diff options
| -rw-r--r-- | .gitattributes | 4 | ||||
| -rw-r--r-- | LICENSE.txt | 11 | ||||
| -rw-r--r-- | README.md | 2 | ||||
| -rw-r--r-- | old/69033-0.txt | 9442 | ||||
| -rw-r--r-- | old/69033-0.zip | bin | 190510 -> 0 bytes | |||
| -rw-r--r-- | old/69033-h.zip | bin | 259303 -> 0 bytes | |||
| -rw-r--r-- | old/69033-h/69033-h.htm | 8814 | ||||
| -rw-r--r-- | old/69033-h/images/cover.jpg | bin | 58170 -> 0 bytes |
8 files changed, 17 insertions, 18256 deletions
diff --git a/.gitattributes b/.gitattributes new file mode 100644 index 0000000..d7b82bc --- /dev/null +++ b/.gitattributes @@ -0,0 +1,4 @@ +*.txt text eol=lf +*.htm text eol=lf +*.html text eol=lf +*.md text eol=lf diff --git a/LICENSE.txt b/LICENSE.txt new file mode 100644 index 0000000..6312041 --- /dev/null +++ b/LICENSE.txt @@ -0,0 +1,11 @@ +This eBook, including all associated images, markup, improvements, +metadata, and any other content or labor, has been confirmed to be +in the PUBLIC DOMAIN IN THE UNITED STATES. + +Procedures for determining public domain status are described in +the "Copyright How-To" at https://www.gutenberg.org. + +No investigation has been made concerning possible copyrights in +jurisdictions other than the United States. Anyone seeking to utilize +this eBook outside of the United States should confirm copyright +status under the laws that apply to them. diff --git a/README.md b/README.md new file mode 100644 index 0000000..d14f31b --- /dev/null +++ b/README.md @@ -0,0 +1,2 @@ +Project Gutenberg (https://www.gutenberg.org) public repository for +eBook #69033 (https://www.gutenberg.org/ebooks/69033) diff --git a/old/69033-0.txt b/old/69033-0.txt deleted file mode 100644 index fecd262..0000000 --- a/old/69033-0.txt +++ /dev/null @@ -1,9442 +0,0 @@ -The Project Gutenberg eBook of A Bakony (1. kötet), by Károly -Eötvös - -This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and -most other parts of the world at no cost and with almost no restrictions -whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it under the terms -of the Project Gutenberg License included with this eBook or online at -www.gutenberg.org. If you are not located in the United States, you -will have to check the laws of the country where you are located before -using this eBook. - -Title: A Bakony (1. kötet) - -Author: Károly Eötvös - -Release Date: September 23, 2022 [eBook #69033] - -Language: Hungarian - -Produced by: Albert László from page images generously made available - by the Hungarian National Digital Archive - -*** START OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK A BAKONY (1. KÖTET) *** - - -Eötvös Károly Munkái - -XXI. KÖTET. - -A BAKONY - -I. - -Eötvös Károly Munkái - -XXI. - -A BAKONY - -ELSŐ KÖTET - -BUDAPEST MXMIX - -VIII., ÜLLŐI-ÚT 18. SZÁM. - -RÉVAI TESTVÉREK - -IRODALMI INTÉZET R.-T. - -Eötvös Károly - -A BAKONY - -ELSŐ KÖTET - -BUDAPEST MXMIX - -VIII., ÜLLŐI-ÚT 18. SZÁM. - -RÉVAI TESTVÉREK - -IRODALMI INTÉZET R.-T. - -AZ ÖSSZES JOGOK FENTARTÁSÁVAL. - -Révai és Salamon könyvnyomdája Budapest, VIII., Üllői-út 18. - - - - -TÁJÉKOZTATÓ. - - -I. - -(Mekkora a Bakony? – A Bakony különös bája. – A magyar köznemesség. – A -norman és a magyar. – A nemes magyar lélek. – A magyar sziv a -leggazdagabb.) - -Tájékoztatóval kell Bakony czimü művemet kezdenem. Olyas valamivel, a -mit iró emberek előszónak, előbeszédnek szoktak nevezni. Én nem igen -szoktam ezzel élni. Álljon helyt az irói mű a maga erejéből, az előre -való ajánlgatás úgy se sokat ér. A mű tartalmát nagyon is vázlatosan -ugyan, de mégis megmutatja a mű végén a tartalom-mutató. A kinek -félkedve van az olvasáshoz: ezekből kiválogathatja, mit akar olvasni -egész kedvvel. - -Most különösen mégis van szavam e műhöz előre. Talán nem is annyira a -műhöz, mint anyagához, tárgyaihoz. Hiszen a mű, mint irodalmi alkotás, -alig különbözik eddigi műveimtől. Nem ér többet s talán kevesebbet se, -mint azok. Irásom módja s természete se változhatott sokat. Talán csak -annyit, hogy a költői erő forrása az életkor haladtával nem oly zugó, -harsogó s nem oly fénylő, mint volt vagy lehetett fiatalabb korban. - -Bakony. - -Országunk egyik része Fejér-, Veszprém- és Zalavármegyékben. Összefüggő -hegység, melyet rengeteg erdők boritanak. Ma már nem annyira, mint -hajdan, mint még az én gyerekkoromban is ezelőtt hatvan évvel. - -Mekkora hát a Bakony-erdő? - -Napkeleti vége a Gaja völgyére dül Fejérvármegyében. Patak ez a Gaja -vize, Veszprémvármegye Bakonyának lejtőin ered s onnan csatangol -délkelet felé a szomszédos Fejérbe. A Bakonynak szinte természetes -határa napkelet felé. - -Ha most már a Bakony gerinczét, közepének vonalát végigmérjük napnyugat -felé Veszprémvármegyéig s e vármegyében az öreg Bakony Somhegyéig s -innen dél felé Öcsig, Nagy-Vásonykőig: elérjük Zalavármegyét. De a -gerincz vonalát tovább mérjük napnyugat felé Zalában is az uzsai és -sarvalyi erdőkig s innen délre fordulva Tátika és Rezi várak ormain -végig a Balatonig: ime, a Bakony közepének hosszusága. Mintegy tizenöt -földrajzi mérföld, a mai számitási mód szerint vagy 112 kilométer ez a -hosszuság. Szélessége különböző. Fejér- és Zalavármegyékben keskenyebb. -Veszprémvármegyében – itt az öreg Bakony, sokkal szélesebb. - -Bizony szép terület. Négyszázötvenezer magyar hold egy tagban. Egykor -mind szálas erdő, s legalább fele ma is rendes mivelés alatt álló szálas -erdő. - -Mekkora erdőterület ez: minden ember tisztán megérti, ha megtudja, hogy -ekkora területen három Balaton tava férne el s ebből Debreczen hires -nagy Hortobágy pusztáját tizenegyszer ki lehetne hasitani. - -De azért ugy hiszem, nem a Bakony a mi országunknak legnagyobb -erdőrengetege. Ugy távolról azt kell gondolnom, hogy a Mátra- és -Bükk-hegység erdei a Sajó völgyéig nagyon megközelitik, habár különböző -nevek alatt is, a Bakonyt s azt gondolom, hogy a máramarosi, székely -határszéli, krassó-szörényvármegyei erdők külön-külön összefüggő -területeikben egyenkint is felülmulják Túl-a-Duna hires rengetegét. - -De azért a Bakonynak különös hire-neve, csodálatos bája s leirhatatlan -varázsa van, a mi hiányzik a többi nagy erdőségnél vagy legalább olyan -nagy mértékben sehol sincs meg. - -Az erdélyi s tiszai részeken s országunk felső vidékén még ma is mesés -fogalom e szó: Bakony. Az ősi magyar hitregéknek, az elmult századok -rejtélyes és ragyogó kalandjainak szintere ez: ugy képzelik. A mit -Kis-Ázsia szabad kurdjairól, Sziria beduin csapatjairól s Afrika vad -kabyl törzseiről irnak az utazók, ugy gondolják ma is még, mindazt -teljes valóságában fel lehet vagy legalább egy-két emberöltő előtt fel -lehetett találni Sobriban és társaiban, ama szilaj és vakmerő -duhajokban, a kik ellepik a Bakonyt s ennek erdeit, falvait, utait és -csárdáit. Sok képzelődés él igy ma is még a vasutak, távirdák és napi -hirlapok csodairtó, ábrándpusztitó s vásári zajcsináló korában. - -Efféle dolgokról, a mesék, hagyományok és képzeletszülte ábrándok -szövevényes regényeiről én nem beszélek az én könyvemben. Ezekről épen -Bakonynak s vidékének népe tud legkevesebbet. Távoli vidékek embereinek -lelkében sarjadzottak ezek, a kik csak gomolygó képzelődés után s nem -élő szemeik segitségével ismerik a Bakonyt. - -Sok más egyébről se lesz szó az én könyvemben. Legalább tudományos módon -és rendszerrel nem lesz. Könyvem szépirodalmi mű, a szépirodalom -bármelyik osztályába sorozzák olvasóim. De azért meséim nem költött -mesék; – alakjaim valósággal éltek, éreztek és cselekedtek s eseteim, a -melyekről szólok, ugy történtek, a hogy azokat elbeszélem. - -A Bakony a nemzet történelmének egyik szakasza. - -A Bakony országunk egyik részének földrajza, növénytana, közgazdasága, -állat- és ásványvilága. De én se történelmet nem irok, se -természetrajzot. Még néprajzot se. Mindez nem az én feladatom. Tudósok, -gyüjtők, buvárok, ifjabb erők foglalkozzanak ezekkel. A hogy a -Balatonról irtam az »Utazás a Balaton körül« czimü művemben: ugy akarok -irni a Bakonyról. Balaton s Bakony: ez a két fönséges természeti -tünemény egymást öleli át; egymásra árasztja fényét és sugarát, -hagyományait és költészetét. Szülőföldem ott fekszik mind a kettőnek -közelében. Ott voltam gyermek, ott virult föl fiatal korom, ott viseltem -közéletem kezdetén országom és vármegyém tisztségeit. Ott él, a mig él, -családomnak és nemzetségemnek száz meg száz hagyománya. Irnom kell hát -róluk, ha már irok. - -Ez az én okom az irásra. De mik lesznek hát tárgyaim, a melyeket felölel -az iró művészete? Számot adok erről is előre. - -A magyar köznemesség élete: erről akarok tökéletes képet alkotni, ugy, a -hogy én megfigyeltem, megismertem és megszerettem. - -A magyar köznemesség: ez volt egykor a magyar nemzet. Ennek öröme és -fájdalma, sok század óta tartó rettenetes harczai és szenvedései, -csodálatos erényei s még gyöngeségeiben is dicsőséges hibái: ezekből áll -a magyar nemzet története. Ma már jogokban és kötelességekben, -törvényekben és intézményekben egységes a nemzet minden társadalmi -rétege. De gondolkodásban és erkölcsökben, a szivnek és léleknek -mélységeiben még ma sem egységes. A köznemesség egykor minden jogát, -minden kiváltságát, egész alkotmányát szives készséggel megosztotta -honfitársaival. A mit intézményeiből odaadhatott, mindent odaadott. De -volt valamije még, volt különös kincse, melyet hiába kinált, melyet még -egészen föl nem oszthatott, melyet minden társadalmi osztály még eddig -örökös igaz tulajdonaként tőle meg nem szerzett. - -Miként magyarázzam meg ezt? Miként tegyem világossá e mondásomat? - -Kétféle nemességről tudunk. - -Az egyiket ezer év fejtette ki törvényekben, szokásokban, alkotmányban. -Ez szülte a kiváltságos osztályt. Ez az intézményes, történelmi -nemesség. - -A másik a magyar léleknek különös nemessége. Hézag van gyönyörü -nyelvünkben, hogy erre nem tudunk találni külön szót. A nemes ember más, -mint a nemes lélek s mind a kettő más, mint a nemes magyar lélek. S -mégis mind a három fogalomra csak egyetlen jelző szót használunk. Ezt az -egyet: nemes. - -Mi a nemes lélek? A ki szándékaiban és tetteiben becsületes, a ki -szereti az embert és az igazságot, a ki minden áldozatra kész szerettei -iránt s a ki gyöngéd és figyelmes az emberi lelkek tévedéseinek -tüneteivel szemben is: ez a nemes lélek. - -Ehhez még magyarnak is kell lenni s akkor áll elő az a tünemény, melyet -én nemes magyar léleknek nevezek. - -Az emberiség történetében két fajt ismerek, mely külső nagy -cselekvéseiben egykor hasonló volt egymáshoz. Az egyik a norman, a másik -a magyar. - -A norman elmult. Nyelve és egyénisége, faja és szilaj bátorsága -beleolvadt azokba a fajokba, a melyeket meghóditott s a melyeknek a -szomszédságába került. Az angol és franczia föld, Spanyolország és a -Balkán, Ázsia és Afrika ma már nem ismer normant. Csak a mesés hire él. - -A magyar megmaradt. Ott él, a hol ezer éve megtelepedett. A végzetnek -kegyetlenebb csapásai érték, mint a normant, mégis él. Államának csak -foszlányai vannak ugyan, de faja, nyelve, önérzete, életvágya, -szabadsága, jóléte és dicsőségre törekvése ma is eleven. Pedig -eredetileg nem volt több, nagyobb és erősebb a magyar, mint a norman. - -Mi ennek az oka? - -A nemes magyar lélek. - -Ragaszkodni fajához, életével védelmezni honát, hitét, szabadságát, -függetlenségét, lelkesülni őseinek dicsőségén és soha el nem feledni a -csapásokat, a melyek nemzetét sujtották s inkább örökre elmulni, mint -nyelvéről és faji egyéniségéről lemondani: ez a nemes magyar lélek. - -Ez volt a lelke ezer év óta a magyar köznemességnek. Ezt a kincsét nem -tudta még a társadalom minden rétege közt igazán szétosztani. - -A mikor a Bakonyról irok: erről a köznemességről irok. A hogy a rengeteg -Bakony vidékein megismertem. Minden elmulik idővel. Elhervad a -köznemesség is s jelleme és erkölcsei elhalványodnak. De én azt akarom, -hogy mivoltának igaz képe hiven szálljon át azokra a nemzedékekre, a -melyek én utánam következnek. - -Az emberiségnek ragyogóbb képét nem ismerem. - -Én nem vagyok világjártas ember. Idegen országokban nem utaztam, más -világrészeket nem láttam, idegen nemzetek közt nem éltem. Más fajtáknak -a magyarral egyénenkint való összehasonlitásába nem bocsátkozom. Hiszen -én csak az itthon élő, köztünk őgyelgő idegeneket ismerem igazán. - -De beletekintettem az angol, német, franczia és orosz regényirodalomba s -a világbiró nagy nemzetek irodalmi költészetébe. Minden nemzet költője -saját nemzetének állami, társasági és családi életéből meriti tárgyait -és pedig legszebb, legmeghatóbb tárgyait, a melyeket költői -istenerejének napsugaraival körülövez. S mind e nagy nemzetnek van -tengere és tengeri élete is, a mi nekünk nincs. - -S mégis mit találtam? - -Azt, hogy a föld kerekségén egyetlen nemzetnek sincs gazdagabb egyéni, -társadalmi és állami élete, mint a magyarnak. Érzésekben és -gondolatokban, eszmékben és törekvésekben, nemzeti örömökben és -fájdalmakban, hősökben és asszonyokban egy nemzetnek szive sincs ugy -tele, mint a magyaré. Ezer év óta harczolunk napkelettel és -napnyugattal, mivelt és miveletlen vad nemzetek éhes csordáival, -századokon át véreztünk hitért, szabadságért, független állami létért, -nem egyszer az örök enyészet szélére sodort bennünket ellenségeink nagy -ereje, de ősi vérünk csüggedetlen maradt s a becsületet, méltóságot és -önbizalmat mindig megóvtuk. - -És a nemzeti életet is. - - -II. - -(Nagy urakról én nem irok. – Mátyás király adomája a csóri csukáról. – -Veszprémvármegye Bakonyja. – Nyolcz puszta vára és három eleven vára. – -Ó-Palota, Csesznek, Bakony-Ujvár, Vár-Palota, Esseghvár, Nagy-Vázsonykő, -Döbrönte, Csékut, Nagy-Somlyóvár. – Kisfaludy Sándor emlékezései. – Móré -László, Túry György, Gyulaffy László. – Zalavármegye Bakonyerdeje. – A -Balatonra néző hegyoldalakat nem tartom Bakonynak. – Az én szülő -falumban nem volt fa. – Az őserdő, a hogy én láttam.) - -A Bakony közelében nagy köznemesség él, különösen Veszprémvármegyében. -Déli és nyugoti lejtőin nagy közbirtokosságok, népes falvak, terjedelmes -határok, a hol minden lélek nemes ember volt. Kis nemes és közepes -birtoku. Nem az a bocskoros nemes, mely az Erdélylyel határos -vármegyékben élt. Tul a Dunán én bocskoros nemest nem láttam s hirből se -ismertem. Hetven év előtt az én vármegyémnek még több mint hatezer -nemesi szavazata volt, a mikor tisztujitásra és követválasztásra s -országos nagy kérdések vitatására jött össze a nemes vármegye. - -A főrendeket, az egyházfejedelmeket, az adományos és uradalmas apátokat -és káptalanokat alig érinti tollam. Ők is a nemzethez tartoznak ugyan, -de végre is a magyar nemzet a köznemesség volt. Voltak köztük is, a kik -jó magyarok, nemes férfiak s a kiket szeretetem és tiszteletem -környezett. Ha az idő és az egészség engedi: ezekről majd mesélgetek. De -bizony az én természetem általában nekem meg nem engedi, hogy én -fejedelmek és nagy uraságok dolgait pöngessem az én lantomon, találnak -ők irót, ha akarnak, szebbet, jobbat, engedelmesebbet, mint én tudnék -lenni. - -Fejérvármegyéről kevés lesz mondanivalóm. Kis terjedelmü Bakonyja van, -alig huszonkétezer holdnyi s hegyei is, a melyek dél felé a Sárviz -völgyének Nagy-csatornájára néznek, többnyire kopaszok. Hat vagy hét -faluja van ott Bakonynak, de nemessége igen kevés. - -De azért van hagyománya Korvin Mátyás nagy királyunk korából és -életéből. Csinos adoma. - -Valamikor a Sárviz itt nagy álló viz volt. A Veszprémből jövő Séd s az -Inotáról, Kutiból és Csórról jövő Bakonyerek táplálták vizét. Hatalmas -halászatok s vizi vadászatok folytak itt, a csuka – ugy szól a hagyomány -– óriássá tudott nőni. Épen száz éve, hogy lecsapolták a vizet. - -Mátyás király gyakran kirándult ide palotai várából vadászgatni. -Ilyenkor a csóri csárdásnál étkezett s tudnivaló, hogy a csuka máját -különösen szerette. - -De a csárdás is szerette s egyszer mája nélkül tálalta föl a királynak a -nyárson sült csukát. A májat megette maga. - -Nagyot néz a király s kérdi a csárdást, hova lett a máj? - -A csárdás valami vidám természetü poétás ember lehetett. Versben felelt. -A cs betü ismételt visszahangozásában van a vers. - -– Csóri csárdás csukájának nincsen mája! - -De a király se maradt adós. Ő is versben felelt. Rimmel és a p betü -ismételt visszahangoztatásával. - -– Palotai pálczának pedig nem lesz száma! - -Megijedt a csárdás s ettől kezdve nem ette el maga a vendégje elől a -csuka máját. - -Ez a hagyomány. - -Veszprémvármegye Bakonyja már egészen más. Voltaképen csak e vármegyének -van Bakony rengetege s itt van az a föld, a melyen Árpád óta mindig nagy -hullámokban zajlik a magyar nemzet története. Háromszázharminczezer -holdnyi erdőség egy darabban! - -Itt telepednek meg Árpád fiai és vezérei. Az ő nevüket őrzik a falvak, -mezők, hegymagasságok. A szentnek nevezett első király itt veti meg -nemzetünk számára az európai uj hit alapjait. A veszprémi püspökséget, a -pannonhalmi és bakonybéli apátságokat itt alkotja meg. Innen visz -fiainak nevelő és oktató férfiut. Az ázsiai magyar itt mutatja be -utoljára napkeletről hozott istenének az égő áldozatot. Tapolczafő -forrásai mellett ma is a magyarok régi istenének leheletét érezzük -arczunkon és szivünkön. - -Van ott nemzeti hagyománya még Szent Istvánnak is a nép tudatában. Még -most is mutogatják Solyban azt a dombot, a melyen nemzetének szervezésén -tünődött s a lovasiak és felső-örsiek ma is odavezetnek a -sziklaforráshoz, a hol a szent király a fárasztó vadászat után -megpihent. Ma is Királykut a neve a forrásnak. - -Itt volt az ország első tudományegyeteme. Itt volt a szent görög szüzek -kolostora, a hol IV. Béla királyunk leánya, boldogságos szüz Margit -gyermeki lelke az éggel kötött szövetséget. Itt szervezték tökéletesen -az Árpád-vérségü királyok a magyar kiályi udvart. Itt voltak a királyi -udvar szakácsai Kerék-Telekiben, farkasbőrszállitói Szent-Antalfán és -zsiradék és vadszállitói Szent-Gálon. Fennállott itt még a középkor -magyar királyi udvarának egy része 1848-ig. Mindenütt elenyészett már az -egész világon, itt daczolt legtovább a mulandósággal. Leirom könyvemben, -a hogy még én láttam. - -Városok és falvak nagy sokasága pihen Bakony ölén s hegyeinek lábainál -Veszprém vármegyében. Vasutak szelik át az erdőket három vonalon is s -hatalmas kőutak. A mit a világhirü Róma épitett egykor mérhetlen -kincseivel: az a kőut óriási faragott köveivel Óskü és a Kikeri-tó -mellett ma is épen ugy áll, mint állott a czézárok idejében. Ma sincs -jobb utunk sehol az ország határain belül. - -Ez az ujkor, a mi időnk korszaka. - -De a középkornak is hatalmas emlékei tekintenek le ránk a sziklák -magasságából. - -Nyolcz puszta vára és három eleven vára van még a Bakonynak csupán az én -vármegyémben. Komor falaik bizonyitják egykori nagyságukat, -dicsőségüket. - -Ó-Palota vára, Korvin Mátyás királyunk kedves tanyája egykor. Most -bagolyfészek, denevérek lakása sziklahasadékban, ut is alig vezet hozzá. - -Csesznek vára az öreg Bakony szélén. Sohase hatott meg jobban semmiféle -tájrészlet, mint ez. Ifju voltam, Ányos Pál barátommal jártam a Bakonyt. -Zircztől északnak sürü szálas erdő árnyékában vezet az ut Győr felé. -Utfordulónál elém bukkant szirtek magasán a hatalmas vár meredező csonka -tornyaival s fölötte és mögötte a messze távolban Pannonhalmának hires -vára sudármagas ragyogó tornyával. Itt a kegyes és zsibongó élet, amott -a halálnak jelei. A rég kihalt nagy Gara-nemzetség emlékeit őrzi -Csesznek puszta vára. - -Bakony-Ujvár az öreg Bakony kellő közepén, a Gerencze-patak partján. -Kevés ember látta, ut se vezet hozzá. Ujvár a neve, pedig -háromszázhatvan év óta omlik már az erdei pusztaságban. Alig állott fenn -tiz évig, de azért nagy történetnek részese. Talán elmondom könyvemben a -történetet. - -Vissza kell tekintenünk pillanatig Palota várára. Ezzel függ össze -Bakony-Ujvár puszta várának története is. Nagy költőnk, Kisfaludy -Sándor, nem ismerte se Bakony-Ujvárt, se történetét. Lehetetlen, hogy -lantjára ne vette volna. Pedig Palotának környékét a költő szemével -figyelte meg. Azt irja Korvin Mátyás királyunkról: - - Gyakran jára Palotára, - Ő tulajdon jószágára, - És vadászott körében, - A Bakony vad belében. - Kikeri-tó, melynek vize - Most már mind lecsapolva, - . . . . . . . . . . . . . . - Hajdan nagy tó s nádas berek, - . . . . . . . . . . . . . . - Volt Mátyásnak kedvelt helye, - Hol Kinizsy s több ur vele - Nyilazá a magas sast, - Vidrát, rókát és farkast. - -Bizony él a Bakonyban Kinizsyről is sok néphagyomány, csak össze kellene -gyüjteni. Hiszen egykori vára is ott van a közelben, a Veszprémből -Sümegre vezető ut mellett. Nagy-Vásonykő a vár neve. Gyermekkoromban még -eleven vár, lakható állapotban. Azóta égő villám elpusztitotta, uraságai -elhanyagolták, nem láttam negyvenöt esztendeje, de ugy hallom, ma már -puszta vár az is. Az öreg Bakony egyik legmagasabb csucsa alatt, a -Kabhegy alatt fekszik. - -Esseghvár. A kihalt Esseghváry-család egykori sasfészke. Ez is puszta -vár a Bakony közepén. A Kisfaludy-nemzetség története is kiterjed rá. -Fekvését jól irja le nemesi regéjében Kisfaludy Sándor: - - Mint Somlóról az országut - Hegyet-völgyet vágtában - Veszprémbe megy, a rengeteg - Sötét Bakony hosszában: - Szent-Gálon tul két magas hegy - Teknőjének oldalán, - Hajdan őzek, szarvasoknak - Folyton pezsgő vonalán, - Ott két patak közé szorult - S gömbölyüen feldomborult - Halmon épült Esseghvár, - Most egy csonka torony már! - -Valóban csonka torony. Feszegettem köveit valamikor én is. Nem könnyedén -pusztul. Nem is az idő rombolta szét, hanem Bánd fekszik tövében, -szegény sváb falu, ennek népe hordta szét kövét. - -Döbrönte is a Bakony egyik puszta vára. A Somhegy magas erdős csúcs, ez -néz le rá kevélyen. Ezt is külön regében énekli meg a nagy költő. Jól -irja le fekvését s megragadó szépen. - - Mintha tenger fakadt volna - A Somhegynek ormáról. - A viz szerte ugy hömpölyög - A Bakonynak gyomrából - A Bitva egy csekély patak - Alig érő bokáig, - Sárga árját elönti most - Döbrönte vár aljáig. - -Döbrönte várának régi urai kihaltak, a Döbröntey-nemzetség őrzi a vár -nevét. - -A nagy költő a Bakony puszta várai közt emlegeti Csékut várát is. Ezt én -nem láttam. Nem volt alkalmam nyomait megtekinteni. Csékut hajdan a -Kisfaludy-nemzetség egyik birtoka volt, a nagy Bakony nyugoti oldalán -fekszik. - -Hát nagy Somlyó várát a Bakony puszta várai közé soroljuk-e? - -Én nem sorolom se Somlyót, se a kemenesaljai Ságtetőt. Közel feküsznek -ugyan a Bakonyhoz, Somlyó épen nagyon közel, de ezek a hegyek már a föld -egykori forradalmainak más természetü alkotásai, mint az öreg Bakony -csúcsai. Ezek nyilvánvaló tűzokádó hegyek, talán örökre alvó állapotban. -Olyanok, mint Zalában Tihany, Badacsony, Haláp, Szent György-hegy. -Ezeket se sorolom a Bakonyhoz. Hiszen Badacsonynak még tűzokádó torka is -megvan; elég nagy, elég mély, egészen kerek s tele lávával. Lávája -egészen olyan, mint a milyent a pompéji ásatásokból láttam. - -Ime, a veszprémvármegyei Bakony puszta várai! Kisfaludy jó költő szeme -észrevette őket, de jelenük képének minden tünetét s a multnak nagy és -szép hagyományait egészben egyáltalán nem örökiti meg lantja. Sok -tekintet arra inti, hogy a váraknak és családoknak ne valódi -történetéből keressen tárgyat, hanem költött regéket kapcsoljon a -hagyományok titokrejtő ködébe burkolt puszta várakhoz. Ám ez buzditás -legyen csak a jövő kor költői és történetbuvárai számára. - -De van a Bakonynak három eleven vára is. Veszprém, Várpalota és -Devecser. Lakják mind a hármat, élet pezseg bennük. Veszprémről, -Devecserről irni, nem e könyvem feladata. - -De Várpalotáról meg kell emlékeznem. A hires Móré-nemzetség régi tanyája -ez, még régi királyaink idejéből. Utolsó ura Móré László, a mivelt világ -egyik legnagyobb kalandozó hőse s a magyar függetlenségnek, a mint e -szót ma értjük és magyarázzuk, idő szerint a legelső bajnoka. Torzkép -ugyan, de nagy és világra szóló. Neve van nemzetünk történetében. Igazi -bakonyi alak. Vasakarata, őrültsége, lángelméje, rettentő végzete, az -óriás angol költő tollára méltó. - -Várpalota volt fészke Túry Györgynek, a kinél bátrabb és vitézebb hőst -nem mutat föl nemzetünk története. - -Ha már irok a Bakonyról, lehetetlen róla is meg nem emlékeznem. - -De utamba esik Rátót is, hajdani magyar nevén Rátold. A nagy -nemzettörténeti Gyulaffy-nemzetség eredeti tanyája. Két ország -vezéralakjai voltak a Gyulaffyak. Legdicsőbb köztük László, a ki -elhagyta Magyarországot, elköltözött napkeletre, fölajánlotta -legyőzhetetlen kardját Erdélynek, hogy ott diadalmasan utját állja a -Habsburgoknak. A szigetvári Zrinyi Miklósnak, Túry Györgynek, Dobó -Istvánnak benső barátja. Nagyobb mindegyiknél. Ragyogóbb hőse nincs a -keresztyén világnak és a magyar nemzetnek a keresztes háboruktól fogva. - -Vajjon miért nem ismeri a történelem? Miért feledte el a magyar nemzet? -Miért nincs róla száz könyv irva? Miért nem rajonganak érte a költők és -alakitó művész lelkek? - -Keserü kérdések. Könyvem talán, ha bágyadtan is, megfelel a kérdésekre. - -Zalavármegye Bakonyerdeje Nagy-Vásonykő mellett kezdődik mindjárt s -nyugot felé terjed Sümegig s onnan délre fordul és tart Keszthelyig, -Balaton-Györökig s voltaképen a Balaton vizéig. Kerekszámban százezer -magyar hold, a mint én becsülöm. - -De hát ennyi-e? Nem sokkal nagyobb-e? Vajjon tisztában vagyunk-e azzal, -mely vidéket nevez Bakonynak a zalai ember? - -Van erdő, melynek északi határa Csab-Rendektől Nyirádig tart s déli -határa a Balaton. Nyugotról a sümegkeszthelyi-út, keletről a -Balaton-Györökről Nyirádra vezető út keriti. Ezen a különálló erdős -vidéken van Sümeg is, Tátika is, Rezi is. Mind a három puszta vár, noha -Sümeg azon kivül még eleven virágzó város is. - -Bizonyos, hogy ez Bakony s a benne levő rendeki, sümegi, sarvalyi, -uzsai, tátikai, rezii, Batthyányháti, Fekete és Sárkány-erdők mind -hatalmas, szálas Bakony-erdők. Igy tudja a vármegye, igy jegyzik föl a -térképek. Igy énekli Zala nagy költője is a Kesergő Szerelem 182-ik -dalában: - - Amott látom domborodni - Nagy-Somlyónak kalapját, - Amott jobbról nyálasodni - A Marczalnak iszapját. - A felhőben merőn ott áll - A sümegi vár foka. - A Bakonyból ott kandikál - Tátikának homloka. - -E fölött hát semmi kétség. A fölött sincs, vajjon Bakony-e az a vidék, -mely az ó- és új-döröghi pusztáktól napkelet felé Veszprémvármegye -nyugati határáig terjeszkedik, melyen az Agártető a legmagasabb hegy s -melyen az egykor oly hires Dobos-erdő fekszik. - -De már az a kérdés, hogy a Balaton többi partját Balaton-Györöktől -Almádiig a Bakonyhoz számitsuk-e? Több mint ötven falu és város fekszik -e vidéken. Itt vannak a különös szépségü és alkotmányu hegycsucsok: -Szigliget, Badacsony, Szent György-hegye, Haláp, a gulácsi, tóti és -hegyesdi piramisok, Tihany félszigete s a györöki, badacsonyi, fülöpi, -szepezdi, balatonfüredi és alsó-örsi gyönyörü fürdőtelepek. Itt vannak a -nagy költő által megénekelt hires puszta várak: Szigliget, Csobáncz, -Hegyesd, Tihany. Vajjon Bakony-e mind ez is? - -Én nem tartom Bakonynak. Hatalmas bortermő vidék ez s emlitettem már, -nagy részben egészen más földtörténelmi alkotás, mint az igazi Bakony. -Veszprém- és Zalavármegyéknek azt a részét, melynek határa északon a -veszprém–nagy-vásonykői–tapolczai-út, délen pedig a Balaton, nem -fogadhatom el Bakonynak. A vidék népe se ismerné ezen a néven. Minden -határnak, minden hegységnek, minden csucsnak meg van itt a maga jó neve. -Ez az egész tájék már nem a Bakonynak, hanem a Balatonnak a vidéke. - -A mikor Gyulaffy László örökre elbucsuzott szülőföldjétől, Csobáncz -várától, büszke sasfészkétől, hatalmas uradalmaitól, a hagyomány szerint -igy sóhajtott föl: - - Jó boru Badacsony, - Sok halu Balaton, - Isten hozzád, Csobáncz, - Engem többé nem látsz! - -Ime, ő se emliti a Bakonyt, noha volt Veszprémvármegyében két helyen is -bakonyi birtoka s Puszta-Miske épen csobánczi uradalmához tartozott. -Pedig még a rimes összecsendülés kedvéért is Badacsony és Balaton mellé -ugy odaillett volna a Bakony. - -Kisfaludy Sándor Kun László czimü szinművét vármegyéjének, Zalának, -ajánlja fiui hű tisztelettel. Az ajánló költeményben nyomatékosan emliti -a Bakonyt is. - - . . . . . . . . Lelkes Zala - Pompás Badacsonyoddal, - Marhás, vadas Bakonyoddal, - Halas Balatonoddal. - -E sorokból se lehet azt olvasni ki biztosan, hogy a nagy költő a Balaton -mellékét is a Bakonyhoz számitotta volna. Az uzsai, sarvalyi, sümegi és -tátikai erdők igen is bővelkedtek a vadban, Dobos rengetege pedig mindig -tele volt hajdan legelésző nyájakkal, de Balaton melléke csak boráról -volt hires, nem vadjairól s marhatenyésztéséről. - -A miről könyvemben alig lesz szó: ime, e tájékoztató fejezetben röviden -és részletesen megismertettem a Bakony földrajzát, természetét és -terjedelmét s talán némi sejtelmeket támasztottam e hires rengetegnek -nagy történelmi multjáról is. Van azonban még néhány megjegyzésem. - -Szülőföldem határán a falun kivül nem volt fa az én gyermekkoromban. A -faluban volt ugyan néhány gyümölcsfa, nehány akácza, szil, -vadgesztenyefa és bodzafa, de kint a határban nem volt. Őseink -századokkal előbb őrfának vagy határjelnek megtartottak egy-két szilfát -a határban, de századok alatt ezek is elkorhadtak s én már csak kettőnek -lehántott korhadó törzsökét láttam. Óriási törzsökök, de alig voltak -félölnyi magasak. Fogalmam hát nem lehetett arról, milyen tünemény az -óriási élőfa, még kevésbbé arról, milyen lehet a rengeteg őserdő. Apám -egyik kaszálóján volt egy kökényfabokor. A kökényfát csak cserjének -tartjuk, noha mi a Mezőföldön fának nevezzük. Ha akként művelnék, nem -tudom mekkora fává nőne. Bodzafát már láttam szálasat, hatalmasat; -somfát igen nagyot, hét embert láttam ágai közt, férfit, lányt, -gyereket, a mint szedték a gyümölcsét a magasban; – sőt rekettyét is -láttam vastag derékkal, öt-hat öl magas szállal s különös -terebélyességgel. Megnőhet hát a kökényfa is, de a mienk csak három-négy -láb magas cserje volt. De mégis fa volt s én büszkén emlegettem iskolás -parasztgyerek társaim előtt, hogy az én apám birtokán fa is van. - -Ilyen gyereklélekkel és gyerekésszel voltam, a mikor életemben először -bakonyi őserdőt láttam. - -Pápára vitt föl apám diáknak. Az út az öreg Bakonyon visz keresztül. A -mint elhagytuk Város-Lődön túl a Szamárhegy csúcsát, jobbról-balról -őserdőbe jutottunk. Bükkösbe. Közel két méter átmérőjü törzsökök, -oszlopszerü faszálak, mint a gyertya, oly egyenesen fölnőve a -magasságig. Óriási terebélyek, szabályos ágak és lombok, tele a jó izü -tüskés kütyüjü gesztenye-gyümölcscsel, ragyogó aranyfényü sötétzöld -levelek. Az erdő rengeteg mélysége határtalan. A fák alja tiszta, se fű, -se cserje, se gaz. Csak avarszőnyeg. Az ember lépése alig hallik, de -lélekzete jól hallatszik. A teremtés első napja előtti csönd az erdő -mélyén. Csak valami madárzaj hallatszik néha néha. Nagy vad ritkán jön -az országút közelébe. Ily erdők közt ballagott kocsink addig a faluig, a -melynek a neve: Farkasgyepü. Ha szél nyargal végig a rengetegen, még az -is csak a fák sudarát éri fönt a magasságban. Lent csönd van, mintha -Istennek szentegyházában volnánk. - -Ott vagyunk. - -De nem olyanban, mely kőből épült, mely emberi kezek és agyak alkotása. -Istennek alkotása ez. Annak az őserőnek fenséges és ragyogó tüneménye, a -mely akkor is volt, mikor még ember nem volt s akkor is lesz, a mikor -már ember nem lesz. Mi az épitő művészet csodája a Bakony őserdejéhez -képest? Még az őrült bajor király czifraságai is, még a világhirü gót -templomok faragványai is, még az egyiptomi faraók mesés kőrakásai is -csak hitvány erőlködések a Bakonynak egyik ős bükkfája előtt, mely -háromszáz év óta soha meg nem zavart, lágyharmatos fészkében szabadon -nőhetett az ég felé. S millió meg millió szál egymás mellett -hegyen-völgyön, ormokon át. Nincs határa sehol. - -Alig tudja elgondolni nyájas olvasóm, minő érzés támadt a gyermek -fogékony lelkében, a mint az ős rengeteg szentegyházának néma -csarnokaiba belépett. Bizony nem kell itt imádkozni. Oly áhitattal telik -meg lelke, a milyenhez másutt soha el nem juthat. Itt a nagyság, itt a -fenség, az istenerő maga van itt az ő végtelenségében. - -Százszor elandalodtam az erdő mélyén. Álmok és ábrándok és édes -gondolatok özöne nyargalt át lelkemen. Számot adhatok-e valaha ezekről? -Már nem hiszem. A nagy angol költő és államférfiu, Disraeli, leirja egy -helyütt, minő gondolatok támadnak bennünk, a mikor hatalmas erdő mélyén -vagyunk. Világbiró ország szónokainak, ugy véli, itt kell eszméiket -keresniök s alakba önteniök. Engem költővé és hitvallóvá tudott volna -tenni ez a rengeteg. - -Ma már nincs meg ez az erdő, nem is tudom, hol van ilyen erdő. A -gazdálkodás szabályai szerint ki kellett vágni s helyette most oly sürün -nől az uj erdő, mint a kender, mint a fűszál. Ember el nem tud benne -járni. - -De azért némi vigasztalást mégis találtam. Mióta eltünt az őserdő: azóta -a Szamár-hegy oldaláról szabad látás nyilt napnyugat felé Somlyó -tüneményes kupjára, Ságtetőre, Kemenesaljára s a végtelennek látszó -nyugoti nagy magyar alföldre az Alpesekig. Gönyörü kép, ragyogó, -magasságba emeli a lelket ez is, de én azért az ős rengeteget elfeledni -nem tudom. - -Nem is akarom. - -Fogadásom tartja, hogy gondolataimat megörökitem, melyeket bennem a -Bakony támasztott. Nem természetét irom le, hanem népét, azt a jó igaz -magyar népet, a mint tartja faját, nyelvét, hazáját és alkotmányát s a -mint él és munkál vidáman és szabadon s hódit jó kedvével s lelkének -magyar nemességével. S meg nem engedi, hogy a Bakony ormai, völgyei, -patakjai, erdőségei idegen neveket öltsenek fel. Dühös indulattal -törekedett a magyarirtó uralkodó hatalom ezelőtt százötven esztendővel a -magyart kiszoritani a Bakonyból s helyébe németet, tótot, csavargó -koldus népet telepiteni. - -Hiába volt. - -És hiába lesz ezentul is minden törekvése. - - - - -A VIRTUS. - - -I. - -(Mi a nemesi katasztrum? – A rovatok. – A birtokos. – Hányféle volt a -nemes ember? – Az inzurgens. – Nem minden nemes külön nemzetség.) - -Sokféle a virtus. - -Katonavirtus. Diákvirtus. Betyárvirtus. A delelő napnak is van virtusa; -télen kicsiny, nyáron nagy. Kurucz őseink szerint a németben nincsen -virtus, meg is veri érte a Jézus Krisztus. Nem volt virtus a bibliai -Józsefben se, a ki Pótifárné szerelmének ellenállott. Erénye megvolt, de -virtusa nem. - -Van nemesi virtus is. Ma már talán nem nagy, de hajdanában nagy volt. Én -most erről akarok beszélni. - -1840-ben vagyunk. Tisztujitásra készült a nemes vármegye. A tisztviselőt -nemesek választják. Tudni kell hát, kik a vármegye nemesei, kik a -választók és hányan vannak. Össze kell őket irni. Meg kell csinálni a -katasztrumot. - -Katasztrum! Mi ez a katasztrum? Mit jelent ez a szó? - -Manó tudja. Diákos világot élünk. A mágnás francziául beszél. A zsidó -németül. A pap és a nemes deákul. A jobbágy sváb, tót, oláh, rusznyák -szóban töri a nyelvét. Hol van hát a magyar nemzet? Csak a kálvinista -beszél magyarul s egy-két nyiff-nyaff poéta. A kálvinistának pedig már -leszállóban a napja. Poétára meg ki hallgatna? Czudar világ. - -Ma is van katasztrum. Valami földadótelek-összeirást, becslést és -fölmérést vagy mit értünk alatta. De hogy tartozik ez a nemes emberre? -Nemes ember ugy se fizet földadót és semmiféle adót. Ahhoz pedig, -mekkora telke, senkinek semmi köze. - -Mégis el kell késziteni a katasztrumot. A tudósok azt mondják, hogy az -nem is katasztrum, hanem kapitasztrum. Káput: azt jelenti a diákban, a -mit a fej a magyarban. Fejenként kell tudni, hány a nemes, ki a nemes? - -A vármegye kiküldi az összeirókat. Minden járásba olyan táblabirót, a ki -nem odavaló. Részrehajlás ne legyen. Azonkivül minden járásban ott van a -szolgabiró és az esküdt. Ezek csinálják a katasztrumot a községek -papjainak és nótáriusainak segitségével. Sok a járás. Ott van mindjárt a -veszprémi. Ennek az igazi neve: központi járás. Keletre és délre tőle a -palotai és a mezőföldi járás. Északra a cseszneki felső és alsó járás. -Nyugotra a devecseri és pápai alsó és felső járások. Szinte külön -járásnak nézik Pápa városát. Kell hát sok összeiró-bizottság. Némelyik -járásba kettő is. Sok a falu, sok a nemes. - -A szolgabirónál már ott van a rubrikális nyomtatott papiros. Ma rovatos -ivnek nevezik. Olyan kemény papiros, mint a bőr. A nemesség neve jön rá; -idő, kor és viszontagság el ne korhaszsza. Bölcs a nemes vármegye. Meg -is van a teleirt papiros ma is. Őrizzük is, mint a szemünk fényét. Meg -is őriztük emberül. De csak a papirost. A nemességet bizony elnyelte az -idő, kor és viszontagság. Csak emlékezete ragyog már, maga nem. - -Nyolcz rovata volt a kemény papirosnak. - -Az első rovatba azt kellett beirni: mi a vezeték és keresztneve a nemes -embernek? - -A nemesi előnévvel akkor még nem hivalkodtak. A nemes ember a nélkül is -nemes ember. - -Az ötven krajczáros névnek akkor még hire se volt. Idegen név, németes -név is alig akadt. Összesen több mint hatezer nemes ember neve jött rá a -kemény papirosra, de e közt harmincz sincs idegen név vagy németes. Nem -türte volna a nemesség maga közt. De adott nemesi jogot a vármegye a -papoknak is. Ha Jézus Krisztus elfogadta őket szószólóinak: hát isten -neki, legyen nekik is egy voksuk. Igy gondolkodott a nemes vármegye. -Beirták hát a katasztrumba a papok nevét is. De már a barátokét be nem -irták, ha születésüknél fogva nem voltak nemesek. Nos hát a papok közt -akadt csak német és tót nevü ember alkalmas számban. - -A második rovatba azt kellett beirni, mi a nemes embernek hivatala és -sorsa? - -Tisztviselő ugyan elég nemes volt, hiszen országos és megyei tisztviselő -nem is lehetett más, csak nemes ember. Hát a ki alispán vagy esküdt -volt: bizony beirták hivatalát. A ki hites ügyvéd, földmérő, prédikátor, -doktor vagy professzor és tanitó volt: azt is beirták. Doktor ugyan -átkozottul kevés akadt. A hatezerhétszáz nemesből mindössze talán kettő. - -De iparos már jobban akadt. Az elszegényedett nemes szivesen adta fiát -csizmadiának, molnárnak, mészárosnak, kovácsnak, ötvösnek, szücsnek, -katonának. De már olyan kolompáros, kapczás, posztónyiró, kőműves, -keztyüs, kéményseprő, szitakötő, muzsikus s több e féle iparos nem volt -a világon, a ki nemes ember lett volna. Ezeket az iparágakat utálta a -nemes. Inkább elment kocsisnak, szolgának, szekeresnek, katonának, -semmint kéményseprő vagy muzsikus lett volna. A nemes ember mesterségét, -iparos voltát is beirták hát a rubrumba. - -De azért ilyen is kevés akadt. - -Leginkább azt irták be: »birtokos«. A hatezerhétszáz nemesből több mint -hatezer semmi egyéb, mint »birtokos«. - -Bizony ez nagyon jó czim s hivatalnak is, iparágnak is elég kellemes. Ha -az ember »birtokos« lehet. Ha háza, kertje, gyümölcsöse, szőleje, földje -van; ha ökre, lova, szamara, juhai legelésznek a mezőkön; ha jobbágyai, -zsöllérei, szolgáló emberei vannak, a kik helyette dolgoznak, adót -fizetnek, utat csinálnak és katonáskodnak s ő maga csak vadász, pipáz, -szolgabirót és követet választ, de egyéb dolga nincs a hosszu életen át. - -Mi kell még más ezen a világon? A másvilágon ugyan szükség lesz még -egyre-másra, de az se a nemes ember dolga, gondja, hanem a papoké. -Egyébre a papok ugy se valók. - -Csakhogy a nemes ember birtoka lehet igen kicsiny is. Lehet akkora is, -hogy kis házán kivül csak hét szilvafa fér el rajta. El is nevezték az -ilyen nemest »hétszilvafás«-nak. Más vármegyékben, Tiszán túl -»bocskoros«-nak. Az én vármegyémben nem volt »bocskoros«, de -»hétszilvafás« elég volt. Magam is sokat ismertem. Házán, kertjén, -szőlején kivül alig volt valamije. Sőt volt olyan is, a kiről azt irták -a katasztrumba: »birtoktalan«. - -De azért nemes ember volt az is. Őseinek vére ott hullott a csatamezőkön -a kutyafejü tatár, török és német ellen s annyi joga volt a vármegyében, -mint a pápai grófnak. - -A harmadik rovatba azokat a fiukat kellett beirni, a kik már voksolásra -valók, tehát érett koruak. Az a fiu, a ki husz esztendős, vagy ha annyi -nincs is, de már feleséges ember, már voksolásra való. - -A negyedik rovatba az apróbb időkoru fiuk neveit kellett beiktatni. Majd -felnőnek ezek is, ha isten ugy akarja, de nemes ágyból születtek, -nevüket hát születésüktől fogva őrizze a nemes vármegye titkos -levéltára. - -A leánygyermekeket nem vették be a nemesi katasztrumba. A leány, ha még -oly derék is, se vadásznak, se katonának, se inzurgensnek nem való. A -leány másra való. A leányban ki is vész a nemzetség magja. A családfán -ugyan ő is hajtás, virágzik is, de virágja meddő. Másnak terem magot, -nem a családnak. Neve is csakhamar elenyészik. A kemény papiroson nincs -helye nevének. - -Az ötödik rovat is valami. Az utolsó nemesi összeirás 1837-ben történt, -most pedig 1840-et irunk. Azt kellett hát az ötödik rovatba bevezetni, -vajjon az 1837-iki katasztrumban benfoglaltatik a nemes? - -Nem hiábavaló dolog volt ám ez. Hiszen minden ember nemességét meg -kellett vizsgálni s meg kellett bizonyitani. Ez bizony hat-hétezer -embernél sok munkával járt. De ha már a korábbi katasztrumban ott a név: -akkor ennek a névnek nemességét legalább nem kell vizsgálgatni. - -A hatodik rovatban ez a kérdés: - -– Az országos nemesek jussainak nyilvánvaló és valóságos gyakorlatában -vagyon-e, a kit nemesnek beirnak? - -Ez már nagy kérdés. Ezt már mai ember, akármilyen tudós jogászember, -alig érti meg. A mióta a jó öreg Wenzel professzor meghalt: alig értik -ezt már az univerzitáson. - -Nem egyféle nemes ember volt ám az országban s nem egyféle nemesi jus. - -Ott voltak az országos nemesek. Ezek voltak a herczegek, grófok, bárók s -ugynevezett köznemesek. - -Azután ott voltak a kiskunok, nagykunok, jászok és hajduk. Ezek minden -nemesi just nem gyakoroltak s a mi volt is nekik: mindenütt nem -gyakorolhatták. A nemes embernek jussa volt például a Koháry herczeg -uradalmaiban is vadászni, de már a hajdunak, jásznak, kunnak nem volt -jussa. - -Azután ott voltak az esztergomi érseknek és győri püspöknek praediális -nemesei. Helyi nemesek voltak, de hogy egyuttal vármegyei vagy országos -nemesek-e: nem tudja azt ma már senki. Az esztergomi érsek és a győri -püspök épen nem tudja. Én se tudom. Az utolsó száz esztendő kegyetlen -sok pártoskodása, tisztujitása és követválasztása eltemette azokat a -határjeleket, a melyek a praediális nemesek jussait az országos nemesek -jussaitól elválasztották. - -Már most ha valamelyik érseki nemes az én vármegyémbe költözött s -odaállt a katasztrum elé azzal a szóval, hogy ő is »nemes«, bizony -megkérdezte tőle a tekintetes, nemes, nemzetes és vitézlő táblabiró úr: - -– Isten éltessen nemes atyámfia, de azért csak mondd meg iziben, miféle -nemes vagy? Országos-e, helyi-e, praediális-e vagy jász, kun, vagy talán -hajdu nemes? Jó ezt tudnunk! - -Az én vármegyémben például magában is három-négyféle nemes volt. - -Országos nemes. Minden nemesi jussal bővelkedő. - -Vecseszéki nemes. Diákul: Nobiles sedis vecseianae. Ezek a győri püspök -praediális nemesei voltak. - -Azután helyi, vármegyei nemes. Ezek voltak Szent-Gál királyi vadászai. - -Végül a papok, a kik ugyan nem voltak születésüknél fogva nemesek, de a -nemesi jussokat gyakorolták. - -A katasztrum hatodik rovata hát eléggé fontos volt. A rovat fejébe -iktatott kérdésre kellett megadni a feleletet. A nemesek jussainak -gyakorlatába vagyon-e? - -– Vagyon. - -Ez volt a felelet. Ezt irták be a rovatba. Irtak mást is a beiktatott -nemes ember neve után. - -– Donatárius. - -Ez azt jelentette, hogy a nemes ember őse birtokbeli adományt kapott -valamelyik királytól. A nemes ember, ha kételkedtek, fölmutatta a -kutyabőrt. - -– Régi familia. - -Ez is gyakori szó a rovatban. Az illető nemes nem tudott kutyabőrt -mutatni. De az élő emberek emlékezete tett mellette tanubizonyságot. -Ismerték apját, öreg apját, ősapját. Mind nemes ember volt. - -De hát nem lehetett hamis tanut szerezni? Mai napság legalább könnyü -volna. Mai napság ötven-hatvanezer koronáért adnak nemesi kutyabőrt. Sőt -ma nem is kutyabőrt adnak, hanem csak czifra papirost, mégis olyan -drága, pedig hát ma már semmit se ér. Tanut pedig lehetne fogni százat -tizszerte kevesebb pénzért is. - -De nem ugy volt hajdan. - -A nemesség gondosan őrizte a maga jussát. Idegent, jött-mentet, paraszt -vérből származót be nem engedett volna surrani vagy tolakodni az -országos nemesek gyülekezetébe. A legelső tisztujitásnál agyonüti a -tolakodót. De még tanuit is. S mit ér akkor a nemesség, ha az embert -agyonütik miatta? - -– Publikáltatott. - -Ez a szó is gyakran előfordul a rovatban. - -Ez azt jelenti, hogy nemességét ekkor-akkor, Zala-, Vas- vagy -Komáromvármegyében kihirdették s adtak róla bizonyságtévő levelet. - -Sok nemesnél azt irták a rovatba: - -– Rudolf királytól vagy I. Leopold királytól van armálisa. - -Ez is elég bizonyság volt. - -A hetedik rovat fejezetébe ez a kérdés volt beiktatva: - -– Észrevétel alá esett nemes-e? - -Különösen kétféle feleletet irtak e kérdésre a rovatba. - -A ki ellen büntetendő per folyt vagy a ki el volt itélve: annál -bejegyezték e szavakat: - -– Akczió alatt van. - -Az ilyen nemes nem szavazhatott, de azért a katasztrumban föl kellett a -nevét venni. A bűnpör valamikor elmulik, de a nemesi jus soha el nem -mulik. - -Azt is bejegyezték: - -– Inzurgált! Vagy pedig: apja inzurgált. - -Ez is nevezetes dolog volt. - -Inzurgens! - -Furcsa szó ez ma már. Jókai azt irta ezelőtt negyvenhat esztendővel -egyik gyönyörü költeményében: - - Az inzurgens név is rossz hirbe jött, - Nem ugy van már, mint az előtt! - -Kétszáz év előtt Rákóczi fejedelmünk vitézei, a kurucz hősök voltak az -inzurgensek. Hirük betöltötte Európát, megjelenésük rémületbe ejtette -Ausztriát. Lobogóikon a szabadság és a magyar dicsőség ragyogott. -Átkozott és gyülölt volt nevük a bécsi udvarban. Itthon tilalmas volt -emlegetni nevüket száz esztendőn keresztül. - -Jött azonban Napoleon, a nagy. Sulyos léptei alatt megrendült Európa -földe s összetörtek a királyok és fejedelmek koronái. Összetöréssel -fenyegette a Habsburgok koronáit is. - -Rémülés fogta el a bécsi udvart. S rémületében fölfedezte a magyar -királyt s a magyar nemességet is, a száz év óta üldözött és eltemetett -»inzurgens« nevet. Azt a szót adta a magyar király szájába: - -– Fiaim, nemeseim, hű magyar vitézeim! Keljetek föl! Kössetek kardot! -Üljetek lóra! Legyetek megint inzurgensek! Mentsétek meg trónom és -koronám és országaim a francziától. - -Akkor kedves lett megint az inzurgens! - -Hajh, dicső őseink, bolond őseink, hallgattatok a hizelgő szóra és -seregestől siettetek a zászlók alá. Elhunytatok már mind. Senki se él -közületek. Hamvadó porotok nyugodjék békével a föld alatt. - -Én még sokat ismertem közületek. Az én falumban is volt még három -inzurgens, a ki gyerekkoromban megsimogatta fürteimet. De az én falum -kicsiny s nemessége is kicsiny volt. De a mikor fölkerültem a -főiskolába: Pápán egyre mutogatták a tanárok és öreg diákok az ősz -vitézeket. - -– Ez még inzurgens volt! Ime, ez is az volt. - -Megnéztem őket jól. Szép, öreg alakok. De mind valamennyi ősz. Fehér -haj, fehér bajusz, mint a hó. Szinte azt hittem: az inzurgens mindig ősz -volt, mindig öreg, hófehér hajjal ment a csaták tüzébe. - -1840 ben még sok inzurgens élt. Csak harminczegy éve mult még akkor, -hogy az inzurgensek hadat jártak. Az én vármegyémből magából vagy -háromezer inzurgens ment a világverő franczia ellen csatába. Az ötven -éves életkoron felül levő nemes ember mind lehetett inzurgens. - -Akkor még élt az inzurgensek fővezére is, József nádorispán. Élt az -inzurgensek dicső krónikása: Kisfaludy Sándor, a nagy költő. Élt -vármegyémben a legnagyobb inzurgens hős: Hunkár Antal. Akkor még -dicsőséggel járt az inzurgens név. A ki meghalt a csatatéren: annak -özvegyét és árváit a nemes vármegye tartotta édes gondjai alatt. - -Ha mikor a nemes odaállt a katasztrum elé s azt kérdezték tőle, honnan -tudja nemességét: nyomban felelhette: - -– Inzurgáltam! - -Még többen felelhették: - -– Boldogult apám inzurgens volt, az isten áldja meg haló porában. - -Ez bizony elég bizonyság volt. Ha egykor elhivták a csatába vérét -ontani, most se állják utját, a mikor nemesi jussát akarja gyakorolni. - -De nem tartott már sokáig az inzurgens név becsülete. - -Nálunk, szegény elhamvadó magyar nemesség sarjadékainál ugyan ma is -megvan és örökké megmarad, de a magyarnak ellenségei, a hatalmasok és a -koronás fejedelmek másként vélekednek. - -Alig nyolcz év mulva kiütött a függetlenségi harcz. Az ellenség, az -osztrák-német elnevezte dicső honvédeinket inzurgenseknek. S a kit -inzurgensnek nevezett, vérszomja azt halálra, golyóra, kötélre, börtönre -vagy bujdosásra kárhoztatta. Ezért irta negyvenhat év előtt a nagy -költő: - - Az inzurgens név is rossz hirbe jött, - Nem ugy van már, mint az előtt! - -Igaz, igaz. Pedig bizony most is csak afféle állapotban vagyunk, mint a -mikor Rákóczi utolsó fejedelmünk inzurgenseit elgázolták. - -A nemesi katasztrum nyolczadik és utolsó rovata e szóból áll: -Észrevételek. - -E rovatban efféle szavakat iktatott az összeiró bizottság: - -Vándor. – Ha ugyanis a nemes ember kézműiparos volt s vándorló -legényidejét töltötte. - -Bécsben van. – Ha a nemes embert jó vagy rossz sorsa Ausztriába -szólitotta. Nagy dolog volt akkor a bécsi út szegény embernek. - -Bujdosó. – Ezt a szót akkor irták be, ha a faluban nem tudták, hogy a -nemes ember hol van, merre jár, él-e, hal-e? Régi szó ez. Hajdan az -emigránsokat hivták bujdosóknak. Thököly és Rákóczi kuruczait, a kik -elköltöztek Lengyelbe, nagy Törökországba, francziák földére, mivelhogy -itthon az igaz magyarnak nem volt szabadsága, becsülete, nyugton -maradása. - -– – Nos, hát igy lett készen a nemesi katasztrum Veszprémvármegyében -1840-ben. Én még nem kerültem bele, minthogy a világon se voltam. -Nemzetségemből csak az apám és nagybátyám neve van benne. Összeirtak -6716 nemest. Ebből legalább 216-ra rug a mágnások és papi emberek száma, -a többi köznemes és valóságos nemes. - -Ne higyje ám pedig a nyájas olvasó, hogy a hány nemes, annyi nemzetség. -Jó volna, ha ugy lett volna. Akkor ma már szinmagyarral volna tele -Európa fele. - -Sok nemes nemzetség nem egy családfővel s nem egy vagy két felnőtt -fiuval, hanem sok nemes emberre állt a katasztrum elé. - -A Tamás-nemzetség Szent-Gálon 36 nemessel állt elő, a Gombás-nemzetség -30-al. - -A Balassa-nemzetségből Adáz-Tevelen 31 szavazó került, a -Bereczky-nemzetségből ugyanott 51 szavazó nemes. - -Noszlopon a Perey, Körmendy és Trombitás-nemzetségek, Orosziban a Fodor, -Thúry, Marton, Vincze-nemzetségek, Bor-Szörcsökön az Ughyak; – Halimbán -a Vajay, Ravasz és Mohos-családok; – Hajmás-Kéren a Fülöpök; – Küngösön -a Kenesseyek; – Homok-Bödögén a Berzsenyiek, Barczák, Domokosok mind -nagyszámu nemest tudtak előállitani. A 6500 nemes legfölebb csak -negyedrésznyi nemzetségből áll. - -Természetes. - -Árpád apánk nem sok magyarral jött ide Ázsiából. Talán tiz vagy -tizenötezer kemény lovast hozott magával. Talán annyit se. Többet semmi -esetre. Ebből is legfölebb két-háromszáz került Veszprémvármegyébe a -Bakony déli és nyugati aljára. Ugy szaporodtunk el isten jóvoltából. -Török, német s egyéb pogányfajta ugyan időnkint sokat kiirtott közülünk, -de mi se igen maradtunk adósok. Töröknek, tatárnak sehogy se és semmivel -se. A némettel ugyan lenne még némi elszámolni valónk, de hiszen ennek -is megjöhet még az ideje. - - -II. - -(A nemesi pártok. – Deák Ferencz pártja. – A párt-jelszavak. – Mire -kellett a Primás sok pénze? – Deák pártja nagyobb volt, mégis gyöngébb -volt. – A pártok tanyái. – Bevonulnak a nemesek. – A főispáni -konferenczia. – A régi vármegyeház. – Ott kezdődik közéleti pályám.) - -Október 12-ére, reggeli nyolcz órára tüzte ki a nemes vármegye a -tisztujitás idejét. Akkor már vége a szüretnek s a mezei munka nagy -részének. Ott lehet minden nemes ember. Még a Marczal vidékéről, még a -Bakonyon túlról, még Komárom és Tolna szomszédságából is. - -Az egész tisztikar ideje lejárt. Az első alispántól az utolsó esküdtig -minden tisztviselőt ujra kell választani. Legalább ötven embert. - -A vármegye főispánja ifjabb gróf Zichy István volt. Hatvan éves volt -ugyan már, de szintén István nevü apja még élt, azért nevezték -ifjabbnak. Nem nálunk lakott. Idegen volt, német volt, magyarul nem is -tudott, sima, eszes, ravasz udvari ember, még Oroszországba is elküldték -osztrák követnek. Ő vezette a tisztujitást. - -Két párttá alakult a nemesség, mint az egész országban. - -Az egyik volt a szabadelvü haladás igazán nemzeti pártja. Ennek vezére -volt Deák Ferencz. Segitettek neki a vezérkedésben Wesselényi és -Széchenyi s az országgyülés ama ifjabb alakjai, a kikből később a 48-iki -kormány s az ujabb korszak kiváló emberei lettek. Kossuth még akkor csak -ujságirással foglalkozott, börtönéből csak nem rég szabadult. - -A másik volt az udvari párt, a kit a közvélemény konzervativ, maradi, -pecsovics pártnak is nevezett. Ennek vezére volt az uj főkorlátnok, gróf -Pálffy Fidél. Volt egy-két hazafias, kiváló tagja is, de egészben mégis -rossz hazafiakból, osztrákká aszott mágnásokból s vásáron szerzett -nemesekből állott bizony ez a párt. És azokból, a kiket ezerféle ügynöke -utján az udvar elámitott s a kik könnyen engedték magukat elámittatni. - -Jelszó volt rá jó, elegendő és hatalmas. Majd a jelszót is megtudjuk -később. - -A bécsi udvar a magyarral mindig kegyetlenül vagy ravaszul bánt. Ha -körmére ütöttünk, ha az erőszakhoz nem volt hatalma, akkor elővette -másik eszét, az álnokságot, az orvtámadást. Erre nézve többször jól -sikerült ravaszsága abból állt, hogy a mikor már a nemzet erős -ellenállásával nem birt: fölidézte az egyházi villongást, a felekezeti -viszályt. Ennek sikerében sohase csalódott. - -Miért? - -Számitása egyszerü és tiszta. - -A római egyházat könnyü volt a harczba belevinni. Ha Róma intést kapott -Bécsből s a magyar egyházfejedelmek intést kaptak Rómából: megvolt a -harczi kedv. S ha megvolt a felekezeti viszály: könnyü volt már akkor a -kormánynak az ő nagy hatalmával a mágnások s a katholikus nemesség nagy -részét összecsőditeni s erős párttá szervezni. Volt már jelszó, volt -pénz s lett szenvedély is. A protestáns nemességből is magához hóditott -itt-amott tekintélyes részt. - -Most a vegyes házasságok kérdéséből csinált országos perpatvart. - -De nem ez volt a döntő jelszó. Sokkal okosabb és miveltebb a magyar, -semhogy a vegyes házasság kérdéséből magából keserü országos viaskodást -csinálna. - -Hanem hát Deák nagy dolgokat akart. - -Szabadságot, egyenlőséget, testvériséget. Egyenlő törvénye legyen -mindenkinek s mindenki egyenlő legyen a törvény előtt. A jobbágy ne -szolga legyen, hanem szabad birtokos. Legyen közteherviselés s az ország -javára ne csak a jobbágy verejtékezzen, hanem a nemes is. A mindenféle -rendek, osztályok és népek olvadjanak össze egységes nemzetté, a magyar -nemzetté. - -Vele szemben a kormány és az udvari párt édes és hatalmas jelszóval élt. - -Védjük meg a nemesség ősi jussait. A nemesség szüz vállait ne -fertőztesse meg az országos terhek sulya és mivolta. - -Szivesen állt e jelszavakra a nemesség nagy része. El nem hitte, hogy e -mögött csak az osztrák kényuraság dolgozik, hogy járma biztosabban -nyomakodjék vállainkra. - -Igy vált kétfelé, igy lett két párttá a Bakony vármegyéjének nemessége -is. - -Az udvari pártnak ügyes és hatalmas vezérlete támadt. Tekintélyt adott -neki a főispán s a pápai gróf s a püspök és a káptalannak két-három -országos hirü tagja s a zirczi és bakonybéli apát úr. Több nagy elméjü -kálvinista főember is hozzácsatlakozott, mint a csodálatos tudásu Kocsi -Sebestyén Gábor, a mindenki által kedvelt Kocsi Horváth Sámuel s a -fényes tollu Zsoldos Ignácz, a kinek könyvét s vármegyei tudását maga -Deák Ferencz is elsőnek tartotta az országban. A két előbbi követ is -lett az 1843-iki és 1848-iki pozsonyi országgyülésen. - -Pénze is volt az udvari pártnak untig. - -A veszprémi püspököt kinevezték esztergomi érseknek s ország primásának, -de a király meghagyta neki a veszprémi püspöki jövedelmet is. Ez pedig -ezer forint volt minden napra. - -Példátlan eset. A török világ óta nem is fordult elő. Hiszen az -esztergomi érsek ugyis nagy úr. Uralkodó herczegi rangja s maholnap -biboros fejedelem. Jövedelme is sokkal nagyobb volt, mint mai napság. -Akkor még meg voltak vásárjai, tizedei, regáléi, révei és vámjai s -állami tisztségei után is nagy jövedelmei. Szeptemvir volt, örökös -főispán is volt, korlátnok is volt s az ország aranypénzverő -intézeteinek legmagasabb ellenőre is volt. - -Minek kellett hát neki a veszprémi püspökség jövedelme is? Holott ilyen -két nagy adománynak egy kézbe juttatását a törvények szigoruan -tiltották. Több jövedelme lesz a két adományból évenkint egy millió -forintnál. - -Nem is vallották be igazán, mire kellett a tenger pénz. - -Hazudtak nagyot. - -Rudnay primás tiz-tizenkét év előtt megkezdte az esztergomi bazilika -épitését. Azt mondták: erre kell a pénz az uj primásnak. - -Nem volt igaz. - -Kellett a pénz korteskedésre. Veszprém-, Zala-, Tolnavármegyében meg -kellett törni a hazafias nemességet. Zalában meg kellett buktatni magát -még Deák Ferenczet is. Ez ugyan lehetetlen volt, de véressé kellett -tenni legalább megbizó levelét. Tudták, hogy Deák a véres választást el -nem fogadja. Tolnában meg kellett buktatni Bezerédj Istvánt és pártját s -föl kellett állitani s erőssé szervezni a Pecsovics-pártot. Veszprémben -is meg kellett venni, a hogy lehetett a nemességet. - -De a nemességben több volt a kálvinista és lutheránus nemes négyezernél. -Minden katholikus szavazatra kétszer annyi protestáns szavazat esett. -Már most hogy lehet a nyakas kálvinista magyar nemest az udvari és papi -és német párt számára megszerezni? - -Hajh, a hatalom, a pénz, a hizelgés és a hatalmas jelszó, nagy úr. - -Ősi nemesi jussainkat nem hagyjuk! - -Azután első alispánná, főbirákká s majdan követekké kálvinistákat -választunk! - -Pénz pedig annyi lesz, mint a szemét. Zászlóra, fuvarra, napidijra, -dinom-dánomra elég kerül. A szentgáli királyi vadászok pedig fejenkint -kapnak diszes és jó puskát s zöld zsinórral kitréfázott szürke rövid -dolmányt és pötyögős nadrágot. Voltak pedig a királyi vadászok -hatszáznál többen. S a hány királyi vadász: annyi szavazat. - -Mindezt Deák pártjának nemessége nem tudta megcsinálni. - -Ez a párt nem is tudott egységes táborrá alakulni. Fővezére nem akadt. -Főúr köztük nem találkozott. Jeles birtokosok, buzgó szivek, jeles -elmék, de ki nem magasodott köztük senki. S helyben is messze estek -egymástól. - -A Bakony kétfelé vágja a vármegyét. - -Deák pártjának nemessége igen nagy volt Pápa és Somlyó vidékén, a -Bakonytól nyugatra fekvő alföldeken. Több, mint kétezer fő. - -De nagy volt a Bakonytól délre, a Mezőföldön s a Balaton közelében is. -Ez a két nagy sik vidék a Bakonyon át nem szokott egymással érintkezni, -személyesen alig is ismerte egymást. Köztük feküdt Szent-Gál a maga -hatszáz szavazatával. Jobbra is, balra is csak rontotta a nemzeti párt -jókedvét. - -Az volt a haditerv, hogy a vármegye székvárosába mindegyik párt bevonul -még október 11-én estére s mindegyik párt elfoglalja az ő főhadi -tanyáját. - -A nemzeti pártnak főhadi tanyája is kettő volt. Az egyik Pápa-vidéké, a -másik Mezőföldé. - -Pápa vidéké volt az Angyal-vendéglő, lent a Séd folyása mellett, a nagy -hidnál, a káptalani szeren. Ez a vendéglő emeletes ház, a várhegy -lábánál fekszik, udvara kőfallal körülvéve. - -Mezőföldé volt Verner András uram vendéglője. Ez volt a virtus -szinhelye. Ezt is meg kell, már ezért is, ismertetnem. - -Ez a Hosszu-utczán fekszik, tökéletesen a várhegy tövében, a várbeli -őrtorony nyugoti oldalánál. Ma is áll az épület s ma is épen ugy áll, -mint hatvanhat év előtt. Emeletes ház s földszinten is, emeleten is -tágas szobák. Földszinten a közönséges ivó és étkező. Az emelet úri -közönség számára. Alant olyan ivószobája is volt, a milyen a csárdáknak -szokott lenni. Hosszu asztal X lábakkal. Az asztal mellett hosszu padok. -Az ivó egyik sarkán a söntés, a mérőhely léczfalakkal. A léczen -kiragasztva Milfajt képe délczeg állásban, régi bakonyi kanász -ruhájában, a hogy a veszprémi művész leföstötte, lerajzolta. Négy év -előtt akasztották föl, a miért, hogy ő volt a hires Sobri Jóska -leghiresebb pajtása. Ezt a képet még husz-harmincz év mulva is láthattuk -itt-amott a csárdák söntésein. - -A ház udvarából a várhegy sziklafalára föl lehetett mászni. Már a kinek -föl lehetett. Gyik, macska, mókus könnyen felmászhatott, gyerek is -akadt, a ki megcselekedte. Ez majd bebizonyul a virtus történetéből. De -bizony nem emberséges embernek való út volt az. Még kecskének se. - -Nos hát, a mezőföldi nemességnek vagy legalább e nemesség urainak itt -kellett elhelyezkedniök. Verner András uram egyébiránt született német -volt, isten tudja, honnan vetődött Veszprémbe, magyarul egy szavát se -értette senki, ha magyarul beszélt, ugy hallatszott, mintha mandulát -tört volna fogaival. - -Az udvari párt nemességének alkalmasabb főhadi tanyája volt. Legalább -kényelmesen megfért együtt, egy helyen. - -Volt a nagy-vásonykői uradalomnak fönt a vásártéren tágas telepe. -Földszintes nagy ház a vásártérre s óriási udvar és kert kőfallal -körülvéve. Több épület az udvarban gabonaraktárnak s tágas térség -faraktárnak. Most Todesco-udvarnak hivják vagy ötvenöt év óta. - -Nagy-Vásonykő a Zichy grófok nemesi előneve. A virtus idején – ugy tudom -– a Zichy-Ferraris ágé volt. Akkor még lakható állapotban fennállott -Kinizsy Pál régi vára. Még én is láttam. A mult század hatvanas éveiben -rombolta le tüzes villám. Az udvari párt a tisztujitás idejére elkérte a -vásártéri telepet nemesi tanyául. Szivesen adták. - -E telep nagy udvara volt aztán telerakva boros hordókkal, pörköltkészitő -katlanokkal és bográcsokkal s Laczipecsenye-sütő sátrakkal. A hogy -illett a nemességhez. - -A Pápa-vidéki s Marczal-vidéki, a Devecser- és Somlyó-vidéki nemesség -október 11-én estére tömegesen megérkezett. Kocsik hosszu sora lepte el -az országutat Márkótól Veszprémig. Száz zászló még nem volt akkor -szokásban, de a nagy nemességü falvak azért egy-egy selyem lobogót -hoztak magukkal. Pápa vidékéről Takácsi, Görzsöny, Adáz-Tevel, -Homok-Bödöge, Derecske, Acsád otthon nem hagyta volna nemesi lobogóját. - -Devecser tájékáról is himzett zászlóval jött Bor-Szörcsök és -Karakó-Szörcsök, Csögle, Pirith, Egeralja és Adorjánháza s mind a -Barcza-nemzetség onnan a Marczal berkei felől. - -A Bakony északi oldalán nagyon kevés volt a nemes. Negyven faluban alig -kétszáznegyven szavazó. Ezek csak egyenkint, csak hullározva jöttek az -öreg Bakonyon keresztül. Csak egy falu nemessége hozott lobogót, -Bakony-Magyar-Szent-Királyé. Ez is piros volt, olyan régi kurucz szinü. - -A mezőföldi nemesség nem jött lengő zászlókkal. Ez a nemesség többnyire -uri fajta volt, tömeget nem hozhatott magával. - -A legnagyobb nemesi tömegek Veszprém körül laktak, a székváros -közelében. Vámos, Szent-Király-Szabadja és Szent-Gál: három falu több, -mint ezer szavazattal. Szent-Gál ugyan bejött hatalmas lobogóval s a -kalap mellett zöld cserfalevéllel, el is helyezkedett a Vásonykői -Zichy-udvarban, de a másik két nemes falu csak a kertek alatt fekszik, -jókor jön, ha reggel jön is. - -A nemzet pártja nyilván több nemest hozott össze, mint az udvar pártja. - -De a felsőbb hatalmak ugy határozták, hogy az udvar pártja győzzön. -Valami csele-csalát kellett kigondolniok, hogy a gyöngébb legyen az -erősebb s a kisebbség legyen a többség. Furcsa bizony ez. De hiába; -ilyen a politika, ilyen az urak esze. A jámbor falusi nemes még -gondolatban se tud hozzáférni. A mikor megérti a visszás eredményt: -eláll szeme-szája. Mindent várt, csak azt nem. Nem tudja: nevessen-e -vagy agyonüssön valakit? - -De mi volt hát ez a csele-csala? - -Első alispánnak az udvari párt részéről kijelölték Kocsi Horváth Sámuelt -s második alispánnak Kopácsy Józsefet, a veszprémi püspöknek s az -esztergomi érseknek unokaöcscsét. Egyik kálvinista, a másik katholikus. -Igy hozta magával az ősi szokás. - -Hogy a nemzet pártja részéről kit jelöltek: azzal ne törődjünk most már. -Ugy se lett belőle se első, se második alispán. - -A kijelölés teljes törvényességgel történt, a hogy az ősi alkotmányos -szokás szentesitette. - -A kijelölés a méltóságos úr joga és tiszte. De csak látszólag és -külsőleg. Voltaképen a tisztujitás napja előtti napon a főispáni lakásra -össze kell hivni a vármegye vezérembereit, a tekintélyesebb és nagyobb -vagyonu férfiakat, a püspököket és apáturakat, a vármegye oszlopos -tisztviselőit s a járások főszolgabiráit. Minden pártnak ott kell lenni, -egy pártot se szabad mesterkedéssel megröviditeni. - -Ez a főispáni konferenczia: A meghivott vezérférfiak itt állapodnak meg -abban, hogy kik legyenek a központi és járásbeli tisztviselők, kiket -jelöljön az állásokra első sorban s kiket jelöljön második sorban a -főispán. Itt állapodnak meg abban is, hogy a választás befejeztével -kiket nevezzen ki hivatalnokoknak, kiket nevezzen ki becsületbeli -tisztviselőknek s az ország jeles férfiai közül kiket ajánljon a -vármegye táblabiráinak. - -A tisztviselő neve volt: magistratualis. Ezt a vármegye nemessége -választotta. - -A hivatalnok neve: officziális. Ilyen volt a főorvos, járási orvos, -bábaasszony, sebészmester, pandurhadnagy, földmérő, kiadó, várnagy s -több efféle. Ezeket a konferenczia meghallgatásával a főispán nevezte -ki. - -A szolgaszemélyzet neve volt: serviles. Ezek voltak a pandurok, -panduraltisztek, vármegyei lovas és gyalogos huszárok, hirmondók, -hivatalszolgák, rabőrök s effélék. Ezeket a központi és járásbeli -hivatalok főnökei vagy ezek javaslatára az alispánok nevezték ki. - -Ugyanigy származtak az iródiákok és napra irók. Az irnokot hivta a nemes -vármegye iródiáknak s a ma ugynevezett dijnokot napra irónak. Ez a szó -jobban is megfelel a diurnista szónak. - -A becsületbeli tisztviselőt ma tiszteletbelinek nevezzük. Bakonyvármegye -azért nevezte becsületbelinek, mert fizetése nem volt egyéb, csak a -becsület. - -A konferenczián, a melyet egyébiránt minden közgyülés előtt meg kellett -tartani, a főispán elnökölt. Délelőtt papramorgót, délután somlyai bort -kináltak az uraknak. Pipázni szabad is volt, szokásban is volt. A döböz -ott állt dohánynyal tele. Akkor még kevés nemes szivarozott. Ostoba -német találmánynak tartották a szivart. Legelőször a vármegyében ifjabb -gróf Zichy István főispán s azután gróf Zichy Domokos veszprémi püspök -kinálta a nemes urakat szivarral. - -A tisztujitó közgyülés kezdő idejéül kitüzték a holnap reggeli nyolcz -órát. Ott legyen a nemesség pontosan. Ő méltósága, a főispán, megkezdi a -közgyülést pontosan. A ki elkésik: ne kárhoztasson senkit. - -Tökéletes békével és nyugalommal folyt le a főispáni konferenczia. Oly -szives, oly kezes volt az udvari párt, szó nélkül elfogadta a nemzeti -párt minden jelöltjét, minden javaslatát. Soha se volt még ilyen -békességes tisztujitása a vármegyének, mint a milyen a holnapi lesz. Igy -látták a mezőföldi urak s igy látták a Puzdor testvérek is, a -Pápa-vidéki nemesség nemzeti pártjának vezérei. - -Békén költhetjük el az estebédet, nyugodtan mulathatunk Verner uramnál -is, az Angyal-vendégfogadóban is, mulhatlanul győzünk, kétannyi -szavazatunk van, mint az udvari pártnak, ime, az udvari párt nem is -erőlködik, megadja magát szépen, beletörődik sorsába. - -A tisztujitó közgyülés s különösen a szavazás a vármegyeház nagytermében -meg nem történhetett. Régi volt az a vármegyeház, több mint kétszázötven -év előtt épült, falai ágyu ellen való öles vastag kőfalak, van is -tanácskozó terme elég terjedelmes, de háromezer nemes ott azért mégse -fér el. Talán harmada, sőt negyedrésze sem. Most pedig bejött háromezer -nemes. Ezer az udvari pártra, kétszer annyi a nemzeti pártra. - -Ma nincs meg már ez a vármegyeház. Ékes czimere, latin fölirata, tömör -falai eltüntek a föld szinéről. Komor kapuboltozata alatt nincs már -többé őrség a vármegye ősi szineiben. Zöld a mente, piros a nadrág, peng -a sarkantyu, diszes kalpagon a forgó s a nemes vármegye czimere: -bevehetetlen vártorony, büszkén leng fölötte a Bakonyerdő makkja. Nem -kopog többé ott az őrhuszár kemény lépése. Oldalán kard és gazdag -tarsoly, kezében szuronyos fegyver s vállán keresztül ragyogó szijon a -tölténytáska. Tömött bajuszu, nagy szakálu várnagy nem tart többé -szemlét az őrségváltásnál. Nincs már többé semmi a régiből. Mintha semmi -se volna már, a mit őriznünk kellene, sem azt, a mi elmult; – sem azt, a -mi jelenvaló. Ha ma belépnék a boltozat alá: nem fogadhatnám az őrség -tisztelgését; nem hallanám a sarkantyu pengését, fegyver csattogását s -nem látnám a deli kurucz huszárt, a mint párducztekintetét vakmerőn, de -bizodalommal rám szegezi. Nem szól, de mégis mintha azt mondaná -tekintete: - -– Szabadon jöhetsz, ne félj tőlem, nem bántalak. Te még nemzetes ur -voltál, vármegyédnek igaz tisztje voltál. - -Elborong a lelkem, ha rágondolok arra a régi vármegyeházra. Ott léptem -először a nemzeti közélet küzdő mezejére. Fiatal életkorral, ifju -szivvel, árnyékot nem ismerő elmével és csüggedetlen buzgósággal ott -ismertem meg fajom gyöngeségeit, végzetének rettentő sulyát, dicső -multunkat és dicső jövendőnket. A nemzedék törpe nagyságait s álnok -összebeszéléssel készült vezéreit nem láttam ett. A közszellemnek fénye -és illatja volt. Szentül hittem még, hogy a nemzeti eszmék örökké -ragyognak s örökké hóditanak s hogy a közélet hangos szavu harczosa örök -hive marad azoknak az elveknek, melyek hirdetésével közbizalmat támaszt -maga iránt. - -Hajh, öreg falak, köztetek szolgáltam törvényt és igazságot s nem -vállaltam többet, csak annyit, a mennyire erőm telt. Ott hagytalak. -Petőfi »égi végzeménye« fölöttem is határozott. Ide rendelt a -törvényhozás magasságába, a honnan mindent látni s a honnan oly sokban -csalódni kell! Nem jobb lett volna-e föl nem jutni ebbe a magasságba? - - -III. - -(A Szent Lélek segitségül hivása. – Mit énekel a nemes ember, ha szive -szerint énekel? – Az eskük könyve. – Régi eskü, uj eskü. – A nemzet -pártján levő nemesség kint szorul. – Fodor Mihály nemes atyánkfia. – -Birkózó adomája. – Boszúra hivja föl a kint szorult nemességet. – A -labanczok táborhelye s lakomájuk készülése. – Irtóztató rombolás. – -Boszut liheg a csuffá tett győzedelmes tábor.) - -A nemesség tisztujitó gyülekezésének a főispáni lakás udvarán kellett -történni. Elfér ott talán mind a két párt, az egész nemesség. - -A főispáni lakás ott volt s az volt, a hol ma. A hol most az uj -vármegyeház van: ott állott a régi sóház még a kurucz időkből. A belső -püspökkerttel szemben. A sóházon túl fekszik a főispáni szállás. Nyitott -erkélye az udvar felé. Az erkélyen elnököl a főispán. Ragyogó -diszruhája, kalpag a fején, kard az oldalán. Mellette jobbról-balról az -alispánok s a vármegye jegyzői, tiszti főügyésze s törvényes -bizonyságai. Pap is van mellette, valamelyik erős hangu apát vagy -kanonok. A tisztujitásnál papra is van szükség. - -Miért? - -Ezt kérdezi a sivatag lelkü mai ember. - -Balgatag ember. Azt mondja a krónika, a mikor ezt a tisztujitást -megörökiti, hogy a gyülés megkezdésekor »a szentléleknek segitségül -hivása megtörtént«. - -Nem áhitatos énekkel, nem templomi zengedezéssel hivták segitségül a -Szent Lelket. Nem a kálvinisták egyházi énekét harsogták, a mely igy -kezdődik: »Jövel Szent Lélek Uristen«. Nemes ember effélére nem adja -fejét. - -Ha már dalol, szive szerint dalol. A szivében pedig a nemzet hősi -multjának emléke tombol, vagy a német okozta keserüség vagy a nagy -nemzeti fájdalmak zokogása. - -Balogh Ádám nótája: »Piros bársony süvegem«. Vagy az inzurgensek dala: -»Sárga csizmás Miska«. Vagy Kisfaludy Sándor dala: »Adja isten, hogy a -magyart a félvilág uralja«. Zrinyi Ilona bujdosó dala: »Lóra kurucz, -lóra!« Vagy az országgyülési ifjak keserü dala: »Bécs várostól nyugatról -keletre«. Vagy az ifju varju gunyoló dala a németté lett, labanczczá -lett mágnások ellen. - -Ezek és ilyenek voltak a nemesség dalai. Ha már benne volt a dalban, -szemére vágta vagy földhöz vágta a gucsmáját. Akkorát puffant, mint az -ágyu. S körülnézett, hol a kutyahitü labancz, hadd ütné agyon. - -Idétlen, furcsa szövege volt annak a dalnak. Hajh, de meg volt annak -igazi szövege Rákóczi fejedelmünk idejéből. Tudta azt minden öreg nemes -s érezte azt minden fiatal. Ime, a hires nóta most azt magyarázza: -»Megismerni a kanászt – Csosza járásáról«. Micsoda bolond értelem ez! -Holott az igazi nóta azt magyarázza: »Patyolat a kuruczfi – Gyöngy a -felesége«. - -Elszokott ettől már a nemes száz esztendő óta. De a dal megmaradt. Igaz -érdeme szerint nem volt tanácsos azt a dalt énekelni, de azért a nemes, -ha szózata dalba tört, azt érezte, a mit ő akart. A mit hős elei -érezték. - -Hajh, méltóságos főispán uram s mind, a kik vagytok, püspökök, apáturak, -mágnások s mindenféle labancz urak: engednétek csak, hogy a nemes a maga -nótáját dalolja s a maga módja szerint hivja a Szent Lelket segitségül: -hiába beszélnétek ti annak a fülét tele, nem ugy választaná az meg -tisztjeit, a hogy ti akarjátok s a hogy a bécsi király akarja. - -Akkor még nem volt meg a Szózat. Vörösmarty lánglelkében a Szózatnak -csak gondolata felhődzött vagy talán még az se. Kölcsey Himnusza meg -volt, de dalát még senki se ismerte. Petőfi, Jókai gyerekek voltak. A -Kossuth-nótára is más szöveget énekeltek. Kossuth maga is -nemzettörténelmi életének csak serdülő korában révedezett. Az ezeréves -magyar nemzetnek nem volt nemzeti dala. Csak Várnáról és Mohácsról -siránkoztak a régi költők, azok is latinul, ostobán, idegen nyelven. A -nemzet nagy hősei magyarul verekedtek, nagy irói latinul nyöszörögtek. - -Mivel kezdte volna meg hát a nemesség a nagy tisztujitást? - -Hanem volt egy nagy bolond irott könyve a nemes vármegyének. Ez volt az -Eskük könyve. Százféle tisztje, szolgája, hivatalnoka és katonája volt a -vármegyének. Valamennyinek le kellett tenni a szent esküt, a mikor -tisztjébe beállott. De mindegyiknek más-más esküt. A főbiró másként -esküdött, mint a földmérő. Az alispán másként esküdött, mint a -bábaasszony. Az itélő biró is másként, mint a tanu. Az országgyülési -követ is másként, mint a várnagy. S azután a hány felekezet és -hitvallás: annyiféle eskü. A katholikus a Szent-Háromság egy örök -Istenen kivül Szűz Máriára és Istennek minden Szentjeire is megesküdött. -A kálvinista ezt meg nem cselekedte a Pilátusért se. Hát még a zsidó! -Micsoda átkokat szórt az a maga fejére, ha hamisan találna esküdni! -Aztán a kezét oda kellett tartani a bibliára, még pedig a zsidó -bibliára. Annak is csak bizonyos versére. De zsidóul nem tudott a -tekintetes táblabiró úr. Csak egy-két kálvinista pap tudott, no meg -Kocsi Sebestyén Gábor. Ha pedig ők nem voltak kéznél s a biblia -becsukódott: senki se tudta, hol kell a könyvet felnyitni, hol van az a -vers, a melyre a zsidónak esküvés alatt rá kellett tenni a kezét. A -szedriát el kellett halasztani vagy a hosszu szakállu rabbit valahonnan -föl kellett hajszolni. Ezer bajjal, vesződséggel járt. Utóbb is a nemes -vármegye ugy akart a dolgon segiteni, hogy lakat alá zárja a biblia ama -versét. A lakat kulcsát őrizze a várnagy. De utóbb ez ellen is nagy lett -a kifogás. Azt mondták: szentségtörés a Szentirás könyveit megvasalni, -mint a lókötőt. A mi igaz is. - -Nos hát az Eskük könyve tele volt eskümintával. Mind valamennyi latinul, -de jó csomó magyarul is. Ebben a könyvben állt külön papiroson a Szent -Lélek segitségül hivása is tisztujitás idején. Ezt olvasta föl érczes -hangon a főispán jobbjáról a kanonok vagy apát úr, a ki akkor alkalmilag -a nemes vármegye káplánja volt. - -Ma másként van minden. Ma már az eskü se jár olyan szertartással. Annyit -is ér ám a mai eskü, mint az üres szóbeszéd. Sőt ma már olyan emberek is -vannak, a kik pénzért esküsznek vagy nevetve esküsznek. Tiltja -hitvallásuk. - -De bizony eleink másként gondolkodtak. - -Tiszteket, vármegye kormányzóit, világi előljárókat, karhatalmi erőket -kell választani. Ők tartják fenn a rendet és nyugalmat három esztendeig. -Ők szolgáltatják ki a törvényt és igazságot. Náluk nélkül fenekestül -fordulna fel minden. Nem az isteni félelem, tisztesség, jó erkölcs és -emberszeretet uralkodnék a köztársaságban, hanem a bomlott elmék és -romlott indulatok fenevadai emelnék föl fejüket. Ha mikor tehát a -vármegye kormányzóit választjuk: akkor félre kell tenni minden -kedvezést, pártos szenvedélyt és haszonlesést: akkor a legjobb és -legalkalmasabb férfiakra essék a választás s józan elmével s istennek -tetsző módon a valóságos alkotmányos többség akarata jusson diadalra. -Bizonyára szükséges ehhez a Szent Lélek segitsége. - -Ha még se jól ütne ki a tisztujitás: akkor se a Szent Lelket okozza a -gyámoltalan ember, hanem legfölebb magát és a labancz urakat. - -Szép deres napra, de napfényes reggelre virradt föl október 12-ike. - -Verner András vendéglője a Hosszu-utczán nem messze esik az -Angyal-vendéglőtől. A mezőföldi és a Pápavidéki nemesség szószólók által -már hajnalban összebeszéltek s mire az őrtorony órája fél nyolczat -ütött, a nemzeti párt nemessége tömött sorokban oda vonult a főispáni -lakás elé s lobogói árnyékában megállt a főispáni palota és a püspökkert -közötti nagy téren. - -Meg kellett állania, mert a főispáni palota udvarára be nem mehetett. - -Pedig félórával előbb ott volt a helyszinén s untig elég lett volna, ha -csak nyolcz órára ér oda. - -Mi történt? - -Hát csak az történt, hogy az udvari nemesség titkon összebeszélve, már -hét óra előtt odament, betöltötte a főispáni udvart, bezárta a kaput, a -kapu elé állitott vagy tizenöt huszárt kivont karddal, a nagy szakállu -várnagy és nyalka pandurhadnagy őrködött a huszárok fölött s be nem -eresztett még lelket se a tisztujitás szinhelyére. - -Bent az udvaron volt nyolcz-kilenczszáz nemes, kivül a téren vagy -kétezer. A kisebbségnek volt szava, a többségnek nem volt. - -Nosza, lőn most méltatlankodás, harag és szitkozódás a szabad téren. -Kétezer nemes nem türi szó nélkül az ő ősi jussának efféle kijátszását. -Bent az udvarban is a Szent Lelket emlegették, a kit segitségül hivtak, -de kint a téren is. De emitt még az égnek minden szentjét is s -mindenféle haragos mennykövét is emlegették. Bent jól beszéltek, de az -igazságot ütötték agyon az emberek. Kint rosszul beszéltek, de az -igazságot keresték. - -Sok úrifajta nemes, sok tekintélyes birtokos és táblabiró volt kint a -téren. Összedugták a fejüket: mit csináljanak? - -Azonban a sulyos méltatlankodás háborgása közben kezdett sarjadni a -nemesi virtus is. Onnan belülről az udvarról ki-kihallatszott a hangos -vivátozás harsogása. Ime, már odabent restaurálnak is. Éledt a harczi -kedv. - -Ugy emlékszem, Fodor Mihály volt a neve annak a közép-bogárdi vagy -szilas-balhási kis birtoku nemes úrnak, a ki először adott hangot a -kigyult haragnak. Fodor volt, az bizonyos; szegről-végről rokonság is, -csak keresztnevére nem emlékszem biztosan. Ismertem jól. Odament a -tanácskozó urakhoz s kemény hangon belekiáltott az eszmecserébe. - -– Semmi tanácskozás, nemes atyámfiai. Labancz ellen semmit se ér a -bölcseség. Ha be nem mehetünk a kapun: menjünk be az ablakon vagy a -háztetőn. - -Jó emeletes ház a főispáni palota. Ha a tetőn akarnak bemászni, előbb a -tetőre föl kell menni, a háztetőt leverni s befelé a padláslejárást -biztositani. A földszinti ablakok erős vasrostélylyal vannak biztositva. -Ott se lehet könnyedén bejutni. Csak az emeleti ablakokon. Ott azután a -főispáni termeken át le lehet jutni az udvarra. - -Szerencsére nem került rá a sor. Először is nem akadt hamarosan -lajtorja. Falon mászni pedig nemes ember nem tud. Azután az a sok huszár -is beleszólt volna a dologba. De meg illetlen is lenne, hogy kétezer -nemes ablakon mászna be valahova. Már ennél sokkal derekabb dolog -felgyujtani a házat s összedönteni falait. - -Csakhogy még akkor nem volt olyan nagy a harag és elkeseredés. Nem is -hihette a hamisságot a legtöbb ember. Bolondság. Még olyan is akadt, a -ki nevetett. - -A nagy zugás azonban időnkint kihallatszott a térre. Valamiféle munka -folyt hát az udvaron. Mi folyt volna más, mint a tisztujitás? - -Az urak végre kint elhatározták: deputácziót küldenek a főispánhoz, -nyittassa ki a kaput, végezzük a tisztujitást rendben, ha pedig már -végeztek valamit, kezdjük ujra. - -Lehet is labanczczal okosan beszélni! Megmondta már Fodor nemes -atyánkfia. - -A deputáczió bement, beszélt is a főispánnal, a kinek nem is volt -kifogása a javaslat ellen. Nyissátok föl a kaput, jöjjön be, a ki tud. - -Hamis praktika volt az egész. Nem fért oda be az udvarra most már husz -ember se. Hát kétezer nemes hogy fért volna be? Megkisértették. A -szent-gáli királyi vadászok őrizték a bejárást. Tömötten álltak, mint a -fal. Volt ugyan villongás, hangos beszéd, káromkodás, huza-vona, egy-két -nemesnek be is törték orrát-fejét, de bejutni nem lehetett. - -Az alatt folyt a tisztujitás odabent. - -A főispán papirosról szemüveggel elnyöszörögte a kijelölést. - -– Első alispánnak kandidáltatik Kocsi-Horváth Sámuel táblabiró ur. - -Az udvarbeli nemesség egyhangulag felkiáltott: - -– Vivát! - -Igy ment a többi is. - -Mikor a kint levők deputácziója ott járt: már akkor a vármegyei központ -keresztülesett a tisztujitáson. Következett a központi és a pápai járás -és a többi járás. - -Nincs hát segitség sehogyse. Az egész tisztujitást nyolcz-kilenczszáz -nemessel elvégezték egyhangulag, – a mint akkor mondták: unisono. A -kétezer nemest oda se eresztették a szavazáshoz. - -A Szent Lelket czudar munkához hivták segitségül. - -Most már föl kellett támadni a virtusnak. - -Kiben támadhatott föl először, mint nemes atyánkfiában Fodor Mihályban? - -Apró termetü ember volt. Akkor még fiatal ember. Sovány, csontos legény, -de kemény tekintettel. Hanem haja, bajusza, szakálla kusza és -torzonborz. Senki se látott volna ki belőle semmit, ha arczát jól meg -nem nézi. - -Az egész vármegye ismerte birkózó adomáját. Igaz történet volt, krónikás -adomává vált. A nemes embernek tisztességtudónak, udvariasnak kell -lenni. Ez az adomának erkölcsi tanulsága. - -Elmondom. - -Szilas-Balhásnak tekintélyes uri nemzetségekből álló nemessége volt, -Losonczy, Kenessey, Huszár, Kaszás, Szeőke, Mészöly, Radó, Vargha, Boda, -Csörgey, Nádasdy, Halász s egyéb nemzetségekből. Öregapám is közéjük -tartozott. Oda tartozott a Márkus, Boronkay és Kazay-nemzetség is. - -Két Boronkay testvért ismertem és két Kazayt. Az egyik: Lajos, jeles -festő, korán elhalt. Rahlnak volt kedvelt tanitványa. Engem is Kazay -Lajos tanitott rajzolni, festeni. Ha festőművész lehetett volna belőlem: -Kazay útján én is Rahl tanitványa volnék. - -Az idősb Kazay-testvér, Rudolf, szeretett birkózni. Az egyik Boronkay -még jobban szeretett. Nem érezték jól magukat, ha mindennap földhöz nem -vágta őket valaki vagy ők valakit. Furcsa szokás, de mégis jobb szokás, -mint a ki kártyán mindennap vagyont veszit el. Mindegy volt, akárkivel -birkóztak. Cseléd, zsöllér, jobbágy ember, drótos tót, vándorló legény: -mindenkivel összekapaszkodtak. De hát faluban, dologtévő napon nem -mindig akad bolond ember, a ki ingyen, ok nélkül, harag nélkül földhöz -veresse magát. Ha már nagyon megszorult a két birkózó: egymást látogatta -meg, egymást kereste föl. De birkózniok kellett. - -Egyszer kirándult Boronkay Közép-Puszta-Bogárdra, valami -atyafilátogatóba. Nyár volt. Nyomtató bokrok dolgoztak a szérükön. -Kimegy a gazdával a szérüre, nézni az ágyást, nyomtatást, garmadát, -szemet, kazlakat, asztagokat, lovat, embert. Gazdaembernek mulatság ez. -Jó kemény a szérü, jó puha gyep mellette. - -Eszébe jut, ma még nem birkózott. Körülnéz az emberek közt, kit -szólithatna birokra. Azonban nagy munkaidő, délután is van már, -munkásembernek nincs kedve virtuskodni ebehiában. Senkinek sincs kedve -szembeszállni. - -Odaszól a gazdához: - -– Bizony hitvány csög-bog embereid vannak neked, urambátyám! - -Csak hallja ám ezt a szót jó Fodor Mihály uram. Ő is ott volt a szérün -az emberek közt. Egy rét ingben, mint akárki más s pöre gatyában. -Csakhogy ő nemes ember létére csizmában s nem mezitláb. - -S a mint hallja a szót: odanéz nagy kemény nézéssel a birkózó kedvü -urra, de eléje is indul, de tűri is már föl ingujjait a karjára. S azt -mondja: - -– Földhöz vágom én az urat, ha épen ehhez van nagy kedve, de minket itt -ne csepüzzön. - -Nézi Boronkay a torzonborz képü, kis vézna alakot, nem ért neki a -melléig. De azért már ő is vetette le a dolmányát. - -– Csak ki a gyöpre, ismeretlen bajtárs. Emberben, lóban kár ne essék. - -Kinevette a kis vézna alakot, a ki azonban nekiugrott, mint a párducz s -átnyalábolta két karjával, mintha két harapófogóval szoritották volna -össze. De még azt is oda merte mondani: - -– No most jól megkapaszkodjál öcsém, az egekbe, mert nyomban ott fekszel -öreg anyád hátán, az öreg anyaföldön. - -Nem ismerték egymást. - -Meg is kapaszkodott Boronkay emberül, de hiába. A kis vézna ember ugy -belevágta a fübe, hogy a füle se látszott ki belőle. S nyomban rá is -térdelt s szoritotta le vasmarkával. De szives bizodalommal ezt is -mondta: - -– Bocsánat, kölcsönösen vétettünk a tisztesség ellen, be se mutatkoztunk -egymásnak. Én nemes Fodor Mihály vagyok. - -Boronkay alig tudott szuszogni, de azért elnevette magát. - -– Vessz meg, pajtás, de igazad van. Én meg nemes Boronkay Rudolf. Hanem -most már eressz föl! - -Igy lett közpéldabeszéddé egész vármegyében ez a szó: - -– Megadta neki a tisztességet, mint Fodor Mihály uram Boronkaynak. - -– – – Nos hát, Fodor uram rögtön belátta, hogy a tisztujitást -elvesztettük. Most már nem tehetünk egyebet, csak boszut állhatunk. - -Odament a zászlótartóhoz. - -Dömök Sándor volt a zászlótartó. Öles termet, hatalmas legény. Nemes-e -vagy nem nemes: senki se keresse. Napvilágra jötte oly módon történt, -mint hires Korvin Jánosé. A család befogadta kebelébe, házzal is, kis -nemesi birtokkal is ellátta. Szerettük. - -– Előre, Sándor bátyám, azzal a zászlóval. - -Egyuttal felugrott a püspökkert korlátfájára, megrázta gucsmáját s erős -hangon elkiáltotta: - -– Utánam, nemes atyánkfiai! Föl a vásártérre, a Zichy-Ferraris-udvarba. - -A főispáni palota mellett meredek út vezetett föl a vásártérre. Nagyon -rossz út, de rövid út. Arra indult Fodor Mihály uram. Utána vagy ötszáz -nemes. A fiatalja, a vitézebbje. Mennek a labancz nemesség tanyájára. - -Vakmerő gondolat, az oroszlánt saját barlangjában támadni meg. Bizonyos, -hogy a szentgáli királyi vadászok megvédik tanyájukat. - -Csakhogy Fodor uram nem volt fejelágyára esett ember. Tudta ő, hogy az -oroszlán most nincs ott a barlangjában, hanem vivátoz a főispáni lak -udvarában s legfölebb délfelé lesz vége a tisztujitásnak, addig pedig -senki ember fia a kapun ki nem jöhet. - -Mást akart ő s nem épen verekedést. - -Benyomult néhány századmagával a Zichy-udvarba. Gyönyörü látvány terült -szemük elé. - -Tiz hordó kecskebakon, valamennyi öt-hat akós, tele jó balatonmelléki -borral, valamennyi csapra ütve. A hordók mellett padokon zöld korsók és -vászonkorsók és czinkotai üvegek halomszámra, százankint. Kényelmesen -lehessen inni. - -Száz bográcsban sül-fő a fölséges pörkölt juhhusból, borjuhusból és -kecskegödölyéből. Barátságos tüzek a bográcsok alatt. Fölséges illat a -levegőben. Tiz hevenyészett sátor, mind Laczikonyha. Sistereg a forró -zsir, uszkál benne vigan a Laczipecsenye. Nagy medenczékben a hajnali -vagdalék, piros, mint a rózsa, fehér, mint a hó. Kenyér, czipó, kalács, -perecz, fonatos, rettentő halmokban. Jól lakik ma a nemes vármegye. -Kerül még a szürdolmány ujjába is. - -A hordók, bográcsok és Laczikonyhák körül dologhoz értő érdemes emberek, -a grófnak, püspöknek és káptalannak emberei; szitják a tüzet, keverik a -pörköltet és sütik a sütni valót. Pipázgatnak, beszélgetnek s -iddogálnak. Ők is a vármegye dolgát intézik a maguk módja szerint. - -Betoppan közéjük Fodor uram néhány század magával. Fokos a kezükben. - -Ő-e, más-e, fölugrik a husvágó padra, lerug onnan egy fél hizott disznót -s egy medencze vagdalékot s mérges hangon nagyot kiált. - -– A ki áldója van az apátoknak, csürhe szolganépség! Eltakarodjatok -szemünk elől. Egy-kettő lódulj. Asszonytól született lelket itt ne -lássunk! - -Hejh-hajh! Sütni-főzni szolgák dolga, de már verekedni nem a szolgák -dolga. Az már a nemes urak dolga. De ugy elizgódott onnan az udvarbeli -népség, néhány pillanat mulva hire-hamva se volt. Igaz, hogy mindenki -vitt magával valamit. Ki egy-két czinkotai üveg bort, ki párolgó -bográcsot, ki fél birkát, ki nagy nyaláb Laczipecsenyét, ki kenyeret, ki -sátorfát, de már ezzel a berohanó nemesség nem törődött. Jusson a -szegénynek is. - -Azután neki álltak a rombolásnak. - -Minden hordó csapját kiütötték. Folyt a jó bor, mint a Duna. Elfolyt -mind. Ne neked labancz nemzetség. Most igyál, ha tudsz! Összetörtek -minden üveget, mázas korsót és vászon korsót. A sok cseréppel be -lehetett volna vetni száz hold szántóföldet. Azután fölrugdaltak minden -bográcsot, szétszórtak minden katlant s szétszedtek minden sátort. A sok -istenadta drága pecsenyefélét beletiporták a sárba, szemétbe. Ember -abból többé nem ehetett. - -Pedig esennen nézte a támadó nemes is azt a sok illatos pecsenyét. - -– Nem szabad, nemes atyánkfiai! Hozzá ne nyuljatok, meg ne izleljétek. -Bécsi pénzen szerezték, árulásért adták, kutyahitü emberektől eredt. - -A kenyeret és kalácsot nem szabad dobálni. Azt már isten szeme őrzi. Azt -már nem is gázolták a szemétbe, hanem oda kurjongatták a piaczi népséget -s neki adták szépen mind. Legyen neki is ünnepnapja. - -A mikor már minden munkát elvégeztek: meglett délelőtti tizenegy óra. -Körülnéztek még egyszer, nem felejtettek-e el valamit? Nem. Azután -rágyujtottak Balogh Ádám hires kurucznótájára s a piaczon és palotai -úton át szép rendben eltávoztak saját táborukba, saját tanyáikra. - -Épen tizenegy órára elvégezte a nemes vármegye is a tisztujitást. Minden -állásba labancz jutott. A nemzet pártján levő nemesből még kályhafütő se -lehetett. De a tisztujitó nemes urak még ott maradtak kis ideig. A -tiszti esküt is letehette, a ki jelen volt. A főispánnak is meg kellett -köszönni hazafias, buzgó fáradozását s önzetlen és magasztos működését, -noha esztendőn át soha se látta a vármegye. Vállra kellett venni nehány -ünnepelt s most választott főtisztviselőt is s a mikor már mindez -megtörtént: el kellett indulni föl a Zichy-udvarba, a jól megérdemlett -lakomára. - -Minden jó renddel ment végbe. - -De a mikor kiértek az utczára s a Kapuváry-ház előtt fölfelé fordultak, -hogy a Szabadi-utczán át táborhelyükre jussanak: már gonosz hirek -kezdtek szállongani. A szétkergetett udvarbeli népségből akadt -egy-kettő, a ki megvitte a rossz hirt. Nincs Laczipecsenye. Mindennek -vége. - -Nem hitték el. - -Nem lehet az. A nyaka közé kell huzni az olyan fajtagadó, gézenguz -gazembernek, a ki ilyet beszél. Ellenség az. Kém az. Csak bujtogatja, -keseriti, boszantja a nemes embert. - -De a hirmondók szaporodnak. Mind erősebbé-erősebbé válik az a mondás, -hogy a másik párt feldulta a tábort és semmivé tett mindent. Hiába is -mennek oda a tanyára. - -Még se hitték. De nem is hihették. - -Az még soha nem történt, a mióta a világ áll, hogy nemes ember áldomást -ne igyék, a mikor jó rendben elvégzi a tisztujitást. És az se történt -soha, hogy éhen-szomjan menjen haza a vármegye gyüléséről. Nem holmi -szökevény, hazátlan, üldözött csavargó a nemes ember. De hiszen haza se -mehet szégyenszemre. Otthon elkérdezősködnek az öregek, betegek, otthon -maradottak. Nos hát, hogy ment a tisztujitás? Meglett-e a mi emberünk? -Hát a lakoma? Az áldomás? Volt-e jó bor? Volt-e czigány? Kit -köszöntöttek fel, kit emeltek vállra? - -Mit feleljenek? - -Azt feleljék: nem volt bizony ott se egy falat kenyér, se egy korty bor, -mert a mezőföldi és a bakonyon-túli nemesség feldulta a táborunkat és -semmivé tett mindent. - -Ezt vallja be szent-gáli királyi vadász otthon saját vére előtt? Inkább -haza se megy. Elbujdosik, világgá megy. - -Dehogy hihették, a mi történt. - -Elvégre odaértek a táborhelyre. De már jó messziről, a piacz közepéről -érezték a fölséges pörköltnek és Laczipecsenyének isteni illatát. - -Ez aztán az illat. Nem a rózsáé, nem az ibolyáé s nem a mindenféle -lim-lom virágé. Mi ehhez képest az az illat, a melyet mesteremberek -tűznél párolnak, konyhán kotyvasztanak, üvegben árulnak, patikában -mutogatnak? Kivált mikor a nemes ember kora reggel óta gyüléskedik, -vivátoz, tisztujitást végez s diadalmaskodik. Ilyenkor még a szép -asszony szaga se ér semmit a jó pörkölt fölséges illata mellett. - -Ez az illat pedig annál erősebb volt, mert hiszen most már az isteni -pörkölttel tele volt szórva az egész nagy Zichy-udvar. - -Oda érnek. Benéznek a kapun. Be is mennek. Elhül bennük a vér. Irtózatos -tünemény áll előttük. Nincs bor, nincs katlan, nincs bogrács, nincs -Laczikonyha, nincs perecz, nincs tepertős pogácsa, nincs még falatnyi -kenyér se! - -A szolgáló emberek elősompolyognak. Fejüket csóválják, kezüket tördelik. -Száz alakban mesélgetik a rettentő dulást. Hogy rugdalták föl az -istentagadók a nemzetes uraimék gőzölgő bográcsait! - -Most már elhiszik, mert látják a rettenetes dolgot. Eleven két szemükkel -látják. Pedig minden megvolt. Ékes tanubizonyságot tesz róla az illat. A -mely most már még jobban keseriti a nemes ember gyomorbéli és lelki -állapotját, mint maga a látomány! - -Kárthágó és Jeruzsálem pusztulása van itt. De még az is mind semmi ehhez -képest. Ott csak templomok, paloták, városok dültek romba. Élet nélkül -való dolgok. A kő ott maradt, ujra föl lehet épiteni mindent. De itt az -élet, az öröm, a boldogság pusztult el. A fölséges báránypörkölt s az -isteni Laczipecsenye s a kalácsok s fonatosok rengetege. Pedig minden -készen volt már. Csak ugy hivott bennünket, csak ugy nevetett ránk! - -Rettentő sérelem, a melyet megbocsátani nem lehet; a melyet meg kell -boszulni. Véres boszut kell állani mindenért, melynek hire elterjedjen -világszerte s melyet megemlegessenek még a későbbi ivadékok, még az -unokák unokái is. - -Nem is tanácskoztak. Dühtől és boszutól hörgött mindenki. Valamelyik -királyi vadász elkiáltotta: - -– Üssük agyon a másik pártot. Utánam! Gyerünk, nemes barátaim és -atyafiak! - -Elindultak nyomban, a keserüség és düh első tanácsára. Vajh mit fog -csinálni ez az ádáz sereg? - - -IV. - -(A szürdolmány. – Verner uram vendéglője. – Az ellenség megrohanja. – -Apám és Csörgey Ferkó. – A muzsikus czigányok veszedelme. – A halálos -dulakodás. – Verner uram tanácsa. – Miért nem menekült apám? – Csörgey -Ferkó eltünt, apám maga maradt.) - -Jó őszi ruha volt már a királyi vadászon. Szürke, jó posztóruha, gucsma -a fején, rövid szürdolmány a vállán. S mindenki kezében rövid, sulyos -gyertyánfa husáng. - -Annak a szürdolmánynak három neve is volt. Ugy is hivták: szürdolmány. -Ugy is hivták: dolmányszür s ugy is hivták: szürkankó. - -Játszi kérdés volt a vármegyében, vajjon, hogy mondják jobban: -szürdolmány-e vagy dolmányszür? Vajjon melyik jobb: eb vagy kutya? Ki -tudna ezekre felelni? - -De a szürdolmány hatalmas alkotmány volt. A bakonyi szür történetét majd -másutt beszélem el. De már itt is megjegyzem, hogy ha az ember verekedni -akar dühös ellenséggel, a szürdolmány minden vértnél, pánczélnál, -vasingnél többet ér. Nem fogott azon se kard, se fokos, se -pisztolygolyó. Öreg fejszével kellett annak neki menni s még azzal is -erős legény legyen, a ki a szürdolmánynyal birokra száll. - -Ma már nem viselik a jó szent-gáli királyi vadászok. Igaz, hogy ma már -nem is királyi vadászok. Ma is délczeg, bátor alakok ugyan, de ma más -időket élünk. Ma a csöndesség, békesség, alázatosság öldös bennünket. - -A Pápa-vidéki nemesség nyugodtan ebédelgetett a a viz partján az -Angyal-vendéglőben. - -Nyugodtan ebédelt a mezőföldi nemesség is Verner András uram -vendéglőjében a várhegy tövén. Az alsó termekben és az ivószobákban a -kisebb nemesség, fönt az emelet nagytermében a nagyobb birtoku nemesek, -a pártvezérek, a tisztviselőjelöltek, a tekintetes urak, a táblabirák. -Nagyrészben élemedett férfiak nagy bajuszszal és nagy tajtpipákkal. -Verekedni való ember alig volt köztük. Jó vadász valamennyi, de a puska -otthon maradt. Nem gyilkoló szándékkal jöttek tisztujitásra. - -Itt volt az én apám is. Itt is kellett lennie, mert a mezőföldi -nemességnek ily alkalmaknál ő volt a gazdája. Akkor harminczkét éves -ember, fiatal házas, ismert, jeles vadász, kifáradhatlan, nem közönséges -erejü férfiu. - -Nagyon sokan elbeszélték nekem az esetet, de én leginkább apám -elbeszélése után mesélem el. Az ő emlékezetét s elbeszélésének hűségét -és báját ugy se tudta senki megközeliteni. Magam se. - -Az asztal fönt az emeleti teremben gazdagon volt teritve. Az urak az -ebéd közepén voltak. Tajtékpipákkal tele voltak rakva az ablakdeszkák. -Verner uramnak, a vendéglősnek, volt egy szemrevaló gyönyörü kis leánya, -tizennégy vagy tizenöt esztendős. Ott volt az urak között. Ügyelt a -szolgálat rendjére s maga is segitett egyben-másban. - -E kis leánynak szerepe lett a virtusban. Én már csak mint meglett -asszonyt ismertem. És szép leányait, a kik már akkorák voltak, mint ő -maga a virtus idejében. Maga is vendéglősné. Patvarista koromban -kartársaimmal szivesen és sokszor fölkerestem. Férje után Rothfischerné -volt a neve. - -A mint az urak nyugodtan ebédelnek és csevegnek: egyszerre irtóztató -zaj, orditás hangja zudul rájuk a földszintről. - -Mi ez? - -A kis leány kiszalad a szobából, lefut a lépcsőn, de egy percz mulva -ismét ott terem kóczos hajjal, halálos rémület az arczán. Sivit. - -– Jézusom. Szüz anyám! - -Csititják, kérlelik, simogatják. Édes hangon beszélnek vele. A -rettenetes zaj, jajgatás azonban tovább tart. Végre a kis leány kissé -magához tér. - -– Meneküljenek az urak valamerre, a szent-gáliak már mindenkit -agyonvertek odalent. Most idejönnek. - -Hm! Meghökkentek az urak. Nem bolondság a helyzet. Az emeletről -menekülni sehova se lehet. Csak a szent-gáliak torkába. Fegyver nincs -kéznél. Különben is alig vannak harminczan. Kinéznek az ablakon az -utczára. Az utcza széles. Az Anna-kápolna előtt tér is van. Az utcza és -a tér tele van szürdolmányos alakokkal. Mindegyik embernél sulyos ütleg. - -Kenessey György is ott van az emeleten. Megyei esküdt. A nemzeti párt -jelöltje ő volt főbiróságra. Ma ő is megbukott. Apám unokatestvérje, -odaszól apámhoz: - -– Eredj, Lajos! Nézd meg mi van odalent. Szólj bele, ha ér valamit. - -Apám indul. Csörgey Ferkó mellé ugrik. - -– Én is megyek veled, Lajos komám, ketten leszünk! - -Ez a Csörgey Ferkó is szilas-balhási nemes. Apámmal csaknem egykoru s -hasonló erejü. De kemény, szilaj lélek. Vakmerő, fölkeresi a veszélyt. -Öt Csörgey volt fölvéve a nemesi katasztrumba. Három után az a -megjegyzés: actio alatt áll. Ő is az alatt állt. A czinkotai csárdában -összeveszett valakivel. A déghi uraság valami szolgáló embere -megsértette. Nemes embert megsérteni nagy dolog. Szilaj hevében egyetlen -ökölcsapással agyonütötte. A sértő meghalt. Emiatt három évig ült a -vármegye börtönében. De néhány hete kiszabadult s most már szavazó -nemes. - -Ő csatlakozott apámhoz. - -Kimennek a teremből a folyosóra s onnan a lépcsőföljárat tetejére. -Odalent folyik a véres dulakodás. Koponyák és husángok és butorok -csattognak. Orditás, káromkodás, jajveszékelés. A tömegben -asszonycselédek furakodnak előre. Hordják a vizet vért mosni, -sebesülteket üditeni. Sivalkodás mindenütt. - -A szürdolmányosok orvul támadtak. Nyugodtan jöttek keresztül a nagy -vásártéren, a palotai utczán és a belső piaczon. Nem szóltak, nem -beszéltek, nem árulták el magukat és tervüket. A hol most a -takarékpénztár áll: a mellett azon a meredek lejtőn jöttek le. A mint -leértek: ott van már Verner András uram vendéglője. A mezőföldi -nemességnek senki se adott hirt. Ők maguk őrt és hirmondót állitani -elfeledtek. Könnyelmüek voltak. Elgondolhatták, hogy a szent-gáli -nemesség a csuffátételt boszulatlanul nem hagyja. - -De talán mégis jobb volt igy. Sok ember élete esett volna áldozatul, ha -ők is készen vannak a harczra. Nem jó dolog fokozni a virtust. - -Hirtelen és váratlanul, mint a villám, ugy csaptak a támadók a -földszinten mulatókra. Csapost, pinczért, szolgákat, cselédeket -félretaszitottak s mentek egyenesen az ivóterembe. - -Legelőször utjokba estek a czigányok. Ott muzsikáltak az ajtó mellett. -Egy termetes szent-gáli nemes először is a nagybőgőt ütötte agyon. Ez -volt a nagy szerszám utolsó hangja. Retteneteset durrant. A bőgős -elvágta magát a padlón. - -– Jaj, meghaltam! - -Erre még nevettek a nemesek, támadók, támadottak egyaránt. Pedig a -szegény bőgősnek az a szerszám az ekéje, talyigája, kenyérkeresője. - -Azután szó nélkül elkezdték ütni a mulatókat. Súlyos az a -gyertyánfa-husáng. Csontot tör mindenütt. Csak ugy zuhogott. Csak ugy -csattogott az ütés. No hiszen rettenetes káromkodás és jajgatás lett -most pillanat alatt. A mezőföldi nemesek felugráltak, székkel, -asztallal, kézzel, puszta ököllel védték magukat. Egy-egy erősebb nemes -föl se vett egy-két ütést, puszta kézzel rohant ellenfelének s irtózatos -dulakodásban vagdalták egymást földhöz s fojtogatták egymást halálig. - -Mulatságos jelenet is akadt. Más időben nevette volna az ember. A -szegény primás czigány egy nagy sütőteknőt boritott magára a fal -tövében. Ott birkóztak, ott tipródtak fölötte végig. A haja szála se -görbült meg. Még hegedüjét is megmentette. Ugy meghuzta magát a sütő -teknőalatt. - -Elvégre győztek a szent-gáliak. Sokan voltak. Uj meg uj csapat jött -verekedni. A sebesültek kivánszorogtak, uj erők jöttek helyükbe. A -mezőföldieknek nem volt segitségük. - -A földszinten levők tökéletesen elvesztették a csatát. - -De mi történt az emeleten? - -Az emeleten – valljuk meg igazán – harczrakész, vérontásra elszánt, -halálra vakmerő ember kevés volt. Talán apámon és Csörgey Ferkón kivül -senki. Talán ő bennük is csak azért támadt föl a virtus, mert a többi -nemes atyafi csak bennük bizott. - -Miért is rohantak volna vakon a veszélybe? Nem a hazát kellett -megmenteni, nem Szigetvárát védelmezni. A tisztujitásnak is vége. Azon -most már változtatni ugy sem lehet. Három esztendeig most már ugyis -Kocsi-Horváth Sámuel lesz az első alispán. Nem is éppen rossz ember, -vérünkből való, csak labancz ne lenne. De még talán a becsület se forog -koczkán. Mi harminczan vagyunk, a szürdolmányosok háromszázan. -Mindegyikünkre tiz ellenfél jut. Átkozott rossz arány. Ily harcz elől -félreállani nem becsületbeli dolog. Inkább okosság és kötelesség. Lám, -tizenkét év előtt, 1828-ban, mi vertük szét az ellenpárt táborát, pedig -abban voltak a szentgáliak is. Maga a Herkules erejü Eötvös Ferencz -háromszáz nemest hajigált le a püspökkert mélységeibe, mégse vesztette -el becsületét a legyőzött párt. Ha az az atyánkfia köztünk volna. De két -év előtt eltemettük. Mit vitézkedjünk mi életre-halálra? - -S ha még volna alkalmas kezebeli! Kanál, villa, pipaszár semmit se ér -gyertyánfa-husáng ellen és szürdolmány ellen. S ha legalább a vitézlő -rendek fele fiatalabb erőkből állana! - -Mit csináljunk? - -Kenessey György azt kérdi apámtól: - -– Lajos, megtudjátok-e állitani a szentgáliakat? - -– Nem igen hiszem, György bátyám. Nincs mivel. Körülnéztem s nem -találtam mást, mint egy szobabeli seprőnyelet. Suhintottam vele egyet s -nyomban kettétörött a közepén. Hitvány fenyő. Ezzel nem boldogulok, más -meg nincs. Ha Ferkóval egy-két embert megfojtunk is, a többi utóbb mégis -elnyom. - -Ez alatt folyton-folyt a halálos dulakodás a földszinten. De egy-két -szürdolmány a lépcső alján is mutatkozott már. Föl-fölnézett az emeletre -s megint eltávozott. Bizonyosan társakat keres a rohamra. - -Az ebédlő terembe az urak közé szorult Verner uram is, a vendéglős. Sváb -ember, se németül, se magyarul nem tudott jól beszélni. De jajgatni -magyarul is, németül is jól tudott. - -– Jézus Mária Szent József! Mindenemnek vége. Koldussá leszek. A -duhajok, a zsiványok, a betyárok mindent összetörnek. Asztalt, széket, -edényeket, még a söntést is. Ki fizet most már? Száz forint a károm, de -bizony ezer is. Sobrik, Milfájtok, Mógorok mind. Elviszik még az -evőeszközöket is. - -Hát bizony a sváb kocsmáros sehogy se akart vitézkedni. Pedig ő volt a -háziur. De azért igaza volt. Ő se nem magyar, se nem nemes. Mi köze a -nemesség villongásaihoz? Ha beleszól: ugy agyonütik, mint a legyet. - -Hanem a mint meghallotta apámnak és Kenessey Györgynek szóváltását: okos -gondolata támadt. - -– Tekintetes urak, nemzetes urak! Mi menjünk a benyilóba. Beleférünk -mind. Csukjuk be az ajtót, tegyük eléje az ágyat, székeket, asztalt. Oda -be nem törnek a zsiványok. Az alatt majd csak félreverik a harangot. - -Jó tanács volt, nyomban megfogadták a nemes urak. - -A nagy étteremből nyilt egy szoba, hálószobának berendezve. Vastag -tölgyfaajtaja régi bakonyi szokás szerint. Oda vonultak az urak. Alig -fértek el a kis szobában. Állni, tolongani, szorulkodni kellett -mindenkinek. Az ágyat, asztalt nem is rakták az ajtó elé, hanem maguk -tartották az ajtót vállaikkal. Nádasdy Lajos, Pósa József, a sánta -Kaszás Bálint, Boda András: e nevekre különösen emlékszem. Első sorban -ezek voltak az ajtóőrzők. - -Verner uram, a vendéglős, a legnagyobb tökéletességre vitte a -menekülést. Meg se állt addig, mig az ágy alá be nem fekhetett. Ott is a -fal tövébe. Egy nagy véka tojás volt az ágy alatt, még azt is maga elé -huzta. - -Nagy, siralmas nevetség lett utóbb ebből. - -Az étterem hát kiürült. Nem maradt benne teremtett lélek. Az asztal -teritve, a tányérok és evőeszközök rendben, boros és vizes üvegek az -asztalon nagy számmal. Kalapok, gucsmák és felső ruhák a fogasokon. Az -ablakdeszkák, mint emlitettem már, tele tajtpipákkal. - -Csak ketten maradtak a leendő csatatéren. Apám és Csörgey Ferkó. - -Miért nem menekültek ők is a többivel? - -Nagyon nehéz ezt megfejteni. - -Tizenöt, husz év mulva egyenesen megkérdeztem apámat. Nem igen tudott -felelni, gondolkodott. - -– Alig tudnám én azt megmondani. Fiatal voltam, biztam magamban vagy -talán rösteltem elbujni. Csörgey Ferkó is mindig legénykedett előttem, -talán nem akartam mögötte maradni. De hát igazán most se tudom, akkor se -tudtam, miért nem álltam félre. - -Ezt felelte. - -Igaza lehet. Nemesi czimerünkben két hátulsó lábán álló párducz van, de -nem kardot, hanem buzakalászt tart a kezében. Szelid tehát, mint a -buzakalász, de azért erős és vad, mint a párducz. Legalább őseim -virtusát jól jelzi ez a czimerkép. Jámborság és erő. Apámtól magától -függött, hogy meneküljön. Ha fél, ha menekülni akart: nyugodtan teheti. -Nem akart, mert nem félt. - -Ketten álltak ki hát a lépcső tetejére: apám és Csörgey. - -Csörgey rettentő dühben volt. Szilaj természete nem tudott nyugodni. Még -senki se bántotta, még az se volt bizonyos, birokra kerül-e, élet-halál -harczra kerül-e a sor, de már fogai csikorogtak az indulat hevében. -Toporzékolt, mint a szilaj ló. Várta, mi következik, de még se tudott -várni. - -Öt-hat-tiz szürdolmány mutatkozott a lépcső alján. Csörgey ugy nézett -rájuk, mint a tigris. Ökleit szorongatta, mintha már összemorzsolná -ellenfelét. Fogai közül sziszegve ezt mondja apámnak: - -– Lajos, ha nem most szabadultam volna ki a hosszu fogságból: izekre -szaggatnám ezt a népet magam. - -Apám az ablakon át lenézett az udvarra. Vékony hasogatvány fa volt ott -egy halom. Nyers, szivós, erős, eltörhetetlen, sulyos. - -– Hejh, Ferkó, ha ebből a fából egy-egy darab volna a kezünkben! - -A szürdolmányok tétovázni kezdtek. Fölmenjenek-e a lépcsőn? Kemény -nézéssel nézték azt a két alakot ott a lépcső tetején. - -Ketten vannak. Senki sincs mögöttük. Semmiféle fegyver vagy ütleg nincs -a kezükben. Mégis ott vannak, mégis bátran, nyugodtan, mereven várják a -a támadókat. Miben biznak? Talán emberfölötti erejük van? Talán nem is -nemes emberek? - -De azok. Jól látják, hogy nemes emberek. - -Apám szőke, fiatalos piros arcz, de már hosszu bajuszszal. Középtermet, -de rettenetes karok és vállak. Gucsmája szemére huzva, nagy ezüstgombos -dolmánya végig begombolva. Szeliden, nyugodtan várja a támadókat. - -Csörgey fekete, kerek arcz, kissé himlőhelyes. Bajusza tömöttebb és -rövidebb, de nyalkán pödrött. Az ő dolmánya sima ezüstgombos, de -szétvetve, be se gombolva. Nagy csokorra kötött nyakkendője libeg-lobog. -Gucsmáját ő is a szemére vágja. Fekete szemeivel, fekete arczával -kegyetlen nézése olyan, mint a sötét éjszaka. Ökleit csikorogva -szoritgatja össze. - -A szent-gáliak vagy huszan gyülnek össze a lépcső alján s megindulnak -fölfelé. - -Apám kiadja a vezényszót: - -– Ferkó, egy-két ütést föl se végy. A legelsőtől, a kit közel érünk, -együtt vegyük el a husángot. Ha már egy van, mindjárt meglesz a másik -is. A többit tudod. - -Némán jöttek fölfelé a szent-gáliak. De a mint csak három-négy lépcső -volt már köztük: egyik fölkiált: - -– Hát ti kik vagytok? Hogy mertek ti előttünk megállani? - -S káromkodott szörnyüt. - -Apám felelt: - -– Gyertek csak közelebb, mindjárt megtudtok mindent. - -Bizony, mi tagadás benne, apám káromkodása se vallott szégyent a -szürdolmány előtt. Akkor már ő benne is föltámadott a vadállati virtus, -a harczos indulat. Hiszen szemközt volt már a támadó. - -De hiába támadott föl e pillanatban. Csörgeyre tekint, de Csörgey nincs -sehol. - -Eltünt, mint a lehellet. - -Mi történt? Nem tünődhetett rajta. Nem volt idő. A védelmi tervet meg -kellett változtatni. Pedig nagyon gyorsan. A lépcsőfeljárás széles -védelméhez két ember kell. Két erős ember. De most már csak maga van. Ha -rögtön elkap is egy husángot s ha egy-két embert letaszit is: a többiek -elférnek mellette, hátulról kerülnek, hátulról támadnak s akkor -mindennek vége. S a szent-gáliak is erősek, bátrak, most már vérittasak -is. - -Apám rögtön ott hagyja a lépcső tetejét s gyorsan bemegy az étterembe. A -benyiló szoba ajtaja mély fülke, az ajtó a hálószoba oldalon van. Bemegy -a fülkébe s beszól az atyafiakhoz. - -– Ereszszetek be, magam vagyok, Csörgey eltünt, nyakamon a szent-gáliak. - -Tizen is kiáltották belülről: - -– Nem eresztünk, nem tudjuk, ki vagy. Ide be nem jön az isten fia se. - -Azonban utána berohantak rögtön a szent-gáliak. Tele lett velük a terem. -A zajt, dobogást, káromkodást, csörömpölést jól hallották a benyilóban -levők. Apám csak nézte a duló hadat. - -Őt ott a fülkében nem vették észre első pillanatban. Mert az ablakokban -a tajtpipákat vették észre. Ez volt menekülése. Mind oda rohantak. A -tajtpipákat siettek a szürdolmányok rejtekeibe eldugni. - -A tajtpipa bizony hadi zsákmánynyá lett. Nem is került meg belőle soha -egy se. - - -V. - -(A hadi zsákmány. – Apám menekülési terve. – Nem sikerül. – Südit -megragadja és védő pajzsként használja. – Apám elkeseredik. – Ott terem -a segitség. – Verner uram siralmas helyzete. – A rettenetes Csörgey -Ferkó. – Békesség lett. – A kis Verner-lány hozta a segitséget. – A -Bakonyon tuli nemesség tanyája. – Mi történt ott? – Vámosi Saáry -Gergely.) - -El ne itéld érte, késő nemzedék, a királyi vadászokat. Lopni, csalni, -csempészni utálatos; hadi zsákmányt hóditani dicsőséges. Igy tanitja a -világok krónikája s a nemzetek története. Ez az ősi szokás. Ez a virtus. -Hogy szerzi király a várát? Hogy szerzi koronáját? Hogy szerzi országát? -Azt hiszed: talán szépen kéri, igaz áron kapja, becsületes uton szerzi? -Azt hiszed: örömest adják neki? Királyi közjegyző elé járulnak, szépen -megalkusznak s közegyetértéssel elhatározzák, hogy az egyik szerződő fél -legyen király, a ki parancsol és dobzódik, a másik pedig a szolga, a -hitvány eb, az igás barom, a ki szenved, nyomorog, halálig dolgozik, -mindenét a másiknak adja s a mellett még imádja is, dicsőiti is azt a -másikat? - -Oh, balgatag lélek, hidd el nekem, az a királyi vadász okosan -cselekedett, a mikor a tajtpipákat zsebre rakta. Lásd, az ezüst -evőeszközökhöz kis ujjal se nyult. Mert most ugyan duhaj volt, de azért -nemes ember volt. - -Apám azonban elgondolta ott az ajtónyilás fülkéjében, hogy a tajtpipák -egyszer csak elfogynak, a szürdolmányoknak nem lesz egyéb dolguk, -körülnézegetnek a szobában s akkor őt mégis csak meglátják s a -veszedelmet kikerülni még se lehet. - -Elejét kell venni a bajnak. - -Két lépéssel kiebb lépett s irtózatos gyors ugrással s testének egész -sulyával neki ugrott a tölgyfaajtónak, hogy azt balvállával befeszitse. -Erőmérkőzés volt ez akkor a fiatal nemesek közt. A váll-ütés. Lovat, -ökröt, bikát is föl tudott egyik-másik erős legény dönteni. Apám -gyakorlott volt ebben. Bizton hitte, hogy az ajtó minden vas-závárja -összetörik s vagy beszakad az ajtó vagy legalább enged akkora nyilást, a -melyen ő befér. - -Csak félig sikerült a vakmerő terv. - -Az ajtót s az ajtótámasztó öt-hat nemes atyánkfiát ugyan a nagy zuhanás -betaszitotta, a závárok is összetörtek s féltestével apám be is tudott -nyomakodni, de azután tovább nem is tudott hatolni. Ijedtség támadt s -hatalmas sivalkodás tört ki a bentlevők közt. Azt hitték, a szent-gáliak -akarnak betörni. - -– Szoritsd az ajtót! - -Tizen is ugrottak oda s ujult és fokozott erővel szoritották vissza a -bezuhant ajtót. Nagyobb erővel, mint az apámé. Az ajtósarkok vasai -kiállták a vihart s a tölgyfaajtó is kiállta. - -Most jutott már apám abba a helyzetbe, a melyet »szorult helyzetnek« -nevez a szólás-mondás. Fél keze, fél lába, fél melle belül s csak a -másik fele kivül, védtelenül a vérszomjas ellenfél előtt. - -Ez az ellenfél pedig a nagy zuhanás és rivalgás hangjára menten oda -nézett s pillanat alatt átlátott mindent. Sietett is oda, hogy apámat -agyonverje, a szobát megostromolja s a menekülőket elpusztitsa. - -Hát hiszen egyszer meg kell halni. - -A végső veszélytől, ha csak távolról fenyeget, Herkules is fél, de ha -már a nyakába szakadt: az apám se ijedt meg. - -Hiszen ez még most is csak nemesi virtus. Hol vagyunk még a haláltól? - -Magas, hórihorgas, szürdolmányos férfi ugrott apámhoz s a kezében volt -sulyos czelőkével apám fejéhez sujtott. Csak annyit mondott: - -– Itt is van egy! - -Apám jobbkeze szabadon volt. Az ütést félreháritotta, a czelőke ki is -esett a támadó kezéből s mialatt egy szempillantás elmulhatott volna, -vasmarkával megfogta a támadó szürdolmányát a mellén s annál fogva -magához rántotta, mint a patkányt. Akkor aztán ő is felelt. - -– Én még, héjh, nem a tietek vagyok, a ki fölmarkolt benneteket a -világra. Még előbb beszélgetünk egy kicsit egymással. - -Ellenállhatatlan erőt érzett a karjában. Amugy is sokkal erősebb volt, -mint amazok egyenként, most pedig a fékezhetetlen düh megtizszerezte -erejét. - -Támadója először karjait akarta kiszabaditani s vonaglott velük erősen. - -Nem lehetett. A vas nem szorit erősebben, mint a hogy apám fogta a -szürdolmányt. A támadó karjai a szürdolmány alá szorultak. A szür pedig -nem enged semmiféle erőnek, csak a tűznek, villámnak. - -A támadó fájdalmas hangon kiáltott társaihoz: - -– Szabaditsatok meg atyafiak! - -Társai oda rohantak s kisérletet tettek kiszabaditására. Egyszerü módja -lett volna apámat agyonütni vagy vaskezét letörni. - -Nem lehetett. A fülkében sehogy se fértek hozzá. Hiszen a szorultság -következtében apámból ugy is csak a fele embert látták. - -Südi volt a neve annak a szerencsétlen szent-gáli nemes atyánkfiának, a -ki apám kezei közé került. Apám pedig, mikor ártó szándékkal közeledtek -feléje, paizs gyanánt használta Südit s ugy lobogtatta maga előtt, mint -a kisasszony a zsebkendőt. - -Még egy keserü kiáltás tört ki Südiből. - -– Végem van! Gyertek már segiteni, ha van istentek! - -– Még nincs véged, atyafi. Hanem ha torkod megszoritom, de azt meg ne -várd. Beszélj okosan duhaj feleiddel. - -Az embernek nem volt kedve okosan beszélni. Nem volt kedve sehogy se -beszélni. Hiszen se eleven nem volt már, se holt. Kékült-zöldült. Ha a -vasmarok nem tartja: már összeesett. - -De a támadó sereg jól megértette apám szavát. Tanakodott is, mit -csináljon. Egyik a seregből oda rivalt apámhoz, de jó távolról: - -– Ereszd el azt az embert, mert meghalsz! - -Apám a legnagyobb dühben elnevette magát: - -– Vedd el tőlem, bivaly! - -Egy szent-gáli nemes megcsóválja a fejét s elkeriti a szentek keserü -miatyánkját. - -– Fejsze kell ide, atyafiak! - -Hárman is futottak kifelé, hogy fejszét teremtsenek. Jól hallotta, jól -látta ezt apám. - -Hát fejsze is lesz. Hát meg kell dögleni. Hát elvégre győznek a -szürdolmányosok. Jól van, ugy kell lenni, többen vannak, győzniük kell. - -Mégis elkeseredett egy pillanatra. - -Nem az élet miatt, nem is a halál miatt, még csak nem is az otthon -hagyott ifju, szép feleség miatt. Hanem a miatt, hogy ő a benyilóban -szorongó atyafiai miatt viaskodik, azokért áldozza föl magát, azokat -védelmezi s azok a fél ajtónyiláson át jól látják már őt s jól értik, mi -vég fenyegeti, még se eresztik maguk közé s mégis veszettül szoritják -azzal a tölgyfaajtóval. - -Egyik atyafiának, Pósa József mező-szent-györgyi birtokos társának nem -is tudott emiatt megbocsátani soha. - -Isszonyu volt az a tölgyfaajtó-szoritás. Apám nem tudta a halálos -tusakodásban, mi baja kezdődik, de érezte, hogy ereje már nem sokáig -tart. Lélekzete elkezdett nehezedni. Mintha fojtogatnák. - -Mi lehet ennek oka? - -Egyszerre csak veszi észre, hogy a földszinten megszünt a tusakodás. -Csendesség van. - -A szürdolmányosok is ott a nagy étteremben, mintha csöndesedni -akarnának. - -Nehéz, szabályos lépések zaja hangzik az emeletre vezető lépcsőkről. - -És csak megjelenik ám a teremben Kocsi-Horváth Sámuel, az első alispán s -Szent-király-szabadjai Rosos István, a főjegyző. Diszruhában mind a -kettő s mögöttük két vármegyei huszár, teljes diszben, kardosan, -tarsolyosan, forgós csákóval. - -Csend és békesség lett azonnal. - -Az alispán is intézett egy-két szót a támadó nemesekhez, a főjegyző is -tartott ragyogó beszédet, de mindezt miért közölném? A sulyos -szenvedéseken, a beszaggatott fejeken, a duhaj virtuson ezek már nem -tudtak változtatni. A támadó nemesek látták, hogy az ő főemberük a két -közbenjáró, ma választották meg őket, tehát elcsillapodtak, békességre -léptek. - -Apám is eleresztette Südit, a kibe alig tudtak lelket verni s a benyiló -ajtaja is kinyilt s ezzel apám is kiszabadult rettentő helyzetéből. - -Zöld karikákat hányt mind a két szeme s alig tudott elég lélekzethez -jutni. Erős mellén feszült az ezüstgombos dolmány, sietett is azt a -dolmányt felgombolni. Akkor nézett a gombjaira. - -Azok a vastag