diff options
| -rw-r--r-- | .gitattributes | 4 | ||||
| -rw-r--r-- | LICENSE.txt | 11 | ||||
| -rw-r--r-- | README.md | 2 | ||||
| -rw-r--r-- | old/69034-0.txt | 9570 | ||||
| -rw-r--r-- | old/69034-0.zip | bin | 187993 -> 0 bytes | |||
| -rw-r--r-- | old/69034-h.zip | bin | 303341 -> 0 bytes | |||
| -rw-r--r-- | old/69034-h/69034-h.htm | 8732 | ||||
| -rw-r--r-- | old/69034-h/images/cover.jpg | bin | 58222 -> 0 bytes | |||
| -rw-r--r-- | old/69034-h/images/i001.png | bin | 12089 -> 0 bytes | |||
| -rw-r--r-- | old/69034-h/images/i002.png | bin | 35318 -> 0 bytes |
10 files changed, 17 insertions, 18302 deletions
diff --git a/.gitattributes b/.gitattributes new file mode 100644 index 0000000..d7b82bc --- /dev/null +++ b/.gitattributes @@ -0,0 +1,4 @@ +*.txt text eol=lf +*.htm text eol=lf +*.html text eol=lf +*.md text eol=lf diff --git a/LICENSE.txt b/LICENSE.txt new file mode 100644 index 0000000..6312041 --- /dev/null +++ b/LICENSE.txt @@ -0,0 +1,11 @@ +This eBook, including all associated images, markup, improvements, +metadata, and any other content or labor, has been confirmed to be +in the PUBLIC DOMAIN IN THE UNITED STATES. + +Procedures for determining public domain status are described in +the "Copyright How-To" at https://www.gutenberg.org. + +No investigation has been made concerning possible copyrights in +jurisdictions other than the United States. Anyone seeking to utilize +this eBook outside of the United States should confirm copyright +status under the laws that apply to them. diff --git a/README.md b/README.md new file mode 100644 index 0000000..dc201b0 --- /dev/null +++ b/README.md @@ -0,0 +1,2 @@ +Project Gutenberg (https://www.gutenberg.org) public repository for +eBook #69034 (https://www.gutenberg.org/ebooks/69034) diff --git a/old/69034-0.txt b/old/69034-0.txt deleted file mode 100644 index 41a4b34..0000000 --- a/old/69034-0.txt +++ /dev/null @@ -1,9570 +0,0 @@ -The Project Gutenberg eBook of A Bakony (2. kötet), by Károly -Eötvös - -This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and -most other parts of the world at no cost and with almost no restrictions -whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it under the terms -of the Project Gutenberg License included with this eBook or online at -www.gutenberg.org. If you are not located in the United States, you -will have to check the laws of the country where you are located before -using this eBook. - -Title: A Bakony (2. kötet) - -Author: Károly Eötvös - -Release Date: September 23, 2022 [eBook #69034] - -Language: Hungarian - -Produced by: Albert László from page images generously made available - by the Hungarian National Digital Archive - -*** START OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK A BAKONY (2. KÖTET) *** - - -Eötvös Károly Munkái - -XXII. KÖTET. - -A BAKONY - -II. - -Eötvös Károly Munkái - -XXII. - -A BAKONY - -MÁSODIK KÖTET - -BUDAPEST MXMIX - -VIII., ÜLLŐI-ÚT 18. SZÁM. - -RÉVAI TESTVÉREK - -IRODALMI INTÉZET R.-T. - -Eötvös Károly - -A BAKONY - -MÁSODIK KÖTET - -BUDAPEST MXMIX - -VIII., ÜLLŐI-ÚT 18. SZÁM. - -RÉVAI TESTVÉREK - -IRODALMI INTÉZET R.-T. - -AZ ÖSSZES JOGOK FENTARTÁSÁVAL. - -Révai és Salamon könyvnyomdája Budapest, VIII., Üllői-út 18. - - - - -KI VOLT HÁT SOBRI? - - -I. - -(Szépfaludi Ö. Ferencz uj közlése Sobriról. – Szigeti József -szinművészünk nem ismerhette Sobri dolgait. – Sobri társainak végzete. – -Az álnév. – Tudásom forrásai. – Kisfaludy Sándor. – A billegei csárda.) - -Ki volt hát Sobri? - -Ezt a kérdést veti föl a jó Vasárnapi Ujság mult heti száma. (1905. évi -novemberben.) Nem először vetődik föl ez a kérdés. Sobri eltünt régen, -közel hatvankilencz esztendeje. Ma már öreg ember az is, a ki akkor -született. Ha Sobri élne: ma már közel járna a századik esztendőhöz. - -A kérdés érdekes. Különösen érdekes volt hatvan-hetven év előtt. A -Bakony vidékén, Pápán, Győrben, Veszprémben egykor sokan úgy voltak -meggyőződve, hogy Csuzy János előkelő nemes ifju s nagybirtokos volt -Sobri. A Duna-Tisza vidékén s Pesten is százan esküdtek arra, hogy az -igazi Sobri nem volt más, mint gróf Vay József, a hires gazdag Vay -Ábrahámnak, Borsod jeles alispánjának és követének, Máramaros -főispánjának, a később gróffá lett tekintélyes főurnak másodszülött fia. -Vakmerő, délczeg, kalandos természetü hires lovas Józsi gróf: ez lett -volna Sobri Jóska. - -Mindez üres mende-monda. Egyik se Sobri volt. - -Most Szépfaludi Ö. Ferencz uj névvel áll elő a Vasárnapi Ujságban. Azt -mondja: Kopácsy József esztergomi érseknek és primásnak még veszprémi -püspök korában volt egy kuktája s később daliás huszárja, valami Schober -Jóska nevü. Ez 1837-ben szerelmi viaskodás közben agyonütött egy -őrmester katonát, azután megugrott s bakonyi hires betyár lett Sobri -Jóska néven. Halála ugy következett el, hogy ütközet közben valami -kunyhóban elégett, de azt is hirlelték, hogy megunta a haramia életet, -elbujdosott a Bakonyból, valamely tiszamenti faluban telepedett meg s -ott mint tiszai molnár hosszu életet élt. - -Hivatkozik tanura is. Tanuja Szigeti József, a jeles szinművész és iró, -a ki 1837-ben tizenöt éves volt már, az emlitett veszprémi püspök -rokona, maga is veszprémi fiu, látta is Schobert vagy Sobrit s onnan -tudja történetét. Hivatkozik még mint tanukra az öreg Hunkárra és Tóth -Mór, egykori karczagi királyi ügyészre is. Emlit mesés részleteket is -Sobri dolgaiból. Fölemliti, hogy társai voltak Milfajt Vendel, Popik -Pál, Kanász Jóska vagy Ferke s hogy Milfajt stájeri származásu volt s -zalavármegyei perzekutorok fogták el. - -Mindez valótlan. - -Az öreg Szigeti József csak képzelődésből vagy mókázásból vagy valami -rossz német regényből mondhatta ezeket. Sobri már 1837. évi február -közepén meghalt s azóta se hire, se hamva. Szépfaludi Ö. Ferencz az öreg -Hunkárt alig ismerhette. Az öreg Hunkár alatt Hunkár Antalt, a hires -nemesi inzurgens ezredest, az 1809-ik évi győri csata hősét értjük. Több -mint negyven éve meghalt. Tóth Móricz jó barátom s tanulótársam volt, -nem is bakonyvidéki; ő csak annyit tudott Sobriról, a mennyit tőlem -hallott vagy olvasott. Milfajt nem stájeri, hanem komáromvármegyei -származás volt, rokonai legalább ott laktak s nem is zalai perzekutorok -fogták el, hanem komáromvármegyei pandúrok és katonák. Sobri társai közt -se volt Popik Pál és Kanász Ferke nevü. A Ferke szót Ferkó vagy Feri -helyett túl a Dunán nem is szokták használni. - -Sobriról egész irodalom támadt valamikor. Az egykoru hirlapok sokszor -emlegették. Néhány gyönyörüen szép dal is emlékezik róla. Irtak róla -regényeket, szinműveket. A nép ezerféle mesét költött róla. Volt -Sobri-szűr, Sobri-pipa. A kedvencz házi állatokat, ebet, bikát, lovat, -Sobri néven nevezgették még az én gyermekkoromban. Czindery Lászlónak -egyik versenylova is »Sobri« volt a mult század negyvenes éveinek -elején. Az utczai irodalomban még ma is él a neve. A magyar ponyván már -alig van nyoma, de még egy-két év előtt is volt a kezemben budapesti -rossz német regény, mely mostanában készült. Bizony mesés alakká lett az -egykori hires bakonyi szegény legény. Már életében is, hát még halála -óta! - -Természetesnek is találom, ha nyomozzák, ki volt Sobri Józsi, vagy a -mint szintén mondják, Sobri Jóska. De már az mégse természetes, hogy az -után, a mit én megirtam, mégis annyi mende-mondát költenek róla. Hiszen -az a kép, melyet a Sobri-világról én rajzoltam, óvatosságra és -mérsékletre inthetne mindenkit. Ott van gyüjteményes műveim hatodik -kötetében: »A hires Bakony és a hires Sobri Jóska« czim alatt. De rajtam -kivül irt Jókai is, Tóth Béla is, Hoitsy Pál is. Annyi adat egyikhez se -jutott el ugyan, mint hozzám, de a mit irtak, az mind valóság. - -Sobri társai közül 27-nek nevét ismerem. Soknak élete és halála -történetét is. Társai közül ötöt Sümegen akasztottak föl, hatot -Veszprémben, egyet Sopronban és egyet Szegzárdon. Társaik agyonlőttek -maguk közül kettőt. Egyet azért, mert nehéz sebbe esett, a törvény -kezébe kerülhetett s áruló lehetett volna. Egyet pedig azért, mert -kegyetlenül zsarnokoskodott fölöttük. - -Kettő nyom nélkül eltünt örökre. A hires Pap Andor volt az egyik, a -másik Virrasztó. - -Sobri maga Lápafőnél esett el. Ütközet közben történt eleste. Tulnyomó -erő volt ellene. Katonák, pandurok s reá vadászó nemes ifjak. Maga lőtte -magát sziven. Meglehetős hűséggel irja le halálát Jókai. - -Ugyanott agyonlőtték négy társát. Ki volt ez a négy társa: biróság, -hatóság sohase határozta meg. Nem törődtek vele. Elestek ütközet közben -s holttestüket eltemették ott, a hol találták. Feleség, gyerek, rokon, -szerető nem járkált utánuk. Nem keresett örökséget senki. - -De soha nem is tudták meg hitelesen, ki volt Sobrin kivül a lápafői négy -halott. Magam is nyomoztam. Nem tökéletes bizonyossággal, de nagy -valószinüséggel Babóti Istók, Bódai, Zsidó és Laczi volt. Másutt történt -ütközet közben elesett kettő. Cser Miska az iharkuti csárdában és Liliom -Peti a szabadszállási pusztán. Kettő elégett, a két tornai legény. Lakat -Miska öngyilkos lett. - -Szólnom kell itt a bakonyi duhajok különös szokásáról. Sobri minden -pajtásának két neve volt. Egyik a valódi neve s másik az álneve. A -haramia-életben az álnevet kellett használni, a valódit nem volt szabad. - -Sobri maga rendelte igy. A kit fölvett társaságába, annak két fogadást -kellett tennie. Az egyik abból állt, hogy igaz nevét nem mondja meg -senkinek. Gyöngédség volt ez és okosság. Ki tudja hol lesz vége s mi -vége lesz a haramiának? Valószinüleg kötél. De mindenkinek van valakije, -a ki szereti őt s a kit ő is szeret s a ki jóravaló. Apa, anya, testvér, -mátka. Ne tudja meg soha senki, mi vége lett annak, a kit szeretett. -Gyászt és gyalázatot ne érezzen senki. Emberszólás ne érjen senkit a -családból. Várják haza ölelő karjukba mindig, várják haza halálukig. S -mikor a bakonyi szegény legény már elporladott s csontjai fölött buján -tenyész a pázsit, szerettei még akkor is azt mondhassák: él, de -bujdosik, egykor majd hazajön! - -A második fogadás pedig abból állott, hogy ha Sobrit, a vezért -veszedelem éri, szeretőjét, Répa Rózit el nem hagyják. Fölkeresik, -támogatják, együtt sirnak vele, Sobri Jóskát szivesen emlegetik, -este-reggel rágondolnak. - -Sobri maga is álnév. Nem ez volt a hires haramia igazi neve, hanem Pap -Jóska. Apjának is ez volt a neve. Kanász volt az endrédi pusztán -Vasvármegyében. Ez a puszta Baltavár közelében fekszik Zalavármegye -határához közel. - -Társai közt volt Fűmag és Kalarábi. Mindkettő álnév és pedig egy -embernek álneve. Igazi neve Recze Marczi. Ezt hát igazi nevén is -ismerték. - -Igy voltak másokkal is. - -Bodri Jóskáról tudták, hogy igazi neve: Páli József. - -Franczliról tudták, hogy igazi neve Kaufman Ágoston. Ez sopronmegyei -sváb származás volt. Eszterházy Pál herczeg valamely uriszéke hosszabb -börtönre itélte. Az urasági börtön Fraknó várnak pinczéiben volt. -Kaufman onnan megszökött és Sobrihoz állt. Ott vette föl a Franczli -nevet. - -Bodrit és Franczlit is Veszprémben akasztották föl a Látóhegyen. - -Mógor Peti szintén a hiresebb haramiák közé tartozott. Valódi neve Nagy -Jancsi volt. Volt egy másik igazi Nagy Jancsi is Sobri seregében. Sobri -halála után ez lett egyik csapat vezére. Ez volt a zsarnok. A borzavári -Bakonyban végezték ki társai. Mógor-Nagy Jancsit Veszprémben itélte el a -talponálló biróság. - -Volt egy haramia egyszerü Peti néven. Igazi neve Czifra Miska volt. Ez -tornai legény volt, bujdosó társa Pista. Csak e néven ismerték Sobrinál. -Valódi neve sohase tudódott ki. Petinek és Pistának rettenetes a -története. Később majd visszatérek rájuk. - -Volt még három olyan álnevü duhaj, a kinek igaz neve sohase jött -napvilágra. Ezek voltak Laczi, Zsidó, Virrasztó. Laczi és Zsidó -Lápafőnél esett el. Virrasztó nyomtalanul tünt el örökre. - -Még három nevet ismerek Sobri pajtásai közül, a melyekről nem tudom, -igazi vagy álnevek-e? Ádám, Pityerész Istók és Görhes Miska. - -Ádámot Sümegen végezték ki. Pityerész Istókot társai a dobosi -rengetegben fosztották meg életétől. Görhes Miskának más a története. - -Ennek fiát, Görhes Jancsit jól ismertem. Ez is betyár lett s megyei -tisztviselő koromban megtilódott a kezemen. Ha a Görhes név Sobri -korában álnév volt is: ime fiára is átszállott. Sobri társai közül -csupán Görhes Miska lett ujra emberré. A vármegye megalkudott vele. Maga -önként jelentkezett, de óvatosan. A pápai prefektus: Bezerédy megigérte -neki, hogy szót emel érte a vármegyénél, ha Sobrit vagy pedig két -emberét kézre adja. - -– Élve vagy halva adjam kézre? - -– Akár élve, akár halva. - -Sobrit nem bántotta, de két emberét Pápától nem messze poharazás közben -agyonütötte s holttestüket kézre adta. Bezerédy hatalmas ember volt, -szavát is állta, Görhesnek megkegyelmezett a vármegye. - -Töredelmes megbánása, a gonosz élettől önkényt való elállása, két -istentelen duhaj társának kézreadása miatt kegyelmezett meg neki a -talponálló biróság. Legalább igy vezették itéletét a jegyzőkönyvbe. - -Lakat Miska a szakadatlan üldözés közben elkeseredett, megunta életét s -önkezével oltotta ki. - -Pap Andor is nyomtalanul tünt el örökre. Hires betyár volt. Lápafőnél -sértetlenül menekült meg. De Hunkár Sándor egykori barátomtól és -követtársamtól ugy hallottam, hogy Sümeg-Rendek közelében egy kanász -vágta agyon, mert a feleségét elcsábitotta. Hunkár Sándor unokaöcscse -volt Hunkár Antalnak, a kit Sobriék kiraboltak, a Hunkár-család hát -figyelemmel kisérte a Sobri-világ embereinek végét. - -Nem akarom ismételni, a mit eddig megirtam erről a világról. De ujabb -adataimat el nem hallgathatom s ennek a világnak költészetéről is meg -kell emlékeznem. - -Komor és édes szépségekkel van tele ez a költészet. - -Öregéből-nagyjából számot kell adnom arról, honnan meritem tudásomat a -Sobri-világról. - -Veszprémvármegyében négy vagy öt helyen raboltak a szegény legények. -Tornán, Tüskeváron, Pápa-Teszerén, Szolga-Győrött, Sandorkában. Egészen -természetes hát, hogy az én vármegyémben sok mindent tudtak Sobriékról -és társaikról életükben is, haláluk után is s közel hatvan év óta ebből -sok juthatott az én fülembe. - -Jutott is. Sok öreg barátom volt a vármegyében, a ki biró vagy panaszos, -vagy hatóság gyanánt foglalkozott Sobriék dolgaival. - -Országos figyelmet ébresztett a szolga-győri rablás. - -Addig csak bérlőt, zsidót, papot, vásározó embert, urasági tisztet -fosztogattak a duhajok. Ezzel is törődött ugyan a vármegye, de nem -látott benne rendkivüli veszedelmet. Papok, zsidók, bérlők kárán még -nevettek is a könnyelmü emberek. De Szolga-Győrött már nemes embert, -birtokos urat rohantak meg ősi szabad nemesi kuriájában. S nem is kisebb -embert, mint Hunkár Antalt, a hires vitéz inzurgens vezért. A ki nem -gyüjti rakásra az aranyat, ezüstöt; a ki nem tőzsér, nem a nép zsirjából -él, hanem a ki nemes ember, táblabiró, vármegye ura s a kinek engedelem -nélkül még a császár katonája sem lépheti át küszöbét. Nagy eset ez. - -A szolga-győri támadás részleteiről még husz-harmincz év mulva is -élénken emlékeztek öregebb barátaim. Magától Hunkár Antaltól is -hallottam egyet-mást, de sokkal többet két unokaöcscsétől, Hunkár -Mihálytól és Hunkár Sándortól. Ezek testvérek voltak s Hunkár Antal -unokaöcscsei s örökösei. Már 1837-ben értelmes ifjak. Amaz -tisztviselőtársam 1867-ben, de mindkettő később képviselőtársam s jó -barátom. Ők bizonyára jól tudták, ki volt Sobri s mi volt végzete. - -Sokat tudott Sobri dolgairól, eredetéről és Sümeg körüli kalandjairól -Fülöp József veszprémi birtokos s vármegyémnek egykor főmérnöke. Tőle -hallottam jó részben mindazt, a mit Répa Róziról, Sobri szivbeli -mátkájáról a Balaton körüli utazásaim második kötetében megirtam. S az ő -tudása is kitünő forrásból eredt. - -Ez a forrás maga a nagy költő, Kisfaludy Sándor volt. - -Sümeg szomszédságában, a várostól napkeletre fekszik a Dobos nevü -rengeteg. Tizezer holdas erdő, helyenkint tisztásokkal s ritkás -szálfákkal, osztatlan tulajdona akkor néhány nemesi községnek s egy -csomó nemzetségnek. A nagy költőnek is volt benne osztatlan birtokrésze. - -Ez a Dobos-erdő a maga juhászaival és kanászaival biztos helye, biztos -menedéke volt Sobrinak és társainak. Ezzel szomszédos a sümegi és -sümeg-rendeki erdőség s a veszprémi püspök szálas rengetege a Sarvaly. -Ez meg már az uzsai erdőkön át szomszédos a tátikai, rezii, Batthányháti -és Balatonparti erdőségekkel. 1835-ben és 1836-ban ez erdők táján sok jó -napot töltött Sobri. - -Itt volt szeretője is, a gyönyörü Répa Rózi. A billegei csárda az uzsai -és sarvalyi erdők szélén fekszik Tapolcza közelében. Erről szól ez a -népdal: - - Répa Rózi Billegében - Játszik a Sobri ölében. - A nyakát általszoritja, - Száját csókra igazitja. - -Bizony ma már nem igen beszélget a föld népe Sobriról. Hetven év nagy -idő s a szegény földmives sokat felejt ennyi idő alatt. - -Két éve ott jártam s megálltam a kocsimmal a billegei csárda előtt. A -zsidó kocsmáros az udvaron állt s magamhoz intettem. Meg akartam tudni, -mit tud a csárdás. - -– Micsoda csárda ez? - -– Ez a Billegei-csárda. - -– Miről hires ez a csárda? - -– Ketten is megbuktak itt már uram én előttem, arról hires. - -– Répa Rózinak hallotta-e hirét valaha? - -– Rózi, Rózi! Rózinak hallottam, de az nem Répa Rózi. - -– Hát Sobriról tud-e valamit? - -– Nem én uram. Sohase hallottam hirét, ide nem jár hozzám. - -A jó zsidó ember hát semmit se tudott. Nem is csoda, alig hét éve van a -vidéken; – hogy tudna hetven év előtti időkről? Akkor még Ugocsában -lakhattak szülői. - -A nép azonban maga valamivel mégis jobban tud emlékezni. A Sobri dalok -egy versszakát Tördemiczről hozták hozzám. Ez a falu is e vidéken -fekszik, Badacsony nyugati tövében. A versszak igy szól: - - Sobri Jóska az erdőben. - Kalamáris a kezében. - Azt irja a levelében: - Répa Rózi az ölében. - -Még mindig dalolják a Sobri dalok szebb részeit a leányok és legények. - -Sümeg is előfordul e dalokban. Legalább egy versszakra én is emlékszem. -Igy szól: - - Ejh-hajh, Sobri pajtás, - Mi ott az a nagy fehér ház? - Ejh-hajh Sümeg-város. - Ott lakik a komiszáros! - -Sümeg közelében volt a gyulakeszi rablás és szomszédságában volt a -prágai rettenetes összeütközés is. Mindezt a nagy költő jól tudta. Száz -alakban, száz részletben beszélték el neki maguk a pandúrok, -csendbiztosok és szolgabirák is. Mindenki siet Zala nagy fiával a -környék ujságait, csodáit, hireit, eseteit közölni. - -Ő pedig mindent elmondott Fülöp Józsefnek, öregebb korabeli legbensőbb, -legbizalmasabb barátjának, a kivel együtt csinálták a balatonfüredi -állandó nemzeti szinházat. - -A mit hát nekem Fülöp József beszélt, az már forrásánál fogva is a -kétségtelen valóságok közé tartozik. - -Valami kis érdekes kalandja is volt itt Sümeg mellett Sobrinak. Ezt is -jól tudta a nagy költő, de ezt még se ő utána beszélem el, hanem Milfajt -benevoluma után. - - -II. - -(Sobri a rendeki erdőben elfogja a sümegi csendbiztost. – Szakácsi alatt -lefegyverzi Somogy csendbiztosát. – A tihanyi révnél magával viszi a -nagy bajszu Kaszást. – A rejtett kincsek. – Volt-e Sobri bálban? – Sobri -bőkezüsége.) - -Milfajtot, Sobri leghiresebb társát, Komáromvármegye fogta el, de -nyomban átadta az én vármegyémnek. Itt akkor már meg volt a talponálló -biróság. - -Vármegyém központi főszolgabirája akkor – 1836-ban – Kopácsy József, a -későbbi szeptemvir volt, a hasonló nevü veszprémi püspök öcscse. Neki -kellett Milfajtot kihallgatni. A kihallgatásról készült protokollum -eredetiben kezembe került, most is megvan valahol iratgyüjteményemben. -Ebben a benevolumban beszéli el a haramia az esetet. - -Egyszer a rendeki erdőben a sümegi csendbiztos nagy ügyesen becserkelte -s meglepte Sobrit és társait. Sobriékat elárulhatta valaki s a -csendbiztos, mint a villám, ugy csapott rájuk legényeivel. - -A haramiák megriadtak s egy-két lövés után szétfutottak, mint a -csibefiak. Magukra hagyták a vezért. - -Sobri azonban nem az a legény volt, a ki valaha megfutott volna asszony -szülötte előtt. Vastag fa árnyékában megállt s meglövöldözte a -csendbiztost és a pandurokat. De a mint azok közelebb-közelebb jöttek, ő -is visszavonult fától-fáig. Meg-megállt s vissza-visszalőtt. - -Szerencséje volt, hogy a pandúrok nagyobb része a futók után iramodott. -A csendbiztos mellett csak két pandúr maradt s igy csak hárman -lövöldöztek Sobrira. De ők is óvatosan, fa mellől, egyik fától a másikig -osonva. Tudták, hogy Sobri jó lövő. - -A csendbiztos is bátor gyerek volt. Nem emlékszem, hogy neve benne volna -a benevolumban. A mint sejtette, hogy Sobri egyedül van, előre törtetett -s Sobri előtt hatvan-hetven lépésnyire vakmerően megállt a tisztáson. S -oda kiáltott: - -– Add meg magad Sobri! A ki erre meg amarra! - -Sobrinak nagyon tetszett ez a bátorság. Agyonlőhette volna a -csendbiztost, de nem tette. Pedig ugyancsak haragos volt legényei -megfutamodása miatt. Legalább, a mint Milfajt elbeszéli, keményen -káromkodott. Azt mondta a csendbiztosnak: - -– Elállj rólam komiszáros, azt a keskeny karimás kalapu i… t a -gazdádnak, mert ha megfoglak, dudát készitek a bőrödből. - -Egy kis kürtöt vett elő a melleséből. Valami törpe tehén törpe szarvából -készülhetett az a kürt. Valami csodálatos hangot tudott belőle -kierőszakolni. Különben is megtanulta a kürtölést az endrédi pusztán -édes apja oldalánál. Belefujt a kürtbe. - -Ezt akkor szokta tenni, mikor már nagy volt a veszedelem. Utolsó menedék -volt ez a kürthang. Legényei jól tudták ezt. - -De nem várták legényei a kürthangot. Hanem a mint a megiramodás után -legelőször megálltak s összedugták a fejüket, csakhamar rájöttek, hogy -ők valami huszan vannak, a csendbiztos pedig alig tizenharmad magával. -Az is nyilvánvaló volt csakhamar, hogy a vezér elmaradt s talán már be -is keritették, el is fogták, vasra is verték. - -– Hejh, az áldóját, gyerekek, a vezért ne hagyjuk! - -Milfajt vagy Pap Andor szava volt ez. - -Csatárlánczot alakitottak két szárnyon, közbül vették a pagonyt nagy -óvatossággal, előre nyomultak s egyszer csak észrevették, hogy a -pandúrok hátában vannak. - -De a csendbiztos is észrevette, hogy háta mögött szól a fegyver. Nem is -egy, hanem sok. - -Dehogy telt bele negyedóra, a csendbiztos már ott állott Sobri előtt -puszta kézzel, a haramiák által körülfogva. Puskája, kardja, -tölténytáskája, kése, pénzes erszénye a haraszton. Valamennyi pandúrja -szanaszét, agyonlőve vagy sebesülten bukdácsolva vagy futásban. - -Sobri hóna alá veszi puskáját s megint kiröppen száján ugyanaz a -káromkodás. - -– Ugy-e megmondtam komiszáros, azt a keskeny karimás kalapu i… t a -gazdádnak. Hát most a kezemben vagy! Már most mit csináljak én te veled? - -Kemény fiu volt a komiszáros is. Fegyvertelenül állt, várhatta halálát, -halványabb volt, mint máskor, de azért azt felelte: - -– Kezedben vagyok, azt csinálsz velem, a mit akarsz. - -Sobri nem szólt, hanem elővette kis alaku diszes, csillagos csutoráját s -húzott belőle egyet. Fölséges badacsonyi borral volt tele. Azután -megtörölte a csutora száját s odaadta a csendbiztosnak. - -– Igyál egyet s azután eredj haza hirt mondani. Az én kezemen véred ne -száradjon. Hanem puskám elé ne kerülj többé. - -Igy beszélte el az esetet Milfajt a talponálló biróság előtt. - -Keskeny karimás kalapu! - -Ilyen volt a csendbiztos s ilyenek a zalai pandúrok. Kalapjuknak alig -volt nagyobb karimájuk, mint Podmaniczky Frigyes báró nyári kalapjának. -Csak éppen hogy meg lehetett fogni két ujjhegygyel. - -Sobri legényei más alaku kalapot viseltek. A régi divatu bakonyi -kanászkalapot. Ennek óriási karimája volt, de nem szétálló, hanem -egyenesen fölfelé, a kalap mellé lapuló. Ilyen alaku kalapot már nem -igen viselnek a bakonyi kanászok se. Gyerekkoromban még lépten-nyomon -láttam. Talán csak Somogyban viselik még itt-amott. - -Egy veszprémi festő lefestette Milfajtot. Olyan ruhája volt Mógornak is, -Király Jancsinak is. A képről fametszet készült akkor. Minden ruhadarab -alakjára magam jól emlékszem s gondosan le tudnám rajzolni. Ötven-hatvan -év előtt százszor láttam Milfajt képét a csárdák és kocsmák kimérőinek -oldalán. - -Másik esete is volt Sobrinak a rendeki erdőbelihez hasonló. - -A másik eset Somogyban történt, a vármegye egyik büszke -pandúrhadnagyával. Előkelő nemes családbeli a hadnagy. - -Az esetet Kozma Sándor főügyésztől, egykori nemes barátomtól hallottam -nagy részletességgel elbeszélve. Kozma ugyan zalavármegyei család, de -apja, nagyapja már somogyi birtokos s maga is az. Ezenkivül -Somogyvármegye tisztviselője már negyvenöt év előtt. Közvetlen -forrásból, a szereplők elbeszéléséből s a megyei iratokból tudhatta hát -az esetet. A mikor történt, 1836-ban, akkor is már tizenkét éves, -figyelő, eszes fiu volt. - -Sobrinak Szakácsi felé volt utja. A falu alatt, a keritések mellett -vezetett el egy kompendiális gyalogút. Ezen ballagott Sobri tizenöt -legényével. De ugyanekkor, ugyanezen uton jött vele szemben a -pandúrhadnagy, tizenkét erős, marczonaképü pandúrjával. - -Hideg, téli, deczemberi idő volt. Reggeli nyolcz óra. Hó a földön, -zuzmara a fákon, szürke köd a levegőben. Harmincz-negyven lépésnél -tovább látni nem lehetett. A hóban csak egy csapás volt törtetve; -pandurok, haramiák tehát sorjában mentek egymás után. - -A hadnagy elől. Vállán puska, oldalán kard és pisztoly. Háta mögött az -őrmester, pár lépéssel utánuk a legények. - -A hadnagy látja, a mint vele szemben parasztos külsejü legények jönnek. -Valamennyi szürben. Szür alatt a fegyver, a szür által eltakarva. Elől -maga Sobri. - -Csak hallja ám Sobri a hangot, a mint a hadnagy hátraszól: - -– Miféle emberek lehetnek ezek, őrmester? - -Az őrmester előre néz. Megnézi jól a ritka ködben az embereket. - -– Bizonyosan aratók. Aratást mennek vállalni. - -Ép oly idő volt, a mikor az arató-vállalkozók föl szokták keresni a -gazdát. A hadnagy megnyugodott a feleleten. - -Sobri nem akart összetüzni a pandúrokkal. Reggel is volt, hideg is volt. -Népes nagy falu Szakácsi. Csöndesen akart a pandúrok mellett elvonulni. - -A mint a hadnagygyal találkozott, kilépett a keskeny gyalogutból a hóba. -Ugy illett, ugy volt szokásban. - -A fiatal az idősebb elől, a paraszt az úr elől, pandúr elől térjen ki. - -De a mint a hadnagy hozzá ért, megemelintette kalapját. - -– Szerencsés jó reggelt! - -A hadnagy rá se nézett. Még csak fejbiczczentéssel se fogadta el a -köszöntést. - -Mi ez? Tisztességes köszöntést el nem fogadni? Ez is megtörténhetik? -Sejtene talán valamit a hadnagy? Vagy csak lenézi a szegény embert? -Gőgös ur, a ki még arra sem méltatja a parasztot, hogy köszöntését -észrevegye? Hát ez az emberség? - -Sobriban felébredt Sobri. - -Tudta, hogy legényei lövésre készen vannak. De azt is tudta, hogy a -pandúrok keze ujjatlan keztyüben, a puskájuk a vállon, pisztolyuk -hüvelyben, tokban. Nagyot kiáltott hátrafelé: - -– Mindenki a maga emberét! - -Ő maga villám gyorsasággal nekiszegzi jó damaszk kétcsövü fegyverét a -hadnagy mellének. S rászól: - -– Meg ne mozdulj, kutya, a ki felmarkolt a világra, mert meghalsz. Én -Sobri vagyok! - -Abban a pillanatban minden pandúr szeme közé odanéz a haramia két -villogó szeme s jól töltött fegyvere. - -A hadnagy szinte megmerevedett legényeivel együtt. De segitség nem volt. -Ellenállni nem lehetett. Mindenki halott egy szempillantás alatt, a ki -ellenáll. - -A hadnagy mégis magához tért. - -– Mit akarsz? - -– Fegyvert, lőport, töltényt, tarisznyát egy halomba. - -A hadnagy kiadta a rendeletet. A pandúrok halomra hányták mindenüket. -Három haramia őrizte a zsákmányt. - -Sobri csomóba vezényelte a pandúrokat s igy szólt hozzájuk: - -– Most eleresztlek benneteket. Legényeim elkisérnek a legközelebbi -faluig. Menjetek a vármegyére s jelentsétek meg uratoknak, hogy jár az, -a ki Sobri Jóska köszöntését el nem fogadja. - -De még egy korty papramorgóval is megkinálta őket, mivel hogy nagyon -hideg volt. Igy bocsátotta utnak a pandúrsereget. - -Kozma Sándor barátom még azt is elbeszélte, mekkora zaj s utóbb mekkora -gaudium lett abból, a mikor a nemes vármegye ez esetet letárgyalta. Le -kellett tárgyalnia, mert hiszen a pandúrokat ujra fel kellett szerelni. -Az öreg Csépán, a ki néhány év előtt halt meg jákói birtokán, jóval -felül kilenczvenéves koron, akkor még fiatal ember, azt a megjegyzést -tette a gyülésen: - -– Az a szerencse, nemes atyámfiai, hogy azok az istentől elrugaszkodott -haramiák még utravalóul pogácsát nem adtak pandúrjainknak! - -Kissé mulatságosabb kalandja volt Sobrinak a tihanyi révnél. Elmondom -ezt is, de meg kell jegyeznem, hogy ennek hitelességeért jót nem állok. -Százszor hallottam, de se nem közvetlen szemtanutól, se nem feltétlen -hitelü, előkelő férfiutól. De az eset egészen valószinü. Valami -töredékesen Szigligeti Ede szinműirónak fülébe is eljutott, ezelőtt több -mint hatvan évvel; Két Pisztoly czimü szinművében elég halványan fel is -használta. - -Az eset a következő: - -Sobrit Tapolcza felől nagyon szoritották, át kellett vonulnia a -Balatonon. Keszthely felé, a fenéki hidon nem mehetett; a fülöpi révtől -elzárták, de Boglárnál különben is puskavégre várták Somogy pandúrjai; -más menekülés nem volt, csak a tihanyi réven át. Tudnivaló, hogy -Tihanynál szük a Balaton s hogy ott rendes komppal megy a közlekedés. -Kocsi is, ló is, tömeges ember is átkelhet. - -Ment hát Tihany felé. - -De a tihanyi révet is jól védték a zalai oldalon. Épen a nagybajszu -Kaszás volt ott pandúrjaival a komiszáros. - -A Kaszás-család egykor nagyon elterjedt, jó nemes birtokos család volt -Tolna-, Veszprém-, Zalavármegyékben. E családból való volt az én apai -öreganyám is. Valami távolról a nagybajszu Kaszással is rokonságban -voltam, noha ez zalavármegyei volt. - -Ezt a komiszárost egyik szép Sobri-dal is megörökiti. A dalnak egyik -szaka igy szól: - - Nem félek én se a Paáltól, - Se a nagybajszu Kaszástól, - Se a nemes vármegyétől, - Csak a rózsám két szemétől. - -Paál Dávid az én vármegyém somlyóvidéki komiszárosa volt, de csak -őrmester s épen Somlyó-Vásárhelyen volt őrállomása; Kaszás pedig -Zalavármegyéé. Talán hadnagy, de a tihanyi esetnél csapatvezető. - -Kaszás Zsigmond szép erős alak, bátor férfi s igazán nagybajuszu. -Kerkapoly viczeispánnak s birtokos társának kedvelt embere. De nagyhangu -férfiu is. Abban az időben mindenki Sobriról beszélt s minden -komiszárosnak az volt nagyravágyása, bárcsak ő állhatna szemben -Sobrival. Kaszásnak ehhez nem volt szerencséje, de azért mindig -mondogatta: - -– Szerencséje van annak a Sobrinak. Ha egyszer szemben találom, -föltekerem a bajuszomra. - -E szó szinte példabeszéddé vált már két vármegyében. Eljutott a hire -Sobri fülébe is. - -Sobri tehát Tihanynál akart menekülni. - -Azonban, a mikor a faluba ért, ott figyelmeztették, hogy a révnél -pandúrok őrzik az átjárást, vezetőjük a nagybajszu Kaszás, de az se érne -semmit, ha legyőzné a pandúrokat, mert a kompok Somogyban vannak a -szántódi révnél és semmi más szóra át nem jönnek, csupán csak a -nagybajszu Kaszás intésére. Az ő fehér lobogós intése nélkül nincs -hidas, nincs komp. - -Sobri összeütötte sarkantyus csizmáját. - -– Ez se baj. Azért mégis csak átmegyünk. - -Tihanyban nem kellett félnie üldözéstől, meglepetéstől. Ki őrizné, ki -bántaná azt a szegény kis falut? Barátok vannak ugyan a zárdában. A -barátnak van is kenyere, bora elég, de pénze ugyan nincs. - -Sobri pihenőt tartott a kocsmában, legényei ettek, ittak, mulattak, még -kissé aludtak is. De a pihenő alatt mégis fölszerelt egy lakodalmas -menetet négy kocsi népséggel s egy kocsi czigánynyal. Menyasszony, -vőlegény, nyoszolyólányok, vőfélyek, lakodalmas vendégek akadtak elegen. -Még káplán is akadt palásttal, a ki kiséri a nászba menőket. - -A tihanyi révnél nem volt csárda, csak egy nagy nádfedeles épület. Szin, -félszer volt ez az utasok számára. S tanya a révészek s most a pandúrok -számára. Két-három óriási jegenyefa a félszer mellett. Kis gyermekkorom -óta mindig láttam a messzeségből a hatalmas jegenyéket, de valami husz -év óta eltüntek azok is. Talán vénség, vagy talán a teknővájó czigányok -elpusztitották. - -Ott mulatott, ott iddogált, ott dalolgatott s ott szidta pandúrjait a -nagybajszu Kaszás, a jegenyefák árnyékában. Felülről, Tihany ormáról, -szőlők és csalitok közt kigyózott le a szük kocsiut a révhez. - -Egyszer csak fölnéz egy pandúr a hegy ormára. - -– Nini, lakodalmasok! - -Nézi a nagybajszu Kaszás. Csakugyan lakodalmasok. De a pisztolylövéseket -is hallja, a piros kendők lobogását is látja, a hegy ormáról egy-két -muzsikahangot is odasodor a szellő. - -– No gyerekek, mulatunk ma egyet! - -A nagybajszu Kaszás mondta ezt. Tudta ő azt, hogy a nászba menőkkel jó -tihanyi bor is van, lány is van, menyecske is, muzsika is. S mi kell -egyéb? - -Csakugyan odaér a lakodalmas menet. S a ki legelőször leugrik az első -kocsiról, az a vőlegény. De nagy mennykő csutorát is emel magához s megy -tisztességgel nagybajszu Kaszáshoz. - -– Szerencsés jónapot, komiszáros uram. Dörgicsei Pista a becsületes -nevem, vőlegény is volnék, Köröshegyre mennék, szerelmes mátkámat is -vinném, ne vesse meg tőlem ezt az ital jó bort. - -S nyujtotta a nagy csutorát. - -Soha se lett volna a nagybajszu Kaszás igazi nemes ember, hanem sokkal -inkább gézenguz, kapczabetyár sarjadék, ha ezt a tisztességes kinálást -el nem fogadta volna. De bizony nagyot huzott a csutorából. Az igaz, -hogy a bor is jó volt benne. - -– Jól esett fiam! - -– Adja isten egészségére! - -De már erre a czigányok is mind lemásztak a kocsiról, leszedték a -szerszámokat is s ráhúzták a ropogóst. A násznép tánczra kerekedett s -olyan hejjehujját csapott, csakugy bólintgattak rá a nagy komoly -jegenyefák. - -Nagybajszu Kaszást se kellett valami nagyon biztatni. A menyasszony első -szavára belekeveredett a ropogósba. Hires toborzó volt, csakugy bámulta -a lakodalmas népség. - -A vőlegény egyszer odafordul hozzá: - -– Komiszáros uram, a vizen nem szeretnénk megesteledni, ha szivesen -átszólitaná a kompot. - -– Igaz a fiam! - -Kihozatta a félszerből a fehér lobogót s átlengette a szántódi révbe. -Megvárta, mig a révészek összeszedelőztek s meginditották a hidasokat. - -Jó egy óra mulva minden kocsi, minden ló, minden ember, leány és czigány -a kompon volt s indult neki a nagy viznek. A vőlegény is elbucsuzott a -nagybajszu Kaszástól. De a mikor elbucsuzott, ezt is mondta: - -– Volna még egy utolsó szóm a komiszáros úrhoz. Lépjen be a hajóba s -jöjjön át velünk. A szántódi csárdában töltsünk el még egy jó órát -együtt. - -– Igazad van fiam, megyek. - -A szántódi csárda szemközt feküdt Somogyban a tihanyi révvel. -Voltaképpen révház volt egyuttal az is. Akkor még viz vette körül, -töltésen lehetett hozzá jutni. Most is megvan, kissé más alakban. - -Ott is folyt a dinom-dánom. - -De a vőlegény egyszer csak intett lakodalmas társainak. Azok azután -kimentek a kocsikhoz, gunyáikat kiszedték a ládákból és ülések alól, de -fegyvereiket is. Kis idő mulva visszajöttek seregesen, kanász-kalappal, -Sobri-szürrel, állig fegyverben. - -Nagybajszu Kaszás csak bámult, csak hatalmas bajuszát sodorgatta. Mi -akar itt lenni? Furcsa sejtések röpködtek agya körül. - -Nem sokáig bámult. A vőlegény odalépett hozzá. - -– Most már mennünk kell, komiszáros uram. Köszönjük a jó mulatságot. Nem -vagyok én Dörgicsei Pista, se vőlegény nem vagyok én, mert én Sobri -Jóska vagyok. Ezt is csak azért mondom, hogy megtudja kelmed, hogy Sobri -Jóskát mégse sodoritja fel a bajuszára. De azért harag ne legyen -közöttünk! - -Nagybajszu Kaszás nagyot sodoritott a bajuszán. Érezte, hogy Sobri nincs -a bajusza közt. Azután nagyot ütött csizmaszárára spanyolnád -vesszejével. - -– Az áldóját az öregapádnak, Sobri, csúffá tettél! Elmehetsz, utad nem -állhatom, de azt ne felejtsd, ott voltam a lakodalmadon, ott leszek -nemsokára a temetéseden is. - -Kezet fogtak. Sobri ment a maga utjára. A komiszáros pedig szemre birta -a czigányokat. Szijjat hasit a hátukból, ha egy szót is szólnak arról, a -mit láttak és hallottak. - -Mégis futó tűzként terjedt el az eset hire. Bizonyosan maga nagybajszu -Kaszás beszélte el. - -Igaz-e ez a történet? Én igaznak tartom. Gyermekkorom óta ismerem. -Vármegyém pandúrtisztjei is ugy tudták, ugy beszélték, mint igaz -történetet. Ugy szól róla a népdal is. - -Milfajt nem szól erről vallomásában. De ez semmit se bizonyit. Milfajt a -látóhegyi bitón előbb kilehelte lelkét, semmint Sobri eltünt a világból. -Sobri még élt azután egy darabig. - -A rege ugy szól, hogy a tihanyi ut lett volna Sobri utolsó utja a Bakony -vidékéről Somogyba. Ez után nem sokára következett volna a lápafői -ütközet és Sobri halála. - -Ez azonban nagyon kétséges. - -A mikor társát, Fűmagot, később, már Sobri halála után, elfogták s -kihallgatták: ez nyiltan azt mondotta, hogy a szolga-győri rablás után, -a nagy üldözés alatt, Sobri és társai a Balaton jegén keresztül -menekültek és pedig a sarvalyi, uzsai, lesencze-tomaji erdőkön s a -Sárkányerdőn át Meszes-Györöknél Fonyód irányában. Ha ez igaz, akkor a -tihanyi ut más időben történhetett. - -Kopácsy József főszolgabiró azt is kérdezte Milfajttól, hova rejtették -el Sobriék a rablott kincseket? - -Milfajt azt felelte, hogy Sobri kincsei egy óriási odvas fában vannak -eltemetve, Sümeg közelében, valahol a rendeki erdőkben. - -– Megtudnád-é mutatni azt a fát? - -– Talán meg, de fogadást nem teszek rá, meg vagyok már zavarodva. - -Igaza volt. Nagy sebje miatt erős seblázak gyötörték kihallgatása alatt -és a siralomházban is. - -A talponálló biróság nem is halaszthatta el az itéletet és a -végrehajtást. Egy-két nap alatt végeznie kellett, mert különben Milfajt -a törvény szerint kisiklott volna a talponálló biróság kezéből. De az is -nyilvánvaló volt, hogy sokáig nem élhet. Majkon kapott lősebében el kell -pusztulnia. Sümeg az erdők járásával hatvan-hetven kilométer távolság -Veszprémhez, három-négy napba is belekerült volna az odvas fa keresése. - -S aztán hátha még se találják meg? Halálra itélt s azon kivül halálos -sebben kinlódó embert nagy kegyetlenség lett volna napokon át messze -vidékre, erdőn, tüskön-bokron át hurczolni. - -S mit is érhettek azok a kincsek? - -Egész biztossággal csak annyit tudott a nemes vármegye, hogy -kincs-számba menő érték Sobri kezébe csak a kónyi és szolga-győri -rablásoknál juthatott. Amott a győri püspök s itt Hunkár Antal -kincseiből. Aranygyürük, órák, lánczok, ékszerek s ezüstnemüek. A váczi -püspök mesés kirablásának történetét csak képzeleti mende-mondának -tartom. Erről egyébiránt még egyet-mást elbeszélek. - -Sobriról az a legjobban elterjedt monda, hogy a gazdag emberektől -elszedte a pénzt és a szegény emberek közt kiosztotta. A gunyhók szegény -lakói ezt regélik róla még Horvátországban, még Dalmácziában is. Neve -csodálatos népszerüségének ebben látom okát. - -De igy nyersen ez se igaz. - -Sobri pályája igazán csak két évre terjed. 