diff options
| -rw-r--r-- | .gitattributes | 4 | ||||
| -rw-r--r-- | LICENSE.txt | 11 | ||||
| -rw-r--r-- | README.md | 2 | ||||
| -rw-r--r-- | old/67540-0.txt | 13994 | ||||
| -rw-r--r-- | old/67540-0.zip | bin | 271846 -> 0 bytes | |||
| -rw-r--r-- | old/67540-h.zip | bin | 3368003 -> 0 bytes | |||
| -rw-r--r-- | old/67540-h/67540-h.htm | 12611 | ||||
| -rw-r--r-- | old/67540-h/images/01.png | bin | 38888 -> 0 bytes | |||
| -rw-r--r-- | old/67540-h/images/02.png | bin | 25031 -> 0 bytes | |||
| -rw-r--r-- | old/67540-h/images/03.png | bin | 34173 -> 0 bytes | |||
| -rw-r--r-- | old/67540-h/images/04.png | bin | 16984 -> 0 bytes | |||
| -rw-r--r-- | old/67540-h/images/05.png | bin | 37359 -> 0 bytes | |||
| -rw-r--r-- | old/67540-h/images/06.png | bin | 22128 -> 0 bytes | |||
| -rw-r--r-- | old/67540-h/images/07.png | bin | 33745 -> 0 bytes | |||
| -rw-r--r-- | old/67540-h/images/08.png | bin | 36311 -> 0 bytes | |||
| -rw-r--r-- | old/67540-h/images/09.png | bin | 37109 -> 0 bytes | |||
| -rw-r--r-- | old/67540-h/images/10.png | bin | 39075 -> 0 bytes | |||
| -rw-r--r-- | old/67540-h/images/11.png | bin | 30322 -> 0 bytes | |||
| -rw-r--r-- | old/67540-h/images/12.png | bin | 24640 -> 0 bytes | |||
| -rw-r--r-- | old/67540-h/images/13.png | bin | 33261 -> 0 bytes | |||
| -rw-r--r-- | old/67540-h/images/14.png | bin | 27500 -> 0 bytes | |||
| -rw-r--r-- | old/67540-h/images/15.png | bin | 25378 -> 0 bytes | |||
| -rw-r--r-- | old/67540-h/images/16.png | bin | 29177 -> 0 bytes | |||
| -rw-r--r-- | old/67540-h/images/17.png | bin | 49262 -> 0 bytes | |||
| -rw-r--r-- | old/67540-h/images/18.png | bin | 24710 -> 0 bytes | |||
| -rw-r--r-- | old/67540-h/images/19.png | bin | 56412 -> 0 bytes | |||
| -rw-r--r-- | old/67540-h/images/20.png | bin | 30892 -> 0 bytes | |||
| -rw-r--r-- | old/67540-h/images/21.png | bin | 45188 -> 0 bytes | |||
| -rw-r--r-- | old/67540-h/images/22.png | bin | 37730 -> 0 bytes | |||
| -rw-r--r-- | old/67540-h/images/23.png | bin | 32349 -> 0 bytes | |||
| -rw-r--r-- | old/67540-h/images/24.png | bin | 27001 -> 0 bytes | |||
| -rw-r--r-- | old/67540-h/images/25.png | bin | 33507 -> 0 bytes | |||
| -rw-r--r-- | old/67540-h/images/26.png | bin | 27766 -> 0 bytes | |||
| -rw-r--r-- | old/67540-h/images/27.png | bin | 25638 -> 0 bytes | |||
| -rw-r--r-- | old/67540-h/images/28.png | bin | 19689 -> 0 bytes | |||
| -rw-r--r-- | old/67540-h/images/cover.jpg | bin | 181019 -> 0 bytes | |||
| -rw-r--r-- | old/67540-h/images/i001.jpg | bin | 42786 -> 0 bytes | |||
| -rw-r--r-- | old/67540-h/images/i001hq.jpg | bin | 156871 -> 0 bytes | |||
| -rw-r--r-- | old/67540-h/images/i002.jpg | bin | 43052 -> 0 bytes | |||
| -rw-r--r-- | old/67540-h/images/i002hq.jpg | bin | 157347 -> 0 bytes | |||
| -rw-r--r-- | old/67540-h/images/i003.jpg | bin | 36737 -> 0 bytes | |||
| -rw-r--r-- | old/67540-h/images/i003hq.jpg | bin | 137774 -> 0 bytes | |||
| -rw-r--r-- | old/67540-h/images/i004.jpg | bin | 40243 -> 0 bytes | |||
| -rw-r--r-- | old/67540-h/images/i004hq.jpg | bin | 145784 -> 0 bytes | |||
| -rw-r--r-- | old/67540-h/images/i005.jpg | bin | 42611 -> 0 bytes | |||
| -rw-r--r-- | old/67540-h/images/i005hq.jpg | bin | 161062 -> 0 bytes | |||
| -rw-r--r-- | old/67540-h/images/i006.jpg | bin | 39453 -> 0 bytes | |||
| -rw-r--r-- | old/67540-h/images/i006hq.jpg | bin | 146211 -> 0 bytes | |||
| -rw-r--r-- | old/67540-h/images/i007.jpg | bin | 42703 -> 0 bytes | |||
| -rw-r--r-- | old/67540-h/images/i007hq.jpg | bin | 158955 -> 0 bytes | |||
| -rw-r--r-- | old/67540-h/images/i008.jpg | bin | 46163 -> 0 bytes | |||
| -rw-r--r-- | old/67540-h/images/i008hq.jpg | bin | 174610 -> 0 bytes | |||
| -rw-r--r-- | old/67540-h/images/i009.jpg | bin | 43936 -> 0 bytes | |||
| -rw-r--r-- | old/67540-h/images/i009hq.jpg | bin | 162705 -> 0 bytes | |||
| -rw-r--r-- | old/67540-h/images/i010.jpg | bin | 45334 -> 0 bytes | |||
| -rw-r--r-- | old/67540-h/images/i010hq.jpg | bin | 168417 -> 0 bytes |
56 files changed, 17 insertions, 26605 deletions
diff --git a/.gitattributes b/.gitattributes new file mode 100644 index 0000000..d7b82bc --- /dev/null +++ b/.gitattributes @@ -0,0 +1,4 @@ +*.txt text eol=lf +*.htm text eol=lf +*.html text eol=lf +*.md text eol=lf diff --git a/LICENSE.txt b/LICENSE.txt new file mode 100644 index 0000000..6312041 --- /dev/null +++ b/LICENSE.txt @@ -0,0 +1,11 @@ +This eBook, including all associated images, markup, improvements, +metadata, and any other content or labor, has been confirmed to be +in the PUBLIC DOMAIN IN THE UNITED STATES. + +Procedures for determining public domain status are described in +the "Copyright How-To" at https://www.gutenberg.org. + +No investigation has been made concerning possible copyrights in +jurisdictions other than the United States. Anyone seeking to utilize +this eBook outside of the United States should confirm copyright +status under the laws that apply to them. diff --git a/README.md b/README.md new file mode 100644 index 0000000..e52393e --- /dev/null +++ b/README.md @@ -0,0 +1,2 @@ +Project Gutenberg (https://www.gutenberg.org) public repository for +eBook #67540 (https://www.gutenberg.org/ebooks/67540) diff --git a/old/67540-0.txt b/old/67540-0.txt deleted file mode 100644 index ee59ea8..0000000 --- a/old/67540-0.txt +++ /dev/null @@ -1,13994 +0,0 @@ -The Project Gutenberg eBook of Egy mérnök regénye, by Albert -Pálffy - -This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and -most other parts of the world at no cost and with almost no restrictions -whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it under the terms -of the Project Gutenberg License included with this eBook or online at -www.gutenberg.org. If you are not located in the United States, you -will have to check the laws of the country where you are located before -using this eBook. - -Title: Egy mérnök regénye - -Author: Albert Pálffy - -Illustrator: Pál Jávor - -Release Date: March 2, 2022 [eBook #67540] - -Language: Hungarian - -Produced by: Albert László from page images generously made available - by the Internet Archive - -*** START OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK EGY MÉRNÖK REGÉNYE *** - - -MAGYAR REGÉNYIRÓK - -KÉPES KIADÁSA - -Szerkesztette és bevezetésekkel ellátta - -MIKSZÁTH KÁLMÁN - -36. KÖTET - -EGY MÉRNÖK REGÉNYE - -Irta - -PÁLFFY ALBERT - -BUDAPEST - -FRANKLIN-TÁRSULAT - -magyar irod. intézet és könyvnyomda - -1911 - -EGY MÉRNÖK - -REGÉNYE - -REGÉNY - -IRTA - -PÁLFFY ALBERT - -JÁVOR PÁL RAJZAIVAL - -BUDAPEST - -FRANKLIN-TÁRSULAT - -magyar irod. intézet és könyvnyomda - -1911 - -Franklin-Társulat nyomdája. - - - - - I. (Semmiből is lesz néha valami.) - -A magyar szabadságharcz lezajlása után, nem sokára, megtelepedett -Szatmár városában egy fiatal és szép asszony, a ki magát özvegy -Szabolcsy Gábornénak nevezte s a helybeli ismerősök is így szólították. - -Nagyon szegény volt; a leghálátlanabb munkával: varrással és himzéssel -tengette életét. Ott lakott a Szamos partra kirugó házacskák egyikében, -dolgozott egész napon át, néha éjjel is s a mellett ápolta, nevelte -egyetlen fiacskáját, kit atyjáról, szintén Gábornak nevezett. - -Munkahiányban nem szenvedett, mert pontos, ügyes és szorgalmas varróné -volt; de ha magára nem költött is, gyermekét úgy nevelte, mint -úrficskát, még is a nélkül, hogy elkényeztette volna. - -Az özvegy modora, csendes, nyugodalmas beszéde, hibátlan nyelve és -szabatos kifejezése magasb műveltségi fokot árult el. Látszott rajta, -hogy korábban szebb napokat élhetett. Nyájas, udvarias volt mindenki -irányában; de meg is követelte, hogy vele is hasonlókép bánjanak. -Szerényen lépett fel, de helyzete daczára, mint alázatos munkakereső, -senki előtt meg nem hunyászkodott. - -Igy élt egész 1858-ig, a midőn fia már a latin iskolába lépett s az anya -minden erejét megfeszíté, hogy az ő Gáborkája a jól nevelt, sőt csinosan -öltözködő tanulók sorában foglaljon helyet. Ekkor azonban, az erőltetett -munka, nélkülözés s az anyai gond megtörte egészségét, gyorsan fonnyadt, -elöregedett és elkezdett betegeskedni. - -Midőn pedig a szomszédok észrevették, hogy az özvegynő lakásán kiütött -az inség és nyomor: már minden későn volt. Meghalt s még a temetkezési -költségeket is a városnak kellett viselnie. - -Mit csináljanak most a kis Gáborkával? - -Szerencsére azon időben még élt Szatmárban a jótékonyságáról és vallásos -buzgalmáról országszerte hires Hám János püspök, a ki minden jövedelmét -építkezésekre és alapítványokra fordította. A többi között föntartott -saját költségén egy úgynevezett «convictus»-t, a hol hatvan, vagy hetven -árva fiú menedéket, nevelést és iskolai tanítást nyert. A növendékek az -intézetben maradtak, míg csak a középoktatási osztályokat bevégezhették, -s aztán, ha módjuk volt, mehettek az akadémiákra vagy az egyetemre. - -Igaz, hogy ezen convictusnak egyik (kissé elhallgatott) czélja volt a -katholikus vallás terjesztése. Ez okból legörömestebben a protestáns és -vegyes házasságból származó árvákat fogadták fel. De ki vehetné ezt -rossz néven egy püspöktől, a ki hite tanaihoz rendíthetlen hűséggel -ragaszkodott s maga is a legszigorúbb értelemben, mindig azok szerint -élt és cselekedett? - -A szomszédnék tehát és egy előkelő hölgy, a ki évek során munkával látta -el a gyermek anyját, mindjárt a temetés utáni napon elvezették a -gyermeket a convictusba. - -Az igazgató, czímzetes kanonok Skultety főtisztelendő úr, vígasztalást -igérő arczczal és jól felburnótozott orral fogadta az ajánlott -növendéket s legelső kérdése is az volt: hol a gyermek keresztlevele? - -Az asszonyok csak annyit tudtak, a mennyit az épen nem közlékeny -természetű anyától hallottak. Hogy a férj honvédtiszt volt. Mindjárt -kezdetben sebet kapott valahol s egy Lengyelke nevű faluba jött, a hol a -helybeli papnak leánya gondos ápolás alá vette. Mikor meggyógyult a -sebesült, hálából és szerelemből is, a leányt nőül vette. Később újra -visszatért ezredéhez, de az oroszok betörése alkalmával a felvidéken -holmi csekély előörsi csatában újra halálosan megsebesült. Még élve -vitték el onnan az oldalt eső Zemplén megyének bodrogközi vidékére, a -hol többé (állítólag) eszméletre sem jött, hanem meghalt. Özvegye később -vette a hírt, mert fia, a kis Gáborka épen ezen időben született. - -A kanonok példás részvéttel hallgatá végig ezen érzékeny történetet s -aztán nagyot szippantott, még nagyobbat csattintott ujjával s mondá: - -– Mindez igen szép és érdekes história. A házasság Lengyelke nevű -faluban történt: de hol született a gyermek? hova írjunk, hogy a -felvételhez szükséges okmányokat megkaphassuk? - -Ezen kérdésre a jelenlevő pártfogónők közül csak egyik tudott valami -homályos feleletet adni. Hogy a kis Gáborkának okvetlenül valahol -Miskolcz és Debreczen között kellett a világra jönnie. - -– De hol? az a kérdés. - -– Alkalmasint sehol; legalább nem valami névvel jegyzett helyen. -Útközben született a visszavonuló magyar hadsereg podgyászos kocsiján. -Melyik község nevezhesse tehát saját polgárának? - -Az igazgató nagyon gyanus értelemben csóválá meg fejét s mondá: - -– Igy nem marad más hátra, mint levelet írni a lengyelkei -lelkész-hivatalnak. Ha megküldik onnan a házassági kötések anyakönyvének -kivonatát: tisztába lesz hozva ezzel egyszersmind a gyermek születésének -törvényessége is. - -Ámde most következett a szomorú körülmények között kezdődött regénynek -legfeketébb lapja. - -– Az a legnagyobb baj, – folytatá a leginkább jól értesültnek mutatkozó -szomszédné – hogy az egykori Lengyelke nevű falu mai napság többé nem is -létezik. A honvédsereg visszavonulásakor egy zászlóalj azon faluban -rekedt. Fedezni akarván hátrálását, előörsi csatába bocsátkozott. Az -orosz csapatok tehát felbőszülve a nem várt ellenállás fölött, rohammal -foglalták el a falut; felgyújtották a házakat s így a templom a -sekrestyével s az anyakönyvekkel együtt porrá, hamuvá égett. Mondják, a -lakosok a szomszéd falvakba menekültek; maig ott laknak s ha földjeiket -birják is, maga Lengyelke örökre eltünt Magyarország térképéről. - -Ez már nagyon is sok elhinni valót adott a jámbor lelkű igazgató úrnak. -Bosszankodva nyúlt burnótszelenczéjébe, nagy adagot csipett fel ujjai -közé s mivel hamarabb csattintott, mint kellett volna, a földre szórta a -drága dohányport. - -– Bajos ez a dolog, – mondá – mert intézetünk alapszabálya, hogy csak -törvényes házasságból származó gyermeket vegyünk fel. Mindamellett, ha -az ügy kétes, vagy legalább az ellenkező eset nincs bebizonyítva, -megeshetik, hogy félszemünket behunyjuk. Ki tudja, mit hallhatunk -később? Hát ha meghozza a jövő mindazt, a mi még ma hiányzik. - -Tehát a szép kis fürge fiút felvette az intézet növendékei közé. Tán -megtetszett neki a bizalmas és barátságos képű gyermek? Tán azt hitte, -ha az anyja protestans nő volt, az atyja is ily vallású lehetett? A -fődolog pedig előtte az volt, hogy kiszabadíthat egy lelket az -eretnekség tátongó örvényéből s beviheti Istennek egyedül idvezítő -szentegyházába. - -A szomszédnék egyebet sem kivántak. Hálásan köszönték meg az igazgató úr -nagylelkűségét és kegyes elnézését; áldást mondtak a bőkezű alapítónak -nevére s aztán teljes lelki megelégedéssel eltávoztak. - -Az igazgató, különben, legkevésbbé sem kétkedett, hogy mind mese az, a -mit hallott s törvénytelen szülöttet fogadott intézetébe. De miután -szabad volt kétkednie, tehát megnyugtatá lelkiismeretét. - -Gáborka pedig még azon napon fölvette az intézet növendékei által viselt -szürke frakkot és hasonló színű posztóból készült egyéb öltözéket s -csakhamar beleszokván új helyzetébe, egyike lett a többinek. - -Csakhamar bebizonyodott, hogy az intézet igen jó fogást tett az új -növendékkel; mert a kis Szabolcsy Gábort szorgalom, értelem, -tanulékonyság és engedelmesség tekintetében iskolatársai közűl egyik sem -multa felül. Különösen feltünt a tanárok előtt a gyermeknek csodálatos -hajlama és könnyű felfogása a számtan legridegebb és legelvontabb -tételei iránt. Oly jelenség, mely nem mindennapi tapasztalás a magyar -faj törzsökös példányai között. Közülünk lesz költő, jogász, politikai -szónok, sőt államférfi igen bőven: hanem az exact tudományoktól még -mindig borsózik a hátunk. - -Az év végén, midőn felolvasták a klasszifikácziót, Szabolcsy Gábor -tündöklött a legelső helyen. - -Ilyenkor a püspök, mint buzgó egyházi pásztor meg szokta látogatni az -árvák intézetét is. Az igazgató jó előre kezébe csúsztatja a növendékek -közül a legjelesebbek és a leghanyagabbak névjegyzékét, hogy fel -lehessen őket híni, s mindenik megkapja, a mit érdemel. - -Midőn Gáborkára került a sor, a püspök egy ideig igen megelégedve -gyönyörködött a fiúcskának szerény, de azért nem bátortalan viseletén. -Aztán kérdett tőle valamit, a mi épen eszébe jutott. - -– Fiacskám, tudsz-e németül? - -– Nem tudok egy szót sem. - -A püspök elégedetlenséget kifejező köhintéssel hallotta ezen igen -világos választ. - -Hám János egyátalában nem tartozott az ötvenes évek hirhedt -germanizátorai közé. Ő még akkor is hitte, hogy Magyarországban magyar -embereknek kell lakni: maga sem beszélt a magyar és latinon kívül más -nyelven, de hasznossági szempontból a német nyelv megtanulását mégis -erősen megkivánta úgy papjaitól, mint a tőle függő kis diákoktól. - -– Tótul sem tudsz? - -– Nem tudok. - -– Tehát semmi nyelvet a magyaron kívül? - -– De igen is, kérem alásan: beszélek francziául. - -– Hogyan! francziául? - -A jó lelkű püspök azt hitte, a szélhüdés kerülgeti. A német nyelv nem -tudását valahogy eltűrhette, de a franczia beszédtől elszörnyűködött. -Egy gyermek, a ki most végezte be a gimnázium első osztályát, és -francziául beszél! Egy árva, egy szürke frakkos convictor! Mi válhatik -ebből, ha átuszott valamennyi iskolán? - -Mert Hám János püspök úr előtt a franczia nemzetben Bossuet vagy Fenelon -csak kivétel lehetett: a többi franczia mind Voltaire vagy Robespierre. -Még ezeknél is gonoszabb, tudniillik: I. Napoleon, a ki a pápát -elfogatta, a ki a felséges osztrák dynastia ellen háborút folytatott, -sőt annak vitéz hadseregét, a hol csak találta, még tönkreverni is -vakmerősködött. - -Úgy nézett rá, mintha eretnekségen kapta volna. Rémülve kérdé: - -– Hol tanultál te francziául? - -– A mamám mindig franczia nyelven beszélt velem, mióta a világon vagyok. -Azt mondta: latinul megtanítnak az iskolában, magyarul pedig úton és -útfelen. - -A püspök elfordult: még arról is megfeledkezett, hogy a hanyag tanulókat -jól lehordani szándékozott. - -Mikor pedig elhagyni készült az intézetet, az őt, a ház kapujáig kisérő -igazgatónak mondá: - -– Reverendissime, elbeszélte ön ennek a gyermeknek csodálatos -történetét. Útközben, kocsin született és semmi nyoma, hol lett -megkeresztelve. Utoljára nem lehetetlen, hogy még ma is pogány s nincs -megkeresztelve. - -– Illustrissime domine: ez több mint valószínű, de ha Isten kezünkbe -adta ezen tévelygő juhot, nem szabad bizonytalanságban maradnunk. -Rajtunk a felelősség terhe s ha méltóságod megengedi, én e gyermeket még -ma megkeresztelem. - -– Ez mindenesetre mellőzhetlen kötelességünk, még pedig úgy vallásunk -parancsolatából, mint világi szempontból, a gyermek jövője tekintetében. -Hova megy innen? mihez kezd e világon, ha keresztlevelet nem mutathat -fel? Tehát önre bízom, adja fel rá a keresztséget, úgy, mint ilyen kétes -esetekben az egyház mindig szokta: sub conditione. - -És valóban ezen szertartást végbe is vitték a gyermek fején, mielőtt a -nap leáldozott volna. - -A kik jelen voltak, a gyermekek, ifjak és öregek szent buzgalommal -voltak a jelenet tanui, hálát adván az égnek, hogy e pillanatban a -menyek országa új lelket nyert s a fiú megszabadult a rajta fekvő -eredendő bűnnek fertőjétől! - -Áldott, boldog világ, a régi hitnek utolsó napja! - -Most a mi hideg filozófiánk más tanokat, egészen ellenkező elveket kezd -szivünkbe csepegtetni. Ad-e megnyugvást, vígasztalást, biztosítékot a -jövőre? - -Egyelőre csak szomorú és elrettentő jeleit látjuk a merész cserének. -Biztatnak ugyan bennünket, hogy az új tőke később dús kamatot fog hozni, -tehát e reményben tűrjük az átmenet nehézségeit, kételyeit és -rombolásait. Annyi bizonyos, hogy ha aránylag ily kis fővárosban, mint -Budapest, mintegy négyszázezer lakossal, egy napon csak két öngyilkolási -eset fordul elé, azt mondjuk: hála Istennek, ez még nem is sok; máskor -több volt. Ezeket kellene tehát elfogadnunk az új tan mártirjainak? - -Multak az évek. - -Gábor diák iskolai bizonyítványaiban az örökös és szakadatlan «kitünő» -sorozatnál mást emberi szem eddig nem látott. - -A franczia nyelvet sem hanyagolá el. Valaki a városból megajándékozá őt -ezen nyelven írt imádságos könyvvel s így talált abban úgy lelki -táplálékot, mint folytonos éltető forrást arra, hogy a mit tudott, el ne -feledje. - -Mikor végre a legfelső osztályba jutott, megengedte neki az intézet -igazgatója, hogy kijárjon a városba s pénzért kisebb tanulóknak -leczkeórákat adjon. Feltették róla, hogy jövő évre az egyetemi -tanulmányok hallgatására a fővárosba megy. Tehát szerezzen legalább -annyi pénzt, hogy helyét a vasúton megfizethesse s még meg is élhessen -nehány hétig a maga emberségéből, míg tanítványokat találhat. - -Nehezen ment a dolog eleinte, de még is ment. A hol megjelent, a hová -hitták, a hová kinálkozott, külsejével, szerény modorával s főleg -ragyogó bizonyítványaival mindenütt jóakarókat és pártfogókat talált. -Aztán gyakorlati észszel, helyes számítással és előlátással birván, -eleinte nem válogatott a tanítványok között, hanem a legelsőbben -ajánlkozókat, bármely sovány jutalom mellett is elfogadta. Később -ismeretesebb lévén, ő volt a legkeresettebb correpetitor, a kire a -legjobban fizető szülők gyermekeik oktatását bízták. - -Legnagyobb előnyére vált azon specialitása, hogy főleg a mennyiségtannak -úgy elméleti, mint gyakorlati ágaiban elismert tehetségnek tartották. A -hány úrfi, ősi szokás szerint a mathematikából megbukott, mind Szabolcsy -Gábor keze alá menekült s aztán a helyes, értelmes és czélszerű oktatási -mód következtében, a pótvizsga kelepczéjén tisztességes módon -áthatolhatott. - -Ezalatt saját dolgait legkevésbbé sem hanyagolta el. Nagy szorgalommal -járt a műegyetem leczkéire. Ott mindent egyszeri hallásra felfogott és -megtanult: úgy, hogy a kik tudták, hogy e fiatal embert életének tizedik -évében keresztelték meg, meg voltak győződve, hogy ily éles számvetési -talentummal megáldott ficzkó csak zsidó szülőktől származhatott. - -Ezen föltevés ellen azonban nyiltan tiltakozott az ifjúnak nyilt arcza, -karcsú és szabályos termete, sima gesztenyeszín haja, törzsökös magyar -hangja és kifogástalanul jól hangzó beszédmodora. - -A három vagy négy évi szorgalomnak jutalma lett, hogy egy szép reggel, -midőn Gábor úr éltének huszonkettedik évét betölté, gyönyörű öntudatra -ébredt fel: - -– Okleveles mérnök vagyok! - -Ezt mondta, de rögtön utána gondolta: ha tudniillik akad is valami mérni -való! - - - - - II. (Belép a világba, hol a multnak is nyomaira talál.) - -És akadt mérni valója. - -A legközelebbi tavasz nyiltával megkezdték a törvény által engedélyezett -«északkeleti vasút» terveit papirra rajzolni. - -Szabolcsy Gábor úr, egyelőre ugyan rendes fizetés nélkül, de -tisztességes napi díjjal ellátva, mint mérnöksegéd működött a -szakaszmérnök vezérlete alatt, és reggeltől estig kereste a legkedvezőbb -irányt az Ugocsában fekvő Királyházától fel Sátoralja-Ujhelyig s a hol -megtalálta, ott levert czövekekkel ki is jelölte. - -Nagy híre volt akkor e dolognak a vidéken s a helybeliek nem érthették, -kinek van annyi kivetni való milliója, hogy a Bodrogközön át vasutat -építsen, egyszerre három felé: éjszak irányában Kassára, kelet felé -Mármaros-Szigetre, délnek Szatmárra, egész Debreczenig. Nem régiben -kavicsolt országúttal is megelégedtek volna. - -Még a legokosabbak is hiába való ámításnak tartották a megindított -méréseket s csak midőn hallották, hogy Szatmár mellett a Szamosra -vashidat építenek s a munkát tényleg is megkezdték, vették észre, hogy -mégis több lesz ez tréfánál és szóbeszédnél. - -A mérnöksegéd ápril elején, a midőn a fák zöldülnek s ezzel együtt a -hernyók is kibújnak a tojásból, épen Réthfalva közelében dolgozott, a -hol a vonal szemlátomást emelkedik és utat keres a hegyek közé, hogy -bejuthasson a Hernád völgyébe. - -Ez a Réthfalva oly csekély falu, hogy ide nem hogy állomást, de még -úgynevezett megálló helyet sem terveztek. A falu a lapályon nyúlik -végig; csonka tornya alig emelkedik ki a nyir és egerfák koronái közől. -Dél felé düllőút kigyózik ős Beregszász felé s az út árkán túl élő -sövényből képződött kerítés vonul hosszára. - -Itt kell felmenni a dombra, melynek lejtőjén Réthfalvy báróné igénytelen -kastélyának cserépfödele piroslik ki a hárs- és vadgesztenyefák lombjai -közül. - -A kastélyon túl ismét árnyas park következik; egy magas és tisztás -pontról pedig sárga homokkőből faragott obeliszk, bizonyára valami -síremlék, tünik elé és uralkodni látszik az egész láthatár fölött. - -Gábor mérnök már harmadnap óta közeledik műszereivel e pont felé és -előre látja, hogy ki nem kerülheti. - -Épen most a déli órákban nagy szorgalommal nézeget végig látcsövén; -vonalakat jegyez az asztalán kifeszített papirívre, a mint egyszer -látja, hogy a kert rozzant rácsos kerítése mellett két női alak tünik -el. - -Ő már tudta, mert a vele dolgozó vidéki napszámosok beszélték, hogy az -előtte fekvő kastélykában özvegy Réthfalvy báróné lakik, mintegy -tizenkét éves leánykájával. - -Mindjárt az első megpillantásra jó gondolata akadt. Munkája közben bőven -tapasztalta, hogy ha nagyon örvendenek is a birtokos urak a vasútnak, -mindig berzenkednek, ha bár kárpótlás mellett is, jól vagy rosszul ápolt -kertjökből egy darabkát át kell engedniök. - -Előre félt, hogy a báróné sem fogadja örömest az ily czélból érkezett -látogatást. Tehát legjobb lesz, ha felhasználja e véletlen találkozást s -rövid úton engedelmet kér a kert kerítésén áthatolni. - -Oda hagyá tehát műszereit s mint világlátott ifjú bátran, de szerényen -bemutatá magát a bárónénak és előterjeszté kérését. - -– A mi ezt illeti, – felelt a báróné igen kétes és bizalmatlan hangon – -elvadult kertem egészen uraságod rendelkezése alatt állhat. - -– Engedje meg méltóságos báróné, hogy e kegyét szívem mélyéből -megköszönhessem. Húsz percznél tovább nem fog tartani -alkalmatlankodásom. Csak átsétálok, leveretek nehány czöveket s megyek -tovább. - -– Húsz percz nem sok, de én attól félek, hogy önök a vasutat épen az én -kertemen keresztül akarják építeni. - -– Egyáltalában nincs szándékunkban, hanem amott a domb lejtőjén -mindenesetre kénytelenek leszünk egy vagy kétszáz négyszög méternyi -darabkát a kertből elmetszeni. - -– Hogyan? ott a legmagasabb ponton? - -– Ott, a hova mutatok. - -– Isten őrizzen még a gondolattól is. Ön épen azon síremlék felé mutat, -mely itt az én kertemben szent kegyelet tárgya. - -A mérnök a sírkő felé nézett s rövid meggondolás után kérdé: - -– Pusztán csak a sírkő vagy egyszersmind a hely is érdekli méltóságod -családját? - -– A hely tán közönyös volna; de az elhunytnak hamvai épen ezen kő alatt -nyugosznak! - -– Akkor semmi baj, semmi nehézség. A társaság birtokba veszi e földet; -méltányos árát kifizeti; a sírkövet pedig a kegyelettel őrzött hamvakkal -együtt, saját költségén áthelyezi oda, a hová méltóságod parancsolja. - -– Köszönöm a megnyugtatást, de fájna lelkemnek e porok nyugalmát -megháborgatni. Oly széles e világ, mindenütt föld és tágas tér -kinálkozik: tehát mindegyre mehet a vasútnak, ha nehány öllel jobbra -vagy balra viszik át határunkon. - -[Illustration: Ott, a hova mutatok.] - -– Bocsánatot kell kérnem, de a különbség, úgy mérnöki, mint pénzügyi -tekintetben óriási. Vonalunknak épen azon sírkő irányában kell -áthatolni; minden más tervezés teljes lehetetlenség. - -– Nagyon lekötelezne engem, ha szíveskednék megmagyarázni e -lehetetlenséget. - -– Örömmel és készséggel szolgálok vele, mert a kérdés igen egyszerű és -könnyen megérthető. Ime: vonalunkat, itt bizonyos magasságra már -felhoztuk, s ezen magasságot többé elvesztenünk nem szabad. Ha kimélni -akarjuk a kertet és kívül maradunk a kerítésen, mindjárt ezen -ültetvények határán túl oly meredek domb oldalába jutunk, hogy legalább -300 folyó méter hosszúra oly mély bevágást kell ásatnunk, hogy többe -kerülne 300 ezer forintnál, még azon esetben is, ha mélységben mindenütt -földet és nem kősziklát találunk. Ellenben ha betörhetek a kertbe, -egyenesen neki mehetek a sírkőnek, azt a kis dombot könnyen átvájhatjuk, -s mindig a föld felületén maradva, akadály nélkül folytathatjuk utunkat -kitüzött czélunk felé. - -– Köszönöm a szives magyarázatot; de mi történnék, ha mint birtokos -ellenszegülnék a tervnek? - -– A báróné bölcsen tudja, hogy a kisajátítási törvény föltétlenül -mellettünk szól. - -– Még a temetőket is fölháborgathatják? - -– Mindent, a mi utunkban áll, a vállalat és az ország közlekedési -rendszerének érdekében. Ebből azonban nem következik, hogy a vasúti -társaság török és tatár módjára kénye-kedve szerint romboljon és -pusztítson. - -– Lám, ön is elismeri. - -– Elismerem, de hozzá teszem: teljes kárpótlás nélkül. - -– És mi történnék, ha ön mindezek daczára, a vasutat mégis a kert -kerítésén kívül, arra fölebb tervezné? - -– Mi történnék? A részvényes társaságot ugyan baj, vagy indokolatlan -költség terhe sehogy sem érhetné. Mert én csak mérek és tervezek, de -utánam jő majd főnököm, a ki munkámat megbírálja és felülvizsgálja. - -– Hagyja tehát az eldöntést főnökére. Ki tudja, annak az úrnak tán -lágyabb szíve lesz, mint önnek és én vele megalkudhatom. - -– Oh báróné, ez hiú remény: az én főnököm a megtestesült -kétszerkettőnégy. Ő csak végig nézne e vonalon s az én munkámat -irgalmatlanul félre vetné. Valószínű, hogy még engem is elcsapatna a -szolgálatból, azon lealázó indokolással, hogy a vasútépítés -mesterségének még az ábéczéjét sem értem. - -– Oh, – felelé a báróné büszke mosolylyal, – ily áldozatot nem -követelhetünk. Különben pedig kertem nagyobb, mint kell; a sírkövet -pedig áthelyezhetem. Csak azt tudhatnám, nem fenyegeti-e birtokomat még -más megcsonkítás is, mert olvastam, hogy a vasút mindenhatósága előtt -kastélyoknak és templomoknak is romba kell dőlni. - -– Ez igaz, de csak akkor, ha elkerülhetlenül útban állnak. Itt azonban -csak e domb lejtőjén kell áthatolnunk, s minden más irány kérdésbe sem -jöhet. - -– Akkor megnyugtatva vehetek búcsút. Isten önnel, uram. - -– Méltóságodnak alázatos szolgája. - -Mikor a báróné visszafordult, a kis leányka, a ki eddig egy hangot sem -bocsátott ki ajakán s csak bámulta azt a csodálatos embert, a ki vasutat -tud építeni, megrántotta anyjának öltözékét és franczia nyelven mondá: - -– Mamám, valamit elfeledtél. - -– Valamit elfeledtem? Ugyan mit, édes leányom? - -– Azt mondtad, mikor ide jöttünk, hogy ebédre kellene híni azt az urat. - -A báróné elpirult s zavara annál nagyobb lehetett, mert ily emlékeztetés -után, akarva sem tehetett többé meghivást. - -A mérnök azonban segítségére jött a megszorult anyának, és hasonlókép -franczia nyelven szólva, nevetve mondá a kis leánynak. - -– Kisasszonykám: mi mérnökök nem érünk rá, hogy ebédelgessünk. Munka -előtt hatalmasan megreggelizünk úgy, hogy estig eszünkbe sem jut az -evés. - -Most a báróné is felbátorodott. Érzette, hogy ez a fiatal ember most -segítségére jött. Aztán a hibátlanul beszélt franczia nyelv is elárulá, -hogy jól nevelt és jó házból származó ifjúval van dolga. El sem hitte -volna, hogy árvaházi növendék, egykori szatmári convictor-diák áll -előtte! Tehát jóvá akarván tenni nem is egészen szándéktalan -mulasztását, kérdé: - -– Vasárnap is dolgoznak? - -– Akkor pihenünk. Nem szabad munkás embereinket Isten házától -visszatartanunk. - -– Ezt örömmel hallom. Holnap vasárnap s ha ön szíves volna, pontban két -órakor hozzám ebédre jőni, szívesen látom. - -– Mély köszönettel fogadom méltóságod kegyét. - -Ezzel vége volt e találkozási jelenetnek. A báróné leánykájával a kert -sűrűi közé tünt; a mérnök folytatta munkáját. - -Másnap csinosan felöltözött az ifjú s a kijelölt idő előtt öt perczczel -belépett a báróné kastélyába s bemutatá magát névszerint is. - -A midőn a báróné e nevet hallotta, megrettenve nézett vendégére és éles -szemmel vizsgálá annak arczvonásait. De már nevelésénél fogva megszokta, -hogy kiváncsiságát elpalástolja: szokott udvariassággal fejezé ki örömét -és széket mutatott neki. - -Leültek és közönyös tárgyakról beszéltek, de már a következő pillanatban -nyilott az ajtó és Lenke kisasszony nagy győzelemmel jött be a hírrel, -hogy a szakácsné készen van s ha mama parancsolja, tálalhat. - -A mérnök szerény helyzeténél fogva nem birt annyi bátorsággal, hogy a -bárónénak karját ajánlja; bár ismerte a szabályt, hogy a kit vendégül -hivnak, annak igényei és kötelességei is vannak. Tehát csak egymás -mellett mentek s az ifjú megnyitá az ebédlőbe vezető ajtót. A báróné -pedig ezalatt gondolá: akármilyen derék ember is lehet a középosztályból -származó férfi, mégis meglátszik rajta, hogy nem a mi társaságunkban -nevekedett. - -Az ebéd, míg a levest kanalazgatták, hallgatva s azon túl is feszes -társalgás között folyt, míg Lenke kisasszony, a kinek meg volt engedve a -gyermekkor szabadságaival élni, a leghathatósabb pártfogása alá vette a -vendéget s elkezdett tőle a legélénkebb kiváncsisággal mindenfélét -kérdezgetni. - -– Hol tanulta a mérnök bácsi a vasútépítés mesterségét? Mért kellett -önnek a mérés alatt mindig a látcsőbe nézni? Mit jegyezgetett -minduntalan arra a nagy papirosra? Hogy tudja, hova kell a czövekeket -leverni? Mért tűznek fel fehér-vörös zászlócskát a póznák tetejébe? -Mikor érkezik az első vonat Réthfalvára? Kit fogadtak fel a faluból -konduktornak, a ki az állomás nevét kiáltja s megmondja, hány perczig -időznek azon a helyen? - -A báróné nevette a kis leány csevegését; az első hallásra visszatetszett -neki a «mérnök bácsi» czímzés, de a fiatal ember kapva kapott az elébe -rakott kérdések özönén, mert egészen saját elemébe jutván, a tudnivaló -leánykának minden kérdésére kimerítő választ és fölvilágosítást adott. -Ez pedig hallgatott rá s minden szavát szentírásnak vette. Soha életében -ily boldog nem volt, mint midőn édes anyja kastélyában, itt épen -szemközt vele, az asztal túlsó oldalán egy ember ült, a ki vasutat tud -építeni. - -Ebéd után a kertbe mentek s Lenke kisasszony még mindig a vasutakról -álmodozván, kérte a mérnököt, mutatná meg, hol lesz a töltés, hova -rakják le a síneket? Azt mondta, a hányszor hallani fogja a mozdony -füttyét s a vonat dübörgését, mindig ide szalad s meglátja, ha ismerősei -közül valaki Réthfalva fölött átutazik. - -– Már tudniillik nyáron és nappal, – jegyzé meg az anyja – mert télen és -éjjel mégis jobb lesz csendesen a meleg ágyban maradni. - -Ez alatt a társaság a domb lejtőjén haladva, a kert végére ért a sírkő -közelébe. Ez igen szomorú emlék volt, úgy anyag, mint művészi kivitel -tekintetében. Gábor mérnök tudományához illő közönynyel pillantott a -sárga-szürke s könnyen porladozó anyagból készült műre, mely bizonyosan -a vidék valamelyik közönséges kőfaragójának kontárkodása lehetett. - -Azt hitte, a bárónak, a kastély néhai urának nevét fogja olvasni, de -csak kezdőbetűket látott: - -gr. Sz. G. H. E. - -1849. - -A kis leány kedvtelve nézett a vendégre, azon büszke öntudattal, hogy -most ő mondhat valamit a mérnöknek, a mit a híres tudós nem tud s csak -tőle fogja hallani. - -– Eltalálja mérnök bácsi, mit jelentenek e betűk? - -– Eltalálom, ha Lenke kisasszony oly szíves lesz és megmagyarázza. - -– Igen örömest: gr. Sz. G. H. E. annyi mint: gróf Szabolcsy Gábor -honvédezredes. - -A fiatal ember azt hitte, jéggé fagy minden vére. Mintha sejtelme súgta -volna, szent az a hely, a hol most áll. Jártában, keltében ma kerül -szeme elé a valóságban is egy ember, a kit Szabolcsy Gábornak neveztek -és itt van eltemetve Réthfalván, az országnak oly félreeső zugában, -melyet csakis egy vasútnak szeszélyes kanyargása fedezhet fel. - -Azt is látta az ifjú, hogy a báróné szeme mint éles bonczkés vág az ő -arczvonásai közé, mintha lázas szenvedélylyel keresné, minő hatást tesz -e név az ő vendégére? - -A kis leány azonban tovább is ártatlan vidámsággal csevegett: - -– Ugy-e önt is Szabolcsy Gábornak hívják? Én ezt már régen tudom. -Elfecsegte nekem a szobaleány, mikor ön még a hegynek másik oldalán -mércsikélt. Rokona ön annak, a kit itt eltemettek? - -– Én, kisasszony? Épen nem. Hogy lehetnék rokona olyan úrnak, a ki grófi -czímet viselt, én pedig egyszerű polgár vagyok. - -Most már a báróné is közbeszólt: - -– Ön soha sem hallotta, hogy élt egykor egy Szabolcsy Gábor -honvédezredes? - -– Oh igen; van tudomásom róla, a mennyiben említve van e név Horváth -Mihálynak a szabadságharcz lefolyásáról írt történelmi könyvében. Ez -azonban puszta névrokonság, melynek semmi értelme, semmi értéke rám -nézve. Ismertem Pesten egy Károlyi György nevű hordárt, a ki dolga -közben gyakran ellépdelhetett a Károlyi gróf palotája előtt a járdán, a -nélkül, hogy akkor büszkébbnek érezte volna magát, mint máskor. - -A kis leány csodálkozva nézett a beszélőre. Meglepte gyermeki elméjét -ezen erős vonásokkal oda vetett hasonlítás. És csak mint visszhang -ismétlé: - -– A mérnök bácsi ily hideg marad a Szabolcsy gróf sírja mellett, mint az -a hordár a Károlyi palota előtt? - -Ez oly egyenes és közvetlen kérdés volt, hogy a mérnök elpirult, mondani -akart valamit, de sehogy sem tudott alkalomszerű válaszra szavakat -találni. - -Szerencséjére a báróné megfordult és útját a kert kanyargó ösvényein a -kastély felé vette. A többiek hallgatva követték s midőn a ház verendája -elé érkeztek, a mérnök búcsút vett a vendégszerető bárónétól. - -Elment lakására a faluba. - -De ki tudja, mit gondolt útjában, míg fejét lehorgasztva, lassú -léptekben haladott a zöldelő szántóföldek szélén? - -Mert a legkomolyabb ember is oda engedi néha lelkét a képzelmek -országába s rajzol maga elé oly csodálatos regényt, mely a valóságos -életben még képtelenségnek, lehetetlenségnek, sőt eszeveszettségnek is -sok. - - - - - III. (Újabb nyomok, de melyeken megindulni nem lehet.) - -Két év mult el. - -Szabolcsy Gábor mérnöksegéd a rábizott munkát oly gyorsan, helyesen, -pontosan végzé be, hogy főnökei semmi hibát, semmi javítani valót nem -találtak abban. Elfogadták tehát tervezetét s a tényleges építés alatt -is, mint a részvényes társaság közege, felügyelői minőségben őrködött -munkája fölött. - -Mikor pedig készen volt a vasút s a vonatok a kitűzött órában és -perczben jöttek, mentek, a mi Gáborunk, a Bodrogköz felső vidékén már -mint rendes fizetéssel ellátott szakaszmérnök hivataloskodott, -éltekorának nem egészen huszonnegyedik évében. - -Hivataloskodása közben elégszer átrobogott a vonattal a réthfalvi -kastély kertje mellett. Látta, hogy a honvédezredes sírját vagy húsz -lépéssel alább állították fel. Hallotta a vidékiektől, hogy a báróné az -obeliszket jobb mesterekkel újra megfaragtatta, sőt, változván a -viszonyok, most már az elhunytnak teljes nevét, czímét és -honvéd-hadseregbeli rangját egészen kiírva, a kőre metszette. - -A kert azonban csendes s hallgatag maradt, s tán még inkább elvadulva, -elhanyagolva, mint azelőtt. - -Hát a kedves kis Lenke kisasszony hová lett? Pedig, hogy igérkezett -egykor, hogy a hányszor hallani fogja a mozdony füttyét, mindig -fölszalad a pálya töltéseig, üdvözli az átutazó ismerősöket és lebegteti -zsebkendőjét, míg csak el nem veszti őket látköréből. - -Soha egyszer sem látta; de nem is csodálkozhatott rajta, mert -meghallotta a vidékiektől, hogy a kis leányt nevelőintézetbe vitték, -valamelyik apáczakolostorba, Váradra vagy Kassára. - -Egyszer, augusztus hónak naptól ragyogó délutánján, közel Réthfalvához -volt dolga. Eltöltött már több napot a szomszéd állomás pályaházában s -aztán felült azon szörnyű kis járműre, melyet két ember hajt, és sebesen -átiramlik a pálya felszinén. - -A réthfalvi kastély kertje mellett már állott a 77-ik számmal jegyzett -őrház s itt megállapodott. - -Leszállt a kis kocsiról, belépett a rozzant rácskerítés hézagain -keresztül a kertbe s meglátogatá a sírkövet, mely iránt egykor oly -közönyt mutatott, de mégis ki tudja mit érzett? - -Ott állott tehát néhány perczig a sírkő előtt s levett kalappal olvasta -el a teljes feliratot. Titkos sóhaj lebbent el ajkairól s aztán újra -visszament munkája folytatására. - -Még az utolsó perczben is visszanézett, de nem látott senkit. - -Igen, nem látott senkit; egy lelket sem: de ebből nem következik, hogy -őt sem látta volna valaki. - -Lenke kisasszony járt a kertben, mert iskolai szünidő levén, a két -legforróbb nyári hónapot itthon töltötte. A kis leány látta a rögtön -jött s rögtön távozott tüneményt s aztán gyors futással rohant anyjához, -a ki a kastély verandája előtt a hársfák alatt hűsölt és olvasgatott. - -– Mamám! – kiáltá még távolból – képzeld: ő itt volt. Én láttam őt. -Bejött a kertbe, körülnézett; elolvasta a sírkő felírását s aztán megint -eltünt. - -– Ő! – felele a báróné csodálkozva – kiről beszélsz? ki az az ő? - -– Hát édes mamám, az a mérnök, a ki a vasutat építette s a ki egyszer -itt ebédelt nálunk. - -A báróné félre vetette könyvét, anyai szeretettel inté magához gyermekét -és átölelé. Aztán oktató hangon mondá: - -– Kis leányom, te helytelenül fejezted ki magadat. Tanuld meg, hogy így -röviden «ő»-nek csak a legközelebb hozzánk tartozókat szoktuk nevezni. -Az apát, az anyát és a testvért. Minden esetben pedig csak azt, a kiről -más is tudja a családban, kiről van a szó? Te pedig idegenről mondtad, -hogy láttad őt. Hogy találja ki mamád, kit láttál, minden kérdés és -magyarázat nélkül. - -A kis leány elpirult és elhallgatott. Nem tudta ugyan megmagyarázni -miért? de titkos ösztöne súgta, hogy meggondolatlan beszédével valamit -elárult, a mit jobb lett volna elhallgatnia. - -Tán, hogy ő ezen emberről többször gondolkodott, mint a hányszor -beszélt. - -A báróné pedig, hogy az adott leczke után, újra megnyugtassa leányát, -karjai közé szorította gyermekét, százszor megcsókolta, az alatt pedig -lelki szemével benézett a bizonytalan jövő titkaiba. - -– Szegény kis leányom, – gondolá, telve anyai aggodalmakkal – ki tudja, -hol él, hol rejtőzik e pillanatban azon ismeretlen, a kit te egykor -szívedben csak ő-nek fogsz nevezni? Valószínűleg most hallgatja a jogot -valamelyik egyetemen. Vagy már elmehetett komoly nevelőjével külföldi -első nagy útjára. Most nézi szép Olaszországot, boldog Francziaországot, -dúsgazdag Angliát. Ki tudja, hát ha ezen titkos ő, épen most Párisban -dőzsöl, könnyelműen pazarolja örökségét, eszeveszetten tékozolja -ifjúságát. Ki tudja, hát ha ez a jövendőbeli ő, már nem is fiatal ember? -Nős, gyermekei vannak; később özvegy lesz és szürkülő szakállal, mint -karvaly jő, hogy elragadja tőlem szelíd galambkámat. - -Az öreg, de dúsgazdag kérő oly megszokott és mindennapi tünemény a mi -nagyvilági társadalmunkban! - -Aztán fönhangon kérdé: - -– Beszéltél azzal az úrral? - -– Oh, nem mamám. Mikor megláttam, elrejtőztem a bokrok mögé: mert nagyon -féltem; rettenetesen megijedtem tőle. - -– Megijedtél? - -– Mert két év óta, hogy nem láttam, olyan nagy fekete szakálla nőtt. - -– Dőre kis leány. Azt jól tetted, hogy vissza fordultál és nem beszéltél -egy idegennel, a ki engedelem nélkül áttör a kert kerítésén; de máskor -ne rejtőzz el, hanem menj más útra, vagy jőjj egyenesen hozzám. - -– Igen, mamám. - -Ezalatt az ifjú mérnök már a második állomáson is túl volt és nem sokára -megérkezett útja czéljához, a hol könnyű járművéről leszállt s -találkozott az itt rá váró szolgabíróval, kivel holmi kisajátítási -ügyekben még mindig akadt hivatalos elintézni valója. - -A munka néhány órát vett igénybe, s midőn az ellenkező irányból érkező -rendes vonat a pályaház elé ért, mindketten felültek s visszautaztak a -megye székvárosába. - -A nap már gyorsan hanyatlott a láthatárt elzáró hegyláncz gerincze felé, -a vonat elrobogott a réthfalvi kastély kertje fölött, s ketten -gyönyörködve néztek le a kies völgybe, melynek lejtőjén a báróné -kastélyának tetőzete a búcsuzó nap sugaraitól elöntve, vérvörös lángban -égett. - -– Sohasem mehetek el itt – jegyzé meg a szolgabíró – a nélkül, hogy el -ne gondolnám, minő csodálatos teremtése az úristennek az a Réthfalvyné. - -– Miért? Én voltam ott egyszer ebéden; egyszerűség és ősi zamat -uralkodik a házban, mint örök gyászt fogadott özvegyhez illik. - -– A vidék urai, ha csak tehetik, kikerülik e házat. - -– Mi kifogásuk lehet ellene? - -– Azt mondják, a báróné méltatlan rangjához, mert gyülöletes módra -fösvény. - -– Fösvény! - -– Mások szerint csak józan takarékos módon él. Különben itt, ha valahol -az urak örökös dáridótanyát nem találnak, azon házra hamar ráütik a -fösvénység bélyegét. Ismeri ön a báróné ifjúságának regényét? - -– Sohasem hallottam. - -– Akkor elbeszélem, mert érdekes és rövid. Az egykor szép Réthfalvy -Laura szeretett egy fiatal grófot, a ki történetesen épen az ön nevét -viselte. - -– Megtoldva a grófi czímmel. - -– Igen megtoldva. Szabolcsy Gábor gróf azonban őseinek birtokából egy -talpalatnyi földet sem nevezhetett sajátjának, mert mindent, még atyja -életében, elvitt a csőd és az árverés. Egyedül csak huszárfőhadnagyi -fizetéséből élt. Ez okból a leányt nem adták hozzá. Laura kisasszony -otthon maradt s nagyon kezdett már elvirulni, a midőn kétségbeesésében -férjhez ment unokatestvéréhez Réthfalvy Pál báróhoz, a ki a -tőszomszédságban fekvő két falucskának ura volt. Igen ura, de csak -névleg, mert a házasság után csakhamar kitünt, hogy férjemuram legalább -is annyival adós, a mennyit birtoka megérhet. Nem sokára leányka -született e házasságból, s míg a nő gyermekágyban feküdt, a gyöngéd -férj, Pesten, kártya közben úgy összeszólalkozott valakivel, hogy párbaj -lett a dolog vége, s a báró urat a golyó épen a homlokán találta. Ekkor -az özvegy feltette magában, hogy összes erejét megfeszíti, minden -nélkülözéssel megküzd, de férje adósságát kifizeti s mind a három falut -megtartja. - -– Dicséretre érdemes elhatározás. - -– Úgy van, ha fia volna. De mire való ez az erőködés egy leány miatt, a -ki ha szép lesz, épen úgy elvihet egy, mint három falut az idegen -családba. - -– Mi lett a grófból? - -– Az, a mi szokott: a főhadnagyból kapitány. Ekkor kitört a forradalom, -és Szabolcsy gróf átcsapott a honvédekhez. Kétszer kapott sebet. Az -elsőből kiépült, de nyár közepén az orosz portyázók úgy mellbe lőtték, -hogy félholtan hozták vissza a táborba. Itt sem volt maradása. Feltették -egy közönséges paraszt szekérre s hurczolták éjjel-nappal, míg végre -Laura kisasszony hírét vette s a beteget saját kastélyába hozatá. - -– Még mint leány? - -– Még mint leány. Atyja épen ezen idő előtt halt meg: tehát Laura -kisasszony egészen szabadon rendelkezhetett kezével. A gróf öt napig -feküdt a kastélyban. A báróné erősen állítja, hogy betege soha egy -perczre sem nyeré vissza emlékezetét: mások az ellenkezőt állítják, sőt -hozzá teszik, hogy Laura kisasszony a halállal küzdő grófot örökös -szemrehányásokkal és hűtlenségi vádakkal kínozta. A halál véget vetett a -kínos helyzetnek, s az ezredes sírt és emlékkövet kapott a kastély -kertjében. - -– Tehát mégis megtisztelte. - -– Oh, nem ő! hanem a vidéki hazafiak adtak össze vagy hetven forintot. -Azok faragtatták valami kontárral s midőn a követ ide szállították, -Laura kisasszony nem mert ellenkezni. Aztán ott állott az emlék sok -évig, míg a vasút miatt vagy tíz öllel alább kellett újra felrakni -darabjait. - -– Laura kisasszony azután ment férjhez? - -– Néhány évvel később. - -– Szerelemből? - -– Tisztán és egyedül csak azért, hogy a formaszerinti vén leányság -ízetlen helyzetéből kimeneküljön. - -– – – – - -Ismét néhány hónap telt el. - -A szakaszmérnök buzgón s kedvtelve hivataloskodott, míg egy őszi napon -az igazgatóságtól azon parancsolatot kapta, hogy haladék nélkül menjen -Szatmárra, a hol a Szamos hídjának feljáró töltései mindkét felől -sülyedni kezdenek; a pálya döczögős, a sínek szétválnak s a közlekedő -vonatokat vész fenyegeti. Tehát vizsgálja meg a dolgot, készítsen tervet -és részletes költségvetést, miként lehetne a mutatkozó hibát -leggyorsabban és legolcsóbban kijavítani? - -Nagyon hízelgő megbizatás volt ez egy szakaszmérnök részére. Az -igazgatóság hivatalosan kimondta ezzel, hogy Szabolcsy Gábor mérnök -ügyességéről sokat tesz fel. - -Másnap tehát becsomagolá műszereit és útnak indult. - -Ily küldetésben ő volt a legnagyobb úr az egész vonaton; a -mozdonyvezető, a konduktor kalapemelve fogadta parancsait. Oda ült, a -hová neki tetszett, a hol legkényelmesebb helyet talált s más idegen nem -háborgatta gondolataiban. - -Mert az utóbbi idők óta az ifjúnak lelkét kínos kételyek marczangolták, -miktől nem tudott megszabadulni. - -Éles szemű fiatal ember volt, mindent látott; jó emlékező tehetséggel -birt, semmit el nem feledett. Sokat hallott s mindent észszerűleg -összeköttetésbe hozott s tudott azokból következtetéseket is vonni. - -Anyjának egykori szavai is felmerültek emlékezetében. A mit akkor még -nem értett, ma már világosabb utmutatóul szolgált. Egybevetette ezzel -azt is, a mit anyjának ismerőseitől hallott. Most kezdte érteni, mért -vizsgálta a báróné oly élénk kiváncsisággal az ő arczvonásait s így -lassanként, fokról fokra hozzá szokott azon gondolathoz, hogy az ő -ismeretlen édes atyja és a réthfalvi parkban eltemetett ezredes -életpályája között sok hasonlatosság van. - -Csak a grófi czím forgatta fel minden okoskodását. Ezt a körülményt ő -soha sem hallotta; erről senkinek legtávolabb sejtelme sem lehetett. - -De visszagondolt gyermekkorára. Tudta, hogy anyja szegény asszony volt, -de azért, míg élt, fiát mindig csinosan járatta és úgy nevelte, mint a -jó és művelt családokban szokás. - -Ama rettenetes és minden boldog jövőt megsemmisítő eszmét, hogy ő -törvénytelen gyermek, már úgy megszokta, mint a született vak a -világtalanságot. Fájt neki, de nem esett kétségbe miatta. Ha egykor -főmérnök lehet: ugyan mit kivánhat többet e mostoha világtól? - -Azt is hallotta édes anyjának ismerőseitől és szomszédaitól, hogy özvegy -Szabolcsy Gáborné soha sem tudta jogát e névhez bebizonyítani. Azon -állítását, hogy egybekelése Lengyelke nevű faluban ment végbe, de ezen -helységet az oroszok a templommal és a matrikulákkal együtt porrá -égették, csak oly mesének tartották, minőt a szerencsétlen eltévedt nők -szoktak hibájuk elpalástolására feltalálni. Ellenben országvilág tudta, -hogy az egykori Lengyelke ma már többé nem létezik; a lakosok a szomszéd -falvakba költöztek s az egykori háztelkekből kövér szántóföldek -keletkeztek. - -De mit használt ez is? különösen oly fiúnak, a kinek keresztlevele sok -évvel később kelt születésénél? - -És ha ő maga meggyőződhetnék is, hogy törvényes ágyból született; vajjon -ezen biztos öntudatával más véleményre téríthetné-e a világot, mely -bizonyítékok nélkül semmit sem tartozik elhinni? - -És mégis oly nehéz és elviselhetlen fájdalom egy gyermeknek azon hitben -élni, hogy édes anyja, a ki őt úgy szerette, a ki csak érte élt, egykor -többé jóvá nem tehető hibát követett el! - -A grófi czím legkevésbbé sem érdeklette. Ennél többet ért volna előtte -egy becsületes iparos atyától öröklött jogos név. Gróf és szakaszmérnök! -Méltóságos czím és napi munkával keresett kenyér! Ez több mint -hiábavalóság, valóságos gúny és nevetség. - -De végre is kellett valami igaznak lenni abban, hogy az ő atyját -Szabolcsy Gábornak hítták. Jártában, keltében soha nem talált ily névre. -A lapokban nem fordult elő; a czímkönyvben sehol nem találta fel. -Andrássy Gyula vagy Deák Ferencz, százával találkozik: de Szabolcsy -Gábor csak egy élt a világon. Ez gróf volt és honvédezredes; meghalt a -báróné kastélyában, a hova sebesülten és eszméletlen állapotban hozták -és eltemették a kert díszhelyén, tisztelve és nagyrabecsülve még -emlékében is! - -Ily tépelődések között érkezett meg az ifjú, még azon nap délutánján -Szatmárra, a hol első teendője volt a rábízott ügyben tájékozást -szerezni. - -Egyszerre egy végig-pillantással látta, hogy a pályán mutatkozó kár -csekélység, és gyakran előfordulni szokott okból származott. - -Úgy látszott, hogy a vészjósló jelentést a dologhoz nem értő egyén -küldte Pestre. Néha megtörténik az efféle rosszlelkűségből és csalárd -számításból is: hogy új munka legyen, a vezető mérnök pedig a homok- és -kavicsszállítás fejében patikáriusnak való számadást terjeszszen az -igazgatóság elé. - -Gábor mérnök a sok irogatás, tervezgetés helyett, rögtön saját -felelősségére munkához látott s nehány nap mulva értesíté az -igazgatóságot, hogy minden rendén van s a nehány száz frtnyi kiadást az -állomási főnök «mulasztást nem tűrő javítások» czímén az állomási -pénztárból előlegezte. - -Az igazgatóság tagjai fejöket csóválták ezen hihetetlennek látszó hírre -s rögtön főmérnököt küldtek Szatmárra «felülvizsgálat» végett. A -jövés-menés, méregetés ismét nehány napba került, de az eredmény csak az -volt, hogy a végbevitt munka helyes, a pálya jó és tökéletesen -«praktikabilis». - -Egyéb sem kellett a direktóriumnak, ha a czél el volt érve. Ott a -tanácsban a szakértők mindjárt kezdetben 20,000 frtról beszéltek; de ez -sem lett volna baj, mert a részvényes társaság állami biztosítékot -élvez: tehát bú nélkül költhet. Mert ha a sok rendes és rendkívüli -kiadások folytán kevés a jövedelem, arra való az ország, hogy -kötelessége folytán fizesse a hiányt! - - - - - IV. (Hátrahagyott levél az anyától.) - -A munka be volt fejezve, az igazgatóságtól megérkezett a dicséret és -elismerés s a legközelebb bekövetkezett vasárnapon az ifjú mérnök teljes -szabadságot élvezett. - -Korához képest szép állással birt; a rendes fizetés mellé, a folytonos -kiküldetések alkalmával még megfelelő napidíj is járult s miután semmi -hajlam nem volt benne könnyelműségre, vagy épen pazarlásra, kellemesen -élt s tárczájában a pénz soha sem hiányzott. - -Elhatározta, hogy szabad napját gyermekkori emlékeinek megtekintésére -szenteli. Bejár minden helyet, a hol hajdanában megfordult; megnézi a -kis ház udvari szobáját, a hol édes anyjával lakott; eltekint a püspöki -convictusba, a hol az egykori legkisebb fiúk ma már a legidősebbek: -vajjon emlékezni fog-e itt valaki rája? - -A város időközben valamennyire meg is szépült; a helybeliek legalább azt -tartják, ma már rá sem lehet ismerni a régi Szatmárra. Gábor mérnök -tehát végig sétálgatott az utczákon és örvendett, a hol a haladás és -csinosodás jeleire találhatott. - -Vele is úgy történt, mint mással: hogy a mit egykor szépnek, csinosnak -talált, ma szegényes és izléstelen képet öltött. Másutt a ronda fészkek -helyébe szép emeletes épületek emelkedtek. De végre minden kisebb és -szerényebb volt, mint emlékezetében képzelte. A mi egykor rá nézve -messze út volt, ma mindjárt ott következett a kurta kis sikátor végén. - -A ház, melyben anyja lakott, még állt, hanem az udvari szobából egy -kádármester raktárt csinált kész hordóinak. Az udvaron pedig a legények -iszonyú kopogással verték fel az abroncsot a dongákra. Más világ, más -emberek. A ház lakói bámulva néztek a fiatal emberre, a ki itt minden -csekélységet, a kút gémét, a pincze gátorát oly kegyeletes figyelemmel -vizsgálja: bizonyosan a házat akarja megvenni: mit keresne mást itt e -szegény fészekben ily tőről szakadt dús gavallér? Mert külsejéről -itélve, csakugyan nem lehetett ráfogni, hogy borkereskedő vagy épen -szőllős gazda. - -Innen elsétált a convictus épületébe, gondolkodván útközben a -mulandóságról. Hat vagy hét év és mennyi változás! A jótékonyságáról -híres püspök, az intézet alapítója már nyugalomra tért az általa épített -székesegyház sírboltjába, a hol elődei után a negyedik helyet foglalja -el. Az intézet egykori igazgatója is másnak engedte át tisztét. A -növendékek is folyvást változtak; évenkint belépett ide tiz-tizenkét -apróság, majdnem ugyanannyi elhagyá a tápláló tanyát. - -Szóba állott egyikkel, másikkal az idősbek közül, de csak azt -tapasztalta, hogy ezeknek legkisebb gondjuk is nagyobb volt annál: mikor -élt itt valaha egy Szabolcsy Gábor nevű diák a szürke frakkban? - -Egyedül az öreg főzőné (a hely szerénysége tiltakozott a szakácsné -elnevezés ellen) a még mindig szorgalmatos és házsártos Salánkiné -asszonyom csapta össze kezét, a midőn hallá, hogy Szabolcsy Gábor nevű -úri ember jött látogatóba. - -Mindjárt ott hagyta a konyhát, a mosogató teknőt s rohant az udvarra -úgy, hogy még főkötője is hátrahanyatlott. - -– Micsoda? Szabolcsy Gábor? a kinek én a főtisztelendő úr asztaláról -fánkokat dugtam a zsebébe? Az a selypes kis úrficska, a ki ha jéggé -fagyva jött haza a templomból, itt keblemen melegítettem fel? Hol van, -hadd lássam. - -Erre megpillantotta az udvar közepén állongó fiatal embert, de nem sokat -gondolt annak szép fekete szakálával, még kevesebbet finom, úrias és -igen divatos öltözékével, hanem hozzá rohant, megölelte, megcsókolta, -keblére vonzotta, pedig bizony nagyon rántásszagú volt a szoknyája és -nagyon sok tarka zsírfolt a kötényén. - -Természetesen csak úgy tegezte, mint hajdanában. - -– Csakugyan te vagy, Gábor? Ejnye be kitakarodtál, ejnye de -felcsenevedtél. Uram fia: hiszen magam futottam a Szamosra friss vizért, -mikor a főtisztelendő úr (Isten nyugosztalja) megkeresztelte: pedig már -jó nagy buksi volt. Ugyan hol volt a szemük, hogy ezt a szép magyar fiút -zsidó gyereknek nézték! - -Már sokat beszélt, míg végre okosabb gondolat is jutott eszébe. - -– Gáborkám: voltál már Kürthy Mihályné asszonyomnál? - -– Kürthy Mihályné asszonyomnál? Nem igen emlékszem nevére. - -– Már hogy ne emlékeznél. Ez ápolta anyádat betegségében. Mikor pedig te -három esztendős voltál, Kürthy Mihály uram (Isten nyugosztalja) valami -ócska farkasbőr-bekecsből olyan szép báránybőr-ködmönt varrt neked, hogy -nem volt egynek sem az iskolában. Szegény Kürthyné most özvegy, de a -maga házában lakik és folytatja a szűcs mesterséget. - -– Ha anyám iránt jó indulattal viseltetett, elmegyek hozzá s megköszönöm -neki. - -– Még mást is találsz ott. Mikor anyád haldoklott, egy lepecsételt -levelet adott át neki, s azt mondta: ezt az írást csak úgy adja át -szomszédasszonyom a fiamnak, ha nagykorú és derék ember is lesz. - -– Egy levél hozzám? haldokló anyámtól? - -– Azóta ott őrzi Kürthyné asszonyom a pecsétes írást a ház -legtisztességesebb helyén, a mestergerendán, épen a biblia mellett, mert -Kürthyné asszonyom (Isten bocsássa bűnét) a kálvinista hitet vallja. - -– És hol lakik ez a derék asszony? - -– Még azt is elfeledted? Menj innen egyenesen a Szamos-utczára, s ott -majd megtalálod Pigai Károly koporsó-asztalos műhelyét. Micsoda? ezt sem -tudod? hányszor hoztál onnan begyujtani való forgácsot, ha anyád tejet -akart forralni. Nos, hát a hol a Pigai Károly táblája van, a két vörös -koporsóval, csak oda menj be, mert az a Kürthy Mihályné asszonyom háza. -De el ne illanj Szatmárról, míg nekem is el nem mondtad, mit olvastál az -anyád irásában? - -Nem sok fáradságába került az ifjúnak, hogy Pigai Károly czégtábláját a -két vörös koporsóval s fölötte, szokás szerint, az ország czímerével, -feltalálja. Ott lógott egy földszinti ház kapuja fölött, jól lemosva az -esőtől és tisztességesen megkopva az idők mostohasága alatt. - -Az udvaron gyékényes fedelű úgynevezett «ekhós» kocsi állott, mellette -kövér, alacsony termetű, még nem is öreg asszony rakosgatott egy nagy -ládába báránybőrből készült kucsmákat, hogy elküldje a nagybányai -vásárra, a hol, így őszi időben, ezen árút nagyon keresik. - -A mérnök az első pillanatban alig hihette, hogy e nő maga Kürthyné -asszonyom volna. De jobban meggondolva, könnyen kiszámíthatá, hogy ha a -szűcsné egykorú volt édes anyjával, nem lehetett több negyvenöt évesnél. - -Előbbre lépett tehát és igen előkelő modorban bemutatá magát. - -– Micsoda? – felelt Kürthyné asszonyom, – a nagyságos úr az én kis -Gáborkám, a kit én százszor lekergettem az eperfáról, ha éretlen volt -még a gyümölcse? - -– Valóban én vagyok. - -– Ugyan ne öljön meg. - -(Eredeti szatmári szójárás, mely a csodálkozásnak legfensőbb fokát -jelenti.) - -– Most jövök Salánkiné nénitől – folytatá az ifjú – s azt hallám tőle, -hogy levél maradt anyámtól, s itt van letéve Kürthyné asszonyomnál. - -– Nálam? Már hogy mondhatott ilyet Salánkiné asszonyom? Nem vagyok én -sem káptalan, sem a nemes város archivariusa, hogy nálam okleveleket -tegyenek le. - -– Tehát semmi sem maradt számomra? - -– Azt már megint nem mondtam. Csak annyi igaz, hogy boldogult Szabolcsy -Gáborné asszonyom egy bepecsételt írást adott át nekem, hogy halála után -vigyem valahova, a hol jól megőrzik. - -– Szabad tudnom, hol találnám meg ezt az iratot? - -– A városházán. Beadtam a levéltárba. Őrizze meg, a kinek kötelessége; -azt hiszem azért fizetik az ilyen ingyenélőket. - -Az ifjú mérnök a vett utasítás folytán gyors léptekkel sietett a -városházára. - -Itt bevett hazai és municipális szokás szerint bámulva néztek rá, mint -csodabogárra, a ki valamely okirat kiadatását követeli, a nélkül, hogy -az okirat számát is megmondhatná. - -Szerencséjére még élt ott egy elvénült és örökké éhező irnok, a ki -emlékezett a dologra. És miután az itt szóban forgó iratcsomó -hivatalosan soha sem volt lajstromozva, igen rövid úton át is adták a -fiatal embernek, hogy hát vigye, a hova neki tetszeni fog. - -A mit kezébe kapott, közönséges levél volt, mely vastagsága után itélve -egy vagy két ivet foglalhatott magában. Mint szerzett kincsével, mint -elidegeníthetlen tulajdonával hatolt át a város utczáin és sietett -szállására, a pályaházba. - -Gábor mérnöki hivatásánál fogva mindig száraz számokkal és pontos -mérésekkel foglalkozott, de azért nem hiányzottak lelkének nemesebb -kincsei sem. A természet gazdag képzelő tehetséggel áldotta meg; szíve -képes volt ellágyulni, sőt olvadozni is, és akkor a könnyek igaz -gyöngyei soha sem hiányoztak szemében. - -Már útközben többször megnézegeté a kezében tartott szent ereklyét. -Örömmel és kedves megelégedéssel vette észre, hogy ezen számára őrzött -levelet nagy lelkiismeretesen megőrzötték, s mint haszontalan lomot az -útból félre nem dobták. A papir fehérsége és tisztasága bizonyította, -hogy ezen irat annyi év lefolyta alatt napvilágot sem látott, annál -kevésbbé került kiváncsi szemek elé, vagy épen idegen, hivatlan és -kiméletlen kezek közé. Volt ott elég hely a levéltárban: tehát ott is -maradhat, míg csak Szatmár városa el nem pusztul örökre. - -Remegve érkezett szállására. Elfogultságában alig viszonozta az -állomásfőnök barátságos üdvözletét. Olyan izgatott hangulatban volt, -mint az ókor meséiben a hős, a ki a holtak ismeretlen országából vesz -egyenes tudósítást. - -– Szegény, elfeledhetetlen jó anyám, – mondá a midőn karszékébe ült, – -kezdelek érteni; eltalálom utolsó gondolatodat, a midőn tudtad, hogy -fiad árvaságra jut. Te nem mondhattál el valamit az éretlen gyermeknek, -de még sem akartad titkaidat végkép sírodba temetni. Gondoskodtál tehát, -hogy szólhass hozzám még egyszer akkor is, ha érett észszel hallhatom és -elfogadhatom parancsolatodat. Ime most, a midőn még ismeretlen előttem -legszentebb végrendeleted, esküszöm, hogy feltétlenül engedelmes fiad -leszek, s bármit kivántál tőlem, éltem feladatának tekintem, hogy -megcselekedjem! - -Ekkor bezárta szobája ajtaját, lebocsátotta az ablak függönyeit s ezen -derengő félhomályban, kivette mellénye zsebéből tollkését, s a levél -borítékát egy vágással ketté hasította. - -Mindjárt az első pillanatra idegen és soha nem ismert kéznek sorai és -betűi tüntek szemei elé. Hogyan? ennyi remény, ennyi várt vígasztalás -után rögtön és egyszerre ily rémítő csalódás következhetnék? - -De csakhamar eszébe jutott, hogy ő ugyan édes anyjának kéziratát nem is -ismerheti. Gyermekkorában ilyesmire nem figyelt; azután elpusztult a -család szegényes tűzhelye, elenyészett minden emléktárgy s a fiú mindez -óráig egy betűt, egy vonást sem látott anyja hagyományaiból. - -A következő pillanatban már olvashatta a levél homlokán a szeretetteljes -megszólítást: Kedves gyermekem, édes kis Gáborkám! - -Látta a levél keltének napját, az évszámot. Ott állott még meg nem -sárgult tintával feljegyezve: szept. 2. 1858. Épen öt nappal korábbi -datum, mint a bekövetkezett halál. - -Fordított és nézte az aláírást. Vajjon bátran és kétkedés nélkül -Szabolcsy Gábornénak nevezi magát? Nem. Csak azt írta: még a túlvilágban -is örökké hű anyád. - -Lehetett ebből valamit előre is következtetni. Épen semmit sem. Minden -anya így írja alá magát; a polgárné, a grófné, a királyné, ha -gyermekéhez szól. Anyád és semmi más; mert ezzel már a legnagyobb el van -mondva. A mi ezután következik, az a külső világ ügye. A hivatalosan -viselt névnek vagy czímnek az anya és a fiú között létező szentélyben -semmi helye sem lehet. - -Végre erőt vett magán, megtörlé száraz homlokát és olvasni kezdett, mint -következik: - -«Szatmár, szept. 2. 1858. - -Kedves gyermekem, édes kis Gáborkám. - -Ha olvasod egykor e levelet, mindenre kérlek, figyelmesen olvasd, hogy -megérthesd szavamat. - -Ha a sors úgy határozta, hogy homályban maradj s kezed munkájával -keressed kenyeredet, értsd meg a tényeket, de ne figyelj a -következtetésekre, melyeknek hasznát úgy sem veheted. - -[Illustration: Végre erőt vett magán és olvasni kezdett.] - -Halld tehát, a mit tudnod kell a legegyenesebb forrásból, s nem úgy, -mint eddig netán hallottad volna, a szomszédasszonyok mendemondáiból. - -Én Lengyelke nevű faluban laktam Abauj megyében. Atyám Lengyelkey István -nyugalmazott tanár volt a kassai akadémiából. Ide húzódott őseink -eredeti helyére, habár egy újonan vásárlott kis háznál más birtoka nem -volt. Halála után a régi kormány kegydíjat rendelt számomra s így -csendesen és gond nélkül éltem. Innen értsd, hogy nevelésem nem volt -elhanyagolva; atyám gondoskodott róla, hogy anyanyelvemen kívül németül -és francziául beszéljek. - -1848 nyarán átutazott itt egy honvédalezredes, a ki a ráczok ellen -folytatott csatákban súlyos kardcsapást kapott homlokára. Kassa felé -igyekezett, a hol ha nem is rokonai, de jó barátai éltek. - -Midőn Lengyelkén keresztül hozták, annyira kimerült, hogy tovább nem -utazhatott. Sebe újra kifakadt és veszélyes láz fogta el. Tehát nálunk -maradt és én ápoltam. - -Oly boldog és szerencsés voltam, hogy a midőn a sebesült felüdült, előbb -tán csak puszta hálából, később szívének tiszta vonzalmából szeretett -engem; kezemet kérte és mi akadály nélkül szeptember 10-ik napján -1848-ban Lengyelke faluban egybekelhettünk. A minket összeeskető -plébános neve Margittay Sándor. Tanuink voltak helybeli birtokos -parasztgazdák: Kardos Illés és Mosolygó Simon.» - -– – – Eddig olvasá az ifjú édes anyjának hátrahagyott levelét, és az -alatt folyvást reszketett egész testében. - -Édes élvezettel olvasta, hogy a házasság megtörtént: de távolról sem -kiáltott győzelmet, mert élte előzményeiből tudta, hogy még sincs minden -tisztában. - -Tovább olvasott: - -«Az anyakönyvbe saját szemem láttára be lett írva, mint férj: gróf -Szabolcsy Gábor honvédalezredes, mint nő: Lengyelkey Sarolta.» - -– – – Tehát itt volt minden világos betűkkel kiírva. És még is! - -Az ifjú mérnök dicséretére legyen mondva, hogy őt nem az atyjának grófi -czíme, hanem egyszerűen csak a valósággal megtörtént házasság ténye -hozta lelkesedésbe. - -De előre sejtette, hogy e tényt nehéz vagy épen lehetetlen lesz a világ -előtt is bebizonyítani. Eddig is tapasztalta, hogy ledönthetlen -akadályok álltak fönn; különben édes anyja, a midőn Szatmáron -letelepedett, szegénysége daczára, már csak gyermeke tekintetéből is, -föntartja jogait s nyiltan mint Szabolcsy Gábor gróf özvegye lép fel. - -Ez nem történt. A szegény özvegy kézi munkából éldegélt, férje rangjával -soha senki előtt nem dicsekedett. - -Tehát minő szüksége lehetne most a szorgalmas és takarékos -szakaszmérnöknek arra, hogy grófi rangot viseljen, vagyon és földbirtok -nélkül? Csak mosolygott s azt mondta: eltemetett dicsőség ez, melynek a -világ előtt sem értéke, sem kelete. - -Ő gróf! tudniillik otthon, ha magában van és nem hallja senki: de már -túl szobája küszöbén vagy épen az utczaajtón, egyszerre leolvad róla a -fény, s lesz belőle polgár, mint a többi. - -Ezen egy eset van a világon, a midőn az öntudat és a benső meggyőződés -nem elég. A társadalomnak is kell erről valamit tudni; világos -bizonyítékok hiányában pedig semmit sem tartozik elhinni. - -Ismét tovább olvasott: - -«Következett a borzasztó 1849-iki év. Férjem visszament a hadsereghez -Görgei táborába; én itthon maradtam Lengyelkén. - -Nyár folytán egy este veszem a hírt, hogy atyád, a ki ez alatt ezredesi -rangot nyert, az oroszok betörésekor, mindjárt az első napokban valamely -csekély előörsi csatározásban újra veszélyesen megsebesült, és elvitték -arra, merre még az út nyitva volt Zemplén megyébe, a Bodrogközbe. - -Mikor pedig az orosz portyászok már felénk is közelegtek, elhagytam -Lengyelkét s mentem Miskolczra, onnan tovább a Tiszán túlra. - -Ezen utamban születtél te, közel Tokajhoz, a kocsin, a midőn a menekvők -társaságában Debreczen felé szándékoztunk. Születésed napja július 3-ika -1849. - -Félholtan érkeztem az Alföld nagy városába, a hol a legrettenetesebb hír -várt rám. Atyád ugyan élve, de már eszméletlenül érkezett Zemplénbe, de -ott egy Réthfalva nevű faluban meghalt. - -Szerencsétlen voltam. Azt hittem, elértem már a végső megsemmisülés -határához, a midőn tapasztalnom kellett, hogy szenvedésim pohara még -csak ezután lesz csordultig megtöltve. - -Halld a legiszonyatosabb szerencsétlenséget, a mi a nőt, az anyát és a -gyermeket érhette. Az orosz hadsereg jobb szárnya Lengyelkén áthatolván, -soha sem tudtam meg, mi okból, a falut feldúlta, felgyujtotta, még a -templomot is porrá, hamuvá égette. - -Kétségbeestem; többé nem lehetett vígasztalás számomra: mert tudtam, mi -veszett el ott örökre a lengyelkei templom sekrestyéjében. - -Már akkor, a midőn legelőször mosolyogtál anyád szemébe, előttem állott -a rettentő jelenet képe, ha majd fölnevelkedett fiam számot kér az -anyjától és követelni fogja születése törvényességének bebizonyítását. A -most közelgő halál megszabadít ugyan ez iszonyú pillanattól: de az -elmaradhatlan következmények fönmaradnak, teljes súlyokkal rád -nehezednek és egyedül ez lesz tőlem összes örökséged.» - -– – – A boldogtalan ifjú, bár mindezt, a mit eddig olvasott, ha nem is -részletesen, de nagyjából régen tudta, vagy legalább sejtette és -kitalálta: most, midőn a tények teljes világosságban tárultak szeme elé: -végső elcsüggedést kezdett érezni. - -Elejté kezéből a levelet, s visszahanyatlott a karszékbe. Ott ült sokáig -szótlanul és fiatal arcza a haldoklónak elijesztő vonásait vette fel. -Aztán keze gépileg nyúlt a levél után s tovább akart olvasni, de szeme -elhomályosodott, a sorok, betűk összefolytak előtte. Tán azt hitte, -beesteledett, mert gyertyát gyujtott, pedig a hanyatló nap még mindig -bőven lövellé sugarait az ablaknak leeresztett függönyén keresztül. - -Nem a grófi czím elvesztésének rá nézve értéktelen gondolata bántotta. -Ily hiúság nem ingerlé lelkét. Jelen helyzete, melyet önerejéből és -saját szorgalma által nyert, teljesen kielégíté vágyait. Kellemesen élt -s még munkájában is inkább gyönyört, mint fárasztó foglalkozást talált. - -De a jövő! - -Hogyan? már ma, pályájának oly szépen indult kezdetén, előre lemondjon -minden igazi boldogságról? Ki tudja? Nem találhat-e ő is, mint más, -valahol egy nyájas, bizalmas, barátságosan angyalarczú leánykát, a kit -szeretni fog, a kinek szerelmét megnyeri és a szülők örömmel adják rá -áldásukat? És akkor, az utolsó perczben, a midőn nincs egyéb hátra, mint -a törvénytől kivánt külső formaságokat teljesíteni: akkor… akkor vallja -be, hogy születésének törvényességét nem tudja bebizonyítani, vagy a mi -ennél is visszataszítóbb, elkezdjen hosszadalmas históriákat mesélni, -miket hideg megfontolással senki e világon el nem hihet. - -Kezei közé rejté arczát, mintha a szégyen lángját akarná elfödni és úgy -ült ott lehorgasztott fővel, míg kívül elsötétedett, belül pedig a -gyertyák vörös világa elénk fehér színt öltött. - -Végre tovább olvasott: - -«Most hallottad történetedet és ismered sorsodat. Csak arra kérlek, ne -vesd meg anyádat, a kinek nincs más hibája, mint hogy szerencsétlen -volt. - -Azt se véld, hogy én bűnös hanyagsággal tétlenül tűrtem sorsomat és -elvesztegettem gyermekem jövendőjét; mert eleinte míg volt egy kevés -pénzem, mindent ezen eltemetett titok felderítésére fordítottam. Az -ügyvédek felszedték az előleget, de mikor látták, hogy csak egy gyermek -törvényesítéséről van szó, a grófi rangot megillető széles uradalmaknak -pedig híre sincs; egymásután elhagytak. - -Most tehát halld édes anyádnak végső szavát, melyet tetszésed és -belátásod szerint kérésnek vagy parancsolatnak vehetsz. - -Soha se mondj le azon reményről, hogy egy napon, mint Szabolcsy gróf, -teljes joggal elfoglalhasd helyedet a társadalomban. - -Ellenben… erre figyelj! azon sivár és háladatlan tévútra se engedd -magadat csábíttatni, hogy e törekvést, mint életed egyedüli czélját és -feladatát tekintsed! - -Ne mondj le, de hasztalanul se fáradj, vagy csalóka nyomokon indulva, -erőd fölött ne költekezzél. - -Gondold meg, hogy az ily végzetszerű rejtélyt csak a jó szerencse, csak -a véletlenségek csodái fejthetnék meg. Ne üss zajt, ne mutasd másoknak -levelemet; ne kérdezősködjél úgy, hogy azzal egyszersmind titkodat a -hivatlanok és részvétlenek előtt is eláruld. - -Hozzád szólok, a ki anyai szívem súgja, tanult és művelt ember lettél. A -tudatlan és homályban maradt gyermekem ezen soraimat meg sem értené. -Beszélne, dicsekednék s mindenki kinevetné. - -A papra, Margittay Sándorra se sokat építs. Úgy írták nekem -Lengyelkéről, hogy ezen még ifjú erejében díszlő lelkész az orosz dúlás -után véres bosszút esküdött; elhagyta állását s Bem tábornok -hadseregében, mint közember szolgált. Soha többé hírét nem hallottam. - -Ezt írtam neked nagykorúságod idejének elérkezésére: de érzem, hogy erőm -elfogy. - -Hangos szóval hí az ég magához. Itt kell, hogy hagyjalak a küzdelem és a -bizonytalanság örvényében. De nem a nélkül, hogy végső tanácsaimmal fel -ne fegyverezzelek. - -Haladj kitűzött utadon, de ha meg vagy elégedve sorsoddal, semmit -koczkára ne tégy. Tartsd meg multad kincsét, de fel ne áldozd érte a -jelent. Őrizd titkodat, idő előtt elhamarkodva ne beszélj róla. Maradj -helyeden, de el ne zárd az utat attól sem, hogy a mikor ütne a kedvező -óra, akadály nélkül léphess azon helyre, melyre születtél. Vigyázz, -nehogy komor hallgatásod idejében embergyűlölő légy. Kerüld a -különczködést s ne igyekezzél oly regényszerű egyéniségnek látszani, a -ki a sors csodálatos csapásai folytán kivételes állapotba jutott. Mindig -csak biztos tények után indulj és ne hallgass a hitegetők hiábavaló -igérkezéseire. - -Mert nem azért írtam tele ezen ívet, hogy elmondva az igazságot, grófi -ivadéknak nyilvánítsalak, hanem hogy eloszlassam kételyeidet és tudjad, -mit kell cselekedned, nem most, hanem egykor valamikor, ha szerencsés -szelek ragadnák meg vitorláidat. Különösen pedig írtam azért, hogy ne -vess követ tiszta lelkiismerettel sírjába szállott édes anyád -koporsójára. - -Gyermekem! én azon erős hitben halok meg, hogy a kik e földön szerették -egymást, ott a legboldogabb létben újra találkoznak. - -Ezen egyedüli, de a legszentebb vallásos meggyőződésben gyökerező utolsó -vigasztalás közt halt meg, még a síron túl is örökre hű - -_Anyád_.» - -Az ifjú letevé a levelet és mozdulatlan maradt karszékében. Ábrándozott? -vagy magán kívül volt? Soha életében ezen itt eltöltött éjről magának -számot nem adhatott. - -Mikor pedig feleszmélt, csodálkozva látta, hogy a nap újra felkelt; -reggel volt s mellette az asztalon a két gyertya végig kiégett. - -Felkelt és oldalzsebéből kivette tárczáját, hogy kincsét, örökségét, -édes anyjának hátrahagyott levelét elrejtse. A levél előtte feküdt, de a -borítékot az első pillanatban nem találta. - -Azonban, a mit keresett, ott feküdt a földön az asztal alatt. Lehajlott, -felvette, de ujjai mindjárt megérzették, hogy még kell abban valaminek -lenni. - -Tehát még folytatása van a tegnapi rettenetes izgalmaknak? - -Bepillantott a boríték hasadásán s látta, hogy papir van benne. Lázas -sietséggel vette ki és szeme elé tartá. - -Mi volt? egy ív régi gyártmányú papir, félig írva, félig nyomtatva és -rovatokra felosztva. - -Alig hihetett szemének. Az ő saját keresztlevele, mely Tokajban a kath. -egyház plébániáján kelt: júl. 5-ről 1849, tehát két nappal később a -gyermek születésénél. - -Olvasta, újra átnézte, kezében forgatta, az ablak világossága felé -tartotta: de mindig csak az maradt: a teljes hitelű okmány aláírva, -megpecsételve hivatkozással az anyakönyv VII. kötetére, pagina 159. - -Hogy került ez ide? - -Első tekintetre kétséget sem szenvedett, hogy már tegnap benne volt a -borítékban. Idegen, ismeretlen nem tehette ide, ha csak tündérek nem -élnek a szatmári pályaházban. És ha mégis idegen kéz csempészte ide, -mire való e titkolózás, rejtélyeskedés? Aztán az ilyen jótevő lélek nem -veti a borítékot az asztal alá, hogy esetleg ott maradjon s mint elhányt -papirt a cseléd kisöpörje. - -Más részről ha édes anyja zárta ide ezen okmányt, miként történhetett, -hogy a levélnek oly terjedelmes és kimerítő szövegében ezen rendkívüli -fontossággal biró melléklet egy szóval sincs megemlítve? sőt valószínű, -hogy ha a haldokló anya birja ezen okmányt, sok helye levelének egészen -másként hangzik. - -Hogy a boríték a földön az asztal alatt hever, más oka is lehet. Ki -tudja, mily nyugtalanul töltötte ő ezen éjet? mily könnyen megeshetett, -hogy ő maga verte le kezével, karjával. - -Még más feltünő körülmény mutatkozott. Édes anyjának levele tiszta és -fehér maradt; tehát tizenöt év óta jól el volt rejtve a város -levéltárában. Ellenben a Tokajban kelt keresztlevél papírja sárgult és -gyűrött volt, sőt még valami nem igen tiszta kezek nyomai is mutatkoztak -rajta. - -És a tartalom! - -Latin nyelven írva a legteljesebb hitelű kivonat a kereszteltek -anyakönyvéből. Benne van az atya neve: gróf Szabolcsy Gábor -honvédezredes; utána az anya: gróf Szabolcsy Gáborné, született -Lengyelkey Sarolta; a keresztelt gyermek neve: Gábor. Külön rovatban a -keresztapák, kiknek neve teljesen ismeretlen és egyáltalában nem igen -aristokratikus hangzatú: Hólyag Márton és Makra Tamás. Legalul a tokaji -plébános mint keresztelő és a keresztlevél kiadója. - -Az ifjú elkábulva nézett az égből aláhullott ajándékra, de csakhamar -visszanyeré higgadt meggondolási tehetségét és keserűen mosolygott. - -Most már egy helyett két keresztlevele is volt; csak attól félt, hogy -egyikét úgy nem lesz kedve használni, mint a másikát. - -Igaza volt, mert az egyik kimondhatlanul rosszul hangzott, a másik pedig -sokkal jobb volt, mint egyelőre maga is óhajtotta. - -A Szatmáron kelt keresztlevélnek más kellemetlen tulajdonai között azon -nevetséges baja is volt, hogy tíz évvel későbbi kelettel birt, mint a -gyermek születése. - -A tartalom minden kritikán alul rossz. Csak az anya neve volt benne, az -is igen boszantó alakban: Lengyelkei (alias Szabolcsi) Sarolta. Az apa -rovata üres; sőt vastag tollal keresztül vonva, nehogy valaki később -nevet írjon belé és meghamisíthassa. Szóval: a legtökéletesebb -dokumentum a törvénytelen születés bebizonyítására. Oly dolog, melyet -senki sem mutogat örömest. - -De minő értéke lehet a másiknak? Forma tekintetében kifogás alá nem -eshetett. Más kérdés volt, vajjon a keresztlevél a házassági anyakönyv -megsemmisülése után elég bizonyíték lesz arra, hogy az atyjáról rámaradt -jogokat is igénybe vehesse? - -A fiatal mérnök nem volt jártas az ily dolgok megitélésében. Azonban -mindig módjában volt a törvénytudóktól, sőt a legilletékesebb -tekintélyektől tanácsot kérni, felvilágosítást szerezni. - -Hite szerint a legnagyobb nehézség abban állott, hogy ha törvényes -házasságból származó fiatal emberként akar a társadalomban szerepelni: -akkor a grófi czímet is követelnie kell. E két kérdés elválhatatlanul -egybe volt forrasztva; egyikét a másik nélkül tisztába hozni nem -lehetett. Az első követelésről le nem mondhatott; a másikat útjából -félre nem vethette. - -Az egyszerű polgári ifjúnak törvényesítése könnyen végbemehetett volna: -de az ő esetében nemesség, grófi rang és szavazati jog a főrendek -házában is szőnyegre került. Valószínűnek látta tehát, hogy az ily -fensőbb fajú jogok megnyerésére a szülők házasságáról szóló bizonyítékot -is elő kellene mutatnia. Ez pedig elégett, elpusztult, megsemmisült. - -Más részről kedvező körülménynek mutatkozott, hogy édes atyja, Szabolcsy -Gábor gróf, teljesen vagyontalan volt. Tehát senkinek nem állhatott -érdekében a fiú egyéb jogait ellenezni. Ő nyerhetett, de senkit meg nem -sértett, senkit meg nem károsított. Az pedig igen jó lábon álló pör, -melyen ellenfél nem jelentkezik. - -A fiatal ember élettörténetének legérthetlenebb rejtélye, hogy édes -anyja, mint látszott, azt sem tudta, hogy gyermekét hol keresztelték -meg? Valószínűleg betegen s tán eszméletén kívül hurczolták -faluról-falura, Debreczenig. A fuvarosok, ha tetszett nekik, bevihették -az újonszülöttet valamelyik templomba, ha tetszett, ott hagyták a kocsi -szalmáján. Hólyag Márton és Makra Tamás! valóságos parasztfuvarosnak -való név. Ki tudja, hova valók lehettek? - -Mert ha édes anyja csak annyit tud, hogy a keresztelés Tokajban ment -végbe, akkor azon időben, a midőn az ügyvédekkel értekezett, legelőször -is a nevezett város plébániájához utasítja őket. - -Annál meglepőbb tény, hogy a tokaji lelkész ezen keresztlevelet ily -minden kétséget kizáró alakban adta ki. Az nem történhetik, hogy két -fuvaros egy gyermeket keresztvíz alá tartván, azon egyszerű állításra, -hogy az apa Szabolcsy gróf, az anya pedig a grófné, a pap minden -bizonyítvány nélkül egyszerűen csak beírja azt, a mit diktálnak neki. - -Inkább azt kellett itt hinni, hogy az ezredesné Tokajban a -leghathatósabb támogatókra talált. Vagy kétségen felüli tanúk -bizonyították a gyermek törvényességét s a szülők nevét és rangját, vagy -volt ott a templomban valaki, a ki a szülők házassági bizonyítványát -teljes hitelességű alakban előmutathatta. - -De ezen esetben miként magyarázható meg az a körülmény, hogy ezen -ismeretlen pártfogó sem akkor, sem később az anyát a történtekről soha -nem értesíté? - -Meghalt? vagy különös czélt akart elérni hallgatásával? - - - - - V. (A bekövetkezett tél eseményei.) - -Gábor mérnök elhagyta szobáját, észre sem vette, hogy ajtaját nyitva -találta, holott tegnap bezárta. Arra sem figyelt, hogy az ajtó kulcsa a -földön hevert, a hova ő bizonyosan nem vetette, hanem lejövén az első -emeletről, kilépett a pályaház folyosójára. - -Az óra nyolczat mutatott; tehát elég ideje volt itt le s fel sétálgatni, -míg megérkezik Debreczenből a vonat, melyen állandó lakására -Sátoralja-Újhelybe visszautazni szándékozott. - -Még mindig mint álmodozó, mint magába zárkozott töprenkedő lépdelt végig -a tornácz hosszán és ki sem bontakozott ámolygásiból, míglen egy tíz -éves kis leányka, az állomásfőnök legidősebb gyermeke, útját nem állja s -mondja neki: - -– Mérnök bácsi, itt a kávé, tessék reggelizni. - -A fiatal ember visszahökkent és nem igen szellemes ábrázatot mutatott a -felhivásra; de csakhamar átlátta, hogy a nap ezen órájában más halandó -teremtés is reggelizni szokott, tehát asztalhoz ült, megízlelte kávéját -s tördelt be valamit az elébe rakott süteményből. - -Ezalatt az állomásfőnök is előkerült valahonnan. Neki is kávét hoztak s -aztán udvarias meghajlás után ugyanezen asztal mellett foglalt helyet s -így minden föltétel meg volt arra, hogy e két úr elkezdjen egymással -társalogni. - -Az állomásfőnök épen nem olyan volt, mint többi hivataltársai. Mert az -új vasutak rendesen fiatal hivatalnokokat kapnak, míg a szatmári -állomásfőnök, névszerint Nagy István úr, igen közel lehetett a hatvan -éves korhoz. Haja ugyan még feketéllett, de bajusza és mellét verdeső -szakálla igen díszes módon őszbe vegyült. - -Ily helyzetben a társalgás jóformán csak a szolgálati viszonyok -megbeszélésére szokott szorítkozni s Gábor mérnök azt a kérdést tette, -hol szolgált ezelőtt Szatmár állomásnak érdemes főnöke. - -– Oh uram, – felelt Nagy István úr, – nekem is, mint másnak az én -koromban, megvan a mi életünk szomorú regénye. 1849. honvéd voltam, -aztán büntetésből besoroztak osztrák közembernek. Tíz évig viseltem a -fehér kabátot, míg az 1859-iki háborúban hadnagygyá neveztek ki. A -villafrankai béke után sok tiszt volt az ezredben, tehát végleges -kielégítés, azaz két évi fizetés felvétele mellett, búcsút vehettünk. -Különösen pedig a magyar embertől kivántak minden áron megszabadulni. Én -a felvett pénzzel Pestre jöttem, elvégeztem a vasuti szolgálatokra -előírt tanulmányokat s aztán hivataloskodtam az osztrák államvasút -irodáiban. Mikor pedig megnyilt a magyar északkeleti vonal, én is -folyamodtam; megtettek Szatmárra állomásfőnöknek s azóta itt vagyok. - -– Nagyon örülök. Remélem, meg van helyzetével elégedve? - -– Tökéletesen. A szolgálat nem terhes, a fizetés tisztességes. Van -kedves hű feleségem, a ki tíz év alatt két élő magzattal jutalmazta -szerelmemet, s igy mit kivánhat egyebet a szegény ember a mai szűk -világban? - -– Gyönyörűségemre szolgál, ha annyi sok önmagával meghasonlott lélek -között végre egy elégedett emberre találok. - -Ez alatt a mérnök valamivel jobb étvágygyal költé el reggelijét, s -látta, hogy az állomásfőnök igen mélyen átható szemmel vizsgálja -vendégének arczvonásait. - -– Mérnök úr tudja-e, hogy jártamban, keltemben már találkoztam egy igen -jeles úri emberrel, a kit, mint önt, Szabolcsy Gábornak neveztek. - -– Én is hallottam hírét; de az gróf volt. - -– Igen gróf, még pedig az ország legrégibb családjából. Nem szeretném, -ha magva szakadt volna. Eltalálná, mért jut ez most eszembe? - -– Eltalálom, ha megmondja. - -– Ne legyek Nagy István, ne legyek szatmári állomásfőnök, ha a mérnök úr -arczvonásaiban mind egyenkint fel nem találom a családi hasonlatosságot. - -– Képzelgés, uram. - -– Nem az. Szavamra mondom, nem az. Ez a magas derült homlok, a hamis -mosoly, a szem pajkos villámlása, az ajk finom gúnyja, maga a termet, a -járás, sőt még a hang és a szavak sajátszerű kimondása is! - -– Nagyon hízelgő rám nézve. És hol találkozott ön Szabolcsy gróffal? - -– Hol? az már más kérdés uram s nem is tartozik e papirosra. Mondjuk -csak, hogy a táborban, ha jó napunk volt és előnkbe tették a paprikás -juhhústól párolgó teli bográcsot. Mindjárt kezdetben sebet kapott s -aztán felgyógyulván, feleségül vette a kassai legtudósabb professzor -leányát. - -– Ön ismerte e nőt? - -– Úgy távolról. Én soha sem szolgáltam egy csapatnál a gróffal; de -hallottam barátimtól, hogy midőn a gróf visszaérkezett ezredéhez, és -épen akkor valami új kópéság forgott napirenden, a gróf kijelentette, -hogy nem fog benne részt venni, mert megházasodott. Természetesen csak -nevették társai, mert nem hittek neki. - -– A grófnak, az ezredesnek? - -– Akkor még csak alezredes volt. - -– És mért nem hittek neki? - -– Mert hát, köztünk legyen mondva, Szabolcsy gróf, a mi a fehér népség -állapotát illeti, nem sok lelkiismeretet csinált az ily mellékes -dolgokból. - -– Olyan ember volt? - -– Épen olyan, mint a többi. Ez esetben azonban, ha kivételesen is, de -nem tréfált. Mikor a tisztek gúnyosan poharat emeltek az új grófné -egészségére, az alezredes redőbe szedé homlokát, kivett oldalzsebéből -egy violaszínű bársonytárczát, abból egy hivatalos okmányt s letette az -asztalra a tisztek szeme elé. - -– S mi volt ez a hivatalos okmány? - -– Anyakönyvi hiteles kivonat a végbe ment házasság tényéről. Ekkor a -tisztek elhallgattak, mindjárt más húrokat pengettek. Semmi kétség, hogy -a gróf ezen tárczát mindig magánál hordta, otthon, szállásán, a táborban -és a csatákban, míg újra veszélyesen megsebesülvén, félholtan hurczolták -faluról-falura, s rövid idő mulva nemes lelke örökre elszállt. - -– Ez alatt a becses okmány könnyen el is veszhetett? - -– Az bizony meglehet. De ha mégis nem veszett volna el, akkor -megtalálták nála azok, a kik őt Réthfalvy báróné angol kertjében -eltemették. - -E pillanatban éles, sivító hangon megszólalt az állomás csengetyűje s a -Debreczenből indult vonat megérkezett. - -Az állomásfőnök felugrott helyéből, hogy a kellő perczben hivatalos -szobájának ajtaja előtt álljon s ha szükség van rá, rögtön -intézkedhessék. Az ifjú mérnök pedig felkapkodta könnyű podgyászát, egy -szolga felrakta műszereit és öt percznyi zaj, kiabálás, futkosás és egy -pár ilyenkor elmaradhatatlan káromkodás után a vonat elrobogott, semmit -sem hagyva hátra, mint nehány kiszállott utast, s aztán a csendet és -kihaltságot. - -A részvényes társaság igazgatóságának nagyon megtetszett Szabolcsy Gábor -szakaszmérnök működése a szatmári híd feljáró töltésének kijavítása -alatt s ezért a bekövetkezett téli hónapokban, a hol csak komolyabb baj -adta elő magát, mindenüvé őt küldték ki. - -Ezen ügyesség és használhatóság meg is termé gyümölcsét, mert mindjárt a -következő év első hónapjában az ifjú Szabolcsy Gábor már mint főmérnök -működött s keze alá vette a pályát Sátoralja-Újhelytől egész le a -Tiszáig s ott a hídon túl a királyházi pályaudvarig. - -Most már valóságos úr volt a maga körében. Saját erejéből vívta ki -helyét. Itt nem kérdezte senki, hol született? ki volt az apja? micsoda -vallást tart? Adott Isten neki észt és képességet, hivatala -kötelességeinek eleget tenni. Egyéb nem jött kérdés alá. - -A példátlanul gyors előléptetés nagy hírbe hozta a fiatal embert. -Mindenki udvarolt, sőt hízelgett neki s az volt szerencsés, a ki -pártfogását megérdemlette. Az állomásfőnökök, pénztárnokok, -pályafelügyelők s korábbi kollegái, a szakaszmérnökök, megsüvegelték. - -Ha dolga volt valamely állomáson, az ottani hivatalnokok majd agyon -ölték vendégszeretetükkel. Ő nagyságának az állomásfőnök nejének kedves -kis szöszke nővére oda volt a boldogságtól, ha a főmérnök úr jó ízűt -falatozott oly süteményből, melyet a kisasszony saját kezével, különös -gonddal és épen ezen alkalomra készített. - -Ilyenkor eszébe jutottak édes anyja levelének intései, hogy a bizonyos -jelent el ne hagyja a kétes jövőért; de nem feledkezett meg a tanács -másik részéről sem, hogy le ne mondjon jogairól s a hol sikert igérő -nyomot talál, annak kikutatását el ne hanyagolja. - -Ez alatt boldog volt s napjai munka között is kellemesen teltek. -Folyvást utazott; úgyszólván a waggonban lakott; itt vetették meg ágyát, -itt irogatta jegyzeteit. Innen vette észre a hibákat; itten rótta meg a -legcsekélyebb rendetlenséget is. - -Alárendeltjei azonban szerették, köszönettel fogadták tanácsait, bűnbánó -hallgatással dorgálásait. Szigorú rendet tartott, nem tűrt semmi -hanyagságot; de a kartársak között illő barátságot nem sértette meg. Az -áskálódás, bosszantás, egyeseknek üldözése, az úgynevezett szekatura -épen nem volt kenyere. - -– – – – - -Nézzünk el egy pillanatra a réthfalvi kastélyba. - -Márczius vége felé járt az idő s ez évben korán esvén a husvét, Lenke -kisasszony otthon volt és készült az ünnepekre. - -Már nem volt kis leány, de távolról sem oly nagy, minőnek magát -képzelte. Többé nem beszélt az első éves leánykák esetlenségeiről. Nem -mesélte, hogy az énektanár hat hétig náthás és rekedt volt. Azt sem -csodálta többé, hogy a kolostor tarka macskája tíz napig bujdosott s -aztán megint előkerült épen a kapusné neve napján. - -Most már legérdekesebb esemény volt előtte a fényes bál a zárda -éttermében, melyből téli virágkertet csináltak. Elmondta, hogy voltak a -leányok öltözve; de neki rossz kedve levén, egy lépést sem tánczolt. - -– És mért nem tánczoltál? - -– Oh mamám, meg nem engedtem volna a félvilágért, hogy azok a -haszontalan gimnazista diákok a derekamat átkarolják! - -Egyszer a reggeli órákban a mama és leánya, ketten együtt ültek a -kastély üvegezett verendája alatt és szívták a nyíló virágok balzsamát, -a midőn távolból fütyölt a mozdony és vonat közeledett. - -Oly mindennapi dolog, melyre itt, a házban vagy a faluban, régóta senki -sem figyel. Lenke kisasszony azonban letette kezéből himzését, -kiegyenesedett karszékében és hallgatózott. - -– Mamám, ez a vonat itt meg akar állni. - -– Itt? a hol állomás sincs? - -– Halld csak, mindig lassabban zakatol, a kerekek renyhén forognak, a -zörej, csapkodás elgyengül, megszünik. - -A báróné nevette leánya képzelődéseit, de csakhamar maga is észrevette, -hogy elcsendesedik a vonat s valóban megáll épen ott fön a kert kerítése -mellett. - -– Mamám, valami veszedelem van. Isten őrizz a vasuti -szerencsétlenségtől. A fejedelemnő ezt már beiratta a mi litaniánkba. - -– Már hogy volna nagy baj. Akkor kiáltanának, segítségül hívnák az -embereket, most pedig minden csendes. - -– Menjünk oda és nézzük meg. - -– Ha kiváncsi vagy, mehetünk. - -Ezzel mindketten nagykendőt vetettek vállokra s a kert felé indultak. A -kis leány gyorsan akart iramodni, nem is az úton, hanem a gyepen -keresztül, de anyja megragadá karját és visszatartóztatta az úri -hölgyekhez nem illő buzgóságtól. - -– Jóságos egek, – mondá oktatólag, – egészen új nemzedék jő a világra. -Hogy érdekli ezt a tizenöt éves gyermeket a vasút? Már képzelni sem tud -oly időt, a mikor az emberek vasút nélkül is élhettek. Kis leányom, -valamit kérdek tőled: mikor a zsidók Egyiptomból kiköltöztek és negyven -évig a pusztákon tévelyegtek, azt hiszed tán, ennyi idő alatt mindig a -gyorsvonaton nyargaltak, míg elértek Jeruzsálembe? - -Ez alatt eljutottak a kert felső végére, de ugyanekkor hallották, hogy a -vonat újra elindult s halad tovább a domb lejtőjén. - -Tehát nincs semmi veszedelem s nyugodt lélekkel tértek visszafelé, a -midőn hátuk mögött közeledő léptek zörejét hallák. Visszatekintettek, s -a pályaőrt látták maguk előtt, a kit jól ismertek, mert itt lakott -csinos kis házacskájában. - -Mit akart itt? A pályaőr katonás modorban köszönt és kezében egy -gyönyörű szép virágokból kötött koszorút tartott, melyet széles fehér -selyem szalag ékesített. - -– Méltóságos báróné, – szólt az őr, – egy úr a vonatról rám bízta e -koszorút s parancsolta, hogy engedelmet kérjek méltóságodtól: szabad -lesz-e feltennem e koszorút a honvédezredes sírkövére. - -A báróné nem kérdezte, ki volt azon úr? hanem fejének igenlő -meghajtásával megadta az engedélyt s aztán leányával együtt visszatért a -kastélyba. - -– Mamám, – szólt a kis leány, a midőn ismét elővette himzését, – ki -küldhette ide ezt a szép koszorút? - -– Ki? valószínűleg az ezredesnek egyik régi tiszttársa. Egyébiránt, a ki -nem nevezi meg magát, az olyan emberről úri hölgyek nem szoktak -kérdezősködni. - -– És mért épen ma kellett a koszorú? - -– Kis leányom, az ilyen kegyeletes megemlékezésre az egyik nap épen oly -jó, mint a másik. - -– Nem azért mamám. Lásd, ma márczius 24-ke, Gábor napja van. - -A báróné csodálkozva nézett gyermekére és mosolyogva felelé: - -– Te kis mindentudó fecsegő. Utoljára még azt is kitalálnád, ki küldte a -száz közül? - -– Bizonyos vagyok benne. Ezt csak egy ember tehette. - -– És ki, ha szabad kérdenem? - -– Oh mamám, az a fiatal úr, a kit én egyszer a kertben láttam, a midőn a -sír előtt imádkozott, s mielőtt eltávozott, megcsókolta a hideg követ. -Nem emlékezel rá? Tudod, a ki miatt egyszer oly nagyon lepirongattál, -mert a neve helyett csak azt mondtam: ő itt volt; én láttam őt! - -A báróné összeszorította ajkát. Most már jól tudta, kiről van szó? Tán -attól is félt, ha újra beszédbe ered ezen emberről, csak szaporítani -fogja leánya fejében az emlékezetes napok számát s azért csak annyit -felelt: - -– Legjobb lesz, ha az ily hiábavaló semmiségeket végkép kivered -emlékezetedből. - -– – – – - -Ezen napon Szabolcsy Gábor főmérnök kanyargó utat tett. Elhagyta a saját -vonalát, átment az államvaspálya síneire s mielőtt alkonyodott volna, -megérkezett Tokajba s felkeresé a kath. plébánia épületét. - -Mindjárt a kapu alatt egy ott ácsorgó cselédtől kérdé: - -– Lehetnék oly szerencsés a főtisztelendő plébános úrral beszélni? - -– Ő nagysága az apát nincs a városban és nem is jön ma haza. - -(Értsd: az apát úr künn van a hegyen, mert megkezdődött a szőlőmunka, a -nyitás, bujtás és metszés.) - -– És a káplán urak? - -– Az egyik oda van temetni, valami csiszmadiát; a másikát épen most -vitték a templomba, hogy kereszteljen meg egy nyafogó porontyot. - -– Köszönöm. - -Tehát a legjobbkor jött. A káplán ott van a templomban, vagy a -sekrestyében, a hova úgy is mennie kellett volna. - -Gábor mérnök a templomba sietett. Ott példás ájtatossággal várt, míg ős -Tokaj legifjabb polgára nevet, jogot és keresztvizet nyert s aztán -megszólítá a káplánt. - -– Uram, én idegen vagyok e városban s azért jöttem Tokajba, hogy -betekintsek az anyakönyvbe, a hol egy tétel engem különösen érdekel. -Kérdem: nem kérek-e meg nem engedett dolgot? - -– Épen nem, uram. Az anyakönyv nyilvános közkincs, mely senki előtt -elzárva nincs. A jelen évi lapokat kivánja átnézni? - -– Én a VIII. kötetet s abban a 159-ik lapot keresem. - -– Mindjárt szolgálok vele. - -Ezzel kinyitott egy vasszekrényt. Intett az egyházfinak, hogy segítsen s -ketten a kötetek halmazából kivettek egy már erősen elkopott, -elkallódott és elavult borítékú nagy könyvet. - -A káplán a könyvet az asztalra tette s mint gyakorlott kezű ember, egy -pár fordítás után odanyitott a 159-ik lapra. - -A fiatal ember oly pillanatot vetett a sárgult lapra, mint mikor az élet -vagy a halál kérdése merül fel legfenyegetőbb alakjában. De csakhamar -felragyog arcza, ezer mázsás kő esik le szívéről. Szabad lég áramlik -körötte s oly megelégedést érez lelkében, mint máskor soha. - -Saját szemével látta, a mit keresett. Birtokában levő keresztlevele -teljes igazságot mondott. Ott feküdt előtte az eredeti forrás, meg nem -változtatható betűkkel kiírva. Csillogott a grófi czím, díszszel -szerénykedett az anya köznemesi neve. Nem hiányzottak a keresztapák is, -kik valósággal csak parasztok lehettek: de bizonyításuk egyenértékű -volt, bármely herczeg aláírásával. - -– Uram, szólt az ifjú, – láttam, a mit akartam; meggyőződtem, hogy -minden a legteljesebb rendben van. Megtaláltam azon alapot, melyen annak -idejében tovább építhetek. Még csak egy kérdést? - -– Tessék uram. - -– Mit kell tenni, ha valaki ezen anyakönyvből hiteles másolatot vagy -mint nevezik, kivonatot akar kérni? Nagy és nehéz munka ez? - -– Épen nem. Azaz: hogy az esettől függ. Az itt helyben lakók, kiket -mindenki ismer, akadály és minden nehézség nélkül megkapják -keresztlevelüket. Hanem ha ismeretlenek jőnek, a kik csak történetesen -születtek Tokajban, akkor a parochialis hivatal kötelessége a személy -ugyanazonosságának bebizonyítását követelni. - -– Értem uram. De ha egyszer az anyakönyvi kivonat ki van adva s az -illetőnek évek óta kezében is van? - -– Akkor fel van téve, mint kétségbevonhatlan tény, hogy a tokaji -plébános ismerte kötelességét, bölcsen tudta, mit cselekszik? s a -keresztlevelet csak annak adta ki, a ki ezen nagybecsű okmány birtokára -jogosítva volt. - -– Köszönöm uram. Egész terjedelmében megértettem szíves -felvilágosítását. Nagy örömömre szolgálna, ha azon fáradságért, hogy e -könyvet kegyeskedett előttem kinyitni, bármely kötelezett díjat fizetnem -kellene. - -– Semmit uram. A betekintés díjmentes. - -Természetesen díjmentes. Azonban a sekrestyés még is oly kenetteljes -fohászszal hajtá meg magát, mint a ki értésül adja, hogy saját csekély -személyét illetőleg a tisztelt közönség nagylelkűségét nem lehet -szándékában korlátok közé szorítani. - -Gábor mérnök meg is értette a hangos szó nélkül adott figyelmeztetést. S -miután a káplán úrtól illedelmes búcsút vett, oly ügyesen szorított -kezet a sekrestyéssel, hogy egy tíz forintos bankjegy épen ott ragadt -meg, a hova szánva volt. - -Még az éjjeli vonattal visszautazott rendes lakására Sátoralja-Ujhelybe. -Mikor pedig hajnalhasadás közeledtével leheveredett pamlagára, utolsó -gondolata volt: - -– Semmi kétségem többé. Anyám az én keresztlevelemet soha sem látta. -Csak azt írta, közel Tokaj városához születtem. Azt sem tudta, hogy -engem ott kereszteltek meg. - -De ha így van: ki azon titkos barát, azon rejtélyes tündér, a ki éjjel -szobájába lopódzkodva, ezen okmányt anyja levelének borítékába -becsempészte? - - - - - VI. (Ő nagysága az osztálytanácsos, a kit kezdenek már méltóságodnak nevezni.) - -Okos ember, ha utazik, vagy későn este a vendéglőben vacsorál, nem -szokta mutogatni, mily csinosan van kigömbölyödve pénztárczája. Valaki -tudomásul veheti s rá les, ha elhagyta a ház küszöbét. - -Ezt a régi jó szabályt kellett volna a magyar északkeleti vasút -direktorainak szem előtt tartani. Mert ha az isteni gondviselés vagy a -véletlen szerencse adott nekik egy jeles, szorgalmatos és lángeszű -főmérnököt, jobban teszik, ha hallgatnak vele, kizsákmányolják -tudományát, felhasználják éles eszét, fizetik pompásan, de megtarthatják -maguknak. - -Ők azonban széltiben dicsekedtek fényes aquisitiójokkal, otthon, az -irodában, a gyűlésben, a banquetteken, sőt a hírlapokban vagy az útfélen -is. - -Úgy hogy két év lefolyta után az egész ország, boldog boldogtalan (azaz: -ujságíró és előfizető) ismerte Szabolcsy Gábor főmérnök nevét s büszke -volt rá, hogy ily kitünő talentum termett a hazában. - -Keservesen megadta árát a vasúti társaság ezen kérkedésnek és -hiresztelésnek. - -Épen ezen időben 1875-ben, a midőn a jól megérdemlett hírbe hozott -mérnök élete korának huszonhatodik évébe lépett, egy igen szemes és jó -szaglással biró egyént neveztek ki közlekedésügyi miniszternek, a ki oly -szándékkal foglalta el tárczáját, hogy a hozzá kötött várakozásoknak -igazán meg is feleljen. - -Ő excellentiája sokat hallott Gábor mérnök képességeiről. Lehet, hogy -személyesen is ismerte, még azon időben, mikor maga is közönséges -halandó teremtmény volt; legfölebb mint képviselő adhatta jelét, mi -lakik benne? - -S miután a miniszter különben is lámpával kereste a szakértő embert, a -kinek elméleti és tapasztalati ismeretei mellett, még mennydörgő módra -magyar neve is van: módját ejté, hogy e jeles egyént állami szolgálattal -megkinálja. - -Igy történt, hogy egy novemberi ködös nap reggelén a hivatalos lapnak -első hasábján a következő sorok jelentek meg: - -«Ő cs. és kir. felsége a magyar kir. közlekedésügyi miniszter -előterjesztésére Szabolcsy Gábor okleveles mérnököt a közlekedési -miniszteriumban osztálytanácsossá kinevezni méltóztatott.» - -Volt erre helyeslés a legilletékesebb körökben, de annál nagyobb -bosszankodás a budai alagút mellé épült kevély palotában, a hol a -direktor urak legelső meglepetésük rohamában még ezen méltánytalan és -igazságtalan szót is: «fekete hálátlanság» ajkukra vették. - -A mérnök szép levélben és hálás köszönettel vett búcsút a társulattól s -aztán egy pár hetet kért miniszterétől, hogy a folyó ügyekkel -megismerkedjék s általában a hivatali gyakorlatot, szokásokat és -formaságokat tanulmányozza. - -Azután pedig beült az irodába, dolgozott serényen, titkárát, -fogalmazóját ellátta munkával s míg az azon napra elővett iratcsomókból -egy darabot látott asztalán, nem ment ebédelni. - -Karácson táján már alig merült fel a gyakorlati téren fontos kérdés, -melyben véleményét ne kérték volna. Sokan még vissza is éltek -munkaszeretetével, mert ha bonyolódott ügyet kellett tisztába hozni, azt -mondták, erre csak az új osztálytanácsos képes. - -Az év végső napjaiban a buzgó hivatalnok vígan perczegteté irótollát, a -midőn kívülről igen elbizakodott módon rácsattantanak a kilincsre, -kitárják az ajtó szárnyát s helyet engednek valakinek. - -Ő excellentiája volt, a miniszter, a ki mérgesen tekintett vissza azon -szerencsétlenre, a ki ily kiméletlen modorban nyitott előtte utat. - -Engedelmet kért; maga tette be az ajtót, saját országos kezével. Aztán -udvariasan meghajtá magát, szivarra gyujtott s helyet foglalt szemközt -hivatalnokával. - -– Kedves Szabolcsy, – mondá, – bocsásson meg, ha háborgatom. Csak úgy -privatim akarok valamit mondani. - -– Méltóztassék parancsolni. - -– Mondtam, nem tartozik a hivatalhoz. Hanem nagy részvéttel viseltetem -sorsa iránt, mint olyan ember, a ki önnek multját jól ismeri. Adjon -kezet és ne piruljon álszeméremből, mert a saját erejéből kivívott -állásnál nincs nagyobb dicsőség az alkotmányos országban. Tehát -tekintsen legjobb barátjának s feleljen szabadon és egyenesen -kérdésemre. - -Mi lesz ebből? mit akar kérdeni: mert az elmondott előbeszéd nagyon is -hosszúra nyúlt egy miniszter szájában. - -Ezzel azonban vége is lett az ünnepélyes szójárásoknak. A miniszter -felkelt székéről; kényelmesebb helyre, a pamlagra veté magát; a komoly ő -excellentiájából régi táblabiró, majdnem közönséges urambátyám lett s a -tiszteletből még mindig vonakodó hivatalnokot maga mellé ülteté. Ekkor -hatalmas füstgomolyt bocsátott ki ajkai közül és mondá: - -– Igaz-e, a mit beszélnek, hogy ön gróf? - -– Hogy én gróf vagyok? – felelt az ifjú, elhalaványodva, de erőtetett -közönynyel. – És ezt széltiben beszéli a világ? - -– Azt nem mondtam. De vannak, a kik tudják, vagy legalább állítják. A -mult őszszel Tokajban jártam szüretelni. Ott hallottam az apát úrtól, -hogy ön ezelőtt két évvel megjelent a plébánián s beletekintett az -anyakönyvbe. - -– Ez igaz, kegyelmes uram. De én ott egy szóval sem mondtam, mit keresek -abban a könyvben? Csak a kötet és a lap számát jelöltem ki. Akkor -megmutatták; láttam, a mit kerestem, megköszöntem a szívességet és szó -nélkül távoztam. - -– Én sem mondok egyebet. De ha az egész vidék tudta, hogy önt Szabolcsy -Gábornak hívják; azon bizonyos lapon pedig néhány tokaji szőllős -gazdának fián és leányán kívül más érdekes születési tény feljegyezve -nem volt: nem sok combináló tehetség kellett arra, hogy az ön -kutatásainak czélját eltalálják. - -A fiatal ember elismerte ezen érv igazságát s aztán mint tetten kapott -bűnös hallgatott. - -A miniszter nevetett. - -– A fődolog, hogy ön rossz néven ne vegye, ha magán viszonyainak -fejtegetésébe bocsátkozom. Az igazi barátságnak és jóakaratnak sok -szabad. És én nem érthetem, miért nem akarja ön igénybe venni -születésének jogát? - -– Azért, mert nem tehetem. Erre nem elég csak az én hitem és -meggyőződésem, ha a világ elé csalhatatlan bizonyítékokat nem hozhatok. -Különben pedig tökéletesen meg vagyok elégedve helyzetemmel. Ha jó -osztálytanácsos lehetek: nem lehet kedvem kétséges grófot játszani. - -– A keresztlevél hiteles és minden kétséget kizár. - -– Lehet; de az atyám és anyám között végbement házasság tényének még -nyoma sincs. - -– Hallottam; a muszkák felperzselték a lengyelkei templomot. A -matrikulák helyett azonban más valami maradt fön. - -– Semmit sem tudok róla. - -– Ismeri az öreg Réthfalvy Miklós bárót? - -– Tudom, hogy vannak ily nevű urak Zemplénben. - -– Tehát hallja. Én tegnap beszéltem a báróval. Igen derék magyar ember, -de lesz már vagy hetvenöt éves. Ő is hallotta a tokaji expeditió hírét s -azt mondta nekem: két levelet bir meghalt unokaöcscsétől az ezredestől. -Az elsőben rokoni indulattal jelenti, hogy Lengyelkey István professzor -hátrahagyott árvájával, Saroltával, házasságra lépett. A másik levél -félévvel később kelt s azon örömhírt hozza, hogy neje áldott állapotban -van. - -– Mindezt ma hallom először. De a két magán levél csak fél bizonyíték. -Én nem tudom, hogy az ily ügyeket törvényszéki vagy közigazgatási úton -szokták-e tisztába hozni. Csak arra vagyok elhatározva, hogy nevetséges -szerepet soha, semmi áron elvállalni nem fogok. - -– És mért volna e szerep nevetséges? - -– Nevetséges volna úgy multam, mint jelenem miatt. Engem mint -elhagyatott árvát a püspök jótékonyságából a szegények convictusában -neveltek. Jelenben, ifjú korom daczára, szép hivatalban vagyok. Mire -való volna nekem a grófság? Azért, hogy ha a hivatali szolga lehúzza -rólam a téli kabátot, nagyságos úr helyett méltóságodnak tituláljon? -Isten őrizzen meg engem attól, hogy valaha regényhőst csináljanak -belőlem! - -– Szép elhatározás. De meg kellene gondolnia, hogy Magyarországon a -mágnás egyszersmind született törvényhozó is. Miután pedig napjainkban -annyi mindenféle vasúti és technikai tárgyú törvényjavaslatok kerülnek -napirendre: a kormánynak is jól esnék, ha a felsőházban valódi szakértők -kelnének védelmére. - -– Igen megtisztelve érzem magamat, kegyelmes uram: hanem a második -követelés még erősebb az elsőnél. A grófi czímet, Isten neki, valahogy -elviselhetné az ember; de hogy belőlem még valaha parlamenti szónok is -válhatnék: ily képzelődés távol marad tőlem. - -– Hogyan? képzelődés? Ön tán azt hiszi, valami ördögi mesterség lehet az -a szónoklat? Higyje el; semmi sincs ennél könnyebb a világon. Csak -egyszer kell megkisérleni s mindjárt megy. Mert ha tud az ember valamit, -a mit mások nem tudnak, egyebet sem kell tennie, mint könnyedén -elmondani, a mit akar, hadd tanuljanak a tudatlanok. Én sem vagyok -szónok s mégis tudok beszélni a képviselőházban, épen oly biztossággal, -mint e szobában. Ön csak azt képzelje, hogy a sok kardinál, püspök, -főispán, gróf, báró, nem egyéb, mint egy sor káposztafő, melyet a -teremőr rakott a padokra pusztán diszítés szempontjából. Mondja el, a -mit tud, a mit nem tud, azt hagyja ki és kész a szónok. Régen meg van -írva: orator fit. - -– És mégis olyan sokan belesülnek a dictióba. - -– Az ilyenek kezdetben sem tudták, mit akarnak mondani. Neki mentek a -dolognak készületlenül s azt hitték, majd súg a szentlélek. Nos, öcsém -uram, lesz belőlünk gróf és a kormánynak eszes védelmezője a -felsőházban? - -– Kegyelmes uram, induljunk csak lassan e pályán. Ne vigyünk vásárra -medvebőrt, mielőtt a maczkót lelőttük. Mert még nem vagyok gróf. Még -amolyan fél gróf sem, a ki sem tűz, sem víz, sem hús, sem hal. Nem -hagyhatom el díszes pogári állásomat azért, hogy a legjobb siker -esetében is azok közé tolakodjam, kik engem nem ismernek, kik legfölebb -csak eltűrhetnek. - -– Kezdetben; de majd hozzá szoknak, mint én, hogy úton útfélen -excellencziás uramnak czímeznek. Ádám vagy Noe apánknak egyik fia sem -volt gróf, s mégis lett és lesz ma is ily portéka az unokákból. - -– Igaz, de a kik napjainkban grófi vagy bárói czímet nyernek, már -azelőtt született urak voltak. Én pedig mindjárt első fellépésemre a -tönkre jutott mágnások kategóriájába sorakoznám. Inkább visszamegyek az -én vasutamhoz s leszek újra mérnök, vagy pályaőr mindenesetre. - -A miniszter úgy nevetett ez ötletre, mint valamely szellemes élczre s -aztán felkelvén helyéből, mondá: - -– Azt hiszem, ma szombat van. Nagy társaság lesz együtt a -pénzügyminiszter palotájában s megeshetik, hogy a fiatalság zongora -mellett tánczra kerekedik. - -– Meg vagyok híva, kegyelmes uram. - -– Akkor találkozunk. Sok miniszter lesz ott in petto. Még több -millionaire in theoria. Szándékom önt nehány embernek bemutatni. Nem -mondom fűnek-fának, de mégis oly egyéneknek, kikkel az ismeretség díszes -és előnyös. Isten áldja. - -– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – - -Este tíz óra után a pénzügyminiszter termeiben csakugyan szép társaság -volt együtt. Az urak folytatták a képviselőházi ülés vitáit és többnyire -bölcsebbek voltak, mint a gyűlés alatt. Az asszonyok émelygős arczot -mutattak s legyezőikkel folyvást tova üldözék a jelenlevő sok közönséges -emberből kipárolgó polgári bűzt. De a gondatlan ifjúság a nagy teremben -sereglett össze s vidám lélekkel, ruganyos lábbal, élvezte a táncz -gyönyöreit. - -Szabolcsy Gábor, rang szerint osztálytanácsos, külsejére nézve igen -választékosan öltözött fiatal ember, ott állongott a terem közepén a -férfi csoport között. - -Nem mutatta, de valósággal unatkozott, a midőn egyszer a terem -szögletébe pillant s lát ott egy hölgyet, a kiről hitte, hogy -találkozott már vele valahol az életben. - -E hölgy erősen kezdett már végső búcsút venni az érdekes évektől. Tán -már maga is lemondott hódító hatalmáról: de bizonyos, hogy mások még -régebben észrevették a bekövetkezett díszes haladást. - -Ki lehet ez? Nem kétkedett, hogy ismerte. Csakhogy azóta a lefolyt -nehány év barbár hatalommal pusztított az egykor kellemes arczvonások -között. A mi szép, vonzó volt rajta, mind elveszett. Sőt helyébe az -önzés, irigység, gyűlölet, a visszataszító dölyf és kevélység szörnyű -kifejezése fejlődött ki. - -És valóban ő volt. Réthfalvy báróné, a ki öt év előtt a mérnök-segédet -ebédre hívta, a ki a sebeiben meghalt ezredesnek, mint mondá, emléket -emelt, a ki egykor rossz néven vette, hogy a kegyelettel őrzött sírkövet -a vasút érdekében helyéből tova mozdítania kényszerült. - -Sokáig nézett a mai osztálytanácsos a báróné felé; kötelességének -tartván, ha pillantásaik összetalálkoznának, fejét mélyen meghajtani. - -A báróné azonban nem nézett a terem közepén állongó urak csoportjára. -Épen mint a páholyban ülő hölgy soha sem emeli szemcsövét a második -emelet felé; a karzatnak létezéséről pedig még tudomása sincs. - -Maradt tehát helyében az ifjú és gondolkodék. - -– Bolondság, ostobaság, – elmélkedék. – Mit tennék mást, ha a szerencse -kedvezéséből már ma gróf volnék is? Tulajdonkép akkor is csak itt állnék -s lesném a jó alkalmat, hogy haza lopózkodjam. - -Később eszébe jutott: ha nem tudja, miként mulasson itt, mint gróf, hát -tanulja meg másoktól. Csak úgy hemzsegett előtte a sok minta. Jobb -alkalmat sem találhat okulni, miként lépnek fel ily teremben azon -kiváltságosak, kik már bölcsőikben Magyarország mágnásai voltak. - -Megmaradt tehát kényelmes observatóriumában és nézte, mint tünnek fel -keletről az elsőrendű csillagok, s mint hanyatlanak alá a nyugati -láthatár irányában? Értsd: a hölgyek szobájából ki a buffetbe. - -A többi között épen most libegett végig a terem fényezett koczkáin -Vékonyi Hermann báró ő méltósága: mosolyogván, mint győzelmes Apolló és -elfogadván üdvözleteit mindazoknak, a kik elébe járultak s meghozák -tartozó hódolatukat. - -Gyönyörű szál legény volt a báró, épen oly magas és száraz, mint a -távirda póznája. Még legszebb fiatal éveit élte, mert huszonöt éve -sincs, hogy kibújt az iskola padja alól. Valaha ugyan gyanusan alacsony -homloka volt, de most, az igen előkelő modorban kifejlődött kopaszság, -egész a búbja tetejéig vitte fel az agy székhelyének határát. - -Magas véleményét saját személyének fontosságáról, édes megelégedéssel -fejezte ki tagjainak minden mozdulata. Épen nem törődött azzal, ha főuri -nevetgélései alatt ajkai úgy szétterjednek, hogy roncsolt, ingadozó és -elsárgult fogai közszemle alá kerülnek. - -Ki követelheti tőle jogosan, hogy egészséges agyara legyen, mint a -juhász bojtárnak, a ki egész éven át túrót és aludttejet eszik? Ez a -föltétel nincs kikötve a bárói diplomában. - -Igy lejtett el előtte az estély hőse, a férfikar királya, a leányos -mamák eszményképe. Szemüvegét, divatosabban mondva, orrcsiptetőjét oly -ügyesen igazgatta, hogy egyetlenegy oly egyént sem kellett megismernie, -kikkel amott, kívül a kaszinón, vagy valamely választmányi gyűlésen, -kötött kompanistaságot. - -Ment és homlokán világosan olvasható betűkkel írva, ezen czímtáblát -hordá: ide nézzen, a ki telivér bárót még nem látott! Igy kell az -embernek otthon lenni, még mások szalonjában is. A ki e tudományt meg -nem tanulta, vagy megtanulván, nem meri gyakorlatba venni, bujjék a föld -alá. - -Voltak, kik megkisérlék ezen remek példányt utánozni: de csakhamar -visszariadtak a fenyegető következményektől. Érzették, hogy nem élhetnek -oly biztosságban és oly önimádási gőzkörben, mint a báró, a ki mint páva -lépdelgett, folyvást szuszogott, sőt orrából félreismerhetlenül hápogott -is. Oly kizárólagos elegantia, mely csak bárónak illik: a közönséges -ember pedig ha utána csinálná, csak azt nyerné vele, hogy többé ugyan -ily helyre meg nem hívják. - -Nem sokára ezen lélekemelő, szívet felvidámító látvány után az -osztálytanácsos ismét azon szöglet felé tekintett, a hol Réthfalvy -báróné trónolt, körülragyogva udvarának vakító fényétől. - -Mindjárt látszott, hogy közvetlenül a báróné tőszomszédságában, sőt épen -az ő kegye és védelme alatt még más valaki is ül, de úgy el volt rejtve, -mint teljes fogyatkozáskor a fénylő nap, ha a hold láthatatlan tányéra -elébe kerül. - -A napot tehát a terem közepéből senki sem láthatá; annál feltünőbb volt -három fekete frakknak a háta, igen tisztelgő és meggörnyedt állapotban. - -A három fekete frakk közül legérdekesebb lehetett a középső, mert ennek -lebegénye folyvást a legfestőibb hullámzásban balancirozott. A ki pedig -benne volt, kurta kis egyéniség lehetett. Amolyan kövér képű vézna -egyéniség, a kinek testéhez szabott öltözéke alól anatomice meglátszott, -hol vannak vállpereczei, csontos könyökei s hány oldalbordával jött e -gyarló világra? - -És a három frakk folyvást hajladozott. Mindhárman mindenre feltétlenül -igent mondtak, de nem mutatkozott, mintha csak egyszer is helybenhagyó -választ nyertek volna. - -Húsz percz mulva fel is adhatták támadó pozicziójokat és hosszú orral -tovább kotródtak. Valószínűleg csak tánczra hívták fel azon elrejtett -szépséget, mely nem méltánylá a kínálkozó szerencsét, hanem -eltántoríthatlanul helyén maradt. - -Új, legfrissebb s legmeglepőbb tapasztalás volt ez osztálytanácsos uram -ő nagysága számára. Ma hallotta életében először, hogy gróf is lehet az -ember s mégis a tánczra felhívásban kosarat kaphat! - -Mert a fönnebb tisztelettel leírt frakk valóságos négy nyüstös mágnás -volt. Névszerint felsőnagygáti Nagygáthy Gedeon gróf, a kinek még a -harmadik, negyedik nagy gáton is messzebbre terjedtek gazdag uradalmai. -Hány kosarat kötnek ily uraság fűzfáiból a helybeli lakosok és egyet -ezen hazai gyártmányból épen ő méltóságának kellett haza czipelnie! -Bizonyára romlik a világ és sokáig nem tarthat mai állapotában! - -A dísztelen visszavonulásnak azonban haszna is akadt. Szabolcsy Gábor -tanácsos szabadon nézhetett a kitisztult tájkép felé s látott ott egy -szelíden és ártatlanul mosolygó gyönyörű leánykát. - -Ha séta közben az utczán pillantja meg, soha rá nem ismer; azt sem -tudja, látta-e már valahol? De miután e tünemény Réthfalvy báróné -mellett ült és egészen odatartozni is látszott: valahogy eltalálá, hogy -e fejlődő virágszál nem lehet más, mint a báróné kis leánya, Lenke -kisasszony. - -Ezzel egyszersmind régen elmult napoknak emlékei torlódtak lelkébe. Az a -kis leány ült ott, a ki egykor gyermekies őszinteséggel figyelmeztette -anyját, hogy a mérnököt ebédre hívni szándékozott; a ki egykor oly -érdekkel viseltetett az ifjú mérnök munkálódásai iránt; a ki a tervezett -vasút építése tárgyában, annyi részletes kérdést intézett hozzá, hogy -alig győzött kielégítő feleleteket adni. - -Most már tizenhét éves lehetett. Még nem kinyilt virág, de felfakadni -induló bimbó, behintve a hajnal hímporával. - -Még többen is léptek eléje. Sokáig kérték, sőt unszolták is. Némelyek a -mama hathatós pártfogásához folyamodtak; minden siker nélkül. Senki még -egy fordulót a keringőre sem nyerhetett tőle. A báróné természetesen, -ily ügyben, nem parancsolhatott: de rossz kedvét és elégedetlenségét nem -palástolhatta. - -Ki hallott ilyet? Fiatal leány, a ki nem akar tánczolni! Első megjelenés -a nagyvilági társadalomban és e gyermek önkéntesen vállalja el a -petrezselemárulás szerepét. Kassán is így cselekvék, de ott csak apró -gimnazista diákok gavallérkodának. Mért öltözött fel ilyen gonddal? Mért -nem mondta meg mamájának, hogy inkább otthon kivánna maradni? - -Vagy itt a teremben történt valami, a mi kedvét szegé és senkivel -tánczolni nem akart? - -Az osztálytanácsos kénytelen volt elismerni, hogy ily indokolatlan -önmegtagadást eddig sehol sem látott azon körökben, melyekben ez ideig -megfordult. - -Egyszerre pedig, a mint félszemével folyvást kisérné az előtte lefolyó -jelenetet, történék vala, hogy a kis leány bátrabban nézett végig a -terem hosszában, s mindjárt a következő perczben ezen ibolyaszínű -szempár összetalálkozik a nem távol álló ifjúnak sötét tüzű -pillantásával. - -Az osztálytanácsos ekkor felbátorodik s a legmélyebb tisztelettel és -hódolattal meghajtja fejét előtte épen úgy, mint a ki csekélységének -öntudatában csak tartozó kötelességét teljesíti. - -El volt készülve rá, hogy köszöntése észrevétlenül marad. A kis leány -meg sem látja, vagy azt hiszi, hogy valakinek másnak lehetett szánva az -ismeretlen embernek ezen udvariassága. - -De ki tudná a fiatal ember meglepetését leírni, a midőn látnia kellett, -hogy Lenke kisasszony, habár betanult szertartással is, az iránta -mutatott figyelmet oly módon viszonozta, hogy abból a nyájasság és -barátság néma jelei sem hiányzottak. - -Igen kedves egyszerűséggel hajtá meg fejét. Először, mint a bevett -szokás szabálya rendeli; aztán mindjárt még egyszer könnyedén és -mosolyogva. Mint mikor a nő értésül adja: megismertem önt és igen -szívesen fogadtam, hogy még nem feledkezett el rólam. - -A báróné ezalatt a mellette ülő hölgyekkel volt elfoglalva és mégis -egyszerre, mint sértett anya, büszkén hátra veté fejét. Nem lehetett -ugyan róla feltenni, hogy a fületöve mellett még harmadik szeme is van, -hanem ott a túlsó falon óriási tükör függött, mely nem őrzi meg a titkot -s mindent elárul, a mi előtte végbe megy. - -Mindjárt erre leánya felé fordult a báróné. Oly arczkifejezéssel szólott -hozzá, mintha leggyöngédebb anyai gondosságának akarná jelét adni. De -súgva mondott szavai egészen más értelemmel birtak. A meleg részvétet -hirdető hang örve alatt a szigorú számonkérés fenyegetése lappangott. - -Mert Réthfalvy báróné most már nem volt többé az a rokonszenves nő, mint -régebben ezelőtt. Czélját elérte; férje adósságait kifizette, a három -falu tisztán állott birtokában s ezzel feltámadt lelkében a -nagyravágyásnak kipusztíthatlan férge, mely ha éles fogaival bensejét -harapdálni kezdé: megtagadá multját, mint nő, elmérgesíté jelenét, mint -anya és egyébre nem gondolt, mint építgetni föllegvárait a szédítő -magasban. - -Oda súgta tehát gyermekének: - -– Lenke! halld, a mit parancsolok. Mihelyt megint jő egy férfi, a ki a -mi társaságunkhoz tartozik, tánczolni fogsz vele… vagy… - -Egy perczre elhallgatott: mintha meggondolná, folytassa-e tovább? De -midőn látta, hogy leánya szemében egy könnycsepp gyémántja gyülekezik, -minden óvatosságról megfeledkezve, utána veté: - -– Vagy azt kell hinnem, hogy azért nem tánczolsz, mert ő sem tánczol. - -– Ő! ki lehet ez az ő? - -E pillanatban Szabolcsy Gábor osztálytanácsos már a szomszéd teremben -beszélgetett ismerőseivel. Midőn a szép kisasszony elfogadá és viszonzá -udvarias köszönetét, azt hitte, ennyi szerencse elég lesz egy estére s -tovább ment. - -Mi pedig, nyájas olvasó, egy nagy felfedezés pillanatára érkeztünk. - -Az nem volt csoda, ha a kis leány még emlékezett az ifjúra, a ki előtte -a vasútépítés mesterségét megmagyarázta; később bejött a réthfalvi -kertbe és megcsókolta az ezredes sírkövét; végre pedig Gábor napján -pompás sírkoszorút küldött. - -De ezen kívül a leány és anya között más emlékezetes jelenet is folyt -le. Akkor, a midőn a báróné teljes joggal pirongatá le gyermekét, hogy -egy idegen férfiról beszélve, csak e rövid jelzéssel «ő» szólott felőle. - -E pillanatban tehát az anya csak visszafizette az egykori kölcsönt. -Beszélt valakiről, a kit nem nevezett meg. Leányára bízta, találja ki, -melyikre czélozott? - -Hogyan? Mióta beszél ez az anya és leánya egymás között férfiról, a -kinek pusztán csak «ő» a neve? - -Vagy föl kell tennünk, hogy ezen kiméletlen szemrehányás nem ma fordul -elő köztük legelőször? Az anya kimondá akaratát szülői hatalommal; a kis -leány pedig engedelmeskedett. De a hatalom nem parancsolhatott a -szívnek, a szív pedig nem bírt erővel a lemondásra. - -Kellett történni a réthfalvi kastély bensejében valaminek, a miről a -külső világ semmit sem tud. És mi történhetett? Legfölebb, hogy az -ártatlan, őszinte és titkot elrejteni nem tudó leányka egyik vigyázatlan -perczében kiszalaszthatta ajkáról, hogy azon ifjút, a kit nehányszor -látott, nagyra becsüli. - -Ezen nyilatkozat letorkolására pedig az anya egy helyett ezer ellenkező -feleletet is találhatott. A sok között elég volt az is, a mit az egész -világ helyeselni fog. Tudniillik: soha senki sem hallotta és ellenkezik -is a világ tisztes rendjével, hogy egy leány ábrándozni kezdjen oly -fiatal emberről, a ki hasonló vonzódással előtte még nem nyilatkozott; -sőt tekintve a különböző kört, melyben élnek, még alkalma sem lehet ily -nyilatkozattal előlépni. - -Szerencséjére Lenke kisasszonynak, az est folyamában többé senki tánczra -nem hívta. Híre szokott annak futamodni az urak között, ha tetszik -valamelyik leánynak különczködni és szeszélyeskedni. Az egyik -visszautasított azt mondá: bizonyára nem jött el valaki, a kit a kicsike -várt. A másik vélé: alkalmasint az új czipő nagyon szorítja a lábát. - -A báróné pedig mentül rosszabb kedvű és elégedetlenebb volt, annál -bályosabban mosolygott mindenfelé. Elvezeté leányát a főrangú hölgyek -külön coteriájába s mihelyt feltünés nélkül tehette, elhagyta a -pénzügyminiszter termeit. Ha aztán otthon nagy leczke következett ebből: -arról a külső világ soha semmit meg nem tudhatott. - -Éjfél után egy órakor az osztálytanácsos is megeléglé az unatkozást. -Eddig is csak azért maradt itt, mert várt miniszterére, a ki őt egy pár -embernek bemutatni fogná. - -De miután a fiatal ember már megtanulta, hogy a jó nevelésű ember a -miniszterek igéretét nem szokta betűértelemben venni: maga is haza tért -éji nyugalomra. - -– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – - -Megint eltelt nehány hét. - -Egy februári reggel, a mint az osztálytanácsos irodájába lép s a -hivatalszolga segít neki téli kabátját levetni, látja, hogy ez az ember -szokatlanul mélyen hajtja meg magát előtte. És kérdi: - -– Parancsol valamit méltóságod? - -Szabolcsy Gábor rendesen nem szokta észrevenni, miként czímezik őt -alárendeltjei, tehát tovább ment és elfoglalá helyét író-asztala -mellett. - -Nem sokára előkerült a szomszéd szobából titkára is, a ki kezét szárazon -mosva, igen szertartásosan hajt fejet és mondja: - -– Engedje meg, gróf úr, hogy fényes rangjának visszanyerése alkalmával -tiszteletemet és szerencsekivánatomat én is kifejezzem. - -Ezt az ünnepélyes allocutiót már nem lehetett nem hallania. Azonban nem -csinált hozzá csodálkozó képet, hanem egykedvüleg felelé: - -– Titkár úr, én Szabolcsy Gábor vagyok, de hivatali rangomon kívül más -egyéb czímet nem viselek. - -Ezzel dolgot adott alárendeltjének s visszaküldte rendes irodájába. - -Mikor leült asztala mellé, ő is, mint kollegái, legelőször is szivarra -gyújtott s aztán kezébe vette az asztalán levő hírlapot s végig futtatá -szemét a hasábokon. - -Mint ilyen helyhez illett, az előtte fekvő lap a kormány félhivatalos -közlönye volt. A szerkesztő mára is feltálalta a mindennapi eledelt s a -mennyiben újat írni nem tudott, felmelegíté a tegnapi dolgokat más -modorban s más mártással jól feleresztve. - -Egyszerre szeme megakadt saját nevén. - -Ott állott előtte nyomtatva a szokottnál nagyobb betűkkel, a napi hírek -között, mindjárt az első helyen. - -«Tokajból írják: - -Kellemes hírt küldünk szét a hazának. Eddig mindenki azt hitte, hogy az -ős régi Szabolcsy grófok családjának magva szakadt s nem él többé ily -ivadék az országban. - -Az utolsónak hitt Szabolcsy gróf, mint általánosan tudva van, -honvédezredes volt s az orosz hadsereg elleni csatában elesett. - -Most azonban kétségtelen adatokból kiderült, hogy néhai Szabolcsy Gábor -gróf 1848-ban szept. 10-én Lengyelkén, Lengyelkey István kassai -nyugalmazott tanárnak Sarolta nevű hátrahagyott árvájával házasságra -lépett és a grófné 1849 júl. 3-án fiúgyermeket hozott a világra. A -tokaji róm. kath. egyház anyakönyvében a VIII-ik kötet 159. lapján -teljes hitelességgel be van jegyezve a keresztelés ténye. - -Ily kétségtelen okmány alapján szolgabíránk jelentést tett az alispáni -hivatalhoz, oly czélból, hogy Szabolcsy Gábor, a kit vidékünkön mindenki -ismer, mint megyénkből származó mágnás a belügyminiszterium útján kir. -meghivó levelet nyervén, veleszületett jogát, az ülést és szavazatot, a -főrendek házában gyakorolhassa. - -Szeretve tisztelt alispánunk az anyakönyv hitelességét kétségbe nem -vonhatta; de miután a megejtett vizsgálatokból kitünt, hogy a meghalt -ezredes özvegye (bizonyára vagyon hiányában) a grófi czímet nem viselte -s fiát is egyszerű polgári módon neveltette; a meghalt gróf és grófné -között végbement házasság bizonyítéka pedig fel nem fedezhető, mert 1849 -nyarán az orosz csapatok Lengyelkét és a templomot porrá-hamuvá égették: -alispánunk minden elhamarkodástól óvakodván, határozatát az ügy -elintézése tekintetéből egyelőre még függőben hagyta. - -Ez volt a helyzet, a midőn egy napon meglepő változás jött közbe. A -vizsgálatok még javában folytak, a midőn egy reggel az alispáni hivatal -a szatmári postáról levelet kapott, melynek birtokában semmi más nem -feküdt, mint a Lengyelkén végbement házasság bizonyítéka, az anyakönyvi -kivonat hiteles alakjában! - -Az alispán az új irányban a legerélyesebben folytatá a vizsgálatot s az -eredmény: hogy a beküldött házassági bizonyítvány minden tekintetben -teljes hitelességű okmányt képez. A papír, a nyomtatott formulare -ugyanaz, mely azon időben használatban volt. A plébánia pecséte -tökéletes, mert több még létező hasonló kiadványok pecsétével -ugyanazonos. Az akkori lelkész, Margittay Sándor, aláírása kétségtelen. -Sőt az egyik tanu, Mosolygó Simon, maig is él és igen jól emlékezik a -gróf és a kassai professor leányának házasságára. - -Ily dönthetlen s minden kétséget kizáró okmányok alapján alispánunk -többé nem kétkedhetett s azért Szabolcsy Gábor gróf nevét a királyi -meghivó levelet igénylő megyebeli mágnások sorába iktatván, hivatalos -jelentését a belügyminiszteriumhoz felküldötte. - -Vidékünk, az ős magyarságnak ezen elismert fészke egészen fel van -lelkesülve e rendkívüli felfedezés örvendetes ténye által. És mindenki -szíve mélyéből szerencsét kiván az újra felvirágzó Szabolcsy grófok ezen -feltalált igazi ivadékának!» - -– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – - -Ennyiből állt a hírlapi czikk. - -Most már mit tegyen az ifjú? Ha mindez igaz, a mit olvasott, akkor hiába -védekezik, mert életpályája visszatarthatatlanul más-más irány felé -csavarodik. Ő maga legkevésbbé sem kétkedett a levelezőnek hitelessége -felől, mert ez az ember igen jól volt értesülve s közleményét a -legegyenesebb forrásokból meríthette. - -– Hogyan? – gondolá, – mától fogva az egész ország ismerni fogja -féltékenyen őrzött titkomat? Mi lesz belőlem, ha kérdik: igaz-e, a mit a -hírlapok írnak? A közlemény igaz voltát el nem tagadhatom; a rangot és -czímet mégis vissza kell utasítanom! - -De a mi őt leginkább meglepte és egész valóját megfoghatlan csodák és -bűbájak országába ragadta, az a tény, hogy a legújabban napfényre került -legbecsesebb okmány ismét Szatmárról vagy legalább az ottani postáról -jutott a nyilvánosság elé! - -Ki ez a titkos jó barát? e rejtélyben lappangó tündér, a ki az ő -születési jogának bebizonyítására szolgáló okleveleknek teljes -archivumát birja és időközönként, a midőn épen az égető szükség esete -áll elé, egy-egy darabot ki is adogat belőle? - -Hogy édes anyja ezen papirokat birta, s valamely ismeretlennek kezébe -letette volna: e föltevés első tekintetre is lehetetlenségnek -mutatkozott. Az anya sorai a fiúhoz a legvégsőbb kétségbeesés jellegét -hordták magukban. Inkább csak azért írta levelét, hogy gyermeke előtt -saját becsületét megóvja. - -S mégis a Lengyelkén végbe ment házasság bizonyítéka azon városból -bocsáttatik világgá, a hol keresztlevelét is oly megfoghatlan módon -kezébe játszották! - -Oly rejtély, melyet lehetetlenség volt megfejtenie. - - - - - VII. (Újabb bonyodalom, mely szükségessé teszi, hogy az osztálytanácsos ellátogasson az ország felső vidékeire.) - -Leírhatlan nyugtalanság tépdelé az osztálytanácsos bensejét. Életében -most tapasztalá először, hogy vele is megtörténhetik valami, a mi még -munkájában is hátráltathatja. Akármihez kezdett, lehetetlen volt eszméit -rendben tartani. Felbontotta, végig olvasta az asztalára rakott -iratcsomókat, de semmi sem maradt meg emlékezetében. Tollhoz nyult, írni -akart: egyetlenegy használható gondolatra sem talált. - -Feltekintett a falon függő órára, mely a déli tizenkét órát mutatá. -Ekkor erős határozat keletkezik lelkében, hogy itt hagyja irodáját, -felkeresi a belügyminisztert s megkéri, hagyna békét ezen ügynek. - -Felvette tehát téli kabátját és megindult. - -De midőn a lépcső közép fokaira ér, épen szemközt jő vele a -közlekedésügyi miniszter, a ki útját állja a menekvőnek. - -– Hah! – mondá igen komikus komolysággal. – Tetten kapom a hanyag -hivatalnokot! Ön kerüli az irodát, mint a rossz diák az iskolát. Vagy a -mi ennél is gyanusabb: kinézett ön az ablakon; valami tarka szoknyát -látott és most futkosni akar utána. - -– Kegyelmes uram! Valóban mára meg kell csalnom az államot. Ingyen lesz -a fizetésem, de hiszem, hogy holnap, ha éjjeli munkával is, kipótolom -mulasztásomat. - -– És hova indult? - -– Szándékom van, ha lehet, ő excellentiájával, a belügyminiszterrel -beszélni. Megkérem őt, lenne oly kegyes s vetné félre az én magán -ügyemet, hadd heverjen ott a levéltár legporosabb aktái között most és -mindörökre. - -– Ha csak ez a kivánsága, akkor minden rendén van. Épen a -belügyminisztertől jövök, a ki megigérte nekem, hogy épen nem fog sietni -ön számára a királyi meghivó levél kiadását szorgalmazni. - -– Akkor ezer köszönet érte. - -– Vigyázzon! ne vesztegesse hiába hálás érzelmeit; mert a mi -határozatunk egészen más indokokból keletkezett. Részemről még mindig -biztosan számítok rá, hogy ön előbb-utóbb gyönyörű ékesszólással fogja -védelmezni az én törvényjavaslataimat a főrendek házában. Addig is -értesítem, hogy olvastam a lapban a tokaji levelet s a zempléni alispán -is felküldte már az iratokat. - -– Felküldte? és meg is érkeztek? - -– Különös észrevétel épen egy vasúti szakértő férfitól! Este feltették a -postára, reggelre megérkeztek. - -– Tehát remélhetem, hogy a belügyminiszter úr nem szorgalmazza e rám -nézve kellemetlen ügyet? - -– Nem szorgalmazza. Legalább egyelőre semmi esetre sem. - -– Akkor meg vagyok mentve. Egyszerre oly boldog és nyugodt vagyok. -Engedje meg, kegyelmes uram, hogy visszatérjek irodámba: oly gyorsan -dolgozhatom, hogy csak égni fog kezem alatt a munka. - -– Sok szerencsét hozzá. De ön nem is kérdi: mért tartottuk helyesnek az -ön ügyének elintézését későbbre halasztani? - -– Bocsánat kegyelmes uram. Az indok rám nézve közönyös. Egyik ok épen -oly jó, mint a másik. Elég ha tudom, hogy zavaraim kútforrása bedugult s -nyugodt lélekkel folytathatom munkámat. - -– Igen helyesen. Én azonban tartozom önt felvilágosítani, mert a -felküldött oklevelek épen elegendők a királyi meghivó levél -megszerzésére. Mit akar ön? Teljes hitelű keresztlevél, melyet a tokaji -papok készséggel adtak ki. Aztán a házassági bizonyítvány, melyhez -legcsekélyebb kétség sem férhet. Szerencsétlenségünkre más a baj. - -– Mentül több, annál jobb. Legalább ha megszűnik egyik akadály, megmarad -a másik. - -– Én csak azt mondhatom: ha most ön rögtönözve mint Szabolcsy gróf -jelennék meg a világ előtt, a legbonyolódottabb és a legbosszantóbb pört -kapná nyakára. - -– Pört? Van-e e hazában valaki, a kit rangom újra felvétele által -bármely jogaiban megsérthetnék? - -– Úgy látszik, hogy van. Legalább mutatkozik már egy ember, a ki a -legerélyesebben tiltakozni készül. - -– Nem érthetem, kinek állhatnék útjában? Szabolcsy Gábor gróf, ezredes, -utolsó volt, a ki főúri czímét viselte és semmi legcsekélyebb vagyont -sem hagyott hátra. Mi fölött pörlekedhetnék tehát velem akárki is e -világon? - -– Igaz; Szabolcsy gróf vagyontalan ember volt. De ha élne, csinos -örökség nézne rá. - -– Erről soha semmit sem hallottam. - -– Mindjárt megmagyarázom, föltéve, hogy a vasúti jeles mérnök a -genealógia szövevényeihez is ért valamit. Beszéltem már önnel az öreg -Réthfalvy Miklós báróról. Ennek Szabolcsy Margit grófnő, az ön -nagyatyjának nőtestvére, volt a felesége. A báró csekély vagyonnal birt, -de neje 13,000 holdas pusztát hozott a háztartáshoz. Miklós báró ma is e -birtokból uraskodik. A báróné 1847-ben elhalálozván, miután gyermek nem -volt, oly értelmű végrendeletet hagyott hátra, hogy férje élte hosszáig -élvezze a birtok haszonvételi jogát. Halála után pedig első sorban -idősebb testvérét, Klárát, Szabolcsy Pál gróf nejét és örökösét, jelölte -ki vagyoni utódául. Ha pedig ennek örököse nem maradna, ifjabb -leánytestvére Teréz, Nagygáthy László grófné, vagy örököse következzék. -Értette uram? - -– Egy kicsit. - -– Akkor a többire nézve tisztában leszünk. Ha ön, Szabolcsy Pál gróf -unokája, nincs e világon, vagy születési jogát kellőleg be nem -bizonyíthatja: a 13,000 holdas birtok a jelenben fiatal korát élő -Nagygáthy Gedeon grófra száll. Ez az ember különben is dúsgazdag mágnás, -de épen az ilyenek szoktak telhetetlenek lenni. Mentül többre vágynak és -soha semmi sem elég kapzsiságuk kielégítésére. Ez a Nagygáthy Gedeon -szándékozik önnek törvényes születési jogát megtámadni. Miután pedig az -ilyen pör ritka már napjainkban, sokáig tart és tömérdek költségbe -kerül: én és a belügyminiszter épen az ön érdekében a legbölcsebb -eljárásnak itéltük, ha nem ütünk zajt, óvakodunk minden elhamarkodástól, -míg teljesen felfegyverezve nem állhatunk az ellenség elé. -Legkivánatosabb volna, ha Nagygáthy gróffal az illő föltételek mellett -kiegyezkedést hozhatnánk létre. - -– A mi ezt illeti, velem ugyan nem sok baja lesz Gedeon grófnak. Én csak -születésem törvényességének elismerését követelem, mert e nélkül pária -vagyok a társadalomban; a 13,000 holdas pusztát pedig birhatja, a ki -kezét ráteheti. - -– Szépen és nagylelkűen van ez mondva. Szerencsétlenségünkre még mindig -fönnáll a meghalt Réthfalvy Miklós báróné végrendeletének ereje. Vagy -Szabolcsy gróf ön s ezzel a 13,000 hold birtokosa, vagy marad az én -derék osztálytanácsosom s a mi még ezután válhatik önből. - -– Ha főleg e birtok képezi a kiegyezkedés akadályát, akkor pöröm előre -meg van nyerve. Jól van: ám legyek a báróné örököse, de akkor kötelezem -magamat, hogy e birtokot Nagygáthy grófnak eladom, ha mindjárt vételár -fejében csak nyolcz krajczárt fizet is holdankint. Mert hogy éljen-e egy -Szabolcsy gróf az országban vagy nem? azzal Nagygáthy gróf úr ő -méltósága nem sokat törődhetik. - -A miniszter nem nagy megelégedést mutatott ezen kiegyezési föltétel -hallatára. - -– Annyi bizonyos, – mondá – hogy az ily pör kimenetelének kételyeitől -meg kell menekednünk. Én azonban politikus és miniszter is vagyok; tehát -önző és számító lélek a legrútabb értelemben. A többi között sokkal -kedvesebb lehet előttem, ha az én vasúti törvényjavaslataimat gazdag és -független mágnás védelmezi a felsőházban, mintha csak egyszerű gróf, a -ki hivatalnokom és fizetéséből él. Hanem mást mondok. - -– Méltóztassék parancsolni. - -– Én önnek ezen álló helyünkben, a lépcsők márványán, három vagy négy -napi szabad időt engedek. Menjen ön Abaujba, Lengyelkére, vagy ha -csakugyan nem létezik többé ily nevű falu, a legközelebbi helységbe. Azt -hiszem, nem ártana ott kissé szétnézni a helyszinén. - -– Lehet ennek haszna? - -– Ki tudja? Huszonnégy év nem fölötte sok. Bizonyára talál ön ott a -vidéken embereket, kiktől hallhat valamit. Él még ott pap, jegyző, -ispán, paraszt vagy pálinkás zsidó, a ki egy vagy más tekintetben -útbaigazító jelt adhat és felvilágosítással szolgálhat. Ha sikerülne -önnek újabb adatokat is szerezni, annál biztosabban állhatunk majd szóba -az ellenséggel. - -– És mikor lesz szabad elutaznom? - -– A mikor tetszik, de mentül előbb. Részemről, ha valamibe kezdtem, -mindig késedelem nélkül vágtam közbe. A ki jól kezdi, már a felét el is -végezte. Az én időmben ezt a régi igazságot szép latin mondattal szokták -elpattogtatni. Utazzék ma éjjel a pest-kassai gyorsvonattal. Még ma -rendelkezem, hogy szabadjegyet kapjon. - -– De már ezt az egyet nem kérem exczellencziádtól. Kiégne a szemem a -konduktor és az utitársak előtt, ha saját ügyemben ingyen járnék a -vasúton. - -– A mint tetszik; pedig mondhatom, bármely vonatra üljön, túlbőven -találhat nemfizető kollegákra. Elég ajánlás erre, ha valaki együtt -szokott valamelyik állomásfőnökkel quaterkázni. Mindenesetre -felhatalmazást kell önnek adnom, hogy útja végén a gyorsvonatot egyszer -megállíthassa: mert Lengyelke romjai mellett közönséges állomásunk sem -lehet. - -– Ez nagy kedvezmény, kegyelmes uram. - -– Szüksége lesz rá; most pedig isten önnel, a viszontlátásig. - -– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – - -Késő este csakugyan elutazott az osztálytanácsos. Beült szerényen, a -hova jegye szólott, a második osztályú kocsiba; de azért mindjárt -tapasztalta, hogy épen ő a legnagyobb úr a sok mindenféle utazó között. -A vonatvezető elolvasván a rendeletet, hogy ezen utazónak kivánságára -egyszer, akárhol megálljon, csak kalapot emelve beszélt e nagy -hatalommal. A konduktor nagyon kínálta ő méltóságát, tetszenék átülni a -szalonkocsiba, mert az úgyis üres; de a fiatal ember minden ily -kedvezést elhárított magától. - -Reggel hat órakor, tehát most télen, még sötét éjjel ért az állomásra, -mely a térkép szerint legközelebb esett az egykori Lengyelkéhez. - -Az állomásfőnök rémülve ugrott ki ágyából, hallván, hogy a gyorsvonat -megáll. Azt hitte, veszedelem fenyegetőzik s csak mikor az -osztálytanácsos az említett rendeletet előmutatta, nyugodott meg. - -Természetesen, hogy a hatalmas utazót mindjárt grófnak, méltóságodnak -czímezte. Mert a lapokból már tudta, kivel van dolga? Mikor pedig az -ifjú a pazarul szórt czímet visszautasította, elkezdte őt báró úrnak -nevezgetni. És ezen alól meg sem lehetett vele alkudni. - -Az állomásfőnök mindjárt jól fűtött szobába vezette vendégét. Itt Kassa -felé még erősen fagyott. Gondoskodott reggeliről s mikor teljesen -felvirradt, szerzett számára parasztkocsit, mely a fiatal embert a -lengyelkei szántóföldeken keresztül áthurczolta Pönögére, mely az -elpusztult faluhoz legközelebb esett. - -Itt vendéglőről szó sem levén, a helybeli tisztelendő urat kérte azon -szivességre, hogy házában fél napot eltölthessen. - -A pap eleinte igen középszerű vendégszeretettel fogadta az ismeretlent: -de mikor megtudta, kit fogadott hajlékába, helyét sem találta a nagy -örömben. Mert falun az olyan embert, a kinek nevét egyszerre minden -hírlap felkapja, tejbe-vajba szokták füröszteni. - -E miatt más baj sem érte utazónkat, mint hogy másodszor is meg kellett -reggeliznie. Repetita placent, ez volt a plébános elhatározó érve s a -fiatal gyomor eltűrte a második megtámadást is. - -Ezután kezdődtek a kérdezősködések. - -– Régen lakik főtisztelendő úr a vidéken? - -– Bizony már harmincz esztendeje mult, hogy itt evődöm, maródom Pönögén -s régen lemondtam a reményről, hogy valahára bevisznek Kassára -kanonoknak. - -– A mi múlik, még el nem marad. De ha ily régen lakik itt, bizonyára -ismerte egykor a lengyelkei lelkészt, Margittay Sándort? - -– Hogy ne ismertem volna? Már a szemináriumban együtt voltunk s a rektor -sokszor mondá kettőnkre: nobile par fratrum. Pedig nem volt igaza. - -– Szabad kérdenem, miféle ember volt ez a Margittay Sándor, egykor -lengyelkei lelkész? - -– Hát bizony, – felelt egy kis habozás után a pap, – de mortuis, nil, -nisi bene. Derék ember volt egyetlen hibáján kívül. - -[Illustration: A parasztkocsi a fiatal embert áthurczolta Pönögére.] - -– A halandó teremtmény nem lehet tökéletes. - -– Ezt tartom én is. Hanem az én tisztelt kollegám nagyon világias -szellemű gyerek volt. Non habuit vocationem ecclesiasticam. És hogy -mindent elmondjak, mert castis omnia casta, nagyon szerelmes természetű -volt: amavit sexum sequiorem. - -– Ne mondja. - -– Mondanom kell, mert nem titok előttem. Mért kérdi ezeket tőlem a -méltóságos gróf úr? - -– Bocsánat uram, mert e czím nem illet engem. - -– Nem? akkor visszaadom előbbi vígasztalását: a mi múlik, el nem marad; -quod differtur, non auffertur. Valóságos szerencséje volt Margittay -uramnak, hogy kitört a forradalom, mert közel volt hozzá, hogy bevigyék -Kassára a deficientiába. - -– Bajba keveredett? - -– Úgy nyilvánosan nem; de az egész falu tudta, hogy az őrülésig -szerelmes volt a kassai professor leányába. - -– Hogyan? szerelmes volt az én édes anyámba? - -– Nincs ebben semmi sértés, mert a kisasszony rá sem nézett az olyan -udvarlóra, a kinek csak úgy lehetett reménye, ha előbb elhagyja hitét, -felcsap kálvinistának és megszegi esküjét. Persze hogy ezzel baj is -járt, mert akkor vége a plebániának, e nélkül pedig nincs kenyér a -feleség számára. Sine Cerere et Bacho, friget Venus. - -– És aztán? - -– Akkor jött a sebesült ezredes, a szép gróf, a dicső hős és hazafi s -vége volt a pap regényének. - -– De mégis ő adta őket össze? - -– Kötelessége volt; nem tehetett egyebet. Hanem mikor más évben a gróf -halálos sebet kapott, az én szerencsétlen barátom újra remélni kezdett. -Ő is hős és katona akart lenni. Elment Erdélybe Bem táborába. - -Bizonyosan meghalt, mert huszonöt év óta senki többé hírét sem hallotta. -Itt hagyta a templomot, a falut, híveit, pedig közel volt a muszka s már -előre fenyegetőztek, hogy porrá égetik Lengyelkét. - -– És mért épen e falut? Kassán vagy Miskolczon nagyobb tüzet láthattak -volna. - -– Nem történt ez ok nélkül. Volt itt egy Kardos Illés nevű igen jó -puskás ember. - -– Egyike szülőim házassága tanujának. - -– Úgy van. Ez az ember kijárt a mezőre s minden nap lepuffantott egy -orosz előörsöt. Egyszer kézrekerült és felakasztották. - -– A muszkák? Soha sem hallottam, hogy ezek haditörvényszéket tartottak -volna a mi embereink fölött. - -– Azt nem tették; hanem úgy, a parancsnok szavára, brevi manu, -akárhányat felkötöttek a legelsőbben talált útszéli fára. - -– Úgy hallom, hogy a másik tanu, Mosolygó Simon, még él. - -– Élni él, de korhely és részeges. Erre ne támaszkodjék, gróf úr. Mert -Mosolygó uram haszontalan fráter; hat itcze borért megesküszik, hogy -szemeláttára vette feleségül az egri nagyprépost a kassai apáczák -fejedelemasszonyát. - -– És így a lengyelkei matrikulák örökre elvesztek? - -– Így beszélték, de ennek csak a fele igaz. A templom ugyan kívül-belül -elégett; de a boltozatos sekrestye épen maradt. Meg is találtuk ott -később az anyakönyveket, kivévén azt, melybe a házasságok voltak -bejegyezve. - -– Egészen új dolgot hallok. És hova lett éppen ez a könyv? - -– Azt csak az ég tudja. Én mindig azt mondtam, elvitte magával Margittay -uram. - -– A táborba? a csatába? Csak nem hordhatott ily nagy könyvet, mint -bakancsos, a borjujában? - -– Elvitte vagy elrejtette. - -– De mi okból? - -– Ezt nem tudom, de aligha el nem találom. Az eszeveszett szerelmes csak -így uralkodhatott az özvegy fölött. Tán szándéka volt egyszer előtte -megjelenni s akkor azt mondta volna: asszonyom, legyen az enyém s akkor -gyermeke törvényes szülött, igazi grófi ivadék. Egyedül csak én -bizonyíthatom be a megtörtént házasság tényét. Különben tessék pénz, -pártfogás és bizonyíték nélkül gyermeke törvényességét pörrel kivívni. - -– Ez borzasztó lelkiismeretlenség. - -– Úgy van s csak őrült szerelmestől telhetik ki. Különben pedig később -hallottam, hogy Margittay uram nem viselte magát rosszul az özvegy -irányában. Legalább addig, míg remélt. Ő maga utitársaival vitte be az -újonan szülöttet Tokajba a keresztvízre. Ő maga mutatta elő az általa -írt és kiadott házassági bizonyítványt, különben a tokaji plébános nem -írja be az anyakönyvbe a gyermeket, mint Szabolcsy gróf és nejének -törvényes magzatát. - -– De hiszen mindez egész revelatió rám nézve. Sokkal tisztábban látok és -indokolva lett, a mit eddig nem érthettem. - -– A mult hetekben a zempléni alispán megkeresése folytán járt is itt -valami vizsgáló bizottság, de csak egy pár órát időzött a faluban és -olyan embereket hallgatott ki, a kik a dologról semmit sem tudtak, vagy -régen mindent elfeledtek. A küldöttség re quasi bene gesta, három napot -számított fel; ebből kettőt Miskolczon töltött, iszogatván az alacskai -pompás szamorodnit. - -– A vége a történetnek, hogy az elvitt anyakönyv örökre elveszett. - -– Szőrén, szálán. Margittay meghalt; erről nem kétkedem. És ha a könyvet -a föld színén hagyta volna, azóta megkerül s bárhonnan az országból -visszaküldik ide. A pap halálával a könyv hollétének titkát is sírba -vitte. - -– Még egyet kérdek. Kit kellene még e faluban kikérdeznem? - -– Megnevezhetnék néhányat; de tessék elhinni, annál, mit én mondtam, más -sem tudhat többet. - -– Van még élő ember, a ki jelen volt atyám esküvőjén. - -– Az a szerencsétlen tanu, Mosolygó Simon; mást nem tudok. Valószínű, -hogy az esküvés egész csendben ment végbe s a falu csak az eredményt -látta, hogy a férj és nő példás egyszerűséggel, boldogan együtt él. - -– Miféle obscurus emberek az én mélyen tisztelt keresztapáim: Hólyag -Márton és Makra Tamás? - -– Ezek idegenek; legalább ilyen nevű lakosok nincsenek e vidéken. Azt -hiszem, ezek fuvarosok voltak, kiket a menekvők felfogadtak. Különben -pedig e körülmény nem bir fontossággal. A keresztlevél hitelessége úgy -sem forog kérdésben. - -– Félek: nagyon elfárasztottam önt ennyi kérdésemmel. - -– Csak papi szent kötelességemet teljesítettem, ha felvilágosítást -adhattam. Azonban úgy látom, terítve van az asztal s különös -szerencsémnek tartanám, ha méltóságod nem vetné meg az én szerény falusi -ebédemet. - -– Ön igen lekötelez engem. - -A szerény falusi ebéd igen bőven és ízletesen ütött ki. Valaki a -konyhából is észrevette, hogy olyan vendég van jelen, a kiért érdemes -lesz a szakácsnénak «kitenni magáért.» - -Fekete kávé után pedig az ifjú meleg szívből származó hálával köszönte -meg a pönögei plébános vendégszeretetét s aztán búcsút vett. - - - - - VIII. (Érdekes és hasznos ismeretség.) - -A három, négy napra terjedő szabad időből még huszonnégy óra sem telt le -s az osztálytanácsos elhatározá, hogy jókora kerüléssel tér vissza a -fővárosba. - -Ezen estén Kassán tölté az éjet. Másnap Sátoralja-Újhelyen keresztül -Szatmárra érkezett. - -Mit keresett itt? Vagy ha csak útjában feküdt ezen állomás, mért kellett -itt kiszállnia? Valóban ön maga előtt sem merte volna bevallani, minő -hiábavaló képzelődések vonzották e helyre. - -Épen nem volt szándékában, hogy kikutassa, ki lehet az a rejtélyes -egyéniség, a ki egykor a tokaji keresztlevelet kezébe játszotta? később -ismét névtelenül, levélkiséret nélkül, a Lengyelkén végbement házasság -bizonyítványát is a zempléni alispán hivatalába beküldte. Eléggé -tapasztalta, hogy e varázshatalom, mint égi gondviselés, sűrű homály -leple alatt működik és épen nem szándékozik magát bemutatni, mint -csontból és húsból alkotott halandó teremtés. - -És mégis az éjet e városban töltötte. Csak nem várhatta, hogy újabb -csoda hull alá a fellegekből? Nincs is a világon oly gazdag -bőségszaruja, mely végre ki ne merüljön. - -Egyébiránt érdekes volt ránézve az átutazás és tartózkodás ezen a -vasúton, melyet részben maga mért ki s melynek munkálatait építés közben -is vezette. - -Itt minden régi rendjében folyt, egyetlenegy dolog kivételével. Máskor, -a hol a vonat több perczig megállott s a főmérnök néhány szót váltott az -állomásfőnökkel, a pályaház első emeletének ablakai sorra kinyíltak. A -sok fiatal hivatalnok felesége mellett még szép nőtestvérek és rokonok -is néztek le az átutazókra. A legérdekesebb szőke fejek nagyon -megvárták, hogy a főmérnök észre vegye őket s nyájasan fel is köszöntsön -hozzájok. A jutalom sem maradt el ilyenkor, többé-kevésbbé kaczér -visszapillantgatások alakjában. - -Most már ezen hajdani diákos boldogságnak vége szakadt. Az ok világos. A -szerény szakasz-, később főmérnök nagyon érdekes egyéniség volt a -versenyképes szépségek előtt: míg most a fővárosban lakó -osztálytanácsos, sőt mint hírlik, valóságos gróf, oly elérhetetlen -portékává változott, a kiért egy vasúti állomáson virító bazsarózsa -hiába lelkesült. - -Ez világos veszteség volt az ifjúra nézve, de más helyeken ennél -értékesebb kárpótlást kaphatott. - -Igaz, hogy eddig rövid szereplése alatt daczára minisztere hathatós -pártfogásának, a magyar arisztokraczia köreiben még tudomást sem vettek -ily embernek létezéséről; de hiszen ő e társadalomba bejutni még -kisérletet sem tett; sőt ha módjába is esett ott a magasban megjelenni, -egy vagy más ürügy alatt mindig visszavonult. - -Ellenben a pénzarisztokraczia, a kereskedelmi és bankár-osztály nyilt -házai vetélkedve tanusítottak iránta figyelmet és előzékenységet. A -huszonhatéves korban viselt osztálytanácsosi hivatal roppant jövőt -igért. Igen világos volt, hogy csak rendkívüli ügyesség és képzettség -mellett kezdheti pályáját valaki, egyszerre, ily kitünő fokról. -Általában hitték, hogy Szabolcsy Gábor jobb keze miniszterének s minden -fontos ügy legelőször is az ő íróasztalára kerül. Ki ne keresné az ily -ragyogó jövendőnek ismeretségét és barátságát? - -Ezen körben tehát Szabolcsy Gábor első rangú arszlán volt. Itt ragadt rá -letörölhetetlen nyomokkal a grófi czím is, melyet ha százszor -visszautasított, ezerszer kapta vissza. Akarta vagy nem, sorsát tűrnie -kellett. - -Szatmáron leszállván a vonatról, találkozott Nagy István -állomásfőnökkel, a ki az ő atyját ismerte, tehát kedves egyéniség volt -előtte. Ezen ember most is a régi szívességgel fogadta, ha bár az első -pillanatra úgy látszott, hogy nem ismert rá. De ki követelhet annyi -emlékező tehetséget oly hivatalnoktól, a ki egész éven át mindennap -legalább hatszor új arczokat lát? - -Bement a városba s beszállt a vendéglőbe, a hol megvacsorált. Ez alatt -épen elég ideje volna egy hordárnak, hogy felkeresse őt és átadjon neki -valami jó vaskos csomagot, melyet felbontván, a lengyelkei elveszett -matrikulát találná benne! - -Ily ártatlan vagy inkább esetlen tréfával mulattatá magát, míg asztal -mellett ülve, elkeseredett harczot vívott azon kérges csizmatalp ellen, -melyet Szatmáron egész tisztelettel beafsteaknek czímeztek. - -Másnap délben a debreczeni pályaházban ebédelt. Jó étvágyú gyerek levén, -itt is lenyelte, a mit elébe tettek és épen az elsőt csengették az -indulóra, a midőn fizetett s látja, hogy egy igen tisztességes, de -különben kurucz és marczona képű ősz öreg telepedett le szemközt vele s -ez mindjárt megszólítá: - -– Pestre szándékozik? - -– Igen, uram. - -– Akkor örülök, mert nagyon szeretem a fővárosi arczokat. Van már jegye? - -– Épen most szándékozom a pénztár elé menni. - -– Akkor velem nagy szívességet tehet. Az ily vén göthös és podagrás -múmia, mint én vagyok, több szabadságot vehet magának, mint más. Kérem -önt, váltson egyúttal nekem is jegyet. - -– Igen szívesen. - -– Itt van három ötös bankó. Gondolom tizenhárom forint lesz a menetdíj. -Remélem együtt utazunk? - -– Szerencsémnek fogom tartani. - -Ezzel az osztálytanácsos a pénztár elé állott s miután megigérte, hogy -együtt fog az öreg úrral utazni ő is, ezúttal kivételkép első osztályú -jegyet váltott. - -Második csengetésre mindketten a vonat kocsisora előtt álltak s a -konduktor nagy előzékenységgel nyitott ajtót a waggonba. - -Mikor beléptek, látta az osztálytanácsos, hogy őket egy harmadik utazó -is követte, a kit eddig észre sem vett: nagyon rövidre szabott termetű -gavallér volt ez; csak testének felsőbb része látszott aránylag -hosszabbnak, mert igen mereven tartotta nyakát s nagyon határozott és -férfias arczot mutatott hozzá. - -– Urak, – szólt az öreg úr, – természetesen mindenki oda ül, a hová -tetszik, hanem ezt a középső ülést magamnak tartom. Legjobb lesz, ha -szépen mellém ültök, egyik jobbról, másik balról. - -Sajátságos kezdet volt ez: az első szóban urak, végül a legkényelmesebb -tegezés. - -Mikor a vonat megindult, az öreg úr megnyitá szivartárczáját s mindkét -szomszédját megkinálá, a mit ezek udvarias köszönettel fogadtak. - -A kis gavallér ezalatt tüzet gyujtott, az égő viaszgyufát oda adá az -öreg úrnak s aztán készakarva úgy ügyetlenkedett, hogy a láng kialudt. -Nagyon könnyű volt e szép manoevre czélját megérteni. Nem tehette, hogy -előbb a maga szivarját gyujtsa meg: annál kevésbbé lehetett szándékában -előbb az idegen ifjúnak szolgálatára lenni. - -Az öreg úr nem gondolt ezzel, hanem odanyújtá égő szivarát az ifjúnak s -akkor hozzá fordulva mondá: - -– Ugy-e te Szabolcsy Gábor vagy? - -– Igen uram. - -– Miniszteri tanácsos vagy épen államtitkár? - -– Ettől nagyon messze vagyok. Egyszerű osztálytanácsos, az is a -kinevezési idő tekintetében legutolsó a rang-lisztában. - -– Ördög vigye ezt a mai bureaukracziát. Az én időmben elég volt tudni: -viczispán, szolgabiró, esküdt. Tehát csakugyan Szabolcsy Gábor vagy? -Hogy eltaláltam, pedig soha sem láttalak! Annál jobban ismertem -szépséges mákvirág apádat, a kinek szakasztott képmása vagy. Mit mondasz -Gida öcsém e hasonlatosságra? - -– Én? semmit. Nagyon kis fiú voltam, mikor Gábor bátyám még élt. - -– Azt én jól tudom. De ott van olajba festett arczképe teljes -életnagyságban az én ebédlő termemben. - -A véleményadásra felszólított uracs helybenhagyólag intett; de félig -mormogva utána veté: - -– Úgy kell lenni. Nagyon könnyen meglehet, hogy ez az úr csakugyan Gábor -bátyám fia. - -(Azaz: mért ne lehetne fia? ha katona embernek annyi mindenféle fajta -fia teremhet.) - -– Azonban, – folytatá az öreg úr – ha mi már ismerjük utitársunkat, -illő, hogy magunkat is bemutassuk. Én az a rossz hírű vén izgága -Réthfalvy Miklós vagyok, a ki senkinek békét nem hagy a világon. Ez -pedig Nagygáthy Gedeon öcsém, a kinek hosszabb lábának kell lenni, ha -uradalmait egy ugrással át akarná lépni. - -Kölcsönös hideg hajlás. Egyik részről illendő tisztelettel, másik -oldalról olyformán, mintha gondolná magában: nem az én hibám, ha e -találkozást ki nem kerülhetem. - -Egy kissé veszedelmes modorban indult meg a társalgás. - -Az öreg úr ezt hamar észrevette. Afféle megrögzött gonosz csont levén, -érdekes jelenetkéket várhatott: de másrészről semmit sem gyűlölt inkább, -mint a bosszantó czélzásokból keletkező párbajt. Oly veszedelem, mely -perczről perczre fenyegetőbb közelségben mutatkozott. - -A helyzet is ellentétes volt; de még inkább növelé az ingerültséget a -grófnak igen furcsán kihivó egyénisége. - -Mert Nagygáthy Gedeon gróf oly kis termetű emberke volt, hogy csak egy -vagy két czentiméter mentette meg a világosan kifejezett törpeségtől. -Nem volt épen kövér, kivévén kigömbölyödött holdvilág arczát és hatalmas -homlokát, mely kidomborodott, mint a jól sült magyar kenyérnek a dúcza. -Arczbőre finom, fehér és egészséges színű; hanem a szája szokatlanul -kicsi; nem érthette a világ, hogy ő méltósága ily szűk beszélő -organummal sem selypít. - -E mellett végtelenül meg volt elégedve saját külsejével. Gyakran -lefesteté magát, kitünő művészek által az utókor számára. Ha tükre jobb -színt mutatott, vagy nyakravalójának csokra szépen sikerült, rögtön -futott a fényirodába s aztán élethű fotografiáját pazarul ajándékozá -mindenfelé. - -E tömérdek sok arczkép szemléletére a bolondulásig beleszeretett -önmagába. Az arczkép nem is volt rossz: mert ha ült, igen komoly és -férfias kifejezést tudott adni tekintetének s a művész ecsete, valamint -a nap sugara mindent híven visszaadott. De ha élő alakban személyesen -kellett a világ elé állnia, baj volt, hogy a lábát otthon nem hagyhatta. - -A helyzet nevetséges voltát a két ellenfél roppant különbözősége egész a -magas komikum színvonalára emelte. - -Mert ha a gróf büszkén és dölyfösen «lenézni» akarta a magas és -szoborszerű osztálytanácsost, kénytelen volt nagyon is föltekinteni. -Csak úgy csavarta a nyakát és az állát, mint a pulyka, ha a felhők -között kerengő héját lesi. Ellenben Gábor úr, ha kereste, hol szólott -valaki mellette? igen lefelé, amúgy könyöke irányában találhatta fel. - -Az öreg úr tehát mint villámhárító lépett közbe s tréfára vezetve vissza -a vita titkos tárgyát, mondá: - -– Figyelmeztetlek benneteket, hogy még igen jókor lesz a medve bőre -fölött összeveszni. Még élek és sokáig akarok élni. Hogy már hetvenöt -éves ficzkó vagyok, nem változtat a dolgok állapotán, mert apám és -nagyapám, mindketten negyven éves koruk előtt haltak el. Tehát a hány -évet még joguk lett volna élni, azt igazság szerint csak rám, a -méltatlan fiúra és unokára hagyhatták örökségül. Ne feledjétek, sok -víznek kell addig lefolyni Pesten a Dunán, Biharban a Berettyón, míg -forma szerint napirendre kerülhet a kérdés: kié lesz az én boldogult -feleségem 13,000 holdja: Szabolcsy vagy Nagygáthyé? - -– Oh bátyám, – felelt Gedeon gróf, – ez soha sem lehet kérdés. A -végrendelet meghatározta a sorrendet s az elsőség kétségtelenül a -Szabolcsy ágat illeti. Ez okból, mihelyt az én halandó szemem csak oly -darabka Szabolcsy grófot lát, mint a kis ujjam: rögtön illő -komplimenttel és tartozó reverencziával félre állok az útból. - -– Rossz logika. Az én időmben a filozófia tanára így nevezte volna: -petitio principii. Mert előzetes kérdés forog szőnyegen: van-e Szabolcsy -gróf az országban? Én azt hiszem, van; a belügyminiszter a hozzá -érkezett okmányok alapján hasonlókép itél. Ne legyek Réthfalvy Miklós, -ha mielőtt két hét eltelnék, azt a bizonyos, eddig még ismeretlen -Szabolcsy Gábor grófot be nem ültetjük a főrendek házába. - -– És aztán? – kérdé a gróf. - -– És aztán? Ha egyszer ő felsége nyilt levelében valakit grófnak nevez, -s mint ilyet a főrendek házába meghívja: gróf lesz az még a pokolban is. - -– Bátor vagyok tagadni. - -– Hogyan! tagadni! Te felségsértő, a ki az uralkodó prærogativái ellen -nyiltan felzendülsz. - -– Ezt már nem teszem, mert ő felsége az ily meghívó leveleket mindig -csak azon föltétel alatt írja alá, hogy minden rendben van, s a személy -joga iránt semmi kétség. - -– Micsoda? ő felsége nem nevezhet ki grófnak, a kit akar? - -– Azt megteheti, meg is teszi gyakran; ha akarja, akár kiből lesz báró, -gróf, még herczeg is. Hanem azt még sem teheti, hogy egy megholt gróf -örökösének megtegyen olyan embert, a kinek joga e név viselésére nincs -bebizonyítva. - -– Ah, ah; utoljára még kész volnál pört kezdeni. - -– Ime Miklós bátyám maga elismeri, hogy az ily kérdések eldöntése az -ország rendes törvényszékeinek illetősége alá esik. - -– Csakugyan pörölni akarsz? - -– Kicsoda? Én? Isten mentsen; büszkébb vagyok, mintsem ilyesmikbe -avatkozzam. Azért fizetem a jurium directort, hogy ügyeljen jogaimra s -tegye kötelességét. - -– Értem. Szép szójáték. Nem te pörölsz, hanem a fiskálisod. Hanem a pör -czíméhez a nevedet, a költségre nézve az erszényedet még is oda -kölcsönzöd. - -– Tudomásom sem lesz róla. Én tiszta jövedelmemből élek. A kezelési -költség, az adó, s más egyéb kiadás jószágigazgatóm gondja. - -– Nagyon jól van mondva. És ha ellenfeled a pört pénzzel nem győzné? - -– Mások dolgába nem avatkozom. - -– Igazad van. Ez az egyéni izléstől és felfogástól függ. -Szerencsétlenségedre nekem épen ellenkező kedvtöltéseim vannak. Bennem -egy igazi értelemben vett «pauperum advocatus» veszett el. Indíts pört; -én ellenfeled pénzügyi aggodalmait magamra vállalom. Épen most annyi -pénzem van, hogy nem tudom, mit csináljak vele. Ország-világ tudja, hogy -ötvenöt éves koromig többet költöttem, mint jövedelmem volt. Azután tíz -esztendeig fizettem adósságaimat. De mikor szent Ágoston bölcs mondása -szerint, a vétkek hagytak el engemet és nem én a vétkeket, csupa -kénytelenségből olyan fösvény lettem, mint szeretett rokonom Réthfalvy -báróné, a ki ha leányát nevelő intézetbe küldte, maga bablevest evett -otthon ebédre. - -– Bátyám teheti, a mi tetszik. - -– Úgy van és én sokat tehetek. Tíz évi gyászos koplalásom után -szemtelenül kidomborodott a pugyillárisom. - -– Ez tudva van. Mindamellett a pénz csak pénz, de az igazság igazság -marad. - -Az öreg úr látván, hogy konok gyerkőczczel gyűlt meg baja, felkelt -székéből s a szemközti középülésen foglalt helyet. Azután nagybátyai jó -lélekkel mondá: - -– Nem ér ez a meddő szóharcz semmit. Üljetek egymás mellé és beszéljetek -ügyetekről közvetlenül. Mondja meg mindenik, mi a baja, hol szorítja -lábát a csizmája. Sokszor megtörtént, hogy egy okos és őszinte szó, a -szív mélyéből származó kifakadás száz viszálynak elejét vette. Lássuk, -nem lehetne pörötöket barátságos úton kiegyenlíteni? - -Az osztálytanácsos, a ki eddig is minden szót hallott, de úgy mutatá, -mintha nem is ő róla beszélnének s egyebet sem tett, mint fújta szivarja -füstjét a levegőbe: ezen felszólításra egy székkel közelebb ült a -grófhoz. - -Ellenben Nagygáthy Gedeon úr ő méltósága valódi született főúr módjára -fogadta a kinálkozó alkalmat s feltette, hogy a magasba törekedő -proletárt földig lealázza. - -– Monsieur, – így kezdé, – igaz, hogy önt valami szegény elhagyott árvák -intézetében nevelték? - -– Úgy van, gróf úr. Ott neveltek s nagyon vigyáztak arra, nehogy ingyen -egyem a kenyeret. - -– Mondják, amolyan kurta farkú szürke frakkban parádéskodott tizennyolcz -éves koráig. - -– Mindnyájan egyenlő ruhát viseltünk. A posztó durva, de jó gyártmány -volt; nyáron eltűrtük, télen nem fáztunk alatta. - -– Aztán járta az örökös krumpli. - -– Bocsánat; ezt nem kell betűértelemben venni. Csak kétszer volt egy -héten burgonya. A többi napon árpakása, bab, lencse felváltva. Vasárnap -pedig hegyen-völgyön lakodalmat tartottunk, mert Salánkiné asszonyom -remek túróscsuszájából torkig jóllakhattunk. - -– Gyomor kellett hozzá ily iszonyatosságokat megemészteni. - -– Bizony kellett; hanem istennek hála, volt is. - -– Regélik, hogy ön Pesten instruktorkodott. - -– Megtörtént velem. Azonban, puszta hiú divatból, ezt a foglalkozást -leczke-órák adásának neveztük. - -– Még mérnök is volt. - -– Történetesen. Tanáraim jámborszívű emberek voltak. Fél szemüket -behunyták fogyatkozásaimra s kiadták a diplomát. - -– Hát vasutat nem csinált? - -– Egyszerre mindjárt nem. Előbb kimértem a pálya hosszát, lejtését és -emelkedéseit; azután felhánytuk a töltéseket, kiástuk a földet a -bemélyedéses helyeken. Mikor pedig felraktuk az aczél sineket, én is -épen úgy jártam rajta, mint az Eszterházy herczeg az első-, az -árvamegyei tót napszámos a negyedik osztályú kocsiban. - -– Érdekes életpálya. Most még csak huszonöt éves legény s már Sektions -Rath. - -– Huszonöt és fél. Bizonyára nagyon gyenge szakértők lehettek -konkurrenseim, hogy épen engem kellett a nagy szorultságban kinevezni. - -– Igen kalandos kis vitæ curriculam ez. Valóban nem csodálom, ha a -sorsnak annyi hányatása után még az is eszébe jutott önnek: jó volna -amolyan igazi ősi vérből származó grófocskának is felcsapni. - -– Ezt az egyet tudtom és akaratomon kívül hírlelik rólam. - -– Minden lap tele van vele. - -– Visszaélés a sajtószabadsággal. - -Most már Réthfalvy báró sem tűrhette tovább a hallgatást. Felkelt. Előbb -kezének mozdulatával helyet kért s aztán ismét visszaült korábban -elfoglalt karszékébe. - -– Nem így akartalak én titeket összehozni és kibékéltetni. Most már én -beszélek. Hozzád, Gida öcsém nincs több szavam. Kimondtad ultimatumodat. -Elismerheti Gábor öcsém születési jogát a király is: de ő contradikál; -quand mème. Azért hozzád fordulok Szabolcsy-ivadék: akarsz öcsém és gróf -lenni, vagy nem? - -Az osztálytanácsos egykedvűleg vont vállat e határozott interpellatióra -s aztán felelé: - -– Báró úr, őszintén válaszolok. Kezdetben csak az volt czélom, hogy én -is mint más, törvényes szülött legyek a társadalomban. Mikor ez -sikerült, kiviláglott, hogy ezzel egyszersmind grófnak is kell lennem. -Még el sem határoztam magam e teher felvállalására, a midőn új -bonyodalom támad s azt mondják: a grófság mellé még 13,000 hold föld is -jár; oly birtok, melyre mások már gyermekkoruk óta méltán számot -tarthattak. Itéljen felettem báró úr: nem szörnyű megpróbáltatás ez -rajtam: vagy mint korcs kidobva lenni a tisztességes családok köréből, -vagy kedvem és hajlamaim ellen czímet és rangot felvenni, elkerülhetlen -kényszerűségből. Mert a mi a vagyont illeti, mely ehhez járulna, azt -ugyan semmi áron el nem fogadhatom. - -Gedeon grófnak szikrát vetett a szeme; piczi kis szája úgy összeszorult, -hogy nem volt nagyobb egy mathematikai pontnál. Közel volt hozzá, hogy -ezt a fiatal embert még derék ficzkónak tartsa. - -Ámde Réthfalvy báró felemelé ujját, tagadólag intett vele és tiltakozó -hangon mondá: - -– Lassabban uram, mert nem addig van az. Én is élek még s velem is meg -kell tenni a számadást. Hogyan? Hol van az én kötelességem? Hol marad az -én szeplőtelen becsületem? Mert tudnotok kell, hogy nőm gyógyíthatlan -mellbetegségben szenvedvén, minden vagyonát rám akarta hagyni. Én ezt, -mint igazságtalan rendelkezést visszautasítottam. Így keletkezett -végrendelete, melynek minden betűjét az én diktálásom után írta papirra. -Tehát kötelességet vállaltam és becsületemet zálogba vetettem. A -végrendeletnek állni kell s nincs attól