ezüstből készült, sodrott ezüst lánczczal körültekert -hatalmas gombok papirossá lapultak mellén. Micsoda nyomás lehetett az! -Mintha üllővason nagy pőrölylyel verték volna laposra azokat a gombokat. -Most is megvan belőlük néhány darab. Megnézheti mindenki. - -És micsoda mellkas volt az, a mely nem tört össze ilyen nyomásra! -Évtizedekig emlegették az esetet mind az egész vármegyében. - -A mikor már a benyilóba szorult nemes atyafiak mind kijöttek a nagy -terembe, valaki valami keserü, fájdalmas nyöszörgés hangját hallotta -onnan a benyilóból. - -Mi ez? Ki haldoklik itt? - -Benéznek, keresik a hangot. Sehol semmi nyoma. Az ágy is összetiporva, -leszakadva. A benszorultak nem fértek el másként, az ágyra is annyi -állt, a mennyi ráfért. - -Ám az ágy alatt volt Verner András uram, a vendéglős. Még a rászakadt -ágy sulyát talán elbirta volna, de ott volt az istentelen nagy véka -tojás is. Az mind összetört, s nyulós, sárga-fehér nedve özönvizzel -fenyegette a jó sváb házigazdát. Szeme-szája, haja, minden ruhája tele -lett tojással. Ha idején észre nem veszik: belefullad a tojásba. - -Százféle adoma készült esetéből. - -Hanem hát még se lett egészen vége a virtusnak. Hátra volt még Csörgey -Ferkó, a szilaj és erős Csörgey Ferkó. - -Nem azért tünt ő el s nem azért hagyta ott magát apámat a lépcső -tetején, mintha félt vagy megijedt volna. Kész volt ő verekedésre -mindig. Hanem józan, gyakorlati elve volt hozzá. Inkább ő üssön agyon -valakit, mint őt üsse agyon valaki. Ez volt az ő józan elve. - -Ámde ehhez kezebeli is kell, ha sok az ellenség. De kezebeli nincs. -Amiből ugyan nem az következik, hogy most már ne verekedjünk, hanem az, -hogy kezebelit szerezzünk. Benézett hát a folyosón valami félreeső -zugba. Látta, onnan ügygyel-bajjal föl lehet jutni a padlásra. Nos hát -föl a padlásra! Lehetetlen, hogy a padláson valami alkalmas czelőkét, -husángot, vasrudat vagy effélét ne találjon. - -Talált is valami mestergerendát vagy födélfát, de előbb mindenféle -összerovásból ki kellett szabaditani. De azután jött nagy hirtelen s -hozta magával rettenetes fegyverét. Akkora volt mint egy táviró-oszlop. -Nagyobb volt, mint Herkules buzogánya, nagyobb volt, mint a négyökrös -szekér nyomórudja. Ugy pörgette a kezében mint a motollát. - -Veszett ló módjára rontott be az étterembe. Egyenesen az apámhoz. - -– Itt vagyok Lajos komám! Van-e még szürdolmány a világon? Mert megeszem -ma mind! - -S olyan káromkodást csörditett bele a türelmes levegőbe, hogy elszédült -tőle mindenki. - -Az alispán szólt először. Ő találta meg az általános elbámulás közepette -először az alkalmas hangot. - -– Ne bolond, ne! Ökör mász be kentekhez! Mit akar itt, öcsémuram, azzal -a nagy gerundiummal? - -Csörgey Ferkó csak most vette észre az alispánt és a főjegyzőt s a -vármegye két huszárját. De a jól ismert bizalmas hang is megütötte -fülét. Ez a hang van otthon nemes emberek közt. - -»Ökör mász be kentekhez«. - -Ez tul-a-dunai mondás. Akkor alkalmazzák, a mikor valaki jel nélkül, -kopogtatás nélkül, nagy sebbel-lobbal, nagy dirrel-durral ront be a -szobába s azt se mondja: jó napot; – azt se mondja: ki lova fia. - -Az igaz, hogy Csörgey Ferkó nem is azért toppant oda, hogy jó napot -kivánjon. Hanem azért, hogy azzal a nagy mennykő nyomóruddal kidöntse a -falat s a szent-gáli nemeseket kiszórja az utczára. - -No de most már itt legalább meglett a békesség s a szürdolmányosok az -emeletről lehuzódtak s az udvarból és az utczáról is eltakarodtak. Ott -hagyták a sok bevert fejet s a sok összetört kezet-lábat. - -De hát hogy jött oda oly hirtelen, oly váratlan, oly kellő pillanatban, -oly csodálatos módon az alispán? - -Ennek bizony története van. - -A költő könnyen végzi dolgát. Deus ex machina. Hipp-hopp ott legyek, a -hol akarok. A költő és mesemondó igy csinál. De én igaz történetet -beszélek s urát kell adnom mindennek. - -Mondtam már, hogy a kis Verner-leánynak szerepe lesz a virtusban. - -Ennek a kis leánynak volt még legtöbb esze. Ez nem vesztett el belőle -semmit. - -A mint az uraknak fönt az emeleten hirt adott a földszinten folyó -vérengzésről, ismét lefutott a lépcsőn. Látta, hogy minden ember fejét -vesztette. - -Keresztülfurakodott a dulakodók lábai között, ki az udvarra. Őt nem -bántotta senki. Ki bántana tizennégy esztendős gyönyörü leánykát? - -Az udvar belső oldala a várhegy sziklából áll. Ugy házmagasságnyira -azelőtt is föl szoktak mászkálni a gyerekek. De följebb nem. A kis leány -most fölmászott a várhegy tetejébe, a sziklák magasába. - -Istenkisértés volt. Sohase járt ott még halandó ember. Azt a kis leányt -az angyalok őrizték. Nem lett semmi baja. - -Fönt a várban bemászott a kis kertbe, onnan egy magánház udvarán át az -őrtorony-utczába. Az utcza végén az első ház a kanonoké, a második ház -az öreg vármegyeház. Berohant a bolthajtáson, rá se nézett a -kapuőrségre, föl egyenesen az emeletre az első alispánhoz. Szerencsére -ott találta. Akkor akarta levetni tisztujitási diszruháját. Kezet -csókolt neki. És sirva és lelkendezve elpanaszolta, mi folyik lent az ő -vendéglőjükben: - -– A szent-gáli urak agyonvernek mindenkit. A mezőföldi nemes urakat mind -megölik. A papát is megölik! - -Nos, hát igy került oda az alispán alkalmas pillanatban. - -Verner András uram vendéglőjében hát békesség lett. Az emeleti nemes -urak is megnyugodtak. Egyéb komoly bajuk nem is lett, mint az, hogy a -nagy ijedtség után nem tudtak pipára gyujtani. - -A szent-gáli atyafiak virtusa azonban még mindig nem lohadt le. - -A mikor már mind az utczán voltak, valaki elkiáltotta bolond ésszel: - -– Gyerünk az Angyal-vendéglőhöz. Tanitsuk meg a Pápa-vidékieket is. Ők -is dulták a mi táborunkat. - -Tetszett a szó s megindultak nagy sereggel, nagy zajjal. Még gucsmájuk -mellett is megigazitották a cserfalevelet. - -De bizony ott nem volt a virtusra jó alkalom. Pápa vidéke a két -Puzdor-testvér vezetése alatt állt. Nagy birtoku, bátor, eszes férfiak. -A Somlyó-vidéki nemesség is ott volt s annak vezére Vámosi Saáry -Gergely, Puszta-Miske ura. - -Ők már tudták, mi folyik Verner András uram vendéglőjében. Az orditás, -káromkodás, jajveszékelés kihallatszott az utczára. Járó-kelők mindent -hallottak s mindent megtudtak. Akadt köztük több is, a ki hirt adott az -Angyal-vendéglőbelieknek. - -Odaérnek a szent-gáliak az Angyalhoz. - -A nagykapu be van zárva. Hiába döngetik, nem nyitja ki senki. Erős kapu, -be se lehet dönteni. Az ablakokra kerülnek. Az ablakokon erős vasak. -Azokat kifeszegetni nem volna könnyü munka. - -De nem is lenne tanácsos. Az ablakok a vasak mögött nyitvák. De minden -ablakdeszkán három-négy puska csöve fekszik. S az a puskacső, ki egy -lyukon, ki két lyukon át a szent-gáli atyafiakat nézi. - -Furcsa nézése van annak a puskacsőnek, a mikor az ember orrára van -irányozva. Hideg és sötét, de gonoszabb a tigris nézésénél. - -Nem beszél az a puskacső, de mégis mond eleget. Akár a mennydörgős -mennykő. Szereted, nemes atyánkfia, az életedet? No hát pusztulj innen a -közelemből, mert pillanat alatt holt emberré teszlek. - -Valami effélét mond némán az a puskacső. - -De ezt hangosan is megmondja Puzdor Ferencz. Onnan a nyitott ablakból, -harsány hangon beszél: - -– Szent-gáli nemes atyafiak! Elmenjenek innen kigyelmetek békességgel, -mig jól van dolguk. Mert ha zenebonát akarnak kigyelmetek, hát akkor mi -is másként beszélünk. - -Okos szó. Hajlott is rá, a ki meghallotta. Széledezni is kezdtek a -szent-gáli atyafiak. Nem volt kedvük itt semmi viaskodáshoz. - -A vendéglő nagy udvara kőfallal van bekeritve. A Jeruzsálem-hegy-szikla -felől is, a Séd-viz felől is. De a kőfal mellett gyalogszerrel a viz -partján is el lehet menni, a Jeruzsálem-hegy tövében pedig a kőfal -mellett kis utcza is van. - -Akadt néhány nyugtalan vérü szürdolmányos, a ki körüljárta a kőfalat, -vajjon nem lehetne-e azt megmászni s igy a Bakonyon tuli nemességet -hátulról megrohanni? - -Az utcza felől senki se kisértette meg. - -De a Séd-vize felől tizen-huszan kisérletet tettek. Szomoru lett a vége. -Egy puskadurranás hangzott el a vendéglő emeletéről s az egyik vakmerő -támadó, a ki már a fal tetejére jutott, holtan bukott be az udvarba. - -Ez a lövés minden virtusnak véget vetett. - -Mégis csak jobb a béke, mint az oktalan háboru. Nyomban belátta mindenki -s ezen tul a haja szála se görbült meg senkinek. Mind a két tábor -hazament békességgel. - -Ki lőtt? - -Ez volt a kérdés egy-két napig. - -Ráfogták Saáry Gergely táblabiró úrra, a Somlyóvidéki nemesség vezérére. - -Jól ismertem. Atyafi ember volt. Kemény, ős, kurucz nemes. Sas -tekintettel, himlőhelyes sötét arcczal, hatalmas fejjel és vállakkal. - -Nemzetsége régi, hires nemzetség Veszprémvármegyében. Tele van -elszaporodott ivadékokkal Vámos, a népes, nagy nemes falu. Innen ered a -nemzetség. - -Saáry Gergely bátyánknak egyik őse Gyulaffy-leányt vett el feleségül. Ez -a leány a világ első hősének, Gyulaffy Lászlónak, volt egyik kései -unokája. Ez a Gyulaffy volt az első és legdicsőbb kurucz. Ennek vére -meglátszott még Saáry Gergely bátyánkon. - -Ezért is fogták rá, hogy bizonyosan ő lőtte agyon a támadót. Nem hiszem, -nem is bizonyult be soha. - -Pedig utálta a labanczot, németet, pecsovicsot minden alakjában. - -Ezelőtt negyvenhat esztendővel elkergettük a német zsandárokat s -szerveztünk helyettük pandursereget. A fölött folyt a vármegye gyülésén -a tanácskozás: hány pandurt állitsunk s minő ruhával és fegyverrel -szereljük föl? - -Saáry Gergely is ott ült a nagy zöld asztal mellett. Fölállt szólásra: - -– Az a javaslatom, nemes vármegye, hogy állitsunk föl ötezer pandurt s -lássuk el jól fegyverrel s tanitsuk ki őket katonásan. - -Az elnöklő főispán Eörményesi báró Fiáth Ferencz volt. Udvari ember. -Meghökken a javaslatra. A szivek és lelkek különben is nyugtalankodtak -akkor. Oda fordul Saáry Gergelyhez. - -– Nem értem, nem értem. Indokolja a tekintetes úr, mit akar azzal a nagy -fegyveres erővel. - -Nyugodtan felel az öreg kurucz. - -– Abból indulok ki, tisztelt közgyülés, hogy a mi vármegyénk hetvened -része országunknak. Ha tehát minden vármegye ilyen arányban állit -pandurt: jó háromszázötvenezer emberünk lesz fegyverben. - -E szó után odafordul a főispánhoz s dörgő hangon folytatja: - -– Akkor majd megmondom, mit akarok azzal a fegyveres erővel. - -Hejh, minő mennydörgés, minő helyeslés felelt e szavakra! Akkor még meg -volt valami a régi virtusból! - -Fejezzük itt be kis krónikánkat. - -Másnap, október 13-án, tovább folytatták a tekintetes karok és rendek a -megyei közgyülést. A tegnapi virtust szó nélkül nem hagyhatták. - -Kenessey Antal főbiró atyánkfia tett hivatalos jelentést mindazokról, a -melyek a Zichy-Ferraris udvarban, Verner András vendéglőjében s az -Angyal-vendéglőben történtek. - -Az ékestollu főjegyző azt irta a protokulumba, hogy mindez »a személyes -bátorságnak letapodásával elkövetett undok kicsapongás« volt. - -Mi lett a következése ez ékes szónak? - -A vármegye fényes bizottságot választott az eset megvizsgálására. A -legnagyobb tekintélyü, birtoku és méltóságu férfiakat választotta be a -bizottságba. Talán Hunkár Antal volt az elnöke, egykor a legvitézebb -inzurgens! - -Hejh-hajh! Bölcs volt ez a bizottság. Sohase deritett ki semmit. - -A ki meghalt: úgy se támad már föl. A kinek csak koponyája, keze, lába -törött: köszönje, hogy több baja nem történt. A héjja már elvitte a -csirkét s valahol már meg is kopasztotta, meg is ette. - -Bánja manó, hol ette meg! - - - - -A SZENT-GÁLI NEMZETES ASSZONY. - -(Nagy urak-e a magyar pénzügyminiszterek? – A régi palota. – A nemzetes -asszony megszemléli a palota termeit. – A cselédszobákból csinál lakást -magának és a miniszternek. – Cselédsége. – Utolsó Karácsony-esténk.) - -Ezelőtt huszonnyolcz esztendővel történt. - -Az 1871-iki karácsony-estét Kerkapoly Károlynál töltöttem. Az ország -pénzügyminisztere volt ő akkor. A király nagyon becsülte, Deák Ferencz -nagyon szerette, a parlament többsége ragaszkodott hozzá. Rendelkezett -az ország milliói fölött; esze, tudománya több volt, mint az egész tudós -társaságnak; életkorra nézve alig volt 48 éves, erős, egészséges; -munkakedvvel tele, nőtlen legény; asszonynyal és gyerekkel semmi baja; -adóssága semmi. - -Tehát nagy úr volt. - -Azaz gondolkodjunk csak pillanatig. Nagy úr-e a magyar pénzügyminiszter? - -A történet furcsa tanulságot nyujt e kérdésben. - -Az első pénzügyminiszterünk Kossuth Lajos volt. Vagyontalanul élt, -szegényül halt meg, ország költségén kellett eltemetni. - -A második Duschek Ferencz volt. Mikor meghalt: alig telt vagyonából -koporsóra. Azt se tudjuk, van-e még sirköve is. - -A harmadik Lónyay Menyhért. Ő utóbb gróf is lett, közös miniszter is; -épitett palotákat, szerzett uradalmakat, markolászott a milliókban: még -azt is hirdették róla, könnyelmüen bánt az ország vagyonával. S mikor -meghalt, akkor tudták meg, hogy nincs semmije, még saját örökölt nagy -vagyonát is megette a pénzügyminiszterség. - -Ő utána jött Kerkapoly. Halálakor kiderült, hogy neki sincs semmije. -Maradt utána egy végrendelet és két ház, félmillió adósság s néhány -filokszéra-ette rossz szőlő. Pedig őt is azzal vádolták, hogy eladott -bennünket Rothschildnak s a vételárt zsebre dugta. - -Az ő helyét Ghyczy Kálmán töltötte be. Igaz, ő nem ment tönkre. Ő jó -gazda volt. Egész pénzügyminisztersége alatt nem üzött egyéb fényt, csak -azt, hogy kupakot csináltatott hosszu száru födeletlen cseréppipájára és -csináltatott egy vattával bélelt fekete selyem mellényt, hogy a mikor a -királylyal beszél: meg ne fázzon. Mert a király katonás ember s fütetlen -szobában beszél a miniszterekkel még csikorgó télben is. Ez a mellény -belekerült tizennégy forintjába. Holta napjáig panaszkodott e nagy -kiadás miatt. Igy aztán szerencsésen elérte, hogy a mikor meghalt: még -akkor is megvolt bizony kicsiny ősi örökségének több mint fele. - -A kik azóta voltak pénzügyminiszterek: még mind élnek jó egészségben. -Széll Kálmán, Tisza Kálmán, Wekerle Sándor, gróf Szapáry Gyula, Lukács -László. Hogy ők mennyire mentek a vagyonszerzéssel: majd megtudjuk -haláluk után. Szinte csodálatos, hogy pénzügyminiszterségre nálunk soha -se vállalkozott se nagy vagyonu ember, se főrendi úr. Csak gróf Szapáry -volt az egyetlen született főrendi úr. - -De hát 1872-ben még nagy úr volt Kerkapoly. Mert akkor még élt jó édes -anyja s ő vezette a háztartást. - -A várbeli Szentháromság-téren volt akkor is a pénzügyminiszter lakása és -hivatalos palotája. Nagy ablakjai oda néztek a térre s arra a disztelen -szoborműre. Csodálom, hogy azóta a helyett a falusi szentkép helyett -művészi becsü vallásos szobrot nem emeltek a Mátyás-templom épitői. - -A magyar pénzügyminiszter régi palotája nincs meg már. Uj és czifra -palotát épitettek helyére és a szomszéd telkekre. Az emberek halandók és -feledékenyek. Maholnap senki se emlékszik a régire. Leirom hát, hogy -valami nyoma fönmaradjon. - -Az a régi palota egykor Pálos-barátok gazdasági majorja és lóakla volt. -Földszintes épület. Kapuja helyén utcza, udvara is utcza, mely -elvezetett a bécsi kapuig. Ezen az utczán, mely most a palota udvara, -vágták le 1686-ban az utolsó budai basát, az ősz vitéz Abdurahmant -Petneházy huszárai, a mikor a várat a töröktől örökre elvették. - -Lónyay Menyhért az egész palotát lakta. Azaz csak az emeletét, melyet a -mult század elején emeltek a Pálos-barátok lóaklának tetejére. Állt az -emelet valami 6 nagyobb és 14 kisebb szobából. - -Mikor ő Bécsbe költözött, Kerkapolynak kellett ezt a lakást elfoglalni. -Fölvitte oda édes anyját. - -Édes anyja egyszerü szentgáli nemes asszony volt. Száz hold földdel, -konyhakerttel, két tehénnel és egy szolgálóval kitünően el tudott -gazdálkodni. Szalmafödelü ház, két szoba, nyitott konyha, az udvaron -malacz, baromfi, macska, házőrző kutya: ez volt az ő kis világa, nagy -világa. S most ő foglaljon el husz teremből és szobából álló palotabeli -lakást. - -– Nézze meg édes anyám a lakást, melyik szoba legyen a magáé. - -Az öreg nemzetes asszony végignézte az emelet összes termeit. Vezette a -komornyik s vele járt Noszlopy Tamás is, a ki épen akkor látogatóban -volt Pesten. Veszprémmegyei birtokos, honfoglaló ős család ivadéka, -derék eszes, mivelt ember, jó barátom s Kerkapolynak is benső barátja. -És vele volt Somody József is, szintén veszprémmegyei, pápai jó -barátunk. Tudományos és mivelt férfiu. - -Együtt nézték végig a szobákat. Az öreg asszony elfáradt, mire a sok -szobán keresztül mentek. - -Minden szoba be volt butorozva. A miniszter munkaszobája, az elfogadó -terem, a tanácskozó- és várótermek s a középső folyosóról jobbra-balra -nyiló szobák. A nagy termek egyikében Mária Terézia királyné egykori -pozsonyi butorai voltak. Magas hátu, XIV. Lajos korabeli divatu divánok, -pamlagok, zsöllyék, zöld selyemmel bevonva. Egész selyem vagy félselyem, -damasz és faragvány minden butoron. Az öreg asszony megnézte gondosan -valamennyit. Meg is simogatta tenyerével. Szentgálon a templombeli úr -asztalának teritője se oly finom és értékes, mint itt a pamlagok és -zsöllyék ülőkéje. - -Nem szólt semmit. - -Megmutatták neki azt a termet, melyben Mária Terézia királyné és fia II. -József császár arczképe van aranyos keretben. Megmutatták az aranyos -fali órát, melyet Mária Terézia ajándékozott a délczeg báró Splényi -Gábornak 1770-ben s a mely most már nem is a Splényi báróké, nem is az -országé, hanem a Rothschildé. Egykor e teremben alkudozott valami -pénzügyi művelet fölött Wekerle Rothschilddal s még valami kis töredék -százalékkal magasabb ajánlatot kért a pénzkirálytól. A kedvezmény -tehetett egy milliót. Rothschild meglátta az órát a falon, unta már az -alkudozást is s azt mondotta: - -– Megadom exczellencziádnak azt a kedvezményt, ha ezt az órát nekem -adja. - -– Odaadom. - -Elnevette magát Wekerle. Az ország megkapta a milliót, az óra megérhet -száz forintot. Azonban Wekerle maig se adta oda Rothschildnak. Most is -ott ketyeg a falon. - -Az öreg nemzetes asszony megnézte az órát, meg is hallgatta Mária -Terézia királyné és a délczeg Splényi ezredes történetét, de erre se -szólt semmit. - -Két lépcső vezet föl az emeletre. Az egyik a főlépcső a kapu bejáratától -jobbra. A másik egy homályos, földszinti széles folyosón át hátul. Ez -szűk lépcső, nincs szánva uraságok számára. A két lépcsőt fönt az -emeleten öt kis szoba köti össze. Egy cselédszoba, egy előszoba s három -kis lakószoba. Ablakjai a csonkatorony utczájára néznek. Ezek a szobák -Lónyay cselédszobái voltak. Ezeket Kerkapoly Jánosné, az öreg nemzetes -asszony üresen találta. Valamely ok miatt ezekben nem voltak butorok. - -Az öreg asszony, mikor ezeket végignézte, igy szólt: - -– Ez lesz a mi lakásunk. A hátulsó lépcsőre nyiló lesz az ebédlő, a -mellett a fiam szobája, a mellett az enyém. A főlépcsőre nyiló legyen a -hivatalszolgáé. Az én cselédem meglakik a konyhában. - -A komornyik, a miniszter ajtónállója eltátotta bámulatában a száját. A -cselédszobákban lakjék a kegyelmes úr és édes anyja? Hát akkor hol -kártyázzanak a kapusok, ajtónállók, komornyikok, hivatalszolgák -naphosszat? - -De Noszlopy Tamásnak és Somody Józsefnek is volt megjegyzése. - -– De kedves asszonynéném, kicsiny lesz ez lakásnak. Hogy fogadja ott a -miniszter a nagy urakat? - -– A kik a minisztert látogatják meg uram öcsém, azokat fogadja ő el a -fényes palotákban; a kik pedig Kerkapolyékat látogatják meg: azoknak én -is, a fiam is csak itt leszünk itthon. Aztán nekem nincs is több -butorom, csak erre a három kis szobára való, én pedig más butorát nem -használom, az országét nem koptatom, arról számolni nem akarok. - -Ugy is lett. - -A kegyelmes úr nem is tudott, nem is akart édes anyjával ellenkezni. -Neki is igy tetszett legjobban. A többi szobát és termet berendezte -hivatalnak s maga ott lakott a cselédszobákban: a maga butorai között. - -Berendeztek egy vendégszobát is. Ez egy jókora benyiló volt egy nagyobb -teremből. Ennek ablakjai a palota udvarára néztek, a hajdani utczára s -épen arra a helyre talán, a hol az ősz Abdurrahman basa kétszáz év előtt -kilehelte lelkét. - -E vendégszobában laktam én is az 1872-ik év őszén, mint ujdonsült -képviselő. Családom nem jött mindjárt föl Pestre s el kellett pár -hónapra fogadnom a jó öreg nemzetes asszonynénémnek szives -vendéghivását. - -Abban a kis lakásban ültük meg 1871-ben karácsony estéjének ünnepét is. - -A »kegyelmes úr« egy nőcselédet tartott. Az volt a szobalány, a -szakácsné, a szolgáló, az volt édes anyjának komornája is. Az sütött, -főzött, mosott, vasalt az öreg asszonyra is, a miniszterre is. Az járt -husért a mészárszékben is; a piaczra bevásárolni maga ment ki a nemzetes -asszony. - -Az öreg asszonyt csak ő hivta nemzetes asszonynak. Mindenki más -nagyságosnak szólitotta. Egy darabig csak oktatgatta az embereket, hogy -ő nem »nagyságos«. De azután csak abbanhagyta a tiltakozást. Belátta, -hogy hiába. Falra nem akart borsót hányni többé. - -Csak én voltam vendég karácsony estéjén. Becsinált leves, sonka, sült -csirke, befőzött, aszalt gyümölcs és mindenféle kalács volt a vacsora. S -micsoda kalácsok! A fehér kalács, a mákos és diós patkók, a pereczek és -fonatosok! Mint régen, mint hajdan, mint száz év előtt lánykorában! Mint -a mikor ragyogó ifju menyecske volt Szentgálon, a Bakonyerdő közepében. -Az aszalt gyümölcsök, a nádszilánkra füzött meggyek és cseresznyék, a -dióval töltött szilva, a hasábokra aszalt torzsátlan körte, a szőlő és -birsalmasajtok! Mind önmaga készitette! Holmi csemegés boltok, olasz -gyümölcs és déli gyümölcs áruházak portékai, franczia és arab aszalékok -nem látták az ő asztalát soha. - -Minden magyar asszony asztalának ilyennek kellene most is lenni -mindenütt. - -A kalácsokért megdicsértem a cselédet. - -– Nem rossz lány uram öcsém az a cseléd, de a kalácssütést nem bizom rá. -Ezek a pestiek nem értenek hozzá. - -Az asztali áldást pár szóval ő maga mondta el leüléskor is s az étkezés -befejeztével is. E gyermekkori szokását nem hagyta el öreg korában se. - -Beszélgettünk politikáról. Az ország jövőjéről s fia jövőjéről. - -– A mig én élek, addig csak meglesz a fiam valahogy. Ha szememet -behunytam: csak a jó isten segitségére támaszkodhatik. Másra senkire! - -Áldott jó öreg nemzetes asszony! Talán ő maga se gondolta, mekkora -igazságot mondott e szavaiban karácsony csöndes estéjén! - -Pedig ez volt utolsó karácsony-estéje. - - - - -A FARAGÓ BÉRES. - -(Mit tud a faragó béres? – A kisbéres. – A pusztai cselédség -rangfokozata. – A faragó béres szemre veszi a hiányosságokat. – A -Bakonyba megy szerszámfáért.) - -Fogai közt a szopóka, feje fölött a bodor pipafüst, izmos két kezében a -vonókés: ugy ül a faragó béres azon a vonószéken, mint a huszárgyerek a -pejló tetejében. - -Járomfa van épen a csiptetőben, két hajlását a Bé-fát már simára huzta, -hogy a Villás nyakát hamarjában föl ne törje; most a közepét huzza meg -kissé, hogy ne legyen olyan vastag és ne legyen olyan nehéz. - -Ha kivéste, ha kifurta ott, a hol kell: tüzet éleszt a gyaluforgácsból s -olyan szép pirosra, feketére megfüstöli azt a jármot, mintha sonka -volna. Nincs az a sváb, nincs az a mátrai gányó, a ki különb jármot -tudna akasztani a rud végére, ha mindjárt remekelt mester is. - -Pedig az öregapja se tanult semmiféle furfangos mesterséget. Csak ugy -leste el a faragás titkát kis gyerekkorától kezdve, a mikor még nem is -álmodott arról, hogy valaha faragó béres lehessen. - -Mert hát a faragó béres nem utolsó ember. Igaz, hogy a lovas csősznek -jobb dolga van, a hajdu ficsurosabb legény, a pajtabirónak nagyobb a -konvencziója s a számadó gulyás, csikós, juhász nem cserélne vele: de -azért mindezek mellett megvan az ő méltó büszkesége. Gulyás, csikós, -juhász csak a csürhét terelgeti; pajtabirónak nagyon hamar kitelik az -esztendeje; a hajduról, ha leöltik a zsinóros dolmányt: kapczabetyár is -lehet még belőle; és az a lovas csősz, ha kiveszik alóla a lovat, bizony -szegény legény marad. - -De az ő tudományát zápor el nem mossa, hajdu el nem parancsolja, -pajtabiró el nem disputálja, urasága megbecsüli. Ekeszarv és -kormánydeszka, talyiga-tengely és vánkosfa, gerendely és kakatszeg, -ekeló és fürgetyü, vendégoldal és nyomórúd, keresztfa és oldalzáp, -igafej és járomszeg, tézsla, lőcs és takarmánykosár, saroglya és -etetővályu és száz meg száz apróbb-nagyobb szerszáma a gazdaságnak mind -a tűzre kerülne vagy a mesteremberhez könyörögné be magát a városra, ha -két kezét összedugná a faragó béres. S aztán ha Juczi hugom, Panna néném -szépen megkéri s meg is simogatja, csinál ő még szapuszéket, -kendertilót, pemetet, szénvonót és sütőlapátot is. - -Nyugton pöfékel a vonószéken. Jobbra-balra hull le mellette a hársfának -szép fehér forgácsa. Künn szemetel a havas eső, ő oda se néz neki a -faragószinben. Ha pipája kiég: oda teszi azt a vakablakba a kostök mellé -s aztán olyan czifrán elfütyürészget, hogy tavaszi szántáskor még a -pacsirta se fujja különben. - -Nyilik az ajtó. Napbarnitotta, bozontos fejét bedugja Jancsi, a -kisbéres. - -– Isten jó nap, Ferencz bátyám, kezdjük-e már a takarmányozást, mintha -zimankó készülődnék odakünn! - -– Ráérnek már a gyerekek? kérdi nyugodt hangon a faragó béres. - -– Csak a szót várják, felel a kisbéres. - -– Lássatok hát hozzá! - -Menne már a kisbéres, de mikor a sok kész munkát meglátja, meg nem -állhatja, hogy egyet föl ne sóhajtson: - -– Hej Ferencz bátyám, mikor lesz belőlem faragó béres? - -– Várj csak öcsém – szüri a hangot az öreg fogai közül – megérik egyszer -a csicsóka is. - -Persze, hogy az öreg nem sokra becsüli a csicsókát és ámbátor szereti -azt a Jancsi gyereket, még se türheti szó nélkül, hogy az a tacskó már -most is a faragó bérességen meri az eszét jártatni. - -Mert hát a faragó béresség a pusztai arisztokráczia lajtorjáján bizony -magas fokot képez. - -Első fok az ökrészgyerek. Fizetést még nem kap, de az ételt, ruhát, -ütleget már megérdemli. Iskolába még járnia kellene s ámbár nagy kamasz -már; mindamellett az ökröt járomba fogni s jászolhoz kötni csak -szükségből van neki megengedve. - -Második fok a szántó gyerek. Ez még nem kap konvencziót, de a napszám -kijár neki. Keverő és vetőszántásnál husz krajczár, rossz időben -kevesebb is. Este eszik csak főtt ételt, napközben a tarisznyából él, -minden szombaton megkapja a heti bérét. Az ökrészgyerek ugyan kis legény -ő előtte. - -Harmadik fok a bivalyos. No ez szegény sok csufságnak van alávetve. Sok -olyan munkát kell végeznie, a mely fölött nagyot nevet hébe-hóba a -kisbéres is. De nem ez a baj, hanem az, hogy a bivaly nyáron -megmakacsolja magát, sárba fekszik, vizben uszik s nincs az a káromkodás -és az a vasvilla, mely őt a bozótból kikergesse. S minél jobban -káromkodik a bivalyos: annál jóizűbben kaczag a kisbéres. Bivalyosnak -legjobb a szelid tót embernek jámbor tót gyermeke. - -Negyedik fok a kisbéres. Ez már büszke legény. Akár a strázsamester a -katonaságnál. Ökre ugyan nincs még, sem pediglen felesége, hanem azért -az öregbéres fogatán szekerezni, lányok után járni, menyecskére -kacsintani, bajuszát kipödörni, mezőn-szérün embersorba állani, -kapát-kaszát emelgetni: mind ez az ő dolga. Helyette az öregbéres kapja -a konvencziót, de azért ő már ember számot tesz. - - „Nem ül kevélyebben a huszár a lovon, - Mint az a kisbéres a szekéroldalon“ - -– igy énekel Petőfi is. Ökrész gyerekkel, szántó gyerekkel szóba sem -áll, a bivalyossal pedig csak azért beszél, hogy a szegényt gunyolhassa. - -Az ötödik fok az öregbéres. Ez már magas állás. Egész konvencziója, -egész lakása, felesége, fél konyhája és négy ökre van. Hejh az a négy -ökör! Az a Villás, az a Csákó, az a Szegfű, az a Darvas! Nincs a kerek -földön az a doctor juris utriusque, a kinek a diploma nagyobb örömére -váljék, mint az a négy ökör, mikor legelőször kerül az öregbéressé -előmozditott kisbéres kezére! Micsoda hiába valóság ahhoz képest a -diadalmas csatatérnek minden dicsősége! - -És az öregbéres fölött rettentő magasságban székel a faragó béres. Olyan -magasságban, hogy ő már büszkeséget sem érez alattvalói között. Az ő -személye oly sérthetetlen, az ő tekintélye oly megtámadhatatlan, hogy -neki már egyikre sincs szüksége, csak arra, hogy keveset beszéljen s a -mit mond is: nyugodt, lassu hangon mondja. Neki már kertje és házacskája -is van a faluban és ha erőben, egészségben megtartja az Isten: az ő -fiából bivalyos ugyan nem lesz soha sem. - -Néha elfogy a fája időközben. Mit furjon faragjon, ha nincs szerszámfa? -De ez nem adna neki gondot, hanem hát a gazdaságban hiányosságnak lenni -nem szabad. Őt érhetné a szemrehányás, ha eke, talyiga, szekér és minden -szerszám nem lenne tökéletes. - -Novemberben bevégződik minden külső munka s vége a kukoriczával való -vesződségnek is. Kemény szemlét tart akkor a szerszámok fölött. -Szemügyre vesz minden készséget ólakban, udvaron, állásokban, félszerek -alatt. Mi van meg? Mi hiányzik? Mi van pusztulóban? Mi kellene? Mérő, -véka, favilla, lapát, gereblye, talicska, kerék, vasas szerszám ugyan -nem az ő dolga, noha ő is értene hozzá; de hát hadd éljen a bakonyi -faragó sváb is, a kenyeret ne vegyük ki se az ő kezéből, se a teknővájó -czigányéból. Csak a maga dolga mellett marad ő meg nagy mérséklettel. - -Bizony talál hiányosságot, pótolni valót a szemle alatt. - -Seprők, boronák kopottak. Petrenczerúd is hiányzik. A keresztfákon, -vendégoldalakon is van pótolni való. Megpattant a nyomórud is. -Elpusztult néhány ostornyél is kocsisnál, béresnél. Rendbe kell hozni -mindent. - -Nosza készüljön a majoros kocsis. Megyünk a Bakonyba, annak is a -közepére. Szentgálig meg se állunk. Be kell szerezni a nyirágat -seprőnek; a gyertyánfa és nyirfaszálakat keresztfának, nyomórudnak, -petrenczeemelőnek; a kökényfát boronának; a somfaveszőt ostornyélnek, -hozunk még nyirfaabroncsot is, a kisbirónak ajándékba mogyorófát is, de -körülnézünk még azért is, vajjon ágasnak, gémnek, sudárfának valót nem -találnánk-e hamarjában? Az anyjuk is nyöszörög már baromfi vályuért. Nem -kell megfeledkezni egy-két bükkfadeszkáról se. Zápok is kellenek -oldalakba, saraglyákba; gyertyánfadarabok is kellenek szegeknek, -fogaknak, ékeknek. A gereblyéknek fele foguk is kitörik, elhull őszre -kelve. Rendes, csinos fölöző fa illenék a vékákhoz és mérőkhöz is. -Konvenczió-méréskor ne nyikorogjanak a béresek a fölöző fa kopott volta -miatt. - -Mindent tud a faragó béres, mindenre gondol, semmit el nem felejt. Pedig -föl nem irna semmit a világért. Nótáriusnak való az irka-firka, meg -kanczellistának. Szégyen lenne, ha ő csinálná. - -Nem üres kézzel indul a nagy útra. A tarisznyát telerakja kenyérrel, -szalonnával, füstölt kalbászszal, pogácsával, sós-paprikás gurgulyával. -Mindez elromolhatatlan jóizü ennivaló két-három napra, de tovább is. -Fölkerül a kocsira a borjubőrös nagy csutora is. Van vagy nyolcz itczés. -Igaz, hogy a szőre régen lekopott már, az ember azt se tudja, borjubőrös -volt-e valamikor vagy csikóbőrös. De tele van hatalmas szekszárdi vörös -borral. Az a szentgáli ember fele áron adja a szerszámfát, ha nagyokat -huzhat abból az erős, édes, hamis folyadékból. Vörös bort ugy se szokott -inni, csupán csak ilyen alkalommal. - -Igy folyik a faragó béres élete! - - - - -BORONYA HALÁLA. - -(Ki volt, mi volt Boronya? – A fehér vaddisznók. – Kevés a makk. – Mit -beszél az öreg sertés? – Boronya halála. – A vihar győzi-e tovább, vagy -a kürtszó?) - -A határ mentén ballagva felértünk a Meszesre. Szétnéztünk a -Meszestetőről, megnéztük a Meszesbükköt s innen hazafelé indultunk a -Farkut-lapon át. Félig-meddig megmásztuk a Vehemkőt is, ittunk a -Csikós-kut vizéből s nagyoknak és fényeseknek találtuk a a csergedező -Rakottya csiborjait. Innen értünk a Nyiresbe s Boronya halálára. - -Kissé szokatlan, kissé pogány dülőnevek, de el kell türni. A Bakonyban -vagyunk és pedig a szent-gáli határban. Igaz, hogy a határ napkeleti -szélén, a hol már a márkói és rátóti Bakony kezdődik, de hát ez is az -öreg Bakonyhoz tartozik. - -Boronya halála! - -Ez is dülőnév. Hajdan sürü, vén fákkal teljes, ma már ligetes, vagy -egészen letarolt. A tagositás óta nincs is meg már régi szine, régi -mivolta. Negyvenhárom esztendeje mult, a mikor ott jártam utoljára. - -Furcsa név. Boronya halála. Hogy lehetett dülőt igy nevezni? Bizonyosan -itt halt meg Boronya. De ki volt hát az a Boronya? Nemes úr-e, -szegénylegény-e? Vagy valami hős, a ki törökkel, némettel, vagy más -kutyafejü ellenséggel itt viaskodott? S mikor halt meg és miért halt -meg? - -Kérdezősködtem utána. - -Sok mesét mondtak róla. Vitézi viaskodás itt nem történhetett. A vitézek -uton, járt helyen, nyilt mezőn hadakoznak. Nem járnak azok föl a -Meszestető aljára. - -Elmondom az esetet, a hogy igazán történt. Szomoru történet, de bizony -nagyon egyszerü. - -Boronya szegény ember volt, csak afféle bakonyi kanász. A rajtavalóján -kivül alig volt valamije. A rajtavalója se nagy dolog. Szür és -fehérnemü. Kalap és tarisznya. Karikás és kürt s kétmeszelyes csutora. -De volt felesége is. Ott lakott a Horhi pusztán s volt tizenegyéves fia -is. Ez már vele járt apjával és a disznófalkával. Papnak pap a fia, -kanásznak kanász. Igy szokott az lenni. - -A disznófalka szent-gáli nemeseké volt. Régi bakonyi sertésfajta. Ma már -ez is kiveszőben. - -Különös fajta volt ez. Magas, hosszu, sovány test. Nem vaddisznó, de nem -is szelid. Afféle fehér vaddisznó, mely sohase volt még hajlék alatt; -falut, házat, sohase látott, kint van éjjel-nappal, télen-nyáron. Ha -ingerlik: megtámadja az embert, meg is öli, meg is eszi. Farkastól nem -fél, úri ruhás embert meg nem tür közelében, messze elkerülik még a -vadászok is. Ki kell előlük térni. - -Csodálatos fehérszőrü állatok. Sörtéjük ritka, halvány rózsaszinü -testük. Szempillaszőrük is hófehér. Husuk, szalonnájuk jóizü, de -szalonnájuk közepén van valami pánczélréteg. Ezt megrágni emberi -fogakkal nem lehet. Még talán farkasfogakkal sem. - -De a kanászt, a ki éjjel-nappal vele jár, rendkivül szereti és becsüli. -Megbecsüli a fiát is, a kutyáját is. Van neki szive, belátása. - -Egykor, régen, valamikor kegyetlen tél volt. Örökös hó, zivatar, -szélvész, kemény fagy. De hát ettől nem fél se a kanász, se a falka. -Megszokta már. Eszébe jut, volt már ilyen idő máskor is. Kiálltuk, -elszenvedtük. Boru után derü. Egyszer majd csak kitavaszodik. Ha nagy is -a hó: az se nagy baj. Csak elég makk legyen a hó alatt. Kiturja azt, -fölszedi azt onnan az okos falka. - -Hanem hát éppen azért volt kegyetlen a tél, mert nem volt elég makk a hó -alatt. Se tölgy, se cser, se bükk nem ontotta az idén a makkot. Hiába -turta a havat, jeget, göröngyöt a szorgalmas sörtés: alig talált -valamit. A hidegnek pedig az a különös természete van, hogy kétszeresen -hideg, a mikor a bendő üres. - -Egyik napon délutánra fordult már az idő s bizony éhesek voltak a -sörtések. Hiába szólongatták Boronyát a kanászt, hiába döfödték orrukkal -a csizmaszárát, hiába ránczigálták szürkötőjét: Boronya nem tudta őket -jó makkra vezetni. Eleget káromkodott a jó Boronya, még a könnye is -kicsordult egyszer-másszor, megértette ő sörtéseinek minden szavát, -minden panaszát; de segiteni nem tudott. - -Végre czéltalan kóborlás után kiértek a Nyiresből, arra Herend felé. Vén -cserek, iharok és hársak álldogáltak ott ritkásan. Ott már igazán nem -lehetett sok makkot találni. Elővette hát kürtjét a jó Boronya s egy sor -nótát szépen, figurásan, rikoltó magas hangon elfujt a falkának. - -A sörtés nagy zenekedvelő. Elfelejti éhét-szomját, ha zenét hall. -Kitárja fülét, lefelé tartja orrát s a zenélőre függeszti tüzes szemét, -ugy hallgatja a kürtnek hangjait. Nem röffenne, meg nem mozdulna a -világért se. - -De hát ez se tart örökké. A kürt csak birná, talán a falka is birná, de -a tüdő nem birja. S a mint elröppent az utolsó hang: rögtön odaszállt a -falkára az éhség fekete madara. - -Mit csináljunk? - -Szerencsére öreg tapasztalt sörtés is volt a nyájban. Ez felnézett az -öreg fákra s észrevette, hogy azok ága tele van fagyöngygyel. Sötétzöld, -eleven fagyöngygyel. A fagyöngy pedig télre jó falat. Egy-egy fagyöngy -két-három éhes sörtésnek is elég egy-két napra, hiszen akkorák azok a -fagyöngyök, mint a gólyafészek. - -Odament az öreg sörtés Boronyához, elkezdett csöndesen beszélgetni, -megfogta Boronya szüre peremét s lassankint ránczigálta. - -– Mit akarsz öreg? - -A sörtés tovább beszélgetett. Mi emberek, magasabb rendü lények, azt a -beszélgetést röfögésnek nevezzük. Valószinüleg a sörtés is igy vélekedik -a mi szónoklatainkról, de a jó Boronya megértette az okos szót. Kivált, -mikor az öreg, tapasztalt sörtés beszélgetés közben mindig a fagyöngyre -pislogott. - -A sörtés beszéde bizonyára igy szólt: - -– Lásd, édes jó gazdánk, az a fagyöngy finom nyalánkság lenne, de az a -fa ágán van, mi pedig itt a havas földön vagyunk. De mi tisztességes, -komoly férfiak vagyunk s nem csuszó-mászó, ugra-bugra népek, mint a -mókus, meg a macska, nem is repülő állatok, mint a varju. Mi oda a -fagyöngyért fel nem mehetünk, hanem te, jó gazdánk, fölmehetnél. Baltád -is van éles s azt a gyöngyöt levagdalhatnád számunkra. Megköszönnénk -szépen. - -Ezt értette a szóból Boronya. - -– Igazad van öreg. - -Lekeritette szürét, tarisznyáját, kürtjét, csutoráját s átadta Pista -fiának. - -– Vigyázz fiam, mig a fa tetején járok. - -Fölmászott a fára, elkezdte vagdalni a fagyöngyöket, hullottak le a -gyöngyök, rohantak rájuk a szegény éhes állatok s ették az eledelt nagy -örömmel. - -Hanem hát talán még jól se laktak: nagy baj történt. - -A jó Boronya egy ütésnél megszédült, megcsuszamodott s lezuhant a magas -faágról. Beleesett fejszéjébe s éles fejszéje halálra sebezte. Piros -vére pirosra festette a havat. - -Szegény kis fia odament hozzá. Megölelte, szólongatta, költögette. Nem -mozdult a jó Boronya. - -Odament hozzá nyája is. Az öregek félreturták a kisebbeket s oda -furakodtak melléje s kis fia mellé. Siratták is a maguk módja szerint, -ébresztgették is egy kissé, orrukkal szeliden meg is döfödték. Hiába. - -Nincs többé Boronya. Oda lett az okos őriző. Nem mászik fel többé a -cserfára s nem szerez ennivalót az éhező nyájnak. Vége. - -Szegény kis fiucska: mit csináljon. Ember, falu, tanya, csárda nincs -közelben. Hamarosan be is esteledik. Csak az öreg Bakony, a Halyagtető, -a tél, a zuzmara s az éjszaka. - -A sörtések ott tolongnak, ott zajongnak körülötte. S ő még nem is érti -ugy szavukat, mint édes apja. De édes apja elmult, most már mit -csináljon? - -Sirt, a mig tudott. Azután kezébe akadt édes apja kanászkürtje. - -Ő is tudott már kürtölni. Hiszen ő is kanásznak készült. Letörölte a -deret a kürt fuvójáról s elkezdte azt a kürtöt fujni. Szegény árva -falka: abbanhagyta a zsibongást, hallgatta a kürt zenéjét. Gazdájának -halotti éneke volt az. - -Alkonyatra elszürkült, elborult a Halyag és a Hárságy. Szél kezdett -támadni, rázta a zuzmarát s a száraz lombokat. De a kürt hangját nem -tudta elnyomni. - -Lassankint leszállt a fehér Bakonyra a fekete éjszaka. A szél tovább -zugott, a kürt tovább harsogott. Csakhogy a szél mindig erősebben, a -kürt mindig gyöngébben. - -Vajjon mikor hallgat el a vihar? Mikor hallgat el a kürt? - -* * * - -Ezóta és ezért nevezik a szentgáli királyi vadászok azt a dülőt ott -Herend fölött Boronya halálának. - - - - -ATYAFI-LÁTOGATÁS. - -(Az ismeretlen nénémasszony. – A Tibay-atyafiság. – A Tibay-birtokok. – -Mi volt a nemesi birtok? – Sághy Tóni atyafi látogatása. – Miért mondott -le örökre Ambrózy az atyafi-látogatásról?) - -Bizony az nem beszély, a mit az atyafi-látogatásról irok. Nem is -elbeszélés, nem is szónoklat, talán nem is szépirodalmi mű. Mégis -valami. Ha egyéb nem: a régi nemesi világ arczképének egyik jellemző -vonása. - -Jó tizenöt-husz év előtt jelentik, hogy valami jómódunak látszó derék -öreg asszonyság akar velem beszélni. Nem épen uriasszonyság, de nem is -paraszt. Valami falusi kisnemes asszonyság. - -Csakugyan az volt. Tisztes sötét ruha, fekete selyem kötény, csipkés -feketeselyem főkötő. A hogy hajdan öreganyám szokott öltözködni. - -Kezdi a szót: - -– Kedves uramöcsém, engem ugyan nem ismer, mert még sohase jöttünk -össze. De boldogult édes apjával jó ismeretségben voltam, mert hogy ő -vele még megtartottuk az atyafiságot. De maga, kedves uramöcsém, -elfelejtett már bennünket, mert soha se jött el hozzánk -atyafi-látogatóba, noha bizony fiatalabb, mint mi vagyunk. - -Örültem e látogatásnak. Kitudakoltam a köztünk való rokonság eredetét, -természetét és fokát. S a mikor már mindent megtudtam s az -atyafilátogatás visszaadását is szivesen megigértem, szinte kiváncsi -lettem, hogy az én kedves – noha eddig ismeretlen – asszonynéném épen -most miért keresett fel engem. - -Erre is megfelelt. - -– Bizony nem egyébért jöttem én most kedves uramöcsém, hanem azért, hogy -én is öregszem, meg a férjem is. Ki találunk vénülni, ki találunk halni -abból az örökségi perből, azután a maradékaink már nem tudják folytatni -s igy elesünk az örökségtől. Kedves uramöcsém országos hirre jutott, -maga már csak ki tudná járni azt az örökséget hamarosan. - -– Miféle örökséget? - -– Hiszen jól tudja kedves uramöcsém, hogy az én második izbeli déd -ősapám Tibay Péter volt s én annak vagyok második izbeli dédükunokája. -Azt is jól tudja, hogy második izbeli dédősapám testvérjének ága a -fiában, Tibay Ferenczben kihalt még 1718-ban s ilyképen annak vagyona a -mi águnkra szállott. De minthogy az én eleim Tolnavármegyébe költöztek: -ennélfogva Tibay Ferencz vagyonát a gömörvármegyei atyafiak foglalták -el. Ezt kellene tőlük kipörölni. - -– Hol fekszik az a vagyon, kedves asszonynéném? - -– Jó szerével bizony magam se tudom, de hiszen megvan az irásokban. -Annyit tudok, hogy öt-hat faluban fekszik Gömörben, Ungban, Ugocsában. - -– Azután mennyi lehet az a vagyon, kedves asszonynéném? - -– Van az vagy husz-huszonötezer hold, kedves uramöcsém. - -Teringette! Jó két-három millió forint érték. Ennek bizony érdemes volna -utánajárni. - -– Hát eddig miért nem keresték ezt az örökséget, kedves nénémasszony? - -– Hiszen kerestük, kedves uramöcsém, 1848 előtt. De azután zavaros idők -jöttek, amugy is megtudtunk élni tisztességesen, 1848-ban pihenni -hagytuk a pört s azóta bizony ott feküsznek az irások az archivumban. -Ezt a pört kellene föltámasztani. - -Az én jó nénémasszony nem volt se eszelős, se képzelődő. Vagyona is -tisztességes volt, beszéde is komoly és értelmes, de azt mindjárt -észrevettem, hogy a mai törvényeket ugyan nem ismeri. A mi nem is csoda. -Ki a manó ismerné ma már az összes törvényeket? - -Meg kellett mondanom neki a valóságos igazságot. - -– Azt a pört most már nem lehet föltámasztani, kedves asszonynéném. -Lássa, 1848 után német világ volt nálunk, a németek uj törvényt hoztak, -a régi örökséget eltörölték, a maga öröksége pedig már százhatvanöt -éves, már most ezt kézbe venni sehogy se lehet. - -Kissé megütközött szavaimon. - -– Ejnye kedves uramöcsém, furcsa lenne az. Hiszen nemes ember jussáról -van a szó. Hogy lehetett volna a németnek annyi ereje, hogy a nemes -ember jussát is megrontsa? - -– De kedves nénémasszony, azt is meg kell ám gondolni, hogy százhatvan -esztendőről az atyafiságot is nehéz ám tisztára megbizonyitani. - -– Már hogy volna nehéz, kedves uramöcsém? Hiszen 1848 előtt mi is -voltunk atyafilátogatóba a gömörieknél s ők is voltak minálunk. -Menyecske koromban egy hétig utaztunk férjemmel, mig odaértünk s két -hetet töltöttünk ott. Mind az egész atyafiságot bejártuk. - -Nagyot gondoltam. Nagyot néztem. Az a jó ősnemes tiszta asszonyarcz -tökéletesen őszinte volt. Ugy beszélt, a hogy hitt, érzett és -gondolkozott. Hejh, te jó öreg nemes asszony, boldog világ, régi világ, -örökre eltünt világ az már, a hol a te lelked bolyong! - -Atyafilátogatás! - -Hiszen igaz: hajdanában ez is intézmény volt, ez is része volt az ősi, -nemesi alkotmánynak. Ma már ennek vége. - -Mi volt a nemesi birtok? - -Szent bizomány a nemes úr kezében. Nem az övé, hanem az egész családé. -Az öröklési jog végtelen volt. Ha az egyik ág kihalt belőle: beleült a -másik ág. Az idegen kézre került ősi birtokot visszakövetelhette magának -háromszáz esztendő mulva is az igazi örökös. Bitang volt az, a ki az -ősök birtokhagyományát könnyelmüen tékozolta el. - -Ez volt az ősiség. - -Az atyafilátogatás is ehhez tartozott. - -A hol sok a gyerek: a harmadik, negyedik izen már négy-ötszáz tagból áll -ugyanannak az apának és anyának maradéka. Leányágon idegen nevek, idegen -családok férkőznek az atyafiságba. Mindegyiknek megvan öröklési joga a -másik után. Illetlen dolog lett volna meg nem ismerkedni azzal, a ki -után én jutok örökséghez, vagy a ki én utánam jut ahhoz. Nemcsak a -rokonvér vágya, de a tisztesség is azt parancsolta, hogy az atyafiak -fölkeressék egymást. - -Lássunk csak egy-két vidám példát is erre. - -A Váczi-utczának egykor állandó alakja volt déli órákban a jó Sághy -Tóni: világos ruhája, gondosan kezelt bajusza, kerek feje, kerek hasa -ismerős volt mindenki előtt. De ő is ismert mindenkit az országban. -Vidám mosolya, harsány hangja, elmés ötlete volt mindenkihez. - -Adoma van ennek atyafilátogatásáról. - -Alig került ki az iskolából, fiatalon nyomban szolgabiróvá választották. -Atyafilátogatóba nem mehetett messze. - -Azonban a szolgabiróságról le kellett mondania. Valami nagyúri hibát -követett el. Nagyon érdekes volt esete, de most ide nem tartozik. Váltig -dicsérte hibáját az egész ország, meg is szerették miatta mindenütt, de -hát le kellett mondania. - -Ghyczy Kálmán szegről-végről rokona volt s azt kérdezte tőle: - -– Mit csinálsz most? - -– Egyelőre atyafilátogatóba megyek. Elvégezem egy hujjában… - -Elindult. Nyakába vette, mint mondani szokás, Tolnát-Baranyát. -Hét-nyolcz vármegye volt tele rokonaival. Komáromból indult jó négy -lóval s oda kellett majd haza is térnie. - -Ment-mendegélt. Egyik rokonhoz névnapra, másikhoz születésnapra -tekintett be. Lakodalom, keresztelő, szüret, disznótor, vásár, sátoros -ünnep, tisztujitás, követválasztás, beiktatás, nemzeti ünnep mindig -akadt. Egyik a másik után. Győrben ki kellett cserélni az ostorhegyest, -Fehérváron a rudast, Kaposvárott a nyergest. Sopronban gyökeresen meg -kellett javitani a kocsit is. De azért az atyafilátogatás nem ért véget. - -Egyszer Kemenesalján volt valami atyafinál. Az urak bent mulattak, a -kocsisok kint beszélgettek. - -A házigazda kocsisa azt kérdi Sághy Tóni kocsisától: - -– Honnan jöttetek pajtás? - -– Szombathelyről. - -– Hát oda? - -– Répcze-Lakról. - -– Hát aztán? - -– Valamennyi helyet, a hol jártunk, el nem tudom számlálni, de jártunk -mi száz helyen is. - -– De hát hol laktok ti pajtás? - -– Azt se mondhatom meg, mert a mióta a mostani uramat szolgálom: azóta -még nem voltunk otthon. Annak pedig már másfél esztendeje. - -Hát ilyen atyafilátogatás is volt igen sok. - -Száv év előtt egy tolnavármegyei úr lemondott az atyafilátogatásról. -Ambrózynak hivták. - -Sürün jöttek gyerekei a világra. De csak ugy egyesével. Hanem egyszer -atyafilátogatóba járt s azalatt szült kedves felesége, de egyszerre -kettőt. Mire lóhalálában haza hivhatták: ott volt a kettős szaporaság -Aztán idő mulva megint elment atyafilátogatóba s azalatt megint ikrek -jöttek a világra. Lovas legénynyel értesitették ugyan a vajudás -kezdetéről, de az első gyerek mégis nála nélkül látta meg a napvilágot. - -Harmadik esetnél nem messze járt, csak Bölcskén, vagy -Duna-Szent-Györgyön nézett be az atyafiakhoz. Az izenethordó czigány -gyorsan értesithette, haza ért még a vajudás alatt. - -Az volt a szokás, hogy a nagyasszony az ágyas házban feküdt, mellette -forgolódott a bába, jó öregecske bizalmas asszony s azalatt, mig a -vajudás tartott, a benyilóban volt Ambrózy nagy jó urunk s ott várta a -válságos pillanatot. A pipa és a kostök ott volt az udvarra néző ablak -deszkáján, de pipázni nem volt szabad. Jó katholikus volt, imádkoznia -kellett a nehéz órák alatt. Szivesen tette. - -Egyszer csak itt a válság. Bedugja fejét a bába a félig nyitott ajtón. - -– Imádkozzék nagy jó uram a jó istenhez, itt a nehéz pillanat, adja ránk -áldását. - -Ambrózy imádkozott. Ez volt a házi szokás. - -Kis idő mulva megint bedugja fejét a bába. - -– Adjunk hálát a fölséges uristennek nagy jó uram a szerencsés -végezésért. Férfigyerek az isten áldása. - -Ambrózy imádkozott. Ránézett a pipára, de a bába tilalmat intett a -fejével. No isten neki, hát most még ne gyujtsunk rá. Még lesz egy -gyerek. Ne ütközzünk meg rajta, igy szokott az lenni. - -Csakugyan jó és tökéletes végezéssel járt a második vajudás is. A bába -szava s Ambrózy nagy urunk kettős imádsága csak épen ugy folyt le, mint -előbb. - -De már ekkor megszünt lelkén minden aggodalom s vidáman nyult a -dohányzacskóhoz, megtöltötte a pipát keményen, kicsiholt nyomban s -körülvette magát vigan bodorodó füstfelhővel. - -Azonban megint csak mutatkozik a bábaasszony feje a félig nyitott -ajtónál. Most már harmadszor. - -– Imádkozzék nagy jó uram a jó istenhez, megint itt a nehéz pillanat… - -Ambrózy nagy urunk nem engedte a bábát tovább szónokolni. Nagy hangosan -rákiáltott. - -– Imádkozzék a pap, az ő dolga. Hányat akartok még velem kiimádkoztatni -istenadták? De én a pipám le nem teszem. - -Tovább füstölt, de azért csak meg lett istennek harmadik áldása is. -Hanem ezentul nem mert többé atyafilátogatóba menni. Nehogy megint ujabb -veszedelemre hivják haza. - - - - -ÜK. - -(Jókai és Tóth Béla használta e szót: ükapám. – Hibásan. – A süv szó. – -A család izei. – Régi tudós is ejt hibát. – Tanulság.) - -Volt egy vitám az én nemes barátommal, Tóth Bélával. A vita érinti -Bakony vidékének magyar nyelvét, közlöm tehát e könyvemben. - -Egykor azt irta valamelyik levelében a Pesti Hirlap hasábjain: ükapám. - -Fejemet csóváltam. Hogy még Tóth Béla is tévedhet régi jó magyar szó -értelmének tudásában. Nagy sor ez. Rögtön fölkerestem. - -– Hiba történt, Béla fiam. Azt irtad ime: ükapa. Nincs az apák közt ük s -nincs az ükök közt apa. Az ük csak nőnemü előd lehet. - -Jóizün nevetett és nagyot. Először azon, hogy én ily semmiségért -egyenesen rárontottam. S másodszor azért, mert szentül hitte, hogy nem ő -tévedett, hanem én tévedek. Engem jó magyar szokás szerint bátyámuramnak -szólitott. - -– Hiszen, bátyámuram, Jókai is beszél egy helyütt az ükapjáról, ő már -pedig csak tudja, ha valaki tudja. - -– Igaz, egy helyütt ükapját emliti, de ő is téved. Neki is szemére -hánytam. - -– De hát honnan tudod, te, bátyámuram, hogy mi tévedünk s neked van -igazad? Hol vannak forrásaid, hol vannak bizonyságaid? - -– Tudom hazulról, az apai hajléktól, kisgyerekségemtől fogva. Egyébiránt -Zádor Györgytől és Zsoldos Ignácztól is tudom, a kik ezelőtt ötven s -néhány évvel az osztrák polgári törvénykönyvet talán forditották is, de -magyar forditását mindenesetre gondosan átnézték s nagy tudásukkal s -tekintélyükkel megerősitették. Ez a forrásom, ez a bizonyságom. Zádor és -Zsoldos. Ki merne e két tudóssal versenyre szállani? - -– No nézzük hát a jó Páriz-Pápait. - -Elővette nyomban azt a háji-báji vaskos könyvet s hirtelen megtalálta -benne az ük-szót. Ük azt jelenti latinul: valamelyik avia. - -Most már ő is csodálkozott. Avia csakugyan nőnemü és nem himnemü. Apa -tehát nem lehet, hanem csak anya. Azt a könyvet pedig földhöz vágni nem -szabad, mert ősidőktől fogva minden magyar nyelv tudósának ő az egyik -örök forrása. - -Visszatette a könyvet helyére. - -– Megadom magam, bátyámuram. - -Belekezdtünk ekkor a család őseinek, ágainak, törzseinek, származékainak -magyar nyelvi vizsgálatába. Összehordtunk nagy csomó nevet és szót. -Találgattuk: melyik ezek közül őstiszta magyar, melyik lehet idegen -származásu? Én már régebben foglalkoztam ugy magamban e kérdéssel. -Hiszen törvényalkotási kisérletekbe is keveredtem egyszer-másszor. Azt -is tudtam, hogy a családtagok s rokonsági viszonyok és kapcsolatok -jelzésére a mi nyelvünk alkalmasabb s megfelelő szavakban gazdagabb, -mint a kerek világ akármelyik nyelve s talán gazdagabb, mint együttesen -valamennyi nyelve. Volt hát elég anyagunk a beszélgetésre. - -Abban mindjárt megegyeztünk, hogy a sógor szó valószinüleg a német -szomszédságból csuszott be hozzánk. Szép szó, az igaz. Erős hangzása -daczára könnyü ejtésü. Nem nyelvficzamitó, mint a milyen a legtöbb német -szó a magyar embernél. El is van terjedve annyira, hogy az irodalomban -és közbeszédben s a legfelső és legalsó rétegek egyaránt használják. Sőt -sejtelmük sincs arról, hogy van e fogalom jelzésére ős magyar szó is, a -mely szebb is, jobb is, rövidebb is, mint a németes vendég szó. S a mely -végre is a mienk, az édes mienk. - -Mi a sógor a családi kapcsolatok közt? Bizony ebben is sokat téved a -köznép s kivált a budapesti uri nép. - -Hogy én nekem sógorom a feleségem testvérje s hogy az én feleségemnek -sógora az én testvérem: ezt csak tudják. De már az ángyot és sógornőt -kegyetlenül összetévesztik. Nekem például a feleségem testvérje -csakugyan sógorom, de már a testvérem felesége csakugyan nem sógornőm, -hanem ángyom. Ehhez már a német nyelv nem ért s azért a budapesti uri -nép hebehurgya tudatlansággal az ángyát is mindig sógornőjének nevezi. A -köznép jó magyar vidéken nem esik ebbe a hibába. Ő tisztán tudja és érzi -a különbséget. - -A sógornak ősmagyar neve: süv. Süvem annyi, mint sógorom. Három betüs -rövid és szép szó. A tizenhetedik századig élt a magyar irodalomban, -azóta elkezdték feledni. Az utolsó két században elfeledte már a köznép -is. Csak igen kevés helyen emlékeznek már rá. Öregektől én még hallottam -a Mezőföldön, a Bakonyban és Balaton mellékén. De csak ily kapcsolatban: -süves rokon. Sokan azt se tudják, miért süves? Azt hitték, a süves szó -talán tévedés a szives szó helyett és csakugyan ezt használták a süves -helyén. A nagy nyelvi tisztulásnak, az irodalmi átalakulásnak s az -utolsó század iróinak mulasztása, hogy irodalomban és közéletben ujra -föl nem támadt. Ha Kisfaludy, Vörösmarty, Petőfi, Arany, Jókai -alkotásaiban benne volna: az irodalomban és közéletben is benne volna. - -Szegény elhunyt nemes barátommal megfogadtuk, hogy irói alkotásainkban -mi e szép magyar szót használjuk ezentul, ha alkalom lesz rá. Csakhogy -ritkán jő alkalom. Nekem azóta talán kétszer jött. - -Nyájas olvasóm mosolyog tán a fölött, hogy felnőtt emberek egyes -szavakon is annyit tudnak tünődni. Bizony annyit tudnak. A magyar nyelv -a magyar nép lelke. Minden szó a léleknek egy darabja. Sokszor igen nagy -és értékes darabja. Ma százezer szóból áll a magyar nyelv. Mi ehhez -képest száz szó? Semmi. Száz porszem. De ha mégis volna olyan száz -szavunk, melyről biztosan tudnók, hogy azt Attila vagy Árpád ősünk -valósággal beszélte: minő mérhetetlen tudománybeli kincs volna az! - -Azonban térjünk csak vissza az ük szóra. Hogy ezt jól megérthessük, -számláljuk el a család ízeit. - -Én. – Ez az első íz. - -Apám, anyám. – Ez a második íz. - -Öreg apám, öreg anyám. – Ez a harmadik íz. De itt már sok megjegyzésünk -akad. - -Túl-a-Dunának a Bakonyon túl levő része igy beszél: nagyapám, nagyanyám. -A köznép még emlit öreg apát, anyát, de a miveltebb osztály már alig. -Igy beszél a budapesti ember is: nagyapám. Igy hagyta bent az osztrák -törvénykönyvben Zádor és Zsoldos is a szót. Igy használják széltében -iróink is. Azt hiszem, ez egyenesen, közvetlenül német befolyás, habár -igen régen használatos. Az én szép Mezőföldemen s Balaton mellékén az én -gyerekkoromban még senki se tudta, mi a nagyapa, nagyanya. Azt se -tudtuk, mi az após, anyós. Ezek helyett az ipam, napam szavakat -ismerjük. A hogy a népdal mondja: - - Eb fél, kutya fél, - Mig az ipam, napam él. - -De menjünk tovább. Mit jelent ez a szó: szép apa, szép anya? Ez is a -harmadik ízt jelentené s öreg apa-anya helyett volna. Eredetét, -származását nem tudom. Nem is jártam utána. Az én vidékeimen a nép nem -ismeri. - -Lássuk a család többi ízét. - -Ősapám, ősanyám. – Ez a negyedik íz. Itt azonban már még több a fontos -megjegyezni való. - -Először is túl-a-dunai öreg nemes ember használja ugyan e szavakat: -ősök, ősi jószág, őseink, ősiség, stb., de az ősök alatt az öreg apán -túl az összes fölmenő rokonsági ízeket érti, föl egész Árpádig. Ha -különösen az ősapáról és ősanyáról akar megemlékezni, akkor azt mondja: -jobb apám, jobb anyám. Sőt a mi nekem kis gyerekkorom óta mindig -feltünt, az o betü helyett ó betüt ejt. Jóbb apám, jóbb anyám: ez a -kiejtés. Régi jóbbjaink is azt jelenti nála: régi őseink. - -Ennek se tudom eredetét. De régi mondás, a mult századokban irodalmilag -is élt. Az igazi magyar észjárás szüleményének tartom. A tizenöt éves -gyermek például együtt élhet harminczöt éves apjával és anyjával, -ötvenöt éves öreg apjával és anyjával s hetvenöt vagy nyolczvan éves -ősapjával vagy ősanyjával. Már most kedveskedő gyermeki szóval miként -nevezze ezeket? A szülőket édesnek, azok szüleit nagynak, szépnek, -öregnek nevezi, bizony az ős szülők számára alig talál szebb szót, mint -ezt: jóbb apa és anya. - -Azután van egy érdekes jelenség. - -A magyar ész az ős szóval és a mag szóval sajátságosan bánik. Ősnek -leginkább csak férfit fogad el, asszonyt nem. Mert nemzetséget alkotni -csak férfi tud, asszony pedig nem tud. Igy van a maggal is. Ha azt -mondjuk: ez a család magtalan: ez nem azt jelenti, hogy nincs gyermeke, -hanem csak azt jelenti, hogy nincs figyermeke. Leánygyermek tiz is -lehet, de ha fiu nincs: akkor magtalan. Igy tanitja ezt a Corpus Juris -és a Tripartitum. Megmagyarázta ezt egyik művében maga Deák Ferencz is. - -Az ük ős turáni eredetü szónak látszik. Vámbéry legalább a finnek, -lappok, csagatájok közt meglelte rokonát. Eukko, akkó, ekecze e -nyelveken mind nagy anyát s idősebb nőrokont jelent. - -Az ötödik íznél jön elő az ük: dédapa, ükanya. - -A hatodik ízben megint ott van az ük. Dédősapa, ükősanya. - -Itt most már nyelvbeli rejtélyre akadunk. Ha az öreg apának öreg anya -felel meg s az ősapának ősanya: miért nem felel meg akkor a dédapának a -dédanya s miért kell a dédanya helyett ükanyát mondanunk? Magából a -magyar nyelvből – ugy gondolom, nem is lehet a rejtélyt megfejteni. A -megfejtést a turáni összehasonlító nyelvtudománytól várhatjuk. - -A latin nyelven eligazodni tökéletesen nem lehet vagy legalább én nem -tudok. Avus, atavus, abavus, proavus: e szavak jelzik az őst, dédet, -dédőst, dédüköt, üköt. Páriz-Pápai szerint ük: avia, dédük: atavia. -Ugyanő azt mondja: üköd annyi, mint nagyanyád anyja. Ezt nem jól mondja -a régi nagy nyelvtudós, mert a nagyanya anyja nem ük, hanem ősanya. -Másutt meg azt mondja: feleségemnek üke azt jelenti: napamnak anyja. Ezt -már épen nem találta el a nagy tudós. Mert napamnak az anyja az én -feleségemnek nem üke, hanem csak öreg anyja. - -Bizony hibáztak a régiek is. A nyelvtörténeti szótárból azt látom, hogy -a Kazinczy-kodex egy helyütt az mondja: »Szent Anna vala Máriának anyja -és Krisztusnak ükeje«. Ez az állitás se igaz. Mert Szent Anna -Krisztusnak öreg anyja. Krisztus üke Szent Anna édes anyja volt. - -Azt mondja a kodex: Krisztusnak ükeje. Ez az ükeje üke helyett van. -Eszembe jut, hogy az én vidékemen is igy beszélnek: kieje ez a kalap? A -kieje szó a kié helyett van. - -Ükeje, kieje, öveje: egyenlő ragozások. Sokat lehetne erről beszélni. De -bizzuk ezt Szily Kálmánra. Ő a mestere. - -Vannak nyelvtudósaink, a kik azt mondják: tökéletesen elterjedt szó a -sógor; elég tiszta és szép is, miért hagyjuk el s miért tegyük helyére a -süvet? Bizony egyszerü a felelet: azért, mert a süv magyar szó s nem -német és azért is, mert rövid és szép és egytagu. És kényelmes is. Ha -azt akarom mondani: süves rokonság, bizony esetlen dolog lenne e helyett -azt mondani: sógorsági vagy sógoros rokonság. - -Lehr Albert még tovább is megy. Azt mondja: ha Jókai és Tóth Béla -tévedett s ha a közönség is téved az ükapa használatában, hát hiszen -akkor semmi baj, ha az irodalom is megmarad az ükapánál. – Ez nem az én -nézetem. Kapa is más, kasza is más és ha Jókai vagy Arany vagy bárki -százszor eltévesztené a szót s egyiket a másik helyett használná: -irodalmunkban akkor is csak a kapát kellene kapának s a kaszát kellene -kaszának nevezni. A nyelv törvénye természettörvény, az ellen nincs -tekintély. - - - - -EZ IS VÁLÓPÖR! - -(Zádor Pali őrzi a kutyabőrt. – Megnősül, gyereke lesz. – Válik a -feleségétől. – Válópöre alatt minden békéltetésnél ujabb gyereke -születik. – Utóbb megunja a sok gyereket és a hosszu válópört.) - -Régi megyei történetet mesélek. Az én jó bakonyi vármegyémből. Édes jó -vármegyém, de sok bölcsesség kormányozta egykor benned a világot! Éppen -ezt bizonyitom be ezzel a furcsa válópörrel is. - -Volt egy viczefiskusunk, Zádor Pali volt a neve. Régi jó családból, -törzsökös nemesi vérből volt származása. Büszke is volt rá. Másra nem is -volt büszke, csak erre. A birtok rég eluszott már. Jobbágyainak már -hirük-hamvuk se volt. Erdeit is más járta, bakonyéri malma is másnak -kelepelt, másnak nyikorgott, nem ő neki. Csak az ősi kis kuria volt még -meg, de nem hét szál szilvafával, hanem hetvenhét szál szilvafával s -megszámlálhatlan dió, körte, alma, cseresznye, mogyoró és somfával. -Derék nagy gyümölcsös. Ebből élt maga is, tyukja is, tehene is, malacza -is. Ezentul csak kutyabőreit őrizte példás gondossággal. A nemesség nem -ért ugyan már semmit, de a származás nemessége mégis nagy kincs. Kivált -annak, a kinek ugy sincs egyebe. - -Azonban ügyvédi oklevele mégis volt. Ennek segitségével lett a nemes -vármegye viczefiskusa. S ennek segitségével kapott feleséget is. Derék, -jó, piros-pozsgás, jókedvü menyecskét. Irigyelte tőle, magasztalta érte, -ócsárolta őt magát mellette mindenki. - -Miként jutott a házassághoz: nem tudom. Mi a Bakony déli és keleti -oldalán laktunk, ő a Bakony északi és a nyugati oldalán. A Bakony nagy -erdő, innenső oldala nem sokat tud a tulsóról. Én már csak akkor -barátkoztam meg vele, a mikor fiatal férj és ujdonsült apa volt. - -Olyan fiacskája született, mint a vasék. Büszke lehetett rá apa, anya, -bábaasszony. - -El is dicsekedett vele boldog apja uton-utfélen. - -Méltó sarjadék az ősi nemes Zádor-nemzetséghez! - -Valami gézenguz pajtása azt felelte rá bolond észszel: - -– Jó-jó, Pali, de a fiad az aranykulcshoz még se jut el könnyedén. - -Pali barátunk felugrott e szóra. Majd a padlást ütötte át a fejével. -Kerekre nyilt a két szeme, tátva maradt a szája, mintha látást látott s -halálra rémült volna. - -Mi történt? - -A haragos mennykő ütött le mellette? - -Nem. Hanem az villant meg eszében, hogy az ő édes kis felesége ime talán -nem is nemes ágyból származott. Ha ez az eset nem volna, miért ne -juthatna az ő fia az aranykulcshoz? - -Nem feleselt. Nyargalt haza. A felesége éppen a porontyot szoptatta. -Gyönyörü jelenet. De Pali barátunkat nem bájolta el ez a jelenet. -Megállt felesége előtt rettentő komoly arczczal és szétvetett lábakkal. - -– Asszony! Nagy beszédem van veled! - -Oly hangon beszélt, hogy a menyecske csak elbámult rá. Nem öntött-e föl -vajjon a garatra, noha eddig nem is volt szokása? - -– Szólj hát no, micsoda nagy beszéded? - -– Ha nekem huszonnégy óra alatt hiteles okiratokkal be nem bizonyitod, -hogy apád-anyád mindkét ágon való őseid, dédeid, ükeid, dédőseid és -dédükeid s minden nemzetséged legalább hatodiziglen nemes volt: akkor -elválunk. Elválok tőled nyomban! - -A menyecske megszoptatta a fiacskáját, elringatta, elaltatta, -rendbehozta keblén a ruháját s két csipőjére tette a két kezét s ugy -mondta az urának. - -– Én pedig azt neked be nem bizonyitom. - -– Miért? - -– Azért, mert egyéb dolgom van nekem a világon. - -Igaza volt ugyan a menyecskének, de ilyen kereken még se kellett volna -azt kimondani. Lám, a mi Pali barátunk elugrott, nyakába vette a falut, -azután a várost, azután a vármegyét, fölhajszolt minden papot, -matrikulát és megyei arkhivumot s minek utána sehogy se találta meg, a -mit keresett: meginditotta a válópört. Otthagyta feleségét, gyerekét a -kuriában, maga feljött lakni a vármegye székvárosába. - -Az egész világ azt mondta: hóbortos bolond. Nem törődött vele. Első -dolog a világon a vér tisztasága. E miatt ugyan el nem választják a -házasfeleket, de hiszen nem is erre alapitotta a pört. Titok, -összeférhetetlenség, engesztelhetetlen gyülölet s egyéb eféle -hiábavalóság. Ezzel hozakodott elő. Bizott abban, hogy ő vármegye ura. -Keresztül hajtja pörét hamarosan. - -Hiába bizott. - -A nemes vármegye nem ugy gondolkodott, mint a mai hebehurgya világ. -Hanem ugy gondolkodott: nem szabad a pört gyorsan elintézni. Nem azért -van a világi hatóság, hogy a perlők, patvarkodók, viszálykodók kedvében -járjon. A ki pört indit: várjon, fizessen, csusszon-másszon utána, unja -meg teste-lelke, öregedjék ki belőle, kivánja a poklokra az irót-birót, -prókátort, tanácsadót. Majd bizony! Ha gyorsan intézkednék a vármegye: -az ördög se győzné a sok panaszt és panaszkodót elkergetni. - -Pali barátunknál se tett kivételt a nemes vármegye. - -Mielőtt a pör tárgyalását megkezdené: kitüzte az egyezkedési tárgyalást. -Éppen egy esztendőre nyujtotta ki a határidőt. Igy hozta magával az ősi -szokás. Akkor pedig jelenjék meg személyesen mind a férj, mind a -feleség. Mert különben igy meg amugy! - -Meg is jelent. Pali barátunk ugy is ott lakott helyben. De megjött a -menyecske is, hozta kis fiát is. Kis fia oly hatalmas növésnek indult, -hogy már dalolni és tánczolni is tudott, pedig alig mult egy éves. Oda -szállt a menyecske az »Angyal« vendéglőbe a viz mellé, a nagy hid mellé, -a hol a Nepomuki-szobor tartja a keresztet. Ott volt egy kétablakos kis -nyájas szobája. - -Hogy tudta meg ezt Pali barátunk? - -Hogyne tudta volna meg? - -Igaz, nemes ember természete: az előzékenység, udvariasság, gyöngédség -és hódolat az asszony iránt. Még akkor is, ha az asszony az embernek -valóságos felesége. Még akkor is, ha az ember válik a feleségétől. - -A nemes ember sohase lehet más, mint nemes ember. - -De bizony várta a menyecskét Pali barátunk hódoló tisztelettel. -Gondoskodott is számára fütött kályháról, jó vacsoráról. Megölelte, -megcsókolta fiacskáját. Kezet csókolt a menyecskének is. Együtt is -vacsorált velük, ne legyenek társaság nélkül. Azt se tudta, mikor -következtek el hajnal felé egymástól, mikor ment haza diákos özvegy -lakába. - -Másnap volt a megyei széken a békéltetés. Ünneplő ruhájában jelent meg -mind a két váló fél. Prókátornak, ügyvédjelöltnek, lótófutónak semmi -hire. - -A békéltetés is más volt, mint mai napság. - -Ma oda rendel a biróság ötven férjet és feleséget egyszerre. Csak ugy -nyüzsögnek mindenfelé. Se a biró nem ismer senkit, se a birót nem ismeri -senki. Nem is szól a biró a házasfélnek se szivéhez, se lelkéhez. Csak a -jegyzőt kérdi: rendben van-e az iktatás, kiadás, numerus, terminus, -rubrika, kereset, melléklet, matrikula, lakásbizonyitvány s több efféle -ostobaság. A jegyző motyog valamit, a biró int egy plajbásszal. - -– Elmehetnek! - -Bevégződött a békéltetés. Az asszonynak egész szive, egész lelke, egész -üdvössége és kárhozata van az ügyön s ime a biró jó szót se szól hozzá. -Csak ugy végzi el ügyét, mint egy aktát. Ide dobja, oda dobja. Mint a -számadó juhász, mikor lebélyegzi a birka fülét. - -Nem igy volt ez hajdan. - -Ott ül az ősz alispán az asztal fején. Előtte a keresztre feszitett -Üdvözitő képe. Előtte a Törvénykönyv és a Szentirás. Jobbról-balról a -táblabirák nyolczan-tizen. Ünnepi csend és komolyság. Nem csapkodják az -ajtókat, nem feleselnek a lótófutók. Mintha templomban volna mindenki. - -Az alispán maga elé állitja a férfit és a nőt s szól hozzájuk: - -– Édes fiam, édes lányom! A földi igazságszolgáltatás szine előtt -álltok. De a ti viszálytok nemcsak földi, hanem égi ügy is. Isten -rendelése a szent házasság. A ti boldogságtokra, a bűnös emberiség -javára, az emberi nemzetség fenntartására határozta azt a mennyei -végzet. Hogy te, édes fiam, ne lennél magad özvegyen és hogy te, édes -lányom, ne lennél magad árván. Hanem egymást boldogitanátok. A mit Isten -összekapcsolt: el ne szakassza az emberi gyarlóság. Gondoljátok meg ezt -édes fiam, édes lányom még egyszer! - -Igy beszél az igaz biró, de hosszan beszél. Könnye hull a menyecskének, -de Pali barátunk arczára is kegyetlen boru ereszkedik. - -Nem békülnek. - -– Jól van édes fiam, édes lányom. Mához egy esztendőre ujra megkisértem -köztetek az egyességet. Itt legyetek pontosan. - -Ott voltak. Csakhogy az alatt megint egy piros pufók gyermek született. -Ott tartotta ölében az asszony. A másik ott állt mellette, fogta a -szoknyáját. Az uj gyereket is be kellett jelenteni a válópörbe. Ez már a -válópör alatt született. - -– Van valami mondanivalója a férjnek erről az uj körülményről? - -Pali barátunk megsodorintotta a bajuszát. - -– Meg kell hajolnom a bevégzett tények előtt! - -Okos beszéd! - -Ujabb terminus ujabb esztendőre. Ujabb gyerek az ujabb terminusra. - -Egyik békéltetésen végignéz Pali barátunk a gyerekeken. Ugy állnak -egymás mellett, mint az orgonasip. Tudja, hogy mindez a nemes embernek -az asszony iránt való lovagias hódolatából származott ott az -»Angyal«-vendéglőben a viz mellett, a nagy hid mellett, a nepomuki szent -szobra mellett. Végignéz a gyerekeken. Keserüséggel telik meg a szive. -Kifakad: - -– Tekintetes megyei törvényszék! A mióta minket békéltet: örökké -szaporodik a gyerek. Már nem győzöm. Ha engem még egyszer ide idéznek -békülésre: fölgyujtom a vármegye házát! Nekem már sok a béke meg a -gyerek. - -Az alispán föláll, fogja a válópör aktáit s odavágja a köpőládába. - -– Ezt a szót vártam, Pali öcsém. De ha nyomban vissza nem mégysz a -feleségedhez: szemem elé ne kerülj. Mint a kintjárót: ugy verlek ki a -vármegyéből! - -Ez volt az itélet. - -De volt is foganatja. Ötven évig élt Pali barátunk boldog házasságban a -feleségével. A kutyabőrt sohase hozta elő többé. - -Példabeszéd lett válópöréből. - - - - -KIKBŐL ÁLLT A TÁBOR? - -(1848. évi márczius 15-ike Pozsonyban és Pesten. – A tizenkét pont. – A -pesti ifjak. – Tómics gazda ötvenkét szücslegénye.) - -Mi történt márczius 15-én ezelőtt ötvenöt esztendővel? Az ábrándok -illatos ködéből, a hagyományok megszentelt jelszavaiból, a költészet -virágaiból ki lehet-e érteni tisztán, a mi valósággal történt? - -Két nagy eseménye van ennek a napnak. Az egyik Pesten, a másik -Pozsonyban jött létre. Egyaránt fontos mind a kettő. A nemzet -történetének ragyogó fejezete mind a kettő. - -Pozsonyban e napon készült el az az országgyülési határozat, mely által -az osztályokra szakadozott magyar népből egy pillanat alatt megszületett -a magyar nemzet. Az egységes magyar nemzet, a milyen volt Árpádnak -honfoglaló serege. - -A nemesség válla eddig szüz volt, közteher azt nem nyomta még. Adót nem -fizetett, közmunkát nem végzett, de azért minden jogot és szabadságot ő -élvezett. E napon mondta ki a közteherviselést. E napon határozta el, -hogy birtoka arányában magára veszi a köznép adóterheit s -közmunka-kötelességét. E napon engedte el a jobbágyi robotot és -tizedszolgáltatást. E napon tette szabaddá és független birtokossá a -föld népét, a jobbágyot, az uraságok szolgáit. E napon lett a törvény -előtt egyenlő mindenki. - -Eleddig sok terhes századon keresztül nem volt natio hungarorum. Nem -volt magyar nemzet. Hanem plebs és populus. A jobbágynak az volt a neve: -misera plebs contribuens. Magyarul: »Szegény adózó nép.« A nemesnek az -volt a neve: populus Verbőcziánus. Magyarul ugy mondhatnók: »Verbőczy -nemzetségei.« Ama nagy napon egyesült, összeforrt a jogban és az -intézményekben a plebs és a populus s az egyesülésből megszületett a -fölséges magyar nemzet. Natio Hungarorum. - -A köztudat e napnak nem ezt a történetét ünnepli. Nem azt, a mely -Pozsonyban jött világra, a rendek utolsó országgyülésén, – hanem azt, a -melynek szinhelye Pest volt. - -Bécsben márczius 13-án forradalom volt. Elkergették Metternichet, az -avas európai rendnek vén mesterét. Ennek hire márczius 14-én este -érkezett Pestre a bécsi ujságokkal. - -Irinyi József azt mondta: ime, a bécsiek különb legények, mint mi. Ők -már csináltak nagy dolgot. Hát mi alugyunk? Alugyék a magyar akkor is, a -mikor már az osztrák is fölébredt? Sötétség boruljon ránk akkor is, a -mikor már Bécsben is dereng a hajnal? A szabadság hajnala! - -Ez volt a külső ösztön arra, a minek a következő nagy napon meg kellett -történni. - -Még az éjszakán Irinyi József megirta a tizenkét pontot. Megirta azt a -kiáltványt, melynek ez volt a czime: »Mit kiván a magyar nemzet?« - -Hozzuk vissza emlékezetünkbe e pontokat: - -1. Sajtószabadság. - -2. Felelős kormány Budapesten. - -3. Évenkénti országgyülés Pesten. - -4. Polgári és vallási egyenlőség. - -5. Nemzetőrség. - -6. Közteherviselés. - -7. A jobbágyok fölszabaditása. - -8. Nemzeti képviselet és esküdtszék. - -9. Nemzeti bank. - -10. A katonaság esküdjék meg az alkotmányra. A magyar ezredek jöjjenek -haza, az idegen ezredek takarodjanak innen. - -11. A politikai foglyokat szabadon kell ereszteni. - -12. Erdélylyel egyesüljünk. - -Ime ujabbkori történetünk hőseinek hitvallása 1825 óta! - -Márczius 15-ének reggelén talpon volt egész Pest. A tizenkét pont már -kinyomatva. Olvassa mindenki. A belváros utczáin sokaságok gyülekeznek. -Sok helyütt pillanatnyi szónokok támadnak. A nép éljenez s kalapját -lengeti. Azonban az égboltot felhők takarják s a tavaszi eső ismételten -megered. A tömeg nem veszti el kedvét. A tömeg vezérei: Petőfi, Jókay, -Vasváry, Irinyi. Széthangzik a jelszó: menjünk népgyülésre a Muzeum elé. -Petőfi a reggeli órákban megirja hires riadóját: Talpra magyar! A -népgyülés összejön. Ott van tizezer ember. Esernyő alatt valamennyi. El -is nevezi Széchenyi az eseményt paraplé-forradalomnak. - -Mindegy. A népgyülést megtartják. A tizenkét pontot elfogadják. Azután -átmennek Budára, föl a várba s az öreg Táncsicsot sajtófogságából -kiszabaditják. S megalakitják a küldöttséget, a mely a tizenkét pontot -fölviszi Pozsonyba, hogy átadja a nemzet országgyülési vezéreinek: -Kossuthnak, Batthyányinak, sőt magának a nádorispánnak is. - -Ime: Ez történt Pesten márczius 15-én. Fényes és ragyogó fellobbanása a -magyar szellemnek. De a tűz már régóta égett s Pozsonyban, a karok és -rendek szivében is égett. - -A nagy nap vezéreit ismerjük. Nevüket egyaránt őrzi a történelem és a -hagyomány. - -De kikből állott hát a tábor? - -A Muzeum kertje akkor valamivel nagyobb volt, mint most. Azóta a körut -javára lemetszettek belőle pár száz négyszögölet. Fákkal se volt ugy -tele, mint most. Szobroknak, virágágyaknak hirük se volt. Az a diszes -vaskeritése se volt meg, a mi most megvan. A Sándor-utcza, -Esterházy-utcza és Muzeum-utcza felől korhadt, rongyos deszkakeritéssel -volt körülvéve. De azért a népgyülés még se foglalt el nagyobb tért, – -csak a homlokzat és főlépcső előtti kis mezőt töltötte meg a sokaság. Az -utczai közlekedést épen nem akadályozta. - -A város lakossága épen más volt, mint most. - -A városnak nem nyolczszázezer lakosa volt, mint most, hanem csupán -nyolczvanezer. Buda nem számitott. Annak német népe és hivatalnokserege -száz mértföldnyire feküdt Pesttől és a nemzeti mozgalmaktól. - -Zsidó nem lakott Pesten. Alig egy-két család. A zsidók kiváncsi s -könnyen hevülő serege nem szaporithatta a sokaságot. - -Szocziálisták és asztaltársaságok nem voltak. Összebeszélésre ötvenezer -embert, mint most, a köztérre ki nem állithattak. Czéhek voltak ugyan, -de azok csak ünnepi napra seregelhettek össze. - -A polgárok, kertészek, tehenészek, mezőgazdák, kézművesek nagy része -német volt; – Petőfire, Jókayra, országgyülésre semmit se adott; – hogy -a magyar nemzet mit kiván, azzal semmit se törődött; – egy pont vagy -tizenkét pont, neki az egészen mindegy volt. Sváb volt, tót volt, -kucséber volt; a magyar beszédből egyetlen szót se értett. - -Mégis volt tábor. - -Néhány száz jurátus és fiatal ügyvéd. A ki véletlenül itthon maradt. A -jurátusok nagy része Pozsonyban volt a királyi tábla mellett az -országgyülésen. - -A vármegyeház maga kiállitott vagy ötven főnyi sereget. Kemény magyar -volt az egész. - -A magyar czéhek örege-apraja elment a népgyülésre. A csizmadiák, a -szücsök, a magyar szabók, a molnárok, a kálvinisták el nem maradtak -volna a világért se. - -Az irók, költők, tudósok, hirlapirók, tanárok akkor magyarok voltak -mind. Azok teljes számban jelentek meg uton-utfélen, kávéházakban s a -Muzeum lépcsőzetén. - -De az egyetemi fiatalságból nem maradt el talán egy se. Számra nézve -felényi se volt ugyan, mint ma, de ott volt s egyetlen szent érzés -uralma alatt volt az egész fiatalság. - -»A pesti ifjak!« - -Ez volt a márczius 15-iki népgyülés hivatalos neve. Az országgyülésen -nem is nevezték másként az egész mozgalmat. A pesti ifjak kiáltványa; -igy ismerték a tizenkét pontot. - -A népgyülést természetesen be nem jelentették semmiféle főkapitánynak és -rendőrségnek. Engedélyre nem volt semmi szükségük. Se elnököt, se -jegyzőt nem választottak; se rendőr, se kerületi kapitány ott nem -hallgatózott. A hol jurátus és egyetemi fiatalság nagy számban volt: ott -nem is volt tanácsos a rendőrnek kölletlenkedni. A legmagasabb állami -tekintélyt, rendet, csendet, biztonságot megőrizni elég volt a megyei -alispán: Nyáry Pál. - -Bizony más világ volt, mint a mai! - -Két esztendő mulva Budán voltam s a Gellérthegy tövében laktam, Tómics -gazda volt a szállásadóm. Gazdag szücs volt, rácz nemzetség volt, de -abból a fajtából, a melyikből Damjanics. Igaz rácz volt, de azért -lelkéből ragaszkodott hozzánk. - -Meg akart tanitani a szerb nyelvre s egész napon át mesélgetett. Rá -került a szó a nagy napra is. Furcsán adta elő annak történetét. - -– Az a Szupics – ugymond – az volt az oka mindennek. Átküldtem a -Heidelberg boltjába, a birkabőrös boltba Pestre korán reggel. Azután -haza jött s annyit hazudott itthon, hogy a legények mind ott hagyták a -műhelyt s átmentek Pestre. Volt ötvenkét legényem, fele magyar, fele -rácz. Egyik nyáj nem értette a másikat, de azért átment forradalmat -csinálni mind. Azután honvéd lett mind. Azután meghalt mind. Egy se jött -vissza a gazember – ott maradt mind. Az én jó legényeim! Abban az -esztendőben egy ködment se készitettek el azután! - -Pergett az öreg Tómics könnye. A ködmenért is, a honvédért is, az -ötvenkét jó legényért is. - -Tómics gazda ennyit tudott. Magam nem lehettem ott a Muzeum lépcsőin -tartott gyülésen. Gyerek voltam. Hanem ott volt Bakonyaljáról, -Berhidáról Karácson János egykori jó barátom s vármegyei tiszttársam. Ő -beszélte el nekem ugy, a hogy leirtam. - - - - -A KERKAPOLYAK. - - -I. - -(A Kerkapoly név. – A Bakonyból került a nemzetség Balaton mellé. – Az -áttelepedés története. – Padányi Biró Márton püspök. – A kis-lődi -nemesek. – Balaton Udvari határa. – A nemesi előnév természete. – Az -előnevet hajdan nem a király adta. – A Szalók, Karcsa, Kisfaludy, Jókay, -Eötvös, Deák nemzetség előnevei. – A Kerkapolyak előnevei.) - -A Kerkapolyak is Bakony fiai, meg kell hát róluk emlékeznem. - -Hiteles okirattal s élő tanukkal nem igen tudnám bebizonyitani, hogy -csakugyan Bakony fiai, de firól-fira szálló családi hagyományok igy -emlékeznek. Elmesélem, a miről emlékeznek. - -De jöjjünk először tisztába a névvel. - -A mi életünkben a nagy miniszter neve és működése lobbantotta magas -lángra a család hirét, nevét, dicsőségét. A nagy minisztert az országos -nagy közönség s a hirlapi sajtó rendesen Kerkápolyi és Kerkápoly néven -nevezé. Ezt a nevet a család soha nem ismerte és soha nem használta. -Ellenben a jó falusi nép Zalában, Veszprémben, Somogyban szerette a -Kapolyi nevet használni. Kapoly nevü falu ott van Somogyban s a köznép -egészen természetesnek találja a vezetéknevet e falu nevéből alakitani. -Minek is a Kapolyi név elé a Ker-szótagot tenni? Ha valakinek -Székesfehérváry volna a neve, a köznép bizony csak Fehérvárynak ismerné. - -A nemesi családok krónikása, Nagy Iván, a Kerkapolyi nevet ismeri. Nem -tudom, honnan. A nemességszerző első ős 1685-ben kapta a czimeres -nemeslevelet. Ezt én nem láttam. Meglehet, ebben van a Kerkapolyi név, -noha nem valószinü. Maga a nagy miniszter mindig Kerkapoly szót irt, a -mikor nevét irta. De nem ugy mondta szóval, a hogy irta. Ugy mondta: -Kerkapoli. - -Igy van e szóval az egész nemzetség minden tagja. Ugy kell tehát tollal -irni és szóval ejteni, a hogy a nagy miniszter cselekedte. - -A család nemessége tehát nem nagyon régi. Alig terjed hét nemzedékre. A -névből magából azt kellene következtetnem, hogy a család délszláv -eredetü vagy legalább horvát eredetü. A szláv nyelveket nem ismerem. De -sokszor olvastam, hogy például Rigó-Mező szerbül Kosszovo-Polje. Sokszor -hallottam, hogy Kerka-Völgye vagy Kerka-Mezeje horvátul Kerka-Polje. -Zalában is van Kerka nevü folyó, partjain és közelében már horvátok, -vendek laknak s annak mellékét Kerkapoljének nevezik. Minden látszat -arra utal, hogy a Kerkapoly név innen és igy keletkezett. - -Szinte bánnám, ha arról kellene meggyőződnöm, hogy a család nem magyar -eredetü. Testben, lélekben, a szellem óriási őserőiben, de még -gyöngeségeiben is a család valóságos magyar fajbeli. Nemzetünk -történelmének legnagyobb alakjaiból német, szerb, oláh ugy is elorzott -már jó csomót. Nem szivesen adnám nekik a Kerkapolyakat is. - -A Bakony-vidéki eredetet tisztán szóbeli hagyomány tudja és bizonyitja. -De a mult század elejétől kezdve már én is tudom és bizonyitom, a mint -elbeszélésem folytán majd kitudódik. - -Kerkapoly I. Ferencz, a nagy miniszter ősapja, Balaton-Udvariban lakott. -Ott volt ugynevezett kisnemes. Ott volt kis birtoka, kis háza, jó -szőleje, semmi jobbágya. A régi Kerkapoly-ház ma is megvan. Egyszerü, -szegényes ház nádtetővel. Néhány év előtt jól megnéztem. Teteje nem is -lehet más, mint nád. A nádat a Balaton ingyen termi. A nádtető sokkal -olcsóbb és hasonlithatatlanul jobb mindenféle más tetőnél. Könnyü és -tartós. Kevés gonddal száz évig eltart. Nyáron hüsiti, télen enyhiti az -időjárást azok számára, a kik benne laknak. Tüzet könnyen fog ugyan -villámtól, égő szomszédháztól, de hát egyéb tető is csak elég, elhamvad, -ha isten ugy akarja. A mikor pedig már a nádtetőt a zöld moha, fülfű, -kövi rózsa egészen benőtte, jobban ellenáll a külső tűznek, mint -akármiféle zsindely. Azután a veszett nagy jégeső a cserepet, palát, -zsindelyt mind agyon veri, holott a nádtető föl se veszi azt. Okos ember -azért a Balaton partján nem is épit másként, csak nádtetőre. - -De miként került hát Kerkapoly Ferencz Balaton-Udvariba? - -Szomoru ennek a története. Még szomorubb egész nemzetünkre, mint a -Kerkapoly-nemzetségre. - -A mikor a török kitakarodott hazánkból s a mikor dicső fejedelmünk, -Rákóczi Ferencz, a Márvány-tenger partján örökre lehunyta szemeit: a -németnek az jutott eszébe, jó lenne Magyarországból kiirtani a magyart. -Nem tűzzel, nem vassal, nem fegyver élével, hanem alattomosan, ravaszul, -mégis erőszakkal, égbekiáltó igazságtalansággal. - -Száz módot talált ki rá. - -Az egyik módot a Bakonyban alkalmazta nagy sikerrel. Ott van például az -öreg Bakonyban két Lőd nevü falu egymás mellett. Az egyik Város-Lőd, a -másik Kis-Lőd. A régi irások szerint hajdanta a két falu egy volt s a -neve Leveld volt. Ebből lett Lövöld, ebből pedig lett Lőd. Nevezetes -története van Nagy Lajos királyunktól kezdve, de ehhez semmi közünk. A -török elpusztulása óta a veszprémi püspökség birtoka volt. Nagy -messzeségben rengeteg erdőségei voltak. A legszebb bükkök, cserek, -tölgyek, hársak a föld kerekségén. Az igazi öreg Bakony. Mindenütt, a -hol most Város-Lőd, Kis-Lőd, Cseh-Bánya, Német-Bánya és Farkas-Gyepü és -Koplaló falvak és puszták feküsznek. - -A két Lődnek jó magyar, jó nemes és jó kálvinista lakói és birtokosai -voltak, kiváltképen Kis-Lődnek. Itt birt és lakott különösen a Kozma- és -Kerkapoly-nemzetség is. Az a Kozma-nemzetség, a mely a mi időnkben Kozma -Sándort, a nagy főügyészt és Kozma Ferenczet, a világ legnagyobb -lóismerőjét, adta nekünk. E családnak még a nemesi neve is Leveldi -Kozma. - -Mária Terézia magyarpusztitó korszakát élték őseink. A veszprémi püspök -Padányi Biró Márton volt. Van neki még némi irodalmi neve is. De erős -nagy úr volt, hatalmaskodó indulattal. Származása és egyénisége tiszta -magyar, vallása buzgó, lelkes római, a minthogy a veszprémi püspök más -nem is lehetett, de politikája kutyahitü német. Igy tetszett a -magyarirtó kegyes királyasszonynak. - -Padányi Biró Márton püspök úrnak nem tetszett a kálvinista magyar se -szomszédnak, se alattvaló jobbágynak. De ha jobbágya volt, könnyen -elbánt vele. Elvette ökrét, lovát, gunyáját, gyerekeit s minden -jószágát, magát pedig szélnek eresztette, pokolba kergette, bujdosásra -vagy áttérésre birta s a ki nála maradt, németté tette. Igy tettek a -nagy uraságok is, az Esterházyak és a Zichyek s a nagy egyházi rendek -is, a zircziek, a Benczések, a veszprémi káptalan. Ma mind jó magyarok, -de akkor bolond volt a divat. Igy lett tele az öreg Bakony apró-cseprő, -kisebb-nagyobb sváb faluval. A honából, szülőföldéről kivert szegény -magyar föld népe akkor még nem mehetett Amerikába, elszéledt erre-arra. -Nagy a világ. - -A nemes emberrel nem lehetett elbánni ily könnyü szerrel. A nemes -emberre nem hajtott rá oly könnyen se iró, se biró, se végrehajtó. Ha -pedig hajduval akart volna rátámadni valami nagy uraság: a nemes ember -nagyon hamar fokosra, kardra, puskára kapott s arra se volt röst, hogy -segitségért beszóljon Szent-Gálra, Vámosra, Adáz-Tevelre vagy -egyik-másik közeli nemes faluba. A nemes ember mind atyafinak, mind egy -ősi családhoz tartozónak érezte magát. - -– Ne hagyjuk az atyafiakat! Ránk is kerülhet a sor. - -Ez volt a jelszó. - -Nehéz szó, erő is volt mögötte. Padányi Biró Márton püspök úr sehogy se -látta tanácsosnak a kis-lődi nemesek ellen hatalmaskodást kezdeni. Hanem -szemre birta őket szép szóval, álnoksággal. - -– Lássák be a nemes urak, békén egymás mellett nem maradhatunk. De én -rosszat nem akarok még se, pedig volna erőm, hatalmam mindenre. Hanem -van nekem nagy darab földem a Balaton partján, odaadom cserébe. A nemes -uraknak ugyan terhükre esik a költözködés és épitkezés, de én ezt is -szivemre veszem s minden kis-lődi tiz hold földért adok a Balaton -partján husz hold földet. - -Igy beszéltek a püspök úr is, küldött emberei is, sőt utóbb még a -járásbéli megyei tiszt urak is. A püspök úrnak, ha úgy akarja, messze ér -a karja. - -Jól van no! Gondolkodóba estek a nemes urak. De legelőször mégis meg -kell nézni azt a Balatonparti darab földet. - -Megnézték. Megmutatták nekik azt a földet, mely a három Dörgicse alatt a -hegyek lábán Akali és Örvényes közt elterül mind a viz partjáig. Ebből -bizony kikerül tiz hold helyett husz hold. - -Ritkás erdővel, vénhedett cserfákkal, vadrózsa és kökénycsalitokkal volt -benőve az egész terület. Valami kis szégyenlős patak is csörgedezett -rajta. - -– Irtani kell itt atyafiak! - -Hát hiszen az se nagy dolog. Nem őserdő az az erdő. - -– Hát ha a földje nagyon köves? - -Vágjunk belé. Száz helyen is belevágtak a likvágó kapával. Bizony volt -ott kő elég. Még pedig ökölnyi apró mozgó kő. De azért televény is -akadt. Helylyel-közzel lehet szántóföldet csinálni, legelőnek épen -türhető, bor is jó terem a dörgicsei hegyek oldalán, éhen halni épen nem -szükséges. - -Hanem azért mégis csak rossz csere lesz az. Nem lehet azt ugy sebtében -elfogadni. - -Megint csak előálltak a püspök úr besugói, üzenethordói, küldött -emberei. - -– Gondolják meg a nemes urak jól, de azért ne sokat késlekedjenek. A -püspök úr nagy úr, prókátor kezébe adja az egész falut. Neki nem kerül -semmibe, hiszen ott vannak az uradalmi fiskálisai Veszprém-, Zala- és -Somogyvármegyékben. Nem is egy, hanem három. A király az ő pártját -fogja. A Kanczellária, a Konzilium, a Nádorispán, az Országbiró, a -főispán, mind az ő kezére dolgozik. Mit ér ilyen hatalommal szemben -nemzetes uraimék minden erőlködése? Eltart a pörösködés huszonöt -esztendeig. Azalatt a költség koldussá teszi nemzetes uraimékat. Ha -sovány is az a csere: mégis csak jobb lesz azt elfogadni! - -Utóbb is ez lett a vége. - -Minden nemes kálvinista magyar család fölkerekedett Kis-Lődön s -átköltözött a Balaton-partjára. Átköltöztek a Kozmák és Kerkapolyak is. -Egyes egyedül a Vida-család maradt meg Kis-Lődön. Meg is verte az Isten. -Nem segitett rajta az se, hogy áttért a püspök úr kegyes hitére. Utóbb -nemességét is elkorhasztotta az idő. Németté lett, svábbá lett, a -faszénégetést és talicska-csinálást is megtanulta. Mikor ezelőtt épen -negyven esztendővel kezembe vettem a falu magyarságának ügyét, akkor már -egy Vida-sarjadék se tudta beszélni ősanyáinak édes magyar nyelvét. - -Ez is furcsa eset volt, másutt mesélem el. - -A nemzetségek szóbeli hagyományai szerint igy kerültek a Kerkapolyak a -Balaton partjára. Eredetileg hát az öreg Bakony szülöttei ők. - -Az illető családok hagyományai szerint sok kálvinista nemes család -mozdult akkor ki ősi örökéből. Emlegetik a Gondol, Sebestyén, Sólyom -nemzetségeket is. Valamennyi költöző nemzetség nem is Balaton-Udvarira -szállott, szálltak Szent-Gálra, Szent-Antalfára, Köves-Kállára, -Monoszlóra, Tót-Vásonyba, Akaliba és Balaton-Füredre is. - -De a nagy miniszter épen bakonyi termés. Ott született Szent-Gál -községében. Apja ott élt, ott halt. Ott van eltemetve a régi temetőben. -Majd megnézzük sirját is. - -A kis-lődi nemesek nem jártak szerencsével. A csere nem jól végződött. -Ivadékaiknak volt okuk megsiratni. - -A falut fölépitették, ma is áll. Közvetlenül a Balaton partjára -épitették, hogy a kacsák, libák utczáról, udvarról egyenesen mehessenek -a vizre. De a rák, hal, csuka és kárász is kéznél legyen minden -pillanatban, ha a nemzetes urnak kedve kerekedik hozzá. Nincs is olyan -falu több a Balaton partján, talán csak még Györök, mely annyira a viz -mellé huzódott volna, mint Balaton-Udvari. - -A ritkás erdőket, csalitokat, ligeteket kiirtották. Csináltak kertet, -legelőt, szántóföldet, kopasz mezőket. Akkor tudódott ki igazán, micsoda -átokverte vidék az. - -Eke, kapa megbolygatta azt a vékony, aszufüves televényt, a mely a -kavicstengert a ligetek árnyékában beboritotta. Megmozdult és felszinre -került a fehér kavics. Nem termőföld ez se fönt, se alant; nem is szirt, -nem is kőpad, hanem mozgó kavics, melyet ezer év óta hordanak le a -felhőszakadások a három Dörgicse hegyeinek oldaláról. S ha mélyen ásnak, -kutat furnak, a föld mélységeiben sincs egyéb, csak mozgó, recsegő fehér -tört kavics. - -Jöttek a záporesők, felhőszakadások s a megbolygatott kis televényt -lesodorták. De azért hoztak helyette uj kavicsot. Jöttek a viharok -Dobos-tetőről, Somlyó felől, az öreg Bakony tetejéről s a mikor -szárazság uralkodott, még a porszemet is kifujták a kövek közül, bele a -Balaton nagy vizébe. A Balaton-melléki viharhoz semmi se hasonlit. Oly -hirtelen jön az, hogy meg nem érzi se pók, se zöld béka, se állat, se -ember. De nincs is ott zöld béka se. Az is csak ott szeret tanyázni, a -hol egyéb zöldség is akad. Itt pedig nem akad. Az ökörfarkkóró se -magasabb arasznyinál, a kutyatej is előbb elszárad, semmint virágját -kinyithatná. Gombafélének hire sincs. Még a földi moha is sorvadásban -szenved. Itt-ott látni csak fülfűt, kövi rózsát, a mely a sima -sziklapadon is meg tud élni. De az is mind el van gémberedve. -Köröskörül, a merre a szem lát, nem lát egyebet, mint kövecstengert. Ez -a köves Arábia sivataga. A csörgedező patak is rég kiszáradt. Fönt, a -hegyek alján még van forrása, tavaszonkint ki is tör üde vize, de azután -a sivatagon csakhamar elmulik. Malmot se lehetett rajta fentartani. -Épitettek ugyan, de utóbb még a kövét is elhordták a viharos szelek. -Itt-ott egy-egy busuló kökénybokor, az se hoz gyümölcsöt soha. És sárga, -apró vadrózsa, hogy legyen valami legalább, a mi a vigyázatlan gyereket, -állatot véresre karczolja. Lábnyi hosszu óriási gyikok czikáznak néha az -ember előtt. Szinte nehéz elgondolni, miből élnek. - -Ilyen lett a vidék. A falu temetőjét, a temető sivatag képét, a sziv -alaku sirkövek történetét leirtam már a »Két temető« czim alatt a -»Balatoni Utazás Vége« czimü munkámban. Igazán irtam le. Olyan az egész -környék. - -Ide telepedett hát le a kis-lődi kálvinista magyar nemesség. De magyar -maradt és szabad és független, habár szegény is. Mégis jobban járt, mint -a Kis-Lődön maradt Vida-nembeliek, a kik németté váltak és robotossá. - -De az unokák már megkisértették, nem lehetne-e Udvariból menekülni. -Nemzetes Kozma Ferencz uram már ügyvéd lett, tekintetes úr lett s el is -költözött Somogyvármegyébe Kőröshegyre s onnan még tovább, a belső -Somogyba. De vele s gyerekeivel, a nagy főügyészszel s unokáival, a -költőkkel, Kozma Bandival s Bárd Miklóssal ez elbeszélésem folyamában -már nem lesz dolgunk. Csak később egyszer emlitem meg tisztes nevét. A -Kerkapolyakról kell folytatnom elbeszélésemet. - -A Kerkapolyak több ága is elhagyta Udvarit. - -István, a hires követ és alispán, már Kővágó-Eörsön lakott s ott volt -tekintélyes birtokos. Testvéröcscse, János, a nagy miniszternek édes -apja, már Veszprémvármegyében vert gyökeret s nem is kisebb helyen, mint -Szent-Gálon a királyi vadászok között. - -Ezekről kell elmondanom, a mit tudok s a mi megérdemli nyájas olvasóim -figyelmét. - -A nemességszerző I. István 1640 körül született s a hóhér-királytól, I. -Lipóttól szerezte meg – mint emlitém – 1685-ben czimeres levelét. A -család nemesi előnévül e szót használta: Kővágó-Eörsi. Benne van-e e szó -a levélben: nem tudom. De épen e nemesi előnév használata bizonyitja, -hogy valami köze már a tizenhetedik század közepén is volt -Kővágó-Eörshöz. - -E falu különben szintén Balaton-parti falu, noha nem közvetlenül a -partra épitve. Hatalmas nemessége s kitünő birtokosai voltak hajdan is s -vannak még ma is. Kerkapoly-ivadékok is lakják ma is. - -A nemes ember egyébiránt hajdan akár szülőfölde, akár valamelyik nemesi -birtoka után szabadon választhatott s használhatott nemesi előnevet. Nem -ugy volt, mint most. A királyi adomány nem volt hozzá szükséges. Mi köze -is van ahhoz a királynak? Ha a nemzetség maga s a vármegye s a megyei -nemesség tudtul vette, elfogadta, jóváhagyta: szent volt a nemesi előnév -s azon már semmiféle királyi hatalom változtatni nem tudott. - -Az ősi, Árpáddal egyidős Szalók-nemzetség, egyik tagja megszerzi -Borsodban Bessenyő birtokot. Ettől kezdve nevezi magát majd Bessenyei -Szalóknak, majd Szalók-nembeli Bessenyeynek. Utóbb is századokon -keresztül rajta maradt a Bessenyey név. Az igazi Szalókyak -Veszprémmegyében vannak. A Marczal vidékén fekszik egymás mellett -Nemes-Szalók és Pór-Szalók. Tehát az ős Szalók ivadéka teljes joggal -nevezheti magát vagy Szalóki Szalókynak, vagy mind a két Szalóki -Szalókynak, vagy ha tetszik: Nemes-Szalóki Szalókynak. - -Van egy nemes barátom: Karcsay. Ő még az Álmos vezér korabeli Karcsának -egyenes ivadéka. A Csallóközben fekszik egymás mellett a sok Karcsa nevü -falu. Tizenhárom falu ugyanazon a néven egy csomóban. Nincs az a -postamester a világon, a ki valami levéllel el tudna igazodni, ha -mindegyik Karcsának valami jelző neve nem volna. Az egyik például -Etre-Karcsa, a másik Damazér-Karcsa, a harmadik Omode-Karcsa. S igy -tovább. - -Már most néhai nemes, nemzetes és vitézlett Georch Illés urunk, nagy -jogtudós könyviró urunk nemesi előneve »Karcsai« volt. De melyik -Karcsai? Természetesen Etre-Karcsai. Igy hivták Pozsonyvármegyében: -Elias Georch de Etre-Karcsa, magyarul: Etre-Karcsai Görcs Illés. - -A puszta »Karcsai« nevet el nem nézték volna neki a nemes urak. Mert ez -azt jelentette volna, hogy mind a tizenhárom Karcsától származik a -nemesi előnév. Ez pedig nem igaz, tehát nem is szabad. Csak igazi -Karcsaynak szabad ez. A kinek őse még együtt csatázott és együtt -áldomásozott Álmos és Árpád vezérekkel. Ennek a nemesi előneve tehát -minden félreértés elháritása végett latinul igy szól: »Karcha de -Tredecim-Karcha«; – magyarul pedig igy szól: »Mind a Tizenhárom Karcsai -Karcsay«. Ám mutasson szebb nevet valamelyik skót nemes vagy spanyol -hidalgó. - -Igy volt Pestvármegyében a »Mind a Hét Kátai Kátay« nemezetség. - -Kisfaludy Sándornak, a nagy költőnek, Csák volt az igazi családi neve. -Egyik őse megkapta Sopronvármegyében Kisfaludot s elnevezte magát -Kisfaludi Csáknak. Csak azért, hogy a többi Csákkal össze ne zavarják. -Rajt maradt a Kisfaludy név egyéb nemesi előnevekkel. - -A Jókay-nemzetségnek nem a király adta az »Ásvai« előnevet. Az én -nemzetségemnek se a »Ráczkevi« nemességjelzőt. Mégis joggal használjuk -sok száz év óta. Deák Ferencz nemzetségének semmi nemesi előnevet nem -adott I. Lipót, a hóhérkirály. Deák Ferencz teljes joggal használhatta a -»Zsitkóczi« vagy a »Zalatárnoki« előneveket, mert ezek Deák-birtokok -voltak. Kétséges, vajjon a »Kehidai« előnevet joggal használhatta -volna-e? Ő ugyan nem is használta, de az országgyülés ezt az előnevet -irta föl temetésekor nemesi czimerére. Ostoba észszel. Mintha bizony ez -a szó: Deák Ferencz nem százszor többet jelentene, mint ez a szó: -Kehidai Deák Ferencz. - -Balgatag korszak. Léha nemzedék. Hitvány utódok! - -Hajdan a nemesség disz volt, vagyon, erő, hatalom, jog és szabadság volt -s akkor a nemes szabadon alkothatta előnevét. Most a nemesség semmi. -Csupa hivalkodás. Léha lelkek silány vágya, nevetni való törekvése. S -most a nemesi előnevet valami nagy és szent dolognak tartják. - -Nem is tekintik semminek, ha nem a király adja s nem kutyabőrön adja. -Legfölebb a kutyabőrt engedik el. - -A ki nemesi előnevet királyi adomány nélkül használ: idézik a -rendőrségre, huzzák-vonják, el is itélik, szakértőket is mozgósitanak -ellene, mintha fölgyujtotta volna a szomszéd kazlát. - -Buta német ész. Ha valaki y betüt használ i betü helyett, azért is -pörlik, büntetik és megbélyegzik. A lapok czikkeket irnak miatta s -követelik az y betü sérthetlen szentségét. - -Hát most itt vagyunk. De másfél száz év előtt még nem jutottunk idáig. - -A Kerkapoly-nemzetség feje és öregje teljes joggal vehette föl a -»Kis-Lődi« és a »Balaton-Udvari« nemesi előnevet. Nem ezt vette föl, -hanem a »Kővágó-Eörsi« nevet, minthogy e faluban volt legnagyobb, -legtekintélyesebb nemesi birtoka. - - -II. - -(A nemességszerző Kerkapoly. – Kerkapoly István, a jeles alispán. – -Házassága. – Deák Ferencz társai Zalában. – Az alispán második házassága -és halála. – Gyerekei. – Móricz, Tivadar, Balázs. – Csuzy Pál -végrendelete. – A hires Csuzy-pör. – A becsehelyi rettentő éjszaka. – Az -én munkám a pörben. – A nagy miniszter édes apja. – Édes anyja Bodor -Zsuzsánna. – Milyen asszony volt? – Gyermekeik.) - -Adataim a család leszármazására s elágazására nézve nem tökéletesek. -Legalább az első két ízről nem. - -Az én adataim szerint a nemességszerző ősnek, I. Istvánnak, fia I. -Ferencz volt. Ez már Balaton-Udvariban lakott, legalább élete második -felében. 1725 körül született s felesége Sebestyén Juliánna volt. Okos -és szerző ember volt – ezt jegyzi meg róla a szóbeli hagyomány. - -Ennek fia, I. János, a nagy miniszter öreg apja. 1756-ban született s -1808. évi április 4-én halt meg. Felesége, Szent-Király-Szabadjai Cseh -Erzsébet. Bölcs férj, derék feleség. Gyermekeiket gondosan nevelték s a -magasabb iskolákon tanittatták. Több helyütt volt birtokuk s azt -jókarban tartották s tetemesen szaporitották. - -Ezeknek volt elsőszülött fiuk Kerkapoly II. István, a hires alispán és -követ. - -Nem akarom életrajzát egészben összeállitani. Zalavármegye közönségének -feladata ez. De életének és közpályájának némely részletére mégis ki -kell terjeszkednem. - -Kerkapoly István, István néven a II-ik, a túl-a-dunai tisztes birtoku -köznemes szokott nevelésében s minden jó tudományában részesült. Ő még -Balaton-Udvariban született, noha utóbb életének egész felnőtt ifju- és -férfikorát Kővágó-Eörsön töltötte. Itt volt állandó lakása, uri háza és -szép birtoka, melynek némely része lenyult a Balatonig, sőt – mint -nemesi birtok – kiterjedt a Balaton vizére is. Nádlás, halászat és -rákfogás dolgában ez is ért valamit. De nemes urnál pénzbeli értéket -alig képviselt. A nádat megtartotta saját gazdasági czéljaira. Legfölebb -kölcsön adott pár száz kévét jó barátnak, atyafinak, jó szomszédnak. -Rákot, halat készpénzért el nem adott volna soha. Világ csodájaként -emlegették volna. Világ csufja lett volna a neve. Akármennyit fogtak -jégen, vizen halászai, cselédei, ha kocsiszámra fogtak is, abból eladni -nem volt szabad. Igy hozta magával a nemesi jó erkölcs és a tisztesség. -Sőt áldozattal járt. Mert a hal- és rákbőség alkalmából lakomát kellett -rendezni s arra meg kellett hivni boldog-boldogtalant. Még a czigányokat -is. Vidámság lett belőle, dinom-dánom. Ha mégis sok volt a hal, ha igy -se fogyhatott el: akkor meg kellett emlékezni a tiszteletes urról, a -rektor urról, nótárius urról, a szolgabiróról és pandúr-hadnagyról, az -atyafiakról és jó barátokról. Mindenüvé kellett küldeni nagy nyalábot. -Azután a halászok, cselédek, nyájőrzők is megkapták a maguk bőséges -jutalékát. - -Kerkapoly háza vendégszerető ház volt. Sok gyermek is volt. Öt fiu, -három leány. A kényelmes uri lakás gyakran ugy megtelt, hogy az ember -alig talált helyet, hova tegye bundáját, süvegét, tajtpipáját. Deák -Ferencz is ellátogatott oda rendesen. Egyszer egyik szép tajtékpipáját -el is vesztette ott szépen. Pedig maga is emlékként kapta nemes -Gömörvármegyétől. Anno 1835. Valami jókedvü nemes atyánkfia emelte el, -hogy valamikor eldicsekedhessék: ime, ez még Deák Ferencz pipája volt. -Sokszor megfordult a háznál Kisfaludy Sándor is, Zala nagy költője. - -De ne ugorjunk az események elé. - -A pápai öreg kollégiumot Kerkapoly II. István se kerülhette el. Azután -megszerezte az ügyvédi oklevelet. Azután házasságra gondolt. - -Volt a nagy-vázsonykeői uradalomnak egy jeles embere: Kelemen Ferencz s -felesége, Murmon Jozéfa. Nyilt, szép uriház hős Kinizsy Pál régi -várában. Két leány volt a háznál. Róza és Klementina. -Veszprémvármegyéből a daliás Puzdor Dániel viaskodott az egyikért. -Gazdag nemes ifju, sok ezer holdnyi Bakonynak az ura. A másikért pedig -Kerkapoly viaskodott Zalából. Délczeg fiu ő is, noha Puzdorhoz képest -szegény fiu. De ő elnyerte annak kezét, a kiért lángolt s azután Puzdor -Dániel is elnyerte a magáét. - -Kelemen Róza lett hát Kerkapolyné, a délczeg fiuk és ragyogó szépségü -leányok édesanyja. - -Az ifju férj csakhamar a szigligeti uradalomnak lett fiskusává. És -csakhamar főszolgabiró a tapolczai járásban. Esze, becsülete, az -emberekkel való bánásmódja meghóditotta számára a vármegyét. Jó barátja -lett a keszthelyi gróf is, a nagy Festetich György fia. - -De jó barátja lett Deák Ferencz is. A mi nagy szó. - -Zala volt az ország vezérlő vármegyéje 1825-től kezdve. Eleintén -el-elragadozták tőle a babért Sopron Felső-bükki Nagy Pállal, Bars -Galantai Balogh Jánossal, Borsod Ragályival és Palóczyval, de mindez -csak ideig-óráig tartott. A mint Zala Deák Ferenczet küldte az -országgyülésre, azóta Zala vezérségét el nem vitatta senki. Még -Széchenyi, még Wesselényi is szivesen engedte neki át a vezéri pálczát. - -De hát csupán Deák Ferencz alakja és egyénisége volt ennek egyedüli oka? - -Nem. Még maga Deák Ferencz is csak barátai társaságában lett azzá, a -mivé lett. - -Minő társaság volt az! - -Deák Antal, a komor bölcs, a szigoru római jellem! - -Oszterhuber-Tarányi József, a kinek lelke nem ismert nagyravágyást, de -ismerte, érezte és teljesitette a magyar nemes minden szent -kötelességét. - -Kisfaludy Sándor, a lánglelkü költő, a kinek lelke utóbb aggódott s -érzelmei hüvösebbek voltak, mint koráé, de a kit a magyar fajáért lobogó -lelkesülésben soha senki felül nem mult. Sem, a kik előtte, sem, a kik -utána éltek. - -És Csányi László, függetlenségi harczunk egyik kormányzója s legdicsőbb -vértanuja! - -És Kerkapoly István, a vármegyének bölcs és nyugodt kormányzója, -országgyülési követe s hosszu időn át alispánja. - -Sok lánglelkü férfiu vette körül Deákot Zalában, most csak ezeket -emlitem föl. - -Ha ezek nincsenek, Deákot a maga zajkerülő és nyugalomáhitó lelke sohase -engedte volna az ország élére állani s a nagy világ sokadalmába -belekeveredni. Megmaradt volna kehidai bölcsnek, a kit az ország nem -tudott volna fölfedezni. De ezek kérték, ezek biztatták, sulyos -aggodalmaiban ezek vigasztalták s szelid és nemes erőszakkal ezek -szoritották előre-előre! - -E férfiakhoz volt méltó Kerkapoly István. - -Neje, a szép Kelemen Róza, korán elhalt. A mikor elhalt, még kisebb -leányok, fiuk voltak a háznál. Még jól esett volna, hogy anyjuk legyen. -Maga Kerkapoly is még erős, délczeg férfiu volt. Alig ötvenöt éves. Uj -házasságra gondolt. Talált is magához való derék, nemes urnőt. Özvegy -Forintos Ferencznét Mihályfán, Sümeg mellett, Zalavármegyében. Márczius -3-án volt az esküvő a menyasszony templomában 1848-ban. Fényes esküvő. A -vármegye hires első alispánja a vőlegény. A menyasszony is vagyonos, -nagy zalai nemzetség. Tiz napig éltek együtt. Még a mézes heteket élték, -feleségét még haza se vihette Kővágó-Eörsre. Agyában vérömlés támadt s -meghalt 1848. évi márczius 13-án. Holttestét Kővágó-Eörsre szállitották -s nagy gyászszal ott temették el. Temetésére megjelent az egész -vármegye. Ekkor volt 58 éves. - -Maradékairól is szólnom kell. - -Legidősb fia: Kerkapoly Móricz. A vármegye nemesi testőrré választotta. -Deli, szép szálas ifju. Onnan átment a Koburg-huszárezredhez -főhadnagynak. A függetlenségi harcz alatt a nemzet mellé kellett -állania. Kapitány lett azonnal s azután a Nádor-huszároknál őrnagy. A -szenvedésből is ki kellett részét vennie. Hét évig nyomorgott -várfogságban. Vas a kezén-lábán. Kiszabadulása után a szép Sümeghy Marit -vette el feleségül Söjtörön. E kiváló urnőről szóltam már röviden »Deák -Ferencz és családja« czimü művemben. Édes apja Deáknak egyik legjobb -barátja. Az urnőt leánykorában ugy szerette Deák, mintha saját édes -leánya lett volna. Ő volt a legbuzgóbb házasságszerző. Az 1869-iki -országgyülésen Zala tapolczai kerületét képviselte Kerkapoly Móricz. A -halál 1889-ben rohanta meg mintegy 70 éves korában. Két leánya volt. -Fiuága kialudt. - -A második gyermek leányka volt, Jozéfa névvel. A hirneves, egykor -fölötte gazdag Diskay-nemzetségből lett Diskay Lajos felesége. - -A harmadik gyermek is leányka volt: Amália, másik ágból származott -Kerkapoly Sándor felesége. Férje korán elhalt. Ezelőtt ötven évvel. Ő -maga, mint mindenki által tisztelt agg urnő, ma is él az ősi birtokon -Kővágó-Eörsön. Közel nyolczvan éves. - -A negyedik gyermek az én Kerkapoly Tivadar barátom. Ma is él, ma is -jókedvü, Szent-Gálon, Veszprémvármegyében. 1829-ben született. Ifju -korában ő se lehetett más, mint honvéd és hős. A szó teljes értelmében -száz csatában viaskodott s azt se tudja, hány sebet hozott haza. De -mikor hozta haza? Ha e kérdésre meg lehetne felelni! Élete ragyogó -regény. Világos után besorozták az osztrák hadseregbe. Ott is méltó -maradt magához s nevéhez. Átment a lengyelekhez s a hős nemzet utolsó -szabadságharczát is végigküzdötte 1863-ban. Megint elbukott a hős nemzet -s ő kettétört kardjával akkor jött haza. Három gyermeke van. Köztük egy -ifju tartja fenn majd ágát. - -Az ötödik gyermek Kerkapoly Balázs. Gyönge ifjukorban bár, de ő se -lehetett más, mint vitéz honvéd. Harmincz éve halt meg. 1861-ben -vármegyéje az alkotmány pillanatnyi helyreálltakor főlevéltárnokává -választotta. - -E tiszti állásában rettenetes balesete támadt. Ha röviden is, meg kell -emlitenem. Nekem is volt vele dolgom. - -Egerszegen van a vármegyei levéltár. Ott végzi hivatalos dolgát, ott -pipázgat a főlevéltárnok. - -Egyik napon hire futamodik, hogy Csúzy Pál, a hires becsehelyi nábob, -nagy beteg, talán meg is hal. Egyenes örökösei alig vannak, de -végrendelete ott van a levéltárban. Kerkapoly Balázs őrzi, a -főlevéltárnok. Az uradalom négyezer hold, hatalmas erdők, számtalan -lábas jószág, juhnyájak, kondák, sok pénz, sok bor, sok eleség, tele -kastély, tehát bizony nagy örökség, nagy dolog. - -Megjelenik a főlevéltári hivatalban egy tekintélyes ügyvéd. Jó -családbeli, előkelő név, Kerkapolynak régi ismerőse, jó barátja. - -– Jó reggelt, pajtás! - -– Hozott isten! Mi járatban jösz? - -– Sürgős dolgom van nálad. Az öreg Csúzy ebül van. Becsehelyre kell -indulnom. Nesze! - -Elővesz egy irást s odaadja Kerkapolynak. - -Az irás az első alispán sajátkezü irása, melyben elrendeli, hogy a Csúzy -Pál-féle végrendelet kiadassék s utasitja a főlevéltárnokot, hogy Sk. L. -hites ügyvéd elismervényére az ő kezébe haladéktalanul adja át azt. - -– Szivesen, pajtás! - -Nézi a könyveket, rögtön megtalálja a végrendelet számát, ki is veszi -helyéből, át is adja az ügyvédnek, az ügyvédnél már kész is az -elismervény, azt átveszi, beiktatja s az alispáni utalványnyal együtt a -végrendelet helyére teszi. - -Rendben van minden. Tökéletesen jogos és törvényes az eljárás. Az ügyvéd -el is száguld a végrendelettel, a kapu előtt várta már kocsija. - -Mi hiba lehetne a dologban? - -Az alispán nagy tekintélyü és szigoru ember. Épen ott van most is a -vármegyeházban saját hivatalos szobáiban. Egy percz alatt meg lehet -kérdezni. De mire való megkérdezni? Az irást és aláirást jól ismeri. A -hivatalos pöcsét is rendben. Még a papiros is a vármegye papirosa. Az -irást is most irták, a porzó még hiánytalan rajta. Micsoda bolond ember -lenne, a kinek kétség támadhatna az agyában s oda menne kérdezősködni az -alispánhoz? - -De hiszen az ügyvéd élő ember, hires család, vagyonos is, ott fekszik -elismervénye is, jó ismerős, jó barát, ki gondolhatna valami rosszra? Az -is mindennapi dolog, hogy öreg ember, ha egészsége ingadoz, magához -veszi végrendeletét s még egyszer átnézi, megfontolja, egyik-másik -ponton talán változtat is. - -Bizonyára ez az eset Csúzy Pállal, a becsehelyi öreg urasággal is. - -Ebédnél összejön a főlevéltárnok az alispánnal s beszélgetés közben -véletlenül azt mondja neki: - -– No, az öreg Csúzy Pál is kivette végrendeletét, talán meg akarja -változtatni. - -– Ki adta ki? - -– Én magam. - -– Ki utalta ki? - -Kerkapoly Balázs elnevette magát. - -– Ugyan, ne mókázz, kedves alispánom, hiszen te magad utaltad ki. A te -irásod, aláirásod, pöcséted. - -Az alispán nagyon komoly arczot vágott. - -– No, édes barátom, a tüzes istennyila belé is ütött a dolgunkba, mert -én ugyan neked se irást, se aláirást, se pöcsétet nem adtam! - -De már erre mind fölugráltak az urak. Hallatlan gonosz tett. Soha ilyet -nem hallott a világ. Fényes nappal, a vármegye házában hamis irással és -hamis pöcséttel koholni alispáni utalványt. - -Félben szakitották az ebédet s futottak a levéltárba. Megnézték az -alispáni utalványt. Hát az bizony egészen hamis és koholt. Megnézték az -ügyvédi elismerést. De az már igazi, ha ugyan az ügyvéd azt is el nem -tagadja. - -Mit csináljunk? - -A végrendeletet megsemmisithetik most már a gonosztevők, tetszésüktől -függ s az esetben a jogosult örökösök és hagyományosok végképen elesnek -minden örökségtől és hagyománytól. Pedig egy millióról vagy többről van -szó. - -Hol a pandúrhadnagy? Hol a legügyesebb pandúrkáplár? Hol a leggyorsabb -pandúrok? - -Utánuk a gonosztevőknek! - -No-no, még se olyan gyorsan. Hiszen él az öreg Csúzy Pál. Hátha magáévá -teszi az ügyvéd dolgát? Hátha változatlanul hagyja azt a végrendeletet -vagy szabad tetszése szerint ujat csinál? Akkor nincs kár, nincs -jogsérelem s kinek mi köze a dologhoz? Igaz, hogy a hamis alispáni -utalványt akkor is koholta valaki s ezért lakolnia kell, de ez már mégis -enyhébb dolog. Nagy családok, ismert nevek vannak kérdésben. Zajt ütni -idő előtt nem tanácsos. Végre is egy turóért ne üssük agyon a macskát. -Sebten értesiteni kell az öreg Csúzy Pált. - -De hogyan? - -Telefon nincs, táviró nincs, vasut sincs, Becsehely pedig Egerszeghez -még se puskalövésnyi távolság. Az ügyvéd pedig jó három órai egéruttal -előre van. - -Kerkapoly Balázs nem sokat adott az okoskodásokra. Hiszen koczkán van az -ő becsülete is. A legjobb lovakat fogatta be s nyargalt lóhalálában -Becsehelyre. Majd ő beszél az öreg Csúzy Pállal. - -Öreg éjszaka volt már, a mikor Becsehelyre ért. Rohant a kastélyba. -Néhány szoba ablaka vigan világitott. Tehát fent voltak még az uraságok. -Az inasok, cselédleányok utját állották. Azokat félretaszigálta s -egyenesen berontott a nagy palotába. - -Sokan voltak ott. Mind férfiak s mind ismerősök. Csak lassanként kezdte -őket felismerni. A nagy tűzben, lángban, sietségben kápráztak szemei. Az -első pillanatban senki se szólt, mintha megmerevedett volna mindenki. -Legelőször az ügyvédet vette észre. - -– Csakhogy itt vagy. Utánad futok! - -Azután a szolgabirót s az esküdtet vette észre, a járás tisztviselőit. - -– Te is itt vagy, szolgabirám? Te is, esküdt pajtás? - -Nagyot lélegzett, kezdett megnyugodni. Hiszen itt a vármegye -főtisztviselői, a közigazság hivatott őrei. Még se oly nagy a baj. - -Lassubb hangon kezdett beszélni. - -– Add vissza, Laczi, azt a végrendeletet, vissza kell vinnem a -levéltárba s aztán beszélni akarok az öreg Csúzy Pállal. - -Valaki elnevette magát hangosan. - -– No, azzal ugyan beszélhetsz. - -Oda mutattak az ágyra, a mely fel volt bontva s a melyben öreg ember -feküdt. Ősz haja, ősz bajusza, halvány arcza. Keze a takaró alatt. -Nyugodtan alszik. - -Odamegy, szólitja az alvót. Az alvó nem felel, nem is mozdul. Halott -fekszik az ágyon. Az a halott az öreg Csúzy Pál. - -Rettenetes jelenet következett. Látta, hogy rablók és gyilkosok -barlangjába került. Az a kaczagás mindent elárult. Elszánt, hidegvérü -gonosztevőkkel van dolga. Ő magában áll, segitsége nincs. Éjszaka van, -körülötte minden idegen. Meg kell itt halni. - -Hát hiszen nagyobb baj is van a világon. Látta már ő a halált ott a -csatamezőkön. Az se vak, az se bolond mindig. Előrántotta jó -huszár-pisztolyát s rárivalt az ügyvédre: - -– Adod vagy nem adod, gazember, azt a végrendeletet? - -E pillanatban öt pisztoly meredt egyszerre a szeme közé. - -Elmondom az esetet főbb vázlatában. Szinte hihetetlen. Közölhetném a -neveket is. Régen történt. Senki se él már a szereplők közül. Zalában -még mindig sokan vannak, a kik emlékeznek a rettenetes esetre. Még -Veszprémvármegyében is él egy-két ismerősöm, a ki nem feledte el. De a -neveket még se közlöm. Nagy családok ifjabb nemzedékének fájdalmat -okozhatnék. S mire való volna az? A hires Csúzy-per lett belőle. -Negyvenöt év előtt az egész ország beszélt róla. - -Egyik pisztoly se durrant el a szemközt állók között. Kerkapoly -visszanyerte hidegvérét. Ha egyet agyonlő is a gonosztevők közül, ott -marad a többi s elvégez mindent, a mit el akar végezni. De ők se merték -az egyetlen igaz embert agyonlőni. Nem akartak gyilkosok is lenni. - -Hanem többet mertek. - -Hamumerő vaslapáton kivettek a kandallóból egy csomó izzó parazsat s az -ügyvéd szép gondosan rátette az igazi végrendeletet. Ott égett el, ott -hamvadt el a főlevéltárnok szemei előtt. Még azt is jól látta, a mint az -égő szikrák ott czikáztak, ott játszottak, ott kergetőztek az elégett -papir hamvain. - -De ez félmunka volt. - -Készitettek uj végrendeletet. Hamisat, koholtat, istentelent. Ráirták a -holt ember nevét. Aláirták a tanuk. Hitelesitette nyugodtan a szolgabiró -és esküdt. Aláirták szépen s ráütötték a nemes vármegye hiteles -pöcsétjét. Olyan igaznak látszó végrendeletet készitettek, mintha az az -országbiró, vagy a nemes káptalan előtt készült volna. Nem lehetett -benne semmi kétség. - -De még fel is olvasták, a hogy szokás. Oda álltak vele a halottas ágy -elé. Sőt meg is kérdezték a halottat. - -– Ugy-e, ez az igazi végső akaratod? - -A halott nem felelt. - -Akkor odament hozzá egy ember, vasmarokkal belemarkolt ősz hajába s a -holt ember fejét előre hajtogatta. - -– Bólints hát, legalább, vén gazember, ha nem akarsz felelni. - -S a vasmarok alatt bólintott a halott. - -Kerkapoly Balázs, mintha az esze el akarta volna hagyni, oly sietséggel -nyargalt Egerszegre, hogy hivatalosan följelentse a Becsehelyen -látott-hallott borzadalmas éjszakai dolgokat. - -Az álörökösök pedig beleültek az uradalomba, pénzzé tettek minden -ingóbingót, levágták az erdőket, élték világukat s pusztává tették az -egész gazdaságot. - -Egy millióért sokat meg tud tenni a korszerü könnyelmü ember. - -Jól van, megtörtént. Nagy botlásai vannak a természetnek is. Ritka és -különös bűntett, valamikor és valahogy csak meglakolnak érte, a kik -elkövették. Utóbb mégis csak elmulik minden és mindenki. A feledés -elboritja örökre a multat. - -De hol van hát a megtorlás? Hol az igazság? Hol a rettenetes kórság -orvoslása? Hol vagytok ti birák, rendőrök, csendőrök, főtisztviselők, -büszke és hatalmas kormányzó férfiak? Álljatok hát elő! - -Veszett időket éltünk akkor. - -Ránk zudult a Schmerling-nevü önkény német uralma. Egy szép őszi napon -elhagyta helyét az ország minden tisztviselője, a ki hazafi volt. Isten -tudja, minő férfiak kerültek Zala vármegye élére. A Csúzy-per megindult, -a vizsgálatot megkezdették, de csak ugy tessék-lássék módra. A bitorlók -a hatalom árnyékába huzódtak. Az olyan férfiaknak, mint Kerkapoly Balázs -és szigoru alispánja, hallgatniok kellett. Ha szólnak, betörik a -fejüket. Odujokba kellett vonulniok. - -Elvégre azok is belátták, a kik a hatalom csúcsán üldögéltek, hogy a -Csúzy-pert ugy hagyni, a hogy van, nem lehet. Elvették Zalavármegyétől s -Veszprémvármegyére bizták. Csináljon vele, a mit tud. - -Igy került utóbb hét-nyolcz év mulva az én kezembe is. Meg nem tudom -most már mondani, hányadik fiskus voltam benne. A fiatal ember -buzgalmával nyultam bele. A mindenféle irások kocsiderékkal voltak már. -Mindenkit az a veszély fenyegetett, hogy belefulad az irásokba. A -vármegye huszárjai talicskával hordták hozzám. Gyerek-észszel azt -gondoltam, no majd én valahára dülőre juttatom az igazságot. Lakoljanak -a bűnösök, diadalmaskodjanak az ártatlanok. - -Hiábavaló dicsekedés lett belőle. - -Gyarló dolog a biróság. Ha valakit el akar itélni: elitéli, ha az Jézus -Krisztus is. Megtörtént. Ha pedig valakit nem akar elitélni, nem itéli -el, habár édes anyját kegyetlen halállal gyilkolta is meg. Erre is tudok -példát. - -A Csúzy-per tetteseit nem akarta elitélni. - -Az én törvényszékem ugyan megállta a helyét s azokat, a kik -megérdemelték, kegyetlen vád alá helyeztettem, de nem ért az semmit. A -királyi táblára került az ügy s ott a terhelő iratok szőrén-szálán -elvesztek. - -Elförmedtünk. De azért összedugtuk a fejünket uj vizsgálat után láttunk -s annyira-mennyire kipótoltuk a hiányokat. Ez se ért semmit. A királyi -táblán megin csak elvesztek a fontosabb irományok. - -Ejh-hajh! Manó vesződjék az ilyen ügygyel. Minden buzgóságom ugy -lelohadt, magam is nevettem rajta. Utóbb a szolgabiró is meghalt, az -esküdt is, az ügyvéd is meghalt. Én is elhagytam a vármegyét és szegény -jó Kerkapoly Balázs barátom is meghalt. Soha se tudtam neki elégtételt -szerezni. Az iratokkal tele lett egy pincze. Most is megvannak, ha -negyven év óta el nem fütötték őket. - -A hires alispán hatodik gyermeke megint leányka volt. Róza Eösy Imréné, -ott lakik az ősi birtokon. - -A hetedik gyermek István volt, apja nevét viselte. Tiz-tizenkét éves -lehetett 1848-ban, honvédnek be nem vehették. Együtt tanultam vele a -pápai főiskolán, noha ő öreg diák volt mellettem. Héviz-Györkön, -Pestmegyében hunyt el, mint kedvelt lelkipásztor. - -A nyolczadik gyermek megint fiu. A neve: Kálmán. Köves-Kállán lakott. -Csekő-lányt vett feleségül. Talán most is él, de már öreg legény. - -Ime, a hires alispán ágazata. Maga jeles kormányzó, jeles követ, a nagy -Deák testvérek barátja. Nyolcz derék gyermeket adott a hazának. Köztük -három hős honvédet, egy országgyülési képviselőt s egy buzgó lelkészt. -Emlékezetét ne felejtse a feledékeny korszak. - -Térjünk át most a nagy miniszter ágára. - -Az alispánnak még négy testvére volt. Az alispán 1789. évi márczius -26-án született. Utána 1791. évi november 7-én II. Ferencz nevü öcscse -látott napvilágot. - -Ez balaton-udvari birtokos maradt s voltaképen csakis ő maradt az ősi -fészekben. Talán tévedhetek, de ugy tudom, ugy értesültem, hogy az ő -felesége is Cseh családbeli leány volt Szent-Király-Szabadjáról, mint -édes anyja. Két fia és egy leánya maradt. Kerkapoly Sándor uradalmi -tiszt volt. Kerkapoly János Köttsére, Somogyvármegyébe költözött s ott -volt birtokos. A leány pedig: Juliánna Fehérvármegyébe került Czeczére, -mint az ottani jóhirnevü lelkésznek, Töröknek, hitestársa. - -Azután következett időrendben a nagy miniszter édes apja, Kerkapoly II. -János. Ez volt a hires alispán harmadik testvérje. Szomoru a története, -részletesen kell elmesélnem. Előbb azonban megjegyzem, hogy a negyedik -testvér, József, 1797. évi julius 9-én született, de hétnapos korában -meghalt. Az ötödik testvér leányka volt: Kerkapoly Zsuzsánna, született -1798. évi október 17-én. Életéről, haláláról alig tudok valamit. - -Most már nyájas olvasóm türelmét nem fárasztom tovább a család -leszármazásának s elterjedésének száraz adataival. Ezentul csak két -férfival lesz dolgunk. Az egyik a nagy miniszter, a másik az ő édes -apja. Itt már nagy emberi s nagy országos érdekü események közé jutunk. - -Kerkapoly II. János 1794. évi deczember 14-én született -Balaton-Udvariban. Magas középtermet, hatalmas és bátor lélek. Szép, -deli alak, de csöndes, nyugodt természet. Igy mondták nekem, a kik -ismerték. - -Zalavármegyéből nősült, – most már nem is tudom biztosan: Henyéből vagy -Monoszlóból. Mind a két faluban volt feleségének öröksége. Szülőfalva -azonban, mint utóbb hitelesen értesültem, mégis Henye, helyesebben irva: -Balaton-Nemes-Henye. - -Felesége: Bodor Zsuzsánna, Bodor Sándor és Tóth Zsófia leánya, született -1799. évi ápril 6-án. A Bodor-család ma is megvan. Jónevü, tisztes -vagyonu kis-nemes család. A leány nagyon szép volt, okos, eszes, -egészséges, egyszerü, de nemes gondolkozásu. A jó anyának, a jó -asszonynak, a jó feleségnek örök mintaképe. Leánykorában, sőt fiatalabb -korában se ismertem, de 1851 óta jól ismertem s huszonkét éven át erősen -figyeltem rá. Fia, a nagy miniszter, rendkivüli ember volt, hozzá -hasonlót nem is ismertem életemben. Édes anyja megismerésére örökké -hajszolt a vágy, megtudni, milyen asszony lehetett az, a ki a nagy -minisztert szülte, nevelte s az élet viszontagságos utjain át vezette. - -Szép, nemes arczu asszony volt öreg korában is. Kevés szavu, komoly -nézésü, végtelenül gondos, takarékos és egyszerü. Gyönyörü szemei -voltak. A női szemek minden bája s a férfiszem minden okossága és -komolysága megvolt szemeiben. - -Mig nagy fia csak egyszerü pápai kollégiumi tanár volt: addig -egyszerüségét, takarékosságát, falusi kisnemesi öltözködését s -munkaszeretetét mindenki természetesnek találta. Ő maga özvegy asszony -és egyszerü szentgáli birtokos s fia csak tanár. A tanár ember lehet -világra szóló tudós, lehet nagy vagyon ura, de a régi társadalom -felfogása szerint a tanár, ha igazi tanár, még se igazi úr. Hiszen -órához van kötve munkabeli kötelessége s az órát meg kell tartani -pontosan. Igaz, hogy a vármegye ura már igazi úr, ha semmije sincs is, -pedig az ő munkabeli tiszte is órához van kötve. Csakhogy a vármegye ura -nem tartja meg az órát s pontosságával nem törődik se maga, se más. A ki -már pontos s megtartja az órát: az már nem vármegye ura, hanem csak -hivatalnok. Ismerni kell a lelkek állapotát. - -Csakhogy abból a pápai tanárból országgyülési képviselő lett, -államtitkár lett s hatalmas miniszter lett. És két embernek különös -kedveltje lett, a kik nagyon szerették, nagyon becsülték s föltétlenül -biztak benne. Az egyik volt Deák Ferencz, a másik volt Ferencz József -király. És az a pápai tanár nagy úr is lett, az ország fényes -palotájában lakása lett, sok mindenféle szolgáló ember készséges -szolgálatára lett; – az inasok, komornyikok, kapusok, ajtónállók s -mindenféle titkárok, fogalmazók és tanácsosok csak ugy hemzsegtek -körülötte. Még a fütés, világitás se került semmibe. - -Édes anyja vele jött s vele lakott a régi pénzügyminiszteri palotában. -Valami husz szoba és terem volt a lakásuk. Kisebb-nagyobb szobák és -termek. Akkora termek is, mint falun a kálvinista templom. Tele selyem -és bársony butorokkal. Kék selyem, piros selyem, ibolyaszinü és -hajnalszinü selymek és bársonyok. Arany-ezüst diszitések mindenütt. -Drága képek a falon arasznyi arany keretekkel. Császárok, királyok, -nádorispánok képei. Régi, drága órák falakon, asztalokon. Nehéz bojtos -függönyök ajtókon, ablakokon. Olyan csillárok, mint az erdő. A padlaton -drága szőnyegek. Vagy oly fényes padolat, hogy az ember -megborotválkozhatik benne, mint a tükörben. - -Ilyen lett a pápai kálvinista tanár lakása. - -Kerkapoly oda vezette édes anyját s végigjárta vele a szobákat. - -– No, édes anyám, most már mondja meg, hol lakjunk, hogyan lakjunk? - -Az anya készen volt a felelettel. Elmondtam már másutt, itt csak röviden -ismétlem. - -– Nekem, édes fiam, ez a nagy palota nem kell. Nem koptatjuk a butorokat -se, mert azok az országé s nem a mieink. Hanem van itt a nagy lépcső -mellett de a hátulsó lépcső mellett öt egyszerü kis szoba. Egyik lesz az -én hálószobám, másik lesz a te hálószobád. Egyik lesz a cselédszoba, -másikból konyhát csináltatunk. Egy nappali szoba elég lesz neked, ha -miniszter vagy is. Egy szobát pedig berendezek vendégszobának, ha -valamelyik leányom vagy unokám meglátogat, adhassunk neki kényelmes -szállást. Butornak, ágybelinek, konyhabelinek jó lesz a magunké. Egy -szakácsnét tartunk. Az kiszolgál engem, az ajtónálló pedig kiszolgál -téged. Ne élje világát hiába az ország pénzén. - -A miniszter szokása szerint bólintott egyet a fejével. Hát jó lesz. Ugy -lesz, a hogy a jó anya akarja. - -Ma uj, óriási, czifra palota van a régi helyén. Maholnap kevesen -lesznek, a kik a régire emlékeznek. - -A főlépcső a nagy elfogadó, várakozó és kihallgatási termekbe vezetett. -Ezek drágaságait a jó anya látni se akarta. - -A földszinten széles, hüvös, nedves folyosó vezetett a hátulsó -lépcsőhöz. Egyik oldalán utczára néző ablakok, másik oldalán kegyetlenül -bezárt vasajtók. Én bizony soha se kérdeztem, mi van a vasajtók mögött. -A hátulsó lépcső vezetett ahhoz a hat kis szobához, melyet a jó anya -lakásnak kijelölt. Azon túl még az emeleti folyosóra legalább tiz szoba -volt. Kerkapoly mindezt hivatali helyiségnek engedte át. Ott volt -magának is egy fölötte egyszerü miniszteri szobája. Az egész butorzat -nem ért benne száz forintot. Ott fogadta barátait s a kisszámu -küldöttségeket is, valamint előadó tanácsosait. - -Igy akarta a jó anya, hát igy lett. - -Csak kis változtatást tettek az eredeti terven. - -– Hátha, édes jó anyám, olyan szálló vendégünk lesz, a ki nem -családbeli? Annak is kellene egy vendégszoba. - -Igaz a! - -Az utolsó elfogadó teremből nyilt egy kis szoba. Azt a maguk butoraival -berendezték vendégszobának. Ennek volt nem egyszer megszálló lakója -Noszlopy Tamás közös barátunk Veszprémvármegyéből s egyszer-másszor -néhány távolabbi rokon. Ebben laktam én is 1872-ben egy-két hónapig, -mint a nagy miniszter vendége. - -Azonban még mindig édes anyjáról beszélek. - -Együtt ülünk az asztal mellett vele s beszélgetünk. Ott van fia, ott -Noszlopy Tamás s én. Noszlopy körültekint s azt mondja: - -– Mégis szükes ez a lakás, kedves hugomasszony. Miért nem foglalja el az -egész lakást? - -– Nem szoktunk mi ahhoz, uramöcsém, nem is akarok az uraskodáshoz -szokni, nem vagyunk mi gazdag emberek! - -Nagy baja volt a cselédekkel. - -A fia természetesen kegyelmes úr volt. A cseléd őt is kegyelmes -asszonynak szólitotta. Megfeddette érte. Azután méltóságos asszonynak -nevezte. Ezért is megfeddette. De már a nagyságos asszonyból nem akart -engedni egy cseléd se. - -Zsörtölődött velük. Egyszer azt mondja nekem: - -– Nehéz fejük van ezeknek a fővárosi népeknek. Sehogy se tudom rá -szoktatni őket, hogy én csak »nemzetes asszony« vagyok, semmi más. -Boldogult édes, jó uramról csak ez a megtisztelés illet. - -Egy szakácsnéja egyenesen szemébe mondta: - -– Hogyan szolgáljak én Nemzetes asszonyt, mikor én magam is Tens asszony -vagyok? - -Erre jóizüt nevetett. Hát még fia, az ő falrengető kaczagásával? - -Nos, hát ilyen asszony volt, ilyen lélek, ilyen gondolkozás Nemzetes -özvegy Kerkapoly Jánosné született Bodor Zsuzsánna asszonyom. Ilyen -léleknek, ilyen gondolkozásnak nevelte nagy miniszterfiát. - -Ugy tudom, 1817-ben kelt össze férjével. Szent-Gálon vették át öröklött -birtokjukat s ezt még meg is szaporitották. Sörény gazdák, szelid, -józan, takarékos emberek. Szereztek, boldogultak. - -Mennyi birtokuk volt, egészen biztosan nem tudom. Mikor a jó anya -felosztotta birtokát három gyereke között, mindegyikre nyolczezer forint -örökség jutott. De a szentgáli birtokot el kellett a gyerekeknek adniok. -A birtok akkori árát tekintve, jó kétszáz magyar holdnyi lehetett házzal -és belsőséggel és sok kijáró háziállattal. Ekkora birtok a tagositás -előtti állapotban legalább ötven darabból állt s ötven helyen feküdt. És -óriási területen az öreg Bakony kellő közepén. Gazdaembernek tehát sok -igásat kellett tartani. - -Tiz évig boldog házaséletet éltek. Azt mondta nekem a nemes özvegy, hogy -boldogabb ember nem volt a világon, mint ők ketten. Épek, egészségesek, -vagyonosak, jókedvüek. Ugy szerették egymást, mint összekelésük -napjaiban. Gyönyörü gyermekeik születtek egyre-másra. - -Első leányuk: Eszter, Győrffy Dánielné Köves-Kállán. Gyermekei nem -maradtak. 