1835-re és 1836-ra. Az -1837-ik évi élete február 16-ig már csak folytonos üldöztetés közt folyt -le. Néhány pajtása már korábban is, később is haramia volt, de ő maga -nem. E két év alatt pedig nagyobb értékü kincset nem gyüjthetett. - -A szegények iránt való bőkezüsége is más természetü. Igaz, hogy bőkezü, -jószivü volt bizonyos értelemben. Ama hiteles esetek is, melyeket -elbeszéltem, ezt bizonyitják. De nem pénzosztogatásban, hanem másként -volt bőkezü a szegények iránt. - -Emlitettem már, hogy leginkább vásárosokat, urasági tiszteket, bérlőket, -zsidót, papot fosztogatott, különösen a gyolcsos tótokat megvámolni el -nem mulasztotta. - -Sok vég gyolcsot harácsolt össze. Megkivánta, hogy legényei oly tiszták -legyenek, csak ugy ragyogjanak. De ezen kivül pazarul osztogatta a -gyolcsot a falvakban, a szegényebb sorsu asszonyok és leányok között. -Áldották is érte. - -És osztogatta a bécsi piros fejre való és nyakra való kendőt. Ez kedvelt -ruhadarabjuk volt a paraszt nőknek. Ezt viselték tul a Dunán mindenfelé. -»Bécsi piros« volt a neve. Ezt szoritotta ki egyelőre a nemzeti -védegylet mozgalmai alatt a magyar kékfestők által gyártott fehér -czifrás, kék keszkenő. A bécsi pirost nem tudták olcsón gyártani a mi -festőink. Sobri száz számra, ezer számra osztogatta szegényebb nők közt -a bécsi piros kendőt. - -Milfajt vallomásának még egy pontjára rá kell mutatnom. - -Kopácsy József jó öreges, mult korszakbeli ünnepélyességgel ezt a -kérdést intézte Milfajthoz: - -– Szállj magadba, istentelen gonosztévő s nyomorult lelkiismereteddel -számot vetve, valld meg igaz lelkedre, vajjon igazán megtörtént-e, hogy -ama rabló, gyilkos, haramia Sobri Józsi Veszprémben is megjelenni, az -uraságok tánczmulatságában részt venni s uri nőkkel tánczolni nem -iszonyodott, sőt ezt a borzasztó vakmerőséget is egyenesen elkövette? - -Milfajt felelete rövid: - -– Ezt én soha nem hallottam senkitől. - -Milfajt tehát ezt nem tudja, még ha megtörtént is. - -De akár megtörtént, akár nem: maga a kérdés azt bizonyitja, hogy ezt -abban az időben széltében beszélték s erősen hitték. Kopácsy József -nagyon komoly ember és komoly biró volt. Jól ismertem. Egészen hiába -való üres mende-mondára haldokló emberhez ezt a kérdést nem intézte -volna. - -Valóban akkor is, azóta is, szentül hitték igen sokan hogy Sobri uri -társaságokba is befurakodott időnként. Ezt a hitet természetesen nem -lehetett ama balhittől elválasztani, a mely szerint Sobri nem volt más, -mint vagy Csuzy János, vagy Vay Józsi gróf. Ezek csakugyan urak voltak. - -Sobri csakugyan deli szép alak volt. Tökéletes termet s a legszebb -paraszt arcz. Tiszta szemek, kerek, üde, szabályos arcz, alig kibujt -pörge bajusz, sima áll. Fiatal kora természetesen csak élénkebbé tette -az ugynevezett férfiszépséget. Hiszen halálakor alig mult huszonöt éves. -Bátorság, erős figyelés, jó modor és eleven észjárás nélkül alig -lehetett volna ilyen fiatalon s kezdő ember létére oly soktagu -haramiacsapat vezére. - -Nem lehetetlen, hogy némi uras szokásai, mozdulatai s szójárásai is -voltak. Husz éves kora előtt gyakran megfordult a baltavári kastélyban, -a hol – mint Hoitsy Pál barátom irja – az egyik belső fiatal -cselédlánynak volt a szeretője. - - -III. - -(A váczi kaland hagyománya. – Öreg barátaim nem tudtak róla. – Osváld -Dániel. – Fűmag megejtése. – Sobri miként lepi meg gróf Nádasdyt, a -váczi püspököt? – Miként keletkeznek a hagyományok?) - -Sobri váczi kalandjáról meg kell emlékeznem. Nem azért, mert az a kaland -igaz történet, hanem azért, mert a Sobri-hagyományok közt talán az van -elterjedve legszélesebben. A Duna-balparti felső vármegyékben szentül -hiszi, széltében beszéli minden mesemondó ember. - -Túl a Dunán, a Bakony vidékén én soha nem hallottam. Pedig hát Sobri ott -született, ott élt, ott üzte veszélyes játékait, ha szemernyi igazság -volt is abban a kalandban, emlékének ott fenn kellett volna maradnia. De -életében se tudtak róla se Veszprémben, se Pápán. - -Ha Veszprémben tudtak volna: Kopácsy József főbiró bizonyára megkérdi -ezt Milfajttól. Hiszen százszor kisebb jelentőségü mendemonda iránt is -kérdezősködött. - -Volt nekem Pápán három öregebb nemes barátom s bizalmas ismerősöm. Semmi -efféle dolgot el nem titkoltak, sőt el sem hallgattak volna előlem. A -mit Sobriról tudok, azok nagy részét is tőlük tudom. - -Az egyik volt Vermes Illés, Pápa városának 1848-iki követe s -vármegyémnek 1872-től való alispánja. A mult század negyvenes éveiben a -pápai Esterházy-uradalom fiskusa. Éles eszü, erős figyelésü, művelt -ember. Sobri korában már több mint huszonöt éves. Lehetetlen, hogy a -váczi kalandnak, ha csakugyan megtörtént, hirét ne hallotta volna. - -Másik öreg barátom volt Pápay Miklós, szintén pápai uradalmi fiskus s -táblabiró. De a lánglelkü nagy táblabirák sorából. Együtt is szolgáltuk -a vármegyét s nagy rokonérzés kapcsolt össze bennünket. Apja Pápay -Sámuel volt, a jeles magyar irodalomtörténetiró, Kisfaludy Sándornak s -Kazinczy Ferencznek bizalmas barátja. Levelei egy részét Kazinczy -leveleivel mostanában adja ki a Tudós Társaság. Volt másik lángelméjü -fia is Pápán. Ez Pápay Lajos volt. Róla is szólok még, ha röviden is, ez -elbeszélésem folyamában. Ezek se tudtak Sobri váczi esetéről semmit. - -A harmadik öreg barátom Osváld Dániel, egykori megyei tiszttársam, -később Pápa városának polgármestere. Legalább is 87 éves lehet s -szellemi erejének ma is megvan teljessége. Sobri idejében 17–18 éves -ifju lehetett már. - -Azért is fel kell emlitenem, hogy Szépfaludy Ö. Ferencz lássa, hogy a -Sobri-legendák történeti valóságát ezek a férfiak sokkal jobban -megvigyázhatták, sokkal jobban meg is őrizhették, mint Szigeti József -szinművészünk, a ki a Sobri idejében még érettlen gyerek volt s -családjának szerény polgári helyzeténél fogva a vármegye dolgairól -egyébként se értesülhetett tisztán. Holott ezek a férfiak egykoruak, már -akkor is tekintélyes állásban levők s állásuknál fogva a Sobri-világ -több kisebb-nagyobb szereplőjével valósággal érintkeztek. - -Osváld Dániel nemes öreg barátom például személyesen is ismerte Sobrit. -Szemtől-szembe volt vele 1836-ban. A vasvármegyei Ostfiasszonyfa -határában volt akkor a Ragyogó-csárda. Kertész János a csárdás. Osváld -Dániel, mint fiatal mérnök-gyakornok, ott étkezett, a mikor Sobri és -társai odamentek s a csárdástól holmi aprópénzt harácsoltak. Ott tudta -meg azt is, hogy Sobri kis ideig Szentgyörgyi Horváth János uraságnál is -kanászbojtár volt Répcze-Szentgyörgyön. Ismerte Sobri társai közül Pap -Andort is. A ravaszdi erdőn látta. Akkor sánta s törődött embernek tünt -fel előtte. - -Ismerte Recze Marczit, a kit – mint emlitettem már – álnéven Fűmagnak -is, Kalarábinak is neveztek. Ennek kézrekeritésénél is jelen volt -1837-ben. - -Az igriczei erdőket mérte Zalában. Ellátása Rumy Ferencznél volt, -Igricze uránál. De a jó Rumy Ferencz rettenetes vallásos, jó katholikus -ember volt, Bucsu-Szent-Lászlóról barátot tartott a házánál s naponként -többször is misét hallgatott. Ez ugyan nem lett volna baj, hanem baj -volt az, hogy kegyetlenül tartotta a bőjtöt s holmi teknősbékával és -csigabigákkal volt tele pecsenye helyett az asztal. Osváld kálvinista -gyomrának sehogy se tetszett ez az állapot. Sobriék ott kalandoztak a -vidéken, e miatt egy csomó pandúr őrizte az erdőket. A pandúr jól élt. -Juhot, bárányt, malaczot, süldőt piritott nyárson az erdőben. Csodálatos -vonzóereje volt a fiatal mérnökre az ősi, felséges, nyársonsült -pecsenyének. Kissé füstös izü, de mi az, ha az ember megszokja? A párolt -sültet élvező mostani világnak sejtelme sincs arról, minő felséges ize -és illata van a szabad levegőn és szabad tüzön sült üde husnak. A -kálvinista ifju mérnök kijárt az erdőre a pandúrokkal lakmározni. - -Ilyen lakmározás közben egyik napon azt mondja az őrmester egyik -pandúrjának: - -– Eredj, nézz körül, hozz egy marok piroshátu gombát. - -A pandúr elmegy s gombakeresés közben beleütközik Fűmagba. Fűmag rálő, -csákóját átlövi. A puskadurranásra a pandúrok fölugrálnak. Fűmagot -megkeritik, meglövik s vasra verik. Igy került Fűmag a sümegi talponálló -biróság elé. - -A népköltészet ezt a duhajt kegyetlen embernek rajzolja. Akkor ifjabb -Csányi László szolgabiró volt a vidéken, a későbbi vértanu hires Csányi -László rokona. Ez a szolgabiró is összekeveredett egykor Sobriékkal. -Szalapa volt az összeütközés helye. A szolgabiró fiatal, heves, -megfontolatlan ember volt. Még éjjel is üldözte a duhajokat az erdőn, de -minthogy koromsötét volt, hát lámpással. Nagy nevetség lett ebből. -Hiszen a pandúr a lámpásnál nem láthatta a duhajt, ez pedig jól láthatta -a pandúrt. A Sobri népdal igy emlékszik a fiatal Csányiról és Recze -Marcziról: - - Csányi gyerek is itt vagyon. - Recze mondja: lőjjük agyon. - Sobri mondja: ne bántsd őket. - Kiméld a szoknyalesőket. - Szalapai kertek alatt - Csányi gyerek majd ott maradt. - . . . . . . . . . . . . . . . - -Osváld Dániel még ezentul is sok részletet tud a Sobri-legendákból, de a -váczi kalandról ő se tud semmit, ő se hallott semmit. Elmondom most ezt -a kalandot, ugy, a hogy a nép mende-mondáiban él. - -A váczi püspök akkor Fogarasföldi örökös gróf Nádasdy Paulai Ferencz -volt. Nagy úr, exczellencziás úr, sok aranya, sok kincse, utóbb kalocsai -érsek. - -Egyszer csak egy szegény ember megjelenik portásánál s egy levelet ád a -kezébe. De élőszóval való üzenetet is hoz. Az üzenet igy szól: - -– Sobri Jóska a visegrádi erdőben mulat, tisztelteti az exczellencziás -urat s kezeit csókolja; – holnapután, csütörtöki napon, délután 4 órakor -pontosan meglátogatja, nem is kiván mást, csak egy pohár jó bort s egy -tarisznya aranyat. - -Ez volt a levélben is. - -Közlik a püspökkel s a belső papokkal. - -Bolondság az egész. Hogy jönne ide Sobri? Ha jönne is, csak van esze, -előre csak meg nem mondja, mikor jön. - -De hátha nem bolondság. Sobri Jóska fenegyerek. Kitelik attól még ez is. -Végre is a nagy egyházfejedelmet veszélynek kitenni nem lehet. - -Nosza, járási főbiró, állj elő pandúrjaiddal. Pesti katonai főparancsnok -is állj elő a vasas németekkel. Szálljatok meg minden utat, minden -utczát, minden házat, tőrbe kell csalni Sobri Jóskát. - -Másnap levél jön Pozsonyból. Irja Bezdédi és Kisbákai báró Bémer László -dulczinai püspök. Jelenti, hogy Bécsből jön, a felséges császári -udvarból és csütörtökön délután 4 órakor alázatos tiszteletét teszi ő -exczellencziájánál. - -No ez kellemes látogatás. Azt suttogják, ő lesz a nagyváradi püspök -nemsokára. Szivesen kell fogadni. Meg is jelentik a főbirónak és a -vezénylő tisztnek a látogatást. A dulczinai püspököt bocsássák be bátran -a rezidencziába, de minden más teremtett lelket füleljenek le. - -Eljön az óra. - -Báró Bémer püspök csakugyan pontosan megérkezik. Uj hintó, ezüstös -szerszám a lovakon, fényes lovak, huszár a bakon kalpaggal, mentével, -karddal, a hogy illik. Üdvözlik a főbirák és tisztek. - -Szivesen látott vendég. A váczi püspök maga siet eléje. Jobbfelől -bocsátja, karját karja alá ölti s ugy vezeti be. De azt még hallja a -cselédség, a mint a vendég mondja: - -– Domine Excellentissime! Csak egy minutám van. A palatinus ő fensége -parancsol. Még ma nála kell lennem Budán! - -Bemennek a legbelső szobába. Ott körülnéz a vendég s kiveszi karját a -váczi püspökéből. Igy szól: - -– Kegyelmes uram, se a pohár bort nem látom, se a tarisznya aranyat! -Pedig megirtam, meg is izentem! - -Bizony a bort és aranyat a váczi püspök se látta. De nem is látott, nem -is hallott e szóra semmit. Csak sóbálványnyá meredt. - -Nem a dulczinai püspök állt ő előtte, hanem Sobri Jóska, a félelmetes -haramia. - -De a haramia mosolyogva üt a püspök vállára. - -– No csak legyen nyugodt, kegyelmes uram! A pohár bort máskorra hagyjuk, -a tarisznya aranyat hamarosan összeszedjük, azután kegyelmes uram -elkisér engem kocsimon Göd-felé a temetőig, fél órába se telik s mintha -sohase láttuk volna egymást. - -Megfogta pisztolya agyát, kivette a pisztolyt s megnézte: rendben van-e? - -Rendben volt. Aztán helyére visszatette. - -De a kegyelmes úr is látta, hogy az a pisztoly átkozottul rendben van. - -Nem sok idő telt el, alig negyedóra, csak jön ám a kegyelmes püspök -kedves vendégével karonfogva s mosolyogva folytatott csöndes -beszélgetéssel. Együtt beülnek a kocsiba s megy velük a kocsi, csak ugy -robog. Az egész cselédség látta. A főbirák és tiszt urak üdvözölték is -őket. - -Kiérkeztek a temető felé a Duna partjára. Csakhamar megállt a kocsi és -Sobri kiszállt, de kocsisának, huszárjának rendeletet adott. - -– A kegyelmes urat visszaviszitek s a nagy templom előtt kétszáz -lépésnyire leteszitek. Azután lóhalálában mentek utatokra. - -Csónak volt a Dunán. A csónakban halászok, révészek. Mindannyian Sobri -legényei. Csak ugy sivitott, ugy vitte a csónak Sobri Jóskát a tulsó -partra. - -A kegyelmes úr is szépen hazaért, a haja szála se görbült meg. A főbiró -ujjongva fogadta a kapuban. - -– Ugye megmondtam előre, kegyelmes uram, hogy az a betyár nem mer ide -közel se jönni, ha engem lát. Ime öt óra és szine világát se láttuk. - -A kegyelmes úr keserü vidámsággal felelte: - -– El is ment már domine spectabilis! Ott van már túl a dunai erdőkben. -Hanem a pohár borát csakugyan nem itta meg. Egyébiránt köszönöm a nemes -vármegye szivességét, de most már nincs szükségem segitségre. - -Csak akkor tudták meg, mi történt. - -A tarisznya arany csakugyan odaveszett. - -Ime, ebből áll a váczi kaland története. A nép még fel is czifrázza, -mókázó párbeszédekkel s apró jelenetekkel még fel is ékesiti ezt a -történetet. Én csak vázlatát adtam elő. - -Csak ugy nyomakodik ránk az a kérdés: honnan eredhetett a váczi kaland -meséje? Ki költhette s mikor képződött? - -A nép regéli. Ugy keletkezhetett hát, mint az igazi népdal s az igazi -népzene. Valakinek ötlete származik. Ötletét tovább adja. Uj és -mozgékony elmék uj részleteket adnak hozzá. Uj szót, uj alakot, uj képet -s elvégre lassankint a mesének egész művészi alakja felépül s állandóvá -válik. - -Két dolog kell hozzá. Az egyik az, hogy a mese hősét igazán szeresse a -nép, sorsát viselje szivén s rokonszenvvel kisérje cselekvését is, -szenvedéseit is. Sobri iránt csakugyan igy érzett köznépünk. - -Nem kell ezen csodálkozni. Nem Sobri volt az egyetlen efféle tünemény s -nemcsak a magyar fajta köznépnek van meg ez a sajátsága. Sobri rabló -volt, haramia. De azért a maga korában nagy eszmét is képviselt. Igaz, -hogy torzul, fonákul, visszájáról képviselte, de a köznép előtt csak az -eszme maga tündökölt s annak visszáját észrevenni nem akarta. Erről -egyébiránt szólok még majd. - -A másik, a mi ily mese keletkezéséhez szükséges, valami véletlen -alkalomszerü eset. - -Sobri megvolt, valóságos cselekményei hiresek voltak, az ő nevében hát -volt valami alkalomszerüség a váczi meséhez. De volt-e ahhoz, hogy épen -Váczhoz s ott is a püspökhöz kapcsolódjék a mese? - -Erre már nehezen tudnánk felelni. Egyáltalán nem tudom, hogy a váczi -püspököt kifosztották-e Sobri korában vagy korábbi időben, vagy legalább -a Sobri halála után közel lefolyt esztendőkben? Ha kifosztották: volt-e -abban valami rejtélyes dolog, vagy pedig a birói vizsgálat azt tisztába -hozta. – Mert ha csakugyan kifosztották valamikor: az esetben a csinos -mese könnyen megalakulhatott Sobri neve körül. - -Valósággal megtörtént esetként biztos forrásból annyit hallottam, hogy -gróf Nádasdy püspököt egykor a Migazzi-kastélyban, gyönyörü nyaralójában -csakugyan meglopták a duhajok s kirabolták. Azóta nem is tanyázott többé -a nyaralójában. Ez esetből könnyen átalakulhatott a Sobri-kaland. - -A mese egyébiránt nem uj. - -Legalább szentül hiszem, hogy abban a tizezer regényben és egy millió -novellában, a mely Bocaccio óta napnyugaton és napkeleten készült, -efféle kaland száz meg száz alakban fordul elő. - -A Sobriról készült német irodalmat nem ismerem. Sok könyvet s még több -regényt irtak németül a Sobri-dolgokról itthon is, a külföldön is. -Szinte elhiszem, hogy e könyvek és regények valamelyikében a váczi -kaland is meg van irva. S ha megvan: akkor innen is keletkezhetett a -mese. - -Ezzel különben ne törődjünk. Csikós Csúzy János életében csakugyan tudok -oly pontokat találni, melyek körül a váczi kaland megalakulhatott s -kiszineződhetett. Ismertetnem kell tehát az ő életét. Már csak azért is, -hogy tisztán láthassa mindenki: minő alapon kerekedhetett túl a Dunán az -a monda, hogy Sobri Jóska sehogy se volt, sehogy se lehetett más, hanem -épen csak Csikós Csúzy János. - - -IV. - -(Csikós Csúzy János. – Nemzetsége. – Gyerekkora. – Elszökik az -intézetből. – Csikósbojtárrá lesz. – Törvénybe állitják. – Sobri -haláláról. – Népdal Sobri sirjára. – Csikós Csúzy János megjelenik -Pápán. – Pápai élete, szerelmi kalandja, házassága. – Halála s -rokonainak róla való emlékezése.) - -Csikós Csúzy János! - -Szép név. Nagy regény van mögötte. Az a nagy regény szülte magát a szép -nevet is. Ama regény nélkül csak tekintetes Csúzy János táblabiró urat -ismerte volna Zala- és Veszprémvármegye. - -Nagy és régi család származéka. A családot Csúzi és Puszta-Szent-Mihályi -Csúzy-nemzetségnek hivják. Száz év előtt túl a Dunán hat vármegyében -több birtoka volt összesen tizezer holdnál. Még gyermekkoromban is -megvolt e birtokának több mint fele. Az én vármegyémben is birtak a -Csúzyak Pápán, Pölöskén s egyebütt is. - -A Veszprémvármegyei ágból született János a mult század elején. Ugy -tudom, apja egyszerüen birtokos, de öreg apja Gáspár Veszprémvármegye -követe s később Komáromvármegye alispánja volt Mária Terézia idejében. - -A kis János – a család kebelében csak Mukinak nevezték – rakonczátlan -gyerek volt. Nem fogott rajta semmi oktatás, semmi fegyelem. Nem -engedelmeskedett se szülőinek, se nevelőinek. Nevelőit, tanitóit -megkéselte. Ha kiszökhetett: napokig elcsatangolt erdőn, mezőn, cselédek -közt, csikósok és gulyások közt. Ilyenkor lerugta lábairól a csizmát s -testéről a felső ruhát. Pőre ing, gatya, mezitláb: ez volt tetszésére. -Felkapaszkodott valamelyik csikó hátára s le nem szállt a lóról se szép -szóra, se fenyegetésre. Még aludt is a ló hátán. Csak az éhség tudta -leszállitani. - -Vad emberré készült lenni s nem tekintetes úrrá. Igy mondta mindenki. -Igy látták szülei is. - -Szülei még egy utolsó kisérletre szánták el magukat. - -Volt Váczon egy hires barát. Olyan hire volt, hogy nevelő, tanitó, -oktató képessége csodatevő. Juhot tud szeliditeni a párduczból is. A kis -János szülei megkérték, jó szóért, jó pénzért vegye magához a gyereket, -neveljen belőle emberséges embert, tartsa pórázon maga mellett, ha lehet -a zárdában, vagy akárhol. - -A barát nevét nem tudom. - -A barát vállalkozott, a János gyereket maga mellé vette s elkezdte -alakitani istennek képére és hasonlatosságára. Hónapról-hónapra nagyobb -sikerekről biztositotta a szülőket. Már a latin, már a franczia nyelvet -is a fejébe verte. Olyan esze van az urfinak, mint a parázs, mint a -láng. - -Ez 1815–1816 körül történt. - -Egy darabig csak türte a gyerek a barát vaskezét, kegyes tudományát s -mindenféle bölcseségét. Jó végezést várt mindenki. - -De egy szép reggel nem jön ki a barát a szokott időben odujából. Várnak, -várnak – utóbb kopogtatnak s rátörik az ajtót. Ott fekszik a barát hideg -ágyán, keze-lába az ágyhoz kötözve: feje, szája, orra mindenféle ruhával -eltömve. Se szólni, se mozogni nem tudott. Majd megfulladt már. Alig -tudták életrehozni. - -A másik ágy, a gyerek ágya azonban üres volt, az ágyon felső ruhái. - -A barát elmondta, hogy a gyerek őt, édesden alvót, megkötözte, -tehetetlenné tette s azután eltávozott. Azt se mondta neki: bébukk! -Bizonyosan elvette az isten az eszét a szegény gyereknek. - -Nosza a gyerek után. Keresik, hajszolják az egész városban. A -városbirónak is bejelentik. Kikérdeznek minden halászt, révészt, dunai -molnárlegényt: nem látták-e a gyereket, a mikor a Dunába ölte magát. -Senki se látta. Pedig bizonyos, hogy azt cselekedte. Hiszen minden -ruháját ott hagyta az ágyán. Elmeháborodásában nem is tehetett egyebet. -Utóbb a nemes vármegye is kurrentáltatta. Ennek se lett semmi láttatja. -Az elkeseredett szülők is bejárták, bekutatták az egész országot. Hiába. -A gyereknek semmi nyoma. Édes anyja, a hires Rosty-nemzetségből ügyvédet -is fogadott nagy pénzen, a ki szentül állitotta, előkeriti a fiut. -Hiába. Csak a nagy pénz veszett oda. - -Elveszett a fiu szőrén-szálán. A Duna mély s rettenetes titoktartó. - -Évekig keresték. Utóbb requiemet is tartottak, misét is szolgáltattak -érte s öt-hat-tiz év mulva el is felejtették. Elhaltak szülei is. - -Pedig a gyerek csak elbujdosott. - -Hogy pedig rá ne találjanak: pőre ingben, gatyában, mezitláb, kerek -kalapban bujdosott el. Ki keresné a ruhátlan csavargóban a hires nagy -Csúzy-nemzetség sarjadékát? - -De hová bujdosott el? - -Ki tudná azt? Se maga, sem más soha el nem beszélte apróra. - -Tizenhat éves ifju volt, mikor elbujdosott. Erős, szép, vidám, de -féktelen. Mindjárt kezdetben érezte ő, mit akar vele a barát. A barát őt -csak tekintetes, nemes, nemzetes és vitézlő juhvá, ökörré, táblabiróvá -akarja nevelni. De ő párducz akar maradni. Kint az erdőn, kint a -pusztán, kint az isten napja alatt, száguldozó csikó hátán: ott az élet. -Minek ő neki a könyv és a tudomány és a latin-franczia nyelv? Nem koldus -ő, hanem úr! Nem nyomorék ő, hanem épkézláb. Nem kell ő neki se -»alászszolgája«, se »kezeit csókolom«. Hanem az kell ő neki: »gyere -pajtás, igyunk egyet«; »gyere, rózsám, ugorjunk egyet«; »gyere, czigány, -húzd a nótám, vagy agyonütlek«. - -Egy darabig csak türt, szenvedett a jó kámzsás barát kezén s szedte -magába kanállal a sok ostoba bölcsességet, de azután szabaduláson -tünődött. Végre is megállapodott abban, a mit azután végre is hajtott. - -Tehát elbujdosott, eltünt, neve és emléke is elmult, örökségébe, -birtokaiba beültek azok, a kik utána következtek. - -Valami husz esztendő mulva öreg számadó csikós kerül sulyos váddal -Bács-Bodroggvármegye szine elé. Boszut állott, lovat lopott, nagy -dolgokat mivelt, bojtárja is segitette. - -Tagadott a számadó vakmerőn. Deresre kellett huzni, Kiporolták keményen. - -Ez az itélet szólt a bojtárra is. A bojtárt Kerekes Bandinak hivták. Ez -is tagadott keményen. Még mosolygott is hozzá. Ki volt pödörve a bajusza -keményen. Csak nézte, csak várta, megkinálják-e őt is a deressel? - -Megkinálták. - -De akkor bátran szólt. - -– Tekintetes vármegye urak! Nem vagyok én Kerekes Bandi, nem vagyok én -csikósbojtár, mert én nemes, nemzetes és vitézlő Csúzi és -Puszta-Szent-Mihályi Csúzy vagyok. Ez a becsületes nevem és származásom. -Országbiró volt az én dédősapám, vármegye követe és alispán az öregapám. -Vagyok én olyan ember, mint kegyelmetek. A Sembery, Tallián, Vásonkőy, -Szent-Mihályi, Bogyay-familiák az én rokonságom. Kegyelmetek közt is van -akárhány atyámfia. Becsehelyen van az én uradalmam, harminczhárom -faluban részbirtokom, Pápa városában a kastélyom! - -– Ez már más! Most már félre a deressel! - -De megváltozott a tekintetes sedria képe szempillantás alatt! - -Mindjárt akadt öreg táblabiró, a ki visszaemlékezett a husz év előtti -esetre. - -– Te volnál, öcsém, az elveszett Csúzy János? - -– Én vagyok, bátyám, a Csúzy János, a ki nem veszett el, hanem ott -hagyta Váczot, a barátot, mint Szent Pál az oláhokat. - -Hajh, hogy ugráltak fel erre székükről a hatalmas tanácsurak! Hogy -ültették le rögtön a csikós bojtárt, hogy szedték le a vasat nyomban -kezéről-lábáról, hogy rajozták körül ezer szóval, ezer kérdéssel! Egyik -táblabiró, Pilaszanovics nevü, mindjárt el is mondta, hogy ő leányágon -minő foku atyafiságban van a csikós bojtárral. - -– Csakhogy megkerültél, édes öcsém! - -Ennek az esetnek további részleteit nem ismerem. Csikós Csúzyt kis -diákkoromban láttam ugyan, de vele ismerős nem voltam. A mikor én a -pápai kollégiumba kerültem, akkor ő már Budán lakott s nem pápai -kastélyában. Hanem annyit mégis megjegyzek, hogy a napokban hallottam, -hogy az eset, a miért a számadó csikóst törvénybe állitották, valamint -bojtárját is, a Kárász-féle horgosi puszták valamelyikén történt s ennél -az esetnél mondta volna meg igaz nevét Csikós Csúzy János. - -De hát ez most már mindegy. - -A rég elveszett alak 1838-ban megjelent Pápán s ősi nemesi udvarát -elfoglalta. - -Ime, most már: Csúzy János, a délczeg fiu eltünik 1817 körül, se hire, -se hamva, de föllép a világban Sobri Jóska. Azután Sobri Jóska 1837-ben -eltünik örökre, ettől fogva se hire, se hamva, de nyomban ezután a -szintérre lép az elveszett Csúzy János! - -Most már Csikós Csúzy János! - -A hogy Sobrit lerajzolták azok, a kik látták: minden vonás teljesen -ráillett Csikós Csúzy Jánosra. Termet, arcz, fejtartás, bajusz, gyors -tekintet, vidámság: minden egyezett. - -Csúzy Pápára már születésének s vagyonának megfelelő uri ruhában jött s -azóta állandóan urak módjára öltözködött. De elképzelték hétrétü -patyolat gatyában, pitykés, rövid szines mellénynyel; vitézkötéses, -figurás dolmánynyal, a mely félvállon röpköd: rojtos nyakkendő, magas -sarku kordovány csizma, piros kendő-öv, kostök, darutollas süveg, -rövidnyelü karikás a vállon: vajon miben tér ez el a bakonyi haramiától? -Vajjon Sobri Jóska-e ez, a ki örökre eltünt vagy Csikós Csúzy János, a -ki Sobri eltünte után jött csak napvilágra? - -Az se látszott valószinünek, hogy a gazdag nemes ifju, ha csak csikós -akart lenni és semmi más, teljesen titkolózzék s óriási örökségét szó -nélkül türje mások kezén, habár rokonok is azok a mások. Hiszen ha neki -a csikósság a szenvedélye s életének ez a gyönyörüsége: még ehhez is -jobban s biztosabban jut el, ha nagy birtokain magának van ménese s ő -maga magának a számadó csikósa. - -De, ha Sobri akart lenni, az más. Maga köré gyüjteni a bujdosókat, -szökevényeket, szegény legényeket, üldözötteket; hadat izenni a rendnek, -államnak, társadalmi biztosságnak, törvénynek és vármegye urainak s -kijátszani, csuffá tenni, vidám kalandokban kitréfálni azokat, a kik a -törvény nevében életére törnek; egyik nap hegyen-völgyön lakodalom, a -másik nap Bakonyi-erdő avarjain dideregni, de mindennap a halállal -játszani: ez ugyan százszor különb szenvedély, mint a csikósság. Ezért -már érdemes titokká válni, álnevet venni föl s lemondani akármekkora -vagyonról és örökségről. - -Ezért föl is kell ölteni a Sobri nevet. - -Nem is lehet másként. Sobri Jóskát elnyelte a sötétség, Csikós Csúzy -János kibukkant a sötétségből. - -Azt mondják: hiszen ha Sobri meghalt Lápafőn: hogy juthatott tul a Duna -ilyen tévedésbe? És ha Sobri halálát a hatóság biztosan meghatározta: -mire való erről tovább is tanakodni? És pedig ugy határozta meg, a mint -Kovács Ernő öreg honvéd, tiszteletreméltó barátom irja, hogy még édes -apját is oda vitték a halott fölismerésére: akkor épen nincs értelme a -tul a dunai vélekedésnek. - -Sobri Jóska más ember volt, – Csikós Csúzy János megint más. Nem is -látták egymást soha. - -Igaz. - -Én is ezt állitom s kétségtelenül be is bizonyitottam. De hiszen én csak -azokat a tüneteket sorolom most fel, a melyek a dunántuli felfogást -téves utra birták. - -Ujra állitom, hogy Sobri halálát se biróság, se más hatóság szakszerü -tüzetes vizsgálat alapján soha meg nem határozta. - -Lápafőnél elesett, maga lőtte agyon magát. Eleste után nyomban látta -holttestét boldogult apám, a ki néhány rokon nemes ifjuval -Szilas-Balhásról ment kocsin Sobriék önkéntes üldözésére. Az ütközetről -elkéstek az ifjak, de végére már oda értek. Ott látták feküdni a -holttestet Sobri fája alatt. Azt a hatalmas cserfát azóta nevezték el -Sobri fájának. - -A járásbeli főszolgabiró, tolnai, veszprémi és somogyi csendbiztosok, -pandúrok, katonatisztek, ulánusok s önkéntes üldözésre vállalkozott -nemes ifjak voltak ott nagy számmal. A halottat megnézték. Semmiféle -irást nála nem találtak. Fegyvereit, ékszereit, pénzét a biróság kezére -adták. Agyonlőtt társait nem lehetett megkérdezni: ki a halott. -Sebesülten elfogott társa, Varga Pista, nem tudta, hogy a holtak közt -melyik volt a Sobri. - -Azonban az urak mégis elháritottak maguktól minden kétséget. Az a -halott, a ki magát agyonlőtte, Sobri volt. Akárhány pandúr látta már őt -s az élőben is, holttestben is biztosan fölismerte. Apám azt mondja, -szürkötője Hunkár legértékesebb aranyláncza volt. Damaszkcsövü fegyvere -is Hunkár legbecsesebb puskája. Kié másé lehettek volna ezek, ha nem a -haramia vezéré? - -Kovács Ernő téved. Sobri apját nem vitték oda a halott fölismerésére. -Hol van a tolnavármegyei Lápafőhöz a vasvármegyei endrédi puszta? -Forsponton is háromnapi járás, gyalogszerrel meg kétszerannyi. Ki -költekezett volna ily utazásra? A vármegyék ugyan nem. Nem is volt az -ilyen birósági eljárás akkor szokásban. Föl se bonczolták a deli szép -legény holttestét, hanem még az napon eltemették, nehogy a rókák, -farkasok, falubeli ebek megcsufolják. - -Hogy az napon temették el és pedig Sobri fája tövében: igy hallottam -apámtól is, Kiliti Mózsa Mihálytól is. De másoktól is. Hogy pedig Sobri -volt az, a ki magát agyonlőtte ott: azt társa, ki onnan elmenekült, -Fűmag Recze Marczi halálos óráján nyiltan bevallotta. - -De hiszen az egész környék jól tudta ezt. Az öregek ma is jól tudják. -Azért nevezték el azt a fát Sobri fájának. Ott volt az utolsó ütközete. -Ahhoz támasztotta utoljára puskáját. Annak tövében lőtte magát agyon. -Annak tövében porladoznak hamvai. A népdal is ugy örökitette meg: - - Lápafő határán busul az a nagy fa, - Szegény Sobri Józsi aluszik alatta. - Olyan mélyen alszik a fekete földbe, - Nem is tudja, sirját, hogy a fű benőtte. - - Sötét holló gubbaszt a fa tetejébe, - Nézi a sirt, fejét se forditja félre. - Lassan járj ott pajtás, holló meg ne hallja, - El ne szálljon onnan, Sobrit hadd sirassa. - -Más változatát is hallottam valamikor e dalnak. - -De Sobri fája se busul már ott. Szabó Kálmán barátom s egykori -képviselőtársam ezelőtt vagy öt évvel irta nekem, hogy Sobri fáját -elemésztette a kor s kidöntötte a vihar ugy 1898-ban. Onnan tudja: a fa -apósa birtokán állott. - -Azonban térjünk csak vissza Csikós Csúzy Jánosra. - -Pápán nagy feltünést keltett feltámadása. Azért is, mert nagy úr volt. -Azért is, mert már réges-régen örökre elveszettnek hitték. Azért is, -mert rögtön elterjedt s meggyökerezett róla az a hir, hogy ő volt az -igazi Sobri. De legjobban azért, mert délczeg alakja, ismeretlen -multjának titkai s szellemes, de betyáros észjárása mindenki előtt -kedvessé tették. Pápa vidámabb ifjai és öregjei nyomban bizalmas -barátságra léptek vele. - -Vermes Illés, Pápay Miklós és Pápay Lajos, Osváld Dániel, a kiket már -emlitettem, nagyon sokszor mulattak vele együtt. Azután idősb Osváld -Dániel, a hires Kocsi Sebestyén Gábor, a környékről Ihász Imre, Bottka -Imre s mások: mind előkelő megyei alakok s birtokosok. Jó barátai mind. -A városban is, a vidéken is nagy lakomák. Az ugod-vadkerti fürdőtelepet -a Bakony alján akkor alapitották. A pápai uraság is – ezé volt a -fürdőtelep – gróf Esterházy Károly jó pajtás volt, vidám természetü -ember. Kaszinóban, fürdőn, pápai és somlyai szüreteken, vadászatokon -folyt a vigasság szakadatlan. - -Az egykori csikós bojtár a férfiak társaságába nagyon bevált. - -De hát a női társaságokba is be kellett az uj embert vezetni. Különösen -Rábáné termeibe. - -Ez a Rábáné egy kis termetü, pupos, öreg úrnő volt, de gazdag és igen -szellemes s két igen szép leány-unokáját tartotta házánál. A város -urnői, szép asszonyai és leányai gyakran összesereglettek nála. Nyilt -házat és asztalt tartott, mint mondani szokták. A kártyázás is gyakori -volt nála. Kártyáztak még az asszonyok is. - -Csikós Csúzy Jánosnak itt is otthonosnak kellett lennie. Hivták oda -pajtásai. - -Vonakodott. Jó kifogása volt. - -– Fiuk, sehogy se akarom, hogy fölöttem nevessenek vagy sajnálkozzanak. -Köztetek csak elvagyok. De hogy érezném én magam jól művelt urinők -társaságában? Tudjátok, hogy én pusztához szoktam, csikós voltam, -csárdákban mulattam és csak a csaplárosné nyelvén értek. Hiszen mindjárt -észreveszik, hogy én nem vagyok úr, hanem csikósbojtár. Vagy félreálljak -és hallgassak, mint a kályha? - -Pápay Lajos felelt neki, a lángelméjü huszártiszt. - -– Soha se törd ezen a fejedet. Te csak viseld magad ugy, a hogy bojtár -korodban szoktad a csárdában, senki se veszi rajtad észre, hogy nem vagy -igazi úr! - -Eltalálta. - -Ettől kezdve a nőknél is otthonos lett Csikós Csúzy János. - -Agglegény volt. Szinte lehetetlen, hogy nő nélkül élje le az életét. De -még se nősült hamarosan. De azért mégis lett állandó barátnéja. - -Hol-hol se, nem tudom, de valahol összejött egy franczia nővel. Vagy -Pozsonyban az országgyülés alatt, vagy Bécsben, vagy gróf Esterházy -Károly udvaránál. A nő önálló volt, független, jeles vagyonu s a nagy -urak állandó figyelmének tárgya. Nem is volt gyönge fiatal leány, jó -harminczas volt, de igen szép. Udvaroltak neki bomlottul. - -– Igen szép és pajkos jókedvü franczia nő. Igy jellemezte előttem Osváld -Dániel öreg barátom. Igy hallottam másoktól is. - -De nem azért bomlottak utána, mert szép volt, pajkos és jókedvü, hanem -azért, mert a nagy császárnak, nagy Napoleonnak volt ő házasságon kivüli -leánya. Hasonlitott is világhóditó apjához. Apjának szemei, orra és álla -tökéletesek voltak nála. Ha jól emlékszem, Madame Pelissiernek hivták. -De föltétlen biztossággal nem állitom: ez volt-e neve, vagy ez volt-e -igaz neve? - -Ez a nő megszerette Csikós Csúzy Jánost. A sokkal szebb és fiatalabb és -vagyonosabb udvarlókat félvállról vette s a csikósbojtárt kegyeivel -elhalmozta. - -A társaság elbámult. Azonban ki ismerné a női elhatározások minden -titkát? - -Csikós Csúzy János nem volt se szinlő, se hetvenkedő. Se hizelgéshez, se -dicsekvéshez nem értett. Őszinte szaván, férfias arczán s délczeg -termetén kivül más fegyvere nem is volt asszonyt hóditani. - -Megmondta nyilván, ő ki és mi? Születését, vagyonát, jó és rossz -szokását hiven felsorolta. Csikós volt, szőrén üli a lovat, puszták fia -volt. Ő bizony a franczia szépművészetekben nem jártas s mindenféle -tudományt és bölcseséget és rendőrséget szive szerint utál. De azért jó -magyar nemes s asztala és szerelme biztos. - -– Ha önnek Madame, ez elég, akkor hű lovagja leszek, a mig élek. - -A nagy császár leányának elég volt. Eljött Pápára s közös háztartást -rendezett be kettőjük számára. Általános hit szerint törvényes -házasságra is léptek. Szerette a csikósbojtárt hiven. - -Pedig bizony lovagja el nem kényeztette. - -Madame Pelissier tudott is, szeretett is lovagolni, de csak úrnők -módjára. A csikósbojtár pedig azt követelte, hogy szőrén ülje meg a -lovat. Vita kerekedett köztük. - -– Ejh, aranyos rózsám, csikósbojtár a szeretőd, ugy lovagolsz, a hogy én -akarom! - -Kivezette szilaj paripáját, csak ugy szőrén rádobta a Madameot s -karikásával nagyot csörditett a paripa hátuljára. - -No, most mi lesz ebből? - -Az lett a vége, a mi természetes. A tüzes paripa nagyot ugrott, -bomlottul ficzánkolt s a szép asszonyt lehányta magáról. Estében a szép -asszony összekuszálta minden öltönyét. Viganója a nyakáig türődött. A mi -aztán alkalmat nyujtott lovagjának, hogy a földről fölemelje s a -homlokától kezdve a lába hegyéig végigcsókolgassa. - -Nem tört se keze, se lába, sőt nagyot nevettek mind a ketten az -ijedelmen. De még a néző publikum is nevetett. Két-három főből álló jó -barát volt a publikum. - -Ezt a kis esetet csak például beszéltem el, hogy mindenki lássa, miféle -pajkosságokat művelt az egykori csikósbojtár. Művelt ő vaskosabbakat is, -de már azok mind nem tartoznak ide. - -Egész élete, multja, egyénisége, csodálatos regény, majdnem hihetetlen. -Hogy a nagy császár leánya volt barátnéja: ez szinte kiemeli őt a magyar -világból s általános érdeküvé