menekvés semmi irányban. - -A gróf úr megint savanyú képet mutatott; de uri szokás szerint minden -dolgot könnyedén vevén, ezen igen diákos megjegyzésre fakadt: - -– Átkozott dilemma. Aut Caesar aut Tóth Pál. - -– Körülbelül, – erősíté az öreg báró. – Épen csak azért jártam otthon, -hogy ezen okmányt elhozzam s mikor kell, érvényre emeljem. Tegnap -jöttem, ma már megyek vissza. Gida öcsém volt oly szíves, hogy elkisért: -nehogy utközben velem valami non putarem történvén, azt se tudják, hova -küldjék holttestemet? Egyébiránt beszéljünk másról. Könnyelműen és -elhamarkodva mondtam ki e szót, megüthet a guta. Oly dolog, melylyel -öreg ember tréfát ne űzzön, mert ott fönn valaki szaván foghatja. - -Mindjárt erre Gedeon gróf veleszületett észszel és elmésséggel elkezdte -dicsérni a mai szép napot, a jó időt s hogy mily kellemes az, ha az -ember se nem izzad, se nem fázik. - -De a báró megint visszatért a félbehagyott tárgyra. - -– Öcsém, mérnök. - -– Ah, mérnök? köszönöm uram, ez az a czím, mely legkedvesebben hangzik -fülemben. - -– Öcsém osztálytanácsos. Elhiszem, hogy nem tréfa egy elveszett grófi -koronát újra visszaszerezni; de meglásd, vár rád még ennél nehezebb -munka is. - -– Remélem, nem lesz rá szükségem. - -– Tegyük fel, hogy lesz. Kérdem: tudnál-e magyar mágnás nyelven -beszélni? - -– Létezik ily nyelv? - -– Nagyban. Hallottál már telivér grófot magyarul beszélni? - -– Néha. - -– Tehát tudnád őket utánozni? mert a magyar grófok nem a diplomáról, -hanem e specifikus beszédmódról ismernek egymásra. - -– Lehet ezt megtanulni a közönséges halandónak is? - -– Lehet; megfeszített szorgalommal. Különben pedig az egész dialektus -két szabályból áll. Először az r betűt mindig ehr-nek kell mondani, mint -a zsidó, ha husvétkor a barkeszt rágja. - -– Erre rászokhatom. És a második szabály? - -– Ez már több gyakorlatot kiván. Tudsz németül? - -– Úgy mint más ember az én helyzetemben. - -– Akkor birod már a mágnás nyelv megtanulásának titkos kulcsát. Beszélj -német hanghordozással, de magyar szavakkal s akkor készen vagy -feladatoddal. Most pedig megtanítlak a leggyakorlatibb methodusra. Végy -kezedbe valami társalgási vígjátékot. Írj le belőle nehány lapot német -betűkkel, de gyorsan firkálva, összevissza kuszálva, hogy magad is -nehezen olvashassad. Ekkor képzeld, mintha csakugyan németül deklamálnál -s meglátod, a harmadik kisérlet után oly tökéletesen beszélsz -mágnás-magyar nyelven, mintha mamád tejével szívtad volna be. Ebből áll -e roppant tudomány, melyet a hatezer holdas nemes úrfi bámul, irigyel és -kétségbe van esve, hogy soha tőlünk el nem sajátíthatja! - -Ily társalgás között érkeztek meg a fővárosba. - - - - - IX. (A ki gyémántkövet talál.) - -Másnap reggel az osztálytanácsos ismét megjelent irodájában. - -Betekintve az asztalán heverő friss hirlapba, megütközéssel látta, hogy -az ő hosszú párbeszéde a pönögei plébánossal szóról-szóra ki van -nyomtatva. - -Nem volt ebben semmi boszorkányság. A pap jó kedvvel, jó lélekkel -elbeszélte ismerőseinek, mily érdekes vendége volt. Fülébe ment a dolog -a faluhoz legközelebb lakó vidéki levelezőnek (mert ez a nemes növény -minden földben megterem, mint a szerb tövis). Ez rohant a paphoz; az -országos közvélemény felvilágosításának érdekében egyenes értesítést -kért, tán követelt és kapott is. Akkor megírta levelét, a szerkesztő -gyönyör-élvezettel kiadta, estére a Pester Lloyd németre fordította, -másnap a többi magyar lap utánnyomatta. - -Ez épen elég volt arra, hogy három napig az egész ország egy embernek -magán ügyével foglalkozzék. Természetesen fajtörténelmi és nemzeti -kérdést csináltak belőle. Mint a hazát közvetlenül érdeklő örömhírt -kürtölték, hogy a kihaltnak vélt Szabolcsy grófok ősi törzsökének új -csemetéje fedeztetett fel. A teljes hitelességű bizonyítékoknak egész -lánczolata a nagy közönség kezébe lett letéve. - -Ez annál kellemesebb meglepetés volt rá nézve, mert így nem kényszerült -minisztere előtt a megtörtént dolgokat kezdettől végig újra elbeszélni. - -Azonban kötelességének tartotta a déli harang megkondulásakor megjelenni -az elnöki szobákban. - -Szokás szerint a miniszternek sürgős dolgai voltak s így röviden -szerencsét kivánván hivatalnokának az elért eredmény fölött, saját -teendőihez látott. - -Több nap esemény nélkül folyt le. - -Ez alatt azonban többé hiába szabadkozott az új gróf. Most már boldog -boldogtalan méltóságodnak czímezte. Keresztlevele, szülőinek házassági -bizonyítványa közzé volt téve, a közvélemény pártolta, a nemzeti érzület -felkarolta. Ily mindent leverő hatalom ellenében egyes ember többé nem -küzdhetett. - -A következő hét végén ismét nagy újság van a lapokban. Mindjárt a napi -hírek rovatának kezdetén ki van írva, hogy Szabolcsy Gábor gróf számára -a kir. meghivó levél a főrendek házába, a belügyminiszteriumhoz -megérkezett. - -Kezdett a kétely megszünni: a dolog kézzelfogható valósággá változott. - -Az osztálytanácsos pedig látta, hogy tudtán és akaratán kívül is, mások -működnek háta mögött és ugyancsak tolják az ő szekerének rúdját előre. - -Ismét bátorkodott tehát miniszterétől kihallgatást kérni: mert nem -érthette, hogy az igéret szerint félretett ügy újra napirendre került, -sőt a leggyorsabb elintézésre is jutott. - -A miniszter csak vállát vonogatá, mint a ki nem érti: hogy lehet -ilyesmit tőle kérdeni? - -– Mit akar ön kedves tanácsosom, – mondá megszokott kegyes hangján, – -kollegám a belügyminiszter csakugyan félre tette az ön ügyét; de -csakhamar feljött ide önnek rokona, a gazdag Réthfalvy Miklós báró, a ki -szavát adta, hogy Nagygáthy Gedeon gróf nagyon hajlandó egyezkedésre -lépni. A pör kimenetelétől ugyan okos ember nem félhetett; de igen is a -zajtól, a bosszantástól és költségtől, mely ily pörrel elválhatlanul -együtt jár. S miután a báró kijelentette, hogy rokoni kötelességből és -szivének tiszta vonzalmából mindent elkövet, semmi áldozattól vissza nem -riad, a belügyminiszter tartozott kötelességét teljesíteni. Zemplén -felírt, hogy Szabolcsy Gábor gróf számára kir. meghivó levél küldessék; -az igényt teljes hitelű okmányokkal támogatta és ön most épen oly -elismert tagja a felsőháznak, mint akár maga Eszterházy herczeg. -Részemről pedig nincs egyéb hátra, mint hogy méltóságodnak soha el nem -enyészett, egyedül csak bebizonyítani kellett törvényes rangjának és -czimének élvezetéhez szerencsét kivánjak. - -Ezzel ő exczellencziája az asztalon előtte heverő irományokból egy -darabot kezében vett, a mi minden elnöki szobában azt jelenti: készen -vagyunk, vége az audiencziának. - -Gábor gróf csakhamar kezébe is kapta a kir. meghivó levelet, de rögtön -el is határozta, hogy e becses kincsnek csak félig veszi hasznát. -Benyújtotta a felsőház elnöki irodájába; az elnök bejelentette a háznak; -a ház kiadta az igazoló bizottságnak, a bizottság végre mindent rendén -találván, semmi sem volt egyéb hátra, mint hogy Szabolcsy gróf az őt -megillető széket elfoglalja és szavazati jogát gyakorolja. - -Ezen eredménynyel az ifjú gróf teljesen meg volt elégedve. Tovább -ezúttal menni nem akart, sőt még feléje sem nézett azon városrésznek, -melyben a múzeum palotája emelkedik. - -Nagyon jól tudta ő, hogy még mindig sok hiányzik nála arra, hogy csak -olyan gróf is lehessen, mint egyik a gyengébb dongájú kollegák közül. A -politikai jog már megvolt. Ezt meg lehetett nyerni egy beírt és -pecséttel megerősített papiros által. De még mindig hátra maradt a -másik, sokkal nehezebb küzdés a magas társadalom terén, a hol őt -bizonyára csak idegennek (esetleg betolakodónak) fognák tekinteni. - -Ezen eredményt ő az időre bizta. Tulajdonkép azzal sem törődött, ha soha -be sem következik. Élt, szép állással birt; rangját nyiltan vagy -zsebében hordva, biztos sajátjának tekinthette. Már hogy ne lett volna -boldog és elégedett mostani sorsával az egykori szürke frakkos -konviktor, a házról-házra járó instruktor, a segéd-, szakasz- és -főmérnök, végre a nagyságos czímmel felruházott osztálytanácsos, -életének még be nem töltött huszonhatodik évében! - -Semmit sem változtatott életmódján. Buzgón járt hivatalába. Ott lakott a -bálvány-utcza egyik nagy bérházának harmadik emeletén. Egyszerű -garçon-szállást tartott két szobával, mely közül csak egyiknek ablaka -szolgált az utczára. Ebédet a házmesterné hozott a legközelebbi -vendéglőből. Vacsoráját társai között költé el. Inast sem tartott. -Valaki a háznál vetette fel ágyát, kisöpörte szobáját, kitisztította -ruháit. Eszébe sem jutott, hogy a nemzeti kaszinó tagja is lehetne; de -még a főváros számtalan klubjaiba sem iratá magát. - -Pedig állapotához képest holmi megtakarított pénzecskéje is volt még a -régi főmérnökségből. Ott sokkal jobb fizetése volt; de itt több a dísz -és remény a jövőre. - -Husvét felé fordult az idő, a midőn egy este belől fűtő kemenczéjének -tűzvilága mellett édesdeden szívta csibukja füstjét s hallja, hogy -kívülről valaki ajtaja előtt megáll, illedelmesen kopogtat s aztán -udvarias «szabad?» kérés mellett belép. - -Ah, kellemes vendég; mily örvendetes meglepetés! - -Ő volt: Réthfalvy Miklós báró, a ki barátságosan fogott vele kezet, de -mielőtt okosabbat szólott volna, a pokol örök kárhozatára küldte azt az -akasztani valót, a ki a végtelenbe nyúló lépcsőket és a három emeletes -házakat feltalálta. - -– Nos öcsém, – mondá aztán, – volna-e kedved valami nagy korhelységre? -Ha rám bizod magad, öltözz feketébe, mert viszlek. - -– Ezer örömmel állok szolgálatára; hanem teljes kilencz és fél perczre -van szükségem, hogy tetőtől talpig új bőrbe bújjam. - -– Átkozott pontosan számítod idődet. Ez a rossz szokás még vasúti mérnök -korodban ragadt rád. - -A meghatározott időben még a másodperczeket is megtartva, készen, -felöltözve volt a fiatal ember és kérdé: - -– Megengedi báró úr, hogy bérkocsit hozassak? - -– Nem kell. Magam kocsiján jöttem, azt is visszaküldtem, mert nem messze -megyünk. - -Ezzel megindultak. Az ifjú bezárta szállása ajtaját és a kulcsot zsebébe -rejté. A báró érdekelve nézte és csodálkozott. - -– Bibliába való boldog egyszerűség. Épen így távozott Izsák patriarka, -ha kiment szétnézni a báránylegelőre. Hát csakugyan van Pesten ember, a -ki ha sétára indul, senkit sem hagy otthon? - -Aztán az ifjú karjára támaszkodva, lement vele a lépcsőkön, de nem a -földszintig, hanem csak az első emeletig, a hol a feljáráshoz -legközelebb eső ajtónál megállott s megnyomá azt a fehér csontból -készült gombot, mely villanyos összeköttetésben áll a szállás -csengetyűjével. - -– Nem félsz, hogy rossz helyre viszlek? - -– Azt hiszem, itt a házbirtokos lakik: kereskedő, tőkepénzes vagy -bankár. - -– Utálatos város! az ember azt sem tudja, ki lakik vele ugyanazon -házban? Annál jobb. Kellemes helyre akartalak hozni; most még -meglepetésre is számíthatsz. - -Gyorsan váltották egymás közt e szavakat, mert már megnyilt előttük az -ajtó. Nem bérruhás inas, hanem szobaleány vette át tőlük felső -kabátjokat s felaggatta a fogasra. - -Belebb hatoltak s az utczára szolgáló két ablakos szobába jutottak, -melyet lefüggő csillár világított. Hat szép gázlámpa ragyoghatott volna, -de csak a fele volt meggyujtva. Feltünt, hogy e szoba hideg volt, tán -egész télen sem fűtötték. - -– Sejted már, hova megyünk? - -A bútorzat első tekintetre csinos, hanem a karszékek kelméi kopottak. -Semmi pompa, semmi drágaság. Valami antik szekrénynek hiányzott a -negyedik lába. - -Innen jobbra más ajtó nyílott a szomszéd szobába, a hol közel a kandalló -mellett pamlagon és karszékeken női társaság foglalt helyet. Nem volt ez -estély, hanem csak a jó ismerősök fesztelen és barátságos összejövetele. - -Mind csupa ismeretlen arczok; többnyire dicséretesen túl a negyven éves -koron. Nem valami pöczköt elnyelt dámák, kik úgy néznek másra, mint a -viaszbábok a fodrász kirakatában. Ezek itt kényelmesen lógázták -karjaikat és igen festőileg hanyatlottak a karszék támlájának -párnázatára. - -Ez alatt egyik jelenlevő észreveszi, hogy férfi látogatók érkeztek. -Mindjárt arra fordítja fejét s fanyar képe elmosolyodik. Úgy látszott, -kifogástalan szívességgel fogadja az öreg bárót, de majdnem -visszahökken, a midőn megpillantja kisérőjét. - -Csak most eszmélt fel az ifjú, hol jár? Réthfalvy báróné fogadta őket -legjobb barátnéinak társaságában. - -– Kedves húgom, – szólt az öreg úr, – engedd meg, hogy jóságodat igénybe -vegyem s bemutassam neked öcsémet, Szabolcsy Gábort. - -– Nagyon örülök. - -Ez volt a felelet s aztán leültek az urak oda, hol épen helyet találtak. - -Az öreg báró a házi asszonyt halmozzá el régi zamatú bókokkal. Gábor -pedig egy kövér hölgy mellé jutott, a ki erős illatszert özönlött ki -magából s nagyon szépen ki volt festve. - -– Öcsém, – szólt a báró, – figyelmeztetlek, hogy kedvező sorsod épen -legkegyesebb pártfogónéd oltalma alá vezetett. Cseklész grófné zászlója -alatt győzni fogsz. A kit ő tart keresztvízen, száraz lábbal átgázolhat -a mi társaságunk vörös tengerén. - -A fiatal ember mondani akart valamit, de a grófné megelőzé őt és -csodálkozva összecsapá kezét. - -– Hogyan? Szabolcsy Gábor? Ah, hogy végre megkönyörül valaki rajtunk és -ide hozza a legújabb regény titokzatos hősét! Épen jókor; még ma akartam -fogadni Buxbaum táborszernagygyal, hogy nem létezik ily nevű ember. Ah, -üljön közelebb, hadd nézzek szemébe: élő teremtés, vagy fantom? Uram, -hallja parancsolatomat: legfölebb három nap alatt meg kell engem -látogatnia. Jogom van önhöz, mint Amerikában, a ki legelőször felfedez -és elfoglal valamit. Semmi áron meg nem engedhetem, hogy más ragadja ki -kezemből igaz jogon szerzett prédámat. Ide nézzen; hajtsa le fejét; adja -meg magát, mint a tetten kapott gonosztevő a rendőr előtt. Fiatal ember! -a törvény nevében ön foglyom. - -– Grófné, háladatos szívvel fogadom kegyét. - -– Ah, ő háladatos szívvel fogadja kegyemet! De akkor mért néz rám ugy, -mintha állatszelidítő volnék? Tanácslom, ne hallgasson Miklós bátyámra, -mert ő engem úton-útfélen rágalmaz. El fog borzadni, ha meghallja, minő -rút adomát hozott rólam forgalomba! - -– Csak a szent igazságot beszéltem, – védekezék az öreg úr. - -– Mindjárt megitélheti. A mult évben felhoztak ide Túróczból vagy -Árvából egy kis bárócskát. Mikor megláttam, azt hittem, valami drótos -tót fiú. Mikor a papájától megkapta az első frakkot, visszafelé húzta -fel, úgy hogy hátul gombolta be, elől pedig a térdét verte a fecskefark. - -– Nem volt ez igaz? - -– Eddig minden szóról-szóra így történt. De aztán rám fogta, hogy hat -hét alatt úgy kineveltem ezt a figurát, hogy a legkapósabb arszlán lett -belőle az egész társaságban. - -– Ez dicséret volt, nem rágalmazás. Nem hízelgés az, kihíresztelni, hogy -a szellemdús mesternő, Cseklész Czeczilia, fából vaskarikát csinált? - -A fiatal ember (az első pillanatban) oly zavarba jött, hogy nem tudta, -mit gondoljon? Eddig ő a grófnékat oly ætheri lényeknek képzelte, minők -a társalgási finom vígjátékokban fordulnak elő, a kik az urak bókján és -hódolatán kívül egyebet sem esznek vacsorára. - -Ámde csakhamar megtetszett neki az ily legbensőbb körökben uralkodó -fényes sajtószabadság. Megtanulta, hogy más lény a grófné otthon, más -nyilvános helyen. Először a pénzügyminiszter estélyén látta őket, de ott -nagyon «vegyes társaság» gyűlt össze. Ott betanult szerepet játszottak; -itt pongyolára vetkeztek. - -Tehát elhatározta, hogy a milyen mosdót készítettek elébe, épen ily -törülközővel fog viszonszolgálni. - -– Grófné, – mondá nekibátorodva. – Én az a kisértet vagyok, a ki fehér -lepelbe burkolva, éjjel ijeszgetni járok a sötét utczák sarkára. Ebben -fekszik bűverőm. Kérem legyen irgalommal irántam s ne rántsa le fejemről -érdekes maskarámat. Életem tarka regénye még mulattathat valakit, de ha -a grófné kijáratja velem a hátralevő iskolákat, épen olyan közönséges -halandó teremtés leszek, mint a többi. - -– És aztán baj ez? - -– Nagy baj, de a legérzékenyebb kárt épen úrnőm és tanító mesterem fogná -vallani. Mert ha a grófnénak esetleg szándékában volna engem szalonjában -pénzért mutogatni: meglássa, a legrosszabb üzletbe bocsátkozott. - -Nagyon megbravózták ezt a feleletet. Maga Cseklész grófné is -helybenhagyólag intett, mintha mondaná: nézd csak, ebből az emberből még -lehet valami! - -Aztán folytatá: - -– Majd meglátjuk, mire használhatjuk. De legfensőbb protektorátusomnak -mégis árát szabom. Ne is várja az én portálásomat a nélkül, hogy nálam -valami specialitást képviseljen. - -– Erre már bátran ajánlkozom. Diplomatikus mérnök vagyok: tehát -alkalmasint unikum a kegyes grófné alázatos védenczeinek seregében. - -– Ah, mérnök? Nagyon helyes. Kár, hogy már a mult hónapban nem -találkoztunk, mert akkor bátor szívvel ajánlottam volna önt Sólyom -bárónénak, a ki azon időben roppant mathematikai feladat megfejtésében -törte fejét. El kell beszélnem önnek, a szakférfinak, ezt a kis -históriát. Az én kedves barátnémnak nagyon megtetszett egy szép -selyemkelme, de nem volt elég egy öltözékre. Mit csinált? Írt Lyonba a -Pretre et Frumance czégnek, hogy küldjenek, vagy ha elfogyott volna, -gyártsanak számára ebből a kelméből harmincz métert. Ez eddig korrekt -történet; de egy szép reggel táviratot kap a báróné s kérdik tőle: Est -ce tout de bon? madame, hogy önnek a küldött mustra szerint harmincz -kilométer kelmét gyártsunk? A szellemes báróné méter helyet kilométert -írt. Mérnök úr, rögtön számítsa ki, mennyibe került volna a bárónénak ez -a sajtóhiba? Húsz frank volt a kelme méterje. - -– Ez rövid számítás. Harmincz kilométer annyi mint ide Vácz, épen 30,000 -méter. Ez per húsz frank: 600,000 frank aranyban. - -– Ha így tud fejből számítani, akkor tán hasznát vehetjük. Hadseregem -minden katonájának a tudomány valamely ágában jártasnak kell lenni. A -túróczi vagy árvai kis báróm például elismert tekintély volt a -geológiában. Ha megbotlott az utczán egy kőbe, mindjárt felvette és -megmondta, miféle lith vagy thit volt ez fél millió év előtt s mi lett -volna belőle ugyanennyi idő alatt, ha ott hagyják a hegy oldalában s nem -hozzák Pestre a bérkocsik kerekének rombolása alá. - -E közben a fiatal ember azt hitte, valami árnyék fut végig háta mögött. -Az is lehet, egy selyem ruha zöreje csapta meg fülét. Ki tudja? hát ha -delejes erők vonzó hatalma ragadta bűvös körbe? Elég az hozzá, hogy -semmi különöst sem sejtvén, ösztönszerűleg hátra tekintett. - -[Illustration: A fiatal ember beszédbe eredhetett a család kincsével.] - -Igéző és férfi-szívet kimondhatlan bájjal magához csábító, szép, szelíd -és boldog leányka arczát pillantá meg. Mikor röpült ide? vagy a grófné -csattogós karicsolása között lépett e helyre, a terem szőnyegének minden -neszt elfojtó puhaságában? - -Az ifjú fölkelt és meghajtá magát a tünemény előtt. Székét félre -taszította, hogy azon esetre, ha a leányka itt valahol akarna helyet -foglalni, kényelme és tetszése szerint választhasson széket. - -Azonban a leányka nem mozdult. Ott maradt, mint a ki otthon volt és -állhatott, a hol neki tetszett; mig az ifjú elbűvölve e nem földi -jelenség hatalma által, oly állást vőn, hogy beszélhetett is a ház -kisasszonyával, de a társaság más tagjait sem hagyá figyelme körén -kívül. - -Amazok azonban nem sokat törődtek azzal, ki hol keresi és találja -legkellemesebb időtöltését. Ha tetszett valakinek másfelé elandalogni: -ezt egészen rá bizták. A folyamatban levő csevegés tehát Cseklész grófné -első violinja mellett haborítlanul csapkodott egyik tárgyról a másikra, -a nélkül, hogy a korábban vitatott eszmét felületes megjegyzéseikkel -megoldották, vagy épen kimerítették volna. - -Így történt, hogy e körben, a hol az egyéni szabadságnak oly széles tér -volt engedve, a fiatal ember beszédbe eredhetett a család kincsével, az -anya szemefényével. - -– Lenke kisasszony engedje meg, hogy mint régi ismerős fejezhessem ki -örömömet, hogy annyi idő lefolyta után ismét üdvözölhetem. - -– Uram, – felelt a leányka, – én még mindig adósának tartom magamat, -mert el nem feledhettem, mily türelemmel és elnézéssel felelt ön egykor -az éretlen gyermek oly kérdéseire, melyek felfogási tehetségét messze -túlhaladták. - -– Ön ezt nem feledte el? Én pedig minden szavára híven emlékezem. De azt -is tudom, hogy felvilágosító magyarázataimat jól megértette és én boldog -voltam, ha a tudni vágyó gyermeknek természetes kiváncsiságát -kielégíthettem. A multkor, a midőn végre újra láthattam önt, le nem -írható meleg érzés fogott el azon gondolatra, hogy a szépség országának -királynéja még rá ismer az egykori prózai mérnök arczvonásaira. - -– Oh, én önt láttam azóta egy más alkalommal is. - -– Engem kisasszony? a nélkül, hogy viszont üdvözölhettem volna? - -– Ön egyszer bejött a mi kertünkbe; imádkozott és megcsókolá az -eltemetett ezredes sírkövét. - -– Ezt látta Lenke kisasszony? Pedig akkoron semmi jogom sem lehetett -azon gondolatra, hogy tán épen édes atyámnak hamvai nyugodhatnak a kő -alatt. Csak az égből származó titkos erő ragadhatott oda, még a higgadt -józan észt is megsemmisítő hatalommal. - -– Még máskor is megjelent ön. Én kitaláltam, hogy azon ismeretlen, a ki -egyszer Gábor napján a szép koszorút küldte, egész világon csak ön -lehetett. - -– Ezt kitalálta, Lenke kisasszony? Nézzen rám, mily örömkönny lopózik -szemembe. Önnek legyen szentelve, a ki rólam ily nemesen gondolkodott. -Sokáig maradt a kövön az én koszorúm? - -– Egész nyáron. De mikor a tél viharai kiméletlenül kezdték -szétszakítani, levettem maradványait; becsomagoltam egy papir-dobozba és -eltettem oda, a hol gyermekkori emlékeimet őrzöm. - -Az a könny, mely az ifjú szemében képződik, e pillanatban oly sűrű -cseppé növekedett, hogy saját nehézségétől aláhullani készült. - -De ugyanekkor a kis leány kezei is megmozdult: valószínűleg csak -öltözékének egyik csokrán talált igazítani valót. - -És történt, hogy az ifjúnak szeméből áradt sós nedv, ezen igazi, -romolhatlan és meghamisíthatlan folyó gyémánt, a kis leány kezére -hullott. - -Megérzette a meleg nedvet, meg is látta annak felcsillámlását. Szokásból -és önkéntelen mozdulatából le is akarta onnan törleni: a midőn egyszerre -óriási és ellenállhatlan erő keletkezik lelkében és nem gondolt többé -vele, akár érti, akár félremagyarázza valaki tettét: nyájas mosolygással -mondá: - -– Ön nekem adta e könnyet. Maradjon ott: száradjon fel kezem -melegségétől. - -Ezt mondva tovább ment és leült édes anyja mellé, a ki gyönyörködve -nézett szép gyermekére és megsimogatta. - -De azért, a kinek a jelenlevők közül jó szeme volt, észrevette, hogy a -báróné szelid homlokán sötét ború fut végig s a simogató puha kéznek -rejtett körme is lehet. - -Eltelvén egy óra, az öreg úr felkelt helyéből, intett kisérőjének s két -szóból álló búcsú után mindketten eltávoztak. - -Kün az utczán a kapu előtt ott állott már a báró díszes fogata, de -mielőtt felül kocsijába, karon kapja a fiatal embert és nehány lépésre -sétára viszi. - -– Nem mégy sehova? - -– Legjobb lesz haza mennem. - -– És a vacsora? - -– Hozatok valamit. Oh, az én gyomrom még mindig éhes főmérnöknek tart -engemet. - -– Apropos. Hogy tetszik a telivér grófnék társalgása? - -– El vagyok ragadtatva. Vígan lobogott fölöttünk a szabadság és -fesztelenség zászlója. Mindig ilyenek? - -– Igen ilyenek; néha még ilyenebbek is. - -– Képzelem; de akkor bizonyos igen tisztes báró adja a hangot. - -– Patvarba, már rágalmazni is tudsz? Mondhatom, dicséretes haladás -mindjárt az első látogatás után. El ne feledd, hogy szombaton Cseklész -grófnéhoz megyünk. Este háromnegyed kilenczre felöltözve légy. Csak -inasomat küldöm fel, mert nagy tisztelője vagyok a te harmadik emeleti -lakásodnak. Még egyet. - -– Parancsoljon. - -– Nincs-e a te szobádból le a báróné boudoirjába amolyan titkos cső -levezetve, melyen át mindent hallhatnál, a mit ott beszélnek? Az öreg -Dumas regényeiben olvastam, hogy lehet ily készüléket a házakban -berendezni. - -– Lehet a saját házában, a hol az ember fúrhat és faraghat. - -– Csak azt akartam mondani, hogy kár, nagy kár, ha nem hallhatod, mit -beszélnek, épen most ezen pillanatban oda fönn rólunk! Sokat, nagyon -sokat tanulhatnál, a mit most még nem tudsz. Tehát szombaton -találkozunk; addig pedig szervusz, élj boldogul. - - - - - X. (A mikor a grófnék még ilyenebbek.) - -Mihelyt kicsoszogott a két úrnak lába a báróné szobájából, az egész -grófnéság oly előkelő hahotára fakadt, hogy a közönséges «nagysám» körök -sem merték volna a neveletlenség vádja nélkül utánozni. - -A báróné látván, mily gyorsan kezd az úri hang hévmérője alásülyedni, -legelőször is elküldé innen leányát. - -– Lenkém, zongorázzál egy órát, imádkozzál és térj nyugalomra. - -Ezzel az utolsó gát is el volt hárítva, mely ő méltóságok nemes nyelvét -féken tartá. Innen túl mindnyájan megeresztett kantárszárral rohantak a -szabad rágalmazás országába, tüskön bokron keresztül, minden -tartózkodás, minden irgalom nélkül. - -Legelőször Réthfalvy báróné mint sértett anya és megkínzott házinő -kezdte meg a rohamot azon szemrehányással, hogy leghívebb barátnéja, -Cseklész grófné, oly gyorsan és meggondolatlanul saját fényes termeiben -elfogadni igérkezett a hivatlan tolakodót. - -– Ah, Cecilie! Nem rettegsz, hogy balul üthet ki kisérleted? Ha nálad -megjelent, majd mások is eltűrik. Könnyű a kalandort bevinni házunkba, -de aztán póznával is nehéz lesz kiverni. - -– Ne légy igaztalan, édes Laurám. Mit tehetek én, ha nagy pipájú bátyád, -a vén hóbortos báró hozza nyakamra? Én sem kergethetem ki, miként te sem -tagadhattad el, hogy itthon vagy. - -– Apropos! – vágott közbe egy ötven éves elismert szépség, báró -Würtzheim tábornok gyászos özvegye. – Mit mondtok arra a keckheitra, -hogy ez a világos Hochstapler még a mi kis Lenkénkkel is suttogott? -Eltalálnátok, miről csevegtek? Oh nekem jó fülem van s mellé kitünő -hanggyűjtő készülékkel vagyok felfegyverkezve. Egyszerre mindketten, -mint régi ismerősök találkoztak s mindjárt holmi gyermekkori emlékeiket -kezdték előidézni. Istenem! mi asszonyok tudjuk legjobban, hogy minket -is ily regényes haszontalanságokkal bódítottak el a lelkiismeretlen -férfiak. Laura! ha máskor el nem űzheted e kiállhatatlan bűzt terjesztő -idegent, igen bölcsen teszed, ha leányodat elküldöd zongorázni. - -– Én is veled tartok Lottykám, – szólt most Sólyom Ulrika báróné az örök -ifjúság üde hangján. – Nekem sem rosszabb a fülem, mint más gyarló -teremtésnek: azért mondhatom, hogy ez a ci-devant mérnök valami igen jól -jövedelmező új vállalat vonalait traszirozza. Már szopja rajzónát és -számítgat. Előszőr a 13,000 hold a végkép dupirozott vén báró -örökségéből. Másodszor a csinos kis Réthfalva a két szomszéd -falucskával. Körülbelül nem soványabb falat az előbbinél. És a mi fő: -mindkét birtok, legalább most már tisztán áll, egy vörös garas adósság -sincs rajtok! Nagyon kövér és ingerlő préda ez s megérdemli, hogy egy -soi disant gróf va banqueot játszik fölötte. - -– Nos, – felelé teljes biztonsággal a ház úrnője, – a mi Réthfalvát -illeti, azt hiszem, nekem is lehet egy pár szavam a dologhoz, alkalmatos -időben. - -Cseklész Cecilie grófné azonban megnyugtatni akará barátnőit. - -– Ti mindnyájan kisértetet láttok. Mi van abban, ha hozzám eljárogathat? -Nem fogadtunk el már mindnyájan olyan álarczos csavargókat, kik most -mint ékszer-tolvajok vagy váltóhamisítók a börtön fenekén ülnek? Nem -vagyunk csalhatlanok, úgy veszszük az embereket, miként a bemutatók -elénkbe állítják. Én, részemről, ennek az új embernek is jó képet fogok -mutatni. Ez nekem semmibe sem kerül: a jövő eshetőségeire nézve pedig le -nem kötelez. Ha báránybőrbe bújtatott farkas lopózott házamba: a -felelősség terhe kizárólag a vén báró vállára nehezedik. Ő hozza hozzám, -ő ismeri el grófnak, sőt a mi ennél ezerszer fontosabb, kedves öcscsének -és vérszerinti rokonának hirdeti széles e világon. Engedjetek meg, mert -ez kivételes eset. Száz évben egyszer történik meg, hogy valami kóczos -utczagyerek, a kit árvaházban örökös kásán neveltek, később valamelyik -vasútnál ingenieur vagy konduktor lesz, egyszerre lábunk elé vetődjék s -azt mondja, én is olyan gróf vagyok, mint a többi, én is helyet -követelek azon sorban, a hol születésük jogánál fogva mások is állnak. -De végre mindig kérdés marad: igazán gróf vagy sem? - -– Ezt egy lélek sem hiszi a mi társaságunkban. Kivéve a számításba nem -jövő excentrikus Miklós bárót, néhány minisztert s más efféle selejtes -portékát. - -– Ne feledjétek, – szólt ismét Cecilie grófné – hogy Miklós báró -üdvösségére esküszik, hogy védencze szakasztott képmása az ezredesnek! - -– Erre nem adok semmit, – felelt büszke junói tekintettel Sólyom Ulrika -báróné. – Mert ha mi az arczvonások tanulmányaiba merülünk, van nekünk -illetékesebb biránk is. Itt van Laura barátném, a ki csak úgy, mint más -közülünk, átélte, átszenvedte leánykorának regényét. Tőle, egyenesen -tőle kérdjük, a ki egykor Szabolcsy Gábor grófot, azon időben még -huszárfőhadnagyot, kegyeivel megajándékozta: van-e e két férfi között -oly hasonlatosság, minőt az el nem korcsosodott családok utódaiban -mindig feltalálunk? - -A báróné csak vállat vont ezen ünnepélyes interpellatióra és egykedvűleg -válaszolá: - -– De hiszen én soha egy szóval sem állítottam, hogy ez az ember -egyáltalában nem lehet a honvédezredes fia. - -Nagy nevetés, lelkesült helybenhagyó kiáltás követé ezen legértesültebb -helyről jött félhivatalos nyilatkozatot. Mindenki szíves örömest -hozzájárult a föltevéshez, hogy ily értelemben csakugyan lehet valami -igaz a dologban. - -Erre ismét Cseklész Cecilie grófné vette fel a védőügyvéd szerepét és -vitatá: - -– Nem lehet e kérdést pusztán csak a rokon-, vagy ellenszenv sugalma -szerint elütni. Félre nem vethető okmányok harczolnak az ellenkező nézet -mellett. Először is mindjárt itt van a legteljesebb alakban kelt -keresztlevél. - -– Ah, keresztlevél, – felelt undorodást kifejező arczczal az özvegy -tábornokné – egy darab silány firka, melyet valami részeges káplán -állított ki. És mikor? a forradalom napjaiban, a midőn a hígvelejű nép -azt hitte, vége a világ tisztes rendjének: nincs és nem lesz többé sem -nemesség, sem magas arisztokraczia. Eszeveszettség! A tokaji parochián -beírták azt, a mit a bába, vagy a fuvarosok közül nyakon fogott -keresztapák bediktáltak. Épen így bejött volna az anyakönyvbe, ha egy -csizmadiánénak eszébe jut azt állítani, hogy szurtos porontya valamelyik -fönséges főherczegnek törvényes örököse! Ki beszél komolyan oly -okmányról, mely 1849-ben kelt? Pfuj! in diesem Schandjahre! - -– De a házassági bizonyítványt is előmutatták. - -– Haszontalanság. Kriminalis törvényszék elé való csalás. És ugyan mit -mutattak elő? Ezt az úgynevezett hiteles kivonatot. Jóságos egek! nincs -ennél könnyebb mesterség; ha még a gyönyörű szép és művészi metszetű -ezer forintos bankjegyet is utána csinálják, mennyivel könnyebb egy -falusi papnak macskakaparását utána pingálni! És a pecsét! a koborló -czigány ötven krajczárért rézre metszi. Különben az egész világ tudja, -hogy ha egy vakmerő aventurier soha nem létezett családi jogot követel, -mindig olyan anyakönyvre hivatkozik, melyet a felföldön a muszkák, ott -alant a ráczok felperzseltek. - -Ebben aztán mindnyájan megnyugodtak. Most már oda van szegény Gábor, -mert a telivér grófnék areopagja pálczát tört fölötte. - -– Végre – fejezé be lelkes szónoklatát a tábornokné – találtunk egy -kérdést, melynek eldöntésében mindnyájan egyetértünk. Mert szent igazság -marad, hogy e pörben sok ugyan a bepiszkolt papir, de a fő dolog még -mindig csak hiánya és távolléte által tündöklik! - -– És ki ezen ismeretlen távollevő? – kérdik mindnyájan. - -– Kicsoda? Senki más, mint a ki a törvényes születéshez legszükségesebb… -a grófné. - -– Igaz, helyes: mindent látunk, csak egy grófnét nem. - -– Ezt mutassák meg nekem s akkor én is megadom magamat. Mert volt már -eset, hogy gróf nélkül lett igazi grófi örökös: de grófné nélkül még -soha, mióta a világ áll! - -Ezt a XV. Lajos idejebeli élczet a jelenlevő méltóságos asszonyok már -leánykorukban is ismerték és sokat nevettek rajta: de azért így -felmelegítve is tapssal fogadták, mert bölcs nézetük szerint, igen a -maga helyén lett alkalmazva. - -Ezalatt a szobaleány elhozta a grófnék felöltőjét. Valaki (nem lehetett -megtudni, minő szolgálatot viselő egyéniség) már lement a lépcsőn az -utczára és sorba előkiáltozá az úrnőkre váró pompás fogatokat. - -De még az elválás perczében is a megátalkodott Cseklész Cecilie grófné -új ellenvetést tudott előhozni. - -– Kedvesim; mind szép és igaz volt, a mit mondtatok. De mit használ -bölcseségtek azon egy döntő tény ellen, hogy Szabolcsy Gábor gróf -királyi meghivó levelet kapott a főrendek házába! - -A tábornokné szánakozó mosolylyal fogadá az értéktelen észrevételt. - -– Meghivást kapott a főrendek házába? Uram Istenem, kit nem hínak meg -már oda! Az elnök maga is csak közönséges nemes. Az érsekek és püspökök -között van, a kinek apja kaptafával kereste kenyerét. Hát az a sok -főispán! Minő gyülevész had! Ismerek egyet közülök, a ki hat év előtt -még Cecilie barátném egyik uradalmának árendása volt. Mi lesz még ezután -e hajdan dicső testületből! Maholnap behozzák oda a lutheránus és -kálvinista superintendenst; be még a zsidó rabbit, s ha így sülyedünk a -demokráczia posványában, még vagy egy tuczat saktert is. – Ezt akartam -mondani: most pedig: mesdames, bon soir. - -– Au revoir, madame la baronne. - -Így végződött e csendes kis conventiculum, melyben az asszonyi logikának -furfangjai a legragyogóbban uralkodhattak. A nemes grófnék úgy önthették -ki szívük legközvetlenebb gondolatit, miként a lelkük műhelyében -keletkezett eszmék, a megfontolásnak közbeeső állomásait kikerülve, -egyenesen a nyelvre érkeztek és onnan szabadon a szél mentében a -levegőbe röpültek. - -Nem az van itt mondva, hogy a főrangú hölgyek, a hányszor intim körben -együtt vannak, mindig ily vaskos stylusban csevegnek. De épen a -legrátartósabbak, a kik egy alkalmat sem mulasztanak el souverain -megvetésüket a közönséges és polgári modor ellen kifejezni: ha valakire -nagyon megharagszanak (nem ritkán történik ez), így, sőt igyebben is -szokták felebarátukat megszapulni. - -A báróné, mihelyt becsukódott az ajtó a legutoljára távozó után, -parancsolá szobaleányának, hogy a három még égő gázlámpát kioltsa. - -Gondosan végignézte ezen operatiót, mialatt kissé megfázott a fűtetlen -külső szobában, úgy hogy nagyon szívesen megölelgeté a társalgó teremben -meleget adó kandallónak porczellánját. - -Ekkor még egy óráig olvasott; ugyanennyi ideig párnátlan térdeplőjére -leereszkedve, buzgón hálálkodott Istennek az ártatlanságban eltöltött -napért. Végre azon szándékkal, hogy leányát másnap a reggeli után jól -megleczkézteti, egész csendben levetkezett és ágyába feküdt. - - - - - XI. (Az első szereplés a nagy világban dicsőségesen kezdődik, de egy szörnyű katasztrófa által sötét fellegek vonulnak a láthatárra.) - -A három nap elmult. A szombat estének válságos órája megérkezett. Hogy -fog elmulni? - -Ezalatt Gábor gróf kezdé már beélni magát új helyzetébe. És ha -visszanyert rangja eleinte közönyös volt is előtte: egyszerre és rögtön -elkerülhetlen életszükségévé változott, mióta tudta, hogy ama fensőbb -körök legszebb gyermeke oly meleg részvétet, oly reményt igérő vonzalmat -mutatott iránta! - -Három nap alatt ő is olyan lett, mint többi sorsosai, kik azt mondják: -vagy gróf legyen az ember, vagy haljon meg. A multkori látogatás előtt -képtelenségnek tartotta volna az ily szélsőséget. - -Hogyan? ha valaki nem tartozhatik a nehány száz egyénből álló főurak -közé: már helyet se találhasson az ország tizenöt milliónyi lakossága -között? Mintha e roppant többségnek mind boldogtalan számüzötteknek -kellene lennie. - -Őrültség, eszeveszettség ilyet gondolni. S valóban a fejlődő szerelem -bimbója nélkül Gábor gróf megtartja gyermekkorától beszívott -demokratikus hajlamait és tovább is büszkeségének tartja, hogy saját -szorgalmából mérnök, később osztálytanácsos lett. De rettenetes -megpróbáltatás volt az rajta, szeretni egy földi angyalt, a kit csak -mint gróf nyerhet el! - -És mért nem másként is? Ily erélylyel és szerencsével kezdve meg -pályáját, tovább is küzdhet és felemelkedhetik. Mért ne érdemelhetné meg -ő is, hogy karjai közé zárhassa a legédesebb jutalmat? - -Csakhogy az ily rendkívüli esemény a regények képzelt világán kívül -ismeretlen. A ki nem gróf, nem báró, még közelébe sem juthat e -leánykának. - -Ellenben a folytonos távollét, az elszigeteltség, az áthidalhatlan űr, a -kezdő szerelmesek közt előbb kétségbeesést, később gyógyulást, végre tán -feledést is idéz elő. Ilyenkor lép fel az anya is a természettől vett -hatalmával. Hozzá jő a rábeszélés, néha a kényszerítés is, s akkor a -lesben álló vetélytárs, mint kész zsákmányt, mint vadászatban elejtett -prédát, győzelmi röhögéssel viszi áldozatát kastélyába. - -Épen kész lett öltözékével a fiatal ember, a mint a báró inasa belépett -hozzá és jelenti, hogy ő méltósága a kapu előtt a kocsiban várakozik. - -Késedelem nélkül felölté felső kabátját, oly diákos sietséggel, hogy az -inasnak ideje sem volt segítségére előteremni. Ez az ember, mióta -szolgál, még nem látott grófot, a ki inas, vagy komornyik nélkül fel tud -húzni egy kabátot! - -Leérve az utczára, látta, hogy a báró kocsijának ajtaja nyitva áll s -akkor az öreg úr öcscsét maga mellé ülteté. - -A kocsisnak pedig parancsolá, hogy hajtson végig a sugáruton egész a -városligetig, onnan vissza Cseklész grófné palotája elé. - -– Öcsém, – mikor sebes ügetve végig zörögtek a kövezeten, – semmi okunk -sietni. Mentül több embert találunk a grófné termeiben, annál -biztosabban választhatjuk ki a legkedvezőbb stratégiai pozicziót. Úgy -gondold meg, hogy mi most egy jól őrzött erős vár ostromára indulunk. -Lehet, hogy rohammal, csellel, vagy hirtelen meglepetés által győzünk; -de megtörténhetik, hogy véres fővel kell visszavonulót fuvatnunk. Mindez -a pillanat véletlenétől függ. Egy jó ötlet tőlünk és trónt foglalunk; de -elég lesz megveretésünkre, ha valamelyik hangadó hölgy épen rossz -kedvében lesz, ügyetlenségből vagy szeszélyből elejt ellenünk egy -malicziózus észrevételt, s akkor az egész tábor ellenünk zúdul. Tehát -halld tanácsomat. - -– Parancsolatnak veszem minden szavát. - -– Azt terveztem. Mai napon, mint a katonák mondják, csak kényszerített -hadiszemlére indulunk. Lássuk, mily számos az ellenség? hova, melyik -terembe állította fel gyalogait, lovasait és ágyú-ütegeit? Ha kiderül, -hogy gyenge és hiányosan szervezett tábor áll ellenünk, rögtön komoly és -elhatározó csatába avatkozunk; ellenkező esetben megtartjuk védelmi -állásunkat. Értesz engem? - -– Tökéletesen. - -– Ez a programm mára. - -– És holnap? - -– Megkezdjük hadállásunkat erősíteni. S miután szegény gróf vagy, -hivatalodat megtartod? - -– Ezt minden áron. - -– Helyesen. De ebből nem következik, hogy úri módon ne élj. Nem akarlak -azzal megsérteni, hogy jól megbélelt tárczát csúsztassak kabátod -zsebébe, hanem annyi bizonyos, hogy mostani bagolynak való zúgodban nem -maradhatsz. Patvarba! ha barátid lesznek, ott a harmadik emeleten, nem -hogy vacsorát vagy champagneadot adhatnál, de még tisztességes ülő -helyet sem. - -– Én pedig azt hittem, oly kényelemben élek, mint a bokharai szultán. - -– Boldog és megelégedett lehet valaki a szalmás kunyhóban is; de a -grófsághoz egyéb kell. Ha visszanyerted helyedet, melyre születtél, el -kell fogadnod a vele járó föltételeket is. A mi társaságunkban a legelső -és legsarkalatosabb törvény, hogy noblesse oblige. Ezen szabály hatalma -alól sem élve, sem halva ki nem bújhatunk. Halld hát, mit terveztem. - -– Ön eláraszt jóságával. - -– Öcsém vagy és nőm vagyonának örököse. Én pedig életemben soha semmit -sem tettem félig. Vagy egészen, vagy sehogy: a fél-barátság, a -fél-rokonság ismeretlen viszony előttem. Tehát mindjárt holnap felmondod -mostani lakásodat, ha másként nem lehet, fizess még egy évnegyedet -előre. Aztán pedig összecsomagolod holmidat és végkép átköltözöl hozzám. - -– Oh, uram… - -– Semmi mentegetőzés. Én az üllői úton saját házamban egyedül lakom. -Rendelkeztem, hogy nehány szoba kész legyen elfogadásodra. Addig míg ki -nem vész belőled a volt mérnök legutolsó maradványa, nem követelem, hogy -külön cselédség álljon szolgálatodra. Egyelőre az enyéim is -teljesíthetik kötelességüket. Ezután mindennap együtt ebédelünk, a -vacsora szabad időnek tekintetik. Akarom, hogy holnap a régi jó -világbeli szent Mihályt, a költözés napját tartsd, mielőtt engem is -elvisz a szent Mihály lova. - -– Mily sötét képzelődés. - -– Senki sem ismeri a maga óráját. Azután van otthon két kocsim; az egyik -tied: mert nincs illetlenebb, mint a város egyik végétől a másikig -gyalogolni. Bérkocsi csak szükséges rossz. Lóvonatú vasút vagy épen -omnibusz alábbvaló a hibánál, mert világos rossz izlés. - -– Hogy szokhatom én ily uraságra? - -– Meg kell tanulni s aztán eltűrni. Most pedig Cseklész Czeczilia -grófnéról néhány szót. Tudd meg, a grófné háza amolyan neutralis tér. -Szép ott megjelenni, de nem ad jogot mindenütt otthon lenni. Különben -igen alkalmas ház ismeretségeket kötni: ha okos az ember és nem -erőszakolja a barátságok szerzését. Tanácslom, várj, tűrj és engedj időt -másoknak, hogy közeledhessenek hozzád. Ha te indulsz felfedezésekre, a -leghasznosabbakat riasztod el magadtól. Ezen út hosszabb, de biztosabb, -mig a koczkáztatott előnyomulás csak csalódásokra és megaláztatásokra -vezet. - -– Köszönöm; ezt nagyon jó lesz tudnom. - -– A mi Cseklész grófnét illeti, úgy nagyjából derék asszony, sőt kivétes -esetekben még szíve is van. Mondhatom, nem örömest követ el -igazságtalanságot. Dicséretet érdemel, hogy tisztességes házasságban él -férjével. A nő az első, a férj a második emeleten lakik s volt már eset -az utóbbi időkben is, hogy együtt ebédeltek. A gróf soha sem mulasztja -el nejének estélyeit meglátogatni, ha csak valahol kellemesebb mulatság -nem várja. Hogy a grófné festi magát, arra joga van, mert közelebb áll -az ötvenhez, mint a negyvenhez. Nem is azért teszi, hogy elcsábítson -valakit rózsa és liliom vegyítékével, hanem hogy édes megelégedést -érezzen, ha a tükre előtt ül, komornája fodrozza haját és el van -ragadtatva úrnője bájai fölött. - -Nehány percz mulva megérkeztek. - -Cseklész grófné palotája a belváros egyik nem igen népes utczájában -épült. Két emeletes régi ház (Pesten régi épület, a mit az 1838-iki -árvíz el nem rombolt). Nem sokat különbözik szomszédjától, csakhogy nem -látunk a homlokzaton czégtáblákat. A kapu alatt azonban bozontos -szakállú portás fenyegetőzik, értésül adván a járókelőknek, hogy -tilalmas a bejárás. - -A jól fűtött és élő virágokkal ékesített lépcsőn felhaladva, csak két -bérruhás ajánlkozik az érkezők szolgálatára. Itt fel van téve, hogy a -látogatók felöltőjüket saját kocsijokban hagyják. - -Az előteremben nincs más bútor, mint körül a falak mögött egy-egy sor -szék tölgyfából, magas támlával, párnázat nélkül. - -Innen van az egyenes bejárás a szentek szentélyébe. - -Gábor gróf valami szemvakító pompát, gazdagságot, pazarlást és eszményi -izlést várt. Nyoma sem volt ennek. A hova tért, pamlag állott a falak -mögött, előtte selyem szőnyeggel terített asztal, rajta virágcsokor -porczellán-vázában s körötte roppant sokasága a karszékeknek. Tükrök sem -hiányzottak az ablakok közötti falakon, szemközt pedig hollandi -festészek tájképei. Egyéb fényűzés nem volt itt, mint az égő gyertyáknak -megszámlálhatlan sokasága. - -A legelső szokatlan benyomást a különböző és választékosan divatos -illatszerek áradása idézte elő. Hanem mikor ez a sok válogatott æther -valami csodálatos egészszé képződött: oly sajátszerű dolog lett belőle, -melyet az idegen barbár még szagnak is nevezhetett volna. - -Végig nézve az egymás ellenében nyíló ajtók során, úgy látszott, hogy öt -vagy hat szoba van itt a látogatók rendelkezése alá bocsátva. Szokás -szerint, előre ki nem számított rendezés nélkül, mindenütt egy trón -alakult meg s benne a királyné, a ki udvart tartott és osztogatta -kegyeit. - -A grófné, a ház korlátlan hatalmú úrnője a középső terem mélyében -ragyogott teljes dicsőségében, épen szemközt a három nagy ablakkal. Itt -minden érkezőnek mulhatlanul át kellett hatolni. Épen mint midőn egy -ország határához érünk, a vámjövedéket kezelő financzok nyájas -üdvözletét ki nem kerülhetjük. - -A kit a grófné szívesen fogadott: az aztán bátran mehetett tovább. -Kezében tarthatá jó rendben levő és láttamozott útlevelét, otthon volt -minden pamlag, minden kandalló előtt. - -Itt ezen szigorú besorozó bizottmány előtt jelent meg az öreg Réthfalvy -báró és kisérője Szabolcsy gróf. - -Hah! győzelem. - -A grófné leírhatlanul kegyes. Egész az önmegtagadás határáig kitünteti a -fiatal embert. Nemcsak végig hallgatja a hozzá intézett bókot és -hódolati nyilatkozatot: hanem e fölött még kétkedés nélkül mindjárt -ráismer, sőt egyenesen, mint régi jó barátját nevén szólítja! Istenem, -mit kivánhat még egyebet halandó teremtmény e világon? - -Még ez sem volt elég. Roppant esemény ment végbe. Mikor mindenki hitte, -hogy a pártfogolás bőségszarujából minden kifogyott, a grófné úgy -bocsátotta tovább az ifjat, hogy egyszerűen csak kedves Szabolcsym-nak -nevezte. Ez már nyilt demonstratió volt. Mert ha grófnak sem czímezte, -világosan kijelentette, hogy köztük az idegenségnek legutolsó maradványa -is elenyészett: az új gróf forma szerint be van véve a társaságba; -ezután épen úgy itthon lesz a palotában, mint saját édes anyjánál. - -Réthfalvy báró háladatos arczkifejezéssel köszönte meg a grófné kegyét s -midőn meghajlott, régi divat szerint bokáját is összeüté. Valósággal a -vén ember egyszerre húsz évvel fiatalabb lett. - -A szobák között nincs távirdai összeköttetés, mégis minden grófné -ugyanazon napon egy húrt szokott pengetni. Csodálatos és érthetetlen -közös ösztön vezetheti őket. - -Mikor az ifjú egy szobával tovább ment, még szét sem nézett eléggé s már -hallja, hogy egy nőnek ezüst hangú csengetyűje néven szólítja őt. - -– Ah, – szólt Würzheim báró és tábornok özvegye, – itt jő a mi lovagias -ellenségünk. Jőjjön csak közelebb, kedves Szabolcsy, és kössünk békét. - -– Békét, báróné? tehát mi már háborút is viseltünk egymás ellen? - -– Pardon, nem mi, hanem őseink és elődeink. Az ön atyja honvédezredes -volt, az én férjem pedig vitézül vezette dandárát a magyar hadsereg -ellen a temesvári csatában. Meg is kapta jutalmát. Ezen egy napi -dicsősége egyszerre két keresztet szerzett számára. - -– Kettőt? - -– Kettőt. Az egyik Mária Terézia katonai rendjének keresztje. Ezt mellén -hordta haláláig. - -– Ez még csak egy. - -– A másik kereszt az oldala mellé került; tudniillik csekély magam. - -Roppant lelkesedéssel fogadták a bárónénak ezen élczeit. A körülállók -egészen odavoltak: nagyszerű! szellemdús! ez volt a kritikában a -legcsekélyebb frázis. Rohantak is teremről teremre, s boldog volt, a ki -Würzheim báróné utolérhetlen elmésségét, mint legfrissebb eseményt -tovább hordhatta. - -Ezalatt az öreg úr és kisérője végig hatoltak a termeken. Úgy látszott, -hogy Gábor gróf nagyon keres valakit, de nem találja. - -– Uram, – mondá pártfogójához, – feltünik, hogy Réthfalvy báróné nincs -jelen. - -– Oh annak oka van. Laura húgom sehova sem jár leánya nélkül, ez pedig -most keservesen bűnhődik elkövetett vétkeiért. Anyja kegyetlenül -elitélte kemény bőjtre és vaslánczokban eltöltendő fogságra a -bálvány-utczai ólomkamarákban. - -– És mennyi időre? - -– Két hétre, de egyet a mi könyörgésünkre kegyelemből el fog engedni. -Öcsém! tudd meg, hogy komolyan beszélek. Mert nem tréfa az, az én -szeretetre méltó húgom asztalánál bőjtölni, mikor még az ottani -lakomáknak is nagyon furcsa hirök járja. Most aztán szenved a leányka, -míg szívtelen bűntársa valahol vígan bálozik a nagy világban. - -– Még bűntársa is van? Érdekes volna meg tudni, hogy ez a mennyből -leszállott angyal a büntető törvénykönyvnek melyik főbenjáró -paragrafusát törte meg? - -– Azt mondják, annyira megfeledkezett magáról, hogy egy roppant értékű -gyémántot fogadott el ajándékban valamelyik fiatal udvarlójától. - -– És megtudták? - -– Egy sasszem meglátta, a mikor a borsó nagyságú brillantkő felragyogott -a kis leány kezén. Egy másik vakondok fülű dáma pedig hallotta, mit -beszéltek együtt a bűnösök a merénylet végbevitele alatt. Itt nálunk, -ennyi épen elég arra, hogy a történetkét az egész nagy társaság előtt -dobra üssék, természetesen titokban. - -Ezzel az öreg úr visszaküldé öcscsét a hölgyek körébe: maga pedig egy -épen ott állongó és unatkozó belső titkos tanácsost kapott elő, a kivel -szakértő vitába bocsátkozott a juhkeringés ellen legújabban feltalált -gyógymód gyakorlati értéke fölött. - -Gábor gróf elhalaványodva lépett tovább. Elrémült a gondolatra, hogy -szívének legmélyebben őrzött titka a hiú és üres nagy világ vásári -czikkévé lehetett. - -Mint tetten kapott bűnös sokkal melancholikusabb arczot mutatott, mint -sem ily bensővel merészkedett volna a nők társaságának csupa szószikrát -szóró csevegései közé vegyülni. - -– Kissé nagyon is gyorsan haladok előre. Soha sem volt jó, a szerencse -keréknek legfelső pontjába fogózkodni, a honnan a mozgás csak lefelé -veheti folytatását. - -Szétnézett s talált ott egy búslakodó s magában tünődő államtitkárt, a -kivel elbeszélgethetett a mai politikai helyzet aggasztó jelenségeiről. -Ő méltósága nagyon édesdeden élvezte a hatezer forint fizetést; semmi -kedve sem lehetett valami változás folytán arról lemondani. - -Mint igen komoly tárgy, legalább egy jó félórába került, míg tisztába -jöhettek vele. - -Egyszerre úgy látszott, mintha a legközelebbi teremben zaj keletkeznék. -Oda léptek az ajtó elé és úgy tapasztalták, mintha a távolabbi termekben -még sűrűbb tolongás, futkosás, ijedtség és összebonyolódás venné -kezdetét. - -Szerencsére jöttek onnan többen, kik az ok nélkül aggodalmaskodókat -lecsendesíteni igyekeztek. - -– Semmi baj, – mondák – a fényes világítás, a sok ember, a nagy -forróság… - -Aztán mindenfelé beszélték, hogy valaki az urak közül rosszul lett. -Meglocsolták halántékait friss vízzel s azóta bizonyosan jobban kell -lennie. - -Gábor gróf az államtitkár társaságában végig hatolt a termeken és -eljutott a bejárathoz legközelebb eső szobáig, a hol most is többnyire -csak férfiak állongtak. - -– Mi történt? – kérdé. - -– Semmi különösen aggodalmas, – felelé egy igen közlékeny természetű -uracska. – Az öreg Réthfalvy Miklós báró beszélgetett, mint más, az ifjú -Nagygáthy Gedeon gróffal. Úgy látszott, nem voltak egy véleményen, mert -a gróf valamit nagy hévvel erősített, a báró pedig annál tüzesebben -ellenmondott. Egyszerre az öreg úr fejéhez kapott és eltántorodott; tán -a földre is zuhan, ha mi nem vagyunk itt és rá nem ültetjük épen ezen -székre, mely most is itt áll. - -– És aztán? - -– Mindjárt locsolni kezdtük az öreg úr halántékait és arra szemlátomást -jobban is lett, csak nagy gyöngeségről panaszkodott. Ez alatt a -cselédség a kapu alá állítá a báró kocsiját és mi négyen vagy öten -székestől együtt levittük ő méltóságát a lépcsőn és beültettük -kocsijába. Mások orvosi segély után küldtek s bizonyosak lehetünk benne, -hogy mire a báró úr haza ér, a doktor úr sem lesz messze tőle. - -Rögtön szájról-szájra ment e valóban megnyugtató tudósítás és minden -teremben ismétlék. - -– Semmi baj. A sok gyertya, a sok vendég, a teremben uralkodó roppant -forróság. - -És a lágy és érzékeny szívű hölgyek egészen megkönnyebbülve foglalták el -előbbi helyüket. Mert ki követelhetné tőlük józan észszel, hogy valamely -jelentéktelen és gyakran előforduló eset miatt a kellemes estének -hátralevő óráit elveszítsék? Nem azért öltöztek fel ily kitünő gonddal, -hogy még az éjfél órája előtt szétoszoljanak. - -Semmi baj; a sok gyertya, a sok ember, meg a nagy forróság! - -Térjünk napirendre. - -– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – - -Gábor gróf nem nyugodhatott meg. Lelkéből és szívének legmélyebb -gyökeréből szeretnie kellett ezen öreg embert, a ki minden kétkedés, -utógondolat és tartózkodás nélkül oly melegen fogadta őt, és a legelső -találkozáskor mindjárt öcscsének és vérszerinti rokonának ismerte el. - -Nem a félelem és az önzés szava emelkedék fel lelkéből. Nem arra -gondolt, hogy nemes pártfogójának elvesztésével kétes és sikamlós -pályáján a legbiztosabb barátját, vezetőjét és tanácsadóját veszítheti -el: hanem elrettent a gondolattól, hogy veszedelem fenyegeti azon -embert, a ki őt szerette és a kit ő szeretett. - -Ott hagyá tehát a fényben ragyogó «hiúság vásárát» s felöltvén téli -kabátját, lejött az utczára. - -Innen gyalog sietett a rózsatérre, a hol legközelebb találhatott -bérkocsit. Most jutott először eszébe, hogy jótevőjének -vendégszeretettel kinálkozó házát nem ismeri; még számát sem tudja. - -A bérkocsisnak azonban elég volt annyi utasítás, hogy Réthfalvy Miklós -báró háza elé hajtson: rögtön felpokróczozá lovait s hajtott oly -gyorsan, mint városunkban csak akkor van megengedve, ha az urak egyik -grófnak estélyéből a másikba átmenni szándékoznak. - -Az üllői-úti szigorú építészetű homlokzatával visszariasztólag -meredezett az utczára. Az első emeleten két ablak volt megvilágítva, a -kaput tárva-nyitva feledték. - -Lélekzetét is visszatartva, rohant fel az ifjú a tágas és díszes lépcsőn -s midőn belépett az előszobába, már ott találta a ház urának vele együtt -megvénült komornyikját. - -– Én a báró úrral kivánnék egy szót váltani. - -A komornyik mélyen meghajtá fejét s akkor oly ünnepélyességgel, mintha a -temetkezési vállalatnak egyik feketébe bújtatott gyászvitéze volna, -elrettentő szertartásos hangon felelé: - -– Ő méltósága ma este senkit sem fogad el, mert épen most _meghalt!_ - -[Illustration: Ő méltósága épen most meghalt.] - - - - - XII. (Az első leverettséget még indokoltabb kétségbeesés követi: honnan jöhetne vigasztalás?) - -Az álmatlanul töltött végtelen hosszú éj után felöltözködék az ifjú és -elment irodájába. Vasárnap volt, de sürgős teendők várták. Oly -kérlelhetlen kötelesség, mely alól egy elvesztett jó barátnak, -pártfogónak vagy közel rokonnak halála sem menthet fel. - -Szívét szétmarczangoló fájdalmában egyedül a munka adhatott enyhet és -szórakozást. De már ma, a gyász első rohama alatt elhatározá, hogy -megkezdett útjáról visszatér; búcsút mond a nagy világnak s lesz szegény -gróf, a ki azonban saját emberségéből tisztességesen megél. - -Mi lesz lángra lobbant szerelméből? Mi lesz a zálogba adott tiszta -könnyből, melyet az a kis leány oly végtelenül nagyra becsült? Erről is -lemondjon, pusztán hideg megfontolásból? Ez lehetetlennek látszott; de -mégis jól tudta, hogy a teljes reménytelenség és lemondás csak különböző -szó: eredményében pedig ugyanazon értelmet fejezi ki. - -Belépvén irodájába, azt cselekedte, a mit máskor; csak elfeledett -szivarra gyujtani. - -Szokása szerint legelőször is az asztalán heverő reggeli lapot vette -kezébe. Mindjárt az első hasáb kitünő helyén fekete keretbe zárva -Réthfalvy Miklós báró elhunytának hírét olvasá. - -A közönyös és érzéketlen journalista, a kinek rendes szakmájához -tartozott a halálozási eseteket ékes tollal megírni: most is egybe -halmozá összes megszokott frázisait. Ott volt a tántoríthatlan -hazafiság, az áldozatkészség, a nemeslelkesültség minden szép és hasznos -iránt, végre az ország összes lakosságának osztatlan szeretete és -nagyrabecsülése. - -Ez mind igaz is volt, ha bár hasonló dicséretet néha olyan is kapott, a -ki meg nem érdemlette. Gábor gróf mindezt igaz hivő lélekkel olvasta -végig és vigasztalására szolgált, hogy a férfi, a kit ő oly őszintén -szeretett, másoknak elismerésével is találkozott. - -Egyszerre szeme alább tekint a lap hasábjain és egy kisebb betűkkel -nyomatott czikkben saját nevét pillantja meg. - -– Mi lehet ez? - -És olvasá, mint következik. - -«Nehány nap óta kellemetlen benyomást okozó hirek szárnyalnak, bizonyos -magasabb körökben. - -Mint mindenütt az országban, úgy a budapesti aranyozott fiatalság -összejöveteleiben is, gyakran beszélnek azon fölöttébb ritkán előforduló -eseményről, hogy egy régen kihaltnak vélt grófi családnak egyszerre -örököse támad. - -Némelyek, társalgás közben, feltünő körülménynek találják, hogy -Szabolcsy gróf a midőn születési jogainak elismerését követelte, a -szükséges okmányokat nem egyszerre, hanem egyenként és darabonként hozta -nyilvánosságra. - -De a legfeltünőbb eljárási módot, a házassági bizonyítványnak csodálatos -rejtélyességgel történt napfényre kerülése képezi. - -Egy szép reggel ezen eddig soha senkitől nem látott, senkitől nem ismert -okmány eléterem; de nem Szabolcsy Gábor mutatja be, hanem valami ki nem -puhatolható egyéniség, a ki e becses okiratot borítékba takarja és -bedobja a szatmári postának levélgyűjtő szekrényébe s így érkezik meg -Zemplén megyének alispáni hivatalába! - -Mire való ezen megfoghatlan titkolózás? Vajjon nem minden gondolkodó -ember azt kezdi gyanítani, hogy a rejtélyes ember csak óvakodásból marad -a sötétben? Hát ha küldeménye nem állná ki a vizsga szemek tűzpróbáját? -Úgy látszik, hogy a beküldő ezen lehetőséget is feltette s azért -gondoskodott arról, hogy ha keresik, fel ne találják.» - -– Istenem! istenem! – kiáltott fel az ifjú – mi lesz ebből? - -Mert érzette, hogy ha e czikkben csak ellenségei, vagy irigyei szólalnak -is fel, az okoskodásban az indokolás és a helyes logika nem hiányzik. - -Olvasta tovább. - -«Ily helyzetben az érintett körök kisérletet tettek a kérdésbe vett -okmánynak újabb átvizsgálását szorgalmazni. S miután az ez ügyre -vonatkozó irományok a belügyminiszterium kiadó hivatalában hevertek, a -kivánt betekintés nehézséggel nem járt. - -Hárman jöttek a belügyi irodába. N....thy Gedeon gróf, V.... báró és egy -vegyész, a ki a magyar tudományos világban, mint elsőrangú tekintély, -mint a közbámulat tárgya, országszerte el van ismerve. - -A tudós vegytanár kezébe vette a lengyelkei házasságról szóló anyakönyvi -kivonatot, sokáig nézte, szakértőleg jobbra-balra forgatta, végre a -legújabb és legerősebb górcsövek használatával átkutatta.» - -– Istenem! istenem! – kiáltott rettentő izgatottsággal az ifjú – mit -fogok hallani? Mindent vegyenek el tőlem; legelőször is életemet; csak -szeplőtelen becsületem maradjon épen. - -Tovább olvasott. - -«A jeles vegyésznek irásban kiadott nyilatkozata így hangzik: Ezen -okmány, mely 1848 szeptember 2-áról kelt igen erős kézvonásokkal és -vastagon metszett lúdtollal van írva. A betűk ma is olyan koromfeketék, -mintha nem régiben lettek volna papirra vetve: de a légmentesen elzárva -tartott irományok a betűk szinének frissességét sokáig megtarthatják. - -Ámde a górcsővel eszközlött vizsgálat kétségtelenül bizonyítja, hogy -ezen okmány az úgynevezett «levéltári tentá»-val van írva. Az ily -gyártmány csak egy újabb czég által jött a kereskedésbe. A górcső -csalhatatlan kimutatja, hogy a tenta, melylyel ezen okmány írva van, -épen azon alkatrészeket foglalja magában, melyek az említett újabb korú -gyártmányban előfordulnak.» - -Most már telve volt a kétségbeesés pohara. A fiatal ember, mindeddig még -valahogy megtartott higgadtságát és megfontolási tehetségét félre vetve, -a végső kétségbeesés martaléka lett. - -– Meg vagyok semmisítve! Oda életem, oda becsületem. Az épület, melyet -ifjú koromban munkámmal, szorgalmammal és kitartásommal emeltem, -földszinéig le van rombolva. Istenem! istenem! őrizz meg az őrülettől! -Oh én esztelen, a ki azt hittem, jóakaró barátaim működnek érdekemben! -most pedig hályog esik le szememről s látom, hogy ellenségeim álnok -lélekkel vesztemre törtek és én a csalók kelepczéjébe kerültem. - -De még tovább tartott a hirlapi czikk s a vegyészi nagy tekintélynek -dönthetlen érvekkel körülsánczolt nyilatkozata így végződött: - -«Miután azonban a tenta, köztudomás szerint századok lefolyta óta, -minden korban használatban volt: önként folyik, hogy ezen keveréket ezer -és ezer reczept utasítása szerint úgy magánhasználatra, mint tömeges -fogyasztásra, egyesek, fűszeresek, gyógyszerészek, megyék, városok, sőt -országos dikaszteriumok mindig és számtalan módon készítették. Igen -könnyen megtörténhetett, hogy az ezen okmány írásában használt tentának -készítési módja már 1848-ban, sőt azelőtt is, ismeretes lehetett. -Következőleg az ezen okmányban használt tentának alkatrészeiből -egyáltalában be nem lehet azt bizonyítani, hogy a kérdésben forgó -házassági bizonyítvány csak újabb keletű lehet, s így föltétlenül, csak -a meghamisított iratok sorozatába tartozhatnék.» - -Ez volt a külön e czélra meghivott vegyésznek hivatalos nyilatkozata. -Nagyon fenyegetőleg kezdődött, de végül, mint a szikláról lezuhanó -áradat a puszták forró fövényében, nyomtalanul elenyészett. - -Igen, elenyészett; de azért a mit a könnyű ár útközben, mint parti -virágot elsodort, épen elég volt arra, hogy egy embernek jelenét és -jövőjét kiméletlenűl elmossa és elpusztítsa! - -Mikor az ifjú készen volt az olvasással, keserűen mosolygott. Látta, -hogy itt egy tehetetlen ellenség csonka fegyverével lett megtámadva. A -jól megtöltött pisztoly ugyan golyó nélkül sült el, de kénkő szagú -füstjével a tiszta levegőt megfertőztette. - -– Értem! – mondá. – Értem. Nem tudták igaz jogaimat lerombolni, de elég -czéljok elérésére, ha engem a gyanú dögleletes gőzköre alá merítettek. -Nagyon jól tudták, hogy a kivívott czímet és rangot csak minden kétséget -kizáró bizonyossággal lehet viselni; és ha jogom nem ragyoghat oly -fényesen, mint a felkelő nap sugara: annyi a közvélemény itélőszéke -előtt, mintha bepörölt csaló volnék, a kit csak a bizonyítékok -elégtelenségének czímén mentettek fel a vád alól! - -Aztán elsötétülve, homlokát kezére támasztá s mereven nézdelt -határozatlan pontok felé. Majd kitört belőle a lefojtott indulat s -felkelve székéről gondolá: - -– Most már mindegy. A méreg megtette hatását. Nem oltotta ki életemet, -de megbénított minden időre. Elismerem, hogy agyon vagyok verve; mert -kérdésbe sem jöhet többé: igazam van, vagy rágalmak áldozata lettem? -Maga a puszta gyanú elég végső megsemmisülésemre. Dícsérem eszöket, mert -jól számítottak. Tudták, hogy a rám kent foltot el nem viselhetem, s -kénytelen leszek oly szépen kezdődött életpályámról lemondani! - -És valóban, úgy élére volt ügye állítva, hogy becsülete azon hanyagon -odavetett kérdés eldöntésétől függött: vajjon 1848-ban a lengyelkei -papnak volt-e oly jó fekete tentája, s történetesen e tentát oly -alkatrészekből készítette-e, mint napjainkban bizonyos czég, mely a régi -találmányt újra fölfedezi, s abból pompás üzletet csinál? - -E közben az ifjúnak lelkében erős és visszavonhatlan határozatok -keletkeztek. - -De az öngyilkosság eszméjére, még az első roham perczében sem gondolt. -Majdnem csoda ez napjainkban, a midőn a legcsekélyebb indok fegyvert ád -a boldogtalanok kezébe. Ma már megöli az életunt embert az is, ha -kedvencz pipaszára nem akar többé jól szelelni. - -Nagyon jól tudta, hogy ha főbe lövi magát, csak alattomos ellenségeinek -tenne kellemes szolgálatot. Aztán az öngyilkosság soha sem lehet -czáfolat a felmerült vád ellen. Ellenkezőleg világos vallomás és a rossz -öntudatnak megpecsételése. - -A rang, czím, a szerep a nagy világban oda volt. Utána mint ráadás a -hivatalnak is el kellett veszni. - -Rögtön tehát tollat ragadott s miniszteréhez czímzett iratában, minden -bővebb indokolás nélkül, hivataláról lemondott. - -Mikor készen volt írásával, borítékba tette, czímezte és lepecsételte. -Becsengette a hivatali szolgát s parancsolá, hogy ezen levelet rögtön -vigye át az elnöki osztályba, hogy ő exczellencziája a miniszter, mentől -előbb kezébe kaphassa. - -Mit tegyen most? Elbucsuzzék hivatali társaitól és alárendeltjeitől? -Mentegesse magát azok előtt, kik a mai lapban megjelent czikket olvasták -s most fejöket összedugva a szomszéd szobában, sápitoznak? - -Mit mondjon nekik? Amolyan elcsépelt közhelylyel védje magát, hogy -ellenségei rágalmazzák? Istenem! hiszen a világos és tetten kapott -gonosztevő és okmányhamisító is csak azt cselekedné! - -Szép csendesen tehát rendbe szedte és csomagokba rakta irományait s -aztán eltávozott. - -Egyenesen haza tért. - -Felment a lépcsőn. Az első emeleten ott fehérlett szeme előtt a kettős -szárnyú ajtó, mely Réthfalvy báróné szobáiba vezetett. Csak egy futó -pillantást vetett azon küszöbre, melyet ez életben többé átlépnie, soha -meg nem lesz engedve. - -Végre otthon volt saját szállásán, mely egyedüli menhelye lehetett, -addig míg a házbért fizetheti, vagy fel nem mondanak neki. - -De lelki ereje nem tört meg. Olyan volt mint a jeles hadvezér, a kit egy -elhatározó ütközetben, mégis tönkre vertek. Ezt nem tagadhatta: az -eredmény ellene szólott; a legjobb mentség is csak elkésett és hiábavaló -szószaporítás. - -Lássuk, mit határozott. - -Még volt körülbelül 3000 forintja, melyet még mint vasuti főmérnök, dús -fizetéséből és gyakori kiküldetésének díjaiból megtakarított. - -Elhatározta, hogy szállását rögtön felmondja s aztán május első napjáig -szobájába zárkozik. Itt fog ebédelni és a szolgálatot végző házmesterén -kívül senkit be nem bocsát. - -Volt elég teendője. Elhatározta, hogy mihelyt fellázadt vére kissé -lecsillapodik, kezébe veszi az angol nyelvtant, és tanulni fog. Szüksége -volt rá, hogy magát e világnyelvben tökéletesítse, mert virányos tavasz -nyiltán át fog hajózni az új világba, Amerikába! - -Nem kell oda több, mint bátorság, vas akarat, egy kis kitartás, s hogy a -kezdő ne válogasson a legelébb kinálkozó munka megkezdésében. A többi -önként jő s a jó mérnök a jég hátán is, annál inkább az Ohio partján, -megkeresheti kenyerét. - -És ha valamit elhatározott, annak foganatba vételét soha nem halogatta. -Egy óra mulva már el volt mélyedve az angol nyelv szabályainak -tömkelegében. Egyik lapot a másik után írta tele gyakorlatokkal. -Mindjárt megérzette a régi jó tanács igazságát, hogy a munka, -vigasztalás, a foglalkozás maga a szabadság. - -Így töltötte idejét. A szokott órában felhozott ebédjét ugyan meg sem -izlelte, de estére annál nagyobb étvágygyal vacsorált meg belőle. - -És csak most, evés közben talált egy kis időt, hogy a lefolyt rettenetes -nap eseményeiből világos képet alkothasson. - -Mint valami régen hallott történetre, tán csak mint homályos álomlátásra -emlékezett vissza azon pillanatra, hogy a midőn egyedüli igaz barátját a -grófné estélyéről hazavitték, valaki a jelenlevők közől azt beszélte, -hogy Nagygáthy gróf valamit igen nagy hévvel állított az öreg úr előtt, -de ez a legerélyesebben ellentmondott. - -Édes vigasz volt ez, jelen helyzetében, hogy egy derék ember nem tudott, -nem akart róla aljasságot feltenni! - -– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – - -E nap alkonyán Réthfalvy bárónénál igen szívesen fogadott látogató -jelentkezett. - -Ő méltósága Nagygáthy Gedeon gróf, a ki el nem rejthető kárörömmel -köszöntött be s mindjárt az első szó után szerencsét kivánt előbb -magának, másod rendben az egész főúri társaságnak, hogy egy hivatlan -tolakodónak jelenlététől egy csapásra megszabadulhatott. - -– Úgy van – mondá. – Bevágtuk az útját. Más ügyesebb az egész saison -alatt dulakodhatott volna köztünk. Ezt azonban csak megpillantottuk s -rögtön lerántottuk álarczát. Remélem, hogy ezzel mások elrettentő -példájára, jól meggondolni való példát adhattunk. - -[Illustration: Mit hallok! – felelt a gróf, felugorva székéből.] - -A báróné maga is oda volt a gyönyörtől és boldogságtól s hogy leánykája -mindent a legegyenesebb forrásból újra hallhasson (mert bizonyos lapot -már reggel meghozatott a trafikból), kérte a grófot, beszélné el ezen -érdekes történetkét elejétől végig. - -Nagygáthy gróf, mint vízbe visszadobott apró halacska, újra elemében -volt. Betelepedett a legkényelmesebb karszékbe és le nem írható -élvezettel (a hol kellett merész toldásokkal is) eldicsekedett vele, -mily furfangos észszel törte nyakát a befurakodó kalandornak. - -Lenke kisasszony mindent figyelmesen végighallgatott s aztán hidegen -felelé: - -– Úgy látom, hogy az önök híres vegyésze, daczára a szép -tiszteletdíjnak, melyet kapott, az utolsó sorokban maga rombolta le -állításainak összes eredményét. Legalább elismerte, hogy semmit sem tud -bebizonyítani. - -– Hogyan? – felelt a gróf – az én szép hugocskám csak nem akarná védeni -a társaság közös ellenségét? - -– Én? Erre nincs szükségem. Megvédte őt megtámadóinak tehetetlensége. A -tudós vegyész addig forgatta kezében a górcsövet, míg valami -tenta-keverékbe került. Nagyon természetes, hogy ily mártásból ujjait -tisztán ki nem húzhatta. - -– Mit hallok! – felelt a gróf felugorva székéből. Ne legyek Nagygáthy -ivadék, ha az én kedves kis Lenkém nem a legszellemdúsabb szójátékot -vágta szemembe! Csak hogy bizonyos dologról soha sem szabad -elfeledkeznünk. Mi született urak élve-halva engedelmeskedni tartozunk a -régi szabálynak: Fortiter in re, suaviter in modo: magyarul… - -– Oh kérem: nagyon jól tudom mit tesz az: erélyesen a dologban, -gyöngéden a szavakban. - -– Megöl a csodálkozás. Az apáczazárdákban nevelt kisasszonyok úgy tudnak -latinul, mint maga Marcus Tullius Cicero! - -– Nem, uram; én nem értem e nyelvet: de ezen mondat gyakran előfordul a -könyvekben. És az írók, nekünk tudatlan asszonyoknak, zárjel között meg -is magyarázzák. - -– Nagyon helyesen. Annál könnyebb lesz megérteni, hogy úri ember így -szokta ügyeit elintézni. Keveset mondunk, sokat értünk alatta. Ez a -valódi előkelő világ megszokott politikája. A tudományos világ -arisztokratái csak minket utánoznak, ha gyöngéden és kimélettel -nyilatkoznak: de a következtetést egyszerűen az olvasókra, vagy a -hallgatókra bizzák. A mi tanárunk csakugyan tiszta fehér keztyűvel -símogatta meg emberét; de mégis értésül adta a világnak, hogy nemzetes -Szabolcsy Gábor mérnök uram kénytelen lesz még ez éjjel pisztolylövéssel -véget vetni életének. - -– Pisztolylövéssel? - -– Ez csak olyan forgó pénz értelmében vett kifejezés. Mert épen ily -valószínűséggel mérget is vehet be, vagy felakasztja magát az -ajtófélfára. - -– Ily hidegvérrel beszél ön embertársának sorsáról? - -– Mit akar ön, Lenke kisasszony? Ez a vakmerő ficzkó nagyban játszott; -életét tette fel egy kártyára. Tehát ha vesztett, meg kell tartozását -fizetnie. Más menedéke nem is lehet, mert ezentúl helyet nem talál a -világon. Mi kizárjuk, oda pedig, kiket elhagyott, vissza nem térhet. -Hova fusson tehát, ha nem egyenesen a föld alá? - -– Ez szörnyű szívtelenség. - -– Mondja inkább, rendes igazságszolgáltatás, vagy megérdemlett bűnhődés. -Különben pedig csak azért szóltam, hogy ha ma éjjel az én imádott -hugocskám, onnan felülről, a harmadik emeletről egy puska eldurranását -hallaná, ne engedje boldog álmát e miatt megzavartatni. Forduljon csak -nyugodtan szép patyolatfehér vánkosán a másik oldalára; nyugodjék tovább -édesem, s ne törődjék azzal, hogy egy vagy több arczátlannal kevesebb -van a világon. - -A kis leány nem felelt. Csendesen felkelt helyéből és édes anyjához -fordulva mondá: - -– Mamám, megengeded, hogy szobámba vonuljak. - -A báróné igenlőleg felelt. - -– Mindenesetre, gyermekem. Tudod régen, hogy az én nevelési -rendszeremnek, mindig a te akaratod szabadságának elismerése képezte -alapelvét. Csak azt kell még tudtodra adnom, hogy Gedeon öcsém már több -ízben megkérte tőlem kezedet és én csak alkalmas perczre vártam, hogy -itt, az ő jelenlétében értesülj, mily megtisztelés érte házunkat. - -A kis leány semmi meglepetést sem árult el. Udvariasan meghajlott a gróf -előtt, de aztán anyja felé fordulva, mondá: - -– Édes mamám, hogy nevezheted te épen a mai napot alkalmas pillanatnak, -a midőn Miklós bátyánk halva fekszik? - -– Ah – felelé Gedeon gróf – ez igen távoli rokonság. A Réthfalvy család -már a mult század végén mellékágakra oszlott. Igaz, hogy minden -Réthfalvy egy törzset, egy nevet és nemességet képez; de az elszármazás -folytán a vér annyira különböző, hogy a mai közbejött eset, az egymást -szerető sziveknek boldogságát legfölebb nehány hónappal késleltetheti. - -– Gedeon öcsémnek igaza van – erősíté a báróné. – Az öreg úr, velem -legalább, mindig csak félrokonságot tartott. Ebből nem következik, hogy -rögtön a temetés után ünnepélyes eljegyzést tartsunk; egyelőre legyen -elég tudnod azt, ki szeret téged, hiven és legnemesebb érzelemből. - -– Köszönöm mamám, hozzám való anyai indulatodat. Gedeon bátyám már -ezelőtt is sokszor nyilatkozott előttem ily értelemben. Engedd meg -tehát, hogy ezen engem megtisztelő ajánlatra, majd csak egy év multán -válaszoljak, ha mai nap felvett gyászunkat letehettük. - -Ezzel élve a nyert engedélylyel a szobát elhagyta. - -A gróf és a báróné vállvonogatva néztek egymásra. Egyik sem tagadhatta, -hogy a kis leány felelete felért azzal, a mit polgári nyelven világos -kosárnak neveznek. - -– Nénikém – szólt a gróf, megpödörve gyér bajuszát – őszinte ember -vagyok s azért el kell ismernem, hogy ez a kis leány megleczkéztetett -engem. - -– És miért? - -– Mert… hogy is mondjam? az a vén hóbortos Miklós bácsi, valóban még -élhetett volna nehány hetet. - -– A mint gondolod, – felelé a báróné jól megértve a megjegyzés rejtett -fulánkját; – hanem ismerd el egyszersmind azt is, hogy egy anya is -tudja, mit cselekszik? és azt is, mikor kell valamit cselekednie. -Értettél? - -– Tökéletesen. Meg is adom magamat föltétlenül. Íme kezet csókolok, -hálás szívvel köszönetet mondok és egy más kedvezőbb órára számítva, van -szerencsém kedves nénikémnek nyugalmas éjet kivánni. - -– Isten áldjon. - -A gróf elment. Nem olyan fából faragott legény volt, hogy egy éretlen -gyermeknek legelső kitérő szavára sokat adott volna. Egészen -megnyugtatva távozott a háztól, a hol a bárónét bátran leghívebb -szövetségesének tekinthette. - -De mégis, a midőn alá lejtett a lépcsőn, megcsóválá fejét. - -– Ki hitte volna? – gondolá – ez az ártatlan fehér galamb még csípni is -tud! No de se baj; másként lesz ezután. Majd vissza csiplek én, szép -virágszálam, ha három kis falucskáddal együtt tíz körmöm közé -kaparítlak. Fogadom, három nap alatt más mórest fogsz tőlem tanulni. - -A báróné pedig dühös volt. Érzette, hogy az illem, sőt a jó ízlés ellen -követte el azon hibát, hogy a bár távoli rokona ravatala fölött szólt -először leányának eljegyzéséről. Igaz, hogy e nyilatkozat nem a nagy -világ tudomására volt szánva: de a főrangú hölgyek a társadalmat illető -kérdésekben igen érzékeny lelkiismerettel birnak. Négy fal között sem -tesznek örömest oly lépést, mely kedvezőtlen magyarázatokra -szolgáltathatna alkalmat. - -De leginkább bosszantotta, hogy ez a piczi termetű Nagygáthy gróf épen -nem értette el: miért nevezte a báróné e napot a legkedvezőbb percznek? - -Pedig a gróf eltalálhatta volna, ha élesebb szeme van, s ha a -veleszületett büszkeség és önteltség el nem homályosítja látását. -Kérdjük: mikor lehetett volna ezt az elfogult kis leányt biztosabban -valamely elhamarkodott határozásra birni, mint most, a midőn ama másik -ember tönkre volt téve s a pisztolylövésnél más menedék nem maradt fenn -számára? - -És ezt Nagygáthy gróf még sem értette meg. A leányka pedig az -összetoruló habok alá temetett üldözöttet védelme alá vette. Oh szörnyű -elvakultsága a szerelemnek, hogy gyermeksége eszményképétől még most sem -akart elszakadni! - -Mi kellett tehát egy főrangú hölgy kétségbeejtésére még több? Azért -fösvénykedett? azért fizetgette éveken át férje adósságait, hogy -egyetlenegy leánya visszautasítson egy oly kérőt, a kinek legalább -hétszer annyi birtoka van, mint egykor nejének lesz? - -– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – - -Elverte már a torony harangja az esti tíz órát, midőn a (külszin -szerint) gyászt öltött báróné házában, mindenki éji nyugalomra készült. - -A keserűséggel telt úrnő ma is megtartotta szokott napirendjét. Egy óra -hosszáig olvasgatott, azután leereszkedett térdeplőjére és sűrű fohászok -között emelé szavát a madonnaképhez, hogy: tekintene alá, lágyítaná meg -szívét az ő leánykájának, és világosítaná fel elméjét, mily nagy előny -az, férjhez menni egy grófhoz, a ki törpe legény ugyan, de jól megmérve -70,000 hold földbirtokot magáénak mondhat. - -A báróné, kétkedés nélkül, teljes bizalommal veté magát a szent szűz -pártfogásába. Meg volt győződve, hogy ily hathatós érv ott a magasban is -kellő méltánylásra találhat. Íme itt a földön (mely siralom völgyének -neveztetik) a szent életű püspök maga is kellő respectussal viseltetik a -nagy uradalmak iránt: tehát igen kompetál, hogy a szivének tisztaságából -imádkozó főrangú anya megkapja, a mit óhajt! - -(Ha e könyv a véletlen játéka folytán valamely ájtatos kávénéni -mocsoktalan kezébe kerülne: mély alázattal kérem a jeles hölgyet annak -meggondolására, hogy a fönnebbi sorokban nem az imádság haszna, hanem a -báróné gyarló theologiája van kérdésbe téve.) - -A kis leány a szobájába vonult és szakadatlanul sirt. Mit tehet egyebet -a magára hagyott gyermek? Sir és mindig csak sir; pedig élete rövid -tartama alatt is eléggé tapasztalhatta, hogy a szoba magányában kiöntött -könnyek özöne a dolgok állásában még soha semmit meg nem változtatott. - -Azonban belépett hozzá Jetty, a szobaleány, hogy rendbe hozza a -hálószobát. És míg szakértő ügyességgel puffogtatná a párnákat, oly -érdekesen mosolygott, hogy a ki látta, ellenállhatlan kiváncsisággal -megkérdeni kényszerűlt, mi lehet e vidámságnak, úgyszólván, szilaj jó -kedvnek az oka? - -– Te nevetsz, Jetty? - -– Oh, Lenke kisasszony, hogy ne nevetnék, mikor egyedül én tudok valami -igen mulatságos históriát ebben a szomorú házban. - -– Micsoda históriát? - -– Nagyon vígat. Ezelőtt két órával itt volt Nagygáthy gróf és erőnek -erejével megjövendölt valamit, a mi semmi esetre sem fog beteljesedni. - -– Honnan tudod ezt? - -– Oh, kisasszony, én nem szoktam hallgatózni, hanem a gróf úgy kiabált, -hogy a ki nem süket, a harmadik szobában is meghallhatta. - -– Tehát mi nem fog beteljesedni. - -– A mit a gróf mondott: hogy az a másik fiatal gróf, a ki a harmadik -emeleten lakik, ma éjjel okvetlenül agyonlövi magát. - -– Ugy-e nem lövi? - -– Esze ágában sincs. Csak a más világra készül. - -– A más világra! És te ily iszonyú szerencsétlenség fölött nevetgélni -tudsz? - -– Ha azt mondtam a más világba, azt értettem alatta, az új világba, -Amerikába. - -– Ki mondta? - -– Ezt igen könnyű kitalálni, ha az ember déltől estig az angol nyelvtant -forgatja kezében. A házmester, a ki felvitte az ebédet, látta a könyv -czímét a borítékon. Aztán meg mr. John Brown, az angol nyelvmester, -délután hat órától nyolczig időzött nála s ketten együtt ugyancsak -deklamáltak nehány jelenetet valami angol vígjátékból. Lássa kisasszony, -ha a fiatal Szabolcsy gróf abba a másik világba menni szándékoznék, a -hova Nagygáthy úr küldi: ott ugyan semmi szüksége sem lehet arra, hogy -egy nyelvvel többet vagy kevesebbet beszéljen. - -A kis leány arcza felvidult. Ha szíve vonzalmát követheti, nyakába borul -a szobaleánynak. Nagyon tiltva volt ugyan anyjától a bizalmaskodás -minden idegennel, de a mit hallott, úgy megörvendezteté lelkét, hogy -legalább ez esetben kivételt tehetett. - -– Amerikába akar kivándorolni? Mi baj van ebben? Két hét alatt oda mehet -az ember; és ha visszatér, akkor sincs több időre szüksége. - -– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – - -Éjfél után két óra. - -Elvégre, elég volt már a szorgalom és az ifjú, kimerülve a munkában, -nyugalomra tért. Egy ideig még forgolódott ágyában; lázas kételyei ide -is követék, míg végre elszenderedett. - -Egyszerre valami élesen sivító hang ijeszti fel álmából. Mint kitört -veszedelem jelére kiugrik ágyából és gyertyát gyújt. - -Nem tudta, mi történt, de rögtön, nehány másodpercz mulva, megint -megrántá valaki kívülről a lakás csengetyűjét. - -– Ki az? - -– Én vagyok – felelt egy ismerős hang – a házmester; meg egy hordár, a -ki méltóságod számára távirati sürgönyt hoz. - -– Mindjárt. - -Ezzel, hirtelenében magára hányta éjjeli pongyoláját; kinyitotta az -ajtót s a jelentkezőket bebocsátotta. - -A hordár, mint küldöncz, hosszú lélegzetet vett; úgy mutatta, mintha -végkép ki volna merülve a fáradságtól és mondá: - -– Valahára feltalálhattam a méltóságos gróf szállását. Három miniszter -palotáját vertem fel, míg a negyedikben a kapus ide utasíthatott. Kérem, -tessék az elismervényt aláírni. - -Az ily bevezető beszéd csak annyi: hogy ha a sürgöny elküldéseért díj -nem jár is, a nagylelkű uraságoknak nem lehet megtiltani, hogy a buzgó -szolgálatot a fáradsághoz mért borravalóval jutalmazzák meg. - -A fiatal ember kitöltötte az átvételről szóló rovatot. A borravalóról -sem feledkezett meg, ha bár meg volt győződve, hogy e rettenetes napon -csak újabb gonosz hírt hallhat. - -Mikor egyedül volt, feltörte a pecsétet és olvasá a tartalmat, mint -következik: - -«Szatmár, vasárnap este 11 órakor. - -Ide este tíz órakor érkezik a pesti posta a levelekkel és hírlapokkal. -Olvastam a czikket és megborzadtam. - -Gróf úr! azt izenem: bátorság és semmi elhamarkodás. Holnap a reggel hat -órai vonattal indulok és este nyolczkor Pesten vagyok. Még egyszer: -semmi elhamarkodott határozat, mert hozom eredetiben azt az okmányt, -melynél teljesebb és tökéletesebb, sehol, senki számára, nem létezhetik -e világon! N. I.» - -Az ifjú semmi jót sem várt s mégis, mintha csalatkozást érezne lelkében. -Különösen pedig az úgynevezett teljes hitelű okmányok kimondhatlan -undort és émelygést terjesztettek bensejében. Elégedetlenségét a -beküldőnek névtelensége még inkább nevelte. - -Boszúsan veté félre a haszontalan firkát s aztán újra lefeküdt. - -Mindamellett, innen túl szép csendesen aludt egész világos viradtig. - - - - - XIII. (Előre megállapított napirend, mely sok változást szenved.) - -A fiatal ember felöltözött és megkészíté napirendjét reggeltől estig. - -Először a mindennapi kávé s egy pár meghozatott lapnak futólagos -átolvasása. Azután jő valaki, a ki felveti ágyát, kisöpri, kiszellőzteti -szobáját és letörli a port a bútorokról. Erre következik az elméleti -tanulmány az angol grammatikából. Délután két órakor ebéd, utána -nyugalom egész esti öt óráig, a midőn jön az angol nyelvmester s folyni -fog a felolvasás, magyarázat, társalgás, mint gyakorlati leczke. Este -kilencz órakor vacsora; szivar és csibuk, végre tizenegy után lefekvés. -Ha csakugyan eljőne, a ki távirati úton megérkezését jelenté, rá nézve -fontossággal nem birt. Ha jő, itt lesz, beszélhet a mit akar; ha otthon -marad, még bölcsebben teszi. Szóval: a ki Amerikába készül, annak -tökéletesen mindegy, mi történik vele a még itthon töltendő négy vagy öt -hét alatt? - -Ez határozott programm volt, de már reggeli tizenegy óra felé fel volt -háborítva. - -Valaki erősen és kiméletlenül megrángatá a szállás csengetyűjét s a -midőn az ifjú boszús arczczal kinyitá ajtaját, hogy elkergethesse az -alkalmatlankodót, meglepetve hökkent vissza, mert ő exczellencziája, a -közlekedésügyi miniszter állott a küszöb előtt. - -Könnyedén és mindennapi megszokottsággal kivánt jó reggelt s aztán -belépvén a szobába, leült a legközelebb talált karszékre és mellőzve más -bevezetést mondá: - -– Itt pompás török-dohány illat van. Világos jel, hogy e házban -tökéletes pipa-szabadság uralkodik és én dohányzók számára berendezett -coupéba jutottam. - -Derék táblabiró volt ő exczellencziája; mint miniszter pedig minden áron -megakará tartani a szakértő hivatalnokot. Rágyújtott egy szivarra. - -– Kedves tanácsosom! Tegnap oly későn került kezembe lemondó levele, -hogy csak ma jöhetek ide egy okos szóra. Hallgassa meg a tapasztalt öreg -embert. - -– Méltóztassék parancsolni. - -– Jelentem, hogy lemondó levelét felvagdaltam fidibusznak. Ön -diplomatikus mérnök; mestersége a mérés és számítás. Kérdem: hogy lehet -exact tudományt mívelő ember oly érzékeny, mint valami vidéki költő, a -ki megfaragta balladáját s aztán a «szerkesztői posta» útján olvassa, -hogy verseményét a papirkosárba dobták. - -– Becsületem van megtámadva, kegyelmes uram. - -– Becsülete? Ugyan, hogy és mikép? Tán a nyomdai festékkel bekent betűk -által? Istenem! ha mi politikusok és miniszterek ilyesmikre még -hederítenénk, három napig nem tarthatnánk meg tárczánkat. Ismertem egy -minisztert. Ez is poéta volt kezdetben és igen érzékeny kebel. Oda volt -minden otromba megtámadásra. Végre úgy megedzette lelkét, hogy a mit élő -szóval mondtak neki, magán körben, vagy a képviselőházban, arra -lelkiismeretesen felelt, de ha ugyanezt nyomtatásban vágták szemébe, -minden vádat egyszerűen csak bepiszkolt papirnak tekintett. - -– Személyét nem bántotta senki. - -– Beszéljünk magunkról; ha tetszik rólam. Ötven lap ismétli az országban -mindennap, hogy a kormány elárulja a hazát, megnyomorítja a jelen -nemzedéket, megsemmisíti a jövőt. Fel sem veszszük. Ki tudja? igazuk -lehet, mert nem tartjuk magunkat csalhatatlanoknak. Mikor én a -közlekedési ügyek vezetését átvettem s az első háromszáz kilométernyi -vasútat indítványoztam, egy lap, nem is nagyon virág-nyelven azt írta: -bizonyosan az építési költségek felét el akarom lopni. A mennyi -omnibusz-kocsis és kalarábéáruló kofa van Pesten, csak azt várta, mikor -akasztanak fel? Én bizony még sem jöttem dühbe, mert tudtam, hogy a -szerkesztőnek nincs más czélja, mint azon napon vagy kétszáz példánynyal -többet eladni a piaczon. - -– Engem komoly lap vádolt, hamis okmánycsinálással. - -– Ezt már nem cselekedte. Különben pedig mit nevez ön komoly lapnak? -Egyik sem oly komoly, hogy néha valami pikánt mártást fel ne tálaljon -olvasóinak. Ez a bizonyos lap is felvett hasábjai közé egy czikket, -melylyel a beküldőnek nagy örömet csinált, önnek pedig semmit sem -ártott, mert a közlemény önmagát czáfolta meg. A híres vegyész zsebre -rakta a kövér honorariumot, ön pedig ma is az, a ki tegnap volt: -osztálytanácsos, Szabolcsy gróf, s a felsőház tagja. Mit akar ön? ha -minden kétértelmű czikkecskével agyon lehetne egy becsületes embert -verni, ezóta a miniszterelnöktől kezdve az utolsó kanczellistáig, minden -hivatalnoknak ki kellett volna pusztulni az országból. Okos ember, a -kinek tiszta lelkiismerete van, megveti a varjak károgását. Ha mellé még -meg is harapják, fáj a seb egy napig, aztán vagy elfeledi, vagy -hozzászokik. - -– Uram! önnek igaza van. De az én helyzetemben, vagy minden kifogáson -felül kell állnom, vagy visszamegyek oda, a hol oly boldog voltam. - -– Ez szép elmélet, de a gyakorlatban értelemmel nem bir. Beszéljünk -világosan. Az a kurta lábú Nagygáthy gróf ön miatt elveszt 13,000 -holdnyi örökséget. Hogy követelheti ön gyarló embertől, hogy ily sajgó -érvágást, mint valami szúnyogcsípést, egy mukkanás nélkül eltűrjön? -Kérem önt, engedjen neki annyi örömet, hogy legalább felberzenkedjék. Ön -azonban az első rohamra feladja a csatatért s mint rossz katona elveti -fegyverét! Az ellenség győzni sem remélt és ön védtelenül odaveti a hadi -zsákmányt. Ez szép jellemvonás lehet valami érzékeny német drámában, de -a gyakorlott politikai észjárás más magatartást követel. Mondok valamit. - -– Tessék, uram. - -– Szép az a sajtószabadság, de hasznát és értékét saját magunkon kell -megpróbálni. Könnyű mást nevetni, ha felebarátunkat a lapban jól -megczibálják; de akkor legyünk türelmesek, ha a rúd egyenesen ránk jár. - -– Én csak igazságot követelek. - -– Igazságot! Mi az igazság? Pontius Pilatus is azt kérdezte; de az -üdvözítő hallgatott és semmi definitióba nem bocsátkozott. Most pedig -mást mondok. - -– Hallom, uram. - -– Fiatal koromban ismertem egy szabadelvű fiút, a ki nagyon -megharagudott valakire s azt mondá: Huszonöt botot annak a gazembernek, -s aztán töröljék el örökre a botbüntetést! De jaj, kedves tanácsosom, ha -a botbüntetés eltörlése előtt, még mindenkit meg kell huszonötözni, a -kire valaki nagyon megharagudott, akkor ez a nyájas kis operatió még -maig foly. Megfogyatkozik a hazában a mogyorófapálcza, úgy, hogy mint -import-artikulust, külföldről kell behozni. - -Lehetetlen volt az őszinte lelkű öreg úrnak szavain nem nevetni. - -– Egyébiránt – végzé be mondókáját ő excellencziája – önnek nem indokolt -lemondását el nem fogadom; elbocsáttatási kérelmét kereken -visszautasítom. Ebből azonban nem következik, hogy most mindjárt saját -kezemmel visszavigyem az irodájába; hanem adok önnek szabadságidőt -bizonytalan határnapra. Addig gondolja meg a dolgot, de arról se -feledkezzék meg, a mit én mondtam. Isten áldja. - -Ezzel kezet nyújtott és elment. - -A fiatal ember azonban makacs gyerkőcz volt; nem hallgatott a hideg -megfontolásból merített jó tanácsra; bedugta fülét, behunyta szemét, -hogy semmit se lásson, semmit se halljon. - -És nem volt senki jelen, a ki ráütne vállára és mondaná: - -– Te hóbortos gyerek, a ki szürke frakkos konviktor, -segéd-szakasz-főmérnök voltál: hogy lehettél egyszerre oly szörnyű vak -gróf mint a többi? Tehát, ha nem lehetsz gróf, vagy nem lehetsz olyan -gróf, minőnek képzelted magad: nincs számodra hely sehol széles -Magyarországban? Csak e kettő között kell választanod: olyan gróf légy, -hogy még a kis Nagygáthy, meg a nagy vegyésztanár se merészkedjék -jogaidban kételkedni? vagy felszeded sátorfádat s mégysz Amerikába, hogy -mint napszámos toljad a targonczát? - -A miniszter látogatása volt a legelső belövött rés a megállapított -napirend bástyája ellen. Vigasztalni, felbátorítani jött, de csak a -tanulmányaiba mélyedt remetét háborgatá. - -Később a házmester jelentkezett az ebéddel s minthogy életpályájához -tartozott a ház legfrissebb újságait széthordani, mondá: - -– Nem hallotta méltóságod, hogy szobája ajtaja előtt a vászonnép czipője -egész éjjel csoszogott? - -– Csoszogott? és miért? - -– Hallgatóztak. - -– Ajtóm előtt? Mit lehet itt hallani, ha éjfél utánig olvasok, azután -lefekszem és alszom? - -– Oh kérem alássan, tegnap este itt volt Nagygáthy gróf a bárónénál, és -azt jövendölte, hogy méltóságod ezen éjjel okvetlenül agyonlövi magát. -De én lecsitítottam a házat, mert a gróf úrnak revolverje sincs. Ezt a -feleségem is tudja, a ki ide jár takarítani, én pedig felhordom az -ebédet és vacsorát. Ott alant az első emeleten a báróné gyönyörű szép -leánya, Lenke kisasszony, sírt és kétségbeesett, míg Jetty, a szobaleány -el nem mesélte, hogy méltóságodhoz angol nyelvmester jár. Akkor a -kisasszony újra feléledt és megnyugodott. - -Mikor ebédelt az ifjú, visszagondolt életének legközelebb mult -korszakára s különösnek találta, mint foglalkoznak az ő ügyeivel mások -még inkább, mint önmaga. De hogy Lenke kisasszony a szobaleánynak jól -indokolt vigasztalására megnyugodott, leírhatlanul jól esett szívének. - -Ebéd után angol pontossággal került elé mr. John Brown s legalább ezen -egy látogatás nem zavará meg e nap programmját. - -Vacsora után a fiatal ember friss levegőt akart színi, a nélkül, hogy -elhagyja szobáját. Megnyitá tehát ablakát és szivarfüst mellett -kinézegetett az éjbe, vagy legalább a gázzal világított utczára. - -Ott alant megszokott köznapisággal hullámzott a járókelők sokasága. -Senki fel nem nézett a harmadik emeletbe s nem törődött vele, ha tetszik -valakinek a kora tavaszi hűvös estén kinézni az ablakon. - -Közeledett már a tíz óra is, midőn a ház előtt egyfogatú bérkocsi állott -meg. Egy férfi lépett ki belőle és eltűnt a kapu alá. Oly dolog, melyet -Pesten a bálvány-utczában, ha kinéz valaki az ablakon, a nap minden -órájában számtalanszor láthat. - -De csakhamar megint kopogtatott valaki a harmadik emeleti lakónak -ajtaján. - -Megint a házmester volt, a ki lámpát tartott kezében s a kinek háta -mögött egy őszbecsavarodott férfi állott, jól felbundázva, kezében -fekete fényes bőrből készült úti táskával. - -– Ez az úr méltóságodat keresi. - -– Engem? akkor tessék belépni. - -Mikor benn voltak a szobában, a fiatal ember az asztalon álló két -gyertyát meggyújtá és bámulva ismert az idegenre. - -Ő volt, a kire legtávolabbról sem gondolt, Nagy István, az állomásfőnök -Szatmáron. - -– Isten hozta, uram. - -– Eljöttem gróf úr, és örvendek, hogy kevés utánjárás után feltaláltam -szállását. Remélem, vette tegnap éjjel távirati sürgönyömet. - -– Hogyan? ön táviratozott nekem? És én gondatlan, el nem találhattam, ki -lehet az a N. I..! - -– Én vagyok, megérkeztem s megtartom igéretemet. De ezen ajtó a -folyosóra nyílik: tán egy ajtóval belebb mehetnénk. - -– Annyival épen szolgálhatok. Itt van hálószobám; ez a legvégső rejtek -szállásomon. - -– Engedelmével lépjünk oda: mert az én titkomat idegen fülnek hallani -nem szabad. Jól értsen meg: saját titkomról beszéltem; mert a mi -méltóságod ügyét illeti, az nem hogy titok volna, sőt inkább a -legelterjedtebb nyilvánosság elé tartozik. - -Bementek a hálószobába, a hol felvetett ágy állott a szögletben, de -szemközt a túlsó fal mellett pamlag kínálkozott kettőjük kényelmére. - -– Gróf úr, e táskában hozom, a mit igértem. - -Ezzel kivett onnan egy viaszos vászonba takart széles, hosszú, de lapos -csomagot, mely zsineggel volt lekötve s három magán és egy igen nagy -alakú hivatalos pecséttel lezárva. - -– Hogy mindjárt ajtóstul rohanjak be, – szólt folytatólag Nagy István -uram, – itt e kötegben rejtőzik a Lengyelkén kötött házasságokról -vezetett anyakönyv eredeti valóságában, 1831 febr. 4-től egész 1849 jun. -27-ig. Miután pedig Szabolcsy Gábor gróf honvédezredes, akkor még -alezredes, 1848 szept. 10-én kelt egybe Lengyelkey Saroltával, igen -világos, hogy ezen létrejött házasságnak ezen eredeti matrikulában -bejegyezve kell lennie. És ha benne van, nincs oly földi hatalom, mely e -könyvnek erejét megtörhetné. Tehát a külső boríték pecsétét Isten -nevében felbontom. - -– Bocsánat, még egy kérdést akarok tenni. - -– Tessék parancsolni. - -– Hol feküdt elrejtve ezen anyakönyv annyi év lefolyta alatt? és miként -jöhet ma az ön kezébe? - -– Erre a kérdésre maga a csomag külseje a legkielégítőbb feleletet adja. -A három magán pecsét Margittay Sándor egykori lengyelkei pap családi -czímerét mutatja. A hivatalos pecsétet a szatmári káptalan tette rá, a -midőn 1849 jul. 14-én «családi okiratok» czímén e csomagot megőrzésül -átvette s arról kellő alakban térítvényt adott ki. - -– És ezen térítvény! - -– Ezen térítvény nem veszett el. A kinek birtokában volt, megőrzötte; -nem régiben ezelőtt előmutatta s a csomagot akadály nélkül átvette. - -– Tán épen ön? - -– Megeshetik. - -– Igen, de azt mondták, hogy ezen anyakönyv a lengyelkei templom -elpusztításakor elégett. - -– Kósza hír volt. Gróf úr beszélt a pönögei pappal és a kettőjök között -lefolyt értekezést minden lap közlötte. Akkor már hallhatta gróf úr, -hogy a templom boltozatos sekrestyéje nem égett be; csak a házasságokról -szóló anyakönyv hiányzott. - -– És mért épen ez? - -– Mert Margittay Sándor elvitte s két hét mulva ezen borítékba zárva -családi okiratok czímén a szatmári káptalan hűségére bízta. - -– És mért tette ezt? - -– Gróf úr, ennek indokát a pönögei plébános igen világosan elmondta. -Kérem méltóságodat, ennyi év multával ne bolygassuk meg ezen kényes -természetű kérdést: főkép ha az idők és viszonyok is gyökeresen -megváltoztak azóta. - -– Azt mondták nekem, hogy Margittay Sándor ezen anyakönyv birtokában -uralkodni akart anyám fölött. - -– Úgy látszik. - -– Az özvegy be nem bizonyíthatta gyermekének törvényes születését. - -– Ez volt a pap czélja. Ha az özvegyet megnyerheti, protestáns vallásra -tér, megházasodik s mindent napfényre hoz. Isten másként határozott! - -– Igen, az Isten. Nagyon kényelmes mentség ez, mindent isten -határozatára hárítani. Azonban ön még mindig nem felelt kérdésem második -részére. Hogy került a káptalan térítvénye épen az ön kezébe? - -A látogató aggodalmas tekintettel nézett szét a szobában, mintha félne, -hogy a rejtekből meghallhatja szavát valaki. Azután közelébb húzódott a -pamlagon és alig érthető hangon mondá. - -– Gróf úr, én önnek oly titkot mondok, melyet élő ember nem tud; még -derék és hű feleségem sem fogja valaha meghallani. Széles e világon csak -önnek van joga mindent tisztán látni. Én Margittay Sándor, az egykori -lengyelkei pap vagyok. - -– Ön? Nagy István? a szatmári állomásfőnök? - -– Kérem, méltóztassék csendesebben beszélni. Lehet, hogy vétettem ön -ellen; de jól tudja, hogy mikor szüksége volt rám, mint hű barát -állottam háta mögött. Én voltam, a ki Tokajban, az ön keresztelése -alkalmával, szülőinek házassági bizonyítványát előmutattam. Én voltam, a -ki önnek hiteles keresztlevelét, az állomás épületében, a hol ön -vendégem volt, kezébe játszottam. Én voltam, a ki a házassági -anyakönyvből a hiteles kivonatot a zempléni alispán hivatalába -megküldöttem s végre én hozom ma ide az eredeti anyakönyvet, a midőn -tegnap éjjel olvastam a hirlapból, hogy ellenségei a felmutatott -anyakönyvi kivonat hitelességét a tenta alkatrészeinek szempontjából -kétségbe akarták vonni. - -– Ezt most megczáfolhatjuk? - -– Tökéletesen. Ezen könyv épen azon tentával van írva, mint a -nyilvánosságra jött kivonat. Én a tentát egész üveggel, elődöm -hátrahagyott értéktelen apróságai között találtam s mert jónak találtam, -tovább is használtam. - -– Még egy kérdést. Mért nem lépett fel ön ezen okmányokkal még anyám -életében? - -– Akkor én besorozott bakancsos voltam; később mint hadnagy Milanó -kövezetén csörgettem kardomat. Mikor haza kerültem és a vasúti -szakvizsgát letettem, a grófné halva volt. Tehát mégis isten határozott -sorsom és szándékom fölött! - -– Látta anyám sírját? - -– Láttam; akkor még megmutathatták. Én e sírt több ízben feltöltettem és -maig zöld hant födi az elfeledhetlennek hamvait. - -– Ha ezt tette ön, vegye köszönetemet. Ön e sírt meg fogja nekem mutatni -és én emlékkövet emeltetek föléje. - -Ezt mondva, melegen szorítá meg látogatójának kezét. - -– Most még kérdem: legalább anyám halála után védelmébe vehette volna az -ártatlanul szenvedő gyermeket! - -– Ez volt megmásíthatlan szándékom. Több ízben fel akartam lépni, de -csak titokban, mert az akkori kormány alatt nagyon féltem -fölfedeztetésem következményeitől. Azonban ön nevelésben volt, jól és -szorgalmatosan tanult s láttam, hogy önerejéből is pályát fog kivívni. -Ha én önt már szürke frakkos konviktor korában gróffá nyilvánítom: önből -soha sem lesz derék, bátor, önálló férfi. - -– Gondolja? - -– Bizonyosan tudom. Mert a koldus grófocskánál nincs az emberiségnek -haszontalanabb és gyűlöletesebb fajzata. Nem tanul, henye s mégis -dölyfös, mindenkit megvet; egyedül czímének és rangjának él és követeli, -hogy a legkövérebb sült veréb mindig egyenesen az ő szájába repüljön. - -– Ki tudja? de tán igaza is lehet. - -– E szerint, gróf úr, elvégeztem, a mi még hátra volt. Teljes -megelégedéssel bocsátom e csomagot rendelkezésére. Ha tetszik, rögtön -felbonthatjuk; de ha jobbnak látja, maradjon lezárva, hogy illető -helyeken láthassák, mi volt a káptalan pecséte alatt gondosan megőrizve? -Részemről nem tudnám meghatározni, melyik volna a czélszerűbb eljárás? - -– Valóban ezt én sem tudom: de igyekezni fogok, hogy a legilletékesebb -helyről vegyek jó tanácsot. - -– Ez lesz legjobb. Most azonban teljesítvén rajtam nehezedő -kötelességeimet, szivességet kérek méltóságodtól. - -– Mindenben szolgálatára állok, a mi csak tehetségemben áll. - -– Gróf úr, idejöttem. Az út maga, szabadjegyem lévén, pénzembe nem -került. Engedje meg, hogy megkiméljem a vendéglői költséget és itt -töltsem az éjet. - -– Ez magától értetik. - -– Nekem a régi katonának ez a pamlag herczegi kényelem. Van köpenyem, a -mivel takarózhatom; de holnap korán reggel múlhatlanul vissza kell -utaznom. - -– Oly hamar? Azt hiszem, valami ágyneműt összekomponálhatunk; már a minő -rideg, nőtlen gazdaságomtól telhetik. Sőt, a mint veszem észre, egy kis -vacsora-maradványnyal is szolgálhatok. - -– Ez jó ötlet, gróf úr: mert, a mióta lelkem terhétől megszabadulhattam, -érzem, hogy éhes vagyok. - -– Ezt örömmel hallom, mert a ki éhes, nem válogatós. - -Mig elkölté isten áldását a vendég, beszélgettek ketten a multról és -jövőről s csak éjfél után tértek nyugalomra. A fiatal ember telve -legédesebb reményekkel, boldogan álmadozott; az állomásfőnök aludt, mint -a bunda és még nem is hortyogott: a mi megbecsülhetlen udvariasság, egy -éjre szállást kérő utazótól. - -Midőn a gróf a reggeli szürkületben szemét kinyitá, vendége már útra -készen állott s mint a mai vasutas időben történik, három rövid szóval -búcsút vett és eltávozott. - - - - - XIV. (A fővárosban töltött utolsó napok története.) - -Magára maradván az ifjú, legelőször is a lepecsételt csomagot, mint -becses kincset szekrénye mélyébe rejté. - -Terveit a jövőre már az éjjel álmodozásai között elkészíté. Most már -tudta, hogy czíme és rangja minden kifogáson felül áll. Egyúttal elmés -bosszút állhat a jól megboronált (más közönséges halandóról azt -mondhatná) megvesztegetett tudós vegyész fölött: a ki most maga marad -benn az általa feltalált tentahistória fertőjében. - -Elhatározta, hogy mihelyt ezen legújabban nyert döntő okmány alapján -születési jogainak bebizonyítását tökéletességre vitte, új életmódot -kezd: visszamegy miniszteréhez, visszavonja ha lehet lemondását s -azontúl egész erejét hivatalos kötelességének teljesítésére szenteli. -Ellenben végkép lemond a gondolatról, hogy a főúri körök társaságában -szerepet viseljen. - -Mint mérnök nem volt jártas a közigazgatási ügyek menetének ismeretében; -de mégis sejtette, vagy legalább szerencsésen eltalálta, hogy ily -természetű kérdések tisztába hozatalát nem ügyvédre, hanem közjegyzőre -kell bizni. - -Nem ismert egyet sem ezen urak közül; de betekintett a naptárba s onnan -olvasta, hogy a Lipótvárosban lakó két közjegyző közül az egyiket dr. -Szeghő Bertalannak híják. Ki volt jegyezve lakása is. - -Még más szent kötelesség is állott előtte. Jelen kelle lennie -feledhetlen pártfogójának temetési gyászünnepélyén. Nem mint rokon és a -családhoz tartozó, hanem szerényen és félrevonulva mint hálára -kötelezett egyén, de mégis feketébe öltözve. - -Azonban e tervétől is elkésett. A reggel érkezett lapokból olvasta, hogy -Réthfalvy Miklós holtteste fölött már tegnap este a legnagyobb csendben -végbement a temetési szertartás s a földi maradványokat érczkoporsóba -zárva az éjjel elszállították Zemplénbe, a báró birtokára, Gelencze nevű -faluba. - -Ha itt lesz a nagy temetés, a háladatos rokon sem fog hiányozni! - -Ezután tollat vett kezébe s levelet írt dr. Szeghő Bertalan úrnak: -kérvén őt, hogy jelölne ki napot és órát, melyben bizonyos fontos jogi -kérdésben tanácsát kérhetné. - -Csak Szabolcsy Gábornak írta magát, mert tudta, hogy ha czímet ragaszt -nevéhez, ez annyit jelent, hogy a tisztelt közjegyző úrnak tetszenék ő -méltóságához fáradni. - -A nehány sorból álló levélke megírva, borítékba zárva, lepecsételve és -postabélyeggel ellátva volt, a midőn oly perczben, melyben háborítástól -épen nem félhetett, valaki kívülről a szállás csengetyűjét meghúzta. - -A házmester volt. - -– Gróf úr, a kapu előtt kocsi áll és egy úr tudakolja, mikor lehetne -szerencséje méltóságodnak tiszteletére feljönni? - -– Ki ezen úr? - -– Itt van látogató jegye. - -A fiatal ember bosszús arczczal vette át a jegyet: de mintha a -kisértetek világába volna sodortatva, bámulattal olvasá: - -«Dr. Szeghő Bertalan közjegyző.» - -Ez már sok volt. Az az ember jő hozzá, kinek eddig hírét sem hallá, a -kinek nevét életében először a naptár tiszti névtárából olvasá! Regény -ez? vagy épen tündérmese az ezeregy éjből? - -De csakhamar visszaesett a prózai világ valóságába s mondá: - -– Menjen le s ha annak az úrnak a jelen percz alkalmasabb volna, mint -később más idő: igen szivesen fogadom látogatását. - -Azt nem lehet tudni, hogy a bálvány-utczai házmester, a ki tiz év előtt -még bécsi sült német volt, minő alakban vitte le ezen üzenetet; tény -azonban, hogy dr. Szeghő Bertalan úr nehány percz mulva a szobába lépett -s a szállás gazdájától kimutatott karszéket elfoglalta. - -Derék, vidám és nyilt arczú öreg ember volt, abból a régi tabularis -prókátor fajból, mely ma már végkép kiveszni indult. Éles eszét, gyors -felfogási tehetségét, sőt ügyvédi furfangjait is egyedül csak az igazság -és méltányosság felderítésére használta fel. - -– Gróf úr, hivatalos kötelességeim folytán kértem e találkozást. -Méltóztatik tudni, hogy Réthfalvy Miklós báró mindnyájunk szomorúságára -elhalálozott. Csekélységem oly szerencsés volt, hogy a báró úrnak -nagybecsű bizalmával megtisztelve lehetett. Én vagyok, a kinél a család -fontos irományai letéve vannak. Ezek közül az egyik az 1847-ben elhunyt -bárónénak, született Szabolcsy Klára úrnőnek végrendelete, melynek -erejénél fogva összes vagyonának haszonélvezetét férjére hagyta. Egy -másik végrendelet magától Réthfalvy Miklós bárótól származik és kelt -nehány héttel halála előtt. Méltóztatik rám figyelni? - -– Hallom, uram. - -– A báróné összes javainak haszonélvezője meghalt. Tehát a báróné -1847-iki végrendeletének határozatai lépnek életbe. A 13,000 hold -terjedelmű és Gelencze nevű falu határához tartozó uradalom mai napon a -báróné Klára nevű testvérére vagy annak örököseire szállott. Ez a Klára -Szabolcsy Pál gróf neje volt. Tehát önnek nagyatyjáról és nagyanyjáról -van szó. Szabolcsy Pál gróf igen fényűző, könnyelmű és tékozló férfi -volt, úgy hogy önnek atyját, idősb Szabolcsy Gábor grófot egészen vagyon -nélkül hagyta és katonai szolgálatra kényszerítette. Egyedül csak -Réthfalvy Miklós bárónak hosszan tartott életkora okozta, hogy ezen -örökösödési kérdés csak ma jön megoldás alá. Szóval az 1847-iki -végrendelet erejénél fogva ön lett a Gelenczén fekvő birtoknak -kétségtelen tulajdonosa. - -– Való ez uram? - -– Hogyan? való? Itt a végrendelet: tessék végig olvasni. - -A fiatal ember átfutotta a sorokat, de oly felületesen, hogy ha élő -szóval épen most ezen irat tartalmáról nem értesül, az olvasás után -ugyan semmit sem fog fel belőle. - -– Ez az egyik végrendelet. - -– Még más is van? - -– Ezt a másodikat Réthfalvy Miklós báró saját külön vagyonáról írta alá. -A bárónak mindössze is csak nehány száz holdnyi birtoka volt. De maradt -utána az üllői-úti ház és kert. Miután pedig a báró életének végső tiz -évében igen takarékos háztartást folytatott: fönmaradt tőle egy kis tőke -is, mely részint készpénzben, részint papirokban mintegy 230,000 frt -összeget képvisel. Mindezt legújabb keletű végrendeletében önre hagyta. - -– Rám? ez lehetetlen. - -– Hogy volna lehetetlen, ha én, a közjegyző mondom? Itt az eredeti -okmány nálam saját irodámban lett fogalmazva, aláirva és tanuk -jelenlétével megerősítve. - -– De hiszen ez álom! - -– Tiszta, megfogható valóság. Én pedig egyedül csak azért vagyok itt, -hogy mint a végrendelet végrehajtója, méltóságodnak parancsát vegyem, -mikor szándékozik igaz örökségét tényleg kezébe venni. - -– Ön van mint végrehajtó megnevezve? - -– A báró egyenesen engem nevezett ki; de a báróné megbizottja régen -meghalt. Én csak mint esetleges utód vagyok kijelölve. De hiszen ön -végig olvasta e végrendeletet? Ott áll nevem a VII. pont harmadik -záradékában. - -– Igen, végig olvastam, – felelt elpirulva az ifjú. - -– Akkor nincs egyéb hátra, mint kitűzni a határnapot, melyben a birtokot -és az ingóságokat tényleg is átadhatom. - -A fiatal ember ezalatt romboló lázat érzett egész testében. Eddig soha -életében eszébe sem jutott az a lehetőség, hogy egykor még gazdag ember -legyen. Természeténél fogva kevéssel megelégedve, a birtokvágy -szenvedélyét nem ismerte. De mikor a kincs és vagyon özöne, mint érett -gyümölcs egyszerre lába elé hullott: nem csoda, ha szokatlan kábulás -fogta körül. - -Ámde szólania kellett. - -– Uram, önnek tudnia kell, hogy van az országban valaki, a ki születési -jogomat kétségbe teszi. - -– Legyen megnyugodva gróf úr, mert ilyen egyén nem létezik. Azt nem -mondom, hogy például Nagygáthy Gedeon gróf szíves örömest el nem ütné az -ön kezéről a gyönyörűen felszerelt Gelenczét, mely mind csupa első -osztályú fekete föld. De nem teheti; ez a baja. - -– Ön olvasta a lapokban, hogy szülőim házassági bizonyítékát gyanus -hitelességű okmánynak hiresztelték. - -– Ez a kisérlet csak gyermekes észjáráshoz méltó ízetlen bohózat volt. A -gyáva tehetetlenségnek kiömlött epéje; egyéb semmi. Elhiheti gróf úr, -hogyha komolyan léphetnének fel, bizonyára más úton kezdik meg a -támadást. - -– Még mindig pört kaphatok nyakamba. - -– Pört kezdeni mindenkinek szabadságában áll, csakhogy átkozott -költséges mulatság ez, ha a vesztes bizonyos. Tisztességes ügyvéd fel -sem vállalja; Nagygáthy grófnak pedig okosabb tanácsadói vannak, mintsem -odaengednék őt a lelkiismeretlen prókátorok piócza fajának kezébe. - -– Azt mondják, nagy előny volna rám nézve, ha a lengyelkei anyakönyvek -újra napfényre kerülnének. - -– Ha megvan a keresztlevél és a hiteles kivonat a házasságok -matrikulájából, ez teljesen elég: ha be van bizonyítva, hogy a -lengyelkei anyakönyvek elégtek. - -– És ha a könyv mégis előkerülne? - -– Egy meglehetősen fölösleges érvvel többet nyernénk. Azonban régi -törvényszabály, superflua cautela non nocet. - -– Akkor nem kétkedem többé, hanem az elveszettnek hitt anyakönyvet -előmutatom. - -A fiatal ember megnyitá szekrényét, kivette onnan a tegnap estén átvett -csomagot s letette az asztalra. - -– Ime uram, még felbontatlan. Rajta van a káptalan pecséte. Rajta, hogy -1849-ben jött a levéltárba «családi okmányok» czimén. - -A közjegyző csodálkozva nézett majd a csomagra, majd a gróf szeme közé. -Épen nem mutatott örömet, vagy lelkesedettséget a rendkívüli felfedezés -hallatára. - -– Hogyan? – mondá nagy megütközéssel. E csomagban a lengyelkei matrikula -van elrejtve? - -– Legalább azt állította, a ki hozzám hozta. - -Dr. Szeghő nagyon gyanus pillantásokat vetett a csomagra. Világosan -elárulá, hogy egyátalában nem tetszik neki ez a história. - -– Gróf úr, – mondá – félnem kell, hogy ez a felfedezés -kellemetlenségeket fog okozni és a méltóságod ügyét, a helyett, hogy -tisztábbá tenné, inkább újabb bonyodalmakba sodorja. - -– Ezt nem értem. - -– Oh, kérem, mihelyt mi e könyvvel nyilvánosság elé lépünk, egészen új -kérdések támadnak. Ebből törvényszéki vizsgálat, sőt valaki ellen -bűnvádi kereset is keletkezhetik. Mert világosságra kell hozni, ki -merészelte a matrikulát, mely közvagyont képez s mely sok más ember -jogainak bizonyító forrását foglalja magában, annyi év óta rejtekben -tartani? A káptalan is meg van csalva, ha családi okmányok czímén egy -kath. egyház nyilvános okirattárát megőrzése alá vette. Mindjárt -kérdésbe jő: ki tette le ezen csomagot 1849-ben és ki vette ki onnan a -térítvény előmutatása mellett most a közelebb mult napokban? - -A fiatal ember meg volt zavarodva. Érzette, hogy elhamarkodta e dolgot s -aztán mentséget keresve felelé: - -– Hogy ki tette le e csomagot 1849-ben? az a káptalan jegyzékeiben be -lesz írva. De valószínű, hogy ezen ember régen meghalt. Csak a térítvény -maradt fönn s azzal más valaki kivette. - -– Bocsánat gróf úr, ezzel nincs a dolog elütve. Mert ha kivette valaki e -csomagot és egyenesen méltóságod kezébe adta át: akkor igen világos, -hogy ezen valaki nagyon jól tudta, mi rejlik a boríték alatt? s hogy a -csomag titkos tartalmával épen csak méltóságodnak tehet legkedvesebb -szolgálatot. És miután gróf úr senkit sem nevezett meg: sejteni kezdem, -hogy kimélni akarja ezt az embert. - -– Ha ily veszély fenyegeti; bizonyára nem lehetek oly nemtelen és -háladatlan, hogy buzgó jóakarómat kellemetlenségekbe keverjem. Különben -én nem is tudom, mit rejt e csomag magában? Bontsuk fel! - -– Tehetjük, ha jogunk van hozzá. - -– Mért ne volna? A ki a térítvény előmutatásával kivette a káptalantól, -jogosan cselekedett. Teljes szabadságában állott tulajdonát rám ruházni. - -Szeghő Bertalan úr kissé igen grófos elméletnek tartá ezen jogi -fejtegetést (pedig csak egyszerüen mérnöki logika volt), de azért -beleegyezett a csomag borítékának felszakításába. - -A fiatal ember papirvágó kést hozott s nehány másodpercz mulva előttük -feküdt a kopott külsejü könyv, mely csakugyan nem volt más, mint a -lengyelkei házasságok matrikulája. - -Nagy érdekeltséggel forgatták a könyvet, míg megtalálták a lapot, melyen -Szabolcsy Gábor gróf és Lengyelkey Sarolta kisasszony között kötött -házasság ténye bejegyezve volt. - -– Hah! – kiáltott fel teljes lelkesedettséggel az ifjú – ha mást nem -nyertünk, legalább egy megvásárolt lelkű vegyész-tudornak tekintélyét -végkép megsemmisítettük! - -Szeghő Bertalan úr, mint közjegyzőhöz és tisztes öreg úrhoz illett, -sokáig gondolatokba volt merülve, míg megérett lelkében az elhatározás -és akkor mondá: - -– Gróf úr, ezt a könyvet bízza az én hűségemre. - -– Igen szivesen. A ki Réthfalvy Miklós báró bizalmát megérdemlette, -tőlem föltétlen hódolatot követelhet. - -– Természetesen térítvény mellett. - -Ezt mondva, elővett tárczájából egy kőnyomatú lapot, mely a közjegyző úr -irodájának bélyegével volt ellátva. Csak kitölteni és aláírni kellett a -papirdarabkát s a térítvény készen volt. - -– A többit bízza rám. A ki olvasta a lapokból a pönögei pap -felvilágosításait, birja azzal a kellő útbaigazítást is. Kérdem gróf úr: -önnek nincs szándékában azon emberre hivatkozni, a ki az 1849-iki -térítvény erejével e könyvet a káptalan levéltárából kivette? - -– Ezt semmi áron sem tehetem. Becsületügy ez előttem és inkább ma tűzbe -vetem a matrikulát, még ha születési jogom bebizonyítása egyedül e lapok -létezésétől függne is. - -– Helyesen. Nagyon értem az ily gyöngéd érzelmek indokait. Igen örülök, -hogy személyes ismeretségem után az ifjú Szabolcsy Gábor grófban azon -nyilt keblű és nemes lelkű ifjat találom fel, a kit elhunyt barátom -Réthfalvy Miklós báró melegen ajánlott előttem. - -– Melegen ajánlott engem? - -– Mintha saját gyermeke volna. Az öreg úr előmutatta nekem a hazáért -dicsően elvérzett ezredesnek levelét, melyben rokonának jelenti, hogy -szíve hajlamát követve, Lengyelkey Saroltával egybekelt. Elhiheti gróf -úr, hogy Réthfalvy báró ezen magán levélnek több hitelt adott, mint -bármely azóta napfényre került hivatalos okmánynak. Ez okból, mihelyt -feltalálta önt, rögtön meg is köté a vérszerinti rokonságot. - -– És ilyen jó barátot oly rögtön és váratlanul el kellett vesztenünk! - -– Rögtön igen, de nem váratlanul. Mert a hetvenöt éves kor maga az -állandó és gyógyíthatlan halálos betegség. Én mondom ezt, a kinek már -csak öt éve hiányzik a szép kerekszámhoz. Most pedig sziveskedjék a -tapasztalt vén embernek tanácsait figyelmébe venni. - -– Hallom, uram. - -– Én ezt a könyvet elviszem és legelőször is felmutatom a -belügyminiszteriumban. Ha vannak ott aggodalmas lelkek, a kik -megijedtek, hogy önt netán elhamarkodva hívták meg a főrendek házába, -majd csak megnyugodhatnak. A belügyminisztertől e könyv a kassai püspöki -szentszék elé kerül. Ott sem lehet kifogás ellene. Végre visszaküldik -Pönögére, a hol az elpusztult Lengyelke lakói megtelepedtek. Gróf úr! a -kételynek legutolsó árnyéka is szétoszlott. Ön Szabolcsy gróf tényleg és -jogilag. Istené legyen a dicsőség, ha a haza önben egy ősrégi család -igaz sarjadékát üdvözölheti. - -– Ön egészen új lelket önt belém. De még nincs eldöntve a kérdés: mi -történik azon emberrel, a ki e könyvet a megőrzött térítvény alapján -kivette? - -– Ez az én dolgom. Ha ön, gróf úr, saját személyében lép fel e könyvvel, -sarkában ezer kérdés követi. Ha én hozom napfényre, az egészen más. - -– Egészen más? - -– Ég és föld a különbség. Egy közjegyző levéltárában ezer csomag és -százezer irkafirka hever. Mért ne lehetne ily tömegben egy 1849-ben kelt -térítményt épen a legalkalmatosabb perczben felfedezni? - -Hóna alá vette a könyvet, leczipelte a kapu alá, kocsiba ült és -elhajtatott. - - - - - XV. (A ki saját birtokain verhet állandó tanyát.) - -Teltek a napok, megjött a virányos kikelet és a nagy változás a fiatal -ember életében. - -Az osztálytanácsosi hivatalnak vége szakadt; maga a miniszter -kegyeskedett elismerni, hogy a ki Zemplénben a gelenczei kastély -kényelmes termeiben otthon lehet, nem válik be többé irodai munkásnak. - -Dr. Szeghő Bertalan erélyesen látott teendőihez. Legelőször a pesti -házat iratta át Szabolcsy Gábor gróf nevére, aztán ketten együtt -elutaztak Zemplén megyébe. - -A gelenczei urilak nagyon szomorú építészeti alakot mutatott, de csak -kívül, mert belől legalább tizszer annyi szobát foglalt magában, mint a -mennyire ifjú lakójának szüksége lehetett. A kert alkotói is inkább -haszonra és gazdaságra tekintettek. A kertész nagyobb gondot fordított a -finom fajú nyári és őszi baraczkfákra, mint az árnyat adó vad -ültetvényekre; de a kiesség és kellemesség még sem hiányzott abban. - -Nehány hétbe telt, míg Szeghő Bertalan a birtok átadásához kötött -törvényes formaságokat bevégezhette. Akkor aztán a fiatal ember beült -örökségébe s a közjegyző a megérdemlett tiszteletdíjjal együtt -visszautazott a fővárosba. - -Az ifjú birtokos pedig legelőször is a kegyelet által sugalt -kötelességének akart eleget tenni. Egy friss és két régi sír követelt -tőle hódolatot. - -Áldott emlékezetü Réthfalvy Miklós báró már ott feküdt a gelenczei -templom kriptájában, korán elhúnyt neje mellett. Végrendeletileg hagyta -meg, hogy előre kijelölt fülkéjébe zárják, befalazzák és csak egy -darabka márványtábla hagyja fel emlékét, feliratával, az utókornak. - -Következett a kötelesség a hazáért elvérzett apa iránt. - -A legelső alkalmas napon befogatott a gróf és három órai hajtás után -megérkezett Réthfalvára. Mint mondani szokták, tisztelegni jött. Azonban -már a külső csarnokban a szobaleány útját állotta, azon izenettel, hogy -méltóságos úrnője gyöngélkedik és nincs azon helyzetben, hogy látogatót -elfogadjon. - -Ez nagyon érthető visszautasítás volt. Tehát másnap, levélben kéré meg ő -méltóságát, engedné meg, hogy a kert lugosai közt szunnyadó honvéd -ezredes hamvait Gelenczére átvitethesse. A báróné helyett a tiszttartó -felelt (világos jel, hogy a két szomszéd hatalom között diplomatiai -összeköttetés nem létezik), igen sajnálkozván, hogy a kert -tulajdonosnéja e kivánságot nem teljesítheti. A sírkő úgy is, idők -folyama alatt, elkorhadván, ma már nem áll helyén. El kellett hordani s -most pázsit zöldel helyén. Különben pedig, Szabolcsy gróf ezredes itt -halt meg, itt talált nyughelyet az üldözések korszakában, tehát itt is -kell maradnia. - -Ezen legfelsőbb ukáz ellen nem lehetett fölebbezni. - -De volt a levélben nagy ujság is. - -– Hogyan! – kiáltott fel az ifjú. Elhordták, összetörték a sírkövet, -mely ezelőtt három nappal még fönállott és friss koszorúval volt -átövezve? - -Most már a szatmári temetőt keresé fel. Nagy István állomásfőnök -megmutatta a zöld hanttal födött jeltelen sírhalmot. A gazdag ifjú -rögtön intézkedett, hogy a legszebb fekete márványból faragott emlékkő -jelölje e szent helyet. - -Elhagyatott kesergő özvegy! Eljöhetsz-e, hogy lásd minő elégtételt -nyertél? megolvashatod-e egy holdvilágos éjjel az aranyozott betűkkel -kimetszett felirást? - -«Itt nyugszik gróf Szabolcsy Gáborné, született Lengyelkey Sarolta. -Meghalt: 1858-ban. Emelte e követ háladatos fia». - -Oh nyájas gondolata a háladatosságnak, a gazdag fiútól, a ki anyjától -egy siralmakkal telt levelen kívül mást nem örökölt. - -De mégis valamit. Igazi sok jó tanácsot, melyet a fiú híven fogadott, -lelkiismeretesen követett és gyümölcsöt is szerzett belőle. Nem több ez, -mint az arany? - -Ezalatt a nagy világ hireiből csak annyit tudott, a mennyit a naponként -érkező hirlapokból olvasott. - -Nagygáthy gróf (nem tudni mi okból) igen sértve érzi magát, tehát grófi -módra a hazán vesz boszút és külföldre ment jövedelmeit elkölteni. Pedig -nem igen valószínű, hogy épen a szegény haza feledkezék meg magáról és -vakmerő gondatlansággal ily előkelő fián sérelmet ejt. - -Réthfalvy báróné otthon van leányával és özvegy Würzheim tábornoknét -látja szivesen vendégszerető hajlékában. E kifejezés csak megszokott -hirlapi stylus lehetett, mert itt a vidéken egészen más fogalmak -uralkodtak a báróné vendégszeretetéről. Ha mégis kivétel történt, nagy -oka lehet annak. - -Cseklész grófné még a fővárosban tartja udvarát, minthogy «imádott -férje» nem fogyott ki a téli mulatságokból. De ha a nap perzselő -sugarakat küld a Dunapart aszfaltjára, Bodrogköz vidékének hűs ligetei -és szunyog lepte mocsárai majd csak enyhet adnak a menekvőknek. - -Minden arra mutatott, hogy a nyáron, közvetlenül a fürdő-saison után, -élénk társaság lesz együtt Zemplénnek a Tiszához közelebb fekvő -termékeny rónáin. - -Most már lássuk, mint kezdett új életet a mérnökből lett gróf? - -Legelső észrevétel, hogy soha egy órára sem unatkozott. Vendég ritkán -jött a födél alá. A kerületi szolgabiró, vagy a vasúttól egyik régi -kollegája, a ki szivesebben ebédelt itt, mint a pályaház éttermében. - -A tiszttartó minden vasárnap jelentést tett a vetések állásáról, a lábas -jószág egészségi állapotáról. Különösnek tetszett előtte, hogy míg -Pesten a jó vagy rossz időről csak azok beszélnek, a kik más érdekesebb -társalgási tárgyat nem találnak: itt a vidéken épen az időjárás -szeszélye képezi az életkérdés legelső föltételeit. Kellene még eső, -vagy nagy a szárazság? Merről fú a szél? mit hoz az újuló hold? Mit -jósol a százesztendős kalendáriom? - -Olykor ebéd után, fekete kávé és török dohány füstje mellett -elgondolkodott a jövőről és egyik tervét a másik után vetette félre. -Épen most, a midőn minden földi jónak fölöslegében úszott, ama -legédesebb boldogság, a szerelem, mely «mindent pótol», csak oly távoli -bizonytalanságban tünedezett előtte, mint korábban. Oly messze utazott s -a láthatárt záró hegyláncz most is csak a távolság átlátszó kékjében űz -vele játékot. - -Az a könny, mely a válságos napok egyik estéjén a kis leány kezén -száradt meg, örökre legszebb emléke volt a multból. Mit hozhat a jövő? -Most, a midőn szerelme kincsének elnyeréséhez minden eszközzel, minden -föltétellel pazarul meg van áldva: a szerető szívek közé a hideg és -kérlelhetlen anyának nagyravágyása támaszt akadályt. Ki hitte volna, -hogy ily változás után, az ifjú szívének álomképét áthághatlan falakkal -zárják el előle! Egykor, míg kétes gróf volt, több szerencsével járt: -most Gelencze örökös ura előtt a réthfalvi kastély kapuja be van zárva! - -Mit tegyen? - -Rangtársai, különösen a férfiak, határozottan azt itélék felőle, hogy -ezen ifjúnak nevelése siralmas módon el van hanyagolva. Úgy beszél, mint -a prókátor, vagy a vezérczikkező ujságíró: a mi a legrosszabb ízlésre -mutat a magas körökben. Sokat tud, a mire semmi szüksége; semmit azon -tudományból, mely nélkül hiába akar valaki grófi szerepet játszani. - -Ezt az irigység hiresztelte róla: az asszonyok pedig ellenmondtak. De -mégis némely fogyatkozását maga is kényszerült elismerni. - -Először mindjárt: soha sem látta a külföld csodáit. Még Bécsben sem -volt: a mi valóságos felségsértési bűn a született grófok előtt. - -Róma műkincseit, az egykori erőszakoskodó nagyság fekete düledékeit, -csak a könyvekből ismerte. Fogalma sincs Páris pezsgő életéről, a ködbe -borult London arany hegyeiről. Mi lesz belőle, ha társaságba vegyül s a -többi gróf oly megszokottsággal beszél a római spanyol térről, a párisi -St.-Germain külvárosról, a londoni Westendről, mint ő a pesti korzóról, -vagy a sugárútról? - -És még sem ment külföldi körútra! Azt gondolta: ilyesmit nem lehet -egyedül élvezni! Azt a mesés nagy világot majd csak «ő vele» akarja -megnézni, megcsodálni, – vagy végkép lemond róla. Mit ér érezni, hogy -valami szép, fönséges, magasztos és elragadó, ha nincs kivel gondolatait -kicserélje, ha nincs mellette a boldog és rokonszenves lény, a kinek -lelkében hasonló észrevételek keletkeznek! - -Gróf volt és nem tudott lovagolni! Ez már tagadhatlanul hiba; de nem -tanulhatja meg az ember e mesterséget, ha huszonhat éves korában kezdi -is? Eddig csak mérnök korában kapaszkodott lóra, ha járatlan völgyekben -kereste vasútjának irányát. Most is látja magát, mint bukdácsolt alatta -a szürke gebe s mint lógott le a nyeregkápából jobbra és balra egy-egy -tarisznya. Az egyikben műszerei, a másikban ebédjének maradványai -himbálóztak. - -Meg kellett tanulnia pisztolyból is lőni, mert e hiányt a társaságban -hamar fölfedezik; a többi «művész» nagyon félvállról tekint alá azon -hátramaradottra, a ki néha még a czéltáblát sem találja, míg a többiek -golyói csak a fekete körben versenyeznek egymással. - -Általában véve önmagának sem felelhetett azon kérdésre: minő fajta gróf -lesz ő a hazában? Csak az volt bizonyos, hogy a szalonok felpiperézett -bábjai és barázda-billegetői közé nem fog tartozni. Szíves készséggel -utánozni szándékozott rangtársait a jóban és dicséretesben, de a -különczködők szerepe ellenkezett természetével. - -Vagy amolyan social-irányú regényhős legyen, a ki minden zugba iskolát -épít s ha beteg a tanító, maga jár fel leczkét adni a paraszt -gyerkőczöknek? Szerencséjére Gelenczén jó iskola volt. Megépítette azt -Réthfalvy Miklós báró régen, sőt alapítványt is tett fentartására. - -Egyszer bement Sátoralja-Ujhelybe, a megye gyűlésére. Olyan zsivajos -«éljen»-t kapott, mintha épen tegnapelőtt mentette volna meg a hazát. - -A kerület kortesei az ő egészségére ittak a korcsmában, de még nem az ő -költségére. Mert nálunk, bármely ágban kitünt egyéniséget -képviselőséggel szoktak megjutalmazni. Ha az ügyvéd felfedez egy -váltóhamisítót, ha hurokra kerít egy defraudans pénztárnokot: rögtön -felkarolja a csalhatatlan közvélemény és kész számára a túlnyomó -többség. - -Már hogyne választanák meg azon világcsodát, a ki árvaházban nevelődött, -mérnök lett, vasutat épített, egy szép reggel pedig betoppant, mint -gróf, Gelencze kövér földére, s beül a pompás kis királyságba! - -Szorgalmatosan bejárta birtokait, elébb kocsin, később lóháton. Egy -emelkedettebb helyről megmutatá a tiszttartó a határdombokat. Azontúl -Nagygáthy grófnak azon birtokrésze feküdt, melyet nagyanyjától, -született Szabolcsy grófnétól, örökölt. Néhai Szabolcsy Pálnak, Gábor -gróf nagyatyjának, hasonló nagyságú pusztáján harmincz év óta zsidó -uraságok gazdálkodnak. Keletre jó két mértföldnyi távolban sötét hársfák -koronái fölött Cseklész grófné kastélyának kúpos teteje zárja a -láthatárt, míg dél felől kéklő hegysor védelmezi a kies Réthfalvát a tél -zordonságaitól. - -Néha egyedül s gyalog kalandozá be a vidéket. Ilyenkor gondolatokba -merülve, kineveté a világ bolondságait. Mi az a saját föld? Egy darabka -az országból. - -Most, állítólag az övé; amint régebben másé volt s egykor megint másé -lesz. Az egyik elkártyázza, a másik eladja s az árán kaczér hölgynek -vásárol selyem ruhát, brillantokat, államkötvényt és vasúti -prioritásokat. Hajdanában a változás még rövidebb processusba került. -Galléron fogták a birtokost és odébb lódították egy határral. -Megköszönte, ha egyúttal fel nem nyársolták is. A föld ugyan soha vissza -nem követelte jogszerű urát: híven megtermé gyümölcsét a bitorlónak is. - -A korhadt tölgy ledől s ha urát galyai alatt találja, agyonveri. A -bokorból kizavart kigyó úgy sziszeg, mintha birtokháborítás ellen -protestálna. Az undok hernyó minden tartozó tiszteletről megfeledkezve -őméltósága nyakára mászik. A szúnyogsereg pedig semmi különbséget sem -talál a paraszt és a gróf vére között. - -A kastélyban minden megmaradt régi szokott rendjében. Az épület maga, -rideg fal; földszinten a kapu, tizenhat ablakkal; az első emeleten -egygyel több. Az építészeti díszítménynek semmi nyoma; csak az -ünnepélyes csend és a kifogástalan tisztaság jelenti, hogy itt úr lakik. - -A cselédség között, rang tekintetében első az öreg Károly, a meghalt -bárónak komornyikja. Most mély gyászt visel s az ifjú örököst szolgálja. -Közvetlen hatósága alá két bérruhás inas tartozik. A két szobaleány -teljes függetlenséget élvez. A földszinten a szakácsné elnökösködik. Oly -díszes és rátartó matrona, hogy a két konyhaszolgáló ténsasszonynak -nevezi és kezet csókol neki. Az udvaron az uraság kocsisa az elismert -hatalom; de mióta az ifjú gróf leczkét vesz a lovaglásból, a lovász -tekintélye emelkedni kezd. A kertész nem tagja az udvari népségnek. -Külön házban lakik, felesége főz neki, s pénzért ebédet, vacsorát ád -három segédének. - -Így vert tanyát az ifjú gróf öröklött uradalmában. - -Mi fog most következni? - -Életének első, kétes és nehezebb feladata végre volt hajtva. Bizhat-e -szerencséjében, hogy a másik, mely könnyebbnek látszott, sikerülni fog? -Vagy be van már írva a sors könyvében, hogy ama könny, mely egykor a -szép kis leány kezére hullott, maradandó nyom nélkül fog elenyészni? - - - - - XVI. (Egy áruló hihetetlen hireket hoz az elátkozott kastélyból.) - -A szép május elsejének üde levegője csábítgatni kezdé az ifjú grófot. -Egyszerre csak kedvet kapott régi mesterségéhez, előszedte műszereit, -kiment a mezőkre, műkedvelő mérnök lett belőle s reggeltől estig -méregetett. - -Tudva van, hogy a gelenczei birtok, kerek számban beszélve, 18,000 -holdból áll. Egy pár százzal több is lehetett. Különösen pedig -hozzájárult azon 700 holdnyi pusztácska is, mely az elhúnyt bárónak -saját öröklött tulajdonát képezte. - -Nejének birtoka gyönyörű szép és majdnem szabályos négyszögű darabból -állott. Egy kis része azonban szeszélyes merészséggel kirugott a -tömegből és alkalmatlanul benyúlt a szomszédok rétjei közé. Az ilyen -extravagans csúcsokat az urak rendesen eladni, vagy bérbe kiadni -szokták. - -Gábor gróf itt méregetett nehány napig; jól meggyültek már a zászlós -póznák s a két határ kijelölésére czöveket veretett le. - -Nem sokára építőmester érkezett a kastélyba. Az uradalomnak rég -elhagyatott téglavetőjében új élet kezdődött; amott távolabb oltották a -meszet és kiásták az alap lerakására szükséges gödröket; minden arra -mutatott, hogy a gróf építkezni szándékozik. - -A tiszttartó egyszer bepillanthatott az építésztől rajzolt tervbe, s -látta, hogy ez csinos földszinti lakóház lesz, hét ablakkal a homlokzat -hosszában. - -De hogy minő czélja lehet az új épületnek, arról a gróf sohasem beszélt. -Végre a tiszttartó azt gondolta, hogy az ura is csak olyan gróf, mint a -többi, tehát joga van arra, hogy néha bolond ötletei is legyenek. - -Gábor gróf nagy érdeklődéssel figyelt a munkálatok folyamára. Úgy -látszik siet, mert soha sem volt megelégedve a kőművesek és anyaghordó -napi munkások számával. Egész idejét erre szentelte, mint az építész -helyettese, mindenre felvigyázott és így történt, hogy a ház julius -elsején már födél alatt állott. - -Ezalatt tömegesen érkeztek a legközelebbi vasúti állomásra a kész ajtók, -ablakok, s a hozzá való lakatos-gyártmányok. Most már udvart és kertet -is mért a házhoz, sőt egy pár kisebb fajú gazdasági épületről sem -feledkezett meg. Augusztus közepén készen, kivakolva és kimeszelve -állott a ház, s csak a szobafestők és kályharakók dolgoztak még lázas -sietséggel. Most már a tiszttartó is eltalálhatni vélte, mit tervez az ő -tapasztalatlan földesura. Bizonyára, az angol bérrendszer behozatalán -töri eszét s ha tele rakja a pusztát ilyen épületekkel, húsz esztendő -múlva be is fejezheti munkáját. Akkor ő már régen nyugdíját fogja -élvezni, a legközelebbi városkában. - -Épen szent István király napja volt, a midőn a szatmári állomásfőnök, -Nagy István uram, az érkezett vegyes vonatot tovább indítá s midőn -visszatérni készül lakásába, a postai kihordó levelet ad kezébe. - -Hivatalos levelet, nagy tömegben, naponként szokott ő kapni. Rendesen -ott találja irodájában az asztalon, rakásra halmozva. De ez magán levél -volt s mielőtt felbontotta, a vevényt alá kellett írnia. - -– Kinek mi baja lehet velem? - -Kedvetlenül mormogott. Az írást nem ismerte; a postabélyegre nyomott -helynév, szokás szerint olvashatlan hieroglif. - -Felhasította tollkésével a levél borítékát és olvasni kezdett: - -«Gelencze, aug. 19. - -Kedves István bátyám! - -Bizonyára hallotta, hogy én ez év tavaszán Gelenczén megtelepedtem. -Azóta nem sok dolgom volt, tehát annál inkább ráértem, hogy birtokomnak -egy messze kiszögellő parczelláját saját mérnöki tudományommal a -többitől elválaszszam és külön kihasítsam. Erre a 600 holdra terjedő -darabkára ezóta meglehetős kis házat építtettem. Van benne már némi -csekély butorzat is. A többi közt egy Pesten készült vas pénzszekrény -is. Állítólag üres; de én úgy tudom, hogy 12,000 forint hallgat benne. -Épen elég arra, hogy szerény és csekélységgel is megelégedő ember -ennyivel gazdálkodni kezdjen, mikép ha az idei buzatermés már a kazalban -fekszik. - -Miután pedig meghagytam ügyvédemnek, hogy a városba utazván, ezen új -házat, a körötte fekvő hatszáz holddal együtt, telekkönyvileg Nagy -István nevére átirassa, s az ezért járó kincstári illetéket ki is -fizesse, nem marad egyéb hátra, mind hogy kedves István bátyám ezen -kétségtelen tulajdonát haladék és kétkedés nélkül elfoglalja. - -Hogy aztán, mit csinál vele? az egészen tetszésétől függ. Kiadhatja -bérbe, vagy ha megunta már azt az örökös vonatérkezést és továbbítást, -az éjjelezést, álmatlanságot és nyugtalanságot, akkor mondjon le -hivataláról, nyugdíj vagy a nélkül, és jőjjön saját fészkébe; kezdjen -gazdálkodni s legyen az én mindig szeretett hű szomszédom. - -Kedves bátyámnak boldog István napját kivánván, átalam tisztelt nejét -üdvözölve, maradok örökre háladatos öcscse - -_Szabolcsy Gábor_». - -Ez volt az erőltetett sietséggel készült háznak előre kitűzött czélja és -rendeltetése. A szent hála érzete és kötelessége azon férfi iránt, a ki -(kezdetben ugyan más czélból), de tényleg mindig őrködött az árva jogai -fölött s mikor szükség és veszedelem pillanatai fenyegető alakban -elétörtek, készen állott leghathatósabb segitségével. - -Meg kell engedni, hogy a fönnebb közlött levél modorában a valódi és meg -nem hamisított grófi stylusnak még nyoma sem mutatkozik. De Gábor -grófnak méltóságos rangtársai ne feledjék, hogy ez a fiatal ember még -ujoncz a nagy uraságban és még jókora porczió megmaradt belőle a -cidevant mérnökből. - -– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – - -Ha Gábor gróf figyelmes fiatal ember és névnapi gratulácziókat irogat -ismerőseihez: ő is megérdemli, hogy róla se feledkezzenek meg. - -Csakugyan épen ezen nemzeti ünnep reggelén ő is levelet kapott. Egyenes -postai közlekedés nem levén, lovas legény érkezett a kastély elé és -bebocsátást kért ő méltóságához. - -– Mi ujság? - -– Levelet hoztam. - -– Kitől? - -– A grófnétól. - -A fiatal ember úgy lógázta fejét, mintha értené, melyik grófné az, a -száz közül, a kivel ő ily szakadatlan correspondentiát folytat. A -levelet átvette, hozóját pedig kiküldte az inasok szobájába, egy kis -reggelire meg egy nagy palaczk hegyaljai borra. - -Egyedül maradva, kiváncsian bontotta fel a levelet. Legelőször is az -aláírást nézi és megelégedetten mosolyog. Lássuk a tartalmát: - -«Kedves Gábor! - -Mi már tegnapelőtt óta itt vagyunk Cseklészen számkivetésben, és a -legiszonyatosabb nyomorúságba jutottunk. Imádott uram és férjem hat -teljes óra hoszáig férfiasan küzdött a falusi élet bajai ellen s aztán, -hogy zaklatott szivének szórakozást szerezzen, elutazott Kassára. Ott is -vannak, a kik epedve várják. - -De én? Töredelmesen megvallom, hogy egyes-egyedül vagyok, mint a -párjahagyott búgó gerlicze. Mindössze számítva nincs több 10, mondd: tiz -vendégemnél! Oly csendes a ház, hogy a család ősi kisértetei -háborítlanul sétálgathatnak a boltozat alatt, épen úgy mint télen a -fűtetlen szobákban. - -Minthogy pedig nálam semmi zaj, vígság, táncz, zene s más efféle hiú -világi időtöltés napirenden nincs: bizonyossá teszem önt, hogy ily rideg -kolostori magányban ön is helyet találhat, öt hónap óta tartó mély -gyászában. - -Jőjjön tehát mára hozzám, kivételkép, este hat órára ebédre; és maradjon -nálam, ha nem is mindjárt három egész napig, de legalább (a legrosszabb -esetet feltéve) körülbelől hat hétig. Gondolja meg… - -Hah! mi volt ez? mintha láttam, mintha hallottam volna valamit? -Csakugyan, a midőn épen irom jelen diplomatiai jegyzékemet, kocsi-kerék -zördül meg ablakom alatt s Würzheim báróné hajtat kapum alá! Szokás -szerint búsan és egyedül, csak vigasztalhatlan özvegyi bánata és sovány, -fogatlan komornája kiséri! - -Uram! ön szíves lesz elismerni, hogy e véletlenül közbejött eset -változtat a dolgok állapotján. Eddig udvariasan kértem önt, jőjjön -Cseklészre: most már fejvesztés terhe alatt parancsolom. - -Ah, minő váratlan ajándéka az égnek! Würzheim báróné Cseklészen! Mert -tudnia kell, hogy a tábornokné negyvenkilencz esztendő óta az összes női -bájak és kecsek tárházát kizárólagos haszonbérben tartja. Alig ad belőle -alamizsnát nekem, a ki ugyanennyi év óta folytonos versenyben és -vetélkedésben állok vele! - -Minő öröm vár rám! Legalább három vendégemnek megreped a szíve a -kiváncsiságtól. Mert csak a báróné mézes ajkairól hallhatjuk meg: mi a -legfrissebb újság Réthfalván, az én bálványozva szeretett Laura -barátnémnak elátkozott kastélyában. Jaj az ön fejének, ha ezen kegyes -ukázom vételével rögtön hat lovat be nem fogatott és másfél óra alatt -itt nem termett. - -_Cecilie de Cseklész_». - -Így hangzott az ünnepélyes meghívás a cseklészi kastélyba. Jól vagy -rosszul ütött ki, az mindegy. Csak az bizonyos, hogy nem a «Közhasznú -levelező könyv» valamelyik ékes mintájából iratott ki. - -A fiatal ember órájára nézett, mely még mindig mérnöki pontossággal -járt. Aztán felöltözött egy kicsit, kocsira ült és áthajtatott a -vendégszerető házhoz, mely mint említve volt, két mértföldnyi távolra -feküdt. - -Megérkezvén számos cselédség fogta körül s be kellett mennie az urak -toilette-szobájába, a hol három bérruhás szolga kefélte le róla az út -porát. Oly operatio, mely alól meg nem menekszik az olyan látogató, a ki -podgyász nélkül jött, újra nem öltözhetett; tehát még azon napon -hazatérni szándékozik. - -A grófné a nagy fogadóteremben ült, mert ez volt a vendégek gyűlhelye. -Most azonban egyedül ült a pamlagon. Előtte az asztalon női munka -hevert; valami igen díszes himzés, mely még a múlt saison alatt került -oda, s azóta sem nyúlt hozzá senki. - -– Ah, ön az, Gábor. - -A fiatal ember felelni akart, de mindjárt látta, hogy a sok bevezető -beszéd e helyütt nincs szokásban. A grófné a legelső szóval a dolog -velejébe kapott. In medias res, mint imádott férje mondta volna. - -– Üljön le s mondjon valami kellemesen meglepő újságot. De ön csak -szétnéz a szobában. Látom, vállam fölött pillantgat minden szöglet felé. -Mind hiába. Würzheim báróné nincs itt. Elhalaszthatlan dolgai tartják -szobájában. - -– Oh, ki fogná háborítani. - -– Senki, a kinek emberi érző szív dobog kebelében. Felteszem önről, hogy -eltalálja, minő fontos végezni valója lehet a hős tábornok özvegyének? - -– Valószinűleg ájtatosan imádkozik elhúnyt férjének lelki üdveért, -bocsássa meg isten azon vétkét, hogy a temesvári ütközetet megnyerni -segítette. - -– Ah, verkappter Kossuthianer! A bárónénak más dolga van; eszik. - -– Eszik? Bocsánat grófné, én mérnök koromban azt hittem, a bárónék soha -sem esznek. - -– Lássa. És minő prózai foglalatosságban kapja őket tetten. Nem tudja, -hogy a szegény báróné tavasz óta Réthfalván lakik? tehát csak az -önfentartás ösztönének engedelmeskedik, ha kárpótlást keres a nagy bőjt -után. - -Álljunk meg itt egy szóra. - -Sok olvasó kétkedve csóválja tán a fejét s nem hiszi, hogy a finom és -magas műveltségű grófnék így beszélhetnek. Ez igen izléstelen -megszólítási modor volna még egy harmadfél mázsára felhízott -mészárosnénak a szájában is. - -Igaza van az olvasónak. Így soha sem beszélnek a grófnék. Akkor, -tudniillik: ha olyan ember van jelen, a ki e modort nem érti és minden -szót betű-értelemben fog fel. - -Hanem ha maguk közt vannak és bizonyosak arról, hogy minden jelenlevő -jól tudja, mi van komolyan, mi csak pajkos tréfából mondva? akkor bizony -szép szabadjára eresztik nyelvüket. Nem félnek a félreértéstől, nem -válogatják nagyon a szavakat, hanem a társaságra bizzák, hogy mindenki -halászsza ki csevegésükből a valót, a felczifrázást pedig bocsássa -szélnek. - -Most sem mondott a grófné egyebet, mint a mit a vidék tudott: hogy a -báróné rettenetesen fösvény. Eleinte míg férje adósságait fizette, fájt -neki az összegyüjtött bankjegycsomókat idegeneknek átadni. Azalatt úgy -hozzászokott a takarékossághoz, hogy a pénz látása lett legfőbb -élvezete. E hibáját csak azon gondolata menthette, hogy egyetlen leányát -díszes és előnyös házasságra segíthesse. - -A rossz nyelvek hozták forgalomba azt az adomát, hogy a báróné ebédjén -az ételek mennyiségét nem a vendégek étvágyához mérik. Egyszer öten -ültek ott vacsorára. Kapott mindenki külön egy-egy lágy tojást, és -összesen mind, egy sült galambot. De nem elég ez? Ha az ember hat órakor -ebédelt, este kilencz órára nem ehetik meg egy másfél rőf hosszú füstölt -kolbászt. - -Ezután a grófné azt mondá látogatójának, hogy jó lesz már másról is -beszélni. - -– Grófom – szólt – ön telivér jakobinus: önnel nem lehet oly távolról -beszélgetni. Üljön egy székkel közelebb hozzám. Úgy nézzen szemem közé, -hogy az egész társaságban engem tartanak a regényes szerelmesek -leghiresebb pártfogónéjának. - -– Oly dicséret, mely csak a legnemesebb lelkeket érheti. - -– Tudja ön, miért kell a jó Würzheim bárónénak tavasz óta Réthfalván -lakni? - -– Úgy tudom, benső barátságban él a bárónéval. - -– Igaz; de miért tartja legbensőbb barátnéját állandóan a kastélyában? -Üljön egy székkel még közelebb, mert még most is kiabálnom kell. -Kiderült, hogy Réthfalván legalább két szemes leányőrzőnek kell lakni. - -– Két leányőrzőnek? - -– Az anyja Nagygáthy grófnét akar leányából csinálni; de Lenke -kisasszony lázadással és forradalommal fenyegetőzik. - -– Oly szerencse Nagygáthy grófnénak lenni? - -– Hogyan? Oly szerencse? Tudja ön, ki az a Nagygáthy? Az összes -házasulandók osztályának koronás királya! Először 13,000 hold Gelencze -tőszomszédságában. Másodszor 54,000 hold Heves Kanaán földjén. Ehhez -járult volna Miklós bácsi feleségének hagyatéka 13,000 hold, melyet most -ön elörökölt előle, pedig mindig számot tartott rá. Ez összesen 80,000 -hold lett volna. Úgy-e bámulni lehet, hogy ehetik meg Gedeon gróf ily -roppant termést, azzal a piczi kis szájacskájával, évenként? - -– Valóban sok egynek. - -– Miután pedig a szegény, megkárosodott Nagygáthy elesett Gelenczétől, -kénytelen volt méltányos kárpótlás után nézni. Tehát oly szerény, hogy -megelégszik a veszett fejsze nyelével, és nőül veszi Réthfalvát s a -hozzá tartozó két falucskát, összesen 9000 holdjával. - -– És Lenke kisasszony? - -– Az mindenesetre tűrhető ráadás lesz az üzletben. Csak az a baj, hogy -Lenke kisasszony szíve nem szabad. Elajándékozta régen valami -ismeretlennek. - -– Ah, ah? - -– Valami titkos regényhős a boldog. A rokonszenv már a kisasszony -gyermekkorában fogamzott meg. Bizonyos fiatal ember eszével és -tudományával tette meg első hódítását. Az igen kiváncsi és tudnivágyó -gyermeknek megmagyarázta, mire való az asztrolabium, és hogy kell -vasutat építeni? - -– Grófné, ez elijesztőleg prózai tudomány; ily hideg forrásból meleg -érzelmek nem keletkezhetnek. - -– Oh, a tárgy maga nem határoz. A mester tekintélye, az értelmi -fensőbbség: ez ragadja a hivő lélekkel megáldott tanítványt bámulatra és -nagyrabecsülésre. Nálunk, asszonyoknál, ez nyilt út a szerelem -felgerjedésére. - -– Nagyon hasznos és kellemes ezt, épen a legilletékesebb birói székből, -mint itéletet hallani. - -– Az első kalandot a többi követte. A tudomány hatalma után jött a férfi -kegyelete. A kis leány egyszer megleste, hogy azon ifjú imádkozott a -réthfalvi kertben felállított sírkő előtt. Máskor kitalálta, ki küldött -oda friss koszorút? Végre bekövetkezett a kis leány félreismerhetlen -hálája. - -– Hálája? - -– Hosszabb idő után Lenke kisasszony találkozott az ifjúval, valamelyik -miniszter estélyén. S miután a regény hőse nem tánczolt, a leányka is -kosarat adott minden udvarlójának. Mert nem akart «ő előtte» más férfi -karján lejteni! Mit mond ön e túlvilági gyöngéd figyelemre? - -– Hódolattal hajlok meg. Csak azt nem értem, honnan tudja a nagy világ -ily részletesen mindazt, a mi egy szívnek legmélyebb rejtekében -történik? - -– Minő kérdés! Azért vagyunk asszonyok, hogy minden más nőnek külsejét, -bensőjét folyvást ellenőrség alatt tartsuk. Minket a lélektan elvont -tételeire nagyon felületesen tanítanak; de előttünk egy hang, egy -elejtett szó, vagy visszatarthatlanul ellebbent sóhaj a titkok kulcsára -vezet. Végre jött a regény forduló pontja. Egyszer egy igazi gyöngy, egy -elejtett könny csillámlott meg a társaság szeme láttára. Asszonyi gyarló -kritika szerint ezen csepp sósvíz többet fejezett ki, mint húsz lapra -terjedő szerelmi nyilatkozat. Ön nem olvasta e szép költeményt, négy -vagy öt rövid románczban? - -– Azt hiszem, grófné – felelt az ifjú, reszketve – olvastam; de -bizonyára csak képzelgésem űzött velem hiú játékot. - -– Az meglehet. De mit mond az árulónak tanúságára? - -– Áruló is van? - -– Hogyne volna! Mindig van, a hol a titok csak három asszony kezébe is -kerül. Elhiheti, uram, hogy hiteles és szemmel látó tanú jelenléte -nélkül, nem lázítanám fel önt üres mesékkel. Réthfalvy báróné börtönőrt -hozott leánya mellé. A tábornokné el is vállalta a zord hivatalt. De -végre ő is csak asszony; megesett a szíve. Eljött hozzám, meggyónta -bűnét, javulást igért és segítséget kért tőlem. - -A fiatal ember mondani akart valamit; de azért volt Cseklész grófnő -finoman iskolázott úrnő, hogy tudja, mikor kell egy netán elhamarkodott -szónak elébe vágni. Ha gyűlöli a fiatal embert, bizonyára engedi őt -szabadon beszélni, hadd jőjjön zavarba és ellenmondásba. - -A grófné tehát felkelt helyéből, mosolygott, mintha elébb csak -időtöltésből csevegett volna s aztán bal kezét felemelve mondá: - -– Vezessen, uram. - -A fiatal ember karját nyújtá, de voltakép a grófné volt a vezető. Végig -mentek nehány hűs és jól szellőzött szobán, a hol nem a butorzat -drágasága, hanem a porczellán-edényekbe átültetett élő virágok ritka -faja és sokasága fejezte ki az izlést, pazarlást és elegantiát. Aztán -egy zöld posztóval bevont és fényes szegekkel kivert ajtó elé értek. - -A grófné bement, utána az ifjú. - -– Ime, uram, ez írószobám, legfelsőbb titkos kabinetem. Innen kormányzom -birodalmamat. Van itt asztal, szék, papir, toll, tinta, levélboríték, -gyufa, gyertya, spanyolviasz; ha kell, még pecsétnyomó is. Én most -lemegyek a kertbe, mert ott van az egész társaság, ön pedig szép -csendesen itt marad. - -– Grófné – szólt az ifjú s midőn a szemközti falon függő nagy tükörbe -pillantott, elijedt az előtte megjelent halvány kisértettől. - -A grófné egykedvűleg folytatá: - -– Fél óra múlva bekopogtatok. Ennyi idő elég, hogy egy kiszolgált és -pensionatus osztálytanácsos a nehány sort, háromszor, négyszer újra -fogalmazza s aztán tisztára is leírja. Czím tekintetében elég lesz egy -keresztnév. Postabélyeg nem kell. Magam leszek az ambulance hivatalnoka -és a levélhordó. Kezeskedem, hogy megtalálom a czímzettet; kezébe adom a -küldeményt, rábeszélem, hogy törje fel a pecsétet s végre mindezt… -franco. - -Ezt mondva eltünt a szobából, az ajtót erősen becsapta, kívülről a zárra -még a kulcsot is rá fordította. - -– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – - -A fél óra erősen elmúlt és a más tekintetben gyakorlott kezű levélíró -(engedjünk meg ennyi hiúságot a megszorult férfinak) megijedve -tapasztalá, hogy egyik fogalmazványát a másik után kellett széttépnie. -Valószinűleg mindegyik megérdemlette az örök megsemmisülést. Erőtette -elméjét s mikor legmagasztosabb akart lenni, épen legközelebb ért a -nevetségesség határához. - -Ablaka a kertre szolgált s a leeresztett csipkefüggönyön át látta, mint -tünnek fel és enyésznek el a világos színű öltönyök a kanyargó utak -behajlásai között. Egy pár férfialak is adott sötét árnyalatot a kép -vegyülékéhez. Néha csak a szivar füstjének fellege árulta el a czéltalan -tévelygés irányát. - -Egyszerre látja, hogy a grófné otthagyta a társaságot s csendesen -lépdelve közelít a kastély verandája felé. Rettenetes szégyen! itt az -utolsó itélet napja. - -Ekkor a végső kétségbeesés perczében megszállja lelkét a gondolat, hogy -félre vet minden szópompát, minden képzelt eredetiséget, egyszerűen -leírja azt, a mi szívének indulatából közvetlenül írótollának végére -kerül. - -És tiszta lapot ragadván elé, egy végtiben, minden javítás nélkül írá: - -«Lenke kisasszony! - -Áttörhetlen akadályokkal küzdve, nem tehetek mást, mint e papiron -küldeni meg határtalan hódolatomat. - -Legelső ifjúságom óta ismerek egy vidáman és szeliden mosolygó -gyermekarczot, mely ma mint feslő bimbó a föld paradicsomkertjének -legékesebb virága. - -Nem tudom, mit határozott a sors könyve fölöttem, csak azt érzem, -rendíthetlen bizonyossággal, hogy csak egy boldogság lett számomra a -világon teremtve. Romolhatlan gyémántot találtam, ez lesz örömöm, -gyönyörűségem és dicsőségem. - -Szeretem önt lelkemnek lángoló hevével. Remélhetek, vagy le kell -mondanom: nem változtathat érzelmeimen. Fogadja tőlem egy egész életnek -feláldozását. - -_Szabolcsy Gábor_.» - -– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – - -A grófné felnyitotta a szobát és a foglyot szabadon bocsátotta. Nem -kérdezte: kész a levél? mert ezt föltette. Inkább azt hitte, legalább -egy egész ívre terjedt ki a szerelmesnek legelső ömlengése. - -Lementek a kertbe, a hol valósággal nem volt tíznél több vendég. -Csodálatos, hogy az örökös superlativusban író és beszélő grófné ezuttal -sem túlzó, sem kicsinyítő számot nem mondott! A társaság vidám -nevetkezés között szítta a friss levegőt; erőt és étvágyat szerzett -össze, a közelgő ebédnek illendő méltánylására. - -A grófné bemutatta az ifjat, s aztán, szokás szerint, rábizta, kikkel -kössön közelebbi barátságot, s kikkel maradjon fél idegenségben. - -Két ismerős arczot már látott. Ott pompázott fehér-fekete koczkás -félgyászban Würzheim tábornokné, a ki nem tudja hova legyen a nagy -csodálkozásban, hogy régi ismerősét itt találja! Biztos jel ez arra -nézve, hogy minden perczben várta megjelenését. Amott állongál a -távolban, mint a falu tornya, és kevélyen tekint le az alacsony földre, -ő méltósága Vékonyi báró! Öt percz mulva, mint pajtás, mint hű czimbora -fogott kezet Gelencze urával. Rögtön tegezte, kicsiben múlt, hogy -gyermekkori barátjának és iskolatársának nem nevezte. Más szóval: -szivéből óhajtotta, bár feküdnék mérnök uram keresztül a vasútján, -akkor, midőn három másodpercz múlva keresztül csörtet az épitéskővel -rakott tehervonat. - -Különben pedig a báró, itt a társaságban, nem szuszogott, nem hápogott, -mint a miniszter estélyén. Tudott szerényen is beszélni s ha magyarul -mondott valamit, hangjának ékezetét tekintve, beillett az bármely -árvaleányhajas tiszaháti gavallérnak. - -Gábor grófot a társaság rögtön tűz közé szorította. Tíz percz mulva, -minden jelenlevőnek nevét és rangját megtanulta. Most már nem nézték -kétes, vagy kalandor grófnak. A kir. meghívó levélre, a főrendek házába, -itt ugyan nem sokat adtak, de a tizenháromezer hold Gelenczén, döntőleg -esett a mérleg serpenyőjébe. - -A társaság majd összegyűlt, majd szétfoszlott. Épen úgy kerengtek -csoportosan, mint kisasszony napján a fecskék, ha messze útjokra -készülnek. - -Bölcs mester volt, a ki az angol parkot kitalálta. E nélkül meg volna -bénítva a társaság szabadsága. Így pedig kitérhetünk, a kit látni nem -akarunk; egyenesen belé botlunk abba, a kit keresünk, kergetünk és -üldözünk. - -Így történt, hogy egy bokorcsoportozat fordulója mellett Würzheim -báróné, gyönyörű véletlenségből, útját állhatta Gábor grófnak. Aztán -karját kérte, elvitte sétálni s végre ketten valami árnyékos helyen -letelepedtek. A báróné a padra, a fiatalember szemközt vele egy székre. - -Senki sem háborgatta őket, az illem sem lehetett megsértve két ily -erősen különböző párocskának eltűnése miatt s a tábornokné szabadon -beszélhetett réthfalvi élményeiről. - -Würzheimné egészen más fajú példánya volt az úri társaságnak. Cseklész -grófné tréfája abban állott, hogy kis dolognak nagy nevet adott és a -képtelenségek határáig ereszté meg fantáziáját. A tábornokné, mindig -rettegni, borzadni látszott valami ismeretlen veszedelemtől s ha -önérdeke nem gátolta, saját nevén nevezé a tárgyakat. A grófnét saját -környezete mindig jól értette: a báróné úgy mutatta, mintha sokkal -többet tudna, mint elmondani jónak vél. - -– Ártatlan lélekkel, vendégül mentem Réthfalvára és lassanként -gyűlöletes börtönőr lett belőlem. Mikor észrevettem helyzetemet, -egyrészről a szánalom érzete küzdött bennem. Hogy végre itt vagyok, jobb -szellemem győzelmét jelenti. Holnap visz a grófné Réthfalvára, onnan a -legközelebbi vasúti állomásra s búcsút veszek az elátkozott kastélytól. - -– Az elátkozott kastélytól? - -– Így nevezik az egész vidéken. Zárt kapu, zárt szobák, leeresztett -függönyök és síri csend. - -– És miért e visszavonultság? - -– Mert Lenke kisasszony nem akar Nagygáthy grófné lenni. Az anyja pedig -erőszakolja az őrülésig vitt szenvedélylyel. Különben pedig a leányka, -ezen egyen kívül szelid, engedelmes gyermek, szereti anyját, ápolja -betegségében. Mert a bárónét néha elönti epéje. Sötét sárga szín futja -el arczát, testét s iszonyatos gyomorgörcs kínozza. Az alatt mindig -Nagygáthy gróf dicsőségéről szól a leczke. A gróf pedig e pillanatban -Trouville sós hullámai között fördi ki párisi kicsapongásait. Minden -héten levél érkezik tőle és választ is vár rája. - -– És kap? - -– Kapni, kap. De a milyen értéke van leveleinek, épen annyi becse a -feleletnek. A ki a grófot ismeri, tudja, hogy nagy gömbölyű fejében -gondolat, szivében érzelem még meg nem fogamzott. Mit tesz tehát? Fizet -és szép pénzért ábrándos szerelmi leveleket írat az ott korhelykedő -franczia regénygyártókkal. Néha a kész munkát lefordítja magyarra: de ha -nagyon fellengzőleg üt ki a munka, egyszerűen csak lemásolja. És a -bölcs, világlátott és emberismerő báróné könyezve olvassa fel a -leányának! Csakugyan igaz lehet, hogy a legokosabb ember is valamely -különös tárgyban futóbolond. - -– Polgári nyelven ezt úgy mondják: bogara van. És a válasz ezen -megrendelt ömlengésekre? - -– Eddig még emberi erő rá nem birhatta a leányt, hogy ezen ízetlen -firkákra feleljen. Mit tett a báróné? Tollat ragad s leánya neve alatt -oly epedő szerelmes leveleket írogat, hogy hosszadalmasságuk miatt -Nagygáthy gróf végig sem olvassa. - -– Hogy lehet más neve alatt írni? - -– Miért ne? A gróf nem ismeri a leány írását; de nincs is annyi -észrevevő tehetsége, hogy két kézírás között különbséget tudna -felfedezni. Örül, hogy szép választ kapott s megy élvezni mindent, a mit -pénzért vásárolni lehet. - -– Ebből egykor furcsa kis jelenet keletkezhetik. Valaha csak haza kerül -a gróf, beszélni fog leveleiről, megköszöni a meleg érzelmet és a -küldött üdvözleteket s kész a qui pro quo. - -– A báróné meg van győződve, hogy addig leányának ellenálló ereje -megtörik s a levelek tekintetében elvállalja a szerzői tulajdonjogot. - -– És ön, báróné? Szánja a szenvedőt és mégis ott hagyja. - -– Mit akar ön? Én csak addig vagyok Réthfalván lehetséges, míg -határozottan a báróné részén állok. Árulót, elpártolt barátnét nem -tarthat környezetében. Egyébiránt legyen ön megnyugtatva, hogy -eltávozásom csak enyhít a szenvedő sorsán. Két börtönőr helyett egy, már -tiszta nyereség. Hallotta, gróf hogy Bécsben, a fogházban, a rablók és -gyilkosok kamarájának ajtaján egy kis lyuk van, nem nagyobb, mint az -ember szeme. Erre a kis nyílásra metszett üveget tesznek, melyen át az -őr mindent lát, a mi a czellában történik. A báróné nem kimélte a -költséget, hozatott ilyen üveget az optikustól s rá alkalmazta azon -ajtóra, mely leánya szobáját az övétől külön választja. - -– Nem értem okát. Hiszen minden pillanatban kinyithatja az ajtót? - -– Igaz; de azon élvezet, hogy mindig leskődhetik? és azon terrorismus, -mely a leány önállóságának legutolsó maradványát is összetöri? - -– Soha nem hallott viszony anya és leánya között. - -– Ezen kívül a leány szobájának azon ajtaja, mely a folyosóra vezet, -mindig zárva, az ablak pedig levan pecsételve. A báróné reggelizés után -mindennap leszakitja a papírszeletre nyomott pecsétet s míg leányát a -kertben sétára viszi, kiszellőzteti a szobát. Azután megint az ablak -lepecsételése következik. Hogy rá nem ún e szörnyű robotra! - -– Ez mese a szent inquisitio korszakából. - -– Ez megszeghetlen napirend az elátkozott kastélyban. - -– Nem értem okát e barbár szigornak. Csak nem félhet a báróné, hogy -leánya a szülői háztól megszökik? - -– Arra nem gondol, mert az ablak lepecsételése a szökést nem -akadályozhatná. Nincs vasrostély az ablakon. A báróné csak a közlekedést -zárja el a külső világtól. Fél, hogy éjjel valami regényhős levelet dob -be az ablakon. Nem tanácsolnám embertársamnak ezt a kalandot, mert három -borzasztó newfoundlandi kutya kullog a ház körül. - -– Nagyon szenved a boldogtalan gyermek? - -– Látszólag nem. Rendesen jó kedvvel gyújt gyertyát és segít mamájának -az ablak lepecsételésében. Én pedig azt mondom, hogy a leány csak azért -nyugodt, mert már határozat kelt lelkében, hogy Nagygáthy neje nem lesz -soha. - -– Remélem, hogy e határozatát végre is hajthatja. Képtelenség, a mai -világban, úri háznál, oly eset, hogy a leányt erőszakolva hurczolják az -oltárhoz! - -– A mi ezt illeti: ráadhatják a menyasszonyi ruhát, a fátyolt, a -mirtuskoszorút; de mikor a templomba lép, ott szabad a szó s a -kényszerített ara épen úgy mondhat igen-t, mint nem-et. Addig azonban -más szerencsétlenség is történhetik. A kétségbeesés, a fájdalom, hogy a -gyermek elvesztette anyja bizalmát és szeretetét, válságot idézhet elő -és a megpróbáltatás órájában… - -– Oh, báróné, ne mondja ki gondolatát. - -– Ön értett engem s az elég. - -Felkeltek és felkeresték a társaságot. Nemsokára jeltadólag szólott a -ház csengetyűje s a hölgyek sietve mentek fel szobáikba, hogy ebédre -átöltözzenek. A férfiak több szabadsággal éltek e háznál. -Sétaöltözéküket megtartották egész napon. Csak Vékonyi báró, a ki nagyon -is rikító tarka koczkás kabátban gavallérkodott, húzott fel más -sötétebbet. - -– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – - -Ebéd után a társaság a kertre nyíló verandán gyűlt össze. A grófné ki- -és bejárt, míg egyszer intett Gábor grófnak s maga mellé ülteté. Ekkor -halkan mondá: - -– Nem találtam az ön levelét íróasztalom egyik fiókjában sem. - -– Grófné, ez szeretetreméltó szemrehányás. Tehát fel voltam hatalmazva, -sorban kihúzogatni a fiókokat és felkutatni minden odarejtett titkot? A -levél itt van tárczámban. - -– Ah, leejtettem zsebkendőmet! - -A fiatal ember ezen felkiáltás nélkül is lehajlott volna. Illő -tisztelettel vette fel a mozaik padolatról a patyolatfehér kendőt; -egyszersmind a levelet is belejátszotta. - -– Apropos. Ez a sok irigy asszony azt suttogja, hogy az az idylli -tête-a-tête, ön és a tábornokné között, igen sokáig tartott. - -– Kellett ennyi idő, mert a báróné hajmeresztő meséket beszélt el az -elátkozott kastély rejtelmeiből. - -– És ön hitte? - -– Úgy, módjával. - -– Csak úgy félig? És mindent körülményesen elmondott, mint nekem? Zár, -lakat, optikai lencse, Trouville, hamis váltó (ez a levelekre volt -értve), végre széngőz, vagy cyankali? - -– Ezek voltak a részletek. - -A grófné vállat vont. - -– Majd meglátjuk, addig függeszsze fel itéletét. Holnap -hajnalhasadáskor, legkésőbb tíz óra után, viszem a bárónét Réthfalvára. -Nem mer rendőri asszisztenczia nélkül odamenni. Érzi, hogy gyanakszanak -rá és itt mint hűtlen áruló szerepelt. Pedig csak előttem és ön előtt -beszélt, a legnagyobb titokban. Ez épen elég biztosíték arra, hogy -mihelyt végig lépheti, Pesten a váczi utczát, elmondja titkát, sugva, -valakikkel találkozik. Szerencsétlenségére most a városban egy lélek sem -lakik; novemberre pedig a dolgot régen elfeledte. Most azonban felmentem -önt a további szolgálattól; a nap lehanyatlott, mehet haza békével. De -jegyezze meg, hogy holnapután ebédre megint itthon vagyok s ha tőlem is -akar hallani friss újságot Réthfalváról: itt legyen, mielőtt feltálalják -a levest! - - - - - XVII. (A ki maga híja meg a tótot, hogy szállást adjon neki.) - -Mikor a két pár csikó a gelenczei kastélyhoz vezető jegenyesor végére -ért és a kapu elé kezdett kanyarogni, meglepetve látta a gróf, hogy -távollétében vendége érkezett. Ott állott egy szép úri kocsi, a kocsis -pedig sétáltatta a két pompás lovat. - -Közelebb érve, látta, hogy a kastély kapuja alatt egy kis fiú állong. -Nem találhatta ki, ki lehet ez? mert még távol volt azon kortól, melyben -már unokaöcsék teremnek s jőnek a bácsihoz a szűnnapokra s fenekestől -felforgatják a házat. - -Már-már leszállóban volt, a midőn észrevette, hogy az a kis fiú vígan -nevetgél s olyan vastag szivarból fújja a füstöt, hogy alig fér piczi -kis szájába. - -Most már lehetetlen volt meg nem ismerni az idegent. Ő volt Nagygáthy -Gedeon gróf, a ki az érkezőt a legélesebben sivító tenor hangon üdvözlé. - -– Szervusz, Gábor: végre szabadulsz Cseklészné asszonyom bájos körmei -közől. Csodálkozol, hogy itt vagyok? Egyenesen a tengerpartról -Trouville-ből pottyanok ide. Nézd, ez a por a csizmámon, még -Francziaországban szállott rá. Ma délben jöttem erre a félreeső kis -jószágomra, a mit tréfából Kis-Gáthnak szoktunk nevezni. Estig úgy -meguntam magamat, hogy befogattam és itt vagyok a nyakadon. - -Minő hang volt ez? - -Az a Nagygáthy Gedeon beszél így, a ki a volt mérnökkel és Réthfalvy -Miklóssal találkozván a vasúton, oly lenéző, ellenséges és gyűlöletes -hangon szólott? A ki főúri fensőségét oly megvető modorban akarta -éreztetni azon fiatal emberrel, ki születési jogait egyelőre csak -bebizonyítani törekedett? - -Ugyanaz. De most már más nap sütött az égen. A grófságot kereső idegent -kalandornak tekintette: az igazi gróffal, kötelességének tartotta -czimboraságot kötni. - -Egyszerre elfeledte korábbi impertinentiáit s természetesnek találta, -hogy mások is kiverjék emlékezetükből. Az a régire szólott: mai -föllépése az új helyzetre vonatkozik. - -Mintha nem is ő lett volna az a gavallér, a ki az országos hírű vegyészt -pénzen fogadta fel, hogy Szabolcsy Gábor irataiban vagy hibát találjon, -vagy felfedezzen valamit, a mi gyanút ébreszthet. - -Megigérhetjük olvasóinknak, hogy Nagygáthy gróf változékonysága és -következetlensége még sokkal erősebb vonásokban is nyilatkozni fog. Majd -látni fogjuk őt, mily teljes eltökéltséggel megy neki valaminek s az -utolsó perczben mégis ingadozni kezd. Sőt ő maga fog mindent elkövetni, -csakhogy akármily áron kiszabadulhasson azon hálóból, melynek szálaiba a -legjobb szándékkal önmagát bonyolítá bele. - -A ház ura udvariasan felelé: - -– Isten hozott. - -Karonfogva mentek fel a nehány lépcsőn a földszinten fekvő társalgó -szobába. - -– Megmondjam, mi hozott engem, így lóhalálában, Gelenczére? - -– Kérlek, beszélj. - -– Két dolog. Primo: hogy lássam az új szomszédot. - -– Nagyon örülök. - -– Secundo: névtelen levélben írták nekem, hogy itteni tiszttartóm -borzasztó tolvaj; ellopta már az igás lovak patkószegét is. - -– És rajta kaptad? - -– Fájdalom, nem. A számadás hosszú, a pénztár üres volt; szóval mindent -a szokott legjobb rendben találtam. Pedig te még nem is tudod, mily nagy -úri élvezet az, egy tiszttartót elcsapni! Ilyenkor azt képzelem: én -vagyok a király és pereputyostól pokolba kergetem az egész szabadelvű -miniszteriumot. - -Mikor az elfogadó szobába értek, az inas felgyújtotta a lámpákat. - -– Kérlek, foglalj helyet. - -– Köszönöm, hanem legelőször is a barátság megpecsételésére, hozass -bort. - -A fiatal ember végtelen zavarba jött. Ő még víznél egyebet sohasem -ivott. Mit tegyen? megvallja töredelmesen, hogy nincs bora, vagy -kerítsen valahonnan oly undok lőrét, minőt az ilyen úrnak még legutolsó -cselédje sem venne szájába? - -Szerencsére volt a házban okosabb ember is, mint maga a gazda. Egyszerre -csak nyilott az ajtó s Károly, a vén komornyik lépett be, hozván kezében -egy óriási ezüst tálczát, melyen az elhúnyt öreg úrnak kedvencz borai, -páros palaczkokban fel voltak rakva. Ez volt itt a régi szokás s ha a -vendég nem akart inni, hát otthagyta. - -Az üvegeken nem volt felírás, de Gedeon gróf, mint régi ismerős, -egyenesen rámutatott, melyiknek akarja nyakát szegni. A komornyik -kihúzta a dugót s megtöltötte a poharakat. - -– Ez tarczali szamorodni – szólt a vendég és csendes élvezettel, -valóságos műértéssel szürcsölte ki poharát. - -A ház ura pedig ma fedezte fel először, hogy teljesen felszerelt pincze -rejtőzik a ház alatt. - -– Sok maradt ebből a legjavából? – kérdé a vendég. - -– Gróf úr, – felelt a komornyik hivatalos szárazsággal, mint a kinek -szívén feküdt a ház jó híre, – a rendes készlet mindig 750 palaczk volt -s ma is az. - -– Ah, készlet! Hallottad ezt Gábor? Ez a kereskedelmi szó elég arra, -hogy az egész pincze megeczetesedjék tőle. - -A komornyik eltávoztával Gedeon gróf végig nyujtózott a pamlagon. De még -ennyi kényelemmel sem volt megelégedve: felhányta lábát a legközelebbi -karszékre. - -– Barátom – mondá a harmadik pohár után. – Elhiheted nekem, a tapasztalt -ficzkónak, hogy abban a híres Francziaországban összesen nem terem egy -megiható korty. - -– Ezt csodálva hallom, mert a statisztikusok szerint egész Európában -Francziaország a legelső bortermelő hatalom. - -– A statisztikusok mondják? Az ördög vigye el őket. Mert nagy különbség -van abban, könyvet írni a borról, vagy inni belőle. A hol chemia van, -ott áll a tőszomszédságban a patika is. A franczia szőllősgazda csak -gyártja borát és küldi a vendéglősnek, vagy a kereskedőnek. Én pedig azt -mondom, csak az a bor, a mit a gazda maga iszik, vagy vendége elé tesz. - -– Ez igaz. - -– A franczia termelő asztalára csak az jő, a mit pancsolás közben -galádul elrontott. - -– Nagy köszönettel veszem oktatásodat. - -– Akkor igyál, mert sok és nagy beszédem lesz veled. - -– Hallom. - -– Ártatlan Gábriel arkangyalom (már a hetedik pohár járta). Tudod-e, -hogy korábban rettenetesen gyűlöltelek? Arany keretbe foglaltatom azt a -hirlapot, ha írja, hogy főbe lőtted magadat. - -– Sajnálom, hogy nem tudtam. Esetleg megszerezhettem volna neked ezt az -örömet. - -– Ne gúnyolódjál, mert egy helyett két okom is volt a gyűlöletre. - -– Nagyon helyes. Primo és secundo. - -– Az első ok, hogy eldokumentáltál a markomból 13,000 holdat, melyet kis -diák korom óta örökömnek tekintettem. Lásd, itt a szomszédságban van -nagyanyai jussom. Ez is 13,000 hold. Tréfából Kis-Gáthnak neveztem e -pusztát s a név rajta maradt. A kettő együtt 26,000 hold lett volna, -Maróthy szerint. Csinos porczió. Ha valaha hevesmegyei 54,000 holdamat -elliczitálná előlem a zsidó, a zempléni jószágból is megélhetnék, úgy -szegényesen. - -– Secundo? - -– A második ok még jobban bosszantott. Jóformán még le sem nyeltem a -gelenczei keserű lapdacsot s már is azzal ijesztgettek a vén grófnék, -hogy te még az én réthfalvi csekély 9,000 holdacskámat is el akarnád -tőlem sohajtozni. - -– Van neked birtokod Réthfalván? - -– Van! azaz, lesz, ha elhozza jövendőbeli feleségem. - -– Gratulálok. - -– Nem nagy birtok; de van hozzá két meglehetős járulék is. - -– Derék; megint kapok egy primót és secundót is. - -– Átkozott hamar megtanultad szójárásimat. Ebből is látom, hogy igazán -grófnak születtél. Az első kellemes járulék a fösvény mama, a ki mióta -néhai korhely férjének adósságait kifizette, rútul veri élére a -tallérokat. - -– A tallérokat? - -– Ezt csak figurális értelemben kell venni. Tallér vagy nagy bankó, -mindegy. A mama fanyarkodik, sápít, de szépen gyűjt. Ha pedig krach van -a börzén, potom áron vásárolja össze a legjobb fajú állampapirokat. - -– Felséges kilátás a jövőre. - -– Természetesen én nem szólok közbe. Hagyom, hogy csak lépesedjék. Az -egyszeri római császár, ha látta, hogy valamelyik szenátora kezdi magát -megszedni, engedte, míg teljesen felhizlalódott s akkor a kövér prédát -lefüleltette. Hogy is mondta? a nyúl pecsenyére valót keres. - -– Lepus pulpamentum quærit. - -– Melyik jeles latin klasszikus hagyta fönn ezt a tanulságos adomát? -Cicero vagy Voltaire? - -– Elég tudni, hogy egyik a kettő közől. Beszélj a második meglehetős -járulékról. - -– Parbleu! hát a feleség hozzá! Előtted ez semmit sem számít? - -– Ezt nem mondtam. - -– Lásd barátom, eddig csakugyan hittem egy kicsit, hogy szemet vetettél -az elátkozott kastélyra; most azonban eredeti és csalhatatlan okmányokra -támaszkodva, kijelentem, hogy az igazságtalan vád alól tökéletesen föl -vagy oldozva. Oh, ha nem volna tárczámban hat vagy hét eredeti levél, az -ő kezeitől! és egyik úgy telve lángoló szerelemmel, mint a másik: azt -hiszed, jönnék ide hozzád és innám a borodból? - -– Bizonyára nem. - -– Elébb megtörténnék, hogy Vékonyi barátomat és még egy másikat, -küldeném hozzád azon kéréssel, hajtassunk ki az erdő szélére s -gyakoroljuk magunkat kissé a golyóváltásban. - -– Nagy megtisztelés volna. - -– Mondtam, erről nincs többé szó. Világosan, mint a napfény, kiderült -ártatlanságod. De beszéljünk mulatságosabb dolgokról. (A tizedik pohárra -került a sor.) Közbevetőleg legyen mondva, nem látom, hogy innál. - -– Dehogy nem; iszom biz én. (És valóban le is csippentett a telt pohár -szinéről egy gyűszüre valót.) - -– Te még nem ismered a franczia asszonyokat. - -– Valósággal nem sok példány került közülök szemem elé. - -– Akkor mért tudsz francziául. - -– Hát csak úgy, mint latinul. Az emberrel elhitetik, hogy az tudomány, -tehát megtanulja. - -– Barátom! a franczia asszony, az okos állat; hanem a férfiak, különösen -mi párisiak, az úristennek megtestesült szamarai vagyunk. - -– Megtestesült szamarai? - -– Méltán megérdemeljük e nevet. Mert lásd, mi párisiak, rá nem nézünk a -legszebb nőre, míg nem halljuk, hogy egy másik barátunk tönkre nem -jutott miatta. Sokszor eszeveszetten belebolondulsz valami igen kétes -értékű figurába, a kinek tagadhatlanul pisze orra van. Hja! de ez a -darab hús ugrálni tud a nagy opera balletkarában s ez teljes hitelű -ajánló levél. - -Többet mondok: büszke czím, és megtisztelő representatio! Más, -legbájosabb arczczal is, meg van bukva a champagnei mellett vacsoráló -czimborák között. Hiába mutatod be karodon hozott szépségedet mint -mademoiselle Quirine, mint madame Etrusque; rá sem hederítenek. De ha -jogosan mondhatod: im, Gouguenard asszony, a Theatre Ambigu -páholynyitónéja, jól vigyázz, hogy legbensőbb barátod el ne üsse -kezedről kincsedet. Nagyon sok selyem-ruha, brüsszeli csipke, még több -brillantos ékszer, különösen pedig angol bagaria-bőrből készült igen -vaskos tárcza kell hozzá, hogy imádottadnak tiszta szent hűségét -megőrizzed. Experto crede Ruperto. Mit mondasz erre? - -– Nagyon örülök, hogy mindezt ingyen megtanulhatom. - -– Tanácslom, fordítsd hasznodra oktatásaimat. De… most jut eszembe a -legbölcsebb gondolat. Te nekem nagy szolgálatot tehetnél. - -– Kérlek parancsolj. - -– Holnap megyek Réthfalvára, egész napra. De miután félek, hogy ebédig -megöl az unalom, megtehetnéd, hogy jöjj velem. - -– Holnap? - -– Úgy, reggel tíz óra után indulhatunk. - -– Nagyon szivesen (szikrákat vetett a fiatal ember szeme). Hanem baj -van. Holnap már ketten készülnek Réthfalvára: Cseklész grófné és -Würzheim báróné. - -– Brrrr… - -– A legkedvezőbb esetben holnaputánra kell látogatásunkat halasztanunk. - -– Holnaputánra? Az lehetetlen. Kedden, szerdán Hevesmegyébe igérkeztem. -Egyszerre négy tiszttartómnál tartok kassza-visitatiót. - -– Ez kellemetes időtöltés. - -– Oh, én röviden végzek. Felmarkolom az ezres, százas és ötvenes -jegyeket; a tizest, ötöst és egyest ott hagyom a napszámosok fizetésére. - -– És a számadás? - -– Van uradalmi revizorom, hála Istennek. Derék, értelmes ember. Csak -harmadéve van nálam s már is 500 hold homokot vett Nyir-Béltek körül. De -várj: csütörtökön okvetlenül szabad napom van. Itt termek nálad reggel -tiz órakor s két sárgámmal két óra alatt Réthfalvára röpítlek. - -– Szép hajtás lesz. Együtt megyünk? - -– Oh, ne képedj el. Itt van tárczámban hét eredeti levél. Ily -csalhatatlan bizonyíték birtokában, szemtelenség volna tőlem -szerelemféltőnek lenni. Kérlek csengess, hadd fogjon be kocsisom. - -– Hogyan? haza utazol? - -– Gyönyörűen süt a hold. - -– Azt hittem itt töltöd az éjet. - -– Lehetetlen; holnap reggel, hét óra huszonkilencz perczkor, az -állomáson kell lennem. - -Épen feljött a teli hold, a midőn Gedeon gróf a második palaczkkal is -készen volt s aztán kocsira ült és elhajtatott Kis-Gáthra. - -Harmadnapra Gelencze fiatal ura megint Cseklész grófné kastélyában -töltötte a nap második felét. Nagyon kereste az alkalmat, hogy közelébe -kerüljön a grófnénak, a ki azonban épen ma, csodálatos ügyességgel és -legkevésbbé sem leplezett szándékossággal, mindannyiszor kisiklott a -tanú nélküli találkozás véletlenei alól. - -Pedig bizonyos volt, hogy mondhatott volna valamit, tán sokat is, de nem -volt kedve hireit olcsón vinni a vásárra. Élvezet az, az asszonyok -táborában, ha legjobb barátaikat is néha jól megkinozzák. Magukról -tudják, minő gyötrelem az, égni a kiváncsiságtól és szívszakadva várni a -kielégítésre! - -Még azt a kiszámított kegyetlenséget is elkövette, hogy egykor séta -közben, a kertben, jól összegyűrt zsebkendőjét elejtette. A fiatal ember -boldog sejtelmek között vette fel s miután érzette, hogy a kendőben -valami papirféle zörejlik, a becses jószágot, mint sajátját ki is csente -belőle. - -De a grófné tiltakozott. - -– Grófocskám – mondá – csak ide vele az én papirkámmal. Ez a szakács -programmja a mai ebédre, tehát kizárólagos titka a háziasszonynak. A -vendég elégedjék meg a kész eredménynyel. - -Ily előzmények mellett nem csoda, ha a fiatal ember rossz kedvvel ült -ebédhez, a mi nagy szerencsétlenség. Mert szokás szerint, két hölgyecske -közé szorulván, csak erőltetve sikerült szomszédnőit mulattatni. Meg is -kapta büntetését. A két úri nő néha összenézett és vállat vont; ez pedig -annyit tett: ez a Szabolcsy Gábor végre is unalmas fráter. Gonoszabb -itélet ez, a társaságban, mint mikor más közönséges ember fejére az -esküdtszék kimondja a «vétkest». - -Fel kell tenni, hogy ebéd alatt főleg az elátkozott kastély borzalmai -képezték a társalgás legháladatosabb anyagát. Eleinte nagyon észrevehető -volt, mily tartózkodással nyilatkoznak a vendégek? de mikor kiderült, -hogy Würzheim báróné a réthfalvi csodákat, sorban és egyenként -mindenkinek elbeszélte, forradalmi erőszakkal tört ki a legkorlátlanabb -sajtószabadság. - -S miután oly előkelő hölgytől, mint a tábornokné, senki józanul nem -követelhette, hogy a titok részletes elbeszélésében megemlékezzék, mit -mondott az elsőnek? mit a legutolsónak? történt: hogy ha bár minden -jelenlevő a legeredetibb forrásra hivatkozhatott is: mégis, mikor a -réthfalvi rejtelmek teljes képe egybe állíttatott: tömérdek varians -lectio mutatkozott. - -Ezek közől, mint legnevezetesebb, legtöbb fejtörést okozott azon kérdés: -vajjon maga Réthfalvy báróné írta-e a Trouvillebe küldött leveleket, -vagy az ő parancsából, csak Jetty kisasszony, a szobaleány? Még azt sem -lehetett eldönteni, hogy a báróné legalább a fogalmazványt készítette-e -előre: vagy ezt is a szobaleányra bizta, a ki azután szóról-szóra kiírta -a «Haus Sekretair»-ből. - -Cseklész grófné háziasszonyi nyájassággal hagyta beszélni vendégeit. -Mert a legborsosabb rágalmazás sincs megtiltva az úri asztaltársaság -között. Egyedül csak a ház úrnőjének kell tartózkodni. Ennek ellenkezője -rossz izlést árulna el, a mit pedig a többiek csevegnek, az úgy is a -felelősségre nem vonható «on dit» rovatába tartozik. - -Tehát diszesen hallgatott, pedig ha tegnap Réthfalván járt, mint -szemtanú, legilletékesebben adhatott volna felvilágosítást. - -Naplemente után az ég nyugati láthatára felől sötét felhők kezdtek -emelkedni; már a villám fénye is vetélkedő játékot űzött a lámpagolyók -holdvilágával. Jótékony felfrissülés volt ez a rekedt levegő ellen s a -társaság a kastély tágas verandájára gyülekezett. - -A vidékiek pedig, a kik csak napi látogatók voltak, kezdtek készülni a -hazatérésre. - -Épen a végső pillanatban lágyult meg a grófné szíve. Egyszerre felkelt -székéről s lement a veranda előtt elterülő virágszőnyeg közé ékelt s -puha poronddal behintett szeszélyes alakú utacskák közé. Intett Gábor -grófnak, hogy kövesse. - -Csak öt vagy hat lépéssel haladott előre s megint megállott. - -– Látom, hogy haza készül – mondá – és én majd elfelejtettem hivatalos -jelentést tenni réthfalvi látogatásom sikeréről. A rám bizott levelet -szerencsésen átadhattam annak, a kihez czimezve volt. - -– Ah, grófné, és elfogadta? - -– Már hogyne fogadta volna el, ha én adom kezébe? Bizonyosan azt hitte, -valamelyik barátnéjától jő. - -– És? - -– Hogyan? és?