1819. évi április 21-én született. Második leányuk: Ágnes, a -kinek első férje Doby József tót-vásonyi lelkész volt, de korán meghalt. -Két gyermekük Kálmán és Ágnes fiatalon halt el. Azután második férjével -Győrffy Dániellel, zalavármegyei ősi nemes és birtokos férfiuval, megyei -tekintélyes tisztviselővel folyt le boldog házasélete. - -A harmadik gyermek férfi lett Károly névvel. Ebből lett utóbb a nagy -miniszter. Született 1824-ben május hó 13-án. - -Még egy gyermekük lett, a negyedik. Ez is fiu. Gábor névre keresztelték. -1827-ben született, de négy éves korában, 1831-ben, meghalt. - - -III. - -(A nagy miniszter keresztszülei. – Édes apjának halála és sirja. – A -halál titkos története. – Nagy lelki gyötrődések a halál előtt. – A nagy -miniszter gyerekkora. – Miért nem lehetett szent-gáli biró? – Milyen -tolmács kell? – A rézöntő nem kell. – Az öreg biró a nagy miniszterből -akar tolmácsot nevelni.) - -Mintha sejtették volna a jó szülők, hogy Károly fiuk nagy jövő elé megy. -Sok keresztszülőről gondoskodtak számára. - -Ez a szó: »keresztapám«, »keresztanyám« nagy dolgot jelent a régi -nemesi, kálvinista társadalomban. A keresztfiu a keresztapa, keresztanya -családjához tartozik. Kivált, ha a keresztszülőknek nincs gyermekük s -kivált, ha a keresztfiuk árvaságra jutnak. Az élet ösvénye gyakran -hosszu és gyakran göröngyös. Ez ösvényen könnyebb a járás, ha sok jó -barát s kevés ellenség szeme kisér bennünket. Az ösvényen járó sokszor -megtévedhet, kivált kamasz éveiben, sokszor meg is akadhat. Mily jól -esik akkor a rokonérzés, igaz részvét, meleg barátság! A keresztapában, -anyában ezt rendszerint meg lehet találni. Házasuláskor, -birtokszerzéskor, nagy betegségben, sulyos kárvallás esetén mindig tőlük -jön az első jó tanács, az első édes segitség. - -De nagy urak után nem futkostak a szerény és önérzetes szülők. Csak ott -Szent-Gálon, maguk közt kerestek komákat. A komák voltak Liszkay, -Zsebeházy, Csapó, Barcza, Tamás, Gombás, Kozma, Hőbe, Somogyi. Nemes -emberek és királyi vadászok. A keresztanyák mindegyiknek a felesége. Jó -magyar nevek és alakok azok is. Hőbe János Balaton-Udvariból volt az ősi -fészekből. Somogyi Mózes Antalfáról. A többi szentgáli. Hiszen csak itt -kell a jó keresztszülő a kis gyermeknek. - -Iskolázott, okleveles férfiu csak egy van a keresztszülők között. Ez -Leveldi Kozma Ferencz hites és okleveles ügyvéd Kőröshegyről, -Somogyvármegyéből. Ez a hires királyi főügyésznek, Kozma Sándornak édes -apja. Akkor még Kőröshegyen lakott, a Balaton mellett, később költözött -Sörnyére. Kerkapoly János is keresztapja volt Kozma Sándornak. A két -nagytehetségü fiu, a későbbi miniszter és a főügyész utóbb összekerült -Pápán a főiskolában. Mind a kettő feltünt már akkor is, pedig Jókaival, -Petőfivel versenyeztek együtt a munkában és lelkesülésben és -ábrándozásokban. A születéstől a halálig jó barátságban maradtak. - -1828. évi márczius 7-én rettenetes csapás sujtotta a Kerkapoly-családot. -A jó férj és jó apa meghalt hirtelen. Harmincznégy éves, erős, fiatal, -tele élettel s hosszu életre szóló tervekkel. Meghalt hirtelen. - -Az anyakönyv megjegyzi a halál napját. A halott nevét igy iktatja be: -Nemes Kerkapoly János, házas férfiu, 34 esztendős. Temetése diszes volt, -ősi szokásnak megfelelő. Az anyakönyv azt is megjegyzi, hogy a temetés -kettős egyházi tanitással és bucsuztatóval történt. Tehát két pap -végezte a szertartást s a templomban is, a temetőben is hangzott a -halotti szent beszéd. S a tanitó is áhitatos szónoklattal, ékes -versekben bucsuztatta el az elhunytat szerető nejétől, árva -gyermekeitől, fényes rokonságától, a jó keresztszülőktől, a szent -eklézsiától s a nemes szent-gáli köztársaságtól. - -Hihetetlen haláleset. Vajjon, mi lehetett ennek oka? - -Az anyakönyv erre is meg akar felelni. Azt mondja, a halál oka »ki nem -üthetett patécs« volt. - -Lehet. A patécs gonosz betegség. De inkább gyerekek betegsége szokott -lenni. Hogy az öreg Bakony közepén erős, hatalmas, fiatal férfit -ragadjon el a patécs: ez bizony ritka eset. - -De hát most már, hetvennyolcz év mulva, ki vitatkoznék az anyakönyvvel? -Mindenki meghalt már, a kinek egykor forró könyei hullottak a halott -fölött. És senki se él már azok közül, a kik akkor érett elmével -tudhatták meg az igazságot. - -Hát a sirkő, a sirirat mit mond? - -Azt mondják, sok a hazugság a nagy világban. Igaz ez. De sehol sincs -annyi hazugság, mint a királyok és papok szavában, a szerelmi -vallomásokban, a lakomák felköszöntőin s a siriratokban. Mit keresünk -hát a sirkövön? - -De én fölkerestem Kerkapoly János sirját. Ott van Szent-Gálon, a régi -temetőben. Buja fű boritotta, a mikor ott jártam s a sirhalom se látszik -immár. A közel nyolczvan esztendő elsimitotta már. De sirkövét -megtaláltam. Egyszerü kő, vörös-berényi vagy alsó-eörsi vörös kőből -faragott. Azon a vidéken ez a szokás. Irás van a kövön, de az irás nagy -részét már elfödte az avar. Ugy kellett a kő mellékét kapával kiásni. A -kövön ez az irás: - -– E gyászos hant fedi nemes Kerkapoly János ur holttestét, ki élt 34 -esztendőket, meghalt márczius 5-én. Anno 1828. - -Egyszerü sirirat. Csak két szó van benne fölösleges. Ez a szó: »nemes« -és ez a szó: »ur«. A ki a föld alatt pihen, az már nem »nemes ur«, hanem -enyészet, por és hamu. De azért ne birálgassuk a bánatos özvegyet. A -kőfaragó eszejárása volt az az irás, senkié se másé. - -Hát a sirfelirat se tudósabb, mint az anyakönyv. - -De nekem el kell mondanom a halál igaz történetét ugy, a hogy öreg -Gombás Lajos szentgáli egykoru birtokostól s a halottnak -keresztkomájától s ugy, a hogy Kerkapoly Tivadar barátomtól hallottam. -Öreg Gombás Lajos régen meghalt, Kerkapoly Tivadar ma is él. Ura -szavának. Ő ugyan akkor csak csecsemő lehetett, sőt talán csak a halál -után egy évre született, de ő apjától, a hires alispántól, hallotta az -esetet. - -Nekem se a nagy miniszter, se jó, édes anyja nem szólt róla soha egy -szót se. - -Emlitettem már, hogy Kerkapoly János jövevény volt, uj birtokos volt -Szent-Gálon. Felesége részbeli örökségére költözött oda s ahhoz szerzett -ujabb-ujabb birtokrészeket. Eredetileg nem volt királyi vadász, de mint -helybeli birtokosnak s kétség alá nem eső régi nemes embernek a királyi -vadászatokban is részt kellett vennie. Még ha kedve nem lett volna is -hozzá, a köztársaság ugy rendelte. Hiszen az öreg Bakonyból negyvenezer -holdat ez ősi jogczimen birtak a szentgáliak. - -Azonban minden faluban vannak hetyke, pajzán, házsártos emberek, a kik -mint régi, gyökeres helybeliek, az uj birtokosokkal mindig évődnek s ha -bor van bennük, gunyolódnak, sőt hetvenkednek is. Akadt ilyen -Szent-Gálon is. A szóbeli hagyomány azt mondja: Bóday Imre volt a neve. -Egyébként bebizonyitani nem tudnám. - -Az 1827-ik év tavaszán valami nagy köztársasági áldomás volt -Szent-Gálon. Ott volt Kerkapoly is, Bóday is. Bóday elkezdett az -áldomáson Kerkapoly rovására elméskedni, hetvenkedni. - -Kerkapoly komoly, békés, nyugodt vérü, kevés szavu ember volt, békén -türte a gunyolódást. De utóbb mégis azt mondta neki: - -– Ne öblögesd a szádat, atyámfia, mert itt hagylak! - -Nem használt az intés, a kissé boros Bóday tovább izetlenkedett. -Kerkapoly szó nélkül fölkelt helyéből s más társaságba keveredett. - -Bóday utána ment s tovább folytatta gunyolódását. Kerkapoly megint szó -nélkül tért ki előle s az áldomásozók közt másutt telepedett le. - -Bóday oda is utána ment. - -Kerkapoly most már elvesztette türelmét s fenyegető, komoly hangon azt -mondta neki: - -– Ha el nem állsz rólam, Bóday, baraczkot kapsz a fejedre, megemlegeted -holtig! - -Bóday odaugrott az arczába s azt kiáltotta: - -– Szeretném látni! - -S egyuttal hüvelykujjához szoritott középsőujjával megpöczkölte -Kerkapoly fülét. - -Kerkapoly erre nem szólt, hanem öklével nagyot ütött Bóday feje -tetejére. - -Ökle vasból volt, Bóday összeesett, ugy vitték haza, néhány nap mulva -meg is halt. Halálát az ökölütés okozta. - -Az áldomásozók mind Kerkapolynak adtak igazat. Már azon is bámultak, -hogy akkora türelme volt, ők már nem tudtak volna annyi ideig békességes -türelemmel lenni. - -De hát bekövetkezett a halál. Az emberek azt mondták, kivált, a kik ott -se voltak az áldomáson és saját szemükkel nem láthatták az esetet, hogy -Kerkapoly János az áldomáson bor közben dulakodott s egy nemes embert -agyonütött. - -Ez már nehéz sor. - -A haláleset után értesült az esetről a központi főszolgabiró is s -megjelentette a vármegyének. A vármegye elkezdte vizsgálgatni az ügyet, -a Bóday-rokonság nagy zajt ütött, a rokonság nagy volt, a szentgáli -nemesek szavazata tisztujitásnál döntő, halált okozni mégis csak nagy és -sulyos dolog: ugy alakult a közvélemény, hogy Kerkapoly -elhárithatatlanul itéletet kap. A Kerkapoly-rokonság Zalavármegyében -volt nagy s nem Veszprémvármegyében. - -Pedig hát emberi dolog történt. A szentgáli vének, előljárók és tiszti -emberek sajnálták az esetet ugyan, de el nem kárhoztatták Kerkapolyt. A -köztársaság nem is itélte volna el. Végre is nemes emberrel, királyi -vadászszal, erős fiatal férfival paczkázni nem lehet. Lám, Kerkapoly -Jézus Krisztus türelmével háromszor szó nélkül kitért a duhajkodás elől. -Kitért volna ő végül is, de az Isten elvette Bóday eszét. Nem maradt meg -a szóbeli sértegetésénél, még középső ujjával meg is pöczkölte Kerkapoly -fülét. - -Ezt már nemes ember el nem türheti. Száz élete volna, valamennyit halál -fenyegetné, akkor se türheti. Ha eltürné, sőt ha biróhoz menne is -panaszra s nem maga és nem nyomban szerezne magának elégtételt: örökre -vége a becsületnek. Halálos holtig meg nem menekednék a gyalázattól. De -még gyermekei se menekednének meg. - -Hát a vallás? Hát a jó erkölcs? Hát a tizparancsolat? Hát Jézus -tanitása? A ki téged kővel dob meg: kenyérrel dobd vissza. - -Hejh-hajh! Mind szép és bölcs dolog ez! Csakhogy a nemes ember nem Jézus -Krisztus. Nem is tudna azzá lenni. De ha tudna, se akarna. El nem türné -azt szó nélkül a nemes ember, hogy a zsidók szép kényelmesen felhúzzák a -keresztfára. Legalább egynek-kettőnek előbb kirugná a fogát. Adta -zsidaja! Még hangosan el is keritené az ántiját. - -De hát mégis csak olyan fordulatot vett a dolog, hogy Kerkapoly itéletet -kap. Pedig mikor Bóday Imre meghalt, még akkor nem is tudták biztosan az -emberek, miben halt meg. Az anyakönyvben csak annyit jegyeztek meg, hogy -meghalt 35 éves korában »hirtelen«. - -Hanem hát a mindenféle borbélyok és felcserek addig irgették-forgatták -Bóday koponyáját, mig észre nem vették, hogy az bizony kegyetlenül be -van törve. Kerkapoly pedig egyenesen megmondta, hogy arra a koponyára -ama bizonyos áldomáson ököllel ütött egyet. - -Komoly ember nem könnyelmü a balsorsban, nem is hirtelenkedő, nem is -hanyag. Kerkapoly minden tisztes és minden szükséges lépést megtett, -hogy a fenyegető itéletet magáról elháritsa. Vallott ügyvédet is. - -Közelgett az ügynek törvényszéki tárgyalása. Fölkereste testvérbátyját, -a későbbi hires alispánt Kővágó-Eörsön. Akkor ugyan még nem volt -alispán, hanem a szigligeti uradalom fiskusa, de már akkor is -tekintélyes ember. Megkérte, járjon el ügyében s tudja meg kéz alatt, -miként vélekednek a táblabiró urak az ügyről, itéletről. - -Kerkapoly István kocsira ült s ellátogatott Veszprémvármegyébe. Sorba -szedte a táblabirákat s mindegyikkel tanácskozott az ügy fölött. - -Különösen Kocsi Horváth Sámuellel, a későbbi alispánnal és országgyülési -követtel. Már akkor tekintélyes tisztviselője s táblabirája volt -Veszprémvármegyének s döntő szava a Kerkapoly János elleni akczióban. -Talán épen a szedria előlülője a második alispán helyett. - -Ez is végigtapogatózott a táblabiró uraknál. Az eredmény nem látszott -egészen kedvezőnek. Az általános vélemény az volt, hogy legalább három -hónapi fogságnak kell lenni a büntetésnek. Bóday meghalt, annak halálát -szó nélkül hagyni nem lehet. A Bóday-atyafiság tisztujitáson különben is -sok szavazat, a táblabirák közt többen vannak, a kik azt a sok -szavazatot maguk ellen zudulni nem engedik. - -Kerkapoly János szó nélkül, felindulás nélkül hallgatta meg az -eredményt. Körülbelül tisztában volt vele előre. Érezte ugyan, hogy nem -bűnös, de nyilvánvaló, hogy szerencsétlen. A közigazság a szerencsétlent -is sujtja, nemcsak a bűnöst. - -Hát az emberek? - -Az emberek véleményében senki se keressen se igazságot, se vigasztalást. -Az emberek mindig bűnt szagolnak ott, a hol szerencsétlenséget látnak. -Még a legjobb, legártatlanabb lelkek is azt mondják: isten büntetése. Az -igazságot pedig az emberek néha ugyan véletlenül és vaktában -megtalálják, de soha sem keresik. Száz dolguk van egyéb. - -Kerkapoly el-elnézte ragyogó szépségü fiatal feleségét. Itt hagyni ezt -az asszonyt s elköltözni tőle örökre. Pedig elköltözik. Ezt az asszonyt -meg kell attól menteni, hogy elitélt ura legyen, a kinek csonka a -tekintélye, a kinek árnyék van a becsületén s a kinek szennyes kézzel is -tépdeshetik jövőre jó hirnevét. Az asszony nincs még harmincz éves s el -kell válni tőle örökre. - -El-elnézte apró gyerekeit. Erős férfi volt, fogait összeszoritotta, de -azért egy-egy öreg könnycsepp le-legördült arczán. Négy kis gyerek. A -legkisebbik még ölbeli, még szopós is. A legnagyobb se idősebb kilencz -évesnél. Miként hagyhatná ő itt ezeket? - -Özvegyet és négy árvát! - -Hogy menjenek neki ezek a világnak? A világ kemény szivü. – Hogy -menjenek neki ezek a hosszu életnek? Az élet viszontagsággal teljes. – A -sorsnak kereke se lát, se hall. Vakon rohan előre s eltiporja sokszor az -erőset is, a bölcset is. Hát a bánatos özvegyet, hát a gyönge árvákat -hogy ne tiporná el, ha nincs ott az apának erős keze, a ki kiragadja -előle s elháritja utjából? - -Igaz ez, csakhogy ez az igazság rettenetesen fáj. - -De hát másik oldala is van a dolognak. Az élet nagy, a büntetés kicsiny, -az emberek feledékenyek. Nagy kötelesség az élet, azt teljesiteni kell. -Csak erőtlen férfi teheti azt, hogy leveti vállairól. Az életet potom -áron elvesztegetni nemes sziv nem teheti. Gyöngék és gyávák utolsó -menedéke az! - -Hát a becsület! - -Ez a kérdés az igazi. Minden más kérdésre el lehet hallgatni vagy el -lehet halasztani a feleletet: erre nem. - -A becsületen folt marad, azon pedig foltnak lenni nem szabad. - -A közügyek intézésében ezentul nem vehet részt. A köztisztséget kerülnie -kell. Nem azért, hogy ne volna joga hozzá. Nem is azért, hogy a mit -elkövetett s a miért elitélték: az becstelen volna. Olyan ember ő most -is, a milyen eddig volt s olyan férfi s olyan nemes ember, mint a maga -fajából akárki a világon. Hanem azért, mert ő megérni nem akarja, hogy a -közélet véleményharczában s indulatcsatái közt akadjon ember, a ki -kicsinyléssel vagy szemrehányólag, gunynyal vagy lenézéssel tekinthet -rá. - -Imádott felesége megy az utczán, megy isten házába s oda járul az Ur -asztala elé. Komolyan, nemesen, tisztes ruhában, szent áhitat ragyog az -arczán. Kérdi az idegen ámulva: ki ez a derék asszony? Azt felelik: ez -az, a kinek elitélték az urát. - -Ott vannak az árva gyerekek. Fiak és leányok. Az életnek vásári zaja s -ezer csatája zuhog körülöttük. Ha derék fiak és derék leányok: akad -ellenségük. S lépten-nyomon hallhatják: ime, annak a fia, annak a -leánya, a kit a nemes vármegye elitélt. - -Nem ugy lesz. Őt nem itéli el. Első a becsület. Nem is első, hanem -egyetlen értéke az életnek. Utána nem következik semmi. Ha elveszett: -minden elveszett. - -Kerkapoly János nem várta be az idézést, se a tárgyalást. 1828. évi -márczius 5-én halva találták ágyában. Nem panaszkodott, nem vonaglott, -nem átkozódott. Este gyöngéden megcsókolta jó feleségét, picziny -gyermekeit, jó éjszakát kivánt nekik s lefeküdt. Reggelre meghalt. - -Valami kegyetlen erős mérget vehetett be. Vöröses foltok támadtak a -testén, kisebbek-nagyobbak. Az orvosok azt mondták: megfojtotta a -patics, mert nem üthetett ki rajta, mivelhogy nagyon erős volt az ember. - -Ez is jól van tudománynak. - -Igy lett apátlan árva a nagy miniszter már négy éves korában. - -Özvegye nem szivesen beszélt a dologról. Fájt neki. Szinte ki merném -mondani, hogy árvái sohase tudták meg a nemes apa halálának titkát. Nem -tudta meg a nagy miniszter se. Unokatestvére, Kerkapoly Tivadar barátom -sohase mondta neki. Hanem a mikor a rokonok eljöttek a temetésre s -eljött Kerkapoly István is, az elhunytnak legidősebb bátyja és testvére -s mikor a szomoru özvegygyel a családi dolgokat, a gazdaság vitelét s a -gyerekek nevelésének ügyét elintézték: akkor bizony megmondta az özvegy, -hogy ő jól sejtette, isten megsugta neki, hogy valami eféle nagy -szomoruság lesz istenben boldogult férje ügyéből. De tudta ezt Kerkapoly -István is, hiszen János öcscse az ő atyafiságos testvéri szeretetébe -ajánlotta özvegyét és árváit már előbb. - -A gazdaság és az árvák! - -Erre nézve bizony nyugodtan halhatott meg a jó apa. Felesége ritka -asszony volt. Okos, sőt éles, nagy elméjü. Gyakorlatilag is jó gazda -mind a belső, mind a külső gazdaságban. Nem adta bérbe javait. Maga -ügyelt föl mindenre. Lányait nemes, jó magyar asszonyoknak nevelte, -szerencsével is adta férjhez. Még unokáinak nevelésében is nagy része -lehetett. Mind a két leánya hasonlitott hozzá, testileg, lelkileg. - -Sohase ment ujra férjhez. Pedig szép, lelkes és vagyonos urnő volt. Az -1799-ik évben született, tehát férje halálakor még nem érte el a -harmincz évet. Akkor még mind a lánynak, mind az asszonynak együttes -szépsége megvan egész teljességben. Körülrajozták a kérők. Hiába. -Férjének emléke s gyermekeinek szeretete töltötte el szivét egészen. -Szentnek tartotta ezt a kettős szeretetet, – meg nem engedte volna -csonkulni se életben, se halálban. - -Nagy gondossággal nevelte Károly fiát, kivált mikor Gábor fia, a -legkisebbik, 1831-ben meghalt. - -A fiu oktatása a jó falusi szokástól semmiben se tért el. Hat éves -koráig otthon az anyai háznál, azután tiz éves koráig az elemi -népiskolában, végül a pápai főiskolában jó tiz esztendőn keresztül. -Ennyi idő alatt épen el lehetett végezni a gimnáziumot, a humaniórákat s -a jogot. Legyen a gyerekből jogtudós, hites és okleveles ember, ügyvéd, -táblabiró, vármegye ura. Egyébre, többre, nagyobbra gondolni se lehet. -Szegény kálvinista nemes ugy se juthat a császár udvarába, hacsak szent -vallását s önnön faját el nem árulja. - -Ilyen világ, ilyen gondolat volt akkor. - -Kerkapoly-ivadék pedig nem lehet áruló. - -Hanem lehet valami más. Nem okleveles ember, nem vármegye ura, hanem -ennél mégis különb ember. De még a főispánnál, a méltóságos urnál is -különb ember. Mindenesetre hatalmasabb és tekintélyesebb ember. - -Vajjon ki lehet ez, mi lehet ez? - -Senki más, mint a szent-gáli öregbiró, vagy a szentgáli királyi -vadászbiró. - -Ilyen nincs több az országban. Alispán, polgármester, városbiró akárhány -van. Főispán is van vagy ötven, de szent-gáli öregbiró csak egyetlenegy. -Öregbiró is van az országban ezer meg ezer, de szent-gáli csak egy. Az -árvagyerek, a kis Kerkapoly Károly, hát eljuthat erre az egyetlenegy -nagyon magas állásra is. - -Jó feje van. Olyan feje van, hogy rektora, papja csak bámulni tudja. -Többet tud a nagyobb gyerekeknél, többet tud a rektornál, papnál. Ha -itthon marad s valami sok bolond tudományra nem adja a fejét: bizony -isten szent-gáli biró lehet belőle. Apul-anyul nemes vér, birtoka is -tekintélyes, termete elég erős és elég szemrevaló, nézése bátor, szava -hangos; virtus is van benne elég, néhány tyukot a szomszédoknál már -agyondobált s ugy birkózik, mintha mestersége volna. - -Hát miért nem lett öregbiró? Miért nem lett vadászbiró? - -Története van ennek, a melyre ki kell terjeszkedni. - -Jó anyja kereken kijelentette, hogy a kis Károly gyereket föladja a -pápai iskolába. Az öreg pap Gaál tiszteletes úr is föladta mind a két -fiát, a Petit is, az Imrét is, Gaál Petiből utóbb követ is lett és -gazdag ember; – Gombásék is tanittatják a Mózes gyereket, az ő fia se -lesz alábbvaló ezeknél. A nagybátyja is főbiró, az is tanittatja minden -gyerekét, a bakonyi Kerkapoly-gyerek se nőhet ugy fel isten számára, -mint a bakonyi bükk. Mit szólnának hozzá a zalavármegyei és -somogyvármegyei atyafiak? - -A szent-gáli biró okos ember volt, kitalálta a megoldás módját. De hogy -a megoldás módját nyájas olvasóm világosan megérthesse, valami más -kérdésre előbb ki kell terjeszkednem. - -Mondtam már untig, hogy Szent-Gálon királyi vadászok laktak. De nem -olyanok ám, a kiknek »jáger« a neve, vagy »kerülő«, vagy »erdész«, vagy -valami »császári királyi alkalmazott«. Dicső Árpád apánk fiai és unokái -tették őket királyi vadászokká s bizony ők meg is maradtak olyanoknak, a -milyenek jeruzsálemi Endre királyunk alatt voltak. Tatárjárás, -törökjárás, németjárás nem változtatott rajtuk semmit. Semmiféle -pogányellenség le nem győzte őket soha. - -A szent-gáli királyi vadászok életét, történetét, természetrajzát, -hagyományait másutt irom meg, másutt lelik föl olvasóim e könyvemben. De -történetük kis részlete a nagy miniszter gyermekkorával függ össze, ezt -hát itt kell elmesélnem. - -Az évenkinti hűbér vadak tömegéből állott. A hűbért minden év karácsony -ünnepére el kellett szállitani a királyi udvarba. A mig a királyi udvar -Székes-Fejérvárott vagy Budavárában vagy Visegrádon volt: addig nem volt -a hűbér beszolgáltatásával semmi baj, semmi nehézség. Fölrakták a -kocsikra Szent-Gálon s lerakták Budán vagy Visegrádon vagy a hol a -királyt megtalálták. Ebből állott a szállitás. - -Azonban a mohácsi csata után nagy változás következett. Német lett a -király s a király ezentul nem a mi szép országunkban lakott, hanem -Bécsben lakott, ott volt az udvara Ausztria-országban, németek földén s -maga az udvarbeli népség is azontul német volt, cseh volt, mindenféle -idegen volt, de semmiképen magyar nem volt. - -Ezzel a népséggel kellett szóba állani, hogy a hűbér a király -konyhájába, a király asztalára jusson. - -De hát hogy lehet e népséggel szóba állani? Szent-Gálon olyan ember nem -volt, a ki németül vagy csehül tudott volna. Még ha lett volna is: az -olyan embert öregbirónak vagy vadászbirónak a világ minden kincséért meg -nem választották volna. Az olyan ember nagyon bűnös, nagyon tökéletlen -ember lett volna a királyi vadászok szemében s köztisztségre sehogy se -lehetett méltó. A ki már németül vagy csehül tud: annak lelke már -valamely részben német vagy cseh. Már pedig a királyi vadászoknak csak -olyan ember kell, a kinek minden részében magyar a lelke. Az pedig ezer -éves szent igazság, hogy az öregbirónak és a vadászbirónak ott kell -lenni személy szerint a hűbér átadásakor a királyi udvarban. - -Egy-két századon keresztül csak el voltak valahogy a deák szóval. -Elvitték a papot is, a ki jól tudott deákul, görögül és zsidóul. -Találtak olyan embert, a ki az osztrák földön is tudott deákul. A -királyi udvarban éppen sokat találtak. A tiszteletes úr hát valahogy -csak megtudta magyarázni mi járatban vannak. - -Ez is bajjal járt. Ki prédikál, ki temet, ki esket, ki keresztel, ki -vigasztalja a haldoklót addig, mig a pap vadat hord a királyi udvarba? -Egyszer meg el is fogták a papot, alig tudták kiszabaditani s hazahozni. -Akkor volt ez, a mikor a kálvinista papokat tömlöczbe és gályákra -hurczolták s vasat tettek kezükre-lábukra. Ez bizony gondolkodóba -ejtette a papokat is. A manónak legyen ahhoz kedve, hogy az ember jó -szivvel adót vigyen a királynak s hálából aztán az embert elhurczolják -gályarabnak. Változtatni kellett a dolgon. - -Már azért is, mert mindinkább ritkult német földön az emberek száma, a -kik deákul is tudnak. A német pedig – istenadta fajzatja – nemhogy -megfogyatkozott volna, sőt mindinkább szaporodott. A vármegyében ugyan -el lehetett utazni magyar szóval, sőt még a Rábaközön is föl egész -Sopron városáig, de már azon tul rettenetes tudatlanok az emberek. Ha -megfeszülnek, se tudnak magyarul, hanem csak németül. Az ország határán -túl éppen csak németül. A jó szent-gáli királyi vadász el nem tudta -gondolni, hogy tud az a sok német egy csomóban megélni, holott az ő jó, -értelmes magyar nyelvét egyik se tudja megérteni? - -Segiteni kell a dolgon, még pedig egyszerüen. Be kell menni az alispán -urhoz s meg kell kérni, hogy a nemes vármegye adjon tolmácsot a királyi -vadászoknak, valahányszor a hűbért viszik a bécsi királyi várba. - -Adott is. - -Keresett valami cseh muzsikust vagy kórusnémetet, a ki onnan származott -nyugat felől, a németek földéről, a ki már Veszprémben a székesegyház -zenekarában megtanult magyarul s az utat ismeri Ausztriába, hisz onnan -jött a jámbor. - -Csak ott terem ám Szent-Gálon s előadja, hogy ő lesz majd a tolmács a -királyi udvarba, ő jár majd a nemes urak, királyi vadászok élén. - -Jól van. Jó szóval, jó szivvel fogadják s minthogy ma még nem evett, -étellel-itallal jól is tartják. Sőt barátságosan azt is megkérdik tőle, -mi az igazi mestersége? - -Ő ugyan kórus-muzsikus a templomban, de egyébként rézöntő. - -Rézöntő! - -Furcsa mesterség. Mindegy. Sokféle népe van a jó Uristennek. Hogy -rézöntő is legyen a világon: arra nem gondoltak volna. De hát azért jó -lesz tolmácsnak. - -Hát a hitvallása ugyan miféle legyen? - -Igaz keresztény katholikus, vulgo: pápista. Hogy is lehetne más a -kórus-muzsikus? - -Ez már nagy baj. Ezt már könnyedén venni nem lehet. Ezt a köztársasággal -tudatni kell. Össze kell hivni mind az egyházi, mind a világi -előljárókat s tanácskozni kell a fölött: mitevők legyünk? - -Akkor bolond világot éltünk s a különböző egyházak és felekezetek hivei -éppen nem voltak nagy bizodalommal egymás iránt. - -Összejött a nagy tanács s érett megfontolás után azt határozta, hogy a -nemes vármegye által küldött tolmácsot el nem fogadhatja. Hogy németül -is tud: az még nem volna baj. Hiszen éppen azért kell tolmács. Még azt -is elnéznék, hogy rézöntő és muzsikus. Az ő szerencsétlensége s nem a -királyi vadászoké. De hogy pápista: ebben nagy veszedelmet látnak. Ez -nem az ő felük nyája. Tisztelik, becsülik a jámbor, istenfélő római -katholikus atyafiakat, de igy a dologban meg nem nyugodhatnak. Hiszen ő -köztük senki se tud németül, csak a tolmács. Hátha a tolmács el találja -adni a nemesi köztársaságot a németnek. Kutyavilágot élünk. Ne higyjünk, -atyafiak, a németnek, akárhogyan hitegetnek, kivált ha az a német nem a -mi hitünkön való. - -Ez lett a határozat. - -Kocsira rakták a rézöntőt s visszaküldték Veszprémbe az alispánhoz. -Küldjön a nemes vármegye nekik olyan tolmácsot, a ki a mi hitünkön való -igazi kálvinista. - -Most lett aztán fennakadás. - -Kihirdették az egész vármegyében, hogy bécsi utra, a királyi vadászok -számára oly igazi kálvinista embert keresnek tolmácsul, a ki a német -szót meg is érti, beszéli is s meg is tudja magyarázni. A járásbeli -szolgabirák tűvé tettek minden falut, minden várost, kiküldték -puhatalódzni a pandúrokat is, de olyan kálvinistát, a ki németül is -tudott volna, nem találtak az egész vármegyében. Se a felső vidéken, se -Pápa felé, se Somlyó környékén, se Nagy-Vázsonykő körül, se a -Mezőföldön. Lehet, hogy akadt volna, de a mint megtudták, hogy -szolgabirák, pandúrok keresnek németül tudó kálvinistát: hejh-hajh, nagy -gonosztevő lehet az, bizonyosan kerékbe törik, – de ugy eltagadta minden -kálvinista, hogy életében valaha csak egyetlen német szót is hallott, -mintha a tagadásra valamennyi szántszándékkal összebeszélt volna. - -Noha az is bizonyosnak látszik, hogy csakugyan nem tudott németül egy -se. Hiszen még ma se tud; – istennek légyen örök hála. - -E kisérlet után nagy dologra határozta el magát Szent-Gál nemesi -köztársasága. - -– Ne szoruljunk atyafiak senkire se. Még a nemes vármegyére se. Hanem -tanittassunk magunk egy jófejü gyereket német szóra. Azután, ha felnő, -tegyük meg jegyzőnek, segédjegyzőnek, ha éppen nem volna magának miből -megélnie. Adjuk ki cserébe, azután adjuk föl Pápára, ne is legyen egyéb -kötelessége, csak esztendőnként egyszer a bécsi ut. - -Nos hát az öregbiró ezt a megoldást találta ki özvegy nemzetes Kerkapoly -Jánosné asszonyom számára, hogy a tüzes eszü, jó fejü Károly gyereket az -életpályán segithesse. Legyen a köztársaság tanitványa s majdan bécsi -tolmácsa. - -A jó özvegynek ugyan nem kellett a segitség. Telt a tanulásra a magáéból -is. Se a maga szabadságát, se a Károly gyerek szabadságát el nem adta, -de azért nem tiltakozott a terv ellen. Költeni ugyan a közpénztárt se -ruhára, se könyvre, se tandijra, se lakásra és élelmezésre nem engedte, -de azt mégis jó szivvel látta, ha a keresztapák egyszer-másszor befogtak -s a gyereket vagy elvitték a főiskolába vagy onnan hazahozták. Azt se -bánta, ha kalbászt, sonkát, szalonnát, tölteléket, süteményt küldtek -neki időnként. - -Letelt a négy gimnáziumi esztendő. Az öregbiró nyugodt lélekkel várta, -hogy most már a fiu itthon marad s nemes embernek és királyi vadásznak -készül. Azonban nagy csodálkozással csak látja ám, hogy az iskolai -szünidő elteltével megint csak megy a Károly gyerek Pápára. Most már az -ötödik latin osztályra. - -Megszólitja a jó édes anyát. - -– Ugyan, ugyan, hugomasszony, a Károly gyerek megint Pápára indult. - -– Már csak hadd végezze, urambátyám, az ötödik osztályt is. Eddig meg -vannak vele professzorai elégedve. - -– Hát a német nyelvvel mennyire van? - -– Ezt már nem tudom, urambátyám, megitélni, de a napokban hallotta Samu -zsidót beszélni s kinevette. Ebből gondolom, hogy valamit megértett. - -– No csak iparkodjék! - -Eltelt az ötödik esztendő is s a hatodikban megint csak ment a gyerek a -főiskolába. Az öregbiró megcsóválta a fejét. - -– Mit akar, hugomasszony, azzal a gyerekkel? - -– Nagyon szeret tanulni, urambátyám, hát azt gondoltam, csak folytassa -iskoláit. Ha Isten megsegiti, lehet belőle fiskális is, vármegye ura is. -Lám, nagybátyja is alispán lett, követ lett. - -Az öregbiró nagyon megsajnálta a jó édes anyát. - -– Nem ér az a sok tudomány, hugomasszony, semmit. Akkor a Károly nem -lehet a mi emberünk. Mit kezdjünk mi tudós emberrel? Én se tanultam, -lássa, mégis szentgáli öregbiró lettem. Azután azt mondja hugomasszony, -hogy fiskális is, alispán is, követ is lehet belőle? Hát hiszen az még -lehet. De Isten engem ugy segéljen, ha annyit tanul, szentgáli biró soha -se lesz belőle! - -Nem is lett. - -De ily módon sejtette fia jövendőjét a jó édes anya is. - -Hejh, ha a jó öregbiró megérte volna, a mikor a gyerekből az ország -hatalmas kormányzója, a királynak és nemzetnek benső, bizalmas -tanácsadója lett! - - -IV. - -(Kerkapoly Károlyt föl kell fedezni. – Miért feledték el? – A nemzet -nagyjai. – Kerkapoly és a népszerüség. – Tanárom volt. – A tudomány -német mívelésének módszere. – Megfertőztetik vele a magyar míveltséget. -– A nagy miniszter tanárai. – Vály Ferencz. – Bocsor István. – Tarczy -Lajos. – E tanár jellemzése.) - -A nagy miniszter életének négy korszakáról lehet beszélnünk. - -Tanulókora az első. - -Tudományos működése a második. E korba esik pápai tanársága. - -Államférfiui pályája a harmadik. Ebben volt képviselő, politikai iró, -államtitkár és miniszter. A kormányzó férfi nagy tervei és alkotásai e -korra esnek. - -Végre életének negyedik korszaka: egyetemi tanársága 1875-től haláláig, -1891-ig. - -Minden korszakról mondanom kell valamit. Az elsőről és utolsóról csak -keveset. Egyetemi tanárságáról hallgatóinak kell majdan megemlékezniök. -Ha több ezer hallgatója közt csak egy-kettő is akadt, a kinek szelleme -megközeliti az övét, akkor egyetemi tanárságáról szép hagyományok -alakulnak. Tanulságosak és gyönyörnyujtók. - -Sok ember előtt bizonyára feltünő, hogy én Kerkapolyban nagy minisztert, -nagy történelmi egyéniséget látok. Bizonyára azt látok. De határozottan -kijelentem meggyőződésemet, hogy mindenki azt lát, ha igazán megismeri. - -Csakhogy Kerkapolyt föl kell előbb fedezni. - -Vajjon mit tud ma a közéleti tudat Kerkapolyról? - -Volt egy nagy elméjü és hatalmas előadásu egyetemi tanárunk, a ki -tankönyvet nem irt s a kinek tudása csak hallgatóinak töredékes -jegyzeteiben maradt fönn. De még e jegyzetek se láttak egészben -sajtóvilágot. Korábban miniszter volt, de népszerütlen. Keze alatt -szerencsétlenül alakultak az ország pénzügyei és csaknem csődbe jutott -az állam. Pedig ő maga meggazdagodott, sőt az ellenzéki pártok szentül -meg voltak győződve, hogy a közvagyon igazgatásában nem is volt -tisztakezü. Halála óta nem beszél róla senki. Se a sajtó, se a -történetirás, se az egyéni emlékezések. A Tudós Társaság ugyan elmondta -fölötte emlékbeszédét, minthogy alapszabályai igy parancsolják, de ezzel -azután örökre be is zárta életét s életének emlékezetét. - -Ime, ennyit tud róla a közéleti tudat. Nem az a szomoru, hogy ily -keveset tud. Hanem az, hogy történeti alakját ily kicsinynek látja s -kicsinységében is ily homályosnak. Mintha csak oly semmit se érő, -közönséges halandó lett volna, a milyenek az állami közélet -áruraktárában felhalmozvák, a honnan a minisztereket kiszedegetjük s a -hova használat után megint visszarakjuk, vagy vissza se rakjuk, hanem -csak az ószeresek kezére adjuk. - -Nem. - -Kerkapoly nem ily raktári árukészlet volt. Hogy a közéleti és történelmi -emlékezés mégis igy bánt vele: annak tisztán fölismerhető rettenetes oka -van. - -A nemzedék, melyben élünk, kicsinyes és hitvány. Nincsenek igazi -nagyjai. Nem ismer egyet se, nem is tart szükségesnek egyet se s azért -nem is segit kiképződni egyet se. - -Vannak ugyan e nemzedéknek is nagyjai, de csak olyanok, a kiket -hatalmuk, hivatali állásuk vagy bőkezüségük tett nagygyá. Ezek még -türhetők. Ezek még nem viszik a társadalmat erkölcsi romlásba. Ilyenek -mindig voltak s mindig lesznek. Voltak még Széchenyi, Deák, Kossuth -életében is. Az eféle nagyságokat szokásból s a kényelem kedvéért én is -elfogadom nagyságoknak. Olyanok, mint a bankjegy. A mig forgalomban -vannak, annyit érnek, a mennyi rájuk van irva. A mint kiestek a -forgalomból: semmivé válnak, sőt gyakran szemétté. - -De vannak e nemzedéknek másféle nagy emberei is. Olyanok, a kiket -összebeszélés, pártönzés, érdekek szövetkezése, szerencsés névvel -születés, napi sajtó zengése s egyéb eféle hiábavalóság tesz nagygyá s -tart meg a nagyság emelvényén. Az ilyenek különös ügyességgel kezükbe -veszik a nemzet ügyeinek vezetését s valamelyik szép napon arra ébred a -nemzedék s arra ébrednek ők maguk is, hogy ők a nemzet vezérei, a -Széchenyik, a Deákok, a Kossuthok. - -Lángelméjük nincs. Alkotóerejük nincs. Elméjük képességei köznapiak. A -nemzet nagy czéljaiért való rajongó lelkesülést nem ismerik. Életük -egész értékét föl nem áldozzák ideálért, de minden ideált feláldoznak -hiuságból s az élet jogos, de apró örömeiért. De ügyességük bámulatos. -Széchenyi, Deák és Kossuth ügyessége csak paraszt együgyüség ő -mellettük. Szónokok és államférfiak, bujtogatók és ámitók tudnak lenni -egyidőben, egyszerre és egymásután. - -Szerfölött élelmesek. Szellemük s egész életük hasonlit a fiókos -szekrényhez. Szép az a szekrény, diszes, ragyogó, művészi, de fiókjai -tartalmára ne legyünk kiváncsiak. Az egyik fiók kurucz kincsekkel, a -másik labancz jutalmakkal van tele. Az egyiket majd szétvetik a lángoló -hazafiság erős mondásai, a másikban rettentő háborgásban hemzsegnek az -önzés ádáz indulatai. - -De sikerük mindig van. Mindig Lafontaine kocsirudjának elején -üldögélnek. A tömeg, az ártatlan és bámész tömeg pedig csak a siker -csillogását látja. Csak azt becsüli, csak azt ünnepli, csak azt gondolja -nagynak és dicsőnek. - -Ez a nemzedék már meglehetősen idős. Több már harmincz évesnél. A mióta -Deák otthagyta a közélet vivótermét: azóta tart. S a látás határának -szélein még nem látom azokat a tüneteket, melyek biztosan -tájékoztatnának az iránt, mikor lesz e kornak vége s e nemzedék mikor -adja át helyét nemesebb, dicsőbb, nagyobb nemzedéknek. Mikor lesznek a -hazának megint igazi nagyjai? Költők, tudósok, nagy alkotók, magyar -nemzetnek istenadta vezérei! - -Kerkapoly egyéniségének nagy méretei már ily korban, ily nemzedék előtt -fejlődtek ki. Ha nem voltak kikiáltók, a kik a méretekre naponkint -ráterelték a tömeg figyelmét, a tömeg nem igen vette észre s a sokadalmi -zürzavarban nyomban elfelejtette azokat. - -Nem volt, nem lett népszerü. Pedig alkotmányos életben erre nagy szükség -van. - -Valamikor, még minisztersége előtt igy vélekedtem Kerkapoly -népszerüségéről: - -– Általában Kerkapolynak nem kenyere a népszerüség. Se a közéletben, se -az irodalomban, se a politikában nem érti ama fogásokat, melyek a -népszerüséget fölidézni nemcsak képesek, hanem szükségesek is. Nemcsak -nem érti, de nem is törekszik érteni. Elhatározásainál, cselekvései -közben sohase jut eszébe, vajjon a népszerüség esetlegei mellette vagy -ellene hajlanak-e s vajjon mit szól eljárásához a világ? - -Előtte nincs más világ, mint az okos ember. Nincs más érv, mint az -észszerüség, nincs más nagyravágyás, mint használni, nincs más gyönyör, -mint a munka. - -Ha bevégezheti munkáját, melyről meg van győződve, hogy észszerü; ha -látja, hogy az hasznos s ha azok, a kiket ő okos embereknek tart, -elismerésüket igy, vagy amugy kifejezik: teljesen meg van elégedve s -többé vissza se gondol a bevégzettekre. Igaz, hogy azok, a kiket ő okos -embereknek tart, nagyon kevés számmal vannak. - -A jellemnek minden anyaga megvan benne ahhoz, hogy iszonyu forradalom -esetén vagy teljes békeidő alatt a kedélyek teljes nyugalma közt -tehetségének s a nemzet erejének segitségével történeti nagyságra -emelkedjék, de hogy ez lehető-e a mi időnkben, lehető-e a mostani -átmeneti korban, erre nem mernék biztosan felelni. E kor a bevégzett -remek jellemeknek nem kora. - -A történeti nagysághoz nem elég a bevégzett jellem. Nem elég a -lángésznek ragyogó hatalma. Nem elég még az ernyedetlen munkásság sem. -Mindez szükséges, de szükséges ezenkivül alkalom az alkotásra s az -alkotott intézmények maradandósága. Más szóval a tökéletes siker. - -Ez volt véleményem Kerkapolyról, a mikor még nem volt miniszter, de a -mikor már bizonyos volt, hogy azzá lesz. Majd, ha miniszterségén -végignézünk, meglátjuk: csalódtam-e, nem-e? - -Bizony fel kell őt a mai nemzedék számára fedeznünk. S a jövendő számára -is. - -A nemzet legnagyobb, legbecsesebb kincsei közé tartozik nagy embereinek -száma, jelleme, egyénisége s valódi dicsősége. Az egymásután következő -nemzedékek igazi önérzetét semmi se fejleszti s nemesiti jobban, mint az -igazi nagyok emlékezete. Kerkapoly igazi nagyja volt a magyarnak. - -Föl kell őt fedeznünk azért is, hogy alakját szembeállitsuk a mai kor -csenevész nagyságaival. - -Az ügyeskedés művészetével készitett nagy emberekből előbb-utóbb -kiábrándul a nemzet. Most bennük látja vezéreit, a dicsőket s ámulatában -boldog. De ha majd kiábrándul? Mi lesz akkor? Mily keserü lesz a -csalódás! Mily gyorsan pusztul el a nép bizodalma akkor még oly férfiak -mellől is, a kik azt megérdemelnék! S a kiknek arra szükségük volna. - -Meg kell mutatni nemzetünknek, hogy mindig voltak igazi nagyjai, habár -abban a porfelhőben, melyet a közélet harczainak förgetege fölkavart, -nem látta is tisztán vagy talán félre is ismerte őket. Reménye és -bizodalma és önérzete csak igy maradhat ép. - -Ime, gondolataim, melyek arra birtak, hogy a nagy miniszterről irjak. - -És tanárom is volt. Ugy hiszem, a tudomány szerelmét ő erősitette meg -bennem. És bizalmas, benső barátom is volt. Sok napot és sok éjszakát -töltöttünk együtt a hazánk kegyetlen végzete fölött való tépelődésben. -Ezek is elegendő okok arra, hogy megörökitsem nevét legalább annyira, a -mennyire irói képességem kis ereje kiterjed. - -A tudás természetéről némileg másként vélekedem, mint általában az -emberek. Én a magam tudását tartom a legjobb tudásnak a közélet férfiai -részére. Megengedem, hogy a szaktudósok s a tanszék férfiai számára -másféle tudás kell. Vagy legalább másféle tudás is jó. De én az én -tudásomat oly módszerrel szereztem, a melyet Kerkapolynál is -észrevettem. Meglehet: ezt a módszert is tőle tanultam. E módszerrel -ismertetem az ő életét is. - -Azt a tudást, melyről azt mondom, ez az én tudásom, én részint komolyan, -részint pajzánul magyar tudásnak is szoktam nevezni. Nem azért, mert a -tárgya főleg magyar dolog. Lehet az idegen dolog is, lehet az a -természet és a társadalmi élet tüneményeinek távoleső bizonyos -összessége is. Azért nevezem magyar tudásnak, hogy megkülönböztessem a -német tudástól, a tudományok mivelésének német módszerétől s különösen -attól az átkozott rossz szokástól, mely a magyar elme s a magyar -miveltség számára elégnek véli a német miveltségnek birálat nélkül való -egyszerü, szolgai átvételét. - -A tudományok mivelésének német módszerét én se szépnek, se jónak, se -tökéletesnek nem tartom. A tudományok mezején az angol és amerikai -módszert, gondolkozást, hogy ugy mondjam: észjárást tartom én -tökéletesnek. Efféle észjárás volna a magyar is. Az angol faj szelleme -szerint gondolkodom magam is. A német nemzet minden tekintetben nagy és -mivelt nemzet, a tudományok mivelésével sok fia foglalkozik s -kétségtelenül vannak kiváló irói, kiváló tudósai. De például Gibbont, -Darwint, Ruskint, Carlylet és Tocquevillet is hiába keresnénk a németek -közt. Hiába keresnénk a gondolkozás terén Deák Ferenczet is. Nincs. - -Szomoru tüneményt veszek észre több mint ötven éve. Tudósaink s -különösen az Akadémia és tanszék férfiai szolgai alázatossággal -forditgatják csuf magyar nyelvre a német könyveket, sőt a német -szellemnek az osztrákság által megfertőzött tudománybeli termékeit is. -Nevük, mint szerző neve, ott csillog-villog a könyvek czimlapján. S a -magyar társadalomba s a magyar közéletbe e czimen befészkelődnek mint -tudósok, bölcselők, jogászok, történetirók, tanárok, akadémikusok, sőt, -mint képviselők s államférfiak is. Pedig minden tudásuk s tudománymivelő -munkásságuk abból áll, hogy egy-két jó, vagy rossz, silány, vagy -épületes német munka tartalmát minden birálat nélkül, egyéniségük és -magyarságuk szellemi műhelyében való minden átdolgozás nélkül vakon és -siketen elsajátitják, hitvány, sőt undoritó magyarsággal megirják, -művüket a közönség és a tanuló ifjuság elé lökik, az Akadémia és -hirlapok segitségével agyonmagasztalják s azzal oda állanak a nemzet -elé, mint a nemzet kiváló tudósai. - -Boldogtalan nemzet! Valamelyik szép reggelen csak azt veszi észre, hogy -jeles tudósa sok van, de magyar tudósa egy sincs. - -Mivé tette már e veszedelmes irány törvénykönyvünket s törvényeink -szövegét is! A tudós akadémiának erre ügyelni nincs ideje, nincs tudása, -nincs kötelességérzete, de mondjuk ki őszintén, nincs erkölcsi képessége -se. Néhány magyar történetirói kisérletet, néhány természettudományi s -magyar nyelvészeti buvárlatot kivéve, egész tudományosságunk nem egyéb, -mint szemét, melyet a német földről Ausztrián át söpörnek át hozzánk. -Hol vannak az önálló elmék bátor vállalkozásai, a magyar megfigyelések -becses eredményei, a magyar tudományos nyelv tökéletességei? A -jogtudománynak és alkotmányi tudománynak az ezer éves magyar -államéletnél érdekesebb és gazdagabb forrása nincs a világon. Vajjon mit -tud ebből csinálni egyetemünk és tudós társaságunk? Semmit. Vagy -legfölebb magyar szavakkal irt ostoba német munkát. Hova jutott ma már a -tudományosság magyar nyelve, magyar irodalmi stilusa? Hatvan-hetven év -előtt szebb, jobb, gazdagabb volt a tudomány nyelve és magyar volt. -Kölcsey, Deák, Fábián, Zsoldos, Fogarassy, Zádor nyelvén melyik egyetemi -tudósunk képes ma irni a jogtudomány nagy kérdéseiről? - -De ne folytassuk tovább. Még maga az óriás agyu s tökéletes magyarságu -Kerkapoly is megtévedt s téves uton járt jó darabig, mig végre -államférfiui működése közepett észrevette azt a veszedelmes és utálatos -irányt, a melyben tudományos mivelésünk vonaglik. - -Elbeszélésem folyamán sokszor kell még e tárgyat érintenem. - -A jó édes anyának igaza volt, mikor azt mondta a szent-gáli öregbirónak, -hadd tanuljon még a fia, elég buzgósággal tanul, tanárai meg vannak vele -elégedve. - -Kik voltak ezek a tanárok: elmondom. - -Meg kell jegyeznem, nincs olyan tanár a világon, a ki tanitványának -mélyen járó nagy elmét tudna adni s tanitványa gondolkozásának különös -erejét és eredetiségét meg tudná teremteni. Ezek a természet különös és -ritka jelenségei. A természet oly törvényei szerint jönnek létre, a -melyeket még nem ismerünk s talon soha nem ismerünk. A történet ezer -tanubizonyságot nyujt arra, hogy nagy apának hitvány szülötte, nagy -gondolkozónak hülye magzatja támad. De megforditva is. Jelentéktelen -szülőktől az emberiség számára sok teremtő nagy szellem született. - -Deáknál és Jókainál elmélkedtem már e fölött. Abban állapodtam meg, sok -nemzedéken át, apákról fiakra és unokákra kellett lassankint összegyülni -annak az óriási szellemi erőnek, a mely elvégre Deákban és Jókaiban -kipattant s emberi alakot öltött. A tüneményt másként megérteni, -megmagyarázni nem tudom. Más magyarázatot el se fogadhatok. - -Ez az eset Kerkapolynál is. Ép oly nagy elme, mint azok, noha elméje más -természetü. És eredeti és óriási jellem ő is. Ezt születésével kellett -örökölnie. Az elmének és jellemnek erejét és anyagát nem tanáraitól -nyerte. - -Egy tanára, később tanártársa, Vály Ferencz volt, Jókai testvérnénjének, -Jókay Eszternek férje. E férfiuról bővebben irtam »A Jókay nemzetség« -czimü művemben. Jellemképző hatása csodálatos volt e nemes férfiunak. -Nekem is tanárom volt, hálával emlékezem rá, a mig élek. Nem volt -előadása, a melyben az emberiség történelmének valamelyik nagy és dicső -alakjáról meg ne emlékezett volna, nagy jellemének egyik oldalát -előttünk föl ne tárta volna. S belénk lehelte. - -– Ilyenek legyetek! - -Jellemképző hatása, nagy hatása volt Bocsor Istvánnak. Édes és szelid, -de komoly lélek s remek jellem volt ez a tanár. - -Egyszerü, szegény, jobbágy sorsban levő szülők gyermeke Enyéngről, -Veszprémvármegyéből. Járt külföldi egyetemeken, utazott a nyugati -országokban, még a pirénei félsziget országaiban is. Eleintén a latin -nyelvet és irodalmat, később a világtörténelmet s Magyarország -történetét tanitotta. 1837-ben iktatták be mint rendes tanárt a pápai -főiskola tanszékébe. Kocsi Sebestyén Gábor tartotta az egyik beiktató -beszédet. Éles elméje nagy jövő sarjadzását látta az ifju és uj -tanárban. Az 1848-iki nemzetgyülésben képviselő volt szülőföldéről. A -Batthyány-kormánynak volt rendületlen hive. Kezdettől fogva rettegett -függetlenségi harczunk iszonyu bukásától. Mint történetiró gondosan -mérlegelte a küzdő felek erőarányait s a mi erőnket gyöngébbnek találta. -Nekem is tanárom volt iskolai pályám végeig. Komolysága, lassu beszéde, -lassu mozgása miatt az »öreg Bocsor«-nak neveztük mi is s nevezték már -Kerkapoly tanuló korában is. - -Sok tudományos könyvet irt tökéletes, tiszta magyarsággal. Latin -nyelvtana valósággal remek olvasmány. A mi bölcs mondása van a világ -latin irodalmának hazáról, hazaszeretetről, szabadságról, hősiségről, -férfierényekről, emberszeretetről s a nők tiszteletéről, mind azt rakta -bele latin nyelvtanába például, olvasmányul, szólásmódul. Azokat kellett -magyarból latinra s latinból magyarra forditgatni. Azokat kellett -elemezni. S ő minden bölcs mondásnak s minden példabeszédnek elmondta -eredetét, történetét. Egy-egy órai előadás alatt a hősi költészet -tündéri birodalmában éreztük magunkat. - -Hát a mikor a világtörténetet magyarázta! Hellász hőskorát s a római -köztársaság nagy dolgait. Szabadelvü volt az emberiség élettörténeteinek -felfogásában tökéletesen. Rotteck–Welcker-féle felfogás hive. Azzal a -költészettel, azzal a bájjal adta elő a történetet, a melylyel később -Macaulay és Carlyle varázsolt el bennünket. - -Hát a mikor a magyar nemzet habsburgi történetét adta elő, a Bethlenek -és Rákócziak harczát s fajunk tenger szenvedését! Az osztrák rabiga -törte nyakunkat, nem volt szabad világosan beszélni. Hányszor akadt -torkán a hang! Hányszor csordult ki könnye, a mikor Szelepcsényi, -Caraffa és Kollonics koráról beszélt! Ilyenkor nem tudta az előadást -folytatni. Fejét csóválta, s kezével legyintett s lassu hangon csak -annyit mondott: - -– Sokat lehetne erről mondani, amici! Talán majd máskor! - -Ilyenkor a hazafi fájdalom fojtotta el hangját. - -Hányszor adott jó tanácsot, a mikor a Habsburgok uralmáról beszélt. - -– Szeressék az embereket, amici, de a multat soha el ne feledjék, soha -meg ne bocsássák! - -Hosszu nemzedék gazdagodott szellemének kincsein s könyvei nagy számuak -s ma is becsesek. De az Akadémia nem választotta meg levelező tagjának -se. Mit mondjunk erre? - -Mondjuk azt: nem is lehetett egyebet várni az Akadémiától. - -Kegyetlen kurucz volt az öreg Bocsor. De kuruczságát nem Thökölynél és -Rákóczinál s nem is Bocskaynál és Bethlennél kezdte, hanem egyenesen -Szent Istvánnál. - -Szent István volt az első labancz. Ő házasodott össze a némettel. Ő -árasztotta el papokkal és németekkel az országot. Minek nekünk annyi pap -és annyi német? Ő irtotta ki tűzzel-vassal a régi ősmagyarság minden -dicső emlékét. Ő változtatta meg régi alkotmányunkat s ő törekedett -arra, hogy utána még királyunk is német legyen. A sok idegen ajku -csavargó, koldus népségeket ő hozta a nyakunkra. Ő hirdette először, -hogy csupán a magyar nemzettel nem lehet kényelmesen uralkodni. Szóval -már Szent István meg volt romolva egészen, labancz volt, német volt, -maig se tudtunk bolond alkotásaitól megszabadulni. Ezek az ő nézetei. - -Ilyen nézetü embernek, ilyen istentől elrugaszkodott tudósnak nem lehet -helye az Akadémiában. Hajh, minő förgeteg lenne abból. - -De azt se hiszem ám, hogy az öreg Bocsor István elfoglalta volna valaha -helyét az Akadémiában. Mit csinált volna ott az ő vad, nyers, tiszta -történeti igazságaival? Nem szabad a hivatalos igazságokat efféle -goromba igazságokkal pellengérre állitani. - -Azt a nagy ideálizmust, a mely Kerkapoly lelkében gyökeret vert s a mely -őt egész életén át vezette, bizonyára nagy részben az öreg Bocsor -szelleméből meritette. - -Másik nagy tanára volt Kerkapolynak Tarczy Lajos. Ez már a jelenkor -embere, Széchenyi barátja. Az Akadémia rendes tagja. Nagy elme, nagy -tudós, kiváló szellem ő is, de egészen más természetü. - -Tarczy Lajos is megjárta a német egyetemeket. Ő volt a legelső ember -Magyarországon, a ki Hegel bölcseleti felfogását a tanári székből -fejtegette. Azelőtt Kant filozófiája volt divatban. Annyira divatban, -hogy a jó öreg, ugynevezett »vaskalapos« kálvinista papok és esperesek -hallani se akartak más tudományról. Még akkor se, mikor Kerkapolyt -1847-ben tanárnak választották. Az egyházkerület közgyülése választotta -ugyan, de ott ők voltak az irányadók. A bölcsészeti tanszékre -választották, de egyuttal kikötötték, legalább ki akarták kötni, hogy -Kerkapoly a hegeli bölcsészetet nem adhatja elő. Nevetett az ily -felfogáson. - -– Hogy önök engem tanárnak választanak-e vagy nem, az az önök dolga. De -hogy én minő tudományt adok elő, az az én dolgom. - -Jogából, szabadságából nem engedett s a jó öreg vaskalaposok kénytelenek -voltak az ő tudományát elfogadni. - -Tarczy Lajosról itt röviden emlékezem. Nekem is tanárom volt. Műveim -valamelyik kötetében, mikor meghalt, bővebben szóltam róla. Kiváló tanár -volt. A természettan tudományos magyar nyelvének ő a megalkotója. Nyelve -ma is szép nyelv. Ő teremtette meg a pápai kollegiumban a Képző -Társulatot, a tanuló ifjak önképző körét, a hol az ifjak költői és -szépirodalmi műveiket felolvasták s megbirálták s egyuttal érdemök -szerint erkölcsi jutalomban részesitették. Egykor buzgó tagja voltam -magam is. Tagja volt Kerkapoly is, még pedig munkás tagja. Egy időben s -együtt futotta a magyar szépirodalmi versenyt Jókaival, Petőfivel. -Ragyogó kor volt az 1840-től 1848-ig. A dermesztő álomból fölébredt -nemzet munkavágyának mámoros kora. Különösen meglátszott ez akkori -ifjainkon. - -Tarczy Lajos vezette be Kerkapolyt a hegeli bölcsészet titkaiba. - -Tarczy egyénisége hóditó volt. Észjárása, szellemessége, ötletei, adomái -fölségesek. Mélységesen utált minden osztrákságot. Közállapotaink -mezején élesen látott s messze látott. Nem a tanszék szürke embere volt. -Egyuttal birtokos nemes is volt, mezei gazdálkodással is foglalkozott s -jó gazda volt. Szőlővel, gyümölcsössel, szántás-vetéssel, -állattenyésztéssel szivesen foglalkozott. Az a pápai kollegium egy kis -tudomány-egyetem volt. Ott mindent tanultunk, ha tanulni akartunk. Volt -hittani, jogi és bölcsészeti akadémiája, ha nem nevezték is annak. -Előadták a mezőgazdaságtant is. Épen Tarczy Lajos volt annak egyik -tanára is az én időmben. Tőle hallgattam én is az agrikulturát és -pomológiát. Ki-kivezetett gazdaságának amaz ágába, a melyről épen -előadásait tartotta. S szemmel látható eredményekben mutatta meg -tanainak igazságát. - -Határtalanul ragaszkodtunk hozzá. Két szelleme volt. Az egyik a lángoló -lelkesülés magyar szelleme, a másik a józanul önző, komolyan megfontoló, -hidegen számitó angol ész. Nem hiába, nem ok nélkül kedvelte őt a nagy -Széchenyi. Szelleme sokban hasonlitott az övéhez. Sietett is Széchenyi -őt csakhamar az Akadémia rendes tagjává választatni. - -Alakja, arcza, modora is elbájolt. Igen kevéssé volt magyar alak és -sehogy se angol. Ha az antropológiában van igazság: inkább franczia alak -volt. Hatalmas homlok, középen barázdával kétfelé választva. Ugynevezett -franczia homlok. Nagy fej kis termeten. Uralkodó nagy kerek szemek -örökös mosolygással. Szépen zengő érczes hang. Tanácskozásban rendesen -az ő nézete győzött. - -Kerkapolyval később is, mikor tanártársak voltak, a legbizalmasabb -barátságban volt. Azonban minden tulajdonságát még se sajátitotta el -Kerkapoly. - -A bölcseletnek azt az elvét: forma dat esse rei, Tarczy a gyakorlati -élet alapelvének is tartotta. Ha csinálsz, alkotsz vagy mondasz valamit: -legyen az szép és jó alaku. Csak igy van teljes értéke, e nélkül esetleg -semmit se ér. Ezt teszi a gyakorlati életben az a latin bölcs mondás. - -A magyar nyelvet különösen alkalmasnak tartotta arra, hogy segitségével -minden gondolatot gyönyörü alakba önthessünk. Százszor magyarázta, -százszor biztatott rá bennünket. Egész órán fejtegette egyik példaként, -mit jelent ez a szó magyarban: »világ« s mit jelent a »világtalan«. A -földkerekség összes népeinek lelke – ugymond – nem volt képes ily -fogalmakat ily alakba önteni; csak a magyar lélek volt képes. - -Kerkapoly feszült figyelemmel hallgatta az ily tanitásokat. Meg is -maradtak benne mindvégig. De azért ő nem lett jó iró, irásmódja nem volt -szép s legkevésbbé vonzó. - -Ez azonban már más kérdés. Erre még majd visszatérek. - -De a gyakorlati angol felfogást, szinte ki merem mondani, Kerkapoly -csaknem egészen Tarczytól sajátitotta el. - -Csak egy példát hozok fel Tarczy eszejárásának s módszerének -megvilágitására. - -Azt mondja: - -– Van a természet világában vizesés s van az embervilágban divatkórság. -A vizesés se ér magában semmit, a divatkórság se. Az okos gazda malmot -épit a vizesésre s megél belőle tisztességesen, az okos szabó pedig -időnként megváltoztatja a ruhának a szinét és szabását s gazdaggá lesz -belőle. - -Ime, Tarczy előadási modora. - -Magyar tudása volt neki is. - -Minden tudománynak minden igazságát megmérte előbb saját lelkének, saját -figyelésének, saját gondolkozásának katonamértékén, azután odaállitotta -a magyar viszonyok, a magyar föld és a magyar lélek élettünetei közé s -ha akkor is igazságnak találta: nyugodt lélekkel, de lelkesülten -hirdette az ifjak előtt. - -Hogy Hegel kategóriái s a német tudomány definitioi és terminologiái mit -mondanak: ezzel azután nem törődött. - -Tökéletesen ilyenek voltak Kerkapoly politikai és nemzetgazdasági -előadásai a budapesti egyetemen. Ha tanár lettem volna: én is igy -törekedtem volna hallgatóim tudnivágyát fokozni s tudását növelni. -Tarczy volt a mester, Kerkapoly a tanitvány. A tanitvány utóbb nagyon -fölülmulta mesterét. Nem ritka eset. - - -V. - -(Zádor György: Deák és Vörösmarty barátja. – Csodálatos itélete. – Nagy -jogtudós. – A magyar jog átalakitása. – Deák aggodalmai. – Kerkapoly a -tanuló ifjuság ideálja.) - -Volt a pápai kollégiumnak, különösen a jogakadémiának egy rendkivüli -embere, még egy nagy tanára. Ez Zádor György, régebbi nevén: -Stettner-Zádor György; fiatal korában irói nevén: Fenyéri. Kerkapoly is -Pápán végezte a jogi tanulmányokat, mint én. Hogy Zádort hallgatta: -biztosan tudom. De azt már nem tudom, hogy rendszeresen hallgatta-e s -hány évig. Kerkapoly 1844-ben végezte a pápai iskolákat, ekkor már Zádor -onnan elköltözött. - -Ki volt hát ez a Zádor? - -Én bizony nem tudom: Zádor György élete s irodalmi és birói működésének -története meg van-e irva már rendszeresen? De azt sejtem, hogy a -nagyközönség nem sokat tud róla, vagy már el is felejtette egészen. Már -e miatt is föl kell róla jegyeznem egyet s mást. Ő is bakonyi származás -s ő is Kerkapoly egyik tanára volt. Régen meghalt. Ugy rémlik előttem, -még a mult század hatvanas éveinek végén, vagy hetvenes éveinek elején. - -Jellemzését mindjárt az öregén kezdem. Zádor benső bizalmas barátja volt -Deáknak is, Vörösmartynak is. Mint alig végzett ifjak szőtték a -barátságot 1822 körül. A legnemesebb, leggyöngédebb barátság, a mi csak -halandók közt lehet. S mind a háromnak haláláig tartott köztük ez a -fenséges viszony. Legelőször hunyta örök álomra szemét a nagy költő, -azután Zádor. Deák azután az ő nagy szivének melegét két elhunyt hű -barátjának gyermekeire is árasztotta. Ugy rémlik előttem, mintha Zádor -hozta volna Vörösmartyt is Deák barátságába. - -Deák és Vörösmarty benső barátja a halálig! A ki ez lehetett: az már nem -volt kis ember. - -Bizony Zádor nem volt kis ember. - -Irodalmi alkotásairól nem szólok. Hetven-nyolczvan esztendő előtt láttak -azok napvilágot. Irodalmunk történetének régi középkorához tartoznak. - -Az emberről, a tudósról s a tanárról akarok csak emlékezni vármegyém -hagyományai után. Én személyesen már csak agg korában ismertem. Ő már -nem volt otthon, a mikor én a vármegye tisztét tartottam. De fiát s -nemzetségének több tagját jól ismertem. - -Pápai kollégiumi tanár lett, mert nem tetszett neki az ügyvédkedés, az -irodalomból pedig 1830 körül megélni nem lehetett. A magyar magánjogot -és közjogot adta elő. A magánjog akkor nehéz tudomány volt, nem olyan -patvaristáknak és albiráknak való mulatság és elmejáték, mint most. -Akkor még fennállott az adományi rendszer és az ősiség, a földesuri -hatóság és a jobbágyvilág, a jogok, előjogok, szabadalmak, vármegyei, -városi és nemesi jogkülönlegességek rettenetes nagy rendszere. A -magánjog és a közjog egymásba kapaszkodott s egyik a másikat egészen -áthatotta. Még a büntető és polgári jog között se volt akkora válaszfal, -mint most. - -Zádor előadásairól csodákat meséltek. Azt mondták, a tizparancsolat, a -hogy a táblára van vésve, nem oly rövid, és világos, nem oly mély és -szabatos, mint az ő jogi tudása. - -Éles elméjü, egykori barátomtól, Vermes Illéstől hallottam, hogy attól -fogva, a mint vele a pápai nemzeti kaszinóban megismerkedtek, abban a -kaszinóban nem volt többé jogi, politikai, tudományos vagy közéleti -kérdésekben vita. Ha támadt, csak fölszólalt valaki: - -– Kérdezzük meg Zádort! - -Megkérdezték. Felelt. El volt döntve feleletével minden vita. Meghajolt -előtte föltétlenül mindenki. - -Az 1832-iki országgyülés fölállitotta a választott osztoztató biróságot. -Voltak testvérek, voltak örökösök, a kik soha se tudtak megosztozni. -Iróra, biróra, prókátorra bizták ügyüket, ügyüknek aztán soha se lett -vége. Elpusztultak, elszegényedtek, meghaltak, föl is támadtak, de -ügyüknek még se lett vége. Unokáik még ma is osztozkodnak, biráskodnak, -pörlekednek, ha még meg nem haltak. - -Hát az ilyenek számára találta ki az országgyülés a választott -biróságot. Válasszák az örökösök maguk a birót. Az a biró döntsön egy -nap alatt. Az ő döntésében azután nyugodjanak meg. - -Nos hát ez időtől kezdve minden lehetetlen, minden képtelen, veszett -örökösödési ügyben Zádort választották birósági elnökül. A mikor már -karddal, puskával, vasvillával mentek az osztozkodók egymásnak s -keserves halál fenyegetett mindenkit, szerencsére valaki oda kiáltott: - -– Héjh, atyafiak, meghallgattátok-e már Zádort? - -Az emberek a legnagyobb dühben összenéztek. - -– Nini! Azt bizony nem cselekedtük! - -Nyomban eldobták a fejszéket, vasvillákat s mentek be Pápára. - -Ilyen tekintélye volt. Ennyire biztak igazságában, itéletében s jogi -tudásában. - -A magyar jogot Kövy Sándor jogi munkája alapján adta elő. Ez a Kövy -sárospataki jogtanár volt a mult század elején. Latin nyelven irta nagy -munkáját s magam is egykor e nyelven olvasgattam. Nagy kár, hogy nem -magyarul irta, de az ő idejében még a latin nyelv volt a divat. Szentül -hiszem, hogy a magyar jog tudományos magyar nyelvét nagy tökéletességre -birta volna. Ezt a nyelvet később Fábián, Zsoldos és Zádor alapitotta -meg. Mind a három vármegyém szülöttje. A jogtudomány mai magyar nyelve -sokkal bővebb, de rossz és ocsmány. Ama három alapitó nyelvét Kölcsey, -Deák, Szalay László és Szemere Bertalan hatalmas segitsége se tudta -megmenteni s a maga nemes egyszerü mivoltában fejleszteni. A Bach- és -Schmerling-kor biróságai, az ezer meg ezer ügyvéd németeskedő -hebehurgyasága s a pesti egyetem tanárai pusztitották el a szép jogi -magyar nyelvet. - -Én Kövyt és Zádort tartom eddigelé a két legnagyobb magyar jogtudósnak. - -Deákot ne számitsuk közéjük. Ő fölötte áll mindenkinek, de csak a -közjogban és büntetőjogban nincs, a kit hozzá lehetne hasonlitani. Az -adományi rendszert és magán polgári jogot kevésbbé volt alkalma mivelni. - -Zádort a maga egyszerü, szerény pápai tanárságában az ország alig -ismerhette meg eléggé. Csak Veszprém-, Győr- és Vasvármegyék ismerték -igazán. Vas még azért is, mert bár nemzetsége eredetileg -veszprémvármegyei, maga Zádor Vasban született Dukán. A nemzetség -korábbi neve – mint emlitettem már – Stettner és Stettner-Zádor. - -Azonban jól ismerte őt Deák már ifjukora óta. S nem csinált titkot -belőle, hogy az ország legelső jogtudósának s legnagyobb itélőtehetségü -emberének tartotta. A mult század negyvenes évei óta azért Deák figyelme -és barátsága intézte Zádor köztiszti pályafutását. - -Az 1840-iki országgyülés megalkotta a váltótörvényt s a kereskedelmi, -csődügyi, fuvarozási, szállitási törvényeket. A nemzet nagyon félt -különösen a váltótörvénytől s kivált a váltóvégrehajtási törvénytől. Azt -hitték, hogy ezek ellen a nemes ember röstsége s az ősiség intézménye -nem tudja megvédelmezni az ősi vagyont. Deák azt mondta: - -– Bizzuk a törvényt lehetőleg tökéletes birákra. - -Első sorban kiszemelte Zádort s rábeszélte, hagyja el a pápai -kollégiumot, jöjjön Pestre s vegye át alkalmas állásban, mint biró a -váltó és kereskedelmi igazságszolgáltatás gyakorlati vezetését. - -Igy lett. Deák nagy tekintélye a nádorispánnál Zádor utjából minden -akadályt elháritott s igy ő csakhamar birói tisztének élhetett. Ez -időtájban irt tudományos munkát is a váltó és kereskedelmi jogról. - -A függetlenségi harcz lezajlása után rettenetes változás állt be -Magyarország jogéletében. Nem az államiság s nem az alkotmány -elpusztulását értem, hanem a magánjog rendszerének, a századok óta -életben volt rendszernek egyszerre való gyökeres megsemmisülését. A -nemzet szeme államiságán s alkotmányán függött, agya csak az ezek körüli -veszteségekre gondolt s a sulyos szenvedések közepett alig jutott -eszébe, vajjon mi történik, mi történjék jogéletével? - -Az ősiség megszünt. Uj rendszeres törvény nem volt se az öröklésről, se -a birtokjogokról. Miként történjék hát az átmenet? Mi legyen az uj jog? -Miként bonyolódjanak le a függőben levő ügyek, a régi öröklések, a -félben maradt osztályok, a zálogos birtokjogok, a fiági és nőági -igények, az öröklött és szerzett vagyonok közti különbségek? Néhány ezer -gyökeres ősi magyar család jóléte és fennállása volt kérdésben. - -Megszünt az urbéri viszony is s vele együtt az urijog és a vármegye -hatósága. Ezzel ezer sulyos kérdés várt azonnal való becsületes -megoldást. Vajjon a volt földesúr kapjon-e elvesztett birtokáért s -elvesztett haszonvételeiért kárpótlást? Mennyit és mi alapon? Vajjon -miből álljon a jobbágytelek? Mik legyenek járulékai? Miként különitsék -el a közösből azt, a mi a földesurat illeti attól, a mi a volt jobbágyot -illetheti? Mi tekinthető urasági birtoknak és haszonvételnek s mi -tekinthető volt urbéresnek? Mi történjék a kurialistákkal, -takszalistákkal, kolonistákkal és czenzualistákkal? Milliók anyagi -jólétét s becsületes megélhetését veszélyeztette volna minden fonák -intézkedés. - -A nemzetnek nem volt törvényhozása, a mely intézkedjék. - -A nemzet bölcsei és vezérei eltüntek. Ki a csatatéreken aluszsza örök -álmát, ki a bitón végezte életét. Ki börtönben, ki bujdosásban. - -Volt néhány itthon is. Deák maga itthon volt s képes lett volna minden -kérdést megoldani. De ő a Bach-rendszer férfiaival nem érintkezhetett. A -nemzet hóhéraival szóba nem állhatott. Az ő bölcsesége hát a föld alá -lett ásva. - -Érezte a helyzet iszonyatos voltát a durva önkényuralom is. - -Ausztriának nem voltak alkalmas jogtudósai se az elmélet, se a gyakorlat -mezején. Olyan jogállapot, mint a miénk, nem volt már a világon, de a -világ jogtudósai a magyar dolgoknak soha se szenteltek figyelmet. A nagy -német tudomány ma is jobban ismeri a Róka-szigeteket, mint -Magyarországot. Csak Magyarországnak lehettek ily feladatra jogtudósai. - -A bécsi kormány nagyra határozta el magát. Megkérte Deák Ferenczet a -lehető legméltóságosabb módon, hogy ne vonja meg kötelességét a jogi -dolgok intézésétől s adjon tanácsot a kormánynak. Hiszen alkotmány és -állami lét még visszaszerezhető valamikor, de a magyar faj életkérdése -mindenek fölött való. - -Rettentő gyötrelmet idézett Deák lelkében ez a hozzá intézett kérés. Hű -barátjának, Vörösmartynak, minden keserüségét átérezte. - - „Teremt-e Isten több magyart, - Mig a világ, mig napja tart, - Ha mink is elfogyánk?“ - -S nem kell-e elfogynunk, nem kell-e elsorvadnunk, ha az állami lét -elveszett, alkotmány romba dőlt, minden szabadság elenyészett s most már -a magyarnak mindennapi kenyere és birtokjoga is bizonytalanná válik? - -Megvan Deák felelete a hozzá intézett kérelemre. Ő az osztrák önkény -embereinek még tanácsot se ad. Velük nem érintkezik semmikép. - -De még se hagyta el az ügyet. Hiszen a nemzet ügye volt az. - -Fölkereste Zádort s rábeszélte, vállaljon birói tisztet, vállaljon a -legmagasabb birói helyen Bécsben s a magyar jogviszonyok rendezését ő -vegye a kezébe. - -Igy került Zádor a legfőbb semmitőszékhez Bécsbe. Igy készitette az -ősiségi rendeletet, a melyben nagy bölcseséggel választotta el egymástól -azokat a jogokat, a melyekre fajunknak nincs már szüksége s azért a mult -emlékeinek adandók át és azokat a jogokat, a melyek fenmaradásunk s -jövendő jólétünk érdekében szükségesek. - -Az 1848-iki pozsonyi országgyülés ősiségi törvényének igy lett ő -voltaképen igazi végrehajtója. - -Igy lett ő óriási tényező abban is, hogy az urbéri birtokviszonyok -rendezése s a volt földesurak kárpótlása miként intéztessék. - -Igy lett nagy befolyása arra is Zsoldos Ignáczczal együtt, hogy az -osztrák általános polgári törvénykönyv magyar nyelve milyen legyen. - -Minő furcsa és szomoru dolog az! Negyven év óta magyar nemzeti -kormányunk van s többnyire magyar egyetemi tanárok, birák s ügyvédek a -törvényalkotók. S az utolsó huszonöt év minden igazságügyi kodifikáló -munkálata a magyar nyelv és irásmód dolgában minő hitvány dadogás Zádor -művei mellett, melyeket pedig az osztrák önkényuralom alatt emeltek jogi -intézményekké! - -Birói tekintélye föltétlen volt Bécsben is. Minden itéletmondása -döntvény lett és jogi alapelv. A magyar becsületet jogi és birói téren ő -alapitotta meg Bécsben. - -Egyik osztrák igazságügyminiszter találkozott egykor Deákkal s -beszélgetés közben azt mondta neki: - -– Önök magyarok nem is tudják, mekkora kincseik vannak! Bécsben valami -Zádor György nevü magyar ember jogi tudása s alapos és nyugodt -bölcsesége előtt mindenki meghajlik. Európában nincs talán ily nagy -gyakorlati jogtudós egy se. - -Deák csak hallgatta az ostoba osztrák minisztert. Hiszen az ő barátja -volt Zádor már ifjukora óta. Ő vette maga mellé tanácsosának 1848-ban, -mikor igazságügyminiszter volt. Ő beszélte rá arra is, hogy Bécsbe -menjen. De azért az osztrák miniszternek mégis csak annyit mondott: - -– Tudjuk mi, hogy vannak jeles embereink, de hát ki ismerhetné -valamennyit? - -Nos hát ez a Zádor György volt Kerkapolynak, a nagy miniszternek a -magyar jogból egyik tanára a pápai kollégiumban. Kerkapoly lelke a -világosan gondolkozás képességét megnyerhette volna talán nála nélkül -is, de hogy ily tanár hatása a lelki erők kifejtésére s megizmosodására -erős figyelésü ifjunál mily nagy: biztosan meghatározni, mértékkel -megmérni ugyan nem lehet, de bizonyos, hogy igen nagy. - -Kerkapoly, a mint a jogot, a kollegiumi tanfolyamot elvégezte, -Zalavármegyébe ment joggyakorlatra: patvaristának, jurátusnak. Odavaló -volt édes anyja is. Ott volt hires nagybátyja, az első alispán s -általában a Kerkapoly nemzetség ott volt elterjedve. Minden látszat -szerint ott alapithatta meg jövendőjét legbiztosabban. - -Nagybátyja elvitte őt Deák Ferenczhez is s beajánlotta az ő -kegyességébe. Valóban Deák magához is vette, ugy rémlik előttem, ugy -hallottam, valami fél évre. Kerkapolynak itt nem sok dolga volt. Deák se -ügyvéd nem volt, se rendszeres tisztviselő. Csak táblabirája volt -vármegyéjének s egy csomó megyei bizottmány elnöke. Tanulni azért -lehetett nála az ügyek irataiból is. Természetesen Deák társalgása volt -az okulásra a leggazdagabb alkalom. A kehidai kastély soha se volt -vendég nélkül. A vendégek közt mindennapiak voltak a vármegyei -tekintélyek, de gyakoriak az országos hirü férfiak is. - -Kerkapoly legnagyobb munkája Kehidán abból állt, hogy Deák könyvtárát -rendezte. - -Az ügyvédi oklevél megszerzésével nem késlekedett. A lehetőség szoros -határidejéből egyetlen hónapot se mulasztott el. 1846-ban már letette az -ügyvédi vizsgát s igy huszonkét éves korában már megkezdhette az -ügyvédkedés tisztes kenyérkeresetének szorgalmas munkáját. - -De nem kezdte meg. Az ügyvédkedéshez semmi különös vonzalmat nem érzett. -Még azt se határozta el véglegesen, hol fog megtelepedni. A család -tagjai sehogy se tanácsolták, hogy Veszprémvármegyében üsse föl sátorát. -Ott lesz ugyan örökölt szent-gáli kis birtoka, de csakugyan kis birtok, -támasztéknak kevés. E helyett Zalavármegyét tanácsolták. Ott van gyökere -a nemzetségnek, ott van nagybátyja, a hirneves követ és alispán. Ott -kell megtelepednie vagy Zala-Egerszegen, a vármegye kormányzó -székhelyén, vagy Sümegen, vagy legalább is Kővágó-Eörsön, a járás -központján. - -Hát a házasság? - -A fiatal ügyvéd erős, szép legény volt. Középtermet, gyönyörü fehér -arczbőr, buján nőtt haj, szemöldök, bajusz és szakál, egyenesen tartott -fej, határtalanul okos és bátor tekintettel. Szemeiben nagy mélység. Jól -fejlődött vállak és izmok. Eszejárása mély, pattogó és vidám. Lépése, -mozgása kemény katonás mozgás. - -Olyan ifju, a kin megakadhat minden leány szeme. A kiről okos emberek is -komolyan mondják: nagyreményü. - -Sikerültebb ifju kevés van a világon, mint ő volt. Én már csak tanársága -alatt harmincz év körüli életkorában ismerkedtem meg vele, ezelőtt -ötvenhárom évvel. Jól emlékszem. Tanáraink közt kerestük az ember -mintaképét, a görög kor remek világának képzeletizgató nagy alakjait, -Miltiadeszt és Alkibiadeszt, Perikleszt és Demosztheneszt. Mindig -Kerkapolyn akadt meg a szemünk. Ilyenek legyünk! Ilyennek kell lenni -minden ifjunak, minden magyarnak. - -A gyermekifju lelkét, ha az a lélek jól termett, erős és egészséges, már -korán dagasztja a nemes nagyravágyás. Vágya, ábrándja nem az, hogy -irnok, tanitó, pap, hivatalnok lehessen valamikor s meglegyen a -mindennapi kenyere s a közönséges ember tisztessége, holtig való nyugodt -élete. Ez az apák vágya s nem a serdülő ifjaké. - -A serdülő ifju, legalább ábrándjaiban el akar jutni odáig, a hova a -nemzettörténelem, vagy a világtörténet ragyogó alakjai eljutottak. Ha -katona lesz: Hunyadi Jánosig vagy Zrinyi Miklósig meg nem áll. Ha költő: -tulszárnyalja Jókait, Vörösmartyt, Petőfit. Bölcsebb lenni Deáknál, -lángolóbb Kossuthnál: ilyen magasságban röpködnek a serdülő ifju vágyai, -sejtelmei, képzelődései. - -Nézzétek csak meg Petőfinek Pápán készült s az Ideálhoz czimzett -költeményét. Ez a költemény vázolja tökéletesen az egészséges lelkü, -nagyratörő serdülő ifju ábrándjait s szertelenül csapongó alaktalan -vágyait. - -De bármire törekedjék az ifju, bármily nagy és ragyogó pályát lásson -maga előtt, ábrándjainak első pihenője, első állomása mégis tanára -mellett van. Első magas ábrándja abból áll: vajha egykor én is oly -derék, oly nagy, oly nemes s az eszmék világában oly hatalmas lehetnék, -mint szeretett tanárom! - -Ily mintája lett Kerkapoly a tanuló ifjuságnak. Félelem és tisztelet -környezte, de rajongás is. Tantárgyai nehezek voltak és idegenszerüek, a -hegeli német bölcselet legtartalmatlanabb elmélkedései, legmagasabb -általánosságai, de azért egyénisége, szava, fejtegetése, mindenség -fölött uralkodó határozottsága mindenkit elragadott. - -Ily tanár mindig kevés van a világon. - -A legmagasabb tanintézetek tanuló ifjusága ma már biráló szemmel s -biráló észszel kiséri tanárait s jaj annak az intézetnek, a hol az -ifjuságnak alkalma van arra, hogy egyik-másik tanárát kinevesse, vagy -kicsinyelje, vagy tán ki is gunyolja. - -A tanár például furcsán öltözködik, vagy öltözködésében mulatságos -hanyagság van. Vagy például az önálló és határozott gondolkodó szerepét -ölti föl nagy komolysággal a hallgatók előtt, de ezek nyomban -észreveszik, hogy a mint könyvének vagy kéziratának olvasását -eltéveszti: azonnal belesül tudományába is s kénytelen az előadást -félbenhagyni. Vagy például tudományát oly felszinesen, oly köznapi -nyelven s oly szárazon adja elő, hogy a hallgató minden elszántsága -daczára is, azonnal elálmosodik. Vagy a mi a leggyakoribb: a tanár -gondolkodásában például nincs semmi önállóság, semmi eredetiség, semmi -egyéniség! - -Sok eset van ilyen. - -Az ilyen tanár kezéből silány nemzedék jön ki. Az ilyen tanárt nem volna -szabad tanárrá tenni. A melyik tanár a tanulónak nem tud ideáljává -lenni, a kiért az ifjuság rajongjon, a kihez ragaszkodjék s hasonló -nagygyá lenni vágyakozzék, sőt a melyik tanárt bármi ok miatt az ifju -kicsinyelni kénytelen: annak a tanárnak rendszerint a tudománya se ér -semmit s tanitása még kevesebbet. - - -VI. - -(Kerkapoly első betegsége. – Tanárrá lesz. – A bölcsészetet választja. – -Pápai háza és életmódja. – A rágalom. – Első előadásai. – A magyar ész. -– A hégeli bölcsészet. – A magyar ifju a német egyetemen.) - -Azonban elmém előre ugrált. Kerkapoly tanárságáig még nem jutottunk el. -De alakját le akartam irni fiatal korától. - -Ez az alak később jelentékenyen változott. - -Ugy emlékszem, 1858 körül valami hosszantartó sulyos belső betegségbe -esett, a mely bőrbajjal is járt. Sokáig szüneteltek előadásai s hosszabb -időt kellett külföldi vizgyógyintézetben is töltenie. Mikor fölgyógyult -s ismét közibénk jött: alig ismertünk rá. - -Legalább másfél évtizeddel öregebbnek látszott. S arczának ragyogó fehér -szinét s bámulatos üdeségét a betegség egészen megváltoztatta. Nem volt -többé fehér és ragyogó, hanem igen apró, himlőhelyszerü és alaku, kissé -szürkés foltokkal tele. Ettől kezdve, bár igen lassan, szürkülni is -kezdett s arczának egészen az az alakja lett, a minőnek miniszter és -egyetemi tanár korában a halála előtti utolsó néhány évig ismertük. - -Még egy sulyos, sőt életveszélyeztető betegségen esett át az 1868-ik év -végén s a következő év elején. E kettőn kivül egész életén át nem volt -egészségi baja. Csak az utolsó, mely aztán sirba vitte. Ezekre talán még -később visszatérek. - -Az ügyvédséget alig is kezdhette volna már meg, a mikor a kálvinisták -túl a dunai egyházkerülete arra gondolt, hogy pápai főiskolájába – -bölcsészeti tanszékre tanárnak választja. - -Tarczy Lajos ajánlotta. Ő volt először abban a véleményben, hogy e -tanszékre alkalmasabb tudóst nem lehet találni. Meg is kérdezte -Kerkapolyt: volna-e hozzá kedve, hajlandósága. - -– Megkisérelhetjük. A tanárságot mindig el lehet hagynom, ha nem lennék -hozzá elég ember. Előbb azonban külföldi egyetemekre kell mennem. - -Hát hiszen az egyházkerület is igy óhajtotta. Igy volt szokásban -századok óta. A pápai főiskola hires tanárai a német, holland, angol, -skót egyetemeket mindig föl szokták keresni s egy, vagy több évi -tanfolyamot ott szoktak végezni. Kerkapoly se akart eltérni ettől a -szokástól. Már csak azért se, hogy a német nyelvet jól-rosszul -elsajátitsa. Addig nem tudott németül. Pápai diák egy se tud, hacsak -véletlenül rá nem ragad. Akár jól van, akár rosszul, de a pápai diák -nemzeti becsület dolgának tartja a német nyelvet meg nem tanulni. Inkább -megtanulja a görög, zsidó, arab és rácz nyelvet. - -Mi volt akkor a tanári fizetés Pápán? Egész biztossággal nem tudom -ugyan, de azt hiszem hatszáz forint évenkint. Ez ma 1260 korona. -Havonkint tehát 105 korona. - -Ma kis pénz, de akkor bizony tisztes összeg volt. Éppen ötszörte volt -akkor olcsóbb a hus, liszt, bor, ruhanemü, lakásbér, mint most. Ma -legalább hatezer korona évi fizetés felelne meg az akkori összegnek. - -Kerkapoly édes jó anyja legalább szerencsének tartotta fia számára a -kinálkozó tanárságot. Meglehet ugyan, jobb szerette volna, ha fia ezer -holdas úr leányát veszi nőül s főszolgabiróvá vagy főfiskussá lesz a -vármegyén, de hiszen az ezer holdas leány igy is megkerülhet. Van-e az -országban eszesebb és szemrevalóbb nemes urfi, mint az ő fia? - -De hát miért éppen a bölcsészeti tanszékre szemelték ki Kerkapolyt? - -Nem véletlenül. - -Egész életének minden munkája azt bizonyitja, hogy a tudásnak és -gondolkodásnak azt a módszerét kedvelte ösztönszerüleg legjobban, a -melyet bölcseletnek nevezünk. Szentül hiszem ugyan, hogy ez a hajlam a -berlini egyetemen fejlődött ki benne oly erőssé, de megvolt ez már pápai -diákkorában is. - -A Képző Társulat érdemkönyvében van egy dolgozata talán tizennyolcz éves -korából, melyet a pápai ifjuság »Tavasz« czimü évkönyvébe is Jókai, -Petőfi zsengéivel együtt fölvett. Ez a dolgozat már az olasz festő -iskolák és rendszerek történetét bölcsészetileg tárgyalja. - -Ime a serkedő hajlam. - -Bizony Kerkapoly akkor még az olasz festmények tengerét nem látta. A -százezer festményben a korokat, iskolákat és rendszereket saját -szemlélete alapján föl nem fedezhette. Nem is volt festő, sőt rajzoló -se. A mit tudott: mindazt másnak látása, hallása, szava, irása után -tudta. És mégis már akkor a tárgyban rejlő bölcseleti jelenségek után -nyomozott s azokkal törekedett ama festészeti iskolák fejlődését -megvilágitani. - -Tarczy éles esze ezt nyomban észrevette. Az ifju óriási elmeerő, hajlama -a bölcselethez nyilvánvaló és elég erős. Tegyük meg tehát filozófiai -professzorrá, bizonyára jól beválik. De tegyük meg azért is, mert ilyen -emberünk nincs több. - -Kerkapoly 1849-től 1866-ig, tehát tizenhét évig volt megszakitás nélkül -pápai tanár. Tanárságáról itt legalább nem akarok bővebben szólani, lesz -alkalom majd, ha egyetemi tanárkodására kerül a sor. - -Édes anyja eladta a szent-gáli birtokot s megosztoztatta gyermekeit. Ő -maga Pápára vonult tanár fiához. - -Kerkapolynak első dolga volt Pápán házat épiteni. Nem szeretett másnak -bérfizetője lenni. Vett telket a Hosszu-utczán, a telek lenyult a -Tapolcza vizére s azontul is terjedt. Édes anyja óhajtotta igy. Legyen -udvar malacznak, baromfinak. Legyen folyóviz az udvaron keresztül s -legyen zöldséges kert és gyümölcsös kert. Igy szokta meg kis leánykora -óta. Igy volt Balaton-Henyén is, Szent-Gálon is. Igy legyen itt is. - -A házat egy emeletes háznak épitette. Maguk lakták édes anyjával az -emeletet, a földszinti lakásokat kiadták bérbe. Ma is megvan az a ház -Pápán változatlan alakjában. - -A házat később Békássy Lajos volt képviselő, lángoló lelkü hazafi, -egykor vitéz honvéd vette meg tőle 24 ezer korona vételáron. Most ennek -örököseié. - -Vett utóbb a város belsőbb részén Kerkapoly másik házat is, -földszinteset, jövedelmezőt. Mikor Pápától megvált, ezt is eladta hét- -vagy nyolczezer koronáért. - -Vett birtokot is Pápa határában az ugynevezett Koldus-telek dülőben. Ez -ötven magyar holdnyi volt. Mezei gazdálkodást folytatott rajta. Egyik -szomszédfalu észak felé Gyimóth. Ennek határában is vett mintegy ötven -holdnyi birtokot, mely barázdás szomszéd volt a pápai határról. Pápáról -könnyen vezethette ezen is gazdaságát. - -Maga vezette, nem bizta másra. Mindenre volt ideje, mindenhez kedve. -Bámulni való ügyességgel s követni való takarékossággal tudott -gazdálkodni. Szerencséje közmondásos lett. Esze volt szerencséje. Üzleti -számitása abból állt, hogy nyomasztó adósságot sohase csinált; ha -birtokot vett, mindig készpénzen vett és sohase adósságra. A mikor -eladni valója volt: megvárta a legmagasabb árakat. A mikor vennie -kellett, mindig eltalálta a legolcsóbb árt. Nem volt ebben semmi -ördögség. Mindig télen vette a nyári ruhát s mindig nyáron a téli ruhát. -Az üzleti világ a sok ügylethez s a gyors lebonyolitáshoz szokott. Ez a -szokása az évszakok szerint elmaradhatlanul szökkenti föl vagy ejti le -az árakat. Ő ezt a szokást zsákmányolta ki. Ez volt rá nézve az a -vizesés, melyről bölcs tanára, Tarczy Lajos, beszélt s melyre az okos -gazda vigan kotyogó malmot épit. - -Háztartását édes anyja vezette, ruháit, fehérnemüit, apró kiadásait ő -gondozta. Okosabb vezetés, jobb gondozás nem lehet a világon. Az életmód -költségeiről, anyagi oldaláról ez volt elve: - -– A mit az ember keres, rakja félre, gyüjtsön belőle tőke-vagyont. -Elégedjék meg azzal, de azt föl is élheti, a mit már meglevő -tőke-vagyona hoz. Igy sohase lát szükséget és sohase kell összébb -huzódnia. - -Mikor miniszterré lett, mikor pénzzé tette minden pápai értékét, az -államtitkári és képviselői fizetésből megtakaritott tőkéjével együtt -volt összesen 146 ezer korona készpénz vagyona. - -Jegyezd meg ezt jól nyájas olvasóm s ne csodálkozzál azon, hogy én a -nagy miniszter vagyoni dolgairól ennyit beszélek. Lesz erről még sokkal -bővebb szó is majd később. Tudom én, hogy költők, művészek, -államférfiak, győztes hadvezérek apró-cseprő vagyoni viszonyairól nem -szokás krónikát irni. Nem sokat törődik ezzel a világtörténet. Hanem hát -mi alkotmányos népképviseleti államban élünk, Európa kellő közepén, a -népszenvedély minden magasztos és minden ocsmány dulakodása közt, nálunk -hát az alkotmányos erők minden része tevékeny munkában buzgólkodik. - -S most mondok neked, nyájas olvasóm, uj dolgot, uj igazságot, melyet -évezredek óta ismer az emberiség s melyet már örökké emlékezetes -szavaiban a nagy római költő, Vergilius is megénekelt. Ez az évezredek -óta ismert uj dolog és uj igazság pedig nem egyéb, mint, hogy az -alkotmányos erők közé tartozik s azok közt nem is a leggyöngébb a -rágalom. - -A rágalmat oly alak, a minő Kerkapoly, ki nem kerülhette. Sőt ő szilaj -bátorsággal fölbuzditotta maga ellen. Elméjének, ősmagyar jellemének s -férfiszilárdságának erejével semmiféle ellenzék nem mert s nem tudott -szemtől-szembe megküzdeni. Ő volt az egykori Deák-párt legerősebb -viaskodó hőse. Semmiféle vértet, pánczélt, paizst, hizelgést, -sajtóbarátságot nem öltött fel, nem szerzett magának. Födetlen mellel és -vállal küzdött, mint a normannok mesebeli hősei. Kardjának suhintásait -el nem birta senki. Ellenfelei hát félreálltak, oldalt és hátul -kerültek, árkok, bokrok, erdők árnyékába huzódtak s onnan röpitették -felé a mérgezett nyilakat. - -A rágalom nyilait. - -Egyszer csak azt suttogták az emberek, hogy Kerkapoly nem tiszta kezü. -Gazdagodik. Közvagyonból gazdagodik. Állását és tekintélyét önző -magánérdekei előmozditására használja föl. Palotákat épit. A szegény -pápai kálvinista tanár milliomossá lesz. - -Országos köztolvaj! - -Ezt suttogták a gyöngék, a hitványok, a kapaszkodók, a népszenvedélyek -salakjának hizelkedői. A sánták, bénák, siketek, vakok, isten -nyomorultjai karba álltak s azt kezdték kiabálni Herkulesre: - -– Nyomorék! - -Kerkapoly nyers és nagy lelke nem törődött a suttogással. Nem még a -zsivajjal se. Tudta is, érezte is, hogy ő ki. Jól tudta, hogy Deák -Ferencz, Ferencz József, a király és gróf Andrássy Gyula őt és minden -dolgát ismeri és tökéletesen becsüli. Ez neki elég volt. - -Mikor Csillag-utczai házát épittette, azt mondtam neki: - -– Jobb lenne ezt a házat nem épiteni. Itt mindenki orra előtt van. -Gyönge a világ, hallgat a hitvány lelkekre, rágalom támad. Pápai tanár -miként épithet Pesten palotát? - -Vállat vont s ezt felelte: - -– Nem élünk a középkorban s nem vagyok zsidó, hogy rongyos ruhában -járjak, vagyonom eltagadjam, nehogy pénzemért agyonüssenek. - -Hát hiszen neki volt igaza. - -Nos, hát azért beszélek annyit vagyoni dolgairól. Élete, halála fenséges -és dicső. Minden vagyonát hazafias, szent czélra hagyta. Még édes -felesége se vitt el belőle egy fillért se. Még özvegyi jogairól is -feltétlenül lemondott. Az a vagyon ma az ország közvagyona. Tudnunk -kell: mennyi és miként keletkezett. - -Én tudom, hát el kell mondanom s be kell mindent bizonyitanom. A kik az -igazságot kedvelik: az elmult nagy ember életében sok szépséget és sok -gyönyörüséget találnak. - -De egyuttal az alkotmányos élet sötét és undok részeit is megismerik. - -Kerkapoly a külföldi egyetemek közt legtöbb időt töltött s legnagyobb -tanfolyamot végzett a berlini egyetemen. Itt meglehetősen elsajátitotta -a német nyelvet. Darabosan beszélte ugyan mindig, de gondolatainak -alakot tudott adni német szóval és nyelvtannal is. - -Miként töltötte berlini életét: erről keveset tudok. De tudom, tőle -hallottam, hogy Berlin légköre teljesen megfelelt vágyainak. Berlin -akkor nem volt világváros, német birodalmi egység akkor nem volt, a -német nem volt akkor az európai szárazföld leghatalmasabb nemzete, a -német önérzet akkor még nem volt oly bántóan csillogó, mint most. -Beleszeretett Berlin tudományos és komoly szellemébe. A porosz -munkásság, a porosz tudományosság s Hegel rendszerének a rideg -dialektika fonalán függő mindensége igen alkalmas volt arra, hogy -tudományszomját fölgerjeszsze, de ki is elégitse. Neki is feküdt -kedvencz tanulmányának, a bölcsészetnek annyira, hogy a mikor Pápán -tanszékét elfoglalta s előadásait megkezdette: az emberek ugy beszéltek -róla, mint csodálatos tüneményről, mint oly lángelméről, a melyhez -hasonlatos eddig nem volt. - -Még tanártársai is elmentek meghallgatni. Még hires tanára: Tarczy Lajos -is szentelt neki néhány órát. A város előkelőségei is be-benéztek -előadásaira. A tanuló ifjak elvitték hirét országszerte. A főiskola -hittani karának szuplikánsai találkoztak más főiskolák szuplikánsaival s -ily találkozásnál mindig vita folyt a fölött: melyik főiskolának vannak -jelesebb tanárai? Melyik főiskola különb? Debreczen-e, Sáros-Patak-e -vagy Pápa? A pápai deák inkább meghalt, semhogy Kerkapoly fölött valakit -elismert volna valaminek. Ha már Sáros-Pataknak megengedte, hogy Erdélyi -János is valaki, az már nagy dolog volt. - -Vajjon német elmével, vagy magyar elmével jött-e haza Kerkapoly -Berlinből? - -E kérdést talán nem érti mindenki. Talán sokan mosolyognak is e kérdés -fölött. - -Sok jó magyarról tapasztaltam, hogy a mikor idegen népek közt, idegen -társaságban s idegen eszmekörben töltött néhány évet s azután hazajött: -magyar esze eltünt vagy elhomályosult s olasz, franczia vagy német -észszel élte itthon azontul világát. Mindenki tudja például, hogy gróf -Széchenyinek nagyon is angol esze volt, báró Eötvös Józsefnek nagyon is -német. Hozhatnék föl sok példát élő kortársainkról is. Rám mindig -fájdalmasan hatott, ha mikor jó, tősgyökeres magyar ifju hazajön hosszu -távollét után Bécsből vagy Berlinből, eszét, gondolkozását németnek -találtam. - -Miben áll ez? - -Nemcsak abban, hogy fitymál mindent, a mi magyar s egekig dicsőit, a mi -német és idegen. Szerinte a magyar nem tud igazán élni, cselekedni és -eszmélni. Esetlen állása-járása, öltözködése, asztalhoz ülése, ipara, -művészete, gazdasága. Nem tud illően társalogni, de még sétálni, -hallgatni és köpni se. Lenézi minden dolgunkat, nem becsüli erényeinket, -tulozza és torzitja hibáinkat. Összehasonlit bennünket némettel, -angollal, francziával s diadalmasan ránk bizonyitja, hogy mi kisebbek -vagyunk, mint a német, angol, franczia. S nemcsak embereinkkel és -intézményeinkkel s nemcsak nemzetünk történetével és nagyjaival áll ily -hadilábon, hanem igy van hegyeinkkel, völgyeinkkel, tavainkkal, -folyóvizeinkkel, fáinkkal, köveinkkel, állatainkkal s mindenféle holt és -eleven dolgunkkal. Előtte az idegen gyilkos is különb legény, mint a -magyar gyilkos s az idegen tolvaj is több lángelmével dolgozik, mint a -magyar tolvaj. - -Elveszti magyar érzékét s hazahozza az idegen érzéket. - -De hogy visszatérjek a német elmére, abban látok nagy különbséget, hogy -például valamely tünetet másként tárgyal a német elme, másként a magyar -elme. A német is jól megfigyeli, miben áll az a tünet, mik okai s -esetleg mik következései. Eddig együtt jár a magyar elmével. De a magyar -elme itt megáll s tovább a tünettel nem vesződik. A német elme nem áll -meg, hanem gondolatait, észrevételeit tovább szövi, a tünetet -általánositja, osztályozza s valami világrendbe besorozza s oly -bölcseleti elmélkedést állit föl, a melytől a magyar elme leesik a -torony tetejéről. S méltán. Mert itt kezdődik azután a német elme -tökéletlensége. Mert a mint a német elme az általánositást befejezte s a -tünet elméletét felállitotta: azontul minden tünetről, a mi -rokontermészetü, konokul azt állitja, hogy az ő elméletének felel meg s -azért is jött a világra, hogy annak feleljen meg. - -S ha nem felel meg? Ha egészben és nagyban minden tünetnek más az -egyénisége? - -Akkor a tünetben van a hiba s nem az elméletben. - -Azonban ne folytassuk tovább e szürke elmélkedést. - -Kerkapoly 26 éves ifju volt még akkor, a mikor már négy év óta ügyvéd -volt, külföldi egyetemi tanulmányait befejezte s bölcsészeti tanszékét, -mint fiatal tanár, elfoglalta. A mai viszonyokhoz képest valóban gyenge -életkor. Ma például rendes körülmények között 25 éves kora előtt az ifju -ügyvéddé nem lehet. S igen kevés ifju lehet ekkor is. A katonai -szolgálat egy-két évvel igen gyakran késlelteti az életpálya -megkezdését. Igy vagyunk a birói, az orvosi s nem egy másféle tiszti -pályával is. - -Beteg rendszer. A művelődésnek ostoba bicczenése. Hiszen a tisztes -kenyérkeresetre 18 éves korától, családalapitásra 20 éves korától kezdve -legalkalmasabb a férfi. Nyolcz-tiz évvel a mostani rendszer megcsonkitja -az élet nagy kötelességeinek teljesitésére a természet törvényei által -megszabott időt. - -Hajdan nem igy volt. - -Kerkapolyt csakugyan megfenyegette az a veszély, hogy agya elnémetesedik -s gondolkodásában elhalványodik az ősi, tiszta magyar ész. Hihetetlen -buzgósággal dőlt bele a hegeli bölcsészetbe, a német tudományos -gondolkodás mélységeibe. - -A hegeli bölcsészet akkor még diadalmas hóditásának virágzó korát élte. -Az idegenből német földre szakadt magyar ifju rendszerint azt hitte, -hogy abba ép oly nehéz behatolni, mint Afrika, vagy Tibet belsejébe. A -német egyetemi ifjak szentül hitték s a magyar fiuknak önérzettel -mondogatták, hogy azt felfogni, teljesen elsajátitani, a magyar elme nem -képes, arra csak a német elmének adott különös erőt az isteni -gondviselés. Ugy voltak vele, mint később Wagner zenéjével. Egyetlen a -maga nemében s csupán a német szellem birodalma. - -Igaz, hogy a hegeli bölcsészet nem éppen könnyü dolog. Valamikor én is -nagyon kedveltem s azt hiszem, gondolatainak mélyébe hatoltam. Azonban -vármegyei életem, tiszti és törvényhozói foglalkozásom miatt hosszu időn -át félretettem s elmém egészen elszokott gyakorlatától. Egykor kezembe -került Mill Stuart logikája. Olvasgatni kezdtem. Hegel logikájának -rendszerére ismertem benne. De bizony nehéz olvasmánynak találtam. -Meggyőződtem arról, hogy az elme is, az agy is, annak a törvénynek -hódol, a melynek az emberi test egyéb része. A zongoraművész például nem -tud tökéletes művész lenni, ha a billentyük kellő mozgatását s ujjainak -és izmainak megfelelő gyakorlását hosszabb időre elmulasztja. Igy van az -agy is a mélyebb elméleti gondolkozással s különösen a hegeli -bölcselettel. Vagy állandóan kell vele foglalkozni, vagy félretenni. - -Egyébiránt a hegeli bölcsészet még saját hazájában, Németországban, se -engedi magát tüzetes gondolkodás és szorgalmas tanulmány nélkül alaposan -elsajátittatni. - -Pedig műszavai s hogy ugy mondjam, műgondolatai ott már átmentek a -közéletbe, azokat minden tudományág átvette s naponként használja az -időszaki sajtó is. - -Nálunk bizony nem igy van. A magyar ember a tisztán elméleti tanulmányt -soha nem kedvelte különös előszeretettel. Egyes kérdéseknek mélyére -szeret ugyan hatolni, de bármi ok miatt – ezuttal az okot nem fejtegetem -– az eszmék rendszerét, az egész észtant végigtanulmányozni nem szokta. - -Már most mit csináljon a magyar ifju, a ki, mint Kerkapoly, Berlinbe -vetődik s az ő agya előtt egészen uj s nagyrészben ismeretlen tudományos -légkörbe kerül? - -Baja van a német nyelvvel is. Az egyes műszavak különös értelmét -könnyedén és hamar éppen nem tudja felfogni. A tárgy maga is nehéz, már -természeténél fogva. Német ifju társai pedig egyenesen tele beszélik a -fejét, hogy a hegeli bölcsészettel hiába viaskodik, nem arra való az, -hogy azzal a pandúrokat vezényelje, vagy a pusztán a csikót őrizze. - -Furcsa tünetről értesitettek engem öregebb barátaim. Kerkapoly is, -Pulszky Ferencz is, de legkivált Nagy Mihály, a túl-a-dunai kálvinisták -egyházkerületének egykori püspöke. Erős elméjü, tudós férfiu, a ki -egykor egy-két német egyetemet maga is végigjárt és végighallgatott. A -tünetet még ő rajzolta le előttem legjobban. - -Odamegy a magyar ifju a tudós német egyetemre s elkezdi hallgatni -mérhetetlen tudományu tanárait, a kik már vaskos könyveket is irtak, -mindenféle tudós társaságok tagjai s már európai hirnévnek örvendenek. -Egyuttal elkezd jegyezgetni s a megfelelő segédkönyveket elkezdi -olvasgatni. - -Bizony nehéz fába vágta fejszéjét. Ez az ő első benyomása. Nem is csinál -belőle titkot s bizalmasan el is mondja ifju német társainak. Azok -mosolyognak s természetesnek tartják a dolgot. Mit is akar a jámbor -magyar a német tudománynyal, az igazi tudománynyal? - -A magyar fiu ezt észreveszi. Ni-ni, adta németje, ez nem is akarja őt -emberszámba venni. Ennek meg kell mutatni a magyar virtust. - -Tudni kell, hogy rendszerint nem a gyönge tehetségü ifjak mennek -külföldi egyetemekre. S tudni kell különösen, hogy mindazok az ifjak, a -kiket a kollégiumok, a főiskolák külföldi tanulmányokra küldenek, -rendesen erősebb fejüek szoktak lenni. - -A németnek hát meg kell mutatni a magyar virtust. - -Azután becsületet kell szerezni a magyar névnek. - -De becsületet kell vallani otthon is. - -Három hatalmas ok, a mi az ifjut arra birja, hogy feküdjék neki Isten -igazában tanulmányainak. - -Megcselekszi s a hatás csodálatos. Az első félév végén dülőföldek -távolságára megelőzi minden társát s különösen minden német társát. -Többet tud és jobban tud, mint minden társa. Annyira előre szökken, hogy -a félév végén szinte maga van. Körülnéz és azt kérdi: hol vagy német? -Senki se felel. Nincs közelében német. Messze, háta mögött, a völgyben -botorkál utána minden német. A magyar agy diadala tökéletes. - -Következik a második félév. - -Belátja a magyar ifju, hogy nem ördögség ez a német tudomány. El tudja ő -sajátitani könnyedén, ha akarja. Hát hiszen akarja is. De most már nem -töri ugy magát, mint az első szemeszterben. A magyar virtust megmutatta, -a magyar becsület meg van mentve, semmi szükség ezen túl is vitézkedni. -A német ifju azonban a maga szokott módján és csöndes állhatatosságával -a második szemeszterben is csak ugy töri magát, mint az elsőben -cselekedte. - -Vége a második félévnek. - -A magyar ifju körültekint s ime, egy csomó német van vele és körülötte. -Ő ugyan még mindig elsőrangu, de már néhány német is elsőrangu. Derék -fiuk ezek a németek! - -A harmadik félév végén már sok német van előtte. A magyar ifju már csak -a sor közepén ballag. De azután haza is megy. Nehogy a negyedik félév -végén már az utolsó helyre kerüljön. - -Ilyennek rajzolta előttem Nagy Mihály püspök a magyar ifjunak a -külföldön megfutott egyetemi pályáját. S megerősitette ezt Kerkapoly is, -Pulszky is. - -Kerkapoly buzgósága azonban nem csökkent Berlinben se az első félév -végén, se azután. Ő az egész hegeli rendszert vasakarattal átültette -saját agyába és szellemébe s elhozta haza Pápára. - - -VII. - -(Kerkapoly „Világtörténet“ czimü könyve. – Baldácsi báró. – Miként fogja -föl Kerkapoly a történet észtani tárgyalását? – Felfogásának birálata. – -A magyar történet nincs még megírva. – China művészete, festészete, -zenéje, költészete. – Miért nem szól Kerkapoly Japánról? – Minő terve -volt a további kötetekről?) - -Első irodalmi műve, mely napvilágot látott, »Világtörténet« czimü -könyve. Ebben az emberiség történetét a hegeli bölcselet világában -törekszik megismertetni. A mű 1859-ben jelent meg. Az előző három év -alatt irta. Irás közben, de már a befejezésnél esett ama nagy -betegségébe, melyről már megemlékeztem. - -A megjelent mű első kötetnek van jelezve. A mi már maga is azt -bizonyitja, hogy Kerkapoly több kötetre rugó hosszabb művet akart irni s -terve az volt, hogy valóban világtörténetet irjon az ó-koron és -közép-koron át napjainkig. - -A megjelent kötet China és India történelmét adja. De előadja egész -földrajzát s a két nagy fajnak és nagy birodalomnak összes művészeti, -vallási, irodalmi, állami és társadalmi viszonyát is. A mű oly -nagyszabásu, oly széles keretben mozog, hogyha a további kötetek is -megjelenhettek volna: nagy részletességgel volna megirva nyelvünkön az -általános mivelődési történet is. - -Szinte lehetetlen, hogy e művet ne ismertessem, ha röviden is s némi -biráló észrevételeket ne tegyek rá. - -A mű teljes czime: »Világtörténet, észtanilag előadva. Irta Kerkapoly -Károly, bölcsészet-tanár és könyvtárnok a pápai reformált főtanodában.« -Tartalmát e szavakkal jelzi: »Hajdankor. Keleti világ. Bevezetés. China. -India.« - -A munkát hazai régi iróink szokása szerint is nagy úrnak ajánlotta. -»Méltóságos Végh-Vezekényi Báró Baldácsi Antal úrnak, a magyar -tudományosság buzgó barátjának.« - -– Fogadja ezt kegyesen méltóságod, mint csekély jelét azon hálának, -melyet bennem is keltett Méltóságodnak azon megtisztelő itélete, mely -szerint többek közt iskolánknak is nyujtott magas segélye által vélte a -tudomány s a nemzetiség ügyét szolgálhatni. - -Baldácsi báró katholikus főur volt. Később az alkotmányos korszakban -1878 után képviselő. Különösségeiről jól ismert alak. Élete vége felé a -magyar protestáns egyházaknak milliókra rugó vagyont adományozott. E -cselekményét szeszélyből, apró és mellékes indokból eredettnek -tekintették sokan. Pedig helytelenül. Ime a pápai kollégium alapjait már -a mult század ötvenes éveiben nagy pénzügyi segélyben részesité s ebben -őt se felekezeti, se politikai indok akkor nem vezethette, csupán a -nemzeti tanügy iránt érdeklődés. E kollégium akkor nagy hirü jeles -tanárai miatt is a tudományterjesztés magas fokán állt. - -Tehát világtörténet észtani felfogással. Ez lenne a mű. - -Nem mindennapi, nem gyakran előforduló irodalmi feladat. Talán nem is -szükséges, sőt talán nem is épen czélszerü. Kerkapolyt erre, ugy -gondolom, egyedül Hegelnek Philosophie der Geschichte czimü munkája -birta rá. - -Mi a világtörténet? - -A nemzetekké fejlődött s állami alakulásban levő emberiség története. -Kerkapoly is ily módon érti megközelitőleg, a mikor könyvében a -világnak, az embernek, a történetnek és a világtörténetnek fogalmát -fölállitja. De mit keres itt az észtan? - -Azt is megmondja. - -A történetnek kétféle tárgyalását különbözteti meg. Egyik az észlelő, a -másik az észtani tárgyalás. - -Az észlelő az, a mikor az iró oly idők történetét beszéli el, a mely -időknek szelleme más, mint azé a koré, a melyben az iró él. Más szellem -tehát, mint az iró szelleme s arról azokat az időket s azok történetét -nem a saját felfogása szerint, hanem kölcsönzött világitásban látja és -láttatja. - -Ezzel szembeállitja az észtani tárgyalást, a mely ugy áll elő, ha az iró -a rég elmult idők történeteiben, mint tünetekben nyilvánuló, élő és -mozgató szellem fejlődését mind maiglan egynek, egységesnek, sőt -ugyanannak fogja föl s ama szellem fejlődését ugy látja és láttatja, -mint a mely a legrégibb időktől kezdve szakadatlanul tart, megszakitás -nélkül átnyulik a mi korunkba s most is folyton él és müködik. - -Például a vallás, a házasság, a művészet, a fajok és egyének élni és -uralkodni törekvő vágya, a jogélet s a többi nagy történetalkotó ok. -Mindez ma is ugyanaz, a mi volt a történet kezdetén sok ezer év előtt s -a mai kor csupán a fejlődés szükségszerüsége által előidézett -összeütközések és kiegyenlitések változatainak külső látszatában -különböznék a rég elmult koroktól. - -Ebből áll lényegében Kerkapoly felfogása, a hogy én látom. Meg kell -azonban jegyeznem, hogy én az ő felfogását nem a hégeli bölcselet -műszavaival és műgondolataival vázolom, hanem a magam – ugy hiszem – -sokkal világosabb magyar nyelvén. - -Vajon biráljam-e e felfogást? - -Bizonyos, ha én történetet irnék, e felfogás merev érvényesitésétől -gondosan óvakodnám. Végre is jól irni meg a történetet csak egyféleképen -lehet. Az a jól megirt történet, a melyben az események és cselekmények -igazán és lehetőleg részletesen vannak elbeszélve s a melyben az -embervilág igazságai a természetvilág igazságaival teljesen összevágnak. -A jól megirt történethez se a költészet ékességei, se a bölcselet -általánosságai nem szükségesek. Sokszor ártalmasok, mert a meglett -dolgok és cselekvő emberek alakját, jellemét és természetét az igazság -rovására szinezik. Csakis nagy mérséklettel szabad a történetirásnál a -költészetet és a bölcseletet alkalmazni. A hogy Gibbon és Macaulay -alkalmazza, Carlyle már – néha ugy látom – itt-ott túl árad a czélszerü -mértéken. - -Azonban mulhatatlanul szükséges, hogy a történetiró az ő nemzetének -irodalmi nyelvét akként kezelje, hogy abban a nyelv minden tisztasága, -világossága, bája és magasztos volta teljesen bent legyen. A hogy bent -van Homérosz Iliászában a hellen nyelv minden tökéletessége. Joga és -kötelessége a történetirónak, hogy a gondolatok nyelvbeli -megalakitásában s az események és tünetek leirásában nemzeti nyelvének -minden báját és egész valódi művészetét a világosságtól és rövidségtől a -széphangzásig felhasználja. - -Ha ily értelemben jól meg van irva a történet: akkor a történt dolgoknak -észlelő és észtani tárgyalása közt észrevehető és lényeges különbség nem -lehet, de akkor Kerkapoly megkülönböztetése se vág a fogalom mélyébe, -sőt talán tartalmatlan. Hiszen a történetirás lényege nem abból áll, -hogy az én koromnak bennem élő szelleme mennyiben azonos vagy mennyiben -független a rég mult idők szellemével szemben, hanem a tartalom emberi -és természeti igazságából áll s az irodalmi mű nyelvi, alaki és művészi -tökéletességéből. Ha ez ellen akár az észlelő, akár az észtani -tárgyalási mód követ el vétséget, vagy, ha erre akár egyik, akár másik -képtelen: akkor a történetirás hibás és haszon nélkül való. - -Már pedig az észtani tárgyalási mód, a hogy azt Kerkapoly fogja föl, már -természeténél fogva is alig kerülheti ki a hibát. Hiszen, ha az iró a -maga korának szellemét a történet kezdeti korának szellemével azonosnak -tekinti s a szellem sok ezer éves fejlődésében a világtörténetet csak -ugyanannak a szellemnek tüneteiben látja: szinte önkénytelenül esik abba -a tévedésbe, melylyel a rég elmult korok történetét is saját korának -szellemében vizsgálja meg s e történet tüneteit saját korának itélete -szerint irja le és magya rázza meg. Tehát vagy csonkán, vagy -egyoldalulag, vagy irányzatosan. Igy pedig a teljes történeti -igazságokat megállapitani nem lehet. - -Magyar nemzetünk története, szomoruan emlitem ezt, még mindig nincs -megirva. Mindaz, a mi eddig e czélból történt, csak tiszteletre méltó -kisérlet. Még a nagy alakok, még a különös eszmék nagy harczai, még az -egyes korszakok is eddig hiába várakoztak a méltó iróra. Száz oka van e -nagy hiánynak. Sok korszak adatai még hézagosak, sok történelmi forrás -még nincs kimeritve, századokon át hiányzott a szükséges irói szabadság, -az uralkodó hatalom s az egyház kénye bitor befolyást gyakorol az -elmékre. S még sem ezekben van a főok. Nagy iróink, nagy államférfiaink, -nagy gondolkozó agyak születtek már, de nagy történetiró lángelménk még -nem született. Fajunk alkotó képessége mindenben lépést tud tartani a -nagy fajokkal, de a nagy történetiró képességét társadalmunk nyomasztó -viszonyai, ugy látszik, kifejlődni nem engedik. - -Kerkapoly világtörténete hézagos mű. Voltaképen kivonata csak és pedig -igen rövid kivonata China és India történetének s e két óriási birodalom -népei és földjei természetrajzának. Mindent érint az iró, de csakis -érint. A részletes leirás és a példás megvilágitás hiányzik. A mű -csaknem azért készült, hogy vezetése és utmutatása szerint az olvasó a -benne érintett kérdéseket bővebb forrásmunkákban tanulmányozhassa. Pedig -nem azért készült. De a közönség nagy élvezettel nem használhatja. -Kerkapoly agya, olvasottsága s bölcseleti tanulmánya és miveltsége kell -teljes élvezetéhez. - -Példát kell a műből mutatnom. China művészetéről meglehetős -részletességgel ir s könyvének e fejezete mégis igy hangzik: - -– Mint a tudományok, ugy a művészet állása is a szellem hiányát mutatja. -Ennél fogva a chinai művészet a szó valódi értelmében félszeg; miután -benne egyedüli az, minek csak egyik oldalnak kellene lenni, tudniillik a -technikai elem, melynek hivatása az eszme érzékitése. De az érzéki oldal -itt tartalmatlan, üres; a nagy műgonddal képzett külsőből kifelejtetvén -az eszme. Ezért a chinai művészet inkább csak képzője az emberiségnek -arra, hogy majdan kifejlendő eszméinek művészi kifejezésében, tehát -érzékitésében s ez általi egyeditésében a kivitel nehézségei s abbani -járatlansága által föl ne tartassék. Ez nem is lehete máskép. A művészet -világát csak akkor teremtette meg az ember, midőn a külvalóságét -tökéletlennek s ugyanezért igaztalan létezésünek tekintette; olyannak, -melyben megnyugvást nem lelhetett, midőn ép azért a megnyugvást csak egy -jobb világban vélte föllelhetni, az általa alkotandó művészetében. Ezért -van, hogy a művészet sohasem lehet pusztán utánzó, hanem eszményitő; -vagyis, hogy az szülötteiben a külvalóságot mintegy tovább viszi; -alkotván azokat oly tökélyben, minőre az csak törekedett s adván nekik -ép ez által a külvalóság világáénál igazabb, mert a fogalommal egyezőbb -létezést. Hogy Chinában mindezt nem teheté: az e birodalom egész -jelleméből következik. Hisz ott az ember magának, mint szellemnek -tudatára még nem ébredve, magát a természettel azonnak tekinti s igy ép -oly kevéssé lehet azzal s a törvényei szerint alakitott embervilággal -meghasonlva, mint bármi egyéb ize a természetnek. Ide járul, hogy mig a -művészet eleme a részlegesség s egyediség: addig Chinában az -állagosságnak ezekkel épen ellentétes elve lett értékesitve. Ezeket -tudva nem csodálkozhatunk, ha valódi művészetet nem találunk s ha nem a -szépség, hanem a czélszerüség keresését látjuk. - -A chinaiak festészetét igy irja le: - -– A festészetben – legalább annak anyagi oldalát tekintve – előbbre -mentek. Gyakorlati fontosságánál fogva sokra vitték a festanyag -készitésében s igy erősek a szinezésben. Más oldalról ismét az állagosul -s azért mintául tekintett természetnek s egyes tárgyainak utánzása nekik -mulhatlanul elégülést ad s igy erre végtelen gondot forditván, benne -nagy mesterekké lőnek. Ezért a növény- és állatvilágból vett, csodásnál -csodásb alakokat példátlan hűséggel s páratlanul tiszta, határozott és -élénk szinekkel festik üvegre és porczellánra. De a szinek egymásba -folyatásához, ezek öszhangba hozásához csak ugy nem értenek, mint az -árnyékoláshoz. Nem értik, miként a mélység irányzatát nélkülöző -festészetnek láttani csalódásra okvetlenül szüksége van, hogy a -távolságot kifejezhesse. - -Zenéjükről igy szól: - -– Zenéjük is egyáltalán más valami, mint a miénk. - -A zene lévén azon ág, mi a művészet egész világában leginkább szól az -érzelemhez s ennélfogva legerősebben hat a gyermekre, mint érzelem -világában élőre: nem csoda, ha a gyermeki állapotot levetkőzni nem birt -chinai nép ez iránt tanusitott eleitől fogva legtöbb hajlamot; – ha nem -birhatá is azt a kellő magasságra, avagy csak való művészetté is -fölemelni. Innen zenéjüknek ős régisége. Legnagyobb zenészeik egyike, az -utólérhetetlennek tartott Kuei, több mint ezer évvel Orpheus előtt így -szólott Sunhoz: »ha Kingem csengő köveit hangoztatom: összesereglenek -körülem a vadak s reszketnek örömükben.