teszi, mint regénytárgyat. - -De azért regényét nem irta meg senki. Azt se tudom, hogy az óriási -Napoleon-irodalomban a franczia nő származását, sorsát, édes anyjának a -nagy császárral való szerelmi viszonyát kinyomozták-e, tisztába -hozták-e, megirták-e? - -Csodálkozom, hogy a mi nagy költőnk, Jókai, föl nem dolgozta. Hiszen ez -méltó tárgy volt az ő hasonlithatlan költészetének felbuzditására. Pedig -Csikós Csúzy János történetét igen jól ismerte. - -Ő is, Petőfi is, Kerkapoly, Kozma s mind ama jeles férfiak, a kik a mult -század negyvenes éveiben a hires pápai kollégiumot látogatták. Maga Deák -Ferencz is nagyon érdekesnek tartotta e történetet s nem egy adomát -beszélt el annak részleteiből. - -Jókai egyébiránt a »Magyar nábob« regényében érdekes, de mellékalakként -kissé halványan, de mégis szerepelteti az alakot. Leir egy deli paraszt -csikósféle alakot, a ki utóbb nemességet szerez, úrrá lesz s bejut a -magasabb társaságokba. - -Jókai édes nénje, Eszter s annak férje, Váli Ferencz, hirneves pápai -tanár, ott lakott Csikós Csúzy János közvetlen szomszédságában. Házuk, -kertjük végig szomszédos volt az óriási Csúzy-kuriával. Minden furcsa és -pajkos mulatságot, mely a nagy kurián folyt le, jól ismertek. - -Madame Pelissier – ugy hallottam – nem volt végig együtt Csúzy Jánossal, -de ez is elhagyta Pápát és az én vármegyémet 1848-ban. Az idő rájárt -már, a kedve is csökkent, szilaj kitörései elmaradtak s vagyona is -lassanként megfogyatkozott. Budára jött lakni. A budai hidfőnél, a Deák -Ferencz-utczávál szemben lakott állandóan. Lakóháza ma már nem áll. Itt -halt meg a mult század ötvenes éveinek derekán. Franczia barátnője, vagy -felesége nehányszor – mint mondják – itt is fölkereste s haláláig -havonkint kétszáz pengő forintot küldött apróbb szükségleteire. - -Ő lett volna hát a tul-a-dunai téves felfogás szerint az igazi Sobri. -Azért vázoltam élettörténetét bővebben, mert ebben találok tüneteket, -melyekből a mesemondó nép képzelete megalkothatta Sobri váczi -kalandjának meséjét. - -Csikós Csúzy János követett el Váczott erőszakos cselekményt a baráttal. -Az ő multja volt homályos és titkos. Ő volt a balhit szerint az igazi -Sobri. Ő lett nagy úrrá s neki lehetett ezüstös fogata s diszes -huszárja. Hogy azután a képzelet a barát helyére püspököt, a diákcsiny -helyére aranyrablást s 1816 helyére 1836-ot tett: ezen már nincs -csodálkozni való. Idáig terjednek s igy szólnak a pápai- és bakonyvidéki -hagyományok; ezek azonban azzal, a mit a család tud, nem vágnak össze -mindenben. - -Csúzy Jánosról, a csikósról, az előkelő nemzetség két tagjától is -nyertem értesitést. Ez értesités se tartalmaz sok élettörténeti adatot, -sőt van benne a nemzetségi leszármazás kérdésében hézag s talán tévedés -is. Adatai azonban biztosak arra nézve, hogy Csikós Csúzy János -csakugyan mint tanuló szökött meg állitólag a tatai konviktusból s fejét -betyáréletre adta. Öt-hat évig volt a csikósok közt. Jeles műveltségre -tett szert, mint gyerek ifju több nyelven beszélt, utóbb huszár lett s -fölvitte a századosi állásig. Barátnője s majdan felesége, eredeti nevén -nem Madame Pelissier, hanem Marie Faurrucht franczia nő volt. Ismétlem, -Pápán e hölgyet, a ki előbb czirkuszi müvésznő volt, a nagy Napoleon -császár törvénytelen gyermekének tartották. Hasonlitott is a nagy -császárhoz. Csikós Csúzy János Váczott is lakott, Czegléden is, hol a -vasutállomás közelében volt nagy négyszögletü háza, lakása, udvara, -gazdasága. Gondolkozása, a mint élete is bizonyitja, kuszált volt. De -erre mutat halála is. Elméje megháborodott utóbb s Döblingben halt meg, -mint elmebeteg 1856-ban. Két leánya maradt. Mindegyik előkelő házasságra -lépett. Elhunytak már ők is. Mária, az idősebb, mint Dévaványai Halassy -Zsigmondné és Terézia, az ifjabb, mint Galantai Balogh Tivadarné. A -család természetesen semmit se tud, de nem is tudhat arról, hogy Csikós -Csúzy János lett volna valaha az igazi Sobri Jóska, a minthogy nem is -volt. - -A gróf Vay József-féle hagyományokra nem terjeszkedem ki. Hallottam -ugyan belőlük sokat, de a részletek kimosódtak emlékezetemből, minthogy -se az esetek szinhelyét, se a szereplő egyéneket közelebbről nem is -ismerhettem. Ezekről Vay Sándor irótársunk hozhatna, ha akarna, érdekes -közleményeket, noha ő igen jól tudja, hogy nagybátyjának Sobrisága csak -üres dévaj mende-monda. - - -V. - -(Répa Rózi csárdásné lesz. – Halála Pakson. – Titok marad. – Miért lett -Sobri a népköltészet hőse? – A két tornai legény szomoru története.) - -Répa Róziról kell még valamit mondanom. Ez a lányka népdalok hőse lett. -Képe Sobri életének komor felhői közt örökre világos marad, mint a -fényes sugár. Képét a költészet virágaival magam is feldiszitettem -»Utazás a Balaton körül« czimü művem második kötetében. Ott van egy -fejezet Répa Rózi történetéről. - -Saját testvére beszélte el nekem 1854-ben, hogy a mikor Sobri haláláról -megbizonyosodott: a billegei csárdából eltávozott s örökre elbujdosott. -S hozzátette: - -– Sohase láttuk többé. Megtalálta-e Sobri sirját, vagy él-e még valahol, -vagy a szive megszakadt, vagy nekiment a Balatonnak: nem tudja -megmondani senki. - -Ez a beszélgetés Sobri halála után tizenhét év mulva történt. Szinte -sajnálkozva kell megmondanunk, hogy Répa Rózi még élt akkor és csak négy -vagy öt év mulva lett szomoru vége. A mikor ragyogó költői kép -hétköznapi szürke alakká válik, olyan, mint a mikor csillag hull le az -égről. - -Csaknem ily alakká vált Répa Rózi is. Legalább ezt is gondolni lehet -abból, a mit azóta életéről velem közöltek. Különösen Mészöly Ambrus úr -Dunaföldvárról s mások is. - -A közlések szerint, a mikor Billegéből elbujdosott: csakugyan Tolna -vármegye felé vette utját, hogy Sobri halálának helyszinét fölkeresse. - -Bizonyára föl is kereste. - -Alig lehet azon kételkedni, hogy megmutatták neki Sobri fáját s a fa -tövében szeretője sirját. Két év mulva történt ez s a sirnak akkor már -talán nyoma se volt. Alacsony halmát akkor már elnőtte a fű s eltaposták -legelő jószágok. De azért az érzékeny sziv könnyei előtörtek s a fiatal -leány keserün megsiratta boldogtalan szeretőjét s a vele örökre eltünt -boldogságot. - -Mi történt azután vele: senki sem tudja biztosan. Csak annyi bizonyos, -hogy 1858 körül csárdásné volt. - -Van a paksi határban egy dunaparti csárda. Vagy legalább volt ezelőtt -ötven évvel. Alsó-Kotyolai csárdának nevezték. Ebben volt csárdásné Répa -Rózi. Feltünő szép asszony volt, piros arczczal. Középtermetü, karcsu. -Szemei különösen bájosak voltak. Lehetett ekkor – 1858-ban – -harmincznyolcz éves. Egyszer-másszor, ünnepek délutánján ki-kimentek -hozzá borozni a paksi urak is. Nevét is tudták. Azt is tudták, hogy -egykor régen, túl a Balatonon a hires Sobri Jóska volt a szeretője. - -De nem ment férjhez s köztudat szerint nem is ereszkedett mélyebb -pajtáskodásba senkivel. Talán még mindig fiatal leánykorának édes-keserü -emlékeit őrizte, ápolgatta. - -A csárdából azután beköltözött a városba s ott a mult század hatvanas -éveinek vége felé közös háztartásra lépett, a hogy szokás mondani, -összeállt valakivel. Valami hozzávaló emberrel. Nincs mit csodálni, -nincs mit kárhoztatni rajta. Magános nő, közel ötven éves, talán -vagyontalan. Munkás, kereső ugyan, de eljár az idő; – jöhet betegség, -erőtlenség, balsors: ily állapotban szivesen támaszkodik valakihez -minden nő. Sőt minden férfi is. - -De azért ebben halálos vétket látott valaki. - -Nem messze lakott a vásártérhez. A vásártér tele volt árubódékkal. A -bódék este bezárvák és éjjel azok közt nem csatangol senki. - -Egy este látogatója akadt az asszonynak. - -A látogató kicsalta a vásártérre. Beszélgetés közben oda kerültek a -bódék közé. Ott a látogató kirántott dolmánya zsebjéből egy pisztolyt s -a szegény asszonyt szó nélkül sziven lőtte. Meghalt nyomban. Csak hideg -testét találták meg. - -Ki volt a titkos látogató? Ki volt a gyilkos? Miért kellett a szegény -nőt meggyilkolni? Kinek mit vétett? - -Rablásról nem lehetett szó. Nem volt az asszonynak kincse, a mit tőle -elvegyenek. Nem is hiányzott semmije. - -Gyilkos szerelmi boszu is alig bánthatott valakit. Csodálatos ritkaság -lenne az, hogy erős munkához szokott ötven éves szegénysorsu nő oly -rettenetes szerelmi indulatot tudjon valakiben gerjeszteni, a mely -halálos boszuállásra ingerel. De nem is merült föl erre nézve semmi -tünet. - -A nyomozást, kutatást elvégezték az arra való irók-birók, de bizony a -gyilkosnak semmi nyomára nem akadtak. - -Az asszony házastársának volt valami vagyona. - -Arra is gondoltak, hogy társának vannak rokonai, éhes, kapzsi emberek, a -kik féltik a vagyont és örökséget s azért emésztették el a még mindig -elég csinos asszonyt, hogy az ember vakszerelemből rá ne hagyhassa -vagyonát. De ebben az irányban se tudtak semmi fogható eredményhez -jutni. - -Végre az utolsó, szinte természetes gondolat rögzött meg az emberek -agyában. - -Hiszen Sobri minden társát egykor szent fogadásra birta, hogy a mikor -majd ő már nem lesz: Rózit el nem hagyják, bánatában vigasztalják. Rózit -tehát szeretniök, tisztelniök kell. Derék, jó leány s a vezér szive -életben-halálban hozzá van nőve. Megérdemli, hogy szeressék, tiszteljék. - -De hátha Rózi hagyja el a vezért, vagy annak emlékét? Hátha méltatlan -lesz valamikor a vezér égő szerelméhez? Mi lesz akkor? A szent fogadás -akkor is kötelezi-e az egykori bajtársakat? - -Hogy a lányka Sobri halála után el nem pusztitotta magát: azt meg lehet -bocsájtani. Meg is kell. Ezt Sobri maga se akarta. Erre még csak nem is -gondolt. Ha gondolt volna, arra a fogadásra nem törekedett volna társait -rábirni. - -Ha a lányka utóbb férjhez megy, magát, férjét megbecsüli s férje is -szereti és tiszteli őt: ez is rendén való dolog. Örökké való könnyet és -hűséget és állhatatosságot nem lehet követelni senkitől. Se legénytől, -se lánytól. Csak az az örök, a mi velünk a sirba jön. - -Lám, a szegény lány élni akart. Hurczolni az élet terhét, mig le nem -roskad alatta. Szolgálatot vállalt, csárdásné lett, de megmaradt -szilárdnak. A legyeskedőket szép szerével elhajtotta magától. Nem is -volt ellene senkinek kifogása. Nem is bántotta senki. Pedig a -Kotyola-csárdában, ott a Duna partján, ugyancsak bánthatták volna. A -Duna hallgat, zúgását senki nem érti, el nem árult volna semmit. - -De most városba ment. Összeállott idegen férfiuval. Éli világát, de nem -magánosan, hanem párosával. Szabad-e ez? Nem bántotta-e meg ezzel -egykori szerelmét, Sobrihoz való örökös hűségét s az egykori bajtársak -igazi barátságát? El lehet-e ezt nézni, meg lehet-e bocsátani annak a -leánynak, a kit azóta szárnyára vett a népdal s a szegény emberek -kegyelete? Nem kell-e ezért halált szenvednie? - -Ime, ez a gondolat is föltámadt az emberekben. S tovább füzték a -gondolatot. - -Bizonyosan vannak még, a kik egykor Sobri társai voltak. A kik -megmenekültek, félre álltak, a kiket elnyelt a világ s elfelejtettek az -emberek. A kik Répa Rózi minden lépésére vigyáztak s készek voltak arra, -hogy fogadásukat teljesitsék s kezük munkájával, verejtékük harmatával -is, ha kell, gyámolitsák. - -De hát nem kell. Mással éli világát. - -Meg kell halnia! - -S eljött valaki a távolból és a sötétségből, hogy végrehajtsa az -itéletet. - -Bizonyosan ismerte Répa Rózi. Ha nem ismerte volna, szavára nem ment -volna vele az elhagyatott vásártéri bódék közé. - -Ki maradt meg Sobri társaiból? - -Virrasztó és Pap Andor. - -Talán ezek jöttek elő, vagy egyik a kettő közül. - -Ki tudná ezt? - -Most már fejezzük be Sobriról való emlékezésünket. Ugy hiszem, hű képet -rajzoltam életéről s a nevéhez kapcsolódó népköltészetről. Megtörtént és -mesés kalandjainak néhány példáját is elmondottam. De csak olyat, melyre -tudásom biztos forrásból meritettem. - -Azonban nagy felelettel vagyok még adós. - -Honnan támadt népünk mélységes rokonszenve Sobri iránt? Mi volt az a -nagy eszme, melyet az ő élete képviselt, habár fonákul és bűnösen is? Ha -szemernyi igazság van is a népköltészetben: akkor ő nemcsak -haramiavezér, nemcsak halálos gonosztévő, hanem egyuttal tragikai hős -is. - -Vizsgáljuk meg ezt a kérdést közelebbről. - -Sobri társai közt sok volt a szökevény, az ugynevezett dezentor. E szó -latin szó; helyesen mondva és irva: desertor. A köznép dezentornak -mondja s régebben nemcsak szökevényt értett alatta, hanem általában -duhajt és szegény legényt. - -Szökevény sok volt ezelőtt hetven-nyolczvan évvel. - -Volt, a ki a fogságból szökött el. A vasat valahogy leverte lábáról s -megugrott. - -Volt, a ki a fogság elől, az itélet elől szökött. Nagyot vétett, -sulyositéletet várhatott, kitért hát előle kellő időben. - -Volt, a ki mint kész katona, a katonaságtól szökött el. - -Volt jobbágy ember, a ki garázda, kemény, kegyetlen uraságától szökött -el s üresen hagyta jobbágytelkét. Az ily telket deserta sessiónak -nevezte a törvény és a közélet. Magyarul: elhagyott telek vagy puszta -telek volt a neve. - -Végre volt, a ki a katonafogdosás, az ujonczozás elől szökött el. Ilyen -igen sok volt. - -Sobrinak is sok ilyen társa volt. Király Jancsi s az Ádám és Laczi nevü -duhajok ilyenek voltak. A katonafogdosás elől szökött meg a két tornai -legény is. Az egyik haramianéven Pista, a másik Peti, igaz nevén Czifra -Miska. - -Maga Sobri is voltaképen szökevény volt. Ő büntetés elől ugrott meg. -Franczli szinte nehéz fogságból szökött. Ilyen is volt több is. De igazi -szökevénynek csak a katonaságtól s a katonafogdosás elől menekülőket -tartották. A többit szökött rabnak vagy szökött jobbágynak nevezték -leginkább. - -Minő volt akkor a katonaállitás! Hajmeresztő dolgok a multból! - -Sobri korában 1830-ban adott az országgyülés katonát. És pedig 48 -ezeret, de ebből 20 ezret csak föltételesen. - -Már most a nádorispán vezetése mellett bizottság határozta meg, hogy -ebből a számból a vármegyékre, városokra, székekre, kerületekre -külön-külön mennyi esik. S a vármegyék megint külön rótták ki a -járásokra és egyes falvakra a jutalékot. - -Birája, előljárósága, jegyzője volt minden falunak, a nemes születésü -ifjut nem lehetett besorozni. Pap, tanitó, urasági tiszt mentes volt -egész családjával. És pedig vagy a törvénynél fogva vagy a közszokásnál -fogva. - -Összeült az előljáróság, a kupaktanács tanácskozni. Kit sorozzanak be, -kit vigyenek el katonának, kit hagyjanak otthon? - -Az előljárók és telkes-gazdák fiait meg kellett kimélni, helyettük a -szegény ember fiát kellett katonának adni. A hogy a népdal mondja a -fiakról: - - A gazdagét, ha több van is, nem bántják, - A szegénytől, ha egy van is, elhajtják! - -Rettentő szemrehányás van az ellen a nemzedék ellen ebben a népdalban. -Gyerekkoromban széltében dalolták még ezt. - -Már most nézzük. - -Három fia van a gazdagnak. Erős, szép, egyenes, mint a szálfa mind a -három. Katonának való. Ha egyet vagy kettőt elvisznek is belőle: azért -van, a ki otthon marad s végzi az uraság dolgát s a robotot. Apja -különben is tehetős, gazdaságában csak olyan csorba támad, a minőt -könnyen türhet. Ellenben ott van a szegény negyed telkes vagy a még -szegényebb házas zsöllér. Egy fia van. Az apja öreg vagy beteges. Az -anyja tán özvegy. Ha fiát elviszik, nem végezheti az uraság dolgát, vagy -a közmunkát. Eladósodik, elnyomorodik, kilökik a telekből vagy -zsöllérházból. Az országutra vagy az utczára kerül. - -Pedig a szegény ember fiát mégis elviszik katonának, ha egy van is; – a -gazdag fiai pedig otthon maradnak, ha többen vannak is. - -Igy mondja a szomoru népdal. Pedig nem mondaná, ha nem volna igaz. - -Pedig azt a katonaéletet kutyaéletnek mondta az akkori közpéldabeszéd. -Tiz esztendeig kellett a fegyvert viselni egy folytában s rendesen -idegen országban, a melynek még nyelvét se értette. S tiz év után is -vagy eresztették haza vagy nem. Ha egészséges volt s jó katona volt: -sehogy se eresztették. Ha nyomorék lett, kezét-lábát törte vagy a ló -megcsufolta: akkor meg kilökték. Mehetett koldulni. - -De hát hol volt a törvény előtti egyenlőség, a szabadság, a -közteherviselés, az emberi jogok kölcsönös tisztelete? - -Ott volt, a hol tökéletes jó szolgabiró volt. Különben pedig csak a -papiroson volt, másutt sehol se volt. Hát még az orvosok és -katonatisztek visszaélései! - -Bizony sok érzékeny lélek elkeseredett halálra! - -A szegény ifjak között bizony sokan voltak, a kik koldussá lett zokogó -édes anyjuk panaszait el nem viselhették s inkább elbujdostak, inkább -neki mentek az ismeretlen világnak, inkább hadat üzentek a törvénynek s -szegény legényekké váltak s inkább oda álltak Sobri mellé a Bakonyba, -semmint német tiszt kegyetlenkedése alá Csehországban. - -Az ilyeneket Sobri fölfogadta, maga mellé vette s bátor szóval -vigasztalta. S az ilyennek családját szivesen föl is segitette. - -S azután volt egy bolond törvény is, a mely szólt azokról, a kik -vulgivagi, vagabundi, peregrini. Vajon mit jelentenek ezek a tatár -szavak? Bizony magyarul azt jelentik: csavargók! - -Csavargók. - -Mik azok? Kik azok? - -Talán a házalók, drótos tótok, bálizsok, babkárok, vándorló legények, -oláh czigányok, ügynökök, utazók, vásárosok vagy mik? - -Egyik se. Az a csavargó, a kit a pandúr, városi hajdu, komiszáros vagy a -kapitány csavargónak mond. Lehet az akármilyen biztos vagy igaz járatban -levő legény: mondjuk ki csavargónak s fűzzük kötélre katonának. - -Igy járt a két tornai fiu. Két haramia Sobri seregében a Pista, meg a -Peti. - -Derék, jámbor, szelid két falusi legény volt Tornavármegyében a Pista -meg a Peti. A hagyomány csak annyit tud róluk, hogy a Bódva völgyéből -valók valamelyik faluból. Szegény jobbágy vagy zsöllérfiak voltak. S -vőlegény mind a kettő. Kitüzve esküvőjük napja. A szerelmes szivek alig -várták a napot. Katonaállitás volt ugyan a Bódva völgyén is, de a két -fiura nem került a sor. Szabadon nősülhettek. - -Kassán vásár volt még az esküvő előtt. A két tornai legény bement -Kassára a vásárra, hogy vegyen mátkájának bécsi kendőt, piros szalagot, -karikagyürüt. Bevásárlás után beült egy kocsmába falatozni, egy pohár -bort inni. - -Kassára is ki volt vetve az ujonczjutalék: hatvan vagy nyolczvan legény. -Egy vagy kettő hiányzott még. Milyen jó lenne egy vagy két csavargót -keriteni. - -Ha csak az kell! Betyár volt a kapitány vagy valamelyik hajduőrmestere. -Majd keritenek ők. - -Ott ólálkodtak a kocsma körül. S rácsaptak a két tornai legényre, mint a -héjja a galambra. - -– Gyertek csak csavargó gazemberek a kapitányságra! - -Mentek. Mert megkötözték s vitték őket. Vadul, durván, agyba-főbe verve. -Azt se kérdezték tőlük: mi a nevük. Vérben-fagyban oda állitották őket a -kapitány elé, a sorozók elé, a katonaorvos elé. - -Hiába beszéltek, hiába könyörögtek, hiába fenyegetőztek. Hiába mondták -meg igaz nevüket, igaz járatban voltukat, szülőik és falujok nevét. -Besorozták őket. S a miért fenyegetőztek, még a katonaderest is ki -kellett állaniok. - -Hát a szerető mátkák, a sóvárgó szivek, a busuló szülők! Mi lett -azokkal? Soha se látták ők szülőföldjük szép határát. A miért, hogy -csavargónak mondta őket a hatóság! - -Mi lett a végük? - -Egy-két sorban megirtam már valamikor. - -Elszöktek a katonaságtól, a mint tehették néhány nap mulva s meg se -álltak, mig a Bakonyt, mig Sobri Jóskát el nem érték. - -Hol az igazság? - -Ki a bünös? Ki a nagyobb bünös? - -Haramiává lenni nem szabad. Másnak a vagyona és élete is szent. Sobrit -és társait elérte a végzet s mindenki azt mondja: ezt a végzetet ők -maguk keresték, tehát jól megérdemelték. - -De a mig érző sziv és tiszta elme lesz a világon: az a végzet egy könyet -mindig kisajtol a szemekből. - -A prágai ütközetben halt meg az a két tornai legény. Védték magukat, mig -a támadó pandúrok az aklot rájuk nem gyujtották. - -Csak egy menekülésök volt még: a halál. De választhatták a törvény -csufos halálát s a tűznek önkéntes tiszta halálát. - -A tűzhalált választották. - -Egymást átölelve együtt feküdtek bele az égő zsarátnokba. Ugy találták -meg a korommá égett két tornai legény holttestét. - -A szülők és menyasszonyok soha se tudták meg, mi lett végük, hol lett -elmulásuk. - -* * * - -A mig e sorokat irtam Sobriról: két hét óta több hirlapi közlemény -látott e korról napvilágot s nyájas olvasóimtól az ország minden -részéből tizenegy levél érkezett hozzám többé-kevésbé érdekes -tartalommal. - -Alig felelhetek mindannyira. De a mikor műveim gyüjteményes kiadásában a -Sobri-czikkek is megjelennek: akkor méltatom majd a levelek érdekesebb -részleteit. - -Most csak hálás köszönetem értük! - - - - -UTOLSÓ SZÓ SOBRIRÓL. - -(Szederkényi Nándor véleménye. – A zsobri szó a zsebrákból származott. – -E vélemény megdöntése. – Az álnevek. – Sobri állitólag Bejczen született -s még a mult század ötvenes éveiben is élt. – Szép Mihály közlése Sobri -halálának részletes leirásáról. – Herman Ottó, Milfajt képe. – Sobri -ruhája. – Guzmics Izidor apát egykoru följegyzései.) - -»Ki volt hát Sobri?« – e czim alatt irt korrajzom végén megigértem, hogy -mindazoknak, a kik a Sobri-kérdésben szives, bizalmas levelükkel hozzám -fordultak, együttesen felelek, a mennyiben a levelek figyelemreméltó -részleteket is érintenek. - -Most szavamat állom s legelőször is tisztába kell jönnünk a Sobri -névvel. - -Az egyik bakonyi hagyomány szerint Kopácsy József veszprémi püspöknek s -később ország primásának volt Schóber nevü szolgáló embere s ez lett -volna utóbb a hires bakonyi duhaj s az ő nevéből alakult volna a Sobri -név. E hagyományt Szépfaludi Ö. Ferencz szerint Szigety József jeles -egykori szinművészünk terjesztette, a ki veszprémi volt s rokona is az -érsekprimásnak. - -Kifejtettem már, hogy e hagyományban nincs igazság. - -Bizonyos azonban, hogy a köznép túl a Dunán s különösen a Bakonyban is -ekként ejti ki a nevet: Zsubri. Igy ejtették ki hajdan Pesten is és -szerte az országban. - -Részben erre is ügyelve irt nekem erről Szederkényi Nándor barátom, -irótársam s egykor hosszu időn át követtársam, most Heves vármegye -főispánja. Fejtegetései érdekesek, noha felfogásához semmi esetre se -járulhatok. - -Azt irja: a rut rablóvilág a 14-ik és 15-ik században a cseh-morva -határon, az ország felső vidékén a cseh »rebjatok« és »zsebrákok« -garázdálkodásával történetünk gyászos lapját képezi. Nagy Mátyásunk -fékezte meg őket, de azért még sokáig szerepeltek s a rebjatokból lettek -a rablók, a zsebrákokból a magyar nép nyelvén a zsobrik vagy sobrik. Az -én megfigyelésem szerint is tehát Sobri nem tulajdonnév volt, hanem a -névtelen rabló a cseh zsebráktól kapta a multból leszármazott -melléknevet. - -– Az én megfigyelésem szerint, – igy folytatja Szederkényi, – a magyar -rablóvilág alakjai rendesen tulajdonneveikkel szerepeltek. Te is -felsorolsz egy csomót. Palatinszky, Zöld Marczi, Angyal Bandi, Fábián -Pista, Rózsa Sándor, Bogár, stb. mint tulajdonnevek. - -– Ki rejlett, – mondja tovább, – a mult század első felében szerepelt -Zsobri alatt? Azaz, ki volt ez a zsebrák? Megyénként más-más meséket -füztek hozzá. Akkor, mikor még nem volt se ujság, se vasut, se távirda, -a vidékek mesékből is éldegéltek, mert – nem úgy, mint ma – a mesék -füstjét nem volt, a mi eloszlathatta volna. - -– Én ugy vélem, – igy végzi sorait, – hogy tulajdonképen Sobri senki sem -volt. Sobrik, azaz zsebrákok voltak. S midőn az akkori betyárok egyike -vagy másika a maga nevével ijeszteni nem tudott, hát ijesztett azzal, -hogy ő egy igazi zsobri. - -Ime, az érdekes levél. - -De én semmiben se érthetek egyet tisztelt barátommal. Sobri Jóska igenis -volt s a Bakonynak épen olyan élő alakja volt, a milyennek én e -könyvemben, de egyuttal gyüjteményes műveim »Emlékezések« czimü VI-ik -kötetében leirtam. 1812 körül születhetett s 1837-ben halt meg. -Halálának napja, helye és órája hitelesen meg van bizonyitva. Több -emberrel beszéltem, a ki személyesen ismerte. Holttestét halálakor saját -édes apám is látta. Egy öreg barátom, Osváld Dániel, egykor megyei -tiszttársam, ma is él Pápán, a ki személyesen ismerte s beszélt is vele -a vasvármegyei ostfiasszonyfai határban levő »Ragyogó« csárdában. Száz -meg ezer megyei és birósági hiteles okirat bizonyitja voltát és kilétét -Veszprém, Győr, Sopron, Vas, Komárom és Zala vármegyében. Emlékiratok, -magánföljegyzések untig emlegetik. Hivatkozom egyebek közt Guzmics -Izidor bakonybéli apát s nemes emlékü főpap egykoru emlékirataira. Az -egykori ujságok is feltünőbb cselekményét mindig emlegették. Jókai Mór -is leirta halálát teljesen hiven. Kik és mik voltak forrásai, a honnan -tudását meritette, nem tudom. Forrásai mások voltak, mint az enyémek, de -azért az ő leirása minden lényeges pontban egyezik az enyémmel. Én az én -forrásaimról mindenütt számot adtam. Lovat, pipát, kopót, agarat, bikát -ezelőtt hatvan-hetven évvel szivesen neveztek Sobrinak. A német nyelvü -irodalom róla igen nagy. Szinte csodálni lehet. A Pallas lexikona -felsorolja a róla irt német könyvek egy részét. A mi irodalmunk is -foglalkozott vele, különösen szépirodalmunk és szinmű-költészeti -kisérleteink. Népdalok özöne hangzott róla egykor. Kalapja, szüre, -dolmánya ma is emlékezetes Vasban, Zalában, Veszprémben. Minden Rózsa -Sándor-féle alak elenyésző törpeséggé töpped Bakony rengetegének ez -alakja mellett. Ily tömeg hir, tudósitás, dal és hagyomány és -hivatalbeli cselekmény nem származik olyan név körül, a melyet egykor -élő és hatalmas egyéniség nem viselt. Effélére nincs példa a nagy -világban. - -Igaz, hogy családi neve nem Sobri s nem is Zsubri Jóska volt, hanem Pap -Jóska. Ez volt apjának is, az Endréd-pusztai kanásznak a neve. - -Szederkényi barátom ebből is következtet valamit s azt mondja, a mi -rablóink nem szoktak használni álnevet s példákat is hoz fel erre. - -Egy példa se ér többet, mint az ellenkező példa. A Tisza vidékén egykor -hires Angyal Bandinak se ez volt az igazi neve, hanem Ónody András. De -hiszen saját vármegyei tiszti működésemből is kiáltó példáim vannak. Ott -volt kezem alatt Görhes és Tenger, és Hatlábú Jóska. Tengernek -kipuhatoltam igaz nevét, valahol le is irtam történetét. Görhesnek és -Hatlábunak igaz nevét soha se tudtam kinyomozni. Kemény betyárok egykor -a Bakony vidékein. - -Sobri társai közt tizenhárman vannak, a kiknek álnevük volt. Én legalább -ennyit tudok. Voltak olyanok is, a kiknek nem is egy álnevük volt az -életben és a birósági iratokban. Recze Marczit Fümagnak is nevezték, -Kalarábinak is. Fekete Jóskát nem ismerték igaz nevén, hanem az egyik -vidéken Sipos Józsi volt a neve, a másik vidéken Zsidó Jósi. Görhesnek -és Pistának sohase tudódott ki igaz neve s azt hiszem, Virrasztó is -álnév volt és Pityerész Istók is. Az a Pista társa volt Petinek. Ez volt -a két szánni való tornai legény. Együtt éltek, együtt lelték kinos -halálukat. Petiről megtudta a vármegye, hogy igaz neve Czifra Miska, -Pistáról nem tudott meg semmit. - -Mógor, Franczli, Bodri Ferkó, Máté Miska szintén mind álnevek Sobri -társaságából. Valamennyinek kipuhatolta igaz nevét a vármegye. - -De ha álnév volt a Sobri név is: vajon honnan kerekedett? - -A kérdés nem lényeges. A parasztvilágban száz meg ezer álnév, mellékes -név és csufnév keletkezik, a mely utóbb állandóvá válik. Sobri Jóska nem -maga vette föl a Sobri nevet, apját is igy nevezték. A Rábaközön Sopron -vármegyében van Sobor falu. A szomszéd falvak ott Szany körül, Csorna -körül a sobori embert nem sobori lakosnak, hanem a második o betü -kiugratásával sobri lakosnak nevezik. Sobri Jóskának vagy apja vagy öreg -apja Soborban lakhatott s onnan maradt rajtuk, a mikor máshova kerültek -szolgálatba, a Sobri név. - -Ily esetet százat tud minden figyelő ember. - -De hát mikor, hol és miként történt Sobri Jóska halála? - -Szinte megütődöm e kérdésen, hogy ez még ma is kérdés lehet. Holott -Jókai is megirta halálát nem közvetlen tudásból ugyan, de tökéletes -értesülés után s én is megirtam nagyon sok és tökéletesen megbizható, -sőt közvetlen tudásból meritett értesités után. - -A birói karnak egyik tiszteletreméltó tagja irja nekem 1905. évi -deczember 12-én, hogy öreg apja számadó juhász volt s a hires -Farkaserdőben gyakran megfordult Vas, Zala és Veszprém vármegyék -összeszögellésénél és Sobrit jól ismerte, a ki legtöbb idejét szintén -ott töltötte azon a tájon. Sőt voltak öreg apjának, mint számadó -juhásznak olyan öregbojtárjai is, a kik időnkint Sobrival együtt jártak. -Van hát családjában Sobriról elég biztos és közvetlen értesülés. - -E szerint Sobri Bejczről, Vas vármegyéből való kanászgyerek volt -eredetileg. - -Ezt megengedem. Én csak annyit tartok bizonyosnak, hogy a mikor Sobri -már mint bakonyi duhaj országos hirre tett szert, apja, idősb Sobri Pap -József, akkor endrédi kanász volt. De nem mindig volt ő Endréd pusztán. -A kanászok gyakran változnak hely és uraság és erdő szerint. Öreg -barátom Osváld, épen magától Sobri Jóskától hallotta, hogy apja a -Szentgyörgyi-Horváth uraságnak is volt egykor Vasban kanásza. Lehetett -Bejczen is s nagyon megtörténhetett, hogy hiressé lett Jóska fia épen -Bejczen született. - -De azt is irja levelében, hogy Sobri a lápafői ütközetben 1837. évi -február 16-án nem halt meg, hanem sulyosan megsebesülve ugyan, de onnan -elmenekült s épen a levéliró öreg apjának egyik rokonánál huzódott meg. -Ez a rokon Kopácsy József egykori veszprémi püspök egyik majorjában volt -számadó. - -Ez a major – ugy hiszem – a püspök sümegi uradalmai egyikén volt. - -Itt élt Sobri 1845-ig vagy 1846-ig s ekkor onnan eltávozott s a család -látása köréből végkép eltünt. - -De azután is hallottak róla. Az 1850-es években Nyőgéren telepedett meg -egy javakorabeli ismeretlen ember, a ki ugy ismerte a Farkaserdőnek -minden zegét-zugát, mintha épen ott született volna. Nem mondta, hogy ő -Sobri, nem is Sobri volt a neve, de a kikkel érintkezett, azok szentül -meg voltak győződve, hogy ő az igazi Sobri Jóska és senki más. Lehetett -negyven, negyvenöt éves. - -Én ugy hiszem, tévedésnek kell lenni a dologban. Sehogy se hihetem ezt a -hirt, ezt a hagyományt. Ama tünetek, jelek és erős bizonyitékok közt, -melyek Sobri lápafői halálát kétségtelenné teszik, igen sokhoz soha -semmi kétség nem férhet. Tehát az ellenkező tartalmu véleményben kell -hibának, csalódásnak, tévedésnek lenni. Az ellenkező vélemény erősségei -közt kell lenni olyanoknak, a melyek nem valóságok, hanem csak -hiszékenységek. - -Sokkal közelebb áll a valószinüséghez az a másik hagyomány, melyet Szép -Mihály ur közölt velem az 1905-ik év deczember hónapjában. E hagyományt -igy irja le az én tisztelt tudósitóm: - -– Boldog emlékü édes atyámtól, Szép Zsigmondtól, a ki azon időben -lápafői közbirtokos és községi biró is volt, mint gyermek, családi és -baráti körben többször hallottam elbeszélni a lápafői ütközet történetét -és a mit arról hallottam, arra még ma is élénken emlékszem. - -– Egyszerre hire kelt, hogy Sobri azon a környéken tanyázik. Pandúrok és -katonák is jártak ott keresésére. E közben történt, hogy Takách Pál -lápafői közbirtokoshoz és Tolna vármegye táblabirájához – ki különben -édes atyámnak vérbeli rokona volt – bejött egyik alkalmazottja és -jelentette urának, hogy Sobri itt és ott tanyázik az erdőben s általa -izenteti, hogy ennyi és ennyi emberre küldjön oda enni és inni valót. -Takách megtette ezt, de egyuttal atyámat, mint községi birót is -értesitette ez esetről. Ők ketten ezután tudatták ezt a pandúrokkal és -katonákkal. - -Igy folytatja levelét tudósitóm: - -– Ezután a bátrabb emberek fölfegyverkezve atyámmal, Takáchhal, -pandúrokkal és katonákkal a mondott helyre mentek, hol Sobrit és társait -lakmározás közben lepték meg. Sobriékat felszólitották a megadásra, mire -azonban ők lövésekkel feleltek. Erre azután valóságos ütközet -keletkezett. Ez ütközet jó sokáig tartott, a nélkül, hogy Sobriék közül -egyet is elfogtak volna avagy elejtettek volna, mert közben egyenkint -megugrottak és a sürü erdőben eltüntek. Takách és többen az ütközet -helyét elhagyva a falu felé mentek egy horgos uton, melynek egyik felén -fákkal és bokrokkal benőtt vizmosás volt. Midőn itt haladtak, egyszerre -emberi nyögést hallottak, mire a hang irányába menve, ott egy lövéstől -sulyosan megsebesült embert találtak. Ez ember kérdezősködésre csak -Jóskának mondta magát, de hogy ő volna Sobri Jóska, azt nem ismerte be. -A sulyosan sebesült embert aztán kocsira tették és a lápafői -községházhoz vitték, hol ismét kikérdeztetvén, eleintén tagadta, hogy ő -volna Sobri, de később érezvén közeli halálát, bevallotta, ő az igazi -Sobri Jóska. Ezután nemsokára meghalt. Hogy hol temették el, arról -atyámtól nem hallottam semmit. - -Eddig a levél. - -A levél csak vázlatát mutatja meg a lápafői esetnek és Sobri halála -körülményeinek. Nem csoda. Hetven év előtti eseményről van szó s a -tudósitó is mástól, édes apjától hallotta annak részleteit. Maga akkor -még alig élt vagy csak kisded lehetett. - -A hagyomány szerint s a népdal szerint Sobrit ama fa alatt temették el, -a hol magát agyonlőtte. Igy hallottam Kiliti Mósa Mihálytól is. A fát -azóta Sobri fájának nevezték. A fa alig tiz év előtt dőlt ki vénség -miatt, a mint ezt velem Szabó Kálmán egykori követtársam közölte. Ő -pedig ezt jól tudhatta, mert a fa ipa birtokán állott. - -A levél nem szól Sobri öltözetéről s különösen arról, a mit apám is -látott, hogy szürkötője Hunkár Antal egyik értékes aranyláncza volt. Nem -szól Sobri alakjáról s életkoráról. Sobri akkor huszonöt éves, szép -alaku, pörge bajuszu, fiatal, erős parasztlegény volt. De nem szól a -levél semmi közelebbi ismertetőjelről se, mely a sulyos sebesültben s -halottban Sobri voltát bizonyitotta volna. S ellene mond a tudósitás -annak a hagyománynak is, a mely szerint Sobri ott lehelte ki lelkét a -később Sobri fájának nevezett fa alatt. Ha pedig a faluban halt meg, nem -valószinü, hogy ki az erdőbe, jó messzire az alá a fa alá vitték volna -eltemetni. - -Nem szól a levél Sobri ama társairól sem, a kik az ütközetben meghaltak -vagy halálos sebet kaptak. Volt ezek közt Jóska nevü is bizonyára s ez -is lehetett a Sobrinak vélt haldokló legény. - -Vannak tehát kétségek, melyek nehezen oszlathatók el, de azért a -tudósitás igen becses s nem teljességgel lehetetlen, hogy az eset ugy -történt, a hogy a tudósitás közli velem. - -Ne ütközzék meg azon senki, hogy Szép Zsigmond és Takách Pál Sobriról -jelentést tettek a pandúroknál, katonáknál. Mind a kettő birtokos nemes -ember volt s a nemesség akkor nagy boszuság érzetével volt eltelve, hogy -Sobriék nem elégedtek meg a papokkal, zsidókkal, vásározókkal és -gyolcsos tótokkal, hanem még Hunkár Antalt, a birtokos nemes urat és -egykor hős inzurgens főtisztet is megtámadták. De boszuságukat -szánalomból talán elfojtották volna, hanem az egyik községi biró volt, a -másik megyei táblabiró, tehát mind a kettő az igazságszolgáltatás -hivatalbeli tisztje, ha hát ők eltitkolják, elhallgatják Sobri ottlétét: -sulyos tiszti kötelességet mulasztanak el, sőt sulyos erkölcsi vétekbe -estek volna. - -Vajjon mi sorsa lett Sobri családjának? Meddig élt apja s mikor s hol -halt meg? Hány testvére volt s mi lett azokból? Afféle kiváncsiság sugja -e kérdéseseket, a melyet rossz néven venni nem lehet. Aczél Antal úr azt -közli velem, hogy egyik nőtestvére a puszta-lovasi birtokon egyik -juhásznak a felesége. Az asszony 1835 körül születhetett, származásáról -nem szeret beszélni, de a környék Sobri nőtestvérének tudja. - -Vahót Imre rég elhalt irónk valamelyik képes folyóiratában Sobri egy-két -közeli vérrokonának arczképét is közli. - -Sobrinak és társainak öltözködésére nézve adhatok némi felvilágositást. - -Herman Ottó tisztelt barátom közli velem Milfajtnak egykoru kőnyomat -után készült fa- vagy aczélmetszetü arczképét s testének felső -félalakját. - -Egyik könyvemben megirtam, hogy Milfajtot kivégeztetése előtt -Veszprémben lefestették s azt is meg irtam, ki festette le. Hova lett a -festmény, nem tudom. De erről még a mult század harminczas éveinek végén -készült fametszet, melyet könyvkötők, könyvárusok, vásározók két -garasért árultak s a köznép tömegesen vette. E képet sokszor és sokáig -láttam ezelőtt ötven-ötvenöt esztendővel. A veszprémi és zalai -Bakony-erdőségekben száz csárda volt hajdanán, minden csárda ivójában ki -volt e kép ragasztva a kimérőnek, vagy a hogy szokták mondani, a -söntésnek oldalára. Ott legyen a kocsmázók szeme előtt örökké, mint -elijesztő példa. Hiszen Sobri társaságának feje, mielőtt abba Sobri -belépett, Milfajt volt. Hire-neve sok ideig versenyzett Sobriéval. A -képet, ugy hiszem, Veszprém vármegyében ma is meg lehet még találni, de -hű mását abban, melyet Herman Ottó közlött velem, nem tudom felismerni. -Az a kocsmákbeli metszet nagyobb alaku volt, mint Herman Ottóé. Ezt -sokkal későbbi s kisebbitett alaku lenyomatnak kell tartanom. - -Milfajt kalapja régi bakonyi kanászkalap. Magas és kemény s posztója -vastag és szilárd, sulyos fejszevágástól is megvédi a koponyát. Efféle -kalapot még nem régen is viseltek a tul-a-dunai kanászok. Karimája -felálló s a karima széle háromszögre czifrázott selyemmel van bevarrva. -Semmit se kételkedem azon, hogy Sobri is ne ilyen kalapot viselt volna. - -Milfajtnak csimbókja van a két halántékán. Vastag hajfonat e csimbók, a -végén különös ügyességgel kötött kemény csomó. Jól ismerem e -csimbókokat. Gyermekkoromban százszor láttam s mindig jól megnéztem. -Fénylő zsiros volta különösen szemembe tünt. Fonását magam is megtudtam -fonni, de csomóját megkötni nem. Sőt sohase tudtam kigondolni, miként -van kötve az a csomó oly keményre és vastagra. Ez a csimbók és ez a -csomó is jelentékeny védőeszköz volt a halántékra mért vágások ellen. - -Apámtól ugy hallottam, Sobri nem viselt utóbb efféle csimbókokat. -Holttestén nyoma se volt. - -Hanem Milfajt szüre már igazi bakonyi szür. Ezt a szürt nevezték sok -ideig Sobriszürnek. Kétségtelenül ilyet öltött magára Sobri is. - -De már Milfajt szürkötője a metszeten nem igazi. Ilyen szürkötő a -bakonyi szürön soha nem volt. A szürkötő szijból volt, nem -kenderkötélből s hosszu volt. A két fülre csinált kötés után is lelógtak -a szijjak térdig. - -Puska, pisztoly és fokos a képen Milfajt fegyvere. A fokos a szür -baloldalán szijjfülesbe akasztva, puska a kézben, pisztoly az övben. -Sobri, mióta duhajtársaságot alakitott, fokost nem hordott magával. - -A mikor a Sobri-világnak vége lett: vajjon hova tüntek el Sobri társai? -Ez a kérdés is megérdemli a hozzáillő feleletet. - -A Sobri-világról szóló korrajzomban elsorolom azokat, a kik csataközben, -üldözés alatt vesztették életüket s azokat, a kiket a szigoru -igazságszolgáltatás a törvény szavai szerint bitóra juttatott. De Sobri -halála után még sok társa maradt életben. - -Hova lettek ezek? Hova lett Pap Andor, köztük a leghiresebb? - -A legbővebb felvilágositást nyujtja erre nézve Veszprém vármegye -talponálló biróságának 1837-ik esztendei szeptember 16-án kelt itélete. -Az itéletet egész terjedelmében közli Zsoldos Ignácz »A szolgabirói -hivatal« czimü könyve törvénykezési részének 386-ik és következő -lapjain. Ez itéletben több mint tizenkét rablóról van emlités és -intézkedés s ez itélettel hármat halálra is itélt a biróság. - -Guzmics Izidor egykori bakonybéli apát följegyzéseiből is érdemes -egy-két pontra emlékezni. - -1836. évi deczemberi naplójában megemliti Polgár László ölbei plébános -és Hunkár Antal szolga-győri birtokos megraboltatását s Milfajt -elfogatását s egyebek közt megjegyzi, Milfajt azt vallotta, hogy Pap -Andor negyven emberrel rabol Vas, Sopron, Győr, Komárom, Veszprém és -Zala vármegyékben. - -Tulzás van e megjegyzésben. Ennyi embere sohase volt Sobrinak, annál -kevésbbé volt Pap Andornak. - -1837. évi márcziusi naplójában azt irja a nemes apát: Pap Andor -társaival nem került kézre, épen ugy Sobriról is bizonytalanok a hirek. -Prágában, Zala vármegyében, ketten a rájuk gyujtott pajtában agyonlőtték -önmagukat, de kik voltak, nem tudhatni. Tolnában is agyonlőtte magát -egy. Zalában egy Zsidó nevezetüt, Veszprémben Mógor és Király nevezetüt -fölakasztottak. - -Sobri e társainak történetét korrajzomban én lehető bőven megirtam. -Érdekes Guzmics Izidor följegyzésében, hogy a lápafői ütközetről -Bakony-Bélbe ugy szállongott el a hir, hogy »Sobriról bizonytalanok a -hirek«. - -1837. évi juniusi naplójában azt irja Guzmics: - -– Pap Andort az ugodi erdőben három pandúr üldözte, lövést is kapott -futtában, arczán és kezén, de eltünt a sürüségben. Szürét, kalapját, -sörétes zacskóját, puskaporos szarvát behozták, csak pisztolylyal -menekülhetett ingben, gatyában. - -Megjegyzi még, hogy másnap vagy harmadnap nyolcz pandúrt vontak össze -Bakony-Bélbe, hogy Pap Andort kézrekeritsék. Nem sikerült. A -pandúrkapitány a zárdában vacsorált s azt bizonyitá, hogy Sobri egész -társaságából csak két ember van még életben: Pap Andor és egy Istók -nevü. - -Pap Andor nem is került a törvény kezére soha. Név nélkül, hir nélkül -tünt el örökre. Alig élhet már. Ha élne: több volna száz esztendősnél. -Eltünt vele örökre a Sobri-világ utolsó igazi hirmondója. - - - - -HOGY ÜLJENEK A KÖVETEK? - -(A pártok. – A régi rákosi országgyülés. – Kik voltak az 1825-iki -országgyülés tagjai? – A pozsonyi országház tanácskozási terme. – A -Personalis. – A négy kerület. – Milyen férfiak voltak a régi követek s -mily rendben ültek? – Viszály a papokkal. – A latin Pasquillus szerint a -pártok. – A Ragályi-féle nemzeti dal. – Kiknek nevét őrzi a történelem a -pártok férfiai közül? – Az 1832-iki ülésrend. – A papokat külön helyre -szoritják. – Hol ült Deák 1833 óta? – Hol ült Kossuth 1847-ben? – Deák -utolsó ülőhelye s ennek sorsa.) - -Hogy a mostani országgyüléseken miként ülnek a követek, minő sorrendben, -minő csoportokban: ezzel ma nem nagyon törődik senki. 