… mit jelent ez a helyén kivül alkalmazott: és? Remélem nem -várta, hogy még választ is hozok rá? - -– Grófné, hogy lehetnék oly szerénytelen? - -– Ez már másként hangzik. S miután ön kevéssel is megelégszik, akkor -többet hallhat. Elbucsuzás előtt a kis leány ezt mondta: Nénikém, a -levelet elolvastam; igen örvendettem és vigasztalást nyertem belőle. - -– Ezt mondta? - -– Sem többet, sem kevesebbet. Ismerje el, alázatosan, hogy ez több, mint -remélhetett; több, mint a mennyit megérdemelt. - -– Messze felülmulja minden várakozásomat. Grófné, ön a legboldogabbá -tette a legkétségbeesettebb halandót. - -– Akkor vezessen vissza a társaságba. - -Midőn a fiatal ember e parancsot hallá, egy szökéssel átugrott az -ültetvényeken s azon útra állott, melyen a grófnénak okvetlenül át -kellett hatolnia. - -– Csak még egy rövid szót, imádott grófné. Szívem mélyéből köszönöm -jóságát és részvétét irántam. Egy élet nem elég ily tiszta barátság -meghálálására. De most kötelességem tudtára adni, hogy legközelebb igen -erős lépést teszek előre, de csak úgy, ha dicső pártfogóném engedélyt ad -rá. - -– Mit kivánhat még tőlem? (majdnem úgy hangzott ez, mint szemrehányás a -telhetetlenség ellen). - -– Grófné, csak e szót kell kimondania, hogy: legyen. E nélkül semmire -sem vállalkozom. Ha grófném mindenható patronatusságának szárnyai alá -menekültem, s nem akarok vakmerő felségsértővé lenni: úrnőm és istennőm -engedelme nélkül semmit sem tehetek. - -– Miről van szó? - -– Tudja meg grófnő, hogy Nagygáthy gróf megérkezett. Tegnap este -meglátogatott, pajtásságot kötött velem és csütörtökön reggel megyünk -ketten, egész napra, Réthfalvára. - -– Ön nem beszélhet komolyan. - -– Szószerint minden igaz. Gida gróf engem legjobb barátjának nevez. -Trouvilleből egyenesen hozzám rohant, megölelt, megroppantotta -csontomat, ivott boromból, ivott poharamból. Még Gelencze bitorlásáért -is amnesztiát kaptam! - -– Honnan e képtelen változás? - -– Büszkén veregette kabátja oldalzsebét; azt mondta: kilencz darab -eredeti és csalhatatlan bizonyítványa van arra, hogy az ország legszebb -leányzója szívet szívért cserélt vele. - -– Ah? Csakugyan Jetty kisasszony levelei miatt bolondult meg? Oh -hallatlan vakság, Istenről elfeledkező elbizakodás! Csak férfitól -telhetik ki ily hajmeresztő ostobaság! De tulajdonkép mi szüksége neki -arra, hogy önt is Réthfalvára vigye? - -– Kézzelfoghatólag akarja megczáfolni, hogy irányomban szerelemféltő -sohasem volt. Egymagában már nem is elég arra, hogy elviselhesse -boldogságát. Kell, hogy más is tanúja legyen fényes győzelmének. - -A grófné hangosan nevetett; megindult visszafelé; a fiatal ember kitért -útjából, karját ajánlotta s ekkor a grófné halkan sugá: - -– Tót falú volt az a Lengyelke? - -– Tiszta magyar; de már a határdombon túl, fél kilometernyire tótok -teremnek. - -– Akkor álljon be ön is tótnak. Gedeon gróf szállást ad önnek, a tót -pedig kiveri a házból. - -Ezzel felemelte legyezőjét, mintha a fiatal embernek vállára akarna vele -ütni. Természetesen, nem tette, mert a grófnék határtalan kegyeinek is -határai vannak. - -Így végződött e nap. - - - - - XVIII. (Az elátkozott kastély megrohanása és titkainak földig lerombolása.) - -Az izgatottsággal várt nap megérkezett, de kérdés maradt, eljön-e -Nagygáthy gróf? mert az ilyen hatalmas uraság időközben mást is -gondolhatott a következetlenség vádja nélkül. - -Annál kellemesebb látvány volt, hogy tizenegyet vervén az óra, Kis-Gáth -felől porfelleg keletkezett s nehány percz után, mintha a szélvész -sodorta volna ide: Nagygáthy gróf könnyű, födetlen kocsin ülve és öt -sárkányt hajtva, a gelenczei kastély kapuja előtt termett. - -– Készen vagy? - -– Ülök fel. - -Ezzel felugrott a kocsira barátja mellé a bakra. Csak azt nézték, jól -ég-e szivarjok? más minden rendben lévén, fordult a kocsi, a lovak nyaka -kaczéron hajladozott, a húsz patkó nyomokat vert a földbe és folyt -tovább a repülés. - -A hátulsó ülésben világos szürke frakkban a kocsis volt mint leszegezett -czövek megtelepedve. Mellette teljes feketébe bújtatva a gróf -komornyikja, monsieur Jasmin fitymálá a mellette ülőnek csekély rangját -és méltóságának érzetében félre nézett a kocsiból s nagyon vigyázott, -nehogy rázkódás közben összeütődvén, a kocsis könyökével magát -megfertőztesse. - -Épen most a falun kívül valami rozzant csőszház mellett haladtak el s -Jasmin úr (mert jeles összehasonlító talentum volt) azon gondolatban -mélyedt el, hogy ennél a kunyhónál a párisi nagy operaszinház mégis -sokkal szebb épület! Mikor pedig Fazekasfalva nagy utczájának göröngyein -döczögtek végig, sóhajtva emlékezett vissza a rue Rivoli ruganyos -aszfaltjára. - -A volt mérnököt nagyon érdekelte a lovak rohama és ütenyszerű egyenlő -sebes ügetése. Kivette óráját, olvasta a perczeket és gyakorlott -szemmértékével számította a hátrahagyott kilométereket. - -– Barátom, – mondá, – ha mindig így haladunk, huszonöt kilometer fog -esni egy órára. - -– Mennyi az a régi becsületes mérték szerint? - -– Valamivel több mint három és fél mértföld. - -– Az kevés. Rajtam ugyan holmi vidéki személyvonat nem fog ki. - -Ezt felelve, még jobban megeresztette a gyeplőt; tán még az ostorhoz is -nyúl, ha nincs jelen a kocsis (a grófnak közlekedésügyi minisztere), a -ki elrémült arczával bölcs mérsékletet tanácsolt. - -Csak nyelte a kocsi a távolságot e rohamban, a nélkül, hogy a lovak -vágtattak volna. A gróf kitünő kocsis volt; tán kitünőbb, mint a minő -gróf lehetett. Művészi pontossággal kerülte ki az útközben talált -szalmás szekereket, sőt az út nagyobb kátyúit is. Ez alatt pedig már -második szivarát hamvasztotta el a szemben süvöltő szél segítsége -mellett. - -Végre győzelmesen kiálthatott fel. - -– Gábor! otthon vagyok. - -– Otthon? azt hiszem, csalódol; mert én, a ki felmértem e vidéket, -tudom, hogy a kastély ama dombok túlsó lejtőjén fekszik. - -– Mi urak akkor vagyunk otthon, ha saját földünkre érkeztünk. De nézd -csak a bárónénak rabló agriculturáját! Mennyi buzaföld. Ott repcze volt; -azontúl dohányt ültetett. Alig valami tengeri, zab, árpa vagy vetett -takarmány. Ha maholnap kezembe kerül a 9000 hold, meglásd egy kanálnyi -termő erőt sem találok benne. Te, a ki esetleg kultur-mérnök is lehettél -volna, nem lázadsz föl e tatár gazdasági módra? - -– A föld majd megjavul, ha heverteted. Addig vígasztaljon meg az ilyen -gazdaságból gyűjtött sok pénz és kamat. - -– Igazad van: ez mindenesetre elfogadható kárpótlás lesz. - -Már megkerülték a réthfalvi domboknak szőllővel beültetett -promontoriumát, midőn a megyei kavicsolt útra felhajtattak s a roppant -porförgeteg hátrahagyása mellett, az elátkozott kastély idomtalan -tetőzetét megpillantották. - -Ezen órában a báróné, leánya társaságában az alsó kertben hasznos -vetemények és gyümölcsfák között sétálgatott. - -A hölgyek még azt sem hallották, hogy Gedeon gróf már búcsút vett -Francziaországtól: annál kevésbbé sejthették, mily nagyszerű meglepetés -vár rájok. - -Ellenben Jetty kisasszony (mert időközben szobalányi fizetésének -megtartásával komornai rangra emeltetett) a felső kertben élvezte szabad -óráját. - -Az egykori árnyas park most szomorú rombolás helyét mutatta. A báróné a -legterebélyesebb tölgyeket kivágatta, s mint tüzelőfát a szomszéd -mezőváros heti vásárán eladatta. - -Jetty kisasszony volt az első, a ki a nagyszerű fogat közeledését -észrevette. Néhány másodperczig még remélte, hogy csak az úton halad át -valami idegen; de rögtön elrettenve látta, hogy a kocsi egyenesen erre -fordul rúdjával és meg sem áll, míg a kastély bejárása elé nem érkezik. - -– Mennyei hatalmak ne hagyjatok! Vendég! férfi vendég botlik be -Réthfalvára! mi lesz ebből? - -Már rohanni akart, hogy úrnőit a kitört veszedelem felől értesítse, a -midőn Nagygáthy gróf oda vetvén a gyeplőket kocsisának kezébe, leugrott -az ősi kövezetre s karon ragadá a megfutamodni szándékozót. - -– Lélekvesztő gyönyörűségem! – kiáltott mint elismert műértő, a ki a női -kecsek becsét, bármely fajú öltözék alatt is, rögtön képes volt -felfedezni. – Egy tapodtat sem innen. Csak azt mondja, hol találom a -bárónét, mert meg akarom a hölgyeket lepni. - -A (tiszteletbeli) komorna a kastély túlsó oldalán fekvő kert felé -mutatott és épen háladatos mosolyra akará ajkait nyitni, midőn azt a -másik urat, Gedeon gróf kisérőjét, megismerte. - -– Még ez is itt van? – gondolá végkép megsemmisülve. – Megérkezett az -utolsó itélet napja. Jaj lesz most eleveneknek és holtaknak! - -Nagygáthy gróf csak szemével intett barátjának, hogy kövesse. De ennek -épen most már más felé járt az esze. - -Leírhatlan csodálkozására innen a kastély kapujából, a letarolt park -gyér bokrai fölött láthatta, hogy édes atyjának, a honvédezredesnek, -sírköve sértetlenül áll előbbi helyén. - -– Kisasszony, – kérdé álmélkodva, – miként történt, hogy ezen emlékkő -fönmaradt? Nekem azt írták, hogy el van onnan hordva s helyén friss -pázsit zöldel. - -– Méltóságos uram, – felelé a leány egészen elérzékenyülve, jobban -mondva megvesztegetve, az ily magas helyről jött kisasszonyi czímre. – -Valósággal el volt határozva, hogy a sírkövet lebontsák és elhordják. Az -ispán már alkudozott az emberekkel. De miután senki sem akarta harmincz -forinton alul leszedni és darabokra törni; az országutat kavicsoló -vállalkozó pedig az apróra tört anyagért két forint húsz krajczárnál -többet nem igért: hát bizony helyén hagytuk az ezredes emlékét. - -Ime, milyen jó néha a takarékosság! Huszonhét frt nyolczvan krajczár -megkimélése által egy 1849-ben elvérzett martirnak sírja illetlenül -maradt s van még jel arra, hogy hol keressék a háladatos utódok a -hazáért elhunytnak hamvait! - -Megvígasztalódva s felbátorodva sietett a fiatal ember barátja után. Jól -ismerte a kastély bensejét s a kapu boltozata alatt áthaladva, rátalált -az alsó kertre, a hol az oszlopos veranda legfelsőbb lépcsőjén a ház -úrnői épen most fogadták a legelőbb érkezett vendég üdvözletét. - -A báróné zavarban volt; de mikor meglátta, hogy a kit szíve gyökeréből -gyűlölt, az is ide merészkedett jönni, büszkén emelé föl fejét. - -Gedeon gróf azonban semmit sem vevén észre a keletkező fergetegből, -kézen fogva vezeté közelebb barátját és mondá: - -– Nénikém, bízva jóságában, elhoztam legjobb barátomat, Szabolcsy -Gábort. Ép oly vérrokonságban van ön vele, mint velem s mint tudom, -Miklós bátyánk már be is mutatta. - -A báróné kezdé elveszteni eszméletét; de a jó nevelés gyümölcse és a -megszokás ereje még működött benne. Gépileg felelé: - -– Örülök; már találkoztunk. - -Aztán tántorogva indult a ház felé. Azt hitte, a vesztőhelyre -hurczolják. Tudta, hogy Gedeon gróf a Trouvillebe küldött levelekről -beszélni fog, s mint illik, az iránta mutatott figyelmet, részvétet és -kitüntetést élő szóval is megköszönni. Minő jelenet keletkezik ebből? -Leánya épen nem értheti, minő levelekről van szó? Gedeon gróf elbutul, -csodálkozik; azt hiszi, őrültek házába jutott. És a bűnös elárulva, -leálczázva, a földig lealázva! Ő, az anya és a ház úrnője! Lehet-e -emberi teremtménynek ily leveretést, ily végső megsemmisítést elviselni? - -Beléptek a kastély folyosójára és onnan egyenesen a társalgó terembe. -Menet közben Gedeon gróf nem győzte húga szépségeit s teljesen -kifejlődött bájait bámulni és dicsőíteni. - -Csak arról nem szólott, mily sugár, magas, szép növése van, mert akkor -mindenki a párocskára néz és megmérheti, hogy ő méltósága épen a válláig -ér menyasszonyának! - -Gábor gróf a bárónénak udvarolt. Sok szép és lekötelező bókot -mondhatott; de a figyelmetlen úrnő csak fejének hajtogatásával adott -néma választ. - -A szerencsétlen anya lelkében zúgott már a keletkező orkán bömbölése. -Legutolsó kétségbeesésében hamisan kezdett szívében imádkozni. Mintha -meg lehetne csalni az istent! - -Titkos fohászának ez volt értelme. Mindenható! a ki az ártatlanoknak s a -jó szándéktól vezérlett anyáknak és özvegyeknek atyja vagy, mentsd meg -hű szolgálódat a szégyentől, mert különben lehetetlen, hogy e nap -vérontás nélkül végződjék. - -Nagyon természetes, hogy a magas égnek egy báróné figyelmeztetésére -jobban meg kellett e dolgot fontolnia. Mert csak nem akarták oda fön -megengedni, hogy egyszerre két grófnak drága élete veszedelembe -kerüljön. Okvetlenül ketté vágják a vetélytársak egymás nyakát. - -És mégis, ki hinné? a jó szerencse, Nagygáthy grófnak könnyenhivősége -vagy inkább elbizakodottsága a közvetlen veszélyt elhárította! - -Mihelyt leült a társaság, Gedeon gróf szeretett húgának kezét -megcsókolván, bizalmasan mondá: - -– Imádott Lenkém! Engedd meg, hogy hódolatteljes vőlegényed élőszóval is -megköszönhesse azon boldog órákat, miket hozzám küldött leveleid -olvasása közben nekem szereztél. - -Itt volt az utolsó itélet. A báróné ajkai görcsösen vonaglának. Leányára -nézett s várta a megérdemlett büntetést. - -A kis leány azonban semmi különös meglepetést sem mutatott. Mintha ujság -sem volna előtte, hogy ő leveleket irogatott Gida bácsinak. Csak -zavarodtan nézett és nem talált szókat a feleletre. - -E válságos perczben a boldogtalan vőlegény még nehány szóval egészíti ki -kérdését és teljes lelki nyugalommal kérdé: - -– Úgy-e Lenkém, mindig szíved sugallata szerint szoktál írni? - -E szerencsés kérdés egyszerre szétoszlatá a helyzet veszélyes voltát. - -Az egyenes, személyes és közvetlen kérdésre a kis leány nem tudott (vagy -nem akart) felelni; de az általános értelemben tett felszólításra -mondhatott, a mi tetszett és igaz is volt. - -– Bátyám, – szólt oly komolyan, mint csak egy vidám kedélyű leányka -arczvonásaitól kitelhetett, – a mióta írni tudok, a kinek csak valóban -írtam, mindig szívemnek legőszintébb gondolatait biztam papiromra. - -E nyilatkozat általános lelkesedéssel fogadtatott. Mindenki azt -magyarázta ki belőle, a mi érdekének és várakozásának leginkább -megfelelt. - -Gedeon grófnak felragyogott arcza az örömtől. Igaz, hogy tekintve saját -uradalmait, a 9000 holdas örökséget igen keveslette: de a mamától -összegyűjtött tőkepénz s a gyönyörű szép leány sokat nyomott a -mérlegben. - -A báróné először elálmélkodott. Úgy érzett, mint a vízbehaló, a ki mikor -már elmerült, egyszerre észreveszi, hogy valaki utána jött, megragadta -üstökét s viszi a partra. Igaz, hogy nem értette leányát; de örömest -feltette, hogy ez a jó és engedelmes gyermek, ha történt is háta mögött -valami, e pillanatban mindent magára vállalt! - -És Gábor gróf? Ez az egészből csak azt a kifejezést hallotta: «a kinek -csak valóban írtam.» Benn rejlett e föntartásban azon lehetőség is, hogy -a távollevő rokon tőle ugyan soha egy irott betűt sem kaphatott. - -De végre meg volt a jég törve. A báróné újra lélegzett és legelső is -volt, a ki a helyzet megváltozásából hasznot akart húzni. Anyai könnyek -között figyelmeztette a boldog szerelmeseket, hogy ne feszegetnék többet -a multat (ez alatt a Pesten adott kosaracskát is értheté), hanem -gondoljanak ezután kizárólag a szép jövőre, mely őket várja. - -Innen kezdve vidámabb és fesztelenebb hangulat uralkodott. Rögtöni -fordulat következett be s a báróné, mint bizonyíték hiánya miatt -felmentett bűnös, bátrabban mozoghatott. Sőt tudva, hogy leánya a -legmegbízhatóbb őrizet alá jutott, háziasszonyi gondok czíme alatt, -magukra is hagyhatá a fiatalságot. - -Tekintve, hogy vendégei távol laknak s még ma haza utaznak, az ebéd -ideje négy órára tüzetett ki. A báróné a vidékről felszedett -szakácsnéjának művészetében nem sokat bízott, tehát lopva és titkon még -a konyhába is benézett. Fösvény volt a gyűlöletességig, de azért báróné -akart maradni, a kinek a kifogástalan vendégszeretet első kötelessége. -Értsük: ha szép szerivel ki nem bújhatott alóla. - -A szakácsné zokon és erősen fitos orral fogadta e kéretlen beavatkozást. -Azt találta mondani: ha nem üt ki az ebéd hiba nélkül, annak oka, hogy -nincs a háznál, a mi kellene hozzá. A báróné rendre utasította a -fellázadó cselédet; ez pedig rögtön benyújtá mához tizenöt napra szóló -lemondását. - -E közben a fiatalság bölcsen átlátta, hogy ily forró nyárban teljes -másfél órát lehetetlen a szobában tölteni el. Hármacskán tehát kimentek -a kastély alsó kertjébe, a hol a gyümölcsfák árnya alatt állítólag -hűsebb szellő lengedezett. - -Gábor gróf hősies elhatározottsággal tűrte szenvedőleges szerepét; de ha -Gedeon gróf tűzzel beszélt s néha vallomásaiban az őszinteség határáig -is elcsapkodott: a két hallgató összenézett és egymás szeméből bűvös -titkokat olvasott ki. - -És tökéletesen értették e néma beszédet. - -A boldog vőlegény sok érdekes adomát tudott a főrangú úrnők -boudoirjából. Mindig szigorúan az illem határai között maradt. Soha -életében nem volt tűrhetőbb legény, mint most, a mi eléggé bizonyítja, -hogy szerelmes is lehetett egy kicsit. - -Séta közben Gábor gróf néha nagyon megbámult egy piros almával rakott -fát. Illett ez, hogy barátja tanú nélkül is megnyithassa szívének -tárházát és kiönthesse onnan érzelmeinek kincseit. - -Mikor így Gábor gróf néhány lépéssel hátrább maradt, nagyon mulattatta -őt a komikus látvány: a piczi kis gróf, a ki az ellenállhatlan hőst -játsza s mellette a szerény, egyszerű leány, de alakjában a királynék -szobormintája. De mind hiába! a kis grófocska 70,000 holdat dobott a -mérlegbe, melyen állott, tehát ki birkózhatott volna vele? Gábor gróf -ily hatalom ellenében csak az egykori mérnöksegéd volt, a ki azonban ha -marokra kerül a dolog, vetélytársát fél kezével dobhatja át a kert -kerítésén. - -Más ember nem tűrhette volna, hogy idegen tolakodjék közbe és -elbizakodottan játsza az egynapi királyságot. - -De könnyen vonhatott vállat a fiatal ember. Dönthetlen biztosíték volt -kezében, az égi üzenet, melyet Cseklész grófné hozott: «a levelet -elolvastam; igen örvendettem és vígasztalást merítettem belőle.» Csakis -ily felhatalmazás birtokában engedhette át nehány órára a csatatért, -melyen többé semmi legyőzni való sem volt! - -A kitüzött órában jött a báróné és elvezette vendégeit az ebédre. A -csinosan felterített asztal a verendára nyíló hűvös szobában állott s -Jetty kisasszony épen most hozta fel a levest. - -Az ülés sorát a helyzet hozta magával. A hosszas kerek asztal felső élén -a báróné elnökölt; mellette jobbról leánya és Gedeon gróf következtek. A -baloldali fönmaradt hely csak Gábor grófnak juthatott. Ehhez volt kötve -a lovagias kötelesség, a ház asszonyát mulattatni, kivánatait megelőzni, -megjegyzéseire figyelmezni s vizet tölteni poharába. Ez mindössze is fel -nem ért Herkules legcsekélyebb csodatettével. - -Mindnyájok szerencséjére Gedeon gróf oly virtuozitással húzta a -társalgás első hegedűjét, hogy e rikoltó kiabálás mellett a lágyabb -hangszerek akkordjait hallani sem lehetett. Lenke kisasszony is csak -alig kapott időt, hogy néha egy csodálkozó vagy kérdő «ah?»-ot vessen -közbe. - -Ilyenkor Gábor gróf alkalmat nyert, hogy a báróné arczvonásait -tanulmányozhassa. Emlékezett rá, hogy e nő korábban nyájasabb volt, ha -bár a mi fiatal emberünket soha igazán szívesen nem látta is. Most az -örökös izgatottság és elégedetlenség visszataszító vonásokat gyüjtött -szája környékére. Aztán idősebb is lehetett, mint leányának tizenhét -éves kora sejtetni engedte volna. Fiatal éveinek regénye még a negyvenes -években folyt le s ha később máshoz ment férjhez, igen meglett korú -hajadon lehetett. - -Ezen észrevétel kulcsot adhatott jelleme meghatározására. Összevegyült -benne az úrnő, az anya hatalma a vén leány hiúságával, a szerelmében -csalódottnak embergyűlöletével, a harmincz évet túl haladott szüzek -önteltségével, a saját én-jök értékének kimagyarázhatlan -túlbecsülésével. - -És ezek mellé még a fösvénységnek büzhödt fertője is! - -Miről tudott Gedeon gróf oly kimeríthetlenül beszélni? A ki messze -földeket bejárt, sokat mondhat, még többet hazudhatik. De Gedeon gróf -nehezebb feladatnak vélte tudományának kilencz-tized részét elhallgatni, -mint a csekély maradékot egy ebéd idejére feltálalni. - -Kitünt, hogy jártas volt a faubourg St.-Germain herczegnőinek termeiben, -habár a «ruelle» titkait irgalmatlan szigorúsággal kizárta előadásából. - -Ismerte a párisi franczia nyelv legújabb haladásait és grammatikai -vívmányait. Elmondta, hogy a jó társaságokban e szót «chic» többé -hallani sem lehet. Még a hasonlókép szellemes és klasszikus kifejezés a -«pschutt» meg a «vlan» is avulni kezd. Ma már a comme il faut ember -előtt minden szép, kedves, divatos és elegáns dolog egyszerűen csak -«tchink». - -– Az én öt lovam tchink, az én hetvenezer holdam tchink. A hogy -beszélek, az tchink. És mindnyájan, a kik itt vagyunk, csupa tchink-ek -vagyunk. A pedáns és világtól elmaradt franczia akadémia e végtelen -sokat kifejező jelzőt még nem fogadta el, de annál rosszabb rá nézve. -Tant pis… - -Ebéd végén a báróné feloszlatta az ülést s a két úr kiment a verandára -fekete kávét inni és szivarozni. A kis leánynak meg volt engedve, hogy -az ily kétségtelenül tchink társaságot kövesse és illő távolságban velük -együtt legyen. - -A báróné maga hosszabb időre láthatatlan állapotba jutott. Ha van itt -még negyedik személy, afféle épen nem tchink-szerű egyén, bizonyára azon -gyanura vetemedik: hogy megy már a vén zsugori, elzárja az ebéd -maradékát; jó lesz azt holnapra, holnaputánra újra felmelegíteni! - -Csak nehány szót váltott még a verandán ülő társaság, a midőn Gedeon -gróf kiveszi óráját, rá pillant, megcsóválja fejét s mint drága -egészségére vigyázó fiatal ember igen fontoskodó arczczal mondja: - -– Barátom, nekünk sietnünk kell; a nap hanyatlik, az én lovaim pedig nem -éji kalandokra valók. S miután a szobaleányt nem küldhetem az istállóba, -megyek magam. Remélem, ott ácsorog az udvaron komornyikom: intek neki s -a kocsis foghat. - -– Részemről készen vagyok. - -– Megyek és jövök. Mulattasd addig dicsőséges kis menyasszonyomat. - -– Mindenesetre barátom, csak vigyázz, nehogy az udvaron Würzheim -bárónénak véres szájú komondoraival találkozzál. - -Gedeon gróf ekkor már sietett az ajtó felé. Hallotta, vagy nem: mit -mondott barátja? nem sokat gondolt vele. Ő már előre élvezte a rá váró -gyönyört, hogy pompás telivéreit megint hajthatja. - -A verenda ajtaja becsapódék a távozó után, s arra rögtön más új világ -keletkezett a visszamaradtak között! Tetszett a sors szeszélyének, hogy -épen közvetlenül az elválás perczében szólhatott e két lény egymással -tanuk nélkül. - -Gábor gróf felkelt; arcza lángolt, hangja reszketett és szívének -mélyéből fakadó érzelemmel mondá: - -– Lenke kisasszony, bocsássa meg kétségbeesésemből származó -vakmerőségemet, hogy levelet írtam s csak holt betűkkel fejeztem ki -először: mint szeretem önt végtelenül! - -A kis leány mosolya mennyet igért. Szemében a boldogság és öröm könnye -csillámlott meg. De mégis a női természet tartózkodásával csak azt -kérdé: - -– Elmondta Cecilie néni válaszomat? - -– Elmondta és e szavak örökre szívembe vésve maradnak. Lenke kisasszony -elolvasta levelemet, örömmel fogadta és vígasztalást merített belőle. - -– Igen, ezt izentem, – és mindenről megfeledkezve kérdé: Szeret ön -engem? - -– Szeretem! és ezen szavam egész életem boldogságát foglalja magában. - -– Ha szeret ön, – felelt túlvilági elragadtatással a leányka, – akkor -fogadja kezemet és legyen az öné örökre. Nincs időm többet beszélni, -csak azt tudja meg, hogy én még előbb szerettem önt. És ha az egykori -mérnök ma is csak a régi szerény mérnök, akkor is csak öné vagyok. - -Most már az őrülés rohamai ragadták meg a fiatal embert. Ő is -megfeledkezett, hol van? ki látja? ki hallja? és az ajándékban kapott -kezet szívére emelé. - -E pillanatban nyilott az ebédlőnek túlsó ajtaja és Gedeon grófnak -közeledő léptei felhangzának. - -– Uram! – szólt még e végső másodperczekben is a boldogságban úszó -leányka. – Látnia kell, hogy én e nyilatkozatot vártam, reméltem és el -voltam készülve a legelső kedvező alkalomra. - -Ezzel kebelébe nyúlt s onnan egy kék szalaggal összekötött papircsomagot -vett elő. - -– Rejtse el! - -Többet nem szólhatott, mert Gedeon gróf jól megcsattintva az üveges ajtó -kilincsét, kijött a verandára azon nevezetes hírrel, hogy fog már a -kocsis! - -Szokás szerint semmit sem látott. A gyanú, kétkedés vagy épen a -féltékenység eszébe sem juthatott. Mert zsebében hordva menyasszonyának -szerelmes leveleit, oly rendületlenül állott hite, mint a Sion hegye. - -Különben is nagy úri házból származó gyerek lévén, születése óta szokva -volt hozzá, hogy mindent készen kapjon kezébe s ha kellett valami, mások -dolga volt legtitkosabb vágyait ellesni és megelőzőleg teljesíteni. -Tehát azon érzék, hogy akármit is saját grófi szemével fedezzen fel, -tökéletesen hiányzott benne. - -Az ebéd végétől a jelen pillanatig alig telt el húsz percz. És mennyi -történt ez alatt! A mit két szerető szív csak hitt, most élő szóval -bebizonyítva hallotta. Minő boldog megnyugvás ez a jövőre! Biztosan -építeni a lerakott alapokra! - -A báróné szándékosan hagyta őket magukra. A jó gyermek szereti mamáját, -s mégis csak a háta mögött szokta a kiválasztott ifjúnak szerelme titkát -megvallani. - -De mikor a ház úrnője a lovak dobogásáról hallotta, hogy vendégei útra -készülnek s nehány pillanatig a gondatlan vőlegény is az udvaron állong, -veszedelmet sejtve, előrohant, hogy féltékenyen őrzött báránykáját a -vérengző tigris körmei közül kiszabadítsa. - -Majdnem egyszerre, úgyszólván Gedeon gróf sarkában érkezett a verandára -és fellélegzett, a midőn mind a hármat együtt találta. - -Vendégei ekkor már búcsúztak. Gábor gróf nagy tisztelettel hajtá meg -fejét a hölgyek előtt. Gedeon gróf melegen szorítgatta legkedvesebb -hugának kezét, mely az elmult pillanat óta örökre egy más férfinak -tulajdonává lett. A leány bátor szívvel engedé kezét szorongatni és -szépen meghajlott, a midőn rokona hangos csókot pattintott rája. A -csókot a tüzeskedő vőlegény adta, de csak a közönyös hug fogadta. - -A két fiatal ember búcsút véve eltávozott. - -Sok ember, a ki hallott valahol harangozni, de nem tudta hol? azt hiszi, -hogy a grófnék hitágazata közé tartozik a férfi vendéget, pöczkösen ülve -maradva, bocsátani útnak. Valósággal így történik ez télen városban, a -társaságban: de nyáron a falun, a kit szeretnek, nőt vagy férfit, oly -szépen lekisérik a kapu aljáig, mint akármely más derék, vendégszerető, -jó magyar ténsasszony teszi. - -Teljes sötét éj lőn, a midőn Gedeon gróf Gelenczére érkezett s barátját -a kastély előtt leszállítá. Maga Kis-Gáthra ment éjjelezni, mert másnap -Hevesbe készült, a hová, mint mondá, legalább két hétre, sok korhely -pajtása fog össze gyűlni. Oly saison, mely alatt a szerelem és a -vőlegénység ügyei bízvást szünnapokat tarthatnak. - -Így végződött az elátkozott kastély megrohanásának története. - -De hova maradt a ház titkainak földig való lerombolása? - -– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – - -Gábor gróf otthon volt saját úri kényelmében. Az inas meggyujtá a -lámpákat, a komornyik elhozta urának pongyola öltözékét. A vacsora is -készen volt, de a gróf mindenkit dolgára küldött, kijelentvén, hogy -semmire szüksége nincs, egyedül akar lenni és reggelig senki ne -háborgassa. - -Megmenekedvén háznépének jelenlététől, bezárta az ajtót, a -legkényelmesebb karszéket az asztal mellé tolta, a lámpák lángját -föllebb csavarta s aztán (bocsássuk meg a boldog férfinak ezen -gyöngédtelenségét) török dohányra gyujtott. Így lehet csak a csendes -magányban szellemi gyönyöreket teljes mértékben élvezni! Az illatos -füstgomoly adja meg az élmények fűszerét és koronáját. - -Végre ennyi készület után kivette kabátja zsebéből a kis leány -papircsomagát, mely világos égszín szalaggal volt lekötve. - -Felbontotta s legelőször is az lepte meg, hogy a nehány lapból álló -kötetke nem tentával, hanem csak rajzónnal van írva. Ez már jellemzette -a kis leány helyzetét az anyai házban. - -– Mit fogok olvasni? Ha nekem adta: a tartalom csak engem illethet. Ha -készen tartotta: akkor várta is az alkalmat, hogy átadhassa! - -Mindjárt első tekintetre látta, hogy ez nem levél, még kevésbbé napló, -vagy napló-kivonat. Egyszerűen csak feljegyzése azon gondolatoknak, -miket a fiatal embernek a legegyenesebb és legközvetlenebb forrásból -megismernie kellett. Hogy lássa a helyzetet, vegye számba a nehézségeket -s készüljön küzdelemre! Ez volt a tartalom; ez tünt ki azon sorokból, -miket az olvasó a lapok forgatása között előre is kikapkodhatott. - -– Végre életemben először teljes bizalommal és háborgatás félelme nélkül -beszélhet velem! Ebben lesz megírva felelete nyilatkozatomra: hogy -szeretem! - -Ime az irat tartalmának egyes kiszakított részlete. - -* - -«Mikor én kis leány voltam, jött egyszer Réthfalvára egy idegen fiatal -ember, a ki nem olyan volt, mint a többi. Ez sokat tanult, nem félt a -széltől, a hidegtől vagy nyáron a nap égető sugaraitól. Többi -ismerőseimtől soha mást nem hallottam, mint a mit én is tudtam; mindig -előre megmondhattam, mit fog nekem beszélni? a ki hozzánk jött -látogatóba s kijött velem a kertbe lapdázni vagy abroncsot dobálni. - -Hanem a ki most jött, az egy új világnak embere volt. Addig csak női -munkát ismertem, vagy láttam, hogy az emberek szántanak, vetnek, -aratnak, csépelnek. Legnagyobb csodám volt, ha valahol házat épitettek. -De ez az új ember vasutat mért és vasutat csinált! Csekélységem -érzetében megsemmisülve voltam. Míg én, a leányok és fiúk játszottunk, -zongoráztunk, s az iskolai könyveket forgattuk: már éltek mások, a kik -nagy szorgalommal magasabbra törtek, hogy tudományukból élhessenek és a -hazának használhassanak. - -Ezt a fiatal embert a mamám meghívta egyszer ebédre. Én kiváncsi gyermek -voltam és nagyon sokat kérdezgettem tőle. Eleinte féltem, hogy fárasztom -és nem tart érdemesnek arra, hogy ily tudatlan gyermeknek felelgessen; -de oly szíves és barátságos volt, hogy mindent, a mit megérthettem, -megmagyarázott nekem. Sőt tán még tetszett is neki, hogy ily csacska -gyermek annyira érdeklődik az ő különös mestersége iránt. - -Ma sem tudom, mennyit értettem beszédéből? csak arra emlékezem, hogy én -ezt az embert csodáltam, tiszteltem, meghajlottam előtte és büszke -voltam rá, hogy engem csak egy szavára is méltatott! E pillanat óta -mindig untatott, ha egy diák vagy fiatal ember köznapi dolgokkal -mulattatni akart engem. - -Mily gyermekes örömet érzettem, a midőn végre én is mondhattam e hősnek -valamit, a mit ő nem tudott! Hogy a kertben a sírkőre metszett «g. Sz. -G. h. e.» betűk annyit jelentenek: gróf Szabolcsy Gábor honvédezredes! -Nagyon meglepte őt e név, mert őt is így hívták; de mint polgár nem -akart rokonságot kötni a grófokkal! - -Aztán sokáig nem láttam. Már készen volt a vasút, jártak is rajta és én, -legalább nappal, nem örömest mulasztottam el, hogy a kert kerítése -mellől ne nézzem az átrobogó vonatot. Érzettem, hogy ez új dolog, új -tünemény a nagy világ csodáiból a mi szegény vidékünkön. - -Egyszer megint közeledett a vonat és csodálkozva hallottuk, mint -csendesedik gyorsasága s végre épen a mi kertünk fölött megáll. Erővel -vittem mamámat, hogy lássuk, mi történt? de mikor oda jutottunk, a vonat -tovább szállott s a pályaőr szép koszorúval a kezében jött elénk, hogy -mamám engedelmével az ezredes emlékkövére tehesse. - -És mindjárt tudtam, hogy e megemlékezés Gábor napjának alkalmából -történhetett. De mikor hozzá adtam, hogy e koszorút csak «ő» küldhette, -mamám nagyon lepirongatott, hogy az idegent ily rövid szóval neveztem. -Hallgattam, de azért ez az ő mindig ő maradt emlékezetemben! - -Az üvegházi friss virágokból font koszorú hamar elhervadott, a fagy is -elhamvasztotta; a szélvész pedig a földre sodorta. Én nehány -rózsalevelet imakönyvembe tettem; ma is ott van. A fonnyadt maradványt -kandallóm tüzénél elégettem. - -Megint végtelenül sok idő telt el. Egy reggel azt mondta mamám, hogy -nagy leány vagyok és elvitt Pestre. Jártunk ott ismerőseink estélyeire, -a midőn egyszer, valahol megint szemem előtt állott az én régi -ismerősöm. Elvegyült a férfiak közé, úgy viselte magát, mint egyik a -többi közül, pedig már nagyon magas hivatalban volt. De nem tánczolt és -nem kereste a leányok társaságát. Tehát én sem tánczoltam. A kik -felszólítottak, valami ürügy alatt kimentettem magamat. Ő meglátott -engem, megismert és meghajlott előttem. Soha addig nem érzett öröm tört -ki keblemből s bizonyosan igen ügyetlenül, tán épen a betanult szabályok -megtörésével viszonoztam irántam mutatott figyelmét. Mamám nagyon -haragudott, hazavitt és keserűen szememre vetette, hogy egy idegen -emberért legjobb barátinkat megsértettem! Nem tudtam, hova legyek a -csodálkozás miatt? Honnan tudhatta mamám, hogy én azon idegenért nem -tánczoltam? Oly mélyen belátnak az anyák gyermekük szívének rejtekébe, -hogy ezt is kiolvashatják belőle?» - -– – Ez volt az első lapokon megírva. Csodálatos új világ! Mert van-e -prózaibb foglalkozás, mint vasutat mérni és az építés munkálatait -vezetni? És mégis akad leány, a ki ezen réven esik szerelembe! Mit -mondtok erre költők, versfaragók és regénygyártók? Vasúti mérnök s egy -báróné szép leánya! a ki ilyen embert, mint eszményképét vési szíve -gyökerébe! - -Mily vakmerő szoczial-forradalmi újítás ez? a kevély sportman-ek kitünő -pisztolylövők, mesteri kardforgatók és hírre kapott -cotillon-előtánczosok ellen? - -Tudós férfiak! száraz szakemberek! vigasztalódjatok. Ismereteitek -tárháza már nem csak pénz és hatalom többé, hanem varázs és hódító erő a -női szívek megnyitására! - -Tovább olvasott. - -* - -«Anyám visszahozott Réthfalvára s velünk jött Würzheim báróné, hogy -engem bölcs oktatásaikkal szívem halálos betegségéből kigyógyítsanak. - -Ah, de az orvosság csak növelte veszedelmemet. - -E percz óta egyebet nem hallottam: minő leírhatlan boldogság és földi -mennyország Nagygáthy grófné lenni! - -Mindennap ismételték, mily tömérdek sok ezer hold földje van. Öt -tiszttartó kormányozza uradalmait; alig van egy kis adóssága. Együtt él -és pajtáskodik az ország legelső gavalléraival; minden kastélyban, -minden palotában otthon van. A főrendek házában húsz mágnás indul -szavazata után; a kaszinóban mindenki tisztelettel ad helyet neki. -Minden főúri szalon üres, a hova őt meg nem kaphatták; a hol pedig csak -öt perczre mutatta magát, az egész társaságra rávetette a fény, -előkelőség és eleganczia jellegét! - -Azt mondták: gyermek! királyné nem lehetsz. Lenke kisasszony nem -maradhatsz. Isten gondviselése választott a helyre, hogy Nagygáthy -grófné légy! - -A felséges udvar ünnepélyein első rangú csillag leszesz. Százan néznek -rád irigykedve. Ha a szinházban páholyodba lépsz s leülsz szemközt a -szinpaddal, az egész nézőtér susog, mindenki bámulja párisi legújabb -toilettedet és sokáig senki sem figyel a játékra. Ezeren sóhajtják: ez -Nagygáthy grófné! Oh ha én lehetnék helyében! A közönség önmagát is -többre becsüli, ha kegyesen leereszkedtél és egy vagy két óráig -ugyanazon élvezetben részesültél. - -Férjed a czímek és rendjelek közt úgy válogathat, mint más, ha a piaczon -cseresnyével kinálják. Ha unatkozik itthon, kinevezteti magát -nagykövetnek Párisba, Londonba, Berlinbe s neve örökre fönmarad a -történelemben, ha a nagyhatalmak kongresszusának békeszerződéseit -aláírja. Őszszel aztán lerándul Pestre s ha a király rókavadászatot -tart, férjed az egyedüli gentleman, a ki igazi angol szabótól varrott -vörös frakkban nyargal a mezőkön. - -Mama és a tábornokné egyáltalában nem érthetik, hogy ha Ó-Anglia -királynéja nem lehetek, mért nem leszek az, a mi utána mindjárt -következik: nagygáthi Nagygáthy grófné! ma ő méltósága, holnap ő -exczellencziája.» - -– – Ez megint egy pár lap volt a kis leány jegyzeteinek fejezeteiből. -Gábor grófot ezen sorok kissé megvigasztalták. Nemcsak azért, mert -szívének szerelme nem akart Nagygáthy grófné lenni: hanem mert e -felolvasott szövegben a humor és irónia nyomait vélte feltalálni. A ki -pedig így ír, az szenvedhet ugyan, de nincs kétségbeesve. - -Újra tovább olvasott. - -* - -«Mikor látták, hogy e szemvakító fénysugarakkal rajzolt kép engem el nem -szédített: vezeklés által akartak megtéríteni. - -Egy reggel azt vettem észre, hogy szigorúan őrzött rab vagyok. Különféle -ürügy alatt soha egy pillanatig sem hagytak egyedül. A kényelemszerető -Würzheim báróné szobámba hozatta ágyát. Azt mondta, álmában mindig -férjének halotti arczát látja és fél magában hálni. - -Nem sokára azzal fenyegettek, hogy ajtómat kívülről lakattal zárják le; -ablakomat lepecsételik s csak a mama és a tábornokné között lépdelve -mehetek ki friss levegőt szívni. - -Nevetve kérdeztem Würzheimné nénit: talán feltennék rólam, hogy képes -volnék a szülői házat szökve elhagyni? A tábornokné felelé: ezt a -merényletet nem tanácsolná, mert bizonyos helyen három véreb van -elrejtve, milyenekkel Amerikában a szökevény rabszolgákat szokták hajdan -visszahurczoltatni. Ez mese s a tábornokné agyában fogamzott ízetlen -ijesztgetés volt. - -Egy más alkalommal így szólott hozzám önkéntes börtönőröm: Lenkém, te -megátalkodott gyermek vagy. Egyszer majd betoppant hozzánk Nagygáthy -gróf egész sereg násznéppel. Mi téged felöltöztetünk menyasszonyi -ruhába, te pedig a templomban, Isten szent oltára előtt, elkövetheted a -botrányt, hogy igen helyett daczos nem-et kiálts! Nagyon könnyű volt -erre a felelet. Nénikém, mondám, ily borzasztóság nekem soha eszembe sem -juthatott. De ha már megtanítottak rá, végső szorultságomban tán hasznát -is vehetem szíves oktatásainak. – Úgy beszélt velem e hölgy, mint valami -nyolcz éves gyermekkel.» - -– – Mindinkább oszlani kezdett az elátkozott kastély titkainak homálya. -Würzheimné nem azt beszélte el Cseklész grófné kertjében, a mi történt, -hanem a mit képzelt. - -Álljunk meg ismét egy szóra. - -Hogyan? Oly díszes és előkelő hölgy, mint Würzheim báróné, csak nem -hazudhatott? - -Valóban ezt nem tette. Legalább nem hitte, hogy teszi. - -Azonban azon úri körben, melyben Cseklész grófné volt a hangadó, oly -nagyon divatozott a túlzás és a drasztikus előadási modor, hogy a -társaság más tagja is a mesternőt több vagy kevesebb szerencsével -utánozni igyekezett. - -De nagy különbség volt a grófné és a báróné között! Mert Cseklész -grófnét minden jelenlevő mindig tökéletesen értette. Valamint olvasóink -is mindig tisztában voltak, mikor kell beszédét betűértelemben venni, -mikor pedig csak a szónoklati figurák szabadságai szerint. Cseklész -grófné a modorban hajtogatta a sulykot jó messzire, de a száraz -tényekben soha. Kis dolgoknak adhatott nagy nevet; apró bajocskák -elmesélésében felhúzhatta a tragédia legmagasabb szárú kothurnusait. -Mindez pusztán csak methodus volt, mely ha sikerült, a csevegő számára -az elmésség és szellemesség koszorúit is megszerezheté. - -Ellenben Würzheim báróné az uralkodó modort a legszerencsétlenebbül -utánozta. Ő nem a modorral űzött pompát, hanem egyszerűen meséket -mondott el, mint tényeket, mint megtörtént eseményeket. És mégis -követelte, hogy a hallgatók úgy értsék meg őt is, mint Cseklész grófnét, -a kit igen fonákul vett utánzandó mintájául! - -Olvassuk Lenke kisasszony jegyzeteit egy lappal odább. - -* - -«Ez alatt Gedeon bátyám gyakran küldött mamám czíme alatt hozzám igen -érzékeny és fellengős leveleket. Mamám átadta nekem, mint rám nézve -megtiszteltetést és kitüntetést; de egyet sem olvastam el közülök! Csak -ebéd alatt hallottam, hogy az epedő szerelem lángolóbb szavakban még -soha papírra nem ömlött. - -Szigorú parancsot vettem, hogy hasonló érzelmeket kifejezve, választ -írjak. Ezzel elérkezett a pillanat, melyben engedetlen gyermeknek -kellett lennem. Mintha az ég sugalta volna, hogy ily kérdésben szabad -akarattal birok! De érzettem, mily lázadó vagyok s kértem a könyörülő -istent, vegyen magához. - -Egy gyengébb órámban mégis megigértem, hogy válaszolok a levelekre, ha -szabadon írhatok és senkitől nem ellenőrizve, küldhetem a postára. -Beleegyeztek; de mikor lepecsételve volt levelem, mamám feltörte, -elolvasta és tűzbe vetette. Csodálkozásomra e percztől fogva senki sem -szólott e dologról. - -Ellenben most következtek legszomorúbb napjaim. Mamám nem szólott -hozzám; ebédkor csak a tábornoknéval beszélt; senki sem voltam a háznál. -A zárda növendékei is megneheztelnek egymásra, egyik leány három napig -nem néz a másikra, de a negyedik estén könnyek zápora közt borulnak -egymás mellére s a barátság forróbb, mint valaha volt. De mamám haragja -napok multán még növekedett: eddig nem akarta jelenlétemet észrevenni, -most fenyegető tekintetet vetett felém. Számüzettem anyám asztalától; -mint idegen éltem a házban; épen hogy tűrtek és el nem űztek. Mamámnak -nem kellett más leánya, mint a ki Nagygáthy grófné lesz. A kinek e -boldogság nem tetszik, keressen másutt édes anyát, ha talál. - -És mégis! - -És mégis ezek daczára tudom, hogy mamám szeret engem. Én vagyok egyedüli -kincse, öröme és vigasztalása. Egyedül csak azért elégedetlen, mert nem -tudok oly értelemben boldog lenni, mint ő, az én érdekemben elhatározta. - -Mamám háladatlannak tart, mert egész életét csak az én boldogságom -biztosítására szentelte. - -Egyedül én miattam élt úgy, hogy az egész vidék fösvénynek tartja. Pedig -nem fösvény. Távol, messze távol van nemes lelke ezen aljas -szenvedélytől. Senki jobban nem tudhatja, mint én, hogy mamám a pénzt -megveti. Számtalanszor láttam, hogy a bankjegy-csomagokhoz keztyűtlen -kézzel nem nyúl. Bedobja a vasszekrénybe, elfordul tőle s csak nyomorú -eszköznek tekinti. - -De mért gyüjti mégis a pénzt? Ha neki nem kell, kinek akarja adni? -Nekem! egyedül csak nekem, hogy ha Nagygáthy grófné leszek, ne menjek -szegényül a dúsgazdag házhoz! Sok pénzt kell vala vinnem: nehogy azt -mondják, a Réthfalvy báróné leánya mindent egyedül férjének köszönhet. -Ne mondják, hogy Gedeon gróf nem is úri állapotához méltókép házasodott; -hanem megtetszett neki egy síma arcz, leszállott a magasból s -helyrehozhatlan hibát követett el! - -Fösvénység vagy rút önzés ez? Bizonyára nem. Szereti, bálványozza -leányát; mindent feláldoz érte, hogy boldoggá tegye: de csak az ő módja, -gondolata és felfogása szerint! - -Van nekünk egy Jetty nevű szobaleányunk, a ki néha részvétet mutat -irántam. Már Pesten is megnyugtatott egykor, a midőn egy válságos órában -megsúgta nekem, hogy bizonyos fiatal ember, a ki ugyanazon házban a -harmadik emeleten lakott, erősebb, mint alattomos ellenségei és az angol -nyelvtant vette kezébe egy új élet megkezdésére. Egy este szobaleányunk -így szólott hozzám: Titkot mondok. Würzheim báróné iróasztalának -fiókjában lángbetűkkel írt szerelmes levelet találtam Nagygáthy grófhoz. -Az első pillanatban szörnyű csodálkozásomban sóbálványnyá változtam. De -mikor eszembe jutott, hogy ez már a hetedik levél, melyet a -tiszttartóhoz kellett vinnem, hogy feladja a postára, mintha az ég -sugalta volna, eltaláltam, hogy a báróné egyszerűen az én kisasszonyom -nevében irogat Trouvillebe! Jó lesz ezt tudni és a jövőben magát ahhoz -tartani: de az égre kérem, el ne áruljon! - -Én inkább nevettem, sőt örvendettem, mint méltatlankodtam vagy -bosszankodtam. Ez magyarázta meg, miért nem sürgette mamám innentúl a -levélírást Gedeon bátyámhoz. Épen ezutáni napokban volt nálunk Cecilie -néni és onnan hozott nekem vigasztalást, a honnan egyedül vártam és -reméltem. - -Ekkor határoztam el, hogy míg ebéd idején szobámba zárva, lelkem -szabadságot élvez, felhasználom a kinálkozó alkalmat. Ha Nagygáthy gróf -egymásután kapja a hamis és értéktelen leveleket: birjon tőlem igazi és -csalhatatlan zálogot az, a ki engem szeret és a kit én, míg élek, örökre -szeretni fogok. _Lenke_.» - -– – Ez volt az oly bizalommal átadott jegyzetek tartalma. Így lettek az -elátkozott kastélynak hihetetlen titkai földig lerombolva. - -Az első pillanatban azonban a fiatal ember előtt csak az birt minden -egyebet megsemmisítő értékkel, hogy a kit ő szeret, az is őt viszont -szereti. Nem kellett neki más e világon. - -Csak később a másodszori figyelmes olvasás után értette meg, hogy a -Trouvillebe küldött rémségesen szerelmes levelek szerzője nem más, mint -maga Würzheim báróné! - -Ez nagy ujság, óriási felfedezés volt. Csakhogy nem lehetett Cseklész -grófné társaságában e történetkét vígság és nevetközés mellett közvagyon -gyanánt odavetni. Pedig leírhatlan élvezet leendett, mint balladai -hősnek: megszabadítani a réthfalvi kastélyt az átok súlya alól s -helyében fél mázsás kalapácscsal agyon verni a temesvári győzőnek -hátrahagyott özvegyét! - -Különben pedig a bevallott viszonszerelem után így volt minden legjobb -rendén, mint a hogy történt. - -Ha kiderül, hogy egy anya feledkezett meg annyira magáról, hogy leánya -nevében levelezésbe bocsátkozott: ez gyűlöletes, visszataszító és -természetellenes merénylet leendett. Ha a szobaleány irogat; ez -ízléstelen, aljas és megvetésre méltó cselekedet. De ha Würzheim báróné, -a réthfalvi borzalmasságok feltalálója és hirdetője marad a mártásban: -akkor a kölönben is piquant história a legmulatságosabb s legkomikusabb -színbe volt öltöztetve. - - - - - XIX. (Rögtön fenyegető hírek érkeznek Réthfalváról.) - -Gábor gróf a következő napokon otthon maradt. Elvesztette kedvét -ellátogatni Cseklész grófné kastélyába, bár jól tudta, hogy várják oda, -s elmaradását elpártolásnak, sőt háladatlanságnak fogják nevezni. - -Érzette, hogy mint a társaság tagja, kötelessége lett volna réthfalvi -látogatásának eredményeiről számot adni; de szíve szerelmének édes sorai -nemesebb és magasztosabb hangulatba hozták kedélyét. Átlátta, hogy -érzelmekkel telve, nem találhat helyet ott, a hol tisztán és egyszerűen -csak mulatni akarnak és nem sokat gondolnak azzal, kinek rovására -szereznek maguknak tréfát és nevetközés közben eltöltött egy pár órát? - -Cseklész grófné mint pártfogó és önként ajánlkozó közbenjáró méltán -neheztelhetett az elhanyagoltatás miatt. De nagyvilági hölgy létére is -tudott elnéző és engedékeny lenni, a hol mentségül a leggyöngédebb -érzelmeknek tiszteletben tartása jött tekintetbe. Tudta, hogy az ő -házában, a könnyű vérűek társaságában, komolyan szerelmes férfi, a ki -titkát őrizni tartozik, csak unalmas szerepet játszhatik. Tehát tűrt és -biztatta vendégeit folyvást a következő nappal. - -De a kinek egyszer oly bizalmas és barátságos levelet küldött; a kinek, -kastélyát, második otthonául felajánlotta, nem tehette, hogy azt -másodszor is meghíjja. - -Ily finom érzékkel biró körben, mindig felteszik, hogy a szívesen látott -vendég, a legfontosabb ok nélkül nem maradhat távol. - -Egy reggel, a midőn, szokás szerint egy lovas legény a legközelebbi -vasúti állomásról meghozta a postát, a sok hirlap és más küldemény -között egy magán levél is elékerült a csomagból. - -– Lássuk, ki ír? - -Feltörte a pecsétet és olvasá: - -«Szatmár, szept. 4. - -Méltóságos gróf! - -A midőn István napján, méltóságodnak aláírásával, levelet vettem, -őszintén megvallom, hogy első gondolatom is az volt: valamelyik -hivatalbeli kollegám űz velem izetlen tréfát. Magam vagyok vén legény a -vasút szolgálatában és a fiatalabbak szeretnek kikapni az öregen. - -De mikor a gelenczei uradalmi fiskális hozzám hozta az adományozó -levelet, a telekkönyvi kivonatot és a pénzügyigazgatóságtól kiadott -nyugtát az átiratási illetéknek megtörtént lefizetésétől, mélyen -megilletődve tapasztaltam, hogy csakugyan minden az én nemes grófom -akaratából ment végbe. - -Szememnek hinnem kellett, de lelkem mégis kétkedett, hogy oly csekély -szolgálatokat, miket csak kötelességem érzetében teljesítettem, ily -rendkívüli jutalomra lehessen érdemesíteni. - -Engedje meg gróf úr, hogy irántam mutatott kegyességét, a legelső -alkalommal élő szóval köszönhessem meg. Most csak azt mondom: bizonyos -ugyan, hogy méltóságod ezen kegyét érdemetlenre pazarolta, de -háladatlanra semmi esetre sem. - -Rögtön lemondtam hivatalomról. Miután nyugdíjt nem kértem, az -értesítést, hogy kivánatom teljesült, a forduló postával megkaptam. -Mihelyt tehát megérkezik utódom, családostól együtt átköltözöm azon -birtokra, melynek minden fűszála, míg élek, csak arra emlékeztet, hogy a -legszentebb hála kötelességeit vállaltam el és csak akkor leszek boldog, -ha bár életem koczkáztatásával is, méltóságodnak bármely érdekében hű -szolgálatot tehettem. - -_Nagy István_.» - -Örvendett a fiatal ember e levélnek és előre elgondolta, mily kellemes -perczei lesznek, ha bekalandozván földjeit, olykor a jó szomszédhoz is -bekopogtathat és mások jelen nem létében, elbeszélget vele, dicső -atyjáról, édes anyjáról és a lengyelkei élet emlékeiről. - -A hirlapokban szokás szerint semmi új, érdekes vagy vigasztalást igérő -esemény. Fel volt melegítve, a mi két héttel ezelőtt történt. De a -zemplénmegyei közlöny harsogó trombitaszóval hirdette, hogy Szabolcsy -gróf egyik régi hivataltársát, a kivel legbensőbb barátságban élt, -rendkívüli ajándékkal lepte meg: a szerény állomásfőnökből egyszerre -jómódú földesúr lett. - -Ismét nehány nap mult el. - -Egyszer, épen delet harangoztak a faluban, a midőn lovas legény érkezik -a kastély elé és levelet hoz Cseklész grófnétól. - -A fiatal ember megijedt, mert tudta, hogy egy újabb meghívás, valamely -fontos közbejött esemény nélkül nem érkezhetett hozzá. Tehát az ő -számára van nagy ujság és nemcsak azért szükséges jelenléte ott, hogy a -vendégek kiváncsiságát kielégítse. - -Olvassuk a grófné levelét: - -«Kedves Gábor! - -Ön boldogan aluszsza az igazak álmát s nem tudja, hogy reggeliző szobája -alatt, a pinczében, százezer kilogramm dynamit van lerakva. Akkor akar -fölébredni, ha a levegőbe röpült? - -Jőjjön ebédre, ma, hozzám és hallja a roppant ujságot Réthfalváról, mert -már a verebek is csiripolják egész Zemplénben. - -Tegnap Réthfalván voltam és borzasztó összeesküvést fedeztem fel -Gelencze ellen. Úgy látszik, hogy a kis leányt léggolyón akarják -elrabolni Hevesmegye fekete oczeánjának valamelyik puszta szigetére. - -Tán tréfálok? Az egész Európa tudja, hogy beszédemben, írásomban minden -nagyítást kerülni szoktam. Hanem a mit láttam, azt láttam. - -Kérdi mit láttam? A báróné nagy titokban valami fehér jószágot mutatott -nekem. Úgy ragyogott mint a sarköv örök hava! Aztán egész tele marokkal, -ajándékba küldött brillantokat. Saját kezemben tartottam s a legkisebb -nagyobb volt mint a malomkő, Pesten a Concordia gőzmalomban. Mikor -felragyogott előttem e kincs a gyönyörű à jour foglalványban, -megesküdtem, hogy ha még egyszer valaha, ezred évek mulva, egy más -geologiai korszakban, újra e világra születek, csak Nagygáthy grófné -akarok lenni! Kap-e Cseklész úr, helyembe, más kárpótlást és hasonló -tartós boldogságot? az az ő dolga. - -_Cecilie de Cseklész_» - -Ez grófnéhoz méltó bolond levél volt, de mégis szóról-szóra érteni -lehetett. Levonva a hóbortos modort, világosan meg volt írva a tény, -hogy Réthfalván igen gyanus, sőt veszedelmes jelek mutatkoznak. A pompás -fehér öltözék, a vőlegénytől küldött ajándék, bebizonyította, hogy -menyasszony van a háznál. - -A megrémült fiatal ember rögtön befogatta lovait és ötven percz alatt -Cseklész grófné kastélyának kapuzata elé érkezett. - -Szokás szerint ez órában az egész társaság a kertben mulatott. Nagy -örömmel fogadták itt a gelenczei szomszédot s miután a vendégek -(legalább hivatalosan) nem tartoztak tudni, hogy Gábor grófot a -réthfalvi események közelebbről is érdekelhetik: történt, hogy fél óra -multán ő is együtt úszhatott a forgalomba hozott hirek özönében. - -Kissé boszankodott ugyan, hogy ezen csevegések és ujságolások alatt -kénytelen volt a közönyös hallgatónak szerepét játszani. Lelkében ugyan -az Aetna tüze háborgott; de azért ő is csak nevetközött a többiekkel. -Mert ha jó társaságban meg van is engedve, hogy valaki boldogtalan -szerelmes legyen, igen izléstelen köznapiság a szív fájdalmát nyiltan -elárulni, tüzeskedni, vagy hamleteskedni s ezáltal másokat untatni! - -A mint a társaság szüntelenül mozgott, forgott, majd szétoszlott és újra -összegyülekezett, Cseklész grófné a legelső kedvező alkalommal a fiatal -ember karjára támaszkodik s ketten belebb sétáltak a kanyargó utak és -terek árnyai közé s leültek azon padra, melyen a mult héten a Würzheim -bárónéval tartott titkos konferenczia is végbement. - -A grófné, minden szokott bevezetést mellőzve kezdé: - -– Annyi tarka és hihetetlen hír érkezett ide Réthfalváról, hogy -elhatároztam véget vetni a bizonytalanságnak s tegnap, egyedül, csak -komornám társaságában áthajtattam a bárónéhoz. - -– És mindent saját szemével látott? - -– Mindent és sokkal többet, mint legvadabb képzeletemben vártam. Már -messziről feltünt, hogy a kastély kormos falai vidám világos színre -vannak kimeszelve. A kapu előtt emelvény állott és azon két zubbonyos -szobrász faragta és javítgatta a párkányzat fölött álló családi czímert. -A puszta kert földjét felásták és fűmagot vetettek belé; közel a házhoz -műkertészek dolgoztak, gyepkoczkákat raktak le s virágokat ültettek, -cserepestől. Az udvaron egy kocsis négy lovat sétáltatott; a nyitott -szin kapujából egészen új és igen díszes kocsi fénylett elé. - -– A réthfalvi kastélyban? - -– Valóban félni kezdtem, hogy kocsisom, tévedésből valami gazdag -zsidónak frissében összeprolongált kastélya elé hajtott. A nagy teremben -kettős létrákon szobafestők ágaskodtak; egy csoport mázoló az ajtókat -tölgyfa-szinre festette. Épen most hoztak Pestről két nagy tükröt és a -báróné méregette a falat, a hova felaggathassa! - -– Nagyon meg volt lepetve? - -– Úgy látszott, de nem mutatta. Olyan szivesen fogadott, mint a -házasszonyok szoktak, ha épen sürgős foglalatosság között találjuk őket. -Miután előre kimondtam, hogy ebédre nem maradhatok, bevezetett egy -szobába, mely eddigelé legalább, nem volt fenekestől felforgatva. -Feltünt előttem, hogy a báróné boldog és elégedett. A kétkedésnek és -bizonytalanságnak egy vonása sem rajzolódék homlokára. - -– Ez rettenetes fenyegetés ellenem. - -– Kivételkép igen közlékeny volt irányomban; ezerfélét beszélt, a mire -kiváncsi nem voltam. Bevitt a garde-robe-ba, a hol egy egészen új s csak -gyalult deszkából összeszegezett rakasz állott, rajta a vasuti -szállítmányjegygyel: Páris–Budapest. Megnyitá ajtaját s belől valami -fabunkóra akasztva, töretlenül, a legpompásabb menyasszonyi toilett -függött. Csak a leány hiányzott belőle. - -– Világos készület a lakodalomra. - -– Később hálószobájába vezetett s ott felnyitá előttem mesés hírű -pénzszekrényét. Megmutatta az ajándékba vett ékszereket. Mondhatom, -nagyon értékesek voltak. Ha nekem ilyenek volnának, rögtön eladnám s a -pénzt kellemesen elkölteném. Mert hogy viseljem is, arra oly -czikornyásan divatosak voltak, hogy az izlésnek még nyoma sem -maradhatott rajtok. - -– És a menyasszony? - -– Ennek még a szinét sem mutatták nekem. A báróné példálózkodott ugyan -valami rögtön bekövetkezett migraine-re; de nem érthettem: ő szenved-e -benne, vagy a leánya? - -– És a lakodalom napja? - -– Csak azt hallottam: ma-holnap; rövid időn; legközelebb. De ha a báróné -meghatározott napot nem említett, a nyilt szerénytelenség vádja nélkül, -bővebben nem kérdezősködhettem. És most? - -– Igen, grófné; ez a kérdés: és most? - -– Azt már mondtam, hogy én hirhedt házasságszerző vagyok, és -természetemnél fogva, mindig a hű és regényes szerelmesek pártján állok. - -Ez igaz is volt, habár a grófné ezen állítását élő példákkal be sem -bizonyíthatta volna. Csak annyi kétségtelen, hogy mindig különös -érdeklődést mutatott a szívügyek iránt. Lehet, hogy ez tisztán csak -szíve jóságából következett; de inkább valószinű, hogy ily beavatkozása -által főleg magának akart izgalmat, sürgős foglalkozást, vagy kellemes -időtöltést szerezni. Ha sikerült, büszkén aratta le győzelmének -gyümölcsét; ha balul ütött ki, nevetett, kiverte fejéből s nem szerette, -ha mások emlékeztetik rája. - -Különben jól tudta, hogy Gábor gróf is csak elérhető lehetőséget várhat -tőle. Igazi grófnétól ez is sok. Ilyen szíves segítség volt tőle, hogy -egyszer egy szerelmes levélkének kézbejuttatását magára vállalta. De -csattanós históriákra, vagy erőszakos szerelmi coup d’état-ra még -gondolatában sem vállalkozott. Elég önmegtagadás volt tőle, hogy új -hirek közlésének czímén másodszori meghivót küldött egy férfinak, a ki -az egész őszi idényre szivesen látott vendégként volt fogadva. - -Gábor gróf büszke lehetett e kivételes kitüntetésre; de az avatottabbak -mégis suttogták: mérnökből soha sem lesz igazi gróf. Ezek közől senki -sem követheti el a hibát, hogy legközelebbi szomszéd létére, minden -mentség nélkül, két hétig se nézzen a vendégszerető ház felé. - -Egyik hiba után a másik következett. Gábor gróf, hogy rossz kedvével -másokat ne untasson, igen kereste a magányt. Ebéd alatt szivesen vette, -ha mások sokat és víg dolgokat beszéltek, neki pedig békét hagytak. Oly -magaviselet, mely ilyen körben nem maradhat észrevétlenül. - -Rettenetes állapot az, dúsgazdag lakoma, tréfa és nevetközés közben, -csak kényszerüségből mosolyogni, belől pedig sötét kételyekkel küzdeni -és odavetni lelkét a marczangoló kétségbeesésnek. - -Már késő este volt, a midőn az illem megsértése nélkül parancsot -izenhetett kocsisának, hogy fogjon. - -Mikor pedig felült és őszi könnyü felöltőjét felvette, csak azt várta, -hogy kocsija felzökkenjen az országútra. - -Akkor előre hajlott, kezét a kocsis vállára tette és parancsolá: - -– Hajts Réthfalvára. Olyan gyorsan, a mint a ló csak élve megbírja. - -Mit akart ott, most, éjjel? - - - - - XX. (Igen uriatlanul töltött éj.) - -A kényelmes kocsi gyorsan koczogott az uton, egyenesen dél irányában. - -A szenvedély, nyugtalanság, féltékenység és kétségbeesés hordta a fiatal -embert, a ki nem gondolta meg hidegen, hogy mit cselekszik? - -Mert ha kocsija, lova van az embernek, a jól kavicsolt úton elébb-utóbb -ott lehet Réthfalván: de csak akkor jusson először eszébe: mit akar ott? -mi a czélja? minő sikert remélhet? - -Oda ment éjjel, a hol nappal is hiába kér bebocsáttatást. A báróné nem -fogadja el látogatását s még nagy udvariasság lesz tőle, ha tagadó -válaszát valami köznapi mentséggel indokolni kegyeskedik! - -Ilyen helyre sietett ő, éjjel! - -Egy pár óra mulva meg fog érkezni és nem fogja tudni, mihez kezdjen? -Vendéglő, mely szobával is szolgálhat, a mezővároskákban is ritka. A -falukban pedig csak zsidó korcsmáros mér bort és pálinkát. Tehát a falu -szélén álljon meg a csinos úri fogat? mit mond erre a kocsis, mit -mondanak az elkényeztetett urasági lovak? - -Paraszt háznál keressen szállást? Ezt kap mindenütt, a hova bekopogtat, -még a vándor iparos legény is, ha tud magyarul. Hogy ne találna hajlékot -a gelenczei gróf! - -De majd felvirrad reggelre. Az egész falu összecsődül a hirre, minő -fényes úri vendéget kapott Pap Tamás uram, a ki csak negyedtelkes gazda -és már kétszer telelt ki Ujhelyen a vármegye költségén. - -A báróné mindjárt a reggeli kávé mellett értesül a nagy ujságról s mint -kétfejü sárkány őrzi meg leányát, el nem bocsátja szeme elől, nehogy a -felhők közől levélke hulljon kezébe. - -De hát ha őrizni sem kell többé a feledékeny kis leányt? Hogy a szomorú -külsejü házat kijavítják, a termeket festik és újra butorozzák, a kertet -csinosítják: más okból is történhetik. Ki tudja? végre tán a báróné is -ráunhatott az őt lealázó fösvénységre s ezután több csinosságot, több -kényelmet akar élvezni. Hanem a menyasszonyi ruha megrendelése és gyors -megérkezése sokkal fenyegetőbb jelre mutatott. Menyasszony nélkül nincs -menyasszonyi öltözék. Legalább rendes körülmények között még nem látott -ily készületet senki. De hogy a báróné a nagy értékü ékszereket is -elfogadta, sőt nagy örömmel mutogatja is: ez minden kétséget -eloszlatott. Ily kincset csak az elismert, elfogadott vőlegény -küldhetett menyasszonyának. - -Ha ez így van, mit lehet ellene tenni? Mit használnak most már a kis -leánynak titkosan írt és oly magasztos lelki hevület közt átadott -jegyzetei? A ki a legfelsőbb biróság előtt elveszté pörét, sehova sem -felebbezheti ügyét. A leányka szerelmes levele nem váltó, melyet minden -esetben ki kell fizetni. Mi volt tehát hátra? mi volt még itt elvégezni -való? Hogy a változékony gyermeknek szemrehányásokat tegyen? ez -férfiatlan tett lett volna. - -És mégis hajtatott gyorsan Réthfalva felé. Belevágott a legdiákosabb -szinezetü kalandba. Ez nem illett hozzá, a régi positiv mérnökhöz, a -későbbi osztálytanácsoshoz, de tán a mai fiatal grófhoz sem. - -Ilyen ember adhatná fejét arra, hogy éjjel lesse a házat, körül sétálja -a báróné kuriáját; kitegye magát azon lehetőségnek, hogy valaki -megállítsa és kérdőre vegye? - -Sőt, hogy a legprózaibb esetet is számításba vegyük: hát ha a falu -komondorai megugatják és körülveszik? Azalatt pedig ama hűtlen és -könnyelmű teremtés teljes lelki nyugalommal alszik és álmodik azon -boldogságról, mely őt, az irigylendő Nagygáthy grófnét, várja. - -Mindez nem jutott a fiatal ember eszébe. - -Legalább nem az első perczekben, a lelkében keletkezett féltékenység -furiáinak foga között. - -De mentől inkább közeledett és a hűvös éji szellő megcsapkodá lázas -forróságban lángoló homlokát, annál inkább kezdett visszatérni régi -hideg megfontoló tehetsége. Nem annyira ugyan, hogy útjából -visszaforduljon, de legalább gondolkodni kezdett vállalatának gyakorlati -nehézségeiről. - -Már lehetett esti tizenegy óra, a midőn egyszerre a távolból, a mérnök -fülében igen ismeretes tompa dörömbölés hangja közeledett. Ezt éles -fütty követé s a vonat, a nem messze fekvő állomás előtt egy perczre -megállott. - -– Hah! ez jó gondolat. - -Az egykori főmérnök a vasut összes itteni állomásfőnökeit jól ismerte. -Tehát volt a szükségben szállás és éji nyugalom magának és meglehetős -hely a kocsisnak és lovaknak. - -Parancsolá tehát, hogy kocsisa egyenesen a pályaudvarba hajtson be. - -Csakugyan régi ismerősére talált, a ki legelőször is azt hitte, hogy a -gróf azért igyekezett ide, hogy az átmenő vonaton hazafelé utazhasson. - -A gróf barátságos vendégszeretetet kért és nagy szivességgel nyert is. -Annál nagyobb volt az állomásfőnök csodálkozása, a midőn a gróf -kijelenté, hogy bizonyos elhalaszthatlan ügyben, mely egyedül és -személyesen csak őt érdekli, rövid megpihenés után, útra fog kelni, még -pedig gyalog! - -Oly határozottan mondá ezt a gróf, hogy az állomásfőnök nem sok szót -vesztegetett az ellenkező tanács ajánlására, hanem vendégét, nagy -sajnálkozással útra bocsátotta. - -De nem egyedül. Először, adott kezébe egy hatalmas bunkósbotot, -másodszor elészólított egy kocsitoló szolgát, azon utasítással, hogy a -gróf urat kövesse és minden parancsolatának engedelmeskedjék. - -Így tehát ketten mehettek. - -Hová? Réthfalvára, mely e helyre, gyalog menve, egy órányi távolságra -esett. - -A mozdony füttye, az állomásfőnök egyenruhája, a kiséretül adott -kocsitoló, egyik eszmét a másik után sugta az egykori mérnök fülébe. - -Most már nem búsult többé az éji szállásról és a nappali búvó helyről, -honnan igen sokat láthat, a mi a kastély körül történik. - -Ez a biztos hajlék pedig a pályaőr háza volt, mely a kastély felső -kertjének tőszomszédságában állott. Ő maga mérte ki helyét; ő maga -ügyelt az építkezési munkálatokra. - -A pályaőrt pedig jól ismerte. Itt állítá meg ő egyszer a vonatot és épen -ezen öreg embert küldé be a báróné kertjébe, friss virágokból font -koszorúval, az ezredes sírjára. - -A töltés tetején senkinek sem szabad járkálni, most azonban Gábor gróf -magas pártfogás alatt állott s ha valahol az őrök megállították őket, a -kisérőül adott kocsitoló csak azt mondá: félre az útból; nem látod, hogy -én vagyok? - -Ezen teljes érvényű útlevél mellett négy, öt pályaőr birodalmán is -akadály nélkül áthatolhattak, míg végre a réthfalvi kert kerítése alá -értek, a hol a pályaőr, egy tehervonatra várakozva, földre tett lámpája -mellett édesdeden szunnyadozott. - -Öreg legény volt már Márton bácsi s nagyon megijedt, a midőn nem a -közelgő vonat, hanem egy pár sötét alak ébreszté fel őt álmából. - -A gróf megköszönte a kiséretet és herczegi borravalóval vett búcsút a -kocsitolótól. - -Az öreg Márton, a réthfalvi kert melletti pályaőr bámulva ismeré meg a -mellette álló fiatal emberben a korábbi főmérnököt és a mai grófot, a -gelenczei kastélyból. - -– Tetszik valamit parancsolni? - -– Szállást kérek az éjre. - -– Szállást? az meg van tiltva; de ha az én főmérnököm, az én fiatal kis -grófom parancsol: az egészen más. - -Aztán sokáig dörmögött magában az öreg, mint a ki mondani is akarna -valamit, de tán okosabb volna hallgatnia. - -Végre, az éj sötétében, a midőn a beszélőnek zavart arczvonásait senki -sem látja, neki bátorodék és kérdé: - -– Méltóságos uram! a mióta tudom, hogy az én főmérnökömből Szabolcsy -gróf lett, sokszor akartam levelet írni Gelenczére. - -– Szivesen vettem volna. De itt vagyok, beszéljen élő szóval. - -– Sohasem találná el, ki vagyok? - -– Ön? És ki volna? - -– Megmondanám, ha nem félnék, hogy a mostani hatalmas uraság restelhetné -az ilyen régi ismeretséget. - -– Beszéljen bátran. Ön tudja, hogy annak idejében magam is szegény -legény voltam. - -– Úgy van, szegény. Főmérnök a vasutnál! Akkor is annyi volt köztünk a -különbség, mint a püspök és a falusi templom harangozója között. - -– Patvarba, az ilyen hasonlítgatásokkal. Szóljon s meglátja, hogy a mai -gróf még mindig dicsőségének tartja a főmérnökséget. - -– Oh, akkor még nem tudtam, mi köt bennünket össze. De tessék elhinni: -én eddig a szerencsémmel senki előtt sem dicsekedtem és ezután sem -fogok. - -– Tehát, ki ön? - -– Én? hogy is mondjam. Én a gróf úrnak keresztapja vagyok és a gróf úr -az én keresztfiam. Nem nagy atyafiság, de mégis valami. - -– Ön az én keresztapám? - -– Én vagyok Hólyag Márton, a ki a szép, jó és boldog világban, Kossuth -apánk idejében, fuvarba járogattam. Egyszer Szerencs mellett, a -szekeremen, kis gyermek jött a világra. A lengyelkei pap bevitte Tokajba -a templomba s annak rendi szerint megkereszteltük a kis Gáborkát. Meg -sem ajándékoztam keresztfiamat. Mai napig adósa vagyok ezzel neki. - -– Ne búsuljon, majd kiegyenlítjük számadásunkat. Most pedig, kedves -keresztapám, vezessen födél alá, mert reggelig aludni akarok. - -– Mindjárt otthon leszünk. Amott az átjáró; onnan csak kétszáz méter az -őrházig. - -– Van felesége? - -– Van bizony, hála Istennek. - -– Tán épen az a szőke menyecske, a kit régebben többször láttam? - -– Az, bizony; nem is más. - -– Későn házasodhatott, keresztapám, ha ilyen fiatal felesége van. - -– Mindig későn házasodik az ember, ha életében negyedszer követi el ezt -a bolondságot. - -– Negyedszer? - -– Oh uram: a mi a férfinál a hivatal, az a fehérnépnél a házasság. A hol -egy szoba, konyha, meg egy darab kenyér van, úgy folyamodnak arra az -asszonyok, mint mi, ha megürül a pályaőr házikója. És ha az öreg ember -nem merne is vállalkozni, addig járnak komendálgatni a komámasszonyok, -míg egy ilyen bolond jószág a nyakunkon marad. Ne vegye panaszkép az -Úristen. - -Így tett szert éji szállásra az ifjú gróf, épen a réthfalvi kert -tőszomszédságában. Meg is érdemlette szerencséjét, mert épen ő mérte ki -helyét, hajdanában. - -Az álmából felvert menyecske, mihelyt meghallotta, ki lépte át a -küszöböt? rögtön felkelt és ágyat vetett a vendégnek; maga pedig két -szalmazsákot terített a konyha közepébe és ott töltötte, áldott jó -lelkiismerettel az éj hátralevő részét. - -Reggel hat órakor fehér kávét vitt be a grófnak. A hozzávaló kenyeret -szépen megpirította. Mert szakácsné volt azelőtt Király-Helmeczen az -ispánnál és tudta, mily drága-finom ételekkel élnek a gazdag emberek. - -Ez időben a pályaőr hivatalos önérzettel leste a reggeli vonatot. Ott -ajtaja előtt s tábornagyi rövid botjával mutatta, hogy szabad az út, -nincs semmi akadály. - -A fiatal ember pedig tökéletesen otthon volt. Számára biztosabb és -kényelmesebb observatorium nem létezhetett e világon. Kifelé, a domb -magaslatán szántóföldek terültek. Befelé az ablakon át végig láthatott a -pusztult kerten egész a kastély fehérlő homlokzatáig. - -Egyelőre beszédbe eredett a menyecskével. - -– Kedves galambocskám, kérdenék valamit, ha megigérné, hogy nem adja -tovább szavamat. - -– Én? Még csak az kellene, hogy pletykát csináljak! Elhiheti, gróf úr, -hogy olyan titkok vannak rám bízva, hogy még a zempléni főispán felesége -sem tudja. - -– Ezt örömmel hallom. - -– Tudja meg, hogy Lenke kisasszony nagyon jó hozzám. Én öntözöm, minden -este a gyepet az ezredes sírköve körül. Az ablakból is láthatja, hogy -olyan friss zöld, mintha egy vég bársony volna leterítve. Tudja, mit -mondott nekem a kisasszony ezelőtt három nappal? - -– Szeretném hallani. - -– Azt mondta: Örzse néni, mert így szólít a kis angyal, holnap délben -levelet adok át, titokban, vigye a városba és tegye a postára. - -– És elhozta a levelet? - -– Nem hozta biz azt, szegény. Azóta nem jött fel a kertbe. Egész nap -lestem, a levesem is majd kifutott, de a kisasszony nem mutatkozott. - -– Csak nem beteg tán? - -– Semmi baja. Víg és jókedvű. Ezt Jetty szobaleánytól tudom, a ki derék -leány, de Lenke kisasszony mégsem bízná rá levelét, mert elébb kerülne -az a báróné, mint a postamester kezébe. - -– Gondolja, hogy Lenke kisasszony egész napon a szobájában marad? - -– Arról nincs szó. Elviszi az anyja sétálni az alsó kertbe. - -– Oda pedig nem jut be idegen. - -– Dehogy nem. A báróné igen szivesen lát engem s mást is a faluból. - -– Tehát elmehetne oda? - -– A mikor akarok. Csak vennem kell öt krajczárért kalarábét, -paradicsomalmát és petrezselymet s a báróné úgy megköszöni a pénzt, mint -a zsidó, ha petroleumot vásárlok tőle. - -– Elmegy ma oda? - -– Ma inkább, mint máskor. Az öregem azt mondta, itt ebédel a gróf s -akkor meg kell mutatnom, mit tud még a királyhelmeczi ispán szakácsnéja. - -– Köszönettel veszem Hólyag Márton uram vendégszeretetét. Nem eshetik -meg, hogy találkozik Lenke kisasszonynyal? és az igért levelet is -átveheti tőle? - -– Azt majd meglátjuk. - -– Ismeri Nagygáthy grófot? - -– Hogy ne ismerném? Szörnyű nagy gróf, de piczi kis emberke. Épen egy -ilyen vézna jószágot láttam egyszer a beregszászi vásáron, a mint -megevett hat font csepűt. - -– Gyakran jár ide? - -– Egy héten kétszer. Reggel jön, este tíz órakor megy vissza. Istenem, -hogy lehet az ilyen ember gróf, a mikor a számadó gulyás még bojtárnak -sem venné be. - -– Látja néha? - -– Látom. Bár ne látnám, mert ugyancsak meggyűlt vele a bajom. - -– Hogy-hogy? - -– Nem érthetem, hogy ha az ember egyszer gróf, még szemtelen is -lehessen. - -– Ah, szemtelen? Ez érdekes kezd lenni. - -– A dolog így történt. Már jó sötét volt, a midőn öntözém a gyepet a -honvédezredes sírja körül. Egyszer csak mellém furakodik a gróf, mond -valamit s aztán, követem alássan, úgy nyúl hozzám, hogy ijedtemben, a -milyen széles a tenyerem, úgy pofon találom legyinteni. - -– Csattant? - -– Mint mikor a szél becsapja az ajtót! Szépen megcsendülhetett a füle -belé. De csak aztán kezdtem félni. Hátha van olyan törvény, hogy -felakasztják az olyan embert, a ki pofon szelt egy grófot? - -– Még eddig nem volt rá példa. Alkalmasint azért, mert nem tett panaszt -a bíró előtt. - -Ezalatt átrohant a vonat és Hólyag Márton uramnak szabad ideje volt -délig. Mindjárt tűzre való fát vágott; elküldte feleségét a boltba, -mészárszékre, hogy mára olyan ebéd legyen, a minőt Zemplén még nem -látott. - -Mikor kongott a réthfalvi harang, csakugyan az asztalon volt a leves s -utána még három tál válogatott eledel. Örzse asszony még jobban akart -főzni, mint az ispánnétól tanulta s azért a boltból tizenöt czitromot -hozott s minden ételt ezzel fűszerezett agyon. Bölcsen vélekedvén, hogy -a grófok, a drága czitrom nedve nélkül, ennivaló dolgot be nem vesznek -szájokba. - -Épen az utolsó étel jött az asztalra. Nagy gonddal készült pecsenye egy -vén kecske czombjából, gyönyörűen felczifrázva levegőben szárított -szalonnából metélt szeletkékkel. - -A ház asszonya büszke öntudattal akará vendégét kinálni e remek -készítményből, a midőn fél szemmel mindig lesve az uraság kertjében -netán feltünő jeleket, egyszerre lecsapja az asztalra a tálat s mint -kilövött nyíl iramlik az ajtó felé. - -– A kisasszony! - -Erre a fiatal ember is kirugja maga alól a széket, maj magával rántja a -terítőt és odaszökik az ablak mellé. - -Nézett és látott. Ott volt, csakugyan ott lebegett könnyű léptekkel a -kertben, mint a bokrokat megzörgető szellő. Körüljárta a síremléket -övező pázsitot; majd a gyepre lépett; óvakodva visszatekintett a kastély -felé. Egy fohászszal egész imát bocsátva az ég felé s aztán a sírkövet -kétszer, háromszor megcsókolá. - -A következő pillanatban a pályaőr feleségének vörös szegélylyel ékített -kékpettyes szoknyája is tarkítá a kert pusztaságát. Örzse néni is -óvatosan haladott előre s mégis, mihelyt észrevette a kis leány, hogy -valaki közeleg feléje, nyájas arczczal intett, megfordult, a földre -nézett s azután mint a galamb, mely repkedni indult, de a felhők között -karvalyt pillantott meg, visszarepült a kastély oltalma alá. - -Mindez legfölebb harmincz lépésnyi távolban ment végbe az ablak mellé -szögezett fiatal ember szeme előtt. Látva a kis leány megfutamodását, -mellét valamely eddig soha nem érzett fanyar és keserű érzet rohaná meg. -Azt hitte, végső órája ütött. Ah! a leányka megbánta, vagy elfeledte, a -mit igért! - -De mi történik a következő perczben? - -A pályaőr csinos menyecskéje nem zavarodik meg a kisasszony eltűnése -miatt; inkább biztosabb lépésekkel halad előre, odáig, a hol a leányka -állott. Itt lenéz a földre, keresgél, aztán hirtelen lehajlik, felvesz -valamit, köténye alá rejti s akkor győzelmet hirdető arczczal rohan -visszafelé. - -[Illustration: Csak egy levelet Szabolcsy grófhoz czímezve.] - -– Ezalatt Gábor gróf már a ház küszöbét tartja elfoglalva; útját állja a -hazatérőnek s a fellázadt szenvedély legvadabb hangján kérdi: - -– Talált valamit? - -– Semmit. Csak egy levelet Szabolcsy grófhoz czímezve. - -És ezen kincsarany találására azt mondhatta: semmit! Mi lehetett ennél e -földkerekségen becsesebb? - -A levél tintával volt írva, bizonyságul, hogy a kis leány több -szabadsággal bir, mint azelőtt. Szabatosan volt czímezve, -spanyolviaszszal lepecsételve s még postajegygyel is ellátva. - -Mi lesz tartalma? Hátha korán örvendett? - -Visszament a szobába, a hova a házbeliek, illemből és szerénységből nem -követték. A terített asztalról vett elé egy kést s felhasította a -borítékot. - -Halavány volt mint a fal, de mindjárt az első sorok olvasására, -arczszíne megjött, elfojtott lélegzete újra szabad lőn. - -Ím a tartalom: - -«Egyetlen igaz barátom a földön! - -Ön hallhat most Réthfalváról csodálatos meséket. Megérkezett a -menyasszonyi ruha, a mama szekrényében ragyog a drága ékszerek sokasága; -de az én szememet el nem vakítja, többre becsülöm a szétszórt kavicsot -az országúton. - -Lesz híre a nagy lakodalomnak. Jön a vőlegény, öt lóval, sallangos -szerszámmal. Elhozzák Leleszről az aranykeresztes apátot, Beregszászról -a város tizenkét mozsarát a durrogtatásokra. Itt lesz a násznép -huszonnégy kocsival. Készülnek a násznagyok, egyik főispán, másik -miniszter. Van már két nyoszolyóleány, olyan nehéz selyembe, hogy -uszályukat el sem czipelhetik. Meg van rendelve Pestről, ifjabb vagy -idősb Rácz Pál bandája, hogy húzza a csárdást kivilágos kivirradtig. Már -kaptuk levelét a párisi szakácsnak, a ki azt írta: öt konyha és tizenhét -egészen különfajú kemencze kell neki, ha igazi uraknak való süteményt -akarunk. - -Egyelőre nincs más csodálni való a mamám szerény kastélyában, mint egy -kis semmiség, a ki nagyon hasonlít egy elszédített gyermekhez. Ez most -úgy mutatja, hogy víg, nevetköző s alig várja a lakodalmi táncz -megkezdését. Oh nagyon bájos dolgokat kell hallania: hogy csak azért -volt eddig világtörténelem, csak azért építették az egyiptomi -piramisokat, azért dőlt meg Róma, azért találta fel a franczia -forradalom a guillotinet, hogy végre, ennyi előzmény, ily gazdag múlt -után méltókép derülhessen fel a nagy nap, október 1-je, melyben a Lenke -nevű falusi ibolyából, egyszerre az óriási Nagygáthy grófnak boldog -felesége legyen! - -Ennyi roppant készület mellett, egy igen mellékes kellékről mégis -megfeledkeztek. Avagy bizonyos-e, hogy menyasszonyt is találnak a -háznál? Egy holttestet, gyertyák között, a ravatalon, tán igen: leányt, -fátyollal és koszorúval fején, a templomban, semmiesetre sem! - -Oh, barátom, legyen megvigasztalva, hogy még van e világon igazi hűség a -leányok szivében. Én pedig élni akarok, ha lehet. Én csak azé lehetek, a -kinek nemes szívből ömlött könnye az én kezemen száradt meg. Tőlem függ, -hogy másé ne legyek; tőle, hogy csak az övé. - -Vegye szent igéretemet, hogy ama meghatározott napon nem lesz -menyasszony Réthfalván. Hová tűnt el? Tán a halál birodalmába? Ez sem -lehetetlen, csak az bizonyos, hogy nem vihetik, élve, Nagygáthy gróf -kastélyába. - -Ha az én Gábor grófom olvassa e levelemet, legyen megnyugodva. Éljen -kellemesen, mint szokta és semmit se változtasson napirendjén. Járjon -mulatozó társaságokba; csak nevesse, ha mások, bal csillagzata miatt, -sajnálkoznak rajta. A legbölcsebb politika lesz, ha úgy mutatja, mintha -lemondott volna rólam. Hagyja rá, ha Cecilie néni más jobb szerencsével -vigasztalja. De bízzék a jövőben, bízzék bennem. - -Eddig tart, a mit egy leánytól követelni lehet. A természet szabta ránk -a törvényt, hogy csak szenvedőleges cselekményekre legyünk képesek. -Szerepem ott végződik, hogy ne legyek másé. Hogy azé legyek, a kit én -szeretek, kizárólag attól függ, a ki engem is szeret. - -_Lenke_.» - -Ez volt a levél tartalma. - -A fiatal ember ismételve olvasta végig s mentől inkább behatolt a betűk -titkos értelmébe, annál inkább megerősödék hite és bizalma. - -Nem voltak ez iratban nagy szavak, elkoptatott kifejezések használva. -Csak az volt világosan, mit akar a kis leány, mit nem akar? Mit tehet és -mi mulja felül erejét? Kellett-e ennél több, ha minden el volt mondva, a -mi szükséges? - -Ha e levélben csak egy gyermek szivének ömlengését olvassa, még -maradhatott kétely a szivében. Mert az érzelem változó és a hűtlen lélek -oly hamar talál mentséget és indokolást az ellenkező út választására. - -De a levélben a hű szerelem mellett a tiszta felfogás és a gondolkodni -tudónak értelmi tehetsége is kiviláglott. Ha tehát a szív igérete -legfölebb biztatás lehetett: a meggyőződés nyilatkozata már a teljes -biztosíték érvényével birt. - -Sőt a kis leány levelének némely helyéből a kedélyen kívül még az -önérzet urakodása is feltűnt. Némely sorból még a gúnynak és a humornak -szikrái is felvillámlának. - -Mindez balzsamot öntött a fiatal ember szivének sebére. Most már tudta, -miben keressen megnyugvást, hol találja meg jövőjének boldogságát? -Bátran lehet ott építeni, a hova a szív vonz, az értelem pedig vezet. - -A leányka vállalta magára, hogy nem lesz másé: a férfi kötelessége -marad, kivívni, hogy csak az övé lehessen. - -Nem lehetett e munkafelosztás bölcsesége ellen kifogást tenni. A férfi -végkép száműzve volt a báróné kastélyából. Nem élünk a lovagkorban, hogy -a szomszéd várat megostromoljuk. Elég, ha a leány magára vállalta a -teendők könnyebb részét: a nehezebbet majd elvégzi a férfi. - -Estig ott maradt a pályaőr házában; az éj beálltával visszagyalogolt a -legközelebbi állomásra, a hol kocsijára ülvén, haza hajtatott. - - - - - XXI. (A válság kezdete.) - -Október első napjáig még egy pár hétnek kellett lefolyni. Ki -követelhette egy szerelmes ifjútól, a kire a megpróbáltatás órái vártak, -hogy nyugton, tétlen maradjon s mindent az örök végzet vak határozatára -hagyjon? - -És mégsem tehetett mást. Hogy vállalja magára a rettentő felelősséget, -hogy túlbuzgalmában imádottjának kész terveit megzavarja, vagy épen -legjobb szándéka mellett is, úgy vegyüljön közbe, hogy az eredményt is -meghiúsítsa? - -Mást nem tehetett, mint levélben írta meg lelkének nyugtalanságát, -szerelmének végtelenségét. A postai közlekedés utja nyitva állott -előtte. Levelét csak a vasút 77-ik számú pályaőréhez kellett czímeznie. -A többit Örzse ifjasszonyom ügyességére, hűségére és a jó szerencsére -bízta. - -A válasz, nem hamar ugyan, de mégis megjött. A kis lány minden betűje -menny és üdvösség. Mindig a régi, állhatatos, változatlan és -elhatározott. Csak a jövő boldogságáról beszél, ama másik sötét esély, a -halál még csak czélzáskép sincs említve. - -Rögtön, még ez éjjel, egész ívre terjedő feleletben köszönte meg a nyert -vígasztalást és oly boldog volt a gondolatban, hogy sorai másnap délre -már ott lesznek a réthfalvi kastély kertjének közelében s a pályaőr -felesége lesni fogja az alkalmas pillanatot, melyben a tiltott árút a -czímzettnek kezébe csempészhesse. - -De mikor reggel lovas legénye meghozá az éjjel érkezett postát s az ifjú -minden érdeklődés nélkül nyúl a hírlapok csomagához, egyszerre egy -levelet is pillant meg, a mely a Réthfalvához legközelebb eső vasúti -állomás jegyét hordta homlokán. - -A legrosszabbat sejtve töré fel a borítékot: de mindjárt vígasztalást és -felbátorítást igérő jel mutatkozott. Oh jól ismert vonások az ő -angyalkájának kezétől! - -És mégis retteg. Mit fog hallani? Remélhet, vagy kétségbe kell esnie? -Mert ha a kis lány tegnap írt és alig tizenkét órának lefolyta után újra -tollhoz nyult: akkor oly valaminek kellett közbe jőni, a mit veszély -nélkül el nem hallgathatott. - -Különben pedig fődolog volt, hogy írt. A ki ír, a kinek közlendői -vannak, annak szerelme el nem hamvadhatott. - -Ime a levél: - -«Kedves Gábor! - -Ma szept. 28-ik napját írjuk s hírt vettünk Hevesből, hogy Nagygáthy -gróf még ma estére megérkezik. Másnap megy Cecilie néni látogatására. Az -utolsó napot Vékonyi bárónál tölti és okt. első napján kocsin és vasúton -érkezve, itt lesz az egész násznép. Minden vendég csak Gedeon bátyám -részéről hivatott meg. A mi rokonaink és ismerőseink közül mamám senkit -sem vár. - -Jelen van a veszedelem, de engem e siettetés nem lep meg készületlenül. -A minek a jövő hónap utolsó éjjelén meg kell történnie, el nem maradhat. -Szerelmem és a vész jelenléte lelkemnek oly csodálatos erőt kölcsönöz, -minőt még eddig magamban nem érzettem. - -El fogok tűnni. Könnyen, kényelmesen, fáradság és veszély nélkül és -odamegyek, a hol senkinek eszébe sem juthat engem keresni. - -Egyedül csak öntől, az én szeretett Gáboromtól félek. Oh, ha nem bíznék -egy leányka akaratának szilárdságában és segítségemre sietvén, egész -építményemet lerombolná! - -Azért elkerülhetetlenül szükséges, hogy az én Gáborom ezen napokat a -világ szeme előtt töltse. Ne maradjon otthon, menjen inkább látogatóba -Cecilie nénihez nehány napra. Legyen vidám, jókedvű, mulasson gond -nélkül és élvezze az ottani társaság örömeit. - -Nem fog elidegenedni a leánytól, a kinek bátorsága volt a végső veszély -elől ily szörnyű zajt ütő kalandokba bocsátkozni? A legközelebbi hír -rólam nem hamar, de a legbiztosabb helyről fog érkezni. Örökre híve - -_Lenke_.» - -A fiatal ember egymásután háromszor-négyszer átolvasá e sorokat. Még a -betűk alakjából is valamely elrejtett titkot akart kimagyarázni. - -Egy félénk gyermek el fogja szülői házát titkon hagyni! És ő, a férfi, -tétlenül vesztegeljen! - -Van még napjainkban leányi szív, mely ily áldozatra kész legyen? - -– Engem mulatni küld. Szükségesnek tartja, hogy a világ szeme előtt -éljek. Tehát tudja, hogy a segédkéz nyujtásában a gyanu legelső sorban -is rám háramlik. Él az isten! az én kis Lenkém a legvilágosabb alibit -akarja számomra megszerezni. - -És ha csakugyan azt hinné is a világ, hogy a réthfalvi menyasszonyt -Gábor gróf szöktette meg: mi következik belőle? Mert ez a Nagygáthy -olyan fajta gróf, hogy feléje sem tekintene Gelenczének. Amolyan okos -vőlegény, a ki az előle megszökött menyasszonyt nem fogja üldözőbe -venni. Szépen ott hagyja, a hova ment. Az anyja előtt pedig vállát -vonogatva, udvariasan bocsánatot kér, beszél holmi sajnos -félreértésekről s aztán odébb állít egy házzal. - -Sőt ismerve a társadalmat, a művelt körök fogalmait, senkinek eszébe sem -juthat az eltünt kisasszonyt épen a vetélytársnak házában keresni. - -Az már megtörtént, hogy a leányka a rá erőszakolt vőlegény elől -megszökött. Rendesen jelen volt a megszöktető is. De hogy a magas, vagy -csak a művelt középrendből származó leány egy fiatal, nőtlen ember -oltalma alá kerüljön és ott maradjon, míg szülőinek beleegyezését -megnyerheti vagy nagykorúságát eléri: ilyet még senki sem hallott: mert -ez erkölcsi és társadalmi lehetetlenség. És a ki mégis megtenné, nem -érdemes arra, hogy beszéljünk róla, vagy épen megírjuk szomorú -történetét. - -Tehát úgy tekintsük e megszökést, mint bevégzett tényt, mely ellen nincs -gyógyszer, nincs felebbezés? - -Valóban a világ nagyon hajlandó lesz így itélni. A megszökött leánynak -jó hírét csak az adhatja vissza, a kiért megszökött. Más bármely helyről -érkezett amnesztia érvénytelen. - -Lenke kisasszonynak ezt tudnia kellett. Tudja minden leány, ha nem is -tanítják arra. Ám de azt is tudta, kiben bízhatik föltétlenül! - -Igen! de az édes anyja? Oh, az anyai szívvel nem lehet megalkudni. Az -megkeményedhetik, elvakultságában önző, kegyetlen, igazságtalan is -lehet, de meg nem hal soha. Az anya a rettentő hír hallatára fölébredve, -legelőször is veszedelmekre fog gondolni. A Bodrog folyó nincs messze, -aztán rablók és gyilkosok is vannak a világon. Tehát nyomokat és -vérfoltokat fog keresni mindenütt. - -De ne verjük félre a harangot, míg semmi sem történt. A réthfalvi -kastélyban nagyban és aggodalom nélkül folynak a készületek a -lakodalomra. A leányka megnyugodtnak látszik, tehát elfogadta már édes -anyjának bölcs tanácsait. - -Eddigelé csak egy kis leány leveléből olvastuk, hogy végzetes lépés fog -bekövetkezni és az egész világon csak egy ember van, a ki ezen igéretnek -teljesedését reszkető szívvel várja. - -– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – - -A déli órák multával Gábor gróf híven követve imádott úrnője titkos -utasítását befogatott és áthajtatott Cseklész grófné kastélyába. - -A grófnénak mindent megfigyelő rendőrsége volt otthon. Mikor jelentést -vett, hogy Szabolcsy gróf a kastélyba érkezett, már azt is megtudta, -hogy vendégének kocsiján egy utazó bőröndöt is láttak. - -Rögtön parancsot adott, hogy szobát nyissanak az első emeleten. Maga -lement a földszinti elfogadó terembe és szokott hangzatos modorával -üdvözlé az érkezőt. - -– Ah, végre megértem a napot, melyben az én legközelebbi szomszédommal -is meg lehetek elégedve. Köszönöm, hogy olyan podgyászszal jött, mint az -angol lord, feleséggel, öt leánynyal, három gouvernante-tal, hat -komornával és egy egész ezred cselédséggel. Tessék ezt a szép svájczi -hotelt elfoglalni az egész saison tartamára. Mindjárt meg is kapja -jutalmát. Megengedem, hogy karját ajánlja a gyönyörű fiatal -vendéglősnének s vezesse le a kertbe a társaság közé. - -A kert nem messze volt, csak ki kellett lépni a verandára s onnan nehány -lépcsővel alább a virágszőnyegek s poronddal behintett puha utak. - -Hanem a fiatal ember nagyon szószerinti értelemben vette a grófné -parancsát. Megbocsáthatlan ügyetlenséggel a legrövidebb utat választá a -társaság felkeresésére. - -– Oh, nem így alkudtunk, – szólt a grófné, a midőn a park kanyargóin a -legelső válasz-útra értek. – Térjünk balra; ez a legnagyobb kerülő egész -kertemben. Mert sok beszélni valóm van. Anyai oktatásokat akarok adni és -föltétlen engedelmességet követelek. Mi van ma? - -– Hétfő. - -– Azt tudom, a szakács menujéből. Hányadik napja a hónapnak? - -– Szeptember 29-ke. - -– Helyes. Tudja-e, hogy szerdán, október 1-én országos menyegző lesz -Réthfalván? - -– Az egész vidék beszéli. - -– És ön mit mond rá? Remélem, férfias lemondással tűri sorsát? - -– Férfias megnyugvással, grófné. - -– Nem értem az ilyen túlfinom megkülönböztetést. Rendesen rejtélyes -kétértelműség lappang alatta. De nem feszegetem tovább, mert azzal, hogy -idejött ön, már megkaptam a kielégítő választ. A ki mulatni akar, -bebizonyította, hogy képes feledni. Roppant bölcsen teszi, mert a hűtlen -leány megbüntetése, a mióta a világ áll, csak egyetlen egy igazi, valódi -és gyakorlati boszú létezik. - -– És az volna? - -– Először: kinevetni a szív bohó tévedéseit. Másodszor: rögtön, még -melegében szétnézni, keresni és megtalálni a teljes kárpótlást. - -– Megkisérlem. - -– Éljent kiáltok e határozatra. Mert higyje el nekem, a híres lélektani -tudós, a ki a szerelmet feltalálta, megmagyarázta s minden titkát -bonczkés alá vette, épen a leglényegesebb föltétel meghatározásában -követte el a legoktalanabb hibát. - -– A legoktalanabb hibát? - -– Abban bukott meg, okoskodásában, hogy ráfogta a férfira, mintha nem -lehetne rögtön vagy később egy más nőt ép oly forróan szeretnie, mint -azt a legelsőt, a kit véletlenül kiszemelt magának! Ime az én uram és -férjem, Cseklész gróf, már praktikusabb világbölcs. Ő azt szokta -mondani: Minden nő ceteris paribus, egyenértékű. A mit az egyik megad, a -másik meg nem tagadja. Ergo: (még mindig Cseklész úr velős mondatait -idézem) micsoda eszeveszettség, a világon hatszáz millió nő közül egyre -ráfogni, hogy többet ér, mint a többi összesen? és ha ezt az egyet -elvesztettük, a többire sem szemünk, sem szívünk, sem vágyunk? - -– Valóban grófné, ez épen nekünk, csalódott férfiaknak való vígasztaló -filozófia. - -– A tudomány alapos és megczáfolhatlan: csak a tanítványok gyöngék -hozzá. Azonban én egészen másról akartam beszélni. Hallotta már -valakitől, hogy ma ebédre Nagygáthy grófot is várom? - -– Ah? itt van már a vidéken az én legújabb barátom? - -– Tegnap érkezett Kis-Gáthra egész csapat czimborával. Megtartották, az -este, az ifjúság és szabadság elvesztésének halotti torát. Roppant -dáridót csaptak, én pedig büszke vagyok rá, hogy segítségem nélkül még -pezsgőt sem ihattak volna. - -– Elfeledtek hozatni? - -– Azt már nem tették. Ilyen hibába nem szoktak esni. Hanem mikor a -palaczkokat be akarták hűteni s a jégvermet felnyitották, mit találtak? -Csupa poshadt vizet, fürdőt vagy lóúsztatót. Akkor aztán hozzám küldtek -s én adtam is nekik egy fél szekér jeget kölcsön, azon kikötéssel, hogy -jövő évi deczember vagy január havában kamatostul visszatérítsék. - -– Súlyos föltétel! Mi lesz a világból, ha már a grófnék is -uzsoráskodnak! - -– A tanulság ebből az, hogy az én Gábor grófom mai napon igen correct -módra viseli magát és nem keres ürügyet összezörrenésre. - -– Ebben bizonyos lehet, grófné. - -– Nem félhetek, hogy házamnál párbajra hivás keletkezhetik? - -– Részemről nem adok rá okot. - -– Akkor nyugton vagyok, mert az én vitézlő Gida öcsém nem krakéler. -Olyan piczi, hogy Tom Pouce tábornokkal sem mérkőzhetik. Egyszer már -közel volt hozzá, hogy verekedjék, de ellenfele azt mondá; gróf! ön oly -subtilis czéltábla, hogy golyó helyett serétlövést választok. - -– Ez a grófné élcze. - -– A mi pedig az én kedves Lenke húgocskámat illeti: a minő hű képet -csinált hozzá, a midőn bizonyos levélkét a kezébe csempésztem, nem -hittem volna, hogy szív dolgában ily változandó lehessen. De mit akar -ön? 70,000 hold Heves feketeségében, borzasztó hatalom! Ki állhat ellen -vértezetlen kebellel az armstrong-ágyúnak? Egyébaránt régi tapasztalás, -hogy a nő, a ki szerelmében a holdak ezreit veszi számításba, maholnap a -férjét sem tekinti másnak, mint a birtokra betáblázott adósságnak. - -Nehéz volt itt a fiatal embernek valamit közbeszólni. Szerencséjére a -grófné ezt soha sem várta. Elég boldog volt, ha bátran és szabadon -beszélhetett a levegőbe. - -– Majd megválik, – folytatá, – minő próféta voltam. Úgyis az igazi -boldog házasság oly ritka e világban. Valóságos kivétel. Hála Istennek, -én e kivételek közé tartozom. Hallott ön engem Cseklész gróffal -összepörölni? - -– Soha! grófné. Még mindig Kassán mulat ő méltósága? - -– Isten őrizz. Ilyenkor szeptember végén Monaco bájait szokta élvezni. -És hogy bebizonyítsa hozzám való határtalan szerelmét, azt írta nekem: -kedvesem! a hányszor felteszek a carreau dámára ötszáz frankot, mindig -rád gondolok és vesztek! - -– Ez a bizonyíték? - -– Természetesen. Mert írva van, hogy a ki szerencsétlen a kártyában, -boldog a szerelemben! - -– Valóban igaz. - -Ily csevegések között találták meg a társaságot, mely a kertnek egyik -gyepes tisztásán oly szenvedélylyel dobálá az abroncsot, mintha e -gyermekjáték mulattatná őket. Pedig csak alkalom ez, melyben az urak és -hölgyek mintegy mellékes észrevétel gyanánt, a legszabadabb modorban -mindent elmondhatnak, a mi szívükön fekszik. A szó az abroncsra -vonatkozik, a gondolat a keletkező titkokra. A ki ezt nem tudja, -bámulja, mint mulattatja az ily haszontalanság még a legjobb társaságot -is. - -– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – - -Az ebéd idejének közelegtekor megjött szerencsésen Nagygáthy gróf is. -Máskor nagy esemény, nagy megtiszteltetés volt ez; ma a bizonyos -menyegzőt megelőző napokban igen közönyös jelenség. Egygyel több a -társaságban, más semmi: mert mi hasznát vehetnék itt annak a férfinak, a -ki mindenkitől elpártolt s már kimondá, kit választott? - -Gedeon gróf udvariasan üdvözlé a ház úrnőjét és az egész társaságot, -aztán feltünő hévvel ragadá meg Gábor gróf kezét. Majdnem úgy ütött ki e -tüntetés, mintha ezen embernek köszönné boldogságát. A mennyiben 9000 -hold megszerzése e nevet megérdemli. - -Mindjárt melléje állott és oly hangon, mint a kinek titka nincs, mondá: - -– Barátom, készülj. Holnapután reggel tíz órakor viszlek Réthfalvára. - -– Engem? - -– Téged; két okból. - -– Értem: primo, secundo. - -– Úgy van. Primo: mert barátom vagy és boldogságomat szemlélned kell. A -báróné egészen rám bízta, kiket hívjak meg. - -– Bocsáss meg, barátom… - -– Egy szót sem, míg mindent nem hallottál. Secundo: Réthfalva souverain -hatalma előtt előterjesztettem a meghívottak névsorát. Mikor neved -előfordult, mennyből alászállott menyasszonyom, irántami szívességből -pártolta indítványomat. A báróné nyájas igent billentett; a meghivót -pedig aláírta. Itt van, olvasd. - -– Csakugyan? - -– Holnap Réthfalván ebédelek, de az éjt Kis-Gáthon töltöm. Szerdán -tejbevajba fürösztött öt lovammal, épen mikor tizet ver az óra, rohanok -Réthfalvára a rám váró kész üdvösségre. Magam hajtok; te mellettem ülsz. -Tizenkét órától kettőig gyűl a vendégsereg. Násznagyok, vőfélyek, -nyoszolyó lányok és (ezt már halkabban mondá) a dolognak ostoba -részletei, a kik csak arra valók, hogy egyék meg az ebédet s vigye őket -az ördög mentől előbb a pokolba! Rendeld oda saját fogatodat is; mert -ebéd után olyan goromba ficzkó leszek, hogy feleségemen kívül, senki -számára nincs szemem. Adieu? Vágtat az öt sárga csikó s meg sem áll -Beregszászig, a hol vasútra ülünk. - -Most már egyszerűen csak a fülébe súgott valamit barátjának, oly ragyogó -arczczal, mintha mondaná: a többit pedig bizd rám. - -Ez volt a programm a Réthfalván készülő menyegzőre. - -Gábor gróf hallgatott és gondolá: - -– Dicsőségesen csinálódik az én alibi-m! A primást, az esztergomit úgy, -mint a melyik a Hungáriában muzsikál, előbb vehetik gyanuba, mint -engemet! - - - - - XXII. (Hallatlan botrány az úri világban.) - -Másnap Nagygáthy gróf Réthfalván éldelegte boldog perczeit. Kissé -különösnek találta s nem könnyen szokott a gondolathoz, hogy házasodni -fog és ennyire el van szédítve egy leány szépsége által, melyhez csak -9000 hold járt hozományképen. Ilyen kedvtelést, néhány év óta, bármikor -megszerezhetett volna magának. - -De kezdte észrevenni, hogy szerelmes is, a mennyiben a szép Lenkét -lehetetlen volt nem szeretni. Hogy a leányka hallgatag, tartózkodó és -bátortalan, ez csak előnyére szolgált. A víg és könnyelmű menyasszony -inkább elidegeníti a férfit, mint magához vonja. A jó kedv és -megelégedés házasság utánra való időtöltés. Kapja csak egyszer kezébe -kis feleségét, majd mulatságosabb nótákra is megtanítja. - -A háznál minden készen volt; az építő, festő és diszítő iparosok -eltakarodtak. A báróné a perczeket számította, hogy ki legyen mondva az -oltár előtt a végzetes igen s ha leánya Nagygáthy grófné lett, kész a -földön a mennyei Jeruzsálem; megérkezett a halandók számára a hivőknek -igért örök paradicsom. - -Ketten sétálgattak a kastély alsó kertjében. Egy beszédes ifjú s az -elzárkozott leány, a kit az elháríthatlan kényszerűség, mint műkedvelőt, -a szinésznők művészetére tanított meg. Gedeon gróf őszinte lélekkel -játszotta a jövendőbeli férjet. Szokása volt semmit nem tenni félig, ha -valamire rászánta fejét. A leánykát szórakoztatta az ifjúnak köznapi -szószaporítása. Ezalatt legalább nem gondolkodott a holnapról, melyben a -vidék fölött felharsan az utolsó itélet trombitája. És lesz üvöltés és -kiabálás. - -Mert nagyon világosan tudta, mit szándékozik cselekedni? tisztán -megfontolta lépésének minden következményét. Csak lassan és fokonként -szokta meg lelke e határozatot, mely őt azon válaszútra ragadja, honnan -nincs visszatérés! - -De nem volt más menedéke. Otthon, anyja irányában semmi erővel sem birt. -Hiába kért, hiába sirt. Csak azt hallotta feleletül: nem érted saját -boldogságod föltételeit; rövid időn pedig áldani fogod anyád bölcs -előrelátását és gondoskodását gyermekének jövője iránt. - -Mit tegyen? Halaszszon mindent a végső perczre s a templomban, sírás és -ájuldozás között tagadja meg az igen szó kimondását? - -És ha rászánná is magát e végletre, mit nyerne vele? Anyja újra -folytatná az ostromot, Gedeon gróf pedig annyira telve van saját -értékének ellenállhatlan erejével, hogy még az ily templomi jelenetet is -csak az éretlen gyermek természetes gyöngeségének tulajdonítá. - -Ki tudja, mi történik? A násznép még együtt van; egész sereg néni, bácsi -rohanja meg, újra visszaviszik az oltár elé s lehetetlen, hogy másodszor -is ereje legyen, a botrányt ismételni. - -És akkor Nagygáthy grófné lesz. A kit pedig oly forrón szeretett, azt -nem csak megcsalta, hanem álnok hitegetéseivel még kegyetlen játékot is -űzött vele. - -Ezerszer inkább a halál. - -És ha így meg is szabadulhatna Gedeon gróftól, érzette, hogy ezzel csak -a lehetőség útját nyerte meg, a kitüzött boldog czél felé. - -Ellenben, ha eltünik a háztól, sorsát azonnal összeköti szívének -szerelmével. Egyedül csak ez az ifjú lesz képes megitélni, mily -rendíthetlen szerelem volt az, mely ez áldozatot meghozhatta. - -E gondolat adott neki erőt. Ez tette a félénk, szelid, engedelmes -gyermeket bátorlelkű s mindent koczkáztató hősnővé. - -És mégis, a midőn így ketten a kertben sétáltak, megkisérlé a kis leány -a még legutoljára föntartott szelidebb eszköznek felhasználását. - -– Kedves bátyám, a multkor nem értettem egy szavadat. Hogy beszélhettél -te előttem és a mama előtt, hat-hét levélről, mikor én hozzád soha -életemben egy sort sem írtam. - -– Ah, ah – felelt hangosan nevetve a gróf. – Nem írtál? Te tán azt -hitted, hogy én az ily drága leveleket, amint elolvastam, mindjárt -felhasználom fidibusznak? Isten őrizz ily szentségtelenítéstől! Ide -nézz, mint megbecsültem. Itt van mind a hét darab, tárczámnak legbensőbb -részében, egybekeverve ezer forintos bankjegyeimmel. - -Elészedte tárczájából a leveleket, egyet, kettőt fel is nyitott és -győzelmes tekintettel mutatta elé azokat, mint az uzsorás a lejárt -váltót. - -– Ez nem az én írásom. - -– Nem a tied? hát ki írta? - -– Würzheim báróné. - -– Micsoda kedves kis enyelgés ez, egy nappal az esküvő előtt! - -– Ha nem hiszesz nekem, menjünk fel a szobába. Leírok nehány sort, s -meglátod a végtelen különbséget a két írás között. - -A gróf egy pillanatig hüledezve nézett; de miután a legkomolyabb dolgot -is a legkönnyebb oldaláról szokta felvenni és megitélni, mondá: - -– Ne beszéljünk hiábavalóságokról; a betűk alakjáról, a vonások -összekuszált szálkáiról. Elég nekem, ha mással irattad is, ha a tartalom -saját szíved sugallatát foglalta magában. - -– Tudtom és akaratom nélkül írtak hozzád. - -– Már hogy tették volna! Különben ez se baj. Elmondod most élő szóval, -hogy szeretsz s ezzel minden félreértés jóvá lesz téve. Különben pedig e -dolog annál mulatságosabb, mert most már én is megvallhatom, hogy az én -leveleimet sem magam írtam. Azaz: én legalább mégis lemásoltam s ezzel a -tartalmat sajátommá fogadtam. - -– Szép kis eredeti levelezés. - -– Még szebb, hogy semmit sem vethetünk egymás szemére. Azért legokosabb, -ha mindent őszintén elbeszélünk. Volt ott Trouville-ben két igen pompás -bon-vivant pajtásom. Mindkettő divatos regényírója a franczia -arisztokratikus köröknek. Egyik mr. le Passepoil, a másik mr. le marquis -de la Draperie. Ezek komponálták leveleimet, darabját száz franc -honorariumért. Úgyé bámultad, hogy a te kedves Gida bácsikád minő -hatalmas stylusra tett szert? De mindez csak arra való, hogy majd télen -a hosszú unalmas estéken, ha egyszer-másszor otthon maradunk, legyen a -mi fölött nagyokat nevethessünk. - -Ez aztán javíthatlan és tántoríthatlan szerelmes volt; a mi jó Nagygáthy -grófunk! Őt ugyan holmi aprólékos félreértések és csekélyszerű -felfedezések ki nem verheték sodrából. - -Pedig Gedeon gróf nem volt ostoba legény; jól és folyékonyan beszélt és -társalgó modorában néha még a só vagy a bors sem hiányzott. A világ -többet tett fel róla, mint a mennyit talált benne. - -De ha magasabb eszmékről, vagy a szív nemesebb érzelmeiről kellett -nyilatkoznia, az alapjában tudatlan lélek, a köznapi faragatlan ficzkó -mindjárt elárulá magát. E hibájánál csak elbizakodása volt -rettenetesebb. Meg volt győződve, hogy Magyarország főuri családjaiból -származó minden leánynak csak az lehet álma és ábrándozása, hogy -Nagygáthy grófné lehessen! - -Hogy most Réthfalvy báróné Lenkéjét nőül veszi, ezt úgy tekintette mint -nagy úri szeszélyt, mint fiatalkori meggondolatlanságot és saját -személye értékének félreismerését. Ő most elvet, elpazarol valami -dicsőbb jövőt. Épen nem kétkedett, hogy ez a kis Lenke huga csak azért -iratta a rafinirozott Würzheim tábornoknéval leveleit, mert félt, hogy -hatalmas bácsikája kinevethetné a falusi leányka gyarló -stylus-gyakorlatait, s mint hozzá nem méltó együgyű teremtést, búcsu -nélkül otthon hagyná. - -A leányka nem gyűlölte őt. Mint rokonok, sokat játszottak, gyakran -enyelegtek egymással. Csak akkor, a midőn a báróné először kezdett -példálózgatni a Nagygáthy grófnéság dicsőségére, akkor reszketett meg -szíve és innen kezdődik hideg és tartózkodó viselete az elbizakodott -fiatal ember irányában. - -A kis leány soha, még anyja előtt sem mondá ki beleegyezését ezen -házassági tervbe. De nem is kérdezték ezt tőle. Elég, ha látta a -készületeket, elég ha hallotta, hogy lakodalom lesz a háznál s akkor -tudhatta, hogy a dolog csak rá vonatkozhatik. Feltették róla, hogy -engedelmeskedik és engedi magát ellenkezés nélkül vitetni, mint -husvétkor a bárány a mészárszékre. Többre nem volt szükség. - -Az ebéd vigan folyt le. A gróf még mindig kifogyhatlan volt elmondható -kalandjainak elbeszélésében; de bármit mesélt, annak végső értelme arra -ment ki, mily nagyon bámulták az emberek, megtudván, hogy egy Nagygáthy -gróffal ettek egy tálból cseresnyét. - -Alkonyat után a délczeg vőlegényke kocsira ült. Búcsúja, mindig -hallgatag és magában tünődő menyasszonyától következő igen szellemes -módon ütött ki. - -– Adieu, szerény kis ibolyám. Aludjál boldogul, utójára, Réthfalván; -álmodd meg előre, hogy holnap ilyenkor már Nagygáthy grófné lettél. - -Igen. Holnap? - -– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – - -Felderült október 1-je. Nagygáthy gróf, legtarkább koczkás kabátjába -öltözve, fején jockeysapkával, pontban reggeli 10 órakor Cseklészné -palotája elé érkezett, csodálatosan felsallangozott öt lovával. - -A kastély ily korán még teljesen kiholtnak látszott; csak Gábor gróf -került elé, a ház egyik bérruhás cselédjével, a ki utazó bőröndkéjét -hozta és fel is tette a kocsira. Képzelni lehet, mily őszinte lélekkel -csomagoltatta össze Gábor gróf fekete öltözékét és tiszta fehérneműit, -melyeknek épen nem szándékozott hasznát venni. - -– Készen vagy? - -– Ülök fel. - -Ez volt a bevezetés. Úgy látszik, bevett szólásmód, ha egyik úr maga -mellé ülteti a másikat. - -De ha a gróf éktelen pongyolát viselt is, annál ünnepélyesebben voltak -kikeményítve cselédei. - -Mr. Jasmin úgy sötétlett pokoli feketéjében, mint ha a Tuileriákba menne -diplomacziai estélyre és interviewolni készülne az angol ambassadeurt. A -kocsis a hóna aljáig hímzett lobogós inget viselt és ezüst sujtással -kihányt vörös bársony mellényben hirdeti a nap dicsőségét. Az újdonatúj -cseréppipát és bojtos kurtaszárat sem feledé kanászkalapja mellé tűzni, -hogy lássa a fél tót Zemplén, milyen a divat a tökéletes magyar -Hevesben! - -Vágtattak. Egyszer él az ember, és egyszer házasodik! Tehát vesszen az -öt csikó, majd termel helyébe a kövér puszta, tizet, huszat is. - -Sokáig gyönyörködött Gedeon gróf iramló lovaiban s e pillanatban ez is -jobban elfoglalta lelkét, mint a mi a megérkezés után következett: a -templomi száraz szertartás, melynek unalmain, élve, halva, át kellett -esnie. - -Egyszer, midőn valamely magasabb emelkedés tetejéről megpillantá a -távolról kéklő hegysort, melynek túlsó oldalán Réthfalva idylljei -kezdődnek, barátja felé fordulva mondá: - -– Gábor! hidd meg nekem, mentől inkább közeledem, annál inkább ijesztget -valami, hogy irtóztató ostobaságot készülök elkövetni. - -– Akkor hagyd abba. - -– Ez már lehetetlen, még pedig két okból. - -– Ah, két okból? még nem fogytál ki a primo és secundó-ból? - -– Először lehetlen, mert benne vagyok. Fellármáztam az egész országot. -Holnap nem lesz más a lapokban, mint a hazafias áldozatok első sorában -álló Nagygáthy grófnak fényes házassága. - -– És aztán? - -– És aztán, nem tagadhatom, hogy megrögzötten szerelmes vagyok. A leány -szép, átkozottul szép s mellé még ideája sincs, mi a szerelem? és mi -várja karjaim között? Engedd meg: ez nagy ujság rám, a tapasztalt -férfira, ha végre igazán kiváncsi tanítványra talál. Hanem… - -– Hogyan? ezen elhatározó észrevétel után, még «hanem» is következhetik? - -– Nagyon sok; több mint kell. De hiszen egyszer már mondtam neked, hogy -mi férfiak, különösen mi párisiak, az Úristen megtestesült szamarai -vagyunk. - -– Mondtad és én nem tettem ellenvetést. - -– Lásd, mi férfiak, hányszor bolondulunk egy nő után s mentől -rátartósabb, makranczosabb és költségesebb volt, annál inkább -bebizonyította, hogy nem ért többet a többinél. Ezt Cseklészné is -elismeri, pedig e tekintetben elsőrangú szakavatott tekintély. - -– Vőlegény létedre elijeszted az embert a házasságtól. - -– Ne félj: nem használ nagybőjti prédikáczióm. Mindig lesz csiripoló -csiz, mely a lépre száll. Isten neki. Lássuk minő élvezet az is, ha a -férfi tanítja valamire a nőt? mert eddig a párisi demi-monde még mindig -talált rajtam valami tökéletesíteni valót. Csak attól félek, hogy ezen -új élvezet sem lehet elég egy egész életre, mint a pap mondja s a -regények írják. - -– Mindenesetre, jó lesz előre tudnod, mibe kezdesz. - -– Nem tréfa ez barátom, megházasodni és lekötni magát holtomiglan -holtodiglan. Mert én lelkiismeretes ember vagyok. Ha megunnám is -feleségemet, még sem kivánnám halálát. Az más, ha az isten venné el, -mert akkor nem én vagyok oka a szakításnak. Egyelőre csak azt igérem, -hogy másodszori házasságom esetére több tért engednék józan eszemnek, és -kevesebbet mulékony, de nagy urias capriceomnok. - -– Vigyázz, barátom, mert te nem szereted igazán menyasszonyodat. - -– Ki mondja ezt nekem? De bizony szeretem. Még jobban, mint hasznomra -válik. Parbleu! hogy bizonyíthatnám be jobban szerelmemet, mintha a -leányt nőül veszem? Van ennél döntőbb argumentum a világon? És ha a nő -ekkor sem hisz a gazdag férfinak, akkor Ábrahám patriarka sem -kapaczitálhatja. De már a mi engem illet, határozottan Ciceróval tartok. - -– Ciceróval! végre találsz egy hozzád méltó hasonlítást. - -– Tudod mit mondott Cicero, a mikor Plató könyvét olvasta a lélek -halhatatlanságáról? - -– Magyarázd meg, hogy tartozik idézeted a házasság dolgához? - -– Nagyon világos az eszmelánczolat. Cicero azt mondta: ha olvasom -Platót, hiszem; ha leteszem könyvét, kétkedem. Így vagyok én is. -Nagy-Gáthon, Pesten, Bécsben, Párisban igen szépen megélek Lenke -kisasszonyom nélkül; de ha a kisértő lélek Réthfalvára hoz és látom a -kis leány nyájas képét, testének lelkének ezer gyönyöreit: rögtön meg -vagyok bűvölve. Ne beszéljünk több hiábavalóságot. Hajtsunk gyorsan -Réthfalva felé és bukjunk bekötött szemmel a gödörbe. - -Igy beszélgettek az úton. Az egyik csak közbeszólott, a másik pedig teli -marokkal habsolta a jó mulattatótárs dicsőségét. - -Nem ártott e csevegést végig hallgatnunk, mert a sok szó, még ha üres -is, bepillantást enged a lélek mélyébe. És semmi sem jellemzi hívebben -az embert, mint mikor maga beszél, maga itél, véleményt mond és felfedi -szívének legrejtettebb gyöngéit. - -Így ismerve a két fiatal embert, legalább nyugodtabb kedélylyel -olvashatjuk, ha az egyik grófot, mindjárt a megérkezés után igen különös -meglepetés várta. - -– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – - -Már erősen közeledtek. Elérték a hegy alsóbb dombjai mellett a helyet, a -hol fel kellett kanyarodni az országútra és a honnan Réthfalva csonka -tornyát és a kastély ormótlan tetőzetét legelőször látni lehet, a midőn -az ellenkező oldalról porfelleg támad s abból egy pár igen erős lótól -vont fedeles kocsi bontakozék ki. - -S miután amazok is gyorsan hajtattak, a mi grófjainknak idejök sem -maradt a szemközt jövőket megismerni. Csak azt látták, hogy egy öreg -pap, két fiatalabbal ült az igen urias szerkezetű kocsiban. - -– Gábor, ez rossz omen. Pappal találkoztunk! - -– Plane: püspök, vagy apát. - -– Ilyen fajta. Van elég az országban. Nekem, ma, csak egyre van -szükségem, a ki Lenke hugommal összeesket. De az én papom épen most -szedi magába Réthfalván a báróné reggelijét. Remélem, nem volt rosszabb, -mint a minőhöz otthon szokva van. - -Nehány percz mulva vagy harmincz paraszt tört elé az országúton s midőn -Gedeon gróf a felvert poron minél előbb áthatolni akarva, megereszté -fáradhatlan sárkányainak zaboláját, bámulva látja, hogy azon csoport, -mint ütközetben a csatárláncz, hosszúra nyulik és bevonul a báróné -kukoriczavetései közé. - -– Nem értem ezt a manövret; nincs ideje a hajtóvadászatnak. - -Még több ily, bottal, vasvillával és cséplővel fegyverkezett -népfelkelést láttak, de ezek távol az országúttól másfelé kereskedtek. - -Egyszerre egy szelid lejtőn feléjök csap a délkeleti szellő langyos -fuvalma és Gábor gróf, tenyerét füléhez tartva mondja: - -– Tűz van a faluban. - -– Tűz? nem látom füstjét. - -– Én sem; de hallom, hogy félre verik a harangot. - -– Akkor, – felelt Gedeon gróf, úri módon mindenből tréfát űzvén – -kiütött Réthfalván az 1867-iki kiegyezés ellen a revoluczió, és a falu -előljárói kikiáltották a respublikát! - -Végre a falu szélén, a legelső ház ajtaja előtt ácsorgott egy suhancz, a -kitől kérdék: - -– Mi baj? - -– Semmi. (Rendes falusi felelet.) Csakhogy még most sem találták meg. - -Kit? ezt nem lehetett kérdeni, mert Réthfalva deli szűzeinek e kapós -gentlemane megiramodott a határozatlan távol felé. Nézegetett jobbra, -balra, mintha ő volna a sorstól kiszemelve, arra, hogy megtalálja, a mi -elveszett. - -– Barátom, – szólt Gedeon gróf, homlokára ütve, – kezdem érteni a tréfa -nyitját. A báróné, az ünnep dicsőségére, csapra üttetett vagy hat hordó -bort s az egész falu be van rugva. - -Végre a kastély udvarára érkeztek. Itt mindent a legnagyobb zavarban és -rendetlenségben találtak. Némelyek ünnepélyes arczczal szálltak le a -kocsiról, mások ácsorogtak, sokan újra fogattak, mindnyájan vérük -mérséklete szerint, sopánkodtak, kárörvendve nevettek, vagy egethasító -módon káromkodtak. - -Itt hallották meg először a mesével és képtelenséggel határos ujságot, -hogy ma reggel hét órakor, a mint Jetty komorna a kisasszonyt fel akarta -kelteni, a szobát üresen, az ágyat felvetve, de illetetlenül találta és -szép lakónéja, mintha a föld nyelte volna el, sehol sincs! - -Természetes, hogy Gedeon gróf ezt ostoba fecsegésnek tartotta, mert a -lakodalom elől nem szökik meg a leány; a Nagygáthy grófnéságtól pedig -semmi halandó teremtés, a kit csak anyja szoknyában jártatott valaha. - -Hogy hiteles és hivatalos hírt halljon, a báróné után kérdezősködött. - -Elvezették oda. A ház úrnője reggel óta tudván leánykájának eltünését, -most a déli órák elmultával, már régen túl volt az első meglepetés és -kétségbeesés rohamán. - -Most már mint megsértett anya, mint meggyalázott báróné és gyöngélkedő -nő ült a pamlagon és a szoba tele volt a legimpertinensebb illatokkal. -Mert a bárónét görcsök és ájuldozások környezvén, a háziak mindent rá -locsoltak, a minek eczet neve, vagy orvosság szaga volt, hogy életre -hozhassák. - -– Oh nénikém, mit hallok! - -– Te vagy Gedeon öcsém? Végre hallok egy rajtam szánakozó hangot is. -Későn jöttél. Elment, elfutott, megszökött, itt hagyta anyját, itt jó -hírét és földi boldogságát! - -Bajos volt a vigasztalás, Nagygáthy gróf pedig a legkevesebbet sem -értett ezen olcsó mesterséghez. - -Azt is bölcsen átlátta, hogy ily botrányos história után szerepét e -háznál végkép befejezettnek tekintheti. Innen túl csak azt nézte, hogy a -legelső kedvező pillanatban tovább állhasson. - -– Istenem! – mondá – oly nehezen esik hinnem, hogy előlem szökött volna -meg. Tegnap, ebédig, oly édesen csevegtünk jövő boldogságunkról. De ha -csak egy sóhajtással elárulja, hogy nem méltat kegyeire, a legmélyebb -tisztelettel visszavonulok. - -Csodálatos! Mit hallott egyebet, mint világos s majdnem kiméletlenül -visszautasító szabadkozást? Még ha azt mondja neki a kis leány: -«takarodjék szemem elől, én önt gyűlölöm, megvetem», akkor is szellemes -enyelgésnek veszi: oly nagy mértékben uralkodott lelkében az önhittség -és felfuvalkodás ördöge! - -– Hallatlan! Előlem, Nagygáthy gróf elől egy báróné leánya megszökik! - -– Megtörtént; mert csábítója már gyermekkora óta megmételyezte szívét. - -– Csábítója! Ezt lehetetlen érteni. Merészkedhetett volna, ez országban, -férfi, a Nagygáthy grófok gazdag ivadéka ellen, mint vetélytárs -föllépni? Báróné! kérem, követelem: mondja ki e nevet. - -– Semmi titok benne. Legújabb kedves barátod. Ez a volt mérnök és tegnap -óta gróf: Szabolcsy Gábor! - -Gedeon gróf méltóságán alólinak tartotta e vádat komolyan venni. -Nevetett, hitetlenül rázta fejét, és piczi száját úgy összehúzta mint a -csecsemő, ha szopni készül, vagy az utczai gavallér, ha észreveszi, hogy -szivara mindjárt kialszik. - -– Elhiheted az anyának, – folytatá bágyadt hangon a szenvedő – hogy ezen -éjjel itt volt az a haramia, a ki elébb Gelenczét, ma pedig -menyasszonyodat rabolta el. Vigyázz, még Kis- és Nagygáth is utána -mehet. - -Ez már nevetséges volt. - -– Nénikém, tévúton jár. Szabolcsy Gábor három nap óta Cseklész grófné -vendége, ki sem mozdult a kastélyból. Tegnapelőtt vele ebédeltem. Ma -reggel korán ismét ott találtam, kocsimba ültettem és vele együtt -érkeztem ide. - -– Hogyan? itt van? – kiáltott a báróné s görcseiről megfeledkezve talpra -ugrott. – Hamar! el kell fogni, míg el nem szökik. El vele a börtönbe, a -helység házához. Lovas legény menjen s hozza a szolgabirót, -csendőrhadnagyot, az államügyészt és vizsgáló birót! Megmutatom, hogy -még ma nyakig vasba veretve vitetem Ujhelybe! - -– Ej, ej, kedves nénikém, nagyon kurta proczesszus volna ez egy magyar -mágnás ellen. Elébb csak tessék folyamodni a főrendek házához, hogy -egyik tagjának kriminális pörbe való fogatását kegyesen megengedni -méltóztassék. Nem szokott az ilyen dolog hamarjában csakúgy posta -fordultával megtörténni. - -– Tetten kapott rablók ellen semmi szükség haszontalan czeremoniákra. -Rögtön megyek magam és megkötöztetem házam megrontóját. - -És megindult, több lépéssel előre tipegett; de mivel okos asszony volt, -jól tudta, mit tehet, mit nem? végre mégis könnyebb kisegítő eszköznek -találta, ha görcsei újra megrohanják, s leveretve a gyengeségtől, -pamlagán lelkendezik. - -Egyéb sem kellett Gedeon grófnak, mint a jó alkalom, kiosonni a -szobából. Látván tehát a báróné ájuldozását, segítségért kiáltott -mindenfelé s mikor berohant a komorna és a vendégek közől egy pár -irgalmas szamaritánusnő: megszabadítva érzi magát. Nem egy hamar viszi -őt oda vissza valaki. - -Ezalatt az udvaron egészen új fordulatot vett a közvélemény. - -A báróné határozott vádjára reggel óta Szabolcsy grófot tartották -leányrablónak. De mikor látták, hogy ez a fiatal úr, mint lakodalmi -meghívott vendég Nagygáthy gróffal jött, s hallották, hogy három nap óta -Cseklész grófné kastélyában mulatott, mindjárt kiderült teljes -ártatlansága. - -A vidékről, a rétekről, mezőkről és az érett kukoricza magas kórói közől -egymásután tértek vissza az önkénytesen vállalkozó fürkészők, azon -hírrel, hogy sehol legcsekélyebb nyomra sem akadtak. - -Nagygáthy gróf egy csoport vendég között találta barátját. Mentől -kevesebb részletet tudtak itt a megtörtént tény magyarázatára, annál -hevesebben vitatkoztak fölötte. - -A kastély lakóit hiába kérdezgették. Tegnap esti tíz óra után, mindenki -lefeküdt; éjjel semmi zaj, ajtó-ablak nyitogatás, férfi-léptek kopogása, -női lábak csoszogása nem hallatszott: és mégis eltünt a kisasszony! Ezt -reggel óta mindenki ötvenszer hallotta s még sem fogytak ki az -ismétlésből. - -Gedeon gróf elmondta, mit hallott a bárónétól. A vendégek újra csóválák -fejöket. A vőlegény határozottan védelme alá vette a vádlottat. Említé, -hogy Gábor barátja, mióta Gelenczén lakik, csak egyszer volt a báróné -kastélyában, akkor is ő maga hozta ide. Együtt töltötték a napot. Gábor -gróf a kisasszonynyal tanuk nélkül még nem is szólhatott. Honnan -származhatott volna tehát köztük oly minden korlátot leromboló -szenvedély, hogy egy menyasszony a lakodalom napja előtti éjjelen vele -megszökhessék! - -Élénk helyeslés követte e nyilatkozatot. De volt a vendégek között olyan -is, a ki titokban kivánta, bár ha még is Szabolcsy gróf révén veszett -volna el a kisasszony. Mert a léha Nagygáthy grófot senki sem szerette, -míg az ősi Szabolcsy név feltámasztója a legnépszerűbb ifjú volt -messzetávol a vidéken. - -Ekkor Gábor gróf elég hangosan, hogy a nehány lépéssel távolabb állók is -hallhatták, mondá: - -– Uraim! Itt állunk együtt számosan és legyenek tanuim. Ime, -becsületszavamat adom, hogy ezen megszöktetés tényét, sem én -személyesen, sem megbizottam által el nem követtem. Nekem is, mint -önöknek, még sejtelmem sincs, hova lett, merre ment és hol lehet e -pillanatban a kisasszony, a ki itt az éjjel, szülői házát minden -hátrahagyott nyom nélkül elhagyta. - -Ez aztán világos, határozott és igen erős becsületszó volt. Mindenki -fejet hajtott. Ily nyilatkozat alól többé a becsület elvesztése nélkül -kimenekedni lehetetlen volt. - -Csakhogy volt a dologban egy kis jezsuitai föntartás is. Igaz, ő nem -szöktetett el senkit; igaz, ő nem tudta, hova rejtőzött a szökevény: de -azt egy szóval sem állította, hogy ezen megszökés esetleg nem épen ő -miatta lett foganatba téve. - -Egyszerre lárma támad. Egy pár suhancz rohanva fut be az udvarra s már -távolról kiáltja: - -– Megvan a kisasszony! Megtaláltuk a nyomát. Megölték kegyetlenül a -gyilkosok! Itt a bizonyság a kezünkben! - -Az egyik pisztolyt hozott, melyet az országút szélén talált, épen ott, a -hol a dülőút lekanyarodik a Bodrog partjára. A másik finom gyolcs -zsebkendőt mutatott, mely rettenetes vérfoltokkal volt átáztatva. - -Jetty komorna jött, megismerte úrnője zsebkendőjét, rá mutatott a R. L. -hímzésre, a bárói koronára és szörnyűkép felsikoltani készült. - -Szerencsére épen mellette állott egy okos öreg úr, a ki nem akarta, hogy -a bárónét a nagy ijedtség megölje. Tehát befogta a száját a komornának, -még a leányt magához is szórította. Kedvezőbb alkalmat egy szép -szobacziczus megölelgetésére keresve sem kaphatott volna. - -Tehát új, rettentő és hajmeresztő fordulat. A kik eddig könnyelműleg -élvezték a komikum gyönyöreit, most reszkethettek a tragikum borzalmai -alatt. - -Gábor gróf kezébe vette a pisztolyt, egy tekintetet vetett rá és átadta -legközelebb álló szomszédjának. - -– Bolondság – mondá – ez régi huszár fegyver. A gyutacs csöve be van -rozsdásodva: a cső tele pókhálóval. Legalább harmincz éve mult, hogy e -pisztolyból senki sem lőtt. - -– És a véres zsebkendő? el kell tenni; senki hozzá ne nyúljon; ennél -fontosabb corpus delicti még nem került napfényre. - -Egy másik jelenlevő megjegyzé: - -– Semmi kétség. Lenke kisasszony meg van sebesítve. Vére folyt. Rohant, -vagy hurczolták Zemplén Mississipijébe, a Bodrog hullámai közé. - -Egy másik, higgadtabb, gunyolódva veté vissza: - -– A Bodrog hullámai közé! Nincs ennek józan értelme, mert fejemet teszem -rá, hogy Szőllőskétől Liszkáig nem találsz olyan helyet, a hol most a -víz térden felül érne. - -– Elég az, ha sebesülten és ájultan vetették oda. - -Gábor gróf kezébe vette a véres zsebkendőt s mint műegyetemi növendék, a -ki a vegyészet elemeihez is értett valamit, szakértő tekintettel -vizsgálá meg a vérfoltokat. Végre hidegen mondá: - -– Ez nem vér. Ez festék. Meszelővel van rá kenve. Közönséges vörös -berzseny, a mivel husvétkor a tojást festik pirosra. - -Ezzel tovább ment. - -Mi pedig egészen az olvasóra bizzuk, elképzelni, mit érzett lelke -mélyében ez ifjú, a ki Nagygáthy kocsiján ülve, egyszerűen mint -lakodalmi vendég ment oda, a hol földi üdve lakott! - -Ha külsőleg megtarthatá közönyét, bizonyosnak kelle lennie, hogy a -vőlegény üres fészket talál Réthfalván. De mit nevezünk mi halandók -bizonyosnak? A legcsekélyebb előre nem látott véletlen lerombolja tető -alá hozott építményünket. - -Tulajdonkép Gábor gróf nem is ismerheté, mi lakhatik az ő Lenkéje -kebelében? Lesz-e bátorsága végzetes határozatát teljesíteni? Mert a -higgadt megfontolás soha sem követel sürgősebben meghallgatást, mint a -végrehajtás pillanatának megérkezésével. Nagyon sokan erősek voltak a -szándékban, az elhatározó perczben pedig visszariadtak. - -Másként is sajátszerű helyzet volt ez. A férfi semmit sem tehetett. Keze -kötve, még nem is közeledhetett imádottjához. Nem élünk a lovagkorban, -hogy fegyveres szolgákkal megtámadjuk a szomszéd várát s kardéllel -vívjuk ki győzelmünket. - -Érzette, hogy sorsa fölött csak egy leányka bátorlelkűsége -határozhatott. De ezen leánynak önállólag kellett fellépni, szerepet -cserélni és mindent koczkáztatni. Él-e valahol, napjainkban, tizenhét -éves leány, a kit elolthatlan szenvedélye ily végletek határáig -ragadhat? - -A kis leány egész jövőjével játszott. Ki súgta meg szívének, hogy -áldozatát nem méltatlanra pazarolja? Mert az anyai háztól megszökött -leány, e lépése után, egyedül csak azé lehet, a kiért megszökött. Hozzá -van kovácsolva, mint a gályarab elitélt társához. Ha pedig -indokolatlanul merész volt és bizalma horgonyát ingatag homoktalajba -vetette: egy kártyán játszotta el egész földi czélját és rendeltetését. - -Ezt gondolta Gábor gróf, míg barátja mellett a kocsin ült, remélve és -remegve nézett ama jól ismert hegyláncz kékje felé s azon is túl igen -messzire. - -Ellenben Nagygáthy gróf, mint karvaly, elbizakodva készült lecsapni a -fehér galambkára. Valami nagy szerelem nem alkalmatlankodott szívében, -hanem tagadhatlanul tetszett neki a szép Lenke nyájas arcza, kecses -termete. Épen oly fönséges tünemény volt, minő neki kellett, hogy a -társaságokban, illő pompás és hatalmas parádét csapjon vele. Otthon -pedig a legjobb volt arra, hogy a Nagygáthy névnek és vagyonnak -örökösöket adjon. Mást nem követelt tőle. - -A kis grófocska nem volt rossz, jellemtelen vagy épen aljas lélek. -Minden hibája csak saját énjének és helyzetének túlbecsüléséből -származott. Még képtelen elbizakodottsága is inkább nevetségessé mint -gyűlöletessé tette őt. - -Mai bukását is csak úgy tekintette, mint például ha valamely terve -Párisban sem sikerült. Elfeledte s vége volt. Most is csiklandozta a -gondolat, hogy nagyon szép feleséget kap körme közé. De nem feledte, -hogy igen drágán lehet ily portékához jutni. Más közönséges kaland csak -pénzbe kerül s ha a pénz el van költve, vége a regénynek, míg a tárcza -újra meg nem telik. Nála, egy kis bőjtöléssel, mindig megtelt. - -Most a midőn hiuságán e sérelem esett, a midőn legérzékenyebb oldalán -ezen hatalmas érvágási operatio végbe ment: inkább elbámult, mint -megrendült. - -– Furcsa! – gondolá – egy kilenczezer holdas báróné leánya nem akart -Nagygáthy grófné lenni! Ilyen vén a világ, s mégis, megtermi a -leghihetlenebb botorságokat. - -Egy pillanatra valósággal rossz kedve volt. Olyan képet csinált, mint -mikor valaki az ajtó szárnyába üti könyökét és megfájdul bele a -zsibbadós ere. Nagyon kellemetlen érzés, de hamar elmulik. - -Gedeon gróf is csak addig volt megkinzott martir, míg kocsisa elé állott -a pompás fogattal. Az öt ló megemlékezteté arra, hogy ő még most is -Nagygáthy gróf, s az marad, úgy feleséggel, mint feleség nélkül. - -Ekkor intett barátjának. - -– Gábor! itt többé semmi keresetünk; mentől elébb pusztulunk innen, -annál jobb. De azért nem végeztem szerepemet. Nekem ugyan épen most -tömérdek dolgom van Hevesben, Pesten, Bécsben és Párisban, de mindent -abbahagyok. Érzem, hogy kötelességeim vannak. A báróné rokonom, nem -tagadhatom meg tőle segítségemet. A megszökött leányt ugyan ez életben -soha nőül nem veszem; de tartozom az anyának azzal, hogy elvesztett -gyermekét visszaszerezzem. Számíthatok barátságodra? - -– Egészen szolgálatodra állok. - -– Tulajdonkép te sem vagy távolabb rokona a bárónénak, mint én vagyok. -Jer, szenteljünk egy pár hetet a leány felkeresésére. Kellemes az ilyen -vaktában való kóborlás: az ember soha sem tudja, hol talál útközben -érdekes kalandra? Csak azt szeretném tudni, végre is, kiért szökött meg -az én hóbortos menyasszonyom? A báróné téged vádol. - -– És ha úgy volna? párbajra hínál? - -– Ellenkezőleg. Azaz: tegnap még homlokba lőttelek volna. - -– És ma? - -– Egészen új világba léptünk; mintha egy századdal később születtünk -volna. Vigye a leányt, a ki megszöktette. Engem tökéletesen -kigyógyított; tiszta szívemből gratulálok szabadítómnak. - -Valóban kevés hiányzott hozzá, hogy elvegyen egy leányt, a ki képes volt -megszökni! - -Nagyon kevés: csak a menyasszony. - - - - - XXIII. (Hova szökött a menyasszony?) - -Besötétedett. - -Az utolsó vendég is elhagyá a kastélyt. A vidékiek saját fogatukon, a -távoliak azon kocsin, mely őket a legközelebbi állomástól ide hozta. - -Többnyire búcsú nélkül széledtek szét. Némelyek haragudtak, -boszankodtak, mások nevettek. Lesz ebből egetrázó zaj a lapokban és a -társaságokban egész télre. Kapós ember lesz, a ki ily történetkének -szemtanuja lehetett. - -A tréfa legérdekesebb részlete abból állott, hogy a vendégsereg éhesen, -ebéd nélkül futamodott meg a lakodalmas háztól. Senki sem követelte, -hogy a báróné még ily rettenetes itélet napján is a ház úrnőjének -kötelességeit teljesítse. - -Tán tüzet sem raktak a konyhában. Mióta az északkeleti vasút megnyilt, a -Réthfalvához legközelebb eső vasúti állomáson annyi jegy el nem kelt. - -Hová szökött a bátor kis lány a nem szeretett vőlegény elől? ez -másodrendű kérdés volt. Elszökött s azóta hegyen völgyön túl volt, ez -magyarázott meg mindent. - -Mindenki tudhatta, hogy a szökés útja, módja előre jól volt kiszámítva, -miként az eredmény is igazolta. A kalitkából kiröpült madár meleg -fészekbe szállt. Gyalog vagy kocsin valamely vasúti állomásig, az -mindegy volt. Most már Pesten is lehet. Ki tudja? itt sem áll meg ez -éjjel. - -A báróné okos asszony volt. Ismerte a világot s nem kétkedett, hogy -eszes emberekkel van dolga. Őt nem szédíté el a látvány, hogy Szabolcsy -jelen volt a meghívott vendégek között. Ez vitte el leányát és senki -más. A leány pedig nem mehetett anyja ismerőseinek körébe, mert oly -visszavonult élet mellett, minőt a kastély úrnője folytatott, a jó -barátnék elfogytak és elidegenedtek. Más volna, ha a vén jakobinus -Miklós bácsi még élne: akkor még ezen éjjel körülvétetné a gelenczei -házat vasvillás emberekkel. - -De ez a gyűlölt mérnök-gróf sem vihette az elcsábított gyermeket egyenes -oltalom alá. Van annyi esze, hogy ki nem teszi magát, mint hölgyrabló, -büntetőperi vizsgálatnak. A lány sem mehetett hozzá; mert ha a megszökés -csak regény, a megszöktetőhöz menekülés már vétek és gyalázat. Művelt -körben és jó ízlésben nevelt hölgy ily hibát el nem követhet. - -Egyedül állott a báróné a kastély előtti kertben s nézte a hidegen -ragyogó csillagokat. Cselédei is kerülték, mert féltek tőle. Reggel óta -haragjának kiömlését sorban érezték egymásután. - -Sétált tehát: nem kétségbeesve, nem kezeit tördelve, de gyűlölettel -eltelve az egész világ ellen. Kezében pénzszekrényének kulcsát tartá. -Hiábavaló őre kincseinek, ha a czél, melyért a fösvénység rút jellegét -is magára vette, örökre megsemmisült. - -Ment és nem tudta merre? Mint álomjáró kóválygott a sötétben s -rettenetes volt előtte a csend és az elhagyatottság. A rekedt levegőt -friss szellő meg nem rázkódtatá; egy levél sem mozdult meg a fák -galyain. - -A mint így, mint kisértet, tünedezett a kert kanyargó utain, egyszerre -ott állott közel a honvédezredes sírkövéhez. - -Ezen hallgatag obeliszk, mely egyedül meredezett a sötét éjben mint -szürkülő derengés, visszaemlékezteté őt a rég elmult időkre. - -– Itt nyugszik a hűtelen! Elhamvadt, elporlott a szív, mely egykor értem -lángolt. Istenem! te tudod, mily változhatlan érzelemmel szerettem őt! -Atyám nem engedte, hogy a vagyontalan embert magamhoz emeljem. Úgy -váltunk el egymástól, hogy várni fogunk kedvezőbb időkre. Ő elment; -jártában keltében más nőt talált, elvette, engem elfeledett. Aztán ide -hozták meghalni. Az egykor szép Laurából vén leány lett; -kétségbeesésében kezet nyújtott egy érdemetlennek, a ki szerencsétlenné -tette. Istenem, lágyítsd meg a hidegen számító szülők szívét s ne -engedd, hogy az atyák és anyák vakságáért a gyermekek szenvedjenek! - -Hallotta az olvasó ezt az imádságot? Pedig igazán szívből folyt, -valósággal tiszta meggyőződésből keletkezett. - -Oh régi szép kora a patriarkáknak! Akkor ha így imádkozott az ember: ama -messze magasban élő mennyei hatalom mindjárt prófétát küldött, a ki ezen -imádságra meghozá az Úr feleletét. - -– Leányom! Igazad van; kérésed helyes és igazságos. A szülők adjanak jó -tanácsot, de ha nincs alapos kifogás a gyermek választása ellen, ne -akadályozzák boldogságukat. Mért üldözöd azon ifjat, a ki leányod -szívében mint eszménykép él? Derék, tanult ember. Adtam neki ép testben -ép lelket. Láttad, hogy önerejéből is díszes helyet vívott ki a -társadalomban. Ma már czíme, rangja, vagyona van és a ti számításotok -szerint ősrégi családból származik. Mondd tehát leányom: mért -hallgassalak meg téged és nem gyermekedet, a ki még sokkal buzgóbban -imádkozik hozzám? Mért erőlteted? mért választod ki számára a derék ifjú -helyébe a testben, lélekben törpe s mégis elbizakodott haszontalant? -Tudd meg: a házasságokat itt nálam az égben kötik. Némelyeket -megjutalmazok, másokat megbüntetek vele. Hanem előttem, a ki annyi -világot és földet teremtettem és ingyen nektek adtam, nem argumentum az, -hogy a léhának hetvenezer, a jelesnek csak tizenháromezer holdja van. Ha -igazságosabban osztjátok fel az én földeimet, sehol egy emberre ennyi -nem jut. - -[Illustration: Egyszerre ott állott a siremlék talapzatának lépcsőjén.] - -A bárónéhoz nem jött próféta, a ki így felvilágosította volna. -Napjainkban az Úr, a józan ész ajándékával szokott az emberrel szóba -állni. De a kik látván, nem látnak, hallván, nem hallanak, azok számára -nem terem orvosság a szellemi gyógyszertárban. Megrögzött a -szerencsétlen asszony agyvelejében a gondolat, hogy egyedül az ő leánya -bír annyi igénynyel, hogy a Nagygáthy grófnéság koronáját elnyerje: -tehát anyai kötelességének tartotta megóvni gyermekét azon -önfeláldozástól, hogy elvetvén magát, ily értéket, mint prédát olcsó -áron elpazaroljon. - -És a mint így nézi a sírkövet, egyszerre úgy látja, mintha annak túlsó -feléről valami élő alak tünnék fel és egyenesen közelednék erre. - -A báróné nem volt kisértetekben hívő teremtés: de a magány, az elhagyott -hely, a lefolyt nap történeteinek kábító hatása megfélemlíté; a látomány -megreszketteté. - -Egészen ösztöne sugalmának engedve át magát, halkan visszahúzódék a még -lombbal rakott bokrok közé és visszafojtva lélegzetét: várta, minek lesz -most mindjárt egyedüli tanuja? - -Azt jól látta, hogy a tünemény mozog, világos színű női öltönyt visel és -félénk léptekkel közeledik. - -Egyszerre ott állott a síremlék talpazatának lépcsőjén s fejét a hideg -kőre hajtá; valószínűleg megcsókolá. - -Erre rögtön, mintha szárnyra kelt volna, megiramodott, de nem -visszafelé, a honnan jött, hanem egyenesen a kastély kapujának -irányában, a hol aztán a távolban és a sötétben láthatlanná vált. - -Semmi kétség. Ez ő volt: Lenke, a báróné leánya, a ki e perczben -visszajött a szülői házhoz. Honnan jött? honnan termett elő, ha ily -könnyedén ismét itt lehetett és mégis egész napon át senki nem -találhatta? - -A báróné visszaindult a kastély felé; átment a ház bejáratán keresztül -az alsó kertbe s onnan nézett fel a sötétben meredező falakra. - -A következő perczben látta, hogy Jetty komorna szobájából a gyertya -fénye eltünik s rögtön aztán leánya szobájának két ablaka világosodik -meg. A ház bensejében, a lépcsőkön és folyosókon zaj keletkezik; a -korábbi halotti csendet egyes felkiáltó, csodálkozó és örvendező hangok -váltják fel. - -A báróné ezalatt mozdulatlanul állott helyében s gondolkozott, mikép -fogadja vissza a megtérőt? S midőn meghozta határozatát, feljött a -kastély verandájára, onnan a nyári társalgó szobába, végre saját -legbensőbb szentélyébe. - -Most már hallotta, hogy mindenfelé keresik. Hol a báróné? hol a -méltóságos asszony? mert látták, mikor kiment a házból, de -visszajövetelét nem vették észre. - -Nem kelt fel pamlagáról, nem csengetett, hanem az asztalára tett két -gyertyát meggyújtá. A ki az alsó kertbe megy őt keresni, majd -útbaigazítja a megvilágított ablak. - -Épen Jetty, a komorna volt e szerencsétlen. Rohant is felfelé egész a -boudoir ajtajáig; itt elcsendesedett; meggondolta, hogy úrnője ajtaját -minden körülmény között tiszteletteljesen kell megnyitnia s képzelődék, -mily vihar fog most rögtön keletkezni. Hogy ugrik fel a báróné? mily -kiabálás, szemrehányás, siránkozás vagy épen mitől isten őrizzen, anyai -átkok borzalmai következnek. - -Belépett és mint tartozó kötelességet jelenté. - -– Báróné, Lenke kisasszony megérkezett. - -Az úrnő legkisebb meglepetést sem mutatott. Keze gépileg egy előtte -fekvő könyv felé nyúlt s felelé: - -– És aztán? - -– Bátorkodtam jelenteni. - -– Tudtam és láttam. - -– Igen is, kérem alássan. Méltóztatik valamit parancsolni? - -– Mehet dolgára. Ha valamire szükségem lesz, csengetek. - -A komornai rangra emeltetett szobaleány majd lefordult a lábáról a nagy -csodálkozás miatt. Mióta uraságoknál szolgál, még a cselédszobákban -forgalomban levő mesékből sem hallotta, hogy a grófnék és bárónék a -megszökött kisasszonyok véletlen visszatérésének hírét ily példás úri -nyugodtsággal szokták volna fogadni! - -Legalább csak jött volna leánya szobájába s megkérdi, hol töltötte a -napot? ha itthon a faluban és a mezőkön hiába keresték. - -A kis leány ezalatt sírt és a pamlag párnái közé rejté arczát. Minden -pillanatban várta, hogy anyja berohan hozzá ezer szemrehányással. De -minden szokott csendben maradt körötte, mintha érdekkel sem birna többé -az az új hír, hogy az elveszett leány visszakerült. - -Anyjának késedelme és hallgatása még inkább elrettentette. Mert a mamák -szóözönének és könnyzáporának bocsánat a vége; de az elfojtott harag és -színlett közöny ismeretlen veszélyekkel fenyeget. - -A kastély más lakói a fáradalmas és izgalmas nap után nyugalomra -térhettek és a ki közülök képes volt aludni, alhatott is világos -reggelig. - -– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – - -Igen, aludhatott. Ez a boldogok és megelégedettek élvezete, néha a -megszomorodottak vigasztalása: de a báróné kebelében a vulkánok tüze -rombolt és pusztított. - -Pamlagán ülve, vad tekintettel nézte a gyertya lángjának csendes -lobogását. Arról gondolkodott, mint lépjen fel s mint viselje magát -önmagához és a helyzethez méltólag, mint vakmerően megsértett anya a -fellázadt gyermek ellenében! - -Volt ideje gondolkodni. A leány haza jött, itt van teljes biztosságban. -Tehát nem félhetett újabb válságok, újabb rettentő hírek érkezésétől. És -ha ily könnyedén öltözve hagyta el a házat: nem is lehetett igen távol. - -Valóban nem. De mégis épen annyira, hogy anyjának évek óta érlelt tervét -egy csapással megsemmisítette. Mert ha Nagygáthy gróf e napon a -násznéppel együtt, úgyszólván búcsú nélkül elkotródott, elég világos -jelét adta, hogy többé visszakerülni nem szándékozik. - -Mit tegyen? - -Gondolkodni, tervelődni akart: de mint a zaklatott ember szivében -történni szokott, inkább fantáziája ragadta képtelen világokba. Igy -képzelődik a tönkre jutott kereskedő: ha most egy vaskos csomó -ezerforintos bankjegyet látna asztalán! Igy reménykedik a halálra itélt -rab: ha most kidőlne börtönének fala és utat nyitna a szabadba! - -Ábrándjai a mesék országába ragadtak. Nem mintha lehetetlenségekre -gondolt volna: de a mi eszébe jutott, nem hozott megoldási módot, nem -kisegítő eszközt a jövőre. - -Egyik perczében elhatározta, hogy kiköltözik az országból. Vagyonát -eladja s megy Észak-Amerikába vagy Braziliába. Később Páris, London -tömkelegébe akart temetkezni. De ha mind e mellett «báróné» is akart -maradni, nem rejtőzhetett el, mint ismeretlen s akkor bizonyos üldöző -alak, Gábor gróf, csakhamar újra feltalálja. - -Elviszi leányát kolostorba és ott hagyja, mig él. De ott sem falazzák be -már ma a leányokat s az ő Lenkéje épen most bizonyította be, hogy önálló -is tud lenni, s ha valamit kigondolt, végre is hajtja. - -Tán az is eszébe jutott, hogy előnyös egyezkedést köthetne leányával. -Épen úgy, mint népével a király, a kit a forradalom megpuhított. Az anya -lemond eredeti tervéről, nem kényszeríti leányát a házasságra Nagygáthy -gróffal; sőt teljes választási szabadságot enged neki. Mehet nőül -gazdaghoz, szegényhez, ha különben a férfi jó házból származott, az úri -társasághoz tartozik és becsületes ember. Ennyi engedményért csak azt -követelte, hogy leánya azt a gyűlölt ivadékot, a mérnök-grófot, verje ki -fejéből. - -Mert élve el nem tűrhette, hogy egyetlen Lenkéje egy hűtlen apának fiát -tegye boldoggá. Az nem jutott eszébe, hogy leánya is boldog lett volna -vele. - -Oh, ezen rég elhunyt apa örökre fizetetlen rovást hagyott hátra! A -honvédezredes volt, a ki őt hitegette és megcsalta, a midőn más nőt -emelt magához. Az alatt az egykor szép Laura híven várt rá, időközben -elhervadt és vén leány lett belőle. Később kétségbeesésből kellett -férjhez mennie ahhoz, a ki épen megkérte. Ez ember pedig korhely, -kártyás, kicsapongó és jellemtelen férfi volt. Igy is múlt ki erőszakos -halállal. Ekkor a báróné a vagyoni bukás örvénye előtt állott és el is -sülyed, ha erélye nem nagyobb szerencsétlenségénél. Ekkor lett belőle -előbb takarékos háziasszony, később kikiáltott fösvény és megvetett -madame Harpagon. Csak így fizethette ki férje adósságait, így menthette -meg a Réthfalvához tőszomszédságban eső két kis falucskát. Mikor pedig -végre lőn hajtva a nagy munka, megérkezett a dicsvágy és hiúság ördöge. -Ez főzte ki benne a tervet, hogy leányát a hatalmas Nagygáthy örökössel -házasítsa össze. Ehhez megint sok pénz kellett, mert a büszke báróné azt -akarta, hogy leánya mint gazdag ara lépjen be a dúsgazdag házba. - -Egy egész elhibázott élet szenvedéseiért volt neki adósa a férfi, kinek -a vidék közvéleménye sírkövet is emelt. - -Szegény meghalt ezredes! Te nem szólhatsz itt közbe. Ki tudja, tán te is -tudnál mentséget előhozni, mért feledkeztél meg a szép Lauráról s mért -vonzódtál inkább a még szebb Saroltához, a kinek most márványból -faragott emléke ragyog a szatmári temetőben. - -Kezébe vette gyertyáját; bement hálószobájába; onnan egy ajtóval tovább, -a hol leánya még mindig várta anyjának szemrehányásait. - -A kis leány még mindig a pamlag párnáin nyugodott. Az ajtónyilás -zörejére felugrott helyéből, néhány lépéssel közeledett, de meglátván -anyjának szemében a harag villámainak czikázását, a vére is megfagyott -ereiben s nem volt ereje, bátorsága az anyjának kezet csókolni. - -A báróné az asztalra tette gyertyáját; kezének mozdulatával parancsolá, -hogy leánya üljön vissza a pamlagra; ő pedig a megvetett ágy szélén -foglalt helyet. - -Úgy látszott, előre meggondolta, a mit mondani akart: mert -kifejezéseiben megvolt a kellő rövidség és szabatosság, a helyzethez -mért szigor és az anyai hatalom biztos öntudata. - -– Visszajöttél az elhagyott mamához? Úgy látszik, hogy az engedetlen -gyermek hamar tapasztalta, mennyire nincs a világon melegebb tanya, mint -az édes anya szárnyai alatt. - -– Mamám… - -– Egy hangot sem akarok hallani, míg nem kérdeztelek. Ezentúl nem vagy a -mamának jó kis lánya; mától fogva szabad emanczipált hölgy lettél, minők -Amerikában teremnek. Most már nincs szükséged az édes anyád tanácsára, -járhatsz saját eszed után. Fényes sikerrel tetted le az érettségi -vizsgát, és a legnehezebb feladat megfejtését választottad ki. Sok -tanulás kellett ehhez, még több készület, színlés és alattomosság. De -elérted czélodat: az engedelmes leányból háládatlan és fellázadt -teremtés lett! - -– Mamám, bocsáss meg. A rettentő kényszerítés vitt e lépésre. Másként -nem szabadulhattam a férfitól, a kit nem szeretek. Ezerszer inkább a -halálé, mint az övé! - -A báróné úgy kaczagott fel, hogy fogai is megcsattantak. - -– Inkább a halálé! Ah, ez roppant haladás huszonnégy óra alatt! Tegnap -kis leány, ma reggel kalandornő, estére tragikai szinésznő! – És honnan -tudod, hogy halálod jobban kétségbeejtene, mint gyalázatod? - -– Gyalázatom, mamám? - -– Elszöktél, ez elég. Tán egy kővel kettőt is dobtál; elmentél oda, a -hol jó híredet egy más férfinak javára feláldoztad. - -A kis leány nem értette a vádat, tehát csak hallgatott. - -– Ah, – folytatá a báróné, – mily élvezet lesz a tisztelt közönség -számára, ha a hírlapok két hétig hurczolják nevedet az aprólékos -újdonságok között. Majd jőnek az élczlapok is, megszerzik fotografiádat -és arczképedet ezer változatban, ezer szemtelen czélzásokkal -illusztrálva, oda vetik kaczagtató eledelül a korcsmák és kávéházak -korhelyeinek! Most pedig követelem, parancsolom: add elé, óráról-órára, -hol töltötted a napot? - -– Oh mamám, ez rövid számadás lesz. E ruhámban kalap és felöltő nélkül, -hajnalhasadtakor átfutottam a kerten, bementem a pályaőr házába, leültem -a lóczára és ott maradtam estig. - -– A vasúti őr házában! - -– Nagyon tiszta és jó asszony az őr felesége: híven vigyázott rám egész -napon. - -– Az én leányomra a pályaőr neje vigyázott! Ez aztán díszes garde-dame a -réthfalvi kastély kisasszonya mellett. És nem keresett ott senki? - -– Sőt minden lépten jött valaki és kérdezte, nem láttak itt egy szürke -koczkás ruhájú kisasszonyt? de a pályaőr megesküdött, hogy ott ugyan a -síneket senki át nem lépte. - -– Ah, nem lépte át a síneket! Hova fészkeli be magát a jezsuita -kétértelműség! Persze, nem lépte át, ha ott ült a házban, a padkán, a -kályha mögött. Tán még ott is ebédeltél? - -– Igen, jó túróscsuszát adtak. - -– Ez már nagyszerű! az én leányom túróscsuszát eszik a pályaőr -házikójában? De valami pisztolyról és véres kendőről is beszéltek. - -– Oh mamám, ez bolondság. Örzse néni dobta az útra, hogy engem másfelé -keressenek. - -– Örzse néni! hát ez kicsoda? - -– Azt akartam mondani: a pályaőr felesége. - -– Az ég irgalmazzon mindnyájunknak: egy Réthfalvy kisasszony a pályaőr -feleségét Örzsi néninek nevezi! Szerencsétlen! te már azt hiszed, -mérnökné ténsasszony lettél. - -– Én, mamám? - -– Hallatlan tolakodás. Már mikor ide mérte a vasutat és őrházat épített -ősi kuriámra, kiszámította, hogy egykor még az én kastélyomból a -kisasszonyok oda fognak járni túróscsuszát ebédelni! - -Mind e mellett a felfedezés, hogy leánya az őrházban tölté a napot, -némileg megvígasztalá a bárónét. A lefolyt drámába egy kis komikum is -vegyült. Végre is e hely, más sokkal rosszabb lehetőségek között, még -leginkább neutralis tér volt. - -De már ennyi is elég volt, hogy a bárónét régi hóbortja, a -Nagygáthy-féle összeköttetés eszméje, újra nyakon ragadja. Mint a -szalmaszálhoz kapkodó vízbehaló megragadá ezen utolsó eszközt, ha tán az -elszalasztott vőlegényt visszaszerezhetné. - -Parancsolá tehát, hogy leánya nyugalomra térjen, ő pedig dolgozó -szobájába vonult és asztalhoz ülve egymásután két levelet írt. - -Az egyiket Nagygáthy grófhoz igen kedélyes modorban: hogy ez a kis -tapasztalatlan leány az utolsó pillanatban, a midőn látta, hogy komoly a -dolog, úgy megijedt, hogy elbujdosott valahová. Ez igen bocsánandó vétek -egy gyermektől, a ki azt sem tudja, mire van a nő istentől teremtve. - -A másik levelet a tiszttartónak írta. Meghagyá benne, hogy panaszt -emeljen a 77. számú pályaőr ellen, s meg ne nyugodjék, míg az -igazgatóság az ilyen gonosz életű szolgát el nem csapja. - -Aztán felverte, felcsengette álmából a szobaleányt. Átadta neki a -Kis-Gáthra szóló levelet azon utasítással, hogy a kocsis rögtön -nyergeljen, lóra üljön s a levelet a grófhoz elvigye. - -– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – - -Másnap reggel Gábor gróf nyugtalanul várta barátját, hogy ketten -kalandos útra kelve, az elveszett leányka felkeresésére induljanak. - -Épen nem volt kedvére a felajánlott kompanistaság, mert tudta, hogy -Gedeon gróf az egészből inkább mulatságot, sőt nagy úri sportot akar -csinálni. Kellemes ürügy volt ez betoppanni minden ismeretlen házba. -Szóba állni a kisebb nemes urakkal és a falusi nagysámokkal és -ténsasszonyokkal. Végre pedig az őszintén ajánlott és elfogadott -vendégszeretetet, az élvezés után kinevetni, kigúnyolni. - -Azonban, a midőn ütött a találkozásra kitűzött óra, a gróf helyett csak -lovas legény érkezett Kis-Gáthról a következő levéllel: - -«Pajtás, Gábor! - -Bocsáss meg, de jobban meggondoltam a dolgot. Primo: hiába prédikálom én -a világnak, hogy csak rokonomat keresem: mégis rám fogják, hogy a -tegnapi affaire daczára bolondulok a kis leány után. Secundo: akár hogy -forgassam e históriát, mégis csak kisül, hogy te vagy a boldog halandó, -a kiért Lenke hugom ill a berek nád a kert. Akkor pedig csak vedd -kezedbe Diogenes lámpáját s keresd a földet, a hol a hű lány terem. Soha -többé feléje nem nézek Réthfalvának. Czimborád Nagygáthy Gedeon, manu -propria.» - -Ez a firka, a bolond leveleknek azon ritka faja volt, melyben a szerző, -saját tudtán kívül, rakásra hordta az okosságot, igazságot és mély -belátást. - -– Ah, de post scriptum is következik. - -«Felbontom levelemet. Épen most kapok a bárónétól expressust, hogy -megvan a leány! még az este előkerült, nem írja: a kályhalyukból, a -kenyérsütő kemenczéből vagy a mosó teknő alól? Fődolog, hogy otthon van. -A többit rád bízom. Ha majd vőfély és pompás öt ló kell, hű barátod, a -ki egy elhamarkodott házasság kelepczéjéből kiszabadítottál, mindig -szolgálatodra áll. - -_N. G._» - - - - - XXIV. (Egy erős várnak megostromolása nagy kudarczczal végződik.) - -Két hét mulva itt volt október közepe s ilyenkor Zemplénben igen csekély -ember az, a ki nem a közeledő szüretről beszél, akár van termés, akár -nincs. - -Gábor gróf otthon maradt. Egész idő alatt csak Nagy István szomszédját -látta, a ki családostól együtt új birtokába érkezett, mint jó módú -földesúr megtelepedett s főleg arról gondoskodott, mint bizonyíthatná be -háláját azon ifjú iránt, a kinek rossz időkben nagy szolgálatokat tett, -de szép jutalmat is kapott érte. - -A kandallóban már pattogott az első tűz s Gábor gróf nagyokat füstölvén -csibukjából, gondolatokba merült. - -Rettenetes állapot volt ez rajta, hogy a ki teljes életében munkás és -tevékeny ember volt, épen a midőn életének boldogsága forgott koczkán, -összetett kézzel kellett várnia, mit hoz a jövendő? mit a véletlen -szerencse? - -A jó fiú azt hitte egykor, hogy ha születési jogát visszaszerezte s -hatalmas gróf lett, a szép és kedves feleség megszerzésére csak az kell, -hogy a kiválasztott leánykának viszonszerelmét megnyerje. - -Ezen legnehezebb föltétel már teljesedésbe ment. A közbejött akadályt a -kis leány elszántsága államcsíny alakjában elhárította; de már a többi -teendőt egyenesen a férfi erélyére és ügyességére bízta. - -És a férfi, Szabolcsy gróf, Gelencze ura, mintha keze lába kötve volna, -semmit sem tehetett. Szerelme, esze, hatalma, pénze mind elégtelen -eszköz volt a győzelem kivívására. - -Miért? egyszerűen, mert a báróné nem járt társaságokba, otthon pedig -Gábor gróf látogatását el nem fogadta! - -Ez ellen csel vagy erőszak nem használt. A kiskorú leányt hiába rabolja -el a hős, mert az anya beleegyezése nélkül nem lehet azzal házasságot -kötni. - -Ez még rosszabb állapot, mint hajdan a lovagkorban volt. Akkor ha az -imádott hölgyet sziklatetőre épült várban őrizték is, a bátor és vitéz -ifjú megostromolhatta a bástyákat s ha legyőzte a zsarnok apát, -előhivatta a vár káplánját, oltár elé vezette szíve királynéját, -megesküdött vele s nagy boldogsággal vitte haza saját fészkébe. Ha -nagylelkű volt, még kegyelmes békét is köthetett a legyőzöttel. - -Ma már másként van. Hiába áll szabadon a domb szelíd lejtőjén a -réthfalvi kastély. Kertjének kerítése rozzant és düledező; a kapu -nyitva; a társalgó terem előtt csak Jetty komorna áll őrt s azt mondja: -«a báróné nincs azon helyzetben, hogy látogatást fogadjon el» s ezzel -vége minden erőködésnek. A komorna jobban megőrzi a ház küszöbét, mint -ezer vértezett fegyveres, mint egész sor tátongó ágyú, az égő kanóczot -kézben tartó tüzérekkel. - -Tessék ily társadalmi világban tetterős szerelmi hőst játszani! - -Tessék most ősz szakállat ragasztani s mint a szent földről hazatérő -ájtatos zarándok, vendégszerető hajlékot kérni a bárónétól! - -Tehát mi maradt mégis ránk késő unokákra, kiket az illem szabályai kötve -tartanak? Igaz, hogy e szabályokat meg lehet törni, de a ki teszi, nem -ér czélt vele, s még saját társaságában is lehetetlenné válhatik. - -Már csak két segítségünk maradt. - -Először a kedvező véletlen. Másodszor a mesterségesen készített és előre -kiszámított alkalom. - -Egy ily véletlen nem sokára elő is fordult. Keveset igért ugyan, de fel -kellett használni. - -Egy reggel, mikor megérkezni szoktak Gelenczére a hírlapok és levelek, a -megye székvárosában megjelenő közlöny hirdetései között állott: - -«Zemplén megyében, közvetlenül a vasút mellett, 9000 hold első osztályú -föld teljesen fölszerelve a szükséges gazdasági épületekkel ellátva, -kényelmes úri lakással, árnyas és gyümölcsös kerttel, több évre -haszonbérbe kiadó.» - -Mikor e hirdetményt Gábor gróf olvasá, nem kétkedhetett, hogy épen csak -Réthfalváról lehet itt szó, mert minden elősorolt tulajdonság -megegyezett a báróné birtokának körülményeivel. - -Mindjárt befogatta lovait, egy jó csomó pénzt zsebébe tett azon tőkéből, -mely boldogult Miklós bácsi végrendelete folytán maradt rá s aztán -áthajtatott a szomszéd birtokoshoz, Nagy István uram újdonatúj -kúriájába. - -Itt mint királyt fogadták; a legidősebb gyermek mérnök bácsinak nevezte. -A család boldog volt, hogy jótevőjét megvendégelhette, ez pedig minden -ételt kitünő készítménynek nevezett. - -Ebéd után a két férfi sokáig értekezett együtt. A gróf rábirta -szomszédját, hogy vegye ki bérbe a báróné jószágát, de minden eshető -veszteséget vagy pénzbeli zavart magára vállalt. Czélja csak az volt, -hogy mindig biztosan tudhassa, hol tartózkodik a báróné, s ha lehet -titkos levelezést folytathasson a ház kisasszonyával. - -– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – - -Nagy István uram őszinte, becsületes ember volt s grófjáért tűznek -víznek neki ment; de azért tudta, hogy nem dobbal szoktak verebet fogni. - -Várt tehát nehány napot s akkor Réthfalvára utazott, a hol mint bérleni -szándékozó késedelem nélkül kihallgatást nyert. - -– Méltóságos asszonyom, én Kis István vagyok Ugocsa megyéből s ha oly -szerencsés lehetek, hogy a bérlet föltételeire nézve megegyezhetem, -örömmel és jó reménynyel vállalkozom. - -– Uram, – felelé a báróné, a kire a jó külsejű és ajánlatos modorú ember -kedvező hatást tett, – az én föltételeim világosak, de szigorúak is -lesznek. - -– Igen helyesen: magam is barátja vagyok a rendnek és pontosságnak. - -A legelső föltétel, hogy a bérleti szerződés aláírásakor 12,000 forintot -mint biztosítékot le kell tenni. - -– El vagyok rá készülve, – felelé s jobbjával kabátja oldalzsebét -érinté. – És a bérlet összege? - -– Évenkint harminczezer forint, még pedig évnegyedenkint előre lefizetve -oly kikötés mellett, hogy ha részletfizetését csak egyszer is -elmulasztaná, a biztosítékul letett összeget elveszti, s azzal együtt a -bérleti szerződés is tényleg felbomlottnak és megszüntnek fog -tekintetni. - -– Értem, kérem alássan. Szóról-szóra elfogadom. - -A bárónét nagyon meglepte ezen igen coulant alkudozási modor, mert -hosszas vitára számított s valamit tán le is engedett volna. S miután -különben is bizalmatlan és gyanakodó természettel birt, kissé mélyebben -szemébe nézett az idegennek és úgy rémlett előtte, mintha ezen arczot -nem most látná először. Aztán folytatá: - -– Természetesen ki lesz kötve, minő gazdaságot kell folytatni, mennyi -gyepet feltörni s hogy a rendes és okszerű váltó-gazdaság követelményei -pontosan megtartassanak. - -– Oh báróné, én azon fogok igyekezni, hogy becses bizalmát évek során át -megtarthassam. A rablógazdaság, mely a föld termő erejét kimeríti, nem -tartozik szokásaim közé. - -A báróné bámult, de annál inkább gyanakodott, mert most már nem -kételkedett többé, hogy ezen emberrel, ha nagyon régen is, találkozott -már egyszer az életben. - -– Van még egyéb föltétel? – kérdé szerényen a bérleni szándékozó. - -– Most következik az utolsó. Van egy öreg hetven éves tiszttartóm. Nem -tehetem, hogy családom régi hű gazdasági tisztét késő vénségére kenyér -nélkül hagyjam: tehát a bérlő, már csak ellenőrség szempontjából is -tiszttartómat hivatalában hagyja. Azaz ha használhatja; de eddigi -fizetését mindenesetre tovább is kiadni kötelezve lesz. - -A bárónétól e szokatlan föltétel tisztán és egyedül, mint próba lett -előrántva a bérlő őszinte szándékának kipuhatolására. - -– Báróné, – felelt a jámbor ember rácsalatva a lépre, – ezen nemes -elhatározás mélyen meghatja szívemet. Semmi áron el nem űzném a -családnak hűségben megőszült szolgáját. Emberek vagyunk. A mit magunknak -nem akarunk, másokkal ne cselekedjük. Ezt tanítja szent vallásunk; erre -kötelez lelkiismeretünk. - -A szerencsétlen ember elfeledkezett magáról. Ez nem volt bérlőhöz illő -stylus; a pap beszél így, ha az egyház patronatussága előtt, a plébániát -kéré. - -És e hang lett elárulója. - -Most már tudta a báróné, kivel van dolga. Felkelt helyéből, nevetett és -gyűlöletet lehelő arczvonaglások között kiáltá: - -– Ön Kis István? Épen ily joggal nevezi magát Gelenczén Nagy Istvánnak. -Nem is reméltem, hogy valaha szerencsém lehessen ama mérnök gróf -pártfogoltjával személyesen is megismerkedni. - -– Báróné, kérem… - -– Elég! végeztünk. Ne gondolja, hogy engem megcsalhat, mert jól ismerem. -Jobban mint álmában is gondolná. Egykor, fiatal leány koromban, a midőn -Szabolcsy Gábor gróf rokonom és jegyesem megírta Réthfalvy Miklós -bátyámnak, hogy rólam lemond s más nőt vezet oltárhoz, nem akartam -elhinni. Elutaztam Lengyelkére; ott voltam a templomban, ott ültem -lefátyolozva a legelső padon. A házasság végbe ment. A falu lelkésze -pedig ön volt s Margittay Sándornak nevezték. Arczvonásait elfeledtem, -de a hallott hangot soha. - -– A báróné téved. - -– Egy szót sem többé. Ön le van álarczozva. Tudom, ki küldte ide: nem -bérlőnek, hanem kémnek s tán titkos levélhordónak. Rögtön hagyja el -házamat, különben megteszem, a mire hajlamom nincs: feljelentem önt -püspökének mint szökevény papot; a hatóságnak mint álnéven élőt, a ki -megcsalt egy nőt, a kivel tiltott és alapjában érvénytelen házasságot -kötött. - -Nagy István uram bámult, megzavarodott s kénytelen volt elismerni, hogy -meg van bukva. Lelkében megrendült azon gondolatra, hogy valakit -huszonhét esztendő mulva is meg lehet ismerni! - -– Báróné, – felelé folytonos hátrálgatás között. – Valóban köszönettel -fogom venni, ha csekély személyemmel mentől kevesebbet tetszenék -foglalkozni. Különben pedig a mai világban az én multam nem aggaszt -többé. De megvallom, nem szeretném magamra vállalni azon -alkalmatlanságot, hogy vén napjaimra még hitet cseréljek s ha kell, -feleségemmel még másodszor is megesküdjem. - -– Mégis itt van? - -– Megyek, asszonyom; de ne feledje, hogy mától fogva kölcsönösen birunk -egy-egy titkot egymásról. - -– Még tán fenyegetőzni mer? - -– Nem. Csak bátorkodtam méltóságodat figyelmeztetni, tetszenék kissé -bővebben meggondolni: mi következik abból, ha Réthfalvy báróné csakugyan -személyesen jelen volt Lengyelkén és mint szemtanu bizonyságot tehetett -volna a honvédezredes házasságának megtörténtéről! Van szerencsém -magamat ajánlani. - - - - - XXV. (Nincs más mód mint kitörni.) - -Szegény fiatal gróf! - -Szeretett, viszonszeretve volt, teljes igénynyel birt, hogy boldog -lehessen és életének kitűzött czéljától messzebb esett, mint valaha. -Láttuk, hogy súlyos kötelezettségeket is kész volt elvállalni, egyedül -azon kétes remény fejében, hogy az elzárkozott családdal, legalább -közvetett érintkezésben maradhat. - -Csak azt kérdé: - -– Közel volt Lenke kisasszony? Hallott valamit az