« A régiekről hiszik, hogy -zenéjükkel földre csalták az ég lakóit, fölkelték őseiket a halál -éjszakájából s az erény szerelmét lehelték a lelkekbe. Maga Konfucse is -gondosan ügyelt a divatozó zene jellemére s abból vont következtetést a -terjedt birodalom egyes részeinek erkölcsiségére. – – – Egyébiránt -önmaguk ugy tartják, hogy zenéjük tetemesen hanyatlott, mi annál is -inkább lehető, mivel hangjegyeik nem lévén, melódiáikat állandósitani -nem birják. E melódiákban a természeti hangok, erő és tartalom -tekintetében csak kevéssé vannak idomitva s még kevésbé összhangra véve. -Itt, mint mindenütt, szaggatottság uralkodik s lármától várják a hatást. - -Érdekesen, noha röviden ismerteti ezentul a chinai nép elbeszélő, lyrai -és szini költészetét s a versek alakját és méreteit. Egyebek közt igy -szól: - -– A minden művészet koronája, a költészet, nem lehet fejlett ott, hol az -alacsonyabb ágak is fejletlenek. Ezért a költő ép oly eszményités -nélküli utánzó, mint a festő. Elbeszélő költészetük leginkább -regényekből áll, mik többnyire az érzéki ember élvezetére számitottak s -csak ritkán arra, hogy azt mint értelmi lényt emeljék s nemesitsék; – és -sohasem arra, hogy a külvalóságénál magasabb világot ábrázoljanak. Nem -lévén képes a chinai a nyomóst megválasztani a csekélytől: regényeikben -sok a jelentőség nélküli szóbeszéd, a tétova terjengés. - -– Lyrai költészetük már valamivel jelentőbb. A gyermeknek is megvagynak -érzelmei, melyeket az gyakran igen hűen s megkapón fejez ki. Ennek -folytán a chinai lantos költemények tartalma gyermekesen gyöngéd, tiszta -és igaz, de magasb emelkedettség nélküli. De mert e gyermek vén gyermek, -azért érzelmi költeményeiben is túlnyomó a tanitó irány és elem. Ily -dalokat – és pedig aránylag legnagyobb gyermetegségben – tartalmaz a -Si-king; tanusitva a lantos költészet ős régiségét. - -Ime a példák és mutatványok Kerkapoly észtani világtörténetéből. Azért -közlöm, hogy az olvasónak alkalma legyen a nagy miniszter ötven év -előtti nyelvét, irásmódját, uj szavait s észtani fejtegetéseit -megismerni. A könyvhöz nehezen lehet hozzáférni; mikor megjelent is, -kevés példányban jelent meg s inkább a magasabb tudományos miveltségü -szakemberek részére. Talán fölösleges megjegyeznem, hogy nyelvét és -gondolatalakitó irásmódját nem tartom tökéletesnek s korán se tartom oly -szépnek, a minőre a mi nyelvünk képes. Igaz, hogy sok mostani akadémikus -és mostani egyetemi tanár irói nyelvénél Kerkapoly sokkal különb, de -akkor is ott volt már előttünk Kölcsey, Deák, Szemere Bertalan, Jókai -nyelve, hogy csak ezeket emlitsem, bizony ezekhez képest mintha -irodalmunk régebbi vaskorából hangzanék át hozzánk Kerkapoly. Igaz, hogy -emlitett nagy iróink nem is törekedtek arra, hogy Hegel eszejárását -ültessék át a magyar elme talajába. - -India még nagyobb birodalom mint China. Legalább világtörténelmi -jelentőségének részletei s minden irányu tényezői sokkal gazdagabbak és -változatosabbak s Európa árja népeihez sokkal közelebb állanak, mint -China. A szanszkrit nyelv és irodalom s népének, vallásának és -művészetének története és természetrajza maga óriás világ. Érdekesen ir -ugyan róla Kerkapoly, de művének rövidsége, kivonatossága itt még -szembeötlőbb, mint Chinánál. Ma már különben China és India -természetéről s őskoráról sokkal többet tudunk s tudásunk részletei -sokkal biztosabbak, mint ez előtt ötven-hatvan évvel. - -Japánról s népének és birodalmának őskoráról, ősi miveltségéről semmit -se szól Kerkapoly. Ő maga nem utazott Ázsia déli és szélső keleti -részein, a mulasztás vádja tehát, ha lehet erről szó, nem őt terheli, -hanem Európa tudós világát. Európa tudósai vakok, siketek és hülyék -voltak Japán dolgaiban. Ma is azt állitják, hogy Japán korszerü -miveltsége alig harmincz-negyven éves. Természetesen ebből egyetlen szó -se igaz. Csak miveltsége némely ágának külalakja legujabb kori. Ennek az -erős, hatalmas és mivelt birodalomnak mivelődése több ezer éves, -különben pillanat alatt nem emelkedhetett volna a miveltség minden -ágazatában a világ nagyhatalmasságai közé. A józan ész semmi csodát meg -nem tür s az emberiség története semmi csodát nem ismer. Nem ismer a -hégeli észtan se. A fejlődéstannak amaz elmélete, melynek alapján -Kerkapoly megkezdte világtörténetének megirását, nemcsak megengedte -volna, de szükségkép megkövetelte, hogy a hégeli eszmének a -világtörténet alakjában való fejlődéséből Japánt ki ne hagyjuk. -Kerkapoly a harmincz éves életkor körül lehetett, a mikor munkájához a -tanulmányokat megkezdette, de még akkor Európa föl nem fedezte Japánt. - -A további néhány kötet tervét is kidolgozta. - -A második kötet magába foglalná Perzsiának s az általa benyelt -birodalmaknak, Sziriának, Assziriának, Zsidóországnak s Egyiptomnak -állami, társadalmi s miveltségi történetét s egyuttal átvezetne a hellen -világra. Ez a kötet 1865 körül már kéziratban készen volt. Hol van, hova -lett a kézirat: nem tudom. Kétségtelen, hogy Kerkapoly ma már ki nem -adná, minthogy a történelmi és mivelődési adatok óriási tömege bukkant -föl e birodalmakra vonatkozólag éppen az utolsó ötven év alatt. A -korábban megirt mű tehát hézagos lenne. De azért becsesnek tartom csupán -az iró bölcseleti észjárása s egyéni észrevételei miatt. - -A harmadik és negyedik kötet Hellász és Róma történetét tárgyalta volna -a Cézárok koráig. E kötet nincs kidolgozva, de vázlata terjedelmes -jegyzetekben megvan. Fél éven keresztül előadásokat is tartott ezekről -Kerkapoly. Magam is hallgattam. - -»Világtörténet«-ét sietett Deák Ferencznek megküldeni s a haza bölcse -azt nagy figyelemmel olvasta át. De egyuttal figyelmeztette is rá a -magasabb irodalmi köröket, Szalay Lászlót, Csengeryt, b. Eötvös -Józsefet. Az Akadémia sietett Kerkapolyt tagjává választani. - -A mű – mint már emlitettem – nem könnyü s nem népszerü olvasmány. Nem -volt az akkor se, a mikor megjelent. Ily műnek egyébiránt minden -nemzetnél csak kis közönsége, csak szakközönsége szokott lenni. - - -VIII. - -(Az akadémiai székfoglaló beszéd 1860-ban. – Honnan támadt a beszéd -eszméje? – Micsoda népfaj a magyar? – Egyik népfaj fölemelkedhetik-e a -másiknak műveltségi magasságára? – A magyar és a japán fölemelkedett. – -Kerkapoly másik munkája: A protestáns egyházalkotmány. – A magyar -protestánsok nagy küzdelme 1860-ban az alkotmányért. – Kerkapoly művének -rendeltetése.) - -Következett akadémiai székfoglaló beszéde, ugy emlékszem: 1860-ban. A -beszéd czime, mely némileg tartalmára is rámutat, ez: »A világtörténelem -s az emberiség fajkülönbségei.« - -Nem nagy terjedelmü mű, de talán összes irodalmi művei közt ez a -legérdekesebb. A nagy közönség elfeledte s a maga idején se élvezhette. -Sajátságos, igazán Kerkapoly-féle irásmód s tárgyai a legködösebb hegeli -műszavakba burkolvák. - -Pedig alapeszméje fenséges s minket magyarokat különösen érdekel. - -Az a kérdés, melyről Kerkapoly akadémiai székfoglaló beszéde szól, a -tudománynak mind máig egyik legmagasabb s legnehezebb kérdése. Vajjon -egy apától-anyától származik-e az emberiség? Az emberiség eredete -egységes-e? Vajjon a nagy emberfajok az egyénileg egységes emberiségből -váltak-e ki s szakadoztak el egymástól, a szerint, a mint fejlődésükre -kedvezőbbek, vagy kedvezőtlenebbek voltak számtalan évezred folytán a -földi tényezők? Vagy pedig, például a kaukázi, mongol, maláji, néger faj -soha se volt egy és egységes s már kezdettől fogva különböző volt s más -meg más volt eredete? - -E kérdések általánosak s minden embernek s minden emberfajnak figyelmére -egyaránt méltók. A különböző nemzetek nagy tudósai egyenlő buzgósággal -is buvárkodnak ezekben vagy száz év óta. Darwin kutatásai e kérdések -fontosságát s érdekességét különösen kiemelték. A természettudósok, -bölcselők s különösen az embertudósok nagy serege több-kevesebb -szerencsével vitatja ezeket. Mik a fajok s miként származnak, vagy talán -jobb szóval mondva, miként támadnak azok? - -Volt egy közös barátunk Pápán, nálam ugyan idősebb, de Kerkapolyval -csaknem egyidejü. Sokat voltunk és sokat elmélkedtünk együtt. Ez Somody -József volt, ügyvéd, jogászember Pápán, később Kerkapoly Pestre hivta s -a kezdődő magyar államvasutak jogtanácsosává tette. Eszes, tanult, -kedves ember volt, agglegény s csak ugy időtöltésként foglalkozott a -nehezebb tudományos kérdésekkel. Ez időtájban, ugy 1859 körül, -leforditott magyarra egy angol munkát, melynek irója nem nevezte meg -magát. Nagyon érdekes s igazán jól irt tudományos munkát, mely egykor, -fiatal koromban nekem is sok gyönyörüséget, de sok fejtörést is okozott. -A munka czime: »A teremtés természettörténelmének nyomai«. Bizonyára -jeles angol tudósnak s jeles irónak műve. Egykor érdeklődtem, ki ez a -jeles iró? Talán megtudtam, de elfeledtem, talán meg se tudtam, de -bizonyos, hogy most nem tudom. A teremtés történetét természetesen -másként állitja elénk, mint Mózes I. könyve s mint a hogy a keresztyén -világ vallásos felfogása tanitja. Valószinüleg azért is maradt névtelen -iró, hogy az angol nép vallásos érzékenysége föl ne zuduljon ellene. - -E könyvről s annak tanairól beszélgettünk gyakran Somodyval és -Kerkapolyval. S Kerkapolynak valószinüleg itt született meg az az -ötlete, hogy arról a kérdésről tartson akadémiai székfoglaló beszédet, -melyet ez a névtelen angol könyv is fölvet s akarva-nemakarva mintegy -erőszakkal tol agyunk elé. - -De ez a kérdés minket, magyarokat, különösen is érdekel s talán épen -minket érdekel az összes emberfajok közt legjobban. - -A tudósok előtt ugyanis most már egészen bizonyos, hogy a magyar faj nem -tartozik a kaukázi vagy árja fajhoz s ennek egyetlen árnyalatához se. Az -is egészen bizonyos, hogy mi, magyarok, nem tartozunk a sárga fajhoz s -mi nem vagyunk se japánok, se chinaiak, se malájok. De nem tartozunk a -négerekhez, a fekete fajhoz se, sőt épen nem tartozunk az amerikai vörös -fajhoz se. - -Hát hová tartozunk? - -Valahova minden esetre, minthogy mégis a világon vagyunk s világon -voltunkat és létünket eddig még a német észnek se sikerült eltagadnia, -pedig bizonynyal eléggé törekedett rá. - -A felelet egyszerü. - -Ha van még más faj is a föld kerekségén, mint a fehér, sárga, fekete és -rézvörös emberfaj, ha csakugyan van ötödik emberfaj, hát akkor mi nem -tartozhatunk máshoz, csak ehhez. - -Szerencsére csakugyan van még egy faj. De ennek a szinét a tudósok nem -tudják megnevezni s ennek a fajnak nem is szine után adtak nevet. - -Ez a faj a mandsu-mongol, a török-tatár és a finnugor faj. A három -osztály együtt – mint külön nagy emberfaj. A neve turáni. Ide tartoznak -aztán a történetirók által százfélekép s hol jól, hol rosszul elnevezett -hunnok, avarok, kunok, bolgárok, kazárok, szittyák, uzok, baskirok, -uturgurok, kuturgurok, vogulok, osztyákok, csuvaszok, cseremiszek, -finnek, lappok, szamojédok s az ó-kornak és közép-kornak mindenféle -csavargó népei és nemzetségei. Különösen ide tartoznak a mindenféle -turkok, törökök, ozmánok, a Volgától és Kaspi-tengertől keletre lakó, -egymással rokon, de százfélekép nevezett tatárfajok és törzsek -Szibériáig és a tibeti és mongol földekig. - -Ezek közé háritottak be a tudósok minket, magyarokat is. - -Hát hiszen igaz, van ennél jobb társaság is, de van talán még rosszabb -is. A természet valóságait sohase szabad szégyenleni. Valahova csak -tartoznunk kell. - -Csakhogy még itt is a megsemmisülés örvényébe való elmerülés végső -veszedelme fenyeget bennünket. Hát elvégre mik is vagyunk mi? Mandsuk -vagy mongolok? Törökök vagy tatárok? Finnek vagy ugorok? Kik voltak a mi -nagy őseink? Dsingiszkán vagy Ozmán vagy Tamerlán vagy az osztyákok nagy -medvéje? Ki volt, mi volt hát Attila, Árpád, Hunyadi, Deák Ferencz? -Csuvasz vagy cseremisz, mandsu vagy kirgiz? - -Mert a »magyar« szó a tudósok közt se fajt, se fajtát nem jelent. A -tudós Akadémia hetven esztendeje dolgozik ugyan, de odáig még nem -jutott, hogy a magyar fajt akármily szerény kis állásban az -embertudomány csarnokába besegithette volna. A hivatalos tudomány -szerint mi tehát semmi se vagyunk. - -Budenz már megvolt akkor, de Vámbéry még nem volt meg. Azóta két ádáz -táborrá szervezkedett tudósaink serege. Gyilkolja egymást a két tábor. -Az egyik szerint mi csakugyan török-tatárok vagyunk, a másik szerint -azért is finn-ugorok. Vámbéry már azt is fényesen ránk bizonyitotta, -hogy Árpád apánk is törökül beszélt, mint valami kisázsiai beglerbég. - -Abban mégis megegyez mind a két tábor, hogy mi turániak vagyunk, tehát -semmi esetre se vagyunk fehérek, árják, kaukáziak, indogermánok. - -Akkor az volt s részben ma is az a tudomány állitása, hogy a nagy -emberfajok ész, becsület, erő, tisztesség és műveltség dolgában nem -egyenlők, hanem egyik magasabb, másik alacsonyabb rangu. A fekete faj -például alacsonyabb, mint a sárga; a sárga faj talán alacsonyabb, mint a -turáni s ennél mindenesetre magasabb, sőt általában a föld kerekségén a -legmagasabb faj, a fehér faj, az indo-germán. - -Jól van. Hagyjuk rá. Ki perelne a német tudósokkal? Kerkapoly maga is -igy tudta, igy tanulta Berlinben. - -Azonban a tudomány azt is állitotta, hogy a nagy emberfajok oly különös, -oly erős testi és lelki jellemösszességből állanak s e jellemösszesség -oly szilárd korlátot von köréjük, hogy ezt áttörni s az alacsonyabb -fajból a magasabb fajba átháramlani teljességgel lehetetlen. Soha meg -nem történhetik az például, hogy a zulu-kafferek uralkodjanak -Nagy-Britanniában az angolok fölött s ne az angolok Dél-Afrikában a -zulu-kafferek fölött. - -Fogadjuk el örökkévaló igazságnak ezt is s nyugodjunk meg azon, hogy az -európai fehér fajt se a fekete, se a sárga, se a mongol faj soha meg nem -eszi s a műveltség hasznát, érdemét és dicsőségét a fehér faj soha se -lesz kénytelen megosztani a többi szines, vagy szintelen fajjal. Hiszen -a nagy fajok egyéniségének korlátai áttörhetetlenek. - -Van azonban bökkenő is s itt érdekel már minket, magyarokat, oly -közelről ez a kérdés. - -A bökkenő az, hogy a magyar faj ugy testileg, mint lelkileg s ugy az -erkölcsi tulajdonságok, mint az egyetemes műveltség dolgában egészen oda -jutott, ahova a fehér faj legműveltebb nemzetei. - -A szine is fehér. Koponyája, gerincze, egész növése jól alakult. -Szellemi és erkölcsi világa ép oly tiszta és gazdag, mint akármelyik -első nemzeté. Nyelvénél tökéletesebb sohase volt a világon, ma sincs. -Minden hangot, képzetet, fogalmat, érzést, gondolatot szépen, röviden, -tökéletesen ki tud fejezni. Költői alakitásra ép oly alkalmas, mint az -ó-kor és uj-kor legalkalmasabb népnyelvei. Ezer éve fölvette Jézus -vallását s a fehér fajjal buzgó versenyben épiti, fejleszti, nemesiti a -legmagasabb műveltséget. Bölcsei, tudósai, költői, hadvezérei, nagy -kormányzói vannak ezer éven át. Államot alapitott, szervezett és -fönntartott. Meg tudta teremteni s meg tudta védelmezni az okos és nemes -szabadság intézményeit s tudott értük küzdeni, szenvedni, vért ontani s -győzni. Tömege és hatalma nem oly nagy ugyan, ennélfogva szerencséje is -kisebb, mint a fehér faj nagy nemzeteinek szerencséje, de közte és e -nemzetek közt csakis ebben van különbség. - -Nos, hát a magyar faj a fehér fajnak minden előnyeit és tökéletességét -már ezredév óta megszerezte. Áttörte hát saját turáni fajtaságának -minden korlátát s behatolt a fehér faj szellemi és erkölcsi világának -minden rejtekébe. S ennek daczára turáni fajtaságát tisztán és nemesen -megőrizte. - -Igaz-e ez? - -Igaz. Épen ezt bizonyitja be Kerkapoly a székfoglaló beszédben. Sok -igazságot érint e beszédben s minden igazsága eszmei s történelmi -egyuttal. A beszéd magyarul van, magyarra hát leforditani nem lehet. -Pedig le kellene, mert – mint emlitettem már – Hegel vad bölcseleti -nyelvén van magyarul. Ma már nem érti senki, legfölebb néhány jámbor -bölcsész és nyelvtudós. - -Negyvenhat év előtt ujabb, nagyobb s ránk nézve érdekesebb volt az a -kérdés, mint most. A világtörténet folyamán s emberi tapasztalás szerint -arra több eset volt, hogy egyes ember át tudta törni fajtaságának -korlátait és sárga ember is, rézbőrü, sőt néger is akadt, a kinek -egyénisége a fehér faj legnemesebb egyéniségével versenyt tudott állni. -Hiszen épen akkor láttuk a néger Ira Aldrigében a legnagyobb tragikus -szinművészt s nem is kisebb alakokban, mint Shakespeare alakjaiban. De -arról még nem tudott a világtörténet, hogy a turáni magyar fajon kivül -valaha a legmagasabb emberfaj tökéletességére emelkedett volna; – olyan -emberfaj, a melyet alsóbbrendünek osztályoztak a német tudósok. - -Ma már tapasztalatban gazdagabb az emberiség s adatokban a -világtörténet. A mióta a sárga fajhoz tartozó kis japán az ő különös -műveltségének rettenetes hatalmával ugy elverte az oroszt, a fehér faj -legerősebb nemzetét, mint a kétfenekü dobot: azóta a német tudósok, -hadvezérek és fejedelmek is kissé másként vélekednek az emberfajokat -elkülönitő erőbeli és jellembeli korlátokról s az emberfajtaság -értékéről. A hatalmas német császár már borzong, ha a sárga faj neve -eszébe jut. - -És azóta a magyar faj műveltsége se egyedüli példa. Példát nyujtani van -már hatalmas társunk a japán fajban. - -Kerkapoly székfoglaló beszéde külön kiadásra nem jutott. Az akadémia -adta ki 1860-iki Értesitőjében. Ő nevezi itt először Kerkapolyt -Kerkápolynak. Sohase tanulta meg saját tagjának igazi nevét. - -Ugyanezen évben, de az év tavaszán Kerkapolynak más tudományos műve is -látott napvilágot. Ennek czime: »Protestáns Egyházalkotmány tekintettel -történeti fejlődésére«. - -Nevezetes mű, a benne tárgyalt kérdésekre nézve a mi tudományos -irodalmunkban csaknem társa nélkül álló alapmű. Czélja nem is csupán -tudományos s nem is csupán történeti, hanem egyuttal közéleti s -politikai is. - -Az osztrák önkény vasigája alatt nyögtünk. Az osztrák kormánynak eszébe -jutott Magyarország protestáns alkotmányaiba beleharapni. Fogai -bentörtek. A protestánsok fölriadtak, kálvinisták és lutheránusok -egyaránt. Alkotmányuk hitük szentségével s lelkiismeretük szabadságával -függ össze. Pogány osztrák kéz ne merje azt érinteni. A protestánsok -egyházi alkotmánya egyuttal az ősi magyar alkotmánynak is egyik része. -Verjük vissza az egyház szabadságai ellen intézett osztrák támadást s -egyuttal vivjuk vissza az eltiprott ősi alkotmányt. - -Ez lett a fölriadt protestánsok jelszava és nemzeti törekvése! - -Nem maradhattak maguk. Hatalmas segitségre akadtak. A római egyház -férfiai, egyházi fejedelmei, az egész nemzet, a főrendek, mind melléjük -álltak. A 48 előtti udvari párt vezéremberei csak ugy fölriadtak, mint -maguk a szegény kálvinista papok. Biztattak, bátoritottak, sajtóban és -köztanácskozásokban élesztették a szent tüzet. Eljártak az egyszerü -kálvinista és lutheránus egyházi gyülésekre. Meg kell védelmezni a -protestánsok szabadságát, hogy megvédelmezhessük a nemzet szabadságát. -Az angol, német, holland, helvét, svéd, norvég világ figyelmét és -érdeklődését is fölkeltette a nagy kérdés. - -Minő napok voltak azok! Az önkényuralom vasbilincsei közt először kezdte -mozgatni tagjait a nemzet. Mintha kisérletet tett volna: vajjon le -lehetne-e rázni ama bilincseket? Vagy szét lehet-e törni? A szegény -kálvinista papság éppen alkalmas volt e kisérletre. Mit veszthet ő, ha -az erőszak dühe győzni talál? Az udvari kegyet, s mindazt a mi azzal -jár, el nem vesztheti. - -Emlékszem az első gyülésre, a melyet 1849 óta láthattunk. Diák voltam. -Akkor már állott az Uj-kollégium s annak diszterme volt a gyülés helye. -Egyházi és világi férfiakkal volt tele a terem. Mi, diákok, voltunk a -hallgató közönség nagy része. Ime alkotmányos gyülekezés, tanácskozás, -határozás! A milyen volt valamikor az országgyülés, a milyenek voltak a -vármegyék régi gyülései. Mi, akkor még, 1849 előtt csak kis gyermekek, -mi azokat már csak a történetnek szemüvegén át és csak az apai ház -hagyományaiból ismerhettük s ime, most ujra föltámadtak. Föl kell -támadnia magyar nemzetünknek is. - -Imával nyitja meg az öreg püspök a gyülést. Nagy Mihály a püspök, erős -fejjel, erős hanggal. Agg ember immár, nincs mit remélnie, nincs mitől -félnie. - -– Minden áldásnak örök forrása, igazságnak és kegyelemnek osztogatója, -szegény magyar népünk megrendithetetlen bizodalma, Urunk, Istenünk, -hozzád fohászkodunk! - -Igy kezdte imáját. Sok szavára emlékezem ma is. Igy folytatta: - -– Bizunk mi előljáróinkban, bizunk mi biráinkban s mindazokban, a kik -hatalmasak mi fölöttünk, bizunk mi a koronák viselőiben, a kik urak és -fejedelmek e földön. De jó atyánk csak te vagy Mindenható Isten! Engedd -meg, hogy igazán csak Te benned bizzunk és hitünkben és hazánk -szerelmében, senkiben másban. Akkor nem fogunk csalatkozni! - -Igy kezdődött a gyülés. - -Napirenden az osztrák kormány vallásügyi pátense. - -Föláll egyebek közt Sárközy József, magas állásu előljáró az egyházban, -igaz jó hazafi, többször képviselő, a nagy viharok ott zugtak el feje -körül. Ősz már, remek arcz, ősmagyar alak. Javaslattal áll elő. - -– Forduljunk még egyszer gyermeki bizodalommal fölséges urunkhoz, -apostoli királyunkhoz. Fejtsük ki feliratunkban a mi sérelmeinket, -tárjuk elé igazainkat, könyörögjünk előtte, mint hüséges jobbágyai s -várjuk atyai szivétől minden bajunk orvoslását. - -Már a beszéd alatt rázta fejét Vadnay Rudolf, mint a bika. Zalai -birtokos, a magyar nyelv lángeszű buvára, Kerkapolynak egykori benső -barátja. Minta ahhoz, milyennek kell lenni a férfiszépségnek, -férfierőnek. Pedig torzonborz alak. Busa haj, busa szakál, vastag fekete -bajusz, de szemöldöke is akkora, mint bajusza. A borsodi Vadnayak közül -való, még pedig a fekete Vadnayakból. Egyik fia volt a későbbi csongrádi -főispán. - -Szól. Szava erős, kemény, pattogó, szinte hasogatja a sziveket. - -– Nem fogadom el Sárközy javaslatát. Én az osztrák császárnak nem -könyörgök. Semmiféle császárnak-királynak jobbágya nem vagyok, csak -istennek hive s hazámnak fia vagyok. Az osztrák kormánynak pátensét és -semmiféle álnok jótéteményét el nem fogadom. Mondjuk meg azt annak a -kormánynak világosan, kereken, kurtán. Ebből jobban megérti a császár -is, mintha könyörgésre fogjuk a dolgot. Ne féljen senki semmiféle -veszedelemtől. Szenvedni mi is tudunk ugy, mint őseink s ha kell: -verekedni is. - -Ez már beszéd. Ez már tetszett a mi szivünknek, de az egyházkerület -közgyülésének is. - -Nem kell az osztráktól semmi. Még üdvösség se. - -Igy tört meg a jég. Igy kezdtük rombadönteni az önkényuralom hatalmas -erődeit. Se gyors, se könnyü nem volt a munka, de legalább belekezdtünk. - -A harcz, a mely megindult, a nemzettörténelemhez tartozik. - -De a harcz folyamán a tünődő elmék ezer kérdést vetettek fel. Mi is hát -a protestánsok alkotmánya? Különösen mi a magyar protestánsoké? Miben -egyezik, miben különbözik a kálvinistáké a lutheránusokétól? Melyik -jobb, melyik üdvösebb, melyik igazibb? - -Az osztrák pátens sok szabadságot és sok jótéteményt, busás fizetéseket -biztositott a protestánsoknak. Akadtak tudósok, a kik bebizonyitották, -hogy sok ország protestáns egyházai nagy áldásnak tartanák az osztrák -által kinált egyházi alkotmányt. - -Nagy vita támadt. - -Révész Imre, a hires debreczeni kálvinista lelkész, később képviselő s -Deák Ferencznek a pragmatica sanctio kérdésében nagy és nemes ellenzéke, -legtudósabb embereink s legjelesebb iróink és szónokaink egyike, vezette -nagy tekintélyével és sulyos érveivel a vitát. E vita azért is fontos -volt, hogy a magyar protestánsok egyházalkotmányának ebből kellett volna -megujhodnia s a korszerü viszonyokhoz képest fölépülnie. - -Kerkapoly rettenetes elméjének s egyházi és tudománybeli buzgóságának -ily vitában s ily komoly viszonyok közt hallgatnia nem lehetett. -Hatalmas hangon beleszólt a vitába ő is. - -Azt mondja könyve elején: - -– Kell, hogy a magyar protestáns egyházalkotmányt és kormányzatot -illetőleg bekövetkezett válságos idők minden gondolkozó s egyháza ügyét -lelkén viselő magyar protestánst arra inditottak légyen, hogy tisztába -jönni igyekezzék az elvek iránt, melyeken amaz alkotmánynak és -kormányzatnak nyugodni kell. Igy történt velem is. Ez okozá, hogy -Világtörténetem folytatása helyett egyelőre e térre forditsam -munkásságomat. A kérdéses elvek részint a protestáns egyház és egyházi -hatalom fogalmából levonhatók, részint a történeti fejlődés terén -fölismerhetők. - -– Vajha sikerülne jóakaratomnak elősegiteni a nézetek tisztulását s -hathatni igy egyházunk mindinkábbi erősbülésére, magasulására. - -Ime, igy adja okát annak, miért szakitotta meg Világtörténetének -folytatását. - -Ebből más következést is vonhatunk. - -Harminczhat éves volt már Kerkapoly, mikor e munkáját irta. Eddigi élete -azt mutatta, hogy neki végzete lesz a tanárkodás mellett az elméleti -tudományok s főleg a bölcseletiek buvárlata. Eddig legalább nem igen -tett egyebet. E munkájában pedig oly csodálatos buzgóságot fejtett ki, -hogy lélektanilag szinte lehetetlennek látszott, hogy ezentul a -közéletnek, a gyakorlati kérdéseknek szentelje munkáját, tehetségét, -egész életét. - -Pedig hát nem ugy lett. - -Ime, a mint nagy nemzeti ügygyé lett a protestánsok szabadságának -válsága: abban a pillanatban ott hagyta az elméleti buvárkodás terét s -áttért a gyakorlati közélet mezejére. Tudós agy munkája s nagy buvárlat -eredménye ugyan »Protestáns Egyházalkotmány« czimü egykötetes munkája -is, de már ennek rendeltetése gyakorlati. - -Kerkapolyval is az történt azonban, a mi igen sok tudóssal. Ha egyszer -félbenhagyta valamely nagy művét: annak folytatására nem is tért vissza -többé. Talán később beszélek még arról, hogy nem is térhetett. Most -pápai tanári életének vázolását akarom befejezni. - - -IX. - -(Kerkapoly ujabb könyvei, az „Ismerettan“ és a „Gondolattan“. – Miként -törekedtem a magyar nyelv titkaiba behatolni? – Kölcsey tévedése. – -Kerkapoly bölcseleti nyelve. – A külső és a belső. – Kant tétele nem -igaz. – A valami és a más. – Az egy. – Mennyit kell olvasni? – Miért -késett bölcseleti munkái kiadásával? – Vitám vele a fölött: miként -kezdődjék az észtan?) - -Az 1861-ik és 1862-ik éveket a mezőgazdaságon s a tanári előadásokon -kivül arra forditotta, hogy bölcseleti tankönyveit készitse el ugy, a -mint azokat ezentul ő és hallgatói fogják használni s a mint a magyar -tudományos irodalom számára czélszerünek véli. - -E két évben egy könyvet irt, melyet azonban két füzetben adott ki. A -könyv czime: »Tiszta Észtan«. Első része az »Ismerettan«, vagyis a -metafizika. Második része a »Gondolattan«, vagyis a logika. Mind a kettő -valósággal az elméletek elmélete, a legvalódibb, legkülönösebb hegeli -gondolkodás. - -Én az 1862-ik év közepén elvégeztem a pápai jogakadémián tanulmányaimat -s elhagytam e főiskolát s távolabb estem Kerkapoly mindennapi -társaságától. Joggyakorlaton töltöttem időmet Veszprémben s bizony -kevésszer rándultam át Pápára. Félbenhagytam bölcseleti tanulmányaimat -is s azért nem volt okom Kerkapolyval a gyakori érintkezésre. Két uj -könyve ujság volt előttem. - -És még se volt ujság. Hiszen, mikor hallgatója voltam: ezek tartalmát -adta elő nekem is. Igen jól emlékeztem minden szavára s a szavakban -megalakitott gondolatokra is. - -Tetszett nekem az a különös és sajátságos metafizikai és logikai -elmélkedés. A fiatal léleknek néha a furcsa és nehéz dolog tetszik s -minél furcsább és nehezebb, annál jobban tetszik. Igy voltam én is -Kerkapoly hegeliségével. - -De azt hiszem, gondolatainak s iratainak nem annyira tartalma, mint -inkább alakja, szava, nyelve, gondolatalakitási módszere kötötte le -figyelmemet. - -Sokszor emlitettem már, hogy apám csodálatosan szép s valóban remek -elbeszélő volt. Megfigyeléseit, adomáit, elmésségeit, ötleteit oly -pontossággal, a szavaknak oly hangzatos, oly szárnyaló s mégis oly -egyszerü összerakásával szokta előadni, mintha szándékosan a legfinomabb -költői nyelven akart volna beszélni. A mi nagyon szerény nemesi és -vármegyei köreinkben minden társalgás és társaság elhallgatott, a mint -apám valamely történt esetet elkezdett beszélni, vagy valamely ismert -alakot elkezdett rajzolni. Egyszerü elbeszélései igazi művészi hatással -voltak mindenkire. Minden elbeszélésének erőltetés nélküli szelid -vidámság s hogy ugy mondjam, jószivü pajzánság adta meg az igazi szint, -habár elbeszélésének tárgya szomoru volt is. - -Azt hiszem, apám elbeszélésének módszeréből én már gyermekkoromban -elsajátitottam valamit s ez utóbb átszivárgott irásmódomba is. Igaz -azonban, hogy Pápán sokat törtem, marczangoltam, gyurtam, simitottam a -mi édes, hazai nyelvünket. - -El kell mondanom, habár röviden is, hogy történt a dolog. Akár akartam, -akár nem: iróvá lettem s a mi édes magyar nyelvünkkel meg is tudok -birkózni, ugy a hogy. Ugy veszem észre magam példájából is, másokéból -is, nem könnyen jutottam a birkózó erőhöz. - -A mai tanrendet nem igen ismerem. Pápán az ötödik osztályban tanultuk a -rhetorikát, hatodikban a poétikát, hetedikben a logikát. - -A mikor az ötödik osztályba jártam, valami bohókás önérzet feszengett -bennem. A poéta egy osztálylyal előttem járt, öregebb diák volt, verset -is tudott irni, tudta már a versirás szabályait, bizony a magasból -nézett rám, kisebb diákra, a ki semmi se volt még egyéb, mint rhétor. - -Hm! Eb ura a fakó! Hát én ne lehetnék olyan legény, mint a poéta? Hát ne -lehetnék én még különb legény is? - -Hiszen, mi a poéta? - -Versiró. Semmi se más, csak versiró. - -Bizony a vers nem ördögség. - - „Elszegődtem Tarnóczára bojtárnak, - Jó legelője van ott a birkának.“ - -Vagy pedig: - - „Czifra szüröm Veszperémben vettem, - Érte harmincz forintot fizettem.“ - -Ime, ez a vers. - -Hát az a diák, a ki ilyet tud csinálni, már derekabb legény lenne, mint -én? - -Kisértsük meg. - -Versbe szedtem jó csomó pápai és közéleti tünetet, az öreg bérest, a -Grófút jegenyefáit, a messze kékellő Somlyó hegyét, a tapolczafői -forrásokat, a Csúzy-kert fáit, a Hodoska mellett zugó malmot egymásután. - -A kisérlet sikerült. No ez nem nagy dolog: én se leszek általa nagy -ember. Legföljebb csak olyan, mint a poéta diák. Ezért pedig nem érdemes -izzadni, fáradozni, életet áldozni. - -Elővettem Berzsenyit. Ez már költő, ez már nem veszprémi czifra szürben -jár s nem Tarnóczára szegődik el juhászbojtárnak. Az ő verseit már a -poéta diákok se tudják megcsinálni. - -No hát megcsinálom én. - -De én még akkor a jámbuszt, trokhéuszt, anapesztuszt, daktiluszt, -khórjámbuszt, hekszamétert, pentamétert s a többi pogány istenséget -névről se ismertem. Hogy csináljak én hát Berzsenyi módjára verseket? - -Mégis csináltam. Száz kisérletbe került, hetek-hónapok éjjeli-nappali -munkáját emésztette föl, mig egy Berzsenyi-féle nagy költeményt össze -tudtam furni, faragni, állitani. Hányszor eltévesztettem én: hol kell -lenni a hosszu szótagnak, hol a rövidnek, hogy áll elő a szavak -suhogása, miből áll a hellen és latin remek versalakok törvénye, hol -lehet attól kissé eltérni, hol nem szabad azt megsérteni. S azután a -magyar szavakat ugy rakni egymásután, hogy azok széphangzásán csorba ne -essék. De a szavakban se essék, de a szavak rendjében se essék. - -Nem ajánlom ezt a munkát minden serdülő diákgyereknek. Csuffá lesz vele. - -Hetekig eltünődtem Kölcsey egyik sora fölött. Kölcsey igy ir: - - „Hol van a hon, melynek Árpád vére - Győzelemben csorga szent földére?“ - -Balgatag beszéd. Nem sokkal jobb és szebb volna s nem ugy volna jó és -szép, ha igy irna: - - „Hol van a hon, melynek szent földére - Győzelemben csorga Árpád vére?“ - -Igy lenne tökéletesen magyar s igy lenne tökéletes az eszmének s a -versalaknak is összehangozása, egybeillése. - -Igy gondoltam. Hanem hát Kölcsey ellen pápai diák nem üthet pártot. De -még se tudtam ezer meg ezer tünetben megnyugodni, mert nem tudtam azokat -magamnak megmagyarázni. - -Ma se nyugszom meg például és soha se nyugszom meg nemzeti himnuszunk e -szavaiban: - - „Megbűnhödte már e nép - A multat s jövendőt.“ - -A bűnhődés csak azt érheti, a ki bűnös volt. De a magyar nemzet soha nem -esett bűnbe. Az lett volna tán a bűne, hogy a török kétszáz éven át oly -nagy erővel ostromolta? Vagy az lett volna a bűne, hogy a Habsburgok oly -sokszor elárulták s örökké vesztére törtek? Vagy bűne az, hogy kisebb -faj, mint a német, vagy a szláv, vagy a latin? Mióta bűn az egyszerü -szerencsétlenség? - -Azokat a szavakat ne énekeljük többé. - -Ilyen balga tünődések, ilyen kőfejtő töprengések közt töltöttem egész -esztendőt. S az eredmény az lett, hogy a mikor poéta lettem, csak ugy -omlott tollam alól mindenféle kötött és kötetlen, ugynevezett költői -munka. Nyelvbeli nehézség nem volt előttem és nyelvünk csodálatos -gazdagságának, szépségének s gondolatalakitó tökéletességének csaknem -minden titkába könnyedén bele tudtam tekinteni. Szerencsém, hogy pápai -dolgozataim mind elvesztek valahogy; nem hányhatja szememre hát senki. -Volt ugyan köztük nehány csinos költemény is, tanáraim és tanulótársaim -szentül is hitték, hogy elvégre se leszek más, mint költő, de hát -szerencsére nem ugy történt. - -A mikor a logikába mentem át s Kerkapoly nyelvét elkezdtem hallgatni: -kerengett velem a világ. A magyar költészet gondolatvilágából a hegeli -német ész sivatag országába jutni! Ott a harmatos liget édes -madárhangja, itt a szelelő rosta kelepelése. Ott illat és sugár és -melegség, – itt hideg és fagy és szárazság mindenütt. - -Jól van. Ez a tudomány. Magam is bele-belemerültem s bukdácsoltam benne -nem egyszer. Nem itélem el, de kissé ismertetem. Kerkapoly életéhez s -jellemének nagyságához tartozik az is, hogy bele tudott merülni, mint -akármelyik német tudós és mégis meg tudott tőle szabadulni, a hogy illik -magyar emberhez. - -Itt most már kissé filozófálnunk kell. A nélkül Kerkapoly ötven év -előtti irodalmi nyelvét halandó ember meg nem érti. De az olvasó azért -ne rémüljön meg. Hamar kifogyunk a bölcselkedésből s valami nagy -komolysággal nem is foglalkozunk vele. - -A főváros mivelt köreiben sokan ismerik Kerkapoly egyik tanszéki -mondását. Előkelő urnő csak három nap előtt idézte elém, noha magam is -ismertem. De jó példa, mutassuk föl. - -Igy szól a mondás: - -»A külső, melynek külseje van, ép oly belső, mint külső az a belső, -melynek belseje van.« - -Ez a meghatározás szórul-szóra igaz és alapos. És a mellett egyszerü is -s egészen jól van magyarul is. Alig is lehetne a gondolatot jobban -alakitani. S első hallásra mégis bolondságnak tetszik. Mindenesetre -furcsán hangzik. - -Pedig csak annyit jelent, hogy az érett diónak például van külső puha -héja, van belső csontos héja s van legbelül az ehető magva. Már most az -a csontos héj a külső héjra nézve belső, a magra nézve külső. De maga a -mag is külső a benne levő csirasejtre nézve. - -Tiszta dolog s nem is ütközik meg rajta senki, ha nem általános -bölcseleti meghatározással áll elő a tudós, hanem példával -megmagyarázza, mi a külső és a belső egymás mellett. De Kerkapoly játszi -elméjének tetszett ugy adni elő a bölcseleti meghatározást, hogy azt -első hallásra szinte elmebeli pajkosságnak gondolja a hallgató. - -Azonban ő könyvet irt a Tiszta Észtanról, a Metafizikáról és Logikáról. -Épen ezt akarom kissé ismertetni. Könyvében a Metafizikát Ismerettannak, -a Logikát Gondolattannak nevezi. Az ő gondolkozása szerint egyik se a -legjobb, legalkalmasabb szó. A Metafizikának a legjobb magyar neve volna -a Léttan, a Logikának a Gondolkozástan. - -De hát ezen ne ütközzünk meg. - -Kantnak, a világhirü német bölcselőnek, hires tantétele az, hogy a -dolgok, ugy, a mint önmagukban vagynak, meg nem ismerhetők. - -Kantnak e tantételét igy magyarázza s igy czáfolja meg Kerkapoly: - -»Ha önmagában lenni annyit tesz, mint másra nézve nem lenni: ugy e tétel -ellen mit sem szólhatni; önként értetvén, hogy a dolgok nem tudhatók -ugy, miként azok másokra s igy ránk, tudókra, nézve is nincsenek«. - -Kantnak tehát e szerint igaza volna. - -De azért még sincs igaza. Hiszen minden dolog valami. - -»Valami ugyanis már magában más, tudniillik a másnak a mása s viszont a -más magában valami is egyszersmind, tudniillik: valami más vagy más -valami. Ebből meg önként foly, hogy valaminek magában s maga általi léte -másra nézve és más általi is egyszersmind. Ép ugy mást illetőleg is. Ez -oka, hogy ha valaminek magában és másra nézve létét egymástól elszakitva -szemközt állitjuk: az ellentétessé tevés nem sikerül, kölcsönösen -átmenvén azok egymásba. Azért valami másra nézve tulajdonkép az, mi -önmagában; s önmagában az, a mi másra nézve; az ellenkező csak látszat. -Valaminek másra nézve s önmagában léte hát tulajdonkép nem két lét, -hanem egy és ugyanazon lét. Ennélfogva kell, hogy a mi valami önmagában, -ugyanaz legyen másra nézve és más által is.« - -Szóval: Kantnak bizony nincs igaza. - -Nos hát a »külső-belső« példája is csinos, de csinosabb mégis a -»valami-más« példája. A mely napnál fényesebben bebizonyitja, hogy a -valami és a más közt nincs különbség, mert a valami is más minthogy a -valami is másnak mása, de éppen azért a más is valami, mert ha valami -nem volna, nem lehetne másnak a mása. - -Hát bizony ez a »Léttan« vagy Metafizika vagy a hogy Kerkapoly nevezi, -az Ismerettan. - -Nem folytatom ismertetését. Pedig nem lenne hálátlan dolog. A hol -megmondja például: mi a véges és a végtelen; a hol bebizonyitja, hogy a -véges és a végtelen ugyanaz s a hol bebizonyitja, hogy nincs se véges, -se végtelen. - -Hát még a hol megmagyarázza, mi az »egy«? Ez már csak az érdekes. - -A józan elme azt gondolná, hogy az az »egy«, a mi nem kettő, nem is -több, nem is részecske, hanem egész önmagában. - -Szó sincs róla. - -Az »egy« az a végtelen, a melyben a más nem mint valóban más, hanem -csak, mint a végtelennek alkotó eleme létezik. - -Tudni kell ezt. - -Czenzurák ideje volt. Kerkapoly feleletre hivja föl egyik logikusát. - -– Beszéljen az »egy«-ről. - -A logikus nem tud beszélni az »egy«-ről. Menti magát. - -– Bocsánat, nem tudom, pedig olvasgattam. - -– Hányszor olvasta el? - -– Kétszer is. - -Kerkapoly emelt hangon válaszol: - -– Kétszer? Én e tárgyat két hétig mindig tanultam, vele feküdtem, vele -keltem, ételem, italom vele költöttem el s ha sétáltam, ha társaságban -voltam, akkor is róla gondolkodtam s csak akkor mertem magamnak -megvallani, hogy talán már megtanultam. - -Kerkapoly igazat mondott tanitványai előtt. Csodálatos buzgósággal -törekedett a bölcselet legnehezebb, legelméletibb kérdéseinek titkaiba -behatolni. Állhatatossága bámulatos volt, ha gondolkozása folyamán -valami akadályra bukkant. Szirtet, zátonyt nem türt meg utjában, de -oktalan csavarulatot se. Addig vesztegelt, addig dolgozott, mig az -akadályt el nem háritotta s mig elméjének utját tisztává, egyenessé nem -tette. - -Sokat nem olvasott, de annál többet gondolkozott a tudás anyaga fölött. - -»Világtörténeté«-nek első kötetéhez alig használt tiz forrásmunkát. -»Protestáns Egyházalkotmány« czimü művéhez alig tanulmányozott tizenöt -irót. Tiszta Észtanához Hegel művei mellett nem hiszem, hogy Erdmanon, -Rosekranzon és Trendelenburgon kivül másokat használt volna. Francziául, -angolul és olaszul nem tudott. Mindenesetre nagy hézag, hogy e nemzetek -nagy iróinak gondolatalakitási művészetét közvetlenül nem figyelhette -meg. Ugy hiszem, ez az oka annak is, hogy az irás művészetével oly -kevéssé foglalkozott. Erre a német irodalom példái nem vonzhatták, nem -kényszerithették. A német nemzetnek vannak nagy költői és jeles irói, de -nagy irója nincs. - -Egyik egyházkerületi gyülésen vitába keveredett egyháza papjaival, a jó -kálvinista tiszteletes urakkal. Azt hányta szemükre, hogy legnagyobb -részben csak addig haladnak a korral, csak addig tanulnak, mig az -iskolából ki nem kerülnek; azon túl a hivatás, a család, a gazdaság, a -barátkozás elvonja őket a tanulástól. Azt felelték: - -– Tanulnánk mi szivesen, de nincs pénzünk, hogy magunknak az ujabb-ujabb -könyveket megszerezhessük. - -– Nincs is arra szükség. Annyi pénzük csak mindig van, hogy egy év alatt -egy könyvet megszerezhessenek. Már pedig, ha valaki egy évig -lelkiismeretesen tanulmányoz tudományos jó könyvet, bizony többet tanul, -mintha ötvenet olvasgatna az idő alatt. - -Nekem is azt mondta: - -– Azt tanácslom, ha alapos tudományra akar szert tenni, olvasson keveset -s gondolkodjék sokat. E methodust én soha sem bántam meg. - -Én magam se. Ezt a módszert követtem én is egész életemben. Bizony én -aránylag kevés könyvet olvastam. De Kerkapoly módszerét valamivel -megtoldottam. A szakadatlan, az érdek nélküli, a tüzetes megfigyeléssel. -Nemcsak az embereket törekedtem tökéletesen megismerni, hanem minden -tünetet, melylyel az életben találkoztam. Pedig tudományos czél nem -irányozta gondolataimat. De én bizony a kecskeméti homokbuczkák kék -virágu szamártövisének legalább szenteltem akkora figyelmet, mint a -Sziriusz csillagnak. S a falevelek különböző voltát legalább is oly -gonddal vizsgáltam, mint a jogesetek különböző voltát. Ifjabb koromnak -ez volt szokása, valóságos természete. Meglett a következése. Én ugyan -Kerkapoly vagy Szilágyi Dezső tudásának mélységeit meg se tudtam -közeliteni, de az én tudásom sokkal nagyobb körü lett, mint az övék és -sokkal egyénibb. Sokszor beszélgettünk erről egymás között. Nagyrészben -ennek tulajdonitottuk azt is, hogy én tudtam irni, ők pedig nem tudtak. - -Visszatérek azonban tanulmányai gondosságára. - -Kérdeztem tőle, mi az oka annak, hogy Metafizikáját és Logikáját oly -későn adta ki, csak 1863-ban, holott alig különböznek attól, melyet én -az ötvenes években hallgattam tőle. Tehát már régen készen voltak. - -– Nem tudtam teljesen megnyugtatni magam – ugymond – vajjon a -Lényegtant, különösen pedig a Különbözőség tanát a Metafizikában jól -dolgoztam-e ki s hasonló kétségeim voltak a Logikában az Itéletek -tanánál is. Kétségeim nem oszlatták el a német bölcsészek művei s az én -művemben bizonyos hézagot éreztem s e miatt nem akartam világ elé -bocsátani. Egykor azonban előadás közben véletlenül rájöttem a helyes -gondolatra s a feltalálás örömével sietvén haza, rögtön sajtó alá -rendeztem irataimat. - -Ime, egy kis bepillantás az ő tudományos lelkiismeretének titkaiba. - -Egyet még el kell mondanom. - -1862-ik évi juliusban elhagytam a főiskolát s hazamentem az apámhoz. -Egy-két hónapot dologtalanul töltöttem el, a fölött tünődve, miféle -pályát válaszszak. Tünődéseim közben eszembe jutottak Kerkapoly -előadásai s különösen az észtannak Hegel-féle rendszere. Vajjon miként -is kezdődik hát az a rendszer? - -Még ma is érdekesnek tartom ezt a tárgyat. Igy kezdődik, igy kezdi -Kerkapoly is: - -Az észtan nem lehet más, mint az összes igazságok tudománya. Benne más -nem lehet, mint igazság. - -Mi az igazság? - -Az igazság nem más, mint a tárgyilag létező ész, a mikor egyszersmind -alanyilag is létezik. Ma ezt talán igy is mondhatnók: az az igazság, a -mikor az én itéletem a világrenddel teljesen egybevág. - -Azonban ne zavarjuk a dolgot, maradjunk meg a hegeli felfogásnál. - -Az igazságról más fogalmunk is lehet, vagy legalább más meghatározásunk -is. Azt is joggal mondhatjuk, hogy az az igazság, a mely teljesen be van -bizonyitva igazságnak. - -De az észtanban nem lehet más, mint igazság, tehát az előző tétel -szerint, nem lehet más, mint a mi igazságnak be van bizonyitva. Ugy, de -az észtannak is kell kezdetének lenni, mint minden más tudománynak, sőt -ez a kezdet se lehet más, mint az igazság. Mert, ha a kezdet nem lenne -igazság, akkor a további folytatás, sőt az egész tudomány se lenne -igazság, minthogy a kezdetből indul ki minden s ha az hamis: minden -hamis. - -Azonban az észtan kezdő igazságát, legelső tételét miként lehetne -bebizonyitottnak tekinteni? Bizonyitás nélkül sehogy se lehetne. Ámde a -bizonyitás előrebocsátott fogalmak, itéletek és következtetések nélkül -lehetetlen. Ezek mulhatatlanul megelőzik az igazságot, tehát az -észtannak is ezekkel kellene kezdődnie. - -A végső következés tehát az, hogy az észtant ily módon vagy egyáltalán -meg se lehet kezdeni s kezdete nincs, folytatása se lehet s akkor az -észtan, mint tudomány, egyáltalán nincs. Vagy pedig meg lehet ugyan -kezdeni, nem bebizonyitott igazsággal, hanem csak bizonyitási anyaggal, -de ekkor a másik örvénybe esünk bele. - -Valami mentséget ki kell gondolnunk. - -Ne állitással, ne tétellel, ne bebizonyitott igazsággal kezdjük hát az -észtant, hanem valami parancsolattal vagy felhivással. Például ezzel: - -– Gondolkodjál! - -Valóban erre jutott a hegeli rendszer, ez lett észtanának kezdete, -megindulása. - -A mikor az apai háznál pihentem, akármennyit tünődtem e fölött, nem -tudtam más következésre jutni, minthogy ez nem megoldás, nem igazi -kezdet, nem a tudomány igazi megindulása. Nevezzük a maga nevén. Nem -egyéb ez, mint furfangosság, ravasz ámitás, a nehézségnek álnok -kikerülése. - -Pedig nincs is rá szükség, a hegeli rendszernek legalább nincs rá semmi -szüksége. Hisz ez a rendszer a tiszta gondolaton és tiszta léten s e -kettőnek azonságán kezdődik, keresztülviszi ezeket az egész természet és -szellemvilágon, végződik pedig a fejlődés örök igazságain át a mindent -magába ölelő rendszerek rendszerén, a végtelen eszmén. A kinek tetszik, -nevezze ezt isten fogalmának. A végtelen eszme bizonyitja be aztán a -maga teljességében a tiszta gondolat és tiszta lét igazságát. - -Minek ehhez a furfangos kezdet? Mire való itt a ravaszkodás? Hiszen a -természet és szellemvilág kimerithetetlen jelenségeinek akármelyikénél -el lehet kezdeni az észtant, a fejlődés végtelen köre visszatér oda s -ama jelenség igazságát bebizonyitja. Tehát az észtan igy is az igazságok -tudománya lehet. Sőt csak igy lehet valósággal. - -Megirtam ezt Kerkapolynak Mezőszentgyörgyről az 1862-ik év augusztus -havában. Röviden azt felelte rá, hogy majd bővebben fog felelni. A -bővebb felelet elmaradt, de a következő évben megjelent Tiszta Észtana s -abból láttam, hogy megmaradt korábbi felfogásánál s birálatomat nem -használta föl. - -A dolog nem bántott. A bölcseletet nem üztem-füztem tovább, más pálya -vonzott. De néhány év mulva megkérdeztem, vajjon miért nem fogadta el, -vagy miért nem czáfolta meg birálatomat? - -– Birálata – ugymond – igen fontos, de nagy munka nélkül elfogadhatósága -fölött nem akartam, nem is tudtam volna talán határozni. Ez a nagy munka -pedig abból állott volna, hogy a javaslatot kisérletként az egész hegeli -rendszeren keresztülvigyem. Erre pedig nem volt időm. - -De most már hagyjuk abban ezt a tárgyat egészen s pápai tanárságáról még -rövidesen mondjunk el egyet s mást. - - -X. - -(Kerkapoly kéziratban levő művei. – A pápai ó-kollégium. – Az uj -kollégium épitése. – A rágalom Kerkapoly ellen. – Dicsőséges elégtételt -nyer. – A Kerkapoly-nemzetség nemzedékrende.) - -Kézirati műve sok volt. Nem tudom, hova lett. Bölcsészeti tanfolyama -három éven át tartott, az egész hegeli rendszert három éven át adta elő -s tudta mindig befejezni. E végből kidolgozta a Lélektant, az Észjogot, -az Erkölcstant s a Vallás észtanát is. - -Nagy kár, hogy kivált utóbbi műve nem látott napvilágot. - -Még nagyobb kár, hogy Szépműtanát se adta ki, pedig erre biztattam is, -kértem is. E mű az alapismeretek mellett rendszeresen tárgyalja az -épitészetet, szobrászatot, festészetet, zenét és költészetet. Az ötvenes -évek elején irta iskolai kézikönyvül. Nagyon szerette ezt a tárgyat s -nagyon belemerült. Tárgyait nemcsak észtanilag, hanem műtörténelmileg is -megvilágitja. Előadásait nagy gyönyörüséggel hallgattuk. - -Erre a műre irodalmunknak, mivelt közönségünknek s főiskoláinknak még ma -is szükségük volna. Ma is nagy hézagot töltene be. Szépműtani irodalmunk -ma is csak töredékes. Blair Hugó könyve, Greguss, Erdélyi, Arany, Gyulai -Pál, Beöthy Zsolt s mások dolgozatai bármily nagybecsüek, mégis csak -egyes részletek az egész szépműtanból. - -Volt tanári pályáján egykor némi kellemetlensége is. Ez az uj kollégium -épitésével függ össze. El kell mondanom az esetet részletesen. - -A régi kollégium nem volt már alkalmas épület. Disztelen kétemeletes ház -szűk utczában, szük telken. József császár protestáns pátense idejében -épitették, de az addig folyton üldözött szegény kálvinistáknak nem volt -elég pénzük se tágas telket szerezni, se diszes és kényelmes épületet -emelni. A földes úr az egri püspök volt, gróf Esterházy Károly. -Vakbuzgó, türelmetlen, középkorba való egyházfejedelem s kálvinista -jobbágyaihoz kegyetlen uraság. Pedig mivelt és bőkezü ember és buzgó -téritgető. Szerencse, hogy voltak Pápán kálvinista nemes urak s nemesi -telkek is. Ezek egyikére szorult a templom is, a főiskola is. - -De akármilyen ódon is az az ó-kollégium: dicső emlékek suttognak falai -körül. Nagy tanárok és nagy tanulók emlékei. Gyerekkoromban még -meg-megnéztük azt a padot, melyet Jókai és Petőfi szoktak -összefaragdálni s magunk is kiabáltunk azon a folyosón, a hol Ballagi -hangosan szavalgatott, hogy a magyar szavak kiejtését képes legyen -megtanulni. Öreg pedellusunk, a hires Zádor tanár rokona, alig mozgó, -kemény nézésü szemeivel el-elmagyarázta, melyik hires tanár melyik -teremben fejtegette a tudomány igéit. Melyik volt a hires Márton István -széke, melyik a nagy orientális tudósé, Kocsi Sebestyén Istváné. Hát a -nagy évzáró ünnepek miként folytak le? A mikor ott volt az egyházkerület -püspöke is s vele együtt országos nevü vendégek. Hol ült Pápay Sámuel, -hol ült Kisfaludy Sándor, hol ült két izben is Deák Ferencz? - -De hát uj kollégium kellett. Legyen alkalmas könyvtár-terem, legyen -muzeum-terem, legyenek alkalmas közétkező helyiségek, éléstárak, -konyhák, ebédlők. Hiszen a konviktuson három-négyszáz diák kap havi -három forintért jó élelmezést. Legyen uszoda is, legyen tágas és -korszerü testgyakorló tér és szertár is. - -Az épitést kiadták épitőmesternek, a pénzt kezelte az egyházkerület -pénztárosa, az épités felügyeletével és ellenőrzésével pedig megbizták -Kerkapolyt. Ő a mindentudó, láng az esze, villám a szeme; ily módon baj -nem lehet. - -Azonban mégis lett. - -A nagy auditórium: nagy terem az emeleten. Alatta a földszinten lett -volna a könyvtár. Akármily erős fenyőgerendákból készitették az -auditórium padlózatát, bizony az elkezdett mozogni, ha a rakonczátlan, -jókedvü diákság tombolt rajta. Nem csoda, hiszen a háztető is mozog -faluhelyen, a mikor csak a macskák nyargalásznak a padláson. Ha -oszlopokat alkalmaznak a földszinten, elvégre se lehet semmi baj ötven -esztendő mulva se. A minthogy a végén rendbe is hoztak mindent. - -De hát hire futamodott: mozog a ház, rosszul épitették az -uj-kollégiumot. Mire a hir a végekre ért, Dráva mellé, barsi részekbe, -őrségi vidékre: akkorra már a rossz hir meg is hizott. Repedeznek a -falak, összedőléssel fenyeget az épület, össze is dől bizonyára, a mikor -tele lesz diákkal. Agyoncsap minden diákot, mint az egeret. Szegény -szülők sirathatják ártatlan magzatjaikat. Kihal egy nemzedék, mint mikor -Heródes király megölette a csecsemőket. Mi lesz egyházunkból, mi lesz -hitvallásunkból? - -Csodálatos az, mivé tud lenni a rossz hir, ha szövetségre lép az -ostobasággal. Már párt is kerekedett az egyházkerületben a rossz hir -nyomán, mely tűzzel-vassal kereste a bűnösöket. A párt élén Sárközy -József állt, általános tiszteletnek méltán örvendő jeles hazafi. Egy -csomó jámbor tiszteletes úr seregelte körül. Keresték a bűnt és a -bűnöst. - -Bűnt ugyan nem találtak, de bűnöst találtak. Könnyen lehetett találni. - -A kinek legnagyobb esze van, a kinek legtöbb a tudása és tekintélye, a -ki nem komáz, nem pajtáskodik senkivel, a ki megveti a népszerüséget s -félvállról veszi a tiszteletes urak jó vagy rossz indulatát: bizonyára -az a bűnös. - -Mindez tökéletesen ráillett Kerkapolyra s nem is illett másra, csak ő -rá. Tehát ő a bűnös. - -Mi a bűne? - -Ingadozik az uj-kollégium. - -Miért cselekszi azt? Mert rosszul épitették. Mert a szükséges pénzt nem -fektették bele, pedig megvolt, el is számolták. Tehát hűtlenül kezelték -a pénzt. - -Bizonyára Kerkapoly kezelte. - -Pokoli zsivaj támadt az egyik egyházkerületi gyülésen. Ott volt -Kerkapoly is. Darab ideig bizonyos daczczal hallgatta a szájaskodást. -Tudta, hogy igaza van; érezte, hogy ő van legfelül; kegyetlen -hidegvérrel, csaknem hetykén várta, hogy az urak kitombolják magukat. -Végre egy nagyfejü esperes egyenesen neki támadt. - -– Hát a főiskola pénzéről mikor ad számot a tanár úr? - -Kerkapoly csak egy szóval felelt. - -– Soha! - -Az urak majd lefordultak a székről vad indulatukban. De Kerkapoly még -ekkor is hideg, száraz, pattogó hangon folytatta szavait. - -– Soha se adok számot, mert én a főiskola pénzét soha se láttam, soha se -kezeltem. Keressék az urak ott, a hova tették; annál, a kire bizták. Én -az épitőmester munkájára vigyáztam, abban pedig nincs hiba. De ezt tudni -kellene, mielőtt zajt ütnének. Azt is tudni kellene, ki kezeli a pénzt s -van-e abban fogyatékosság? De még ezt se tudni s mégis vádaskodni: -lelketlen gazság. - -Ekkor aztán jupiteri haraggal ütött szét a zajongó gyülekezeten, melyben -egyébiránt lelkes hivei is voltak, csakhogy a tömeg letorkolta őket. A -becsületes és komoly emberek sokszor hallgatagok, sőt néha gyávák. A -rágalmazók mindig bátrak és hangosak s ha többen vannak, mindig -erőszakosak. - -Nem folytatom az eset részleteit, de a mikor még közel voltunk hozzá -időben s a mikor még jól emlékeztem mindenre, vázlatosan igy irtam le: - -Kerkapoly ugy fogta föl az ügyet, mint a mely legdrágább értékét, a -becsületét veszélyezteti. Mig védte magát, addig egyszersmind támadó is -lett s mig eljárásának tökéletes tisztaságát kimutatta, elleneit az -illetékes hatóság előtt, az egyházkerületi gyülés előtt tönkretette. - -De állásáról lemondott. Lelkiismeretlen férfiak közt nem akart többé -köztisztséget viselni. - -A mikor ez bekövetkezett: akkor látta át az egyházkerületi gyülés, mit -veszt kedvencz és hires tanárával. Disze ő a főiskolának s helyét -sok-sok évig nem lehet betölteni. Ellenfeleit is meglepte a megbánás -érzete s tömegesen siettek őt megkérlelni, lemondási szándékáról -lebeszélni. - -Kerkapoly föltételül lemondása visszavételére azt a személyes elégtételt -követelte, hogy ellenfelei nyiltan, a gyülés szine előtt kérjenek tőle -bocsánatot. Megnyerte ezt is, a mikor azután az egyházkerület -jegyzőkönyvben egyhangulag örökité meg érdemeit, a melyeket ugy a -tanügy, mint a főiskola épitése s a tudomány művelése körül szerzett. -Ekkor vette vissza lemondását. - -Ezenkivül összes tanári állását s működését nem zavarta meg semmi -kellemetlenség. Se Pápán tizenhét év alatt, se budapesti egyetemi -tanárságának tizennyolcz éve alatt. Összesen hát harminczöt évet töltött -el tanszéki munkálkodásban. - -Részletesen mondtam el rágalmi balesetét, a mely életében az első volt. - -De nem az utolsó. - -Miniszterségét folyton kisérték a rágalmak, mint a hadsereget hajdan a -keselyük és hollók. Hihetetlen rágalmak. De ezek soha se törtek föl a -napvilágra, se a sajtó, se a biróság, se a törvényhozás előtt. A -sötétségben, a föld alatt dolgoztak. Alávaló pártos ösztön sugalta és -tartotta fönn ideig-óráig őket. Dicsőséges halála vetett véget nekik. - -A mikor államférfiui pályájának történetét vázolom: itt-ott érintem majd -a rágalmakat. Állami közéletünknek utálatos jellemvonása az. - -E művem folyamán ezentul a Kerkapoly-nemzetség többi tagjáról nincs mit -mondanom. Állitsuk hát össze a család nemzedékrendét, a hogy ezt -kinyomozhattam. - -A nemzedékrend a következő: - - Kerkapoly I. István, sz. 1640 körül, - nemességszerző 1685. - | - I. Ferencz, Balaton-Udvariban - neje: Sebestyén Juliánna - | - I. János, sz. 1756. ✝1808 ápril 4. - neje: szent-királyszabadjai Cseh Erzsébet - __________________________|_______________________________________________________ - / | | | \ -II. István, alispán, II. Ferencz, II. János, szent-gáli József, Zsuzsánna, -követ, szül. 1787. b.-udvari lakos, birtokos, sz. 1794. ✝ mint szül. 1798. -márcz. 26. ✝1848. neje: Cseh Erzsébet deczember 14 ✝1828. csecsemő -márcz. 13. 1. neje: _______|________ márcz. 5. neje: -Kelemen Róza. / | \ Bodor Zsuzsánna -2. neje: özv. Sándor III. János Julia ✝1871. -Forintos Józsefné. urad. köttsei Törökné _____|_____________________________________________ - | ügyvéd birtokos / | | \ - | Eszter, sz. 1819. Ágnes, Károly, sz. 1824. máj. 13. Gábor - | Györffy Dánielné 1. Dobyné ✝1891. decz. 29. sz. 1827. - | 1. Györffyné miniszter ✝1831. - | neje: Gömbös Petronella - _____|______________________________________________________________________________ - / | | | | | | \ - Móricz, Jozefa, Amália, Tivad., Balázs, Róza, III. István, Kálmán - ✝1889. Diskayné Kerkapolyné sz. 1829. ✝1876. Eössyné pap -neje: szül. neje: Héviz-Györkön -Sümeghy Mórocza ✝ - Mari Leopoldina -honvéd - követ - -Ezután csak a nagy miniszterről magáról lesz szó. Az ő története – -mondhatni – egyuttal fővonásokban a Habsburgokkal létrejött nagy -kiegyezés első fejezetének, a nemzeti vivmányok korszakának története -is. Ezt másik könyvemben ismertetem. - - - - -TAPLÓSZEDŐ. - -(Mi volt, mire való volt és hányféle volt a tapló? – A bakonyi -cserfapudva. – A zirczi taplószedő. – Hamvazó Jancsi taplót ád el a -Sörte zsidónak. – A bűnügyi tárgyalás. – A vádbeszéd.) - -Egy, vagy két emberöltő előtt történt a bakonyi taplószedő zsidó esete. -Sokat nevettünk, de sokat is elmélkedtünk rajta akkor az egész -vármegyében. - -A tapló rendes kereskedelmi áruczikk volt, a mikor még nem volt szivar -és szivarka, hanem minden ember pipázott és minden úr csibukozott s a -mikor még a gyufa nem volt ismeretes. Pipázni ugyan helylyel-közzel, -kivált a szegényebb mezei emberek, ma is pipáznak; nem is teszik le -máskor a pipát, csak követválasztáskor, mivel hogy a követjelölt urak -csak ugy szórják a szivart, de a csibukozásnak most már vége. Nincs már -igazi úr. Minden embernek van már dolga, akármilyen gazdag. A dolognak -pedig az a rossz tulajdonsága van, hogy az embernek legalább félkezét és -féleszét mindig elfoglalja, holott a csibukozáshoz teljes testi -nyugalom, mind a két kéz s egész lélek kell. Akkor teljes csak benne és -általa a gyönyörüség. A csibukozónak még a lányokkal, menyecskékkel sem -szabad csintalankodni, mert kihull a csibukból a fölségesen égő, finom, -illatos dohány s egyéb sok más veszedelem is támadhat. Minthogy a teljes -testi nyugalom mellett a csibuk bodor füstjénél a képzelet is költői -magasságban röpdös, a mi a lányok és menyecskék közelében ártalmassá -válhatik. - -De nemcsak a dohányzáshoz kellett a tapló, hanem a tűzgerjesztéshez is. -Konyhák, lakószobák, putrik, sátrak, kunyhók el nem lehettek tűz nélkül, -kellett hát a tűzszerszám. Az aczéllal és kovával együtt a tapló volt a -biztos tűzszerszám. Ma már a tapló patikaszer. A vérzés csillapitására -vagy mire használják. Hajdan még jobban használták erre is. Érvágás, -köpöly, piócza divatosabb volt, mint mai napság. - -Nem egy faja volt a taplónak, de én csak három faját emlitem meg, mert a -Bakony csak ezt a három faját termette igazán. A csomós taplót, a -zsidóbőrt és a pudvát. - -A csomós tapló és a zsidóbőr hatalmas vén fák oldalán termett. Akkora -volt némelyik, sőt néha nagyobb volt, mint a tót kalap, vagy kézi -garaboly, vagy egy méhkas. Fejszével kellett a fáról levágni, azután -hozzáértő emberek áztatták, főzték, gyömöszölték, puhitották s a mikor -készen volt, vagy nyári sapkát csináltak belőle, vagy tűzszerszámnak, -vagy patikaszernek árusitották el. A sapka olyan könnyü volt, mint a -pehely, mégis meleg. A beleütött aczélszikrától a sapka is csak oly -könnyen fogott tüzet, mint a többi tapló. Pajkos emberek sokszor meg is -gyujtották az ember fején. A taplótűz orvtűz, alig venni észre. Ha nem -volna füstje s füstjének kellemes szaga, rá se jönne hamarjában az -ember. De az égő sapka mégis csipkedi az ember feje bőrét s ez -viszketéssel jár. A szegény ember perczekig elvakaródzik, mig utóbb -észreveszi, hogy nincs ő neki semmi baja, csak éppen hogy ég a város, ég -a feje, ég a sapka. - -A pudva is tapló, de az mégis más. A pudvát sok mindenféle vén fa -belseje megtermi idővel. A pudva a fánál öregségnek, elvénhedésnek -szülöttje s az egykor majd elkövetkező halálnak előre nyilvánuló jele, -de azért a pudvás fa még ötven évig, sőt tovább is elélhet, nagy -terebélyére még nagyon sokáig büszke lehet. Az olyan fát, melyből a -pudvát kiszedték, vagy a melyből a pudvát szél, hangya, mókus, vadmacska -kifürödte, kiszórta, a benne támadt üregnél fogva odvas fának nevezik. -Füz, nyár, szil, hárs, fenyő, bükk, tölgy, cser, – mind lehet pudvás és -odvas. Lehet sok vén gyümölcsfa is. Somból, gyertyánból, akáczából soha -se láttam puha pudvát. - -Leghiresebb s tűzszerszámnak legalkalmasabb taplót a bakonyi -cserfapudvában találni. Ennek a pudvának a szine is kellemes, tapintása -puha, sulya könnyü, a szikra rögtön beleesik, füstjének illata pedig -diadalmasan versenyezhet a déli Balkán rózsáival. Országos hire volt -egykor ennek a pudvának. Régi öreg követeinktől hallottam, hogy -Veszprémvármegye követeitől mind a többi ötven vármegye követe megvárta -a pozsonyi országgyüléseken, hogy bakonyi cserfapudvával ellássák őket. -Rohonczy János, Kocsi Horváth Sámuel, Kocsi Sebestyén Gábor zsákszámra -hordatták országgyülésekre a bakonyi cserfapudvát. - -Volt Zirczen kereskedő, vállalkozó, valami Böhm nevü jóravaló sváb -ember, a ki bakonyi taplószedéssel is nagyban foglalkozott s a ki -Pestre, Pozsonyba s Ausztriába kocsiszámra szállitotta egész esztendőn -át a mindenféle taplót s különösen a cserfapudvát is. Fogadott emberei -voltak, a kik fejszével, kordélylyal járták az erdőket, rengetegeket s -gyüjtögették a taplót. Kibérelte e czélból a zirczi apátságnak s a -cseszneki Esterházy grófoknak minden Bakonyerdejét. De emberei az idegen -erdőkben is szabadon kóboroltak s a nekik tetsző szebb-szebb -taplónövényeket leszedték a fákról. Ki őrizné a rengetegekben a taplót, -gombát, földi epret s a többi efféle ajándékát a vad természetnek? - -Egyik évben a bakony-béli apátság erdeit is kibérelte a zirczi -taplószedő. A jó, öreg apátúr, Sárkány Miklós, hiába vonakodott sok -ideig. Azt mondta, a tapló istennek ingyen való adománya, annak földjét -se szántani, se vetni nem kell, hadd használja azt ingyen minden szegény -ember, hiszen a tüzgerjesztés áldására mindenkinek szüksége van, mint a -levegőre, a tüzi szerszámtól ne foszszanak meg senkit. Utóbb annyit -beszéltek a fülébe, hogy mégis kiadta bérbe a sok ezer hold erdőt, -esztendei negyven forint haszonbérért. - -A zirczi Böhm lett tehát mindenható ura a bakonybéli rengetegben a -mindenféle taplónak, pudvának és zsidóbőrnek, mind a déli határokig, -egészen a szentgáli királyi vadászok határáig, arra Pápavár felé, -Hárságy felé, a felső Halyagig. - -A szentgáli köztársaság egyik kanásza azonban azon a vidéken -legeltetette nyáját. A kanász neve volt Hamvazó Jancsi. Volt benne -valamelyes életrevalóság a nyáj őrzésén kivül is. Karikásának elkopott a -telenkje, szijat kellett vennie az uj telenkhez s jól tudta, hogy a -herendi zsidó elkér a szijért tiz krajczárt is. Milyen jó volna ezt a -pénzt megtakaritani s a szijat valami erdőbeli találmányért cserébe -megszerezni. - -Csereértéknek igen jó lenne a tapló. Körülnézett s hamarosan talált is -egy-két kerek sima, szép taplódaganatot a fákon, baltájával levágta, -tarisznyáját velök telerakta s a legközelebbi vasárnapon leballagott -vele Herendre, a Sörte zsidóhoz. A zsidónak bizonyosan valami jobb -hangzásu német neve volt egykor, de a német szóval a bakonyi kanász -nyelve meg nem birkózik, Sörtének hivta hát a boltost. - -Nem hiába ment hozzá. A csereüzlet megtörtént. A Sörte zsidó kapott egy -tarisznya nyers taplót, Hamvazó Jancsi pedig kapott egy telenknek való -szijmadzagot s két hörpentés pálinkát. - -Vajjon mi rossz van, mi kárhozatos és büntetni való dolog van e -csereüzletben? - -Semmi sincs, de azért mégis ebből támadt a veszedelem. - -A zirczi Böhm taplós emberei véletlenül épen akkor abban az erdőrészben -csatangoltak, észrevették a taplók helyét, a vágás csak egy-két napos -lehetett, nyomoztak, szaglásztak, puhatolództak s utóbb is rájöttek, -hogy Hamvazó Jancsi volt a tettes s hogy a herendi Sörte zsidó vette meg -a taplót. - -A zirczi Böhmnek volt ügyvédje. Kegyetlen példát kellett teremteni, hogy -mindenféle orvok, csempészek, tolvajok, orgazdák ne kárositsák a bérlőt. -Csak beérkezett ám a panasz a nemes vármegyéhez Hamvazó Jancsi kanász -ellen, Sörte zsidó boltos ellen. Amaz a tolvaj, emez az orgazda. - -A bünvizsgálat folytán minden bebizonyosodott. A két szerencsétlen -vádlott mindent beismert. Várhatták a szörnyü itéletet. - -Kitüzték a tárgyalás napját. Megjelent mindenki. Panaszosok, vádlottak, -tanuk, szakértők, ügyvédek. A vádat kegyetlen természetü viczefiskus -tartotta kezében. Épen nem szerette a zsidót. Ha zsidó volt a vádlott, -akasztófán alul nem alkudott. - -Az alispán kérdéseire Hamvazó Jancsi töredelmesen beösmerte minden -bünét. - -– Mi a mentséged? - -– Megkövetem a téns nemes vármegyét, az a fa, a melyről én a taplót -vágtam, nem bakony-béli, hanem szent-gáli erdő. Igy tudom én is, a -nyájam is, igy tudják a szent-gáli uraimék is. Husz esztendeje őrzök -ott. - -A birák összenéztek. No ez nagy dolog. - -Következett a Sörte zsidó. - -– Hogy hivnak? - -Mondja. - -– Van-e feleséged? - -– Van. - -– Hány gyereked? - -– Nyolcz. - -– Miből áll a vagyonod? - -– Abból, a mi a boltban van. - -– Mennyi pénzed fekszik a boltban? - -– Tizenhat forint. - -Fülel a kegyetlen szivü viczefiskus. Közbe szól: - -– Miből tartod a feleséged, nyolcz gyereked? Miből adsz nekik enni? -Miből ruházod őket? Adót, boltbért, orvost, patikaszert miből fizetsz? -Ha halottad van, miből temeted? - -– Abból a tizenhat forintból. - -A viczefiskus majd leesik a székről bámulatában. - -– Hát hogy mindent előteremts: mit csinálsz te azzal a tizenhat -forinttal? - -– Forgatom! - -A birák összenéztek. No ez még nagyobb dolog. - -De a tárgyalás be van fejezve, a viczefiskus adja elő a vádkeresetet. - -A viczefiskus föláll. Arczát rendbeszedi, szakállát megsimitja, bajuszát -megsodorintja, kabátja ujjait előre huzza s hatalmas hangon elkezdi a -vádbeszédet. - -Szabályosan elmondja a vádbeli tény történeti és jogi részét. Ismerteti -a panaszos, vádlottak, tanuk és szakértők nyilatkozatait. A -lelkiismeret, a törvény és jogtudomány két mérőserpenyőjét telerakja. -Egyik serpenyőbe teszi a terhelő és sulyositó körülményeket, a másikba -teszi a mentő és enyhitő körülményeket. Kiveszi a szót a védők szájából -is, ne fecsegjenek órahosszat. Végül gondosan megnézi s a tekintetes -biróságnak is megmutatja, melyik serpenyő billenti le a másikat. Igy -végzi lelkes szónoklatát: - -– Van még szavam, tekintetes nemes törvényszék, e közönségesen Sörte -zsidónak nevezett vádlottról. A világtörténet sok nagy lángelmét ösmer. -Homérosz és Arisztotelesz a görögöknél. Juliusz Czézár és Taczitusz a -rómaiaknál. Hunyadi János a magyaroknál. Newton és nagy Napoleon az -angoloknál és francziáknál világitó oszlopok, mig az emberiség utolsó -csillaga is el nem hamvad. De mind e nagyok lángelméje csak alig pislogó -mécs e közönségesen Sörte zsidónak nevezett herendi boltos ragyogó -lángelméje mellett. Ime, hogy szerénytelen ne legyek, magam se vagyok -hányd el-vesd el ember, feleségem sincs, nyolcz gyermekem sincs, s -kilenczszáz forint évi fizetésből mégis alig tudok megélni; – ez az -ember pedig tizenhat forintnyi tőkevagyonból megél s feleséget és nyolcz -gyereket tud tisztességesen eltartani. Ezt tegye meg világhóditó -maczedóniai Nagy Sándor! Nem büntetéssel kell ezt az embert sujtani, -hanem közálladalmi jutalomban és elismerésben megdicsőiteni. Megmondtam. - -Ezt a viczefiskust Zádor Pálnak hivták. - -A birák megint összenéztek. No ez most már a legnagyobb dolog. - -De föl is mentették nyomban a két vádlottat, csak ugy pattant. Megkapták -még költségeiket is. - -Hiába nyöszörgött a zirczi Böhm és ügyvédje, hogy küldjön ki a vármegye -szakértőket, mérjék föl ezek a bakonyi erdők határait, hadd tünjék ki, -hogy a taplós fa mégis a bakony-béli határban áll. A vármegye kidobálta -őket. Hiszen a költségre nem lenne elég a Böhm taplószedőnek s a -bakony-béli apát urnak minden vagyona se. S unokáink is régen porrá -váltak, mire a pörnek vége lenne. - - - - -TARTALOMJEGYZÉK. - - -Tájékoztató. - -I. (Mekkora a Bakony? – A Bakony különös bája. – A magyar köznemesség. – -A norman és a magyar. – A nemes magyar lélek. – A magyar sziv a -leggazdagabb.) 1 - -II. (Nagy urakról én nem irok. – Mátyás király adomája a csóri csukáról. -– Veszprémvármegye Bakonyja. – Nyolcz puszta vára és három eleven vára. -– Ó-palota, Csesznek, Bakony-Ujvár, Vár-Palota, Esseghvár, -Nagy-Vásonykő, Döbrente, Csékut, Nagy-Somlyóvár. – Kisfaludy Sándor -emlékezései. – Móré László, Tury György, Gyulaffy László. – Zalavármegye -Bakonyerdeje. – A Balatonra néző hegyoldalakat nem tartom Bakonynak. – -Az én szülőfalumban nem volt fa. – Az őserdő, a hogy én láttam.) 8 - -A virtus. - -I. (Mi a nemesi katasztrum? – A rovatok. – A birtokos. – Hányféle volt a -nemes ember? – Az inzurgens. – Nem minden nemes külön nemzetség.) 24 - -II. (A nemesi pártok. – Deák Ferencz pártja. – A párt-jelszavak. – Mire -kellett a primás sok pénze? – Deák pártja nagyobb volt, mégis gyöngébb -volt. – A pártok tanyái. – Bevonulnak a nemesek. – A főispáni -konferenczia. – A régi vármegyeház. – Ott kezdődik közéleti pályám.) 37 - -III. (A Szent Lélek segitségül hivása. – Mit énekel a nemes ember, ha -szive szerint énekel? – Az eskük könyve. – Régi eskü, uj eskü. – A -nemzet pártján levő nemesség kint szorul. – Fodor Mihály nemes -atyánkfia. – Birkózó adomája. – Boszúra hivja föl a kint szorult -nemességet. – A labanczok táborhelye s lakomájuk készülése. – Irtóztató -rombolás. – Boszut liheg a csuffá tett győzedelmes tábor.) 50 - -IV. (A szürdolmány. – Verner uram vendéglője. – Az ellenség megrohanja. -– Apám és Csörgey Ferkó. – A muzsikus czigányok veszedelme. – A halálos -dulakodás. – Verner uram tanácsa. – Miért nem menekült apám? – Csörgey -Ferkó eltünt, apám maga maradt.) 68 - -V. (A hadi zsákmány. – Apám menekülési terve. – Nem sikerül. – Südyt -megragadja és védő pajzsként használja. – Apám elkeseredik. – Ott terem -a segitség. – Verner uram siralmas helyzete. – A rettenetes Csörgey -Ferkó. – Békesség lett. – A kis Verner-leány hivta a segitséget. – A -Bakonyon túli nemesség tanyája. – Mi történt ott? – Vámosi Saáry -Gergely.) 80 - -A szent gáli nemzetes asszony. - -(Nagy urak-e a magyar pénzügyminiszterek? – A régi palota. – A nemzetes -asszony megszemléli a palota termeit. – A cselédszobákból csinál lakást -magának és a miniszternek. – Cselédsége. – Utolsó Karácson-esténk.) 95 - -A faragó béres. - -(Mit tud a faragó béres? – A kisbéres. – A pusztai cselédség -rangfokozata. – A faragó béres szemre veszi a hiányosságokat. – A -Bakonyba megy szerszámfáért.) 103 - -Boronya halála. - -(Ki volt, mi volt Boronya? – A fehér vaddisznók. – Kevés a makk. – Mit -beszél az öreg sertés? – Boronya halála. – A vihar győzi-e tovább, vagy -a kürtszó?) 110 - -Atyafi-látogatás. - -(Az ismeretlen nénémasszony. – A Tibay-atyafiság. – A Tibay-birtokok. – -Mi volt a nemesi birtok? – Sághy Tóni atyafi látogatása. – Miért mondott -le örökre Ambrózy az atyafi-látogatásról?) 116 - -Ük. - -(Jókai és Tóth Béla használta e szót: ükapám. – Hibásan. – A süv szó. – -A család izei. – Régi tudós is ejt hibát. – Tanulság.) 124 - -Ez is válópör! - -(Zádor Pali őrzi a kutyabőrt. – Megnősül, gyereke lesz. – Válik a -feleségétől. – Válópöre alatt minden békéltetésnél ujabb gyereke -születik. – Utóbb megunja a sok gyereket és a hosszu válópört.) 132 - -Kikből állt a tábor? - -(1848. évi márczius 15-ike Pozsonyban és Pesten. – A tizenkét pont. – A -pesti ifjak. – Tómics gazda ötvenkét szücslegénye.) 140 - -Kerkapolyak. - -I. (A Kerkapoly név. – A Bakonyból került a nemzetség Balaton mellé. – -Az áttelepedés története. – Padányi Biró Márton püspök. – A kis-lődi -nemesek. – Balaton-Udvari határa. – A nemesi előnév természete. – Az -előnevet hajdan nem a király adta. – A Szalók, Karcsa, Kisfaludy, Jókay, -Eötvös, Deák nemzetség előnevei. – A Kerkapolyak előnevei.) 147 - -II. (A nemességszerző Kerkapoly. – Kerkapoly István, a jeles alispán. – -Házassága. – Deák Ferencz társai Zalában. – Az alispán második házassága -és halála. – Gyerekei. – Móricz, Tivadar, Balázs. – Csuzy Pál -végrendelete. – A hires Csuzy-pör. – A becsehelyi rettentő éjszaka. – Az -én munkám a pörben. – A nagy miniszter édes apja. – Édes anyja Bodor -Zsuzsánna. – Milyen asszony volt? – Gyermekeik.) 161 - -III. (A nagy miniszter keresztszülei. – Édes apjának halála és sirja. – -A halál titkos története. – Nagy lelki gyötrődések a halál előtt. – A -nagy miniszter gyerekkora. – Miért nem lehetett szent-gáli biró? – -Milyen tolmács kell? – A rézöntő nem kell. – Az öregbiró a nagy -miniszterből akar tolmácsot nevelni.) 184 - -IV. (Kerkapoly Károlyt föl kell fedezni. – Miért feledték el? – A nemzet -nagyjai. – Kerkapoly és a népszerüség. – Tanárom volt. – A tudomány -német mívelésének módszere. – Megfertőztetik vele a magyar míveltséget. -– A nagy miniszter tanárai. – Vály Ferencz. – Bocsor István. – Tarczy -Lajos. – E tanár jellemzése.) 205 - -V. (Zádor György: Deák és Vörösmarty barátja. – Csodálatos itélete. – -Nagy jogtudós. – Magyar jog átalakitása. – Deák aggodalmai. – Kerkapoly -a tanuló ifjuság ideálja.) 223 - -VI. (Kerkapoly első betegsége. – Tanárrá lesz. – A bölcsészetet -választja. – Pápai háza és életmódja. – A rágalom. – Első előadásai. – A -magyar ész. – A hégeli bölcsészet. – A magyar ifju a német egyetemen.) -236 - -VII. (Kerkapoly „Világtörténet“ czimü könyve. – Baldácsi báró. – Miként -fogja föl Kerkapoly a történet észtani tárgyalását? – Felfogásának -birálata. – A magyar történet nincs még megírva. – China művészete, -festészete, zenéje, költészete. – Miért nem szól Kerkapoly Japánról? – -Minő terve volt a további kötetekről?) 252 - -VIII. (Az akadémiai székfoglaló beszéd 1860-ban. – Honnan támadt a -beszéd eszméje? – Micsoda népfaj a magyar? – Egyik népfaj -fölemelkedhetik-e a másiknak műveltségi magasságára? – A magyar és a -japán fölemelkedett. – Kerkapoly másik munkája: A protestáns -egyházalkotmány. – A magyar protestánsok nagy küzdelme 1860-ban az -egyházalkotmányért. – Kerkapoly művének rendeltetése.) 264 - -IX. (Kerkapoly ujabb könyvei, az „Ismerettan“ és a „Gondolattan“. – -Miként törekedtem a magyar nyelv titkaiba behatolni? – Kölcsey tévedése. -– Kerkapoly bölcseleti nyelve. – A külső és a belső. – Kant tétele nem -igaz. – A valami és a más. – Az egy. – Mennyit kell olvasni? – Miért -késett bölcseleti munkái kiadásával? – Vitám vele a fölött: miként -kezdődik az észtan?) 278 - -X. (Kerkapoly kéziratban levő művei. – A pápai ó-kollégium. – Uj -kollégium épitése. – A rágalom Kerkapoly ellen. – Dicsőséges elégtételt -nyer. – A Kerkapoly-nemzetség nemzedékrende.) 293 - -Taplószedő. - -(Mi volt, mire való volt és hányféle volt a tapló? – A bakonyi -cserfapudva. – A zirczi taplószedő. – Hamvazó Jancsi taplót ád el a -Sörte zsidónak. – A bűnügyi tárgyalás. – A vádbeszéd.) 302 - - -*** END OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK A BAKONY (1. KÖTET) *** - -Updated editions will replace the previous one--the old editions will -be renamed. - -Creating the works from print editions not protected by U.S. copyright -law means that no one owns a United States copyright in these works, -so the Foundation (and you!) can copy and distribute it in the -United States without permission and without paying copyright -royalties. Special rules, set forth in the General Terms of Use part -of this license, apply to copying and distributing Project -Gutenberg-tm electronic works to protect the PROJECT GUTENBERG-tm -concept and trademark. Project Gutenberg is a registered trademark, -and may not be used if you charge for an eBook, except by following -the terms of the trademark license, including paying royalties for use -of the Project Gutenberg trademark. If you do not charge anything for -copies of this eBook, complying with the trademark license is very -easy. You may use this eBook for nearly any purpose such as creation -of derivative works, reports, performances and research. Project -Gutenberg eBooks may be modified and printed and given away--you may -do practically ANYTHING in the United States with eBooks not protected -by U.S. copyright law. Redistribution is subject to the trademark -license, especially commercial redistribution. - -START: FULL LICENSE - -THE FULL PROJECT GUTENBERG LICENSE -PLEASE READ THIS BEFORE YOU DISTRIBUTE OR USE THIS WORK - -To protect the Project Gutenberg-tm mission of promoting the free -distribution of electronic works, by using or distributing this work -(or any other work associated in any way with the phrase "Project -Gutenberg"), you agree to comply with all the terms of the Full -Project Gutenberg-tm License available with this file or online at -www.gutenberg.org/license. - -Section 1. General Terms of Use and Redistributing Project -Gutenberg-tm electronic works - -1.A. By reading or using any part of this Project Gutenberg-tm -electronic work, you indicate that you have read, understand, agree to -and accept all the terms of this license and intellectual property -(trademark/copyright) agreement. If you do not agree to abide by all -the terms of this agreement, you must cease using and return or -destroy all copies of Project Gutenberg-tm electronic works in your -possession. If you paid a fee for obtaining a copy of or access to a -Project Gutenberg-tm electronic work and you do not agree to be bound -by the terms of this agreement, you may obtain a refund from the -person or entity to whom you paid the fee as set forth in paragraph -1.E.8. - -1.B. "Project Gutenberg" is a registered trademark. It may only be -used on or associated in any way with an electronic work by people who -agree to be bound by the terms of this agreement. There are a few -things that you can do with most Project Gutenberg-tm electronic works -even without complying with the full terms of this agreement. See -paragraph 1.C below. There are a lot of things you can do with Project -Gutenberg-tm electronic works if you follow the terms of this -agreement and help preserve free future access to Project Gutenberg-tm -electronic works. See paragraph 1.E below. - -1.C. The Project Gutenberg Literary Archive Foundation ("the -Foundation" or PGLAF), owns a compilation copyright in the collection -of Project Gutenberg-tm electronic works. Nearly all the individual -works in the collection are in the public domain in the United -States. If an individual work is unprotected by copyright law in the -United States and you are located in the United States, we do not -claim a right to prevent you from copying, distributing, performing, -displaying or creating derivative works based on the work as long as -all references to Project Gutenberg are removed. Of course, we hope -that you will support the Project Gutenberg-tm mission of promoting -free access to electronic works by freely sharing Project Gutenberg-tm -works in compliance with the terms of this agreement for keeping the -Project Gutenberg-tm name associated with the work. You can easily -comply with the terms of this agreement by keeping this work in the -same format with its attached full Project Gutenberg-tm License when -you share it without charge with others. - -1.D. The copyright laws of the place where you are located also govern -what you can do with this work. Copyright laws in most countries are -in a constant state of change. If you are outside the United States, -check the laws of your country in addition to the terms of this -agreement before downloading, copying, displaying, performing, -distributing or creating derivative works based on this work or any -other Project Gutenberg-tm work. The Foundation makes no -representations concerning the copyright status of any work in any -country other than the United States. - -1.E. Unless you have removed all references to Project Gutenberg: - -1.E.1. The following sentence, with active links to, or other -immediate access to, the full Project Gutenberg-tm License must appear -prominently whenever any copy of a Project Gutenberg-tm work (any work -on which the phrase "Project Gutenberg" appears, or with which the -phrase "Project Gutenberg" is associated) is accessed, displayed, -performed, viewed, copied or distributed: - - This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and - most other parts of the world at no cost and with almost no - restrictions whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it - under the terms of the Project Gutenberg License included with this - eBook or online at www.gutenberg.org. If you are not located in the - United States, you will have to check the laws of the country where - you are located before using this eBook. - -1.E.2. If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is -derived from texts not protected by U.S. copyright law (does not -contain a notice indicating that it is posted with permission of the -copyright holder), the work can be copied and distributed to anyone in -the United States without paying any fees or charges. If you are -redistributing or providing access to a work with the phrase "Project -Gutenberg" associated with or appearing on the work, you must comply -either with the requirements of paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 or -obtain permission for the use of the work and the Project Gutenberg-tm -trademark as set forth in paragraphs 1.E.8 or 1.E.9. - -1.E.3. If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is posted -with the permission of the copyright holder, your use and distribution -must comply with both paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 and any -additional terms imposed by the copyright holder. Additional terms -will be linked to the Project Gutenberg-tm License for all works -posted with the permission of the copyright holder found at the -beginning of this work. - -1.E.4. Do not unlink or detach or remove the full Project Gutenberg-tm -License terms from this work, or any files containing a part of this -work or any other work associated with Project Gutenberg-tm. - -1.E.5. Do not copy, display, perform, distribute or redistribute this -electronic work, or any part of this electronic work, without -prominently displaying the sentence set forth in paragraph 1.E.1 with -active links or immediate access to the full terms of the Project -Gutenberg-tm License. - -1.E.6. You may convert to and distribute this work in any binary, -compressed, marked up, nonproprietary or proprietary form, including -any word processing or hypertext form. However, if you provide access -to or distribute copies of a Project Gutenberg-tm work in a format -other than "Plain Vanilla ASCII" or other format used in the official -version posted on the official Project Gutenberg-tm website -(www.gutenberg.org), you must, at no additional cost, fee or expense -to the user, provide a copy, a means of exporting a copy, or a means -of obtaining a copy upon request, of the work in its original "Plain -Vanilla ASCII" or other form. Any alternate format must include the -full Project Gutenberg-tm License as specified in paragraph 1.E.1. - -1.E.7. Do not charge a fee for access to, viewing, displaying, -performing, copying or distributing any Project Gutenberg-tm works -unless you comply with paragraph 1.E.8 or 1.E.9. - -1.E.8. You may charge a reasonable fee for copies of or providing -access to or distributing Project Gutenberg-tm electronic works -provided that: - -* You pay a royalty fee of 20% of the gross profits you derive from - the use of Project Gutenberg-tm works calculated using the method - you already use to calculate your applicable taxes. The fee is owed - to the owner of the Project Gutenberg-tm trademark, but he has - agreed to donate royalties under this paragraph to the Project - Gutenberg Literary Archive Foundation. Royalty payments must be paid - within 60 days following each date on which you prepare (or are - legally required to prepare) your periodic tax returns. Royalty - payments should be clearly marked as such and sent to the Project - Gutenberg Literary Archive Foundation at the address specified in - Section 4, "Information about donations to the Project Gutenberg - Literary Archive Foundation." - -* You provide a full refund of any money paid by a user who notifies - you in writing (or by e-mail) within 30 days of receipt that s/he - does not agree to the terms of the full Project Gutenberg-tm - License. You must require such a user to return or destroy all - copies of the works possessed in a physical medium and discontinue - all use of and all access to other copies of Project Gutenberg-tm - works. - -* You provide, in accordance with paragraph 1.F.3, a full refund of - any money paid for a work or a replacement copy, if a defect in the - electronic work is discovered and reported to you within 90 days of - receipt of the work. - -* You comply with all other terms of this agreement for free - distribution of Project Gutenberg-tm works. - -1.E.9. If you wish to charge a fee or distribute a Project -Gutenberg-tm electronic work or group of works on different terms than -are set forth in this agreement, you must obtain permission in writing -from the Project Gutenberg Literary Archive Foundation, the manager of -the Project Gutenberg-tm trademark. Contact the Foundation as set -forth in Section 3 below. - -1.F. - -1.F.1. Project Gutenberg volunteers and employees expend considerable -effort to identify, do copyright research on, transcribe and proofread -works not protected by U.S. copyright law in creating the Project -Gutenberg-tm collection. Despite these efforts, Project Gutenberg-tm -electronic works, and the medium on which they may be stored, may -contain "Defects," such as, but not limited to, incomplete, inaccurate -or corrupt data, transcription errors, a copyright or other -intellectual property infringement, a defective or damaged disk or -other medium, a computer virus, or computer codes that damage or -cannot be read by your equipment. - -1.F.2. LIMITED WARRANTY, DISCLAIMER OF DAMAGES - Except for the "Right -of Replacement or Refund" described in paragraph 1.F.3, the Project -Gutenberg Literary Archive Foundation, the owner of the Project -Gutenberg-tm trademark, and any other party distributing a Project -Gutenberg-tm electronic work under this agreement, disclaim all -liability to you for damages, costs and expenses, including legal -fees. YOU AGREE THAT YOU HAVE NO REMEDIES FOR NEGLIGENCE, STRICT -LIABILITY, BREACH OF WARRANTY OR BREACH OF CONTRACT EXCEPT THOSE -PROVIDED IN PARAGRAPH 1.F.3. YOU AGREE THAT THE FOUNDATION, THE -TRADEMARK OWNER, AND ANY DISTRIBUTOR UNDER THIS AGREEMENT WILL NOT BE -LIABLE TO YOU FOR ACTUAL, DIRECT, INDIRECT, CONSEQUENTIAL, PUNITIVE OR -INCIDENTAL DAMAGES EVEN IF YOU GIVE NOTICE OF THE POSSIBILITY OF SUCH -DAMAGE. - -1.F.3. LIMITED RIGHT OF REPLACEMENT OR REFUND - If you discover a -defect in this electronic work within 90 days of receiving it, you can -receive a refund of the money (if any) you paid for it by sending a -written explanation to the person you received the work from. If you -received the work on a physical medium, you must return the medium -with your written explanation. The person or entity that provided you -with the defective work may elect to provide a replacement copy in -lieu of a refund. If you received the work electronically, the person -or entity providing it to you may choose to give you a second -opportunity to receive the work electronically in lieu of a refund. If -the second copy is also defective, you may demand a refund in writing -without further opportunities to fix the problem. - -1.F.4. Except for the limited right of replacement or refund set forth -in paragraph 1.F.3, this work is provided to you 'AS-IS', WITH NO -OTHER WARRANTIES OF ANY KIND, EXPRESS OR IMPLIED, INCLUDING BUT NOT -LIMITED TO WARRANTIES OF MERCHANTABILITY OR FITNESS FOR ANY PURPOSE. - -1.F.5. Some states do not allow disclaimers of certain implied -warranties or the exclusion or limitation of certain types of -damages. If any disclaimer or limitation set forth in this agreement -violates the law of the state applicable to this agreement, the -agreement shall be interpreted to make the maximum disclaimer or -limitation permitted by the applicable state law. The invalidity or -unenforceability of any provision of this agreement shall not void the -remaining provisions. - -1.F.6. INDEMNITY - You agree to indemnify and hold the Foundation, the -trademark owner, any agent or employee of the Foundation, anyone -providing copies of Project Gutenberg-tm electronic works in -accordance with this agreement, and any volunteers associated with the -production, promotion and distribution of Project Gutenberg-tm -electronic works, harmless from all liability, costs and expenses, -including legal fees, that arise directly or indirectly from any of -the following which you do or cause to occur: (a) distribution of this -or any Project Gutenberg-tm work, (b) alteration, modification, or -additions or deletions to any Project Gutenberg-tm work, and (c) any -Defect you cause. - -Section 2. Information about the Mission of Project Gutenberg-tm - -Project Gutenberg-tm is synonymous with the free distribution of -electronic works in formats readable by the widest variety of -computers including obsolete, old, middle-aged and new computers. It -exists because of the efforts of hundreds of volunteers and donations -from people in all walks of life. - -Volunteers and financial support to provide volunteers with the -assistance they need are critical to reaching Project Gutenberg-tm's -goals and ensuring that the Project Gutenberg-tm collection will -remain freely available for generations to come. In 2001, the Project -Gutenberg Literary Archive Foundation was created to provide a secure -and permanent future for Project Gutenberg-tm and future -generations. To learn more about the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation and how your efforts and donations can help, see -Sections 3 and 4 and the Foundation information page at -www.gutenberg.org - -Section 3. Information about the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation - -The Project Gutenberg Literary Archive Foundation is a non-profit -501(c)(3) educational corporation organized under the laws of the -state of Mississippi and granted tax exempt status by the Internal -Revenue Service. The Foundation's EIN or federal tax identification -number is 64-6221541. Contributions to the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation are tax deductible to the full extent permitted by -U.S. federal laws and your state's laws. - -The Foundation's business office is located at 809 North 1500 West, -Salt Lake City, UT 84116, (801) 596-1887. Email contact links and up -to date contact information can be found at the Foundation's website -and official page at www.gutenberg.org/contact - -Section 4. Information about Donations to the Project Gutenberg -Literary Archive Foundation - -Project Gutenberg-tm depends upon and cannot survive without -widespread public support and donations to carry out its mission of -increasing the number of public domain and licensed works that can be -freely distributed in machine-readable form accessible by the widest -array of equipment including outdated equipment. Many small donations -($1 to $5,000) are particularly important to maintaining tax exempt -status with the IRS. - -The Foundation is committed to complying with the laws regulating -charities and charitable donations in all 50 states of the United -States. Compliance requirements are not uniform and it takes a -considerable effort, much paperwork and many fees to meet and keep up -with these requirements. We do not solicit donations in locations -where we have not received written confirmation of compliance. To SEND -DONATIONS or determine the status of compliance for any particular -state visit www.gutenberg.org/donate - -While we cannot and do not solicit contributions from states where we -have not met the solicitation requirements, we know of no prohibition -against accepting unsolicited donations from donors in such states who -approach us with offers to donate. - -International donations are gratefully accepted, but we cannot make -any statements concerning tax treatment of donations received from -outside the United States. U.S. laws alone swamp our small staff. - -Please check the Project Gutenberg web pages for current donation -methods and addresses. Donations are accepted in a number of other -ways including checks, online payments and credit card donations. To -donate, please visit: www.gutenberg.org/donate - -Section 5. General Information About Project Gutenberg-tm electronic works - -Professor Michael S. Hart was the originator of the Project -Gutenberg-tm concept of a library of electronic works that could be -freely shared with anyone. For forty years, he produced and -distributed Project Gutenberg-tm eBooks with only a loose network of -volunteer support. - -Project Gutenberg-tm eBooks are often created from several printed -editions, all of which are confirmed as not protected by copyright in -the U.S. unless a copyright notice is included. Thus, we do not -necessarily keep eBooks in compliance with any particular paper -edition. - -Most people start at our website which has the main PG search -facility: www.gutenberg.org - -This website includes information about Project Gutenberg-tm, -including how to make donations to the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation, how to help produce our new eBooks, and how to -subscribe to our email newsletter to hear about new eBooks. diff --git a/old/69033-0.zip b/old/69033-0.zip Binary files differdeleted file mode 100644 index f399e85..0000000 --- a/old/69033-0.zip +++ /dev/null diff --git a/old/69033-h.zip b/old/69033-h.zip Binary files differdeleted file mode 100644 index 30783d6..0000000 --- a/old/69033-h.zip +++ /dev/null diff --git a/old/69033-h/69033-h.htm b/old/69033-h/69033-h.htm deleted file mode 100644 index 6f81fe4..0000000 --- a/old/69033-h/69033-h.htm +++ /dev/null @@ -1,8814 +0,0 @@ -<!DOCTYPE html PUBLIC "-//W3C//DTD XHTML 1.0 Strict//EN" - "http://www.w3.org/TR/xhtml1/DTD/xhtml1-strict.dtd"> -<html xmlns="http://www.w3.org/1999/xhtml" xml:lang="hu" lang="hu"> -<head> -<meta name="generator" content= -"HTML Tidy for HTML5 for Linux version 5.7.45" /> -<meta http-equiv="Content-Type" content= -"text/html; charset=utf-8" /> -<meta http-equiv="Content-Style-Type" content="text/css" /> -<title>The Project Gutenberg eBook of A Bakony (1. kötet) by Károly -Eötvös</title> - -<style type="text/css"> -/*<![CDATA[*/ -body { - margin-left: 10%; - margin-right: 10%; -} - -h1,h2,h3 { - text-align: center; - clear: both; - line-height: 200%; -} - -h2,h3 { - margin-top: 2em; -} - -p { - margin-top: 0.75em; - margin-bottom: 0.75em; -} - -body > p { - text-align: justify; - text-indent: 1.5em; -} - -p.i0 { - text-indent: 0; -} - -hr { - width: 33%; - margin-top: 2em; - margin-bottom: 2em; - margin-left: auto; - margin-right: auto; - clear: both; -} - -hr.chap {width: 65%} - -.pagenum { - position: absolute; - right: 2%; - color: gray; - font-size: smaller; - text-align: right; - text-indent:0; -} - -.center { - text-align: center; - text-indent: 0; -} - -.summary { - text-align: justify; - text-align-last: center; - text-indent: 0; - margin: auto; - font-size: 90%; - font-style: italic; -} - -.smcap { - font-variant: small-caps; -} - -.caption-small {font-weight: bold; font-size: small;} - -.caption {font-weight: bold;} - -.caption-large {font-weight: bold; font-size: large;} - -.caption-largest {font-weight: bold; font-size: 2em;} - -.caption-150 {font-weight: bold; font-size: 150%;} - -.figcenter { - margin: auto; - text-align: center; -} - -.poem { - font-size: 0.9em; - display: table; - margin: auto; - text-align: left; -} - -.figcenter, .figcenter img { - max-width: 100%; -} - -.poem .stanza { - margin: 1em 0em 1em 0em; -} - -.poem span.i0 { - display: block; - margin-left: 0em; - padding-left: 3em; - text-indent: -3em; -} - -.transnote { - background-color: #E6E6FA; - color: black; - padding: 0.5em; - font-family: sans-serif, serif; - font-size: 0.9em; -} - -.transnote p { - text-align: center; - text-indent: 1.5em; -} - -ul.TOC { - list-style-type: none; - padding-left: 5%; - padding-right: 10%; - text-indent: -5%; - text-align: justify; -} - -ul.TOC li { - margin-top: 0.75em; -} - -.TOC .roman { - margin-right: 1em; - float: left; - text-align: right; - margin-left: -4em; - min-width: 3em; -} - -li.li2 { - padding-left: 1em; - text-indent: 0; -} - -span.ralign { - position: absolute; - text-align: right; - right: 10%; - top: auto; -} - -.figcenter pre { - display: inline-block; - text-align: left; -} -/*]]>*/ -</style> -</head> -<body> -<div lang='en' xml:lang='en'> -<p style='text-align:center; font-size:1.2em; font-weight:bold'>The Project Gutenberg eBook of <span lang='hu' xml:lang='hu'>A Bakony (1. kötet)</span>, by Károly Eötvös</p> -<div style='display:block; margin:1em 0'> -This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and -most other parts of the world at no cost and with almost no restrictions -whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it under the terms -of the Project Gutenberg License included with this eBook or online -at <a href="https://www.gutenberg.org">www.gutenberg.org</a>. If you -are not located in the United States, you will have to check the laws of the -country where you are located before using this eBook. -</div> -</div> - -<p style='display:block; margin-top:1em; margin-bottom:1em; margin-left:2em; text-indent:-2em'>Title: <span lang='hu' xml:lang='hu'>A Bakony (1. kötet)</span></p> -<p style='display:block; margin-top:1em; margin-bottom:0; margin-left:2em; text-indent:-2em'>Author: Károly Eötvös</p> -<p style='display:block; text-indent:0; margin:1em 0'>Release Date: September 23, 2022 [eBook #69033]</p> -<p style='display:block; text-indent:0; margin:1em 0'>Language: Hungarian</p> - <p style='display:block; margin-top:1em; margin-bottom:0; margin-left:2em; text-indent:-2em; text-align:left'>Produced by: Albert László from page images generously made available by the Hungarian National Digital Archive</p> -<div style='margin-top:2em; margin-bottom:4em'>*** START OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK <span lang='hu' xml:lang='hu'>A BAKONY (1. KÖTET)</span> ***</div> -<div class="transnote"> -<p class="center"><span class="caption">Megjegyzés:</span></p> -<p>A tartalomjegyzék a <a href="#Page_311">311</a>. oldalon -található.</p> -</div> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<div class="figcenter"><img src="images/cover.jpg" alt="" title= -"" /></div> -<hr class="chap" /> -<p class="center"><span class="smcap">Eötvös Károly -Munkái</span></p> -<p class="center"><span class="smcap">xxi. kötet.</span></p> -<p class="center"><span class="caption-large">A BAKONY</span></p> -<p class="center"><span class="caption-large">I.</span></p> -<hr class="chap" /> -<p class="center"><span class="caption-150"><span class= -"smcap">Eötvös Károly Munkái</span></span></p> -<p class="center"><span class="caption-large">XXI.</span></p> -<p class="center"><span class="caption-largest">A BAKONY</span></p> -<p> </p> -<p class="center"><span class="caption-large">ELSŐ KÖTET</span></p> -<p> </p> -<p> </p> -<p class="center"><span class="caption">BUDAPEST MXMIX<br /></span> -<span class="caption-small">VIII., ÜLLŐI-ÚT 18. SZÁM.</span></p> -<p class="center"><span class="caption">RÉVAI -TESTVÉREK<br /></span> <span class="caption-small">IRODALMI INTÉZET -R.-T.</span></p> -<hr class="chap" /> -<p class="center"><span class="caption-150"><span class= -"smcap">Eötvös Károly</span></span></p> -<h1>A BAKONY</h1> -<p> </p> -<p class="center"><span class="caption-large">ELSŐ KÖTET</span></p> -<p> </p> -<p> </p> -<p class="center"><span class="caption">BUDAPEST MXMIX<br /></span> -<span class="caption-small">VIII., ÜLLŐI-ÚT 18. SZÁM.</span></p> -<p class="center"><span class="caption">RÉVAI -TESTVÉREK<br /></span> <span class="caption-small">IRODALMI INTÉZET -R.-T.</span></p> -<hr class="chap" /> -<p> </p> -<p class="center"><span class="caption-small">AZ ÖSSZES JOGOK -FENTARTÁSÁVAL.</span></p> -<p> </p> -<p class="center"><span class="caption-small">Révai és Salamon -könyvnyomdája Budapest, VIII., Üllői-út 18.</span></p> -<hr class="chap" /> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_1" id= -"Page_1">-1-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h2>TÁJÉKOZTATÓ.</h2> -</div> -<h3>I.</h3> -<p class="summary">(Mekkora a Bakony? – A Bakony különös bája. – A -magyar köznemesség. – A norman és a magyar. – A nemes magyar lélek. -– A magyar sziv a leggazdagabb.)</p> -<p>Tájékoztatóval kell Bakony czimü művemet kezdenem. Olyas -valamivel, a mit iró emberek előszónak, előbeszédnek szoktak -nevezni. Én nem igen szoktam ezzel élni. Álljon helyt az irói mű a -maga erejéből, az előre való ajánlgatás úgy se sokat ér. A mű -tartalmát nagyon is vázlatosan ugyan, de mégis megmutatja a mű -végén a tartalom-mutató. A kinek félkedve van az olvasáshoz: -ezekből kiválogathatja, mit akar olvasni egész kedvvel.</p> -<p>Most különösen mégis van szavam e műhöz előre. Talán nem is -annyira a műhöz, mint anyagához, tárgyaihoz. Hiszen a mű, mint -irodalmi alkotás, alig különbözik eddigi műveimtől. Nem ér többet s -talán kevesebbet se, mint azok. Irásom módja s természete se -változhatott sokat. Talán csak annyit, hogy a költői erő forrása az -életkor haladtával nem oly zugó, harsogó <span class= -"pagenum"><a name="Page_2" id="Page_2">-2-</a></span> s nem oly -fénylő, mint volt vagy lehetett fiatalabb korban.</p> -<p>Bakony.</p> -<p>Országunk egyik része Fejér-, Veszprém- és Zalavármegyékben. -Összefüggő hegység, melyet rengeteg erdők boritanak. Ma már nem -annyira, mint hajdan, mint még az én gyerekkoromban is ezelőtt -hatvan évvel.</p> -<p>Mekkora hát a Bakony-erdő?</p> -<p>Napkeleti vége a Gaja völgyére dül Fejérvármegyében. Patak ez a -Gaja vize, Veszprémvármegye Bakonyának lejtőin ered s onnan -csatangol délkelet felé a szomszédos Fejérbe. A Bakonynak szinte -természetes határa napkelet felé.</p> -<p>Ha most már a Bakony gerinczét, közepének vonalát végigmérjük -napnyugat felé Veszprémvármegyéig s e vármegyében az öreg Bakony -Somhegyéig s innen dél felé Öcsig, Nagy-Vásonykőig: elérjük -Zalavármegyét. De a gerincz vonalát tovább mérjük napnyugat felé -Zalában is az uzsai és sarvalyi erdőkig s innen délre fordulva -Tátika és Rezi várak ormain végig a Balatonig: ime, a Bakony -közepének hosszusága. Mintegy tizenöt földrajzi mérföld, a mai -számitási mód szerint vagy 112 kilométer ez a hosszuság. Szélessége -különböző. Fejér- és Zalavármegyékben keskenyebb. -Veszprémvármegyében – itt az öreg Bakony, sokkal szélesebb.</p> -<p>Bizony szép terület. Négyszázötvenezer magyar hold egy tagban. -Egykor mind szálas erdő, s legalább fele ma is rendes mivelés alatt -álló szálas erdő.</p> -<p>Mekkora erdőterület ez: minden ember tisztán megérti, -<span class="pagenum"><a name="Page_3" id="Page_3">-3-</a></span> -ha megtudja, hogy ekkora területen három Balaton tava férne el s -ebből Debreczen hires nagy Hortobágy pusztáját tizenegyszer ki -lehetne hasitani.</p> -<p>De azért ugy hiszem, nem a Bakony a mi országunknak legnagyobb -erdőrengetege. Ugy távolról azt kell gondolnom, hogy a Mátra- és -Bükk-hegység erdei a Sajó völgyéig nagyon megközelitik, habár -különböző nevek alatt is, a Bakonyt s azt gondolom, hogy a -máramarosi, székely határszéli, krassó-szörényvármegyei erdők -külön-külön összefüggő területeikben egyenkint is felülmulják -Túl-a-Duna hires rengetegét.</p> -<p>De azért a Bakonynak különös hire-neve, csodálatos bája s -leirhatatlan varázsa van, a mi hiányzik a többi nagy erdőségnél -vagy legalább olyan nagy mértékben sehol sincs meg.</p> -<p>Az erdélyi s tiszai részeken s országunk felső vidékén még ma is -mesés fogalom e szó: Bakony. Az ősi magyar hitregéknek, az elmult -századok rejtélyes és ragyogó kalandjainak szintere ez: ugy -képzelik. A mit Kis-Ázsia szabad kurdjairól, Sziria beduin -csapatjairól s Afrika vad kabyl törzseiről irnak az utazók, ugy -gondolják ma is még, mindazt teljes valóságában fel lehet vagy -legalább egy-két emberöltő előtt fel lehetett találni Sobriban és -társaiban, ama szilaj és vakmerő duhajokban, a kik ellepik a -Bakonyt s ennek erdeit, falvait, utait és csárdáit. Sok képzelődés -él igy ma is még a vasutak, távirdák és napi hirlapok csodairtó, -ábrándpusztitó s vásári zajcsináló korában.</p> -<p>Efféle dolgokról, a mesék, hagyományok és képzeletszülte -<span class="pagenum"><a name="Page_4" id="Page_4">-4-</a></span> -ábrándok szövevényes regényeiről én nem beszélek az én könyvemben. -Ezekről épen Bakonynak s vidékének népe tud legkevesebbet. Távoli -vidékek embereinek lelkében sarjadzottak ezek, a kik csak gomolygó -képzelődés után s nem élő szemeik segitségével ismerik a -Bakonyt.</p> -<p>Sok más egyébről se lesz szó az én könyvemben. Legalább -tudományos módon és rendszerrel nem lesz. Könyvem szépirodalmi mű, -a szépirodalom bármelyik osztályába sorozzák olvasóim. De azért -meséim nem költött mesék; – alakjaim valósággal éltek, éreztek és -cselekedtek s eseteim, a melyekről szólok, ugy történtek, a hogy -azokat elbeszélem.</p> -<p>A Bakony a nemzet történelmének egyik szakasza.</p> -<p>A Bakony országunk egyik részének földrajza, növénytana, -közgazdasága, állat- és ásványvilága. De én se történelmet nem -irok, se természetrajzot. Még néprajzot se. Mindez nem az én -feladatom. Tudósok, gyüjtők, buvárok, ifjabb erők foglalkozzanak -ezekkel. A hogy a Balatonról irtam az »Utazás a Balaton körül« -czimü művemben: ugy akarok irni a Bakonyról. Balaton s Bakony: ez a -két fönséges természeti tünemény egymást öleli át; egymásra -árasztja fényét és sugarát, hagyományait és költészetét. -Szülőföldem ott fekszik mind a kettőnek közelében. Ott voltam -gyermek, ott virult föl fiatal korom, ott viseltem közéletem -kezdetén országom és vármegyém tisztségeit. Ott él, a mig él, -családomnak és nemzetségemnek száz meg száz hagyománya. Irnom kell -hát róluk, ha már irok. <span class="pagenum"><a name="Page_5" id= -"Page_5">-5-</a></span></p> -<p>Ez az én okom az irásra. De mik lesznek hát tárgyaim, a melyeket -felölel az iró művészete? Számot adok erről is előre.</p> -<p>A magyar köznemesség élete: erről akarok tökéletes képet -alkotni, ugy, a hogy én megfigyeltem, megismertem és -megszerettem.</p> -<p>A magyar köznemesség: ez volt egykor a magyar nemzet. Ennek -öröme és fájdalma, sok század óta tartó rettenetes harczai és -szenvedései, csodálatos erényei s még gyöngeségeiben is dicsőséges -hibái: ezekből áll a magyar nemzet története. Ma már jogokban és -kötelességekben, törvényekben és intézményekben egységes a nemzet -minden társadalmi rétege. De gondolkodásban és erkölcsökben, a -szivnek és léleknek mélységeiben még ma sem egységes. A köznemesség -egykor minden jogát, minden kiváltságát, egész alkotmányát szives -készséggel megosztotta honfitársaival. A mit intézményeiből -odaadhatott, mindent odaadott. De volt valamije még, volt különös -kincse, melyet hiába kinált, melyet még egészen föl nem oszthatott, -melyet minden társadalmi osztály még eddig örökös igaz -tulajdonaként tőle meg nem szerzett.</p> -<p>Miként magyarázzam meg ezt? Miként tegyem világossá e -mondásomat?</p> -<p>Kétféle nemességről tudunk.</p> -<p>Az egyiket ezer év fejtette ki törvényekben, szokásokban, -alkotmányban. Ez szülte a kiváltságos osztályt. Ez az intézményes, -történelmi nemesség.</p> -<p>A másik a magyar léleknek különös nemessége. <span class= -"pagenum"><a name="Page_6" id="Page_6">-6-</a></span> Hézag van -gyönyörü nyelvünkben, hogy erre nem tudunk találni külön szót. A -nemes ember más, mint a nemes lélek s mind a kettő más, mint a -nemes magyar lélek. S mégis mind a három fogalomra csak egyetlen -jelző szót használunk. Ezt az egyet: nemes.</p> -<p>Mi a nemes lélek? A ki szándékaiban és tetteiben becsületes, a -ki szereti az embert és az igazságot, a ki minden áldozatra kész -szerettei iránt s a ki gyöngéd és figyelmes az emberi lelkek -tévedéseinek tüneteivel szemben is: ez a nemes lélek.</p> -<p>Ehhez még magyarnak is kell lenni s akkor áll elő az a tünemény, -melyet én nemes magyar léleknek nevezek.</p> -<p>Az emberiség történetében két fajt ismerek, mely külső nagy -cselekvéseiben egykor hasonló volt egymáshoz. Az egyik a norman, a -másik a magyar.</p> -<p>A norman elmult. Nyelve és egyénisége, faja és szilaj bátorsága -beleolvadt azokba a fajokba, a melyeket meghóditott s a melyeknek a -szomszédságába került. Az angol és franczia föld, Spanyolország és -a Balkán, Ázsia és Afrika ma már nem ismer normant. Csak a mesés -hire él.</p> -<p>A magyar megmaradt. Ott él, a hol ezer éve megtelepedett. A -végzetnek kegyetlenebb csapásai érték, mint a normant, mégis él. -Államának csak foszlányai vannak ugyan, de faja, nyelve, önérzete, -életvágya, szabadsága, jóléte és dicsőségre törekvése ma is eleven. -Pedig eredetileg nem volt több, nagyobb és erősebb a magyar, mint a -norman. <span class="pagenum"><a name="Page_7" id= -"Page_7">-7-</a></span></p> -<p>Mi ennek az oka?</p> -<p>A nemes magyar lélek.</p> -<p>Ragaszkodni fajához, életével védelmezni honát, hitét, -szabadságát, függetlenségét, lelkesülni őseinek dicsőségén és soha -el nem feledni a csapásokat, a melyek nemzetét sujtották s inkább -örökre elmulni, mint nyelvéről és faji egyéniségéről lemondani: ez -a nemes magyar lélek.</p> -<p>Ez volt a lelke ezer év óta a magyar köznemességnek. Ezt a -kincsét nem tudta még a társadalom minden rétege közt igazán -szétosztani.</p> -<p>A mikor a Bakonyról irok: erről a köznemességről irok. A hogy a -rengeteg Bakony vidékein megismertem. Minden elmulik idővel. -Elhervad a köznemesség is s jelleme és erkölcsei elhalványodnak. De -én azt akarom, hogy mivoltának igaz képe hiven szálljon át azokra a -nemzedékekre, a melyek én utánam következnek.</p> -<p>Az emberiségnek ragyogóbb képét nem ismerem.</p> -<p>Én nem vagyok világjártas ember. Idegen országokban nem utaztam, -más világrészeket nem láttam, idegen nemzetek közt nem éltem. Más -fajtáknak a magyarral egyénenkint való összehasonlitásába nem -bocsátkozom. Hiszen én csak az itthon élő, köztünk őgyelgő -idegeneket ismerem igazán.</p> -<p>De beletekintettem az angol, német, franczia és orosz -regényirodalomba s a világbiró nagy nemzetek irodalmi költészetébe. -Minden nemzet költője saját nemzetének állami, társasági és családi -életéből meriti tárgyait és pedig legszebb, legmeghatóbb tárgyait, -a melyeket <span class="pagenum"><a name="Page_8" id= -"Page_8">-8-</a></span> költői istenerejének napsugaraival -körülövez. S mind e nagy nemzetnek van tengere és tengeri élete is, -a mi nekünk nincs.</p> -<p>S mégis mit találtam?</p> -<p>Azt, hogy a föld kerekségén egyetlen nemzetnek sincs gazdagabb -egyéni, társadalmi és állami élete, mint a magyarnak. Érzésekben és -gondolatokban, eszmékben és törekvésekben, nemzeti örömökben és -fájdalmakban, hősökben és asszonyokban egy nemzetnek szive sincs -ugy tele, mint a magyaré. Ezer év óta harczolunk napkelettel és -napnyugattal, mivelt és miveletlen vad nemzetek éhes csordáival, -századokon át véreztünk hitért, szabadságért, független állami -létért, nem egyszer az örök enyészet szélére sodort bennünket -ellenségeink nagy ereje, de ősi vérünk csüggedetlen maradt s a -becsületet, méltóságot és önbizalmat mindig megóvtuk.</p> -<p>És a nemzeti életet is.</p> -<h3>II.</h3> -<p class="summary">(Nagy urakról én nem irok. – Mátyás király -adomája a csóri csukáról. – Veszprémvármegye Bakonyja. – Nyolcz -puszta vára és három eleven vára. – Ó-Palota, Csesznek, -Bakony-Ujvár, Vár-Palota, Esseghvár, Nagy-Vázsonykő, Döbrönte, -Csékut, Nagy-Somlyóvár. – Kisfaludy Sándor emlékezései. – Móré -László, Túry György, Gyulaffy László. – Zalavármegye Bakonyerdeje. -– A Balatonra néző hegyoldalakat nem tartom Bakonynak. – Az én -szülő falumban nem volt fa. – Az őserdő, a hogy én láttam.)</p> -<p>A Bakony közelében nagy köznemesség él, különösen -Veszprémvármegyében. Déli és nyugoti lejtőin nagy közbirtokosságok, -népes falvak, terjedelmes határok, <span class="pagenum"><a name= -"Page_9" id="Page_9">-9-</a></span> a hol minden lélek nemes ember -volt. Kis nemes és közepes birtoku. Nem az a bocskoros nemes, mely -az Erdélylyel határos vármegyékben élt. Tul a Dunán én bocskoros -nemest nem láttam s hirből se ismertem. Hetven év előtt az én -vármegyémnek még több mint hatezer nemesi szavazata volt, a mikor -tisztujitásra és követválasztásra s országos nagy kérdések -vitatására jött össze a nemes vármegye.</p> -<p>A főrendeket, az egyházfejedelmeket, az adományos és uradalmas -apátokat és káptalanokat alig érinti tollam. Ők is a nemzethez -tartoznak ugyan, de végre is a magyar nemzet a köznemesség volt. -Voltak köztük is, a kik jó magyarok, nemes férfiak s a kiket -szeretetem és tiszteletem környezett. Ha az idő és az egészség -engedi: ezekről majd mesélgetek. De bizony az én természetem -általában nekem meg nem engedi, hogy én fejedelmek és nagy uraságok -dolgait pöngessem az én lantomon, találnak ők irót, ha akarnak, -szebbet, jobbat, engedelmesebbet, mint én tudnék lenni.</p> -<p>Fejérvármegyéről kevés lesz mondanivalóm. Kis terjedelmü -Bakonyja van, alig huszonkétezer holdnyi s hegyei is, a melyek dél -felé a Sárviz völgyének Nagy-csatornájára néznek, többnyire -kopaszok. Hat vagy hét faluja van ott Bakonynak, de nemessége igen -kevés.</p> -<p>De azért van hagyománya Korvin Mátyás nagy királyunk korából és -életéből. Csinos adoma.</p> -<p>Valamikor a Sárviz itt nagy álló viz volt. A Veszprémből jövő -Séd s az Inotáról, Kutiból és Csórról jövő Bakonyerek táplálták -vizét. Hatalmas halászatok s vizi <span class="pagenum"><a name= -"Page_10" id="Page_10">-10-</a></span> vadászatok folytak itt, a -csuka – ugy szól a hagyomány – óriássá tudott nőni. Épen száz éve, -hogy lecsapolták a vizet.</p> -<p>Mátyás király gyakran kirándult ide palotai várából vadászgatni. -Ilyenkor a csóri csárdásnál étkezett s tudnivaló, hogy a csuka -máját különösen szerette.</p> -<p>De a csárdás is szerette s egyszer mája nélkül tálalta föl a -királynak a nyárson sült csukát. A májat megette maga.</p> -<p>Nagyot néz a király s kérdi a csárdást, hova lett a máj?</p> -<p>A csárdás valami vidám természetü poétás ember lehetett. Versben -felelt. A cs betü ismételt visszahangozásában van a vers.</p> -<p>– Csóri csárdás csukájának nincsen mája!</p> -<p>De a király se maradt adós. Ő is versben felelt. Rimmel és a p -betü ismételt visszahangoztatásával.</p> -<p>– Palotai pálczának pedig nem lesz száma!</p> -<p>Megijedt a csárdás s ettől kezdve nem ette el maga a vendégje -elől a csuka máját.</p> -<p>Ez a hagyomány.</p> -<p>Veszprémvármegye Bakonyja már egészen más. Voltaképen csak e -vármegyének van Bakony rengetege s itt van az a föld, a melyen -Árpád óta mindig nagy hullámokban zajlik a magyar nemzet története. -Háromszázharminczezer holdnyi erdőség egy darabban!</p> -<p>Itt telepednek meg Árpád fiai és vezérei. Az ő nevüket őrzik a -falvak, mezők, hegymagasságok. A szentnek nevezett első király itt -veti meg nemzetünk <span class="pagenum"><a name="Page_11" id= -"Page_11">-11-</a></span> számára az európai uj hit alapjait. A -veszprémi püspökséget, a pannonhalmi és bakonybéli apátságokat itt -alkotja meg. Innen visz fiainak nevelő és oktató férfiut. Az ázsiai -magyar itt mutatja be utoljára napkeletről hozott istenének az égő -áldozatot. Tapolczafő forrásai mellett ma is a magyarok régi -istenének leheletét érezzük arczunkon és szivünkön.</p> -<p>Van ott nemzeti hagyománya még Szent Istvánnak is a nép -tudatában. Még most is mutogatják Solyban azt a dombot, a melyen -nemzetének szervezésén tünődött s a lovasiak és felső-örsiek ma is -odavezetnek a sziklaforráshoz, a hol a szent király a fárasztó -vadászat után megpihent. Ma is Királykut a neve a forrásnak.</p> -<p>Itt volt az ország első tudományegyeteme. Itt volt a szent görög -szüzek kolostora, a hol IV. Béla királyunk leánya, boldogságos szüz -Margit gyermeki lelke az éggel kötött szövetséget. Itt szervezték -tökéletesen az Árpád-vérségü királyok a magyar kiályi udvart. Itt -voltak a királyi udvar szakácsai Kerék-Telekiben, -farkasbőrszállitói Szent-Antalfán és zsiradék és vadszállitói -Szent-Gálon. Fennállott itt még a középkor magyar királyi udvarának -egy része 1848-ig. Mindenütt elenyészett már az egész világon, itt -daczolt legtovább a mulandósággal. Leirom könyvemben, a hogy még én -láttam.</p> -<p>Városok és falvak nagy sokasága pihen Bakony ölén s hegyeinek -lábainál Veszprém vármegyében. Vasutak szelik át az erdőket három -vonalon is s hatalmas kőutak. A mit a világhirü Róma épitett egykor -<span class="pagenum"><a name="Page_12" id= -"Page_12">-12-</a></span> mérhetlen kincseivel: az a kőut óriási -faragott köveivel Óskü és a Kikeri-tó mellett ma is épen ugy áll, -mint állott a czézárok idejében. Ma sincs jobb utunk sehol az -ország határain belül.