1848-ban, de még -inkább 1865 óta a nyugoti nemzetek szokása lett nálunk is a szokás. -Pártok szerint csoportosulva ülnek a követek. A tanácskozó-terem -tájékait a szerint nevezik el, a mint azok az elnök jobbkeze, vagy -balkeze felől vagy szemközt feküsznek. Ezért vannak jobboldali, -bal-oldali és középpártok. S e pártok ott ülnek, a hova őket a nevük -utalja. De még ezek az oldalak is többfélék, a mint többfélék a -pártárnyalatok. Van szélsőjobb és szélsőbal, van jobb és bal, van -jobbközép és balközép. Van a franczia forradalom óta hegy is, hegypárt -is. Nálunk ez eddig még nem volt. De kárpótlásul volt nálunk sok minden -egyéb. Konzervativ, szabadelvü, független szabadelvü, egyesült ellenzék, -mérsékelt ellenzék, 48-as, azután függetlenségi, azután 48-as -függetlenségi, nemzeti párt, néppárt, nemzetiségi párt, szász-párt, -horvát-párt, vacsorapárt, púrósz, disszidens, alkotmány-párt, -haladó-párt s manó tudja, még hány. Sok támadt, sok elmult, sok ujra -támadt, senki se tartja számon valamennyit. - -Minden párt emberei lehetőleg egy csomóban ülnek. Valami előkelőbb -helyen a vezér, mellette két-három benfentes s közelben a párt többi -tagja. Most ez a szokás. Jó-e, rossz-e az a szokás: hiábavaló volna -tünődni fölötte. Nyugaton is ugy van, hát akkor nálunk is jól van. - -Én nem erről beszélek. Hanem arról, miként ültek a követek 1848 előtt? A -régi követek, a tekintetes karok és rendek, a vármegyék szigoru -megbizatásu küldöttei? A királyi városok, a kerületek, a nemes -káptalanok, a távollevők követei, az apát urak s egyéb egyházi rendek? - -De nem is a nagyon régi országgyülésekről akarok szólani. A mikor -lóháton jött a nemes ember az országgyülésre. Megállt Rákos mezején. -Czölöphöz kötötte a lovát s kipányvázta vagy kinyügözte legelni, maga -pedig leült a gyepes zsombékra, leöltötte hátas tarisznyáját s a mig a -fölséges paprikás szalonnában s fokhagymás ürüczombban tartott: addig -szivesen tanácskozott, szivesen hozta a törvényt s kedvére kimarakodta -magát a király tanács-uraival. De a mint a tarisznya és a kulacs kiürült -s a ló legelője elkopott: öt-hat nap mulva lovára pattant s ugy -elporzott hazafelé, hogy még csak hátrafelé se nézett. Hiába beszéltek ő -neki a pártvezérek, hiába édesgették a pénzügyi bizottságba, hiába -küldték delegátusnak Bécsnek városába. Azt felelte: vakapád! Ebem se -tanácskozik étlen-szomjan. - -Ezekről a boldog időkről se beszélek. Hanem arról, miként ültek a -követek a mult század közepéig? Ezt se sok ember tudja már jó -Magyarországon. - -Nem pártok szerint ültek. Jobboldal, baloldal, széljobb, szélbal -ismeretlen szó volt előttük. - -Nem is voltak pártok. Minden kérdésben másként mozogtak az elmék s -másként alakultak a szavazatok. Annyit észre lehetett venni, hogy a -követek egyik része szivesen támogatja, másik része szivesen támadja a -kormányt, de határozott pártalakulás még ebből se támadt. Csak Deák -Ferenczczel kezdődik 1833-ban az igazi pártalakulás. Neki már voltak -lelkes hivei, akiket a kanczellárok nem tudtak mellőle elédesgetni vagy -elriogatni. Nem is igen lehetett az előtt pártalakulás. - -Az 1825-iki országgyülésen volt már 175 mágnás. Fele se volt magyar. -Törődtek is a mágnások az országgal. Pártot alakitani különben se -természetük. - -A követek tábláján volt 19 királyi táblabiró. Ezeket az udvar tartotta, -fizette, utasította. Szavazati jogot egyébként se engedtek nekik a -vármegyék követei. - -A vármegyék követei 105-en voltak. Ezek általában a vármegyék -utasitásainak fogadtak szót. A párt csak a megyei nemesség kebelében -keletkezhetett. A vármegye ellen saját követe pártot nem üthetett, mert -különben a vármegye nyomban elvehette tőle a követséget. El is vette nem -egy alkalommal. - -Volt 81 királyi városi követ. Valamennyinek összevéve volt csak két -szavazata, hát ugyis hiába alakitott volna pártot. De különben is a -városi követnek a város parancsolt. Hol elküldték, hol visszahivták, hol -kicserélték, hol megint elküldték a városok követeiket. - -Volt 37 egyházi rend, kanonok, apát s efféle. Ezeknek Róma parancsolt, -vagy a megyés püspök vagy a főapát. Ezek ugyan Deák Ferenczre se -hallgattak igazán soha. - -Távollevő követ volt 291. De valamennyinek összevéve se volt egyetlen -szavazata se. Pedig köztük volt Wesselényi Miklós is, Kossuth Lajos is. -S a későbbi nagy pártalakulások voltaképen mégis csak ezeknél kezdtek -kicsirázni. A távollevők követei rendszerint fiatal, művelt, olvasott, -lelkes ifjak voltak. Az ujkor szelleme már ott lengett agyuk és szivük -körül. - -Pártok hát nem lehettek, a követek pártok szerint csoportosulva hát nem -ülhettek. - -De más okból se ülhettek volna igy. - -A tanácskozó terem berendezése egészen más volt, mint a Sándor-utczai -vagy a dunaparti képviselőházé. - -Ma padokba vannak rekesztve az ülőhelyek. Ugy ülnek a képviselők, mint -az iskolásgyerekek vagy mint a szinházbajárók. A régi követ el nem türte -volna ezt a világ minden kincseért se. - -A régi követ mind tekintélyes férfiu volt. Vagy származása, vagy -vagyona, vagy nagy tehetsége, vagy előkelő köztisztsége szerezte meg -neki a vármegye bizodalmát. Nem is választott egy vármegye 8–10 követet, -hanem csak kettőt. Hol talált volna mindig annyi országos nevü férfiut. -S idegen vidékbelit épen nem választott. Csak hazulról valót, a kit -gyermekkora óta jól ismert. Akkor kisértette volna meg a »központ«, hogy -valakit a vármegye nyakába varrjon. De bizony országos kaczagás lett -volna belőle. - -A gyülés külseje is megfelelt a követek tekintélyének. - -Csak tisztes magyar diszruhában, kardosan, sarkantyusan lehetett a -gyülésteremben lenni. Igy voltak még a királyi tábla birái is, igy még a -jurátusok is. Gondoljuk csak el azt a bolondságot. Hogy lehetett volna -ilyen követeket iskolásgyerekek padjába begyömöszölni? - -Az országház is ott Pozsonyban a vármegyei tanácstermek módjára volt -berendezve. - -Nagy négyszögletü terem. Egyik végén a bejáratok, másik végén az elnöki -hely. - -Az elnöki hely emelvény. De nem kakasülő, mint a mostani elnöki szék. -Hanem csak lábnyi magas s száz ember elfér rajta. - -Középen nagy asztal zöld posztóval bevonva. Az asztal körül kényelmes -karosszékek a királyi tábla biráinak számára. Itt ülnek a birák, a -protonotáriusok és a királyi fiskus. Előttük ólom tintatartó, diósgyőri -papir, ludtoll és porzótartó. A protonotáriusok egyuttal az -országgyülések jegyzői is, de külön fizetésük nincs. - -Az elnöki széken ül a Személynök, a Personális. Neve a hivatala után -keletkezett. A hivatalának a czime: Personalis Praesentiae Regiae -Locumtenens in Judiciis. Magyarul: a királyi személyes jelenlétnek az -itélőszékeken való helytartója. Furcsa czim. Nem olyan egyszerü, mint: -kisbiró, öregbiró, kapitány. Csaknem olyan bolond, mint ma például ez a -czim: államépitészeti hivatali főnök. - -De azért nagy úr. Mindig kegyelmes ur. Mindig valóságos belső titkos -tanácsos. A királynak mindig bizalmas embere. Nagy fizetése. Állása -sokszor fontosabb, mint a főkanczelláré, ő a királyi tábla elnöke. -Intésétől függ gyakran nagy nemesi családok sorsa, uradalmak kérdése. S -a mi fő: ő a követek táblájának elnöke. Ő vezet, ő irányozza az elméket, -ő fékezi az indulatokat, ő csillapitja le a haragos kuruczokat, de ő -vásárolja meg a lelkeket is. Hány mennydörgő kurucz lesz az ő kezében -sóhajtozó labancczá. - -Az emelvényen az elnöki asztalon kivül van még egy asztal. Ott már -egyházi rendek követei ülnek. - -Az emelvény alatt a nagyteremben két hosszu és széles asztal van -elhelyezve. Ezek is zöld posztóval vannak bevonva. Ezeken is akkora -ólom-kalamárisok, mint egy-egy mozsárágyu. Nehezek nagyon. Fülük sincs. -Csak két kézzel lehet őket megmarkolni. Jó két oka van ennek. Az egyik -oka az, hogy a földrengés se döntse fel őket, tintaáradás ne fenyegessen -senkit. Másik oka még nagyobb ok. A politika hamis jószág. Hamisabb mint -a szép asszony. Néha olyan dühbe hozza az embereket, mint a hitregebeli -szép Helena a görögöket és trójaiakat. A tekintetes karok és rendek -legalább egymás fejéhez ne vághassák a kalamárist. Azért van a kard az -oldalukon, azzal végezzék dolgukat. Az legalább nem veszedelmes fegyver. - -A két asztalnak neve is volt. A személynök jobbja felől való asztalnak -dunai asztal, a balja felől valónak tiszai asztal volt a neve. - -Az elnevezésnek is jó oka volt. - -Négy kerületre volt az ország felosztva. Dunán innen, Dunán túl, Tiszán -innen, Tiszán túl: ez volt a kerületek neve. Egyik asztal mellett ültek -a Dunán inneni és túli vármegyék követei, a másiknál a Tiszán inneniek -és a túliak. - -Hát a többi népség hol ült? Városok, papok, szabad kerületek, szlavon -vármegyék, távollevők hol találtak helyet maguknak? - -Ezekkel ugyan nem sokat törődött se a személynök, se a főlovászmester. - -Annál több figyelemmel, gonddal, előzékenységgel kellett körülnyalábolni -a vármegyék követeit. - -A 105 követ közt volt 27 első alispán, 11 második alispán, 9 megyei -főjegyző, 6 főszolgabiró, 2 főadószedő, 1 szeptemvir, 1 helytartósági -konziliárus. Tehát a követeknek több mint fele a vármegyék -főkormányzója. A főadószedő is magas állás volt. Nem fináncz volt ám -akkor a neve, hanem Perceptor prior vagy supremus. Előkelő, vagyonos -ember. - -A többi követ is mind táblabiró, négy-öt mágnás, több aranykulcsos, igen -sok igen gazdag ember, árpád-kori régi nemzetség ivadéka. Ügyvédet, -papot, tanárembert, tőzsért, irka-firka népséget meg nem választott -volna követnek a régi vármegye a világért se. De még a mágnásokat is -csak ugy fogadta el, ha tisztviselők voltak vagy bőkezü jóltevők. - -Ilyen követeknek bő ülőhely kellett, kényelmes karosszék, széles asztal, -a hová a süveget kényelmesen le lehetett boritani. Isten mentsen a mai -állapottól, a mikor a képviselő a többi előtt mászkál be az iskolapadba -s a kik előtt elvonul: azoknak fel kell állani ülőhelyükből. - -A dunai asztal követei egymás mellett ültek kettecskén. Az asztal jobb -oldalán is 12 vármegye, bal oldalán is. A dunai asztal végénél volt -Pozsega, Verőcze és Szerém vármegyék s Turómező követeinek is a helye. S -minthogy minden vármegyének első és második követe volt: az első ült -mindig az elnök felé néző oldalon. - -A két követ közt nem volt valósággal rangbeli különbség. Tekintetes úr -volt a czime mind a kettőnek. Napidija, előfogata, huszárja, iródiákja, -jurátusa egyiknek is annyi volt, mint a másiknak. Lakásuk is egyenlően -kényelmes vagy kényelmetlen volt. Dolguk, tekintélyük is egyenlő. - -De mégis megkülönböztették őket. Az első követet hivták föl szavazni -először. S ha valami személynöki, főlovászmesteri, kanczelláriai vagy -nádori értesités jött a vármegyének az országgyülésen, azt rendesen az -első követnek adták kezéhez. - -A szavazás nem abc rendben s nem a követek neve szerint történt, hanem a -vármegyék neve szerint abban a sorrendben, a hogy az asztal mellett -ültek a vármegyék. A dunai asztalnál jobb oldalon kezdte Nyitra, bal -oldalon Pozsony. A szavazást igy jegyezték föl: »a javaslat mellett -szavazott: Nógrád, Veszprém, Zala stb., ellene: Sopron, Liptó, Esztergom -s igy tovább. Ha azonban a vármegyék két követe kétfelé szavazott, akkor -egyik szavazat se ért semmit. »Hont vármegye nem szavazott«. Igy -jegyezték föl. - -A tiszai asztalnál nem egymás mellett ült a vármegyék két követe, hanem -egymással szemközt, az elnökhöz egyenlő közelségben. A tiszai követek -miért ültek másként, mint a dunaiak: soha se tudta megmondani senki. -1825 előtt már régen nem volt országgyülés, 1825-ben véletlenül igy -ültek asztaluk mellé s igy is maradtak 1833-ig. Ámbár voltak férfiak, -mint Ungból Bernát Zsigmond, Sopronból Nagy Pál, a kik már a régebbi -országgyülésen is ott voltak, jól emlékeztek tehát, miként ültek hajdan -a vármegyék és követeik. - -Hát az egyházi rend követei, a papok, hol ültek? - -Az a kérdés: követet küldtek-e vagy csak távollevő követet? - -Az 1825-iki országgyülésen például a nyitrai megyés püspök és a -dulczinói czimzetes püspök nem jelent meg a főrendek tábláján, a kassai -és szombathelyi káptalanok pedig nem küldtek rendes követet a követek -táblájára. Mindazok tehát csak távollevő követet – absentium ablegatos – -küldtek az alsó táblára. - -Az ilyen követnek természetesen a vármegyék asztalánál nem adtak helyet. -Az ilyen követ elkeveredett a közel háromszáznyi főből álló, távollevő -követtömegben s ha véletlenül kapott széket: ráülhetett. Ha nem: nem. -Szólni szólhatott volna ugyan, de nem volt szokásban, tehát nem volt -bátorsága felszólalni. Szavazni soha fel nem hivták, mert szavazati joga -nem volt. - -Volt azonban más egyházi rend is. Husz káptalan rendes követet küldött s -azonkivül megjelentek a pozsonyi és csornai prépostok s a hatvani, -tihanyi, szalavári, szent-gothárdi és telki apátok. Általában helyük -volt az alsó táblán a királyi adományu javadalmas apátoknak, a kiknek a -régi magyar jogban Abbates regiae donationis beneficiati volt a szokott -nevük. - -Ezek egy része fönt az emelvényen levő mellékasztaloknál foglalt helyet. -Más része azonban régi szokásból saját vármegyéje asztalánál, kivált ha -jó barátságban volt vármegyéje követeivel. A nyitrai és veszprémi -káptalan követe például a dunai asztalnál, a nagyváradi és szatmári -káptalan követe a tiszai asztalnál. - -A vármegyék követei ezt nem tartották gyakran kellemes társaságnak. Az -1790-iki országgyülésen, mikor a protestánsok ügyeit és alkotmányát -tárgyalták, sok keserü szóváltás történt a megyei és káptalan követek -közt. E követek rendesen kanonokok voltak. A jámbor kanonokok közt is -vannak forróvérü, tüzes természetü emberek és a kik nem mindig a sima és -enyhe szavakat válogatják. Már most, ha az ember politikai dühöngése -közben a közvetlen szomszédjával vesz össze, ebből könnyen baj támadhat. -Ha ötven lépés távolságból kiabálnak a képviselő urak egymásra: az még -nem baj, hanem csak zaj. De ha mindjárt üstökön is ragadhatják egymást: -az már komoly dolog lehet. Igaz, hogy a kanonok mindig nagy -aranykereszttel ment a szesszióba, a követ úr meg nagy fringyia karddal, -a kard pedig nem szokott a kereszttel viaskodni, de bizony sok -izetlenség támadt az asztaloknál mégis. - -A franczia háboruk alatt harminczöt évig nem merült föl igazán a -papokkal való együttülés kérdése. De már 1825-ben megint csak fölmerült. -Ez az országgyülés is feszegette ezt a kérdést. Emlegették az 1830-ikin -s. Elvégre az 1832-iki országgyülés végleg eldöntötte. Majd elmondom: -miként. - -Előbb azonban szólnom kell még az ugynevezett pártokról. Olyan vidékre -vezetem az olvasót, a melyet alig ismer, sőt a melyről alig hallott -valaha valamit. - -Az 1825-iki országyülés elején egy latin nyelven irt röpiratot -osztogattak a követek közt, de Bécsben is terjesztették. A röpiratot -Pasquillusnak nevezték. Ebben a követek pártnézetét, pártállását, -gondolkozását, cselszövényeit irja le valami szemfüles iró. De ez se a -követekről beszél személy szerint, hanem a vármegyékről, a hogy az -akkori buta czenzura parancsolta. - -A vármegyék szerinte öt pártra oszlanak. A pártok neve a következő: - -Comitatus ultraconstitutionales. Magyarul: nagyon is alkotmányos -vármegyék. - -Comitatus oppositionales. Magyarul: ellenzéki vármegyék. - -Comitatus roalistici. A roalisticus szó francziából rontott -konyhalatinság. Magyarul: királytámogató vármegyék. - -Azután Comitatus ultraroalistici. Magyarul: nagyon is királytámogatók. - -Végre: Centrum. Magyarul: a középen veszteglő vármegyék. Ez utolsó -párttal hamar végezhetünk. Ehhez Csanád, Turócz, Csongrád, Ugocsa, Torna -és Liptó vármegyék tartoznak. Két dunai és négy tiszai vármegye. - -Ezt a hat vármegyét két mágnás és tiz megyei főtisztviselő képviseli. Jó -családi nevek, de történeti jelentőségre nem vergődött közülök senki. A -harminczas és negyvenes évek mozgalmaiban senki se emlegeti e neveket. - -Mi pártállásuk, politikai irányuk és meggyőződésük jelszava? Minden -pártnak kell igéjének, jelszavának lenni. Hiszen hogy tájékozódnék e -nélkül az ország? - -Az 1825-iki országgyülés békülő országgyülés volt. Csaknem olyan, mint -az 1906-iki. Az erőszakos adó- és katonabehajtások után hivta össze a -király. A rendek egy része boszut akart állni az elmult kormányokon, -törvénybe akarta idézni az alkotmányszegőket. Természetesen semmi se -lett belőle. De akadtak hatalmas férfiak, igazi vezéralakok, a kik az -alkotmányt biztositani, a magyarságot emelni, a nemzeti nyelvet és -műveltséget erőssé és úrrá tenni s a jobbágyság sorsát könnyiteni -törekedtek. Felső-bükki Nagy Pál és gróf Széchenyi István itt magasodtak -nemzedékük szinvonala fölé. - -De hát mit akart a Centrum? Mit akart az a hat vármegye? - -Semmit. - -Deák Antal, Zala vármegye komor bölcse azt irja sógorának ezekről a -vármegyékről: - -– Non scitur, quid velint. - -Magyarul azt jelenti: nem tudni, mit akarnak. De ezt mondja a Pasquillus -is, a melylyel egyébiránt Deák Antal nagyon sok fontos dologban nem ért -egyet. - -Erről a pártról, ezekről a vármegyékről tehát ne beszéljünk többet mi -se. - -Hatalmas párt lett volna a nagyon alkotmányos, az ultraconstitutionális -vármegyék pártja. Ehhez tartoztak Sopron, Borsod, Bars, Szabolcs, -Szepes, Zemplén, Zala, Somogy és Heves vármegyék. Négy dunai és öt -tiszai vármegye. - -E pártról azt mondja a Pasquillus: Nova jura volunt: a nemzet számára uj -jogokat akar szerezni. - -E párthoz tartozott volna Deák Antal is, mint Zala követe. S ő azt -mondja, nincs igaza a Pasquillusnak. S nagy felsóhajtással fordul -sógorához, Oszterhuber Józsefhez: - -– Vajha régi nemzeti jogainkat tudjuk megőrizni! - -Deák Antalnak igaza volt. - -A nemzet számára csak két óriási kérdésben lehetett volna uj jogokat -szerezni. Az Ausztriával való szövetségi viszony az egyik, a királyi -hatalom korlátozása a másik kérdés. De egyik irányban se emelte föl -szavát se párt, se egyes követ, se az egész országgyülés. Komoly -törekvés erre csak 1848-ban és 1865-ben mutatkozott. Ehez uj emberek -kellettek. - -Hanem a belső alkotmány mezején igenis komoly munkához láttak. - -Édes nyelvünket a latin nyelv uralmától megszabaditani. Tudós társaságot -állitani. Az urbéri terheket könnyiteni. A közteherviselés s a törvény -előtti egyenlőség felé elindulni s utat törni. A nemzet sérelmeit a -bécsi udvar önkénye ellen orvosolni. - -A kilencz »nagyon alkotmányos« vármegyét 18 követ képviselte. Ebből 11 -követ nevét s működésének emlékét elnyelte az idő, elboritotta az örök -feledés. Csupán hét követ nevét őrizte meg a nemzeti történet. - -Ezek közt volt Vajai Vay Ábrahám, Borsod első alispánja s első követe és -Kis-Csoltói Ragályi Tamás, a második követ. - -Felső-bükki Nagy Pál beszédet tartott arról, miként nyomják el a -magyarok nyelvét a magyarok országában. Vay Ábrahám hangos sirásra -fakadt a rendek gyülekezetében s a mikor könnyeit letörölte: nyomban -előállott nagy adományával a magyar nyelvmivelő tudós társaság -megalapitására. - -– Hova jutott nemes nemzetünk? - -Igy kiáltott föl zokogása közben. - -Édes, de bus jelenet az ország szine előtt. Ilyen lélek volt Vay -Ábrahám. De kurucz lelkét mégis megszeliditette a bécsi udvar. Gróffá -tette. Szinmagyar volt azután is, de a harczosok első sorában többé nem -küzdhetett. - -Követtársa Ragályi Tamás. Ugy indult meg, ő lesz óriás a nemzet hősei -közt. Az ő nevéről szól a legszebb nemzeti dal. Szebb Vörösmarty -Szózatánál, hatalmasabb Kölcsey Himnuszánál. De Ragályi cserben hagyta -az ébredező nemzeti ügyet. Elfordult tőle a nemzet ifjusága. De a dalt -1848-ig nem lehetett elfeledni, oly szép ez, oly fölséges. De Ragályi -neve ott ragyogott a dalban, nem lehetett kihagyni. Az országgyülési -ifjuság, a mely megcsinálta 1848-at, mindig énekelte ezt a dalt, de -fogait csikorgatta s könnyeit nem tudta visszatartani, a mikor Ragályi -nevéhez ért. Szivesen szőtt volna más nevet a dalba. De ragyogó név nem -volt több akkor, csak Wesselényié és Deáké, de az egyik hosszabb volt, a -másik rövidebb a kellőnél s megrontotta volna a dalsor mértékét. Ki -alkotta szövegét: nem tudom. A dallamot – ugy hallottam – Ruzsicska -teremtette. - -Az 1848-iki földindulás se törölte el azt a dalt. A nagy év költészete -nem ért fel hozzá. Ötven év előtt is szerte daloltuk nagy titokban. Az -öregek a bujdosó Rákóczi lelkét érezték magukban, a mikor hallották. -Pedig két nemzedék azt se tudja már: ki volt, mink volt egykor Ragályi. -Utoljára tizenhét év előtt hallottam. Együtt dudoltuk Jókaival és -Káldyval, a mikor a kurucz dalokat a százados sirból életre hoztuk. Nem -is tanácslom dalolását se öregnek, se fiatalnak. Az öreg elveszti -örömét, a fiatal fegyvert ragad. Nem a mi korunkba való dal az már! - -A hét vezér közül ime, kettő tehát kiesett. - -Barsnak hires két nagy követe volt. Az egyik: galanthai idősb Balogh -János. De nagyon öreg volt már. De változatlan ragyogó magyar lélekkel -szállt sirjába. 1832-ben már fia, ifjabb Balogh János, váltotta föl, de -az ő története más, noha szintén oly fényes. - -Második követe Barsnak az »aranytollu főjegyző«, az alkotmányért vivott -harczok hőse 1819-től fogva, Nagy-palugyai Platthy Mihály. Az udvar szép -szaváért ő is elhallgatott. - -Hárman maradtak hát a »nagyon alkotmányos« párt hét hőse közül. - -Az egyik Saárdi Somssich Miklós, Somogy első alispánja és első követe. -De természeténél fogva csöndes ember volt. S mikor az udvar -mesterkedései folytán nemzetsége konzervativvá vált: a zajosabb -tevékenységtől ő is visszavonult. - -De visszavonult Zala hires követe is, Deák Antal. Nyugodt természettel, -bölcs elmével, de rendületlen ellenfele Bécsnek. Kölcsey igazán -jellemezte. De nem azért vonult vissza, mintha ingadozott volna, hanem -azért, hogy sulyos fegyvereit haza vigye s álmodozó öcscsének, Deák -Ferencznek kezébe adja. - -– Eredj öcsém, te menj a harczba, te vagy az erős. - -Sopronnak két követe volt. Az elsőről, Niczky Józsefről, nem szól az -emlékezet, pedig derék hazafi volt. Hanem a második követ: felső-bükki -Nagy Pál, az már nagy volt, hős és vezér, a ki fölrázta a magyart, -odavezette a feltámadás mezejére s megmutatta neki az igéret földét. - -Nagy Pállal hitványul bántak történetiróink. Mintha készakarva el -akarnák feledni s feledtetni. Hatalmas alakja ugyan ott van érczbe öntve -az Akadémia falán, a Széchenyi-emléklapon. De az Széchenyi-emlék és nem -Nagy Pál-emlék. Még beszédei sincsenek összegyüjtve és kiadva. Bágyadt -korban minő bátor beszédek azok! S a mikor mindenki hazudik, mennyi -nemzeti igazság van az ő szavaiban! - -Dicső alak nyolczvan év előtt lezajlott nemzeti harczainkból. - -Meggyanusitották, megrágalmazták. Az orditó hazafiság közvéleménye -meghüvösödött irányában. Pedig vaskarral tartotta a vezéri lobogót, a -mig azt Deák Ferencznek 1833-ban át nem adhatta. Ő adta át. S vajjon -lehetett-e az ország tanácsában Deák mellett más vezér is? Szelid -bölcseségével nem ő igazitotta-e 1848 előtt még Széchényit, még -Wesselényit, még Kossuthot is? - -Emléket Nagy Pálnak! Nemzeti dicsőséget nagy nevének! - -– – Ime, a »nagyon alkotmányos« párt ezekből állott. Bizony, e párt -tagjai nem ülhettek egy helyen, egy csoportban. Nagy Pál lett volna a -vezére; – ő a dunai asztal baloldalán, a második helyen ült s háttal -volt a tiszai asztal felé, a hol szanaszét ültek ugynevezett párthivei. - -A Pasquillus szerint Comitatus oppositionales, azaz ellenzéki vármegye -tizenhárom lett volna. Hat tiszai és hét dunai vármegye. Ezek Gömör és -Kis-Hont, Abauj, Nyitra, Komárom, Nógrád, Hont, Szatmár, Trencsén, Vas, -Ung, Bihar, Veszprém, Máramaros. Az osztrák határszéltől tehát a török -Moldva-határig mindenütt. - -Azonban elsőrangu vezér a 26 követ között alig volt. - -Szerencsy István, Ungnak főjegyzője, nagyon hamar kitünt. Itélete, -eszejárása, nyelve, emberekkel való érintkezése jeles tehetségről és -műveltségről tett tanuságot. De ő az udvarhoz szegődött. Personálissá -lett. A nemzeti harcz tábora őt elvesztette. - -Ung második követe, bernátfalvi ifj. Bernáth Zsigmond, hosszu, nagy kort -ért s mindig derék tisztje volt a nemzeti tábornak. - -Borsiczki Borsiczky István, Trencsén első alispánja s első követe is -nagytehetségü, jeles ember volt. Történetiróink megemlékeznek róla. Az -alkotmányért vivott 1819-iki harczokban vezérszerepe volt. De 1832 után -ő is a zajtalan hivatali és magánéletbe vonult vissza. - -Még egy kiváló követe volt az ellenzéki Komárom vármegyének. Szomori és -Somodori idősb Pázmándy Dénes, a 48-iki nemzetgyülés elnökének édes -apja. - -Vezérférfiu volt, de nagyravágyás nélkül. Az ország kormányzatában -hatalmas szerepe lehetett volna, de ellenzéki marad s mind haláláig -derék magyar. Deák Ferencz vezérlete mellett ő is másodsorba szorult. - -Ime, az »ellenzéki« vármegyék legkitünőbb férfiai. Huszonhat követ közt -csak négynek sikerült történelmi névhez jutni. Bizony ingadozó és gyönge -volt még akkor a nemzeti akarat. - -Hát a »roalistici és ultraroalistici comitatus« milyen lehetett? Tiz -királytámogató és hét nagyon királytámogató vármegye? El se számlálom -nevüket. A nemzeti történelem egyetlen követjük nevét se örökitette meg. -Pedig voltak köztük tehetséges, művelt férfiak. Pozsony követe Bartal -György történetbuvár is volt, de latin nyelven. Különben valamennyi -főispán lett, kamarás, Referendárius, Consiliárius, királyi táblabiró, -septemvir, még Personális is. - -A mult század eleje nem volt éppen a nagy jellemek aranykora. - -Szerzett érdemeknél fogva vagy a nemesi atyafiság segitségével előkelő -megyei tisztviselővé kellett lenni. Azután a vármegye követévé. Az -országgyülésen egy-két hatalmas beszédet kellett tartani. Ekként -nyilvánvalóvá lett a jeles tehetség. A Personális észrevette, a -protonotáriusok észrevették, jelentették a nádorispánnak s a -főkanczellárnak. Azután udvari körökben megkezdődött a szóbeszéd, a -tervezgetés. - -A jeles embert ki kell csalni a nemzeti ellenzékből. Kit hivatallal, kit -kitüntetéssel, kit pénzzel és egyéb javadalommal, kit alapitványi -haszonbérletekkel. A képviselőben nagyon hamar kifejlődik a hiuság, mint -a muzsikusban s a szinművészben. Sok embert hiuságánál fogva lehet -vezetni, mint a juhot. Ha semmi más nem használ, kisérletet kell tenni a -szép asszonyokkal. Ezeknek már csak ellent nem áll senki. Ha ellenáll, -mint Deák, akkor kelepczébe kell ejteni s meg kell törni, mint -Wesselényit, Kossuthot. - -Ez a bécsi »taktika«. Jól ismeri minden magyar négyszáz esztendő óta. - -Azonban fejezzük be az ülések történetét. - -Az 1825–27-ik évi országgyülés arra nézve, miként üljenek a követek, nem -tudott megállapodásra jutni. Maradt tehát a régi szokás. Két asztal az -emelvényen; az egyik a királyi tábláé, a másik a papirendé. Két asztal a -földszinten, ugymint a dunai és tiszai a követek számára, de ülhetnek -itt vegyesen a papirendben levők is. - -Az 1830-iki országgyülés kevés ideig tartott. A kolera, vagy mint akkor -nevezték, az epemirigy, megrohanta az országot s emiatt a követek -elszéledtek. De azért ez az országgyülés határozott arra nézve, hogy -ezentul az országgyülést Pestre hivja össze a király. Ez az óhajtás, -mint tudvalevő, 1848-ban csakugyan törvénynyé vált. - -Határozott azonban az ülések dolgában is. Határozatát a régi tatár -nyelven is idézi a későbbi országgyülés: - -– Oly ideigleni elrendelést kellene foganatba venni, mely valamint egy -részről azon követeket, kik eddigleni helyheztetéseikkel meg voltak -elégedve, gyakorlott igazaikban ne sértse, ugy más részről azoknak, -kiknek eddigi helyeztetéseik iránt méltó panaszuk vala, czélarányosabb -helyeket juttasson s egyszersmind a közönségesen óhajtott nyilvánosságot -ne akadályoztassa. - -Minden avassága daczára is kiérzik e határozatból, hogy a követek egyik -része meg volt elégedve, másik része nem volt megelégedve régi -ülőhelyével. - -A következő országgyülést 1832-ik évi deczember 14-ikére hivta össze a -király. Az első tárgyak közé tartozott: hogy üljenek a követek? - -A Personális nem akarta bevárni, hogy a követ urak maguk vitatkozzanak e -fölött. Hosszu ideig tartott volna a vita. De az ülések rendje iránt -maga se akart javaslatot tenni. A ki elégedetlen marad: őt szidta volna -az uj rendért. A nádorispán főherczeget kérte hát föl: ő tegyen -javaslatot. - -A nádorispán háromféle változatban is adott tervet. Válaszszanak a -rendek tetszésük szerint. A rendek azonban egyhangulag abban állapodtak -meg, hogy ők csak azért se választanak. Otthon parancsoljon a -nádorispán, ne a követek tábláján. Ott ül és ugy ül a követ, a hogy ő -akarja. Ebben a király se parancsol. - -Hanem most már mégis hozzáláttak az ülőhelyek rendezéséhez. - -Első dolog a papokat elrendelni a vármegyék asztalától. - -A papok nem szivesen járultak e tervhez. Csakis oly föltétellel, hogy az -uj rendezkedés csak ideiglenes legyen s hogy az ő üléseik sorrendjét ők -maguk állapithassák meg s ebbe a vármegyék követei bele ne szóljanak. - -Óvást is adtak be a papirendek az akkori ósdi nyelven, a mely igy szól: - -– Noha az Egyházi rend küldöttjei is eddigi helyheztetéseikkel meg -vagynak elégedve, nem kivánják mindazáltal ellenzeni ezen közönségesen -óhajtott ideigleni elrendelést azzal a hozzátétellel, hogy az -Egyháziaknak önmaguknak hagyattasson azon Rendnek megállapitása, -melylyel kellessen az illető Tagoknak helyeiket elfoglalni. - -Jól van. De hát hova tegyék a papokat? - -Ott az emelvény. Ott most két asztal van. Az emelvényt meg kell -»tágasitani« s oda három asztalt tenni. A középső legyen a királyi -tábláé a Personálissal, jobbról-balról az egyházi rendé. - -Ily módon: - -A vármegyék követeinek se két asztaluk legyen ezentul, hanem három. A -régi dunai és régi tiszai asztal mellé még egy ugyanakkora asztalt -helyezzenek a földszintre s ezt nevezzék uj asztalnak. S most már három -körül helyezkedjenek el a vármegyék. - -Igy is történt. Az uj elhelyezkedés igy lett: - -A vármegyék két-két követe ezentul is ugy ült, mint eddig. A régi dunai -asztalnál s az uj asztalnál a két követ egymás mellett az asztal egyik -oldalán. De a régi tiszai asztalnál a két követ egymással szemközt, az -asztal két oldalán. Azért is rajzoltam a régi tiszai asztal vármegyéit -egymásután s nem egymással szemben. - -Hát a közönség, a nyilvánosság hol ült? - -Sehol se ült. A közönségnek nem volt ülőhelye, noha később valami -karzatféle készült már a hölgyeknek. Közönség nem is igen volt egyéb, -mint az országgyülési ifjuság, a jurátusok kara s néha a mágnások egy -csoportja, a mikor valamelyik hires követ nagy kérdésben nagy beszédet -tartott. A magyarul tudó hazafiasabb mágnások ezt gyakran meghallgatták. -De nekik se volt ülőhelyük. A követek számára fentartott helyeket korlát -zárta el s a korláton kivül volt helye az országgyülési ifjuságnak s a -jurátusok karának. - -A mágnások azonban a korláton belül mehettek, ha közönségként jöttek -oda. Elkeveredtek a követek közt. - -Hallgató közönség volt a legnagyobb magyar, gróf Széchenyi István is, -1825-ik évi november 3-án, a mikor felső-bükki Nagy Pál történelmi -nevezetességü hatalmas szónoklatán felbuzdulva néhány akadozó szóval a -magyar Akadémia megalapitására egy esztendei jövedelmét nemesen -felajánlotta. - -Igy maradt a követek üléshelye 1833 elejétől fogva 1836-ig s az -1839-iki, 43-iki s 47-iki országgyüléseken át a pozsonyi utolsó -országgyülésnek 1848-ban lett befejeztéig. - -Deák Ferencz 1833-ik évi április hó 30-án már az uj ülési rendet -találta. - -Ülőhelyét a rajzban meg lehet találni. A régi dunai asztalnak, most már -középső asztalnak jobboldalán, a hol »Zala« van beirva, ott volt -ülőhelye. Mig második követ volt, a hatodik széken, mikor első követ -lett, az ötödiken. - -Előkelő hely. Csak Pozsony és Vas előzte meg. Jobboldali szomszédja -Somogy vármegye volt. - -Kossuth helyét is meg lehet a rajzon találni. - -Kossuth, bár valamivel idősebb Deáknál, csak az utolsó pozsonyi -országgyülésre juthatott el követnek. Pest-Pilis-Solt törvényesen -egyesült vármegyék követe volt. Ülőhelye Deák asztalánál, de az asztal -baloldalán Zólyom- és Árvamegyék közt volt a 14-ik széken. De ha -hosszabb beszédet tartott, székét az asztal közelébe lökte, széke karját -balkezével megfogta s az elnök felé fordulva, a hogy szokásban volt, -mintegy szabad térről harsogott hatalmas beszéde. - -Hova lettek ezek a székek? - -A Bach-rendszer alatt elkallódtak. Talán a pozsonyi királyi tábla -birtokában ma is van még néhány darab. Melyik volt Deák széke, melyik -volt Kossuth széke: senki se tudná már most megmondani. - -A régi országház se az ma már, a mi régen volt. Belső beosztása sehogy -se az. A Bach-rendszer ezt is össze-visszaforgatta. Nincs meg már az -alsó tábla egykori nagy tanácskozó terme se. Nincs meg az a hajdan -»szálának« nevezett nagy terem se, mely az elnöki emelvény oldaláról -nyilt. - -Az ujabb kény vagy ujabb szükség szerint minden megváltozik. - -A végzet nem engedte, hogy Kossuthnak az uj országházban, a -Sándor-utczaiban vagy a Duna-partiban ülőhelye lehessen. Deáknak volt a -Sándor-utczaiban