alkudozásokból? -Sejthette, hogy az eszme tőlem származott? - -– Alig hiszem, gróf úr. A szomszéd szobába vezető ajtó nyitva volt -ugyan, de nem valószinű, hogy ily szívtelen és szigorú anya épen leánya -hallatára emlegethette volna saját ifjúkori regényének részleteit. - -Megint unalmas, fárasztó és vigasztalást nem igérő napok következtek. - -Oly állapot, melyet a tűrni nem tudó szerelmes sokáig el nem viselhet. -Tehát egy ködös napon, a déli órákban befogatá lovait s átment ebédre -Cseklész grófnéhoz, a ki az idén karácsonyig akart falun maradni, miután -bálványozott férje Párisba rándult, látni akarván, maradt-e még élve, a -mai guillotine nélküli respublikában, igazi régi családból származó -nemes, a kinek ős apját XV. Lajos valami trágár élczért marquis-i rangra -emelte. - -A grófné zongorája mellett ült, de nem játszott; épen mint nem -dolgozott, ha himző asztalkája mellett henyélt. - -– Ah, ön az, Gábor? Épen most akartam megírni a harmadik meghivót. Ha -nem hiszi, nézzen be írószobámba; ott áll készen a toll, tenta, papit, -boríték és spanyolviasz. (Mintha máskor hiányzott volna). Nagy disputám -volt táblaterítőmmel. Ujjamon számítottam ki, hogy ebédre tizenhárman -leszünk, ő pedig erővel állította, hogy akkor leszünk ennyien, ha önt is -meghívom. Egyelőre meghíttam a papunkat, a ki ha délben megebédelt is, -olyan udvarias, hogy kedvemért másodszor is dologhoz lát. Mi újság -Réthfalván? - -– A báróné bérbe adja jószágát. - -– Annak már vége. Tegnap voltam nála. Most már otthon marad. Az -elátkozott kastélyból sziklákba vágott remete lak lesz: nyáron sóskát -esznek, télen gyökereket. - -– És Lenke kisasszony? - -– Azt viszik Kassára az apáczákhoz és ott hagyják, míg vén leány lesz -belőle. - -– Ez szomorú újság, de én szalmaszállal még a méregből is tudok egy kis -mézet kiszíni. - -– Hogy, hogy? - -– Ha a báróné szükségesnek látja leányát falak közé zárni, akkor -elárulja, hogy fél. - -– Fél? tán épen öntől? - -– Egy kicsit tőlem is, de még jobban saját magától. - -– Nem értem; de boldogok a hivők, mert az övék a mennyek országa. Ah, ez -már ritkaság, a mai világban: egy fiatal ember, a ki optimista. Én pedig -azt mondom: mielőtt a Bodrog teljesítené kötelességét, hogy befagyjon és -nekem nyárára jeget adjon, Réthfalvy Lenke kisasszony a zárda nyirkos -odui között sirathatja fiatalságát. - -– Föltéve, hogy a báróné csakugyan megérkezhetik vele Kassára. - -– Mire való a vasút? Ha ön egykor megépítette: tűrje, hogy a báróné is -használhassa. - -– Használni fogja; de akadályok is jöhetnek közbe. - -– Ön akarja meggátolni? - -– Én és a ki oly kegyes és szeretetreméltó lesz, hogy a tervemet -támogatja. Mert én oda jutottam, hogy az utonállástól és a -hölgyrablástól sem rettenek vissza. - -– Mit tehet? Neki megy a rohanó lokomotivnek, mint Don Quixote a -szélmalomnak? és kiragadja a leányt a waggonból? - -– Onnan ezerszer könnyebben, mint hajdan az országutról a postakocsiból. - -– Ön fantaziál, édes barátom. Vagy nihilista lett, felrobbantja a -vasutat dynamittal, coteletté morzsolja a konduktort és az utazókat? -egyedül csak Lenke kisasszony marad épen és sértetlenül? - -– Nem bántok senkit, csak azt viszem el, a ki nekem kell. - -– Bátor vagyok kérdezni: hova viszi aztán a leányt? - -– Nem egyedül magát. A leányt és az anyát is. - -– Mind a kettőt! A leányt és az anyát is? Ez új kaland; ezt még egy -amerikai regényben sem olvastam. Kezdem önt érteni. Ott vár, Gelenczén, -készen a pap. Ön jobb karjára veszi a leányt, bal kezében revolvert tart -és az anya mellére szegezi: la bourse ou la vie! magyarul: anyai áldás -vagy halál! Még egyszer kérdem, hova viszi a leányt, ha mindjárt együtt -az anyával is? - -– Én magam sehova sem viszem egyiket sem. De van itt a vidéken egy -nemesszívű hölgy, Cseklész grófné a neve. Történetből épen ott lesz -akkor a boldogtalan szerelmesek pártfogónéja s hajlékot ad a hajótörést -szenvedőknek. - -– Úgy beszél, mintha nem is tréfálna. - -– Eltűrné, grófné, hogy egy báróné és leánya megfagyjanak a mezőn, vagy -felfalják őket a farkasok a pusztákon? - -– Ah, ön tultesz rajtam a bolond beszédmodorban; kezdjünk már -komolyabban értekezni. - -– Soha életemben komolyabb nem voltam. Előbb azonban némely dolgot -pontosan ki kell számítanom: mert ezen tervem épen csak most jutott -először eszembe, a midőn az én bájos grófném Kassáról, meg az apáczák -kolostoráról beszélt. Kérem grófné, figyeljen. Öt percz kell hozzá, hogy -a kocsis befogjon és a kapu alá álljon. Negyvenöt percz, hogy Várkonyra -hajtson, azon vasúti állomáshoz, mely hozzánk legközelebb esik. A vonat, -Kassa felé, napjában kétszer megy ott keresztül. Reggel kilencz óra, -tizenegy percz; este nyolcz óra huszonkilencz percz. - -– Tán csak nem követeli tőlem, hogy e rettenetes számokat mind -emlékezetemben tartsam? Ön, mérnök korában megtanulhatott könyv nélkül -egy egész kötetre való logarithmust, de én a számtanban az összeadás és -kivonáson túl nem vittem tudományomat. - -– Csak még egy kis türelmet, imádott grófné. Most már akár a reggeli -akár az esteli vonaton utazik a báróné, mihelyt felült a waggonba s a -vonat megindult, húsz másodpercz alatt tudni fogják ezt Várkonyban. A -következő másodperczekben hírt kapok Gelenczén, s jelt adok Cseklész -grófné kastélyába! - -– Ön tán azt hiszi: nekem privát táviró sodronyom van innen, Gelenczére, -Várkonyba, Newyorkba, Peruba, s a déli oczeán vadszigeteibe? - -– A mi nincs, öt, hat nap alatt lehet. Csak a grófné engedje meg, hogy -sodronyomat a kastély valamelyik félreeső szobájába a nyitott ablakon át -bevezessem. - -– Ön most nekem Jules Verne legújabb regényéből mesél el egy fejezetet. - -– A mai világban mindent lehet tenni, csak akarat kell hozzá. - -– És kidobni való pénz. - -– Az is; de nem is nagyon sok. - -– Hat nap alatt telegrafot akar hozzám bevezetni? - -– Ha kegyesen megengedi. Sodronyt és két kis gépet. - -– Nagyon szép. Megadom a konczessziót. Természetesen ön felteszi rólam, -hogy leánykoromban elvégeztem a távirási kurzust. Tán működtem is. -Például, ha az amerikai præsidens megnyitotta Washingtonban a -kongresszust, én táviratoztam meg beszédét a Times szerkesztőjének. - -– Grófné! Én telefon-készületet hozatok: abba csak bele kell beszélni. -Még nem ismerik hazánkban, de rövid időn bizonyosan használva lesz. - -– Ah, ön velem, hogy is mondjam, jól magyarul… valami capitalis juxot -akar csinálni. - -– Bocsánatot kérek… - -– Ah, mit? bocsánat? az nálam mindig, bőven, készletben áll, ha valaki -jól mulattat. Telefon! ilyen ujság Cseklészen! Később más mulatságra is -használhatjuk? - -– Tetszés szerint. - -– Akkor csinálja meg, minden áron. - -– Köszönöm, grófné, rögtön intézkedem. - -– Csakugyan nem tréfál? - -– Rögtön megyek Várkonyba. Táviratilag megrendelek két telefon-gépet, -tíz kilométer hosszú sodronyt a szükséges isolatorokkal, s három -értelmes és betanított munkást. Holnap estére a küldemény megérkezik s -aztán két-három nap alatt készen vagyunk. - -– És a sok pózna? - -– Egy sem kell. Mire valók az ákáczsorok, miket elődeink a mi javunkra, -az útszélre és a dűlők elkülönzésére ültettek? - -– Az egész csak egy ideglázas betegnek álma. - -– Biztosan valósítható tény. Az egykori mérnök megcsinálja, a mai gróf -az árát kifizeti. Mindössze nehány ezer forint. - -– Ennek roppant híre megy a vidéken. - -– Mikor észreveszik, már használtuk s aztán leszedetjük. - -– Oh, így nem alkuszom: ha egyszer huzalom lesz, nem adom vissza. Az -igen felséges tréfa lesz s vendégeim mulathatnak. Néha sikerülhet -szakácsomnak igen válogatott menu-t összekomponálni s akkor -áttelefonozok Szabolcsy grófnénak: Lenkém, ma élve-halva jöjj hozzám -ebédre! Férjedet is elhozhatod, ha véletlenül nem találkozott Cseklész -úrral, s nem ment vele valahová szórakozni. - -– Oh grófné, minő édes szót mondott ki: Lenke és Szabolcsyné! Önnek igaz -van, én közeledem a megőrüléshez. De azért kész lesz a telefon és ott -marad helyén, míg… - -– Míg a rozsda megemészti. - -– Míg el nem lopják; míg darabonként szét nem hordják. Mert a mai -polgárosodott világban mindent ellopnak, a mi nehány krajczárt megér és -nem nehezebb egy mázsánál. - -– Magasra kell felrakni. - -– A fára minden suhancz fel tud mászni. Engedje meg grófné, hogy sietve -munkához lássak. - -– Hogyan? el akar menni? És az én ebédem? azt ugyan el nem engedem. - -– Ismerem kötelességeimet. Mielőtt a kalapács elverné a hat órát, -mérnöki pontossággal helyt fogok állani. - -– Okvetlenül számítok önre. Tizenhármas teríték mellé le nem ülök, ha -mindjárt az én tisztelendő plébánosom a leves előtt fel is oldoz minden -elkövetett bűnömtől. Még egy szót. - -– Parancsoljon, grófné. - -– Mindent értettem s a tréfa oly érdekes és rendkívüli, hogy -közreműködésemet meg nem tagadhatom. Természetes azonban, hogy -játékunkból minden ki lesz hagyva, a mi zajt, botrányt, erőszakot vagy -más efféle ízlés elleni köznapiságot foglalhat magában. - -– Az ég őrizzen meg a gondolattól is, hogy a jó társaság fölszentelt -törvényeit áthágjam. Ha ily nemes bűntársat szerezhettem, a kellő -elegantiáról meg nem feledkezhetem. Én telefonozni fogok, hogy a báróné -vasútra ült. Ezen vett tudósításra a grófné befogat és Várkonyra érkezik -negyvenöt percz alatt, épen akkor, a midőn a vonat már tovább robogott. - -– A bárónéval együtt? - -– A báróné ott marad, s nem fogja tudni, mit tegyen, hova forduljon? -Szerencsére közel lesz a grófné, mint szabadító angyal, felveszi -kocsijára, ide hozza a kastélyba s itt tartja míg lehet. - -– És ha megkérdi tőlem: hogy jöttem én épen azon perczben oda? - -– Meg kell vallanom, hogy tervem összes részleteiben ez a legnehezebben -megoldható kérdés. Valóban, grófné itt valami jó ürügyet kell -feltalálni. - -– Ah jó ürügyet? Értem. Ott alant az ilyesminek más határozottabb nevet -találtak fel: szükségben, szent czélból szabad hazudni. De ha benne -vagyok, úsznom kell az árral s az elfogadható ürügyek használata nincs -tiltva társaságunkban. Voltakép meg sem lehetne élni a nélkül, szokott -úri módon. Szabad kérnem barátságos tanácsát? - -– Ha a grófné rám bízza, az én gyarló leleményességemtől csak annyi -telik ki: legegyszerűbb volna azt mondani: «valahova kirándulásra -indultunk, de lekéstünk a vonatról.» - -– Bravo. Ez plausibilis ürügy, mint Cseklész úr szokta mondani. A -mellett igen összefér a grófnéság eszméjével. Ő méltósága addig -toilettezett, addig akart nagyon szép lenni, míg kedves kis orrocskája -előtt a vonat tovább robogott. Mert igaz is, hogy a vasút undok -demokratikus intézmény. Lábbal tapodja a születésjog összes -kiváltságait. Ha elérkezett indulási percze, épen úgy nem vár ránk, mint -a kóbor czigányra, a ki a szomszéd határra megy vályogot vetni. Mérnök -úr, számítsa ki, meddig tarthatja fön még magát e világ, mai romlott -állapotában? De ön a főkérdésre nézve még mindig adósom a felelettel. - -– Szolgálatára állok. - -– Hogy teheti, hogy a vonat tovább robog s a báróné, a ki rajta ül, -mégis ott marad? - -– Ez az én titkom. Ha előre megmagyarázom, csekélység, gyermekség. De a -ki véletlenül látja, nagyot nevet rajta. - -– Ha így van, akkor nem kiváncsiskodom. A kilátás, hogy kedvem szerint -nevethetek, megfékezi bennem az asszonyi természetet. -Szerencsétlenségemre olyan napom van, hogy ki nem fogyhatok a -kérdésekből. Nagy baj fenyeget. Vendégeim látni fogják, hogy a mezőn sőt -kertemen keresztül távirati sodronyt húznak fel a fákra. Mit mondjak, ha -kérdezősködnek? - -– Grófné, e kérdésre készen áll a legteljesebb felelet. A ki hallja, úgy -elhiszi, hogy kalapját megemeli és keresztet vet magára. - -– Halljuk. - -– Nagyon világos. Cseklész gróf sürgős és elhalaszthatlan dolgai miatt -néha kényszerülve van távol lenni házától. Tehát magán-telegrafiát -rendeztet be, hogy napjában mentől többször fejezze ki hódolatát és -kedves övéinek hogylétéről tudakozódjék. - -A grófné inkább keserűen, mint jó kedvéből nevetett. Mert a ki valamely -tárgyban folyvást élczeket szór magára, nem szokta azt várni, hogy e -térre más is kövesse. Csak röviden felelé: - -Félek, lesz köztük hihetetlen Tamás is. De beszéljünk tervünkről. Már -hallottam, hogy válallatunkban századunk összes tudományos vívmányai -segítségünkre sietnek. Mindenki megkapta szerepkörét: csak azt nem -tudom, hol fog ön ezen egész idő alatt rejtőzni? - -– Valahol, a közelben. - -– Nagyon kényelmes. - -– Ne irigyelje nyugodalmamat, mert leírhatlan kétség és aggodalom fog -gyötörni, míg sikert nem láttam. Én a szinház direktora vagyok, a ki -vagyonának maradványát egy új darab fényes kiállítására költötte. A -siker úrrá, a bukás koldussá teszi. - -– Ön inkább Fra-Diavoló. Bandáját munkára küldi; a zsákmányt pedig -zsebre rakja. De tegyük fel, hogy a bárónét és Lenkét egy vagy két napra -idehozhatjuk: nyert-e ön ezzel annyit, hogy ily buzgósága, fáradsága és -izgatottsága jutalmazva legyen? - -– Azon áron, hogy őt egy óráig láthatom, szívesen meghalok. - -– Szegény Rómeo. Ha tudná, hogy valaha Cseklész gróf is így beszélt! - -– Grófné, érzem, hogy a báróné fél. Tőlem, leányától, a társaságtól, de -leginkább önmagától. E gondolat tartja bennem az életet. Fél, hogy egy -gyenge órájában megszólal benne az anyai érzelem, ingadozhatik és ellen -nem állhat. Ha erős és hajthatatlan volna, nem folyamodnék végletes -eszközökhöz. Elég volna házát előlem elzárni: most pedig lemond a -világról s külön szakad régi baránéitól. A szerelem istennője sugja -fülembe, hogy ez az asszony nincs önmaga előtt biztosságban. - -– Lehet. Ez is lélektani magyarázat. - -– Több annál, száraz számvetés, mert a könnyen leverhető ellenséget nem -szoktuk kikerülni. A báróné pedig már otthon sincs biztosságban, azért -viszi leányát a kolostorba, a hová én nem léphetek. De ha egyszer itt -lesz, e fényes, kedélyes, barátságos és boldog körben nem élhet úgy, -mint a réthfalvi ház fojtó levegőjében. Itt, akarata ellen ráragad a -vidámság, nyájasság és azon örökös könnyelmű derültség, mely a kastély -lakóját és vendégeit a szakadatlan élvezetek között egybe fűzi. Majd -hall itt megjegyzéseket, felbátorító szót és jó tanácsot is. Ez pedig -mind tiszta arany remény az én jövőm felé. - -– Meglátjuk. De most nem tartóztatom tovább: menjen, siessen és -végezzen. Tíz percznél tovább nem halogathatom a tálalást. Au revoir, -este hat órára. - - - - - XXVI. (A XIX. század művelt szelleméhez méltó hölgyrablási modor.) - -A megrendelt készülékek a vasúton megérkeztek. Gábor gróf régi elemében -volt, újra mérnökösködött, szorgalmasan, fáradhatlanul, de mégis úri -módon. Szép fogaton járt ki a mezőre, ebédjét kényelmesen költheté el és -munkatársait megvendégelhette. - -A vidék bámult, mert senki eddig ily magán használatra készült táviró -huzalt nem látott. Sokan fejöket csóválták, állítván, hogy a táviró az -állam monopoliumai közé tartozik; de hogy valaki saját birtokán -keresztül egy hosszú sodronyt végig ne huzathasson, arra nem találtak a -törvénykönyvben tilalmazó paragrafust. A munka hamar végre is lőn -hajtva. Egy pár hétig majd megteszi a szolgálatot, azután semmi szükség -rá. - -Nagy István uram megint boldog, mert kedves grófjának, a réthfalvi -kudarcz után, új szívességet tehetett. Az ő dolga lett, hogy egy pár -okos és bizalmas szót váltson a vidékbeli állomásfőnökökkel. Különösen -pedig azzal, a kire legnagyobb szükségük volt, ha tudni akarták, mikor -ül fel a báróné a vasútra Kassa felé? - -A szép szó és egy kis pénzecske hozzá, döntő hatalom a mai világban. - -– Kedves kollegám! Semmi rendetlenséget, semmi törvény- vagy -szolgálat-szabály elleni cselekményt nem kivánunk. Csak intézkedjék, -hogy a báróné a legutolsó vaggonban kapjon helyet s ha a vonat -megindult, akár miféle Stern vagy Kohn név alatt adja fel a következő -távirati sürgönyt Várkonyba: - -«Két finom selyem és egy gyapot női öltöny a mai reggeli (vagy esteli) -vonaton feladatott és elküldetett.» - -A czélját is megmondta e titkolózásnak. Hogy a báróné barátnéi -találkozni akarnak vele Várkonyban és kellemes meglepetést készítenek -számára. Aztán az állomásfőnök eszére bízta, hogy tetszése szerint -vélekedjék ezen ártatlan csel végső czéljáról. - -Várkonyban már többet kellett kivívnia. De ezen állomás Gelencze -közelében feküdt, a hol a népszerű (és pénzes) Szabolcsy gróf kedvéért -sokat megtettek. - -A privát távirót ugyan nem volt szabad az állam huzalával folytonos -összeköttetésben tartani. De elég volt, ha a kellő pillanatban a vasút -túlsó részéről egy fáról lelógázó sodronyt, ha csak egy perczre is, -bevezetik a távirász gépezete közé. - -– Tisztelt kollegám! Mit kérek, grófom nevében? Egy kis megbocsátható -hibát. Ennyit sem. Valami csekély véletlen jő közbe, melyet ön nem vesz -észre addig, míg a vonat körülbelül a szomszéd állomásra nem érkezett. -Legkisebb bajtól se féljen. Szabolcsy grófnak a vasúti igazgatóságban -nagyon sok jó barátja van. - -Maga a gróf is eljött és beszélgetett az állomásfőnökkel; megkinálta -szivarral s miután pénzét is ezen tárczájában tartotta: történt, hogy a -hat darab jó szivart tévedésből négy vagy öt darab száz forintos jegybe -csomagolva, adta át ajándék gyanánt. - -Egy ízben Gábor gróf ismét a pályaház közelében működvén, ismerős arczot -pillant meg. - -– Hogyan? ön itt van tisztelt keresztapám? Hát már nem 77-ik számú -pályaőr? - -– Eltettek onnan, – felelé Hólyag Márton uram. – A báróné azért a furcsa -dologért panaszt tett ellenem s követelte, hogy elcsapjanak. Az urak azt -felelték: semmit sem vétettem a szabály ellen, de azért mégis ide hoztak -kocsitolónak. - -– Ne búsuljon keresztapám, majd máskép segítek dolgán. - -Aztán sokat beszélgetett vele. A gróf neki is adott egy pár szivart -becsomagolva, holmi kék színnel nyomtatott papirkákba. - -Ez volt oka, hogy a fiatal ember oly régen egy sornyi vigasztaló -levélkét sem kaphatott Réthfalváról. - -– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – - -Minden a legjobb rendben volt. - -Teltek a napok s Gábor gróf nyugtalansága fenyegető mérvben nevekedett. -A távirati sodrony némán húzódik végig a két szomszéd birtok határán. -Nem bántotta senki, mert a nép már megszokta, hogy ahhoz senkinek sem -szabad nyúlni. Épen csak Gelencze varjai vették hasznát, ha megúnták az -üldögélést a fákon, változatosság kedvéért átszállottak a sodronyra és -ültek ott egy sorban, mint temetésen a fizetett hallottsiratók. - -Két válságos pillanata volt minden napnak. Reggel és este, a midőn a -vonat áthaladott a vidéken. Ezen perczekben Gábor gróf mindig gépe -mellett állott, s lélegzetét is visszatartva várta a jelt, mely abból -állott, hogy mihelyt Várkonyra érkezik a fönnebb közlött távirati -sürgöny szövege, háromszor három csengetést hall a szokott -megszakításokkal. - -Többre itt nem volt szükség; a telefoni összeköttetés csak Gelencze és a -grófné kastélya között volt berendezve. - -Gelenczén a gép Gábor gróf hálószobájában függött a falon. A grófné -kastélyában egy kis ebédlőben, mely vendégek ottlétekor nem volt -használatban. A grófné azért hozatta ide, hogy a válság elmultával -vendégeit is mulattassa az új találmánynyal. - -Elmult egy hét, utána a másik is. A fiatal ember kétségbe volt esve, -csak Cseklész grófné tartotta benne a lelket és reménységet. Átszólott -hozzá, erősítvén, hogy a báróné még mindíg készül Kassára, csak pénz- és -gazdasági ügyei akadályozzák. Úgy látszott, hogy Nagygáthy gróffal újabb -diplomatiába bocsátkozott, de nagyon hideg fogadtatásban részesült. -Újabb ok, hogy vigye fehér galambkáját az apáczák odujába. - -Ennyi haszna volt a telefonból. - -Már november első napjai is bekövetkeztek s Gábor gróf híven, minden nap -jutalmat várva, izgatottan ült hálószobájában s várta a jelt. - -Ha eltelt a reggeli óra, várt estig s aztán megint a következő napig. A -szerelmes embernél nincs fáradhatlanabb teremtés e földön. - -Egy estén, épen midőn szíve ösztöne legkevésbbé sem biztatta, sokáig ült -titkos őrhelyén s már vissza akart vonulni, a midőn ijesztő élénkséggel -egyszerre sivítani kezd a gép csengetyűje. - -A fiatal ember azt hitte, mindjárt kővé változik. Háromszor hármasával -sikoltott a jel s még mindig azt hitte, füle csengett meg s a képzelem -űz vele játékot, sátáni hitegetéssel. A reménykedő soha sem fél inkább a -csalatkozástól, mint épen a teljesedés perczében. - -De hinnie kellett a ténynek és a valóságnak. A misztikus értelmű sürgöny -megérkezett Várkonyba. A báróné útra indult; észak felé váltott jegyet; -már kocsira szállott s robog a vegyes vonaton Kassa felé. Vége a -világnak, ha reggelre oda is érkezhetik! - -Keze gépileg közeledett a készület fekete csontgombja felé és jelt adott -Cseklész felé. - -Várnia kellett, míg a jel visszaérkezik, de türelmetlenségében a selyem -zsinórba takart villamos sodrony végét a két hangfogóval füléhez tartá. - -Sokáig semmi felelet. A grófné bizonyosan vígan mulat vendégeivel, a -komorna pedig, a kinek ezen órában a gép mellett kellett volna -leskődnie, ki tudja, hová illant az unalom elől? - -– Megbuktam! Annyi fáradság, lázas ingerültség s a pokol tüzének -perzselései után el kell vesznem egy könnyelmű úri hölgynek -gondatlansága miatt! - -De várt. Időközben elhatározá, hogy ha eltelnek a perczek, a grófné meg -nem érkezhetik, maga megy Várkonyba. Ki tudja, mit sugalhat ott a -pillanat veszélye? - -Eleinte időközönként nyomá le a gép rúgóját: később ott feledé kezét, -tehát folyvást szólni kellett a csengetyűnek. Még sem hallotta meg -senki? - -Átkozódva és káromkodva csikorgatá fogait: mert rettenetes érzet volt -ily kiszámított terv mellett megsemmisülni… a midőn először csak gyéren -és félénken, rögtön rá teljes erővel hallatszani kezd a távolból érkező -felelet. - -– Ki az? – kérdé. - -– Én, a komorna. - -– Hol a grófné? - -– A társalgó teremben. Épen most kezdett rá a zongorán egy úrral, négy -kézre, egy hosszú darabot. Míg el nem végzi, isten mentsen meg, hogy -háborgassam. - -Szegény fiatal ember! azt ugyan várhatta, míg a szimfóniának allegrója, -andanteja, scherzója és finaléje végig le lesz kalapálva! - -Kénytelen volt tehát a komornával alkudozásba bocsátkozni. Kért és -könyörgött s azon egyen kívül, hogy mához három hétre feleségül veszi, -mindent megigért neki. - -Szerencsére a komornáknak nem adott a természet meglágyíthatlan szívet, -tehát mikor az ezer forintos bankók is említésbe jöttek, ilyen felelet -jött a szomszéd kastélyból. - -– Ám legyen, megkisérlem. - -Megint teltek a visszahozhatlan perczek. Mikor hallhatja meg a grófné -hangját? Mikor fog be a kocsis? Mikor érkezhetnek Várkonyra, a novemberi -sötét estén és oly ködben, hogy az ember az útszéli fákat is alig -láthatja. - -Újra megszólalt a csengetyű. - -– Ön az, kegyes grófném? - -– Megint csak én vagyok, a komorna; de már meg van parancsolva, hogy -fogjon a kocsis. A grófné olyan szépen zongorázott, olyan nagyon -tapsoltak neki, hogy egy részét a darabnak másodszor is átjátszotta. - -Rettenetes! ilyen perczekben muzsikálni! ilyen pillanatban a tetszés -viharaiban gyönyörködni! - -De legalább fog már a kocsis Cseklészen. Hogy fogadja e hírt? találhat -benne vígasztalást? vagy csak azért veti szeme elé a sátán ezen utolsó -fénysugarat, hogy a veszteség és kétségbeesés annál irtóztatóbban -következzék rája? - -Új jel. - -Most már csak a grófné beszélhet. - -Hah, kárhozat! megint a komornának nyafogó diskántja. - -Igaz, de a vékony czérnaszál sípolás üdvöt és vígasztalást hirdetett. - -– Gróf úr! készen legyen. A grófné azon igérettel, hogy még ma új és nem -várt vendéget fog hozni, elbúcsúzott a társaságtól. Az egész ház kisérte -a kapu aljáig. Ekkor észrevette, hogy tavalyi muffját adtam kezébe, -vissza kellett mennem s elhoztam az újat. Nézegette, mutogatta és -magyarázta, hogy ez olyan állat, minőt nem ismernek Szibériában, csak -nem régiben találták a déli sarköv kietlenei között. - -– És aztán? - -– A grófné kiáltott: vágtatva! miként a szélvész süvölt végig a -bodrogközi rónákon. Én feljöttem ezt jelenteni. De nem hallottam, hogy a -kocsi elindult volna. Valaki közeledik: bizonyosan a grófné küld utánam, -mert egyedül még sem utazhatik. Rögtön felöltöm téli ruhámat s mellette -termek. - -Többet nem szólt a telefon. - -Mindez túlcsapott a végső megpróbáltatás határán is. Még arra is -elveszteni néhány perczet, hogy a komorna téli toilettjét felöltse! - -Ezen folytonos láz között a fiatal ember észrevette, hogy ő is képes -volt hibát elkövetni! Mindenre gondolt, csak azt feledte el, hogy a -kocsis az ő lovait is befogja! - -Ámde ez nem volt elhatározó körülmény a vállalat sikerére nézve, mert -míg a grófné Gelenczére érkezhetett, ő régen készen állhatott. - -Úgy is történt. Huszonöt percz alatt már üdvözölheté a grófnét, mint -szabadító angyalt s aztán felugrott fedeletlen kocsijára, ott állva -maradt, baljával fogózkodott, jobbjában lámpát tartott s mutatta e -rohanó vörös fénynyel az út irányát. - -Ennyi kétely és késedelem után mégis a kitűzött perczre pontosan -megérkeztek. Megálltak a vasút külső oldalán, ott, a hol a pályán -keresztül átjárni lehet. - -Csend és kihaltság uralkodott mindenfelé csak a lámpák égtek. - -– Elkéstünk? - -– Nem grófné. - -– Honnan tudja? - -– Látom, hol világítanak a lámpák a sínek váltóin s hogy minő színt -fordítanak a várt vonat felé. Aztán ha már elment volna a vonat, ezen -most elzárt korlátot nyitva találjuk. - -– Nagyon derék, – felelt igen megelégedetten a grófné, – egészen új -élvezet ez nekem, ily tudós emberrel utazni, a ki még ezt is érti. Ha -tudom, hogy el nem késünk, még eljátszottam volna szimfóniám scherzóját. - -Gábor gróf átugrott a korláton és a síneken s legelőször is tisztelve -szeretett keresztapjával találkozott. - -– Baj van? - -– Semmi. Tíz percznyi késedelem Királyházától kezdve: mindjárt itt -lesznek. - -– Jól megértette, a mit mondtam? - -– Csak bízza rám méltóságos keresztfiam. - -Ott messzebb a pálya-épület előtt megpillantotta az állomásfőnököt is, -de mindketten legbölcsebbnek itélték, ha ezen estén épen nem -találkoznak. Egyik jobbra, másik balra fordult. - -Mikor a fiatal ember visszakerült a grófné kocsija mellé, már hallani -lehetett a levegő rezgését, ama roppant vastömegek közelegtével. A -mozdony hosszasan fütyült, az állomás nagy csengetyűje felhasítá a -csendet, mintha ismerné azon jogát, hogy a vidéket fellármázhassa. - -A vonat a tüzet és párát prüszkölő lokomotiv vezérlete alatt behatolt az -udvarra. Legalább ötven teherhordó kocsi, a végén nehány személyszállító -vaggonnal. - -Várkony! egy percz. - -Gábor gróf odahajlott a grófné pompás «landauer»-jének nyitott szárnyára -s megjegyzé: - -– Alig van nehány utazó. A legutolsó kocsiban egy lélek sincs, az utolsó -előttiben, épen a közepén, a sárgára festett első osztályú coupéban ül a -báróné és Lenke kisasszony. A komornáról nem adhatok számot: lehet, hogy -valahol előbb a második osztályban szunnyadozik. - -– Honnan tudja? innen látja? - -– A hol sötét az ablak, ott senki sincs. Csak egy első osztályú helyet -látok megvilágítva. - -– És ott kell a bárónénak ülni? Én pedig már hallottam róla azt az -adomát, hogy ha éjjel utazik, elbujdosik a második osztály kétes illatú -fészkeibe. - -Úgy látszott, maga a grófné sem tett fel ily iszonyatos lealáztatást -barátnéjáról, mert felkelt helyéből, felállott s nézte, minő rendkívüli -esemény fog most rögtön bekövetkezni. - -Körülbelül azt hitte, hogy most mindjárt valahonnan tizenkét álarczos -bandita fog előrohanni, irtóztató szitkok és fenyegetések között -kiragadják a bárónét és leányát a kocsiból; de ekkor előlép Gábor gróf, -mint dicső hős, szétűzi revolverével az álzsiványokat s aztán mint -szabadító, hódolatteljesen üdvözli a hölgyeket, végre köszönetet sem -várva, eltűnik a sötétben, mint a hogy a balladákban éneklik. - -Másként nem képzelheté a tervezett hölgyrablást. És a mint így várná a -kaland kezdetét, hallja, hogy a vonat egész hosszában elejétől végig a -legkülönfélébb hangon kiáltozzák. - -– Mehet. Mehet. Mehet. - -Gábor gróf meg sem mozdult; mióta őt a grófné ismeri, ily egykedvűséget -nem mutatott, mint a válság ezen legérdekesebb perczében. Nem gondolt -vele, hogy a vonatvezető trombitál, a mozdony megadja örökös füttyét -szolgai lélekkel s a kocsisor kidörög a pályaudvarból. - -A grófné lélegzetét is visszafojtva, suttogá: - -– Nem sikerült? - -– Ellenkezőleg, grófné. - -– A vonat tovább ment. - -– Kivánjunk szerencsés utat neki. De valami véletlennek kellett -történni, mert a két utolsó kocsi valahogy kikapcsolódott s aztán itt -maradt a bárónéval együtt. - -– Ah? az a két kocsi? - -– Tessék figyelni. Innen látszik, hogy valaki már nyitogatni akarja a -kocsi túlsó ajtaját. Hihetőleg parlamentirozni kiván az állomásfőnökkel, -a ki azonban okosabb ember, mintsem könnyedén szem elé kerüljön. - -A grófné teljes szivéből, teljes lelkéből nevetni kezdett. Különösen a -fölött, hogy ily egyszerűséget, ily semmiséget előre ki nem találhatott. -Természetesen, mert agyvelejében a legfurfangosabb kalandok képe űzött -játékot. - -– Ah, – mondá, – így még legjobban szeretem; egy kis véletlenség, más -semmi. Kár, hogy nincs mellettünk Cseklész úr, mindjárt rákezdhetné -kedvencz idézetét: Parturiunt montes. - -– Nascitur ridiculus mus. - -– Köszönöm a kiegészítést! de elégedjék meg, ha a felét megtanultam. - -Most már hallani lehetett a báróné panaszos siralmait. Közönséges -halandó nő szájában szavai pörlekedésnek is beváltak volna: Hallatlan -gondatlanság, borzasztó rendetlenség. Rögtön táviratozni kell! Jőjjön -vissza a vonat; a kik fizettek, itt nem maradhatnak. Minő szolgálat, -minő állomásfőnök! Hanyag igazgatóság, kötelességéről megfeledkező -közlekedésügyi miniszterium! - -– Menjek vigasztalására? - -– Mindjárt, grófné. Előbb engedjünk neki időt azon meggyőződés -szerzésére, hogy itt ugyan az éjet nem töltheti. - -– Nem hálhat az állomásfőnök szállásán? - -– Az állomásfőnök egyelőre maga is csak a pamlagon alszik. Fiatal, -kezdő, nőtlen ember; aztán oly ijesztő fekete bajusza van, mintha az -eleven Luczifer édes testvére volna. - -A grófné ezt a hasonlítást kissé főmérnöki stylusnak találta, de -teljesen meg levén elégedve a vállalat sikerével, megjegyzé: - -– Mily könnyen végbement minden. A nagyszerű készületek után nagyobb -dolgot vártam. - -– A készületeket nem nélkülözhettük, mert senki sem tudta a báróné -útraindulásának napját és óráját. Én ugyan itt leskődtem volna, akár a -jövő évi húsvétig; de hol találom itt imádott grófnémat, a ki most -mindjárt megkezdheti szíves szerepét? - -A grófné egyszerre saját kedvencz elemében úszhatott. Új és érdekes -vendéget vihetett házába. Most mindjárt azon megfizethetlen gyönyör várt -rá, hogy a báróné ellenében oly kedves, ártatlan és szeretetreméltó -szerepet játszhatik! Mily részvéttel sajnálkozhatik a baleset fölött! -mily édes érzet lesz megvígasztalni az elszomorodottat! Szóval: a -grófnék legfőbb tudományában, a színlelésben, a legdicsőségesebben -tündökölhetik! - -– Látjuk önt holnap? - -– Ha szabad lesz, mindenesetre. De kénytelen vagyok előbb az engedély -megadását elvárni. Ott a telefon: méltóztassék velem rendelkezni. - -Gábor gróf elvégezte dolgát. Búcsút kellett vennie, mert ha tovább is -itt marad, minden eddigi építményét halomba dönti. - -A grófné áthajtatott a vasúti átjárón, mely a vonat elmenetele után -ismét nyitva lett. - -Mikor leszállott kocsijáról, sehol sem látta a bárónét; de csakhamar -megvilágosodott egy földszinti ablak a pályaházban. Ez az úgynevezett -váróterem volt az első és második osztályú utazók számára. Gonosz illat -terjedt benne, a kemencze fűtetlen, úgy hogy a szerencsétlenül jártak -inkább kijöttek a szabad ég alá. - -– Ah, – mondá a grófné, a midőn a két női alak közelébe jutott. – Úgy -látom, hogy a szenvedésben sorsosaimra találok: madame is lekésett a -vonatról? - -A báróné, magas rangja érzetében, visszautasítólag nézte le a hivatlan -bizalmaskodót. De leánya hamarabb megismervén az idegent, súgva mondá -anyjának: - -– Mamám! ez Cecilie néni. - -– Hogyan? - -– Én vagyok. Oh istenem, hiszen ez az én Laura barátném és az én kis -Lenke hugocskám. - -És a két jó barátné a véletlen találkozás örömkönyűi között omlott -egymás kebelére. - -– Hol jársz itt, Laurám? - -– És te, Cecilie? - -– Én? Kosztolányba szándékoztam Sólyom Ulrikához; de egy és fél -perczczel elkéstem s elment előlem a vonat. - -A báróné pedig siralmas hangon panaszlá el szerencsétlenségét, -fenyegetőzvén, hogy elégtételt és kárpótlást fog követelni a vasúttól. - -– Most pedig itt vagyok kitéve a hidegnek, szeleknek és viharoknak a -szabad ég alá! - -– Ez büntetésre érdemes hanyagság. Egyelőre csak az bizonyos, hogy -reggelig itt nem maradhatsz. Szerencsémre négy üléses kocsival jöttem. -Kérlek vígasztalódjál: daczára a sötétnek, egy óra alatt otthon leszünk. -Van podgyászod? - -– Elvitték Kassára. - -– Hol van komornád? - -– Jetty! Jetty! - -Kiáltozhatott a báróné, mert e pillanatban a komorna édesdeden -szunnyadozik coupéjában, vagy épen most ad engedélyt egy utazó társának, -hogy szivarra gyújthasson. Majd csak holnap reggel Kassán hallja meg, mi -történt úrnőivel! - -– Ezt nem lehet tűrni, – szólt a grófné. – Mit csinál komornád Kassán a -podgyászszal? tán pénze sincs. Rögtön táviratot küldök Újhelybe, hogy -küldjék vissza a legelső vonattal. Mert ha én téged egyszer kezembe -kaphattalak, legalább három napig el nem bocsátalak. Te tán fel sem -írod, hány látogatással vagy adósom? - -– Oh Cecilie, bocsáss meg. Jól tudod, hogy én örömmel vagyok nálad, de -most félnem kell, hogy azt az embert nálad találom. - -A grófné az első pillanatban nem találhatta el, melyik volna jobb -politika? megérteni, ki az az ember? vagy tudatlanságot színlelni. -Szerencséjére a báróné folytatá: - -– Igérd meg, ha oda jőne hozzád, azonnal befogatsz és elküldesz minket -Réthfalvára. - -– Kedvesem, te még föltételekről beszélsz. Mintha nem tudnád, hogy -házamban a vendég az úr, én pedig kész köteles szolgálója vagyok. -Parancsolj, és én engedelmeskedem. Menjünk táviratozni. - -Az állomásfőnök, a ki nehány percz előtt mintha a föld nyelte volna el, -nem mutatkozott, most maga sietett elő végtelen bocsánatkérésekkel. -Elmondta, hogy a vasúti eshetőségek statisztikája szerint épen nem -példátlan eset, hogy a vonattól egy pár vaggon hátra maradjon, mert az -összekötő készület még mindig tökéletlen. Hozzá tette, hogy ő már -küldött avizót Újhelybe s reggel kilencz órakor a podgyász és a komorna -múlhatatlanul vissza érkezik. A mi a kárpótlást illeti, ez iránt, a -báróné ő méltósága panaszára, az igazgatóság a legelső ülésben határozni -fog. - -A báróné büszke lenézéssel kérdé: - -– Mit fizetek a táviratért? - -– Ez szolgálati telegramm: díj nem jár érte. - -A grófné már nagyon megúnta e hosszas tárgyalásokat s azért karjára -vette barátnéját és kis hugocskáját s felült velök a kocsira. - -– Kedvesem, – mondá, – igazán jó lesz, ha podgyászod holnap megérkezik: -mert ha nálam most azt sem tudják, van-e divat a világon? annyi -bizonyos, hogy egy pár szép csinos kis toilette nélkül emberi teremtmény -meg nem élhet. - -A kocsi, daczára az éj sötétének, gyorsan haladt. Időközben csípős hideg -szél kerekedvén a mármarosi hegyek ormairól, a grófné felemelteté a -kocsi födelét és közepén a két szárnyat légmentesen összekapcsoltatá. - -Midőn áthatoltak Gelenczén, hallgatagon meredeztek elő boldog emlékű -Miklós bácsi kastélyának falai, melyek között ma már új birokos lakik. -Egy kis leány lopva pillantott arra, s látta, hogy ott egyik ablakból -lámpafény sugárzik a mezőkre. - -Ne kétkedjünk, hogy a ki azon lámpa mellett ült, figyelt, ébren volt és -jól hallotta, mint zörögnek végig Cseklész grófné kocsijának kerekei. -Van egyetértés, van a gondolatoknak találkozása e világon, daczára a -falaknak, a külön szakított életnek és a messze távolságoknak. - -A hölgyrablási merénylet pedig bevégzett ténynyé vált. Senki erőszakot -nem látott, de a czél el volt érve. Cseklész gróf, a ki (mint hallottuk) -kedvelte a diákos közmondásokat, idézhette volna: fortiter in re, -suaviter in modo. - -Lesz sikere? Ki tudná megmondani, miként lehetett a báróné csak ennyire -is engedékeny? Oly határozott jellem, megátalkodott lélek, megrögzött -akarat, nem tudott volna eltűrni egy kényelmetlen éjet a pályaház -várótermében? - -Asszonyi természet. Tehát a ki asszonynak született, e törvénynek alá -van vetve. - -Vitte leányát a börtönbe: elhitette magával, hogy ott hagyja, míg ki nem -veri fejéből «azt az embert» vagy vén leány lesz belőle, mint maga is -volt. De mikor egy véletlen eset fordulatot hozott közbe, tudtán és -akaratán kívül elveszté erejét, ingadozott s a bizonytalan jövőnek -tengerébe belemerült. - - - - - XXVII. (Az elhatározó ütközet lefolyása a grófné termeiben.) - -Már késő este volt a faluban, de épen a legélénkebb óra a kastélyban, -midőn a grófné új vendégeivel megérkezett. Egyenesen a számukra rendelt -szobákba vitte őket; a komorna is megjelent, mert a hölgyek öltözékén és -fejdíszén mindig van valami igazítani való. - -Azután felvezette őket a társalgó terembe, mint győzelmes tábornok a -zsákmányul ejtett hadi foglyokat. Ez volt benső érzete, a miből nem -következik, hogy így is mutatta volna. - -A meglepetés leírhatlan: mint ha a grófné halottat támasztott volna fel. -Tudták ugyan, hogy a ház úrnője fontos okból utazott el, s csak -vendégeinek érdekében lehetett távol; de hogy épen az elátkozott kastély -bárónéját és tündérszép Lenkéjét hozza ide ajándékul: ily örömre és -meglepetésre senki elkészülve nem lehetett. - -De azért senki sem mutatott csodálkozást. Ily kör a kimélet és -gyöngédség hazája, a hol a legelső törvény mindent elkerülni, a mi a jó -ízléssel ellenkezik. Mindenki magának tartá fönn azon véleményét, hogy a -réthfalvi kastély regényének vége van s a hölgyek újra elfoglalják a -társaságban azon díszes helyet, mely őket mindig megillette. - -Lenke kisasszony talált itt egy ismerős leánykára, a kihez csatlakozott. -Leültek ketten beszélgetni s a következő perczben egy pár hódolatteljes -udvarló sem hiányzott mellettök. - -A véletlen (még pedig a valóságos) úgy hozta magával, hogy ezen estén -még más érdekes vendég is érkezett. - -Nagygáthy Gedeon újra névtelen levelet kapott, azon váddal, hogy itteni -tiszttartója roppant tolvaj. Tehát Kis-Gáthon termett, megvizsgálta a -nagy számadást, a kis pénztárt s mindent legjobb rendben találván elment -vadászni, estére pedig meglátogatta a grófnét. - -Itt találkozott a bárónéval, a kit a réthfalvi mulatságos affaire óta -nem látott. A viszony köztük tettleg megszünt, de diplomatice a szakítás -soha kimondva nem volt. - -Nincs az emberi természetben szebb, nemesebb és gyöngédebb fogalom, mint -a mit e kifejezés: anya, foglal magában. Még a rablógyilkos is -elérzékenyedik és könnyet hullat e gondolatra: ez itt édes anyám! - -És mégis ez a kiméletet nem ismerő hatalom, a természet, képes lehet az -anya eszméjét is bizonyos időszakra rossz hírbe hozni. - -Ez azon egy vagy két, néha több év, a midőn az anya férjet keres -leányának. Ilyenkor minden anya más lénynyé változik. Ha rejtőzött -lelkében egy gyarló vonás, hiba, tökéletlenség, az mind napfényre kerül, -mint szeg a zsákból. Eddig finom, mérsékelt és tartózkodó volt; most -elárulja, hogy cselszövő is tud lenni, ha leányát másként főkötő alá -hozni nem birja. Sokan épen nem kényesek az eszközök válogatásában, -irigyek, ingerültek és köznapiak. Pedig ezen állapotuk erősen feltünik a -társaságban. - -Réthfalvy báróné kivételes helyzetben volt. Neve, rangja, földbirtoka, -sok pénze mellé még a báj és szépség remekét nevezhette leányának. Tehát -egész sereg imádó között válogathatott. - -De a rideg és érzéketlen természet törvénye neki sem engedte el a -leányos anyák közös sorát. Válogathatott száz közől s mégis agyvelejében -azon egy gondolat vert állandó fészket, hogy a Nagygáthy grófnéságon -kívül nincs üdvösség a földön! Ezen forrásból származott jelen helyzete -s lett belőle különcz nő, zsarnok mama, s a mi leginkább megbocsáthatlan -hiba, nevetséges asszonyi teremtés. - -Ezen anya most, akarva vagy kénytelenségből, ismét jelen volt a nagy -világban. A társaság úgy fogadta mint szívesen látott megtérőt. (Egyesek -azt mondták: végre megjött az esze.) Mindnyájan úgy mutatták, mintha a -viszontlátásban semmi különös ujság sem volna. - -És a báróné? sietett-e az ezüst tálczán elébe vitt amnesztiát -felhasználni? Majdnem úgy látszott. - -De mint a kiállott halálos betegség után a legcsekélyebb vigyázatlanság -is meghozza a recidivát: úgy a báróné, mihelyt újra megpillantotta -Nagygáthy grófot, a kiűzött ördög heted magával tért vissza, s vitte őt -galléránál fogva a régi gödörbe. - -Gedeon gróf, a ki a társalgás sivár tudományában jártas férfi volt, -kötelességének tartotta igen tüntetőleg kimutatni, hogy daczára bizonyos -eseménykének, a rokonság és jó barátság kötelékeit még mindig -változatlanul föntartani akarja. - -A szerencsétlen báróné alig hallott csak nehány udvarias szót, -lekötelező bókot tőle, mindjárt leült egy pamlagra. - -Ez pedig annyit tesz a szalónokban: üljön le ön is a szemközti székre, -mert beszédem van önnel. Más esetekben ennyit: megengedem, hogy -mulattasson! - -De ugyan megjárta. - -Nagygáthy gróf, külsőleg elég finom gavallér volt, de ha megkarczolta -valaki, ezen csekély nyiláson is beláthatott lelkének ősi hibájába, s -felfedezhette az elbizakodást és felfuvalkodást. - -– Nénikém, végtelenül örülök, hogy látom. Sajnálnám, ha azt gondolná, -hogy haragszom és aprehendálok. A Nagygáthy vér nem ismer ily köznapi -szenvedélyt. Úgy-e, gratulálhatunk egymásnak, hogy még elég jókor -megmenekedhettünk oly elhamarkodástól, melyet ha egyszer elkövettünk, -tőbbé jóvá nem tehetjük? - -A báróné hallani kényszerült e világosan lemondó szavakat. De bensejének -pokoli tüze daczára, képest volt hidegen mosolyogni. - -– A fődolog, – felelé – ha valaki ily könnyen vigasztalhatja magát. - -– Oh, épen nem könnyen! Most, mikor ismét látom Lenke hugomat, érzem, -mennyit vesztettem! - -– Érzed veszteségedet? - -– Lelkem mélyéből. De mit tehetek? Vak voltam, azt hittem, annyi -boldogság elnyerésére elég, ha Nagygáthy gróf lehet az ember. De jött -élesre fent késsel a szemorvos s ketté vágta a hályogot, mely látásomat -elborította. Würzheimné tett bolonddá. Ilyen szerelmes levelekkel tűzbe -hozhatta volna a hó-embert, a kit a gyerkőczök karácsonykor az iskola -ajtaja elé állítanak. Szerencsémre, azt hiszem, úgy hallgatólag, már -megegyeztünk, hogy e kellemetlen félreértési esetkéről többé ez életben -nem beszélünk. Mentségemet el kellett mondanom s most, mint ártatlan, -biztosan számítok bocsánatra. - -Más mama megutálta volna az izetlen fecsegőt, de a báróné csak a -szenvedett veszteség nagyságát mérlegelte. - -Csodálatos ellenmondás! A büszke úrnő eltűrheti a lealáztatást. - -Hogy egy ilyen anyának soha eszébe nem jut önmagától megkérdeni: ha -leány volnál, kellene neked ilyen férfi?! - -Hallgatott. Ennek pedig következése lett, hogy Gedeon gróf vette fel a -szót s meg nem gondolva, ki előtt beszél? folytatá: - -– Legnagyobb csodám, hogy Gábor barátomat nem találtam itt. Igaz, hogy -velem együtt, csak eltévedve jön ide; de ha én a puszta rokon, -megérzettem, hogy kellemes meglepetés érhet: hova lett ösztöne, sejtelme -a szerelmesnek, hogy ily napon otthon ül és mathematikai feladatok -megfejtésével öli az időt? Nénikém, elhiheti az én szavamra, hogy ez a -Szabolcsy Gábor derék ficzkó. Eleinte nem szerettem: mert ki az ördög -köt pajtásságot egy mérnökkel, a ki gróf akar lenni? De ha még is lett: -az már más. Szép neve van. Vagyona csinos. Gelencze, a pesti ház s -Miklós bácsinak 230,000 forintja, a mit öregsége miatt nem tudott -elkölteni! Patvarba! ki tudná ezt jobban, mint én, a kinek mindezt az -orra elől csipte fel! - -A báróné félvállról felelé: - -– Az én időmben, hasonló helyzetben, az urak oly udvariasak voltak, hogy -ennyi kár felszámolása után a menyasszony elvesztését is elpanaszolták -volna. - -Ezt mondva szétnézett, mint a ki unatkozott és más társaságot keres. És -talált is. Ott volt közelében egy főispánnak özvegye, a ki férje utáni -búsulásában szépen felhizott, és szerencséjének tartotta, ha a bárónéval -piquetirozhatott s boldog volt, ha e kitüntetés fejében veszthetett és -fizethetett. - -– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – - -Cseklész grófné csak azt várta, hogy kedves barátnéja a kártyajárás -esélyeinek tanulmányozásába merüljön s akkor karonfogta kedves -hugocskáját s azon czím alatt, hogy egy szobának új butorzatát -megmutatja, két vagy három ajtón túl bevezeté azon kis ebédlőbe, mely -vendégek jelenlétében soha használatban nem volt. - -Ezen kis szoba a kastély szögletét képezi, a hol az épület megtört és -kilátást engedett a mezőkre, kelet felé. Új bútorzat itt nem volt. Régi -tölgyfa székek meredeztek óriási magas támláikkal. Régen elmúltak a -napok, a midőn Cseklész gróf az ő imádott Cecilie-jével itt kettecskén -ebédelgetett s aztán, mint mondá, pro concoctione, egy-egy órát az -idylli jeleneteknek szentelt. - -Ujság csak az volt itt, hogy a két ablak közötti falra fényezett -diófából készült szekrény volt felszegezve. Csekély jószág, nagyobb -ugyan mint a czukorszelencze, de kisebb mint a toilette-tükörnek -huzófiókos alja. - -– Ezt akartam neked megmutatni. - -– Mi ez néni? - -Valóban kérdenie kellett, mert kívülről semmi különös érdekest nem -mutatott. A felső részén vaskarika rugott ki, mely fémlemezzel s azon -felül hártyával volt elzárva és bevonva. Két oldalról vastag selyem -zsinór függött le, s mindenikre valami igen könnyű készülék volt hozzá -erősítve: olyan, mintha a tentatartónak, vagy a klarinétnak a felső -végét levágták volna. - -– Mi ez, édes néni? - -– Ez nagyszerű legújabb találmány, mely nálunk még nem ismeretes, de nem -sokára az egész világ használni fogja. - -– Mire fogja használni? - -– Diplomatiára, kereskedésre, börzei üzletekre, politikai -összeesküvésekre és rendőri kémkedésekre. Itt nálam csak vendégeim -mulattatására fog szolgálni. Egyelőre pedig be kell bizonyítania, hogy -van még igazi szerelem a mai világban. - -– Oh néni, minő tréfa! - -– Lásd itt e kis fekete csontgombot, ha ezt lenyomod, megszólal egy -csengetyű valahol a távolban. - -– Ilyet már láttam. Nekünk is volt pesti lakásunkban, sőt a vendéglőkben -is, ha valahova a mamával elutaztunk. Távirda? - -– Annak egy sokkal meglepőbb és csodálatosabb faja és tökéletesítése. -Tegyünk kisérletet. Nyomd le a fekete gombot s ha arra rögtön megszólal -a mi csengetyűnk is: jelezni fogja: hogy valaki a távolban ezt hallotta -s oly közel ült mellette, hogy rögtön felelhetett. - -A kis leány, félénken, csak kis ujjával érinté a fekete gombot, de ugyan -csak ijedve kapta vissza kezét, a midőn, mint érkezett válasz, a szeme -előtt fénylő csengetyű is megszólalt. - -– Most rendben van minden – mondá a grófné – ezt a két kis könnyű -karikát, a füledre teszed, ide pedig, arra lemezes karikára, rábeszélsz. - -– Mit mondjak? - -– A mi tetszik: Például: én vagyok, Lenke. - -A kis leány nevetett és ajkait a lemezes karika felé tartva, igen halk -hangon mondá: - -– Én vagyok! Lenke. - -Semmi hallható válasz nem érkezett: de a grófné látta, hogy a kis leány -szeme fényleni kezd, arcza lángba borul, keble emelkedik s mintegy -megsemmisülve a csodálkozás alatt, kiejti kezéből a gép zsinórzatát. - -Néhány évvel később, a midőn ezen találmány az egész polgárosodott -világon elterjedt, ezt a hatást elő nem idézhette volna. - -A kis leány magán kívül volt. Világosan hallotta és megértette szíve -szerelmének oly jól ismert szavát. Mintha csak a falba vájt rejtett -üregből szóltak volna hozzá. A válasz pedig így hangzott: - -– Én vagyok, én szólok, Gábor. S midőn a tudomány e bámulatos vívmányát -e hazában először én használom, legyen első szavam: szeretem önt -szivemből, lelkemből forrón és végtelenül. Egész életem önnek lesz -szentelve s nincs e földön oly hatalom, mely minket külön választhat. - -A grófné semmit sem hallott, mert a gép csak annak szól, a ki a -villanyos vezetéket magában záró zsinórt, a hangfogókkal füléhez tartja. -De nem volt nehéz a küldött izenet értelmét eltalálni. Ez okból itt -mindent a legjobb rendbe hozván, nehány lépéssel visszahúzódott, mint a -ki a szobát el akarja hagyni. - -– Hugocskám – mondá, a midőn megfogta az ajtó kilincsét – ne zavarodjál -meg, mert egyedül csak te hallhattad, a mit Gelenczén beszéltek. Én -azonban még azt sem akarom hallani, a mit te fogsz mondani, mert a hű -szerelmeseknek joguk van arra, hogy szívök titkát, tanu nélkül, -háborítlanul közöljék egymással. S miután az illem nem tiltja, hogy a -leányka egyedül maradjon a szobában, olyan fiatal emberrel, a ki ide -másfél mértföldnyi távolban szíja a levegőt, tíz perczre magatokra -hagylak. - -– Nem, néni! oh nem! megölne a félelem, a rettegés. - -– Bohóság. Nem élünk a kisértet-hivés századaiban. Mit látsz? egy gépet, -mely a természet törvényeinek szolgailag engedelmeskedik. Más semmi. Itt -leszek közeledben, a szomszéd szobában s ha letelt az idő, benyitok és -viszlek a terembe. - -Ezzel kisiklott a szobából, becsapta az ajtót s kívülről a kulcsot a -zárra fordította. - -A kis leány reszketett. Esze, értelme felbátorította, de képzelmei a -mesés világ felé ragadták. Mintha félnie kellett volna, hogy e falból -egyszerre előrohan egy kisérteties alak, átkarolja őt és elrabolja. - -Ott a sodrony másik végén a fiatal ember nyugtalanul várta a választ, -mely sokáig nem jött meg. De megmagyarázhatá a késedelem okát. Időt -kellett engednie a csodálkozás első rohamának lecsendesedésére. Nem is -sürgetőzött a jeltadó csengetyűvel, hanem várt türelemmel. - -S miután Lenke kisasszony nem volt bátortalan természetű, lassanként -visszanyerte önuralmát, s kezébe véve a hangfogót oda beszélt a hideg -fémnek. - -– Oh, barátom, ez rettenetes találmány. Mint ha a más világról, tán épen -a sír sötétéből hallottam volna a hangot, mely oly ismerős előttem. -Igazán ön beszélt? Szeret? Oh, ha szeret, akkor én még ezerszer jobban -szeretem és egész életemben az lesz legboldogabb gondolatom, hogy én önt -még elébb szerettem! Értette a mit mondtam? - -– Értettem, s hálás szívvel megköszöntem édes szavát. E gép még azt is -híven visszaadta, ha az én imádottam egyik gondolatát leányi -félénkséggel és angyali ártatlansággal halkabban súgta, vagy -visszatartott lélegzettel felém sóhajtotta. - -– Nem lehet a gépet úgy forgatni, hogy lássam is önt? - -– Fájdalom, nem. Én most Gelenczén egyedül ülök szobámban. Előttem -hasonló szerkezetű készülék függ le a falról, mint ön előtt. Önre -gondolok; lelkem látja a legszebb és legbarátságosabb gyermeki arczot: -de tényleg csak ezen hideg érczlaphoz beszélek. A villany ereje tova -ragadja hangomat, de szemem oda nem követheti. Holnapra boldogabb -perczeket várok. A grófné izené, hogy ott van Nagygáthy gróf s nagyon -ingerült párbeszéde volt az édes mamával. - -– Ön ezt tudja? - -– A grófné, e gép által mindent megmond nekem. Reményt adott, hogy -holnap láthatom önt. - -– Ha ide jön, mindenesetre; de csak nehány perczre, mert mamám -kijelentette, hogy addig marad itt, míg ön át nem jön látogatóba. - -– A grófné azt hiszi, rábirhatja barátnéját, hogy eltűrheti az én -szenvedhetlen jelenlétemet. - -– Kérem önt, semmit se koczkáztasson. Inkább beszélgessünk e gépen át -egy pár napig, mint megérjem a szomorúságot, hogy lássam önt egy -pillanatra s aztán bezárjanak a börtönbe, Kassán, vagy Réthfalván. -Tudja, hol van most mamám? - -– Kártyázik a főispánnéval. - -– Igazán részünkön van Cecilie néni? - -– Jelenleg kétségtelenül. Jó szíve van s azon kívül e gép rendkívül -mulattatja. Én itt ülök tétlenül, s várom az érkező igét. - -– Tudta, hogy én beszélni fogok önnel? - -– A grófné megigérte. - -E pillanatban valaki kívülről megzörgeté az ajtó kilincsét. A tíz percz -letelt, mint egy elröpült fohász. - -– Oh, Gábor, vége e nap boldogságának. Jön a néni s visz vissza a -társaságba. Még egy utolsó szót. - -– Szeretem önt! - -– Szeretem önt! - -A grófné belépett s mindjárt látta, hogy az engedélyezett tíz percz nem -volt itt elpazarolva. Egy tekintet a leány boldog arczára s többé semmi -oka sem lehetett a kérdezősködésre. - -Mikor Lenke kisasszony ismét a társaságba vegyült, Nagygáthy gróf rögtön -melléje telepedett és el sem hagyá helyét, mint a szinházban a -megfizetett zártszéket. - -A leányka pedig mióta nem tekinté őt vőlegényének, tiszta szivéből -visszafogadta rokonának és kedves jó bácsikájának. És az est hátra levő -részét oly kellemes csevegés és nevetközés között tölték el, hogy e -rögtöni változás az egész társaság előtt méltán feltünhetett. - -És nem is egészen ok nélkül. Tudjuk, hogy Gedeon gróf mindig Ciceroval -tartott, a ki azt mondta: ha olvasom a könyvet, hiszek neki, ha -leteszem, kétkedem. Így volt ő Lenke hugával: ha nem látta, könnyen -feledte, de ha bűvös közelébe jutott ezen a menny minden bájaival és -gyönyöreivel elárasztott alaknak, rögtön felgerjedt régi szenvedélye. -Egy pillanatra elkapta a szerelem mámora, elfeledkezett, hogy a 70,000 -holdas vőlegény a 9000 holdas menyasszonyt joggal keveselheti, sőt hinni -kezdé a báróné azon meséjét is, hogy ez a tapasztalatlan gyermek pusztán -csak természetes félénkségből rejtőzött el előle, bizonyos igen -nevezetes napon. Épen mint a kis fiú teszi, ha ágy alá búvik, hogy ne -vigyék iskolába. - -Csakhogy a kis fiút hamar megtalálták ott, míg a menyasszonyt akkor -látták, a midőn saját jó szántából került haza. - -Éjfél után egy órakor széledni kezdett a társaság; az urak és hölgyek, -mintha szökdösniök kellett volna, egymás után eltüntek és éji nyugalomra -tértek. - -Reggel tizenegy órakor volt a szokott idő, melyben a társaság ismét -együtt volt a nagy teremben. - -Jetty, czimzetes komorna is megérkezett s a grófné rendelkezése folytán -kocsit talált a várkonyi állomáson; tehát a báróné és leánya öltözéket -változtatva jelenhettek meg a társaságban, mely épen e perczben vonult -be a reggeliző terembe. - -Itt roppant kerek asztal állott a középen, megrakva istennek minden -legválogatottabb áldásával. Szokás szerint ilyenkor teljes szabadság -uralkodott. Mindenki oda ült, a hova tetszett, abból evett, a mi szemét -és étvágyát leginkább felingerlé. Az urak jártak-keltek, egy kicsit -iszogáltak, sőt némelyek félre is ültek, ettek valamit és hirlapot -olvastak. - -A báróné rosszul aludt; egész éjjel lázas álmokkal küzdött; Nagygáthy -grófnak pillanatnyi felhevülése ismét elszédítette, újra hiú -képzelgésekre ragadta. De most mindjárt nem tetszett neki, hogy ezen -hirhedt csélcsap nem Lenke mellett keresett helyet, hanem bevette magát -a legnagyobb kényelemmel az asszonyok közé, úgy hogy jobbról a grófné, -balról a főispánné szomszédságába jutott. - -Itt igen hangosan beszélt. Úgy látszott, bámultatni engedte itt élvezett -szabadságát és ékesszólását. - -– Úrnőm, grófném, határtalan hatalmú nénikém! engedje meg legalázatosabb -rabszolgájának, hogy ezt a novemberi pompás villegiaturát egy kissé -megkritizáljam. - -– Oh, bátran – felelé a grófné, a ki mindig készen volt apró dolgok -fölött hangzatos szólamokkal parádét űzni. – Ön tudja, hogy a -politikában a hiven szerető nő mindig rendületlenül férje pártján áll. -Cseklész úr pedig felkent hőse a korlátlan sajtószabadságnak. Egyszer -egy télen esküdtszéki tag volt s minden vádlottat, elvből, «nem -vétkes»-nek itélt. Talán talált az én dicsőséges Gedeon öcsém nálam -valami javítani valót? - -– Valami javítani valót? az ég irgalmazzon ily szerénytelenségtől; – -hanem egy kis kiegészítés még sem volna felesleges. - -– Hallom. - -– Három kisasszony, három elsőrendű szépség van a háznál, és csak -ugyanennyi fiatal ember. - -– Nem elég mindeniknek egy? - -– Elég; de ne foszszuk meg a hölgyeket legszentebb joguktól, a -válogathatás szabadságától. Például ha két kisasszony már kijelölé azon -napra udvarlóját, a harmadik kénytelen megelégedni a maradékkal: tehát -tartalék-seregről is kellene gondoskodnunk. - -– Ez igaz. - -– Engedje meg tehát édes néni, hogy átkocsizzam Gelenczére, s rendőri -karhatalommal idehozzam az én kedves mérnök barátomat. - -– E szívesség köszönetet érdemel. - -Gedeon gróf rögtön élt a nyert felhatalmazással s felkelvén székéről a -legközelebb mellette állongó szolgának parancsolá: mondd a kocsisnak, -hogy fogjon. - -– Ez államcsiny – gondolá némely élesszemű jelenlevő. - -– Ez összeesküvés ellenem – súgá a báróné szomszédnéjának, a kivel -bizalmaskodni is szokott. - -A ház úrnője a forradalom kitörésének közelegtét érezvén, szétnézett az -asztalon s mindjárt talált oly hiányt, melynek kipótlására személyesen -kellett intézkednie. - -Átment tehát a szomszédban fekvő nagy terembe s leült egy karszékre, -szemközt a kandallóval, előre tudván, hogy a báróné nyomban követi. Úgy -is volt. Jött, mellé ült és siralmas hangon mondá: - -– Cecilie, nem feledted igéretedet? - -– Csak nem akarsz hazautazni? - -– Én szívesen itt maradnék; de ne kivánd, hogy találkozzam azzal az -emberrel. - -– Ez túlságos aggály, indokolatlan érzékenység. Mért háborgatna téged, -egy emberrel több, vagy kevesebb a házban? Reggel, este egy kis -fejhajtással elfogadod üdvözletét, egész napon pedig souverainement -ignorálod. De ha ily rögtön elmégysz, azt mondják vendégeim: féltél. - -– Féltem? kitől? - -– Nem tőle, hanem magadtól. Félsz, hogy bővebben megismered, becsülni -fogod eszét, szívét, nemes jellemét s akkor nem lehetsz iránta -igazságtalan. - -– Ah, fogass be. Megyek, de nem haza, hanem Kassára. - -– Nem akarod megismerni? - -– Soha! - -– Ah, soha! kedvesem ez nem diplomatiai kifejezés. Mondjuk, hogy csak -később. Ezen szó sem kötelez le a jövőre: mert az itélet napja is csak -valamikor később fog bekövetkezni. - -– Hűtelen faj. - -– Kérlek, ne beszélj így. Melyikünkhöz nem volt valaki hűtelen? és -kicsoda közülünk, a ki valakihez hűtlen nem volt? A legelső szerelem -soha sem az igazi. Lásd, Cseklész úr, mikor tizenhárom éves fiú volt, -szonetteket írt egy hét éves leánykára. El is nevezte nevelője magyar -Petrarcának. Aztán hányfelé esküdött örök szerelmet, míg a végzet -karjaim közé vezérlé s mint látod, példás egyetértésben élünk. - -– Ah Cecilie, oly kedélylyel, mint a tied, még boldogtalannak lenni is -élvezet. - -– Oly művészet, a mit más is megtanulhat. - -– A Szabolcsy név mindig szerencsétlenséget hozott házunkba. - -– Akkor a valószínűségek statisztikája szerint fordulni kell a -koczkának. Ime, imádott férjem ha kilenczszer veszt a pique-dámán, -tizedikszer is rá tesz s akkor egyszerre visszanyeri összes veszteségét. -Boldog, a ki ily nagy filozófus neje lehet Európában. Te pedig úgy -mutatod, mintha sok kisérletet tettél volna a Nagygáthy névvel! Honnan -tudod, mi lakik e parányi emberkében? De most jut eszembe, hallottad már -ezen új szót, telefon? - -– Olvastam a lapok hirei között: valami amerikai humbug. - -– Nem az, mert létezik. Sőt már itt nálam is működésben van. Oly -bámulatos gép, hogy maga elég mulatságot fog adni arra, hogy vendégeimet -karácsonyig itt tarthassam. - -– Hogy jut neked most eszedbe, velem a telefonról beszélni. - -– Mindjárt látod okát. Cseklész és Gelencze között telefoni -összeköttetés van. De még titok. Itt csak a táviró sodrony felhúzását -tudják: de valóságos telefon. - -– Még nem magyaráztad meg, mint tartozik ez az én ügyemre? - -– Jer és nézd meg. Gedeon öcsénk huszonöt percz alatt Gelenczén van. -Most mindjárt betoppan a gelenczei kastélyba. A mérnök gróf beviszi a -kandallós szobába, ketten elkezdenek beszélni s te minden szót hallasz. - -– Itt Cseklészen, Gelenczéről? - -– Ez a telefon mestersége. - -– Bocsáss meg, az ezeregy éji mesék csak olvasni, de nem elhinni valók. - -– Századunk a tudomány bámulatos csodáinak korszaka. A gőzerő, vasút, -távirda, fotografia a tegnap vívmánya; ma már a telefonra jutottunk. -Szót se vesztegess a kétkedésre. Saját füled fog meggyőzni. Megismered -mindkettőnek hangját, még azt is, ha egyik köhent, vagy pöfékelve szíja -pipáját. - -– Elismerem, hogy érdekemben volna megtudni, mit beszél Gedeon öcsém a -hátam mögött. De, Cecilie! nem borzasztó lesz hallani, ha két hirhedt jó -madár, rá kezd arra az undokul szemtelen férfi stylusra. - -– Kedvesem, ezen túl kell magadat tenned: másként nem járja. Lásd, hogy -félünk a női orvostól, de ha szükségünk van rájok… - -– Oh, kérlek, hadd ezt. - -– Akkor szelidebb hasonlítással szolgálok. Úgy-e kellemes étvágygyal -megeszszük a fáczán melle húsát, de a fejét, lábát, körmét ott hagyjuk, -pedig a szakács azt is feltálalta. Te se halld, a mi nem hallani való, -de jól értsd meg azt, a minek hasznát veheted. - -Ezzel bevitte a kis ebédlőbe s megmutatta a gép külső szerkezetét. -Természetes, hogy itt várni kellett, mert a grófné, a báróné előtt nem -izenheti Gelenczére, hogy kezdődjék az előre kiszámított komédia. - -– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – - -Gelencze ura a kastély kapuja előtt várta barátját. A grófné már reggel -értesítette a látogatásról s még az órát is meghatározhatta: reggelizés -után annyi időre, míg Nagygáthy gróf lovai gyors ügetéssel oda érnek. - -– Servusz Gabi. Mondd rögtön, igaz-e, a mit ez a hóbortos Cecilie néni -velem elhitetni akar? - -– Szóról, szóra. - -– Akkor igazolnom kell magamat, miként egyeztem bele e képtelen játékba. -Teljes félóráig titkosan konferencziázott velem; azt pedig tudod, hogy -én Ciceróval tartok. - -– Mindenben a mi bölcsesség. - -– Tehát az este megint gyenge órám volt. Olvastam a könyvet; gyönyörű -arany betűkkel van írva Lenke hugom szép szemében. Mellé ültem, vele -mulattam és újra elszédültem. De jött az éj, s vele a reflexió és a -hideg megfontolás ideje. Mert láttam, hogy a báróné, a kivel kicsit -nagyon őszintén gorombáskodtam, újra vérszemet kap, hálót vet, s horogra -akarja csalni a nagygáthi kövér halacskát. Jer segíts ki a hinárból. -Vezess a gép elé, hadd mondjam el ott, a mit szemben elmondani nagyon -restelnék. Elhiszi a báróné, hogy mi, ketten tout de bon, fecsegünk? - -– A két hangot mindenesetre megismeri és a szavakat megérti. Később, ha -a telefon ismert és elterjedt intézmény lesz, ily kiszámított szinpadi -jelenet rögtönzésére használni nem lehet. Mert a villanyos sodrony csak -úgy viszi a hangot a távolba, ha az ember egyenesen a gépre alkalmazott -fémlemezre beszél. Ily módon pedig nem szoktunk conversálni. Most -azonban a báróné még elhiheti, hogy ketten bizalmasan csevegünk és -mindent hall, a mi a szobában élő szóval kimondva lett. - -– De kérdheti, mért jöttünk épen azon szobába, a hol a telefon áll. - -– A báróné nem fogja azt kérdeni: de azt is hiheti, ha az ember magában -lakik, elég, ha egy szobát fűttet. - -– Bravo: ez rá nézve argumentum ad hominem. Nagyon hajlandó lesz -elhinni. - -Bevezette barátját a háló-szobába, a hol pattogó tűz égett a kandallóban -s ketten a gép elé álltak. - -Bizonyosra jöttek ide, mert Cseklészen a komorna már jelt adott arra, -hogy a grófné barátnéjával közeleg. - -– Kezdjük – szólt Gedeon gróf – ne várakoztassuk a hölgyeket. - -– Ezennel megnyitom a gépet; de szükség, hogy két dologra -figyelmeztesselek. - -– Helyes; te is értesz már a primo és secundóhoz. - -– Először, hogy kezdetben közönyös tárgyakról beszélj; az időről, a -vetések állásáról; megkérdheted, nem vagyok én is náthás ebben a ködös -lucskos időben? - -– Úgy lesz. - -– Másodszor folyvást minden megerőltetés nélkül beszélj, mint ha -kényelmesen hozzám szólanál. Mert átkozott hűséges gép ez. Ha -szokatlanul erősen artikulálsz, mindjárt észreveszik, hogy nem a -melletted ülőhöz beszélsz, hanem egyenesen átkiabálsz a szomszéd -kastélyba. - -– Értem; kezdhetjük. - -Csakugyan egy darabig köznapi tárgyakat emlegettek s csak lassanként -tértek kitűzött czéljok felé, melynek kivánt eredménye az lett volna, -hogy az egyik urat elkergessék Réthfalváról, a másikat (esetleg) -meginvitálják oda. - -Most már jött a java. - -– Oh barátom! Egy Nagygáthy, és oly férfi mint én vagyok, nagyon sokat -követel a házasságtól! A menyasszony jó neve, ősrégi családja, és -ragyogó szépsége még nem elég az üdvösségre. Nagyobb földbirtok kell -oda, mint a réthfalvi rongyos 9000 hold és több pénz, mint a 200,000 -nyomorúságos forint, a mit a fösvény báróné évek óta, a tíz körmivel -összezsugorgathatott! Megmondjam neked a minimumát azon árnak, melyen -alól a Nagygáthy grófok soha el nem adták fiatal korukat és -szabadságokat? Körülbelől 20,000 hold és legalább egy millió pengő -forint, hogy menyasszonyom pénzéből kifizethessem adósságaimat. Azzal -aztán nem gondolok, ha az asszony hozományát betáblázzák birtokomra, -mert az ily pénz úgy is csak soha meg nem adom fejében kötött adósság. - -– És a szépség, szívbeli jóság és hű szerelem becse hol marad? - -– A mi a szépséget illeti, ez magától érthető kellék, de bizonyos -határig hajlandó vagyok alkudozásba bocsátkozni. Mert mire való nekem a -feleség? hogy adjon örököst. Egyet? az kevés. Kettő elég, három -felesleges. Csak annyi kell, hogy ha elvinné valamelyikét a kicsikék -közől a difteritisz, maradjon más is rezervában. Mihelyt pedig csiripol -köröttem a Nagygáthy sucrescentia, s biztosítva van a jövő, menten -visszaveszem régi szabadságomat és élvezni akarom második ifjúságomat. -Jogom van erre, re quasi bene gesta. Az asszony ekkor pityereghet, -tetszése szerint; hullathatja könnyeit, mikből Shakspere szerint -krokodilok teremnek. Végre, miként a zsák megleli foltját, úgy a -megszomorodott szalmaözvegy az ő vigasztalóját. - -Gábor gróf itt hirtelen bezárta gépét, mert sok volt már, a mi hallani -valót innen Cseklészre küldtek. - -– Gida! Nagyon elragad buzgóságod. Ne feledd, hogy a báróné hallja -szavadat Cseklészen, nem pedig madame Gouguenard, az expáholynyitóné -Trouvilleben. - -– Patvarba: te engem félbeszakítasz legvelősebb szónoklatomban. Pedig -olyan legény vagyok, hogy vagy igazán teszek valamit, vagy abba hagyom. -Félig soha. Elhiheted, hogy nagyon erős, világos és rikító szó kell -ahhoz, hogy a báróné kegyeskedjék engem tisztán megérteni. Kérlek, nyisd -meg ördöngős machinádat. - -Gábor gróf fordított egyet a csavaron és a gép újra szolgálatképes lett. - -– Barátom! itt falun még hagyján, de a városban ki nem kerülhetem a -báróné incselkedéseit. Tegnap este leültem a szép leány mellé s csak -annyit mondtam: befellegzett, s láttad volna, mily olvadó anyósi -szemeket vetett rám az öreg asszony a kandalló mellől! Az egykor szép -Laura, a ki, kicsiben mult, hogy nem lett a te édes kedves anyád! Még -nem feledtem, minő ocsmány fekete sauce-ba kevert engem, a midőn a te -okmányaidban hamis tentát akart felfedezni. Tőle származott az eszme; én -csak a szerény végrehajtó voltam, a ki a pénzt adta az országos hirű -chemikus megvesztegetésére. - -– Hagyj békét a régi dolgoknak. Akkor még csak prætendens gróf voltam, -tehát a tősgyökeres aristokratáknak jogában állott az új követelőt -rendre utasítani. - -[Illustration: Gida, nagyon elragad buzgóságod.] - -– Most jövök a fődologra. Egészen más volna és más papirosra tartoznék, -ha az a kis leány szeretne engem. Mert a szerelem olyan bolondság, hogy -annál csak az nagyobb, ha az ember e romlandó portékát a házasság -roppant agiójával fizeti vissza. De világos, hogy Lenke hugom épen úgy -szeret engem, mint én a zsidót, a ki lejárt váltóval kopogtat be hozzám. -Nem kellek neki; meg is szökött előlem; várhatja az anyja, míg engem -visszakaparíthat. A legokosabb embert is meg lehet csalni, de csak -egyszer. Ugyanazon módon, másodszor soha. Oh báróné asszonyom, most már -pörkölheted az avas szalonnát, rá kötheted a csapda nyelvére, engem -ugyan többé be nem csipsz egérfogódba! - -– Ah, mi haszontalan fecsegéssel töltjük a drága időt. Siessünk a -hölgyek üdvözlésére. Lovaid nyugtalanok; hallom, hogy kapálják patáikkal -az udvar kövezetét. Jobb lesz ennél, ha halljuk a grófné szellemdús -elmefuttatásait, s tanulunk valamit a báróné élettudományának gazdag -tárházából. - -Csak épen ennyi hizelgést engedett meg a fiatal ember magának a báróné -irányában, pedig élte boldogságának föltétele ezen nő kezében volt -letéve. - -– Még egy utolsó szót, hozzád titokban, a négy fal és négy fül között. -Huszonöt percz alatt ott leszünk Cseklészen és számodra felséges -mulatság készül. A kis leány kerülni fog, mint a viperát; az anyja pedig -belém csimpajkozik, és el nem bocsát. Oh ha tudná, hogy legalább húsz -évvel vénebbnek látszik, ha kardot köt, s a leányos anyák hadseregében -ütközetre indul a férfiak ellen! Meglásd, mihelyt megpillant, sápít, -sóhajt és felforgatja szemét, mintha titkot akarna megsúgni. Ez a titok -pedig azon hazudság, hogy leánya ma reggel nagyot sóhajtott s az ablakon -át oda pillantott, a hol az én kis-gáthi rozzant kuriám otromba kéményei -a jegenyefák közől az égbe merednek! - -Ezzel elhagyták a szobát, kocsira ültek és hajtottak Cseklész grófné -kastélya felé. - -– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – - -Ezen itt vázlatban előadott fényes ékesszólásnak legelső látható -eredménye lett, hogy a báróné többé nem beszélt az elutazásról. A -vendégszerető grófné pedig nem emlékezteté szándékára. - -Szépen, divatosan és betanult elegantiával jelent meg a két fiatal ember -a társaságban. - -A báróné félrehúzódott s befészkelé magát a legerősebb várba, a mit a -terem csataterén találhatott. Leányát úgy ülteté maga mellé, hogy annak -közelébe élő lény nem juthatott, ha csak a pamlag előtt álló s -díszkiadású könyvekkel és albumokkal rakott asztalt félre nem mozdítá -helyéből. Oly merényletet, melyre itt senki sem mert vállalkozni. - -Gedeon gróf bizonyára többet mondott a telefonra és erősebb -kifejezéseket használt, mint bensejében gondolta. De ha egyszer -kiröpítette a szót ajkáról, minden körülmény között elvállalta a -felelősséget. Tehát nem tehette, hogy csúszó-mászó teremtmény módjára, -nyájas képet mutasson. Épen csak tartozó kötelességből hajtotta meg -magát s kérdés marad: észrevette-e a báróné vagy sem? - -Annyi bizonyos, hogy ez a nagy terem puha szőnyegén folytatott -elhatározó ütközetben, egyik megveretés után a másikat szenvedte. - -Borzasztó kín, bosszúság és megaláztatás. Biztosan számított azon kéjre, -hogy Nagygáthy gróf szokott nyájas arczczal közeledik feléje: ő pedig -félvállról néz rája. És még haragot sem mutathatott, mert el nem -árulhatá, hogy hallgatózott! Elviselhetlen állapot ez s honnan keressen -fegyvert a bosszúállásra? - -Miután pedig asszonyi teremtmény soha sem szokott férfit szíve -gyökeréből megvetni és megutálni, a nélkül, hogy a kebelében mindig -készletben tartott kegyek kincseit egyúttal más férfi előtt fel nem -tárná, történt, hogy a midőn Gábor gróf közeledett, és hódolatát -kifejezte, barátságosabb viszonzásban részesült, mint valaha. Majdnem -azt mondta neki: örülök, hogy látom. - -De ez csak egy pillanatig tartott. A báróné fél szemmel a terem túlsó -oldalára tekintett s úgy rémlett előtte, mintha a hitelhagyott Nagygáthy -gróf kárörvendő mosolylyal venné tudomásul vetélytársának kitüntetését. - -– Értem gondolatodat, áruló – tünődék a báróné. – Rá van írva nemtelen -homlokára lelkének egész benseje. Most épen azt mondta: ha vége a -nagygáthi 70,000 holdnak, jó lesz a gelenczei 13,000 holdas pusztácska -is. - -Tehát ott maradt helyében. Őrzötte leányát; nézegette a pompás -aczélmetszeteket, s magyarázgatta is azoknak értelmét. - -Hat órakor jött egy öreg úr, karját ajánlotta s bevezette az ebédlőbe. -Az asszonyok után a leányok következtek s Gábor gróf ma volt életében -először oly szerencsés és boldog, hogy imádott Lenkéjét karján -vezethette, leült melléje és az egész idő alatt szolgálta és mulattatta. - -Azonban ezen ebéd alatt oly valami ritkaság adta elé magát, a mihez ezen -házban senki hozzászokva nem volt. - -Épen javában hordták fel a szakács remek készítményeit, a midőn a -táblaterítő hivatalos arczczal közeledik a grófnéhoz, tisztelettel -meghajlik és ezüst tálczán levelet tesz úrnője tányéra mellé. - -Kötelessége szerint megjegyzé: - -– Méltóságos grófné, ezt a levelet külön küldöncz hozta Várkonyról. - -A grófné rápillantott a levélre, megismerte az írást s aztán -tiszteletteljes egykedvűséggel félretette. Nem volt szokása, csekélység -miatt az ebéd ünnepélyes rendjét megháborítani. - -De midőn, mint elnök, az asztalt feloszlatta és az urak rövid időre a -dohányzó terembe vonultak, feltöré a grófné a levelet és előre tudván, -hogy abban titók nem lehet, felolvasá a hozzá közelebb álló hölgyek -előtt. - -Tőle jött, Cseklész gróftól! - -«Kedvesem! - -A telet Angliában töltöm Gainsbury lordnál, a ki leghíresebb rókavadász -Kent megyében. Miután pedig Pesten és jószágaimon is egy kis pénzügyi -elvégezni valóm van, nem állhatok ellen azon forró vágyamnak, hogy -egyúttal téged is lássalak. Küldj holnap reggelre kocsit Várkonyba, mert -nálad töltöm a napot, ott ebédelek s csak az éji vonaton indulok vissza. -Ölel forrón szerető és a sírig hű férjed - -_Endre_, s. k.» - -– Ah – mondá a grófné: ki nem irigyli sorsomat? Harmincz évi boldog -házasság után még mindig a sírig hű férjjel áldott meg az isten! - -Ezzel áttértek a napirendre. - -A báróné érzette, hogy a két nap óta folyó ütközetben minden ponton -veszteséget szenvedett. Még a főispánné is megverte! - -Visszahúzódott erős várába, de leányát oda sem kaphatta mindjárt vissza. -Nagyon körülfogták a kis leányt a beszédes nénik, kikhez később az -egyenkint visszaszállinkozó urak is csatlakoztak. - - - - - XXVIII. (A történet kifejlése.) - -A báróné meg volt törve. Tán már akkor ingadozott, a midőn Cecilie -barátnéja meghívását elfogadta: mert oly erős és megrögzött lélek, mint -ő volt, nem riadhatott vissza azon kényelmetlenségtől, hogy egy éjet a -várkonyi pályaház várótermében töltsön, hanem ott marad s másnap vasúti -menetjegyét újra lebélyegeztetvén, útját Kassa felé folytathatja. - -Azonban a kastélyba jött; kimondta feltételét, de midőn a véletlen -Nagygáthy grófot ide vetette, a báróné újra elvesztette iránytűjét s -azzal cselekvési függetlenségét. - -Következett a telefon által kapott keserű leczke, mely sebészi fájdalmas -műtétnek is beillett. Ekkor pedig ellenkező okból halasztotta el -hazautazását. Mert ha a csatát el is vesztette, nem lehetett szándékában -a megveretést rendetlen és vad megfutamodással el is ismernie. Inkább -csak biztos fedezet védelme alatt strategiai visszavonulásra határozta -magát. - -Ezalatt megérkezett Gábor gróf is s tűrnie kellett, hogy leánya ezen -fiatal emberrel kedve szerint mulathasson. Mert a nagy társalgó terem a -vendégsereg nyilt fóruma, a hol senki sem parancsol és senkitől -engedelmességet követelni nem lehet. A ki itt van, az mind otthon van s -azzal társalog, kivel tetszik. Gondolni is képtelenség, hogy ilyen -helyen valaki kivételes, vagy épen szeszélyes szerepet viselhessen. -Mindenki egyenlő. Egy ember mindeniké s az összes jelenlevők egyesekkel -rendelkezhetnek. - -De azért a báróné mégis kigondot valamit, hogy e kellemetlen csapdából -díszes önállósággal kiszabadulhasson. Még ezen estén megbízá Jetty -komornáját, hogy bármily áron a faluból lovas legényt szerezzen, a ki -éjjel Réthfalvára nyargalván, megvigye a parancsolatot a kocsisnak, hogy -virradóra fogja be a két lovat s jőjjön ide Cseklészre. - -Mert nagyon különböző helyzet volt újra kérni a grófnét, hogy küldje őt -haza, vagy egyszerűen jelenteni, hogy itt van kocsim, megyek -Réthfalvára! Ennyi szégyenvallás után, legalább az elutazásnak módja -hozhatott némi kárpótlást büszkeségének. - -Másnap reggel kilencz órára volt kitűzve Cseklész gróf ünnepélyes -bevonulása neje kastélyába. - -Ez az ünnepély nagyon csendes egyszerűséggel ütött ki. Két úr meghozta -azon áldozatot, hogy már ily korán felöltözött s az országútra nyíló -ablakból leste a ház urának közelegtét. A hölgyek nem engedték magukat -szokott napirendjökben megháborítani. Maga a grófné is csak -hálószobájában pongyolára öltözve várta sírig hű férjének forró -öleléseit. - -A gróf mihelyt leszállott kocsijáról, hangos «jó reggel»-lel üdvözlé két -barátját s aztán egyenesen imádott nejének szentélyébe lépett. - -És a leírhatlan örömzaj a hosszú távollét után bekövetkezett boldog -viszontlátás fölött, legalább teljes három másodperczig tartott. - -Ekkor mondá: - -– Kedvesem, egész éjjel nem aludtam a vasúton, estére pedig ismét -hasonló gyötrelmeknek nézhetek elébe. Szerencsémre még épen három órám -van a reggeli felhozataláig, tehát kegyes engedelmeddel megyek aludni. -De ha véletlenül nem látnál helyemen az asztal mellett, kérlek, -parancsold meg komornyikomnak, hogy keltsen fel irgalmatlanul. - -[Illustration: Leültek ketten egy pár karszékre.] - -Ezzel jól kiszellőzött, mérsékelten befűtött szobájába vonult és ágyba -veté magát. - -Cseklész gróf azon nagyúri speczialitások közé tartozik, kikről tréfából -azt mondják, legjobban hasonlít a többihez. - -Sokáig fiatal ember maradt, még tovább ízlelé a «legjobb idejebeli» -férfikor élményeit. Most már erősen behatolt a hatvanas évek felsőbb -regisztereibe, üzlete hanyatlani kezd s lett belőle javíthatlan roué. -Tehát csakugyan hasonlít többi rangtársaihoz. - -Különben eszes, okos, világlátott gavallér. Erejével, egészségével és -pénzével józan takarékossággal bánt. Valami nagy pazarló sem lehetett, -mert elvűl tűzte ki, hogy semmit drágábban nem fizet, mint a mennyit ér -s a mennyiért megkaphatja. - -Társalgó modorában sima és hízelkedő volt; de csupa szeszélyből rossz -hírbe hozta magát: tetszett neki az önző, szabadszájú és frivol ficzkót -játszani. Soha sem mondott valakinek kellemes bókot a nélkül, hogy mint -a macska, körmeit is ne mutogatná a rejtekből. Még ma látni fogjuk őt -elemében, midőn a legnyájasabb szólásformák között a bárónét vérig, -veséig felkonczolni fogja a bonczoló asztalon. Addig pedig kivánjunk -neki csendes álmot és felüdülést, míg a reggeliző asztalt felterítik. - -Tizenegy óra után már újra telve volt a társalgó nagy terem s a tizenöt -vendég megkezdé napi foglalkozását. A grófné szokott bombasztjaival, -mikben főleg önmagát gúnyolá, elbeszélte, mily boldog volt a -viszontlátásnak átélt perczeiben! A báróné dúlt-fúlt, sötéten és -hallgatagon járt ide s tova, de leginkább az ablakok közelében -tartózkodott, lesvén a pillanatot, melyben kocsija megérkezik és ismét -korlátlan úrnője lehet akaratának. - -Így találhatott nehány percznyi időt a két szerelmes a háborítlan -együttlétre. Leültek ketten egy pár karszékre s forgatták az asztalon -talált könyvek lapjait, mintha a pompás aczélmetszetek költői és művészi -kivitelét csodálnák. - -Épen most mondja a kis leány: - -– Oh, Gábor, ne gondolja, hogy én háladatlan vagyok. Sokat láttam és -mindent tudok, mily fáradságába és küzdelmébe került önnek, csak a -bizonytalan remény megnyerése is, hogy láthassuk egymást. Így még nem -bizonyította be senki, hogy szeret és miként tud szeretni. - -– Köszönöm édes Lenkém, hogy megértette szándékomat. Igaz, hogy a siker -kétes volt, néha épen valószinűtlennek látszott; de pazarul meg vagyok -jutalmazva, ha ön ezentúl tudni fogja, mit volnék képes elkövetni, ha -egykor az élet-halál kérdése merülne fel előttünk. Én csak az én Lenkém -példája után indultam. Ő mutatta meg az utat, mit kell tenni a vész -pillanatában. - -– Én bizonyos voltam, hogy eltünésem által szabaddá leszek: ön két hétig -fáradott, de gondosan emelt épületét a legcsekélyebb véletlen vagy -mamámnak pillanatnyi sugalma halomba dönthette volna. - -– Engem a társadalmi rend lánczai lekötve tartanak. Nem tehetek mást, -mint a mi e körvonalon belül lehető. De szeretem önt és e gondolat ad -reményt és biztosítékot egy szebb jövő felé! - -– Igen, egy szebb jövő felé. Nekem sincs más megtakarított kincsem e -világon. De ha élek, még sok időm van és a mit szívem ábrándjaira -áldoztam, nem fogom pazarlásnak tekinteni. Csak az fáj, hogy oly ritkán -láthatom az én egykori mérnökömet. Ön tudja már, hogy azon emelkedettebb -hely, a hova önt jogai felvezették, csak annyiban bír előttem értékkel, -hogy közelebb jutottunk egymáshoz és az út boldogságunk felé jobban ki -lett egyengetve. De csak akkor tudná meg ez én Gáborom igazán, mi lakik -e gyenge leány bensejében? ha a sors e változást közbe nem hozza. Mert -én, mint a mérnök vagy az osztálytanácsos neje, épen oly boldog lennék, -mintha egykor Szabolcsy grófnénak nevezhetném magamat. - -– Ez meg fog történni: tán előbb, mint vélnők. Eddig még komoly veszély -nem hívta fel férfiúi erélyemet egyenes cselekvésre. A bátorszívű -leánykának elég volt csak nehány lépéssel túl menni a kert kerítésén s -Nagygáthy gróf büszkesége és elbizakodottsága meg volt törve. Oh, tudom -én: öt lépéssel tovább menni, magában nem merénylet; de az elhatározás -ezen útra térni, oly hőstett, minőt a milliók közül is csak egy -merészkedik elkövetni. Most rajtam a sor a férfias föllépésre. Valami -gyenge kezdetet már felmutathatok. Örvendek, hogy ezt mint mérnök -tettem, a gróf csak a szükséges anyagot adta hozzá. Legyen tehát -meggyőződve az én imádottam, hogy mentől fenyegetőbben tornyosulnának -felénk a fellegek, annál inkább felgerjed bátorságom s ha kell, -vakmerőségem. Azon öntudat mellett, hogy Lenkém szeret, nincs oly -véglet, mely czélomtól visszariaszthatna. - -– Ez az én hitem is: mert önnek és az ön szépen kiszámított gépezetének -kell köszönnöm, hogy egyelőre legalább megszabadultam a zárda falai -közül. Mamám csak kocsiját várja s visz haza. - -– E szó: visz haza, már reményteljes változást igér. Oda tiszta -szívemből kivánok szerencsés utat. Csak ne a szívtelen apáczák közé. - -– Nem mind szívtelenek. - -– Nem mind, csak épen azok, a kik ott korlátlan hatalommal parancsolnak. -Azok botor tévedésből vagy egy elvesztett boldogság utáni -kétségbeesésből futottak a vígasztalást nem adó falak közé. Sokan úgy -akarnak bosszút állni a világon, ha mentől több boldogságot -eltemethetnek. Mert a csalódott szív megkeményedik és kárörvendve keres -sorsosokat a szenvedésben. Én pedig még ma óhajtanám megmondani önnek -végső elhatározásomat azon esetre, ha nyilt erőszak akarná az én -Lenkémet tőlem elszakítani. Nem borzadna el tőlem? - -– A mit az én Gáborom irántam való szerelemből elkövet, az csak -magasztos cselekvény lehet. Én is bizonyos voltam, hogy nem fogja -megvetni és kalandornőnek nevezni a leányt, a ki képes volt anyja házát -titokban elhagyni. Tehát, a ki érettem merész tettre emelkednék, az -tőlem ne bocsánatot kérjen, hanem köszönetet és örök hálát követeljen. - -Ez annyit tett: szeressük egymást s aztán szálljunk szembe bátran az -egész világgal. A ki külön akar minket választani, álljunk ellen közös -erővel; mindketten ott azon téren, melyen hivatva leszünk cselekedni, -erőszak ellen erőszakot is használni! - -Ily bátor szíve volt Lenke kisasszonynak, a kit e sorok folyama alatt -legörömestebben csak a «kis leány» gyöngéd nevezete alatt szerettünk -említeni. - -Gondolataiknak közös kicserélése után csodálatosan meg voltak -vígasztalva. Oh, ha csak kezet szoríthattak volna! Ők, a kik egymás -karjai közé is omlottak volna: mert a helyzet is oly válság közelébe -jutott, hogy valaminek okvetlenül közbe kellett jőni, mert másként… - -És mi akadályozta boldogságukat? Minden föltétel megvolt köztük, a mit -csak a szív és a világ törvényszéke követelhetett. - -Lehet-e oly megátalkodott anya, hogy pusztán ellenszenvből és vak -gyűlöletből még sokáig visszatartsa őket az oltártól? - -Még volna értelme egy báróné engesztelhetlenségének, ha Szabolcsy Gábor -most is csak ott állna, a hova esze, ügyessége és talentuma emelték; de -a sors kedvezménye elárasztotta már őt mindazon ajándékkal, miket e haza -a kiváltságos osztály fiainak megadhat. - -Honnan kerülhet tehát mégis oly erős érv, mely az anya -megátalkodottságát lefegyverezze? - -Meg van írva: isten kiválasztotta a gyengéket, hogy megszégyenítse az -erőseket. - -Azaz: Soha sem térhet a rossz és esztelen ember könnyebben a jobb útra, -mint a midőn még magánál is gonoszabb és bolondabb czimborával -találkozik. - -– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – - -A szokott órában és a bevett kényelmes rendszer megtartásával, jó -kedvvel indult a társaság a reggeliző terembe. - -A báróné kissé hátra maradt és elkerülé, hogy valamelyik udvarias úr -(kinek jobb szerencséje nem akadt) karjára vegye. - -Ha füle nem csalta, épen e pillanatban kocsi állott a kastély kapuja -elé. - -Kinézett, de a méreg elfutotta arczát és vérét, a mi csak ereiben -kerengett, mert Nagygáthy Gedeon kocsija állt elő s a gróf rövid -búcsúvétel után elutazott. - -Még ezt is meg kellett érnie! - -Ő akarta az ex-vőlegényt itt hagyni s most ez megy el előle vigyorgó -győzelemmel! Még vissza is nézett, mintha kiáltott volna: Semmi gondom -rátok: adieu, hetvenezer holdas parthie! - -A teremben reggelizés alatt vidám társalgás folyt, melyet a palaczkok -megürülése mindinkább elevenített. Ebéd alatt ugyan a gróf mint -házigazda valahol az asztal végén kap helyet, de a fesztelen s minden -ünnepélyességet mellőző reggeli alatt, feltünés nélkül, régen nem látott -Cecilie-je mellé telepedett. Evett sokat irígylendő étvágygyal s még -többet ivott. Úgy viselé magát, mintha mindig itthon laknék s most sem -készülne újra világgá menni. - -Az alakult apró csoportkák tagjai kedvtelve nevetköztek. Gábor gróf -Lenke kisasszonyt bókokkal halmozá el; a báróné mint kárhozott lélek -elkülönzé magát s oly képet mutatott, hogy senki közelébe kerülni nem -merészkedett. - -Cseklész gróf bizalmasan cseveghetett imádott nejével. Mindketten -folyvást nyájas és lekötelező igent bólintgattak fejökkel, a miből nem -következett, hogy épen most, mint boldog házaspárok között is megesik, -egy kicsit össze nem pöröltek volna. - -És mégis nem így volt. A grófné más érdekesebb tárgy hiányában elbeszélé -férjének a Réthfalván folyó történeteket és igen szigorú megrovás alá -vette a báróné konokságát. - -A grófnak tetszett a história. Csak az sértette, hogy egy báróné még -szerencséjének sem tartja, ha az ős Szabolcsy grófok ivadékát mint vejét -üdvözölheti. - -– Kedvesem, – mondá – jól tudván, hogy Réthfalvyné régi hű barátnéd, azt -hiszem, kellemes jelenetkét szerezhetek neked, ha Laurácskánknak borsot -török az orra alá s oly szűk utczába szorítom, hogy onnan ugyan ép -testtel ki nem búvik. Csináld tehát a dolgot úgy, hogy a társalgó -teremben, én, te, ő, külön coteriát képezzünk. - -A grófné mulatságra nyervén kilátást (a mi előtte mindig elhatározó -szempont volt) megigérte segítségét. - -A társalgó szoba hat ablakos terem volt, melynek benső falai mellett öt -vagy hat nagy pamlag állott asztallal és annyi karszékkel, a mennyi csak -elfért. Mindenki itt kereste fel saját társaságát; innen vándoroltak a -szomszédba rövid látogatásra. Tehát a csoportkák folyvást változtak, de -a hol ketten, hárman fejöket összedugva beszélgettek, oda senki sem -közeledett. - -Mintegy délutáni két óra lehetett. Az urak lapdányoztak, a nők -zongoráztak, énekeltek; némelyek még hímzést is tartottak kezükben. A -két szerelmes megelégedett, ha egymás szeméből az üdv balladáját -olvashatá ki: a midőn a grófné karjára vette a bárónét és elvezette oly -pamlagra, mely még nem volt elfoglalva. - -A következő perczben már a gróf is ott állott. - -– Szabad? - -– Kérlek, ülj mellénk. - -– Igen szívesen; de ha hívatlan háborgató vagyok, bocsánatot kérek s -visszavonulok. - -Ezzel leült egy karszékre, mely a hölgyekhez legközelebb állott s minden -bevezetés nélkül rákezdé: - -– Ma foi, Cecilie, neked olyan szellemes társaságod van, hogy akárhova -forduljak, mindenütt azt hallom: halálos szerelembe esett a mi gelenczei -szomszédunk, de az én Laura barátném nem igen szívesen látja. - -Ez oly nyilt és egyenes interpellatio volt, hogy a báróné kénytelennek -érzé magát azt tudomásul venni s felelé: - -– Lehet. - -– Azt mondják, édes Laurám, szigorú vagy leányod iránt, bezárod házadat, -társaságokba nem jársz, sőt holmi kolostorokkal is fenyegetőzöl. - -– Kérlek, Endre, beszélj másról. - -– Bocsáss meg édesem, mert én végtelen tisztelője vagyok a szülői -korlátlan hatalomnak. Ne érts félre engem, mert egészen a pártodon -állok. Tudtomra sehol sem volt áldás az oly házasságon, melybe az anyák -csak kényszerítve adták beleegyezésöket. De ha nem tetszik neked ez a -Szabolcsy fiú s menekedni akarsz tőle, hidd meg nekem régi praktikusnak, -hogy az ily alkalmatlan kérő elűzésére nem a legczélszerűbb eszközt -választottad. - -– Hogy érted ezt? – kérdé a báróné, a ki a nem várt támogatásra újra -éledni kezdett. - -– Abban követsz el hibát, hogy egész bosszúdat, haragodat és szigorodat -leányoddal érezteted. Elzárod üveg alá, hogy még levegőt sem kap; -befalaztatod a zárda penészes kriptájába. Mindez kopott, elavult és -hiábavaló politika. Ha nekem leányom volna, vagy ha lesz (ezt igen -tiszteletteljes meghajtással veté közbe a grófné felé), szépen békét -hagyok gyermekemnek, helyében azonban a hivatlan kérőt kergetem a poklok -mélységes fenekére! - -– Ah, barátom, messzebbre már nem kergethetem, ha el nem fogadom -házamnál, sőt megtiltom, hogy még előszobám küszöbét is átlépje. - -– Mindez nem ér semmit. Van becsúsztatott levél, megvesztegetett -szobaleány, hűtlen szakácsné, kóbor hordár, rongyokba öltöztetett -álkoldus, leselkedő pályaőr, szolgálatra kész Örzse néni, aztán ajtó, -ablak, kémény, kulcslyuk: szóval egy teljesen organizált -Communicationsministerium! Most már feltaláltak oly mikroszkopikus -írást, hogy a légy szárnyára is ráragaszthatják; kérdelek, hogy őrzöd -meg báránykádat a farkasok correspondentiájától. - -(A nyájas és elnéző olvasó alkalmasint észreveheti, honnan ragadhatott -Cecilie grófnéra az a mintaszerű stylus, melynek néha gyenge próbáit -adogatá.) - -A báróné csak vállát vonogatá. - -– Mit tehetek? - -– Hallgass rám, mert jó tanácsot adok. Egy helyett kettőt. Kezdjük előbb -a gyöngébb methoduson. - -– Hallom. - -– Beszélj nyiltan azzal az emberrel. Ha magad személyesen nem akarsz: -van a világon szomszédasszony, pap, tiszttartó s más efféle -Dispositionsfond. - -– És miről beszéljek? - -– Miről? Legelőször is pénzről. Add értésére, ha leányodat adnád is, -birtokaidat megtartod, megtakarított tőkéidből egy krajczárt sem adsz s -míg élsz, a kapott kelengyén kívül soha semmire se számítson. Nincs a -XIX. századnak oly gavallérja, a ki ennek hallatára meg ne futamodnék, -úgy, hogy még a kapufélfától sem vesz búcsút. - -A báróné hitetlenül csóválta fejét. - -A grófné pedig megjegyzé: - -– Veszedelmes kisérlet ez: mert megeshetik, hogy Gábor gróf rögtön -kijelenti beleegyezését. - -– Én pedig, – folytatá a báróné, – nem kezdhetek oly alkudozást, mely a -házasság kérdésének elvben tett elfogadását magában foglalná s csak a -föltételek megvitatása maradna hátra. - -– Értelek Laurám, félsz, hogy ezen ember pénz nélkül is szívesen elveszi -leányodat. Igen, de akkor bebizonyította, hogy szerelme tiszta s nem -tekint mellékkérdésre. - -A báróné hallgatott. - -A gróf jól tudta, hogy ily megátalkodottság mellett, adott tanácsa csak -értéktelen szószaporítás. De hiszen ez nem is volt egyéb, mint előörsi -csatározás. Lövöldözött, hogy a mezőn füst terjedjen szét, s annak -homálya alatt hirtelen előállítsa huszonnégy fontos ágyúit. - -És mondá: - -– Megengeded, hogy én lépjek közbe? s akkor szavamat adom, hogy még ebéd -előtt elkotródik az a fiatal ember. - -– Megteheted? - -– Meg fogom tenni! ha érdekében áll és felhatalmaztál. - -– Föltétlenül, minden áron! Csak szabadíts meg tőle. - -– Jól van; csak ezt akartam hallani. Eddig irtóztál tőle, most fordul a -koczka. Ezután ő fog téged elkerülni. - -– Egyebet nem kivánok. - -– Endre! – szólt közbe a grófné, – légy kiméletes. - -– Ha valamibe bele vágtam, végrehajtom, ha törik-szakad. Innen egyenesen -Gábor grófhoz lépek; félre hívom egy szóra s azt mondom neki: öcsém, -mikor apád megírta Réthfalvy Miklós bátyánknak, hogy házasodik, a báróné -nem akarta hinni, míg nem látja. Útra kelt, elment Lengyelkére s jelen -volt az egyházi szertartás alatt. Ott ült a legelső pad szélén, sűrűn -elfátyolozva, tán még egy kicsit át is öltözve. - -– Mi gondja erre a mai Szabolcsy Gábornak? - -– Mindjárt megmondom, – felelé a gróf, a ki mentől tovább beszélt, annál -inkább elárulá, hogy a báróné ellen, az ifjú mellett kardoskodik. – 1849 -július havában idősb Szabolcsy Gábort halálosan megsebesítve hozták -Zemplénbe. Vele együtt jött a hír, hogy Lengyelkét az oroszok -szétdúlták, a templomot az anyakönyvekkel együtt felégették. A báróné -önként ajánlkozott a sebesült ápolására. Négy napig járt hozzá a -helybeli lelkész és a megyei orvos. Az ezredes a halál fia volt, de az -első napokban beszélt és nem veszté el eszméletét. - -– Endre, ez nem igaz. - -– Bocsáss meg, magad is mondtad akkor, a pap és orvos bizonyította. Ötöd -napra rosszabbra fordult a beteg állapota s meghalt épen akkor, a midőn -ifjúkori barátom látogatására Réthfalvára érkeztem. Én és a báróné -temettük el. Én és a báróné vettük számba hátrahagyott podgyászát, mely -értéktelen tárgyakból állott. Azonban ezredesi egyenruhájának zsebében -bevarrva megtaláltuk a Lengyelkén végbement házasságáról szóló eredeti -bizonyítványt. A báróné kikapta kezemből, ezer darabra szakította és -szélnek bocsátotta. Nem a te érdemed, ha a pap e bizonyítványt két -példányban is megírta. - -– Endre! megigérted, hogy ezt soha senki előtt el nem beszéled. Akkor -még leány voltam; atyám, a ki ellenzette egybekelésemet a vagyontalan -katonatiszttel, meghalt. Égett bennem a bosszú és féltékenység tüze. A -hűtlen nem várt rám, hanem más nőnek nyújtotta kezét és én azon -pillanatban azt sem tudtam, mit cselekszem. - -– Igazad van, – felelé a gróf, a ki tűzbe jött s már nem gondolt vele, -hogy rokonát néha Laurának, néha bárónénak nevezte, – csakugyan -megigértem, hogy hallgatok, mert te esküdözve állítottad, hogy az -ezredes neje az örökös nyugtalanság, félelem, rettegés, futás és -menekvés hatása alatt holt gyermeket hozván a világra, meghalt, s a -Szabolcsy grófok nemzetsége elenyészett. - -– Igy beszélték, kik a sebesültet hozták. - -– Lehet, hanem a ki négy nap alatt órák hosszáig beszélgetett a -beteggel, a legegyenesebb forrásból tudhatta, mi az igaz? - -– Endre! ezt el akarod mondani a fiúnak? - -– Mért nem? ha a te érdekedben történik! Minden áron menekülni akarsz -tőle, tehát ez az egyedüli és legbiztosabb mód, hogy a fiatal ember -eliszonyodjék az ily anyóstól. - -– Ezt nem fogod tenni! - -– Igy vagy amúgy végezni akarok. Járok szerte a nagy világban mulatni s -azért szeretem, ha itthon rokonaim és ismerőseim között békét és -nyugalmat hagytatok. Ez ifjúnak tudnia kell, ki volt egyedüli oka, hogy -édes anyja özvegyi jogait be nem bizonyíthatta. A fiú is hallja meg, -hogy csak Réthfalvy báróné hallgatása miatt maradt árván, elhagyatva, -rokonok nélkül, kivetve a világba s csak irgalomból nyerhetett nevelést. -Saját erejéből ugyan díszes állást vívott ki magának, de homlokán -viselvén s törvénytelen gyermek bélyegét, mintegy ki volt zárva az -emberi társaságból és semmi kilátása sem lehetett, hogy valaha szíve -szerinti nőt vezethessen karjai közé. Pedig a báróné jól tudta, hogy -Réthfalvy Miklós báró örömmel és lelkesedéssel fogadná házához a -Szabolcsy ivadékot, a ki neje birtokainak úgy is örököse volt. Senki sem -fog kételkedni, hogy Miklós bácsi a korábbi időkben azért nem kereste a -megholt honvédezredes özvegyét és gyermekét, mert unokahuga, a szép -Laura ő előtte is esküdözve állította, hogy az a nő holt magzatot hozván -a világra, meghalt. Hogy ne hitte volna az öreg úr e mesét azon kegyes -nőnek, a ki a sebesültet saját házánál ápolta s minden körülményről -tökéletesen értesülve lehetett! - -A báróné elvesztette régi hideg megfontoló tehetségét, kérdé: - -– Mért nem szóltál te? - -– Én? – felelt a gróf, igen úri módon felemelve fejét. – Életemben -először akkor hallottam, hogy van még Szabolcsy gróf a hazában, a midőn -a király ezen fiatal embert közénk a főrendek házába már meg is hívta. - -Ezzel felkelt és egyenesen a vendégek azon csoportja felé indult, a hol -Lenke kisasszony, Gábor gróf, két leányka és pár úr élénk társalgást -folytattak. - -A báróné meg volt semmisítve. Felkelt a pamlagról s a mellé legközelebb -eső karszékbe hanyatlott. Nem akarta látni, mi történik háta mögött; de -a falról pompás nagy tükör függött alá, mely az egész terem képét hű -másolatban szeme elé játszá. - -Cseklész gróf már ott állott a fiatalság csoportja előtt s hihetőleg -csak a kedvező pillanatot leste, melyben Gábor grófot «egy szóra» félre -hívhassa. - -Mi fog erre következni? - -A báróné jól tudta, hogy fösvénysége s leánya iránt mutatott -szívtelensége és zsarnoksága miatt rossz hírben áll. De most már oly -fenyegetést hallott, mely ha teljesedésbe megy, egészen alá sülyed azon -megvetettek sorozatába, a hol a társadalmilag megbélyegzettek mint -elkárhozott lelkek sötét oduikban élősködnek. - -Mit fog a világ mondani? Oh, az itélet már készen állott azon nő fölött, -a ki jelen volt a honvédezredes házassági szertartása alatt a templomban -s az egyháztól kiadott bizonyítványt széttépte. A ki tudta, hogy ki azon -szerény segéd-mérnök, a ki tisztes munkával kenyerét kereste, Réthfalván -is megjelent és látta a kertben a sírkövet, ekkor még távolról sem -sejtvén, hogy saját édes atyjának hamvai nyugosznak alatta! Tán már -akkor is tudta e gyermek hollétét, a midőn név nélkül fogadták az árvát -a tápintézetbe, a hol a buzgó püspök, mint lelkipásztor, vallásos -elővigyázatból föltételesen másodszor is megkereszteltette! - -Nincs menekvés: jelen van a megbecstelenítés pillanata. - -Felkelt, tántorgott, tétovázó szeme gépileg pillantott ki az ablakon és -látta, hogy a kocsi már megérkezett Réthfalváról. Épen most fogják ki a -fáradt szürkéket s legalább egy óra kell a pihenésre, míg a rossz útban, -a kétes értékű gebék a visszatérésre vállalkozhatnak. - -Cseklész gróf még mindig helyén állott. A báróné csak hátát látta, de -ott is, mint a többi pamlag fölött, fénylett a tükör világa az -aranyozott keretben. Ott találta meg azon kárörvendő arczot, mely előbb -mint hű barát és jó tanácsot adó rokon jött eléje, most pedig elárulá, -hogy kiszámított mesterséggel oly kelepczét állított föl, melyből csak -egyetlen egy nyílás volt a menekvésre! Ha föltétlenül megadja magát! - -A nyújtott orvosság rosszabb volt a betegségnél. És mégis, és mégis! be -kellett vennie! - -Mint sírból felkelő vánszorgott a terem ellenkező végén vidáman csevegő -kör felé s ott reszkető hangon adta tudtára a leányának, hogy a kocsi -megérkezett és egy óra mulva készen kell lennie az útra, haza felé. - -– Hogyan? – kérdé Cseklész gróf, – egy óra mulva? még ebéd előtt? - -– Rossz az út, így is késő éjjel érkezhetünk haza. - -– Ah, ezt sajnálom. Cecilie kétségbe lesz esve. - -Ezt mondta a gróf igen udvariasan; de a báróné jól látta a villámot, -mely ezen nyugodtnak látszó arcz vonásaiból a legrettenetesebb -fenyegetéssel feléje lövellett. - -Legyőzve, tönkreverve s mint a báróné hitte, a gonosz emberek kaján -irígysége által elárultatva, nehány lépéssel balra hatolt, épen oda, a -hol Gábor gróf ült és mulattatás tekintetében ezen kis körnek -középpontját képezte. - -A fiatal ember felugrott székéről, mint a ki tartozó kötelességből félre -áll az útból, hogy a báróné kényelmesen, akadály nélkül ülhessen a -pamlagra, vagy egy karszékre, a hova neki épen tetszeni fog. - -A báróné könnyű fejhajtással köszönte meg e figyelmet, mert a régi jó -nevelés iskolája még e szörnyű megpróbáltatás perczében sem hagyta el. -Daczára vonaglásra hajlandó arczizmainak, tudott mosolyogni és oly -bájjal, szendeséggel és idősb asszonyhoz illő jósággal állt a fiatal -ember elé, hogy ez el nem találhatta, mi fog most következni? - -Ekkor rövid benső küzdelem után kimondá a báróné ezen végzetes és -egészen új világot létrehozó szavakat. - -– Gróf, – mondá kegyesen leereszkedve, – én most haza utazom. Örvendek, -hogy önnel közelebbről megismerkedhettem. Ha valamikor tetszenék önnek -engem meglátogatni, mindig szivesen látom réthfalvi otthonomban. - -Ki volt mondva a visszavonhatlan nagy szó! - -A báróné, egyenesen, hivatalosan s nem is csak mint szokásban van, -közbevetőleg a társalgás folyamában, teljes, ünnepélyes szertartással -meghívta Szabolcsy Gábort Réthfalvára! - -A közelállók az első pillanatban saját halló érzéköknek sem akartak -hinni. Szétnéztek; de mikor látták, hogy a meglepetés és csodálkozás -hatalma alatt más is sóbálványnyá változott, csak akkor értették meg -voltakép ezen elhangzott szónak horderejét és következményeit. - -Gábor gróf mély meghajtással köszönte meg a nyert kegyet s midőn szeme a -kis leány ragyogó arczkifejezésével találkozott, azt hitte, a menny -kapui nyiltak fel előtte. - -Egy úr és egy kisasszony rögtön kilopózkodék e körből. Ki engedné másnak -a dicsőséget, hogy ne ők vigyék meg a nagyszerű ujság hirét a teremben -összegyűlt világnak? A következő perczben mindenfelé csak azt susogták: -a báróné meghitta Gábor grófot Réthfalvára! Mintha arról lett volna szó: -hogy a francziák békét kötöttek Poroszországgal. Visszakapják Elszászt -és Lothringet, tán még az ötezer millió frankot is! - -Cseklész gróf úgy hajlott meg, mint a ki hálát rebeg. A társaság minden -tagja rohant, hogy a bárónéval nyájas szót válthasson. Formaszerint még -nem lehetett szerencsét kivánni, mert az egyszerű meghívásnál egyéb nem -történt; de ha ez minden volt, többet kivánni nem lehetett. - -És Cseklész grófné? - -Most már más hangon kezdett beszélni. - -– Hogyan? itt mindenki boldog és elégedett s csak én legyek arra itélve, -hogy elvesztvén egy vendégemet, a vigalom számláját megfizessem? Laurám! -abból semmi sem lesz, hogy ma innen haza indulj! Itt maradsz. Ebédem -nálad nélkül sótalan és sületlen. Uraim, hölgyeim, itt a felkelés -vezére, a ki engem szeret, a forradalmi zászló alá gyülekezik, s ha -kell, erőszakosan is ellenáll a báróné eltávozásának. - -Azonnal sűrű tömegek alakultak a grófné hullámzó fodrainak védelme -alatt. Egy úr ajánlkozott, hogy lemegy az udvarra és ketté vágja a -kocsis gégéjét. Mások vállalkoztak, hogy futó betyárok módjára ellopják -a lovakat. A hölgyek vitézül csattogtatták legyezőiket, mintha porrá -zúzni készültek volna a bárónő ősi kocsiját. - -– A nép szava Isten szava! - -A báróné tehát engedett és egy napra még itt maradt. Mert a ki egyszer -leugrott a torony tetejéről, hiába gondolja meg útközben, míg forog a -levegőben, hogy jó volna tán visszatérni! - -Cseklész grófné, a ki a győzelem kivívásában saját részét követelte a -dicsőségből, szétnézett, s midőn látta, hogy bizonyos szerelmes párocska -egyik ablak bemélyedésében csendes beszélgetésbe van merülve, melléjök -lépett és mondá: - -– Mérnök, a gyorsvonat készen áll, harmadszor csengettek indulásra; a -mozdony füttyent, mindenfelé kiáltják: Mehet, mehet, mehet! - -Ezzel ott hagyá őket, gondolván, ha okosabbat tudnak beszélni, hát csak -mondják el egymásnak. - -Úgy látszott, találtak is tárgyat, mely fölött észrevételeiket közösen -kicserélhették. Egyelőre a fiatal ember innen az ablakból magyarázá és -mutogatá, merre megy az út _egyenesen Gelenczére_. - -Aztán szólt a kis leány. - -– Oh, Gábor, mikor várásról, türelemről és erőszakos végletekről -beszéltünk, én még is legtöbbet reméltem édes mamám szeretetétől. Mert -az ő egyetlen leánya tudhatja legjobban, hogy nincs e földön jobb és -áldottabb édes anya, mint ő. Most már érett gyümölcs vagyok, mely lehull -a fáról, csak fel kell szedni. Szeretni fog engem ezután is, a midőn -férfiúi büszkeségének elég van téve? Többé nincs szüksége erélyre és -leleményességre s küzdelem nélkül fűzheti karjaira az igénytelen -leánykát, a kinek nincs más értéke, mint hogy gyermekkorában csodált egy -ifjat s aztán szívének legszenvedélyesebb hevével szerette? - -– Lenke kisasszony, nézzen rám, és olvassa arczkifejezésemből, hogy én -vagyok a legboldogabb halandó az egész világon. - -– Hogy történhetett, hogy az én mérnököm, az én grófom, az én -eszményképem, annyi sok leány közől épen engem választott ki egyedüli -élettársának? - -– Lenke kisasszony, ha küzdöttem, akkor a föld legékesebb koronájának -elnyerését tűztem ki életem feladatául. Együtt szenvedtünk, együtt -reméltünk s együtt kell a győzelem koszorúján osztoznunk. Szerettem önt -a teljes reménytelenség napjaiban. Szeretem most, a midőn álmaim -megvalósulnak és szeretni fogom életem azon részére, mely isten -adományakép még következni fog. - -Valószínű, hogy ez nem nagyon fellengző ékesszólás volt; de a mit a kis -leány egyedül várt, azt háromszor egymásután feltalálhatta a feleletben. -Szeretem önt! ezt akarta hallani; ez azon soha el nem avuló szó, mely a -nőt mindig teljesen kielégíti. - -Azután megint magyarázgatta az ifjú a legegyenesebb utat Gelenczére. Nem -mint mérnök, a legrövidebb vonalt, nem az akáczfáktól kisért mesgyét, -hanem azon képzeletben rajzolt ösvényt, mely őket állandó otthonukba -fogja vezetni. - -– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – - -Cseklész gróf, ha tett valamit, el is járt a szája utána és aratott -dicsőségének fáklyáját nem szokta a véka alá rejteni. - -Ebéd idejének közelegtekor tehát Gábor gróf karjába fogózkodott s leült -vele, azon pamlagra, mely előtt kevéssel ezelőtt fényes győzelmét -kivívta. - -– Öcsém, láttad, minő kereszttűzbe vettük itt az én kedves bárónémat? - -– Hosszasan értekeztek együtt. - -– Mi tagadás benne: egy kicsit mogyorótörőbe szorítottam a szép Laurát, -s miután nem akart megpuhulni, véletlenül szétmorzsoltam. Azért szólok, -ne csodálkozzál a rögtöni változások fölött, mert elegendő ok nélkül -semmi sem történik e világon. Különösen pedig a megátalkodott agyvelők -rendbehozására hatalmas gépek és a legdrasztikusabb gyógyszerek -szükségesek. Vedd tehát birtokodba az elért eredményt azon öntudattal, -hogy teljes jogod van hozzá. Értettél? - -– Tökéletesen. - -Ezt felelte nagy udvariasan. De miután ez egész beszéd alatt szeme egy -más távolabb ülő lénynek szemével még könnyebben érthető játékot űzött, -az itt élő szóval hallott dolgokat egyik fülén be, a másikon -kibocsátotta. - -– A báróné súlyosan vétkezett egykor atyád, anyád és te ellened. Szemére -vetettem szívtelenségét. Megijedt, hogy titkai napfényre jutnak: tehát -bölcs volt és beadta a kulcsot. Meg vagy elégedve? - -– Föltétlenül. - -Már, hogy ne volna. - -– Tanácslom tehát, hogy a mi elmult, azt többé ne feszegessük. -Küzdelemmel teljes multat látsz hátad mögött. Sok szenvedést és -nélkülözést elkerülhettél volna, ha bölcsődtől kezdve, mint grófhoz -illik, kezedet mindig csak a kész felé nyujthatod. Nem panaszkodol? - -– Egyáltalában nem. - -Az utóbbi szavakat már értette a fiatal ember, mert amott a távolban a -főispánné oly szerencsétlen helyre állott, hogy a két szerelmes között -létező régi fajú optikai telegrafot díszes terjedelmével ketté -szakította. - -És ha értette a hozzá intézett szavakat, meg is tudott felelni. - -– Ki tudja? tán épen a küzdelmes élet vált javamra. Ha első gyermekségem -óta gróf vagyok, valószínűleg még azt a csekélységet sem tanulom meg, a -mit most, úgy felületesen tudok. Meglehet, hogy életpályám tervében a -70,000 holdas Nagygáthy grófot veszem mintaképül s akkor a 13,000 holdas -örökös addig erőködik, míg megérkeznek a hitelezők, s a szép kis -Gelenczét dobra verik. - -– Igazad lehet. - -– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – - -A következő év február havában nagy lakodalom van Réthfalván. A kastély -kicsinosítása, az új butorok és a beszerzett pompás kelengye nem veszett -kárba. - -Gábor gróf a boldog vőlegény. Lenke kisasszony a bájos menyasszony és -senki sem fél azon eshetőségtől, hogy hajnal hasadtával, újra megszökik -az esküvő elől. - -A menyasszony násznagya Cseklész gróf, a ki végezvén róka-vadászatát -Angliában, Pestre jött szórakozni s a báróné meghívására eljött -Zemplénbe. - -A vőlegény házassági tanuja, régi pártfogója és kegyes minisztere, a ki -már most kezdett példálózgatni arra, hogy husvét után, tárczájához -tartozó fontos törvényjavaslatok kerülnek az országgyűlés két háza elé, -s a látogatás a főrendek házában nagyon kedvére volna. - -Mikor pedig öltöztették a menyasszonyt, a templomban pedig gyujtogatták -a gyertyákat, ő excellentiája ujságolá: - -– Roppant nagyszerű esküvő ment végbe tegnap délután az egyetemi -templomban. - -– Ki a boldog? - -– A nagy Páris, London, Bécs, Berlin és a mi kis Pestünk csodája, -bálványa s minden férjes nőnek örökös rettegése. - -– Olyan szép? - -– Shakspere szerint: Verona nyarának nincs szebb virága. - -– Ki a vőlegény? - -– Nagygáthy Gedeon. - -– És a menyasszony? - -– Donna Desdemona di Cavalleggieri, diva castissima, a Renz-czirkuszból. - - - - -TARTALOM. - -I. Semmiből is lesz néha valami 1 - -II. Belép a világba, hol a multnak is nyomára talál 10 - -II. Újabb nyomok, de melyeken megindulni nem lehet 19 - -IV. Hátrahagyott levél az anyától 28 - -V. A bekövetkezett tél eseményei 45 - -VI. Ő nagysága az osztálytanácsos, a kit kezdenek már méltóságodnak -nevezni 56 - -VII. Újabb bonyodalom, mely szükségessé teszi, hogy az osztálytanácsos -ellátogasson az ország felső vidékére 74 - -VIII. Érdekes és hasznos ismeretség 85 - -IX. A ki gyémántkövet talál 98 - -X. Mikor a grófnék még ilyenebbek 111 - -XI. Az első szereplés a nagy világban dicsőségesen kezdődik, de egy -szörnyű katasztrófa által sötét fellegek vonulnak a láthatárra 118 - -XII. Az első leverettséget még indokoltabb kétségbeesés követi: honnan -jöhetne vigasztalás? 129 - -XIII. Előre megállapított napirend, mely sok változást szenved 146 - -XIV. A fővárosban töltött utolsó napok története 157 - -XV. A ki saját birtokain verhet állandó tanyát 167 - -XVI. Egy áruló hihetetlen hireket hoz az elátkozott kastélyból 175 - -XVII. A ki maga híja meg a tótot, hogy szállást adjon neki 194 - -XVIII. Az elátkozott kastély megrohanása és titkainak földig lerombolása -207 - -XIX. Rögtön fenyegető hirek érkeznek Réthfalváról 231 - -XX. Igen uriatlanul töltött éj 239 - -XXI. A válság kezdete 253 - -XXII. Hallatlan botrány az úri világban 263 - -XXIII. Hova szökött a menyasszony? 282 - -XXIV. Egy erős várnak megostromlása nagy kudarczczal végződik 295 - -XXV. Nincs más mód, mint kitörni 301 - -XXVI. A XIX. század művelt szelleméhez méltó hölgyrablási modor 311 - -XXVII. Az elhatározó ütközet lefolyása a grófné termeiben 325 - -XXVIII. A történet kifejlése 347 - - - - -KÉPJEGYZÉK. - - -1. Ott, a hova mutatott 12 - -2. Végre erőt vett magán és olvasni kezdett 34 - -3. A parasztkocsi a fiatalembert áthurczolta Pönögére 80 - -4. A fiatalember beszédbe eredhetett a család kincsével 107 - -5. Ő méltósága épen most meghalt 128 - -6. Mit hallok! – felelt a gróf felugorva székéből 137 - -7. Csak egy levelet Szabolcsy grófhoz czímezve 249 - -8. Egyszerre ott állott a síremlék talapzatának lépcsőjén 285 - -9. Gida, nagyon elragad buzgóságod 342 - -10. Leültek ketten egy pár karszékre 349 - - -[Transcriber's Note: - -Javítások. - -Az eredeti szöveg helyesírásán nem változtattunk. - -A nyomdai hibákat javítottuk. Ezek listája: - -15 |fraczia nyelv |franczia nyelv - -21 |szürkülö |szürkülő - -24 |elsőből kiépüst |elsőből kiépült - -24 |vissza a tátorba |vissza a táborba - -26 |hiábávalóság |hiábavalóság - -37 |legrettenesebb |legrettenetesebb - -41 |anyaköny |anyakönyv - -48 |kiabalás |kiabálás - -49 |O nagyságának |Ő nagyságának - -75 |számítik |számítok - -85 |magát bemutani |magát bemutatni - -92 |hagy ak el |hagytak el - -101 |házmesterné |házmésterné - -114 |Cecilia grófné |Cecilie grófné - -115 |jelenjevő |jelenlevő - -127 |lesze messze |lesz messze - -131 |találják.« |találják.» - -136 |szabanság |szabadság - -141 |késerűséggel |keserűséggel - -148 |pélnánynyal |példánynyal - -148 |felsóház |felsőház - -149 |botbüntetésl! |botbüntetést! - -151 |felbundázvd |felbundázva - -154 |ketesztelése |keresztelése - -155 |szandékom |szándékom - -160 |férfivolt |férfi volt - -160 |iönmaradt |fönmaradt - -185 |hálvány |halvány - -189 |Es miért |És miért - -199 |klassszikus |klasszikus - -212 |vonaglanák |vonaglának - -214 |átláttá |átlátta - -214 |úrnök |úrnők - -216 |vény leány |vén leány - -227 |muntájául |mintájául - -230 |Lenke. |Lenke.» - -231 |Atlátta |Átlátta - -242 |őrányi |órányi - -257 |Szabocsy |Szabolcsy - -258 |Eljent |Éljent - -259 |szabadség |szabadság - -288 |igán távol |igen távol - -294 |N. G. |N. G.» - -303 |egyikét sem |egyiket sem - -305 |hét-három |két-három - -308 |hogye térre |hogy e térre - -315 |Am legyen |Ám legyen - -323 |ülesben |ülésben - -332 |felbárította |felbátorította - -334 |Éfjél |Éjfél - -345 |nemtelem |nemtelen] - - -*** END OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK EGY MÉRNÖK REGÉNYE *** - -Updated editions will replace the previous one--the old editions will -be renamed. - -Creating the works from print editions not protected by U.S. copyright -law means that no one owns a United States copyright in these works, -so the Foundation (and you!) can copy and distribute it in the -United States without permission and without paying copyright -royalties. Special rules, set forth in the General Terms of Use part -of this license, apply to copying and distributing Project -Gutenberg-tm electronic works to protect the PROJECT GUTENBERG-tm -concept and trademark. Project Gutenberg is a registered trademark, -and may not be used if you charge for an eBook, except by following -the terms of the trademark license, including paying royalties for use -of the Project Gutenberg trademark. If you do not charge anything for -copies of this eBook, complying with the trademark license is very -easy. You may use this eBook for nearly any purpose such as creation -of derivative works, reports, performances and research. Project -Gutenberg eBooks may be modified and printed and given away--you may -do practically ANYTHING in the United States with eBooks not protected -by U.S. copyright law. Redistribution is subject to the trademark -license, especially commercial redistribution. - -START: FULL LICENSE - -THE FULL PROJECT GUTENBERG LICENSE -PLEASE READ THIS BEFORE YOU DISTRIBUTE OR USE THIS WORK - -To protect the Project Gutenberg-tm mission of promoting the free -distribution of electronic works, by using or distributing this work -(or any other work associated in any way with the phrase "Project -Gutenberg"), you agree to comply with all the terms of the Full -Project Gutenberg-tm License available with this file or online at -www.gutenberg.org/license. - -Section 1. General Terms of Use and Redistributing Project -Gutenberg-tm electronic works - -1.A. By reading or using any part of this Project Gutenberg-tm -electronic work, you indicate that you have read, understand, agree to -and accept all the terms of this license and intellectual property -(trademark/copyright) agreement. If you do not agree to abide by all -the terms of this agreement, you must cease using and return or -destroy all copies of Project Gutenberg-tm electronic works in your -possession. If you paid a fee for obtaining a copy of or access to a -Project Gutenberg-tm electronic work and you do not agree to be bound -by the terms of this agreement, you may obtain a refund from the -person or entity to whom you paid the fee as set forth in paragraph -1.E.8. - -1.B. "Project Gutenberg" is a registered trademark. It may only be -used on or associated in any way with an electronic work by people who -agree to be bound by the terms of this agreement. There are a few -things that you can do with most Project Gutenberg-tm electronic works -even without complying with the full terms of this agreement. See -paragraph 1.C below. There are a lot of things you can do with Project -Gutenberg-tm electronic works if you follow the terms of this -agreement and help preserve free future access to Project Gutenberg-tm -electronic works. See paragraph 1.E below. - -1.C. The Project Gutenberg Literary Archive Foundation ("the -Foundation" or PGLAF), owns a compilation copyright in the collection -of Project Gutenberg-tm electronic works. Nearly all the individual -works in the collection are in the public domain in the United -States. If an individual work is unprotected by copyright law in the -United States and you are located in the United States, we do not -claim a right to prevent you from copying, distributing, performing, -displaying or creating derivative works based on the work as long as -all references to Project Gutenberg are removed. Of course, we hope -that you will support the Project Gutenberg-tm mission of promoting -free access to electronic works by freely sharing Project Gutenberg-tm -works in compliance with the terms of this agreement for keeping the -Project Gutenberg-tm name associated with the work. You can easily -comply with the terms of this agreement by keeping this work in the -same format with its attached full Project Gutenberg-tm License when -you share it without charge with others. - -1.D. The copyright laws of the place where you are located also govern -what you can do with this work. Copyright laws in most countries are -in a constant state of change. If you are outside the United States, -check the laws of your country in addition to the terms of this -agreement before downloading, copying, displaying, performing, -distributing or creating derivative works based on this work or any -other Project Gutenberg-tm work. The Foundation makes no -representations concerning the copyright status of any work in any -country other than the United States. - -1.E. Unless you have removed all references to Project Gutenberg: - -1.E.1. The following sentence, with active links to, or other -immediate access to, the full Project Gutenberg-tm License must appear -prominently whenever any copy of a Project Gutenberg-tm work (any work -on which the phrase "Project Gutenberg" appears, or with which the -phrase "Project Gutenberg" is associated) is accessed, displayed, -performed, viewed, copied or distributed: - - This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and - most other parts of the world at no cost and with almost no - restrictions whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it - under the terms of the Project Gutenberg License included with this - eBook or online at www.gutenberg.org. If you are not located in the - United States, you will have to check the laws of the country where - you are located before using this eBook. - -1.E.2. If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is -derived from texts not protected by U.S. copyright law (does not -contain a notice indicating that it is posted with permission of the -copyright holder), the work can be copied and distributed to anyone in -the United States without paying any fees or charges. If you are -redistributing or providing access to a work with the phrase "Project -Gutenberg" associated with or appearing on the work, you must comply -either with the requirements of paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 or -obtain permission for the use of the work and the Project Gutenberg-tm -trademark as set forth in paragraphs 1.E.8 or 1.E.9. - -1.E.3. If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is posted -with the permission of the copyright holder, your use and distribution -must comply with both paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 and any -additional terms imposed by the copyright holder. Additional terms -will be linked to the Project Gutenberg-tm License for all works -posted with the permission of the copyright holder found at the -beginning of this work. - -1.E.4. Do not unlink or detach or remove the full Project Gutenberg-tm -License terms from this work, or any files containing a part of this -work or any other work associated with Project Gutenberg-tm. - -1.E.5. Do not copy, display, perform, distribute or redistribute this -electronic work, or any part of this electronic work, without -prominently displaying the sentence set forth in paragraph 1.E.1 with -active links or immediate access to the full terms of the Project -Gutenberg-tm License. - -1.E.6. You may convert to and distribute this work in any binary, -compressed, marked up, nonproprietary or proprietary form, including -any word processing or hypertext form. However, if you provide access -to or distribute copies of a Project Gutenberg-tm work in a format -other than "Plain Vanilla ASCII" or other format used in the official -version posted on the official Project Gutenberg-tm website -(www.gutenberg.org), you must, at no additional cost, fee or expense -to the user, provide a copy, a means of exporting a copy, or a means -of obtaining a copy upon request, of the work in its original "Plain -Vanilla ASCII" or other form. Any alternate format must include the -full Project Gutenberg-tm License as specified in paragraph 1.E.1. - -1.E.7. Do not charge a fee for access to, viewing, displaying, -performing, copying or distributing any Project Gutenberg-tm works -unless you comply with paragraph 1.E.8 or 1.E.9. - -1.E.8. You may charge a reasonable fee for copies of or providing -access to or distributing Project Gutenberg-tm electronic works -provided that: - -* You pay a royalty fee of 20% of the gross profits you derive from - the use of Project Gutenberg-tm works calculated using the method - you already use to calculate your applicable taxes. The fee is owed - to the owner of the Project Gutenberg-tm trademark, but he has - agreed to donate royalties under this paragraph to the Project - Gutenberg Literary Archive Foundation. Royalty payments must be paid - within 60 days following each date on which you prepare (or are - legally required to prepare) your periodic tax returns. Royalty - payments should be clearly marked as such and sent to the Project - Gutenberg Literary Archive Foundation at the address specified in - Section 4, "Information about donations to the Project Gutenberg - Literary Archive Foundation." - -* You provide a full refund of any money paid by a user who notifies - you in writing (or by e-mail) within 30 days of receipt that s/he - does not agree to the terms of the full Project Gutenberg-tm - License. You must require such a user to return or destroy all - copies of the works possessed in a physical medium and discontinue - all use of and all access to other copies of Project Gutenberg-tm - works. - -* You provide, in accordance with paragraph 1.F.3, a full refund of - any money paid for a work or a replacement copy, if a defect in the - electronic work is discovered and reported to you within 90 days of - receipt of the work. - -* You comply with all other terms of this agreement for free - distribution of Project Gutenberg-tm works. - -1.E.9. If you wish to charge a fee or distribute a Project -Gutenberg-tm electronic work or group of works on different terms than -are set forth in this agreement, you must obtain permission in writing -from the Project Gutenberg Literary Archive Foundation, the manager of -the Project Gutenberg-tm trademark. Contact the Foundation as set -forth in Section 3 below. - -1.F. - -1.F.1. Project Gutenberg volunteers and employees expend considerable -effort to identify, do copyright research on, transcribe and proofread -works not protected by U.S. copyright law in creating the Project -Gutenberg-tm collection. Despite these efforts, Project Gutenberg-tm -electronic works, and the medium on which they may be stored, may -contain "Defects," such as, but not limited to, incomplete, inaccurate -or corrupt data, transcription errors, a copyright or other -intellectual property infringement, a defective or damaged disk or -other medium, a computer virus, or computer codes that damage or -cannot be read by your equipment. - -1.F.2. LIMITED WARRANTY, DISCLAIMER OF DAMAGES - Except for the "Right -of Replacement or Refund" described in paragraph 1.F.3, the Project -Gutenberg Literary Archive Foundation, the owner of the Project -Gutenberg-tm trademark, and any other party distributing a Project -Gutenberg-tm electronic work under this agreement, disclaim all -liability to you for damages, costs and expenses, including legal -fees. YOU AGREE THAT YOU HAVE NO REMEDIES FOR NEGLIGENCE, STRICT -LIABILITY, BREACH OF WARRANTY OR BREACH OF CONTRACT EXCEPT THOSE -PROVIDED IN PARAGRAPH 1.F.3. YOU AGREE THAT THE FOUNDATION, THE -TRADEMARK OWNER, AND ANY DISTRIBUTOR UNDER THIS AGREEMENT WILL NOT BE -LIABLE TO YOU FOR ACTUAL, DIRECT, INDIRECT, CONSEQUENTIAL, PUNITIVE OR -INCIDENTAL DAMAGES EVEN IF YOU GIVE NOTICE OF THE POSSIBILITY OF SUCH -DAMAGE. - -1.F.3. LIMITED RIGHT OF REPLACEMENT OR REFUND - If you discover a -defect in this electronic work within 90 days of receiving it, you can -receive a refund of the money (if any) you paid for it by sending a -written explanation to the person you received the work from. If you -received the work on a physical medium, you must return the medium -with your written explanation. The person or entity that provided you -with the defective work may elect to provide a replacement copy in -lieu of a refund. If you received the work electronically, the person -or entity providing it to you may choose to give you a second -opportunity to receive the work electronically in lieu of a refund. If -the second copy is also defective, you may demand a refund in writing -without further opportunities to fix the problem. - -1.F.4. Except for the limited right of replacement or refund set forth -in paragraph 1.F.3, this work is provided to you 'AS-IS', WITH NO -OTHER WARRANTIES OF ANY KIND, EXPRESS OR IMPLIED, INCLUDING BUT NOT -LIMITED TO WARRANTIES OF MERCHANTABILITY OR FITNESS FOR ANY PURPOSE. - -1.F.5. Some states do not allow disclaimers of certain implied -warranties or the exclusion or limitation of certain types of -damages. If any disclaimer or limitation set forth in this agreement -violates the law of the state applicable to this agreement, the -agreement shall be interpreted to make the maximum disclaimer or -limitation permitted by the applicable state law. The invalidity or -unenforceability of any provision of this agreement shall not void the -remaining provisions. - -1.F.6. INDEMNITY - You agree to indemnify and hold the Foundation, the -trademark owner, any agent or employee of the Foundation, anyone -providing copies of Project Gutenberg-tm electronic works in -accordance with this agreement, and any volunteers associated with the -production, promotion and distribution of Project Gutenberg-tm -electronic works, harmless from all liability, costs and expenses, -including legal fees, that arise directly or indirectly from any of -the following which you do or cause to occur: (a) distribution of this -or any Project Gutenberg-tm work, (b) alteration, modification, or -additions or deletions to any Project Gutenberg-tm work, and (c) any -Defect you cause. - -Section 2. Information about the Mission of Project Gutenberg-tm - -Project Gutenberg-tm is synonymous with the free distribution of -electronic works in formats readable by the widest variety of -computers including obsolete, old, middle-aged and new computers. It -exists because of the efforts of hundreds of volunteers and donations -from people in all walks of life. - -Volunteers and financial support to provide volunteers with the -assistance they need are critical to reaching Project Gutenberg-tm's -goals and ensuring that the Project Gutenberg-tm collection will -remain freely available for generations to come. In 2001, the Project -Gutenberg Literary Archive Foundation was created to provide a secure -and permanent future for Project Gutenberg-tm and future -generations. To learn more about the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation and how your efforts and donations can help, see -Sections 3 and 4 and the Foundation information page at -www.gutenberg.org - -Section 3. Information about the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation - -The Project Gutenberg Literary Archive Foundation is a non-profit -501(c)(3) educational corporation organized under the laws of the -state of Mississippi and granted tax exempt status by the Internal -Revenue Service. The Foundation's EIN or federal tax identification -number is 64-6221541. Contributions to the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation are tax deductible to the full extent permitted by -U.S. federal laws and your state's laws. - -The Foundation's business office is located at 809 North 1500 West, -Salt Lake City, UT 84116, (801) 596-1887. Email contact links and up -to date contact information can be found at the Foundation's website -and official page at www.gutenberg.org/contact - -Section 4. Information about Donations to the Project Gutenberg -Literary Archive Foundation - -Project Gutenberg-tm depends upon and cannot survive without -widespread public support and donations to carry out its mission of -increasing the number of public domain and licensed works that can be -freely distributed in machine-readable form accessible by the widest -array of equipment including outdated equipment. Many small donations -($1 to $5,000) are particularly important to maintaining tax exempt -status with the IRS. - -The Foundation is committed to complying with the laws regulating -charities and charitable donations in all 50 states of the United -States. Compliance requirements are not uniform and it takes a -considerable effort, much paperwork and many fees to meet and keep up -with these requirements. We do not solicit donations in locations -where we have not received written confirmation of compliance. To SEND -DONATIONS or determine the status of compliance for any particular -state visit www.gutenberg.org/donate - -While we cannot and do not solicit contributions from states where we -have not met the solicitation requirements, we know of no prohibition -against accepting unsolicited donations from donors in such states who -approach us with offers to donate. - -International donations are gratefully accepted, but we cannot make -any statements concerning tax treatment of donations received from -outside the United States. U.S. laws alone swamp our small staff. - -Please check the Project Gutenberg web pages for current donation -methods and addresses. Donations are accepted in a number of other -ways including checks, online payments and credit card donations. To -donate, please visit: www.gutenberg.org/donate - -Section 5. General Information About Project Gutenberg-tm electronic works - -Professor Michael S. Hart was the originator of the Project -Gutenberg-tm concept of a library of electronic works that could be -freely shared with anyone. For forty years, he produced and -distributed Project Gutenberg-tm eBooks with only a loose network of -volunteer support. - -Project Gutenberg-tm eBooks are often created from several printed -editions, all of which are confirmed as not protected by copyright in -the U.S. unless a copyright notice is included. Thus, we do not -necessarily keep eBooks in compliance with any particular paper -edition. - -Most people start at our website which has the main PG search -facility: www.gutenberg.org - -This website includes information about Project Gutenberg-tm, -including how to make donations to the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation, how to help produce our new eBooks, and how to -subscribe to our email newsletter to hear about new eBooks. diff --git a/old/67540-0.zip b/old/67540-0.zip Binary files differdeleted file mode 100644 index a1b29a0..0000000 --- a/old/67540-0.zip +++ /dev/null diff --git a/old/67540-h.zip b/old/67540-h.zip Binary files differdeleted file mode 100644 index c71e4ce..0000000 --- a/old/67540-h.zip +++ /dev/null diff --git a/old/67540-h/67540-h.htm b/old/67540-h/67540-h.htm deleted file mode 100644 index d2e6521..0000000 --- a/old/67540-h/67540-h.htm +++ /dev/null @@ -1,12611 +0,0 @@ -<!DOCTYPE html PUBLIC "-//W3C//DTD XHTML 1.0 Strict//EN" - "http://www.w3.org/TR/xhtml1/DTD/xhtml1-strict.dtd"> -<html xmlns="http://www.w3.org/1999/xhtml" xml:lang="hu" lang="hu"> -<head> -<meta name="generator" content= -"HTML Tidy for HTML5 for Linux version 5.7.45" /> -<meta http-equiv="Content-Type" content= -"text/html; charset=utf-8" /> -<meta http-equiv="Content-Style-Type" content="text/css" /> -<title>The Project Gutenberg eBook of Egy mérnök regénye by Albert -Pálffy</title> - -<style type="text/css"> -/*<![CDATA[*/ -body { - margin-left: 10%; - margin-right: 10%; -} - -h1,h2 { - text-align: center; - clear: both; - line-height: 200%; -} - -h2 { - margin-top: 2em; -} - -p { - margin-top: 0.75em; - margin-bottom: 0.75em; -} - -body > p { - text-align: justify; - text-indent: 1.5em; -} - -p.i2 { - text-indent: 3em; -} - -hr { - width: 33%; - margin-top: 2em; - margin-bottom: 2em; - margin-left: auto; - margin-right: auto; - clear: both; -} - -hr.chap {width: 65%} -hr.tb {width: 25%;} - -table { - margin-left: auto; - margin-right: auto; -} - -td { - padding-left: 1em; - padding-right: 1em; -} - -.pagenum { - position: absolute; - right: 2%; - color: gray; - font-size: smaller; - text-align: right; - text-indent:0; -} - -.tdr {text-align: right;} - -.center { - text-align: center; - text-indent: 0; -} - -.right { - text-align: right; - margin-right: 1.5em; -} - -.caption-small {font-weight: bold; font-size: small;} - -.caption {font-weight: bold;} - -.caption-large {font-weight: bold; font-size: large;} - -.caption-150 {font-weight: bold; font-size: 150%;} - -.figcenter { - margin: auto; - text-align: center; -} - -p.caption { - margin-top: 0; - font-size: smaller; - font-style: italic; -} - -h2 img { - margin: auto; - margin-bottom: 2em; - display: block; - max-width: 100%; -} - -.figcenter img { - max-width: 100%; -} - -.transnote { - background-color: #E6E6FA; - color: black; - padding: 0.5em; - font-family: sans-serif, serif; - font-size: 0.9em; -} - -.transnote p { - text-align: center; - text-indent: 1.5em; -} - -ul.TOC { - list-style-type: none; - padding-left: 10%; - text-indent: -5%; - width: 70%; - text-align: justify; -} - -ul.TOC li { - margin-top: 0.75em; -} - -.TOC .roman { - margin-right: 1em; - float: left; - text-align: right; - margin-left: -4em; - min-width: 3em; -} - -li.li2 { - font-size: 90%; - padding-left: 1em; - text-indent: 0; -} - -span.ralign { - position: absolute; - text-align: right; - right: 15%; - top: auto; -} -/*]]>*/ -</style> -</head> -<body> -<div lang='en' xml:lang='en'> -<p style='text-align:center; font-size:1.2em; font-weight:bold'>The Project Gutenberg eBook of <span lang='hu' xml:lang='hu'>Egy mérnök regénye</span>, by Albert Pálffy</p> -<div style='display:block; margin:1em 0'> -This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and -most other parts of the world at no cost and with almost no restrictions -whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it under the terms -of the Project Gutenberg License included with this eBook or online -at <a href="https://www.gutenberg.org">www.gutenberg.org</a>. If you -are not located in the United States, you will have to check the laws of the -country where you are located before using this eBook. -</div> -</div> - -<p style='display:block; margin-top:1em; margin-bottom:1em; margin-left:2em; text-indent:-2em'>Title: <span lang='hu' xml:lang='hu'>Egy mérnök regénye</span></p> -<p style='display:block; margin-top:1em; margin-bottom:0; margin-left:2em; text-indent:-2em'>Author: Albert Pálffy</p> -<p style='display:block; margin-top:1em; margin-bottom:0; margin-left:2em; text-indent:-2em'>Illustrator: Pál Jávor</p> -<p style='display:block; text-indent:0; margin:1em 0'>Release Date: March 2, 2022 [eBook #67540]</p> -<p style='display:block; text-indent:0; margin:1em 0'>Language: Hungarian</p> - <p style='display:block; margin-top:1em; margin-bottom:0; margin-left:2em; text-indent:-2em; text-align:left'>Produced by: Albert László from page images generously made available by the Internet Archive</p> -<div style='margin-top:2em; margin-bottom:4em'>*** START OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK <span lang='hu' xml:lang='hu'>EGY MÉRNÖK REGÉNYE</span> ***</div> -<div class="transnote"> -<p class="center"><span class="caption">Megjegyzés:</span></p> -<p>A tartalomjegyzék a <a href="#Page_369">369</a>. oldalon -található.</p> -</div> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<div class="figcenter"><img src="images/cover.jpg" alt="" title= -"" /></div> -<hr class="chap" /> -<p class="center"><span class="caption-150">MAGYAR -REGÉNYIRÓK</span></p> -<p class="center"><span class="caption-large">KÉPES -KIADÁSA</span></p> -<p> </p> -<p class="center"><span class="caption-small">Szerkesztette és -bevezetésekkel ellátta</span></p> -<p class="center"><span class="caption">MIKSZÁTH KÁLMÁN</span></p> -<p> </p> -<p> </p> -<p class="center"><span class="caption-large">36. KÖTET</span></p> -<p> </p> -<p class="center"><span class="caption-large">EGY MÉRNÖK -REGÉNYE</span></p> -<p class="center"><span class="caption-small">Irta</span></p> -<p class="center"><span class="caption-large">PÁLFFY -ALBERT</span></p> -<p> </p> -<p> </p> -<p class="center"><span class="caption-large">BUDAPEST</span></p> -<p class="center"><span class= -"caption-large">FRANKLIN-TÁRSULAT</span></p> -<p class="center"><span class="caption">magyar irod. intézet és -könyvnyomda</span></p> -<p class="center"><span class="caption-large">1911</span></p> -<hr class="chap" /> -<h1>EGY MÉRNÖK REGÉNYE</h1> -<p class="center"><span class="caption">REGÉNY</span></p> -<p> </p> -<p class="center"><span class="caption-small">IRTA</span></p> -<p class="center"><span class="caption-150">PÁLFFY -ALBERT</span></p> -<p> </p> -<p class="center"><span class="caption">JÁVOR PÁL -RAJZAIVAL</span></p> -<p> </p> -<p> </p> -<p class="center"><span class="caption-large">BUDAPEST</span></p> -<p class="center"><span class= -"caption-large">FRANKLIN-TÁRSULAT</span></p> -<p class="center"><span class="caption">magyar irod. intézet és -könyvnyomda</span></p> -<p class="center"><span class="caption-large">1911</span></p> -<p class="center"><span class="caption-small">Franklin-Társulat -nyomdája.</span></p> -<hr class="chap" /> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_1" id= -"Page_1">-1-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h2><img src="images/01.png" alt="" title="" /> I.<br /> -<span class="smaller">(Semmiből is lesz néha valami.)</span></h2> -</div> -<p>A magyar szabadságharcz lezajlása után, nem sokára, -megtelepedett Szatmár városában egy fiatal és szép asszony, a ki -magát özvegy Szabolcsy Gábornénak nevezte s a helybeli ismerősök is -így szólították.</p> -<p>Nagyon szegény volt; a leghálátlanabb munkával: varrással és -himzéssel tengette életét. Ott lakott a Szamos partra kirugó -házacskák egyikében, dolgozott egész napon át, néha éjjel is s a -mellett ápolta, nevelte egyetlen fiacskáját, kit atyjáról, szintén -Gábornak nevezett.</p> -<p>Munkahiányban nem szenvedett, mert pontos, ügyes és szorgalmas -varróné volt; de ha magára nem költött is, gyermekét úgy nevelte, -mint úrficskát, még is a nélkül, hogy elkényeztette volna.</p> -<p>Az özvegy modora, csendes, nyugodalmas beszéde, hibátlan nyelve -és szabatos kifejezése magasb műveltségi fokot árult el. Látszott -rajta, hogy korábban szebb napokat élhetett. Nyájas, udvarias volt -mindenki irányában; de meg is követelte, hogy vele is hasonlókép -bánjanak. Szerényen lépett fel, de helyzete daczára, mint alázatos -munkakereső, senki előtt meg nem hunyászkodott.</p> -<p>Igy élt egész 1858-ig, a midőn fia már a latin <span class= -"pagenum"><a name="Page_2" id="Page_2">-2-</a></span> iskolába -lépett s az anya minden erejét megfeszíté, hogy az ő Gáborkája a -jól nevelt, sőt csinosan öltözködő tanulók sorában foglaljon -helyet. Ekkor azonban, az erőltetett munka, nélkülözés s az anyai -gond megtörte egészségét, gyorsan fonnyadt, elöregedett és -elkezdett betegeskedni.</p> -<p>Midőn pedig a szomszédok észrevették, hogy az özvegynő lakásán -kiütött az inség és nyomor: már minden későn volt. Meghalt s még a -temetkezési költségeket is a városnak kellett viselnie.</p> -<p>Mit csináljanak most a kis Gáborkával?</p> -<p>Szerencsére azon időben még élt Szatmárban a jótékonyságáról és -vallásos buzgalmáról országszerte hires Hám János püspök, a ki -minden jövedelmét építkezésekre és alapítványokra fordította. A -többi között föntartott saját költségén egy úgynevezett -«convictus»-t, a hol hatvan, vagy hetven árva fiú menedéket, -nevelést és iskolai tanítást nyert. A növendékek az intézetben -maradtak, míg csak a középoktatási osztályokat bevégezhették, s -aztán, ha módjuk volt, mehettek az akadémiákra vagy az -egyetemre.</p> -<p>Igaz, hogy ezen convictusnak egyik (kissé elhallgatott) czélja -volt a katholikus vallás terjesztése. Ez okból legörömestebben a -protestáns és vegyes házasságból származó árvákat fogadták fel. De -ki vehetné ezt rossz néven egy püspöktől, a ki hite tanaihoz -rendíthetlen hűséggel ragaszkodott s maga is a legszigorúbb -értelemben, mindig azok szerint élt és cselekedett?</p> -<p>A szomszédnék tehát és egy előkelő hölgy, a ki évek során -munkával látta el a gyermek anyját, mindjárt a temetés utáni napon -elvezették a gyermeket a convictusba.</p> -<p>Az igazgató, czímzetes kanonok Skultety főtisztelendő úr, -vígasztalást igérő arczczal és jól felburnótozott orral fogadta az -ajánlott növendéket s legelső kérdése is az volt: hol a gyermek -keresztlevele?</p> -<p>Az asszonyok csak annyit tudtak, a mennyit az <span class= -"pagenum"><a name="Page_3" id="Page_3">-3-</a></span> épen nem -közlékeny természetű anyától hallottak. Hogy a férj honvédtiszt -volt. Mindjárt kezdetben sebet kapott valahol s egy Lengyelke nevű -faluba jött, a hol a helybeli papnak leánya gondos ápolás alá -vette. Mikor meggyógyult a sebesült, hálából és szerelemből is, a -leányt nőül vette. Később újra visszatért ezredéhez, de az oroszok -betörése alkalmával a felvidéken holmi csekély előörsi csatában -újra halálosan megsebesült. Még élve vitték el onnan az oldalt eső -Zemplén megyének bodrogközi vidékére, a hol többé (állítólag) -eszméletre sem jött, hanem meghalt. Özvegye később vette a hírt, -mert fia, a kis Gáborka épen ezen időben született.</p> -<p>A kanonok példás részvéttel hallgatá végig ezen érzékeny -történetet s aztán nagyot szippantott, még nagyobbat csattintott -ujjával s mondá:</p> -<p>– Mindez igen szép és érdekes história. A házasság Lengyelke -nevű faluban történt: de hol született a gyermek? hova írjunk, hogy -a felvételhez szükséges okmányokat megkaphassuk?</p> -<p>Ezen kérdésre a jelenlevő pártfogónők közül csak egyik tudott -valami homályos feleletet adni. Hogy a kis Gáborkának okvetlenül -valahol Miskolcz és Debreczen között kellett a világra jönnie.</p> -<p>– De hol? az a kérdés.</p> -<p>– Alkalmasint sehol; legalább nem valami névvel jegyzett helyen. -Útközben született a visszavonuló magyar hadsereg podgyászos -kocsiján. Melyik község nevezhesse tehát saját polgárának?</p> -<p>Az igazgató nagyon gyanus értelemben csóválá meg fejét s -mondá:</p> -<p>– Igy nem marad más hátra, mint levelet írni a lengyelkei -lelkész-hivatalnak. Ha megküldik onnan a házassági kötések -anyakönyvének kivonatát: tisztába lesz hozva ezzel egyszersmind a -gyermek születésének törvényessége is.</p> -<p>Ámde most következett a szomorú körülmények között kezdődött -regénynek legfeketébb lapja. <span class="pagenum"><a name="Page_4" -id="Page_4">-4-</a></span></p> -<p>– Az a legnagyobb baj, – folytatá a leginkább jól értesültnek -mutatkozó szomszédné – hogy az egykori Lengyelke nevű falu mai -napság többé nem is létezik. A honvédsereg visszavonulásakor egy -zászlóalj azon faluban rekedt. Fedezni akarván hátrálását, előörsi -csatába bocsátkozott. Az orosz csapatok tehát felbőszülve a nem -várt ellenállás fölött, rohammal foglalták el a falut; -felgyújtották a házakat s így a templom a sekrestyével s az -anyakönyvekkel együtt porrá, hamuvá égett. Mondják, a lakosok a -szomszéd falvakba menekültek; maig ott laknak s ha földjeiket -birják is, maga Lengyelke örökre eltünt Magyarország -térképéről.</p> -<p>Ez már nagyon is sok elhinni valót adott a jámbor lelkű igazgató -úrnak. Bosszankodva nyúlt burnótszelenczéjébe, nagy adagot csipett -fel ujjai közé s mivel hamarabb csattintott, mint kellett volna, a -földre szórta a drága dohányport.</p> -<p>– Bajos ez a dolog, – mondá – mert intézetünk alapszabálya, hogy -csak törvényes házasságból származó gyermeket vegyünk fel. -Mindamellett, ha az ügy kétes, vagy legalább az ellenkező eset -nincs bebizonyítva, megeshetik, hogy félszemünket behunyjuk. Ki -tudja, mit hallhatunk később? Hát ha meghozza a jövő mindazt, a mi -még ma hiányzik.</p> -<p>Tehát a szép kis fürge fiút felvette az intézet növendékei közé. -Tán megtetszett neki a bizalmas és barátságos képű gyermek? Tán azt -hitte, ha az anyja protestans nő volt, az atyja is ily vallású -lehetett? A fődolog pedig előtte az volt, hogy kiszabadíthat egy -lelket az eretnekség tátongó örvényéből s beviheti Istennek egyedül -idvezítő szentegyházába.</p> -<p>A szomszédnék egyebet sem kivántak. Hálásan köszönték meg az -igazgató úr nagylelkűségét és kegyes elnézését; áldást mondtak a -bőkezű alapítónak nevére s aztán teljes lelki megelégedéssel -eltávoztak.</p> -<p>Az igazgató, különben, legkevésbbé sem kétkedett, <span class= -"pagenum"><a name="Page_5" id="Page_5">-5-</a></span> hogy mind -mese az, a mit hallott s törvénytelen szülöttet fogadott -intézetébe. De miután szabad volt kétkednie, tehát megnyugtatá -lelkiismeretét.</p> -<p>Gáborka pedig még azon napon fölvette az intézet növendékei -által viselt szürke frakkot és hasonló színű posztóból készült -egyéb öltözéket s csakhamar beleszokván új helyzetébe, egyike lett -a többinek.</p> -<p>Csakhamar bebizonyodott, hogy az intézet igen jó fogást tett az -új növendékkel; mert a kis Szabolcsy Gábort szorgalom, értelem, -tanulékonyság és engedelmesség tekintetében iskolatársai közűl -egyik sem multa felül. Különösen feltünt a tanárok előtt a -gyermeknek csodálatos hajlama és könnyű felfogása a számtan -legridegebb és legelvontabb tételei iránt. Oly jelenség, mely nem -mindennapi tapasztalás a magyar faj törzsökös példányai között. -Közülünk lesz költő, jogász, politikai szónok, sőt államférfi igen -bőven: hanem az exact tudományoktól még mindig borsózik a -hátunk.</p> -<p>Az év végén, midőn felolvasták a klasszifikácziót, Szabolcsy -Gábor tündöklött a legelső helyen.</p> -<p>Ilyenkor a püspök, mint buzgó egyházi pásztor meg szokta -látogatni az árvák intézetét is. Az igazgató jó előre kezébe -csúsztatja a növendékek közül a legjelesebbek és a leghanyagabbak -névjegyzékét, hogy fel lehessen őket híni, s mindenik megkapja, a -mit érdemel.</p> -<p>Midőn Gáborkára került a sor, a püspök egy ideig igen -megelégedve gyönyörködött a fiúcskának szerény, de azért nem -bátortalan viseletén. Aztán kérdett tőle valamit, a mi épen eszébe -jutott.</p> -<p>– Fiacskám, tudsz-e németül?</p> -<p>– Nem tudok egy szót sem.</p> -<p>A püspök elégedetlenséget kifejező köhintéssel hallotta ezen -igen világos választ.</p> -<p>Hám János egyátalában nem tartozott az ötvenes évek hirhedt -germanizátorai közé. Ő még akkor is <span class="pagenum"><a name= -"Page_6" id="Page_6">-6-</a></span> hitte, hogy Magyarországban -magyar embereknek kell lakni: maga sem beszélt a magyar és latinon -kívül más nyelven, de hasznossági szempontból a német nyelv -megtanulását mégis erősen megkivánta úgy papjaitól, mint a tőle -függő kis diákoktól.</p> -<p>– Tótul sem tudsz?</p> -<p>– Nem tudok.</p> -<p>– Tehát semmi nyelvet a magyaron kívül?</p> -<p>– De igen is, kérem alásan: beszélek francziául.</p> -<p>– Hogyan! francziául?</p> -<p>A jó lelkű püspök azt hitte, a szélhüdés kerülgeti. A német -nyelv nem tudását valahogy eltűrhette, de a franczia beszédtől -elszörnyűködött. Egy gyermek, a ki most végezte be a gimnázium első -osztályát, és francziául beszél! Egy árva, egy szürke frakkos -convictor! Mi válhatik ebből, ha átuszott valamennyi iskolán?</p> -<p>Mert Hám János püspök úr előtt a franczia nemzetben Bossuet vagy -Fenelon csak kivétel lehetett: a többi franczia mind Voltaire vagy -Robespierre. Még ezeknél is gonoszabb, tudniillik: I. Napoleon, a -ki a pápát elfogatta, a ki a felséges osztrák dynastia ellen -háborút folytatott, sőt annak vitéz hadseregét, a hol csak találta, -még tönkreverni is vakmerősködött.</p> -<p>Úgy nézett rá, mintha eretnekségen kapta volna. Rémülve -kérdé:</p> -<p>– Hol tanultál te francziául?</p> -<p>– A mamám mindig franczia nyelven beszélt velem, mióta a világon -vagyok. Azt mondta: latinul megtanítnak az iskolában, magyarul -pedig úton és útfelen.</p> -<p>A püspök elfordult: még arról is megfeledkezett, hogy a hanyag -tanulókat jól lehordani szándékozott.</p> -<p>Mikor pedig elhagyni készült az intézetet, az őt, a ház kapujáig -kisérő igazgatónak mondá: <span class="pagenum"><a name="Page_7" -id="Page_7">-7-</a></span></p> -<p>– Reverendissime, elbeszélte ön ennek a gyermeknek csodálatos -történetét. Útközben, kocsin született és semmi nyoma, hol lett -megkeresztelve. Utoljára nem lehetetlen, hogy még ma is pogány s -nincs megkeresztelve.</p> -<p>– Illustrissime domine: ez több mint valószínű, de ha Isten -kezünkbe adta ezen tévelygő juhot, nem szabad bizonytalanságban -maradnunk. Rajtunk a felelősség terhe s ha méltóságod megengedi, én -e gyermeket még ma megkeresztelem.</p> -<p>– Ez mindenesetre mellőzhetlen kötelességünk, még pedig úgy -vallásunk parancsolatából, mint világi szempontból, a gyermek -jövője tekintetében. Hova megy innen? mihez kezd e világon, ha -keresztlevelet nem mutathat fel? Tehát önre bízom, adja fel rá a -keresztséget, úgy, mint ilyen kétes esetekben az egyház mindig -szokta: sub conditione.</p> -<p>És valóban ezen szertartást végbe is vitték a gyermek fején, -mielőtt a nap leáldozott volna.</p> -<p>A kik jelen voltak, a gyermekek, ifjak és öregek szent -buzgalommal voltak a jelenet tanui, hálát adván az égnek, hogy e -pillanatban a menyek országa új lelket nyert s a fiú megszabadult a -rajta fekvő eredendő bűnnek fertőjétől!</p> -<p>Áldott, boldog világ, a régi hitnek utolsó napja!</p> -<p>Most a mi hideg filozófiánk más tanokat, egészen ellenkező -elveket kezd szivünkbe csepegtetni. Ad-e megnyugvást, vígasztalást, -biztosítékot a jövőre?</p> -<p>Egyelőre csak szomorú és elrettentő jeleit látjuk a merész -cserének. Biztatnak ugyan bennünket, hogy az új tőke később dús -kamatot fog hozni, tehát e reményben tűrjük az átmenet nehézségeit, -kételyeit és rombolásait. Annyi bizonyos, hogy ha aránylag ily kis -fővárosban, mint Budapest, mintegy négyszázezer lakossal, egy napon -csak két öngyilkolási eset fordul elé, azt mondjuk: hála Istennek, -ez még nem is sok; máskor több volt. Ezeket kellene tehát -elfogadnunk az új tan mártirjainak? <span class="pagenum"><a name= -"Page_8" id="Page_8">-8-</a></span></p> -<p>Multak az évek.</p> -<p>Gábor diák iskolai bizonyítványaiban az örökös és szakadatlan -«kitünő» sorozatnál mást emberi szem eddig nem látott.</p> -<p>A franczia nyelvet sem hanyagolá el. Valaki a városból -megajándékozá őt ezen nyelven írt imádságos könyvvel s így talált -abban úgy lelki táplálékot, mint folytonos éltető forrást arra, -hogy a mit tudott, el ne feledje.</p> -<p>Mikor végre a legfelső osztályba jutott, megengedte neki az -intézet igazgatója, hogy kijárjon a városba s pénzért kisebb -tanulóknak leczkeórákat adjon. Feltették róla, hogy jövő évre az -egyetemi tanulmányok hallgatására a fővárosba megy. Tehát szerezzen -legalább annyi pénzt, hogy helyét a vasúton megfizethesse s még meg -is élhessen nehány hétig a maga emberségéből, míg tanítványokat -találhat.</p> -<p>Nehezen ment a dolog eleinte, de még is ment. A hol megjelent, a -hová hitták, a hová kinálkozott, külsejével, szerény modorával s -főleg ragyogó bizonyítványaival mindenütt jóakarókat és pártfogókat -talált. Aztán gyakorlati észszel, helyes számítással és előlátással -birván, eleinte nem válogatott a tanítványok között, hanem a -legelsőbben ajánlkozókat, bármely sovány jutalom mellett is -elfogadta. Később ismeretesebb lévén, ő volt a legkeresettebb -correpetitor, a kire a legjobban fizető szülők gyermekeik oktatását -bízták.</p> -<p>Legnagyobb előnyére vált azon specialitása, hogy főleg a -mennyiségtannak úgy elméleti, mint gyakorlati ágaiban elismert -tehetségnek tartották. A hány úrfi, ősi szokás szerint a -mathematikából megbukott, mind Szabolcsy Gábor keze alá menekült s -aztán a helyes, értelmes és czélszerű oktatási mód következtében, a -pótvizsga kelepczéjén tisztességes módon áthatolhatott.</p> -<p>Ezalatt saját dolgait legkevésbbé sem hanyagolta <span class= -"pagenum"><a name="Page_9" id="Page_9">-9-</a></span> el. Nagy -szorgalommal járt a műegyetem leczkéire. Ott mindent egyszeri -hallásra felfogott és megtanult: úgy, hogy a kik tudták, hogy e -fiatal embert életének tizedik évében keresztelték meg, meg voltak -győződve, hogy ily éles számvetési talentummal megáldott ficzkó -csak zsidó szülőktől származhatott.</p> -<p>Ezen föltevés ellen azonban nyiltan tiltakozott az ifjúnak nyilt -arcza, karcsú és szabályos termete, sima gesztenyeszín haja, -törzsökös magyar hangja és kifogástalanul jól hangzó -beszédmodora.</p> -<p>A három vagy négy évi szorgalomnak jutalma lett, hogy egy szép -reggel, midőn Gábor úr éltének huszonkettedik évét betölté, -gyönyörű öntudatra ébredt fel:</p> -<p>– Okleveles mérnök vagyok!</p> -<p>Ezt mondta, de rögtön utána gondolta: ha tudniillik akad is -valami mérni való!</p> -<hr class="chap" /> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_10" id= -"Page_10">-10-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h2><img src="images/02.png" alt="" title="" /> II.<br /> -<span class="smaller">(Belép a világba, hol a multnak is nyomaira -talál.)</span></h2> -</div> -<p>És akadt mérni valója.</p> -<p>A legközelebbi tavasz nyiltával megkezdték a törvény által -engedélyezett «északkeleti vasút» terveit papirra rajzolni.</p> -<p>Szabolcsy Gábor úr, egyelőre ugyan rendes fizetés nélkül, de -tisztességes napi díjjal ellátva, mint mérnöksegéd működött a -szakaszmérnök vezérlete alatt, és reggeltől estig kereste a -legkedvezőbb irányt az Ugocsában fekvő Királyházától fel -Sátoralja-Ujhelyig s a hol megtalálta, ott levert czövekekkel ki is -jelölte.</p> -<p>Nagy híre volt akkor e dolognak a vidéken s a helybeliek nem -érthették, kinek van annyi kivetni való milliója, hogy a -Bodrogközön át vasutat építsen, egyszerre három felé: éjszak -irányában Kassára, kelet felé Mármaros-Szigetre, délnek Szatmárra, -egész Debreczenig. Nem régiben kavicsolt országúttal is -megelégedtek volna.</p> -<p>Még a legokosabbak is hiába való ámításnak tartották a -megindított méréseket s csak midőn hallották, hogy Szatmár mellett -a Szamosra vashidat építenek s a munkát tényleg is megkezdték, -vették észre, hogy mégis több lesz ez tréfánál és szóbeszédnél.</p> -<p>A mérnöksegéd ápril elején, a midőn a fák zöldülnek s ezzel -együtt a hernyók is kibújnak a tojásból, <span class= -"pagenum"><a name="Page_11" id="Page_11">-11-</a></span> épen -Réthfalva közelében dolgozott, a hol a vonal szemlátomást emelkedik -és utat keres a hegyek közé, hogy bejuthasson a Hernád -völgyébe.</p> -<p>Ez a Réthfalva oly csekély falu, hogy ide nem hogy állomást, de -még úgynevezett megálló helyet sem terveztek. A falu a lapályon -nyúlik végig; csonka tornya alig emelkedik ki a nyir és egerfák -koronái közől. Dél felé düllőút kigyózik ős Beregszász felé s az út -árkán túl élő sövényből képződött kerítés vonul hosszára.</p> -<p>Itt kell felmenni a dombra, melynek lejtőjén Réthfalvy báróné -igénytelen kastélyának cserépfödele piroslik ki a hárs- és -vadgesztenyefák lombjai közül.</p> -<p>A kastélyon túl ismét árnyas park következik; egy magas és -tisztás pontról pedig sárga homokkőből faragott obeliszk, bizonyára -valami síremlék, tünik elé és uralkodni látszik az egész láthatár -fölött.</p> -<p>Gábor mérnök már harmadnap óta közeledik műszereivel e pont felé -és előre látja, hogy ki nem kerülheti.</p> -<p>Épen most a déli órákban nagy szorgalommal nézeget végig -látcsövén; vonalakat jegyez az asztalán kifeszített papirívre, a -mint egyszer látja, hogy a kert rozzant rácsos kerítése mellett két -női alak tünik el.</p> -<p>Ő már tudta, mert a vele dolgozó vidéki napszámosok beszélték, -hogy az előtte fekvő kastélykában özvegy Réthfalvy báróné lakik, -mintegy tizenkét éves leánykájával.</p> -<p>Mindjárt az első megpillantásra jó gondolata akadt. Munkája -közben bőven tapasztalta, hogy ha nagyon örvendenek is a birtokos -urak a vasútnak, mindig berzenkednek, ha bár kárpótlás mellett is, -jól vagy rosszul ápolt kertjökből egy darabkát át kell -engedniök.</p> -<p>Előre félt, hogy a báróné sem fogadja örömest az ily czélból -érkezett látogatást. Tehát legjobb lesz, ha felhasználja e véletlen -találkozást s rövid úton engedelmet kér a kert kerítésén áthatolni. -<span class="pagenum"><a name="Page_12" id= -"Page_12">-12-</a></span></p> -<p>Oda hagyá tehát műszereit s mint világlátott ifjú bátran, de -szerényen bemutatá magát a bárónénak és előterjeszté kérését.</p> -<p>– A mi ezt illeti, – felelt a báróné igen kétes és bizalmatlan -hangon – elvadult kertem egészen uraságod rendelkezése alatt -állhat.</p> -<p>– Engedje meg méltóságos báróné, hogy e kegyét szívem mélyéből -megköszönhessem. Húsz percznél tovább nem fog tartani -alkalmatlankodásom. Csak átsétálok, leveretek nehány czöveket s -megyek tovább.</p> -<p>– Húsz percz nem sok, de én attól félek, hogy önök a vasutat -épen az én kertemen keresztül akarják építeni.</p> -<p>– Egyáltalában nincs szándékunkban, hanem amott a domb lejtőjén -mindenesetre kénytelenek leszünk egy vagy kétszáz négyszög méternyi -darabkát a kertből elmetszeni.</p> -<p>– Hogyan? ott a legmagasabb ponton?</p> -<p>– Ott, a hova mutatok.</p> -<p>– Isten őrizzen még a gondolattól is. Ön épen azon síremlék felé -mutat, mely itt az én kertemben szent kegyelet tárgya.</p> -<p>A mérnök a sírkő felé nézett s rövid meggondolás után kérdé:</p> -<p>– Pusztán csak a sírkő vagy egyszersmind a hely is érdekli -méltóságod családját?</p> -<p>– A hely tán közönyös volna; de az elhunytnak hamvai épen ezen -kő alatt nyugosznak!</p> -<p>– Akkor semmi baj, semmi nehézség. A társaság birtokba veszi e -földet; méltányos árát kifizeti; a sírkövet pedig a kegyelettel -őrzött hamvakkal együtt, saját költségén áthelyezi oda, a hová -méltóságod parancsolja.</p> -<p>– Köszönöm a megnyugtatást, de fájna lelkemnek e porok nyugalmát -megháborgatni. Oly széles e világ, mindenütt föld és tágas tér -kinálkozik: tehát mindegyre mehet a vasútnak, ha nehány öllel -jobbra vagy balra viszik át határunkon. <span class= -"pagenum"><a name="Page_13" id="Page_13">-13-</a></span></p> -<div class="figcenter" style="width: 390px;"><a href= -"images/i001hq.jpg"><img src="images/i001.jpg" alt= -"Ott, a hova mutatok." title="Ott, a hova mutatok." /></a> -<p class="caption">Ott, a hova mutatok.</p> -</div> -<p>– Bocsánatot kell kérnem, de a különbség, úgy mérnöki, mint -pénzügyi tekintetben óriási. Vonalunknak épen azon sírkő irányában -kell áthatolni; minden más tervezés teljes lehetetlenség.</p> -<p>– Nagyon lekötelezne engem, ha szíveskednék megmagyarázni e -lehetetlenséget.</p> -<p>– Örömmel és készséggel szolgálok vele, mert a kérdés igen -egyszerű és könnyen megérthető. Ime: vonalunkat, itt bizonyos -magasságra már felhoztuk, s ezen magasságot többé elvesztenünk nem -szabad. Ha kimélni akarjuk a kertet és kívül maradunk a kerítésen, -mindjárt ezen ültetvények határán túl oly meredek domb oldalába -jutunk, hogy legalább 300 folyó méter hosszúra oly mély bevágást -kell ásatnunk, hogy többe kerülne 300 ezer forintnál, még azon -esetben is, ha mélységben mindenütt földet és nem kősziklát -találunk. Ellenben ha betörhetek a kertbe, egyenesen neki mehetek a -sírkőnek, azt a kis dombot könnyen átvájhatjuk, s mindig a föld -felületén maradva, akadály nélkül folytathatjuk utunkat kitüzött -czélunk felé.</p> -<p>– Köszönöm a szives magyarázatot; de mi történnék, ha mint -birtokos ellenszegülnék a tervnek?</p> -<p>– A báróné bölcsen tudja, hogy a kisajátítási törvény -föltétlenül mellettünk szól.</p> -<p>– Még a temetőket is fölháborgathatják?</p> -<p>– Mindent, a mi utunkban áll, a vállalat és az ország -közlekedési rendszerének érdekében. Ebből azonban nem következik, -hogy a vasúti társaság török és tatár módjára kénye-kedve szerint -romboljon és pusztítson.</p> -<p>– Lám, ön is elismeri.</p> -<p>– Elismerem, de hozzá teszem: teljes kárpótlás nélkül.</p> -<p>– És mi történnék, ha ön mindezek daczára, a vasutat mégis a -kert kerítésén kívül, arra fölebb tervezné?</p> -<p>– Mi történnék? A részvényes társaságot ugyan baj, vagy -indokolatlan költség terhe sehogy sem érhetné. <span class= -"pagenum"><a name="Page_14" id="Page_14">-14-</a></span> Mert én -csak mérek és tervezek, de utánam jő majd főnököm, a ki munkámat -megbírálja és felülvizsgálja.</p> -<p>– Hagyja tehát az eldöntést főnökére. Ki tudja, annak az úrnak -tán lágyabb szíve lesz, mint önnek és én vele megalkudhatom.</p> -<p>– Oh báróné, ez hiú remény: az én főnököm a megtestesült -kétszerkettőnégy. Ő csak végig nézne e vonalon s az én munkámat -irgalmatlanul félre vetné. Valószínű, hogy még engem is elcsapatna -a szolgálatból, azon lealázó indokolással, hogy a vasútépítés -mesterségének még az ábéczéjét sem értem.</p> -<p>– Oh, – felelé a báróné büszke mosolylyal, – ily áldozatot nem -követelhetünk. Különben pedig kertem nagyobb, mint kell; a sírkövet -pedig áthelyezhetem. Csak azt tudhatnám, nem fenyegeti-e birtokomat -még más megcsonkítás is, mert olvastam, hogy a vasút mindenhatósága -előtt kastélyoknak és templomoknak is romba kell dőlni.</p> -<p>– Ez igaz, de csak akkor, ha elkerülhetlenül útban állnak. Itt -azonban csak e domb lejtőjén kell áthatolnunk, s minden más irány -kérdésbe sem jöhet.</p> -<p>– Akkor megnyugtatva vehetek búcsút. Isten önnel, uram.</p> -<p>– Méltóságodnak alázatos szolgája.</p> -<p>Mikor a báróné visszafordult, a kis leányka, a ki eddig egy -hangot sem bocsátott ki ajakán s csak bámulta azt a csodálatos -embert, a ki vasutat tud építeni, megrántotta anyjának öltözékét és -franczia nyelven mondá:</p> -<p>– Mamám, valamit elfeledtél.</p> -<p>– Valamit elfeledtem? Ugyan mit, édes leányom?</p> -<p>– Azt mondtad, mikor ide jöttünk, hogy ebédre kellene híni azt -az urat.</p> -<p>A báróné elpirult s zavara annál nagyobb lehetett, mert ily -emlékeztetés után, akarva sem tehetett többé meghivást.</p> -<p>A mérnök azonban segítségére jött a megszorult <span class= -"pagenum"><a name="Page_15" id="Page_15">-15-</a></span> anyának, -és hasonlókép franczia nyelven szólva, nevetve mondá a kis -leánynak.</p> -<p>– Kisasszonykám: mi mérnökök nem érünk rá, hogy ebédelgessünk. -Munka előtt hatalmasan megreggelizünk úgy, hogy estig eszünkbe sem -jut az evés.</p> -<p>Most a báróné is felbátorodott. Érzette, hogy ez a fiatal ember -most segítségére jött. Aztán a hibátlanul beszélt franczia nyelv is -elárulá, hogy jól nevelt és jó házból származó ifjúval van dolga. -El sem hitte volna, hogy árvaházi növendék, egykori szatmári -convictor-diák áll előtte! Tehát jóvá akarván tenni nem is egészen -szándéktalan mulasztását, kérdé:</p> -<p>– Vasárnap is dolgoznak?</p> -<p>– Akkor pihenünk. Nem szabad munkás embereinket Isten házától -visszatartanunk.</p> -<p>– Ezt örömmel hallom. Holnap vasárnap s ha ön szíves volna, -pontban két órakor hozzám ebédre jőni, szívesen látom.</p> -<p>– Mély köszönettel fogadom méltóságod kegyét.</p> -<p>Ezzel vége volt e találkozási jelenetnek. A báróné leánykájával -a kert sűrűi közé tünt; a mérnök folytatta munkáját.</p> -<p>Másnap csinosan felöltözött az ifjú s a kijelölt idő előtt öt -perczczel belépett a báróné kastélyába s bemutatá magát névszerint -is.</p> -<p>A midőn a báróné e nevet hallotta, megrettenve nézett vendégére -és éles szemmel vizsgálá annak arczvonásait. De már nevelésénél -fogva megszokta, hogy kiváncsiságát elpalástolja: szokott -udvariassággal fejezé ki örömét és széket mutatott neki.</p> -<p>Leültek és közönyös tárgyakról beszéltek, de már a következő -pillanatban nyilott az ajtó és Lenke kisasszony nagy győzelemmel -jött be a hírrel, hogy a szakácsné készen van s ha mama -parancsolja, tálalhat.</p> -<p>A mérnök szerény helyzeténél fogva nem birt annyi bátorsággal, -hogy a bárónénak karját ajánlja; bár ismerte a szabályt, hogy a kit -vendégül hivnak, annak <span class="pagenum"><a name="Page_16" id= -"Page_16">-16-</a></span> igényei és kötelességei is vannak. Tehát -csak egymás mellett mentek s az ifjú megnyitá az ebédlőbe vezető -ajtót. A báróné pedig ezalatt gondolá: akármilyen derék ember is -lehet a középosztályból származó férfi, mégis meglátszik rajta, -hogy nem a mi társaságunkban nevekedett.</p> -<p>Az ebéd, míg a levest kanalazgatták, hallgatva s azon túl is -feszes társalgás között folyt, míg Lenke kisasszony, a kinek meg -volt engedve a gyermekkor szabadságaival élni, a leghathatósabb -pártfogása alá vette a vendéget s elkezdett tőle a legélénkebb -kiváncsisággal mindenfélét kérdezgetni.</p> -<p>– Hol tanulta a mérnök bácsi a vasútépítés mesterségét? Mért -kellett önnek a mérés alatt mindig a látcsőbe nézni? Mit -jegyezgetett minduntalan arra a nagy papirosra? Hogy tudja, hova -kell a czövekeket leverni? Mért tűznek fel fehér-vörös zászlócskát -a póznák tetejébe? Mikor érkezik az első vonat Réthfalvára? Kit -fogadtak fel a faluból konduktornak, a ki az állomás nevét kiáltja -s megmondja, hány perczig időznek azon a helyen?</p> -<p>A báróné nevette a kis leány csevegését; az első hallásra -visszatetszett neki a «mérnök bácsi» czímzés, de a fiatal ember -kapva kapott az elébe rakott kérdések özönén, mert egészen saját -elemébe jutván, a tudnivaló leánykának minden kérdésére kimerítő -választ és fölvilágosítást adott. Ez pedig hallgatott rá s minden -szavát szentírásnak vette. Soha életében ily boldog nem volt, mint -midőn édes anyja kastélyában, itt épen szemközt vele, az asztal -túlsó oldalán egy ember ült, a ki vasutat tud építeni.</p> -<p>Ebéd után a kertbe mentek s Lenke kisasszony még mindig a -vasutakról álmodozván, kérte a mérnököt, mutatná meg, hol lesz a -töltés, hova rakják le a síneket? Azt mondta, a hányszor hallani -fogja a mozdony füttyét s a vonat dübörgését, mindig ide szalad s -meglátja, ha ismerősei közül valaki Réthfalva fölött átutazik. -<span class="pagenum"><a name="Page_17" id= -"Page_17">-17-</a></span></p> -<p>– Már tudniillik nyáron és nappal, – jegyzé meg az anyja – mert -télen és éjjel mégis jobb lesz csendesen a meleg ágyban -maradni.