevét, s könyeim közt, térden állva kelle igérnem, hogy e név iránt -az élet minden viszonyaiban háládatos leszek. E név: <em class= -"gesperrt">Derencsényi</em>.</p> -<p>– A lovagé, ki most itt alattunk, a börtönben senyved? kérdé -csodálkozva Fatime.</p> -<p>– Igen; ő árulás vádjával terheltetik, s ha az Ahmed által -hozott elfogatási parancsot nem teljesitem, én is sorsára jutok, s -mindketten veszve vagyunk. Igy azonban még megmenthetem; meg fogom -menteni atyám jótevőjénék fiját s férjét – hugomnak.</p> -<p>– A vártoronyban lakó magyar hölgy tehát…</p> -<p>– Testvérem, egészité ki Hafiz; de nem tudja, nem sejti, hogy -az. Az öreg Derencsényi fölnevelte s fijához nőül adta őt. Végzetem -az Izlam hitéhez és honához köt, minek felujitani a régi emlékeket? -E fölött irigyeim, kik bennem a magyar születésűt <span class= -"pagenum"><a name="Page_50" id="Page_50">-50-</a></span> gyülölik, -folyvást kutatnak, nincsenek-e hazámhoz vonzó kötelékeim? Ezektől s -közöttük a kigyó-ravasz Ahmedtől őrizkednem kell. Nem kétlem, ő -most is lesben áll, s ha az őrök által környezett toronyba, honnan -Rózsát azonnal el kell hozni, mennék, ez gyanút gerjesztene, s -könnyen meghiusithatná szökésüket. És ez a pont az, hol segédkezet -nyujtva bebizonyithatod Fatime, hogy ömlengéseken kivül szerelmed -áldozatra is képes.</p> -<p>– Bebizonyitandom, felelt határozottan a nő; mutass alkalmat, -parancsolj velem Hafiz!</p> -<p>– Vedd tehát kiséretül rabnőidet, menj velük a toronyba -Derencsényinéhez, s mondd neki nevemben, hogy ha férjét s -mindkettőjök szabadságát visszanyerni óhajtja, cserélje fel rögtön -öltönyét veled, igy bántatlanul fog jöhetni hozzám; további sorsa -az én gondom leend.</p> -<p>Fatime, rabnőit előintve, menni akart.</p> -<p>– Még egyet, hivta vissza Hafiz az indulót, – ha kétkednék, ha -ez ajánlatot ujabb cselnek tartaná, add át neki e fél arany -szivecskét s mondd, hogy bizalomjelül küldöm. Midőn egész volt, -anyánk viselte <span class="pagenum"><a name="Page_51" id= -"Page_51">-51-</a></span> azt, halálakor gyermekei megosztoztak az -emléken.</p> -<p>Ez utóbbi szavait már csak inkább önmagához mondá, mert Fatime -néhány lépéssel az ajtó felé haladott. Itt azonban megállt, -visszatekintett, aztán nyilsebesen repült a bég kebelére, s -fuldokló zokogás között borúla reá. De percz mulva erőt vett magán -s nehéz sejtelmektől szorongó szivével elsietett.</p> -<p>Hafiz bég ekkor egy szekrényből kulcs-csomót s fáklyákat szedett -elő, s az ambra mécset lebocsátván, lobbadozó lángjainál meggyujtá -azokat. Künn a vihar sebesen kőzelgett, a szél borzasztóan üvölte, -s úgy tetszett, mintha a sürű villámlásokat követő hosszu -recsegések alapjaikban rengetnék meg a szikla-falakat.</p> -<p>Rövid óranegyed mulva nyilt az ajtó s ezen lefátyolozott töröknő -lépett be, a Fatime által viselt bő fehér muslin nadrágban, s kék -szövetü felöltönyben.</p> -<p>– Fatime! kiálta a bég.</p> -<p>– Derencsényi Rózsa vagyok, igazitá ez meg, elháritva fátyolát – -hittem szavaidnak, s a küldött <span class="pagenum"><a name= -"Page_52" id="Page_52">-52-</a></span> szent emléknek. Szólj, az -égre! mint jöttél ennek birtokába.</p> -<p>– Nincs idő, nincs egy veszthető percz most erre felelni, később -– máskor – szólt az előbbi; – fogja kegyelmed e két szövétneket s -jöjjön velem. S ezzel a szobapadlónak szőnyeggel bevont egy lapját, -hol nyilást a legfürkészőbb szem sem birt volna kikémelni, ismerő -fogással felrántva, az alatta levezető keskeny csigalépcsőre -világitott.</p> -<p>– Hová visz e rejtek-ut? kérdé letekintve a nő.</p> -<p>– A börtönökbe – férjéhez – ki a várból, felelt gyorsan a bég; -Istenére, kiben hisz, kitől üdvét várja, kérem, ne habozzon e -határozó perczekben; igy-igy – menjen előre, én követem.</p> -<p>A hölgy előre tartott fáklyákkal kúszott le a szük lépcsőzeten; -Hafiz eloltá a mécs lángjait; utána ment, s lebocsátá a padló -lemezt, mely előbbi helyébe ismét tökéletesen viszszaillett, mint -egy mestermü szekrénybe tolt sejthetlen fiók.</p> -<p>Alig hangzott el a mélyedésben a ritkán tapodott lépcsőzet -nyikorgó nesze, midőn ezt a lakosztály ajtaja mögől hallszó moraj -váltá fel. Az ajtó <span class="pagenum"><a name="Page_53" id= -"Page_53">-53-</a></span> hirtelen felszakittaték, s szövétneket -tartó két muzulman nyomában, más négy jött kivont karddal; közöttök -Ahmed, balkezében a kis ébenfa tokot, a jobban ezüst tálczát -tartva, melyen veres selyemből fonott zsinór volt kör-rétegekbe -összehajtva.</p> -<p>– Hafiz bég! rikácsolá a küszöbön; jelenj meg elfogadni s -megérteni a hatalmas pasa ajándokait!</p> -<p>Semmi válasz, semmi hang nem jövén a felhivásra, kellő -óvatossággal a második, harmadik, az utolsó szoba, a rabnők kamrája -is átkutatva lőn – sikertelen, mind üres volt, s a keresett vad -sehol.</p> -<p>Ahmed első eszméje Derencsényiné s az vala, hogy a bég loppal -ennek ment látogatására. Megbizottait előre parancsolva, a -vártorony felé rohant, s az első őrt, ki a bemenetet utasitásához -képest gátolni akará, szó nélkül leszurva, a vendég által lakott -szobákba rontott.</p> -<p>A rabnők ijedve futottak szét előtte, csak egy füzött magyar -mellény- és hosszan lefolyó szoknyába öltözött asszony lépett -bátran előre.</p> -<p>– Dzsaur nő! kiáltott erre Ahmed; a bégnek nálad, e szobában -kell – – <span class="pagenum"><a name="Page_54" id= -"Page_54">-54-</a></span></p> -<p>A szó torkában fult el, midőn a dzsaur nőnek vélt alakban -Fatimét ismeré meg.</p> -<p>– Itt sem dzsaur nő, sem a bég nem lakik, – mondá ez, itt a -hárem van – távozzál!</p> -<p>A titkár, gyanitani kezdve a valót, legott Derencsényi börtönét -rendelé megnyittatni, s maga lépett be első. A penészes falak közt -azonban egy lelket sem talált; a földön leoldott bilincsek -hevertek, s a büzhödt léget szurok füst tevé még nehezebbé.</p> -<p>– Megszöktek! orditá percz mulva sakál-dühösséggel az udvaron; -még nem messze lehetnek, utánnuk minden irányban! tiz erszény -piasztert annak – –</p> -<p>Orditása elveszett a menydörgés bérczrázó ropogásában.,…</p> -<p>– Tiz erszény piasztert annak, ismétlé, ki élve vagy halva -visszahozza a hitetleneket! lóra ti lomha kutyák – gyujtsatok -fáklyákat – fel a kapuval! vesszek el, ha e nyomoru ebek kisiklanak -kezeimből.</p> -<p>A hang- s tett-zavar a sietségben átalános lőn. Arasznyira sem -lehetett látni a pokoli sötétben, s több időbe telt, mig a fáklyák -meggyujtattak. Aztán <span class="pagenum"><a name="Page_55" id= -"Page_55">-55-</a></span> ezekkel futostak össze vissza az udvaron, -viszfényeül a vészes égen felkigyózó villámszalagoknak.</p> -<p>Fatime lelkében ezalatt két ellekező érzelem küzdött. Bánatos -kétely volt az egy, mit újolag ébredő féltékenység költött fel -benne, azt sugván neki, hogy Hafiz elbeszélése a nővérről talán nem -egyéb mese-ürügynél vele megszökhetni; a másik remegő félelem vala -ifjának az üldözés által veszélyezhető életéért.</p> -<p>A küzdésben ez utóbbi lett erősebb, s a feláldozólag szerető -nőkebelben elhatározás fogamzott e kedves életről minden áron -elháritani a fenyegető csapást. Miként teendi azt? maga is alig -tudta még, s a zajgó tömegben egy égő szurokfáklyát ragadva fel, a -várkapu felé sietett, mely a lőportár közelében, az üldözni -készülőknek épen akkor nyilt meg.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_56" id= -"Page_56">-56-</a></span></p> -<h3>VI.</h3> -<p>A csiga-lépcső melyen Hafiz Derencsényinét kisérve a mélyedésbe -tünt, nehány lépésnyi kerek térre vezetett le, hol erős pántokkal -elrekesztett vas ajtó volt a sziklafalba alkalmazva. Ez ajtó, a -börtönnek hátsó kijárása, régi idők óta egyedül a várparancsnok -által ki a kulcsokat magánál tartá ismerten, rendszerint csak akkor -nyilt meg, midőn a bekötött szemü bakó a halálra szánt fogoly -itéletét végrehajtani s hulláját elásni szállt alá.</p> -<p>– Várjon itt kegyelmed kis ideig, szólt ide érve Hafiz a nőnek; -s ha majd kijövünk, mérsékelje és lehetőleg fojtsa el örömét, hogy -zajt ne üssünk s időt ne veszitsünk. <span class="pagenum"><a name= -"Page_57" id="Page_57">-57-</a></span></p> -<p>A vas pántok leemelése s a mesterséges zár felnyilása után a bég -egyetlen rántással tárta fel az ajtót, hogy a feltárulás nesze -mentül csekélyebb s rövidebb legyen. Fáklyájának gőzkörben uszó -fénye penészlepett falakra s a fogolyra veté ködös világát, ki a -nyirkos szalmán félkézre támaszkodva, tenyerét a szemeibe ütődő -szokatlan világosság ellen tartá. – Életemért jöttök? kérdé -keserüen, nem láthatva a belépő arczát.</p> -<p>– Igen, életedért, hogy megtartsam azt hazád és nőd számára, -felelt a bég; gyorsan, kelj fel Derencsényi, e kulcs felzárja -békóidat.</p> -<p>– Minő rejtély ez? szólt az, miközben hosszu bilincsei -leoldatának; elébb zsiványként elfogatsz, s most magad, a vár ura, -titokban jösz szabaddá tenni?</p> -<p>– Ne kérdezz, sietteté Hafiz, a várban jelenleg nem én, de a -cselszövő Ahmed az úr – menjünk, nehány percz mulva minden késő -lehet.</p> -<p>– És nőm, szegény elhagyott nőm? veté közbe nyugtalanul az -előbbi; nélküle tapodtat sem megyek, őt nem hagyhatom itt a farkas -torkában – vesszek inkább! <span class="pagenum"><a name="Page_58" -id="Page_58">-58-</a></span></p> -<p>– Nőd künn vár s veled, velünk jő – –</p> -<p>E szavak villanyos hatást gyakoroltak; a fogoly a szövétnek után -tapogatózva elhagyá büzhödt üregét, s megdöbbenve hátrált a -törökmezű hölgy látására.</p> -<p>– Derencsényi! tört ki ebből egy remegő sikoltás; jól mondád, -hogy él még az igaz Isten fölöttünk.</p> -<p>– Feleségem, édes szép Rózsám – viszonzá a férj, forrón, -szorosan borulva össze nejével, – e nap eseményei oly sebesen, oly -meglepőleg követik egymást, hogy alig tudom, mi történik velem.</p> -<p>Hafiz bég ezalatt ismét bezárta s elrekeszté a börtönajtót, -aztán kardja markolatával kezdé veregetni körül a falakat, élesen -figyelve az okozott hangra, s midőn ezt a többinél kongóbbnak -tapasztalá, feszült erővel dölt a kijelelt helynek, mintha a -sziklából akarná azt kimozdítani.</p> -<p>A feszitett lap ropogott ugyan, de keményen daczolt az -erőködéssel. Hafiz kénytelen volt az ölelkezők viszontlátási örömét -zavarni, segélyre hiván fel Derencsényit. – Vastag tölgy ajtó ez -itt, mondá neki, mit a lecsorgó nedvek penészburka a szirtéhez -<span class="pagenum"><a name="Page_59" id= -"Page_59">-59-</a></span> hasonló szinnel vont be. Két egész év óta -nem volt nyitva már, de most kell hogy táguljon, – ez az egyetlen -menekvést nyujtó rézs.</p> -<p>A két férfi homloka gyöngyöző veritékcseppekben fürdött, mire, -már csaknem kétségbeesett munka után, a siker megnyerve lőn. A -tölgyajtó recsegve fordult befelé – s a menekvők az előbbinél még -fojtóbb légkörbe léptek.</p> -<p>Ama főnebb emlitett földalatti út volt ez, mely a megszállt vár -reménytelen védelme esetére végső eszközül tartatott fen, s melynek -nyomai ma is látszanak, mind a várban, mind a diósjenői hegyek -lábát képező völgyek egyikében, hol az akkori kijárás most több -ölnyi barlangként nyulik be a domboldalba.</p> -<p>Eleinte csak lassan és vigyázva lehetett haladni a meredek -kanyarulatú folyosón, mely öt lábnál nem volt magasabb, s oly -keskeny, hogy a három egyénnek egymást kelle követni. Pedig a sima -kőlemezek a lépteket könnyen elcsúszhatókká tevék, s e fölött a -fáklyákra is szorgosan kelle ügyelni, miután ezeknek sestergő -szurok tüze minden perczben <span class="pagenum"><a name="Page_60" -id="Page_60">-60-</a></span> kialvással fenyegetett a ritka -levegőben, s a füst is kiállhatlanul fulasztóvá kezde gyűlni.</p> -<p>Azonban a tér egyszerre tágasabb lőn és magasabb, s hogy itt a -természetnek is kelle segiteni, bizonyiták a csepegő stalaktitek, -miknek szögletei a feltartott szövétnek fényénél millió -brilliantként ragyogtak.</p> -<p>Itt már két egyén is mehete együtt, – Hafiz előre tartott, -Derencsényi s neje követték, szaggatott beszélgetésben mondva el -egymásnak távollétük idejének történetét, mit a lovag azzal végze -be, hogy nejének Nógrádon létéről s a magyar őrség lefegyverzéséről -a várból kitört huszárok egyike által értesült.</p> -<p>A stalaktit sikátorból ismét más szükebbe értek, melynek -domborúbb boltozata emberi kéz művére, a kövecses fal és földréteg -pedig arra mutatott, hogy mélyen a hegy alatt kell lenniök. A hideg -fokonkint érzékenyebbé vált, még inkább növelve a föld nedvessége -által, mely a néhol felszivárgó forrásvíz által okozva, helyenkint -meggyült, s átgázolást igényelt. <span class="pagenum"><a name= -"Page_61" id="Page_61">-61-</a></span></p> -<p>Itt már csak tompa morajként hallszék a haragvó ég dörgő -szózata.</p> -<p>Majd – ujra változott föld és légzet, amaz szárazabbra, ez -lanyhábbra, a mint a mélységből fölfelé vezetett, a mindig lágyabb -alapot nyerő ut, mig végre egészen egyenessé s pinczeszerüvé lőn, -hol léhlt könnyebben venni s járni is biztosabban lehetett.</p> -<p>Félóráig haladtak igy, midőn Hafiz előre tartott szövétneke -kemény földhalomba ütődött, mely a tovább mehetést végkép elzárta. -– Czélnál vagyunk, szólt ekkor, itt nyilik a völgyi kijárás, -mindössze fél ölnyi agyag választ el tőle, melyel az, hogy -észrevehető ne legyen kivülről, berakatott. Át kell furnunk ezt, im -itt az e végre mindig készen álló eszközök. Fogjunk az utólsó -munkához, Derencsényi!</p> -<p>A férfiak felfogták a szögletben álló csákányokat, s erős -vágásokkal csaptak a könnyen engedő agyagba, – a nő két kezében -fáklyákkal világitott. A csákányok nem sokára fagyökereket -metszettek át, annak jeléül, hogy a felszin nincs messze már. S -valóban ez, hamarább mint remélték, beomlott, <span class= -"pagenum"><a name="Page_62" id="Page_62">-62-</a></span> – a nyert -nyiláson tiszta fris levegő-vonal folyt a benlevőkre, kik a -kellőleg tágitott résen át csalitos völgy-hajlásba léptek ki, hol a -vak éjszakában csak az egymást szakadatlanul felváltó villámlások -fényénél tájékozhaták magukat.</p> -<p>Előttük mint egy sötét rém a diósjenei rengeteg, viszhangozva a -sürün hulló menykövek csattogásait, mögöttük kis félórányi távolban -Nógrád tornyai és bástyái voltak minden égnyiláskor láthatók a -reájok nehezedő vihar-zilált felhők alatt.</p> -<p>– A zivatar nem tarthat sokáig, tanácsolnám, hogy várják be -csillapultát kegyelmetek, kezdé komoran Hafiz; üldözéstől e helyen -s időben nem lehet tartani. Merre veendik tovább utjokat?</p> -<p>– Huszárjaim a jász-teleki csárdánál várják jöttemet, onnan -Szécsény vidékére megyünk, hol Petneházy új sereget gyüjt a -kormányzónak, viszonzá Derencsényi.</p> -<p>– Tökölyi, mint kormányzó, nem létezik többé, mondá halkan a -bég.</p> -<p>– Másodszor hallok ilyszerü vonatkozást, szólj Hafiz, mit -jelentsen ez?</p> -<p>Hafiz bég röviden elbeszélé, mit Tökölyi Imre <span class= -"pagenum"><a name="Page_63" id="Page_63">-63-</a></span> árulására -nézve Abdurrahman fermánjából tudott, de nem végezheté be -előadását, mert a kormányzó hive indulatosan vágott szavába: – -Rágalom, czudor kokolmány az egész, melylyel titeket jégre vittek, -hogy Tökölyi buktával uralmatok is gyengüljön. Ti elhittétek s -magatok vertétek le általa Buda tornyairól a félholdat. És ti -elhihettétek, folytatá a meggyőződés keserű szemrehányásával, hogy -Tökölyi Imre, ki, midőn három év előtt Ibrahim akkori budai pasa s -Apafi által szultántok nevében Fülek alatt magyar királysággal -kináltatott meg, ezt határozottan visszautasitá: hogy ez a Tökölyi -Imre most vert ebként meghunyászkodva, alacsony árulással -kegyelemért folyamodjék? Rajtatok a szégyen és közelgő romlás, ha -elhittétek – mert utánna vesztek!</p> -<p>– A nógrádi bégnek nincs joga fejtegetni, s csak kötelessége van -hinni a fermán szavait, a többit az idő választja meg, felelé -sötéten Hafiz. Most válnunk kell, talán örökre; égáldása reád nemes -hölgy, isten veled Derencsényi, vezéreljen jó sors -mindkettőtöket!</p> -<p>– Nem, igy nem válhatunk, kiálta Derencsényi megragadva karját a -távozni akarónak, hogy ne <span class="pagenum"><a name="Page_64" -id="Page_64">-64-</a></span> vidd magaddal örök hálámat nőm -megvédése és szabadságunkért.</p> -<p>– Igy nem válhatunk, mondá férjével egyszerre a hölgy; mielőtt -nem fejtenéd meg a fél aranysziv történetét. Mint jött az -birtokodba?</p> -<p>– Egy magyar ifjutól, ki tizenkét év előtt török földre -bujdosott; lőn az elfordult fővel adott válasz.</p> -<p>– Ezek atyám és testvérem voltak; atyám elhalt, Pálról azóta -legkisebb hirt sem hallék; mint válhatott ő meg e becses anyai -emléktől, s mint tudhatád te, hogy az engem érdekel?</p> -<p>Hafiz, a kérdezőtől még mindig elfordulva, hallgatott. Ez, -mintegy sejtelemlepetten, eléje került, s egy kezét vállára téve, a -mással a bég jobbját erősen szoritva, mélyen hosszan nézett -szemeibe, s lélekbe ható szózattal kérdé:</p> -<p>– Szóllj, az ég nevére kérlek, felelj nekem, ki vagy te -Hafiz?</p> -<p>– Bátyád, Székhegyi Pál! tört ki ebből a rég leplezett indulat -szava.</p> -<p>A testvérek egymás karjaiba omlának, Derencsényi <span class= -"pagenum"><a name="Page_65" id="Page_65">-65-</a></span> a nem várt -kifejlés által meglepve, meghatva lépett a villámfényben magát -sajátszerüen rajzoló jelenethez.</p> -<p>– Pál, gyermekkorom barátja! szólt, ily későig birtál előttünk -rejtekezni?</p> -<p>– Czéltalan, sőt veszélyes leendett felfedni kilétemet, engem -tőletek más irányban ragad végzetem; mért okoztam volna akkor e -fájdalmas szakadást? most, mert hiszem hogy utólszor láttuk -egymást, nem tagadhatám meg lelkem vágyának e boldog perczet. Isten -veletek, Isten veletek! – s ezzel kifejtekezni igyekvék az őt -ölelve tartó karokból.</p> -<p>– Nem bocsátlak, többé nem válunk el, velünk kell maradnod Pál – -esdeklett szenvedélyesen Rózsa, – nem egy hazának, nem egy anyának -vagyunk-e gyermekei? nem egy Istent imádtunk-e egykor buzgó ájtatos -énekkel?</p> -<p>Hafiz szomoruan rázta fejét.</p> -<p>– Atyám gályarabságra itéltetett, mondá, mit várhatna fija? -Tökölyi s véle a remény más jövőre elenyészett – nekem az eddig -futottnál egyéb pálya nem marad. E fölött, mig Nógrád falai -fennállanak, <span class="pagenum"><a name="Page_66" id= -"Page_66">-66-</a></span> férfiúi önérzetemen kivül esküm is -kötelez, azokat utolsó vércseppig oltalmaznom.</p> -<p>– Vedd fontolóra Pál, jegyzé meg Derencsényi, hogy alig -titkolható részességed szökésünkben ha kiderül, léted veszélyezve -van. – –</p> -<p>– A jövőt Allah tartja bölcs kezében; jőjjön minek jönnie kell, -a legroszabb ellen Abdurrahman pasánál lévő talizmánom biztosit; s -mit elébb kellett vala emlitenem, fenn a várban van egy élet, mely -nélkülem a fájáról letört ágnál nyomorúbban hervadna el; egy csak -szerelmében élő sziv, melyet eltépnem lehetlen.</p> -<p>– A szép török leány, ki velem ruhát cserélve, oly hő szavakkal -beszélt nemes lelkedről? mondá Rózsa, – óh bátyám, láttam e nő -szemeiből s arcza minden vonásáról, hogy téged végtelenűl kell -szeretnie – –</p> -<p>E pillanatban siketitő hosszas ropogás, mely az ég dörgő szavát -meghaladta, a vidéket több mérföldnyi körben rázkodtatá meg, – a -menekvők mellszoritó légnyomást éreztek, s elfogódtan hallgaták a -zajt, mit a körülök rövid időszakonként magasból hulló kődarabok -okozának. <span class="pagenum"><a name="Page_67" id= -"Page_67">-67-</a></span></p> -<p>Pár percz mulva sebesen terjedő lángnyelv gyult ki keletről, s -rémes világitással szinezé Nógrád halvány romfalait.</p> -<p>– A lőpor-torony légbe röpült, volt első Hafiz, ki megszóllalt, -– Nógrádvár nem létezik többé!</p> -<p>– És igy nincs, mit oltalmazni esküd kötelez – tevé hozzá -Derencsényi; testvérünk, Pál engedj az őrködő végzet intésének, s -kövesd a rokonvér szerető szavát!</p> -<p>Hafiz bég csüggedten, mint a fészkét vesztett madár, tekinte fel -a lángoló tetőkre.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_68" id= -"Page_68">-68-</a></span></p> -<h3>VII.</h3> -<p>A törökök baljóslatunak tartották s tartják mostan is a helyet, -hova a villám ütött le és igy (mert átalánossá s most is fenállóvá -lőn a hit, hogy a lőpor-bástya ez által lobbant fel) az őrségnek -életben maradott része rögtön kivonúlt az égni hagyott s -szétrombolt várból.</p> -<p>Másnap hajnalban, midőn Hafiz Fatime sorsát megtudni -felmerészkedett, puszta volt az már: az elharapózott lángok gátlan -dulakodtak, a várudvarban a szétbomlott s vetett falrészek miatt -járni nem lehete.</p> -<p>Egy töröktől, ki sulyos ütődés által eszméletét vesztve a holtak -közt maradott, annyit tudhatott ki Hafiz, hogy az utolsó perczekben -egy magyar öltözékü hölgy láttatott égő fáklyával kezében -<span class="pagenum"><a name="Page_69" id= -"Page_69">-69-</a></span> e lőpor-bástya felé sietni s itt Ahmed -által üldözve hirtelen eltünni.</p> -<p>Ezek voltak Nógrádvár végnapjai, miket Derencsényi, ki Tökölyi -Imrét drinápolyi fogságába önkény követte, hiven jegyze fel.</p> -<p>1685-ik évi augustus 23-a óta csak a napsugár és vihar, s a -multak emlékein merengeni szerető látogatja meg a kerek szikladomb -romjait.</p> -<p>Hafiz bég vagy Székhegyi Pál további nyomai elvesztek -Magyarország történeteiből, csak a nemzeti muzeum bir egy név és -esztendő szám nélkül latin nyelven szerkezett kéziratot, mely -Csonka bégről mint Nógrádvár utolsó parancsnokaról tesz emlitést s -tőle származtatja a gróf Szeckenberg családot.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_70" id= -"Page_70">-70-</a></span></p> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_71" id="Page_71"><br /> --71-</a></span></p> -<h2>TALÁLKOZÁS A VEZÚVON.</h2> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_72" id= -"Page_72">-72-</a></span></p> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_73" id="Page_73"><br /> --73-</a></span></p> -<p>1804 év első napjait, irja egy nagybátyám ki sokat utazott és -jegyzett, jegyzeteiből azonban – minthogy akkor még hazánkban -gabonán kivül egyebet s kivált utleirást nyomtatni épen nem volt -szokásban – sajtó útján egy betüt sem közlött s hátrahagyott -irományaiból ezt tehetni nekem tartá fel; 1804 év első napjait -Nápolyban s vidékén töltém, még pedig igen kellemes társaságban, -egy franczia utazóéban, kivel négy hét előtt a római Dória -képcsarnokban ismerkedtem meg.</p> -<p>Idegen és utas lévén, mint magam, e fölött életkor és hajlamra -is meglehetősen hasonlók, csakhamar egyike alakult közöttünk ama -barátságos viszonyoknak, melyek minden igény nélkül a multból vagy -a jövőre, utazás közben oly rögtön s csupán <span class= -"pagenum"><a name="Page_74" id="Page_74">-74-</a></span> a jelenre -szövődnek s utófájdalommal nem zavart kellemes emléket hagynak -magok után.</p> -<p>Uj ismerőmben a franczia közlékeny jellem megtagadta magát; -inkább magába zárkozó volt ő mint beszédes – észrevételein azomban -s minden szaván magas szellemi miveltség, tiszta kedély s nem -ritkán költői magasztosság ömlék el. Politikáról, hazájáról nem -örömest beszélt s rögtön más irányt adva a társalgásnak, sejthető -lőn, hogy az ottani viszonyok nem épen ínye szerintiek. Én egyikét -gyanitám benne ama főbb ranguaknak, kik a Bourbon-házhoz hiven, -Bonaparte uralmát jogbitorlásnak tartják, s vagy mert e kormánynak -magokat alárendelni nem akarják, vagy kényszerüségből, utaznak.</p> -<p>Minthogy kilétét kissé titkolni látszék, ezt kéz alatt is -feszegetni gyengédtelenségnek hivém irányában, s bár igen sokszor -volt módomban nevét az utazók jegyzékéből vagy a rendőrséghez -láttamozás végett küldött útleveléből kitudni: ezt, -viszontlagosságból (minthogy ő sem tudakolá kilétemet) vagy talán -hogy ismeretségünk különszerűségét tovább is fenntartsam, soha sem -tevém. Egyébiránt <span class="pagenum"><a name="Page_75" id= -"Page_75">-75-</a></span> ez nem is tartozott a dologhoz, annyit -tudtam, hogy franczia, ő hogy én magyar vagyok, mindketten: hogy a -classicai föld szellemi kincseit kibányászni, nevezetességeit -megszemlélni, vidékeiben gyönyörködni, szóval utazni jöttünk. A -bérszolga, pinczér, cicerone stb. mindkettőnket: „Signor“, a -lazzarone: „Eccellenza“ mi pedig egymást „Monsieur“ czimeztük.</p> -<p>Rómát nehány nappal hamarább hagyván el, mint ő, a nápolyi -albergo lioneben egy szobát foglaltam le számára, hova ő, -igéretéhez képest s nem csekély örömemre az év első napján meg is -érkezett. Nem csekély örömemre, mondom, mert marchese B… kihez -ajánló levelem volt, nem lévén épen akkor Nápolyban, egészen -ismeretlenül állottam a roppant város tömkelegében s igen jól esett -valakivel bizalmasb szót válthatnom. E perczben, talán az ellentét -által kiemelve, ugy tetszék, mintha három hét előtt először látott -francziámat évek óta ismerném.</p> -<p>– Hozta Isten, kezdém, szivélyesen kezet rázva az érkezettel; a -Vezuv már napok óta erősen <span class="pagenum"><a name="Page_76" -id="Page_76">-76-</a></span> füstöl, mintha csak önre várna, hogy -magát egész nagyszerüségében mutassa.</p> -<p>– S hiszi ön, hogy még mindig oly udvarias az öreg ur a -francziák iránt?<a name="FNanchor_1" id="FNanchor_1"></a><a href= -"#Footnote_1" class="fnanchor">1)</a> Ah hisz ez dicső volna: -felelt ő; mint tetszik önnek Nápoly?</p> -<p>– Alig volt még időm körültekinteni; s csak, átalában -tapasztalám, hogy elüt minden eddig látott olasz varostól, -épitészetben ugy mint szellemben.</p> -<p>– Hogy ne? Görög a régi rómaiak idejében, azóta szaraczén és -norman, franczia és spanyol és német volt, minden korból felvett és -megtartott valamit, s mig a középkori Italiában a Guelfek és -Gibellinek pártjai minden ügyet tőrheggyel végeztek, addig -Nápolyban s egész Siciliában a lovagiasság a jellemmel volt -összeforrva, s még a néplázongásnak is meg volt saját hősies -szinezete.</p> -<p>– Hát a velenczei és génuiai dógék s a ferrarai és milanói -herczegek?</p> -<p>– Nagy emberek lehettek és lángeszek; azok valának iróik és -müvészeik tengerészeik és kereskedőik <span class= -"pagenum"><a name="Page_77" id="Page_77">-77-</a></span> is, ott -van Grimaldi és Gradenigo, Scaligieri és Spinola, Dante és -Petrarca, Machiavel és Cardan, Michel-Angelo és Raphael, Ticzián és -Correggio és a Médicisek, s ki ne ismerné Ugolino és Francesco di -Rimini, Romeo és Othello kalandjaikat; de hol van ezek közt Tancred -és Tasso, kiket Nápoly mond magáéinak, hol van Mazaniel és az -utolsó Guise herczeg, és nápolyi Johanna, ki, mint történetüket -érdeklő, nem kétlem, több magyar dráma vagy regényben szerepel.</p> -<p>Hogy úti társam magas fogalmait irodalmunk állásáról megczáfolni -ne legyek kénytelen, örömest más térre vivém a beszélgetést. -Kirándulási terveit kérdém, ő közlé s felhivott ezekhez -csatlakozni, mibe én szives örömest egyezém.</p> -<p>Másnap reggel a muzeumot látogattuk meg, hol a fatörzshez -támaszkodó Hercules, aztán Venus és az afrikai Scipio szobra, a -festvények közt Raphael anyjának fia által, s Michel-Angelonak -önkezűleg festett arczképe, továbbá Armida és Renaud, -remekmüvek.</p> -<p>Délben Puzzola és a Solfatare vidékére kocsiztunk ki. -Megállottunk a nagy latin költő sirjánál. <span class= -"pagenum"><a name="Page_78" id="Page_78">-78-</a></span></p> -<p>– Nézze ön, szólt társam a távolból előfehérlő Sorrento felé -mutatva; Virgil sirjáról Tasso bölcsejére látni el!</p> -<p>Megnéztük aztán Neptún és a Nymphák templomainak romjait, s a -helyet hol egykor Cicero háza, melyet ő Puteolánjának nevezett, -később pedig Ádrián császár pompás palotája állott. Ezek helyét -most gyümölcsös kert foglalja el. Itt egy harmadik látogatóra -bukkantunk, kivel én már pár nap előtt Liternumban ismerkedtem meg; -s ki magát nekem akkor rögtön bemutatá, mint egy németországi -egyetemben volt tanárt, több tudós társaság levelező vagy -tiszteletbeli tagját, orvos és bölcsészet tudort, vegyészt, -zoologot, ornithologot, entomologot, mineralogot, botanicust, -természetvizsgálót, régiségbuvárt sat. s ezt mind saját zömök kövér -személyében.</p> -<p>Most is épen egy régi siremlék előtt állott, s az avult felirást -igyekezék arról lebetűzni.</p> -<p>– Nem hajborzasztó hálátlanság-e ez, szólt hozzánk fordúlva; mit -az utókornak az emelkedő tudományok nevében és érdekében nem -kellene tűrni; méltatlansága egy fejedelemnek, ki, hogy örökké -<span class="pagenum"><a name="Page_79" id= -"Page_79">-79-</a></span> nem élhetett, az orvosokon s ekként tölté -boszuját!</p> -<p>Mi, nem értve e kikelés okát, kérdőleg tekinténk egymásra.</p> -<p>– Ez itt Ádrián síremléke; szólt közbe a magunkkal hozott -cicerone. Ő itt halt meg, s végrendeletileg e szavakat véseté -sírkövére:</p> -<p>Turba medicorum regem interfecit.<a name="FNanchor_2" id= -"FNanchor_2"></a><a href="#Footnote_2" class="fnanchor">2)</a></p> -<p>– Dr. Katzenau ur! vevém át én a szót, bemutatva társamnak a -német tudóst, – több tudós társaság tagja.</p> -<p>Katzenau ur azonban fölmentett a fáradságtól, czimeit s -tulajdonait elősorolnom, s látható nem kis öntetszéssel maga tevé -azt, a nélkül, hogy viszontbemutatásra legkisebb igényt látszanék -tartani. Aztán ismét valamennyi orvos társa nevében a sírkő felirás -ellen protestált.</p> -<p>– Sőt én az ellenkezőt tartom, engesztelé őt francziám, s azt -hiszem, hogy e felirás legfényesebb tanubizonysága az orvosi -tudományok azóta <span class="pagenum"><a name="Page_80" id= -"Page_80">-80-</a></span> történt előhaladásának. Ily epitáph -jelenleg nem volna többé alkalmazható.</p> -<p>– Kivált XVI. Lajosra; súgtam hozzá hajolva.</p> -<p>Katzenau ur ezzel hozzánk csatlakozott, s oly hévvel és oly -kifogyhatlanul ömlött belőle a tudományos handabanda, mint a -Solfatare (kén-mező) forrásaiból az előbugyogó hévviz. Ily emberek -eleinte mulatságosak, kivált ha Katzenau urnak nem mindennapi -külsejével is birnak, később azonban borzasztó unalmasokká válnak -azon örökös egyhangu csevegés által, mely a hévviz források -egyhangu morajaként fárasztó a fülnek s a szemre álmot hoz.</p> -<p>Miután már Katzenau ur külsejét érintém, nem lesz felesleges azt -nehány tollvonással vázolnom: –</p> -<p>Egy, jó seréről hires német tartománynak lévén gyermeke, hazája -fő terményczikkét pártolni annyira kötelességének tartá, hogy ez -viszont háládatosságból termetét csaknem oly szélesre terjeszté, -mint a minő alacsony vala az. Az olasz égalj alatt azonban -nélkülözni kényteték az áldott italt, mit néki a legjobb lacrima -Christi sem pótolhata ki. <span class="pagenum"><a name="Page_81" -id="Page_81">-81-</a></span> Egy pohár ebből tökéletesen nyakba -ejté őt, mig ellenben a jóféle Doppel- vagy Märzenbierből tiz -tizenöt iczcze mindennapi rendes mennyiségül járt ki, vagy inkább -be. E hiány – mint nekünk mondá – igen érezhetőleg hat alkatára, -mely napról napra fogy s jelenleg már csak két mázsát és negyven -fontot nyom, holott tiz hó előtt kedves hazájában három mázsát ugy -felbillentett mint a semmit.