nyolcz évig. 1865-től 1873-ig. A Sándor-utczaiban még -ezentul huszonkilencz évig tanácskoztak a nemzet képviselői, de a -parlament elhatározta, hogy Deák helyére senki se ülhet az idők végeig. -Kivágatta az ülőhelyet s megsemmisitette. Csak az ülőhely előtámláját -tartotta fenn s erre ezüst lapot helyezett, a melybe Deák Ferencz nevét -bevésette. - -Deák ülőhelyét azért semmisitették meg, mert egyszer oda Tisza Lajos ült -le, a miniszterelnök testvérje. Az ellenzék erre nagy zajt ütött. - -– Ki onnan! El onnan! Hogy mer valaki Deák helyére ülni? - -Nohát ne ülhessen oda senki. - -Szegény Éber Nándor! Magas termetü agg ember volt már s az aggkori -elmegyöngeség tünetei mutatkoztak rajta. Le akart ülni Deák helyére s -nem vette észre, hogy ott nincs szék. Leesett a földre, csak a keze és -lába feje mozgott a levegőben, csak ezt látták a képviselők és karzatok. -Félrevezette az előtábla Deák ezüstbe vésett nevével. - -Ez az előtábla ott hányódott a Duna-parti uj országház elnöki -szobájában. Gróf Apponyi elnöklete alatt ott láttam sarokba állitva. A -muzeumban volna helye a Deák-szobában. - -Oda került-e? Oda kerül-e? - - - - -A BAKONY URA. - - -I. - -(Mire való a svábnak tanulni? – A lókuti mester. – Nem tud geográfiát. – -Miért nem tanul? – A Csóthy fia nem szorult a geográfiára.) - -A Bakony urának, jó Zámory Kálmánnak vannak adomái. Nem -könyvből-tanulta, nem mástól-hallotta adomák, nem is elmésségek, nem is -szójátékok, hanem igazi adomák. Hadd beszélek el néhányat. - -Uradalma nagy volt a Bakonyban. S nem is a Bakony szélén északon vagy -délen, keleten vagy nyugaton, hanem a Bakony közepén. Ugy hivjuk ezt: az -öreg Bakony. Itt volt egyik kis kastélya Ó-Bányán s itt volt két telepes -községe, erdei pusztája. Az egyiknek neve Lókut, a másiknak neve -Pénzeskut. Sok kut nevü telep van a Bakonyban. Urkut, Gyertyánkut, -Hidegkut, Köveskut s több efféle. - -Legnagyobb faluja volt Lókut. Szegény sváb lakosok a telepesek. Volt -népiskolájuk is, a hova játszani, legyet fogdosni s ábéabot tanulni -jártak a kis sváb gyerekek. Ha ugyan jártak és a mikor jártak. Hanem hát -nem igen jártak. Pedig volt állandó iskolamesterük is. Rendes lakása, -rendes fizetése volt a mesternek. Majd elbeszélem azt is, mekkora -fizetése. Bakony ura csak annyit engedett meg, hogy a mesternek lakása -legyen valamelyik zsöllér házában. De egyéb fizetést nem adott neki. Ha -az uraság bekukkant uradalmába, a mester ugyan mindig az ő asztalának -vendége volt, jól is lakhatott mindennap egész hétre, de egyébként -pénzt, ruhát, kijárót nem igen adott neki. Ha valami dologgal megbizta: -busás jutalmat adott a teljesitett munkáért, de az iskolamesteri -fizetésre nem adott semmit. - -Jó oka volt rá, meg is mondta: - -– Ilyen-olyan adta svábjai! Minek tanuljanak ezek a sváb kölykek? Ugyis -megesz bennünket a német! Csak lesz annyi esze annak a mesternek, hogy -csak annyit tanit, a mennyit fizetnek neki. Ha semmit se fizetnek, -semmit se tanit. Igy van ez jól. - -Furcsa népoktatási elmélet, de nem is éppen bolondságos. Hiszen tizezer -esztendeig igen jól meg volt az emberiség a nélkül, hogy Lókuton jó -népiskola lett volna. Meg lesz ezentul is. - -A lókuti mestert nem ismertem, mert csak hivatalosan irásból ismertem. -Az efféle ismeret nem ér semmit. Hanem hogy a Bakony urának kedvére való -ember lehetett, azt mégis megtudtam. - -Boldogult Eötvös József báró volt valamikor az ország közoktatási -minisztere. Tele szentséges jóakarattal, nemes indulatokkal, de -haszontalan közoktatási elméletekkel. - -Innen-onnan negyven esztendje lesz, a mikor miniszterré lett. Egyik első -dolga volt valami népoktatási egyesületet szervezni országszerte. Ránk -irt a vármegyére s közölte velünk terveit, a melyeket mi jóknak és -bölcseknek találtunk. Vármegye ura voltam magam is. Nyomban összeültünk, -tanácskoztunk s megszavaztuk a vármegyére az egyesületet. - -A működési terv egyik része abból állt, hogy felosztottuk magunk közt a -vármegye falvait. Két-három falut adtunk egy-egy buzgó hazafinak. -Évenként látogassa meg ott néhányszor az iskolát, kérdezze ki a -tudományok állása felől a sok siheder parasztkölyket, nézze meg: rendben -van-e az iskola, milyen a szellőztetés, alkalmas lakása van-e a -tanitónak s a mit látott, hallott és tapasztalt, jelentse be a nemes -vármegyének. Papnak, kanonoknak több falut adtunk, mint világi embernek. -Papnak semmi dolga, járhatja falvait. - -A Bakony egy részét, Bakony urának községeit, Pribék Istvánra osztottuk. -Ez a nagy és nemes férfiu meghalt azóta. Akkor czimzetes püspök volt és -veszprémi kanonok. Jobb szivet és nemesebb lelket nem hordott még föld a -hátán. Veszprémben ma is áldják emlékezetét. - -Kiment Lókutra, egyenesen a mesterhez. A mester is katholikus s buzgó -férfiu. El lehet képzelni, mekkora s mily őszinte hódolattal fogadta a -kanonokot s a püspököt. - -A püspök az ő emberszerető arczával és csendes szelid modorával intézi -százféle kérdését a mesterhez. A mester felel mindenre készségesen. - -Egyik kérdés az volt. - -– Hát geografiát tanit-e a mester ur? - -– Csókolom a kezét én geografiát nem tanitok. - -– Nem-e? Hát miért nem tanit? - -– Azért nem tanitok geografiát, csókolom a kezét, mert én magam se -tudom, mi az a geografia. - -– Ez már baj, mester ur. Hát miért nem tanulja meg a geografiát? - -– Én geografiát tanuljak? Nem én. Már én azért a fizetésért, csókolom a -kezét, a melyet nekem adnak, geografiát nem tanulok. - -– Ejh-ejh! Hát mi fizetést kap maga mester ur? - -– Megmondom, csókolom a kezét. Én minden gyerek után, a ki följár az -iskolába, kapok egy huszast, egy mérő rozsot és fűteni egy hónalja -rőzsefát. - -– Ez nem utolsó fizetés mester ur. És hány gyermek jár föl az iskolába? - -– Hat, csókolom a kezét, hat. De öt a magamé. - -– – – A lókuti iskolavizsgálat eredménye gyanánt ezt terjesztette -élőszóval a jólelkü püspök a vármegye közgyülése elé. Jelentését nagy -figyelemmel hallgattuk. Jelentését e szavakkal végezte: - -– Ezek után nemes vármegye, magam is meggyőződtem, hogy ilyen fizetésért -nem érdemes geografiát tanulni! - -Lett erre hangos derültség. Akkora kaczagás, hogy a több százados öreg -vármegyeház nagy palotájának boltozata ugyan be nem szakadt, de bizony -csaknem beszakadt. - -Ékes jelentésben megirtuk ezt szórul-szóra a miniszternek. Ő is lásson -életében jó napot. - -De megirtuk Bakony urának is. Nagyon tetszett neki. Rögtön nyargalt -Lókutra, magához rendelte a mestert s azért, hogy oly jól megfelelt a -püspöknek, a vármegyének és a kormánynak, adott neki elismerésül és -jutalmul egy malaczos disznót. - -Ilyen uraság volt jó Zámory Kálmán. - -A geografiával különben is furcsa lábon állnak a mi népeink. Még a jó -magyar is, nemcsak a ködös eszü sváb. Itt jut eszembe, hát csak elmondom -a lókuti adoma társát. - -Pápai diák koromban Csóthy nevü fiu járt a kollégiumba. Jády József volt -az osztálytanár. Egyik napon a fiu nem tudta a leczkét s az osztálytanár -büntetésül nem eresztette haza ebédre. Ott fogta a karczerben. - -Várják haza a fiut: nem jön. Elüti az óra a déli tizenkettőt, elmulik -egy óra is: a fiu nem jön. - -A fiu édesapja, Csóthy Sándor, jómódu gazda, pápai földbirtokos, ott -lakik a felső városban. Megcsóválja a fejét, elballag a kollégiumhoz s -felkeresi Jády Józsefet, az osztálytanárt. - -– Nagytiszteletü uram, a Pista fiam ma nem jött haza ebédre. - -– Nem ám Csóthy uram, mert nem tudta a leczkét s itt fogtam büntetésül. - -– No ezt ugyan jól tetszett cselekedni, de ha már nem vétenék szómmal, -tessék megmondani, mit nem tudott? - -– Nem tudta a geografiát. - -Nagyot néz Csóthy uram. - -– A geografiát? Hüh, a ki áldója van! Az én fiam még azt se tudja? -Azután miféle tudomány az? - -Jády József tanár módjára felel. - -– A geográfia, Csóthy uram, szükséges és hasznos tudomány. Magyarul ugy -hivják, földrajz. Ebből tanuljuk meg, merre van Bécs városa, hol ered a -Duna, melyik Európa legmagasabb hegycsucsa, merre fekszik -Francziaország, mi van a tengereken túl nyugat felé, kelet felé, hol -fekszik például Patagónia s mennyi a lakossága? - -– Tetszik most már érteni? - -Csóthy uram megpödörte kissé huszáros bajuszát. Nem értett ő ebből -semmit, de azért valami kevéssé mosolygott is. Ezt felelte: - -– Köszönöm nagytiszteletü uram a fölvilágositást s most már értem, mi az -a geografia. Tessék is azt a gyereket keményen fogni, hadd ragadjon rá -valami a tudományból. De már a geografia miatt még se tessék tőle az -ebédet elvonni. Megél az majd a maga örökségéből s a maga emberségéből -is. Minek annak tudni, hol fekszik Patagónia? Nem akarom én, hogy az én -fiam csavargó legyen! - -– – – De bizony az osztálytanár nyomban haza is eresztette a -diákgyereket. - - -II. - -(Zámory közebéden összekerül Haynauval. – Haynau gyalázza a magyart. – -Zámory hozzávágja a pezsgős üveget. – Zámoryt budapesti lakásából nem -tudják kistájgerolni. – Diamantot legyőzi. – Miként veszi a tehenet -Svájczban? – Perzsa sahnak nézik.) - -Zámory Kálmán is, mint mondottam, a Bakony urai közé tartozott. Noha -otthona, ősi fészke Komárom vármegye volt; ott is a Csalóközben, a győri -Duna balpartján Nagy-Kesziben. Ott és vidékén szerepeltek a Zámoryak -mind századok óta. Hires, nagy birtoku jó nemes család. Egyik Zámorynak -házasságát Jókai is leirja a »Tengerszemü hölgy« czimü regényében, de -költött nevet ád neki. - -Zámory Kálmánnak Veszprém vármegyei birtoka erdőség volt, hétezer -holdnyi jó szálas erdő. Lókut a falu neve, ott volt a kastély s az -uradalom központja. Tehát ő is a Bakony egyik ura volt. - -Ki ne ismerte volna a fővárosban Zámory Kálmánt? Kossuth-kalapja, -gubanczos haja, bajusza és szakálla, fekete arcza és tüzes szeme feltünt -mindenkinek. A fekete atillát, magyar nadrágot és huszár csizmát le nem -tette, el nem hagyta soha. - -Képviselő volt több országgyülésen át. Ott ült a balközépen Tisza Kálmán -mögött. Soha föl nem szólalt. Tősgyökeres magyar politikus még akkor is, -mikor Tiszát a kormánypárton követte. Kossuth rokona s elveinek hive. De -még mindig kurucz módra. A németről ugy beszélt, mint kétszáz év előtt -Szuhay Mátyás. - -Kemény természetét még Haynauval, a hiénával szemben se tagadta meg. - -Mikor Haynau minden életnek és halálnak és minden akasztófának ura volt -Magyarországon: 1850-ben egy pesti februári nyilvános vigalomban -összetalálkozott vele. Előre nem tudta, véletlenül jöttek össze, -elszökni előle nem akart. Nehogy félénknek gondolják. De azért se akart, -mert Kossuth fiait rejtegette bakonyi rengetegében, tehát kerülnie -kellett a feltünést, a szóbeszédet. - -De az már mégis különös balsorsa volt, hogy az asztalnál közel kellett -ülnie Haynauhoz, csaknem szemközt vele. Ugy hogy a hiéna minden beszédét -meg kellett hallania. - -Haynau, a mikor már kissé bepezsgőzött, elkezdte szidni, gunyolni és -ócsárolni a magyart. A szidásból, gunyból kijutott Kossuthnak is. - -Zámory csak hallgatta, mig tudta, a beszédet. Azon tünődött: otthagyja-e -az asztalt, vagy a maga módja szerint rendreutasitsa Haynaut? - -Nem sokáig tünődött. Jó magyar vére fejébe szállt. Szép barna nyulánk -deli termetü ifju volt. Felugrott, mint a villám s kezébe kapott egy -pezsgős üveget. S mennydörgő hangon oda kiáltott Haynauhoz: - -– Az én fajomat az én fülem hallatára ne bántsd kutya német! - -S a pezsgős üveget ugy odavágta Haynauhoz, hogy a népek gyilkosa majd -lefordult ülőhelyéről. - -Azután belenyult oldalzsebébe, kivett egy maroknyi névjegyet s azt is -odavágta Haynau szeme közé. A névjegyek csak ugy röpködtek a közel levők -halálos rémületére. Nyomban megfordult, otthagyta az asztalt s ment haza -lakására. - -Haynau is otthagyta a társaságot. Tisztjei kiséretében ő is eltávozott. - -Boldogtalan Zámory! Nem adtak volna életéért egy fületlen pitykét. -Haynau élet és halál ura volt s ilyen sértést el nem türhet. Igy -vélekedtek az emberek. - -Zámory pedig hazament nyugodtan, lefeküdt szépen, aludt jóizüen s másnap -várta Haynau segédeit vagy poroszlóit. - -Nem jöttek se a segédek, se a poroszlók. Hanem az a hir terjedt el, hogy -Haynau azt mondta: - -– Én sértettem meg, sajnálom. Nem is bántom érte. Az ilyen magyar embert -meg kell becsülni! - -Ott lakott a Deák Ferencz-utczán valami Weisz B. Ferencz nevü hirneves -zsidó háziur házában az emeleten. Egyszer felhiv magához, látogassam -meg. - -Megnézem képeit, butorait, szobáit. Állandó lakása volt ez, noha az -évnek nagy részét birtokain töltötte Komárom, Veszprém, Zala és -Sopron-vármegyékben s külföldi utazásban. - -– Mit fizetsz ezért a lakásért? - -– Háromezer forint évi bért. - -– Hiszen félennyiért is szebb lakást kapnál. - -– Tudom pajtás, nem is fizettem eleintén többet másfélezer forintnál, de -a háziur ki akar engem stájgerolni. Azt hiszi a vén bolond zsidó, hogy -engem ki tud stájgerolni! - -Nem is tudta, inkább meghalt az öreg Weisz B. Ferencz nemsokára. -Valósággal a lakó stájgerolta ki a háziurat, mert utóbb a házát is -megvette. De ennek is története van. - -A földszinti helyiségeket, udvart, pinczét valami Diamant nevü -bőrkereskedő birta bérben. Iszonyu halmazban hevert ott néha a nyers -bőr. A nyers bőrnek pedig az a természete, hogy ha különösen esőt érez, -igen erős, kiállhatatlan szaga van. Egykor a mint Zámory hazamegy, a -kapu alatt megüti a szag, majd eldül bele. Dühbe jön, siet a Diamanthoz, -a kit éppen ott talál az udvarban. Ráförmed. - -– Diamant, ez a maga üzlete nagyon büdös; ezt a sok dögbőrt nem -türhetem, takaritsa el innen! - -Diamant bölcs ember volt, szelid vidámsággal mosolyogva felelt. - -– Nagyságos uram! A maga üzlete nekem jószagu, legyen az én üzletem is -Nagyságodnak jószagu. Épen ugy megfizetem én is a házbért, mint -Nagyságod. - -Bakony ura elfordult és csak annyit mondott: - -– No várj Diamant! - -Rögtön futott az örökösökhöz, mesés áron megvette a házat, legalább -egy-kétszázezer koronával többet adott érte, mint a mennyit ért. S akkor -a házmesterrel magához kérette Diamantot. - -– Mennyi bért fizet Diamant ur? - -– Ötezer forintot nagyságos uram. - -– Nos hát ezentul tizenötezer forint lesz a bér. - -Diamant gondolkodni kezdett: ki ehetett ma Budapesten maszlagot? Zámory -félreértette Diamant tünődését. - -– No Diamant ur, meg ne igérje ám azt az összeget, mert még azért se -adom oda az üzlethelyiségeket. Mert az üzlet nekem mégis rossz szagu! - -Ilyen bolondságokat csinált Bakony ura. - -Mérhetlen vagyona volt. Uradalmakban több mint tizenkétezer hold. -Ingóságban, készpénzben milliók. Ezeres bankjegyei oszlopszámra feküdtek -almáriumaiban. Még csak a takarékba se rakta millióit. Nem is volt rá -szükség. Se fia, se lánya nem maradt. - -Hanem magyarságára büszke volt. Büszkeségét fentartotta, akármibe -került. - -Szarvasmarhái mintaszerüek voltak komárom-vármegyei uradalmában. Arra -törekedett, hogy Európában neki legyenek legszebb marhái. E czélból -évenkint beutazta Svájczot s a legszebb állatot megszerezte. - -Egyik ily utja alkalmával valami svájczi gazdától vett egy-két tehenet. -De estenden látott még egy tehenet, a mint hajtották haza az alpesi -legelőről. Nagy és szép és ragyogó, mintha az Olimpus legelőin nőtt -volna fel. A család kedvencze és büszkesége. - -Odafordul a svájczihoz: - -– Hogy ez a tehén, polgártárs? - -– Ez a tehén nem eladó. - -– Szamár vagy polgártárs. Nem azt kérdem én, eladó-e, vagy nem, hanem -azt kérdem, mi az ára? - -Nagyot néz, nagyot gondol a svájczi. - -– Nem adnám én ezt nyolczszáz forintért se. - -Bakony ura nem szól többet, hanem elővesz egy ezres bankjegyet s oda -adja a gazdának. - -– Vezesd a vasutállomásra! - -Svájczi polgártársnak csak sok ija-fija van. Feleség, anyós, felnőtt -lányok és fiak és kis gyerekek. De ahány volt: mind elkezdett sivalkodni -s mind odafutott a tehénhez. Ki fülébe, ki farkába, ki tőgyébe -kapaszkodott, csókolták, simogatták a tehenet és sirtak, miként a -záporeső. - -– Ezt a tehenet a világ minden kincseért se adjuk. - -De beszélhettek, sivalkodhattak ők. Több esze volt a gazdának. Ő bizony -vezette a tehenet a vasut felé. Hiszen felét se érte a tehén annak a -pénznek. - -A mikor oda érnek az állomásra, azt kérdi a svájczi: - -– Hova viszed te ezt a tehenet? - -– Hová vinném? Magyarországba! - -– Huh! Messze van az Ázsiában. Sokat kell azért fizetni. - -– Mi közöd ahhoz neked polgártárs? - -– Hol van magyar úrnak annyi pénze? - -– Hol-e? Gyere csak polgártárs! - -Kérdi Bakony ura az állomás főnökét. - -– Van-e rendelkezése alatt szalonkocsi? - -– Van! - -– No polgártárs, vezesd be a tehenedet a szalonkocsiba. - -Kétezer forintot fizetett a szalónkocsiért, mert ujra kellett bélelni. -De azért a svájczinak megmutatta, hogy van pénze a magyar embernek is. - -De bizony a svájczi polgártárs még akkor se hitte el. Hanem azt beszélte -otthon, hogy az ő teheneinek hirét elvitték már Perzsiába is, hogy -egyenesen a perzsa sah maga jött el hozzá, hogy tehenét maga személyesen -vigye Ázsiába. Nem merte a dolgot minisztereire bizni, mert azok -kicserélték volna s valami rongyos hollandi vagy inntháli tehenet vittek -volna haza az övé helyett. - -Igaz is, hogy Bakony ura nagyon hasonlitott a perzsa császárhoz. -Arczának szine és mivolta s magyar ruhájának szabása, kelméje egészen a -császárra vallott. Fölösleges pénze pedig több volt, mint a császárnak. - -Hétezer hold erdeje a nyakára korhadt. Még se vágta, még se állt be -fakereskedőnek, pedig az öreg Luczenbacher ügynökei örökké jártak a -nyakára. - -Hiába. - -Kérdezték tőle: de miért nem is vágatsz hát pajtás, hiszen a legjobb -szántóföldeid lehetnének? - -– Nem én! Akadhatna gézenguz, a ki azt mondaná, hogy rászorultam a -fámra! - -Milliói korhadtak el. - -De adomái jóizüek. Idővel majd talán visszatérünk rájuk még egyszer. - - -III. - -(Kossuth gyerekei eltünnek Pestről. – Boros Sándor elviszi őket a -Bakonyba. – Zámory birtokain a menedék. – Báró Splényi Béla. – Édes -anyja és testvérje Guyon Richardné. – Marton Antónia. – Amade grófnő. – -Kossuth gyerekeit elfogják. – Haynau meglátogatja a pozsonyi várban.) - -Haynau keresztül törte Görgey hadseregét s közelgett Pest felé. Kossuth -Lajos, az ország kormányzója, a függetlenségi korszak miniszterei s az -országgyülés omladékai vonultak az Alföldre, a Tisza mellé, Arad, -Szeged, Világos vár felé. Ugy látszott, mintha elveszett volna minden. - -Kossuth nem vihette magával családját a csaták viharába, a halálba, a -bujdosásba. A család Pesten maradt. Három apróság tartozott hozzá. -Ferencz, a ki hét éves mult, Tivadar, a ki öt éves volt és Vilma, a ki -még édesanyja kezén járt. - -Egyik napon eltünt Pestről valamennyi. - -– Hova tüntek el? - -– Hova lettek Kossuth gyerekei? - -Ez a kérdés volt Pesten minden magyar ajkán. Ajkán is, szivében is. De a -kérdésre nem tudott felelni biztosan senki. - -Az 1849-ik év julius havának közepén tüntek el a Kossuth-gyerekek. - -Egyik munkámban megemlékeztem egyik nagy és nemes bujdosónk hősi -életéről és gyászos haláláról. Fenséges alak volt életében, halálában. -Olyan életet és olyan halált csak a romantika nagy költői tudtak volna -valaha kigondolni. Csak a mi nemzetünk keserü végzete alkothat olyan -történetet, a milyen az övé volt. - -Ez a bujdosó Boros Sándor volt, Győrmegyéből. A Kossuth-gyerekek -nagybátyja, Kossuth feleségének, Meszlényi Zsuzsannának unokatestvérje. -Az ő anyja is Kisfaludy-leány volt s Kossuthné anyja is. Gyönyörü két -testvérleány, szépségük hire sokáig élt a Duna és Rába völgyein. A nagy -költőnek, Kisfaludy Sándornak igen közeli vérrokonai, első -unokatestvérei. Ismerte is, szerette is őket a nagy költő. - -A mikor egünk az ácsi nagy csata után beborult, nagyot gondolt s utra -kerekedett. - -Azt gondolta: meg kell menteni, el kell rejteni a Kossuth-gyerekeket. - -De hát hova rejteni? Van-e még olyan titkos menedék, van-e még oly -buvóhely az országban, a hol a német, a kém és az áruló Kossuth -gyerekeit ki ne kutatná? Még a föld alatt is! Pedig azok a gyerekek a -föld alá se mehetnek. Azoknak hősökké, bajnokokká, nemzetük megváltóivá -kell nőniök. - -Boros Sándor talált menedéket. Ott a Bakony és annak száz meg százezer -holdnyi szálas erdeje. A Halyag, a Hárságy, a Kőröshegy, a Hajszabarna -rengetegeiben nem talál nyomot a német, a kém és az áruló. - -Volt ott két jó rokon is. Vele is rokon s a Kossuth-családdal is. - -A veszprém-győri ut az öreg Bakonyon megy keresztül. Erről az utról -nyugotra kanyarodva járatlan erdei uton elérjük Lókutot. Ez már Bakony -urának, Zámory Kálmánnak a birodalma. Ez az egyik rokon, ennek anyja is -Meszlényi-lány, ebben is Kisfaludy-vér buzog, anyai ágon hát ez is -unokatestvér a Kossuth-gyerekekkel. Ezenkivül úr és hazafi és lángoló -lélek és kurucz természet. - -Lókut mellett nyugatról alig egy kilométernyire fekszik Ó-Bánya. Pusztai -birtok, erdőbirtok, nem falu, csak népes puszta. Ez Marton Zsigmond -urasága, jó ősmagyar bakonyi nemesé. Ez is rokon, de ez már csak süves -rokon. Első felesége Meszlényi-leány volt, Kossuthné vérségéből. S volt -neki egy angyallelkü nővére: Marton Antónia. Kalapot kell emelnünk neve -hallatára. Ő volt a bakonyi bujdosás idején a nagy bujdosó gyermekeinek -igaz édes anyjuk. Ha az anyát pótolni tudta valaki: ő tudta. Jól -ismertem egykor, de negyedszázad óta nem láttam. Talán régen örök álmát -aluszsza, talán a Gondviselés most is őrködik fölötte. Utolsó -találkozásunk alkalmával ki akartam kérdezni a Kossuth-gyerekek bakonyi -bujdosásáról, de eltévesztettem az időt. Nem volt kedve. Sajátságos okot -hozott elő: - -– Magára haragszom uramöcsém, magának nem mondok semmit, mert maga -nagyon pártolja a zsidókat. - -Nem rontotta el kedvemet ezzel. Akkor még nem jutott eszembe iróvá -lenni. Most pedig édes kötelességérzettel jegyzem fel nevét. Hadd -világitson az emlékezés sugara neve körül addig legalább, mig az én -irataim élnek. Nagy lélek volt, áldott női sziv. - -Boros Sándor utja először Martonékhoz vezetett. Atyafiságos jó -viszonyban volt Zsigmonddal is, Antóniával is. - -– Nagy dologban jövök testvér! A mi vezérünknek, a mi megváltónknak, -Kossuthnak élete isten kezében van. Gyermekeinek nincs hova fejüket -lehajtani. Elrabolja őket az osztrák s kutyákká neveli, mint Rákóczi -fejedelmünk fiait. De én nem engedem. Élve-halva megmentem őket s -idehozom. Itt a Bakonyban nem akadnak nyomukra. Hozzátok hozom -testvérek, ti megőrzitek őket. Én is őrzöm, a hogy tudom, noha nekem -mindenütt nyomomban a vérebek. - -Antónia arczán peregtek a könnyek. Két kezét mellére szoritá. Még akkor -fiatal volt, szépsége teljes, könnyező arcza olyan volt, mint a -Madonnáé. - -– Hozd, hozd, édes anyjuk leszek, véremmel is megoltalmazom őket. - -Igy lett köztük a megállapodás. - -Boros Sándor jellemét bőven rajzolom gyüjteményes műveim »Tünemények« -czimü kötetében. Ott lehet jobban megismerni ezt a jellemet. - -Lóhalálában hajtott kocsijával Pestre s ott Kossuthék lakására. Rögtön -szóba hozták s elhatározták a menekülést. Örömmel fogadták el a -buzgalmas lelkü jó rokon tervét, javaslatát. - -Az ő kocsija azonban szüknek bizonyult. Három gyermek: Ferencz, Tivadar -és Vilma, a Mari nevü szobalány, a ki a kis Vilmának ápolója, -felügyelője és játszótársa volt és a nevelő. Tehát öten, Boros a -hatodik, a kocsis a hetedik. Csakugyan sok egy kocsira. Pedig födeles -kocsi kellett. - -Ki volt a nevelő? - -Nem vagyok benne biztos. Az én értesülésem erre nézve a báró Splényi -családtól származik, ő pedig, a mint majd később kitünik, tökéletes -biztossággal tudhatta. Az ő tudása szerint a nevelő Vörös volt. Azonban -Krátky Lajosnak Kossuthról irt munkájában ugy olvasom, ez a nevelő -Karády Ignácz volt. - -Talán Kossuth Ferencz vagy Tivadar jobban emlékezik rá. - -Boros Sándor másik kocsi után nézett. Talált is derék, becsületes embert -s jó magyart. - -A neve: Fett. Keresztneve, ugy emlékszem: György. Őt magát nem ismertem, -de származékairól tudok. De ő maga már fölvette a Kövér nevet. Fiait, -unokáit már Kövér-család néven ismeri a mai nemzedék. Megérdemlik, hogy -ezt a nevet is följegyezzem. - -Kocsi hát van, de most már merre? - -A győri uton nem lehetett menekülni, mert onnan jön Haynau hadserege. - -A legközelebbi ut lett volna Martonvásárnak, Fehérvárnak. Ám ez uton is -ott csatangolnak már az osztrák és muszka sereg lovaselőőrsei. - -Legjobb lesz kerülővel a Duna bal partján indulni. Földvárnál a Dunán -átkelni s a Mezőföldön keresztül Veszprém felé érni el a Bakonyt. Egy -napi vagy másfél napi kerülő, de biztos ut. - -Ugy lett. Harmadnapra már ott voltak Óbányán, Martonék egyszerü -kényelmes nemesi udvarán. Igaz örömmel fogadták őket, de azért záporként -hullott a két Marton-testvér könyje. - -Hogyne hullott volna? - -Kossuth Lajosnak, Magyarország kormányzójának, a magyar függetlenség -hősének gyermekei ime már földönfutók! - -Zordon rengeteg, édes jó Bakonyerdőnk – faleveled fénye, lombjaid -zugása, szálfáid árnyéka, napsugaras ligeteid vadvirága tudta-e, -sejtette-e, kik a te vendégeid, kik keresnek nyugalmat és enyhülést a te -kebleden? - -Gyönyörü juliusi nyári nap volt. A Mezőföldön még forró napsugár verte a -bujdosókat, de fönt az öreg Bakonyban már édes magyar sziv, langyos -szellő s zöld erdei fény várta őket. A nemesi udvart akkor még -javakorbeli szálas erdő környékezte. Ugy hallottam, másnap már a -Kossuth-gyerekek vidám zaja fölverte az erdőt. Ott játszadoztak, ott -futkároztak az árnyékban, a lágy haraszton. Édes jó Bakonyerdőnk: -elszállt-e szellőd arra napkeletnek Arad felé, Szeged felé s megsugta-e -az elborult apának, hogy gyermekei boldogok? - -Ó-bányától nyugatra alig egy-két kilométernyire fekszik Pénzeskut nevü -kis sváb falu. Ez is a Bakony urának birtoka. Igazi bakonyi erdőbirtok. -Az öreg Bakonynak itt kezdődik már a közepe. Ide közel már Bakony-Bél -ősrégi, Szent István korabeli apátságával. Innen már nem messze el lehet -érni a szent-gáli erdőségeket is. - -Boros Sándor lóhalálában fölkereste a Bakony urát, Zámory Kálmánt, a ki -akkor komárom-vármegyei, csalóközi birtokán, Nagy-Kesziben gazdálkodott. -Még akkor fiatal ember, még tüzesebb, mint később. - -Boros testvérnek szokta a jó rokont, jó barátot bizalmasan szólitani. -Igy szólitotta a Bakony urát is. - -– No testvér, bajt és becsületet hozok rád. - -– Egyikre sincs nagy szükség, van belőlük nekünk is. Mi jó szél hozott -ide? - -– A Kossuth-gyerekek Ó-bányán vannak Martonéknál. Bujdosnak, rejtőznek. -Ugy fordul, hozzád kényszerednek Pénzeskutra. Ott talán még jobb helyük -lesz. Intézkedjél. - -A Bakony ura fölugrott ültéből. Kegyetlenül elkeritette a németnek -áldóját. - -– Fogatok rögtön. - -– Hátha huz-von, zaklat a német! Hátha golyó elé állit? - -A Bakony ura nevetett. - -– Hátha négyfelé vágat: akkor is nem megyek rögtön? Kossuth gyerekeit -csak meg kell mentenünk. - -Nyargalt a Bakonyba. Nem Komárom felé. Ott még állott a vár s körülte az -ostromló osztrák sereg – hanem Győr felé. - -Intézkedett, pedig nem is volt rá szükség. - -Pénzeskut akkor már a bujdosók, menekülők tanyája volt. - -Ott lakott báró Splényi Béla. Ugy emlékszem: haszonbérben birta -Pénzeskutat már akkor is. Ott volt nála menekülőben Mária nevü -testvérnénje, Guyon Richárd hős honvédtábornoknak, Beauffré grófjának -felesége kis gyermekével. Ők se találtak hamarabb biztosabb menedéket, -mint a Bakony. - -Édes apjok báró Splényi Ignácz volt, a nagy napoleoni háborukban vitéz -hadvezér s minden méltóság és kitüntetés tulajdonosa. Legutóbb -országnagy, zászlósúr, a magyar nemesi testőrző sereg kapitánya. Már -akkor nem élt. - -Hanem élt özvegye: nagyszigethi Szily Mária csillagkeresztes hölgy. - -Ő is ott volt éppen akkor Pénzeskuton Béla fiánál. Talán egy nappal -később érkezett oda, mint a Kossuth-gyerekek Ó-bányára. - -Azért nem volt hát valami nagy szükség Zámory intézkedésére, mert hiszen -a Splényi-család a nélkül is igaz szeretettel gondoskodott volna a -Kossuth-gyerekekről. Igaz azonban, hogy a Bakony ura is ki akarta venni -részét a szent kötelesség teljesitéséből. Pénzeskuti kastélya sohase -volt ugy tele nemes vendéggel, mint akkor. - -A nyugalom nem sokáig tartott. - -Valahogy kiszivárgott s elterjedt a hire, minő fenséges vadak vannak -Bakonyban, érdemes reájuk vadászni. Agg úrnő, csillagkeresztes hölgy, -zászlós úr özvegye alig tünhet el nyom nélkül. Bizonyára sokan tudják -hol van, merre jár. Azután leánya, hires honvédtábornok felesége. -Lehetőleg kutatnak ő utána is. Hát Kossuth gyerekei, a nagy kormányzó -családja. Hogyne lett volna szem és fül, minden kém és áruló munkában a -nemzetgyilkolás ama vészes napjaiban? - -Sohase tudtuk kipuhatolni, miként tudták az osztrák katonai hatóságok az -óbányai és pénzeskuti menedéket fölfedezni. - -Egyébiránt Ó-bánya puszta, Pénzeskut kis magyar sváb falu. Távol minden -világosságtól, országuttól. Nem jár arra senki. Kivált télen több -hónapon át járhatatlanok az eredei utak. Csak nyájőrzők, szénégetők, -taplószedők, szentgáli vadászok és szegény legények tévednek arra néha, -ezek is az erdőket járják. A sváb zsöllér csak ily alakokat ismer. - -Annál jobban feltünhetett neki a sok idegen előkelő alak. A zirczi és -veszprémi hetivásárokon eljárhatott szája. Egyik szó a másikat érte s -elvégre hatalmas és veszedelmes helyre hatolhatott a hir vagy legalább a -gyanu. Augusztus végén már mind a két helyen meglepték a menekülőket. - -Mind a két nemesi udvart osztrák katonaság vette körül egy időben. A -parancsnok fogolynak nyilvánitott mindenkit s nyomban intézkedett a -foglyok elszállitása végett. - -A foglyokat Győrön át Pozsonyba szállitották. Zirczen a nélkül mentek -át, hogy az apátság tudta volna, kik a foglyok. A pannonhalmi barátok -szives vendégségre hivták meg a foglyokat s a katonatiszteket. A tisztek -elfogadták a meghivást, de a foglyoknak ezt nem engedték meg. - -Győrben már megszaporodtak a foglyok, többnyire ismerősökkel. A -megszaporodott társaság a hajón már együtt ment Pozsonyig. - -Pozsonyban a vár börtönében helyezték el őket. Botrányosan egyszerüek és -kényelmetlenek voltak a szobák, butorok és berendezések. Föstetlen -faágyak szalmazsákkal és pokrócztakaróval s ugyanolyan asztalok, székek. -Tükör, irószer semmi. Négyen-öten egy-egy szobában. - -Soroljuk föl e nemes alakokat, a kik bűn nélkül, vád nélkül, dicső -erényeikért szenvedtek. - -Ott volt a három Kossuth-gyermek. Mi volt ezek bűne? Az, hogy a világon -voltak s dicsőséges nevü szülők ivadékai voltak. Mi volt a bitorló -önkény szándéka ezekkel? Kiirtani talán, mint Zách Feliczián családjának -apraját-nagyját? Vagy németté és a magyar nemzet ellenségeivé nevelni -őket, mint a hogy Rákóczi fejedelem fiaival tették? - -Marit, a szobaleányt nem tették fogolylyá, őt elbocsátották. Akkor -előállt Marton Antónia s kemény, elhatározott hangon szólt a parancsoló -tisztnek. - -– Akkor én önként megosztom a kicsinyekkel a fogságot, gondjukat -viselem. - -A tiszt durva, műveletlen osztrák lélek volt. Azt felelte: - -– Nem fogadhatom el az ön önkéntes buzgalmát, ön is foglyom! - -Elfogták s a pozsonyi várba zárták özvegy Splényi Ignácznét, a -csillagkeresztes hölgyet, annyi véres csata hősének asszonyát s vele -együtt három leányát. Az egyik Mária, gróf Guyon Richardné, a másik volt -Amália, gróf Beckert Alajosné, a harmadik volt Sarolta, akkor még -hajadon. - -A vád az volt ellenük, hogy Kossuth gyerekeinek menekülését -elősegitették s erre összeesküdtek. Őrült vád. Hát mi bűnük volt a -gyerekeknek? S mióta bűn kis gyermekekről jólelküen gondoskodni? De nem -is volt a vád igaz. Hiszen a magas állásu urnő fia látogatására nyaralni -ment Pénzeskutra s ott véletlenül találkozott a bujdosókkal. - -Guyonné ellen külön vád is volt. Az a bűne, hogy a hős magyar vezérnek -felesége. De vele együtt foglyokként elhurczolták három kis gyermekét. - -Ime Ó-bányáról és Pénzeskutról egyszerre összesen tizenegy fogoly! - -Ugyane napok egyikén fogták el Perczel Mór hős vezérünk nejét is Sárközy -Juliánnát. Nyolcz gyermekük volt s a nyolcz közül annyit, a mennyit -megkaphattak, édes anyjuk társaságában szintén foglyul vitték. Ott -sínylődtek a pozsonyi várban. - -Ugyanott velük volt Veszprém vármegyéből, Marczaltőről, a ragyogó emlékü -úrnő, az ezeréves Amadé nagy nemzetség utolsó sarjadéka. Ez gróf Amadé -Dominika, Marczaltő úrasszonya. Férje porosz származásu férfiu, báró -Üchtritz volt, hős honvéd-főtiszt s elszánt magyar hazafi. E miatt -kellett e nemes úrnőnek fogolylyá lenni. - -Minő szent emlékü társaság volt ez együtt ott a vár dohos, penészes -oduiban! S mind asszony és kis gyermek. Az osztrák rendszer vitézsége. - -Haynau alig egy hónap mulva, már szeptember végén meglátogatta őket. -Komárom várának feladása előtt néhány nappal. - -A csillagkeresztes hölgy kevélyen beszélt vele. Azt mondta Haynau előtt -a börtönfelügyelőnek, mikor ez a hóhér előtt az ő nevét megmondta: - -– Hallja profósz, engem bemutathat akárkinek, az önök hatalmában vagyok, -de azt megtiltom, hogy ezt az urat nekem bemutassa. Nem törődöm -pribékekkel. - -Guyon grófné is engesztelhetetlen volt. Férje angol polgár, házassága -révén ő is angol nő. Tudta, hogy őt a világbiró angol hatalom megvédi. -De ugy látszik, Haynau is tudta. Valami kedveskedő szót, valami bókfélét -mondott Guyonnénak. A hőslelkü nő ugy felelt, mint magyar asszony, angol -asszony. - -– Öntől csak börtönt, golyót, kötelet fogadok el, nem bókot. - -Egész életében emlegette a hóhér ezt a pozsonyi látogatást. - - -IV. - -(Leég a nagy-keszi zsöllérsor. – Bakony ura megveszi a zsöllértelkeket. -– Leválik asztalos nem adja a magáét. – Csak játszik Bakony urával. – Az -asztalost kidobják házából. – Házát elpusztitják s telkét elveszik -erőszakkal. – A bűnpör. – Kozma Sándor, a király főügyésze. – Miként -meneküljön Bakony ura? – A pör vége.) - -Bakony urának sok lakása volt. Télen Budapesten, őszszel, szüret táján -Badacsonyban, nyáron vagy bakonyi uradalmaiban, vagy nagy-keszi -kastélyában. Ezt különösen szerette. Csallóközben, nagy-keszi -uradalmában volt hires szarvasmarha-tenyészete. Erre büszke volt. Ezt -igen gyakran akarta látni. - -Nagy kastélya volt itt, de csak utczasorba épitve. Előtte keskeny utcza. -Szemközt, az utcza tulsó oldalán apró urbéri zsöllértelkek. Nyolczvan -négyszögöl egy-egy telek. Minden telken apró, viskószerü, nádfödelü -házacska. Szegény zsöllérnek igy is jó, különb házra meg ugy se tellik. -Ezen a zsöllérsoron lakott bizony már takács is, czigány is, foltozó -varga is, de lakott szegény asztalos ember is. Az asztalos neve Leválik -volt. Igazi neve más lett volna ugyan, de azt már senki se tudta, -csufnév gyanánt maradt rajta a Leválik név. Mert akármit told, fold, -ragaszt és enyvez, oly szerencsétlenül csinálja, hogy az mindjárt -leválik. Szegény is maradt örökké. - -Egyik napon kegyetlen tüzi veszedelem leégette, elpusztitotta az egész -zsöllérsort. Nem maradt épen egyetlen ház se. Csak düledezett falak, -füstös omladékok, egy-egy árva kémény magasra ágaskodva, mint az -akasztófa, mig valami szél le nem dönti. Az emberek, a kárvallottak -sirtak, sopánkodtak, tele volt szivük keserüséggel. Most már mit -csináljanak? Ujra épitkezni nem tudnak. Szivesen elköltöznének; az egyik -Komáromba, a másik az öreg Dunán át Győrbe, de hiszen még a -költözködésre sincs pénzük. Hát azt a nyomorult kis zsöllértelket, a mit -a tűz el nem emészthetett, ki veszi meg? - -A nagy jajgatás hangja eljutott Bakony urának fülébe is. Odaszól házi -ispánjának: - -– No héjh, mit csináljunk? - -– Vegyük meg nagyságos uram azt a sok apró-cseprő telket. Lesz belőlük -vagy két-három holdnyi. Ne éktelenkedjék az a sok rossz viskó itt a -kastély előtt. - -– Hát azután mire használjuk? - -– Csinálunk belőle herefüves kaszálót. - -– Ángyod térdit. Csinálunk belőle angol kertet. Teleültetjük fával, a -baromfiaknak oly jó helyük lesz benne, mint a paradicsomban. Megér -négyszögölenként ötven krajczárt, de mi adjunk a szegényeknek kétszer -annyit. Eredj hamar, vedd meg hamar, fizesd ki hamar! Egy-kettő-három! - -Igy szokott beszélni. Ismerte már a házi ispán. Sarkon fordult, pénzt -vett magához, futott a jegyzőhöz, behivatta a kárvallottakat a falu -házához. Megvett minden telket, megcsinálta róla az örökleveleket, -kifizetett mindent és sietett vissza haza Bakony urához. - -– Itt vannak az öröklevelek! - -– Mind megvan? - -– Mind, – csak a Leválik asztalosé nincs meg. Valami ok miatt nem jött a -jegyző hivására. - -– Eredj hozzá magad. Ő se maradhat el. - -Igaza volt Bakony urának. Leválik telke éppen szemközt feküdt a -kastélylyal. Ha ez idegen kézben marad, akkor hiábavaló a többi áldozat. - -Másnap jön az ispán szavára Leválik. - -– Csókolom a kezét nagyságos uram, én a telkem nyolczvan forintért nem -adhatom. - -– Hát mennyiért? - -– Százhatvan forintért. - -– Gézenguz, igy akarod te csalni a többi felebarátodat? - -– Csókolom a kezét, nem én akarom igy, hanem a feleségem. - -– Majd meggondolom. Most takarodjál innen, holnap ilyenkor itt légy. - -Ott volt az asztalos pontosan. Bakony ura pattogva szól: - -– No, megadom, a mit kérsz. Menjetek a jegyzőhöz, csináljátok meg a -levelet. - -– Csókolom a kezét nagyságos uram, most már százhatvan forintért se -adhatom a telket. Háromszázhusz forint az ára. - -Bakony ura nem szól hozzá, hanem az ispánhoz fordul. - -– Dobd ki ezt az enyves szagu gazembert, csak arra ügyelj, hogy -keze-lába ne törjék. - -Az ispán ugy kidobta Leválikot, hogy lába se érte a földet. - -Két