</p> -<p>Ez alatt a társaság a domb lejtőjén haladva, a kert végére ért a -sírkő közelébe. Ez igen szomorú emlék volt, úgy anyag, mint művészi -kivitel tekintetében. Gábor mérnök tudományához illő közönynyel -pillantott a sárga-szürke s könnyen porladozó anyagból készült -műre, mely bizonyosan a vidék valamelyik közönséges kőfaragójának -kontárkodása lehetett.</p> -<p>Azt hitte, a bárónak, a kastély néhai urának nevét fogja -olvasni, de csak kezdőbetűket látott:</p> -<p class="center">gr. Sz. G. H. E.</p> -<p class="center">1849.</p> -<p>A kis leány kedvtelve nézett a vendégre, azon büszke öntudattal, -hogy most ő mondhat valamit a mérnöknek, a mit a híres tudós nem -tud s csak tőle fogja hallani.</p> -<p>– Eltalálja mérnök bácsi, mit jelentenek e betűk?</p> -<p>– Eltalálom, ha Lenke kisasszony oly szíves lesz és -megmagyarázza.</p> -<p>– Igen örömest: gr. Sz. G. H. E. annyi mint: gróf Szabolcsy -Gábor honvédezredes.</p> -<p>A fiatal ember azt hitte, jéggé fagy minden vére. Mintha -sejtelme súgta volna, szent az a hely, a hol most áll. Jártában, -keltében ma kerül szeme elé a valóságban is egy ember, a kit -Szabolcsy Gábornak neveztek és itt van eltemetve Réthfalván, az -országnak oly félreeső zugában, melyet csakis egy vasútnak -szeszélyes kanyargása fedezhet fel.</p> -<p>Azt is látta az ifjú, hogy a báróné szeme mint éles bonczkés vág -az ő arczvonásai közé, mintha lázas szenvedélylyel keresné, minő -hatást tesz e név az ő vendégére?</p> -<p>A kis leány azonban tovább is ártatlan vidámsággal -csevegett:</p> -<p>– Ugy-e önt is Szabolcsy Gábornak hívják? Én ezt már régen -tudom. Elfecsegte nekem a szobaleány, <span class= -"pagenum"><a name="Page_18" id="Page_18">-18-</a></span> mikor ön -még a hegynek másik oldalán mércsikélt. Rokona ön annak, a kit itt -eltemettek?</p> -<p>– Én, kisasszony? Épen nem. Hogy lehetnék rokona olyan úrnak, a -ki grófi czímet viselt, én pedig egyszerű polgár vagyok.</p> -<p>Most már a báróné is közbeszólt:</p> -<p>– Ön soha sem hallotta, hogy élt egykor egy Szabolcsy Gábor -honvédezredes?</p> -<p>– Oh igen; van tudomásom róla, a mennyiben említve van e név -Horváth Mihálynak a szabadságharcz lefolyásáról írt történelmi -könyvében. Ez azonban puszta névrokonság, melynek semmi értelme, -semmi értéke rám nézve. Ismertem Pesten egy Károlyi György nevű -hordárt, a ki dolga közben gyakran ellépdelhetett a Károlyi gróf -palotája előtt a járdán, a nélkül, hogy akkor büszkébbnek érezte -volna magát, mint máskor.</p> -<p>A kis leány csodálkozva nézett a beszélőre. Meglepte gyermeki -elméjét ezen erős vonásokkal oda vetett hasonlítás. És csak mint -visszhang ismétlé:</p> -<p>– A mérnök bácsi ily hideg marad a Szabolcsy gróf sírja mellett, -mint az a hordár a Károlyi palota előtt?</p> -<p>Ez oly egyenes és közvetlen kérdés volt, hogy a mérnök elpirult, -mondani akart valamit, de sehogy sem tudott alkalomszerű válaszra -szavakat találni.</p> -<p>Szerencséjére a báróné megfordult és útját a kert kanyargó -ösvényein a kastély felé vette. A többiek hallgatva követték s -midőn a ház verendája elé érkeztek, a mérnök búcsút vett a -vendégszerető bárónétól.</p> -<p>Elment lakására a faluba.</p> -<p>De ki tudja, mit gondolt útjában, míg fejét lehorgasztva, lassú -léptekben haladott a zöldelő szántóföldek szélén?</p> -<p>Mert a legkomolyabb ember is oda engedi néha lelkét a képzelmek -országába s rajzol maga elé oly csodálatos regényt, mely a -valóságos életben még képtelenségnek, lehetetlenségnek, sőt -eszeveszettségnek is sok.</p> -<hr class="chap" /> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_19" id= -"Page_19">-19-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h2><img src="images/03.png" alt="" title="" /> III.<br /> -<span class="smaller">(Újabb nyomok, de melyeken megindulni nem -lehet.)</span></h2> -</div> -<p>Két év mult el.</p> -<p>Szabolcsy Gábor mérnöksegéd a rábizott munkát oly gyorsan, -helyesen, pontosan végzé be, hogy főnökei semmi hibát, semmi -javítani valót nem találtak abban. Elfogadták tehát tervezetét s a -tényleges építés alatt is, mint a részvényes társaság közege, -felügyelői minőségben őrködött munkája fölött.</p> -<p>Mikor pedig készen volt a vasút s a vonatok a kitűzött órában és -perczben jöttek, mentek, a mi Gáborunk, a Bodrogköz felső vidékén -már mint rendes fizetéssel ellátott szakaszmérnök hivataloskodott, -éltekorának nem egészen huszonnegyedik évében.</p> -<p>Hivataloskodása közben elégszer átrobogott a vonattal a -réthfalvi kastély kertje mellett. Látta, hogy a honvédezredes -sírját vagy húsz lépéssel alább állították fel. Hallotta a -vidékiektől, hogy a báróné az obeliszket jobb mesterekkel újra -megfaragtatta, sőt, változván a viszonyok, most már az elhunytnak -teljes nevét, czímét és honvéd-hadseregbeli rangját egészen kiírva, -a kőre metszette.</p> -<p>A kert azonban csendes s hallgatag maradt, s tán még inkább -elvadulva, elhanyagolva, mint azelőtt.</p> -<p>Hát a kedves kis Lenke kisasszony hová lett? Pedig, hogy -igérkezett egykor, hogy a hányszor hallani <span class= -"pagenum"><a name="Page_20" id="Page_20">-20-</a></span> fogja a -mozdony füttyét, mindig fölszalad a pálya töltéseig, üdvözli az -átutazó ismerősöket és lebegteti zsebkendőjét, míg csak el nem -veszti őket látköréből.</p> -<p>Soha egyszer sem látta; de nem is csodálkozhatott rajta, mert -meghallotta a vidékiektől, hogy a kis leányt nevelőintézetbe -vitték, valamelyik apáczakolostorba, Váradra vagy Kassára.</p> -<p>Egyszer, augusztus hónak naptól ragyogó délutánján, közel -Réthfalvához volt dolga. Eltöltött már több napot a szomszéd -állomás pályaházában s aztán felült azon szörnyű kis járműre, -melyet két ember hajt, és sebesen átiramlik a pálya felszinén.</p> -<p>A réthfalvi kastély kertje mellett már állott a 77-ik számmal -jegyzett őrház s itt megállapodott.</p> -<p>Leszállt a kis kocsiról, belépett a rozzant rácskerítés hézagain -keresztül a kertbe s meglátogatá a sírkövet, mely iránt egykor oly -közönyt mutatott, de mégis ki tudja mit érzett?</p> -<p>Ott állott tehát néhány perczig a sírkő előtt s levett kalappal -olvasta el a teljes feliratot. Titkos sóhaj lebbent el ajkairól s -aztán újra visszament munkája folytatására.</p> -<p>Még az utolsó perczben is visszanézett, de nem látott -senkit.</p> -<p>Igen, nem látott senkit; egy lelket sem: de ebből nem -következik, hogy őt sem látta volna valaki.</p> -<p>Lenke kisasszony járt a kertben, mert iskolai szünidő levén, a -két legforróbb nyári hónapot itthon töltötte. A kis leány látta a -rögtön jött s rögtön távozott tüneményt s aztán gyors futással -rohant anyjához, a ki a kastély verandája előtt a hársfák alatt -hűsölt és olvasgatott.</p> -<p>– Mamám! – kiáltá még távolból – képzeld: ő itt volt. Én láttam -őt. Bejött a kertbe, körülnézett; elolvasta a sírkő felírását s -aztán megint eltünt.</p> -<p>– Ő! – felele a báróné csodálkozva – kiről beszélsz? ki az az ő? -<span class="pagenum"><a name="Page_21" id= -"Page_21">-21-</a></span></p> -<p>– Hát édes mamám, az a mérnök, a ki a vasutat építette s a ki -egyszer itt ebédelt nálunk.</p> -<p>A báróné félre vetette könyvét, anyai szeretettel inté magához -gyermekét és átölelé. Aztán oktató hangon mondá:</p> -<p>– Kis leányom, te helytelenül fejezted ki magadat. Tanuld meg, -hogy így röviden «ő»-nek csak a legközelebb hozzánk tartozókat -szoktuk nevezni. Az apát, az anyát és a testvért. Minden esetben -pedig csak azt, a kiről más is tudja a családban, kiről van a szó? -Te pedig idegenről mondtad, hogy láttad őt. Hogy találja ki mamád, -kit láttál, minden kérdés és magyarázat nélkül.</p> -<p>A kis leány elpirult és elhallgatott. Nem tudta ugyan -megmagyarázni miért? de titkos ösztöne súgta, hogy meggondolatlan -beszédével valamit elárult, a mit jobb lett volna elhallgatnia.</p> -<p>Tán, hogy ő ezen emberről többször gondolkodott, mint a hányszor -beszélt.</p> -<p>A báróné pedig, hogy az adott leczke után, újra megnyugtassa -leányát, karjai közé szorította gyermekét, százszor megcsókolta, az -alatt pedig lelki szemével benézett a bizonytalan jövő -titkaiba.</p> -<p>– Szegény kis leányom, – gondolá, telve anyai aggodalmakkal – ki -tudja, hol él, hol rejtőzik e pillanatban azon ismeretlen, a kit te -egykor szívedben csak ő-nek fogsz nevezni? Valószínűleg most -hallgatja a jogot valamelyik egyetemen. Vagy már elmehetett komoly -nevelőjével külföldi első nagy útjára. Most nézi szép -Olaszországot, boldog Francziaországot, dúsgazdag Angliát. Ki -tudja, hát ha ezen titkos ő, épen most Párisban dőzsöl, könnyelműen -pazarolja örökségét, eszeveszetten tékozolja ifjúságát. Ki tudja, -hát ha ez a jövendőbeli ő, már nem is fiatal ember? Nős, gyermekei -vannak; később özvegy lesz és szürkülő szakállal, mint karvaly jő, -hogy elragadja tőlem szelíd galambkámat.</p> -<p>Az öreg, de dúsgazdag kérő oly megszokott <span class= -"pagenum"><a name="Page_22" id="Page_22">-22-</a></span> és -mindennapi tünemény a mi nagyvilági társadalmunkban!</p> -<p>Aztán fönhangon kérdé:</p> -<p>– Beszéltél azzal az úrral?</p> -<p>– Oh, nem mamám. Mikor megláttam, elrejtőztem a bokrok mögé: -mert nagyon féltem; rettenetesen megijedtem tőle.</p> -<p>– Megijedtél?</p> -<p>– Mert két év óta, hogy nem láttam, olyan nagy fekete szakálla -nőtt.</p> -<p>– Dőre kis leány. Azt jól tetted, hogy vissza fordultál és nem -beszéltél egy idegennel, a ki engedelem nélkül áttör a kert -kerítésén; de máskor ne rejtőzz el, hanem menj más útra, vagy jőjj -egyenesen hozzám.</p> -<p>– Igen, mamám.</p> -<p>Ezalatt az ifjú mérnök már a második állomáson is túl volt és -nem sokára megérkezett útja czéljához, a hol könnyű járművéről -leszállt s találkozott az itt rá váró szolgabíróval, kivel holmi -kisajátítási ügyekben még mindig akadt hivatalos elintézni -valója.</p> -<p>A munka néhány órát vett igénybe, s midőn az ellenkező irányból -érkező rendes vonat a pályaház elé ért, mindketten felültek s -visszautaztak a megye székvárosába.</p> -<p>A nap már gyorsan hanyatlott a láthatárt elzáró hegyláncz -gerincze felé, a vonat elrobogott a réthfalvi kastély kertje -fölött, s ketten gyönyörködve néztek le a kies völgybe, melynek -lejtőjén a báróné kastélyának tetőzete a búcsuzó nap sugaraitól -elöntve, vérvörös lángban égett.</p> -<p>– Sohasem mehetek el itt – jegyzé meg a szolgabíró – a nélkül, -hogy el ne gondolnám, minő csodálatos teremtése az úristennek az a -Réthfalvyné.</p> -<p>– Miért? Én voltam ott egyszer ebéden; egyszerűség és ősi zamat -uralkodik a házban, mint örök gyászt fogadott özvegyhez illik.</p> -<p>– A vidék urai, ha csak tehetik, kikerülik e házat. <span class= -"pagenum"><a name="Page_23" id="Page_23">-23-</a></span></p> -<p>– Mi kifogásuk lehet ellene?</p> -<p>– Azt mondják, a báróné méltatlan rangjához, mert gyülöletes -módra fösvény.</p> -<p>– Fösvény!</p> -<p>– Mások szerint csak józan takarékos módon él. Különben itt, ha -valahol az urak örökös dáridótanyát nem találnak, azon házra hamar -ráütik a fösvénység bélyegét. Ismeri ön a báróné ifjúságának -regényét?</p> -<p>– Sohasem hallottam.</p> -<p>– Akkor elbeszélem, mert érdekes és rövid. Az egykor szép -Réthfalvy Laura szeretett egy fiatal grófot, a ki történetesen épen -az ön nevét viselte.</p> -<p>– Megtoldva a grófi czímmel.</p> -<p>– Igen megtoldva. Szabolcsy Gábor gróf azonban őseinek -birtokából egy talpalatnyi földet sem nevezhetett sajátjának, mert -mindent, még atyja életében, elvitt a csőd és az árverés. Egyedül -csak huszárfőhadnagyi fizetéséből élt. Ez okból a leányt nem adták -hozzá. Laura kisasszony otthon maradt s nagyon kezdett már -elvirulni, a midőn kétségbeesésében férjhez ment unokatestvéréhez -Réthfalvy Pál báróhoz, a ki a tőszomszédságban fekvő két -falucskának ura volt. Igen ura, de csak névleg, mert a házasság -után csakhamar kitünt, hogy férjemuram legalább is annyival adós, a -mennyit birtoka megérhet. Nem sokára leányka született e -házasságból, s míg a nő gyermekágyban feküdt, a gyöngéd férj, -Pesten, kártya közben úgy összeszólalkozott valakivel, hogy párbaj -lett a dolog vége, s a báró urat a golyó épen a homlokán találta. -Ekkor az özvegy feltette magában, hogy összes erejét megfeszíti, -minden nélkülözéssel megküzd, de férje adósságát kifizeti s mind a -három falut megtartja.</p> -<p>– Dicséretre érdemes elhatározás.</p> -<p>– Úgy van, ha fia volna. De mire való ez az erőködés egy leány -miatt, a ki ha szép lesz, épen úgy elvihet egy, mint három falut az -idegen családba. <span class="pagenum"><a name="Page_24" id= -"Page_24">-24-</a></span></p> -<p>– Mi lett a grófból?</p> -<p>– Az, a mi szokott: a főhadnagyból kapitány. Ekkor kitört a -forradalom, és Szabolcsy gróf átcsapott a honvédekhez. Kétszer -kapott sebet. Az elsőből kiépült, de nyár közepén az orosz -portyázók úgy mellbe lőtték, hogy félholtan hozták vissza a -táborba. Itt sem volt maradása. Feltették egy közönséges paraszt -szekérre s hurczolták éjjel-nappal, míg végre Laura kisasszony -hírét vette s a beteget saját kastélyába hozatá.</p> -<p>– Még mint leány?</p> -<p>– Még mint leány. Atyja épen ezen idő előtt halt meg: tehát -Laura kisasszony egészen szabadon rendelkezhetett kezével. A gróf -öt napig feküdt a kastélyban. A báróné erősen állítja, hogy betege -soha egy perczre sem nyeré vissza emlékezetét: mások az ellenkezőt -állítják, sőt hozzá teszik, hogy Laura kisasszony a halállal küzdő -grófot örökös szemrehányásokkal és hűtlenségi vádakkal kínozta. A -halál véget vetett a kínos helyzetnek, s az ezredes sírt és -emlékkövet kapott a kastély kertjében.</p> -<p>– Tehát mégis megtisztelte.</p> -<p>– Oh, nem ő! hanem a vidéki hazafiak adtak össze vagy hetven -forintot. Azok faragtatták valami kontárral s midőn a követ ide -szállították, Laura kisasszony nem mert ellenkezni. Aztán ott -állott az emlék sok évig, míg a vasút miatt vagy tíz öllel alább -kellett újra felrakni darabjait.</p> -<p>– Laura kisasszony azután ment férjhez?</p> -<p>– Néhány évvel később.</p> -<p>– Szerelemből?</p> -<p>– Tisztán és egyedül csak azért, hogy a formaszerinti vén -leányság ízetlen helyzetéből kimeneküljön.</p> -<p>– – – –</p> -<p>Ismét néhány hónap telt el.</p> -<p>A szakaszmérnök buzgón s kedvtelve hivataloskodott, míg egy őszi -napon az igazgatóságtól azon parancsolatot <span class= -"pagenum"><a name="Page_25" id="Page_25">-25-</a></span> kapta, -hogy haladék nélkül menjen Szatmárra, a hol a Szamos hídjának -feljáró töltései mindkét felől sülyedni kezdenek; a pálya döczögős, -a sínek szétválnak s a közlekedő vonatokat vész fenyegeti. Tehát -vizsgálja meg a dolgot, készítsen tervet és részletes -költségvetést, miként lehetne a mutatkozó hibát leggyorsabban és -legolcsóbban kijavítani?</p> -<p>Nagyon hízelgő megbizatás volt ez egy szakaszmérnök részére. Az -igazgatóság hivatalosan kimondta ezzel, hogy Szabolcsy Gábor mérnök -ügyességéről sokat tesz fel.</p> -<p>Másnap tehát becsomagolá műszereit és útnak indult.</p> -<p>Ily küldetésben ő volt a legnagyobb úr az egész vonaton; a -mozdonyvezető, a konduktor kalapemelve fogadta parancsait. Oda ült, -a hová neki tetszett, a hol legkényelmesebb helyet talált s más -idegen nem háborgatta gondolataiban.</p> -<p>Mert az utóbbi idők óta az ifjúnak lelkét kínos kételyek -marczangolták, miktől nem tudott megszabadulni.</p> -<p>Éles szemű fiatal ember volt, mindent látott; jó emlékező -tehetséggel birt, semmit el nem feledett. Sokat hallott s mindent -észszerűleg összeköttetésbe hozott s tudott azokból -következtetéseket is vonni.</p> -<p>Anyjának egykori szavai is felmerültek emlékezetében. A mit -akkor még nem értett, ma már világosabb utmutatóul szolgált. -Egybevetette ezzel azt is, a mit anyjának ismerőseitől hallott. -Most kezdte érteni, mért vizsgálta a báróné oly élénk -kiváncsisággal az ő arczvonásait s így lassanként, fokról fokra -hozzá szokott azon gondolathoz, hogy az ő ismeretlen édes atyja és -a réthfalvi parkban eltemetett ezredes életpályája között sok -hasonlatosság van.</p> -<p>Csak a grófi czím forgatta fel minden okoskodását. Ezt a -körülményt ő soha sem hallotta; erről senkinek legtávolabb sejtelme -sem lehetett.</p> -<p>De visszagondolt gyermekkorára. Tudta, hogy anyja szegény -asszony volt, de azért, míg élt, fiát mindig <span class= -"pagenum"><a name="Page_26" id="Page_26">-26-</a></span> csinosan -járatta és úgy nevelte, mint a jó és művelt családokban szokás.</p> -<p>Ama rettenetes és minden boldog jövőt megsemmisítő eszmét, hogy -ő törvénytelen gyermek, már úgy megszokta, mint a született vak a -világtalanságot. Fájt neki, de nem esett kétségbe miatta. Ha egykor -főmérnök lehet: ugyan mit kivánhat többet e mostoha világtól?</p> -<p>Azt is hallotta édes anyjának ismerőseitől és szomszédaitól, -hogy özvegy Szabolcsy Gáborné soha sem tudta jogát e névhez -bebizonyítani. Azon állítását, hogy egybekelése Lengyelke nevű -faluban ment végbe, de ezen helységet az oroszok a templommal és a -matrikulákkal együtt porrá égették, csak oly mesének tartották, -minőt a szerencsétlen eltévedt nők szoktak hibájuk elpalástolására -feltalálni. Ellenben országvilág tudta, hogy az egykori Lengyelke -ma már többé nem létezik; a lakosok a szomszéd falvakba költöztek s -az egykori háztelkekből kövér szántóföldek keletkeztek.</p> -<p>De mit használt ez is? különösen oly fiúnak, a kinek -keresztlevele sok évvel később kelt születésénél?</p> -<p>És ha ő maga meggyőződhetnék is, hogy törvényes ágyból -született; vajjon ezen biztos öntudatával más véleményre -téríthetné-e a világot, mely bizonyítékok nélkül semmit sem -tartozik elhinni?</p> -<p>És mégis oly nehéz és elviselhetlen fájdalom egy gyermeknek azon -hitben élni, hogy édes anyja, a ki őt úgy szerette, a ki csak érte -élt, egykor többé jóvá nem tehető hibát követett el!</p> -<p>A grófi czím legkevésbbé sem érdeklette. Ennél többet ért volna -előtte egy becsületes iparos atyától öröklött jogos név. Gróf és -szakaszmérnök! Méltóságos czím és napi munkával keresett kenyér! Ez -több mint hiábavalóság, valóságos gúny és nevetség.</p> -<p>De végre is kellett valami igaznak lenni abban, hogy az ő atyját -Szabolcsy Gábornak hítták. Jártában, keltében soha nem talált ily -névre. A lapokban <span class="pagenum"><a name="Page_27" id= -"Page_27">-27-</a></span> nem fordult elő; a czímkönyvben sehol nem -találta fel. Andrássy Gyula vagy Deák Ferencz, százával találkozik: -de Szabolcsy Gábor csak egy élt a világon. Ez gróf volt és -honvédezredes; meghalt a báróné kastélyában, a hova sebesülten és -eszméletlen állapotban hozták és eltemették a kert díszhelyén, -tisztelve és nagyrabecsülve még emlékében is!</p> -<p>Ily tépelődések között érkezett meg az ifjú, még azon nap -délutánján Szatmárra, a hol első teendője volt a rábízott ügyben -tájékozást szerezni.</p> -<p>Egyszerre egy végig-pillantással látta, hogy a pályán mutatkozó -kár csekélység, és gyakran előfordulni szokott okból -származott.</p> -<p>Úgy látszott, hogy a vészjósló jelentést a dologhoz nem értő -egyén küldte Pestre. Néha megtörténik az efféle rosszlelkűségből és -csalárd számításból is: hogy új munka legyen, a vezető mérnök pedig -a homok- és kavicsszállítás fejében patikáriusnak való számadást -terjeszszen az igazgatóság elé.</p> -<p>Gábor mérnök a sok irogatás, tervezgetés helyett, rögtön saját -felelősségére munkához látott s nehány nap mulva értesíté az -igazgatóságot, hogy minden rendén van s a nehány száz frtnyi -kiadást az állomási főnök «mulasztást nem tűrő javítások» czímén az -állomási pénztárból előlegezte.</p> -<p>Az igazgatóság tagjai fejöket csóválták ezen hihetetlennek -látszó hírre s rögtön főmérnököt küldtek Szatmárra «felülvizsgálat» -végett. A jövés-menés, méregetés ismét nehány napba került, de az -eredmény csak az volt, hogy a végbevitt munka helyes, a pálya jó és -tökéletesen «praktikabilis».</p> -<p>Egyéb sem kellett a direktóriumnak, ha a czél el volt érve. Ott -a tanácsban a szakértők mindjárt kezdetben 20,000 frtról beszéltek; -de ez sem lett volna baj, mert a részvényes társaság állami -biztosítékot élvez: tehát bú nélkül költhet. Mert ha a sok rendes -és rendkívüli kiadások folytán kevés a jövedelem, arra való az -ország, hogy kötelessége folytán fizesse a hiányt!</p> -<hr class="chap" /> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_28" id= -"Page_28">-28-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h2><img src="images/04.png" alt="" title="" /> IV.<br /> -<span class="smaller">(Hátrahagyott levél az anyától.)</span></h2> -</div> -<p>A munka be volt fejezve, az igazgatóságtól megérkezett a -dicséret és elismerés s a legközelebb bekövetkezett vasárnapon az -ifjú mérnök teljes szabadságot élvezett.</p> -<p>Korához képest szép állással birt; a rendes fizetés mellé, a -folytonos kiküldetések alkalmával még megfelelő napidíj is járult s -miután semmi hajlam nem volt benne könnyelműségre, vagy épen -pazarlásra, kellemesen élt s tárczájában a pénz soha sem -hiányzott.</p> -<p>Elhatározta, hogy szabad napját gyermekkori emlékeinek -megtekintésére szenteli. Bejár minden helyet, a hol hajdanában -megfordult; megnézi a kis ház udvari szobáját, a hol édes anyjával -lakott; eltekint a püspöki convictusba, a hol az egykori legkisebb -fiúk ma már a legidősebbek: vajjon emlékezni fog-e itt valaki -rája?</p> -<p>A város időközben valamennyire meg is szépült; a helybeliek -legalább azt tartják, ma már rá sem lehet ismerni a régi Szatmárra. -Gábor mérnök tehát végig sétálgatott az utczákon és örvendett, a -hol a haladás és csinosodás jeleire találhatott.</p> -<p>Vele is úgy történt, mint mással: hogy a mit egykor szépnek, -csinosnak talált, ma szegényes és izléstelen képet öltött. Másutt a -ronda fészkek helyébe <span class="pagenum"><a name="Page_29" id= -"Page_29">-29-</a></span> szép emeletes épületek emelkedtek. De -végre minden kisebb és szerényebb volt, mint emlékezetében -képzelte. A mi egykor rá nézve messze út volt, ma mindjárt ott -következett a kurta kis sikátor végén.</p> -<p>A ház, melyben anyja lakott, még állt, hanem az udvari szobából -egy kádármester raktárt csinált kész hordóinak. Az udvaron pedig a -legények iszonyú kopogással verték fel az abroncsot a dongákra. Más -világ, más emberek. A ház lakói bámulva néztek a fiatal emberre, a -ki itt minden csekélységet, a kút gémét, a pincze gátorát oly -kegyeletes figyelemmel vizsgálja: bizonyosan a házat akarja -megvenni: mit keresne mást itt e szegény fészekben ily tőről -szakadt dús gavallér? Mert külsejéről itélve, csakugyan nem -lehetett ráfogni, hogy borkereskedő vagy épen szőllős gazda.</p> -<p>Innen elsétált a convictus épületébe, gondolkodván útközben a -mulandóságról. Hat vagy hét év és mennyi változás! A -jótékonyságáról híres püspök, az intézet alapítója már nyugalomra -tért az általa épített székesegyház sírboltjába, a hol elődei után -a negyedik helyet foglalja el. Az intézet egykori igazgatója is -másnak engedte át tisztét. A növendékek is folyvást változtak; -évenkint belépett ide tiz-tizenkét apróság, majdnem ugyanannyi -elhagyá a tápláló tanyát.</p> -<p>Szóba állott egyikkel, másikkal az idősbek közül, de csak azt -tapasztalta, hogy ezeknek legkisebb gondjuk is nagyobb volt annál: -mikor élt itt valaha egy Szabolcsy Gábor nevű diák a szürke -frakkban?</p> -<p>Egyedül az öreg főzőné (a hely szerénysége tiltakozott a -szakácsné elnevezés ellen) a még mindig szorgalmatos és házsártos -Salánkiné asszonyom csapta össze kezét, a midőn hallá, hogy -Szabolcsy Gábor nevű úri ember jött látogatóba.</p> -<p>Mindjárt ott hagyta a konyhát, a mosogató teknőt s rohant az -udvarra úgy, hogy még főkötője is hátrahanyatlott.</p> -<p>– Micsoda? Szabolcsy Gábor? a kinek én a főtisztelendő -<span class="pagenum"><a name="Page_30" id= -"Page_30">-30-</a></span> úr asztaláról fánkokat dugtam a zsebébe? -Az a selypes kis úrficska, a ki ha jéggé fagyva jött haza a -templomból, itt keblemen melegítettem fel? Hol van, hadd -lássam.</p> -<p>Erre megpillantotta az udvar közepén állongó fiatal embert, de -nem sokat gondolt annak szép fekete szakálával, még kevesebbet -finom, úrias és igen divatos öltözékével, hanem hozzá rohant, -megölelte, megcsókolta, keblére vonzotta, pedig bizony nagyon -rántásszagú volt a szoknyája és nagyon sok tarka zsírfolt a -kötényén.</p> -<p>Természetesen csak úgy tegezte, mint hajdanában.</p> -<p>– Csakugyan te vagy, Gábor? Ejnye be kitakarodtál, ejnye de -felcsenevedtél. Uram fia: hiszen magam futottam a Szamosra friss -vizért, mikor a főtisztelendő úr (Isten nyugosztalja) -megkeresztelte: pedig már jó nagy buksi volt. Ugyan hol volt a -szemük, hogy ezt a szép magyar fiút zsidó gyereknek nézték!</p> -<p>Már sokat beszélt, míg végre okosabb gondolat is jutott -eszébe.</p> -<p>– Gáborkám: voltál már Kürthy Mihályné asszonyomnál?</p> -<p>– Kürthy Mihályné asszonyomnál? Nem igen emlékszem nevére.</p> -<p>– Már hogy ne emlékeznél. Ez ápolta anyádat betegségében. Mikor -pedig te három esztendős voltál, Kürthy Mihály uram (Isten -nyugosztalja) valami ócska farkasbőr-bekecsből olyan szép -báránybőr-ködmönt varrt neked, hogy nem volt egynek sem az -iskolában. Szegény Kürthyné most özvegy, de a maga házában lakik és -folytatja a szűcs mesterséget.</p> -<p>– Ha anyám iránt jó indulattal viseltetett, elmegyek hozzá s -megköszönöm neki.</p> -<p>– Még mást is találsz ott. Mikor anyád haldoklott, egy -lepecsételt levelet adott át neki, s azt mondta: ezt az írást csak -úgy adja át szomszédasszonyom a fiamnak, ha nagykorú és derék ember -is lesz.</p> -<p>– Egy levél hozzám? haldokló anyámtól? <span class= -"pagenum"><a name="Page_31" id="Page_31">-31-</a></span></p> -<p>– Azóta ott őrzi Kürthyné asszonyom a pecsétes írást a ház -legtisztességesebb helyén, a mestergerendán, épen a biblia mellett, -mert Kürthyné asszonyom (Isten bocsássa bűnét) a kálvinista hitet -vallja.</p> -<p>– És hol lakik ez a derék asszony?</p> -<p>– Még azt is elfeledted? Menj innen egyenesen a Szamos-utczára, -s ott majd megtalálod Pigai Károly koporsó-asztalos műhelyét. -Micsoda? ezt sem tudod? hányszor hoztál onnan begyujtani való -forgácsot, ha anyád tejet akart forralni. Nos, hát a hol a Pigai -Károly táblája van, a két vörös koporsóval, csak oda menj be, mert -az a Kürthy Mihályné asszonyom háza. De el ne illanj Szatmárról, -míg nekem is el nem mondtad, mit olvastál az anyád irásában?</p> -<p>Nem sok fáradságába került az ifjúnak, hogy Pigai Károly -czégtábláját a két vörös koporsóval s fölötte, szokás szerint, az -ország czímerével, feltalálja. Ott lógott egy földszinti ház kapuja -fölött, jól lemosva az esőtől és tisztességesen megkopva az idők -mostohasága alatt.</p> -<p>Az udvaron gyékényes fedelű úgynevezett «ekhós» kocsi állott, -mellette kövér, alacsony termetű, még nem is öreg asszony -rakosgatott egy nagy ládába báránybőrből készült kucsmákat, hogy -elküldje a nagybányai vásárra, a hol, így őszi időben, ezen árút -nagyon keresik.</p> -<p>A mérnök az első pillanatban alig hihette, hogy e nő maga -Kürthyné asszonyom volna. De jobban meggondolva, könnyen -kiszámíthatá, hogy ha a szűcsné egykorú volt édes anyjával, nem -lehetett több negyvenöt évesnél.</p> -<p>Előbbre lépett tehát és igen előkelő modorban bemutatá -magát.</p> -<p>– Micsoda? – felelt Kürthyné asszonyom, – a nagyságos úr az én -kis Gáborkám, a kit én százszor lekergettem az eperfáról, ha -éretlen volt még a gyümölcse?</p> -<p>– Valóban én vagyok. <span class="pagenum"><a name="Page_32" id= -"Page_32">-32-</a></span></p> -<p>– Ugyan ne öljön meg.</p> -<p>(Eredeti szatmári szójárás, mely a csodálkozásnak legfensőbb -fokát jelenti.)</p> -<p>– Most jövök Salánkiné nénitől – folytatá az ifjú – s azt hallám -tőle, hogy levél maradt anyámtól, s itt van letéve Kürthyné -asszonyomnál.</p> -<p>– Nálam? Már hogy mondhatott ilyet Salánkiné asszonyom? Nem -vagyok én sem káptalan, sem a nemes város archivariusa, hogy nálam -okleveleket tegyenek le.</p> -<p>– Tehát semmi sem maradt számomra?</p> -<p>– Azt már megint nem mondtam. Csak annyi igaz, hogy boldogult -Szabolcsy Gáborné asszonyom egy bepecsételt írást adott át nekem, -hogy halála után vigyem valahova, a hol jól megőrzik.</p> -<p>– Szabad tudnom, hol találnám meg ezt az iratot?</p> -<p>– A városházán. Beadtam a levéltárba. Őrizze meg, a kinek -kötelessége; azt hiszem azért fizetik az ilyen ingyenélőket.</p> -<p>Az ifjú mérnök a vett utasítás folytán gyors léptekkel sietett a -városházára.</p> -<p>Itt bevett hazai és municipális szokás szerint bámulva néztek -rá, mint csodabogárra, a ki valamely okirat kiadatását követeli, a -nélkül, hogy az okirat számát is megmondhatná.</p> -<p>Szerencséjére még élt ott egy elvénült és örökké éhező irnok, a -ki emlékezett a dologra. És miután az itt szóban forgó iratcsomó -hivatalosan soha sem volt lajstromozva, igen rövid úton át is adták -a fiatal embernek, hogy hát vigye, a hova neki tetszeni fog.</p> -<p>A mit kezébe kapott, közönséges levél volt, mely vastagsága után -itélve egy vagy két ivet foglalhatott magában. Mint szerzett -kincsével, mint elidegeníthetlen tulajdonával hatolt át a város -utczáin és sietett szállására, a pályaházba.</p> -<p>Gábor mérnöki hivatásánál fogva mindig száraz számokkal és -pontos mérésekkel foglalkozott, de azért nem hiányzottak lelkének -nemesebb kincsei sem. <span class="pagenum"><a name="Page_33" id= -"Page_33">-33-</a></span> A természet gazdag képzelő tehetséggel -áldotta meg; szíve képes volt ellágyulni, sőt olvadozni is, és -akkor a könnyek igaz gyöngyei soha sem hiányoztak szemében.</p> -<p>Már útközben többször megnézegeté a kezében tartott szent -ereklyét. Örömmel és kedves megelégedéssel vette észre, hogy ezen -számára őrzött levelet nagy lelkiismeretesen megőrzötték, s mint -haszontalan lomot az útból félre nem dobták. A papir fehérsége és -tisztasága bizonyította, hogy ezen irat annyi év lefolyta alatt -napvilágot sem látott, annál kevésbbé került kiváncsi szemek elé, -vagy épen idegen, hivatlan és kiméletlen kezek közé. Volt ott elég -hely a levéltárban: tehát ott is maradhat, míg csak Szatmár városa -el nem pusztul örökre.</p> -<p>Remegve érkezett szállására. Elfogultságában alig viszonozta az -állomásfőnök barátságos üdvözletét. Olyan izgatott hangulatban -volt, mint az ókor meséiben a hős, a ki a holtak ismeretlen -országából vesz egyenes tudósítást.</p> -<p>– Szegény, elfeledhetetlen jó anyám, – mondá a midőn karszékébe -ült, – kezdelek érteni; eltalálom utolsó gondolatodat, a midőn -tudtad, hogy fiad árvaságra jut. Te nem mondhattál el valamit az -éretlen gyermeknek, de még sem akartad titkaidat végkép sírodba -temetni. Gondoskodtál tehát, hogy szólhass hozzám még egyszer akkor -is, ha érett észszel hallhatom és elfogadhatom parancsolatodat. Ime -most, a midőn még ismeretlen előttem legszentebb végrendeleted, -esküszöm, hogy feltétlenül engedelmes fiad leszek, s bármit -kivántál tőlem, éltem feladatának tekintem, hogy -megcselekedjem!</p> -<p>Ekkor bezárta szobája ajtaját, lebocsátotta az ablak függönyeit -s ezen derengő félhomályban, kivette mellénye zsebéből tollkését, s -a levél borítékát egy vágással ketté hasította.</p> -<p>Mindjárt az első pillanatra idegen és soha nem ismert kéznek -sorai és betűi tüntek szemei elé. <span class="pagenum"><a name= -"Page_34" id="Page_34">-34-</a></span> Hogyan? ennyi remény, ennyi -várt vígasztalás után rögtön és egyszerre ily rémítő csalódás -következhetnék?</p> -<p>De csakhamar eszébe jutott, hogy ő ugyan édes anyjának kéziratát -nem is ismerheti. Gyermekkorában ilyesmire nem figyelt; azután -elpusztult a család szegényes tűzhelye, elenyészett minden -emléktárgy s a fiú mindez óráig egy betűt, egy vonást sem látott -anyja hagyományaiból.</p> -<p>A következő pillanatban már olvashatta a levél homlokán a -szeretetteljes megszólítást: Kedves gyermekem, édes kis -Gáborkám!</p> -<p>Látta a levél keltének napját, az évszámot. Ott állott még meg -nem sárgult tintával feljegyezve: szept. 2. 1858. Épen öt nappal -korábbi datum, mint a bekövetkezett halál.</p> -<p>Fordított és nézte az aláírást. Vajjon bátran és kétkedés nélkül -Szabolcsy Gábornénak nevezi magát? Nem. Csak azt írta: még a -túlvilágban is örökké hű anyád.</p> -<p>Lehetett ebből valamit előre is következtetni. Épen semmit sem. -Minden anya így írja alá magát; a polgárné, a grófné, a királyné, -ha gyermekéhez szól. Anyád és semmi más; mert ezzel már a -legnagyobb el van mondva. A mi ezután következik, az a külső világ -ügye. A hivatalosan viselt névnek vagy czímnek az anya és a fiú -között létező szentélyben semmi helye sem lehet.</p> -<p>Végre erőt vett magán, megtörlé száraz homlokát és olvasni -kezdett, mint következik:</p> -<p class="right">«Szatmár, szept. 2. 1858.</p> -<p>Kedves gyermekem, édes kis Gáborkám.</p> -<p>Ha olvasod egykor e levelet, mindenre kérlek, figyelmesen -olvasd, hogy megérthesd szavamat.</p> -<p>Ha a sors úgy határozta, hogy homályban maradj s kezed -munkájával keressed kenyeredet, értsd meg <span class= -"pagenum"><a name="Page_35" id="Page_35">-35-</a></span> a -tényeket, de ne figyelj a következtetésekre, melyeknek hasznát úgy -sem veheted.</p> -<div class="figcenter" style="width: 387px;"><a href= -"images/i002hq.jpg"><img src="images/i002.jpg" alt= -"Végre erőt vett magán és olvasni kezdett." title= -"Végre erőt vett magán és olvasni kezdett." /></a> -<p class="caption">Végre erőt vett magán és olvasni kezdett.</p> -</div> -<p>Halld tehát, a mit tudnod kell a legegyenesebb forrásból, s nem -úgy, mint eddig netán hallottad volna, a szomszédasszonyok -mendemondáiból.</p> -<p>Én Lengyelke nevű faluban laktam Abauj megyében. Atyám -Lengyelkey István nyugalmazott tanár volt a kassai akadémiából. Ide -húzódott őseink eredeti helyére, habár egy újonan vásárlott kis -háznál más birtoka nem volt. Halála után a régi kormány kegydíjat -rendelt számomra s így csendesen és gond nélkül éltem. Innen értsd, -hogy nevelésem nem volt elhanyagolva; atyám gondoskodott róla, hogy -anyanyelvemen kívül németül és francziául beszéljek.</p> -<p>1848 nyarán átutazott itt egy honvédalezredes, a ki a ráczok -ellen folytatott csatákban súlyos kardcsapást kapott homlokára. -Kassa felé igyekezett, a hol ha nem is rokonai, de jó barátai -éltek.</p> -<p>Midőn Lengyelkén keresztül hozták, annyira kimerült, hogy tovább -nem utazhatott. Sebe újra kifakadt és veszélyes láz fogta el. Tehát -nálunk maradt és én ápoltam.</p> -<p>Oly boldog és szerencsés voltam, hogy a midőn a sebesült -felüdült, előbb tán csak puszta hálából, később szívének tiszta -vonzalmából szeretett engem; kezemet kérte és mi akadály nélkül -szeptember 10-ik napján 1848-ban Lengyelke faluban egybekelhettünk. -A minket összeeskető plébános neve Margittay Sándor. Tanuink voltak -helybeli birtokos parasztgazdák: Kardos Illés és Mosolygó -Simon.»</p> -<p>– – – Eddig olvasá az ifjú édes anyjának hátrahagyott levelét, -és az alatt folyvást reszketett egész testében.</p> -<p>Édes élvezettel olvasta, hogy a házasság megtörtént: de távolról -sem kiáltott győzelmet, mert élte előzményeiből tudta, hogy még -sincs minden tisztában.</p> -<p>Tovább olvasott:</p> -<p>«Az anyakönyvbe saját szemem láttára be lett írva, <span class= -"pagenum"><a name="Page_36" id="Page_36">-36-</a></span> mint férj: -gróf Szabolcsy Gábor honvédalezredes, mint nő: Lengyelkey -Sarolta.»</p> -<p>– – – Tehát itt volt minden világos betűkkel kiírva. És még -is!</p> -<p>Az ifjú mérnök dicséretére legyen mondva, hogy őt nem az -atyjának grófi czíme, hanem egyszerűen csak a valósággal megtörtént -házasság ténye hozta lelkesedésbe.</p> -<p>De előre sejtette, hogy e tényt nehéz vagy épen lehetetlen lesz -a világ előtt is bebizonyítani. Eddig is tapasztalta, hogy -ledönthetlen akadályok álltak fönn; különben édes anyja, a midőn -Szatmáron letelepedett, szegénysége daczára, már csak gyermeke -tekintetéből is, föntartja jogait s nyiltan mint Szabolcsy Gábor -gróf özvegye lép fel.</p> -<p>Ez nem történt. A szegény özvegy kézi munkából éldegélt, férje -rangjával soha senki előtt nem dicsekedett.</p> -<p>Tehát minő szüksége lehetne most a szorgalmas és takarékos -szakaszmérnöknek arra, hogy grófi rangot viseljen, vagyon és -földbirtok nélkül? Csak mosolygott s azt mondta: eltemetett -dicsőség ez, melynek a világ előtt sem értéke, sem kelete.</p> -<p>Ő gróf! tudniillik otthon, ha magában van és nem hallja senki: -de már túl szobája küszöbén vagy épen az utczaajtón, egyszerre -leolvad róla a fény, s lesz belőle polgár, mint a többi.</p> -<p>Ezen egy eset van a világon, a midőn az öntudat és a benső -meggyőződés nem elég. A társadalomnak is kell erről valamit tudni; -világos bizonyítékok hiányában pedig semmit sem tartozik -elhinni.</p> -<p>Ismét tovább olvasott:</p> -<p>«Következett a borzasztó 1849-iki év. Férjem visszament a -hadsereghez Görgei táborába; én itthon maradtam Lengyelkén.</p> -<p>Nyár folytán egy este veszem a hírt, hogy atyád, a ki ez alatt -ezredesi rangot nyert, az oroszok betörésekor, mindjárt az első -napokban valamely csekély <span class="pagenum"><a name="Page_37" -id="Page_37">-37-</a></span> előörsi csatározásban újra veszélyesen -megsebesült, és elvitték arra, merre még az út nyitva volt Zemplén -megyébe, a Bodrogközbe.</p> -<p>Mikor pedig az orosz portyászok már felénk is közelegtek, -elhagytam Lengyelkét s mentem Miskolczra, onnan tovább a Tiszán -túlra.</p> -<p>Ezen utamban születtél te, közel Tokajhoz, a kocsin, a midőn a -menekvők társaságában Debreczen felé szándékoztunk. Születésed -napja július 3-ika 1849.</p> -<p>Félholtan érkeztem az Alföld nagy városába, a hol a -legrettenetesebb hír várt rám. Atyád ugyan élve, de már -eszméletlenül érkezett Zemplénbe, de ott egy Réthfalva nevű faluban -meghalt.</p> -<p>Szerencsétlen voltam. Azt hittem, elértem már a végső -megsemmisülés határához, a midőn tapasztalnom kellett, hogy -szenvedésim pohara még csak ezután lesz csordultig megtöltve.</p> -<p>Halld a legiszonyatosabb szerencsétlenséget, a mi a nőt, az -anyát és a gyermeket érhette. Az orosz hadsereg jobb szárnya -Lengyelkén áthatolván, soha sem tudtam meg, mi okból, a falut -feldúlta, felgyujtotta, még a templomot is porrá, hamuvá -égette.</p> -<p>Kétségbeestem; többé nem lehetett vígasztalás számomra: mert -tudtam, mi veszett el ott örökre a lengyelkei templom -sekrestyéjében.</p> -<p>Már akkor, a midőn legelőször mosolyogtál anyád szemébe, előttem -állott a rettentő jelenet képe, ha majd fölnevelkedett fiam számot -kér az anyjától és követelni fogja születése törvényességének -bebizonyítását. A most közelgő halál megszabadít ugyan ez iszonyú -pillanattól: de az elmaradhatlan következmények fönmaradnak, teljes -súlyokkal rád nehezednek és egyedül ez lesz tőlem összes -örökséged.»</p> -<p>– – – A boldogtalan ifjú, bár mindezt, a mit eddig olvasott, ha -nem is részletesen, de nagyjából régen tudta, vagy legalább -sejtette és kitalálta: most, midőn a tények teljes világosságban -tárultak szeme elé: végső elcsüggedést kezdett érezni. <span class= -"pagenum"><a name="Page_38" id="Page_38">-38-</a></span></p> -<p>Elejté kezéből a levelet, s visszahanyatlott a karszékbe. Ott -ült sokáig szótlanul és fiatal arcza a haldoklónak elijesztő -vonásait vette fel. Aztán keze gépileg nyúlt a levél után s tovább -akart olvasni, de szeme elhomályosodott, a sorok, betűk -összefolytak előtte. Tán azt hitte, beesteledett, mert gyertyát -gyujtott, pedig a hanyatló nap még mindig bőven lövellé sugarait az -ablaknak leeresztett függönyén keresztül.</p> -<p>Nem a grófi czím elvesztésének rá nézve értéktelen gondolata -bántotta. Ily hiúság nem ingerlé lelkét. Jelen helyzete, melyet -önerejéből és saját szorgalma által nyert, teljesen kielégíté -vágyait. Kellemesen élt s még munkájában is inkább gyönyört, mint -fárasztó foglalkozást talált.</p> -<p>De a jövő!</p> -<p>Hogyan? már ma, pályájának oly szépen indult kezdetén, előre -lemondjon minden igazi boldogságról? Ki tudja? Nem találhat-e ő is, -mint más, valahol egy nyájas, bizalmas, barátságosan angyalarczú -leánykát, a kit szeretni fog, a kinek szerelmét megnyeri és a -szülők örömmel adják rá áldásukat? És akkor, az utolsó perczben, a -midőn nincs egyéb hátra, mint a törvénytől kivánt külső -formaságokat teljesíteni: akkor… akkor vallja be, hogy születésének -törvényességét nem tudja bebizonyítani, vagy a mi ennél is -visszataszítóbb, elkezdjen hosszadalmas históriákat mesélni, miket -hideg megfontolással senki e világon el nem hihet.</p> -<p>Kezei közé rejté arczát, mintha a szégyen lángját akarná elfödni -és úgy ült ott lehorgasztott fővel, míg kívül elsötétedett, belül -pedig a gyertyák vörös világa elénk fehér színt öltött.</p> -<p>Végre tovább olvasott:</p> -<p>«Most hallottad történetedet és ismered sorsodat. Csak arra -kérlek, ne vesd meg anyádat, a kinek nincs más hibája, mint hogy -szerencsétlen volt.</p> -<p>Azt se véld, hogy én bűnös hanyagsággal tétlenül <span class= -"pagenum"><a name="Page_39" id="Page_39">-39-</a></span> tűrtem -sorsomat és elvesztegettem gyermekem jövendőjét; mert eleinte míg -volt egy kevés pénzem, mindent ezen eltemetett titok felderítésére -fordítottam. Az ügyvédek felszedték az előleget, de mikor látták, -hogy csak egy gyermek törvényesítéséről van szó, a grófi rangot -megillető széles uradalmaknak pedig híre sincs; egymásután -elhagytak.</p> -<p>Most tehát halld édes anyádnak végső szavát, melyet tetszésed és -belátásod szerint kérésnek vagy parancsolatnak vehetsz.</p> -<p>Soha se mondj le azon reményről, hogy egy napon, mint Szabolcsy -gróf, teljes joggal elfoglalhasd helyedet a társadalomban.</p> -<p>Ellenben… erre figyelj! azon sivár és háladatlan tévútra se -engedd magadat csábíttatni, hogy e törekvést, mint életed egyedüli -czélját és feladatát tekintsed!</p> -<p>Ne mondj le, de hasztalanul se fáradj, vagy csalóka nyomokon -indulva, erőd fölött ne költekezzél.</p> -<p>Gondold meg, hogy az ily végzetszerű rejtélyt csak a jó -szerencse, csak a véletlenségek csodái fejthetnék meg. Ne üss zajt, -ne mutasd másoknak levelemet; ne kérdezősködjél úgy, hogy azzal -egyszersmind titkodat a hivatlanok és részvétlenek előtt is -eláruld.</p> -<p>Hozzád szólok, a ki anyai szívem súgja, tanult és művelt ember -lettél. A tudatlan és homályban maradt gyermekem ezen soraimat meg -sem értené. Beszélne, dicsekednék s mindenki kinevetné.</p> -<p>A papra, Margittay Sándorra se sokat építs. Úgy írták nekem -Lengyelkéről, hogy ezen még ifjú erejében díszlő lelkész az orosz -dúlás után véres bosszút esküdött; elhagyta állását s Bem tábornok -hadseregében, mint közember szolgált. Soha többé hírét nem -hallottam.</p> -<p>Ezt írtam neked nagykorúságod idejének elérkezésére: de érzem, -hogy erőm elfogy.</p> -<p>Hangos szóval hí az ég magához. Itt kell, hogy <span class= -"pagenum"><a name="Page_40" id="Page_40">-40-</a></span> hagyjalak -a küzdelem és a bizonytalanság örvényében. De nem a nélkül, hogy -végső tanácsaimmal fel ne fegyverezzelek.</p> -<p>Haladj kitűzött utadon, de ha meg vagy elégedve sorsoddal, -semmit koczkára ne tégy. Tartsd meg multad kincsét, de fel ne -áldozd érte a jelent. Őrizd titkodat, idő előtt elhamarkodva ne -beszélj róla. Maradj helyeden, de el ne zárd az utat attól sem, -hogy a mikor ütne a kedvező óra, akadály nélkül léphess azon -helyre, melyre születtél. Vigyázz, nehogy komor hallgatásod -idejében embergyűlölő légy. Kerüld a különczködést s ne igyekezzél -oly regényszerű egyéniségnek látszani, a ki a sors csodálatos -csapásai folytán kivételes állapotba jutott. Mindig csak biztos -tények után indulj és ne hallgass a hitegetők hiábavaló -igérkezéseire.</p> -<p>Mert nem azért írtam tele ezen ívet, hogy elmondva az igazságot, -grófi ivadéknak nyilvánítsalak, hanem hogy eloszlassam kételyeidet -és tudjad, mit kell cselekedned, nem most, hanem egykor valamikor, -ha szerencsés szelek ragadnák meg vitorláidat. Különösen pedig -írtam azért, hogy ne vess követ tiszta lelkiismerettel sírjába -szállott édes anyád koporsójára.</p> -<p>Gyermekem! én azon erős hitben halok meg, hogy a kik e földön -szerették egymást, ott a legboldogabb létben újra találkoznak.</p> -<p>Ezen egyedüli, de a legszentebb vallásos meggyőződésben -gyökerező utolsó vigasztalás közt halt meg, még a síron túl is -örökre hű</p> -<p class="right"><i>Anyád</i>.»</p> -<p>Az ifjú letevé a levelet és mozdulatlan maradt karszékében. -Ábrándozott? vagy magán kívül volt? Soha életében ezen itt -eltöltött éjről magának számot nem adhatott.</p> -<p>Mikor pedig feleszmélt, csodálkozva látta, hogy a nap újra -felkelt; reggel volt s mellette az asztalon a két gyertya végig -kiégett. <span class="pagenum"><a name="Page_41" id= -"Page_41">-41-</a></span></p> -<p>Felkelt és oldalzsebéből kivette tárczáját, hogy kincsét, -örökségét, édes anyjának hátrahagyott levelét elrejtse. A levél -előtte feküdt, de a borítékot az első pillanatban nem találta.</p> -<p>Azonban, a mit keresett, ott feküdt a földön az asztal alatt. -Lehajlott, felvette, de ujjai mindjárt megérzették, hogy még kell -abban valaminek lenni.</p> -<p>Tehát még folytatása van a tegnapi rettenetes izgalmaknak?</p> -<p>Bepillantott a boríték hasadásán s látta, hogy papir van benne. -Lázas sietséggel vette ki és szeme elé tartá.</p> -<p>Mi volt? egy ív régi gyártmányú papir, félig írva, félig -nyomtatva és rovatokra felosztva.</p> -<p>Alig hihetett szemének. Az ő saját keresztlevele, mely Tokajban -a kath. egyház plébániáján kelt: júl. 5-ről 1849, tehát két nappal -később a gyermek születésénél.</p> -<p>Olvasta, újra átnézte, kezében forgatta, az ablak világossága -felé tartotta: de mindig csak az maradt: a teljes hitelű okmány -aláírva, megpecsételve hivatkozással az anyakönyv VII. kötetére, -pagina 159.</p> -<p>Hogy került ez ide?</p> -<p>Első tekintetre kétséget sem szenvedett, hogy már tegnap benne -volt a borítékban. Idegen, ismeretlen nem tehette ide, ha csak -tündérek nem élnek a szatmári pályaházban. És ha mégis idegen kéz -csempészte ide, mire való e titkolózás, rejtélyeskedés? Aztán az -ilyen jótevő lélek nem veti a borítékot az asztal alá, hogy esetleg -ott maradjon s mint elhányt papirt a cseléd kisöpörje.</p> -<p>Más részről ha édes anyja zárta ide ezen okmányt, miként -történhetett, hogy a levélnek oly terjedelmes és kimerítő -szövegében ezen rendkívüli fontossággal biró melléklet egy szóval -sincs megemlítve? sőt valószínű, hogy ha a haldokló anya birja ezen -okmányt, sok helye levelének egészen másként hangzik.</p> -<p>Hogy a boríték a földön az asztal alatt hever, más <span class= -"pagenum"><a name="Page_42" id="Page_42">-42-</a></span> oka is -lehet. Ki tudja, mily nyugtalanul töltötte ő ezen éjet? mily -könnyen megeshetett, hogy ő maga verte le kezével, karjával.</p> -<p>Még más feltünő körülmény mutatkozott. Édes anyjának levele -tiszta és fehér maradt; tehát tizenöt év óta jól el volt rejtve a -város levéltárában. Ellenben a Tokajban kelt keresztlevél papírja -sárgult és gyűrött volt, sőt még valami nem igen tiszta kezek -nyomai is mutatkoztak rajta.</p> -<p>És a tartalom!</p> -<p>Latin nyelven írva a legteljesebb hitelű kivonat a kereszteltek -anyakönyvéből. Benne van az atya neve: gróf Szabolcsy Gábor -honvédezredes; utána az anya: gróf Szabolcsy Gáborné, született -Lengyelkey Sarolta; a keresztelt gyermek neve: Gábor. Külön -rovatban a keresztapák, kiknek neve teljesen ismeretlen és -egyáltalában nem igen aristokratikus hangzatú: Hólyag Márton és -Makra Tamás. Legalul a tokaji plébános mint keresztelő és a -keresztlevél kiadója.</p> -<p>Az ifjú elkábulva nézett az égből aláhullott ajándékra, de -csakhamar visszanyeré higgadt meggondolási tehetségét és keserűen -mosolygott.</p> -<p>Most már egy helyett két keresztlevele is volt; csak attól félt, -hogy egyikét úgy nem lesz kedve használni, mint a másikát.</p> -<p>Igaza volt, mert az egyik kimondhatlanul rosszul hangzott, a -másik pedig sokkal jobb volt, mint egyelőre maga is óhajtotta.</p> -<p>A Szatmáron kelt keresztlevélnek más kellemetlen tulajdonai -között azon nevetséges baja is volt, hogy tíz évvel későbbi -kelettel birt, mint a gyermek születése.</p> -<p>A tartalom minden kritikán alul rossz. Csak az anya neve volt -benne, az is igen boszantó alakban: Lengyelkei (alias Szabolcsi) -Sarolta. Az apa rovata üres; sőt vastag tollal keresztül vonva, -nehogy valaki később nevet írjon belé és meghamisíthassa. Szóval: a -legtökéletesebb dokumentum a törvénytelen <span class= -"pagenum"><a name="Page_43" id="Page_43">-43-</a></span> születés -bebizonyítására. Oly dolog, melyet senki sem mutogat örömest.</p> -<p>De minő értéke lehet a másiknak? Forma tekintetében kifogás alá -nem eshetett. Más kérdés volt, vajjon a keresztlevél a házassági -anyakönyv megsemmisülése után elég bizonyíték lesz arra, hogy az -atyjáról rámaradt jogokat is igénybe vehesse?</p> -<p>A fiatal mérnök nem volt jártas az ily dolgok megitélésében. -Azonban mindig módjában volt a törvénytudóktól, sőt a -legilletékesebb tekintélyektől tanácsot kérni, felvilágosítást -szerezni.</p> -<p>Hite szerint a legnagyobb nehézség abban állott, hogy ha -törvényes házasságból származó fiatal emberként akar a -társadalomban szerepelni: akkor a grófi czímet is követelnie kell. -E két kérdés elválhatatlanul egybe volt forrasztva; egyikét a másik -nélkül tisztába hozni nem lehetett. Az első követelésről le nem -mondhatott; a másikat útjából félre nem vethette.</p> -<p>Az egyszerű polgári ifjúnak törvényesítése könnyen végbemehetett -volna: de az ő esetében nemesség, grófi rang és szavazati jog a -főrendek házában is szőnyegre került. Valószínűnek látta tehát, -hogy az ily fensőbb fajú jogok megnyerésére a szülők házasságáról -szóló bizonyítékot is elő kellene mutatnia. Ez pedig elégett, -elpusztult, megsemmisült.</p> -<p>Más részről kedvező körülménynek mutatkozott, hogy édes atyja, -Szabolcsy Gábor gróf, teljesen vagyontalan volt. Tehát senkinek nem -állhatott érdekében a fiú egyéb jogait ellenezni. Ő nyerhetett, de -senkit meg nem sértett, senkit meg nem károsított. Az pedig igen jó -lábon álló pör, melyen ellenfél nem jelentkezik.</p> -<p>A fiatal ember élettörténetének legérthetlenebb rejtélye, hogy -édes anyja, mint látszott, azt sem tudta, hogy gyermekét hol -keresztelték meg? Valószínűleg betegen s tán eszméletén kívül -hurczolták faluról-falura, Debreczenig. A fuvarosok, ha tetszett -nekik, bevihették az újonszülöttet valamelyik templomba, ha -<span class="pagenum"><a name="Page_44" id= -"Page_44">-44-</a></span> tetszett, ott hagyták a kocsi szalmáján. -Hólyag Márton és Makra Tamás! valóságos parasztfuvarosnak való név. -Ki tudja, hova valók lehettek?</p> -<p>Mert ha édes anyja csak annyit tud, hogy a keresztelés Tokajban -ment végbe, akkor azon időben, a midőn az ügyvédekkel értekezett, -legelőször is a nevezett város plébániájához utasítja őket.</p> -<p>Annál meglepőbb tény, hogy a tokaji lelkész ezen keresztlevelet -ily minden kétséget kizáró alakban adta ki. Az nem történhetik, -hogy két fuvaros egy gyermeket keresztvíz alá tartván, azon -egyszerű állításra, hogy az apa Szabolcsy gróf, az anya pedig a -grófné, a pap minden bizonyítvány nélkül egyszerűen csak beírja -azt, a mit diktálnak neki.</p> -<p>Inkább azt kellett itt hinni, hogy az ezredesné Tokajban a -leghathatósabb támogatókra talált. Vagy kétségen felüli tanúk -bizonyították a gyermek törvényességét s a szülők nevét és rangját, -vagy volt ott a templomban valaki, a ki a szülők házassági -bizonyítványát teljes hitelességű alakban előmutathatta.</p> -<p>De ezen esetben miként magyarázható meg az a körülmény, hogy -ezen ismeretlen pártfogó sem akkor, sem később az anyát a -történtekről soha nem értesíté?</p> -<p>Meghalt? vagy különös czélt akart elérni hallgatásával?</p> -<hr class="chap" /> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_45" id= -"Page_45">-45-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h2><img src="images/05.png" alt="" title="" /> V.<br /> -<span class="smaller">(A bekövetkezett tél eseményei.)</span></h2> -</div> -<p>Gábor mérnök elhagyta szobáját, észre sem vette, hogy ajtaját -nyitva találta, holott tegnap bezárta. Arra sem figyelt, hogy az -ajtó kulcsa a földön hevert, a hova ő bizonyosan nem vetette, hanem -lejövén az első emeletről, kilépett a pályaház folyosójára.</p> -<p>Az óra nyolczat mutatott; tehát elég ideje volt itt le s fel -sétálgatni, míg megérkezik Debreczenből a vonat, melyen állandó -lakására Sátoralja-Újhelybe visszautazni szándékozott.</p> -<p>Még mindig mint álmodozó, mint magába zárkozott töprenkedő -lépdelt végig a tornácz hosszán és ki sem bontakozott ámolygásiból, -míglen egy tíz éves kis leányka, az állomásfőnök legidősebb -gyermeke, útját nem állja s mondja neki:</p> -<p>– Mérnök bácsi, itt a kávé, tessék reggelizni.</p> -<p>A fiatal ember visszahökkent és nem igen szellemes ábrázatot -mutatott a felhivásra; de csakhamar átlátta, hogy a nap ezen -órájában más halandó teremtés is reggelizni szokott, tehát -asztalhoz ült, megízlelte kávéját s tördelt be valamit az elébe -rakott süteményből.</p> -<p>Ezalatt az állomásfőnök is előkerült valahonnan. Neki is kávét -hoztak s aztán udvarias meghajlás után <span class= -"pagenum"><a name="Page_46" id="Page_46">-46-</a></span> ugyanezen -asztal mellett foglalt helyet s így minden föltétel meg volt arra, -hogy e két úr elkezdjen egymással társalogni.</p> -<p>Az állomásfőnök épen nem olyan volt, mint többi hivataltársai. -Mert az új vasutak rendesen fiatal hivatalnokokat kapnak, míg a -szatmári állomásfőnök, névszerint Nagy István úr, igen közel -lehetett a hatvan éves korhoz. Haja ugyan még feketéllett, de -bajusza és mellét verdeső szakálla igen díszes módon őszbe -vegyült.</p> -<p>Ily helyzetben a társalgás jóformán csak a szolgálati viszonyok -megbeszélésére szokott szorítkozni s Gábor mérnök azt a kérdést -tette, hol szolgált ezelőtt Szatmár állomásnak érdemes főnöke.</p> -<p>– Oh uram, – felelt Nagy István úr, – nekem is, mint másnak az -én koromban, megvan a mi életünk szomorú regénye. 1849. honvéd -voltam, aztán büntetésből besoroztak osztrák közembernek. Tíz évig -viseltem a fehér kabátot, míg az 1859-iki háborúban hadnagygyá -neveztek ki. A villafrankai béke után sok tiszt volt az ezredben, -tehát végleges kielégítés, azaz két évi fizetés felvétele mellett, -búcsút vehettünk. Különösen pedig a magyar embertől kivántak minden -áron megszabadulni. Én a felvett pénzzel Pestre jöttem, elvégeztem -a vasuti szolgálatokra előírt tanulmányokat s aztán hivataloskodtam -az osztrák államvasút irodáiban. Mikor pedig megnyilt a magyar -északkeleti vonal, én is folyamodtam; megtettek Szatmárra -állomásfőnöknek s azóta itt vagyok.</p> -<p>– Nagyon örülök. Remélem, meg van helyzetével elégedve?</p> -<p>– Tökéletesen. A szolgálat nem terhes, a fizetés tisztességes. -Van kedves hű feleségem, a ki tíz év alatt két élő magzattal -jutalmazta szerelmemet, s igy mit kivánhat egyebet a szegény ember -a mai szűk világban?</p> -<p>– Gyönyörűségemre szolgál, ha annyi sok önmagával meghasonlott -lélek között végre egy elégedett emberre találok. <span class= -"pagenum"><a name="Page_47" id="Page_47">-47-</a></span></p> -<p>Ez alatt a mérnök valamivel jobb étvágygyal költé el reggelijét, -s látta, hogy az állomásfőnök igen mélyen átható szemmel vizsgálja -vendégének arczvonásait.</p> -<p>– Mérnök úr tudja-e, hogy jártamban, keltemben már találkoztam -egy igen jeles úri emberrel, a kit, mint önt, Szabolcsy Gábornak -neveztek.</p> -<p>– Én is hallottam hírét; de az gróf volt.</p> -<p>– Igen gróf, még pedig az ország legrégibb családjából. Nem -szeretném, ha magva szakadt volna. Eltalálná, mért jut ez most -eszembe?</p> -<p>– Eltalálom, ha megmondja.</p> -<p>– Ne legyek Nagy István, ne legyek szatmári állomásfőnök, ha a -mérnök úr arczvonásaiban mind egyenkint fel nem találom a családi -hasonlatosságot.</p> -<p>– Képzelgés, uram.</p> -<p>– Nem az. Szavamra mondom, nem az. Ez a magas derült homlok, a -hamis mosoly, a szem pajkos villámlása, az ajk finom gúnyja, maga a -termet, a járás, sőt még a hang és a szavak sajátszerű kimondása -is!</p> -<p>– Nagyon hízelgő rám nézve. És hol találkozott ön Szabolcsy -gróffal?</p> -<p>– Hol? az már más kérdés uram s nem is tartozik e papirosra. -Mondjuk csak, hogy a táborban, ha jó napunk volt és előnkbe tették -a paprikás juhhústól párolgó teli bográcsot. Mindjárt kezdetben -sebet kapott s aztán felgyógyulván, feleségül vette a kassai -legtudósabb professzor leányát.</p> -<p>– Ön ismerte e nőt?</p> -<p>– Úgy távolról. Én soha sem szolgáltam egy csapatnál a gróffal; -de hallottam barátimtól, hogy midőn a gróf visszaérkezett -ezredéhez, és épen akkor valami új kópéság forgott napirenden, a -gróf kijelentette, hogy nem fog benne részt venni, mert -megházasodott. Természetesen csak nevették társai, mert nem hittek -neki.</p> -<p>– A grófnak, az ezredesnek? <span class="pagenum"><a name= -"Page_48" id="Page_48">-48-</a></span></p> -<p>– Akkor még csak alezredes volt.</p> -<p>– És mért nem hittek neki?</p> -<p>– Mert hát, köztünk legyen mondva, Szabolcsy gróf, a mi a fehér -népség állapotát illeti, nem sok lelkiismeretet csinált az ily -mellékes dolgokból.</p> -<p>– Olyan ember volt?</p> -<p>– Épen olyan, mint a többi. Ez esetben azonban, ha kivételesen -is, de nem tréfált. Mikor a tisztek gúnyosan poharat emeltek az új -grófné egészségére, az alezredes redőbe szedé homlokát, kivett -oldalzsebéből egy violaszínű bársonytárczát, abból egy hivatalos -okmányt s letette az asztalra a tisztek szeme elé.</p> -<p>– S mi volt ez a hivatalos okmány?</p> -<p>– Anyakönyvi hiteles kivonat a végbe ment házasság tényéről. -Ekkor a tisztek elhallgattak, mindjárt más húrokat pengettek. Semmi -kétség, hogy a gróf ezen tárczát mindig magánál hordta, otthon, -szállásán, a táborban és a csatákban, míg újra veszélyesen -megsebesülvén, félholtan hurczolták faluról-falura, s rövid idő -mulva nemes lelke örökre elszállt.</p> -<p>– Ez alatt a becses okmány könnyen el is veszhetett?</p> -<p>– Az bizony meglehet. De ha mégis nem veszett volna el, akkor -megtalálták nála azok, a kik őt Réthfalvy báróné angol kertjében -eltemették.</p> -<p>E pillanatban éles, sivító hangon megszólalt az állomás -csengetyűje s a Debreczenből indult vonat megérkezett.</p> -<p>Az állomásfőnök felugrott helyéből, hogy a kellő perczben -hivatalos szobájának ajtaja előtt álljon s ha szükség van rá, -rögtön intézkedhessék. Az ifjú mérnök pedig felkapkodta könnyű -podgyászát, egy szolga felrakta műszereit és öt percznyi zaj, -kiabálás, futkosás és egy pár ilyenkor elmaradhatatlan káromkodás -után a vonat elrobogott, semmit sem hagyva hátra, mint nehány -kiszállott utast, s aztán a csendet és kihaltságot. <span class= -"pagenum"><a name="Page_49" id="Page_49">-49-</a></span></p> -<p>A részvényes társaság igazgatóságának nagyon megtetszett -Szabolcsy Gábor szakaszmérnök működése a szatmári híd feljáró -töltésének kijavítása alatt s ezért a bekövetkezett téli -hónapokban, a hol csak komolyabb baj adta elő magát, mindenüvé őt -küldték ki.</p> -<p>Ezen ügyesség és használhatóság meg is termé gyümölcsét, mert -mindjárt a következő év első hónapjában az ifjú Szabolcsy Gábor már -mint főmérnök működött s keze alá vette a pályát -Sátoralja-Újhelytől egész le a Tiszáig s ott a hídon túl a -királyházi pályaudvarig.</p> -<p>Most már valóságos úr volt a maga körében. Saját erejéből vívta -ki helyét. Itt nem kérdezte senki, hol született? ki volt az apja? -micsoda vallást tart? Adott Isten neki észt és képességet, hivatala -kötelességeinek eleget tenni. Egyéb nem jött kérdés alá.</p> -<p>A példátlanul gyors előléptetés nagy hírbe hozta a fiatal -embert. Mindenki udvarolt, sőt hízelgett neki s az volt szerencsés, -a ki pártfogását megérdemlette. Az állomásfőnökök, pénztárnokok, -pályafelügyelők s korábbi kollegái, a szakaszmérnökök, -megsüvegelték.</p> -<p>Ha dolga volt valamely állomáson, az ottani hivatalnokok majd -agyon ölték vendégszeretetükkel. Ő nagyságának az állomásfőnök -nejének kedves kis szöszke nővére oda volt a boldogságtól, ha a -főmérnök úr jó ízűt falatozott oly süteményből, melyet a kisasszony -saját kezével, különös gonddal és épen ezen alkalomra -készített.</p> -<p>Ilyenkor eszébe jutottak édes anyja levelének intései, hogy a -bizonyos jelent el ne hagyja a kétes jövőért; de nem feledkezett -meg a tanács másik részéről sem, hogy le ne mondjon jogairól s a -hol sikert igérő nyomot talál, annak kikutatását el ne -hanyagolja.</p> -<p>Ez alatt boldog volt s napjai munka között is kellemesen teltek. -Folyvást utazott; úgyszólván a waggonban lakott; itt vetették meg -ágyát, itt irogatta jegyzeteit. <span class="pagenum"><a name= -"Page_50" id="Page_50">-50-</a></span> Innen vette észre a hibákat; -itten rótta meg a legcsekélyebb rendetlenséget is.</p> -<p>Alárendeltjei azonban szerették, köszönettel fogadták tanácsait, -bűnbánó hallgatással dorgálásait. Szigorú rendet tartott, nem tűrt -semmi hanyagságot; de a kartársak között illő barátságot nem -sértette meg. Az áskálódás, bosszantás, egyeseknek üldözése, az -úgynevezett szekatura épen nem volt kenyere.</p> -<p>– – – –</p> -<p>Nézzünk el egy pillanatra a réthfalvi kastélyba.</p> -<p>Márczius vége felé járt az idő s ez évben korán esvén a husvét, -Lenke kisasszony otthon volt és készült az ünnepekre.</p> -<p>Már nem volt kis leány, de távolról sem oly nagy, minőnek magát -képzelte. Többé nem beszélt az első éves leánykák esetlenségeiről. -Nem mesélte, hogy az énektanár hat hétig náthás és rekedt volt. Azt -sem csodálta többé, hogy a kolostor tarka macskája tíz napig -bujdosott s aztán megint előkerült épen a kapusné neve napján.</p> -<p>Most már legérdekesebb esemény volt előtte a fényes bál a zárda -éttermében, melyből téli virágkertet csináltak. Elmondta, hogy -voltak a leányok öltözve; de neki rossz kedve levén, egy lépést sem -tánczolt.</p> -<p>– És mért nem tánczoltál?</p> -<p>– Oh mamám, meg nem engedtem volna a félvilágért, hogy azok a -haszontalan gimnazista diákok a derekamat átkarolják!</p> -<p>Egyszer a reggeli órákban a mama és leánya, ketten együtt ültek -a kastély üvegezett verendája alatt és szívták a nyíló virágok -balzsamát, a midőn távolból fütyölt a mozdony és vonat -közeledett.</p> -<p>Oly mindennapi dolog, melyre itt, a házban vagy a faluban, -régóta senki sem figyel. Lenke kisasszony azonban letette kezéből -himzését, kiegyenesedett karszékében és hallgatózott.</p> -<p>– Mamám, ez a vonat itt meg akar állni. <span class= -"pagenum"><a name="Page_51" id="Page_51">-51-</a></span></p> -<p>– Itt? a hol állomás sincs?</p> -<p>– Halld csak, mindig lassabban zakatol, a kerekek renyhén -forognak, a zörej, csapkodás elgyengül, megszünik.</p> -<p>A báróné nevette leánya képzelődéseit, de csakhamar maga is -észrevette, hogy elcsendesedik a vonat s valóban megáll épen ott -fön a kert kerítése mellett.</p> -<p>– Mamám, valami veszedelem van. Isten őrizz a vasuti -szerencsétlenségtől. A fejedelemnő ezt már beiratta a mi -litaniánkba.</p> -<p>– Már hogy volna nagy baj. Akkor kiáltanának, segítségül hívnák -az embereket, most pedig minden csendes.</p> -<p>– Menjünk oda és nézzük meg.</p> -<p>– Ha kiváncsi vagy, mehetünk.</p> -<p>Ezzel mindketten nagykendőt vetettek vállokra s a kert felé -indultak. A kis leány gyorsan akart iramodni, nem is az úton, hanem -a gyepen keresztül, de anyja megragadá karját és visszatartóztatta -az úri hölgyekhez nem illő buzgóságtól.</p> -<p>– Jóságos egek, – mondá oktatólag, – egészen új nemzedék jő a -világra. Hogy érdekli ezt a tizenöt éves gyermeket a vasút? Már -képzelni sem tud oly időt, a mikor az emberek vasút nélkül is -élhettek. Kis leányom, valamit kérdek tőled: mikor a zsidók -Egyiptomból kiköltöztek és negyven évig a pusztákon tévelyegtek, -azt hiszed tán, ennyi idő alatt mindig a gyorsvonaton nyargaltak, -míg elértek Jeruzsálembe?</p> -<p>Ez alatt eljutottak a kert felső végére, de ugyanekkor -hallották, hogy a vonat újra elindult s halad tovább a domb -lejtőjén.</p> -<p>Tehát nincs semmi veszedelem s nyugodt lélekkel tértek -visszafelé, a midőn hátuk mögött közeledő léptek zörejét hallák. -Visszatekintettek, s a pályaőrt látták maguk előtt, a kit jól -ismertek, mert itt lakott csinos kis házacskájában.</p> -<p>Mit akart itt? A pályaőr katonás modorban köszönt és kezében egy -gyönyörű szép virágokból kötött <span class="pagenum"><a name= -"Page_52" id="Page_52">-52-</a></span> koszorút tartott, melyet -széles fehér selyem szalag ékesített.</p> -<p>– Méltóságos báróné, – szólt az őr, – egy úr a vonatról rám -bízta e koszorút s parancsolta, hogy engedelmet kérjek -méltóságodtól: szabad lesz-e feltennem e koszorút a honvédezredes -sírkövére.</p> -<p>A báróné nem kérdezte, ki volt azon úr? hanem fejének igenlő -meghajtásával megadta az engedélyt s aztán leányával együtt -visszatért a kastélyba.</p> -<p>– Mamám, – szólt a kis leány, a midőn ismét elővette himzését, – -ki küldhette ide ezt a szép koszorút?</p> -<p>– Ki? valószínűleg az ezredesnek egyik régi tiszttársa. -Egyébiránt, a ki nem nevezi meg magát, az olyan emberről úri -hölgyek nem szoktak kérdezősködni.</p> -<p>– És mért épen ma kellett a koszorú?</p> -<p>– Kis leányom, az ilyen kegyeletes megemlékezésre az egyik nap -épen oly jó, mint a másik.</p> -<p>– Nem azért mamám. Lásd, ma márczius 24-ke, Gábor napja van.</p> -<p>A báróné csodálkozva nézett gyermekére és mosolyogva felelé:</p> -<p>– Te kis mindentudó fecsegő. Utoljára még azt is kitalálnád, ki -küldte a száz közül?</p> -<p>– Bizonyos vagyok benne. Ezt csak egy ember tehette.</p> -<p>– És ki, ha szabad kérdenem?</p> -<p>– Oh mamám, az a fiatal úr, a kit én egyszer a kertben láttam, a -midőn a sír előtt imádkozott, s mielőtt eltávozott, megcsókolta a -hideg követ. Nem emlékezel rá? Tudod, a ki miatt egyszer oly nagyon -lepirongattál, mert a neve helyett csak azt mondtam: ő itt volt; én -láttam őt!</p> -<p>A báróné összeszorította ajkát. Most már jól tudta, kiről van -szó? Tán attól is félt, ha újra beszédbe ered ezen emberről, csak -szaporítani fogja leánya fejében az emlékezetes napok számát s -azért csak annyit felelt: <span class="pagenum"><a name="Page_53" -id="Page_53">-53-</a></span></p> -<p>– Legjobb lesz, ha az ily hiábavaló semmiségeket végkép kivered -emlékezetedből.</p> -<p>– – – –</p> -<p>Ezen napon Szabolcsy Gábor főmérnök kanyargó utat tett. Elhagyta -a saját vonalát, átment az államvaspálya síneire s mielőtt -alkonyodott volna, megérkezett Tokajba s felkeresé a kath. plébánia -épületét.</p> -<p>Mindjárt a kapu alatt egy ott ácsorgó cselédtől kérdé:</p> -<p>– Lehetnék oly szerencsés a főtisztelendő plébános úrral -beszélni?</p> -<p>– Ő nagysága az apát nincs a városban és nem is jön ma haza.</p> -<p>(Értsd: az apát úr künn van a hegyen, mert megkezdődött a -szőlőmunka, a nyitás, bujtás és metszés.)</p> -<p>– És a káplán urak?</p> -<p>– Az egyik oda van temetni, valami csiszmadiát; a másikát épen -most vitték a templomba, hogy kereszteljen meg egy nyafogó -porontyot.</p> -<p>– Köszönöm.</p> -<p>Tehát a legjobbkor jött. A káplán ott van a templomban, vagy a -sekrestyében, a hova úgy is mennie kellett volna.</p> -<p>Gábor mérnök a templomba sietett. Ott példás ájtatossággal várt, -míg ős Tokaj legifjabb polgára nevet, jogot és keresztvizet nyert s -aztán megszólítá a káplánt.</p> -<p>– Uram, én idegen vagyok e városban s azért jöttem Tokajba, hogy -betekintsek az anyakönyvbe, a hol egy tétel engem különösen -érdekel. Kérdem: nem kérek-e meg nem engedett dolgot?</p> -<p>– Épen nem, uram. Az anyakönyv nyilvános közkincs, mely senki -előtt elzárva nincs. A jelen évi lapokat kivánja átnézni?</p> -<p>– Én a VIII. kötetet s abban a 159-ik lapot keresem.</p> -<p>– Mindjárt szolgálok vele.</p> -<p>Ezzel kinyitott egy vasszekrényt. Intett az egyházfinak, -<span class="pagenum"><a name="Page_54" id= -"Page_54">-54-</a></span> hogy segítsen s ketten a kötetek -halmazából kivettek egy már erősen elkopott, elkallódott és elavult -borítékú nagy könyvet.</p> -<p>A káplán a könyvet az asztalra tette s mint gyakorlott kezű -ember, egy pár fordítás után odanyitott a 159-ik lapra.</p> -<p>A fiatal ember oly pillanatot vetett a sárgult lapra, mint mikor -az élet vagy a halál kérdése merül fel legfenyegetőbb alakjában. De -csakhamar felragyog arcza, ezer mázsás kő esik le szívéről. Szabad -lég áramlik körötte s oly megelégedést érez lelkében, mint máskor -soha.</p> -<p>Saját szemével látta, a mit keresett. Birtokában levő -keresztlevele teljes igazságot mondott. Ott feküdt előtte az -eredeti forrás, meg nem változtatható betűkkel kiírva. Csillogott a -grófi czím, díszszel szerénykedett az anya köznemesi neve. Nem -hiányzottak a keresztapák is, kik valósággal csak parasztok -lehettek: de bizonyításuk egyenértékű volt, bármely herczeg -aláírásával.</p> -<p>– Uram, szólt az ifjú, – láttam, a mit akartam; meggyőződtem, -hogy minden a legteljesebb rendben van. Megtaláltam azon alapot, -melyen annak idejében tovább építhetek. Még csak egy kérdést?</p> -<p>– Tessék uram.</p> -<p>– Mit kell tenni, ha valaki ezen anyakönyvből hiteles másolatot -vagy mint nevezik, kivonatot akar kérni? Nagy és nehéz munka -ez?</p> -<p>– Épen nem. Azaz: hogy az esettől függ. Az itt helyben lakók, -kiket mindenki ismer, akadály és minden nehézség nélkül megkapják -keresztlevelüket. Hanem ha ismeretlenek jőnek, a kik csak -történetesen születtek Tokajban, akkor a parochialis hivatal -kötelessége a személy ugyanazonosságának bebizonyítását -követelni.</p> -<p>– Értem uram. De ha egyszer az anyakönyvi kivonat ki van adva s -az illetőnek évek óta kezében is van? <span class= -"pagenum"><a name="Page_55" id="Page_55">-55-</a></span></p> -<p>– Akkor fel van téve, mint kétségbevonhatlan tény, hogy a tokaji -plébános ismerte kötelességét, bölcsen tudta, mit cselekszik? s a -keresztlevelet csak annak adta ki, a ki ezen nagybecsű okmány -birtokára jogosítva volt.</p> -<p>– Köszönöm uram. Egész terjedelmében megértettem szíves -felvilágosítását. Nagy örömömre szolgálna, ha azon fáradságért, -hogy e könyvet kegyeskedett előttem kinyitni, bármely kötelezett -díjat fizetnem kellene.</p> -<p>– Semmit uram. A betekintés díjmentes.</p> -<p>Természetesen díjmentes. Azonban a sekrestyés még is oly -kenetteljes fohászszal hajtá meg magát, mint a ki értésül adja, -hogy saját csekély személyét illetőleg a tisztelt közönség -nagylelkűségét nem lehet szándékában korlátok közé szorítani.</p> -<p>Gábor mérnök meg is értette a hangos szó nélkül adott -figyelmeztetést. S miután a káplán úrtól illedelmes búcsút vett, -oly ügyesen szorított kezet a sekrestyéssel, hogy egy tíz forintos -bankjegy épen ott ragadt meg, a hova szánva volt.</p> -<p>Még az éjjeli vonattal visszautazott rendes lakására -Sátoralja-Ujhelybe. Mikor pedig hajnalhasadás közeledtével -leheveredett pamlagára, utolsó gondolata volt:</p> -<p>– Semmi kétségem többé. Anyám az én keresztlevelemet soha sem -látta. Csak azt írta, közel Tokaj városához születtem. Azt sem -tudta, hogy engem ott kereszteltek meg.</p> -<p>De ha így van: ki azon titkos barát, azon rejtélyes tündér, a ki -éjjel szobájába lopódzkodva, ezen okmányt anyja levelének -borítékába becsempészte?</p> -<hr class="chap" /> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_56" id= -"Page_56">-56-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h2><img src="images/06.png" alt="" title="" /> VI.<br /> -<span class="smaller">(Ő nagysága az osztálytanácsos, a kit -kezdenek már méltóságodnak nevezni.)</span></h2> -</div> -<p>Okos ember, ha utazik, vagy későn este a vendéglőben vacsorál, -nem szokta mutogatni, mily csinosan van kigömbölyödve pénztárczája. -Valaki tudomásul veheti s rá les, ha elhagyta a ház küszöbét.</p> -<p>Ezt a régi jó szabályt kellett volna a magyar északkeleti vasút -direktorainak szem előtt tartani. Mert ha az isteni gondviselés -vagy a véletlen szerencse adott nekik egy jeles, szorgalmatos és -lángeszű főmérnököt, jobban teszik, ha hallgatnak vele, -kizsákmányolják tudományát, felhasználják éles eszét, fizetik -pompásan, de megtarthatják maguknak.</p> -<p>Ők azonban széltiben dicsekedtek fényes aquisitiójokkal, otthon, -az irodában, a gyűlésben, a banquetteken, sőt a hírlapokban vagy az -útfélen is.</p> -<p>Úgy hogy két év lefolyta után az egész ország, boldog -boldogtalan (azaz: ujságíró és előfizető) ismerte Szabolcsy Gábor -főmérnök nevét s büszke volt rá, hogy ily kitünő talentum termett a -hazában.</p> -<p>Keservesen megadta árát a vasúti társaság ezen kérkedésnek és -hiresztelésnek.</p> -<p>Épen ezen időben 1875-ben, a midőn a jól megérdemlett hírbe -hozott mérnök élete korának huszonhatodik évébe lépett, egy igen -szemes és jó szaglással biró egyént neveztek ki közlekedésügyi -miniszternek, a ki oly szándékkal foglalta el tárczáját, hogy -<span class="pagenum"><a name="Page_57" id= -"Page_57">-57-</a></span> a hozzá kötött várakozásoknak igazán meg -is feleljen.</p> -<p>Ő excellentiája sokat hallott Gábor mérnök képességeiről. Lehet, -hogy személyesen is ismerte, még azon időben, mikor maga is -közönséges halandó teremtmény volt; legfölebb mint képviselő -adhatta jelét, mi lakik benne?</p> -<p>S miután a miniszter különben is lámpával kereste a szakértő -embert, a kinek elméleti és tapasztalati ismeretei mellett, még -mennydörgő módra magyar neve is van: módját ejté, hogy e jeles -egyént állami szolgálattal megkinálja.</p> -<p>Igy történt, hogy egy novemberi ködös nap reggelén a hivatalos -lapnak első hasábján a következő sorok jelentek meg:</p> -<p>«Ő cs. és kir. felsége a magyar kir. közlekedésügyi miniszter -előterjesztésére Szabolcsy Gábor okleveles mérnököt a közlekedési -miniszteriumban osztálytanácsossá kinevezni méltóztatott.»</p> -<p>Volt erre helyeslés a legilletékesebb körökben, de annál nagyobb -bosszankodás a budai alagút mellé épült kevély palotában, a hol a -direktor urak legelső meglepetésük rohamában még ezen méltánytalan -és igazságtalan szót is: «fekete hálátlanság» ajkukra vették.</p> -<p>A mérnök szép levélben és hálás köszönettel vett búcsút a -társulattól s aztán egy pár hetet kért miniszterétől, hogy a folyó -ügyekkel megismerkedjék s általában a hivatali gyakorlatot, -szokásokat és formaságokat tanulmányozza.</p> -<p>Azután pedig beült az irodába, dolgozott serényen, titkárát, -fogalmazóját ellátta munkával s míg az azon napra elővett -iratcsomókból egy darabot látott asztalán, nem ment ebédelni.</p> -<p>Karácson táján már alig merült fel a gyakorlati téren fontos -kérdés, melyben véleményét ne kérték volna. Sokan még vissza is -éltek munkaszeretetével, mert ha bonyolódott ügyet kellett tisztába -hozni, azt mondták, erre csak az új osztálytanácsos képes. -<span class="pagenum"><a name="Page_58" id= -"Page_58">-58-</a></span></p> -<p>Az év végső napjaiban a buzgó hivatalnok vígan perczegteté -irótollát, a midőn kívülről igen elbizakodott módon rácsattantanak -a kilincsre, kitárják az ajtó szárnyát s helyet engednek -valakinek.</p> -<p>Ő excellentiája volt, a miniszter, a ki mérgesen tekintett -vissza azon szerencsétlenre, a ki ily kiméletlen modorban nyitott -előtte utat.</p> -<p>Engedelmet kért; maga tette be az ajtót, saját országos kezével. -Aztán udvariasan meghajtá magát, szivarra gyujtott s helyet foglalt -szemközt hivatalnokával.</p> -<p>– Kedves Szabolcsy, – mondá, – bocsásson meg, ha háborgatom. -Csak úgy privatim akarok valamit mondani.</p> -<p>– Méltóztassék parancsolni.</p> -<p>– Mondtam, nem tartozik a hivatalhoz. Hanem nagy részvéttel -viseltetem sorsa iránt, mint olyan ember, a ki önnek multját jól -ismeri. Adjon kezet és ne piruljon álszeméremből, mert a saját -erejéből kivívott állásnál nincs nagyobb dicsőség az alkotmányos -országban. Tehát tekintsen legjobb barátjának s feleljen szabadon -és egyenesen kérdésemre.</p> -<p>Mi lesz ebből? mit akar kérdeni: mert az elmondott előbeszéd -nagyon is hosszúra nyúlt egy miniszter szájában.</p> -<p>Ezzel azonban vége is lett az ünnepélyes szójárásoknak. A -miniszter felkelt székéről; kényelmesebb helyre, a pamlagra veté -magát; a komoly ő excellentiájából régi táblabiró, majdnem -közönséges urambátyám lett s a tiszteletből még mindig vonakodó -hivatalnokot maga mellé ülteté. Ekkor hatalmas füstgomolyt -bocsátott ki ajkai közül és mondá:</p> -<p>– Igaz-e, a mit beszélnek, hogy ön gróf?</p> -<p>– Hogy én gróf vagyok? – felelt az ifjú, elhalaványodva, de -erőtetett közönynyel. – És ezt széltiben beszéli a világ?</p> -<p>– Azt nem mondtam. De vannak, a kik tudják, vagy legalább -állítják. A mult őszszel Tokajban jártam <span class= -"pagenum"><a name="Page_59" id="Page_59">-59-</a></span> -szüretelni. Ott hallottam az apát úrtól, hogy ön ezelőtt két évvel -megjelent a plébánián s beletekintett az anyakönyvbe.</p> -<p>– Ez igaz, kegyelmes uram. De én ott egy szóval sem mondtam, mit -keresek abban a könyvben? Csak a kötet és a lap számát jelöltem ki. -Akkor megmutatták; láttam, a mit kerestem, megköszöntem a -szívességet és szó nélkül távoztam.</p> -<p>– Én sem mondok egyebet. De ha az egész vidék tudta, hogy önt -Szabolcsy Gábornak hívják; azon bizonyos lapon pedig néhány tokaji -szőllős gazdának fián és leányán kívül más érdekes születési tény -feljegyezve nem volt: nem sok combináló tehetség kellett arra, hogy -az ön kutatásainak czélját eltalálják.</p> -<p>A fiatal ember elismerte ezen érv igazságát s aztán mint tetten -kapott bűnös hallgatott.</p> -<p>A miniszter nevetett.</p> -<p>– A fődolog, hogy ön rossz néven ne vegye, ha magán viszonyainak -fejtegetésébe bocsátkozom. Az igazi barátságnak és jóakaratnak sok -szabad. És én nem érthetem, miért nem akarja ön igénybe venni -születésének jogát?</p> -<p>– Azért, mert nem tehetem. Erre nem elég csak az én hitem és -meggyőződésem, ha a világ elé csalhatatlan bizonyítékokat nem -hozhatok. Különben pedig tökéletesen meg vagyok elégedve -helyzetemmel. Ha jó osztálytanácsos lehetek: nem lehet kedvem -kétséges grófot játszani.</p> -<p>– A keresztlevél hiteles és minden kétséget kizár.</p> -<p>– Lehet; de az atyám és anyám között végbement házasság tényének -még nyoma sincs.</p> -<p>– Hallottam; a muszkák felperzselték a lengyelkei templomot. A -matrikulák helyett azonban más valami maradt fön.</p> -<p>– Semmit sem tudok róla.</p> -<p>– Ismeri az öreg Réthfalvy Miklós bárót?</p> -<p>– Tudom, hogy vannak ily nevű urak Zemplénben. <span class= -"pagenum"><a name="Page_60" id="Page_60">-60-</a></span></p> -<p>– Tehát hallja. Én tegnap beszéltem a báróval. Igen derék magyar -ember, de lesz már vagy hetvenöt éves. Ő is hallotta a tokaji -expeditió hírét s azt mondta nekem: két levelet bir meghalt -unokaöcscsétől az ezredestől. Az elsőben rokoni indulattal jelenti, -hogy Lengyelkey István professzor hátrahagyott árvájával, -Saroltával, házasságra lépett. A másik levél félévvel később kelt s -azon örömhírt hozza, hogy neje áldott állapotban van.</p> -<p>– Mindezt ma hallom először. De a két magán levél csak fél -bizonyíték. Én nem tudom, hogy az ily ügyeket törvényszéki vagy -közigazgatási úton szokták-e tisztába hozni. Csak arra vagyok -elhatározva, hogy nevetséges szerepet soha, semmi áron elvállalni -nem fogok.</p> -<p>– És mért volna e szerep nevetséges?</p> -<p>– Nevetséges volna úgy multam, mint jelenem miatt. Engem mint -elhagyatott árvát a püspök jótékonyságából a szegények -convictusában neveltek. Jelenben, ifjú korom daczára, szép -hivatalban vagyok. Mire való volna nekem a grófság? Azért, hogy ha -a hivatali szolga lehúzza rólam a téli kabátot, nagyságos úr -helyett méltóságodnak tituláljon? Isten őrizzen meg engem attól, -hogy valaha regényhőst csináljanak belőlem!</p> -<p>– Szép elhatározás. De meg kellene gondolnia, hogy -Magyarországon a mágnás egyszersmind született törvényhozó is. -Miután pedig napjainkban annyi mindenféle vasúti és technikai -tárgyú törvényjavaslatok kerülnek napirendre: a kormánynak is jól -esnék, ha a felsőházban valódi szakértők kelnének védelmére.</p> -<p>– Igen megtisztelve érzem magamat, kegyelmes uram: hanem a -második követelés még erősebb az elsőnél. A grófi czímet, Isten -neki, valahogy elviselhetné az ember; de hogy belőlem még valaha -parlamenti szónok is válhatnék: ily képzelődés távol marad tőlem. -<span class="pagenum"><a name="Page_61" id= -"Page_61">-61-</a></span></p> -<p>– Hogyan? képzelődés? Ön tán azt hiszi, valami ördögi mesterség -lehet az a szónoklat? Higyje el; semmi sincs ennél könnyebb a -világon. Csak egyszer kell megkisérleni s mindjárt megy. Mert ha -tud az ember valamit, a mit mások nem tudnak, egyebet sem kell -tennie, mint könnyedén elmondani, a mit akar, hadd tanuljanak a -tudatlanok. Én sem vagyok szónok s mégis tudok beszélni a -képviselőházban, épen oly biztossággal, mint e szobában. Ön csak -azt képzelje, hogy a sok kardinál, püspök, főispán, gróf, báró, nem -egyéb, mint egy sor káposztafő, melyet a teremőr rakott a padokra -pusztán diszítés szempontjából. Mondja el, a mit tud, a mit nem -tud, azt hagyja ki és kész a szónok. Régen meg van írva: orator -fit.</p> -<p>– És mégis olyan sokan belesülnek a dictióba.</p> -<p>– Az ilyenek kezdetben sem tudták, mit akarnak mondani. Neki -mentek a dolognak készületlenül s azt hitték, majd súg a -szentlélek. Nos, öcsém uram, lesz belőlünk gróf és a kormánynak -eszes védelmezője a felsőházban?</p> -<p>– Kegyelmes uram, induljunk csak lassan e pályán. Ne vigyünk -vásárra medvebőrt, mielőtt a maczkót lelőttük. Mert még nem vagyok -gróf. Még amolyan fél gróf sem, a ki sem tűz, sem víz, sem hús, sem -hal. Nem hagyhatom el díszes pogári állásomat azért, hogy a legjobb -siker esetében is azok közé tolakodjam, kik engem nem ismernek, kik -legfölebb csak eltűrhetnek.</p> -<p>– Kezdetben; de majd hozzá szoknak, mint én, hogy úton útfélen -excellencziás uramnak czímeznek. Ádám vagy Noe apánknak egyik fia -sem volt gróf, s mégis lett és lesz ma is ily portéka az -unokákból.</p> -<p>– Igaz, de a kik napjainkban grófi vagy bárói czímet nyernek, -már azelőtt született urak voltak. Én pedig mindjárt első -fellépésemre a tönkre jutott mágnások kategóriájába sorakoznám. -Inkább visszamegyek <span class="pagenum"><a name="Page_62" id= -"Page_62">-62-</a></span> az én vasutamhoz s leszek újra mérnök, -vagy pályaőr mindenesetre.</p> -<p>A miniszter úgy nevetett ez ötletre, mint valamely szellemes -élczre s aztán felkelvén helyéből, mondá:</p> -<p>– Azt hiszem, ma szombat van. Nagy társaság lesz együtt a -pénzügyminiszter palotájában s megeshetik, hogy a fiatalság zongora -mellett tánczra kerekedik.</p> -<p>– Meg vagyok híva, kegyelmes uram.</p> -<p>– Akkor találkozunk. Sok miniszter lesz ott in petto. Még több -millionaire in theoria. Szándékom önt nehány embernek bemutatni. -Nem mondom fűnek-fának, de mégis oly egyéneknek, kikkel az -ismeretség díszes és előnyös. Isten áldja.</p> -<hr class="tb" /> -<p>Este tíz óra után a pénzügyminiszter termeiben csakugyan szép -társaság volt együtt. Az urak folytatták a képviselőházi ülés -vitáit és többnyire bölcsebbek voltak, mint a gyűlés alatt. Az -asszonyok émelygős arczot mutattak s legyezőikkel folyvást tova -üldözék a jelenlevő sok közönséges emberből kipárolgó polgári bűzt. -De a gondatlan ifjúság a nagy teremben sereglett össze s vidám -lélekkel, ruganyos lábbal, élvezte a táncz gyönyöreit.</p> -<p>Szabolcsy Gábor, rang szerint osztálytanácsos, külsejére nézve -igen választékosan öltözött fiatal ember, ott állongott a terem -közepén a férfi csoport között.</p> -<p>Nem mutatta, de valósággal unatkozott, a midőn egyszer a terem -szögletébe pillant s lát ott egy hölgyet, a kiről hitte, hogy -találkozott már vele valahol az életben.</p> -<p>E hölgy erősen kezdett már végső búcsút venni az érdekes -évektől. Tán már maga is lemondott hódító hatalmáról: de bizonyos, -hogy mások még régebben észrevették a bekövetkezett díszes -haladást.</p> -<p>Ki lehet ez? Nem kétkedett, hogy ismerte. Csakhogy azóta a -lefolyt nehány év barbár hatalommal <span class="pagenum"><a name= -"Page_63" id="Page_63">-63-</a></span> pusztított az egykor -kellemes arczvonások között. A mi szép, vonzó volt rajta, mind -elveszett. Sőt helyébe az önzés, irigység, gyűlölet, a -visszataszító dölyf és kevélység szörnyű kifejezése fejlődött -ki.</p> -<p>És valóban ő volt. Réthfalvy báróné, a ki öt év előtt a -mérnök-segédet ebédre hívta, a ki a sebeiben meghalt ezredesnek, -mint mondá, emléket emelt, a ki egykor rossz néven vette, hogy a -kegyelettel őrzött sírkövet a vasút érdekében helyéből tova -mozdítania kényszerült.</p> -<p>Sokáig nézett a mai osztálytanácsos a báróné felé; -kötelességének tartván, ha pillantásaik összetalálkoznának, fejét -mélyen meghajtani.</p> -<p>A báróné azonban nem nézett a terem közepén állongó urak -csoportjára. Épen mint a páholyban ülő hölgy soha sem emeli -szemcsövét a második emelet felé; a karzatnak létezéséről pedig még -tudomása sincs.</p> -<p>Maradt tehát helyében az ifjú és gondolkodék.</p> -<p>– Bolondság, ostobaság, – elmélkedék. – Mit tennék mást, ha a -szerencse kedvezéséből már ma gróf volnék is? Tulajdonkép akkor is -csak itt állnék s lesném a jó alkalmat, hogy haza lopózkodjam.</p> -<p>Később eszébe jutott: ha nem tudja, miként mulasson itt, mint -gróf, hát tanulja meg másoktól. Csak úgy hemzsegett előtte a sok -minta. Jobb alkalmat sem találhat okulni, miként lépnek fel ily -teremben azon kiváltságosak, kik már bölcsőikben Magyarország -mágnásai voltak.</p> -<p>Megmaradt tehát kényelmes observatóriumában és nézte, mint -tünnek fel keletről az elsőrendű csillagok, s mint hanyatlanak alá -a nyugati láthatár irányában? Értsd: a hölgyek szobájából ki a -buffetbe.</p> -<p>A többi között épen most libegett végig a terem fényezett -koczkáin Vékonyi Hermann báró ő méltósága: mosolyogván, mint -győzelmes Apolló és elfogadván üdvözleteit mindazoknak, a kik elébe -járultak s meghozák tartozó hódolatukat. <span class= -"pagenum"><a name="Page_64" id="Page_64">-64-</a></span></p> -<p>Gyönyörű szál legény volt a báró, épen oly magas és száraz, mint -a távirda póznája. Még legszebb fiatal éveit élte, mert huszonöt -éve sincs, hogy kibújt az iskola padja alól. Valaha ugyan gyanusan -alacsony homloka volt, de most, az igen előkelő modorban -kifejlődött kopaszság, egész a búbja tetejéig vitte fel az agy -székhelyének határát.</p> -<p>Magas véleményét saját személyének fontosságáról, édes -megelégedéssel fejezte ki tagjainak minden mozdulata. Épen nem -törődött azzal, ha főuri nevetgélései alatt ajkai úgy -szétterjednek, hogy roncsolt, ingadozó és elsárgult fogai közszemle -alá kerülnek.</p> -<p>Ki követelheti tőle jogosan, hogy egészséges agyara legyen, mint -a juhász bojtárnak, a ki egész éven át túrót és aludttejet eszik? -Ez a föltétel nincs kikötve a bárói diplomában.</p> -<p>Igy lejtett el előtte az estély hőse, a férfikar királya, a -leányos mamák eszményképe. Szemüvegét, divatosabban mondva, -orrcsiptetőjét oly ügyesen igazgatta, hogy egyetlenegy oly egyént -sem kellett megismernie, kikkel amott, kívül a kaszinón, vagy -valamely választmányi gyűlésen, kötött kompanistaságot.</p> -<p>Ment és homlokán világosan olvasható betűkkel írva, ezen -czímtáblát hordá: ide nézzen, a ki telivér bárót még nem látott! -Igy kell az embernek otthon lenni, még mások szalonjában is. A ki e -tudományt meg nem tanulta, vagy megtanulván, nem meri gyakorlatba -venni, bujjék a föld alá.</p> -<p>Voltak, kik megkisérlék ezen remek példányt utánozni: de -csakhamar visszariadtak a fenyegető következményektől. Érzették, -hogy nem élhetnek oly biztosságban és oly önimádási gőzkörben, mint -a báró, a ki mint páva lépdelgett, folyvást szuszogott, sőt orrából -félreismerhetlenül hápogott is. Oly kizárólagos elegantia, mely -csak bárónak illik: a közönséges ember pedig ha utána csinálná, -csak azt nyerné vele, hogy többé ugyan ily helyre meg nem hívják. -<span class="pagenum"><a name="Page_65" id= -"Page_65">-65-</a></span></p> -<p>Nem sokára ezen lélekemelő, szívet felvidámító látvány után az -osztálytanácsos ismét azon szöglet felé tekintett, a hol Réthfalvy -báróné trónolt, körülragyogva udvarának vakító fényétől.</p> -<p>Mindjárt látszott, hogy közvetlenül a báróné tőszomszédságában, -sőt épen az ő kegye és védelme alatt még más valaki is ül, de úgy -el volt rejtve, mint teljes fogyatkozáskor a fénylő nap, ha a hold -láthatatlan tányéra elébe kerül.</p> -<p>A napot tehát a terem közepéből senki sem láthatá; annál -feltünőbb volt három fekete frakknak a háta, igen tisztelgő és -meggörnyedt állapotban.</p> -<p>A három fekete frakk közül legérdekesebb lehetett a középső, -mert ennek lebegénye folyvást a legfestőibb hullámzásban -balancirozott. A ki pedig benne volt, kurta kis egyéniség lehetett. -Amolyan kövér képű vézna egyéniség, a kinek testéhez szabott -öltözéke alól anatomice meglátszott, hol vannak vállpereczei, -csontos könyökei s hány oldalbordával jött e gyarló világra?</p> -<p>És a három frakk folyvást hajladozott. Mindhárman mindenre -feltétlenül igent mondtak, de nem mutatkozott, mintha csak egyszer -is helybenhagyó választ nyertek volna.</p> -<p>Húsz percz mulva fel is adhatták támadó pozicziójokat és hosszú -orral tovább kotródtak. Valószínűleg csak tánczra hívták fel azon -elrejtett szépséget, mely nem méltánylá a kínálkozó szerencsét, -hanem eltántoríthatlanul helyén maradt.</p> -<p>Új, legfrissebb s legmeglepőbb tapasztalás volt ez -osztálytanácsos uram ő nagysága számára. Ma hallotta életében -először, hogy gróf is lehet az ember s mégis a tánczra felhívásban -kosarat kaphat!</p> -<p>Mert a fönnebb tisztelettel leírt frakk valóságos négy nyüstös -mágnás volt. Névszerint felsőnagygáti Nagygáthy Gedeon gróf, a -kinek még a harmadik, negyedik nagy gáton is messzebbre terjedtek -gazdag uradalmai. Hány kosarat kötnek ily uraság fűzfáiból -<span class="pagenum"><a name="Page_66" id= -"Page_66">-66-</a></span> a helybeli lakosok és egyet ezen hazai -gyártmányból épen ő méltóságának kellett haza czipelnie! Bizonyára -romlik a világ és sokáig nem tarthat mai állapotában!</p> -<p>A dísztelen visszavonulásnak azonban haszna is akadt. Szabolcsy -Gábor tanácsos szabadon nézhetett a kitisztult tájkép felé s látott -ott egy szelíden és ártatlanul mosolygó gyönyörű leánykát.</p> -<p>Ha séta közben az utczán pillantja meg, soha rá nem ismer; azt -sem tudja, látta-e már valahol? De miután e tünemény Réthfalvy -báróné mellett ült és egészen odatartozni is látszott: valahogy -eltalálá, hogy e fejlődő virágszál nem lehet más, mint a báróné kis -leánya, Lenke kisasszony.</p> -<p>Ezzel egyszersmind régen elmult napoknak emlékei torlódtak -lelkébe. Az a kis leány ült ott, a ki egykor gyermekies -őszinteséggel figyelmeztette anyját, hogy a mérnököt ebédre hívni -szándékozott; a ki egykor oly érdekkel viseltetett az ifjú mérnök -munkálódásai iránt; a ki a tervezett vasút építése tárgyában, annyi -részletes kérdést intézett hozzá, hogy alig győzött kielégítő -feleleteket adni.</p> -<p>Most már tizenhét éves lehetett. Még nem kinyilt virág, de -felfakadni induló bimbó, behintve a hajnal hímporával.</p> -<p>Még többen is léptek eléje. Sokáig kérték, sőt unszolták is. -Némelyek a mama hathatós pártfogásához folyamodtak; minden siker -nélkül. Senki még egy fordulót a keringőre sem nyerhetett tőle. A -báróné természetesen, ily ügyben, nem parancsolhatott: de rossz -kedvét és elégedetlenségét nem palástolhatta.</p> -<p>Ki hallott ilyet? Fiatal leány, a ki nem akar tánczolni! Első -megjelenés a nagyvilági társadalomban és e gyermek önkéntesen -vállalja el a petrezselemárulás szerepét. Kassán is így cselekvék, -de ott csak apró gimnazista diákok gavallérkodának. Mért öltözött -fel ilyen gonddal? Mért nem mondta meg mamájának, hogy inkább -otthon kivánna maradni? <span class="pagenum"><a name="Page_67" id= -"Page_67">-67-</a></span></p> -<p>Vagy itt a teremben történt valami, a mi kedvét szegé és -senkivel tánczolni nem akart?</p> -<p>Az osztálytanácsos kénytelen volt elismerni, hogy ily -indokolatlan önmegtagadást eddig sehol sem látott azon körökben, -melyekben ez ideig megfordult.</p> -<p>Egyszerre pedig, a mint félszemével folyvást kisérné az előtte -lefolyó jelenetet, történék vala, hogy a kis leány bátrabban nézett -végig a terem hosszában, s mindjárt a következő perczben ezen -ibolyaszínű szempár összetalálkozik a nem távol álló ifjúnak sötét -tüzű pillantásával.</p> -<p>Az osztálytanácsos ekkor felbátorodik s a legmélyebb -tisztelettel és hódolattal meghajtja fejét előtte épen úgy, mint a -ki csekélységének öntudatában csak tartozó kötelességét -teljesíti.</p> -<p>El volt készülve rá, hogy köszöntése észrevétlenül marad. A kis -leány meg sem látja, vagy azt hiszi, hogy valakinek másnak lehetett -szánva az ismeretlen embernek ezen udvariassága.</p> -<p>De ki tudná a fiatal ember meglepetését leírni, a midőn látnia -kellett, hogy Lenke kisasszony, habár betanult szertartással is, az -iránta mutatott figyelmet oly módon viszonozta, hogy abból a -nyájasság és barátság néma jelei sem hiányzottak.</p> -<p>Igen kedves egyszerűséggel hajtá meg fejét. Először, mint a -bevett szokás szabálya rendeli; aztán mindjárt még egyszer -könnyedén és mosolyogva. Mint mikor a nő értésül adja: megismertem -önt és igen szívesen fogadtam, hogy még nem feledkezett el -rólam.</p> -<p>A báróné ezalatt a mellette ülő hölgyekkel volt elfoglalva és -mégis egyszerre, mint sértett anya, büszkén hátra veté fejét. Nem -lehetett ugyan róla feltenni, hogy a fületöve mellett még harmadik -szeme is van, hanem ott a túlsó falon óriási tükör függött, mely -nem őrzi meg a titkot s mindent elárul, a mi előtte végbe megy.</p> -<p>Mindjárt erre leánya felé fordult a báróné. Oly <span class= -"pagenum"><a name="Page_68" id="Page_68">-68-</a></span> -arczkifejezéssel szólott hozzá, mintha leggyöngédebb anyai -gondosságának akarná jelét adni. De súgva mondott szavai egészen -más értelemmel birtak. A meleg részvétet hirdető hang örve alatt a -szigorú számonkérés fenyegetése lappangott.</p> -<p>Mert Réthfalvy báróné most már nem volt többé az a rokonszenves -nő, mint régebben ezelőtt. Czélját elérte; férje adósságait -kifizette, a három falu tisztán állott birtokában s ezzel feltámadt -lelkében a nagyravágyásnak kipusztíthatlan férge, mely ha éles -fogaival bensejét harapdálni kezdé: megtagadá multját, mint nő, -elmérgesíté jelenét, mint anya és egyébre nem gondolt, mint -építgetni föllegvárait a szédítő magasban.</p> -<p>Oda súgta tehát gyermekének:</p> -<p>– Lenke! halld, a mit parancsolok. Mihelyt megint jő egy férfi, -a ki a mi társaságunkhoz tartozik, tánczolni fogsz vele… vagy…</p> -<p>Egy perczre elhallgatott: mintha meggondolná, folytassa-e -tovább? De midőn látta, hogy leánya szemében egy könnycsepp -gyémántja gyülekezik, minden óvatosságról megfeledkezve, utána -veté:</p> -<p>– Vagy azt kell hinnem, hogy azért nem tánczolsz, mert ő sem -tánczol.</p> -<p>– Ő! ki lehet ez az ő?</p> -<p>E pillanatban Szabolcsy Gábor osztálytanácsos már a szomszéd -teremben beszélgetett ismerőseivel. Midőn a szép kisasszony -elfogadá és viszonzá udvarias köszönetét, azt hitte, ennyi -szerencse elég lesz egy estére s tovább ment.</p> -<p>Mi pedig, nyájas olvasó, egy nagy felfedezés pillanatára -érkeztünk.</p> -<p>Az nem volt csoda, ha a kis leány még emlékezett az ifjúra, a ki -előtte a vasútépítés mesterségét megmagyarázta; később bejött a -réthfalvi kertbe és megcsókolta az ezredes sírkövét; végre pedig -Gábor napján pompás sírkoszorút küldött.</p> -<p>De ezen kívül a leány és anya között más emlékezetes -<span class="pagenum"><a name="Page_69" id= -"Page_69">-69-</a></span> jelenet is folyt le. Akkor, a midőn a -báróné teljes joggal pirongatá le gyermekét, hogy egy idegen -férfiról beszélve, csak e rövid jelzéssel «ő» szólott felőle.</p> -<p>E pillanatban tehát az anya csak visszafizette az egykori -kölcsönt. Beszélt valakiről, a kit nem nevezett meg. Leányára -bízta, találja ki, melyikre czélozott?</p> -<p>Hogyan? Mióta beszél ez az anya és leánya egymás között -férfiról, a kinek pusztán csak «ő» a neve?</p> -<p>Vagy föl kell tennünk, hogy ezen kiméletlen szemrehányás nem ma -fordul elő köztük legelőször? Az anya kimondá akaratát szülői -hatalommal; a kis leány pedig engedelmeskedett. De a hatalom nem -parancsolhatott a szívnek, a szív pedig nem bírt erővel a -lemondásra.</p> -<p>Kellett történni a réthfalvi kastély bensejében valaminek, a -miről a külső világ semmit sem tud. És mi történhetett? Legfölebb, -hogy az ártatlan, őszinte és titkot elrejteni nem tudó leányka -egyik vigyázatlan perczében kiszalaszthatta ajkáról, hogy azon -ifjút, a kit nehányszor látott, nagyra becsüli.</p> -<p>Ezen nyilatkozat letorkolására pedig az anya egy helyett ezer -ellenkező feleletet is találhatott. A sok között elég volt az is, a -mit az egész világ helyeselni fog. Tudniillik: soha senki sem -hallotta és ellenkezik is a világ tisztes rendjével, hogy egy leány -ábrándozni kezdjen oly fiatal emberről, a ki hasonló vonzódással -előtte még nem nyilatkozott; sőt tekintve a különböző kört, melyben -élnek, még alkalma sem lehet ily nyilatkozattal előlépni.</p> -<p>Szerencséjére Lenke kisasszonynak, az est folyamában többé senki -tánczra nem hívta. Híre szokott annak futamodni az urak között, ha -tetszik valamelyik leánynak különczködni és szeszélyeskedni. Az -egyik visszautasított azt mondá: bizonyára nem jött el valaki, a -kit a kicsike várt. A másik vélé: alkalmasint az új czipő nagyon -szorítja a lábát.</p> -<p>A báróné pedig mentül rosszabb kedvű és elégedetlenebb -<span class="pagenum"><a name="Page_70" id= -"Page_70">-70-</a></span> volt, annál bályosabban mosolygott -mindenfelé. Elvezeté leányát a főrangú hölgyek külön coteriájába s -mihelyt feltünés nélkül tehette, elhagyta a pénzügyminiszter -termeit. Ha aztán otthon nagy leczke következett ebből: arról a -külső világ soha semmit meg nem tudhatott.</p> -<p>Éjfél után egy órakor az osztálytanácsos is megeléglé az -unatkozást. Eddig is csak azért maradt itt, mert várt miniszterére, -a ki őt egy pár embernek bemutatni fogná.</p> -<p>De miután a fiatal ember már megtanulta, hogy a jó nevelésű -ember a miniszterek igéretét nem szokta betűértelemben venni: maga -is haza tért éji nyugalomra.</p> -<hr class="tb" /> -<p>Megint eltelt nehány hét.</p> -<p>Egy februári reggel, a mint az osztálytanácsos irodájába lép s a -hivatalszolga segít neki téli kabátját levetni, látja, hogy ez az -ember szokatlanul mélyen hajtja meg magát előtte. És kérdi:</p> -<p>– Parancsol valamit méltóságod?</p> -<p>Szabolcsy Gábor rendesen nem szokta észrevenni, miként czímezik -őt alárendeltjei, tehát tovább ment és elfoglalá helyét író-asztala -mellett.</p> -<p>Nem sokára előkerült a szomszéd szobából titkára is, a ki kezét -szárazon mosva, igen szertartásosan hajt fejet és mondja:</p> -<p>– Engedje meg, gróf úr, hogy fényes rangjának visszanyerése -alkalmával tiszteletemet és szerencsekivánatomat én is -kifejezzem.</p> -<p>Ezt az ünnepélyes allocutiót már nem lehetett nem hallania. -Azonban nem csinált hozzá csodálkozó képet, hanem egykedvüleg -felelé:</p> -<p>– Titkár úr, én Szabolcsy Gábor vagyok, de hivatali rangomon -kívül más egyéb czímet nem viselek.</p> -<p>Ezzel dolgot adott alárendeltjének s visszaküldte rendes -irodájába.</p> -<p>Mikor leült asztala mellé, ő is, mint kollegái, legelőször -<span class="pagenum"><a name="Page_71" id= -"Page_71">-71-</a></span> is szivarra gyújtott s aztán kezébe vette -az asztalán levő hírlapot s végig futtatá szemét a hasábokon.</p> -<p>Mint ilyen helyhez illett, az előtte fekvő lap a kormány -félhivatalos közlönye volt. A szerkesztő mára is feltálalta a -mindennapi eledelt s a mennyiben újat írni nem tudott, felmelegíté -a tegnapi dolgokat más modorban s más mártással jól -feleresztve.</p> -<p>Egyszerre szeme megakadt saját nevén.</p> -<p>Ott állott előtte nyomtatva a szokottnál nagyobb betűkkel, a -napi hírek között, mindjárt az első helyen.</p> -<p>«Tokajból írják:</p> -<p>Kellemes hírt küldünk szét a hazának. Eddig mindenki azt hitte, -hogy az ős régi Szabolcsy grófok családjának magva szakadt s nem él -többé ily ivadék az országban.</p> -<p>Az utolsónak hitt Szabolcsy gróf, mint általánosan tudva van, -honvédezredes volt s az orosz hadsereg elleni csatában elesett.</p> -<p>Most azonban kétségtelen adatokból kiderült, hogy néhai -Szabolcsy Gábor gróf 1848-ban szept. 10-én Lengyelkén, Lengyelkey -István kassai nyugalmazott tanárnak Sarolta nevű hátrahagyott -árvájával házasságra lépett és a grófné 1849 júl. 3-án fiúgyermeket -hozott a világra. A tokaji róm. kath. egyház anyakönyvében a -VIII-ik kötet 159. lapján teljes hitelességgel be van jegyezve a -keresztelés ténye.</p> -<p>Ily kétségtelen okmány alapján szolgabíránk jelentést tett az -alispáni hivatalhoz, oly czélból, hogy Szabolcsy Gábor, a kit -vidékünkön mindenki ismer, mint megyénkből származó mágnás a -belügyminiszterium útján kir. meghivó levelet nyervén, -veleszületett jogát, az ülést és szavazatot, a főrendek házában -gyakorolhassa.</p> -<p>Szeretve tisztelt alispánunk az anyakönyv hitelességét kétségbe -nem vonhatta; de miután a megejtett vizsgálatokból kitünt, hogy a -meghalt ezredes özvegye (bizonyára vagyon hiányában) a grófi czímet -nem <span class="pagenum"><a name="Page_72" id= -"Page_72">-72-</a></span> viselte s fiát is egyszerű polgári módon -neveltette; a meghalt gróf és grófné között végbement házasság -bizonyítéka pedig fel nem fedezhető, mert 1849 nyarán az orosz -csapatok Lengyelkét és a templomot porrá-hamuvá égették: alispánunk -minden elhamarkodástól óvakodván, határozatát az ügy elintézése -tekintetéből egyelőre még függőben hagyta.</p> -<p>Ez volt a helyzet, a midőn egy napon meglepő változás jött -közbe. A vizsgálatok még javában folytak, a midőn egy reggel az -alispáni hivatal a szatmári postáról levelet kapott, melynek -birtokában semmi más nem feküdt, mint a Lengyelkén végbement -házasság bizonyítéka, az anyakönyvi kivonat hiteles alakjában!</p> -<p>Az alispán az új irányban a legerélyesebben folytatá a -vizsgálatot s az eredmény: hogy a beküldött házassági bizonyítvány -minden tekintetben teljes hitelességű okmányt képez. A papír, a -nyomtatott formulare ugyanaz, mely azon időben használatban volt. A -plébánia pecséte tökéletes, mert több még létező hasonló kiadványok -pecsétével ugyanazonos. Az akkori lelkész, Margittay Sándor, -aláírása kétségtelen. Sőt az egyik tanu, Mosolygó Simon, maig is él -és igen jól emlékezik a gróf és a kassai professor leányának -házasságára.</p> -<p>Ily dönthetlen s minden kétséget kizáró okmányok alapján -alispánunk többé nem kétkedhetett s azért Szabolcsy Gábor gróf -nevét a királyi meghivó levelet igénylő megyebeli mágnások sorába -iktatván, hivatalos jelentését a belügyminiszteriumhoz -felküldötte.</p> -<p>Vidékünk, az ős magyarságnak ezen elismert fészke egészen fel -van lelkesülve e rendkívüli felfedezés örvendetes ténye által. És -mindenki szíve mélyéből szerencsét kiván az újra felvirágzó -Szabolcsy grófok ezen feltalált igazi ivadékának!»</p> -<hr class="tb" /> -<p>Ennyiből állt a hírlapi czikk.</p> -<p>Most már mit tegyen az ifjú? Ha mindez igaz, a <span class= -"pagenum"><a name="Page_73" id="Page_73">-73-</a></span> mit -olvasott, akkor hiába védekezik, mert életpályája -visszatarthatatlanul más-más irány felé csavarodik. Ő maga -legkevésbbé sem kétkedett a levelezőnek hitelessége felől, mert ez -az ember igen jól volt értesülve s közleményét a legegyenesebb -forrásokból meríthette.</p> -<p>– Hogyan? – gondolá, – mától fogva az egész ország ismerni fogja -féltékenyen őrzött titkomat? Mi lesz belőlem, ha kérdik: igaz-e, a -mit a hírlapok írnak? A közlemény igaz voltát el nem tagadhatom; a -rangot és czímet mégis vissza kell utasítanom!</p> -<p>De a mi őt leginkább meglepte és egész valóját megfoghatlan -csodák és bűbájak országába ragadta, az a tény, hogy a legújabban -napfényre került legbecsesebb okmány ismét Szatmárról vagy legalább -az ottani postáról jutott a nyilvánosság elé!</p> -<p>Ki ez a titkos jó barát? e rejtélyben lappangó tündér, a ki az ő -születési jogának bebizonyítására szolgáló okleveleknek teljes -archivumát birja és időközönként, a midőn épen az égető szükség -esete áll elé, egy-egy darabot ki is adogat belőle?</p> -<p>Hogy édes anyja ezen papirokat birta, s valamely ismeretlennek -kezébe letette volna: e föltevés első tekintetre is -lehetetlenségnek mutatkozott. Az anya sorai a fiúhoz a legvégsőbb -kétségbeesés jellegét hordták magukban. Inkább csak azért írta -levelét, hogy gyermeke előtt saját becsületét megóvja.</p> -<p>S mégis a Lengyelkén végbe ment házasság bizonyítéka azon -városból bocsáttatik világgá, a hol keresztlevelét is oly -megfoghatlan módon kezébe játszották!</p> -<p>Oly rejtély, melyet lehetetlenség volt megfejtenie.</p> -<hr class="chap" /> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_74" id= -"Page_74">-74-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h2><img src="images/07.png" alt="" title="" /> VII.<br /> -<span class="smaller">(Újabb bonyodalom, mely szükségessé teszi, -hogy az osztálytanácsos ellátogasson az ország felső -vidékeire.)</span></h2> -</div> -<p>Leírhatlan nyugtalanság tépdelé az osztálytanácsos bensejét. -Életében most tapasztalá először, hogy vele is megtörténhetik -valami, a mi még munkájában is hátráltathatja. Akármihez kezdett, -lehetetlen volt eszméit rendben tartani. Felbontotta, végig olvasta -az asztalára rakott iratcsomókat, de semmi sem maradt meg -emlékezetében. Tollhoz nyult, írni akart: egyetlenegy használható -gondolatra sem talált.</p> -<p>Feltekintett a falon függő órára, mely a déli tizenkét órát -mutatá. Ekkor erős határozat keletkezik lelkében, hogy itt hagyja -irodáját, felkeresi a belügyminisztert s megkéri, hagyna békét ezen -ügynek.</p> -<p>Felvette tehát téli kabátját és megindult.</p> -<p>De midőn a lépcső közép fokaira ér, épen szemközt jő vele a -közlekedésügyi miniszter, a ki útját állja a menekvőnek.</p> -<p>– Hah! – mondá igen komikus komolysággal. – Tetten kapom a -hanyag hivatalnokot! Ön kerüli az irodát, mint a rossz diák az -iskolát. Vagy a mi ennél is gyanusabb: kinézett ön az ablakon; -valami tarka szoknyát látott és most futkosni akar utána.</p> -<p>– Kegyelmes uram! Valóban mára meg kell csalnom <span class= -"pagenum"><a name="Page_75" id="Page_75">-75-</a></span> az -államot. Ingyen lesz a fizetésem, de hiszem, hogy holnap, ha éjjeli -munkával is, kipótolom mulasztásomat.</p> -<p>– És hova indult?</p> -<p>– Szándékom van, ha lehet, ő excellentiájával, a -belügyminiszterrel beszélni. Megkérem őt, lenne oly kegyes s vetné -félre az én magán ügyemet, hadd heverjen ott a levéltár legporosabb -aktái között most és mindörökre.</p> -<p>– Ha csak ez a kivánsága, akkor minden rendén van. Épen a -belügyminisztertől jövök, a ki megigérte nekem, hogy épen nem fog -sietni ön számára a királyi meghivó levél kiadását -szorgalmazni.</p> -<p>– Akkor ezer köszönet érte.</p> -<p>– Vigyázzon! ne vesztegesse hiába hálás érzelmeit; mert a mi -határozatunk egészen más indokokból keletkezett. Részemről még -mindig biztosan számítok rá, hogy ön előbb-utóbb gyönyörű -ékesszólással fogja védelmezni az én törvényjavaslataimat a -főrendek házában. Addig is értesítem, hogy olvastam a lapban a -tokaji levelet s a zempléni alispán is felküldte már az -iratokat.</p> -<p>– Felküldte? és meg is érkeztek?</p> -<p>– Különös észrevétel épen egy vasúti szakértő férfitól! Este -feltették a postára, reggelre megérkeztek.</p> -<p>– Tehát remélhetem, hogy a belügyminiszter úr nem szorgalmazza e -rám nézve kellemetlen ügyet?</p> -<p>– Nem szorgalmazza. Legalább egyelőre semmi esetre sem.</p> -<p>– Akkor meg vagyok mentve. Egyszerre oly boldog és nyugodt -vagyok. Engedje meg, kegyelmes uram, hogy visszatérjek irodámba: -oly gyorsan dolgozhatom, hogy csak égni fog kezem alatt a -munka.</p> -<p>– Sok szerencsét hozzá. De ön nem is kérdi: mért tartottuk -helyesnek az ön ügyének elintézését későbbre halasztani?</p> -<p>– Bocsánat kegyelmes uram. Az indok rám nézve <span class= -"pagenum"><a name="Page_76" id="Page_76">-76-</a></span> közönyös. -Egyik ok épen oly jó, mint a másik. Elég ha tudom, hogy zavaraim -kútforrása bedugult s nyugodt lélekkel folytathatom munkámat.</p> -<p>– Igen helyesen. Én azonban tartozom önt felvilágosítani, mert a -felküldött oklevelek épen elegendők a királyi meghivó levél -megszerzésére. Mit akar ön? Teljes hitelű keresztlevél, melyet a -tokaji papok készséggel adtak ki. Aztán a házassági bizonyítvány, -melyhez legcsekélyebb kétség sem férhet. Szerencsétlenségünkre más -a baj.</p> -<p>– Mentül több, annál jobb. Legalább ha megszűnik egyik akadály, -megmarad a másik.</p> -<p>– Én csak azt mondhatom: ha most ön rögtönözve mint Szabolcsy -gróf jelennék meg a világ előtt, a legbonyolódottabb és a -legbosszantóbb pört kapná nyakára.</p> -<p>– Pört? Van-e e hazában valaki, a kit rangom újra felvétele -által bármely jogaiban megsérthetnék?</p> -<p>– Úgy látszik, hogy van. Legalább mutatkozik már egy ember, a ki -a legerélyesebben tiltakozni készül.</p> -<p>– Nem érthetem, kinek állhatnék útjában? Szabolcsy Gábor gróf, -ezredes, utolsó volt, a ki főúri czímét viselte és semmi -legcsekélyebb vagyont sem hagyott hátra. Mi fölött pörlekedhetnék -tehát velem akárki is e világon?</p> -<p>– Igaz; Szabolcsy gróf vagyontalan ember volt. De ha élne, -csinos örökség nézne rá.</p> -<p>– Erről soha semmit sem hallottam.</p> -<p>– Mindjárt megmagyarázom, föltéve, hogy a vasúti jeles mérnök a -genealógia szövevényeihez is ért valamit. Beszéltem már önnel az -öreg Réthfalvy Miklós báróról. Ennek Szabolcsy Margit grófnő, az ön -nagyatyjának nőtestvére, volt a felesége. A báró csekély vagyonnal -birt, de neje 13,000 holdas pusztát hozott a háztartáshoz. Miklós -báró ma is e birtokból uraskodik. A báróné 1847-ben elhalálozván, -miután gyermek nem volt, oly értelmű végrendeletet hagyott -<span class="pagenum"><a name="Page_77" id= -"Page_77">-77-</a></span> hátra, hogy férje élte hosszáig élvezze a -birtok haszonvételi jogát. Halála után pedig első sorban idősebb -testvérét, Klárát, Szabolcsy Pál gróf nejét és örökösét, jelölte ki -vagyoni utódául. Ha pedig ennek örököse nem maradna, ifjabb -leánytestvére Teréz, Nagygáthy László grófné, vagy örököse -következzék. Értette uram?</p> -<p>– Egy kicsit.</p> -<p>– Akkor a többire nézve tisztában leszünk. Ha ön, Szabolcsy Pál -gróf unokája, nincs e világon, vagy születési jogát kellőleg be nem -bizonyíthatja: a 13,000 holdas birtok a jelenben fiatal korát élő -Nagygáthy Gedeon grófra száll. Ez az ember különben is dúsgazdag -mágnás, de épen az ilyenek szoktak telhetetlenek lenni. Mentül -többre vágynak és soha semmi sem elég kapzsiságuk kielégítésére. Ez -a Nagygáthy Gedeon szándékozik önnek törvényes születési jogát -megtámadni. Miután pedig az ilyen pör ritka már napjainkban, sokáig -tart és tömérdek költségbe kerül: én és a belügyminiszter épen az -ön érdekében a legbölcsebb eljárásnak itéltük, ha nem ütünk zajt, -óvakodunk minden elhamarkodástól, míg teljesen felfegyverezve nem -állhatunk az ellenség elé. Legkivánatosabb volna, ha Nagygáthy -gróffal az illő föltételek mellett kiegyezkedést hozhatnánk -létre.</p> -<p>– A mi ezt illeti, velem ugyan nem sok baja lesz Gedeon grófnak. -Én csak születésem törvényességének elismerését követelem, mert e -nélkül pária vagyok a társadalomban; a 13,000 holdas pusztát pedig -birhatja, a ki kezét ráteheti.</p> -<p>– Szépen és nagylelkűen van ez mondva. Szerencsétlenségünkre még -mindig fönnáll a meghalt Réthfalvy Miklós báróné végrendeletének -ereje. Vagy Szabolcsy gróf ön s ezzel a 13,000 hold birtokosa, vagy -marad az én derék osztálytanácsosom s a mi még ezután válhatik -önből.</p> -<p>– Ha főleg e birtok képezi a kiegyezkedés akadályát, akkor pöröm -előre meg van nyerve. Jól van: <span class="pagenum"><a name= -"Page_78" id="Page_78">-78-</a></span> ám legyek a báróné örököse, -de akkor kötelezem magamat, hogy e birtokot Nagygáthy grófnak -eladom, ha mindjárt vételár fejében csak nyolcz krajczárt fizet is -holdankint. Mert hogy éljen-e egy Szabolcsy gróf az országban vagy -nem? azzal Nagygáthy gróf úr ő méltósága nem sokat törődhetik.</p> -<p>A miniszter nem nagy megelégedést mutatott ezen kiegyezési -föltétel hallatára.</p> -<p>– Annyi bizonyos, – mondá – hogy az ily pör kimenetelének -kételyeitől meg kell menekednünk. Én azonban politikus és miniszter -is vagyok; tehát önző és számító lélek a legrútabb értelemben. A -többi között sokkal kedvesebb lehet előttem, ha az én vasúti -törvényjavaslataimat gazdag és független mágnás védelmezi a -felsőházban, mintha csak egyszerű gróf, a ki hivatalnokom és -fizetéséből él. Hanem mást mondok.</p> -<p>– Méltóztassék parancsolni.</p> -<p>– Én önnek ezen álló helyünkben, a lépcsők márványán, három vagy -négy napi szabad időt engedek. Menjen ön Abaujba, Lengyelkére, vagy -ha csakugyan nem létezik többé ily nevű falu, a legközelebbi -helységbe. Azt hiszem, nem ártana ott kissé szétnézni a -helyszinén.</p> -<p>– Lehet ennek haszna?</p> -<p>– Ki tudja? Huszonnégy év nem fölötte sok. Bizonyára talál ön -ott a vidéken embereket, kiktől hallhat valamit. Él még ott pap, -jegyző, ispán, paraszt vagy pálinkás zsidó, a ki egy vagy más -tekintetben útbaigazító jelt adhat és felvilágosítással szolgálhat. -Ha sikerülne önnek újabb adatokat is szerezni, annál biztosabban -állhatunk majd szóba az ellenséggel.</p> -<p>– És mikor lesz szabad elutaznom?</p> -<p>– A mikor tetszik, de mentül előbb. Részemről, ha valamibe -kezdtem, mindig késedelem nélkül vágtam közbe. A ki jól kezdi, már -a felét el is végezte. Az én időmben ezt a régi igazságot szép -latin mondattal szokták elpattogtatni. Utazzék ma éjjel a -pest-kassai <span class="pagenum"><a name="Page_79" id= -"Page_79">-79-</a></span> gyorsvonattal. Még ma rendelkezem, hogy -szabadjegyet kapjon.</p> -<p>– De már ezt az egyet nem kérem exczellencziádtól. Kiégne a -szemem a konduktor és az utitársak előtt, ha saját ügyemben ingyen -járnék a vasúton.</p> -<p>– A mint tetszik; pedig mondhatom, bármely vonatra üljön, -túlbőven találhat nemfizető kollegákra. Elég ajánlás erre, ha -valaki együtt szokott valamelyik állomásfőnökkel quaterkázni. -Mindenesetre felhatalmazást kell önnek adnom, hogy útja végén a -gyorsvonatot egyszer megállíthassa: mert Lengyelke romjai mellett -közönséges állomásunk sem lehet.</p> -<p>– Ez nagy kedvezmény, kegyelmes uram.</p> -<p>– Szüksége lesz rá; most pedig isten önnel, a -viszontlátásig.</p> -<hr class="tb" /> -<p>Késő este csakugyan elutazott az osztálytanácsos. Beült -szerényen, a hova jegye szólott, a második osztályú kocsiba; de -azért mindjárt tapasztalta, hogy épen ő a legnagyobb úr a sok -mindenféle utazó között. A vonatvezető elolvasván a rendeletet, -hogy ezen utazónak kivánságára egyszer, akárhol megálljon, csak -kalapot emelve beszélt e nagy hatalommal. A konduktor nagyon -kínálta ő méltóságát, tetszenék átülni a szalonkocsiba, mert az -úgyis üres; de a fiatal ember minden ily kedvezést elhárított -magától.</p> -<p>Reggel hat órakor, tehát most télen, még sötét éjjel ért az -állomásra, mely a térkép szerint legközelebb esett az egykori -Lengyelkéhez.</p> -<p>Az állomásfőnök rémülve ugrott ki ágyából, hallván, hogy a -gyorsvonat megáll. Azt hitte, veszedelem fenyegetőzik s csak mikor -az osztálytanácsos az említett rendeletet előmutatta, nyugodott -meg.</p> -<p>Természetesen, hogy a hatalmas utazót mindjárt grófnak, -méltóságodnak czímezte. Mert a lapokból már tudta, kivel van dolga? -Mikor pedig az ifjú a pazarul szórt czímet visszautasította, -elkezdte őt báró <span class="pagenum"><a name="Page_80" id= -"Page_80">-80-</a></span> úrnak nevezgetni. És ezen alól meg sem -lehetett vele alkudni.</p> -<p>Az állomásfőnök mindjárt jól fűtött szobába vezette vendégét. -Itt Kassa felé még erősen fagyott. Gondoskodott reggeliről s mikor -teljesen felvirradt, szerzett számára parasztkocsit, mely a fiatal -embert a lengyelkei szántóföldeken keresztül áthurczolta Pönögére, -mely az elpusztult faluhoz legközelebb esett.</p> -<p>Itt vendéglőről szó sem levén, a helybeli tisztelendő urat kérte -azon szivességre, hogy házában fél napot eltölthessen.</p> -<p>A pap eleinte igen középszerű vendégszeretettel fogadta az -ismeretlent: de mikor megtudta, kit fogadott hajlékába, helyét sem -találta a nagy örömben. Mert falun az olyan embert, a kinek nevét -egyszerre minden hírlap felkapja, tejbe-vajba szokták -füröszteni.</p> -<p>E miatt más baj sem érte utazónkat, mint hogy másodszor is meg -kellett reggeliznie. Repetita placent, ez volt a plébános -elhatározó érve s a fiatal gyomor eltűrte a második megtámadást -is.</p> -<p>Ezután kezdődtek a kérdezősködések.</p> -<p>– Régen lakik főtisztelendő úr a vidéken?</p> -<p>– Bizony már harmincz esztendeje mult, hogy itt evődöm, maródom -Pönögén s régen lemondtam a reményről, hogy valahára bevisznek -Kassára kanonoknak.</p> -<p>– A mi múlik, még el nem marad. De ha ily régen lakik itt, -bizonyára ismerte egykor a lengyelkei lelkészt, Margittay -Sándort?</p> -<p>– Hogy ne ismertem volna? Már a szemináriumban együtt voltunk s -a rektor sokszor mondá kettőnkre: nobile par fratrum. Pedig nem -volt igaza.</p> -<p>– Szabad kérdenem, miféle ember volt ez a Margittay Sándor, -egykor lengyelkei lelkész?</p> -<p>– Hát bizony, – felelt egy kis habozás után a pap, – de mortuis, -nil, nisi bene. Derék ember volt egyetlen hibáján kívül. -<span class="pagenum"><a name="Page_81" id= -"Page_81">-81-</a></span></p> -<div class="figcenter" style="width: 389px;"><a href= -"images/i003hq.jpg"><img src="images/i003.jpg" alt= -"A parasztkocsi a fiatal embert áthurczolta Pönögére." title= -"A parasztkocsi a fiatal embert áthurczolta Pönögére." /></a> -<p class="caption">A parasztkocsi a fiatal embert áthurczolta -Pönögére.</p> -</div> -<p>– A halandó teremtmény nem lehet tökéletes.</p> -<p>– Ezt tartom én is. Hanem az én tisztelt kollegám nagyon -világias szellemű gyerek volt. Non habuit vocationem -ecclesiasticam. És hogy mindent elmondjak, mert castis omnia casta, -nagyon szerelmes természetű volt: amavit sexum sequiorem.</p> -<p>– Ne mondja.</p> -<p>– Mondanom kell, mert nem titok előttem. Mért kérdi ezeket tőlem -a méltóságos gróf úr?</p> -<p>– Bocsánat uram, mert e czím nem illet engem.</p> -<p>– Nem? akkor visszaadom előbbi vígasztalását: a mi múlik, el nem -marad; quod differtur, non auffertur. Valóságos szerencséje volt -Margittay uramnak, hogy kitört a forradalom, mert közel volt hozzá, -hogy bevigyék Kassára a deficientiába.</p> -<p>– Bajba keveredett?</p> -<p>– Úgy nyilvánosan nem; de az egész falu tudta, hogy az őrülésig -szerelmes volt a kassai professor leányába.</p> -<p>– Hogyan? szerelmes volt az én édes anyámba?</p> -<p>– Nincs ebben semmi sértés, mert a kisasszony rá sem nézett az -olyan udvarlóra, a kinek csak úgy lehetett reménye, ha előbb -elhagyja hitét, felcsap kálvinistának és megszegi esküjét. Persze -hogy ezzel baj is járt, mert akkor vége a plebániának, e nélkül -pedig nincs kenyér a feleség számára. Sine Cerere et Bacho, friget -Venus.</p> -<p>– És aztán?</p> -<p>– Akkor jött a sebesült ezredes, a szép gróf, a dicső hős és -hazafi s vége volt a pap regényének.</p> -<p>– De mégis ő adta őket össze?</p> -<p>– Kötelessége volt; nem tehetett egyebet. Hanem mikor más évben -a gróf halálos sebet kapott, az én szerencsétlen barátom újra -remélni kezdett. Ő is hős és katona akart lenni. Elment Erdélybe -Bem táborába.</p> -<p>Bizonyosan meghalt, mert huszonöt év óta senki többé hírét sem -hallotta. Itt hagyta a templomot, a <span class="pagenum"><a name= -"Page_82" id="Page_82">-82-</a></span> falut, híveit, pedig közel -volt a muszka s már előre fenyegetőztek, hogy porrá égetik -Lengyelkét.</p> -<p>– És mért épen e falut? Kassán vagy Miskolczon nagyobb tüzet -láthattak volna.</p> -<p>– Nem történt ez ok nélkül. Volt itt egy Kardos Illés nevű igen -jó puskás ember.</p> -<p>– Egyike szülőim házassága tanujának.</p> -<p>– Úgy van. Ez az ember kijárt a mezőre s minden nap lepuffantott -egy orosz előörsöt. Egyszer kézrekerült és felakasztották.</p> -<p>– A muszkák? Soha sem hallottam, hogy ezek haditörvényszéket -tartottak volna a mi embereink fölött.</p> -<p>– Azt nem tették; hanem úgy, a parancsnok szavára, brevi manu, -akárhányat felkötöttek a legelsőbben talált útszéli fára.</p> -<p>– Úgy hallom, hogy a másik tanu, Mosolygó Simon, még él.</p> -<p>– Élni él, de korhely és részeges. Erre ne támaszkodjék, gróf -úr. Mert Mosolygó uram haszontalan fráter; hat itcze borért -megesküszik, hogy szemeláttára vette feleségül az egri nagyprépost -a kassai apáczák fejedelemasszonyát.</p> -<p>– És így a lengyelkei matrikulák örökre elvesztek?</p> -<p>– Így beszélték, de ennek csak a fele igaz. A templom ugyan -kívül-belül elégett; de a boltozatos sekrestye épen maradt. Meg is -találtuk ott később az anyakönyveket, kivévén azt, melybe a -házasságok voltak bejegyezve.</p> -<p>– Egészen új dolgot hallok. És hova lett éppen ez a könyv?</p> -<p>– Azt csak az ég tudja. Én mindig azt mondtam, elvitte magával -Margittay uram.</p> -<p>– A táborba? a csatába? Csak nem hordhatott ily nagy könyvet, -mint bakancsos, a borjujában?</p> -<p>– Elvitte vagy elrejtette.</p> -<p>– De mi okból?</p> -<p>– Ezt nem tudom, de aligha el nem találom. Az <span class= -"pagenum"><a name="Page_83" id="Page_83">-83-</a></span> -eszeveszett szerelmes csak így uralkodhatott az özvegy fölött. Tán -szándéka volt egyszer előtte megjelenni s akkor azt mondta volna: -asszonyom, legyen az enyém s akkor gyermeke törvényes szülött, -igazi grófi ivadék. Egyedül csak én bizonyíthatom be a megtörtént -házasság tényét. Különben tessék pénz, pártfogás és bizonyíték -nélkül gyermeke törvényességét pörrel kivívni.</p> -<p>– Ez borzasztó lelkiismeretlenség.</p> -<p>– Úgy van s csak őrült szerelmestől telhetik ki. Különben pedig -később hallottam, hogy Margittay uram nem viselte magát rosszul az -özvegy irányában. Legalább addig, míg remélt. Ő maga utitársaival -vitte be az újonan szülöttet Tokajba a keresztvízre. Ő maga mutatta -elő az általa írt és kiadott házassági bizonyítványt, különben a -tokaji plébános nem írja be az anyakönyvbe a gyermeket, mint -Szabolcsy gróf és nejének törvényes magzatát.</p> -<p>– De hiszen mindez egész revelatió rám nézve. Sokkal tisztábban -látok és indokolva lett, a mit eddig nem érthettem.</p> -<p>– A mult hetekben a zempléni alispán megkeresése folytán járt is -itt valami vizsgáló bizottság, de csak egy pár órát időzött a -faluban és olyan embereket hallgatott ki, a kik a dologról semmit -sem tudtak, vagy régen mindent elfeledtek. A küldöttség re quasi -bene gesta, három napot számított fel; ebből kettőt Miskolczon -töltött, iszogatván az alacskai pompás szamorodnit.</p> -<p>– A vége a történetnek, hogy az elvitt anyakönyv örökre -elveszett.</p> -<p>– Szőrén, szálán. Margittay meghalt; erről nem kétkedem. És ha a -könyvet a föld színén hagyta volna, azóta megkerül s bárhonnan az -országból visszaküldik ide. A pap halálával a könyv hollétének -titkát is sírba vitte.</p> -<p>– Még egyet kérdek. Kit kellene még e faluban kikérdeznem? -<span class="pagenum"><a name="Page_84" id= -"Page_84">-84-</a></span></p> -<p>– Megnevezhetnék néhányat; de tessék elhinni, annál, mit én -mondtam, más sem tudhat többet.</p> -<p>– Van még élő ember, a ki jelen volt atyám esküvőjén.</p> -<p>– Az a szerencsétlen tanu, Mosolygó Simon; mást nem tudok. -Valószínű, hogy az esküvés egész csendben ment végbe s a falu csak -az eredményt látta, hogy a férj és nő példás egyszerűséggel, -boldogan együtt él.</p> -<p>– Miféle obscurus emberek az én mélyen tisztelt keresztapáim: -Hólyag Márton és Makra Tamás?</p> -<p>– Ezek idegenek; legalább ilyen nevű lakosok nincsenek e -vidéken. Azt hiszem, ezek fuvarosok voltak, kiket a menekvők -felfogadtak. Különben pedig e körülmény nem bir fontossággal. A -keresztlevél hitelessége úgy sem forog kérdésben.</p> -<p>– Félek: nagyon elfárasztottam önt ennyi kérdésemmel.</p> -<p>– Csak papi szent kötelességemet teljesítettem, ha -felvilágosítást adhattam. Azonban úgy látom, terítve van az asztal -s különös szerencsémnek tartanám, ha méltóságod nem vetné meg az én -szerény falusi ebédemet.</p> -<p>– Ön igen lekötelez engem.</p> -<p>A szerény falusi ebéd igen bőven és ízletesen ütött ki. Valaki a -konyhából is észrevette, hogy olyan vendég van jelen, a kiért -érdemes lesz a szakácsnénak «kitenni magáért.»</p> -<p>Fekete kávé után pedig az ifjú meleg szívből származó hálával -köszönte meg a pönögei plébános vendégszeretetét s aztán búcsút -vett.</p> -<hr class="chap" /> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_85" id= -"Page_85">-85-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h2><img src="images/08.png" alt="" title="" /> VIII.<br /> -<span class="smaller">(Érdekes és hasznos ismeretség.)</span></h2> -</div> -<p>A három, négy napra terjedő szabad időből még huszonnégy óra sem -telt le s az osztálytanácsos elhatározá, hogy jókora kerüléssel tér -vissza a fővárosba.</p> -<p>Ezen estén Kassán tölté az éjet. Másnap Sátoralja-Újhelyen -keresztül Szatmárra érkezett.</p> -<p>Mit keresett itt? Vagy ha csak útjában feküdt ezen állomás, mért -kellett itt kiszállnia? Valóban ön maga előtt sem merte volna -bevallani, minő hiábavaló képzelődések vonzották e helyre.</p> -<p>Épen nem volt szándékában, hogy kikutassa, ki lehet az a -rejtélyes egyéniség, a ki egykor a tokaji keresztlevelet kezébe -játszotta? később ismét névtelenül, levélkiséret nélkül, a -Lengyelkén végbement házasság bizonyítványát is a zempléni alispán -hivatalába beküldte. Eléggé tapasztalta, hogy e varázshatalom, mint -égi gondviselés, sűrű homály leple alatt működik és épen nem -szándékozik magát bemutatni, mint csontból és húsból alkotott -halandó teremtés.</p> -<p>És mégis az éjet e városban töltötte. Csak nem várhatta, hogy -újabb csoda hull alá a fellegekből? Nincs is a világon oly gazdag -bőségszaruja, mely végre ki ne merüljön.</p> -<p>Egyébiránt érdekes volt ránézve az átutazás és <span class= -"pagenum"><a name="Page_86" id="Page_86">-86-</a></span> -tartózkodás ezen a vasúton, melyet részben maga mért ki s melynek -munkálatait építés közben is vezette.</p> -<p>Itt minden régi rendjében folyt, egyetlenegy dolog kivételével. -Máskor, a hol a vonat több perczig megállott s a főmérnök néhány -szót váltott az állomásfőnökkel, a pályaház első emeletének ablakai -sorra kinyíltak. A sok fiatal hivatalnok felesége mellett még szép -nőtestvérek és rokonok is néztek le az átutazókra. A legérdekesebb -szőke fejek nagyon megvárták, hogy a főmérnök észre vegye őket s -nyájasan fel is köszöntsön hozzájok. A jutalom sem maradt el -ilyenkor, többé-kevésbbé kaczér visszapillantgatások alakjában.</p> -<p>Most már ezen hajdani diákos boldogságnak vége szakadt. Az ok -világos. A szerény szakasz-, később főmérnök nagyon érdekes -egyéniség volt a versenyképes szépségek előtt: míg most a -fővárosban lakó osztálytanácsos, sőt mint hírlik, valóságos gróf, -oly elérhetetlen portékává változott, a kiért egy vasúti állomáson -virító bazsarózsa hiába lelkesült.</p> -<p>Ez világos veszteség volt az ifjúra nézve, de más helyeken ennél -értékesebb kárpótlást kaphatott.</p> -<p>Igaz, hogy eddig rövid szereplése alatt daczára minisztere -hathatós pártfogásának, a magyar arisztokraczia köreiben még -tudomást sem vettek ily embernek létezéséről; de hiszen ő e -társadalomba bejutni még kisérletet sem tett; sőt ha módjába is -esett ott a magasban megjelenni, egy vagy más ürügy alatt mindig -visszavonult.</p> -<p>Ellenben a pénzarisztokraczia, a kereskedelmi és bankár-osztály -nyilt házai vetélkedve tanusítottak iránta figyelmet és -előzékenységet. A huszonhatéves korban viselt osztálytanácsosi -hivatal roppant jövőt igért. Igen világos volt, hogy csak -rendkívüli ügyesség és képzettség mellett kezdheti pályáját valaki, -egyszerre, ily kitünő fokról. Általában hitték, hogy Szabolcsy -Gábor jobb keze miniszterének s minden <span class= -"pagenum"><a name="Page_87" id="Page_87">-87-</a></span> fontos ügy -legelőször is az ő íróasztalára kerül. Ki ne keresné az ily ragyogó -jövendőnek ismeretségét és barátságát?</p> -<p>Ezen körben tehát Szabolcsy Gábor első rangú arszlán volt. Itt -ragadt rá letörölhetetlen nyomokkal a grófi czím is, melyet ha -százszor visszautasított, ezerszer kapta vissza. Akarta vagy nem, -sorsát tűrnie kellett.</p> -<p>Szatmáron leszállván a vonatról, találkozott Nagy István -állomásfőnökkel, a ki az ő atyját ismerte, tehát kedves egyéniség -volt előtte. Ezen ember most is a régi szívességgel fogadta, ha bár -az első pillanatra úgy látszott, hogy nem ismert rá. De ki -követelhet annyi emlékező tehetséget oly hivatalnoktól, a ki egész -éven át mindennap legalább hatszor új arczokat lát?</p> -<p>Bement a városba s beszállt a vendéglőbe, a hol megvacsorált. Ez -alatt épen elég ideje volna egy hordárnak, hogy felkeresse őt és -átadjon neki valami jó vaskos csomagot, melyet felbontván, a -lengyelkei elveszett matrikulát találná benne!</p> -<p>Ily ártatlan vagy inkább esetlen tréfával mulattatá magát, míg -asztal mellett ülve, elkeseredett harczot vívott azon kérges -csizmatalp ellen, melyet Szatmáron egész tisztelettel beafsteaknek -czímeztek.</p> -<p>Másnap délben a debreczeni pályaházban ebédelt. Jó étvágyú -gyerek levén, itt is lenyelte, a mit elébe tettek és épen az elsőt -csengették az indulóra, a midőn fizetett s látja, hogy egy igen -tisztességes, de különben kurucz és marczona képű ősz öreg -telepedett le szemközt vele s ez mindjárt megszólítá:</p> -<p>– Pestre szándékozik?</p> -<p>– Igen, uram.</p> -<p>– Akkor örülök, mert nagyon szeretem a fővárosi arczokat. Van -már jegye?</p> -<p>– Épen most szándékozom a pénztár elé menni.</p> -<p>– Akkor velem nagy szívességet tehet. Az ily vén göthös és -podagrás múmia, mint én vagyok, több <span class="pagenum"><a name= -"Page_88" id="Page_88">-88-</a></span> szabadságot vehet magának, -mint más. Kérem önt, váltson egyúttal nekem is jegyet.</p> -<p>– Igen szívesen.</p> -<p>– Itt van három ötös bankó. Gondolom tizenhárom forint lesz a -menetdíj. Remélem együtt utazunk?</p> -<p>– Szerencsémnek fogom tartani.</p> -<p>Ezzel az osztálytanácsos a pénztár elé állott s miután -megigérte, hogy együtt fog az öreg úrral utazni ő is, ezúttal -kivételkép első osztályú jegyet váltott.</p> -<p>Második csengetésre mindketten a vonat kocsisora előtt álltak s -a konduktor nagy előzékenységgel nyitott ajtót a waggonba.</p> -<p>Mikor beléptek, látta az osztálytanácsos, hogy őket egy harmadik -utazó is követte, a kit eddig észre sem vett: nagyon rövidre -szabott termetű gavallér volt ez; csak testének felsőbb része -látszott aránylag hosszabbnak, mert igen mereven tartotta nyakát s -nagyon határozott és férfias arczot mutatott hozzá.</p> -<p>– Urak, – szólt az öreg úr, – természetesen mindenki oda ül, a -hová tetszik, hanem ezt a középső ülést magamnak tartom. Legjobb -lesz, ha szépen mellém ültök, egyik jobbról, másik balról.</p> -<p>Sajátságos kezdet volt ez: az első szóban urak, végül a -legkényelmesebb tegezés.</p> -<p>Mikor a vonat megindult, az öreg úr megnyitá szivartárczáját s -mindkét szomszédját megkinálá, a mit ezek udvarias köszönettel -fogadtak.</p> -<p>A kis gavallér ezalatt tüzet gyujtott, az égő viaszgyufát oda -adá az öreg úrnak s aztán készakarva úgy ügyetlenkedett, hogy a -láng kialudt. Nagyon könnyű volt e szép manoevre czélját megérteni. -Nem tehette, hogy előbb a maga szivarját gyujtsa meg: annál -kevésbbé lehetett szándékában előbb az idegen ifjúnak szolgálatára -lenni.</p> -<p>Az öreg úr nem gondolt ezzel, hanem odanyújtá égő szivarát az -ifjúnak s akkor hozzá fordulva mondá:</p> -<p>– Ugy-e te Szabolcsy Gábor vagy?</p> -<p>– Igen uram. <span class="pagenum"><a name="Page_89" id= -"Page_89">-89-</a></span></p> -<p>– Miniszteri tanácsos vagy épen államtitkár?</p> -<p>– Ettől nagyon messze vagyok. Egyszerű osztálytanácsos, az is a -kinevezési idő tekintetében legutolsó a rang-lisztában.</p> -<p>– Ördög vigye ezt a mai bureaukracziát. Az én időmben elég volt -tudni: viczispán, szolgabiró, esküdt. Tehát csakugyan Szabolcsy -Gábor vagy? Hogy eltaláltam, pedig soha sem láttalak! Annál jobban -ismertem szépséges mákvirág apádat, a kinek szakasztott képmása -vagy. Mit mondasz Gida öcsém e hasonlatosságra?</p> -<p>– Én? semmit. Nagyon kis fiú voltam, mikor Gábor bátyám még -élt.</p> -<p>– Azt én jól tudom. De ott van olajba festett arczképe teljes -életnagyságban az én ebédlő termemben.</p> -<p>A véleményadásra felszólított uracs helybenhagyólag intett; de -félig mormogva utána veté:</p> -<p>– Úgy kell lenni. Nagyon könnyen meglehet, hogy ez az úr -csakugyan Gábor bátyám fia.</p> -<p>(Azaz: mért ne lehetne fia? ha katona embernek annyi mindenféle -fajta fia teremhet.)</p> -<p>– Azonban, – folytatá az öreg úr – ha mi már ismerjük -utitársunkat, illő, hogy magunkat is bemutassuk. Én az a rossz hírű -vén izgága Réthfalvy Miklós vagyok, a ki senkinek békét nem hagy a -világon. Ez pedig Nagygáthy Gedeon öcsém, a kinek hosszabb lábának -kell lenni, ha uradalmait egy ugrással át akarná lépni.</p> -<p>Kölcsönös hideg hajlás. Egyik részről illendő tisztelettel, -másik oldalról olyformán, mintha gondolná magában: nem az én hibám, -ha e találkozást ki nem kerülhetem.</p> -<p>Egy kissé veszedelmes modorban indult meg a társalgás.</p> -<p>Az öreg úr ezt hamar észrevette. Afféle megrögzött gonosz csont -levén, érdekes jelenetkéket várhatott: de másrészről semmit sem -gyűlölt inkább, mint <span class="pagenum"><a name="Page_90" id= -"Page_90">-90-</a></span> a bosszantó czélzásokból keletkező -párbajt. Oly veszedelem, mely perczről perczre fenyegetőbb -közelségben mutatkozott.</p> -<p>A helyzet is ellentétes volt; de még inkább növelé az -ingerültséget a grófnak igen furcsán kihivó egyénisége.</p> -<p>Mert Nagygáthy Gedeon gróf oly kis termetű emberke volt, hogy -csak egy vagy két czentiméter mentette meg a világosan kifejezett -törpeségtől. Nem volt épen kövér, kivévén kigömbölyödött holdvilág -arczát és hatalmas homlokát, mely kidomborodott, mint a jól sült -magyar kenyérnek a dúcza. Arczbőre finom, fehér és egészséges -színű; hanem a szája szokatlanul kicsi; nem érthette a világ, hogy -ő méltósága ily szűk beszélő organummal sem selypít.</p> -<p>E mellett végtelenül meg volt elégedve saját külsejével. Gyakran -lefesteté magát, kitünő művészek által az utókor számára. Ha tükre -jobb színt mutatott, vagy nyakravalójának csokra szépen sikerült, -rögtön futott a fényirodába s aztán élethű fotografiáját pazarul -ajándékozá mindenfelé.</p> -<p>E tömérdek sok arczkép szemléletére a bolondulásig beleszeretett -önmagába. Az arczkép nem is volt rossz: mert ha ült, igen komoly és -férfias kifejezést tudott adni tekintetének s a művész ecsete, -valamint a nap sugara mindent híven visszaadott. De ha élő alakban -személyesen kellett a világ elé állnia, baj volt, hogy a lábát -otthon nem hagyhatta.</p> -<p>A helyzet nevetséges voltát a két ellenfél roppant különbözősége -egész a magas komikum színvonalára emelte.</p> -<p>Mert ha a gróf büszkén és dölyfösen «lenézni» akarta a magas és -szoborszerű osztálytanácsost, kénytelen volt nagyon is -föltekinteni. Csak úgy csavarta a nyakát és az állát, mint a -pulyka, ha a felhők között kerengő héját lesi. Ellenben Gábor úr, -ha kereste, hol szólott valaki mellette? igen lefelé, amúgy könyöke -irányában találhatta fel. <span class="pagenum"><a name="Page_91" -id="Page_91">-91-</a></span></p> -<p>Az öreg úr tehát mint villámhárító lépett közbe s tréfára -vezetve vissza a vita titkos tárgyát, mondá:</p> -<p>– Figyelmeztetlek benneteket, hogy még igen jókor lesz a medve -bőre fölött összeveszni. Még élek és sokáig akarok élni. Hogy már -hetvenöt éves ficzkó vagyok, nem változtat a dolgok állapotán, mert -apám és nagyapám, mindketten negyven éves koruk előtt haltak el. -Tehát a hány évet még joguk lett volna élni, azt igazság szerint -csak rám, a méltatlan fiúra és unokára hagyhatták örökségül. Ne -feledjétek, sok víznek kell addig lefolyni Pesten a Dunán, Biharban -a Berettyón, míg forma szerint napirendre kerülhet a kérdés: kié -lesz az én boldogult feleségem 13,000 holdja: Szabolcsy vagy -Nagygáthyé?</p> -<p>– Oh bátyám, – felelt Gedeon gróf, – ez soha sem lehet kérdés. A -végrendelet meghatározta a sorrendet s az elsőség kétségtelenül a -Szabolcsy ágat illeti. Ez okból, mihelyt az én halandó szemem csak -oly darabka Szabolcsy grófot lát, mint a kis ujjam: rögtön illő -komplimenttel és tartozó reverencziával félre állok az útból.</p> -<p>– Rossz logika. Az én időmben a filozófia tanára így nevezte -volna: petitio principii. Mert előzetes kérdés forog szőnyegen: -van-e Szabolcsy gróf az országban? Én azt hiszem, van; a -belügyminiszter a hozzá érkezett okmányok alapján hasonlókép itél. -Ne legyek Réthfalvy Miklós, ha mielőtt két hét eltelnék, azt a -bizonyos, eddig még ismeretlen Szabolcsy Gábor grófot be nem -ültetjük a főrendek házába.</p> -<p>– És aztán? – kérdé a gróf.</p> -<p>– És aztán? Ha egyszer ő felsége nyilt levelében valakit grófnak -nevez, s mint ilyet a főrendek házába meghívja: gróf lesz az még a -pokolban is.</p> -<p>– Bátor vagyok tagadni.</p> -<p>– Hogyan! tagadni! Te felségsértő, a ki az uralkodó prærogativái -ellen nyiltan felzendülsz.</p> -<p>– Ezt már nem teszem, mert ő felsége az ily meghívó leveleket -mindig csak azon föltétel alatt írja alá, <span class= -"pagenum"><a name="Page_92" id="Page_92">-92-</a></span> hogy -minden rendben van, s a személy joga iránt semmi kétség.</p> -<p>– Micsoda? ő felsége nem nevezhet ki grófnak, a kit akar?</p> -<p>– Azt megteheti, meg is teszi gyakran; ha akarja, akár kiből -lesz báró, gróf, még herczeg is. Hanem azt még sem teheti, hogy egy -megholt gróf örökösének megtegyen olyan embert, a kinek joga e név -viselésére nincs bebizonyítva.</p> -<p>– Ah, ah; utoljára még kész volnál pört kezdeni.</p> -<p>– Ime Miklós bátyám maga elismeri, hogy az ily kérdések -eldöntése az ország rendes törvényszékeinek illetősége alá -esik.</p> -<p>– Csakugyan pörölni akarsz?</p> -<p>– Kicsoda? Én? Isten mentsen; büszkébb vagyok, mintsem -ilyesmikbe avatkozzam. Azért fizetem a jurium directort, hogy -ügyeljen jogaimra s tegye kötelességét.</p> -<p>– Értem. Szép szójáték. Nem te pörölsz, hanem a fiskálisod. -Hanem a pör czíméhez a nevedet, a költségre nézve az erszényedet -még is oda kölcsönzöd.</p> -<p>– Tudomásom sem lesz róla. Én tiszta jövedelmemből élek. A -kezelési költség, az adó, s más egyéb kiadás jószágigazgatóm -gondja.</p> -<p>– Nagyon jól van mondva. És ha ellenfeled a pört pénzzel nem -győzné?</p> -<p>– Mások dolgába nem avatkozom.</p> -<p>– Igazad van. Ez az egyéni izléstől és felfogástól függ. -Szerencsétlenségedre nekem épen ellenkező kedvtöltéseim vannak. -Bennem egy igazi értelemben vett «pauperum advocatus» veszett el. -Indíts pört; én ellenfeled pénzügyi aggodalmait magamra vállalom. -Épen most annyi pénzem van, hogy nem tudom, mit csináljak vele. -Ország-világ tudja, hogy ötvenöt éves koromig többet költöttem, -mint jövedelmem volt. Azután tíz esztendeig fizettem adósságaimat. -De mikor szent Ágoston bölcs mondása szerint, a vétkek hagytak el -engemet és nem én a vétkeket, csupa kénytelenségből <span class= -"pagenum"><a name="Page_93" id="Page_93">-93-</a></span> olyan -fösvény lettem, mint szeretett rokonom Réthfalvy báróné, a ki ha -leányát nevelő intézetbe küldte, maga bablevest evett otthon -ebédre.</p> -<p>– Bátyám teheti, a mi tetszik.</p> -<p>– Úgy van és én sokat tehetek. Tíz évi gyászos koplalásom után -szemtelenül kidomborodott a pugyillárisom.</p> -<p>– Ez tudva van. Mindamellett a pénz csak pénz, de az igazság -igazság marad.</p> -<p>Az öreg úr látván, hogy konok gyerkőczczel gyűlt meg baja, -felkelt székéből s a szemközti középülésen foglalt helyet. Azután -nagybátyai jó lélekkel mondá:</p> -<p>– Nem ér ez a meddő szóharcz semmit. Üljetek egymás mellé és -beszéljetek ügyetekről közvetlenül. Mondja meg mindenik, mi a baja, -hol szorítja lábát a csizmája. Sokszor megtörtént, hogy egy okos és -őszinte szó, a szív mélyéből származó kifakadás száz viszálynak -elejét vette. Lássuk, nem lehetne pörötöket barátságos úton -kiegyenlíteni?</p> -<p>Az osztálytanácsos, a ki eddig is minden szót hallott, de úgy -mutatá, mintha nem is ő róla beszélnének s egyebet sem tett, mint -fújta szivarja füstjét a levegőbe: ezen felszólításra egy székkel -közelebb ült a grófhoz.</p> -<p>Ellenben Nagygáthy Gedeon úr ő méltósága valódi született főúr -módjára fogadta a kinálkozó alkalmat s feltette, hogy a magasba -törekedő proletárt földig lealázza.</p> -<p>– Monsieur, – így kezdé, – igaz, hogy önt valami szegény -elhagyott árvák intézetében nevelték?</p> -<p>– Úgy van, gróf úr. Ott neveltek s nagyon vigyáztak arra, nehogy -ingyen egyem a kenyeret.</p> -<p>– Mondják, amolyan kurta farkú szürke frakkban parádéskodott -tizennyolcz éves koráig.</p> -<p>– Mindnyájan egyenlő ruhát viseltünk. A posztó durva, de jó -gyártmány volt; nyáron eltűrtük, télen nem fáztunk alatta.</p> -<p>– Aztán járta az örökös krumpli. <span class="pagenum"><a name= -"Page_94" id="Page_94">-94-</a></span></p> -<p>– Bocsánat; ezt nem kell betűértelemben venni. Csak kétszer volt -egy héten burgonya. A többi napon árpakása, bab, lencse felváltva. -Vasárnap pedig hegyen-völgyön lakodalmat tartottunk, mert Salánkiné -asszonyom remek túróscsuszájából torkig jóllakhattunk.</p> -<p>– Gyomor kellett hozzá ily iszonyatosságokat megemészteni.</p> -<p>– Bizony kellett; hanem istennek hála, volt is.</p> -<p>– Regélik, hogy ön Pesten instruktorkodott.</p> -<p>– Megtörtént velem. Azonban, puszta hiú divatból, ezt a -foglalkozást leczke-órák adásának neveztük.</p> -<p>– Még mérnök is volt.</p> -<p>– Történetesen. Tanáraim jámborszívű emberek voltak. Fél -szemüket behunyták fogyatkozásaimra s kiadták a diplomát.</p> -<p>– Hát vasutat nem csinált?</p> -<p>– Egyszerre mindjárt nem. Előbb kimértem a pálya hosszát, -lejtését és emelkedéseit; azután felhánytuk a töltéseket, kiástuk a -földet a bemélyedéses helyeken. Mikor pedig felraktuk az aczél -sineket, én is épen úgy jártam rajta, mint az Eszterházy herczeg az -első-, az árvamegyei tót napszámos a negyedik osztályú -kocsiban.</p> -<p>– Érdekes életpálya. Most még csak huszonöt éves legény s már -Sektions Rath.</p> -<p>– Huszonöt és fél. Bizonyára nagyon gyenge szakértők lehettek -konkurrenseim, hogy épen engem kellett a nagy szorultságban -kinevezni.</p> -<p>– Igen kalandos kis vitæ curriculam ez. Valóban nem csodálom, ha -a sorsnak annyi hányatása után még az is eszébe jutott önnek: jó -volna amolyan igazi ősi vérből származó grófocskának is -felcsapni.</p> -<p>– Ezt az egyet tudtom és akaratomon kívül hírlelik rólam.</p> -<p>– Minden lap tele van vele.</p> -<p>– Visszaélés a sajtószabadsággal.</p> -<p>Most már Réthfalvy báró sem tűrhette tovább a hallgatást. -Felkelt. Előbb kezének mozdulatával helyet <span class= -"pagenum"><a name="Page_95" id="Page_95">-95-</a></span> kért s -aztán ismét visszaült korábban elfoglalt karszékébe.</p> -<p>– Nem így akartalak én titeket összehozni és kibékéltetni. Most -már én beszélek. Hozzád, Gida öcsém nincs több szavam. Kimondtad -ultimatumodat. Elismerheti Gábor öcsém születési jogát a király is: -de ő contradikál; quand mème. Azért hozzád fordulok -Szabolcsy-ivadék: akarsz öcsém és gróf lenni, vagy nem?</p> -<p>Az osztálytanácsos egykedvűleg vont vállat e határozott -interpellatióra s aztán felelé:</p> -<p>– Báró úr, őszintén válaszolok. Kezdetben csak az volt czélom, -hogy én is mint más, törvényes szülött legyek a társadalomban. -Mikor ez sikerült, kiviláglott, hogy ezzel egyszersmind grófnak is -kell lennem. Még el sem határoztam magam e teher felvállalására, a -midőn új bonyodalom támad s azt mondják: a grófság mellé még 13,000 -hold föld is jár; oly birtok, melyre mások már gyermekkoruk óta -méltán számot tarthattak. Itéljen felettem báró úr: nem szörnyű -megpróbáltatás ez rajtam: vagy mint korcs kidobva lenni a -tisztességes családok köréből, vagy kedvem és hajlamaim ellen -czímet és rangot felvenni, elkerülhetlen kényszerűségből. Mert a mi -a vagyont illeti, mely ehhez járulna, azt ugyan semmi áron el nem -fogadhatom.</p> -<p>Gedeon grófnak szikrát vetett a szeme; piczi kis szája úgy -összeszorult, hogy nem volt nagyobb egy mathematikai pontnál. Közel -volt hozzá, hogy ezt a fiatal embert még derék ficzkónak -tartsa.</p> -<p>Ámde Réthfalvy báró felemelé ujját, tagadólag intett vele és -tiltakozó hangon mondá:</p> -<p>– Lassabban uram, mert nem addig van az. Én is élek még s velem -is meg kell tenni a számadást. Hogyan? Hol van az én kötelességem? -Hol marad az én szeplőtelen becsületem? Mert tudnotok kell, hogy -nőm gyógyíthatlan mellbetegségben szenvedvén, minden vagyonát rám -akarta hagyni. Én ezt, <span class="pagenum"><a name="Page_96" id= -"Page_96">-96-</a></span> mint igazságtalan rendelkezést -visszautasítottam. Így keletkezett végrendelete, melynek minden -betűjét az én diktálásom után írta papirra. Tehát kötelességet -vállaltam és becsületemet zálogba vetettem. A végrendeletnek állni -kell s nincs attól menekvés semmi irányban.</p> -<p>A gróf úr megint savanyú képet mutatott; de uri szokás szerint -minden dolgot könnyedén vevén, ezen igen diákos megjegyzésre -fakadt:</p> -<p>– Átkozott dilemma. Aut Caesar aut Tóth Pál.</p> -<p>– Körülbelül, – erősíté az öreg báró. – Épen csak azért jártam -otthon, hogy ezen okmányt elhozzam s mikor kell, érvényre emeljem. -Tegnap jöttem, ma már megyek vissza. Gida öcsém volt oly szíves, -hogy elkisért: nehogy utközben velem valami non putarem történvén, -azt se tudják, hova küldjék holttestemet? Egyébiránt beszéljünk -másról. Könnyelműen és elhamarkodva mondtam ki e szót, megüthet a -guta. Oly dolog, melylyel öreg ember tréfát ne űzzön, mert ott fönn -valaki szaván foghatja.</p> -<p>Mindjárt erre Gedeon gróf veleszületett észszel és elmésséggel -elkezdte dicsérni a mai szép napot, a jó időt s hogy mily kellemes -az, ha az ember se nem izzad, se nem fázik.</p> -<p>De a báró megint visszatért a félbehagyott tárgyra.</p> -<p>– Öcsém, mérnök.</p> -<p>– Ah, mérnök? köszönöm uram, ez az a czím, mely legkedvesebben -hangzik fülemben.</p> -<p>– Öcsém osztálytanácsos. Elhiszem, hogy nem tréfa egy elveszett -grófi koronát újra visszaszerezni; de meglásd, vár rád még ennél -nehezebb munka is.</p> -<p>– Remélem, nem lesz rá szükségem.</p> -<p>– Tegyük fel, hogy lesz. Kérdem: tudnál-e magyar mágnás nyelven -beszélni?</p> -<p>– Létezik ily nyelv?</p> -<p>– Nagyban. Hallottál már telivér grófot magyarul beszélni?</p> -<p>– Néha. <span class="pagenum"><a name="Page_97" id= -"Page_97">-97-</a></span></p> -<p>– Tehát tudnád őket utánozni? mert a magyar grófok nem a -diplomáról, hanem e specifikus beszédmódról ismernek egymásra.</p> -<p>– Lehet ezt megtanulni a közönséges halandónak is?</p> -<p>– Lehet; megfeszített szorgalommal. Különben pedig az egész -dialektus két szabályból áll. Először az r betűt mindig ehr-nek -kell mondani, mint a zsidó, ha husvétkor a barkeszt rágja.</p> -<p>– Erre rászokhatom. És a második szabály?</p> -<p>– Ez már több gyakorlatot kiván. Tudsz németül?</p> -<p>– Úgy mint más ember az én helyzetemben.</p> -<p>– Akkor birod már a mágnás nyelv megtanulásának titkos kulcsát. -Beszélj német hanghordozással, de magyar szavakkal s akkor készen -vagy feladatoddal. Most pedig megtanítlak a leggyakorlatibb -methodusra. Végy kezedbe valami társalgási vígjátékot. Írj le -belőle nehány lapot német betűkkel, de gyorsan firkálva, -összevissza kuszálva, hogy magad is nehezen olvashassad. Ekkor -képzeld, mintha csakugyan németül deklamálnál s meglátod, a -harmadik kisérlet után oly tökéletesen beszélsz mágnás-magyar -nyelven, mintha mamád tejével szívtad volna be. Ebből áll e roppant -tudomány, melyet a hatezer holdas nemes úrfi bámul, irigyel és -kétségbe van esve, hogy soha tőlünk el nem sajátíthatja!</p> -<p>Ily társalgás között érkeztek meg a fővárosba.</p> -<hr class="chap" /> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_98" id= -"Page_98">-98-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h2><img src="images/09.png" alt="" title="" /> IX.<br /> -<span class="smaller">(A ki gyémántkövet talál.)</span></h2> -</div> -<p>Másnap reggel az osztálytanácsos ismét megjelent irodájában.</p> -<p>Betekintve az asztalán heverő friss hirlapba, megütközéssel -látta, hogy az ő hosszú párbeszéde a pönögei plébánossal -szóról-szóra ki van nyomtatva.</p> -<p>Nem volt ebben semmi boszorkányság. A pap jó kedvvel, jó -lélekkel elbeszélte ismerőseinek, mily érdekes vendége volt. Fülébe -ment a dolog a faluhoz legközelebb lakó vidéki levelezőnek (mert ez -a nemes növény minden földben megterem, mint a szerb tövis). Ez -rohant a paphoz; az országos közvélemény felvilágosításának -érdekében egyenes értesítést kért, tán követelt és kapott is. Akkor -megírta levelét, a szerkesztő gyönyör-élvezettel kiadta, estére a -Pester Lloyd németre fordította, másnap a többi magyar lap -utánnyomatta.</p> -<p>Ez épen elég volt arra, hogy három napig az egész ország egy -embernek magán ügyével foglalkozzék. Természetesen fajtörténelmi és -nemzeti kérdést csináltak belőle. Mint a hazát közvetlenül érdeklő -örömhírt kürtölték, hogy a kihaltnak vélt Szabolcsy grófok ősi -törzsökének új csemetéje fedeztetett fel. A teljes hitelességű -bizonyítékoknak egész lánczolata a nagy közönség kezébe lett -letéve. <span class="pagenum"><a name="Page_99" id= -"Page_99">-99-</a></span></p> -<p>Ez annál kellemesebb meglepetés volt rá nézve, mert így nem -kényszerült minisztere előtt a megtörtént dolgokat kezdettől végig -újra elbeszélni.</p> -<p>Azonban kötelességének tartotta a déli harang megkondulásakor -megjelenni az elnöki szobákban.</p> -<p>Szokás szerint a miniszternek sürgős dolgai voltak s így röviden -szerencsét kivánván hivatalnokának az elért eredmény fölött, saját -teendőihez látott.</p> -<p>Több nap esemény nélkül folyt le.</p> -<p>Ez alatt azonban többé hiába szabadkozott az új gróf. Most már -boldog boldogtalan méltóságodnak czímezte. Keresztlevele, szülőinek -házassági bizonyítványa közzé volt téve, a közvélemény pártolta, a -nemzeti érzület felkarolta. Ily mindent leverő hatalom ellenében -egyes ember többé nem küzdhetett.</p> -<p>A következő hét végén ismét nagy újság van a lapokban. Mindjárt -a napi hírek rovatának kezdetén ki van írva, hogy Szabolcsy Gábor -gróf számára a kir. meghivó levél a főrendek házába, a -belügyminiszteriumhoz megérkezett.</p> -<p>Kezdett a kétely megszünni: a dolog kézzelfogható valósággá -változott.</p> -<p>Az osztálytanácsos pedig látta, hogy tudtán és akaratán kívül -is, mások működnek háta mögött és ugyancsak tolják az ő szekerének -rúdját előre.</p> -<p>Ismét bátorkodott tehát miniszterétől kihallgatást kérni: mert -nem érthette, hogy az igéret szerint félretett ügy újra napirendre -került, sőt a leggyorsabb elintézésre is jutott.</p> -<p>A miniszter csak vállát vonogatá, mint a ki nem érti: hogy lehet -ilyesmit tőle kérdeni?</p> -<p>– Mit akar ön kedves tanácsosom, – mondá megszokott kegyes -hangján, – kollegám a belügyminiszter csakugyan félre tette az ön -ügyét; de csakhamar feljött ide önnek rokona, a gazdag Réthfalvy -Miklós báró, a ki szavát adta, hogy Nagygáthy Gedeon gróf nagyon -hajlandó egyezkedésre lépni. A pör kimenetelétől ugyan okos ember -nem félhetett; de igen is <span class="pagenum"><a name="Page_100" -id="Page_100">-100-</a></span> a zajtól, a bosszantástól és -költségtől, mely ily pörrel elválhatlanul együtt jár. S miután a -báró kijelentette, hogy rokoni kötelességből és szivének tiszta -vonzalmából mindent elkövet, semmi áldozattól vissza nem riad, a -belügyminiszter tartozott kötelességét teljesíteni. Zemplén felírt, -hogy Szabolcsy Gábor gróf számára kir. meghivó levél küldessék; az -igényt teljes hitelű okmányokkal támogatta és ön most épen oly -elismert tagja a felsőháznak, mint akár maga Eszterházy herczeg. -Részemről pedig nincs egyéb hátra, mint hogy méltóságodnak soha el -nem enyészett, egyedül csak bebizonyítani kellett törvényes -rangjának és czimének élvezetéhez szerencsét kivánjak.</p> -<p>Ezzel ő exczellencziája az asztalon előtte heverő irományokból -egy darabot kezében vett, a mi minden elnöki szobában azt jelenti: -készen vagyunk, vége az audiencziának.</p> -<p>Gábor gróf csakhamar kezébe is kapta a kir. meghivó levelet, de -rögtön el is határozta, hogy e becses kincsnek csak félig veszi -hasznát. Benyújtotta a felsőház elnöki irodájába; az elnök -bejelentette a háznak; a ház kiadta az igazoló bizottságnak, a -bizottság végre mindent rendén találván, semmi sem volt egyéb -hátra, mint hogy Szabolcsy gróf az őt megillető széket elfoglalja -és szavazati jogát gyakorolja.</p> -<p>Ezen eredménynyel az ifjú gróf teljesen meg volt elégedve. -Tovább ezúttal menni nem akart, sőt még feléje sem nézett azon -városrésznek, melyben a múzeum palotája emelkedik.</p> -<p>Nagyon jól tudta ő, hogy még mindig sok hiányzik nála arra, hogy -csak olyan gróf is lehessen, mint egyik a gyengébb dongájú kollegák -közül. A politikai jog már megvolt. Ezt meg lehetett nyerni egy -beírt és pecséttel megerősített papiros által. De még mindig hátra -maradt a másik, sokkal nehezebb küzdés a magas társadalom terén, a -hol őt bizonyára csak idegennek (esetleg betolakodónak) fognák -tekinteni.</p> -<p>Ezen eredményt ő az időre bizta. Tulajdonkép <span class= -"pagenum"><a name="Page_101" id="Page_101">-101-</a></span> azzal -sem törődött, ha soha be sem következik. Élt, szép állással birt; -rangját nyiltan vagy zsebében hordva, biztos sajátjának -tekinthette. Már hogy ne lett volna boldog és elégedett mostani -sorsával az egykori szürke frakkos konviktor, a házról-házra járó -instruktor, a segéd-, szakasz- és főmérnök, végre a nagyságos -czímmel felruházott osztálytanácsos, életének még be nem töltött -huszonhatodik évében!</p> -<p>Semmit sem változtatott életmódján. Buzgón járt hivatalába. Ott -lakott a bálvány-utcza egyik nagy bérházának harmadik emeletén. -Egyszerű garçon-szállást tartott két szobával, mely közül csak -egyiknek ablaka szolgált az utczára. Ebédet a házmesterné hozott a -legközelebbi vendéglőből. Vacsoráját társai között költé el. Inast -sem tartott. Valaki a háznál vetette fel ágyát, kisöpörte szobáját, -kitisztította ruháit. Eszébe sem jutott, hogy a nemzeti kaszinó -tagja is lehetne; de még a főváros számtalan klubjaiba sem iratá -magát.</p> -<p>Pedig állapotához képest holmi megtakarított pénzecskéje is volt -még a régi főmérnökségből. Ott sokkal jobb fizetése volt; de itt -több a dísz és remény a jövőre.</p> -<p>Husvét felé fordult az idő, a midőn egy este belől fűtő -kemenczéjének tűzvilága mellett édesdeden szívta csibukja füstjét s -hallja, hogy kívülről valaki ajtaja előtt megáll, illedelmesen -kopogtat s aztán udvarias «szabad?» kérés mellett belép.</p> -<p>Ah, kellemes vendég; mily örvendetes meglepetés!</p> -<p>Ő volt: Réthfalvy Miklós báró, a ki barátságosan fogott vele -kezet, de mielőtt okosabbat szólott volna, a pokol örök kárhozatára -küldte azt az akasztani valót, a ki a végtelenbe nyúló lépcsőket és -a három emeletes házakat feltalálta.</p> -<p>– Nos öcsém, – mondá aztán, – volna-e kedved valami nagy -korhelységre? Ha rám bizod magad, öltözz feketébe, mert -viszlek.</p> -<p>– Ezer örömmel állok szolgálatára; hanem teljes <span class= -"pagenum"><a name="Page_102" id="Page_102">-102-</a></span> kilencz -és fél perczre van szükségem, hogy tetőtől talpig új bőrbe -bújjam.</p> -<p>– Átkozott pontosan számítod idődet. Ez a rossz szokás még -vasúti mérnök korodban ragadt rád.</p> -<p>A meghatározott időben még a másodperczeket is megtartva, -készen, felöltözve volt a fiatal ember és kérdé:</p> -<p>– Megengedi báró úr, hogy bérkocsit hozassak?</p> -<p>– Nem kell. Magam kocsiján jöttem, azt is visszaküldtem, mert -nem messze megyünk.</p> -<p>Ezzel megindultak. Az ifjú bezárta szállása ajtaját és a kulcsot -zsebébe rejté. A báró érdekelve nézte és csodálkozott.</p> -<p>– Bibliába való boldog egyszerűség. Épen így távozott Izsák -patriarka, ha kiment szétnézni a báránylegelőre. Hát csakugyan van -Pesten ember, a ki ha sétára indul, senkit sem hagy otthon?</p> -<p>Aztán az ifjú karjára támaszkodva, lement vele a lépcsőkön, de -nem a földszintig, hanem csak az első emeletig, a hol a feljáráshoz -legközelebb eső ajtónál megállott s megnyomá azt a fehér csontból -készült gombot, mely villanyos összeköttetésben áll a szállás -csengetyűjével.</p> -<p>– Nem félsz, hogy rossz helyre viszlek?</p> -<p>– Azt hiszem, itt a házbirtokos lakik: kereskedő, tőkepénzes -vagy bankár.</p> -<p>– Utálatos város! az ember azt sem tudja, ki lakik vele -ugyanazon házban? Annál jobb. Kellemes helyre akartalak hozni; most -még meglepetésre is számíthatsz.</p> -<p>Gyorsan váltották egymás közt e szavakat, mert már megnyilt -előttük az ajtó. Nem bérruhás inas, hanem szobaleány vette át tőlük -felső kabátjokat s felaggatta a fogasra.</p> -<p>Belebb hatoltak s az utczára szolgáló két ablakos szobába -jutottak, melyet lefüggő csillár világított. Hat szép gázlámpa -ragyoghatott volna, de csak a fele volt meggyujtva. Feltünt, hogy e -szoba hideg volt, tán egész télen sem fűtötték. <span class= -"pagenum"><a name="Page_103" id="Page_103">-103-</a></span></p> -<p>– Sejted már, hova megyünk?</p> -<p>A bútorzat első tekintetre csinos, hanem a karszékek kelméi -kopottak. Semmi pompa, semmi drágaság. Valami antik szekrénynek -hiányzott a negyedik lába.</p> -<p>Innen jobbra más ajtó nyílott a szomszéd szobába, a hol közel a -kandalló mellett pamlagon és karszékeken női társaság foglalt -helyet. Nem volt ez estély, hanem csak a jó ismerősök fesztelen és -barátságos összejövetele.</p> -<p>Mind csupa ismeretlen arczok; többnyire dicséretesen túl a -negyven éves koron. Nem valami pöczköt elnyelt dámák, kik úgy -néznek másra, mint a viaszbábok a fodrász kirakatában. Ezek itt -kényelmesen lógázták karjaikat és igen festőileg hanyatlottak a -karszék támlájának párnázatára.</p> -<p>Ez alatt egyik jelenlevő észreveszi, hogy férfi látogatók -érkeztek. Mindjárt arra fordítja fejét s fanyar képe elmosolyodik. -Úgy látszott, kifogástalan szívességgel fogadja az öreg bárót, de -majdnem visszahökken, a midőn megpillantja kisérőjét.</p> -<p>Csak most eszmélt fel az ifjú, hol jár? Réthfalvy báróné fogadta -őket legjobb barátnéinak társaságában.</p> -<p>– Kedves húgom, – szólt az öreg úr, – engedd meg, hogy jóságodat -igénybe vegyem s bemutassam neked öcsémet, Szabolcsy Gábort.</p> -<p>– Nagyon örülök.</p> -<p>Ez volt a felelet s aztán leültek az urak oda, hol épen helyet -találtak.</p> -<p>Az öreg báró a házi asszonyt halmozzá el régi zamatú bókokkal. -Gábor pedig egy kövér hölgy mellé jutott, a ki erős illatszert -özönlött ki magából s nagyon szépen ki volt festve.</p> -<p>– Öcsém, – szólt a báró, – figyelmeztetlek, hogy kedvező sorsod -épen legkegyesebb pártfogónéd oltalma alá vezetett. Cseklész grófné -zászlója alatt győzni fogsz. A kit ő tart keresztvízen, száraz -lábbal átgázolhat a mi társaságunk vörös tengerén. <span class= -"pagenum"><a name="Page_104" id="Page_104">-104-</a></span></p> -<p>A fiatal ember mondani akart valamit, de a grófné megelőzé őt és -csodálkozva összecsapá kezét.</p> -<p>– Hogyan? Szabolcsy Gábor? Ah, hogy végre megkönyörül valaki -rajtunk és ide hozza a legújabb regény titokzatos hősét! Épen -jókor; még ma akartam fogadni Buxbaum táborszernagygyal, hogy nem -létezik ily nevű ember. Ah, üljön közelebb, hadd nézzek szemébe: -élő teremtés, vagy fantom? Uram, hallja parancsolatomat: legfölebb -három nap alatt meg kell engem látogatnia. Jogom van önhöz, mint -Amerikában, a ki legelőször felfedez és elfoglal valamit. Semmi -áron meg nem engedhetem, hogy más ragadja ki kezemből igaz jogon -szerzett prédámat. Ide nézzen; hajtsa le fejét; adja meg magát, -mint a tetten kapott gonosztevő a rendőr előtt. Fiatal ember! a -törvény nevében ön foglyom.</p> -<p>– Grófné, háladatos szívvel fogadom kegyét.</p> -<p>– Ah, ő háladatos szívvel fogadja kegyemet! De akkor mért néz -rám ugy, mintha állatszelidítő volnék? Tanácslom, ne hallgasson -Miklós bátyámra, mert ő engem úton-útfélen rágalmaz. El fog -borzadni, ha meghallja, minő rút adomát hozott rólam -forgalomba!</p> -<p>– Csak a szent igazságot beszéltem, – védekezék az öreg úr.</p> -<p>– Mindjárt megitélheti. A mult évben felhoztak ide Túróczból -vagy Árvából egy kis bárócskát. Mikor megláttam, azt hittem, valami -drótos tót fiú. Mikor a papájától megkapta az első frakkot, -visszafelé húzta fel, úgy hogy hátul gombolta be, elől pedig a -térdét verte a fecskefark.</p> -<p>– Nem volt ez igaz?</p> -<p>– Eddig minden szóról-szóra így történt. De aztán rám fogta, -hogy hat hét alatt úgy kineveltem ezt a figurát, hogy a legkapósabb -arszlán lett belőle az egész társaságban.</p> -<p>– Ez dicséret volt, nem rágalmazás. Nem hízelgés az, -kihíresztelni, hogy a szellemdús mesternő, Cseklész Czeczilia, -fából vaskarikát csinált? <span class="pagenum"><a name="Page_105" -id="Page_105">-105-</a></span></p> -<p>A fiatal ember (az első pillanatban) oly zavarba jött, hogy nem -tudta, mit gondoljon? Eddig ő a grófnékat oly ætheri lényeknek -képzelte, minők a társalgási finom vígjátékokban fordulnak elő, a -kik az urak bókján és hódolatán kívül egyebet sem esznek -vacsorára.</p> -<p>Ámde csakhamar megtetszett neki az ily legbensőbb körökben -uralkodó fényes sajtószabadság. Megtanulta, hogy más lény a grófné -otthon, más nyilvános helyen. Először a pénzügyminiszter estélyén -látta őket, de ott nagyon «vegyes társaság» gyűlt össze. Ott -betanult szerepet játszottak; itt pongyolára vetkeztek.</p> -<p>Tehát elhatározta, hogy a milyen mosdót készítettek elébe, épen -ily törülközővel fog viszonszolgálni.</p> -<p>– Grófné, – mondá nekibátorodva. – Én az a kisértet vagyok, a ki -fehér lepelbe burkolva, éjjel ijeszgetni járok a sötét utczák -sarkára. Ebben fekszik bűverőm. Kérem legyen irgalommal irántam s -ne rántsa le fejemről érdekes maskarámat. Életem tarka regénye még -mulattathat valakit, de ha a grófné kijáratja velem a hátralevő -iskolákat, épen olyan közönséges halandó teremtés leszek, mint a -többi.</p> -<p>– És aztán baj ez?</p> -<p>– Nagy baj, de a legérzékenyebb kárt épen úrnőm és tanító -mesterem fogná vallani. Mert ha a grófnénak esetleg szándékában -volna engem szalonjában pénzért mutogatni: meglássa, a legrosszabb -üzletbe bocsátkozott.</p> -<p>Nagyon megbravózták ezt a feleletet. Maga Cseklész grófné is -helybenhagyólag intett, mintha mondaná: nézd csak, ebből az -emberből még lehet valami!</p> -<p>Aztán folytatá:</p> -<p>– Majd meglátjuk, mire használhatjuk. De legfensőbb -protektorátusomnak mégis árát szabom. Ne is várja az én -portálásomat a nélkül, hogy nálam valami specialitást képviseljen. -<span class="pagenum"><a name="Page_106" id= -"Page_106">-106-</a></span></p> -<p>– Erre már bátran ajánlkozom. Diplomatikus mérnök vagyok: tehát -alkalmasint unikum a kegyes grófné alázatos védenczeinek -seregében.</p> -<p>– Ah, mérnök? Nagyon helyes. Kár, hogy már a mult hónapban nem -találkoztunk, mert akkor bátor szívvel ajánlottam volna önt Sólyom -bárónénak, a ki azon időben roppant mathematikai feladat -megfejtésében törte fejét. El kell beszélnem önnek, a szakférfinak, -ezt a kis históriát. Az én kedves barátnémnak nagyon megtetszett -egy szép selyemkelme, de nem volt elég egy öltözékre. Mit csinált? -Írt Lyonba a Pretre et Frumance czégnek, hogy küldjenek, vagy ha -elfogyott volna, gyártsanak számára ebből a kelméből harmincz -métert. Ez eddig korrekt történet; de egy szép reggel táviratot kap -a báróné s kérdik tőle: Est ce tout de bon? madame, hogy önnek a -küldött mustra szerint harmincz kilométer kelmét gyártsunk? A -szellemes báróné méter helyet kilométert írt. Mérnök úr, rögtön -számítsa ki, mennyibe került volna a bárónénak ez a sajtóhiba? Húsz -frank volt a kelme méterje.</p> -<p>– Ez rövid számítás. Harmincz kilométer annyi mint ide Vácz, -épen 30,000 méter. Ez per húsz frank: 600,000 frank aranyban.</p> -<p>– Ha így tud fejből számítani, akkor tán hasznát vehetjük. -Hadseregem minden katonájának a tudomány valamely ágában jártasnak -kell lenni. A túróczi vagy árvai kis báróm például elismert -tekintély volt a geológiában. Ha megbotlott az utczán egy kőbe, -mindjárt felvette és megmondta, miféle lith vagy thit volt ez fél -millió év előtt s mi lett volna belőle ugyanennyi idő alatt, ha ott -hagyják a hegy oldalában s nem hozzák Pestre a bérkocsik kerekének -rombolása alá.</p> -<p>E közben a fiatal ember azt hitte, valami árnyék fut végig háta -mögött. Az is lehet, egy selyem ruha zöreje csapta meg fülét. Ki -tudja? hát ha delejes erők vonzó hatalma ragadta bűvös körbe? Elég -az <span class="pagenum"><a name="Page_107" id= -"Page_107">-107-</a></span> hozzá, hogy semmi különöst sem sejtvén, -ösztönszerűleg hátra tekintett.</p> -<div class="figcenter" style="width: 392px;"><a href= -"images/i004hq.jpg"><img src="images/i004.jpg" alt= -"A fiatal ember beszédbe eredhetett a család kincsével." title= -"A fiatal ember beszédbe eredhetett a család kincsével." /></a> -<p class="caption">A fiatal ember beszédbe eredhetett a család -kincsével.</p> -</div> -<p>Igéző és férfi-szívet kimondhatlan bájjal magához csábító, szép, -szelíd és boldog leányka arczát pillantá meg. Mikor röpült ide? -vagy a grófné csattogós karicsolása között lépett e helyre, a terem -szőnyegének minden neszt elfojtó puhaságában?</p> -<p>Az ifjú fölkelt és meghajtá magát a tünemény előtt. Székét félre -taszította, hogy azon esetre, ha a leányka itt valahol akarna -helyet foglalni, kényelme és tetszése szerint választhasson -széket.</p> -<p>Azonban a leányka nem mozdult. Ott maradt, mint a ki otthon volt -és állhatott, a hol neki tetszett; mig az ifjú elbűvölve e nem -földi jelenség hatalma által, oly állást vőn, hogy beszélhetett is -a ház kisasszonyával, de a társaság más tagjait sem hagyá figyelme -körén kívül.</p> -<p>Amazok azonban nem sokat törődtek azzal, ki hol keresi és -találja legkellemesebb időtöltését. Ha tetszett valakinek másfelé -elandalogni: ezt egészen rá bizták. A folyamatban levő csevegés -tehát Cseklész grófné első violinja mellett haborítlanul csapkodott -egyik tárgyról a másikra, a nélkül, hogy a korábban vitatott eszmét -felületes megjegyzéseikkel megoldották, vagy épen kimerítették -volna.</p> -<p>Így történt, hogy e körben, a hol az egyéni szabadságnak oly -széles tér volt engedve, a fiatal ember beszédbe eredhetett a -család kincsével, az anya szemefényével.</p> -<p>– Lenke kisasszony engedje meg, hogy mint régi ismerős -fejezhessem ki örömömet, hogy annyi idő lefolyta után ismét -üdvözölhetem.</p> -<p>– Uram, – felelt a leányka, – én még mindig adósának tartom -magamat, mert el nem feledhettem, mily türelemmel és elnézéssel -felelt ön egykor az éretlen gyermek oly kérdéseire, melyek -felfogási tehetségét messze túlhaladták.</p> -<p>– Ön ezt nem feledte el? Én pedig minden <span class= -"pagenum"><a name="Page_108" id="Page_108">-108-</a></span> szavára -híven emlékezem. De azt is tudom, hogy felvilágosító -magyarázataimat jól megértette és én boldog voltam, ha a tudni -vágyó gyermeknek természetes kiváncsiságát kielégíthettem. A -multkor, a midőn végre újra láthattam önt, le nem írható meleg -érzés fogott el azon gondolatra, hogy a szépség országának -királynéja még rá ismer az egykori prózai mérnök arczvonásaira.