</p> -<p>Ez az ujkor, a mi időnk korszaka.</p> -<p>De a középkornak is hatalmas emlékei tekintenek le ránk a -sziklák magasságából.</p> -<p>Nyolcz puszta vára és három eleven vára van még a Bakonynak -csupán az én vármegyémben. Komor falaik bizonyitják egykori -nagyságukat, dicsőségüket.</p> -<p>Ó-Palota vára, Korvin Mátyás királyunk kedves tanyája egykor. -Most bagolyfészek, denevérek lakása sziklahasadékban, ut is alig -vezet hozzá.</p> -<p>Csesznek vára az öreg Bakony szélén. Sohase hatott meg jobban -semmiféle tájrészlet, mint ez. Ifju voltam, Ányos Pál barátommal -jártam a Bakonyt. Zircztől északnak sürü szálas erdő árnyékában -vezet az ut Győr felé. Utfordulónál elém bukkant szirtek magasán a -hatalmas vár meredező csonka tornyaival s fölötte és mögötte a -messze távolban Pannonhalmának hires vára sudármagas ragyogó -tornyával. Itt a kegyes és zsibongó élet, amott a halálnak jelei. A -rég kihalt nagy Gara-nemzetség emlékeit őrzi Csesznek puszta -vára.</p> -<p>Bakony-Ujvár az öreg Bakony kellő közepén, a Gerencze-patak -partján. Kevés ember látta, ut se vezet hozzá. Ujvár a neve, pedig -háromszázhatvan év óta omlik már az erdei pusztaságban. Alig állott -fenn tiz évig, de azért nagy történetnek részese. Talán elmondom -könyvemben a történetet. <span class="pagenum"><a name="Page_13" -id="Page_13">-13-</a></span></p> -<p>Vissza kell tekintenünk pillanatig Palota várára. Ezzel függ -össze Bakony-Ujvár puszta várának története is. Nagy költőnk, -Kisfaludy Sándor, nem ismerte se Bakony-Ujvárt, se történetét. -Lehetetlen, hogy lantjára ne vette volna. Pedig Palotának környékét -a költő szemével figyelte meg. Azt irja Korvin Mátyás -királyunkról:</p> -<div class="poem"> -<div class="stanza"><span class="i0">Gyakran jára -Palotára,<br /></span> <span class="i0">Ő tulajdon -jószágára,<br /></span> <span class="i0">És vadászott -körében,<br /></span> <span class="i0">A Bakony vad -belében.<br /></span> <span class="i0">Kikeri-tó, melynek -vize<br /></span> <span class="i0">Most már mind -lecsapolva,<br /></span> <span class="i0">. . . . . . . . . . . . . -.<br /></span> <span class="i0">Hajdan nagy tó s nádas -berek,<br /></span> <span class="i0">. . . . . . . . . . . . . -.<br /></span> <span class="i0">Volt Mátyásnak kedvelt -helye,<br /></span> <span class="i0">Hol Kinizsy s több ur -vele<br /></span> <span class="i0">Nyilazá a magas -sast,<br /></span> <span class="i0">Vidrát, rókát és -farkast.<br /></span></div> -</div> -<p>Bizony él a Bakonyban Kinizsyről is sok néphagyomány, csak össze -kellene gyüjteni. Hiszen egykori vára is ott van a közelben, a -Veszprémből Sümegre vezető ut mellett. Nagy-Vásonykő a vár neve. -Gyermekkoromban még eleven vár, lakható állapotban. Azóta égő -villám elpusztitotta, uraságai elhanyagolták, nem láttam negyvenöt -esztendeje, de ugy hallom, ma már puszta vár az is. Az öreg Bakony -egyik legmagasabb csucsa alatt, a Kabhegy alatt fekszik.</p> -<p>Esseghvár. A kihalt Esseghváry-család egykori sasfészke. Ez is -puszta vár a Bakony közepén. A Kisfaludy-nemzetség <span class= -"pagenum"><a name="Page_14" id="Page_14">-14-</a></span> története -is kiterjed rá. Fekvését jól irja le nemesi regéjében Kisfaludy -Sándor:</p> -<div class="poem"> -<div class="stanza"><span class="i0">Mint Somlóról az -országut<br /></span> <span class="i0">Hegyet-völgyet -vágtában<br /></span> <span class="i0">Veszprémbe megy, a -rengeteg<br /></span> <span class="i0">Sötét Bakony -hosszában:<br /></span> <span class="i0">Szent-Gálon tul két magas -hegy<br /></span> <span class="i0">Teknőjének oldalán,<br /></span> -<span class="i0">Hajdan őzek, szarvasoknak<br /></span> -<span class="i0">Folyton pezsgő vonalán,<br /></span> <span class= -"i0">Ott két patak közé szorult<br /></span> <span class="i0">S -gömbölyüen feldomborult<br /></span> <span class="i0">Halmon épült -Esseghvár,<br /></span> <span class="i0">Most egy csonka torony -már!<br /></span></div> -</div> -<p>Valóban csonka torony. Feszegettem köveit valamikor én is. Nem -könnyedén pusztul. Nem is az idő rombolta szét, hanem Bánd fekszik -tövében, szegény sváb falu, ennek népe hordta szét kövét.</p> -<p>Döbrönte is a Bakony egyik puszta vára. A Somhegy magas erdős -csúcs, ez néz le rá kevélyen. Ezt is külön regében énekli meg a -nagy költő. Jól irja le fekvését s megragadó szépen.</p> -<div class="poem"> -<div class="stanza"><span class="i0">Mintha tenger fakadt -volna<br /></span> <span class="i0">A Somhegynek -ormáról.<br /></span> <span class="i0">A viz szerte ugy -hömpölyög<br /></span> <span class="i0">A Bakonynak -gyomrából<br /></span> <span class="i0">A Bitva egy csekély -patak<br /></span> <span class="i0">Alig érő bokáig,<br /></span> -<span class="i0">Sárga árját elönti most<br /></span> <span class= -"i0">Döbrönte vár aljáig.<br /></span></div> -</div> -<p>Döbrönte várának régi urai kihaltak, a Döbröntey-nemzetség őrzi -a vár nevét. <span class="pagenum"><a name="Page_15" id= -"Page_15">-15-</a></span></p> -<p>A nagy költő a Bakony puszta várai közt emlegeti Csékut várát -is. Ezt én nem láttam. Nem volt alkalmam nyomait megtekinteni. -Csékut hajdan a Kisfaludy-nemzetség egyik birtoka volt, a nagy -Bakony nyugoti oldalán fekszik.</p> -<p>Hát nagy Somlyó várát a Bakony puszta várai közé soroljuk-e?</p> -<p>Én nem sorolom se Somlyót, se a kemenesaljai Ságtetőt. Közel -feküsznek ugyan a Bakonyhoz, Somlyó épen nagyon közel, de ezek a -hegyek már a föld egykori forradalmainak más természetü alkotásai, -mint az öreg Bakony csúcsai. Ezek nyilvánvaló tűzokádó hegyek, -talán örökre alvó állapotban. Olyanok, mint Zalában Tihany, -Badacsony, Haláp, Szent György-hegy. Ezeket se sorolom a Bakonyhoz. -Hiszen Badacsonynak még tűzokádó torka is megvan; elég nagy, elég -mély, egészen kerek s tele lávával. Lávája egészen olyan, mint a -milyent a pompéji ásatásokból láttam.</p> -<p>Ime, a veszprémvármegyei Bakony puszta várai! Kisfaludy jó költő -szeme észrevette őket, de jelenük képének minden tünetét s a -multnak nagy és szép hagyományait egészben egyáltalán nem örökiti -meg lantja. Sok tekintet arra inti, hogy a váraknak és családoknak -ne valódi történetéből keressen tárgyat, hanem költött regéket -kapcsoljon a hagyományok titokrejtő ködébe burkolt puszta várakhoz. -Ám ez buzditás legyen csak a jövő kor költői és történetbuvárai -számára.</p> -<p>De van a Bakonynak három eleven vára is. Veszprém, Várpalota és -Devecser. Lakják mind a hármat, <span class="pagenum"><a name= -"Page_16" id="Page_16">-16-</a></span> élet pezseg bennük. -Veszprémről, Devecserről irni, nem e könyvem feladata.</p> -<p>De Várpalotáról meg kell emlékeznem. A hires Móré-nemzetség régi -tanyája ez, még régi királyaink idejéből. Utolsó ura Móré László, a -mivelt világ egyik legnagyobb kalandozó hőse s a magyar -függetlenségnek, a mint e szót ma értjük és magyarázzuk, idő -szerint a legelső bajnoka. Torzkép ugyan, de nagy és világra szóló. -Neve van nemzetünk történetében. Igazi bakonyi alak. Vasakarata, -őrültsége, lángelméje, rettentő végzete, az óriás angol költő -tollára méltó.</p> -<p>Várpalota volt fészke Túry Györgynek, a kinél bátrabb és -vitézebb hőst nem mutat föl nemzetünk története.</p> -<p>Ha már irok a Bakonyról, lehetetlen róla is meg nem -emlékeznem.</p> -<p>De utamba esik Rátót is, hajdani magyar nevén Rátold. A nagy -nemzettörténeti Gyulaffy-nemzetség eredeti tanyája. Két ország -vezéralakjai voltak a Gyulaffyak. Legdicsőbb köztük László, a ki -elhagyta Magyarországot, elköltözött napkeletre, fölajánlotta -legyőzhetetlen kardját Erdélynek, hogy ott diadalmasan utját állja -a Habsburgoknak. A szigetvári Zrinyi Miklósnak, Túry Györgynek, -Dobó Istvánnak benső barátja. Nagyobb mindegyiknél. Ragyogóbb hőse -nincs a keresztyén világnak és a magyar nemzetnek a keresztes -háboruktól fogva.</p> -<p>Vajjon miért nem ismeri a történelem? Miért feledte el a magyar -nemzet? Miért nincs róla száz könyv irva? Miért nem rajonganak érte -a költők és alakitó művész lelkek? <span class="pagenum"><a name= -"Page_17" id="Page_17">-17-</a></span></p> -<p>Keserü kérdések. Könyvem talán, ha bágyadtan is, megfelel a -kérdésekre.</p> -<p>Zalavármegye Bakonyerdeje Nagy-Vásonykő mellett kezdődik -mindjárt s nyugot felé terjed Sümegig s onnan délre fordul és tart -Keszthelyig, Balaton-Györökig s voltaképen a Balaton vizéig. -Kerekszámban százezer magyar hold, a mint én becsülöm.</p> -<p>De hát ennyi-e? Nem sokkal nagyobb-e? Vajjon tisztában vagyunk-e -azzal, mely vidéket nevez Bakonynak a zalai ember?</p> -<p>Van erdő, melynek északi határa Csab-Rendektől Nyirádig tart s -déli határa a Balaton. Nyugotról a sümegkeszthelyi-út, keletről a -Balaton-Györökről Nyirádra vezető út keriti. Ezen a különálló erdős -vidéken van Sümeg is, Tátika is, Rezi is. Mind a három puszta vár, -noha Sümeg azon kivül még eleven virágzó város is.</p> -<p>Bizonyos, hogy ez Bakony s a benne levő rendeki, sümegi, -sarvalyi, uzsai, tátikai, rezii, Batthyányháti, Fekete és -Sárkány-erdők mind hatalmas, szálas Bakony-erdők. Igy tudja a -vármegye, igy jegyzik föl a térképek. Igy énekli Zala nagy költője -is a Kesergő Szerelem 182-ik dalában:</p> -<div class="poem"> -<div class="stanza"><span class="i0">Amott látom -domborodni<br /></span> <span class="i0">Nagy-Somlyónak -kalapját,<br /></span> <span class="i0">Amott jobbról -nyálasodni<br /></span> <span class="i0">A Marczalnak -iszapját.<br /></span> <span class="i0">A felhőben merőn ott -áll<br /></span> <span class="i0">A sümegi vár foka.<br /></span> -<span class="i0">A Bakonyból ott kandikál<br /></span> <span class= -"i0">Tátikának homloka.<br /></span></div> -</div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_18" id= -"Page_18">-18-</a></span></p> -<p>E fölött hát semmi kétség. A fölött sincs, vajjon Bakony-e az a -vidék, mely az ó- és új-döröghi pusztáktól napkelet felé -Veszprémvármegye nyugati határáig terjeszkedik, melyen az Agártető -a legmagasabb hegy s melyen az egykor oly hires Dobos-erdő -fekszik.</p> -<p>De már az a kérdés, hogy a Balaton többi partját -Balaton-Györöktől Almádiig a Bakonyhoz számitsuk-e? Több mint ötven -falu és város fekszik e vidéken. Itt vannak a különös szépségü és -alkotmányu hegycsucsok: Szigliget, Badacsony, Szent György-hegye, -Haláp, a gulácsi, tóti és hegyesdi piramisok, Tihany félszigete s a -györöki, badacsonyi, fülöpi, szepezdi, balatonfüredi és alsó-örsi -gyönyörü fürdőtelepek. Itt vannak a nagy költő által megénekelt -hires puszta várak: Szigliget, Csobáncz, Hegyesd, Tihany. Vajjon -Bakony-e mind ez is?</p> -<p>Én nem tartom Bakonynak. Hatalmas bortermő vidék ez s emlitettem -már, nagy részben egészen más földtörténelmi alkotás, mint az igazi -Bakony. Veszprém- és Zalavármegyéknek azt a részét, melynek határa -északon a veszprém–nagy-vásonykői–tapolczai-út, délen pedig a -Balaton, nem fogadhatom el Bakonynak. A vidék népe se ismerné ezen -a néven. Minden határnak, minden hegységnek, minden csucsnak meg -van itt a maga jó neve. Ez az egész tájék már nem a Bakonynak, -hanem a Balatonnak a vidéke.</p> -<p>A mikor Gyulaffy László örökre elbucsuzott szülőföldjétől, -Csobáncz várától, büszke sasfészkétől, hatalmas uradalmaitól, a -hagyomány szerint igy sóhajtott föl: <span class="pagenum"><a name= -"Page_19" id="Page_19">-19-</a></span></p> -<div class="poem"> -<div class="stanza"><span class="i0">Jó boru -Badacsony,<br /></span> <span class="i0">Sok halu -Balaton,<br /></span> <span class="i0">Isten hozzád, -Csobáncz,<br /></span> <span class="i0">Engem többé nem -látsz!<br /></span></div> -</div> -<p>Ime, ő se emliti a Bakonyt, noha volt Veszprémvármegyében két -helyen is bakonyi birtoka s Puszta-Miske épen csobánczi uradalmához -tartozott. Pedig még a rimes összecsendülés kedvéért is Badacsony -és Balaton mellé ugy odaillett volna a Bakony.</p> -<p>Kisfaludy Sándor Kun László czimü szinművét vármegyéjének, -Zalának, ajánlja fiui hű tisztelettel. Az ajánló költeményben -nyomatékosan emliti a Bakonyt is.</p> -<div class="poem"> -<div class="stanza"><span class="i0">. . . . . . . . Lelkes -Zala<br /></span> <span class="i0">Pompás -Badacsonyoddal,<br /></span> <span class="i0">Marhás, vadas -Bakonyoddal,<br /></span> <span class="i0">Halas -Balatonoddal.<br /></span></div> -</div> -<p>E sorokból se lehet azt olvasni ki biztosan, hogy a nagy költő a -Balaton mellékét is a Bakonyhoz számitotta volna. Az uzsai, -sarvalyi, sümegi és tátikai erdők igen is bővelkedtek a vadban, -Dobos rengetege pedig mindig tele volt hajdan legelésző nyájakkal, -de Balaton melléke csak boráról volt hires, nem vadjairól s -marhatenyésztéséről.</p> -<p>A miről könyvemben alig lesz szó: ime, e tájékoztató fejezetben -röviden és részletesen megismertettem a Bakony földrajzát, -természetét és terjedelmét s talán némi sejtelmeket támasztottam e -hires rengetegnek nagy történelmi multjáról is. Van azonban még -néhány megjegyzésem. <span class="pagenum"><a name="Page_20" id= -"Page_20">-20-</a></span></p> -<p>Szülőföldem határán a falun kivül nem volt fa az én -gyermekkoromban. A faluban volt ugyan néhány gyümölcsfa, nehány -akácza, szil, vadgesztenyefa és bodzafa, de kint a határban nem -volt. Őseink századokkal előbb őrfának vagy határjelnek -megtartottak egy-két szilfát a határban, de századok alatt ezek is -elkorhadtak s én már csak kettőnek lehántott korhadó törzsökét -láttam. Óriási törzsökök, de alig voltak félölnyi magasak. Fogalmam -hát nem lehetett arról, milyen tünemény az óriási élőfa, még -kevésbbé arról, milyen lehet a rengeteg őserdő. Apám egyik -kaszálóján volt egy kökényfabokor. A kökényfát csak cserjének -tartjuk, noha mi a Mezőföldön fának nevezzük. Ha akként művelnék, -nem tudom mekkora fává nőne. Bodzafát már láttam szálasat, -hatalmasat; somfát igen nagyot, hét embert láttam ágai közt, -férfit, lányt, gyereket, a mint szedték a gyümölcsét a magasban; – -sőt rekettyét is láttam vastag derékkal, öt-hat öl magas szállal s -különös terebélyességgel. Megnőhet hát a kökényfa is, de a mienk -csak három-négy láb magas cserje volt. De mégis fa volt s én -büszkén emlegettem iskolás parasztgyerek társaim előtt, hogy az én -apám birtokán fa is van.</p> -<p>Ilyen gyereklélekkel és gyerekésszel voltam, a mikor életemben -először bakonyi őserdőt láttam.</p> -<p>Pápára vitt föl apám diáknak. Az út az öreg Bakonyon visz -keresztül. A mint elhagytuk Város-Lődön túl a Szamárhegy csúcsát, -jobbról-balról őserdőbe jutottunk. Bükkösbe. Közel két méter -átmérőjü törzsökök, oszlopszerü <span class="pagenum"><a name= -"Page_21" id="Page_21">-21-</a></span> faszálak, mint a gyertya, -oly egyenesen fölnőve a magasságig. Óriási terebélyek, szabályos -ágak és lombok, tele a jó izü tüskés kütyüjü -gesztenye-gyümölcscsel, ragyogó aranyfényü sötétzöld levelek. Az -erdő rengeteg mélysége határtalan. A fák alja tiszta, se fű, se -cserje, se gaz. Csak avarszőnyeg. Az ember lépése alig hallik, de -lélekzete jól hallatszik. A teremtés első napja előtti csönd az -erdő mélyén. Csak valami madárzaj hallatszik néha néha. Nagy vad -ritkán jön az országút közelébe. Ily erdők közt ballagott kocsink -addig a faluig, a melynek a neve: Farkasgyepü. Ha szél nyargal -végig a rengetegen, még az is csak a fák sudarát éri fönt a -magasságban. Lent csönd van, mintha Istennek szentegyházában -volnánk.</p> -<p>Ott vagyunk.</p> -<p>De nem olyanban, mely kőből épült, mely emberi kezek és agyak -alkotása. Istennek alkotása ez. Annak az őserőnek fenséges és -ragyogó tüneménye, a mely akkor is volt, mikor még ember nem volt s -akkor is lesz, a mikor már ember nem lesz. Mi az épitő művészet -csodája a Bakony őserdejéhez képest? Még az őrült bajor király -czifraságai is, még a világhirü gót templomok faragványai is, még -az egyiptomi faraók mesés kőrakásai is csak hitvány erőlködések a -Bakonynak egyik ős bükkfája előtt, mely háromszáz év óta soha meg -nem zavart, lágyharmatos fészkében szabadon nőhetett az ég felé. S -millió meg millió szál egymás mellett hegyen-völgyön, ormokon át. -Nincs határa sehol.</p> -<p>Alig tudja elgondolni nyájas olvasóm, minő érzés <span class= -"pagenum"><a name="Page_22" id="Page_22">-22-</a></span> támadt a -gyermek fogékony lelkében, a mint az ős rengeteg szentegyházának -néma csarnokaiba belépett. Bizony nem kell itt imádkozni. Oly -áhitattal telik meg lelke, a milyenhez másutt soha el nem juthat. -Itt a nagyság, itt a fenség, az istenerő maga van itt az ő -végtelenségében.</p> -<p>Százszor elandalodtam az erdő mélyén. Álmok és ábrándok és édes -gondolatok özöne nyargalt át lelkemen. Számot adhatok-e valaha -ezekről? Már nem hiszem. A nagy angol költő és államférfiu, -Disraeli, leirja egy helyütt, minő gondolatok támadnak bennünk, a -mikor hatalmas erdő mélyén vagyunk. Világbiró ország szónokainak, -ugy véli, itt kell eszméiket keresniök s alakba önteniök. Engem -költővé és hitvallóvá tudott volna tenni ez a rengeteg.</p> -<p>Ma már nincs meg ez az erdő, nem is tudom, hol van ilyen erdő. A -gazdálkodás szabályai szerint ki kellett vágni s helyette most oly -sürün nől az uj erdő, mint a kender, mint a fűszál. Ember el nem -tud benne járni.</p> -<p>De azért némi vigasztalást mégis találtam. Mióta eltünt az -őserdő: azóta a Szamár-hegy oldaláról szabad látás nyilt napnyugat -felé Somlyó tüneményes kupjára, Ságtetőre, Kemenesaljára s a -végtelennek látszó nyugoti nagy magyar alföldre az Alpesekig. -Gönyörü kép, ragyogó, magasságba emeli a lelket ez is, de én azért -az ős rengeteget elfeledni nem tudom.</p> -<p>Nem is akarom.</p> -<p>Fogadásom tartja, hogy gondolataimat megörökitem, <span class= -"pagenum"><a name="Page_23" id="Page_23">-23-</a></span> melyeket -bennem a Bakony támasztott. Nem természetét irom le, hanem népét, -azt a jó igaz magyar népet, a mint tartja faját, nyelvét, hazáját -és alkotmányát s a mint él és munkál vidáman és szabadon s hódit jó -kedvével s lelkének magyar nemességével. S meg nem engedi, hogy a -Bakony ormai, völgyei, patakjai, erdőségei idegen neveket öltsenek -fel. Dühös indulattal törekedett a magyarirtó uralkodó hatalom -ezelőtt százötven esztendővel a magyart kiszoritani a Bakonyból s -helyébe németet, tótot, csavargó koldus népet telepiteni.</p> -<p>Hiába volt.</p> -<p>És hiába lesz ezentul is minden törekvése. <span class= -"pagenum"><a name="Page_24" id="Page_24">-24-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h2>A VIRTUS.</h2> -</div> -<h3>I.</h3> -<p class="summary">(Mi a nemesi katasztrum? – A rovatok. – A -birtokos. – Hányféle volt a nemes ember? – Az inzurgens. – Nem -minden nemes külön nemzetség.)</p> -<p>Sokféle a virtus.</p> -<p>Katonavirtus. Diákvirtus. Betyárvirtus. A delelő napnak is van -virtusa; télen kicsiny, nyáron nagy. Kurucz őseink szerint a -németben nincsen virtus, meg is veri érte a Jézus Krisztus. Nem -volt virtus a bibliai Józsefben se, a ki Pótifárné szerelmének -ellenállott. Erénye megvolt, de virtusa nem.</p> -<p>Van nemesi virtus is. Ma már talán nem nagy, de hajdanában nagy -volt. Én most erről akarok beszélni.</p> -<p>1840-ben vagyunk. Tisztujitásra készült a nemes vármegye. A -tisztviselőt nemesek választják. Tudni kell hát, kik a vármegye -nemesei, kik a választók és hányan vannak. Össze kell őket irni. -Meg kell csinálni a katasztrumot.</p> -<p>Katasztrum! Mi ez a katasztrum? Mit jelent ez a szó?</p> -<p>Manó tudja. Diákos világot élünk. A mágnás francziául -<span class="pagenum"><a name="Page_25" id= -"Page_25">-25-</a></span> beszél. A zsidó németül. A pap és a nemes -deákul. A jobbágy sváb, tót, oláh, rusznyák szóban töri a nyelvét. -Hol van hát a magyar nemzet? Csak a kálvinista beszél magyarul s -egy-két nyiff-nyaff poéta. A kálvinistának pedig már leszállóban a -napja. Poétára meg ki hallgatna? Czudar világ.</p> -<p>Ma is van katasztrum. Valami földadótelek-összeirást, becslést -és fölmérést vagy mit értünk alatta. De hogy tartozik ez a nemes -emberre? Nemes ember ugy se fizet földadót és semmiféle adót. Ahhoz -pedig, mekkora telke, senkinek semmi köze.</p> -<p>Mégis el kell késziteni a katasztrumot. A tudósok azt mondják, -hogy az nem is katasztrum, hanem kapitasztrum. Káput: azt jelenti a -diákban, a mit a fej a magyarban. Fejenként kell tudni, hány a -nemes, ki a nemes?</p> -<p>A vármegye kiküldi az összeirókat. Minden járásba olyan -táblabirót, a ki nem odavaló. Részrehajlás ne legyen. Azonkivül -minden járásban ott van a szolgabiró és az esküdt. Ezek csinálják a -katasztrumot a községek papjainak és nótáriusainak segitségével. -Sok a járás. Ott van mindjárt a veszprémi. Ennek az igazi neve: -központi járás. Keletre és délre tőle a palotai és a mezőföldi -járás. Északra a cseszneki felső és alsó járás. Nyugotra a -devecseri és pápai alsó és felső járások. Szinte külön járásnak -nézik Pápa városát. Kell hát sok összeiró-bizottság. Némelyik -járásba kettő is. Sok a falu, sok a nemes.</p> -<p>A szolgabirónál már ott van a rubrikális nyomtatott <span class= -"pagenum"><a name="Page_26" id="Page_26">-26-</a></span> papiros. -Ma rovatos ivnek nevezik. Olyan kemény papiros, mint a bőr. A -nemesség neve jön rá; idő, kor és viszontagság el ne korhaszsza. -Bölcs a nemes vármegye. Meg is van a teleirt papiros ma is. Őrizzük -is, mint a szemünk fényét. Meg is őriztük emberül. De csak a -papirost. A nemességet bizony elnyelte az idő, kor és viszontagság. -Csak emlékezete ragyog már, maga nem.</p> -<p>Nyolcz rovata volt a kemény papirosnak.</p> -<p>Az első rovatba azt kellett beirni: mi a vezeték és keresztneve -a nemes embernek?</p> -<p>A nemesi előnévvel akkor még nem hivalkodtak. A nemes ember a -nélkül is nemes ember.</p> -<p>Az ötven krajczáros névnek akkor még hire se volt. Idegen név, -németes név is alig akadt. Összesen több mint hatezer nemes ember -neve jött rá a kemény papirosra, de e közt harmincz sincs idegen -név vagy németes. Nem türte volna a nemesség maga közt. De adott -nemesi jogot a vármegye a papoknak is. Ha Jézus Krisztus elfogadta -őket szószólóinak: hát isten neki, legyen nekik is egy voksuk. Igy -gondolkodott a nemes vármegye. Beirták hát a katasztrumba a papok -nevét is. De már a barátokét be nem irták, ha születésüknél fogva -nem voltak nemesek. Nos hát a papok közt akadt csak német és tót -nevü ember alkalmas számban.</p> -<p>A második rovatba azt kellett beirni, mi a nemes embernek -hivatala és sorsa?</p> -<p>Tisztviselő ugyan elég nemes volt, hiszen országos <span class= -"pagenum"><a name="Page_27" id="Page_27">-27-</a></span> és megyei -tisztviselő nem is lehetett más, csak nemes ember. Hát a ki alispán -vagy esküdt volt: bizony beirták hivatalát. A ki hites ügyvéd, -földmérő, prédikátor, doktor vagy professzor és tanitó volt: azt is -beirták. Doktor ugyan átkozottul kevés akadt. A hatezerhétszáz -nemesből mindössze talán kettő.</p> -<p>De iparos már jobban akadt. Az elszegényedett nemes szivesen -adta fiát csizmadiának, molnárnak, mészárosnak, kovácsnak, -ötvösnek, szücsnek, katonának. De már olyan kolompáros, kapczás, -posztónyiró, kőműves, keztyüs, kéményseprő, szitakötő, muzsikus s -több e féle iparos nem volt a világon, a ki nemes ember lett volna. -Ezeket az iparágakat utálta a nemes. Inkább elment kocsisnak, -szolgának, szekeresnek, katonának, semmint kéményseprő vagy -muzsikus lett volna. A nemes ember mesterségét, iparos voltát is -beirták hát a rubrumba.</p> -<p>De azért ilyen is kevés akadt.</p> -<p>Leginkább azt irták be: »birtokos«. A hatezerhétszáz nemesből -több mint hatezer semmi egyéb, mint »birtokos«.</p> -<p>Bizony ez nagyon jó czim s hivatalnak is, iparágnak is elég -kellemes. Ha az ember »birtokos« lehet. Ha háza, kertje, -gyümölcsöse, szőleje, földje van; ha ökre, lova, szamara, juhai -legelésznek a mezőkön; ha jobbágyai, zsöllérei, szolgáló emberei -vannak, a kik helyette dolgoznak, adót fizetnek, utat csinálnak és -katonáskodnak s ő maga csak vadász, pipáz, szolgabirót és követet -választ, de egyéb dolga nincs a hosszu életen át. <span class= -"pagenum"><a name="Page_28" id="Page_28">-28-</a></span></p> -<p>Mi kell még más ezen a világon? A másvilágon ugyan szükség lesz -még egyre-másra, de az se a nemes ember dolga, gondja, hanem a -papoké. Egyébre a papok ugy se valók.</p> -<p>Csakhogy a nemes ember birtoka lehet igen kicsiny is. Lehet -akkora is, hogy kis házán kivül csak hét szilvafa fér el rajta. El -is nevezték az ilyen nemest »hétszilvafás«-nak. Más vármegyékben, -Tiszán túl »bocskoros«-nak. Az én vármegyémben nem volt -»bocskoros«, de »hétszilvafás« elég volt. Magam is sokat ismertem. -Házán, kertjén, szőlején kivül alig volt valamije. Sőt volt olyan -is, a kiről azt irták a katasztrumba: »birtoktalan«.</p> -<p>De azért nemes ember volt az is. Őseinek vére ott hullott a -csatamezőkön a kutyafejü tatár, török és német ellen s annyi joga -volt a vármegyében, mint a pápai grófnak.</p> -<p>A harmadik rovatba azokat a fiukat kellett beirni, a kik már -voksolásra valók, tehát érett koruak. Az a fiu, a ki husz -esztendős, vagy ha annyi nincs is, de már feleséges ember, már -voksolásra való.</p> -<p>A negyedik rovatba az apróbb időkoru fiuk neveit kellett -beiktatni. Majd felnőnek ezek is, ha isten ugy akarja, de nemes -ágyból születtek, nevüket hát születésüktől fogva őrizze a nemes -vármegye titkos levéltára.</p> -<p>A leánygyermekeket nem vették be a nemesi katasztrumba. A leány, -ha még oly derék is, se vadásznak, se katonának, se inzurgensnek -nem való. A leány másra való. A leányban ki is vész a nemzetség -magja. <span class="pagenum"><a name="Page_29" id= -"Page_29">-29-</a></span> A családfán ugyan ő is hajtás, virágzik -is, de virágja meddő. Másnak terem magot, nem a családnak. Neve is -csakhamar elenyészik. A kemény papiroson nincs helye nevének.</p> -<p>Az ötödik rovat is valami. Az utolsó nemesi összeirás 1837-ben -történt, most pedig 1840-et irunk. Azt kellett hát az ötödik -rovatba bevezetni, vajjon az 1837-iki katasztrumban benfoglaltatik -a nemes?</p> -<p>Nem hiábavaló dolog volt ám ez. Hiszen minden ember nemességét -meg kellett vizsgálni s meg kellett bizonyitani. Ez bizony -hat-hétezer embernél sok munkával járt. De ha már a korábbi -katasztrumban ott a név: akkor ennek a névnek nemességét legalább -nem kell vizsgálgatni.</p> -<p>A hatodik rovatban ez a kérdés:</p> -<p>– Az országos nemesek jussainak nyilvánvaló és valóságos -gyakorlatában vagyon-e, a kit nemesnek beirnak?</p> -<p>Ez már nagy kérdés. Ezt már mai ember, akármilyen tudós -jogászember, alig érti meg. A mióta a jó öreg Wenzel professzor -meghalt: alig értik ezt már az univerzitáson.</p> -<p>Nem egyféle nemes ember volt ám az országban s nem egyféle -nemesi jus.</p> -<p>Ott voltak az országos nemesek. Ezek voltak a herczegek, grófok, -bárók s ugynevezett köznemesek.</p> -<p>Azután ott voltak a kiskunok, nagykunok, jászok és hajduk. Ezek -minden nemesi just nem gyakoroltak s a mi volt is nekik: mindenütt -nem gyakorolhatták. <span class="pagenum"><a name="Page_30" id= -"Page_30">-30-</a></span> A nemes embernek jussa volt például a -Koháry herczeg uradalmaiban is vadászni, de már a hajdunak, -jásznak, kunnak nem volt jussa.</p> -<p>Azután ott voltak az esztergomi érseknek és győri püspöknek -praediális nemesei. Helyi nemesek voltak, de hogy egyuttal -vármegyei vagy országos nemesek-e: nem tudja azt ma már senki. Az -esztergomi érsek és a győri püspök épen nem tudja. Én se tudom. Az -utolsó száz esztendő kegyetlen sok pártoskodása, tisztujitása és -követválasztása eltemette azokat a határjeleket, a melyek a -praediális nemesek jussait az országos nemesek jussaitól -elválasztották.</p> -<p>Már most ha valamelyik érseki nemes az én vármegyémbe költözött -s odaállt a katasztrum elé azzal a szóval, hogy ő is »nemes«, -bizony megkérdezte tőle a tekintetes, nemes, nemzetes és vitézlő -táblabiró úr:</p> -<p>– Isten éltessen nemes atyámfia, de azért csak mondd meg iziben, -miféle nemes vagy? Országos-e, helyi-e, praediális-e vagy jász, -kun, vagy talán hajdu nemes? Jó ezt tudnunk!</p> -<p>Az én vármegyémben például magában is három-négyféle nemes -volt.</p> -<p>Országos nemes. Minden nemesi jussal bővelkedő.</p> -<p>Vecseszéki nemes. Diákul: Nobiles sedis vecseianae. Ezek a győri -püspök praediális nemesei voltak.</p> -<p>Azután helyi, vármegyei nemes. Ezek voltak Szent-Gál királyi -vadászai.</p> -<p>Végül a papok, a kik ugyan nem voltak születésüknél fogva -nemesek, de a nemesi jussokat gyakorolták. <span class= -"pagenum"><a name="Page_31" id="Page_31">-31-</a></span></p> -<p>A katasztrum hatodik rovata hát eléggé fontos volt. A rovat -fejébe iktatott kérdésre kellett megadni a feleletet. A nemesek -jussainak gyakorlatába vagyon-e?</p> -<p>– Vagyon.</p> -<p>Ez volt a felelet. Ezt irták be a rovatba. Irtak mást is a -beiktatott nemes ember neve után.</p> -<p>– Donatárius.</p> -<p>Ez azt jelentette, hogy a nemes ember őse birtokbeli adományt -kapott valamelyik királytól. A nemes ember, ha kételkedtek, -fölmutatta a kutyabőrt.</p> -<p>– Régi familia.</p> -<p>Ez is gyakori szó a rovatban. Az illető nemes nem tudott -kutyabőrt mutatni. De az élő emberek emlékezete tett mellette -tanubizonyságot. Ismerték apját, öreg apját, ősapját. Mind nemes -ember volt.</p> -<p>De hát nem lehetett hamis tanut szerezni? Mai napság legalább -könnyü volna. Mai napság ötven-hatvanezer koronáért adnak nemesi -kutyabőrt. Sőt ma nem is kutyabőrt adnak, hanem csak czifra -papirost, mégis olyan drága, pedig hát ma már semmit se ér. Tanut -pedig lehetne fogni százat tizszerte kevesebb pénzért is.</p> -<p>De nem ugy volt hajdan.</p> -<p>A nemesség gondosan őrizte a maga jussát. Idegent, jött-mentet, -paraszt vérből származót be nem engedett volna surrani vagy -tolakodni az országos nemesek gyülekezetébe. A legelső -tisztujitásnál agyonüti a tolakodót. De még tanuit is. S mit ér -akkor a nemesség, ha az embert agyonütik miatta? <span class= -"pagenum"><a name="Page_32" id="Page_32">-32-</a></span></p> -<p>– Publikáltatott.</p> -<p>Ez a szó is gyakran előfordul a rovatban.</p> -<p>Ez azt jelenti, hogy nemességét ekkor-akkor, Zala-, Vas- vagy -Komáromvármegyében kihirdették s adtak róla bizonyságtévő -levelet.</p> -<p>Sok nemesnél azt irták a rovatba:</p> -<p>– Rudolf királytól vagy I. Leopold királytól van armálisa.</p> -<p>Ez is elég bizonyság volt.</p> -<p>A hetedik rovat fejezetébe ez a kérdés volt beiktatva:</p> -<p>– Észrevétel alá esett nemes-e?</p> -<p>Különösen kétféle feleletet irtak e kérdésre a rovatba.</p> -<p>A ki ellen büntetendő per folyt vagy a ki el volt itélve: annál -bejegyezték e szavakat:</p> -<p>– Akczió alatt van.</p> -<p>Az ilyen nemes nem szavazhatott, de azért a katasztrumban föl -kellett a nevét venni. A bűnpör valamikor elmulik, de a nemesi jus -soha el nem mulik.</p> -<p>Azt is bejegyezték:</p> -<p>– Inzurgált! Vagy pedig: apja inzurgált.</p> -<p>Ez is nevezetes dolog volt.</p> -<p>Inzurgens!</p> -<p>Furcsa szó ez ma már. Jókai azt irta ezelőtt negyvenhat -esztendővel egyik gyönyörü költeményében:</p> -<div class="poem"> -<div class="stanza"><span class="i0">Az inzurgens név is rossz -hirbe jött,<br /></span> <span class="i0">Nem ugy van már, mint az -előtt!<br /></span></div> -</div> -<p>Kétszáz év előtt Rákóczi fejedelmünk vitézei, a kurucz hősök -voltak az inzurgensek. Hirük betöltötte <span class= -"pagenum"><a name="Page_33" id="Page_33">-33-</a></span> Európát, -megjelenésük rémületbe ejtette Ausztriát. Lobogóikon a szabadság és -a magyar dicsőség ragyogott. Átkozott és gyülölt volt nevük a bécsi -udvarban. Itthon tilalmas volt emlegetni nevüket száz esztendőn -keresztül.</p> -<p>Jött azonban Napoleon, a nagy. Sulyos léptei alatt megrendült -Európa földe s összetörtek a királyok és fejedelmek koronái. -Összetöréssel fenyegette a Habsburgok koronáit is.</p> -<p>Rémülés fogta el a bécsi udvart. S rémületében fölfedezte a -magyar királyt s a magyar nemességet is, a száz év óta üldözött és -eltemetett »inzurgens« nevet. Azt a szót adta a magyar király -szájába:</p> -<p>– Fiaim, nemeseim, hű magyar vitézeim! Keljetek föl! Kössetek -kardot! Üljetek lóra! Legyetek megint inzurgensek! Mentsétek meg -trónom és koronám és országaim a francziától.</p> -<p>Akkor kedves lett megint az inzurgens!</p> -<p>Hajh, dicső őseink, bolond őseink, hallgattatok a hizelgő szóra -és seregestől siettetek a zászlók alá. Elhunytatok már mind. Senki -se él közületek. Hamvadó porotok nyugodjék békével a föld -alatt.</p> -<p>Én még sokat ismertem közületek. Az én falumban is volt még -három inzurgens, a ki gyerekkoromban megsimogatta fürteimet. De az -én falum kicsiny s nemessége is kicsiny volt. De a mikor -fölkerültem a főiskolába: Pápán egyre mutogatták a tanárok és öreg -diákok az ősz vitézeket.</p> -<p>– Ez még inzurgens volt! Ime, ez is az volt. <span class= -"pagenum"><a name="Page_34" id="Page_34">-34-</a></span></p> -<p>Megnéztem őket jól. Szép, öreg alakok. De mind valamennyi ősz. -Fehér haj, fehér bajusz, mint a hó. Szinte azt hittem: az inzurgens -mindig ősz volt, mindig öreg, hófehér hajjal ment a csaták -tüzébe.</p> -<p>1840 ben még sok inzurgens élt. Csak harminczegy éve mult még -akkor, hogy az inzurgensek hadat jártak. Az én vármegyémből magából -vagy háromezer inzurgens ment a világverő franczia ellen csatába. -Az ötven éves életkoron felül levő nemes ember mind lehetett -inzurgens.</p> -<p>Akkor még élt az inzurgensek fővezére is, József nádorispán. Élt -az inzurgensek dicső krónikása: Kisfaludy Sándor, a nagy költő. Élt -vármegyémben a legnagyobb inzurgens hős: Hunkár Antal. Akkor még -dicsőséggel járt az inzurgens név. A ki meghalt a csatatéren: annak -özvegyét és árváit a nemes vármegye tartotta édes gondjai -alatt.</p> -<p>Ha mikor a nemes odaállt a katasztrum elé s azt kérdezték tőle, -honnan tudja nemességét: nyomban felelhette:</p> -<p>– Inzurgáltam!</p> -<p>Még többen felelhették:</p> -<p>– Boldogult apám inzurgens volt, az isten áldja meg haló -porában.</p> -<p>Ez bizony elég bizonyság volt. Ha egykor elhivták a csatába -vérét ontani, most se állják utját, a mikor nemesi jussát akarja -gyakorolni.</p> -<p>De nem tartott már sokáig az inzurgens név becsülete.</p> -<p>Nálunk, szegény elhamvadó magyar nemesség sarjadékainál -<span class="pagenum"><a name="Page_35" id= -"Page_35">-35-</a></span> ugyan ma is megvan és örökké megmarad, de -a magyarnak ellenségei, a hatalmasok és a koronás fejedelmek -másként vélekednek.</p> -<p>Alig nyolcz év mulva kiütött a függetlenségi harcz. Az ellenség, -az osztrák-német elnevezte dicső honvédeinket inzurgenseknek. S a -kit inzurgensnek nevezett, vérszomja azt halálra, golyóra, kötélre, -börtönre vagy bujdosásra kárhoztatta. Ezért irta negyvenhat év -előtt a nagy költő:</p> -<div class="poem"> -<div class="stanza"><span class="i0">Az inzurgens név is rossz -hirbe jött,<br /></span> <span class="i0">Nem ugy van már, mint az -előtt!<br /></span></div> -</div> -<p>Igaz, igaz. Pedig bizony most is csak afféle állapotban vagyunk, -mint a mikor Rákóczi utolsó fejedelmünk inzurgenseit -elgázolták.</p> -<p>A nemesi katasztrum nyolczadik és utolsó rovata e szóból áll: -Észrevételek.</p> -<p>E rovatban efféle szavakat iktatott az összeiró bizottság:</p> -<p>Vándor. – Ha ugyanis a nemes ember kézműiparos volt s vándorló -legényidejét töltötte.</p> -<p>Bécsben van. – Ha a nemes embert jó vagy rossz sorsa Ausztriába -szólitotta. Nagy dolog volt akkor a bécsi út szegény embernek.</p> -<p>Bujdosó. – Ezt a szót akkor irták be, ha a faluban nem tudták, -hogy a nemes ember hol van, merre jár, él-e, hal-e? Régi szó ez. -Hajdan az emigránsokat hivták bujdosóknak. Thököly és Rákóczi -kuruczait, a kik elköltöztek Lengyelbe, nagy Törökországba, -francziák földére, mivelhogy itthon az igaz magyarnak nem volt -szabadsága, becsülete, nyugton maradása. <span class= -"pagenum"><a name="Page_36" id="Page_36">-36-</a></span></p> -<p>– – Nos, hát igy lett készen a nemesi katasztrum -Veszprémvármegyében 1840-ben. Én még nem kerültem bele, minthogy a -világon se voltam. Nemzetségemből csak az apám és nagybátyám neve -van benne. Összeirtak 6716 nemest. Ebből legalább 216-ra rug a -mágnások és papi emberek száma, a többi köznemes és valóságos -nemes.</p> -<p>Ne higyje ám pedig a nyájas olvasó, hogy a hány nemes, annyi -nemzetség. Jó volna, ha ugy lett volna. Akkor ma már szinmagyarral -volna tele Európa fele.</p> -<p>Sok nemes nemzetség nem egy családfővel s nem egy vagy két -felnőtt fiuval, hanem sok nemes emberre állt a katasztrum elé.</p> -<p>A Tamás-nemzetség Szent-Gálon 36 nemessel állt elő, a -Gombás-nemzetség 30-al.</p> -<p>A Balassa-nemzetségből Adáz-Tevelen 31 szavazó került, a -Bereczky-nemzetségből ugyanott 51 szavazó nemes.</p> -<p>Noszlopon a Perey, Körmendy és Trombitás-nemzetségek, Orosziban -a Fodor, Thúry, Marton, Vincze-nemzetségek, Bor-Szörcsökön az -Ughyak; – Halimbán a Vajay, Ravasz és Mohos-családok; – -Hajmás-Kéren a Fülöpök; – Küngösön a Kenesseyek; – Homok-Bödögén a -Berzsenyiek, Barczák, Domokosok mind nagyszámu nemest tudtak -előállitani. A 6500 nemes legfölebb csak negyedrésznyi nemzetségből -áll.</p> -<p>Természetes.</p> -<p>Árpád apánk nem sok magyarral jött ide Ázsiából. Talán tiz vagy -tizenötezer kemény lovast hozott magával. <span class= -"pagenum"><a name="Page_37" id="Page_37">-37-</a></span> Talán -annyit se. Többet semmi esetre. Ebből is legfölebb két-háromszáz -került Veszprémvármegyébe a Bakony déli és nyugati aljára. Ugy -szaporodtunk el isten jóvoltából. Török, német s egyéb pogányfajta -ugyan időnkint sokat kiirtott közülünk, de mi se igen maradtunk -adósok. Töröknek, tatárnak sehogy se és semmivel se. A némettel -ugyan lenne még némi elszámolni valónk, de hiszen ennek is megjöhet -még az ideje.</p> -<h3>II.</h3> -<p class="summary">(A nemesi pártok. – Deák Ferencz pártja. – A -párt-jelszavak. – Mire kellett a Primás sok pénze? – Deák pártja -nagyobb volt, mégis gyöngébb volt. – A pártok tanyái. – Bevonulnak -a nemesek. – A főispáni konferenczia. – A régi vármegyeház. – Ott -kezdődik közéleti pályám.)</p> -<p>Október 12-ére, reggeli nyolcz órára tüzte ki a nemes vármegye a -tisztujitás idejét. Akkor már vége a szüretnek s a mezei munka nagy -részének. Ott lehet minden nemes ember. Még a Marczal vidékéről, -még a Bakonyon túlról, még Komárom és Tolna szomszédságából is.</p> -<p>Az egész tisztikar ideje lejárt. Az első alispántól az utolsó -esküdtig minden tisztviselőt ujra kell választani. Legalább ötven -embert.</p> -<p>A vármegye főispánja ifjabb gróf Zichy István volt. Hatvan éves -volt ugyan már, de szintén István nevü apja még élt, azért nevezték -ifjabbnak. Nem nálunk lakott. Idegen volt, német volt, magyarul nem -is tudott, sima, eszes, ravasz udvari ember, még Oroszországba -<span class="pagenum"><a name="Page_38" id= -"Page_38">-38-</a></span> is elküldték osztrák követnek. Ő vezette -a tisztujitást.</p> -<p>Két párttá alakult a nemesség, mint az egész országban.</p> -<p>Az egyik volt a szabadelvü haladás igazán nemzeti pártja. Ennek -vezére volt Deák Ferencz. Segitettek neki a vezérkedésben -Wesselényi és Széchenyi s az országgyülés ama ifjabb alakjai, a -kikből később a 48-iki kormány s az ujabb korszak kiváló emberei -lettek. Kossuth még akkor csak ujságirással foglalkozott, -börtönéből csak nem rég szabadult.</p> -<p>A másik volt az udvari párt, a kit a közvélemény konzervativ, -maradi, pecsovics pártnak is nevezett. Ennek vezére volt az uj -főkorlátnok, gróf Pálffy Fidél. Volt egy-két hazafias, kiváló tagja -is, de egészben mégis rossz hazafiakból, osztrákká aszott -mágnásokból s vásáron szerzett nemesekből állott bizony ez a párt. -És azokból, a kiket ezerféle ügynöke utján az udvar elámitott s a -kik könnyen engedték magukat elámittatni.</p> -<p>Jelszó volt rá jó, elegendő és hatalmas. Majd a jelszót is -megtudjuk később.</p> -<p>A bécsi udvar a magyarral mindig kegyetlenül vagy ravaszul bánt. -Ha körmére ütöttünk, ha az erőszakhoz nem volt hatalma, akkor -elővette másik eszét, az álnokságot, az orvtámadást. Erre nézve -többször jól sikerült ravaszsága abból állt, hogy a mikor már a -nemzet erős ellenállásával nem birt: fölidézte az egyházi -villongást, a felekezeti viszályt. Ennek sikerében sohase -csalódott. <span class="pagenum"><a name="Page_39" id= -"Page_39">-39-</a></span></p> -<p>Miért?</p> -<p>Számitása egyszerü és tiszta.</p> -<p>A római egyházat könnyü volt a harczba belevinni. Ha Róma intést -kapott Bécsből s a magyar egyházfejedelmek intést kaptak Rómából: -megvolt a harczi kedv. S ha megvolt a felekezeti viszály: könnyü -volt már akkor a kormánynak az ő nagy hatalmával a mágnások s a -katholikus nemesség nagy részét összecsőditeni s erős párttá -szervezni. Volt már jelszó, volt pénz s lett szenvedély is. A -protestáns nemességből is magához hóditott itt-amott tekintélyes -részt.</p> -<p>Most a vegyes házasságok kérdéséből csinált országos -perpatvart.</p> -<p>De nem ez volt a döntő jelszó. Sokkal okosabb és miveltebb a -magyar, semhogy a vegyes házasság kérdéséből magából keserü -országos viaskodást csinálna.</p> -<p>Hanem hát Deák nagy dolgokat akart.</p> -<p>Szabadságot, egyenlőséget, testvériséget. Egyenlő törvénye -legyen mindenkinek s mindenki egyenlő legyen a törvény előtt. A -jobbágy ne szolga legyen, hanem szabad birtokos. Legyen -közteherviselés s az ország javára ne csak a jobbágy verejtékezzen, -hanem a nemes is. A mindenféle rendek, osztályok és népek -olvadjanak össze egységes nemzetté, a magyar nemzetté.</p> -<p>Vele szemben a kormány és az udvari párt édes és hatalmas -jelszóval élt.</p> -<p>Védjük meg a nemesség ősi jussait. A nemesség szüz vállait ne -fertőztesse meg az országos terhek sulya és mivolta. <span class= -"pagenum"><a name="Page_40" id="Page_40">-40-</a></span></p> -<p>Szivesen állt e jelszavakra a nemesség nagy része. El nem hitte, -hogy e mögött csak az osztrák kényuraság dolgozik, hogy járma -biztosabban nyomakodjék vállainkra.</p> -<p>Igy vált kétfelé, igy lett két párttá a Bakony vármegyéjének -nemessége is.</p> -<p>Az udvari pártnak ügyes és hatalmas vezérlete támadt. Tekintélyt -adott neki a főispán s a pápai gróf s a püspök és a káptalannak -két-három országos hirü tagja s a zirczi és bakonybéli apát úr. -Több nagy elméjü kálvinista főember is hozzácsatlakozott, mint a -csodálatos tudásu Kocsi Sebestyén Gábor, a mindenki által kedvelt -Kocsi Horváth Sámuel s a fényes tollu Zsoldos Ignácz, a kinek -könyvét s vármegyei tudását maga Deák Ferencz is elsőnek tartotta -az országban. A két előbbi követ is lett az 1843-iki és 1848-iki -pozsonyi országgyülésen.</p> -<p>Pénze is volt az udvari pártnak untig.</p> -<p>A veszprémi püspököt kinevezték esztergomi érseknek s ország -primásának, de a király meghagyta neki a veszprémi püspöki -jövedelmet is. Ez pedig ezer forint volt minden napra.</p> -<p>Példátlan eset. A török világ óta nem is fordult elő. Hiszen az -esztergomi érsek ugyis nagy úr. Uralkodó herczegi rangja s maholnap -biboros fejedelem. Jövedelme is sokkal nagyobb volt, mint mai -napság. Akkor még meg voltak vásárjai, tizedei, regáléi, révei és -vámjai s állami tisztségei után is nagy jövedelmei. Szeptemvir -volt, örökös főispán is volt, korlátnok is volt s <span class= -"pagenum"><a name="Page_41" id="Page_41">-41-</a></span> az ország -aranypénzverő intézeteinek legmagasabb ellenőre is volt.</p> -<p>Minek kellett hát neki a veszprémi püspökség jövedelme is? -Holott ilyen két nagy adománynak egy kézbe juttatását a törvények -szigoruan tiltották. Több jövedelme lesz a két adományból évenkint -egy millió forintnál.</p> -<p>Nem is vallották be igazán, mire kellett a tenger pénz.</p> -<p>Hazudtak nagyot.</p> -<p>Rudnay primás tiz-tizenkét év előtt megkezdte az esztergomi -bazilika épitését. Azt mondták: erre kell a pénz az uj -primásnak.</p> -<p>Nem volt igaz.</p> -<p>Kellett a pénz korteskedésre. Veszprém-, Zala-, Tolnavármegyében -meg kellett törni a hazafias nemességet. Zalában meg kellett -buktatni magát még Deák Ferenczet is. Ez ugyan lehetetlen volt, de -véressé kellett tenni legalább megbizó levelét. Tudták, hogy Deák a -véres választást el nem fogadja. Tolnában meg kellett buktatni -Bezerédj Istvánt és pártját s föl kellett állitani s erőssé -szervezni a Pecsovics-pártot. Veszprémben is meg kellett venni, a -hogy lehetett a nemességet.</p> -<p>De a nemességben több volt a kálvinista és lutheránus nemes -négyezernél. Minden katholikus szavazatra kétszer annyi protestáns -szavazat esett. Már most hogy lehet a nyakas kálvinista magyar -nemest az udvari és papi és német párt számára megszerezni?</p> -<p>Hajh, a hatalom, a pénz, a hizelgés és a hatalmas jelszó, nagy -úr. <span class="pagenum"><a name="Page_42" id= -"Page_42">-42-</a></span></p> -<p>Ősi nemesi jussainkat nem hagyjuk!</p> -<p>Azután első alispánná, főbirákká s majdan követekké -kálvinistákat választunk!</p> -<p>Pénz pedig annyi lesz, mint a szemét. Zászlóra, fuvarra, -napidijra, dinom-dánomra elég kerül. A szentgáli királyi vadászok -pedig fejenkint kapnak diszes és jó puskát s zöld zsinórral -kitréfázott szürke rövid dolmányt és pötyögős nadrágot. Voltak -pedig a királyi vadászok hatszáznál többen. S a hány királyi -vadász: annyi szavazat.</p> -<p>Mindezt Deák pártjának nemessége nem tudta megcsinálni.</p> -<p>Ez a párt nem is tudott egységes táborrá alakulni. Fővezére nem -akadt. Főúr köztük nem találkozott. Jeles birtokosok, buzgó szivek, -jeles elmék, de ki nem magasodott köztük senki. S helyben is messze -estek egymástól.</p> -<p>A Bakony kétfelé vágja a vármegyét.</p> -<p>Deák pártjának nemessége igen nagy volt Pápa és Somlyó vidékén, -a Bakonytól nyugatra fekvő alföldeken. Több, mint kétezer fő.</p> -<p>De nagy volt a Bakonytól délre, a Mezőföldön s a Balaton -közelében is. Ez a két nagy sik vidék a Bakonyon át nem szokott -egymással érintkezni, személyesen alig is ismerte egymást. Köztük -feküdt Szent-Gál a maga hatszáz szavazatával. Jobbra is, balra is -csak rontotta a nemzeti párt jókedvét.</p> -<p>Az volt a haditerv, hogy a vármegye székvárosába mindegyik párt -bevonul még október 11-én estére s mindegyik párt elfoglalja az ő -főhadi tanyáját. <span class="pagenum"><a name="Page_43" id= -"Page_43">-43-</a></span></p> -<p>A nemzeti pártnak főhadi tanyája is kettő volt. Az egyik -Pápa-vidéké, a másik Mezőföldé.</p> -<p>Pápa vidéké volt az Angyal-vendéglő, lent a Séd folyása mellett, -a nagy hidnál, a káptalani szeren. Ez a vendéglő emeletes ház, a -várhegy lábánál fekszik, udvara kőfallal körülvéve.</p> -<p>Mezőföldé volt Verner András uram vendéglője. Ez volt a virtus -szinhelye. Ezt is meg kell, már ezért is, ismertetnem.</p> -<p>Ez a Hosszu-utczán fekszik, tökéletesen a várhegy tövében, a -várbeli őrtorony nyugoti oldalánál. Ma is áll az épület s ma is -épen ugy áll, mint hatvanhat év előtt. Emeletes ház s földszinten -is, emeleten is tágas szobák. Földszinten a közönséges ivó és -étkező. Az emelet úri közönség számára. Alant olyan ivószobája is -volt, a milyen a csárdáknak szokott lenni. Hosszu asztal X -lábakkal. Az asztal mellett hosszu padok. Az ivó egyik sarkán a -söntés, a mérőhely léczfalakkal. A léczen kiragasztva Milfajt képe -délczeg állásban, régi bakonyi kanász ruhájában, a hogy a veszprémi -művész leföstötte, lerajzolta. Négy év előtt akasztották föl, a -miért, hogy ő volt a hires Sobri Jóska leghiresebb pajtása. Ezt a -képet még husz-harmincz év mulva is láthattuk itt-amott a csárdák -söntésein.</p> -<p>A ház udvarából a várhegy sziklafalára föl lehetett mászni. Már -a kinek föl lehetett. Gyik, macska, mókus könnyen felmászhatott, -gyerek is akadt, a ki megcselekedte. Ez majd bebizonyul a virtus -történetéből. De <span class="pagenum"><a name="Page_44" id= -"Page_44">-44-</a></span> bizony nem emberséges embernek való út -volt az. Még kecskének se.</p> -<p>Nos hát, a mezőföldi nemességnek vagy legalább e nemesség -urainak itt kellett elhelyezkedniök. Verner András uram egyébiránt -született német volt, isten tudja, honnan vetődött Veszprémbe, -magyarul egy szavát se értette senki, ha magyarul beszélt, ugy -hallatszott, mintha mandulát tört volna fogaival.</p> -<p>Az udvari párt nemességének alkalmasabb főhadi tanyája volt. -Legalább kényelmesen megfért együtt, egy helyen.</p> -<p>Volt a nagy-vásonykői uradalomnak fönt a vásártéren tágas -telepe. Földszintes nagy ház a vásártérre s óriási udvar és kert -kőfallal körülvéve. Több épület az udvarban gabonaraktárnak s tágas -térség faraktárnak. Most Todesco-udvarnak hivják vagy ötvenöt év -óta.</p> -<p>Nagy-Vásonykő a Zichy grófok nemesi előneve. A virtus idején – -ugy tudom – a Zichy-Ferraris ágé volt. Akkor még lakható állapotban -fennállott Kinizsy Pál régi vára. Még én is láttam. A mult század -hatvanas éveiben rombolta le tüzes villám. Az udvari párt a -tisztujitás idejére elkérte a vásártéri telepet nemesi tanyául. -Szivesen adták.</p> -<p>E telep nagy udvara volt aztán telerakva boros hordókkal, -pörköltkészitő katlanokkal és bográcsokkal s Laczipecsenye-sütő -sátrakkal. A hogy illett a nemességhez.</p> -<p>A Pápa-vidéki s Marczal-vidéki, a Devecser- és Somlyó-vidéki -nemesség október 11-én estére tömegesen <span class= -"pagenum"><a name="Page_45" id="Page_45">-45-</a></span> -megérkezett. Kocsik hosszu sora lepte el az országutat Márkótól -Veszprémig. Száz zászló még nem volt akkor szokásban, de a nagy -nemességü falvak azért egy-egy selyem lobogót hoztak magukkal. Pápa -vidékéről Takácsi, Görzsöny, Adáz-Tevel, Homok-Bödöge, Derecske, -Acsád otthon nem hagyta volna nemesi lobogóját.</p> -<p>Devecser tájékáról is himzett zászlóval jött Bor-Szörcsök és -Karakó-Szörcsök, Csögle, Pirith, Egeralja és Adorjánháza s mind a -Barcza-nemzetség onnan a Marczal berkei felől.</p> -<p>A Bakony északi oldalán nagyon kevés volt a nemes. Negyven -faluban alig kétszáznegyven szavazó. Ezek csak egyenkint, csak -hullározva jöttek az öreg Bakonyon keresztül. Csak egy falu -nemessége hozott lobogót, Bakony-Magyar-Szent-Királyé. Ez is piros -volt, olyan régi kurucz szinü.</p> -<p>A mezőföldi nemesség nem jött lengő zászlókkal. Ez a nemesség -többnyire uri fajta volt, tömeget nem hozhatott magával.</p> -<p>A legnagyobb nemesi tömegek Veszprém körül laktak, a székváros -közelében. Vámos, Szent-Király-Szabadja és Szent-Gál: három falu -több, mint ezer szavazattal. Szent-Gál ugyan bejött hatalmas -lobogóval s a kalap mellett zöld cserfalevéllel, el is helyezkedett -a Vásonykői Zichy-udvarban, de a másik két nemes falu csak a kertek -alatt fekszik, jókor jön, ha reggel jön is.</p> -<p>A nemzet pártja nyilván több nemest hozott össze, mint az udvar -pártja. <span class="pagenum"><a name="Page_46" id= -"Page_46">-46-</a></span></p> -<p>De a felsőbb hatalmak ugy határozták, hogy az udvar pártja -győzzön. Valami csele-csalát kellett kigondolniok, hogy a gyöngébb -legyen az erősebb s a kisebbség legyen a többség. Furcsa bizony ez. -De hiába; ilyen a politika, ilyen az urak esze. A jámbor falusi -nemes még gondolatban se tud hozzáférni. A mikor megérti a visszás -eredményt: eláll szeme-szája. Mindent várt, csak azt nem. Nem -tudja: nevessen-e vagy agyonüssön valakit?</p> -<p>De mi volt hát ez a csele-csala?</p> -<p>Első alispánnak az udvari párt részéről kijelölték Kocsi Horváth -Sámuelt s második alispánnak Kopácsy Józsefet, a veszprémi -püspöknek s az esztergomi érseknek unokaöcscsét. Egyik kálvinista, -a másik katholikus. Igy hozta magával az ősi szokás.</p> -<p>Hogy a nemzet pártja részéről kit jelöltek: azzal ne törődjünk -most már. Ugy se lett belőle se első, se második alispán.</p> -<p>A kijelölés teljes törvényességgel történt, a hogy az ősi -alkotmányos szokás szentesitette.</p> -<p>A kijelölés a méltóságos úr joga és tiszte. De csak látszólag és -külsőleg. Voltaképen a tisztujitás napja előtti napon a főispáni -lakásra össze kell hivni a vármegye vezérembereit, a tekintélyesebb -és nagyobb vagyonu férfiakat, a püspököket és apáturakat, a -vármegye oszlopos tisztviselőit s a járások főszolgabiráit. Minden -pártnak ott kell lenni, egy pártot se szabad mesterkedéssel -megröviditeni.</p> -<p>Ez a főispáni konferenczia: A meghivott vezérférfiak -<span class="pagenum"><a name="Page_47" id= -"Page_47">-47-</a></span> itt állapodnak meg abban, hogy kik -legyenek a központi és járásbeli tisztviselők, kiket jelöljön az -állásokra első sorban s kiket jelöljön második sorban a főispán. -Itt állapodnak meg abban is, hogy a választás befejeztével kiket -nevezzen ki hivatalnokoknak, kiket nevezzen ki becsületbeli -tisztviselőknek s az ország jeles férfiai közül kiket ajánljon a -vármegye táblabiráinak.</p> -<p>A tisztviselő neve volt: magistratualis. Ezt a vármegye -nemessége választotta.</p> -<p>A hivatalnok neve: officziális. Ilyen volt a főorvos, járási -orvos, bábaasszony, sebészmester, pandurhadnagy, földmérő, kiadó, -várnagy s több efféle. Ezeket a konferenczia meghallgatásával a -főispán nevezte ki.</p> -<p>A szolgaszemélyzet neve volt: serviles. Ezek voltak a pandurok, -panduraltisztek, vármegyei lovas és gyalogos huszárok, hirmondók, -hivatalszolgák, rabőrök s effélék. Ezeket a központi és járásbeli -hivatalok főnökei vagy ezek javaslatára az alispánok nevezték -ki.</p> -<p>Ugyanigy származtak az iródiákok és napra irók. Az irnokot hivta -a nemes vármegye iródiáknak s a ma ugynevezett dijnokot napra -irónak. Ez a szó jobban is megfelel a diurnista szónak.</p> -<p>A becsületbeli tisztviselőt ma tiszteletbelinek nevezzük. -Bakonyvármegye azért nevezte becsületbelinek, mert fizetése nem -volt egyéb, csak a becsület.</p> -<p>A konferenczián, a melyet egyébiránt minden közgyülés előtt meg -kellett tartani, a főispán elnökölt. Délelőtt papramorgót, délután -somlyai bort kináltak <span class="pagenum"><a name="Page_48" id= -"Page_48">-48-</a></span> az uraknak. Pipázni szabad is volt, -szokásban is volt. A döböz ott állt dohánynyal tele. Akkor még -kevés nemes szivarozott. Ostoba német találmánynak tartották a -szivart. Legelőször a vármegyében ifjabb gróf Zichy István főispán -s azután gróf Zichy Domokos veszprémi püspök kinálta a nemes urakat -szivarral.</p> -<p>A tisztujitó közgyülés kezdő idejéül kitüzték a holnap reggeli -nyolcz órát. Ott legyen a nemesség pontosan. Ő méltósága, a -főispán, megkezdi a közgyülést pontosan. A ki elkésik: ne -kárhoztasson senkit.</p> -<p>Tökéletes békével és nyugalommal folyt le a főispáni -konferenczia. Oly szives, oly kezes volt az udvari párt, szó nélkül -elfogadta a nemzeti párt minden jelöltjét, minden javaslatát. Soha -se volt még ilyen békességes tisztujitása a vármegyének, mint a -milyen a holnapi lesz. Igy látták a mezőföldi urak s igy látták a -Puzdor testvérek is, a Pápa-vidéki nemesség nemzeti pártjának -vezérei.</p> -<p>Békén költhetjük el az estebédet, nyugodtan mulathatunk Verner -uramnál is, az Angyal-vendégfogadóban is, mulhatlanul győzünk, -kétannyi szavazatunk van, mint az udvari pártnak, ime, az udvari -párt nem is erőlködik, megadja magát szépen, beletörődik -sorsába.</p> -<p>A tisztujitó közgyülés s különösen a szavazás a vármegyeház -nagytermében meg nem történhetett. Régi volt az a vármegyeház, több -mint kétszázötven év előtt épült, falai ágyu ellen való öles vastag -kőfalak, van is tanácskozó terme elég terjedelmes, de háromezer -nemes ott azért mégse fér el. Talán harmada, sőt <span class= -"pagenum"><a name="Page_49" id="Page_49">-49-</a></span> -negyedrésze sem. Most pedig bejött háromezer nemes. Ezer az udvari -pártra, kétszer annyi a nemzeti pártra.</p> -<p>Ma nincs meg már ez a vármegyeház. Ékes czimere, latin fölirata, -tömör falai eltüntek a föld szinéről. Komor kapuboltozata alatt -nincs már többé őrség a vármegye ősi szineiben. Zöld a mente, piros -a nadrág, peng a sarkantyu, diszes kalpagon a forgó s a nemes -vármegye czimere: bevehetetlen vártorony, büszkén leng fölötte a -Bakonyerdő makkja. Nem kopog többé ott az őrhuszár kemény lépése. -Oldalán kard és gazdag tarsoly, kezében szuronyos fegyver s vállán -keresztül ragyogó szijon a tölténytáska. Tömött bajuszu, nagy -szakálu várnagy nem tart többé szemlét az őrségváltásnál. Nincs már -többé semmi a régiből. Mintha semmi se volna már, a mit őriznünk -kellene, sem azt, a mi elmult; – sem azt, a mi jelenvaló. Ha ma -belépnék a boltozat alá: nem fogadhatnám az őrség tisztelgését; nem -hallanám a sarkantyu pengését, fegyver csattogását s nem látnám a -deli kurucz huszárt, a mint párducztekintetét vakmerőn, de -bizodalommal rám szegezi. Nem szól, de mégis mintha azt mondaná -tekintete:</p> -<p>– Szabadon jöhetsz, ne félj tőlem, nem bántalak. Te még nemzetes -ur voltál, vármegyédnek igaz tisztje voltál.</p> -<p>Elborong a lelkem, ha rágondolok arra a régi vármegyeházra. Ott -léptem először a nemzeti közélet küzdő mezejére. Fiatal életkorral, -ifju szivvel, árnyékot nem ismerő elmével és csüggedetlen -buzgósággal ott ismertem meg fajom gyöngeségeit, végzetének -rettentő <span class="pagenum"><a name="Page_50" id= -"Page_50">-50-</a></span> sulyát, dicső multunkat és dicső -jövendőnket. A nemzedék törpe nagyságait s álnok összebeszéléssel -készült vezéreit nem láttam ett. A közszellemnek fénye és illatja -volt. Szentül hittem még, hogy a nemzeti eszmék örökké ragyognak s -örökké hóditanak s hogy a közélet hangos szavu harczosa örök hive -marad azoknak az elveknek, melyek hirdetésével közbizalmat támaszt -maga iránt.</p> -<p>Hajh, öreg falak, köztetek szolgáltam törvényt és igazságot s -nem vállaltam többet, csak annyit, a mennyire erőm telt. Ott -hagytalak. Petőfi »égi végzeménye« fölöttem is határozott. Ide -rendelt a törvényhozás magasságába, a honnan mindent látni s a -honnan oly sokban csalódni kell! Nem jobb lett volna-e föl nem -jutni ebbe a magasságba?</p> -<h3>III.</h3> -<p class="summary">(A Szent Lélek segitségül hivása. – Mit énekel a -nemes ember, ha szive szerint énekel? – Az eskük könyve. – Régi -eskü, uj eskü. – A nemzet pártján levő nemesség kint szorul. – -Fodor Mihály nemes atyánkfia. – Birkózó adomája. – Boszúra hivja -föl a kint szorult nemességet. – A labanczok táborhelye s lakomájuk -készülése. – Irtóztató rombolás. – Boszut liheg a csuffá tett -győzedelmes tábor.)</p> -<p>A nemesség tisztujitó gyülekezésének a főispáni lakás udvarán -kellett történni. Elfér ott talán mind a két párt, az egész -nemesség.</p> -<p>A főispáni lakás ott volt s az volt, a hol ma. A hol most az uj -vármegyeház van: ott állott a régi sóház még a kurucz időkből. A -belső püspökkerttel szemben. A sóházon túl fekszik a főispáni -szállás. Nyitott erkélye <span class="pagenum"><a name="Page_51" -id="Page_51">-51-</a></span> az udvar felé. Az erkélyen elnököl a -főispán. Ragyogó diszruhája, kalpag a fején, kard az oldalán. -Mellette jobbról-balról az alispánok s a vármegye jegyzői, tiszti -főügyésze s törvényes bizonyságai. Pap is van mellette, valamelyik -erős hangu apát vagy kanonok. A tisztujitásnál papra is van -szükség.</p> -<p>Miért?</p> -<p>Ezt kérdezi a sivatag lelkü mai ember.</p> -<p>Balgatag ember. Azt mondja a krónika, a mikor ezt a tisztujitást -megörökiti, hogy a gyülés megkezdésekor »a szentléleknek segitségül -hivása megtörtént«.</p> -<p>Nem áhitatos énekkel, nem templomi zengedezéssel hivták -segitségül a Szent Lelket. Nem a kálvinisták egyházi énekét -harsogták, a mely igy kezdődik: »Jövel Szent Lélek Uristen«. Nemes -ember effélére nem adja fejét.</p> -<p>Ha már dalol, szive szerint dalol. A szivében pedig a nemzet -hősi multjának emléke tombol, vagy a német okozta keserüség vagy a -nagy nemzeti fájdalmak zokogása.</p> -<p>Balogh Ádám nótája: »Piros bársony süvegem«. Vagy az inzurgensek -dala: »Sárga csizmás Miska«. Vagy Kisfaludy Sándor dala: »Adja -isten, hogy a magyart a félvilág uralja«. Zrinyi Ilona bujdosó -dala: »Lóra kurucz, lóra!« Vagy az országgyülési ifjak keserü dala: -»Bécs várostól nyugatról keletre«. Vagy az ifju varju gunyoló dala -a németté lett, labanczczá lett mágnások ellen.</p> -<p>Ezek és ilyenek voltak a nemesség dalai. Ha már <span class= -"pagenum"><a name="Page_52" id="Page_52">-52-</a></span> benne volt -a dalban, szemére vágta vagy földhöz vágta a gucsmáját. Akkorát -puffant, mint az ágyu. S körülnézett, hol a kutyahitü labancz, hadd -ütné agyon.</p> -<p>Idétlen, furcsa szövege volt annak a dalnak. Hajh, de meg volt -annak igazi szövege Rákóczi fejedelmünk idejéből. Tudta azt minden -öreg nemes s érezte azt minden fiatal. Ime, a hires nóta most azt -magyarázza: »Megismerni a kanászt – Csosza járásáról«. Micsoda -bolond értelem ez! Holott az igazi nóta azt magyarázza: »Patyolat a -kuruczfi – Gyöngy a felesége«.</p> -<p>Elszokott ettől már a nemes száz esztendő óta. De a dal -megmaradt. Igaz érdeme szerint nem volt tanácsos azt a dalt -énekelni, de azért a nemes, ha szózata dalba tört, azt érezte, a -mit ő akart. A mit hős elei érezték.</p> -<p>Hajh, méltóságos főispán uram s mind, a kik vagytok, püspökök, -apáturak, mágnások s mindenféle labancz urak: engednétek csak, hogy -a nemes a maga nótáját dalolja s a maga módja szerint hivja a Szent -Lelket segitségül: hiába beszélnétek ti annak a fülét tele, nem ugy -választaná az meg tisztjeit, a hogy ti akarjátok s a hogy a bécsi -király akarja.</p> -<p>Akkor még nem volt meg a Szózat. Vörösmarty lánglelkében a -Szózatnak csak gondolata felhődzött vagy talán még az se. Kölcsey -Himnusza meg volt, de dalát még senki se ismerte. Petőfi, Jókai -gyerekek voltak. A Kossuth-nótára is más szöveget énekeltek. -Kossuth maga is nemzettörténelmi életének csak serdülő korában -révedezett. Az ezeréves magyar nemzetnek <span class= -"pagenum"><a name="Page_53" id="Page_53">-53-</a></span> nem volt -nemzeti dala. Csak Várnáról és Mohácsról siránkoztak a régi költők, -azok is latinul, ostobán, idegen nyelven. A nemzet nagy hősei -magyarul verekedtek, nagy irói latinul nyöszörögtek.</p> -<p>Mivel kezdte volna meg hát a nemesség a nagy tisztujitást?</p> -<p>Hanem volt egy nagy bolond irott könyve a nemes vármegyének. Ez -volt az Eskük könyve. Százféle tisztje, szolgája, hivatalnoka és -katonája volt a vármegyének. Valamennyinek le kellett tenni a szent -esküt, a mikor tisztjébe beállott. De mindegyiknek más-más esküt. A -főbiró másként esküdött, mint a földmérő. Az alispán másként -esküdött, mint a bábaasszony. Az itélő biró is másként, mint a -tanu. Az országgyülési követ is másként, mint a várnagy. S azután a -hány felekezet és hitvallás: annyiféle eskü. A katholikus a -Szent-Háromság egy örök Istenen kivül Szűz Máriára és Istennek -minden Szentjeire is megesküdött. A kálvinista ezt meg nem -cselekedte a Pilátusért se. Hát még a zsidó! Micsoda átkokat szórt -az a maga fejére, ha hamisan találna esküdni! Aztán a kezét oda -kellett tartani a bibliára, még pedig a zsidó bibliára. Annak is -csak bizonyos versére. De zsidóul nem tudott a tekintetes táblabiró -úr. Csak egy-két kálvinista pap tudott, no meg Kocsi Sebestyén -Gábor. Ha pedig ők nem voltak kéznél s a biblia becsukódott: senki -se tudta, hol kell a könyvet felnyitni, hol van az a vers, a melyre -a zsidónak esküvés alatt rá kellett tenni a kezét. A szedriát el -kellett halasztani vagy a hosszu <span class="pagenum"><a name= -"Page_54" id="Page_54">-54-</a></span> szakállu rabbit valahonnan -föl kellett hajszolni. Ezer bajjal, vesződséggel járt. Utóbb is a -nemes vármegye ugy akart a dolgon segiteni, hogy lakat alá zárja a -biblia ama versét. A lakat kulcsát őrizze a várnagy. De utóbb ez -ellen is nagy lett a kifogás. Azt mondták: szentségtörés a -Szentirás könyveit megvasalni, mint a lókötőt. A mi igaz is.</p> -<p>Nos hát az Eskük könyve tele volt eskümintával. Mind valamennyi -latinul, de jó csomó magyarul is. Ebben a könyvben állt külön -papiroson a Szent Lélek segitségül hivása is tisztujitás idején. -Ezt olvasta föl érczes hangon a főispán jobbjáról a kanonok vagy -apát úr, a ki akkor alkalmilag a nemes vármegye káplánja volt.</p> -<p>Ma másként van minden. Ma már az eskü se jár olyan -szertartással. Annyit is ér ám a mai eskü, mint az üres szóbeszéd. -Sőt ma már olyan emberek is vannak, a kik pénzért esküsznek vagy -nevetve esküsznek. Tiltja hitvallásuk.</p> -<p>De bizony eleink másként gondolkodtak.</p> -<p>Tiszteket, vármegye kormányzóit, világi előljárókat, karhatalmi -erőket kell választani. Ők tartják fenn a rendet és nyugalmat három -esztendeig. Ők szolgáltatják ki a törvényt és igazságot. Náluk -nélkül fenekestül fordulna fel minden. Nem az isteni félelem, -tisztesség, jó erkölcs és emberszeretet uralkodnék a -köztársaságban, hanem a bomlott elmék és romlott indulatok -fenevadai emelnék föl fejüket. Ha mikor tehát a vármegye -kormányzóit választjuk: akkor félre <span class="pagenum"><a name= -"Page_55" id="Page_55">-55-</a></span> kell tenni minden kedvezést, -pártos szenvedélyt és haszonlesést: akkor a legjobb és -legalkalmasabb férfiakra essék a választás s józan elmével s -istennek tetsző módon a valóságos alkotmányos többség akarata -jusson diadalra. Bizonyára szükséges ehhez a Szent Lélek -segitsége.</p> -<p>Ha még se jól ütne ki a tisztujitás: akkor se a Szent Lelket -okozza a gyámoltalan ember, hanem legfölebb magát és a labancz -urakat.</p> -<p>Szép deres napra, de napfényes reggelre virradt föl október -12-ike.</p> -<p>Verner András vendéglője a Hosszu-utczán nem messze esik az -Angyal-vendéglőtől. A mezőföldi és a Pápavidéki nemesség szószólók -által már hajnalban összebeszéltek s mire az őrtorony órája fél -nyolczat ütött, a nemzeti párt nemessége tömött sorokban oda vonult -a főispáni lakás elé s lobogói árnyékában megállt a főispáni palota -és a püspökkert közötti nagy téren.</p> -<p>Meg kellett állania, mert a főispáni palota udvarára be nem -mehetett.</p> -<p>Pedig félórával előbb ott volt a helyszinén s untig elég lett -volna, ha csak nyolcz órára ér oda.</p> -<p>Mi történt?</p> -<p>Hát csak az történt, hogy az udvari nemesség titkon -összebeszélve, már hét óra előtt odament, betöltötte a főispáni -udvart, bezárta a kaput, a kapu elé állitott vagy tizenöt huszárt -kivont karddal, a nagy szakállu várnagy és nyalka pandurhadnagy -őrködött <span class="pagenum"><a name="Page_56" id= -"Page_56">-56-</a></span> a huszárok fölött s be nem eresztett még -lelket se a tisztujitás szinhelyére.</p> -<p>Bent az udvaron volt nyolcz-kilenczszáz nemes, kivül a téren -vagy kétezer. A kisebbségnek volt szava, a többségnek nem volt.</p> -<p>Nosza, lőn most méltatlankodás, harag és szitkozódás a szabad -téren. Kétezer nemes nem türi szó nélkül az ő ősi jussának efféle -kijátszását. Bent az udvarban is a Szent Lelket emlegették, a kit -segitségül hivtak, de kint a téren is. De emitt még az égnek minden -szentjét is s mindenféle haragos mennykövét is emlegették. Bent jól -beszéltek, de az igazságot ütötték agyon az emberek. Kint rosszul -beszéltek, de az igazságot keresték.</p> -<p>Sok úrifajta nemes, sok tekintélyes birtokos és táblabiró volt -kint a téren. Összedugták a fejüket: mit csináljanak?</p> -<p>Azonban a sulyos méltatlankodás háborgása közben kezdett -sarjadni a nemesi virtus is. Onnan belülről az udvarról -ki-kihallatszott a hangos vivátozás harsogása. Ime, már odabent -restaurálnak is. Éledt a harczi kedv.</p> -<p>Ugy emlékszem, Fodor Mihály volt a neve annak a közép-bogárdi -vagy szilas-balhási kis birtoku nemes úrnak, a ki először adott -hangot a kigyult haragnak. Fodor volt, az bizonyos; szegről-végről -rokonság is, csak keresztnevére nem emlékszem biztosan. Ismertem -jól. Odament a tanácskozó urakhoz s kemény hangon belekiáltott az -eszmecserébe. <span class="pagenum"><a name="Page_57" id= -"Page_57">-57-</a></span></p> -<p>– Semmi tanácskozás, nemes atyámfiai. Labancz ellen semmit se ér -a bölcseség. Ha be nem mehetünk a kapun: menjünk be az ablakon vagy -a háztetőn.</p> -<p>Jó emeletes ház a főispáni palota. Ha a tetőn akarnak bemászni, -előbb a tetőre föl kell menni, a háztetőt leverni s befelé a -padláslejárást biztositani. A földszinti ablakok erős -vasrostélylyal vannak biztositva. Ott se lehet könnyedén bejutni. -Csak az emeleti ablakokon. Ott azután a főispáni termeken át le -lehet jutni az udvarra.</p> -<p>Szerencsére nem került rá a sor. Először is nem akadt hamarosan -lajtorja. Falon mászni pedig nemes ember nem tud. Azután az a sok -huszár is beleszólt volna a dologba. De meg illetlen is lenne, hogy -kétezer nemes ablakon mászna be valahova. Már ennél sokkal derekabb -dolog felgyujtani a házat s összedönteni falait.</p> -<p>Csakhogy még akkor nem volt olyan nagy a harag és elkeseredés. -Nem is hihette a hamisságot a legtöbb ember. Bolondság. Még olyan -is akadt, a ki nevetett.</p> -<p>A nagy zugás azonban időnkint kihallatszott a térre. Valamiféle -munka folyt hát az udvaron. Mi folyt volna más, mint a -tisztujitás?</p> -<p>Az urak végre kint elhatározták: deputácziót küldenek a -főispánhoz, nyittassa ki a kaput, végezzük a tisztujitást rendben, -ha pedig már végeztek valamit, kezdjük ujra.</p> -<p>Lehet is labanczczal okosan beszélni! Megmondta már Fodor nemes -atyánkfia. <span class="pagenum"><a name="Page_58" id= -"Page_58">-58-</a></span></p> -<p>A deputáczió bement, beszélt is a főispánnal, a kinek nem is -volt kifogása a javaslat ellen. Nyissátok föl a kaput, jöjjön be, a -ki tud.</p> -<p>Hamis praktika volt az egész. Nem fért oda be az udvarra most -már husz ember se. Hát kétezer nemes hogy fért volna be? -Megkisértették. A szent-gáli királyi vadászok őrizték a bejárást. -Tömötten álltak, mint a fal. Volt ugyan villongás, hangos beszéd, -káromkodás, huza-vona, egy-két nemesnek be is törték orrát-fejét, -de bejutni nem lehetett.</p> -<p>Az alatt folyt a tisztujitás odabent.</p> -<p>A főispán papirosról szemüveggel elnyöszörögte a kijelölést.</p> -<p>– Első alispánnak kandidáltatik Kocsi-Horváth Sámuel táblabiró -ur.</p> -<p>Az udvarbeli nemesség egyhangulag felkiáltott:</p> -<p>– Vivát!</p> -<p>Igy ment a többi is.</p> -<p>Mikor a kint levők deputácziója ott járt: már akkor a vármegyei -központ keresztülesett a tisztujitáson. Következett a központi és a -pápai járás és a többi járás.</p> -<p>Nincs hát segitség sehogyse. Az egész tisztujitást -nyolcz-kilenczszáz nemessel elvégezték egyhangulag, – a mint akkor -mondták: unisono. A kétezer nemest oda se eresztették a -szavazáshoz.</p> -<p>A Szent Lelket czudar munkához hivták segitségül.</p> -<p>Most már föl kellett támadni a virtusnak.</p> -<p>Kiben támadhatott föl először, mint nemes atyánkfiában Fodor -Mihályban? <span class="pagenum"><a name="Page_59" id= -"Page_59">-59-</a></span></p> -<p>Apró termetü ember volt. Akkor még fiatal ember. Sovány, csontos -legény, de kemény tekintettel. Hanem haja, bajusza, szakálla kusza -és torzonborz. Senki se látott volna ki belőle semmit, ha arczát -jól meg nem nézi.</p> -<p>Az egész vármegye ismerte birkózó adomáját. Igaz történet volt, -krónikás adomává vált. A nemes embernek tisztességtudónak, -udvariasnak kell lenni. Ez az adomának erkölcsi tanulsága.</p> -<p>Elmondom.</p> -<p>Szilas-Balhásnak tekintélyes uri nemzetségekből álló nemessége -volt, Losonczy, Kenessey, Huszár, Kaszás, Szeőke, Mészöly, Radó, -Vargha, Boda, Csörgey, Nádasdy, Halász s egyéb nemzetségekből. -Öregapám is közéjük tartozott. Oda tartozott a Márkus, Boronkay és -Kazay-nemzetség is.</p> -<p>Két Boronkay testvért ismertem és két Kazayt. Az egyik: Lajos, -jeles festő, korán elhalt. Rahlnak volt kedvelt tanitványa. Engem -is Kazay Lajos tanitott rajzolni, festeni. Ha festőművész lehetett -volna belőlem: Kazay útján én is Rahl tanitványa volnék.</p> -<p>Az idősb Kazay-testvér, Rudolf, szeretett birkózni. Az egyik -Boronkay még jobban szeretett. Nem érezték jól magukat, ha -mindennap földhöz nem vágta őket valaki vagy ők valakit. Furcsa -szokás, de mégis jobb szokás, mint a ki kártyán mindennap vagyont -veszit el. Mindegy volt, akárkivel birkóztak. Cseléd, zsöllér, -jobbágy ember, drótos tót, vándorló legény: mindenkivel -összekapaszkodtak. De hát faluban, dologtévő napon nem mindig akad -bolond ember, a ki ingyen, <span class="pagenum"><a name="Page_60" -id="Page_60">-60-</a></span> ok nélkül, harag nélkül földhöz -veresse magát. Ha már nagyon megszorult a két birkózó: egymást -látogatta meg, egymást kereste föl. De birkózniok kellett.</p> -<p>Egyszer kirándult Boronkay Közép-Puszta-Bogárdra, valami -atyafilátogatóba. Nyár volt. Nyomtató bokrok dolgoztak a szérükön. -Kimegy a gazdával a szérüre, nézni az ágyást, nyomtatást, garmadát, -szemet, kazlakat, asztagokat, lovat, embert. Gazdaembernek mulatság -ez. Jó kemény a szérü, jó puha gyep mellette.</p> -<p>Eszébe jut, ma még nem birkózott. Körülnéz az emberek közt, kit -szólithatna birokra. Azonban nagy munkaidő, délután is van már, -munkásembernek nincs kedve virtuskodni ebehiában. Senkinek sincs -kedve szembeszállni.</p> -<p>Odaszól a gazdához:</p> -<p>– Bizony hitvány csög-bog embereid vannak neked, urambátyám!</p> -<p>Csak hallja ám ezt a szót jó Fodor Mihály uram. Ő is ott volt a -szérün az emberek közt. Egy rét ingben, mint akárki más s pöre -gatyában. Csakhogy ő nemes ember létére csizmában s nem -mezitláb.</p> -<p>S a mint hallja a szót: odanéz nagy kemény nézéssel a birkózó -kedvü urra, de eléje is indul, de tűri is már föl ingujjait a -karjára. S azt mondja:</p> -<p>– Földhöz vágom én az urat, ha épen ehhez van nagy kedve, de -minket itt ne csepüzzön.</p> -<p>Nézi Boronkay a torzonborz képü, kis vézna alakot, nem ért neki -a melléig. De azért már ő is vetette le a dolmányát. <span class= -"pagenum"><a name="Page_61" id="Page_61">-61-</a></span></p> -<p>– Csak ki a gyöpre, ismeretlen bajtárs. Emberben, lóban kár ne -essék.</p> -<p>Kinevette a kis vézna alakot, a ki azonban nekiugrott, mint a -párducz s átnyalábolta két karjával, mintha két harapófogóval -szoritották volna össze. De még azt is oda merte mondani:</p> -<p>– No most jól megkapaszkodjál öcsém, az egekbe, mert nyomban ott -fekszel öreg anyád hátán, az öreg anyaföldön.</p> -<p>Nem ismerték egymást.</p> -<p>Meg is kapaszkodott Boronkay emberül, de hiába. A kis vézna -ember ugy belevágta a fübe, hogy a füle se látszott ki belőle. S -nyomban rá is térdelt s szoritotta le vasmarkával. De szives -bizodalommal ezt is mondta:</p> -<p>– Bocsánat, kölcsönösen vétettünk a tisztesség ellen, be se -mutatkoztunk egymásnak. Én nemes Fodor Mihály vagyok.</p> -<p>Boronkay alig tudott szuszogni, de azért elnevette magát.</p> -<p>– Vessz meg, pajtás, de igazad van. Én meg nemes Boronkay -Rudolf. Hanem most már eressz föl!</p> -<p>Igy lett közpéldabeszéddé egész vármegyében ez a szó:</p> -<p>– Megadta neki a tisztességet, mint Fodor Mihály uram -Boronkaynak.</p> -<p>– – – Nos hát, Fodor uram rögtön belátta, hogy a tisztujitást -elvesztettük. Most már nem tehetünk egyebet, csak boszut -állhatunk.</p> -<p>Odament a zászlótartóhoz. <span class="pagenum"><a name= -"Page_62" id="Page_62">-62-</a></span></p> -<p>Dömök Sándor volt a zászlótartó. Öles termet, hatalmas legény. -Nemes-e vagy nem nemes: senki se keresse. Napvilágra jötte oly -módon történt, mint hires Korvin Jánosé. A család befogadta -kebelébe, házzal is, kis nemesi birtokkal is ellátta. -Szerettük.</p> -<p>– Előre, Sándor bátyám, azzal a zászlóval.</p> -<p>Egyuttal felugrott a püspökkert korlátfájára, megrázta gucsmáját -s erős hangon elkiáltotta:</p> -<p>– Utánam, nemes atyánkfiai! Föl a vásártérre, a -Zichy-Ferraris-udvarba.</p> -<p>A főispáni palota mellett meredek út vezetett föl a vásártérre. -Nagyon rossz út, de rövid út. Arra indult Fodor Mihály uram. Utána -vagy ötszáz nemes. A fiatalja, a vitézebbje. Mennek a labancz -nemesség tanyájára.</p> -<p>Vakmerő gondolat, az oroszlánt saját barlangjában támadni meg. -Bizonyos, hogy a szentgáli királyi vadászok megvédik -tanyájukat.</p> -<p>Csakhogy Fodor uram nem volt fejelágyára esett ember. Tudta ő, -hogy az oroszlán most nincs ott a barlangjában, hanem vivátoz a -főispáni lak udvarában s legfölebb délfelé lesz vége a -tisztujitásnak, addig pedig senki ember fia a kapun ki nem -jöhet.</p> -<p>Mást akart ő s nem épen verekedést.</p> -<p>Benyomult néhány századmagával a Zichy-udvarba. Gyönyörü látvány -terült szemük elé.</p> -<p>Tiz hordó kecskebakon, valamennyi öt-hat akós, tele jó -balatonmelléki borral, valamennyi csapra ütve. A hordók mellett -padokon zöld korsók és vászonkorsók <span class="pagenum"><a name= -"Page_63" id="Page_63">-63-</a></span> és czinkotai üvegek -halomszámra, százankint. Kényelmesen lehessen inni.</p> -<p>Száz bográcsban sül-fő a fölséges pörkölt juhhusból, borjuhusból -és kecskegödölyéből. Barátságos tüzek a bográcsok alatt. Fölséges -illat a levegőben. Tiz hevenyészett sátor, mind Laczikonyha. -Sistereg a forró zsir, uszkál benne vigan a Laczipecsenye. Nagy -medenczékben a hajnali vagdalék, piros, mint a rózsa, fehér, mint a -hó. Kenyér, czipó, kalács, perecz, fonatos, rettentő halmokban. Jól -lakik ma a nemes vármegye. Kerül még a szürdolmány ujjába is.</p> -<p>A hordók, bográcsok és Laczikonyhák körül dologhoz értő érdemes -emberek, a grófnak, püspöknek és káptalannak emberei; szitják a -tüzet, keverik a pörköltet és sütik a sütni valót. Pipázgatnak, -beszélgetnek s iddogálnak. Ők is a vármegye dolgát intézik a maguk -módja szerint.</p> -<p>Betoppan közéjük Fodor uram néhány század magával. Fokos a -kezükben.</p> -<p>Ő-e, más-e, fölugrik a husvágó padra, lerug onnan egy fél hizott -disznót s egy medencze vagdalékot s mérges hangon nagyot kiált.</p> -<p>– A ki áldója van az apátoknak, csürhe szolganépség! -Eltakarodjatok szemünk elől. Egy-kettő lódulj. Asszonytól született -lelket itt ne lássunk!</p> -<p>Hejh-hajh! Sütni-főzni szolgák dolga, de már verekedni nem a -szolgák dolga. Az már a nemes urak dolga. De ugy elizgódott onnan -az udvarbeli népség, néhány pillanat mulva hire-hamva se volt. -Igaz, hogy <span class="pagenum"><a name="Page_64" id= -"Page_64">-64-</a></span> mindenki vitt magával valamit. Ki egy-két -czinkotai üveg bort, ki párolgó bográcsot, ki fél birkát, ki nagy -nyaláb Laczipecsenyét, ki kenyeret, ki sátorfát, de már ezzel a -berohanó nemesség nem törődött. Jusson a szegénynek is.</p> -<p>Azután neki álltak a rombolásnak.</p> -<p>Minden hordó csapját kiütötték. Folyt a jó bor, mint a Duna. -Elfolyt mind. Ne neked labancz nemzetség. Most igyál, ha tudsz! -Összetörtek minden üveget, mázas korsót és vászon korsót. A sok -cseréppel be lehetett volna vetni száz hold szántóföldet. Azután -fölrugdaltak minden bográcsot, szétszórtak minden katlant s -szétszedtek minden sátort. A sok istenadta drága pecsenyefélét -beletiporták a sárba, szemétbe. Ember abból többé nem ehetett.</p> -<p>Pedig esennen nézte a támadó nemes is azt a sok illatos -pecsenyét.</p> -<p>– Nem szabad, nemes atyánkfiai! Hozzá ne nyuljatok, meg ne -izleljétek. Bécsi pénzen szerezték, árulásért adták, kutyahitü -emberektől eredt.</p> -<p>A kenyeret és kalácsot nem szabad dobálni. Azt már isten szeme -őrzi. Azt már nem is gázolták a szemétbe, hanem oda kurjongatták a -piaczi népséget s neki adták szépen mind. Legyen neki is -ünnepnapja.</p> -<p>A mikor már minden munkát elvégeztek: meglett délelőtti tizenegy -óra. Körülnéztek még egyszer, nem felejtettek-e el valamit? Nem. -Azután rágyujtottak Balogh Ádám hires kurucznótájára s a piaczon és -palotai úton át szép rendben eltávoztak saját táborukba, saját -tanyáikra. <span class="pagenum"><a name="Page_65" id= -"Page_65">-65-</a></span></p> -<p>Épen tizenegy órára elvégezte a nemes vármegye is a -tisztujitást. Minden állásba labancz jutott. A nemzet pártján levő -nemesből még kályhafütő se lehetett. De a tisztujitó nemes urak még -ott maradtak kis ideig. A tiszti esküt is letehette, a ki jelen -volt. A főispánnak is meg kellett köszönni hazafias, buzgó -fáradozását s önzetlen és magasztos működését, noha esztendőn át -soha se látta a vármegye. Vállra kellett venni nehány ünnepelt s -most választott főtisztviselőt is s a mikor már mindez megtörtént: -el kellett indulni föl a Zichy-udvarba, a jól megérdemlett -lakomára.</p> -<p>Minden jó renddel ment végbe.</p> -<p>De a mikor kiértek az utczára s a Kapuváry-ház előtt fölfelé -fordultak, hogy a Szabadi-utczán át táborhelyükre jussanak: már -gonosz hirek kezdtek szállongani. A szétkergetett udvarbeli -népségből akadt egy-kettő, a ki megvitte a rossz hirt. Nincs -Laczipecsenye. Mindennek vége.</p> -<p>Nem hitték el.</p> -<p>Nem lehet az. A nyaka közé kell huzni az olyan fajtagadó, -gézenguz gazembernek, a ki ilyet beszél. Ellenség az. Kém az. Csak -bujtogatja, keseriti, boszantja a nemes embert.</p> -<p>De a hirmondók szaporodnak. Mind erősebbé-erősebbé válik az a -mondás, hogy a másik párt feldulta a tábort és semmivé tett -mindent. Hiába is mennek oda a tanyára.</p> -<p>Még se hitték. De nem is hihették.</p> -<p>Az még soha nem történt, a mióta a világ áll, hogy <span class= -"pagenum"><a name="Page_66" id="Page_66">-66-</a></span> nemes -ember áldomást ne igyék, a mikor jó rendben elvégzi a tisztujitást. -És az se történt soha, hogy éhen-szomjan menjen haza a vármegye -gyüléséről. Nem holmi szökevény, hazátlan, üldözött csavargó a -nemes ember. De hiszen haza se mehet szégyenszemre. Otthon -elkérdezősködnek az öregek, betegek, otthon maradottak. Nos hát, -hogy ment a tisztujitás? Meglett-e a mi emberünk? Hát a lakoma? Az -áldomás? Volt-e jó bor? Volt-e czigány? Kit köszöntöttek fel, kit -emeltek vállra?</p> -<p>Mit feleljenek?</p> -<p>Azt feleljék: nem volt bizony ott se egy falat kenyér, se egy -korty bor, mert a mezőföldi és a bakonyon-túli nemesség feldulta a -táborunkat és semmivé tett mindent.</p> -<p>Ezt vallja be szent-gáli királyi vadász otthon saját vére előtt? -Inkább haza se megy. Elbujdosik, világgá megy.</p> -<p>Dehogy hihették, a mi történt.</p> -<p>Elvégre odaértek a táborhelyre. De már jó messziről, a piacz -közepéről érezték a fölséges pörköltnek és Laczipecsenyének isteni -illatát.</p> -<p>Ez aztán az illat. Nem a rózsáé, nem az ibolyáé s nem a -mindenféle lim-lom virágé. Mi ehhez képest az az illat, a melyet -mesteremberek tűznél párolnak, konyhán kotyvasztanak, üvegben -árulnak, patikában mutogatnak? Kivált mikor a nemes ember kora -reggel óta gyüléskedik, vivátoz, tisztujitást végez s -diadalmaskodik. Ilyenkor még a szép asszony szaga se ér semmit a jó -pörkölt fölséges illata mellett. <span class="pagenum"><a name= -"Page_67" id="Page_67">-67-</a></span></p> -<p>Ez az illat pedig annál erősebb volt, mert hiszen most már az -isteni pörkölttel tele volt szórva az egész nagy Zichy-udvar.</p> -<p>Oda érnek. Benéznek a kapun. Be is mennek. Elhül bennük a vér. -Irtózatos tünemény áll előttük. Nincs bor, nincs katlan, nincs -bogrács, nincs Laczikonyha, nincs perecz, nincs tepertős pogácsa, -nincs még falatnyi kenyér se!</p> -<p>A szolgáló emberek elősompolyognak. Fejüket csóválják, kezüket -tördelik. Száz alakban mesélgetik a rettentő dulást. Hogy rugdalták -föl az istentagadók a nemzetes uraimék gőzölgő bográcsait!</p> -<p>Most már elhiszik, mert látják a rettenetes dolgot. Eleven két -szemükkel látják. Pedig minden megvolt. Ékes tanubizonyságot tesz -róla az illat. A mely most már még jobban keseriti a nemes ember -gyomorbéli és lelki állapotját, mint maga a látomány!</p> -<p>Kárthágó és Jeruzsálem pusztulása van itt. De még az is mind -semmi ehhez képest. Ott csak templomok, paloták, városok dültek -romba. Élet nélkül való dolgok. A kő ott maradt, ujra föl lehet -épiteni mindent. De itt az élet, az öröm, a boldogság pusztult el. -A fölséges báránypörkölt s az isteni Laczipecsenye s a kalácsok s -fonatosok rengetege. Pedig minden készen volt már. Csak ugy hivott -bennünket, csak ugy nevetett ránk!</p> -<p>Rettentő sérelem, a melyet megbocsátani nem lehet; a melyet meg -kell boszulni. Véres boszut kell állani mindenért, melynek hire -elterjedjen világszerte s melyet <span class="pagenum"><a name= -"Page_68" id="Page_68">-68-</a></span> megemlegessenek még a -későbbi ivadékok, még az unokák unokái is.</p> -<p>Nem is tanácskoztak. Dühtől és boszutól hörgött mindenki. -Valamelyik királyi vadász elkiáltotta:</p> -<p>– Üssük agyon a másik pártot. Utánam! Gyerünk, nemes barátaim és -atyafiak!</p> -<p>Elindultak nyomban, a keserüség és düh első tanácsára. Vajh mit -fog csinálni ez az ádáz sereg?</p> -<h3>IV.</h3> -<p class="summary">(A szürdolmány. – Verner uram vendéglője. – Az -ellenség megrohanja. – Apám és Csörgey Ferkó. – A muzsikus -czigányok veszedelme. – A halálos dulakodás. – Verner uram tanácsa. -– Miért nem menekült apám? – Csörgey Ferkó eltünt, apám maga -maradt.)</p> -<p>Jó őszi ruha volt már a királyi vadászon. Szürke, jó posztóruha, -gucsma a fején, rövid szürdolmány a vállán. S mindenki kezében -rövid, sulyos gyertyánfa husáng.</p> -<p>Annak a szürdolmánynak három neve is volt. Ugy is hivták: -szürdolmány. Ugy is hivták: dolmányszür s ugy is hivták: -szürkankó.</p> -<p>Játszi kérdés volt a vármegyében, vajjon, hogy mondják jobban: -szürdolmány-e vagy dolmányszür? Vajjon melyik jobb: eb vagy kutya? -Ki tudna ezekre felelni?</p> -<p>De a szürdolmány hatalmas alkotmány volt. A bakonyi szür -történetét majd másutt beszélem el. De már itt is megjegyzem, hogy -ha az ember verekedni akar <span class="pagenum"><a name="Page_69" -id="Page_69">-69-</a></span> dühös ellenséggel, a szürdolmány -minden vértnél, pánczélnál, vasingnél többet ér. Nem fogott azon se -kard, se fokos, se pisztolygolyó. Öreg fejszével kellett annak neki -menni s még azzal is erős legény legyen, a ki a szürdolmánynyal -birokra száll.</p> -<p>Ma már nem viselik a jó szent-gáli királyi vadászok. Igaz, hogy -ma már nem is királyi vadászok. Ma is délczeg, bátor alakok ugyan, -de ma más időket élünk. Ma a csöndesség, békesség, alázatosság -öldös bennünket.</p> -<p>A Pápa-vidéki nemesség nyugodtan ebédelgetett a a viz partján az -Angyal-vendéglőben.</p> -<p>Nyugodtan ebédelt a mezőföldi nemesség is Verner András uram -vendéglőjében a várhegy tövén. Az alsó termekben és az ivószobákban -a kisebb nemesség, fönt az emelet nagytermében a nagyobb birtoku -nemesek, a pártvezérek, a tisztviselőjelöltek, a tekintetes urak, a -táblabirák. Nagyrészben élemedett férfiak nagy bajuszszal és nagy -tajtpipákkal. Verekedni való ember alig volt köztük. Jó vadász -valamennyi, de a puska otthon maradt. Nem gyilkoló szándékkal -jöttek tisztujitásra.</p> -<p>Itt volt az én apám is. Itt is kellett lennie, mert a mezőföldi -nemességnek ily alkalmaknál ő volt a gazdája. Akkor harminczkét -éves ember, fiatal házas, ismert, jeles vadász, kifáradhatlan, nem -közönséges erejü férfiu.</p> -<p>Nagyon sokan elbeszélték nekem az esetet, de én leginkább apám -elbeszélése után mesélem el. Az ő emlékezetét s elbeszélésének -hűségét és báját ugy se tudta senki megközeliteni. Magam se. -<span class="pagenum"><a name="Page_70" id= -"Page_70">-70-</a></span></p> -<p>Az asztal fönt az emeleti teremben gazdagon volt teritve. Az -urak az ebéd közepén voltak. Tajtékpipákkal tele voltak rakva az -ablakdeszkák. Verner uramnak, a vendéglősnek, volt egy szemrevaló -gyönyörü kis leánya, tizennégy vagy tizenöt esztendős. Ott volt az -urak között. Ügyelt a szolgálat rendjére s maga is segitett -egyben-másban.</p> -<p>E kis leánynak szerepe lett a virtusban. Én már csak mint -meglett asszonyt ismertem. És szép leányait, a kik már akkorák -voltak, mint ő maga a virtus idejében. Maga is vendéglősné. -Patvarista koromban kartársaimmal szivesen és sokszor fölkerestem. -Férje után Rothfischerné volt a neve.</p> -<p>A mint az urak nyugodtan ebédelnek és csevegnek: egyszerre -irtóztató zaj, orditás hangja zudul rájuk a földszintről.</p> -<p>Mi ez?</p> -<p>A kis leány kiszalad a szobából, lefut a lépcsőn, de egy percz -mulva ismét ott terem kóczos hajjal, halálos rémület az arczán. -Sivit.</p> -<p>– Jézusom. Szüz anyám!</p> -<p>Csititják, kérlelik, simogatják. Édes hangon beszélnek vele. A -rettenetes zaj, jajgatás azonban tovább tart. Végre a kis leány -kissé magához tér.</p> -<p>– Meneküljenek az urak valamerre, a szent-gáliak már mindenkit -agyonvertek odalent. Most idejönnek.</p> -<p>Hm! Meghökkentek az urak. Nem bolondság a helyzet. Az emeletről -menekülni sehova se lehet. Csak a szent-gáliak torkába. Fegyver -nincs kéznél. Különben <span class="pagenum"><a name="Page_71" id= -"Page_71">-71-</a></span> is alig vannak harminczan. Kinéznek az -ablakon az utczára. Az utcza széles. Az Anna-kápolna előtt tér is -van. Az utcza és a tér tele van szürdolmányos alakokkal. Mindegyik -embernél sulyos ütleg.</p> -<p>Kenessey György is ott van az emeleten. Megyei esküdt. A nemzeti -párt jelöltje ő volt főbiróságra. Ma ő is megbukott. Apám -unokatestvérje, odaszól apámhoz:</p> -<p>– Eredj, Lajos! Nézd meg mi van odalent. Szólj bele, ha ér -valamit.</p> -<p>Apám indul. Csörgey Ferkó mellé ugrik.</p> -<p>– Én is megyek veled, Lajos komám, ketten leszünk!</p> -<p>Ez a Csörgey Ferkó is szilas-balhási nemes. Apámmal csaknem -egykoru s hasonló erejü. De kemény, szilaj lélek. Vakmerő, -fölkeresi a veszélyt. Öt Csörgey volt fölvéve a nemesi -katasztrumba. Három után az a megjegyzés: actio alatt áll. Ő is az -alatt állt. A czinkotai csárdában összeveszett valakivel. A déghi -uraság valami szolgáló embere megsértette. Nemes embert megsérteni -nagy dolog. Szilaj hevében egyetlen ökölcsapással agyonütötte. A -sértő meghalt. Emiatt három évig ült a vármegye börtönében. De -néhány hete kiszabadult s most már szavazó nemes.</p> -<p>Ő csatlakozott apámhoz.</p> -<p>Kimennek a teremből a folyosóra s onnan a lépcsőföljárat -tetejére. Odalent folyik a véres dulakodás. Koponyák és husángok és -butorok csattognak. Orditás, káromkodás, jajveszékelés. A tömegben -asszonycselédek furakodnak előre. Hordják a vizet vért mosni, -sebesülteket üditeni. Sivalkodás mindenütt. <span class= -"pagenum"><a name="Page_72" id="Page_72">-72-</a></span></p> -<p>A szürdolmányosok orvul támadtak. Nyugodtan jöttek keresztül a -nagy vásártéren, a palotai utczán és a belső piaczon. Nem szóltak, -nem beszéltek, nem árulták el magukat és tervüket. A hol most a -takarékpénztár áll: a mellett azon a meredek lejtőn jöttek le. A -mint leértek: ott van már Verner András uram vendéglője. A -mezőföldi nemességnek senki se adott hirt. Ők maguk őrt és -hirmondót állitani elfeledtek. Könnyelmüek voltak. Elgondolhatták, -hogy a szent-gáli nemesség a csuffátételt boszulatlanul nem -hagyja.</p> -<p>De talán mégis jobb volt igy. Sok ember élete esett volna -áldozatul, ha ők is készen vannak a harczra. Nem jó dolog fokozni a -virtust.</p> -<p>Hirtelen és váratlanul, mint a villám, ugy csaptak a támadók a -földszinten mulatókra. Csapost, pinczért, szolgákat, cselédeket -félretaszitottak s mentek egyenesen az ivóterembe.</p> -<p>Legelőször utjokba estek a czigányok. Ott muzsikáltak az ajtó -mellett. Egy termetes szent-gáli nemes először is a nagybőgőt -ütötte agyon. Ez volt a nagy szerszám utolsó hangja. Retteneteset -durrant. A bőgős elvágta magát a padlón.</p> -<p>– Jaj, meghaltam!</p> -<p>Erre még nevettek a nemesek, támadók, támadottak egyaránt. Pedig -a szegény bőgősnek az a szerszám az ekéje, talyigája, -kenyérkeresője.</p> -<p>Azután szó nélkül elkezdték ütni a mulatókat. Súlyos az a -gyertyánfa-husáng. Csontot tör mindenütt. Csak ugy zuhogott. Csak -ugy csattogott az ütés. No hiszen <span class="pagenum"><a name= -"Page_73" id="Page_73">-73-</a></span> rettenetes káromkodás és -jajgatás lett most pillanat alatt. A mezőföldi nemesek felugráltak, -székkel, asztallal, kézzel, puszta ököllel védték magukat. Egy-egy -erősebb nemes föl se vett egy-két ütést, puszta kézzel rohant -ellenfelének s irtózatos dulakodásban vagdalták egymást földhöz s -fojtogatták egymást halálig.</p> -<p>Mulatságos jelenet is akadt. Más időben nevette volna az ember. -A szegény primás czigány egy nagy sütőteknőt boritott magára a fal -tövében. Ott birkóztak, ott tipródtak fölötte végig. A haja szála -se görbült meg. Még hegedüjét is megmentette. Ugy meghuzta magát a -sütő teknőalatt.</p> -<p>Elvégre győztek a szent-gáliak. Sokan voltak. Uj meg uj csapat -jött verekedni. A sebesültek kivánszorogtak, uj erők jöttek -helyükbe. A mezőföldieknek nem volt segitségük.</p> -<p>A földszinten levők tökéletesen elvesztették a csatát.</p> -<p>De mi történt az emeleten?</p> -<p>Az emeleten – valljuk meg igazán – harczrakész, vérontásra -elszánt, halálra vakmerő ember kevés volt. Talán apámon és Csörgey -Ferkón kivül senki. Talán ő bennük is csak azért támadt föl a -virtus, mert a többi nemes atyafi csak bennük bizott.</p> -<p>Miért is rohantak volna vakon a veszélybe? Nem a hazát kellett -megmenteni, nem Szigetvárát védelmezni. A tisztujitásnak is vége. -Azon most már változtatni ugy sem lehet. Három esztendeig most már -ugyis Kocsi-Horváth Sámuel lesz az első alispán. Nem is éppen rossz -ember, vérünkből való, csak labancz ne <span class= -"pagenum"><a name="Page_74" id="Page_74">-74-</a></span> lenne. De -még talán a becsület se forog koczkán. Mi harminczan vagyunk, a -szürdolmányosok háromszázan. Mindegyikünkre tiz ellenfél jut. -Átkozott rossz arány. Ily harcz elől félreállani nem becsületbeli -dolog. Inkább okosság és kötelesség. Lám, tizenkét év előtt, -1828-ban, mi vertük szét az ellenpárt táborát, pedig abban voltak a -szentgáliak is. Maga a Herkules erejü Eötvös Ferencz háromszáz -nemest hajigált le a püspökkert mélységeibe, mégse vesztette el -becsületét a legyőzött párt. Ha az az atyánkfia köztünk volna. De -két év előtt eltemettük. Mit vitézkedjünk mi életre-halálra?</p> -<p>S ha még volna alkalmas kezebeli! Kanál, villa, pipaszár semmit -se ér gyertyánfa-husáng ellen és szürdolmány ellen. S ha legalább a -vitézlő rendek fele fiatalabb erőkből állana!</p> -<p>Mit csináljunk?</p> -<p>Kenessey György azt kérdi apámtól:</p> -<p>– Lajos, megtudjátok-e állitani a szentgáliakat?</p> -<p>– Nem igen hiszem, György bátyám. Nincs mivel. Körülnéztem s nem -találtam mást, mint egy szobabeli seprőnyelet. Suhintottam vele -egyet s nyomban kettétörött a közepén. Hitvány fenyő. Ezzel nem -boldogulok, más meg nincs. Ha Ferkóval egy-két embert megfojtunk -is, a többi utóbb mégis elnyom.</p> -<p>Ez alatt folyton-folyt a halálos dulakodás a földszinten. De -egy-két szürdolmány a lépcső alján is mutatkozott már. -Föl-fölnézett az emeletre s megint eltávozott. Bizonyosan társakat -keres a rohamra.</p> -<p>Az ebédlő terembe az urak közé szorult Verner <span class= -"pagenum"><a name="Page_75" id="Page_75">-75-</a></span> uram is, a -vendéglős. Sváb ember, se németül, se magyarul nem tudott jól -beszélni. De jajgatni magyarul is, németül is jól tudott.</p> -<p>– Jézus Mária Szent József! Mindenemnek vége. Koldussá leszek. A -duhajok, a zsiványok, a betyárok mindent összetörnek. Asztalt, -széket, edényeket, még a söntést is. Ki fizet most már? Száz forint -a károm, de bizony ezer is. Sobrik, Milfájtok, Mógorok mind. -Elviszik még az evőeszközöket is.</p> -<p>Hát bizony a sváb kocsmáros sehogy se akart vitézkedni. Pedig ő -volt a háziur. De azért igaza volt. Ő se nem magyar, se nem nemes. -Mi köze a nemesség villongásaihoz? Ha beleszól: ugy agyonütik, mint -a legyet.</p> -<p>Hanem a mint meghallotta apámnak és Kenessey Györgynek -szóváltását: okos gondolata támadt.</p> -<p>– Tekintetes urak, nemzetes urak! Mi menjünk a benyilóba. -Beleférünk mind. Csukjuk be az ajtót, tegyük eléje az ágyat, -székeket, asztalt. Oda be nem törnek a zsiványok. Az alatt majd -csak félreverik a harangot.</p> -<p>Jó tanács volt, nyomban megfogadták a nemes urak.</p> -<p>A nagy étteremből nyilt egy szoba, hálószobának berendezve. -Vastag tölgyfaajtaja régi bakonyi szokás szerint. Oda vonultak az -urak. Alig fértek el a kis szobában. Állni, tolongani, szorulkodni -kellett mindenkinek. Az ágyat, asztalt nem is rakták az ajtó elé, -hanem maguk tartották az ajtót vállaikkal. Nádasdy Lajos, Pósa -József, a sánta Kaszás Bálint, Boda András: <span class= -"pagenum"><a name="Page_76" id="Page_76">-76-</a></span> e nevekre -különösen emlékszem. Első sorban ezek voltak az ajtóőrzők.</p> -<p>Verner uram, a vendéglős, a legnagyobb tökéletességre vitte a -menekülést. Meg se állt addig, mig az ágy alá be nem fekhetett. Ott -is a fal tövébe. Egy nagy véka tojás volt az ágy alatt, még azt is -maga elé huzta.</p> -<p>Nagy, siralmas nevetség lett utóbb ebből.</p> -<p>Az étterem hát kiürült. Nem maradt benne teremtett lélek. Az -asztal teritve, a tányérok és evőeszközök rendben, boros és vizes -üvegek az asztalon nagy számmal. Kalapok, gucsmák és felső ruhák a -fogasokon. Az ablakdeszkák, mint emlitettem már, tele -tajtpipákkal.</p> -<p>Csak ketten maradtak a leendő csatatéren. Apám és Csörgey -Ferkó.</p> -<p>Miért nem menekültek ők is a többivel?</p> -<p>Nagyon nehéz ezt megfejteni.</p> -<p>Tizenöt, husz év mulva egyenesen megkérdeztem apámat. Nem igen -tudott felelni, gondolkodott.</p> -<p>– Alig tudnám én azt megmondani. Fiatal voltam, biztam magamban -vagy talán rösteltem elbujni. Csörgey Ferkó is mindig legénykedett -előttem, talán nem akartam mögötte maradni. De hát igazán most se -tudom, akkor se tudtam, miért nem álltam félre.</p> -<p>Ezt felelte.</p> -<p>Igaza lehet. Nemesi czimerünkben két hátulsó lábán álló párducz -van, de nem kardot, hanem buzakalászt tart a kezében. Szelid tehát, -mint a buzakalász, de <span class="pagenum"><a name="Page_77" id= -"Page_77">-77-</a></span> azért erős és vad, mint a párducz. -Legalább őseim virtusát jól jelzi ez a czimerkép. Jámborság és erő. -Apámtól magától függött, hogy meneküljön. Ha fél, ha menekülni -akart: nyugodtan teheti. Nem akart, mert nem félt.</p> -<p>Ketten álltak ki hát a lépcső tetejére: apám és Csörgey.</p> -<p>Csörgey rettentő dühben volt. Szilaj természete nem tudott -nyugodni. Még senki se bántotta, még az se volt bizonyos, birokra -kerül-e, élet-halál harczra kerül-e a sor, de már fogai csikorogtak -az indulat hevében. Toporzékolt, mint a szilaj ló. Várta, mi -következik, de még se tudott várni.</p> -<p>Öt-hat-tiz szürdolmány mutatkozott a lépcső alján. Csörgey ugy -nézett rájuk, mint a tigris. Ökleit szorongatta, mintha már -összemorzsolná ellenfelét. Fogai közül sziszegve ezt mondja -apámnak:</p> -<p>– Lajos, ha nem most szabadultam volna ki a hosszu fogságból: -izekre szaggatnám ezt a népet magam.</p> -<p>Apám az ablakon át lenézett az udvarra. Vékony hasogatvány fa -volt ott egy halom. Nyers, szivós, erős, eltörhetetlen, sulyos.</p> -<p>– Hejh, Ferkó, ha ebből a fából egy-egy darab volna a -kezünkben!</p> -<p>A szürdolmányok tétovázni kezdtek. Fölmenjenek-e a lépcsőn? -Kemény nézéssel nézték azt a két alakot ott a lépcső tetején.</p> -<p>Ketten vannak. Senki sincs mögöttük. Semmiféle fegyver vagy -ütleg nincs a kezükben. Mégis ott <span class="pagenum"><a name= -"Page_78" id="Page_78">-78-</a></span> vannak, mégis bátran, -nyugodtan, mereven várják a a támadókat. Miben biznak? Talán -emberfölötti erejük van? Talán nem is nemes emberek?</p> -<p>De azok. Jól látják, hogy nemes emberek.</p> -<p>Apám szőke, fiatalos piros arcz, de már hosszu bajuszszal. -Középtermet, de rettenetes karok és vállak. Gucsmája szemére huzva, -nagy ezüstgombos dolmánya végig begombolva. Szeliden, nyugodtan -várja a támadókat.</p> -<p>Csörgey fekete, kerek arcz, kissé himlőhelyes. Bajusza tömöttebb -és rövidebb, de nyalkán pödrött. Az ő dolmánya sima ezüstgombos, de -szétvetve, be se gombolva. Nagy csokorra kötött nyakkendője -libeg-lobog. Gucsmáját ő is a szemére vágja. Fekete szemeivel, -fekete arczával kegyetlen nézése olyan, mint a sötét éjszaka. -Ökleit csikorogva szoritgatja össze.</p> -<p>A szent-gáliak vagy huszan gyülnek össze a lépcső alján s -megindulnak fölfelé.</p> -<p>Apám kiadja a vezényszót:</p> -<p>– Ferkó, egy-két ütést föl se végy. A legelsőtől, a kit közel -érünk, együtt vegyük el a husángot. Ha már egy van, mindjárt -meglesz a másik is. A többit tudod.</p> -<p>Némán jöttek fölfelé a szent-gáliak. De a mint csak három-négy -lépcső volt már köztük: egyik fölkiált:</p> -<p>– Hát ti kik vagytok? Hogy mertek ti előttünk megállani?</p> -<p>S káromkodott szörnyüt.</p> -<p>Apám felelt:</p> -<p>– Gyertek csak közelebb, mindjárt megtudtok mindent. -<span class="pagenum"><a name="Page_79" id= -"Page_79">-79-</a></span></p> -<p>Bizony, mi tagadás benne, apám káromkodása se vallott szégyent a -szürdolmány előtt. Akkor már ő benne is föltámadott a vadállati -virtus, a harczos indulat. Hiszen szemközt volt már a támadó.</p> -<p>De hiába támadott föl e pillanatban. Csörgeyre tekint, de -Csörgey nincs sehol.</p> -<p>Eltünt, mint a lehellet.</p> -<p>Mi történt? Nem tünődhetett rajta. Nem volt idő. A védelmi -tervet meg kellett változtatni. Pedig nagyon gyorsan. A -lépcsőfeljárás széles védelméhez két ember kell. Két erős ember. De -most már csak maga van. Ha rögtön elkap is egy husángot s ha -egy-két embert letaszit is: a többiek elférnek mellette, hátulról -kerülnek, hátulról támadnak s akkor mindennek vége. S a -szent-gáliak is erősek, bátrak, most már vérittasak is.</p> -<p>Apám rögtön ott hagyja a lépcső tetejét s gyorsan bemegy az -étterembe. A benyiló szoba ajtaja mély fülke, az ajtó a hálószoba -oldalon van. Bemegy a fülkébe s beszól az atyafiakhoz.</p> -<p>– Ereszszetek be, magam vagyok, Csörgey eltünt, nyakamon a -szent-gáliak.</p> -<p>Tizen is kiáltották belülről:</p> -<p>– Nem eresztünk, nem tudjuk, ki vagy. Ide be nem jön az isten -fia se.</p> -<p>Azonban utána berohantak rögtön a szent-gáliak. Tele lett velük -a terem. A zajt, dobogást, káromkodást, csörömpölést jól hallották -a benyilóban levők. Apám csak nézte a duló hadat.</p> -<p>Őt ott a fülkében nem vették észre első pillanatban. -<span class="pagenum"><a name="Page_80" id= -"Page_80">-80-</a></span> Mert az ablakokban a tajtpipákat vették -észre. Ez volt menekülése. Mind oda rohantak. A tajtpipákat siettek -a szürdolmányok rejtekeibe eldugni.</p> -<p>A tajtpipa bizony hadi zsákmánynyá lett. Nem is került meg -belőle soha egy se.</p> -<h3>V.</h3> -<p class="summary">(A hadi zsákmány. – Apám menekülési terve. – Nem -sikerül. – Südit megragadja és védő pajzsként használja. – Apám -elkeseredik. – Ott terem a segitség. – Verner uram siralmas -helyzete. – A rettenetes Csörgey Ferkó. – Békesség lett. – A kis -Verner-lány hozta a segitséget. – A Bakonyon tuli nemesség tanyája. -– Mi történt ott? – Vámosi Saáry Gergely.)</p> -<p>El ne itéld érte, késő nemzedék, a királyi vadászokat. Lopni, -csalni, csempészni utálatos; hadi zsákmányt hóditani dicsőséges. -Igy tanitja a világok krónikája s a nemzetek története. Ez az ősi -szokás. Ez a virtus. Hogy szerzi király a várát? Hogy szerzi -koronáját? Hogy szerzi országát? Azt hiszed: talán szépen kéri, -igaz áron kapja, becsületes uton szerzi? Azt hiszed: örömest adják -neki? Királyi közjegyző elé járulnak, szépen megalkusznak s -közegyetértéssel elhatározzák, hogy az egyik szerződő fél legyen -király, a ki parancsol és dobzódik, a másik pedig a szolga, a -hitvány eb, az igás barom, a ki szenved, nyomorog, halálig -dolgozik, mindenét a másiknak adja s a mellett még imádja is, -dicsőiti is azt a másikat?</p> -<p>Oh, balgatag lélek, hidd el nekem, az a királyi vadász okosan -cselekedett, a mikor a tajtpipákat zsebre <span class= -"pagenum"><a name="Page_81" id="Page_81">-81-</a></span> rakta. -Lásd, az ezüst evőeszközökhöz kis ujjal se nyult. Mert most ugyan -duhaj volt, de azért nemes ember volt.</p> -<p>Apám azonban elgondolta ott az ajtónyilás fülkéjében, hogy a -tajtpipák egyszer csak elfogynak, a szürdolmányoknak nem lesz egyéb -dolguk, körülnézegetnek a szobában s akkor őt mégis csak meglátják -s a veszedelmet kikerülni még se lehet.</p> -<p>Elejét kell venni a bajnak.</p> -<p>Két lépéssel kiebb lépett s irtózatos gyors ugrással s testének -egész sulyával neki ugrott a tölgyfaajtónak, hogy azt balvállával -befeszitse. Erőmérkőzés volt ez akkor a fiatal nemesek közt. A -váll-ütés. Lovat, ökröt, bikát is föl tudott egyik-másik erős -legény dönteni. Apám gyakorlott volt ebben. Bizton hitte, hogy az -ajtó minden vas-závárja összetörik s vagy beszakad az ajtó vagy -legalább enged akkora nyilást, a melyen ő befér.</p> -<p>Csak félig sikerült a vakmerő terv.</p> -<p>Az ajtót s az ajtótámasztó öt-hat nemes atyánkfiát ugyan a nagy -zuhanás betaszitotta, a závárok is összetörtek s féltestével apám -be is tudott nyomakodni, de azután tovább nem is tudott hatolni. -Ijedtség támadt s hatalmas sivalkodás tört ki a bentlevők közt. Azt -hitték, a szent-gáliak akarnak betörni.</p> -<p>– Szoritsd az ajtót!</p> -<p>Tizen is ugrottak oda s ujult és fokozott erővel szoritották -vissza a bezuhant ajtót. Nagyobb erővel, mint az apámé. Az -ajtósarkok vasai kiállták a vihart s a tölgyfaajtó is kiállta. -<span class="pagenum"><a name="Page_82" id= -"Page_82">-82-</a></span></p> -<p>Most jutott már apám abba a helyzetbe, a melyet »szorult -helyzetnek« nevez a szólás-mondás. Fél keze, fél lába, fél melle -belül s csak a másik fele kivül, védtelenül a vérszomjas ellenfél -előtt.</p> -<p>Ez az ellenfél pedig a nagy zuhanás és rivalgás hangjára menten -oda nézett s pillanat alatt átlátott mindent. Sietett is oda, hogy -apámat agyonverje, a szobát megostromolja s a menekülőket -elpusztitsa.</p> -<p>Hát hiszen egyszer meg kell halni.</p> -<p>A végső veszélytől, ha csak távolról fenyeget, Herkules is fél, -de ha már a nyakába szakadt: az apám se ijedt meg.</p> -<p>Hiszen ez még most is csak nemesi virtus. Hol vagyunk még a -haláltól?</p> -<p>Magas, hórihorgas, szürdolmányos férfi ugrott apámhoz s a -kezében volt sulyos czelőkével apám fejéhez sujtott. Csak annyit -mondott:</p> -<p>– Itt is van egy!</p> -<p>Apám jobbkeze szabadon volt. Az ütést félreháritotta, a czelőke -ki is esett a támadó kezéből s mialatt egy szempillantás -elmulhatott volna, vasmarkával megfogta a támadó szürdolmányát a -mellén s annál fogva magához rántotta, mint a patkányt. Akkor aztán -ő is felelt.</p> -<p>– Én még, héjh, nem a tietek vagyok, a ki fölmarkolt benneteket -a világra. Még előbb beszélgetünk egy kicsit egymással.</p> -<p>Ellenállhatatlan erőt érzett a karjában. Amugy is sokkal erősebb -volt, mint amazok egyenként, most pedig a fékezhetetlen düh -megtizszerezte erejét. <span class="pagenum"><a name="Page_83" id= -"Page_83">-83-</a></span></p> -<p>Támadója először karjait akarta kiszabaditani s vonaglott velük -erősen.</p> -<p>Nem lehetett. A vas nem szorit erősebben, mint a hogy apám fogta -a szürdolmányt. A támadó karjai a szürdolmány alá szorultak. A szür -pedig nem enged semmiféle erőnek, csak a tűznek, villámnak.</p> -<p>A támadó fájdalmas hangon kiáltott társaihoz:</p> -<p>– Szabaditsatok meg atyafiak!</p> -<p>Társai oda rohantak s kisérletet tettek kiszabaditására. -Egyszerü módja lett volna apámat agyonütni vagy vaskezét -letörni.</p> -<p>Nem lehetett. A fülkében sehogy se fértek hozzá. Hiszen a -szorultság következtében apámból ugy is csak a fele embert -látták.</p> -<p>Südi volt a neve annak a szerencsétlen szent-gáli nemes -atyánkfiának, a ki apám kezei közé került. Apám pedig, mikor ártó -szándékkal közeledtek feléje, paizs gyanánt használta Südit s ugy -lobogtatta maga előtt, mint a kisasszony a zsebkendőt.</p> -<p>Még egy keserü kiáltás tört ki Südiből.</p> -<p>– Végem van! Gyertek már segiteni, ha van istentek!</p> -<p>– Még nincs véged, atyafi. Hanem ha torkod megszoritom, de azt -meg ne várd. Beszélj okosan duhaj feleiddel.</p> -<p>Az embernek nem volt kedve okosan beszélni. Nem volt kedve -sehogy se beszélni. Hiszen se eleven nem volt már, se holt. -Kékült-zöldült. Ha a vasmarok nem tartja: már összeesett. -<span class="pagenum"><a name="Page_84" id= -"Page_84">-84-</a></span></p> -<p>De a támadó sereg jól megértette apám szavát. Tanakodott is, mit -csináljon. Egyik a seregből oda rivalt apámhoz, de jó távolról:</p> -<p>– Ereszd el azt az embert, mert meghalsz!</p> -<p>Apám a legnagyobb dühben elnevette magát:</p> -<p>– Vedd el tőlem, bivaly!</p> -<p>Egy szent-gáli nemes megcsóválja a fejét s elkeriti a szentek -keserü miatyánkját.</p> -<p>– Fejsze kell ide, atyafiak!</p> -<p>Hárman is futottak kifelé, hogy fejszét teremtsenek. Jól -hallotta, jól látta ezt apám.</p> -<p>Hát fejsze is lesz. Hát meg kell dögleni. Hát elvégre győznek a -szürdolmányosok. Jól van, ugy kell lenni, többen vannak, győzniük -kell.</p> -<p>Mégis elkeseredett egy pillanatra.</p> -<p>Nem az élet miatt, nem is a halál miatt, még csak nem is az -otthon hagyott ifju, szép feleség miatt. Hanem a miatt, hogy ő a -benyilóban szorongó atyafiai miatt viaskodik, azokért áldozza föl -magát, azokat védelmezi s azok a fél ajtónyiláson át jól látják már -őt s jól értik, mi vég fenyegeti, még se eresztik maguk közé s -mégis veszettül szoritják azzal a tölgyfaajtóval.</p> -<p>Egyik atyafiának, Pósa József mező-szent-györgyi birtokos -társának nem is tudott emiatt megbocsátani soha.</p> -<p>Isszonyu volt az a tölgyfaajtó-szoritás. Apám nem tudta a -halálos tusakodásban, mi baja kezdődik, de érezte, hogy ereje már -nem sokáig tart. Lélekzete elkezdett nehezedni. Mintha fojtogatnák. -<span class="pagenum"><a name="Page_85" id= -"Page_85">-85-</a></span></p> -<p>Mi lehet ennek oka?</p> -<p>Egyszerre csak veszi észre, hogy a földszinten megszünt a -tusakodás. Csendesség van.</p> -<p>A szürdolmányosok is ott a nagy étteremben, mintha csöndesedni -akarnának.</p> -<p>Nehéz, szabályos lépések zaja hangzik az emeletre vezető -lépcsőkről.</p> -<p>És csak megjelenik ám a teremben Kocsi-Horváth Sámuel, az első -alispán s Szent-király-szabadjai Rosos István, a főjegyző. -Diszruhában mind a kettő s mögöttük két vármegyei huszár, teljes -diszben, kardosan, tarsolyosan, forgós csákóval.</p> -<p>Csend és békesség lett azonnal.</p> -<p>Az alispán is intézett egy-két szót a támadó nemesekhez, a -főjegyző is tartott ragyogó beszédet, de mindezt miért közölném? A -sulyos szenvedéseken, a beszaggatott fejeken, a duhaj virtuson ezek -már nem tudtak változtatni. A támadó nemesek látták, hogy az ő -főemberük a két közbenjáró, ma választották meg őket, tehát -elcsillapodtak, békességre léptek.</p> -<p>Apám is eleresztette Südit, a kibe alig tudtak lelket verni s a -benyiló ajtaja is kinyilt s ezzel apám is kiszabadult rettentő -helyzetéből.</p> -<p>Zöld karikákat hányt mind a két szeme s alig tudott elég -lélekzethez jutni. Erős mellén feszült az ezüstgombos dolmány, -sietett is azt a dolmányt felgombolni. Akkor nézett a -gombjaira.</p> -<p>Azok a vastag ezüstből készült, sodrott ezüst lánczczal -körültekert hatalmas gombok papirossá lapultak <span class= -"pagenum"><a name="Page_86" id="Page_86">-86-</a></span> mellén. -Micsoda nyomás lehetett az! Mintha üllővason nagy pőrölylyel verték -volna laposra azokat a gombokat. Most is megvan belőlük néhány -darab. Megnézheti mindenki.</p> -<p>És micsoda mellkas volt az, a mely nem tört össze ilyen -nyomásra! Évtizedekig emlegették az esetet mind az egész -vármegyében.</p> -<p>A mikor már a benyilóba szorult nemes atyafiak mind kijöttek a -nagy terembe, valaki valami keserü, fájdalmas nyöszörgés hangját -hallotta onnan a benyilóból.</p> -<p>Mi ez? Ki haldoklik itt?</p> -<p>Benéznek, keresik a hangot. Sehol semmi nyoma. Az ágy is -összetiporva, leszakadva. A benszorultak nem fértek el másként, az -ágyra is annyi állt, a mennyi ráfért.</p> -<p>Ám az ágy alatt volt Verner András uram, a vendéglős. Még a -rászakadt ágy sulyát talán elbirta volna, de ott volt az istentelen -nagy véka tojás is. Az mind összetört, s nyulós, sárga-fehér nedve -özönvizzel fenyegette a jó sváb házigazdát. Szeme-szája, haja, -minden ruhája tele lett tojással. Ha idején észre nem veszik: -belefullad a tojásba.</p> -<p>Százféle adoma készült esetéből.</p> -<p>Hanem hát még se lett egészen vége a virtusnak. Hátra volt még -Csörgey Ferkó, a szilaj és erős Csörgey Ferkó.</p> -<p>Nem azért tünt ő el s nem azért hagyta ott magát apámat a lépcső -tetején, mintha félt vagy megijedt volna. Kész volt ő verekedésre -mindig. Hanem józan, gyakorlati <span class="pagenum"><a name= -"Page_87" id="Page_87">-87-</a></span> elve volt hozzá. Inkább ő -üssön agyon valakit, mint őt üsse agyon valaki. Ez volt az ő józan -elve.</p> -<p>Ámde ehhez kezebeli is kell, ha sok az ellenség. De kezebeli -nincs. Amiből ugyan nem az következik, hogy most már ne -verekedjünk, hanem az, hogy kezebelit szerezzünk. Benézett hát a -folyosón valami félreeső zugba. Látta, onnan ügygyel-bajjal föl -lehet jutni a padlásra. Nos hát föl a padlásra! Lehetetlen, hogy a -padláson valami alkalmas czelőkét, husángot, vasrudat vagy effélét -ne találjon.</p> -<p>Talált is valami mestergerendát vagy födélfát, de előbb -mindenféle összerovásból ki kellett szabaditani. De azután jött -nagy hirtelen s hozta magával rettenetes fegyverét. Akkora volt -mint egy táviró-oszlop. Nagyobb volt, mint Herkules buzogánya, -nagyobb volt, mint a négyökrös szekér nyomórudja. Ugy pörgette a -kezében mint a motollát.</p> -<p>Veszett ló módjára rontott be az étterembe. Egyenesen az -apámhoz.</p> -<p>– Itt vagyok Lajos komám! Van-e még szürdolmány a világon? Mert -megeszem ma mind!</p> -<p>S olyan káromkodást csörditett bele a türelmes levegőbe, hogy -elszédült tőle mindenki.</p> -<p>Az alispán szólt először. Ő találta meg az általános elbámulás -közepette először az alkalmas hangot.</p> -<p>– Ne bolond, ne! Ökör mász be kentekhez! Mit akar itt, -öcsémuram, azzal a nagy gerundiummal?</p> -<p>Csörgey Ferkó csak most vette észre az alispánt és a főjegyzőt s -a vármegye két huszárját. De a jól ismert <span class= -"pagenum"><a name="Page_88" id="Page_88">-88-</a></span> bizalmas -hang is megütötte fülét. Ez a hang van otthon nemes emberek -közt.</p> -<p>»Ökör mász be kentekhez«.</p> -<p>Ez tul-a-dunai mondás. Akkor alkalmazzák, a mikor valaki jel -nélkül, kopogtatás nélkül, nagy sebbel-lobbal, nagy dirrel-durral -ront be a szobába s azt se mondja: jó napot; – azt se mondja: ki -lova fia.</p> -<p>Az igaz, hogy Csörgey Ferkó nem is azért toppant oda, hogy jó -napot kivánjon. Hanem azért, hogy azzal a nagy mennykő nyomóruddal -kidöntse a falat s a szent-gáli nemeseket kiszórja az utczára.</p> -<p>No de most már itt legalább meglett a békesség s a -szürdolmányosok az emeletről lehuzódtak s az udvarból és az -utczáról is eltakarodtak. Ott hagyták a sok bevert fejet s a sok -összetört kezet-lábat.</p> -<p>De hát hogy jött oda oly hirtelen, oly váratlan, oly kellő -pillanatban, oly csodálatos módon az alispán?</p> -<p>Ennek bizony története van.</p> -<p>A költő könnyen végzi dolgát. Deus ex machina. Hipp-hopp ott -legyek, a hol akarok. A költő és mesemondó igy csinál. De én igaz -történetet beszélek s urát kell adnom mindennek.</p> -<p>Mondtam már, hogy a kis Verner-leánynak szerepe lesz a -virtusban.</p> -<p>Ennek a kis leánynak volt még legtöbb esze. Ez nem vesztett el -belőle semmit.</p> -<p>A mint az uraknak fönt az emeleten hirt adott a földszinten -folyó vérengzésről, ismét lefutott a lépcsőn. Látta, hogy minden -ember fejét vesztette. <span class="pagenum"><a name="Page_89" id= -"Page_89">-89-</a></span></p> -<p>Keresztülfurakodott a dulakodók lábai között, ki az udvarra. Őt -nem bántotta senki. Ki bántana tizennégy esztendős gyönyörü -leánykát?</p> -<p>Az udvar belső oldala a várhegy sziklából áll. Ugy -házmagasságnyira azelőtt is föl szoktak mászkálni a gyerekek. De -följebb nem. A kis leány most fölmászott a várhegy tetejébe, a -sziklák magasába.</p> -<p>Istenkisértés volt. Sohase járt ott még halandó ember. Azt a kis -leányt az angyalok őrizték. Nem lett semmi baja.</p> -<p>Fönt a várban bemászott a kis kertbe, onnan egy magánház udvarán -át az őrtorony-utczába. Az utcza végén az első ház a kanonoké, a -második ház az öreg vármegyeház. Berohant a bolthajtáson, rá se -nézett a kapuőrségre, föl egyenesen az emeletre az első alispánhoz. -Szerencsére ott találta. Akkor akarta levetni tisztujitási -diszruháját. Kezet csókolt neki. És sirva és lelkendezve -elpanaszolta, mi folyik lent az ő vendéglőjükben:</p> -<p>– A szent-gáli urak agyonvernek mindenkit. A mezőföldi nemes -urakat mind megölik. A papát is megölik!</p> -<p>Nos, hát igy került oda az alispán alkalmas pillanatban.</p> -<p>Verner András uram vendéglőjében hát békesség lett. Az emeleti -nemes urak is megnyugodtak. Egyéb komoly bajuk nem is lett, mint -az, hogy a nagy ijedtség után nem tudtak pipára gyujtani.</p> -<p>A szent-gáli atyafiak virtusa azonban még mindig nem lohadt le. -<span class="pagenum"><a name="Page_90" id= -"Page_90">-90-</a></span></p> -<p>A mikor már mind az utczán voltak, valaki elkiáltotta bolond -ésszel:</p> -<p>– Gyerünk az Angyal-vendéglőhöz. Tanitsuk meg a Pápa-vidékieket -is. Ők is dulták a mi táborunkat.</p> -<p>Tetszett a szó s megindultak nagy sereggel, nagy zajjal. Még -gucsmájuk mellett is megigazitották a cserfalevelet.</p> -<p>De bizony ott nem volt a virtusra jó alkalom. Pápa vidéke a két -Puzdor-testvér vezetése alatt állt. Nagy birtoku, bátor, eszes -férfiak. A Somlyó-vidéki nemesség is ott volt s annak vezére Vámosi -Saáry Gergely, Puszta-Miske ura.</p> -<p>Ők már tudták, mi folyik Verner András uram vendéglőjében. Az -orditás, káromkodás, jajveszékelés kihallatszott az utczára. -Járó-kelők mindent hallottak s mindent megtudtak. Akadt köztük több -is, a ki hirt adott az Angyal-vendéglőbelieknek.</p> -<p>Odaérnek a szent-gáliak az Angyalhoz.</p> -<p>A nagykapu be van zárva. Hiába döngetik, nem nyitja ki senki. -Erős kapu, be se lehet dönteni. Az ablakokra kerülnek. Az ablakokon -erős vasak. Azokat kifeszegetni nem volna könnyü munka.</p> -<p>De nem is lenne tanácsos. Az ablakok a vasak mögött nyitvák. De -minden ablakdeszkán három-négy puska csöve fekszik. S az a -puskacső, ki egy lyukon, ki két lyukon át a szent-gáli atyafiakat -nézi.</p> -<p>Furcsa nézése van annak a puskacsőnek, a mikor az ember orrára -van irányozva. Hideg és sötét, de gonoszabb a tigris nézésénél. -<span class="pagenum"><a name="Page_91" id= -"Page_91">-91-</a></span></p> -<p>Nem beszél az a puskacső, de mégis mond eleget. Akár a -mennydörgős mennykő. Szereted, nemes atyánkfia, az életedet? No hát -pusztulj innen a közelemből, mert pillanat alatt holt emberré -teszlek.</p> -<p>Valami effélét mond némán az a puskacső.</p> -<p>De ezt hangosan is megmondja Puzdor Ferencz. Onnan a nyitott -ablakból, harsány hangon beszél:</p> -<p>– Szent-gáli nemes atyafiak! Elmenjenek innen kigyelmetek -békességgel, mig jól van dolguk. Mert ha zenebonát akarnak -kigyelmetek, hát akkor mi is másként beszélünk.</p> -<p>Okos szó. Hajlott is rá, a ki meghallotta. Széledezni is kezdtek -a szent-gáli atyafiak. Nem volt kedvük itt semmi viaskodáshoz.</p> -<p>A vendéglő nagy udvara kőfallal van bekeritve. A -Jeruzsálem-hegy-szikla felől is, a Séd-viz felől is. De a kőfal -mellett gyalogszerrel a viz partján is el lehet menni, a -Jeruzsálem-hegy tövében pedig a kőfal mellett kis utcza is van.