</p> -<p>Megvallá egyszersmind, hogy a serhiány s rendkivüli nyári hőség -káros befolyásán kivül még egy szellemi búja is van, mi lelkét -szüntelen epesztve, testét is módnélkül apasztja. Másfél év előtt -megházasodott, házi boldogságát azonban nem élvezheté sokáig, mert -szegény kedves Pepikéjét három rövid hó mulva elragadta mellőle – -egy utazó angol, s bár mennyit járt és kelt is utánna azóta, -mindeddig nyomába nem akadhatott. Leirta ezután kedves Pepikéje sok -szép és szeretetreméltó tulajdonait, tizenkilencz évét, nagy kék -szemeit, tengernyi szőke haját, jóságát, szelídségét melyel atyja -akaratának hódolva kész lőn őt boldogítani. S ő valóban boldog is -volt s az is marad egész életén át, ha az az átkozott angol lord -nem vetődik városukba, <span class="pagenum"><a name="Page_82" id= -"Page_82">-82-</a></span> ki, hű életpárját kétségkivül erőszakkal -ragadta el, s most bizonnyal fogva és rejtve tartja a Franczlijához -vissza epedőt. – Ezen emlékezéseknek keserűsége két almányi könnyet -sajtolt ki tudósunk érzékeny szürke szemeiből.</p> -<p>E jelenet tragi-comicai hatással birt. Minden részvétünk mellett -is alig nyomhattunk el egy felküzdő mosolyt németünk boldog hitén, -ki Pepikéjét erőszakkal elragadottnak s hozzá visszavágyónak hivé. -Ezt, csak egyetlen tekintéssel a döczögő serhordóra, képzelni -lehetlen volt egy tizenkilencz éves, szőke haju, kék szemű szép -nőről, ki minden kétségen túl csupán szülői parancsszónak -engedhetett, midőn Katzenau ur által oltár elé hagyá magát -vezettetni. A dologban az volt a legbámulatosb, hogy három hónapig -is kitartá mellette.</p> -<p>Mert – félre téve minden hizelgést – egy bival bornyú alakján -több kellemet lehete fölfedezni mint tanárunkén. Arcza -terjedelméről, csak annak lehet fogalma, ki saját magáét nagyitó -tükörből már látta. Ez arczon nem volt soha egyetlen szál szőr de -volt annál több himlőhely, s hihetőleg ez gátolta az előbbinek -kinőhetését. Tapasztalás szerint, a <span class="pagenum"><a name= -"Page_83" id="Page_83">-83-</a></span> nagy himlőt szerencsésen -kiállott egyének rendesen szerfölött egészségesek szokván lenni, ez -Katzenau urnál sem hiányzott, sőt hallatlan étvágygyal is párosult. -Rémületévé lőn az olaszvárosi fogadók table d’hôte-jainak, mert -azon asztalnál, hol ő ebédelt, az utolsó négy számára mindig ujra -kellett tálalni. De volt is látszatja; két pofája ugy kihizott, -mintha mindig trombitába fújna, s tökéletesen eltemeté a kis -galuska orrot, mely ugy nézett ki, mintha csak ugy véletlenül -pottyant volna oda arcza közepébe. Hát még mikor nevetni kezdett: -apró szemei egyszerre elvesztek, ugy elfödék arczainak feltoluló -dombjai, s csak gyanitani lehetett hova bújtak el. Orr, szem, -egyaránt láthatlanná lőn s egyedül a száj-barlang szerepelt, -melynek két vége ilyenkor a veres fül-tányérok tövéig nyult el. -Nyaka szinte nem létezett vagy legalább szerényen elleplezve -rejtőzött az arasznyi toka alatt, mely mellére lógva le, első -pillanatra amaz opticai csalódást idézé elő, mintha ez embernek -kettős arcza volna. Ily terheket kellvén czipelnie, nem csoda ha -szünet nélkül izzadott, s hármat szusszant addig, mig egyet szólt. -<span class="pagenum"><a name="Page_84" id= -"Page_84">-84-</a></span> Szólt pedig igen sokat, s igy képzelhető, -mily épületes volt hallgatni előadásait.</p> -<p>Részemről, egy cseppet sem csodáltam, hogy Pepike oly könnyen -engedé magát mellőle elragadtatni; én nem voltam neje s három hó -helyett csak három óráig élvezém társaságát, de már szinte várva -vártam egy angol lordot, ki közeléből elragadjon, s hasonló -interventio nélkül is rövid uton megszöktem volna tőle, ha ő maga -végetlen sajnálkozások közt, hogy válnia kell tőlünk, nem bucsúzik, -Portici felé vevén utját, honnan másnap reggel a Vezuvra – már -hatodszor – menend fel folytatni természet-buvárlásait. Mi egy -betüvel sem emlitők, hogy ugyanakkor mi is oda készülünk, nehogy -tervéről lemondva, hozzánk szegődjék, s együtt akarjon velünk menni -Nápolyból.</p> -<p>Sok szerencsét kivántunk neki a tudós értekezéshez, melynek -irásával a Vezuvról geologiai, mineralogiai, s még sokféle logiai -tekintetből, épen foglalkozott, s visszahajtattunk a veturinóval -Nápolyba. Itt tudtuk meg, hogy dr. Katzenau úr már a pompeji -romokról is adott ki foliantot, hol a többi közt mathematicai -bizonyossággal azt is kimutatta, <span class="pagenum"><a name= -"Page_85" id="Page_85">-85-</a></span> hogy a rómaiak akkoron még -nem ismerték az ablaküvegeket. Két héttel később azonban egy ház -ásatott ki, minden ablakában a legszebb üveggel.</p> -<p>Következő reggelen felhőtlen tiszta égről kelt fel a nap, midőn -mi már útban valánk Portici felé s szemközt a Vezuvval, melynek -csúcsa mindig ködben áll. Épen egy cicerónéval, ki a hegy -tűztorkolatához vezessen fel, állottunk alkuban, midőn egy négyes -fogatu pompás utazó hintóban uj vendégek érkezének. A bakról leugró -livréés inas kinyitá a hintó ajtaját s egy középkoru szálas férfit -segíte kiszállani, ki ismét izmos karjaival egy pehely könnyű szőke -hölgyet emelt le a selyem vánkosokról a láva rétegű földre. Aztán -nehány szót váltának francziául, de kiejtésök rögtön elárulá, hogy -e nyelv egyiküknek sem anya nyelve.</p> -<p>Azonban egy cicerone tolakodott hozzájok s felajánlá -szolgálatait. A mienk már ekkor bérelve volt s konczát féltve, -szinte oda ugrik igénybe venni vezetői jogát, s már már késre kerül -a dolog a két collega és vetélytárs közt, ha az ügy akként nem -intéztetik el, hogy mind a két társaságot külön egyén vezesse. E -szerint mindkét vállalkozó nyert <span class="pagenum"><a name= -"Page_86" id="Page_86">-86-</a></span> alkalmazást, a harmadik – -mint mondák – már korán napkölte előtt ment fel egy dottore -tedescoval.</p> -<p>A peres ügy kiegyenlítése után a kicsiny asszonyka a magas úr -karjába csimpeszkedett, a cicerone három öszvért nyergelt meg s -vitt vezetéken előre, az inas a negyedikre ült, s a kis karaván -utnak eredett. Mi még maradtunk, reggelizni vagy talán hogy ne -kelljen érintkezésbe jőnünk a magának is elég házas vagy szerelmes -párral.</p> -<p>Óranegyeddel később mi is indulánk. Az eleinte eléggé széles út -magas nyárfákkal szegélyzett szőllők közt vezete, miknek -élősövényzetében itt ott egy egy aloe mutatkozott. Később, a mint -egy nyilt térre értűnk, megszünt minden növényélet, egyetlen madár -sem volt látható, mindenfelé kopár sivatag, melyen a szél halvány -felhőket kerget. – Ezeken át fel-feltünik a Vezúv két csúcsa, balra -a Somma, jobbra a mostani tűztorkolat, előttük ama falszerű láva -halom, mely Herculánumot temette el.</p> -<p>Szótlanul merültünk az annyira emlékdus látványba; képzeletünk -azon időpontra szállt vissza, midőn a most megkövülten elterülő -réteg tűzfolyamként <span class="pagenum"><a name="Page_87" id= -"Page_87">-87-</a></span> ömlött alá a hegyről s eltemette a két -virágzó várost.</p> -<p>– Nem, nem, szólt társam, itt a képzelet szárny-szegetten hull -alá. Oly hideg lehet az a valóhoz képest, mint e lávatömeg most, a -kitörés perczében voltához képest. Dante-nek látni kelle ily -kitörést, midőn „Poklában“ amaz égő fövenyt vagy örökös lángokat -festi, melyek lassudan és némán folynak alá:</p> -<div class="poem"> -<div class="stanza"><span class="i0">Arrivammo ad una -landa,<br /></span> <span class="i0">Che dal suo letto ogni pianta -rimove.<br /></span> <span class="i0">Lo spazzo er’ un’ arena arida -e spessa<br /></span> <span class="i0">. . . . . . . . . . . . -.<br /></span> <span class="i0">Sovra tutto ’l sabbion d’ un cader -lento<br /></span> <span class="i0">Pioven di fuoco dilatata, e -falde,<br /></span> <span class="i0">Come di neve in Alpe sanza -vento.<a name="FNanchor_3" id="FNanchor_3"></a><a href= -"#Footnote_3" class="fnanchor">3)</a><br /></span></div> -</div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_88" id= -"Page_88">-88-</a></span></p> -<p>Perczre megnyiltak a felhők s gyönyörű szemlét engedének az -alattunk elterülő tájképre. A sima tengeren száz és száz halászhajó -dagadó vitorlája fehérlett; Portici, Caprea, Ischia, Pausilippe -kibontakoztak a reggel ködéből; balra a nápolyi öböl tünt fel -árboczos hajóival s narancsfa szegélyü partjaival; az egész – mint -társam mondá: – paradicsom, a pokolból nézve.</p> -<p>Tovább haladánk öszvéreinken, mig nem a meredek hegycsúcs -aljához értünk, hol le kelle szállanunk; a vezető hosszu botokat -adott kezeinkbe, melyek segélyével s a meredek sikamlós talapon sok -helyütt kúszva jutánk fel a csúcsra. A hideg fokonkint élesebb, a -köd sürűbb s homályosabb lőn.</p> -<p>Az előttünk megindult társaság egy részét, az az a magas urat és -kis szőke nőt, pompás persa szőnyegen lehető kényelembe helyezkedve -találtuk. A csípős hideg ellen amazt fényes asztrakán béllésü -köpeny, ezt a legfehérebb és puhább hermelin prémzetű bársony -kaczamajka védte; előttök válogatott hideg étkek közől pár sötét -palacz nyujtotta fel hosszu nyakát. Az inas és a cicerone -tiszteletteljes <span class="pagenum"><a name="Page_89" id= -"Page_89">-89-</a></span> távolban állongtak, mig uraik az izlelés -élvét vidám beszéd- és nevetéssel fokozák.</p> -<p>Röviden köszöntők őket, s mielőtt a craterbe lemennénk, nagyobb -kődarabokra pihenni ültünk. A magas ur magához szólitá inasát s ez -halk hangon kapott utasitása szerint, egy palacz s két kis pohárral -közeledett felénk.</p> -<p>– A kegyelmes herczeg – szólt – azt hiszi, hogy e nyirkos -légkörben nehány korty rosztopcsin nem teend rosz szolgálatot. -Azonban, ha szarvas gomba-pástétomját nem utasitanák vissza, utánna -első minőségű malagával is kedveskednék.</p> -<p>Köszönetünket fejezők ki a herczeg figyelmeért s egyelőre a -rosztopcsinnal is megelégedénk, melynél – közbevetőleg mondva – -jobbat sem azelőtt sem azután nem izleltem. Módjában is volt az -illetőnek a javából tömni meg pinczetokját, minthogy az, mint ezt -később tudtuk meg, Cs....eff orosz herczeg volt.</p> -<p>– Messieurs, szólt ő, a karjára fűzött nővel felénk közeledve – -önök valószinűleg a craterbe szándékoznak lebocsátkozni, mi is; ha -ugy tetszik együtt tehetjük a partiet. <span class= -"pagenum"><a name="Page_90" id="Page_90">-90-</a></span></p> -<p>– Legalább, folytatá feleletünket sem várva be s vidor mosollyal -az asszonyka, ha egy szeszélyes kitörés lenn a mélyben ér utól, -társaságban teendjük a hosszu utat – a más világra.</p> -<p>– Akkor is csak mi nyernénk, válaszoltam én, bár ily bájos Aegid -alatt nem lehet veszélytől tartanunk. De nagysád nem fél a sötétség -országát meglátogatni?</p> -<p>– Ah, Josephine! vette át a szót a herczeg s büszke gyönyörrel -tekinte végig a nőcskén, – Josephine ily vállalatoknál a -legbátrabbakon túl tesz s nem ismeri a remegést. Schveiczban -hajborzasztó merényeket vitt végbe s oly keskeny magas sziklákra -hágott, hol eddig csak gazella járt.</p> -<p>– S aztán annak, ki Aetnáról jő, Vezuv csak egy kis vakandtúrás: -tevé hozzá tréfásan negélyzett fitymálással a hősies Josephine, s -nagy kék szemeit oly nyájas csintalansággal emelé ránk, mintha már -régi ismerősei volnánk.</p> -<p>A kék szemekben rendesen méla ábránd s nem ritkán érzelgős -kifejezés szokott epedni, de itt eltérés volt a szabálytól, s -bátran mondhatom, hogy a legfeketébb olasz szemekből sem láttam -annyi <span class="pagenum"><a name="Page_91" id= -"Page_91">-91-</a></span> gyújtó erőt, annyi villanyos tüzet -elősugárzani. Társalgásunk kezdetén első rendű kaczérnak hittem e -szemek szép tulajdonosát, később tapasztaltam, hogy azok ugy -születtek s nem is tudnak másként, mint hóditóan pillantani.</p> -<p>E közben a torkolat szélét jártuk körűl, keresve a helyet, hol a -lemenet legkevésbé meredek. A cicerónék csakhamar oda vezettek.</p> -<p>– Corpo di mezze luna! kiáltott fel az egyik, a craterben -látogatókra fogunk találni. Ez itt Giacomo köntöse, ki még tegnap -este jött fel a dottore tedescoval, bizonyosan lenn vannak: – -szólt, mialatt levetett felöltönyét s kalapját pajtásának megismert -ruháihoz tevé le.</p> -<p>– Ki az a dottore tedesco? kérdé hirtelen a bájos Josephine.</p> -<p>– Nevét nem s csak annyit tudok, hogy midőn nehány hét előtt én -vezettem a hegyre fel s a craterbe le, a legiszonyúbb félelem és -szorongás között tökéllé el magát a leszállásra s miután ötvenszer -is megkérdezte volna, nem tarthatni-e valami véletlen kitöréstől? -Mikor pedig már lenn valánk, a legkisebb kőgördűlésre, mely lábaink -alól a <span class="pagenum"><a name="Page_92" id= -"Page_92">-92-</a></span> mélységbe hullva neszt okozott, halálra -rémüle s nyakrafőre igyekezett fölfelé, azt hivén, hogy már -kezdődik a kitörés. Pedig igen nehezen mozog, minthogy boldog -testalkatából négy oly egyén kitelnék mint magam: – felelt a -bőbeszédü de sovány olasz.</p> -<p>S valóban, a mint hosszasban letekintve, szemeink a homályt -kissé megszokták, lenn pár mozgó alakot véltünk -megkülönböztetni.</p> -<p>A hölgynek azonban bátorsága vagy kedve a vállalathoz csökkenni -látszék; visszatérést emlegete, okul vagy ürügyűl azt hozván fel, -hogy nőruhában illemsértés nélkül lehetlen e meredeken lecsúszni, s -hogy még egyszer és ekkor férfiruhában jövend.</p> -<p>Mi nem halaszthatók máskorra a torkolat megtekintését s már épen -az előrement vezető után akaránk bocsátkozni, midőn nehány lépésnyi -távolságról e szavakat: „Te be sure, here they are Mylord!“ -(kétségkivül, im itt vannak ők Mylord!) hallottuk előhangzani. E -szavakat rögtön három férfi követte, kik a sűrü ködből kibontakozva -előttünk állottak meg.</p> -<p>– Reméllem, Monsieur le duc, s ön is Madame, <span class= -"pagenum"><a name="Page_93" id="Page_93">-93-</a></span> emlékeznek -még vonásaimra! kezdé az érkezettek egyike, merőn tekintve a -megszólítottakra.</p> -<p>– Ah Mylord, mily véletlen találkozás! sipegé, elfogulatlanságot -akarva erőltetni szavaiba, Josephine. Arczáról azonban minden -pirosság, a természetes azzal együtt mit a hűs légzet szítt fel, -egyszerre eltünt.</p> -<p>– Önnek az, de nekem nem: felelt nyugodtan a lord; öt hét óta -várok már e szerencsére. Herczeg! ha ugy tetszik végezhetünk.</p> -<p>A két férfi több lépésre távozva, élénk párbeszédet látszék -folytatni, – Josephine némán maga elé meredett, s szemeiből és -ajkairól a mosoly is az arczok pirja után ment.</p> -<p>A lordot hirnévből már ismerém, legalább nem kételkedtem, hogy ő -ama különcz angol, ki Nápoly legszebb hotel-jának első emeletét -egymaga számára öt hét óta béreli, komornyikján kivül mással nem -beszél, egész napokon át alszik, sehová nem jár, mit sem olvas, -kivévén az érkezett idegenek jegyzekét, mit minden reggel és este a -fogadokból rendesen és pontosan elhozat. Személyesen azonban csak -most láttam először s francziául mondott <span class= -"pagenum"><a name="Page_94" id="Page_94">-94-</a></span> nehány -szavának angolos kiejtése nélkül is azonnal kitaláltam volna, hogy -a lehajtott szárú csizmába s borsózöld makintoshba öltözött szikár -ember, kinek éles vonásu bajusztalan arcza alig látszik ki a -szemöldekig lehúzott kalap s nyakára burkolt kendők közül, nem -lehet egyéb mint valami utazó lord.</p> -<p>Jötte czélját is csak akkor kezdém sejteni, midőn Josephine -percznyi feszült csend után véletlen hozzánk fordulva minden -szentre kért, igyekeznénk a két vetélytárs közötti ügyet lehetőleg -kiegyenliteni.</p> -<p>Hogy e kiegyenlités eszközölhető legyen, mindezek előtt a -viszály okát kellett volna tudnunk, de ezt már kérdeni is késő lőn, -mert a herczeg és a lord sebes léptekkel közeledve félbe szakiták a -kezdett beszédet.</p> -<p>– Uraim, önök gentlemanek – szólt hirtelen a lord – s igy nem -kételkedem válaszukról, midőn a köztem s a herczeg közötti ügy -elintézésére párbaj segédekül kérem fel.</p> -<p>– Készségüket annál kevésbé lehet kétségbe vonnunk, folytatá a -herczeg, ha kijelentem, hogy a viszály tárgya e bájos nő. -<span class="pagenum"><a name="Page_95" id= -"Page_95">-95-</a></span></p> -<p>A bájos nőn látszék, hogy szeretne nagyot sikoltani vagy -elájulni, de hogy egyikét sem tenni fontos okai vannak. Jobbnak -látta, némán esdő arczát ránk emelni.</p> -<p>– Uraim, felelt kis vártatva utitársam a franczia; elvonva -attól, hogy ez ügy, melyért önök életükkel játszanak, előttünk -egészen ismeretlen, s hogy mi ezt a helyzet gyöngédsége miatt nem -is tudakolhatjuk: be fogják önök látni, hogy ily hirtelen, távol -minden orvosi segélytől…</p> -<p>– Semmi kibuvó ajtót uram, én el vagyok tökélve: vitatá a -lord.</p> -<p>– Nekem pedig a kihivást el nem fogadnom nem lehet: erősité a -herczeg.</p> -<p>– E fölött, folytatá mylord, komornyikom James a legügyesebb -borbély, vérzést elállitani, sebet lekötni, senki sem tud jobban, s -erre minden kellékkel el van látva. Holla! James! ide a -szekrényt!</p> -<p>James, ki a kalauzul jött portici-i fogadóssal csekély -távolságban hátramaradt, kis szekrénynyel kezében előre jött. A -lord átvevé tőle, felnyitá s két pisztolyt vőn ki a tokból. -<span class="pagenum"><a name="Page_96" id= -"Page_96">-96-</a></span></p> -<p>– Im uraim, sziveskedjenek egy perczre átvenni a fegyvereket, -aztán a herczeg választ, önök meghatározzák a barrieret s jelt -adnak. – –</p> -<p>Vonakodtam a nyujtott pisztolyt elfogadni; különféle -ellenvetésekkel iparkodván elháritani a kellemetlen szerepet. Arra -ohajtám birni őket, hogy halaszszák másnapra a párbajt.</p> -<p>Sikertelen. Az eleinte hideg nyugodt angol, fokozatosan tűzbe -kezdett jönni, s még inkább ellenünk mint vetélytársa ellen.</p> -<p>– Az ügy huszonnégy óra mulva is épen ugy fog állani mint most – -viszonzá keserűn, – aztán regényesb helyet sem választhatnánk -meghalni mint Vezúv tetejét.</p> -<p>– Ugy van, mondá egykedvüen az orosz herczeg, s ha ezen urak nem -akarják kötelességüknek ismerni a segédséget ily gyöngéd ügyben, -nélkülök is végezhetünk. Lőjjünk kendőn át – akármelyik inas vagy -cicerone is tud számolni jelül: egy, kettő, három.</p> -<p>– Jó, lőjjünk kendőn át: fogadá el mohón a lord az -ajánlatot.</p> -<p>– Szent szűz segits! kiálta fel most a kis <span class= -"pagenum"><a name="Page_97" id="Page_97">-97-</a></span> szőke nő, -siránkozólag fedve kezeivel arczát – még meglövik egymást!</p> -<p>– Ne féljen Madame, vigasztalá őt ő kegyelmessége, egyikünk csak -életben marad ki önt birtokába vegye, önnek pedig ugy látszik -mindegy, akár melyikünk leend a szerencsés.</p> -<p>Soha sem volt azelőtt fogalmam, hogy valaki ily szenvedélytelen -hidegvérrel ölni vagy halni akarhasson. Láttam hogy itt minden -további szó a pusztába hangzik el, s emberi kötelességemnek tartám -közbenjárásunk által a halál esetét legalább kevésbé valószinűvé -tenni. Röviden értekeztem erről társammal, s elfogadtuk a -felhivást.</p> -<p>Átvettük a fegyvereket s megvizsgálók a töltést. Az orosz -herczeg az én pisztolyomat választá s véle engem segédének. -Francziám tehát a lord részére jutott. Erre kimértük a távolságot, -mely nem lehete nagyobb a köd miatt tizenöt lépésnél, ennél előbbre -lépni azonban nem volt szabad.</p> -<p>Josephine a szinhelytől el a crater felé fordult, hol a két -cicerone, ugyanannyi inas s a portici-i fogadós suttogó -csoportozatot képeze. A lord komornyikja <span class= -"pagenum"><a name="Page_98" id="Page_98">-98-</a></span> tépést s -köteléket szedett elő, a fogadós egy kőpalacz vizet húzott ki -oldalzsebéből.</p> -<p>A szegény nőcske e készületeket nem nézhette örömest, mert -szemeit behunya s alsó ajkát beharapva, füleit két mutató újjával -bedugta, s e feszűlt helyzetben várta a sorsa fölött határzó -durranást.</p> -<p>Az első lövés természetesen a herczegé volt. Ez röviden czélzott -s kissé magosan, mert golyója a lord feje fölött négy hüvelknyire -ennek kalapján fúrt lyukat.</p> -<p>Ő lordsága ezt érezheté, minthogy kalapját rögtön levéve, -megnézte az okozott eredményt.</p> -<p>– Damned! kiálta fel, Nápolyban az ember becsületes új kalapot -sem vehet!</p> -<p>Erre ismét feltevé a megsebzettet, állást vőn, biztos kézzel -czélzott s – lőtt.</p> -<p>Ellenfele rendületlen állt helyén.</p> -<p>– Na s my lord Duke, hogy érzi magát? kiálta reá.</p> -<p>– Tökéletes épségben, felelt ez, csak balfülem cseng kissé, igen -közel talált mellette elmenni ön golyója. Kivánja ön ujra kezdeni? -<span class="pagenum"><a name="Page_99" id= -"Page_99">-99-</a></span></p> -<p>– Of course! kezdjük ujra; – mondá bámulandó hidegen a lord.</p> -<p>Mi azonban a sértett becsületnek már eleget téve hittünk lenni, -s határozottan tiltakozánk az ismétlés ellen.</p> -<p>– Csakhogy itt nem csupán sértett becsületről, hanem arról is -van szó, kié legyen a pályadíj, melyet mindkettőnk magának igényel: -jegyzé meg a herczeg.</p> -<p>– S ez csak akkor lehet eldöntve, ha egyikünk meghalt: mondá az -angol.</p> -<p>– Én, bár csak sejtem a viszonyokat, igazságosabbnak találnám, -ha maga a nő választana önök közt: igyekvék középutat találni segéd -collegám.</p> -<p>– Mit gondol ön? veté ellen mylord; egy mivelt nőt ily választás -kényszerűsége által zavarba hozni, gyöngédtelenség volna. Aztán, én -bele sem nyugodnám ha nem engem választana, nekem elvitázhatlan -jogom van hozzá, miután egy férj-szörnyetegtől, egy valóságos -rhinocerostól mentvén meg őt, örök hálával adósom.</p> -<p>– Ne feledje Mylord, válaszolá az orosz, hogy <span class= -"pagenum"><a name="Page_100" id="Page_100">-100-</a></span> ily, -mint ön mondja, rhinocerostól szöktetni őt meg, alig nevezhető -érdemnek; mig ellenben én, ki őt ily tökéletes és szeretetre méltó -védnöktől, mint Mylord, megfoszthatni szerencsés valék, inkább -számithatok benső hajlamára.</p> -<p>– Ön se feledje my dear Duke, hogy e nő engem önkényt követett, -mig ön – legszelidebb kifejezéssel élve – ellopta őt tőlem. -Egyébiránt ne vesztegessünk szót – uraim, önök sziveskednek ujra -tölteni.</p> -<p>A helyzet kellemetlenségétől egy közbejött véletlen szerencsésen -fölmente, mi egyszersmind a vetélytársak közötti makacs vitának, -általuk épen nem reménylett módon vete véget.</p> -<p>Kevéssel a lövések után, a crater mellett kiáltás, jajveszéklés, -káromkodás és kaczajból összevegyülő zaj kezde támadni. Először -csak két húsos kövér kéz volt látható, mely alulról a torkolatból -felnyúlva, könyörgő szavak által követteték, húznák fel őt a -felszínre a crater szélén állók, miután ő, t. i. a mozsár-kezek -tulajdonosa minden erejéből kifogyván, nem képes felvergődni, a -kitörés pedig már készülő félben van. Alatta, a cicerone biztatta -<span class="pagenum"><a name="Page_101" id= -"Page_101">-101-</a></span> az illetőt s mert ez nem használt, -káromkodott is; felül az inasok s a mi kalauzaink kaczagtak, s nem -csekély erölködéssel csakugyan felhúzták őt, ki e felvilágra -érkezése első perczében lelketlen tömegként rogyott össze.</p> -<p>– Az Isten szerelmeért, ne tréfáljanak önök, hanem vigyenek -biztos helyre, különben mindnyájan itt veszünk! könyörge, a -fáradság által kettőzött szuszogás közt dr. Katzenau, mialatt -vérbélű görögdinnye arczáról veritékcsermelyek szakadtak.</p> -<p>– De hát mi oka van önnek, Signor, a Vezúv kitörésétől tartani? -kérdé a portici-i fogadós.</p> -<p>– S nem hallották volna önök ide fenn ama kettős tompa morajt, a -kitörés világos előhirnökét? én jól hallottam, s azért – mindenre -kérem – siessünk.</p> -<p>– Dehogy nem hallottuk mi is, csakhogy azok pisztolylövések -voltak: magyarázá egy cicerone.</p> -<p>– Itt van ni; morgá az ki a dottore-val lenn volt a craterban; -engem pedig ijedtében ugy megrugott, hogy tiz napig fog fájni bele -oldalam.</p> -<p>Alig hallotta meg Katzenau ur, hogy mit ő lenn tompa morajnak -hallott, az itt fenn pisztolycsővekből <span class= -"pagenum"><a name="Page_102" id="Page_102">-102-</a></span> -származott, midőn félelem által paralyzált tagjaiba a bátorság -fokonkint vissza kezde jönni. Két kalauz segitségével szerencsésen -feltápászkodott, s személyes meggyőződést szerezni a párbaj -szinhelye felé tipegett, hol épen az ismétlés forgott -kérdésben.</p> -<p>A szép Josephine, az az: minthogy valóságos kilétét nem -titkolhatjuk többé – a német doctor Pepikéje két tűz vagy is inkább -három praetendens közé szorult, találós eszecskéje azonban rögtön -belátta, hasonló körülmények közt mit lesz legczélszerűbb -tennie.</p> -<p>Elhatározta magát s a vele szemközt jövő Katzenau karjaiba -rohant.</p> -<p>– Frantz! mein lieber alter Frantz! ismered-e még kedves -nőcskédet?</p> -<p>– Mi ez? jól látnak e szemeim? tördelé ez; hiszen ez az én -Pepikém, az én szivem édes kis Pipszikéje! Istenem, Istenem, mily -szerencsés véletlen találkozás!</p> -<p>– Az ám; sohajtá Pepike, – de mennyire megsoványkodtál édes -őregem!</p> -<p>– Ugy-e? sóhajtá viszont emez megtekintgetve <span class= -"pagenum"><a name="Page_103" id="Page_103">-103-</a></span> saját -alkatát; látod, utánnad búsultam, s már sorvadástól kezdtem -tartani. De hol veszed itt magad?</p> -<p>– Uraim! szólt a sajátságos jelenethez közeledő lord-és -herczegnek Josephine, – van szerencsém önöknek kedves férjemet -doctor Katzenaut, kitől a viszonyok hatalma által oly sokáig voltam -elválasztva, bemutatni! – s ezzel kendőjét arczához vivé, hogy -arról valami nedvet letörüljön, melyről mai napig sem tudom, öröm- -vagy bánatköny volt e, vagy a férje arczáról csókolás közben rá -tapadt veritékcsepp. A kendő megől azonban egy egy hamis pillantást -vetett elébbi pártfogóira.</p> -<p>Ezek egymásra néztek s – hangosan felnevettek.</p> -<p>– Sok szerencsét doctor ur, az elvesztett de ismét feltalált -paradicsomhoz! mondá nem minden gúny nélkül az angol.</p> -<p>– Nos Mylord! lövünk még? kérdé a herczeg.</p> -<p>– Azt hiszem felesleges – –</p> -<p>– Ugy van s mi ezentúl legjobb barátok maradunk.</p> -<p>– Itt a kezem; de egy feltétel alatt – <span class= -"pagenum"><a name="Page_104" id="Page_104">-104-</a></span></p> -<p>– S ez lenne?</p> -<p>– Hogy doctor ur házi boldogságát ezentúl egyikünk sem -zavarandja.</p> -<p>– Elfogadom – s mozt köszönjük meg ezen urak szivességét.</p> -<p>Mosolyogva hajtottuk meg magunkat a vetélytársakból ily hirtelen -jó barátokká váltaknak. Katzenau ur, ugy látszék, megbocsáta a -lordnak, mert egyetlen szóval sem tett neki szemrehányást neje -erőszakos elragadásaért, vagy talán, hogy a jelen perczben -boldogságán kivűl egyébre nem is volt képes gondolni.</p> -<p>– Adieu Madame! szólt még egyszer Pepikéhez az orosz herczeg; -málháját és szobaleányát sziveskedjék holnap délig elvitetni az -albergo inglese-ből mert délután tovább utazom.</p> -<p>Ezzel a lord a herczeggel, kellő kiséretben lefelé indult a -Vezúvról; a boldog Katzenau szinte vissza igyekezett édes hű -nejével Nápolyba, hogy onnan a legrövidebb uton térhessen haza -csendes tűzhelyéhez.</p> -<p>Én és franczia társam a craterbe bocsátkozánk le. <span class= -"pagenum"><a name="Page_105" id="Page_105">-105-</a></span></p> -<p>Késő délután volt mire ismét feljövénk, s meglehetős sötét midőn -a Vezúv csúcsát messze magunk fölött hagyva, a hegyoldalban egy -fáktól környezett gunyhóhoz érkezénk.</p> -<p>A remete lakása volt ez, ki a tűzhányó hegy tövében, viharok -közepette, ütötte fel tanyáját. – Kijött elénkbe a nyilt arczu -magas ősz, s szivélyesen hivott be az éjen át megpihenni. Betértünk -az egyszerű hajlékba, hol, rövid beszélgetés után, a szél üvöltése -s a herculánumi partokról ide halló távoli tengerzugás szemeinkre -csak hamar álmot hozott.</p> -<p>Másnap reggel almát, tojást, kenyeret, vizet tett elénk a -remete, aztán egy könyvet, melybe az idegenek emlékiratokat szoktak -jegyezni. Ezen emlékiratok közt alig találtunk egy önálló eszmét, -többnyire csak a látogató neve, az év, napszám kiséretében volt -feljegyezve, néha egy egy rosz rimmel a vidék vagy a remete -dicséretére.</p> -<p>Figyelmeztetém e körülményre uti társamat.</p> -<p>– A nagyszerű tárgyak – szólt ő – kevéssé alkalmasak nagy -eszmékkel ihletni a lelket, miután nagyszerűségük már magában oly -kitünő, hogy <span class="pagenum"><a name="Page_106" id= -"Page_106">-106-</a></span> minden, mit az ember még hozzátenni -akarna, csak kicsinyithetné. A <em class="gesperrt">nascitur -ridiculus mus</em> minden nagy hegyről áll.</p> -<p>Házi gazdánk irószereket hozott elő s mosolyogva kérte társamat: -gazdagitná e való megjegyzéssel az emlékkönyvet. Ez átvevé a -tollat, s míg én feszült kiváncsisággal vártam mi lesz az aláirandó -név, ő a fönebbi sorokat franczia nyelven iktatá be, s az év és -napkölte után e nevet irta: <em class= -"gesperrt">Chateaubriand</em>.</p> -<hr class="tb" /> -<p>Félévvel később Párisban s egy estén a Grande operában voltam. -Felvonás közben a zsúfolt ház tarka közönségén járatám szemeimet, -midőn ezek egy szinpadi páholy szögletében ülő kis szőke hölgyön -akadtak meg, kiben látcsővem segedelmével azonnal a német doctor -Pepikéjét ismertem meg. A másik szögletben azonban koránsem az én -Katzenau barátom ült, hanem egy ragyogó brillant melltűs -tekintélyes ur.</p> -<p>Mellettem lévő ismerőmtől kérdezém kilétét.</p> -<p>– Van Niven, dúsgazdag hollandi bankár, volt a felelet; mint -mondják fél millió frankért vette <span class="pagenum"><a name= -"Page_107" id="Page_107">-107-</a></span> egy tönkre menő pazar -bojártól szive mostani parancsnokát. Ismeri ön talán e kaczér -nőcskét?</p> -<p>– Egy kicsit, viszonzám; különösen egy találkozásra emlékeztet a -Vezúvon. De a többi közt, szóljon ön, itt van e jelenleg Párisban -honuk nagy fia, Chateaubriand?</p> -<p>– Dehogy van! meredt reám nagy szemekkel szomszédom; -Bonaparténak már több év előtt oka volt benne nem egészen bizni s e -végből a jelentéktelen florenczi követséghez küldé; Enghien herczeg -kivégeztetése után azonban Chateaubriand ur nyiltan szakitott az -első consullal, számkivetette magát s a Bourbonokhoz -csatlakozott.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_108" id= -"Page_108">-108-</a></span></p> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_109" id="Page_109"><br /> --109-</a></span></p> -<h2>DIDIER.