hétig csöndesség volt. De már hiába, a telket meg kellett venni. -Világ csufjára ott nem maradhat az a rongyos viskó. Azt csak nem türheti -az uraság, hogy a falu népe kinevesse. A többi telekről már a romokat -eltisztogatták, a földet elegyengették, most már csak maga éktelenkedett -ott az asztalos. - -Megint magához hivatta Bakony ura. - -– No Leválik, akaszszanak föl a neved napján, megadom a pénzed, de most -már pisszenést se halljak. - -Hajh-hajh, nem ért ez a beszéd semmit. Az alatt a két hét alatt száz -emberrel beszélt az asztalos, tiz ügyvéddel tanácskozott, -szakszervezetektől szerzett tudományt s megtudta azt, hogy Bakony ura őt -az ő beleegyezése nélkül a telekből ki nem turhatja se szép szóval, se -más módon. Teljes önérzettel azt felelte: - -– Pedig volna még szavam, nagyságos uram. A teleknek ára most már -hatszáznegyven forint! - -Erre a szóra nem az ispán dobta ki Leválikot, hanem maga Bakony ura. -Indulatba jött, erős ember volt, nyakon ragadta az asztalost s ugy -kiröpitette az ajtón, hogy hatot is bukfenczezett, mire leért a -földszintre. - -Hatszáznegyven forint! - -Ezen a pénzen akkor Nagy-Kesziben a telkesgazda házát meg lehetett venni -a hozzávaló negyedtelek külső birtokkal együtt. Hiszen ha ezt megadná -Bakony ura, csuffá lenne az egész vármegyében. Hogy rongyos falusi -asztalos igy kitudott fogni ő rajta! - -Nem is a pénz volt fölháborodásának oka. Milliói voltak s gyakran csak -ugy szórta a pénzt. Hanem hát hova sülyedt az úri becsület? Maga az -asztalos is, apja, öregapja is csak zsöllérje volt egykor neki s most -ugy beszél vele, mintha csak együtt őriztek volna csürhét. Nem türi ő -ezt. - -De eljött az ősz, a szüret ideje. Badacsonyba kellett mennie. Azt mondja -ispánjának: - -– Egy-két hétig oda leszek. Mire megjövök, Leválik telke rendben legyen. -Okvetlen megcsináld, a hogy tudod. - -De az ispán nem tudta megcsinálni. Ő neki már ezerkétszáz és negyven -forintért akarta az asztalos a telket eladni s ha ezt megigéri, megint -följebb viszi az árt, föl a csillagos egekig. Látszik, a zsöllér csak -csufolódik Bakony urával. Sőt épiteni is kezdi a leégett házat, néhány -födélfát már föl is huzott a szelemenre s a sárgerendára. - -Hetek mulva jön haza a szüretről Bakony ura. A mint négylovas kocsija -befordul a régi zsöllérsorra, nyomban szemébe ötlik az asztalos háza. -Ime födélfa is van már rajta. Az ispán hát nem hozta rendbe a dolgot. - -Rettenetes haragra gerjed. Megállitja a kocsiját. Odakiáltja magához -béreseit. - -– Minden ember hagyjon abba minden munkát. Minden ember siessen rögtön -az asztalos házához, pusztitsátok el rögtön azt a házat, egyengessétek -el a földjét, délután öt órára föl is legyen szántva, be is legyen sóval -a helye vetve, be is legyen boronálva. - -Mintha csak ezt a parancsot várták volna az emberek. Nosza fegyverre, -ásóra, kapára, fejszére, kalapácsra, vasvillára minden tagjabiró ember! -Pusztitsátok el azt a buta asztalost. Nagy mulatság lesz az. Ilyen nem -volt régóta a faluban, de még a vidéken se. - -Azonban Leválik uram se esett a feje lágyára. A mint a nagy hajszából -látta, mi fenyegeti, menten fordult az öregbiróhoz segitségért. De az -öregbiró úr bölcs férfiu. A mint meghallotta az esetet s megértette, -hogy igy vagy amugy Bakony urának haragját vonhatja magára: nyomban -annyi dolga akadt a szőlőben, hogy haladék nélkül oda kellett kimennie, -három napig haza se tért a faluba. Igy járt az asztalos a -törvénybiróval, a szolgabiróval, a jegyzővel s a pappal is. Bakony ura -ellen nem talált se égi, se földi segitséget. - -No hát segits magadon, az isten is azután majd csak megsegit. Futott -haza az asztalos, fölfegyverkezett istenesen, gyalut, fürészt, vésőt, -kalapácsot magára öltött, odaállt omladozó háza ajtajába, ott várta a -béresek sáskahadát. Ő volt igazságában, őt védi a törvény, minden bérest -legyalul, kettéfürészel, kivés, leszegez, a ki ártó kezét fölemeli az ő -háza ellen. - -Hiába volt. A végzet másként akarta. - -A béresek sokan voltak. Gyaluját a hátához verték, fürészét összetörték, -vésőjét, kalapácsát kidobálták, szétszedték még gyalupadját is, magát az -utczára dobták ki, minden gönczét, czókját-mókját utána hajigálták s -azonfelül még nagyokat is röhögtek balesetén. Délután öt órakor nem volt -már a háznak nyoma se, földje elegyengetve, megszántva szépen, bevetve -sóval, lesimitva fogassal és kökényfaboronával. - -A hogy Bakony ura parancsolta. - -Az eset csodájára odaszüremkedett lassanként az egész falu népe, de nem -mert pisszenni se. Hiába sirt, jajgatott, panaszkodott Leválik uram. - -De nem is panaszkodott többé, a mint a nap leszállt, hanem nyakába vette -az országutat s loholt be Komáromba. Ott a nemes vármegye, a királyi -törvényszék, a királyi ügyész, a királyi vizsgálóbiró, ott a sok ügyvéd -és biróság, ott majd lesz segitség. Másnap délre már egész Komárom -tudta, mily rettenetes eset történt tegnap Nagy-Kesziben. - -Az igaz, hogy rettenetes. Hanem azért meg kell gondolnunk, mit -csináljunk. Bakony ura még se jött-ment, szedett-vedett ember. Több -uradalma, sok milliója, több izben képviselő, testi-lelki barátja a -hatalmas miniszterelnök, Kossuthnak rokona, a Kossuth gyerekeknek egykor -menedéke, a király is vendége volt egykor, a mikor először utazta be -Magyarországot, ő röpitette ezüstös kocsiján, négy sárkánylován -Csallóköz utjain, maga volt a kocsisa. Akármit csinált azzal a -boldogtalan Leválik asztalossal, ő vele csak ugy rendesen, más ember -módjára elbánni sehogy se lehet. Hiába tennénk akármi kisérletet, utóbb -is ő kerül felül, boszut is állhat, pokolba kergethet minden biróságot, -hatóságot. - -De hát a törvény mégis csak törvény. Az asztalos talált ügyvédet. Most -már nem emlékszem, Gerencze volt-e az ügyvéd neve vagy Lilienthal, de ez -ugy se fontos dolog. Az ügyvéd kellő meghatalmazással ellátva, beadta a -birósághoz a bűnvádi keresetet. - -Meg volt az a kereset csinálva jól. Rablás, erőszak, idegen vagyon -rongálása, hatalmasul való gonosz foglalás, könnyü testi sértés, sulyos -testi sértés, tizenháromféle testi sértés, a büntető-törvény ötven -szakaszát sértette meg rutul. Kér az ügyvéd példás elégtételt, kéri a -megsértett közrend és közigazság helyreállitását, a vádlottnak -vasbaverését, elfogatását, fegyházra itéltetését, minden uradalmának -elkobzását. Azonkivül meg kell itélni a panaszos félnek házát, -munkamulasztását, fájdalomdiját, orvosi és gyógyszerköltségeit, ügyvédi -és peres költségeit. Fel kell épiteni elpusztitott házát; kutyája, -macskája világgá futott, csibéit, réczéit eltiporták, mindez tetemes -kár. Hát a műhely, hát a gyalupad, a szerszámok, a sok ajtó és -ablakkeret! Összesen százezer forint! - -Számitani hát tudott az asztalos, meg az ügyvédje. Igy szokott lenni. A -madarat, ha tőrbe kerül, meg kell koppasztani. Bakony ura elég tollas. - -Egyszer csak betoppan hozzám Bakony ura. Hatalmas termete, fekete -Kossuth-kalapja; kuszált haja, bajusza, szakálla, feszes fekete magyar -ruhája, huszár csizmája, vastag sétabotja – valósággal ő és senki más. -Valami irást tart egyik kezében. - -– Nézd csak pajtás, micsoda irás ez? Mit látsz ki belőle? Azt-e, a mit -én? - -Nézem az irást. Hivatalos alak, száma is van, pöcsétje is, kesze-kusza -aláirása is, a mit senki se tud elolvasni. A komáromi királyi -törvényszék vizsgálóbirájának idéző levele, a melyben Patkós-Teszéri -Zámory Kálmán nagykeszi lakost mint terheltet ez és ez napra s ez és ez -órára maga elé idézi s keményen meghagyja neki, késedelem nélkül -megjelenjék, mert különben elővezetteti. A vád ellene százféle büntett -és vétség, a miért valamikor kerékbe törték, fölnégyelték az embert. - -Látja, a mint nézem az irását. - -– Jól megnézd ám pajtás előlről, hátulról. - -Még egyszer jól megnézem az irást. - -– Bizony ez barátom idéző végzés, a vizsgálóbiró ismeretes ostoba -nyelvén. De ők se igen tehetnek róla. Ez ma már a hivatalos irka-firkák -módja. Hogy jutottál hozzá? - -– Az ispánom küldte, Kesziben nyomták a kezébe. S azt kérdem most már -tőled, csakugyan megbolondult ez a világ? - -– Mit akarsz e kérdéssel? - -– Mit-e? Elgondolhatod. Hogy rongyos vizsgálóbiró én hozzám ilyen -levelet intézzen, hogy én ő előtte az ő piszkos hivatalos odujában -megjelenjek, hogy ő én hozzám kérdéseket intézhessen s engem -bekisértethessen: ez már, pajtás, csakugyan a világ vége. Megbolondult -itt már mindenki. - -– Hát nem akarsz hozzáfáradni? - -– Sehogyse. Ha dolga van velem, jöjjön hozzám uri lakásomba akár itt -Budapesten, akár Nagy-Kesziben, akár a Bakonyban. Ha vendégként jön: -szivesen látom s akkor pipaszó mellett elintézhetjük a dolgát. De én -hozzá ilyen idézésre nem megyek. Itt hagyom nálad az irást, adok -meghatalmazást, végezz vele, a hogy tudsz. - -Kitört belőlem a nevetés. Az elintézésnek csakugyan könnyü ez a módja. - -Menni akart. - -– No ne siess még. Miféle dolgod lehet neked annál a büntető biróságnál? - -– El se tudom gondolni. Talán az a Leválik asztalos adott be valami -nyöszörgő panaszt ellenem. - -– Mit csináltál vele? - -– Semmit, szót se érdemel. Tudod, a háza utamban állt, ott volt az orrom -előtt; – megakartam tőle venni, már kétszeres árt is ajánlottam neki, de -sehogy se adta. Hát bizony én kidobattam onnan, a telkét elvettem tőle, -még hetvenkedett is kissé, hát természetes, hogy az embereim jól -megagyalták. Rászolgált a gazember. Ez az egész! - -Ez az egész? De már ezen nevettünk mind a ketten. Azt mondtam neki: - -– No öregem, csakugyan kutyabaj. Attól féltem már, valami semmiség miatt -ütötted össze a tengelyt a törvénynyel. Ott bizony nem találtunk volna -pártfogót. De a mit cselekedtél, az csakugyan nagy eset. A Corpus Juris -ezt actus majoris potentiae-nek nevezné. Ha valaki nemes emberen követte -el: fejét és jószágát vesztette miatta. De a mai törvény is keményen -fogja, ha nem nemes ember is az a Leválik asztalos. Rettentő eset ez. -Éppen azért légy csak nyugodt barátom. A hajad szála se görbül meg. - -Csakugyan igy gondoltam. - -Ha az ügyből rendes büntető per lesz: akkor a sulyos itéletet kikerülni -nem lehet, Bakony urát pedig sulyos itélet alá vonni elképzelhetetlen. -Tehát büntető pert csinálni a dologból nem szabad. Sőt még azt se -szabad, hogy Bakony urát a vizsgálóbiró kihallgassa. - -Kocsira ültem s nyargaltam Komáromba, Nagy-Keszire, saját szememmel és -saját fülemmel győződni meg, mi történt hát valósággal? Hiszen Bakony -urának mintha sejtelme se lett volna az ügy komolyságáról. - -Bizony semmi vigasztaló se volt tapasztalataimban. - -Az eset ugy történt, a hogy elbeszéltem. - -A királyi ügyész és a vizsgálóbiró kegyetlen elszántságra készültek. Meg -kell törni a gőgös nagy urat. Nem élünk már a középkorban. A szegény -ember se rongy és szemét, a melyen büntetlenül tipródhassunk. Van már -joga, törvénye és igazsága a szegénynek is. Az igazság a birodalmak -szegletköve. - -Szentül igaz ez mind. De azért nagy sietve fölkerestem a királyi -főügyészt. Tanácskozni vele s tanácsát kérni. - -A főügyész Kozma Sándor volt. Benső jó barátom, forró rokonszenv -kapcsolt hozzá. A régi remek táblabirák közül való ember. Örökre elmult -korszak utolsó hirmondója. Nagy eszmék és szent érzések közt nőtt fel -ifjusága. Petőfi, Kerkapoly, Jókai voltak valamikor versenyző társai. -Tökéletes magyar volt minden erényünkkel és minden gyöngeségünkkel. -Szabad lelke, nemes szelleme, lángoló emberszeretete. Ő még tudott -busulni és lelkesülni magyar mivoltának gondolatán. - -Elmondtam neki az esetet apróra. Nagyon meghatotta. Ő nem vajdának -csufolt engem, hanem prófétának. - -– No próféta jó ügyben jársz, segitlek, ha tudlak. A törvényt ugyan -gyalázatosan összesértegetjük, de ebben az esetben van mentségünk. -Megyek azonnal a kormány elnökéhez. Ő is nagy és jó barátja Zámorynak. -Mondd meg neki: ne aggódjék. Micsoda? Zámoryt elitélni? Hiszen nemzeti -kincsünk ő. A középkor utolsó igaz magyarja, a kinek feje fölött hiába -zugott el az utolsó háromszáz esztendő. Én is jól ismerem, nekem is -barátom, valósággal Bakony ura. Nyers, vad ember, de ő még ott volt azok -közt a hadnagyok közt, a kikkel Árpád apánk ezt a földet elfoglalta. -Sohase foglalta volna el, ha ilyen bajtársai nem lettek volna. Igaz, -hogy sulyos vétket követett el, de haragja nemes volt. Ha eleven -mammutot találnánk most, a tizezer év előtti kor utolsó remekét, az -erdők és mezők királyát lombos fürtjeivel, földrengető lépésével, vajjon -elpusztitanók-e azért, mert egy-két bitang tinót, kósza bikát elgázolt? -Nem táplálnók-e szorgalmasan, nem szeretnők-e figyelmesen, hogy mennél -tovább éljen az, a ki dicsőségünk, a ki fajából az utolsó, s a ki után -többé nem lesz a világon hozzá hasonlatos? - -Igy beszélt Kozma Sándor. - -– Eredj csak próféta, végezd a mi szükséges végezni való, a mi tőlünk -függ, majd én elvégezem. - -Tisza Kálmán volt a kormány elnöke. Hatalmas ur. Egyetértett ő is a -főügyészszel. Komáromban rögtön megszelidültek a vélemények a mint ezt -megtudták. A közvádló nem pattogott többé, az ügyvéd nem dicsekedett, a -vizsgálóbiró bizonytalan időre elhalasztotta a határidőket, hogy legyen -időnk intézkedni. - -Lett is. - -A kormány körében nagy tanácskozások folytak: miként meneküljön Bakony -ura? Sok biztos megoldás mutatkozott. Az egyik az: az ispán magára vesz -mindent. Szereti uraságát s jó pénzért mindenre kész. Lesz száz tanuja. -Ott vannak a cselédek. - -Bakony ura azt mondta: - -– Nem fogadom el. Én tettem, a mit tettem, ártatlan embernek haja szála -se görbüljön meg miattam. - -A másik megoldás is egyszerü volt. Bakony urát ujra és hamarosan -képviselőnek választják, ügye a mentelmi bizottság elé kerül, ez a -bizottság elszuszog az ügygyel évekig, azalatt éhezik az asztalos is, -ügyvédje is s néhány forinttal hazafutnak édes anyjuk mellé, még ők -dicsekszenek szerencséjükkel. - -Ez se kellett Bakony urának. - -– Nem mesterkedem, nem menekülök. Más módot keressetek. - -Volt más mód is. Kimegy Svájczba. Máskor is töltött már hosszu időket -külföldön. A manó se keresi ott. Se ott, se másutt. Az éhség igy is -agyon gyötri az asztalost és embereit s azalatt az ispán rendbehoz -mindent. - -Ezt se fogadta el. - -– Én hazámat, szülőföldemet el nem hagyom. - -A tanácskozásban pihenőt tartottunk. Idő multán azt kérdem tőle: - -– Nincs neked házi zsidód? - -– Hogyne volna, ott a Jakli. - -– Mi az a Jakli? - -– Bakonyban ő hordja el a dögbőröket. Jókedvü ficzkó, mindig nevet. Van -annak esze! - -Nohát gyere Jakli. - -Berendeljük Budapestre. Közöljük vele az ügyet. - -– No most mit csinálsz Jakli? - -– Megyek Komáromba, a nagyságos ur ád a kezemre a telekért háromszázhusz -forintot. Ennyit igért érte Aztán ád a kezemre az asztalos kára fejében -kétszáz forintot, az ügyvéd számára pedig ezer forintot, a többi az én -dolgom. - -Két nap alatt elintézett mindent, az asztalos és ügyvédje letett, -visszavont, megmásitott, eltagadott mindent s a biróság megszüntette az -egész ügyet. - -Harmadnap ott volt az asztalos Bakony uránál megköszönni a szivességet s -bocsánatot kérni a történtekért. - -– Szamár vagy fiam, ha eszeden jártál volna: az az ezer forint is a -tied, a melyet az ügyvéded kapott. - -Az asztalos sóbálványnyá változott. - -– Ezer forintot kapott? - -– Annyit. - -– Pedig én tőlem is kicsikart száz forintot. Azt mondta, örüljek, ha -engem nem csuknak be. Hajh, hajh, megölöm azt az ügyvédet! - -Elrohant s azóta folyton kereste gyalujával az ügyvédet, hogy legalább -egyik kezét, lábát legyalulja. - -Igy állt boszut Bakony ura. Nagy kaczagás lett a rettenetes pörnek -eredménye. - - - - -MEGAKAD A VÁRMEGYE. - - -I. - -(A Bohor Yontob Szaláma nemzetség és az Eliáhu Ghebáli nemzetség -rokonsága. – Jusszuf elveszi feleségül Szenórát. – Hogy lett magyarrá az -arab zsidó Szaláma? – Jusszuf testvére Mussza, vagyis Ramira Bohor -Yontob ben Szaláma meghal Damaskusban. – Jusszuf annak özvegyét, a szép -Gamilát is elveszi feleségül. – Ezt utóbb megtudja Szenóra. – Nagy -felfordulás támad a két feleséges állapotból. – Szép sorjában elmondja -ezt e fejezet.) - -Szent igaz: a vármegye mindentudó. Kivált ha a vármegyének olyan -főfiskusa van, mint tekintetes Karakó-szörcsöki Szörcsöky Ábrahám ur, a -ki a Corpus Jurison és a Tripartitumon és a Decisiokon kivül a Szent -Atyák irásait is tökéletesen ismeri, a Bibliát könyv nélkül tudja, -héberül és arabul ugy beszél, mint a kerepelő s még a koptok nyelvét is -beszélné, ha volna kopt a világon, a kivel beszélhetne. - -De mindenható is, a mióta tekintetes Szalóky Ferencz de Eadem úr az -alispánja. Nem fél az senkitől, rendithetlenül osztja az igazságot s -végrehajtja az itéletet még a püspökön, még a nádorispánon is. - -Hanem azért egyszer mégis megakadt a nemes vármegye. Olyan ügy került a -kezébe, olyan ügyet kellett volna elintéznie, a melyhez nem volt elég se -a tudománya, se a karhatalma. - -Ezt az ügyet beszélem el. Epüljenek rajta a jogászok és törvénytudók. -Van-e köztük, a ki bölcsebb volna, mint egykor a nemes vármegye? - -Élt Alexandriában, Egyiptomnak hires tengerparti városában egykor két -kereskedő. Az egyiknek a neve volt Bohor Yontob Szaláma. A másiknak a -neve volt Eliáhu Ghebáli. Mind a kettő becsületes buzgó zsidó ember. - -Bohor Yontob Szalámának volt egy szép leánya s egy derék termetes fia. A -leánynak a neve volt Rákhel, a fiué Jusszuf. - -A leányt feleségül vette Eliáhu Ghebáli. Ebből a házasságból is -született egy szép leány: Szenóra Ghebáli. Ezt a szép leányt meg elvette -feleségül Szaláma fia Jusszuf. - -Csak nevezzük ugy: Jusszuf. - -Igazi neve ugyan Jusszuf Bohor Yontob ben Szaláma. Igy is van az -alexandriai főrabbi jegyzőkönyvébe bevezetve. Ez előtt a főrabbi előtt -történt a házassági egybekelés. De ezeket a teketóriás napkeleti neveket -mégis csak tegyük félre, mert különben soha se értjük meg a dolgot s a -sokféle névben utóbb ugy összezavarodunk, hogy lassanként azt se tudjuk, -melyik a fiu, melyik a leány. - -Tehát az egyik apa legyen Szaláma, a másik legyen Ghebáli. - -Szaláma fia legyen Jusszuf. Ghebáli leánya Szenóra. Rákhelt hagyjuk meg -a maga nevén, a többi nevet pedig felejtsük el egyelőre. - -Most jöjjünk tisztába a rokonsággal, a mi e két házasságból előállott. - -Szaláma ipa volt Ghebálinak, Ghebáli pedig veje volt Szalámának. - -Jusszuf fia volt Szalámának, veje volt Ghebálinak. De most már Jusszuf -és Szenóra házassága után Szaláma nemcsak ipa volt Ghebálinak, hanem -násza is, valamint Ghebáli is nemcsak veje, hanem szintugy násza is volt -Szalámának. - -Még furcsább lett az állapot a fiatalok között. Jusszuf például a -feleségének nemcsak férje, hanem nagybátyja is. Szenóra nemcsak felesége -volt férjének, hanem unokahuga is. Ez még nem volna nagy baj. Nálunk is -előfordul ilyen eset akárhány. Hanem már Rákhel odajutott, hogy ő -Szenórának anyja is, napa is, Jusszuf pedig Rákhelnek testvére is, veje -is, Rákhel pedig saját édes testvéröccsének egyuttal anyósa is. Igy van -Ghebáli is, a ki már most a saját édes leányának, Szenórának, apósa is, -minthogy leányának férje az ő valóságos törvényes veje. - -Ezt a csigabiga rokonságot még tovább is lehetne folytatni, de hagyjuk -ezt Szörcsöky Ábrahám főfiskus úrra, a kinek lesz ehhez még a nemes -vármegyén sok kemény mondanivalója. - -De hát hogy jut ehez a főfiskus úr és a nemes vármegye? Hiszen -Alexandria nem is a mi világrészünkben fekszik, hanem Afrikában s nem is -a mi országunk, hanem Törökország? Mióta lett úrrá a nemes vármegye -Törökország és Afrika fölött? - -Várjunk csak sorára. - -Az eset akkor történt, a mikor még Viktória asszonynak, Nagy-Britannia -és Irland királyának s India császárjának szörnyeteg pánczélos hajói nem -vetettek horgonyt a Nilus torkolatánál, nem ágyuzták agyon Alexandriát s -vörös kabátos katonák nem foglalták el Egyiptomot és a Nilus völgyét föl -egészen a sivatagokig, a szudáni országokig. Akkor még a török szultán ő -felsége volt annak a világnak uralkodó fejedelme, akár fogadtak neki -szót alattvalói, akár se. - -Történt pedig egykor, nagyon régen, hogy az európai keresztyén -császárok, királyok, potentátok szerződésre léptek a szultánnal, ő -felségével, hogy az európai, ázsiai és afrikai országaiban lakozó -emberek fölött, ha azok európai potentátok alattvalói, ne a török -biróságok lássanak törvényt, hanem minden ország polgára fölött saját -országának birósága hozzon itéletet. Ne a kádi legyen az ura, hanem a -szolgabiró, ha az az egyiptomi lakos véletlenül magyar ember. - -Ez bizony bölcs szerződés volt, hanem hát mi lett ennek a vége? - -A vége az lett, hogy a hány arab, zsidó, görög, talián vagy egyéb -Krisztushitü vagy Mózeshitü csavargó oda jutott a kegyelmes szultán -birodalmába s volt oka félni a biróságoktól: valamennyi idegen, -keresztyén ország polgárának vallotta magát. Nem kellett hozzá egyéb, -csak annak az országnak valamely községbirájától egy bizonyitvány, a mit -az kiadott egy-két huszasért vagy egy Mária Terézia-tallérért. A konzul -ráütötte a hitelesitő pöcsétet két aranyért s készen volt például a -magyar ember, ha soha nem látott is magyart s ha ezer év óta lakott is a -nilusi zuhatagoknál. - -Már most tudni kell, hogy Eliáhu Ghebáli arab volt. Az öregapja is arab -volt. De az öregapja, hogy a török kádi valahogy rajt ne üthessen, -váltott magának franczia polgárságot. Lett hát belőle arab nemzetség, -török alattvaló, franczia polgár. - -Ugyanigy cselekedett Bohor Yontob Szaláma öregapja is. Csakhogy ő nem -franczia, hanem magyar polgárságot váltott. Meglehet ugyan, hogy Szaláma -valamikor Salamon volt, Yontob Gottlób volt, Bohor Bauer volt s ily -módon Bauer Gottlób Salamon tökéletes magyar név volt, de az is -meglehet, hogy a dolog épen nem igy volt. Csak az a bizonyos, hogy az -öreg Szaláma valami ügynök utján kikeresett a Bakonyban, Veszprém -vármegyében egy tót falut, Sur a falu neve, több tót falu nincs is ott, -s a suri öregbirótól és nótáriustól megszerzett egy honossági -bizonyitványt, aláirta még az urasági ispán is, talán a suri tót pap is. -Ettől kezdve minden török kádi tudta Alexandriától Kairóig és -Filé-szigetéig a Nilus mentén, hogy a Bohor Yontob Szaláma nemzetség -héber ugyan, török alattvaló is, de azért mégis magyar nemzetség. - -Azaz, hogy akkor tudta ezt meg a török kádi, a mikor erre Szalámának -szüksége lett. - -Pedig lett. - -Az öreg Szaláma, Ghebáli apósa, se volt valami jámbor életü jó ember. -Ravasz is volt, erőszakos is volt, nem is szerették, nem is volt épen jó -hire, sokat marakodott a szomszédokkal is, sok rövidséget okozott -azoknak, a kik vele valamikor kötést csináltak, de azért olyan ember, -mint ő, más is volt Alexandriában elég. Jómódu volt, sok pénze volt, hát -csak eltürték a nagy városban. - -Hanem a fia, a Jusszuf Bohor Yontob Ben Szaláma, a szép Szenóra Ghebáli -férje, az már igazán rossz ember volt. - -Kapott ugyanis feleségével huszezer franknyi hozományt. Volt az arany -egy tele zacskóval. Ő is kötelezett a feleségének huszonháromezer és -száz frank ellenhozományt, a mit mi magyarok móringnak nevezünk. -Minderről az alexandriai főrabbi szép irást készitett. Volt az irás egy -tenyérnyi, bele került öt aranyba. - -Az uj házasok Alexandria mellett Okella El-Leimun nevü faluban vagy -külvárosban telepedtek le, ott nyitottak üzletet, ott éltek boldogul -négy esztendeig, született is a négy esztendő alatt három gyermekük. Egy -fiu és két leányka. A fiu meghalt, a két leányka megmaradt. Boldogságuk -egén a kis csecsemő halálán kivül egyetlen felhő sem mutatkozott. -Mindenki boldognak tartotta a házasságot. Még a szomszédok is. -Maszszaud, Boabó, Hénina asszony, Abu Szakker özvegye, Izakkó Hasszán, -Manté asszony voltak a szomszédok. Nem győzték eléggé dicsérni Jusszufot -és Szenórát s magasztalni boldogságukat. - -Hajh, de a mostoha sors ugy akarta, hogy ez a boldogság csak négy -esztendeig tartson. Pedig a férj oly erős volt, mint a himteve, az -asszony pedig oly szép, mint a hajnali csillag. S jól ment az üzlet is. -De hát féregnek kellett támadni a szép almában. - -Volt az öreg Szalámának másik fia is, a kinek a neve volt Mussza Bohor -Yontob Ben Szaláma. Ez a fia átköltözött Afrikából Ázsiába és -Damaskusban ütött tanyát. Ott meg is házasodott; feleségül vett egy -nagyon szép leányt s élt boldogul. - -Élt, a mig élt. Nagyon rövid ideig élt. Valami kigyó vagy skorpió, vagy -valami utálatos féreg megcsipte s ebbe belehalt. Ott maradt a gyönyörü -feleség özvegyen és gyerek nélkül. Nem volt ugyan a menyecske meddő, de -a rövid házasélet alatt gyerek csakugyan nem született. - -A bánatos özvegy hirt adott ipának a szomoru halálesetről. Damaskus -ugyan jó messze van Okella El-Leimuntól és Alexandriától, de azért -valakinek a családból mégis el kell utaznia. Vagyoni, örökségi kérdések -támadhatnak. Nem lehet egészen az özvegyre hagyni a dolgot. - -De ki mehetne már el Damaskusba, ha nem Jusszuf? - -Nohát menjen el Jusszuf. - -El is ment, oda is ért, el is töltött ott néhány hónapot. - -Vajjon mit csinálhatott annyi ideig Damaskusban? Holott otthon, -Okellában, szép feleség és két szép kis gyermek naponta esengve várta. - -Sohase mondta azt meg Jusszuf, mit csinált ő Damaskusban. De azért utóbb -mégis minden kitudódott. - -Az özvegy nagyon fiatal volt és nagyon szép. Jusszuf mikor meglátta, nem -is akart hinni szemeinek. - -Hosszas kérdezősködés után akadt rá a nagy városban. A minek az volt az -oka, hogy testvérét nem Mussza Ben Szaláma, hanem Ramira Ben Szaláma -néven ismerték a damaskusiak. - -De végre rátalált. A szép özvegy még a gyászházban lakott. Maga nyitott -ajtót a jövevénynek. Jusszuf csak jövevény volt előtte. Addig nem -ismerték egymást. - -– Isten áldása legyen e házon. Én Jusszuf Bohor Yontob Ben Szaláma -vagyok Egyiptomból, Okella El-Leimunból, keresem az én testvér -atyámfiának szerencsétlen özvegyét. - -A szép asszony szomoruan felelt: - -– Én Gamila Baruch vagyok, Ramira Ben Szaláma szomoru özvegye. Lépj be -hajlékomba. - -Jusszuf belépett és ott is maradt. - -Erős, fiatal férfi, koromfekete bajusszal és szakállal, szemei mély -tűzzel világoltak. - -Az asszony is szép, élettel, ifjusággal teljes, csillagos szemein és -piros ajkain alig látszik a vigasztalan özvegység. Pedig mégis rászorult -a gyöngéd vigasztalásra. - -Január végén volt az idő. Jusszuf ott töltötte a február hónapot. -Márczius 21-én házasságra lépett Gamilával. A vigasztalás tökéletessé -vált. - -De hát hogy lehetett ez? - -Hiszen Jusszufnak most már két felesége lett. Az egyik ott busul érte -Okellában, a másikkal itt éli világát Damaskusban. Igaz, hogy amaz -Afrika, emez pedig Ázsia, de mégis csak két feleség az. Az pedig nagy -bűn isten előtt, ember előtt. Mit szól majd ehhez a törvény? - -Vajjon megmondta-e Gamilának, hogy otthon már feleség és két kis gyerek -várja? Vajjon Gamila elfogadta volna-e őt hites társának, ha ezt -biztosan tudja? - -Mindez hiábavaló kérdés most már. Hiszen a házassági egybekelés -megtörtént. - -De még hogy történt! Nagyobb törvényességgel és fényesebb, áhitatosabb -ünneppel egybekelés még soha se történt. - -Jusszuf és Gamila együtt odajárult a vénekhez. Ott ültek a vének a -zsinagóga előcsarnokában. Mind ott voltak, a kiknek legnagyobb hirük, -tekintélyük és szakálluk volt. Meg is nevezhetjük őket. Lassziado -Eliáhu, Salamo Juda, Hamo Salamo – valóságos szent emberek. Még rabbi is -volt köztük kettő, ugymint Toleduo Jakab és Haim Assalim. Bölcs, tudós, -szentéletü férfiak. És ott voltak még a vének ezeken kivül heten. - -Jusszuf és Gamila előadták esetüket és szándékukat. Meghalt Mussza Ben -Szaláma, a bánatos özvegy férje. El is temették tisztességesen, ott -nyugszik immár Ábrahám kebelében. Magzat nem származott, nincs hát a ki -fentartsa a megboldogultnak a nevét, Izrael nemzetségét. De ime Jusszuf, -az elhalt férjnek testvér atyafia eljött messze földről, Egyiptom -földjéről, hogy az ő ángyát megvigasztalja s meghalt testvér atyafiának -magot támasszon. Ők hát házasságra akarnak lépni. Mit szólnak hozzá a -vének? - -A vének örvendetes szivvel hallgatták a férfi és asszony egyetértő -kivánságát. Ime, nem gyöngült még az igaz hit; ime, ezek is buzgón -megtartják a törvényt. Megnézték Gamila papucsait. Kicsiny és szép lábai -voltak Gamilának. A papucsok sárga, finom szattyánbőrből. Erős férfinak -nincs oka attól félni, ha gyönge női kéz ily papucscsal pofon üti. Tehát -Jusszufot nem a félelem hajtja erre a házasságra. Hanem Mózes -törvényének tisztelete. Istenes cselekedet. - -Másnap, márczius 21-én, volt a templomi esküvő. Valami szent rabbi -halálának is emlékünnepe volt e napon, zsufolásig megtelt tehát áhitatos -hivekkel a nagy damaskusi zsinagóga. Ezer meg ezer ember tehet arról -tanubizonyságot, hogy a bölcs és szent életü rabbi, Toleduo Jakab, -törvényesen isten színe előtt adta össze az ifju házasokat. Ugyancsak ő -hitelesitette a házassági szerződést is. - -De hát épen igy esett Jusszuf a két feleségüség sulyos bűnébe. A -törvénynek ennélfogva fejére kell szállani! - -Dehogy kell. Hiábavaló beszéd ez! Hiszen napkeleten vagyunk, Ázsiában, a -fölséges török szultán mérhetetlen birodalmában, a hol Allah a -mindenható s Mohamed az ő prófétája; Allah pedig elnézi s Mohamed -egyenesen megengedi a többnejüséget, a fölséges török szultán pedig meg -nem türné, hogy e miatt valakinek a hajaszála is meggörbüljön. - -Nem is aggódott e miatt Jusszuf pillanatig se. Hiszen Mózes parancsolja -ily esetben a szent házasságot, ha mindjárt két vagy három feleség támad -is ily módon egy időben egyszerre. Mi lehetne hát az ő bűne? - -De sőt nem is maradt Damaskusban, hanem uj feleségét hazavitte -Egyiptomba, fogadott neki külön lakást, rendezett be számára külön -háztartást s élt vele boldogan. - -Szenórával is boldogan élt. Annak ugyan nem szólt semmit, hogy másik -felesége is van. El-elmaradt ugyan a háztól gyakran napokon, éjszakákon -át, hanem hát nagy a világ, kereskedő embernek sok dolga, sok utazása -van. Jó ideig egyik asszony se vett észre semmi gyanusat. - -De hát igy nem tarthatott örökké. Mindenkinek vannak irigyei, -ellenségei, rossz emberei. Egyszer csak valaki besugta Szenórának az -állapotot. - -Szenóra hű asszony volt, derék asszony és jó anya volt. És bizony még -nagyon szép asszony. Szempillantásig se türte férje kétnejüségét. Rögtön -szaladt édes apjához, Ghebálihoz s követelte, legyen igazság! Jusszuf -kergesse el a másik asszonyt, éljen hüségesen igaz feleségével, mert ha -ezt nem cselekszi, ő elválik s boszut áll, ha ég-föld összedül is. - -Hogy pedig senki ez iránt kétségbe ne legyen: fogta gyerekeit, nagy -kendőbe bekötözgette s ugy otthagyta férje házát, mint Szent Pál az -oláhokat. Magával vitte gyermekeit s öreg mosónéját s haza költözött -édes apja, édes anyja házához. Egy órát sem töltött bűnös férjével egy -födél alatt. - -Azonban férje is közeli rokona volt, hiszen édes anyjának édes testvére -volt, neki meg első izigleni nagybátyja. A családi érdek hát azt -parancsolta volna, hogy simán intézzék el a veszedelmet, mert különben -baj hárul nemcsak férjére s a kis gyerekekre, hanem ipára, napára, édes -apjára, édes anyjára. - -A szülők el is követtek mindent, hogy a megsértett asszonyt, Szenórát -csillapitsák. - -Semmi se használt. Szenóra nem engedett. - -– Az én életem az uramé, nem osztom meg senkivel. Az uram élete is az -enyém legyen, ő se ossza meg senkivel. El kell válnunk. - -Hanem hát Jusszuf rossz ember volt. Olyan rossz, mint édes apja, -Szaláma. Tervet csináltak, cselt szőttek, borzasztót. - -Ha válás lesz: vissza kell adni a hozományt, azonkivül el kell tartani -Szenórát és a gyerekeket. Ebbe belepusztul a Szaláma-család. Pedig még -Gamilát is el kell tartani, hiszen ő is csak feleség. Ugy kell hát a -dolgokat intézni, hogy válás is legyen, a hozományt is megmentsék, -Szenórát se kelljen tartani. Ő legyen vétkes. Ő legyen a válás oka. - -Hogy lehet ez? - -Lehet. Arra való a törvény, az ügyvéd, a biró és a ravaszság. - -Jusszuf visszament Szenórához. Kért, könyörgött, rimánkodott. Istenre és -mindenre esküdött, hogy Gamilát elkergeti s Szenórának hű férje lesz -halálig és örökkévalóságig. Egyszer vétett Szenóra ellen, ha Szenóra jó -asszony és jó anya: egyszer megbocsát. - -Szenóra megbocsátott. - -Hiába beszélt most már neki apja, anyja: megbocsátott. Mégis szerette -férjét, szerette gyerekeit, megakarta magát és gyerekeit menteni a világ -nyelvétől. Megbocsátott. Pedig nagyon szép asszony volt, körül is -rajongták, szerencsésen mehetett volna férjhez ujra, mégis megbocsátott. - -Hat napig tartott a boldogság. Igazi boldogság. Legalább a szegény -asszony azt hitte. A hetedik napon ott hagyta Jusszuf a faképnél, végkép -odaköltözött Gamilához. Szenórának azt se mondta: beföllegzett. Sőt most -már dicsekedett Gamilával fűnek-fának s nyilvánosan őt vallotta igaz -feleségének. - -Mi volt ez? Miért tette ezt? - -A hozományért. - -Szenóra most már végleg határozott. Most már el akart válni minden áron. -Most már bocsánatról szó se lehet. - -De most az öreg Szaláma kezdett ravaszkodni. Oda ment Ghebálihoz s -egyezséget ajánlott. Ám legyen meg az elválás. Visszaadja a hozományt, -de Szenóra mondjon le az ellenhozományról. Ő elmegy Jusszuffal a -rabbihoz s kiállittatja a válólevelet. Boldoguljon Szenóra, a hogy tud. - -Ghebáli és Rákhel és Szenóra rámentek a lépre. Kijelentették, hogy ily -módon hajlandók az egyezségre. - -Jusszuf kiállitotta a válólevelet s otthagyta a rabbinál. Szenóra majd -akkor veszi át, ha majd a hozomány is kezében lesz. - -Szaláma el is hozta Ghebálihoz a hozományt. Maga és fia ugy déli fél -tizenkettőkor megjelent Ghebálinál az irodában. Az iroda ott volt a régi -tőzsde épülete mögött a Mort-Gage-palotában. Az irodában jelen volt -Ghebálin kivül fia Vita és az irodaszolga, névszerint Mohamed Here, -jámbor muzulmán ember. - -Szaláma letesz az asztalra egy zacskót. - -– Itt a hozomány, a huszezer frank. Adj róla irást. - -Ghebáli elkésziti az irást s átadja Szalámának, de egyuttal nyul a -zacskóhoz a pénzt megszámlálni. - -Ebben a pillanatban Szaláma mint a párducz odaugrik, odakap, elkapja a -zacskót s fut ki az irodából az irással és zacskóval együtt. - -Megvan tehát a nyugtatója, hogy a hozományt visszafizette. De azért -pénze is megvan, nincs egy fillér hijja sem. - -– Utána! Utána! Fogjátok el! Zsivány! Rabló, haramia! - -Ghebáli is, fia is, a szolga is futnak Szaláma után. De az öreg Szaláma -ugy nyargal, mint a tüzes ló, el nem érné az agár se. - -Hanem hát mégis van gondviselés. Végzetnek, sorsnak, véletlennek is -nevezik a gondviselést. S a gondviselés százféle módon, százféle alakban -jelenik meg előttünk. Most épen kóbor kutya alakjában jelent meg. - - -II. - -(A zacskó arany. – A kádi biró elé kerül a dolog. – Jusszuf ravasz. – -Gyanut támaszt Szenóra ellen. – Szaláma és Jusszuf megcsalják a -vámosokat. – Nagy veszedelem támad ebből. – Most már Szenóra is lábra -áll. – Nagy levél érkezik a nemes vármegyéhez. – Mit csinál most -Karakószörcsöki Szörcsöky Ábrahám főfiskus ur?) - -Kóbor kutyát megriasztottak egy boltajtóban s a mint kiugrott, vakon, -esetlenül egyenesen Szaláma lábai közé keveredett. Az lett a vége, hogy -Szaláma bukfenczet vetett, csak ugy koppant a feje. - -Most már elérték, elnyomták. - -– Ide a zacskóval! - -Csakhogy a zacskót még akkor is erősen tartotta. Sehogy se tudták -kezeiből kicsavarni, noha el se eresztették. - -Alexandria már kissé európai város volt akkor, volt benne szájtátó, -napon sütkérező, utczán henyélő elég. Csoport képződött a dulakodók -körül. Senki se szólt bele a viaskodásba, csak bámult a sokaság -kényelmesen. - -A zajra, csoportosulásra, bámészkodásra oda vetődött valami kavasz vagy -rendőrféle. Sehogy se tudta, miről van szó, csak annyit hallott -világosan: - -– Enyém a zacskó! - -– De bizony az enyém, nem a tied. - -A rendőr nem kutatta, melyiknek van igaza. Ő már ki tudta Szaláma -kezéből venni a zacskót, meg se nézte, mi van benne, sulyáról, fogásáról -érezte, hogy arany van benne, nem tökmag. Fogta a zacskót, beletette az -övébe, megfordult és odább ment. Ment a kádihoz, a birósághoz, vitte oda -a zacskót. - -Nem kérdezte, kik a dulakodók. Föl nem irta volna a nevüket a világért -se. Oda se állitotta a biróság elé őket. Minek? Hiszen, ha igazi érték -van a zacskóban, majd keresi valaki a kádinál. Ha pedig senki se keresi: -akkor minek vesződjék a dologgal ő is, más is? - -Igaza is volt. - -Mert most már Ghebáli se hagyta a maga igazát. A házasságnak vége. -Szenóra boldogtalan. Veszendőben a hozomány is. Sőt a gonoszlelkü -Szaláma kezében irás is van arról, hogy ő a hozományt visszaadta. Most -már sietni kell ügyvédhez, biróhoz. - -Föl is jelentették Szalámát csalás, fosztogatás, okirathamisitás, rablás -miatt. Hiszen a mint látszik, mind ezt valósággal elkövette. - -De nem nagyon félt ettől a pörtől se Szaláma, se Jusszuf. - -A pénz a biró kezében. Az hát most már szent igaz, hogy azt a pénzt ő -soha nem látja. Először is a biró kezén menthetetlenül elkallódik. -Csődvagyont vagy efféle pénzt, birságot vagy talált kincset, elkobzott -aranyat, ha rendőri vagy birói kézre került, sohase látott még ember -fia. Még Európában se, hát még Ázsiában, Afrikában. De ha nem igy volna -is, ha elveszti a pört, azt a pénzt kiadják Ghebálinak s ő ettől igy is -csak örökre elesik. - -A fődolog tehát az, hogy neki bántódása ne legyen, a pénzt pedig Ghebáli -ne kapja meg. Inkább