</p> -<p>Akadt néhány nyugtalan vérü szürdolmányos, a ki körüljárta a -kőfalat, vajjon nem lehetne-e azt megmászni s igy a Bakonyon tuli -nemességet hátulról megrohanni?</p> -<p>Az utcza felől senki se kisértette meg.</p> -<p>De a Séd-vize felől tizen-huszan kisérletet tettek. Szomoru lett -a vége. Egy puskadurranás hangzott el a vendéglő emeletéről s az -egyik vakmerő támadó, a ki már a fal tetejére jutott, holtan bukott -be az udvarba.</p> -<p>Ez a lövés minden virtusnak véget vetett. <span class= -"pagenum"><a name="Page_92" id="Page_92">-92-</a></span></p> -<p>Mégis csak jobb a béke, mint az oktalan háboru. Nyomban belátta -mindenki s ezen tul a haja szála se görbült meg senkinek. Mind a -két tábor hazament békességgel.</p> -<p>Ki lőtt?</p> -<p>Ez volt a kérdés egy-két napig.</p> -<p>Ráfogták Saáry Gergely táblabiró úrra, a Somlyóvidéki nemesség -vezérére.</p> -<p>Jól ismertem. Atyafi ember volt. Kemény, ős, kurucz nemes. Sas -tekintettel, himlőhelyes sötét arcczal, hatalmas fejjel és -vállakkal.</p> -<p>Nemzetsége régi, hires nemzetség Veszprémvármegyében. Tele van -elszaporodott ivadékokkal Vámos, a népes, nagy nemes falu. Innen -ered a nemzetség.</p> -<p>Saáry Gergely bátyánknak egyik őse Gyulaffy-leányt vett el -feleségül. Ez a leány a világ első hősének, Gyulaffy Lászlónak, -volt egyik kései unokája. Ez a Gyulaffy volt az első és legdicsőbb -kurucz. Ennek vére meglátszott még Saáry Gergely bátyánkon.</p> -<p>Ezért is fogták rá, hogy bizonyosan ő lőtte agyon a támadót. Nem -hiszem, nem is bizonyult be soha.</p> -<p>Pedig utálta a labanczot, németet, pecsovicsot minden -alakjában.</p> -<p>Ezelőtt negyvenhat esztendővel elkergettük a német zsandárokat s -szerveztünk helyettük pandursereget. A fölött folyt a vármegye -gyülésén a tanácskozás: hány pandurt állitsunk s minő ruhával és -fegyverrel szereljük föl?</p> -<p>Saáry Gergely is ott ült a nagy zöld asztal mellett. Fölállt -szólásra: <span class="pagenum"><a name="Page_93" id= -"Page_93">-93-</a></span></p> -<p>– Az a javaslatom, nemes vármegye, hogy állitsunk föl ötezer -pandurt s lássuk el jól fegyverrel s tanitsuk ki őket -katonásan.</p> -<p>Az elnöklő főispán Eörményesi báró Fiáth Ferencz volt. Udvari -ember. Meghökken a javaslatra. A szivek és lelkek különben is -nyugtalankodtak akkor. Oda fordul Saáry Gergelyhez.</p> -<p>– Nem értem, nem értem. Indokolja a tekintetes úr, mit akar -azzal a nagy fegyveres erővel.</p> -<p>Nyugodtan felel az öreg kurucz.</p> -<p>– Abból indulok ki, tisztelt közgyülés, hogy a mi vármegyénk -hetvened része országunknak. Ha tehát minden vármegye ilyen -arányban állit pandurt: jó háromszázötvenezer emberünk lesz -fegyverben.</p> -<p>E szó után odafordul a főispánhoz s dörgő hangon folytatja:</p> -<p>– Akkor majd megmondom, mit akarok azzal a fegyveres erővel.</p> -<p>Hejh, minő mennydörgés, minő helyeslés felelt e szavakra! Akkor -még meg volt valami a régi virtusból!</p> -<p>Fejezzük itt be kis krónikánkat.</p> -<p>Másnap, október 13-án, tovább folytatták a tekintetes karok és -rendek a megyei közgyülést. A tegnapi virtust szó nélkül nem -hagyhatták.</p> -<p>Kenessey Antal főbiró atyánkfia tett hivatalos jelentést -mindazokról, a melyek a Zichy-Ferraris udvarban, Verner András -vendéglőjében s az Angyal-vendéglőben történtek.</p> -<p>Az ékestollu főjegyző azt irta a protokulumba, hogy <span class= -"pagenum"><a name="Page_94" id="Page_94">-94-</a></span> mindez »a -személyes bátorságnak letapodásával elkövetett undok kicsapongás« -volt.</p> -<p>Mi lett a következése ez ékes szónak?</p> -<p>A vármegye fényes bizottságot választott az eset -megvizsgálására. A legnagyobb tekintélyü, birtoku és méltóságu -férfiakat választotta be a bizottságba. Talán Hunkár Antal volt az -elnöke, egykor a legvitézebb inzurgens!</p> -<p>Hejh-hajh! Bölcs volt ez a bizottság. Sohase deritett ki -semmit.</p> -<p>A ki meghalt: úgy se támad már föl. A kinek csak koponyája, -keze, lába törött: köszönje, hogy több baja nem történt. A héjja -már elvitte a csirkét s valahol már meg is kopasztotta, meg is -ette.</p> -<p>Bánja manó, hol ette meg! <span class="pagenum"><a name= -"Page_95" id="Page_95">-95-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h2>A SZENT-GÁLI NEMZETES ASSZONY.</h2> -</div> -<p class="summary">(Nagy urak-e a magyar pénzügyminiszterek? – A -régi palota. – A nemzetes asszony megszemléli a palota termeit. – A -cselédszobákból csinál lakást magának és a miniszternek. – -Cselédsége. – Utolsó Karácsony-esténk.)</p> -<p>Ezelőtt huszonnyolcz esztendővel történt.</p> -<p>Az 1871-iki karácsony-estét Kerkapoly Károlynál töltöttem. Az -ország pénzügyminisztere volt ő akkor. A király nagyon becsülte, -Deák Ferencz nagyon szerette, a parlament többsége ragaszkodott -hozzá. Rendelkezett az ország milliói fölött; esze, tudománya több -volt, mint az egész tudós társaságnak; életkorra nézve alig volt 48 -éves, erős, egészséges; munkakedvvel tele, nőtlen legény; -asszonynyal és gyerekkel semmi baja; adóssága semmi.</p> -<p>Tehát nagy úr volt.</p> -<p>Azaz gondolkodjunk csak pillanatig. Nagy úr-e a magyar -pénzügyminiszter?</p> -<p>A történet furcsa tanulságot nyujt e kérdésben.</p> -<p>Az első pénzügyminiszterünk Kossuth Lajos volt. Vagyontalanul -élt, szegényül halt meg, ország költségén kellett eltemetni. -<span class="pagenum"><a name="Page_96" id= -"Page_96">-96-</a></span></p> -<p>A második Duschek Ferencz volt. Mikor meghalt: alig telt -vagyonából koporsóra. Azt se tudjuk, van-e még sirköve is.</p> -<p>A harmadik Lónyay Menyhért. Ő utóbb gróf is lett, közös -miniszter is; épitett palotákat, szerzett uradalmakat, markolászott -a milliókban: még azt is hirdették róla, könnyelmüen bánt az ország -vagyonával. S mikor meghalt, akkor tudták meg, hogy nincs semmije, -még saját örökölt nagy vagyonát is megette a -pénzügyminiszterség.</p> -<p>Ő utána jött Kerkapoly. Halálakor kiderült, hogy neki sincs -semmije. Maradt utána egy végrendelet és két ház, félmillió adósság -s néhány filokszéra-ette rossz szőlő. Pedig őt is azzal vádolták, -hogy eladott bennünket Rothschildnak s a vételárt zsebre dugta.</p> -<p>Az ő helyét Ghyczy Kálmán töltötte be. Igaz, ő nem ment tönkre. -Ő jó gazda volt. Egész pénzügyminisztersége alatt nem üzött egyéb -fényt, csak azt, hogy kupakot csináltatott hosszu száru födeletlen -cseréppipájára és csináltatott egy vattával bélelt fekete selyem -mellényt, hogy a mikor a királylyal beszél: meg ne fázzon. Mert a -király katonás ember s fütetlen szobában beszél a miniszterekkel -még csikorgó télben is. Ez a mellény belekerült tizennégy -forintjába. Holta napjáig panaszkodott e nagy kiadás miatt. Igy -aztán szerencsésen elérte, hogy a mikor meghalt: még akkor is -megvolt bizony kicsiny ősi örökségének több mint fele.</p> -<p>A kik azóta voltak pénzügyminiszterek: még mind élnek jó -egészségben. Széll Kálmán, Tisza Kálmán, <span class= -"pagenum"><a name="Page_97" id="Page_97">-97-</a></span> Wekerle -Sándor, gróf Szapáry Gyula, Lukács László. Hogy ők mennyire mentek -a vagyonszerzéssel: majd megtudjuk haláluk után. Szinte csodálatos, -hogy pénzügyminiszterségre nálunk soha se vállalkozott se nagy -vagyonu ember, se főrendi úr. Csak gróf Szapáry volt az egyetlen -született főrendi úr.</p> -<p>De hát 1872-ben még nagy úr volt Kerkapoly. Mert akkor még élt -jó édes anyja s ő vezette a háztartást.</p> -<p>A várbeli Szentháromság-téren volt akkor is a pénzügyminiszter -lakása és hivatalos palotája. Nagy ablakjai oda néztek a térre s -arra a disztelen szoborműre. Csodálom, hogy azóta a helyett a -falusi szentkép helyett művészi becsü vallásos szobrot nem emeltek -a Mátyás-templom épitői.</p> -<p>A magyar pénzügyminiszter régi palotája nincs meg már. Uj és -czifra palotát épitettek helyére és a szomszéd telkekre. Az emberek -halandók és feledékenyek. Maholnap senki se emlékszik a régire. -Leirom hát, hogy valami nyoma fönmaradjon.</p> -<p>Az a régi palota egykor Pálos-barátok gazdasági majorja és -lóakla volt. Földszintes épület. Kapuja helyén utcza, udvara is -utcza, mely elvezetett a bécsi kapuig. Ezen az utczán, mely most a -palota udvara, vágták le 1686-ban az utolsó budai basát, az ősz -vitéz Abdurahmant Petneházy huszárai, a mikor a várat a töröktől -örökre elvették.</p> -<p>Lónyay Menyhért az egész palotát lakta. Azaz csak az emeletét, -melyet a mult század elején emeltek a Pálos-barátok lóaklának -tetejére. Állt az emelet valami 6 nagyobb és 14 kisebb szobából. -<span class="pagenum"><a name="Page_98" id= -"Page_98">-98-</a></span></p> -<p>Mikor ő Bécsbe költözött, Kerkapolynak kellett ezt a lakást -elfoglalni. Fölvitte oda édes anyját.</p> -<p>Édes anyja egyszerü szentgáli nemes asszony volt. Száz hold -földdel, konyhakerttel, két tehénnel és egy szolgálóval kitünően el -tudott gazdálkodni. Szalmafödelü ház, két szoba, nyitott konyha, az -udvaron malacz, baromfi, macska, házőrző kutya: ez volt az ő kis -világa, nagy világa. S most ő foglaljon el husz teremből és -szobából álló palotabeli lakást.</p> -<p>– Nézze meg édes anyám a lakást, melyik szoba legyen a -magáé.</p> -<p>Az öreg nemzetes asszony végignézte az emelet összes termeit. -Vezette a komornyik s vele járt Noszlopy Tamás is, a ki épen akkor -látogatóban volt Pesten. Veszprémmegyei birtokos, honfoglaló ős -család ivadéka, derék eszes, mivelt ember, jó barátom s -Kerkapolynak is benső barátja. És vele volt Somody József is, -szintén veszprémmegyei, pápai jó barátunk. Tudományos és mivelt -férfiu.</p> -<p>Együtt nézték végig a szobákat. Az öreg asszony elfáradt, mire a -sok szobán keresztül mentek.</p> -<p>Minden szoba be volt butorozva. A miniszter munkaszobája, az -elfogadó terem, a tanácskozó- és várótermek s a középső folyosóról -jobbra-balra nyiló szobák. A nagy termek egyikében Mária Terézia -királyné egykori pozsonyi butorai voltak. Magas hátu, XIV. Lajos -korabeli divatu divánok, pamlagok, zsöllyék, zöld selyemmel -bevonva. Egész selyem vagy félselyem, damasz és faragvány minden -butoron. Az öreg asszony <span class="pagenum"><a name="Page_99" -id="Page_99">-99-</a></span> megnézte gondosan valamennyit. Meg is -simogatta tenyerével. Szentgálon a templombeli úr asztalának -teritője se oly finom és értékes, mint itt a pamlagok és zsöllyék -ülőkéje.</p> -<p>Nem szólt semmit.</p> -<p>Megmutatták neki azt a termet, melyben Mária Terézia királyné és -fia II. József császár arczképe van aranyos keretben. Megmutatták -az aranyos fali órát, melyet Mária Terézia ajándékozott a délczeg -báró Splényi Gábornak 1770-ben s a mely most már nem is a Splényi -báróké, nem is az országé, hanem a Rothschildé. Egykor e teremben -alkudozott valami pénzügyi művelet fölött Wekerle Rothschilddal s -még valami kis töredék százalékkal magasabb ajánlatot kért a -pénzkirálytól. A kedvezmény tehetett egy milliót. Rothschild -meglátta az órát a falon, unta már az alkudozást is s azt -mondotta:</p> -<p>– Megadom exczellencziádnak azt a kedvezményt, ha ezt az órát -nekem adja.</p> -<p>– Odaadom.</p> -<p>Elnevette magát Wekerle. Az ország megkapta a milliót, az óra -megérhet száz forintot. Azonban Wekerle maig se adta oda -Rothschildnak. Most is ott ketyeg a falon.</p> -<p>Az öreg nemzetes asszony megnézte az órát, meg is hallgatta -Mária Terézia királyné és a délczeg Splényi ezredes történetét, de -erre se szólt semmit.</p> -<p>Két lépcső vezet föl az emeletre. Az egyik a főlépcső a kapu -bejáratától jobbra. A másik egy homályos, <span class= -"pagenum"><a name="Page_100" id="Page_100">-100-</a></span> -földszinti széles folyosón át hátul. Ez szűk lépcső, nincs szánva -uraságok számára. A két lépcsőt fönt az emeleten öt kis szoba köti -össze. Egy cselédszoba, egy előszoba s három kis lakószoba. -Ablakjai a csonkatorony utczájára néznek. Ezek a szobák Lónyay -cselédszobái voltak. Ezeket Kerkapoly Jánosné, az öreg nemzetes -asszony üresen találta. Valamely ok miatt ezekben nem voltak -butorok.</p> -<p>Az öreg asszony, mikor ezeket végignézte, igy szólt:</p> -<p>– Ez lesz a mi lakásunk. A hátulsó lépcsőre nyiló lesz az -ebédlő, a mellett a fiam szobája, a mellett az enyém. A főlépcsőre -nyiló legyen a hivatalszolgáé. Az én cselédem meglakik a -konyhában.</p> -<p>A komornyik, a miniszter ajtónállója eltátotta bámulatában a -száját. A cselédszobákban lakjék a kegyelmes úr és édes anyja? Hát -akkor hol kártyázzanak a kapusok, ajtónállók, komornyikok, -hivatalszolgák naphosszat?</p> -<p>De Noszlopy Tamásnak és Somody Józsefnek is volt -megjegyzése.</p> -<p>– De kedves asszonynéném, kicsiny lesz ez lakásnak. Hogy fogadja -ott a miniszter a nagy urakat?</p> -<p>– A kik a minisztert látogatják meg uram öcsém, azokat fogadja ő -el a fényes palotákban; a kik pedig Kerkapolyékat látogatják meg: -azoknak én is, a fiam is csak itt leszünk itthon. Aztán nekem nincs -is több butorom, csak erre a három kis szobára való, én pedig más -butorát nem használom, az országét nem koptatom, arról számolni nem -akarok. <span class="pagenum"><a name="Page_101" id= -"Page_101">-101-</a></span></p> -<p>Ugy is lett.</p> -<p>A kegyelmes úr nem is tudott, nem is akart édes anyjával -ellenkezni. Neki is igy tetszett legjobban. A többi szobát és -termet berendezte hivatalnak s maga ott lakott a cselédszobákban: a -maga butorai között.</p> -<p>Berendeztek egy vendégszobát is. Ez egy jókora benyiló volt egy -nagyobb teremből. Ennek ablakjai a palota udvarára néztek, a -hajdani utczára s épen arra a helyre talán, a hol az ősz -Abdurrahman basa kétszáz év előtt kilehelte lelkét.</p> -<p>E vendégszobában laktam én is az 1872-ik év őszén, mint -ujdonsült képviselő. Családom nem jött mindjárt föl Pestre s el -kellett pár hónapra fogadnom a jó öreg nemzetes asszonynénémnek -szives vendéghivását.</p> -<p>Abban a kis lakásban ültük meg 1871-ben karácsony estéjének -ünnepét is.</p> -<p>A »kegyelmes úr« egy nőcselédet tartott. Az volt a szobalány, a -szakácsné, a szolgáló, az volt édes anyjának komornája is. Az -sütött, főzött, mosott, vasalt az öreg asszonyra is, a miniszterre -is. Az járt husért a mészárszékben is; a piaczra bevásárolni maga -ment ki a nemzetes asszony.</p> -<p>Az öreg asszonyt csak ő hivta nemzetes asszonynak. Mindenki más -nagyságosnak szólitotta. Egy darabig csak oktatgatta az embereket, -hogy ő nem »nagyságos«. De azután csak abbanhagyta a tiltakozást. -Belátta, hogy hiába. Falra nem akart borsót hányni többé.</p> -<p>Csak én voltam vendég karácsony estéjén. Becsinált leves, sonka, -sült csirke, befőzött, aszalt gyümölcs és <span class= -"pagenum"><a name="Page_102" id="Page_102">-102-</a></span> -mindenféle kalács volt a vacsora. S micsoda kalácsok! A fehér -kalács, a mákos és diós patkók, a pereczek és fonatosok! Mint -régen, mint hajdan, mint száz év előtt lánykorában! Mint a mikor -ragyogó ifju menyecske volt Szentgálon, a Bakonyerdő közepében. Az -aszalt gyümölcsök, a nádszilánkra füzött meggyek és cseresznyék, a -dióval töltött szilva, a hasábokra aszalt torzsátlan körte, a szőlő -és birsalmasajtok! Mind önmaga készitette! Holmi csemegés boltok, -olasz gyümölcs és déli gyümölcs áruházak portékai, franczia és arab -aszalékok nem látták az ő asztalát soha.</p> -<p>Minden magyar asszony asztalának ilyennek kellene most is lenni -mindenütt.</p> -<p>A kalácsokért megdicsértem a cselédet.</p> -<p>– Nem rossz lány uram öcsém az a cseléd, de a kalácssütést nem -bizom rá. Ezek a pestiek nem értenek hozzá.</p> -<p>Az asztali áldást pár szóval ő maga mondta el leüléskor is s az -étkezés befejeztével is. E gyermekkori szokását nem hagyta el öreg -korában se.</p> -<p>Beszélgettünk politikáról. Az ország jövőjéről s fia -jövőjéről.</p> -<p>– A mig én élek, addig csak meglesz a fiam valahogy. Ha szememet -behunytam: csak a jó isten segitségére támaszkodhatik. Másra -senkire!</p> -<p>Áldott jó öreg nemzetes asszony! Talán ő maga se gondolta, -mekkora igazságot mondott e szavaiban karácsony csöndes -estéjén!</p> -<p>Pedig ez volt utolsó karácsony-estéje. <span class= -"pagenum"><a name="Page_103" id="Page_103">-103-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h2>A FARAGÓ BÉRES.</h2> -</div> -<p class="summary">(Mit tud a faragó béres? – A kisbéres. – A -pusztai cselédség rangfokozata. – A faragó béres szemre veszi a -hiányosságokat. – A Bakonyba megy szerszámfáért.)</p> -<p>Fogai közt a szopóka, feje fölött a bodor pipafüst, izmos két -kezében a vonókés: ugy ül a faragó béres azon a vonószéken, mint a -huszárgyerek a pejló tetejében.</p> -<p>Járomfa van épen a csiptetőben, két hajlását a Bé-fát már simára -huzta, hogy a Villás nyakát hamarjában föl ne törje; most a közepét -huzza meg kissé, hogy ne legyen olyan vastag és ne legyen olyan -nehéz.</p> -<p>Ha kivéste, ha kifurta ott, a hol kell: tüzet éleszt a -gyaluforgácsból s olyan szép pirosra, feketére megfüstöli azt a -jármot, mintha sonka volna. Nincs az a sváb, nincs az a mátrai -gányó, a ki különb jármot tudna akasztani a rud végére, ha mindjárt -remekelt mester is.</p> -<p>Pedig az öregapja se tanult semmiféle furfangos mesterséget. -Csak ugy leste el a faragás titkát kis gyerekkorától kezdve, a -mikor még nem is álmodott arról, hogy valaha faragó béres lehessen. -<span class="pagenum"><a name="Page_104" id= -"Page_104">-104-</a></span></p> -<p>Mert hát a faragó béres nem utolsó ember. Igaz, hogy a lovas -csősznek jobb dolga van, a hajdu ficsurosabb legény, a pajtabirónak -nagyobb a konvencziója s a számadó gulyás, csikós, juhász nem -cserélne vele: de azért mindezek mellett megvan az ő méltó -büszkesége. Gulyás, csikós, juhász csak a csürhét terelgeti; -pajtabirónak nagyon hamar kitelik az esztendeje; a hajduról, ha -leöltik a zsinóros dolmányt: kapczabetyár is lehet még belőle; és -az a lovas csősz, ha kiveszik alóla a lovat, bizony szegény legény -marad.</p> -<p>De az ő tudományát zápor el nem mossa, hajdu el nem parancsolja, -pajtabiró el nem disputálja, urasága megbecsüli. Ekeszarv és -kormánydeszka, talyiga-tengely és vánkosfa, gerendely és kakatszeg, -ekeló és fürgetyü, vendégoldal és nyomórúd, keresztfa és oldalzáp, -igafej és járomszeg, tézsla, lőcs és takarmánykosár, saroglya és -etetővályu és száz meg száz apróbb-nagyobb szerszáma a gazdaságnak -mind a tűzre kerülne vagy a mesteremberhez könyörögné be magát a -városra, ha két kezét összedugná a faragó béres. S aztán ha Juczi -hugom, Panna néném szépen megkéri s meg is simogatja, csinál ő még -szapuszéket, kendertilót, pemetet, szénvonót és sütőlapátot is.</p> -<p>Nyugton pöfékel a vonószéken. Jobbra-balra hull le mellette a -hársfának szép fehér forgácsa. Künn szemetel a havas eső, ő oda se -néz neki a faragószinben. Ha pipája kiég: oda teszi azt a -vakablakba a kostök mellé s aztán olyan czifrán elfütyürészget, -hogy tavaszi szántáskor még a pacsirta se fujja különben. -<span class="pagenum"><a name="Page_105" id= -"Page_105">-105-</a></span></p> -<p>Nyilik az ajtó. Napbarnitotta, bozontos fejét bedugja Jancsi, a -kisbéres.</p> -<p>– Isten jó nap, Ferencz bátyám, kezdjük-e már a takarmányozást, -mintha zimankó készülődnék odakünn!</p> -<p>– Ráérnek már a gyerekek? kérdi nyugodt hangon a faragó -béres.</p> -<p>– Csak a szót várják, felel a kisbéres.</p> -<p>– Lássatok hát hozzá!</p> -<p>Menne már a kisbéres, de mikor a sok kész munkát meglátja, meg -nem állhatja, hogy egyet föl ne sóhajtson:</p> -<p>– Hej Ferencz bátyám, mikor lesz belőlem faragó béres?</p> -<p>– Várj csak öcsém – szüri a hangot az öreg fogai közül – megérik -egyszer a csicsóka is.</p> -<p>Persze, hogy az öreg nem sokra becsüli a csicsókát és ámbátor -szereti azt a Jancsi gyereket, még se türheti szó nélkül, hogy az a -tacskó már most is a faragó bérességen meri az eszét jártatni.</p> -<p>Mert hát a faragó béresség a pusztai arisztokráczia lajtorjáján -bizony magas fokot képez.</p> -<p>Első fok az ökrészgyerek. Fizetést még nem kap, de az ételt, -ruhát, ütleget már megérdemli. Iskolába még járnia kellene s ámbár -nagy kamasz már; mindamellett az ökröt járomba fogni s jászolhoz -kötni csak szükségből van neki megengedve.</p> -<p>Második fok a szántó gyerek. Ez még nem kap konvencziót, de a -napszám kijár neki. Keverő és vetőszántásnál husz krajczár, rossz -időben kevesebb is. Este eszik csak főtt ételt, napközben a -tarisznyából él, <span class="pagenum"><a name="Page_106" id= -"Page_106">-106-</a></span> minden szombaton megkapja a heti bérét. -Az ökrészgyerek ugyan kis legény ő előtte.</p> -<p>Harmadik fok a bivalyos. No ez szegény sok csufságnak van -alávetve. Sok olyan munkát kell végeznie, a mely fölött nagyot -nevet hébe-hóba a kisbéres is. De nem ez a baj, hanem az, hogy a -bivaly nyáron megmakacsolja magát, sárba fekszik, vizben uszik s -nincs az a káromkodás és az a vasvilla, mely őt a bozótból -kikergesse. S minél jobban káromkodik a bivalyos: annál jóizűbben -kaczag a kisbéres. Bivalyosnak legjobb a szelid tót embernek jámbor -tót gyermeke.</p> -<p>Negyedik fok a kisbéres. Ez már büszke legény. Akár a -strázsamester a katonaságnál. Ökre ugyan nincs még, sem pediglen -felesége, hanem azért az öregbéres fogatán szekerezni, lányok után -járni, menyecskére kacsintani, bajuszát kipödörni, mezőn-szérün -embersorba állani, kapát-kaszát emelgetni: mind ez az ő dolga. -Helyette az öregbéres kapja a konvencziót, de azért ő már ember -számot tesz.</p> -<div class="poem"> -<div class="stanza"><span class="i0">„Nem ül kevélyebben a huszár a -lovon,<br /></span> <span class="i0">Mint az a kisbéres a -szekéroldalon“<br /></span></div> -</div> -<p class="i0">– igy énekel Petőfi is. Ökrész gyerekkel, szántó -gyerekkel szóba sem áll, a bivalyossal pedig csak azért beszél, -hogy a szegényt gunyolhassa.</p> -<p>Az ötödik fok az öregbéres. Ez már magas állás. Egész -konvencziója, egész lakása, felesége, fél konyhája és négy ökre -van. Hejh az a négy ökör! Az a Villás, az a Csákó, az a Szegfű, az -a Darvas! Nincs a kerek földön az a doctor juris utriusque, a kinek -a <span class="pagenum"><a name="Page_107" id= -"Page_107">-107-</a></span> diploma nagyobb örömére váljék, mint az -a négy ökör, mikor legelőször kerül az öregbéressé előmozditott -kisbéres kezére! Micsoda hiába valóság ahhoz képest a diadalmas -csatatérnek minden dicsősége!</p> -<p>És az öregbéres fölött rettentő magasságban székel a faragó -béres. Olyan magasságban, hogy ő már büszkeséget sem érez -alattvalói között. Az ő személye oly sérthetetlen, az ő tekintélye -oly megtámadhatatlan, hogy neki már egyikre sincs szüksége, csak -arra, hogy keveset beszéljen s a mit mond is: nyugodt, lassu hangon -mondja. Neki már kertje és házacskája is van a faluban és ha -erőben, egészségben megtartja az Isten: az ő fiából bivalyos ugyan -nem lesz soha sem.</p> -<p>Néha elfogy a fája időközben. Mit furjon faragjon, ha nincs -szerszámfa? De ez nem adna neki gondot, hanem hát a gazdaságban -hiányosságnak lenni nem szabad. Őt érhetné a szemrehányás, ha eke, -talyiga, szekér és minden szerszám nem lenne tökéletes.</p> -<p>Novemberben bevégződik minden külső munka s vége a kukoriczával -való vesződségnek is. Kemény szemlét tart akkor a szerszámok -fölött. Szemügyre vesz minden készséget ólakban, udvaron, -állásokban, félszerek alatt. Mi van meg? Mi hiányzik? Mi van -pusztulóban? Mi kellene? Mérő, véka, favilla, lapát, gereblye, -talicska, kerék, vasas szerszám ugyan nem az ő dolga, noha ő is -értene hozzá; de hát hadd éljen a bakonyi faragó sváb is, a -kenyeret ne vegyük ki se az ő kezéből, se a teknővájó czigányéból. -Csak a maga dolga mellett marad ő meg nagy mérséklettel. -<span class="pagenum"><a name="Page_108" id= -"Page_108">-108-</a></span></p> -<p>Bizony talál hiányosságot, pótolni valót a szemle alatt.</p> -<p>Seprők, boronák kopottak. Petrenczerúd is hiányzik. A -keresztfákon, vendégoldalakon is van pótolni való. Megpattant a -nyomórud is. Elpusztult néhány ostornyél is kocsisnál, béresnél. -Rendbe kell hozni mindent.</p> -<p>Nosza készüljön a majoros kocsis. Megyünk a Bakonyba, annak is a -közepére. Szentgálig meg se állunk. Be kell szerezni a nyirágat -seprőnek; a gyertyánfa és nyirfaszálakat keresztfának, nyomórudnak, -petrenczeemelőnek; a kökényfát boronának; a somfaveszőt -ostornyélnek, hozunk még nyirfaabroncsot is, a kisbirónak ajándékba -mogyorófát is, de körülnézünk még azért is, vajjon ágasnak, gémnek, -sudárfának valót nem találnánk-e hamarjában? Az anyjuk is nyöszörög -már baromfi vályuért. Nem kell megfeledkezni egy-két -bükkfadeszkáról se. Zápok is kellenek oldalakba, saraglyákba; -gyertyánfadarabok is kellenek szegeknek, fogaknak, ékeknek. A -gereblyéknek fele foguk is kitörik, elhull őszre kelve. Rendes, -csinos fölöző fa illenék a vékákhoz és mérőkhöz is. -Konvenczió-méréskor ne nyikorogjanak a béresek a fölöző fa kopott -volta miatt.</p> -<p>Mindent tud a faragó béres, mindenre gondol, semmit el nem -felejt. Pedig föl nem irna semmit a világért. Nótáriusnak való az -irka-firka, meg kanczellistának. Szégyen lenne, ha ő csinálná.</p> -<p>Nem üres kézzel indul a nagy útra. A tarisznyát telerakja -kenyérrel, szalonnával, füstölt kalbászszal, pogácsával, -sós-paprikás gurgulyával. Mindez elromolhatatlan <span class= -"pagenum"><a name="Page_109" id="Page_109">-109-</a></span> jóizü -ennivaló két-három napra, de tovább is. Fölkerül a kocsira a -borjubőrös nagy csutora is. Van vagy nyolcz itczés. Igaz, hogy a -szőre régen lekopott már, az ember azt se tudja, borjubőrös volt-e -valamikor vagy csikóbőrös. De tele van hatalmas szekszárdi vörös -borral. Az a szentgáli ember fele áron adja a szerszámfát, ha -nagyokat huzhat abból az erős, édes, hamis folyadékból. Vörös bort -ugy se szokott inni, csupán csak ilyen alkalommal.</p> -<p>Igy folyik a faragó béres élete! <span class="pagenum"><a name= -"Page_110" id="Page_110">-110-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h2>BORONYA HALÁLA.</h2> -</div> -<p class="summary">(Ki volt, mi volt Boronya? – A fehér vaddisznók. -– Kevés a makk. – Mit beszél az öreg sertés? – Boronya halála. – A -vihar győzi-e tovább, vagy a kürtszó?)</p> -<p>A határ mentén ballagva felértünk a Meszesre. Szétnéztünk a -Meszestetőről, megnéztük a Meszesbükköt s innen hazafelé indultunk -a Farkut-lapon át. Félig-meddig megmásztuk a Vehemkőt is, ittunk a -Csikós-kut vizéből s nagyoknak és fényeseknek találtuk a a -csergedező Rakottya csiborjait. Innen értünk a Nyiresbe s Boronya -halálára.</p> -<p>Kissé szokatlan, kissé pogány dülőnevek, de el kell türni. A -Bakonyban vagyunk és pedig a szent-gáli határban. Igaz, hogy a -határ napkeleti szélén, a hol már a márkói és rátóti Bakony -kezdődik, de hát ez is az öreg Bakonyhoz tartozik.</p> -<p>Boronya halála!</p> -<p>Ez is dülőnév. Hajdan sürü, vén fákkal teljes, ma már ligetes, -vagy egészen letarolt. A tagositás óta nincs is meg már régi szine, -régi mivolta. Negyvenhárom esztendeje mult, a mikor ott jártam -utoljára.</p> -<p>Furcsa név. Boronya halála. Hogy lehetett dülőt igy <span class= -"pagenum"><a name="Page_111" id="Page_111">-111-</a></span> -nevezni? Bizonyosan itt halt meg Boronya. De ki volt hát az a -Boronya? Nemes úr-e, szegénylegény-e? Vagy valami hős, a ki -törökkel, némettel, vagy más kutyafejü ellenséggel itt viaskodott? -S mikor halt meg és miért halt meg?</p> -<p>Kérdezősködtem utána.</p> -<p>Sok mesét mondtak róla. Vitézi viaskodás itt nem történhetett. A -vitézek uton, járt helyen, nyilt mezőn hadakoznak. Nem járnak azok -föl a Meszestető aljára.</p> -<p>Elmondom az esetet, a hogy igazán történt. Szomoru történet, de -bizony nagyon egyszerü.</p> -<p>Boronya szegény ember volt, csak afféle bakonyi kanász. A -rajtavalóján kivül alig volt valamije. A rajtavalója se nagy dolog. -Szür és fehérnemü. Kalap és tarisznya. Karikás és kürt s -kétmeszelyes csutora. De volt felesége is. Ott lakott a Horhi -pusztán s volt tizenegyéves fia is. Ez már vele járt apjával és a -disznófalkával. Papnak pap a fia, kanásznak kanász. Igy szokott az -lenni.</p> -<p>A disznófalka szent-gáli nemeseké volt. Régi bakonyi -sertésfajta. Ma már ez is kiveszőben.</p> -<p>Különös fajta volt ez. Magas, hosszu, sovány test. Nem -vaddisznó, de nem is szelid. Afféle fehér vaddisznó, mely sohase -volt még hajlék alatt; falut, házat, sohase látott, kint van -éjjel-nappal, télen-nyáron. Ha ingerlik: megtámadja az embert, meg -is öli, meg is eszi. Farkastól nem fél, úri ruhás embert meg nem -tür közelében, messze elkerülik még a vadászok is. Ki kell előlük -térni. <span class="pagenum"><a name="Page_112" id= -"Page_112">-112-</a></span></p> -<p>Csodálatos fehérszőrü állatok. Sörtéjük ritka, halvány -rózsaszinü testük. Szempillaszőrük is hófehér. Husuk, szalonnájuk -jóizü, de szalonnájuk közepén van valami pánczélréteg. Ezt megrágni -emberi fogakkal nem lehet. Még talán farkasfogakkal sem.</p> -<p>De a kanászt, a ki éjjel-nappal vele jár, rendkivül szereti és -becsüli. Megbecsüli a fiát is, a kutyáját is. Van neki szive, -belátása.</p> -<p>Egykor, régen, valamikor kegyetlen tél volt. Örökös hó, zivatar, -szélvész, kemény fagy. De hát ettől nem fél se a kanász, se a -falka. Megszokta már. Eszébe jut, volt már ilyen idő máskor is. -Kiálltuk, elszenvedtük. Boru után derü. Egyszer majd csak -kitavaszodik. Ha nagy is a hó: az se nagy baj. Csak elég makk -legyen a hó alatt. Kiturja azt, fölszedi azt onnan az okos -falka.</p> -<p>Hanem hát éppen azért volt kegyetlen a tél, mert nem volt elég -makk a hó alatt. Se tölgy, se cser, se bükk nem ontotta az idén a -makkot. Hiába turta a havat, jeget, göröngyöt a szorgalmas sörtés: -alig talált valamit. A hidegnek pedig az a különös természete van, -hogy kétszeresen hideg, a mikor a bendő üres.</p> -<p>Egyik napon délutánra fordult már az idő s bizony éhesek voltak -a sörtések. Hiába szólongatták Boronyát a kanászt, hiába döfödték -orrukkal a csizmaszárát, hiába ránczigálták szürkötőjét: Boronya -nem tudta őket jó makkra vezetni. Eleget káromkodott a jó Boronya, -még a könnye is kicsordult egyszer-másszor, megértette ő -sörtéseinek minden szavát, minden panaszát; de segiteni nem tudott. -<span class="pagenum"><a name="Page_113" id= -"Page_113">-113-</a></span></p> -<p>Végre czéltalan kóborlás után kiértek a Nyiresből, arra Herend -felé. Vén cserek, iharok és hársak álldogáltak ott ritkásan. Ott -már igazán nem lehetett sok makkot találni. Elővette hát kürtjét a -jó Boronya s egy sor nótát szépen, figurásan, rikoltó magas hangon -elfujt a falkának.</p> -<p>A sörtés nagy zenekedvelő. Elfelejti éhét-szomját, ha zenét -hall. Kitárja fülét, lefelé tartja orrát s a zenélőre függeszti -tüzes szemét, ugy hallgatja a kürtnek hangjait. Nem röffenne, meg -nem mozdulna a világért se.</p> -<p>De hát ez se tart örökké. A kürt csak birná, talán a falka is -birná, de a tüdő nem birja. S a mint elröppent az utolsó hang: -rögtön odaszállt a falkára az éhség fekete madara.</p> -<p>Mit csináljunk?</p> -<p>Szerencsére öreg tapasztalt sörtés is volt a nyájban. Ez -felnézett az öreg fákra s észrevette, hogy azok ága tele van -fagyöngygyel. Sötétzöld, eleven fagyöngygyel. A fagyöngy pedig -télre jó falat. Egy-egy fagyöngy két-három éhes sörtésnek is elég -egy-két napra, hiszen akkorák azok a fagyöngyök, mint a -gólyafészek.</p> -<p>Odament az öreg sörtés Boronyához, elkezdett csöndesen -beszélgetni, megfogta Boronya szüre peremét s lassankint -ránczigálta.</p> -<p>– Mit akarsz öreg?</p> -<p>A sörtés tovább beszélgetett. Mi emberek, magasabb rendü lények, -azt a beszélgetést röfögésnek nevezzük. Valószinüleg a sörtés is -igy vélekedik a mi szónoklatainkról, de a jó Boronya megértette az -okos szót. <span class="pagenum"><a name="Page_114" id= -"Page_114">-114-</a></span> Kivált, mikor az öreg, tapasztalt -sörtés beszélgetés közben mindig a fagyöngyre pislogott.</p> -<p>A sörtés beszéde bizonyára igy szólt:</p> -<p>– Lásd, édes jó gazdánk, az a fagyöngy finom nyalánkság lenne, -de az a fa ágán van, mi pedig itt a havas földön vagyunk. De mi -tisztességes, komoly férfiak vagyunk s nem csuszó-mászó, ugra-bugra -népek, mint a mókus, meg a macska, nem is repülő állatok, mint a -varju. Mi oda a fagyöngyért fel nem mehetünk, hanem te, jó gazdánk, -fölmehetnél. Baltád is van éles s azt a gyöngyöt levagdalhatnád -számunkra. Megköszönnénk szépen.</p> -<p>Ezt értette a szóból Boronya.</p> -<p>– Igazad van öreg.</p> -<p>Lekeritette szürét, tarisznyáját, kürtjét, csutoráját s átadta -Pista fiának.</p> -<p>– Vigyázz fiam, mig a fa tetején járok.</p> -<p>Fölmászott a fára, elkezdte vagdalni a fagyöngyöket, hullottak -le a gyöngyök, rohantak rájuk a szegény éhes állatok s ették az -eledelt nagy örömmel.</p> -<p>Hanem hát talán még jól se laktak: nagy baj történt.</p> -<p>A jó Boronya egy ütésnél megszédült, megcsuszamodott s lezuhant -a magas faágról. Beleesett fejszéjébe s éles fejszéje halálra -sebezte. Piros vére pirosra festette a havat.</p> -<p>Szegény kis fia odament hozzá. Megölelte, szólongatta, -költögette. Nem mozdult a jó Boronya.</p> -<p>Odament hozzá nyája is. Az öregek félreturták a kisebbeket s oda -furakodtak melléje s kis fia mellé. <span class="pagenum"><a name= -"Page_115" id="Page_115">-115-</a></span> Siratták is a maguk módja -szerint, ébresztgették is egy kissé, orrukkal szeliden meg is -döfödték. Hiába.</p> -<p>Nincs többé Boronya. Oda lett az okos őriző. Nem mászik fel -többé a cserfára s nem szerez ennivalót az éhező nyájnak. Vége.</p> -<p>Szegény kis fiucska: mit csináljon. Ember, falu, tanya, csárda -nincs közelben. Hamarosan be is esteledik. Csak az öreg Bakony, a -Halyagtető, a tél, a zuzmara s az éjszaka.</p> -<p>A sörtések ott tolongnak, ott zajongnak körülötte. S ő még nem -is érti ugy szavukat, mint édes apja. De édes apja elmult, most már -mit csináljon?</p> -<p>Sirt, a mig tudott. Azután kezébe akadt édes apja -kanászkürtje.</p> -<p>Ő is tudott már kürtölni. Hiszen ő is kanásznak készült. -Letörölte a deret a kürt fuvójáról s elkezdte azt a kürtöt fujni. -Szegény árva falka: abbanhagyta a zsibongást, hallgatta a kürt -zenéjét. Gazdájának halotti éneke volt az.</p> -<p>Alkonyatra elszürkült, elborult a Halyag és a Hárságy. Szél -kezdett támadni, rázta a zuzmarát s a száraz lombokat. De a kürt -hangját nem tudta elnyomni.</p> -<p>Lassankint leszállt a fehér Bakonyra a fekete éjszaka. A szél -tovább zugott, a kürt tovább harsogott. Csakhogy a szél mindig -erősebben, a kürt mindig gyöngébben.</p> -<p>Vajjon mikor hallgat el a vihar? Mikor hallgat el a kürt?</p> -<p class="center">* * *</p> -<p>Ezóta és ezért nevezik a szentgáli királyi vadászok azt a dülőt -ott Herend fölött Boronya halálának. <span class="pagenum"><a name= -"Page_116" id="Page_116">-116-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h2>ATYAFI-LÁTOGATÁS.</h2> -</div> -<p class="summary">(Az ismeretlen nénémasszony. – A -Tibay-atyafiság. – A Tibay-birtokok. – Mi volt a nemesi birtok? – -Sághy Tóni atyafi látogatása. – Miért mondott le örökre Ambrózy az -atyafi-látogatásról?)</p> -<p>Bizony az nem beszély, a mit az atyafi-látogatásról irok. Nem is -elbeszélés, nem is szónoklat, talán nem is szépirodalmi mű. Mégis -valami. Ha egyéb nem: a régi nemesi világ arczképének egyik -jellemző vonása.</p> -<p>Jó tizenöt-husz év előtt jelentik, hogy valami jómódunak látszó -derék öreg asszonyság akar velem beszélni. Nem épen uriasszonyság, -de nem is paraszt. Valami falusi kisnemes asszonyság.</p> -<p>Csakugyan az volt. Tisztes sötét ruha, fekete selyem kötény, -csipkés feketeselyem főkötő. A hogy hajdan öreganyám szokott -öltözködni.</p> -<p>Kezdi a szót:</p> -<p>– Kedves uramöcsém, engem ugyan nem ismer, mert még sohase -jöttünk össze. De boldogult édes apjával jó ismeretségben voltam, -mert hogy ő vele még megtartottuk az atyafiságot. De maga, kedves -<span class="pagenum"><a name="Page_117" id= -"Page_117">-117-</a></span> uramöcsém, elfelejtett már bennünket, -mert soha se jött el hozzánk atyafi-látogatóba, noha bizony -fiatalabb, mint mi vagyunk.</p> -<p>Örültem e látogatásnak. Kitudakoltam a köztünk való rokonság -eredetét, természetét és fokát. S a mikor már mindent megtudtam s -az atyafilátogatás visszaadását is szivesen megigértem, szinte -kiváncsi lettem, hogy az én kedves – noha eddig ismeretlen – -asszonynéném épen most miért keresett fel engem.</p> -<p>Erre is megfelelt.</p> -<p>– Bizony nem egyébért jöttem én most kedves uramöcsém, hanem -azért, hogy én is öregszem, meg a férjem is. Ki találunk vénülni, -ki találunk halni abból az örökségi perből, azután a maradékaink -már nem tudják folytatni s igy elesünk az örökségtől. Kedves -uramöcsém országos hirre jutott, maga már csak ki tudná járni azt -az örökséget hamarosan.</p> -<p>– Miféle örökséget?</p> -<p>– Hiszen jól tudja kedves uramöcsém, hogy az én második izbeli -déd ősapám Tibay Péter volt s én annak vagyok második izbeli -dédükunokája. Azt is jól tudja, hogy második izbeli dédősapám -testvérjének ága a fiában, Tibay Ferenczben kihalt még 1718-ban s -ilyképen annak vagyona a mi águnkra szállott. De minthogy az én -eleim Tolnavármegyébe költöztek: ennélfogva Tibay Ferencz vagyonát -a gömörvármegyei atyafiak foglalták el. Ezt kellene tőlük -kipörölni.</p> -<p>– Hol fekszik az a vagyon, kedves asszonynéném?</p> -<p>– Jó szerével bizony magam se tudom, de hiszen <span class= -"pagenum"><a name="Page_118" id="Page_118">-118-</a></span> megvan -az irásokban. Annyit tudok, hogy öt-hat faluban fekszik Gömörben, -Ungban, Ugocsában.</p> -<p>– Azután mennyi lehet az a vagyon, kedves asszonynéném?</p> -<p>– Van az vagy husz-huszonötezer hold, kedves uramöcsém.</p> -<p>Teringette! Jó két-három millió forint érték. Ennek bizony -érdemes volna utánajárni.</p> -<p>– Hát eddig miért nem keresték ezt az örökséget, kedves -nénémasszony?</p> -<p>– Hiszen kerestük, kedves uramöcsém, 1848 előtt. De azután -zavaros idők jöttek, amugy is megtudtunk élni tisztességesen, -1848-ban pihenni hagytuk a pört s azóta bizony ott feküsznek az -irások az archivumban. Ezt a pört kellene föltámasztani.</p> -<p>Az én jó nénémasszony nem volt se eszelős, se képzelődő. Vagyona -is tisztességes volt, beszéde is komoly és értelmes, de azt -mindjárt észrevettem, hogy a mai törvényeket ugyan nem ismeri. A mi -nem is csoda. Ki a manó ismerné ma már az összes törvényeket?</p> -<p>Meg kellett mondanom neki a valóságos igazságot.</p> -<p>– Azt a pört most már nem lehet föltámasztani, kedves -asszonynéném. Lássa, 1848 után német világ volt nálunk, a németek -uj törvényt hoztak, a régi örökséget eltörölték, a maga öröksége -pedig már százhatvanöt éves, már most ezt kézbe venni sehogy se -lehet.</p> -<p>Kissé megütközött szavaimon.</p> -<p>– Ejnye kedves uramöcsém, furcsa lenne az. Hiszen nemes ember -jussáról van a szó. Hogy lehetett volna <span class= -"pagenum"><a name="Page_119" id="Page_119">-119-</a></span> a -németnek annyi ereje, hogy a nemes ember jussát is megrontsa?</p> -<p>– De kedves nénémasszony, azt is meg kell ám gondolni, hogy -százhatvan esztendőről az atyafiságot is nehéz ám tisztára -megbizonyitani.</p> -<p>– Már hogy volna nehéz, kedves uramöcsém? Hiszen 1848 előtt mi -is voltunk atyafilátogatóba a gömörieknél s ők is voltak minálunk. -Menyecske koromban egy hétig utaztunk férjemmel, mig odaértünk s -két hetet töltöttünk ott. Mind az egész atyafiságot bejártuk.</p> -<p>Nagyot gondoltam. Nagyot néztem. Az a jó ősnemes tiszta -asszonyarcz tökéletesen őszinte volt. Ugy beszélt, a hogy hitt, -érzett és gondolkozott. Hejh, te jó öreg nemes asszony, boldog -világ, régi világ, örökre eltünt világ az már, a hol a te lelked -bolyong!</p> -<p>Atyafilátogatás!</p> -<p>Hiszen igaz: hajdanában ez is intézmény volt, ez is része volt -az ősi, nemesi alkotmánynak. Ma már ennek vége.</p> -<p>Mi volt a nemesi birtok?</p> -<p>Szent bizomány a nemes úr kezében. Nem az övé, hanem az egész -családé. Az öröklési jog végtelen volt. Ha az egyik ág kihalt -belőle: beleült a másik ág. Az idegen kézre került ősi birtokot -visszakövetelhette magának háromszáz esztendő mulva is az igazi -örökös. Bitang volt az, a ki az ősök birtokhagyományát könnyelmüen -tékozolta el.</p> -<p>Ez volt az ősiség.</p> -<p>Az atyafilátogatás is ehhez tartozott. <span class= -"pagenum"><a name="Page_120" id="Page_120">-120-</a></span></p> -<p>A hol sok a gyerek: a harmadik, negyedik izen már négy-ötszáz -tagból áll ugyanannak az apának és anyának maradéka. Leányágon -idegen nevek, idegen családok férkőznek az atyafiságba. -Mindegyiknek megvan öröklési joga a másik után. Illetlen dolog lett -volna meg nem ismerkedni azzal, a ki után én jutok örökséghez, vagy -a ki én utánam jut ahhoz. Nemcsak a rokonvér vágya, de a tisztesség -is azt parancsolta, hogy az atyafiak fölkeressék egymást.</p> -<p>Lássunk csak egy-két vidám példát is erre.</p> -<p>A Váczi-utczának egykor állandó alakja volt déli órákban a jó -Sághy Tóni: világos ruhája, gondosan kezelt bajusza, kerek feje, -kerek hasa ismerős volt mindenki előtt. De ő is ismert mindenkit az -országban. Vidám mosolya, harsány hangja, elmés ötlete volt -mindenkihez.</p> -<p>Adoma van ennek atyafilátogatásáról.</p> -<p>Alig került ki az iskolából, fiatalon nyomban szolgabiróvá -választották. Atyafilátogatóba nem mehetett messze.</p> -<p>Azonban a szolgabiróságról le kellett mondania. Valami nagyúri -hibát követett el. Nagyon érdekes volt esete, de most ide nem -tartozik. Váltig dicsérte hibáját az egész ország, meg is szerették -miatta mindenütt, de hát le kellett mondania.</p> -<p>Ghyczy Kálmán szegről-végről rokona volt s azt kérdezte -tőle:</p> -<p>– Mit csinálsz most?</p> -<p>– Egyelőre atyafilátogatóba megyek. Elvégezem egy hujjában… -<span class="pagenum"><a name="Page_121" id= -"Page_121">-121-</a></span></p> -<p>Elindult. Nyakába vette, mint mondani szokás, Tolnát-Baranyát. -Hét-nyolcz vármegye volt tele rokonaival. Komáromból indult jó négy -lóval s oda kellett majd haza is térnie.</p> -<p>Ment-mendegélt. Egyik rokonhoz névnapra, másikhoz születésnapra -tekintett be. Lakodalom, keresztelő, szüret, disznótor, vásár, -sátoros ünnep, tisztujitás, követválasztás, beiktatás, nemzeti -ünnep mindig akadt. Egyik a másik után. Győrben ki kellett cserélni -az ostorhegyest, Fehérváron a rudast, Kaposvárott a nyergest. -Sopronban gyökeresen meg kellett javitani a kocsit is. De azért az -atyafilátogatás nem ért véget.</p> -<p>Egyszer Kemenesalján volt valami atyafinál. Az urak bent -mulattak, a kocsisok kint beszélgettek.</p> -<p>A házigazda kocsisa azt kérdi Sághy Tóni kocsisától:</p> -<p>– Honnan jöttetek pajtás?</p> -<p>– Szombathelyről.</p> -<p>– Hát oda?</p> -<p>– Répcze-Lakról.</p> -<p>– Hát aztán?</p> -<p>– Valamennyi helyet, a hol jártunk, el nem tudom számlálni, de -jártunk mi száz helyen is.</p> -<p>– De hát hol laktok ti pajtás?</p> -<p>– Azt se mondhatom meg, mert a mióta a mostani uramat szolgálom: -azóta még nem voltunk otthon. Annak pedig már másfél -esztendeje.</p> -<p>Hát ilyen atyafilátogatás is volt igen sok.</p> -<p>Száv év előtt egy tolnavármegyei úr lemondott az -atyafilátogatásról. Ambrózynak hivták. <span class= -"pagenum"><a name="Page_122" id="Page_122">-122-</a></span></p> -<p>Sürün jöttek gyerekei a világra. De csak ugy egyesével. Hanem -egyszer atyafilátogatóba járt s azalatt szült kedves felesége, de -egyszerre kettőt. Mire lóhalálában haza hivhatták: ott volt a -kettős szaporaság Aztán idő mulva megint elment atyafilátogatóba s -azalatt megint ikrek jöttek a világra. Lovas legénynyel -értesitették ugyan a vajudás kezdetéről, de az első gyerek mégis -nála nélkül látta meg a napvilágot.</p> -<p>Harmadik esetnél nem messze járt, csak Bölcskén, vagy -Duna-Szent-Györgyön nézett be az atyafiakhoz. Az izenethordó -czigány gyorsan értesithette, haza ért még a vajudás alatt.</p> -<p>Az volt a szokás, hogy a nagyasszony az ágyas házban feküdt, -mellette forgolódott a bába, jó öregecske bizalmas asszony s -azalatt, mig a vajudás tartott, a benyilóban volt Ambrózy nagy jó -urunk s ott várta a válságos pillanatot. A pipa és a kostök ott -volt az udvarra néző ablak deszkáján, de pipázni nem volt szabad. -Jó katholikus volt, imádkoznia kellett a nehéz órák alatt. Szivesen -tette.</p> -<p>Egyszer csak itt a válság. Bedugja fejét a bába a félig nyitott -ajtón.</p> -<p>– Imádkozzék nagy jó uram a jó istenhez, itt a nehéz pillanat, -adja ránk áldását.</p> -<p>Ambrózy imádkozott. Ez volt a házi szokás.</p> -<p>Kis idő mulva megint bedugja fejét a bába.</p> -<p>– Adjunk hálát a fölséges uristennek nagy jó uram a szerencsés -végezésért. Férfigyerek az isten áldása. <span class= -"pagenum"><a name="Page_123" id="Page_123">-123-</a></span></p> -<p>Ambrózy imádkozott. Ránézett a pipára, de a bába tilalmat intett -a fejével. No isten neki, hát most még ne gyujtsunk rá. Még lesz -egy gyerek. Ne ütközzünk meg rajta, igy szokott az lenni.</p> -<p>Csakugyan jó és tökéletes végezéssel járt a második vajudás is. -A bába szava s Ambrózy nagy urunk kettős imádsága csak épen ugy -folyt le, mint előbb.</p> -<p>De már ekkor megszünt lelkén minden aggodalom s vidáman nyult a -dohányzacskóhoz, megtöltötte a pipát keményen, kicsiholt nyomban s -körülvette magát vigan bodorodó füstfelhővel.</p> -<p>Azonban megint csak mutatkozik a bábaasszony feje a félig -nyitott ajtónál. Most már harmadszor.</p> -<p>– Imádkozzék nagy jó uram a jó istenhez, megint itt a nehéz -pillanat…</p> -<p>Ambrózy nagy urunk nem engedte a bábát tovább szónokolni. Nagy -hangosan rákiáltott.</p> -<p>– Imádkozzék a pap, az ő dolga. Hányat akartok még velem -kiimádkoztatni istenadták? De én a pipám le nem teszem.</p> -<p>Tovább füstölt, de azért csak meg lett istennek harmadik áldása -is. Hanem ezentul nem mert többé atyafilátogatóba menni. Nehogy -megint ujabb veszedelemre hivják haza. <span class= -"pagenum"><a name="Page_124" id="Page_124">-124-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h2>ÜK.</h2> -</div> -<p class="summary">(Jókai és Tóth Béla használta e szót: ükapám. – -Hibásan. – A süv szó. – A család izei. – Régi tudós is ejt hibát. – -Tanulság.)</p> -<p>Volt egy vitám az én nemes barátommal, Tóth Bélával. A vita -érinti Bakony vidékének magyar nyelvét, közlöm tehát e -könyvemben.</p> -<p>Egykor azt irta valamelyik levelében a Pesti Hirlap hasábjain: -ükapám.</p> -<p>Fejemet csóváltam. Hogy még Tóth Béla is tévedhet régi jó magyar -szó értelmének tudásában. Nagy sor ez. Rögtön fölkerestem.</p> -<p>– Hiba történt, Béla fiam. Azt irtad ime: ükapa. Nincs az apák -közt ük s nincs az ükök közt apa. Az ük csak nőnemü előd lehet.</p> -<p>Jóizün nevetett és nagyot. Először azon, hogy én ily semmiségért -egyenesen rárontottam. S másodszor azért, mert szentül hitte, hogy -nem ő tévedett, hanem én tévedek. Engem jó magyar szokás szerint -bátyámuramnak szólitott. <span class="pagenum"><a name="Page_125" -id="Page_125">-125-</a></span></p> -<p>– Hiszen, bátyámuram, Jókai is beszél egy helyütt az ükapjáról, -ő már pedig csak tudja, ha valaki tudja.</p> -<p>– Igaz, egy helyütt ükapját emliti, de ő is téved. Neki is -szemére hánytam.</p> -<p>– De hát honnan tudod, te, bátyámuram, hogy mi tévedünk s neked -van igazad? Hol vannak forrásaid, hol vannak bizonyságaid?</p> -<p>– Tudom hazulról, az apai hajléktól, kisgyerekségemtől fogva. -Egyébiránt Zádor Györgytől és Zsoldos Ignácztól is tudom, a kik -ezelőtt ötven s néhány évvel az osztrák polgári törvénykönyvet -talán forditották is, de magyar forditását mindenesetre gondosan -átnézték s nagy tudásukkal s tekintélyükkel megerősitették. Ez a -forrásom, ez a bizonyságom. Zádor és Zsoldos. Ki merne e két -tudóssal versenyre szállani?</p> -<p>– No nézzük hát a jó Páriz-Pápait.</p> -<p>Elővette nyomban azt a háji-báji vaskos könyvet s hirtelen -megtalálta benne az ük-szót. Ük azt jelenti latinul: valamelyik -avia.</p> -<p>Most már ő is csodálkozott. Avia csakugyan nőnemü és nem -himnemü. Apa tehát nem lehet, hanem csak anya. Azt a könyvet pedig -földhöz vágni nem szabad, mert ősidőktől fogva minden magyar nyelv -tudósának ő az egyik örök forrása.</p> -<p>Visszatette a könyvet helyére.</p> -<p>– Megadom magam, bátyámuram.</p> -<p>Belekezdtünk ekkor a család őseinek, ágainak, törzseinek, -származékainak magyar nyelvi vizsgálatába. Összehordtunk nagy csomó -nevet és szót. Találgattuk: <span class="pagenum"><a name= -"Page_126" id="Page_126">-126-</a></span> melyik ezek közül -őstiszta magyar, melyik lehet idegen származásu? Én már régebben -foglalkoztam ugy magamban e kérdéssel. Hiszen törvényalkotási -kisérletekbe is keveredtem egyszer-másszor. Azt is tudtam, hogy a -családtagok s rokonsági viszonyok és kapcsolatok jelzésére a mi -nyelvünk alkalmasabb s megfelelő szavakban gazdagabb, mint a kerek -világ akármelyik nyelve s talán gazdagabb, mint együttesen -valamennyi nyelve. Volt hát elég anyagunk a beszélgetésre.</p> -<p>Abban mindjárt megegyeztünk, hogy a sógor szó valószinüleg a -német szomszédságból csuszott be hozzánk. Szép szó, az igaz. Erős -hangzása daczára könnyü ejtésü. Nem nyelvficzamitó, mint a milyen a -legtöbb német szó a magyar embernél. El is van terjedve annyira, -hogy az irodalomban és közbeszédben s a legfelső és legalsó rétegek -egyaránt használják. Sőt sejtelmük sincs arról, hogy van e fogalom -jelzésére ős magyar szó is, a mely szebb is, jobb is, rövidebb is, -mint a németes vendég szó. S a mely végre is a mienk, az édes -mienk.</p> -<p>Mi a sógor a családi kapcsolatok közt? Bizony ebben is sokat -téved a köznép s kivált a budapesti uri nép.</p> -<p>Hogy én nekem sógorom a feleségem testvérje s hogy az én -feleségemnek sógora az én testvérem: ezt csak tudják. De már az -ángyot és sógornőt kegyetlenül összetévesztik. Nekem például a -feleségem testvérje csakugyan sógorom, de már a testvérem felesége -csakugyan nem sógornőm, hanem ángyom. Ehhez már a német nyelv nem -ért s azért a budapesti uri nép hebehurgya <span class= -"pagenum"><a name="Page_127" id="Page_127">-127-</a></span> -tudatlansággal az ángyát is mindig sógornőjének nevezi. A köznép jó -magyar vidéken nem esik ebbe a hibába. Ő tisztán tudja és érzi a -különbséget.</p> -<p>A sógornak ősmagyar neve: süv. Süvem annyi, mint sógorom. Három -betüs rövid és szép szó. A tizenhetedik századig élt a magyar -irodalomban, azóta elkezdték feledni. Az utolsó két században -elfeledte már a köznép is. Csak igen kevés helyen emlékeznek már -rá. Öregektől én még hallottam a Mezőföldön, a Bakonyban és Balaton -mellékén. De csak ily kapcsolatban: süves rokon. Sokan azt se -tudják, miért süves? Azt hitték, a süves szó talán tévedés a szives -szó helyett és csakugyan ezt használták a süves helyén. A nagy -nyelvi tisztulásnak, az irodalmi átalakulásnak s az utolsó század -iróinak mulasztása, hogy irodalomban és közéletben ujra föl nem -támadt. Ha Kisfaludy, Vörösmarty, Petőfi, Arany, Jókai alkotásaiban -benne volna: az irodalomban és közéletben is benne volna.</p> -<p>Szegény elhunyt nemes barátommal megfogadtuk, hogy irói -alkotásainkban mi e szép magyar szót használjuk ezentul, ha alkalom -lesz rá. Csakhogy ritkán jő alkalom. Nekem azóta talán kétszer -jött.</p> -<p>Nyájas olvasóm mosolyog tán a fölött, hogy felnőtt emberek egyes -szavakon is annyit tudnak tünődni. Bizony annyit tudnak. A magyar -nyelv a magyar nép lelke. Minden szó a léleknek egy darabja. -Sokszor igen nagy és értékes darabja. Ma százezer szóból áll a -magyar nyelv. Mi ehhez képest száz szó? Semmi. <span class= -"pagenum"><a name="Page_128" id="Page_128">-128-</a></span> Száz -porszem. De ha mégis volna olyan száz szavunk, melyről biztosan -tudnók, hogy azt Attila vagy Árpád ősünk valósággal beszélte: minő -mérhetetlen tudománybeli kincs volna az!</p> -<p>Azonban térjünk csak vissza az ük szóra. Hogy ezt jól -megérthessük, számláljuk el a család ízeit.</p> -<p>Én. – Ez az első íz.</p> -<p>Apám, anyám. – Ez a második íz.</p> -<p>Öreg apám, öreg anyám. – Ez a harmadik íz. De itt már sok -megjegyzésünk akad.</p> -<p>Túl-a-Dunának a Bakonyon túl levő része igy beszél: nagyapám, -nagyanyám. A köznép még emlit öreg apát, anyát, de a miveltebb -osztály már alig. Igy beszél a budapesti ember is: nagyapám. Igy -hagyta bent az osztrák törvénykönyvben Zádor és Zsoldos is a szót. -Igy használják széltében iróink is. Azt hiszem, ez egyenesen, -közvetlenül német befolyás, habár igen régen használatos. Az én -szép Mezőföldemen s Balaton mellékén az én gyerekkoromban még senki -se tudta, mi a nagyapa, nagyanya. Azt se tudtuk, mi az após, anyós. -Ezek helyett az ipam, napam szavakat ismerjük. A hogy a népdal -mondja:</p> -<div class="poem"> -<div class="stanza"><span class="i0">Eb fél, kutya -fél,<br /></span> <span class="i0">Mig az ipam, napam -él.<br /></span></div> -</div> -<p>De menjünk tovább. Mit jelent ez a szó: szép apa, szép anya? Ez -is a harmadik ízt jelentené s öreg apa-anya helyett volna. -Eredetét, származását nem tudom. Nem is jártam utána. Az én -vidékeimen a nép nem ismeri. <span class="pagenum"><a name= -"Page_129" id="Page_129">-129-</a></span></p> -<p>Lássuk a család többi ízét.</p> -<p>Ősapám, ősanyám. – Ez a negyedik íz. Itt azonban már még több a -fontos megjegyezni való.</p> -<p>Először is túl-a-dunai öreg nemes ember használja ugyan e -szavakat: ősök, ősi jószág, őseink, ősiség, stb., de az ősök alatt -az öreg apán túl az összes fölmenő rokonsági ízeket érti, föl egész -Árpádig. Ha különösen az ősapáról és ősanyáról akar megemlékezni, -akkor azt mondja: jobb apám, jobb anyám. Sőt a mi nekem kis -gyerekkorom óta mindig feltünt, az o betü helyett ó betüt ejt. Jóbb -apám, jóbb anyám: ez a kiejtés. Régi jóbbjaink is azt jelenti nála: -régi őseink.</p> -<p>Ennek se tudom eredetét. De régi mondás, a mult századokban -irodalmilag is élt. Az igazi magyar észjárás szüleményének tartom. -A tizenöt éves gyermek például együtt élhet harminczöt éves apjával -és anyjával, ötvenöt éves öreg apjával és anyjával s hetvenöt vagy -nyolczvan éves ősapjával vagy ősanyjával. Már most kedveskedő -gyermeki szóval miként nevezze ezeket? A szülőket édesnek, azok -szüleit nagynak, szépnek, öregnek nevezi, bizony az ős szülők -számára alig talál szebb szót, mint ezt: jóbb apa és anya.</p> -<p>Azután van egy érdekes jelenség.</p> -<p>A magyar ész az ős szóval és a mag szóval sajátságosan bánik. -Ősnek leginkább csak férfit fogad el, asszonyt nem. Mert -nemzetséget alkotni csak férfi tud, asszony pedig nem tud. Igy van -a maggal is. Ha azt mondjuk: ez a család magtalan: ez nem azt -jelenti, hogy nincs gyermeke, hanem csak azt jelenti, hogy -<span class="pagenum"><a name="Page_130" id= -"Page_130">-130-</a></span> nincs figyermeke. Leánygyermek tiz is -lehet, de ha fiu nincs: akkor magtalan. Igy tanitja ezt a Corpus -Juris és a Tripartitum. Megmagyarázta ezt egyik művében maga Deák -Ferencz is.</p> -<p>Az ük ős turáni eredetü szónak látszik. Vámbéry legalább a -finnek, lappok, csagatájok közt meglelte rokonát. Eukko, akkó, -ekecze e nyelveken mind nagy anyát s idősebb nőrokont jelent.</p> -<p>Az ötödik íznél jön elő az ük: dédapa, ükanya.</p> -<p>A hatodik ízben megint ott van az ük. Dédősapa, ükősanya.</p> -<p>Itt most már nyelvbeli rejtélyre akadunk. Ha az öreg apának öreg -anya felel meg s az ősapának ősanya: miért nem felel meg akkor a -dédapának a dédanya s miért kell a dédanya helyett ükanyát -mondanunk? Magából a magyar nyelvből – ugy gondolom, nem is lehet a -rejtélyt megfejteni. A megfejtést a turáni összehasonlító -nyelvtudománytól várhatjuk.</p> -<p>A latin nyelven eligazodni tökéletesen nem lehet vagy legalább -én nem tudok. Avus, atavus, abavus, proavus: e szavak jelzik az -őst, dédet, dédőst, dédüköt, üköt. Páriz-Pápai szerint ük: avia, -dédük: atavia. Ugyanő azt mondja: üköd annyi, mint nagyanyád anyja. -Ezt nem jól mondja a régi nagy nyelvtudós, mert a nagyanya anyja -nem ük, hanem ősanya. Másutt meg azt mondja: feleségemnek üke azt -jelenti: napamnak anyja. Ezt már épen nem találta el a nagy tudós. -Mert napamnak az anyja az én feleségemnek nem üke, hanem csak öreg -anyja.</p> -<p>Bizony hibáztak a régiek is. A nyelvtörténeti szótárból -<span class="pagenum"><a name="Page_131" id= -"Page_131">-131-</a></span> azt látom, hogy a Kazinczy-kodex egy -helyütt az mondja: »Szent Anna vala Máriának anyja és Krisztusnak -ükeje«. Ez az állitás se igaz. Mert Szent Anna Krisztusnak öreg -anyja. Krisztus üke Szent Anna édes anyja volt.</p> -<p>Azt mondja a kodex: Krisztusnak ükeje. Ez az ükeje üke helyett -van. Eszembe jut, hogy az én vidékemen is igy beszélnek: kieje ez a -kalap? A kieje szó a kié helyett van.</p> -<p>Ükeje, kieje, öveje: egyenlő ragozások. Sokat lehetne erről -beszélni. De bizzuk ezt Szily Kálmánra. Ő a mestere.</p> -<p>Vannak nyelvtudósaink, a kik azt mondják: tökéletesen elterjedt -szó a sógor; elég tiszta és szép is, miért hagyjuk el s miért -tegyük helyére a süvet? Bizony egyszerü a felelet: azért, mert a -süv magyar szó s nem német és azért is, mert rövid és szép és -egytagu. És kényelmes is. Ha azt akarom mondani: süves rokonság, -bizony esetlen dolog lenne e helyett azt mondani: sógorsági vagy -sógoros rokonság.</p> -<p>Lehr Albert még tovább is megy. Azt mondja: ha Jókai és Tóth -Béla tévedett s ha a közönség is téved az ükapa használatában, hát -hiszen akkor semmi baj, ha az irodalom is megmarad az ükapánál. – -Ez nem az én nézetem. Kapa is más, kasza is más és ha Jókai vagy -Arany vagy bárki százszor eltévesztené a szót s egyiket a másik -helyett használná: irodalmunkban akkor is csak a kapát kellene -kapának s a kaszát kellene kaszának nevezni. A nyelv törvénye -természettörvény, az ellen nincs tekintély. <span class= -"pagenum"><a name="Page_132" id="Page_132">-132-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h2>EZ IS VÁLÓPÖR!</h2> -</div> -<p class="summary">(Zádor Pali őrzi a kutyabőrt. – Megnősül, -gyereke lesz. – Válik a feleségétől. – Válópöre alatt minden -békéltetésnél ujabb gyereke születik. – Utóbb megunja a sok -gyereket és a hosszu válópört.)</p> -<p>Régi megyei történetet mesélek. Az én jó bakonyi vármegyémből. -Édes jó vármegyém, de sok bölcsesség kormányozta egykor benned a -világot! Éppen ezt bizonyitom be ezzel a furcsa válópörrel is.</p> -<p>Volt egy viczefiskusunk, Zádor Pali volt a neve. Régi jó -családból, törzsökös nemesi vérből volt származása. Büszke is volt -rá. Másra nem is volt büszke, csak erre. A birtok rég eluszott már. -Jobbágyainak már hirük-hamvuk se volt. Erdeit is más járta, -bakonyéri malma is másnak kelepelt, másnak nyikorgott, nem ő neki. -Csak az ősi kis kuria volt még meg, de nem hét szál szilvafával, -hanem hetvenhét szál szilvafával s megszámlálhatlan dió, körte, -alma, cseresznye, mogyoró és somfával. Derék nagy gyümölcsös. Ebből -élt maga is, tyukja is, tehene is, malacza is. Ezentul csak -kutyabőreit őrizte példás gondossággal. A nemesség nem ért ugyan -már semmit, de a származás nemessége <span class="pagenum"><a name= -"Page_133" id="Page_133">-133-</a></span> mégis nagy kincs. Kivált -annak, a kinek ugy sincs egyebe.</p> -<p>Azonban ügyvédi oklevele mégis volt. Ennek segitségével lett a -nemes vármegye viczefiskusa. S ennek segitségével kapott feleséget -is. Derék, jó, piros-pozsgás, jókedvü menyecskét. Irigyelte tőle, -magasztalta érte, ócsárolta őt magát mellette mindenki.</p> -<p>Miként jutott a házassághoz: nem tudom. Mi a Bakony déli és -keleti oldalán laktunk, ő a Bakony északi és a nyugati oldalán. A -Bakony nagy erdő, innenső oldala nem sokat tud a tulsóról. Én már -csak akkor barátkoztam meg vele, a mikor fiatal férj és ujdonsült -apa volt.</p> -<p>Olyan fiacskája született, mint a vasék. Büszke lehetett rá apa, -anya, bábaasszony.</p> -<p>El is dicsekedett vele boldog apja uton-utfélen.</p> -<p>Méltó sarjadék az ősi nemes Zádor-nemzetséghez!</p> -<p>Valami gézenguz pajtása azt felelte rá bolond észszel:</p> -<p>– Jó-jó, Pali, de a fiad az aranykulcshoz még se jut el -könnyedén.</p> -<p>Pali barátunk felugrott e szóra. Majd a padlást ütötte át a -fejével. Kerekre nyilt a két szeme, tátva maradt a szája, mintha -látást látott s halálra rémült volna.</p> -<p>Mi történt?</p> -<p>A haragos mennykő ütött le mellette?</p> -<p>Nem. Hanem az villant meg eszében, hogy az ő édes kis felesége -ime talán nem is nemes ágyból származott. Ha ez az eset nem volna, -miért ne juthatna az ő fia az aranykulcshoz? <span class= -"pagenum"><a name="Page_134" id="Page_134">-134-</a></span></p> -<p>Nem feleselt. Nyargalt haza. A felesége éppen a porontyot -szoptatta. Gyönyörü jelenet. De Pali barátunkat nem bájolta el ez a -jelenet. Megállt felesége előtt rettentő komoly arczczal és -szétvetett lábakkal.</p> -<p>– Asszony! Nagy beszédem van veled!</p> -<p>Oly hangon beszélt, hogy a menyecske csak elbámult rá. Nem -öntött-e föl vajjon a garatra, noha eddig nem is volt szokása?</p> -<p>– Szólj hát no, micsoda nagy beszéded?</p> -<p>– Ha nekem huszonnégy óra alatt hiteles okiratokkal be nem -bizonyitod, hogy apád-anyád mindkét ágon való őseid, dédeid, ükeid, -dédőseid és dédükeid s minden nemzetséged legalább hatodiziglen -nemes volt: akkor elválunk. Elválok tőled nyomban!</p> -<p>A menyecske megszoptatta a fiacskáját, elringatta, elaltatta, -rendbehozta keblén a ruháját s két csipőjére tette a két kezét s -ugy mondta az urának.</p> -<p>– Én pedig azt neked be nem bizonyitom.</p> -<p>– Miért?</p> -<p>– Azért, mert egyéb dolgom van nekem a világon.</p> -<p>Igaza volt ugyan a menyecskének, de ilyen kereken még se kellett -volna azt kimondani. Lám, a mi Pali barátunk elugrott, nyakába -vette a falut, azután a várost, azután a vármegyét, fölhajszolt -minden papot, matrikulát és megyei arkhivumot s minek utána sehogy -se találta meg, a mit keresett: meginditotta a válópört. Otthagyta -feleségét, gyerekét a kuriában, maga feljött lakni a vármegye -székvárosába.</p> -<p>Az egész világ azt mondta: hóbortos bolond. Nem <span class= -"pagenum"><a name="Page_135" id="Page_135">-135-</a></span> -törődött vele. Első dolog a világon a vér tisztasága. E miatt ugyan -el nem választják a házasfeleket, de hiszen nem is erre alapitotta -a pört. Titok, összeférhetetlenség, engesztelhetetlen gyülölet s -egyéb eféle hiábavalóság. Ezzel hozakodott elő. Bizott abban, hogy -ő vármegye ura. Keresztül hajtja pörét hamarosan.</p> -<p>Hiába bizott.</p> -<p>A nemes vármegye nem ugy gondolkodott, mint a mai hebehurgya -világ. Hanem ugy gondolkodott: nem szabad a pört gyorsan elintézni. -Nem azért van a világi hatóság, hogy a perlők, patvarkodók, -viszálykodók kedvében járjon. A ki pört indit: várjon, fizessen, -csusszon-másszon utána, unja meg teste-lelke, öregedjék ki belőle, -kivánja a poklokra az irót-birót, prókátort, tanácsadót. Majd -bizony! Ha gyorsan intézkednék a vármegye: az ördög se győzné a sok -panaszt és panaszkodót elkergetni.</p> -<p>Pali barátunknál se tett kivételt a nemes vármegye.</p> -<p>Mielőtt a pör tárgyalását megkezdené: kitüzte az egyezkedési -tárgyalást. Éppen egy esztendőre nyujtotta ki a határidőt. Igy -hozta magával az ősi szokás. Akkor pedig jelenjék meg személyesen -mind a férj, mind a feleség. Mert különben igy meg amugy!</p> -<p>Meg is jelent. Pali barátunk ugy is ott lakott helyben. De -megjött a menyecske is, hozta kis fiát is. Kis fia oly hatalmas -növésnek indult, hogy már dalolni és tánczolni is tudott, pedig -alig mult egy éves. Oda szállt a menyecske az »Angyal« vendéglőbe a -viz mellé, a nagy hid mellé, a hol a Nepomuki-szobor <span class= -"pagenum"><a name="Page_136" id="Page_136">-136-</a></span> tartja -a keresztet. Ott volt egy kétablakos kis nyájas szobája.</p> -<p>Hogy tudta meg ezt Pali barátunk?</p> -<p>Hogyne tudta volna meg?</p> -<p>Igaz, nemes ember természete: az előzékenység, udvariasság, -gyöngédség és hódolat az asszony iránt. Még akkor is, ha az asszony -az embernek valóságos felesége. Még akkor is, ha az ember válik a -feleségétől.</p> -<p>A nemes ember sohase lehet más, mint nemes ember.</p> -<p>De bizony várta a menyecskét Pali barátunk hódoló tisztelettel. -Gondoskodott is számára fütött kályháról, jó vacsoráról. Megölelte, -megcsókolta fiacskáját. Kezet csókolt a menyecskének is. Együtt is -vacsorált velük, ne legyenek társaság nélkül. Azt se tudta, mikor -következtek el hajnal felé egymástól, mikor ment haza diákos özvegy -lakába.</p> -<p>Másnap volt a megyei széken a békéltetés. Ünneplő ruhájában -jelent meg mind a két váló fél. Prókátornak, ügyvédjelöltnek, -lótófutónak semmi hire.</p> -<p>A békéltetés is más volt, mint mai napság.</p> -<p>Ma oda rendel a biróság ötven férjet és feleséget egyszerre. -Csak ugy nyüzsögnek mindenfelé. Se a biró nem ismer senkit, se a -birót nem ismeri senki. Nem is szól a biró a házasfélnek se -szivéhez, se lelkéhez. Csak a jegyzőt kérdi: rendben van-e az -iktatás, kiadás, numerus, terminus, rubrika, kereset, melléklet, -matrikula, lakásbizonyitvány s több efféle ostobaság. A jegyző -motyog valamit, a biró int egy plajbásszal. <span class= -"pagenum"><a name="Page_137" id="Page_137">-137-</a></span></p> -<p>– Elmehetnek!</p> -<p>Bevégződött a békéltetés. Az asszonynak egész szive, egész -lelke, egész üdvössége és kárhozata van az ügyön s ime a biró jó -szót se szól hozzá. Csak ugy végzi el ügyét, mint egy aktát. Ide -dobja, oda dobja. Mint a számadó juhász, mikor lebélyegzi a birka -fülét.</p> -<p>Nem igy volt ez hajdan.</p> -<p>Ott ül az ősz alispán az asztal fején. Előtte a keresztre -feszitett Üdvözitő képe. Előtte a Törvénykönyv és a Szentirás. -Jobbról-balról a táblabirák nyolczan-tizen. Ünnepi csend és -komolyság. Nem csapkodják az ajtókat, nem feleselnek a lótófutók. -Mintha templomban volna mindenki.</p> -<p>Az alispán maga elé állitja a férfit és a nőt s szól -hozzájuk:</p> -<p>– Édes fiam, édes lányom! A földi igazságszolgáltatás szine -előtt álltok. De a ti viszálytok nemcsak földi, hanem égi ügy is. -Isten rendelése a szent házasság. A ti boldogságtokra, a bűnös -emberiség javára, az emberi nemzetség fenntartására határozta azt a -mennyei végzet. Hogy te, édes fiam, ne lennél magad özvegyen és -hogy te, édes lányom, ne lennél magad árván. Hanem egymást -boldogitanátok. A mit Isten összekapcsolt: el ne szakassza az -emberi gyarlóság. Gondoljátok meg ezt édes fiam, édes lányom még -egyszer!</p> -<p>Igy beszél az igaz biró, de hosszan beszél. Könnye hull a -menyecskének, de Pali barátunk arczára is kegyetlen boru -ereszkedik. <span class="pagenum"><a name="Page_138" id= -"Page_138">-138-</a></span></p> -<p>Nem békülnek.</p> -<p>– Jól van édes fiam, édes lányom. Mához egy esztendőre ujra -megkisértem köztetek az egyességet. Itt legyetek pontosan.</p> -<p>Ott voltak. Csakhogy az alatt megint egy piros pufók gyermek -született. Ott tartotta ölében az asszony. A másik ott állt -mellette, fogta a szoknyáját. Az uj gyereket is be kellett -jelenteni a válópörbe. Ez már a válópör alatt született.</p> -<p>– Van valami mondanivalója a férjnek erről az uj -körülményről?</p> -<p>Pali barátunk megsodorintotta a bajuszát.</p> -<p>– Meg kell hajolnom a bevégzett tények előtt!</p> -<p>Okos beszéd!</p> -<p>Ujabb terminus ujabb esztendőre. Ujabb gyerek az ujabb -terminusra.</p> -<p>Egyik békéltetésen végignéz Pali barátunk a gyerekeken. Ugy -állnak egymás mellett, mint az orgonasip. Tudja, hogy mindez a -nemes embernek az asszony iránt való lovagias hódolatából -származott ott az »Angyal«-vendéglőben a viz mellett, a nagy hid -mellett, a nepomuki szent szobra mellett. Végignéz a gyerekeken. -Keserüséggel telik meg a szive. Kifakad:</p> -<p>– Tekintetes megyei törvényszék! A mióta minket békéltet: örökké -szaporodik a gyerek. Már nem győzöm. Ha engem még egyszer ide -idéznek békülésre: fölgyujtom a vármegye házát! Nekem már sok a -béke meg a gyerek. <span class="pagenum"><a name="Page_139" id= -"Page_139">-139-</a></span></p> -<p>Az alispán föláll, fogja a válópör aktáit s odavágja a -köpőládába.</p> -<p>– Ezt a szót vártam, Pali öcsém. De ha nyomban vissza nem mégysz -a feleségedhez: szemem elé ne kerülj. Mint a kintjárót: ugy verlek -ki a vármegyéből!</p> -<p>Ez volt az itélet.</p> -<p>De volt is foganatja. Ötven évig élt Pali barátunk boldog -házasságban a feleségével. A kutyabőrt sohase hozta elő többé.</p> -<p>Példabeszéd lett válópöréből. <span class="pagenum"><a name= -"Page_140" id="Page_140">-140-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h2>KIKBŐL ÁLLT A TÁBOR?</h2> -</div> -<p class="summary">(1848. évi márczius 15-ike Pozsonyban és Pesten. -– A tizenkét pont. – A pesti ifjak. – Tómics gazda ötvenkét -szücslegénye.)</p> -<p>Mi történt márczius 15-én ezelőtt ötvenöt esztendővel? Az -ábrándok illatos ködéből, a hagyományok megszentelt jelszavaiból, a -költészet virágaiból ki lehet-e érteni tisztán, a mi valósággal -történt?</p> -<p>Két nagy eseménye van ennek a napnak. Az egyik Pesten, a másik -Pozsonyban jött létre. Egyaránt fontos mind a kettő. A nemzet -történetének ragyogó fejezete mind a kettő.</p> -<p>Pozsonyban e napon készült el az az országgyülési határozat, -mely által az osztályokra szakadozott magyar népből egy pillanat -alatt megszületett a magyar nemzet. Az egységes magyar nemzet, a -milyen volt Árpádnak honfoglaló serege.</p> -<p>A nemesség válla eddig szüz volt, közteher azt nem nyomta még. -Adót nem fizetett, közmunkát nem végzett, de azért minden jogot és -szabadságot ő élvezett. E napon mondta ki a közteherviselést. E -napon határozta el, hogy birtoka arányában magára veszi a köznép -adóterheit <span class="pagenum"><a name="Page_141" id= -"Page_141">-141-</a></span> s közmunka-kötelességét. E napon -engedte el a jobbágyi robotot és tizedszolgáltatást. E napon tette -szabaddá és független birtokossá a föld népét, a jobbágyot, az -uraságok szolgáit. E napon lett a törvény előtt egyenlő -mindenki.</p> -<p>Eleddig sok terhes századon keresztül nem volt natio hungarorum. -Nem volt magyar nemzet. Hanem plebs és populus. A jobbágynak az -volt a neve: misera plebs contribuens. Magyarul: »Szegény adózó -nép.« A nemesnek az volt a neve: populus Verbőcziánus. Magyarul ugy -mondhatnók: »Verbőczy nemzetségei.« Ama nagy napon egyesült, -összeforrt a jogban és az intézményekben a plebs és a populus s az -egyesülésből megszületett a fölséges magyar nemzet. Natio -Hungarorum.</p> -<p>A köztudat e napnak nem ezt a történetét ünnepli. Nem azt, a -mely Pozsonyban jött világra, a rendek utolsó országgyülésén, – -hanem azt, a melynek szinhelye Pest volt.</p> -<p>Bécsben márczius 13-án forradalom volt. Elkergették -Metternichet, az avas európai rendnek vén mesterét. Ennek hire -márczius 14-én este érkezett Pestre a bécsi ujságokkal.</p> -<p>Irinyi József azt mondta: ime, a bécsiek különb legények, mint -mi. Ők már csináltak nagy dolgot. Hát mi alugyunk? Alugyék a magyar -akkor is, a mikor már az osztrák is fölébredt? Sötétség boruljon -ránk akkor is, a mikor már Bécsben is dereng a hajnal? A szabadság -hajnala! <span class="pagenum"><a name="Page_142" id= -"Page_142">-142-</a></span></p> -<p>Ez volt a külső ösztön arra, a minek a következő nagy napon meg -kellett történni.</p> -<p>Még az éjszakán Irinyi József megirta a tizenkét pontot. Megirta -azt a kiáltványt, melynek ez volt a czime: »Mit kiván a magyar -nemzet?«</p> -<p>Hozzuk vissza emlékezetünkbe e pontokat:</p> -<p>1. Sajtószabadság.</p> -<p>2. Felelős kormány Budapesten.</p> -<p>3. Évenkénti országgyülés Pesten.</p> -<p>4. Polgári és vallási egyenlőség.</p> -<p>5. Nemzetőrség.</p> -<p>6. Közteherviselés.</p> -<p>7. A jobbágyok fölszabaditása.</p> -<p>8. Nemzeti képviselet és esküdtszék.</p> -<p>9. Nemzeti bank.</p> -<p>10. A katonaság esküdjék meg az alkotmányra. A magyar ezredek -jöjjenek haza, az idegen ezredek takarodjanak innen.</p> -<p>11. A politikai foglyokat szabadon kell ereszteni.</p> -<p>12. Erdélylyel egyesüljünk.</p> -<p>Ime ujabbkori történetünk hőseinek hitvallása 1825 óta!</p> -<p>Márczius 15-ének reggelén talpon volt egész Pest. A tizenkét -pont már kinyomatva. Olvassa mindenki. A belváros utczáin sokaságok -gyülekeznek. Sok helyütt pillanatnyi szónokok támadnak. A nép -éljenez s kalapját lengeti. Azonban az égboltot felhők takarják s a -tavaszi eső ismételten megered. A tömeg nem veszti el kedvét. A -tömeg vezérei: Petőfi, Jókay, Vasváry, Irinyi. Széthangzik -<span class="pagenum"><a name="Page_143" id= -"Page_143">-143-</a></span> a jelszó: menjünk népgyülésre a Muzeum -elé. Petőfi a reggeli órákban megirja hires riadóját: Talpra -magyar! A népgyülés összejön. Ott van tizezer ember. Esernyő alatt -valamennyi. El is nevezi Széchenyi az eseményt -paraplé-forradalomnak.</p> -<p>Mindegy. A népgyülést megtartják. A tizenkét pontot elfogadják. -Azután átmennek Budára, föl a várba s az öreg Táncsicsot -sajtófogságából kiszabaditják. S megalakitják a küldöttséget, a -mely a tizenkét pontot fölviszi Pozsonyba, hogy átadja a nemzet -országgyülési vezéreinek: Kossuthnak, Batthyányinak, sőt magának a -nádorispánnak is.</p> -<p>Ime: Ez történt Pesten márczius 15-én. Fényes és ragyogó -fellobbanása a magyar szellemnek. De a tűz már régóta égett s -Pozsonyban, a karok és rendek szivében is égett.</p> -<p>A nagy nap vezéreit ismerjük. Nevüket egyaránt őrzi a történelem -és a hagyomány.</p> -<p>De kikből állott hát a tábor?</p> -<p>A Muzeum kertje akkor valamivel nagyobb volt, mint most. Azóta a -körut javára lemetszettek belőle pár száz négyszögölet. Fákkal se -volt ugy tele, mint most. Szobroknak, virágágyaknak hirük se volt. -Az a diszes vaskeritése se volt meg, a mi most megvan. A -Sándor-utcza, Esterházy-utcza és Muzeum-utcza felől korhadt, -rongyos deszkakeritéssel volt körülvéve. De azért a népgyülés még -se foglalt el nagyobb tért, – csak a homlokzat és főlépcső előtti -kis mezőt töltötte meg a sokaság. Az utczai közlekedést épen nem -akadályozta. <span class="pagenum"><a name="Page_144" id= -"Page_144">-144-</a></span></p> -<p>A város lakossága épen más volt, mint most.</p> -<p>A városnak nem nyolczszázezer lakosa volt, mint most, hanem -csupán nyolczvanezer. Buda nem számitott. Annak német népe és -hivatalnokserege száz mértföldnyire feküdt Pesttől és a nemzeti -mozgalmaktól.</p> -<p>Zsidó nem lakott Pesten. Alig egy-két család. A zsidók kiváncsi -s könnyen hevülő serege nem szaporithatta a sokaságot.</p> -<p>Szocziálisták és asztaltársaságok nem voltak. Összebeszélésre -ötvenezer embert, mint most, a köztérre ki nem állithattak. Czéhek -voltak ugyan, de azok csak ünnepi napra seregelhettek össze.</p> -<p>A polgárok, kertészek, tehenészek, mezőgazdák, kézművesek nagy -része német volt; – Petőfire, Jókayra, országgyülésre semmit se -adott; – hogy a magyar nemzet mit kiván, azzal semmit se törődött; -– egy pont vagy tizenkét pont, neki az egészen mindegy volt. Sváb -volt, tót volt, kucséber volt; a magyar beszédből egyetlen szót se -értett.</p> -<p>Mégis volt tábor.</p> -<p>Néhány száz jurátus és fiatal ügyvéd. A ki véletlenül itthon -maradt. A jurátusok nagy része Pozsonyban volt a királyi tábla -mellett az országgyülésen.</p> -<p>A vármegyeház maga kiállitott vagy ötven főnyi sereget. Kemény -magyar volt az egész.</p> -<p>A magyar czéhek örege-apraja elment a népgyülésre. A csizmadiák, -a szücsök, a magyar szabók, a molnárok, a kálvinisták el nem -maradtak volna a világért se.</p> -<p>Az irók, költők, tudósok, hirlapirók, tanárok akkor <span class= -"pagenum"><a name="Page_145" id="Page_145">-145-</a></span> -magyarok voltak mind. Azok teljes számban jelentek meg -uton-utfélen, kávéházakban s a Muzeum lépcsőzetén.</p> -<p>De az egyetemi fiatalságból nem maradt el talán egy se. Számra -nézve felényi se volt ugyan, mint ma, de ott volt s egyetlen szent -érzés uralma alatt volt az egész fiatalság.</p> -<p>»A pesti ifjak!«</p> -<p>Ez volt a márczius 15-iki népgyülés hivatalos neve. Az -országgyülésen nem is nevezték másként az egész mozgalmat. A pesti -ifjak kiáltványa; igy ismerték a tizenkét pontot.</p> -<p>A népgyülést természetesen be nem jelentették semmiféle -főkapitánynak és rendőrségnek. Engedélyre nem volt semmi szükségük. -Se elnököt, se jegyzőt nem választottak; se rendőr, se kerületi -kapitány ott nem hallgatózott. A hol jurátus és egyetemi fiatalság -nagy számban volt: ott nem is volt tanácsos a rendőrnek -kölletlenkedni. A legmagasabb állami tekintélyt, rendet, csendet, -biztonságot megőrizni elég volt a megyei alispán: Nyáry Pál.</p> -<p>Bizony más világ volt, mint a mai!</p> -<p>Két esztendő mulva Budán voltam s a Gellérthegy tövében laktam, -Tómics gazda volt a szállásadóm. Gazdag szücs volt, rácz nemzetség -volt, de abból a fajtából, a melyikből Damjanics. Igaz rácz volt, -de azért lelkéből ragaszkodott hozzánk.</p> -<p>Meg akart tanitani a szerb nyelvre s egész napon át mesélgetett. -Rá került a szó a nagy napra is. Furcsán adta elő annak történetét. -<span class="pagenum"><a name="Page_146" id= -"Page_146">-146-</a></span></p> -<p>– Az a Szupics – ugymond – az volt az oka mindennek. Átküldtem a -Heidelberg boltjába, a birkabőrös boltba Pestre korán reggel. -Azután haza jött s annyit hazudott itthon, hogy a legények mind ott -hagyták a műhelyt s átmentek Pestre. Volt ötvenkét legényem, fele -magyar, fele rácz. Egyik nyáj nem értette a másikat, de azért -átment forradalmat csinálni mind. Azután honvéd lett mind. Azután -meghalt mind. Egy se jött vissza a gazember – ott maradt mind. Az -én jó legényeim! Abban az esztendőben egy ködment se készitettek el -azután!</p> -<p>Pergett az öreg Tómics könnye. A ködmenért is, a honvédért is, -az ötvenkét jó legényért is.</p> -<p>Tómics gazda ennyit tudott. Magam nem lehettem ott a Muzeum -lépcsőin tartott gyülésen. Gyerek voltam. Hanem ott volt -Bakonyaljáról, Berhidáról Karácson János egykori jó barátom s -vármegyei tiszttársam. Ő beszélte el nekem ugy, a hogy leirtam. -<span class="pagenum"><a name="Page_147" id= -"Page_147">-147-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h2>A KERKAPOLYAK.</h2> -</div> -<h3>I.</h3> -<p class="summary">(A Kerkapoly név. – A Bakonyból került a -nemzetség Balaton mellé. – Az áttelepedés története. – Padányi Biró -Márton püspök. – A kis-lődi nemesek. – Balaton Udvari határa. – A -nemesi előnév természete. – Az előnevet hajdan nem a király adta. – -A Szalók, Karcsa, Kisfaludy, Jókay, Eötvös, Deák nemzetség -előnevei. – A Kerkapolyak előnevei.)</p> -<p>A Kerkapolyak is Bakony fiai, meg kell hát róluk emlékeznem.</p> -<p>Hiteles okirattal s élő tanukkal nem igen tudnám bebizonyitani, -hogy csakugyan Bakony fiai, de firól-fira szálló családi -hagyományok igy emlékeznek. Elmesélem, a miről emlékeznek.</p> -<p>De jöjjünk először tisztába a névvel.</p> -<p>A mi életünkben a nagy miniszter neve és működése lobbantotta -magas lángra a család hirét, nevét, dicsőségét. A nagy minisztert -az országos nagy közönség s a hirlapi sajtó rendesen Kerkápolyi és -Kerkápoly néven nevezé. Ezt a nevet a család soha nem ismerte és -soha nem használta. Ellenben a jó falusi nép Zalában, Veszprémben, -Somogyban szerette a Kapolyi <span class="pagenum"><a name= -"Page_148" id="Page_148">-148-</a></span> nevet használni. Kapoly -nevü falu ott van Somogyban s a köznép egészen természetesnek -találja a vezetéknevet e falu nevéből alakitani. Minek is a Kapolyi -név elé a Ker-szótagot tenni? Ha valakinek Székesfehérváry volna a -neve, a köznép bizony csak Fehérvárynak ismerné.</p> -<p>A nemesi családok krónikása, Nagy Iván, a Kerkapolyi nevet -ismeri. Nem tudom, honnan. A nemességszerző első ős 1685-ben kapta -a czimeres nemeslevelet. Ezt én nem láttam. Meglehet, ebben van a -Kerkapolyi név, noha nem valószinü. Maga a nagy miniszter mindig -Kerkapoly szót irt, a mikor nevét irta. De nem ugy mondta szóval, a -hogy irta. Ugy mondta: Kerkapoli.</p> -<p>Igy van e szóval az egész nemzetség minden tagja. Ugy kell tehát -tollal irni és szóval ejteni, a hogy a nagy miniszter -cselekedte.</p> -<p>A család nemessége tehát nem nagyon régi. Alig terjed hét -nemzedékre. A névből magából azt kellene következtetnem, hogy a -család délszláv eredetü vagy legalább horvát eredetü. A szláv -nyelveket nem ismerem. De sokszor olvastam, hogy például Rigó-Mező -szerbül Kosszovo-Polje. Sokszor hallottam, hogy Kerka-Völgye vagy -Kerka-Mezeje horvátul Kerka-Polje. Zalában is van Kerka nevü folyó, -partjain és közelében már horvátok, vendek laknak s annak mellékét -Kerkapoljének nevezik. Minden látszat arra utal, hogy a Kerkapoly -név innen és igy keletkezett.</p> -<p>Szinte bánnám, ha arról kellene meggyőződnöm, <span class= -"pagenum"><a name="Page_149" id="Page_149">-149-</a></span> hogy a -család nem magyar eredetü. Testben, lélekben, a szellem óriási -őserőiben, de még gyöngeségeiben is a család valóságos magyar -fajbeli. Nemzetünk történelmének legnagyobb alakjaiból német, -szerb, oláh ugy is elorzott már jó csomót. Nem szivesen adnám nekik -a Kerkapolyakat is.</p> -<p>A Bakony-vidéki eredetet tisztán szóbeli hagyomány tudja és -bizonyitja. De a mult század elejétől kezdve már én is tudom és -bizonyitom, a mint elbeszélésem folytán majd kitudódik.</p> -<p>Kerkapoly I. Ferencz, a nagy miniszter ősapja, Balaton-Udvariban -lakott. Ott volt ugynevezett kisnemes. Ott volt kis birtoka, kis -háza, jó szőleje, semmi jobbágya. A régi Kerkapoly-ház ma is -megvan. Egyszerü, szegényes ház nádtetővel. Néhány év előtt jól -megnéztem. Teteje nem is lehet más, mint nád. A nádat a Balaton -ingyen termi. A nádtető sokkal olcsóbb és hasonlithatatlanul jobb -mindenféle más tetőnél. Könnyü és tartós. Kevés gonddal száz évig -eltart. Nyáron hüsiti, télen enyhiti az időjárást azok számára, a -kik benne laknak. Tüzet könnyen fog ugyan villámtól, égő -szomszédháztól, de hát egyéb tető is csak elég, elhamvad, ha isten -ugy akarja. A mikor pedig már a nádtetőt a zöld moha, fülfű, kövi -rózsa egészen benőtte, jobban ellenáll a külső tűznek, mint -akármiféle zsindely. Azután a veszett nagy jégeső a cserepet, -palát, zsindelyt mind agyon veri, holott a nádtető föl se veszi -azt. Okos ember azért a Balaton partján nem is épit másként, csak -nádtetőre. <span class="pagenum"><a name="Page_150" id= -"Page_150">-150-</a></span></p> -<p>De miként került hát Kerkapoly Ferencz Balaton-Udvariba?</p> -<p>Szomoru ennek a története. Még szomorubb egész nemzetünkre, mint -a Kerkapoly-nemzetségre.</p> -<p>A mikor a török kitakarodott hazánkból s a mikor dicső -fejedelmünk, Rákóczi Ferencz, a Márvány-tenger partján örökre -lehunyta szemeit: a németnek az jutott eszébe, jó lenne -Magyarországból kiirtani a magyart. Nem tűzzel, nem vassal, nem -fegyver élével, hanem alattomosan, ravaszul, mégis erőszakkal, -égbekiáltó igazságtalansággal.</p> -<p>Száz módot talált ki rá.</p> -<p>Az egyik módot a Bakonyban alkalmazta nagy sikerrel. Ott van -például az öreg Bakonyban két Lőd nevü falu egymás mellett. Az -egyik Város-Lőd, a másik Kis-Lőd. A régi irások szerint hajdanta a -két falu egy volt s a neve Leveld volt. Ebből lett Lövöld, ebből -pedig lett Lőd. Nevezetes története van Nagy Lajos királyunktól -kezdve, de ehhez semmi közünk. A török elpusztulása óta a veszprémi -püspökség birtoka volt. Nagy messzeségben rengeteg erdőségei -voltak. A legszebb bükkök, cserek, tölgyek, hársak a föld -kerekségén. Az igazi öreg Bakony. Mindenütt, a hol most Város-Lőd, -Kis-Lőd, Cseh-Bánya, Német-Bánya és Farkas-Gyepü és Koplaló falvak -és puszták feküsznek.</p> -<p>A két Lődnek jó magyar, jó nemes és jó kálvinista lakói és -birtokosai voltak, kiváltképen Kis-Lődnek. Itt birt és lakott -különösen a Kozma- és Kerkapoly-nemzetség is. Az a Kozma-nemzetség, -a mely a mi <span class="pagenum"><a name="Page_151" id= -"Page_151">-151-</a></span> időnkben Kozma Sándort, a nagy -főügyészt és Kozma Ferenczet, a világ legnagyobb lóismerőjét, adta -nekünk. E családnak még a nemesi neve is Leveldi Kozma.</p> -<p>Mária Terézia magyarpusztitó korszakát élték őseink. A veszprémi -püspök Padányi Biró Márton volt. Van neki még némi irodalmi neve -is. De erős nagy úr volt, hatalmaskodó indulattal. Származása és -egyénisége tiszta magyar, vallása buzgó, lelkes római, a minthogy a -veszprémi püspök más nem is lehetett, de politikája kutyahitü -német. Igy tetszett a magyarirtó kegyes királyasszonynak.</p> -<p>Padányi Biró Márton püspök úrnak nem tetszett a kálvinista -magyar se szomszédnak, se alattvaló jobbágynak. De ha jobbágya -volt, könnyen elbánt vele. Elvette ökrét, lovát, gunyáját, -gyerekeit s minden jószágát, magát pedig szélnek eresztette, -pokolba kergette, bujdosásra vagy áttérésre birta s a ki nála -maradt, németté tette. Igy tettek a nagy uraságok is, az -Esterházyak és a Zichyek s a nagy egyházi rendek is, a zircziek, a -Benczések, a veszprémi káptalan. Ma mind jó magyarok, de akkor -bolond volt a divat. Igy lett tele az öreg Bakony apró-cseprő, -kisebb-nagyobb sváb faluval. A honából, szülőföldéről kivert -szegény magyar föld népe akkor még nem mehetett Amerikába, -elszéledt erre-arra. Nagy a világ.</p> -<p>A nemes emberrel nem lehetett elbánni ily könnyü szerrel. A -nemes emberre nem hajtott rá oly könnyen se iró, se biró, se -végrehajtó. Ha pedig hajduval akart volna rátámadni valami nagy -uraság: a nemes <span class="pagenum"><a name="Page_152" id= -"Page_152">-152-</a></span> ember nagyon hamar fokosra, kardra, -puskára kapott s arra se volt röst, hogy segitségért beszóljon -Szent-Gálra, Vámosra, Adáz-Tevelre vagy egyik-másik közeli nemes -faluba. A nemes ember mind atyafinak, mind egy ősi családhoz -tartozónak érezte magát.</p> -<p>– Ne hagyjuk az atyafiakat! Ránk is kerülhet a sor.</p> -<p>Ez volt a jelszó.</p> -<p>Nehéz szó, erő is volt mögötte. Padányi Biró Márton püspök úr -sehogy se látta tanácsosnak a kis-lődi nemesek ellen hatalmaskodást -kezdeni. Hanem szemre birta őket szép szóval, álnoksággal.</p> -<p>– Lássák be a nemes urak, békén egymás mellett nem maradhatunk. -De én rosszat nem akarok még se, pedig volna erőm, hatalmam -mindenre. Hanem van nekem nagy darab földem a Balaton partján, -odaadom cserébe. A nemes uraknak ugyan terhükre esik a költözködés -és épitkezés, de én ezt is szivemre veszem s minden kis-lődi tiz -hold földért adok a Balaton partján husz hold földet.</p> -<p>Igy beszéltek a püspök úr is, küldött emberei is, sőt utóbb még -a járásbéli megyei tiszt urak is. A püspök úrnak, ha úgy akarja, -messze ér a karja.</p> -<p>Jól van no! Gondolkodóba estek a nemes urak. De legelőször mégis -meg kell nézni azt a Balatonparti darab földet.</p> -<p>Megnézték. Megmutatták nekik azt a földet, mely a három Dörgicse -alatt a hegyek lábán Akali és Örvényes közt elterül mind a viz -partjáig. Ebből bizony kikerül tiz hold helyett husz hold. -<span class="pagenum"><a name="Page_153" id= -"Page_153">-153-</a></span></p> -<p>Ritkás erdővel, vénhedett cserfákkal, vadrózsa és -kökénycsalitokkal volt benőve az egész terület. Valami kis -szégyenlős patak is csörgedezett rajta.</p> -<p>– Irtani kell itt atyafiak!</p> -<p>Hát hiszen az se nagy dolog. Nem őserdő az az erdő.</p> -<p>– Hát ha a földje nagyon köves?</p> -<p>Vágjunk belé. Száz helyen is belevágtak a likvágó kapával. -Bizony volt ott kő elég. Még pedig ökölnyi apró mozgó kő. De azért -televény is akadt. Helylyel-közzel lehet szántóföldet csinálni, -legelőnek épen türhető, bor is jó terem a dörgicsei hegyek oldalán, -éhen halni épen nem szükséges.</p> -<p>Hanem azért mégis csak rossz csere lesz az. Nem lehet azt ugy -sebtében elfogadni.</p> -<p>Megint csak előálltak a püspök úr besugói, üzenethordói, küldött -emberei.</p> -<p>– Gondolják meg a nemes urak jól, de azért ne sokat -késlekedjenek. A püspök úr nagy úr, prókátor kezébe adja az egész -falut. Neki nem kerül semmibe, hiszen ott vannak az uradalmi -fiskálisai Veszprém-, Zala- és Somogyvármegyékben. Nem is egy, -hanem három. A király az ő pártját fogja. A Kanczellária, a -Konzilium, a Nádorispán, az Országbiró, a főispán, mind az ő kezére -dolgozik. Mit ér ilyen hatalommal szemben nemzetes uraimék minden -erőlködése? Eltart a pörösködés huszonöt esztendeig. Azalatt a -költség koldussá teszi nemzetes uraimékat. Ha sovány is az a csere: -mégis csak jobb lesz azt elfogadni!</p> -<p>Utóbb is ez lett a vége. <span class="pagenum"><a name= -"Page_154" id="Page_154">-154-</a></span></p> -<p>Minden nemes kálvinista magyar család fölkerekedett Kis-Lődön s -átköltözött a Balaton-partjára. Átköltöztek a Kozmák és Kerkapolyak -is. Egyes egyedül a Vida-család maradt meg Kis-Lődön. Meg is verte -az Isten. Nem segitett rajta az se, hogy áttért a püspök úr kegyes -hitére. Utóbb nemességét is elkorhasztotta az idő. Németté lett, -svábbá lett, a faszénégetést és talicska-csinálást is megtanulta. -Mikor ezelőtt épen negyven esztendővel kezembe vettem a falu -magyarságának ügyét, akkor már egy Vida-sarjadék se tudta beszélni -ősanyáinak édes magyar nyelvét.</p> -<p>Ez is furcsa eset volt, másutt mesélem el.</p> -<p>A nemzetségek szóbeli hagyományai szerint igy kerültek a -Kerkapolyak a Balaton partjára. Eredetileg hát az öreg Bakony -szülöttei ők.</p> -<p>Az illető családok hagyományai szerint sok kálvinista nemes -család mozdult akkor ki ősi örökéből. Emlegetik a Gondol, -Sebestyén, Sólyom nemzetségeket is. Valamennyi költöző nemzetség -nem is Balaton-Udvarira szállott, szálltak Szent-Gálra, -Szent-Antalfára, Köves-Kállára, Monoszlóra, Tót-Vásonyba, Akaliba -és Balaton-Füredre is.</p> -<p>De a nagy miniszter épen bakonyi termés. Ott született Szent-Gál -községében. Apja ott élt, ott halt. Ott van eltemetve a régi -temetőben. Majd megnézzük sirját is.</p> -<p>A kis-lődi nemesek nem jártak szerencsével. A csere nem jól -végződött. Ivadékaiknak volt okuk megsiratni.</p> -<p>A falut fölépitették, ma is áll. Közvetlenül a Balaton -<span class="pagenum"><a name="Page_155" id= -"Page_155">-155-</a></span> partjára épitették, hogy a kacsák, -libák utczáról, udvarról egyenesen mehessenek a vizre. De a rák, -hal, csuka és kárász is kéznél legyen minden pillanatban, ha a -nemzetes urnak kedve kerekedik hozzá. Nincs is olyan falu több a -Balaton partján, talán csak még Györök, mely annyira a viz mellé -huzódott volna, mint Balaton-Udvari.</p> -<p>A ritkás erdőket, csalitokat, ligeteket kiirtották. Csináltak -kertet, legelőt, szántóföldet, kopasz mezőket. Akkor tudódott ki -igazán, micsoda átokverte vidék az.</p> -<p>Eke, kapa megbolygatta azt a vékony, aszufüves televényt, a mely -a kavicstengert a ligetek árnyékában beboritotta. Megmozdult és -felszinre került a fehér kavics. Nem termőföld ez se fönt, se -alant; nem is szirt, nem is kőpad, hanem mozgó kavics, melyet ezer -év óta hordanak le a felhőszakadások a három Dörgicse hegyeinek -oldaláról. S ha mélyen ásnak, kutat furnak, a föld mélységeiben -sincs egyéb, csak mozgó, recsegő fehér tört kavics.</p> -<p>Jöttek a záporesők, felhőszakadások s a megbolygatott kis -televényt lesodorták. De azért hoztak helyette uj kavicsot. Jöttek -a viharok Dobos-tetőről, Somlyó felől, az öreg Bakony tetejéről s a -mikor szárazság uralkodott, még a porszemet is kifujták a kövek -közül, bele a Balaton nagy vizébe. A Balaton-melléki viharhoz semmi -se hasonlit. Oly hirtelen jön az, hogy meg nem érzi se pók, se zöld -béka, se állat, se ember. De nincs is ott zöld béka se. Az is csak -ott szeret tanyázni, a hol egyéb zöldség is akad. Itt pedig nem -akad. Az <span class="pagenum"><a name="Page_156" id= -"Page_156">-156-</a></span> ökörfarkkóró se magasabb arasznyinál, a -kutyatej is előbb elszárad, semmint virágját kinyithatná. -Gombafélének hire sincs. Még a földi moha is sorvadásban szenved. -Itt-ott látni csak fülfűt, kövi rózsát, a mely a sima sziklapadon -is meg tud élni. De az is mind el van gémberedve. Köröskörül, a -merre a szem lát, nem lát egyebet, mint kövecstengert. Ez a köves -Arábia sivataga. A csörgedező patak is rég kiszáradt. Fönt, a -hegyek alján még van forrása, tavaszonkint ki is tör üde vize, de -azután a sivatagon csakhamar elmulik. Malmot se lehetett rajta -fentartani. Épitettek ugyan, de utóbb még a kövét is elhordták a -viharos szelek. Itt-ott egy-egy busuló kökénybokor, az se hoz -gyümölcsöt soha. És sárga, apró vadrózsa, hogy legyen valami -legalább, a mi a vigyázatlan gyereket, állatot véresre karczolja. -Lábnyi hosszu óriási gyikok czikáznak néha az ember előtt. Szinte -nehéz elgondolni, miből élnek.</p> -<p>Ilyen lett a vidék. A falu temetőjét, a temető sivatag képét, a -sziv alaku sirkövek történetét leirtam már a »Két temető« czim -alatt a »Balatoni Utazás Vége« czimü munkámban. Igazán irtam le. -Olyan az egész környék.</p> -<p>Ide telepedett hát le a kis-lődi kálvinista magyar nemesség. De -magyar maradt és szabad és független, habár szegény is. Mégis -jobban járt, mint a Kis-Lődön maradt Vida-nembeliek, a kik németté -váltak és robotossá.</p> -<p>De az unokák már megkisértették, nem lehetne-e Udvariból -menekülni. Nemzetes Kozma Ferencz uram már ügyvéd lett, tekintetes -úr lett s el is költözött <span class="pagenum"><a name="Page_157" -id="Page_157">-157-</a></span> Somogyvármegyébe Kőröshegyre s onnan -még tovább, a belső Somogyba. De vele s gyerekeivel, a nagy -főügyészszel s unokáival, a költőkkel, Kozma Bandival s Bárd -Miklóssal ez elbeszélésem folyamában már nem lesz dolgunk. Csak -később egyszer emlitem meg tisztes nevét. A Kerkapolyakról kell -folytatnom elbeszélésemet.</p> -<p>A Kerkapolyak több ága is elhagyta Udvarit.</p> -<p>István, a hires követ és alispán, már Kővágó-Eörsön lakott s ott -volt tekintélyes birtokos. Testvéröcscse, János, a nagy -miniszternek édes apja, már Veszprémvármegyében vert gyökeret s nem -is kisebb helyen, mint Szent-Gálon a királyi vadászok között.</p> -<p>Ezekről kell elmondanom, a mit tudok s a mi megérdemli nyájas -olvasóim figyelmét.</p> -<p>A nemességszerző I. István 1640 körül született s a -hóhér-királytól, I. Lipóttól szerezte meg – mint emlitém – 1685-ben -czimeres levelét. A család nemesi előnévül e szót használta: -Kővágó-Eörsi. Benne van-e e szó a levélben: nem tudom. De épen e -nemesi előnév használata bizonyitja, hogy valami köze már a -tizenhetedik század közepén is volt Kővágó-Eörshöz.</p> -<p>E falu különben szintén Balaton-parti falu, noha nem közvetlenül -a partra épitve. Hatalmas nemessége s kitünő birtokosai voltak -hajdan is s vannak még ma is. Kerkapoly-ivadékok is lakják ma -is.</p> -<p>A nemes ember egyébiránt hajdan akár szülőfölde, akár valamelyik -nemesi birtoka után szabadon választhatott s használhatott nemesi -előnevet. Nem ugy volt, mint most. A királyi adomány nem volt hozzá -szükséges. <span class="pagenum"><a name="Page_158" id= -"Page_158">-158-</a></span> Mi köze is van ahhoz a királynak? Ha a -nemzetség maga s a vármegye s a megyei nemesség tudtul vette, -elfogadta, jóváhagyta: szent volt a nemesi előnév s azon már -semmiféle királyi hatalom változtatni nem tudott.</p> -<p>Az ősi, Árpáddal egyidős Szalók-nemzetség, egyik tagja megszerzi -Borsodban Bessenyő birtokot. Ettől kezdve nevezi magát majd -Bessenyei Szalóknak, majd Szalók-nembeli Bessenyeynek. Utóbb is -századokon keresztül rajta maradt a Bessenyey név. Az igazi -Szalókyak Veszprémmegyében vannak. A Marczal vidékén fekszik egymás -mellett Nemes-Szalók és Pór-Szalók. Tehát az ős Szalók ivadéka -teljes joggal nevezheti magát vagy Szalóki Szalókynak, vagy mind a -két Szalóki Szalókynak, vagy ha tetszik: Nemes-Szalóki -Szalókynak.</p> -<p>Van egy nemes barátom: Karcsay. Ő még az Álmos vezér korabeli -Karcsának egyenes ivadéka. A Csallóközben fekszik egymás mellett a -sok Karcsa nevü falu. Tizenhárom falu ugyanazon a néven egy -csomóban. Nincs az a postamester a világon, a ki valami levéllel el -tudna igazodni, ha mindegyik Karcsának valami jelző neve nem volna. -Az egyik például Etre-Karcsa, a másik Damazér-Karcsa, a harmadik -Omode-Karcsa. S igy tovább.</p> -<p>Már most néhai nemes, nemzetes és vitézlett Georch Illés urunk, -nagy jogtudós könyviró urunk nemesi előneve »Karcsai« volt. De -melyik Karcsai? Természetesen Etre-Karcsai. Igy hivták -Pozsonyvármegyében: <span class="pagenum"><a name="Page_159" id= -"Page_159">-159-</a></span> Elias Georch de Etre-Karcsa, magyarul: -Etre-Karcsai Görcs Illés.</p> -<p>A puszta »Karcsai« nevet el nem nézték volna neki a nemes urak. -Mert ez azt jelentette volna, hogy mind a tizenhárom Karcsától -származik a nemesi előnév. Ez pedig nem igaz, tehát nem is szabad. -Csak igazi Karcsaynak szabad ez. A kinek őse még együtt csatázott -és együtt áldomásozott Álmos és Árpád vezérekkel. Ennek a nemesi -előneve tehát minden félreértés elháritása végett latinul igy szól: -»Karcha de Tredecim-Karcha«; – magyarul pedig igy szól: »Mind a -Tizenhárom Karcsai Karcsay«. Ám mutasson szebb nevet valamelyik -skót nemes vagy spanyol hidalgó.</p> -<p>Igy volt Pestvármegyében a »Mind a Hét Kátai Kátay« -nemezetség.</p> -<p>Kisfaludy Sándornak, a nagy költőnek, Csák volt az igazi családi -neve. Egyik őse megkapta Sopronvármegyében Kisfaludot s elnevezte -magát Kisfaludi Csáknak. Csak azért, hogy a többi Csákkal össze ne -zavarják. Rajt maradt a Kisfaludy név egyéb nemesi előnevekkel.</p> -<p>A Jókay-nemzetségnek nem a király adta az »Ásvai« előnevet. Az -én nemzetségemnek se a »Ráczkevi« nemességjelzőt. Mégis joggal -használjuk sok száz év óta. Deák Ferencz nemzetségének semmi nemesi -előnevet nem adott I. Lipót, a hóhérkirály. Deák Ferencz teljes -joggal használhatta a »Zsitkóczi« vagy a »Zalatárnoki« előneveket, -mert ezek Deák-birtokok voltak. Kétséges, vajjon a »Kehidai« -előnevet joggal használhatta <span class="pagenum"><a name= -"Page_160" id="Page_160">-160-</a></span> volna-e? Ő ugyan nem is -használta, de az országgyülés ezt az előnevet irta föl temetésekor -nemesi czimerére. Ostoba észszel. Mintha bizony ez a szó: Deák -Ferencz nem százszor többet jelentene, mint ez a szó: Kehidai Deák -Ferencz.</p> -<p>Balgatag korszak. Léha nemzedék. Hitvány utódok!</p> -<p>Hajdan a nemesség disz volt, vagyon, erő, hatalom, jog és -szabadság volt s akkor a nemes szabadon alkothatta előnevét. Most a -nemesség semmi. Csupa hivalkodás. Léha lelkek silány vágya, nevetni -való törekvése. S most a nemesi előnevet valami nagy és szent -dolognak tartják.</p> -<p>Nem is tekintik semminek, ha nem a király adja s nem kutyabőrön -adja. Legfölebb a kutyabőrt engedik el.</p> -<p>A ki nemesi előnevet királyi adomány nélkül használ: idézik a -rendőrségre, huzzák-vonják, el is itélik, szakértőket is -mozgósitanak ellene, mintha fölgyujtotta volna a szomszéd -kazlát.</p> -<p>Buta német ész. Ha valaki y betüt használ i betü helyett, azért -is pörlik, büntetik és megbélyegzik. A lapok czikkeket irnak miatta -s követelik az y betü sérthetlen szentségét.</p> -<p>Hát most itt vagyunk. De másfél száz év előtt még nem jutottunk -idáig.</p> -<p>A Kerkapoly-nemzetség feje és öregje teljes joggal vehette föl a -»Kis-Lődi« és a »Balaton-Udvari« nemesi előnevet. Nem ezt vette -föl, hanem a »Kővágó-Eörsi« nevet, minthogy e faluban volt -legnagyobb, legtekintélyesebb nemesi birtoka. <span class= -"pagenum"><a name="Page_161" id="Page_161">-161-</a></span></p> -<h3>II.</h3> -<p class="summary">(A nemességszerző Kerkapoly. – Kerkapoly István, -a jeles alispán. – Házassága. – Deák Ferencz társai Zalában. – Az -alispán második házassága és halála. – Gyerekei. – Móricz, Tivadar, -Balázs. – Csuzy Pál végrendelete. – A hires Csuzy-pör. – A -becsehelyi rettentő éjszaka. – Az én munkám a pörben. – A nagy -miniszter édes apja. – Édes anyja Bodor Zsuzsánna. – Milyen asszony -volt? – Gyermekeik.)</p> -<p>Adataim a család leszármazására s elágazására nézve nem -tökéletesek. Legalább az első két ízről nem.</p> -<p>Az én adataim szerint a nemességszerző ősnek, I. Istvánnak, fia -I. Ferencz volt. Ez már Balaton-Udvariban lakott, legalább élete -második felében. 1725 körül született s felesége Sebestyén Juliánna -volt. Okos és szerző ember volt – ezt jegyzi meg róla a szóbeli -hagyomány.</p> -<p>Ennek fia, I. János, a nagy miniszter öreg apja. 1756-ban -született s 1808. évi április 4-én halt meg. Felesége, -Szent-Király-Szabadjai Cseh Erzsébet. Bölcs férj, derék feleség. -Gyermekeiket gondosan nevelték s a magasabb iskolákon tanittatták. -Több helyütt volt birtokuk s azt jókarban tartották s tetemesen -szaporitották.</p> -<p>Ezeknek volt elsőszülött fiuk Kerkapoly II. István, a hires -alispán és követ.</p> -<p>Nem akarom életrajzát egészben összeállitani. Zalavármegye -közönségének feladata ez. De életének és közpályájának némely -részletére mégis ki kell terjeszkednem.</p> -<p>Kerkapoly István, István néven a II-ik, a túl-a-dunai -<span class="pagenum"><a name="Page_162" id= -"Page_162">-162-</a></span> tisztes birtoku köznemes szokott -nevelésében s minden jó tudományában részesült. Ő még -Balaton-Udvariban született, noha utóbb életének egész felnőtt -ifju- és férfikorát Kővágó-Eörsön töltötte. Itt volt állandó -lakása, uri háza és szép birtoka, melynek némely része lenyult a -Balatonig, sőt – mint nemesi birtok – kiterjedt a Balaton vizére -is. Nádlás, halászat és rákfogás dolgában ez is ért valamit. De -nemes urnál pénzbeli értéket alig képviselt. A nádat megtartotta -saját gazdasági czéljaira. Legfölebb kölcsön adott pár száz kévét -jó barátnak, atyafinak, jó szomszédnak. Rákot, halat készpénzért el -nem adott volna soha. Világ csodájaként emlegették volna. Világ -csufja lett volna a neve. Akármennyit fogtak jégen, vizen halászai, -cselédei, ha kocsiszámra fogtak is, abból eladni nem volt szabad. -Igy hozta magával a nemesi jó erkölcs és a tisztesség. Sőt -áldozattal járt. Mert a hal- és rákbőség alkalmából lakomát kellett -rendezni s arra meg kellett hivni boldog-boldogtalant. Még a -czigányokat is. Vidámság lett belőle, dinom-dánom. Ha mégis sok -volt a hal, ha igy se fogyhatott el: akkor meg kellett emlékezni a -tiszteletes urról, a rektor urról, nótárius urról, a szolgabiróról -és pandúr-hadnagyról, az atyafiakról és jó barátokról. Mindenüvé -kellett küldeni nagy nyalábot. Azután a halászok, cselédek, -nyájőrzők is megkapták a maguk bőséges jutalékát.</p> -<p>Kerkapoly háza vendégszerető ház volt. Sok gyermek is volt. Öt -fiu, három leány. A kényelmes uri lakás gyakran ugy megtelt, hogy -az ember alig talált helyet, <span class="pagenum"><a name= -"Page_163" id="Page_163">-163-</a></span> hova tegye bundáját, -süvegét, tajtpipáját. Deák Ferencz is ellátogatott oda rendesen. -Egyszer egyik szép tajtékpipáját el is vesztette ott szépen. Pedig -maga is emlékként kapta nemes Gömörvármegyétől. Anno 1835. Valami -jókedvü nemes atyánkfia emelte el, hogy valamikor eldicsekedhessék: -ime, ez még Deák Ferencz pipája volt. Sokszor megfordult a háznál -Kisfaludy Sándor is, Zala nagy költője.</p> -<p>De ne ugorjunk az események elé.</p> -<p>A pápai öreg kollégiumot Kerkapoly II. István se kerülhette el. -Azután megszerezte az ügyvédi oklevelet. Azután házasságra -gondolt.</p> -<p>Volt a nagy-vázsonykeői uradalomnak egy jeles embere: Kelemen -Ferencz s felesége, Murmon Jozéfa. Nyilt, szép uriház hős Kinizsy -Pál régi várában. Két leány volt a háznál. Róza és Klementina. -Veszprémvármegyéből a daliás Puzdor Dániel viaskodott az egyikért. -Gazdag nemes ifju, sok ezer holdnyi Bakonynak az ura. A másikért -pedig Kerkapoly viaskodott Zalából. Délczeg fiu ő is, noha -Puzdorhoz képest szegény fiu. De ő elnyerte annak kezét, a kiért -lángolt s azután Puzdor Dániel is elnyerte a magáét.</p> -<p>Kelemen Róza lett hát Kerkapolyné, a délczeg fiuk és ragyogó -szépségü leányok édesanyja.</p> -<p>Az ifju férj csakhamar a szigligeti uradalomnak lett fiskusává. -És csakhamar főszolgabiró a tapolczai járásban. Esze, becsülete, az -emberekkel való bánásmódja meghóditotta számára a vármegyét. Jó -barátja lett a keszthelyi gróf is, a nagy Festetich György fia. -<span class="pagenum"><a name="Page_164" id= -"Page_164">-164-</a></span></p> -<p>De jó barátja lett Deák Ferencz is. A mi nagy szó.</p> -<p>Zala volt az ország vezérlő vármegyéje 1825-től kezdve. Eleintén -el-elragadozták tőle a babért Sopron Felső-bükki Nagy Pállal, Bars -Galantai Balogh Jánossal, Borsod Ragályival és Palóczyval, de -mindez csak ideig-óráig tartott. A mint Zala Deák Ferenczet küldte -az országgyülésre, azóta Zala vezérségét el nem vitatta senki. Még -Széchenyi, még Wesselényi is szivesen engedte neki át a vezéri -pálczát.</p> -<p>De hát csupán Deák Ferencz alakja és egyénisége volt ennek -egyedüli oka?</p> -<p>Nem. Még maga Deák Ferencz is csak barátai társaságában lett -azzá, a mivé lett.</p> -<p>Minő társaság volt az!</p> -<p>Deák Antal, a komor bölcs, a szigoru római jellem!</p> -<p>Oszterhuber-Tarányi József, a kinek lelke nem ismert -nagyravágyást, de ismerte, érezte és teljesitette a magyar nemes -minden szent kötelességét.</p> -<p>Kisfaludy Sándor, a lánglelkü költő, a kinek lelke utóbb -aggódott s érzelmei hüvösebbek voltak, mint koráé, de a kit a -magyar fajáért lobogó lelkesülésben soha senki felül nem mult. Sem, -a kik előtte, sem, a kik utána éltek.</p> -<p>És Csányi László, függetlenségi harczunk egyik kormányzója s -legdicsőbb vértanuja!</p> -<p>És Kerkapoly István, a vármegyének bölcs és nyugodt kormányzója, -országgyülési követe s hosszu időn át alispánja.</p> -<p>Sok lánglelkü férfiu vette körül Deákot Zalában, most csak -ezeket emlitem föl. <span class="pagenum"><a name="Page_165" id= -"Page_165">-165-</a></span></p> -<p>Ha ezek nincsenek, Deákot a maga zajkerülő és nyugalomáhitó -lelke sohase engedte volna az ország élére állani s a nagy világ -sokadalmába belekeveredni. Megmaradt volna kehidai bölcsnek, a kit -az ország nem tudott volna fölfedezni. De ezek kérték, ezek -biztatták, sulyos aggodalmaiban ezek vigasztalták s szelid és nemes -erőszakkal ezek szoritották előre-előre!</p> -<p>E férfiakhoz volt méltó Kerkapoly István.</p> -<p>Neje, a szép Kelemen Róza, korán elhalt. A mikor elhalt, még -kisebb leányok, fiuk voltak a háznál. Még jól esett volna, hogy -anyjuk legyen. Maga Kerkapoly is még erős, délczeg férfiu volt. -Alig ötvenöt éves. Uj házasságra gondolt. Talált is magához való -derék, nemes urnőt. Özvegy Forintos Ferencznét Mihályfán, Sümeg -mellett, Zalavármegyében. Márczius 3-án volt az esküvő a -menyasszony templomában 1848-ban. Fényes esküvő. A vármegye hires -első alispánja a vőlegény. A menyasszony is vagyonos, nagy zalai -nemzetség. Tiz napig éltek együtt. Még a mézes heteket élték, -feleségét még haza se vihette Kővágó-Eörsre. Agyában vérömlés -támadt s meghalt 1848. évi márczius 13-án. Holttestét Kővágó-Eörsre -szállitották s nagy gyászszal ott temették el. Temetésére megjelent -az egész vármegye. Ekkor volt 58 éves.</p> -<p>Maradékairól is szólnom kell.</p> -<p>Legidősb fia: Kerkapoly Móricz. A vármegye nemesi testőrré -választotta. Deli, szép szálas ifju. Onnan átment a -Koburg-huszárezredhez főhadnagynak. A függetlenségi <span class= -"pagenum"><a name="Page_166" id="Page_166">-166-</a></span> harcz -alatt a nemzet mellé kellett állania. Kapitány lett azonnal s -azután a Nádor-huszároknál őrnagy. A szenvedésből is ki kellett -részét vennie. Hét évig nyomorgott várfogságban. Vas a kezén-lábán. -Kiszabadulása után a szép Sümeghy Marit vette el feleségül -Söjtörön. E kiváló urnőről szóltam már röviden »Deák Ferencz és -családja« czimü művemben. Édes apja Deáknak egyik legjobb barátja. -Az urnőt leánykorában ugy szerette Deák, mintha saját édes leánya -lett volna. Ő volt a legbuzgóbb házasságszerző. Az 1869-iki -országgyülésen Zala tapolczai kerületét képviselte Kerkapoly -Móricz. A halál 1889-ben rohanta meg mintegy 70 éves korában. Két -leánya volt. Fiuága kialudt.</p> -<p>A második gyermek leányka volt, Jozéfa névvel. A hirneves, -egykor fölötte gazdag Diskay-nemzetségből lett Diskay Lajos -felesége.</p> -<p>A harmadik gyermek is leányka volt: Amália, másik ágból -származott Kerkapoly Sándor felesége. Férje korán elhalt. Ezelőtt -ötven évvel. Ő maga, mint mindenki által tisztelt agg urnő, ma is -él az ősi birtokon Kővágó-Eörsön. Közel nyolczvan éves.</p> -<p>A negyedik gyermek az én Kerkapoly Tivadar barátom. Ma is él, ma -is jókedvü, Szent-Gálon, Veszprémvármegyében. 1829-ben született. -Ifju korában ő se lehetett más, mint honvéd és hős. A szó teljes -értelmében száz csatában viaskodott s azt se tudja, hány sebet -hozott haza. De mikor hozta haza? Ha e kérdésre meg lehetne -felelni! Élete ragyogó regény. Világos után besorozták az osztrák -hadseregbe. Ott is <span class="pagenum"><a name="Page_167" id= -"Page_167">-167-</a></span> méltó maradt magához s nevéhez. Átment -a lengyelekhez s a hős nemzet utolsó szabadságharczát is -végigküzdötte 1863-ban. Megint elbukott a hős nemzet s ő kettétört -kardjával akkor jött haza. Három gyermeke van. Köztük egy ifju -tartja fenn majd ágát.</p> -<p>Az ötödik gyermek Kerkapoly Balázs. Gyönge ifjukorban bár, de ő -se lehetett más, mint vitéz honvéd. Harmincz éve halt meg. 1861-ben -vármegyéje az alkotmány pillanatnyi helyreálltakor főlevéltárnokává -választotta.</p> -<p>E tiszti állásában rettenetes balesete támadt. Ha röviden is, -meg kell emlitenem. Nekem is volt vele dolgom.</p> -<p>Egerszegen van a vármegyei levéltár. Ott végzi hivatalos dolgát, -ott pipázgat a főlevéltárnok.</p> -<p>Egyik napon hire futamodik, hogy Csúzy Pál, a hires becsehelyi -nábob, nagy beteg, talán meg is hal. Egyenes örökösei alig vannak, -de végrendelete ott van a levéltárban. Kerkapoly Balázs őrzi, a -főlevéltárnok. Az uradalom négyezer hold, hatalmas erdők, számtalan -lábas jószág, juhnyájak, kondák, sok pénz, sok bor, sok eleség, -tele kastély, tehát bizony nagy örökség, nagy dolog.</p> -<p>Megjelenik a főlevéltári hivatalban egy tekintélyes ügyvéd. Jó -családbeli, előkelő név, Kerkapolynak régi ismerőse, jó -barátja.</p> -<p>– Jó reggelt, pajtás!</p> -<p>– Hozott isten! Mi járatban jösz?</p> -<p>– Sürgős dolgom van nálad. Az öreg Csúzy ebül van. Becsehelyre -kell indulnom. Nesze! <span class="pagenum"><a name="Page_168" id= -"Page_168">-168-</a></span></p> -<p>Elővesz egy irást s odaadja Kerkapolynak.</p> -<p>Az irás az első alispán sajátkezü irása, melyben elrendeli, hogy -a Csúzy Pál-féle végrendelet kiadassék s utasitja a -főlevéltárnokot, hogy Sk. L. hites ügyvéd elismervényére az ő -kezébe haladéktalanul adja át azt.</p> -<p>– Szivesen, pajtás!</p> -<p>Nézi a könyveket, rögtön megtalálja a végrendelet számát, ki is -veszi helyéből, át is adja az ügyvédnek, az ügyvédnél már kész is -az elismervény, azt átveszi, beiktatja s az alispáni utalványnyal -együtt a végrendelet helyére teszi.</p> -<p>Rendben van minden. Tökéletesen jogos és törvényes az eljárás. -Az ügyvéd el is száguld a végrendelettel, a kapu előtt várta már -kocsija.</p> -<p>Mi hiba lehetne a dologban?</p> -<p>Az alispán nagy tekintélyü és szigoru ember. Épen ott van most -is a vármegyeházban saját hivatalos szobáiban. Egy percz alatt meg -lehet kérdezni. De mire való megkérdezni? Az irást és aláirást jól -ismeri. A hivatalos pöcsét is rendben. Még a papiros is a vármegye -papirosa. Az irást is most irták, a porzó még hiánytalan rajta. -Micsoda bolond ember lenne, a kinek kétség támadhatna az agyában s -oda menne kérdezősködni az alispánhoz?</p> -<p>De hiszen az ügyvéd élő ember, hires család, vagyonos is, ott -fekszik elismervénye is, jó ismerős, jó barát, ki gondolhatna -valami rosszra? Az is mindennapi dolog, hogy öreg ember, ha -egészsége ingadoz, magához <span class="pagenum"><a name="Page_169" -id="Page_169">-169-</a></span> veszi végrendeletét s még egyszer -átnézi, megfontolja, egyik-másik ponton talán változtat is.</p> -<p>Bizonyára ez az eset Csúzy Pállal, a becsehelyi öreg urasággal -is.</p> -<p>Ebédnél összejön a főlevéltárnok az alispánnal s beszélgetés -közben véletlenül azt mondja neki:</p> -<p>– No, az öreg Csúzy Pál is kivette végrendeletét, talán meg -akarja változtatni.</p> -<p>– Ki adta ki?</p> -<p>– Én magam.</p> -<p>– Ki utalta ki?</p> -<p>Kerkapoly Balázs elnevette magát.</p> -<p>– Ugyan, ne mókázz, kedves alispánom, hiszen te magad utaltad -ki. A te irásod, aláirásod, pöcséted.</p> -<p>Az alispán nagyon komoly arczot vágott.</p> -<p>– No, édes barátom, a tüzes istennyila belé is ütött a -dolgunkba, mert én ugyan neked se irást, se aláirást, se pöcsétet -nem adtam!</p> -<p>De már erre mind fölugráltak az urak. Hallatlan gonosz tett. -Soha ilyet nem hallott a világ. Fényes nappal, a vármegye házában -hamis irással és hamis pöcséttel koholni alispáni utalványt.</p> -<p>Félben szakitották az ebédet s futottak a levéltárba. Megnézték -az alispáni utalványt. Hát az bizony egészen hamis és koholt. -Megnézték az ügyvédi elismerést. De az már igazi, ha ugyan az -ügyvéd azt is el nem tagadja.</p> -<p>Mit csináljunk?</p> -<p>A végrendeletet megsemmisithetik most már a <span class= -"pagenum"><a name="Page_170" id="Page_170">-170-</a></span> -gonosztevők, tetszésüktől függ s az esetben a jogosult örökösök és -hagyományosok végképen elesnek minden örökségtől és hagyománytól. -Pedig egy millióról vagy többről van szó.</p> -<p>Hol a pandúrhadnagy? Hol a legügyesebb pandúrkáplár? Hol a -leggyorsabb pandúrok?</p> -<p>Utánuk a gonosztevőknek!</p> -<p>No-no, még se olyan gyorsan. Hiszen él az öreg Csúzy Pál. Hátha -magáévá teszi az ügyvéd dolgát? Hátha változatlanul hagyja azt a -végrendeletet vagy szabad tetszése szerint ujat csinál? Akkor nincs -kár, nincs jogsérelem s kinek mi köze a dologhoz? Igaz, hogy a -hamis alispáni utalványt akkor is koholta valaki s ezért lakolnia -kell, de ez már mégis enyhébb dolog. Nagy családok, ismert nevek -vannak kérdésben. Zajt ütni idő előtt nem tanácsos. Végre is egy -turóért ne üssük agyon a macskát. Sebten értesiteni kell az öreg -Csúzy Pált.</p> -<p>De hogyan?</p> -<p>Telefon nincs, táviró nincs, vasut sincs, Becsehely pedig -Egerszeghez még se puskalövésnyi távolság. Az ügyvéd pedig jó három -órai egéruttal előre van.</p> -<p>Kerkapoly Balázs nem sokat adott az okoskodásokra. Hiszen -koczkán van az ő becsülete is. A legjobb lovakat fogatta be s -nyargalt lóhalálában Becsehelyre. Majd ő beszél az öreg Csúzy -Pállal.</p> -<p>Öreg éjszaka volt már, a mikor Becsehelyre ért. Rohant a -kastélyba. Néhány szoba ablaka vigan világitott. Tehát fent voltak -még az uraságok. Az inasok, cselédleányok <span class= -"pagenum"><a name="Page_171" id="Page_171">-171-</a></span> utját -állották. Azokat félretaszigálta s egyenesen berontott a nagy -palotába.</p> -<p>Sokan voltak ott. Mind férfiak s mind ismerősök. Csak lassanként -kezdte őket felismerni. A nagy tűzben, lángban, sietségben -kápráztak szemei. Az első pillanatban senki se szólt, mintha -megmerevedett volna mindenki. Legelőször az ügyvédet vette -észre.</p> -<p>– Csakhogy itt vagy. Utánad futok!</p> -<p>Azután a szolgabirót s az esküdtet vette észre, a járás -tisztviselőit.</p> -<p>– Te is itt vagy, szolgabirám? Te is, esküdt pajtás?</p> -<p>Nagyot lélegzett, kezdett megnyugodni. Hiszen itt a vármegye -főtisztviselői, a közigazság hivatott őrei. Még se oly nagy a -baj.</p> -<p>Lassubb hangon kezdett beszélni.</p> -<p>– Add vissza, Laczi, azt a végrendeletet, vissza kell vinnem a -levéltárba s aztán beszélni akarok az öreg Csúzy Pállal.</p> -<p>Valaki elnevette magát hangosan.</p> -<p>– No, azzal ugyan beszélhetsz.</p> -<p>Oda mutattak az ágyra, a mely fel volt bontva s a melyben öreg -ember feküdt. Ősz haja, ősz bajusza, halvány arcza. Keze a takaró -alatt. Nyugodtan alszik.</p> -<p>Odamegy, szólitja az alvót. Az alvó nem felel, nem is mozdul. -Halott fekszik az ágyon. Az a halott az öreg Csúzy Pál.</p> -<p>Rettenetes jelenet következett. Látta, hogy rablók és gyilkosok -barlangjába került. Az a kaczagás mindent elárult. Elszánt, -hidegvérü gonosztevőkkel van dolga. <span class="pagenum"><a name= -"Page_172" id="Page_172">-172-</a></span> Ő magában áll, segitsége -nincs. Éjszaka van, körülötte minden idegen. Meg kell itt -halni.</p> -<p>Hát hiszen nagyobb baj is van a világon. Látta már ő a halált -ott a csatamezőkön. Az se vak, az se bolond mindig. Előrántotta jó -huszár-pisztolyát s rárivalt az ügyvédre:</p> -<p>– Adod vagy nem adod, gazember, azt a végrendeletet?</p> -<p>E pillanatban öt pisztoly meredt egyszerre a szeme közé.</p> -<p>Elmondom az esetet főbb vázlatában. Szinte hihetetlen. -Közölhetném a neveket is. Régen történt. Senki se él már a -szereplők közül. Zalában még mindig sokan vannak, a kik emlékeznek -a rettenetes esetre. Még Veszprémvármegyében is él egy-két -ismerősöm, a ki nem feledte el. De a neveket még se közlöm. Nagy -családok ifjabb nemzedékének fájdalmat okozhatnék. S mire való -volna az? A hires Csúzy-per lett belőle. Negyvenöt év előtt az -egész ország beszélt róla.</p> -<p>Egyik pisztoly se durrant el a szemközt állók között. Kerkapoly -visszanyerte hidegvérét. Ha egyet agyonlő is a gonosztevők közül, -ott marad a többi s elvégez mindent, a mit el akar végezni. De ők -se merték az egyetlen igaz embert agyonlőni. Nem akartak gyilkosok -is lenni.</p> -<p>Hanem többet mertek.</p> -<p>Hamumerő vaslapáton kivettek a kandallóból egy csomó izzó -parazsat s az ügyvéd szép gondosan rátette az igazi végrendeletet. -Ott égett el, ott hamvadt el a <span class="pagenum"><a name= -"Page_173" id="Page_173">-173-</a></span> főlevéltárnok szemei -előtt. Még azt is jól látta, a mint az égő szikrák ott czikáztak, -ott játszottak, ott kergetőztek az elégett papir hamvain.</p> -<p>De ez félmunka volt.</p> -<p>Készitettek uj végrendeletet. Hamisat, koholtat, istentelent. -Ráirták a holt ember nevét. Aláirták a tanuk. Hitelesitette -nyugodtan a szolgabiró és esküdt. Aláirták szépen s ráütötték a -nemes vármegye hiteles pöcsétjét. Olyan igaznak látszó -végrendeletet készitettek, mintha az az országbiró, vagy a nemes -káptalan előtt készült volna. Nem lehetett benne semmi kétség.</p> -<p>De még fel is olvasták, a hogy szokás. Oda álltak vele a -halottas ágy elé. Sőt meg is kérdezték a halottat.</p> -<p>– Ugy-e, ez az igazi végső akaratod?</p> -<p>A halott nem felelt.</p> -<p>Akkor odament hozzá egy ember, vasmarokkal belemarkolt ősz -hajába s a holt ember fejét előre hajtogatta.</p> -<p>– Bólints hát, legalább, vén gazember, ha nem akarsz -felelni.</p> -<p>S a vasmarok alatt bólintott a halott.</p> -<p>Kerkapoly Balázs, mintha az esze el akarta volna hagyni, oly -sietséggel nyargalt Egerszegre, hogy hivatalosan följelentse a -Becsehelyen látott-hallott borzadalmas éjszakai dolgokat.</p> -<p>Az álörökösök pedig beleültek az uradalomba, pénzzé tettek -minden ingóbingót, levágták az erdőket, élték világukat s pusztává -tették az egész gazdaságot.</p> -<p>Egy millióért sokat meg tud tenni a korszerü könnyelmü ember. -<span class="pagenum"><a name="Page_174" id= -"Page_174">-174-</a></span></p> -<p>Jól van, megtörtént. Nagy botlásai vannak a természetnek is. -Ritka és különös bűntett, valamikor és valahogy csak meglakolnak -érte, a kik elkövették. Utóbb mégis csak elmulik minden és -mindenki. A feledés elboritja örökre a multat.