</h2> -<p class="center">(TÖRTÉNETI.) <span class="pagenum"><a name= -"Page_110" id="Page_110">-110-</a></span> <span class= -"pagenum"><a name="Page_111" id="Page_111"><br /> --111-</a></span></p> -<p>1825-ben – írja ugyan azon kéz, mellynek úti jegyzeteiből az -előbbi történetet közlém – Párist s szeretetreméltóan könnyelmű -népét olly szándékkal hagytam el, hogy Szavóján, Sveiczon és -Bajorországon keresztűl, több év óta nem látott honomba térjek, -hova, családi érdeken kivűl, a naponkint fontosabbá váló pozsonyi -országgyülés is vonzott.</p> -<p>Grenoble-ig gyorsszekeren jöttem; innen a havasokon át Szavojába -csak rögtönözve fogadott alkalmakon lehete utazni s ez alkalom is -mindössze két sovány öszvérből állott, mely egy fonott kasú -pórszekerkét ügygyel bajjal húzott a kősziklás meredek hegyi utakon -s lépéseinek minden szilárdsága mellett sem biztosithatott olly -bajok ellen, miknek, <span class="pagenum"><a name="Page_112" id= -"Page_112">-112-</a></span> ha nem is veszély, de legalább boszantó -kellemetlenség a nevük.</p> -<p>S csakugyan, alig hagytuk el a franczia határszélt, midőn egy -völgybe legördülő szekerünk – veséket rázó zökkenés után egyszerre -megállapodott.</p> -<p>– Mi baj Pierre? kérdém az öszvérek sopánkodó hajtóját, kiugorva -a féloldalt hajló járműből.</p> -<p>– Az első kerék tört össze, felelt ez a szent szűzet híva -segédűl, – még pedig olly irgalmatlanúl, hogy minden küllője -széthullott s összekötés- vagy kifoldásról szó sem lehet. Uj kerék -nélkül tapodtat sem mehetünk.</p> -<p>E szerint nem maradt egyéb hátra, mint hogy Pierre az egyik -öszvéren a legközelebbi faluba kerékért menjen, én pedig a béna -szekeren a másik öszvér s málhám mellett őrűl maradjak.</p> -<p>Mire azonban Pierre jó három óra mulva egy fakó kerékkel -visszakerült, már akkor a nap lebukott volt az imént hátra hagyott -magas hegy mögé, keletről pedig hollószárnyú fellegek boritván el -mindinkább az eget, körülünk hirtelen szuroksötét éj lőn. -<span class="pagenum"><a name="Page_113" id= -"Page_113">-113-</a></span></p> -<p>Illy körülmények közt utunkat folytatni annak lett volna -megkisérlése, vajjon nyakunk szintoly töredékeny-e, mint ama kerék, -melynek nem a szekérhez arányos utóda sehogy sem akart -egyetértésben forogni többi három mostoha testvérével.</p> -<p>Az augusztusi éj azonban langyos volt, a völgykatlan – melyben -valánk – megóvott a keletkezhető szelektől, s az ember utóljára is -azzal vigasztalta magát, hogy lehetne eset, midőn az éjet még -roszabb helyzetben is kellene tölteni.</p> -<p>A jámbor Pierre haraszt almot hordott egy terepélyes fa alá, az -alomra mohot szedett s kész volt a legfrissebb ágy, melyen én -köpenyembe burkoltan csakhamar elaludtam, s még talán álmomban is -hallottam a falombok suttogását s mint csendül meg közbe közbe a -gyér füvön rágódó öszvérek méla hangú csengője.</p> -<p>Álmomból kézérintés ébreszte föl.</p> -<p>– Indulunk Pierre? kérdém rögtön fölkelve, de hiszen még oly -sötét van, mintha farkas torkában volnánk?</p> -<p>Az előttem álló alak, kit én az első perczben hibásan tarték -Pierrenek, ismét vállamra tevé kezét. <span class= -"pagenum"><a name="Page_114" id="Page_114">-114-</a></span></p> -<p>– Pszt! suttogá, siessen, fusson ön! ön üldöztetik, fejére -jutalom van téve, itt egy percze sem biztos!</p> -<p>– Uram, akárki ön, de mindenesetre téved a személyben, feleltem -én meglepetve s alig tudva, nem álmaim folytatása-e még e jelenet – -én mit sem követtem el, a miért üldöztetni s igy futni volna -okom.</p> -<p>– Pszt! ismétlé ő, jól tudom ki ön s hogy van oka előttem -titkolózni, mert ön engem kémnek hisz, – nem csoda, hiszen az egész -világ annak tart. Pedig lássa ön uram, én ez eszmétől is borzadok, -mert jól tudom azt is, hogy a kémet isten átka kiséri hatodiziglen, -s inkább ezerszer gyilkolnám meg magamat, mint sem feladjam önt. -Higyjen nekem, kövessen, s őrülésben kárhozzam el, ha meg nem -mentem életét.</p> -<p>– Köszönöm jó akaratját, de nincs szükségem reá; válaszoltam én, -határozatlan gyanúra kelve a magát feltoló őr-angyal ellen.</p> -<p>A hold e pillanatban egy szakadó felhő mögűl téveteg sugarát az -idegenre veté s egy rövid perczre láthatóvá tevé sajátságos -alakját. Szétmállott <span class="pagenum"><a name="Page_115" id= -"Page_115">-115-</a></span> öltönye rongyairól, miket egy -czafrangos kendő-öv csak lazul birt összetartani, – hosszú -csavarokban lelóggó bozontos hajáról s évek óta nyiratlan -szakáláról itélve, e nyomorú s vadkülsejű embert bátran haramja -gyanánt lehetett volna megragadni, ha aszott arczának némi -fájdalmas vonása, s beesett szemeinek ama kifejezéslensége, melly -néz, annélkül hogy alvó tüzű tekintetében lélek volna jelen – egy -benső ösztönnek azt nem súgná, hogy egyike ama szerencsétleneknek, -kit sinlő testükben megbomlott szellemet vonszolnak a jótékony -sirig.</p> -<p>– De én kényszeritni fogom önt, hogy velem jőjön, mondá s -karomat átfogta; mert lelkemet pokoltüzként égetné a tudat, hogy -megmenthettem volna önt s nem tevém. Önt pallossal fognák -kivégezni, s vére rám száradna – – huh! – –</p> -<p>Az erőszakos megrázkodást, melly ez utóbbi szavait követte, arra -használtam, hogy karomat markából kifejtve, hátralépjek.</p> -<p>– Jó, ön nem hisz nekem, ön kémnek tart, mint mindenki, folytatá -búskeserű mosolylyal; s ha már épen nem akar velem jőni, kövesse -legalább tanácsomat s ne menjen Saint-Sorlin-d’Arve-ba, -<span class="pagenum"><a name="Page_116" id= -"Page_116">-116-</a></span> mert ott a fogadós istentelen gazember, -ki feladná s elfogatná önt, hanem tartson inkább mindig balra -Sveicz felé, s ha talán meg volna szorúlva pénz dolgában, fogadja -el tőlem e csekélységet.</p> -<p>S ezzel egy nehéz bőr zacskót téve kezembe megfordúlt s oly -gyorsan ment tova, hogy mielőtt utólérhettem volna, eltűnt az éj -sötétében.</p> -<p>Fek-helyemhez visszatéret e különös kalandon s azon tünődtem, -hogy az első helyhatóságnál leteendem a szegény őrültnek nálam -hagyott pénzét, midőn e fáradságtól ama tapasztalás mentett föl, -hogy a zacskó tartalma nem egyéb vertpénz alakú és nagyságú vékony -kőlemezeknél, minőket e vidék sziklás rétegei bőségben mutatnak -fel.</p> -<p>E közben hajnallott s most én költém fel az őszvérhajtót, ki a -nap fáradalmai után s jó lelkiismeretével oly mélyen aludt, hogy az -éji kalandról legkisebbet sem sejtve, azt mód nélkül megbámulta. -Azt hivé, hogy látogatóm bizonnyal maga a saint-sorlin d’arve-i -fogadós volt, kiről erre jártában hallá, hogy őrülten tébolyog ide -s tova.</p> -<p>Utunk az épen most nevezett falun vitt keresztűl. A szurtos -pórviskók közől, melyek a franczia <span class="pagenum"><a name= -"Page_117" id="Page_117">-117-</a></span> faluk rendes szép -házsoraitól annyira elütőleg, már a szavójai nyomor jellegét -viselik, egyetlen magasabb, cserépfedelű ház vált ki: a fogadó, -azaz, mely több év előtt szerepelt e minőségben, mert jelenleg -repedezett deszka kapuja zárva volt; az előtte levő tért paraj -verte fel, szennyes ablaküvegei megvakúltak vagy sötétkék szinbe -játszottak vagy összetöredeztek, szabad bejárást engedve a szélnek -s madaraknak, falairól az eső a vakolatot leverte, szóval egész -külseje romlatag elhagyottságra mutatott.</p> -<p>Abból, mit Pierre e puszta lakról mondani tudott, csak annyit -értheték meg, hogy az átkozott ház, melyet még a gyermek is kerül; -a legközelebbi mezőváros Saint-Jean-de-Maurienne-ben azonban, -mialatt alkalmat váltanék, következő részleteit hallottam e ház -egykori lakosa történetének.</p> -<hr class="tb" /> -<p>Nyolcz év előtt 1817-ben a saint-sorlin d’arvei korcsmának még -nem volt cserépfödele, s a többi háztól alig különbözteté meg egyéb -mint a homlokzatról lelóggó forgács-czégér, mely alól tárt ajtajú -tágas ivóházba lépett a gyér vendég. <span class="pagenum"><a name= -"Page_118" id="Page_118">-118-</a></span></p> -<p>Az órányira fekvő Maurienne mezőváros vendéglője több -kényelemmel láthatá el az utast, s így ide csupán az tért be, kit -fergeteg vagy elkésés gátolt a tovább mehetésben. A helység szegény -lakói szinte keveset költhettek italra, annyira, hogy Balmain csak -nagy nehezen birta összeverni az évi csekély haszonbért, s alig -maradt annyija, mennyit családja legelső szükségeinek fedezése -megkivánt.</p> -<p>E család egy szelid szőke nő s két göndör fürtü fiúból – kik -közűl az öregebb nyolcz az ifjabb hat éves volt – állott. Az apa -szivét, ha a gyermekek jövőjére gondolt, keserűség fogta el, s csak -a szerető kedves nő biztató és kitürésre intő szavai tartották -vissza, hogy midőn e haszonbérbe lépés perczét átkozá, egyszersmind -saját és gyermekei fogantatása perczét el ne átkozza.</p> -<p>Egy estén Balmain a közel Maurienneből, hova csekélységeket -vásárolni ment volt, tért vissza. Az eléje siető gondos feleség -némi eszme általi elfoglaltságot vélt férje arczáról leolvashatni, -s miután a szobába léptek s az apa csevegő két fiát magához emelve -megcsókolá, kissé kandian kérdé tőle:</p> -<p>– Na s mi ujság a városban Balmain? <span class= -"pagenum"><a name="Page_119" id="Page_119">-119-</a></span></p> -<p>– Hm anyjuk, felelt kis vártatva s gondolatokba merülten a szép -barna férfi, – ha isten is ugy akarná, még gazdagok és elégedettek -lehetnénk s e fiukból is válhatna ember.</p> -<p>– Hogy hogy kedvesem? kérdé természetes érdekeltséggel az -anya.</p> -<p>– Halld mindenekelőtt, mik történtek ismét nagy -Francziaországban, mondá fontosan Balmain, s egy Maurienne-ből -hozott hirlapivet, mi ott sok olvasás által elrongyollott s -mocskolódott, húzva ki zsebéből, annak egy czikkét fennhangon -olvasni kezdé. Neje figyelmesen hallgatá, a fiúk pedig játszani -sompolyogtak ki a szobából.</p> -<p>A czikk igy hangzott:</p> -<p>„Május 4-ke éjén Francziaország belnyugalmát olyszerü merény -fenyegette, mely ha rögtön első csirájában el nem fojtatik, ismét -számtalan békés polgár vére-, vagyona-, életébe fogott volna -kerülhetni. Hála azonban Donnadieu tábornok és Vautré ezredes -erélyes föllépésének, a lázadás, melyről mondanunk sem kell, hogy -tisztán bonapartista érdekű volt, tökéletesen elnyomatott, a -főczinkosok <span class="pagenum"><a name="Page_120" id= -"Page_120">-120-</a></span> egy része a csatatéren maradt, s a -nagyobb fogva van, és méltó bűntetésre vár.</p> -<p>„A tény röviden következő:</p> -<p>„A mondott éjen Grenoble felé három-négy ezer fegyveres lázadó -közeledett, Didier egykori grenoblei tanár vezérlete alatt, s „Vive -l’empereur!“ kiáltások közt már épen a várost volt megrohanandó, -midőn a hős Donnadieu tábornok hirtelen összegyüjtve a benn tanyázó -őrséget, Vautré ezredessel együtt a lázadókra kirontott, s elszánt -véres harcz után szétverte s vad futásnak inditotta őket. A -dicsőség, a nevezett főtiszteken kivül, a d’isérei zászlóaljat s a -szajna-dragonyosokat illeti, kik a futamlókat pár órányira üldözve, -részint leölték, részint elfogták.</p> -<p>„Az elsők közt van Ivannini lázadó kapitány; fogai közt egy -félig elharapdált papir-szelet találtatott, melyen az összeesküvés -főrészesei följegyezvék.</p> -<p>„Az utóbbiak között Drevet, Buisson, Dufresne, Guillot, Julien, -Goly a nevezetesbek, többnyire Bonaparte egykori seregében szolgált -s most fél-zsolddal hazabocsátott tisztek. <span class= -"pagenum"><a name="Page_121" id="Page_121">-121-</a></span></p> -<p>„A lázadás és öszeesküvés fő-vezetőjének, Didiernek azonban, -mindamellett hogy a ló kilövetett alóla, sikerült megszökni.</p> -<p>„Személyes leirása alább közöltetik. Annak ki őt megfogván az -illető hatóságnak átadandja, huszezer frank jutalmat igér a -kormány.</p> -<p>„Személyes leirása: Szikár magas termet, mely a hatvan év súlya -alatt görnyedten jár; borotvált arczának vonásai finomak és élesek, -szemei szürkék s nyugtalanok, orra hajlott, ajkai vékonyak, hosszú -haja egészen ősz, hangja metsző, s szavait mindig heves kézjárattal -kiséri.“</p> -<p>– Na s asszony, mit szólsz ezekhez? mondá a bevégzett olvasás -után; ha az isten úgy akarná, hogy én lennék elfogója, szerencsénk -meg volna alapitva.</p> -<p>– A jó isten ilyet nem akarhat; viszonzá csendes áhitattal a nő, -– s te is Balmain, csak mondod, de nem tennéd meg.</p> -<p>– S mért ne tenném? pattant fel kissé boszúsan a korcsmáros, – -talán bizon gyermekeidnek felesleges volna a húsz ezer frank? -<span class="pagenum"><a name="Page_122" id= -"Page_122">-122-</a></span></p> -<p>– Azért, mert nem lenne rajta istenáldás, mondá nyugodtan -neje.</p> -<p>– Asszony-beszéd, balga előitéletek! morgá elkomorúlt arczczal -Balmain, – hagyj fel az ily botor fecsegéssel, különben azt hiszem, -jobban szereted egy ismeretlen vén ember redves életét, mint saját -férjedet és gyermekeidet.</p> -<p>– Épen mert titeket szeretlek végtelenül, beszélek igy. De mért -pörölnénk oly tárgy fölött, melyre eset sem fordulhat elő? szólt, -engesztelő mosoly közt karolva át férje nyakát, – jer kedvesem, -pihenj kissé, én majd behivom a gyermekeket, s aztán feltálalom a -kis vacsorát.</p> -<p>S ezzel a rövid vitának vége szakadt.</p> -<p class="center">* * *</p> -<p>Pár nappal később, a délután legrekkenőbb órájában s midőn a -saint-sorlin-d’arve-i fogadós legkevésbé remélt vendéget, egy utas -lépett a hűs ivóházba.</p> -<p>Az utas gyalog s messziről érkezhetett, mert fáradtan és -verejték-lepetten ereszkedett egy festetlen <span class= -"pagenum"><a name="Page_123" id="Page_123">-123-</a></span> fájú -szalmaszékre, mint olyan, ki már állani is alig bir.</p> -<p>Szikár s görnyedtsége daczára is magas öreg ember volt ez, -tépett, poros ruhában. Halantékairól hátrasimitott haja galambfehér -fürtökben folyt le vállaira, napok óta borotválatlan sovány arczán -az ősz szakál tarlója ezüstlött. Egyik szemét fekete tapasz fedte, -a másik szürkén világlott elő a tömött szemöld alól s félig -rejtődző félig fürkésző pillantással járta be a szobát, -mindamellett, hogy a minden tagján látszó kimerültségben ajaktalan -szájszélei is szinte remegtek.</p> -<p>Kevés ételt kért jó fizetésért s mindenek előtt ágyat, hol -nehány órán át kinyughassa az uti törődést. Eközben letevé kopott -kalapját hogy a homlokáról szakadó izzadást letörülje az elővett -kendővel, melyen bár gondosan volt összehajtogatva, vérfoltok -voltak észrevehetők.</p> -<p>A fogadósné, ez idegen látására szivét erőszakosan megdöbbenni -érezé, rögtön férjére tekintett s aggódva látta, hogy ennek szemei -kémlőleg vannak az érkezettre szögezve.</p> -<p>– Az étel a feleségem gondja, felelt az öreg <span class= -"pagenum"><a name="Page_124" id="Page_124">-124-</a></span> -kérésére, – ágyat majd csak találunk a vendégszobában. Ha úgy -tetszik önnek, kövessen oda.</p> -<p>Az utas fölemelkedett ülőhelyéből s csak most, midőn az -előremenő fogadós után vánszorgott, volt látható, hogy egy lábát -nehezen s fájdalmasan vonja.</p> -<p>– Ha szives lesz őn némi ebédet késziteni, szóla menet közben a -nőhöz, majd csak pihenés után fogom kérni, most oly bágyadt vagyok, -hogy lehetlen volna bármit izlelnem.</p> -<p>Balmain egy vendégszobának nevezett kamrába vezette vendégét, ki -ott rögtön a pokróczos ágyra dőlt s alig öt percz mulva mélyen -elaludt. A fogadós az ajtónál hallgatózott s midőn az alvónak -hosszú mély lélekzését hallá, ovatosan kétszer forditá meg a -kulcsot zárjában, halkan levonta s elsietett.</p> -<p>– Készits a legjobból mid van, a szegény öreg számára, szólt -tettetett közönnyel nejéhez a konyhában, – tőlem jó bort kért, majd -kimegyek a külső pinczébe, hol azt a kevés bordeauxit tartogatom s -hozok neki.</p> -<p>Ezzel, minden további szó nélkül, kalapját, botját véve, -távozott. <span class="pagenum"><a name="Page_125" id= -"Page_125">-125-</a></span></p> -<p>A nő azonban megtanult férje lelkében olvasni, s fokozottan -látván feltünni arczán ama szellemi elfoglaltságot, mely a minap -szinte egy kis vita okozójává lőn, nem hitt szavainak. Aggályos -sejtelmének meggyőződést szerezni, észrevétlenül utána lopózott, s -látta, hogy a külső pinczével egészen ellenkező irányban fekvő -Maurienne városka felé, hol akkor csendőr-csapat tanyázott, csaknem -futva halad.</p> -<p>A szegény nő kinosan összeszoruló szivére tapasztá kezét s -szemeiben két nagy köny tört fel. De mialatt ezeket letörlé, -lelkében egy elhatározás fogamzott és érett meg.</p> -<p>Visszarepült a házba, a vendégszobához. Ezt zárva s gyanuját -alaposnak találta. Már az ajtó mikénti befeszitéséről gondolkodott, -midőn eszébe ötlék, hogy a kamra ablaka a kertbe nyilik s bár kissé -magasan van a föld szinétől, de épen azért rácstalan s lajtorján -elérhető. Ezzel indult tehát tüstént a kertbe, az ablak alá -illeszté, s fölment a hágcsókon. Az ablakszárnyakat, tán hogy a -zárt szag helyébe friss lég toluljon, örömére tárva lelé; -<span class="pagenum"><a name="Page_126" id= -"Page_126">-126-</a></span> nem habozott, s a következő perczben a -szobába, az alvó idegen mellé lépett.</p> -<p>Megfogta az öreg lecsüggő karját s gyengéden megrázta. Ez -azonnal az erdei vad éberségével rezzent fel.</p> -<p>– Ön Didier – személyes leirása után ráismertek önre – a -csendörök nem sokára itt lesznek – még van idő menekülni – siessen -s egy perczet se veszitsen – – – hadará a nő egy lélekzetben.</p> -<p>Utolsó szavainál Didier már a zárt ajtónál volt s minden erejét -megfeszité hogy felrántsa.</p> -<p>– Arra nem mehet ön, az ajtót kivülről bezárta férj… rázárták -önre – folytatá vörösre pirulva Balmainné, – hanem itt az ablakon -át lajtorján a kertbe – s onnan a szomszéd havasra szabadúlhat ön -–</p> -<p>Percz alatt mindketten lenn voltak a kertben.</p> -<p>– Mi tartomány fekszik a havas ótlsó oldalán? kérdé feszülten -Didier.</p> -<p>– Francziaország! volt a leverő válasz.</p> -<p>De habozni, késni nem volt idő, az öreg ember hévvel szoritá meg -a nő kezét, s köszönetül e <span class="pagenum"><a name="Page_127" -id="Page_127">-127-</a></span> szavakat mondva: Az ég hálálja meg -nemes tettét, asszonyom! – utolsó erejével a havasnak tartott.</p> -<p>A fogadósné utána nézett mig láthatá, aztán szobájába vonult, -ott leült s férje arczképére meredve várt és gondolkozott, maga sem -tudta mit vagy miről?</p> -<p>E lelki zsibbadtságból fegyvercsörrenés riasztá fel őt. A -csendőrök jöttek férjével s állottak meg a kamra előtt, melynek -ajtaját vezetőjük felnyitá.</p> -<p>A csendőrök az üres szobában bámulva néztek körül. – Balmain -képéből kikelve orditá:</p> -<p>– Megszökött! – aztán az ablakhoz ugorva, midőn az ott feledett -lajtorját megpillantá, növekvő dühvel tevé hozzá: – feleségem -szökteté őt meg!</p> -<p>– Igen, én szöktetém őt meg, szólt előlépve hideg nyugalommal a -nő.</p> -<p>– De a húszezer frank! asszony, te szerencsétlenné tettél engem, -magadat, gyermekeidet, kiáltá Balmain, s két karjánál ragadva meg -őt, villámló szemekkel kérdé: szólj azonnal, őszintén, merre, hova -ment?</p> -<p>– Azért mentettem volna meg? lőn a szilárd határozottsággal -mondott válasz. <span class="pagenum"><a name="Page_128" id= -"Page_128">-128-</a></span></p> -<p>– Vessz tehát, becstelen teremtés! ordítá az őrjöngő düh -legfenső fokán az előbbi, s a gyenge nőt oly erővel lökte el -magától, hogy ez egy szögletbe ütődve összerogyott.</p> -<p>– Férjem! – volt az egész szemrehányás, mi a fájdalmasan -összeharapott ajkak közül előtöredezhetett, mig a halálsápadt -arczon lefolyó nagy könypár mosott magának sárgás csatornát.</p> -<p>A két gyermek, ki a katonák látására s a zajra előjött, a -lerogyott anyához simula, s félő nedves tekintettel nézett fel igy -még soha nem látott atyjára.</p> -<p>De ez nem ügyelt többé semmire s ott hagyva a fuldokló -csoportozatot, a csendőrökkel a szökevény üldözésére rohant.</p> -<p class="center">* * *</p> -<p>Sikertelen keresés után, éjfél tájban tért vissza a káromkodó -csapat, – Balmain nagy mennyiségben felhordott borral vendéglé a -csendőröket s szóval sem ellenkezett, midőn ezek nejének, mint a -megszöktetési tényben bünösnek, fogva elviteléről <span class= -"pagenum"><a name="Page_129" id="Page_129">-129-</a></span> -beszéltek. – Nem is tudta, hogy a szegény nő heves görcsök közt, -félig öntudatlan fekszik ágyában.</p> -<p>A csendőrök már épen menni készültek, midőn egy pór lépett az -ivóházba s jelenté, hogy az üldözött rablót vagy gonosztevőt, kinek -vétkéről tudomása sem volt, a havasról letántorogni s egy, a falu -szélén levő pajtába menni látta.</p> -<p>A nyomozó had rögtön fölkerekedett s a pór után a kijelölt -helyre sietve, zsákmányát a pajtabeli szalmán fél-holtan -találta.</p> -<p>Didier testi ereje a meredek havas mászásában végkép megtörött; -lába, mely a grenoble-i éji harcz alkalmával, az alóla kilőtt lónak -rá dőlése által tetemesen megsérült, nem birta tovább vinni őt, s -iszonyu kinokat okozva, ájulásba ejté az éhszomj és fáradság által -különben is kimerült öreget.</p> -<p>Midőn ájulásából a havas hideg nyirkos földén felocsúdott, -halála óráját vélte közel lenni. Mihez kezdjen? ha a hegyeken át -birna is haladni, Francziaországba jut, hol a veszély még -bizonyosabb. Táp és nyugvás után epedve, az éj leszálló ködében -visszakúszott a falu felé, s egy szánakozó pórnőtől <span class= -"pagenum"><a name="Page_130" id="Page_130">-130-</a></span> darab -kenyeret kapva, ezzel egy pajtába vonúla, s ott lihegve a szalmára -terült.</p> -<p>Elszenderülni sem volt még ideje, midőn a csendőrök rajtaütöttek -s kötözve vitték Maurienne-be. Innen, orvosi segély által kissé -fölépülvén, Turinba, s a piemonti kormány által vissza Grenoble-ba -szállitatott, hol aztán a lázadás szinhelyén pallos alatt hullott -el ősz feje.</p> -<p>Halála előtt megvallá, hogy nem Bonaparte, de Orleans herczeg -részére, bár ennek tudta és részvétele nélkül, akart forradalmat -kezdeni, s a bonapartista érdek csak a fél-zsolddal hazabocsátott -tisztek megnyerése végett volt kitüzve.</p> -<p>Balmain Párisba utazott, s mire a húszezer frankkal visszatért, -nejét halotti padon kiteritve találta. A szegény nőn teljesült az, -mit sokan mesének hisznek – a szive szakadt meg.</p> -<p>Férje köny nélkül temette őt el – ez ember elfeledte a sirást, -vagy talán önmaga elől akarta elvitázni lelke titkos vádját?</p> -<p>Aztán háza épitéséhez fogott, s fogadót, mely a maurienne-it -mindenben meghaladja, kivánt felszerelni, hogy az utasokat oda -édesgesse. <span class="pagenum"><a name="Page_131" id= -"Page_131">-131-</a></span></p> -<p>De az utasok kerülték házát, hónapokon át sem volt vendége; – a -falu népe pedig inkább mérföldet ment, sem hogy Balmainhez térjen -be szomját oltani.</p> -<p>Nem társalgott vele senki, még cselédet sem kapott s az utolsó -pór sem akart vele szóba állani.</p> -<p>Fiait a többi gyermek kizárta játszóköréből, csúfnevekkel -gunyolta és ingerlette, – s hazatérve, komor s könnyen dühre kelő -atyjuktól nyertek nem ritkán szidalmat, ütleget, kivált ha anyjuk -sirját merték meglátogatni.</p> -<p>Egy este végre nem jöttek haza – anyai rokonaik egyikéhez -szöktek s többé semmi áron sem akartak az apai házhoz -visszamenni.</p> -<p>A fogadós napról napra embergyülölőbb lőn, mint lesz mindenki, -kit az emberek gyülölnek. Daczolt velük, s mert hozzá nem -közeledett senki, ő sem közeledett senkihez.</p> -<p>Sokszor hetek multak el, hogy nem is látták, s ha megjelent az -utczán, kalapját mélyen levonta összehuzott szemöldeire, s fel sem -tekintve ment előre.</p> -<p>Egyszerre azonban – midőn már csaknem holtnak <span class= -"pagenum"><a name="Page_132" id="Page_132">-132-</a></span> hitték, -oly rég nem látta senki – modora egészen megváltozott, vonásairól -eltünt a gyülölet komor felhője, s bár ott, hol több ember volt -együtt, nem mutatkozott, de minden egyest megszólitott, s -titokteljes suttogással segélyét ajánlá fel az állitólag -üldözöttnek.</p> -<p>Megőrült; s most a megmenteni akarás rögeszméjével tébolyog ide -s tova a hegyekben.</p> -<hr class="tb" /> -<p>A tőle kapott bőr-zacskót a pénz alakú kerek tavicscsal – e -történet s az éji kaland emlékeül magammal hoztam.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_133" id= -"Page_133">-133-</a></span></p> -<h2>EGY ZSIDÓ<br /> -A XIII. SZÁZADBAN.</h2> -<p class="center">(TÖRTÉNETI BESZÉLY.) <span class= -"pagenum"><a name="Page_134" id="Page_134">-134-</a></span> -<span class="pagenum"><a name="Page_135" id="Page_135"><br /> --135-</a></span></p> -<h3>I.</h3> -<p>Azon időben – irtak vala pedig Krisztus urunk születése után -ezer két száz és harmincz egyet – Magyarországon második Endre -király, Endre királyon Dénes nádor, mindkettőjükön pedig Dávid ben -Gábael dúsgazdag zsidó uralkodék.</p> -<p>Endre király nagyon istenfélő és kegyes úr vala. Minélfogva ő -hevítve szent buzgalomtól, atyja fogadását beváltani elment -Palaestinába, s nagy sereget vitt magával az istentelen pogányok -ellen, s három hónap múlva visszatért kicsire olvadott -sereggel.</p> -<p>Itthon az országot igen siralmas helyzetben találta. Távolléte -alatt a nemesség pártokra szakadt, Halics trónjáról Kálmán fija -elüzetett, a kincstári ládának egész feneke kilátszott, a főispánok -és más főnemesek a királyi várjavakat elfoglalták, a köznemességet -<span class="pagenum"><a name="Page_136" id= -"Page_136">-136-</a></span> elnyomták; a zsidók és izmaeliták a -népet adószedéssel s pénzváltással sanyargatták, s mig néhány -gazdagnál egész esztendőn át hegyen völgyön állt a lakodalom, addig -a szegény adózó nép sok helyütt a szó legbaromibb értelmében maga -húzta a jármot, hogy éhen ne kelljen vesznie.</p> -<p>Endre nem tudván, a sok baj orvoslása közül melyikhez fogjon -elébb? egyikhez sem fogott. Ha a várjavakat akarta visszafoglalni, -a nemesség kelt fel ellene; ha a zsidókat akarta korlátozni, ezek -dugták el erszényeiket, pedig náluk volt a pénz, minek ő minden -perczben oly roppant szükségét érzé.</p> -<p>Dénes nádort pedig legkevésbbé bánthatá meg.</p> -<p>A nádort egykor Dénes diáknak nevezték, ki azonban őt a régi -multra legtávolabbról is emlékeztetni merte, jól tevé, ha elébb -saját nyakát megtapogatá. Pedig büszke lehetett volna rá, hogy -diákból nádorrá emelkedék, ha ez emelkedést eszén kivűl nem -egyszersmind a sziv és lelkiismeret háttérbe szoritásának -köszönheti. Némelyek ugyan vitaták, hogy ő ilyesmit soha sem tőn, -miután a nevezett czikkekből egyikkel sem birt. Annyi bizonyos, -hogy ő maga legalább az elsőt dobogni, a <span class= -"pagenum"><a name="Page_137" id="Page_137">-137-</a></span> -másodikat megszólalni soha sem érezé. Azt hivé, hogy pénz hozza a -hatalmat, s a hatalom a pénzt, e kettő pedig a lét-czél, melynek -elérésére semmi eszköz sem lehet eléggé kemény. – Czinkosai -Berthold bán, és Sámuel kincstárnok voltanak; közös jelszavuk: -mindent a magunk hasznáért.</p> -<p>Hat év óta nádor, a kincstárnokságban, mit azelőtt visel vala, -Sámuel váltá fel őt, ki titkos gyanúban állott, hogy az -ismaelitákkal a nép zsarolásában nemcsak egyet ért, sőt alattomban -az utóbbiaknak szertartásaikhoz szít. Ez volt Dénes nádor -legbensőbb barátja, s bár kortársak valának, leányát hozzá nőül -adni készült. Egyet értve, az ingadozó királyt, nem volt nehéz -lábairól levenniök, s így történt, hogy az ország közjövedelmei -zsidóknak adattak bérbe; ők szedték be az adót, kezelték a sót, -váltották be a pénzt, birták a harminczadokat: némelyek hivatalra, -mások nemességre emeltettek; az adózók sőt a nemesek fölött is -gyakorlatilag megalapitott előjogokkal bírtak.</p> -<p>A nádor pártoltjai legkitünőbbjének Dávid ben Gábael, vagy mint -a neveket összevonni szerető nép nevezé: <em class= -"gesperrt">Bengabál</em> Dávid, spanyol zsidó <span class= -"pagenum"><a name="Page_138" id="Page_138">-138-</a></span> -tartaték, bár jól értesültek a viszonyt megfordítva s inkább a -nádort álliták lenni a zsidó kegyenczének.</p> -<p>Dávid gazdagságáról mesés hirek szárnyaltak nem csak a vidéken, -de az egész országban, sőt a szomszéd tartományokban is. Beszélték, -hogy a ház alatti terjedelmes pinczékbe már nem fér a temérdek -arany és ezüst, mi ott részint kádakban és hordókban, részint -rudakban hever; hogy gyémántjai és egyéb ékkövei értékének felével -kifizethetné az országot; hogy a törvény ellenére birt házainak -számát s földeinek mennyiségét nem is tudni; hogy a külföldi -fejedelmek roppant összegekkel adósai, Endrét nem is emlitve, ki -már akkor, midőn a szentföldi hadjárat költségeit kelle fizetni, s -kevéssel utánna, midőn Halicsból elűzött Kálmán fiát akarta trónra -visszahelyezni, reá szorúlt s azóta évenkint kölcsönzött tőle, -vissza pedig soha egy fillért sem fizetett, hagyván a magas -kamatlábu tőkét elérhetlen fokra emelkedni. Hát még a számtalan fő -és kis nemes, ki Bengabálban hitelezőjét süvegelte! alig élt a -vidéken egy birtokos, ki e Dáriusnak legalább nehány márkával ne -lett volna adósa.</p> -<p>Spanyolországból, honnan, mint rebesgeték, <span class= -"pagenum"><a name="Page_139" id="Page_139">-139-</a></span> nem -épen jó szántából távozott, még ifju korában költözött Magyar -honba. Mindjárt első föllépése figyelmet gerjeszte. Az ország -akkori fővárosában Esztergomban telepedvén meg, rövid időn otthonos -lőn III. Béla és később Imre király udvarában. Kinek izletes rakatú -gyémánt-csat, kereszt, boglár, gyűrű, kardmarkolat, vagy bármi -remekmívü ékszerre volt szüksége, a király s királynétól kezdve, -mind csak Dávid ben Gábaelhoz fordúlt. Mór készitményű áruczikkei, -miknek egész tárát hozta magával Granadából, keresve kerestettek; -műértők itéletéhez képest ezeknél diszesebbeket egész Zacatinban -nem lehetett volna találni. S e mellett végtelenül lekötelező -modorral is bírt az eszélyes kalmár, a mennyiben nem ritkán hitelbe -is adta portékáit, sőt, ha kivántaték, ráadásul pénzt is kölcsönze -a nemes lovagoknak. Mi áron? ehhez az illetőn kivül senkinek sem -volt köze, annyi bizonyos, hogy befolyása naponkint nőtt, s nem -egyszer történt meg, hogy ki a királytól némi kegyet akara -megnyerni, elébb Bengabálhoz folyamodott, szólana érdekében pár jó -szót. Később megengedtetett neki házat vehetni Esztergomban, ezt -nem <span class="pagenum"><a name="Page_140" id= -"Page_140">-140-</a></span> sokára egy második, harmadik s több -követte Fehérváron, Kassán, Nagyváradon s egyéb népesebb -városokban.