legyen iróé, biróé, rendőré, prókátoré, lótófutóé, -csak Ghebálié ne. Ő hát abból a pénzből, melyet ő már végkép elvesztett, -szabadon tehet megvesztegető igéretet mindenkinek. - -De másként se félt Szaláma. Akadt az ő kezébe fegyver, kivált -Jusszufnak, az ő romlott lelkü fiának segitségével. - -Jusszuf ugyanis álnokul, ravasz szinleléssel hat napig lakott -Szenórával, a minek az lett a következése, hogy a jó asszony méhében -magzat támadott. A sok huzavonával hónapok teltek el s most már szemmel -lehetett látni, hogy isten áldása nem késik soká s Szenóra ujra anyai -örömöknek lesz részesévé. - -Elgondolhatná-e valaki, mire használta föl ezt az állapotot Jusszuf? - -Az istentől elrugaszkodott ember azt hirdette országnak-világnak, ugy -kiabálta tele a fülét, hogy az ő felesége, a szép és erényes Szenóra, -szerelmi kalandokat csinál, erkölcstelen életet él, össze is adta már -magát valakivel, házasságtörést is követett el, sőt gyermeke is születik -nemsokára. Megérdemli ennélfogva mint házasságtörő asszony a -megkövezést, de semmiképen meg nem érdemli a hozományt. Ime, ő már két -esztendeje mult, nem érintkezik a feleségével, a felesége maga önkényt -hagyta el a közös lakást, honnan lenne tehát Szenóra áldott állapota? - -Az ily beszéd, ha nem igaz, még ártalmasabb, még gyilkosabb a szegény -asszonyra nézve, mintha igaz. Hiszen ha igaz volna: a vétkező nő -legalább szerelmében találna enyhülést és vigasztalást. De a mikor nem -igaz! A mikor maga a férj támasztja az irtóztató vádat! Hiszen az istent -tagadja meg, a ki az ártatlan nő ártatlanságát tagadja meg! - -De Jusszuf és Szaláma nem maradt meg a puszta beszédnél, hanem olasz -ügyvédet fogadott s házasságtörés miatt nyomban följelentette Szenórát. -Követelték, hogy az asszonyt megbüntessék, bezárják, megkorbácsolják, -hozományától megfosszák, a születendő fattyugyereket tőle örökre -elvegyék s becstelennek örökre kimondják. - -Nyomban keritettek bábaasszonyt is, a kinek a neve volt Haga Sattuta, ma -is él még, ha időközben meg nem halt. Ez megvizsgálta Szenóra asszonyt s -mint hiteles szülésznő, meg is bizonyitotta tüstént, hogy Szenóra -várandós s egy-két hét mulva szülni fog. - -Az egész világ Jusszufnak és Szalámának adott igazat. Ghebáli és -felesége Rákhel sirt mint a záporeső. Most már szentül hitték, hogy szép -és jó leányuk, Szenóra, örökre elveszett s hogy unokáik homlokán örökre -ott sötétlik a gyalázat, a világnak gyanuja, hogy anyjuk hütlen volt, -házasságtörő asszony volt. - -Csak Szenóra maradt erős. Őt is megrenditette az első pillanatban az -irtózatos vád, de azután fölocsudott, magához tért. A tigris is megvédi -az ő kölykét, hát a jó anya, hogy meg ne védné magát is, kicsinyeit is? -Azt is, a kik már a porban játszanak, azt is, a ki még szive alatt van -és csak ezután látja meg a napvilágot. - -Megvigasztalta édes apját, édes anyját. Meglesz az ő igazsága, ne -busuljanak. Ott van az ő leánykora óta való mosónéja, Uma Musztafa, -derék, bátor Mohamedhitü nő. Meg nem vesztegeti azt a Khazniár se. Tud -az mindent. Tudja azt, hogy Jusszuf hat napig otthon lakott s egyetlen -éjszaka el nem maradt. S tudják ezt a jó szomszédok is egész sereggel. - -No csak nagy baj volt ez mégis! - -De hát a hol legnagyobb a baj, ugy szól a példabeszéd, ott legközelebb -az isten. Megint csak előállott a gondviselés, de most már nem kóbor -kutya alakjában, hanem egészen másként. - -Szaláma és Jusszuf életében ugyanis volt egy botlás. Mint afféle -kereskedők: idegen országokból is hozattak ékszert, igaz gyöngyöt, -selymet, csipkét, aranyhimzést s egyéb efélét. Kegyetlen nagy vámokat -kell ezekért fizetni. De egyszer egy csempész matróz egy nagy küldeményt -elorozott a vámosok szeme és keze elől s oda csempészett Szalámához. A -fele vámot kérte jutalmul. Meg is kapta. De azután a gyalázatos csempész -maga is beállott vámosnak s a nagy jutalom reményében titokban besugta a -vámsikkasztást a vámhivatalnak. - -Nagy eset volt. A büntetés ily vádnál rettenetes. Ötvenszeres -pénzbirság. A besugónak jutalom jár s bűneit elengedik. Szerencse, ha a -vétkesnek le nem vágják egyik kezét s ki nem tolják egyik szemét. Olyan -törvény is van Egyiptomban, a mely igy szól. Nagy pénzzel lehet azt csak -megváltani. - -Most már ugy látszott, hogy Szaláma és Jusszuf végkép elesik. Ezt már ki -nem állják. Most már a házasságtörési vád is sulytalanná válik. Ki hinne -olyan embernek, a ki kétnejü, a ki saját igaz, első feleségét, noha -ártatlanságát jól tudja, maga vádolja házasságtöréssel, a ki lopott, -sikkasztott, elrabolta a pénzes zacskót s a kiről most már az is kisült, -hogy csempész? - -Szaláma most se esett kétségbe. Nagyot gondolt. Nagy dologra határozta -magát. - -Volt egy ó-szekrénye s volt annak rejtett fiókja. Senki se tudta titkát, -csak ő maga. Volt abban a fiókban rejtett kincs is, voltak irások is, -régi, sárgult, penészes, itt-ott rongyos irások. - -Kiszedte az irásokat s átnézegette. Megtalálta öregapja igazságait s -magához vette. Nyilvánvaló volt ezekből, hogy ő nem a fölséges török -szultánnak, hanem a fölséges magyar királynak alattvalója Veszprém -vármegyéből, Sur községéből. Vele a török biró, a török rendőr el nem -bánhat, őt össze nem kuszálhatja. - -Magához vett száz jó körmöczi aranyat s egy zacskó Mária Terézia-tallért -is. Akkor nálunk is kelendő pénz volt, Egyiptomban ma is kelendő. Ment a -konzulunkhoz, a ki ott rezideált Alexandriában. - -Mit csinált ott, mit se: ki tudná azt most már elmondani? Onnan kiment -valamelyik rakodó tengerpartra s egy óra mulva elment a török -birósághoz. - -Bejelentette ott, hogy ő magyar ember. Megmutatta igazságait. - -Egyetlen szavát se hitték, jól összemordiázták. Akármiféle ember: -vagyonát elveszik s egyik kezét bizonyára levágják. A vám a fölséges -szultáné volt. Ha büntetését kiállotta, mehet Magyarországba s törvényt -állhat a vármegye előtt. - -Még el se végezték vele ott a szóváltást: ime odaérkezik a konzul -levele. Kemény levél. Az volt bele irva, hogy Bohor Yontob Szaláma -magyar ember, maga is az, fia is az, hajuk szála se görbüljön meg, az -irásokat küldjék át a konzulhoz, majd ő gondoskodik a biróságról. - -Akkor nagy háboruja volt épen Törökországnak. A muszka seregek már a -Kara-Dagh bérczein jártak. Attól lehetett félni, hogy a magyar király és -osztrák császár seregei is megrohanják a fölséges szultánt. Mit tehetett -a biróság egyebet Alexandriában? Megengedte Szalámának: hadd fusson. - -Szaláma és Jusszuf tehát megmenekült? - -Dehogy menekült. - -A boszuálló végzet megint előjött valahonnan. Most már a haragos Szenóra -alakjában. - -Szenórának most már élete, szabadsága, női méltósága, becsülete, -vagyona, kis gyermekeinek jövendője mind azt parancsolta, hogy ne -engedjen. Ha ég-föld összeszakad is: Jusszufon és Szalámán akármilyen -szomoru, de fényes elégtételt nyerjen. - -Sietett hát édes atyjával együtt a mi konzulunkhoz s bejelentette sok -keserü panaszát. - -Először is Jusszuf ellen hűtlen elhagyás, kétnejüség és házasságtörés -miatt. De azonkivül rágalom, becsületsértés és hamis vád miatt is, -minthogy őt idegen férfiuval való szerelmeskedéssel vádolta. Végezetül -pedig vértagadás miatt, minthogy Jusszuf saját születendő törvényes -gyermekét nyiltan a biróság előtt fattyugyereknek mondani nem -iszonyodott. - -Azután édes apjával együtt bepanaszolta Jusszufot és Szalámát csalás, -okirathamisitás, erőszak, rablás miatt, miért ezek titkon összebeszélve -a zacskó aranyat is, pénzt is, az irást is elragadozták. Folyamodott -végül a kádihoz, hogy neki adják ki a zacskó aranyat, mert az az ő -hozománya. Végzetül pedig a főrabbitól átvette a válólevelet, a melyet -Jusszuf az alku szerint oda letett. - -A konzul három napig éjjel-nappal irta a sok panaszt, hogy elküldhesse -oda, a hova kell. - -Egyszer csak nagy mennykő levél érkezik a nemes vármegyéhez Bécsből, a -Magyar Királyi Udvari Főkorlátnokságtól. A levél boritékán ékes latin -nyelven meg van irva, hogy a levél az Excellentissimi, Illustrissimi, -Magnifici, Reverendissimi, Spectabiles, Nobiles, Generosi, Egregii -egyházi és világi főrendeknek, nemes uraknak és mind az egész vármegye -Karainak és Rendeinek szól, a melyben felhivatik a vármegye, hogy -biróságai utján a sok mindenféle panaszt fölvegye, a feleket és tanuikat -Ázsiából és Afrikából s mindenünnen a hol csak találtatnak, szine elé -idézze, erősségeiket megfontolja s hazai törvényeink szerint -szolgáltasson törvényes igazságot. - -Az alispán, tekintetes Szalóky De Eadem Ferencz úr meg se nézte, mi van -a levélben. Hanem akármi van: adjon róla véleményt a főfiskus ur. -Átküldte hát a levelet ehez. Ez volt a szokás is, igy is illett. Mert -habár a vármegyének hatalma az alispán volt, tolla pedig a főjegyző: de -esze mégis csak a főfiskus. - -No, most már uram, uram, Karakószörcsöki Szörcsöky Ábrahám főfiskus -uram, mit csinálsz most? - -A főfiskus átolvasta az irásokat, a mindenféle panaszokat és -mellékleteket. Volt ezekben olasz irás, német irás, latin irás, tömérdek -arab és héber irás, de ugyan magyar irás egy betü se volt. - -De ez a főfiskust nem akadályozta. Hát hiszen ő ismerte ezt a sok -mindenféle nyelvet. Ha ő nem ismerte volna: hiába fordult volna akár a -nemes káptalanhoz, akár a zsidó rabbihoz a vármegye. Ezt a sok nyelvet -egyik se tudta volna. - -De még meg is örült a főfiskus ennek az alkalomnak. Ime, a tanulásban -átvirrasztott sok álmatlan éjszakáért meglesz az illő jutalma, mivel -bebizonyosodik a világ előtt, minő magasztos dolog a tudomány általában -s az ő tudománya különösen. - -Bizonyos, hogy az ügyet tárgyalásra ki kell tüzni és a feleket s tanukat -Egyiptomból meg kell idézni. Igaz, hogy a Corpus Juris s a Tripartitum -egy szót se szólnak arról, miként intézze a nemes vármegye Egyiptom -ügyeit, de azért az idézést mégis el kell rendelni, mert a császári -potentátok szerződései igy rendelik, a Főkorlátnokság pedig igy -parancsolja. De azonkivül is a kétnejüség nemcsak sulyos, de utálatos -bűn is. Annak az elvetemedett Jusszufnak meg kell lakolnia. Más -becsületes embernek egy asszony is elég, néha még egy is sok: neki pedig -kettő is kell? El nem nézheti ezt a keresztyén köztársaság s a nemes -vármegye. Lakoljon tehát. - -Akkor még nem voltak vasutak, de még a hajók is lassan jártak. Azután -nem is köteles a megidézett ember se gőzösön, se hajón, se kocsin, se -lovon járni. Oly hosszu időre kell a tárgyalás napját tenni, hogy az -alatt az ember Egyiptomból gyalogszerrel is kényelmesen elérhessen -Veszprémbe. Természetesen azon az uton kell jönni, a melyen Mózes -vezérelte a zsidókat. A vörös-tengeren át, a Sinai-hegy alatt, a -sivatagon, Szirián és Zsidóországon keresztül, Kis-Ázsia országait és -tartományait átszelve, végre Macedónián, Bulgárián, Rámán, Szerbián át, -a mi országunkba. - -Mózesnek és népének negyven esztendeig tartott ez az ut, noha az utnak -felét se tette meg, minthogy Veszprémig el nem jutott. Csakhogy neki még -nagyon hézagos volt a Baedeckerje s olyan jó tanácsadói az utirányra -nézve sem voltak, mint a főfiskus urnak. Ő ugyanis szegény kéregető -török zarándokoktól megtudta, hogy fél év alatt, ha az ember nagyon -siet, de egy év alatt kényelmesen el lehet jutni Egyiptomból a -Bakonyhoz, ha ugyan az embert utközben a druzok, maroniták, kurdok s -oláh czigányok agyon nem ütik. Kitüzte hát a tárgyalás napját egy -esztendőre. - -Egy esztendő nagy idő. Ez alatt a felek ki is békülhetnek, meg is -halhatnak, pestis is támadhat, háboru is. Ki tudja, mi történik az -alatt? - -Semmi se történt. Csak az történt, hogy a felek és tanuk megjelentek -mind. Mind, mind, a kiket csak a vármegye megidézett. El nem maradt -volna istenadta népe egy se. S hozott magával még egy csomó ügyvédet is. -Uton-utfélen szedték az ügyvédeket össze. Természetesen olyanokat, a kik -a napkeleti tudományokban járatosak. - - -III. - -(A vármegye tárgyalja a bűnügyet. – A suri riadás. – A tót asszonyok. – -A tárgyalás folyamata. – Mit beszél Jusszuf? – Mit felel Szenóra? – -Gamila mindent elront. – Jusszuf felülkerekedik. – Mit tanit Mózes? – -Mit tudott Jézus Krisztus? – A rettenetes nagy kérdések. – Jusszuf -hatalmasan védi magát. – Gamila szép sárga papucsa. – Kik legyenek a -tanuk és szakértők? – A főfiskus agyonüti az egész bűnpert.) - -A tárgyalást meg kellett tartani. Ha Szörcsöky Ábrahám főfiskus nincs: -ma is folyna még a tárgyalás. - -Először is meg kellett bizonyosodni a felől, vajjon a nemes vármegye mi -jogon keveredik e más világrészbeli idegen jött-ment népség dolgába? -Vajjon minden ország nem mosogathatná-e a maga szennyesét otthon? Mióta -lett Herkulessé a nemes vármegye, hogy Augiás király juh- és ököraklát ő -tisztogassa ki? A táblabiró urak sehogy se akartak az ügybe -belebonyolódni addig, mig e kérdéssel tisztába nem jönnek. - -Hát hiszen a főfiskus úr is igy akarta. - -A fővádlott Jusszuf. - -Állj elő csak Jusszuf! Hogy kerültél te ide? Miért, mióta s mikép vagy -te magyar ember? - -Jusszuf mutatja igazságait. A suriak befogadták az öregapját suri -honosnak. - -Az irás tótul, a pöcsét latinul, az aláirók nevét nincs, a ki elolvasná. - -A főfiskus mindent tud ugyan, de tótul még se tud. Nosza üljön lóra a -vármegye egyik huszárja, vigye a stafétát Surra. Biró, jegyző, -előljárók, holnap itt legyenek, hozzák el a pöcsétet is, a nagy könyvet -is. - -Baj lett ebből. - -A huszárt kikérdezték a suriak. Odaért még alkonyodás előtt. Miféle ügy -lehet az, a miért nekik oly lóhalálban kell a szedriára menni? Mi közük -ő nekik Egyiptomhoz? - -A huszár nagyon okos ember volt, de az egyiptomi ügyet még se látta -tisztán. Annyit azonban mégis megtudott a vármegyén, hogy a suri -előljáróság olyan irást tud adni, adott is egy egyiptomi embernek, a -melynél fogva ezentul két felesége is lehet egy embernek egyszerre. Épen -e fölött határoznak most a vármegye urai. - -A hir hamar elterjedt a faluban. Megtudták az esetet az asszonyok is, -még előljáró uraimék asszonyai is. - -Micsoda? Két feleség egyszerre? - -A jó tót asszony már csak szelid jámbor asszony, ha van ilyen asszony a -világon. Olyan égiháboru ütött ki menten előljáró uraimék házánál, hogy -csak ugy pattogott, dörgött, villámlott az egész falu. - -Szerencsére előljáró uraiméknak kocsira kellett ülni hamarosan, egész -éjjel utazni, hogy reggelre ott legyenek a törvényszéken. - -De kocsira kaptak ám az asszonyok is. S vágtattak előljáró uraimék után -ők is. Csakhogy az ő kezükben sodrófa, fazékszedő bot, pemétnyél, mosófa -is volt. Majd megtanitják ők a világot arra, lehet-e egy embernek két -felesége egyszerre? - -Szörcsöky Ábrahám főfiskus ur reggeli kilencz óra tájban nagytekintélyü -lépésekkel ballagott föl a vármegyeházához. Még akkor a régi -vármegyeháza állott. Másfél öl vastag kőfalakkal a török ellen. Az -ágyugolyót meg se érezte. De a főfiskus ur lépéseit megérezte. - -De most még azt se érezte meg. Mert olyan zenebona volt a nagykapu -előtt, a milyen ott se azelőtt, se azóta soha nem volt. Egy csomó -asszony meg akarta ostromolni a vármegyeházát s be akart rohanni a -kapun. Ha Mátyás, a várnagy ott nincs egy ólmos buzogánynyal s tizenkét -vármegye-huszár nehéz fringiákkal, be is rohan. A sodrófák, pemétnyelek, -fazékszedő botok villogtak a levegőben. - -– Miféle asszonyszemélyek ezek? - -– A suri tót asszonyok, tekintetes főfiskus ur! - -– Mit akarnak? - -– Be akarják verni a suri előljárók fejét. - -– No azt itt a vármegye szemeláttára nem tehetik. Hanem otthon -megtehetik. - -Bement a főfiskus úr a nagykapun. Vigyázóra álltak a kapuőrző huszárok. -Egy pillanatra elhallgattak az asszonyok is. Mátyás, a várnagy akkor -szólt hozzájuk. - -– Na, asszonyok, hallottátok, mit mondott a főfiskus úr? Itt a vármegye -szeme előtt nem szabad senkit bántanotok. Otthon végezzétek el, a mit -akartok! - -Ebben mintha megnyugodtak volna az asszonyok. - -Odabent a nagy palotában kezdődött és folytatódott a tárgyalás. - -A suri előljárók megnézték Jusszuf levelét. Bizony az tótul van. A -pöcsét is az igazi rajta. Ki irta alá a levelet: azt most már nem lehet -tudni. Bizonyos, hogy nem élnek már, a kik aláirták. Ők, a mostani -előljárók, olyan ártatlanok ebben, mint a ma született gyerek. Kérnek is -erről a nemes vármegyétől igazságot, mert különben ők falujokba haza nem -mehetnek, asszonyaik előtt a lábukon meg nem állhatnak, kénytelenek vén -fejjel elszéledni Bakony erdejében. - -A vármegye belátta siralmas voltuk nehézségét. Alkalmas huszárfedezet -mellett beeresztette az asszonyokat a tárgyaló palotába. De a fazékszedő -botot és sodrófát kint kellett hagyniok a kapu alatt. Bent azután -megértették, hogy a mostani előljárók ártatlanok. Nem akarnak ők -maguknak két feleséget egyszerre. Azt az egyet is nehéz elviselniök, a -ki van. A kik ma élnek, nem azok a vétkesek, hanem azok a vétkesek, a -kik már régen meghaltak. De még azok se vétkesek, hanem ime, ez a -Jusszuf, nézzék meg jól, mert suri ember létére egy szót se tud tótul. -De még az se bizonyos, hogy ez is vétkes-e? Ez csak akkor lesz bizonyos, -ha a nemes vármegye ugy találja. De a nemes vármegye meg nem -vizsgálhatja az ügyet addig, mig a suriak itt őgyelegnek. Menjenek hát -haza békességgel, isten hirével. A mit ha nem cselekednének, a vármegye -bezárja őket a legmélyebb pinczébe. - -Erre a bölcs szóra a suriak csakugyan elszéledtek. - -Most már meg lehet kezdeni az ügy tárgyalását. Kitünt, hogy a nemes -vármegye az illetékes biró s a suri tót asszonyok se zavarják a -biróságot. - -Először a főpanasztévőt kellett meghallgatni, Szenórát. Az alispán -intésére Mátyás, a várnagy kikiáltott: - -– Jusszuf Bohor Yontob Ben Szalámáné asszonyság álljon elő panaszával. - -Nem állt elő senki. Nem mozdult meg senki. - -Mi ez? Mi történt? Hiszen mindenki megjelent, ott van a folyosón egész -Ázsia és Afrika, miért nem jelentkezik senki? Hiába kiált a várnagy -háromszor is. - -A főfiskus urnak, Szörcsöky Ábrahám úrnak kellett kinézni s valamit -törökül, arabul és héberül mondani, mig utóbb előállt az asszonyság. - -Csakhogy most meg két asszonyság állt elő egyszerre. Szenóra is, Gamila -is. - -A szedria elnöke, Szalóky viczispán uram sehogy se akarta megérteni a -dolgot. A főfiskus úr alig tudta neki megmagyarázni, hogy most nem -Veszprém vármegyében vagyunk, hanem Afrikában s hogy épen az a baj, hogy -ugyanazon a néven két asszonyfeleség van a világon egyszerre. Mátyás -várnagy kiáltása az oka a tévedésnek. - -Ez azonban semmi baj. A tévedés csakhamar kiderült. Gamila félreállt, ő -nem panaszos fél. Szenóra a panaszos fél, őt tessék kikiáltani. - -– Mi a neve? - -– Szenóra Ghebáli. - -– Hol és mikor született? - -– Nem tudhatom én azt. Csak a rabbi tudhatja azt. - -A birák összenéztek. Ez az asszony okos asszony. S bizony igazat beszél. -Ki is tudhatná azt egész bizonyossággal, hogy ő hol született s mikor -született? Hát a madárfióka tudja-e, hát a kis macskakölyök tudja-e? S -bölcsebb-e a csecsemő, a ki ma jött a világra, mint a madárfióka? - -Menjünk tovább. - -– Mi az ön állapota? - -– Ezt a kérdést nem értem. - -– Hajadon vagy özvegy vagy férjes nő? - -– Nem vagyok se hajadon, se özvegy, hanem férjes nő vagyok. - -– Hogy hivják a férjét? - -– Az én férjem a becsületes Jusszuf Págiel Ben Makhli Alexandriában. - -Ez a felelet különösen felköltötte a főfiskus ur figyelmét. - -– Hát ön nem a Jusszuf Bohor Yontob Ben Szaláma felesége? - -– Annak a rossz embernek azelőtt voltam a felesége, de az isten -megszabaditott tőle, most a Págielnek vagyok hűséges hitestársa. - -Ugy volt biz az. A mig az első férje Gamilával élte világát s a mióta a -nemes vármegye szine elé való idéztetést megkapta, ezelőtt kerek egy -esztendővel: azóta az alexandriai rabbitól átvette a válólevelet, a -káditól is kipörölte a zacskó aranyat, az ő hozományát, Pagiel Ben -Makhli édes szavait is meghallgatta, feleségül is ment hozzá, született -is már egy kis gyerekük, két hónapos lesz négy nap mulva. - -Nagy álmélkodással értették ezt meg a táblabiró urak. De természetesnek -és helyénvalónak is találták. Mert Szenóra asszony olyan szép és üde -asszony volt, csak ugy ragyogott. Az ily ragyogó, szép asszony pedig -csakugyan nem arra való, hogy otthon üljön, süssön-főzzön, mosogasson s -örökké pereskedjék, ugy hullassa el lassankint virágait, mint a bodzafa, -hanem arra való, hogy szeressen, mosolyogjon, csókot adjon, férjet -boldogitson, gyereket szüljön s maga is élje világát. - -Csak az volt most már a kérdés: fentartja-e panaszát korábbi férje -ellen, házasságtörés, vértagadás, rablás, fosztogatás és kétnejüség -miatt? A viczeispán egyenesen föl is szólitotta: nyilatkozzék! - -– Én bizony, hatalmas urak, semmi panaszomat fönn nem tartom az ellen a -rossz ember ellen, mert én most már boldog vagyok, nem is gondolok arra -az emberre ezentul. Legyen vége minden pörnek. - -Hajh, te együgyü napkeleti zsidó asszony! Te azt hiszed, most már minden -pörnek vége szakad. Dehogy szakad. Hiszen annak a boldogtalan Jusszuf -Ben Szalámának mégis csak két felesége volt egyszerre. Megbocsáthat neki -az isten, megbocsáthat mind a két felesége, de a törvény meg nem -bocsáthat. A nemes vármegyének pedig az a kötelessége, hogy a törvényt -hajtsa végre. Állj elő hát csak Jusszuf Bohor Yontob Ben Szaláma s -védelmezd magad, a hogy csak tudod. - -Előállt a vádlott. - -Derék, szemrevaló, erős, fiatal férfi. Haja, szemöldöke, bajusza, -szakálla sürü, tömött, kusza, bozontos, mint az erdő. Meg is jegyezte az -egyik táblabiró, hogy az ily férfiunak messze napkeleten bizony lehet -két felesége is egyszerre. Rá is hunyoritott a dévaj szó miatt a -viczispán ur. - -– Törvényes házasságban éltél-e Szenórával? - -– Abban éltem. - -– Törvényes házasságban éltél-e ugyanakkor a damaskusbéli Gamilával? - -– Nem éltem. - -– Pedig a vád ugy nehezedik rád. Érzed-e bűnös voltodat? - -– Nem érzem. - -– Hát mi a mentséged? - -– Az én édes testvérem, Ramira Yontob Ben Szaláma meghalt, mag nélkül -hagyta az én ángyomat, Gamilát, én gondját viseltem, hogy ha fiat szülne -a világra, annak neve az én elhalt édes testvérem neve legyen, hogy az -én édes testvérem neve el ne töröltessék az Izrael nemzetségéből. -Istennek törvénye ez és Mózesnek parancsolatja. Ennek engedelmeskedtem. -Ebből áll a mentségem. - -Nesze, főfiskus! Most állj hát elő már Karakószörcsöki Szörcsöky -Ábrahám, erre felelj! - -De a mindentudó főfiskus meg nem ijedt. Jól ismerte ő a szentirást. -Tudta ő azt, mi van megirva az ó-testámentomban Mózes ötödik könyvében, -ötödik könyvének huszonötödik részében és pedig e résznek ötödik és -következő verseiben. Sőt az uj testámentomot is jól ismerte, a holott is -Szent Máté evangyélista evangyéliumának huszonkettedik részében a -huszonnegyedik versben meg van irva, hogy Mózes parancsolatját a mi -Urunk Üdvözitőnk Jézus Krisztus maga is jól tudta s az ellen még ő maga -se tett kifogást. Szinte kérdezhetné hát az ember, hogy a nemes vármegye -miként lehetne jobb és bölcsebb, mint Mózes próféta vagy épen a mi Urunk -Üdvözitőnk? - -De hát akármi van megirva a szentirásban, bizonyos, hogy suri embernek, -Veszprém-vármegyei embernek egyszerre két felesége nem lehet, ha -mindjárt Afrikában lakik is. - -Menjünk csak sorba. Deritsük csak ki egymásután, mi történt valósággal? - -Jusszuf után kihallgatták nagy gondosan Gamilát is. Sok volt a kérdés. - -Törvényes házasságban élt-e Gamila az elhalt Ramira Yontob Ben -Szalámával? Be van-e ez bizonyitva? Vannak-e erre tanuk? Kéznél van-e a -kétuba vagyis a házassági szerződés? Ki előtt és mikor történt a -házassági egybekelés? Meghalt-e igazán Ramira vagy csak elbujdosott a -pusztába? Valóságos özvegy lett-e Gamila? - -Mert ha nem: akkor annak a gézenguz Jusszufnak a mentsége semmit se ér. -Akkor isten törvénye és Mózes parancsa mögé nem bujhat, akkor a -házasságtörést legalább elkövette. - -De ez még nem lett volna baj. A házasságtörés miatt csak Szenóra -tehetett panaszt, de ime, ő a panasztól elállott, ahhoz hát most már -senkinek semmi köze. Abba most már a nemes vármegye se szólhat bele. A -nemes vármegye most már csak a kétnejüséget üldözheti. - -De épen ebből ered most már a további kérdések sokasága. - -Vajjon ugy élt-e egymással Jusszuf és Gamila, mint valóságos férj és -feleség? - -Vajjon nem született-e már gyerek s meg van e mentve Izráel nemzetsége -számára Ramira testvér neve? - -De még ezt a kérdést is megelőzi az, vajjon törvényesen lépett-e -házasságra Jusszuf Gamilával? Készült-e a házasságról kétuba? Vajjon -Toleduo Jakab, a damaskuszi szent és tudós rabbi igazán összeadta-e a -feleket? Beirta-e könyvébe az esküvőt? Házassági egybekelésnek -tekintette-e a szertartást? Kijelentette-e ezt nyiltan a szentegyházban? -Kik a hiteles tanuk erre nézve? - -Azonban Mózes törvénye azt rendeli, hogy a szentegyház kapujában kell az -eféle dolgot először elvégezni a vének előtt. Vajjon Jusszuf és Gamila -odamentek-e a kapuba? Ott voltak-e a vének? Hány vén ember volt ott? Az -igazi vének voltak-e ott? Kik voltak azok? Élnek-e még vagy már mind -elmentek Ábrahám kebelébe? - -A jó táblabiró urak, mire mind e kérdés tisztába jött, annyira tele -lettek mindenféle napkeleti arab és zsidó tudománynyal, hogy majd -leszédültek a birói székről. Váltig figyelmeztették is a főfiskust, hogy -mai napra elég lesz már a sok bölcseség, nem akarnak ők rabbik lenni, se -most, se jövendőre. - -– De domini spectabiles, türelemmel kell lennünk. Ezentul jön még a -java! - -Az igaz, hogy ez a Gamila tüneményes szép asszony volt. Nagy -szerencsétlensége volt ez a vádlott Jusszufnak. El nem hitte neki a -nemes vármegye, hogy csupán azért esett a kétnejüség bűnébe, hogy Mózes -parancsolatját s isten törvényét akarta tisztelni. Tisztelte bizony a -szép asszonyt. - -Ez lett az általános vélemény. - -De a szép asszony igazán és őszintén is beszélt. Az az olasz ügyvéd, a -kit Alexandriából magukkal hoztak, őt nem tudta egészen kitanitani. Vagy -elfeledte a tanitást. Nem ugy, mint furfangos férje: Jusszuf Yontob. - -A szép asszony elmondta himezetlenül, hogy ők bizony törvényesen keltek -össze s azóta ugy élnek, mint férj és feleség. Egy házban, egy lakásban, -közös asztal és közös ágy, született is már egy szép kis leánykájuk. -Most még kicsiny, de azért hasonlatos a rózsavirághoz, adjon neki Izrael -istene egészséget és boldogságot. - -A mig beszélt, Jusszuf folyton suttogott ügyvédjével. A táblabiró urak -észre se vették. Szemük, szájuk, fülük csak a szép asszonyra irányult. -Arabul beszélt. Nem is értette más a beszédet, csak a nagy tudományu -főfiskus. Az arab beszéd bizony nem szépen hangzik a mi fülünkbe. -Torkából, melle fenekéről, lassu hangon beszél az arab, de szava mégis -csak ugy reszeli a magyar ember fülét. Hanem a szép asszonytól, ha -arabul beszél is, jól esik a szó. Igaz, hogy az ember belebódulhat -ajkainak édes mozgásába s abba a fénybe, melyet hófehér fogainak s tüzes -szemeinek villogása áraszt. - -Legalább egy Pápáról való gazdag zsidó ifju egészen belebódult. Eljött a -szedriára hallgató közönségnek s a mint meglátta Gamilát, le nem tudta -róla venni szemét ezentul. - -Végre is Jusszuf Yontob ellen legveszedelmesebb tanu lett édes felesége, -Gamila, pedig hát a miatt hagyta el Szenórát. Nem akart Gamila semmi -rosszat, de őszinte beszéde után most már semmi kétség se maradt a birák -lelkében. Bizony csak két feleségü gonosztevőnek bizonyult Jusszuf. Nem -használt ő neki most már Mózes törvénye se. - -Nem-e? No majd meglássuk. - -Nem hiába volt az a suttogás az alexandriai olasz ügyvéddel. De ugy -megvédte magát Jusszuf, mint a lybiai oroszlán. - -– Ennek az asszonynak ostoba fecsegéseire ne hallgassanak a hatalmas -birák urak. Majd elmondom hát én az igazságot egészen! – Igy kezdte -Jusszuf a szót. Azután pedig igy folytatta: - -– Istennek törvénye és Mózesnek parancsolatja ugy szól, a hogy mondtam. -Csakhogy van a dolognak egy kis bibéje. A törvény csak akkor rendeli és -csak akkor engedi meg az ily testvératyafiságból eredő házasságot, ha a -testvératyafiak együtt laknak. Egy födél alatt, egy sátorban vagy egy -barlangban. Igy volt ez Ábrahám óta s nem lehet ez másként ma se, -ezentúl se. Tessék csak a szentirást figyelmesen elolvasni. Már pedig -bizonyos, hogy én Afrikában laktam Szenórával, ez a fecsegő asszony -pedig Ázsiában lakott Damaskus városában az én Ramira testvéremmel, -olyan ház és olyan sátor pedig nincs a világon, a mely alá Afrika is, -Ázsia is odaférne. Nem laktunk mi együtt soha, tehát nem is kelhettünk -össze törvényes házasságra. Ez a Gamila asszony igen is hozzám -csatlakozott, el is vittem Alexandriába szerelmes barátnőmnek, de -házastársamnak nem. - -S azután odafordult Gamilához. - -– No erre felelj hát asszonyi állat! - -Felelt is. - -Egy szempillantás nem nagy idő, de annyi se kellett hozzá, szép, kék, -szironynyal kifigurázott, sárga papucsa már ott volt úrnője kezében, -odaugrott Jusszufhoz, mint a nősténypárducz és csitt-csatt, ugy -elagyabugyálta azzal a papucscsal azt az erős embert, hogy annak haja, -bajusza, szakálla teljesen összegubanczolódott. Nem ismerte volna meg -még édes anyja se. Ha pedig Mátyás, a várnagy oda nem ugrik s a szép -asszony kezeit el nem kapkodja: azok a kezek még a szemeit is kikaparták -volna Jusszufnak. - -Nagy jelenet volt. A táblabiró urak szájában a pipa is kialudt. Nem is -lehetett ezt szigoru büntetés nélkül hagyni. Meg is dorgálta az elnöklő -viczeispán úr keményen a haragos menyecskét. - -– Máskor, lányom, az ilyen családi háboruságot otthon végezzétek el. - -– Nem én, hatalmas urak! Ezzel az emberrel nekem többé sehol se lesz -otthonom. - -Senki se volt a nemes vármegyén, a ki nem a szép asszonynak adott volna -igazat. - -De a főfiskusnak meg kellett őriznie hidegvérét. Ő nyomban belátta, hogy -Jusszuf védekezése nem alap nélkül való. Mózes parancsolatja csakugyan -ugy szól, a hogy Jusszuf idézi. Most hát az ügy uj fordulat előtt áll. -Mert ámbár Jusszuf cselekedete törvénytelen is, utálatos is, de a puszta -szerelmi viszony még se házasság. Ha pedig Gamilával nem volt házasság: -akkor kétnejüség sincs, tehát elesik a vád is. - -Vajjon hát együtt laktak-e Jusszuf és Gamila? - -Bizonyos, hogy Jusszuf az egész február hónapot és márczius hónap husz -napját Damaskusban töltötte, Gamila házánál. De az is bizonyos, hogy -Ramira halála miatt ment oda, mert lakása Alexandriában volt. -Damaskusban léte hát csak látogatás, nem együttlakás. - -Mi a látogatás? Mi az együttlakás? - -Hogy mi ez Veszprém vármegyében: jól tudjuk. De hogy mi ez Sziriában, -Palesztinában, Ázsia pusztáin: ezt épen nem tudjuk. Verbőczy -Hármaskönyve erről épen nem beszél. Ezt csak a damaskusi vének, bölcsek -és rabbik tudnák megmondani. Lasziadó Éliáhu, Hamo Salamo, Toleduo Jakab -és Haim Assalim és a többiek. Ezeket hát okvetlenül meg kell idézni -tanuknak, mert e nélkül a valóságos igazságot kideriteni nem lehet. - -De még ez se elég. - -A nemes vármegye holmi idegen, ázsiai emberek szaván el nem indulhat. - -Hazai tudósokat is meg kell hát hallgatni. A pozsonyi, ó-budai és -abauj-szántói tudós rabbik mulhatlanul nyilatkozzanak a kérdésben. Még -pedig a kérdés minden ágazatában. - -Még ez se lesz elég. - -Mert minden bölcseség, a mi ezektől származik, mégis csak zsidó -bölcseség. Már pedig a nemes vármegye csak a hazai törvények szerint -itélhet. Meg kell tehát még kérdezni a pesti univerzitás tudósait is, -vajjon ők tudnak-e valamit és mit tudnak ebben a szövevényes ügyben. -Igaz ugyan, hogy Szörcsöky Ábrahám főfiskus úr többet tud, mint minden -rabbi és univerzitás a világon, de a felső biróságokra tekintettel kell -lenni, a kik pedig szakértők nélkül el nem lehetnek. - -Birói határozatot pedig kell hozni késedelem nélkül. - -A tárgyalást el kell halasztani. - -Mához egy esztendőre uj tárgyalásra kell megidézni a feleket, tanukat és -szakértőket Európából, Ázsiából és Afrikából. - -Jusszufot és Gamilát ágytól és asztaltól el kell választani tüstént. -Mert vagy kettős házasság a házasságuk vagy bűnös együttélés, a miként -Jusszuf maga bevallotta. Mind a két esetben törvénybe ütköző utálatos -cselekedet, botránkozásul szolgál mindenkinek s a keresztyén köztársaság -ezt nem türheti. - -Erre ugyan nem volt nagy szükség. Gamila ugy se ment vissza többé -Afrikába. Az a Pápáról való zsidó ifju pártját is fogta azonnal s -elvitte szülőinek hajlékába. Utóbb boldog pár is lett belőlük. - -Hanem a gonosz Jusszuf ugyan meglakolt. Végképen elvesztette mind a két -feleségét, mind a két szép asszonyt. Meg is érdemelte. - -De mi legyen most már a pörrel egy esztendő mulva? - -A táblabiró urak a főfiskus előtt kijelentették, hogy ők vénségükre már -semmiféle ázsiai, afrikai zsidó tudományt nem tanulnak, a világ csufjává -lenni nem akarnak, valahogy intézze el a dolgot náluk nélkül. - -– Elintézem. - -Tárgyalás után az összes zsidókat, arabokat és olaszokat elvitte a -várba, a hol vége van a világnak a nagytemplom és a szeminárium mellett. -Ott kőfallal végződik az utcza, hogy az ember le ne hulljon a vár -szikláiról a semmiségbe. Onnan már csak a Bakony bozontos óriását lehet -látni, a Papodtetőt. Ott hozzájuk fordult: - -– Hallottátok-e már hirét a Bakonyerdőnek? Nézzétek, itt van. Tudjátok-e -mi van a Bakonyerdőben? - -Jusszuf felelt, ő már világjártas ember volt. - -– Én tudom. Ott terem a Sobri. - -– A Sobri is ott terem, de a mogyorófa is. A vármegye most megidézett -benneteket ujra egy esztendőre. De ha közületek egy teremtett lélek is -megjelenik a terminusra, a Bakonyerdő minden mogyorófáját a hátatokon -töretem össze. - -De nem is jelent ám meg senki. Pandúrt pedig Ázsiába, Afrikába csakugyan -nem küldhetett a vármegye. Ki fizette volna a költségeket? - -Igy tudta csak a nemes vármegye ezt az ügyet elintézni. - - - - -A TAKARÉKPÉNZTÁR. - -(A nemzet ébredése. – Mit szólnak ehhez a szent-gáli királyi vadászok? – -Fáy András javaslatát elfogadják. – De nem ugy, a hogy Áron zsidó jónak -látja. – A szent-gáli takarékpénztár alkotmánya. – Mi van a régi -archivumban? – Gyül a pénz. – Alig tudják utóbb a vasas ládát fölemelni. -– Egyszer csak minden elvesz szőrén-szálán. – Hova lett a -takarékpénztár?) - -Innen-onnan hetven esztendeje, a mikor az az eset történt, a melyet most -elbeszélek. Szent-Gálon már nem is emlékszik más rá, talán csak az én -öreg barátom, Szalay János. Ő is gyerkőcz, ő is surján legény volt még -akkor, a mikor kezdődött a történet. - -Fölébredt a nemzet. Felső-bükki Nagy Pál és a nagy gróf Széchenyi két -kézzel markolt bele az alvó nemzedék üstökébe s megrázta istenesen. - -– Ébredj, magyar! - -Szent-gáli uramék is érezték a rázást, ők is hallották az intő szót. -Elkezdtek fölötte tanakodni. A községházánál, vadászaton, a herendi -kocsmában, a gombási csárdában, a veszprémi Angyal-vendéglőben s -mindenütt, a hol seregesen összejöttek. Hol egyik, hol másik szóba -hozta. A rektor úr mindig szóba hozta. Diákjárás idején a pápai diákok -mindig emlegették. S azután egyik szó jött a másik után. Tanakodtak. - -De hát mit csináljanak? - -Töröljük el az ősiséget. Legyen hitele is a magyar embernek! - -Ez az ébresztő szó nem találkozott köztetszéssel. Ősi örökségét ne -bitangolhassa el könnyelmüen senki. Adósságot derüre-borura ne -csinálhasson senki. Az adósságcsinálók nagy része ugy is csak gézenguz. -Ne szaporitsuk őket. - -Állitsunk kaszinót, rendezzünk lófuttatásokat, utazzunk külső -országokba, tanuljunk angoltól, némettől, francziától. - -Ezekben már van valami. Csakhogy mindez nagy úrnak, tudós embernek, -országjárónak, bálizsnak, kucsébernek, vándorló legénynek való mulatság. -Cselekedjék ők, ha unatkoznak. Ezekhez semmi közünk. - -Lelenczház. Börtönjavitás. Vakok, siketek, némák, őrültek háza. -Perrendtartás. Halálos büntetés eltörlése. - -Bolondság az egész. Ilyesmire nem adja fejét királyi vadász. Ugy is tele -van duhajjal, utonállóval, szegény legénynyel a Bakony. Sobriékkal most -se birunk. Csak az kellene még, hogy javitsuk a börtönt s töröljük el a -halálos büntetést. Hát sarkantyus csizma, darutollas süveg nem kellene -még a duhajoknak? - -Jobbágyság felszabaditása. Törvény előtti egyenlőség. Közteherviselés. A -nemes ember is fizessen adót, ő is csinálja az utat, vámon-réven ő se -legyen mentes. - -No ez már sok! Az se becsületes ember, a ki ezt kitalálta. Legalább is -rossz magyar, rossz hazafi. Lemondani az ősi jusról! Nemes ember szüz -vállaira terheket rakni! Hogy olyan ember, a ki erre törekszik, még -szabadon járhat isten ege alatt – ezt is szégyenlenünk kell. De be se -tegye a lábát, ha van istene, a mi határunkba. - -A nagy Széchenyi váltig biztat: ne henyéljünk, ne hagyjuk haszon nélkül -mulni a drága időt, hanem dolgozzunk éjjel-nappal mint az angol. - -Ez se épen bölcs tanács. Szegény angolt sajnáljuk ugyan, de bizony mi -nem követjük. Igás jószágnak való a munka, meg cselédnek, napszámosnak, -nem pedig nemes embernek. - -Hanem hát egyszer csak az történt, hogy nemes Pest-Pilis és Solt -törvényesen egyesült vármegyéken valami Fáy András nevü birtokos nemes -ur, egyébként jeles mesemondó és táblabiró azt javallotta, hogy -állitsunk takarékpénztárakat. Ne szórjuk el az aprópénzt, hanem gyüjtsük -össze a filléreket, hatosokat, huszasokat. Adjuk oda ahhoz értő okos -emberek kezébe, azok majd kamatoztatják s egy-két év mulva, talán észre -se vesszük, csak szép summa pénz, csak derék tőke gyülik a számunkra. Ha -épitkezni