</p> -<p>– Oh, én önt láttam azóta egy más alkalommal is.</p> -<p>– Engem kisasszony? a nélkül, hogy viszont üdvözölhettem -volna?</p> -<p>– Ön egyszer bejött a mi kertünkbe; imádkozott és megcsókolá az -eltemetett ezredes sírkövét.</p> -<p>– Ezt látta Lenke kisasszony? Pedig akkoron semmi jogom sem -lehetett azon gondolatra, hogy tán épen édes atyámnak hamvai -nyugodhatnak a kő alatt. Csak az égből származó titkos erő -ragadhatott oda, még a higgadt józan észt is megsemmisítő -hatalommal.</p> -<p>– Még máskor is megjelent ön. Én kitaláltam, hogy azon -ismeretlen, a ki egyszer Gábor napján a szép koszorút küldte, egész -világon csak ön lehetett.</p> -<p>– Ezt kitalálta, Lenke kisasszony? Nézzen rám, mily örömkönny -lopózik szemembe. Önnek legyen szentelve, a ki rólam ily nemesen -gondolkodott. Sokáig maradt a kövön az én koszorúm?</p> -<p>– Egész nyáron. De mikor a tél viharai kiméletlenül kezdték -szétszakítani, levettem maradványait; becsomagoltam egy -papir-dobozba és eltettem oda, a hol gyermekkori emlékeimet -őrzöm.</p> -<p>Az a könny, mely az ifjú szemében képződik, e pillanatban oly -sűrű cseppé növekedett, hogy saját nehézségétől aláhullani -készült.</p> -<p>De ugyanekkor a kis leány kezei is megmozdult: valószínűleg csak -öltözékének egyik csokrán talált igazítani valót.</p> -<p>És történt, hogy az ifjúnak szeméből áradt sós <span class= -"pagenum"><a name="Page_109" id="Page_109">-109-</a></span> nedv, -ezen igazi, romolhatlan és meghamisíthatlan folyó gyémánt, a kis -leány kezére hullott.</p> -<p>Megérzette a meleg nedvet, meg is látta annak felcsillámlását. -Szokásból és önkéntelen mozdulatából le is akarta onnan törleni: a -midőn egyszerre óriási és ellenállhatlan erő keletkezik lelkében és -nem gondolt többé vele, akár érti, akár félremagyarázza valaki -tettét: nyájas mosolygással mondá:</p> -<p>– Ön nekem adta e könnyet. Maradjon ott: száradjon fel kezem -melegségétől.</p> -<p>Ezt mondva tovább ment és leült édes anyja mellé, a ki -gyönyörködve nézett szép gyermekére és megsimogatta.</p> -<p>De azért, a kinek a jelenlevők közül jó szeme volt, észrevette, -hogy a báróné szelid homlokán sötét ború fut végig s a simogató -puha kéznek rejtett körme is lehet.</p> -<p>Eltelvén egy óra, az öreg úr felkelt helyéből, intett -kisérőjének s két szóból álló búcsú után mindketten eltávoztak.</p> -<p>Kün az utczán a kapu előtt ott állott már a báró díszes fogata, -de mielőtt felül kocsijába, karon kapja a fiatal embert és nehány -lépésre sétára viszi.</p> -<p>– Nem mégy sehova?</p> -<p>– Legjobb lesz haza mennem.</p> -<p>– És a vacsora?</p> -<p>– Hozatok valamit. Oh, az én gyomrom még mindig éhes főmérnöknek -tart engemet.</p> -<p>– Apropos. Hogy tetszik a telivér grófnék társalgása?</p> -<p>– El vagyok ragadtatva. Vígan lobogott fölöttünk a szabadság és -fesztelenség zászlója. Mindig ilyenek?</p> -<p>– Igen ilyenek; néha még ilyenebbek is.</p> -<p>– Képzelem; de akkor bizonyos igen tisztes báró adja a -hangot.</p> -<p>– Patvarba, már rágalmazni is tudsz? Mondhatom, dicséretes -haladás mindjárt az első látogatás után. El <span class= -"pagenum"><a name="Page_110" id="Page_110">-110-</a></span> ne -feledd, hogy szombaton Cseklész grófnéhoz megyünk. Este háromnegyed -kilenczre felöltözve légy. Csak inasomat küldöm fel, mert nagy -tisztelője vagyok a te harmadik emeleti lakásodnak. Még egyet.</p> -<p>– Parancsoljon.</p> -<p>– Nincs-e a te szobádból le a báróné boudoirjába amolyan titkos -cső levezetve, melyen át mindent hallhatnál, a mit ott beszélnek? -Az öreg Dumas regényeiben olvastam, hogy lehet ily készüléket a -házakban berendezni.</p> -<p>– Lehet a saját házában, a hol az ember fúrhat és faraghat.</p> -<p>– Csak azt akartam mondani, hogy kár, nagy kár, ha nem -hallhatod, mit beszélnek, épen most ezen pillanatban oda fönn -rólunk! Sokat, nagyon sokat tanulhatnál, a mit most még nem tudsz. -Tehát szombaton találkozunk; addig pedig szervusz, élj -boldogul.</p> -<hr class="chap" /> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_111" id= -"Page_111">-111-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h2><img src="images/10.png" alt="" title="" /> X.<br /> -<span class="smaller">(A mikor a grófnék még -ilyenebbek.)</span></h2> -</div> -<p>Mihelyt kicsoszogott a két úrnak lába a báróné szobájából, az -egész grófnéság oly előkelő hahotára fakadt, hogy a közönséges -«nagysám» körök sem merték volna a neveletlenség vádja nélkül -utánozni.</p> -<p>A báróné látván, mily gyorsan kezd az úri hang hévmérője -alásülyedni, legelőször is elküldé innen leányát.</p> -<p>– Lenkém, zongorázzál egy órát, imádkozzál és térj -nyugalomra.</p> -<p>Ezzel az utolsó gát is el volt hárítva, mely ő méltóságok nemes -nyelvét féken tartá. Innen túl mindnyájan megeresztett -kantárszárral rohantak a szabad rágalmazás országába, tüskön bokron -keresztül, minden tartózkodás, minden irgalom nélkül.</p> -<p>Legelőször Réthfalvy báróné mint sértett anya és megkínzott -házinő kezdte meg a rohamot azon szemrehányással, hogy leghívebb -barátnéja, Cseklész grófné, oly gyorsan és meggondolatlanul saját -fényes termeiben elfogadni igérkezett a hivatlan tolakodót.</p> -<p>– Ah, Cecilie! Nem rettegsz, hogy balul üthet ki kisérleted? Ha -nálad megjelent, majd mások is eltűrik. Könnyű a kalandort bevinni -házunkba, de aztán póznával is nehéz lesz kiverni.</p> -<p>– Ne légy igaztalan, édes Laurám. Mit tehetek én, ha nagy pipájú -bátyád, a vén hóbortos báró hozza <span class="pagenum"><a name= -"Page_112" id="Page_112">-112-</a></span> nyakamra? Én sem -kergethetem ki, miként te sem tagadhattad el, hogy itthon vagy.</p> -<p>– Apropos! – vágott közbe egy ötven éves elismert szépség, báró -Würtzheim tábornok gyászos özvegye. – Mit mondtok arra a -keckheitra, hogy ez a világos Hochstapler még a mi kis Lenkénkkel -is suttogott? Eltalálnátok, miről csevegtek? Oh nekem jó fülem van -s mellé kitünő hanggyűjtő készülékkel vagyok felfegyverkezve. -Egyszerre mindketten, mint régi ismerősök találkoztak s mindjárt -holmi gyermekkori emlékeiket kezdték előidézni. Istenem! mi -asszonyok tudjuk legjobban, hogy minket is ily regényes -haszontalanságokkal bódítottak el a lelkiismeretlen férfiak. Laura! -ha máskor el nem űzheted e kiállhatatlan bűzt terjesztő idegent, -igen bölcsen teszed, ha leányodat elküldöd zongorázni.</p> -<p>– Én is veled tartok Lottykám, – szólt most Sólyom Ulrika báróné -az örök ifjúság üde hangján. – Nekem sem rosszabb a fülem, mint más -gyarló teremtésnek: azért mondhatom, hogy ez a ci-devant mérnök -valami igen jól jövedelmező új vállalat vonalait traszirozza. Már -szopja rajzónát és számítgat. Előszőr a 13,000 hold a végkép -dupirozott vén báró örökségéből. Másodszor a csinos kis Réthfalva a -két szomszéd falucskával. Körülbelül nem soványabb falat az -előbbinél. És a mi fő: mindkét birtok, legalább most már tisztán -áll, egy vörös garas adósság sincs rajtok! Nagyon kövér és ingerlő -préda ez s megérdemli, hogy egy soi disant gróf va banqueot játszik -fölötte.</p> -<p>– Nos, – felelé teljes biztonsággal a ház úrnője, – a mi -Réthfalvát illeti, azt hiszem, nekem is lehet egy pár szavam a -dologhoz, alkalmatos időben.</p> -<p>Cseklész Cecilie grófné azonban megnyugtatni akará -barátnőit.</p> -<p>– Ti mindnyájan kisértetet láttok. Mi van abban, ha hozzám -eljárogathat? Nem fogadtunk el már mindnyájan <span class= -"pagenum"><a name="Page_113" id="Page_113">-113-</a></span> olyan -álarczos csavargókat, kik most mint ékszer-tolvajok vagy -váltóhamisítók a börtön fenekén ülnek? Nem vagyunk csalhatlanok, -úgy veszszük az embereket, miként a bemutatók elénkbe állítják. Én, -részemről, ennek az új embernek is jó képet fogok mutatni. Ez nekem -semmibe sem kerül: a jövő eshetőségeire nézve pedig le nem kötelez. -Ha báránybőrbe bújtatott farkas lopózott házamba: a felelősség -terhe kizárólag a vén báró vállára nehezedik. Ő hozza hozzám, ő -ismeri el grófnak, sőt a mi ennél ezerszer fontosabb, kedves -öcscsének és vérszerinti rokonának hirdeti széles e világon. -Engedjetek meg, mert ez kivételes eset. Száz évben egyszer történik -meg, hogy valami kóczos utczagyerek, a kit árvaházban örökös kásán -neveltek, később valamelyik vasútnál ingenieur vagy konduktor lesz, -egyszerre lábunk elé vetődjék s azt mondja, én is olyan gróf -vagyok, mint a többi, én is helyet követelek azon sorban, a hol -születésük jogánál fogva mások is állnak. De végre mindig kérdés -marad: igazán gróf vagy sem?</p> -<p>– Ezt egy lélek sem hiszi a mi társaságunkban. Kivéve a -számításba nem jövő excentrikus Miklós bárót, néhány minisztert s -más efféle selejtes portékát.</p> -<p>– Ne feledjétek, – szólt ismét Cecilie grófné – hogy Miklós báró -üdvösségére esküszik, hogy védencze szakasztott képmása az -ezredesnek!</p> -<p>– Erre nem adok semmit, – felelt büszke junói tekintettel Sólyom -Ulrika báróné. – Mert ha mi az arczvonások tanulmányaiba merülünk, -van nekünk illetékesebb biránk is. Itt van Laura barátném, a ki -csak úgy, mint más közülünk, átélte, átszenvedte leánykorának -regényét. Tőle, egyenesen tőle kérdjük, a ki egykor Szabolcsy Gábor -grófot, azon időben még huszárfőhadnagyot, kegyeivel -megajándékozta: van-e e két férfi között oly hasonlatosság, minőt -az el nem korcsosodott családok utódaiban mindig feltalálunk? -<span class="pagenum"><a name="Page_114" id= -"Page_114">-114-</a></span></p> -<p>A báróné csak vállat vont ezen ünnepélyes interpellatióra és -egykedvűleg válaszolá:</p> -<p>– De hiszen én soha egy szóval sem állítottam, hogy ez az ember -egyáltalában nem lehet a honvédezredes fia.</p> -<p>Nagy nevetés, lelkesült helybenhagyó kiáltás követé ezen -legértesültebb helyről jött félhivatalos nyilatkozatot. Mindenki -szíves örömest hozzájárult a föltevéshez, hogy ily értelemben -csakugyan lehet valami igaz a dologban.</p> -<p>Erre ismét Cseklész Cecilie grófné vette fel a védőügyvéd -szerepét és vitatá:</p> -<p>– Nem lehet e kérdést pusztán csak a rokon-, vagy ellenszenv -sugalma szerint elütni. Félre nem vethető okmányok harczolnak az -ellenkező nézet mellett. Először is mindjárt itt van a legteljesebb -alakban kelt keresztlevél.</p> -<p>– Ah, keresztlevél, – felelt undorodást kifejező arczczal az -özvegy tábornokné – egy darab silány firka, melyet valami részeges -káplán állított ki. És mikor? a forradalom napjaiban, a midőn a -hígvelejű nép azt hitte, vége a világ tisztes rendjének: nincs és -nem lesz többé sem nemesség, sem magas arisztokraczia. -Eszeveszettség! A tokaji parochián beírták azt, a mit a bába, vagy -a fuvarosok közül nyakon fogott keresztapák bediktáltak. Épen így -bejött volna az anyakönyvbe, ha egy csizmadiánénak eszébe jut azt -állítani, hogy szurtos porontya valamelyik fönséges főherczegnek -törvényes örököse! Ki beszél komolyan oly okmányról, mely 1849-ben -kelt? Pfuj! in diesem Schandjahre!</p> -<p>– De a házassági bizonyítványt is előmutatták.</p> -<p>– Haszontalanság. Kriminalis törvényszék elé való csalás. És -ugyan mit mutattak elő? Ezt az úgynevezett hiteles kivonatot. -Jóságos egek! nincs ennél könnyebb mesterség; ha még a gyönyörű -szép és művészi metszetű ezer forintos bankjegyet is utána -csinálják, mennyivel könnyebb egy falusi papnak <span class= -"pagenum"><a name="Page_115" id="Page_115">-115-</a></span> -macskakaparását utána pingálni! És a pecsét! a koborló czigány -ötven krajczárért rézre metszi. Különben az egész világ tudja, hogy -ha egy vakmerő aventurier soha nem létezett családi jogot követel, -mindig olyan anyakönyvre hivatkozik, melyet a felföldön a muszkák, -ott alant a ráczok felperzseltek.</p> -<p>Ebben aztán mindnyájan megnyugodtak. Most már oda van szegény -Gábor, mert a telivér grófnék areopagja pálczát tört fölötte.</p> -<p>– Végre – fejezé be lelkes szónoklatát a tábornokné – találtunk -egy kérdést, melynek eldöntésében mindnyájan egyetértünk. Mert -szent igazság marad, hogy e pörben sok ugyan a bepiszkolt papir, de -a fő dolog még mindig csak hiánya és távolléte által tündöklik!</p> -<p>– És ki ezen ismeretlen távollevő? – kérdik mindnyájan.</p> -<p>– Kicsoda? Senki más, mint a ki a törvényes születéshez -legszükségesebb… a grófné.</p> -<p>– Igaz, helyes: mindent látunk, csak egy grófnét nem.</p> -<p>– Ezt mutassák meg nekem s akkor én is megadom magamat. Mert -volt már eset, hogy gróf nélkül lett igazi grófi örökös: de grófné -nélkül még soha, mióta a világ áll!</p> -<p>Ezt a XV. Lajos idejebeli élczet a jelenlevő méltóságos -asszonyok már leánykorukban is ismerték és sokat nevettek rajta: de -azért így felmelegítve is tapssal fogadták, mert bölcs nézetük -szerint, igen a maga helyén lett alkalmazva.</p> -<p>Ezalatt a szobaleány elhozta a grófnék felöltőjét. Valaki (nem -lehetett megtudni, minő szolgálatot viselő egyéniség) már lement a -lépcsőn az utczára és sorba előkiáltozá az úrnőkre váró pompás -fogatokat.</p> -<p>De még az elválás perczében is a megátalkodott Cseklész Cecilie -grófné új ellenvetést tudott előhozni.</p> -<p>– Kedvesim; mind szép és igaz volt, a mit mondtatok. -<span class="pagenum"><a name="Page_116" id= -"Page_116">-116-</a></span> De mit használ bölcseségtek azon egy -döntő tény ellen, hogy Szabolcsy Gábor gróf királyi meghivó levelet -kapott a főrendek házába!</p> -<p>A tábornokné szánakozó mosolylyal fogadá az értéktelen -észrevételt.</p> -<p>– Meghivást kapott a főrendek házába? Uram Istenem, kit nem -hínak meg már oda! Az elnök maga is csak közönséges nemes. Az -érsekek és püspökök között van, a kinek apja kaptafával kereste -kenyerét. Hát az a sok főispán! Minő gyülevész had! Ismerek egyet -közülök, a ki hat év előtt még Cecilie barátném egyik uradalmának -árendása volt. Mi lesz még ezután e hajdan dicső testületből! -Maholnap behozzák oda a lutheránus és kálvinista superintendenst; -be még a zsidó rabbit, s ha így sülyedünk a demokráczia -posványában, még vagy egy tuczat saktert is. – Ezt akartam mondani: -most pedig: mesdames, bon soir.</p> -<p>– Au revoir, madame la baronne.</p> -<p>Így végződött e csendes kis conventiculum, melyben az asszonyi -logikának furfangjai a legragyogóbban uralkodhattak. A nemes -grófnék úgy önthették ki szívük legközvetlenebb gondolatit, miként -a lelkük műhelyében keletkezett eszmék, a megfontolásnak közbeeső -állomásait kikerülve, egyenesen a nyelvre érkeztek és onnan -szabadon a szél mentében a levegőbe röpültek.</p> -<p>Nem az van itt mondva, hogy a főrangú hölgyek, a hányszor intim -körben együtt vannak, mindig ily vaskos stylusban csevegnek. De -épen a legrátartósabbak, a kik egy alkalmat sem mulasztanak el -souverain megvetésüket a közönséges és polgári modor ellen -kifejezni: ha valakire nagyon megharagszanak (nem ritkán történik -ez), így, sőt igyebben is szokták felebarátukat megszapulni.</p> -<p>A báróné, mihelyt becsukódott az ajtó a legutoljára távozó után, -parancsolá szobaleányának, hogy a három még égő gázlámpát kioltsa. -<span class="pagenum"><a name="Page_117" id= -"Page_117">-117-</a></span></p> -<p>Gondosan végignézte ezen operatiót, mialatt kissé megfázott a -fűtetlen külső szobában, úgy hogy nagyon szívesen megölelgeté a -társalgó teremben meleget adó kandallónak porczellánját.</p> -<p>Ekkor még egy óráig olvasott; ugyanennyi ideig párnátlan -térdeplőjére leereszkedve, buzgón hálálkodott Istennek az -ártatlanságban eltöltött napért. Végre azon szándékkal, hogy -leányát másnap a reggeli után jól megleczkézteti, egész csendben -levetkezett és ágyába feküdt.</p> -<hr class="chap" /> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_118" id= -"Page_118">-118-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h2><img src="images/11.png" alt="" title="" /> XI.<br /> -<span class="smaller">(Az első szereplés a nagy világban -dicsőségesen kezdődik, de egy szörnyű katasztrófa által sötét -fellegek vonulnak a láthatárra.)</span></h2> -</div> -<p>A három nap elmult. A szombat estének válságos órája -megérkezett. Hogy fog elmulni?</p> -<p>Ezalatt Gábor gróf kezdé már beélni magát új helyzetébe. És ha -visszanyert rangja eleinte közönyös volt is előtte: egyszerre és -rögtön elkerülhetlen életszükségévé változott, mióta tudta, hogy -ama fensőbb körök legszebb gyermeke oly meleg részvétet, oly -reményt igérő vonzalmat mutatott iránta!</p> -<p>Három nap alatt ő is olyan lett, mint többi sorsosai, kik azt -mondják: vagy gróf legyen az ember, vagy haljon meg. A multkori -látogatás előtt képtelenségnek tartotta volna az ily -szélsőséget.</p> -<p>Hogyan? ha valaki nem tartozhatik a nehány száz egyénből álló -főurak közé: már helyet se találhasson az ország tizenöt milliónyi -lakossága között? Mintha e roppant többségnek mind boldogtalan -számüzötteknek kellene lennie.</p> -<p>Őrültség, eszeveszettség ilyet gondolni. S valóban a fejlődő -szerelem bimbója nélkül Gábor gróf megtartja gyermekkorától -beszívott demokratikus hajlamait és tovább is büszkeségének tartja, -hogy saját szorgalmából mérnök, később osztálytanácsos lett. De -rettenetes megpróbáltatás volt az rajta, szeretni egy földi -angyalt, a kit csak mint gróf nyerhet el! <span class= -"pagenum"><a name="Page_119" id="Page_119">-119-</a></span></p> -<p>És mért nem másként is? Ily erélylyel és szerencsével kezdve meg -pályáját, tovább is küzdhet és felemelkedhetik. Mért ne -érdemelhetné meg ő is, hogy karjai közé zárhassa a legédesebb -jutalmat?</p> -<p>Csakhogy az ily rendkívüli esemény a regények képzelt világán -kívül ismeretlen. A ki nem gróf, nem báró, még közelébe sem juthat -e leánykának.</p> -<p>Ellenben a folytonos távollét, az elszigeteltség, az -áthidalhatlan űr, a kezdő szerelmesek közt előbb kétségbeesést, -később gyógyulást, végre tán feledést is idéz elő. Ilyenkor lép fel -az anya is a természettől vett hatalmával. Hozzá jő a rábeszélés, -néha a kényszerítés is, s akkor a lesben álló vetélytárs, mint kész -zsákmányt, mint vadászatban elejtett prédát, győzelmi röhögéssel -viszi áldozatát kastélyába.</p> -<p>Épen kész lett öltözékével a fiatal ember, a mint a báró inasa -belépett hozzá és jelenti, hogy ő méltósága a kapu előtt a kocsiban -várakozik.</p> -<p>Késedelem nélkül felölté felső kabátját, oly diákos sietséggel, -hogy az inasnak ideje sem volt segítségére előteremni. Ez az ember, -mióta szolgál, még nem látott grófot, a ki inas, vagy komornyik -nélkül fel tud húzni egy kabátot!</p> -<p>Leérve az utczára, látta, hogy a báró kocsijának ajtaja nyitva -áll s akkor az öreg úr öcscsét maga mellé ülteté.</p> -<p>A kocsisnak pedig parancsolá, hogy hajtson végig a sugáruton -egész a városligetig, onnan vissza Cseklész grófné palotája -elé.</p> -<p>– Öcsém, – mikor sebes ügetve végig zörögtek a kövezeten, – -semmi okunk sietni. Mentül több embert találunk a grófné termeiben, -annál biztosabban választhatjuk ki a legkedvezőbb stratégiai -pozicziót. Úgy gondold meg, hogy mi most egy jól őrzött erős vár -ostromára indulunk. Lehet, hogy rohammal, csellel, vagy hirtelen -meglepetés által győzünk; de megtörténhetik, hogy véres fővel kell -visszavonulót fuvatnunk. Mindez a pillanat véletlenétől függ. Egy -<span class="pagenum"><a name="Page_120" id= -"Page_120">-120-</a></span> jó ötlet tőlünk és trónt foglalunk; de -elég lesz megveretésünkre, ha valamelyik hangadó hölgy épen rossz -kedvében lesz, ügyetlenségből vagy szeszélyből elejt ellenünk egy -malicziózus észrevételt, s akkor az egész tábor ellenünk zúdul. -Tehát halld tanácsomat.</p> -<p>– Parancsolatnak veszem minden szavát.</p> -<p>– Azt terveztem. Mai napon, mint a katonák mondják, csak -kényszerített hadiszemlére indulunk. Lássuk, mily számos az -ellenség? hova, melyik terembe állította fel gyalogait, lovasait és -ágyú-ütegeit? Ha kiderül, hogy gyenge és hiányosan szervezett tábor -áll ellenünk, rögtön komoly és elhatározó csatába avatkozunk; -ellenkező esetben megtartjuk védelmi állásunkat. Értesz engem?</p> -<p>– Tökéletesen.</p> -<p>– Ez a programm mára.</p> -<p>– És holnap?</p> -<p>– Megkezdjük hadállásunkat erősíteni. S miután szegény gróf -vagy, hivatalodat megtartod?</p> -<p>– Ezt minden áron.</p> -<p>– Helyesen. De ebből nem következik, hogy úri módon ne élj. Nem -akarlak azzal megsérteni, hogy jól megbélelt tárczát csúsztassak -kabátod zsebébe, hanem annyi bizonyos, hogy mostani bagolynak való -zúgodban nem maradhatsz. Patvarba! ha barátid lesznek, ott a -harmadik emeleten, nem hogy vacsorát vagy champagneadot adhatnál, -de még tisztességes ülő helyet sem.</p> -<p>– Én pedig azt hittem, oly kényelemben élek, mint a bokharai -szultán.</p> -<p>– Boldog és megelégedett lehet valaki a szalmás kunyhóban is; de -a grófsághoz egyéb kell. Ha visszanyerted helyedet, melyre -születtél, el kell fogadnod a vele járó föltételeket is. A mi -társaságunkban a legelső és legsarkalatosabb törvény, hogy noblesse -oblige. Ezen szabály hatalma alól sem élve, sem halva ki nem -bújhatunk. Halld hát, mit terveztem.</p> -<p>– Ön eláraszt jóságával. <span class="pagenum"><a name= -"Page_121" id="Page_121">-121-</a></span></p> -<p>– Öcsém vagy és nőm vagyonának örököse. Én pedig életemben soha -semmit sem tettem félig. Vagy egészen, vagy sehogy: a fél-barátság, -a fél-rokonság ismeretlen viszony előttem. Tehát mindjárt holnap -felmondod mostani lakásodat, ha másként nem lehet, fizess még egy -évnegyedet előre. Aztán pedig összecsomagolod holmidat és végkép -átköltözöl hozzám.</p> -<p>– Oh, uram…</p> -<p>– Semmi mentegetőzés. Én az üllői úton saját házamban egyedül -lakom. Rendelkeztem, hogy nehány szoba kész legyen elfogadásodra. -Addig míg ki nem vész belőled a volt mérnök legutolsó maradványa, -nem követelem, hogy külön cselédség álljon szolgálatodra. Egyelőre -az enyéim is teljesíthetik kötelességüket. Ezután mindennap együtt -ebédelünk, a vacsora szabad időnek tekintetik. Akarom, hogy holnap -a régi jó világbeli szent Mihályt, a költözés napját tartsd, -mielőtt engem is elvisz a szent Mihály lova.</p> -<p>– Mily sötét képzelődés.</p> -<p>– Senki sem ismeri a maga óráját. Azután van otthon két kocsim; -az egyik tied: mert nincs illetlenebb, mint a város egyik végétől a -másikig gyalogolni. Bérkocsi csak szükséges rossz. Lóvonatú vasút -vagy épen omnibusz alábbvaló a hibánál, mert világos rossz -izlés.</p> -<p>– Hogy szokhatom én ily uraságra?</p> -<p>– Meg kell tanulni s aztán eltűrni. Most pedig Cseklész -Czeczilia grófnéról néhány szót. Tudd meg, a grófné háza amolyan -neutralis tér. Szép ott megjelenni, de nem ad jogot mindenütt -otthon lenni. Különben igen alkalmas ház ismeretségeket kötni: ha -okos az ember és nem erőszakolja a barátságok szerzését. Tanácslom, -várj, tűrj és engedj időt másoknak, hogy közeledhessenek hozzád. Ha -te indulsz felfedezésekre, a leghasznosabbakat riasztod el -magadtól. Ezen út hosszabb, de biztosabb, mig a koczkáztatott -előnyomulás csak csalódásokra és megaláztatásokra vezet. -<span class="pagenum"><a name="Page_122" id= -"Page_122">-122-</a></span></p> -<p>– Köszönöm; ezt nagyon jó lesz tudnom.</p> -<p>– A mi Cseklész grófnét illeti, úgy nagyjából derék asszony, sőt -kivétes esetekben még szíve is van. Mondhatom, nem örömest követ el -igazságtalanságot. Dicséretet érdemel, hogy tisztességes -házasságban él férjével. A nő az első, a férj a második emeleten -lakik s volt már eset az utóbbi időkben is, hogy együtt ebédeltek. -A gróf soha sem mulasztja el nejének estélyeit meglátogatni, ha -csak valahol kellemesebb mulatság nem várja. Hogy a grófné festi -magát, arra joga van, mert közelebb áll az ötvenhez, mint a -negyvenhez. Nem is azért teszi, hogy elcsábítson valakit rózsa és -liliom vegyítékével, hanem hogy édes megelégedést érezzen, ha a -tükre előtt ül, komornája fodrozza haját és el van ragadtatva -úrnője bájai fölött.</p> -<p>Nehány percz mulva megérkeztek.</p> -<p>Cseklész grófné palotája a belváros egyik nem igen népes -utczájában épült. Két emeletes régi ház (Pesten régi épület, a mit -az 1838-iki árvíz el nem rombolt). Nem sokat különbözik -szomszédjától, csakhogy nem látunk a homlokzaton czégtáblákat. A -kapu alatt azonban bozontos szakállú portás fenyegetőzik, értésül -adván a járókelőknek, hogy tilalmas a bejárás.</p> -<p>A jól fűtött és élő virágokkal ékesített lépcsőn felhaladva, -csak két bérruhás ajánlkozik az érkezők szolgálatára. Itt fel van -téve, hogy a látogatók felöltőjüket saját kocsijokban hagyják.</p> -<p>Az előteremben nincs más bútor, mint körül a falak mögött -egy-egy sor szék tölgyfából, magas támlával, párnázat nélkül.</p> -<p>Innen van az egyenes bejárás a szentek szentélyébe.</p> -<p>Gábor gróf valami szemvakító pompát, gazdagságot, pazarlást és -eszményi izlést várt. Nyoma sem volt ennek. A hova tért, pamlag -állott a falak mögött, előtte selyem szőnyeggel terített asztal, -rajta virágcsokor porczellán-vázában s körötte roppant <span class= -"pagenum"><a name="Page_123" id="Page_123">-123-</a></span> -sokasága a karszékeknek. Tükrök sem hiányzottak az ablakok közötti -falakon, szemközt pedig hollandi festészek tájképei. Egyéb fényűzés -nem volt itt, mint az égő gyertyáknak megszámlálhatlan -sokasága.</p> -<p>A legelső szokatlan benyomást a különböző és választékosan -divatos illatszerek áradása idézte elő. Hanem mikor ez a sok -válogatott æther valami csodálatos egészszé képződött: oly -sajátszerű dolog lett belőle, melyet az idegen barbár még szagnak -is nevezhetett volna.</p> -<p>Végig nézve az egymás ellenében nyíló ajtók során, úgy látszott, -hogy öt vagy hat szoba van itt a látogatók rendelkezése alá -bocsátva. Szokás szerint, előre ki nem számított rendezés nélkül, -mindenütt egy trón alakult meg s benne a királyné, a ki udvart -tartott és osztogatta kegyeit.</p> -<p>A grófné, a ház korlátlan hatalmú úrnője a középső terem -mélyében ragyogott teljes dicsőségében, épen szemközt a három nagy -ablakkal. Itt minden érkezőnek mulhatlanul át kellett hatolni. Épen -mint midőn egy ország határához érünk, a vámjövedéket kezelő -financzok nyájas üdvözletét ki nem kerülhetjük.</p> -<p>A kit a grófné szívesen fogadott: az aztán bátran mehetett -tovább. Kezében tarthatá jó rendben levő és láttamozott útlevelét, -otthon volt minden pamlag, minden kandalló előtt.</p> -<p>Itt ezen szigorú besorozó bizottmány előtt jelent meg az öreg -Réthfalvy báró és kisérője Szabolcsy gróf.</p> -<p>Hah! győzelem.</p> -<p>A grófné leírhatlanul kegyes. Egész az önmegtagadás határáig -kitünteti a fiatal embert. Nemcsak végig hallgatja a hozzá intézett -bókot és hódolati nyilatkozatot: hanem e fölött még kétkedés nélkül -mindjárt ráismer, sőt egyenesen, mint régi jó barátját nevén -szólítja! Istenem, mit kivánhat még egyebet halandó teremtmény e -világon?</p> -<p>Még ez sem volt elég. Roppant esemény ment <span class= -"pagenum"><a name="Page_124" id="Page_124">-124-</a></span> végbe. -Mikor mindenki hitte, hogy a pártfogolás bőségszarujából minden -kifogyott, a grófné úgy bocsátotta tovább az ifjat, hogy egyszerűen -csak kedves Szabolcsym-nak nevezte. Ez már nyilt demonstratió volt. -Mert ha grófnak sem czímezte, világosan kijelentette, hogy köztük -az idegenségnek legutolsó maradványa is elenyészett: az új gróf -forma szerint be van véve a társaságba; ezután épen úgy itthon lesz -a palotában, mint saját édes anyjánál.</p> -<p>Réthfalvy báró háladatos arczkifejezéssel köszönte meg a grófné -kegyét s midőn meghajlott, régi divat szerint bokáját is összeüté. -Valósággal a vén ember egyszerre húsz évvel fiatalabb lett.</p> -<p>A szobák között nincs távirdai összeköttetés, mégis minden -grófné ugyanazon napon egy húrt szokott pengetni. Csodálatos és -érthetetlen közös ösztön vezetheti őket.</p> -<p>Mikor az ifjú egy szobával tovább ment, még szét sem nézett -eléggé s már hallja, hogy egy nőnek ezüst hangú csengetyűje néven -szólítja őt.</p> -<p>– Ah, – szólt Würzheim báró és tábornok özvegye, – itt jő a mi -lovagias ellenségünk. Jőjjön csak közelebb, kedves Szabolcsy, és -kössünk békét.</p> -<p>– Békét, báróné? tehát mi már háborút is viseltünk egymás -ellen?</p> -<p>– Pardon, nem mi, hanem őseink és elődeink. Az ön atyja -honvédezredes volt, az én férjem pedig vitézül vezette dandárát a -magyar hadsereg ellen a temesvári csatában. Meg is kapta jutalmát. -Ezen egy napi dicsősége egyszerre két keresztet szerzett -számára.</p> -<p>– Kettőt?</p> -<p>– Kettőt. Az egyik Mária Terézia katonai rendjének keresztje. -Ezt mellén hordta haláláig.</p> -<p>– Ez még csak egy.</p> -<p>– A másik kereszt az oldala mellé került; tudniillik csekély -magam. <span class="pagenum"><a name="Page_125" id= -"Page_125">-125-</a></span></p> -<p>Roppant lelkesedéssel fogadták a bárónénak ezen élczeit. A -körülállók egészen odavoltak: nagyszerű! szellemdús! ez volt a -kritikában a legcsekélyebb frázis. Rohantak is teremről teremre, s -boldog volt, a ki Würzheim báróné utolérhetlen elmésségét, mint -legfrissebb eseményt tovább hordhatta.</p> -<p>Ezalatt az öreg úr és kisérője végig hatoltak a termeken. Úgy -látszott, hogy Gábor gróf nagyon keres valakit, de nem találja.</p> -<p>– Uram, – mondá pártfogójához, – feltünik, hogy Réthfalvy báróné -nincs jelen.</p> -<p>– Oh annak oka van. Laura húgom sehova sem jár leánya nélkül, ez -pedig most keservesen bűnhődik elkövetett vétkeiért. Anyja -kegyetlenül elitélte kemény bőjtre és vaslánczokban eltöltendő -fogságra a bálvány-utczai ólomkamarákban.</p> -<p>– És mennyi időre?</p> -<p>– Két hétre, de egyet a mi könyörgésünkre kegyelemből el fog -engedni. Öcsém! tudd meg, hogy komolyan beszélek. Mert nem tréfa -az, az én szeretetre méltó húgom asztalánál bőjtölni, mikor még az -ottani lakomáknak is nagyon furcsa hirök járja. Most aztán szenved -a leányka, míg szívtelen bűntársa valahol vígan bálozik a nagy -világban.</p> -<p>– Még bűntársa is van? Érdekes volna meg tudni, hogy ez a -mennyből leszállott angyal a büntető törvénykönyvnek melyik -főbenjáró paragrafusát törte meg?</p> -<p>– Azt mondják, annyira megfeledkezett magáról, hogy egy roppant -értékű gyémántot fogadott el ajándékban valamelyik fiatal -udvarlójától.</p> -<p>– És megtudták?</p> -<p>– Egy sasszem meglátta, a mikor a borsó nagyságú brillantkő -felragyogott a kis leány kezén. Egy másik vakondok fülű dáma pedig -hallotta, mit beszéltek együtt a bűnösök a merénylet végbevitele -alatt. Itt nálunk, ennyi épen elég arra, hogy a történetkét az -egész nagy társaság előtt dobra üssék, természetesen titokban. -<span class="pagenum"><a name="Page_126" id= -"Page_126">-126-</a></span></p> -<p>Ezzel az öreg úr visszaküldé öcscsét a hölgyek körébe: maga -pedig egy épen ott állongó és unatkozó belső titkos tanácsost -kapott elő, a kivel szakértő vitába bocsátkozott a juhkeringés -ellen legújabban feltalált gyógymód gyakorlati értéke fölött.</p> -<p>Gábor gróf elhalaványodva lépett tovább. Elrémült a gondolatra, -hogy szívének legmélyebben őrzött titka a hiú és üres nagy világ -vásári czikkévé lehetett.</p> -<p>Mint tetten kapott bűnös sokkal melancholikusabb arczot -mutatott, mint sem ily bensővel merészkedett volna a nők -társaságának csupa szószikrát szóró csevegései közé vegyülni.</p> -<p>– Kissé nagyon is gyorsan haladok előre. Soha sem volt jó, a -szerencse keréknek legfelső pontjába fogózkodni, a honnan a mozgás -csak lefelé veheti folytatását.</p> -<p>Szétnézett s talált ott egy búslakodó s magában tünődő -államtitkárt, a kivel elbeszélgethetett a mai politikai helyzet -aggasztó jelenségeiről. Ő méltósága nagyon édesdeden élvezte a -hatezer forint fizetést; semmi kedve sem lehetett valami változás -folytán arról lemondani.</p> -<p>Mint igen komoly tárgy, legalább egy jó félórába került, míg -tisztába jöhettek vele.</p> -<p>Egyszerre úgy látszott, mintha a legközelebbi teremben zaj -keletkeznék. Oda léptek az ajtó elé és úgy tapasztalták, mintha a -távolabbi termekben még sűrűbb tolongás, futkosás, ijedtség és -összebonyolódás venné kezdetét.</p> -<p>Szerencsére jöttek onnan többen, kik az ok nélkül -aggodalmaskodókat lecsendesíteni igyekeztek.</p> -<p>– Semmi baj, – mondák – a fényes világítás, a sok ember, a nagy -forróság…</p> -<p>Aztán mindenfelé beszélték, hogy valaki az urak közül rosszul -lett. Meglocsolták halántékait friss vízzel s azóta bizonyosan -jobban kell lennie.</p> -<p>Gábor gróf az államtitkár társaságában végig hatolt a termeken -és eljutott a bejárathoz legközelebb eső <span class= -"pagenum"><a name="Page_127" id="Page_127">-127-</a></span> -szobáig, a hol most is többnyire csak férfiak állongtak.</p> -<p>– Mi történt? – kérdé.</p> -<p>– Semmi különösen aggodalmas, – felelé egy igen közlékeny -természetű uracska. – Az öreg Réthfalvy Miklós báró beszélgetett, -mint más, az ifjú Nagygáthy Gedeon gróffal. Úgy látszott, nem -voltak egy véleményen, mert a gróf valamit nagy hévvel erősített, a -báró pedig annál tüzesebben ellenmondott. Egyszerre az öreg úr -fejéhez kapott és eltántorodott; tán a földre is zuhan, ha mi nem -vagyunk itt és rá nem ültetjük épen ezen székre, mely most is itt -áll.</p> -<p>– És aztán?</p> -<p>– Mindjárt locsolni kezdtük az öreg úr halántékait és arra -szemlátomást jobban is lett, csak nagy gyöngeségről panaszkodott. -Ez alatt a cselédség a kapu alá állítá a báró kocsiját és mi négyen -vagy öten székestől együtt levittük ő méltóságát a lépcsőn és -beültettük kocsijába. Mások orvosi segély után küldtek s bizonyosak -lehetünk benne, hogy mire a báró úr haza ér, a doktor úr sem lesz -messze tőle.</p> -<p>Rögtön szájról-szájra ment e valóban megnyugtató tudósítás és -minden teremben ismétlék.</p> -<p>– Semmi baj. A sok gyertya, a sok vendég, a teremben uralkodó -roppant forróság.</p> -<p>És a lágy és érzékeny szívű hölgyek egészen megkönnyebbülve -foglalták el előbbi helyüket. Mert ki követelhetné tőlük józan -észszel, hogy valamely jelentéktelen és gyakran előforduló eset -miatt a kellemes estének hátralevő óráit elveszítsék? Nem azért -öltöztek fel ily kitünő gonddal, hogy még az éjfél órája előtt -szétoszoljanak.</p> -<p>Semmi baj; a sok gyertya, a sok ember, meg a nagy forróság!</p> -<p>Térjünk napirendre.</p> -<hr class="tb" /> -<p>Gábor gróf nem nyugodhatott meg. Lelkéből és <span class= -"pagenum"><a name="Page_128" id="Page_128">-128-</a></span> -szívének legmélyebb gyökeréből szeretnie kellett ezen öreg embert, -a ki minden kétkedés, utógondolat és tartózkodás nélkül oly melegen -fogadta őt, és a legelső találkozáskor mindjárt öcscsének és -vérszerinti rokonának ismerte el.</p> -<p>Nem a félelem és az önzés szava emelkedék fel lelkéből. Nem arra -gondolt, hogy nemes pártfogójának elvesztésével kétes és sikamlós -pályáján a legbiztosabb barátját, vezetőjét és tanácsadóját -veszítheti el: hanem elrettent a gondolattól, hogy veszedelem -fenyegeti azon embert, a ki őt szerette és a kit ő szeretett.</p> -<p>Ott hagyá tehát a fényben ragyogó «hiúság vásárát» s felöltvén -téli kabátját, lejött az utczára.</p> -<p>Innen gyalog sietett a rózsatérre, a hol legközelebb találhatott -bérkocsit. Most jutott először eszébe, hogy jótevőjének -vendégszeretettel kinálkozó házát nem ismeri; még számát sem -tudja.</p> -<p>A bérkocsisnak azonban elég volt annyi utasítás, hogy Réthfalvy -Miklós báró háza elé hajtson: rögtön felpokróczozá lovait s hajtott -oly gyorsan, mint városunkban csak akkor van megengedve, ha az urak -egyik grófnak estélyéből a másikba átmenni szándékoznak.</p> -<p>Az üllői-úti szigorú építészetű homlokzatával visszariasztólag -meredezett az utczára. Az első emeleten két ablak volt -megvilágítva, a kaput tárva-nyitva feledték.</p> -<p>Lélekzetét is visszatartva, rohant fel az ifjú a tágas és díszes -lépcsőn s midőn belépett az előszobába, már ott találta a ház -urának vele együtt megvénült komornyikját.</p> -<p>– Én a báró úrral kivánnék egy szót váltani.</p> -<p>A komornyik mélyen meghajtá fejét s akkor oly ünnepélyességgel, -mintha a temetkezési vállalatnak egyik feketébe bújtatott -gyászvitéze volna, elrettentő szertartásos hangon felelé:</p> -<p>– Ő méltósága ma este senkit sem fogad el, mert épen most -<i>meghalt!</i></p> -<div class="figcenter" style="width: 387px;"><a href= -"images/i005hq.jpg"><img src="images/i005.jpg" alt= -"Ő méltósága épen most meghalt." title= -"Ő méltósága épen most meghalt." /></a> -<p class="caption">Ő méltósága épen most meghalt.</p> -</div> -<hr class="chap" /> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_129" id= -"Page_129">-129-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h2><img src="images/12.png" alt="" title="" /> XII.<br /> -<span class="smaller">(Az első leverettséget még indokoltabb -kétségbeesés követi: honnan jöhetne vigasztalás?)</span></h2> -</div> -<p>Az álmatlanul töltött végtelen hosszú éj után felöltözködék az -ifjú és elment irodájába. Vasárnap volt, de sürgős teendők várták. -Oly kérlelhetlen kötelesség, mely alól egy elvesztett jó barátnak, -pártfogónak vagy közel rokonnak halála sem menthet fel.</p> -<p>Szívét szétmarczangoló fájdalmában egyedül a munka adhatott -enyhet és szórakozást. De már ma, a gyász első rohama alatt -elhatározá, hogy megkezdett útjáról visszatér; búcsút mond a nagy -világnak s lesz szegény gróf, a ki azonban saját emberségéből -tisztességesen megél.</p> -<p>Mi lesz lángra lobbant szerelméből? Mi lesz a zálogba adott -tiszta könnyből, melyet az a kis leány oly végtelenül nagyra -becsült? Erről is lemondjon, pusztán hideg megfontolásból? Ez -lehetetlennek látszott; de mégis jól tudta, hogy a teljes -reménytelenség és lemondás csak különböző szó: eredményében pedig -ugyanazon értelmet fejezi ki.</p> -<p>Belépvén irodájába, azt cselekedte, a mit máskor; csak -elfeledett szivarra gyujtani.</p> -<p>Szokása szerint legelőször is az asztalán heverő reggeli lapot -vette kezébe. Mindjárt az első hasáb <span class="pagenum"><a name= -"Page_130" id="Page_130">-130-</a></span> kitünő helyén fekete -keretbe zárva Réthfalvy Miklós báró elhunytának hírét olvasá.</p> -<p>A közönyös és érzéketlen journalista, a kinek rendes szakmájához -tartozott a halálozási eseteket ékes tollal megírni: most is egybe -halmozá összes megszokott frázisait. Ott volt a tántoríthatlan -hazafiság, az áldozatkészség, a nemeslelkesültség minden szép és -hasznos iránt, végre az ország összes lakosságának osztatlan -szeretete és nagyrabecsülése.</p> -<p>Ez mind igaz is volt, ha bár hasonló dicséretet néha olyan is -kapott, a ki meg nem érdemlette. Gábor gróf mindezt igaz hivő -lélekkel olvasta végig és vigasztalására szolgált, hogy a férfi, a -kit ő oly őszintén szeretett, másoknak elismerésével is -találkozott.</p> -<p>Egyszerre szeme alább tekint a lap hasábjain és egy kisebb -betűkkel nyomatott czikkben saját nevét pillantja meg.</p> -<p>– Mi lehet ez?</p> -<p>És olvasá, mint következik.</p> -<p>«Nehány nap óta kellemetlen benyomást okozó hirek szárnyalnak, -bizonyos magasabb körökben.</p> -<p>Mint mindenütt az országban, úgy a budapesti aranyozott -fiatalság összejöveteleiben is, gyakran beszélnek azon fölöttébb -ritkán előforduló eseményről, hogy egy régen kihaltnak vélt grófi -családnak egyszerre örököse támad.</p> -<p>Némelyek, társalgás közben, feltünő körülménynek találják, hogy -Szabolcsy gróf a midőn születési jogainak elismerését követelte, a -szükséges okmányokat nem egyszerre, hanem egyenként és darabonként -hozta nyilvánosságra.</p> -<p>De a legfeltünőbb eljárási módot, a házassági bizonyítványnak -csodálatos rejtélyességgel történt napfényre kerülése képezi.</p> -<p>Egy szép reggel ezen eddig soha senkitől nem látott, senkitől -nem ismert okmány eléterem; de nem Szabolcsy Gábor mutatja be, -hanem valami ki nem <span class="pagenum"><a name="Page_131" id= -"Page_131">-131-</a></span> puhatolható egyéniség, a ki e becses -okiratot borítékba takarja és bedobja a szatmári postának -levélgyűjtő szekrényébe s így érkezik meg Zemplén megyének alispáni -hivatalába!</p> -<p>Mire való ezen megfoghatlan titkolózás? Vajjon nem minden -gondolkodó ember azt kezdi gyanítani, hogy a rejtélyes ember csak -óvakodásból marad a sötétben? Hát ha küldeménye nem állná ki a -vizsga szemek tűzpróbáját? Úgy látszik, hogy a beküldő ezen -lehetőséget is feltette s azért gondoskodott arról, hogy ha -keresik, fel ne találják.»</p> -<p>– Istenem! istenem! – kiáltott fel az ifjú – mi lesz ebből?</p> -<p>Mert érzette, hogy ha e czikkben csak ellenségei, vagy irigyei -szólalnak is fel, az okoskodásban az indokolás és a helyes logika -nem hiányzik.</p> -<p>Olvasta tovább.</p> -<p>«Ily helyzetben az érintett körök kisérletet tettek a kérdésbe -vett okmánynak újabb átvizsgálását szorgalmazni. S miután az ez -ügyre vonatkozó irományok a belügyminiszterium kiadó hivatalában -hevertek, a kivánt betekintés nehézséggel nem járt.</p> -<p>Hárman jöttek a belügyi irodába. N....thy Gedeon gróf, V.... -báró és egy vegyész, a ki a magyar tudományos világban, mint -elsőrangú tekintély, mint a közbámulat tárgya, országszerte el van -ismerve.</p> -<p>A tudós vegytanár kezébe vette a lengyelkei házasságról szóló -anyakönyvi kivonatot, sokáig nézte, szakértőleg jobbra-balra -forgatta, végre a legújabb és legerősebb górcsövek használatával -átkutatta.»</p> -<p>– Istenem! istenem! – kiáltott rettentő izgatottsággal az ifjú – -mit fogok hallani? Mindent vegyenek el tőlem; legelőször is -életemet; csak szeplőtelen becsületem maradjon épen.</p> -<p>Tovább olvasott.</p> -<p>«A jeles vegyésznek irásban kiadott nyilatkozata így hangzik: -Ezen okmány, mely 1848 szeptember <span class="pagenum"><a name= -"Page_132" id="Page_132">-132-</a></span> 2-áról kelt igen erős -kézvonásokkal és vastagon metszett lúdtollal van írva. A betűk ma -is olyan koromfeketék, mintha nem régiben lettek volna papirra -vetve: de a légmentesen elzárva tartott irományok a betűk szinének -frissességét sokáig megtarthatják.</p> -<p>Ámde a górcsővel eszközlött vizsgálat kétségtelenül bizonyítja, -hogy ezen okmány az úgynevezett «levéltári tentá»-val van írva. Az -ily gyártmány csak egy újabb czég által jött a kereskedésbe. A -górcső csalhatatlan kimutatja, hogy a tenta, melylyel ezen okmány -írva van, épen azon alkatrészeket foglalja magában, melyek az -említett újabb korú gyártmányban előfordulnak.»</p> -<p>Most már telve volt a kétségbeesés pohara. A fiatal ember, -mindeddig még valahogy megtartott higgadtságát és megfontolási -tehetségét félre vetve, a végső kétségbeesés martaléka lett.</p> -<p>– Meg vagyok semmisítve! Oda életem, oda becsületem. Az épület, -melyet ifjú koromban munkámmal, szorgalmammal és kitartásommal -emeltem, földszinéig le van rombolva. Istenem! istenem! őrizz meg -az őrülettől! Oh én esztelen, a ki azt hittem, jóakaró barátaim -működnek érdekemben! most pedig hályog esik le szememről s látom, -hogy ellenségeim álnok lélekkel vesztemre törtek és én a csalók -kelepczéjébe kerültem.</p> -<p>De még tovább tartott a hirlapi czikk s a vegyészi nagy -tekintélynek dönthetlen érvekkel körülsánczolt nyilatkozata így -végződött:</p> -<p>«Miután azonban a tenta, köztudomás szerint századok lefolyta -óta, minden korban használatban volt: önként folyik, hogy ezen -keveréket ezer és ezer reczept utasítása szerint úgy -magánhasználatra, mint tömeges fogyasztásra, egyesek, fűszeresek, -gyógyszerészek, megyék, városok, sőt országos dikaszteriumok mindig -és számtalan módon készítették. Igen könnyen megtörténhetett, hogy -az ezen okmány írásában használt tentának készítési módja már -1848-ban, sőt azelőtt <span class="pagenum"><a name="Page_133" id= -"Page_133">-133-</a></span> is, ismeretes lehetett. Következőleg az -ezen okmányban használt tentának alkatrészeiből egyáltalában be nem -lehet azt bizonyítani, hogy a kérdésben forgó házassági -bizonyítvány csak újabb keletű lehet, s így föltétlenül, csak a -meghamisított iratok sorozatába tartozhatnék.»</p> -<p>Ez volt a külön e czélra meghivott vegyésznek hivatalos -nyilatkozata. Nagyon fenyegetőleg kezdődött, de végül, mint a -szikláról lezuhanó áradat a puszták forró fövényében, nyomtalanul -elenyészett.</p> -<p>Igen, elenyészett; de azért a mit a könnyű ár útközben, mint -parti virágot elsodort, épen elég volt arra, hogy egy embernek -jelenét és jövőjét kiméletlenűl elmossa és elpusztítsa!</p> -<p>Mikor az ifjú készen volt az olvasással, keserűen mosolygott. -Látta, hogy itt egy tehetetlen ellenség csonka fegyverével lett -megtámadva. A jól megtöltött pisztoly ugyan golyó nélkül sült el, -de kénkő szagú füstjével a tiszta levegőt megfertőztette.</p> -<p>– Értem! – mondá. – Értem. Nem tudták igaz jogaimat lerombolni, -de elég czéljok elérésére, ha engem a gyanú dögleletes gőzköre alá -merítettek. Nagyon jól tudták, hogy a kivívott czímet és rangot -csak minden kétséget kizáró bizonyossággal lehet viselni; és ha -jogom nem ragyoghat oly fényesen, mint a felkelő nap sugara: annyi -a közvélemény itélőszéke előtt, mintha bepörölt csaló volnék, a kit -csak a bizonyítékok elégtelenségének czímén mentettek fel a vád -alól!</p> -<p>Aztán elsötétülve, homlokát kezére támasztá s mereven nézdelt -határozatlan pontok felé. Majd kitört belőle a lefojtott indulat s -felkelve székéről gondolá:</p> -<p>– Most már mindegy. A méreg megtette hatását. Nem oltotta ki -életemet, de megbénított minden időre. Elismerem, hogy agyon vagyok -verve; mert kérdésbe sem jöhet többé: igazam van, vagy rágalmak -<span class="pagenum"><a name="Page_134" id= -"Page_134">-134-</a></span> áldozata lettem? Maga a puszta gyanú -elég végső megsemmisülésemre. Dícsérem eszöket, mert jól -számítottak. Tudták, hogy a rám kent foltot el nem viselhetem, s -kénytelen leszek oly szépen kezdődött életpályámról lemondani!</p> -<p>És valóban, úgy élére volt ügye állítva, hogy becsülete azon -hanyagon odavetett kérdés eldöntésétől függött: vajjon 1848-ban a -lengyelkei papnak volt-e oly jó fekete tentája, s történetesen e -tentát oly alkatrészekből készítette-e, mint napjainkban bizonyos -czég, mely a régi találmányt újra fölfedezi, s abból pompás üzletet -csinál?</p> -<p>E közben az ifjúnak lelkében erős és visszavonhatlan határozatok -keletkeztek.</p> -<p>De az öngyilkosság eszméjére, még az első roham perczében sem -gondolt. Majdnem csoda ez napjainkban, a midőn a legcsekélyebb -indok fegyvert ád a boldogtalanok kezébe. Ma már megöli az életunt -embert az is, ha kedvencz pipaszára nem akar többé jól -szelelni.</p> -<p>Nagyon jól tudta, hogy ha főbe lövi magát, csak alattomos -ellenségeinek tenne kellemes szolgálatot. Aztán az öngyilkosság -soha sem lehet czáfolat a felmerült vád ellen. Ellenkezőleg világos -vallomás és a rossz öntudatnak megpecsételése.</p> -<p>A rang, czím, a szerep a nagy világban oda volt. Utána mint -ráadás a hivatalnak is el kellett veszni.</p> -<p>Rögtön tehát tollat ragadott s miniszteréhez czímzett iratában, -minden bővebb indokolás nélkül, hivataláról lemondott.</p> -<p>Mikor készen volt írásával, borítékba tette, czímezte és -lepecsételte. Becsengette a hivatali szolgát s parancsolá, hogy -ezen levelet rögtön vigye át az elnöki osztályba, hogy ő -exczellencziája a miniszter, mentől előbb kezébe kaphassa.</p> -<p>Mit tegyen most? Elbucsuzzék hivatali társaitól és -alárendeltjeitől? Mentegesse magát azok előtt, <span class= -"pagenum"><a name="Page_135" id="Page_135">-135-</a></span> kik a -mai lapban megjelent czikket olvasták s most fejöket összedugva a -szomszéd szobában, sápitoznak?</p> -<p>Mit mondjon nekik? Amolyan elcsépelt közhelylyel védje magát, -hogy ellenségei rágalmazzák? Istenem! hiszen a világos és tetten -kapott gonosztevő és okmányhamisító is csak azt cselekedné!</p> -<p>Szép csendesen tehát rendbe szedte és csomagokba rakta -irományait s aztán eltávozott.</p> -<p>Egyenesen haza tért.</p> -<p>Felment a lépcsőn. Az első emeleten ott fehérlett szeme előtt a -kettős szárnyú ajtó, mely Réthfalvy báróné szobáiba vezetett. Csak -egy futó pillantást vetett azon küszöbre, melyet ez életben többé -átlépnie, soha meg nem lesz engedve.</p> -<p>Végre otthon volt saját szállásán, mely egyedüli menhelye -lehetett, addig míg a házbért fizetheti, vagy fel nem mondanak -neki.</p> -<p>De lelki ereje nem tört meg. Olyan volt mint a jeles hadvezér, a -kit egy elhatározó ütközetben, mégis tönkre vertek. Ezt nem -tagadhatta: az eredmény ellene szólott; a legjobb mentség is csak -elkésett és hiábavaló szószaporítás.</p> -<p>Lássuk, mit határozott.</p> -<p>Még volt körülbelül 3000 forintja, melyet még mint vasuti -főmérnök, dús fizetéséből és gyakori kiküldetésének díjaiból -megtakarított.</p> -<p>Elhatározta, hogy szállását rögtön felmondja s aztán május első -napjáig szobájába zárkozik. Itt fog ebédelni és a szolgálatot végző -házmesterén kívül senkit be nem bocsát.</p> -<p>Volt elég teendője. Elhatározta, hogy mihelyt fellázadt vére -kissé lecsillapodik, kezébe veszi az angol nyelvtant, és tanulni -fog. Szüksége volt rá, hogy magát e világnyelvben tökéletesítse, -mert virányos tavasz nyiltán át fog hajózni az új világba, -Amerikába!</p> -<p>Nem kell oda több, mint bátorság, vas akarat, egy <span class= -"pagenum"><a name="Page_136" id="Page_136">-136-</a></span> kis -kitartás, s hogy a kezdő ne válogasson a legelébb kinálkozó munka -megkezdésében. A többi önként jő s a jó mérnök a jég hátán is, -annál inkább az Ohio partján, megkeresheti kenyerét.</p> -<p>És ha valamit elhatározott, annak foganatba vételét soha nem -halogatta. Egy óra mulva már el volt mélyedve az angol nyelv -szabályainak tömkelegében. Egyik lapot a másik után írta tele -gyakorlatokkal. Mindjárt megérzette a régi jó tanács igazságát, -hogy a munka, vigasztalás, a foglalkozás maga a szabadság.</p> -<p>Így töltötte idejét. A szokott órában felhozott ebédjét ugyan -meg sem izlelte, de estére annál nagyobb étvágygyal vacsorált meg -belőle.</p> -<p>És csak most, evés közben talált egy kis időt, hogy a lefolyt -rettenetes nap eseményeiből világos képet alkothasson.</p> -<p>Mint valami régen hallott történetre, tán csak mint homályos -álomlátásra emlékezett vissza azon pillanatra, hogy a midőn -egyedüli igaz barátját a grófné estélyéről hazavitték, valaki a -jelenlevők közől azt beszélte, hogy Nagygáthy gróf valamit igen -nagy hévvel állított az öreg úr előtt, de ez a legerélyesebben -ellentmondott.</p> -<p>Édes vigasz volt ez, jelen helyzetében, hogy egy derék ember nem -tudott, nem akart róla aljasságot feltenni!</p> -<hr class="tb" /> -<p>E nap alkonyán Réthfalvy bárónénál igen szívesen fogadott -látogató jelentkezett.</p> -<p>Ő méltósága Nagygáthy Gedeon gróf, a ki el nem rejthető -kárörömmel köszöntött be s mindjárt az első szó után szerencsét -kivánt előbb magának, másod rendben az egész főúri társaságnak, -hogy egy hivatlan tolakodónak jelenlététől egy csapásra -megszabadulhatott.</p> -<p>– Úgy van – mondá. – Bevágtuk az útját. Más ügyesebb az egész -saison alatt dulakodhatott volna <span class="pagenum"><a name= -"Page_137" id="Page_137">-137-</a></span> köztünk. Ezt azonban csak -megpillantottuk s rögtön lerántottuk álarczát. Remélem, hogy ezzel -mások elrettentő példájára, jól meggondolni való példát -adhattunk.</p> -<div class="figcenter" style="width: 385px;"><a href= -"images/i006hq.jpg"><img src="images/i006.jpg" alt= -"Mit hallok! – felelt a gróf, felugorva székéből." title= -"Mit hallok! – felelt a gróf, felugorva székéből." /></a> -<p class="caption">Mit hallok! – felelt a gróf, felugorva -székéből.</p> -</div> -<p>A báróné maga is oda volt a gyönyörtől és boldogságtól s hogy -leánykája mindent a legegyenesebb forrásból újra hallhasson (mert -bizonyos lapot már reggel meghozatott a trafikból), kérte a grófot, -beszélné el ezen érdekes történetkét elejétől végig.</p> -<p>Nagygáthy gróf, mint vízbe visszadobott apró halacska, újra -elemében volt. Betelepedett a legkényelmesebb karszékbe és le nem -írható élvezettel (a hol kellett merész toldásokkal is) -eldicsekedett vele, mily furfangos észszel törte nyakát a -befurakodó kalandornak.</p> -<p>Lenke kisasszony mindent figyelmesen végighallgatott s aztán -hidegen felelé:</p> -<p>– Úgy látom, hogy az önök híres vegyésze, daczára a szép -tiszteletdíjnak, melyet kapott, az utolsó sorokban maga rombolta le -állításainak összes eredményét. Legalább elismerte, hogy semmit sem -tud bebizonyítani.</p> -<p>– Hogyan? – felelt a gróf – az én szép hugocskám csak nem akarná -védeni a társaság közös ellenségét?</p> -<p>– Én? Erre nincs szükségem. Megvédte őt megtámadóinak -tehetetlensége. A tudós vegyész addig forgatta kezében a górcsövet, -míg valami tenta-keverékbe került. Nagyon természetes, hogy ily -mártásból ujjait tisztán ki nem húzhatta.</p> -<p>– Mit hallok! – felelt a gróf felugorva székéből. Ne legyek -Nagygáthy ivadék, ha az én kedves kis Lenkém nem a legszellemdúsabb -szójátékot vágta szemembe! Csak hogy bizonyos dologról soha sem -szabad elfeledkeznünk. Mi született urak élve-halva engedelmeskedni -tartozunk a régi szabálynak: Fortiter in re, suaviter in modo: -magyarul…</p> -<p>– Oh kérem: nagyon jól tudom mit tesz az: erélyesen a dologban, -gyöngéden a szavakban. <span class="pagenum"><a name="Page_138" id= -"Page_138">-138-</a></span></p> -<p>– Megöl a csodálkozás. Az apáczazárdákban nevelt kisasszonyok -úgy tudnak latinul, mint maga Marcus Tullius Cicero!</p> -<p>– Nem, uram; én nem értem e nyelvet: de ezen mondat gyakran -előfordul a könyvekben. És az írók, nekünk tudatlan asszonyoknak, -zárjel között meg is magyarázzák.</p> -<p>– Nagyon helyesen. Annál könnyebb lesz megérteni, hogy úri ember -így szokta ügyeit elintézni. Keveset mondunk, sokat értünk alatta. -Ez a valódi előkelő világ megszokott politikája. A tudományos világ -arisztokratái csak minket utánoznak, ha gyöngéden és kimélettel -nyilatkoznak: de a következtetést egyszerűen az olvasókra, vagy a -hallgatókra bizzák. A mi tanárunk csakugyan tiszta fehér keztyűvel -símogatta meg emberét; de mégis értésül adta a világnak, hogy -nemzetes Szabolcsy Gábor mérnök uram kénytelen lesz még ez éjjel -pisztolylövéssel véget vetni életének.</p> -<p>– Pisztolylövéssel?</p> -<p>– Ez csak olyan forgó pénz értelmében vett kifejezés. Mert épen -ily valószínűséggel mérget is vehet be, vagy felakasztja magát az -ajtófélfára.</p> -<p>– Ily hidegvérrel beszél ön embertársának sorsáról?</p> -<p>– Mit akar ön, Lenke kisasszony? Ez a vakmerő ficzkó nagyban -játszott; életét tette fel egy kártyára. Tehát ha vesztett, meg -kell tartozását fizetnie. Más menedéke nem is lehet, mert ezentúl -helyet nem talál a világon. Mi kizárjuk, oda pedig, kiket -elhagyott, vissza nem térhet. Hova fusson tehát, ha nem egyenesen a -föld alá?</p> -<p>– Ez szörnyű szívtelenség.</p> -<p>– Mondja inkább, rendes igazságszolgáltatás, vagy megérdemlett -bűnhődés. Különben pedig csak azért szóltam, hogy ha ma éjjel az én -imádott hugocskám, onnan felülről, a harmadik emeletről egy puska -eldurranását hallaná, ne engedje boldog álmát e miatt <span class= -"pagenum"><a name="Page_139" id="Page_139">-139-</a></span> -megzavartatni. Forduljon csak nyugodtan szép patyolatfehér vánkosán -a másik oldalára; nyugodjék tovább édesem, s ne törődjék azzal, -hogy egy vagy több arczátlannal kevesebb van a világon.</p> -<p>A kis leány nem felelt. Csendesen felkelt helyéből és édes -anyjához fordulva mondá:</p> -<p>– Mamám, megengeded, hogy szobámba vonuljak.</p> -<p>A báróné igenlőleg felelt.</p> -<p>– Mindenesetre, gyermekem. Tudod régen, hogy az én nevelési -rendszeremnek, mindig a te akaratod szabadságának elismerése -képezte alapelvét. Csak azt kell még tudtodra adnom, hogy Gedeon -öcsém már több ízben megkérte tőlem kezedet és én csak alkalmas -perczre vártam, hogy itt, az ő jelenlétében értesülj, mily -megtisztelés érte házunkat.</p> -<p>A kis leány semmi meglepetést sem árult el. Udvariasan -meghajlott a gróf előtt, de aztán anyja felé fordulva, mondá:</p> -<p>– Édes mamám, hogy nevezheted te épen a mai napot alkalmas -pillanatnak, a midőn Miklós bátyánk halva fekszik?</p> -<p>– Ah – felelé Gedeon gróf – ez igen távoli rokonság. A Réthfalvy -család már a mult század végén mellékágakra oszlott. Igaz, hogy -minden Réthfalvy egy törzset, egy nevet és nemességet képez; de az -elszármazás folytán a vér annyira különböző, hogy a mai közbejött -eset, az egymást szerető sziveknek boldogságát legfölebb nehány -hónappal késleltetheti.</p> -<p>– Gedeon öcsémnek igaza van – erősíté a báróné. – Az öreg úr, -velem legalább, mindig csak félrokonságot tartott. Ebből nem -következik, hogy rögtön a temetés után ünnepélyes eljegyzést -tartsunk; egyelőre legyen elég tudnod azt, ki szeret téged, hiven -és legnemesebb érzelemből.</p> -<p>– Köszönöm mamám, hozzám való anyai indulatodat. Gedeon bátyám -már ezelőtt is sokszor nyilatkozott <span class="pagenum"><a name= -"Page_140" id="Page_140">-140-</a></span> előttem ily értelemben. -Engedd meg tehát, hogy ezen engem megtisztelő ajánlatra, majd csak -egy év multán válaszoljak, ha mai nap felvett gyászunkat -letehettük.</p> -<p>Ezzel élve a nyert engedélylyel a szobát elhagyta.</p> -<p>A gróf és a báróné vállvonogatva néztek egymásra. Egyik sem -tagadhatta, hogy a kis leány felelete felért azzal, a mit polgári -nyelven világos kosárnak neveznek.</p> -<p>– Nénikém – szólt a gróf, megpödörve gyér bajuszát – őszinte -ember vagyok s azért el kell ismernem, hogy ez a kis leány -megleczkéztetett engem.</p> -<p>– És miért?</p> -<p>– Mert… hogy is mondjam? az a vén hóbortos Miklós bácsi, valóban -még élhetett volna nehány hetet.</p> -<p>– A mint gondolod, – felelé a báróné jól megértve a megjegyzés -rejtett fulánkját; – hanem ismerd el egyszersmind azt is, hogy egy -anya is tudja, mit cselekszik? és azt is, mikor kell valamit -cselekednie. Értettél?</p> -<p>– Tökéletesen. Meg is adom magamat föltétlenül. Íme kezet -csókolok, hálás szívvel köszönetet mondok és egy más kedvezőbb -órára számítva, van szerencsém kedves nénikémnek nyugalmas éjet -kivánni.</p> -<p>– Isten áldjon.</p> -<p>A gróf elment. Nem olyan fából faragott legény volt, hogy egy -éretlen gyermeknek legelső kitérő szavára sokat adott volna. -Egészen megnyugtatva távozott a háztól, a hol a bárónét bátran -leghívebb szövetségesének tekinthette.</p> -<p>De mégis, a midőn alá lejtett a lépcsőn, megcsóválá fejét.</p> -<p>– Ki hitte volna? – gondolá – ez az ártatlan fehér galamb még -csípni is tud! No de se baj; másként <span class="pagenum"><a name= -"Page_141" id="Page_141">-141-</a></span> lesz ezután. Majd vissza -csiplek én, szép virágszálam, ha három kis falucskáddal együtt tíz -körmöm közé kaparítlak. Fogadom, három nap alatt más mórest fogsz -tőlem tanulni.</p> -<p>A báróné pedig dühös volt. Érzette, hogy az illem, sőt a jó -ízlés ellen követte el azon hibát, hogy a bár távoli rokona -ravatala fölött szólt először leányának eljegyzéséről. Igaz, hogy e -nyilatkozat nem a nagy világ tudomására volt szánva: de a főrangú -hölgyek a társadalmat illető kérdésekben igen érzékeny -lelkiismerettel birnak. Négy fal között sem tesznek örömest oly -lépést, mely kedvezőtlen magyarázatokra szolgáltathatna -alkalmat.</p> -<p>De leginkább bosszantotta, hogy ez a piczi termetű Nagygáthy -gróf épen nem értette el: miért nevezte a báróné e napot a -legkedvezőbb percznek?</p> -<p>Pedig a gróf eltalálhatta volna, ha élesebb szeme van, s ha a -veleszületett büszkeség és önteltség el nem homályosítja látását. -Kérdjük: mikor lehetett volna ezt az elfogult kis leányt -biztosabban valamely elhamarkodott határozásra birni, mint most, a -midőn ama másik ember tönkre volt téve s a pisztolylövésnél más -menedék nem maradt fenn számára?</p> -<p>És ezt Nagygáthy gróf még sem értette meg. A leányka pedig az -összetoruló habok alá temetett üldözöttet védelme alá vette. Oh -szörnyű elvakultsága a szerelemnek, hogy gyermeksége eszményképétől -még most sem akart elszakadni!</p> -<p>Mi kellett tehát egy főrangú hölgy kétségbeejtésére még több? -Azért fösvénykedett? azért fizetgette éveken át férje adósságait, -hogy egyetlenegy leánya visszautasítson egy oly kérőt, a kinek -legalább hétszer annyi birtoka van, mint egykor nejének lesz?</p> -<hr class="tb" /> -<p>Elverte már a torony harangja az esti tíz órát, midőn a (külszin -szerint) gyászt öltött báróné házában, mindenki éji nyugalomra -készült.</p> -<p>A keserűséggel telt úrnő ma is megtartotta szokott <span class= -"pagenum"><a name="Page_142" id="Page_142">-142-</a></span> -napirendjét. Egy óra hosszáig olvasgatott, azután leereszkedett -térdeplőjére és sűrű fohászok között emelé szavát a madonnaképhez, -hogy: tekintene alá, lágyítaná meg szívét az ő leánykájának, és -világosítaná fel elméjét, mily nagy előny az, férjhez menni egy -grófhoz, a ki törpe legény ugyan, de jól megmérve 70,000 hold -földbirtokot magáénak mondhat.</p> -<p>A báróné, kétkedés nélkül, teljes bizalommal veté magát a szent -szűz pártfogásába. Meg volt győződve, hogy ily hathatós érv ott a -magasban is kellő méltánylásra találhat. Íme itt a földön (mely -siralom völgyének neveztetik) a szent életű püspök maga is kellő -respectussal viseltetik a nagy uradalmak iránt: tehát igen -kompetál, hogy a szivének tisztaságából imádkozó főrangú anya -megkapja, a mit óhajt!</p> -<p>(Ha e könyv a véletlen játéka folytán valamely ájtatos kávénéni -mocsoktalan kezébe kerülne: mély alázattal kérem a jeles hölgyet -annak meggondolására, hogy a fönnebbi sorokban nem az imádság -haszna, hanem a báróné gyarló theologiája van kérdésbe téve.)</p> -<p>A kis leány a szobájába vonult és szakadatlanul sirt. Mit tehet -egyebet a magára hagyott gyermek? Sir és mindig csak sir; pedig -élete rövid tartama alatt is eléggé tapasztalhatta, hogy a szoba -magányában kiöntött könnyek özöne a dolgok állásában még soha -semmit meg nem változtatott.</p> -<p>Azonban belépett hozzá Jetty, a szobaleány, hogy rendbe hozza a -hálószobát. És míg szakértő ügyességgel puffogtatná a párnákat, oly -érdekesen mosolygott, hogy a ki látta, ellenállhatlan -kiváncsisággal megkérdeni kényszerűlt, mi lehet e vidámságnak, -úgyszólván, szilaj jó kedvnek az oka?</p> -<p>– Te nevetsz, Jetty?</p> -<p>– Oh, Lenke kisasszony, hogy ne nevetnék, mikor egyedül én tudok -valami igen mulatságos históriát ebben a szomorú házban.</p> -<p>– Micsoda históriát? <span class="pagenum"><a name="Page_143" -id="Page_143">-143-</a></span></p> -<p>– Nagyon vígat. Ezelőtt két órával itt volt Nagygáthy gróf és -erőnek erejével megjövendölt valamit, a mi semmi esetre sem fog -beteljesedni.</p> -<p>– Honnan tudod ezt?</p> -<p>– Oh, kisasszony, én nem szoktam hallgatózni, hanem a gróf úgy -kiabált, hogy a ki nem süket, a harmadik szobában is -meghallhatta.</p> -<p>– Tehát mi nem fog beteljesedni.</p> -<p>– A mit a gróf mondott: hogy az a másik fiatal gróf, a ki a -harmadik emeleten lakik, ma éjjel okvetlenül agyonlövi magát.</p> -<p>– Ugy-e nem lövi?</p> -<p>– Esze ágában sincs. Csak a más világra készül.</p> -<p>– A más világra! És te ily iszonyú szerencsétlenség fölött -nevetgélni tudsz?</p> -<p>– Ha azt mondtam a más világba, azt értettem alatta, az új -világba, Amerikába.</p> -<p>– Ki mondta?</p> -<p>– Ezt igen könnyű kitalálni, ha az ember déltől estig az angol -nyelvtant forgatja kezében. A házmester, a ki felvitte az ebédet, -látta a könyv czímét a borítékon. Aztán meg mr. John Brown, az -angol nyelvmester, délután hat órától nyolczig időzött nála s -ketten együtt ugyancsak deklamáltak nehány jelenetet valami angol -vígjátékból. Lássa kisasszony, ha a fiatal Szabolcsy gróf abba a -másik világba menni szándékoznék, a hova Nagygáthy úr küldi: ott -ugyan semmi szüksége sem lehet arra, hogy egy nyelvvel többet vagy -kevesebbet beszéljen.</p> -<p>A kis leány arcza felvidult. Ha szíve vonzalmát követheti, -nyakába borul a szobaleánynak. Nagyon tiltva volt ugyan anyjától a -bizalmaskodás minden idegennel, de a mit hallott, úgy -megörvendezteté lelkét, hogy legalább ez esetben kivételt -tehetett.</p> -<p>– Amerikába akar kivándorolni? Mi baj van ebben? Két hét alatt -oda mehet az ember; és ha visszatér, akkor sincs több időre -szüksége.</p> -<hr class="tb" /> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_144" id= -"Page_144">-144-</a></span></p> -<p>Éjfél után két óra.</p> -<p>Elvégre, elég volt már a szorgalom és az ifjú, kimerülve a -munkában, nyugalomra tért. Egy ideig még forgolódott ágyában; lázas -kételyei ide is követék, míg végre elszenderedett.</p> -<p>Egyszerre valami élesen sivító hang ijeszti fel álmából. Mint -kitört veszedelem jelére kiugrik ágyából és gyertyát gyújt.</p> -<p>Nem tudta, mi történt, de rögtön, nehány másodpercz mulva, -megint megrántá valaki kívülről a lakás csengetyűjét.</p> -<p>– Ki az?</p> -<p>– Én vagyok – felelt egy ismerős hang – a házmester; meg egy -hordár, a ki méltóságod számára távirati sürgönyt hoz.</p> -<p>– Mindjárt.</p> -<p>Ezzel, hirtelenében magára hányta éjjeli pongyoláját; kinyitotta -az ajtót s a jelentkezőket bebocsátotta.</p> -<p>A hordár, mint küldöncz, hosszú lélegzetet vett; úgy mutatta, -mintha végkép ki volna merülve a fáradságtól és mondá:</p> -<p>– Valahára feltalálhattam a méltóságos gróf szállását. Három -miniszter palotáját vertem fel, míg a negyedikben a kapus ide -utasíthatott. Kérem, tessék az elismervényt aláírni.</p> -<p>Az ily bevezető beszéd csak annyi: hogy ha a sürgöny -elküldéseért díj nem jár is, a nagylelkű uraságoknak nem lehet -megtiltani, hogy a buzgó szolgálatot a fáradsághoz mért -borravalóval jutalmazzák meg.</p> -<p>A fiatal ember kitöltötte az átvételről szóló rovatot. A -borravalóról sem feledkezett meg, ha bár meg volt győződve, hogy e -rettenetes napon csak újabb gonosz hírt hallhat.</p> -<p>Mikor egyedül volt, feltörte a pecsétet és olvasá a tartalmat, -mint következik: <span class="pagenum"><a name="Page_145" id= -"Page_145">-145-</a></span></p> -<p class="right">«Szatmár, vasárnap este 11 órakor.</p> -<p>Ide este tíz órakor érkezik a pesti posta a levelekkel és -hírlapokkal. Olvastam a czikket és megborzadtam.</p> -<p>Gróf úr! azt izenem: bátorság és semmi elhamarkodás. Holnap a -reggel hat órai vonattal indulok és este nyolczkor Pesten vagyok. -Még egyszer: semmi elhamarkodott határozat, mert hozom eredetiben -azt az okmányt, melynél teljesebb és tökéletesebb, sehol, senki -számára, nem létezhetik e világon! N. I.»</p> -<p>Az ifjú semmi jót sem várt s mégis, mintha csalatkozást érezne -lelkében. Különösen pedig az úgynevezett teljes hitelű okmányok -kimondhatlan undort és émelygést terjesztettek bensejében. -Elégedetlenségét a beküldőnek névtelensége még inkább nevelte.</p> -<p>Boszúsan veté félre a haszontalan firkát s aztán újra -lefeküdt.</p> -<p>Mindamellett, innen túl szép csendesen aludt egész világos -viradtig.</p> -<hr class="chap" /> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_146" id= -"Page_146">-146-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h2><img src="images/13.png" alt="" title="" /> XIII.<br /> -<span class="smaller">(Előre megállapított napirend, mely sok -változást szenved.)</span></h2> -</div> -<p>A fiatal ember felöltözött és megkészíté napirendjét reggeltől -estig.</p> -<p>Először a mindennapi kávé s egy pár meghozatott lapnak futólagos -átolvasása. Azután jő valaki, a ki felveti ágyát, kisöpri, -kiszellőzteti szobáját és letörli a port a bútorokról. Erre -következik az elméleti tanulmány az angol grammatikából. Délután -két órakor ebéd, utána nyugalom egész esti öt óráig, a midőn jön az -angol nyelvmester s folyni fog a felolvasás, magyarázat, társalgás, -mint gyakorlati leczke. Este kilencz órakor vacsora; szivar és -csibuk, végre tizenegy után lefekvés. Ha csakugyan eljőne, a ki -távirati úton megérkezését jelenté, rá nézve fontossággal nem birt. -Ha jő, itt lesz, beszélhet a mit akar; ha otthon marad, még -bölcsebben teszi. Szóval: a ki Amerikába készül, annak tökéletesen -mindegy, mi történik vele a még itthon töltendő négy vagy öt hét -alatt?</p> -<p>Ez határozott programm volt, de már reggeli tizenegy óra felé -fel volt háborítva.</p> -<p>Valaki erősen és kiméletlenül megrángatá a szállás csengetyűjét -s a midőn az ifjú boszús arczczal kinyitá ajtaját, hogy -elkergethesse az alkalmatlankodót, meglepetve hökkent vissza, mert -ő exczellencziája, a közlekedésügyi miniszter állott a küszöb -előtt.</p> -<p>Könnyedén és mindennapi megszokottsággal kivánt <span class= -"pagenum"><a name="Page_147" id="Page_147">-147-</a></span> jó -reggelt s aztán belépvén a szobába, leült a legközelebb talált -karszékre és mellőzve más bevezetést mondá:</p> -<p>– Itt pompás török-dohány illat van. Világos jel, hogy e házban -tökéletes pipa-szabadság uralkodik és én dohányzók számára -berendezett coupéba jutottam.</p> -<p>Derék táblabiró volt ő exczellencziája; mint miniszter pedig -minden áron megakará tartani a szakértő hivatalnokot. Rágyújtott -egy szivarra.</p> -<p>– Kedves tanácsosom! Tegnap oly későn került kezembe lemondó -levele, hogy csak ma jöhetek ide egy okos szóra. Hallgassa meg a -tapasztalt öreg embert.</p> -<p>– Méltóztassék parancsolni.</p> -<p>– Jelentem, hogy lemondó levelét felvagdaltam fidibusznak. Ön -diplomatikus mérnök; mestersége a mérés és számítás. Kérdem: hogy -lehet exact tudományt mívelő ember oly érzékeny, mint valami vidéki -költő, a ki megfaragta balladáját s aztán a «szerkesztői posta» -útján olvassa, hogy verseményét a papirkosárba dobták.</p> -<p>– Becsületem van megtámadva, kegyelmes uram.</p> -<p>– Becsülete? Ugyan, hogy és mikép? Tán a nyomdai festékkel -bekent betűk által? Istenem! ha mi politikusok és miniszterek -ilyesmikre még hederítenénk, három napig nem tarthatnánk meg -tárczánkat. Ismertem egy minisztert. Ez is poéta volt kezdetben és -igen érzékeny kebel. Oda volt minden otromba megtámadásra. Végre -úgy megedzette lelkét, hogy a mit élő szóval mondtak neki, magán -körben, vagy a képviselőházban, arra lelkiismeretesen felelt, de ha -ugyanezt nyomtatásban vágták szemébe, minden vádat egyszerűen csak -bepiszkolt papirnak tekintett.</p> -<p>– Személyét nem bántotta senki.</p> -<p>– Beszéljünk magunkról; ha tetszik rólam. Ötven lap ismétli az -országban mindennap, hogy a kormány elárulja a hazát, megnyomorítja -a jelen nemzedéket, <span class="pagenum"><a name="Page_148" id= -"Page_148">-148-</a></span> megsemmisíti a jövőt. Fel sem veszszük. -Ki tudja? igazuk lehet, mert nem tartjuk magunkat -csalhatatlanoknak. Mikor én a közlekedési ügyek vezetését átvettem -s az első háromszáz kilométernyi vasútat indítványoztam, egy lap, -nem is nagyon virág-nyelven azt írta: bizonyosan az építési -költségek felét el akarom lopni. A mennyi omnibusz-kocsis és -kalarábéáruló kofa van Pesten, csak azt várta, mikor akasztanak -fel? Én bizony még sem jöttem dühbe, mert tudtam, hogy a -szerkesztőnek nincs más czélja, mint azon napon vagy kétszáz -példánynyal többet eladni a piaczon.</p> -<p>– Engem komoly lap vádolt, hamis okmánycsinálással.</p> -<p>– Ezt már nem cselekedte. Különben pedig mit nevez ön komoly -lapnak? Egyik sem oly komoly, hogy néha valami pikánt mártást fel -ne tálaljon olvasóinak. Ez a bizonyos lap is felvett hasábjai közé -egy czikket, melylyel a beküldőnek nagy örömet csinált, önnek pedig -semmit sem ártott, mert a közlemény önmagát czáfolta meg. A híres -vegyész zsebre rakta a kövér honorariumot, ön pedig ma is az, a ki -tegnap volt: osztálytanácsos, Szabolcsy gróf, s a felsőház tagja. -Mit akar ön? ha minden kétértelmű czikkecskével agyon lehetne egy -becsületes embert verni, ezóta a miniszterelnöktől kezdve az utolsó -kanczellistáig, minden hivatalnoknak ki kellett volna pusztulni az -országból. Okos ember, a kinek tiszta lelkiismerete van, megveti a -varjak károgását. Ha mellé még meg is harapják, fáj a seb egy -napig, aztán vagy elfeledi, vagy hozzászokik.</p> -<p>– Uram! önnek igaza van. De az én helyzetemben, vagy minden -kifogáson felül kell állnom, vagy visszamegyek oda, a hol oly -boldog voltam.</p> -<p>– Ez szép elmélet, de a gyakorlatban értelemmel nem bir. -Beszéljünk világosan. Az a kurta lábú Nagygáthy gróf ön miatt -elveszt 13,000 holdnyi örökséget. Hogy követelheti ön gyarló -embertől, hogy ily <span class="pagenum"><a name="Page_149" id= -"Page_149">-149-</a></span> sajgó érvágást, mint valami -szúnyogcsípést, egy mukkanás nélkül eltűrjön? Kérem önt, engedjen -neki annyi örömet, hogy legalább felberzenkedjék. Ön azonban az -első rohamra feladja a csatatért s mint rossz katona elveti -fegyverét! Az ellenség győzni sem remélt és ön védtelenül odaveti a -hadi zsákmányt. Ez szép jellemvonás lehet valami érzékeny német -drámában, de a gyakorlott politikai észjárás más magatartást -követel. Mondok valamit.</p> -<p>– Tessék, uram.</p> -<p>– Szép az a sajtószabadság, de hasznát és értékét saját magunkon -kell megpróbálni. Könnyű mást nevetni, ha felebarátunkat a lapban -jól megczibálják; de akkor legyünk türelmesek, ha a rúd egyenesen -ránk jár.</p> -<p>– Én csak igazságot követelek.</p> -<p>– Igazságot! Mi az igazság? Pontius Pilatus is azt kérdezte; de -az üdvözítő hallgatott és semmi definitióba nem bocsátkozott. Most -pedig mást mondok.</p> -<p>– Hallom, uram.</p> -<p>– Fiatal koromban ismertem egy szabadelvű fiút, a ki nagyon -megharagudott valakire s azt mondá: Huszonöt botot annak a -gazembernek, s aztán töröljék el örökre a botbüntetést! De jaj, -kedves tanácsosom, ha a botbüntetés eltörlése előtt, még mindenkit -meg kell huszonötözni, a kire valaki nagyon megharagudott, akkor ez -a nyájas kis operatió még maig foly. Megfogyatkozik a hazában a -mogyorófapálcza, úgy, hogy mint import-artikulust, külföldről kell -behozni.</p> -<p>Lehetetlen volt az őszinte lelkű öreg úrnak szavain nem -nevetni.</p> -<p>– Egyébiránt – végzé be mondókáját ő excellencziája – önnek nem -indokolt lemondását el nem fogadom; elbocsáttatási kérelmét kereken -visszautasítom. Ebből azonban nem következik, hogy most mindjárt -saját kezemmel visszavigyem az irodájába; hanem <span class= -"pagenum"><a name="Page_150" id="Page_150">-150-</a></span> adok -önnek szabadságidőt bizonytalan határnapra. Addig gondolja meg a -dolgot, de arról se feledkezzék meg, a mit én mondtam. Isten -áldja.</p> -<p>Ezzel kezet nyújtott és elment.</p> -<p>A fiatal ember azonban makacs gyerkőcz volt; nem hallgatott a -hideg megfontolásból merített jó tanácsra; bedugta fülét, behunyta -szemét, hogy semmit se lásson, semmit se halljon.</p> -<p>És nem volt senki jelen, a ki ráütne vállára és mondaná:</p> -<p>– Te hóbortos gyerek, a ki szürke frakkos konviktor, -segéd-szakasz-főmérnök voltál: hogy lehettél egyszerre oly szörnyű -vak gróf mint a többi? Tehát, ha nem lehetsz gróf, vagy nem lehetsz -olyan gróf, minőnek képzelted magad: nincs számodra hely sehol -széles Magyarországban? Csak e kettő között kell választanod: olyan -gróf légy, hogy még a kis Nagygáthy, meg a nagy vegyésztanár se -merészkedjék jogaidban kételkedni? vagy felszeded sátorfádat s -mégysz Amerikába, hogy mint napszámos toljad a targonczát?</p> -<p>A miniszter látogatása volt a legelső belövött rés a -megállapított napirend bástyája ellen. Vigasztalni, felbátorítani -jött, de csak a tanulmányaiba mélyedt remetét háborgatá.</p> -<p>Később a házmester jelentkezett az ebéddel s minthogy -életpályájához tartozott a ház legfrissebb újságait széthordani, -mondá:</p> -<p>– Nem hallotta méltóságod, hogy szobája ajtaja előtt a vászonnép -czipője egész éjjel csoszogott?</p> -<p>– Csoszogott? és miért?</p> -<p>– Hallgatóztak.</p> -<p>– Ajtóm előtt? Mit lehet itt hallani, ha éjfél utánig olvasok, -azután lefekszem és alszom?</p> -<p>– Oh kérem alássan, tegnap este itt volt Nagygáthy gróf a -bárónénál, és azt jövendölte, hogy méltóságod ezen éjjel okvetlenül -agyonlövi magát. De én lecsitítottam a házat, mert a gróf úrnak -revolverje <span class="pagenum"><a name="Page_151" id= -"Page_151">-151-</a></span> sincs. Ezt a feleségem is tudja, a ki -ide jár takarítani, én pedig felhordom az ebédet és vacsorát. Ott -alant az első emeleten a báróné gyönyörű szép leánya, Lenke -kisasszony, sírt és kétségbeesett, míg Jetty, a szobaleány el nem -mesélte, hogy méltóságodhoz angol nyelvmester jár. Akkor a -kisasszony újra feléledt és megnyugodott.</p> -<p>Mikor ebédelt az ifjú, visszagondolt életének legközelebb mult -korszakára s különösnek találta, mint foglalkoznak az ő ügyeivel -mások még inkább, mint önmaga. De hogy Lenke kisasszony a -szobaleánynak jól indokolt vigasztalására megnyugodott, -leírhatlanul jól esett szívének.</p> -<p>Ebéd után angol pontossággal került elé mr. John Brown s -legalább ezen egy látogatás nem zavará meg e nap programmját.</p> -<p>Vacsora után a fiatal ember friss levegőt akart színi, a nélkül, -hogy elhagyja szobáját. Megnyitá tehát ablakát és szivarfüst -mellett kinézegetett az éjbe, vagy legalább a gázzal világított -utczára.</p> -<p>Ott alant megszokott köznapisággal hullámzott a járókelők -sokasága. Senki fel nem nézett a harmadik emeletbe s nem törődött -vele, ha tetszik valakinek a kora tavaszi hűvös estén kinézni az -ablakon.</p> -<p>Közeledett már a tíz óra is, midőn a ház előtt egyfogatú -bérkocsi állott meg. Egy férfi lépett ki belőle és eltűnt a kapu -alá. Oly dolog, melyet Pesten a bálvány-utczában, ha kinéz valaki -az ablakon, a nap minden órájában számtalanszor láthat.</p> -<p>De csakhamar megint kopogtatott valaki a harmadik emeleti -lakónak ajtaján.</p> -<p>Megint a házmester volt, a ki lámpát tartott kezében s a kinek -háta mögött egy őszbecsavarodott férfi állott, jól felbundázva, -kezében fekete fényes bőrből készült úti táskával.</p> -<p>– Ez az úr méltóságodat keresi.</p> -<p>– Engem? akkor tessék belépni.</p> -<p>Mikor benn voltak a szobában, a fiatal ember az <span class= -"pagenum"><a name="Page_152" id="Page_152">-152-</a></span> -asztalon álló két gyertyát meggyújtá és bámulva ismert az -idegenre.</p> -<p>Ő volt, a kire legtávolabbról sem gondolt, Nagy István, az -állomásfőnök Szatmáron.</p> -<p>– Isten hozta, uram.</p> -<p>– Eljöttem gróf úr, és örvendek, hogy kevés utánjárás után -feltaláltam szállását. Remélem, vette tegnap éjjel távirati -sürgönyömet.</p> -<p>– Hogyan? ön táviratozott nekem? És én gondatlan, el nem -találhattam, ki lehet az a N. I..!</p> -<p>– Én vagyok, megérkeztem s megtartom igéretemet. De ezen ajtó a -folyosóra nyílik: tán egy ajtóval belebb mehetnénk.</p> -<p>– Annyival épen szolgálhatok. Itt van hálószobám; ez a legvégső -rejtek szállásomon.</p> -<p>– Engedelmével lépjünk oda: mert az én titkomat idegen fülnek -hallani nem szabad. Jól értsen meg: saját titkomról beszéltem; mert -a mi méltóságod ügyét illeti, az nem hogy titok volna, sőt inkább a -legelterjedtebb nyilvánosság elé tartozik.</p> -<p>Bementek a hálószobába, a hol felvetett ágy állott a szögletben, -de szemközt a túlsó fal mellett pamlag kínálkozott kettőjük -kényelmére.</p> -<p>– Gróf úr, e táskában hozom, a mit igértem.</p> -<p>Ezzel kivett onnan egy viaszos vászonba takart széles, hosszú, -de lapos csomagot, mely zsineggel volt lekötve s három magán és egy -igen nagy alakú hivatalos pecséttel lezárva.</p> -<p>– Hogy mindjárt ajtóstul rohanjak be, – szólt folytatólag Nagy -István uram, – itt e kötegben rejtőzik a Lengyelkén kötött -házasságokról vezetett anyakönyv eredeti valóságában, 1831 febr. -4-től egész 1849 jun. 27-ig. Miután pedig Szabolcsy Gábor gróf -honvédezredes, akkor még alezredes, 1848 szept. 10-én kelt egybe -Lengyelkey Saroltával, igen világos, hogy ezen létrejött -házasságnak ezen eredeti matrikulában bejegyezve kell lennie. És ha -benne van, nincs oly földi hatalom, mely e könyvnek erejét -megtörhetné. <span class="pagenum"><a name="Page_153" id= -"Page_153">-153-</a></span> Tehát a külső boríték pecsétét Isten -nevében felbontom.</p> -<p>– Bocsánat, még egy kérdést akarok tenni.</p> -<p>– Tessék parancsolni.</p> -<p>– Hol feküdt elrejtve ezen anyakönyv annyi év lefolyta alatt? és -miként jöhet ma az ön kezébe?</p> -<p>– Erre a kérdésre maga a csomag külseje a legkielégítőbb -feleletet adja. A három magán pecsét Margittay Sándor egykori -lengyelkei pap családi czímerét mutatja. A hivatalos pecsétet a -szatmári káptalan tette rá, a midőn 1849 jul. 14-én «családi -okiratok» czímén e csomagot megőrzésül átvette s arról kellő -alakban térítvényt adott ki.</p> -<p>– És ezen térítvény!</p> -<p>– Ezen térítvény nem veszett el. A kinek birtokában volt, -megőrzötte; nem régiben ezelőtt előmutatta s a csomagot akadály -nélkül átvette.</p> -<p>– Tán épen ön?</p> -<p>– Megeshetik.</p> -<p>– Igen, de azt mondták, hogy ezen anyakönyv a lengyelkei templom -elpusztításakor elégett.</p> -<p>– Kósza hír volt. Gróf úr beszélt a pönögei pappal és a kettőjök -között lefolyt értekezést minden lap közlötte. Akkor már hallhatta -gróf úr, hogy a templom boltozatos sekrestyéje nem égett be; csak a -házasságokról szóló anyakönyv hiányzott.</p> -<p>– És mért épen ez?</p> -<p>– Mert Margittay Sándor elvitte s két hét mulva ezen borítékba -zárva családi okiratok czímén a szatmári káptalan hűségére -bízta.</p> -<p>– És mért tette ezt?</p> -<p>– Gróf úr, ennek indokát a pönögei plébános igen világosan -elmondta. Kérem méltóságodat, ennyi év multával ne bolygassuk meg -ezen kényes természetű kérdést: főkép ha az idők és viszonyok is -gyökeresen megváltoztak azóta.</p> -<p>– Azt mondták nekem, hogy Margittay Sándor ezen anyakönyv -birtokában uralkodni akart anyám fölött. <span class= -"pagenum"><a name="Page_154" id="Page_154">-154-</a></span></p> -<p>– Úgy látszik.</p> -<p>– Az özvegy be nem bizonyíthatta gyermekének törvényes -születését.</p> -<p>– Ez volt a pap czélja. Ha az özvegyet megnyerheti, protestáns -vallásra tér, megházasodik s mindent napfényre hoz. Isten másként -határozott!</p> -<p>– Igen, az Isten. Nagyon kényelmes mentség ez, mindent isten -határozatára hárítani. Azonban ön még mindig nem felelt kérdésem -második részére. Hogy került a káptalan térítvénye épen az ön -kezébe?</p> -<p>A látogató aggodalmas tekintettel nézett szét a szobában, mintha -félne, hogy a rejtekből meghallhatja szavát valaki. Azután közelébb -húzódott a pamlagon és alig érthető hangon mondá.</p> -<p>– Gróf úr, én önnek oly titkot mondok, melyet élő ember nem tud; -még derék és hű feleségem sem fogja valaha meghallani. Széles e -világon csak önnek van joga mindent tisztán látni. Én Margittay -Sándor, az egykori lengyelkei pap vagyok.</p> -<p>– Ön? Nagy István? a szatmári állomásfőnök?</p> -<p>– Kérem, méltóztassék csendesebben beszélni. Lehet, hogy -vétettem ön ellen; de jól tudja, hogy mikor szüksége volt rám, mint -hű barát állottam háta mögött. Én voltam, a ki Tokajban, az ön -keresztelése alkalmával, szülőinek házassági bizonyítványát -előmutattam. Én voltam, a ki önnek hiteles keresztlevelét, az -állomás épületében, a hol ön vendégem volt, kezébe játszottam. Én -voltam, a ki a házassági anyakönyvből a hiteles kivonatot a -zempléni alispán hivatalába megküldöttem s végre én hozom ma ide az -eredeti anyakönyvet, a midőn tegnap éjjel olvastam a hirlapból, -hogy ellenségei a felmutatott anyakönyvi kivonat hitelességét a -tenta alkatrészeinek szempontjából kétségbe akarták vonni.</p> -<p>– Ezt most megczáfolhatjuk?</p> -<p>– Tökéletesen. Ezen könyv épen azon tentával van írva, mint a -nyilvánosságra jött kivonat. Én a tentát egész üveggel, elődöm -hátrahagyott értéktelen <span class="pagenum"><a name="Page_155" -id="Page_155">-155-</a></span> apróságai között találtam s mert -jónak találtam, tovább is használtam.</p> -<p>– Még egy kérdést. Mért nem lépett fel ön ezen okmányokkal még -anyám életében?</p> -<p>– Akkor én besorozott bakancsos voltam; később mint hadnagy -Milanó kövezetén csörgettem kardomat. Mikor haza kerültem és a -vasúti szakvizsgát letettem, a grófné halva volt. Tehát mégis isten -határozott sorsom és szándékom fölött!</p> -<p>– Látta anyám sírját?</p> -<p>– Láttam; akkor még megmutathatták. Én e sírt több ízben -feltöltettem és maig zöld hant födi az elfeledhetlennek -hamvait.</p> -<p>– Ha ezt tette ön, vegye köszönetemet. Ön e sírt meg fogja nekem -mutatni és én emlékkövet emeltetek föléje.</p> -<p>Ezt mondva, melegen szorítá meg látogatójának kezét.</p> -<p>– Most még kérdem: legalább anyám halála után védelmébe vehette -volna az ártatlanul szenvedő gyermeket!</p> -<p>– Ez volt megmásíthatlan szándékom. Több ízben fel akartam -lépni, de csak titokban, mert az akkori kormány alatt nagyon féltem -fölfedeztetésem következményeitől. Azonban ön nevelésben volt, jól -és szorgalmatosan tanult s láttam, hogy önerejéből is pályát fog -kivívni. Ha én önt már szürke frakkos konviktor korában gróffá -nyilvánítom: önből soha sem lesz derék, bátor, önálló férfi.</p> -<p>– Gondolja?</p> -<p>– Bizonyosan tudom. Mert a koldus grófocskánál nincs az -emberiségnek haszontalanabb és gyűlöletesebb fajzata. Nem tanul, -henye s mégis dölyfös, mindenkit megvet; egyedül czímének és -rangjának él és követeli, hogy a legkövérebb sült veréb mindig -egyenesen az ő szájába repüljön.</p> -<p>– Ki tudja? de tán igaza is lehet.</p> -<p>– E szerint, gróf úr, elvégeztem, a mi még hátra volt. Teljes -megelégedéssel bocsátom e csomagot rendelkezésére. <span class= -"pagenum"><a name="Page_156" id="Page_156">-156-</a></span> Ha -tetszik, rögtön felbonthatjuk; de ha jobbnak látja, maradjon -lezárva, hogy illető helyeken láthassák, mi volt a káptalan pecséte -alatt gondosan megőrizve? Részemről nem tudnám meghatározni, melyik -volna a czélszerűbb eljárás?</p> -<p>– Valóban ezt én sem tudom: de igyekezni fogok, hogy a -legilletékesebb helyről vegyek jó tanácsot.</p> -<p>– Ez lesz legjobb. Most azonban teljesítvén rajtam nehezedő -kötelességeimet, szivességet kérek méltóságodtól.</p> -<p>– Mindenben szolgálatára állok, a mi csak tehetségemben áll.</p> -<p>– Gróf úr, idejöttem. Az út maga, szabadjegyem lévén, pénzembe -nem került. Engedje meg, hogy megkiméljem a vendéglői költséget és -itt töltsem az éjet.</p> -<p>– Ez magától értetik.</p> -<p>– Nekem a régi katonának ez a pamlag herczegi kényelem. Van -köpenyem, a mivel takarózhatom; de holnap korán reggel múlhatlanul -vissza kell utaznom.</p> -<p>– Oly hamar? Azt hiszem, valami ágyneműt összekomponálhatunk; -már a minő rideg, nőtlen gazdaságomtól telhetik. Sőt, a mint veszem -észre, egy kis vacsora-maradványnyal is szolgálhatok.</p> -<p>– Ez jó ötlet, gróf úr: mert, a mióta lelkem terhétől -megszabadulhattam, érzem, hogy éhes vagyok.</p> -<p>– Ezt örömmel hallom, mert a ki éhes, nem válogatós.</p> -<p>Mig elkölté isten áldását a vendég, beszélgettek ketten a -multról és jövőről s csak éjfél után tértek nyugalomra. A fiatal -ember telve legédesebb reményekkel, boldogan álmadozott; az -állomásfőnök aludt, mint a bunda és még nem is hortyogott: a mi -megbecsülhetlen udvariasság, egy éjre szállást kérő utazótól.</p> -<p>Midőn a gróf a reggeli szürkületben szemét kinyitá, vendége már -útra készen állott s mint a mai vasutas időben történik, három -rövid szóval búcsút vett és eltávozott.</p> -<hr class="chap" /> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_157" id= -"Page_157">-157-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h2><img src="images/14.png" alt="" title="" /> XIV.<br /> -<span class="smaller">(A fővárosban töltött utolsó napok -története.)</span></h2> -</div> -<p>Magára maradván az ifjú, legelőször is a lepecsételt csomagot, -mint becses kincset szekrénye mélyébe rejté.</p> -<p>Terveit a jövőre már az éjjel álmodozásai között elkészíté. Most -már tudta, hogy czíme és rangja minden kifogáson felül áll. -Egyúttal elmés bosszút állhat a jól megboronált (más közönséges -halandóról azt mondhatná) megvesztegetett tudós vegyész fölött: a -ki most maga marad benn az általa feltalált tentahistória -fertőjében.</p> -<p>Elhatározta, hogy mihelyt ezen legújabban nyert döntő okmány -alapján születési jogainak bebizonyítását tökéletességre vitte, új -életmódot kezd: visszamegy miniszteréhez, visszavonja ha lehet -lemondását s azontúl egész erejét hivatalos kötelességének -teljesítésére szenteli. Ellenben végkép lemond a gondolatról, hogy -a főúri körök társaságában szerepet viseljen.</p> -<p>Mint mérnök nem volt jártas a közigazgatási ügyek menetének -ismeretében; de mégis sejtette, vagy legalább szerencsésen -eltalálta, hogy ily természetű kérdések tisztába hozatalát nem -ügyvédre, hanem közjegyzőre kell bizni.</p> -<p>Nem ismert egyet sem ezen urak közül; de betekintett -<span class="pagenum"><a name="Page_158" id= -"Page_158">-158-</a></span> a naptárba s onnan olvasta, hogy a -Lipótvárosban lakó két közjegyző közül az egyiket dr. Szeghő -Bertalannak híják. Ki volt jegyezve lakása is.</p> -<p>Még más szent kötelesség is állott előtte. Jelen kelle lennie -feledhetlen pártfogójának temetési gyászünnepélyén. Nem mint rokon -és a családhoz tartozó, hanem szerényen és félrevonulva mint hálára -kötelezett egyén, de mégis feketébe öltözve.</p> -<p>Azonban e tervétől is elkésett. A reggel érkezett lapokból -olvasta, hogy Réthfalvy Miklós holtteste fölött már tegnap este a -legnagyobb csendben végbement a temetési szertartás s a földi -maradványokat érczkoporsóba zárva az éjjel elszállították -Zemplénbe, a báró birtokára, Gelencze nevű faluba.</p> -<p>Ha itt lesz a nagy temetés, a háladatos rokon sem fog -hiányozni!</p> -<p>Ezután tollat vett kezébe s levelet írt dr. Szeghő Bertalan -úrnak: kérvén őt, hogy jelölne ki napot és órát, melyben bizonyos -fontos jogi kérdésben tanácsát kérhetné.</p> -<p>Csak Szabolcsy Gábornak írta magát, mert tudta, hogy ha czímet -ragaszt nevéhez, ez annyit jelent, hogy a tisztelt közjegyző úrnak -tetszenék ő méltóságához fáradni.</p> -<p>A nehány sorból álló levélke megírva, borítékba zárva, -lepecsételve és postabélyeggel ellátva volt, a midőn oly perczben, -melyben háborítástól épen nem félhetett, valaki kívülről a szállás -csengetyűjét meghúzta.</p> -<p>A házmester volt.</p> -<p>– Gróf úr, a kapu előtt kocsi áll és egy úr tudakolja, mikor -lehetne szerencséje méltóságodnak tiszteletére feljönni?</p> -<p>– Ki ezen úr?</p> -<p>– Itt van látogató jegye.</p> -<p>A fiatal ember bosszús arczczal vette át a jegyet: de mintha a -kisértetek világába volna sodortatva, bámulattal olvasá:</p> -<p>«Dr. Szeghő Bertalan közjegyző.» <span class="pagenum"><a name= -"Page_159" id="Page_159">-159-</a></span></p> -<p>Ez már sok volt. Az az ember jő hozzá, kinek eddig hírét sem -hallá, a kinek nevét életében először a naptár tiszti névtárából -olvasá! Regény ez? vagy épen tündérmese az ezeregy éjből?</p> -<p>De csakhamar visszaesett a prózai világ valóságába s mondá:</p> -<p>– Menjen le s ha annak az úrnak a jelen percz alkalmasabb volna, -mint később más idő: igen szivesen fogadom látogatását.</p> -<p>Azt nem lehet tudni, hogy a bálvány-utczai házmester, a ki tiz -év előtt még bécsi sült német volt, minő alakban vitte le ezen -üzenetet; tény azonban, hogy dr. Szeghő Bertalan úr nehány percz -mulva a szobába lépett s a szállás gazdájától kimutatott karszéket -elfoglalta.</p> -<p>Derék, vidám és nyilt arczú öreg ember volt, abból a régi -tabularis prókátor fajból, mely ma már végkép kiveszni indult. Éles -eszét, gyors felfogási tehetségét, sőt ügyvédi furfangjait is -egyedül csak az igazság és méltányosság felderítésére használta -fel.</p> -<p>– Gróf úr, hivatalos kötelességeim folytán kértem e találkozást. -Méltóztatik tudni, hogy Réthfalvy Miklós báró mindnyájunk -szomorúságára elhalálozott. Csekélységem oly szerencsés volt, hogy -a báró úrnak nagybecsű bizalmával megtisztelve lehetett. Én vagyok, -a kinél a család fontos irományai letéve vannak. Ezek közül az -egyik az 1847-ben elhunyt bárónénak, született Szabolcsy Klára -úrnőnek végrendelete, melynek erejénél fogva összes vagyonának -haszonélvezetét férjére hagyta. Egy másik végrendelet magától -Réthfalvy Miklós bárótól származik és kelt nehány héttel halála -előtt. Méltóztatik rám figyelni?</p> -<p>– Hallom, uram.</p> -<p>– A báróné összes javainak haszonélvezője meghalt. Tehát a -báróné 1847-iki végrendeletének határozatai lépnek életbe. A 13,000 -hold terjedelmű és Gelencze nevű falu határához tartozó uradalom -mai napon a báróné Klára nevű testvérére vagy annak <span class= -"pagenum"><a name="Page_160" id="Page_160">-160-</a></span> -örököseire szállott. Ez a Klára Szabolcsy Pál gróf neje volt. Tehát -önnek nagyatyjáról és nagyanyjáról van szó. Szabolcsy Pál gróf igen -fényűző, könnyelmű és tékozló férfi volt, úgy hogy önnek atyját, -idősb Szabolcsy Gábor grófot egészen vagyon nélkül hagyta és -katonai szolgálatra kényszerítette. Egyedül csak Réthfalvy Miklós -bárónak hosszan tartott életkora okozta, hogy ezen örökösödési -kérdés csak ma jön megoldás alá. Szóval az 1847-iki végrendelet -erejénél fogva ön lett a Gelenczén fekvő birtoknak kétségtelen -tulajdonosa.</p> -<p>– Való ez uram?</p> -<p>– Hogyan? való? Itt a végrendelet: tessék végig olvasni.</p> -<p>A fiatal ember átfutotta a sorokat, de oly felületesen, hogy ha -élő szóval épen most ezen irat tartalmáról nem értesül, az olvasás -után ugyan semmit sem fog fel belőle.</p> -<p>– Ez az egyik végrendelet.</p> -<p>– Még más is van?</p> -<p>– Ezt a másodikat Réthfalvy Miklós báró saját külön vagyonáról -írta alá. A bárónak mindössze is csak nehány száz holdnyi birtoka -volt. De maradt utána az üllői-úti ház és kert. Miután pedig a báró -életének végső tiz évében igen takarékos háztartást folytatott: -fönmaradt tőle egy kis tőke is, mely részint készpénzben, részint -papirokban mintegy 230,000 frt összeget képvisel. Mindezt legújabb -keletű végrendeletében önre hagyta.</p> -<p>– Rám? ez lehetetlen.</p> -<p>– Hogy volna lehetetlen, ha én, a közjegyző mondom? Itt az -eredeti okmány nálam saját irodámban lett fogalmazva, aláirva és -tanuk jelenlétével megerősítve.</p> -<p>– De hiszen ez álom!</p> -<p>– Tiszta, megfogható valóság. Én pedig egyedül csak azért vagyok -itt, hogy mint a végrendelet végrehajtója, méltóságodnak parancsát -vegyem, mikor szándékozik igaz örökségét tényleg kezébe venni. -<span class="pagenum"><a name="Page_161" id= -"Page_161">-161-</a></span></p> -<p>– Ön van mint végrehajtó megnevezve?</p> -<p>– A báró egyenesen engem nevezett ki; de a báróné megbizottja -régen meghalt. Én csak mint esetleges utód vagyok kijelölve. De -hiszen ön végig olvasta e végrendeletet? Ott áll nevem a VII. pont -harmadik záradékában.</p> -<p>– Igen, végig olvastam, – felelt elpirulva az ifjú.</p> -<p>– Akkor nincs egyéb hátra, mint kitűzni a határnapot, melyben a -birtokot és az ingóságokat tényleg is átadhatom.</p> -<p>A fiatal ember ezalatt romboló lázat érzett egész testében. -Eddig soha életében eszébe sem jutott az a lehetőség, hogy egykor -még gazdag ember legyen. Természeténél fogva kevéssel megelégedve, -a birtokvágy szenvedélyét nem ismerte. De mikor a kincs és vagyon -özöne, mint érett gyümölcs egyszerre lába elé hullott: nem csoda, -ha szokatlan kábulás fogta körül.</p> -<p>Ámde szólania kellett.</p> -<p>– Uram, önnek tudnia kell, hogy van az országban valaki, a ki -születési jogomat kétségbe teszi.</p> -<p>– Legyen megnyugodva gróf úr, mert ilyen egyén nem létezik. Azt -nem mondom, hogy például Nagygáthy Gedeon gróf szíves örömest el -nem ütné az ön kezéről a gyönyörűen felszerelt Gelenczét, mely mind -csupa első osztályú fekete föld. De nem teheti; ez a baja.</p> -<p>– Ön olvasta a lapokban, hogy szülőim házassági bizonyítékát -gyanus hitelességű okmánynak hiresztelték.</p> -<p>– Ez a kisérlet csak gyermekes észjáráshoz méltó ízetlen bohózat -volt. A gyáva tehetetlenségnek kiömlött epéje; egyéb semmi. -Elhiheti gróf úr, hogyha komolyan léphetnének fel, bizonyára más -úton kezdik meg a támadást.</p> -<p>– Még mindig pört kaphatok nyakamba.</p> -<p>– Pört kezdeni mindenkinek szabadságában áll, csakhogy átkozott -költséges mulatság ez, ha a vesztes <span class="pagenum"><a name= -"Page_162" id="Page_162">-162-</a></span> bizonyos. Tisztességes -ügyvéd fel sem vállalja; Nagygáthy grófnak pedig okosabb tanácsadói -vannak, mintsem odaengednék őt a lelkiismeretlen prókátorok piócza -fajának kezébe.</p> -<p>– Azt mondják, nagy előny volna rám nézve, ha a lengyelkei -anyakönyvek újra napfényre kerülnének.</p> -<p>– Ha megvan a keresztlevél és a hiteles kivonat a házasságok -matrikulájából, ez teljesen elég: ha be van bizonyítva, hogy a -lengyelkei anyakönyvek elégtek.</p> -<p>– És ha a könyv mégis előkerülne?</p> -<p>– Egy meglehetősen fölösleges érvvel többet nyernénk. Azonban -régi törvényszabály, superflua cautela non nocet.</p> -<p>– Akkor nem kétkedem többé, hanem az elveszettnek hitt -anyakönyvet előmutatom.</p> -<p>A fiatal ember megnyitá szekrényét, kivette onnan a tegnap estén -átvett csomagot s letette az asztalra.</p> -<p>– Ime uram, még felbontatlan. Rajta van a káptalan pecséte. -Rajta, hogy 1849-ben jött a levéltárba «családi okmányok» -czimén.</p> -<p>A közjegyző csodálkozva nézett majd a csomagra, majd a gróf -szeme közé. Épen nem mutatott örömet, vagy lelkesedettséget a -rendkívüli felfedezés hallatára.</p> -<p>– Hogyan? – mondá nagy megütközéssel. E csomagban a lengyelkei -matrikula van elrejtve?</p> -<p>– Legalább azt állította, a ki hozzám hozta.</p> -<p>Dr. Szeghő nagyon gyanus pillantásokat vetett a csomagra. -Világosan elárulá, hogy egyátalában nem tetszik neki ez a -história.</p> -<p>– Gróf úr, – mondá – félnem kell, hogy ez a felfedezés -kellemetlenségeket fog okozni és a méltóságod ügyét, a helyett, -hogy tisztábbá tenné, inkább újabb bonyodalmakba sodorja.</p> -<p>– Ezt nem értem.</p> -<p>– Oh, kérem, mihelyt mi e könyvvel nyilvánosság elé lépünk, -egészen új kérdések támadnak. Ebből törvényszéki vizsgálat, sőt -valaki ellen bűnvádi kereset <span class="pagenum"><a name= -"Page_163" id="Page_163">-163-</a></span> is keletkezhetik. Mert -világosságra kell hozni, ki merészelte a matrikulát, mely -közvagyont képez s mely sok más ember jogainak bizonyító forrását -foglalja magában, annyi év óta rejtekben tartani? A káptalan is meg -van csalva, ha családi okmányok czímén egy kath. egyház nyilvános -okirattárát megőrzése alá vette. Mindjárt kérdésbe jő: ki tette le -ezen csomagot 1849-ben és ki vette ki onnan a térítvény előmutatása -mellett most a közelebb mult napokban?</p> -<p>A fiatal ember meg volt zavarodva. Érzette, hogy elhamarkodta e -dolgot s aztán mentséget keresve felelé:</p> -<p>– Hogy ki tette le e csomagot 1849-ben? az a káptalan -jegyzékeiben be lesz írva. De valószínű, hogy ezen ember régen -meghalt. Csak a térítvény maradt fönn s azzal más valaki -kivette.</p> -<p>– Bocsánat gróf úr, ezzel nincs a dolog elütve. Mert ha kivette -valaki e csomagot és egyenesen méltóságod kezébe adta át: akkor -igen világos, hogy ezen valaki nagyon jól tudta, mi rejlik a -boríték alatt? s hogy a csomag titkos tartalmával épen csak -méltóságodnak tehet legkedvesebb szolgálatot. És miután gróf úr -senkit sem nevezett meg: sejteni kezdem, hogy kimélni akarja ezt az -embert.</p> -<p>– Ha ily veszély fenyegeti; bizonyára nem lehetek oly nemtelen -és háladatlan, hogy buzgó jóakarómat kellemetlenségekbe keverjem. -Különben én nem is tudom, mit rejt e csomag magában? Bontsuk -fel!</p> -<p>– Tehetjük, ha jogunk van hozzá.</p> -<p>– Mért ne volna? A ki a térítvény előmutatásával kivette a -káptalantól, jogosan cselekedett. Teljes szabadságában állott -tulajdonát rám ruházni.</p> -<p>Szeghő Bertalan úr kissé igen grófos elméletnek tartá ezen jogi -fejtegetést (pedig csak egyszerüen mérnöki logika volt), de azért -beleegyezett a csomag borítékának felszakításába.</p> -<p>A fiatal ember papirvágó kést hozott s nehány másodpercz mulva -előttük feküdt a kopott külsejü <span class="pagenum"><a name= -"Page_164" id="Page_164">-164-</a></span> könyv, mely csakugyan nem -volt más, mint a lengyelkei házasságok matrikulája.</p> -<p>Nagy érdekeltséggel forgatták a könyvet, míg megtalálták a -lapot, melyen Szabolcsy Gábor gróf és Lengyelkey Sarolta kisasszony -között kötött házasság ténye bejegyezve volt.</p> -<p>– Hah! – kiáltott fel teljes lelkesedettséggel az ifjú – ha mást -nem nyertünk, legalább egy megvásárolt lelkű vegyész-tudornak -tekintélyét végkép megsemmisítettük!</p> -<p>Szeghő Bertalan úr, mint közjegyzőhöz és tisztes öreg úrhoz -illett, sokáig gondolatokba volt merülve, míg megérett lelkében az -elhatározás és akkor mondá:</p> -<p>– Gróf úr, ezt a könyvet bízza az én hűségemre.</p> -<p>– Igen szivesen. A ki Réthfalvy Miklós báró bizalmát -megérdemlette, tőlem föltétlen hódolatot követelhet.</p> -<p>– Természetesen térítvény mellett.</p> -<p>Ezt mondva, elővett tárczájából egy kőnyomatú lapot, mely a -közjegyző úr irodájának bélyegével volt ellátva. Csak kitölteni és -aláírni kellett a papirdarabkát s a térítvény készen volt.</p> -<p>– A többit bízza rám. A ki olvasta a lapokból a pönögei pap -felvilágosításait, birja azzal a kellő útbaigazítást is. Kérdem -gróf úr: önnek nincs szándékában azon emberre hivatkozni, a ki az -1849-iki térítvény erejével e könyvet a káptalan levéltárából -kivette?</p> -<p>– Ezt semmi áron sem tehetem. Becsületügy ez előttem és inkább -ma tűzbe vetem a matrikulát, még ha születési jogom bebizonyítása -egyedül e lapok létezésétől függne is.</p> -<p>– Helyesen. Nagyon értem az ily gyöngéd érzelmek indokait. Igen -örülök, hogy személyes ismeretségem után az ifjú Szabolcsy Gábor -grófban azon nyilt keblű és nemes lelkű ifjat találom fel, a kit -elhunyt barátom Réthfalvy Miklós báró melegen ajánlott előttem. -<span class="pagenum"><a name="Page_165" id= -"Page_165">-165-</a></span></p> -<p>– Melegen ajánlott engem?</p> -<p>– Mintha saját gyermeke volna. Az öreg úr előmutatta nekem a -hazáért dicsően elvérzett ezredesnek levelét, melyben rokonának -jelenti, hogy szíve hajlamát követve, Lengyelkey Saroltával -egybekelt. Elhiheti gróf úr, hogy Réthfalvy báró ezen magán -levélnek több hitelt adott, mint bármely azóta napfényre került -hivatalos okmánynak. Ez okból, mihelyt feltalálta önt, rögtön meg -is köté a vérszerinti rokonságot.</p> -<p>– És ilyen jó barátot oly rögtön és váratlanul el kellett -vesztenünk!</p> -<p>– Rögtön igen, de nem váratlanul. Mert a hetvenöt éves kor maga -az állandó és gyógyíthatlan halálos betegség. Én mondom ezt, a -kinek már csak öt éve hiányzik a szép kerekszámhoz. Most pedig -sziveskedjék a tapasztalt vén embernek tanácsait figyelmébe -venni.</p> -<p>– Hallom, uram.</p> -<p>– Én ezt a könyvet elviszem és legelőször is felmutatom a -belügyminiszteriumban. Ha vannak ott aggodalmas lelkek, a kik -megijedtek, hogy önt netán elhamarkodva hívták meg a főrendek -házába, majd csak megnyugodhatnak. A belügyminisztertől e könyv a -kassai püspöki szentszék elé kerül. Ott sem lehet kifogás ellene. -Végre visszaküldik Pönögére, a hol az elpusztult Lengyelke lakói -megtelepedtek. Gróf úr! a kételynek legutolsó árnyéka is -szétoszlott. Ön Szabolcsy gróf tényleg és jogilag. Istené legyen a -dicsőség, ha a haza önben egy ősrégi család igaz sarjadékát -üdvözölheti.</p> -<p>– Ön egészen új lelket önt belém. De még nincs eldöntve a -kérdés: mi történik azon emberrel, a ki e könyvet a megőrzött -térítvény alapján kivette?</p> -<p>– Ez az én dolgom. Ha ön, gróf úr, saját személyében lép fel e -könyvvel, sarkában ezer kérdés követi. Ha én hozom napfényre, az -egészen más.</p> -<p>– Egészen más? <span class="pagenum"><a name="Page_166" id= -"Page_166">-166-</a></span></p> -<p>– Ég és föld a különbség. Egy közjegyző levéltárában ezer csomag -és százezer irkafirka hever. Mért ne lehetne ily tömegben egy -1849-ben kelt térítményt épen a legalkalmatosabb perczben -felfedezni?</p> -<p>Hóna alá vette a könyvet, leczipelte a kapu alá, kocsiba ült és -elhajtatott.</p> -<hr class="chap" /> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_167" id= -"Page_167">-167-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h2><img src="images/15.png" alt="" title="" /> XV.<br /> -<span class="smaller">(A ki saját birtokain verhet állandó -tanyát.)</span></h2> -</div> -<p>Teltek a napok, megjött a virányos kikelet és a nagy változás a -fiatal ember életében.</p> -<p>Az osztálytanácsosi hivatalnak vége szakadt; maga a miniszter -kegyeskedett elismerni, hogy a ki Zemplénben a gelenczei kastély -kényelmes termeiben otthon lehet, nem válik be többé irodai -munkásnak.</p> -<p>Dr. Szeghő Bertalan erélyesen látott teendőihez. Legelőször a -pesti házat iratta át Szabolcsy Gábor gróf nevére, aztán ketten -együtt elutaztak Zemplén megyébe.</p> -<p>A gelenczei urilak nagyon szomorú építészeti alakot mutatott, de -csak kívül, mert belől legalább tizszer annyi szobát foglalt -magában, mint a mennyire ifjú lakójának szüksége lehetett. A kert -alkotói is inkább haszonra és gazdaságra tekintettek. A kertész -nagyobb gondot fordított a finom fajú nyári és őszi baraczkfákra, -mint az árnyat adó vad ültetvényekre; de a kiesség és kellemesség -még sem hiányzott abban.</p> -<p>Nehány hétbe telt, míg Szeghő Bertalan a birtok átadásához -kötött törvényes formaságokat bevégezhette. Akkor aztán a fiatal -ember beült örökségébe s a közjegyző a megérdemlett tiszteletdíjjal -együtt visszautazott a fővárosba. <span class="pagenum"><a name= -"Page_168" id="Page_168">-168-</a></span></p> -<p>Az ifjú birtokos pedig legelőször is a kegyelet által sugalt -kötelességének akart eleget tenni. Egy friss és két régi sír -követelt tőle hódolatot.</p> -<p>Áldott emlékezetü Réthfalvy Miklós báró már ott feküdt a -gelenczei templom kriptájában, korán elhúnyt neje mellett. -Végrendeletileg hagyta meg, hogy előre kijelölt fülkéjébe zárják, -befalazzák és csak egy darabka márványtábla hagyja fel emlékét, -feliratával, az utókornak.</p> -<p>Következett a kötelesség a hazáért elvérzett apa iránt.</p> -<p>A legelső alkalmas napon befogatott a gróf és három órai hajtás -után megérkezett Réthfalvára. Mint mondani szokták, tisztelegni -jött. Azonban már a külső csarnokban a szobaleány útját állotta, -azon izenettel, hogy méltóságos úrnője gyöngélkedik és nincs azon -helyzetben, hogy látogatót elfogadjon.</p> -<p>Ez nagyon érthető visszautasítás volt. Tehát másnap, levélben -kéré meg ő méltóságát, engedné meg, hogy a kert lugosai közt -szunnyadó honvéd ezredes hamvait Gelenczére átvitethesse. A báróné -helyett a tiszttartó felelt (világos jel, hogy a két szomszéd -hatalom között diplomatiai összeköttetés nem létezik), igen -sajnálkozván, hogy a kert tulajdonosnéja e kivánságot nem -teljesítheti. A sírkő úgy is, idők folyama alatt, elkorhadván, ma -már nem áll helyén. El kellett hordani s most pázsit zöldel helyén. -Különben pedig, Szabolcsy gróf ezredes itt halt meg, itt talált -nyughelyet az üldözések korszakában, tehát itt is kell -maradnia.</p> -<p>Ezen legfelsőbb ukáz ellen nem lehetett fölebbezni.</p> -<p>De volt a levélben nagy ujság is.</p> -<p>– Hogyan! – kiáltott fel az ifjú. Elhordták, összetörték a -sírkövet, mely ezelőtt három nappal még fönállott és friss -koszorúval volt átövezve?</p> -<p>Most már a szatmári temetőt keresé fel. Nagy István állomásfőnök -megmutatta a zöld hanttal födött <span class="pagenum"><a name= -"Page_169" id="Page_169">-169-</a></span> jeltelen sírhalmot. A -gazdag ifjú rögtön intézkedett, hogy a legszebb fekete márványból -faragott emlékkő jelölje e szent helyet.</p> -<p>Elhagyatott kesergő özvegy! Eljöhetsz-e, hogy lásd minő -elégtételt nyertél? megolvashatod-e egy holdvilágos éjjel az -aranyozott betűkkel kimetszett felirást?</p> -<p>«Itt nyugszik gróf Szabolcsy Gáborné, született Lengyelkey -Sarolta. Meghalt: 1858-ban. Emelte e követ háladatos fia».</p> -<p>Oh nyájas gondolata a háladatosságnak, a gazdag fiútól, a ki -anyjától egy siralmakkal telt levelen kívül mást nem örökölt.</p> -<p>De mégis valamit. Igazi sok jó tanácsot, melyet a fiú híven -fogadott, lelkiismeretesen követett és gyümölcsöt is szerzett -belőle. Nem több ez, mint az arany?</p> -<p>Ezalatt a nagy világ hireiből csak annyit tudott, a mennyit a -naponként érkező hirlapokból olvasott.</p> -<p>Nagygáthy gróf (nem tudni mi okból) igen sértve érzi magát, -tehát grófi módra a hazán vesz boszút és külföldre ment jövedelmeit -elkölteni. Pedig nem igen valószínű, hogy épen a szegény haza -feledkezék meg magáról és vakmerő gondatlansággal ily előkelő fián -sérelmet ejt.</p> -<p>Réthfalvy báróné otthon van leányával és özvegy Würzheim -tábornoknét látja szivesen vendégszerető hajlékában. E kifejezés -csak megszokott hirlapi stylus lehetett, mert itt a vidéken egészen -más fogalmak uralkodtak a báróné vendégszeretetéről. Ha mégis -kivétel történt, nagy oka lehet annak.</p> -<p>Cseklész grófné még a fővárosban tartja udvarát, minthogy -«imádott férje» nem fogyott ki a téli mulatságokból. De ha a nap -perzselő sugarakat küld a Dunapart aszfaltjára, Bodrogköz vidékének -hűs ligetei és szunyog lepte mocsárai majd csak enyhet adnak a -menekvőknek.</p> -<p>Minden arra mutatott, hogy a nyáron, közvetlenül <span class= -"pagenum"><a name="Page_170" id="Page_170">-170-</a></span> a -fürdő-saison után, élénk társaság lesz együtt Zemplénnek a Tiszához -közelebb fekvő termékeny rónáin.</p> -<p>Most már lássuk, mint kezdett új életet a mérnökből lett -gróf?</p> -<p>Legelső észrevétel, hogy soha egy órára sem unatkozott. Vendég -ritkán jött a födél alá. A kerületi szolgabiró, vagy a vasúttól -egyik régi kollegája, a ki szivesebben ebédelt itt, mint a pályaház -éttermében.</p> -<p>A tiszttartó minden vasárnap jelentést tett a vetések állásáról, -a lábas jószág egészségi állapotáról. Különösnek tetszett előtte, -hogy míg Pesten a jó vagy rossz időről csak azok beszélnek, a kik -más érdekesebb társalgási tárgyat nem találnak: itt a vidéken épen -az időjárás szeszélye képezi az életkérdés legelső föltételeit. -Kellene még eső, vagy nagy a szárazság? Merről fú a szél? mit hoz -az újuló hold? Mit jósol a százesztendős kalendáriom?</p> -<p>Olykor ebéd után, fekete kávé és török dohány füstje mellett -elgondolkodott a jövőről és egyik tervét a másik után vetette -félre. Épen most, a midőn minden földi jónak fölöslegében úszott, -ama legédesebb boldogság, a szerelem, mely «mindent pótol», csak -oly távoli bizonytalanságban tünedezett előtte, mint korábban. Oly -messze utazott s a láthatárt záró hegyláncz most is csak a távolság -átlátszó kékjében űz vele játékot.</p> -<p>Az a könny, mely a válságos napok egyik estéjén a kis leány -kezén száradt meg, örökre legszebb emléke volt a multból. Mit -hozhat a jövő? Most, a midőn szerelme kincsének elnyeréséhez minden -eszközzel, minden föltétellel pazarul meg van áldva: a szerető -szívek közé a hideg és kérlelhetlen anyának nagyravágyása támaszt -akadályt. Ki hitte volna, hogy ily változás után, az ifjú szívének -álomképét áthághatlan falakkal zárják el előle! Egykor, míg kétes -gróf volt, több szerencsével járt: most Gelencze <span class= -"pagenum"><a name="Page_171" id="Page_171">-171-</a></span> örökös -ura előtt a réthfalvi kastély kapuja be van zárva!</p> -<p>Mit tegyen?</p> -<p>Rangtársai, különösen a férfiak, határozottan azt itélék felőle, -hogy ezen ifjúnak nevelése siralmas módon el van hanyagolva. Úgy -beszél, mint a prókátor, vagy a vezérczikkező ujságíró: a mi a -legrosszabb ízlésre mutat a magas körökben. Sokat tud, a mire semmi -szüksége; semmit azon tudományból, mely nélkül hiába akar valaki -grófi szerepet játszani.</p> -<p>Ezt az irigység hiresztelte róla: az asszonyok pedig -ellenmondtak. De mégis némely fogyatkozását maga is kényszerült -elismerni.</p> -<p>Először mindjárt: soha sem látta a külföld csodáit. Még Bécsben -sem volt: a mi valóságos felségsértési bűn a született grófok -előtt.</p> -<p>Róma műkincseit, az egykori erőszakoskodó nagyság fekete -düledékeit, csak a könyvekből ismerte. Fogalma sincs Páris pezsgő -életéről, a ködbe borult London arany hegyeiről. Mi lesz belőle, ha -társaságba vegyül s a többi gróf oly megszokottsággal beszél a -római spanyol térről, a párisi St.-Germain külvárosról, a londoni -Westendről, mint ő a pesti korzóról, vagy a sugárútról?</p> -<p>És még sem ment külföldi körútra! Azt gondolta: ilyesmit nem -lehet egyedül élvezni! Azt a mesés nagy világot majd csak «ő vele» -akarja megnézni, megcsodálni, – vagy végkép lemond róla. Mit ér -érezni, hogy valami szép, fönséges, magasztos és elragadó, ha nincs -kivel gondolatait kicserélje, ha nincs mellette a boldog és -rokonszenves lény, a kinek lelkében hasonló észrevételek -keletkeznek!</p> -<p>Gróf volt és nem tudott lovagolni! Ez már tagadhatlanul hiba; de -nem tanulhatja meg az ember e mesterséget, ha huszonhat éves -korában kezdi is? Eddig csak mérnök korában kapaszkodott lóra, ha -járatlan völgyekben kereste vasútjának irányát. Most <span class= -"pagenum"><a name="Page_172" id="Page_172">-172-</a></span> is -látja magát, mint bukdácsolt alatta a szürke gebe s mint lógott le -a nyeregkápából jobbra és balra egy-egy tarisznya. Az egyikben -műszerei, a másikban ebédjének maradványai himbálóztak.</p> -<p>Meg kellett tanulnia pisztolyból is lőni, mert e hiányt a -társaságban hamar fölfedezik; a többi «művész» nagyon félvállról -tekint alá azon hátramaradottra, a ki néha még a czéltáblát sem -találja, míg a többiek golyói csak a fekete körben versenyeznek -egymással.</p> -<p>Általában véve önmagának sem felelhetett azon kérdésre: minő -fajta gróf lesz ő a hazában? Csak az volt bizonyos, hogy a szalonok -felpiperézett bábjai és barázda-billegetői közé nem fog tartozni. -Szíves készséggel utánozni szándékozott rangtársait a jóban és -dicséretesben, de a különczködők szerepe ellenkezett -természetével.</p> -<p>Vagy amolyan social-irányú regényhős legyen, a ki minden zugba -iskolát épít s ha beteg a tanító, maga jár fel leczkét adni a -paraszt gyerkőczöknek? Szerencséjére Gelenczén jó iskola volt. -Megépítette azt Réthfalvy Miklós báró régen, sőt alapítványt is -tett fentartására.</p> -<p>Egyszer bement Sátoralja-Ujhelybe, a megye gyűlésére. Olyan -zsivajos «éljen»-t kapott, mintha épen tegnapelőtt mentette volna -meg a hazát.</p> -<p>A kerület kortesei az ő egészségére ittak a korcsmában, de még -nem az ő költségére. Mert nálunk, bármely ágban kitünt egyéniséget -képviselőséggel szoktak megjutalmazni. Ha az ügyvéd felfedez egy -váltóhamisítót, ha hurokra kerít egy defraudans pénztárnokot: -rögtön felkarolja a csalhatatlan közvélemény és kész számára a -túlnyomó többség.</p> -<p>Már hogyne választanák meg azon világcsodát, a ki árvaházban -nevelődött, mérnök lett, vasutat épített, egy szép reggel pedig -betoppant, mint gróf, Gelencze kövér földére, s beül a pompás kis -királyságba! <span class="pagenum"><a name="Page_173" id= -"Page_173">-173-</a></span></p> -<p>Szorgalmatosan bejárta birtokait, elébb kocsin, később lóháton. -Egy emelkedettebb helyről megmutatá a tiszttartó a határdombokat. -Azontúl Nagygáthy grófnak azon birtokrésze feküdt, melyet -nagyanyjától, született Szabolcsy grófnétól, örökölt. Néhai -Szabolcsy Pálnak, Gábor gróf nagyatyjának, hasonló nagyságú -pusztáján harmincz év óta zsidó uraságok gazdálkodnak. Keletre jó -két mértföldnyi távolban sötét hársfák koronái fölött Cseklész -grófné kastélyának kúpos teteje zárja a láthatárt, míg dél felől -kéklő hegysor védelmezi a kies Réthfalvát a tél zordonságaitól.</p> -<p>Néha egyedül s gyalog kalandozá be a vidéket. Ilyenkor -gondolatokba merülve, kineveté a világ bolondságait. Mi az a saját -föld? Egy darabka az országból.</p> -<p>Most, állítólag az övé; amint régebben másé volt s egykor megint -másé lesz. Az egyik elkártyázza, a másik eladja s az árán kaczér -hölgynek vásárol selyem ruhát, brillantokat, államkötvényt és -vasúti prioritásokat. Hajdanában a változás még rövidebb -processusba került. Galléron fogták a birtokost és odébb lódították -egy határral. Megköszönte, ha egyúttal fel nem nyársolták is. A -föld ugyan soha vissza nem követelte jogszerű urát: híven megtermé -gyümölcsét a bitorlónak is.</p> -<p>A korhadt tölgy ledől s ha urát galyai alatt találja, agyonveri. -A bokorból kizavart kigyó úgy sziszeg, mintha birtokháborítás ellen -protestálna. Az undok hernyó minden tartozó tiszteletről -megfeledkezve őméltósága nyakára mászik. A szúnyogsereg pedig semmi -különbséget sem talál a paraszt és a gróf vére között.</p> -<p>A kastélyban minden megmaradt régi szokott rendjében. Az épület -maga, rideg fal; földszinten a kapu, tizenhat ablakkal; az első -emeleten egygyel több. Az építészeti díszítménynek semmi nyoma; -csak az ünnepélyes csend és a kifogástalan tisztaság jelenti, hogy -itt úr lakik. <span class="pagenum"><a name="Page_174" id= -"Page_174">-174-</a></span></p> -<p>A cselédség között, rang tekintetében első az öreg Károly, a -meghalt bárónak komornyikja. Most mély gyászt visel s az ifjú -örököst szolgálja. Közvetlen hatósága alá két bérruhás inas -tartozik. A két szobaleány teljes függetlenséget élvez. A -földszinten a szakácsné elnökösködik. Oly díszes és rátartó -matrona, hogy a két konyhaszolgáló ténsasszonynak nevezi és kezet -csókol neki. Az udvaron az uraság kocsisa az elismert hatalom; de -mióta az ifjú gróf leczkét vesz a lovaglásból, a lovász tekintélye -emelkedni kezd. A kertész nem tagja az udvari népségnek. Külön -házban lakik, felesége főz neki, s pénzért ebédet, vacsorát ád -három segédének.</p> -<p>Így vert tanyát az ifjú gróf öröklött uradalmában.</p> -<p>Mi fog most következni?</p> -<p>Életének első, kétes és nehezebb feladata végre volt hajtva. -Bizhat-e szerencséjében, hogy a másik, mely könnyebbnek látszott, -sikerülni fog? Vagy be van már írva a sors könyvében, hogy ama -könny, mely egykor a szép kis leány kezére hullott, maradandó nyom -nélkül fog elenyészni?</p> -<hr class="chap" /> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_175" id= -"Page_175">-175-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h2><img src="images/16.png" alt="" title="" /> XVI.<br /> -<span class="smaller">(Egy áruló hihetetlen hireket hoz az -elátkozott kastélyból.)</span></h2> -</div> -<p>A szép május elsejének üde levegője csábítgatni kezdé az ifjú -grófot. Egyszerre csak kedvet kapott régi mesterségéhez, előszedte -műszereit, kiment a mezőkre, műkedvelő mérnök lett belőle s -reggeltől estig méregetett.</p> -<p>Tudva van, hogy a gelenczei birtok, kerek számban beszélve, -18,000 holdból áll. Egy pár százzal több is lehetett. Különösen -pedig hozzájárult azon 700 holdnyi pusztácska is, mely az elhúnyt -bárónak saját öröklött tulajdonát képezte.</p> -<p>Nejének birtoka gyönyörű szép és majdnem szabályos négyszögű -darabból állott. Egy kis része azonban szeszélyes merészséggel -kirugott a tömegből és alkalmatlanul benyúlt a szomszédok rétjei -közé. Az ilyen extravagans csúcsokat az urak rendesen eladni, vagy -bérbe kiadni szokták.</p> -<p>Gábor gróf itt méregetett nehány napig; jól meggyültek már a -zászlós póznák s a két határ kijelölésére czöveket veretett le.</p> -<p>Nem sokára építőmester érkezett a kastélyba. Az uradalomnak rég -elhagyatott téglavetőjében új élet kezdődött; amott távolabb -oltották a meszet és kiásták az alap lerakására szükséges gödröket; -minden arra mutatott, hogy a gróf építkezni szándékozik. -<span class="pagenum"><a name="Page_176" id= -"Page_176">-176-</a></span></p> -<p>A tiszttartó egyszer bepillanthatott az építésztől rajzolt -tervbe, s látta, hogy ez csinos földszinti lakóház lesz, hét -ablakkal a homlokzat hosszában.</p> -<p>De hogy minő czélja lehet az új épületnek, arról a gróf sohasem -beszélt. Végre a tiszttartó azt gondolta, hogy az ura is csak olyan -gróf, mint a többi, tehát joga van arra, hogy néha bolond ötletei -is legyenek.</p> -<p>Gábor gróf nagy érdeklődéssel figyelt a munkálatok folyamára. -Úgy látszik siet, mert soha sem volt megelégedve a kőművesek és -anyaghordó napi munkások számával. Egész idejét erre szentelte, -mint az építész helyettese, mindenre felvigyázott és így történt, -hogy a ház julius elsején már födél alatt állott.</p> -<p>Ezalatt tömegesen érkeztek a legközelebbi vasúti állomásra a -kész ajtók, ablakok, s a hozzá való lakatos-gyártmányok. Most már -udvart és kertet is mért a házhoz, sőt egy pár kisebb fajú -gazdasági épületről sem feledkezett meg. Augusztus közepén készen, -kivakolva és kimeszelve állott a ház, s csak a szobafestők és -kályharakók dolgoztak még lázas sietséggel. Most már a tiszttartó -is eltalálhatni vélte, mit tervez az ő tapasztalatlan földesura. -Bizonyára, az angol bérrendszer behozatalán töri eszét s ha tele -rakja a pusztát ilyen épületekkel, húsz esztendő múlva be is -fejezheti munkáját. Akkor ő már régen nyugdíját fogja élvezni, a -legközelebbi városkában.</p> -<p>Épen szent István király napja volt, a midőn a szatmári -állomásfőnök, Nagy István uram, az érkezett vegyes vonatot tovább -indítá s midőn visszatérni készül lakásába, a postai kihordó -levelet ad kezébe.</p> -<p>Hivatalos levelet, nagy tömegben, naponként szokott ő kapni. -Rendesen ott találja irodájában az asztalon, rakásra halmozva. De -ez magán levél volt s mielőtt felbontotta, a vevényt alá kellett -írnia.</p> -<p>– Kinek mi baja lehet velem? <span class="pagenum"><a name= -"Page_177" id="Page_177">-177-</a></span></p> -<p>Kedvetlenül mormogott. Az írást nem ismerte; a postabélyegre -nyomott helynév, szokás szerint olvashatlan hieroglif.</p> -<p>Felhasította tollkésével a levél borítékát és olvasni -kezdett:</p> -<p class="right">«Gelencze, aug. 19.</p> -<p class="i2">Kedves István bátyám!</p> -<p>Bizonyára hallotta, hogy én ez év tavaszán Gelenczén -megtelepedtem. Azóta nem sok dolgom volt, tehát annál inkább -ráértem, hogy birtokomnak egy messze kiszögellő parczelláját saját -mérnöki tudományommal a többitől elválaszszam és külön kihasítsam. -Erre a 600 holdra terjedő darabkára ezóta meglehetős kis házat -építtettem. Van benne már némi csekély butorzat is. A többi közt -egy Pesten készült vas pénzszekrény is. Állítólag üres; de én úgy -tudom, hogy 12,000 forint hallgat benne. Épen elég arra, hogy -szerény és csekélységgel is megelégedő ember ennyivel gazdálkodni -kezdjen, mikép ha az idei buzatermés már a kazalban fekszik.</p> -<p>Miután pedig meghagytam ügyvédemnek, hogy a városba utazván, -ezen új házat, a körötte fekvő hatszáz holddal együtt, -telekkönyvileg Nagy István nevére átirassa, s az ezért járó -kincstári illetéket ki is fizesse, nem marad egyéb hátra, mind hogy -kedves István bátyám ezen kétségtelen tulajdonát haladék és -kétkedés nélkül elfoglalja.</p> -<p>Hogy aztán, mit csinál vele? az egészen tetszésétől függ. -Kiadhatja bérbe, vagy ha megunta már azt az örökös vonatérkezést és -továbbítást, az éjjelezést, álmatlanságot és nyugtalanságot, akkor -mondjon le hivataláról, nyugdíj vagy a nélkül, és jőjjön saját -fészkébe; kezdjen gazdálkodni s legyen az én mindig szeretett hű -szomszédom.</p> -<p>Kedves bátyámnak boldog István napját kivánván, átalam tisztelt -nejét üdvözölve, maradok örökre háladatos öcscse</p> -<p class="right"><i>Szabolcsy Gábor</i>». <span class= -"pagenum"><a name="Page_178" id="Page_178">-178-</a></span></p> -<p>Ez volt az erőltetett sietséggel készült háznak előre kitűzött -czélja és rendeltetése. A szent hála érzete és kötelessége azon -férfi iránt, a ki (kezdetben ugyan más czélból), de tényleg mindig -őrködött az árva jogai fölött s mikor szükség és veszedelem -pillanatai fenyegető alakban elétörtek, készen állott -leghathatósabb segitségével.</p> -<p>Meg kell engedni, hogy a fönnebb közlött levél modorában a -valódi és meg nem hamisított grófi stylusnak még nyoma sem -mutatkozik. De Gábor grófnak méltóságos rangtársai ne feledjék, -hogy ez a fiatal ember még ujoncz a nagy uraságban és még jókora -porczió megmaradt belőle a cidevant mérnökből.</p> -<hr class="tb" /> -<p>Ha Gábor gróf figyelmes fiatal ember és névnapi gratulácziókat -irogat ismerőseihez: ő is megérdemli, hogy róla se feledkezzenek -meg.</p> -<p>Csakugyan épen ezen nemzeti ünnep reggelén ő is levelet kapott. -Egyenes postai közlekedés nem levén, lovas legény érkezett a -kastély elé és bebocsátást kért ő méltóságához.</p> -<p>– Mi ujság?</p> -<p>– Levelet hoztam.</p> -<p>– Kitől?</p> -<p>– A grófnétól.</p> -<p>A fiatal ember úgy lógázta fejét, mintha értené, melyik grófné -az, a száz közül, a kivel ő ily szakadatlan correspondentiát -folytat. A levelet átvette, hozóját pedig kiküldte az inasok -szobájába, egy kis reggelire meg egy nagy palaczk hegyaljai -borra.</p> -<p>Egyedül maradva, kiváncsian bontotta fel a levelet. Legelőször -is az aláírást nézi és megelégedetten mosolyog. Lássuk a -tartalmát:</p> -<p class="i2">«Kedves Gábor!</p> -<p>Mi már tegnapelőtt óta itt vagyunk Cseklészen számkivetésben, és -a legiszonyatosabb nyomorúságba jutottunk. Imádott uram és férjem -hat teljes óra hoszáig <span class="pagenum"><a name="Page_179" id= -"Page_179">-179-</a></span> férfiasan küzdött a falusi élet bajai -ellen s aztán, hogy zaklatott szivének szórakozást szerezzen, -elutazott Kassára. Ott is vannak, a kik epedve várják.</p> -<p>De én? Töredelmesen megvallom, hogy egyes-egyedül vagyok, mint a -párjahagyott búgó gerlicze. Mindössze számítva nincs több 10, -mondd: tiz vendégemnél! Oly csendes a ház, hogy a család ősi -kisértetei háborítlanul sétálgathatnak a boltozat alatt, épen úgy -mint télen a fűtetlen szobákban.</p> -<p>Minthogy pedig nálam semmi zaj, vígság, táncz, zene s más efféle -hiú világi időtöltés napirenden nincs: bizonyossá teszem önt, hogy -ily rideg kolostori magányban ön is helyet találhat, öt hónap óta -tartó mély gyászában.</p> -<p>Jőjjön tehát mára hozzám, kivételkép, este hat órára ebédre; és -maradjon nálam, ha nem is mindjárt három egész napig, de legalább -(a legrosszabb esetet feltéve) körülbelől hat hétig. Gondolja -meg…</p> -<p>Hah! mi volt ez? mintha láttam, mintha hallottam volna valamit? -Csakugyan, a midőn épen irom jelen diplomatiai jegyzékemet, -kocsi-kerék zördül meg ablakom alatt s Würzheim báróné hajtat kapum -alá! Szokás szerint búsan és egyedül, csak vigasztalhatlan özvegyi -bánata és sovány, fogatlan komornája kiséri!</p> -<p>Uram! ön szíves lesz elismerni, hogy e véletlenül közbejött eset -változtat a dolgok állapotján. Eddig udvariasan kértem önt, jőjjön -Cseklészre: most már fejvesztés terhe alatt parancsolom.</p> -<p>Ah, minő váratlan ajándéka az égnek! Würzheim báróné Cseklészen! -Mert tudnia kell, hogy a tábornokné negyvenkilencz esztendő óta az -összes női bájak és kecsek tárházát kizárólagos haszonbérben -tartja. Alig ad belőle alamizsnát nekem, a ki ugyanennyi év óta -folytonos versenyben és vetélkedésben állok vele!</p> -<p>Minő öröm vár rám! Legalább három vendégemnek megreped a szíve a -kiváncsiságtól. Mert csak a báróné mézes ajkairól hallhatjuk meg: -mi a legfrissebb <span class="pagenum"><a name="Page_180" id= -"Page_180">-180-</a></span> újság Réthfalván, az én bálványozva -szeretett Laura barátnémnak elátkozott kastélyában. Jaj az ön -fejének, ha ezen kegyes ukázom vételével rögtön hat lovat be nem -fogatott és másfél óra alatt itt nem termett.</p> -<p class="right"><i>Cecilie de Cseklész</i>».</p> -<p>Így hangzott az ünnepélyes meghívás a cseklészi kastélyba. Jól -vagy rosszul ütött ki, az mindegy. Csak az bizonyos, hogy nem a -«Közhasznú levelező könyv» valamelyik ékes mintájából iratott -ki.</p> -<p>A fiatal ember órájára nézett, mely még mindig mérnöki -pontossággal járt. Aztán felöltözött egy kicsit, kocsira ült és -áthajtatott a vendégszerető házhoz, mely mint említve volt, két -mértföldnyi távolra feküdt.</p> -<p>Megérkezvén számos cselédség fogta körül s be kellett mennie az -urak toilette-szobájába, a hol három bérruhás szolga kefélte le -róla az út porát. Oly operatio, mely alól meg nem menekszik az -olyan látogató, a ki podgyász nélkül jött, újra nem öltözhetett; -tehát még azon napon hazatérni szándékozik.</p> -<p>A grófné a nagy fogadóteremben ült, mert ez volt a vendégek -gyűlhelye. Most azonban egyedül ült a pamlagon. Előtte az asztalon -női munka hevert; valami igen díszes himzés, mely még a múlt saison -alatt került oda, s azóta sem nyúlt hozzá senki.</p> -<p>– Ah, ön az, Gábor.</p> -<p>A fiatal ember felelni akart, de mindjárt látta, hogy a sok -bevezető beszéd e helyütt nincs szokásban. A grófné a legelső -szóval a dolog velejébe kapott. In medias res, mint imádott férje -mondta volna.</p> -<p>– Üljön le s mondjon valami kellemesen meglepő újságot. De ön -csak szétnéz a szobában. Látom, vállam fölött pillantgat minden -szöglet felé. Mind hiába. Würzheim báróné nincs itt. -Elhalaszthatlan dolgai tartják szobájában.</p> -<p>– Oh, ki fogná háborítani.</p> -<p>– Senki, a kinek emberi érző szív dobog kebelében. <span class= -"pagenum"><a name="Page_181" id="Page_181">-181-</a></span> -Felteszem önről, hogy eltalálja, minő fontos végezni valója lehet a -hős tábornok özvegyének?</p> -<p>– Valószinűleg ájtatosan imádkozik elhúnyt férjének lelki -üdveért, bocsássa meg isten azon vétkét, hogy a temesvári ütközetet -megnyerni segítette.</p> -<p>– Ah, verkappter Kossuthianer! A bárónénak más dolga van; -eszik.</p> -<p>– Eszik? Bocsánat grófné, én mérnök koromban azt hittem, a -bárónék soha sem esznek.</p> -<p>– Lássa. És minő prózai foglalatosságban kapja őket tetten. Nem -tudja, hogy a szegény báróné tavasz óta Réthfalván lakik? tehát -csak az önfentartás ösztönének engedelmeskedik, ha kárpótlást keres -a nagy bőjt után.</p> -<p>Álljunk meg itt egy szóra.</p> -<p>Sok olvasó kétkedve csóválja tán a fejét s nem hiszi, hogy a -finom és magas műveltségű grófnék így beszélhetnek. Ez igen -izléstelen megszólítási modor volna még egy harmadfél mázsára -felhízott mészárosnénak a szájában is.</p> -<p>Igaza van az olvasónak. Így soha sem beszélnek a grófnék. Akkor, -tudniillik: ha olyan ember van jelen, a ki e modort nem érti és -minden szót betű-értelemben fog fel.</p> -<p>Hanem ha maguk közt vannak és bizonyosak arról, hogy minden -jelenlevő jól tudja, mi van komolyan, mi csak pajkos tréfából -mondva? akkor bizony szép szabadjára eresztik nyelvüket. Nem félnek -a félreértéstől, nem válogatják nagyon a szavakat, hanem a -társaságra bizzák, hogy mindenki halászsza ki csevegésükből a -valót, a felczifrázást pedig bocsássa szélnek.</p> -<p>Most sem mondott a grófné egyebet, mint a mit a vidék tudott: -hogy a báróné rettenetesen fösvény. Eleinte míg férje adósságait -fizette, fájt neki az összegyüjtött bankjegycsomókat idegeneknek -átadni. Azalatt úgy hozzászokott a takarékossághoz, hogy a pénz -látása lett legfőbb élvezete. E hibáját csak <span class= -"pagenum"><a name="Page_182" id="Page_182">-182-</a></span> azon -gondolata menthette, hogy egyetlen leányát díszes és előnyös -házasságra segíthesse.</p> -<p>A rossz nyelvek hozták forgalomba azt az adomát, hogy a báróné -ebédjén az ételek mennyiségét nem a vendégek étvágyához mérik. -Egyszer öten ültek ott vacsorára. Kapott mindenki külön egy-egy -lágy tojást, és összesen mind, egy sült galambot. De nem elég ez? -Ha az ember hat órakor ebédelt, este kilencz órára nem ehetik meg -egy másfél rőf hosszú füstölt kolbászt.</p> -<p>Ezután a grófné azt mondá látogatójának, hogy jó lesz már másról -is beszélni.</p> -<p>– Grófom – szólt – ön telivér jakobinus: önnel nem lehet oly -távolról beszélgetni. Üljön egy székkel közelebb hozzám. Úgy nézzen -szemem közé, hogy az egész társaságban engem tartanak a regényes -szerelmesek leghiresebb pártfogónéjának.</p> -<p>– Oly dicséret, mely csak a legnemesebb lelkeket érheti.</p> -<p>– Tudja ön, miért kell a jó Würzheim bárónénak tavasz óta -Réthfalván lakni?</p> -<p>– Úgy tudom, benső barátságban él a bárónéval.</p> -<p>– Igaz; de miért tartja legbensőbb barátnéját állandóan a -kastélyában? Üljön egy székkel még közelebb, mert még most is -kiabálnom kell. Kiderült, hogy Réthfalván legalább két szemes -leányőrzőnek kell lakni.</p> -<p>– Két leányőrzőnek?</p> -<p>– Az anyja Nagygáthy grófnét akar leányából csinálni; de Lenke -kisasszony lázadással és forradalommal fenyegetőzik.</p> -<p>– Oly szerencse Nagygáthy grófnénak lenni?</p> -<p>– Hogyan? Oly szerencse? Tudja ön, ki az a Nagygáthy? Az összes -házasulandók osztályának koronás királya! Először 13,000 hold -Gelencze tőszomszédságában. Másodszor 54,000 hold Heves Kanaán -földjén. Ehhez járult volna Miklós bácsi feleségének hagyatéka -13,000 hold, melyet most ön elörökölt előle, <span class= -"pagenum"><a name="Page_183" id="Page_183">-183-</a></span> pedig -mindig számot tartott rá. Ez összesen 80,000 hold lett volna. Úgy-e -bámulni lehet, hogy ehetik meg Gedeon gróf ily roppant termést, -azzal a piczi kis szájacskájával, évenként?</p> -<p>– Valóban sok egynek.</p> -<p>– Miután pedig a szegény, megkárosodott Nagygáthy elesett -Gelenczétől, kénytelen volt méltányos kárpótlás után nézni. Tehát -oly szerény, hogy megelégszik a veszett fejsze nyelével, és nőül -veszi Réthfalvát s a hozzá tartozó két falucskát, összesen 9000 -holdjával.</p> -<p>– És Lenke kisasszony?</p> -<p>– Az mindenesetre tűrhető ráadás lesz az üzletben. Csak az a -baj, hogy Lenke kisasszony szíve nem szabad. Elajándékozta régen -valami ismeretlennek.</p> -<p>– Ah, ah?</p> -<p>– Valami titkos regényhős a boldog. A rokonszenv már a -kisasszony gyermekkorában fogamzott meg. Bizonyos fiatal ember -eszével és tudományával tette meg első hódítását. Az igen kiváncsi -és tudnivágyó gyermeknek megmagyarázta, mire való az asztrolabium, -és hogy kell vasutat építeni?</p> -<p>– Grófné, ez elijesztőleg prózai tudomány; ily hideg forrásból -meleg érzelmek nem keletkezhetnek.</p> -<p>– Oh, a tárgy maga nem határoz. A mester tekintélye, az értelmi -fensőbbség: ez ragadja a hivő lélekkel megáldott tanítványt -bámulatra és nagyrabecsülésre. Nálunk, asszonyoknál, ez nyilt út a -szerelem felgerjedésére.</p> -<p>– Nagyon hasznos és kellemes ezt, épen a legilletékesebb birói -székből, mint itéletet hallani.</p> -<p>– Az első kalandot a többi követte. A tudomány hatalma után jött -a férfi kegyelete. A kis leány egyszer megleste, hogy azon ifjú -imádkozott a réthfalvi kertben felállított sírkő előtt. Máskor -kitalálta, ki küldött oda friss koszorút? Végre bekövetkezett a kis -leány félreismerhetlen hálája. <span class="pagenum"><a name= -"Page_184" id="Page_184">-184-</a></span></p> -<p>– Hálája?</p> -<p>– Hosszabb idő után Lenke kisasszony találkozott az ifjúval, -valamelyik miniszter estélyén. S miután a regény hőse nem tánczolt, -a leányka is kosarat adott minden udvarlójának. Mert nem akart «ő -előtte» más férfi karján lejteni! Mit mond ön e túlvilági gyöngéd -figyelemre?</p> -<p>– Hódolattal hajlok meg. Csak azt nem értem, honnan tudja a nagy -világ ily részletesen mindazt, a mi egy szívnek legmélyebb -rejtekében történik?</p> -<p>– Minő kérdés! Azért vagyunk asszonyok, hogy minden más nőnek -külsejét, bensőjét folyvást ellenőrség alatt tartsuk. Minket a -lélektan elvont tételeire nagyon felületesen tanítanak; de előttünk -egy hang, egy elejtett szó, vagy visszatarthatlanul ellebbent sóhaj -a titkok kulcsára vezet. Végre jött a regény forduló pontja. -Egyszer egy igazi gyöngy, egy elejtett könny csillámlott meg a -társaság szeme láttára. Asszonyi gyarló kritika szerint ezen csepp -sósvíz többet fejezett ki, mint húsz lapra terjedő szerelmi -nyilatkozat. Ön nem olvasta e szép költeményt, négy vagy öt rövid -románczban?</p> -<p>– Azt hiszem, grófné – felelt az ifjú, reszketve – olvastam; de -bizonyára csak képzelgésem űzött velem hiú játékot.</p> -<p>– Az meglehet. De mit mond az árulónak tanúságára?</p> -<p>– Áruló is van?</p> -<p>– Hogyne volna! Mindig van, a hol a titok csak három asszony -kezébe is kerül. Elhiheti, uram, hogy hiteles és szemmel látó tanú -jelenléte nélkül, nem lázítanám fel önt üres mesékkel. Réthfalvy -báróné börtönőrt hozott leánya mellé. A tábornokné el is vállalta a -zord hivatalt. De végre ő is csak asszony; megesett a szíve. Eljött -hozzám, meggyónta bűnét, javulást igért és segítséget kért -tőlem.</p> -<p>A fiatal ember mondani akart valamit; de azért volt Cseklész -grófnő finoman iskolázott úrnő, hogy <span class="pagenum"><a name= -"Page_185" id="Page_185">-185-</a></span> tudja, mikor kell egy -netán elhamarkodott szónak elébe vágni. Ha gyűlöli a fiatal embert, -bizonyára engedi őt szabadon beszélni, hadd jőjjön zavarba és -ellenmondásba.</p> -<p>A grófné tehát felkelt helyéből, mosolygott, mintha elébb csak -időtöltésből csevegett volna s aztán bal kezét felemelve mondá:</p> -<p>– Vezessen, uram.</p> -<p>A fiatal ember karját nyújtá, de voltakép a grófné volt a -vezető. Végig mentek nehány hűs és jól szellőzött szobán, a hol nem -a butorzat drágasága, hanem a porczellán-edényekbe átültetett élő -virágok ritka faja és sokasága fejezte ki az izlést, pazarlást és -elegantiát. Aztán egy zöld posztóval bevont és fényes szegekkel -kivert ajtó elé értek.</p> -<p>A grófné bement, utána az ifjú.</p> -<p>– Ime, uram, ez írószobám, legfelsőbb titkos kabinetem. Innen -kormányzom birodalmamat. Van itt asztal, szék, papir, toll, tinta, -levélboríték, gyufa, gyertya, spanyolviasz; ha kell, még -pecsétnyomó is. Én most lemegyek a kertbe, mert ott van az egész -társaság, ön pedig szép csendesen itt marad.</p> -<p>– Grófné – szólt az ifjú s midőn a szemközti falon függő nagy -tükörbe pillantott, elijedt az előtte megjelent halvány -kisértettől.</p> -<p>A grófné egykedvűleg folytatá:</p> -<p>– Fél óra múlva bekopogtatok. Ennyi idő elég, hogy egy -kiszolgált és pensionatus osztálytanácsos a nehány sort, háromszor, -négyszer újra fogalmazza s aztán tisztára is leírja. Czím -tekintetében elég lesz egy keresztnév. Postabélyeg nem kell. Magam -leszek az ambulance hivatalnoka és a levélhordó. Kezeskedem, hogy -megtalálom a czímzettet; kezébe adom a küldeményt, rábeszélem, hogy -törje fel a pecsétet s végre mindezt… franco.</p> -<p>Ezt mondva eltünt a szobából, az ajtót erősen becsapta, kívülről -a zárra még a kulcsot is rá fordította.</p> -<hr class="tb" /> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_186" id= -"Page_186">-186-</a></span></p> -<p>A fél óra erősen elmúlt és a más tekintetben gyakorlott kezű -levélíró (engedjünk meg ennyi hiúságot a megszorult férfinak) -megijedve tapasztalá, hogy egyik fogalmazványát a másik után -kellett széttépnie. Valószinűleg mindegyik megérdemlette az örök -megsemmisülést. Erőtette elméjét s mikor legmagasztosabb akart -lenni, épen legközelebb ért a nevetségesség határához.</p> -<p>Ablaka a kertre szolgált s a leeresztett csipkefüggönyön át -látta, mint tünnek fel és enyésznek el a világos színű öltönyök a -kanyargó utak behajlásai között. Egy pár férfialak is adott sötét -árnyalatot a kép vegyülékéhez. Néha csak a szivar füstjének fellege -árulta el a czéltalan tévelygés irányát.</p> -<p>Egyszerre látja, hogy a grófné otthagyta a társaságot s -csendesen lépdelve közelít a kastély verandája felé. Rettenetes -szégyen! itt az utolsó itélet napja.</p> -<p>Ekkor a végső kétségbeesés perczében megszállja lelkét a -gondolat, hogy félre vet minden szópompát, minden képzelt -eredetiséget, egyszerűen leírja azt, a mi szívének indulatából -közvetlenül írótollának végére kerül.</p> -<p>És tiszta lapot ragadván elé, egy végtiben, minden javítás -nélkül írá:</p> -<p class="i2">«Lenke kisasszony!</p> -<p>Áttörhetlen akadályokkal küzdve, nem tehetek mást, mint e -papiron küldeni meg határtalan hódolatomat.</p> -<p>Legelső ifjúságom óta ismerek egy vidáman és szeliden mosolygó -gyermekarczot, mely ma mint feslő bimbó a föld paradicsomkertjének -legékesebb virága.</p> -<p>Nem tudom, mit határozott a sors könyve fölöttem, csak azt -érzem, rendíthetlen bizonyossággal, hogy csak egy boldogság lett -számomra a világon teremtve. Romolhatlan gyémántot találtam, ez -lesz örömöm, gyönyörűségem és dicsőségem.</p> -<p>Szeretem önt lelkemnek lángoló hevével. Remélhetek, <span class= -"pagenum"><a name="Page_187" id="Page_187">-187-</a></span> vagy le -kell mondanom: nem változtathat érzelmeimen. Fogadja tőlem egy -egész életnek feláldozását.</p> -<p class="right"><i>Szabolcsy Gábor</i>.»</p> -<hr class="tb" /> -<p>A grófné felnyitotta a szobát és a foglyot szabadon bocsátotta. -Nem kérdezte: kész a levél? mert ezt föltette. Inkább azt hitte, -legalább egy egész ívre terjedt ki a szerelmesnek legelső -ömlengése.</p> -<p>Lementek a kertbe, a hol valósággal nem volt tíznél több vendég. -Csodálatos, hogy az örökös superlativusban író és beszélő grófné -ezuttal sem túlzó, sem kicsinyítő számot nem mondott! A társaság -vidám nevetkezés között szítta a friss levegőt; erőt és étvágyat -szerzett össze, a közelgő ebédnek illendő méltánylására.</p> -<p>A grófné bemutatta az ifjat, s aztán, szokás szerint, rábizta, -kikkel kössön közelebbi barátságot, s kikkel maradjon fél -idegenségben.</p> -<p>Két ismerős arczot már látott. Ott pompázott fehér-fekete -koczkás félgyászban Würzheim tábornokné, a ki nem tudja hova legyen -a nagy csodálkozásban, hogy régi ismerősét itt találja! Biztos jel -ez arra nézve, hogy minden perczben várta megjelenését. Amott -állongál a távolban, mint a falu tornya, és kevélyen tekint le az -alacsony földre, ő méltósága Vékonyi báró! Öt percz mulva, mint -pajtás, mint hű czimbora fogott kezet Gelencze urával. Rögtön -tegezte, kicsiben múlt, hogy gyermekkori barátjának és -iskolatársának nem nevezte. Más szóval: szivéből óhajtotta, bár -feküdnék mérnök uram keresztül a vasútján, akkor, midőn három -másodpercz múlva keresztül csörtet az épitéskővel rakott -tehervonat.</p> -<p>Különben pedig a báró, itt a társaságban, nem szuszogott, nem -hápogott, mint a miniszter estélyén. Tudott szerényen is beszélni s -ha magyarul mondott valamit, hangjának ékezetét tekintve, beillett -az bármely árvaleányhajas tiszaháti gavallérnak. <span class= -"pagenum"><a name="Page_188" id="Page_188">-188-</a></span></p> -<p>Gábor grófot a társaság rögtön tűz közé szorította. Tíz percz -mulva, minden jelenlevőnek nevét és rangját megtanulta. Most már -nem nézték kétes, vagy kalandor grófnak. A kir. meghívó levélre, a -főrendek házába, itt ugyan nem sokat adtak, de a tizenháromezer -hold Gelenczén, döntőleg esett a mérleg serpenyőjébe.</p> -<p>A társaság majd összegyűlt, majd szétfoszlott. Épen úgy -kerengtek csoportosan, mint kisasszony napján a fecskék, ha messze -útjokra készülnek.</p> -<p>Bölcs mester volt, a ki az angol parkot kitalálta. E nélkül meg -volna bénítva a társaság szabadsága. Így pedig kitérhetünk, a kit -látni nem akarunk; egyenesen belé botlunk abba, a kit keresünk, -kergetünk és üldözünk.</p> -<p>Így történt, hogy egy bokorcsoportozat fordulója mellett -Würzheim báróné, gyönyörű véletlenségből, útját állhatta Gábor -grófnak. Aztán karját kérte, elvitte sétálni s végre ketten valami -árnyékos helyen letelepedtek. A báróné a padra, a fiatalember -szemközt vele egy székre.</p> -<p>Senki sem háborgatta őket, az illem sem lehetett megsértve két -ily erősen különböző párocskának eltűnése miatt s a tábornokné -szabadon beszélhetett réthfalvi élményeiről.</p> -<p>Würzheimné egészen más fajú példánya volt az úri társaságnak. -Cseklész grófné tréfája abban állott, hogy kis dolognak nagy nevet -adott és a képtelenségek határáig ereszté meg fantáziáját. A -tábornokné, mindig rettegni, borzadni látszott valami ismeretlen -veszedelemtől s ha önérdeke nem gátolta, saját nevén nevezé a -tárgyakat. A grófnét saját környezete mindig jól értette: a báróné -úgy mutatta, mintha sokkal többet tudna, mint elmondani jónak -vél.</p> -<p>– Ártatlan lélekkel, vendégül mentem Réthfalvára és lassanként -gyűlöletes börtönőr lett belőlem. Mikor észrevettem helyzetemet, -egyrészről a szánalom érzete küzdött bennem. Hogy végre itt vagyok, -jobb <span class="pagenum"><a name="Page_189" id= -"Page_189">-189-</a></span> szellemem győzelmét jelenti. Holnap -visz a grófné Réthfalvára, onnan a legközelebbi vasúti állomásra s -búcsút veszek az elátkozott kastélytól.</p> -<p>– Az elátkozott kastélytól?</p> -<p>– Így nevezik az egész vidéken. Zárt kapu, zárt szobák, -leeresztett függönyök és síri csend.</p> -<p>– És miért e visszavonultság?</p> -<p>– Mert Lenke kisasszony nem akar Nagygáthy grófné lenni. Az -anyja pedig erőszakolja az őrülésig vitt szenvedélylyel. Különben -pedig a leányka, ezen egyen kívül szelid, engedelmes gyermek, -szereti anyját, ápolja betegségében. Mert a bárónét néha elönti -epéje. Sötét sárga szín futja el arczát, testét s iszonyatos -gyomorgörcs kínozza. Az alatt mindig Nagygáthy gróf dicsőségéről -szól a leczke. A gróf pedig e pillanatban Trouville sós hullámai -között fördi ki párisi kicsapongásait. Minden héten levél érkezik -tőle és választ is vár rája.</p> -<p>– És kap?</p> -<p>– Kapni, kap. De a milyen értéke van leveleinek, épen annyi -becse a feleletnek. A ki a grófot ismeri, tudja, hogy nagy gömbölyű -fejében gondolat, szivében érzelem még meg nem fogamzott. Mit tesz -tehát? Fizet és szép pénzért ábrándos szerelmi leveleket írat az -ott korhelykedő franczia regénygyártókkal. Néha a kész munkát -lefordítja magyarra: de ha nagyon fellengzőleg üt ki a munka, -egyszerűen csak lemásolja. És a bölcs, világlátott és emberismerő -báróné könyezve olvassa fel a leányának! Csakugyan igaz lehet, hogy -a legokosabb ember is valamely különös tárgyban futóbolond.</p> -<p>– Polgári nyelven ezt úgy mondják: bogara van. És a válasz ezen -megrendelt ömlengésekre?</p> -<p>– Eddig még emberi erő rá nem birhatta a leányt, hogy ezen -ízetlen firkákra feleljen. Mit tett a báróné? Tollat ragad s leánya -neve alatt oly epedő szerelmes leveleket írogat, hogy -hosszadalmasságuk miatt Nagygáthy gróf végig sem olvassa. -<span class="pagenum"><a name="Page_190" id= -"Page_190">-190-</a></span></p> -<p>– Hogy lehet más neve alatt írni?</p> -<p>– Miért ne? A gróf nem ismeri a leány írását; de nincs is annyi -észrevevő tehetsége, hogy két kézírás között különbséget tudna -felfedezni. Örül, hogy szép választ kapott s megy élvezni mindent, -a mit pénzért vásárolni lehet.</p> -<p>– Ebből egykor furcsa kis jelenet keletkezhetik. Valaha csak -haza kerül a gróf, beszélni fog leveleiről, megköszöni a meleg -érzelmet és a küldött üdvözleteket s kész a qui pro quo.</p> -<p>– A báróné meg van győződve, hogy addig leányának ellenálló -ereje megtörik s a levelek tekintetében elvállalja a szerzői -tulajdonjogot.</p> -<p>– És ön, báróné? Szánja a szenvedőt és mégis ott hagyja.</p> -<p>– Mit akar ön? Én csak addig vagyok Réthfalván lehetséges, míg -határozottan a báróné részén állok. Árulót, elpártolt barátnét nem -tarthat környezetében. Egyébiránt legyen ön megnyugtatva, hogy -eltávozásom csak enyhít a szenvedő sorsán. Két börtönőr helyett -egy, már tiszta nyereség. Hallotta, gróf hogy Bécsben, a fogházban, -a rablók és gyilkosok kamarájának ajtaján egy kis lyuk van, nem -nagyobb, mint az ember szeme. Erre a kis nyílásra metszett üveget -tesznek, melyen át az őr mindent lát, a mi a czellában történik. A -báróné nem kimélte a költséget, hozatott ilyen üveget az optikustól -s rá alkalmazta azon ajtóra, mely leánya szobáját az övétől külön -választja.</p> -<p>– Nem értem okát. Hiszen minden pillanatban kinyithatja az -ajtót?</p> -<p>– Igaz; de azon élvezet, hogy mindig leskődhetik? és azon -terrorismus, mely a leány önállóságának legutolsó maradványát is -összetöri?</p> -<p>– Soha nem hallott viszony anya és leánya között.</p> -<p>– Ezen kívül a leány szobájának azon ajtaja, mely a folyosóra -vezet, mindig zárva, az ablak pedig levan <span class= -"pagenum"><a name="Page_191" id="Page_191">-191-</a></span> -pecsételve. A báróné reggelizés után mindennap leszakitja a -papírszeletre nyomott pecsétet s míg leányát a kertben sétára -viszi, kiszellőzteti a szobát. Azután megint az ablak lepecsételése -következik. Hogy rá nem ún e szörnyű robotra!</p> -<p>– Ez mese a szent inquisitio korszakából.</p> -<p>– Ez megszeghetlen napirend az elátkozott kastélyban.</p> -<p>– Nem értem okát e barbár szigornak. Csak nem félhet a báróné, -hogy leánya a szülői háztól megszökik?</p> -<p>– Arra nem gondol, mert az ablak lepecsételése a szökést nem -akadályozhatná. Nincs vasrostély az ablakon. A báróné csak a -közlekedést zárja el a külső világtól. Fél, hogy éjjel valami -regényhős levelet dob be az ablakon. Nem tanácsolnám embertársamnak -ezt a kalandot, mert három borzasztó newfoundlandi kutya kullog a -ház körül.</p> -<p>– Nagyon szenved a boldogtalan gyermek?</p> -<p>– Látszólag nem. Rendesen jó kedvvel gyújt gyertyát és segít -mamájának az ablak lepecsételésében. Én pedig azt mondom, hogy a -leány csak azért nyugodt, mert már határozat kelt lelkében, hogy -Nagygáthy neje nem lesz soha.</p> -<p>– Remélem, hogy e határozatát végre is hajthatja. Képtelenség, a -mai világban, úri háznál, oly eset, hogy a leányt erőszakolva -hurczolják az oltárhoz!</p> -<p>– A mi ezt illeti: ráadhatják a menyasszonyi ruhát, a fátyolt, a -mirtuskoszorút; de mikor a templomba lép, ott szabad a szó s a -kényszerített ara épen úgy mondhat igen-t, mint nem-et. Addig -azonban más szerencsétlenség is történhetik. A kétségbeesés, a -fájdalom, hogy a gyermek elvesztette anyja bizalmát és szeretetét, -válságot idézhet elő és a megpróbáltatás órájában…</p> -<p>– Oh, báróné, ne mondja ki gondolatát.</p> -<p>– Ön értett engem s az elég.</p> -<p>Felkeltek és felkeresték a társaságot. Nemsokára <span class= -"pagenum"><a name="Page_192" id="Page_192">-192-</a></span> -jeltadólag szólott a ház csengetyűje s a hölgyek sietve mentek fel -szobáikba, hogy ebédre átöltözzenek. A férfiak több szabadsággal -éltek e háznál. Sétaöltözéküket megtartották egész napon. Csak -Vékonyi báró, a ki nagyon is rikító tarka koczkás kabátban -gavallérkodott, húzott fel más sötétebbet.</p> -<hr class="tb" /> -<p>Ebéd után a társaság a kertre nyíló verandán gyűlt össze. A -grófné ki- és bejárt, míg egyszer intett Gábor grófnak s maga mellé -ülteté. Ekkor halkan mondá:</p> -<p>– Nem találtam az ön levelét íróasztalom egyik fiókjában -sem.</p> -<p>– Grófné, ez szeretetreméltó szemrehányás. Tehát fel voltam -hatalmazva, sorban kihúzogatni a fiókokat és felkutatni minden -odarejtett titkot? A levél itt van tárczámban.</p> -<p>– Ah, leejtettem zsebkendőmet!</p> -<p>A fiatal ember ezen felkiáltás nélkül is lehajlott volna. Illő -tisztelettel vette fel a mozaik padolatról a patyolatfehér kendőt; -egyszersmind a levelet is belejátszotta.</p> -<p>– Apropos. Ez a sok irigy asszony azt suttogja, hogy az az -idylli tête-a-tête, ön és a tábornokné között, igen sokáig -tartott.</p> -<p>– Kellett ennyi idő, mert a báróné hajmeresztő meséket beszélt -el az elátkozott kastély rejtelmeiből.</p> -<p>– És ön hitte?</p> -<p>– Úgy, módjával.</p> -<p>– Csak úgy félig? És mindent körülményesen elmondott, mint -nekem? Zár, lakat, optikai lencse, Trouville, hamis váltó (ez a -levelekre volt értve), végre széngőz, vagy cyankali?</p> -<p>– Ezek voltak a részletek.</p> -<p>A grófné vállat vont.</p> -<p>– Majd meglátjuk, addig függeszsze fel itéletét. Holnap -hajnalhasadáskor, legkésőbb tíz óra után, viszem a bárónét -Réthfalvára. Nem mer rendőri asszisztenczia <span class= -"pagenum"><a name="Page_193" id="Page_193">-193-</a></span> nélkül -odamenni. Érzi, hogy gyanakszanak rá és itt mint hűtlen áruló -szerepelt. Pedig csak előttem és ön előtt beszélt, a legnagyobb -titokban. Ez épen elég biztosíték arra, hogy mihelyt végig lépheti, -Pesten a váczi utczát, elmondja titkát, sugva, valakikkel -találkozik. Szerencsétlenségére most a városban egy lélek sem -lakik; novemberre pedig a dolgot régen elfeledte. Most azonban -felmentem önt a további szolgálattól; a nap lehanyatlott, mehet -haza békével. De jegyezze meg, hogy holnapután ebédre megint itthon -vagyok s ha tőlem is akar hallani friss újságot Réthfalváról: itt -legyen, mielőtt feltálalják a levest!</p> -<hr class="chap" /> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_194" id= -"Page_194">-194-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h2><img src="images/17.png" alt="" title="" /> XVII.<br /> -<span class="smaller">(A ki maga híja meg a tótot, hogy szállást -adjon neki.)</span></h2> -</div> -<p>Mikor a két pár csikó a gelenczei kastélyhoz vezető jegenyesor -végére ért és a kapu elé kezdett kanyarogni, meglepetve látta a -gróf, hogy távollétében vendége érkezett. Ott állott egy szép úri -kocsi, a kocsis pedig sétáltatta a két pompás lovat.</p> -<p>Közelebb érve, látta, hogy a kastély kapuja alatt egy kis fiú -állong. Nem találhatta ki, ki lehet ez? mert még távol volt azon -kortól, melyben már unokaöcsék teremnek s jőnek a bácsihoz a -szűnnapokra s fenekestől felforgatják a házat.</p> -<p>Már-már leszállóban volt, a midőn észrevette, hogy az a kis fiú -vígan nevetgél s olyan vastag szivarból fújja a füstöt, hogy alig -fér piczi kis szájába.</p> -<p>Most már lehetetlen volt meg nem ismerni az idegent. Ő volt -Nagygáthy Gedeon gróf, a ki az érkezőt a legélesebben sivító tenor -hangon üdvözlé.</p> -<p>– Szervusz, Gábor: végre szabadulsz Cseklészné asszonyom bájos -körmei közől. Csodálkozol, hogy itt vagyok? Egyenesen a -tengerpartról Trouville-ből pottyanok ide. Nézd, ez a por a -csizmámon, még Francziaországban szállott rá. Ma délben jöttem erre -a félreeső kis jószágomra, a mit tréfából Kis-Gáthnak szoktunk -nevezni. Estig úgy meguntam magamat, hogy befogattam és itt vagyok -a nyakadon. <span class="pagenum"><a name="Page_195" id= -"Page_195">-195-</a></span></p> -<p>Minő hang volt ez?</p> -<p>Az a Nagygáthy Gedeon beszél így, a ki a volt mérnökkel és -Réthfalvy Miklóssal találkozván a vasúton, oly lenéző, ellenséges -és gyűlöletes hangon szólott? A ki főúri fensőségét oly megvető -modorban akarta éreztetni azon fiatal emberrel, ki születési jogait -egyelőre csak bebizonyítani törekedett?</p> -<p>Ugyanaz. De most már más nap sütött az égen. A grófságot kereső -idegent kalandornak tekintette: az igazi gróffal, kötelességének -tartotta czimboraságot kötni.</p> -<p>Egyszerre elfeledte korábbi impertinentiáit s természetesnek -találta, hogy mások is kiverjék emlékezetükből. Az a régire -szólott: mai föllépése az új helyzetre vonatkozik.</p> -<p>Mintha nem is ő lett volna az a gavallér, a ki az országos hírű -vegyészt pénzen fogadta fel, hogy Szabolcsy Gábor irataiban vagy -hibát találjon, vagy felfedezzen valamit, a mi gyanút -ébreszthet.</p> -<p>Megigérhetjük olvasóinknak, hogy Nagygáthy gróf változékonysága -és következetlensége még sokkal erősebb vonásokban is nyilatkozni -fog. Majd látni fogjuk őt, mily teljes eltökéltséggel megy neki -valaminek s az utolsó perczben mégis ingadozni kezd. Sőt ő maga fog -mindent elkövetni, csakhogy akármily áron kiszabadulhasson azon -hálóból, melynek szálaiba a legjobb szándékkal önmagát bonyolítá -bele.</p> -<p>A ház ura udvariasan felelé:</p> -<p>– Isten hozott.</p> -<p>Karonfogva mentek fel a nehány lépcsőn a földszinten fekvő -társalgó szobába.</p> -<p>– Megmondjam, mi hozott engem, így lóhalálában, Gelenczére?</p> -<p>– Kérlek, beszélj.</p> -<p>– Két dolog. Primo: hogy lássam az új szomszédot.</p> -<p>– Nagyon örülök.</p> -<p>– Secundo: névtelen levélben írták nekem, hogy <span class= -"pagenum"><a name="Page_196" id="Page_196">-196-</a></span> itteni -tiszttartóm borzasztó tolvaj; ellopta már az igás lovak patkószegét -is.</p> -<p>– És rajta kaptad?</p> -<p>– Fájdalom, nem. A számadás hosszú, a pénztár üres volt; szóval -mindent a szokott legjobb rendben találtam. Pedig te még nem is -tudod, mily nagy úri élvezet az, egy tiszttartót elcsapni! Ilyenkor -azt képzelem: én vagyok a király és pereputyostól pokolba kergetem -az egész szabadelvű miniszteriumot.</p> -<p>Mikor az elfogadó szobába értek, az inas felgyújtotta a -lámpákat.</p> -<p>– Kérlek, foglalj helyet.</p> -<p>– Köszönöm, hanem legelőször is a barátság megpecsételésére, -hozass bort.</p> -<p>A fiatal ember végtelen zavarba jött. Ő még víznél egyebet -sohasem ivott. Mit tegyen? megvallja töredelmesen, hogy nincs bora, -vagy kerítsen valahonnan oly undok lőrét, minőt az ilyen úrnak még -legutolsó cselédje sem venne szájába?</p> -<p>Szerencsére volt a házban okosabb ember is, mint maga a gazda. -Egyszerre csak nyilott az ajtó s Károly, a vén komornyik lépett be, -hozván kezében egy óriási ezüst tálczát, melyen az elhúnyt öreg -úrnak kedvencz borai, páros palaczkokban fel voltak rakva. Ez volt -itt a régi szokás s ha a vendég nem akart inni, hát otthagyta.</p> -<p>Az üvegeken nem volt felírás, de Gedeon gróf, mint régi ismerős, -egyenesen rámutatott, melyiknek akarja nyakát szegni. A komornyik -kihúzta a dugót s megtöltötte a poharakat.</p> -<p>– Ez tarczali szamorodni – szólt a vendég és csendes élvezettel, -valóságos műértéssel szürcsölte ki poharát.</p> -<p>A ház ura pedig ma fedezte fel először, hogy teljesen felszerelt -pincze rejtőzik a ház alatt.</p> -<p>– Sok maradt ebből a legjavából? – kérdé a vendég.</p> -<p>– Gróf úr, – felelt a komornyik hivatalos szárazsággal, -<span class="pagenum"><a name="Page_197" id= -"Page_197">-197-</a></span> mint a kinek szívén feküdt a ház jó -híre, – a rendes készlet mindig 750 palaczk volt s ma is az.</p> -<p>– Ah, készlet! Hallottad ezt Gábor? Ez a kereskedelmi szó elég -arra, hogy az egész pincze megeczetesedjék tőle.</p> -<p>A komornyik eltávoztával Gedeon gróf végig nyujtózott a -pamlagon. De még ennyi kényelemmel sem volt megelégedve: felhányta -lábát a legközelebbi karszékre.</p> -<p>– Barátom – mondá a harmadik pohár után. – Elhiheted nekem, a -tapasztalt ficzkónak, hogy abban a híres Francziaországban összesen -nem terem egy megiható korty.</p> -<p>– Ezt csodálva hallom, mert a statisztikusok szerint egész -Európában Francziaország a legelső bortermelő hatalom.</p> -<p>– A statisztikusok mondják? Az ördög vigye el őket. Mert nagy -különbség van abban, könyvet írni a borról, vagy inni belőle. A hol -chemia van, ott áll a tőszomszédságban a patika is. A franczia -szőllősgazda csak gyártja borát és küldi a vendéglősnek, vagy a -kereskedőnek. Én pedig azt mondom, csak az a bor, a mit a gazda -maga iszik, vagy vendége elé tesz.</p> -<p>– Ez igaz.</p> -<p>– A franczia termelő asztalára csak az jő, a mit pancsolás -közben galádul elrontott.</p> -<p>– Nagy köszönettel veszem oktatásodat.</p> -<p>– Akkor igyál, mert sok és nagy beszédem lesz veled.</p> -<p>– Hallom.</p> -<p>– Ártatlan Gábriel arkangyalom (már a hetedik pohár járta). -Tudod-e, hogy korábban rettenetesen gyűlöltelek? Arany keretbe -foglaltatom azt a hirlapot, ha írja, hogy főbe lőtted magadat.</p> -<p>– Sajnálom, hogy nem tudtam. Esetleg megszerezhettem volna neked -ezt az örömet. <span class="pagenum"><a name="Page_198" id= -"Page_198">-198-</a></span></p> -<p>– Ne gúnyolódjál, mert egy helyett két okom is volt a -gyűlöletre.</p> -<p>– Nagyon helyes. Primo és secundo.</p> -<p>– Az első ok, hogy eldokumentáltál a markomból 13,000 holdat, -melyet kis diák korom óta örökömnek tekintettem. Lásd, itt a -szomszédságban van nagyanyai jussom. Ez is 13,000 hold. Tréfából -Kis-Gáthnak neveztem e pusztát s a név rajta maradt. A kettő együtt -26,000 hold lett volna, Maróthy szerint. Csinos porczió. Ha valaha -hevesmegyei 54,000 holdamat elliczitálná előlem a zsidó, a zempléni -jószágból is megélhetnék, úgy szegényesen.</p> -<p>– Secundo?</p> -<p>– A második ok még jobban bosszantott. Jóformán még le sem -nyeltem a gelenczei keserű lapdacsot s már is azzal ijesztgettek a -vén grófnék, hogy te még az én réthfalvi csekély 9,000 holdacskámat -is el akarnád tőlem sohajtozni.</p> -<p>– Van neked birtokod Réthfalván?</p> -<p>– Van! azaz, lesz, ha elhozza jövendőbeli feleségem.</p> -<p>– Gratulálok.</p> -<p>– Nem nagy birtok; de van hozzá két meglehetős járulék is.</p> -<p>– Derék; megint kapok egy primót és secundót is.</p> -<p>– Átkozott hamar megtanultad szójárásimat. Ebből is látom, hogy -igazán grófnak születtél. Az első kellemes járulék a fösvény mama, -a ki mióta néhai korhely férjének adósságait kifizette, rútul veri -élére a tallérokat.</p> -<p>– A tallérokat?</p> -<p>– Ezt csak figurális értelemben kell venni. Tallér vagy nagy -bankó, mindegy. A mama fanyarkodik, sápít, de szépen gyűjt. Ha -pedig krach van a börzén, potom áron vásárolja össze a legjobb fajú -állampapirokat.</p> -<p>– Felséges kilátás a jövőre. <span class="pagenum"><a name= -"Page_199" id="Page_199">-199-</a></span></p> -<p>– Természetesen én nem szólok közbe. Hagyom, hogy csak -lépesedjék. Az egyszeri római császár, ha látta, hogy valamelyik -szenátora kezdi magát megszedni, engedte, míg teljesen -felhizlalódott s akkor a kövér prédát lefüleltette. Hogy is mondta? -a nyúl pecsenyére valót keres.</p> -<p>– Lepus pulpamentum quærit.</p> -<p>– Melyik jeles latin klasszikus hagyta fönn ezt a tanulságos -adomát? Cicero vagy Voltaire?</p> -<p>– Elég tudni, hogy egyik a kettő közől. Beszélj a második -meglehetős járulékról.</p> -<p>– Parbleu! hát a feleség hozzá! Előtted ez semmit sem -számít?</p> -<p>– Ezt nem mondtam.</p> -<p>– Lásd barátom, eddig csakugyan hittem egy kicsit, hogy szemet -vetettél az elátkozott kastélyra; most azonban eredeti és -csalhatatlan okmányokra támaszkodva, kijelentem, hogy az -igazságtalan vád alól tökéletesen föl vagy oldozva. Oh, ha nem -volna tárczámban hat vagy hét eredeti levél, az ő kezeitől! és -egyik úgy telve lángoló szerelemmel, mint a másik: azt hiszed, -jönnék ide hozzád és innám a borodból?</p> -<p>– Bizonyára nem.</p> -<p>– Elébb megtörténnék, hogy Vékonyi barátomat és még egy másikat, -küldeném hozzád azon kéréssel, hajtassunk ki az erdő szélére s -gyakoroljuk magunkat kissé a golyóváltásban.</p> -<p>– Nagy megtisztelés volna.</p> -<p>– Mondtam, erről nincs többé szó. Világosan, mint a napfény, -kiderült ártatlanságod. De beszéljünk mulatságosabb dolgokról. (A -tizedik pohárra került a sor.) Közbevetőleg legyen mondva, nem -látom, hogy innál.</p> -<p>– Dehogy nem; iszom biz én. (És valóban le is csippentett a telt -pohár szinéről egy gyűszüre valót.)</p> -<p>– Te még nem ismered a franczia asszonyokat. <span class= -"pagenum"><a name="Page_200" id="Page_200">-200-</a></span></p> -<p>– Valósággal nem sok példány került közülök szemem elé.</p> -<p>– Akkor mért tudsz francziául.</p> -<p>– Hát csak úgy, mint latinul. Az emberrel elhitetik, hogy az -tudomány, tehát megtanulja.</p> -<p>– Barátom! a franczia asszony, az okos állat; hanem a férfiak, -különösen mi párisiak, az úristennek megtestesült szamarai -vagyunk.</p> -<p>– Megtestesült szamarai?</p> -<p>– Méltán megérdemeljük e nevet. Mert lásd, mi párisiak, rá nem -nézünk a legszebb nőre, míg nem halljuk, hogy egy másik barátunk -tönkre nem jutott miatta. Sokszor eszeveszetten belebolondulsz -valami igen kétes értékű figurába, a kinek tagadhatlanul pisze orra -van. Hja! de ez a darab hús ugrálni tud a nagy opera balletkarában -s ez teljes hitelű ajánló levél.</p> -<p>Többet mondok: büszke czím, és megtisztelő representatio! Más, -legbájosabb arczczal is, meg van bukva a champagnei mellett -vacsoráló czimborák között. Hiába mutatod be karodon hozott -szépségedet mint mademoiselle Quirine, mint madame Etrusque; rá sem -hederítenek. De ha jogosan mondhatod: im, Gouguenard asszony, a -Theatre Ambigu páholynyitónéja, jól vigyázz, hogy legbensőbb -barátod el ne üsse kezedről kincsedet. Nagyon sok selyem-ruha, -brüsszeli csipke, még több brillantos ékszer, különösen pedig angol -bagaria-bőrből készült igen vaskos tárcza kell hozzá, hogy -imádottadnak tiszta szent hűségét megőrizzed. Experto crede -Ruperto. Mit mondasz erre?</p> -<p>– Nagyon örülök, hogy mindezt ingyen megtanulhatom.</p> -<p>– Tanácslom, fordítsd hasznodra oktatásaimat. De… most jut -eszembe a legbölcsebb gondolat. Te nekem nagy szolgálatot -tehetnél.</p> -<p>– Kérlek parancsolj.</p> -<p>– Holnap megyek Réthfalvára, egész napra. De <span class= -"pagenum"><a name="Page_201" id="Page_201">-201-</a></span> miután -félek, hogy ebédig megöl az unalom, megtehetnéd, hogy jöjj -velem.</p> -<p>– Holnap?</p> -<p>– Úgy, reggel tíz óra után indulhatunk.</p> -<p>– Nagyon szivesen (szikrákat vetett a fiatal ember szeme). Hanem -baj van. Holnap már ketten készülnek Réthfalvára: Cseklész grófné -és Würzheim báróné.</p> -<p>– Brrrr…</p> -<p>– A legkedvezőbb esetben holnaputánra kell látogatásunkat -halasztanunk.</p> -<p>– Holnaputánra? Az lehetetlen. Kedden, szerdán Hevesmegyébe -igérkeztem. Egyszerre négy tiszttartómnál tartok -kassza-visitatiót.</p> -<p>– Ez kellemetes időtöltés.</p> -<p>– Oh, én röviden végzek. Felmarkolom az ezres, százas és ötvenes -jegyeket; a tizest, ötöst és egyest ott hagyom a napszámosok -fizetésére.</p> -<p>– És a számadás?</p> -<p>– Van uradalmi revizorom, hála Istennek. Derék, értelmes ember. -Csak harmadéve van nálam s már is 500 hold homokot vett Nyir-Béltek -körül. De várj: csütörtökön okvetlenül szabad napom van. Itt termek -nálad reggel tiz órakor s két sárgámmal két óra alatt Réthfalvára -röpítlek.</p> -<p>– Szép hajtás lesz. Együtt megyünk?</p> -<p>– Oh, ne képedj el. Itt van tárczámban hét eredeti levél. Ily -csalhatatlan bizonyíték birtokában, szemtelenség volna tőlem -szerelemféltőnek lenni. Kérlek csengess, hadd fogjon be -kocsisom.</p> -<p>– Hogyan? haza utazol?</p> -<p>– Gyönyörűen süt a hold.</p> -<p>– Azt hittem itt töltöd az éjet.</p> -<p>– Lehetetlen; holnap reggel, hét óra huszonkilencz perczkor, az -állomáson kell lennem.</p> -<p>Épen feljött a teli hold, a midőn Gedeon gróf a második -palaczkkal is készen volt s aztán kocsira ült és elhajtatott -Kis-Gáthra. <span class="pagenum"><a name="Page_202" id= -"Page_202">-202-</a></span></p> -<p>Harmadnapra Gelencze fiatal ura megint Cseklész grófné -kastélyában töltötte a nap második felét. Nagyon kereste az -alkalmat, hogy közelébe kerüljön a grófnénak, a ki azonban épen ma, -csodálatos ügyességgel és legkevésbbé sem leplezett -szándékossággal, mindannyiszor kisiklott a tanú nélküli találkozás -véletlenei alól.</p> -<p>Pedig bizonyos volt, hogy mondhatott volna valamit, tán sokat -is, de nem volt kedve hireit olcsón vinni a vásárra. Élvezet az, az -asszonyok táborában, ha legjobb barátaikat is néha jól megkinozzák. -Magukról tudják, minő gyötrelem az, égni a kiváncsiságtól és -szívszakadva várni a kielégítésre!</p> -<p>Még azt a kiszámított kegyetlenséget is elkövette, hogy egykor -séta közben, a kertben, jól összegyűrt zsebkendőjét elejtette. A -fiatal ember boldog sejtelmek között vette fel s miután érzette, -hogy a kendőben valami papirféle zörejlik, a becses jószágot, mint -sajátját ki is csente belőle.</p> -<p>De a grófné tiltakozott.</p> -<p>– Grófocskám – mondá – csak ide vele az én papirkámmal. Ez a -szakács programmja a mai ebédre, tehát kizárólagos titka a -háziasszonynak. A vendég elégedjék meg a kész eredménynyel.</p> -<p>Ily előzmények mellett nem csoda, ha a fiatal ember rossz -kedvvel ült ebédhez, a mi nagy szerencsétlenség. Mert szokás -szerint, két hölgyecske közé szorulván, csak erőltetve sikerült -szomszédnőit mulattatni. Meg is kapta büntetését. A két úri nő néha -összenézett és vállat vont; ez pedig annyit tett: ez a Szabolcsy -Gábor végre is unalmas fráter. Gonoszabb itélet ez, a társaságban, -mint mikor más közönséges ember fejére az esküdtszék kimondja a -«vétkest».</p> -<p>Fel kell tenni, hogy ebéd alatt főleg az elátkozott kastély -borzalmai képezték a társalgás legháladatosabb anyagát. Eleinte -nagyon észrevehető volt, mily tartózkodással nyilatkoznak a -vendégek? de mikor kiderült, <span class="pagenum"><a name= -"Page_203" id="Page_203">-203-</a></span> hogy Würzheim báróné a -réthfalvi csodákat, sorban és egyenként mindenkinek elbeszélte, -forradalmi erőszakkal tört ki a legkorlátlanabb sajtószabadság.