</p> -<p>Endre hanyag s örökös pénzzavarban lézengö kormánya kellett -csak, hogy az ügyes tőzsér tökéletesen felhasználhassa -ildomosságát. Nem sokára felhagyott az ékszer-kalmársággal, miután -vagyonát annyira szaporítá, hogy neve keleti Európa első -tőzséreként említtetnék.</p> -<p>Kivitte, hogy – a világos értelmü törvény daczára – nemesi -jószágot birhasson; maga Dénes nádor adta el neki, Sopron megyében -közel az osztrák határszélhez fekvő uradalmát, mit ő aztán évről -évre új vételekkel nagyobbított.</p> -<p>Az ország közjövedelmeit ő tartotta bérben; a többi adószedő -mind az ő embere volt, a harminczadi vámokat ő kezelte, sót csak -általa lehetett kapni.</p> -<p>A nádor hihetőleg e példából jött a meggyőződésre, hogy pénz = -hatalom, miután Dávid e hatalommal oly hatályosan tudott élni és -visszaélni.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_141" id= -"Page_141">-141-</a></span></p> -<h3>II.</h3> -<p>Hazánk jelen térképén hasztalan keresnék olvasóim Fertővárt az -alatta elterülő mezővárossal, mely a tizenharmadik század első -tizedében telepíttetvén, a másodikban nevezetesen gyarapodott, s a -harmadik végén az ország legjelentékenyebb helyeinek volt egyike. -Az osztrák határszélhezi közel fekvése fő kereskedői rakhely- és -piaczczá alkotá, – emelkedését azonban leginkább földes urának -köszönheté, kit a vidék Bengabál Dávidnak nevezett.</p> -<p>A több mérföldnyi síknak, melyen e népes mezőváros délkeletről a -Hanság és sásos tavak, nyugotéjszakról pedig a Fertő-patak és -ritkás füzerdő által környezve feküdt, csaknem kellő közepéből nőtt -ki egyetlen kerek domb, melynek alakzatát vulkáninak lehetne -mondani, ha csúcsa mint a középen levágott czukor süvegé, nem -hiányzanék. E <span class="pagenum"><a name="Page_142" id= -"Page_142">-142-</a></span> dombháton épült, itt eddig nem látott -izlésben, s mit sem kimélő költséggel Gabael palotája – Fertővár. -Kik a szentföldi hadjárattal Palaestinában megfordultak, e vár -épitészetében az ottani modorra véltek ismerni. Bengabál -Granadából, mely ezen időtájban az európai miveltség-, tudományok- -és müvészetnek volt gyúpontja, hivott meg egy hires mór épitészt, -elküldé őt keletre, s az onnan hozott rajzok terve szerint fogott a -büszke vállalathoz.</p> -<p>A kivitel meghaladta a várakozást; az épitész maga bámulta kész -müvét, mit a tulajdonosnak el kelle zárnia a messze földről ide -rajzók tolongása elől.</p> -<p>A Carrarából hozatott fehér márvány merész hajlatú ívekké -boltosúlt a magas nyílt csarnokok felett, miket légben függeni -látszó folyosók kötének össze. A sárga rézzel bőven megfuttatott -kúpozatok egymásra hajlának, s messziről tekintve az egész egy oly -tömör csoportozatot képeze, minőt a jeruzsalemi vagy betlehemi régi -épitmények rajzain ma is láthatunk. Közelről azonban e csoportozat -minden egyes része önálló formát ölte s nyiltan mutatá, hogy a mór -müvész hazai előszeretetétől nem birt <span class= -"pagenum"><a name="Page_143" id="Page_143">-143-</a></span> egészen -megválni. Az oszlopzatokon nyugvó tornáczok, a kúpba menő termek -aranyzott arabeskjei, a mozaik rakatú padlózat, a szeszélyes -állatszörnyfejekből alakított kutak, melyekből a felszökellő -vízsugarak téres medenczébe hullottak vissza, minden az ó -mór-spanyol izlésre s ennek főremeke- az Alhambrára -emlékeztete.</p> -<p>A palotát Fertő-várnak nevezé el birtokosa, s két öl magas -bástyával keritteté be, melynek külfalaihoz négy oldalról hosszú -széles gránit lépcsőzet vezetett fel, a domb oldalait ellepő -kertligetek közt.</p> -<p>Bengabál méltán elmondhatá, hogy Európa fejedelmei közűl, az -egyetlen granadait véve ki, egynek sincs az övéhez hasonlitható -hajléka.</p> -<p>A bástya-falakról letekintve, egy pillantással át lehete nézni a -mezőváros többnyire új fehér házait. Ezek nagyobbjai ismét a vár -úráé s többnyire só- vagy harminczadi raktárak, adószedői, -pénzbeváltói s más ily épületek valának, keresztyén pór és nemes -munkásokkal, kik csekély bérért, vagy adó és tartozás lerovására -dolgoztak a nap huszonnégy órájából tizenötön át, zsidó felügyelők -vizsga őrszemei alatt. <span class="pagenum"><a name="Page_144" id= -"Page_144">-144-</a></span></p> -<p>A fő felügyelést azonban maga Bengabál vitte, naponkint -megjelenvén munkásainál, s ki arczvonásait ilyenkor figyelemmel -kiséré, tapasztalhatá az ezeken néha élesen rajzolódó gúnyörömből -azt, hogy ő nem annyira az üzletet szemmel tartani, mint inkább -gyönyörködni jő, mint hajol meg a büszke keresztyén az utált -zsidófaj előtt.</p> -<p>Ily kedélyhangulatban állott ő történetünk megnyilásának -reggelén, a mezővároson kivül fekvő egy roppant raktára kapujánál. -A csendes lépésü nagy meklenburgi faj lovat, melyen ide lovagolt, -szolgája jártatta vezetéken a ritkás fűzerdő gyepén, mig ő -aranygombu nádbotjára támaszkodva, majd a raktár körül nyüzsgő -népen hordá meg szemeit, majd ismét a messze simuló rónára -mélázott, láthatólag nem figyelve a féloldalt mellette álló rőt -hajú felügyelő szavaira, ki, hosszú rovással kezében, a -rábizottakról tőn pontról pontra számadást.</p> -<p>A felügyelő észrevevén, urának hihetőleg ismert szórakozottságát -s azt, hogy csak az üres légnek beszél, óvatos csenddel elódalgott -s magára hagyta a gondolatiba merűltet.</p> -<p>Hoszu csend után a tőzsér lehetőleg felegyenesedék <span class= -"pagenum"><a name="Page_145" id="Page_145">-145-</a></span> dőlő -helyzetéből, lehetőleg ismételjük, minthogy magas alakja a derékban -meghajoltan ekkor is görbe maradt. E görbeség nem testi bajnak, de -hosszú megszokásnak volt eredménye, mint ez szikár magas -termeteknél nem ritkán az eset. – Tisztán keleti vonású arcza ifju -korában szép lehetett, midőn még az arczbőr nem volt oly hervatag -sárga, a domború homlok nem oly barázdás, a hosszas vágatú két nagy -szem nem oly kiülő üvegű, a hirtelen hajló orr nem oly csontszerű, -s az akkor tán kellemes görbületű ajk nem oly kemény zárt -kifejezésü, mint jelenleg.</p> -<p>Pedig e dúlást nem kor vitte végbe, – Bengabál alig volt még ez -időben ötvenöt-éves; sem testi törődés vagy nélkülözés gondjai; – -hanem egy merész röptű vágy, mely mint a délponti napsugár Sahara -izzó homokját, olthatlanúl s évek óta égeté sovár lelkét; egy -óriási eszme, mely minden egyéb gondolatot és érzeményt magába -nyelve, tetteinek titkos rugója lőn; egy első csirájában óriás -fogamzatu terv, melynek kivihetőségét mennél valóbbszinűvé emelé az -ébren és álomban egyaránt ápolt remény s az előmunkálatok sikere, -annál terjengőbb <span class="pagenum"><a name="Page_146" id= -"Page_146">-146-</a></span> gyökerekkel fogódzott az lelkébe: e -tényezők összehatása volt az, mi a tőzsér homlokán, halántékain, -szemei körül az elmélés összevont ránczait maradandókká tette, -termetét meggörbíté, arczát elfonyasztá, előre dülledő szemeiben a -szünet nélkül számító gondolkozás baljóslatú fényét -meghonosítá.</p> -<p>– E faj nem veszhet el: szólalt meg lassu hangon s gyors -mozdulattal emelve fejét, melynek a bajuszszal összefolyó vörnyeges -szakálla két rétben lengett kaftánszerü velenczei selyem köntösére -– e faj, mely annyi századon át türt, szenvedett, üldöztetett, -irtatott, s nem csak nem fogyott el, nem csak nem csüggedett, de hű -maradva az irás minden betüjéhez, a családi élet minden legkisebb -szokásához, eredeti véréből fél cseppet sem vesztett, s ha szelleme -nem ugyan az, mely egykor Judából osztá parancsait, ezt csak a -világ minden részében reá nehezedő elnyomásnak tulajdoníthatja: e -hű, ez okos, e kitartó faj nem veszhet el, mint Abron patakja -elvesz a holt tenger iszapjában. És átok arra, ki elszóratásunkat -átoknak mondja! Mi vagyunk-e az első nemzet, melyet az események -hatalma megtört? azok elmosódtak a századok hullamzatában, -<span class="pagenum"><a name="Page_147" id= -"Page_147">-147-</a></span> mi élünk és élni fogunk, és Jerikó -falai egy más világrészben még magasabbra épülendenek!</p> -<p>A kiülő kék szemekben ez utolsó szavaknál szokatlan tűz villant -meg, mely onnan ismét fokonként enyészett el, a mint tulajdonosuk -vakmerő eszméit tovább füzte.</p> -<p>– Türelem, még pár évig türelem, s a gyümölcs érett leend; e -fölött tűrni sem oly nehéz már, mint volt csak pár évtized előtt -is. A veszendő ország itthon árulókkal, künn ellenséggel környezi -magát; benn pártviszályok dúlnak, künn alkalmas perczre vár nem egy -vetélytárs; ezek úgy mint azok lekötelezettjeim, több mint ez, -béreseim: ezek örülni fognak, ha a lerovandó tartozáson felül -aranynyal dugom be szájaikat – – s mi hátráltat ekkor, hogy – – – -Mi? a nép! a nép! mely gyülöli fajunkat, mely nehezebben simúl -szokásainkhoz, hitünkhez, mint a nemes osztály; a nép, mely bennünk -a nyomor vészhozó daemonát látja és gyülöli. Jó, ha gyülöl -rettegjen is. A nép! lelketlen tömeg, forgatható gép. Endre alatt -rosz keresztyén, mért ne lehetne a jövő nemzedék már – – – -<span class="pagenum"><a name="Page_148" id= -"Page_148">-148-</a></span></p> -<p>Gondolati menetét, közvetlenül háta megül hangzó lódobogás, egy, -vállára kissé sulyosan eső kéz, s e szavak szakiták meg.</p> -<p>– Jó nap Isten, Dávid szomszéd neked is!</p> -<p>A zsidó, sértett büszkeség mord kifejezésével fordult az -érkezőhez, s boszút lövellő szempárral mérte végig az őt oly -könnyedén <em class="gesperrt">szomszéd</em>nak szólítót, s midőn -ebben Dants Simon lovagot ismeré meg, leggyülöltebb ellenét, az -egyetlent, ki előtte az országos hirü tőzsér, főadószedő, tisztelt -és rettegett úr előtt soha meg nem hajolt; a makacs földbirtokost, -ki a tőzsér uradalmának csaknem közepén bírt nehány száz holdjától -megválni semmi áron nem akart, s véle hol csak lehetett daczolt és -kicsinylőleg bánt: a felküzdő harag szavai már már kitörő félben -voltak ajkain, midőn szokott lelki erejével lefojtva a szenvedélyt, -jobbnak látta ennek nyilai helyett epés mosolyu gunyorral -felelni:</p> -<p>– Köszönöm nemes lovag, szólt kis vártatva, köszönöm -kegyességedet, melyel megengedni méltóztatol, hogy az Isten ragyogó -napjából az én méltatlan fejemre is jusson egy pár téveteg sugár. -Minek tulajdonitsa csekélységem e leereszkedést! Talán <span class= -"pagenum"><a name="Page_149" id="Page_149">-149-</a></span> ama kis -összeget hoztad meg, melyet nem vetettél meg erszényemből kölcsön -elfogadni, midőn az, fiadnak a pogány rabságbóli kiváltására volt -okvetlen szükséges?</p> -<p>– Emléked hű, Dávid szomszéd; válaszolá lováról eközben -leszállva az ősz Dants Simon; de ha te jól megjegyzéd magadnak -szent Jakab napját, melyet Isten kegyelméből épen ma élünk, -láthatod, hogy én sem feledtem el. Tévedsz azonban, ha az egész -összeget emlited, holott részletes fizetésre alkuvánk oly -feltétellel: hogy az utolsó részlet lefizetésekor adandod vissza -azon ezer márkáért zálogba bocsátott ősi gyémántjaimat.</p> -<p>– Gyémántjaidat? he he! mily jó kedved van tréfára ily szomorú -időkben! nevete a legsikerűltebb tettetéssel a tőzsér, – hiszen -jobban tudod, mint én, hogy szemem világának soha egy gyémántod -fényén sem volt alkalma gyengűlni. Talán csak álmodtál e -gyémántokról? vagy valóban léteznek otthon, valahol dugaszban? ha -igen, csak szedd elő, jó lesz túl adni rajtuk illendő áron, ha -különben nem tudnád két ezer márkámat lefizetni.</p> -<p>Az öreg lovag arczát elfutotta a vér, s talán a <span class= -"pagenum"><a name="Page_150" id="Page_150">-150-</a></span> -feltoluló hőség miatt emelintve fővegén, egészen láthatóvá tevé a -tisztes főt, melynek hátrafésült fürtei épen úgy ezüstlöttek, mint -a sas-orr alatti vastag bajusz és terjengő szakál vadona. Aztán, -komoly méltóságú szemeit, melyek fehérében a finom -hajszál-erecskéket vérrel futtatá be a kor, a szólóra szögezve, -mély rezgésü hangon viszonzá:</p> -<p>– A zálogot eltagadni, tartozásomat kettőzöttnek hazudni, s az -egészet alkunk ellen rögtön követelni – ezt mind egyszerre akarod -átkozott zsidó?</p> -<p>Bengabált, e néki szokatlan czímre, düh fogá el; két rétű -szakálla úgy reszketett, hogy a kaftán selyem szövetéhezi surlódása -hallható lőn. De ismét mérséklé indulatát s mint olyan, ki -ellenfelének tekintetével fél találkozni, oldalt pillantva, -dörmögé:</p> -<p>– Tartsd magadnak az átkozást, nekem pedig fizesd le a kölcsönt, -mely nélkül egyetlen fijad ma is Syriában sinlenék. Ha jó szerivel -nem fizetsz, majd tesz róla a nádor, kit minden órán várunk -törvénynapot tartani.</p> -<p>– S kinek segedelmével czélod ugy-e engem <span class= -"pagenum"><a name="Page_151" id="Page_151">-151-</a></span> ily -alávaló módon kiturni szemedet szúró birtokomból, mit már a -gyémántok helyett kivántál inkább zálogba, – s hitetlen lábaiddal -tapodni a földet, melyben apám és anyám és őseim csontjai -nyugosznak? Ez czélod úgy-e? de esküszöm, elébb meghal egyikünk, -mint teljesűl az.</p> -<p>– Kár esküdnöd jó vitéz, mert bele sűlsz, s ha fizetni nem -tudsz, megéred, hogy ama birtokodnak nevezett vakandtúrást az én -ekém fogja ez őszszel felszántani. Én azonban előre is engedelmet -adok, hogy a nagy becsü csontokat e földből kiásva, akár aranyba -foglaltasd.</p> -<p>Simon, bal kezével lova kantárát tartva, a jobbal minden szó -helyett széles kardját ragadta meg.</p> -<p>Bengabál Dávid, e mozdulatra faja ösztönszerű megrettenésével -hátrált pár lépést.</p> -<p>– Vesztedre használd kardodat vén lovag! kiálta rá, kezét -védőleg előre tartva; – tudod vagy tudhatod a királynak törvénynyé -vált határozatát, mely szerint a zsidó gyilkosa vagy megvérzője -fejével és jószágvesztéssel bűnhödik!</p> -<p>– Ne reszkess kardom előtt, farizaeus, dörgé megvetőleg Dants; -nem fogom azt véreddel mocskolni, <span class="pagenum"><a name= -"Page_152" id="Page_152">-152-</a></span> reszkess majd akkor, ha a -bakó pallosát látod megvillanni. S el se is bizd magad azért, hogy -zsebedben van minden fő úr, él még annyi igazság, mennyi az én -ügyemnek elég. Vannak tanúim – van egy igaz Isten az égben, kinek -haragos villáma szakadjon rád.</p> -<p>S ezzel minden további szó nélkül lovára veté magát.</p> -<p>– Igen, a magas égben uralkodik Izrael istene a nagy Jehova, ki -választott népét nem hagyja el! szólt az égfelé emelt szemekkel -Dávid, – Magyarországon pedig Dénes nádor! gondolá hozzá, a mint a -füzes törpe fái közt mindig sebesebb lépésben tovahaladó lovag után -tekintett.</p> -<p>Aztán szolgájának inte, s ennek segedelmével a nagy -meklenburgira ülve, palotájának déli lépcsőzetéhez csendesen -ellovagolt.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_153" id= -"Page_153">-153-</a></span></p> -<h3>III.</h3> -<p>A lépcsőzetnél gyaloghintó várt reá, s ő ennek utrechti -bársonynyal vánkosozott belsejébe vonúlva, egyszerre lépő négy -hordár által felviteték.</p> -<p>A fő bejárásnál álló két alabárdos őr mély tisztelet -kifejezésével hajlott meg s tárta fel az ajtót az érkező előtt.</p> -<p>– Küldjétek Corzailt, azonnal jőjjön; – parancsolá rájuk sem -tekintve, s a tág teremnek egy magas hátú mély karszékébe -ereszkedék.</p> -<p>Nehány halotti csendü percz telt el igy; Bengabál mintha nem is -lélekzenék, szobor mozdulatlansággal mereszté szemeit az ajtóra, -mely épen azon perczben nyilt meg, midőn a váró, látszólag türelmét -vesztve, ingerülten kelt fel székéből. <span class= -"pagenum"><a name="Page_154" id="Page_154">-154-</a></span></p> -<p>Magas szikár alak lépett be, kinek barna fényes arczbőre afrikai -származásról beszélt.</p> -<p>– Él-e még Salamon az alharminczados? kérdé tőle rögtön s minden -előzmény nélkül.</p> -<p>– Él; volt az egytagu válasz.</p> -<p>– S még meddig viheti?</p> -<p>– Bizonytalan; cseppjeim használatával még talán három négy -hétig eltengetheti lételét.</p> -<p>Rövid szünet következék; – Dávid kézen fogá a mórt, s maga -mellé, egy kerevetre voná.</p> -<p>– Corzail! szólt merően szemébe tekintve: te bölcs ember vagy, s -át fogod látni, hogy ily nyomorú kórságosnak az élet kín és nem -jótétemény. Vond meg tőle cseppjeidet vagy cseréld fel inkább -másokkal, mik szenvedéseinek elébb véget vessenek.</p> -<p>A mór kérdőleg függeszté fehér alapjukból kiragyogó szemeit -parancsnokára; – ez megérté a néma kérdést.</p> -<p>– Reá nézve három héttel elébb vagy utóbb egészen közönyös: -felelé, – reám nézve nagy különbség. Hiszen ismered a köztem és -Dants közötti ügyet, megbizottja vagy gyülöletemnek, terveimnek. -Salamon az egyetlen érvényes tanú, s bár különben <span class= -"pagenum"><a name="Page_155" id="Page_155">-155-</a></span> -áldozatkész szolgája ügyünknek, de tartok tőle, hogy a halál -küszöbén álló ember nem birna elég erélylyel, ha vallomását esküvel -kellene erősítnie. Pedig a nádort e hét folytán várom.</p> -<p>– Úgy lesz, mint kivánod; szólt értőleg hunyorítva emez. -Cseppjeim elfogynak, s velük fogy el Salamomból az élet.</p> -<p>– A második tanú, folytatá, e tárgyat bevégzettnek tekintve az -elébbi; a második tanú, ki annyiban veszélyes lehetne, minthogy pár -hó előtt hitünkre tért át: Czenki Jób. Jelenlétében történt a -kölcsön s a zálogos gyémántok átadása. Ha kikérdeztetvén, ez -utóbbiakról semmit, s csak az elsőről akar tudni és vallani: kináld -neki nevemben a Salamon halála által megürülendő -alharminczadosságot. Ha vonakodnék, emlékeztesd arra, hogy -hatalmamban áll.</p> -<p>– Czenki Jóbról nincs kétségem: morgá Corzail, ő az intést -parancsnak, s az ajánlatot két kézzel veendi. S a harmadik -tanú?</p> -<p>– Keresztyén; zsidó elleni ügyben tanúsága nem érvényes. S így -az ügy rendben, s az otromba kevély nemes végre megtörve leend. -<span class="pagenum"><a name="Page_156" id= -"Page_156">-156-</a></span></p> -<p>Bengabál szemeiben ismét megvillant ama szokatlan baljóslatú -tűz, mely tekintését ilyenkor csaknem kancsallá tevé. – Gondolati -azonban hirtelen más irányt vehettek, mert e kárörvendő sátáni -kifejezés mintegy varázs által illetve eltünt vonásairól, s egy az -elébbivel egészen ellentétes, aggódó komolyságnak adott helyet. -Bozontos szemöldei mély homlokbarázda alatt vonultak össze; s -hangja szinte reszketett, midőn percznyi csend után kérdé:</p> -<p>– A legfontosabbat utóljára hagytam, hogy annál bővebben -szólhassunk róla. Van-e már határozott véleményed egyetlen leányom, -szememfénye, Ráchelem állapotáról?</p> -<p>– Tőle jövök, s eddigi sejtésem meggyőződéssé érett: felelte -határozottan a tudós mór orvos.</p> -<p>– Beszélj: mondá az apa, s behúnyt szemhéjjait kezével elfödve, -hátradőlt helyzetből figyelt a szóló minden hangjára.</p> -<p>– A baj titka, mit két hosszú hó óta kutatva sikertelen -kuruzsolnak, min a kerek világ minden füve nem segit, s minek -orvossága még is oly egyszerü, oly természetes, az: hogy Ráchel nem -gyermek többé. A bimbót, a benn működő nedvek ereje <span class= -"pagenum"><a name="Page_157" id="Page_157">-157-</a></span> hajtja -fel a tőről, de ha az anya-természet már annyira nővelé, hogy csak -a zöld burok szoritja össze a tágulni vágyó levelek kelyhét, ekkor -harmat kell néki és napsugár, különben hasztalan ápolod arany -edényben s épitesz alája oltárt; napfény és harmat nélkül idétlenűl -satnyuland el, vagy kora féreg evődik belsejébe. E feselni vágyó s -nem biró virág-kehely korában van leányod; e napsugár és -harmathiány Ráchel bajának titka, s okozza ama méla epedést, mely a -változatlan élet unalmai közt, rajongásának tárgyat keres, vagy – -talán talált is.</p> -<p>– Bölcsességed most az egyszer tévuton jár, Corzail barátom, -szólt kételkedő mosolylyal Dávid, – kivüled s a szolgákon kivűl, -kikről volt gondom hogy egytől egyig csúfak legyenek, leányom -férfit sem látott s igy fogalma sem lehet arról, miről te imént oly -sok szép szóval beszéltél s mit röviden szerelemnek nevez az ifju -kor őrjöngése. Csalódol öreg.</p> -<p>– Mondám-e, hogy azon epedésnek, mely a testet maga után vonva -kóranyaggal tölti el, ismert vagy nem ismert tárgya okvetlen élő -lény? Nem elég-e egy álomkép, mibe az égő vágy lelket lehel, -<span class="pagenum"><a name="Page_158" id= -"Page_158">-158-</a></span> mit a képzemény formába önt, kiszinez, -életre emel, hogy a megnevezhetlen tünődésnek legyen mit -bálványoznia? Vagy példátlan-e az, hogy a nyilást kereső ömlengés -másnak hiányában egy csillag, vagy virág, vagy egyéb lelketlen -tárgyat válaszszon eszményévé, mi aztán az előtörő köny és sohaj -közt megszűnjék lenni puszta játszó szer?</p> -<p>– Leányom alig mult tizenhárom éves: szólt mintegy czáfolatúl s -elgondolkodva az apa.</p> -<p>– S számitod-e te nagy és dicső tervedben az éveket s tespedni -hagynád-e azt, ha bizonyos évszám letölte előtt megérnék? Nézd meg -Ráchelt, e keleti faju növényt, mely hirtelen hajt levelet, bimbót, -virágot; évei daczára nem tizennyolcz évű hajadonhoz hasonló-e? -Ismétlem, Dávid, leányod nem gyermek többé, a bábuzást megunta, adj -neki szélesebb kört, e szükben lélekzete fúl el.</p> -<p>– S e szerint, tanácsod – – –?</p> -<p>– Az, hogy tégy vele kis utat, melynek változatos újságában a -lélek szórakozást találand, – vidd Esztergomba, a király udvarába, -vezesd új életbe, új körbe, hol Ben Gábael leánya leend a központ, -s különbséget tudand majd tenni az őt hódolattal <span class= -"pagenum"><a name="Page_159" id="Page_159">-159-</a></span> -körülrepkedők közt; adj tápot a női hiúságnak, élesitsd dicsvágyát, -költsd fel büszkeségét, avasd megbizottaddá; meglátod, hogy -felgyógyúl, s te Ráchelben nemcsak gyermekednek, hanem nagy czélod -egy leghatalmasb eszközének is fogsz örűlni.</p> -<p>– Lelkemből szólasz Corzail, viszonzá Bengabál; mindezt -számtalanszor én is átgondoltam már: de szétágazó gondolatimból -mindig azon eszme riasztott fel, hogy ily tanok mellett s e -czélokért leányom boldogsága eshetnék áldozatúl. Pedig, tudod, ez -áron nem alkuszom. Ő egyetlen örömem, bálványom, gyönyörüsége -szivemnek. Az ő boldogsága az enyém is, – boldogtalanságát látni -gyehenna tűz volna nékem. Válaszsza férjűl azt, a kit szive szeret, -Bengabál Dávidnak lesz annyi hatalma, hogy vejét ama polczon lássa, -melyről a legmagasabbra csak egy szerencsés lépés kell.</p> -<p>– Úgy legyen; mondta reá Corzail, fölkelve helyéről. S most -eredj leányodhoz, érintsd neki a tervezett változást, s ha örömre -derűl általa, ne halaszd soká, mert csak a varázs-regék országába -tartozik ama csodás erejű balzsam, mely a meghervadt <span class= -"pagenum"><a name="Page_160" id="Page_160">-160-</a></span> -virágnak új életet ad. Ügyelj reá, hogy Ráchelnek ily balzsamra -szüksége ne legyen.</p> -<p>A mór távozék, Bengabál pedig óvatos körültekintés után, mely -meggyőzé, hogy egyedül van a teremben, rejtett lapot nyitott fel a -szőnyegfalon, s maga után zárva azt, keskeny folyosón át egy -ablaktalan négyszögü kamrába lépett, melynek körvonalait középről -vékony lánczolaton lefüggő lámpa világítá meg.</p> -<p>A meztelen falakat vaskos szekrények környezék, a középen pedig, -a gyér világú mécs alatt, nehéz márvány asztal állott, melynek egy -üregéből a tőzsér kulcs-csomót, egy pergament tekercset, egy kis -kőedényt s rá illő aczéllapot vőn elő. A kőedénybe egy üvegcséből -némi folyadékot tölte s ezt a mécsből kölcsönzött tűzzel -meggyújtván, a kamra egyszerre oly vakitó fényű világgal lőn -elárasztva, hogy a meggyújtó hirtelen elfordulni, s szemeit a fény -ellen kezeivel védni volt kénytelen. Pár percz múlva, midőn az -összevont szempilláknak a szokatlan ragyogvány kissé tűrhetöbbé -vált, a vékony aczéllapot a kőedényre s ennek tartalma fölé -illeszté, <span class="pagenum"><a name="Page_161" id= -"Page_161">-161-</a></span> úgy hogy ez a fehér lángnyelvet -lezárván, a kamra ismét a lámpa által nyerte csak világát.</p> -<p>A vékony aczéllemez azonban rövid időn piroslani kezdett s -kevesebb, mint öt percz alatt tökéletesen izzóvá lőn. Az alatta égő -folyadék amaz olajoknak volt egyike, miknek vegyrészeit s készitési -módját csak a mór tudósok ismerék, kik azt keletről, a gúlák -honából hozták magukkal, s kikkel e vegyületek tana sok egyéb -csodaszerüvel együtt elveszett. Ez olajok némelyike elolthatlan s -oly erős tüzű volt, hogy arany-olvasztáshoz használtaték.</p> -<p>Bengabál nyugodtan bevárva, mig a lemez az izzás tetőfokát -elérte, a pergament tekercset bontá fel:</p> -<p>– Itt az alkalom, szólt csendesen önmagához; próbára tenni, nem -puszta meséket tartalmaznak-e ezen hyerogliphek, miknek, mint -Egyptom legrejtettebb tanai könyvének, birtokához oly roppant árért -jutottam. Igen, folytatá kis vártatva, miután a pergamentbe -mélyedve, a jeleket kellőleg értelmezé: e pont azt tartja, hogy a -valódi gyémánt az izzás bizonyos fokán nyom nélkül enyészik el. -Kisértsük meg. <span class="pagenum"><a name="Page_162" id= -"Page_162">-162-</a></span></p> -<p>S ezzel a vaspántos szekrények egyikének zárát felnyitva, -belsejéből jártas kézzel kis tokot emelt ki, felbontá azt, s -tartalmát balkeze markába forditva, keserü mosolylyal szemlélé. Két -rezgő tű, két gyürű s egy kereszt volt ez, melyeknek arany ágyából -legtisztább vizű csiszolt gyémántok villogtak ki. A tőzsér azonban -piczi vésűt fogott elő, s gyors ügyességgel, mely elárulá, hogy -élete nagyobb részét ékszerekkeli bibelődéssel kellett töltenie, -szedte ki a köveket az arany foglalatból.</p> -<p>Midőn e műtéttel készen lőn, ismét balmarkába önté a kivájt -gyémántokat s rendre és műértőleg szemlélgeté.</p> -<p>– Veszszetek ti csillogó játékszerek, beszélt hozzájok mintha -szavait általuk érthetőknek hinné; semmisüljetek meg, ha nem csalás -az egyptomi papok mystériuma; s ne váljatok kövekké, mikben a -teendő eskü alkalmával a gyarló öntudat megbotolhatnék.</p> -<p>Mondá s először is a legnagyobb gyémántot a vérvörösen izzó -lemezre bocsátá, mely onnan ugyanazon pillanatban eltűnt, legkisebb -füstöt vagy jelt vagy hamvat sem hagyva maga után. A siker általi -<span class="pagenum"><a name="Page_163" id= -"Page_163">-163-</a></span> meglepetés első percze után, hasonlóan -tőn a másodikkal, harmadikkal s a többivel is, még mindig ama -keserü kifejezéssel a műtét közben kigyúló aszott vonásain.</p> -<p>– Ha ha! nevete föl, midőn a nemes kövek az utolsóig a légben -oszlottak fel, – van-e, ki az értéket ily könnyü ily megvető -lélekkel semmisítse meg? s a világ mégis fukarnak tart és -zsarolónak; s a világ mégis azt fogja hihetni, hogy e gyémántok -megtartásának vágya birt az esküre, mit hamisnak lenni gondoland! -Ha ha! a világ buta és rövidlátó!</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_164" id= -"Page_164">-164-</a></span></p> -<h3>IV.</h3> -<p>Bengabál Dávid, Európának a tizenharmadik században leggazdagabb -tőzsére, az aranyban a hatalom eszközét, leányát azonban, mint -végczélt bálványozá. Ha véletlen sorscsapás egy percz alatt minden -kincsétől az utolsó fillérig fosztotta volna meg, romjain ama -reménynek, mely nem volt sem több sem kevesebb, mint egy új -zsidóországnak általa leendő alkotása, az életvágyat képes leendett -benne fentartani egy pillantás imádott Ráchelére: őt vesztve, a -fényes eszme elhomályosúlni, erélye megtörni, s az örömtelen élet -elviselhetlenné fogott volna válni.</p> -<p>Nem ritka az eset, hogy emberek, kiknek aczél érzéktelenségéről -egy egész világ jajkiáltása nyom nélkűl simulna le, kiknek -szemeikben könny, ajkaikon <span class="pagenum"><a name="Page_165" -id="Page_165">-165-</a></span> mosoly soha meg nem jelen, kiket az -élet szeretni nem, csak gyülölni tanitott, hogy ily emberek gyakran -egy eb, egy ló, vagy lelketlen tárgy birtokán gyermeteg -fanatismussal függenek; Dávid legalább jobb volt ezeknél, mert, -habár a szivtelenségtől kezdve a világ minden büne fejére volt is -róható, maradt egy érzelem, mi sivár lelkületét megközelithetővé -tette: az apai, még pedig a legtúlzottabb vak szeretet.</p> -<p>Szerette egyetlen gyermekét, mint a hyéna is szereti sívó -fajzatát. Anyját e leánynak nem szerelem, de amaz őt eszközül -használó számitás tette nejévé, hogy gyermeket adjon neki, kiben -czéljai vagy talán már ezek sikere, tovább éljenek. E nő Ráchelnek -ada lételt, s – meghalt, A sírba férjének egyetlen sohajtása sem -kisérte, sőt inkább elfojtott boszú, mért nem szült fiat. A kis -lányt első évein át alig látta nehányszor, haragudott az -ártatlanra, s alig merték őt szemei elé hozni. De midőn egy izben -külföldi hosszú útból térve meg, a négy éves gyönyörű kis lányka -apja elé szaladt, lábaiba, aztán nyakába csimpeszkedett, arczait -összecsókolta, s oly kedves gyermeki kaczérsággal tudott neki -<span class="pagenum"><a name="Page_166" id= -"Page_166">-166-</a></span> ezer dologról csevegni: a tőzsér hideg -szivében a vérség rokonszenvi érzete fölmelegedett, sejteni kezdé, -hogy ez érdektelen s nem szinlett hajlamnál becsesebbet nem bírhat, -s viszonzása hirtelen sarjadású és mérhetlen fokozatban -növekedék.</p> -<p>A kaukázi faj eredeti jellege Ráchel arczain napról napra -szebbülő vonásokban virúlt, s talán ez is egy okkal több volt még -inkább megnyerni neki az apa beczéző szeretetét. Tapasztalt dolog, -hogy a szülők több gyermekük között igen gyakran a szebbiket -szeretik leginkább: hát még hol e gyermek egyetlen, s oly csodásan -bájos volt, mint Ráchel?</p> -<p>Dávid, ha szemeit néha hosszú perczekig leányán felejté, a -jövőben el kinéző álmaiban királynőt láta benne. Miért ne lehetne -azzá, gondolá, oly dús hozománynyal és szépséggel minőt Európa egy -nemesnője sem mutathat fel! – Később azonban, midőn részint Izrael -fajának hatalma és befolyása Magyarországon, részint már is roppant -vagyona aránytalanul emelkedék, első eszméjét még merészebb váltá -fel. Mert, bár akkoriban nem csak az adózók, de a nemesség részéről -is a zsidó hitrei áttérések igen gyakoriak valának, az még is -legalább <span class="pagenum"><a name="Page_167" id= -"Page_167">-167-</a></span> valószinütlennek látszék, hogy leánya -birhatásáért uralkodó herczeg szegődjék a Talmudhoz; pedig vakmerő -czéljainak kiváló központja az volt, hogy Ráchel leendő férje Júda -elvesztett s újra kivívandó koronáját viselje fején.</p> -<p>S most, midőn annyi év küzdelmét, munkálatát, terveit czélhoz -közeledni s leányát is ama korba lépni látta, melyhez édesen -táplált reményeinek valósulása nincs messze már: most e leányt -életkedvhagyottan s megmagyarázhatlan kórban sinleni tudva, az apa -lelkét komor bú és aggodalommal tölté el.