</p> -<p>De hol van hát a megtorlás? Hol az igazság? Hol a rettenetes -kórság orvoslása? Hol vagytok ti birák, rendőrök, csendőrök, -főtisztviselők, büszke és hatalmas kormányzó férfiak? Álljatok hát -elő!</p> -<p>Veszett időket éltünk akkor.</p> -<p>Ránk zudult a Schmerling-nevü önkény német uralma. Egy szép őszi -napon elhagyta helyét az ország minden tisztviselője, a ki hazafi -volt. Isten tudja, minő férfiak kerültek Zala vármegye élére. A -Csúzy-per megindult, a vizsgálatot megkezdették, de csak ugy -tessék-lássék módra. A bitorlók a hatalom árnyékába huzódtak. Az -olyan férfiaknak, mint Kerkapoly Balázs és szigoru alispánja, -hallgatniok kellett. Ha szólnak, betörik a fejüket. Odujokba -kellett vonulniok.</p> -<p>Elvégre azok is belátták, a kik a hatalom csúcsán üldögéltek, -hogy a Csúzy-pert ugy hagyni, a hogy van, nem lehet. Elvették -Zalavármegyétől s Veszprémvármegyére bizták. Csináljon vele, a mit -tud.</p> -<p>Igy került utóbb hét-nyolcz év mulva az én kezembe is. Meg nem -tudom most már mondani, hányadik fiskus voltam benne. A fiatal -ember buzgalmával nyultam bele. A mindenféle irások kocsiderékkal -voltak már. Mindenkit az a veszély fenyegetett, hogy belefulad az -irásokba. A vármegye huszárjai talicskával hordták <span class= -"pagenum"><a name="Page_175" id="Page_175">-175-</a></span> hozzám. -Gyerek-észszel azt gondoltam, no majd én valahára dülőre juttatom -az igazságot. Lakoljanak a bűnösök, diadalmaskodjanak az -ártatlanok.</p> -<p>Hiábavaló dicsekedés lett belőle.</p> -<p>Gyarló dolog a biróság. Ha valakit el akar itélni: elitéli, ha -az Jézus Krisztus is. Megtörtént. Ha pedig valakit nem akar -elitélni, nem itéli el, habár édes anyját kegyetlen halállal -gyilkolta is meg. Erre is tudok példát.</p> -<p>A Csúzy-per tetteseit nem akarta elitélni.</p> -<p>Az én törvényszékem ugyan megállta a helyét s azokat, a kik -megérdemelték, kegyetlen vád alá helyeztettem, de nem ért az -semmit. A királyi táblára került az ügy s ott a terhelő iratok -szőrén-szálán elvesztek.</p> -<p>Elförmedtünk. De azért összedugtuk a fejünket uj vizsgálat után -láttunk s annyira-mennyire kipótoltuk a hiányokat. Ez se ért -semmit. A királyi táblán megin csak elvesztek a fontosabb -irományok.</p> -<p>Ejh-hajh! Manó vesződjék az ilyen ügygyel. Minden buzgóságom ugy -lelohadt, magam is nevettem rajta. Utóbb a szolgabiró is meghalt, -az esküdt is, az ügyvéd is meghalt. Én is elhagytam a vármegyét és -szegény jó Kerkapoly Balázs barátom is meghalt. Soha se tudtam neki -elégtételt szerezni. Az iratokkal tele lett egy pincze. Most is -megvannak, ha negyven év óta el nem fütötték őket.</p> -<p>A hires alispán hatodik gyermeke megint leányka volt. Róza Eösy -Imréné, ott lakik az ősi birtokon.</p> -<p>A hetedik gyermek István volt, apja nevét viselte. <span class= -"pagenum"><a name="Page_176" id="Page_176">-176-</a></span> -Tiz-tizenkét éves lehetett 1848-ban, honvédnek be nem vehették. -Együtt tanultam vele a pápai főiskolán, noha ő öreg diák volt -mellettem. Héviz-Györkön, Pestmegyében hunyt el, mint kedvelt -lelkipásztor.</p> -<p>A nyolczadik gyermek megint fiu. A neve: Kálmán. Köves-Kállán -lakott. Csekő-lányt vett feleségül. Talán most is él, de már öreg -legény.</p> -<p>Ime, a hires alispán ágazata. Maga jeles kormányzó, jeles követ, -a nagy Deák testvérek barátja. Nyolcz derék gyermeket adott a -hazának. Köztük három hős honvédet, egy országgyülési képviselőt s -egy buzgó lelkészt. Emlékezetét ne felejtse a feledékeny -korszak.</p> -<p>Térjünk át most a nagy miniszter ágára.</p> -<p>Az alispánnak még négy testvére volt. Az alispán 1789. évi -márczius 26-án született. Utána 1791. évi november 7-én II. Ferencz -nevü öcscse látott napvilágot.</p> -<p>Ez balaton-udvari birtokos maradt s voltaképen csakis ő maradt -az ősi fészekben. Talán tévedhetek, de ugy tudom, ugy értesültem, -hogy az ő felesége is Cseh családbeli leány volt -Szent-Király-Szabadjáról, mint édes anyja. Két fia és egy leánya -maradt. Kerkapoly Sándor uradalmi tiszt volt. Kerkapoly János -Köttsére, Somogyvármegyébe költözött s ott volt birtokos. A leány -pedig: Juliánna Fehérvármegyébe került Czeczére, mint az ottani -jóhirnevü lelkésznek, Töröknek, hitestársa.</p> -<p>Azután következett időrendben a nagy miniszter édes apja, -Kerkapoly II. János. Ez volt a hires alispán <span class= -"pagenum"><a name="Page_177" id="Page_177">-177-</a></span> -harmadik testvérje. Szomoru a története, részletesen kell -elmesélnem. Előbb azonban megjegyzem, hogy a negyedik testvér, -József, 1797. évi julius 9-én született, de hétnapos korában -meghalt. Az ötödik testvér leányka volt: Kerkapoly Zsuzsánna, -született 1798. évi október 17-én. Életéről, haláláról alig tudok -valamit.</p> -<p>Most már nyájas olvasóm türelmét nem fárasztom tovább a család -leszármazásának s elterjedésének száraz adataival. Ezentul csak két -férfival lesz dolgunk. Az egyik a nagy miniszter, a másik az ő édes -apja. Itt már nagy emberi s nagy országos érdekü események közé -jutunk.</p> -<p>Kerkapoly II. János 1794. évi deczember 14-én született -Balaton-Udvariban. Magas középtermet, hatalmas és bátor lélek. -Szép, deli alak, de csöndes, nyugodt természet. Igy mondták nekem, -a kik ismerték.</p> -<p>Zalavármegyéből nősült, – most már nem is tudom biztosan: -Henyéből vagy Monoszlóból. Mind a két faluban volt feleségének -öröksége. Szülőfalva azonban, mint utóbb hitelesen értesültem, -mégis Henye, helyesebben irva: Balaton-Nemes-Henye.</p> -<p>Felesége: Bodor Zsuzsánna, Bodor Sándor és Tóth Zsófia leánya, -született 1799. évi ápril 6-án. A Bodor-család ma is megvan. -Jónevü, tisztes vagyonu kis-nemes család. A leány nagyon szép volt, -okos, eszes, egészséges, egyszerü, de nemes gondolkozásu. A jó -anyának, a jó asszonynak, a jó feleségnek örök mintaképe. -Leánykorában, sőt fiatalabb korában se ismertem, de 1851 óta jól -ismertem s huszonkét éven át erősen figyeltem <span class= -"pagenum"><a name="Page_178" id="Page_178">-178-</a></span> rá. -Fia, a nagy miniszter, rendkivüli ember volt, hozzá hasonlót nem is -ismertem életemben. Édes anyja megismerésére örökké hajszolt a -vágy, megtudni, milyen asszony lehetett az, a ki a nagy minisztert -szülte, nevelte s az élet viszontagságos utjain át vezette.</p> -<p>Szép, nemes arczu asszony volt öreg korában is. Kevés szavu, -komoly nézésü, végtelenül gondos, takarékos és egyszerü. Gyönyörü -szemei voltak. A női szemek minden bája s a férfiszem minden -okossága és komolysága megvolt szemeiben.</p> -<p>Mig nagy fia csak egyszerü pápai kollégiumi tanár volt: addig -egyszerüségét, takarékosságát, falusi kisnemesi öltözködését s -munkaszeretetét mindenki természetesnek találta. Ő maga özvegy -asszony és egyszerü szentgáli birtokos s fia csak tanár. A tanár -ember lehet világra szóló tudós, lehet nagy vagyon ura, de a régi -társadalom felfogása szerint a tanár, ha igazi tanár, még se igazi -úr. Hiszen órához van kötve munkabeli kötelessége s az órát meg -kell tartani pontosan. Igaz, hogy a vármegye ura már igazi úr, ha -semmije sincs is, pedig az ő munkabeli tiszte is órához van kötve. -Csakhogy a vármegye ura nem tartja meg az órát s pontosságával nem -törődik se maga, se más. A ki már pontos s megtartja az órát: az -már nem vármegye ura, hanem csak hivatalnok. Ismerni kell a lelkek -állapotát.</p> -<p>Csakhogy abból a pápai tanárból országgyülési képviselő lett, -államtitkár lett s hatalmas miniszter lett. És két embernek különös -kedveltje lett, a kik <span class="pagenum"><a name="Page_179" id= -"Page_179">-179-</a></span> nagyon szerették, nagyon becsülték s -föltétlenül biztak benne. Az egyik volt Deák Ferencz, a másik volt -Ferencz József király. És az a pápai tanár nagy úr is lett, az -ország fényes palotájában lakása lett, sok mindenféle szolgáló -ember készséges szolgálatára lett; – az inasok, komornyikok, -kapusok, ajtónállók s mindenféle titkárok, fogalmazók és tanácsosok -csak ugy hemzsegtek körülötte. Még a fütés, világitás se került -semmibe.</p> -<p>Édes anyja vele jött s vele lakott a régi pénzügyminiszteri -palotában. Valami husz szoba és terem volt a lakásuk. -Kisebb-nagyobb szobák és termek. Akkora termek is, mint falun a -kálvinista templom. Tele selyem és bársony butorokkal. Kék selyem, -piros selyem, ibolyaszinü és hajnalszinü selymek és bársonyok. -Arany-ezüst diszitések mindenütt. Drága képek a falon arasznyi -arany keretekkel. Császárok, királyok, nádorispánok képei. Régi, -drága órák falakon, asztalokon. Nehéz bojtos függönyök ajtókon, -ablakokon. Olyan csillárok, mint az erdő. A padlaton drága -szőnyegek. Vagy oly fényes padolat, hogy az ember -megborotválkozhatik benne, mint a tükörben.</p> -<p>Ilyen lett a pápai kálvinista tanár lakása.</p> -<p>Kerkapoly oda vezette édes anyját s végigjárta vele a -szobákat.</p> -<p>– No, édes anyám, most már mondja meg, hol lakjunk, hogyan -lakjunk?</p> -<p>Az anya készen volt a felelettel. Elmondtam már másutt, itt csak -röviden ismétlem. <span class="pagenum"><a name="Page_180" id= -"Page_180">-180-</a></span></p> -<p>– Nekem, édes fiam, ez a nagy palota nem kell. Nem koptatjuk a -butorokat se, mert azok az országé s nem a mieink. Hanem van itt a -nagy lépcső mellett de a hátulsó lépcső mellett öt egyszerü kis -szoba. Egyik lesz az én hálószobám, másik lesz a te hálószobád. -Egyik lesz a cselédszoba, másikból konyhát csináltatunk. Egy -nappali szoba elég lesz neked, ha miniszter vagy is. Egy szobát -pedig berendezek vendégszobának, ha valamelyik leányom vagy unokám -meglátogat, adhassunk neki kényelmes szállást. Butornak, -ágybelinek, konyhabelinek jó lesz a magunké. Egy szakácsnét -tartunk. Az kiszolgál engem, az ajtónálló pedig kiszolgál téged. Ne -élje világát hiába az ország pénzén.</p> -<p>A miniszter szokása szerint bólintott egyet a fejével. Hát jó -lesz. Ugy lesz, a hogy a jó anya akarja.</p> -<p>Ma uj, óriási, czifra palota van a régi helyén. Maholnap kevesen -lesznek, a kik a régire emlékeznek.</p> -<p>A főlépcső a nagy elfogadó, várakozó és kihallgatási termekbe -vezetett. Ezek drágaságait a jó anya látni se akarta.</p> -<p>A földszinten széles, hüvös, nedves folyosó vezetett a hátulsó -lépcsőhöz. Egyik oldalán utczára néző ablakok, másik oldalán -kegyetlenül bezárt vasajtók. Én bizony soha se kérdeztem, mi van a -vasajtók mögött. A hátulsó lépcső vezetett ahhoz a hat kis -szobához, melyet a jó anya lakásnak kijelölt. Azon túl még az -emeleti folyosóra legalább tiz szoba volt. Kerkapoly mindezt -hivatali helyiségnek engedte át. <span class="pagenum"><a name= -"Page_181" id="Page_181">-181-</a></span> Ott volt magának is egy -fölötte egyszerü miniszteri szobája. Az egész butorzat nem ért -benne száz forintot. Ott fogadta barátait s a kisszámu -küldöttségeket is, valamint előadó tanácsosait.</p> -<p>Igy akarta a jó anya, hát igy lett.</p> -<p>Csak kis változtatást tettek az eredeti terven.</p> -<p>– Hátha, édes jó anyám, olyan szálló vendégünk lesz, a ki nem -családbeli? Annak is kellene egy vendégszoba.</p> -<p>Igaz a!</p> -<p>Az utolsó elfogadó teremből nyilt egy kis szoba. Azt a maguk -butoraival berendezték vendégszobának. Ennek volt nem egyszer -megszálló lakója Noszlopy Tamás közös barátunk Veszprémvármegyéből -s egyszer-másszor néhány távolabbi rokon. Ebben laktam én is -1872-ben egy-két hónapig, mint a nagy miniszter vendége.</p> -<p>Azonban még mindig édes anyjáról beszélek.</p> -<p>Együtt ülünk az asztal mellett vele s beszélgetünk. Ott van fia, -ott Noszlopy Tamás s én. Noszlopy körültekint s azt mondja:</p> -<p>– Mégis szükes ez a lakás, kedves hugomasszony. Miért nem -foglalja el az egész lakást?</p> -<p>– Nem szoktunk mi ahhoz, uramöcsém, nem is akarok az -uraskodáshoz szokni, nem vagyunk mi gazdag emberek!</p> -<p>Nagy baja volt a cselédekkel.</p> -<p>A fia természetesen kegyelmes úr volt. A cseléd őt is kegyelmes -asszonynak szólitotta. Megfeddette érte. <span class= -"pagenum"><a name="Page_182" id="Page_182">-182-</a></span> Azután -méltóságos asszonynak nevezte. Ezért is megfeddette. De már a -nagyságos asszonyból nem akart engedni egy cseléd se.</p> -<p>Zsörtölődött velük. Egyszer azt mondja nekem:</p> -<p>– Nehéz fejük van ezeknek a fővárosi népeknek. Sehogy se tudom -rá szoktatni őket, hogy én csak »nemzetes asszony« vagyok, semmi -más. Boldogult édes, jó uramról csak ez a megtisztelés illet.</p> -<p>Egy szakácsnéja egyenesen szemébe mondta:</p> -<p>– Hogyan szolgáljak én Nemzetes asszonyt, mikor én magam is Tens -asszony vagyok?</p> -<p>Erre jóizüt nevetett. Hát még fia, az ő falrengető -kaczagásával?</p> -<p>Nos, hát ilyen asszony volt, ilyen lélek, ilyen gondolkozás -Nemzetes özvegy Kerkapoly Jánosné született Bodor Zsuzsánna -asszonyom. Ilyen léleknek, ilyen gondolkozásnak nevelte nagy -miniszterfiát.</p> -<p>Ugy tudom, 1817-ben kelt össze férjével. Szent-Gálon vették át -öröklött birtokjukat s ezt még meg is szaporitották. Sörény gazdák, -szelid, józan, takarékos emberek. Szereztek, boldogultak.</p> -<p>Mennyi birtokuk volt, egészen biztosan nem tudom. Mikor a jó -anya felosztotta birtokát három gyereke között, mindegyikre -nyolczezer forint örökség jutott. De a szentgáli birtokot el -kellett a gyerekeknek adniok. A birtok akkori árát tekintve, jó -kétszáz magyar holdnyi lehetett házzal és belsőséggel és sok kijáró -háziállattal. Ekkora birtok a tagositás előtti állapotban legalább -ötven darabból állt s ötven helyen feküdt. <span class= -"pagenum"><a name="Page_183" id="Page_183">-183-</a></span> És -óriási területen az öreg Bakony kellő közepén. Gazdaembernek tehát -sok igásat kellett tartani.</p> -<p>Tiz évig boldog házaséletet éltek. Azt mondta nekem a nemes -özvegy, hogy boldogabb ember nem volt a világon, mint ők ketten. -Épek, egészségesek, vagyonosak, jókedvüek. Ugy szerették egymást, -mint összekelésük napjaiban. Gyönyörü gyermekeik születtek -egyre-másra.</p> -<p>Első leányuk: Eszter, Győrffy Dánielné Köves-Kállán. Gyermekei -nem maradtak. 1819. évi április 21-én született. Második leányuk: -Ágnes, a kinek első férje Doby József tót-vásonyi lelkész volt, de -korán meghalt. Két gyermekük Kálmán és Ágnes fiatalon halt el. -Azután második férjével Győrffy Dániellel, zalavármegyei ősi nemes -és birtokos férfiuval, megyei tekintélyes tisztviselővel folyt le -boldog házasélete.</p> -<p>A harmadik gyermek férfi lett Károly névvel. Ebből lett utóbb a -nagy miniszter. Született 1824-ben május hó 13-án.</p> -<p>Még egy gyermekük lett, a negyedik. Ez is fiu. Gábor névre -keresztelték. 1827-ben született, de négy éves korában, 1831-ben, -meghalt. <span class="pagenum"><a name="Page_184" id= -"Page_184">-184-</a></span></p> -<h3>III.</h3> -<p class="summary">(A nagy miniszter keresztszülei. – Édes apjának -halála és sirja. – A halál titkos története. – Nagy lelki -gyötrődések a halál előtt. – A nagy miniszter gyerekkora. – Miért -nem lehetett szent-gáli biró? – Milyen tolmács kell? – A rézöntő -nem kell. – Az öreg biró a nagy miniszterből akar tolmácsot -nevelni.)</p> -<p>Mintha sejtették volna a jó szülők, hogy Károly fiuk nagy jövő -elé megy. Sok keresztszülőről gondoskodtak számára.</p> -<p>Ez a szó: »keresztapám«, »keresztanyám« nagy dolgot jelent a -régi nemesi, kálvinista társadalomban. A keresztfiu a keresztapa, -keresztanya családjához tartozik. Kivált, ha a keresztszülőknek -nincs gyermekük s kivált, ha a keresztfiuk árvaságra jutnak. Az -élet ösvénye gyakran hosszu és gyakran göröngyös. Ez ösvényen -könnyebb a járás, ha sok jó barát s kevés ellenség szeme kisér -bennünket. Az ösvényen járó sokszor megtévedhet, kivált kamasz -éveiben, sokszor meg is akadhat. Mily jól esik akkor a rokonérzés, -igaz részvét, meleg barátság! A keresztapában, anyában ezt -rendszerint meg lehet találni. Házasuláskor, birtokszerzéskor, nagy -betegségben, sulyos kárvallás esetén mindig tőlük jön az első jó -tanács, az első édes segitség.</p> -<p>De nagy urak után nem futkostak a szerény és önérzetes szülők. -Csak ott Szent-Gálon, maguk közt kerestek komákat. A komák voltak -Liszkay, Zsebeházy, Csapó, Barcza, Tamás, Gombás, Kozma, Hőbe, -Somogyi. Nemes emberek és királyi vadászok. A keresztanyák -mindegyiknek a felesége. Jó magyar nevek és alakok <span class= -"pagenum"><a name="Page_185" id="Page_185">-185-</a></span> azok -is. Hőbe János Balaton-Udvariból volt az ősi fészekből. Somogyi -Mózes Antalfáról. A többi szentgáli. Hiszen csak itt kell a jó -keresztszülő a kis gyermeknek.</p> -<p>Iskolázott, okleveles férfiu csak egy van a keresztszülők -között. Ez Leveldi Kozma Ferencz hites és okleveles ügyvéd -Kőröshegyről, Somogyvármegyéből. Ez a hires királyi főügyésznek, -Kozma Sándornak édes apja. Akkor még Kőröshegyen lakott, a Balaton -mellett, később költözött Sörnyére. Kerkapoly János is keresztapja -volt Kozma Sándornak. A két nagytehetségü fiu, a későbbi miniszter -és a főügyész utóbb összekerült Pápán a főiskolában. Mind a kettő -feltünt már akkor is, pedig Jókaival, Petőfivel versenyeztek együtt -a munkában és lelkesülésben és ábrándozásokban. A születéstől a -halálig jó barátságban maradtak.</p> -<p>1828. évi márczius 7-én rettenetes csapás sujtotta a -Kerkapoly-családot. A jó férj és jó apa meghalt hirtelen. -Harmincznégy éves, erős, fiatal, tele élettel s hosszu életre szóló -tervekkel. Meghalt hirtelen.</p> -<p>Az anyakönyv megjegyzi a halál napját. A halott nevét igy -iktatja be: Nemes Kerkapoly János, házas férfiu, 34 esztendős. -Temetése diszes volt, ősi szokásnak megfelelő. Az anyakönyv azt is -megjegyzi, hogy a temetés kettős egyházi tanitással és -bucsuztatóval történt. Tehát két pap végezte a szertartást s a -templomban is, a temetőben is hangzott a halotti szent beszéd. S a -tanitó is áhitatos szónoklattal, ékes versekben bucsuztatta el az -elhunytat szerető nejétől, árva <span class="pagenum"><a name= -"Page_186" id="Page_186">-186-</a></span> gyermekeitől, fényes -rokonságától, a jó keresztszülőktől, a szent eklézsiától s a nemes -szent-gáli köztársaságtól.</p> -<p>Hihetetlen haláleset. Vajjon, mi lehetett ennek oka?</p> -<p>Az anyakönyv erre is meg akar felelni. Azt mondja, a halál oka -»ki nem üthetett patécs« volt.</p> -<p>Lehet. A patécs gonosz betegség. De inkább gyerekek betegsége -szokott lenni. Hogy az öreg Bakony közepén erős, hatalmas, fiatal -férfit ragadjon el a patécs: ez bizony ritka eset.</p> -<p>De hát most már, hetvennyolcz év mulva, ki vitatkoznék az -anyakönyvvel? Mindenki meghalt már, a kinek egykor forró könyei -hullottak a halott fölött. És senki se él már azok közül, a kik -akkor érett elmével tudhatták meg az igazságot.</p> -<p>Hát a sirkő, a sirirat mit mond?</p> -<p>Azt mondják, sok a hazugság a nagy világban. Igaz ez. De sehol -sincs annyi hazugság, mint a királyok és papok szavában, a szerelmi -vallomásokban, a lakomák felköszöntőin s a siriratokban. Mit -keresünk hát a sirkövön?</p> -<p>De én fölkerestem Kerkapoly János sirját. Ott van Szent-Gálon, a -régi temetőben. Buja fű boritotta, a mikor ott jártam s a sirhalom -se látszik immár. A közel nyolczvan esztendő elsimitotta már. De -sirkövét megtaláltam. Egyszerü kő, vörös-berényi vagy alsó-eörsi -vörös kőből faragott. Azon a vidéken ez a szokás. Irás van a kövön, -de az irás nagy részét már elfödte az avar. Ugy kellett a kő -mellékét kapával kiásni. A kövön ez az irás: <span class= -"pagenum"><a name="Page_187" id="Page_187">-187-</a></span></p> -<p>– E gyászos hant fedi nemes Kerkapoly János ur holttestét, ki -élt 34 esztendőket, meghalt márczius 5-én. Anno 1828.</p> -<p>Egyszerü sirirat. Csak két szó van benne fölösleges. Ez a szó: -»nemes« és ez a szó: »ur«. A ki a föld alatt pihen, az már nem -»nemes ur«, hanem enyészet, por és hamu. De azért ne birálgassuk a -bánatos özvegyet. A kőfaragó eszejárása volt az az irás, senkié se -másé.</p> -<p>Hát a sirfelirat se tudósabb, mint az anyakönyv.</p> -<p>De nekem el kell mondanom a halál igaz történetét ugy, a hogy -öreg Gombás Lajos szentgáli egykoru birtokostól s a halottnak -keresztkomájától s ugy, a hogy Kerkapoly Tivadar barátomtól -hallottam. Öreg Gombás Lajos régen meghalt, Kerkapoly Tivadar ma is -él. Ura szavának. Ő ugyan akkor csak csecsemő lehetett, sőt talán -csak a halál után egy évre született, de ő apjától, a hires -alispántól, hallotta az esetet.</p> -<p>Nekem se a nagy miniszter, se jó, édes anyja nem szólt róla soha -egy szót se.</p> -<p>Emlitettem már, hogy Kerkapoly János jövevény volt, uj birtokos -volt Szent-Gálon. Felesége részbeli örökségére költözött oda s -ahhoz szerzett ujabb-ujabb birtokrészeket. Eredetileg nem volt -királyi vadász, de mint helybeli birtokosnak s kétség alá nem eső -régi nemes embernek a királyi vadászatokban is részt kellett -vennie. Még ha kedve nem lett volna is hozzá, a köztársaság ugy -rendelte. Hiszen az öreg Bakonyból negyvenezer holdat ez ősi -jogczimen birtak a szentgáliak. <span class="pagenum"><a name= -"Page_188" id="Page_188">-188-</a></span></p> -<p>Azonban minden faluban vannak hetyke, pajzán, házsártos emberek, -a kik mint régi, gyökeres helybeliek, az uj birtokosokkal mindig -évődnek s ha bor van bennük, gunyolódnak, sőt hetvenkednek is. -Akadt ilyen Szent-Gálon is. A szóbeli hagyomány azt mondja: Bóday -Imre volt a neve. Egyébként bebizonyitani nem tudnám.</p> -<p>Az 1827-ik év tavaszán valami nagy köztársasági áldomás volt -Szent-Gálon. Ott volt Kerkapoly is, Bóday is. Bóday elkezdett az -áldomáson Kerkapoly rovására elméskedni, hetvenkedni.</p> -<p>Kerkapoly komoly, békés, nyugodt vérü, kevés szavu ember volt, -békén türte a gunyolódást. De utóbb mégis azt mondta neki:</p> -<p>– Ne öblögesd a szádat, atyámfia, mert itt hagylak!</p> -<p>Nem használt az intés, a kissé boros Bóday tovább izetlenkedett. -Kerkapoly szó nélkül fölkelt helyéből s más társaságba -keveredett.</p> -<p>Bóday utána ment s tovább folytatta gunyolódását. Kerkapoly -megint szó nélkül tért ki előle s az áldomásozók közt másutt -telepedett le.</p> -<p>Bóday oda is utána ment.</p> -<p>Kerkapoly most már elvesztette türelmét s fenyegető, komoly -hangon azt mondta neki:</p> -<p>– Ha el nem állsz rólam, Bóday, baraczkot kapsz a fejedre, -megemlegeted holtig!</p> -<p>Bóday odaugrott az arczába s azt kiáltotta:</p> -<p>– Szeretném látni!</p> -<p>S egyuttal hüvelykujjához szoritott középsőujjával megpöczkölte -Kerkapoly fülét. <span class="pagenum"><a name="Page_189" id= -"Page_189">-189-</a></span></p> -<p>Kerkapoly erre nem szólt, hanem öklével nagyot ütött Bóday feje -tetejére.</p> -<p>Ökle vasból volt, Bóday összeesett, ugy vitték haza, néhány nap -mulva meg is halt. Halálát az ökölütés okozta.</p> -<p>Az áldomásozók mind Kerkapolynak adtak igazat. Már azon is -bámultak, hogy akkora türelme volt, ők már nem tudtak volna annyi -ideig békességes türelemmel lenni.</p> -<p>De hát bekövetkezett a halál. Az emberek azt mondták, kivált, a -kik ott se voltak az áldomáson és saját szemükkel nem láthatták az -esetet, hogy Kerkapoly János az áldomáson bor közben dulakodott s -egy nemes embert agyonütött.</p> -<p>Ez már nehéz sor.</p> -<p>A haláleset után értesült az esetről a központi főszolgabiró is -s megjelentette a vármegyének. A vármegye elkezdte vizsgálgatni az -ügyet, a Bóday-rokonság nagy zajt ütött, a rokonság nagy volt, a -szentgáli nemesek szavazata tisztujitásnál döntő, halált okozni -mégis csak nagy és sulyos dolog: ugy alakult a közvélemény, hogy -Kerkapoly elhárithatatlanul itéletet kap. A Kerkapoly-rokonság -Zalavármegyében volt nagy s nem Veszprémvármegyében.</p> -<p>Pedig hát emberi dolog történt. A szentgáli vének, előljárók és -tiszti emberek sajnálták az esetet ugyan, de el nem kárhoztatták -Kerkapolyt. A köztársaság nem is itélte volna el. Végre is nemes -emberrel, királyi vadászszal, erős fiatal férfival paczkázni nem -<span class="pagenum"><a name="Page_190" id= -"Page_190">-190-</a></span> lehet. Lám, Kerkapoly Jézus Krisztus -türelmével háromszor szó nélkül kitért a duhajkodás elől. Kitért -volna ő végül is, de az Isten elvette Bóday eszét. Nem maradt meg a -szóbeli sértegetésénél, még középső ujjával meg is pöczkölte -Kerkapoly fülét.</p> -<p>Ezt már nemes ember el nem türheti. Száz élete volna, -valamennyit halál fenyegetné, akkor se türheti. Ha eltürné, sőt ha -biróhoz menne is panaszra s nem maga és nem nyomban szerezne -magának elégtételt: örökre vége a becsületnek. Halálos holtig meg -nem menekednék a gyalázattól. De még gyermekei se menekednének -meg.</p> -<p>Hát a vallás? Hát a jó erkölcs? Hát a tizparancsolat? Hát Jézus -tanitása? A ki téged kővel dob meg: kenyérrel dobd vissza.</p> -<p>Hejh-hajh! Mind szép és bölcs dolog ez! Csakhogy a nemes ember -nem Jézus Krisztus. Nem is tudna azzá lenni. De ha tudna, se -akarna. El nem türné azt szó nélkül a nemes ember, hogy a zsidók -szép kényelmesen felhúzzák a keresztfára. Legalább egynek-kettőnek -előbb kirugná a fogát. Adta zsidaja! Még hangosan el is keritené az -ántiját.</p> -<p>De hát mégis csak olyan fordulatot vett a dolog, hogy Kerkapoly -itéletet kap. Pedig mikor Bóday Imre meghalt, még akkor nem is -tudták biztosan az emberek, miben halt meg. Az anyakönyvben csak -annyit jegyeztek meg, hogy meghalt 35 éves korában »hirtelen«.</p> -<p>Hanem hát a mindenféle borbélyok és felcserek <span class= -"pagenum"><a name="Page_191" id="Page_191">-191-</a></span> addig -irgették-forgatták Bóday koponyáját, mig észre nem vették, hogy az -bizony kegyetlenül be van törve. Kerkapoly pedig egyenesen -megmondta, hogy arra a koponyára ama bizonyos áldomáson ököllel -ütött egyet.</p> -<p>Komoly ember nem könnyelmü a balsorsban, nem is hirtelenkedő, -nem is hanyag. Kerkapoly minden tisztes és minden szükséges lépést -megtett, hogy a fenyegető itéletet magáról elháritsa. Vallott -ügyvédet is.</p> -<p>Közelgett az ügynek törvényszéki tárgyalása. Fölkereste -testvérbátyját, a későbbi hires alispánt Kővágó-Eörsön. Akkor ugyan -még nem volt alispán, hanem a szigligeti uradalom fiskusa, de már -akkor is tekintélyes ember. Megkérte, járjon el ügyében s tudja meg -kéz alatt, miként vélekednek a táblabiró urak az ügyről, -itéletről.</p> -<p>Kerkapoly István kocsira ült s ellátogatott Veszprémvármegyébe. -Sorba szedte a táblabirákat s mindegyikkel tanácskozott az ügy -fölött.</p> -<p>Különösen Kocsi Horváth Sámuellel, a későbbi alispánnal és -országgyülési követtel. Már akkor tekintélyes tisztviselője s -táblabirája volt Veszprémvármegyének s döntő szava a Kerkapoly -János elleni akczióban. Talán épen a szedria előlülője a második -alispán helyett.</p> -<p>Ez is végigtapogatózott a táblabiró uraknál. Az eredmény nem -látszott egészen kedvezőnek. Az általános vélemény az volt, hogy -legalább három hónapi fogságnak kell lenni a büntetésnek. Bóday -meghalt, annak halálát szó nélkül hagyni nem lehet. A -Bóday-atyafiság tisztujitáson különben is sok szavazat, a -táblabirák <span class="pagenum"><a name="Page_192" id= -"Page_192">-192-</a></span> közt többen vannak, a kik azt a sok -szavazatot maguk ellen zudulni nem engedik.</p> -<p>Kerkapoly János szó nélkül, felindulás nélkül hallgatta meg az -eredményt. Körülbelül tisztában volt vele előre. Érezte ugyan, hogy -nem bűnös, de nyilvánvaló, hogy szerencsétlen. A közigazság a -szerencsétlent is sujtja, nemcsak a bűnöst.</p> -<p>Hát az emberek?</p> -<p>Az emberek véleményében senki se keressen se igazságot, se -vigasztalást. Az emberek mindig bűnt szagolnak ott, a hol -szerencsétlenséget látnak. Még a legjobb, legártatlanabb lelkek is -azt mondják: isten büntetése. Az igazságot pedig az emberek néha -ugyan véletlenül és vaktában megtalálják, de soha sem keresik. Száz -dolguk van egyéb.</p> -<p>Kerkapoly el-elnézte ragyogó szépségü fiatal feleségét. Itt -hagyni ezt az asszonyt s elköltözni tőle örökre. Pedig elköltözik. -Ezt az asszonyt meg kell attól menteni, hogy elitélt ura legyen, a -kinek csonka a tekintélye, a kinek árnyék van a becsületén s a -kinek szennyes kézzel is tépdeshetik jövőre jó hirnevét. Az asszony -nincs még harmincz éves s el kell válni tőle örökre.</p> -<p>El-elnézte apró gyerekeit. Erős férfi volt, fogait -összeszoritotta, de azért egy-egy öreg könnycsepp le-legördült -arczán. Négy kis gyerek. A legkisebbik még ölbeli, még szopós is. A -legnagyobb se idősebb kilencz évesnél. Miként hagyhatná ő itt -ezeket?</p> -<p>Özvegyet és négy árvát!</p> -<p>Hogy menjenek neki ezek a világnak? A világ <span class= -"pagenum"><a name="Page_193" id="Page_193">-193-</a></span> kemény -szivü. – Hogy menjenek neki ezek a hosszu életnek? Az élet -viszontagsággal teljes. – A sorsnak kereke se lát, se hall. Vakon -rohan előre s eltiporja sokszor az erőset is, a bölcset is. Hát a -bánatos özvegyet, hát a gyönge árvákat hogy ne tiporná el, ha nincs -ott az apának erős keze, a ki kiragadja előle s elháritja -utjából?</p> -<p>Igaz ez, csakhogy ez az igazság rettenetesen fáj.</p> -<p>De hát másik oldala is van a dolognak. Az élet nagy, a büntetés -kicsiny, az emberek feledékenyek. Nagy kötelesség az élet, azt -teljesiteni kell. Csak erőtlen férfi teheti azt, hogy leveti -vállairól. Az életet potom áron elvesztegetni nemes sziv nem -teheti. Gyöngék és gyávák utolsó menedéke az!</p> -<p>Hát a becsület!</p> -<p>Ez a kérdés az igazi. Minden más kérdésre el lehet hallgatni -vagy el lehet halasztani a feleletet: erre nem.</p> -<p>A becsületen folt marad, azon pedig foltnak lenni nem -szabad.</p> -<p>A közügyek intézésében ezentul nem vehet részt. A köztisztséget -kerülnie kell. Nem azért, hogy ne volna joga hozzá. Nem is azért, -hogy a mit elkövetett s a miért elitélték: az becstelen volna. -Olyan ember ő most is, a milyen eddig volt s olyan férfi s olyan -nemes ember, mint a maga fajából akárki a világon. Hanem azért, -mert ő megérni nem akarja, hogy a közélet véleményharczában s -indulatcsatái közt akadjon ember, a ki kicsinyléssel vagy -szemrehányólag, gunynyal vagy lenézéssel tekinthet rá. <span class= -"pagenum"><a name="Page_194" id="Page_194">-194-</a></span></p> -<p>Imádott felesége megy az utczán, megy isten házába s oda járul -az Ur asztala elé. Komolyan, nemesen, tisztes ruhában, szent áhitat -ragyog az arczán. Kérdi az idegen ámulva: ki ez a derék asszony? -Azt felelik: ez az, a kinek elitélték az urát.</p> -<p>Ott vannak az árva gyerekek. Fiak és leányok. Az életnek vásári -zaja s ezer csatája zuhog körülöttük. Ha derék fiak és derék -leányok: akad ellenségük. S lépten-nyomon hallhatják: ime, annak a -fia, annak a leánya, a kit a nemes vármegye elitélt.</p> -<p>Nem ugy lesz. Őt nem itéli el. Első a becsület. Nem is első, -hanem egyetlen értéke az életnek. Utána nem következik semmi. Ha -elveszett: minden elveszett.</p> -<p>Kerkapoly János nem várta be az idézést, se a tárgyalást. 1828. -évi márczius 5-én halva találták ágyában. Nem panaszkodott, nem -vonaglott, nem átkozódott. Este gyöngéden megcsókolta jó feleségét, -picziny gyermekeit, jó éjszakát kivánt nekik s lefeküdt. Reggelre -meghalt.</p> -<p>Valami kegyetlen erős mérget vehetett be. Vöröses foltok -támadtak a testén, kisebbek-nagyobbak. Az orvosok azt mondták: -megfojtotta a patics, mert nem üthetett ki rajta, mivelhogy nagyon -erős volt az ember.</p> -<p>Ez is jól van tudománynak.</p> -<p>Igy lett apátlan árva a nagy miniszter már négy éves -korában.</p> -<p>Özvegye nem szivesen beszélt a dologról. Fájt neki. Szinte ki -merném mondani, hogy árvái sohase tudták meg a nemes apa halálának -titkát. Nem tudta meg a <span class="pagenum"><a name="Page_195" -id="Page_195">-195-</a></span> nagy miniszter se. Unokatestvére, -Kerkapoly Tivadar barátom sohase mondta neki. Hanem a mikor a -rokonok eljöttek a temetésre s eljött Kerkapoly István is, az -elhunytnak legidősebb bátyja és testvére s mikor a szomoru -özvegygyel a családi dolgokat, a gazdaság vitelét s a gyerekek -nevelésének ügyét elintézték: akkor bizony megmondta az özvegy, -hogy ő jól sejtette, isten megsugta neki, hogy valami eféle nagy -szomoruság lesz istenben boldogult férje ügyéből. De tudta ezt -Kerkapoly István is, hiszen János öcscse az ő atyafiságos testvéri -szeretetébe ajánlotta özvegyét és árváit már előbb.</p> -<p>A gazdaság és az árvák!</p> -<p>Erre nézve bizony nyugodtan halhatott meg a jó apa. Felesége -ritka asszony volt. Okos, sőt éles, nagy elméjü. Gyakorlatilag is -jó gazda mind a belső, mind a külső gazdaságban. Nem adta bérbe -javait. Maga ügyelt föl mindenre. Lányait nemes, jó magyar -asszonyoknak nevelte, szerencsével is adta férjhez. Még unokáinak -nevelésében is nagy része lehetett. Mind a két leánya hasonlitott -hozzá, testileg, lelkileg.</p> -<p>Sohase ment ujra férjhez. Pedig szép, lelkes és vagyonos urnő -volt. Az 1799-ik évben született, tehát férje halálakor még nem -érte el a harmincz évet. Akkor még mind a lánynak, mind az -asszonynak együttes szépsége megvan egész teljességben. -Körülrajozták a kérők. Hiába. Férjének emléke s gyermekeinek -szeretete töltötte el szivét egészen. Szentnek tartotta ezt a -kettős szeretetet, – meg nem engedte volna csonkulni se életben, se -halálban. <span class="pagenum"><a name="Page_196" id= -"Page_196">-196-</a></span></p> -<p>Nagy gondossággal nevelte Károly fiát, kivált mikor Gábor fia, a -legkisebbik, 1831-ben meghalt.</p> -<p>A fiu oktatása a jó falusi szokástól semmiben se tért el. Hat -éves koráig otthon az anyai háznál, azután tiz éves koráig az elemi -népiskolában, végül a pápai főiskolában jó tiz esztendőn keresztül. -Ennyi idő alatt épen el lehetett végezni a gimnáziumot, a -humaniórákat s a jogot. Legyen a gyerekből jogtudós, hites és -okleveles ember, ügyvéd, táblabiró, vármegye ura. Egyébre, többre, -nagyobbra gondolni se lehet. Szegény kálvinista nemes ugy se juthat -a császár udvarába, hacsak szent vallását s önnön faját el nem -árulja.</p> -<p>Ilyen világ, ilyen gondolat volt akkor.</p> -<p>Kerkapoly-ivadék pedig nem lehet áruló.</p> -<p>Hanem lehet valami más. Nem okleveles ember, nem vármegye ura, -hanem ennél mégis különb ember. De még a főispánnál, a méltóságos -urnál is különb ember. Mindenesetre hatalmasabb és tekintélyesebb -ember.</p> -<p>Vajjon ki lehet ez, mi lehet ez?</p> -<p>Senki más, mint a szent-gáli öregbiró, vagy a szentgáli királyi -vadászbiró.</p> -<p>Ilyen nincs több az országban. Alispán, polgármester, városbiró -akárhány van. Főispán is van vagy ötven, de szent-gáli öregbiró -csak egyetlenegy. Öregbiró is van az országban ezer meg ezer, de -szent-gáli csak egy. Az árvagyerek, a kis Kerkapoly Károly, hát -eljuthat erre az egyetlenegy nagyon magas állásra is.</p> -<p>Jó feje van. Olyan feje van, hogy rektora, papja csak bámulni -tudja. Többet tud a nagyobb gyerekeknél, <span class= -"pagenum"><a name="Page_197" id="Page_197">-197-</a></span> többet -tud a rektornál, papnál. Ha itthon marad s valami sok bolond -tudományra nem adja a fejét: bizony isten szent-gáli biró lehet -belőle. Apul-anyul nemes vér, birtoka is tekintélyes, termete elég -erős és elég szemrevaló, nézése bátor, szava hangos; virtus is van -benne elég, néhány tyukot a szomszédoknál már agyondobált s ugy -birkózik, mintha mestersége volna.</p> -<p>Hát miért nem lett öregbiró? Miért nem lett vadászbiró?</p> -<p>Története van ennek, a melyre ki kell terjeszkedni.</p> -<p>Jó anyja kereken kijelentette, hogy a kis Károly gyereket -föladja a pápai iskolába. Az öreg pap Gaál tiszteletes úr is -föladta mind a két fiát, a Petit is, az Imrét is, Gaál Petiből -utóbb követ is lett és gazdag ember; – Gombásék is tanittatják a -Mózes gyereket, az ő fia se lesz alábbvaló ezeknél. A nagybátyja is -főbiró, az is tanittatja minden gyerekét, a bakonyi -Kerkapoly-gyerek se nőhet ugy fel isten számára, mint a bakonyi -bükk. Mit szólnának hozzá a zalavármegyei és somogyvármegyei -atyafiak?</p> -<p>A szent-gáli biró okos ember volt, kitalálta a megoldás módját. -De hogy a megoldás módját nyájas olvasóm világosan megérthesse, -valami más kérdésre előbb ki kell terjeszkednem.</p> -<p>Mondtam már untig, hogy Szent-Gálon királyi vadászok laktak. De -nem olyanok ám, a kiknek »jáger« a neve, vagy »kerülő«, vagy -»erdész«, vagy valami »császári királyi alkalmazott«. Dicső Árpád -apánk fiai és unokái tették őket királyi vadászokká s bizony ők -<span class="pagenum"><a name="Page_198" id= -"Page_198">-198-</a></span> meg is maradtak olyanoknak, a milyenek -jeruzsálemi Endre királyunk alatt voltak. Tatárjárás, törökjárás, -németjárás nem változtatott rajtuk semmit. Semmiféle pogányellenség -le nem győzte őket soha.</p> -<p>A szent-gáli királyi vadászok életét, történetét, -természetrajzát, hagyományait másutt irom meg, másutt lelik föl -olvasóim e könyvemben. De történetük kis részlete a nagy miniszter -gyermekkorával függ össze, ezt hát itt kell elmesélnem.</p> -<p>Az évenkinti hűbér vadak tömegéből állott. A hűbért minden év -karácsony ünnepére el kellett szállitani a királyi udvarba. A mig a -királyi udvar Székes-Fejérvárott vagy Budavárában vagy Visegrádon -volt: addig nem volt a hűbér beszolgáltatásával semmi baj, semmi -nehézség. Fölrakták a kocsikra Szent-Gálon s lerakták Budán vagy -Visegrádon vagy a hol a királyt megtalálták. Ebből állott a -szállitás.</p> -<p>Azonban a mohácsi csata után nagy változás következett. Német -lett a király s a király ezentul nem a mi szép országunkban lakott, -hanem Bécsben lakott, ott volt az udvara Ausztria-országban, -németek földén s maga az udvarbeli népség is azontul német volt, -cseh volt, mindenféle idegen volt, de semmiképen magyar nem -volt.</p> -<p>Ezzel a népséggel kellett szóba állani, hogy a hűbér a király -konyhájába, a király asztalára jusson.</p> -<p>De hát hogy lehet e népséggel szóba állani? Szent-Gálon olyan -ember nem volt, a ki németül vagy csehül tudott volna. Még ha lett -volna is: az olyan <span class="pagenum"><a name="Page_199" id= -"Page_199">-199-</a></span> embert öregbirónak vagy vadászbirónak a -világ minden kincséért meg nem választották volna. Az olyan ember -nagyon bűnös, nagyon tökéletlen ember lett volna a királyi vadászok -szemében s köztisztségre sehogy se lehetett méltó. A ki már németül -vagy csehül tud: annak lelke már valamely részben német vagy cseh. -Már pedig a királyi vadászoknak csak olyan ember kell, a kinek -minden részében magyar a lelke. Az pedig ezer éves szent igazság, -hogy az öregbirónak és a vadászbirónak ott kell lenni személy -szerint a hűbér átadásakor a királyi udvarban.</p> -<p>Egy-két századon keresztül csak el voltak valahogy a deák -szóval. Elvitték a papot is, a ki jól tudott deákul, görögül és -zsidóul. Találtak olyan embert, a ki az osztrák földön is tudott -deákul. A királyi udvarban éppen sokat találtak. A tiszteletes úr -hát valahogy csak megtudta magyarázni mi járatban vannak.</p> -<p>Ez is bajjal járt. Ki prédikál, ki temet, ki esket, ki -keresztel, ki vigasztalja a haldoklót addig, mig a pap vadat hord a -királyi udvarba? Egyszer meg el is fogták a papot, alig tudták -kiszabaditani s hazahozni. Akkor volt ez, a mikor a kálvinista -papokat tömlöczbe és gályákra hurczolták s vasat tettek -kezükre-lábukra. Ez bizony gondolkodóba ejtette a papokat is. A -manónak legyen ahhoz kedve, hogy az ember jó szivvel adót vigyen a -királynak s hálából aztán az embert elhurczolják gályarabnak. -Változtatni kellett a dolgon.</p> -<p>Már azért is, mert mindinkább ritkult német földön az emberek -száma, a kik deákul is tudnak. A német <span class= -"pagenum"><a name="Page_200" id="Page_200">-200-</a></span> pedig – -istenadta fajzatja – nemhogy megfogyatkozott volna, sőt mindinkább -szaporodott. A vármegyében ugyan el lehetett utazni magyar szóval, -sőt még a Rábaközön is föl egész Sopron városáig, de már azon tul -rettenetes tudatlanok az emberek. Ha megfeszülnek, se tudnak -magyarul, hanem csak németül. Az ország határán túl éppen csak -németül. A jó szent-gáli királyi vadász el nem tudta gondolni, hogy -tud az a sok német egy csomóban megélni, holott az ő jó, értelmes -magyar nyelvét egyik se tudja megérteni?</p> -<p>Segiteni kell a dolgon, még pedig egyszerüen. Be kell menni az -alispán urhoz s meg kell kérni, hogy a nemes vármegye adjon -tolmácsot a királyi vadászoknak, valahányszor a hűbért viszik a -bécsi királyi várba.</p> -<p>Adott is.</p> -<p>Keresett valami cseh muzsikust vagy kórusnémetet, a ki onnan -származott nyugat felől, a németek földéről, a ki már Veszprémben a -székesegyház zenekarában megtanult magyarul s az utat ismeri -Ausztriába, hisz onnan jött a jámbor.</p> -<p>Csak ott terem ám Szent-Gálon s előadja, hogy ő lesz majd a -tolmács a királyi udvarba, ő jár majd a nemes urak, királyi -vadászok élén.</p> -<p>Jól van. Jó szóval, jó szivvel fogadják s minthogy ma még nem -evett, étellel-itallal jól is tartják. Sőt barátságosan azt is -megkérdik tőle, mi az igazi mestersége? <span class= -"pagenum"><a name="Page_201" id="Page_201">-201-</a></span></p> -<p>Ő ugyan kórus-muzsikus a templomban, de egyébként rézöntő.</p> -<p>Rézöntő!</p> -<p>Furcsa mesterség. Mindegy. Sokféle népe van a jó Uristennek. -Hogy rézöntő is legyen a világon: arra nem gondoltak volna. De hát -azért jó lesz tolmácsnak.</p> -<p>Hát a hitvallása ugyan miféle legyen?</p> -<p>Igaz keresztény katholikus, vulgo: pápista. Hogy is lehetne más -a kórus-muzsikus?</p> -<p>Ez már nagy baj. Ezt már könnyedén venni nem lehet. Ezt a -köztársasággal tudatni kell. Össze kell hivni mind az egyházi, mind -a világi előljárókat s tanácskozni kell a fölött: mitevők -legyünk?</p> -<p>Akkor bolond világot éltünk s a különböző egyházak és -felekezetek hivei éppen nem voltak nagy bizodalommal egymás -iránt.</p> -<p>Összejött a nagy tanács s érett megfontolás után azt határozta, -hogy a nemes vármegye által küldött tolmácsot el nem fogadhatja. -Hogy németül is tud: az még nem volna baj. Hiszen éppen azért kell -tolmács. Még azt is elnéznék, hogy rézöntő és muzsikus. Az ő -szerencsétlensége s nem a királyi vadászoké. De hogy pápista: ebben -nagy veszedelmet látnak. Ez nem az ő felük nyája. Tisztelik, -becsülik a jámbor, istenfélő római katholikus atyafiakat, de igy a -dologban meg nem nyugodhatnak. Hiszen ő köztük senki se tud -németül, csak a tolmács. Hátha a tolmács el találja adni a nemesi -köztársaságot a németnek. Kutyavilágot élünk. Ne higyjünk, -atyafiak, a németnek, akárhogyan <span class="pagenum"><a name= -"Page_202" id="Page_202">-202-</a></span> hitegetnek, kivált ha az -a német nem a mi hitünkön való.</p> -<p>Ez lett a határozat.</p> -<p>Kocsira rakták a rézöntőt s visszaküldték Veszprémbe az -alispánhoz. Küldjön a nemes vármegye nekik olyan tolmácsot, a ki a -mi hitünkön való igazi kálvinista.</p> -<p>Most lett aztán fennakadás.</p> -<p>Kihirdették az egész vármegyében, hogy bécsi utra, a királyi -vadászok számára oly igazi kálvinista embert keresnek tolmácsul, a -ki a német szót meg is érti, beszéli is s meg is tudja magyarázni. -A járásbeli szolgabirák tűvé tettek minden falut, minden várost, -kiküldték puhatalódzni a pandúrokat is, de olyan kálvinistát, a ki -németül is tudott volna, nem találtak az egész vármegyében. Se a -felső vidéken, se Pápa felé, se Somlyó környékén, se Nagy-Vázsonykő -körül, se a Mezőföldön. Lehet, hogy akadt volna, de a mint -megtudták, hogy szolgabirák, pandúrok keresnek németül tudó -kálvinistát: hejh-hajh, nagy gonosztevő lehet az, bizonyosan -kerékbe törik, – de ugy eltagadta minden kálvinista, hogy életében -valaha csak egyetlen német szót is hallott, mintha a tagadásra -valamennyi szántszándékkal összebeszélt volna.</p> -<p>Noha az is bizonyosnak látszik, hogy csakugyan nem tudott -németül egy se. Hiszen még ma se tud; – istennek légyen örök -hála.</p> -<p>E kisérlet után nagy dologra határozta el magát Szent-Gál nemesi -köztársasága. <span class="pagenum"><a name="Page_203" id= -"Page_203">-203-</a></span></p> -<p>– Ne szoruljunk atyafiak senkire se. Még a nemes vármegyére se. -Hanem tanittassunk magunk egy jófejü gyereket német szóra. Azután, -ha felnő, tegyük meg jegyzőnek, segédjegyzőnek, ha éppen nem volna -magának miből megélnie. Adjuk ki cserébe, azután adjuk föl Pápára, -ne is legyen egyéb kötelessége, csak esztendőnként egyszer a bécsi -ut.</p> -<p>Nos hát az öregbiró ezt a megoldást találta ki özvegy nemzetes -Kerkapoly Jánosné asszonyom számára, hogy a tüzes eszü, jó fejü -Károly gyereket az életpályán segithesse. Legyen a köztársaság -tanitványa s majdan bécsi tolmácsa.</p> -<p>A jó özvegynek ugyan nem kellett a segitség. Telt a tanulásra a -magáéból is. Se a maga szabadságát, se a Károly gyerek szabadságát -el nem adta, de azért nem tiltakozott a terv ellen. Költeni ugyan a -közpénztárt se ruhára, se könyvre, se tandijra, se lakásra és -élelmezésre nem engedte, de azt mégis jó szivvel látta, ha a -keresztapák egyszer-másszor befogtak s a gyereket vagy elvitték a -főiskolába vagy onnan hazahozták. Azt se bánta, ha kalbászt, -sonkát, szalonnát, tölteléket, süteményt küldtek neki időnként.</p> -<p>Letelt a négy gimnáziumi esztendő. Az öregbiró nyugodt lélekkel -várta, hogy most már a fiu itthon marad s nemes embernek és királyi -vadásznak készül. Azonban nagy csodálkozással csak látja ám, hogy -az iskolai szünidő elteltével megint csak megy a Károly gyerek -Pápára. Most már az ötödik latin osztályra.</p> -<p>Megszólitja a jó édes anyát. <span class="pagenum"><a name= -"Page_204" id="Page_204">-204-</a></span></p> -<p>– Ugyan, ugyan, hugomasszony, a Károly gyerek megint Pápára -indult.</p> -<p>– Már csak hadd végezze, urambátyám, az ötödik osztályt is. -Eddig meg vannak vele professzorai elégedve.</p> -<p>– Hát a német nyelvvel mennyire van?</p> -<p>– Ezt már nem tudom, urambátyám, megitélni, de a napokban -hallotta Samu zsidót beszélni s kinevette. Ebből gondolom, hogy -valamit megértett.</p> -<p>– No csak iparkodjék!</p> -<p>Eltelt az ötödik esztendő is s a hatodikban megint csak ment a -gyerek a főiskolába. Az öregbiró megcsóválta a fejét.</p> -<p>– Mit akar, hugomasszony, azzal a gyerekkel?</p> -<p>– Nagyon szeret tanulni, urambátyám, hát azt gondoltam, csak -folytassa iskoláit. Ha Isten megsegiti, lehet belőle fiskális is, -vármegye ura is. Lám, nagybátyja is alispán lett, követ lett.</p> -<p>Az öregbiró nagyon megsajnálta a jó édes anyát.</p> -<p>– Nem ér az a sok tudomány, hugomasszony, semmit. Akkor a Károly -nem lehet a mi emberünk. Mit kezdjünk mi tudós emberrel? Én se -tanultam, lássa, mégis szentgáli öregbiró lettem. Azután azt mondja -hugomasszony, hogy fiskális is, alispán is, követ is lehet belőle? -Hát hiszen az még lehet. De Isten engem ugy segéljen, ha annyit -tanul, szentgáli biró soha se lesz belőle!</p> -<p>Nem is lett.</p> -<p>De ily módon sejtette fia jövendőjét a jó édes anya is. -<span class="pagenum"><a name="Page_205" id= -"Page_205">-205-</a></span></p> -<p>Hejh, ha a jó öregbiró megérte volna, a mikor a gyerekből az -ország hatalmas kormányzója, a királynak és nemzetnek benső, -bizalmas tanácsadója lett!</p> -<h3>IV.</h3> -<p class="summary">(Kerkapoly Károlyt föl kell fedezni. – Miért -feledték el? – A nemzet nagyjai. – Kerkapoly és a népszerüség. – -Tanárom volt. – A tudomány német mívelésének módszere. – -Megfertőztetik vele a magyar míveltséget. – A nagy miniszter -tanárai. – Vály Ferencz. – Bocsor István. – Tarczy Lajos. – E tanár -jellemzése.)</p> -<p>A nagy miniszter életének négy korszakáról lehet beszélnünk.</p> -<p>Tanulókora az első.</p> -<p>Tudományos működése a második. E korba esik pápai tanársága.</p> -<p>Államférfiui pályája a harmadik. Ebben volt képviselő, politikai -iró, államtitkár és miniszter. A kormányzó férfi nagy tervei és -alkotásai e korra esnek.</p> -<p>Végre életének negyedik korszaka: egyetemi tanársága 1875-től -haláláig, 1891-ig.</p> -<p>Minden korszakról mondanom kell valamit. Az elsőről és utolsóról -csak keveset. Egyetemi tanárságáról hallgatóinak kell majdan -megemlékezniök. Ha több ezer hallgatója közt csak egy-kettő is -akadt, a kinek szelleme megközeliti az övét, akkor egyetemi -tanárságáról szép hagyományok alakulnak. Tanulságosak és -gyönyörnyujtók.</p> -<p>Sok ember előtt bizonyára feltünő, hogy én Kerkapolyban nagy -minisztert, nagy történelmi egyéniséget látok. Bizonyára azt látok. -De határozottan kijelentem <span class="pagenum"><a name="Page_206" -id="Page_206">-206-</a></span> meggyőződésemet, hogy mindenki azt -lát, ha igazán megismeri.</p> -<p>Csakhogy Kerkapolyt föl kell előbb fedezni.</p> -<p>Vajjon mit tud ma a közéleti tudat Kerkapolyról?</p> -<p>Volt egy nagy elméjü és hatalmas előadásu egyetemi tanárunk, a -ki tankönyvet nem irt s a kinek tudása csak hallgatóinak töredékes -jegyzeteiben maradt fönn. De még e jegyzetek se láttak egészben -sajtóvilágot. Korábban miniszter volt, de népszerütlen. Keze alatt -szerencsétlenül alakultak az ország pénzügyei és csaknem csődbe -jutott az állam. Pedig ő maga meggazdagodott, sőt az ellenzéki -pártok szentül meg voltak győződve, hogy a közvagyon igazgatásában -nem is volt tisztakezü. Halála óta nem beszél róla senki. Se a -sajtó, se a történetirás, se az egyéni emlékezések. A Tudós -Társaság ugyan elmondta fölötte emlékbeszédét, minthogy -alapszabályai igy parancsolják, de ezzel azután örökre be is zárta -életét s életének emlékezetét.</p> -<p>Ime, ennyit tud róla a közéleti tudat. Nem az a szomoru, hogy -ily keveset tud. Hanem az, hogy történeti alakját ily kicsinynek -látja s kicsinységében is ily homályosnak. Mintha csak oly semmit -se érő, közönséges halandó lett volna, a milyenek az állami közélet -áruraktárában felhalmozvák, a honnan a minisztereket kiszedegetjük -s a hova használat után megint visszarakjuk, vagy vissza se rakjuk, -hanem csak az ószeresek kezére adjuk.</p> -<p>Nem.</p> -<p>Kerkapoly nem ily raktári árukészlet volt. Hogy a <span class= -"pagenum"><a name="Page_207" id="Page_207">-207-</a></span> -közéleti és történelmi emlékezés mégis igy bánt vele: annak tisztán -fölismerhető rettenetes oka van.</p> -<p>A nemzedék, melyben élünk, kicsinyes és hitvány. Nincsenek igazi -nagyjai. Nem ismer egyet se, nem is tart szükségesnek egyet se s -azért nem is segit kiképződni egyet se.</p> -<p>Vannak ugyan e nemzedéknek is nagyjai, de csak olyanok, a kiket -hatalmuk, hivatali állásuk vagy bőkezüségük tett nagygyá. Ezek még -türhetők. Ezek még nem viszik a társadalmat erkölcsi romlásba. -Ilyenek mindig voltak s mindig lesznek. Voltak még Széchenyi, Deák, -Kossuth életében is. Az eféle nagyságokat szokásból s a kényelem -kedvéért én is elfogadom nagyságoknak. Olyanok, mint a bankjegy. A -mig forgalomban vannak, annyit érnek, a mennyi rájuk van irva. A -mint kiestek a forgalomból: semmivé válnak, sőt gyakran -szemétté.</p> -<p>De vannak e nemzedéknek másféle nagy emberei is. Olyanok, a -kiket összebeszélés, pártönzés, érdekek szövetkezése, szerencsés -névvel születés, napi sajtó zengése s egyéb eféle hiábavalóság tesz -nagygyá s tart meg a nagyság emelvényén. Az ilyenek különös -ügyességgel kezükbe veszik a nemzet ügyeinek vezetését s valamelyik -szép napon arra ébred a nemzedék s arra ébrednek ők maguk is, hogy -ők a nemzet vezérei, a Széchenyik, a Deákok, a Kossuthok.</p> -<p>Lángelméjük nincs. Alkotóerejük nincs. Elméjük képességei -köznapiak. A nemzet nagy czéljaiért való rajongó lelkesülést nem -ismerik. Életük egész értékét <span class="pagenum"><a name= -"Page_208" id="Page_208">-208-</a></span> föl nem áldozzák -ideálért, de minden ideált feláldoznak hiuságból s az élet jogos, -de apró örömeiért. De ügyességük bámulatos. Széchenyi, Deák és -Kossuth ügyessége csak paraszt együgyüség ő mellettük. Szónokok és -államférfiak, bujtogatók és ámitók tudnak lenni egyidőben, -egyszerre és egymásután.</p> -<p>Szerfölött élelmesek. Szellemük s egész életük hasonlit a fiókos -szekrényhez. Szép az a szekrény, diszes, ragyogó, művészi, de -fiókjai tartalmára ne legyünk kiváncsiak. Az egyik fiók kurucz -kincsekkel, a másik labancz jutalmakkal van tele. Az egyiket majd -szétvetik a lángoló hazafiság erős mondásai, a másikban rettentő -háborgásban hemzsegnek az önzés ádáz indulatai.</p> -<p>De sikerük mindig van. Mindig Lafontaine kocsirudjának elején -üldögélnek. A tömeg, az ártatlan és bámész tömeg pedig csak a siker -csillogását látja. Csak azt becsüli, csak azt ünnepli, csak azt -gondolja nagynak és dicsőnek.</p> -<p>Ez a nemzedék már meglehetősen idős. Több már harmincz évesnél. -A mióta Deák otthagyta a közélet vivótermét: azóta tart. S a látás -határának szélein még nem látom azokat a tüneteket, melyek biztosan -tájékoztatnának az iránt, mikor lesz e kornak vége s e nemzedék -mikor adja át helyét nemesebb, dicsőbb, nagyobb nemzedéknek. Mikor -lesznek a hazának megint igazi nagyjai? Költők, tudósok, nagy -alkotók, magyar nemzetnek istenadta vezérei!</p> -<p>Kerkapoly egyéniségének nagy méretei már ily korban, ily -nemzedék előtt fejlődtek ki. Ha nem voltak <span class= -"pagenum"><a name="Page_209" id="Page_209">-209-</a></span> -kikiáltók, a kik a méretekre naponkint ráterelték a tömeg -figyelmét, a tömeg nem igen vette észre s a sokadalmi zürzavarban -nyomban elfelejtette azokat.</p> -<p>Nem volt, nem lett népszerü. Pedig alkotmányos életben erre nagy -szükség van.</p> -<p>Valamikor, még minisztersége előtt igy vélekedtem Kerkapoly -népszerüségéről:</p> -<p>– Általában Kerkapolynak nem kenyere a népszerüség. Se a -közéletben, se az irodalomban, se a politikában nem érti ama -fogásokat, melyek a népszerüséget fölidézni nemcsak képesek, hanem -szükségesek is. Nemcsak nem érti, de nem is törekszik érteni. -Elhatározásainál, cselekvései közben sohase jut eszébe, vajjon a -népszerüség esetlegei mellette vagy ellene hajlanak-e s vajjon mit -szól eljárásához a világ?</p> -<p>Előtte nincs más világ, mint az okos ember. Nincs más érv, mint -az észszerüség, nincs más nagyravágyás, mint használni, nincs más -gyönyör, mint a munka.</p> -<p>Ha bevégezheti munkáját, melyről meg van győződve, hogy -észszerü; ha látja, hogy az hasznos s ha azok, a kiket ő okos -embereknek tart, elismerésüket igy, vagy amugy kifejezik: teljesen -meg van elégedve s többé vissza se gondol a bevégzettekre. Igaz, -hogy azok, a kiket ő okos embereknek tart, nagyon kevés számmal -vannak.</p> -<p>A jellemnek minden anyaga megvan benne ahhoz, hogy iszonyu -forradalom esetén vagy teljes békeidő alatt a kedélyek teljes -nyugalma közt tehetségének s a nemzet erejének segitségével -történeti nagyságra <span class="pagenum"><a name="Page_210" id= -"Page_210">-210-</a></span> emelkedjék, de hogy ez lehető-e a mi -időnkben, lehető-e a mostani átmeneti korban, erre nem mernék -biztosan felelni. E kor a bevégzett remek jellemeknek nem kora.</p> -<p>A történeti nagysághoz nem elég a bevégzett jellem. Nem elég a -lángésznek ragyogó hatalma. Nem elég még az ernyedetlen munkásság -sem. Mindez szükséges, de szükséges ezenkivül alkalom az alkotásra -s az alkotott intézmények maradandósága. Más szóval a tökéletes -siker.</p> -<p>Ez volt véleményem Kerkapolyról, a mikor még nem volt miniszter, -de a mikor már bizonyos volt, hogy azzá lesz. Majd, ha -miniszterségén végignézünk, meglátjuk: csalódtam-e, nem-e?</p> -<p>Bizony fel kell őt a mai nemzedék számára fedeznünk. S a jövendő -számára is.</p> -<p>A nemzet legnagyobb, legbecsesebb kincsei közé tartozik nagy -embereinek száma, jelleme, egyénisége s valódi dicsősége. Az -egymásután következő nemzedékek igazi önérzetét semmi se fejleszti -s nemesiti jobban, mint az igazi nagyok emlékezete. Kerkapoly igazi -nagyja volt a magyarnak.</p> -<p>Föl kell őt fedeznünk azért is, hogy alakját szembeállitsuk a -mai kor csenevész nagyságaival.</p> -<p>Az ügyeskedés művészetével készitett nagy emberekből előbb-utóbb -kiábrándul a nemzet. Most bennük látja vezéreit, a dicsőket s -ámulatában boldog. De ha majd kiábrándul? Mi lesz akkor? Mily -keserü lesz a csalódás! Mily gyorsan pusztul el a nép bizodalma -<span class="pagenum"><a name="Page_211" id= -"Page_211">-211-</a></span> akkor még oly férfiak mellől is, a kik -azt megérdemelnék! S a kiknek arra szükségük volna.</p> -<p>Meg kell mutatni nemzetünknek, hogy mindig voltak igazi nagyjai, -habár abban a porfelhőben, melyet a közélet harczainak förgetege -fölkavart, nem látta is tisztán vagy talán félre is ismerte őket. -Reménye és bizodalma és önérzete csak igy maradhat ép.</p> -<p>Ime, gondolataim, melyek arra birtak, hogy a nagy miniszterről -irjak.</p> -<p>És tanárom is volt. Ugy hiszem, a tudomány szerelmét ő -erősitette meg bennem. És bizalmas, benső barátom is volt. Sok -napot és sok éjszakát töltöttünk együtt a hazánk kegyetlen végzete -fölött való tépelődésben. Ezek is elegendő okok arra, hogy -megörökitsem nevét legalább annyira, a mennyire irói képességem kis -ereje kiterjed.</p> -<p>A tudás természetéről némileg másként vélekedem, mint általában -az emberek. Én a magam tudását tartom a legjobb tudásnak a közélet -férfiai részére. Megengedem, hogy a szaktudósok s a tanszék férfiai -számára másféle tudás kell. Vagy legalább másféle tudás is jó. De -én az én tudásomat oly módszerrel szereztem, a melyet Kerkapolynál -is észrevettem. Meglehet: ezt a módszert is tőle tanultam. E -módszerrel ismertetem az ő életét is.</p> -<p>Azt a tudást, melyről azt mondom, ez az én tudásom, én részint -komolyan, részint pajzánul magyar tudásnak is szoktam nevezni. Nem -azért, mert a tárgya főleg magyar dolog. Lehet az idegen dolog is, -lehet <span class="pagenum"><a name="Page_212" id= -"Page_212">-212-</a></span> az a természet és a társadalmi élet -tüneményeinek távoleső bizonyos összessége is. Azért nevezem magyar -tudásnak, hogy megkülönböztessem a német tudástól, a tudományok -mivelésének német módszerétől s különösen attól az átkozott rossz -szokástól, mely a magyar elme s a magyar miveltség számára elégnek -véli a német miveltségnek birálat nélkül való egyszerü, szolgai -átvételét.</p> -<p>A tudományok mivelésének német módszerét én se szépnek, se -jónak, se tökéletesnek nem tartom. A tudományok mezején az angol és -amerikai módszert, gondolkozást, hogy ugy mondjam: észjárást tartom -én tökéletesnek. Efféle észjárás volna a magyar is. Az angol faj -szelleme szerint gondolkodom magam is. A német nemzet minden -tekintetben nagy és mivelt nemzet, a tudományok mivelésével sok fia -foglalkozik s kétségtelenül vannak kiváló irói, kiváló tudósai. De -például Gibbont, Darwint, Ruskint, Carlylet és Tocquevillet is -hiába keresnénk a németek közt. Hiába keresnénk a gondolkozás terén -Deák Ferenczet is. Nincs.</p> -<p>Szomoru tüneményt veszek észre több mint ötven éve. Tudósaink s -különösen az Akadémia és tanszék férfiai szolgai alázatossággal -forditgatják csuf magyar nyelvre a német könyveket, sőt a német -szellemnek az osztrákság által megfertőzött tudománybeli termékeit -is. Nevük, mint szerző neve, ott csillog-villog a könyvek -czimlapján. S a magyar társadalomba s a magyar közéletbe e czimen -befészkelődnek mint tudósok, bölcselők, jogászok, történetirók, -tanárok, akadémikusok, <span class="pagenum"><a name="Page_213" id= -"Page_213">-213-</a></span> sőt, mint képviselők s államférfiak is. -Pedig minden tudásuk s tudománymivelő munkásságuk abból áll, hogy -egy-két jó, vagy rossz, silány, vagy épületes német munka tartalmát -minden birálat nélkül, egyéniségük és magyarságuk szellemi -műhelyében való minden átdolgozás nélkül vakon és siketen -elsajátitják, hitvány, sőt undoritó magyarsággal megirják, művüket -a közönség és a tanuló ifjuság elé lökik, az Akadémia és hirlapok -segitségével agyonmagasztalják s azzal oda állanak a nemzet elé, -mint a nemzet kiváló tudósai.</p> -<p>Boldogtalan nemzet! Valamelyik szép reggelen csak azt veszi -észre, hogy jeles tudósa sok van, de magyar tudósa egy sincs.</p> -<p>Mivé tette már e veszedelmes irány törvénykönyvünket s -törvényeink szövegét is! A tudós akadémiának erre ügyelni nincs -ideje, nincs tudása, nincs kötelességérzete, de mondjuk ki -őszintén, nincs erkölcsi képessége se. Néhány magyar történetirói -kisérletet, néhány természettudományi s magyar nyelvészeti -buvárlatot kivéve, egész tudományosságunk nem egyéb, mint szemét, -melyet a német földről Ausztrián át söpörnek át hozzánk. Hol vannak -az önálló elmék bátor vállalkozásai, a magyar megfigyelések becses -eredményei, a magyar tudományos nyelv tökéletességei? A -jogtudománynak és alkotmányi tudománynak az ezer éves magyar -államéletnél érdekesebb és gazdagabb forrása nincs a világon. -Vajjon mit tud ebből csinálni egyetemünk és tudós társaságunk? -Semmit. Vagy legfölebb magyar szavakkal irt ostoba <span class= -"pagenum"><a name="Page_214" id="Page_214">-214-</a></span> német -munkát. Hova jutott ma már a tudományosság magyar nyelve, magyar -irodalmi stilusa? Hatvan-hetven év előtt szebb, jobb, gazdagabb -volt a tudomány nyelve és magyar volt. Kölcsey, Deák, Fábián, -Zsoldos, Fogarassy, Zádor nyelvén melyik egyetemi tudósunk képes ma -irni a jogtudomány nagy kérdéseiről?</p> -<p>De ne folytassuk tovább. Még maga az óriás agyu s tökéletes -magyarságu Kerkapoly is megtévedt s téves uton járt jó darabig, mig -végre államférfiui működése közepett észrevette azt a veszedelmes -és utálatos irányt, a melyben tudományos mivelésünk vonaglik.</p> -<p>Elbeszélésem folyamán sokszor kell még e tárgyat érintenem.</p> -<p>A jó édes anyának igaza volt, mikor azt mondta a szent-gáli -öregbirónak, hadd tanuljon még a fia, elég buzgósággal tanul, -tanárai meg vannak vele elégedve.</p> -<p>Kik voltak ezek a tanárok: elmondom.</p> -<p>Meg kell jegyeznem, nincs olyan tanár a világon, a ki -tanitványának mélyen járó nagy elmét tudna adni s tanitványa -gondolkozásának különös erejét és eredetiségét meg tudná teremteni. -Ezek a természet különös és ritka jelenségei. A természet oly -törvényei szerint jönnek létre, a melyeket még nem ismerünk s talon -soha nem ismerünk. A történet ezer tanubizonyságot nyujt arra, hogy -nagy apának hitvány szülötte, nagy gondolkozónak hülye magzatja -támad. De megforditva is. Jelentéktelen szülőktől az emberiség -számára sok teremtő nagy szellem született.</p> -<p>Deáknál és Jókainál elmélkedtem már e fölött. <span class= -"pagenum"><a name="Page_215" id="Page_215">-215-</a></span> Abban -állapodtam meg, sok nemzedéken át, apákról fiakra és unokákra -kellett lassankint összegyülni annak az óriási szellemi erőnek, a -mely elvégre Deákban és Jókaiban kipattant s emberi alakot öltött. -A tüneményt másként megérteni, megmagyarázni nem tudom. Más -magyarázatot el se fogadhatok.</p> -<p>Ez az eset Kerkapolynál is. Ép oly nagy elme, mint azok, noha -elméje más természetü. És eredeti és óriási jellem ő is. Ezt -születésével kellett örökölnie. Az elmének és jellemnek erejét és -anyagát nem tanáraitól nyerte.</p> -<p>Egy tanára, később tanártársa, Vály Ferencz volt, Jókai -testvérnénjének, Jókay Eszternek férje. E férfiuról bővebben irtam -»A Jókay nemzetség« czimü művemben. Jellemképző hatása csodálatos -volt e nemes férfiunak. Nekem is tanárom volt, hálával emlékezem -rá, a mig élek. Nem volt előadása, a melyben az emberiség -történelmének valamelyik nagy és dicső alakjáról meg ne emlékezett -volna, nagy jellemének egyik oldalát előttünk föl ne tárta volna. S -belénk lehelte.</p> -<p>– Ilyenek legyetek!</p> -<p>Jellemképző hatása, nagy hatása volt Bocsor Istvánnak. Édes és -szelid, de komoly lélek s remek jellem volt ez a tanár.</p> -<p>Egyszerü, szegény, jobbágy sorsban levő szülők gyermeke -Enyéngről, Veszprémvármegyéből. Járt külföldi egyetemeken, utazott -a nyugati országokban, még a pirénei félsziget országaiban is. -Eleintén a latin <span class="pagenum"><a name="Page_216" id= -"Page_216">-216-</a></span> nyelvet és irodalmat, később a -világtörténelmet s Magyarország történetét tanitotta. 1837-ben -iktatták be mint rendes tanárt a pápai főiskola tanszékébe. Kocsi -Sebestyén Gábor tartotta az egyik beiktató beszédet. Éles elméje -nagy jövő sarjadzását látta az ifju és uj tanárban. Az 1848-iki -nemzetgyülésben képviselő volt szülőföldéről. A -Batthyány-kormánynak volt rendületlen hive. Kezdettől fogva -rettegett függetlenségi harczunk iszonyu bukásától. Mint -történetiró gondosan mérlegelte a küzdő felek erőarányait s a mi -erőnket gyöngébbnek találta. Nekem is tanárom volt iskolai pályám -végeig. Komolysága, lassu beszéde, lassu mozgása miatt az »öreg -Bocsor«-nak neveztük mi is s nevezték már Kerkapoly tanuló korában -is.</p> -<p>Sok tudományos könyvet irt tökéletes, tiszta magyarsággal. Latin -nyelvtana valósággal remek olvasmány. A mi bölcs mondása van a -világ latin irodalmának hazáról, hazaszeretetről, szabadságról, -hősiségről, férfierényekről, emberszeretetről s a nők -tiszteletéről, mind azt rakta bele latin nyelvtanába például, -olvasmányul, szólásmódul. Azokat kellett magyarból latinra s -latinból magyarra forditgatni. Azokat kellett elemezni. S ő minden -bölcs mondásnak s minden példabeszédnek elmondta eredetét, -történetét. Egy-egy órai előadás alatt a hősi költészet tündéri -birodalmában éreztük magunkat.</p> -<p>Hát a mikor a világtörténetet magyarázta! Hellász hőskorát s a -római köztársaság nagy dolgait. Szabadelvü volt az emberiség -élettörténeteinek felfogásában tökéletesen. Rotteck–Welcker-féle -felfogás hive. Azzal <span class="pagenum"><a name="Page_217" id= -"Page_217">-217-</a></span> a költészettel, azzal a bájjal adta elő -a történetet, a melylyel később Macaulay és Carlyle varázsolt el -bennünket.</p> -<p>Hát a mikor a magyar nemzet habsburgi történetét adta elő, a -Bethlenek és Rákócziak harczát s fajunk tenger szenvedését! Az -osztrák rabiga törte nyakunkat, nem volt szabad világosan beszélni. -Hányszor akadt torkán a hang! Hányszor csordult ki könnye, a mikor -Szelepcsényi, Caraffa és Kollonics koráról beszélt! Ilyenkor nem -tudta az előadást folytatni. Fejét csóválta, s kezével legyintett s -lassu hangon csak annyit mondott:</p> -<p>– Sokat lehetne erről mondani, amici! Talán majd máskor!</p> -<p>Ilyenkor a hazafi fájdalom fojtotta el hangját.</p> -<p>Hányszor adott jó tanácsot, a mikor a Habsburgok uralmáról -beszélt.</p> -<p>– Szeressék az embereket, amici, de a multat soha el ne -feledjék, soha meg ne bocsássák!</p> -<p>Hosszu nemzedék gazdagodott szellemének kincsein s könyvei nagy -számuak s ma is becsesek. De az Akadémia nem választotta meg -levelező tagjának se. Mit mondjunk erre?</p> -<p>Mondjuk azt: nem is lehetett egyebet várni az Akadémiától.</p> -<p>Kegyetlen kurucz volt az öreg Bocsor. De kuruczságát nem -Thökölynél és Rákóczinál s nem is Bocskaynál és Bethlennél kezdte, -hanem egyenesen Szent Istvánnál.</p> -<p>Szent István volt az első labancz. Ő házasodott össze a -némettel. Ő árasztotta el papokkal és németekkel <span class= -"pagenum"><a name="Page_218" id="Page_218">-218-</a></span> az -országot. Minek nekünk annyi pap és annyi német? Ő irtotta ki -tűzzel-vassal a régi ősmagyarság minden dicső emlékét. Ő -változtatta meg régi alkotmányunkat s ő törekedett arra, hogy utána -még királyunk is német legyen. A sok idegen ajku csavargó, koldus -népségeket ő hozta a nyakunkra. Ő hirdette először, hogy csupán a -magyar nemzettel nem lehet kényelmesen uralkodni. Szóval már Szent -István meg volt romolva egészen, labancz volt, német volt, maig se -tudtunk bolond alkotásaitól megszabadulni. Ezek az ő nézetei.</p> -<p>Ilyen nézetü embernek, ilyen istentől elrugaszkodott tudósnak -nem lehet helye az Akadémiában. Hajh, minő förgeteg lenne -abból.</p> -<p>De azt se hiszem ám, hogy az öreg Bocsor István elfoglalta volna -valaha helyét az Akadémiában. Mit csinált volna ott az ő vad, -nyers, tiszta történeti igazságaival? Nem szabad a hivatalos -igazságokat efféle goromba igazságokkal pellengérre állitani.</p> -<p>Azt a nagy ideálizmust, a mely Kerkapoly lelkében gyökeret vert -s a mely őt egész életén át vezette, bizonyára nagy részben az öreg -Bocsor szelleméből meritette.</p> -<p>Másik nagy tanára volt Kerkapolynak Tarczy Lajos. Ez már a -jelenkor embere, Széchenyi barátja. Az Akadémia rendes tagja. Nagy -elme, nagy tudós, kiváló szellem ő is, de egészen más -természetü.</p> -<p>Tarczy Lajos is megjárta a német egyetemeket. Ő volt a legelső -ember Magyarországon, a ki Hegel bölcseleti felfogását a tanári -székből fejtegette. Azelőtt <span class="pagenum"><a name= -"Page_219" id="Page_219">-219-</a></span> Kant filozófiája volt -divatban. Annyira divatban, hogy a jó öreg, ugynevezett -»vaskalapos« kálvinista papok és esperesek hallani se akartak más -tudományról. Még akkor se, mikor Kerkapolyt 1847-ben tanárnak -választották. Az egyházkerület közgyülése választotta ugyan, de ott -ők voltak az irányadók. A bölcsészeti tanszékre választották, de -egyuttal kikötötték, legalább ki akarták kötni, hogy Kerkapoly a -hegeli bölcsészetet nem adhatja elő. Nevetett az ily -felfogáson.</p> -<p>– Hogy önök engem tanárnak választanak-e vagy nem, az az önök -dolga. De hogy én minő tudományt adok elő, az az én dolgom.</p> -<p>Jogából, szabadságából nem engedett s a jó öreg vaskalaposok -kénytelenek voltak az ő tudományát elfogadni.</p> -<p>Tarczy Lajosról itt röviden emlékezem. Nekem is tanárom volt. -Műveim valamelyik kötetében, mikor meghalt, bővebben szóltam róla. -Kiváló tanár volt. A természettan tudományos magyar nyelvének ő a -megalkotója. Nyelve ma is szép nyelv. Ő teremtette meg a pápai -kollegiumban a Képző Társulatot, a tanuló ifjak önképző körét, a -hol az ifjak költői és szépirodalmi műveiket felolvasták s -megbirálták s egyuttal érdemök szerint erkölcsi jutalomban -részesitették. Egykor buzgó tagja voltam magam is. Tagja volt -Kerkapoly is, még pedig munkás tagja. Egy időben s együtt futotta a -magyar szépirodalmi versenyt Jókaival, Petőfivel. Ragyogó kor volt -az 1840-től 1848-ig. A dermesztő álomból fölébredt nemzet -munkavágyának mámoros kora. Különösen meglátszott ez akkori -ifjainkon. <span class="pagenum"><a name="Page_220" id= -"Page_220">-220-</a></span></p> -<p>Tarczy Lajos vezette be Kerkapolyt a hegeli bölcsészet -titkaiba.</p> -<p>Tarczy egyénisége hóditó volt. Észjárása, szellemessége, -ötletei, adomái fölségesek. Mélységesen utált minden osztrákságot. -Közállapotaink mezején élesen látott s messze látott. Nem a tanszék -szürke embere volt. Egyuttal birtokos nemes is volt, mezei -gazdálkodással is foglalkozott s jó gazda volt. Szőlővel, -gyümölcsössel, szántás-vetéssel, állattenyésztéssel szivesen -foglalkozott. Az a pápai kollegium egy kis tudomány-egyetem volt. -Ott mindent tanultunk, ha tanulni akartunk. Volt hittani, jogi és -bölcsészeti akadémiája, ha nem nevezték is annak. Előadták a -mezőgazdaságtant is. Épen Tarczy Lajos volt annak egyik tanára is -az én időmben. Tőle hallgattam én is az agrikulturát és pomológiát. -Ki-kivezetett gazdaságának amaz ágába, a melyről épen előadásait -tartotta. S szemmel látható eredményekben mutatta meg tanainak -igazságát.</p> -<p>Határtalanul ragaszkodtunk hozzá. Két szelleme volt. Az egyik a -lángoló lelkesülés magyar szelleme, a másik a józanul önző, -komolyan megfontoló, hidegen számitó angol ész. Nem hiába, nem ok -nélkül kedvelte őt a nagy Széchenyi. Szelleme sokban hasonlitott az -övéhez. Sietett is Széchenyi őt csakhamar az Akadémia rendes -tagjává választatni.</p> -<p>Alakja, arcza, modora is elbájolt. Igen kevéssé volt magyar alak -és sehogy se angol. Ha az antropológiában van igazság: inkább -franczia alak volt. Hatalmas homlok, középen barázdával kétfelé -választva. Ugynevezett <span class="pagenum"><a name="Page_221" id= -"Page_221">-221-</a></span> franczia homlok. Nagy fej kis termeten. -Uralkodó nagy kerek szemek örökös mosolygással. Szépen zengő érczes -hang. Tanácskozásban rendesen az ő nézete győzött.</p> -<p>Kerkapolyval később is, mikor tanártársak voltak, a -legbizalmasabb barátságban volt. Azonban minden tulajdonságát még -se sajátitotta el Kerkapoly.</p> -<p>A bölcseletnek azt az elvét: forma dat esse rei, Tarczy a -gyakorlati élet alapelvének is tartotta. Ha csinálsz, alkotsz vagy -mondasz valamit: legyen az szép és jó alaku. Csak igy van teljes -értéke, e nélkül esetleg semmit se ér. Ezt teszi a gyakorlati -életben az a latin bölcs mondás.</p> -<p>A magyar nyelvet különösen alkalmasnak tartotta arra, hogy -segitségével minden gondolatot gyönyörü alakba önthessünk. Százszor -magyarázta, százszor biztatott rá bennünket. Egész órán fejtegette -egyik példaként, mit jelent ez a szó magyarban: »világ« s mit -jelent a »világtalan«. A földkerekség összes népeinek lelke – -ugymond – nem volt képes ily fogalmakat ily alakba önteni; csak a -magyar lélek volt képes.</p> -<p>Kerkapoly feszült figyelemmel hallgatta az ily tanitásokat. Meg -is maradtak benne mindvégig. De azért ő nem lett jó iró, irásmódja -nem volt szép s legkevésbbé vonzó.</p> -<p>Ez azonban már más kérdés. Erre még majd visszatérek.</p> -<p>De a gyakorlati angol felfogást, szinte ki merem mondani, -Kerkapoly csaknem egészen Tarczytól sajátitotta el. <span class= -"pagenum"><a name="Page_222" id="Page_222">-222-</a></span></p> -<p>Csak egy példát hozok fel Tarczy eszejárásának s módszerének -megvilágitására.</p> -<p>Azt mondja:</p> -<p>– Van a természet világában vizesés s van az embervilágban -divatkórság. A vizesés se ér magában semmit, a divatkórság se. Az -okos gazda malmot épit a vizesésre s megél belőle tisztességesen, -az okos szabó pedig időnként megváltoztatja a ruhának a szinét és -szabását s gazdaggá lesz belőle.</p> -<p>Ime, Tarczy előadási modora.</p> -<p>Magyar tudása volt neki is.</p> -<p>Minden tudománynak minden igazságát megmérte előbb saját -lelkének, saját figyelésének, saját gondolkozásának katonamértékén, -azután odaállitotta a magyar viszonyok, a magyar föld és a magyar -lélek élettünetei közé s ha akkor is igazságnak találta: nyugodt -lélekkel, de lelkesülten hirdette az ifjak előtt.</p> -<p>Hogy Hegel kategóriái s a német tudomány definitioi és -terminologiái mit mondanak: ezzel azután nem törődött.</p> -<p>Tökéletesen ilyenek voltak Kerkapoly politikai és -nemzetgazdasági előadásai a budapesti egyetemen. Ha tanár lettem -volna: én is igy törekedtem volna hallgatóim tudnivágyát fokozni s -tudását növelni. Tarczy volt a mester, Kerkapoly a tanitvány. A -tanitvány utóbb nagyon fölülmulta mesterét. Nem ritka eset. -<span class="pagenum"><a name="Page_223" id= -"Page_223">-223-</a></span></p> -<h3>V.</h3> -<p class="summary">(Zádor György: Deák és Vörösmarty barátja. – -Csodálatos itélete. – Nagy jogtudós. – A magyar jog átalakitása. – -Deák aggodalmai. – Kerkapoly a tanuló ifjuság ideálja.)</p> -<p>Volt a pápai kollégiumnak, különösen a jogakadémiának egy -rendkivüli embere, még egy nagy tanára. Ez Zádor György, régebbi -nevén: Stettner-Zádor György; fiatal korában irói nevén: Fenyéri. -Kerkapoly is Pápán végezte a jogi tanulmányokat, mint én. Hogy -Zádort hallgatta: biztosan tudom. De azt már nem tudom, hogy -rendszeresen hallgatta-e s hány évig. Kerkapoly 1844-ben végezte a -pápai iskolákat, ekkor már Zádor onnan elköltözött.</p> -<p>Ki volt hát ez a Zádor?</p> -<p>Én bizony nem tudom: Zádor György élete s irodalmi és birói -működésének története meg van-e irva már rendszeresen? De azt -sejtem, hogy a nagyközönség nem sokat tud róla, vagy már el is -felejtette egészen. Már e miatt is föl kell róla jegyeznem egyet s -mást. Ő is bakonyi származás s ő is Kerkapoly egyik tanára volt. -Régen meghalt. Ugy rémlik előttem, még a mult század hatvanas -éveinek végén, vagy hetvenes éveinek elején.</p> -<p>Jellemzését mindjárt az öregén kezdem. Zádor benső bizalmas -barátja volt Deáknak is, Vörösmartynak is. Mint alig végzett ifjak -szőtték a barátságot 1822 körül. A legnemesebb, leggyöngédebb -barátság, a mi csak halandók közt lehet. S mind a háromnak haláláig -<span class="pagenum"><a name="Page_224" id= -"Page_224">-224-</a></span> tartott köztük ez a fenséges viszony. -Legelőször hunyta örök álomra szemét a nagy költő, azután Zádor. -Deák azután az ő nagy szivének melegét két elhunyt hű barátjának -gyermekeire is árasztotta. Ugy rémlik előttem, mintha Zádor hozta -volna Vörösmartyt is Deák barátságába.</p> -<p>Deák és Vörösmarty benső barátja a halálig! A ki ez lehetett: az -már nem volt kis ember.</p> -<p>Bizony Zádor nem volt kis ember.</p> -<p>Irodalmi alkotásairól nem szólok. Hetven-nyolczvan esztendő -előtt láttak azok napvilágot. Irodalmunk történetének régi -középkorához tartoznak.</p> -<p>Az emberről, a tudósról s a tanárról akarok csak emlékezni -vármegyém hagyományai után. Én személyesen már csak agg korában -ismertem. Ő már nem volt otthon, a mikor én a vármegye tisztét -tartottam. De fiát s nemzetségének több tagját jól ismertem.</p> -<p>Pápai kollégiumi tanár lett, mert nem tetszett neki az -ügyvédkedés, az irodalomból pedig 1830 körül megélni nem lehetett. -A magyar magánjogot és közjogot adta elő. A magánjog akkor nehéz -tudomány volt, nem olyan patvaristáknak és albiráknak való mulatság -és elmejáték, mint most. Akkor még fennállott az adományi rendszer -és az ősiség, a földesuri hatóság és a jobbágyvilág, a jogok, -előjogok, szabadalmak, vármegyei, városi és nemesi -jogkülönlegességek rettenetes nagy rendszere. A magánjog és a -közjog egymásba kapaszkodott s egyik a másikat egészen áthatotta. -Még a büntető és polgári jog között se volt akkora válaszfal, mint -most. <span class="pagenum"><a name="Page_225" id= -"Page_225">-225-</a></span></p> -<p>Zádor előadásairól csodákat meséltek. Azt mondták, a -tizparancsolat, a hogy a táblára van vésve, nem oly rövid, és -világos, nem oly mély és szabatos, mint az ő jogi tudása.</p> -<p>Éles elméjü, egykori barátomtól, Vermes Illéstől hallottam, hogy -attól fogva, a mint vele a pápai nemzeti kaszinóban megismerkedtek, -abban a kaszinóban nem volt többé jogi, politikai, tudományos vagy -közéleti kérdésekben vita. Ha támadt, csak fölszólalt valaki:</p> -<p>– Kérdezzük meg Zádort!</p> -<p>Megkérdezték. Felelt. El volt döntve feleletével minden vita. -Meghajolt előtte föltétlenül mindenki.</p> -<p>Az 1832-iki országgyülés fölállitotta a választott osztoztató -biróságot. Voltak testvérek, voltak örökösök, a kik soha se tudtak -megosztozni. Iróra, biróra, prókátorra bizták ügyüket, ügyüknek -aztán soha se lett vége. Elpusztultak, elszegényedtek, meghaltak, -föl is támadtak, de ügyüknek még se lett vége. Unokáik még ma is -osztozkodnak, biráskodnak, pörlekednek, ha még meg nem haltak.</p> -<p>Hát az ilyenek számára találta ki az országgyülés a választott -biróságot. Válasszák az örökösök maguk a birót. Az a biró döntsön -egy nap alatt. Az ő döntésében azután nyugodjanak meg.</p> -<p>Nos hát ez időtől kezdve minden lehetetlen, minden képtelen, -veszett örökösödési ügyben Zádort választották birósági elnökül. A -mikor már karddal, puskával, vasvillával mentek az osztozkodók -egymásnak s <span class="pagenum"><a name="Page_226" id= -"Page_226">-226-</a></span> keserves halál fenyegetett mindenkit, -szerencsére valaki oda kiáltott:</p> -<p>– Héjh, atyafiak, meghallgattátok-e már Zádort?</p> -<p>Az emberek a legnagyobb dühben összenéztek.</p> -<p>– Nini! Azt bizony nem cselekedtük!</p> -<p>Nyomban eldobták a fejszéket, vasvillákat s mentek be -Pápára.</p> -<p>Ilyen tekintélye volt. Ennyire biztak igazságában, itéletében s -jogi tudásában.</p> -<p>A magyar jogot Kövy Sándor jogi munkája alapján adta elő. Ez a -Kövy sárospataki jogtanár volt a mult század elején. Latin nyelven -irta nagy munkáját s magam is egykor e nyelven olvasgattam. Nagy -kár, hogy nem magyarul irta, de az ő idejében még a latin nyelv -volt a divat. Szentül hiszem, hogy a magyar jog tudományos magyar -nyelvét nagy tökéletességre birta volna. Ezt a nyelvet később -Fábián, Zsoldos és Zádor alapitotta meg. Mind a három vármegyém -szülöttje. A jogtudomány mai magyar nyelve sokkal bővebb, de rossz -és ocsmány. Ama három alapitó nyelvét Kölcsey, Deák, Szalay László -és Szemere Bertalan hatalmas segitsége se tudta megmenteni s a maga -nemes egyszerü mivoltában fejleszteni. A Bach- és Schmerling-kor -biróságai, az ezer meg ezer ügyvéd németeskedő hebehurgyasága s a -pesti egyetem tanárai pusztitották el a szép jogi magyar -nyelvet.</p> -<p>Én Kövyt és Zádort tartom eddigelé a két legnagyobb magyar -jogtudósnak.</p> -<p>Deákot ne számitsuk közéjük. Ő fölötte áll mindenkinek, -<span class="pagenum"><a name="Page_227" id= -"Page_227">-227-</a></span> de csak a közjogban és büntetőjogban -nincs, a kit hozzá lehetne hasonlitani. Az adományi rendszert és -magán polgári jogot kevésbbé volt alkalma mivelni.</p> -<p>Zádort a maga egyszerü, szerény pápai tanárságában az ország -alig ismerhette meg eléggé. Csak Veszprém-, Győr- és Vasvármegyék -ismerték igazán. Vas még azért is, mert bár nemzetsége eredetileg -veszprémvármegyei, maga Zádor Vasban született Dukán. A nemzetség -korábbi neve – mint emlitettem már – Stettner és -Stettner-Zádor.</p> -<p>Azonban jól ismerte őt Deák már ifjukora óta. S nem csinált -titkot belőle, hogy az ország legelső jogtudósának s legnagyobb -itélőtehetségü emberének tartotta. A mult század negyvenes évei óta -azért Deák figyelme és barátsága intézte Zádor köztiszti -pályafutását.</p> -<p>Az 1840-iki országgyülés megalkotta a váltótörvényt s a -kereskedelmi, csődügyi, fuvarozási, szállitási törvényeket. A -nemzet nagyon félt különösen a váltótörvénytől s kivált a -váltóvégrehajtási törvénytől. Azt hitték, hogy ezek ellen a nemes -ember röstsége s az ősiség intézménye nem tudja megvédelmezni az -ősi vagyont. Deák azt mondta:</p> -<p>– Bizzuk a törvényt lehetőleg tökéletes birákra.</p> -<p>Első sorban kiszemelte Zádort s rábeszélte, hagyja el a pápai -kollégiumot, jöjjön Pestre s vegye át alkalmas állásban, mint biró -a váltó és kereskedelmi igazságszolgáltatás gyakorlati -vezetését.</p> -<p>Igy lett. Deák nagy tekintélye a nádorispánnál Zádor -<span class="pagenum"><a name="Page_228" id= -"Page_228">-228-</a></span> utjából minden akadályt elháritott s -igy ő csakhamar birói tisztének élhetett. Ez időtájban irt -tudományos munkát is a váltó és kereskedelmi jogról.</p> -<p>A függetlenségi harcz lezajlása után rettenetes változás állt be -Magyarország jogéletében. Nem az államiság s nem az alkotmány -elpusztulását értem, hanem a magánjog rendszerének, a századok óta -életben volt rendszernek egyszerre való gyökeres megsemmisülését. A -nemzet szeme államiságán s alkotmányán függött, agya csak az ezek -körüli veszteségekre gondolt s a sulyos szenvedések közepett alig -jutott eszébe, vajjon mi történik, mi történjék jogéletével?</p> -<p>Az ősiség megszünt. Uj rendszeres törvény nem volt se az -öröklésről, se a birtokjogokról. Miként történjék hát az átmenet? -Mi legyen az uj jog? Miként bonyolódjanak le a függőben levő ügyek, -a régi öröklések, a félben maradt osztályok, a zálogos birtokjogok, -a fiági és nőági igények, az öröklött és szerzett vagyonok közti -különbségek? Néhány ezer gyökeres ősi magyar család jóléte és -fennállása volt kérdésben.</p> -<p>Megszünt az urbéri viszony is s vele együtt az urijog és a -vármegye hatósága. Ezzel ezer sulyos kérdés várt azonnal való -becsületes megoldást. Vajjon a volt földesúr kapjon-e elvesztett -birtokáért s elvesztett haszonvételeiért kárpótlást? Mennyit és mi -alapon? Vajjon miből álljon a jobbágytelek? Mik legyenek járulékai? -Miként különitsék el a közösből azt, a mi a földesurat illeti -attól, a mi a volt jobbágyot illetheti? Mi tekinthető urasági -birtoknak és haszonvételnek s mi tekinthető <span class= -"pagenum"><a name="Page_229" id="Page_229">-229-</a></span> volt -urbéresnek? Mi történjék a kurialistákkal, takszalistákkal, -kolonistákkal és czenzualistákkal? Milliók anyagi jólétét s -becsületes megélhetését veszélyeztette volna minden fonák -intézkedés.</p> -<p>A nemzetnek nem volt törvényhozása, a mely intézkedjék.</p> -<p>A nemzet bölcsei és vezérei eltüntek. Ki a csatatéreken aluszsza -örök álmát, ki a bitón végezte életét. Ki börtönben, ki -bujdosásban.</p> -<p>Volt néhány itthon is. Deák maga itthon volt s képes lett volna -minden kérdést megoldani. De ő a Bach-rendszer férfiaival nem -érintkezhetett. A nemzet hóhéraival szóba nem állhatott. Az ő -bölcsesége hát a föld alá lett ásva.</p> -<p>Érezte a helyzet iszonyatos voltát a durva önkényuralom is.</p> -<p>Ausztriának nem voltak alkalmas jogtudósai se az elmélet, se a -gyakorlat mezején. Olyan jogállapot, mint a miénk, nem volt már a -világon, de a világ jogtudósai a magyar dolgoknak soha se -szenteltek figyelmet. A nagy német tudomány ma is jobban ismeri a -Róka-szigeteket, mint Magyarországot. Csak Magyarországnak lehettek -ily feladatra jogtudósai.</p> -<p>A bécsi kormány nagyra határozta el magát. Megkérte Deák -Ferenczet a lehető legméltóságosabb módon, hogy ne vonja meg -kötelességét a jogi dolgok intézésétől s adjon tanácsot a -kormánynak. Hiszen alkotmány és állami lét még visszaszerezhető -valamikor, de a magyar faj életkérdése mindenek fölött való. -<span class="pagenum"><a name="Page_230" id= -"Page_230">-230-</a></span></p> -<p>Rettentő gyötrelmet idézett Deák lelkében ez a hozzá intézett -kérés. Hű barátjának, Vörösmartynak, minden keserüségét -átérezte.</p> -<div class="poem"> -<div class="stanza"><span class="i0">„Teremt-e Isten több -magyart,<br /></span> <span class="i0">Mig a világ, mig napja -tart,<br /></span> <span class="i0">Ha mink is -elfogyánk?“<br /></span></div> -</div> -<p>S nem kell-e elfogynunk, nem kell-e elsorvadnunk, ha az állami -lét elveszett, alkotmány romba dőlt, minden szabadság elenyészett s -most már a magyarnak mindennapi kenyere és birtokjoga is -bizonytalanná válik?</p> -<p>Megvan Deák felelete a hozzá intézett kérelemre. Ő az osztrák -önkény embereinek még tanácsot se ad. Velük nem érintkezik -semmikép.</p> -<p>De még se hagyta el az ügyet. Hiszen a nemzet ügye volt az.</p> -<p>Fölkereste Zádort s rábeszélte, vállaljon birói tisztet, -vállaljon a legmagasabb birói helyen Bécsben s a magyar -jogviszonyok rendezését ő vegye a kezébe.</p> -<p>Igy került Zádor a legfőbb semmitőszékhez Bécsbe. Igy készitette -az ősiségi rendeletet, a melyben nagy bölcseséggel választotta el -egymástól azokat a jogokat, a melyekre fajunknak nincs már szüksége -s azért a mult emlékeinek adandók át és azokat a jogokat, a melyek -fenmaradásunk s jövendő jólétünk érdekében szükségesek.</p> -<p>Az 1848-iki pozsonyi országgyülés ősiségi törvényének igy lett ő -voltaképen igazi végrehajtója.</p> -<p>Igy lett ő óriási tényező abban is, hogy az urbéri -birtokviszonyok rendezése s a volt földesurak kárpótlása miként -intéztessék. <span class="pagenum"><a name="Page_231" id= -"Page_231">-231-</a></span></p> -<p>Igy lett nagy befolyása arra is Zsoldos Ignáczczal együtt, hogy -az osztrák általános polgári törvénykönyv magyar nyelve milyen -legyen.</p> -<p>Minő furcsa és szomoru dolog az! Negyven év óta magyar nemzeti -kormányunk van s többnyire magyar egyetemi tanárok, birák s -ügyvédek a törvényalkotók. S az utolsó huszonöt év minden -igazságügyi kodifikáló munkálata a magyar nyelv és irásmód dolgában -minő hitvány dadogás Zádor művei mellett, melyeket pedig az osztrák -önkényuralom alatt emeltek jogi intézményekké!</p> -<p>Birói tekintélye föltétlen volt Bécsben is. Minden itéletmondása -döntvény lett és jogi alapelv. A magyar becsületet jogi és birói -téren ő alapitotta meg Bécsben.</p> -<p>Egyik osztrák igazságügyminiszter találkozott egykor Deákkal s -beszélgetés közben azt mondta neki:</p> -<p>– Önök magyarok nem is tudják, mekkora kincseik vannak! Bécsben -valami Zádor György nevü magyar ember jogi tudása s alapos és -nyugodt bölcsesége előtt mindenki meghajlik. Európában nincs talán -ily nagy gyakorlati jogtudós egy se.</p> -<p>Deák csak hallgatta az ostoba osztrák minisztert. Hiszen az ő -barátja volt Zádor már ifjukora óta. Ő vette maga mellé -tanácsosának 1848-ban, mikor igazságügyminiszter volt. Ő beszélte -rá arra is, hogy Bécsbe menjen. De azért az osztrák miniszternek -mégis csak annyit mondott:</p> -<p>– Tudjuk mi, hogy vannak jeles embereink, de hát ki ismerhetné -valamennyit? <span class="pagenum"><a name="Page_232" id= -"Page_232">-232-</a></span></p> -<p>Nos hát ez a Zádor György volt Kerkapolynak, a nagy miniszternek -a magyar jogból egyik tanára a pápai kollégiumban. Kerkapoly lelke -a világosan gondolkozás képességét megnyerhette volna talán nála -nélkül is, de hogy ily tanár hatása a lelki erők kifejtésére s -megizmosodására erős figyelésü ifjunál mily nagy: biztosan -meghatározni, mértékkel megmérni ugyan nem lehet, de bizonyos, hogy -igen nagy.</p> -<p>Kerkapoly, a mint a jogot, a kollegiumi tanfolyamot elvégezte, -Zalavármegyébe ment joggyakorlatra: patvaristának, jurátusnak. -Odavaló volt édes anyja is. Ott volt hires nagybátyja, az első -alispán s általában a Kerkapoly nemzetség ott volt elterjedve. -Minden látszat szerint ott alapithatta meg jövendőjét -legbiztosabban.</p> -<p>Nagybátyja elvitte őt Deák Ferenczhez is s beajánlotta az ő -kegyességébe. Valóban Deák magához is vette, ugy rémlik előttem, -ugy hallottam, valami fél évre. Kerkapolynak itt nem sok dolga -volt. Deák se ügyvéd nem volt, se rendszeres tisztviselő. Csak -táblabirája volt vármegyéjének s egy csomó megyei bizottmány -elnöke. Tanulni azért lehetett nála az ügyek irataiból is. -Természetesen Deák társalgása volt az okulásra a leggazdagabb -alkalom. A kehidai kastély soha se volt vendég nélkül. A vendégek -közt mindennapiak voltak a vármegyei tekintélyek, de gyakoriak az -országos hirü férfiak is.</p> -<p>Kerkapoly legnagyobb munkája Kehidán abból állt, hogy Deák -könyvtárát rendezte.</p> -<p>Az ügyvédi oklevél megszerzésével nem késlekedett. <span class= -"pagenum"><a name="Page_233" id="Page_233">-233-</a></span> A -lehetőség szoros határidejéből egyetlen hónapot se mulasztott el. -1846-ban már letette az ügyvédi vizsgát s igy huszonkét éves -korában már megkezdhette az ügyvédkedés tisztes kenyérkeresetének -szorgalmas munkáját.</p> -<p>De nem kezdte meg. Az ügyvédkedéshez semmi különös vonzalmat nem -érzett. Még azt se határozta el véglegesen, hol fog megtelepedni. A -család tagjai sehogy se tanácsolták, hogy Veszprémvármegyében üsse -föl sátorát. Ott lesz ugyan örökölt szent-gáli kis birtoka, de -csakugyan kis birtok, támasztéknak kevés. E helyett Zalavármegyét -tanácsolták. Ott van gyökere a nemzetségnek, ott van nagybátyja, a -hirneves követ és alispán. Ott kell megtelepednie vagy -Zala-Egerszegen, a vármegye kormányzó székhelyén, vagy Sümegen, -vagy legalább is Kővágó-Eörsön, a járás központján.</p> -<p>Hát a házasság?</p> -<p>A fiatal ügyvéd erős, szép legény volt. Középtermet, gyönyörü -fehér arczbőr, buján nőtt haj, szemöldök, bajusz és szakál, -egyenesen tartott fej, határtalanul okos és bátor tekintettel. -Szemeiben nagy mélység. Jól fejlődött vállak és izmok. Eszejárása -mély, pattogó és vidám. Lépése, mozgása kemény katonás mozgás.</p> -<p>Olyan ifju, a kin megakadhat minden leány szeme. A kiről okos -emberek is komolyan mondják: nagyreményü.</p> -<p>Sikerültebb ifju kevés van a világon, mint ő volt. Én már csak -tanársága alatt harmincz év körüli életkorában ismerkedtem meg -vele, ezelőtt ötvenhárom <span class="pagenum"><a name="Page_234" -id="Page_234">-234-</a></span> évvel. Jól emlékszem. Tanáraink közt -kerestük az ember mintaképét, a görög kor remek világának -képzeletizgató nagy alakjait, Miltiadeszt és Alkibiadeszt, -Perikleszt és Demosztheneszt. Mindig Kerkapolyn akadt meg a -szemünk. Ilyenek legyünk! Ilyennek kell lenni minden ifjunak, -minden magyarnak.</p> -<p>A gyermekifju lelkét, ha az a lélek jól termett, erős és -egészséges, már korán dagasztja a nemes nagyravágyás. Vágya, -ábrándja nem az, hogy irnok, tanitó, pap, hivatalnok lehessen -valamikor s meglegyen a mindennapi kenyere s a közönséges ember -tisztessége, holtig való nyugodt élete. Ez az apák vágya s nem a -serdülő ifjaké.</p> -<p>A serdülő ifju, legalább ábrándjaiban el akar jutni odáig, a -hova a nemzettörténelem, vagy a világtörténet ragyogó alakjai -eljutottak. Ha katona lesz: Hunyadi Jánosig vagy Zrinyi Miklósig -meg nem áll. Ha költő: tulszárnyalja Jókait, Vörösmartyt, Petőfit. -Bölcsebb lenni Deáknál, lángolóbb Kossuthnál: ilyen magasságban -röpködnek a serdülő ifju vágyai, sejtelmei, képzelődései.</p> -<p>Nézzétek csak meg Petőfinek Pápán készült s az Ideálhoz czimzett -költeményét. Ez a költemény vázolja tökéletesen az egészséges -lelkü, nagyratörő serdülő ifju ábrándjait s szertelenül csapongó -alaktalan vágyait.</p> -<p>De bármire törekedjék az ifju, bármily nagy és ragyogó pályát -lásson maga előtt, ábrándjainak első pihenője, első állomása mégis -tanára mellett van. Első magas ábrándja abból áll: vajha egykor én -is oly <span class="pagenum"><a name="Page_235" id= -"Page_235">-235-</a></span> derék, oly nagy, oly nemes s az eszmék -világában oly hatalmas lehetnék, mint szeretett tanárom!</p> -<p>Ily mintája lett Kerkapoly a tanuló ifjuságnak. Félelem és -tisztelet környezte, de rajongás is. Tantárgyai nehezek voltak és -idegenszerüek, a hegeli német bölcselet legtartalmatlanabb -elmélkedései, legmagasabb általánosságai, de azért egyénisége, -szava, fejtegetése, mindenség fölött uralkodó határozottsága -mindenkit elragadott.</p> -<p>Ily tanár mindig kevés van a világon.</p> -<p>A legmagasabb tanintézetek tanuló ifjusága ma már biráló szemmel -s biráló észszel kiséri tanárait s jaj annak az intézetnek, a hol -az ifjuságnak alkalma van arra, hogy egyik-másik tanárát kinevesse, -vagy kicsinyelje, vagy tán ki is gunyolja.</p> -<p>A tanár például furcsán öltözködik, vagy öltözködésében -mulatságos hanyagság van. Vagy például az önálló és határozott -gondolkodó szerepét ölti föl nagy komolysággal a hallgatók előtt, -de ezek nyomban észreveszik, hogy a mint könyvének vagy kéziratának -olvasását eltéveszti: azonnal belesül tudományába is s kénytelen az -előadást félbenhagyni. Vagy például tudományát oly felszinesen, oly -köznapi nyelven s oly szárazon adja elő, hogy a hallgató minden -elszántsága daczára is, azonnal elálmosodik. Vagy a mi a -leggyakoribb: a tanár gondolkodásában például nincs semmi -önállóság, semmi eredetiség, semmi egyéniség!</p> -<p>Sok eset van ilyen.</p> -<p>Az ilyen tanár kezéből silány nemzedék jön ki. Az <span class= -"pagenum"><a name="Page_236" id="Page_236">-236-</a></span> ilyen -tanárt nem volna szabad tanárrá tenni. A melyik tanár a tanulónak -nem tud ideáljává lenni, a kiért az ifjuság rajongjon, a kihez -ragaszkodjék s hasonló nagygyá lenni vágyakozzék, sőt a melyik -tanárt bármi ok miatt az ifju kicsinyelni kénytelen: annak a -tanárnak rendszerint a tudománya se ér semmit s tanitása még -kevesebbet.</p> -<h3>VI.</h3> -<p class="summary">(Kerkapoly első betegsége. – Tanárrá lesz. – A -bölcsészetet választja. – Pápai háza és életmódja. – A rágalom. – -Első előadásai. – A magyar ész. – A hégeli bölcsészet. – A magyar -ifju a német egyetemen.)</p> -<p>Azonban elmém előre ugrált. Kerkapoly tanárságáig még nem -jutottunk el. De alakját le akartam irni fiatal korától.</p> -<p>Ez az alak később jelentékenyen változott.</p> -<p>Ugy emlékszem, 1858 körül valami hosszantartó sulyos belső -betegségbe esett, a mely bőrbajjal is járt. Sokáig szüneteltek -előadásai s hosszabb időt kellett külföldi vizgyógyintézetben is -töltenie. Mikor fölgyógyult s ismét közibénk jött: alig ismertünk -rá.</p> -<p>Legalább másfél évtizeddel öregebbnek látszott. S arczának -ragyogó fehér szinét s bámulatos üdeségét a betegség egészen -megváltoztatta. Nem volt többé fehér és ragyogó, hanem igen apró, -himlőhelyszerü és alaku, kissé szürkés foltokkal tele. Ettől -kezdve, bár igen lassan, szürkülni is kezdett s arczának egészen az -az alakja lett, a minőnek miniszter és egyetemi tanár korában a -halála előtti utolsó néhány évig ismertük. <span class= -"pagenum"><a name="Page_237" id="Page_237">-237-</a></span></p> -<p>Még egy sulyos, sőt életveszélyeztető betegségen esett át az -1868-ik év végén s a következő év elején. E kettőn kivül egész -életén át nem volt egészségi baja. Csak az utolsó, mely aztán sirba -vitte. Ezekre talán még később visszatérek.</p> -<p>Az ügyvédséget alig is kezdhette volna már meg, a mikor a -kálvinisták túl a dunai egyházkerülete arra gondolt, hogy pápai -főiskolájába – bölcsészeti tanszékre tanárnak választja.</p> -<p>Tarczy Lajos ajánlotta. Ő volt először abban a véleményben, hogy -e tanszékre alkalmasabb tudóst nem lehet találni. Meg is kérdezte -Kerkapolyt: volna-e hozzá kedve, hajlandósága.</p> -<p>– Megkisérelhetjük. A tanárságot mindig el lehet hagynom, ha nem -lennék hozzá elég ember. Előbb azonban külföldi egyetemekre kell -mennem.</p> -<p>Hát hiszen az egyházkerület is igy óhajtotta. Igy volt szokásban -századok óta. A pápai főiskola hires tanárai a német, holland, -angol, skót egyetemeket mindig föl szokták keresni s egy, vagy több -évi tanfolyamot ott szoktak végezni. Kerkapoly se akart eltérni -ettől a szokástól. Már csak azért se, hogy a német nyelvet -jól-rosszul elsajátitsa. Addig nem tudott németül. Pápai diák egy -se tud, hacsak véletlenül rá nem ragad. Akár jól van, akár rosszul, -de a pápai diák nemzeti becsület dolgának tartja a német nyelvet -meg nem tanulni. Inkább megtanulja a görög, zsidó, arab és rácz -nyelvet.</p> -<p>Mi volt akkor a tanári fizetés Pápán? Egész biztossággal -<span class="pagenum"><a name="Page_238" id= -"Page_238">-238-</a></span> nem tudom ugyan, de azt hiszem hatszáz -forint évenkint. Ez ma 1260 korona. Havonkint tehát 105 korona.</p> -<p>Ma kis pénz, de akkor bizony tisztes összeg volt. Éppen ötszörte -volt akkor olcsóbb a hus, liszt, bor, ruhanemü, lakásbér, mint -most. Ma legalább hatezer korona évi fizetés felelne meg az akkori -összegnek.</p> -<p>Kerkapoly édes jó anyja legalább szerencsének tartotta fia -számára a kinálkozó tanárságot. Meglehet ugyan, jobb szerette -volna, ha fia ezer holdas úr leányát veszi nőül s főszolgabiróvá -vagy főfiskussá lesz a vármegyén, de hiszen az ezer holdas leány -igy is megkerülhet. Van-e az országban eszesebb és szemrevalóbb -nemes urfi, mint az ő fia?</p> -<p>De hát miért éppen a bölcsészeti tanszékre szemelték ki -Kerkapolyt?</p> -<p>Nem véletlenül.</p> -<p>Egész életének minden munkája azt bizonyitja, hogy a tudásnak és -gondolkodásnak azt a módszerét kedvelte ösztönszerüleg legjobban, a -melyet bölcseletnek nevezünk. Szentül hiszem ugyan, hogy ez a -hajlam a berlini egyetemen fejlődött ki benne oly erőssé, de -megvolt ez már pápai diákkorában is.</p> -<p>A Képző Társulat érdemkönyvében van egy dolgozata talán -tizennyolcz éves korából, melyet a pápai ifjuság »Tavasz« czimü -évkönyvébe is Jókai, Petőfi zsengéivel együtt fölvett. Ez a -dolgozat már az olasz festő iskolák és rendszerek történetét -bölcsészetileg tárgyalja. <span class="pagenum"><a name="Page_239" -id="Page_239">-239-</a></span></p> -<p>Ime a serkedő hajlam.</p> -<p>Bizony Kerkapoly akkor még az olasz festmények tengerét nem -látta. A százezer festményben a korokat, iskolákat és rendszereket -saját szemlélete alapján föl nem fedezhette. Nem is volt festő, sőt -rajzoló se. A mit tudott: mindazt másnak látása, hallása, szava, -irása után tudta. És mégis már akkor a tárgyban rejlő bölcseleti -jelenségek után nyomozott s azokkal törekedett ama festészeti -iskolák fejlődését megvilágitani.</p> -<p>Tarczy éles esze ezt nyomban észrevette. Az ifju óriási elmeerő, -hajlama a bölcselethez nyilvánvaló és elég erős. Tegyük meg tehát -filozófiai professzorrá, bizonyára jól beválik. De tegyük meg azért -is, mert ilyen emberünk nincs több.</p> -<p>Kerkapoly 1849-től 1866-ig, tehát tizenhét évig volt megszakitás -nélkül pápai tanár. Tanárságáról itt legalább nem akarok bővebben -szólani, lesz alkalom majd, ha egyetemi tanárkodására kerül a -sor.</p> -<p>Édes anyja eladta a szent-gáli birtokot s megosztoztatta -gyermekeit. Ő maga Pápára vonult tanár fiához.</p> -<p>Kerkapolynak első dolga volt Pápán házat épiteni. Nem szeretett -másnak bérfizetője lenni. Vett telket a Hosszu-utczán, a telek -lenyult a Tapolcza vizére s azontul is terjedt. Édes anyja -óhajtotta igy. Legyen udvar malacznak, baromfinak. Legyen folyóviz -az udvaron keresztül s legyen zöldséges kert és gyümölcsös kert. -Igy szokta meg kis leánykora óta. Igy volt Balaton-Henyén is, -Szent-Gálon is. Igy legyen itt is.</p> -<p>A házat egy emeletes háznak épitette. Maguk lakták <span class= -"pagenum"><a name="Page_240" id="Page_240">-240-</a></span> édes -anyjával az emeletet, a földszinti lakásokat kiadták bérbe. Ma is -megvan az a ház Pápán változatlan alakjában.</p> -<p>A házat később Békássy Lajos volt képviselő, lángoló lelkü -hazafi, egykor vitéz honvéd vette meg tőle 24 ezer korona -vételáron. Most ennek örököseié.</p> -<p>Vett utóbb a város belsőbb részén Kerkapoly másik házat is, -földszinteset, jövedelmezőt. Mikor Pápától megvált, ezt is eladta -hét- vagy nyolczezer koronáért.</p> -<p>Vett birtokot is Pápa határában az ugynevezett Koldus-telek -dülőben. Ez ötven magyar holdnyi volt. Mezei gazdálkodást -folytatott rajta. Egyik szomszédfalu észak felé Gyimóth. Ennek -határában is vett mintegy ötven holdnyi birtokot, mely barázdás -szomszéd volt a pápai határról. Pápáról könnyen vezethette ezen is -gazdaságát.</p> -<p>Maga vezette, nem bizta másra. Mindenre volt ideje, mindenhez -kedve. Bámulni való ügyességgel s követni való takarékossággal -tudott gazdálkodni. Szerencséje közmondásos lett. Esze volt -szerencséje. Üzleti számitása abból állt, hogy nyomasztó adósságot -sohase csinált; ha birtokot vett, mindig készpénzen vett és sohase -adósságra. A mikor eladni valója volt: megvárta a legmagasabb -árakat. A mikor vennie kellett, mindig eltalálta a legolcsóbb árt. -Nem volt ebben semmi ördögség. Mindig télen vette a nyári ruhát s -mindig nyáron a téli ruhát. Az üzleti világ a sok ügylethez s a -gyors lebonyolitáshoz szokott. Ez a szokása az évszakok szerint -elmaradhatlanul szökkenti föl <span class="pagenum"><a name= -"Page_241" id="Page_241">-241-</a></span> vagy ejti le az árakat. Ő -ezt a szokást zsákmányolta ki. Ez volt rá nézve az a vizesés, -melyről bölcs tanára, Tarczy Lajos, beszélt s melyre az okos gazda -vigan kotyogó malmot épit.</p> -<p>Háztartását édes anyja vezette, ruháit, fehérnemüit, apró -kiadásait ő gondozta. Okosabb vezetés, jobb gondozás nem lehet a -világon. Az életmód költségeiről, anyagi oldaláról ez volt -elve:</p> -<p>– A mit az ember keres, rakja félre, gyüjtsön belőle -tőke-vagyont. Elégedjék meg azzal, de azt föl is élheti, a mit már -meglevő tőke-vagyona hoz. Igy sohase lát szükséget és sohase kell -összébb huzódnia.</p> -<p>Mikor miniszterré lett, mikor pénzzé tette minden pápai értékét, -az államtitkári és képviselői fizetésből megtakaritott tőkéjével -együtt volt összesen 146 ezer korona készpénz vagyona.</p> -<p>Jegyezd meg ezt jól nyájas olvasóm s ne csodálkozzál azon, hogy -én a nagy miniszter vagyoni dolgairól ennyit beszélek. Lesz erről -még sokkal bővebb szó is majd később. Tudom én, hogy költők, -művészek, államférfiak, győztes hadvezérek apró-cseprő vagyoni -viszonyairól nem szokás krónikát irni. Nem sokat törődik ezzel a -világtörténet. Hanem hát mi alkotmányos népképviseleti államban -élünk, Európa kellő közepén, a népszenvedély minden magasztos és -minden ocsmány dulakodása közt, nálunk hát az alkotmányos erők -minden része tevékeny munkában buzgólkodik.</p> -<p>S most mondok neked, nyájas olvasóm, uj dolgot, uj igazságot, -melyet évezredek óta ismer az emberiség <span class= -"pagenum"><a name="Page_242" id="Page_242">-242-</a></span> s -melyet már örökké emlékezetes szavaiban a nagy római költő, -Vergilius is megénekelt. Ez az évezredek óta ismert uj dolog és uj -igazság pedig nem egyéb, mint, hogy az alkotmányos erők közé -tartozik s azok közt nem is a leggyöngébb a rágalom.</p> -<p>A rágalmat oly alak, a minő Kerkapoly, ki nem kerülhette. Sőt ő -szilaj bátorsággal fölbuzditotta maga ellen. Elméjének, ősmagyar -jellemének s férfiszilárdságának erejével semmiféle ellenzék nem -mert s nem tudott szemtől-szembe megküzdeni. Ő volt az egykori -Deák-párt legerősebb viaskodó hőse. Semmiféle vértet, pánczélt, -paizst, hizelgést, sajtóbarátságot nem öltött fel, nem szerzett -magának. Födetlen mellel és vállal küzdött, mint a normannok -mesebeli hősei. Kardjának suhintásait el nem birta senki. -Ellenfelei hát félreálltak, oldalt és hátul kerültek, árkok, -bokrok, erdők árnyékába huzódtak s onnan röpitették felé a -mérgezett nyilakat.</p> -<p>A rágalom nyilait.</p> -<p>Egyszer csak azt suttogták az emberek, hogy Kerkapoly nem tiszta -kezü. Gazdagodik. Közvagyonból gazdagodik. Állását és tekintélyét -önző magánérdekei előmozditására használja föl. Palotákat épit. A -szegény pápai kálvinista tanár milliomossá lesz.</p> -<p>Országos köztolvaj!</p> -<p>Ezt suttogták a gyöngék, a hitványok, a kapaszkodók, a -népszenvedélyek salakjának hizelkedői. A sánták, bénák, siketek, -vakok, isten nyomorultjai karba álltak s azt kezdték kiabálni -Herkulesre: <span class="pagenum"><a name="Page_243" id= -"Page_243">-243-</a></span></p> -<p>– Nyomorék!</p> -<p>Kerkapoly nyers és nagy lelke nem törődött a suttogással. Nem -még a zsivajjal se. Tudta is, érezte is, hogy ő ki. Jól tudta, hogy -Deák Ferencz, Ferencz József, a király és gróf Andrássy Gyula őt és -minden dolgát ismeri és tökéletesen becsüli. Ez neki elég volt.</p> -<p>Mikor Csillag-utczai házát épittette, azt mondtam neki:</p> -<p>– Jobb lenne ezt a házat nem épiteni. Itt mindenki orra előtt -van. Gyönge a világ, hallgat a hitvány lelkekre, rágalom támad. -Pápai tanár miként épithet Pesten palotát?</p> -<p>Vállat vont s ezt felelte:</p> -<p>– Nem élünk a középkorban s nem vagyok zsidó, hogy rongyos -ruhában járjak, vagyonom eltagadjam, nehogy pénzemért -agyonüssenek.</p> -<p>Hát hiszen neki volt igaza.</p> -<p>Nos, hát azért beszélek annyit vagyoni dolgairól. Élete, halála -fenséges és dicső. Minden vagyonát hazafias, szent czélra hagyta. -Még édes felesége se vitt el belőle egy fillért se. Még özvegyi -jogairól is feltétlenül lemondott. Az a vagyon ma az ország -közvagyona. Tudnunk kell: mennyi és miként keletkezett.</p> -<p>Én tudom, hát el kell mondanom s be kell mindent bizonyitanom. A -kik az igazságot kedvelik: az elmult nagy ember életében sok -szépséget és sok gyönyörüséget találnak.</p> -<p>De egyuttal az alkotmányos élet sötét és undok részeit is -megismerik.</p> -<p>Kerkapoly a külföldi egyetemek közt legtöbb időt <span class= -"pagenum"><a name="Page_244" id="Page_244">-244-</a></span> töltött -s legnagyobb tanfolyamot végzett a berlini egyetemen. Itt -meglehetősen elsajátitotta a német nyelvet. Darabosan beszélte -ugyan mindig, de gondolatainak alakot tudott adni német szóval és -nyelvtannal is.</p> -<p>Miként töltötte berlini életét: erről keveset tudok. De tudom, -tőle hallottam, hogy Berlin légköre teljesen megfelelt vágyainak. -Berlin akkor nem volt világváros, német birodalmi egység akkor nem -volt, a német nem volt akkor az európai szárazföld leghatalmasabb -nemzete, a német önérzet akkor még nem volt oly bántóan csillogó, -mint most. Beleszeretett Berlin tudományos és komoly szellemébe. A -porosz munkásság, a porosz tudományosság s Hegel rendszerének a -rideg dialektika fonalán függő mindensége igen alkalmas volt arra, -hogy tudományszomját fölgerjeszsze, de ki is elégitse. Neki is -feküdt kedvencz tanulmányának, a bölcsészetnek annyira, hogy a -mikor Pápán tanszékét elfoglalta s előadásait megkezdette: az -emberek ugy beszéltek róla, mint csodálatos tüneményről, mint oly -lángelméről, a melyhez hasonlatos eddig nem volt.</p> -<p>Még tanártársai is elmentek meghallgatni. Még hires tanára: -Tarczy Lajos is szentelt neki néhány órát. A város előkelőségei is -be-benéztek előadásaira. A tanuló ifjak elvitték hirét -országszerte. A főiskola hittani karának szuplikánsai találkoztak -más főiskolák szuplikánsaival s ily találkozásnál mindig vita folyt -a fölött: melyik főiskolának vannak jelesebb tanárai? Melyik -főiskola különb? Debreczen-e, Sáros-Patak-e vagy Pápa? A pápai deák -inkább meghalt, semhogy <span class="pagenum"><a name="Page_245" -id="Page_245">-245-</a></span> Kerkapoly fölött valakit elismert -volna valaminek. Ha már Sáros-Pataknak megengedte, hogy Erdélyi -János is valaki, az már nagy dolog volt.</p> -<p>Vajjon német elmével, vagy magyar elmével jött-e haza Kerkapoly -Berlinből?</p> -<p>E kérdést talán nem érti mindenki. Talán sokan mosolyognak is e -kérdés fölött.</p> -<p>Sok jó magyarról tapasztaltam, hogy a mikor idegen népek közt, -idegen társaságban s idegen eszmekörben töltött néhány évet s -azután hazajött: magyar esze eltünt vagy elhomályosult s olasz, -franczia vagy német észszel élte itthon azontul világát. Mindenki -tudja például, hogy gróf Széchenyinek nagyon is angol esze volt, -báró Eötvös Józsefnek nagyon is német. Hozhatnék föl sok példát élő -kortársainkról is. Rám mindig fájdalmasan hatott, ha mikor jó, -tősgyökeres magyar ifju hazajön hosszu távollét után Bécsből vagy -Berlinből, eszét, gondolkozását németnek találtam.</p> -<p>Miben áll ez?</p> -<p>Nemcsak abban, hogy fitymál mindent, a mi magyar s egekig -dicsőit, a mi német és idegen. Szerinte a magyar nem tud igazán -élni, cselekedni és eszmélni. Esetlen állása-járása, öltözködése, -asztalhoz ülése, ipara, művészete, gazdasága. Nem tud illően -társalogni, de még sétálni, hallgatni és köpni se. Lenézi minden -dolgunkat, nem becsüli erényeinket, tulozza és torzitja hibáinkat. -Összehasonlit bennünket némettel, angollal, francziával s -diadalmasan ránk bizonyitja, hogy mi kisebbek vagyunk, mint a -német, <span class="pagenum"><a name="Page_246" id= -"Page_246">-246-</a></span> angol, franczia. S nemcsak embereinkkel -és intézményeinkkel s nemcsak nemzetünk történetével és nagyjaival -áll ily hadilábon, hanem igy van hegyeinkkel, völgyeinkkel, -tavainkkal, folyóvizeinkkel, fáinkkal, köveinkkel, állatainkkal s -mindenféle holt és eleven dolgunkkal. Előtte az idegen gyilkos is -különb legény, mint a magyar gyilkos s az idegen tolvaj is több -lángelmével dolgozik, mint a magyar tolvaj.</p> -<p>Elveszti magyar érzékét s hazahozza az idegen érzéket.</p> -<p>De hogy visszatérjek a német elmére, abban látok nagy -különbséget, hogy például valamely tünetet másként tárgyal a német -elme, másként a magyar elme. A német is jól megfigyeli, miben áll -az a tünet, mik okai s esetleg mik következései. Eddig együtt jár a -magyar elmével. De a magyar elme itt megáll s tovább a tünettel nem -vesződik. A német elme nem áll meg, hanem gondolatait, -észrevételeit tovább szövi, a tünetet általánositja, osztályozza s -valami világrendbe besorozza s oly bölcseleti elmélkedést állit -föl, a melytől a magyar elme leesik a torony tetejéről. S méltán. -Mert itt kezdődik azután a német elme tökéletlensége. Mert a mint a -német elme az általánositást befejezte s a tünet elméletét -felállitotta: azontul minden tünetről, a mi rokontermészetü, -konokul azt állitja, hogy az ő elméletének felel meg s azért is -jött a világra, hogy annak feleljen meg.</p> -<p>S ha nem felel meg? Ha egészben és nagyban minden tünetnek más -az egyénisége?</p> -<p>Akkor a tünetben van a hiba s nem az elméletben. <span class= -"pagenum"><a name="Page_247" id="Page_247">-247-</a></span></p> -<p>Azonban ne folytassuk tovább e szürke elmélkedést.</p> -<p>Kerkapoly 26 éves ifju volt még akkor, a mikor már négy év óta -ügyvéd volt, külföldi egyetemi tanulmányait befejezte s bölcsészeti -tanszékét, mint fiatal tanár, elfoglalta. A mai viszonyokhoz képest -valóban gyenge életkor. Ma például rendes körülmények között 25 -éves kora előtt az ifju ügyvéddé nem lehet. S igen kevés ifju lehet -ekkor is. A katonai szolgálat egy-két évvel igen gyakran késlelteti -az életpálya megkezdését. Igy vagyunk a birói, az orvosi s nem egy -másféle tiszti pályával is.</p> -<p>Beteg rendszer. A művelődésnek ostoba bicczenése. Hiszen a -tisztes kenyérkeresetre 18 éves korától, családalapitásra 20 éves -korától kezdve legalkalmasabb a férfi. Nyolcz-tiz évvel a mostani -rendszer megcsonkitja az élet nagy kötelességeinek teljesitésére a -természet törvényei által megszabott időt.</p> -<p>Hajdan nem igy volt.</p> -<p>Kerkapolyt csakugyan megfenyegette az a veszély, hogy agya -elnémetesedik s gondolkodásában elhalványodik az ősi, tiszta magyar -ész. Hihetetlen buzgósággal dőlt bele a hegeli bölcsészetbe, a -német tudományos gondolkodás mélységeibe.</p> -<p>A hegeli bölcsészet akkor még diadalmas hóditásának virágzó -korát élte. Az idegenből német földre szakadt magyar ifju -rendszerint azt hitte, hogy abba ép oly nehéz behatolni, mint -Afrika, vagy Tibet belsejébe. A német egyetemi ifjak szentül hitték -s a magyar fiuknak önérzettel mondogatták, hogy azt felfogni, -<span class="pagenum"><a name="Page_248" id= -"Page_248">-248-</a></span> teljesen elsajátitani, a magyar elme -nem képes, arra csak a német elmének adott különös erőt az isteni -gondviselés. Ugy voltak vele, mint később Wagner zenéjével. -Egyetlen a maga nemében s csupán a német szellem birodalma.</p> -<p>Igaz, hogy a hegeli bölcsészet nem éppen könnyü dolog. Valamikor -én is nagyon kedveltem s azt hiszem, gondolatainak mélyébe -hatoltam. Azonban vármegyei életem, tiszti és törvényhozói -foglalkozásom miatt hosszu időn át félretettem s elmém egészen -elszokott gyakorlatától. Egykor kezembe került Mill Stuart -logikája. Olvasgatni kezdtem. Hegel logikájának rendszerére -ismertem benne. De bizony nehéz olvasmánynak találtam. Meggyőződtem -arról, hogy az elme is, az agy is, annak a törvénynek hódol, a -melynek az emberi test egyéb része. A zongoraművész például nem tud -tökéletes művész lenni, ha a billentyük kellő mozgatását s ujjainak -és izmainak megfelelő gyakorlását hosszabb időre elmulasztja. Igy -van az agy is a mélyebb elméleti gondolkozással s különösen a -hegeli bölcselettel. Vagy állandóan kell vele foglalkozni, vagy -félretenni.</p> -<p>Egyébiránt a hegeli bölcsészet még saját hazájában, -Németországban, se engedi magát tüzetes gondolkodás és szorgalmas -tanulmány nélkül alaposan elsajátittatni.</p> -<p>Pedig műszavai s hogy ugy mondjam, műgondolatai ott már átmentek -a közéletbe, azokat minden tudományág átvette s naponként használja -az időszaki sajtó is. <span class="pagenum"><a name="Page_249" id= -"Page_249">-249-</a></span></p> -<p>Nálunk bizony nem igy van. A magyar ember a tisztán elméleti -tanulmányt soha nem kedvelte különös előszeretettel. Egyes -kérdéseknek mélyére szeret ugyan hatolni, de bármi ok miatt – -ezuttal az okot nem fejtegetem – az eszmék rendszerét, az egész -észtant végigtanulmányozni nem szokta.</p> -<p>Már most mit csináljon a magyar ifju, a ki, mint Kerkapoly, -Berlinbe vetődik s az ő agya előtt egészen uj s nagyrészben -ismeretlen tudományos légkörbe kerül?</p> -<p>Baja van a német nyelvvel is. Az egyes műszavak különös értelmét -könnyedén és hamar éppen nem tudja felfogni. A tárgy maga is nehéz, -már természeténél fogva. Német ifju társai pedig egyenesen tele -beszélik a fejét, hogy a hegeli bölcsészettel hiába viaskodik, nem -arra való az, hogy azzal a pandúrokat vezényelje, vagy a pusztán a -csikót őrizze.</p> -<p>Furcsa tünetről értesitettek engem öregebb barátaim. Kerkapoly -is, Pulszky Ferencz is, de legkivált Nagy Mihály, a túl-a-dunai -kálvinisták egyházkerületének egykori püspöke. Erős elméjü, tudós -férfiu, a ki egykor egy-két német egyetemet maga is végigjárt és -végighallgatott. A tünetet még ő rajzolta le előttem legjobban.</p> -<p>Odamegy a magyar ifju a tudós német egyetemre s elkezdi -hallgatni mérhetetlen tudományu tanárait, a kik már vaskos -könyveket is irtak, mindenféle tudós társaságok tagjai s már -európai hirnévnek örvendenek. Egyuttal elkezd jegyezgetni s a -megfelelő segédkönyveket elkezdi olvasgatni. <span class= -"pagenum"><a name="Page_250" id="Page_250">-250-</a></span></p> -<p>Bizony nehéz fába vágta fejszéjét. Ez az ő első benyomása. Nem -is csinál belőle titkot s bizalmasan el is mondja ifju német -társainak. Azok mosolyognak s természetesnek tartják a dolgot. Mit -is akar a jámbor magyar a német tudománynyal, az igazi -tudománynyal?</p> -<p>A magyar fiu ezt észreveszi. Ni-ni, adta németje, ez nem is -akarja őt emberszámba venni. Ennek meg kell mutatni a magyar -virtust.</p> -<p>Tudni kell, hogy rendszerint nem a gyönge tehetségü ifjak mennek -külföldi egyetemekre. S tudni kell különösen, hogy mindazok az -ifjak, a kiket a kollégiumok, a főiskolák külföldi tanulmányokra -küldenek, rendesen erősebb fejüek szoktak lenni.</p> -<p>A németnek hát meg kell mutatni a magyar virtust.</p> -<p>Azután becsületet kell szerezni a magyar névnek.</p> -<p>De becsületet kell vallani otthon is.</p> -<p>Három hatalmas ok, a mi az ifjut arra birja, hogy feküdjék neki -Isten igazában tanulmányainak.</p> -<p>Megcselekszi s a hatás csodálatos. Az első félév végén -dülőföldek távolságára megelőzi minden társát s különösen minden -német társát. Többet tud és jobban tud, mint minden társa. Annyira -előre szökken, hogy a félév végén szinte maga van. Körülnéz és azt -kérdi: hol vagy német? Senki se felel. Nincs közelében német. -Messze, háta mögött, a völgyben botorkál utána minden német. A -magyar agy diadala tökéletes.</p> -<p>Következik a második félév.</p> -<p>Belátja a magyar ifju, hogy nem ördögség ez a német tudomány. El -tudja ő sajátitani könnyedén, ha <span class="pagenum"><a name= -"Page_251" id="Page_251">-251-</a></span> akarja. Hát hiszen akarja -is. De most már nem töri ugy magát, mint az első szemeszterben. A -magyar virtust megmutatta, a magyar becsület meg van mentve, semmi -szükség ezen túl is vitézkedni. A német ifju azonban a maga szokott -módján és csöndes állhatatosságával a második szemeszterben is csak -ugy töri magát, mint az elsőben cselekedte.</p> -<p>Vége a második félévnek.</p> -<p>A magyar ifju körültekint s ime, egy csomó német van vele és -körülötte. Ő ugyan még mindig elsőrangu, de már néhány német is -elsőrangu. Derék fiuk ezek a németek!</p> -<p>A harmadik félév végén már sok német van előtte. A magyar ifju -már csak a sor közepén ballag. De azután haza is megy. Nehogy a -negyedik félév végén már az utolsó helyre kerüljön.</p> -<p>Ilyennek rajzolta előttem Nagy Mihály püspök a magyar ifjunak a -külföldön megfutott egyetemi pályáját. S megerősitette ezt -Kerkapoly is, Pulszky is.</p> -<p>Kerkapoly buzgósága azonban nem csökkent Berlinben se az első -félév végén, se azután. Ő az egész hegeli rendszert vasakarattal -átültette saját agyába és szellemébe s elhozta haza Pápára. -<span class="pagenum"><a name="Page_252" id= -"Page_252">-252-</a></span></p> -<h3>VII.</h3> -<p class="summary">(Kerkapoly „Világtörténet“ czimü könyve. – -Baldácsi báró. – Miként fogja föl Kerkapoly a történet észtani -tárgyalását? – Felfogásának birálata. – A magyar történet nincs még -megírva. – China művészete, festészete, zenéje, költészete. – Miért -nem szól Kerkapoly Japánról? – Minő terve volt a további -kötetekről?)