</p> -<p>S miután oly előkelő hölgytől, mint a tábornokné, senki józanul -nem követelhette, hogy a titok részletes elbeszélésében -megemlékezzék, mit mondott az elsőnek? mit a legutolsónak? történt: -hogy ha bár minden jelenlevő a legeredetibb forrásra hivatkozhatott -is: mégis, mikor a réthfalvi rejtelmek teljes képe egybe -állíttatott: tömérdek varians lectio mutatkozott.</p> -<p>Ezek közől, mint legnevezetesebb, legtöbb fejtörést okozott azon -kérdés: vajjon maga Réthfalvy báróné írta-e a Trouvillebe küldött -leveleket, vagy az ő parancsából, csak Jetty kisasszony, a -szobaleány? Még azt sem lehetett eldönteni, hogy a báróné legalább -a fogalmazványt készítette-e előre: vagy ezt is a szobaleányra -bizta, a ki azután szóról-szóra kiírta a «Haus Sekretair»-ből.</p> -<p>Cseklész grófné háziasszonyi nyájassággal hagyta beszélni -vendégeit. Mert a legborsosabb rágalmazás sincs megtiltva az úri -asztaltársaság között. Egyedül csak a ház úrnőjének kell -tartózkodni. Ennek ellenkezője rossz izlést árulna el, a mit pedig -a többiek csevegnek, az úgy is a felelősségre nem vonható «on dit» -rovatába tartozik.</p> -<p>Tehát diszesen hallgatott, pedig ha tegnap Réthfalván járt, mint -szemtanú, legilletékesebben adhatott volna felvilágosítást.</p> -<p>Naplemente után az ég nyugati láthatára felől sötét felhők -kezdtek emelkedni; már a villám fénye is vetélkedő játékot űzött a -lámpagolyók holdvilágával. Jótékony felfrissülés volt ez a rekedt -levegő ellen s a társaság a kastély tágas verandájára -gyülekezett.</p> -<p>A vidékiek pedig, a kik csak napi látogatók voltak, kezdtek -készülni a hazatérésre. <span class="pagenum"><a name="Page_204" -id="Page_204">-204-</a></span></p> -<p>Épen a végső pillanatban lágyult meg a grófné szíve. Egyszerre -felkelt székéről s lement a veranda előtt elterülő virágszőnyeg -közé ékelt s puha poronddal behintett szeszélyes alakú utacskák -közé. Intett Gábor grófnak, hogy kövesse.</p> -<p>Csak öt vagy hat lépéssel haladott előre s megint megállott.</p> -<p>– Látom, hogy haza készül – mondá – és én majd elfelejtettem -hivatalos jelentést tenni réthfalvi látogatásom sikeréről. A rám -bizott levelet szerencsésen átadhattam annak, a kihez czimezve -volt.</p> -<p>– Ah, grófné, és elfogadta?</p> -<p>– Már hogyne fogadta volna el, ha én adom kezébe? Bizonyosan azt -hitte, valamelyik barátnéjától jő.</p> -<p>– És?</p> -<p>– Hogyan? és?… mit jelent ez a helyén kivül alkalmazott: és? -Remélem nem várta, hogy még választ is hozok rá?</p> -<p>– Grófné, hogy lehetnék oly szerénytelen?</p> -<p>– Ez már másként hangzik. S miután ön kevéssel is megelégszik, -akkor többet hallhat. Elbucsuzás előtt a kis leány ezt mondta: -Nénikém, a levelet elolvastam; igen örvendettem és vigasztalást -nyertem belőle.</p> -<p>– Ezt mondta?</p> -<p>– Sem többet, sem kevesebbet. Ismerje el, alázatosan, hogy ez -több, mint remélhetett; több, mint a mennyit megérdemelt.</p> -<p>– Messze felülmulja minden várakozásomat. Grófné, ön a -legboldogabbá tette a legkétségbeesettebb halandót.</p> -<p>– Akkor vezessen vissza a társaságba.</p> -<p>Midőn a fiatal ember e parancsot hallá, egy szökéssel átugrott -az ültetvényeken s azon útra állott, melyen a grófnénak okvetlenül -át kellett hatolnia.</p> -<p>– Csak még egy rövid szót, imádott grófné. Szívem mélyéből -köszönöm jóságát és részvétét irántam. <span class= -"pagenum"><a name="Page_205" id="Page_205">-205-</a></span> Egy -élet nem elég ily tiszta barátság meghálálására. De most -kötelességem tudtára adni, hogy legközelebb igen erős lépést teszek -előre, de csak úgy, ha dicső pártfogóném engedélyt ad rá.</p> -<p>– Mit kivánhat még tőlem? (majdnem úgy hangzott ez, mint -szemrehányás a telhetetlenség ellen).</p> -<p>– Grófné, csak e szót kell kimondania, hogy: legyen. E nélkül -semmire sem vállalkozom. Ha grófném mindenható patronatusságának -szárnyai alá menekültem, s nem akarok vakmerő felségsértővé lenni: -úrnőm és istennőm engedelme nélkül semmit sem tehetek.</p> -<p>– Miről van szó?</p> -<p>– Tudja meg grófnő, hogy Nagygáthy gróf megérkezett. Tegnap este -meglátogatott, pajtásságot kötött velem és csütörtökön reggel -megyünk ketten, egész napra, Réthfalvára.</p> -<p>– Ön nem beszélhet komolyan.</p> -<p>– Szószerint minden igaz. Gida gróf engem legjobb barátjának -nevez. Trouvilleből egyenesen hozzám rohant, megölelt, -megroppantotta csontomat, ivott boromból, ivott poharamból. Még -Gelencze bitorlásáért is amnesztiát kaptam!</p> -<p>– Honnan e képtelen változás?</p> -<p>– Büszkén veregette kabátja oldalzsebét; azt mondta: kilencz -darab eredeti és csalhatatlan bizonyítványa van arra, hogy az -ország legszebb leányzója szívet szívért cserélt vele.</p> -<p>– Ah? Csakugyan Jetty kisasszony levelei miatt bolondult meg? Oh -hallatlan vakság, Istenről elfeledkező elbizakodás! Csak férfitól -telhetik ki ily hajmeresztő ostobaság! De tulajdonkép mi szüksége -neki arra, hogy önt is Réthfalvára vigye?</p> -<p>– Kézzelfoghatólag akarja megczáfolni, hogy irányomban -szerelemféltő sohasem volt. Egymagában már nem is elég arra, hogy -elviselhesse boldogságát. Kell, hogy más is tanúja legyen fényes -győzelmének.</p> -<p>A grófné hangosan nevetett; megindult visszafelé; <span class= -"pagenum"><a name="Page_206" id="Page_206">-206-</a></span> a -fiatal ember kitért útjából, karját ajánlotta s ekkor a grófné -halkan sugá:</p> -<p>– Tót falú volt az a Lengyelke?</p> -<p>– Tiszta magyar; de már a határdombon túl, fél kilometernyire -tótok teremnek.</p> -<p>– Akkor álljon be ön is tótnak. Gedeon gróf szállást ad önnek, a -tót pedig kiveri a házból.</p> -<p>Ezzel felemelte legyezőjét, mintha a fiatal embernek vállára -akarna vele ütni. Természetesen, nem tette, mert a grófnék -határtalan kegyeinek is határai vannak.</p> -<p>Így végződött e nap.</p> -<hr class="chap" /> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_207" id= -"Page_207">-207-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h2><img src="images/18.png" alt="" title="" /> XVIII.<br /> -<span class="smaller">(Az elátkozott kastély megrohanása és -titkainak földig lerombolása.)</span></h2> -</div> -<p>Az izgatottsággal várt nap megérkezett, de kérdés maradt, -eljön-e Nagygáthy gróf? mert az ilyen hatalmas uraság időközben -mást is gondolhatott a következetlenség vádja nélkül.</p> -<p>Annál kellemesebb látvány volt, hogy tizenegyet vervén az óra, -Kis-Gáth felől porfelleg keletkezett s nehány percz után, mintha a -szélvész sodorta volna ide: Nagygáthy gróf könnyű, födetlen kocsin -ülve és öt sárkányt hajtva, a gelenczei kastély kapuja előtt -termett.</p> -<p>– Készen vagy?</p> -<p>– Ülök fel.</p> -<p>Ezzel felugrott a kocsira barátja mellé a bakra. Csak azt -nézték, jól ég-e szivarjok? más minden rendben lévén, fordult a -kocsi, a lovak nyaka kaczéron hajladozott, a húsz patkó nyomokat -vert a földbe és folyt tovább a repülés.</p> -<p>A hátulsó ülésben világos szürke frakkban a kocsis volt mint -leszegezett czövek megtelepedve. Mellette teljes feketébe bújtatva -a gróf komornyikja, monsieur Jasmin fitymálá a mellette ülőnek -csekély rangját és méltóságának érzetében félre nézett a kocsiból s -nagyon vigyázott, nehogy rázkódás közben összeütődvén, a kocsis -könyökével magát megfertőztesse.</p> -<p>Épen most a falun kívül valami rozzant csőszház <span class= -"pagenum"><a name="Page_208" id="Page_208">-208-</a></span> mellett -haladtak el s Jasmin úr (mert jeles összehasonlító talentum volt) -azon gondolatban mélyedt el, hogy ennél a kunyhónál a párisi nagy -operaszinház mégis sokkal szebb épület! Mikor pedig Fazekasfalva -nagy utczájának göröngyein döczögtek végig, sóhajtva emlékezett -vissza a rue Rivoli ruganyos aszfaltjára.</p> -<p>A volt mérnököt nagyon érdekelte a lovak rohama és ütenyszerű -egyenlő sebes ügetése. Kivette óráját, olvasta a perczeket és -gyakorlott szemmértékével számította a hátrahagyott -kilométereket.</p> -<p>– Barátom, – mondá, – ha mindig így haladunk, huszonöt kilometer -fog esni egy órára.</p> -<p>– Mennyi az a régi becsületes mérték szerint?</p> -<p>– Valamivel több mint három és fél mértföld.</p> -<p>– Az kevés. Rajtam ugyan holmi vidéki személyvonat nem fog -ki.</p> -<p>Ezt felelve, még jobban megeresztette a gyeplőt; tán még az -ostorhoz is nyúl, ha nincs jelen a kocsis (a grófnak közlekedésügyi -minisztere), a ki elrémült arczával bölcs mérsékletet -tanácsolt.</p> -<p>Csak nyelte a kocsi a távolságot e rohamban, a nélkül, hogy a -lovak vágtattak volna. A gróf kitünő kocsis volt; tán kitünőbb, -mint a minő gróf lehetett. Művészi pontossággal kerülte ki az -útközben talált szalmás szekereket, sőt az út nagyobb kátyúit is. -Ez alatt pedig már második szivarát hamvasztotta el a szemben -süvöltő szél segítsége mellett.</p> -<p>Végre győzelmesen kiálthatott fel.</p> -<p>– Gábor! otthon vagyok.</p> -<p>– Otthon? azt hiszem, csalódol; mert én, a ki felmértem e -vidéket, tudom, hogy a kastély ama dombok túlsó lejtőjén -fekszik.</p> -<p>– Mi urak akkor vagyunk otthon, ha saját földünkre érkeztünk. De -nézd csak a bárónénak rabló agriculturáját! Mennyi buzaföld. Ott -repcze volt; azontúl dohányt ültetett. Alig valami tengeri, zab, -árpa vagy vetett takarmány. Ha maholnap kezembe kerül a 9000 hold, -meglásd egy kanálnyi termő erőt <span class="pagenum"><a name= -"Page_209" id="Page_209">-209-</a></span> sem találok benne. Te, a -ki esetleg kultur-mérnök is lehettél volna, nem lázadsz föl e tatár -gazdasági módra?</p> -<p>– A föld majd megjavul, ha heverteted. Addig vígasztaljon meg az -ilyen gazdaságból gyűjtött sok pénz és kamat.</p> -<p>– Igazad van: ez mindenesetre elfogadható kárpótlás lesz.</p> -<p>Már megkerülték a réthfalvi domboknak szőllővel beültetett -promontoriumát, midőn a megyei kavicsolt útra felhajtattak s a -roppant porförgeteg hátrahagyása mellett, az elátkozott kastély -idomtalan tetőzetét megpillantották.</p> -<p>Ezen órában a báróné, leánya társaságában az alsó kertben -hasznos vetemények és gyümölcsfák között sétálgatott.</p> -<p>A hölgyek még azt sem hallották, hogy Gedeon gróf már búcsút -vett Francziaországtól: annál kevésbbé sejthették, mily nagyszerű -meglepetés vár rájok.</p> -<p>Ellenben Jetty kisasszony (mert időközben szobalányi fizetésének -megtartásával komornai rangra emeltetett) a felső kertben élvezte -szabad óráját.</p> -<p>Az egykori árnyas park most szomorú rombolás helyét mutatta. A -báróné a legterebélyesebb tölgyeket kivágatta, s mint tüzelőfát a -szomszéd mezőváros heti vásárán eladatta.</p> -<p>Jetty kisasszony volt az első, a ki a nagyszerű fogat -közeledését észrevette. Néhány másodperczig még remélte, hogy csak -az úton halad át valami idegen; de rögtön elrettenve látta, hogy a -kocsi egyenesen erre fordul rúdjával és meg sem áll, míg a kastély -bejárása elé nem érkezik.</p> -<p>– Mennyei hatalmak ne hagyjatok! Vendég! férfi vendég botlik be -Réthfalvára! mi lesz ebből?</p> -<p>Már rohanni akart, hogy úrnőit a kitört veszedelem felől -értesítse, a midőn Nagygáthy gróf oda vetvén a gyeplőket kocsisának -kezébe, leugrott az ősi <span class="pagenum"><a name="Page_210" -id="Page_210">-210-</a></span> kövezetre s karon ragadá a -megfutamodni szándékozót.</p> -<p>– Lélekvesztő gyönyörűségem! – kiáltott mint elismert műértő, a -ki a női kecsek becsét, bármely fajú öltözék alatt is, rögtön képes -volt felfedezni. – Egy tapodtat sem innen. Csak azt mondja, hol -találom a bárónét, mert meg akarom a hölgyeket lepni.</p> -<p>A (tiszteletbeli) komorna a kastély túlsó oldalán fekvő kert -felé mutatott és épen háladatos mosolyra akará ajkait nyitni, midőn -azt a másik urat, Gedeon gróf kisérőjét, megismerte.</p> -<p>– Még ez is itt van? – gondolá végkép megsemmisülve. – -Megérkezett az utolsó itélet napja. Jaj lesz most eleveneknek és -holtaknak!</p> -<p>Nagygáthy gróf csak szemével intett barátjának, hogy kövesse. De -ennek épen most már más felé járt az esze.</p> -<p>Leírhatlan csodálkozására innen a kastély kapujából, a letarolt -park gyér bokrai fölött láthatta, hogy édes atyjának, a -honvédezredesnek, sírköve sértetlenül áll előbbi helyén.</p> -<p>– Kisasszony, – kérdé álmélkodva, – miként történt, hogy ezen -emlékkő fönmaradt? Nekem azt írták, hogy el van onnan hordva s -helyén friss pázsit zöldel.</p> -<p>– Méltóságos uram, – felelé a leány egészen elérzékenyülve, -jobban mondva megvesztegetve, az ily magas helyről jött kisasszonyi -czímre. – Valósággal el volt határozva, hogy a sírkövet lebontsák -és elhordják. Az ispán már alkudozott az emberekkel. De miután -senki sem akarta harmincz forinton alul leszedni és darabokra -törni; az országutat kavicsoló vállalkozó pedig az apróra tört -anyagért két forint húsz krajczárnál többet nem igért: hát bizony -helyén hagytuk az ezredes emlékét.</p> -<p>Ime, milyen jó néha a takarékosság! Huszonhét frt nyolczvan -krajczár megkimélése által egy 1849-ben elvérzett martirnak sírja -illetlenül maradt s van még <span class="pagenum"><a name= -"Page_211" id="Page_211">-211-</a></span> jel arra, hogy hol -keressék a háladatos utódok a hazáért elhunytnak hamvait!</p> -<p>Megvígasztalódva s felbátorodva sietett a fiatal ember barátja -után. Jól ismerte a kastély bensejét s a kapu boltozata alatt -áthaladva, rátalált az alsó kertre, a hol az oszlopos veranda -legfelsőbb lépcsőjén a ház úrnői épen most fogadták a legelőbb -érkezett vendég üdvözletét.</p> -<p>A báróné zavarban volt; de mikor meglátta, hogy a kit szíve -gyökeréből gyűlölt, az is ide merészkedett jönni, büszkén emelé föl -fejét.</p> -<p>Gedeon gróf azonban semmit sem vevén észre a keletkező -fergetegből, kézen fogva vezeté közelebb barátját és mondá:</p> -<p>– Nénikém, bízva jóságában, elhoztam legjobb barátomat, -Szabolcsy Gábort. Ép oly vérrokonságban van ön vele, mint velem s -mint tudom, Miklós bátyánk már be is mutatta.</p> -<p>A báróné kezdé elveszteni eszméletét; de a jó nevelés gyümölcse -és a megszokás ereje még működött benne. Gépileg felelé:</p> -<p>– Örülök; már találkoztunk.</p> -<p>Aztán tántorogva indult a ház felé. Azt hitte, a vesztőhelyre -hurczolják. Tudta, hogy Gedeon gróf a Trouvillebe küldött -levelekről beszélni fog, s mint illik, az iránta mutatott -figyelmet, részvétet és kitüntetést élő szóval is megköszönni. Minő -jelenet keletkezik ebből? Leánya épen nem értheti, minő levelekről -van szó? Gedeon gróf elbutul, csodálkozik; azt hiszi, őrültek -házába jutott. És a bűnös elárulva, leálczázva, a földig lealázva! -Ő, az anya és a ház úrnője! Lehet-e emberi teremtménynek ily -leveretést, ily végső megsemmisítést elviselni?</p> -<p>Beléptek a kastély folyosójára és onnan egyenesen a társalgó -terembe. Menet közben Gedeon gróf nem győzte húga szépségeit s -teljesen kifejlődött bájait bámulni és dicsőíteni.</p> -<p>Csak arról nem szólott, mily sugár, magas, szép <span class= -"pagenum"><a name="Page_212" id="Page_212">-212-</a></span> növése -van, mert akkor mindenki a párocskára néz és megmérheti, hogy ő -méltósága épen a válláig ér menyasszonyának!</p> -<p>Gábor gróf a bárónénak udvarolt. Sok szép és lekötelező bókot -mondhatott; de a figyelmetlen úrnő csak fejének hajtogatásával -adott néma választ.</p> -<p>A szerencsétlen anya lelkében zúgott már a keletkező orkán -bömbölése. Legutolsó kétségbeesésében hamisan kezdett szívében -imádkozni. Mintha meg lehetne csalni az istent!</p> -<p>Titkos fohászának ez volt értelme. Mindenható! a ki az -ártatlanoknak s a jó szándéktól vezérlett anyáknak és özvegyeknek -atyja vagy, mentsd meg hű szolgálódat a szégyentől, mert különben -lehetetlen, hogy e nap vérontás nélkül végződjék.</p> -<p>Nagyon természetes, hogy a magas égnek egy báróné -figyelmeztetésére jobban meg kellett e dolgot fontolnia. Mert csak -nem akarták oda fön megengedni, hogy egyszerre két grófnak drága -élete veszedelembe kerüljön. Okvetlenül ketté vágják a vetélytársak -egymás nyakát.</p> -<p>És mégis, ki hinné? a jó szerencse, Nagygáthy grófnak -könnyenhivősége vagy inkább elbizakodottsága a közvetlen veszélyt -elhárította!</p> -<p>Mihelyt leült a társaság, Gedeon gróf szeretett húgának kezét -megcsókolván, bizalmasan mondá:</p> -<p>– Imádott Lenkém! Engedd meg, hogy hódolatteljes vőlegényed -élőszóval is megköszönhesse azon boldog órákat, miket hozzám -küldött leveleid olvasása közben nekem szereztél.</p> -<p>Itt volt az utolsó itélet. A báróné ajkai görcsösen vonaglának. -Leányára nézett s várta a megérdemlett büntetést.</p> -<p>A kis leány azonban semmi különös meglepetést sem mutatott. -Mintha ujság sem volna előtte, hogy ő leveleket irogatott Gida -bácsinak. Csak zavarodtan nézett és nem talált szókat a -feleletre.</p> -<p>E válságos perczben a boldogtalan vőlegény még <span class= -"pagenum"><a name="Page_213" id="Page_213">-213-</a></span> nehány -szóval egészíti ki kérdését és teljes lelki nyugalommal kérdé:</p> -<p>– Úgy-e Lenkém, mindig szíved sugallata szerint szoktál -írni?</p> -<p>E szerencsés kérdés egyszerre szétoszlatá a helyzet veszélyes -voltát.</p> -<p>Az egyenes, személyes és közvetlen kérdésre a kis leány nem -tudott (vagy nem akart) felelni; de az általános értelemben tett -felszólításra mondhatott, a mi tetszett és igaz is volt.</p> -<p>– Bátyám, – szólt oly komolyan, mint csak egy vidám kedélyű -leányka arczvonásaitól kitelhetett, – a mióta írni tudok, a kinek -csak valóban írtam, mindig szívemnek legőszintébb gondolatait -biztam papiromra.</p> -<p>E nyilatkozat általános lelkesedéssel fogadtatott. Mindenki azt -magyarázta ki belőle, a mi érdekének és várakozásának leginkább -megfelelt.</p> -<p>Gedeon grófnak felragyogott arcza az örömtől. Igaz, hogy -tekintve saját uradalmait, a 9000 holdas örökséget igen keveslette: -de a mamától összegyűjtött tőkepénz s a gyönyörű szép leány sokat -nyomott a mérlegben.</p> -<p>A báróné először elálmélkodott. Úgy érzett, mint a vízbehaló, a -ki mikor már elmerült, egyszerre észreveszi, hogy valaki utána -jött, megragadta üstökét s viszi a partra. Igaz, hogy nem értette -leányát; de örömest feltette, hogy ez a jó és engedelmes gyermek, -ha történt is háta mögött valami, e pillanatban mindent magára -vállalt!</p> -<p>És Gábor gróf? Ez az egészből csak azt a kifejezést hallotta: «a -kinek csak valóban írtam.» Benn rejlett e föntartásban azon -lehetőség is, hogy a távollevő rokon tőle ugyan soha egy irott -betűt sem kaphatott.</p> -<p>De végre meg volt a jég törve. A báróné újra lélegzett és -legelső is volt, a ki a helyzet megváltozásából hasznot akart -húzni. Anyai könnyek között <span class="pagenum"><a name= -"Page_214" id="Page_214">-214-</a></span> figyelmeztette a boldog -szerelmeseket, hogy ne feszegetnék többet a multat (ez alatt a -Pesten adott kosaracskát is értheté), hanem gondoljanak ezután -kizárólag a szép jövőre, mely őket várja.</p> -<p>Innen kezdve vidámabb és fesztelenebb hangulat uralkodott. -Rögtöni fordulat következett be s a báróné, mint bizonyíték hiánya -miatt felmentett bűnös, bátrabban mozoghatott. Sőt tudva, hogy -leánya a legmegbízhatóbb őrizet alá jutott, háziasszonyi gondok -czíme alatt, magukra is hagyhatá a fiatalságot.</p> -<p>Tekintve, hogy vendégei távol laknak s még ma haza utaznak, az -ebéd ideje négy órára tüzetett ki. A báróné a vidékről felszedett -szakácsnéjának művészetében nem sokat bízott, tehát lopva és titkon -még a konyhába is benézett. Fösvény volt a gyűlöletességig, de -azért báróné akart maradni, a kinek a kifogástalan vendégszeretet -első kötelessége. Értsük: ha szép szerivel ki nem bújhatott -alóla.</p> -<p>A szakácsné zokon és erősen fitos orral fogadta e kéretlen -beavatkozást. Azt találta mondani: ha nem üt ki az ebéd hiba -nélkül, annak oka, hogy nincs a háznál, a mi kellene hozzá. A -báróné rendre utasította a fellázadó cselédet; ez pedig rögtön -benyújtá mához tizenöt napra szóló lemondását.</p> -<p>E közben a fiatalság bölcsen átlátta, hogy ily forró nyárban -teljes másfél órát lehetetlen a szobában tölteni el. Hármacskán -tehát kimentek a kastély alsó kertjébe, a hol a gyümölcsfák árnya -alatt állítólag hűsebb szellő lengedezett.</p> -<p>Gábor gróf hősies elhatározottsággal tűrte szenvedőleges -szerepét; de ha Gedeon gróf tűzzel beszélt s néha vallomásaiban az -őszinteség határáig is elcsapkodott: a két hallgató összenézett és -egymás szeméből bűvös titkokat olvasott ki.</p> -<p>És tökéletesen értették e néma beszédet.</p> -<p>A boldog vőlegény sok érdekes adomát tudott a főrangú úrnők -boudoirjából. Mindig szigorúan az illem határai között maradt. Soha -életében nem volt <span class="pagenum"><a name="Page_215" id= -"Page_215">-215-</a></span> tűrhetőbb legény, mint most, a mi -eléggé bizonyítja, hogy szerelmes is lehetett egy kicsit.</p> -<p>Séta közben Gábor gróf néha nagyon megbámult egy piros almával -rakott fát. Illett ez, hogy barátja tanú nélkül is megnyithassa -szívének tárházát és kiönthesse onnan érzelmeinek kincseit.</p> -<p>Mikor így Gábor gróf néhány lépéssel hátrább maradt, nagyon -mulattatta őt a komikus látvány: a piczi kis gróf, a ki az -ellenállhatlan hőst játsza s mellette a szerény, egyszerű leány, de -alakjában a királynék szobormintája. De mind hiába! a kis grófocska -70,000 holdat dobott a mérlegbe, melyen állott, tehát ki -birkózhatott volna vele? Gábor gróf ily hatalom ellenében csak az -egykori mérnöksegéd volt, a ki azonban ha marokra kerül a dolog, -vetélytársát fél kezével dobhatja át a kert kerítésén.</p> -<p>Más ember nem tűrhette volna, hogy idegen tolakodjék közbe és -elbizakodottan játsza az egynapi királyságot.</p> -<p>De könnyen vonhatott vállat a fiatal ember. Dönthetlen -biztosíték volt kezében, az égi üzenet, melyet Cseklész grófné -hozott: «a levelet elolvastam; igen örvendettem és vígasztalást -merítettem belőle.» Csakis ily felhatalmazás birtokában engedhette -át nehány órára a csatatért, melyen többé semmi legyőzni való sem -volt!</p> -<p>A kitüzött órában jött a báróné és elvezette vendégeit az -ebédre. A csinosan felterített asztal a verendára nyíló hűvös -szobában állott s Jetty kisasszony épen most hozta fel a -levest.</p> -<p>Az ülés sorát a helyzet hozta magával. A hosszas kerek asztal -felső élén a báróné elnökölt; mellette jobbról leánya és Gedeon -gróf következtek. A baloldali fönmaradt hely csak Gábor grófnak -juthatott. Ehhez volt kötve a lovagias kötelesség, a ház asszonyát -mulattatni, kivánatait megelőzni, megjegyzéseire figyelmezni s -vizet tölteni poharába. Ez mindössze is fel nem ért Herkules -legcsekélyebb csodatettével. <span class="pagenum"><a name= -"Page_216" id="Page_216">-216-</a></span></p> -<p>Mindnyájok szerencséjére Gedeon gróf oly virtuozitással húzta a -társalgás első hegedűjét, hogy e rikoltó kiabálás mellett a lágyabb -hangszerek akkordjait hallani sem lehetett. Lenke kisasszony is -csak alig kapott időt, hogy néha egy csodálkozó vagy kérdő «ah?»-ot -vessen közbe.</p> -<p>Ilyenkor Gábor gróf alkalmat nyert, hogy a báróné arczvonásait -tanulmányozhassa. Emlékezett rá, hogy e nő korábban nyájasabb volt, -ha bár a mi fiatal emberünket soha igazán szívesen nem látta is. -Most az örökös izgatottság és elégedetlenség visszataszító -vonásokat gyüjtött szája környékére. Aztán idősebb is lehetett, -mint leányának tizenhét éves kora sejtetni engedte volna. Fiatal -éveinek regénye még a negyvenes években folyt le s ha később máshoz -ment férjhez, igen meglett korú hajadon lehetett.</p> -<p>Ezen észrevétel kulcsot adhatott jelleme meghatározására. -Összevegyült benne az úrnő, az anya hatalma a vén leány hiúságával, -a szerelmében csalódottnak embergyűlöletével, a harmincz évet túl -haladott szüzek önteltségével, a saját én-jök értékének -kimagyarázhatlan túlbecsülésével.</p> -<p>És ezek mellé még a fösvénységnek büzhödt fertője is!</p> -<p>Miről tudott Gedeon gróf oly kimeríthetlenül beszélni? A ki -messze földeket bejárt, sokat mondhat, még többet hazudhatik. De -Gedeon gróf nehezebb feladatnak vélte tudományának kilencz-tized -részét elhallgatni, mint a csekély maradékot egy ebéd idejére -feltálalni.</p> -<p>Kitünt, hogy jártas volt a faubourg St.-Germain herczegnőinek -termeiben, habár a «ruelle» titkait irgalmatlan szigorúsággal -kizárta előadásából.</p> -<p>Ismerte a párisi franczia nyelv legújabb haladásait és -grammatikai vívmányait. Elmondta, hogy a jó társaságokban e szót -«chic» többé hallani sem lehet. Még a hasonlókép szellemes és -klasszikus kifejezés a «pschutt» meg a «vlan» is avulni kezd. Ma -már a <span class="pagenum"><a name="Page_217" id= -"Page_217">-217-</a></span> comme il faut ember előtt minden szép, -kedves, divatos és elegáns dolog egyszerűen csak «tchink».</p> -<p>– Az én öt lovam tchink, az én hetvenezer holdam tchink. A hogy -beszélek, az tchink. És mindnyájan, a kik itt vagyunk, csupa -tchink-ek vagyunk. A pedáns és világtól elmaradt franczia akadémia -e végtelen sokat kifejező jelzőt még nem fogadta el, de annál -rosszabb rá nézve. Tant pis…</p> -<p>Ebéd végén a báróné feloszlatta az ülést s a két úr kiment a -verandára fekete kávét inni és szivarozni. A kis leánynak meg volt -engedve, hogy az ily kétségtelenül tchink társaságot kövesse és -illő távolságban velük együtt legyen.</p> -<p>A báróné maga hosszabb időre láthatatlan állapotba jutott. Ha -van itt még negyedik személy, afféle épen nem tchink-szerű egyén, -bizonyára azon gyanura vetemedik: hogy megy már a vén zsugori, -elzárja az ebéd maradékát; jó lesz azt holnapra, holnaputánra újra -felmelegíteni!</p> -<p>Csak nehány szót váltott még a verandán ülő társaság, a midőn -Gedeon gróf kiveszi óráját, rá pillant, megcsóválja fejét s mint -drága egészségére vigyázó fiatal ember igen fontoskodó arczczal -mondja:</p> -<p>– Barátom, nekünk sietnünk kell; a nap hanyatlik, az én lovaim -pedig nem éji kalandokra valók. S miután a szobaleányt nem -küldhetem az istállóba, megyek magam. Remélem, ott ácsorog az -udvaron komornyikom: intek neki s a kocsis foghat.</p> -<p>– Részemről készen vagyok.</p> -<p>– Megyek és jövök. Mulattasd addig dicsőséges kis -menyasszonyomat.</p> -<p>– Mindenesetre barátom, csak vigyázz, nehogy az udvaron Würzheim -bárónénak véres szájú komondoraival találkozzál.</p> -<p>Gedeon gróf ekkor már sietett az ajtó felé. Hallotta, vagy nem: -mit mondott barátja? nem sokat gondolt vele. Ő már előre élvezte a -rá váró gyönyört, hogy pompás telivéreit megint hajthatja. -<span class="pagenum"><a name="Page_218" id= -"Page_218">-218-</a></span></p> -<p>A verenda ajtaja becsapódék a távozó után, s arra rögtön más új -világ keletkezett a visszamaradtak között! Tetszett a sors -szeszélyének, hogy épen közvetlenül az elválás perczében szólhatott -e két lény egymással tanuk nélkül.</p> -<p>Gábor gróf felkelt; arcza lángolt, hangja reszketett és szívének -mélyéből fakadó érzelemmel mondá:</p> -<p>– Lenke kisasszony, bocsássa meg kétségbeesésemből származó -vakmerőségemet, hogy levelet írtam s csak holt betűkkel fejeztem ki -először: mint szeretem önt végtelenül!</p> -<p>A kis leány mosolya mennyet igért. Szemében a boldogság és öröm -könnye csillámlott meg. De mégis a női természet tartózkodásával -csak azt kérdé:</p> -<p>– Elmondta Cecilie néni válaszomat?</p> -<p>– Elmondta és e szavak örökre szívembe vésve maradnak. Lenke -kisasszony elolvasta levelemet, örömmel fogadta és vígasztalást -merített belőle.</p> -<p>– Igen, ezt izentem, – és mindenről megfeledkezve kérdé: Szeret -ön engem?</p> -<p>– Szeretem! és ezen szavam egész életem boldogságát foglalja -magában.</p> -<p>– Ha szeret ön, – felelt túlvilági elragadtatással a leányka, – -akkor fogadja kezemet és legyen az öné örökre. Nincs időm többet -beszélni, csak azt tudja meg, hogy én még előbb szerettem önt. És -ha az egykori mérnök ma is csak a régi szerény mérnök, akkor is -csak öné vagyok.</p> -<p>Most már az őrülés rohamai ragadták meg a fiatal embert. Ő is -megfeledkezett, hol van? ki látja? ki hallja? és az ajándékban -kapott kezet szívére emelé.</p> -<p>E pillanatban nyilott az ebédlőnek túlsó ajtaja és Gedeon -grófnak közeledő léptei felhangzának.</p> -<p>– Uram! – szólt még e végső másodperczekben is a boldogságban -úszó leányka. – Látnia kell, hogy én e nyilatkozatot vártam, -reméltem és el voltam készülve a legelső kedvező alkalomra. -<span class="pagenum"><a name="Page_219" id= -"Page_219">-219-</a></span></p> -<p>Ezzel kebelébe nyúlt s onnan egy kék szalaggal összekötött -papircsomagot vett elő.</p> -<p>– Rejtse el!</p> -<p>Többet nem szólhatott, mert Gedeon gróf jól megcsattintva az -üveges ajtó kilincsét, kijött a verandára azon nevezetes hírrel, -hogy fog már a kocsis!</p> -<p>Szokás szerint semmit sem látott. A gyanú, kétkedés vagy épen a -féltékenység eszébe sem juthatott. Mert zsebében hordva -menyasszonyának szerelmes leveleit, oly rendületlenül állott hite, -mint a Sion hegye.</p> -<p>Különben is nagy úri házból származó gyerek lévén, születése óta -szokva volt hozzá, hogy mindent készen kapjon kezébe s ha kellett -valami, mások dolga volt legtitkosabb vágyait ellesni és -megelőzőleg teljesíteni. Tehát azon érzék, hogy akármit is saját -grófi szemével fedezzen fel, tökéletesen hiányzott benne.</p> -<p>Az ebéd végétől a jelen pillanatig alig telt el húsz percz. És -mennyi történt ez alatt! A mit két szerető szív csak hitt, most élő -szóval bebizonyítva hallotta. Minő boldog megnyugvás ez a jövőre! -Biztosan építeni a lerakott alapokra!</p> -<p>A báróné szándékosan hagyta őket magukra. A jó gyermek szereti -mamáját, s mégis csak a háta mögött szokta a kiválasztott ifjúnak -szerelme titkát megvallani.</p> -<p>De mikor a ház úrnője a lovak dobogásáról hallotta, hogy -vendégei útra készülnek s nehány pillanatig a gondatlan vőlegény is -az udvaron állong, veszedelmet sejtve, előrohant, hogy féltékenyen -őrzött báránykáját a vérengző tigris körmei közül kiszabadítsa.</p> -<p>Majdnem egyszerre, úgyszólván Gedeon gróf sarkában érkezett a -verandára és fellélegzett, a midőn mind a hármat együtt -találta.</p> -<p>Vendégei ekkor már búcsúztak. Gábor gróf nagy tisztelettel hajtá -meg fejét a hölgyek előtt. Gedeon gróf melegen szorítgatta -legkedvesebb hugának kezét, mely az elmult pillanat óta örökre egy -más férfinak <span class="pagenum"><a name="Page_220" id= -"Page_220">-220-</a></span> tulajdonává lett. A leány bátor szívvel -engedé kezét szorongatni és szépen meghajlott, a midőn rokona -hangos csókot pattintott rája. A csókot a tüzeskedő vőlegény adta, -de csak a közönyös hug fogadta.</p> -<p>A két fiatal ember búcsút véve eltávozott.</p> -<p>Sok ember, a ki hallott valahol harangozni, de nem tudta hol? -azt hiszi, hogy a grófnék hitágazata közé tartozik a férfi -vendéget, pöczkösen ülve maradva, bocsátani útnak. Valósággal így -történik ez télen városban, a társaságban: de nyáron a falun, a kit -szeretnek, nőt vagy férfit, oly szépen lekisérik a kapu aljáig, -mint akármely más derék, vendégszerető, jó magyar ténsasszony -teszi.</p> -<p>Teljes sötét éj lőn, a midőn Gedeon gróf Gelenczére érkezett s -barátját a kastély előtt leszállítá. Maga Kis-Gáthra ment -éjjelezni, mert másnap Hevesbe készült, a hová, mint mondá, -legalább két hétre, sok korhely pajtása fog össze gyűlni. Oly -saison, mely alatt a szerelem és a vőlegénység ügyei bízvást -szünnapokat tarthatnak.</p> -<p>Így végződött az elátkozott kastély megrohanásának -története.</p> -<p>De hova maradt a ház titkainak földig való lerombolása?</p> -<hr class="tb" /> -<p>Gábor gróf otthon volt saját úri kényelmében. Az inas meggyujtá -a lámpákat, a komornyik elhozta urának pongyola öltözékét. A -vacsora is készen volt, de a gróf mindenkit dolgára küldött, -kijelentvén, hogy semmire szüksége nincs, egyedül akar lenni és -reggelig senki ne háborgassa.</p> -<p>Megmenekedvén háznépének jelenlététől, bezárta az ajtót, a -legkényelmesebb karszéket az asztal mellé tolta, a lámpák lángját -föllebb csavarta s aztán (bocsássuk meg a boldog férfinak ezen -gyöngédtelenségét) török dohányra gyujtott. Így lehet csak a -csendes magányban szellemi gyönyöreket teljes mértékben -<span class="pagenum"><a name="Page_221" id= -"Page_221">-221-</a></span> élvezni! Az illatos füstgomoly adja meg -az élmények fűszerét és koronáját.</p> -<p>Végre ennyi készület után kivette kabátja zsebéből a kis leány -papircsomagát, mely világos égszín szalaggal volt lekötve.</p> -<p>Felbontotta s legelőször is az lepte meg, hogy a nehány lapból -álló kötetke nem tentával, hanem csak rajzónnal van írva. Ez már -jellemzette a kis leány helyzetét az anyai házban.</p> -<p>– Mit fogok olvasni? Ha nekem adta: a tartalom csak engem -illethet. Ha készen tartotta: akkor várta is az alkalmat, hogy -átadhassa!</p> -<p>Mindjárt első tekintetre látta, hogy ez nem levél, még kevésbbé -napló, vagy napló-kivonat. Egyszerűen csak feljegyzése azon -gondolatoknak, miket a fiatal embernek a legegyenesebb és -legközvetlenebb forrásból megismernie kellett. Hogy lássa a -helyzetet, vegye számba a nehézségeket s készüljön küzdelemre! Ez -volt a tartalom; ez tünt ki azon sorokból, miket az olvasó a lapok -forgatása között előre is kikapkodhatott.</p> -<p>– Végre életemben először teljes bizalommal és háborgatás -félelme nélkül beszélhet velem! Ebben lesz megírva felelete -nyilatkozatomra: hogy szeretem!</p> -<p>Ime az irat tartalmának egyes kiszakított részlete.</p> -<p class="center">*</p> -<p>«Mikor én kis leány voltam, jött egyszer Réthfalvára egy idegen -fiatal ember, a ki nem olyan volt, mint a többi. Ez sokat tanult, -nem félt a széltől, a hidegtől vagy nyáron a nap égető sugaraitól. -Többi ismerőseimtől soha mást nem hallottam, mint a mit én is -tudtam; mindig előre megmondhattam, mit fog nekem beszélni? a ki -hozzánk jött látogatóba s kijött velem a kertbe lapdázni vagy -abroncsot dobálni.</p> -<p>Hanem a ki most jött, az egy új világnak embere volt. Addig csak -női munkát ismertem, vagy láttam, <span class="pagenum"><a name= -"Page_222" id="Page_222">-222-</a></span> hogy az emberek -szántanak, vetnek, aratnak, csépelnek. Legnagyobb csodám volt, ha -valahol házat épitettek. De ez az új ember vasutat mért és vasutat -csinált! Csekélységem érzetében megsemmisülve voltam. Míg én, a -leányok és fiúk játszottunk, zongoráztunk, s az iskolai könyveket -forgattuk: már éltek mások, a kik nagy szorgalommal magasabbra -törtek, hogy tudományukból élhessenek és a hazának -használhassanak.</p> -<p>Ezt a fiatal embert a mamám meghívta egyszer ebédre. Én kiváncsi -gyermek voltam és nagyon sokat kérdezgettem tőle. Eleinte féltem, -hogy fárasztom és nem tart érdemesnek arra, hogy ily tudatlan -gyermeknek felelgessen; de oly szíves és barátságos volt, hogy -mindent, a mit megérthettem, megmagyarázott nekem. Sőt tán még -tetszett is neki, hogy ily csacska gyermek annyira érdeklődik az ő -különös mestersége iránt.</p> -<p>Ma sem tudom, mennyit értettem beszédéből? csak arra emlékezem, -hogy én ezt az embert csodáltam, tiszteltem, meghajlottam előtte és -büszke voltam rá, hogy engem csak egy szavára is méltatott! E -pillanat óta mindig untatott, ha egy diák vagy fiatal ember köznapi -dolgokkal mulattatni akart engem.</p> -<p>Mily gyermekes örömet érzettem, a midőn végre én is mondhattam e -hősnek valamit, a mit ő nem tudott! Hogy a kertben a sírkőre -metszett «g. Sz. G. h. e.» betűk annyit jelentenek: gróf Szabolcsy -Gábor honvédezredes! Nagyon meglepte őt e név, mert őt is így -hívták; de mint polgár nem akart rokonságot kötni a grófokkal!</p> -<p>Aztán sokáig nem láttam. Már készen volt a vasút, jártak is -rajta és én, legalább nappal, nem örömest mulasztottam el, hogy a -kert kerítése mellől ne nézzem az átrobogó vonatot. Érzettem, hogy -ez új dolog, új tünemény a nagy világ csodáiból a mi szegény -vidékünkön.</p> -<p>Egyszer megint közeledett a vonat és csodálkozva <span class= -"pagenum"><a name="Page_223" id="Page_223">-223-</a></span> -hallottuk, mint csendesedik gyorsasága s végre épen a mi kertünk -fölött megáll. Erővel vittem mamámat, hogy lássuk, mi történt? de -mikor oda jutottunk, a vonat tovább szállott s a pályaőr szép -koszorúval a kezében jött elénk, hogy mamám engedelmével az ezredes -emlékkövére tehesse.</p> -<p>És mindjárt tudtam, hogy e megemlékezés Gábor napjának -alkalmából történhetett. De mikor hozzá adtam, hogy e koszorút csak -«ő» küldhette, mamám nagyon lepirongatott, hogy az idegent ily -rövid szóval neveztem. Hallgattam, de azért ez az ő mindig ő maradt -emlékezetemben!</p> -<p>Az üvegházi friss virágokból font koszorú hamar elhervadott, a -fagy is elhamvasztotta; a szélvész pedig a földre sodorta. Én -nehány rózsalevelet imakönyvembe tettem; ma is ott van. A fonnyadt -maradványt kandallóm tüzénél elégettem.</p> -<p>Megint végtelenül sok idő telt el. Egy reggel azt mondta mamám, -hogy nagy leány vagyok és elvitt Pestre. Jártunk ott ismerőseink -estélyeire, a midőn egyszer, valahol megint szemem előtt állott az -én régi ismerősöm. Elvegyült a férfiak közé, úgy viselte magát, -mint egyik a többi közül, pedig már nagyon magas hivatalban volt. -De nem tánczolt és nem kereste a leányok társaságát. Tehát én sem -tánczoltam. A kik felszólítottak, valami ürügy alatt kimentettem -magamat. Ő meglátott engem, megismert és meghajlott előttem. Soha -addig nem érzett öröm tört ki keblemből s bizonyosan igen -ügyetlenül, tán épen a betanult szabályok megtörésével viszonoztam -irántam mutatott figyelmét. Mamám nagyon haragudott, hazavitt és -keserűen szememre vetette, hogy egy idegen emberért legjobb -barátinkat megsértettem! Nem tudtam, hova legyek a csodálkozás -miatt? Honnan tudhatta mamám, hogy én azon idegenért nem -tánczoltam? Oly mélyen belátnak az anyák gyermekük szívének -rejtekébe, hogy ezt is kiolvashatják belőle?» <span class= -"pagenum"><a name="Page_224" id="Page_224">-224-</a></span></p> -<p>– – Ez volt az első lapokon megírva. Csodálatos új világ! Mert -van-e prózaibb foglalkozás, mint vasutat mérni és az építés -munkálatait vezetni? És mégis akad leány, a ki ezen réven esik -szerelembe! Mit mondtok erre költők, versfaragók és regénygyártók? -Vasúti mérnök s egy báróné szép leánya! a ki ilyen embert, mint -eszményképét vési szíve gyökerébe!</p> -<p>Mily vakmerő szoczial-forradalmi újítás ez? a kevély sportman-ek -kitünő pisztolylövők, mesteri kardforgatók és hírre kapott -cotillon-előtánczosok ellen?</p> -<p>Tudós férfiak! száraz szakemberek! vigasztalódjatok. -Ismereteitek tárháza már nem csak pénz és hatalom többé, hanem -varázs és hódító erő a női szívek megnyitására!</p> -<p>Tovább olvasott.</p> -<p class="center">*</p> -<p>«Anyám visszahozott Réthfalvára s velünk jött Würzheim báróné, -hogy engem bölcs oktatásaikkal szívem halálos betegségéből -kigyógyítsanak.</p> -<p>Ah, de az orvosság csak növelte veszedelmemet.</p> -<p>E percz óta egyebet nem hallottam: minő leírhatlan boldogság és -földi mennyország Nagygáthy grófné lenni!</p> -<p>Mindennap ismételték, mily tömérdek sok ezer hold földje van. Öt -tiszttartó kormányozza uradalmait; alig van egy kis adóssága. -Együtt él és pajtáskodik az ország legelső gavalléraival; minden -kastélyban, minden palotában otthon van. A főrendek házában húsz -mágnás indul szavazata után; a kaszinóban mindenki tisztelettel ad -helyet neki. Minden főúri szalon üres, a hova őt meg nem kaphatták; -a hol pedig csak öt perczre mutatta magát, az egész társaságra -rávetette a fény, előkelőség és eleganczia jellegét!</p> -<p>Azt mondták: gyermek! királyné nem lehetsz. Lenke kisasszony nem -maradhatsz. Isten gondviselése <span class="pagenum"><a name= -"Page_225" id="Page_225">-225-</a></span> választott a helyre, hogy -Nagygáthy grófné légy!</p> -<p>A felséges udvar ünnepélyein első rangú csillag leszesz. Százan -néznek rád irigykedve. Ha a szinházban páholyodba lépsz s leülsz -szemközt a szinpaddal, az egész nézőtér susog, mindenki bámulja -párisi legújabb toilettedet és sokáig senki sem figyel a játékra. -Ezeren sóhajtják: ez Nagygáthy grófné! Oh ha én lehetnék helyében! -A közönség önmagát is többre becsüli, ha kegyesen leereszkedtél és -egy vagy két óráig ugyanazon élvezetben részesültél.</p> -<p>Férjed a czímek és rendjelek közt úgy válogathat, mint más, ha a -piaczon cseresnyével kinálják. Ha unatkozik itthon, kinevezteti -magát nagykövetnek Párisba, Londonba, Berlinbe s neve örökre -fönmarad a történelemben, ha a nagyhatalmak kongresszusának -békeszerződéseit aláírja. Őszszel aztán lerándul Pestre s ha a -király rókavadászatot tart, férjed az egyedüli gentleman, a ki -igazi angol szabótól varrott vörös frakkban nyargal a mezőkön.</p> -<p>Mama és a tábornokné egyáltalában nem érthetik, hogy ha Ó-Anglia -királynéja nem lehetek, mért nem leszek az, a mi utána mindjárt -következik: nagygáthi Nagygáthy grófné! ma ő méltósága, holnap ő -exczellencziája.»</p> -<p>– – Ez megint egy pár lap volt a kis leány jegyzeteinek -fejezeteiből. Gábor grófot ezen sorok kissé megvigasztalták. -Nemcsak azért, mert szívének szerelme nem akart Nagygáthy grófné -lenni: hanem mert e felolvasott szövegben a humor és irónia nyomait -vélte feltalálni. A ki pedig így ír, az szenvedhet ugyan, de nincs -kétségbeesve.</p> -<p>Újra tovább olvasott.</p> -<p class="center">*</p> -<p>«Mikor látták, hogy e szemvakító fénysugarakkal rajzolt kép -engem el nem szédített: vezeklés által akartak megtéríteni. -<span class="pagenum"><a name="Page_226" id= -"Page_226">-226-</a></span></p> -<p>Egy reggel azt vettem észre, hogy szigorúan őrzött rab vagyok. -Különféle ürügy alatt soha egy pillanatig sem hagytak egyedül. A -kényelemszerető Würzheim báróné szobámba hozatta ágyát. Azt mondta, -álmában mindig férjének halotti arczát látja és fél magában -hálni.</p> -<p>Nem sokára azzal fenyegettek, hogy ajtómat kívülről lakattal -zárják le; ablakomat lepecsételik s csak a mama és a tábornokné -között lépdelve mehetek ki friss levegőt szívni.</p> -<p>Nevetve kérdeztem Würzheimné nénit: talán feltennék rólam, hogy -képes volnék a szülői házat szökve elhagyni? A tábornokné felelé: -ezt a merényletet nem tanácsolná, mert bizonyos helyen három véreb -van elrejtve, milyenekkel Amerikában a szökevény rabszolgákat -szokták hajdan visszahurczoltatni. Ez mese s a tábornokné agyában -fogamzott ízetlen ijesztgetés volt.</p> -<p>Egy más alkalommal így szólott hozzám önkéntes börtönőröm: -Lenkém, te megátalkodott gyermek vagy. Egyszer majd betoppant -hozzánk Nagygáthy gróf egész sereg násznéppel. Mi téged -felöltöztetünk menyasszonyi ruhába, te pedig a templomban, Isten -szent oltára előtt, elkövetheted a botrányt, hogy igen helyett -daczos nem-et kiálts! Nagyon könnyű volt erre a felelet. Nénikém, -mondám, ily borzasztóság nekem soha eszembe sem juthatott. De ha -már megtanítottak rá, végső szorultságomban tán hasznát is vehetem -szíves oktatásainak. – Úgy beszélt velem e hölgy, mint valami -nyolcz éves gyermekkel.»</p> -<p>– – Mindinkább oszlani kezdett az elátkozott kastély titkainak -homálya. Würzheimné nem azt beszélte el Cseklész grófné kertjében, -a mi történt, hanem a mit képzelt.</p> -<p>Álljunk meg ismét egy szóra.</p> -<p>Hogyan? Oly díszes és előkelő hölgy, mint Würzheim báróné, csak -nem hazudhatott?</p> -<p>Valóban ezt nem tette. Legalább nem hitte, hogy teszi. -<span class="pagenum"><a name="Page_227" id= -"Page_227">-227-</a></span></p> -<p>Azonban azon úri körben, melyben Cseklész grófné volt a hangadó, -oly nagyon divatozott a túlzás és a drasztikus előadási modor, hogy -a társaság más tagja is a mesternőt több vagy kevesebb szerencsével -utánozni igyekezett.</p> -<p>De nagy különbség volt a grófné és a báróné között! Mert -Cseklész grófnét minden jelenlevő mindig tökéletesen értette. -Valamint olvasóink is mindig tisztában voltak, mikor kell beszédét -betűértelemben venni, mikor pedig csak a szónoklati figurák -szabadságai szerint. Cseklész grófné a modorban hajtogatta a -sulykot jó messzire, de a száraz tényekben soha. Kis dolgoknak -adhatott nagy nevet; apró bajocskák elmesélésében felhúzhatta a -tragédia legmagasabb szárú kothurnusait. Mindez pusztán csak -methodus volt, mely ha sikerült, a csevegő számára az elmésség és -szellemesség koszorúit is megszerezheté.</p> -<p>Ellenben Würzheim báróné az uralkodó modort a -legszerencsétlenebbül utánozta. Ő nem a modorral űzött pompát, -hanem egyszerűen meséket mondott el, mint tényeket, mint megtörtént -eseményeket. És mégis követelte, hogy a hallgatók úgy értsék meg őt -is, mint Cseklész grófnét, a kit igen fonákul vett utánzandó -mintájául!</p> -<p>Olvassuk Lenke kisasszony jegyzeteit egy lappal odább.</p> -<p class="center">*</p> -<p>«Ez alatt Gedeon bátyám gyakran küldött mamám czíme alatt hozzám -igen érzékeny és fellengős leveleket. Mamám átadta nekem, mint rám -nézve megtiszteltetést és kitüntetést; de egyet sem olvastam el -közülök! Csak ebéd alatt hallottam, hogy az epedő szerelem -lángolóbb szavakban még soha papírra nem ömlött.</p> -<p>Szigorú parancsot vettem, hogy hasonló érzelmeket kifejezve, -választ írjak. Ezzel elérkezett a pillanat, melyben engedetlen -gyermeknek kellett lennem. <span class="pagenum"><a name="Page_228" -id="Page_228">-228-</a></span> Mintha az ég sugalta volna, hogy ily -kérdésben szabad akarattal birok! De érzettem, mily lázadó vagyok s -kértem a könyörülő istent, vegyen magához.</p> -<p>Egy gyengébb órámban mégis megigértem, hogy válaszolok a -levelekre, ha szabadon írhatok és senkitől nem ellenőrizve, -küldhetem a postára. Beleegyeztek; de mikor lepecsételve volt -levelem, mamám feltörte, elolvasta és tűzbe vetette. -Csodálkozásomra e percztől fogva senki sem szólott e dologról.</p> -<p>Ellenben most következtek legszomorúbb napjaim. Mamám nem -szólott hozzám; ebédkor csak a tábornoknéval beszélt; senki sem -voltam a háznál. A zárda növendékei is megneheztelnek egymásra, -egyik leány három napig nem néz a másikra, de a negyedik estén -könnyek zápora közt borulnak egymás mellére s a barátság forróbb, -mint valaha volt. De mamám haragja napok multán még növekedett: -eddig nem akarta jelenlétemet észrevenni, most fenyegető tekintetet -vetett felém. Számüzettem anyám asztalától; mint idegen éltem a -házban; épen hogy tűrtek és el nem űztek. Mamámnak nem kellett más -leánya, mint a ki Nagygáthy grófné lesz. A kinek e boldogság nem -tetszik, keressen másutt édes anyát, ha talál.</p> -<p>És mégis!</p> -<p>És mégis ezek daczára tudom, hogy mamám szeret engem. Én vagyok -egyedüli kincse, öröme és vigasztalása. Egyedül csak azért -elégedetlen, mert nem tudok oly értelemben boldog lenni, mint ő, az -én érdekemben elhatározta.</p> -<p>Mamám háladatlannak tart, mert egész életét csak az én -boldogságom biztosítására szentelte.</p> -<p>Egyedül én miattam élt úgy, hogy az egész vidék fösvénynek -tartja. Pedig nem fösvény. Távol, messze távol van nemes lelke ezen -aljas szenvedélytől. Senki jobban nem tudhatja, mint én, hogy mamám -a pénzt megveti. Számtalanszor láttam, hogy a bankjegy-csomagokhoz -keztyűtlen kézzel nem nyúl. Bedobja a <span class= -"pagenum"><a name="Page_229" id="Page_229">-229-</a></span> -vasszekrénybe, elfordul tőle s csak nyomorú eszköznek tekinti.</p> -<p>De mért gyüjti mégis a pénzt? Ha neki nem kell, kinek akarja -adni? Nekem! egyedül csak nekem, hogy ha Nagygáthy grófné leszek, -ne menjek szegényül a dúsgazdag házhoz! Sok pénzt kell vala vinnem: -nehogy azt mondják, a Réthfalvy báróné leánya mindent egyedül -férjének köszönhet. Ne mondják, hogy Gedeon gróf nem is úri -állapotához méltókép házasodott; hanem megtetszett neki egy síma -arcz, leszállott a magasból s helyrehozhatlan hibát követett -el!</p> -<p>Fösvénység vagy rút önzés ez? Bizonyára nem. Szereti, -bálványozza leányát; mindent feláldoz érte, hogy boldoggá tegye: de -csak az ő módja, gondolata és felfogása szerint!</p> -<p>Van nekünk egy Jetty nevű szobaleányunk, a ki néha részvétet -mutat irántam. Már Pesten is megnyugtatott egykor, a midőn egy -válságos órában megsúgta nekem, hogy bizonyos fiatal ember, a ki -ugyanazon házban a harmadik emeleten lakott, erősebb, mint -alattomos ellenségei és az angol nyelvtant vette kezébe egy új élet -megkezdésére. Egy este szobaleányunk így szólott hozzám: Titkot -mondok. Würzheim báróné iróasztalának fiókjában lángbetűkkel írt -szerelmes levelet találtam Nagygáthy grófhoz. Az első pillanatban -szörnyű csodálkozásomban sóbálványnyá változtam. De mikor eszembe -jutott, hogy ez már a hetedik levél, melyet a tiszttartóhoz kellett -vinnem, hogy feladja a postára, mintha az ég sugalta volna, -eltaláltam, hogy a báróné egyszerűen az én kisasszonyom nevében -irogat Trouvillebe! Jó lesz ezt tudni és a jövőben magát ahhoz -tartani: de az égre kérem, el ne áruljon!</p> -<p>Én inkább nevettem, sőt örvendettem, mint méltatlankodtam vagy -bosszankodtam. Ez magyarázta meg, miért nem sürgette mamám innentúl -a levélírást Gedeon bátyámhoz. Épen ezutáni napokban volt nálunk -<span class="pagenum"><a name="Page_230" id= -"Page_230">-230-</a></span> Cecilie néni és onnan hozott nekem -vigasztalást, a honnan egyedül vártam és reméltem.</p> -<p>Ekkor határoztam el, hogy míg ebéd idején szobámba zárva, lelkem -szabadságot élvez, felhasználom a kinálkozó alkalmat. Ha Nagygáthy -gróf egymásután kapja a hamis és értéktelen leveleket: birjon tőlem -igazi és csalhatatlan zálogot az, a ki engem szeret és a kit én, -míg élek, örökre szeretni fogok. <i>Lenke</i>.»</p> -<p>– – Ez volt az oly bizalommal átadott jegyzetek tartalma. Így -lettek az elátkozott kastélynak hihetetlen titkai földig -lerombolva.</p> -<p>Az első pillanatban azonban a fiatal ember előtt csak az birt -minden egyebet megsemmisítő értékkel, hogy a kit ő szeret, az is őt -viszont szereti. Nem kellett neki más e világon.</p> -<p>Csak később a másodszori figyelmes olvasás után értette meg, -hogy a Trouvillebe küldött rémségesen szerelmes levelek szerzője -nem más, mint maga Würzheim báróné!</p> -<p>Ez nagy ujság, óriási felfedezés volt. Csakhogy nem lehetett -Cseklész grófné társaságában e történetkét vígság és nevetközés -mellett közvagyon gyanánt odavetni. Pedig leírhatlan élvezet -leendett, mint balladai hősnek: megszabadítani a réthfalvi kastélyt -az átok súlya alól s helyében fél mázsás kalapácscsal agyon verni a -temesvári győzőnek hátrahagyott özvegyét!</p> -<p>Különben pedig a bevallott viszonszerelem után így volt minden -legjobb rendén, mint a hogy történt.</p> -<p>Ha kiderül, hogy egy anya feledkezett meg annyira magáról, hogy -leánya nevében levelezésbe bocsátkozott: ez gyűlöletes, -visszataszító és természetellenes merénylet leendett. Ha a -szobaleány irogat; ez ízléstelen, aljas és megvetésre méltó -cselekedet. De ha Würzheim báróné, a réthfalvi borzalmasságok -feltalálója és hirdetője marad a mártásban: akkor a kölönben is -piquant história a legmulatságosabb s legkomikusabb színbe volt -öltöztetve.</p> -<hr class="chap" /> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_231" id= -"Page_231">-231-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h2><img src="images/19.png" alt="" title="" /> XIX.<br /> -<span class="smaller">(Rögtön fenyegető hírek érkeznek -Réthfalváról.)</span></h2> -</div> -<p>Gábor gróf a következő napokon otthon maradt. Elvesztette kedvét -ellátogatni Cseklész grófné kastélyába, bár jól tudta, hogy várják -oda, s elmaradását elpártolásnak, sőt háladatlanságnak fogják -nevezni.</p> -<p>Érzette, hogy mint a társaság tagja, kötelessége lett volna -réthfalvi látogatásának eredményeiről számot adni; de szíve -szerelmének édes sorai nemesebb és magasztosabb hangulatba hozták -kedélyét. Átlátta, hogy érzelmekkel telve, nem találhat helyet ott, -a hol tisztán és egyszerűen csak mulatni akarnak és nem sokat -gondolnak azzal, kinek rovására szereznek maguknak tréfát és -nevetközés közben eltöltött egy pár órát?</p> -<p>Cseklész grófné mint pártfogó és önként ajánlkozó közbenjáró -méltán neheztelhetett az elhanyagoltatás miatt. De nagyvilági hölgy -létére is tudott elnéző és engedékeny lenni, a hol mentségül a -leggyöngédebb érzelmeknek tiszteletben tartása jött tekintetbe. -Tudta, hogy az ő házában, a könnyű vérűek társaságában, komolyan -szerelmes férfi, a ki titkát őrizni tartozik, csak unalmas szerepet -játszhatik. Tehát tűrt és biztatta vendégeit folyvást a következő -nappal. <span class="pagenum"><a name="Page_232" id= -"Page_232">-232-</a></span></p> -<p>De a kinek egyszer oly bizalmas és barátságos levelet küldött; a -kinek, kastélyát, második otthonául felajánlotta, nem tehette, hogy -azt másodszor is meghíjja.</p> -<p>Ily finom érzékkel biró körben, mindig felteszik, hogy a -szívesen látott vendég, a legfontosabb ok nélkül nem maradhat -távol.</p> -<p>Egy reggel, a midőn, szokás szerint egy lovas legény a -legközelebbi vasúti állomásról meghozta a postát, a sok hirlap és -más küldemény között egy magán levél is elékerült a csomagból.</p> -<p>– Lássuk, ki ír?</p> -<p>Feltörte a pecsétet és olvasá:</p> -<p class="right">«Szatmár, szept. 4.</p> -<p class="i2">Méltóságos gróf!</p> -<p>A midőn István napján, méltóságodnak aláírásával, levelet -vettem, őszintén megvallom, hogy első gondolatom is az volt: -valamelyik hivatalbeli kollegám űz velem izetlen tréfát. Magam -vagyok vén legény a vasút szolgálatában és a fiatalabbak szeretnek -kikapni az öregen.</p> -<p>De mikor a gelenczei uradalmi fiskális hozzám hozta az -adományozó levelet, a telekkönyvi kivonatot és a -pénzügyigazgatóságtól kiadott nyugtát az átiratási illetéknek -megtörtént lefizetésétől, mélyen megilletődve tapasztaltam, hogy -csakugyan minden az én nemes grófom akaratából ment végbe.</p> -<p>Szememnek hinnem kellett, de lelkem mégis kétkedett, hogy oly -csekély szolgálatokat, miket csak kötelességem érzetében -teljesítettem, ily rendkívüli jutalomra lehessen érdemesíteni.</p> -<p>Engedje meg gróf úr, hogy irántam mutatott kegyességét, a -legelső alkalommal élő szóval köszönhessem meg. Most csak azt -mondom: bizonyos ugyan, hogy méltóságod ezen kegyét érdemetlenre -pazarolta, de háladatlanra semmi esetre sem.</p> -<p>Rögtön lemondtam hivatalomról. Miután nyugdíjt <span class= -"pagenum"><a name="Page_233" id="Page_233">-233-</a></span> nem -kértem, az értesítést, hogy kivánatom teljesült, a forduló postával -megkaptam. Mihelyt tehát megérkezik utódom, családostól együtt -átköltözöm azon birtokra, melynek minden fűszála, míg élek, csak -arra emlékeztet, hogy a legszentebb hála kötelességeit vállaltam el -és csak akkor leszek boldog, ha bár életem koczkáztatásával is, -méltóságodnak bármely érdekében hű szolgálatot tehettem.</p> -<p class="right"><i>Nagy István</i>.»</p> -<p>Örvendett a fiatal ember e levélnek és előre elgondolta, mily -kellemes perczei lesznek, ha bekalandozván földjeit, olykor a jó -szomszédhoz is bekopogtathat és mások jelen nem létében, -elbeszélget vele, dicső atyjáról, édes anyjáról és a lengyelkei -élet emlékeiről.</p> -<p>A hirlapokban szokás szerint semmi új, érdekes vagy vigasztalást -igérő esemény. Fel volt melegítve, a mi két héttel ezelőtt történt. -De a zemplénmegyei közlöny harsogó trombitaszóval hirdette, hogy -Szabolcsy gróf egyik régi hivataltársát, a kivel legbensőbb -barátságban élt, rendkívüli ajándékkal lepte meg: a szerény -állomásfőnökből egyszerre jómódú földesúr lett.</p> -<p>Ismét nehány nap mult el.</p> -<p>Egyszer, épen delet harangoztak a faluban, a midőn lovas legény -érkezik a kastély elé és levelet hoz Cseklész grófnétól.</p> -<p>A fiatal ember megijedt, mert tudta, hogy egy újabb meghívás, -valamely fontos közbejött esemény nélkül nem érkezhetett hozzá. -Tehát az ő számára van nagy ujság és nemcsak azért szükséges -jelenléte ott, hogy a vendégek kiváncsiságát kielégítse.</p> -<p>Olvassuk a grófné levelét:</p> -<p class="i2">«Kedves Gábor!</p> -<p>Ön boldogan aluszsza az igazak álmát s nem tudja, hogy reggeliző -szobája alatt, a pinczében, százezer <span class="pagenum"><a name= -"Page_234" id="Page_234">-234-</a></span> kilogramm dynamit van -lerakva. Akkor akar fölébredni, ha a levegőbe röpült?</p> -<p>Jőjjön ebédre, ma, hozzám és hallja a roppant ujságot -Réthfalváról, mert már a verebek is csiripolják egész -Zemplénben.</p> -<p>Tegnap Réthfalván voltam és borzasztó összeesküvést fedeztem fel -Gelencze ellen. Úgy látszik, hogy a kis leányt léggolyón akarják -elrabolni Hevesmegye fekete oczeánjának valamelyik puszta -szigetére.</p> -<p>Tán tréfálok? Az egész Európa tudja, hogy beszédemben, írásomban -minden nagyítást kerülni szoktam. Hanem a mit láttam, azt -láttam.</p> -<p>Kérdi mit láttam? A báróné nagy titokban valami fehér jószágot -mutatott nekem. Úgy ragyogott mint a sarköv örök hava! Aztán egész -tele marokkal, ajándékba küldött brillantokat. Saját kezemben -tartottam s a legkisebb nagyobb volt mint a malomkő, Pesten a -Concordia gőzmalomban. Mikor felragyogott előttem e kincs a -gyönyörű à jour foglalványban, megesküdtem, hogy ha még egyszer -valaha, ezred évek mulva, egy más geologiai korszakban, újra e -világra születek, csak Nagygáthy grófné akarok lenni! Kap-e -Cseklész úr, helyembe, más kárpótlást és hasonló tartós -boldogságot? az az ő dolga.</p> -<p class="right"><i>Cecilie de Cseklész</i>»</p> -<p>Ez grófnéhoz méltó bolond levél volt, de mégis szóról-szóra -érteni lehetett. Levonva a hóbortos modort, világosan meg volt írva -a tény, hogy Réthfalván igen gyanus, sőt veszedelmes jelek -mutatkoznak. A pompás fehér öltözék, a vőlegénytől küldött ajándék, -bebizonyította, hogy menyasszony van a háznál.</p> -<p>A megrémült fiatal ember rögtön befogatta lovait és ötven percz -alatt Cseklész grófné kastélyának kapuzata elé érkezett.</p> -<p>Szokás szerint ez órában az egész társaság a kertben mulatott. -Nagy örömmel fogadták itt a gelenczei szomszédot s miután a -vendégek (legalább hivatalosan) <span class="pagenum"><a name= -"Page_235" id="Page_235">-235-</a></span> nem tartoztak tudni, hogy -Gábor grófot a réthfalvi események közelebbről is érdekelhetik: -történt, hogy fél óra multán ő is együtt úszhatott a forgalomba -hozott hirek özönében.</p> -<p>Kissé boszankodott ugyan, hogy ezen csevegések és ujságolások -alatt kénytelen volt a közönyös hallgatónak szerepét játszani. -Lelkében ugyan az Aetna tüze háborgott; de azért ő is csak -nevetközött a többiekkel. Mert ha jó társaságban meg van is -engedve, hogy valaki boldogtalan szerelmes legyen, igen izléstelen -köznapiság a szív fájdalmát nyiltan elárulni, tüzeskedni, vagy -hamleteskedni s ezáltal másokat untatni!</p> -<p>A mint a társaság szüntelenül mozgott, forgott, majd szétoszlott -és újra összegyülekezett, Cseklész grófné a legelső kedvező -alkalommal a fiatal ember karjára támaszkodik s ketten belebb -sétáltak a kanyargó utak és terek árnyai közé s leültek azon padra, -melyen a mult héten a Würzheim bárónéval tartott titkos -konferenczia is végbement.</p> -<p>A grófné, minden szokott bevezetést mellőzve kezdé:</p> -<p>– Annyi tarka és hihetetlen hír érkezett ide Réthfalváról, hogy -elhatároztam véget vetni a bizonytalanságnak s tegnap, egyedül, -csak komornám társaságában áthajtattam a bárónéhoz.</p> -<p>– És mindent saját szemével látott?</p> -<p>– Mindent és sokkal többet, mint legvadabb képzeletemben vártam. -Már messziről feltünt, hogy a kastély kormos falai vidám világos -színre vannak kimeszelve. A kapu előtt emelvény állott és azon két -zubbonyos szobrász faragta és javítgatta a párkányzat fölött álló -családi czímert. A puszta kert földjét felásták és fűmagot vetettek -belé; közel a házhoz műkertészek dolgoztak, gyepkoczkákat raktak le -s virágokat ültettek, cserepestől. Az udvaron egy kocsis négy lovat -sétáltatott; a nyitott szin kapujából egészen új és igen díszes -kocsi fénylett elé. <span class="pagenum"><a name="Page_236" id= -"Page_236">-236-</a></span></p> -<p>– A réthfalvi kastélyban?</p> -<p>– Valóban félni kezdtem, hogy kocsisom, tévedésből valami gazdag -zsidónak frissében összeprolongált kastélya elé hajtott. A nagy -teremben kettős létrákon szobafestők ágaskodtak; egy csoport mázoló -az ajtókat tölgyfa-szinre festette. Épen most hoztak Pestről két -nagy tükröt és a báróné méregette a falat, a hova -felaggathassa!</p> -<p>– Nagyon meg volt lepetve?</p> -<p>– Úgy látszott, de nem mutatta. Olyan szivesen fogadott, mint a -házasszonyok szoktak, ha épen sürgős foglalatosság között találjuk -őket. Miután előre kimondtam, hogy ebédre nem maradhatok, -bevezetett egy szobába, mely eddigelé legalább, nem volt fenekestől -felforgatva. Feltünt előttem, hogy a báróné boldog és elégedett. A -kétkedésnek és bizonytalanságnak egy vonása sem rajzolódék -homlokára.</p> -<p>– Ez rettenetes fenyegetés ellenem.</p> -<p>– Kivételkép igen közlékeny volt irányomban; ezerfélét beszélt, -a mire kiváncsi nem voltam. Bevitt a garde-robe-ba, a hol egy -egészen új s csak gyalult deszkából összeszegezett rakasz állott, -rajta a vasuti szállítmányjegygyel: Páris–Budapest. Megnyitá -ajtaját s belől valami fabunkóra akasztva, töretlenül, a -legpompásabb menyasszonyi toilett függött. Csak a leány hiányzott -belőle.</p> -<p>– Világos készület a lakodalomra.</p> -<p>– Később hálószobájába vezetett s ott felnyitá előttem mesés -hírű pénzszekrényét. Megmutatta az ajándékba vett ékszereket. -Mondhatom, nagyon értékesek voltak. Ha nekem ilyenek volnának, -rögtön eladnám s a pénzt kellemesen elkölteném. Mert hogy viseljem -is, arra oly czikornyásan divatosak voltak, hogy az izlésnek még -nyoma sem maradhatott rajtok.</p> -<p>– És a menyasszony?</p> -<p>– Ennek még a szinét sem mutatták nekem. A báróné példálózkodott -ugyan valami rögtön bekövetkezett <span class="pagenum"><a name= -"Page_237" id="Page_237">-237-</a></span> migraine-re; de nem -érthettem: ő szenved-e benne, vagy a leánya?</p> -<p>– És a lakodalom napja?</p> -<p>– Csak azt hallottam: ma-holnap; rövid időn; legközelebb. De ha -a báróné meghatározott napot nem említett, a nyilt szerénytelenség -vádja nélkül, bővebben nem kérdezősködhettem. És most?</p> -<p>– Igen, grófné; ez a kérdés: és most?</p> -<p>– Azt már mondtam, hogy én hirhedt házasságszerző vagyok, és -természetemnél fogva, mindig a hű és regényes szerelmesek pártján -állok.</p> -<p>Ez igaz is volt, habár a grófné ezen állítását élő példákkal be -sem bizonyíthatta volna. Csak annyi kétségtelen, hogy mindig -különös érdeklődést mutatott a szívügyek iránt. Lehet, hogy ez -tisztán csak szíve jóságából következett; de inkább valószinű, hogy -ily beavatkozása által főleg magának akart izgalmat, sürgős -foglalkozást, vagy kellemes időtöltést szerezni. Ha sikerült, -büszkén aratta le győzelmének gyümölcsét; ha balul ütött ki, -nevetett, kiverte fejéből s nem szerette, ha mások emlékeztetik -rája.</p> -<p>Különben jól tudta, hogy Gábor gróf is csak elérhető lehetőséget -várhat tőle. Igazi grófnétól ez is sok. Ilyen szíves segítség volt -tőle, hogy egyszer egy szerelmes levélkének kézbejuttatását magára -vállalta. De csattanós históriákra, vagy erőszakos szerelmi coup -d’état-ra még gondolatában sem vállalkozott. Elég önmegtagadás volt -tőle, hogy új hirek közlésének czímén másodszori meghivót küldött -egy férfinak, a ki az egész őszi idényre szivesen látott vendégként -volt fogadva.</p> -<p>Gábor gróf büszke lehetett e kivételes kitüntetésre; de az -avatottabbak mégis suttogták: mérnökből soha sem lesz igazi gróf. -Ezek közől senki sem követheti el a hibát, hogy legközelebbi -szomszéd létére, minden mentség nélkül, két hétig se nézzen a -vendégszerető ház felé.</p> -<p>Egyik hiba után a másik következett. Gábor gróf, <span class= -"pagenum"><a name="Page_238" id="Page_238">-238-</a></span> hogy -rossz kedvével másokat ne untasson, igen kereste a magányt. Ebéd -alatt szivesen vette, ha mások sokat és víg dolgokat beszéltek, -neki pedig békét hagytak. Oly magaviselet, mely ilyen körben nem -maradhat észrevétlenül.</p> -<p>Rettenetes állapot az, dúsgazdag lakoma, tréfa és nevetközés -közben, csak kényszerüségből mosolyogni, belől pedig sötét -kételyekkel küzdeni és odavetni lelkét a marczangoló -kétségbeesésnek.</p> -<p>Már késő este volt, a midőn az illem megsértése nélkül parancsot -izenhetett kocsisának, hogy fogjon.</p> -<p>Mikor pedig felült és őszi könnyü felöltőjét felvette, csak azt -várta, hogy kocsija felzökkenjen az országútra.</p> -<p>Akkor előre hajlott, kezét a kocsis vállára tette és -parancsolá:</p> -<p>– Hajts Réthfalvára. Olyan gyorsan, a mint a ló csak élve -megbírja.</p> -<p>Mit akart ott, most, éjjel?</p> -<hr class="chap" /> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_239" id= -"Page_239">-239-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h2><img src="images/20.png" alt="" title="" /> XX.<br /> -<span class="smaller">(Igen uriatlanul töltött éj.)</span></h2> -</div> -<p>A kényelmes kocsi gyorsan koczogott az uton, egyenesen dél -irányában.</p> -<p>A szenvedély, nyugtalanság, féltékenység és kétségbeesés hordta -a fiatal embert, a ki nem gondolta meg hidegen, hogy mit -cselekszik?</p> -<p>Mert ha kocsija, lova van az embernek, a jól kavicsolt úton -elébb-utóbb ott lehet Réthfalván: de csak akkor jusson először -eszébe: mit akar ott? mi a czélja? minő sikert remélhet?</p> -<p>Oda ment éjjel, a hol nappal is hiába kér bebocsáttatást. A -báróné nem fogadja el látogatását s még nagy udvariasság lesz tőle, -ha tagadó válaszát valami köznapi mentséggel indokolni -kegyeskedik!</p> -<p>Ilyen helyre sietett ő, éjjel!</p> -<p>Egy pár óra mulva meg fog érkezni és nem fogja tudni, mihez -kezdjen? Vendéglő, mely szobával is szolgálhat, a mezővároskákban -is ritka. A falukban pedig csak zsidó korcsmáros mér bort és -pálinkát. Tehát a falu szélén álljon meg a csinos úri fogat? mit -mond erre a kocsis, mit mondanak az elkényeztetett urasági -lovak?</p> -<p>Paraszt háznál keressen szállást? Ezt kap mindenütt, a hova -bekopogtat, még a vándor iparos legény <span class= -"pagenum"><a name="Page_240" id="Page_240">-240-</a></span> is, ha -tud magyarul. Hogy ne találna hajlékot a gelenczei gróf!</p> -<p>De majd felvirrad reggelre. Az egész falu összecsődül a hirre, -minő fényes úri vendéget kapott Pap Tamás uram, a ki csak -negyedtelkes gazda és már kétszer telelt ki Ujhelyen a vármegye -költségén.</p> -<p>A báróné mindjárt a reggeli kávé mellett értesül a nagy ujságról -s mint kétfejü sárkány őrzi meg leányát, el nem bocsátja szeme -elől, nehogy a felhők közől levélke hulljon kezébe.</p> -<p>De hát ha őrizni sem kell többé a feledékeny kis leányt? Hogy a -szomorú külsejü házat kijavítják, a termeket festik és újra -butorozzák, a kertet csinosítják: más okból is történhetik. Ki -tudja? végre tán a báróné is ráunhatott az őt lealázó fösvénységre -s ezután több csinosságot, több kényelmet akar élvezni. Hanem a -menyasszonyi ruha megrendelése és gyors megérkezése sokkal -fenyegetőbb jelre mutatott. Menyasszony nélkül nincs menyasszonyi -öltözék. Legalább rendes körülmények között még nem látott ily -készületet senki. De hogy a báróné a nagy értékü ékszereket is -elfogadta, sőt nagy örömmel mutogatja is: ez minden kétséget -eloszlatott. Ily kincset csak az elismert, elfogadott vőlegény -küldhetett menyasszonyának.</p> -<p>Ha ez így van, mit lehet ellene tenni? Mit használnak most már a -kis leánynak titkosan írt és oly magasztos lelki hevület közt -átadott jegyzetei? A ki a legfelsőbb biróság előtt elveszté pörét, -sehova sem felebbezheti ügyét. A leányka szerelmes levele nem -váltó, melyet minden esetben ki kell fizetni. Mi volt tehát hátra? -mi volt még itt elvégezni való? Hogy a változékony gyermeknek -szemrehányásokat tegyen? ez férfiatlan tett lett volna.</p> -<p>És mégis hajtatott gyorsan Réthfalva felé. Belevágott a -legdiákosabb szinezetü kalandba. Ez nem illett hozzá, a régi -positiv mérnökhöz, a későbbi osztálytanácsoshoz, de tán a mai -fiatal grófhoz sem. <span class="pagenum"><a name="Page_241" id= -"Page_241">-241-</a></span></p> -<p>Ilyen ember adhatná fejét arra, hogy éjjel lesse a házat, körül -sétálja a báróné kuriáját; kitegye magát azon lehetőségnek, hogy -valaki megállítsa és kérdőre vegye?</p> -<p>Sőt, hogy a legprózaibb esetet is számításba vegyük: hát ha a -falu komondorai megugatják és körülveszik? Azalatt pedig ama hűtlen -és könnyelmű teremtés teljes lelki nyugalommal alszik és álmodik -azon boldogságról, mely őt, az irigylendő Nagygáthy grófnét, -várja.</p> -<p>Mindez nem jutott a fiatal ember eszébe.</p> -<p>Legalább nem az első perczekben, a lelkében keletkezett -féltékenység furiáinak foga között.</p> -<p>De mentől inkább közeledett és a hűvös éji szellő megcsapkodá -lázas forróságban lángoló homlokát, annál inkább kezdett -visszatérni régi hideg megfontoló tehetsége. Nem annyira ugyan, -hogy útjából visszaforduljon, de legalább gondolkodni kezdett -vállalatának gyakorlati nehézségeiről.</p> -<p>Már lehetett esti tizenegy óra, a midőn egyszerre a távolból, a -mérnök fülében igen ismeretes tompa dörömbölés hangja közeledett. -Ezt éles fütty követé s a vonat, a nem messze fekvő állomás előtt -egy perczre megállott.</p> -<p>– Hah! ez jó gondolat.</p> -<p>Az egykori főmérnök a vasut összes itteni állomásfőnökeit jól -ismerte. Tehát volt a szükségben szállás és éji nyugalom magának és -meglehetős hely a kocsisnak és lovaknak.</p> -<p>Parancsolá tehát, hogy kocsisa egyenesen a pályaudvarba hajtson -be.</p> -<p>Csakugyan régi ismerősére talált, a ki legelőször is azt hitte, -hogy a gróf azért igyekezett ide, hogy az átmenő vonaton hazafelé -utazhasson.</p> -<p>A gróf barátságos vendégszeretetet kért és nagy szivességgel -nyert is. Annál nagyobb volt az állomásfőnök csodálkozása, a midőn -a gróf kijelenté, hogy bizonyos elhalaszthatlan ügyben, mely -egyedül és <span class="pagenum"><a name="Page_242" id= -"Page_242">-242-</a></span> személyesen csak őt érdekli, rövid -megpihenés után, útra fog kelni, még pedig gyalog!</p> -<p>Oly határozottan mondá ezt a gróf, hogy az állomásfőnök nem sok -szót vesztegetett az ellenkező tanács ajánlására, hanem vendégét, -nagy sajnálkozással útra bocsátotta.</p> -<p>De nem egyedül. Először, adott kezébe egy hatalmas bunkósbotot, -másodszor elészólított egy kocsitoló szolgát, azon utasítással, -hogy a gróf urat kövesse és minden parancsolatának -engedelmeskedjék.</p> -<p>Így tehát ketten mehettek.</p> -<p>Hová? Réthfalvára, mely e helyre, gyalog menve, egy órányi -távolságra esett.</p> -<p>A mozdony füttye, az állomásfőnök egyenruhája, a kiséretül adott -kocsitoló, egyik eszmét a másik után sugta az egykori mérnök -fülébe.</p> -<p>Most már nem búsult többé az éji szállásról és a nappali búvó -helyről, honnan igen sokat láthat, a mi a kastély körül -történik.</p> -<p>Ez a biztos hajlék pedig a pályaőr háza volt, mely a kastély -felső kertjének tőszomszédságában állott. Ő maga mérte ki helyét; ő -maga ügyelt az építkezési munkálatokra.</p> -<p>A pályaőrt pedig jól ismerte. Itt állítá meg ő egyszer a vonatot -és épen ezen öreg embert küldé be a báróné kertjébe, friss -virágokból font koszorúval, az ezredes sírjára.</p> -<p>A töltés tetején senkinek sem szabad járkálni, most azonban -Gábor gróf magas pártfogás alatt állott s ha valahol az őrök -megállították őket, a kisérőül adott kocsitoló csak azt mondá: -félre az útból; nem látod, hogy én vagyok?</p> -<p>Ezen teljes érvényű útlevél mellett négy, öt pályaőr birodalmán -is akadály nélkül áthatolhattak, míg végre a réthfalvi kert -kerítése alá értek, a hol a pályaőr, egy tehervonatra várakozva, -földre tett lámpája mellett édesdeden szunnyadozott.</p> -<p>Öreg legény volt már Márton bácsi s nagyon megijedt, -<span class="pagenum"><a name="Page_243" id= -"Page_243">-243-</a></span> a midőn nem a közelgő vonat, hanem egy -pár sötét alak ébreszté fel őt álmából.</p> -<p>A gróf megköszönte a kiséretet és herczegi borravalóval vett -búcsút a kocsitolótól.</p> -<p>Az öreg Márton, a réthfalvi kert melletti pályaőr bámulva ismeré -meg a mellette álló fiatal emberben a korábbi főmérnököt és a mai -grófot, a gelenczei kastélyból.</p> -<p>– Tetszik valamit parancsolni?</p> -<p>– Szállást kérek az éjre.</p> -<p>– Szállást? az meg van tiltva; de ha az én főmérnököm, az én -fiatal kis grófom parancsol: az egészen más.</p> -<p>Aztán sokáig dörmögött magában az öreg, mint a ki mondani is -akarna valamit, de tán okosabb volna hallgatnia.</p> -<p>Végre, az éj sötétében, a midőn a beszélőnek zavart arczvonásait -senki sem látja, neki bátorodék és kérdé:</p> -<p>– Méltóságos uram! a mióta tudom, hogy az én főmérnökömből -Szabolcsy gróf lett, sokszor akartam levelet írni Gelenczére.</p> -<p>– Szivesen vettem volna. De itt vagyok, beszéljen élő -szóval.</p> -<p>– Sohasem találná el, ki vagyok?</p> -<p>– Ön? És ki volna?</p> -<p>– Megmondanám, ha nem félnék, hogy a mostani hatalmas uraság -restelhetné az ilyen régi ismeretséget.</p> -<p>– Beszéljen bátran. Ön tudja, hogy annak idejében magam is -szegény legény voltam.</p> -<p>– Úgy van, szegény. Főmérnök a vasutnál! Akkor is annyi volt -köztünk a különbség, mint a püspök és a falusi templom harangozója -között.</p> -<p>– Patvarba, az ilyen hasonlítgatásokkal. Szóljon s meglátja, -hogy a mai gróf még mindig dicsőségének tartja a főmérnökséget.</p> -<p>– Oh, akkor még nem tudtam, mi köt bennünket <span class= -"pagenum"><a name="Page_244" id="Page_244">-244-</a></span> össze. -De tessék elhinni: én eddig a szerencsémmel senki előtt sem -dicsekedtem és ezután sem fogok.</p> -<p>– Tehát, ki ön?</p> -<p>– Én? hogy is mondjam. Én a gróf úrnak keresztapja vagyok és a -gróf úr az én keresztfiam. Nem nagy atyafiság, de mégis valami.</p> -<p>– Ön az én keresztapám?</p> -<p>– Én vagyok Hólyag Márton, a ki a szép, jó és boldog világban, -Kossuth apánk idejében, fuvarba járogattam. Egyszer Szerencs -mellett, a szekeremen, kis gyermek jött a világra. A lengyelkei pap -bevitte Tokajba a templomba s annak rendi szerint megkereszteltük a -kis Gáborkát. Meg sem ajándékoztam keresztfiamat. Mai napig adósa -vagyok ezzel neki.</p> -<p>– Ne búsuljon, majd kiegyenlítjük számadásunkat. Most pedig, -kedves keresztapám, vezessen födél alá, mert reggelig aludni -akarok.</p> -<p>– Mindjárt otthon leszünk. Amott az átjáró; onnan csak kétszáz -méter az őrházig.</p> -<p>– Van felesége?</p> -<p>– Van bizony, hála Istennek.</p> -<p>– Tán épen az a szőke menyecske, a kit régebben többször -láttam?</p> -<p>– Az, bizony; nem is más.</p> -<p>– Későn házasodhatott, keresztapám, ha ilyen fiatal felesége -van.</p> -<p>– Mindig későn házasodik az ember, ha életében negyedszer követi -el ezt a bolondságot.</p> -<p>– Negyedszer?</p> -<p>– Oh uram: a mi a férfinál a hivatal, az a fehérnépnél a -házasság. A hol egy szoba, konyha, meg egy darab kenyér van, úgy -folyamodnak arra az asszonyok, mint mi, ha megürül a pályaőr -házikója. És ha az öreg ember nem merne is vállalkozni, addig -járnak komendálgatni a komámasszonyok, míg egy ilyen bolond jószág -a nyakunkon marad. Ne vegye panaszkép az Úristen.</p> -<p>Így tett szert éji szállásra az ifjú gróf, épen a <span class= -"pagenum"><a name="Page_245" id="Page_245">-245-</a></span> -réthfalvi kert tőszomszédságában. Meg is érdemlette szerencséjét, -mert épen ő mérte ki helyét, hajdanában.</p> -<p>Az álmából felvert menyecske, mihelyt meghallotta, ki lépte át a -küszöböt? rögtön felkelt és ágyat vetett a vendégnek; maga pedig -két szalmazsákot terített a konyha közepébe és ott töltötte, áldott -jó lelkiismerettel az éj hátralevő részét.</p> -<p>Reggel hat órakor fehér kávét vitt be a grófnak. A hozzávaló -kenyeret szépen megpirította. Mert szakácsné volt azelőtt -Király-Helmeczen az ispánnál és tudta, mily drága-finom ételekkel -élnek a gazdag emberek.</p> -<p>Ez időben a pályaőr hivatalos önérzettel leste a reggeli -vonatot. Ott ajtaja előtt s tábornagyi rövid botjával mutatta, hogy -szabad az út, nincs semmi akadály.</p> -<p>A fiatal ember pedig tökéletesen otthon volt. Számára biztosabb -és kényelmesebb observatorium nem létezhetett e világon. Kifelé, a -domb magaslatán szántóföldek terültek. Befelé az ablakon át végig -láthatott a pusztult kerten egész a kastély fehérlő -homlokzatáig.</p> -<p>Egyelőre beszédbe eredett a menyecskével.</p> -<p>– Kedves galambocskám, kérdenék valamit, ha megigérné, hogy nem -adja tovább szavamat.</p> -<p>– Én? Még csak az kellene, hogy pletykát csináljak! Elhiheti, -gróf úr, hogy olyan titkok vannak rám bízva, hogy még a zempléni -főispán felesége sem tudja.</p> -<p>– Ezt örömmel hallom.</p> -<p>– Tudja meg, hogy Lenke kisasszony nagyon jó hozzám. Én öntözöm, -minden este a gyepet az ezredes sírköve körül. Az ablakból is -láthatja, hogy olyan friss zöld, mintha egy vég bársony volna -leterítve. Tudja, mit mondott nekem a kisasszony ezelőtt három -nappal?</p> -<p>– Szeretném hallani. <span class="pagenum"><a name="Page_246" -id="Page_246">-246-</a></span></p> -<p>– Azt mondta: Örzse néni, mert így szólít a kis angyal, holnap -délben levelet adok át, titokban, vigye a városba és tegye a -postára.</p> -<p>– És elhozta a levelet?</p> -<p>– Nem hozta biz azt, szegény. Azóta nem jött fel a kertbe. Egész -nap lestem, a levesem is majd kifutott, de a kisasszony nem -mutatkozott.</p> -<p>– Csak nem beteg tán?</p> -<p>– Semmi baja. Víg és jókedvű. Ezt Jetty szobaleánytól tudom, a -ki derék leány, de Lenke kisasszony mégsem bízná rá levelét, mert -elébb kerülne az a báróné, mint a postamester kezébe.</p> -<p>– Gondolja, hogy Lenke kisasszony egész napon a szobájában -marad?</p> -<p>– Arról nincs szó. Elviszi az anyja sétálni az alsó kertbe.</p> -<p>– Oda pedig nem jut be idegen.</p> -<p>– Dehogy nem. A báróné igen szivesen lát engem s mást is a -faluból.</p> -<p>– Tehát elmehetne oda?</p> -<p>– A mikor akarok. Csak vennem kell öt krajczárért kalarábét, -paradicsomalmát és petrezselymet s a báróné úgy megköszöni a pénzt, -mint a zsidó, ha petroleumot vásárlok tőle.</p> -<p>– Elmegy ma oda?</p> -<p>– Ma inkább, mint máskor. Az öregem azt mondta, itt ebédel a -gróf s akkor meg kell mutatnom, mit tud még a királyhelmeczi ispán -szakácsnéja.</p> -<p>– Köszönettel veszem Hólyag Márton uram vendégszeretetét. Nem -eshetik meg, hogy találkozik Lenke kisasszonynyal? és az igért -levelet is átveheti tőle?</p> -<p>– Azt majd meglátjuk.</p> -<p>– Ismeri Nagygáthy grófot?</p> -<p>– Hogy ne ismerném? Szörnyű nagy gróf, de piczi kis emberke. -Épen egy ilyen vézna jószágot láttam egyszer a beregszászi vásáron, -a mint megevett hat font csepűt. <span class="pagenum"><a name= -"Page_247" id="Page_247">-247-</a></span></p> -<p>– Gyakran jár ide?</p> -<p>– Egy héten kétszer. Reggel jön, este tíz órakor megy vissza. -Istenem, hogy lehet az ilyen ember gróf, a mikor a számadó gulyás -még bojtárnak sem venné be.</p> -<p>– Látja néha?</p> -<p>– Látom. Bár ne látnám, mert ugyancsak meggyűlt vele a -bajom.</p> -<p>– Hogy-hogy?</p> -<p>– Nem érthetem, hogy ha az ember egyszer gróf, még szemtelen is -lehessen.</p> -<p>– Ah, szemtelen? Ez érdekes kezd lenni.</p> -<p>– A dolog így történt. Már jó sötét volt, a midőn öntözém a -gyepet a honvédezredes sírja körül. Egyszer csak mellém furakodik a -gróf, mond valamit s aztán, követem alássan, úgy nyúl hozzám, hogy -ijedtemben, a milyen széles a tenyerem, úgy pofon találom -legyinteni.</p> -<p>– Csattant?</p> -<p>– Mint mikor a szél becsapja az ajtót! Szépen megcsendülhetett a -füle belé. De csak aztán kezdtem félni. Hátha van olyan törvény, -hogy felakasztják az olyan embert, a ki pofon szelt egy grófot?</p> -<p>– Még eddig nem volt rá példa. Alkalmasint azért, mert nem tett -panaszt a bíró előtt.</p> -<p>Ezalatt átrohant a vonat és Hólyag Márton uramnak szabad ideje -volt délig. Mindjárt tűzre való fát vágott; elküldte feleségét a -boltba, mészárszékre, hogy mára olyan ebéd legyen, a minőt Zemplén -még nem látott.</p> -<p>Mikor kongott a réthfalvi harang, csakugyan az asztalon volt a -leves s utána még három tál válogatott eledel. Örzse asszony még -jobban akart főzni, mint az ispánnétól tanulta s azért a boltból -tizenöt czitromot hozott s minden ételt ezzel fűszerezett agyon. -Bölcsen vélekedvén, hogy a grófok, a drága czitrom nedve nélkül, -ennivaló dolgot be nem vesznek szájokba. <span class= -"pagenum"><a name="Page_248" id="Page_248">-248-</a></span></p> -<p>Épen az utolsó étel jött az asztalra. Nagy gonddal készült -pecsenye egy vén kecske czombjából, gyönyörűen felczifrázva -levegőben szárított szalonnából metélt szeletkékkel.</p> -<p>A ház asszonya büszke öntudattal akará vendégét kinálni e remek -készítményből, a midőn fél szemmel mindig lesve az uraság kertjében -netán feltünő jeleket, egyszerre lecsapja az asztalra a tálat s -mint kilövött nyíl iramlik az ajtó felé.</p> -<p>– A kisasszony!</p> -<p>Erre a fiatal ember is kirugja maga alól a széket, maj magával -rántja a terítőt és odaszökik az ablak mellé.</p> -<p>Nézett és látott. Ott volt, csakugyan ott lebegett könnyű -léptekkel a kertben, mint a bokrokat megzörgető szellő. Körüljárta -a síremléket övező pázsitot; majd a gyepre lépett; óvakodva -visszatekintett a kastély felé. Egy fohászszal egész imát bocsátva -az ég felé s aztán a sírkövet kétszer, háromszor megcsókolá.</p> -<p>A következő pillanatban a pályaőr feleségének vörös szegélylyel -ékített kékpettyes szoknyája is tarkítá a kert pusztaságát. Örzse -néni is óvatosan haladott előre s mégis, mihelyt észrevette a kis -leány, hogy valaki közeleg feléje, nyájas arczczal intett, -megfordult, a földre nézett s azután mint a galamb, mely repkedni -indult, de a felhők között karvalyt pillantott meg, visszarepült a -kastély oltalma alá.</p> -<p>Mindez legfölebb harmincz lépésnyi távolban ment végbe az ablak -mellé szögezett fiatal ember szeme előtt. Látva a kis leány -megfutamodását, mellét valamely eddig soha nem érzett fanyar és -keserű érzet rohaná meg. Azt hitte, végső órája ütött. Ah! a -leányka megbánta, vagy elfeledte, a mit igért!</p> -<p>De mi történik a következő perczben?</p> -<p>A pályaőr csinos menyecskéje nem zavarodik meg a kisasszony -eltűnése miatt; inkább biztosabb lépésekkel halad előre, odáig, a -hol a leányka állott. Itt <span class="pagenum"><a name="Page_249" -id="Page_249">-249-</a></span> lenéz a földre, keresgél, aztán -hirtelen lehajlik, felvesz valamit, köténye alá rejti s akkor -győzelmet hirdető arczczal rohan visszafelé.</p> -<div class="figcenter" style="width: 384px;"><a href= -"images/i007hq.jpg"><img src="images/i007.jpg" alt= -"Csak egy levelet Szabolcsy grófhoz czímezve." title= -"Csak egy levelet Szabolcsy grófhoz czímezve." /></a> -<p class="caption">Csak egy levelet Szabolcsy grófhoz czímezve.</p> -</div> -<p>– Ezalatt Gábor gróf már a ház küszöbét tartja elfoglalva; útját -állja a hazatérőnek s a fellázadt szenvedély legvadabb hangján -kérdi:</p> -<p>– Talált valamit?</p> -<p>– Semmit. Csak egy levelet Szabolcsy grófhoz czímezve.</p> -<p>És ezen kincsarany találására azt mondhatta: semmit! Mi lehetett -ennél e földkerekségen becsesebb?</p> -<p>A levél tintával volt írva, bizonyságul, hogy a kis leány több -szabadsággal bir, mint azelőtt. Szabatosan volt czímezve, -spanyolviaszszal lepecsételve s még postajegygyel is ellátva.</p> -<p>Mi lesz tartalma? Hátha korán örvendett?</p> -<p>Visszament a szobába, a hova a házbeliek, illemből és -szerénységből nem követték. A terített asztalról vett elé egy kést -s felhasította a borítékot.</p> -<p>Halavány volt mint a fal, de mindjárt az első sorok olvasására, -arczszíne megjött, elfojtott lélegzete újra szabad lőn.</p> -<p>Ím a tartalom:</p> -<p class="i2">«Egyetlen igaz barátom a földön!</p> -<p>Ön hallhat most Réthfalváról csodálatos meséket. Megérkezett a -menyasszonyi ruha, a mama szekrényében ragyog a drága ékszerek -sokasága; de az én szememet el nem vakítja, többre becsülöm a -szétszórt kavicsot az országúton.</p> -<p>Lesz híre a nagy lakodalomnak. Jön a vőlegény, öt lóval, -sallangos szerszámmal. Elhozzák Leleszről az aranykeresztes apátot, -Beregszászról a város tizenkét mozsarát a durrogtatásokra. Itt lesz -a násznép huszonnégy kocsival. Készülnek a násznagyok, egyik -főispán, másik miniszter. Van már két nyoszolyóleány, olyan nehéz -selyembe, hogy uszályukat el sem czipelhetik. Meg van rendelve -Pestről, ifjabb vagy idősb Rácz Pál bandája, hogy húzza a csárdást -kivilágos <span class="pagenum"><a name="Page_250" id= -"Page_250">-250-</a></span> kivirradtig. Már kaptuk levelét a -párisi szakácsnak, a ki azt írta: öt konyha és tizenhét egészen -különfajú kemencze kell neki, ha igazi uraknak való süteményt -akarunk.</p> -<p>Egyelőre nincs más csodálni való a mamám szerény kastélyában, -mint egy kis semmiség, a ki nagyon hasonlít egy elszédített -gyermekhez. Ez most úgy mutatja, hogy víg, nevetköző s alig várja a -lakodalmi táncz megkezdését. Oh nagyon bájos dolgokat kell -hallania: hogy csak azért volt eddig világtörténelem, csak azért -építették az egyiptomi piramisokat, azért dőlt meg Róma, azért -találta fel a franczia forradalom a guillotinet, hogy végre, ennyi -előzmény, ily gazdag múlt után méltókép derülhessen fel a nagy nap, -október 1-je, melyben a Lenke nevű falusi ibolyából, egyszerre az -óriási Nagygáthy grófnak boldog felesége legyen!</p> -<p>Ennyi roppant készület mellett, egy igen mellékes kellékről -mégis megfeledkeztek. Avagy bizonyos-e, hogy menyasszonyt is -találnak a háznál? Egy holttestet, gyertyák között, a ravatalon, -tán igen: leányt, fátyollal és koszorúval fején, a templomban, -semmiesetre sem!</p> -<p>Oh, barátom, legyen megvigasztalva, hogy még van e világon igazi -hűség a leányok szivében. Én pedig élni akarok, ha lehet. Én csak -azé lehetek, a kinek nemes szívből ömlött könnye az én kezemen -száradt meg. Tőlem függ, hogy másé ne legyek; tőle, hogy csak az -övé.</p> -<p>Vegye szent igéretemet, hogy ama meghatározott napon nem lesz -menyasszony Réthfalván. Hová tűnt el? Tán a halál birodalmába? Ez -sem lehetetlen, csak az bizonyos, hogy nem vihetik, élve, Nagygáthy -gróf kastélyába.</p> -<p>Ha az én Gábor grófom olvassa e levelemet, legyen megnyugodva. -Éljen kellemesen, mint szokta és semmit se változtasson -napirendjén. Járjon mulatozó társaságokba; csak nevesse, ha mások, -bal csillagzata <span class="pagenum"><a name="Page_251" id= -"Page_251">-251-</a></span> miatt, sajnálkoznak rajta. A -legbölcsebb politika lesz, ha úgy mutatja, mintha lemondott volna -rólam. Hagyja rá, ha Cecilie néni más jobb szerencsével -vigasztalja. De bízzék a jövőben, bízzék bennem.</p> -<p>Eddig tart, a mit egy leánytól követelni lehet. A természet -szabta ránk a törvényt, hogy csak szenvedőleges cselekményekre -legyünk képesek. Szerepem ott végződik, hogy ne legyek másé. Hogy -azé legyek, a kit én szeretek, kizárólag attól függ, a ki engem is -szeret.</p> -<p class="right"><i>Lenke</i>.»</p> -<p>Ez volt a levél tartalma.</p> -<p>A fiatal ember ismételve olvasta végig s mentől inkább behatolt -a betűk titkos értelmébe, annál inkább megerősödék hite és -bizalma.</p> -<p>Nem voltak ez iratban nagy szavak, elkoptatott kifejezések -használva. Csak az volt világosan, mit akar a kis leány, mit nem -akar? Mit tehet és mi mulja felül erejét? Kellett-e ennél több, ha -minden el volt mondva, a mi szükséges?</p> -<p>Ha e levélben csak egy gyermek szivének ömlengését olvassa, még -maradhatott kétely a szivében. Mert az érzelem változó és a hűtlen -lélek oly hamar talál mentséget és indokolást az ellenkező út -választására.</p> -<p>De a levélben a hű szerelem mellett a tiszta felfogás és a -gondolkodni tudónak értelmi tehetsége is kiviláglott. Ha tehát a -szív igérete legfölebb biztatás lehetett: a meggyőződés -nyilatkozata már a teljes biztosíték érvényével birt.</p> -<p>Sőt a kis leány levelének némely helyéből a kedélyen kívül még -az önérzet urakodása is feltűnt. Némely sorból még a gúnynak és a -humornak szikrái is felvillámlának.</p> -<p>Mindez balzsamot öntött a fiatal ember szivének sebére. Most már -tudta, miben keressen megnyugvást, hol találja meg jövőjének -boldogságát? Bátran lehet ott építeni, a hova a szív vonz, az -értelem pedig vezet. <span class="pagenum"><a name="Page_252" id= -"Page_252">-252-</a></span></p> -<p>A leányka vállalta magára, hogy nem lesz másé: a férfi -kötelessége marad, kivívni, hogy csak az övé lehessen.</p> -<p>Nem lehetett e munkafelosztás bölcsesége ellen kifogást tenni. A -férfi végkép száműzve volt a báróné kastélyából. Nem élünk a -lovagkorban, hogy a szomszéd várat megostromoljuk. Elég, ha a leány -magára vállalta a teendők könnyebb részét: a nehezebbet majd -elvégzi a férfi.</p> -<p>Estig ott maradt a pályaőr házában; az éj beálltával -visszagyalogolt a legközelebbi állomásra, a hol kocsijára ülvén, -haza hajtatott.</p> -<hr class="chap" /> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_253" id= -"Page_253">-253-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h2><img src="images/21.png" alt="" title="" /> XXI.<br /> -<span class="smaller">(A válság kezdete.)</span></h2> -</div> -<p>Október első napjáig még egy pár hétnek kellett lefolyni. Ki -követelhette egy szerelmes ifjútól, a kire a megpróbáltatás órái -vártak, hogy nyugton, tétlen maradjon s mindent az örök végzet vak -határozatára hagyjon?</p> -<p>És mégsem tehetett mást. Hogy vállalja magára a rettentő -felelősséget, hogy túlbuzgalmában imádottjának kész terveit -megzavarja, vagy épen legjobb szándéka mellett is, úgy vegyüljön -közbe, hogy az eredményt is meghiúsítsa?</p> -<p>Mást nem tehetett, mint levélben írta meg lelkének -nyugtalanságát, szerelmének végtelenségét. A postai közlekedés utja -nyitva állott előtte. Levelét csak a vasút 77-ik számú pályaőréhez -kellett czímeznie. A többit Örzse ifjasszonyom ügyességére, -hűségére és a jó szerencsére bízta.</p> -<p>A válasz, nem hamar ugyan, de mégis megjött. A kis lány minden -betűje menny és üdvösség. Mindig a régi, állhatatos, változatlan és -elhatározott. Csak a jövő boldogságáról beszél, ama másik sötét -esély, a halál még csak czélzáskép sincs említve.</p> -<p>Rögtön, még ez éjjel, egész ívre terjedő feleletben köszönte meg -a nyert vígasztalást és oly boldog volt a gondolatban, hogy sorai -másnap délre már ott lesznek <span class="pagenum"><a name= -"Page_254" id="Page_254">-254-</a></span> a réthfalvi kastély -kertjének közelében s a pályaőr felesége lesni fogja az alkalmas -pillanatot, melyben a tiltott árút a czímzettnek kezébe -csempészhesse.</p> -<p>De mikor reggel lovas legénye meghozá az éjjel érkezett postát s -az ifjú minden érdeklődés nélkül nyúl a hírlapok csomagához, -egyszerre egy levelet is pillant meg, a mely a Réthfalvához -legközelebb eső vasúti állomás jegyét hordta homlokán.</p> -<p>A legrosszabbat sejtve töré fel a borítékot: de mindjárt -vígasztalást és felbátorítást igérő jel mutatkozott. Oh jól ismert -vonások az ő angyalkájának kezétől!</p> -<p>És mégis retteg. Mit fog hallani? Remélhet, vagy kétségbe kell -esnie? Mert ha a kis lány tegnap írt és alig tizenkét órának -lefolyta után újra tollhoz nyult: akkor oly valaminek kellett közbe -jőni, a mit veszély nélkül el nem hallgathatott.</p> -<p>Különben pedig fődolog volt, hogy írt. A ki ír, a kinek -közlendői vannak, annak szerelme el nem hamvadhatott.</p> -<p>Ime a levél:</p> -<p class="i2">«Kedves Gábor!</p> -<p>Ma szept. 28-ik napját írjuk s hírt vettünk Hevesből, hogy -Nagygáthy gróf még ma estére megérkezik. Másnap megy Cecilie néni -látogatására. Az utolsó napot Vékonyi bárónál tölti és okt. első -napján kocsin és vasúton érkezve, itt lesz az egész násznép. Minden -vendég csak Gedeon bátyám részéről hivatott meg. A mi rokonaink és -ismerőseink közül mamám senkit sem vár.</p> -<p>Jelen van a veszedelem, de engem e siettetés nem lep meg -készületlenül. A minek a jövő hónap utolsó éjjelén meg kell -történnie, el nem maradhat. Szerelmem és a vész jelenléte lelkemnek -oly csodálatos erőt kölcsönöz, minőt még eddig magamban nem -érzettem.</p> -<p>El fogok tűnni. Könnyen, kényelmesen, fáradság és <span class= -"pagenum"><a name="Page_255" id="Page_255">-255-</a></span> veszély -nélkül és odamegyek, a hol senkinek eszébe sem juthat engem -keresni.</p> -<p>Egyedül csak öntől, az én szeretett Gáboromtól félek. Oh, ha nem -bíznék egy leányka akaratának szilárdságában és segítségemre -sietvén, egész építményemet lerombolná!</p> -<p>Azért elkerülhetetlenül szükséges, hogy az én Gáborom ezen -napokat a világ szeme előtt töltse. Ne maradjon otthon, menjen -inkább látogatóba Cecilie nénihez nehány napra. Legyen vidám, -jókedvű, mulasson gond nélkül és élvezze az ottani társaság -örömeit.</p> -<p>Nem fog elidegenedni a leánytól, a kinek bátorsága volt a végső -veszély elől ily szörnyű zajt ütő kalandokba bocsátkozni? A -legközelebbi hír rólam nem hamar, de a legbiztosabb helyről fog -érkezni. Örökre híve</p> -<p class="right"><i>Lenke</i>.»</p> -<p>A fiatal ember egymásután háromszor-négyszer átolvasá e sorokat. -Még a betűk alakjából is valamely elrejtett titkot akart -kimagyarázni.</p> -<p>Egy félénk gyermek el fogja szülői házát titkon hagyni! És ő, a -férfi, tétlenül vesztegeljen!</p> -<p>Van még napjainkban leányi szív, mely ily áldozatra kész -legyen?</p> -<p>– Engem mulatni küld. Szükségesnek tartja, hogy a világ szeme -előtt éljek. Tehát tudja, hogy a segédkéz nyujtásában a gyanu -legelső sorban is rám háramlik. Él az isten! az én kis Lenkém a -legvilágosabb alibit akarja számomra megszerezni.</p> -<p>És ha csakugyan azt hinné is a világ, hogy a réthfalvi -menyasszonyt Gábor gróf szöktette meg: mi következik belőle? Mert -ez a Nagygáthy olyan fajta gróf, hogy feléje sem tekintene -Gelenczének. Amolyan okos vőlegény, a ki az előle megszökött -menyasszonyt nem fogja üldözőbe venni. Szépen ott hagyja, a hova -ment. Az anyja előtt pedig vállát vonogatva, <span class= -"pagenum"><a name="Page_256" id="Page_256">-256-</a></span> -udvariasan bocsánatot kér, beszél holmi sajnos félreértésekről s -aztán odébb állít egy házzal.</p> -<p>Sőt ismerve a társadalmat, a művelt körök fogalmait, senkinek -eszébe sem juthat az eltünt kisasszonyt épen a vetélytársnak -házában keresni.</p> -<p>Az már megtörtént, hogy a leányka a rá erőszakolt vőlegény elől -megszökött. Rendesen jelen volt a megszöktető is. De hogy a magas, -vagy csak a művelt középrendből származó leány egy fiatal, nőtlen -ember oltalma alá kerüljön és ott maradjon, míg szülőinek -beleegyezését megnyerheti vagy nagykorúságát eléri: ilyet még senki -sem hallott: mert ez erkölcsi és társadalmi lehetetlenség. És a ki -mégis megtenné, nem érdemes arra, hogy beszéljünk róla, vagy épen -megírjuk szomorú történetét.</p> -<p>Tehát úgy tekintsük e megszökést, mint bevégzett tényt, mely -ellen nincs gyógyszer, nincs felebbezés?</p> -<p>Valóban a világ nagyon hajlandó lesz így itélni. A megszökött -leánynak jó hírét csak az adhatja vissza, a kiért megszökött. Más -bármely helyről érkezett amnesztia érvénytelen.</p> -<p>Lenke kisasszonynak ezt tudnia kellett. Tudja minden leány, ha -nem is tanítják arra. Ám de azt is tudta, kiben bízhatik -föltétlenül!</p> -<p>Igen! de az édes anyja? Oh, az anyai szívvel nem lehet -megalkudni. Az megkeményedhetik, elvakultságában önző, kegyetlen, -igazságtalan is lehet, de meg nem hal soha. Az anya a rettentő hír -hallatára fölébredve, legelőször is veszedelmekre fog gondolni. A -Bodrog folyó nincs messze, aztán rablók és gyilkosok is vannak a -világon. Tehát nyomokat és vérfoltokat fog keresni mindenütt.</p> -<p>De ne verjük félre a harangot, míg semmi sem történt. A -réthfalvi kastélyban nagyban és aggodalom nélkül folynak a -készületek a lakodalomra. A leányka megnyugodtnak látszik, tehát -elfogadta már édes anyjának bölcs tanácsait.</p> -<p>Eddigelé csak egy kis leány leveléből olvastuk, <span class= -"pagenum"><a name="Page_257" id="Page_257">-257-</a></span> hogy -végzetes lépés fog bekövetkezni és az egész világon csak egy ember -van, a ki ezen igéretnek teljesedését reszkető szívvel várja.</p> -<hr class="tb" /> -<p>A déli órák multával Gábor gróf híven követve imádott úrnője -titkos utasítását befogatott és áthajtatott Cseklész grófné -kastélyába.</p> -<p>A grófnénak mindent megfigyelő rendőrsége volt otthon. Mikor -jelentést vett, hogy Szabolcsy gróf a kastélyba érkezett, már azt -is megtudta, hogy vendégének kocsiján egy utazó bőröndöt is -láttak.</p> -<p>Rögtön parancsot adott, hogy szobát nyissanak az első emeleten. -Maga lement a földszinti elfogadó terembe és szokott hangzatos -modorával üdvözlé az érkezőt.</p> -<p>– Ah, végre megértem a napot, melyben az én legközelebbi -szomszédommal is meg lehetek elégedve. Köszönöm, hogy olyan -podgyászszal jött, mint az angol lord, feleséggel, öt leánynyal, -három gouvernante-tal, hat komornával és egy egész ezred -cselédséggel. Tessék ezt a szép svájczi hotelt elfoglalni az egész -saison tartamára. Mindjárt meg is kapja jutalmát. Megengedem, hogy -karját ajánlja a gyönyörű fiatal vendéglősnének s vezesse le a -kertbe a társaság közé.</p> -<p>A kert nem messze volt, csak ki kellett lépni a verandára s -onnan nehány lépcsővel alább a virágszőnyegek s poronddal behintett -puha utak.</p> -<p>Hanem a fiatal ember nagyon szószerinti értelemben vette a -grófné parancsát. Megbocsáthatlan ügyetlenséggel a legrövidebb utat -választá a társaság felkeresésére.</p> -<p>– Oh, nem így alkudtunk, – szólt a grófné, a midőn a park -kanyargóin a legelső válasz-útra értek. – Térjünk balra; ez a -legnagyobb kerülő egész kertemben. Mert sok beszélni valóm van. -Anyai oktatásokat akarok adni és föltétlen engedelmességet -követelek. Mi van ma? <span class="pagenum"><a name="Page_258" id= -"Page_258">-258-</a></span></p> -<p>– Hétfő.</p> -<p>– Azt tudom, a szakács menujéből. Hányadik napja a hónapnak?</p> -<p>– Szeptember 29-ke.</p> -<p>– Helyes. Tudja-e, hogy szerdán, október 1-én országos menyegző -lesz Réthfalván?</p> -<p>– Az egész vidék beszéli.</p> -<p>– És ön mit mond rá? Remélem, férfias lemondással tűri -sorsát?</p> -<p>– Férfias megnyugvással, grófné.</p> -<p>– Nem értem az ilyen túlfinom megkülönböztetést. Rendesen -rejtélyes kétértelműség lappang alatta. De nem feszegetem tovább, -mert azzal, hogy idejött ön, már megkaptam a kielégítő választ. A -ki mulatni akar, bebizonyította, hogy képes feledni. Roppant -bölcsen teszi, mert a hűtlen leány megbüntetése, a mióta a világ -áll, csak egyetlen egy igazi, valódi és gyakorlati boszú -létezik.</p> -<p>– És az volna?</p> -<p>– Először: kinevetni a szív bohó tévedéseit. Másodszor: rögtön, -még melegében szétnézni, keresni és megtalálni a teljes -kárpótlást.</p> -<p>– Megkisérlem.</p> -<p>– Éljent kiáltok e határozatra. Mert higyje el nekem, a híres -lélektani tudós, a ki a szerelmet feltalálta, megmagyarázta s -minden titkát bonczkés alá vette, épen a leglényegesebb föltétel -meghatározásában követte el a legoktalanabb hibát.</p> -<p>– A legoktalanabb hibát?</p> -<p>– Abban bukott meg, okoskodásában, hogy ráfogta a férfira, -mintha nem lehetne rögtön vagy később egy más nőt ép oly forróan -szeretnie, mint azt a legelsőt, a kit véletlenül kiszemelt magának! -Ime az én uram és férjem, Cseklész gróf, már praktikusabb -világbölcs. Ő azt szokta mondani: Minden nő ceteris paribus, -egyenértékű. A mit az egyik megad, a másik meg nem tagadja. Ergo: -(még mindig Cseklész úr velős mondatait idézem) micsoda -eszeveszettség, a világon <span class="pagenum"><a name="Page_259" -id="Page_259">-259-</a></span> hatszáz millió nő közül egyre -ráfogni, hogy többet ér, mint a többi összesen? és ha ezt az egyet -elvesztettük, a többire sem szemünk, sem szívünk, sem vágyunk?</p> -<p>– Valóban grófné, ez épen nekünk, csalódott férfiaknak való -vígasztaló filozófia.</p> -<p>– A tudomány alapos és megczáfolhatlan: csak a tanítványok -gyöngék hozzá. Azonban én egészen másról akartam beszélni. Hallotta -már valakitől, hogy ma ebédre Nagygáthy grófot is várom?</p> -<p>– Ah? itt van már a vidéken az én legújabb barátom?</p> -<p>– Tegnap érkezett Kis-Gáthra egész csapat czimborával. -Megtartották, az este, az ifjúság és szabadság elvesztésének -halotti torát. Roppant dáridót csaptak, én pedig büszke vagyok rá, -hogy segítségem nélkül még pezsgőt sem ihattak volna.</p> -<p>– Elfeledtek hozatni?</p> -<p>– Azt már nem tették. Ilyen hibába nem szoktak esni. Hanem mikor -a palaczkokat be akarták hűteni s a jégvermet felnyitották, mit -találtak? Csupa poshadt vizet, fürdőt vagy lóúsztatót. Akkor aztán -hozzám küldtek s én adtam is nekik egy fél szekér jeget kölcsön, -azon kikötéssel, hogy jövő évi deczember vagy január havában -kamatostul visszatérítsék.</p> -<p>– Súlyos föltétel! Mi lesz a világból, ha már a grófnék is -uzsoráskodnak!</p> -<p>– A tanulság ebből az, hogy az én Gábor grófom mai napon igen -correct módra viseli magát és nem keres ürügyet -összezörrenésre.</p> -<p>– Ebben bizonyos lehet, grófné.</p> -<p>– Nem félhetek, hogy házamnál párbajra hivás keletkezhetik?</p> -<p>– Részemről nem adok rá okot.</p> -<p>– Akkor nyugton vagyok, mert az én vitézlő Gida öcsém nem -krakéler. Olyan piczi, hogy Tom Pouce tábornokkal sem mérkőzhetik. -Egyszer már közel volt hozzá, hogy verekedjék, de ellenfele azt -mondá; gróf! <span class="pagenum"><a name="Page_260" id= -"Page_260">-260-</a></span> ön oly subtilis czéltábla, hogy golyó -helyett serétlövést választok.</p> -<p>– Ez a grófné élcze.</p> -<p>– A mi pedig az én kedves Lenke húgocskámat illeti: a minő hű -képet csinált hozzá, a midőn bizonyos levélkét a kezébe -csempésztem, nem hittem volna, hogy szív dolgában ily változandó -lehessen. De mit akar ön? 70,000 hold Heves feketeségében, -borzasztó hatalom! Ki állhat ellen vértezetlen kebellel az -armstrong-ágyúnak? Egyébaránt régi tapasztalás, hogy a nő, a ki -szerelmében a holdak ezreit veszi számításba, maholnap a férjét sem -tekinti másnak, mint a birtokra betáblázott adósságnak.</p> -<p>Nehéz volt itt a fiatal embernek valamit közbeszólni. -Szerencséjére a grófné ezt soha sem várta. Elég boldog volt, ha -bátran és szabadon beszélhetett a levegőbe.</p> -<p>– Majd megválik, – folytatá, – minő próféta voltam. Úgyis az -igazi boldog házasság oly ritka e világban. Valóságos kivétel. Hála -Istennek, én e kivételek közé tartozom. Hallott ön engem Cseklész -gróffal összepörölni?</p> -<p>– Soha! grófné. Még mindig Kassán mulat ő méltósága?</p> -<p>– Isten őrizz. Ilyenkor szeptember végén Monaco bájait szokta -élvezni. És hogy bebizonyítsa hozzám való határtalan szerelmét, azt -írta nekem: kedvesem! a hányszor felteszek a carreau dámára ötszáz -frankot, mindig rád gondolok és vesztek!</p> -<p>– Ez a bizonyíték?</p> -<p>– Természetesen. Mert írva van, hogy a ki szerencsétlen a -kártyában, boldog a szerelemben!</p> -<p>– Valóban igaz.</p> -<p>Ily csevegések között találták meg a társaságot, mely a kertnek -egyik gyepes tisztásán oly szenvedélylyel dobálá az abroncsot, -mintha e gyermekjáték mulattatná őket. Pedig csak alkalom ez, -melyben az urak és hölgyek mintegy mellékes észrevétel gyanánt, a -<span class="pagenum"><a name="Page_261" id= -"Page_261">-261-</a></span> legszabadabb modorban mindent -elmondhatnak, a mi szívükön fekszik. A szó az abroncsra vonatkozik, -a gondolat a keletkező titkokra. A ki ezt nem tudja, bámulja, mint -mulattatja az ily haszontalanság még a legjobb társaságot is.</p> -<hr class="tb" /> -<p>Az ebéd idejének közelegtekor megjött szerencsésen Nagygáthy -gróf is. Máskor nagy esemény, nagy megtiszteltetés volt ez; ma a -bizonyos menyegzőt megelőző napokban igen közönyös jelenség. -Egygyel több a társaságban, más semmi: mert mi hasznát vehetnék itt -annak a férfinak, a ki mindenkitől elpártolt s már kimondá, kit -választott?</p> -<p>Gedeon gróf udvariasan üdvözlé a ház úrnőjét és az egész -társaságot, aztán feltünő hévvel ragadá meg Gábor gróf kezét. -Majdnem úgy ütött ki e tüntetés, mintha ezen embernek köszönné -boldogságát. A mennyiben 9000 hold megszerzése e nevet -megérdemli.</p> -<p>Mindjárt melléje állott és oly hangon, mint a kinek titka nincs, -mondá:</p> -<p>– Barátom, készülj. Holnapután reggel tíz órakor viszlek -Réthfalvára.</p> -<p>– Engem?</p> -<p>– Téged; két okból.</p> -<p>– Értem: primo, secundo.</p> -<p>– Úgy van. Primo: mert barátom vagy és boldogságomat szemlélned -kell. A báróné egészen rám bízta, kiket hívjak meg.</p> -<p>– Bocsáss meg, barátom…</p> -<p>– Egy szót sem, míg mindent nem hallottál. Secundo: Réthfalva -souverain hatalma előtt előterjesztettem a meghívottak névsorát. -Mikor neved előfordult, mennyből alászállott menyasszonyom, -irántami szívességből pártolta indítványomat. A báróné nyájas igent -billentett; a meghivót pedig aláírta. Itt van, olvasd.</p> -<p>– Csakugyan?</p> -<p>– Holnap Réthfalván ebédelek, de az éjt Kis-Gáthon <span class= -"pagenum"><a name="Page_262" id="Page_262">-262-</a></span> töltöm. -Szerdán tejbevajba fürösztött öt lovammal, épen mikor tizet ver az -óra, rohanok Réthfalvára a rám váró kész üdvösségre. Magam hajtok; -te mellettem ülsz. Tizenkét órától kettőig gyűl a vendégsereg. -Násznagyok, vőfélyek, nyoszolyó lányok és (ezt már halkabban mondá) -a dolognak ostoba részletei, a kik csak arra valók, hogy egyék meg -az ebédet s vigye őket az ördög mentől előbb a pokolba! Rendeld oda -saját fogatodat is; mert ebéd után olyan goromba ficzkó leszek, -hogy feleségemen kívül, senki számára nincs szemem. Adieu? Vágtat -az öt sárga csikó s meg sem áll Beregszászig, a hol vasútra -ülünk.</p> -<p>Most már egyszerűen csak a fülébe súgott valamit barátjának, oly -ragyogó arczczal, mintha mondaná: a többit pedig bizd rám.</p> -<p>Ez volt a programm a Réthfalván készülő menyegzőre.</p> -<p>Gábor gróf hallgatott és gondolá:</p> -<p>– Dicsőségesen csinálódik az én alibi-m! A primást, az -esztergomit úgy, mint a melyik a Hungáriában muzsikál, előbb -vehetik gyanuba, mint engemet!</p> -<hr class="chap" /> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_263" id= -"Page_263">-263-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h2><img src="images/22.png" alt="" title="" /> XXII.<br /> -<span class="smaller">(Hallatlan botrány az úri -világban.)</span></h2> -</div> -<p>Másnap Nagygáthy gróf Réthfalván éldelegte boldog perczeit. -Kissé különösnek találta s nem könnyen szokott a gondolathoz, hogy -házasodni fog és ennyire el van szédítve egy leány szépsége által, -melyhez csak 9000 hold járt hozományképen. Ilyen kedvtelést, néhány -év óta, bármikor megszerezhetett volna magának.</p> -<p>De kezdte észrevenni, hogy szerelmes is, a mennyiben a szép -Lenkét lehetetlen volt nem szeretni. Hogy a leányka hallgatag, -tartózkodó és bátortalan, ez csak előnyére szolgált. A víg és -könnyelmű menyasszony inkább elidegeníti a férfit, mint magához -vonja. A jó kedv és megelégedés házasság utánra való időtöltés. -Kapja csak egyszer kezébe kis feleségét, majd mulatságosabb nótákra -is megtanítja.</p> -<p>A háznál minden készen volt; az építő, festő és diszítő iparosok -eltakarodtak. A báróné a perczeket számította, hogy ki legyen -mondva az oltár előtt a végzetes igen s ha leánya Nagygáthy grófné -lett, kész a földön a mennyei Jeruzsálem; megérkezett a halandók -számára a hivőknek igért örök paradicsom.</p> -<p>Ketten sétálgattak a kastély alsó kertjében. Egy beszédes ifjú s -az elzárkozott leány, a kit az elháríthatlan kényszerűség, mint -műkedvelőt, a szinésznők művészetére tanított meg. Gedeon gróf -őszinte lélekkel játszotta a jövendőbeli férjet. Szokása volt -semmit <span class="pagenum"><a name="Page_264" id= -"Page_264">-264-</a></span> nem tenni félig, ha valamire rászánta -fejét. A leánykát szórakoztatta az ifjúnak köznapi szószaporítása. -Ezalatt legalább nem gondolkodott a holnapról, melyben a vidék -fölött felharsan az utolsó itélet trombitája. És lesz üvöltés és -kiabálás.</p> -<p>Mert nagyon világosan tudta, mit szándékozik cselekedni? tisztán -megfontolta lépésének minden következményét. Csak lassan és -fokonként szokta meg lelke e határozatot, mely őt azon válaszútra -ragadja, honnan nincs visszatérés!</p> -<p>De nem volt más menedéke. Otthon, anyja irányában semmi erővel -sem birt. Hiába kért, hiába sirt. Csak azt hallotta feleletül: nem -érted saját boldogságod föltételeit; rövid időn pedig áldani fogod -anyád bölcs előrelátását és gondoskodását gyermekének jövője -iránt.</p> -<p>Mit tegyen? Halaszszon mindent a végső perczre s a templomban, -sírás és ájuldozás között tagadja meg az igen szó kimondását?</p> -<p>És ha rászánná is magát e végletre, mit nyerne vele? Anyja újra -folytatná az ostromot, Gedeon gróf pedig annyira telve van saját -értékének ellenállhatlan erejével, hogy még az ily templomi -jelenetet is csak az éretlen gyermek természetes gyöngeségének -tulajdonítá.</p> -<p>Ki tudja, mi történik? A násznép még együtt van; egész sereg -néni, bácsi rohanja meg, újra visszaviszik az oltár elé s -lehetetlen, hogy másodszor is ereje legyen, a botrányt -ismételni.</p> -<p>És akkor Nagygáthy grófné lesz. A kit pedig oly forrón -szeretett, azt nem csak megcsalta, hanem álnok hitegetéseivel még -kegyetlen játékot is űzött vele.</p> -<p>Ezerszer inkább a halál.</p> -<p>És ha így meg is szabadulhatna Gedeon gróftól, érzette, hogy -ezzel csak a lehetőség útját nyerte meg, a kitüzött boldog czél -felé.</p> -<p>Ellenben, ha eltünik a háztól, sorsát azonnal összeköti szívének -szerelmével. Egyedül csak ez az ifjú <span class="pagenum"><a name= -"Page_265" id="Page_265">-265-</a></span> lesz képes megitélni, -mily rendíthetlen szerelem volt az, mely ez áldozatot -meghozhatta.</p> -<p>E gondolat adott neki erőt. Ez tette a félénk, szelid, -engedelmes gyermeket bátorlelkű s mindent koczkáztató hősnővé.</p> -<p>És mégis, a midőn így ketten a kertben sétáltak, megkisérlé a -kis leány a még legutoljára föntartott szelidebb eszköznek -felhasználását.</p> -<p>– Kedves bátyám, a multkor nem értettem egy szavadat. Hogy -beszélhettél te előttem és a mama előtt, hat-hét levélről, mikor én -hozzád soha életemben egy sort sem írtam.</p> -<p>– Ah, ah – felelt hangosan nevetve a gróf. – Nem írtál? Te tán -azt hitted, hogy én az ily drága leveleket, amint elolvastam, -mindjárt felhasználom fidibusznak? Isten őrizz ily -szentségtelenítéstől! Ide nézz, mint megbecsültem. Itt van mind a -hét darab, tárczámnak legbensőbb részében, egybekeverve ezer -forintos bankjegyeimmel.</p> -<p>Elészedte tárczájából a leveleket, egyet, kettőt fel is nyitott -és győzelmes tekintettel mutatta elé azokat, mint az uzsorás a -lejárt váltót.</p> -<p>– Ez nem az én írásom.</p> -<p>– Nem a tied? hát ki írta?</p> -<p>– Würzheim báróné.</p> -<p>– Micsoda kedves kis enyelgés ez, egy nappal az esküvő -előtt!</p> -<p>– Ha nem hiszesz nekem, menjünk fel a szobába. Leírok nehány -sort, s meglátod a végtelen különbséget a két írás között.</p> -<p>A gróf egy pillanatig hüledezve nézett; de miután a legkomolyabb -dolgot is a legkönnyebb oldaláról szokta felvenni és megitélni, -mondá:</p> -<p>– Ne beszéljünk hiábavalóságokról; a betűk alakjáról, a vonások -összekuszált szálkáiról. Elég nekem, ha mással irattad is, ha a -tartalom saját szíved sugallatát foglalta magában.</p> -<p>– Tudtom és akaratom nélkül írtak hozzád. <span class= -"pagenum"><a name="Page_266" id="Page_266">-266-</a></span></p> -<p>– Már hogy tették volna! Különben ez se baj. Elmondod most élő -szóval, hogy szeretsz s ezzel minden félreértés jóvá lesz téve. -Különben pedig e dolog annál mulatságosabb, mert most már én is -megvallhatom, hogy az én leveleimet sem magam írtam. Azaz: én -legalább mégis lemásoltam s ezzel a tartalmat sajátommá -fogadtam.</p> -<p>– Szép kis eredeti levelezés.</p> -<p>– Még szebb, hogy semmit sem vethetünk egymás szemére. Azért -legokosabb, ha mindent őszintén elbeszélünk. Volt ott Trouville-ben -két igen pompás bon-vivant pajtásom. Mindkettő divatos regényírója -a franczia arisztokratikus köröknek. Egyik mr. le Passepoil, a -másik mr. le marquis de la Draperie. Ezek komponálták leveleimet, -darabját száz franc honorariumért. Úgyé bámultad, hogy a te kedves -Gida bácsikád minő hatalmas stylusra tett szert? De mindez csak -arra való, hogy majd télen a hosszú unalmas estéken, ha -egyszer-másszor otthon maradunk, legyen a mi fölött nagyokat -nevethessünk.</p> -<p>Ez aztán javíthatlan és tántoríthatlan szerelmes volt; a mi jó -Nagygáthy grófunk! Őt ugyan holmi aprólékos félreértések és -csekélyszerű felfedezések ki nem verheték sodrából.</p> -<p>Pedig Gedeon gróf nem volt ostoba legény; jól és folyékonyan -beszélt és társalgó modorában néha még a só vagy a bors sem -hiányzott. A világ többet tett fel róla, mint a mennyit talált -benne.</p> -<p>De ha magasabb eszmékről, vagy a szív nemesebb érzelmeiről -kellett nyilatkoznia, az alapjában tudatlan lélek, a köznapi -faragatlan ficzkó mindjárt elárulá magát. E hibájánál csak -elbizakodása volt rettenetesebb. Meg volt győződve, hogy -Magyarország főuri családjaiból származó minden leánynak csak az -lehet álma és ábrándozása, hogy Nagygáthy grófné lehessen!</p> -<p>Hogy most Réthfalvy báróné Lenkéjét nőül veszi, ezt úgy -tekintette mint nagy úri szeszélyt, mint fiatalkori <span class= -"pagenum"><a name="Page_267" id="Page_267">-267-</a></span> -meggondolatlanságot és saját személye értékének félreismerését. Ő -most elvet, elpazarol valami dicsőbb jövőt. Épen nem kétkedett, -hogy ez a kis Lenke huga csak azért iratta a rafinirozott Würzheim -tábornoknéval leveleit, mert félt, hogy hatalmas bácsikája -kinevethetné a falusi leányka gyarló stylus-gyakorlatait, s mint -hozzá nem méltó együgyű teremtést, búcsu nélkül otthon hagyná.</p> -<p>A leányka nem gyűlölte őt. Mint rokonok, sokat játszottak, -gyakran enyelegtek egymással. Csak akkor, a midőn a báróné először -kezdett példálózgatni a Nagygáthy grófnéság dicsőségére, akkor -reszketett meg szíve és innen kezdődik hideg és tartózkodó viselete -az elbizakodott fiatal ember irányában.</p> -<p>A kis leány soha, még anyja előtt sem mondá ki beleegyezését -ezen házassági tervbe. De nem is kérdezték ezt tőle. Elég, ha látta -a készületeket, elég ha hallotta, hogy lakodalom lesz a háznál s -akkor tudhatta, hogy a dolog csak rá vonatkozhatik. Feltették róla, -hogy engedelmeskedik és engedi magát ellenkezés nélkül vitetni, -mint husvétkor a bárány a mészárszékre. Többre nem volt -szükség.</p> -<p>Az ebéd vigan folyt le. A gróf még mindig kifogyhatlan volt -elmondható kalandjainak elbeszélésében; de bármit mesélt, annak -végső értelme arra ment ki, mily nagyon bámulták az emberek, -megtudván, hogy egy Nagygáthy gróffal ettek egy tálból -cseresnyét.</p> -<p>Alkonyat után a délczeg vőlegényke kocsira ült. Búcsúja, mindig -hallgatag és magában tünődő menyasszonyától következő igen -szellemes módon ütött ki.</p> -<p>– Adieu, szerény kis ibolyám. Aludjál boldogul, utójára, -Réthfalván; álmodd meg előre, hogy holnap ilyenkor már Nagygáthy -grófné lettél.</p> -<p>Igen. Holnap?</p> -<hr class="tb" /> -<p>Felderült október 1-je. Nagygáthy gróf, legtarkább <span class= -"pagenum"><a name="Page_268" id="Page_268">-268-</a></span> koczkás -kabátjába öltözve, fején jockeysapkával, pontban reggeli 10 órakor -Cseklészné palotája elé érkezett, csodálatosan felsallangozott öt -lovával.</p> -<p>A kastély ily korán még teljesen kiholtnak látszott; csak Gábor -gróf került elé, a ház egyik bérruhás cselédjével, a ki utazó -bőröndkéjét hozta és fel is tette a kocsira. Képzelni lehet, mily -őszinte lélekkel csomagoltatta össze Gábor gróf fekete öltözékét és -tiszta fehérneműit, melyeknek épen nem szándékozott hasznát -venni.</p> -<p>– Készen vagy?</p> -<p>– Ülök fel.</p> -<p>Ez volt a bevezetés. Úgy látszik, bevett szólásmód, ha egyik úr -maga mellé ülteti a másikat.</p> -<p>De ha a gróf éktelen pongyolát viselt is, annál ünnepélyesebben -voltak kikeményítve cselédei.</p> -<p>Mr. Jasmin úgy sötétlett pokoli feketéjében, mint ha a -Tuileriákba menne diplomacziai estélyre és interviewolni készülne -az angol ambassadeurt. A kocsis a hóna aljáig hímzett lobogós inget -viselt és ezüst sujtással kihányt vörös bársony mellényben hirdeti -a nap dicsőségét. Az újdonatúj cseréppipát és bojtos kurtaszárat -sem feledé kanászkalapja mellé tűzni, hogy lássa a fél tót Zemplén, -milyen a divat a tökéletes magyar Hevesben!</p> -<p>Vágtattak. Egyszer él az ember, és egyszer házasodik! Tehát -vesszen az öt csikó, majd termel helyébe a kövér puszta, tizet, -huszat is.</p> -<p>Sokáig gyönyörködött Gedeon gróf iramló lovaiban s e pillanatban -ez is jobban elfoglalta lelkét, mint a mi a megérkezés után -következett: a templomi száraz szertartás, melynek unalmain, élve, -halva, át kellett esnie.</p> -<p>Egyszer, midőn valamely magasabb emelkedés tetejéről megpillantá -a távolról kéklő hegysort, melynek túlsó oldalán Réthfalva idylljei -kezdődnek, barátja felé fordulva mondá:</p> -<p>– Gábor! hidd meg nekem, mentől inkább közeledem, <span class= -"pagenum"><a name="Page_269" id="Page_269">-269-</a></span> annál -inkább ijesztget valami, hogy irtóztató ostobaságot készülök -elkövetni.</p> -<p>– Akkor hagyd abba.</p> -<p>– Ez már lehetetlen, még pedig két okból.</p> -<p>– Ah, két okból? még nem fogytál ki a primo és secundó-ból?</p> -<p>– Először lehetlen, mert benne vagyok. Fellármáztam az egész -országot. Holnap nem lesz más a lapokban, mint a hazafias áldozatok -első sorában álló Nagygáthy grófnak fényes házassága.</p> -<p>– És aztán?</p> -<p>– És aztán, nem tagadhatom, hogy megrögzötten szerelmes vagyok. -A leány szép, átkozottul szép s mellé még ideája sincs, mi a -szerelem? és mi várja karjaim között? Engedd meg: ez nagy ujság -rám, a tapasztalt férfira, ha végre igazán kiváncsi tanítványra -talál. Hanem…</p> -<p>– Hogyan? ezen elhatározó észrevétel után, még «hanem» is -következhetik?</p> -<p>– Nagyon sok; több mint kell. De hiszen egyszer már mondtam -neked, hogy mi férfiak, különösen mi párisiak, az Úristen -megtestesült szamarai vagyunk.</p> -<p>– Mondtad és én nem tettem ellenvetést.</p> -<p>– Lásd, mi férfiak, hányszor bolondulunk egy nő után s mentől -rátartósabb, makranczosabb és költségesebb volt, annál inkább -bebizonyította, hogy nem ért többet a többinél. Ezt Cseklészné is -elismeri, pedig e tekintetben elsőrangú szakavatott tekintély.</p> -<p>– Vőlegény létedre elijeszted az embert a házasságtól.</p> -<p>– Ne félj: nem használ nagybőjti prédikáczióm. Mindig lesz -csiripoló csiz, mely a lépre száll. Isten neki. Lássuk minő élvezet -az is, ha a férfi tanítja valamire a nőt? mert eddig a párisi -demi-monde még mindig talált rajtam valami tökéletesíteni valót. -Csak attól félek, hogy ezen új élvezet sem lehet elég egy egész -életre, mint a pap mondja s a regények írják. <span class= -"pagenum"><a name="Page_270" id="Page_270">-270-</a></span></p> -<p>– Mindenesetre, jó lesz előre tudnod, mibe kezdesz.</p> -<p>– Nem tréfa ez barátom, megházasodni és lekötni magát -holtomiglan holtodiglan. Mert én lelkiismeretes ember vagyok. Ha -megunnám is feleségemet, még sem kivánnám halálát. Az más, ha az -isten venné el, mert akkor nem én vagyok oka a szakításnak. -Egyelőre csak azt igérem, hogy másodszori házasságom esetére több -tért engednék józan eszemnek, és kevesebbet mulékony, de nagy urias -capriceomnok.</p> -<p>– Vigyázz, barátom, mert te nem szereted igazán -menyasszonyodat.</p> -<p>– Ki mondja ezt nekem? De bizony szeretem. Még jobban, mint -hasznomra válik. Parbleu! hogy bizonyíthatnám be jobban -szerelmemet, mintha a leányt nőül veszem? Van ennél döntőbb -argumentum a világon? És ha a nő ekkor sem hisz a gazdag férfinak, -akkor Ábrahám patriarka sem kapaczitálhatja. De már a mi engem -illet, határozottan Ciceróval tartok.</p> -<p>– Ciceróval! végre találsz egy hozzád méltó hasonlítást.</p> -<p>– Tudod mit mondott Cicero, a mikor Plató könyvét olvasta a -lélek halhatatlanságáról?</p> -<p>– Magyarázd meg, hogy tartozik idézeted a házasság dolgához?</p> -<p>– Nagyon világos az eszmelánczolat. Cicero azt mondta: ha -olvasom Platót, hiszem; ha leteszem könyvét, kétkedem. Így vagyok -én is. Nagy-Gáthon, Pesten, Bécsben, Párisban igen szépen megélek -Lenke kisasszonyom nélkül; de ha a kisértő lélek Réthfalvára hoz és -látom a kis leány nyájas képét, testének lelkének ezer gyönyöreit: -rögtön meg vagyok bűvölve. Ne beszéljünk több hiábavalóságot. -Hajtsunk gyorsan Réthfalva felé és bukjunk bekötött szemmel a -gödörbe.</p> -<p>Igy beszélgettek az úton. Az egyik csak közbeszólott, a másik -pedig teli marokkal habsolta a jó mulattatótárs dicsőségét. -<span class="pagenum"><a name="Page_271" id= -"Page_271">-271-</a></span></p> -<p>Nem ártott e csevegést végig hallgatnunk, mert a sok szó, még ha -üres is, bepillantást enged a lélek mélyébe. És semmi sem jellemzi -hívebben az embert, mint mikor maga beszél, maga itél, véleményt -mond és felfedi szívének legrejtettebb gyöngéit.</p> -<p>Így ismerve a két fiatal embert, legalább nyugodtabb kedélylyel -olvashatjuk, ha az egyik grófot, mindjárt a megérkezés után igen -különös meglepetés várta.</p> -<hr class="tb" /> -<p>Már erősen közeledtek. Elérték a hegy alsóbb dombjai mellett a -helyet, a hol fel kellett kanyarodni az országútra és a honnan -Réthfalva csonka tornyát és a kastély ormótlan tetőzetét legelőször -látni lehet, a midőn az ellenkező oldalról porfelleg támad s abból -egy pár igen erős lótól vont fedeles kocsi bontakozék ki.</p> -<p>S miután amazok is gyorsan hajtattak, a mi grófjainknak idejök -sem maradt a szemközt jövőket megismerni. Csak azt látták, hogy egy -öreg pap, két fiatalabbal ült az igen urias szerkezetű -kocsiban.</p> -<p>– Gábor, ez rossz omen. Pappal találkoztunk!</p> -<p>– Plane: püspök, vagy apát.</p> -<p>– Ilyen fajta. Van elég az országban. Nekem, ma, csak egyre van -szükségem, a ki Lenke hugommal összeesket. De az én papom épen most -szedi magába Réthfalván a báróné reggelijét. Remélem, nem volt -rosszabb, mint a minőhöz otthon szokva van.</p> -<p>Nehány percz mulva vagy harmincz paraszt tört elé az országúton -s midőn Gedeon gróf a felvert poron minél előbb áthatolni akarva, -megereszté fáradhatlan sárkányainak zaboláját, bámulva látja, hogy -azon csoport, mint ütközetben a csatárláncz, hosszúra nyulik és -bevonul a báróné kukoriczavetései közé.</p> -<p>– Nem értem ezt a manövret; nincs ideje a hajtóvadászatnak.</p> -<p>Még több ily, bottal, vasvillával és cséplővel fegyverkezett -<span class="pagenum"><a name="Page_272" id= -"Page_272">-272-</a></span> népfelkelést láttak, de ezek távol az -országúttól másfelé kereskedtek.</p> -<p>Egyszerre egy szelid lejtőn feléjök csap a délkeleti szellő -langyos fuvalma és Gábor gróf, tenyerét füléhez tartva mondja:</p> -<p>– Tűz van a faluban.</p> -<p>– Tűz? nem látom füstjét.</p> -<p>– Én sem; de hallom, hogy félre verik a harangot.</p> -<p>– Akkor, – felelt Gedeon gróf, úri módon mindenből tréfát űzvén -– kiütött Réthfalván az 1867-iki kiegyezés ellen a revoluczió, és a -falu előljárói kikiáltották a respublikát!</p> -<p>Végre a falu szélén, a legelső ház ajtaja előtt ácsorgott egy -suhancz, a kitől kérdék:</p> -<p>– Mi baj?</p> -<p>– Semmi. (Rendes falusi felelet.) Csakhogy még most sem találták -meg.</p> -<p>Kit? ezt nem lehetett kérdeni, mert Réthfalva deli szűzeinek e -kapós gentlemane megiramodott a határozatlan távol felé. Nézegetett -jobbra, balra, mintha ő volna a sorstól kiszemelve, arra, hogy -megtalálja, a mi elveszett.</p> -<p>– Barátom, – szólt Gedeon gróf, homlokára ütve, – kezdem érteni -a tréfa nyitját. A báróné, az ünnep dicsőségére, csapra üttetett -vagy hat hordó bort s az egész falu be van rugva.</p> -<p>Végre a kastély udvarára érkeztek. Itt mindent a legnagyobb -zavarban és rendetlenségben találtak. Némelyek ünnepélyes arczczal -szálltak le a kocsiról, mások ácsorogtak, sokan újra fogattak, -mindnyájan vérük mérséklete szerint, sopánkodtak, kárörvendve -nevettek, vagy egethasító módon káromkodtak.</p> -<p>Itt hallották meg először a mesével és képtelenséggel határos -ujságot, hogy ma reggel hét órakor, a mint Jetty komorna a -kisasszonyt fel akarta kelteni, a szobát üresen, az ágyat felvetve, -de illetetlenül találta <span class="pagenum"><a name="Page_273" -id="Page_273">-273-</a></span> és szép lakónéja, mintha a föld -nyelte volna el, sehol sincs!</p> -<p>Természetes, hogy Gedeon gróf ezt ostoba fecsegésnek tartotta, -mert a lakodalom elől nem szökik meg a leány; a Nagygáthy -grófnéságtól pedig semmi halandó teremtés, a kit csak anyja -szoknyában jártatott valaha.</p> -<p>Hogy hiteles és hivatalos hírt halljon, a báróné után -kérdezősködött.</p> -<p>Elvezették oda. A ház úrnője reggel óta tudván leánykájának -eltünését, most a déli órák elmultával, már régen túl volt az első -meglepetés és kétségbeesés rohamán.</p> -<p>Most már mint megsértett anya, mint meggyalázott báróné és -gyöngélkedő nő ült a pamlagon és a szoba tele volt a -legimpertinensebb illatokkal. Mert a bárónét görcsök és ájuldozások -környezvén, a háziak mindent rá locsoltak, a minek eczet neve, vagy -orvosság szaga volt, hogy életre hozhassák.</p> -<p>– Oh nénikém, mit hallok!</p> -<p>– Te vagy Gedeon öcsém? Végre hallok egy rajtam szánakozó hangot -is. Későn jöttél. Elment, elfutott, megszökött, itt hagyta anyját, -itt jó hírét és földi boldogságát!</p> -<p>Bajos volt a vigasztalás, Nagygáthy gróf pedig a legkevesebbet -sem értett ezen olcsó mesterséghez.</p> -<p>Azt is bölcsen átlátta, hogy ily botrányos história után -szerepét e háznál végkép befejezettnek tekintheti. Innen túl csak -azt nézte, hogy a legelső kedvező pillanatban tovább állhasson.</p> -<p>– Istenem! – mondá – oly nehezen esik hinnem, hogy előlem -szökött volna meg. Tegnap, ebédig, oly édesen csevegtünk jövő -boldogságunkról. De ha csak egy sóhajtással elárulja, hogy nem -méltat kegyeire, a legmélyebb tisztelettel visszavonulok.</p> -<p>Csodálatos! Mit hallott egyebet, mint világos s majdnem -kiméletlenül visszautasító szabadkozást? Még ha azt mondja neki a -kis leány: «takarodjék szemem <span class="pagenum"><a name= -"Page_274" id="Page_274">-274-</a></span> elől, én önt gyűlölöm, -megvetem», akkor is szellemes enyelgésnek veszi: oly nagy mértékben -uralkodott lelkében az önhittség és felfuvalkodás ördöge!</p> -<p>– Hallatlan! Előlem, Nagygáthy gróf elől egy báróné leánya -megszökik!</p> -<p>– Megtörtént; mert csábítója már gyermekkora óta megmételyezte -szívét.</p> -<p>– Csábítója! Ezt lehetetlen érteni. Merészkedhetett volna, ez -országban, férfi, a Nagygáthy grófok gazdag ivadéka ellen, mint -vetélytárs föllépni? Báróné! kérem, követelem: mondja ki e -nevet.</p> -<p>– Semmi titok benne. Legújabb kedves barátod. Ez a volt mérnök -és tegnap óta gróf: Szabolcsy Gábor!</p> -<p>Gedeon gróf méltóságán alólinak tartotta e vádat komolyan venni. -Nevetett, hitetlenül rázta fejét, és piczi száját úgy összehúzta -mint a csecsemő, ha szopni készül, vagy az utczai gavallér, ha -észreveszi, hogy szivara mindjárt kialszik.</p> -<p>– Elhiheted az anyának, – folytatá bágyadt hangon a szenvedő – -hogy ezen éjjel itt volt az a haramia, a ki elébb Gelenczét, ma -pedig menyasszonyodat rabolta el. Vigyázz, még Kis- és Nagygáth is -utána mehet.</p> -<p>Ez már nevetséges volt.</p> -<p>– Nénikém, tévúton jár. Szabolcsy Gábor három nap óta Cseklész -grófné vendége, ki sem mozdult a kastélyból. Tegnapelőtt vele -ebédeltem. Ma reggel korán ismét ott találtam, kocsimba ültettem és -vele együtt érkeztem ide.</p> -<p>– Hogyan? itt van? – kiáltott a báróné s görcseiről -megfeledkezve talpra ugrott. – Hamar! el kell fogni, míg el nem -szökik. El vele a börtönbe, a helység házához. Lovas legény menjen -s hozza a szolgabirót, csendőrhadnagyot, az államügyészt és -vizsgáló birót! Megmutatom, hogy még ma nyakig vasba veretve -vitetem Ujhelybe!</p> -<p>– Ej, ej, kedves nénikém, nagyon kurta proczesszus <span class= -"pagenum"><a name="Page_275" id="Page_275">-275-</a></span> volna -ez egy magyar mágnás ellen. Elébb csak tessék folyamodni a főrendek -házához, hogy egyik tagjának kriminális pörbe való fogatását -kegyesen megengedni méltóztassék. Nem szokott az ilyen dolog -hamarjában csakúgy posta fordultával megtörténni.</p> -<p>– Tetten kapott rablók ellen semmi szükség haszontalan -czeremoniákra. Rögtön megyek magam és megkötöztetem házam -megrontóját.</p> -<p>És megindult, több lépéssel előre tipegett; de mivel okos -asszony volt, jól tudta, mit tehet, mit nem? végre mégis könnyebb -kisegítő eszköznek találta, ha görcsei újra megrohanják, s -leveretve a gyengeségtől, pamlagán lelkendezik.</p> -<p>Egyéb sem kellett Gedeon grófnak, mint a jó alkalom, kiosonni a -szobából. Látván tehát a báróné ájuldozását, segítségért kiáltott -mindenfelé s mikor berohant a komorna és a vendégek közől egy pár -irgalmas szamaritánusnő: megszabadítva érzi magát. Nem egy hamar -viszi őt oda vissza valaki.</p> -<p>Ezalatt az udvaron egészen új fordulatot vett a közvélemény.</p> -<p>A báróné határozott vádjára reggel óta Szabolcsy grófot -tartották leányrablónak. De mikor látták, hogy ez a fiatal úr, mint -lakodalmi meghívott vendég Nagygáthy gróffal jött, s hallották, -hogy három nap óta Cseklész grófné kastélyában mulatott, mindjárt -kiderült teljes ártatlansága.</p> -<p>A vidékről, a rétekről, mezőkről és az érett kukoricza magas -kórói közől egymásután tértek vissza az önkénytesen vállalkozó -fürkészők, azon hírrel, hogy sehol legcsekélyebb nyomra sem -akadtak.</p> -<p>Nagygáthy gróf egy csoport vendég között találta barátját. -Mentől kevesebb részletet tudtak itt a megtörtént tény -magyarázatára, annál hevesebben vitatkoztak fölötte.</p> -<p>A kastély lakóit hiába kérdezgették. Tegnap esti tíz óra után, -mindenki lefeküdt; éjjel semmi zaj, ajtó-ablak nyitogatás, -férfi-léptek kopogása, női lábak csoszogása <span class= -"pagenum"><a name="Page_276" id="Page_276">-276-</a></span> nem -hallatszott: és mégis eltünt a kisasszony! Ezt reggel óta mindenki -ötvenszer hallotta s még sem fogytak ki az ismétlésből.</p> -<p>Gedeon gróf elmondta, mit hallott a bárónétól. A vendégek újra -csóválák fejöket. A vőlegény határozottan védelme alá vette a -vádlottat. Említé, hogy Gábor barátja, mióta Gelenczén lakik, csak -egyszer volt a báróné kastélyában, akkor is ő maga hozta ide. -Együtt töltötték a napot. Gábor gróf a kisasszonynyal tanuk nélkül -még nem is szólhatott. Honnan származhatott volna tehát köztük oly -minden korlátot leromboló szenvedély, hogy egy menyasszony a -lakodalom napja előtti éjjelen vele megszökhessék!</p> -<p>Élénk helyeslés követte e nyilatkozatot. De volt a vendégek -között olyan is, a ki titokban kivánta, bár ha még is Szabolcsy -gróf révén veszett volna el a kisasszony. Mert a léha Nagygáthy -grófot senki sem szerette, míg az ősi Szabolcsy név feltámasztója a -legnépszerűbb ifjú volt messzetávol a vidéken.</p> -<p>Ekkor Gábor gróf elég hangosan, hogy a nehány lépéssel távolabb -állók is hallhatták, mondá:</p> -<p>– Uraim! Itt állunk együtt számosan és legyenek tanuim. Ime, -becsületszavamat adom, hogy ezen megszöktetés tényét, sem én -személyesen, sem megbizottam által el nem követtem. Nekem is, mint -önöknek, még sejtelmem sincs, hova lett, merre ment és hol lehet e -pillanatban a kisasszony, a ki itt az éjjel, szülői házát minden -hátrahagyott nyom nélkül elhagyta.</p> -<p>Ez aztán világos, határozott és igen erős becsületszó volt. -Mindenki fejet hajtott. Ily nyilatkozat alól többé a becsület -elvesztése nélkül kimenekedni lehetetlen volt.</p> -<p>Csakhogy volt a dologban egy kis jezsuitai föntartás is. Igaz, ő -nem szöktetett el senkit; igaz, ő nem tudta, hova rejtőzött a -szökevény: de azt egy szóval sem állította, hogy ezen megszökés -esetleg nem épen ő miatta lett foganatba téve. <span class= -"pagenum"><a name="Page_277" id="Page_277">-277-</a></span></p> -<p>Egyszerre lárma támad. Egy pár suhancz rohanva fut be az udvarra -s már távolról kiáltja:</p> -<p>– Megvan a kisasszony! Megtaláltuk a nyomát. Megölték -kegyetlenül a gyilkosok! Itt a bizonyság a kezünkben!</p> -<p>Az egyik pisztolyt hozott, melyet az országút szélén talált, -épen ott, a hol a dülőút lekanyarodik a Bodrog partjára. A másik -finom gyolcs zsebkendőt mutatott, mely rettenetes vérfoltokkal volt -átáztatva.</p> -<p>Jetty komorna jött, megismerte úrnője zsebkendőjét, rá mutatott -a R. L. hímzésre, a bárói koronára és szörnyűkép felsikoltani -készült.</p> -<p>Szerencsére épen mellette állott egy okos öreg úr, a ki nem -akarta, hogy a bárónét a nagy ijedtség megölje. Tehát befogta a -száját a komornának, még a leányt magához is szórította. Kedvezőbb -alkalmat egy szép szobacziczus megölelgetésére keresve sem -kaphatott volna.</p> -<p>Tehát új, rettentő és hajmeresztő fordulat. A kik eddig -könnyelműleg élvezték a komikum gyönyöreit, most reszkethettek a -tragikum borzalmai alatt.</p> -<p>Gábor gróf kezébe vette a pisztolyt, egy tekintetet vetett rá és -átadta legközelebb álló szomszédjának.</p> -<p>– Bolondság – mondá – ez régi huszár fegyver. A gyutacs csöve be -van rozsdásodva: a cső tele pókhálóval. Legalább harmincz éve mult, -hogy e pisztolyból senki sem lőtt.</p> -<p>– És a véres zsebkendő? el kell tenni; senki hozzá ne nyúljon; -ennél fontosabb corpus delicti még nem került napfényre.</p> -<p>Egy másik jelenlevő megjegyzé:</p> -<p>– Semmi kétség. Lenke kisasszony meg van sebesítve. Vére folyt. -Rohant, vagy hurczolták Zemplén Mississipijébe, a Bodrog hullámai -közé.</p> -<p>Egy másik, higgadtabb, gunyolódva veté vissza:</p> -<p>– A Bodrog hullámai közé! Nincs ennek józan értelme, mert -fejemet teszem rá, hogy Szőllőskétől <span class="pagenum"><a name= -"Page_278" id="Page_278">-278-</a></span> Liszkáig nem találsz -olyan helyet, a hol most a víz térden felül érne.</p> -<p>– Elég az, ha sebesülten és ájultan vetették oda.</p> -<p>Gábor gróf kezébe vette a véres zsebkendőt s mint műegyetemi -növendék, a ki a vegyészet elemeihez is értett valamit, szakértő -tekintettel vizsgálá meg a vérfoltokat. Végre hidegen mondá:</p> -<p>– Ez nem vér. Ez festék. Meszelővel van rá kenve. Közönséges -vörös berzseny, a mivel husvétkor a tojást festik pirosra.</p> -<p>Ezzel tovább ment.</p> -<p>Mi pedig egészen az olvasóra bizzuk, elképzelni, mit érzett -lelke mélyében ez ifjú, a ki Nagygáthy kocsiján ülve, egyszerűen -mint lakodalmi vendég ment oda, a hol földi üdve lakott!</p> -<p>Ha külsőleg megtarthatá közönyét, bizonyosnak kelle lennie, hogy -a vőlegény üres fészket talál Réthfalván. De mit nevezünk mi -halandók bizonyosnak? A legcsekélyebb előre nem látott véletlen -lerombolja tető alá hozott építményünket.</p> -<p>Tulajdonkép Gábor gróf nem is ismerheté, mi lakhatik az ő -Lenkéje kebelében? Lesz-e bátorsága végzetes határozatát -teljesíteni? Mert a higgadt megfontolás soha sem követel -sürgősebben meghallgatást, mint a végrehajtás pillanatának -megérkezésével. Nagyon sokan erősek voltak a szándékban, az -elhatározó perczben pedig visszariadtak.</p> -<p>Másként is sajátszerű helyzet volt ez. A férfi semmit sem -tehetett. Keze kötve, még nem is közeledhetett imádottjához. Nem -élünk a lovagkorban, hogy fegyveres szolgákkal megtámadjuk a -szomszéd várát s kardéllel vívjuk ki győzelmünket.</p> -<p>Érzette, hogy sorsa fölött csak egy leányka bátorlelkűsége -határozhatott. De ezen leánynak önállólag kellett fellépni, -szerepet cserélni és mindent koczkáztatni. Él-e valahol, -napjainkban, tizenhét éves leány, a kit elolthatlan szenvedélye ily -végletek határáig ragadhat? <span class="pagenum"><a name= -"Page_279" id="Page_279">-279-</a></span></p> -<p>A kis leány egész jövőjével játszott. Ki súgta meg szívének, -hogy áldozatát nem méltatlanra pazarolja? Mert az anyai háztól -megszökött leány, e lépése után, egyedül csak azé lehet, a kiért -megszökött. Hozzá van kovácsolva, mint a gályarab elitélt társához. -Ha pedig indokolatlanul merész volt és bizalma horgonyát ingatag -homoktalajba vetette: egy kártyán játszotta el egész földi czélját -és rendeltetését.</p> -<p>Ezt gondolta Gábor gróf, míg barátja mellett a kocsin ült, -remélve és remegve nézett ama jól ismert hegyláncz kékje felé s -azon is túl igen messzire.</p> -<p>Ellenben Nagygáthy gróf, mint karvaly, elbizakodva készült -lecsapni a fehér galambkára. Valami nagy szerelem nem -alkalmatlankodott szívében, hanem tagadhatlanul tetszett neki a -szép Lenke nyájas arcza, kecses termete. Épen oly fönséges tünemény -volt, minő neki kellett, hogy a társaságokban, illő pompás és -hatalmas parádét csapjon vele. Otthon pedig a legjobb volt arra, -hogy a Nagygáthy névnek és vagyonnak örökösöket adjon. Mást nem -követelt tőle.</p> -<p>A kis grófocska nem volt rossz, jellemtelen vagy épen aljas -lélek. Minden hibája csak saját énjének és helyzetének -túlbecsüléséből származott. Még képtelen elbizakodottsága is inkább -nevetségessé mint gyűlöletessé tette őt.</p> -<p>Mai bukását is csak úgy tekintette, mint például ha valamely -terve Párisban sem sikerült. Elfeledte s vége volt. Most is -csiklandozta a gondolat, hogy nagyon szép feleséget kap körme közé. -De nem feledte, hogy igen drágán lehet ily portékához jutni. Más -közönséges kaland csak pénzbe kerül s ha a pénz el van költve, vége -a regénynek, míg a tárcza újra meg nem telik. Nála, egy kis -bőjtöléssel, mindig megtelt.</p> -<p>Most a midőn hiuságán e sérelem esett, a midőn legérzékenyebb -oldalán ezen hatalmas érvágási operatio végbe ment: inkább -elbámult, mint megrendült. <span class="pagenum"><a name="Page_280" -id="Page_280">-280-</a></span></p> -<p>– Furcsa! – gondolá – egy kilenczezer holdas báróné leánya nem -akart Nagygáthy grófné lenni! Ilyen vén a világ, s mégis, megtermi -a leghihetlenebb botorságokat.</p> -<p>Egy pillanatra valósággal rossz kedve volt. Olyan képet csinált, -mint mikor valaki az ajtó szárnyába üti könyökét és megfájdul bele -a zsibbadós ere. Nagyon kellemetlen érzés, de hamar elmulik.</p> -<p>Gedeon gróf is csak addig volt megkinzott martir, míg kocsisa -elé állott a pompás fogattal. Az öt ló megemlékezteté arra, hogy ő -még most is Nagygáthy gróf, s az marad, úgy feleséggel, mint -feleség nélkül.</p> -<p>Ekkor intett barátjának.</p> -<p>– Gábor! itt többé semmi keresetünk; mentől elébb pusztulunk -innen, annál jobb. De azért nem végeztem szerepemet. Nekem ugyan -épen most tömérdek dolgom van Hevesben, Pesten, Bécsben és -Párisban, de mindent abbahagyok. Érzem, hogy kötelességeim vannak. -A báróné rokonom, nem tagadhatom meg tőle segítségemet. A -megszökött leányt ugyan ez életben soha nőül nem veszem; de -tartozom az anyának azzal, hogy elvesztett gyermekét -visszaszerezzem. Számíthatok barátságodra?</p> -<p>– Egészen szolgálatodra állok.</p> -<p>– Tulajdonkép te sem vagy távolabb rokona a bárónénak, mint én -vagyok. Jer, szenteljünk egy pár hetet a leány felkeresésére. -Kellemes az ilyen vaktában való kóborlás: az ember soha sem tudja, -hol talál útközben érdekes kalandra? Csak azt szeretném tudni, -végre is, kiért szökött meg az én hóbortos menyasszonyom? A báróné -téged vádol.</p> -<p>– És ha úgy volna? párbajra hínál?</p> -<p>– Ellenkezőleg. Azaz: tegnap még homlokba lőttelek volna.</p> -<p>– És ma?</p> -<p>– Egészen új világba léptünk; mintha egy századdal később -születtünk volna. Vigye a leányt, a ki <span class= -"pagenum"><a name="Page_281" id="Page_281">-281-</a></span> -megszöktette. Engem tökéletesen kigyógyított; tiszta szívemből -gratulálok szabadítómnak.</p> -<p>Valóban kevés hiányzott hozzá, hogy elvegyen egy leányt, a ki -képes volt megszökni!</p> -<p>Nagyon kevés: csak a menyasszony.</p> -<hr class="chap" /> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_282" id= -"Page_282">-282-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h2><img src="images/23.png" alt="" title="" /> XXIII.<br /> -<span class="smaller">(Hova szökött a menyasszony?)</span></h2> -</div> -<p>Besötétedett.</p> -<p>Az utolsó vendég is elhagyá a kastélyt. A vidékiek saját -fogatukon, a távoliak azon kocsin, mely őket a legközelebbi -állomástól ide hozta.</p> -<p>Többnyire búcsú nélkül széledtek szét. Némelyek haragudtak, -boszankodtak, mások nevettek. Lesz ebből egetrázó zaj a lapokban és -a társaságokban egész télre. Kapós ember lesz, a ki ily -történetkének szemtanuja lehetett.</p> -<p>A tréfa legérdekesebb részlete abból állott, hogy a vendégsereg -éhesen, ebéd nélkül futamodott meg a lakodalmas háztól. Senki sem -követelte, hogy a báróné még ily rettenetes itélet napján is a ház -úrnőjének kötelességeit teljesítse.</p> -<p>Tán tüzet sem raktak a konyhában. Mióta az északkeleti vasút -megnyilt, a Réthfalvához legközelebb eső vasúti állomáson annyi -jegy el nem kelt.</p> -<p>Hová szökött a bátor kis lány a nem szeretett vőlegény elől? ez -másodrendű kérdés volt. Elszökött s azóta hegyen völgyön túl volt, -ez magyarázott meg mindent.</p> -<p>Mindenki tudhatta, hogy a szökés útja, módja előre jól volt -kiszámítva, miként az eredmény is igazolta. A kalitkából kiröpült -madár meleg fészekbe szállt. <span class="pagenum"><a name= -"Page_283" id="Page_283">-283-</a></span> Gyalog vagy kocsin -valamely vasúti állomásig, az mindegy volt. Most már Pesten is -lehet. Ki tudja? itt sem áll meg ez éjjel.</p> -<p>A báróné okos asszony volt. Ismerte a világot s nem kétkedett, -hogy eszes emberekkel van dolga. Őt nem szédíté el a látvány, hogy -Szabolcsy jelen volt a meghívott vendégek között. Ez vitte el -leányát és senki más. A leány pedig nem mehetett anyja ismerőseinek -körébe, mert oly visszavonult élet mellett, minőt a kastély úrnője -folytatott, a jó barátnék elfogytak és elidegenedtek. Más volna, ha -a vén jakobinus Miklós bácsi még élne: akkor még ezen éjjel -körülvétetné a gelenczei házat vasvillás emberekkel.</p> -<p>De ez a gyűlölt mérnök-gróf sem vihette az elcsábított gyermeket -egyenes oltalom alá. Van annyi esze, hogy ki nem teszi magát, mint -hölgyrabló, büntetőperi vizsgálatnak. A lány sem mehetett hozzá; -mert ha a megszökés csak regény, a megszöktetőhöz menekülés már -vétek és gyalázat. Művelt körben és jó ízlésben nevelt hölgy ily -hibát el nem követhet.</p> -<p>Egyedül állott a báróné a kastély előtti kertben s nézte a -hidegen ragyogó csillagokat. Cselédei is kerülték, mert féltek -tőle. Reggel óta haragjának kiömlését sorban érezték -egymásután.</p> -<p>Sétált tehát: nem kétségbeesve, nem kezeit tördelve, de -gyűlölettel eltelve az egész világ ellen. Kezében pénzszekrényének -kulcsát tartá. Hiábavaló őre kincseinek, ha a czél, melyért a -fösvénység rút jellegét is magára vette, örökre megsemmisült.</p> -<p>Ment és nem tudta merre? Mint álomjáró kóválygott a sötétben s -rettenetes volt előtte a csend és az elhagyatottság. A rekedt -levegőt friss szellő meg nem rázkódtatá; egy levél sem mozdult meg -a fák galyain.</p> -<p>A mint így, mint kisértet, tünedezett a kert kanyargó utain, -egyszerre ott állott közel a honvédezredes sírkövéhez. <span class= -"pagenum"><a name="Page_284" id="Page_284">-284-</a></span></p> -<p>Ezen hallgatag obeliszk, mely egyedül meredezett a sötét éjben -mint szürkülő derengés, visszaemlékezteté őt a rég elmult -időkre.</p> -<p>– Itt nyugszik a hűtelen! Elhamvadt, elporlott a szív, mely -egykor értem lángolt. Istenem! te tudod, mily változhatlan -érzelemmel szerettem őt! Atyám nem engedte, hogy a vagyontalan -embert magamhoz emeljem. Úgy váltunk el egymástól, hogy várni -fogunk kedvezőbb időkre. Ő elment; jártában keltében más nőt -talált, elvette, engem elfeledett. Aztán ide hozták meghalni. Az -egykor szép Laurából vén leány lett; kétségbeesésében kezet -nyújtott egy érdemetlennek, a ki szerencsétlenné tette. Istenem, -lágyítsd meg a hidegen számító szülők szívét s ne engedd, hogy az -atyák és anyák vakságáért a gyermekek szenvedjenek!</p> -<p>Hallotta az olvasó ezt az imádságot? Pedig igazán szívből folyt, -valósággal tiszta meggyőződésből keletkezett.</p> -<p>Oh régi szép kora a patriarkáknak! Akkor ha így imádkozott az -ember: ama messze magasban élő mennyei hatalom mindjárt prófétát -küldött, a ki ezen imádságra meghozá az Úr feleletét.</p> -<p>– Leányom! Igazad van; kérésed helyes és igazságos. A szülők -adjanak jó tanácsot, de ha nincs alapos kifogás a gyermek -választása ellen, ne akadályozzák boldogságukat. Mért üldözöd azon -ifjat, a ki leányod szívében mint eszménykép él? Derék, tanult -ember. Adtam neki ép testben ép lelket. Láttad, hogy önerejéből is -díszes helyet vívott ki a társadalomban. Ma már czíme, rangja, -vagyona van és a ti számításotok szerint ősrégi családból -származik. Mondd tehát leányom: mért hallgassalak meg téged és nem -gyermekedet, a ki még sokkal buzgóbban imádkozik hozzám? Mért -erőlteted? mért választod ki számára a derék ifjú helyébe a -testben, lélekben törpe s mégis elbizakodott haszontalant? Tudd -meg: a házasságokat itt nálam az égben kötik. <span class= -"pagenum"><a name="Page_285" id="Page_285">-285-</a></span> -Némelyeket megjutalmazok, másokat megbüntetek vele. Hanem előttem, -a ki annyi világot és földet teremtettem és ingyen nektek adtam, -nem argumentum az, hogy a léhának hetvenezer, a jelesnek csak -tizenháromezer holdja van. Ha igazságosabban osztjátok fel az én -földeimet, sehol egy emberre ennyi nem jut.</p> -<div class="figcenter" style="width: 389px;"><a href= -"images/i008hq.jpg"><img src="images/i008.jpg" alt= -"Egyszerre ott állott a siremlék talapzatának lépcsőjén." title= -"Egyszerre ott állott a siremlék talapzatának lépcsőjén." /></a> -<p class="caption">Egyszerre ott állott a siremlék talapzatának -lépcsőjén.</p> -</div> -<p>A bárónéhoz nem jött próféta, a ki így felvilágosította volna. -Napjainkban az Úr, a józan ész ajándékával szokott az emberrel -szóba állni. De a kik látván, nem látnak, hallván, nem hallanak, -azok számára nem terem orvosság a szellemi gyógyszertárban. -Megrögzött a szerencsétlen asszony agyvelejében a gondolat, hogy -egyedül az ő leánya bír annyi igénynyel, hogy a Nagygáthy grófnéság -koronáját elnyerje: tehát anyai kötelességének tartotta megóvni -gyermekét azon önfeláldozástól, hogy elvetvén magát, ily értéket, -mint prédát olcsó áron elpazaroljon.</p> -<p>És a mint így nézi a sírkövet, egyszerre úgy látja, mintha annak -túlsó feléről valami élő alak tünnék fel és egyenesen közelednék -erre.</p> -<p>A báróné nem volt kisértetekben hívő teremtés: de a magány, az -elhagyott hely, a lefolyt nap történeteinek kábító hatása -megfélemlíté; a látomány megreszketteté.</p> -<p>Egészen ösztöne sugalmának engedve át magát, halkan -visszahúzódék a még lombbal rakott bokrok közé és visszafojtva -lélegzetét: várta, minek lesz most mindjárt egyedüli tanuja?</p> -<p>Azt jól látta, hogy a tünemény mozog, világos színű női öltönyt -visel és félénk léptekkel közeledik.</p> -<p>Egyszerre ott állott a síremlék talpazatának lépcsőjén s fejét a -hideg kőre hajtá; valószínűleg megcsókolá.</p> -<p>Erre rögtön, mintha szárnyra kelt volna, megiramodott, de nem -visszafelé, a honnan jött, hanem <span class="pagenum"><a name= -"Page_286" id="Page_286">-286-</a></span> egyenesen a kastély -kapujának irányában, a hol aztán a távolban és a sötétben -láthatlanná vált.</p> -<p>Semmi kétség. Ez ő volt: Lenke, a báróné leánya, a ki e perczben -visszajött a szülői házhoz. Honnan jött? honnan termett elő, ha ily -könnyedén ismét itt lehetett és mégis egész napon át senki nem -találhatta?</p> -<p>A báróné visszaindult a kastély felé; átment a ház bejáratán -keresztül az alsó kertbe s onnan nézett fel a sötétben meredező -falakra.</p> -<p>A következő perczben látta, hogy Jetty komorna szobájából a -gyertya fénye eltünik s rögtön aztán leánya szobájának két ablaka -világosodik meg. A ház bensejében, a lépcsőkön és folyosókon zaj -keletkezik; a korábbi halotti csendet egyes felkiáltó, csodálkozó -és örvendező hangok váltják fel.</p> -<p>A báróné ezalatt mozdulatlanul állott helyében s gondolkozott, -mikép fogadja vissza a megtérőt? S midőn meghozta határozatát, -feljött a kastély verandájára, onnan a nyári társalgó szobába, -végre saját legbensőbb szentélyébe.</p> -<p>Most már hallotta, hogy mindenfelé keresik. Hol a báróné? hol a -méltóságos asszony? mert látták, mikor kiment a házból, de -visszajövetelét nem vették észre.</p> -<p>Nem kelt fel pamlagáról, nem csengetett, hanem az asztalára tett -két gyertyát meggyújtá. A ki az alsó kertbe megy őt keresni, majd -útbaigazítja a megvilágított ablak.</p> -<p>Épen Jetty, a komorna volt e szerencsétlen. Rohant is felfelé -egész a boudoir ajtajáig; itt elcsendesedett; meggondolta, hogy -úrnője ajtaját minden körülmény között tiszteletteljesen kell -megnyitnia s képzelődék, mily vihar fog most rögtön keletkezni. -Hogy ugrik fel a báróné? mily kiabálás, szemrehányás, siránkozás -vagy épen mitől isten őrizzen, anyai átkok borzalmai -következnek.</p> -<p>Belépett és mint tartozó kötelességet jelenté. <span class= -"pagenum"><a name="Page_287" id="Page_287">-287-</a></span></p> -<p>– Báróné, Lenke kisasszony megérkezett.</p> -<p>Az úrnő legkisebb meglepetést sem mutatott. Keze gépileg egy -előtte fekvő könyv felé nyúlt s felelé:</p> -<p>– És aztán?</p> -<p>– Bátorkodtam jelenteni.</p> -<p>– Tudtam és láttam.</p> -<p>– Igen is, kérem alássan. Méltóztatik valamit parancsolni?</p> -<p>– Mehet dolgára. Ha valamire szükségem lesz, csengetek.</p> -<p>A komornai rangra emeltetett szobaleány majd lefordult a lábáról -a nagy csodálkozás miatt. Mióta uraságoknál szolgál, még a -cselédszobákban forgalomban levő mesékből sem hallotta, hogy a -grófnék és bárónék a megszökött kisasszonyok véletlen -visszatérésének hírét ily példás úri nyugodtsággal szokták volna -fogadni!</p> -<p>Legalább csak jött volna leánya szobájába s megkérdi, hol -töltötte a napot? ha itthon a faluban és a mezőkön hiába -keresték.</p> -<p>A kis leány ezalatt sírt és a pamlag párnái közé rejté arczát. -Minden pillanatban várta, hogy anyja berohan hozzá ezer -szemrehányással. De minden szokott csendben maradt körötte, mintha -érdekkel sem birna többé az az új hír, hogy az elveszett leány -visszakerült.</p> -<p>Anyjának késedelme és hallgatása még inkább elrettentette. Mert -a mamák szóözönének és könnyzáporának bocsánat a vége; de az -elfojtott harag és színlett közöny ismeretlen veszélyekkel -fenyeget.</p> -<p>A kastély más lakói a fáradalmas és izgalmas nap után nyugalomra -térhettek és a ki közülök képes volt aludni, alhatott is világos -reggelig.</p> -<hr class="tb" /> -<p>Igen, aludhatott. Ez a boldogok és megelégedettek élvezete, néha -a megszomorodottak vigasztalása: de <span class="pagenum"><a name= -"Page_288" id="Page_288">-288-</a></span> a báróné kebelében a -vulkánok tüze rombolt és pusztított.</p> -<p>Pamlagán ülve, vad tekintettel nézte a gyertya lángjának csendes -lobogását. Arról gondolkodott, mint lépjen fel s mint viselje magát -önmagához és a helyzethez méltólag, mint vakmerően megsértett anya -a fellázadt gyermek ellenében!</p> -<p>Volt ideje gondolkodni. A leány haza jött, itt van teljes -biztosságban. Tehát nem félhetett újabb válságok, újabb rettentő -hírek érkezésétől. És ha ily könnyedén öltözve hagyta el a házat: -nem is lehetett igen távol.</p> -<p>Valóban nem. De mégis épen annyira, hogy anyjának évek óta -érlelt tervét egy csapással megsemmisítette. Mert ha Nagygáthy gróf -e napon a násznéppel együtt, úgyszólván búcsú nélkül elkotródott, -elég világos jelét adta, hogy többé visszakerülni nem -szándékozik.</p> -<p>Mit tegyen?</p> -<p>Gondolkodni, tervelődni akart: de mint a zaklatott ember -szivében történni szokott, inkább fantáziája ragadta képtelen -világokba. Igy képzelődik a tönkre jutott kereskedő: ha most egy -vaskos csomó ezerforintos bankjegyet látna asztalán! Igy -reménykedik a halálra itélt rab: ha most kidőlne börtönének fala és -utat nyitna a szabadba!</p> -<p>Ábrándjai a mesék országába ragadtak. Nem mintha -lehetetlenségekre gondolt volna: de a mi eszébe jutott, nem hozott -megoldási módot, nem kisegítő eszközt a jövőre.</p> -<p>Egyik perczében elhatározta, hogy kiköltözik az országból. -Vagyonát eladja s megy Észak-Amerikába vagy Braziliába. Később -Páris, London tömkelegébe akart temetkezni. De ha mind e mellett -«báróné» is akart maradni, nem rejtőzhetett el, mint ismeretlen s -akkor bizonyos üldöző alak, Gábor gróf, csakhamar újra -feltalálja.</p> -<p>Elviszi leányát kolostorba és ott hagyja, mig él. <span class= -"pagenum"><a name="Page_289" id="Page_289">-289-</a></span> De ott -sem falazzák be már ma a leányokat s az ő Lenkéje épen most -bizonyította be, hogy önálló is tud lenni, s ha valamit kigondolt, -végre is hajtja.</p> -<p>Tán az is eszébe jutott, hogy előnyös egyezkedést köthetne -leányával. Épen úgy, mint népével a király, a kit a forradalom -megpuhított. Az anya lemond eredeti tervéről, nem kényszeríti -leányát a házasságra Nagygáthy gróffal; sőt teljes választási -szabadságot enged neki. Mehet nőül gazdaghoz, szegényhez, ha -különben a férfi jó házból származott, az úri társasághoz tartozik -és becsületes ember. Ennyi engedményért csak azt követelte, hogy -leánya azt a gyűlölt ivadékot, a mérnök-grófot, verje ki -fejéből.</p> -<p>Mert élve el nem tűrhette, hogy egyetlen Lenkéje egy hűtlen -apának fiát tegye boldoggá. Az nem jutott eszébe, hogy leánya is -boldog lett volna vele.</p> -<p>Oh, ezen rég elhunyt apa örökre fizetetlen rovást hagyott hátra! -A honvédezredes volt, a ki őt hitegette és megcsalta, a midőn más -nőt emelt magához. Az alatt az egykor szép Laura híven várt rá, -időközben elhervadt és vén leány lett belőle. Később -kétségbeesésből kellett férjhez mennie ahhoz, a ki épen megkérte. -Ez ember pedig korhely, kártyás, kicsapongó és jellemtelen férfi -volt. Igy is múlt ki erőszakos halállal. Ekkor a báróné a vagyoni -bukás örvénye előtt állott és el is sülyed, ha erélye nem nagyobb -szerencsétlenségénél. Ekkor lett belőle előbb takarékos -háziasszony, később kikiáltott fösvény és megvetett madame -Harpagon. Csak így fizethette ki férje adósságait, így menthette -meg a Réthfalvához tőszomszédságban eső két kis falucskát. Mikor -pedig végre lőn hajtva a nagy munka, megérkezett a dicsvágy és -hiúság ördöge. Ez főzte ki benne a tervet, hogy leányát a hatalmas -Nagygáthy örökössel házasítsa össze. Ehhez megint sok pénz kellett, -mert a büszke báróné azt akarta, hogy leánya mint gazdag ara lépjen -be a dúsgazdag házba.</p> -<p>Egy egész elhibázott élet szenvedéseiért volt neki <span class= -"pagenum"><a name="Page_290" id="Page_290">-290-</a></span> adósa a -férfi, kinek a vidék közvéleménye sírkövet is emelt.</p> -<p>Szegény meghalt ezredes! Te nem szólhatsz itt közbe. Ki tudja, -tán te is tudnál mentséget előhozni, mért feledkeztél meg a szép -Lauráról s mért vonzódtál inkább a még szebb Saroltához, a kinek -most márványból faragott emléke ragyog a szatmári temetőben.</p> -<p>Kezébe vette gyertyáját; bement hálószobájába; onnan egy ajtóval -tovább, a hol leánya még mindig várta anyjának szemrehányásait.</p> -<p>A kis leány még mindig a pamlag párnáin nyugodott. Az ajtónyilás -zörejére felugrott helyéből, néhány lépéssel közeledett, de -meglátván anyjának szemében a harag villámainak czikázását, a vére -is megfagyott ereiben s nem volt ereje, bátorsága az anyjának kezet -csókolni.</p> -<p>A báróné az asztalra tette gyertyáját; kezének mozdulatával -parancsolá, hogy leánya üljön vissza a pamlagra; ő pedig a -megvetett ágy szélén foglalt helyet.</p> -<p>Úgy látszott, előre meggondolta, a mit mondani akart: mert -kifejezéseiben megvolt a kellő rövidség és szabatosság, a -helyzethez mért szigor és az anyai hatalom biztos öntudata.</p> -<p>– Visszajöttél az elhagyott mamához? Úgy látszik, hogy az -engedetlen gyermek hamar tapasztalta, mennyire nincs a világon -melegebb tanya, mint az édes anya szárnyai alatt.</p> -<p>– Mamám…</p> -<p>– Egy hangot sem akarok hallani, míg nem kérdeztelek. Ezentúl -nem vagy a mamának jó kis lánya; mától fogva szabad emanczipált -hölgy lettél, minők Amerikában teremnek. Most már nincs szükséged -az édes anyád tanácsára, járhatsz saját eszed után. Fényes sikerrel -tetted le az érettségi vizsgát, és a legnehezebb feladat -megfejtését választottad ki. Sok tanulás kellett ehhez, még több -készület, színlés és <span class="pagenum"><a name="Page_291" id= -"Page_291">-291-</a></span> alattomosság. De elérted czélodat: az -engedelmes leányból háládatlan és fellázadt teremtés lett!</p> -<p>– Mamám, bocsáss meg. A rettentő kényszerítés vitt e lépésre. -Másként nem szabadulhattam a férfitól, a kit nem szeretek. Ezerszer -inkább a halálé, mint az övé!</p> -<p>A báróné úgy kaczagott fel, hogy fogai is megcsattantak.</p> -<p>– Inkább a halálé! Ah, ez roppant haladás huszonnégy óra alatt! -Tegnap kis leány, ma reggel kalandornő, estére tragikai szinésznő! -– És honnan tudod, hogy halálod jobban kétségbeejtene, mint -gyalázatod?</p> -<p>– Gyalázatom, mamám?</p> -<p>– Elszöktél, ez elég. Tán egy kővel kettőt is dobtál; elmentél -oda, a hol jó híredet egy más férfinak javára feláldoztad.</p> -<p>A kis leány nem értette a vádat, tehát csak hallgatott.</p> -<p>– Ah, – folytatá a báróné, – mily élvezet lesz a tisztelt -közönség számára, ha a hírlapok két hétig hurczolják nevedet az -aprólékos újdonságok között. Majd jőnek az élczlapok is, megszerzik -fotografiádat és arczképedet ezer változatban, ezer szemtelen -czélzásokkal illusztrálva, oda vetik kaczagtató eledelül a korcsmák -és kávéházak korhelyeinek! Most pedig követelem, parancsolom: add -elé, óráról-órára, hol töltötted a napot?</p> -<p>– Oh mamám, ez rövid számadás lesz. E ruhámban kalap és felöltő -nélkül, hajnalhasadtakor átfutottam a kerten, bementem a pályaőr -házába, leültem a lóczára és ott maradtam estig.</p> -<p>– A vasúti őr házában!</p> -<p>– Nagyon tiszta és jó asszony az őr felesége: híven vigyázott -rám egész napon.</p> -<p>– Az én leányomra a pályaőr neje vigyázott! Ez aztán díszes -garde-dame a réthfalvi kastély kisasszonya mellett. És nem keresett -ott senki? <span class="pagenum"><a name="Page_292" id= -"Page_292">-292-</a></span></p> -<p>– Sőt minden lépten jött valaki és kérdezte, nem láttak itt egy -szürke koczkás ruhájú kisasszonyt? de a pályaőr megesküdött, hogy -ott ugyan a síneket senki át nem lépte.</p> -<p>– Ah, nem lépte át a síneket! Hova fészkeli be magát a jezsuita -kétértelműség! Persze, nem lépte át, ha ott ült a házban, a padkán, -a kályha mögött. Tán még ott is ebédeltél?</p> -<p>– Igen, jó túróscsuszát adtak.</p> -<p>– Ez már nagyszerű! az én leányom túróscsuszát eszik a pályaőr -házikójában? De valami pisztolyról és véres kendőről is -beszéltek.</p> -<p>– Oh mamám, ez bolondság. Örzse néni dobta az útra, hogy engem -másfelé keressenek.</p> -<p>– Örzse néni! hát ez kicsoda?</p> -<p>– Azt akartam mondani: a pályaőr felesége.</p> -<p>– Az ég irgalmazzon mindnyájunknak: egy Réthfalvy kisasszony a -pályaőr feleségét Örzsi néninek nevezi! Szerencsétlen! te már azt -hiszed, mérnökné ténsasszony lettél.</p> -<p>– Én, mamám?</p> -<p>– Hallatlan tolakodás. Már mikor ide mérte a vasutat és őrházat -épített ősi kuriámra, kiszámította, hogy egykor még az én -kastélyomból a kisasszonyok oda fognak járni túróscsuszát -ebédelni!</p> -<p>Mind e mellett a felfedezés, hogy leánya az őrházban tölté a -napot, némileg megvígasztalá a bárónét. A lefolyt drámába egy kis -komikum is vegyült. Végre is e hely, más sokkal rosszabb -lehetőségek között, még leginkább neutralis tér volt.</p> -<p>De már ennyi is elég volt, hogy a bárónét régi hóbortja, a -Nagygáthy-féle összeköttetés eszméje, újra nyakon ragadja. Mint a -szalmaszálhoz kapkodó vízbehaló megragadá ezen utolsó eszközt, ha -tán az elszalasztott vőlegényt visszaszerezhetné.</p> -<p>Parancsolá tehát, hogy leánya nyugalomra térjen, ő pedig dolgozó -szobájába vonult és asztalhoz ülve egymásután két levelet írt. -<span class="pagenum"><a name="Page_293" id= -"Page_293">-293-</a></span></p> -<p>Az egyiket Nagygáthy grófhoz igen kedélyes modorban: hogy ez a -kis tapasztalatlan leány az utolsó pillanatban, a midőn látta, hogy -komoly a dolog, úgy megijedt, hogy elbujdosott valahová. Ez igen -bocsánandó vétek egy gyermektől, a ki azt sem tudja, mire van a nő -istentől teremtve.</p> -<p>A másik levelet a tiszttartónak írta. Meghagyá benne, hogy -panaszt emeljen a 77. számú pályaőr ellen, s meg ne nyugodjék, míg -az igazgatóság az ilyen gonosz életű szolgát el nem csapja.</p> -<p>Aztán felverte, felcsengette álmából a szobaleányt. Átadta neki -a Kis-Gáthra szóló levelet azon utasítással, hogy a kocsis rögtön -nyergeljen, lóra üljön s a levelet a grófhoz elvigye.</p> -<hr class="tb" /> -<p>Másnap reggel Gábor gróf nyugtalanul várta barátját, hogy ketten -kalandos útra kelve, az elveszett leányka felkeresésére -induljanak.</p> -<p>Épen nem volt kedvére a felajánlott kompanistaság, mert tudta, -hogy Gedeon gróf az egészből inkább mulatságot, sőt nagy úri -sportot akar csinálni. Kellemes ürügy volt ez betoppanni minden -ismeretlen házba. Szóba állni a kisebb nemes urakkal és a falusi -nagysámokkal és ténsasszonyokkal. Végre pedig az őszintén ajánlott -és elfogadott vendégszeretetet, az élvezés után kinevetni, -kigúnyolni.</p> -<p>Azonban, a midőn ütött a találkozásra kitűzött óra, a gróf -helyett csak lovas legény érkezett Kis-Gáthról a következő -levéllel:</p> -<p class="i2">«Pajtás, Gábor!</p> -<p>Bocsáss meg, de jobban meggondoltam a dolgot. Primo: hiába -prédikálom én a világnak, hogy csak rokonomat keresem: mégis rám -fogják, hogy a tegnapi affaire daczára bolondulok a kis leány után. -Secundo: akár hogy forgassam e históriát, mégis csak kisül, hogy te -vagy a boldog halandó, a kiért Lenke hugom ill a berek nád a kert. -Akkor pedig csak vedd kezedbe <span class="pagenum"><a name= -"Page_294" id="Page_294">-294-</a></span> Diogenes lámpáját s -keresd a földet, a hol a hű lány terem. Soha többé feléje nem nézek -Réthfalvának. Czimborád Nagygáthy Gedeon, manu propria.»</p> -<p>Ez a firka, a bolond leveleknek azon ritka faja volt, melyben a -szerző, saját tudtán kívül, rakásra hordta az okosságot, igazságot -és mély belátást.</p> -<p>– Ah, de post scriptum is következik.</p> -<p>«Felbontom levelemet. Épen most kapok a bárónétól expressust, -hogy megvan a leány! még az este előkerült, nem írja: a -kályhalyukból, a kenyérsütő kemenczéből vagy a mosó teknő alól? -Fődolog, hogy otthon van. A többit rád bízom. Ha majd vőfély és -pompás öt ló kell, hű barátod, a ki egy elhamarkodott házasság -kelepczéjéből kiszabadítottál, mindig szolgálatodra áll.</p> -<p class="right"><i>N. G.</i>»</p> -<hr class="chap" /> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_295" id= -"Page_295">-295-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h2><img src="images/24.png" alt="" title="" /> XXIV.<br /> -<span class="smaller">(Egy erős várnak megostromolása nagy -kudarczczal végződik.)</span></h2> -</div> -<p>Két hét mulva itt volt október közepe s ilyenkor Zemplénben igen -csekély ember az, a ki nem a közeledő szüretről beszél, akár van -termés, akár nincs.</p> -<p>Gábor gróf otthon maradt. Egész idő alatt csak Nagy István -szomszédját látta, a ki családostól együtt új birtokába érkezett, -mint jó módú földesúr megtelepedett s főleg arról gondoskodott, -mint bizonyíthatná be háláját azon ifjú iránt, a kinek rossz -időkben nagy szolgálatokat tett, de szép jutalmat is kapott -érte.</p> -<p>A kandallóban már pattogott az első tűz s Gábor gróf nagyokat -füstölvén csibukjából, gondolatokba merült.</p> -<p>Rettenetes állapot volt ez rajta, hogy a ki teljes életében -munkás és tevékeny ember volt, épen a midőn életének boldogsága -forgott koczkán, összetett kézzel kellett várnia, mit hoz a -jövendő? mit a véletlen szerencse?</p> -<p>A jó fiú azt hitte egykor, hogy ha születési jogát -visszaszerezte s hatalmas gróf lett, a szép és kedves feleség -megszerzésére csak az kell, hogy a kiválasztott leánykának -viszonszerelmét megnyerje.</p> -<p>Ezen legnehezebb föltétel már teljesedésbe ment. A közbejött -akadályt a kis leány elszántsága államcsíny alakjában elhárította; -de már a többi teendőt egyenesen a férfi erélyére és ügyességére -bízta. <span class="pagenum"><a name="Page_296" id= -"Page_296">-296-</a></span></p> -<p>És a férfi, Szabolcsy gróf, Gelencze ura, mintha keze lába kötve -volna, semmit sem tehetett. Szerelme, esze, hatalma, pénze mind -elégtelen eszköz volt a győzelem kivívására.</p> -<p>Miért? egyszerűen, mert a báróné nem járt társaságokba, otthon -pedig Gábor gróf látogatását el nem fogadta!</p> -<p>Ez ellen csel vagy erőszak nem használt. A kiskorú leányt hiába -rabolja el a hős, mert az anya beleegyezése nélkül nem lehet azzal -házasságot kötni.</p> -<p>Ez még rosszabb állapot, mint hajdan a lovagkorban volt. Akkor -ha az imádott hölgyet sziklatetőre épült várban őrizték is, a bátor -és vitéz ifjú megostromolhatta a bástyákat s ha legyőzte a zsarnok -apát, előhivatta a vár káplánját, oltár elé vezette szíve -királynéját, megesküdött vele s nagy boldogsággal vitte haza saját -fészkébe. Ha nagylelkű volt, még kegyelmes békét is köthetett a -legyőzöttel.</p> -<p>Ma már másként van. Hiába áll szabadon a domb szelíd lejtőjén a -réthfalvi kastély. Kertjének kerítése rozzant és düledező; a kapu -nyitva; a társalgó terem előtt csak Jetty komorna áll őrt s azt -mondja: «a báróné nincs azon helyzetben, hogy látogatást fogadjon -el» s ezzel vége minden erőködésnek. A komorna jobban megőrzi a ház -küszöbét, mint ezer vértezett fegyveres, mint egész sor tátongó -ágyú, az égő kanóczot kézben tartó tüzérekkel.</p> -<p>Tessék ily társadalmi világban tetterős szerelmi hőst -játszani!</p> -<p>Tessék most ősz szakállat ragasztani s mint a szent földről -hazatérő ájtatos zarándok, vendégszerető hajlékot kérni a -bárónétól!</p> -<p>Tehát mi maradt mégis ránk késő unokákra, kiket az illem -szabályai kötve tartanak? Igaz, hogy e szabályokat meg lehet törni, -de a ki teszi, nem ér czélt vele, s még saját társaságában is -lehetetlenné válhatik.</p> -<p>Már csak két segítségünk maradt. <span class="pagenum"><a name= -"Page_297" id="Page_297">-297-</a></span></p> -<p>Először a kedvező véletlen. Másodszor a mesterségesen készített -és előre kiszámított alkalom.</p> -<p>Egy ily véletlen nem sokára elő is fordult. Keveset igért ugyan, -de fel kellett használni.</p> -<p>Egy reggel, mikor megérkezni szoktak Gelenczére a hírlapok és -levelek, a megye székvárosában megjelenő közlöny hirdetései között -állott:</p> -<p>«Zemplén megyében, közvetlenül a vasút mellett, 9000 hold első -osztályú föld teljesen fölszerelve a szükséges gazdasági -épületekkel ellátva, kényelmes úri lakással, árnyas és gyümölcsös -kerttel, több évre haszonbérbe kiadó.»</p> -<p>Mikor e hirdetményt Gábor gróf olvasá, nem kétkedhetett, hogy -épen csak Réthfalváról lehet itt szó, mert minden elősorolt -tulajdonság megegyezett a báróné birtokának körülményeivel.</p> -<p>Mindjárt befogatta lovait, egy jó csomó pénzt zsebébe tett azon -tőkéből, mely boldogult Miklós bácsi végrendelete folytán maradt rá -s aztán áthajtatott a szomszéd birtokoshoz, Nagy István uram -újdonatúj kúriájába.</p> -<p>Itt mint királyt fogadták; a legidősebb gyermek mérnök bácsinak -nevezte. A család boldog volt, hogy jótevőjét megvendégelhette, ez -pedig minden ételt kitünő készítménynek nevezett.</p> -<p>Ebéd után a két férfi sokáig értekezett együtt. A gróf rábirta -szomszédját, hogy vegye ki bérbe a báróné jószágát, de minden -eshető veszteséget vagy pénzbeli zavart magára vállalt. Czélja csak -az volt, hogy mindig biztosan tudhassa, hol tartózkodik a báróné, s -ha lehet titkos levelezést folytathasson a ház kisasszonyával.</p> -<hr class="tb" /> -<p>Nagy István uram őszinte, becsületes ember volt s grófjáért -tűznek víznek neki ment; de azért tudta, hogy nem dobbal szoktak -verebet fogni.