</p> -<p>Corzail, sarja ama régi héber családok egyikének, melyek még -amoriszkók előtt telepedtek meg déli Spanyolország tartományaiban, -s később a segédül behivott afrikai mór mozlemekkel összeelegyedve, -velök egy fajt képezének, – tudós orvos s Bengabál titkára, -barátja, jobb keze, Ráchel baját eleinte ama kora érettség mulékony -következésének tulajdonitá, melyel a tizenharmadik évét meghaladott -leány, a gyermekkorból hirtelen fejlődéssel bontakozott hajadonná. -Az életnedvek e gyors müködése <span class="pagenum"><a name= -"Page_168" id="Page_168">-168-</a></span> délkeleten természet -rendje, s Ráchel a délkeleti égalj forró vérének volt -csemetéje.</p> -<p>Hetek, hónapok múltán azonban a bölcs Corzail a kór titkos okát -a kedélyben fürkészé, s meggyőződvén sejtelme alaposságáról, azt a -gondos apával közölni sietett.</p> -<p>Kövessük ezt, midőn a gyémántok megsemmítésének műtéte után -kincses kamráját oda hagyva, legfőbb kincsét megy felkeresni; s -meglepni vagy talán meglesni kivánva őt, halkan nyitja be leánya -lakosztályának ajtaját.</p> -<p>Templomszerü magas csarnokba vitt ez, mely a keletre nyiló kerek -ablaksoron kivül a bolt-ív üveg kupozatából nyerte bő világát. E -kupozat különbféle színü üveg lemezekből volt akként összeállítva, -hogy a délpontra hágó nap ezeken át az egész termet a -legváltozatosb színpompával árasztá el, festett sugarai az alanti -kristálymedencze négy irányban felszökellő víz-oszlopaiban törve -meg, mik ragyogó szivárványként, halk morajjal hullottak vissza a -lenn czikázó s fel-felbukó arany halakra. A medenczét lágy zöld -moha, színpompás tengeri kagylók s alabástrom edényekből felvirágzó -<span class="pagenum"><a name="Page_169" id= -"Page_169">-169-</a></span> áloék és cactuszok környezék; a tágas -terem többi részeiben egész sorok és csoportozatok valának rendezve -narancs- és czitromfákból, oleander, jázmin és egyéb keleti -tenyészetű növényzetből, melyek alkalomszerüleg hozatva és váltatva -fel ujakkal, ágaikon zamatos gyümölcscsel vagy mosolygó viránynyal -kinálkoztak, lombjaik közt pedig csevegő piczi madárkák találtak új -hazát. Egy szöglet friss pázsitán szelíd őzike tanyázott, s meghitt -viszonyban élt egy jó természetü majommal, békén türve el, ha ez -hátára kuporodva, vele mint paripájával méltatlankodék.</p> -<p>A terem bútorzata, a márvány padlóra terített persa szőnyegek, -és virágos szövetű kereveteken kivül, egy aranyzott fájú hárfa s -két asztalból állott, melyeknek mozaik rakatú lapjain ezer apróság, -hölgyi ék- és játékszer volt oly szeszélyes gondtalansággal -elszórva, mintha virágról hullottak volna le köröskörül a levelek; -nyilvános jeléűl annak, hogy az, kit mulattatniok kellene, megunta -s unalmában hanyagolta el.</p> -<p>A tizenkét fehér márvány oszlop körűl, melyre az aranyzott -arabeszkű boltozat nehezedék, kettőről <span class= -"pagenum"><a name="Page_170" id="Page_170">-170-</a></span> veres -selyem zsineg függött le, nyugágyat tartva közepén, melyet a légben -csekély mozditás ringathata, s ilyenkor lágy szellőt vert -szárnyaival az élőhez hasonló két hattyú, mely a hintát két -oldalról tartani s röptében vinni látszék.</p> -<p>E ringó nyug-ágy párduczbőr teritékén feküdt Bengabál leánya; -lehúnyt szempillái sötét félkörben simúltak halvány fehér arczára, -melyre néha néha éjfekete fürteinek egyikét tette le s kapta fel -ismét a játszi szellet. Az odaengedett fekvő helyzet -mozdulatlansága halottinak látszhatnék, ha a gyöngén pihegő kebel -koronkint magasabban nem emelkednék, így azonban azt gyanitatja, -hogy a szökő kút egyhangú locsogása, a colibrik csevegése s a lágy -ringás szenderrel lepte meg a gyermeteg lyánkát.</p> -<p>Ezt hivé az öreg nő, Ráchel dajkája is, ki egy közeli kerevetről -hintázta eddig a szunnyadót s most lábújhegyen akart tova -lopózni.</p> -<p>– Márta! hangzék a hintáról; hova mégy, mért hagysz egyedűl?</p> -<p>– Maradok édes üdvem, maradok, felelt a dajka, gondolám kissé -nyugodni fogsz. <span class="pagenum"><a name="Page_171" id= -"Page_171">-171-</a></span></p> -<p>– Hiszen aludtam és álmodtam is, vagy talán ébren valék, magam -sem tudom; s oly szépeket álmodám, te Márta, oly szépeket!</p> -<p>– Beszéld el kis zengő madaram, kiről miről?</p> -<p>– Ah ha tudnád! de te öreg vagy s nem is tudod, mily jókat lehet -álmodni. Hát úgy volt mintha magam pihentem volna ott az erdőben, -hol minap – – –</p> -<p>– Csitt! szakitá őt félbe a duenna, erről beszélni, emlékezni -sőt álmodni sem szabad!</p> -<p>– Ah te oly unalmas vagy; nem hogy magad beszélnél, sőt engem -sem hagysz szólani arról, miről legjobban szeretek. Most haragszom. -Állitsd meg a hintát; kiszállok.</p> -<p>Márta úgy tőn, mint a kis szeszélyes parancsolá, s ez lelépve a -függő nyugágyról, egy aczéltükörből nézte saját karcsu alakját s -viasz sápadt arczát, melynek finom vonalú szemöldjei alól két -fekete gránát ragyogású szem villant meg a hosszú pillák selyme -között.</p> -<p>– Jer Márta, folytatá, mond el a mesét a tündérherczegről, ki -úgy szerette egy szegény ember leányát, de a végét változtasd meg, -nem akarom, <span class="pagenum"><a name="Page_172" id= -"Page_172">-172-</a></span> hogy a tündérherczeget elátkozzák s a -lány meghaljon bánatában.</p> -<p>A dajka mesélni kezdett, Ráchel eleinte hallgatá, de figyelmét -nem sokára egy pár elválaszthatlan madárka foglalta le, mely egy -áloe bokor vastag csipkés levelén enyelgett.</p> -<p>Az ábrándos lyánka nem hallá a tündérregét, csak a két kisded -papagályon függött borongó tekintete, gondolati messze tévedeztek, -aztán sírva fakadt, s maga sem tudta miért?</p> -<p>Bengabál, ki e jelenetet eddig sürű bokrozat megűl észrevétlenűl -nézte, előlépett, s távozást intve a dajkának, siró gyermekét ölébe -vonta s lecsókolá az arczain lefutó gyöngyöket.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_173" id= -"Page_173">-173-</a></span></p> -<h3>V.</h3> -<p>– Jer, bús lelkem líljoma, egyetlen gyermekem, kezdé az apa oly -remegésig gyöngéd hangon, minővel ifju szerelmes teheti -imádottjának az első félénk vallomást; jer, szivem üdvössége te, -mondd el, mit Márta meghallgatni nem akart, álmodat, szerető édes -apádnak!</p> -<p>Ráchel e biztatva kérő szavakra, okos nagy szemeit, melyekben -még a bennmaradt könnyek tiszta cseppjei csillogtak, kétkedve -emelte apjára.</p> -<p>– Nem mondhatom, nem mondhatom! ismétlé kis szünet után e pár -szót, miközben gömbölyű karjával az öreg nyakát átkulcsolva, arczát -ennek keblére rejté.</p> -<p>– S ki tiltja, hogy ne mondd? dajkád talán?</p> -<p>– Igen, ő mondá, hogy ha szólanék, mindketten <span class= -"pagenum"><a name="Page_174" id="Page_174">-174-</a></span> -haragudnátok reám; s ki szeretné aztán a szegény Ráchelt?</p> -<p>– Ráchel, atyád szeretete olyan, mint a nap, mindig ég és még -sem lángol el, s nem jöhet oly felhő, mely sugarait tőled -eltakarja. Kié volna bizalmad, ha övé nem. Beszélj tartózkodás -nélkűl, lásd, én reád nem haraghatom. Álmodban tehát azon erdőben -valál, hol minap – –</p> -<p>A leányka felrezzent apja melléről, s kezét görcsösen szorítva, -lázas reszketegséggel kérdé:</p> -<p>– S te tudod – mint tudod, hogy ott valék?</p> -<p>Dávid már is félig sikerültnek látva a cselt, melyel a bokrozat -megül véletlen hallott szavakat felhasználni akarta, tovább -folytatá:</p> -<p>– Nem mondám-e, hogy nap vagyok irányodban, s nem tudhat-e a nap -fenn a magasban mindent, mi a földön történik? De tőled, ajkaidról -akarnám azt hallani, mert szavad s bizalmad nekem édes, mint méhnek -a virág illata. Folytasd, gyönyörüsége lelkemnek.</p> -<p>– S megbocsátasz, hogy tudtod nélkül, parancsod ellenére -merészkedtünk ki oly messzire? Ó bocsáss meg nekem, én vagyok a -bünös, Márta nem <span class="pagenum"><a name="Page_175" id= -"Page_175">-175-</a></span> oka semminek, ő kénytelen volt kínzó -kéréseimnek engedni – –</p> -<p>A kissé felbátorodott Ráchel itt ismét hirtelen elhallgatott, -mert atyjára pillantva ennek homlokán a redőket összébb vonulni -látta. Dávid észrevette az akaratlanul előidézett hatást s az -árnyat elsimítva vonásairól, ezekre lehető nyájas kifejezést -igyekvék ölteni. Azután szorosabban magához vonva leányát, úgy hogy -ennek holló fürtei szakálla ősz szálaival folytak össze, szeliden -mondá:</p> -<p>– Beszélj nyiltan és bátran kedves csillagom; nem mondhatsz újat -atyádnak. Mikor voltatok hát künn az erdőben?</p> -<p>– Ó annak már több hete vagy tán hónapja is, tavasz elején; -kezdé eleinte még mindig félénken, aztán fokozatosan lelkesedve, – -te jó atyám hosszabb ideig nem valál hon, s több unalmas esős nap -után az ég oly tiszta, a levegő oly enyhe, fü és fa oly zöld, a -vidék oly mosolygó lőn, hogy én irigyelve a fecskét s a méhet, mely -szabadon tova repűlhet, az örökös domb kerten túli messzebb sétára -kivánkozám. Márta két napon át ellenzé vágyamat, a harmadikon addig -kinoztam, mig titok igérete <span class="pagenum"><a name= -"Page_176" id="Page_176">-176-</a></span> alatt tervembe egyezett. -Előhozattam a gyaloghintót, s kiindulánk, mint vivőink mondák, -Czenk felé. Mennél tovább értünk, annál tovább óhajtottam jutni. -Minden oly szép, oly meglepő volt! Igy haladtunk Márta számtalan -félelme és ellenzése daczára, talán egy óráig is, amaz erdőn át, -melynek sötét szegélyét oly sokszor néztem már azelőtt ablakomból. -Örültem, hogy ily messze vagyok, s kiszállva a gyaloghintóból, -erdei virágokat, vadrózsát téptem, s tarka pillangót kergettem, az -öreg Márta léhlfogyottan tipegett nyomomban. Egyszerre zajt -hallánk, parasztok jöttek egy ösvényen, dalolva, kurjongatva. Mi -ijedten ültünk be, s gyorsan visszaindulánk. De a parasztok -elértek, körűlfogtak, s csúnya szitkok kőzt nevedet emlegeték…</p> -<p>– Aztán – aztán? sürgeté Bengabál oly feszültséggel, melyből -leánya kitalálhatta volna, hogy vallomása neki a legérdekesb újság. -De ennek gondolati már messzebb a kedves tárgyon függtek, melyről -azonnal beszélendő volt.</p> -<p>– Ó édes jó atyám, azok rosz emberek lehettek, folytatá; téged s -engem csúf czimekkel illetének, egyik a másikat biztatta, dühök -egyre nőtt, s <span class="pagenum"><a name="Page_177" id= -"Page_177">-177-</a></span> már épen megréműlt hordárainkat akarták -fákhoz kötözni, midőn a harasztos uton egy lovag csörtetett elő, -kinek csengő büszke parancsszavára egyszerre minden fölemelt kar -leesett, minden harag elnémult.</p> -<p>– Tovább, tovább! mit szólt a lovag? kérdé a váratlan fordulat -által nem kevéssé érdekelt s hirtelen sejteni kezdő apa.</p> -<p>– A parasztcsoportot rendre igazítva dolgára küldé, aztán -kilétünket kérdé, besegíte a gyaloghintóba, honnan egy lázongó -kiszállni kényszerített; biztosság kedvéért felajánlá kiséretét, -egész Fertővár széléig mellettünk lovagolt, ott rövid bucsút vőn, s -mindezt oly nyugalommal, oly deli fenséggel, mintha emberi alakban -ő maga lenne a Jehova!</p> -<p>Dávid iménti sejtelmét meggyőződéssé érlelheté a hang, a modor, -a lelkesedés legmagasb foka, melyel a lányka kalandját s kivált ez -utóbbi szavakat mondá. Fehér arczbőre kipirúlt, s a gránát -szemekben villanyszerű tűz ragyogott.</p> -<p>– S milyen volt külseje, kérdé percznyi csend után a tőzsér; -avagy nem mondta-e meg nevét e <span class="pagenum"><a name= -"Page_178" id="Page_178">-178-</a></span> keresztyén, hogy Bengabál -Dávid tudhassa, kinek leróni tartozását?</p> -<p>– Nevét nem említé, s mi is oly hálátlanok valánk azt meg nem -kérdeni: mondá Ráchel szomorún. De azóta is mindig, mindig, mintha -előttem állana, látom. Sisakja gombján magas sastoll lengett, -arcz-színe barna, talán mint Corzailé, csak hogy ezé ragyás, redős -és sárgás, a lovagé pedig sima, piros, és selyem szakál- s -bajuszszal ékes; szemei sötétkékek és kevélyek; s midőn ajkai -beszédre nyiltak, igaz gyöngyeimet véltem előragyogni alóluk. Kékes -aczélhálózat fedte sugár termetét, s a legdélczegebb paripán ült, -mit éltemben láttam.</p> -<p>Bengabál eleget vagy legalább annyit tudott, hogy a mór orvosnak -Ráchel baja titkos okáról elvont véleménye igen is való; s örülve, -részint hogy a zsidó-gyülölő parasztok általi megtámadás ily -szerencsésen végződött, részint hogy lányának baja nem komolyabb, s -csak a kedélytől származik, mit könnyen, szórakozás által is vélt -orvosolhatni: enyelgő mosolylyal szólt:</p> -<p>– S találkoztál-e már azóta ismeretlen lovagoddal? <span class= -"pagenum"><a name="Page_179" id="Page_179">-179-</a></span></p> -<p>– Nem, felelt sohajtva az epedő lányka, s elboruló szemeibe -ismét köny tolódott, – hiszen tudod atyám, a kerten tul mennem nem -szabad, s ő talán soha sem jő ide. De álmaimnak gyakran megjelen: -sőt azt hiszem, el sem kell aludnom, csak szemeimet húnyom le s -látom őt.</p> -<p>– Hihetőleg az iménti álom is, miről Márta hallani sem akart – – -–</p> -<p>– Őt mutatta; vevé át a szót az őszinte gyermek, ki midőn már -szíve titkáról lehullt a zár, azt oly örömest, oly leplezetlen -tárta fel atyjának. – Az erdőben, épen ama helyen, hol -megmentésünkre jött, pihenék, ő mellém ült a kövér fübe, kezébe -vette kezem, s oly szelíd-nyájasan, mintha már régi ismerők -volnánk, beszélt velem, mit? már nem emlékezem, csak azt tudom, -hogy oly jól esett hallgatnom őt. A szín egyszerre változott, s -mindketten magas várban valánk, de ez nem volt Fertővár, hanem az ő -sajátja, mondá, hogy ezentúl itt maradunk – –</p> -<p>– S te nemde nem sírtál, hogy atyádtól el lész választva, ki -alkalmasint eszedbe sem jutott? szakitá meg a csevegő álomképét, -félig évődve, <span class="pagenum"><a name="Page_180" id= -"Page_180">-180-</a></span> félig az apai féltékenység -szemrehányásával, Bengabál.</p> -<p>– Óh atyám! tőled megválni soha, de – s itt indulatos zokogásba -törve ki, az öregre borult – nélküle élni sem akarok.</p> -<p>– Az ügy több szeszélynél s komolyabb mint gondolám; morgá -önmagának a zsidó; ezen rögtön kell segíteni, hogy mérgessé ne -fajuljon. Csendesülj gyermeken, szólt hozzá kis vártatva; igérem, -hogy rövid időn nem csak látni, de ismerni fogod őt, s ha valóban -oly nemes hős lovag, ki szerelmedre érdemes, magam leszek leghőbb -óhajtója hogy véle éld át az életet.</p> -<p>– Mikor, hol fogom viszonlátni őt? kérdé, az első eszmét mohón -ragadva meg az ennél többre alig vágyó ábrándos szerelem; ki e -lovag? messze lakik-e? ide jő-e majd? óh mondd meg, hiszen te -mindent tudsz és tehetsz édes jó atyám!</p> -<p>– Ő eddig ismeretlen nekem is, felelt az apa; de kilétét minden -áron megtudnom kettős érdekemben áll, mert Bengabál Dávid, lánya -megmentőjének nem akar adósa maradni. E czélból rövid időn egy új -jószágba leendő iktatásom ünnepélyére a vidék <span class= -"pagenum"><a name="Page_181" id="Page_181">-181-</a></span> minden -lovagját összehivandom, s ha hősöd nem valami kóbor lovag vagy -szerencse-vitéz, szinte jelen leend. De rá ismeresz-e majd? tevé -hozzá mosolyogva.</p> -<p>– Ha rá ismerek-e? kiálta fel a rögtöni vidulás verőfényével -homlokán Ráchel, – ezred év mulva, milliók közűl, jobban mint -önmagamra! – S ha még is nem lenne köztük? kérdé halkabban, a -minden esetre gondoló vágy remegő kételyével.</p> -<p>– Akkor azonnal Fehérvárra vagy Esztergomba utazunk; a királyi -udvarba, hol az országgyülés vagy tornák vagy táborba szállás -alkalmával az ország minden lovagja összegyülni szokott, s hol -bizonnyal megvédő hősöd sem fog hiányzani.</p> -<p>– Ah mi szép, mi dicső leend ez! S a királyi udvar, mit én -meglátni már oly rég vágyakozom! ujongott örömében e félig gyermek, -félig serdült hajadon, s mint egy burkából kipattanó rózsabimbó -fehér levelein az illat, boldogság áradott el minden vonásán, aztán -hárfájához repült s szeszélyes hangesésben futott végig nehányszor -rajta kis újjaival; majd ismét kedvencz papagályát szoritá kebléhez -úgy, hogy a madár felvisított fájdalmában; s újra <span class= -"pagenum"><a name="Page_182" id="Page_182">-182-</a></span> atyja -ölébe ülve, ennek arczait simogatá bársony kezeivel.</p> -<p>– S ezentúl nemcsak álmaimról, de ama erdei megtámadtatásról is -beszélhetek majd Mártával; csevegett a lányka vidoran, mint egy -bérczi patak; s te úgy-e atyám nem fogsz haragudni sem reá, sem a -hordárokra, kik mindnyájan csak nekem engedelmeskedtek? Igérd meg -ezt nekem.</p> -<p>Bengabál, ki bálványozott gyermekét még soha ily vig kedélyünek, -ily ragyogó szépnek nem látta, a hirtelen javuláson örvendve, e -perczben talán mindent megigért volna, s csupán arra inté őt, hogy -jövőben ily kalandra ne merészkedjék többé, nem mindig akadván a -bőszültek ellen védelmező lovag.</p> -<p>E naptól kezdve azonban, az előbbiektől egészen különböző -hordárok teljesiték kötelességüket, mit, ezer bájos képtől rajzó -érzelem világában észrevenni Ráchelnek ideje nem maradt.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_183" id= -"Page_183">-183-</a></span></p> -<h3>VI.</h3> -<p>Három hóval a történtek előtt Székesfehérvár fényes és zajos -ünnepélyeknek volt szinhelye.</p> -<p>Az országgyülés, mely az 1222-dik évi törvények végre nem -hajtása miatt emelt panaszok következtében tartatott, s melyen az -arany bulla némi toldalékok hozzáadásával megerősítetett, ősi -szokás szerint lakomákkal, tornákkal, s egyéb hölgyeket és -férfiakat közösen érdeklő mulatásokkal fejeztetett be, miket a -férfias Jolánta királyné különösen kedvelt.</p> -<p>E fölött ily víg napok ülésére nem hiányzott se czím, sem -alkalom: az ország színe, nemessége, ifjai, hölgyei a városban -lévén gyülekezve, alkalmasb időt ily lovagjátékokra választani nem -lehetett: czímet pedig fényleni és mulatni mindig, már <span class= -"pagenum"><a name="Page_184" id="Page_184">-184-</a></span> -századok előtt is talált a magyar, s ez időben kellett-e szebb, -mint az öröm a királyi tekintély helyreállása s az ország -állapotának javulása fölött?</p> -<p>Az első napra nyil-lövészet, a másodikra harczjáték kard- sisak- -és pánczéllal, a harmadikra erőverseny öl-birkozás által, a -negyedikre gerely- és kópja-torna, s a nyertesnek mindenütt jutalom -volt kitűzve, mit ez, a nap hőse gyanánt, a királyné vagy ennek fő -udvari hölgye Dénes nádor leánya kezeiből lesz átveendő.</p> -<p>A körülfekvő s távolibb vidékről is tömérdek nép gyült össze -megbámulni a történendőket, s már kora hajnalban körülözönlé a -sorompókat, melyekkel a várostól nyugatnak alig ezer lépésnyire eső -nyílt völgyület fövénynyel meghordott sik tere volt bekeritve.</p> -<p>Emeltebb helyen két sátor gúlaszerü ernyőzete feszítteték erős -tölgy-rudakra; az egyik tábori egyszerüséggel a harczbirák számára; -a másik, melynek kúpján, négy folyam és hármas bércz fölött, veres -fehér zöld zászlót lebegtete a reggeli szél, a kiállitásra -forditott gond s a kornak megfelelő dísz és pompa által tanúsitá, -hogy királyi vendégeket vár belsejébe. <span class= -"pagenum"><a name="Page_185" id="Page_185">-185-</a></span> E -sátort Endre a byzanti császártól kapta ajándékba, Béla fijának a -császár leánya Máriávali öszszekelése ünnepére, s nem számítva a -dús aranyrojtozatot, melyel az több rétben szegélyezve volt, -roppant értékünek mondaték kelméje s az erre mesterségesen -kivarrott munkáért is, minőt akkoriban csupán keleten tudtak -készíteni.</p> -<p>Oldalvást hosszú állvány nyúlt el nézők s leginkább hölgyeknek -készitve, kik azt legdiszesebb ruhájukban foglalák el, élénken -beszélgetve az állvány alá gyűlt lovagokkal, mind azon perezig, -midőn a hirnöki tárogató megharsanása a királyi család érkeztét -jelenté.</p> -<p>A lovagok ekkor leszállva méneikről, ezeket szolgáiknak adák -vezetékre, s tegzet és nyilcsomót vevén át tőlük, egyenkint, a mint -néven szólítattak, léptek a harczbirák sátra elé s innen a -sorompókkal elkerített térre, melynek tulsó végén három póznára -ugyanannyi czél-lap volt alkalmazva, a kétszáz lépésnyi távolságból -egy egy tenyérnyinél alig nagyobbnak látszó. A reggeli nap azonban -épen reájok vetvén sugarait, éles szemmel kivehetőkké tett a hármas -kör közepén feketéllő pontot. <span class="pagenum"><a name= -"Page_186" id="Page_186">-186-</a></span></p> -<p>A sorompó hátrészén s baloldalán hullámzó néptömeg, a tárogató -ismételt riadásából értve, hogy a hiresztelt czéllövészet kezdetét -veendi, közelebb tódult, s ama határozatlan zsibongás, mely minden -nagyobb gyülekezetnél kérdés- felelet- s észrevételekből egy -hangzavarrá olvad, kissé elnémula.</p> -<p>Több vessző repült ki már ivéből s nem egy, sikeresen a -czéllapba furódva, midőn a tömegben, mely eddig a várakozás -feszültségében állott, újra mozgalom s a nyugtalanság moraja -keletkezék. Eleinte a hátrább levők kezdtek visszatekinteni, aztán -az elébb állók; ki azonban visszatekinte, ösztönszerüleg vonúlt -félre, helyet engedve egy sugár alaknak, ki lovagi jelmezben, -lebocsátott sisakkal, nyilcsomóval oldalán s bal vállán tegezzel, -sebesen s akadály nélkül haladott előre az ekként megnyílt sorban. -Nyomában egy ó fegyverzetü szolga csörtetett.</p> -<p>Azok, kik mellett a lovag elment, hosszan bámulák meg ismeretlen -alakját. Ilyen finom s még is erős fonadéku aczélinget, ily csúcsba -menő sisakot, ily merészen hajlott görbe kardot itt senki sem -viselt; <span class="pagenum"><a name="Page_187" id= -"Page_187">-187-</a></span> de a közfigyelmet különösen a tegez -fekete abroncsa, mely keskeny arany lemezekkel kirakva, hosszúkás -formája által is kivált az itt szokásos félkörüektől, s a veres -szijjazat foglalta le, mely bokától térdig sűrün hálózta be a lovag -lábait.</p> -<p>Mindenki tudakolá szomszédjától a lovag kilétét, s felelni senki -sem tudott; csak az utána siető szolga arcza tetszék némelyek előtt -ismerősnek, s már valaha látottnak.</p> -<p>– Tovább, tovább urfi! szólt ez, midőn a sorompóhoz érve -láthatá, hogy a királyi sátortól már csak kis tér választja el, – -ez itt a köznép helye, a tied pedig a lovagok sorában, s ott is a -legelsők közt van.</p> -<p>– Maradjunk inkább, felelt amaz, s némi idegen hangzástól nem -egészen ment kiejtése még inkább magára voná a közelállók -figyelmét; maradjunk itt szolgám, a mai napra már úgy is későn -érkezénk, s innen egy pillantással az egész tért átnézhetjük – – – -ah ez dicső lővés volt, a vessző a czélpont kellő közepébe -furódott; ki azon ifju ott, ki oly büszkén tekint most a sátrakba s -a hölgyekre fel? <span class="pagenum"><a name="Page_188" id= -"Page_188">-188-</a></span></p> -<p>– Sokkal ifjabb, hogy sem ismerhetném; felelt vállvonitva az -öreg szolga; kilencz év előtt, midőn az udvart ide hagytuk, még -gyermek lehetett.</p> -<p>– Az a nádor fija, a bihari főispán; magyarázá önkénytesen egy a -sorompóra kitámaszkodó fehérvári polgár; ő legjobban tud bánni a -tegezzel, valamint a nyeregben is legjobban ül; egyébiránt én -készitem neki a nyergeket, épen a mult héten végeztem be egyet -számára, melynek ritkítom párját; – tevé hozzá némi önérzettel.</p> -<p>– Miklós! kiálta fel meglepetve s még a nyereggyártó beszéde -közben a lovag; soha nem ismertem volna reá; tizennégy év előtt, -mióta nem láttam, még mint kilencz éves gyermekek játsztunk -együtt.</p> -<p>– Dejszen, folytatá reá sem ügyelve a bőbeszédü polgár, fogadom, -nem is veti őt ki holnap abból a nyeregből egy sem, s övé lesz mind -a jutalomkard a holnapi tornán, mind az ezüst nyilvessző ma. Csak -az a kár, hogy a kitől ezeket átveendi, épen saját húga.</p> -<p>– Melyik az? melyik Olinda? kérdé mohón az ismeretlen. -<span class="pagenum"><a name="Page_189" id= -"Page_189">-189-</a></span></p> -<p>– Ama két hölgy közűl, ki ott a királyi sátorban ül, a szebb és -ifjabb. A másik, azzal a kis korona formával a fején, Jolánta -királyné, ha egyébről nem, sólymáról is meg lehetne őt ismerni, -mely éjjel, nappal, mindenütt vele van.</p> -<p>– Gyönyörű teremtés! szólt lassan s inkább magához a lovag; – -kár hogy az idők megváltoztak. A szép szűz azonban igen szomorúnak -látszik; úgy ül ottan, mintha a párta nem is élő lény, hanem egy -szobor fejét köritné.</p> -<p>– Úgy illik annak, kinek két jegyese is volna, s egyiknek sem -lehet nejévé; – jegyzé meg a polgár.</p> -<p>– Két jegyes? s ki az utóbbi? – tudakolá a lovag.</p> -<p>– Sámuel, volt kincstárnok, – a magyarok istene verje meg! – -morgá az átkot fogai közt a nyereggyártó. Beszélik, hogy apja -kényszeriti e kancsal szörnyeteg nejévé lenni. Szerencséjére a -menyegző napja jő időre el van halasztva, miután a vőlegény, a reá -bizonyúlt eretnekség s egyéb bűnök miatt az országgyülés által -hivatalából letétetvén, arra itéltetett, hogy bűnbocsánatért a -szentföldre <span class="pagenum"><a name="Page_190" id= -"Page_190">-190-</a></span> zarándokoljon. Képzelem, mint örűl -ennek a menyasszony, ki borzad tőle, s ki hihetőleg örömestebb adná -pártáját első gyermekkori jegyesének.</p> -<p>– Valóban? s mi gátolja ezt? kérdé tompán s a szólótól -elfordulva emez.</p> -<p>– Ha egyéb nem, már csak az is, hogy voltaképen azt sem tudni, -él-e hal-e ezen első jegyes; aztan meg ha élne s itt volna is, -Dénes inkább hat lábnyira a föld alatt szeretné tudni őt, mint -leánya oldalán.</p> -<p>– Ugy-e? s mi okozza a jó úr e szörnyű haragját? hangzék kissé -gúnyosan a sisak alól.</p> -<p>– Hja hallja kegyelmed, nagy sor volt az, s mert úgy látszik, -nem tudja a történteket, majd elmondom én. Hát még akkoriban, mikor -a király a pogányok ellen a szent földre ment, Dénes pohárnokmester -volt s testi lelki barátja a tárnok Simon bánnak. Barátságuk -annyira ment, hogy ezt vérrokonság által is megerősitni akarván, -gyermekeiket egymásnak eljegyzék. Dénes lánya Olinda mindössze -három esztendős kis bábu volt akkor, Simon fia pedig Lőrincz hat -évvel idősebb tűzről pattant, merész virgoncz fiú. Úgy ülte a -lovat, mintha hátából <span class="pagenum"><a name="Page_191" id= -"Page_191">-191-</a></span> nőtt volna ki, s apja nehéz pajzsát -könnyen fel tudta emelni. A királynak legkedvenczebb apródja lévén, -erőnek erejével magával vitte őt Palaestinába, honnan vissza sem -tért többé. Épen Tábor hegye ostroma alatt, az arabok hadi csellel -a megszállók sátrai közé rontottak, s ott nagy pusztitást okozván, -temérdek zsákmánynyal és foglyokkal rohantak vissza erősségeikbe. E -foglyúl esettek közt volt Simon fija Lőrincz is. Mikor aztán Endre -a szentföldről visszatért s a gondjára bizott egyetlen fiút nem -hozta vissza, Simon bán lelkében szomorú gyász s talán titkos boszú -is fészkelte meg magát a király ellen. E boszú nem sokára ki is -tört, azon alkalommal midön az ifjabb király Béla és atyja Endre -közt, a törvénytelenűl adományozott várjavak visszavétele -kérdésében, viszály és belháború keletkezett. A hatalmas Simon Béla -részére állt Endre ellen; Dénes, ki tömérdek ilyen várjószágot -bírt, természetesen a király hive maradt; s igy az egykori két jó -barátból legdühösebb ellenség lőn, annyival inkább, mert időközben -a nádor az izmaeliták pártolása s más egyebek által messze letért -az igazság útjáról, Simon pedig egyenes igazságszerető <span class= -"pagenum"><a name="Page_192" id="Page_192">-192-</a></span> -embernek maradt. A háborús világ épen ama vidéken állt, hol Simon -bán jószágai feküdtek, miket aztán az ellenséges had fölégetett, -elpusztitott, jobbágyait leölte, marháit elhajtotta, s mikor végre -apa és fiú kibékűltek, a viszályt Simon keserülte meg, mert Dénes -bujtogató tanácsaira hivatalától, s minden ingó bingó jószágától -megfosztatott, kivéve nehány száz holdat az összedúlt birtokok -egyikéből, hova kegyvesztett fejét lehajthassa. Oda vonúlt, s ha -meg nem halt tán most is ott teng a szerencsétlen öreg, – fiáról -pedig nem tudni él-e hal-e? de ha élne s itt volna is, tudom a -nádor aligha akarna tudni arról, hogy egykor leányát jegyezte el -néki.</p> -<p>A lovagot, úgy látszék, nem igen érdekelte e hosszas elbeszélés, -mert tekintetét felváltva a versenyzőken s a sátrakon jártatván, a -nyereggyártóra alig hallgatott, sőt időközben rövid észrevételeket -is tőn egy vagy más nyillövés felett, s meg nem állhatá, hogy -legalább egy mozdulattal tetszést, vagy ellenkezőt ne -nyilvánitson.</p> -<p>– Beh megváltozott a régi jó világ! morgá, szürke fejét -elégedetlenűl rázva az öreg szolga, kinek <span class= -"pagenum"><a name="Page_193" id="Page_193">-193-</a></span> uráhozi -meghitt modora a régi cselédet árulá el; beh más nap süt most az -égen, mint Béla és Imre király idejében! Vén szemem könnyel telik -el, ha körülnéz s egyet sem láthat atyád barátai közűl, a helyen -pedig, mely Isten és emberek előtt jó nagy uramat illetné meg, -halálos ellenét a gonosz Dénest kénytelen szemlélni!</p> -<p>– Sejtésem s némi homályos emlék mondja, szólt egyenesen a -szolgához intézett halk hangon a lovag; hogy ama szálas izmos -termetű ember ott a harczbirák sátrában, Endre király jobbján, -kinek kos orra fölött oly közel egymáshoz állnak vad szemei, -szakálla bajsza pedig őszbe csavarodott – hogy az a nádor?</p> -<p>– Az. Alig három évvel ifjabb atyádnál, jó nagy uramnál, s -mennyivel ifjabbnak látszik! Hja! a búgond legjobb ránczcsináló és -fehérítő. Ő hirtelen s akkor őszült meg, mikor téged örökre -elveszettnek hittünk. Mióta megjöttél ismét fiatalodni kezd.</p> -<p>– S kik ott a többiek? csak a királyt ismerem közöttük, ő -keveset változott a szentföldi hadjárat óta. <span class= -"pagenum"><a name="Page_194" id="Page_194">-194-</a></span></p> -<p>– Balra, ha nem csalódom, Miklós tárnok ül, mellette Mihály bán -szabolcsi, s Tamás tolnai főispánok; a nádor mellett amaz alacsony -termetü úr a veszprémi érsek; a király mögött ülő kövér gyapjuzsák -pedig, kin oly ormótlanúl áll az aranyos magyar ruha, Volvelin -asztalnok; egy év előtt még zsidó volt az ilyen –</p> -<p>– S nagybátyám? nincs jelen vagy csak én nem ismerek rá? vágott -az ifju a szolga szavába.</p> -<p>– Épen most lép a királyi sátorba, mindnyájan, még a királyné is -fölkelnek előtte! felelt ragyogó szemekkel az öreg.</p> -<p>A lovag a mutatott helyre nézett, hol egy tiszteletet parancsoló -arczú s galambfehér szakállú agg foglalta el a királyné jobbján -üresen hagyott helyet.</p> -<p>Ez, Robert esztergomi érsek volt, ki a nehány nap előtt -befejezett országgyülésen ama joggal ruháztatott fel, hogy a hozott -törvények meg nem tartása miatt az ország bár mily magas -hivatalnokait, egyházi átokkal terhelhesse.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_195" id= -"Page_195">-195-</a></span></p> -<h3>VII.</h3> -<p>A sötétkék májusi égről lesugárzó nap délpontra kezdett hágni, a -nyilverseny végéhez közelgett, s már csak két vetélytárs között -forgott fenn a kérdés, kiknek mindegyike háromszor egymásután lőtte -nyilát a czéllap kellő közepébe, a jutalom dicsőségét pedig a -másikkal megosztani nem akarta.