</p> -<p>Első irodalmi műve, mely napvilágot látott, »Világtörténet« -czimü könyve. Ebben az emberiség történetét a hegeli bölcselet -világában törekszik megismertetni. A mű 1859-ben jelent meg. Az -előző három év alatt irta. Irás közben, de már a befejezésnél esett -ama nagy betegségébe, melyről már megemlékeztem.</p> -<p>A megjelent mű első kötetnek van jelezve. A mi már maga is azt -bizonyitja, hogy Kerkapoly több kötetre rugó hosszabb művet akart -irni s terve az volt, hogy valóban világtörténetet irjon az ó-koron -és közép-koron át napjainkig.</p> -<p>A megjelent kötet China és India történelmét adja. De előadja -egész földrajzát s a két nagy fajnak és nagy birodalomnak összes -művészeti, vallási, irodalmi, állami és társadalmi viszonyát is. A -mű oly nagyszabásu, oly széles keretben mozog, hogyha a további -kötetek is megjelenhettek volna: nagy részletességgel volna megirva -nyelvünkön az általános mivelődési történet is.</p> -<p>Szinte lehetetlen, hogy e művet ne ismertessem, ha röviden is s -némi biráló észrevételeket ne tegyek rá.</p> -<p>A mű teljes czime: »Világtörténet, észtanilag előadva. Irta -Kerkapoly Károly, bölcsészet-tanár és könyvtárnok a pápai reformált -főtanodában.« Tartalmát e <span class="pagenum"><a name="Page_253" -id="Page_253">-253-</a></span> szavakkal jelzi: »Hajdankor. Keleti -világ. Bevezetés. China. India.«</p> -<p>A munkát hazai régi iróink szokása szerint is nagy úrnak -ajánlotta. »Méltóságos Végh-Vezekényi Báró Baldácsi Antal úrnak, a -magyar tudományosság buzgó barátjának.«</p> -<p>– Fogadja ezt kegyesen méltóságod, mint csekély jelét azon -hálának, melyet bennem is keltett Méltóságodnak azon megtisztelő -itélete, mely szerint többek közt iskolánknak is nyujtott magas -segélye által vélte a tudomány s a nemzetiség ügyét -szolgálhatni.</p> -<p>Baldácsi báró katholikus főur volt. Később az alkotmányos -korszakban 1878 után képviselő. Különösségeiről jól ismert alak. -Élete vége felé a magyar protestáns egyházaknak milliókra rugó -vagyont adományozott. E cselekményét szeszélyből, apró és mellékes -indokból eredettnek tekintették sokan. Pedig helytelenül. Ime a -pápai kollégium alapjait már a mult század ötvenes éveiben nagy -pénzügyi segélyben részesité s ebben őt se felekezeti, se politikai -indok akkor nem vezethette, csupán a nemzeti tanügy iránt -érdeklődés. E kollégium akkor nagy hirü jeles tanárai miatt is a -tudományterjesztés magas fokán állt.</p> -<p>Tehát világtörténet észtani felfogással. Ez lenne a mű.</p> -<p>Nem mindennapi, nem gyakran előforduló irodalmi feladat. Talán -nem is szükséges, sőt talán nem is épen czélszerü. Kerkapolyt erre, -ugy gondolom, egyedül Hegelnek Philosophie der Geschichte czimü -munkája birta rá. <span class="pagenum"><a name="Page_254" id= -"Page_254">-254-</a></span></p> -<p>Mi a világtörténet?</p> -<p>A nemzetekké fejlődött s állami alakulásban levő emberiség -története. Kerkapoly is ily módon érti megközelitőleg, a mikor -könyvében a világnak, az embernek, a történetnek és a -világtörténetnek fogalmát fölállitja. De mit keres itt az -észtan?</p> -<p>Azt is megmondja.</p> -<p>A történetnek kétféle tárgyalását különbözteti meg. Egyik az -észlelő, a másik az észtani tárgyalás.</p> -<p>Az észlelő az, a mikor az iró oly idők történetét beszéli el, a -mely időknek szelleme más, mint azé a koré, a melyben az iró él. -Más szellem tehát, mint az iró szelleme s arról azokat az időket s -azok történetét nem a saját felfogása szerint, hanem kölcsönzött -világitásban látja és láttatja.</p> -<p>Ezzel szembeállitja az észtani tárgyalást, a mely ugy áll elő, -ha az iró a rég elmult idők történeteiben, mint tünetekben -nyilvánuló, élő és mozgató szellem fejlődését mind maiglan egynek, -egységesnek, sőt ugyanannak fogja föl s ama szellem fejlődését ugy -látja és láttatja, mint a mely a legrégibb időktől kezdve -szakadatlanul tart, megszakitás nélkül átnyulik a mi korunkba s -most is folyton él és müködik.</p> -<p>Például a vallás, a házasság, a művészet, a fajok és egyének -élni és uralkodni törekvő vágya, a jogélet s a többi nagy -történetalkotó ok. Mindez ma is ugyanaz, a mi volt a történet -kezdetén sok ezer év előtt s a mai kor csupán a fejlődés -szükségszerüsége által előidézett összeütközések és kiegyenlitések -változatainak <span class="pagenum"><a name="Page_255" id= -"Page_255">-255-</a></span> külső látszatában különböznék a rég -elmult koroktól.</p> -<p>Ebből áll lényegében Kerkapoly felfogása, a hogy én látom. Meg -kell azonban jegyeznem, hogy én az ő felfogását nem a hégeli -bölcselet műszavaival és műgondolataival vázolom, hanem a magam – -ugy hiszem – sokkal világosabb magyar nyelvén.</p> -<p>Vajon biráljam-e e felfogást?</p> -<p>Bizonyos, ha én történetet irnék, e felfogás merev -érvényesitésétől gondosan óvakodnám. Végre is jól irni meg a -történetet csak egyféleképen lehet. Az a jól megirt történet, a -melyben az események és cselekmények igazán és lehetőleg -részletesen vannak elbeszélve s a melyben az embervilág igazságai a -természetvilág igazságaival teljesen összevágnak. A jól megirt -történethez se a költészet ékességei, se a bölcselet általánosságai -nem szükségesek. Sokszor ártalmasok, mert a meglett dolgok és -cselekvő emberek alakját, jellemét és természetét az igazság -rovására szinezik. Csakis nagy mérséklettel szabad a -történetirásnál a költészetet és a bölcseletet alkalmazni. A hogy -Gibbon és Macaulay alkalmazza, Carlyle már – néha ugy látom – -itt-ott túl árad a czélszerü mértéken.</p> -<p>Azonban mulhatatlanul szükséges, hogy a történetiró az ő -nemzetének irodalmi nyelvét akként kezelje, hogy abban a nyelv -minden tisztasága, világossága, bája és magasztos volta teljesen -bent legyen. A hogy bent van Homérosz Iliászában a hellen nyelv -minden tökéletessége. Joga és kötelessége a történetirónak, -<span class="pagenum"><a name="Page_256" id= -"Page_256">-256-</a></span> hogy a gondolatok nyelvbeli -megalakitásában s az események és tünetek leirásában nemzeti -nyelvének minden báját és egész valódi művészetét a világosságtól -és rövidségtől a széphangzásig felhasználja.</p> -<p>Ha ily értelemben jól meg van irva a történet: akkor a történt -dolgoknak észlelő és észtani tárgyalása közt észrevehető és -lényeges különbség nem lehet, de akkor Kerkapoly megkülönböztetése -se vág a fogalom mélyébe, sőt talán tartalmatlan. Hiszen a -történetirás lényege nem abból áll, hogy az én koromnak bennem élő -szelleme mennyiben azonos vagy mennyiben független a rég mult idők -szellemével szemben, hanem a tartalom emberi és természeti -igazságából áll s az irodalmi mű nyelvi, alaki és művészi -tökéletességéből. Ha ez ellen akár az észlelő, akár az észtani -tárgyalási mód követ el vétséget, vagy, ha erre akár egyik, akár -másik képtelen: akkor a történetirás hibás és haszon nélkül -való.</p> -<p>Már pedig az észtani tárgyalási mód, a hogy azt Kerkapoly fogja -föl, már természeténél fogva is alig kerülheti ki a hibát. Hiszen, -ha az iró a maga korának szellemét a történet kezdeti korának -szellemével azonosnak tekinti s a szellem sok ezer éves -fejlődésében a világtörténetet csak ugyanannak a szellemnek -tüneteiben látja: szinte önkénytelenül esik abba a tévedésbe, -melylyel a rég elmult korok történetét is saját korának szellemében -vizsgálja meg s e történet tüneteit saját korának itélete szerint -irja le és magya rázza meg. Tehát vagy csonkán, vagy egyoldalulag, -<span class="pagenum"><a name="Page_257" id= -"Page_257">-257-</a></span> vagy irányzatosan. Igy pedig a teljes -történeti igazságokat megállapitani nem lehet.</p> -<p>Magyar nemzetünk története, szomoruan emlitem ezt, még mindig -nincs megirva. Mindaz, a mi eddig e czélból történt, csak -tiszteletre méltó kisérlet. Még a nagy alakok, még a különös eszmék -nagy harczai, még az egyes korszakok is eddig hiába várakoztak a -méltó iróra. Száz oka van e nagy hiánynak. Sok korszak adatai még -hézagosak, sok történelmi forrás még nincs kimeritve, századokon át -hiányzott a szükséges irói szabadság, az uralkodó hatalom s az -egyház kénye bitor befolyást gyakorol az elmékre. S még sem ezekben -van a főok. Nagy iróink, nagy államférfiaink, nagy gondolkozó agyak -születtek már, de nagy történetiró lángelménk még nem született. -Fajunk alkotó képessége mindenben lépést tud tartani a nagy -fajokkal, de a nagy történetiró képességét társadalmunk nyomasztó -viszonyai, ugy látszik, kifejlődni nem engedik.</p> -<p>Kerkapoly világtörténete hézagos mű. Voltaképen kivonata csak és -pedig igen rövid kivonata China és India történetének s e két -óriási birodalom népei és földjei természetrajzának. Mindent érint -az iró, de csakis érint. A részletes leirás és a példás -megvilágitás hiányzik. A mű csaknem azért készült, hogy vezetése és -utmutatása szerint az olvasó a benne érintett kérdéseket bővebb -forrásmunkákban tanulmányozhassa. Pedig nem azért készült. De a -közönség nagy élvezettel nem használhatja. Kerkapoly agya, -olvasottsága s <span class="pagenum"><a name="Page_258" id= -"Page_258">-258-</a></span> bölcseleti tanulmánya és miveltsége -kell teljes élvezetéhez.</p> -<p>Példát kell a műből mutatnom. China művészetéről meglehetős -részletességgel ir s könyvének e fejezete mégis igy hangzik:</p> -<p>– Mint a tudományok, ugy a művészet állása is a szellem hiányát -mutatja. Ennél fogva a chinai művészet a szó valódi értelmében -félszeg; miután benne egyedüli az, minek csak egyik oldalnak -kellene lenni, tudniillik a technikai elem, melynek hivatása az -eszme érzékitése. De az érzéki oldal itt tartalmatlan, üres; a nagy -műgonddal képzett külsőből kifelejtetvén az eszme. Ezért a chinai -művészet inkább csak képzője az emberiségnek arra, hogy majdan -kifejlendő eszméinek művészi kifejezésében, tehát érzékitésében s -ez általi egyeditésében a kivitel nehézségei s abbani járatlansága -által föl ne tartassék. Ez nem is lehete máskép. A művészet világát -csak akkor teremtette meg az ember, midőn a külvalóságét -tökéletlennek s ugyanezért igaztalan létezésünek tekintette; -olyannak, melyben megnyugvást nem lelhetett, midőn ép azért a -megnyugvást csak egy jobb világban vélte föllelhetni, az általa -alkotandó művészetében. Ezért van, hogy a művészet sohasem lehet -pusztán utánzó, hanem eszményitő; vagyis, hogy az szülötteiben a -külvalóságot mintegy tovább viszi; alkotván azokat oly tökélyben, -minőre az csak törekedett s adván nekik ép ez által a külvalóság -világáénál igazabb, mert a fogalommal egyezőbb létezést. Hogy -Chinában mindezt nem teheté: az e birodalom <span class= -"pagenum"><a name="Page_259" id="Page_259">-259-</a></span> egész -jelleméből következik. Hisz ott az ember magának, mint szellemnek -tudatára még nem ébredve, magát a természettel azonnak tekinti s -igy ép oly kevéssé lehet azzal s a törvényei szerint alakitott -embervilággal meghasonlva, mint bármi egyéb ize a természetnek. Ide -járul, hogy mig a művészet eleme a részlegesség s egyediség: addig -Chinában az állagosságnak ezekkel épen ellentétes elve lett -értékesitve. Ezeket tudva nem csodálkozhatunk, ha valódi művészetet -nem találunk s ha nem a szépség, hanem a czélszerüség keresését -látjuk.</p> -<p>A chinaiak festészetét igy irja le:</p> -<p>– A festészetben – legalább annak anyagi oldalát tekintve – -előbbre mentek. Gyakorlati fontosságánál fogva sokra vitték a -festanyag készitésében s igy erősek a szinezésben. Más oldalról -ismét az állagosul s azért mintául tekintett természetnek s egyes -tárgyainak utánzása nekik mulhatlanul elégülést ad s igy erre -végtelen gondot forditván, benne nagy mesterekké lőnek. Ezért a -növény- és állatvilágból vett, csodásnál csodásb alakokat példátlan -hűséggel s páratlanul tiszta, határozott és élénk szinekkel festik -üvegre és porczellánra. De a szinek egymásba folyatásához, ezek -öszhangba hozásához csak ugy nem értenek, mint az árnyékoláshoz. -Nem értik, miként a mélység irányzatát nélkülöző festészetnek -láttani csalódásra okvetlenül szüksége van, hogy a távolságot -kifejezhesse.</p> -<p>Zenéjükről igy szól: <span class="pagenum"><a name="Page_260" -id="Page_260">-260-</a></span></p> -<p>– Zenéjük is egyáltalán más valami, mint a miénk.</p> -<p>A zene lévén azon ág, mi a művészet egész világában leginkább -szól az érzelemhez s ennélfogva legerősebben hat a gyermekre, mint -érzelem világában élőre: nem csoda, ha a gyermeki állapotot -levetkőzni nem birt chinai nép ez iránt tanusitott eleitől fogva -legtöbb hajlamot; – ha nem birhatá is azt a kellő magasságra, avagy -csak való művészetté is fölemelni. Innen zenéjüknek ős régisége. -Legnagyobb zenészeik egyike, az utólérhetetlennek tartott Kuei, -több mint ezer évvel Orpheus előtt így szólott Sunhoz: »ha Kingem -csengő köveit hangoztatom: összesereglenek körülem a vadak s -reszketnek örömükben.« A régiekről hiszik, hogy zenéjükkel földre -csalták az ég lakóit, fölkelték őseiket a halál éjszakájából s az -erény szerelmét lehelték a lelkekbe. Maga Konfucse is gondosan -ügyelt a divatozó zene jellemére s abból vont következtetést a -terjedt birodalom egyes részeinek erkölcsiségére. – – – Egyébiránt -önmaguk ugy tartják, hogy zenéjük tetemesen hanyatlott, mi annál is -inkább lehető, mivel hangjegyeik nem lévén, melódiáikat -állandósitani nem birják. E melódiákban a természeti hangok, erő és -tartalom tekintetében csak kevéssé vannak idomitva s még kevésbé -összhangra véve. Itt, mint mindenütt, szaggatottság uralkodik s -lármától várják a hatást.</p> -<p>Érdekesen, noha röviden ismerteti ezentul a chinai nép -elbeszélő, lyrai és szini költészetét s a versek alakját és -méreteit. Egyebek közt igy szól: <span class="pagenum"><a name= -"Page_261" id="Page_261">-261-</a></span></p> -<p>– A minden művészet koronája, a költészet, nem lehet fejlett -ott, hol az alacsonyabb ágak is fejletlenek. Ezért a költő ép oly -eszményités nélküli utánzó, mint a festő. Elbeszélő költészetük -leginkább regényekből áll, mik többnyire az érzéki ember élvezetére -számitottak s csak ritkán arra, hogy azt mint értelmi lényt emeljék -s nemesitsék; – és sohasem arra, hogy a külvalóságénál magasabb -világot ábrázoljanak. Nem lévén képes a chinai a nyomóst -megválasztani a csekélytől: regényeikben sok a jelentőség nélküli -szóbeszéd, a tétova terjengés.</p> -<p>– Lyrai költészetük már valamivel jelentőbb. A gyermeknek is -megvagynak érzelmei, melyeket az gyakran igen hűen s megkapón fejez -ki. Ennek folytán a chinai lantos költemények tartalma gyermekesen -gyöngéd, tiszta és igaz, de magasb emelkedettség nélküli. De mert e -gyermek vén gyermek, azért érzelmi költeményeiben is túlnyomó a -tanitó irány és elem. Ily dalokat – és pedig aránylag legnagyobb -gyermetegségben – tartalmaz a Si-king; tanusitva a lantos költészet -ős régiségét.</p> -<p>Ime a példák és mutatványok Kerkapoly észtani világtörténetéből. -Azért közlöm, hogy az olvasónak alkalma legyen a nagy miniszter -ötven év előtti nyelvét, irásmódját, uj szavait s észtani -fejtegetéseit megismerni. A könyvhöz nehezen lehet hozzáférni; -mikor megjelent is, kevés példányban jelent meg s inkább a magasabb -tudományos miveltségü szakemberek részére. Talán fölösleges -megjegyeznem, hogy nyelvét és gondolatalakitó <span class= -"pagenum"><a name="Page_262" id="Page_262">-262-</a></span> -irásmódját nem tartom tökéletesnek s korán se tartom oly szépnek, a -minőre a mi nyelvünk képes. Igaz, hogy sok mostani akadémikus és -mostani egyetemi tanár irói nyelvénél Kerkapoly sokkal különb, de -akkor is ott volt már előttünk Kölcsey, Deák, Szemere Bertalan, -Jókai nyelve, hogy csak ezeket emlitsem, bizony ezekhez képest -mintha irodalmunk régebbi vaskorából hangzanék át hozzánk -Kerkapoly. Igaz, hogy emlitett nagy iróink nem is törekedtek arra, -hogy Hegel eszejárását ültessék át a magyar elme talajába.</p> -<p>India még nagyobb birodalom mint China. Legalább világtörténelmi -jelentőségének részletei s minden irányu tényezői sokkal -gazdagabbak és változatosabbak s Európa árja népeihez sokkal -közelebb állanak, mint China. A szanszkrit nyelv és irodalom s -népének, vallásának és művészetének története és természetrajza -maga óriás világ. Érdekesen ir ugyan róla Kerkapoly, de művének -rövidsége, kivonatossága itt még szembeötlőbb, mint Chinánál. Ma -már különben China és India természetéről s őskoráról sokkal többet -tudunk s tudásunk részletei sokkal biztosabbak, mint ez előtt -ötven-hatvan évvel.</p> -<p>Japánról s népének és birodalmának őskoráról, ősi miveltségéről -semmit se szól Kerkapoly. Ő maga nem utazott Ázsia déli és szélső -keleti részein, a mulasztás vádja tehát, ha lehet erről szó, nem őt -terheli, hanem Európa tudós világát. Európa tudósai vakok, siketek -és hülyék voltak Japán dolgaiban. Ma is azt állitják, <span class= -"pagenum"><a name="Page_263" id="Page_263">-263-</a></span> hogy -Japán korszerü miveltsége alig harmincz-negyven éves. Természetesen -ebből egyetlen szó se igaz. Csak miveltsége némely ágának külalakja -legujabb kori. Ennek az erős, hatalmas és mivelt birodalomnak -mivelődése több ezer éves, különben pillanat alatt nem -emelkedhetett volna a miveltség minden ágazatában a világ -nagyhatalmasságai közé. A józan ész semmi csodát meg nem tür s az -emberiség története semmi csodát nem ismer. Nem ismer a hégeli -észtan se. A fejlődéstannak amaz elmélete, melynek alapján -Kerkapoly megkezdte világtörténetének megirását, nemcsak megengedte -volna, de szükségkép megkövetelte, hogy a hégeli eszmének a -világtörténet alakjában való fejlődéséből Japánt ki ne hagyjuk. -Kerkapoly a harmincz éves életkor körül lehetett, a mikor -munkájához a tanulmányokat megkezdette, de még akkor Európa föl nem -fedezte Japánt.</p> -<p>A további néhány kötet tervét is kidolgozta.</p> -<p>A második kötet magába foglalná Perzsiának s az általa benyelt -birodalmaknak, Sziriának, Assziriának, Zsidóországnak s Egyiptomnak -állami, társadalmi s miveltségi történetét s egyuttal átvezetne a -hellen világra. Ez a kötet 1865 körül már kéziratban készen volt. -Hol van, hova lett a kézirat: nem tudom. Kétségtelen, hogy -Kerkapoly ma már ki nem adná, minthogy a történelmi és mivelődési -adatok óriási tömege bukkant föl e birodalmakra vonatkozólag éppen -az utolsó ötven év alatt. A korábban megirt mű tehát hézagos lenne. -De azért becsesnek tartom csupán az iró bölcseleti észjárása s -egyéni észrevételei miatt. <span class="pagenum"><a name="Page_264" -id="Page_264">-264-</a></span></p> -<p>A harmadik és negyedik kötet Hellász és Róma történetét -tárgyalta volna a Cézárok koráig. E kötet nincs kidolgozva, de -vázlata terjedelmes jegyzetekben megvan. Fél éven keresztül -előadásokat is tartott ezekről Kerkapoly. Magam is hallgattam.</p> -<p>»Világtörténet«-ét sietett Deák Ferencznek megküldeni s a haza -bölcse azt nagy figyelemmel olvasta át. De egyuttal figyelmeztette -is rá a magasabb irodalmi köröket, Szalay Lászlót, Csengeryt, b. -Eötvös Józsefet. Az Akadémia sietett Kerkapolyt tagjává -választani.</p> -<p>A mű – mint már emlitettem – nem könnyü s nem népszerü -olvasmány. Nem volt az akkor se, a mikor megjelent. Ily műnek -egyébiránt minden nemzetnél csak kis közönsége, csak szakközönsége -szokott lenni.</p> -<h3>VIII.</h3> -<p class="summary">(Az akadémiai székfoglaló beszéd 1860-ban. – -Honnan támadt a beszéd eszméje? – Micsoda népfaj a magyar? – Egyik -népfaj fölemelkedhetik-e a másiknak műveltségi magasságára? – A -magyar és a japán fölemelkedett. – Kerkapoly másik munkája: A -protestáns egyházalkotmány. – A magyar protestánsok nagy küzdelme -1860-ban az alkotmányért. – Kerkapoly művének rendeltetése.)</p> -<p>Következett akadémiai székfoglaló beszéde, ugy emlékszem: -1860-ban. A beszéd czime, mely némileg tartalmára is rámutat, ez: -»A világtörténelem s az emberiség fajkülönbségei.«</p> -<p>Nem nagy terjedelmü mű, de talán összes irodalmi művei közt ez a -legérdekesebb. A nagy közönség elfeledte s a maga idején se -élvezhette. Sajátságos, <span class="pagenum"><a name="Page_265" -id="Page_265">-265-</a></span> igazán Kerkapoly-féle irásmód s -tárgyai a legködösebb hegeli műszavakba burkolvák.</p> -<p>Pedig alapeszméje fenséges s minket magyarokat különösen -érdekel.</p> -<p>Az a kérdés, melyről Kerkapoly akadémiai székfoglaló beszéde -szól, a tudománynak mind máig egyik legmagasabb s legnehezebb -kérdése. Vajjon egy apától-anyától származik-e az emberiség? Az -emberiség eredete egységes-e? Vajjon a nagy emberfajok az egyénileg -egységes emberiségből váltak-e ki s szakadoztak el egymástól, a -szerint, a mint fejlődésükre kedvezőbbek, vagy kedvezőtlenebbek -voltak számtalan évezred folytán a földi tényezők? Vagy pedig, -például a kaukázi, mongol, maláji, néger faj soha se volt egy és -egységes s már kezdettől fogva különböző volt s más meg más volt -eredete?</p> -<p>E kérdések általánosak s minden embernek s minden emberfajnak -figyelmére egyaránt méltók. A különböző nemzetek nagy tudósai -egyenlő buzgósággal is buvárkodnak ezekben vagy száz év óta. Darwin -kutatásai e kérdések fontosságát s érdekességét különösen -kiemelték. A természettudósok, bölcselők s különösen az -embertudósok nagy serege több-kevesebb szerencsével vitatja ezeket. -Mik a fajok s miként származnak, vagy talán jobb szóval mondva, -miként támadnak azok?</p> -<p>Volt egy közös barátunk Pápán, nálam ugyan idősebb, de -Kerkapolyval csaknem egyidejü. Sokat voltunk és sokat elmélkedtünk -együtt. Ez Somody József volt, ügyvéd, jogászember Pápán, később -Kerkapoly <span class="pagenum"><a name="Page_266" id= -"Page_266">-266-</a></span> Pestre hivta s a kezdődő magyar -államvasutak jogtanácsosává tette. Eszes, tanult, kedves ember -volt, agglegény s csak ugy időtöltésként foglalkozott a nehezebb -tudományos kérdésekkel. Ez időtájban, ugy 1859 körül, leforditott -magyarra egy angol munkát, melynek irója nem nevezte meg magát. -Nagyon érdekes s igazán jól irt tudományos munkát, mely egykor, -fiatal koromban nekem is sok gyönyörüséget, de sok fejtörést is -okozott. A munka czime: »A teremtés természettörténelmének nyomai«. -Bizonyára jeles angol tudósnak s jeles irónak műve. Egykor -érdeklődtem, ki ez a jeles iró? Talán megtudtam, de elfeledtem, -talán meg se tudtam, de bizonyos, hogy most nem tudom. A teremtés -történetét természetesen másként állitja elénk, mint Mózes I. -könyve s mint a hogy a keresztyén világ vallásos felfogása tanitja. -Valószinüleg azért is maradt névtelen iró, hogy az angol nép -vallásos érzékenysége föl ne zuduljon ellene.</p> -<p>E könyvről s annak tanairól beszélgettünk gyakran Somodyval és -Kerkapolyval. S Kerkapolynak valószinüleg itt született meg az az -ötlete, hogy arról a kérdésről tartson akadémiai székfoglaló -beszédet, melyet ez a névtelen angol könyv is fölvet s -akarva-nemakarva mintegy erőszakkal tol agyunk elé.</p> -<p>De ez a kérdés minket, magyarokat, különösen is érdekel s talán -épen minket érdekel az összes emberfajok közt legjobban.</p> -<p>A tudósok előtt ugyanis most már egészen bizonyos, hogy a magyar -faj nem tartozik a kaukázi vagy árja <span class="pagenum"><a name= -"Page_267" id="Page_267">-267-</a></span> fajhoz s ennek egyetlen -árnyalatához se. Az is egészen bizonyos, hogy mi, magyarok, nem -tartozunk a sárga fajhoz s mi nem vagyunk se japánok, se chinaiak, -se malájok. De nem tartozunk a négerekhez, a fekete fajhoz se, sőt -épen nem tartozunk az amerikai vörös fajhoz se.</p> -<p>Hát hová tartozunk?</p> -<p>Valahova minden esetre, minthogy mégis a világon vagyunk s -világon voltunkat és létünket eddig még a német észnek se sikerült -eltagadnia, pedig bizonynyal eléggé törekedett rá.</p> -<p>A felelet egyszerü.</p> -<p>Ha van még más faj is a föld kerekségén, mint a fehér, sárga, -fekete és rézvörös emberfaj, ha csakugyan van ötödik emberfaj, hát -akkor mi nem tartozhatunk máshoz, csak ehhez.</p> -<p>Szerencsére csakugyan van még egy faj. De ennek a szinét a -tudósok nem tudják megnevezni s ennek a fajnak nem is szine után -adtak nevet.</p> -<p>Ez a faj a mandsu-mongol, a török-tatár és a finnugor faj. A -három osztály együtt – mint külön nagy emberfaj. A neve turáni. Ide -tartoznak aztán a történetirók által százfélekép s hol jól, hol -rosszul elnevezett hunnok, avarok, kunok, bolgárok, kazárok, -szittyák, uzok, baskirok, uturgurok, kuturgurok, vogulok, -osztyákok, csuvaszok, cseremiszek, finnek, lappok, szamojédok s az -ó-kornak és közép-kornak mindenféle csavargó népei és nemzetségei. -Különösen ide tartoznak a mindenféle turkok, törökök, ozmánok, a -Volgától és Kaspi-tengertől keletre lakó, egymással rokon, de -százfélekép nevezett <span class="pagenum"><a name="Page_268" id= -"Page_268">-268-</a></span> tatárfajok és törzsek Szibériáig és a -tibeti és mongol földekig.</p> -<p>Ezek közé háritottak be a tudósok minket, magyarokat is.</p> -<p>Hát hiszen igaz, van ennél jobb társaság is, de van talán még -rosszabb is. A természet valóságait sohase szabad szégyenleni. -Valahova csak tartoznunk kell.</p> -<p>Csakhogy még itt is a megsemmisülés örvényébe való elmerülés -végső veszedelme fenyeget bennünket. Hát elvégre mik is vagyunk mi? -Mandsuk vagy mongolok? Törökök vagy tatárok? Finnek vagy ugorok? -Kik voltak a mi nagy őseink? Dsingiszkán vagy Ozmán vagy Tamerlán -vagy az osztyákok nagy medvéje? Ki volt, mi volt hát Attila, Árpád, -Hunyadi, Deák Ferencz? Csuvasz vagy cseremisz, mandsu vagy -kirgiz?</p> -<p>Mert a »magyar« szó a tudósok közt se fajt, se fajtát nem -jelent. A tudós Akadémia hetven esztendeje dolgozik ugyan, de odáig -még nem jutott, hogy a magyar fajt akármily szerény kis állásban az -embertudomány csarnokába besegithette volna. A hivatalos tudomány -szerint mi tehát semmi se vagyunk.</p> -<p>Budenz már megvolt akkor, de Vámbéry még nem volt meg. Azóta két -ádáz táborrá szervezkedett tudósaink serege. Gyilkolja egymást a -két tábor. Az egyik szerint mi csakugyan török-tatárok vagyunk, a -másik szerint azért is finn-ugorok. Vámbéry már azt is fényesen -ránk bizonyitotta, hogy Árpád apánk is törökül beszélt, mint valami -kisázsiai beglerbég.</p> -<p>Abban mégis megegyez mind a két tábor, hogy mi <span class= -"pagenum"><a name="Page_269" id="Page_269">-269-</a></span> -turániak vagyunk, tehát semmi esetre se vagyunk fehérek, árják, -kaukáziak, indogermánok.</p> -<p>Akkor az volt s részben ma is az a tudomány állitása, hogy a -nagy emberfajok ész, becsület, erő, tisztesség és műveltség -dolgában nem egyenlők, hanem egyik magasabb, másik alacsonyabb -rangu. A fekete faj például alacsonyabb, mint a sárga; a sárga faj -talán alacsonyabb, mint a turáni s ennél mindenesetre magasabb, sőt -általában a föld kerekségén a legmagasabb faj, a fehér faj, az -indo-germán.</p> -<p>Jól van. Hagyjuk rá. Ki perelne a német tudósokkal? Kerkapoly -maga is igy tudta, igy tanulta Berlinben.</p> -<p>Azonban a tudomány azt is állitotta, hogy a nagy emberfajok oly -különös, oly erős testi és lelki jellemösszességből állanak s e -jellemösszesség oly szilárd korlátot von köréjük, hogy ezt áttörni -s az alacsonyabb fajból a magasabb fajba átháramlani teljességgel -lehetetlen. Soha meg nem történhetik az például, hogy a -zulu-kafferek uralkodjanak Nagy-Britanniában az angolok fölött s ne -az angolok Dél-Afrikában a zulu-kafferek fölött.</p> -<p>Fogadjuk el örökkévaló igazságnak ezt is s nyugodjunk meg azon, -hogy az európai fehér fajt se a fekete, se a sárga, se a mongol faj -soha meg nem eszi s a műveltség hasznát, érdemét és dicsőségét a -fehér faj soha se lesz kénytelen megosztani a többi szines, vagy -szintelen fajjal. Hiszen a nagy fajok egyéniségének korlátai -áttörhetetlenek.</p> -<p>Van azonban bökkenő is s itt érdekel már minket, magyarokat, oly -közelről ez a kérdés. <span class="pagenum"><a name="Page_270" id= -"Page_270">-270-</a></span></p> -<p>A bökkenő az, hogy a magyar faj ugy testileg, mint lelkileg s -ugy az erkölcsi tulajdonságok, mint az egyetemes műveltség dolgában -egészen oda jutott, ahova a fehér faj legműveltebb nemzetei.</p> -<p>A szine is fehér. Koponyája, gerincze, egész növése jól alakult. -Szellemi és erkölcsi világa ép oly tiszta és gazdag, mint -akármelyik első nemzeté. Nyelvénél tökéletesebb sohase volt a -világon, ma sincs. Minden hangot, képzetet, fogalmat, érzést, -gondolatot szépen, röviden, tökéletesen ki tud fejezni. Költői -alakitásra ép oly alkalmas, mint az ó-kor és uj-kor legalkalmasabb -népnyelvei. Ezer éve fölvette Jézus vallását s a fehér fajjal buzgó -versenyben épiti, fejleszti, nemesiti a legmagasabb műveltséget. -Bölcsei, tudósai, költői, hadvezérei, nagy kormányzói vannak ezer -éven át. Államot alapitott, szervezett és fönntartott. Meg tudta -teremteni s meg tudta védelmezni az okos és nemes szabadság -intézményeit s tudott értük küzdeni, szenvedni, vért ontani s -győzni. Tömege és hatalma nem oly nagy ugyan, ennélfogva -szerencséje is kisebb, mint a fehér faj nagy nemzeteinek -szerencséje, de közte és e nemzetek közt csakis ebben van -különbség.</p> -<p>Nos, hát a magyar faj a fehér fajnak minden előnyeit és -tökéletességét már ezredév óta megszerezte. Áttörte hát saját -turáni fajtaságának minden korlátát s behatolt a fehér faj szellemi -és erkölcsi világának minden rejtekébe. S ennek daczára turáni -fajtaságát tisztán és nemesen megőrizte.</p> -<p>Igaz-e ez? <span class="pagenum"><a name="Page_271" id= -"Page_271">-271-</a></span></p> -<p>Igaz. Épen ezt bizonyitja be Kerkapoly a székfoglaló beszédben. -Sok igazságot érint e beszédben s minden igazsága eszmei s -történelmi egyuttal. A beszéd magyarul van, magyarra hát -leforditani nem lehet. Pedig le kellene, mert – mint emlitettem már -– Hegel vad bölcseleti nyelvén van magyarul. Ma már nem érti senki, -legfölebb néhány jámbor bölcsész és nyelvtudós.</p> -<p>Negyvenhat év előtt ujabb, nagyobb s ránk nézve érdekesebb volt -az a kérdés, mint most. A világtörténet folyamán s emberi -tapasztalás szerint arra több eset volt, hogy egyes ember át tudta -törni fajtaságának korlátait és sárga ember is, rézbőrü, sőt néger -is akadt, a kinek egyénisége a fehér faj legnemesebb egyéniségével -versenyt tudott állni. Hiszen épen akkor láttuk a néger Ira -Aldrigében a legnagyobb tragikus szinművészt s nem is kisebb -alakokban, mint Shakespeare alakjaiban. De arról még nem tudott a -világtörténet, hogy a turáni magyar fajon kivül valaha a -legmagasabb emberfaj tökéletességére emelkedett volna; – olyan -emberfaj, a melyet alsóbbrendünek osztályoztak a német tudósok.</p> -<p>Ma már tapasztalatban gazdagabb az emberiség s adatokban a -világtörténet. A mióta a sárga fajhoz tartozó kis japán az ő -különös műveltségének rettenetes hatalmával ugy elverte az oroszt, -a fehér faj legerősebb nemzetét, mint a kétfenekü dobot: azóta a -német tudósok, hadvezérek és fejedelmek is kissé másként vélekednek -az emberfajokat elkülönitő erőbeli és jellembeli korlátokról s az -emberfajtaság értékéről. A hatalmas német császár már borzong, ha a -sárga faj neve eszébe jut. <span class="pagenum"><a name="Page_272" -id="Page_272">-272-</a></span></p> -<p>És azóta a magyar faj műveltsége se egyedüli példa. Példát -nyujtani van már hatalmas társunk a japán fajban.</p> -<p>Kerkapoly székfoglaló beszéde külön kiadásra nem jutott. Az -akadémia adta ki 1860-iki Értesitőjében. Ő nevezi itt először -Kerkapolyt Kerkápolynak. Sohase tanulta meg saját tagjának igazi -nevét.</p> -<p>Ugyanezen évben, de az év tavaszán Kerkapolynak más tudományos -műve is látott napvilágot. Ennek czime: »Protestáns Egyházalkotmány -tekintettel történeti fejlődésére«.</p> -<p>Nevezetes mű, a benne tárgyalt kérdésekre nézve a mi tudományos -irodalmunkban csaknem társa nélkül álló alapmű. Czélja nem is -csupán tudományos s nem is csupán történeti, hanem egyuttal -közéleti s politikai is.</p> -<p>Az osztrák önkény vasigája alatt nyögtünk. Az osztrák kormánynak -eszébe jutott Magyarország protestáns alkotmányaiba beleharapni. -Fogai bentörtek. A protestánsok fölriadtak, kálvinisták és -lutheránusok egyaránt. Alkotmányuk hitük szentségével s -lelkiismeretük szabadságával függ össze. Pogány osztrák kéz ne -merje azt érinteni. A protestánsok egyházi alkotmánya egyuttal az -ősi magyar alkotmánynak is egyik része. Verjük vissza az egyház -szabadságai ellen intézett osztrák támadást s egyuttal vivjuk -vissza az eltiprott ősi alkotmányt.</p> -<p>Ez lett a fölriadt protestánsok jelszava és nemzeti -törekvése!</p> -<p>Nem maradhattak maguk. Hatalmas segitségre akadtak. <span class= -"pagenum"><a name="Page_273" id="Page_273">-273-</a></span> A római -egyház férfiai, egyházi fejedelmei, az egész nemzet, a főrendek, -mind melléjük álltak. A 48 előtti udvari párt vezéremberei csak ugy -fölriadtak, mint maguk a szegény kálvinista papok. Biztattak, -bátoritottak, sajtóban és köztanácskozásokban élesztették a szent -tüzet. Eljártak az egyszerü kálvinista és lutheránus egyházi -gyülésekre. Meg kell védelmezni a protestánsok szabadságát, hogy -megvédelmezhessük a nemzet szabadságát. Az angol, német, holland, -helvét, svéd, norvég világ figyelmét és érdeklődését is fölkeltette -a nagy kérdés.</p> -<p>Minő napok voltak azok! Az önkényuralom vasbilincsei közt -először kezdte mozgatni tagjait a nemzet. Mintha kisérletet tett -volna: vajjon le lehetne-e rázni ama bilincseket? Vagy szét lehet-e -törni? A szegény kálvinista papság éppen alkalmas volt e -kisérletre. Mit veszthet ő, ha az erőszak dühe győzni talál? Az -udvari kegyet, s mindazt a mi azzal jár, el nem vesztheti.</p> -<p>Emlékszem az első gyülésre, a melyet 1849 óta láthattunk. Diák -voltam. Akkor már állott az Uj-kollégium s annak diszterme volt a -gyülés helye. Egyházi és világi férfiakkal volt tele a terem. Mi, -diákok, voltunk a hallgató közönség nagy része. Ime alkotmányos -gyülekezés, tanácskozás, határozás! A milyen volt valamikor az -országgyülés, a milyenek voltak a vármegyék régi gyülései. Mi, -akkor még, 1849 előtt csak kis gyermekek, mi azokat már csak a -történetnek szemüvegén át és csak az apai ház hagyományaiból -<span class="pagenum"><a name="Page_274" id= -"Page_274">-274-</a></span> ismerhettük s ime, most ujra -föltámadtak. Föl kell támadnia magyar nemzetünknek is.</p> -<p>Imával nyitja meg az öreg püspök a gyülést. Nagy Mihály a -püspök, erős fejjel, erős hanggal. Agg ember immár, nincs mit -remélnie, nincs mitől félnie.</p> -<p>– Minden áldásnak örök forrása, igazságnak és kegyelemnek -osztogatója, szegény magyar népünk megrendithetetlen bizodalma, -Urunk, Istenünk, hozzád fohászkodunk!</p> -<p>Igy kezdte imáját. Sok szavára emlékezem ma is. Igy -folytatta:</p> -<p>– Bizunk mi előljáróinkban, bizunk mi biráinkban s mindazokban, -a kik hatalmasak mi fölöttünk, bizunk mi a koronák viselőiben, a -kik urak és fejedelmek e földön. De jó atyánk csak te vagy -Mindenható Isten! Engedd meg, hogy igazán csak Te benned bizzunk és -hitünkben és hazánk szerelmében, senkiben másban. Akkor nem fogunk -csalatkozni!</p> -<p>Igy kezdődött a gyülés.</p> -<p>Napirenden az osztrák kormány vallásügyi pátense.</p> -<p>Föláll egyebek közt Sárközy József, magas állásu előljáró az -egyházban, igaz jó hazafi, többször képviselő, a nagy viharok ott -zugtak el feje körül. Ősz már, remek arcz, ősmagyar alak. -Javaslattal áll elő.</p> -<p>– Forduljunk még egyszer gyermeki bizodalommal fölséges -urunkhoz, apostoli királyunkhoz. Fejtsük ki feliratunkban a mi -sérelmeinket, tárjuk elé igazainkat, könyörögjünk előtte, mint -hüséges jobbágyai s várjuk atyai szivétől minden bajunk orvoslását. -<span class="pagenum"><a name="Page_275" id= -"Page_275">-275-</a></span></p> -<p>Már a beszéd alatt rázta fejét Vadnay Rudolf, mint a bika. Zalai -birtokos, a magyar nyelv lángeszű buvára, Kerkapolynak egykori -benső barátja. Minta ahhoz, milyennek kell lenni a férfiszépségnek, -férfierőnek. Pedig torzonborz alak. Busa haj, busa szakál, vastag -fekete bajusz, de szemöldöke is akkora, mint bajusza. A borsodi -Vadnayak közül való, még pedig a fekete Vadnayakból. Egyik fia volt -a későbbi csongrádi főispán.</p> -<p>Szól. Szava erős, kemény, pattogó, szinte hasogatja a -sziveket.</p> -<p>– Nem fogadom el Sárközy javaslatát. Én az osztrák császárnak -nem könyörgök. Semmiféle császárnak-királynak jobbágya nem vagyok, -csak istennek hive s hazámnak fia vagyok. Az osztrák kormánynak -pátensét és semmiféle álnok jótéteményét el nem fogadom. Mondjuk -meg azt annak a kormánynak világosan, kereken, kurtán. Ebből jobban -megérti a császár is, mintha könyörgésre fogjuk a dolgot. Ne féljen -senki semmiféle veszedelemtől. Szenvedni mi is tudunk ugy, mint -őseink s ha kell: verekedni is.</p> -<p>Ez már beszéd. Ez már tetszett a mi szivünknek, de az -egyházkerület közgyülésének is.</p> -<p>Nem kell az osztráktól semmi. Még üdvösség se.</p> -<p>Igy tört meg a jég. Igy kezdtük rombadönteni az önkényuralom -hatalmas erődeit. Se gyors, se könnyü nem volt a munka, de legalább -belekezdtünk.</p> -<p>A harcz, a mely megindult, a nemzettörténelemhez tartozik.</p> -<p>De a harcz folyamán a tünődő elmék ezer kérdést <span class= -"pagenum"><a name="Page_276" id="Page_276">-276-</a></span> -vetettek fel. Mi is hát a protestánsok alkotmánya? Különösen mi a -magyar protestánsoké? Miben egyezik, miben különbözik a -kálvinistáké a lutheránusokétól? Melyik jobb, melyik üdvösebb, -melyik igazibb?</p> -<p>Az osztrák pátens sok szabadságot és sok jótéteményt, busás -fizetéseket biztositott a protestánsoknak. Akadtak tudósok, a kik -bebizonyitották, hogy sok ország protestáns egyházai nagy áldásnak -tartanák az osztrák által kinált egyházi alkotmányt.</p> -<p>Nagy vita támadt.</p> -<p>Révész Imre, a hires debreczeni kálvinista lelkész, később -képviselő s Deák Ferencznek a pragmatica sanctio kérdésében nagy és -nemes ellenzéke, legtudósabb embereink s legjelesebb iróink és -szónokaink egyike, vezette nagy tekintélyével és sulyos érveivel a -vitát. E vita azért is fontos volt, hogy a magyar protestánsok -egyházalkotmányának ebből kellett volna megujhodnia s a korszerü -viszonyokhoz képest fölépülnie.</p> -<p>Kerkapoly rettenetes elméjének s egyházi és tudománybeli -buzgóságának ily vitában s ily komoly viszonyok közt hallgatnia nem -lehetett. Hatalmas hangon beleszólt a vitába ő is.</p> -<p>Azt mondja könyve elején:</p> -<p>– Kell, hogy a magyar protestáns egyházalkotmányt és -kormányzatot illetőleg bekövetkezett válságos idők minden -gondolkozó s egyháza ügyét lelkén viselő magyar protestánst arra -inditottak légyen, hogy tisztába jönni igyekezzék az elvek iránt, -melyeken amaz <span class="pagenum"><a name="Page_277" id= -"Page_277">-277-</a></span> alkotmánynak és kormányzatnak nyugodni -kell. Igy történt velem is. Ez okozá, hogy Világtörténetem -folytatása helyett egyelőre e térre forditsam munkásságomat. A -kérdéses elvek részint a protestáns egyház és egyházi hatalom -fogalmából levonhatók, részint a történeti fejlődés terén -fölismerhetők.</p> -<p>– Vajha sikerülne jóakaratomnak elősegiteni a nézetek -tisztulását s hathatni igy egyházunk mindinkábbi erősbülésére, -magasulására.</p> -<p>Ime, igy adja okát annak, miért szakitotta meg Világtörténetének -folytatását.</p> -<p>Ebből más következést is vonhatunk.</p> -<p>Harminczhat éves volt már Kerkapoly, mikor e munkáját irta. -Eddigi élete azt mutatta, hogy neki végzete lesz a tanárkodás -mellett az elméleti tudományok s főleg a bölcseletiek buvárlata. -Eddig legalább nem igen tett egyebet. E munkájában pedig oly -csodálatos buzgóságot fejtett ki, hogy lélektanilag szinte -lehetetlennek látszott, hogy ezentul a közéletnek, a gyakorlati -kérdéseknek szentelje munkáját, tehetségét, egész életét.</p> -<p>Pedig hát nem ugy lett.</p> -<p>Ime, a mint nagy nemzeti ügygyé lett a protestánsok -szabadságának válsága: abban a pillanatban ott hagyta az elméleti -buvárkodás terét s áttért a gyakorlati közélet mezejére. Tudós agy -munkája s nagy buvárlat eredménye ugyan »Protestáns -Egyházalkotmány« czimü egykötetes munkája is, de már ennek -rendeltetése gyakorlati. <span class="pagenum"><a name="Page_278" -id="Page_278">-278-</a></span></p> -<p>Kerkapolyval is az történt azonban, a mi igen sok tudóssal. Ha -egyszer félbenhagyta valamely nagy művét: annak folytatására nem is -tért vissza többé. Talán később beszélek még arról, hogy nem is -térhetett. Most pápai tanári életének vázolását akarom -befejezni.</p> -<h3>IX.</h3> -<p class="summary">(Kerkapoly ujabb könyvei, az „Ismerettan“ és a -„Gondolattan“. – Miként törekedtem a magyar nyelv titkaiba -behatolni? – Kölcsey tévedése. – Kerkapoly bölcseleti nyelve. – A -külső és a belső. – Kant tétele nem igaz. – A valami és a más. – Az -egy. – Mennyit kell olvasni? – Miért késett bölcseleti munkái -kiadásával? – Vitám vele a fölött: miként kezdődjék az észtan?)</p> -<p>Az 1861-ik és 1862-ik éveket a mezőgazdaságon s a tanári -előadásokon kivül arra forditotta, hogy bölcseleti tankönyveit -készitse el ugy, a mint azokat ezentul ő és hallgatói fogják -használni s a mint a magyar tudományos irodalom számára -czélszerünek véli.</p> -<p>E két évben egy könyvet irt, melyet azonban két füzetben adott -ki. A könyv czime: »Tiszta Észtan«. Első része az »Ismerettan«, -vagyis a metafizika. Második része a »Gondolattan«, vagyis a -logika. Mind a kettő valósággal az elméletek elmélete, a -legvalódibb, legkülönösebb hegeli gondolkodás.</p> -<p>Én az 1862-ik év közepén elvégeztem a pápai jogakadémián -tanulmányaimat s elhagytam e főiskolát s távolabb estem Kerkapoly -mindennapi társaságától. Joggyakorlaton töltöttem időmet -Veszprémben s bizony kevésszer rándultam át Pápára. Félbenhagytam -bölcseleti tanulmányaimat is s azért nem volt okom Kerkapolyval -<span class="pagenum"><a name="Page_279" id= -"Page_279">-279-</a></span> a gyakori érintkezésre. Két uj könyve -ujság volt előttem.</p> -<p>És még se volt ujság. Hiszen, mikor hallgatója voltam: ezek -tartalmát adta elő nekem is. Igen jól emlékeztem minden szavára s a -szavakban megalakitott gondolatokra is.</p> -<p>Tetszett nekem az a különös és sajátságos metafizikai és logikai -elmélkedés. A fiatal léleknek néha a furcsa és nehéz dolog tetszik -s minél furcsább és nehezebb, annál jobban tetszik. Igy voltam én -is Kerkapoly hegeliségével.</p> -<p>De azt hiszem, gondolatainak s iratainak nem annyira tartalma, -mint inkább alakja, szava, nyelve, gondolatalakitási módszere -kötötte le figyelmemet.</p> -<p>Sokszor emlitettem már, hogy apám csodálatosan szép s valóban -remek elbeszélő volt. Megfigyeléseit, adomáit, elmésségeit, -ötleteit oly pontossággal, a szavaknak oly hangzatos, oly szárnyaló -s mégis oly egyszerü összerakásával szokta előadni, mintha -szándékosan a legfinomabb költői nyelven akart volna beszélni. A mi -nagyon szerény nemesi és vármegyei köreinkben minden társalgás és -társaság elhallgatott, a mint apám valamely történt esetet -elkezdett beszélni, vagy valamely ismert alakot elkezdett rajzolni. -Egyszerü elbeszélései igazi művészi hatással voltak mindenkire. -Minden elbeszélésének erőltetés nélküli szelid vidámság s hogy ugy -mondjam, jószivü pajzánság adta meg az igazi szint, habár -elbeszélésének tárgya szomoru volt is. <span class= -"pagenum"><a name="Page_280" id="Page_280">-280-</a></span></p> -<p>Azt hiszem, apám elbeszélésének módszeréből én már -gyermekkoromban elsajátitottam valamit s ez utóbb átszivárgott -irásmódomba is. Igaz azonban, hogy Pápán sokat törtem, -marczangoltam, gyurtam, simitottam a mi édes, hazai nyelvünket.</p> -<p>El kell mondanom, habár röviden is, hogy történt a dolog. Akár -akartam, akár nem: iróvá lettem s a mi édes magyar nyelvünkkel meg -is tudok birkózni, ugy a hogy. Ugy veszem észre magam példájából -is, másokéból is, nem könnyen jutottam a birkózó erőhöz.</p> -<p>A mai tanrendet nem igen ismerem. Pápán az ötödik osztályban -tanultuk a rhetorikát, hatodikban a poétikát, hetedikben a -logikát.</p> -<p>A mikor az ötödik osztályba jártam, valami bohókás önérzet -feszengett bennem. A poéta egy osztálylyal előttem járt, öregebb -diák volt, verset is tudott irni, tudta már a versirás szabályait, -bizony a magasból nézett rám, kisebb diákra, a ki semmi se volt még -egyéb, mint rhétor.</p> -<p>Hm! Eb ura a fakó! Hát én ne lehetnék olyan legény, mint a -poéta? Hát ne lehetnék én még különb legény is?</p> -<p>Hiszen, mi a poéta?</p> -<p>Versiró. Semmi se más, csak versiró.</p> -<p>Bizony a vers nem ördögség.</p> -<div class="poem"> -<div class="stanza"><span class="i0">„Elszegődtem Tarnóczára -bojtárnak,<br /></span> <span class="i0">Jó legelője van ott a -birkának.“<br /></span></div> -</div> -<p>Vagy pedig:</p> -<div class="poem"> -<div class="stanza"><span class="i0">„Czifra szüröm Veszperémben -vettem,<br /></span> <span class="i0">Érte harmincz forintot -fizettem.“<br /></span></div> -</div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_281" id= -"Page_281">-281-</a></span></p> -<p>Ime, ez a vers.</p> -<p>Hát az a diák, a ki ilyet tud csinálni, már derekabb legény -lenne, mint én?</p> -<p>Kisértsük meg.</p> -<p>Versbe szedtem jó csomó pápai és közéleti tünetet, az öreg -bérest, a Grófút jegenyefáit, a messze kékellő Somlyó hegyét, a -tapolczafői forrásokat, a Csúzy-kert fáit, a Hodoska mellett zugó -malmot egymásután.</p> -<p>A kisérlet sikerült. No ez nem nagy dolog: én se leszek általa -nagy ember. Legföljebb csak olyan, mint a poéta diák. Ezért pedig -nem érdemes izzadni, fáradozni, életet áldozni.</p> -<p>Elővettem Berzsenyit. Ez már költő, ez már nem veszprémi czifra -szürben jár s nem Tarnóczára szegődik el juhászbojtárnak. Az ő -verseit már a poéta diákok se tudják megcsinálni.</p> -<p>No hát megcsinálom én.</p> -<p>De én még akkor a jámbuszt, trokhéuszt, anapesztuszt, -daktiluszt, khórjámbuszt, hekszamétert, pentamétert s a többi -pogány istenséget névről se ismertem. Hogy csináljak én hát -Berzsenyi módjára verseket?</p> -<p>Mégis csináltam. Száz kisérletbe került, hetek-hónapok -éjjeli-nappali munkáját emésztette föl, mig egy Berzsenyi-féle nagy -költeményt össze tudtam furni, faragni, állitani. Hányszor -eltévesztettem én: hol kell lenni a hosszu szótagnak, hol a -rövidnek, hogy áll elő a szavak suhogása, miből áll a hellen és -latin remek versalakok törvénye, hol lehet attól kissé eltérni, hol -nem szabad azt megsérteni. S azután a <span class= -"pagenum"><a name="Page_282" id="Page_282">-282-</a></span> magyar -szavakat ugy rakni egymásután, hogy azok széphangzásán csorba ne -essék. De a szavakban se essék, de a szavak rendjében se essék.</p> -<p>Nem ajánlom ezt a munkát minden serdülő diákgyereknek. Csuffá -lesz vele.</p> -<p>Hetekig eltünődtem Kölcsey egyik sora fölött. Kölcsey igy -ir:</p> -<div class="poem"> -<div class="stanza"><span class="i0">„Hol van a hon, melynek Árpád -vére<br /></span> <span class="i0">Győzelemben csorga szent -földére?“<br /></span></div> -</div> -<p>Balgatag beszéd. Nem sokkal jobb és szebb volna s nem ugy volna -jó és szép, ha igy irna:</p> -<div class="poem"> -<div class="stanza"><span class="i0">„Hol van a hon, melynek szent -földére<br /></span> <span class="i0">Győzelemben csorga Árpád -vére?“<br /></span></div> -</div> -<p>Igy lenne tökéletesen magyar s igy lenne tökéletes az eszmének s -a versalaknak is összehangozása, egybeillése.</p> -<p>Igy gondoltam. Hanem hát Kölcsey ellen pápai diák nem üthet -pártot. De még se tudtam ezer meg ezer tünetben megnyugodni, mert -nem tudtam azokat magamnak megmagyarázni.</p> -<p>Ma se nyugszom meg például és soha se nyugszom meg nemzeti -himnuszunk e szavaiban:</p> -<div class="poem"> -<div class="stanza"><span class="i0">„Megbűnhödte már e -nép<br /></span> <span class="i0">A multat s -jövendőt.“<br /></span></div> -</div> -<p>A bűnhődés csak azt érheti, a ki bűnös volt. De a magyar nemzet -soha nem esett bűnbe. Az lett volna tán a bűne, hogy a török -kétszáz éven át oly nagy erővel ostromolta? Vagy az lett volna a -bűne, hogy a Habsburgok oly sokszor elárulták s örökké vesztére -<span class="pagenum"><a name="Page_283" id= -"Page_283">-283-</a></span> törtek? Vagy bűne az, hogy kisebb faj, -mint a német, vagy a szláv, vagy a latin? Mióta bűn az egyszerü -szerencsétlenség?</p> -<p>Azokat a szavakat ne énekeljük többé.</p> -<p>Ilyen balga tünődések, ilyen kőfejtő töprengések közt töltöttem -egész esztendőt. S az eredmény az lett, hogy a mikor poéta lettem, -csak ugy omlott tollam alól mindenféle kötött és kötetlen, -ugynevezett költői munka. Nyelvbeli nehézség nem volt előttem és -nyelvünk csodálatos gazdagságának, szépségének s gondolatalakitó -tökéletességének csaknem minden titkába könnyedén bele tudtam -tekinteni. Szerencsém, hogy pápai dolgozataim mind elvesztek -valahogy; nem hányhatja szememre hát senki. Volt ugyan köztük -nehány csinos költemény is, tanáraim és tanulótársaim szentül is -hitték, hogy elvégre se leszek más, mint költő, de hát szerencsére -nem ugy történt.</p> -<p>A mikor a logikába mentem át s Kerkapoly nyelvét elkezdtem -hallgatni: kerengett velem a világ. A magyar költészet -gondolatvilágából a hegeli német ész sivatag országába jutni! Ott a -harmatos liget édes madárhangja, itt a szelelő rosta kelepelése. -Ott illat és sugár és melegség, – itt hideg és fagy és szárazság -mindenütt.</p> -<p>Jól van. Ez a tudomány. Magam is bele-belemerültem s -bukdácsoltam benne nem egyszer. Nem itélem el, de kissé ismertetem. -Kerkapoly életéhez s jellemének nagyságához tartozik az is, hogy -bele tudott merülni, mint akármelyik német tudós és mégis meg -tudott tőle szabadulni, a hogy illik magyar emberhez. <span class= -"pagenum"><a name="Page_284" id="Page_284">-284-</a></span></p> -<p>Itt most már kissé filozófálnunk kell. A nélkül Kerkapoly ötven -év előtti irodalmi nyelvét halandó ember meg nem érti. De az olvasó -azért ne rémüljön meg. Hamar kifogyunk a bölcselkedésből s valami -nagy komolysággal nem is foglalkozunk vele.</p> -<p>A főváros mivelt köreiben sokan ismerik Kerkapoly egyik tanszéki -mondását. Előkelő urnő csak három nap előtt idézte elém, noha magam -is ismertem. De jó példa, mutassuk föl.</p> -<p>Igy szól a mondás:</p> -<p>»A külső, melynek külseje van, ép oly belső, mint külső az a -belső, melynek belseje van.«</p> -<p>Ez a meghatározás szórul-szóra igaz és alapos. És a mellett -egyszerü is s egészen jól van magyarul is. Alig is lehetne a -gondolatot jobban alakitani. S első hallásra mégis bolondságnak -tetszik. Mindenesetre furcsán hangzik.</p> -<p>Pedig csak annyit jelent, hogy az érett diónak például van külső -puha héja, van belső csontos héja s van legbelül az ehető magva. -Már most az a csontos héj a külső héjra nézve belső, a magra nézve -külső. De maga a mag is külső a benne levő csirasejtre nézve.</p> -<p>Tiszta dolog s nem is ütközik meg rajta senki, ha nem általános -bölcseleti meghatározással áll elő a tudós, hanem példával -megmagyarázza, mi a külső és a belső egymás mellett. De Kerkapoly -játszi elméjének tetszett ugy adni elő a bölcseleti meghatározást, -hogy azt első hallásra szinte elmebeli pajkosságnak gondolja a -hallgató. <span class="pagenum"><a name="Page_285" id= -"Page_285">-285-</a></span></p> -<p>Azonban ő könyvet irt a Tiszta Észtanról, a Metafizikáról és -Logikáról. Épen ezt akarom kissé ismertetni. Könyvében a -Metafizikát Ismerettannak, a Logikát Gondolattannak nevezi. Az ő -gondolkozása szerint egyik se a legjobb, legalkalmasabb szó. A -Metafizikának a legjobb magyar neve volna a Léttan, a Logikának a -Gondolkozástan.</p> -<p>De hát ezen ne ütközzünk meg.</p> -<p>Kantnak, a világhirü német bölcselőnek, hires tantétele az, hogy -a dolgok, ugy, a mint önmagukban vagynak, meg nem ismerhetők.</p> -<p>Kantnak e tantételét igy magyarázza s igy czáfolja meg -Kerkapoly:</p> -<p>»Ha önmagában lenni annyit tesz, mint másra nézve nem lenni: ugy -e tétel ellen mit sem szólhatni; önként értetvén, hogy a dolgok nem -tudhatók ugy, miként azok másokra s igy ránk, tudókra, nézve is -nincsenek«.</p> -<p>Kantnak tehát e szerint igaza volna.</p> -<p>De azért még sincs igaza. Hiszen minden dolog valami.</p> -<p>»Valami ugyanis már magában más, tudniillik a másnak a mása s -viszont a más magában valami is egyszersmind, tudniillik: valami -más vagy más valami. Ebből meg önként foly, hogy valaminek magában -s maga általi léte másra nézve és más általi is egyszersmind. Ép -ugy mást illetőleg is. Ez oka, hogy ha valaminek magában és másra -nézve létét egymástól elszakitva szemközt állitjuk: az ellentétessé -tevés nem <span class="pagenum"><a name="Page_286" id= -"Page_286">-286-</a></span> sikerül, kölcsönösen átmenvén azok -egymásba. Azért valami másra nézve tulajdonkép az, mi önmagában; s -önmagában az, a mi másra nézve; az ellenkező csak látszat. -Valaminek másra nézve s önmagában léte hát tulajdonkép nem két lét, -hanem egy és ugyanazon lét. Ennélfogva kell, hogy a mi valami -önmagában, ugyanaz legyen másra nézve és más által is.«</p> -<p>Szóval: Kantnak bizony nincs igaza.</p> -<p>Nos hát a »külső-belső« példája is csinos, de csinosabb mégis a -»valami-más« példája. A mely napnál fényesebben bebizonyitja, hogy -a valami és a más közt nincs különbség, mert a valami is más -minthogy a valami is másnak mása, de éppen azért a más is valami, -mert ha valami nem volna, nem lehetne másnak a mása.</p> -<p>Hát bizony ez a »Léttan« vagy Metafizika vagy a hogy Kerkapoly -nevezi, az Ismerettan.</p> -<p>Nem folytatom ismertetését. Pedig nem lenne hálátlan dolog. A -hol megmondja például: mi a véges és a végtelen; a hol -bebizonyitja, hogy a véges és a végtelen ugyanaz s a hol -bebizonyitja, hogy nincs se véges, se végtelen.</p> -<p>Hát még a hol megmagyarázza, mi az »egy«? Ez már csak az -érdekes.</p> -<p>A józan elme azt gondolná, hogy az az »egy«, a mi nem kettő, nem -is több, nem is részecske, hanem egész önmagában.</p> -<p>Szó sincs róla.</p> -<p>Az »egy« az a végtelen, a melyben a más nem mint <span class= -"pagenum"><a name="Page_287" id="Page_287">-287-</a></span> valóban -más, hanem csak, mint a végtelennek alkotó eleme létezik.</p> -<p>Tudni kell ezt.</p> -<p>Czenzurák ideje volt. Kerkapoly feleletre hivja föl egyik -logikusát.</p> -<p>– Beszéljen az »egy«-ről.</p> -<p>A logikus nem tud beszélni az »egy«-ről. Menti magát.</p> -<p>– Bocsánat, nem tudom, pedig olvasgattam.</p> -<p>– Hányszor olvasta el?</p> -<p>– Kétszer is.</p> -<p>Kerkapoly emelt hangon válaszol:</p> -<p>– Kétszer? Én e tárgyat két hétig mindig tanultam, vele -feküdtem, vele keltem, ételem, italom vele költöttem el s ha -sétáltam, ha társaságban voltam, akkor is róla gondolkodtam s csak -akkor mertem magamnak megvallani, hogy talán már megtanultam.</p> -<p>Kerkapoly igazat mondott tanitványai előtt. Csodálatos -buzgósággal törekedett a bölcselet legnehezebb, legelméletibb -kérdéseinek titkaiba behatolni. Állhatatossága bámulatos volt, ha -gondolkozása folyamán valami akadályra bukkant. Szirtet, zátonyt -nem türt meg utjában, de oktalan csavarulatot se. Addig vesztegelt, -addig dolgozott, mig az akadályt el nem háritotta s mig elméjének -utját tisztává, egyenessé nem tette.</p> -<p>Sokat nem olvasott, de annál többet gondolkozott a tudás anyaga -fölött.</p> -<p>»Világtörténeté«-nek első kötetéhez alig használt tiz -forrásmunkát. »Protestáns Egyházalkotmány« czimü művéhez alig -tanulmányozott tizenöt irót. Tiszta Észtanához <span class= -"pagenum"><a name="Page_288" id="Page_288">-288-</a></span> Hegel -művei mellett nem hiszem, hogy Erdmanon, Rosekranzon és -Trendelenburgon kivül másokat használt volna. Francziául, angolul -és olaszul nem tudott. Mindenesetre nagy hézag, hogy e nemzetek -nagy iróinak gondolatalakitási művészetét közvetlenül nem -figyelhette meg. Ugy hiszem, ez az oka annak is, hogy az irás -művészetével oly kevéssé foglalkozott. Erre a német irodalom példái -nem vonzhatták, nem kényszerithették. A német nemzetnek vannak nagy -költői és jeles irói, de nagy irója nincs.</p> -<p>Egyik egyházkerületi gyülésen vitába keveredett egyháza -papjaival, a jó kálvinista tiszteletes urakkal. Azt hányta -szemükre, hogy legnagyobb részben csak addig haladnak a korral, -csak addig tanulnak, mig az iskolából ki nem kerülnek; azon túl a -hivatás, a család, a gazdaság, a barátkozás elvonja őket a -tanulástól. Azt felelték:</p> -<p>– Tanulnánk mi szivesen, de nincs pénzünk, hogy magunknak az -ujabb-ujabb könyveket megszerezhessük.</p> -<p>– Nincs is arra szükség. Annyi pénzük csak mindig van, hogy egy -év alatt egy könyvet megszerezhessenek. Már pedig, ha valaki egy -évig lelkiismeretesen tanulmányoz tudományos jó könyvet, bizony -többet tanul, mintha ötvenet olvasgatna az idő alatt.</p> -<p>Nekem is azt mondta:</p> -<p>– Azt tanácslom, ha alapos tudományra akar szert tenni, olvasson -keveset s gondolkodjék sokat. E methodust én soha sem bántam -meg.</p> -<p>Én magam se. Ezt a módszert követtem én is egész <span class= -"pagenum"><a name="Page_289" id="Page_289">-289-</a></span> -életemben. Bizony én aránylag kevés könyvet olvastam. De Kerkapoly -módszerét valamivel megtoldottam. A szakadatlan, az érdek nélküli, -a tüzetes megfigyeléssel. Nemcsak az embereket törekedtem -tökéletesen megismerni, hanem minden tünetet, melylyel az életben -találkoztam. Pedig tudományos czél nem irányozta gondolataimat. De -én bizony a kecskeméti homokbuczkák kék virágu szamártövisének -legalább szenteltem akkora figyelmet, mint a Sziriusz csillagnak. S -a falevelek különböző voltát legalább is oly gonddal vizsgáltam, -mint a jogesetek különböző voltát. Ifjabb koromnak ez volt szokása, -valóságos természete. Meglett a következése. Én ugyan Kerkapoly -vagy Szilágyi Dezső tudásának mélységeit meg se tudtam közeliteni, -de az én tudásom sokkal nagyobb körü lett, mint az övék és sokkal -egyénibb. Sokszor beszélgettünk erről egymás között. Nagyrészben -ennek tulajdonitottuk azt is, hogy én tudtam irni, ők pedig nem -tudtak.</p> -<p>Visszatérek azonban tanulmányai gondosságára.</p> -<p>Kérdeztem tőle, mi az oka annak, hogy Metafizikáját és Logikáját -oly későn adta ki, csak 1863-ban, holott alig különböznek attól, -melyet én az ötvenes években hallgattam tőle. Tehát már régen -készen voltak.</p> -<p>– Nem tudtam teljesen megnyugtatni magam – ugymond – vajjon a -Lényegtant, különösen pedig a Különbözőség tanát a Metafizikában -jól dolgoztam-e ki s hasonló kétségeim voltak a Logikában az -Itéletek tanánál is. Kétségeim nem oszlatták el a német bölcsészek -művei s az én művemben bizonyos hézagot éreztem <span class= -"pagenum"><a name="Page_290" id="Page_290">-290-</a></span> s e -miatt nem akartam világ elé bocsátani. Egykor azonban előadás -közben véletlenül rájöttem a helyes gondolatra s a feltalálás -örömével sietvén haza, rögtön sajtó alá rendeztem irataimat.</p> -<p>Ime, egy kis bepillantás az ő tudományos lelkiismeretének -titkaiba.</p> -<p>Egyet még el kell mondanom.</p> -<p>1862-ik évi juliusban elhagytam a főiskolát s hazamentem az -apámhoz. Egy-két hónapot dologtalanul töltöttem el, a fölött -tünődve, miféle pályát válaszszak. Tünődéseim közben eszembe -jutottak Kerkapoly előadásai s különösen az észtannak Hegel-féle -rendszere. Vajjon miként is kezdődik hát az a rendszer?</p> -<p>Még ma is érdekesnek tartom ezt a tárgyat. Igy kezdődik, igy -kezdi Kerkapoly is:</p> -<p>Az észtan nem lehet más, mint az összes igazságok tudománya. -Benne más nem lehet, mint igazság.</p> -<p>Mi az igazság?</p> -<p>Az igazság nem más, mint a tárgyilag létező ész, a mikor -egyszersmind alanyilag is létezik. Ma ezt talán igy is mondhatnók: -az az igazság, a mikor az én itéletem a világrenddel teljesen -egybevág.</p> -<p>Azonban ne zavarjuk a dolgot, maradjunk meg a hegeli -felfogásnál.</p> -<p>Az igazságról más fogalmunk is lehet, vagy legalább más -meghatározásunk is. Azt is joggal mondhatjuk, hogy az az igazság, a -mely teljesen be van bizonyitva igazságnak.</p> -<p>De az észtanban nem lehet más, mint igazság, tehát <span class= -"pagenum"><a name="Page_291" id="Page_291">-291-</a></span> az -előző tétel szerint, nem lehet más, mint a mi igazságnak be van -bizonyitva. Ugy, de az észtannak is kell kezdetének lenni, mint -minden más tudománynak, sőt ez a kezdet se lehet más, mint az -igazság. Mert, ha a kezdet nem lenne igazság, akkor a további -folytatás, sőt az egész tudomány se lenne igazság, minthogy a -kezdetből indul ki minden s ha az hamis: minden hamis.</p> -<p>Azonban az észtan kezdő igazságát, legelső tételét miként -lehetne bebizonyitottnak tekinteni? Bizonyitás nélkül sehogy se -lehetne. Ámde a bizonyitás előrebocsátott fogalmak, itéletek és -következtetések nélkül lehetetlen. Ezek mulhatatlanul megelőzik az -igazságot, tehát az észtannak is ezekkel kellene kezdődnie.</p> -<p>A végső következés tehát az, hogy az észtant ily módon vagy -egyáltalán meg se lehet kezdeni s kezdete nincs, folytatása se -lehet s akkor az észtan, mint tudomány, egyáltalán nincs. Vagy -pedig meg lehet ugyan kezdeni, nem bebizonyitott igazsággal, hanem -csak bizonyitási anyaggal, de ekkor a másik örvénybe esünk -bele.</p> -<p>Valami mentséget ki kell gondolnunk.</p> -<p>Ne állitással, ne tétellel, ne bebizonyitott igazsággal kezdjük -hát az észtant, hanem valami parancsolattal vagy felhivással. -Például ezzel:</p> -<p>– Gondolkodjál!</p> -<p>Valóban erre jutott a hegeli rendszer, ez lett észtanának -kezdete, megindulása.</p> -<p>A mikor az apai háznál pihentem, akármennyit <span class= -"pagenum"><a name="Page_292" id="Page_292">-292-</a></span> -tünődtem e fölött, nem tudtam más következésre jutni, minthogy ez -nem megoldás, nem igazi kezdet, nem a tudomány igazi megindulása. -Nevezzük a maga nevén. Nem egyéb ez, mint furfangosság, ravasz -ámitás, a nehézségnek álnok kikerülése.</p> -<p>Pedig nincs is rá szükség, a hegeli rendszernek legalább nincs -rá semmi szüksége. Hisz ez a rendszer a tiszta gondolaton és tiszta -léten s e kettőnek azonságán kezdődik, keresztülviszi ezeket az -egész természet és szellemvilágon, végződik pedig a fejlődés örök -igazságain át a mindent magába ölelő rendszerek rendszerén, a -végtelen eszmén. A kinek tetszik, nevezze ezt isten fogalmának. A -végtelen eszme bizonyitja be aztán a maga teljességében a tiszta -gondolat és tiszta lét igazságát.</p> -<p>Minek ehhez a furfangos kezdet? Mire való itt a ravaszkodás? -Hiszen a természet és szellemvilág kimerithetetlen jelenségeinek -akármelyikénél el lehet kezdeni az észtant, a fejlődés végtelen -köre visszatér oda s ama jelenség igazságát bebizonyitja. Tehát az -észtan igy is az igazságok tudománya lehet. Sőt csak igy lehet -valósággal.</p> -<p>Megirtam ezt Kerkapolynak Mezőszentgyörgyről az 1862-ik év -augusztus havában. Röviden azt felelte rá, hogy majd bővebben fog -felelni. A bővebb felelet elmaradt, de a következő évben megjelent -Tiszta Észtana s abból láttam, hogy megmaradt korábbi felfogásánál -s birálatomat nem használta föl.</p> -<p>A dolog nem bántott. A bölcseletet nem üztem-füztem <span class= -"pagenum"><a name="Page_293" id="Page_293">-293-</a></span> tovább, -más pálya vonzott. De néhány év mulva megkérdeztem, vajjon miért -nem fogadta el, vagy miért nem czáfolta meg birálatomat?</p> -<p>– Birálata – ugymond – igen fontos, de nagy munka nélkül -elfogadhatósága fölött nem akartam, nem is tudtam volna talán -határozni. Ez a nagy munka pedig abból állott volna, hogy a -javaslatot kisérletként az egész hegeli rendszeren keresztülvigyem. -Erre pedig nem volt időm.</p> -<p>De most már hagyjuk abban ezt a tárgyat egészen s pápai -tanárságáról még rövidesen mondjunk el egyet s mást.</p> -<h3>X.</h3> -<p class="summary">(Kerkapoly kéziratban levő művei. – A pápai -ó-kollégium. – Az uj kollégium épitése. – A rágalom Kerkapoly -ellen. – Dicsőséges elégtételt nyer. – A Kerkapoly-nemzetség -nemzedékrende.)</p> -<p>Kézirati műve sok volt. Nem tudom, hova lett. Bölcsészeti -tanfolyama három éven át tartott, az egész hegeli rendszert három -éven át adta elő s tudta mindig befejezni. E végből kidolgozta a -Lélektant, az Észjogot, az Erkölcstant s a Vallás észtanát is.</p> -<p>Nagy kár, hogy kivált utóbbi műve nem látott napvilágot.</p> -<p>Még nagyobb kár, hogy Szépműtanát se adta ki, pedig erre -biztattam is, kértem is. E mű az alapismeretek mellett rendszeresen -tárgyalja az épitészetet, szobrászatot, festészetet, zenét és -költészetet. Az ötvenes évek elején irta iskolai kézikönyvül. -Nagyon szerette <span class="pagenum"><a name="Page_294" id= -"Page_294">-294-</a></span> ezt a tárgyat s nagyon belemerült. -Tárgyait nemcsak észtanilag, hanem műtörténelmileg is megvilágitja. -Előadásait nagy gyönyörüséggel hallgattuk.</p> -<p>Erre a műre irodalmunknak, mivelt közönségünknek s -főiskoláinknak még ma is szükségük volna. Ma is nagy hézagot -töltene be. Szépműtani irodalmunk ma is csak töredékes. Blair Hugó -könyve, Greguss, Erdélyi, Arany, Gyulai Pál, Beöthy Zsolt s mások -dolgozatai bármily nagybecsüek, mégis csak egyes részletek az egész -szépműtanból.</p> -<p>Volt tanári pályáján egykor némi kellemetlensége is. Ez az uj -kollégium épitésével függ össze. El kell mondanom az esetet -részletesen.</p> -<p>A régi kollégium nem volt már alkalmas épület. Disztelen -kétemeletes ház szűk utczában, szük telken. József császár -protestáns pátense idejében épitették, de az addig folyton üldözött -szegény kálvinistáknak nem volt elég pénzük se tágas telket -szerezni, se diszes és kényelmes épületet emelni. A földes úr az -egri püspök volt, gróf Esterházy Károly. Vakbuzgó, türelmetlen, -középkorba való egyházfejedelem s kálvinista jobbágyaihoz kegyetlen -uraság. Pedig mivelt és bőkezü ember és buzgó téritgető. Szerencse, -hogy voltak Pápán kálvinista nemes urak s nemesi telkek is. Ezek -egyikére szorult a templom is, a főiskola is.</p> -<p>De akármilyen ódon is az az ó-kollégium: dicső emlékek suttognak -falai körül. Nagy tanárok és nagy tanulók emlékei. Gyerekkoromban -még meg-megnéztük azt a padot, melyet Jókai és Petőfi szoktak -összefaragdálni <span class="pagenum"><a name="Page_295" id= -"Page_295">-295-</a></span> s magunk is kiabáltunk azon a folyosón, -a hol Ballagi hangosan szavalgatott, hogy a magyar szavak kiejtését -képes legyen megtanulni. Öreg pedellusunk, a hires Zádor tanár -rokona, alig mozgó, kemény nézésü szemeivel el-elmagyarázta, melyik -hires tanár melyik teremben fejtegette a tudomány igéit. Melyik -volt a hires Márton István széke, melyik a nagy orientális tudósé, -Kocsi Sebestyén Istváné. Hát a nagy évzáró ünnepek miként folytak -le? A mikor ott volt az egyházkerület püspöke is s vele együtt -országos nevü vendégek. Hol ült Pápay Sámuel, hol ült Kisfaludy -Sándor, hol ült két izben is Deák Ferencz?</p> -<p>De hát uj kollégium kellett. Legyen alkalmas könyvtár-terem, -legyen muzeum-terem, legyenek alkalmas közétkező helyiségek, -éléstárak, konyhák, ebédlők. Hiszen a konviktuson három-négyszáz -diák kap havi három forintért jó élelmezést. Legyen uszoda is, -legyen tágas és korszerü testgyakorló tér és szertár is.</p> -<p>Az épitést kiadták épitőmesternek, a pénzt kezelte az -egyházkerület pénztárosa, az épités felügyeletével és -ellenőrzésével pedig megbizták Kerkapolyt. Ő a mindentudó, láng az -esze, villám a szeme; ily módon baj nem lehet.</p> -<p>Azonban mégis lett.</p> -<p>A nagy auditórium: nagy terem az emeleten. Alatta a földszinten -lett volna a könyvtár. Akármily erős fenyőgerendákból készitették -az auditórium padlózatát, bizony az elkezdett mozogni, ha a -rakonczátlan, jókedvü diákság tombolt rajta. Nem csoda, hiszen a -háztető <span class="pagenum"><a name="Page_296" id= -"Page_296">-296-</a></span> is mozog faluhelyen, a mikor csak a -macskák nyargalásznak a padláson. Ha oszlopokat alkalmaznak a -földszinten, elvégre se lehet semmi baj ötven esztendő mulva se. A -minthogy a végén rendbe is hoztak mindent.</p> -<p>De hát hire futamodott: mozog a ház, rosszul épitették az -uj-kollégiumot. Mire a hir a végekre ért, Dráva mellé, barsi -részekbe, őrségi vidékre: akkorra már a rossz hir meg is hizott. -Repedeznek a falak, összedőléssel fenyeget az épület, össze is dől -bizonyára, a mikor tele lesz diákkal. Agyoncsap minden diákot, mint -az egeret. Szegény szülők sirathatják ártatlan magzatjaikat. Kihal -egy nemzedék, mint mikor Heródes király megölette a csecsemőket. Mi -lesz egyházunkból, mi lesz hitvallásunkból?</p> -<p>Csodálatos az, mivé tud lenni a rossz hir, ha szövetségre lép az -ostobasággal. Már párt is kerekedett az egyházkerületben a rossz -hir nyomán, mely tűzzel-vassal kereste a bűnösöket. A párt élén -Sárközy József állt, általános tiszteletnek méltán örvendő jeles -hazafi. Egy csomó jámbor tiszteletes úr seregelte körül. Keresték a -bűnt és a bűnöst.</p> -<p>Bűnt ugyan nem találtak, de bűnöst találtak. Könnyen lehetett -találni.</p> -<p>A kinek legnagyobb esze van, a kinek legtöbb a tudása és -tekintélye, a ki nem komáz, nem pajtáskodik senkivel, a ki megveti -a népszerüséget s félvállról veszi a tiszteletes urak jó vagy rossz -indulatát: bizonyára az a bűnös. <span class="pagenum"><a name= -"Page_297" id="Page_297">-297-</a></span></p> -<p>Mindez tökéletesen ráillett Kerkapolyra s nem is illett másra, -csak ő rá. Tehát ő a bűnös.</p> -<p>Mi a bűne?</p> -<p>Ingadozik az uj-kollégium.</p> -<p>Miért cselekszi azt? Mert rosszul épitették. Mert a szükséges -pénzt nem fektették bele, pedig megvolt, el is számolták. Tehát -hűtlenül kezelték a pénzt.</p> -<p>Bizonyára Kerkapoly kezelte.</p> -<p>Pokoli zsivaj támadt az egyik egyházkerületi gyülésen. Ott volt -Kerkapoly is. Darab ideig bizonyos daczczal hallgatta a -szájaskodást. Tudta, hogy igaza van; érezte, hogy ő van legfelül; -kegyetlen hidegvérrel, csaknem hetykén várta, hogy az urak -kitombolják magukat. Végre egy nagyfejü esperes egyenesen neki -támadt.</p> -<p>– Hát a főiskola pénzéről mikor ad számot a tanár úr?</p> -<p>Kerkapoly csak egy szóval felelt.</p> -<p>– Soha!</p> -<p>Az urak majd lefordultak a székről vad indulatukban. De -Kerkapoly még ekkor is hideg, száraz, pattogó hangon folytatta -szavait.</p> -<p>– Soha se adok számot, mert én a főiskola pénzét soha se láttam, -soha se kezeltem. Keressék az urak ott, a hova tették; annál, a -kire bizták. Én az épitőmester munkájára vigyáztam, abban pedig -nincs hiba. De ezt tudni kellene, mielőtt zajt ütnének. Azt is -tudni kellene, ki kezeli a pénzt s van-e abban fogyatékosság? De -még ezt se tudni s mégis vádaskodni: lelketlen gazság. <span class= -"pagenum"><a name="Page_298" id="Page_298">-298-</a></span></p> -<p>Ekkor aztán jupiteri haraggal ütött szét a zajongó gyülekezeten, -melyben egyébiránt lelkes hivei is voltak, csakhogy a tömeg -letorkolta őket. A becsületes és komoly emberek sokszor -hallgatagok, sőt néha gyávák. A rágalmazók mindig bátrak és -hangosak s ha többen vannak, mindig erőszakosak.</p> -<p>Nem folytatom az eset részleteit, de a mikor még közel voltunk -hozzá időben s a mikor még jól emlékeztem mindenre, vázlatosan igy -irtam le:</p> -<p>Kerkapoly ugy fogta föl az ügyet, mint a mely legdrágább -értékét, a becsületét veszélyezteti. Mig védte magát, addig -egyszersmind támadó is lett s mig eljárásának tökéletes tisztaságát -kimutatta, elleneit az illetékes hatóság előtt, az egyházkerületi -gyülés előtt tönkretette.</p> -<p>De állásáról lemondott. Lelkiismeretlen férfiak közt nem akart -többé köztisztséget viselni.</p> -<p>A mikor ez bekövetkezett: akkor látta át az egyházkerületi -gyülés, mit veszt kedvencz és hires tanárával. Disze ő a -főiskolának s helyét sok-sok évig nem lehet betölteni. Ellenfeleit -is meglepte a megbánás érzete s tömegesen siettek őt megkérlelni, -lemondási szándékáról lebeszélni.</p> -<p>Kerkapoly föltételül lemondása visszavételére azt a személyes -elégtételt követelte, hogy ellenfelei nyiltan, a gyülés szine előtt -kérjenek tőle bocsánatot. Megnyerte ezt is, a mikor azután az -egyházkerület jegyzőkönyvben egyhangulag örökité meg érdemeit, a -melyeket ugy a tanügy, mint a főiskola épitése s a tudomány -<span class="pagenum"><a name="Page_299" id= -"Page_299">-299-</a></span> művelése körül szerzett. Ekkor vette -vissza lemondását.</p> -<p>Ezenkivül összes tanári állását s működését nem zavarta meg -semmi kellemetlenség. Se Pápán tizenhét év alatt, se budapesti -egyetemi tanárságának tizennyolcz éve alatt. Összesen hát -harminczöt évet töltött el tanszéki munkálkodásban.</p> -<p>Részletesen mondtam el rágalmi balesetét, a mely életében az -első volt.</p> -<p>De nem az utolsó.</p> -<p>Miniszterségét folyton kisérték a rágalmak, mint a hadsereget -hajdan a keselyük és hollók. Hihetetlen rágalmak. De ezek soha se -törtek föl a napvilágra, se a sajtó, se a biróság, se a -törvényhozás előtt. A sötétségben, a föld alatt dolgoztak. Alávaló -pártos ösztön sugalta és tartotta fönn ideig-óráig őket. Dicsőséges -halála vetett véget nekik.</p> -<p>A mikor államférfiui pályájának történetét vázolom: itt-ott -érintem majd a rágalmakat. Állami közéletünknek utálatos -jellemvonása az.</p> -<p>E művem folyamán ezentul a Kerkapoly-nemzetség többi tagjáról -nincs mit mondanom. Állitsuk hát össze a család nemzedékrendét, a -hogy ezt kinyomozhattam. <span class="pagenum"><a name="Page_300" -id="Page_300">-300-</a></span></p> -<p>A nemzedékrend a következő:</p> -<div class="figcenter"> -<pre> - Kerkapoly I. István, sz. 1640 körül, - nemességszerző 1685. - | - I. Ferencz, Balaton-Udvariban - neje: Sebestyén Juliánna - | - I. János, sz. 1756. ✝1808 ápril 4. - neje: szent-királyszabadjai Cseh Erzsébet - __________________________|_______________________________________________________ - / | | | \ -II. István, alispán, II. Ferencz, II. János, szent-gáli József, Zsuzsánna, -követ, szül. 1787. b.-udvari lakos, birtokos, sz. 1794. ✝ mint szül. 1798. -márcz. 26. ✝1848. neje: Cseh Erzsébet deczember 14 ✝1828. csecsemő -márcz. 13. 1. neje: _______|________ márcz. 5. neje: -Kelemen Róza. / | \ Bodor Zsuzsánna -2. neje: özv. Sándor III. János Julia ✝1871. -Forintos Józsefné. urad. köttsei Törökné _____|_____________________________________________ - | ügyvéd birtokos / | | \ - | Eszter, sz. 1819. Ágnes, Károly, sz. 1824. máj. 13. Gábor - | Györffy Dánielné 1. Dobyné ✝1891. decz. 29. sz. 1827. - | 1. Györffyné miniszter ✝1831. - | neje: Gömbös Petronella - _____|______________________________________________________________________________ - / | | | | | | \ - Móricz, Jozefa, Amália, Tivad., Balázs, Róza, III. István, Kálmán - ✝1889. Diskayné Kerkapolyné sz. 1829. ✝1876. Eössyné pap -neje: szül. neje: Héviz-Györkön -Sümeghy Mórocza ✝ - Mari Leopoldina -honvéd - követ -</pre></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_301" id= -"Page_301">-301-</a></span></p> -<p>Ezután csak a nagy miniszterről magáról lesz szó. Az ő története -– mondhatni – egyuttal fővonásokban a Habsburgokkal létrejött nagy -kiegyezés első fejezetének, a nemzeti vivmányok korszakának -története is. Ezt másik könyvemben ismertetem. <span class= -"pagenum"><a name="Page_302" id="Page_302">-302-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h2>TAPLÓSZEDŐ.</h2> -</div> -<p class="summary">(Mi volt, mire való volt és hányféle volt a -tapló? – A bakonyi cserfapudva. – A zirczi taplószedő. – Hamvazó -Jancsi taplót ád el a Sörte zsidónak. – A bűnügyi tárgyalás. – A -vádbeszéd.)</p> -<p>Egy, vagy két emberöltő előtt történt a bakonyi taplószedő zsidó -esete. Sokat nevettünk, de sokat is elmélkedtünk rajta akkor az -egész vármegyében.</p> -<p>A tapló rendes kereskedelmi áruczikk volt, a mikor még nem volt -szivar és szivarka, hanem minden ember pipázott és minden úr -csibukozott s a mikor még a gyufa nem volt ismeretes. Pipázni ugyan -helylyel-közzel, kivált a szegényebb mezei emberek, ma is pipáznak; -nem is teszik le máskor a pipát, csak követválasztáskor, mivel hogy -a követjelölt urak csak ugy szórják a szivart, de a csibukozásnak -most már vége. Nincs már igazi úr. Minden embernek van már dolga, -akármilyen gazdag. A dolognak pedig az a rossz tulajdonsága van, -hogy az embernek legalább félkezét és féleszét mindig elfoglalja, -holott a csibukozáshoz teljes testi nyugalom, mind a két kéz s -egész lélek kell. Akkor teljes csak benne és általa a gyönyörüség. -<span class="pagenum"><a name="Page_303" id= -"Page_303">-303-</a></span> A csibukozónak még a lányokkal, -menyecskékkel sem szabad csintalankodni, mert kihull a csibukból a -fölségesen égő, finom, illatos dohány s egyéb sok más veszedelem is -támadhat. Minthogy a teljes testi nyugalom mellett a csibuk bodor -füstjénél a képzelet is költői magasságban röpdös, a mi a lányok és -menyecskék közelében ártalmassá válhatik.</p> -<p>De nemcsak a dohányzáshoz kellett a tapló, hanem a -tűzgerjesztéshez is. Konyhák, lakószobák, putrik, sátrak, kunyhók -el nem lehettek tűz nélkül, kellett hát a tűzszerszám. Az aczéllal -és kovával együtt a tapló volt a biztos tűzszerszám. Ma már a tapló -patikaszer. A vérzés csillapitására vagy mire használják. Hajdan -még jobban használták erre is. Érvágás, köpöly, piócza divatosabb -volt, mint mai napság.</p> -<p>Nem egy faja volt a taplónak, de én csak három faját emlitem -meg, mert a Bakony csak ezt a három faját termette igazán. A csomós -taplót, a zsidóbőrt és a pudvát.</p> -<p>A csomós tapló és a zsidóbőr hatalmas vén fák oldalán termett. -Akkora volt némelyik, sőt néha nagyobb volt, mint a tót kalap, vagy -kézi garaboly, vagy egy méhkas. Fejszével kellett a fáról levágni, -azután hozzáértő emberek áztatták, főzték, gyömöszölték, puhitották -s a mikor készen volt, vagy nyári sapkát csináltak belőle, vagy -tűzszerszámnak, vagy patikaszernek árusitották el. A sapka olyan -könnyü volt, mint a pehely, mégis meleg. A beleütött aczélszikrától -a sapka is csak oly könnyen fogott tüzet, <span class= -"pagenum"><a name="Page_304" id="Page_304">-304-</a></span> mint a -többi tapló. Pajkos emberek sokszor meg is gyujtották az ember -fején. A taplótűz orvtűz, alig venni észre. Ha nem volna füstje s -füstjének kellemes szaga, rá se jönne hamarjában az ember. De az -égő sapka mégis csipkedi az ember feje bőrét s ez viszketéssel jár. -A szegény ember perczekig elvakaródzik, mig utóbb észreveszi, hogy -nincs ő neki semmi baja, csak éppen hogy ég a város, ég a feje, ég -a sapka.</p> -<p>A pudva is tapló, de az mégis más. A pudvát sok mindenféle vén -fa belseje megtermi idővel. A pudva a fánál öregségnek, -elvénhedésnek szülöttje s az egykor majd elkövetkező halálnak előre -nyilvánuló jele, de azért a pudvás fa még ötven évig, sőt tovább is -elélhet, nagy terebélyére még nagyon sokáig büszke lehet. Az olyan -fát, melyből a pudvát kiszedték, vagy a melyből a pudvát szél, -hangya, mókus, vadmacska kifürödte, kiszórta, a benne támadt -üregnél fogva odvas fának nevezik. Füz, nyár, szil, hárs, fenyő, -bükk, tölgy, cser, – mind lehet pudvás és odvas. Lehet sok vén -gyümölcsfa is. Somból, gyertyánból, akáczából soha se láttam puha -pudvát.</p> -<p>Leghiresebb s tűzszerszámnak legalkalmasabb taplót a bakonyi -cserfapudvában találni. Ennek a pudvának a szine is kellemes, -tapintása puha, sulya könnyü, a szikra rögtön beleesik, füstjének -illata pedig diadalmasan versenyezhet a déli Balkán rózsáival. -Országos hire volt egykor ennek a pudvának. Régi öreg követeinktől -hallottam, hogy Veszprémvármegye követeitől mind a többi ötven -vármegye követe megvárta a <span class="pagenum"><a name="Page_305" -id="Page_305">-305-</a></span> pozsonyi országgyüléseken, hogy -bakonyi cserfapudvával ellássák őket. Rohonczy János, Kocsi Horváth -Sámuel, Kocsi Sebestyén Gábor zsákszámra hordatták országgyülésekre -a bakonyi cserfapudvát.</p> -<p>Volt Zirczen kereskedő, vállalkozó, valami Böhm nevü jóravaló -sváb ember, a ki bakonyi taplószedéssel is nagyban foglalkozott s a -ki Pestre, Pozsonyba s Ausztriába kocsiszámra szállitotta egész -esztendőn át a mindenféle taplót s különösen a cserfapudvát is. -Fogadott emberei voltak, a kik fejszével, kordélylyal járták az -erdőket, rengetegeket s gyüjtögették a taplót. Kibérelte e czélból -a zirczi apátságnak s a cseszneki Esterházy grófoknak minden -Bakonyerdejét. De emberei az idegen erdőkben is szabadon kóboroltak -s a nekik tetsző szebb-szebb taplónövényeket leszedték a fákról. Ki -őrizné a rengetegekben a taplót, gombát, földi epret s a többi -efféle ajándékát a vad természetnek?</p> -<p>Egyik évben a bakony-béli apátság erdeit is kibérelte a zirczi -taplószedő. A jó, öreg apátúr, Sárkány Miklós, hiába vonakodott sok -ideig. Azt mondta, a tapló istennek ingyen való adománya, annak -földjét se szántani, se vetni nem kell, hadd használja azt ingyen -minden szegény ember, hiszen a tüzgerjesztés áldására mindenkinek -szüksége van, mint a levegőre, a tüzi szerszámtól ne foszszanak meg -senkit. Utóbb annyit beszéltek a fülébe, hogy mégis kiadta bérbe a -sok ezer hold erdőt, esztendei negyven forint haszonbérért.</p> -<p>A zirczi Böhm lett tehát mindenható ura a bakonybéli -<span class="pagenum"><a name="Page_306" id= -"Page_306">-306-</a></span> rengetegben a mindenféle taplónak, -pudvának és zsidóbőrnek, mind a déli határokig, egészen a szentgáli -királyi vadászok határáig, arra Pápavár felé, Hárságy felé, a felső -Halyagig.</p> -<p>A szentgáli köztársaság egyik kanásza azonban azon a vidéken -legeltetette nyáját. A kanász neve volt Hamvazó Jancsi. Volt benne -valamelyes életrevalóság a nyáj őrzésén kivül is. Karikásának -elkopott a telenkje, szijat kellett vennie az uj telenkhez s jól -tudta, hogy a herendi zsidó elkér a szijért tiz krajczárt is. -Milyen jó volna ezt a pénzt megtakaritani s a szijat valami -erdőbeli találmányért cserébe megszerezni.</p> -<p>Csereértéknek igen jó lenne a tapló. Körülnézett s hamarosan -talált is egy-két kerek sima, szép taplódaganatot a fákon, -baltájával levágta, tarisznyáját velök telerakta s a legközelebbi -vasárnapon leballagott vele Herendre, a Sörte zsidóhoz. A zsidónak -bizonyosan valami jobb hangzásu német neve volt egykor, de a német -szóval a bakonyi kanász nyelve meg nem birkózik, Sörtének hivta hát -a boltost.</p> -<p>Nem hiába ment hozzá. A csereüzlet megtörtént. A Sörte zsidó -kapott egy tarisznya nyers taplót, Hamvazó Jancsi pedig kapott egy -telenknek való szijmadzagot s két hörpentés pálinkát.</p> -<p>Vajjon mi rossz van, mi kárhozatos és büntetni való dolog van e -csereüzletben?</p> -<p>Semmi sincs, de azért mégis ebből támadt a veszedelem.</p> -<p>A zirczi Böhm taplós emberei véletlenül épen akkor <span class= -"pagenum"><a name="Page_307" id="Page_307">-307-</a></span> abban -az erdőrészben csatangoltak, észrevették a taplók helyét, a vágás -csak egy-két napos lehetett, nyomoztak, szaglásztak, puhatolództak -s utóbb is rájöttek, hogy Hamvazó Jancsi volt a tettes s hogy a -herendi Sörte zsidó vette meg a taplót.</p> -<p>A zirczi Böhmnek volt ügyvédje. Kegyetlen példát kellett -teremteni, hogy mindenféle orvok, csempészek, tolvajok, orgazdák ne -kárositsák a bérlőt. Csak beérkezett ám a panasz a nemes -vármegyéhez Hamvazó Jancsi kanász ellen, Sörte zsidó boltos ellen. -Amaz a tolvaj, emez az orgazda.</p> -<p>A bünvizsgálat folytán minden bebizonyosodott. A két -szerencsétlen vádlott mindent beismert. Várhatták a szörnyü -itéletet.</p> -<p>Kitüzték a tárgyalás napját. Megjelent mindenki. Panaszosok, -vádlottak, tanuk, szakértők, ügyvédek. A vádat kegyetlen természetü -viczefiskus tartotta kezében. Épen nem szerette a zsidót. Ha zsidó -volt a vádlott, akasztófán alul nem alkudott.</p> -<p>Az alispán kérdéseire Hamvazó Jancsi töredelmesen beösmerte -minden bünét.</p> -<p>– Mi a mentséged?</p> -<p>– Megkövetem a téns nemes vármegyét, az a fa, a melyről én a -taplót vágtam, nem bakony-béli, hanem szent-gáli erdő. Igy tudom én -is, a nyájam is, igy tudják a szent-gáli uraimék is. Husz -esztendeje őrzök ott.</p> -<p>A birák összenéztek. No ez nagy dolog.</p> -<p>Következett a Sörte zsidó.</p> -<p>– Hogy hivnak? <span class="pagenum"><a name="Page_308" id= -"Page_308">-308-</a></span></p> -<p>Mondja.</p> -<p>– Van-e feleséged?</p> -<p>– Van.</p> -<p>– Hány gyereked?</p> -<p>– Nyolcz.</p> -<p>– Miből áll a vagyonod?</p> -<p>– Abból, a mi a boltban van.</p> -<p>– Mennyi pénzed fekszik a boltban?</p> -<p>– Tizenhat forint.</p> -<p>Fülel a kegyetlen szivü viczefiskus. Közbe szól:</p> -<p>– Miből tartod a feleséged, nyolcz gyereked? Miből adsz nekik -enni? Miből ruházod őket? Adót, boltbért, orvost, patikaszert miből -fizetsz? Ha halottad van, miből temeted?</p> -<p>– Abból a tizenhat forintból.</p> -<p>A viczefiskus majd leesik a székről bámulatában.</p> -<p>– Hát hogy mindent előteremts: mit csinálsz te azzal a tizenhat -forinttal?</p> -<p>– Forgatom!</p> -<p>A birák összenéztek. No ez még nagyobb dolog.</p> -<p>De a tárgyalás be van fejezve, a viczefiskus adja elő a -vádkeresetet.</p> -<p>A viczefiskus föláll. Arczát rendbeszedi, szakállát megsimitja, -bajuszát megsodorintja, kabátja ujjait előre huzza s hatalmas -hangon elkezdi a vádbeszédet.</p> -<p>Szabályosan elmondja a vádbeli tény történeti és jogi részét. -Ismerteti a panaszos, vádlottak, tanuk és szakértők nyilatkozatait. -A lelkiismeret, a törvény és jogtudomány két mérőserpenyőjét -telerakja. Egyik <span class="pagenum"><a name="Page_309" id= -"Page_309">-309-</a></span> serpenyőbe teszi a terhelő és sulyositó -körülményeket, a másikba teszi a mentő és enyhitő körülményeket. -Kiveszi a szót a védők szájából is, ne fecsegjenek órahosszat. -Végül gondosan megnézi s a tekintetes biróságnak is megmutatja, -melyik serpenyő billenti le a másikat. Igy végzi lelkes -szónoklatát:</p> -<p>– Van még szavam, tekintetes nemes törvényszék, e közönségesen -Sörte zsidónak nevezett vádlottról. A világtörténet sok nagy -lángelmét ösmer. Homérosz és Arisztotelesz a görögöknél. Juliusz -Czézár és Taczitusz a rómaiaknál. Hunyadi János a magyaroknál. -Newton és nagy Napoleon az angoloknál és francziáknál világitó -oszlopok, mig az emberiség utolsó csillaga is el nem hamvad. De -mind e nagyok lángelméje csak alig pislogó mécs e közönségesen -Sörte zsidónak nevezett herendi boltos ragyogó lángelméje mellett. -Ime, hogy szerénytelen ne legyek, magam se vagyok hányd el-vesd el -ember, feleségem sincs, nyolcz gyermekem sincs, s kilenczszáz -forint évi fizetésből mégis alig tudok megélni; – ez az ember pedig -tizenhat forintnyi tőkevagyonból megél s feleséget és nyolcz -gyereket tud tisztességesen eltartani. Ezt tegye meg világhóditó -maczedóniai Nagy Sándor! Nem büntetéssel kell ezt az embert -sujtani, hanem közálladalmi jutalomban és elismerésben -megdicsőiteni. Megmondtam.</p> -<p>Ezt a viczefiskust Zádor Pálnak hivták.</p> -<p>A birák megint összenéztek. No ez most már a legnagyobb dolog. -<span class="pagenum"><a name="Page_310" id= -"Page_310">-310-</a></span></p> -<p>De föl is mentették nyomban a két vádlottat, csak ugy pattant. -Megkapták még költségeiket is.</p> -<p>Hiába nyöszörgött a zirczi Böhm és ügyvédje, hogy küldjön ki a -vármegye szakértőket, mérjék föl ezek a bakonyi erdők határait, -hadd tünjék ki, hogy a taplós fa mégis a bakony-béli határban áll. -A vármegye kidobálta őket. Hiszen a költségre nem lenne elég a Böhm -taplószedőnek s a bakony-béli apát urnak minden vagyona se. S -unokáink is régen porrá váltak, mire a pörnek vége lenne.</p> -<hr class="chap" /> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_311" id= -"Page_311">-311-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h2>TARTALOMJEGYZÉK.</h2> -</div> -<ul class="TOC"> -<li>Tájékoztató.</li> -<li class="li2"><span class="roman">I.</span> (Mekkora a Bakony? – -A Bakony különös bája. – A magyar köznemesség. – A norman és a -magyar. – A nemes magyar lélek. – A magyar sziv a leggazdagabb.) -<span class="ralign"><a href="#Page_1">1</a></span></li> -<li class="li2"><span class="roman">II.</span> (Nagy urakról én nem -irok. – Mátyás király adomája a csóri csukáról. – Veszprémvármegye -Bakonyja. – Nyolcz puszta vára és három eleven vára. – Ó-palota, -Csesznek, Bakony-Ujvár, Vár-Palota, Esseghvár, Nagy-Vásonykő, -Döbrente, Csékut, Nagy-Somlyóvár. – Kisfaludy Sándor emlékezései. – -Móré László, Tury György, Gyulaffy László. – Zalavármegye -Bakonyerdeje. – A Balatonra néző hegyoldalakat nem tartom -Bakonynak. – Az én szülőfalumban nem volt fa. – Az őserdő, a hogy -én láttam.) <span class="ralign"><a href= -"#Page_8">8</a></span></li> -<li>A virtus.</li> -<li class="li2"><span class="roman">I.</span> (Mi a nemesi -katasztrum? – A rovatok. – A birtokos. – Hányféle volt a nemes -ember? – Az inzurgens. – Nem minden nemes külön nemzetség.) -<span class="ralign"><a href="#Page_24">24</a></span></li> -<li class="li2"><span class="roman">II.</span> (A nemesi pártok. – -Deák Ferencz pártja. – A párt-jelszavak. – Mire kellett a primás -sok pénze? – Deák pártja nagyobb volt, mégis gyöngébb volt. – A -pártok tanyái. – Bevonulnak a nemesek. – A főispáni konferenczia. – -A régi vármegyeház. – Ott kezdődik közéleti pályám.) <span class= -"ralign"><a href="#Page_37">37</a></span></li> -<li class="li2"><span class="roman">III.</span> (A Szent Lélek -segitségül hivása. – Mit énekel a nemes ember, ha szive szerint -énekel? – Az eskük könyve. – Régi eskü, uj eskü. – A nemzet pártján -levő nemesség kint szorul. – Fodor Mihály nemes atyánkfia. – -Birkózó adomája. – Boszúra hivja föl a kint szorult nemességet. – A -labanczok táborhelye s lakomájuk készülése. – Irtóztató rombolás. – -Boszut liheg a csuffá tett győzedelmes tábor.) <span class= -"ralign"><a href="#Page_50">50</a></span></li> -<li><span class="pagenum"><a name="Page_312" id= -"Page_312">-312-</a></span></li> -<li class="li2"><span class="roman">IV.</span> (A szürdolmány. – -Verner uram vendéglője. – Az ellenség megrohanja. – Apám és Csörgey -Ferkó. – A muzsikus czigányok veszedelme. – A halálos dulakodás. – -Verner uram tanácsa. – Miért nem menekült apám? – Csörgey Ferkó -eltünt, apám maga maradt.) <span class="ralign"><a href= -"#Page_68">68</a></span></li> -<li class="li2"><span class="roman">V.</span> (A hadi zsákmány. – -Apám menekülési terve. – Nem sikerül. – Südyt megragadja és védő -pajzsként használja. – Apám elkeseredik. – Ott terem a segitség. – -Verner uram siralmas helyzete. – A rettenetes Csörgey Ferkó. – -Békesség lett. – A kis Verner-leány hivta a segitséget. – A -Bakonyon túli nemesség tanyája. – Mi történt ott? – Vámosi Saáry -Gergely.) <span class="ralign"><a href= -"#Page_80">80</a></span></li> -<li>A szent gáli nemzetes asszony.</li> -<li class="li2">(Nagy urak-e a magyar pénzügyminiszterek? – A régi -palota. – A nemzetes asszony megszemléli a palota termeit. – A -cselédszobákból csinál lakást magának és a miniszternek. – -Cselédsége. – Utolsó Karácson-esténk.) <span class= -"ralign"><a href="#Page_95">95</a></span></li> -<li>A faragó béres.</li> -<li class="li2">(Mit tud a faragó béres? – A kisbéres. – A pusztai -cselédség rangfokozata. – A faragó béres szemre veszi a -hiányosságokat. – A Bakonyba megy szerszámfáért.) <span class= -"ralign"><a href="#Page_103">103</a></span></li> -<li>Boronya halála.</li> -<li class="li2">(Ki volt, mi volt Boronya? – A fehér vaddisznók. – -Kevés a makk. – Mit beszél az öreg sertés? – Boronya halála. – A -vihar győzi-e tovább, vagy a kürtszó?) <span class= -"ralign"><a href="#Page_110">110</a></span></li> -<li>Atyafi-látogatás.</li> -<li class="li2">(Az ismeretlen nénémasszony. – A Tibay-atyafiság. – -A Tibay-birtokok. – Mi volt a nemesi birtok? – Sághy Tóni atyafi -látogatása. – Miért mondott le örökre Ambrózy az -atyafi-látogatásról?) <span class="ralign"><a href= -"#Page_116">116</a></span></li> -<li>Ük.</li> -<li class="li2">(Jókai és Tóth Béla használta e szót: ükapám. – -Hibásan. – A süv szó. – A család izei. – Régi tudós is ejt hibát. – -Tanulság.) <span class="ralign"><a href= -"#Page_124">124</a></span></li> -<li>Ez is válópör!</li> -<li class="li2">(Zádor Pali őrzi a kutyabőrt. – Megnősül, gyereke -lesz. – Válik a feleségétől. – Válópöre alatt minden békéltetésnél -ujabb gyereke születik. – Utóbb megunja a sok gyereket és a hosszu -válópört.) <span class="ralign"><a href= -"#Page_132">132</a></span></li> -<li>Kikből állt a tábor?</li> -<li class="li2">(1848. évi márczius 15-ike Pozsonyban és Pesten. – -A tizenkét pont. – A pesti ifjak. – Tómics gazda ötvenkét -szücslegénye.) <span class="ralign"><a href= -"#Page_140">140</a></span></li> -<li><span class="pagenum"><a name="Page_313" id= -"Page_313">-313-</a></span></li> -<li>Kerkapolyak.</li> -<li class="li2"><span class="roman">I.</span> (A Kerkapoly név. – A -Bakonyból került a nemzetség Balaton mellé. – Az áttelepedés -története. – Padányi Biró Márton püspök. – A kis-lődi nemesek. – -Balaton-Udvari határa. – A nemesi előnév természete. – Az előnevet -hajdan nem a király adta. – A Szalók, Karcsa, Kisfaludy, Jókay, -Eötvös, Deák nemzetség előnevei. – A Kerkapolyak előnevei.) -<span class="ralign"><a href="#Page_147">147</a></span></li> -<li class="li2"><span class="roman">II.</span> (A nemességszerző -Kerkapoly. – Kerkapoly István, a jeles alispán. – Házassága. – Deák -Ferencz társai Zalában. – Az alispán második házassága és halála. – -Gyerekei. – Móricz, Tivadar, Balázs. – Csuzy Pál végrendelete. – A -hires Csuzy-pör. – A becsehelyi rettentő éjszaka. – Az én munkám a -pörben. – A nagy miniszter édes apja. – Édes anyja Bodor Zsuzsánna. -– Milyen asszony volt? – Gyermekeik.) <span class="ralign"><a href= -"#Page_161">161</a></span></li> -<li class="li2"><span class="roman">III.</span> (A nagy miniszter -keresztszülei. – Édes apjának halála és sirja. – A halál titkos -története. – Nagy lelki gyötrődések a halál előtt. – A nagy -miniszter gyerekkora. – Miért nem lehetett szent-gáli biró? – -Milyen tolmács kell? – A rézöntő nem kell. – Az öregbiró a nagy -miniszterből akar tolmácsot nevelni.) <span class="ralign"><a href= -"#Page_184">184</a></span></li> -<li class="li2"><span class="roman">IV.</span> (Kerkapoly Károlyt -föl kell fedezni. – Miért feledték el? – A nemzet nagyjai. – -Kerkapoly és a népszerüség. – Tanárom volt. – A tudomány német -mívelésének módszere. – Megfertőztetik vele a magyar míveltséget. – -A nagy miniszter tanárai. – Vály Ferencz. – Bocsor István. – Tarczy -Lajos. – E tanár jellemzése.) <span class="ralign"><a href= -"#Page_205">205</a></span></li> -<li class="li2"><span class="roman">V.</span> (Zádor György: Deák -és Vörösmarty barátja. – Csodálatos itélete. – Nagy jogtudós. – -Magyar jog átalakitása. – Deák aggodalmai. – Kerkapoly a tanuló -ifjuság ideálja.) <span class="ralign"><a href= -"#Page_223">223</a></span></li> -<li class="li2"><span class="roman">VI.</span> (Kerkapoly első -betegsége. – Tanárrá lesz. – A bölcsészetet választja. – Pápai háza -és életmódja. – A rágalom. – Első előadásai. – A magyar ész. – A -hégeli bölcsészet. – A magyar ifju a német egyetemen.) <span class= -"ralign"><a href="#Page_236">236</a></span></li> -<li class="li2"><span class="roman">VII.</span> (Kerkapoly -„Világtörténet“ czimü könyve. – Baldácsi báró. – Miként fogja föl -Kerkapoly a történet észtani tárgyalását? – Felfogásának birálata. -– A magyar történet nincs még megírva. – China művészete, -festészete, zenéje, költészete. – Miért nem szól Kerkapoly -Japánról? – Minő terve volt a további kötetekről?) <span class= -"ralign"><a href="#Page_252">252</a></span></li> -<li class="li2"><span class="roman">VIII.</span> (Az akadémiai -székfoglaló beszéd 1860-ban. – Honnan támadt a beszéd eszméje? – -Micsoda népfaj a magyar? – Egyik népfaj fölemelkedhetik-e a -másiknak műveltségi magasságára? – A magyar és a japán -fölemelkedett. – Kerkapoly másik munkája: A protestáns -egyházalkotmány. – A magyar protestánsok nagy küzdelme 1860-ban az -egyházalkotmányért. – Kerkapoly művének rendeltetése.) <span class= -"ralign"><a href="#Page_264">264</a></span></li> -<li><span class="pagenum"><a name="Page_314" id= -"Page_314">-314-</a></span></li> -<li class="li2"><span class="roman">IX.</span> (Kerkapoly ujabb -könyvei, az „Ismerettan“ és a „Gondolattan“. – Miként törekedtem a -magyar nyelv titkaiba behatolni? – Kölcsey tévedése. – Kerkapoly -bölcseleti nyelve. – A külső és a belső. – Kant tétele nem igaz. – -A valami és a más. – Az egy. – Mennyit kell olvasni? – Miért késett -bölcseleti munkái kiadásával? – Vitám vele a fölött: miként -kezdődik az észtan?) <span class="ralign"><a href= -"#Page_278">278</a></span></li> -<li class="li2"><span class="roman">X.</span> (Kerkapoly kéziratban -levő művei. – A pápai ó-kollégium. – Uj kollégium épitése. – A -rágalom Kerkapoly ellen. – Dicsőséges elégtételt nyer. – A -Kerkapoly-nemzetség nemzedékrende.) <span class="ralign"><a href= -"#Page_293">293</a></span></li> -<li>Taplószedő.</li> -<li class="li2">(Mi volt, mire való volt és hányféle volt a tapló? -– A bakonyi cserfapudva. – A zirczi taplószedő. – Hamvazó Jancsi -taplót ád el a Sörte zsidónak. – A bűnügyi tárgyalás. – A -vádbeszéd.) <span class="ralign"><a href= -"#Page_302">302</a></span></li> -</ul> -<hr class="chap" /> -<div lang='en' xml:lang='en'> -<div style='display:block; margin-top:4em'>*** END OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK <span lang='hu' xml:lang='hu'>A BAKONY (1. KÖTET)</span> ***</div> -<div style='text-align:left'> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Updated editions will replace the previous one—the old editions will -be renamed. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Creating the works from print editions not protected by U.S. copyright -law means that no one owns a United States copyright in these works, -so the Foundation (and you!) can copy and distribute it in the United -States without permission and without paying copyright -royalties. Special rules, set forth in the General Terms of Use part -of this license, apply to copying and distributing Project -Gutenberg™ electronic works to protect the PROJECT GUTENBERG™ -concept and trademark. Project Gutenberg is a registered trademark, -and may not be used if you charge for an eBook, except by following -the terms of the trademark license, including paying royalties for use -of the Project Gutenberg trademark. If you do not charge anything for -copies of this eBook, complying with the trademark license is very -easy. You may use this eBook for nearly any purpose such as creation -of derivative works, reports, performances and research. Project -Gutenberg eBooks may be modified and printed and given away—you may -do practically ANYTHING in the United States with eBooks not protected -by U.S. copyright law. Redistribution is subject to the trademark -license, especially commercial redistribution. -</div> - -<div style='margin-top:1em; font-size:1.1em; text-align:center'>START: FULL LICENSE</div> -<div style='text-align:center;font-size:0.9em'>THE FULL PROJECT GUTENBERG LICENSE</div> -<div style='text-align:center;font-size:0.9em'>PLEASE READ THIS BEFORE YOU DISTRIBUTE OR USE THIS WORK</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -To protect the Project Gutenberg™ mission of promoting the free -distribution of electronic works, by using or distributing this work -(or any other work associated in any way with the phrase “Project -Gutenberg”), you agree to comply with all the terms of the Full -Project Gutenberg™ License available with this file or online at -www.gutenberg.org/license. -</div> - -<div style='display:block; font-size:1.1em; margin:1em 0; font-weight:bold'> -Section 1. General Terms of Use and Redistributing Project Gutenberg™ electronic works -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.A. By reading or using any part of this Project Gutenberg™ -electronic work, you indicate that you have read, understand, agree to -and accept all the terms of this license and intellectual property -(trademark/copyright) agreement. If you do not agree to abide by all -the terms of this agreement, you must cease using and return or -destroy all copies of Project Gutenberg™ electronic works in your -possession. If you paid a fee for obtaining a copy of or access to a -Project Gutenberg™ electronic work and you do not agree to be bound -by the terms of this agreement, you may obtain a refund from the person -or entity to whom you paid the fee as set forth in paragraph 1.E.8. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.B. “Project Gutenberg” is a registered trademark. It may only be -used on or associated in any way with an electronic work by people who -agree to be bound by the terms of this agreement. There are a few -things that you can do with most Project Gutenberg™ electronic works -even without complying with the full terms of this agreement. See -paragraph 1.C below. There are a lot of things you can do with Project -Gutenberg™ electronic works if you follow the terms of this -agreement and help preserve free future access to Project Gutenberg™ -electronic works. See paragraph 1.E below. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.C. The Project Gutenberg Literary Archive Foundation (“the -Foundation” or PGLAF), owns a compilation copyright in the collection -of Project Gutenberg™ electronic works. Nearly all the individual -works in the collection are in the public domain in the United -States. If an individual work is unprotected by copyright law in the -United States and you are located in the United States, we do not -claim a right to prevent you from copying, distributing, performing, -displaying or creating derivative works based on the work as long as -all references to Project Gutenberg are removed. Of course, we hope -that you will support the Project Gutenberg™ mission of promoting -free access to electronic works by freely sharing Project Gutenberg™ -works in compliance with the terms of this agreement for keeping the -Project Gutenberg™ name associated with the work. You can easily -comply with the terms of this agreement by keeping this work in the -same format with its attached full Project Gutenberg™ License when -you share it without charge with others. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.D. The copyright laws of the place where you are located also govern -what you can do with this work. Copyright laws in most countries are -in a constant state of change. If you are outside the United States, -check the laws of your country in addition to the terms of this -agreement before downloading, copying, displaying, performing, -distributing or creating derivative works based on this work or any -other Project Gutenberg™ work. The Foundation makes no -representations concerning the copyright status of any work in any -country other than the United States. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E. Unless you have removed all references to Project Gutenberg: -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.1. The following sentence, with active links to, or other -immediate access to, the full Project Gutenberg™ License must appear -prominently whenever any copy of a Project Gutenberg™ work (any work -on which the phrase “Project Gutenberg” appears, or with which the -phrase “Project Gutenberg” is associated) is accessed, displayed, -performed, viewed, copied or distributed: -</div> - -<blockquote> - <div style='display:block; margin:1em 0'> - This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and most - other parts of the world at no cost and with almost no restrictions - whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it under the terms - of the Project Gutenberg License included with this eBook or online - at <a href="https://www.gutenberg.org">www.gutenberg.org</a>. If you - are not located in the United States, you will have to check the laws - of the country where you are located before using this eBook. - </div> -</blockquote> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.2. If an individual Project Gutenberg™ electronic work is -derived from texts not protected by U.S. copyright law (does not -contain a notice indicating that it is posted with permission of the -copyright holder), the work can be copied and distributed to anyone in -the United States without paying any fees or charges. If you are -redistributing or providing access to a work with the phrase “Project -Gutenberg” associated with or appearing on the work, you must comply -either with the requirements of paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 or -obtain permission for the use of the work and the Project Gutenberg™ -trademark as set forth in paragraphs 1.E.8 or 1.E.9. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.3. If an individual Project Gutenberg™ electronic work is posted -with the permission of the copyright holder, your use and distribution -must comply with both paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 and any -additional terms imposed by the copyright holder. Additional terms -will be linked to the Project Gutenberg™ License for all works -posted with the permission of the copyright holder found at the -beginning of this work. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.4. Do not unlink or detach or remove the full Project Gutenberg™ -License terms from this work, or any files containing a part of this -work or any other work associated with Project Gutenberg™. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.5. Do not copy, display, perform, distribute or redistribute this -electronic work, or any part of this electronic work, without -prominently displaying the sentence set forth in paragraph 1.E.1 with -active links or immediate access to the full terms of the Project -Gutenberg™ License. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.6. You may convert to and distribute this work in any binary, -compressed, marked up, nonproprietary or proprietary form, including -any word processing or hypertext form. However, if you provide access -to or distribute copies of a Project Gutenberg™ work in a format -other than “Plain Vanilla ASCII” or other format used in the official -version posted on the official Project Gutenberg™ website -(www.gutenberg.org), you must, at no additional cost, fee or expense -to the user, provide a copy, a means of exporting a copy, or a means -of obtaining a copy upon request, of the work in its original “Plain -Vanilla ASCII” or other form. Any alternate format must include the -full Project Gutenberg™ License as specified in paragraph 1.E.1. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.7. Do not charge a fee for access to, viewing, displaying, -performing, copying or distributing any Project Gutenberg™ works -unless you comply with paragraph 1.E.8 or 1.E.9. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.8. You may charge a reasonable fee for copies of or providing -access to or distributing Project Gutenberg™ electronic works -provided that: -</div> - -<div style='margin-left:0.7em;'> - <div style='text-indent:-0.7em'> - • You pay a royalty fee of 20% of the gross profits you derive from - the use of Project Gutenberg™ works calculated using the method - you already use to calculate your applicable taxes. The fee is owed - to the owner of the Project Gutenberg™ trademark, but he has - agreed to donate royalties under this paragraph to the Project - Gutenberg Literary Archive Foundation. Royalty payments must be paid - within 60 days following each date on which you prepare (or are - legally required to prepare) your periodic tax returns. Royalty - payments should be clearly marked as such and sent to the Project - Gutenberg Literary Archive Foundation at the address specified in - Section 4, “Information about donations to the Project Gutenberg - Literary Archive Foundation.” - </div> - - <div style='text-indent:-0.7em'> - • You provide a full refund of any money paid by a user who notifies - you in writing (or by e-mail) within 30 days of receipt that s/he - does not agree to the terms of the full Project Gutenberg™ - License. You must require such a user to return or destroy all - copies of the works possessed in a physical medium and discontinue - all use of and all access to other copies of Project Gutenberg™ - works. - </div> - - <div style='text-indent:-0.7em'> - • You provide, in accordance with paragraph 1.F.3, a full refund of - any money paid for a work or a replacement copy, if a defect in the - electronic work is discovered and reported to you within 90 days of - receipt of the work. - </div> - - <div style='text-indent:-0.7em'> - • You comply with all other terms of this agreement for free - distribution of Project Gutenberg™ works. - </div> -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.9. If you wish to charge a fee or distribute a Project -Gutenberg™ electronic work or group of works on different terms than -are set forth in this agreement, you must obtain permission in writing -from the Project Gutenberg Literary Archive Foundation, the manager of -the Project Gutenberg™ trademark. Contact the Foundation as set -forth in Section 3 below. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.F. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.F.1. Project Gutenberg volunteers and employees expend considerable -effort to identify, do copyright research on, transcribe and proofread -works not protected by U.S. copyright law in creating the Project -Gutenberg™ collection. Despite these efforts, Project Gutenberg™ -electronic works, and the medium on which they may be stored, may -contain “Defects,” such as, but not limited to, incomplete, inaccurate -or corrupt data, transcription errors, a copyright or other -intellectual property infringement, a defective or damaged disk or -other medium, a computer virus, or computer codes that damage or -cannot be read by your equipment. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.F.2. LIMITED WARRANTY, DISCLAIMER OF DAMAGES - Except for the “Right -of Replacement or Refund” described in paragraph 1.F.3, the Project -Gutenberg Literary Archive Foundation, the owner of the Project -Gutenberg™ trademark, and any other party distributing a Project -Gutenberg™ electronic work under this agreement, disclaim all -liability to you for damages, costs and expenses, including legal -fees. YOU AGREE THAT YOU HAVE NO REMEDIES FOR NEGLIGENCE, STRICT -LIABILITY, BREACH OF WARRANTY OR BREACH OF CONTRACT EXCEPT THOSE -PROVIDED IN PARAGRAPH 1.F.3. YOU AGREE THAT THE FOUNDATION, THE -TRADEMARK OWNER, AND ANY DISTRIBUTOR UNDER THIS AGREEMENT WILL NOT BE -LIABLE TO YOU FOR ACTUAL, DIRECT, INDIRECT, CONSEQUENTIAL, PUNITIVE OR -INCIDENTAL DAMAGES EVEN IF YOU GIVE NOTICE OF THE POSSIBILITY OF SUCH -DAMAGE. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.F.3. LIMITED RIGHT OF REPLACEMENT OR REFUND - If you discover a -defect in this electronic work within 90 days of receiving it, you can -receive a refund of the money (if any) you paid for it by sending a -written explanation to the person you received the work from. If you -received the work on a physical medium, you must return the medium -with your written explanation. The person or entity that provided you -with the defective work may elect to provide a replacement copy in -lieu of a refund. If you received the work electronically, the person -or entity providing it to you may choose to give you a second -opportunity to receive the work electronically in lieu of a refund. If -the second copy is also defective, you may demand a refund in writing -without further opportunities to fix the problem. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.F.4. Except for the limited right of replacement or refund set forth -in paragraph 1.F.3, this work is provided to you ‘AS-IS’, WITH NO -OTHER WARRANTIES OF ANY KIND, EXPRESS OR IMPLIED, INCLUDING BUT NOT -LIMITED TO WARRANTIES OF MERCHANTABILITY OR FITNESS FOR ANY PURPOSE. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.F.5. Some states do not allow disclaimers of certain implied -warranties or the exclusion or limitation of certain types of -damages. If any disclaimer or limitation set forth in this agreement -violates the law of the state applicable to this agreement, the -agreement shall be interpreted to make the maximum disclaimer or -limitation permitted by the applicable state law. The invalidity or -unenforceability of any provision of this agreement shall not void the -remaining provisions. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.F.6. INDEMNITY - You agree to indemnify and hold the Foundation, the -trademark owner, any agent or employee of the Foundation, anyone -providing copies of Project Gutenberg™ electronic works in -accordance with this agreement, and any volunteers associated with the -production, promotion and distribution of Project Gutenberg™ -electronic works, harmless from all liability, costs and expenses, -including legal fees, that arise directly or indirectly from any of -the following which you do or cause to occur: (a) distribution of this -or any Project Gutenberg™ work, (b) alteration, modification, or -additions or deletions to any Project Gutenberg™ work, and (c) any -Defect you cause. -</div> - -<div style='display:block; font-size:1.1em; margin:1em 0; font-weight:bold'> -Section 2. Information about the Mission of Project Gutenberg™ -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Project Gutenberg™ is synonymous with the free distribution of -electronic works in formats readable by the widest variety of -computers including obsolete, old, middle-aged and new computers. It -exists because of the efforts of hundreds of volunteers and donations -from people in all walks of life. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Volunteers and financial support to provide volunteers with the -assistance they need are critical to reaching Project Gutenberg™’s -goals and ensuring that the Project Gutenberg™ collection will -remain freely available for generations to come. In 2001, the Project -Gutenberg Literary Archive Foundation was created to provide a secure -and permanent future for Project Gutenberg™ and future -generations. To learn more about the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation and how your efforts and donations can help, see -Sections 3 and 4 and the Foundation information page at www.gutenberg.org. -</div> - -<div style='display:block; font-size:1.1em; margin:1em 0; font-weight:bold'> -Section 3. Information about the Project Gutenberg Literary Archive Foundation -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -The Project Gutenberg Literary Archive Foundation is a non-profit -501(c)(3) educational corporation organized under the laws of the -state of Mississippi and granted tax exempt status by the Internal -Revenue Service. The Foundation’s EIN or federal tax identification -number is 64-6221541. Contributions to the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation are tax deductible to the full extent permitted by -U.S. federal laws and your state’s laws. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -The Foundation’s business office is located at 809 North 1500 West, -Salt Lake City, UT 84116, (801) 596-1887. Email contact links and up -to date contact information can be found at the Foundation’s website -and official page at www.gutenberg.org/contact -</div> - -<div style='display:block; font-size:1.1em; margin:1em 0; font-weight:bold'> -Section 4. Information about Donations to the Project Gutenberg Literary Archive Foundation -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Project Gutenberg™ depends upon and cannot survive without widespread -public support and donations to carry out its mission of -increasing the number of public domain and licensed works that can be -freely distributed in machine-readable form accessible by the widest -array of equipment including outdated equipment. Many small donations -($1 to $5,000) are particularly important to maintaining tax exempt -status with the IRS. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -The Foundation is committed to complying with the laws regulating -charities and charitable donations in all 50 states of the United -States. Compliance requirements are not uniform and it takes a -considerable effort, much paperwork and many fees to meet and keep up -with these requirements. We do not solicit donations in locations -where we have not received written confirmation of compliance. To SEND -DONATIONS or determine the status of compliance for any particular state -visit <a href="https://www.gutenberg.org/donate/">www.gutenberg.org/donate</a>. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -While we cannot and do not solicit contributions from states where we -have not met the solicitation requirements, we know of no prohibition -against accepting unsolicited donations from donors in such states who -approach us with offers to donate. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -International donations are gratefully accepted, but we cannot make -any statements concerning tax treatment of donations received from -outside the United States. U.S. laws alone swamp our small staff. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Please check the Project Gutenberg web pages for current donation -methods and addresses. Donations are accepted in a number of other -ways including checks, online payments and credit card donations. To -donate, please visit: www.gutenberg.org/donate -</div> - -<div style='display:block; font-size:1.1em; margin:1em 0; font-weight:bold'> -Section 5. General Information About Project Gutenberg™ electronic works -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Professor Michael S. Hart was the originator of the Project -Gutenberg™ concept of a library of electronic works that could be -freely shared with anyone. For forty years, he produced and -distributed Project Gutenberg™ eBooks with only a loose network of -volunteer support. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Project Gutenberg™ eBooks are often created from several printed -editions, all of which are confirmed as not protected by copyright in -the U.S. unless a copyright notice is included. Thus, we do not -necessarily keep eBooks in compliance with any particular paper -edition. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Most people start at our website which has the main PG search -facility: <a href="https://www.gutenberg.org">www.gutenberg.org</a>. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -This website includes information about Project Gutenberg™, -including how to make donations to the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation, how to help produce our new eBooks, and how to -subscribe to our email newsletter to hear about new eBooks. -</div> - -</div> -</div> -</body> -</html> diff --git a/old/69033-h/images/cover.jpg b/old/69033-h/images/cover.jpg Binary files differdeleted file mode 100644 index 42446c4..0000000 --- a/old/69033-h/images/cover.jpg +++ /dev/null |