</p> -<p>Várt tehát nehány napot s akkor Réthfalvára utazott, -<span class="pagenum"><a name="Page_298" id= -"Page_298">-298-</a></span> a hol mint bérleni szándékozó késedelem -nélkül kihallgatást nyert.</p> -<p>– Méltóságos asszonyom, én Kis István vagyok Ugocsa megyéből s -ha oly szerencsés lehetek, hogy a bérlet föltételeire nézve -megegyezhetem, örömmel és jó reménynyel vállalkozom.</p> -<p>– Uram, – felelé a báróné, a kire a jó külsejű és ajánlatos -modorú ember kedvező hatást tett, – az én föltételeim világosak, de -szigorúak is lesznek.</p> -<p>– Igen helyesen: magam is barátja vagyok a rendnek és -pontosságnak.</p> -<p>A legelső föltétel, hogy a bérleti szerződés aláírásakor 12,000 -forintot mint biztosítékot le kell tenni.</p> -<p>– El vagyok rá készülve, – felelé s jobbjával kabátja -oldalzsebét érinté. – És a bérlet összege?</p> -<p>– Évenkint harminczezer forint, még pedig évnegyedenkint előre -lefizetve oly kikötés mellett, hogy ha részletfizetését csak -egyszer is elmulasztaná, a biztosítékul letett összeget elveszti, s -azzal együtt a bérleti szerződés is tényleg felbomlottnak és -megszüntnek fog tekintetni.</p> -<p>– Értem, kérem alássan. Szóról-szóra elfogadom.</p> -<p>A bárónét nagyon meglepte ezen igen coulant alkudozási modor, -mert hosszas vitára számított s valamit tán le is engedett volna. S -miután különben is bizalmatlan és gyanakodó természettel birt, -kissé mélyebben szemébe nézett az idegennek és úgy rémlett előtte, -mintha ezen arczot nem most látná először. Aztán folytatá:</p> -<p>– Természetesen ki lesz kötve, minő gazdaságot kell folytatni, -mennyi gyepet feltörni s hogy a rendes és okszerű váltó-gazdaság -követelményei pontosan megtartassanak.</p> -<p>– Oh báróné, én azon fogok igyekezni, hogy becses bizalmát évek -során át megtarthassam. A rablógazdaság, mely a föld termő erejét -kimeríti, nem tartozik szokásaim közé.</p> -<p>A báróné bámult, de annál inkább gyanakodott, <span class= -"pagenum"><a name="Page_299" id="Page_299">-299-</a></span> mert -most már nem kételkedett többé, hogy ezen emberrel, ha nagyon régen -is, találkozott már egyszer az életben.</p> -<p>– Van még egyéb föltétel? – kérdé szerényen a bérleni -szándékozó.</p> -<p>– Most következik az utolsó. Van egy öreg hetven éves -tiszttartóm. Nem tehetem, hogy családom régi hű gazdasági tisztét -késő vénségére kenyér nélkül hagyjam: tehát a bérlő, már csak -ellenőrség szempontjából is tiszttartómat hivatalában hagyja. Azaz -ha használhatja; de eddigi fizetését mindenesetre tovább is kiadni -kötelezve lesz.</p> -<p>A bárónétól e szokatlan föltétel tisztán és egyedül, mint próba -lett előrántva a bérlő őszinte szándékának kipuhatolására.</p> -<p>– Báróné, – felelt a jámbor ember rácsalatva a lépre, – ezen -nemes elhatározás mélyen meghatja szívemet. Semmi áron el nem űzném -a családnak hűségben megőszült szolgáját. Emberek vagyunk. A mit -magunknak nem akarunk, másokkal ne cselekedjük. Ezt tanítja szent -vallásunk; erre kötelez lelkiismeretünk.</p> -<p>A szerencsétlen ember elfeledkezett magáról. Ez nem volt -bérlőhöz illő stylus; a pap beszél így, ha az egyház patronatussága -előtt, a plébániát kéré.</p> -<p>És e hang lett elárulója.</p> -<p>Most már tudta a báróné, kivel van dolga. Felkelt helyéből, -nevetett és gyűlöletet lehelő arczvonaglások között kiáltá:</p> -<p>– Ön Kis István? Épen ily joggal nevezi magát Gelenczén Nagy -Istvánnak. Nem is reméltem, hogy valaha szerencsém lehessen ama -mérnök gróf pártfogoltjával személyesen is megismerkedni.</p> -<p>– Báróné, kérem…</p> -<p>– Elég! végeztünk. Ne gondolja, hogy engem megcsalhat, mert jól -ismerem. Jobban mint álmában is gondolná. Egykor, fiatal leány -koromban, a midőn Szabolcsy Gábor gróf rokonom és jegyesem megírta -<span class="pagenum"><a name="Page_300" id= -"Page_300">-300-</a></span> Réthfalvy Miklós bátyámnak, hogy rólam -lemond s más nőt vezet oltárhoz, nem akartam elhinni. Elutaztam -Lengyelkére; ott voltam a templomban, ott ültem lefátyolozva a -legelső padon. A házasság végbe ment. A falu lelkésze pedig ön volt -s Margittay Sándornak nevezték. Arczvonásait elfeledtem, de a -hallott hangot soha.</p> -<p>– A báróné téved.</p> -<p>– Egy szót sem többé. Ön le van álarczozva. Tudom, ki küldte -ide: nem bérlőnek, hanem kémnek s tán titkos levélhordónak. Rögtön -hagyja el házamat, különben megteszem, a mire hajlamom nincs: -feljelentem önt püspökének mint szökevény papot; a hatóságnak mint -álnéven élőt, a ki megcsalt egy nőt, a kivel tiltott és alapjában -érvénytelen házasságot kötött.</p> -<p>Nagy István uram bámult, megzavarodott s kénytelen volt -elismerni, hogy meg van bukva. Lelkében megrendült azon gondolatra, -hogy valakit huszonhét esztendő mulva is meg lehet ismerni!</p> -<p>– Báróné, – felelé folytonos hátrálgatás között. – Valóban -köszönettel fogom venni, ha csekély személyemmel mentől kevesebbet -tetszenék foglalkozni. Különben pedig a mai világban az én multam -nem aggaszt többé. De megvallom, nem szeretném magamra vállalni -azon alkalmatlanságot, hogy vén napjaimra még hitet cseréljek s ha -kell, feleségemmel még másodszor is megesküdjem.</p> -<p>– Mégis itt van?</p> -<p>– Megyek, asszonyom; de ne feledje, hogy mától fogva kölcsönösen -birunk egy-egy titkot egymásról.</p> -<p>– Még tán fenyegetőzni mer?</p> -<p>– Nem. Csak bátorkodtam méltóságodat figyelmeztetni, tetszenék -kissé bővebben meggondolni: mi következik abból, ha Réthfalvy -báróné csakugyan személyesen jelen volt Lengyelkén és mint szemtanu -bizonyságot tehetett volna a honvédezredes házasságának -megtörténtéről! Van szerencsém magamat ajánlani.</p> -<hr class="chap" /> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_301" id= -"Page_301">-301-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h2><img src="images/25.png" alt="" title="" /> XXV.<br /> -<span class="smaller">(Nincs más mód mint kitörni.)</span></h2> -</div> -<p>Szegény fiatal gróf!</p> -<p>Szeretett, viszonszeretve volt, teljes igénynyel birt, hogy -boldog lehessen és életének kitűzött czéljától messzebb esett, mint -valaha. Láttuk, hogy súlyos kötelezettségeket is kész volt -elvállalni, egyedül azon kétes remény fejében, hogy az elzárkozott -családdal, legalább közvetett érintkezésben maradhat.</p> -<p>Csak azt kérdé:</p> -<p>– Közel volt Lenke kisasszony? Hallott valamit az -alkudozásokból? Sejthette, hogy az eszme tőlem származott?</p> -<p>– Alig hiszem, gróf úr. A szomszéd szobába vezető ajtó nyitva -volt ugyan, de nem valószinű, hogy ily szívtelen és szigorú anya -épen leánya hallatára emlegethette volna saját ifjúkori regényének -részleteit.</p> -<p>Megint unalmas, fárasztó és vigasztalást nem igérő napok -következtek.</p> -<p>Oly állapot, melyet a tűrni nem tudó szerelmes sokáig el nem -viselhet. Tehát egy ködös napon, a déli órákban befogatá lovait s -átment ebédre Cseklész grófnéhoz, a ki az idén karácsonyig akart -falun maradni, miután bálványozott férje Párisba rándult, látni -akarván, maradt-e még élve, a mai guillotine <span class= -"pagenum"><a name="Page_302" id="Page_302">-302-</a></span> nélküli -respublikában, igazi régi családból származó nemes, a kinek ős -apját XV. Lajos valami trágár élczért marquis-i rangra emelte.</p> -<p>A grófné zongorája mellett ült, de nem játszott; épen mint nem -dolgozott, ha himző asztalkája mellett henyélt.</p> -<p>– Ah, ön az, Gábor? Épen most akartam megírni a harmadik -meghivót. Ha nem hiszi, nézzen be írószobámba; ott áll készen a -toll, tenta, papit, boríték és spanyolviasz. (Mintha máskor -hiányzott volna). Nagy disputám volt táblaterítőmmel. Ujjamon -számítottam ki, hogy ebédre tizenhárman leszünk, ő pedig erővel -állította, hogy akkor leszünk ennyien, ha önt is meghívom. Egyelőre -meghíttam a papunkat, a ki ha délben megebédelt is, olyan udvarias, -hogy kedvemért másodszor is dologhoz lát. Mi újság Réthfalván?</p> -<p>– A báróné bérbe adja jószágát.</p> -<p>– Annak már vége. Tegnap voltam nála. Most már otthon marad. Az -elátkozott kastélyból sziklákba vágott remete lak lesz: nyáron -sóskát esznek, télen gyökereket.</p> -<p>– És Lenke kisasszony?</p> -<p>– Azt viszik Kassára az apáczákhoz és ott hagyják, míg vén leány -lesz belőle.</p> -<p>– Ez szomorú újság, de én szalmaszállal még a méregből is tudok -egy kis mézet kiszíni.</p> -<p>– Hogy, hogy?</p> -<p>– Ha a báróné szükségesnek látja leányát falak közé zárni, akkor -elárulja, hogy fél.</p> -<p>– Fél? tán épen öntől?</p> -<p>– Egy kicsit tőlem is, de még jobban saját magától.</p> -<p>– Nem értem; de boldogok a hivők, mert az övék a mennyek -országa. Ah, ez már ritkaság, a mai világban: egy fiatal ember, a -ki optimista. Én pedig azt mondom: mielőtt a Bodrog teljesítené -kötelességét, hogy befagyjon és nekem nyárára jeget adjon, -<span class="pagenum"><a name="Page_303" id= -"Page_303">-303-</a></span> Réthfalvy Lenke kisasszony a zárda -nyirkos odui között sirathatja fiatalságát.</p> -<p>– Föltéve, hogy a báróné csakugyan megérkezhetik vele -Kassára.</p> -<p>– Mire való a vasút? Ha ön egykor megépítette: tűrje, hogy a -báróné is használhassa.</p> -<p>– Használni fogja; de akadályok is jöhetnek közbe.</p> -<p>– Ön akarja meggátolni?</p> -<p>– Én és a ki oly kegyes és szeretetreméltó lesz, hogy a tervemet -támogatja. Mert én oda jutottam, hogy az utonállástól és a -hölgyrablástól sem rettenek vissza.</p> -<p>– Mit tehet? Neki megy a rohanó lokomotivnek, mint Don Quixote a -szélmalomnak? és kiragadja a leányt a waggonból?</p> -<p>– Onnan ezerszer könnyebben, mint hajdan az országutról a -postakocsiból.</p> -<p>– Ön fantaziál, édes barátom. Vagy nihilista lett, felrobbantja -a vasutat dynamittal, coteletté morzsolja a konduktort és az -utazókat? egyedül csak Lenke kisasszony marad épen és -sértetlenül?</p> -<p>– Nem bántok senkit, csak azt viszem el, a ki nekem kell.</p> -<p>– Bátor vagyok kérdezni: hova viszi aztán a leányt?</p> -<p>– Nem egyedül magát. A leányt és az anyát is.</p> -<p>– Mind a kettőt! A leányt és az anyát is? Ez új kaland; ezt még -egy amerikai regényben sem olvastam. Kezdem önt érteni. Ott vár, -Gelenczén, készen a pap. Ön jobb karjára veszi a leányt, bal -kezében revolvert tart és az anya mellére szegezi: la bourse ou la -vie! magyarul: anyai áldás vagy halál! Még egyszer kérdem, hova -viszi a leányt, ha mindjárt együtt az anyával is?</p> -<p>– Én magam sehova sem viszem egyiket sem. De van itt a vidéken -egy nemesszívű hölgy, Cseklész grófné a neve. Történetből épen ott -lesz akkor a <span class="pagenum"><a name="Page_304" id= -"Page_304">-304-</a></span> boldogtalan szerelmesek pártfogónéja s -hajlékot ad a hajótörést szenvedőknek.</p> -<p>– Úgy beszél, mintha nem is tréfálna.</p> -<p>– Eltűrné, grófné, hogy egy báróné és leánya megfagyjanak a -mezőn, vagy felfalják őket a farkasok a pusztákon?</p> -<p>– Ah, ön tultesz rajtam a bolond beszédmodorban; kezdjünk már -komolyabban értekezni.</p> -<p>– Soha életemben komolyabb nem voltam. Előbb azonban némely -dolgot pontosan ki kell számítanom: mert ezen tervem épen csak most -jutott először eszembe, a midőn az én bájos grófném Kassáról, meg -az apáczák kolostoráról beszélt. Kérem grófné, figyeljen. Öt percz -kell hozzá, hogy a kocsis befogjon és a kapu alá álljon. Negyvenöt -percz, hogy Várkonyra hajtson, azon vasúti állomáshoz, mely hozzánk -legközelebb esik. A vonat, Kassa felé, napjában kétszer megy ott -keresztül. Reggel kilencz óra, tizenegy percz; este nyolcz óra -huszonkilencz percz.</p> -<p>– Tán csak nem követeli tőlem, hogy e rettenetes számokat mind -emlékezetemben tartsam? Ön, mérnök korában megtanulhatott könyv -nélkül egy egész kötetre való logarithmust, de én a számtanban az -összeadás és kivonáson túl nem vittem tudományomat.</p> -<p>– Csak még egy kis türelmet, imádott grófné. Most már akár a -reggeli akár az esteli vonaton utazik a báróné, mihelyt felült a -waggonba s a vonat megindult, húsz másodpercz alatt tudni fogják -ezt Várkonyban. A következő másodperczekben hírt kapok Gelenczén, s -jelt adok Cseklész grófné kastélyába!</p> -<p>– Ön tán azt hiszi: nekem privát táviró sodronyom van innen, -Gelenczére, Várkonyba, Newyorkba, Peruba, s a déli oczeán -vadszigeteibe?</p> -<p>– A mi nincs, öt, hat nap alatt lehet. Csak a grófné engedje -meg, hogy sodronyomat a kastély valamelyik félreeső szobájába a -nyitott ablakon át bevezessem. <span class="pagenum"><a name= -"Page_305" id="Page_305">-305-</a></span></p> -<p>– Ön most nekem Jules Verne legújabb regényéből mesél el egy -fejezetet.</p> -<p>– A mai világban mindent lehet tenni, csak akarat kell -hozzá.</p> -<p>– És kidobni való pénz.</p> -<p>– Az is; de nem is nagyon sok.</p> -<p>– Hat nap alatt telegrafot akar hozzám bevezetni?</p> -<p>– Ha kegyesen megengedi. Sodronyt és két kis gépet.</p> -<p>– Nagyon szép. Megadom a konczessziót. Természetesen ön felteszi -rólam, hogy leánykoromban elvégeztem a távirási kurzust. Tán -működtem is. Például, ha az amerikai præsidens megnyitotta -Washingtonban a kongresszust, én táviratoztam meg beszédét a Times -szerkesztőjének.</p> -<p>– Grófné! Én telefon-készületet hozatok: abba csak bele kell -beszélni. Még nem ismerik hazánkban, de rövid időn bizonyosan -használva lesz.</p> -<p>– Ah, ön velem, hogy is mondjam, jól magyarul… valami capitalis -juxot akar csinálni.</p> -<p>– Bocsánatot kérek…</p> -<p>– Ah, mit? bocsánat? az nálam mindig, bőven, készletben áll, ha -valaki jól mulattat. Telefon! ilyen ujság Cseklészen! Később más -mulatságra is használhatjuk?</p> -<p>– Tetszés szerint.</p> -<p>– Akkor csinálja meg, minden áron.</p> -<p>– Köszönöm, grófné, rögtön intézkedem.</p> -<p>– Csakugyan nem tréfál?</p> -<p>– Rögtön megyek Várkonyba. Táviratilag megrendelek két -telefon-gépet, tíz kilométer hosszú sodronyt a szükséges -isolatorokkal, s három értelmes és betanított munkást. Holnap -estére a küldemény megérkezik s aztán két-három nap alatt készen -vagyunk.</p> -<p>– És a sok pózna?</p> -<p>– Egy sem kell. Mire valók az ákáczsorok, miket elődeink a mi -javunkra, az útszélre és a dűlők elkülönzésére ültettek? -<span class="pagenum"><a name="Page_306" id= -"Page_306">-306-</a></span></p> -<p>– Az egész csak egy ideglázas betegnek álma.</p> -<p>– Biztosan valósítható tény. Az egykori mérnök megcsinálja, a -mai gróf az árát kifizeti. Mindössze nehány ezer forint.</p> -<p>– Ennek roppant híre megy a vidéken.</p> -<p>– Mikor észreveszik, már használtuk s aztán leszedetjük.</p> -<p>– Oh, így nem alkuszom: ha egyszer huzalom lesz, nem adom -vissza. Az igen felséges tréfa lesz s vendégeim mulathatnak. Néha -sikerülhet szakácsomnak igen válogatott menu-t összekomponálni s -akkor áttelefonozok Szabolcsy grófnénak: Lenkém, ma élve-halva jöjj -hozzám ebédre! Férjedet is elhozhatod, ha véletlenül nem -találkozott Cseklész úrral, s nem ment vele valahová -szórakozni.</p> -<p>– Oh grófné, minő édes szót mondott ki: Lenke és Szabolcsyné! -Önnek igaz van, én közeledem a megőrüléshez. De azért kész lesz a -telefon és ott marad helyén, míg…</p> -<p>– Míg a rozsda megemészti.</p> -<p>– Míg el nem lopják; míg darabonként szét nem hordják. Mert a -mai polgárosodott világban mindent ellopnak, a mi nehány krajczárt -megér és nem nehezebb egy mázsánál.</p> -<p>– Magasra kell felrakni.</p> -<p>– A fára minden suhancz fel tud mászni. Engedje meg grófné, hogy -sietve munkához lássak.</p> -<p>– Hogyan? el akar menni? És az én ebédem? azt ugyan el nem -engedem.</p> -<p>– Ismerem kötelességeimet. Mielőtt a kalapács elverné a hat -órát, mérnöki pontossággal helyt fogok állani.</p> -<p>– Okvetlenül számítok önre. Tizenhármas teríték mellé le nem -ülök, ha mindjárt az én tisztelendő plébánosom a leves előtt fel is -oldoz minden elkövetett bűnömtől. Még egy szót.</p> -<p>– Parancsoljon, grófné.</p> -<p>– Mindent értettem s a tréfa oly érdekes és <span class= -"pagenum"><a name="Page_307" id="Page_307">-307-</a></span> -rendkívüli, hogy közreműködésemet meg nem tagadhatom. Természetes -azonban, hogy játékunkból minden ki lesz hagyva, a mi zajt, -botrányt, erőszakot vagy más efféle ízlés elleni köznapiságot -foglalhat magában.</p> -<p>– Az ég őrizzen meg a gondolattól is, hogy a jó társaság -fölszentelt törvényeit áthágjam. Ha ily nemes bűntársat -szerezhettem, a kellő elegantiáról meg nem feledkezhetem. Én -telefonozni fogok, hogy a báróné vasútra ült. Ezen vett tudósításra -a grófné befogat és Várkonyra érkezik negyvenöt percz alatt, épen -akkor, a midőn a vonat már tovább robogott.</p> -<p>– A bárónéval együtt?</p> -<p>– A báróné ott marad, s nem fogja tudni, mit tegyen, hova -forduljon? Szerencsére közel lesz a grófné, mint szabadító angyal, -felveszi kocsijára, ide hozza a kastélyba s itt tartja míg -lehet.</p> -<p>– És ha megkérdi tőlem: hogy jöttem én épen azon perczben -oda?</p> -<p>– Meg kell vallanom, hogy tervem összes részleteiben ez a -legnehezebben megoldható kérdés. Valóban, grófné itt valami jó -ürügyet kell feltalálni.</p> -<p>– Ah jó ürügyet? Értem. Ott alant az ilyesminek más -határozottabb nevet találtak fel: szükségben, szent czélból szabad -hazudni. De ha benne vagyok, úsznom kell az árral s az elfogadható -ürügyek használata nincs tiltva társaságunkban. Voltakép meg sem -lehetne élni a nélkül, szokott úri módon. Szabad kérnem barátságos -tanácsát?</p> -<p>– Ha a grófné rám bízza, az én gyarló leleményességemtől csak -annyi telik ki: legegyszerűbb volna azt mondani: «valahova -kirándulásra indultunk, de lekéstünk a vonatról.»</p> -<p>– Bravo. Ez plausibilis ürügy, mint Cseklész úr szokta mondani. -A mellett igen összefér a grófnéság eszméjével. Ő méltósága addig -toilettezett, addig akart nagyon szép lenni, míg kedves kis -orrocskája előtt a vonat tovább robogott. Mert igaz is, hogy a -<span class="pagenum"><a name="Page_308" id= -"Page_308">-308-</a></span> vasút undok demokratikus intézmény. -Lábbal tapodja a születésjog összes kiváltságait. Ha elérkezett -indulási percze, épen úgy nem vár ránk, mint a kóbor czigányra, a -ki a szomszéd határra megy vályogot vetni. Mérnök úr, számítsa ki, -meddig tarthatja fön még magát e világ, mai romlott állapotában? De -ön a főkérdésre nézve még mindig adósom a felelettel.</p> -<p>– Szolgálatára állok.</p> -<p>– Hogy teheti, hogy a vonat tovább robog s a báróné, a ki rajta -ül, mégis ott marad?</p> -<p>– Ez az én titkom. Ha előre megmagyarázom, csekélység, -gyermekség. De a ki véletlenül látja, nagyot nevet rajta.</p> -<p>– Ha így van, akkor nem kiváncsiskodom. A kilátás, hogy kedvem -szerint nevethetek, megfékezi bennem az asszonyi természetet. -Szerencsétlenségemre olyan napom van, hogy ki nem fogyhatok a -kérdésekből. Nagy baj fenyeget. Vendégeim látni fogják, hogy a -mezőn sőt kertemen keresztül távirati sodronyt húznak fel a fákra. -Mit mondjak, ha kérdezősködnek?</p> -<p>– Grófné, e kérdésre készen áll a legteljesebb felelet. A ki -hallja, úgy elhiszi, hogy kalapját megemeli és keresztet vet -magára.</p> -<p>– Halljuk.</p> -<p>– Nagyon világos. Cseklész gróf sürgős és elhalaszthatlan dolgai -miatt néha kényszerülve van távol lenni házától. Tehát -magán-telegrafiát rendeztet be, hogy napjában mentől többször -fejezze ki hódolatát és kedves övéinek hogylétéről -tudakozódjék.</p> -<p>A grófné inkább keserűen, mint jó kedvéből nevetett. Mert a ki -valamely tárgyban folyvást élczeket szór magára, nem szokta azt -várni, hogy e térre más is kövesse. Csak röviden felelé:</p> -<p>Félek, lesz köztük hihetetlen Tamás is. De beszéljünk -tervünkről. Már hallottam, hogy válallatunkban századunk összes -tudományos vívmányai segítségünkre sietnek. Mindenki megkapta -szerepkörét: <span class="pagenum"><a name="Page_309" id= -"Page_309">-309-</a></span> csak azt nem tudom, hol fog ön ezen -egész idő alatt rejtőzni?</p> -<p>– Valahol, a közelben.</p> -<p>– Nagyon kényelmes.</p> -<p>– Ne irigyelje nyugodalmamat, mert leírhatlan kétség és -aggodalom fog gyötörni, míg sikert nem láttam. Én a szinház -direktora vagyok, a ki vagyonának maradványát egy új darab fényes -kiállítására költötte. A siker úrrá, a bukás koldussá teszi.</p> -<p>– Ön inkább Fra-Diavoló. Bandáját munkára küldi; a zsákmányt -pedig zsebre rakja. De tegyük fel, hogy a bárónét és Lenkét egy -vagy két napra idehozhatjuk: nyert-e ön ezzel annyit, hogy ily -buzgósága, fáradsága és izgatottsága jutalmazva legyen?</p> -<p>– Azon áron, hogy őt egy óráig láthatom, szívesen meghalok.</p> -<p>– Szegény Rómeo. Ha tudná, hogy valaha Cseklész gróf is így -beszélt!</p> -<p>– Grófné, érzem, hogy a báróné fél. Tőlem, leányától, a -társaságtól, de leginkább önmagától. E gondolat tartja bennem az -életet. Fél, hogy egy gyenge órájában megszólal benne az anyai -érzelem, ingadozhatik és ellen nem állhat. Ha erős és hajthatatlan -volna, nem folyamodnék végletes eszközökhöz. Elég volna házát -előlem elzárni: most pedig lemond a világról s külön szakad régi -baránéitól. A szerelem istennője sugja fülembe, hogy ez az asszony -nincs önmaga előtt biztosságban.</p> -<p>– Lehet. Ez is lélektani magyarázat.</p> -<p>– Több annál, száraz számvetés, mert a könnyen leverhető -ellenséget nem szoktuk kikerülni. A báróné pedig már otthon sincs -biztosságban, azért viszi leányát a kolostorba, a hová én nem -léphetek. De ha egyszer itt lesz, e fényes, kedélyes, barátságos és -boldog körben nem élhet úgy, mint a réthfalvi ház fojtó -levegőjében. Itt, akarata ellen ráragad a vidámság, nyájasság és -azon örökös könnyelmű derültség, mely a kastély lakóját és -vendégeit a szakadatlan élvezetek <span class="pagenum"><a name= -"Page_310" id="Page_310">-310-</a></span> között egybe fűzi. Majd -hall itt megjegyzéseket, felbátorító szót és jó tanácsot is. Ez -pedig mind tiszta arany remény az én jövőm felé.</p> -<p>– Meglátjuk. De most nem tartóztatom tovább: menjen, siessen és -végezzen. Tíz percznél tovább nem halogathatom a tálalást. Au -revoir, este hat órára.</p> -<hr class="chap" /> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_311" id= -"Page_311">-311-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h2><img src="images/26.png" alt="" title="" /> XXVI.<br /> -<span class="smaller">(A XIX. század művelt szelleméhez méltó -hölgyrablási modor.)</span></h2> -</div> -<p>A megrendelt készülékek a vasúton megérkeztek. Gábor gróf régi -elemében volt, újra mérnökösködött, szorgalmasan, fáradhatlanul, de -mégis úri módon. Szép fogaton járt ki a mezőre, ebédjét kényelmesen -költheté el és munkatársait megvendégelhette.</p> -<p>A vidék bámult, mert senki eddig ily magán használatra készült -táviró huzalt nem látott. Sokan fejöket csóválták, állítván, hogy a -táviró az állam monopoliumai közé tartozik; de hogy valaki saját -birtokán keresztül egy hosszú sodronyt végig ne huzathasson, arra -nem találtak a törvénykönyvben tilalmazó paragrafust. A munka hamar -végre is lőn hajtva. Egy pár hétig majd megteszi a szolgálatot, -azután semmi szükség rá.</p> -<p>Nagy István uram megint boldog, mert kedves grófjának, a -réthfalvi kudarcz után, új szívességet tehetett. Az ő dolga lett, -hogy egy pár okos és bizalmas szót váltson a vidékbeli -állomásfőnökökkel. Különösen pedig azzal, a kire legnagyobb -szükségük volt, ha tudni akarták, mikor ül fel a báróné a vasútra -Kassa felé?</p> -<p>A szép szó és egy kis pénzecske hozzá, döntő hatalom a mai -világban.</p> -<p>– Kedves kollegám! Semmi rendetlenséget, semmi törvény- vagy -szolgálat-szabály elleni cselekményt <span class="pagenum"><a name= -"Page_312" id="Page_312">-312-</a></span> nem kivánunk. Csak -intézkedjék, hogy a báróné a legutolsó vaggonban kapjon helyet s ha -a vonat megindult, akár miféle Stern vagy Kohn név alatt adja fel a -következő távirati sürgönyt Várkonyba:</p> -<p>«Két finom selyem és egy gyapot női öltöny a mai reggeli (vagy -esteli) vonaton feladatott és elküldetett.»</p> -<p>A czélját is megmondta e titkolózásnak. Hogy a báróné barátnéi -találkozni akarnak vele Várkonyban és kellemes meglepetést -készítenek számára. Aztán az állomásfőnök eszére bízta, hogy -tetszése szerint vélekedjék ezen ártatlan csel végső czéljáról.</p> -<p>Várkonyban már többet kellett kivívnia. De ezen állomás Gelencze -közelében feküdt, a hol a népszerű (és pénzes) Szabolcsy gróf -kedvéért sokat megtettek.</p> -<p>A privát távirót ugyan nem volt szabad az állam huzalával -folytonos összeköttetésben tartani. De elég volt, ha a kellő -pillanatban a vasút túlsó részéről egy fáról lelógázó sodronyt, ha -csak egy perczre is, bevezetik a távirász gépezete közé.</p> -<p>– Tisztelt kollegám! Mit kérek, grófom nevében? Egy kis -megbocsátható hibát. Ennyit sem. Valami csekély véletlen jő közbe, -melyet ön nem vesz észre addig, míg a vonat körülbelül a szomszéd -állomásra nem érkezett. Legkisebb bajtól se féljen. Szabolcsy -grófnak a vasúti igazgatóságban nagyon sok jó barátja van.</p> -<p>Maga a gróf is eljött és beszélgetett az állomásfőnökkel; -megkinálta szivarral s miután pénzét is ezen tárczájában tartotta: -történt, hogy a hat darab jó szivart tévedésből négy vagy öt darab -száz forintos jegybe csomagolva, adta át ajándék gyanánt.</p> -<p>Egy ízben Gábor gróf ismét a pályaház közelében működvén, -ismerős arczot pillant meg.</p> -<p>– Hogyan? ön itt van tisztelt keresztapám? Hát már nem 77-ik -számú pályaőr?</p> -<p>– Eltettek onnan, – felelé Hólyag Márton uram. – A báróné azért -a furcsa dologért panaszt tett ellenem <span class= -"pagenum"><a name="Page_313" id="Page_313">-313-</a></span> s -követelte, hogy elcsapjanak. Az urak azt felelték: semmit sem -vétettem a szabály ellen, de azért mégis ide hoztak -kocsitolónak.</p> -<p>– Ne búsuljon keresztapám, majd máskép segítek dolgán.</p> -<p>Aztán sokat beszélgetett vele. A gróf neki is adott egy pár -szivart becsomagolva, holmi kék színnel nyomtatott papirkákba.</p> -<p>Ez volt oka, hogy a fiatal ember oly régen egy sornyi vigasztaló -levélkét sem kaphatott Réthfalváról.</p> -<hr class="tb" /> -<p>Minden a legjobb rendben volt.</p> -<p>Teltek a napok s Gábor gróf nyugtalansága fenyegető mérvben -nevekedett. A távirati sodrony némán húzódik végig a két szomszéd -birtok határán. Nem bántotta senki, mert a nép már megszokta, hogy -ahhoz senkinek sem szabad nyúlni. Épen csak Gelencze varjai vették -hasznát, ha megúnták az üldögélést a fákon, változatosság kedvéért -átszállottak a sodronyra és ültek ott egy sorban, mint temetésen a -fizetett hallottsiratók.</p> -<p>Két válságos pillanata volt minden napnak. Reggel és este, a -midőn a vonat áthaladott a vidéken. Ezen perczekben Gábor gróf -mindig gépe mellett állott, s lélegzetét is visszatartva várta a -jelt, mely abból állott, hogy mihelyt Várkonyra érkezik a fönnebb -közlött távirati sürgöny szövege, háromszor három csengetést hall a -szokott megszakításokkal.</p> -<p>Többre itt nem volt szükség; a telefoni összeköttetés csak -Gelencze és a grófné kastélya között volt berendezve.</p> -<p>Gelenczén a gép Gábor gróf hálószobájában függött a falon. A -grófné kastélyában egy kis ebédlőben, mely vendégek ottlétekor nem -volt használatban. A grófné azért hozatta ide, hogy a válság -elmultával vendégeit is mulattassa az új találmánynyal.</p> -<p>Elmult egy hét, utána a másik is. A fiatal ember kétségbe volt -esve, csak Cseklész grófné tartotta <span class="pagenum"><a name= -"Page_314" id="Page_314">-314-</a></span> benne a lelket és -reménységet. Átszólott hozzá, erősítvén, hogy a báróné még mindíg -készül Kassára, csak pénz- és gazdasági ügyei akadályozzák. Úgy -látszott, hogy Nagygáthy gróffal újabb diplomatiába bocsátkozott, -de nagyon hideg fogadtatásban részesült. Újabb ok, hogy vigye fehér -galambkáját az apáczák odujába.</p> -<p>Ennyi haszna volt a telefonból.</p> -<p>Már november első napjai is bekövetkeztek s Gábor gróf híven, -minden nap jutalmat várva, izgatottan ült hálószobájában s várta a -jelt.</p> -<p>Ha eltelt a reggeli óra, várt estig s aztán megint a következő -napig. A szerelmes embernél nincs fáradhatlanabb teremtés e -földön.</p> -<p>Egy estén, épen midőn szíve ösztöne legkevésbbé sem biztatta, -sokáig ült titkos őrhelyén s már vissza akart vonulni, a midőn -ijesztő élénkséggel egyszerre sivítani kezd a gép csengetyűje.</p> -<p>A fiatal ember azt hitte, mindjárt kővé változik. Háromszor -hármasával sikoltott a jel s még mindig azt hitte, füle csengett -meg s a képzelem űz vele játékot, sátáni hitegetéssel. A reménykedő -soha sem fél inkább a csalatkozástól, mint épen a teljesedés -perczében.</p> -<p>De hinnie kellett a ténynek és a valóságnak. A misztikus értelmű -sürgöny megérkezett Várkonyba. A báróné útra indult; észak felé -váltott jegyet; már kocsira szállott s robog a vegyes vonaton Kassa -felé. Vége a világnak, ha reggelre oda is érkezhetik!</p> -<p>Keze gépileg közeledett a készület fekete csontgombja felé és -jelt adott Cseklész felé.</p> -<p>Várnia kellett, míg a jel visszaérkezik, de türelmetlenségében a -selyem zsinórba takart villamos sodrony végét a két hangfogóval -füléhez tartá.</p> -<p>Sokáig semmi felelet. A grófné bizonyosan vígan mulat -vendégeivel, a komorna pedig, a kinek ezen órában a gép mellett -kellett volna leskődnie, ki tudja, hová illant az unalom elől? -<span class="pagenum"><a name="Page_315" id= -"Page_315">-315-</a></span></p> -<p>– Megbuktam! Annyi fáradság, lázas ingerültség s a pokol tüzének -perzselései után el kell vesznem egy könnyelmű úri hölgynek -gondatlansága miatt!</p> -<p>De várt. Időközben elhatározá, hogy ha eltelnek a perczek, a -grófné meg nem érkezhetik, maga megy Várkonyba. Ki tudja, mit -sugalhat ott a pillanat veszélye?</p> -<p>Eleinte időközönként nyomá le a gép rúgóját: később ott feledé -kezét, tehát folyvást szólni kellett a csengetyűnek. Még sem -hallotta meg senki?</p> -<p>Átkozódva és káromkodva csikorgatá fogait: mert rettenetes érzet -volt ily kiszámított terv mellett megsemmisülni… a midőn először -csak gyéren és félénken, rögtön rá teljes erővel hallatszani kezd a -távolból érkező felelet.</p> -<p>– Ki az? – kérdé.</p> -<p>– Én, a komorna.</p> -<p>– Hol a grófné?</p> -<p>– A társalgó teremben. Épen most kezdett rá a zongorán egy -úrral, négy kézre, egy hosszú darabot. Míg el nem végzi, isten -mentsen meg, hogy háborgassam.</p> -<p>Szegény fiatal ember! azt ugyan várhatta, míg a szimfóniának -allegrója, andanteja, scherzója és finaléje végig le lesz -kalapálva!</p> -<p>Kénytelen volt tehát a komornával alkudozásba bocsátkozni. Kért -és könyörgött s azon egyen kívül, hogy mához három hétre feleségül -veszi, mindent megigért neki.</p> -<p>Szerencsére a komornáknak nem adott a természet meglágyíthatlan -szívet, tehát mikor az ezer forintos bankók is említésbe jöttek, -ilyen felelet jött a szomszéd kastélyból.</p> -<p>– Ám legyen, megkisérlem.</p> -<p>Megint teltek a visszahozhatlan perczek. Mikor hallhatja meg a -grófné hangját? Mikor fog be a kocsis? Mikor érkezhetnek Várkonyra, -a novemberi sötét estén és oly ködben, hogy az ember az útszéli -fákat is alig láthatja. <span class="pagenum"><a name="Page_316" -id="Page_316">-316-</a></span></p> -<p>Újra megszólalt a csengetyű.</p> -<p>– Ön az, kegyes grófném?</p> -<p>– Megint csak én vagyok, a komorna; de már meg van parancsolva, -hogy fogjon a kocsis. A grófné olyan szépen zongorázott, olyan -nagyon tapsoltak neki, hogy egy részét a darabnak másodszor is -átjátszotta.</p> -<p>Rettenetes! ilyen perczekben muzsikálni! ilyen pillanatban a -tetszés viharaiban gyönyörködni!</p> -<p>De legalább fog már a kocsis Cseklészen. Hogy fogadja e hírt? -találhat benne vígasztalást? vagy csak azért veti szeme elé a sátán -ezen utolsó fénysugarat, hogy a veszteség és kétségbeesés annál -irtóztatóbban következzék rája?</p> -<p>Új jel.</p> -<p>Most már csak a grófné beszélhet.</p> -<p>Hah, kárhozat! megint a komornának nyafogó diskántja.</p> -<p>Igaz, de a vékony czérnaszál sípolás üdvöt és vígasztalást -hirdetett.</p> -<p>– Gróf úr! készen legyen. A grófné azon igérettel, hogy még ma -új és nem várt vendéget fog hozni, elbúcsúzott a társaságtól. Az -egész ház kisérte a kapu aljáig. Ekkor észrevette, hogy tavalyi -muffját adtam kezébe, vissza kellett mennem s elhoztam az újat. -Nézegette, mutogatta és magyarázta, hogy ez olyan állat, minőt nem -ismernek Szibériában, csak nem régiben találták a déli sarköv -kietlenei között.</p> -<p>– És aztán?</p> -<p>– A grófné kiáltott: vágtatva! miként a szélvész süvölt végig a -bodrogközi rónákon. Én feljöttem ezt jelenteni. De nem hallottam, -hogy a kocsi elindult volna. Valaki közeledik: bizonyosan a grófné -küld utánam, mert egyedül még sem utazhatik. Rögtön felöltöm téli -ruhámat s mellette termek.</p> -<p>Többet nem szólt a telefon.</p> -<p>Mindez túlcsapott a végső megpróbáltatás határán is. Még arra is -elveszteni néhány perczet, hogy a komorna téli toilettjét felöltse! -<span class="pagenum"><a name="Page_317" id= -"Page_317">-317-</a></span></p> -<p>Ezen folytonos láz között a fiatal ember észrevette, hogy ő is -képes volt hibát elkövetni! Mindenre gondolt, csak azt feledte el, -hogy a kocsis az ő lovait is befogja!</p> -<p>Ámde ez nem volt elhatározó körülmény a vállalat sikerére nézve, -mert míg a grófné Gelenczére érkezhetett, ő régen készen -állhatott.</p> -<p>Úgy is történt. Huszonöt percz alatt már üdvözölheté a grófnét, -mint szabadító angyalt s aztán felugrott fedeletlen kocsijára, ott -állva maradt, baljával fogózkodott, jobbjában lámpát tartott s -mutatta e rohanó vörös fénynyel az út irányát.</p> -<p>Ennyi kétely és késedelem után mégis a kitűzött perczre pontosan -megérkeztek. Megálltak a vasút külső oldalán, ott, a hol a pályán -keresztül átjárni lehet.</p> -<p>Csend és kihaltság uralkodott mindenfelé csak a lámpák -égtek.</p> -<p>– Elkéstünk?</p> -<p>– Nem grófné.</p> -<p>– Honnan tudja?</p> -<p>– Látom, hol világítanak a lámpák a sínek váltóin s hogy minő -színt fordítanak a várt vonat felé. Aztán ha már elment volna a -vonat, ezen most elzárt korlátot nyitva találjuk.</p> -<p>– Nagyon derék, – felelt igen megelégedetten a grófné, – egészen -új élvezet ez nekem, ily tudós emberrel utazni, a ki még ezt is -érti. Ha tudom, hogy el nem késünk, még eljátszottam volna -szimfóniám scherzóját.</p> -<p>Gábor gróf átugrott a korláton és a síneken s legelőször is -tisztelve szeretett keresztapjával találkozott.</p> -<p>– Baj van?</p> -<p>– Semmi. Tíz percznyi késedelem Királyházától kezdve: mindjárt -itt lesznek.</p> -<p>– Jól megértette, a mit mondtam?</p> -<p>– Csak bízza rám méltóságos keresztfiam. <span class= -"pagenum"><a name="Page_318" id="Page_318">-318-</a></span></p> -<p>Ott messzebb a pálya-épület előtt megpillantotta az -állomásfőnököt is, de mindketten legbölcsebbnek itélték, ha ezen -estén épen nem találkoznak. Egyik jobbra, másik balra fordult.</p> -<p>Mikor a fiatal ember visszakerült a grófné kocsija mellé, már -hallani lehetett a levegő rezgését, ama roppant vastömegek -közelegtével. A mozdony hosszasan fütyült, az állomás nagy -csengetyűje felhasítá a csendet, mintha ismerné azon jogát, hogy a -vidéket fellármázhassa.</p> -<p>A vonat a tüzet és párát prüszkölő lokomotiv vezérlete alatt -behatolt az udvarra. Legalább ötven teherhordó kocsi, a végén -nehány személyszállító vaggonnal.</p> -<p>Várkony! egy percz.</p> -<p>Gábor gróf odahajlott a grófné pompás «landauer»-jének nyitott -szárnyára s megjegyzé:</p> -<p>– Alig van nehány utazó. A legutolsó kocsiban egy lélek sincs, -az utolsó előttiben, épen a közepén, a sárgára festett első -osztályú coupéban ül a báróné és Lenke kisasszony. A komornáról nem -adhatok számot: lehet, hogy valahol előbb a második osztályban -szunnyadozik.</p> -<p>– Honnan tudja? innen látja?</p> -<p>– A hol sötét az ablak, ott senki sincs. Csak egy első osztályú -helyet látok megvilágítva.</p> -<p>– És ott kell a bárónénak ülni? Én pedig már hallottam róla azt -az adomát, hogy ha éjjel utazik, elbujdosik a második osztály kétes -illatú fészkeibe.</p> -<p>Úgy látszott, maga a grófné sem tett fel ily iszonyatos -lealáztatást barátnéjáról, mert felkelt helyéből, felállott s -nézte, minő rendkívüli esemény fog most rögtön bekövetkezni.</p> -<p>Körülbelül azt hitte, hogy most mindjárt valahonnan tizenkét -álarczos bandita fog előrohanni, irtóztató szitkok és fenyegetések -között kiragadják a bárónét és leányát a kocsiból; de ekkor előlép -Gábor gróf, mint dicső hős, szétűzi revolverével az álzsiványokat -<span class="pagenum"><a name="Page_319" id= -"Page_319">-319-</a></span> s aztán mint szabadító, hódolatteljesen -üdvözli a hölgyeket, végre köszönetet sem várva, eltűnik a -sötétben, mint a hogy a balladákban éneklik.</p> -<p>Másként nem képzelheté a tervezett hölgyrablást. És a mint így -várná a kaland kezdetét, hallja, hogy a vonat egész hosszában -elejétől végig a legkülönfélébb hangon kiáltozzák.</p> -<p>– Mehet. Mehet. Mehet.</p> -<p>Gábor gróf meg sem mozdult; mióta őt a grófné ismeri, ily -egykedvűséget nem mutatott, mint a válság ezen legérdekesebb -perczében. Nem gondolt vele, hogy a vonatvezető trombitál, a -mozdony megadja örökös füttyét szolgai lélekkel s a kocsisor -kidörög a pályaudvarból.</p> -<p>A grófné lélegzetét is visszafojtva, suttogá:</p> -<p>– Nem sikerült?</p> -<p>– Ellenkezőleg, grófné.</p> -<p>– A vonat tovább ment.</p> -<p>– Kivánjunk szerencsés utat neki. De valami véletlennek kellett -történni, mert a két utolsó kocsi valahogy kikapcsolódott s aztán -itt maradt a bárónéval együtt.</p> -<p>– Ah? az a két kocsi?</p> -<p>– Tessék figyelni. Innen látszik, hogy valaki már nyitogatni -akarja a kocsi túlsó ajtaját. Hihetőleg parlamentirozni kiván az -állomásfőnökkel, a ki azonban okosabb ember, mintsem könnyedén szem -elé kerüljön.</p> -<p>A grófné teljes szivéből, teljes lelkéből nevetni kezdett. -Különösen a fölött, hogy ily egyszerűséget, ily semmiséget előre ki -nem találhatott. Természetesen, mert agyvelejében a legfurfangosabb -kalandok képe űzött játékot.</p> -<p>– Ah, – mondá, – így még legjobban szeretem; egy kis -véletlenség, más semmi. Kár, hogy nincs mellettünk Cseklész úr, -mindjárt rákezdhetné kedvencz idézetét: Parturiunt montes.</p> -<p>– Nascitur ridiculus mus. <span class="pagenum"><a name= -"Page_320" id="Page_320">-320-</a></span></p> -<p>– Köszönöm a kiegészítést! de elégedjék meg, ha a felét -megtanultam.</p> -<p>Most már hallani lehetett a báróné panaszos siralmait. -Közönséges halandó nő szájában szavai pörlekedésnek is beváltak -volna: Hallatlan gondatlanság, borzasztó rendetlenség. Rögtön -táviratozni kell! Jőjjön vissza a vonat; a kik fizettek, itt nem -maradhatnak. Minő szolgálat, minő állomásfőnök! Hanyag igazgatóság, -kötelességéről megfeledkező közlekedésügyi miniszterium!</p> -<p>– Menjek vigasztalására?</p> -<p>– Mindjárt, grófné. Előbb engedjünk neki időt azon meggyőződés -szerzésére, hogy itt ugyan az éjet nem töltheti.</p> -<p>– Nem hálhat az állomásfőnök szállásán?</p> -<p>– Az állomásfőnök egyelőre maga is csak a pamlagon alszik. -Fiatal, kezdő, nőtlen ember; aztán oly ijesztő fekete bajusza van, -mintha az eleven Luczifer édes testvére volna.</p> -<p>A grófné ezt a hasonlítást kissé főmérnöki stylusnak találta, de -teljesen meg levén elégedve a vállalat sikerével, megjegyzé:</p> -<p>– Mily könnyen végbement minden. A nagyszerű készületek után -nagyobb dolgot vártam.</p> -<p>– A készületeket nem nélkülözhettük, mert senki sem tudta a -báróné útraindulásának napját és óráját. Én ugyan itt leskődtem -volna, akár a jövő évi húsvétig; de hol találom itt imádott -grófnémat, a ki most mindjárt megkezdheti szíves szerepét?</p> -<p>A grófné egyszerre saját kedvencz elemében úszhatott. Új és -érdekes vendéget vihetett házába. Most mindjárt azon megfizethetlen -gyönyör várt rá, hogy a báróné ellenében oly kedves, ártatlan és -szeretetreméltó szerepet játszhatik! Mily részvéttel sajnálkozhatik -a baleset fölött! mily édes érzet lesz megvígasztalni az -elszomorodottat! Szóval: a grófnék legfőbb tudományában, a -színlelésben, a legdicsőségesebben tündökölhetik! <span class= -"pagenum"><a name="Page_321" id="Page_321">-321-</a></span></p> -<p>– Látjuk önt holnap?</p> -<p>– Ha szabad lesz, mindenesetre. De kénytelen vagyok előbb az -engedély megadását elvárni. Ott a telefon: méltóztassék velem -rendelkezni.</p> -<p>Gábor gróf elvégezte dolgát. Búcsút kellett vennie, mert ha -tovább is itt marad, minden eddigi építményét halomba dönti.</p> -<p>A grófné áthajtatott a vasúti átjárón, mely a vonat elmenetele -után ismét nyitva lett.</p> -<p>Mikor leszállott kocsijáról, sehol sem látta a bárónét; de -csakhamar megvilágosodott egy földszinti ablak a pályaházban. Ez az -úgynevezett váróterem volt az első és második osztályú utazók -számára. Gonosz illat terjedt benne, a kemencze fűtetlen, úgy hogy -a szerencsétlenül jártak inkább kijöttek a szabad ég alá.</p> -<p>– Ah, – mondá a grófné, a midőn a két női alak közelébe jutott. -– Úgy látom, hogy a szenvedésben sorsosaimra találok: madame is -lekésett a vonatról?</p> -<p>A báróné, magas rangja érzetében, visszautasítólag nézte le a -hivatlan bizalmaskodót. De leánya hamarabb megismervén az idegent, -súgva mondá anyjának:</p> -<p>– Mamám! ez Cecilie néni.</p> -<p>– Hogyan?</p> -<p>– Én vagyok. Oh istenem, hiszen ez az én Laura barátném és az én -kis Lenke hugocskám.</p> -<p>És a két jó barátné a véletlen találkozás örömkönyűi között -omlott egymás kebelére.</p> -<p>– Hol jársz itt, Laurám?</p> -<p>– És te, Cecilie?</p> -<p>– Én? Kosztolányba szándékoztam Sólyom Ulrikához; de egy és fél -perczczel elkéstem s elment előlem a vonat.</p> -<p>A báróné pedig siralmas hangon panaszlá el szerencsétlenségét, -fenyegetőzvén, hogy elégtételt és kárpótlást fog követelni a -vasúttól. <span class="pagenum"><a name="Page_322" id= -"Page_322">-322-</a></span></p> -<p>– Most pedig itt vagyok kitéve a hidegnek, szeleknek és -viharoknak a szabad ég alá!</p> -<p>– Ez büntetésre érdemes hanyagság. Egyelőre csak az bizonyos, -hogy reggelig itt nem maradhatsz. Szerencsémre négy üléses kocsival -jöttem. Kérlek vígasztalódjál: daczára a sötétnek, egy óra alatt -otthon leszünk. Van podgyászod?</p> -<p>– Elvitték Kassára.</p> -<p>– Hol van komornád?</p> -<p>– Jetty! Jetty!</p> -<p>Kiáltozhatott a báróné, mert e pillanatban a komorna édesdeden -szunnyadozik coupéjában, vagy épen most ad engedélyt egy utazó -társának, hogy szivarra gyújthasson. Majd csak holnap reggel Kassán -hallja meg, mi történt úrnőivel!</p> -<p>– Ezt nem lehet tűrni, – szólt a grófné. – Mit csinál komornád -Kassán a podgyászszal? tán pénze sincs. Rögtön táviratot küldök -Újhelybe, hogy küldjék vissza a legelső vonattal. Mert ha én téged -egyszer kezembe kaphattalak, legalább három napig el nem -bocsátalak. Te tán fel sem írod, hány látogatással vagy adósom?</p> -<p>– Oh Cecilie, bocsáss meg. Jól tudod, hogy én örömmel vagyok -nálad, de most félnem kell, hogy azt az embert nálad találom.</p> -<p>A grófné az első pillanatban nem találhatta el, melyik volna -jobb politika? megérteni, ki az az ember? vagy tudatlanságot -színlelni. Szerencséjére a báróné folytatá:</p> -<p>– Igérd meg, ha oda jőne hozzád, azonnal befogatsz és elküldesz -minket Réthfalvára.</p> -<p>– Kedvesem, te még föltételekről beszélsz. Mintha nem tudnád, -hogy házamban a vendég az úr, én pedig kész köteles szolgálója -vagyok. Parancsolj, és én engedelmeskedem. Menjünk táviratozni.</p> -<p>Az állomásfőnök, a ki nehány percz előtt mintha a föld nyelte -volna el, nem mutatkozott, most maga sietett elő végtelen -bocsánatkérésekkel. Elmondta, <span class="pagenum"><a name= -"Page_323" id="Page_323">-323-</a></span> hogy a vasúti eshetőségek -statisztikája szerint épen nem példátlan eset, hogy a vonattól egy -pár vaggon hátra maradjon, mert az összekötő készület még mindig -tökéletlen. Hozzá tette, hogy ő már küldött avizót Újhelybe s -reggel kilencz órakor a podgyász és a komorna múlhatatlanul vissza -érkezik. A mi a kárpótlást illeti, ez iránt, a báróné ő méltósága -panaszára, az igazgatóság a legelső ülésben határozni fog.</p> -<p>A báróné büszke lenézéssel kérdé:</p> -<p>– Mit fizetek a táviratért?</p> -<p>– Ez szolgálati telegramm: díj nem jár érte.</p> -<p>A grófné már nagyon megúnta e hosszas tárgyalásokat s azért -karjára vette barátnéját és kis hugocskáját s felült velök a -kocsira.</p> -<p>– Kedvesem, – mondá, – igazán jó lesz, ha podgyászod holnap -megérkezik: mert ha nálam most azt sem tudják, van-e divat a -világon? annyi bizonyos, hogy egy pár szép csinos kis toilette -nélkül emberi teremtmény meg nem élhet.</p> -<p>A kocsi, daczára az éj sötétének, gyorsan haladt. Időközben -csípős hideg szél kerekedvén a mármarosi hegyek ormairól, a grófné -felemelteté a kocsi födelét és közepén a két szárnyat légmentesen -összekapcsoltatá.</p> -<p>Midőn áthatoltak Gelenczén, hallgatagon meredeztek elő boldog -emlékű Miklós bácsi kastélyának falai, melyek között ma már új -birokos lakik. Egy kis leány lopva pillantott arra, s látta, hogy -ott egyik ablakból lámpafény sugárzik a mezőkre.</p> -<p>Ne kétkedjünk, hogy a ki azon lámpa mellett ült, figyelt, ébren -volt és jól hallotta, mint zörögnek végig Cseklész grófné -kocsijának kerekei. Van egyetértés, van a gondolatoknak találkozása -e világon, daczára a falaknak, a külön szakított életnek és a -messze távolságoknak.</p> -<p>A hölgyrablási merénylet pedig bevégzett ténynyé vált. Senki -erőszakot nem látott, de a czél el volt érve. Cseklész gróf, a ki -(mint hallottuk) kedvelte a <span class="pagenum"><a name= -"Page_324" id="Page_324">-324-</a></span> diákos közmondásokat, -idézhette volna: fortiter in re, suaviter in modo.</p> -<p>Lesz sikere? Ki tudná megmondani, miként lehetett a báróné csak -ennyire is engedékeny? Oly határozott jellem, megátalkodott lélek, -megrögzött akarat, nem tudott volna eltűrni egy kényelmetlen éjet a -pályaház várótermében?</p> -<p>Asszonyi természet. Tehát a ki asszonynak született, e -törvénynek alá van vetve.</p> -<p>Vitte leányát a börtönbe: elhitette magával, hogy ott hagyja, -míg ki nem veri fejéből «azt az embert» vagy vén leány lesz belőle, -mint maga is volt. De mikor egy véletlen eset fordulatot hozott -közbe, tudtán és akaratán kívül elveszté erejét, ingadozott s a -bizonytalan jövőnek tengerébe belemerült.</p> -<hr class="chap" /> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_325" id= -"Page_325">-325-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h2><img src="images/27.png" alt="" title="" /> XXVII.<br /> -<span class="smaller">(Az elhatározó ütközet lefolyása a grófné -termeiben.)</span></h2> -</div> -<p>Már késő este volt a faluban, de épen a legélénkebb óra a -kastélyban, midőn a grófné új vendégeivel megérkezett. Egyenesen a -számukra rendelt szobákba vitte őket; a komorna is megjelent, mert -a hölgyek öltözékén és fejdíszén mindig van valami igazítani -való.</p> -<p>Azután felvezette őket a társalgó terembe, mint győzelmes -tábornok a zsákmányul ejtett hadi foglyokat. Ez volt benső érzete, -a miből nem következik, hogy így is mutatta volna.</p> -<p>A meglepetés leírhatlan: mint ha a grófné halottat támasztott -volna fel. Tudták ugyan, hogy a ház úrnője fontos okból utazott el, -s csak vendégeinek érdekében lehetett távol; de hogy épen az -elátkozott kastély bárónéját és tündérszép Lenkéjét hozza ide -ajándékul: ily örömre és meglepetésre senki elkészülve nem -lehetett.</p> -<p>De azért senki sem mutatott csodálkozást. Ily kör a kimélet és -gyöngédség hazája, a hol a legelső törvény mindent elkerülni, a mi -a jó ízléssel ellenkezik. Mindenki magának tartá fönn azon -véleményét, hogy a réthfalvi kastély regényének vége van s a -hölgyek újra elfoglalják a társaságban azon díszes helyet, mely -őket mindig megillette.</p> -<p>Lenke kisasszony talált itt egy ismerős leánykára, a kihez -csatlakozott. Leültek ketten beszélgetni s a <span class= -"pagenum"><a name="Page_326" id="Page_326">-326-</a></span> -következő perczben egy pár hódolatteljes udvarló sem hiányzott -mellettök.</p> -<p>A véletlen (még pedig a valóságos) úgy hozta magával, hogy ezen -estén még más érdekes vendég is érkezett.</p> -<p>Nagygáthy Gedeon újra névtelen levelet kapott, azon váddal, hogy -itteni tiszttartója roppant tolvaj. Tehát Kis-Gáthon termett, -megvizsgálta a nagy számadást, a kis pénztárt s mindent legjobb -rendben találván elment vadászni, estére pedig meglátogatta a -grófnét.</p> -<p>Itt találkozott a bárónéval, a kit a réthfalvi mulatságos -affaire óta nem látott. A viszony köztük tettleg megszünt, de -diplomatice a szakítás soha kimondva nem volt.</p> -<p>Nincs az emberi természetben szebb, nemesebb és gyöngédebb -fogalom, mint a mit e kifejezés: anya, foglal magában. Még a -rablógyilkos is elérzékenyedik és könnyet hullat e gondolatra: ez -itt édes anyám!</p> -<p>És mégis ez a kiméletet nem ismerő hatalom, a természet, képes -lehet az anya eszméjét is bizonyos időszakra rossz hírbe hozni.</p> -<p>Ez azon egy vagy két, néha több év, a midőn az anya férjet keres -leányának. Ilyenkor minden anya más lénynyé változik. Ha rejtőzött -lelkében egy gyarló vonás, hiba, tökéletlenség, az mind napfényre -kerül, mint szeg a zsákból. Eddig finom, mérsékelt és tartózkodó -volt; most elárulja, hogy cselszövő is tud lenni, ha leányát -másként főkötő alá hozni nem birja. Sokan épen nem kényesek az -eszközök válogatásában, irigyek, ingerültek és köznapiak. Pedig -ezen állapotuk erősen feltünik a társaságban.</p> -<p>Réthfalvy báróné kivételes helyzetben volt. Neve, rangja, -földbirtoka, sok pénze mellé még a báj és szépség remekét -nevezhette leányának. Tehát egész sereg imádó között -válogathatott.</p> -<p>De a rideg és érzéketlen természet törvénye neki sem engedte el -a leányos anyák közös sorát. Válogathatott száz közől s mégis -agyvelejében azon egy <span class="pagenum"><a name="Page_327" id= -"Page_327">-327-</a></span> gondolat vert állandó fészket, hogy a -Nagygáthy grófnéságon kívül nincs üdvösség a földön! Ezen forrásból -származott jelen helyzete s lett belőle különcz nő, zsarnok mama, s -a mi leginkább megbocsáthatlan hiba, nevetséges asszonyi -teremtés.</p> -<p>Ezen anya most, akarva vagy kénytelenségből, ismét jelen volt a -nagy világban. A társaság úgy fogadta mint szívesen látott -megtérőt. (Egyesek azt mondták: végre megjött az esze.) Mindnyájan -úgy mutatták, mintha a viszontlátásban semmi különös ujság sem -volna.</p> -<p>És a báróné? sietett-e az ezüst tálczán elébe vitt amnesztiát -felhasználni? Majdnem úgy látszott.</p> -<p>De mint a kiállott halálos betegség után a legcsekélyebb -vigyázatlanság is meghozza a recidivát: úgy a báróné, mihelyt újra -megpillantotta Nagygáthy grófot, a kiűzött ördög heted magával tért -vissza, s vitte őt galléránál fogva a régi gödörbe.</p> -<p>Gedeon gróf, a ki a társalgás sivár tudományában jártas férfi -volt, kötelességének tartotta igen tüntetőleg kimutatni, hogy -daczára bizonyos eseménykének, a rokonság és jó barátság kötelékeit -még mindig változatlanul föntartani akarja.</p> -<p>A szerencsétlen báróné alig hallott csak nehány udvarias szót, -lekötelező bókot tőle, mindjárt leült egy pamlagra.</p> -<p>Ez pedig annyit tesz a szalónokban: üljön le ön is a szemközti -székre, mert beszédem van önnel. Más esetekben ennyit: megengedem, -hogy mulattasson!</p> -<p>De ugyan megjárta.</p> -<p>Nagygáthy gróf, külsőleg elég finom gavallér volt, de ha -megkarczolta valaki, ezen csekély nyiláson is beláthatott lelkének -ősi hibájába, s felfedezhette az elbizakodást és -felfuvalkodást.</p> -<p>– Nénikém, végtelenül örülök, hogy látom. Sajnálnám, ha azt -gondolná, hogy haragszom és aprehendálok. A Nagygáthy vér nem ismer -ily köznapi szenvedélyt. Úgy-e, gratulálhatunk egymásnak, hogy -<span class="pagenum"><a name="Page_328" id= -"Page_328">-328-</a></span> még elég jókor megmenekedhettünk oly -elhamarkodástól, melyet ha egyszer elkövettünk, tőbbé jóvá nem -tehetjük?</p> -<p>A báróné hallani kényszerült e világosan lemondó szavakat. De -bensejének pokoli tüze daczára, képest volt hidegen mosolyogni.</p> -<p>– A fődolog, – felelé – ha valaki ily könnyen vigasztalhatja -magát.</p> -<p>– Oh, épen nem könnyen! Most, mikor ismét látom Lenke hugomat, -érzem, mennyit vesztettem!</p> -<p>– Érzed veszteségedet?</p> -<p>– Lelkem mélyéből. De mit tehetek? Vak voltam, azt hittem, annyi -boldogság elnyerésére elég, ha Nagygáthy gróf lehet az ember. De -jött élesre fent késsel a szemorvos s ketté vágta a hályogot, mely -látásomat elborította. Würzheimné tett bolonddá. Ilyen szerelmes -levelekkel tűzbe hozhatta volna a hó-embert, a kit a gyerkőczök -karácsonykor az iskola ajtaja elé állítanak. Szerencsémre, azt -hiszem, úgy hallgatólag, már megegyeztünk, hogy e kellemetlen -félreértési esetkéről többé ez életben nem beszélünk. Mentségemet -el kellett mondanom s most, mint ártatlan, biztosan számítok -bocsánatra.</p> -<p>Más mama megutálta volna az izetlen fecsegőt, de a báróné csak a -szenvedett veszteség nagyságát mérlegelte.</p> -<p>Csodálatos ellenmondás! A büszke úrnő eltűrheti a -lealáztatást.</p> -<p>Hogy egy ilyen anyának soha eszébe nem jut önmagától megkérdeni: -ha leány volnál, kellene neked ilyen férfi?!</p> -<p>Hallgatott. Ennek pedig következése lett, hogy Gedeon gróf vette -fel a szót s meg nem gondolva, ki előtt beszél? folytatá:</p> -<p>– Legnagyobb csodám, hogy Gábor barátomat nem találtam itt. -Igaz, hogy velem együtt, csak eltévedve jön ide; de ha én a puszta -rokon, megérzettem, hogy kellemes meglepetés érhet: hova lett -<span class="pagenum"><a name="Page_329" id= -"Page_329">-329-</a></span> ösztöne, sejtelme a szerelmesnek, hogy -ily napon otthon ül és mathematikai feladatok megfejtésével öli az -időt? Nénikém, elhiheti az én szavamra, hogy ez a Szabolcsy Gábor -derék ficzkó. Eleinte nem szerettem: mert ki az ördög köt -pajtásságot egy mérnökkel, a ki gróf akar lenni? De ha még is lett: -az már más. Szép neve van. Vagyona csinos. Gelencze, a pesti ház s -Miklós bácsinak 230,000 forintja, a mit öregsége miatt nem tudott -elkölteni! Patvarba! ki tudná ezt jobban, mint én, a kinek mindezt -az orra elől csipte fel!</p> -<p>A báróné félvállról felelé:</p> -<p>– Az én időmben, hasonló helyzetben, az urak oly udvariasak -voltak, hogy ennyi kár felszámolása után a menyasszony elvesztését -is elpanaszolták volna.</p> -<p>Ezt mondva szétnézett, mint a ki unatkozott és más társaságot -keres. És talált is. Ott volt közelében egy főispánnak özvegye, a -ki férje utáni búsulásában szépen felhizott, és szerencséjének -tartotta, ha a bárónéval piquetirozhatott s boldog volt, ha e -kitüntetés fejében veszthetett és fizethetett.</p> -<hr class="tb" /> -<p>Cseklész grófné csak azt várta, hogy kedves barátnéja a -kártyajárás esélyeinek tanulmányozásába merüljön s akkor karonfogta -kedves hugocskáját s azon czím alatt, hogy egy szobának új -butorzatát megmutatja, két vagy három ajtón túl bevezeté azon kis -ebédlőbe, mely vendégek jelenlétében soha használatban nem -volt.</p> -<p>Ezen kis szoba a kastély szögletét képezi, a hol az épület -megtört és kilátást engedett a mezőkre, kelet felé. Új bútorzat itt -nem volt. Régi tölgyfa székek meredeztek óriási magas támláikkal. -Régen elmúltak a napok, a midőn Cseklész gróf az ő imádott -Cecilie-jével itt kettecskén ebédelgetett s aztán, mint mondá, pro -concoctione, egy-egy órát az idylli jeleneteknek szentelt. -<span class="pagenum"><a name="Page_330" id= -"Page_330">-330-</a></span></p> -<p>Ujság csak az volt itt, hogy a két ablak közötti falra fényezett -diófából készült szekrény volt felszegezve. Csekély jószág, nagyobb -ugyan mint a czukorszelencze, de kisebb mint a toilette-tükörnek -huzófiókos alja.</p> -<p>– Ezt akartam neked megmutatni.</p> -<p>– Mi ez néni?</p> -<p>Valóban kérdenie kellett, mert kívülről semmi különös érdekest -nem mutatott. A felső részén vaskarika rugott ki, mely fémlemezzel -s azon felül hártyával volt elzárva és bevonva. Két oldalról vastag -selyem zsinór függött le, s mindenikre valami igen könnyű készülék -volt hozzá erősítve: olyan, mintha a tentatartónak, vagy a -klarinétnak a felső végét levágták volna.</p> -<p>– Mi ez, édes néni?</p> -<p>– Ez nagyszerű legújabb találmány, mely nálunk még nem -ismeretes, de nem sokára az egész világ használni fogja.</p> -<p>– Mire fogja használni?</p> -<p>– Diplomatiára, kereskedésre, börzei üzletekre, politikai -összeesküvésekre és rendőri kémkedésekre. Itt nálam csak vendégeim -mulattatására fog szolgálni. Egyelőre pedig be kell bizonyítania, -hogy van még igazi szerelem a mai világban.</p> -<p>– Oh néni, minő tréfa!</p> -<p>– Lásd itt e kis fekete csontgombot, ha ezt lenyomod, megszólal -egy csengetyű valahol a távolban.</p> -<p>– Ilyet már láttam. Nekünk is volt pesti lakásunkban, sőt a -vendéglőkben is, ha valahova a mamával elutaztunk. Távirda?</p> -<p>– Annak egy sokkal meglepőbb és csodálatosabb faja és -tökéletesítése. Tegyünk kisérletet. Nyomd le a fekete gombot s ha -arra rögtön megszólal a mi csengetyűnk is: jelezni fogja: hogy -valaki a távolban ezt hallotta s oly közel ült mellette, hogy -rögtön felelhetett.</p> -<p>A kis leány, félénken, csak kis ujjával érinté a <span class= -"pagenum"><a name="Page_331" id="Page_331">-331-</a></span> fekete -gombot, de ugyan csak ijedve kapta vissza kezét, a midőn, mint -érkezett válasz, a szeme előtt fénylő csengetyű is megszólalt.</p> -<p>– Most rendben van minden – mondá a grófné – ezt a két kis -könnyű karikát, a füledre teszed, ide pedig, arra lemezes karikára, -rábeszélsz.</p> -<p>– Mit mondjak?</p> -<p>– A mi tetszik: Például: én vagyok, Lenke.</p> -<p>A kis leány nevetett és ajkait a lemezes karika felé tartva, -igen halk hangon mondá:</p> -<p>– Én vagyok! Lenke.</p> -<p>Semmi hallható válasz nem érkezett: de a grófné látta, hogy a -kis leány szeme fényleni kezd, arcza lángba borul, keble emelkedik -s mintegy megsemmisülve a csodálkozás alatt, kiejti kezéből a gép -zsinórzatát.</p> -<p>Néhány évvel később, a midőn ezen találmány az egész -polgárosodott világon elterjedt, ezt a hatást elő nem idézhette -volna.</p> -<p>A kis leány magán kívül volt. Világosan hallotta és megértette -szíve szerelmének oly jól ismert szavát. Mintha csak a falba vájt -rejtett üregből szóltak volna hozzá. A válasz pedig így -hangzott:</p> -<p>– Én vagyok, én szólok, Gábor. S midőn a tudomány e bámulatos -vívmányát e hazában először én használom, legyen első szavam: -szeretem önt szivemből, lelkemből forrón és végtelenül. Egész -életem önnek lesz szentelve s nincs e földön oly hatalom, mely -minket külön választhat.</p> -<p>A grófné semmit sem hallott, mert a gép csak annak szól, a ki a -villanyos vezetéket magában záró zsinórt, a hangfogókkal füléhez -tartja. De nem volt nehéz a küldött izenet értelmét eltalálni. Ez -okból itt mindent a legjobb rendbe hozván, nehány lépéssel -visszahúzódott, mint a ki a szobát el akarja hagyni.</p> -<p>– Hugocskám – mondá, a midőn megfogta az ajtó kilincsét – ne -zavarodjál meg, mert egyedül csak te hallhattad, a mit Gelenczén -beszéltek. Én <span class="pagenum"><a name="Page_332" id= -"Page_332">-332-</a></span> azonban még azt sem akarom hallani, a -mit te fogsz mondani, mert a hű szerelmeseknek joguk van arra, hogy -szívök titkát, tanu nélkül, háborítlanul közöljék egymással. S -miután az illem nem tiltja, hogy a leányka egyedül maradjon a -szobában, olyan fiatal emberrel, a ki ide másfél mértföldnyi -távolban szíja a levegőt, tíz perczre magatokra hagylak.</p> -<p>– Nem, néni! oh nem! megölne a félelem, a rettegés.</p> -<p>– Bohóság. Nem élünk a kisértet-hivés századaiban. Mit látsz? -egy gépet, mely a természet törvényeinek szolgailag -engedelmeskedik. Más semmi. Itt leszek közeledben, a szomszéd -szobában s ha letelt az idő, benyitok és viszlek a terembe.</p> -<p>Ezzel kisiklott a szobából, becsapta az ajtót s kívülről a -kulcsot a zárra fordította.</p> -<p>A kis leány reszketett. Esze, értelme felbátorította, de -képzelmei a mesés világ felé ragadták. Mintha félnie kellett volna, -hogy e falból egyszerre előrohan egy kisérteties alak, átkarolja őt -és elrabolja.</p> -<p>Ott a sodrony másik végén a fiatal ember nyugtalanul várta a -választ, mely sokáig nem jött meg. De megmagyarázhatá a késedelem -okát. Időt kellett engednie a csodálkozás első rohamának -lecsendesedésére. Nem is sürgetőzött a jeltadó csengetyűvel, hanem -várt türelemmel.</p> -<p>S miután Lenke kisasszony nem volt bátortalan természetű, -lassanként visszanyerte önuralmát, s kezébe véve a hangfogót oda -beszélt a hideg fémnek.</p> -<p>– Oh, barátom, ez rettenetes találmány. Mint ha a más világról, -tán épen a sír sötétéből hallottam volna a hangot, mely oly ismerős -előttem. Igazán ön beszélt? Szeret? Oh, ha szeret, akkor én még -ezerszer jobban szeretem és egész életemben az lesz legboldogabb -gondolatom, hogy én önt még elébb szerettem! Értette a mit -mondtam?</p> -<p>– Értettem, s hálás szívvel megköszöntem édes szavát. E gép még -azt is híven visszaadta, ha az én <span class="pagenum"><a name= -"Page_333" id="Page_333">-333-</a></span> imádottam egyik -gondolatát leányi félénkséggel és angyali ártatlansággal halkabban -súgta, vagy visszatartott lélegzettel felém sóhajtotta.</p> -<p>– Nem lehet a gépet úgy forgatni, hogy lássam is önt?</p> -<p>– Fájdalom, nem. Én most Gelenczén egyedül ülök szobámban. -Előttem hasonló szerkezetű készülék függ le a falról, mint ön -előtt. Önre gondolok; lelkem látja a legszebb és legbarátságosabb -gyermeki arczot: de tényleg csak ezen hideg érczlaphoz beszélek. A -villany ereje tova ragadja hangomat, de szemem oda nem követheti. -Holnapra boldogabb perczeket várok. A grófné izené, hogy ott van -Nagygáthy gróf s nagyon ingerült párbeszéde volt az édes -mamával.</p> -<p>– Ön ezt tudja?</p> -<p>– A grófné, e gép által mindent megmond nekem. Reményt adott, -hogy holnap láthatom önt.</p> -<p>– Ha ide jön, mindenesetre; de csak nehány perczre, mert mamám -kijelentette, hogy addig marad itt, míg ön át nem jön -látogatóba.</p> -<p>– A grófné azt hiszi, rábirhatja barátnéját, hogy eltűrheti az -én szenvedhetlen jelenlétemet.</p> -<p>– Kérem önt, semmit se koczkáztasson. Inkább beszélgessünk e -gépen át egy pár napig, mint megérjem a szomorúságot, hogy lássam -önt egy pillanatra s aztán bezárjanak a börtönbe, Kassán, vagy -Réthfalván. Tudja, hol van most mamám?</p> -<p>– Kártyázik a főispánnéval.</p> -<p>– Igazán részünkön van Cecilie néni?</p> -<p>– Jelenleg kétségtelenül. Jó szíve van s azon kívül e gép -rendkívül mulattatja. Én itt ülök tétlenül, s várom az érkező -igét.</p> -<p>– Tudta, hogy én beszélni fogok önnel?</p> -<p>– A grófné megigérte.</p> -<p>E pillanatban valaki kívülről megzörgeté az ajtó kilincsét. A -tíz percz letelt, mint egy elröpült fohász.</p> -<p>– Oh, Gábor, vége e nap boldogságának. Jön a <span class= -"pagenum"><a name="Page_334" id="Page_334">-334-</a></span> néni s -visz vissza a társaságba. Még egy utolsó szót.</p> -<p>– Szeretem önt!</p> -<p>– Szeretem önt!</p> -<p>A grófné belépett s mindjárt látta, hogy az engedélyezett tíz -percz nem volt itt elpazarolva. Egy tekintet a leány boldog arczára -s többé semmi oka sem lehetett a kérdezősködésre.</p> -<p>Mikor Lenke kisasszony ismét a társaságba vegyült, Nagygáthy -gróf rögtön melléje telepedett és el sem hagyá helyét, mint a -szinházban a megfizetett zártszéket.</p> -<p>A leányka pedig mióta nem tekinté őt vőlegényének, tiszta -szivéből visszafogadta rokonának és kedves jó bácsikájának. És az -est hátra levő részét oly kellemes csevegés és nevetközés között -tölték el, hogy e rögtöni változás az egész társaság előtt méltán -feltünhetett.</p> -<p>És nem is egészen ok nélkül. Tudjuk, hogy Gedeon gróf mindig -Ciceroval tartott, a ki azt mondta: ha olvasom a könyvet, hiszek -neki, ha leteszem, kétkedem. Így volt ő Lenke hugával: ha nem -látta, könnyen feledte, de ha bűvös közelébe jutott ezen a menny -minden bájaival és gyönyöreivel elárasztott alaknak, rögtön -felgerjedt régi szenvedélye. Egy pillanatra elkapta a szerelem -mámora, elfeledkezett, hogy a 70,000 holdas vőlegény a 9000 holdas -menyasszonyt joggal keveselheti, sőt hinni kezdé a báróné azon -meséjét is, hogy ez a tapasztalatlan gyermek pusztán csak -természetes félénkségből rejtőzött el előle, bizonyos igen -nevezetes napon. Épen mint a kis fiú teszi, ha ágy alá búvik, hogy -ne vigyék iskolába.</p> -<p>Csakhogy a kis fiút hamar megtalálták ott, míg a menyasszonyt -akkor látták, a midőn saját jó szántából került haza.</p> -<p>Éjfél után egy órakor széledni kezdett a társaság; az urak és -hölgyek, mintha szökdösniök kellett volna, egymás után eltüntek és -éji nyugalomra tértek. <span class="pagenum"><a name="Page_335" id= -"Page_335">-335-</a></span></p> -<p>Reggel tizenegy órakor volt a szokott idő, melyben a társaság -ismét együtt volt a nagy teremben.</p> -<p>Jetty, czimzetes komorna is megérkezett s a grófné rendelkezése -folytán kocsit talált a várkonyi állomáson; tehát a báróné és -leánya öltözéket változtatva jelenhettek meg a társaságban, mely -épen e perczben vonult be a reggeliző terembe.</p> -<p>Itt roppant kerek asztal állott a középen, megrakva istennek -minden legválogatottabb áldásával. Szokás szerint ilyenkor teljes -szabadság uralkodott. Mindenki oda ült, a hova tetszett, abból -evett, a mi szemét és étvágyát leginkább felingerlé. Az urak -jártak-keltek, egy kicsit iszogáltak, sőt némelyek félre is ültek, -ettek valamit és hirlapot olvastak.</p> -<p>A báróné rosszul aludt; egész éjjel lázas álmokkal küzdött; -Nagygáthy grófnak pillanatnyi felhevülése ismét elszédítette, újra -hiú képzelgésekre ragadta. De most mindjárt nem tetszett neki, hogy -ezen hirhedt csélcsap nem Lenke mellett keresett helyet, hanem -bevette magát a legnagyobb kényelemmel az asszonyok közé, úgy hogy -jobbról a grófné, balról a főispánné szomszédságába jutott.</p> -<p>Itt igen hangosan beszélt. Úgy látszott, bámultatni engedte itt -élvezett szabadságát és ékesszólását.</p> -<p>– Úrnőm, grófném, határtalan hatalmú nénikém! engedje meg -legalázatosabb rabszolgájának, hogy ezt a novemberi pompás -villegiaturát egy kissé megkritizáljam.</p> -<p>– Oh, bátran – felelé a grófné, a ki mindig készen volt apró -dolgok fölött hangzatos szólamokkal parádét űzni. – Ön tudja, hogy -a politikában a hiven szerető nő mindig rendületlenül férje pártján -áll. Cseklész úr pedig felkent hőse a korlátlan sajtószabadságnak. -Egyszer egy télen esküdtszéki tag volt s minden vádlottat, elvből, -«nem vétkes»-nek itélt. Talán talált az én dicsőséges Gedeon öcsém -nálam valami javítani valót? <span class="pagenum"><a name= -"Page_336" id="Page_336">-336-</a></span></p> -<p>– Valami javítani valót? az ég irgalmazzon ily -szerénytelenségtől; – hanem egy kis kiegészítés még sem volna -felesleges.</p> -<p>– Hallom.</p> -<p>– Három kisasszony, három elsőrendű szépség van a háznál, és -csak ugyanennyi fiatal ember.</p> -<p>– Nem elég mindeniknek egy?</p> -<p>– Elég; de ne foszszuk meg a hölgyeket legszentebb joguktól, a -válogathatás szabadságától. Például ha két kisasszony már kijelölé -azon napra udvarlóját, a harmadik kénytelen megelégedni a -maradékkal: tehát tartalék-seregről is kellene gondoskodnunk.</p> -<p>– Ez igaz.</p> -<p>– Engedje meg tehát édes néni, hogy átkocsizzam Gelenczére, s -rendőri karhatalommal idehozzam az én kedves mérnök barátomat.</p> -<p>– E szívesség köszönetet érdemel.</p> -<p>Gedeon gróf rögtön élt a nyert felhatalmazással s felkelvén -székéről a legközelebb mellette állongó szolgának parancsolá: mondd -a kocsisnak, hogy fogjon.</p> -<p>– Ez államcsiny – gondolá némely élesszemű jelenlevő.</p> -<p>– Ez összeesküvés ellenem – súgá a báróné szomszédnéjának, a -kivel bizalmaskodni is szokott.</p> -<p>A ház úrnője a forradalom kitörésének közelegtét érezvén, -szétnézett az asztalon s mindjárt talált oly hiányt, melynek -kipótlására személyesen kellett intézkednie.</p> -<p>Átment tehát a szomszédban fekvő nagy terembe s leült egy -karszékre, szemközt a kandallóval, előre tudván, hogy a báróné -nyomban követi. Úgy is volt. Jött, mellé ült és siralmas hangon -mondá:</p> -<p>– Cecilie, nem feledted igéretedet?</p> -<p>– Csak nem akarsz hazautazni?</p> -<p>– Én szívesen itt maradnék; de ne kivánd, hogy találkozzam azzal -az emberrel. <span class="pagenum"><a name="Page_337" id= -"Page_337">-337-</a></span></p> -<p>– Ez túlságos aggály, indokolatlan érzékenység. Mért háborgatna -téged, egy emberrel több, vagy kevesebb a házban? Reggel, este egy -kis fejhajtással elfogadod üdvözletét, egész napon pedig -souverainement ignorálod. De ha ily rögtön elmégysz, azt mondják -vendégeim: féltél.</p> -<p>– Féltem? kitől?</p> -<p>– Nem tőle, hanem magadtól. Félsz, hogy bővebben megismered, -becsülni fogod eszét, szívét, nemes jellemét s akkor nem lehetsz -iránta igazságtalan.</p> -<p>– Ah, fogass be. Megyek, de nem haza, hanem Kassára.</p> -<p>– Nem akarod megismerni?</p> -<p>– Soha!</p> -<p>– Ah, soha! kedvesem ez nem diplomatiai kifejezés. Mondjuk, hogy -csak később. Ezen szó sem kötelez le a jövőre: mert az itélet napja -is csak valamikor később fog bekövetkezni.</p> -<p>– Hűtelen faj.</p> -<p>– Kérlek, ne beszélj így. Melyikünkhöz nem volt valaki hűtelen? -és kicsoda közülünk, a ki valakihez hűtlen nem volt? A legelső -szerelem soha sem az igazi. Lásd, Cseklész úr, mikor tizenhárom -éves fiú volt, szonetteket írt egy hét éves leánykára. El is -nevezte nevelője magyar Petrarcának. Aztán hányfelé esküdött örök -szerelmet, míg a végzet karjaim közé vezérlé s mint látod, példás -egyetértésben élünk.</p> -<p>– Ah Cecilie, oly kedélylyel, mint a tied, még boldogtalannak -lenni is élvezet.</p> -<p>– Oly művészet, a mit más is megtanulhat.</p> -<p>– A Szabolcsy név mindig szerencsétlenséget hozott házunkba.</p> -<p>– Akkor a valószínűségek statisztikája szerint fordulni kell a -koczkának. Ime, imádott férjem ha kilenczszer veszt a pique-dámán, -tizedikszer is rá tesz s akkor egyszerre visszanyeri összes -veszteségét. Boldog, a ki ily nagy filozófus neje lehet Európában. -<span class="pagenum"><a name="Page_338" id= -"Page_338">-338-</a></span> Te pedig úgy mutatod, mintha sok -kisérletet tettél volna a Nagygáthy névvel! Honnan tudod, mi lakik -e parányi emberkében? De most jut eszembe, hallottad már ezen új -szót, telefon?</p> -<p>– Olvastam a lapok hirei között: valami amerikai humbug.</p> -<p>– Nem az, mert létezik. Sőt már itt nálam is működésben van. Oly -bámulatos gép, hogy maga elég mulatságot fog adni arra, hogy -vendégeimet karácsonyig itt tarthassam.</p> -<p>– Hogy jut neked most eszedbe, velem a telefonról beszélni.</p> -<p>– Mindjárt látod okát. Cseklész és Gelencze között telefoni -összeköttetés van. De még titok. Itt csak a táviró sodrony -felhúzását tudják: de valóságos telefon.</p> -<p>– Még nem magyaráztad meg, mint tartozik ez az én ügyemre?</p> -<p>– Jer és nézd meg. Gedeon öcsénk huszonöt percz alatt Gelenczén -van. Most mindjárt betoppan a gelenczei kastélyba. A mérnök gróf -beviszi a kandallós szobába, ketten elkezdenek beszélni s te minden -szót hallasz.</p> -<p>– Itt Cseklészen, Gelenczéről?</p> -<p>– Ez a telefon mestersége.</p> -<p>– Bocsáss meg, az ezeregy éji mesék csak olvasni, de nem elhinni -valók.</p> -<p>– Századunk a tudomány bámulatos csodáinak korszaka. A gőzerő, -vasút, távirda, fotografia a tegnap vívmánya; ma már a telefonra -jutottunk. Szót se vesztegess a kétkedésre. Saját füled fog -meggyőzni. Megismered mindkettőnek hangját, még azt is, ha egyik -köhent, vagy pöfékelve szíja pipáját.</p> -<p>– Elismerem, hogy érdekemben volna megtudni, mit beszél Gedeon -öcsém a hátam mögött. De, Cecilie! nem borzasztó lesz hallani, ha -két hirhedt jó madár, rá kezd arra az undokul szemtelen férfi -stylusra. <span class="pagenum"><a name="Page_339" id= -"Page_339">-339-</a></span></p> -<p>– Kedvesem, ezen túl kell magadat tenned: másként nem járja. -Lásd, hogy félünk a női orvostól, de ha szükségünk van rájok…</p> -<p>– Oh, kérlek, hadd ezt.</p> -<p>– Akkor szelidebb hasonlítással szolgálok. Úgy-e kellemes -étvágygyal megeszszük a fáczán melle húsát, de a fejét, lábát, -körmét ott hagyjuk, pedig a szakács azt is feltálalta. Te se halld, -a mi nem hallani való, de jól értsd meg azt, a minek hasznát -veheted.</p> -<p>Ezzel bevitte a kis ebédlőbe s megmutatta a gép külső -szerkezetét. Természetes, hogy itt várni kellett, mert a grófné, a -báróné előtt nem izenheti Gelenczére, hogy kezdődjék az előre -kiszámított komédia.</p> -<hr class="tb" /> -<p>Gelencze ura a kastély kapuja előtt várta barátját. A grófné már -reggel értesítette a látogatásról s még az órát is meghatározhatta: -reggelizés után annyi időre, míg Nagygáthy gróf lovai gyors -ügetéssel oda érnek.</p> -<p>– Servusz Gabi. Mondd rögtön, igaz-e, a mit ez a hóbortos -Cecilie néni velem elhitetni akar?</p> -<p>– Szóról, szóra.</p> -<p>– Akkor igazolnom kell magamat, miként egyeztem bele e képtelen -játékba. Teljes félóráig titkosan konferencziázott velem; azt pedig -tudod, hogy én Ciceróval tartok.</p> -<p>– Mindenben a mi bölcsesség.</p> -<p>– Tehát az este megint gyenge órám volt. Olvastam a könyvet; -gyönyörű arany betűkkel van írva Lenke hugom szép szemében. Mellé -ültem, vele mulattam és újra elszédültem. De jött az éj, s vele a -reflexió és a hideg megfontolás ideje. Mert láttam, hogy a báróné, -a kivel kicsit nagyon őszintén gorombáskodtam, újra vérszemet kap, -hálót vet, s horogra akarja csalni a nagygáthi kövér halacskát. Jer -segíts ki a hinárból. Vezess a gép elé, hadd mondjam el -<span class="pagenum"><a name="Page_340" id= -"Page_340">-340-</a></span> ott, a mit szemben elmondani nagyon -restelnék. Elhiszi a báróné, hogy mi, ketten tout de bon, -fecsegünk?</p> -<p>– A két hangot mindenesetre megismeri és a szavakat megérti. -Később, ha a telefon ismert és elterjedt intézmény lesz, ily -kiszámított szinpadi jelenet rögtönzésére használni nem lehet. Mert -a villanyos sodrony csak úgy viszi a hangot a távolba, ha az ember -egyenesen a gépre alkalmazott fémlemezre beszél. Ily módon pedig -nem szoktunk conversálni. Most azonban a báróné még elhiheti, hogy -ketten bizalmasan csevegünk és mindent hall, a mi a szobában élő -szóval kimondva lett.</p> -<p>– De kérdheti, mért jöttünk épen azon szobába, a hol a telefon -áll.</p> -<p>– A báróné nem fogja azt kérdeni: de azt is hiheti, ha az ember -magában lakik, elég, ha egy szobát fűttet.</p> -<p>– Bravo: ez rá nézve argumentum ad hominem. Nagyon hajlandó lesz -elhinni.</p> -<p>Bevezette barátját a háló-szobába, a hol pattogó tűz égett a -kandallóban s ketten a gép elé álltak.</p> -<p>Bizonyosra jöttek ide, mert Cseklészen a komorna már jelt adott -arra, hogy a grófné barátnéjával közeleg.</p> -<p>– Kezdjük – szólt Gedeon gróf – ne várakoztassuk a -hölgyeket.</p> -<p>– Ezennel megnyitom a gépet; de szükség, hogy két dologra -figyelmeztesselek.</p> -<p>– Helyes; te is értesz már a primo és secundóhoz.</p> -<p>– Először, hogy kezdetben közönyös tárgyakról beszélj; az -időről, a vetések állásáról; megkérdheted, nem vagyok én is náthás -ebben a ködös lucskos időben?</p> -<p>– Úgy lesz.</p> -<p>– Másodszor folyvást minden megerőltetés nélkül beszélj, mint ha -kényelmesen hozzám szólanál. Mert <span class="pagenum"><a name= -"Page_341" id="Page_341">-341-</a></span> átkozott hűséges gép ez. -Ha szokatlanul erősen artikulálsz, mindjárt észreveszik, hogy nem a -melletted ülőhöz beszélsz, hanem egyenesen átkiabálsz a szomszéd -kastélyba.</p> -<p>– Értem; kezdhetjük.</p> -<p>Csakugyan egy darabig köznapi tárgyakat emlegettek s csak -lassanként tértek kitűzött czéljok felé, melynek kivánt eredménye -az lett volna, hogy az egyik urat elkergessék Réthfalváról, a -másikat (esetleg) meginvitálják oda.</p> -<p>Most már jött a java.</p> -<p>– Oh barátom! Egy Nagygáthy, és oly férfi mint én vagyok, nagyon -sokat követel a házasságtól! A menyasszony jó neve, ősrégi -családja, és ragyogó szépsége még nem elég az üdvösségre. Nagyobb -földbirtok kell oda, mint a réthfalvi rongyos 9000 hold és több -pénz, mint a 200,000 nyomorúságos forint, a mit a fösvény báróné -évek óta, a tíz körmivel összezsugorgathatott! Megmondjam neked a -minimumát azon árnak, melyen alól a Nagygáthy grófok soha el nem -adták fiatal korukat és szabadságokat? Körülbelől 20,000 hold és -legalább egy millió pengő forint, hogy menyasszonyom pénzéből -kifizethessem adósságaimat. Azzal aztán nem gondolok, ha az asszony -hozományát betáblázzák birtokomra, mert az ily pénz úgy is csak -soha meg nem adom fejében kötött adósság.</p> -<p>– És a szépség, szívbeli jóság és hű szerelem becse hol -marad?</p> -<p>– A mi a szépséget illeti, ez magától érthető kellék, de -bizonyos határig hajlandó vagyok alkudozásba bocsátkozni. Mert mire -való nekem a feleség? hogy adjon örököst. Egyet? az kevés. Kettő -elég, három felesleges. Csak annyi kell, hogy ha elvinné -valamelyikét a kicsikék közől a difteritisz, maradjon más is -rezervában. Mihelyt pedig csiripol köröttem a Nagygáthy -sucrescentia, s biztosítva van a jövő, menten visszaveszem régi -szabadságomat és élvezni <span class="pagenum"><a name="Page_342" -id="Page_342">-342-</a></span> akarom második ifjúságomat. Jogom -van erre, re quasi bene gesta. Az asszony ekkor pityereghet, -tetszése szerint; hullathatja könnyeit, mikből Shakspere szerint -krokodilok teremnek. Végre, miként a zsák megleli foltját, úgy a -megszomorodott szalmaözvegy az ő vigasztalóját.</p> -<p>Gábor gróf itt hirtelen bezárta gépét, mert sok volt már, a mi -hallani valót innen Cseklészre küldtek.</p> -<p>– Gida! Nagyon elragad buzgóságod. Ne feledd, hogy a báróné -hallja szavadat Cseklészen, nem pedig madame Gouguenard, az -expáholynyitóné Trouvilleben.</p> -<p>– Patvarba: te engem félbeszakítasz legvelősebb szónoklatomban. -Pedig olyan legény vagyok, hogy vagy igazán teszek valamit, vagy -abba hagyom. Félig soha. Elhiheted, hogy nagyon erős, világos és -rikító szó kell ahhoz, hogy a báróné kegyeskedjék engem tisztán -megérteni. Kérlek, nyisd meg ördöngős machinádat.</p> -<p>Gábor gróf fordított egyet a csavaron és a gép újra -szolgálatképes lett.</p> -<p>– Barátom! itt falun még hagyján, de a városban ki nem -kerülhetem a báróné incselkedéseit. Tegnap este leültem a szép -leány mellé s csak annyit mondtam: befellegzett, s láttad volna, -mily olvadó anyósi szemeket vetett rám az öreg asszony a kandalló -mellől! Az egykor szép Laura, a ki, kicsiben mult, hogy nem lett a -te édes kedves anyád! Még nem feledtem, minő ocsmány fekete -sauce-ba kevert engem, a midőn a te okmányaidban hamis tentát akart -felfedezni. Tőle származott az eszme; én csak a szerény végrehajtó -voltam, a ki a pénzt adta az országos hirű chemikus -megvesztegetésére.</p> -<p>– Hagyj békét a régi dolgoknak. Akkor még csak prætendens gróf -voltam, tehát a tősgyökeres aristokratáknak jogában állott az új -követelőt rendre utasítani. <span class="pagenum"><a name= -"Page_343" id="Page_343">-343-</a></span></p> -<div class="figcenter" style="width: 389px;"><a href= -"images/i009hq.jpg"><img src="images/i009.jpg" alt= -"Gida, nagyon elragad buzgóságod." title= -"Gida, nagyon elragad buzgóságod." /></a> -<p class="caption">Gida, nagyon elragad buzgóságod.</p> -</div> -<p>– Most jövök a fődologra. Egészen más volna és más papirosra -tartoznék, ha az a kis leány szeretne engem. Mert a szerelem olyan -bolondság, hogy annál csak az nagyobb, ha az ember e romlandó -portékát a házasság roppant agiójával fizeti vissza. De világos, -hogy Lenke hugom épen úgy szeret engem, mint én a zsidót, a ki -lejárt váltóval kopogtat be hozzám. Nem kellek neki; meg is szökött -előlem; várhatja az anyja, míg engem visszakaparíthat. A legokosabb -embert is meg lehet csalni, de csak egyszer. Ugyanazon módon, -másodszor soha. Oh báróné asszonyom, most már pörkölheted az avas -szalonnát, rá kötheted a csapda nyelvére, engem ugyan többé be nem -csipsz egérfogódba!</p> -<p>– Ah, mi haszontalan fecsegéssel töltjük a drága időt. Siessünk -a hölgyek üdvözlésére. Lovaid nyugtalanok; hallom, hogy kapálják -patáikkal az udvar kövezetét. Jobb lesz ennél, ha halljuk a grófné -szellemdús elmefuttatásait, s tanulunk valamit a báróné -élettudományának gazdag tárházából.</p> -<p>Csak épen ennyi hizelgést engedett meg a fiatal ember magának a -báróné irányában, pedig élte boldogságának föltétele ezen nő -kezében volt letéve.</p> -<p>– Még egy utolsó szót, hozzád titokban, a négy fal és négy fül -között. Huszonöt percz alatt ott leszünk Cseklészen és számodra -felséges mulatság készül. A kis leány kerülni fog, mint a viperát; -az anyja pedig belém csimpajkozik, és el nem bocsát. Oh ha tudná, -hogy legalább húsz évvel vénebbnek látszik, ha kardot köt, s a -leányos anyák hadseregében ütközetre indul a férfiak ellen! -Meglásd, mihelyt megpillant, sápít, sóhajt és felforgatja szemét, -mintha titkot akarna megsúgni. Ez a titok pedig azon hazudság, hogy -leánya ma reggel nagyot sóhajtott s az ablakon át oda pillantott, a -hol az én kis-gáthi rozzant kuriám otromba kéményei a jegenyefák -közől az égbe merednek! <span class="pagenum"><a name="Page_344" -id="Page_344">-344-</a></span></p> -<p>Ezzel elhagyták a szobát, kocsira ültek és hajtottak Cseklész -grófné kastélya felé.</p> -<hr class="tb" /> -<p>Ezen itt vázlatban előadott fényes ékesszólásnak legelső látható -eredménye lett, hogy a báróné többé nem beszélt az elutazásról. A -vendégszerető grófné pedig nem emlékezteté szándékára.</p> -<p>Szépen, divatosan és betanult elegantiával jelent meg a két -fiatal ember a társaságban.</p> -<p>A báróné félrehúzódott s befészkelé magát a legerősebb várba, a -mit a terem csataterén találhatott. Leányát úgy ülteté maga mellé, -hogy annak közelébe élő lény nem juthatott, ha csak a pamlag előtt -álló s díszkiadású könyvekkel és albumokkal rakott asztalt félre -nem mozdítá helyéből. Oly merényletet, melyre itt senki sem mert -vállalkozni.</p> -<p>Gedeon gróf bizonyára többet mondott a telefonra és erősebb -kifejezéseket használt, mint bensejében gondolta. De ha egyszer -kiröpítette a szót ajkáról, minden körülmény között elvállalta a -felelősséget. Tehát nem tehette, hogy csúszó-mászó teremtmény -módjára, nyájas képet mutasson. Épen csak tartozó kötelességből -hajtotta meg magát s kérdés marad: észrevette-e a báróné vagy -sem?</p> -<p>Annyi bizonyos, hogy ez a nagy terem puha szőnyegén folytatott -elhatározó ütközetben, egyik megveretés után a másikat -szenvedte.</p> -<p>Borzasztó kín, bosszúság és megaláztatás. Biztosan számított -azon kéjre, hogy Nagygáthy gróf szokott nyájas arczczal közeledik -feléje: ő pedig félvállról néz rája. És még haragot sem -mutathatott, mert el nem árulhatá, hogy hallgatózott! Elviselhetlen -állapot ez s honnan keressen fegyvert a bosszúállásra?</p> -<p>Miután pedig asszonyi teremtmény soha sem szokott férfit szíve -gyökeréből megvetni és megutálni, a nélkül, hogy a kebelében mindig -készletben tartott kegyek kincseit egyúttal más férfi előtt fel nem -tárná, történt, hogy a midőn Gábor gróf közeledett, <span class= -"pagenum"><a name="Page_345" id="Page_345">-345-</a></span> és -hódolatát kifejezte, barátságosabb viszonzásban részesült, mint -valaha. Majdnem azt mondta neki: örülök, hogy látom.</p> -<p>De ez csak egy pillanatig tartott. A báróné fél szemmel a terem -túlsó oldalára tekintett s úgy rémlett előtte, mintha a -hitelhagyott Nagygáthy gróf kárörvendő mosolylyal venné tudomásul -vetélytársának kitüntetését.</p> -<p>– Értem gondolatodat, áruló – tünődék a báróné. – Rá van írva -nemtelen homlokára lelkének egész benseje. Most épen azt mondta: ha -vége a nagygáthi 70,000 holdnak, jó lesz a gelenczei 13,000 holdas -pusztácska is.</p> -<p>Tehát ott maradt helyében. Őrzötte leányát; nézegette a pompás -aczélmetszeteket, s magyarázgatta is azoknak értelmét.</p> -<p>Hat órakor jött egy öreg úr, karját ajánlotta s bevezette az -ebédlőbe. Az asszonyok után a leányok következtek s Gábor gróf ma -volt életében először oly szerencsés és boldog, hogy imádott -Lenkéjét karján vezethette, leült melléje és az egész idő alatt -szolgálta és mulattatta.</p> -<p>Azonban ezen ebéd alatt oly valami ritkaság adta elé magát, a -mihez ezen házban senki hozzászokva nem volt.</p> -<p>Épen javában hordták fel a szakács remek készítményeit, a midőn -a táblaterítő hivatalos arczczal közeledik a grófnéhoz, -tisztelettel meghajlik és ezüst tálczán levelet tesz úrnője tányéra -mellé.</p> -<p>Kötelessége szerint megjegyzé:</p> -<p>– Méltóságos grófné, ezt a levelet külön küldöncz hozta -Várkonyról.</p> -<p>A grófné rápillantott a levélre, megismerte az írást s aztán -tiszteletteljes egykedvűséggel félretette. Nem volt szokása, -csekélység miatt az ebéd ünnepélyes rendjét megháborítani.</p> -<p>De midőn, mint elnök, az asztalt feloszlatta és az urak rövid -időre a dohányzó terembe vonultak, feltöré <span class= -"pagenum"><a name="Page_346" id="Page_346">-346-</a></span> a -grófné a levelet és előre tudván, hogy abban titók nem lehet, -felolvasá a hozzá közelebb álló hölgyek előtt.</p> -<p>Tőle jött, Cseklész gróftól!</p> -<p class="i2">«Kedvesem!</p> -<p>A telet Angliában töltöm Gainsbury lordnál, a ki leghíresebb -rókavadász Kent megyében. Miután pedig Pesten és jószágaimon is egy -kis pénzügyi elvégezni valóm van, nem állhatok ellen azon forró -vágyamnak, hogy egyúttal téged is lássalak. Küldj holnap reggelre -kocsit Várkonyba, mert nálad töltöm a napot, ott ebédelek s csak az -éji vonaton indulok vissza. Ölel forrón szerető és a sírig hű -férjed</p> -<p class="right"><i>Endre</i>, s. k.»</p> -<p>– Ah – mondá a grófné: ki nem irigyli sorsomat? Harmincz évi -boldog házasság után még mindig a sírig hű férjjel áldott meg az -isten!</p> -<p>Ezzel áttértek a napirendre.</p> -<p>A báróné érzette, hogy a két nap óta folyó ütközetben minden -ponton veszteséget szenvedett. Még a főispánné is megverte!</p> -<p>Visszahúzódott erős várába, de leányát oda sem kaphatta mindjárt -vissza. Nagyon körülfogták a kis leányt a beszédes nénik, kikhez -később az egyenkint visszaszállinkozó urak is csatlakoztak.</p> -<hr class="chap" /> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_347" id= -"Page_347">-347-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h2><img src="images/28.png" alt="" title="" /> XXVIII.<br /> -<span class="smaller">(A történet kifejlése.)</span></h2> -</div> -<p>A báróné meg volt törve. Tán már akkor ingadozott, a midőn -Cecilie barátnéja meghívását elfogadta: mert oly erős és megrögzött -lélek, mint ő volt, nem riadhatott vissza azon kényelmetlenségtől, -hogy egy éjet a várkonyi pályaház várótermében töltsön, hanem ott -marad s másnap vasúti menetjegyét újra lebélyegeztetvén, útját -Kassa felé folytathatja.</p> -<p>Azonban a kastélyba jött; kimondta feltételét, de midőn a -véletlen Nagygáthy grófot ide vetette, a báróné újra elvesztette -iránytűjét s azzal cselekvési függetlenségét.</p> -<p>Következett a telefon által kapott keserű leczke, mely sebészi -fájdalmas műtétnek is beillett. Ekkor pedig ellenkező okból -halasztotta el hazautazását. Mert ha a csatát el is vesztette, nem -lehetett szándékában a megveretést rendetlen és vad megfutamodással -el is ismernie. Inkább csak biztos fedezet védelme alatt strategiai -visszavonulásra határozta magát.</p> -<p>Ezalatt megérkezett Gábor gróf is s tűrnie kellett, hogy leánya -ezen fiatal emberrel kedve szerint mulathasson. Mert a nagy -társalgó terem a vendégsereg nyilt fóruma, a hol senki sem -parancsol és senkitől engedelmességet követelni nem lehet. A ki itt -van, <span class="pagenum"><a name="Page_348" id= -"Page_348">-348-</a></span> az mind otthon van s azzal társalog, -kivel tetszik. Gondolni is képtelenség, hogy ilyen helyen valaki -kivételes, vagy épen szeszélyes szerepet viselhessen. Mindenki -egyenlő. Egy ember mindeniké s az összes jelenlevők egyesekkel -rendelkezhetnek.</p> -<p>De azért a báróné mégis kigondot valamit, hogy e kellemetlen -csapdából díszes önállósággal kiszabadulhasson. Még ezen estén -megbízá Jetty komornáját, hogy bármily áron a faluból lovas legényt -szerezzen, a ki éjjel Réthfalvára nyargalván, megvigye a -parancsolatot a kocsisnak, hogy virradóra fogja be a két lovat s -jőjjön ide Cseklészre.</p> -<p>Mert nagyon különböző helyzet volt újra kérni a grófnét, hogy -küldje őt haza, vagy egyszerűen jelenteni, hogy itt van kocsim, -megyek Réthfalvára! Ennyi szégyenvallás után, legalább az -elutazásnak módja hozhatott némi kárpótlást büszkeségének.</p> -<p>Másnap reggel kilencz órára volt kitűzve Cseklész gróf -ünnepélyes bevonulása neje kastélyába.</p> -<p>Ez az ünnepély nagyon csendes egyszerűséggel ütött ki. Két úr -meghozta azon áldozatot, hogy már ily korán felöltözött s az -országútra nyíló ablakból leste a ház urának közelegtét. A hölgyek -nem engedték magukat szokott napirendjökben megháborítani. Maga a -grófné is csak hálószobájában pongyolára öltözve várta sírig hű -férjének forró öleléseit.</p> -<p>A gróf mihelyt leszállott kocsijáról, hangos «jó reggel»-lel -üdvözlé két barátját s aztán egyenesen imádott nejének szentélyébe -lépett.</p> -<p>És a leírhatlan örömzaj a hosszú távollét után bekövetkezett -boldog viszontlátás fölött, legalább teljes három másodperczig -tartott.</p> -<p>Ekkor mondá:</p> -<p>– Kedvesem, egész éjjel nem aludtam a vasúton, estére pedig -ismét hasonló gyötrelmeknek nézhetek elébe. Szerencsémre még épen -három órám van a reggeli felhozataláig, tehát kegyes engedelmeddel -megyek aludni. De ha véletlenül nem látnál helyemen <span class= -"pagenum"><a name="Page_349" id="Page_349">-349-</a></span> az -asztal mellett, kérlek, parancsold meg komornyikomnak, hogy keltsen -fel irgalmatlanul.</p> -<div class="figcenter" style="width: 384px;"><a href= -"images/i010hq.jpg"><img src="images/i010.jpg" alt= -"Leültek ketten egy pár karszékre." title= -"Leültek ketten egy pár karszékre." /></a> -<p class="caption">Leültek ketten egy pár karszékre.</p> -</div> -<p>Ezzel jól kiszellőzött, mérsékelten befűtött szobájába vonult és -ágyba veté magát.</p> -<p>Cseklész gróf azon nagyúri speczialitások közé tartozik, kikről -tréfából azt mondják, legjobban hasonlít a többihez.</p> -<p>Sokáig fiatal ember maradt, még tovább ízlelé a «legjobb -idejebeli» férfikor élményeit. Most már erősen behatolt a hatvanas -évek felsőbb regisztereibe, üzlete hanyatlani kezd s lett belőle -javíthatlan roué. Tehát csakugyan hasonlít többi rangtársaihoz.</p> -<p>Különben eszes, okos, világlátott gavallér. Erejével, -egészségével és pénzével józan takarékossággal bánt. Valami nagy -pazarló sem lehetett, mert elvűl tűzte ki, hogy semmit drágábban -nem fizet, mint a mennyit ér s a mennyiért megkaphatja.</p> -<p>Társalgó modorában sima és hízelkedő volt; de csupa szeszélyből -rossz hírbe hozta magát: tetszett neki az önző, szabadszájú és -frivol ficzkót játszani. Soha sem mondott valakinek kellemes bókot -a nélkül, hogy mint a macska, körmeit is ne mutogatná a rejtekből. -Még ma látni fogjuk őt elemében, midőn a legnyájasabb szólásformák -között a bárónét vérig, veséig felkonczolni fogja a bonczoló -asztalon. Addig pedig kivánjunk neki csendes álmot és felüdülést, -míg a reggeliző asztalt felterítik.</p> -<p>Tizenegy óra után már újra telve volt a társalgó nagy terem s a -tizenöt vendég megkezdé napi foglalkozását. A grófné szokott -bombasztjaival, mikben főleg önmagát gúnyolá, elbeszélte, mily -boldog volt a viszontlátásnak átélt perczeiben! A báróné dúlt-fúlt, -sötéten és hallgatagon járt ide s tova, de leginkább az ablakok -közelében tartózkodott, lesvén a pillanatot, melyben kocsija -megérkezik és ismét korlátlan úrnője lehet akaratának.</p> -<p>Így találhatott nehány percznyi időt a két szerelmes a -háborítlan együttlétre. Leültek ketten egy pár <span class= -"pagenum"><a name="Page_350" id="Page_350">-350-</a></span> -karszékre s forgatták az asztalon talált könyvek lapjait, mintha a -pompás aczélmetszetek költői és művészi kivitelét csodálnák.</p> -<p>Épen most mondja a kis leány:</p> -<p>– Oh, Gábor, ne gondolja, hogy én háladatlan vagyok. Sokat -láttam és mindent tudok, mily fáradságába és küzdelmébe került -önnek, csak a bizonytalan remény megnyerése is, hogy láthassuk -egymást. Így még nem bizonyította be senki, hogy szeret és miként -tud szeretni.</p> -<p>– Köszönöm édes Lenkém, hogy megértette szándékomat. Igaz, hogy -a siker kétes volt, néha épen valószinűtlennek látszott; de pazarul -meg vagyok jutalmazva, ha ön ezentúl tudni fogja, mit volnék képes -elkövetni, ha egykor az élet-halál kérdése merülne fel előttünk. Én -csak az én Lenkém példája után indultam. Ő mutatta meg az utat, mit -kell tenni a vész pillanatában.</p> -<p>– Én bizonyos voltam, hogy eltünésem által szabaddá leszek: ön -két hétig fáradott, de gondosan emelt épületét a legcsekélyebb -véletlen vagy mamámnak pillanatnyi sugalma halomba dönthette -volna.</p> -<p>– Engem a társadalmi rend lánczai lekötve tartanak. Nem tehetek -mást, mint a mi e körvonalon belül lehető. De szeretem önt és e -gondolat ad reményt és biztosítékot egy szebb jövő felé!</p> -<p>– Igen, egy szebb jövő felé. Nekem sincs más megtakarított -kincsem e világon. De ha élek, még sok időm van és a mit szívem -ábrándjaira áldoztam, nem fogom pazarlásnak tekinteni. Csak az fáj, -hogy oly ritkán láthatom az én egykori mérnökömet. Ön tudja már, -hogy azon emelkedettebb hely, a hova önt jogai felvezették, csak -annyiban bír előttem értékkel, hogy közelebb jutottunk egymáshoz és -az út boldogságunk felé jobban ki lett egyengetve. De csak akkor -tudná meg ez én Gáborom igazán, mi lakik e gyenge leány bensejében? -ha a sors e változást közbe nem hozza. Mert én, mint a mérnök vagy -az osztálytanácsos <span class="pagenum"><a name="Page_351" id= -"Page_351">-351-</a></span> neje, épen oly boldog lennék, mintha -egykor Szabolcsy grófnénak nevezhetném magamat.</p> -<p>– Ez meg fog történni: tán előbb, mint vélnők. Eddig még komoly -veszély nem hívta fel férfiúi erélyemet egyenes cselekvésre. A -bátorszívű leánykának elég volt csak nehány lépéssel túl menni a -kert kerítésén s Nagygáthy gróf büszkesége és elbizakodottsága meg -volt törve. Oh, tudom én: öt lépéssel tovább menni, magában nem -merénylet; de az elhatározás ezen útra térni, oly hőstett, minőt a -milliók közül is csak egy merészkedik elkövetni. Most rajtam a sor -a férfias föllépésre. Valami gyenge kezdetet már felmutathatok. -Örvendek, hogy ezt mint mérnök tettem, a gróf csak a szükséges -anyagot adta hozzá. Legyen tehát meggyőződve az én imádottam, hogy -mentől fenyegetőbben tornyosulnának felénk a fellegek, annál inkább -felgerjed bátorságom s ha kell, vakmerőségem. Azon öntudat mellett, -hogy Lenkém szeret, nincs oly véglet, mely czélomtól -visszariaszthatna.</p> -<p>– Ez az én hitem is: mert önnek és az ön szépen kiszámított -gépezetének kell köszönnöm, hogy egyelőre legalább megszabadultam a -zárda falai közül. Mamám csak kocsiját várja s visz haza.</p> -<p>– E szó: visz haza, már reményteljes változást igér. Oda tiszta -szívemből kivánok szerencsés utat. Csak ne a szívtelen apáczák -közé.</p> -<p>– Nem mind szívtelenek.</p> -<p>– Nem mind, csak épen azok, a kik ott korlátlan hatalommal -parancsolnak. Azok botor tévedésből vagy egy elvesztett boldogság -utáni kétségbeesésből futottak a vígasztalást nem adó falak közé. -Sokan úgy akarnak bosszút állni a világon, ha mentől több -boldogságot eltemethetnek. Mert a csalódott szív megkeményedik és -kárörvendve keres sorsosokat a szenvedésben. Én pedig még ma -óhajtanám megmondani önnek végső elhatározásomat azon esetre, ha -nyilt erőszak akarná az én Lenkémet tőlem elszakítani. Nem borzadna -el tőlem? <span class="pagenum"><a name="Page_352" id= -"Page_352">-352-</a></span></p> -<p>– A mit az én Gáborom irántam való szerelemből elkövet, az csak -magasztos cselekvény lehet. Én is bizonyos voltam, hogy nem fogja -megvetni és kalandornőnek nevezni a leányt, a ki képes volt anyja -házát titokban elhagyni. Tehát, a ki érettem merész tettre -emelkednék, az tőlem ne bocsánatot kérjen, hanem köszönetet és örök -hálát követeljen.</p> -<p>Ez annyit tett: szeressük egymást s aztán szálljunk szembe -bátran az egész világgal. A ki külön akar minket választani, -álljunk ellen közös erővel; mindketten ott azon téren, melyen -hivatva leszünk cselekedni, erőszak ellen erőszakot is -használni!</p> -<p>Ily bátor szíve volt Lenke kisasszonynak, a kit e sorok folyama -alatt legörömestebben csak a «kis leány» gyöngéd nevezete alatt -szerettünk említeni.</p> -<p>Gondolataiknak közös kicserélése után csodálatosan meg voltak -vígasztalva. Oh, ha csak kezet szoríthattak volna! Ők, a kik egymás -karjai közé is omlottak volna: mert a helyzet is oly válság -közelébe jutott, hogy valaminek okvetlenül közbe kellett jőni, mert -másként…</p> -<p>És mi akadályozta boldogságukat? Minden föltétel megvolt köztük, -a mit csak a szív és a világ törvényszéke követelhetett.</p> -<p>Lehet-e oly megátalkodott anya, hogy pusztán ellenszenvből és -vak gyűlöletből még sokáig visszatartsa őket az oltártól?</p> -<p>Még volna értelme egy báróné engesztelhetlenségének, ha -Szabolcsy Gábor most is csak ott állna, a hova esze, ügyessége és -talentuma emelték; de a sors kedvezménye elárasztotta már őt -mindazon ajándékkal, miket e haza a kiváltságos osztály fiainak -megadhat.</p> -<p>Honnan kerülhet tehát mégis oly erős érv, mely az anya -megátalkodottságát lefegyverezze?</p> -<p>Meg van írva: isten kiválasztotta a gyengéket, hogy -megszégyenítse az erőseket.</p> -<p>Azaz: Soha sem térhet a rossz és esztelen ember <span class= -"pagenum"><a name="Page_353" id="Page_353">-353-</a></span> -könnyebben a jobb útra, mint a midőn még magánál is gonoszabb és -bolondabb czimborával találkozik.</p> -<hr class="tb" /> -<p>A szokott órában és a bevett kényelmes rendszer megtartásával, -jó kedvvel indult a társaság a reggeliző terembe.</p> -<p>A báróné kissé hátra maradt és elkerülé, hogy valamelyik -udvarias úr (kinek jobb szerencséje nem akadt) karjára vegye.</p> -<p>Ha füle nem csalta, épen e pillanatban kocsi állott a kastély -kapuja elé.</p> -<p>Kinézett, de a méreg elfutotta arczát és vérét, a mi csak -ereiben kerengett, mert Nagygáthy Gedeon kocsija állt elő s a gróf -rövid búcsúvétel után elutazott.</p> -<p>Még ezt is meg kellett érnie!</p> -<p>Ő akarta az ex-vőlegényt itt hagyni s most ez megy el előle -vigyorgó győzelemmel! Még vissza is nézett, mintha kiáltott volna: -Semmi gondom rátok: adieu, hetvenezer holdas parthie!</p> -<p>A teremben reggelizés alatt vidám társalgás folyt, melyet a -palaczkok megürülése mindinkább elevenített. Ebéd alatt ugyan a -gróf mint házigazda valahol az asztal végén kap helyet, de a -fesztelen s minden ünnepélyességet mellőző reggeli alatt, feltünés -nélkül, régen nem látott Cecilie-je mellé telepedett. Evett sokat -irígylendő étvágygyal s még többet ivott. Úgy viselé magát, mintha -mindig itthon laknék s most sem készülne újra világgá menni.</p> -<p>Az alakult apró csoportkák tagjai kedvtelve nevetköztek. Gábor -gróf Lenke kisasszonyt bókokkal halmozá el; a báróné mint kárhozott -lélek elkülönzé magát s oly képet mutatott, hogy senki közelébe -kerülni nem merészkedett.</p> -<p>Cseklész gróf bizalmasan cseveghetett imádott nejével. -Mindketten folyvást nyájas és lekötelező igent bólintgattak -fejökkel, a miből nem következett, hogy <span class= -"pagenum"><a name="Page_354" id="Page_354">-354-</a></span> épen -most, mint boldog házaspárok között is megesik, egy kicsit össze -nem pöröltek volna.</p> -<p>És mégis nem így volt. A grófné más érdekesebb tárgy hiányában -elbeszélé férjének a Réthfalván folyó történeteket és igen szigorú -megrovás alá vette a báróné konokságát.</p> -<p>A grófnak tetszett a história. Csak az sértette, hogy egy báróné -még szerencséjének sem tartja, ha az ős Szabolcsy grófok ivadékát -mint vejét üdvözölheti.</p> -<p>– Kedvesem, – mondá – jól tudván, hogy Réthfalvyné régi hű -barátnéd, azt hiszem, kellemes jelenetkét szerezhetek neked, ha -Laurácskánknak borsot török az orra alá s oly szűk utczába -szorítom, hogy onnan ugyan ép testtel ki nem búvik. Csináld tehát a -dolgot úgy, hogy a társalgó teremben, én, te, ő, külön coteriát -képezzünk.</p> -<p>A grófné mulatságra nyervén kilátást (a mi előtte mindig -elhatározó szempont volt) megigérte segítségét.</p> -<p>A társalgó szoba hat ablakos terem volt, melynek benső falai -mellett öt vagy hat nagy pamlag állott asztallal és annyi -karszékkel, a mennyi csak elfért. Mindenki itt kereste fel saját -társaságát; innen vándoroltak a szomszédba rövid látogatásra. Tehát -a csoportkák folyvást változtak, de a hol ketten, hárman fejöket -összedugva beszélgettek, oda senki sem közeledett.</p> -<p>Mintegy délutáni két óra lehetett. Az urak lapdányoztak, a nők -zongoráztak, énekeltek; némelyek még hímzést is tartottak kezükben. -A két szerelmes megelégedett, ha egymás szeméből az üdv balladáját -olvashatá ki: a midőn a grófné karjára vette a bárónét és elvezette -oly pamlagra, mely még nem volt elfoglalva.</p> -<p>A következő perczben már a gróf is ott állott.</p> -<p>– Szabad?</p> -<p>– Kérlek, ülj mellénk. <span class="pagenum"><a name="Page_355" -id="Page_355">-355-</a></span></p> -<p>– Igen szívesen; de ha hívatlan háborgató vagyok, bocsánatot -kérek s visszavonulok.</p> -<p>Ezzel leült egy karszékre, mely a hölgyekhez legközelebb állott -s minden bevezetés nélkül rákezdé:</p> -<p>– Ma foi, Cecilie, neked olyan szellemes társaságod van, hogy -akárhova forduljak, mindenütt azt hallom: halálos szerelembe esett -a mi gelenczei szomszédunk, de az én Laura barátném nem igen -szívesen látja.</p> -<p>Ez oly nyilt és egyenes interpellatio volt, hogy a báróné -kénytelennek érzé magát azt tudomásul venni s felelé:</p> -<p>– Lehet.</p> -<p>– Azt mondják, édes Laurám, szigorú vagy leányod iránt, bezárod -házadat, társaságokba nem jársz, sőt holmi kolostorokkal is -fenyegetőzöl.</p> -<p>– Kérlek, Endre, beszélj másról.</p> -<p>– Bocsáss meg édesem, mert én végtelen tisztelője vagyok a -szülői korlátlan hatalomnak. Ne érts félre engem, mert egészen a -pártodon állok. Tudtomra sehol sem volt áldás az oly házasságon, -melybe az anyák csak kényszerítve adták beleegyezésöket. De ha nem -tetszik neked ez a Szabolcsy fiú s menekedni akarsz tőle, hidd meg -nekem régi praktikusnak, hogy az ily alkalmatlan kérő elűzésére nem -a legczélszerűbb eszközt választottad.</p> -<p>– Hogy érted ezt? – kérdé a báróné, a ki a nem várt támogatásra -újra éledni kezdett.</p> -<p>– Abban követsz el hibát, hogy egész bosszúdat, haragodat és -szigorodat leányoddal érezteted. Elzárod üveg alá, hogy még levegőt -sem kap; befalaztatod a zárda penészes kriptájába. Mindez kopott, -elavult és hiábavaló politika. Ha nekem leányom volna, vagy ha lesz -(ezt igen tiszteletteljes meghajtással veté közbe a grófné felé), -szépen békét hagyok gyermekemnek, helyében azonban a hivatlan kérőt -kergetem a poklok mélységes fenekére!</p> -<p>– Ah, barátom, messzebbre már nem kergethetem, <span class= -"pagenum"><a name="Page_356" id="Page_356">-356-</a></span> ha el -nem fogadom házamnál, sőt megtiltom, hogy még előszobám küszöbét is -átlépje.</p> -<p>– Mindez nem ér semmit. Van becsúsztatott levél, megvesztegetett -szobaleány, hűtlen szakácsné, kóbor hordár, rongyokba öltöztetett -álkoldus, leselkedő pályaőr, szolgálatra kész Örzse néni, aztán -ajtó, ablak, kémény, kulcslyuk: szóval egy teljesen organizált -Communicationsministerium! Most már feltaláltak oly mikroszkopikus -írást, hogy a légy szárnyára is ráragaszthatják; kérdelek, hogy -őrzöd meg báránykádat a farkasok correspondentiájától.</p> -<p>(A nyájas és elnéző olvasó alkalmasint észreveheti, honnan -ragadhatott Cecilie grófnéra az a mintaszerű stylus, melynek néha -gyenge próbáit adogatá.)</p> -<p>A báróné csak vállát vonogatá.</p> -<p>– Mit tehetek?</p> -<p>– Hallgass rám, mert jó tanácsot adok. Egy helyett kettőt. -Kezdjük előbb a gyöngébb methoduson.</p> -<p>– Hallom.</p> -<p>– Beszélj nyiltan azzal az emberrel. Ha magad személyesen nem -akarsz: van a világon szomszédasszony, pap, tiszttartó s más efféle -Dispositionsfond.</p> -<p>– És miről beszéljek?</p> -<p>– Miről? Legelőször is pénzről. Add értésére, ha leányodat adnád -is, birtokaidat megtartod, megtakarított tőkéidből egy krajczárt -sem adsz s míg élsz, a kapott kelengyén kívül soha semmire se -számítson. Nincs a XIX. századnak oly gavallérja, a ki ennek -hallatára meg ne futamodnék, úgy, hogy még a kapufélfától sem vesz -búcsút.</p> -<p>A báróné hitetlenül csóválta fejét.</p> -<p>A grófné pedig megjegyzé:</p> -<p>– Veszedelmes kisérlet ez: mert megeshetik, hogy Gábor gróf -rögtön kijelenti beleegyezését.</p> -<p>– Én pedig, – folytatá a báróné, – nem kezdhetek oly alkudozást, -mely a házasság kérdésének elvben tett elfogadását magában foglalná -s csak a föltételek megvitatása maradna hátra. <span class= -"pagenum"><a name="Page_357" id="Page_357">-357-</a></span></p> -<p>– Értelek Laurám, félsz, hogy ezen ember pénz nélkül is szívesen -elveszi leányodat. Igen, de akkor bebizonyította, hogy szerelme -tiszta s nem tekint mellékkérdésre.</p> -<p>A báróné hallgatott.</p> -<p>A gróf jól tudta, hogy ily megátalkodottság mellett, adott -tanácsa csak értéktelen szószaporítás. De hiszen ez nem is volt -egyéb, mint előörsi csatározás. Lövöldözött, hogy a mezőn füst -terjedjen szét, s annak homálya alatt hirtelen előállítsa -huszonnégy fontos ágyúit.</p> -<p>És mondá:</p> -<p>– Megengeded, hogy én lépjek közbe? s akkor szavamat adom, hogy -még ebéd előtt elkotródik az a fiatal ember.</p> -<p>– Megteheted?</p> -<p>– Meg fogom tenni! ha érdekében áll és felhatalmaztál.</p> -<p>– Föltétlenül, minden áron! Csak szabadíts meg tőle.</p> -<p>– Jól van; csak ezt akartam hallani. Eddig irtóztál tőle, most -fordul a koczka. Ezután ő fog téged elkerülni.</p> -<p>– Egyebet nem kivánok.</p> -<p>– Endre! – szólt közbe a grófné, – légy kiméletes.</p> -<p>– Ha valamibe bele vágtam, végrehajtom, ha törik-szakad. Innen -egyenesen Gábor grófhoz lépek; félre hívom egy szóra s azt mondom -neki: öcsém, mikor apád megírta Réthfalvy Miklós bátyánknak, hogy -házasodik, a báróné nem akarta hinni, míg nem látja. Útra kelt, -elment Lengyelkére s jelen volt az egyházi szertartás alatt. Ott -ült a legelső pad szélén, sűrűn elfátyolozva, tán még egy kicsit át -is öltözve.</p> -<p>– Mi gondja erre a mai Szabolcsy Gábornak?</p> -<p>– Mindjárt megmondom, – felelé a gróf, a ki mentől tovább -beszélt, annál inkább elárulá, hogy a báróné ellen, az ifjú mellett -kardoskodik. – 1849 <span class="pagenum"><a name="Page_358" id= -"Page_358">-358-</a></span> július havában idősb Szabolcsy Gábort -halálosan megsebesítve hozták Zemplénbe. Vele együtt jött a hír, -hogy Lengyelkét az oroszok szétdúlták, a templomot az -anyakönyvekkel együtt felégették. A báróné önként ajánlkozott a -sebesült ápolására. Négy napig járt hozzá a helybeli lelkész és a -megyei orvos. Az ezredes a halál fia volt, de az első napokban -beszélt és nem veszté el eszméletét.</p> -<p>– Endre, ez nem igaz.</p> -<p>– Bocsáss meg, magad is mondtad akkor, a pap és orvos -bizonyította. Ötöd napra rosszabbra fordult a beteg állapota s -meghalt épen akkor, a midőn ifjúkori barátom látogatására -Réthfalvára érkeztem. Én és a báróné temettük el. Én és a báróné -vettük számba hátrahagyott podgyászát, mely értéktelen tárgyakból -állott. Azonban ezredesi egyenruhájának zsebében bevarrva -megtaláltuk a Lengyelkén végbement házasságáról szóló eredeti -bizonyítványt. A báróné kikapta kezemből, ezer darabra szakította -és szélnek bocsátotta. Nem a te érdemed, ha a pap e bizonyítványt -két példányban is megírta.</p> -<p>– Endre! megigérted, hogy ezt soha senki előtt el nem beszéled. -Akkor még leány voltam; atyám, a ki ellenzette egybekelésemet a -vagyontalan katonatiszttel, meghalt. Égett bennem a bosszú és -féltékenység tüze. A hűtlen nem várt rám, hanem más nőnek nyújtotta -kezét és én azon pillanatban azt sem tudtam, mit cselekszem.</p> -<p>– Igazad van, – felelé a gróf, a ki tűzbe jött s már nem gondolt -vele, hogy rokonát néha Laurának, néha bárónénak nevezte, – -csakugyan megigértem, hogy hallgatok, mert te esküdözve állítottad, -hogy az ezredes neje az örökös nyugtalanság, félelem, rettegés, -futás és menekvés hatása alatt holt gyermeket hozván a világra, -meghalt, s a Szabolcsy grófok nemzetsége elenyészett.</p> -<p>– Igy beszélték, kik a sebesültet hozták.</p> -<p>– Lehet, hanem a ki négy nap alatt órák hosszáig <span class= -"pagenum"><a name="Page_359" id="Page_359">-359-</a></span> -beszélgetett a beteggel, a legegyenesebb forrásból tudhatta, mi az -igaz?</p> -<p>– Endre! ezt el akarod mondani a fiúnak?</p> -<p>– Mért nem? ha a te érdekedben történik! Minden áron menekülni -akarsz tőle, tehát ez az egyedüli és legbiztosabb mód, hogy a -fiatal ember eliszonyodjék az ily anyóstól.</p> -<p>– Ezt nem fogod tenni!</p> -<p>– Igy vagy amúgy végezni akarok. Járok szerte a nagy világban -mulatni s azért szeretem, ha itthon rokonaim és ismerőseim között -békét és nyugalmat hagytatok. Ez ifjúnak tudnia kell, ki volt -egyedüli oka, hogy édes anyja özvegyi jogait be nem bizonyíthatta. -A fiú is hallja meg, hogy csak Réthfalvy báróné hallgatása miatt -maradt árván, elhagyatva, rokonok nélkül, kivetve a világba s csak -irgalomból nyerhetett nevelést. Saját erejéből ugyan díszes állást -vívott ki magának, de homlokán viselvén s törvénytelen gyermek -bélyegét, mintegy ki volt zárva az emberi társaságból és semmi -kilátása sem lehetett, hogy valaha szíve szerinti nőt vezethessen -karjai közé. Pedig a báróné jól tudta, hogy Réthfalvy Miklós báró -örömmel és lelkesedéssel fogadná házához a Szabolcsy ivadékot, a ki -neje birtokainak úgy is örököse volt. Senki sem fog kételkedni, -hogy Miklós bácsi a korábbi időkben azért nem kereste a megholt -honvédezredes özvegyét és gyermekét, mert unokahuga, a szép Laura ő -előtte is esküdözve állította, hogy az a nő holt magzatot hozván a -világra, meghalt. Hogy ne hitte volna az öreg úr e mesét azon -kegyes nőnek, a ki a sebesültet saját házánál ápolta s minden -körülményről tökéletesen értesülve lehetett!</p> -<p>A báróné elvesztette régi hideg megfontoló tehetségét, -kérdé:</p> -<p>– Mért nem szóltál te?</p> -<p>– Én? – felelt a gróf, igen úri módon felemelve fejét. – -Életemben először akkor hallottam, hogy van még Szabolcsy gróf a -hazában, a midőn a király <span class="pagenum"><a name="Page_360" -id="Page_360">-360-</a></span> ezen fiatal embert közénk a főrendek -házába már meg is hívta.</p> -<p>Ezzel felkelt és egyenesen a vendégek azon csoportja felé -indult, a hol Lenke kisasszony, Gábor gróf, két leányka és pár úr -élénk társalgást folytattak.</p> -<p>A báróné meg volt semmisítve. Felkelt a pamlagról s a mellé -legközelebb eső karszékbe hanyatlott. Nem akarta látni, mi történik -háta mögött; de a falról pompás nagy tükör függött alá, mely az -egész terem képét hű másolatban szeme elé játszá.</p> -<p>Cseklész gróf már ott állott a fiatalság csoportja előtt s -hihetőleg csak a kedvező pillanatot leste, melyben Gábor grófot -«egy szóra» félre hívhassa.</p> -<p>Mi fog erre következni?</p> -<p>A báróné jól tudta, hogy fösvénysége s leánya iránt mutatott -szívtelensége és zsarnoksága miatt rossz hírben áll. De most már -oly fenyegetést hallott, mely ha teljesedésbe megy, egészen alá -sülyed azon megvetettek sorozatába, a hol a társadalmilag -megbélyegzettek mint elkárhozott lelkek sötét oduikban -élősködnek.</p> -<p>Mit fog a világ mondani? Oh, az itélet már készen állott azon nő -fölött, a ki jelen volt a honvédezredes házassági szertartása alatt -a templomban s az egyháztól kiadott bizonyítványt széttépte. A ki -tudta, hogy ki azon szerény segéd-mérnök, a ki tisztes munkával -kenyerét kereste, Réthfalván is megjelent és látta a kertben a -sírkövet, ekkor még távolról sem sejtvén, hogy saját édes atyjának -hamvai nyugosznak alatta! Tán már akkor is tudta e gyermek -hollétét, a midőn név nélkül fogadták az árvát a tápintézetbe, a -hol a buzgó püspök, mint lelkipásztor, vallásos elővigyázatból -föltételesen másodszor is megkereszteltette!</p> -<p>Nincs menekvés: jelen van a megbecstelenítés pillanata.</p> -<p>Felkelt, tántorgott, tétovázó szeme gépileg pillantott -<span class="pagenum"><a name="Page_361" id= -"Page_361">-361-</a></span> ki az ablakon és látta, hogy a kocsi -már megérkezett Réthfalváról. Épen most fogják ki a fáradt -szürkéket s legalább egy óra kell a pihenésre, míg a rossz útban, a -kétes értékű gebék a visszatérésre vállalkozhatnak.</p> -<p>Cseklész gróf még mindig helyén állott. A báróné csak hátát -látta, de ott is, mint a többi pamlag fölött, fénylett a tükör -világa az aranyozott keretben. Ott találta meg azon kárörvendő -arczot, mely előbb mint hű barát és jó tanácsot adó rokon jött -eléje, most pedig elárulá, hogy kiszámított mesterséggel oly -kelepczét állított föl, melyből csak egyetlen egy nyílás volt a -menekvésre! Ha föltétlenül megadja magát!</p> -<p>A nyújtott orvosság rosszabb volt a betegségnél. És mégis, és -mégis! be kellett vennie!</p> -<p>Mint sírból felkelő vánszorgott a terem ellenkező végén vidáman -csevegő kör felé s ott reszkető hangon adta tudtára a leányának, -hogy a kocsi megérkezett és egy óra mulva készen kell lennie az -útra, haza felé.</p> -<p>– Hogyan? – kérdé Cseklész gróf, – egy óra mulva? még ebéd -előtt?</p> -<p>– Rossz az út, így is késő éjjel érkezhetünk haza.</p> -<p>– Ah, ezt sajnálom. Cecilie kétségbe lesz esve.</p> -<p>Ezt mondta a gróf igen udvariasan; de a báróné jól látta a -villámot, mely ezen nyugodtnak látszó arcz vonásaiból a -legrettenetesebb fenyegetéssel feléje lövellett.</p> -<p>Legyőzve, tönkreverve s mint a báróné hitte, a gonosz emberek -kaján irígysége által elárultatva, nehány lépéssel balra hatolt, -épen oda, a hol Gábor gróf ült és mulattatás tekintetében ezen kis -körnek középpontját képezte.</p> -<p>A fiatal ember felugrott székéről, mint a ki tartozó -kötelességből félre áll az útból, hogy a báróné kényelmesen, -akadály nélkül ülhessen a pamlagra, vagy egy karszékre, a hova neki -épen tetszeni fog.</p> -<p>A báróné könnyű fejhajtással köszönte meg e figyelmet, -<span class="pagenum"><a name="Page_362" id= -"Page_362">-362-</a></span> mert a régi jó nevelés iskolája még e -szörnyű megpróbáltatás perczében sem hagyta el. Daczára vonaglásra -hajlandó arczizmainak, tudott mosolyogni és oly bájjal, -szendeséggel és idősb asszonyhoz illő jósággal állt a fiatal ember -elé, hogy ez el nem találhatta, mi fog most következni?</p> -<p>Ekkor rövid benső küzdelem után kimondá a báróné ezen végzetes -és egészen új világot létrehozó szavakat.</p> -<p>– Gróf, – mondá kegyesen leereszkedve, – én most haza utazom. -Örvendek, hogy önnel közelebbről megismerkedhettem. Ha valamikor -tetszenék önnek engem meglátogatni, mindig szivesen látom réthfalvi -otthonomban.</p> -<p>Ki volt mondva a visszavonhatlan nagy szó!</p> -<p>A báróné, egyenesen, hivatalosan s nem is csak mint szokásban -van, közbevetőleg a társalgás folyamában, teljes, ünnepélyes -szertartással meghívta Szabolcsy Gábort Réthfalvára!</p> -<p>A közelállók az első pillanatban saját halló érzéköknek sem -akartak hinni. Szétnéztek; de mikor látták, hogy a meglepetés és -csodálkozás hatalma alatt más is sóbálványnyá változott, csak akkor -értették meg voltakép ezen elhangzott szónak horderejét és -következményeit.</p> -<p>Gábor gróf mély meghajtással köszönte meg a nyert kegyet s midőn -szeme a kis leány ragyogó arczkifejezésével találkozott, azt hitte, -a menny kapui nyiltak fel előtte.</p> -<p>Egy úr és egy kisasszony rögtön kilopózkodék e körből. Ki -engedné másnak a dicsőséget, hogy ne ők vigyék meg a nagyszerű -ujság hirét a teremben összegyűlt világnak? A következő perczben -mindenfelé csak azt susogták: a báróné meghitta Gábor grófot -Réthfalvára! Mintha arról lett volna szó: hogy a francziák békét -kötöttek Poroszországgal. Visszakapják Elszászt és Lothringet, tán -még az ötezer millió frankot is! <span class="pagenum"><a name= -"Page_363" id="Page_363">-363-</a></span></p> -<p>Cseklész gróf úgy hajlott meg, mint a ki hálát rebeg. A társaság -minden tagja rohant, hogy a bárónéval nyájas szót válthasson. -Formaszerint még nem lehetett szerencsét kivánni, mert az egyszerű -meghívásnál egyéb nem történt; de ha ez minden volt, többet kivánni -nem lehetett.</p> -<p>És Cseklész grófné?</p> -<p>Most már más hangon kezdett beszélni.</p> -<p>– Hogyan? itt mindenki boldog és elégedett s csak én legyek arra -itélve, hogy elvesztvén egy vendégemet, a vigalom számláját -megfizessem? Laurám! abból semmi sem lesz, hogy ma innen haza -indulj! Itt maradsz. Ebédem nálad nélkül sótalan és sületlen. -Uraim, hölgyeim, itt a felkelés vezére, a ki engem szeret, a -forradalmi zászló alá gyülekezik, s ha kell, erőszakosan is -ellenáll a báróné eltávozásának.</p> -<p>Azonnal sűrű tömegek alakultak a grófné hullámzó fodrainak -védelme alatt. Egy úr ajánlkozott, hogy lemegy az udvarra és ketté -vágja a kocsis gégéjét. Mások vállalkoztak, hogy futó betyárok -módjára ellopják a lovakat. A hölgyek vitézül csattogtatták -legyezőiket, mintha porrá zúzni készültek volna a bárónő ősi -kocsiját.</p> -<p>– A nép szava Isten szava!</p> -<p>A báróné tehát engedett és egy napra még itt maradt. Mert a ki -egyszer leugrott a torony tetejéről, hiába gondolja meg útközben, -míg forog a levegőben, hogy jó volna tán visszatérni!</p> -<p>Cseklész grófné, a ki a győzelem kivívásában saját részét -követelte a dicsőségből, szétnézett, s midőn látta, hogy bizonyos -szerelmes párocska egyik ablak bemélyedésében csendes beszélgetésbe -van merülve, melléjök lépett és mondá:</p> -<p>– Mérnök, a gyorsvonat készen áll, harmadszor csengettek -indulásra; a mozdony füttyent, mindenfelé kiáltják: Mehet, mehet, -mehet!</p> -<p>Ezzel ott hagyá őket, gondolván, ha okosabbat tudnak beszélni, -hát csak mondják el egymásnak. <span class="pagenum"><a name= -"Page_364" id="Page_364">-364-</a></span></p> -<p>Úgy látszott, találtak is tárgyat, mely fölött észrevételeiket -közösen kicserélhették. Egyelőre a fiatal ember innen az ablakból -magyarázá és mutogatá, merre megy az út <i>egyenesen -Gelenczére</i>.</p> -<p>Aztán szólt a kis leány.</p> -<p>– Oh, Gábor, mikor várásról, türelemről és erőszakos végletekről -beszéltünk, én még is legtöbbet reméltem édes mamám szeretetétől. -Mert az ő egyetlen leánya tudhatja legjobban, hogy nincs e földön -jobb és áldottabb édes anya, mint ő. Most már érett gyümölcs -vagyok, mely lehull a fáról, csak fel kell szedni. Szeretni fog -engem ezután is, a midőn férfiúi büszkeségének elég van téve? Többé -nincs szüksége erélyre és leleményességre s küzdelem nélkül fűzheti -karjaira az igénytelen leánykát, a kinek nincs más értéke, mint -hogy gyermekkorában csodált egy ifjat s aztán szívének -legszenvedélyesebb hevével szerette?</p> -<p>– Lenke kisasszony, nézzen rám, és olvassa arczkifejezésemből, -hogy én vagyok a legboldogabb halandó az egész világon.</p> -<p>– Hogy történhetett, hogy az én mérnököm, az én grófom, az én -eszményképem, annyi sok leány közől épen engem választott ki -egyedüli élettársának?</p> -<p>– Lenke kisasszony, ha küzdöttem, akkor a föld legékesebb -koronájának elnyerését tűztem ki életem feladatául. Együtt -szenvedtünk, együtt reméltünk s együtt kell a győzelem koszorúján -osztoznunk. Szerettem önt a teljes reménytelenség napjaiban. -Szeretem most, a midőn álmaim megvalósulnak és szeretni fogom -életem azon részére, mely isten adományakép még következni fog.</p> -<p>Valószínű, hogy ez nem nagyon fellengző ékesszólás volt; de a -mit a kis leány egyedül várt, azt háromszor egymásután -feltalálhatta a feleletben. Szeretem önt! ezt akarta hallani; ez -azon soha el nem avuló szó, mely a nőt mindig teljesen -kielégíti.</p> -<p>Azután megint magyarázgatta az ifjú a legegyenesebb <span class= -"pagenum"><a name="Page_365" id="Page_365">-365-</a></span> utat -Gelenczére. Nem mint mérnök, a legrövidebb vonalt, nem az -akáczfáktól kisért mesgyét, hanem azon képzeletben rajzolt ösvényt, -mely őket állandó otthonukba fogja vezetni.</p> -<hr class="tb" /> -<p>Cseklész gróf, ha tett valamit, el is járt a szája utána és -aratott dicsőségének fáklyáját nem szokta a véka alá rejteni.</p> -<p>Ebéd idejének közelegtekor tehát Gábor gróf karjába fogózkodott -s leült vele, azon pamlagra, mely előtt kevéssel ezelőtt fényes -győzelmét kivívta.</p> -<p>– Öcsém, láttad, minő kereszttűzbe vettük itt az én kedves -bárónémat?</p> -<p>– Hosszasan értekeztek együtt.</p> -<p>– Mi tagadás benne: egy kicsit mogyorótörőbe szorítottam a szép -Laurát, s miután nem akart megpuhulni, véletlenül szétmorzsoltam. -Azért szólok, ne csodálkozzál a rögtöni változások fölött, mert -elegendő ok nélkül semmi sem történik e világon. Különösen pedig a -megátalkodott agyvelők rendbehozására hatalmas gépek és a -legdrasztikusabb gyógyszerek szükségesek. Vedd tehát birtokodba az -elért eredményt azon öntudattal, hogy teljes jogod van hozzá. -Értettél?</p> -<p>– Tökéletesen.</p> -<p>Ezt felelte nagy udvariasan. De miután ez egész beszéd alatt -szeme egy más távolabb ülő lénynek szemével még könnyebben érthető -játékot űzött, az itt élő szóval hallott dolgokat egyik fülén be, a -másikon kibocsátotta.</p> -<p>– A báróné súlyosan vétkezett egykor atyád, anyád és te ellened. -Szemére vetettem szívtelenségét. Megijedt, hogy titkai napfényre -jutnak: tehát bölcs volt és beadta a kulcsot. Meg vagy -elégedve?</p> -<p>– Föltétlenül.</p> -<p>Már, hogy ne volna.</p> -<p>– Tanácslom tehát, hogy a mi elmult, azt többé ne feszegessük. -Küzdelemmel teljes multat látsz hátad <span class= -"pagenum"><a name="Page_366" id="Page_366">-366-</a></span> mögött. -Sok szenvedést és nélkülözést elkerülhettél volna, ha bölcsődtől -kezdve, mint grófhoz illik, kezedet mindig csak a kész felé -nyujthatod. Nem panaszkodol?</p> -<p>– Egyáltalában nem.</p> -<p>Az utóbbi szavakat már értette a fiatal ember, mert amott a -távolban a főispánné oly szerencsétlen helyre állott, hogy a két -szerelmes között létező régi fajú optikai telegrafot díszes -terjedelmével ketté szakította.</p> -<p>És ha értette a hozzá intézett szavakat, meg is tudott -felelni.</p> -<p>– Ki tudja? tán épen a küzdelmes élet vált javamra. Ha első -gyermekségem óta gróf vagyok, valószínűleg még azt a csekélységet -sem tanulom meg, a mit most, úgy felületesen tudok. Meglehet, hogy -életpályám tervében a 70,000 holdas Nagygáthy grófot veszem -mintaképül s akkor a 13,000 holdas örökös addig erőködik, míg -megérkeznek a hitelezők, s a szép kis Gelenczét dobra verik.</p> -<p>– Igazad lehet.</p> -<hr class="tb" /> -<p>A következő év február havában nagy lakodalom van Réthfalván. A -kastély kicsinosítása, az új butorok és a beszerzett pompás -kelengye nem veszett kárba.</p> -<p>Gábor gróf a boldog vőlegény. Lenke kisasszony a bájos -menyasszony és senki sem fél azon eshetőségtől, hogy hajnal -hasadtával, újra megszökik az esküvő elől.</p> -<p>A menyasszony násznagya Cseklész gróf, a ki végezvén -róka-vadászatát Angliában, Pestre jött szórakozni s a báróné -meghívására eljött Zemplénbe.</p> -<p>A vőlegény házassági tanuja, régi pártfogója és kegyes -minisztere, a ki már most kezdett példálózgatni arra, hogy husvét -után, tárczájához tartozó fontos törvényjavaslatok kerülnek az -országgyűlés két háza elé, s a látogatás a főrendek házában nagyon -kedvére volna. <span class="pagenum"><a name="Page_367" id= -"Page_367">-367-</a></span></p> -<p>Mikor pedig öltöztették a menyasszonyt, a templomban pedig -gyujtogatták a gyertyákat, ő excellentiája ujságolá:</p> -<p>– Roppant nagyszerű esküvő ment végbe tegnap délután az egyetemi -templomban.</p> -<p>– Ki a boldog?</p> -<p>– A nagy Páris, London, Bécs, Berlin és a mi kis Pestünk -csodája, bálványa s minden férjes nőnek örökös rettegése.</p> -<p>– Olyan szép?</p> -<p>– Shakspere szerint: Verona nyarának nincs szebb virága.</p> -<p>– Ki a vőlegény?</p> -<p>– Nagygáthy Gedeon.</p> -<p>– És a menyasszony?</p> -<p>– Donna Desdemona di Cavalleggieri, diva castissima, a -Renz-czirkuszból.</p> -<hr class="chap" /> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_368" id= -"Page_368">-368-</a></span></p> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_369" id="Page_369"><br /> --369-</a></span></p> -<h2>TARTALOM.</h2> -<ul class="TOC"> -<li class="li2"><span class="roman">I.</span> Semmiből is lesz néha -valami <span class="ralign"><a href="#Page_1">1</a></span></li> -<li class="li2"><span class="roman">II.</span> Belép a világba, hol -a multnak is nyomára talál <span class="ralign"><a href= -"#Page_10">10</a></span></li> -<li class="li2"><span class="roman">II.</span> Újabb nyomok, de -melyeken megindulni nem lehet <span class="ralign"><a href= -"#Page_19">19</a></span></li> -<li class="li2"><span class="roman">IV.</span> Hátrahagyott levél -az anyától <span class="ralign"><a href= -"#Page_28">28</a></span></li> -<li class="li2"><span class="roman">V.</span> A bekövetkezett tél -eseményei <span class="ralign"><a href= -"#Page_45">45</a></span></li> -<li class="li2"><span class="roman">VI.</span> Ő nagysága az -osztálytanácsos, a kit kezdenek már méltóságodnak nevezni -<span class="ralign"><a href="#Page_56">56</a></span></li> -<li class="li2"><span class="roman">VII.</span> Újabb bonyodalom, -mely szükségessé teszi, hogy az osztálytanácsos ellátogasson az -ország felső vidékére <span class="ralign"><a href= -"#Page_74">74</a></span></li> -<li class="li2"><span class="roman">VIII.</span> Érdekes és hasznos -ismeretség <span class="ralign"><a href= -"#Page_85">85</a></span></li> -<li class="li2"><span class="roman">IX.</span> A ki gyémántkövet -talál <span class="ralign"><a href="#Page_98">98</a></span></li> -<li class="li2"><span class="roman">X.</span> Mikor a grófnék még -ilyenebbek <span class="ralign"><a href= -"#Page_111">111</a></span></li> -<li class="li2"><span class="roman">XI.</span> Az első szereplés a -nagy világban dicsőségesen kezdődik, de egy szörnyű katasztrófa -által sötét fellegek vonulnak a láthatárra <span class= -"ralign"><a href="#Page_118">118</a></span></li> -<li class="li2"><span class="roman">XII.</span> Az első -leverettséget még indokoltabb kétségbeesés követi: honnan jöhetne -vigasztalás? <span class="ralign"><a href= -"#Page_129">129</a></span></li> -<li class="li2"><span class="roman">XIII.</span> Előre -megállapított napirend, mely sok változást szenved <span class= -"ralign"><a href="#Page_146">146</a></span></li> -<li class="li2"><span class="roman">XIV.</span> A fővárosban -töltött utolsó napok története <span class="ralign"><a href= -"#Page_157">157</a></span></li> -<li class="li2"><span class="roman">XV.</span> A ki saját birtokain -verhet állandó tanyát <span class="ralign"><a href= -"#Page_167">167</a></span></li> -<li class="li2"><span class="roman">XVI.</span> Egy áruló -hihetetlen hireket hoz az elátkozott kastélyból <span class= -"ralign"><a href="#Page_175">175</a></span></li> -<li class="li2"><span class="roman">XVII.</span> A ki maga híja meg -a tótot, hogy szállást adjon neki <span class="ralign"><a href= -"#Page_194">194</a></span></li> -<li class="li2"><span class="roman">XVIII.</span> Az elátkozott -kastély megrohanása és titkainak földig lerombolása <span class= -"ralign"><a href="#Page_207">207</a></span></li> -<li><span class="pagenum"><a name="Page_370" id= -"Page_370">-370-</a></span></li> -<li class="li2"><span class="roman">XIX.</span> Rögtön fenyegető -hirek érkeznek Réthfalváról <span class="ralign"><a href= -"#Page_231">231</a></span></li> -<li class="li2"><span class="roman">XX.</span> Igen uriatlanul -töltött éj <span class="ralign"><a href= -"#Page_239">239</a></span></li> -<li class="li2"><span class="roman">XXI.</span> A válság kezdete -<span class="ralign"><a href="#Page_253">253</a></span></li> -<li class="li2"><span class="roman">XXII.</span> Hallatlan botrány -az úri világban <span class="ralign"><a href= -"#Page_263">263</a></span></li> -<li class="li2"><span class="roman">XXIII.</span> Hova szökött a -menyasszony? <span class="ralign"><a href= -"#Page_282">282</a></span></li> -<li class="li2"><span class="roman">XXIV.</span> Egy erős várnak -megostromlása nagy kudarczczal végződik <span class= -"ralign"><a href="#Page_295">295</a></span></li> -<li class="li2"><span class="roman">XXV.</span> Nincs más mód, mint -kitörni <span class="ralign"><a href= -"#Page_301">301</a></span></li> -<li class="li2"><span class="roman">XXVI.</span> A XIX. század -művelt szelleméhez méltó hölgyrablási modor <span class= -"ralign"><a href="#Page_311">311</a></span></li> -<li class="li2"><span class="roman">XXVII.</span> Az elhatározó -ütközet lefolyása a grófné termeiben <span class="ralign"><a href= -"#Page_325">325</a></span></li> -<li class="li2"><span class="roman">XXVIII.</span> A történet -kifejlése <span class="ralign"><a href= -"#Page_347">347</a></span></li> -</ul> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_371" id= -"Page_371">-371-</a></span></p> -<h2>KÉPJEGYZÉK.</h2> -<ul class="TOC"> -<li class="li2"><span class="roman">1.</span> Ott, a hova mutatott -<span class="ralign"><a href="#Page_12">12</a></span></li> -<li class="li2"><span class="roman">2.</span> Végre erőt vett magán -és olvasni kezdett <span class="ralign"><a href= -"#Page_34">34</a></span></li> -<li class="li2"><span class="roman">3.</span> A parasztkocsi a -fiatalembert áthurczolta Pönögére <span class="ralign"><a href= -"#Page_80">80</a></span></li> -<li class="li2"><span class="roman">4.</span> A fiatalember -beszédbe eredhetett a család kincsével <span class= -"ralign"><a href="#Page_107">107</a></span></li> -<li class="li2"><span class="roman">5.</span> Ő méltósága épen most -meghalt <span class="ralign"><a href= -"#Page_128">128</a></span></li> -<li class="li2"><span class="roman">6.</span> Mit hallok! – felelt -a gróf felugorva székéből <span class="ralign"><a href= -"#Page_137">137</a></span></li> -<li class="li2"><span class="roman">7.</span> Csak egy levelet -Szabolcsy grófhoz czímezve <span class="ralign"><a href= -"#Page_249">249</a></span></li> -<li class="li2"><span class="roman">8.</span> Egyszerre ott állott -a síremlék talapzatának lépcsőjén <span class="ralign"><a href= -"#Page_285">285</a></span></li> -<li class="li2"><span class="roman">9.</span> Gida, nagyon elragad -buzgóságod <span class="ralign"><a href= -"#Page_342">342</a></span></li> -<li class="li2"><span class="roman">10.</span> Leültek ketten egy -pár karszékre <span class="ralign"><a href= -"#Page_349">349</a></span></li> -</ul> -<hr class="chap" /> -<div class="transnote"> -<p class="center"><span class="caption">Javítások.</span></p> -<p>Az eredeti szöveg helyesírásán nem változtattunk.</p> -<p>A nyomdai hibákat javítottuk. Ezek listája:</p> -<table summary="Javítások"> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_15">15</a></td> -<td>fraczia nyelv</td> -<td>franczia nyelv</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_21">21</a></td> -<td>szürkülö</td> -<td>szürkülő</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_24">24</a></td> -<td>elsőből kiépüst</td> -<td>elsőből kiépült</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_24">24</a></td> -<td>vissza a tátorba</td> -<td>vissza a táborba</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_26">26</a></td> -<td>hiábávalóság</td> -<td>hiábavalóság</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_37">37</a></td> -<td>legrettenesebb</td> -<td>legrettenetesebb</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_41">41</a></td> -<td>anyaköny</td> -<td>anyakönyv</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_48">48</a></td> -<td>kiabalás</td> -<td>kiabálás</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_49">49</a></td> -<td>O nagyságának</td> -<td>Ő nagyságának</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_75">75</a></td> -<td>számítik</td> -<td>számítok</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_85">85</a></td> -<td>magát bemutani</td> -<td>magát bemutatni</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_92">92</a></td> -<td>hagy ak el</td> -<td>hagytak el</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_101">101</a></td> -<td>házmesterné</td> -<td>házmésterné</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_114">114</a></td> -<td>Cecilia grófné</td> -<td>Cecilie grófné</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_115">115</a></td> -<td>jelenjevő</td> -<td>jelenlevő</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_127">127</a></td> -<td>lesze messze</td> -<td>lesz messze</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_131">131</a></td> -<td>találják.«</td> -<td>találják.»</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_136">136</a></td> -<td>szabanság</td> -<td>szabadság</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_141">141</a></td> -<td>késerűséggel</td> -<td>keserűséggel</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_148">148</a></td> -<td>pélnánynyal</td> -<td>példánynyal</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_148">148</a></td> -<td>felsóház</td> -<td>felsőház</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_149">149</a></td> -<td>botbüntetésl!</td> -<td>botbüntetést!</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_151">151</a></td> -<td>felbundázvd</td> -<td>felbundázva</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_154">154</a></td> -<td>ketesztelése</td> -<td>keresztelése</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_155">155</a></td> -<td>szandékom</td> -<td>szándékom</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_160">160</a></td> -<td>férfivolt</td> -<td>férfi volt</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_160">160</a></td> -<td>iönmaradt</td> -<td>fönmaradt</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_185">185</a></td> -<td>hálvány</td> -<td>halvány</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_189">189</a></td> -<td>Es miért</td> -<td>És miért</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_199">199</a></td> -<td>klassszikus</td> -<td>klasszikus</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_212">212</a></td> -<td>vonaglanák</td> -<td>vonaglának</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_214">214</a></td> -<td>átláttá</td> -<td>átlátta</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_214">214</a></td> -<td>úrnök</td> -<td>úrnők</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_216">216</a></td> -<td>vény leány</td> -<td>vén leány</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_227">227</a></td> -<td>muntájául</td> -<td>mintájául</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_230">230</a></td> -<td>Lenke.</td> -<td>Lenke.»</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_231">231</a></td> -<td>Atlátta</td> -<td>Átlátta</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_242">242</a></td> -<td>őrányi</td> -<td>órányi</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_257">257</a></td> -<td>Szabocsy</td> -<td>Szabolcsy</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_258">258</a></td> -<td>Eljent</td> -<td>Éljent</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_259">259</a></td> -<td>szabadség</td> -<td>szabadság</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_288">288</a></td> -<td>igán távol</td> -<td>igen távol</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_294">294</a></td> -<td>N. G.</td> -<td>N. G.»</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_303">303</a></td> -<td>egyikét sem</td> -<td>egyiket sem</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_305">305</a></td> -<td>hét-három</td> -<td>két-három</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_308">308</a></td> -<td>hogye térre</td> -<td>hogy e térre</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_315">315</a></td> -<td>Am legyen</td> -<td>Ám legyen</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_323">323</a></td> -<td>ülesben</td> -<td>ülésben</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_332">332</a></td> -<td>felbárította</td> -<td>felbátorította</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_334">334</a></td> -<td>Éfjél</td> -<td>Éjfél</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_345">345</a></td> -<td>nemtelem</td> -<td>nemtelen</td> -</tr> -</table> -</div> -<div lang='en' xml:lang='en'> -<div style='display:block; margin-top:4em'>*** END OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK <span lang='hu' xml:lang='hu'>EGY MÉRNÖK REGÉNYE</span> ***</div> -<div style='text-align:left'> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Updated editions will replace the previous one—the old editions will -be renamed. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Creating the works from print editions not protected by U.S. copyright -law means that no one owns a United States copyright in these works, -so the Foundation (and you!) can copy and distribute it in the United -States without permission and without paying copyright -royalties. Special rules, set forth in the General Terms of Use part -of this license, apply to copying and distributing Project -Gutenberg™ electronic works to protect the PROJECT GUTENBERG™ -concept and trademark. Project Gutenberg is a registered trademark, -and may not be used if you charge for an eBook, except by following -the terms of the trademark license, including paying royalties for use -of the Project Gutenberg trademark. If you do not charge anything for -copies of this eBook, complying with the trademark license is very -easy. You may use this eBook for nearly any purpose such as creation -of derivative works, reports, performances and research. Project -Gutenberg eBooks may be modified and printed and given away—you may -do practically ANYTHING in the United States with eBooks not protected -by U.S. copyright law. Redistribution is subject to the trademark -license, especially commercial redistribution. -</div> - -<div style='margin:0.83em 0; font-size:1.1em; text-align:center'>START: FULL LICENSE<br /> -<span style='font-size:smaller'>THE FULL PROJECT GUTENBERG LICENSE<br /> -PLEASE READ THIS BEFORE YOU DISTRIBUTE OR USE THIS WORK</span> -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -To protect the Project Gutenberg™ mission of promoting the free -distribution of electronic works, by using or distributing this work -(or any other work associated in any way with the phrase “Project -Gutenberg”), you agree to comply with all the terms of the Full -Project Gutenberg™ License available with this file or online at -www.gutenberg.org/license. -</div> - -<div style='display:block; font-size:1.1em; margin:1em 0; font-weight:bold'> -Section 1. General Terms of Use and Redistributing Project Gutenberg™ electronic works -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.A. By reading or using any part of this Project Gutenberg™ -electronic work, you indicate that you have read, understand, agree to -and accept all the terms of this license and intellectual property -(trademark/copyright) agreement. If you do not agree to abide by all -the terms of this agreement, you must cease using and return or -destroy all copies of Project Gutenberg™ electronic works in your -possession. If you paid a fee for obtaining a copy of or access to a -Project Gutenberg™ electronic work and you do not agree to be bound -by the terms of this agreement, you may obtain a refund from the person -or entity to whom you paid the fee as set forth in paragraph 1.E.8. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.B. “Project Gutenberg” is a registered trademark. It may only be -used on or associated in any way with an electronic work by people who -agree to be bound by the terms of this agreement. There are a few -things that you can do with most Project Gutenberg™ electronic works -even without complying with the full terms of this agreement. See -paragraph 1.C below. There are a lot of things you can do with Project -Gutenberg™ electronic works if you follow the terms of this -agreement and help preserve free future access to Project Gutenberg™ -electronic works. See paragraph 1.E below. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.C. The Project Gutenberg Literary Archive Foundation (“the -Foundation” or PGLAF), owns a compilation copyright in the collection -of Project Gutenberg™ electronic works. Nearly all the individual -works in the collection are in the public domain in the United -States. If an individual work is unprotected by copyright law in the -United States and you are located in the United States, we do not -claim a right to prevent you from copying, distributing, performing, -displaying or creating derivative works based on the work as long as -all references to Project Gutenberg are removed. Of course, we hope -that you will support the Project Gutenberg™ mission of promoting -free access to electronic works by freely sharing Project Gutenberg™ -works in compliance with the terms of this agreement for keeping the -Project Gutenberg™ name associated with the work. You can easily -comply with the terms of this agreement by keeping this work in the -same format with its attached full Project Gutenberg™ License when -you share it without charge with others. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.D. The copyright laws of the place where you are located also govern -what you can do with this work. Copyright laws in most countries are -in a constant state of change. If you are outside the United States, -check the laws of your country in addition to the terms of this -agreement before downloading, copying, displaying, performing, -distributing or creating derivative works based on this work or any -other Project Gutenberg™ work. The Foundation makes no -representations concerning the copyright status of any work in any -country other than the United States. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E. Unless you have removed all references to Project Gutenberg: -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.1. The following sentence, with active links to, or other -immediate access to, the full Project Gutenberg™ License must appear -prominently whenever any copy of a Project Gutenberg™ work (any work -on which the phrase “Project Gutenberg” appears, or with which the -phrase “Project Gutenberg” is associated) is accessed, displayed, -performed, viewed, copied or distributed: -</div> - -<blockquote> - <div style='display:block; margin:1em 0'> - This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and most - other parts of the world at no cost and with almost no restrictions - whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it under the terms - of the Project Gutenberg License included with this eBook or online - at <a href="https://www.gutenberg.org">www.gutenberg.org</a>. If you - are not located in the United States, you will have to check the laws - of the country where you are located before using this eBook. - </div> -</blockquote> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.2. If an individual Project Gutenberg™ electronic work is -derived from texts not protected by U.S. copyright law (does not -contain a notice indicating that it is posted with permission of the -copyright holder), the work can be copied and distributed to anyone in -the United States without paying any fees or charges. If you are -redistributing or providing access to a work with the phrase “Project -Gutenberg” associated with or appearing on the work, you must comply -either with the requirements of paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 or -obtain permission for the use of the work and the Project Gutenberg™ -trademark as set forth in paragraphs 1.E.8 or 1.E.9. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.3. If an individual Project Gutenberg™ electronic work is posted -with the permission of the copyright holder, your use and distribution -must comply with both paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 and any -additional terms imposed by the copyright holder. Additional terms -will be linked to the Project Gutenberg™ License for all works -posted with the permission of the copyright holder found at the -beginning of this work. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.4. Do not unlink or detach or remove the full Project Gutenberg™ -License terms from this work, or any files containing a part of this -work or any other work associated with Project Gutenberg™. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.5. Do not copy, display, perform, distribute or redistribute this -electronic work, or any part of this electronic work, without -prominently displaying the sentence set forth in paragraph 1.E.1 with -active links or immediate access to the full terms of the Project -Gutenberg™ License. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.6. You may convert to and distribute this work in any binary, -compressed, marked up, nonproprietary or proprietary form, including -any word processing or hypertext form. However, if you provide access -to or distribute copies of a Project Gutenberg™ work in a format -other than “Plain Vanilla ASCII” or other format used in the official -version posted on the official Project Gutenberg™ website -(www.gutenberg.org), you must, at no additional cost, fee or expense -to the user, provide a copy, a means of exporting a copy, or a means -of obtaining a copy upon request, of the work in its original “Plain -Vanilla ASCII” or other form. Any alternate format must include the -full Project Gutenberg™ License as specified in paragraph 1.E.1. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.7. Do not charge a fee for access to, viewing, displaying, -performing, copying or distributing any Project Gutenberg™ works -unless you comply with paragraph 1.E.8 or 1.E.9. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.8. You may charge a reasonable fee for copies of or providing -access to or distributing Project Gutenberg™ electronic works -provided that: -</div> - -<div style='margin-left:0.7em;'> - <div style='text-indent:-0.7em'> - • You pay a royalty fee of 20% of the gross profits you derive from - the use of Project Gutenberg™ works calculated using the method - you already use to calculate your applicable taxes. The fee is owed - to the owner of the Project Gutenberg™ trademark, but he has - agreed to donate royalties under this paragraph to the Project - Gutenberg Literary Archive Foundation. Royalty payments must be paid - within 60 days following each date on which you prepare (or are - legally required to prepare) your periodic tax returns. Royalty - payments should be clearly marked as such and sent to the Project - Gutenberg Literary Archive Foundation at the address specified in - Section 4, “Information about donations to the Project Gutenberg - Literary Archive Foundation.” - </div> - - <div style='text-indent:-0.7em'> - • You provide a full refund of any money paid by a user who notifies - you in writing (or by e-mail) within 30 days of receipt that s/he - does not agree to the terms of the full Project Gutenberg™ - License. You must require such a user to return or destroy all - copies of the works possessed in a physical medium and discontinue - all use of and all access to other copies of Project Gutenberg™ - works. - </div> - - <div style='text-indent:-0.7em'> - • You provide, in accordance with paragraph 1.F.3, a full refund of - any money paid for a work or a replacement copy, if a defect in the - electronic work is discovered and reported to you within 90 days of - receipt of the work. - </div> - - <div style='text-indent:-0.7em'> - • You comply with all other terms of this agreement for free - distribution of Project Gutenberg™ works. - </div> -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.9. If you wish to charge a fee or distribute a Project -Gutenberg™ electronic work or group of works on different terms than -are set forth in this agreement, you must obtain permission in writing -from the Project Gutenberg Literary Archive Foundation, the manager of -the Project Gutenberg™ trademark. Contact the Foundation as set -forth in Section 3 below. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.F. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.F.1. Project Gutenberg volunteers and employees expend considerable -effort to identify, do copyright research on, transcribe and proofread -works not protected by U.S. copyright law in creating the Project -Gutenberg™ collection. Despite these efforts, Project Gutenberg™ -electronic works, and the medium on which they may be stored, may -contain “Defects,” such as, but not limited to, incomplete, inaccurate -or corrupt data, transcription errors, a copyright or other -intellectual property infringement, a defective or damaged disk or -other medium, a computer virus, or computer codes that damage or -cannot be read by your equipment. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.F.2. LIMITED WARRANTY, DISCLAIMER OF DAMAGES - Except for the “Right -of Replacement or Refund” described in paragraph 1.F.3, the Project -Gutenberg Literary Archive Foundation, the owner of the Project -Gutenberg™ trademark, and any other party distributing a Project -Gutenberg™ electronic work under this agreement, disclaim all -liability to you for damages, costs and expenses, including legal -fees. YOU AGREE THAT YOU HAVE NO REMEDIES FOR NEGLIGENCE, STRICT -LIABILITY, BREACH OF WARRANTY OR BREACH OF CONTRACT EXCEPT THOSE -PROVIDED IN PARAGRAPH 1.F.3. YOU AGREE THAT THE FOUNDATION, THE -TRADEMARK OWNER, AND ANY DISTRIBUTOR UNDER THIS AGREEMENT WILL NOT BE -LIABLE TO YOU FOR ACTUAL, DIRECT, INDIRECT, CONSEQUENTIAL, PUNITIVE OR -INCIDENTAL DAMAGES EVEN IF YOU GIVE NOTICE OF THE POSSIBILITY OF SUCH -DAMAGE. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.F.3. LIMITED RIGHT OF REPLACEMENT OR REFUND - If you discover a -defect in this electronic work within 90 days of receiving it, you can -receive a refund of the money (if any) you paid for it by sending a -written explanation to the person you received the work from. If you -received the work on a physical medium, you must return the medium -with your written explanation. The person or entity that provided you -with the defective work may elect to provide a replacement copy in -lieu of a refund. If you received the work electronically, the person -or entity providing it to you may choose to give you a second -opportunity to receive the work electronically in lieu of a refund. If -the second copy is also defective, you may demand a refund in writing -without further opportunities to fix the problem. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.F.4. Except for the limited right of replacement or refund set forth -in paragraph 1.F.3, this work is provided to you ‘AS-IS’, WITH NO -OTHER WARRANTIES OF ANY KIND, EXPRESS OR IMPLIED, INCLUDING BUT NOT -LIMITED TO WARRANTIES OF MERCHANTABILITY OR FITNESS FOR ANY PURPOSE. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.F.5. Some states do not allow disclaimers of certain implied -warranties or the exclusion or limitation of certain types of -damages. If any disclaimer or limitation set forth in this agreement -violates the law of the state applicable to this agreement, the -agreement shall be interpreted to make the maximum disclaimer or -limitation permitted by the applicable state law. The invalidity or -unenforceability of any provision of this agreement shall not void the -remaining provisions. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.F.6. INDEMNITY - You agree to indemnify and hold the Foundation, the -trademark owner, any agent or employee of the Foundation, anyone -providing copies of Project Gutenberg™ electronic works in -accordance with this agreement, and any volunteers associated with the -production, promotion and distribution of Project Gutenberg™ -electronic works, harmless from all liability, costs and expenses, -including legal fees, that arise directly or indirectly from any of -the following which you do or cause to occur: (a) distribution of this -or any Project Gutenberg™ work, (b) alteration, modification, or -additions or deletions to any Project Gutenberg™ work, and (c) any -Defect you cause. -</div> - -<div style='display:block; font-size:1.1em; margin:1em 0; font-weight:bold'> -Section 2. Information about the Mission of Project Gutenberg™ -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Project Gutenberg™ is synonymous with the free distribution of -electronic works in formats readable by the widest variety of -computers including obsolete, old, middle-aged and new computers. It -exists because of the efforts of hundreds of volunteers and donations -from people in all walks of life. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Volunteers and financial support to provide volunteers with the -assistance they need are critical to reaching Project Gutenberg™’s -goals and ensuring that the Project Gutenberg™ collection will -remain freely available for generations to come. In 2001, the Project -Gutenberg Literary Archive Foundation was created to provide a secure -and permanent future for Project Gutenberg™ and future -generations. To learn more about the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation and how your efforts and donations can help, see -Sections 3 and 4 and the Foundation information page at www.gutenberg.org. -</div> - -<div style='display:block; font-size:1.1em; margin:1em 0; font-weight:bold'> -Section 3. Information about the Project Gutenberg Literary Archive Foundation -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -The Project Gutenberg Literary Archive Foundation is a non-profit -501(c)(3) educational corporation organized under the laws of the -state of Mississippi and granted tax exempt status by the Internal -Revenue Service. The Foundation’s EIN or federal tax identification -number is 64-6221541. Contributions to the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation are tax deductible to the full extent permitted by -U.S. federal laws and your state’s laws. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -The Foundation’s business office is located at 809 North 1500 West, -Salt Lake City, UT 84116, (801) 596-1887. Email contact links and up -to date contact information can be found at the Foundation’s website -and official page at www.gutenberg.org/contact -</div> - -<div style='display:block; font-size:1.1em; margin:1em 0; font-weight:bold'> -Section 4. Information about Donations to the Project Gutenberg Literary Archive Foundation -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Project Gutenberg™ depends upon and cannot survive without widespread -public support and donations to carry out its mission of -increasing the number of public domain and licensed works that can be -freely distributed in machine-readable form accessible by the widest -array of equipment including outdated equipment. Many small donations -($1 to $5,000) are particularly important to maintaining tax exempt -status with the IRS. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -The Foundation is committed to complying with the laws regulating -charities and charitable donations in all 50 states of the United -States. Compliance requirements are not uniform and it takes a -considerable effort, much paperwork and many fees to meet and keep up -with these requirements. We do not solicit donations in locations -where we have not received written confirmation of compliance. To SEND -DONATIONS or determine the status of compliance for any particular state -visit <a href="https://www.gutenberg.org/donate/">www.gutenberg.org/donate</a>. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -While we cannot and do not solicit contributions from states where we -have not met the solicitation requirements, we know of no prohibition -against accepting unsolicited donations from donors in such states who -approach us with offers to donate. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -International donations are gratefully accepted, but we cannot make -any statements concerning tax treatment of donations received from -outside the United States. U.S. laws alone swamp our small staff. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Please check the Project Gutenberg web pages for current donation -methods and addresses. Donations are accepted in a number of other -ways including checks, online payments and credit card donations. To -donate, please visit: www.gutenberg.org/donate -</div> - -<div style='display:block; font-size:1.1em; margin:1em 0; font-weight:bold'> -Section 5. General Information About Project Gutenberg™ electronic works -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Professor Michael S. Hart was the originator of the Project -Gutenberg™ concept of a library of electronic works that could be -freely shared with anyone. For forty years, he produced and -distributed Project Gutenberg™ eBooks with only a loose network of -volunteer support. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Project Gutenberg™ eBooks are often created from several printed -editions, all of which are confirmed as not protected by copyright in -the U.S. unless a copyright notice is included. Thus, we do not -necessarily keep eBooks in compliance with any particular paper -edition. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Most people start at our website which has the main PG search -facility: <a href="https://www.gutenberg.org">www.gutenberg.org</a>. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -This website includes information about Project Gutenberg™, -including how to make donations to the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation, how to help produce our new eBooks, and how to -subscribe to our email newsletter to hear about new eBooks. -</div> - -</div> -</div> -</body> -</html> diff --git a/old/67540-h/images/01.png b/old/67540-h/images/01.png Binary files differdeleted file mode 100644 index 0aaf277..0000000 --- a/old/67540-h/images/01.png +++ /dev/null diff --git a/old/67540-h/images/02.png b/old/67540-h/images/02.png Binary files differdeleted file mode 100644 index 4cf29bf..0000000 --- a/old/67540-h/images/02.png +++ /dev/null diff --git a/old/67540-h/images/03.png b/old/67540-h/images/03.png Binary files differdeleted file mode 100644 index 587df55..0000000 --- a/old/67540-h/images/03.png +++ /dev/null diff --git a/old/67540-h/images/04.png b/old/67540-h/images/04.png Binary files differdeleted file mode 100644 index 83d5c6d..0000000 --- a/old/67540-h/images/04.png +++ /dev/null diff --git a/old/67540-h/images/05.png b/old/67540-h/images/05.png Binary files differdeleted file mode 100644 index 71df020..0000000 --- a/old/67540-h/images/05.png +++ /dev/null diff --git a/old/67540-h/images/06.png b/old/67540-h/images/06.png Binary files differdeleted file mode 100644 index 96d7a46..0000000 --- a/old/67540-h/images/06.png +++ /dev/null diff --git a/old/67540-h/images/07.png b/old/67540-h/images/07.png Binary files differdeleted file mode 100644 index 62e23e8..0000000 --- a/old/67540-h/images/07.png +++ /dev/null diff --git a/old/67540-h/images/08.png b/old/67540-h/images/08.png Binary files differdeleted file mode 100644 index eee830d..0000000 --- a/old/67540-h/images/08.png +++ /dev/null diff --git a/old/67540-h/images/09.png b/old/67540-h/images/09.png Binary files differdeleted file mode 100644 index ab63b5e..0000000 --- a/old/67540-h/images/09.png +++ /dev/null diff --git a/old/67540-h/images/10.png b/old/67540-h/images/10.png Binary files differdeleted file mode 100644 index de94743..0000000 --- a/old/67540-h/images/10.png +++ /dev/null diff --git a/old/67540-h/images/11.png b/old/67540-h/images/11.png Binary files differdeleted file mode 100644 index b3e1342..0000000 --- a/old/67540-h/images/11.png +++ /dev/null diff --git a/old/67540-h/images/12.png b/old/67540-h/images/12.png Binary files differdeleted file mode 100644 index 1c53f4e..0000000 --- a/old/67540-h/images/12.png +++ /dev/null diff --git a/old/67540-h/images/13.png b/old/67540-h/images/13.png Binary files differdeleted file mode 100644 index 6a9aa08..0000000 --- a/old/67540-h/images/13.png +++ /dev/null diff --git a/old/67540-h/images/14.png b/old/67540-h/images/14.png Binary files differdeleted file mode 100644 index 5705519..0000000 --- a/old/67540-h/images/14.png +++ /dev/null diff --git a/old/67540-h/images/15.png b/old/67540-h/images/15.png Binary files differdeleted file mode 100644 index b3a7778..0000000 --- a/old/67540-h/images/15.png +++ /dev/null diff --git a/old/67540-h/images/16.png b/old/67540-h/images/16.png Binary files differdeleted file mode 100644 index 734022d..0000000 --- a/old/67540-h/images/16.png +++ /dev/null diff --git a/old/67540-h/images/17.png b/old/67540-h/images/17.png Binary files differdeleted file mode 100644 index 056ec93..0000000 --- a/old/67540-h/images/17.png +++ /dev/null diff --git a/old/67540-h/images/18.png b/old/67540-h/images/18.png Binary files differdeleted file mode 100644 index 761523f..0000000 --- a/old/67540-h/images/18.png +++ /dev/null diff --git a/old/67540-h/images/19.png b/old/67540-h/images/19.png Binary files differdeleted file mode 100644 index 20fa6c8..0000000 --- a/old/67540-h/images/19.png +++ /dev/null diff --git a/old/67540-h/images/20.png b/old/67540-h/images/20.png Binary files differdeleted file mode 100644 index 5e16921..0000000 --- a/old/67540-h/images/20.png +++ /dev/null diff --git a/old/67540-h/images/21.png b/old/67540-h/images/21.png Binary files differdeleted file mode 100644 index 266eab8..0000000 --- a/old/67540-h/images/21.png +++ /dev/null diff --git a/old/67540-h/images/22.png b/old/67540-h/images/22.png Binary files differdeleted file mode 100644 index 731c5d0..0000000 --- a/old/67540-h/images/22.png +++ /dev/null diff --git a/old/67540-h/images/23.png b/old/67540-h/images/23.png Binary files differdeleted file mode 100644 index 297eb06..0000000 --- a/old/67540-h/images/23.png +++ /dev/null diff --git a/old/67540-h/images/24.png b/old/67540-h/images/24.png Binary files differdeleted file mode 100644 index 49b52ac..0000000 --- a/old/67540-h/images/24.png +++ /dev/null diff --git a/old/67540-h/images/25.png b/old/67540-h/images/25.png Binary files differdeleted file mode 100644 index f0a4b1d..0000000 --- a/old/67540-h/images/25.png +++ /dev/null diff --git a/old/67540-h/images/26.png b/old/67540-h/images/26.png Binary files differdeleted file mode 100644 index eb09ea8..0000000 --- a/old/67540-h/images/26.png +++ /dev/null diff --git a/old/67540-h/images/27.png b/old/67540-h/images/27.png Binary files differdeleted file mode 100644 index 777db48..0000000 --- a/old/67540-h/images/27.png +++ /dev/null diff --git a/old/67540-h/images/28.png b/old/67540-h/images/28.png Binary files differdeleted file mode 100644 index 8d8ff03..0000000 --- a/old/67540-h/images/28.png +++ /dev/null diff --git a/old/67540-h/images/cover.jpg b/old/67540-h/images/cover.jpg Binary files differdeleted file mode 100644 index 8f5b7e8..0000000 --- a/old/67540-h/images/cover.jpg +++ /dev/null diff --git a/old/67540-h/images/i001.jpg b/old/67540-h/images/i001.jpg Binary files differdeleted file mode 100644 index 2f2b54d..0000000 --- a/old/67540-h/images/i001.jpg +++ /dev/null diff --git a/old/67540-h/images/i001hq.jpg b/old/67540-h/images/i001hq.jpg Binary files differdeleted file mode 100644 index 4881e1c..0000000 --- a/old/67540-h/images/i001hq.jpg +++ /dev/null diff --git a/old/67540-h/images/i002.jpg b/old/67540-h/images/i002.jpg Binary files differdeleted file mode 100644 index 4deffc4..0000000 --- a/old/67540-h/images/i002.jpg +++ /dev/null diff --git a/old/67540-h/images/i002hq.jpg b/old/67540-h/images/i002hq.jpg Binary files differdeleted file mode 100644 index 2cadaa8..0000000 --- a/old/67540-h/images/i002hq.jpg +++ /dev/null diff --git a/old/67540-h/images/i003.jpg b/old/67540-h/images/i003.jpg Binary files differdeleted file mode 100644 index 546957d..0000000 --- a/old/67540-h/images/i003.jpg +++ /dev/null diff --git a/old/67540-h/images/i003hq.jpg b/old/67540-h/images/i003hq.jpg Binary files differdeleted file mode 100644 index 0bd1e8b..0000000 --- a/old/67540-h/images/i003hq.jpg +++ /dev/null diff --git a/old/67540-h/images/i004.jpg b/old/67540-h/images/i004.jpg Binary files differdeleted file mode 100644 index e09eb53..0000000 --- a/old/67540-h/images/i004.jpg +++ /dev/null diff --git a/old/67540-h/images/i004hq.jpg b/old/67540-h/images/i004hq.jpg Binary files differdeleted file mode 100644 index 5864081..0000000 --- a/old/67540-h/images/i004hq.jpg +++ /dev/null diff --git a/old/67540-h/images/i005.jpg b/old/67540-h/images/i005.jpg Binary files differdeleted file mode 100644 index a42a51a..0000000 --- a/old/67540-h/images/i005.jpg +++ /dev/null diff --git a/old/67540-h/images/i005hq.jpg b/old/67540-h/images/i005hq.jpg Binary files differdeleted file mode 100644 index 2f08b96..0000000 --- a/old/67540-h/images/i005hq.jpg +++ /dev/null diff --git a/old/67540-h/images/i006.jpg b/old/67540-h/images/i006.jpg Binary files differdeleted file mode 100644 index 59c1952..0000000 --- a/old/67540-h/images/i006.jpg +++ /dev/null diff --git a/old/67540-h/images/i006hq.jpg b/old/67540-h/images/i006hq.jpg Binary files differdeleted file mode 100644 index ec7a8eb..0000000 --- a/old/67540-h/images/i006hq.jpg +++ /dev/null diff --git a/old/67540-h/images/i007.jpg b/old/67540-h/images/i007.jpg Binary files differdeleted file mode 100644 index d4b620a..0000000 --- a/old/67540-h/images/i007.jpg +++ /dev/null diff --git a/old/67540-h/images/i007hq.jpg b/old/67540-h/images/i007hq.jpg Binary files differdeleted file mode 100644 index c2d6298..0000000 --- a/old/67540-h/images/i007hq.jpg +++ /dev/null diff --git a/old/67540-h/images/i008.jpg b/old/67540-h/images/i008.jpg Binary files differdeleted file mode 100644 index 96dc7e2..0000000 --- a/old/67540-h/images/i008.jpg +++ /dev/null diff --git a/old/67540-h/images/i008hq.jpg b/old/67540-h/images/i008hq.jpg Binary files differdeleted file mode 100644 index 88dbbde..0000000 --- a/old/67540-h/images/i008hq.jpg +++ /dev/null diff --git a/old/67540-h/images/i009.jpg b/old/67540-h/images/i009.jpg Binary files differdeleted file mode 100644 index 10dfd5e..0000000 --- a/old/67540-h/images/i009.jpg +++ /dev/null diff --git a/old/67540-h/images/i009hq.jpg b/old/67540-h/images/i009hq.jpg Binary files differdeleted file mode 100644 index fe3167b..0000000 --- a/old/67540-h/images/i009hq.jpg +++ /dev/null diff --git a/old/67540-h/images/i010.jpg b/old/67540-h/images/i010.jpg Binary files differdeleted file mode 100644 index eeabfdd..0000000 --- a/old/67540-h/images/i010.jpg +++ /dev/null diff --git a/old/67540-h/images/i010hq.jpg b/old/67540-h/images/i010hq.jpg Binary files differdeleted file mode 100644 index a193500..0000000 --- a/old/67540-h/images/i010hq.jpg +++ /dev/null |