</p> -<p>A harczbirák egy utolsó s elhatározó lövést határoztanak, s az -eddigi két nyertes: Miklós a nádor fija, s a kalocsai érsek öcscse -az ifju Ugrin, egymás mellett állva éles szemmel mérték a czélul -kitűzött gyürűt, mely két keresztbe tett póznához kötött vékony -zsinegről lefüggve, a légben csendesen forgott. E gyürűn átfüződve -kellett a nyilvessző tompa széles végének megakadni, mit eszközölni -annál nehezebbé vált, minthogy a gyürűnek lassu <span class= -"pagenum"><a name="Page_196" id="Page_196">-196-</a></span> körbeni -forgása épen a kellő másodpercz pontos megtartását igényelte.</p> -<p>A versenynek azonban egy egészen véletlenül közbe jött esemény -vete véget.</p> -<p>Az ifju Ugrin már épen jobb vállához emelintve tegezét a -felajzott húrt készűlt elbocsátani, midőn egy, a királyi sátorból -előhangzó sikoltásra ösztönszerüleg ereszté le a feszitett ivet, s -feltekintvén tapasztalá, hogy a király, a királyné, a harczbirák, a -nézők serege, minden fő a magasba néz fel, honnan kettős vad -víjjogás minden perczben hallhatóbbá válik, dühös fájdalmas -víjjogása két ragadozó madárnak, mely kiterjesztett szárnyakkal -egymást csapkodva s körmeikkel egymás húsába merűlve, a királyi -sátor fölött sok ölnyire élethaláltusát vív.</p> -<p>E vívók egyike Jolánta királynénak honából Auxerre-ból magával -hozott kedvencz vadász-sólyma volt, mely viszont úrnőjéhez hosszu -megszokás s állatoknak saját hála-ösztön által annyira ragaszkodék, -hogy tőle elválni, sőt tápot is mástól elfogadni soha nem akart. A -királyné, mint akkor szokásos volt, balkarján vagy öklén mindig -magával vitte a <span class="pagenum"><a name="Page_197" id= -"Page_197">-197-</a></span> vékony ezüst lánczocskán tartott ritka -szépségü madarat.</p> -<p>Vele volt az a czéllövészet alkalmával is, s miután csaknem -végig nyugalmasan gubbaszkodott rendes helyén, egyszerre tollait -borzolni, fejét előre nyújtani, szárnyait emelgetni s fuldokló -sajátságos sívással annak jeleit kezdé adni; hogy zsákmányt vagy -ellenséget lát, s vele megküzdeni vágyik.</p> -<p>A királyné eleinte hizelgő szó- és simogatással igyekvék őt -csitítani, aztán, mint ezt már számtalanszor tevé, ereje- és -hüségében megbízva a lánczról szabad szárnyakra bocsátá a -nyugtalant, s tovább nézé az érdekes versenyt.</p> -<p>A sólyom pár ölnyire emelkedék a légben, ott szárnyait -örvendetesen megcsattogtatá, aztán, mint a gondolat villáma, -felhasított a tiszta égbolt felé, s mindig kisebb ponttá válva, -végre elenyészett.</p> -<p>A merész kalandort már már feledteté a sorompók közti két -vetélytárs kisérlete; a királyné ezt jól láthatni előrehajolt, -Robert érsek gondolatokba merülve simított végig hattyu-szakállán, -Olinda pedig szótlanul, de titkon örülve ült, hogy a nagy -tekintélyü ősz jelenléte által megmenekült a borzadva <span class= -"pagenum"><a name="Page_198" id="Page_198">-198-</a></span> látott -jegyes, Sámuel kincstárnok izetlen udvarlásától, ki a háttérben, -egymásba füzött karokkal állva, sötét arczát s kancsal szemeit a -szép hajadonra szögezé. Az előtérben kis asztalkán ezüst nyilvessző -feküdt, mit majd a nádor lánya kezéből veend át hősi jutalomként a -nyertes.</p> -<p>A kérdés, hogy ez ki leend? pár percz mulva elhatározásnak -nézett elébe, midőn Olinda némi meleget érze kezén elömleni, s -látva, hogy ezt néhány csepp vér okozá, mely a magasból karja- s -fehér pártájára hullott, az első megdöbbenésben élénken kiálta fel. -A véreső rejtélyét rögtön megfejté a már említett víjjogás, s a -királyné sólymának egy nála tizszer nagyobb kesellyeli elszánt -viaskodása. Egy pillanat azonban a küzdőkre kétségbevonhatlanul -mutatá, hogy ez nem sokáig fog tarthatni, s a sólyom vesztével -leend bevégezve, a kesely egyike lévén ama roppant állatoknak, -melyek a Vértes szikla odúiban fészkelve, ki-kicsapnak a tájra, s -melyeket a bojtár, nyája veszélyesebb ellenének tart a -farkasnál.</p> -<p>Belátta ezt a királyné is s remegett kedvencz madaráért. -<span class="pagenum"><a name="Page_199" id= -"Page_199">-199-</a></span></p> -<p>– Ott a czélpont! kiálta az összebonyolódott viaskodókra mutatva -fel; ki a sast a sólyom bántalma nélkűl elejti, azé leend a -díj!</p> -<p>A sas már ekkor mindkét lába körmeivel tartá a sólymot s vinni -akarta legyőzött ellenét.</p> -<p>Miklós és Ugrin íjjából ugyanazon pillanatban süvölte fel a -vessző, s az óriási saskesely rövid perczig a légben mozdulatlan -függni látszék, aztán hirtelen hanyatt fordúlva zuhant le egyenesen -a királyi sátor elébe. Esését a bámuló néptömeg örömujjongása -kisérte.</p> -<p>Hosszú kopasz nyakának fejét egy nyíl szögezte át; merevülő -csont körmei közt még mindig ott lihegett az általa megvérzett -sólyom.</p> -<p>Mire ez onnan kiszabadíttaték, a két vetélytárs Ugrin és Miklós -a legnagyobb érdek-feszültséggel sietett s ért a sátor elébe, -megtudni, melyiké közülök a siker dicsősége?</p> -<p>A harczbirák egyike kihúzta a hullából s magasan fölemelé a jól -irányzott vesszőt.</p> -<p>– Ez nem az enyém! szólt, miután megtekinté Miklós s boszus -kétkedéssel lépett hátra.</p> -<p>– Megfoghatlan! az enyém sem! csodálkozék <span class= -"pagenum"><a name="Page_200" id="Page_200">-200-</a></span> Ugrin; -Magyarországban ily nád nem terem, sem ily vasat reá nem -készítenek, tevé hozzá; a nyíl ébenfeketeségű s mégis hajlékony -vesszejét figyelmesen vizsgálva.</p> -<p>– A mai nap díja e nyíl tulajdonosát illeti bár ki legyen az, s -azért hívja fel hirnökünk a megjelenésre! parancsolá a sólymának -megmentője iránt háladatos Jolánta királyné.</p> -<p>A hirnök, az általános meglepetés feszült csendében teljesité a -rendelvényt, s midőn szavait végzé, a néptömegből ugyanazon sugár -alak bontakozott ki, kinek csúcsos lezárt sisakját, finom fonadékú -aczél ingét, tegzét, kardját az imént annyira meg bámulta a -sokaság.</p> -<p>Szilárd léptekkel közeledett a harczbirák felé, hol Endre király -ült, s karjait mellén keresztbe fonva hajlott meg előtte, aztán a -pár lépésnyire lévő királyi sátorbeliek előtt.</p> -<p>– Ismeretlen lovag, szólt hozzá a nádor, mint a harczbirák -egyike: emeld le sisakod s nevezd meg magad!</p> -<p>A lovag lecsatolta sisakját s megrázta a fejéről legyürüző holló -fürtöket, melyek a rendkivül napbarnitott <span class= -"pagenum"><a name="Page_201" id="Page_201">-201-</a></span> arczot -árnyékolák kőrűl. Sötétkék szemeit lassú tekintettel hordá meg a -gyülekezeten, mely őt igy fedetlenül sem ismerve, még inkább -bámulá: aztán csengő fennhangon szólt:</p> -<p>– Tizennégy év előtt, király! e helyről kisértelek a -szentföldre, s az arab fogságban töltött tizennégy év után, mely -idő alatt atyám kegyelmedet, fiját, mindenét veszté, itt állok -előtted, karomat s életemet hazámnak ajánlani fel. Nevem Lőrincz, a -kegyvesztett Simon fija.</p> -<p>Bár ezelőtt már hire járt, hogy a kegyvesztett Simon bán fia él -Palaestinában, s bizonyos súlyú ezüstért kiváltható, az egész még -is meseszerübbnek látszott, hogysem rögtöni megjelenése köz -meglepetést, sőt némelyeknél döbbenést ne okozzon. Sámuel sötét -ragyás képe még jobban elkomorodott, s szemei baljóslatú ránczokba -vonúltak össze e név hallatára; Olinda arcza ellenben ragyogó -pirban derült fel, mintha a fagy ellen megvédő nap lépett volna fel -láthatárán; a királyné kedvtelő szemekkel mérte végig a gyönyörü -ifjat, sőt maga Robert érsek is fölkelt ülőhelyéből, s hallhatólag -fejezé ki <span class="pagenum"><a name="Page_202" id= -"Page_202">-202-</a></span> örömét e nem várt föllépésén öcscsének, -kit nővére tökéletes képmásának lenni talált.</p> -<p>Endre király arczán jó indulat s kegyesség tükrözé magát, mit -szavakkal volt már épen kifejezendő, midőn a vonásait kémlő Dénes -nádor által megelőzteték.</p> -<p>– Maradtál volna inkább ott honnan jövél gyermek, dörgé ez -boszús szózatával; mint hogy ily büszkén jelensz és szólalsz meg -itt, hol helyed és szavad nincsen, te, a pártütő Simon fija, kinek -atyja a király és az ország által felségsértés büneért -harmadiziglen számüzetett. Az országgyülés, mely az 1222-ki -törvényeket nehány nap előtt erősité meg, nem törlé el ennek -büntető itéleteit, tudd ezt, s ne merészelj többé a király szine -előtt megjelenni!</p> -<p>– Szavaimat a királyhoz s annak kegyelméhez intéztem, felelt a -nádortól elfordított arczczal Lőrincz; nem pedig ahoz, ki családom -elkobzott javait bitorolja. Simon fija csak a királytól várhat -itéletszót.</p> -<p>Endre király perczig habozott s hihetőleg győz bocsánatra kész -szivének hajlama, ha tekintete a <span class="pagenum"><a name= -"Page_203" id="Page_203">-203-</a></span> nádornak fenyegető -arczkifejezésével nem találkozik. Ez háttérbe szorítá a jobb -indulatot.</p> -<p>– A nádor kimondá itéletemet; szólt s hangja inkább engesztelő -volt, mint sújtó; s ez itélet nem csak az enyém, de az országé is. -Bocsánatom helyett, mit nem adhatok, vidd magaddal sajnálatom, s -menj merre utaid visznek.</p> -<p>Fájó csend következék e nem lélekből származott szavakra.</p> -<p>– Dénes nádor legalább egyszer szólt igazat életében: töré meg e -csendet az apja tetteért bünhödő; s ez akkor volt, midőn mondá, -hogy jobb lett volna a pogányok közt maradnom. Isten és jobb jövő -velünk!</p> -<p>S ezzel, a csúcsos sisakot fejére illesztve, tova menni -készült.</p> -<p>– Megállj lovag! szólt hozzá a királyné, midőn a sátorhoz ért; a -díj mindenesetre tied, térdelj elénk, s te Olinda nyújtsd azt neki -át.</p> -<p>– Nem ugy királyné, asszonyom! vágott ismét közbe az oda siető -nádor; a harczbiró én vagyok, s a díjjat, e kegy- és érdemjelt, a -kegy és érdemen kivül levőnek nem itélhetem, ki mint ilyen -<span class="pagenum"><a name="Page_204" id= -"Page_204">-204-</a></span> a versenyből különben is kizárva, -hivatlanul tolta fel magát.</p> -<p>– Igaz, a számüzöttet dísz nem s csak gyász illeti: mondá a -harag szenvedélye nélkül s mélyen az elhalaványult Olinda szemeibe -tekintve egykori jegyese; de azt sem Isten, sem ember nem tilthatja -el, folytatá emelt szózattal, hogy e tollat e nap s a hölgy -emlékeül ne viseljem, kinek nekem igért s esküdött keze tőlem -elragadtatik.</p> -<p>Mondá, s a sas szárnyából kitépett magas tollat sisakgombjába -tüzve, nyugodt méltósággal távozott s haladt el az utána bámuló -néptőmeg előtt.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_205" id= -"Page_205">-205-</a></span></p> -<h3>VIII.</h3> -<p>Simon bán, kiről a nyilazó verseny alkalmával a fehérvári -nyereggyártó beszélt az idegen lovagnak, méltósága s javai vesztése -után az osztrák határszélhez közel fekvő kis darab földére vonúlt, -egész mindenére, mit neki, életén kivül az ifjabb király Béla -közbenvetése megmenthetett.</p> -<p>A király köréből ekként számüzött lovag keserű gyűlöletet -szivében vitt magányába Dénes nádor s hatalomban levő pártja ellen, -melynek nem csak hogy saját bukását tulajdonítá, de melynek -működésétől a sanyargatott hon irányában sem várhata egyebet, mint -köz elszegényedést, elerkölcstelenülést, a hadi erő vég -elgyengülését, s az országnak vég feloszlatását.</p> -<p>E gyűlölet ama nem szünő fájdalommal váltakozott, <span class= -"pagenum"><a name="Page_206" id="Page_206">-206-</a></span> s -többnyire egy marczangoló érzületté egyesült: mit az egyetlen -fiától megrabolt apa, édeskínos emlékek által ápolt megszaggatott -lelkében.</p> -<p>A szerencsétlenség s a magány e lelket még fogékonyabbá tevé a -szenvedett sérvek átérzésére s keserű hangulatát lassankint -világgyülöletté fokozá. Évek multak, hogy puszta jószága -határbarázdáit nem lépte át, s hű szolgáján kivül mással nem válta -szót. E régi szolga s még két megmenekült cseléde volt minden -környezete, kikkel ő együtt szántá a bokrokkal felvert sok éves -ugarok egy kis részét, miből az egy évi élelem bőven kikerűlt.</p> -<p>De ha legnagyobbrészt pusztán s parlagon maradtak is a -miveletlen földek, úri jogait rajtuk gyakorlatba venni szigorúbban -senki nem tudta, mi aztán minden oldalról tőszomszédjának végtelen -sok bajába került. E tőszomszéd Bengabál Dávid nem egyszer a birtok -többszörös árával kinálta őt meg, de Simon erről hallani sem akart, -s büszke hidegen utasítá vissza. Ezt a dolog vérig boszantá, s mi -jogszerüen nem sikerűlt, ármányok és Dénes nádor által akarta -Simont e birtokból kitúrni. A király azonban, ki Béla fiának -esküvel erősitett szavát adá, <span class="pagenum"><a name= -"Page_207" id="Page_207">-207-</a></span> Simonnak e számüzetési -helyén egy hajszálát sem bántani, ez egyszer erélyt tanúsitott s az -öreg lovag jogai sértetlenek maradtak.</p> -<p>Egy kiépítetlen kőház, mit Simon még mint tárnok kezde -emeltetni, a közeli mocsarakban bőven termő náddal jól roszúl -fedve, volt az egykori zászlós úr romlatag hajléka, hol ő, Márton -szolga s a két cseléddel megvonúlva élt. Az alacsony hosszú terem, -faragatlan tölgyasztallal közepén s vadbőrökkel beterített -mohágygyal szögletében, az úr tanyája volt, s télire félig száraz -gallyakkal tölteték meg, hogy legyen mivel a barlang-szájszerű nagy -kandallóba fűteni. Tulsó végében pedig a formátlan kőháznak téres -ól állott, hol a nehány ló tartására több gond fordíttaték, mint -mennyit a tulajdonos önmagának igényelt.</p> -<p>A ház ajtaja előtt illatos levelű vén diófa terjeszté védőleg -terebélyes ágait a kuszált födélre, s árnyékban tartá az alája -alkalmazott padot, hol a hirtelen öreggé őszülő férfi, a jövőnek -soha, a jelennek alig s csak a múltak emlékeinek élve, oly örömest -szeretett elidőzni.</p> -<p>– Ha ő most itt volna! vagy: mily nagy és <span class= -"pagenum"><a name="Page_208" id="Page_208">-208-</a></span> deli -volna ő már! vagy: csak élne, csak tudnám, hogy él, e kopár lét nem -volna oly reménytelen! s ezekhez hasonló sohajok törtek fel néha a -sulyosan emelkedő mell bensejéből, miket Márton az öreg szolga, kit -a szerencsétlenség s hüsége, egykori urának inkább barátjává emelt, -néma bús fejbólintással viszonzott. Jól tudta, ki ezen ő, kire az -örömtelen apának bárhonnan elinduló gondolati örökösen -visszatérnek, ez viszont meg volt győződve, hogy a hű szolga vele -együtt érez s átérti fájdalmát, s igy könnyülés volt legalább azt -véle időnként nehány vonatkozó szóval közölhetni.</p> -<p>Igy múlt gyászos elvonultságban év év után, s már a -tizenkettedik azon órától számitva, melyben a lovag fiának -vesztéről értesűlt. A vén diófa tizenharmadszor hullatá már az -alatta merengőre őszi leveleit, midőn ezt egy estén szokatlan zaj -verte fel határozatlan lelki zsibbadtságából. Feltekintett s -Mártont látta meg, mint hoz karon szorítva egy idegent, s beszél -hozzá – szokása ellen hangosan.</p> -<p>Az öreg szolga, a mint a vándor mezű idegennel ura elé ért, csak -ennyit mondhatott: „ez az én uram s most beszélj!“ s ezzel rögtön -két nagy köny <span class="pagenum"><a name="Page_209" id= -"Page_209">-209-</a></span> gördült le ősz pilláirúl, mint később -vallá, az első és utolsó talán életében.</p> -<p>A jövevény elmondá, hogy mint egyike a szentföldi hadjáratkor -foglyúl maradt harczosoknak, most onnan küldetve jő, tudtúl adni, -hogy Lőrincz él és ezer márka jó ezüstért vissza váltható. Elmondá, -hogy a kilenczéves fogoly fiú Szelaheddin kedvencz apródjává lőn, -ki őt minden hadi és lovagi gyakorlatban oktattatá, s hihetőleg -saját testőrseregében kitünő rangra emelendi, ha időközben hirtelen -meg nem hal; utóda azomban nem öröklé e hajlamot, s Lőrinczet, -minthogy ez az Izlamot fölvenni nem akarta, gyűlölt hadi fogolyként -tekintve, közmunkákra kényszeríti, s tudván, hogy atyja a legfőbb -rangú magyar nemesek egyike, váltsági díjját az emlitett súlyú -ezüstben határozta meg.</p> -<p>A jövevénynek, ki bajor születésü lévén, honába erre tért -vissza, még sokat, igen sokat kelle beszélni. Az éj első fele ily -kifogyhatlan forrású kérdések- és feleletekben tölt el; másik -felében az öröm nem engede a boldog apa szemeire álmotszállani. -Tervezett és számitott és töprenkedett, hogy <span class= -"pagenum"><a name="Page_210" id="Page_210">-210-</a></span> és -miként szerezze meg az akkori idők becs-fogalmaihoz mérve roppant -összeget?</p> -<p>Az első szürkületkor lovára ült s Fertővár felé, melynek pompás -épületét külföldről jártak megbámulni utasok, ő azonban még eddig -megtekintésre sem méltatta, lovagolt, s felkeresvén a vár urát, az -egyetlent, ki e pénzszűk időkben a kellő összeget rögtön -előterjeszteni képes lehete, érte ősi gyémántjait ajánlá fel -zálogúl.</p> -<p>S most Bengabál Dávidon volt a sor a büszke nemes éreztetett -daczát visszatorlani, mit meg is tőn az által, hogy a kölcsönt -megtagadva, azt csak ama feltétel alatt igéré, ha a kivánt ezer -márkáért fekvő birtokát örök áron adandja át. Erről ismét Simon, -bár az elpusztult jószág az ajánlott összegnek felét sem érte meg, -nem akart hallani, s oly kijelentéssel távozék, hogy nagyértékü -gyémántjaira más zálogost is találand.</p> -<p>Ezt azonban könnyebb volt mondani, mint eszközölni azon időben, -s az öreg Simon már már ingadozott szándékában, midőn harmadnap -reggelén maga a tőzsér jött az ajánlat elfogadásával, s ama titkos -tervvel, mit később foganatba is vőn. <span class= -"pagenum"><a name="Page_211" id="Page_211">-211-</a></span></p> -<p>Az alku megkötteték három tanú előtt. Dávid át vevé a -gyémántokat, Simon az ezer márkát oly kötelezéssel, hogy azt három -részletben fizetendi le, s az utolsó részletnél a zálogot -visszaveendi.</p> -<p>Huszonnégy órát sem késett ezután, s Mártont helyettesül hon -hagyva megindult a hosszú útra, melyből tíz viszontagságos hó -múlva, kedves fiával együtt érkezett meg a katangkórós ősi telek -romlakába.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_212" id= -"Page_212">-212-</a></span></p> -<h3>IX.</h3> -<p>Lőrincz természettől nagyra törő lelke a változatlan magányban -nem találva élményt, komor és gondolkodó lőn.</p> -<p>Mi másnak álmodta ő a sugár pálmák honában a tizennégy év óta -nem látott magyar földet susogó csererdőivel, zugó folyamaival, -kalásztengerű sikjaival, a rajta pezsgő rokonnéppel s ennek harczi -dicsőségével!</p> -<p>A gyermekkori benyomások édes-tisztán maradtak s éltek ott -emlékében s a visszavágyó fájdalom varázs ecsete által még -tündériebbekké szinezve ragyogtak előtte. Minden, mit az idő és -tértávolság bűcsövén szemléle, fényes, nagy és dicsőnek mutatkozék, -s hazáját nem is tudta másként, mint magasztos lovag-erény, -szabadság és győzelem hazájának <span class="pagenum"><a name= -"Page_213" id="Page_213">-213-</a></span> képzelni, hol a számára -nőtt cser-ág tőle tenger és puszták által elválasztva, fonnyad -el.</p> -<p>Szelaheddin udvarában Esztergam falaira, a czédrusokkal -szegélyzett Jordán partjain az ősz Dunára, a tevés sivatagon a -tiszai sikra gondolt, s a hősökkel környezett Endre király, a -méltóságos hullámzatú folyam, az alföldi lapály rezgő délibábjával -és dobogó méneseivel, az édes szülőföld kiterjesztett karokkal -látszék őt hívni keblére, s ismerős szellemhangon beszélve hozzá, -napról napra fájóbbá növelé szivében amaz olthatlan epedést, -melynek neve: honvágy.</p> -<p>S most midőn a tizennégy év gyönyörű eszmény-világát a -valóságban letörpűlni, elhomályosodni látta, most, midőn az apai -magány szűk körében tétlenségre kárhoztatva, oly messze esett -ragyogó álmai valósulásától: lelkébe a csalódás lehangoltsága s utó -unalma szállott. A világ-kerülő apának elég és minden volt az újra -birt egyetlen fiú, ellenben e fiúnak, ki mindenben mi nagy és -magasztos a legjobbakkal versenyezni égett, lehetett-e kielégitő a -jövőtlen és czéltalan élet, mi reá, az őt <span class= -"pagenum"><a name="Page_214" id="Page_214">-214-</a></span> -gyülölni s legfölebb tűrni és remélni tanitó apa körében várt?</p> -<p>Ifju lelke nem volt képes ama sötét árnyalatok felfogására, -mikkel az öreg az ország siralmas állapotát festé. Azt hivé, hogy -mindezt csak a keserü gyűlölet láttatja igy a számüzöttel, ki új -kegyért esdeni büszke. S bár e büszkeséget méltánylá is apjában, de -egyszersmind hivé, hogy ő maga sem fogna megalázást koczkáztatni, -ha a király előtt megjelenve, mint nem részese a néhány év előtti -belháborúnak, sőt ezen egész korszak alatt épen a király ügyeért -rabságot szenvedő, karát s szolgálatát felajánlaná.</p> -<p>E szándékáról azonban mit sem szóla, s azon ürügy alatt, mintha -Bélát az ifjabb királyt menne fölkeresni, egy reggelen, Márton -által kisérve Esztergomnak indúlt.</p> -<p>Itteni fellépése, melynek a nyilverseny alkalmával tanúi valánk, -atyja előtt örökös titok maradt. Jól tudta, hogy e durva -visszautasitás még inkább fogná apját ingerelni, s azért erről -Mártonnal egyetértőleg hallgatva, csak annyit vallott meg, hogy -Bélát, ki az országgyülés befejezte után azonnal a <span class= -"pagenum"><a name="Page_215" id="Page_215">-215-</a></span> -kormánya alatti tiszavidékre költözött, Esztergomban már nem -találva, épen utánna volt indulandó, midőn anyjáróli nagybátyja -Robert esztergomi érsek titkon magához hivatta s a -legkegyelmesebben fogadta őt.</p> -<p>Robert, kinek nővére Simon bán neje volt, a belháburú gyászos -ideje óta nem találkozott sógorával, ki őt, valamint a királyi -udvarnak egyenkint, s öszszesen minden emberét, ellenségének tartá. -Pedig az érsek megtette Simonért a mit tehetett, s Béla után -leginkább neki volt köszönhető, hogy a pártütő életben hagyaték. -Ezt azonban Simon nem tudta vagy tudni nem akarta, s mert a nádor -által szüntelen gyanúsitott ősz, hogy hitelét fentartsa, sógorával -minden viszonyt megszakítani volt kénytelen, ez végre őt is -köz-gyűlöletébe zárta.</p> -<p>S most a büszke vén nemes eleinte alig tudta megbocsátani -fiának, hogy nagybátyja meghivásának engedve, küszöbét átlépte; -midőn azonban megérté tőle, hogy az érsek és nádor közt a -leghalálosabb gyűlölet forrong, s hogy az első, az ifjabb -királylyal Bélával egyetértve, csak az alkalmas időpontra vár, -melyben Dénest és pártját megbuktatva, <span class= -"pagenum"><a name="Page_216" id="Page_216">-216-</a></span> Endrét -a nyomasztó befolyás alól felszabaditsa; midőn továbbá Lőrincz -elmondá, hogy nagybátyja az egyházi átok kijelentése jogával -ruháztatott fel, s ezzel a gonosz tanácsadók ellen tettleg élni is -szándékozik: Simon bán némileg kibékült fia eljárásával, sőt később -azt sem ellenzé, hogy ez az érseket gyakrabban meglátogathassa, s -tőle a keresztyén hit ágazataiban, miket a mozlemek közt töltött -hosszú év sor emlékében meghomályosított, oktatást nyerhessen.</p> -<p>Lőrincz ezután majdnem többet időzött Esztergomban érsek -nagybátyjánál, mint apja mellett, ki, midőn fia hozzá nehány napra -meg-megtért, újult érdekkel kezdé hallgatni a királyi udvar körül -történőket, s titkon remélve az idők jobbra fordulását, nyugtalanúl -várta ez időpontot, s zúgolódék tapasztalván, hogy az üdvös -országgyülési határozatok daczára, minden a régi kárhozatos -kerékvágásban halad.</p> -<p>Volt még egy pont, mit Lőrincz apja előtt soha egy gondolattal -sem merészelt érinteni. Az érsek látván a köz-erkölcs s a -keresztyén vallás sülyedését, országszerte elrendelé, hogy a -falukban <span class="pagenum"><a name="Page_217" id= -"Page_217">-217-</a></span> s városokban naponkint isteni tisztelet -tartassék, ő maga pedig, azonkivül hogy a szószékből nyilvánosan is -inté a fővárosi népet, hetenkint kétszer összegyüjté magánál a -főnemesek gyermekeit épületes oktatásokra.</p> -<p>Egy ily alkalommal, az érsek legbensőbb szobájában s -valószinüleg nem egészen történetesen, találkozott Lőrincz a nádor -lányával, ki neki gyermekkorában jegyezteték el, később pedig, -midőn Dénes és Simon közt a barátság megszakadt, s Lőrincznek évek -óta hirét sem lehetett hallani, atyai parancs következtében, Sámuel -kincstárnoknak lőn jegyese. Robert e frigyet nem csak nem helyeslé, -sőt egész erejéből ellene is szegült, kijelentvén, hogy arra -áldását soha sem adandja, s később, midőn a szaraczénekhez szitó -Sámuelre az eretnekség vádja bebizonyult, s az országgyülés által -hivatalától megfosztatott, őt arra itélé, hogy <em class= -"gesperrt">hibájának helyrehozása és maga tisztitása végett -keresztet vegyen fel, menjen túl a tengeren, s a szent-földről -három év múlva mint testben lélekben megtörődött ájtatos zarándok -térjen meg</em>. <span class="pagenum"><a name="Page_218" id= -"Page_218">-218-</a></span> De Sámuel ez egyházi parancsnak nem -engedelmeskedék, s az országban folytatá garázdaságait. Épen ekkor -történt Lőrincz újra föltünése; az érsek használá az alkalmat, s -Olinda első eljegyzését Isten és emberek előtt törvényesnek tartva, -kezét Lőrincz kezével – az említett találkozáskor ismét egyesíté, s -e kézfogót addig, mig oltár előtti szentesítésének ideje eljövend, -titokban tartani rendelé.</p> -<p>Lőrincz, midőn ezen, őt Esztergamhoz annyira vonó érdekét atyja -előtt elhallgatá, nemcsak a titoktartási parancsnak, hanem ama -benső sugallatának is engedett, mely nyilván mondá: hogy e lépésnek -legmakacsabb ellenzője saját atyja leend, kiben a Dénes név -említésére is düh és irtózat keletkezik; s igy minden, mire -törekedett, abban állott, hogy őt legalább az érsek iránt -kiengesztelje.</p> -<p>Ez sikerűlt is neki, annyira, hogy midőn utolsó hazajövetele -alkalmával hatszáz márka ezüstöt hozna magával nagybátyjától, Simon -ez összeget, mint neje hozományának egy részét s igy Lőrincz -jogszerü örökségét elfogadhatónak találta. <span class= -"pagenum"><a name="Page_219" id="Page_219">-219-</a></span></p> -<p>E hatszáz márka volt az, mellyel 1231-dik év Jakab napján Dants -Simon tartozása nagyobb részét Bengabál Dávidnak lefizetni -akarta.</p> -<p>S most vegyük fel újra történetünknek – az előzményekbeni -szükséges tájékozás végett imént elbocsátott fonalát.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_220" id= -"Page_220">-220-</a></span></p> -<h3>X.</h3> -<p>Ama napot követő esték egyikén, melyen Bengabál a -gyémánt-feloszlatással kisérletet tőn, apa és fiú együtt ültek a -vén diófa lomb-ernyőzete alatt.</p> -<p>– Minden veszve van! kezdé az első, s véreres szemeinek -villámtekintete elhallgatott átkot fejeze ki.</p> -<p>– Szóltál a tanúkkal, apám? kérdé feszűlten Lőrincz.</p> -<p>– Az egyik, Salamon harminczados, szemem láttára adá ki lelkét; -végszava keserű panasz volt Bengabál orvosa Corzail ellen, hogy -mint ebet hagyja veszni őt, s már négy nap óta nem csak nem -látogatja, de még az orvosságot is, mely benne a lelket tartogatta, -megtagadja a haldoklótól. Nem látod <span class="pagenum"><a name= -"Page_221" id="Page_221">-221-</a></span> ebben a zsidó kezét, ki -nem irtózott eként menekülni a rá nézve veszedelmes tanútól?</p> -<p>– S a másik, feltaláltad a másikat?</p> -<p>– Salamon halottas ágyától Czenkre nyargaltam át, s holt -embertől gazemberhez jutottam.</p> -<p>– Hogy hogy? egykori hived, Czenki Jób is – –</p> -<p>– Bengabál embere; taval a zsidó szolgálatába állt, s most a -zálogról mit sem akar tudni, a kölcsönt pedig kétezer márkára -mondja, miért én állitólag ingatlan birtokomat kötöttem volna le. -Mérsékelnem kelle magamat, hogy porrá ne zúzzam az ocsmány -hittagadót.</p> -<p>– Fennmarad Márton a harmadik tanú, ki e gaz vallomást a -magáéval megsemmítse, s határozzon aztán az Isten-itélet! mondá az -igazság érzetében Lőrincz.</p> -<p>– Azt hiszed fiú, hogy még mindig Syriában élsz? kelt ki -indulatosan az öreg; az arabok közt, hol az igaz ügyet -megvesztegetés vagy pártérdek nem ferditheti el? nem tudod, hogy -Magyarország ege fed, mely alatt az a törvény, mit az istentelen -nádor mond; az az igazság, mit ő annak lenni itél; <span class= -"pagenum"><a name="Page_222" id="Page_222">-222-</a></span> hol egy -zsidó több kedvezésben részesűl a törvény előtt, mint húsz nemes; -hol a zsidó hosszu napja jobban megszenteltetik, mint a karácson; -Magyarországban, hol ha a zsidó által elrablott jószágodat -visszafoglalod, a királyi kamra fosztogatójaként – ha törvényes -védelemben megsérted vagy megölöd őt, felségsértő gyanánt s -mindened elvesztésével bünhödöl? Magyarországban, hol zsidó a -kiváltságos nép, s a magyar az elnyomott, az üldözött szolgahad? -hiszed, ez lesz az első eset, hogy zsidó a zálogot eltagadja, s a -magyar hamis vádlóként fizet birságot, vagy ha fizetni nem tud, -odaitélt személye baromként húzza a zsidó jármát? S kihez fordúlsz -aztán igazságért? hová mégy sérelmedet panaszlani? A nádorhoz? hisz -ő maga a biró a zsidó és keresztyén közötti ügyekben s alázatos -szolgája Izraelnek. A királyhoz? mintha e szegény országnak volna -királya! mintha Endre volna egyéb játékbábnál Dénes kezében! Örülj, -hogy nem ismered e népet, a pogányok közűl hozott hited az emberről -tisztábban marad meg.</p> -<p>Lőrincznek már ajkain voltak a szavak, hogy a nádort s -környezetét igen is ismeri, czélszerűbbnek <span class= -"pagenum"><a name="Page_223" id="Page_223">-223-</a></span> vélte -azonban jobb jövő reményével szelidíteni atyja ingerültségét.</p> -<p>– Türelem és reményben legyen a ti erőtök; mondá nyugodtan; e -szavakat az érsek által naponként hallom ídéztetni. Endre király -sincs örök életre kárhoztatva, s a hitlenek Béla önálló lelkében -nem fognak gyáva és hanyag czoborra találni.</p> -<p>– Csak hogy addig már el leszünk temetve, mert a nemesi birtok -legnagyobb része idegen kézbe menend át, mely a köznyomor alatt -elkorcsúlt népet kénye kedve szerint vezetendi. Mit várhat oly -nemzet, mely országának majdnem tizedrészét Bengabál birtokában – s -az érczbányáktól kezdve az állam minden jövedelmét általa bérleni, -kezelni, kisajtolni megtűri, mig a hon igaz jobb fiai földönfutókká -tétetnek? Mert hogy én, Simon bán, Magyarország fő zászlós ura, -egyetlen ivadékommal veled együtt, rövid nap azzá leendek, többé -nem kétkedem. Régen áskálódik már a veszett uzsorás engem ez utolsó -menedék-fészekből kitúrni, s mert jogos czímet nem találhatott, ily -csalárd eszközzel fog jutni czéljához. –</p> -<p>Simonnak, legalább a közel jövő iránti sejtelmei nagyon is -igazak valának, mert az alkonyépen <span class="pagenum"><a name= -"Page_224" id="Page_224">-224-</a></span> azon órájában, midőn -fiával eként közlé aggodalmait, Bengabál Dávid szinte e tárgyról -értekezett Dénes nádorral, ki a panaszokat kihallgatni s -törvény-napot tartani csak imént érkezett Fertővárra.</p> -<p>A nádor s kisérete lenn a városban szállásoltaték el, nem mintha -zsidó födél alatt lakni nem akarna, de mert ez ragaszkodott az ősi -szokáshoz, mely akkor – keresztyént házi körébe avatni, laka -megfertőzésének tartá.</p> -<p>A tőzsér gyaloghintóban viteté magát az érkező elé, s -kiszállván, mély meghajlással üdvözlé s hívta meg magához – -látogatásra.</p> -<p>A nép bámulva nézte, mily megelőző nyájassággal beszél a -rettegett úr a zsidóval, midőn a vár lépcsőzetén együtt mentek -fel.</p> -<p>– Jó Dávid, te folyvást haladsz, szólt tréfásan s a kapu előtt -fel s alá járó alabárdosokra tekintve Dénes, – várat már épitél, -megérjük, hogy még sereged is lesz.</p> -<p>– Ártatlan őrök, felelt alázatosan a tőzsér, kik életemre, -biztosságomra vigyáznak. Az ember nem tudhatja, mely oldalról -támadja meg rosz akarat vagy irigység.</p> -<p>E szelid hang és modor azonban ugyanazon <span class= -"pagenum"><a name="Page_225" id="Page_225">-225-</a></span> -perczben megtámadólag keménynyé változott, midőn a terembe lépve, -ott magukra maradtak.</p> -<p>– Ez tehát az igéret, az adott szó, a kötelezettség megtartása – -kezdé, összefont karokkal s redős homlokkal állva meg vendége előtt -– hogy ti országgyülésteken, minket a kincstári s egyéb -közhivatalok viselésétől eltiltó törvényt hoztok? ezért -kölcsönöztem én, még pedig kamat nélkül, Endrének újra tiz ezer -márkát, nem is említve az összegeket, miket a hatalmas nádor és -kincstárnok – –</p> -<p>– Lassan lassan ben Gábael, szakitá félbe engesztelőleg e -szemrehányásokat a nádor – kevésbbé vagy-e te azért az ország -főadószedője s minden közjövedelem ura? meggörbité-e a második -decretum hitsorsosaid egyetlen egyikének is legkisebb hajszálát? -hidd el, irásban nem rejlik végrehajtási erő, ez nálam, kezeimben -van, s hogy ott maradjon, engednem kellett a papság zúgó -követelésének.</p> -<p>– Igen, a végrehajtási erő kezeidben van, de csak addig marad -ott, mig az esztergomi érseknek tetszik, kinek elég gyávák voltatok -a király által <span class="pagenum"><a name="Page_226" id= -"Page_226">-226-</a></span> pecsétes iratot adatni, melyben ez, -excommunicáltatás terhe alatt esküszik a hozott törvényeket utólsó -betűig megtartani. Szégyen, szégyen, szégyen – ismétlé gúnyoson -kiköpve Bengabál – az ország urainak papok fenyítő botja alá -kerülni! Erszényemből tőbbé batkát sem láttok, tartozástokat -visszakövetelem, mert – ha ez így tart, – inkább itt hagyom nyomorú -országtokat.</p> -<p>– Akkor legalább is tengerentúli afrikai partokra kell -költöznöd, jegyzé meg hidegen ellenfele, jól tudván mit kelljen e -fenyegetésekre adnia. Német, franczia, angol földön s egyebütt -tudtomra az adó beszedését nem bízzák hitsorsosaidra; vagy tán -honvágy lepett meg, s Granada és Toledo narancsberkei felé -sovárgasz? – tevé hozzá jól találó czélzással.</p> -<p>– Hagyjuk e gyermekes feleselést öreg, folytatá összevont -szemöldökkel, melyek igy a hajlott kos-orr fölött <em class= -"gesperrt">egy</em> koromfekete vonalt képezének, – te jól tudod, -hogy Magyarország nem lehet el nélküled, de azt is, hogy – te sem -lehetsz el Magyarország nélkül. Végezzünk azért összesimulva -<span class="pagenum"><a name="Page_227" id= -"Page_227">-227-</a></span> – vagy van-e arra példa, hogy a jobb -kéz a balt ütötte volna és viszont?</p> -<p>– Értem, viszonzá gúnynyal a tőzsér; az éhes kincstár, és a -szomju nádor ismét Dávid ben Gábael aranyira szorúltak – –</p> -<p>– Épen úgy, vágott ez éllel mondott szavakba Dénes, épen úgy, -mint Dávid ben Gábael szorúl a kincstári jövedelmek bérletére, s a -nádor barátságára, midőn a törvénynapon <em class= -"gesperrt">igazságot</em> kell szolgáltatni.</p> -<p>Ez utóbbi nyomatékos figyelmeztetés nem veszté el hatását.</p> -<p>– Mit kivánsz tehát? kérdé kis vártatva.</p> -<p>– Az elajándékozott várjavak erőhatalommali visszafoglalása évek -óta veszélyes játék, s ha sikerül, a sikerrel Béla és pártja jut -hatalompolczra, s akkor te és én és Sámuel és mindnyájan, kik e -jelen állapotot pártoljuk, legokosabban cselekszünk, ha az -országból kivezető legrövidebb utat keressük fel. De a mi nehezen -megy karddal, könnyen kivihető pénzzel. Az urak a veszett fejszének -legalább nyelét akarják, s némi megváltástól nem idegenek. E -megváltásra egyelőre tiz ezer márka kell – ez <span class= -"pagenum"><a name="Page_228" id="Page_228">-228-</a></span> -összeggel pártunk megdönthetlenné erősül. Végül barátod megelégszik -két ezerrel, mely leányom készpénzbeli nászhozományát egészitendi -ki.</p> -<p>– S mit ajánlsz mind ezekért?</p> -<p>– Semmit és mindent. E pergament lap most még csak nehány batka -értékü, mert egy aláirott néven kivül egyebet nem tartalmaz, de a -név fejedelemé, ki felhatalmazott az üres lapot alkunkhoz képest -betölthetni. Most rajtad a sor kivánni.</p> -<p>Bengabál rövid gondolkodás után vas határozottsággal sorolá el -feltételeit. – A pénzt, ugymond, az 1235. évi adó haszonbér fejében -előlegezem, miután a jövő három évre már ki van fizetve az illeték. -Biztositékul a visszaváltandó várjavakat kivánom. Tudom, tudom, – -akadályozá meg a közbeszólni akaró Dénest; ez feltünést okozna, de -van ebben is mód. Ti Volvelint és Tehát, Oltmant és Neklint, s még -kiket én ajánlandok fogjátok a kezeléssel megbizni, ők keresztyének -–</p> -<p>– Azaz keresztvizen álltak, de azért még most sem eszik meg a -sertés húst s nem főznek szombaton: nevetett közbe Dénes.</p> -<p>– Mindegy, de van keresztlevelük és nemeslevelük, <span class= -"pagenum"><a name="Page_229" id="Page_229">-229-</a></span> s igy a -világon senki sem tehet kifogást ellenük. A várkatonaság állitását -és zsoldját kellő számadásig magamra vállalom. Továbbá magamnak -tartom fenn a Sámuel után következő kamragróf kineveztetését, s -azért ne késsetek a terv kivitelével –</p> -<p>– Sámuel ugyanaz nap leend nádorrá, melyen én kormányzóvá, s ez -azonnal megtörténik, mihelyest a főispánok s a várjavak jelen urai -pártomra állanak. Kamaragrófnak tehát Dávid ben Gábael nevét -irjam?</p> -<p>– Nem, a névnek üres tér marad, azt majd én irom oda. Enyém -lesz-e az vagy másé, nem a ti gondotok. Hátra van az általad kivánt -két ezer márka; legyen ez összeg három ezer, s nem kell reá sem -irás, sem tanú, az alku becsületes emberek közt köttetik, kik értik -egymást. Ha tetszenek a feltételek – itt a kezem.</p> -<p>Dénes megszorítá a zsidó kinyújtott sovány tenyerét, s a -legbarátságosabb hangon kérdé meg tőle, mi legyen majd a holnapi -törvénynapon az igazság?</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_230" id= -"Page_230">-230-</a></span></p> -<h3>XI.</h3> -<p>A rég ohajtott nap hajnala Ráchelt ébren találta. A minden új és -szokatlannak örülni tudó gyermeteg szív százszoros erővel dobogott -fel most, midőn a szokatlanon felül, egy égve kinzó vágy reménylett -teljesülésének nézett eléje.</p> -<p>Bengabál örömünnepe volt e nap, melyről Ráchel csak annyit -tudott, hogy jó atyja igérete teljesitéseül összehivá a vidék -lovagjait, s az ábrándos epedő kebel majd felismerendi közöttük az -életmentőt, az élet adót, az arkangyalt, a büszke nemes arczú lovag -alakjában…</p> -<p>S minek is tudta volna a többi részleteket, a mai nap indokait, -előzményét? Hiszen az első ifjukor boldogító kiváltsága az, hogy -nem ismerve, <span class="pagenum"><a name="Page_231" id= -"Page_231">-231-</a></span> nem értve az élet sötét árnyoldalait, a -rajongó lélek csak a költészet fénysugaraiban fürdik.</p> -<p>Miért kellett volna neki tudni azt, hogy atyja álnok csellel -fosztotta meg a szomszéd egykori főnemest utósó menhelyétől, s -hazudott tartozásért mely csak palástja volt az alatta rejlő -boszúnak, vesztegetett biró által e főnemes egyetlen fiát -rabszolgául itéltette oda magának.</p> -<p>Bengabál Dávid a Talmudra esküvék, <em class="gesperrt">hogy -Simon állitása szerint neki zálogul adott gyémántok e földön, -alatta vagy fölötte sehol sem léteznek</em>, Czenki Jób mellette -tanuskodott, az öreg Márton tanusága, <em class="gesperrt">mint -keresztyéné zsidó ellen</em> az akkori törvény értelmében -elvettetett, s e tényállás mellett Dénes nádor Simonnak nem csak -jószágát itélte a tőzsér részére, de, mert az elhagyott birtok -nyolczszáz ezüst márkánál többre nem becsültetett, a hátralék -leróvásául rabszolga gyanánt – mint ez akkor nem ritkán történt meg -– a vádlott személyét is.</p> -<p>A birói végrehajtás szivrázó jelenetek közt ment végbe. Az ősz -Simon, igazsága érzetében s halálos ellene a nádorral szemközt -hideg megvetésbe akarta <span class="pagenum"><a name="Page_232" -id="Page_232">-232-</a></span> fojtani indulatát, de kitört ez a -heves véralkatnál, s az ily pogányságot megtürő, eget és földet -verő átkozódásai puszta légbe hangzottak, mert a biró részén volt -az erő és hatalom.</p> -<p>A rabszolgaság pontjánál Lőrincz lépett elő; s ép két karját -ajánlá fel apját a nyomor és gyalázattól megváltani.</p> -<p>Vita támadt apa és fiú között. Bengabál az utóbbit fogadta el. -Igy még jobban leend megtörve az öreg, gondolá, s gyermekében, kit -csak imént nyert vissza, érzékenyebben sujtva. Ráchelére s arra -eszmélt, hogy inkább őt magát érje ezer fájdalom, mig egynek csak -árnyéka is imádott gyermekét.</p> -<p>A válás perczében az apa szíve megszakadt. Fia karjaiban -szélütés által érve omlott össze, s Lőrinczet a hulla öleléséből -hurczolák el bakói.</p> -<p>Ráchelnek azonban ily események lehetőségéről sejtelme sem volt. -Képzete, vágya, reménye csak azon ifju körűl röpkedett, kit -valóságban egyetlen egyszer s akkor is oly rövid időre látott, de -kit a túlszárnyaló phantasia három hó minden óráján át élő -eszménykép gyanánt rajzolt elé, kit ő azóta ismerni, szeretni, s -bálványozni megtanúlt. <span class="pagenum"><a name="Page_233" id= -"Page_233">-233-</a></span></p> -<p>Reggel óta ült már a halvány gyermek a laktereméből nyiló -szöglettorony kis kerek ablaka mellett, melyben rendesen rózsaszín -vagy sötétsárga üveglap szokott lenni, hogy a kitekintőnek az alant -elterülő vidéket szeszélyes szinezetben mutassa. Most ezen üveglap -helyett fátyol kelme volt a kerek ürbe alkalmazva, melyen át a künn -levő tárgyak tisztán valának láthatók, anélkül, hogy a szemlélő -alakja kivűlről észrevehető volna.</p> -<p>A kisded ablak Fertővár legszélesebb bástyájára nyilt. E -bástyateren kellett a vidék meghivott nemes urai- és ifjainak -összegyűlni az ünnepélyre, mit Bengabálnak az ellenfél bukásáni -örömtombolása rendezett.</p> -<p>– Egy új rabszolgát fog itt a nádor úri hatalmam alá bocsátani, -mondá a tőzsér ölére vont gyermekének – egy keresztényt, kinek -atyja egykor az ország főura s nekem halálos ellenem volt. Hadd -lássák a kevély nemesek, mint hajlik porig izrael fia előtt a -kiváltságos társ.</p> -<p>– S nemde ő is köztük lesz, atyám? kérdé az öröm és kétkedés -közt remegő sziv.</p> -<p>– Több, mint valószinű. Lovagodat előkelőnek <span class= -"pagenum"><a name="Page_234" id="Page_234">-234-</a></span> festik -szavaid s ezek húsz mérföldnyi körből fognak ide megjelenni. -Sisakján sastoll leng, mondád s kékes aczélhálózat folyja körül -derekát – –</p> -<p>– Igen, igen, ő te is ráismerendsz, kiváland ő a többek közűl, -ha ezren volnának is.</p> -<p>– A te kedves szemeidben s most midőn még ezret, sőt kettőt sem -láttál; tevé hozzá mosolyogva az atya; ki tudja, mire a nap -áldozik, ez marad-e véleményed?</p> -<p>Bengabál reménylé, hogy többek látása s a változatosság által -elmosódni s szétoszolni fog a makacsúl ápolt eszménykép, mit ő -inkább az idegzet szeszélyjátéknak, mint a kebel komolyabb -érzelemvilágának tartott. Aztán, gondolá hozzá nagyratörő czéljának -büszkesége, ha e szeszély valóvá érnék is, hány nemes van -Magyarországon, ki Bengabál lánya kezét elfogadni kész ne volna s -kivált ha vőmnek nászajándokúl az ország kincstárnokságát -adhatom?</p> -<p>Kürtriadás jelenté a nádor s lenn a városban összegyűlt lovagok -érkeztét. A lépcsőzet alján a lovak szolgáknak adattak át, s a -nemes urak gyalog jöttek fel a tőzsér látogatására, ki titkos -büszkeséget <span class="pagenum"><a name="Page_235" id= -"Page_235">-235-</a></span> helyezett abban, hogy vendégeit ne -délczeg paripák, de saját lábaik hozzák elébe.</p> -<p>Fölkelt, arczon csókolá Ráchelt, s beinté a teremben váró Mártát -és Corzailt.</p> -<p>– Őrködjetek, mondá, távollétemben e drága lény fölött; s te -lelkem gyöngye édes Ráchelem ismerd meg választottadat, hogy még ma -tehessem őt, leendő férjedűl, boldogságtól áradó kebledre.</p> -<p>De Ráchel alig hallá már a távozó atya szavait – egész lelkével -az oly közel jövőn függve, ez minden egyéb eszmét magába nyelt. -Kedélye, kivált az ingerlékeny idegzetű nőknél, mint ő volt, -gyakran megfejthetlen rögtöni változáson ment át. Sejtelem, minő -nagy boldogság vagy szerencsétlenség előtt szokta elfogni a szivet, -szállotta meg lényét. A rég epedett percztől, most midőn -megérkezett, rettegni kezde; s a helyett, hogy a bástyatérre -fellépő lovagokra tekintene ki, mint ki napba nézni nem mer, kezébe -rejté arczát, melynek különben is átlátszó finom halványsága még -viaszszerübbé vált.</p> -<p>Az orvos és a dajka aggódva vették körűl az egész testében -lázasan reszketőt, ki kérdéseikre csak koronkénti felzokogással -felelt. Corzail az ablak <span class="pagenum"><a name="Page_236" -id="Page_236">-236-</a></span> felé ohajtá vonni figyelmét, -reménylve, hogy a künn zajló élet látása más irányt adand a benső -viharában elfúló kedélynek – hasztalan, Ráchel félig öntudatlan -állapota sem a mór orvos szavaira, sem Márta kérelmeire, sem a -kivűlről beható zajra nem birt zsibbadtságából magához térni.</p> -<p>Corzail már épen erősitő szerrel tért vissza mellé, midőn egy -erőteljes érczes hang csengésére Ráchel riasztott vadként üté fel -fejét, s szemeiben égető tüz gyúlt ki.</p> -<p>E végtelen keserüséggel mondott szavak tisztán valának -behallhatók:</p> -<p>– Gyönyörködjetek, atyám s hazám gyilkosának rabszolgájában -Magyarország fiai!</p> -<p>Ráchel felszökött dülő helyzetéből, kimeredt az ablak fátyolán, -s ugyanazon pillanatban éles sikoltással rogyott vissza dajkája -karjaiba.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_237" id= -"Page_237">-237-</a></span></p> -<h3>XII.</h3> -<p>A sikoltás, mely oly fájdalmasan hangzott, mintha egy ketté -repedt szivnek volna utósó panasza, lenn is halható volt. Mindenki -feltekintett, anélkül, hogy megtudhatná, miért, kitől, honnan -származott az?</p> -<p>Csupán kettő előtt nem volt e hang ismeretlen.</p> -<p>Az első, egy athletai termetű ifju, kin a kézbékó és durva -darócz zubbony a rabszolgát – a büszkén fennhordott fő azonban, s a -sötétkék szemek parancsoló tekintete a főnemesi vért árulá el, -ösztönszerüleg sejté, hogy e sikoltás a viszontlátás és -meglepetésnek volt feltörő hangja. Hasonlót, bár akkor rémülésből -származottat hallott ő már az erdőben, midőn Fertővár urának lányát -a parasztok dühétől menté meg. <span class="pagenum"><a name= -"Page_238" id="Page_238">-238-</a></span></p> -<p>A másik, ki jól találta el, mily érzület tolmácsa e hang, az apa -volt.</p> -<p>Pár percz múlva a nyugágy mellett térdelt ez, melyen Ráchel a -leghevesebb görcs-rohamok között vonaglott. A szegény gyermek -arczáról eltünt minden élet, vonásai kínosan eltorzultak; kis kezei -jéghidegek lőnek; ütere, mit Corzail aggódva tapintott, -el-elmaradt, s szó nem birta elhagyni fehérült ajkait. A görcs -időszakonkénti szüntével, fényüket vesztett szemeit merően egy -pontra szögezé, aztán keserves zokogásba törve ki, patakként -omlottak ezekből a könyek; majd ismét egyszerre elállt sirása, s a -még nedűben rezgő nagy granátszemek öntudatlan mosolyban ragyogtak -fel, mely a sírásnál is szívrázóbb fájdalomról beszélt.</p> -<p>Bengabál szakállát tépte és köntösét szaggatta meg, hivén, hogy -bálványozott gyermeke rögtön, karjai közt adja ki véglehelletét. -Kincsei felét igérte Corzailnak, ha visszaidézi a bucsúzó -életerőt.</p> -<p>A mór orvos nem tudta, a halálra aggódó apát nyugtassa-e, a -jajveszékelő dajkát feddje-e, vagy az előtte ismeretlen bajt miként -orvosolja? enyhitő <span class="pagenum"><a name="Page_239" id= -"Page_239">-239-</a></span> szereket hozott s a természet -működésétől várt javulást.</p> -<p>A könnyülés a leszálló éjjel érkezett meg. A görcsös szenvedés -fokonkint alább hagyott, a kékes szemhéjjak lenehezűltek, mintha a -hosszú pillákon rezgő könytöredék vonná le azokat, mint zápor után -az ázott lomb vonja maga után az ágat – vonásaira visszatért a -nyugalom, keble hullámzása csillapúlt s a szenvedéstől szender -váltá meg.</p> -<p>Corzail felnyitá a kertre nyiló ablakok egyikét, melyen fris lég -és viola-illat ömlött s a fogyó hold sütött be a kereveten fekvő -márvány szoborra. Ez alvó szobor körűl a tekintetével leányán függő -apa, az összefont karokkal komolyan álló afrikai tudós, s a beteg -fejénél gubbaszkodva figyelő Márta képezének hallgatag -csoportozatot.</p> -<p>Mindhárman új bajtól tartva rezzentek fel az éjfél utáni méla -csendben, midőn Ráchel könnyeden ülő helyzetbe emelkedve s még -mindig lezárt szemhéjjakkal, lágy susogású hangon megszólalt. Az -apa, orvos és dajka léhlzetet feltartva figyeltek minden szóra.</p> -<p>– Beteg vagyok, kezdé, szivem lelkem testem <span class= -"pagenum"><a name="Page_240" id="Page_240">-240-</a></span> -egyiránt s egy októl beteg. Bajomon csak <em class= -"gesperrt">egy</em> segithet – ha szenvedni fogok csak őt hivjátok. -Ő enyhitheti kinjaimat, de, bár megmentett a haláltól, életemet -visszaadni, fentartani nem akarja. Lelkem nagyobbrésze nála van, s -mi még bennem él, az a többihez kivánkozik. Ha Lőrincz szeretne, -meg volnék mentve. De szivében nincs Ráchel felé vonzó hajlam, ez -egy fő úr leányáé, enyém csak gyűlölete, mint kinek atyjában atyja -gyilkosát látja. Ott ül most sötét kamrájában – kétségbeesetten; s -ő még sem oly boldogtalan, mint én, mert szeret és szerettetik. Ha -szenvedni fogok, hivjátok őt – de ne jőjjön a vasbékóval kezén – s -enyhitni fog…</p> -<p>E szaggatva mondott tételek után csendesen ismét -visszaereszkedett nyughelyére s nehéz sohajtással tovább aludt.</p> -<p>– Álom volt-e ez vagy éberlét? suttogá ámulattal s csaknem -egyszerre Márta és Bengabál.</p> -<p>A mór orvos előtt fejtve volt a kór. Ő olvasott a ritkán -előforduló delejes álmokról, melyekben a beteg általa soha nem -hallott neveket emlit, távollevőkről, jövőről beszél, saját -gyógyszerét határozza <span class="pagenum"><a name="Page_241" id= -"Page_241">-241-</a></span> – álma tartósságát, felgyógyulását vagy -halála napját jósolja meg.</p> -<p>Félrevonta a meglepett apát s közlé vele ismereteiből meritett -meggyőződését.</p> -<p>Bengabál ujuló reménynyel rögtön távozék s Lőrinczért küldött. -Ezt a rabfelügyelő rövid óranegyed múlva elébe állitá. A tőzsér -távozást parancsolt, s midőn az ifjuval egyedűl maradt, kezét -emennek vállára téve szólni akart, de a rab undorral rázta le a reá -sulyosúló kezet, visszalépett s fejét szótlan megvetéssel -elfordítá.</p> -<p>– Simon fia Lőrincz, kezdé kérőleg engesztelő hangon az úr; -képes lennél-e feledni a multakat, ha én Dávid ben Gábael téged -egyetlen lányom kezével s ezáltal összes vagyonommal, -befolyásommal, hatalmammal kinálnálak meg?</p> -<p>Lőrincz, mintha nem is hallaná, egy szó feleletre sem méltatá a -kérdőt.</p> -<p>– Nemde hihetlennek tetszik ez ajánlat, folytatá ez, – de hogy -meggyőzzelek őszinteségéről, nyiltan kimondom a feltételt s ha kell -az okot. A feltétel az, hogy térj vissza a vallásra, mely egykor -talán déd-őseidé is volt. Mert hiszen nem keleti <span class= -"pagenum"><a name="Page_242" id="Page_242">-242-</a></span> faj -vagy-e, s keleten nem Júda országa, vallása népe volt-e az első, a -legnagyobb, a – –</p> -<p>– Legátkozottabb! riadt indulatosan közbe Lőrincz, – melyet az -igaz Isten haragja szétszórt, hogy soha többé ne egyesűljön.</p> -<p>– Egyesűlni fog, s tőled és eszélyességedtől függ ez új erős -nagy birodalom koronáját fejedre tenni.</p> -<p>Az ifju hosszan nézte végig Bengabált s válasza megvető -gúnykaczaj volt.</p> -<p>E becsmérlő mozdulat mélyen sérté a zsidót, de – itt leánya -élete vagy halála forgott kérdésben, s mérséklé indulatát.</p> -<p>– Tudj meg mindent, szólt kis vártatva, egyetlen gyermekem élete -veszélyben forog s egyedűl te mentheted meg. Akarod?</p> -<p>– S ezt apám gyilkosa kivánhatja tőlem? lőn az új kérdésű -válasz.</p> -<p>– Nőd leend vagy meghal, s te meghalsz, ha férje lenni -vonakodol; válaszsz.</p> -<p>– Ha nem őrjöngés mit mondasz, ásasd meg mindkettőnknek a -sírt.</p> -<p>– Ember! kiálta bőszülten Bengabál, ki ily <span class= -"pagenum"><a name="Page_243" id="Page_243">-243-</a></span> -ellenzésről nem álmodott; ember! te iszonyú vagy! én téged kínpadra -vonatlak, megfeszítetlek – –</p> -<p>E pillanatban Márta kezeit tördelve s léhlfogyottan rohant be -jelenteni, hogy Ráchel ismét új rohamra ébredett.</p> -<p>Bengabál megragadta a lánczot, mely az ifjú kezein lévő békókat -összefüzé, s a kétségbeesés erejével vonta őt maga után a beteg -teremébe.</p> -<p>A bájos szenvedő látására Lőrinczben csillapúlt az apa elleni -boszú. De Ráchel fájdalomórája nem enyhűlt, sőt mintha tetőpontra -volna csigázva, egyszerre felviharzó sirás és nevetés között inte a -belépőnek távozást.</p> -<p>Corzail ebben a békók által előidézett hatást látva, ezek -levételét rendelé s nem csalatkozott, mert a pillanattól kezdve, -midőn a bilincs a teremből eltávolittaték, a szenvedés mintegy -varázsszó által ketté vágva szünt meg. A lányka szemeiben újra -kigyúlt a ragyogó fény s ennek fekete tükréből túlvilági üdv -sugárzott a meghatott ifjura. Ajkai mosolya nem volt többé őrült -vonaglás, miről a fájó lélek mit sem tud, hanem a boldogságnak -szivből felsimúló kifejezése. Szétomlott hajzata között pihenő -<span class="pagenum"><a name="Page_244" id= -"Page_244">-244-</a></span> arczán a halálsápadtságot derengő -fehérség váltotta fel s egész átszűrt valója oly légi könyüséggel -feküdt ott, mintha a tavaszi fehér liliom levált leveleként egy -szellő vagy lehellet lebbenthetné tovább.</p> -<p>Lőrincz csodáló részvéttől áthatva közeledett s érinté a felé -kinyujtott apró kezet.</p> -<p>Alig tőn azonban igy, s a delejes rokonszenvi erő rögtöni hatása -által a fekete selyem pillák összehunyva az arcz havára szállottak -le. A boldog mosolylyal ajkain aludt el. Tisztán emelkedő homlokát -szinte látható fénykör röpkedé körül.</p> -<p>Bengabál most még inkább meggyőződve arról, hogy a neki -legdrágább élet a lovag akaratszavától függ, a csábigéretektől -kezdve, a könyörgés és parancson át le egész a legborzasztóbb -fenyegetésekig mindent elkövetett ennek megnyerésére. Meghordozta -őt nemes érczekkel zsufolt pinczéiben; előmutatott okmányaival -feltárta neki európai befolyását, hatalmát s ezen alapuló biztos -terveit; beirta a királyi fehérletbe az ország kincstárnokául -Lőrincz nevét; aztán térdre esett előtte, hogy szakálla a -<span class="pagenum"><a name="Page_245" id= -"Page_245">-245-</a></span> földet sepré, majd ismét felugrott, s -hallatlan kínokat, mik a makacsra várnak, dühöngve sorolt fel.</p> -<p>Érzéketlen szobornak beszélt. Lőrincz honára, atyjára és -Olindára gondolva, gyönyörködött a tőzsér kínjaiban, s eleinte -ingerült szavakkal, később néma megvetéssel utasitá vissza a vői -ajánlatot.</p> -<p>De Ráchelt, ha hivaték, meglátogatá, s megjelenése mindannyiszor -az első csodás hatást gyakorlá. Ez három izben történt huszonnégy -órai időszakok múlva. A negyedik esten Ráchel azt jósolá delejes -álmában, hogy huszonegy napon át félbeszakasztás nélkül fog aludni, -s ha ébredésekor az éltető rokonszenv Lőrincz lelkéből nem fog az -ővébe átfolyni, akkor a megtört léterő szikrája benne végsőt lobban -s – örökre kialszik.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_246" id= -"Page_246">-246-</a></span></p> -<h3>XIII.</h3> -<p>A huszonegy nap letelt s az utósónak éje következék.</p> -<p>Ráchel álma fölött egy agg ember virasztott, kinek ijesztő -rémtekintete kisértetes éjszakába illett. Sovány aszott arczbőrén -ezer redő czikázta át egymást, s ezek közt különös mélységü volt a -két félkört képező, melybe a hamuszín szemüregek valának foglalva. -Gondolatüres szemei mozdulatlanul, mintha nem is az ővéi volnának, -tekíntének ki mélyületeikből. A vékony csaknem átlátszó hajlott orr -egészen vázszerüvé tevé az összeesett arczot, mely fölött és körül -galambősz haj, bajusz és szakál gomolygott. Csont kezei reszkettek, -s az előre hajló korhadt test csak bot segitségével volt képes -magát fentartani. <span class="pagenum"><a name="Page_247" id= -"Page_247">-247-</a></span></p> -<p>Az utósó három hét Bengabál Dávidon ugyanannyi évtized dúlását -vitte végbe, sőt többet, mert egy, éveit a világgal és önmagával -nyugalomban leélt agg látása tiszteletet parancsol, mig Dávid -alakján a lelki küzdelmek és romboló szenvedélyek oly borzasztó -árnyrajzot hagyának, mely legfölebb szánalomra volt képes -gerjeszteni.</p> -<p>E három hét alatt alig vön magához tápot, alig hunyta álomra -szemeit; e három hét váltakozó düh, aggodalom és félelemből -összefüzött siralomházi kínszenvedés volt.</p> -<p>Ráchel koronként jóslatokat monda delejes álmában, s e jóslatok -iszonyuak valának. Rövid időn bekövetkezendő napokról beszélt, -melyeknek tikkasztó légköre a legforróbb égöv alattihoz hasonló. -Éjente az égen tüzes jelek fognak mutatkozni, s a föld alól -dörgések lesznek hallhatók. És a föld sok helyen meg fog repedezni, -s a Fertő patak az égető szárazság daczára kiárad. Néha egy egy -orkán fog átüvölteni, leszedve a házak fedeleit s kicsavarva a -százados tölgyet, de a vihar nem frissíti fel az elhaló -természetet, sőt dögleletes léggel töltendi el azt. A fű, a fa -lombok, a virágok elsatnyúlnak, a <span class="pagenum"><a name= -"Page_248" id="Page_248">-248-</a></span> rövid életü rovarok és -csuszómászók elenyésznek, a szárnyas és négylábu állatok messze -költöznek el e vidékről, az itt tartottak nyugtalanul fognak bőgni, -s éhen szomjan vesznek el. S ez végjel lesz az embereknek is -elhagyni az itteni tüzhelyt, s távolabb, hol a természet e kórjelei -nem mutatkoznak, keresni új hazát, mert e vidék földalapja iszonyú -vészben induland meg, halom és épület alásülyed, s a keletkező -mélyedést magas és örökös húllámár boritandja.</p> -<p>A beteg rendes három ápolója hideg borzadással hallgatá a -természet fölötti ihletséggel mondott jóslatot. Az apát annálinkább -elrémité az, minthogy leánya egy előbbi alkalommal inté őt, ne -szakítná meg idő előtt huszonegy napig tartandó álmát, mert -ébredése bizonyos halál leend, ha szíve első éber dobbanása Lőrincz -viszonhajlamára nem talál.</p> -<p>Ezt minden áron megnyerni lőn tehát a feladat. Bengabál egy -órában alamizsnakérő koldusként porban fetrengett rabszolgája lábai -előtt, a másban sakál kegyetlenséggel gyönyörködött a kinpadra -vonottnak fájdalmaiban. Ez úgy mint amaz sikertelen maradt. -Lőrinczből kín és könyörgés egyaránt nem <span class= -"pagenum"><a name="Page_249" id="Page_249">-249-</a></span> birt -beegyező szót csikarni. A hatalmas tőzsért a tehetlensége fölötti -ingerűltség s a szörnyű jövő rémképe szemlátomást emészté.</p> -<p>Eközben a delejes álomjóslatok szóról szóra teljesűlni kezdének, -de a szokatlan tünemények egész jelentőségét Dávid szigorú tilalma -folytán csak hárman tudták. A népben nagy események elősejtelme -élt.</p> -<p>Egy reggelen azonban Márta, ki a jóslatoknak egyelőre -legkevesebb hitelt adott, eltűnt a fertővári palotából. Az itt -történtek hire általa átszivárgott, ajkról ajkra szállt, -köztudomásu lön, s e naptól kezdve a lakosok valóságos -népvándorlásban hagyták oda e – mint mondák átkozott vidéket. Csak -az halasztá útját, kit szerfölött nagy érdek kötvén e helyhez, ez -érdek kevésbbé hiszékenynyé tőn.</p> -<p>Végre ezek is elköltöztek a huszadik nap estén, melynek hajnalán -Dávid ben Gábael a bőszültség végső fokára ingerült dühhel, az őt -három nap óta szóra sem méltató Lőrinczet félmeztelenűl az áradó -Fertő patak mellett egy keresztfához kötteté ki, hogy – az őrjöngő -gúny szavai szerint – hasonló <span class="pagenum"><a name= -"Page_250" id="Page_250">-250-</a></span> halált haljon azzal, -kinek tanához oly hiven ragaszkodik.</p> -<p>E napon déltájban emberen kivűl élő állat sehol nem volt többé -szabadon látható; a szomszéd nádasakból és mocsarakból a vadmadarak -eget elfedő csapatokban vonúltak kelet felé, a ménesek és gulyák -szilaj veszettséggel nyargaltak szét, az ólban levők köteleiket -tépték el, a légben egyetlen pillangó, egy rovar, a földön egy -téveteg eb nem mutatkozott. Az emberek az állati belösztön példáját -követék s elvándorlának.</p> -<p>Másnap Corzail is kijelenté, hogy tovább ő sem marad; felhivta -Dávidot merné a végsőt s kisértené meg Ráchel tovaszállitását. De -az apa félt az idő előtti felriasztástól, minden percztől reméllé a -természetes ébredést s azt, hogy akkor még lesz idő menekülni. S az -utóeszmében még ott fénylettek földalatti kincsei, melyektől válnia -kellene…</p> -<p>A mór orvos ekkor távozék s véle az utolsó hat alabárdos.</p> -<p>Dávid egyes egyedül maradt alvó leánya mellett a kihalt környék -síri csendében. Egy egész napon át nem hallott annyi neszt, mennyit -egy repülő <span class="pagenum"><a name="Page_251" id= -"Page_251">-251-</a></span> szunyog szárnyával okozhat. Csak néha -néha hangzott egy egy tompa nyögés a vártól kis távolságra leásott -keresztfáról, melyen a harminczhat óra előtt kikötött Lörincz -feledteték egy ember kegyetlensége s a többiek – saját életért -aggodalmaskodó elfoglaltsága által.</p> -<p>Ez volt az egyetlen élő lény a körülfekvő pusztaságban.</p> -<p>De Bengabál e nyögéseket sem hallá; elfeledte ő a multat, a -világot, önmagát; fásúlt szivéből az érzés, száradt velejéből a -gondolat kiveszett; öntudatlan tekintete elvonhatlanúl az alig -pihegő gyermekre volt szögezve – nézett, de nem látott…</p> -<p>A föld szinén terjengő gőzkör az est röpkedő homályával kezde -összefolyni s a láthatár keleti szélén a tellyes hold vérvörös -tányéra emelkedék, míg nyugotról fekete felhőterület voná be -gyászszal az eget. Hold és felhő perczenkint közeledének egymáshoz -– az éj szomorú királynője palástjába rejtekezni sietett.</p> -<p>Az elömlő reszketeg sugarak a templomszerü csarnokot, hol Ráchel -fekvék s az öreg őrködött, <span class="pagenum"><a name="Page_252" -id="Page_252">-252-</a></span> baljóslatú félelmes világgal -áraszták el. Az egykor tündéri terem, melyben az érzék kéjelgésére -minden egyesitve volt, s melyből a növényéleten kezdve minden egyéb -kipusztult, sőt még az elhanyagolt szökőkút locsogása is -elhallgatott – inkább sírbolthoz volt hasonló, melyben a ravatalon -fekvő halott lábainál egy tulvilági gnóm viraszt.</p> -<p>A kelő hold delejes sugara által érintett Ráchel fölegyenesedék -ágyában. Az ámultságából felrezzent apa az ébredés óhajtott perczét -vélte elérkezettnek – de látva a lezárt szemhéjjakat, új -jósszavakat várt a halvány ajkakról. Ezek azonban mint a szemek is -zárva maradtak; a könnyü légi termet egy mozdulattal kelt le -fekhelyéről s ment egyenesen – a rendes léptek lejtése nélkül, a -keletre nyiló ablaksor felé.</p> -<p>Dávid dermedten nézett utána, s álmodni vélt, midőn a hófehér -alakot a magas falzaton természetfölötti könnyüséggel s láthatlan -erő által vonva emelkedni s az ablakok egyikén ki eltünni -látta.</p> -<p>Pár percz mulva Ráchel a szabadban volt, – a tetőfokra fejlődött -delejesség s az ez által ihletett belösztön biztos léptekkel vitte -őt az irányban, hol <span class="pagenum"><a name="Page_253" id= -"Page_253">-253-</a></span> az ábrándos gyermeteg sziv fájó -szerelme az életet kereste, s hol lelke ifját, százszoros halál -kinaival végküzdésben találta a keresztfán.</p> -<p>Ez alá érve egy lebbenéssel emelkedett föl annyira, hogy az -oszlophoz kötözött lábakat átfoghatá.</p> -<p>– Lőrincz! üdvöm, mennyországom! igy halhatnom meg Jehova -kegyelme! kiáltá, felébredett, s a visszatérő görcsroham még -szorosabban füzte őt az átölelt oszlophoz.</p> -<p>– Ráchel! Ráchel! Ráchel! hangzék rekedt rikoltással Fertővár -egy toronyfokáról, s a hold mielőtt a reá rohanó felhőbe veszne, a -gnóm alakot mutatta ottan, ki előre görbedt testével minden -pillanatban a magasbóli lebukással fenyegetett.</p> -<p>A koromsötét éjben egyetlen pont körvonalai fehérlettek a -keresztfán.</p> -<p>A messze síkot ekkor hirtelen keletkezett irtóztató szélrohamok -söpörték át. A föld hosszas s körben járó tompa dörgéssel mordúlt -meg, mintha az alsóbb rétegek nyögnének a reájuk nehezedő súly -miatt. A vihar mindinkább dühöngött, a dörgés egyre erősebb s végre -siketítő lőn. A már napok <span class="pagenum"><a name="Page_254" -id="Page_254">-254-</a></span> előtt támadt földrepedésekből vastag -hullámsugarak löveltek fel, s egyesülten a Fertő patak zuhogó -áradatával, a keresztfát pehelyként emelték ki és sodorták magokkal -– – – – –</p> -<p>Ugyanekkor a föld több perczig tartó erőszakos rázkódással -megindult, s mire lecsendesült és az üvöltő vihar a fekete -felhőterületet szétzilálta: a kibukkanó hold sárga arczulata -tengerhullámzatra tekinte ott, hol nehány percz előtt Bengabál -büszkesége Fertővár s az uradalmához tartozó öt falu állott.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_255" id= -"Page_255">-255-</a></span></p> -<h3>XIV.</h3> -<p>Magyarország sanyargatott népe szentűl hitte, hogy közeledik a -nap, melyet az irás szerint jelek előznek meg egen és földön; s ily -jelnek tartá, a nyomor fő oka – Bengabál Dávid palotája és földének -elsülyedését is; mig más részt a csodák közé sorozá azt, hogy a -zsidó által pogányul keresztre vont Lőrincz, Simon fia, az -oszlopfával egyűtt száraz partra sodortatva, életben maradt. De -testben és lélekben nyomorúlttá vált, hónapokig komor -hallgatagságban borongott, s ha néha megszólalt, iszonyuakat -beszélt a fertővári utósó napokról.</p> -<p>A szegény kis Ráchel hideg hullaként találtatott a keresztfa -alján – oly erőszakosan reá fonódva, hogy alig lehete ölelő karjait -onnan leválasztani. A Fertő tó partján temették el jó emberek. -<span class="pagenum"><a name="Page_256" id= -"Page_256">-256-</a></span></p> -<p>A következő évben Robert esztergomi érsek az imént hozott -törvény alapján az egyház átkához nyúlt, s egész Magyarországot -tilalom alá, Dénes nádort és Sámuel néhai kincstárnokot pedig -névszerint átok alá vetette.</p> -<p>A nádor leánya Olinda fátyolt vőn magára, s a Pest fölötti -Dunasziget kolostorának sötét falai mögé rejté szive örökös -gyászát. Négy év múlva IV. Béla trónralépte első napjaiban ifjan -szállott sirjába. Legalább egy fájdalommal kevesebbet vitt oda – -nem tudta meg azt, hogy atyját az új király boszúló haragja -szemeitől fosztotta meg.</p> -<p class="center">Vége a II kötetnek.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<div class="footnotes"> -<h2>Lábjegyzetek.</h2> -<div class="footnote"> -<p><a name="Footnote_1" id="Footnote_1"></a> <a href= -"#FNanchor_1"><span class="label">1)</span></a> 1798-ban, épen -midőn a francziák Nápolyban voltak, a Vezúv erősen hányta a -tüzet.</p> -<p><a name="Footnote_2" id="Footnote_2"></a> <a href= -"#FNanchor_2"><span class="label">2)</span></a> Orvosok serege ölte -meg a királyt.</p> -<p><a name="Footnote_3" id="Footnote_3"></a> <a href= -"#FNanchor_3"><span class="label">3)</span></a></p> -<div class="poem"> -<div class="stanza"><span class="i0">Egy térre -érkezénk<br /></span> <span class="i0">Hol a fenyéren nem terem -növény;<br /></span> <span class="i0">Köröskörül meddő kopár -homok<br /></span> <span class="i0">. . . . . . . . . . . -.<br /></span> <span class="i0">Lassu eséssel hull égő -fövény<br /></span> <span class="i0">Terjengő tűzpelyhekben, miként -a<br /></span> <span class="i0">Hó hull szélcsendben havas -tetején.<br /></span></div> -</div> -</div> -</div> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<div class="transnote"> -<p class="center"><span class="caption">Javítások.</span></p> -<p>Az eredeti szöveg helyesírásán nem változtattunk.</p> -<p>A nyomdai hibákat javítottuk. Ezek listája:</p> -<table summary="Javítások"> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_13">13</a></td> -<td>mosoiylyal</td> -<td>mosolylyal</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_16">16</a></td> -<td>üdvözlésl</td> -<td>üdvözlési</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_26">26</a></td> -<td>változő</td> -<td>változó</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_28">28</a></td> -<td>lováról té lve</td> -<td>lováról itélve</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_31">31</a></td> -<td>olvasasához</td> -<td>olvasásához</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_35">35</a></td> -<td>csendese vonultak</td> -<td>csendesen vonultak</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_61">61</a></td> -<td>mélységhől</td> -<td>mélységből</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_92">92</a></td> -<td>Mylord!</td> -<td>Mylord!“</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_121">121</a></td> -<td>hozszú</td> -<td>hosszú</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_132">132</a></td> -<td>rögzeszméjével</td> -<td>rögeszméjével</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_142">142</a></td> -<td>Palaestináhan</td> -<td>Palaestinában</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_147">147</a></td> -<td>épülendenck</td> -<td>épülendenek</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_155">155</a></td> -<td>arra, bogy</td> -<td>arra, hogy</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_168">168</a></td> -<td>alaposságárál</td> -<td>alaposságáról</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_184">184</a></td> -<td>állápotának</td> -<td>állapotának</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_193">193</a></td> -<td>kenytelen</td> -<td>kénytelen</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_195">195</a></td> -<td>ál!va</td> -<td>állva</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_207">207</a></td> -<td>őszüló</td> -<td>őszülő</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_217">217</a></td> -<td>tartsssék</td> -<td>tartassék</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_218">218</a></td> -<td>törvenyesnek</td> -<td>törvényesnek</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_221">221</a></td> -<td>fellaláltad</td> -<td>feltaláltad</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_231">231</a></td> -<td>e ykori</td> -<td>egykori</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_231">231</a></td> -<td>boszúnak’</td> -<td>boszúnak,</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_236">236</a></td> -<td>vonnl</td> -<td>vonni</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_250">250</a></td> -<td>természetés</td> -<td>természetes</td> -</tr> -</table> -</div> -<div lang='en' xml:lang='en'> -<div style='display:block; margin-top:4em'>*** END OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK <span lang='hu' xml:lang='hu'>VILÁG FOLYÁSA (2. KÖTET)</span> ***</div> -<div style='text-align:left'> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Updated editions will replace the previous one—the old editions will -be renamed. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Creating the works from print editions not protected by U.S. copyright -law means that no one owns a United States copyright in these works, -so the Foundation (and you!) can copy and distribute it in the United -States without permission and without paying copyright -royalties. Special rules, set forth in the General Terms of Use part -of this license, apply to copying and distributing Project -Gutenberg™ electronic works to protect the PROJECT GUTENBERG™ -concept and trademark. Project Gutenberg is a registered trademark, -and may not be used if you charge for an eBook, except by following -the terms of the trademark license, including paying royalties for use -of the Project Gutenberg trademark. If you do not charge anything for -copies of this eBook, complying with the trademark license is very -easy. You may use this eBook for nearly any purpose such as creation -of derivative works, reports, performances and research. Project -Gutenberg eBooks may be modified and printed and given away--you may -do practically ANYTHING in the United States with eBooks not protected -by U.S. copyright law. Redistribution is subject to the trademark -license, especially commercial redistribution. -</div> - -<div style='margin:0.83em 0; font-size:1.1em; text-align:center'>START: FULL LICENSE<br /> -<span style='font-size:smaller'>THE FULL PROJECT GUTENBERG LICENSE<br /> -PLEASE READ THIS BEFORE YOU DISTRIBUTE OR USE THIS WORK</span> -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -To protect the Project Gutenberg™ mission of promoting the free -distribution of electronic works, by using or distributing this work -(or any other work associated in any way with the phrase “Project -Gutenberg”), you agree to comply with all the terms of the Full -Project Gutenberg™ License available with this file or online at -www.gutenberg.org/license. -</div> - -<div style='display:block; font-size:1.1em; margin:1em 0; font-weight:bold'> -Section 1. General Terms of Use and Redistributing Project Gutenberg™ electronic works -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.A. By reading or using any part of this Project Gutenberg™ -electronic work, you indicate that you have read, understand, agree to -and accept all the terms of this license and intellectual property -(trademark/copyright) agreement. If you do not agree to abide by all -the terms of this agreement, you must cease using and return or -destroy all copies of Project Gutenberg™ electronic works in your -possession. If you paid a fee for obtaining a copy of or access to a -Project Gutenberg™ electronic work and you do not agree to be bound -by the terms of this agreement, you may obtain a refund from the person -or entity to whom you paid the fee as set forth in paragraph 1.E.8. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.B. “Project Gutenberg” is a registered trademark. It may only be -used on or associated in any way with an electronic work by people who -agree to be bound by the terms of this agreement. There are a few -things that you can do with most Project Gutenberg™ electronic works -even without complying with the full terms of this agreement. See -paragraph 1.C below. There are a lot of things you can do with Project -Gutenberg™ electronic works if you follow the terms of this -agreement and help preserve free future access to Project Gutenberg™ -electronic works. See paragraph 1.E below. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.C. The Project Gutenberg Literary Archive Foundation (“the -Foundation” or PGLAF), owns a compilation copyright in the collection -of Project Gutenberg™ electronic works. Nearly all the individual -works in the collection are in the public domain in the United -States. If an individual work is unprotected by copyright law in the -United States and you are located in the United States, we do not -claim a right to prevent you from copying, distributing, performing, -displaying or creating derivative works based on the work as long as -all references to Project Gutenberg are removed. Of course, we hope -that you will support the Project Gutenberg™ mission of promoting -free access to electronic works by freely sharing Project Gutenberg™ -works in compliance with the terms of this agreement for keeping the -Project Gutenberg™ name associated with the work. You can easily -comply with the terms of this agreement by keeping this work in the -same format with its attached full Project Gutenberg™ License when -you share it without charge with others. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.D. The copyright laws of the place where you are located also govern -what you can do with this work. Copyright laws in most countries are -in a constant state of change. If you are outside the United States, -check the laws of your country in addition to the terms of this -agreement before downloading, copying, displaying, performing, -distributing or creating derivative works based on this work or any -other Project Gutenberg™ work. The Foundation makes no -representations concerning the copyright status of any work in any -country other than the United States. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E. Unless you have removed all references to Project Gutenberg: -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.1. The following sentence, with active links to, or other -immediate access to, the full Project Gutenberg™ License must appear -prominently whenever any copy of a Project Gutenberg™ work (any work -on which the phrase “Project Gutenberg” appears, or with which the -phrase “Project Gutenberg” is associated) is accessed, displayed, -performed, viewed, copied or distributed: -</div> - -<blockquote> - <div style='display:block; margin:1em 0'> - This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and most - other parts of the world at no cost and with almost no restrictions - whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it under the terms - of the Project Gutenberg License included with this eBook or online - at <a href="https://www.gutenberg.org">www.gutenberg.org</a>. If you - are not located in the United States, you will have to check the laws - of the country where you are located before using this eBook. - </div> -</blockquote> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.2. If an individual Project Gutenberg™ electronic work is -derived from texts not protected by U.S. copyright law (does not -contain a notice indicating that it is posted with permission of the -copyright holder), the work can be copied and distributed to anyone in -the United States without paying any fees or charges. If you are -redistributing or providing access to a work with the phrase “Project -Gutenberg” associated with or appearing on the work, you must comply -either with the requirements of paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 or -obtain permission for the use of the work and the Project Gutenberg™ -trademark as set forth in paragraphs 1.E.8 or 1.E.9. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.3. If an individual Project Gutenberg™ electronic work is posted -with the permission of the copyright holder, your use and distribution -must comply with both paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 and any -additional terms imposed by the copyright holder. Additional terms -will be linked to the Project Gutenberg™ License for all works -posted with the permission of the copyright holder found at the -beginning of this work. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.4. Do not unlink or detach or remove the full Project Gutenberg™ -License terms from this work, or any files containing a part of this -work or any other work associated with Project Gutenberg™. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.5. Do not copy, display, perform, distribute or redistribute this -electronic work, or any part of this electronic work, without -prominently displaying the sentence set forth in paragraph 1.E.1 with -active links or immediate access to the full terms of the Project -Gutenberg™ License. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.6. You may convert to and distribute this work in any binary, -compressed, marked up, nonproprietary or proprietary form, including -any word processing or hypertext form. However, if you provide access -to or distribute copies of a Project Gutenberg™ work in a format -other than “Plain Vanilla ASCII” or other format used in the official -version posted on the official Project Gutenberg™ website -(www.gutenberg.org), you must, at no additional cost, fee or expense -to the user, provide a copy, a means of exporting a copy, or a means -of obtaining a copy upon request, of the work in its original “Plain -Vanilla ASCII” or other form. Any alternate format must include the -full Project Gutenberg™ License as specified in paragraph 1.E.1. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.7. Do not charge a fee for access to, viewing, displaying, -performing, copying or distributing any Project Gutenberg™ works -unless you comply with paragraph 1.E.8 or 1.E.9. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.8. You may charge a reasonable fee for copies of or providing -access to or distributing Project Gutenberg™ electronic works -provided that: -</div> - -<div style='margin-left:0.7em;'> - <div style='text-indent:-0.7em'> - • You pay a royalty fee of 20% of the gross profits you derive from - the use of Project Gutenberg™ works calculated using the method - you already use to calculate your applicable taxes. The fee is owed - to the owner of the Project Gutenberg™ trademark, but he has - agreed to donate royalties under this paragraph to the Project - Gutenberg Literary Archive Foundation. Royalty payments must be paid - within 60 days following each date on which you prepare (or are - legally required to prepare) your periodic tax returns. Royalty - payments should be clearly marked as such and sent to the Project - Gutenberg Literary Archive Foundation at the address specified in - Section 4, “Information about donations to the Project Gutenberg - Literary Archive Foundation.” - </div> - - <div style='text-indent:-0.7em'> - • You provide a full refund of any money paid by a user who notifies - you in writing (or by e-mail) within 30 days of receipt that s/he - does not agree to the terms of the full Project Gutenberg™ - License. You must require such a user to return or destroy all - copies of the works possessed in a physical medium and discontinue - all use of and all access to other copies of Project Gutenberg™ - works. - </div> - - <div style='text-indent:-0.7em'> - • You provide, in accordance with paragraph 1.F.3, a full refund of - any money paid for a work or a replacement copy, if a defect in the - electronic work is discovered and reported to you within 90 days of - receipt of the work. - </div> - - <div style='text-indent:-0.7em'> - • You comply with all other terms of this agreement for free - distribution of Project Gutenberg™ works. - </div> -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.9. If you wish to charge a fee or distribute a Project -Gutenberg™ electronic work or group of works on different terms than -are set forth in this agreement, you must obtain permission in writing -from the Project Gutenberg Literary Archive Foundation, the manager of -the Project Gutenberg™ trademark. Contact the Foundation as set -forth in Section 3 below. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.F. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.F.1. Project Gutenberg volunteers and employees expend considerable -effort to identify, do copyright research on, transcribe and proofread -works not protected by U.S. copyright law in creating the Project -Gutenberg™ collection. Despite these efforts, Project Gutenberg™ -electronic works, and the medium on which they may be stored, may -contain “Defects,” such as, but not limited to, incomplete, inaccurate -or corrupt data, transcription errors, a copyright or other -intellectual property infringement, a defective or damaged disk or -other medium, a computer virus, or computer codes that damage or -cannot be read by your equipment. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.F.2. LIMITED WARRANTY, DISCLAIMER OF DAMAGES - Except for the “Right -of Replacement or Refund” described in paragraph 1.F.3, the Project -Gutenberg Literary Archive Foundation, the owner of the Project -Gutenberg™ trademark, and any other party distributing a Project -Gutenberg™ electronic work under this agreement, disclaim all -liability to you for damages, costs and expenses, including legal -fees. YOU AGREE THAT YOU HAVE NO REMEDIES FOR NEGLIGENCE, STRICT -LIABILITY, BREACH OF WARRANTY OR BREACH OF CONTRACT EXCEPT THOSE -PROVIDED IN PARAGRAPH 1.F.3. YOU AGREE THAT THE FOUNDATION, THE -TRADEMARK OWNER, AND ANY DISTRIBUTOR UNDER THIS AGREEMENT WILL NOT BE -LIABLE TO YOU FOR ACTUAL, DIRECT, INDIRECT, CONSEQUENTIAL, PUNITIVE OR -INCIDENTAL DAMAGES EVEN IF YOU GIVE NOTICE OF THE POSSIBILITY OF SUCH -DAMAGE. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.F.3. LIMITED RIGHT OF REPLACEMENT OR REFUND - If you discover a -defect in this electronic work within 90 days of receiving it, you can -receive a refund of the money (if any) you paid for it by sending a -written explanation to the person you received the work from. If you -received the work on a physical medium, you must return the medium -with your written explanation. The person or entity that provided you -with the defective work may elect to provide a replacement copy in -lieu of a refund. If you received the work electronically, the person -or entity providing it to you may choose to give you a second -opportunity to receive the work electronically in lieu of a refund. If -the second copy is also defective, you may demand a refund in writing -without further opportunities to fix the problem. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.F.4. Except for the limited right of replacement or refund set forth -in paragraph 1.F.3, this work is provided to you ‘AS-IS’, WITH NO -OTHER WARRANTIES OF ANY KIND, EXPRESS OR IMPLIED, INCLUDING BUT NOT -LIMITED TO WARRANTIES OF MERCHANTABILITY OR FITNESS FOR ANY PURPOSE. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.F.5. Some states do not allow disclaimers of certain implied -warranties or the exclusion or limitation of certain types of -damages. If any disclaimer or limitation set forth in this agreement -violates the law of the state applicable to this agreement, the -agreement shall be interpreted to make the maximum disclaimer or -limitation permitted by the applicable state law. The invalidity or -unenforceability of any provision of this agreement shall not void the -remaining provisions. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.F.6. INDEMNITY - You agree to indemnify and hold the Foundation, the -trademark owner, any agent or employee of the Foundation, anyone -providing copies of Project Gutenberg™ electronic works in -accordance with this agreement, and any volunteers associated with the -production, promotion and distribution of Project Gutenberg™ -electronic works, harmless from all liability, costs and expenses, -including legal fees, that arise directly or indirectly from any of -the following which you do or cause to occur: (a) distribution of this -or any Project Gutenberg™ work, (b) alteration, modification, or -additions or deletions to any Project Gutenberg™ work, and (c) any -Defect you cause. -</div> - -<div style='display:block; font-size:1.1em; margin:1em 0; font-weight:bold'> -Section 2. Information about the Mission of Project Gutenberg™ -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Project Gutenberg™ is synonymous with the free distribution of -electronic works in formats readable by the widest variety of -computers including obsolete, old, middle-aged and new computers. It -exists because of the efforts of hundreds of volunteers and donations -from people in all walks of life. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Volunteers and financial support to provide volunteers with the -assistance they need are critical to reaching Project Gutenberg™’s -goals and ensuring that the Project Gutenberg™ collection will -remain freely available for generations to come. In 2001, the Project -Gutenberg Literary Archive Foundation was created to provide a secure -and permanent future for Project Gutenberg™ and future -generations. To learn more about the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation and how your efforts and donations can help, see -Sections 3 and 4 and the Foundation information page at www.gutenberg.org. -</div> - -<div style='display:block; font-size:1.1em; margin:1em 0; font-weight:bold'> -Section 3. Information about the Project Gutenberg Literary Archive Foundation -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -The Project Gutenberg Literary Archive Foundation is a non-profit -501(c)(3) educational corporation organized under the laws of the -state of Mississippi and granted tax exempt status by the Internal -Revenue Service. The Foundation’s EIN or federal tax identification -number is 64-6221541. Contributions to the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation are tax deductible to the full extent permitted by -U.S. federal laws and your state’s laws. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -The Foundation’s business office is located at 809 North 1500 West, -Salt Lake City, UT 84116, (801) 596-1887. Email contact links and up -to date contact information can be found at the Foundation’s website -and official page at www.gutenberg.org/contact -</div> - -<div style='display:block; font-size:1.1em; margin:1em 0; font-weight:bold'> -Section 4. Information about Donations to the Project Gutenberg Literary Archive Foundation -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Project Gutenberg™ depends upon and cannot survive without widespread -public support and donations to carry out its mission of -increasing the number of public domain and licensed works that can be -freely distributed in machine-readable form accessible by the widest -array of equipment including outdated equipment. Many small donations -($1 to $5,000) are particularly important to maintaining tax exempt -status with the IRS. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -The Foundation is committed to complying with the laws regulating -charities and charitable donations in all 50 states of the United -States. Compliance requirements are not uniform and it takes a -considerable effort, much paperwork and many fees to meet and keep up -with these requirements. We do not solicit donations in locations -where we have not received written confirmation of compliance. To SEND -DONATIONS or determine the status of compliance for any particular state -visit <a href="https://www.gutenberg.org/donate/">www.gutenberg.org/donate</a>. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -While we cannot and do not solicit contributions from states where we -have not met the solicitation requirements, we know of no prohibition -against accepting unsolicited donations from donors in such states who -approach us with offers to donate. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -International donations are gratefully accepted, but we cannot make -any statements concerning tax treatment of donations received from -outside the United States. U.S. laws alone swamp our small staff. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Please check the Project Gutenberg web pages for current donation -methods and addresses. Donations are accepted in a number of other -ways including checks, online payments and credit card donations. To -donate, please visit: www.gutenberg.org/donate -</div> - -<div style='display:block; font-size:1.1em; margin:1em 0; font-weight:bold'> -Section 5. General Information About Project Gutenberg™ electronic works -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Professor Michael S. Hart was the originator of the Project -Gutenberg™ concept of a library of electronic works that could be -freely shared with anyone. For forty years, he produced and -distributed Project Gutenberg™ eBooks with only a loose network of -volunteer support. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Project Gutenberg™ eBooks are often created from several printed -editions, all of which are confirmed as not protected by copyright in -the U.S. unless a copyright notice is included. Thus, we do not -necessarily keep eBooks in compliance with any particular paper -edition. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Most people start at our website which has the main PG search -facility: <a href="https://www.gutenberg.org">www.gutenberg.org</a>. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -This website includes information about Project Gutenberg™, -including how to make donations to the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation, how to help produce our new eBooks, and how to -subscribe to our email newsletter to hear about new eBooks. -</div> - -</div> -</div> -</body> -</html> |