kell, ha lányt adunk férjhez, ha kárt vallunk, ha elemi -csapást kell pótolni: legalább lesz pénzünk, nem kell adósságot -csinálni, nem kell kölcsön után futkosni, nem kell egyik-másik birtokot -zálogba adni s a módosabb atyafiaknál nem kell segitségért kunyorálni. - -Állitsunk takarékpénztárt! - -Ez már beszéd. - -Szent-gáli nemes uraimék azt mondták: e fölött már érdemes gondolkodni. -Sőt, a mikor megbizonyosodtak, hogy Veszprémben is állitanak -takarékpénztárt, sőt ebben még a vármegye urai is, de még a káptalanbeli -urak is ugyancsak buzgólkodnak: nagy hirtelenséggel elhatározták, hogy -Szent-Gálon is legyen a köztársaságnak takarékpénztára. Még pedig előbb -legyen mint akár Veszprémben, akár Pápán. Szent-Gál legyen az első. Meg -ne előzhesse őket senki. - -De hát miféle csoda az a takarékpénztár? Ezt kellene tudni. - -Egyik kocsmárosuk zsidó ember volt. Megkérdezték a dolog felől. Ő se -tudta. Lelkére kötötték, járjon utána. A kocsmáros szót fogadott. Nem is -lett volna tanácsos szót nem fogadnia. Utána járt s megtudott mindent. - -Részvényt kell aláirni. Minden részvény legyen ötven forint. Kétszáz -részvény tizezer forint. Ez legyen az alaptőke. Ezt kell kiadni kamatra -s a jövedelemből az esztendő végén osztályt kell adni minden -részvényesnek. E nélkül nincs takarékpénztár. - -Igy beszélt a zsidó ember. De ki is nevették nyomban. Megbolondult a -zsidó ember. Kár érte, mert kocsmárosnak jóravaló ember. - -Már hogy szent-gáli királyi vadász aláirjon valamit, akár részvényt, -akár mást! Micsoda gondolat ez? És azután ő irjon alá s mégis ő fizessen -ötven forintot minden részvény után? Akkor fizessen, a mikor nem köteles -vele, holott akkor se fizet örömest, a mikor köteles vele? - -No, Áron, ilyen bolondsággal elő ne állj ezentúl. - -De ha befizetné is az ötven forintot: vajjon ki lesz azért felelős? -Mikor fizetik vissza? Mennyi lesz a kamat? Azután miért turkáljon idegen -az ember pénzében? Mindenki maga viseli legjobb gondját a maga pénzének. -Okos ember nem áll önként gyámság alá. - -Az Áron kocsmáros azt is elmondta, hogy a takarékpénztárnak lesz elnöke, -ügyvédje, két-három igazgatója, pénztárosa, könyvirója, mindent fölirnak -nagy könyvekbe. A ki beteszi a pénzét, adnak róla irást. A kinek -kölcsönt adnak: attól irást vesznek. Az adóst, ha nem fizet: pörbe -idézik, megbirósitják, ökrét-lovát összeirják, mindenét elkótyavetyélik, -de a pénzt rajta behajtják. Igy szaporodik a takarékpénztár jövedelme. -Ebből aztán először fizetik az ügyvédet, azután az elnököt és az -igazgatókat, de a pénztárost és a könyvirót is. Ha még ezentúl is marad -valami a jövedelemből: abból csinálnak tartaléktőkét s abból juttatnak a -részvényesek számára is. - -Sehogy se ment ez a dolog szent-gáli uraimék fejébe. - -Hogy ők könyveket irjanak, irásokat szerkeszszenek, adósokkal, -ügyvédekkel viaskodjanak, szegény adós feje alól elszedjék a párnát: ezt -már ők semmi szin alatt nem cselekszik. - -Ilyen takarékpénztár nekik nem kell. - -De valamilyen mégis csak kell. A kor intő szózata elől nem dughatják be -füleiket. Fáy András uram szava ne legyen a pusztába kiáltó szó. -Szent-Gál is együtt akar haladni az ébredő nemzettel. De csak -okkal-móddal. - -Hiszen ismerik ők a takarékpénztárt. Van ő náluk, csakhogy más a neve. -Házi persely a neve. Helybéli gelencsér csinálja: Figuli uram. Apró -malacz az alakja, nyilás van a hátán, egy krajczár az ára s a mi -pénzecskét a gyermekek ajándékba kapnak, azon a nyiláson belehányják a -malaczba s a mikor már tele van: földhöz vágják a malaczot. Kihull -belőle gyakran két-három váltó forint is. Ez az igazi takarékpénztár. - -Ilyet kell csinálni, csakhogy nagyban. - -De nem részvények alapján, de nem is mások pénzéből, de nem is a -magukéból. - -A maguk pénzét épen nem adják oda. Ott van az jó helyen, a hol van. -Mihelyt más kezében volna: nem volna olyan jó helyen. Nem biznak ők -elnökben, ügyvédben, pénztárosban, igazgatókban. Sok ember ez. Sok -embernek sok keze van. Baj lesz abból utóbb is, ha sok kéz között -tilódik az ember pénze. - -De nem kell ám a mások pénze se. Nekik ne irjon alá részvényt senki, de -takarékpénztári betétet se vigyen hozzájuk senki. Okos ember ne -vesződjék más pénzével, ha elkerülheti. - -Elveszhet könnyen vagy a pénz, vagy a becsület. - -Más pénzével több gond jár, mint a szopós gyerekkel. S minek a gond, ha -a nélkül is el lehetünk? - -Hanem hát ha se a magunk pénzét, se a mások pénzét nem takargatjuk: -miből lesz akkor a takarékpénztár? - -Bizony a köztársaság pénzéből. - -Van a szent-gáli közbirtokosságnak három-négy malma, három-négy -kocsmája, mészárszéke, italmérése s huszonötezer holdnyi Bakonyerdeje, -királyi vadászváltsága s egyéb százféle czimen való kisebb-nagyobb -bevétele. Egyik csurran, másik csöppen. Ha nem csurran: legalább -csöppen. Gyüjtsük össze a csurgást is, a csöppenést is, ne költsünk -nyakló nélkül, rakjuk össze a huszasokat, rakjuk be nagy perselybe, a -melyet nem Figuli uram készit töredékeny cserépből. S a mikor majd sok -pénz gyül össze, vagy valami nagy szükség zuhan a nyakunkba vagy a haza -szorul jó fiainak áldozatára: ám akkor csináljunk belőle istenes dolgot. - -Ebben történt megállapodás. - -Csináltassunk jókora ládát tölgyfadeszkából. Fiókok, szekrények nem -kellenek bele. Bankót nem gyüjtünk. Isten tudja, mi lesz a bankóból. -Aranyat se gyüjtünk. Nem jár kézen-közön. Kongópénzt se gyüjtünk. -Annyiféle van már, sokszor csak a kofa tud rajta eligazodni. Hanem -ezüstpénzt gyüjtsünk. Huszast, márjást, tallért, lázsiást. - -A ládát megcsinálja valamelyik molnárgazda. Szerezzünk hozzá furfangos -závárt és czifra kulcsot Kis uramnál, a veszprémi lakatosnál. Egyik -kovácslegény ugyis a napokban akar remekelni, az meg figurázza be azt a -ládát ékes vaslemezekkel. A ládának felülről legyen kis nyilása. Nem -nagy nyilás; egér be ne férjen fészket rakni, kölykeit nevelni. Csak -akkora nyilás, mint a perselynél szokás; kényelmesen belecsuszszon még a -Mária Terézia-tallér is. - -Ez legyen a takarékpénztár. - -De hol álljon ez? Ki adjon róla számot? Ki kezelje? Ki őrizze? - -Őrizze a jó isten. Ő az őriző pásztora mindenkinek. Nekünk is. Ha minket -meg tud őrizni: megőrzi a takarékpénztárt is. - -A mi igaz is. - -Azt gondolták ki hát, hogy a takarékpénztár szép vasas uj ládáját -beteszik a régi archivumba. Ott nem foglal el járt helyet, ott nem lesz -utjában senkinek, ott nem kódorog senki, ott nincs keresni valója -senkinek. Mivelhogy csak ott van a pénz biztos helyen, a hol ember meg -nem fordul. - -Mi volt az a régi archivum? Mit őriztek abban? Tudni kell ezt, ha az -ember tisztán akarja érteni a dolgot. - -Az öreg kálvinista templom oldalához volt toldva kis féltetejü gunyhó, -de kőből, szilárdan épitve, ajtaja hatalmasan megvasalva. Hasonlit a -katholikus templomok kis sekrestyéjéhez. Csakhogy a templom belsejéből -nem volt bejárója, hanem csakis kivülről, a templom udvarából. Ajtajának -kulcsa hol a papnál, hol a birónál, többnyire a papnál. - -Ez a kis toldalék-épület ma is megvan. Ma is olyan, mint századok előtt. - -De hát mit őriztek ebben? - -Nagy dolgokat. - -Holmi irásokat királyoktól, vármegyéktől, szabadságharczaink hőseitől. -Szent-Gál hajdan is a hires Szent-Gál volt. A mikor a nemzet története -nagyokat lépett: lába dobbanását mindig megérezte a szentgáli -köztársaság. Volt bizony ott a Bocskay, Bethlen, Rákócziak korszakából -elég tisztes emlék. Fegyverdarabok, lobogófoszlányok, diadalmas csaták -hirmondói, régi tárogatók, rongyossá nyütt dobok, tilalmas szerszámok. A -melyeket, ha meglátott a szent-gáli királyi vadász: nyomban leszedte az -égről minden csillagát minden németnek, a ki csak van ezen a kerek -világon. Mert ámbár a királyi vadász a királynak volna az embere vagy -mi, de azért különös andalodás vett erőt a lelkeken. A szent-gáli nemes -ember azt hitte, hogy ő csak olyan királynak tartozik hűséggel szive -szerint, lelke szerint, a melyik Árpád apánk egyenes véréből származott. -A többi királynak is tartozik ugyan, de csak ugy szokás szerint, törvény -szerint. Hiába: más a törés, más a vágás. Tudja ezt a bakonyi nemes. Sőt -annyira tudja, hogy tatárra, törökre sohase haragudott annyira, mint a -németre. - -Ebből azután az következett, hogy a német se szerette valami nagyon a -szent-gáliakat. Valahányszor hát fölülkerekedett a német, pedig a pokol -fajzatja azt igen sokszor megcselekedte: mindig tanácsos volt a -rejtegetett tilalmas szerszámokat kiszedni a régi archivumból s valahol -másutt a föld alá rejteni vagy az öreg Bakonyban valami fa odvába -elsülyeszteni. Baj lett volna, ha a német keresi és megtalálja. - -Nem is igen volt már az én gyermekkoromban a régi szent emlékekből -valami számbavehető gyüjtemény. - -De volt még ezeknél is becsesebb gyüjtemény, a melyet magam is láttam -ezelőtt ötven évvel. - -Ez volt Szent-Gál szabadságainak s adományleveleinek gyüjteménye. -Kezdődött abból az időből, a mikor Jeruzsálemi Endre királyunk még el se -ment Jeruzsálembe. Az ősapák meghallották, hogy oda készül hadat járni -pogányok ellen. Hejh-hajh, Jeruzsálem tovább van, mint a kertek alja, a -pogány se adja oda a bőrét puszta szóra, hátha a királyt a hosszu utban -valami baj éri, mégis jobb lesz, ha indulás előtt szép kemény -kutyabőr-irással elismeri Szent-Gál szabadságait. - -El is ismerte jó szivvel. S utána minden király azt cselekedte V-ik -Ferdinándig. Ott vannak a kutyabőrök s a sok száz esztendős vastag -papirosok, nagy pecsétekkel, királyok aláirásával. Nem volt szabad -hiányozni egyiknek se. - -Nohát ezt a gyüjteményt őrizte a régi archivum. Meg is őrizte emberül, a -mig halandó emberre nem bizták kezelését. Ki bántotta volna a sok száz -év előtti kor becses emlékeit, minden szent-gáli nemes ember -szabadságának halhatatlan tanubizonyságát? - -Bizony szent-gáli uraimék nem csinálhattak okosabb dolgot, minthogy -takarékpénztáruk gyüjtő vasasládáját ide helyezték. Ki merne itt lopni, -hűtlenül sáfárkodni az Árpád-kor emlékeinek kegyeletes helyén, isten -szentegyházának födele alatt? Isten szeme vigyáz oda egyenesen. - -Azután elkezdték a takarékoskodást. Malmok, kocsmák, mészárszékek, erdők -jövedelmeiből csak annyit költöttek, a mennyit költeni szükséges volt. A -fényüzést, a dinom-dánomot a vármegye urainak költséges fogadtatását -abbahagyták. S minden esztendő végén a maradék pénzt szép márjás -huszasokban s fényes Mária Terézia-tallérokban a takarékpénztárba -vitték. - -Mindig két ember vitte s egyenként szépen a nyiláson át a ládába -eresztette. Volt a ládának két végén vasból készült két füle, -fogantékja. Mikor már minden pénz lent volt, a két ember megfogta a láda -fülét s megrázta a ládát annálfogva emberül, hogy az ezüst egyenletesen -terüljön szét az egész ládában. - -Azután megint pihent a láda félévig, egész évig. Furfangos závárjának -kulcsa ott volt az öreg birónál, az archivumnak kulcsa ott volt az öreg -papnál. - -Multak az évek. Folyt a takarékoskodás. Telt a takarékpénztár, -nehezedett a láda. - -De hát mennyi pénz van már ott? Csakugyan meg kellene egyszer olvasni, -össze kellene számitani. Már csak illendőség okából is. - -Olvassa a manó! Számitsa a manó! - -Hiábavaló időpocsékolás lenne az. Belekerülne egész napba. Hadnagyra, -kisbiróra, dékányra, harangozóra nem lehet bizni ezt a munkát. Maguknak -kellene ezt végezni a köztársaság előljáróinak, ők pedig erre fejüket -nem adják. Csakugyan jobb, okosabb dolog ennél a csendes poharazás, -pipázgatás, lélekvidámitó vadászgatás. - -Azután mirevaló is az a pénzolvasgatás? Zsidónak, papnak, lelkesorvadt -zsugorinak, vénasszonynak való mesterség az. A mi pénzünk van: az -megvan. Ha százszor megolvassuk is: ez által nem lesz az több egy -fillérrel se. Legfölebb kevesebb lesz. - -Ha megolvassuk: megtudjuk ugyan, hogy a köztársaságnak mennyi pénze van, -de akkor azután megtudja az egész világ is. Hátha sok lesz? Ha sok talál -lenni: ebből éppen nagy baj támad. - -Ránk szabadul az egész világ. Jön a vármegye s kölcsönt kér a pandúrok -fölszerelésére, hidak épitésére. Soha se látjuk többé pénzünket. Jön a -szent eklézsia, jön a főiskola, jönnek a mindenféle kegyes és jótékony -intézetek és alapitványok. Kérnek, rimánkodnak, istenkednek, nem lehet -nekik ellenállni. S egyszer csak rips-raps, volt – nincs! Mire való -volna ez? - -De a köztársaság nyugalma is megzavarodhatik. Most minden nemes ember -megnyugszik abban, hogy a közjövedelem elkölteni való s nem keresi, -mennyi volt, hova lett. De ha megtudja, hogy sok pénzünk van, utóbb még -eszébe juthat valakinek, hogy számon kérje tőlünk. - -Számadás? Ez lenne még czifra! Hiszen nem akad akkor jóravaló ember a -köztársaság élére, ha számot is kell adni. Kutyánk legyen vadászbiró -számadási kötelezettséggel. A régi jó erkölcsöket szigoruan fönn kell -tartanunk. Azóta van annyi baj a világon, a mióta minden ember -beleütheti az orrát az előljárók dolgaiba. - -Egyszer valakinek a tanácsban eszébe jutott, nem volna-e jó kamatra -kiadni a takarékpénztárt? - -De már ez nem volna jó. Hisz akkor ott volnánk, a hol a többi -takarékpénztár. Irka-firka, huzavona, ügyvéd, pénztáros, igazgatók, -perek, birák, végrehajtók! Nyomban ezeké lesz a pénz s nem a mienk. - -Hanem hát egyszer mégis csak tudnunk kellene, körülbelül mennyi pénzünk -lehet a takarékpénztárban? - -Igaz. Meg is bizták nyomban két jó markos nemes atyjukfiát, hogy uj év -táján az ezüstvivő két előljáróval menjenek az archivumba s emelgessék -meg a takarékpénztárt, mennyit nyom. - -Az egyik volt Gombás Lőrincz egykori barátom. Erős volt, mint a párducz, -Feje, szeme, nézése, egész zömök alakja is olyan volt, mint a párducz. A -másik volt Zsebők János, az egész köztársaságnak s a fél vármegyének -keresztapja. Talán másutt is lesz még róluk szó. - -Megemelték a ládát, de bizony nem volt könnyü. A szemük is kidülledt az -emelésben. Lehetett a láda vagy hat bécsi mázsa. - -Meg is kérdezték a vármegye egykor hires főszámvevőjét, Tamassa Pált: -mennyit érhet sulya után számitva az a takarékpénztár? - -Tizenkétezer ezüst forintra számitotta az öreg főszámvevő. Szép pénz -akkor. - -Nohát most már ne takarékoskodjunk. - -Szép bőjtnapi reggelen oda ballag előljáró uraimékhoz a harangozó, -szerencsés jó reggelt kiván s azután azt mondja: - -– Az archivum ajtaját hajnalban nyitva találtam. Nem előljáró uraimék -jártak ott? Nem kigyelmetek felejtették nyitva az ajtót? - -– Mi bizony nem. Talán a tiszteletes ur. - -– Hát hiszen tőle jövök. Ő meg előljáró uraimékra utal. - -Bele is üthet a mennydörgő mennykő! - -Megnézik az archivumot és ime, a takarékpénztárnak se hire, se hamva. -Elveszett, eltünt, elvitték nyom nélkül. - -Nem is jöttek rá s nem is tudja a világ mind e napig, hova lett a -szentgáli takarékpénztár. - -Az az esztendő, a melyben ez történt, nagy esztendő volt. A száma: 1848. - -A hirlapok emlegették, hogy a mikor az ország kincsét gyüjtögették, -egyik tuladunai falu nemessége maga szép kocsiteher ezüstpénzt -szállitott be Kossuth Lajos pénzügyminiszter pénztárába. Szaporodjék az -ország kincse. - -De a szentgáli nemzetőrök is, mikor el-kiszálltak az ország határát -megvédelmezni, jó fegyverrel, jó ruhával voltak ellátva mind. Ők voltak -a legdélczegebb nemzetőrök. Azt rebesgették: ez a fölszerelés is a -takarékpénztár dolga volt. - -Ki tudná most már: mi az igazság? - -A függetlenségi harcz után szimatolni kezdett az önkény s kutatta a -pénztár nyomait. - -Szentgáli uraimék tisztára bebizonyitottak mindent. - -A falutól keletre vonul a Tiszaaljai völgy. A mint a Miklóspál- és -Somod-hegyek közé jut: ott találták meg a vasasládát vizmosta árokban -feltörve, öreg fejszével agyonvagdalva. Bizony elvitték azt rossz -emberek. - -Ezt bizonyitották be. - - - - -A BAKONYI SZÜR. - -(Milyen volt a bakonyi szür? – Hol készült? – Juhász, kanász ősi -természete. – Zalavármegye eltiltja viselését. – Viták e fölött. – Ki -visel esernyőt? – Mi van a szürujjban? – Hogy gerjesztettek tüzet -hajdan? – A szür lefüleli, megfogja az ágyugolyót.) - -A bakonyi szür. - -Ez a szó olyasmit jelent, mintha a Bakonynak valami különös alaku és -természetü szüre lenne. Másféle, mint az ország egyéb vidékén. - -Ugy is van. De különösen ugy volt régi időkben, gyerekkoromban is. - -A Bakony-vidék közepe Veszprém. A bakonyi szürt veszprémi szürnek is -nevezték. Igy ismeri a népdal is. Egész Veszprém vármegye erdős táján is -viselték a nyájőrző emberek, fiatal cselédek, munkára járó zsöllérek. -Zala, Somogy, Vas vármegyékben ez a szür volt egykor nagy divatban. Ezt -viselték a duhajok, utonállók és szegény legények is le egész -Szlavoniáig. Elterjedt még Tolna, Baranya, Fehér, Komárom vármegyék -szegényebb népe közt is. - -Nem volt ebben a felöltőben látszólag semmi különös. Nem volt ez se -köpönyeg, se krispin, se ködmen, se téli kabát. Nem volt ez olyan -hosszu, mint a bunda; nem is olyan rövid, mint a szürdolmány. Alig ért -térden alul. Vállban bőre szabva, derékban és derékon alul mintha -szükebb lett volna, de azért a legény egészen betakarózhatott vele. -Belefeért, ha kellett, nagy szüken, még a babája is. - -Szürkötője hasitott szijból. Rendesen rózsára volt kötve, ki lehessen -könnyen oldani. Sobri szürének nyakkötője hosszu, értékes aranyláncz -volt. Ezt találták vérző holttestén Lápafőnél. Megtudták, hogy az öreg -Hunkár őrnagy kincseiből való. Ez is egyik ismertető jel volt arra -nézve, hogy a fiatal szép legény holtteste, mig lélek volt benne, Sobri -Jóska volt. - -No de a bakonyi szürnek nem a kötője volt a fontos dolog. De még az se, -miféle gyapjuból készült. Mindenki tudta: vastag szőrü gyapjuból, régi -magyar juhok szőréből. A veszprémi és palotai csapók évenkint -egyszer-kétszer fölkerekedtek, lementek a tiszai alföldre s onnan -Szeged, Szentes, Hódmező-Vásárhely vidékéről száz meg száz szekér -gyapjut hoztak a Bakony aljára. Ebből készült a bakonyi szűr. Ma már -ilyen nem lehet. Nincs ma már ilyen gyapju a világon. Az ősi magyar -juhot is csak az állatkertben mutogatják, ha ugyan onnan is ki nem -veszett. Az alföldi magyarnak nincs már magyar juha. Másféle se lesz -nemsokára. Más a világ. - -Hanem a czifrája volt különös a bakonyi szürnek. - -Válla, háta, ujjai, szélei be voltak födve barna-piros posztóval, de -szép kacskaringós virágalakokra kiszabott posztóval s az a posztó ékes -varrással, ékes zsinórozással rá volt erősitve a szürposztóra. Ezért -nevezték a bakonyi szürt egyuttal czifra szürnek is. Sobrinak és -társainak különösen czifra volt a szüre. S a nyalkább, módosabb kanászok -és juhászok is utóbb Sobri szüre után szerezték be a magukét. - -Csapók és szürszabók gazdag, tekintélyes czéhe állt fönn Veszprémben is, -Palotán is. De voltak csapók és szürszabók Pápán is. Devecserben is. -Nagy volt minden csapó műhelye. Nagyfenekü kerekes gépeik ott zugtak és -berregtek reggeltől estig. Zajuk kihallatszott az utczára. Az ösküi -patak Öskütől a Kikeri-tóig tele volt kallómalommal. Azokban mosták, -szapulták, dagasztották a gyapjut és a posztót. Kocsik hosszu sora -szállitgatta a portékát Palotától Veszprémig és visszafelé a fehér -országuton. A csapók raktárából átköltözött a szürposztó a szürszabó -műhelyébe s onnan az országos vásárokra. Élet, munka, zsibongás, igazi -jólét mindenben. Csapó, szürszabó csak törzsökös magyar lehetett. -Németet, zsidót, idegent be nem fogadtak a czéhtársaságba. - -A mikor a nyalka bojtár végigment a vásáron, bakonyi czifra szürében, -minden szem ránézett. Még a leányok, menyecskék szeme is. - -– Ez már helyre legény! - -Bűn ez, veszedelem ez, kárhoztatni való dolog ez? A mi mostani eszünk -szerint semmi esetre. - -Azonban nemes Zala vármegye nem igy vélekedett ezelőtt nyolczvan -esztendővel. - -Bakony erdeje Zalának is volt s Nagy-Vásonykő, Devecser és Sümeg vidékén -összeolvadt Veszprémnek Bakony-erdejével. Száz meg száz juhnyáj és -disznófalka élt az erdőben, csalitokban, vágásokba s juhász, kanász, -számadó és bojtár ezer számra. - -Juhásznak, kanásznak lopni kell. Ez már természete, mint a szövetkezeti -és részvénytársasági igazgatónak. Hajdan nem mehettek az emberek -tőzsdékre és pénzintézetekbe elszedni a másét, hát elmentek a Bakony -erdejébe. Az ősember eredeti természetét hajdan is csak ki kellett -elégiteni. Király és rablólovag nem lehetett mindenki, hogy -tűzzel-vassal, fegyverrel és halállal vegye el a szomszéd igaz jószágát: -hát beállott kanásznak, juhásznak, bojtárnak, számadónak. Ha mulatságra -kellett pénz, ha bucsura, vásárra kellett menni, ha kárt vallott: nem -verte fejét a falba, hanem elment a szomszéd határra, vagy a harmadik, -negyedik erdőbe s ügyességgel, jó szerencsével kiszakitott a nyájból -husz-harmincz juhot vagy disznót, elhajtotta, árosa-vásárosa s orgazdája -már készen volt s lett pénze, a mennyi éppen kellett. - -Ez már együttjár a Bakonyerdő életével. - -De hát már most mit csináljon a számadó, a kinek elhajtották juhát vagy -disznaját? - -Bizony ő se veri falba a fejét. - -Panaszt nem tesz se az uraságnál, se a vármegyénél. Panaszkodni -hitványság, árulkodni gyalázatos dolog. Azután kárát a vármegye ugy se -tériti meg. Sőt még ujabb bajba, költségbe keveredik a sok pandúr és -járás-kelés miatt. - -A mit tőle éjjel orvul elhajtottak: azt visszaszerzi hasonló módon. -Éjjel, orvul. Kákabélü, gézenguz, nyám-nyám ember volna az, a ki ezt meg -nem cselekedné. Megsértené még a szentirás parancsát is. Szemet szemért, -fogat fogért. Ezt tanitja a szentirás. Ez pedig bakonyi nyelven azt -teszi: juhot juhért, emsét emséért. - -Nemes Zala vármegye váltig törte a fejét a fölött: honnan, miként -származik a nyájőrzők tolvaj természete? Arra jött rá, hogy azt nem -okozza semmi más, csupán csak a bakonyi czifra szür. - -Hogy is szól csak a dal? - -Czifra szüröm Beszperémben vettem. Érte harmincz forintot fizettem. -Hogyha azt a nyakamba teritem, Még az angyalát is elkeritem. - -Ime: egészen világos. - -Az a czifra szür idézi elő az istenkáromlást. Mihelyt nyakában van: -rögtön az angyalokat szedi le az égről a bojtár. Maga danolja, maga -vallja. - -Azután harmincz forint: nagy pénz az. Igaz, hogy váltóban kell érteni, -de igy is borzasztó fényüzés. Dolmányt lehet venni öt forintért, ködment -tizért s az a bojtár mégis harmincz forinton vesz bakonyi szürt. Pedig -nem telik tőle. Csak ugy telik, ha lop. Nyilvánvaló, hogy ezért lop. - -Derék, nagy emberei s igaz bölcsei voltak Zala vármegyének. Még Deák -Antal és Csányi László is ott voltak a vármegye gyülésén. De mégis -elhatározták 1824. évi deczember 13-án, hogy ezentul nyájőrző erdei -embernek veszprémi szürt, bakonyi szürt, czifra szürt viselni nem -szabad. E szürnek használata örökre eltiltatik s a szolgabirák -utasittatnak, hogy járásuk területén jövőre a szür viselését meg ne -engedjék s a tilalom ellen vétők testi fenyitéssel illettessenek. - -De még ez se elég. - -Atyafiságos átirattal meg kell keresni a szomszéd vármegyéket, Vast, -Veszprémet, Somogyot, Varasdot, hogy ők is tiltsák el a bakonyi szürt s -ezzel vessenek ők is gátat az erkölcsök elvadulásának s a köznép közt is -mindinkább terjedő fényüzésre való hajlandóság kicsapongásainak. - -Veszprém vármegye nemesi közönsége Zala átiratát 1840-ben, jó későn, -tárgyalta egyik közgyülésén. De már ekkor előtte voltak a veszprémi, -palotai és pápai csapók és szürszabók alázatos folyamodásai is. Nehogy -valamiképen a nemes vármegye elfogadja Zala tilalmát. - -Mi lesz akkor? Mi lesz ő belőlük? Miből élnek ők? Hisz ő nekik a -szürposztó és szürkészités tanult mesterségük. Az alkotmányos jog és a -királyi szabadalom biztosítja az ő mesterségüket. De mit ér mind, ha -tilalmas lesz a bakonyi szür viselése? - -Azután ő előttük nem is egészen világos Zala vármegye igazsága. - -Igaz, hogy a káromkodás utálatos erkölcsi fogyatkozás, de azt nem a -bakonyi szür okozza. Hiszen az urak is káromkodnak, ők pedig nem bakonyi -szürt, hanem birkabéléses bekecset viselnek. A huszárok, a mint mindenki -tudja, épen nagyon káromkodósak, pedig ők mentét hordanak s szép fehér -köpönyeget. Kivánatos ugyan, hogy a szelid erkölcsök terjedjenek s a -káromkodás valahára szünjék meg, de ezt a bakonyi szür tilalmassá -tételével elérni nem lehet. - -Másrészről igaz ugyan, hogy a szür ára harmincz forint, igen szép pénz, -de az igazi czifra szürt ezen alól késziteni és árusitani épen nem -lehet. De minden szürnek nem is harmincz forint az ára, van bizony elég -szür tiz forintos is. - -Azután egy szürnek el kell tartani, ha tüzi veszedelem nem éri, harmincz -esztendeig, a ki pedig vigyáz rá, még örökség gyanánt hagyhatja -maradékaira is. Az ő szürük halhatatlan és elnyühetetlen. Hát ilyen -örökös szerdékért sok az a harmincz váltóforint? - -Az se baj, hogy czifra. Czifrasága kenyeret ád a posztónyirónak, -gombkötőnek és paszomántosnak. Ezek is czéhbeli mesterek, ezek is -megérdemlik a kenyeret, ha becsületes emberek. Miért kelljen kivenni -szájukból a falatot? - -Hát a nemzeti művészet mit vétett? Hiszen minden igazi czifra szür -remekes munka. Hát csak a tulipántos ládákon s a bundák övén legyen -nemzeti művészet? A szürszabók se alábbvalók, mint az asztalosok és -szücsök. Ők is mind jó magyar kézművesek. Ha nemes Zala vármegye épen -agyon akar ütni egy csomó kézműiparost: ám üsse agyon a kapczásokat és -suszterokat. Ez ugy is mind német Pápán is, Veszprémben is. De hagyja -békén a magyarokat. - -Hejh, minő viták folytak a bakonyi szür kérdésében, a mi vármegyénk -közgyülésén! - -Hogy a többi vármegye mit határozott: nem tudom. Nálunk a szürtilalom -sohase lépett életbe. - -A bakonyi szür természetrajzát meg kell irnom végig. Érdekesebb jelenség -ez, mint az, hogy a Bakony-erdő fája »sok-makku«, pedig a néhai Kis -Tükör még ezt is méltónak találta arra, hogy megénekelje, megörökitse. - -Az a szür talán nem is a hideg ellen volt jó menedék, mint inkább a szél -ellen és eső ellen. Nincs olyan szél és hóvihar a Bakonyban, melytől a -bojtárlegény testét az a szür meg ne tudta volna védelmezni. Igaz, hogy -a bojtárlegény teste nem fázékony. - -Hát az eső? - -Magyar ember mezei népség, túl a Dunán nem visel esernyőt. Ha ázik: -ázik. Mindennek vége lesz egyszer, az esőnek is. Sváb ember használja -csak az esernyőt. S akkorát használ, hogy alája fér asszony, gyerek, az -egész családi sokaság. Vastag a nyele, kék a szövete, piros a szegélye. -A sváb ember büszke is rá. Ha városba megy, mindig magával hordja. -Megmutatja, hogy neki olyan is van. Ki is neveti a magyar ember, kivált -mikor szeles időben a szél kiforditja az esernyőt. - -A szür ellenáll az esőnek. A mennyi viz belefér, annyit ugyan magába -vesz, de azon tul belül nem ereszti, kivül pedig lecsurog róla, mint a -kemény fakéregről. - -Hát hiszen kemény is. Ha jól megázott, egyenesen megáll a lábán, mint a -faköpönyeg s nem nyaklik össze, mint a posztóruha. - -Van ujja is, kettő. De nem felölteni való. Ujjas szüre csak a tót -embernek van. Subát, gubát, szürt, mentét csak a nyakába kerit a magyar -ember, hogy a mikor virtusra kerül a sor: szempillantás alatt lelökhesse -magáról. A huszárnak sem szabad felölteni a mentét, ha csatában van. -Csak ugy leng a vállán, mintha szárnya volna. - -De a bakonyi szür ereje és ellenállása csoda. Se nem törik, se nem -szakad, se rozsda nem birja. Nem esik bele a moly se, annak a foga is -kitörik benne. - -Hanem sok esztendő mulva, tiz-tizenöt évi viselés után mégis puhábbá -válik, hajlékonyabb lesz, czifrája foszlik, szine sárgul, barnul, -fakóbbá lesz. Ilyenkor már nem a nyalka bojtárnak való, hanem idősebb -embernek, kisbéresnek, tehenesnek való. Ezek kezére jut. Ujabb -tiz-tizenöt évi hűséges szolgálat után a gádorba, ólba, akolba kerül a -nyoszolyára. Derekaljnak, ha meleg van; takarónak, ha hideg van. - -Mig virágjában van: a két ujja raktár. A zsebet és az erszényt pótolja. -A két ujja be van kötve, de nem kivülről, hanem belül. Kivül ugy -látszik, mintha csak be volna türve. Hogy is szól csak a dal? - - Be van az én szüröm ujja kötve, - Barna kis lány, ne kotorássz benne. - Az egyikben aczél, kova, tapló; - A másikban százforintos bankó. - -Ez a dal akkor kelt, a mikor még a gyufát nem ismerte a világ, a mikor -még aczéllal és kovával csináltak tüzet, nemcsak a mezőn, hanem a -konyhában is. - -Aczélja, kovája, taplója annak is volt, a ki nem volt pipás ember. A -pipás ember aczélja ott volt dohányzacskója fityegőjén; kovája, taplója, -dohánya bent a zacskóban. De az erdőn járó bojtárnak is időnként tüzet -kellett éleszteni. Ha vagy fázott, vagy szárogatni akart, vagy meleg -ennivalója készült, vagy ott volt a szeretője, vagy lakomára jöttek -vendégei, bojtárpajtásai. Ilyenkor, ha juhász, levágott egy bárányt, ha -kanász, elejtett egy malaczot. Pörkölt, nyársonsült volt az illatos, -meleg étel. - -De hát hogy csináltak tüzet? - -Régi ember tudja, uj ember nem tudja, vagy csak Robinsonból tudja, tehát -nem jól tudja. Száraz avarból, száraz rőzséből, vékony galyból kis -máglyát rakott a kanász-bojtár. Azután jó maroknyi száraz avart -megdörzsölt, megmorzsolt a két tenyere között s egy kis csóvát csinált -belőle. Azután taplóba ütött s a pislogó taplót beletette a csóva -fejébe. Akkor a csóvát elkezdte forgatni, jobb kezével karikában -csóválni, mire a csóva percz mulva lobbot vetett, lánggal égett. - -A láng a máglya alá került s készen volt a rakás tűz. A pásztortűz, a -mezők éjjeli csillaga, a melyről annyit irnak, annyit álmodoznak a -költők, mig a fiatal életkorból ki nem nőnek. - -Három percz elég volt rendesen a tűzélesztéshez. - -Nos hát a barna kis lány, ha ott kotorászott a bakonyi szür ujjában, -csakugyan talált ott tűzszerszámot. - -De százforintos bankót bizony nem talált ott. Kanászbojtárnál nagy szeme -volt akkor a százforintos bankónak. Még ma is nagy szeme van. Igaz, hogy -ma már nincs is százforintos bankó. - -Hanem talált mást, sok mindenfélét. Szőlőzsirt, a melylyel piros ajkát -fényessé s még pirosabbá tehette. – Bajuszpedrőt, a mely nélkül el nem -lehetett a bojtár. – Apró tükröt, akkorát, mint az alma. – A bojtár is -beletekint néha ugy borotválkozás közben. – Borotvát. – Sós-paprikás -gurgulyát, a mely nélkül soha sincs az erdőn-mezőn lakó ember. – -Zsineget, czérnát, varrótűt. Ha szakad, feslik valami, ne kelljen a -faluba vagy csárdába futni. Megvarrja a bojtár maga. – Azután olvasó, -szent képecske valamely bucsuról. De ez inkább a juhászbojtárnál. A -kanász nem áhitatos, legalább nem mutatja szivesen. A kocza szilajabb -állat, mint a juh. Szilajabb ember is kell a kocza mellé. - -Még süvegük, kezebelijük, tarisznyájuk is más. - -A kanász bakonyi süveget visel egész tul a Dunán. Kemény, magas tetejü, -diszes, karimája fölfelé áll. A juhász lapos, gömbölyü, széles karimáju -kalapot, a mely mindig laskamódra áll a fején. - -A kanász kezebelije a hosszunyelü, kisebb vasu fejsze. Baltának nevezi. -Az ő süvege még egy-két fejszeütést is elbir. A juhász kalapja ilyen -ütéstől meg nem védelmezné a koponyát. A juhász kezebelije a kampós bot. -De nem olyan czifra ám, mint a püspökök és érsekek pásztorbotja. A -juhász ugy fogja meg a birkát, hogy kampós botját a birka hátulsó lábába -akasztja. A kanász ötven lépés távolságból baltájával vágja le a koczát. - -A juhásznak rendszerint nincs ostora, de a kanász meg nem lehet karikás -nélkül. Szijjból font karikás, rövid nyéllel. Nyele finoman metszett, -kigyója finoman font. Kanász metszi, kanász fonja. Nos hát a karikáshoz -való apróbb eszközök is ott vannak a szürujjban. - -Még a tarisznya is különböző. A juhász tarisznyájának takarója meg nem -született bárány bőrével van diszitve, a kanászé boglárral, csigahéjjal, -szines szironyból varrt virággal van himezve. - -Azonban térjünk vissza a bakonyi szürre. - -Nagy pör folyt le egykor előttem, a melyben bebizonyult, hogy a bakonyi -szür erősebb az ágyugolyónál is. - -Porván vagy Bánkon, valamelyik Győr vármegyére dülő falunkban történt a -csodálatos eset, a melyben nekem is biráskodnom kellett. - -Parasztgazda előtt szántás közben ágyugolyót vet föl az ekevas. A golyót -feldobja a kocsira, hazaviszi s minthogy szombat este van, ugy is be -kell nézni a kocsmába, elviszi a kocsmába is, megmutatni a zsidónak. A -zsidó sok mindent tud, talán ehhez is ért. - -Ért is. Megnézi a golyót, megforgatja s kimondja, hogy ez bizony -franczia golyó, még nagy Napoleon lőtte ki az inzurgensek ellen -1809-ben. Hatvan esztendőn át pihent a szántóföldben. - -Ez már különös eset. Többen ülnek a nagy asztalnál borozgató atyafiak, -ők is látni akarják a franczia ágyugolyót. Kézről-kézre gurul a golyó az -asztalon, jól megnézi mindenki. Sőt a falu kovácsa előveszi bicskáját s -pengéjével meg is vakargatja a rozsdás készséget. Vajjon igazán vasból -van-e? - -Bizony igazán. De egy helyen mégis puhább a kérge. Kaparja-kaparja s ime -ott kerekszáju lyukat talál s a lyukban valami omló porfélét. Föld-e, -homok-e, puskapor-e ez az omló porféle, de bizonyos, hogy valami. Nem is -lehet másként, puskapor volt az valamikor. Bizonyosan robbanó golyó volt -az a nehéz készség. Miért volna lyukas s az ürege miért lett volna tele -puskaporral? - -De hát puskapor-e? - -Meg lehet azt tudni. Gyujtsuk meg. Ha meggyulad: bizonyos, hogy -puskapor. De hátha fellobban és szétveti a világot? Manóba veti. Hiszen -hatvan esztendő alatt már minden virtusát elvesztette. - -Meggyujtották. Addig incselkedtek vele, mig meg nem gyuladt. Egyszer -csak elkezdett serczegni s füstölögni. Még szaga is támadt. - -– Nini, él ám még ez a förtelmes jószág! - -Él-e? De erre a szóra nagyot is ugrott az asztalon, s mikor visszaesett, -majd beszakasztotta az asztalt. - -– Hüh, az áldóját, nem jó ezt közelről nézni. - -Fölugráltak az emberek s csak ugy messziről akartak a vadállatban -gyönyörködni. - -Hajh, de a vadállat megveszett, megbolondult. Leugrott az asztalról a -szoba közepére az emberek közé s ott elkezdett sebesen futkosni, mintha -elment volna az esze. - -Az ágyugolyó pedig gonosz jószág, a mikor utban van. A mi eléje akad: -annak törni, zuzni kell, akár székláb, akár asztalláb, akár az ember -lába. - -Sistergett, füstölt s nyargalt a golyó előre, hátra s a hány székkel, -asztallal találkozott, összetörte mind. A mikor a falhoz ütődött, onnan -ugyan visszafordult, de mindig rettentő zuhanás támadt. Nyilvánvaló -lett, utóbb a házat is összedönti. Iszonyu sivalkodás támadt. -Kutya-macska orditva menekült ajtón-ablakon. Az emberek is menekültek, -de az ajtóban megtorlódtak. Alig tudták lábukat fölkapkodni a fenevad -utjában. - -Szegény, jámbor zsidó is menekült egyenesen be a söntésbe s behuzta maga -után a söntés ajtaját. De mit ért ez? A golyó észrevette, hova menekült -a zsidó. Utána iramodott, összetörte a söntés falát s azt a padot, a hol -a kannák állnak tele italokkal. Összetörte utóbb a kannákat is, üvegeket -is, hordókat is. Kereste a zsidót vérszomjas lélekkel. - -Jámbor zsidó gazda, se holt nem volt már, se eleven. Orditott, mint a -kit nyuznak. Vége a világnak! - -Szerencsére az egyik ember észretért. Kikiáltott a nyitott ablakon, a -hogy torkán kifért: - -– Szürt! Hozzatok szürt jó emberek! - -Szerencsére a tehenes gyerek meghallotta. Volt egy régi, kopott bakonyi -szüre s futott vele a veszedelem szinhelyére. Mindjárt látta, mi a baj. -Csak azt várta, hogy a golyó szabad térre jusson. Oda jutott. Menten -ráteritette a szürt. - -– Nesze neked, gyalázatos féreg! - -– Hát mit csinált most az ágyugolyó? - -Menekülni akart. Nem lehetett. Szét akarta tépni a szürt. Nem tudta. -Csak még jobban belebonyolódott. Ugy lefogta az a szür a fenevadat, mint -Krisztus a vargát. - -Utóbb is megadta magát a fenevad. Kis ideig tüsszögött, pöfögött, -mérgelődött, de azután csak elhallgatott s többé meg se mozdult. -Belátta, hogy a bakonyi szürrel nem bir az ágyugolyó. - -Igy menekült meg a világ! - -De a nagy kár meglett. Szegény kocsmáros gazda tenger kárt panaszolt, de -senki se akarta megfizetni. Valami bolond tanácsra büntető följelentést -tett az ágyugolyótaláló paraszt ember ellen, a miért az ártó szándékkal -vitte hozzá azt a fenevadat, hogy őt a világból kipusztitsa. - -Nem tudtunk neki igazságot adni. Azt mondtuk: vis major az oka -mindennek, nem a paraszt. - -Jámbor zsidó ember! Holtáig nem tudta megérteni, mi az a vis major s -miért lett az ő neki oly nagy ellensége? - - - - -MÓZES BÁTYÁNK. - -(Ki volt, mi volt Gombás Mózes? – Görhes Jancsi esete. – A vármegye -szelid vallatást rendel. – Miként magyarázza ezt Mózes bátyánk? – Miként -menekül Szicziliából a bakonyi ember?) - -Nem zsidó történet, habár Mózesről lesz is szó benne. Nem is kell -idegenkedni ettől a névtől. Ősi kálvinista név ez, kivált a Bakony kellő -közepén, a szentgáli köztársaságban. Van ott ennek társa is az -ó-testámentomból elég. Volt legalább az én gyermekkoromban. - -Lehetetlen Gombás Mózesről, Veszprém vármegye egykori hires -főszolgabirájáról meg nem emlékeznem. Ő volt az, a kit vármegyeszerte -csak Mózes bátyánknak ismertünk. Az ujabb nemzedék, patvaristák, -jegyzők, jurátusok, esküdtek, nem is igen ismerték egész igaz nevét. - -Szentgáli termés volt. Nemzetsége hatszáz éves királyi vadász. Ifju -korától kezdve mindig a vármegye tisztjét tartotta. Esküdt, szolgabiró, -főszolgabiró egymásután. Ennél magasabbra nem is emelkedett. Nem lakott -szivében semmi nagyravágyás. A világ rendjét csak erdőn, mezőn, falvakon -szerette fenntartani. Ehhez értett jól, egyébhez érteni pedig sehogy se -akart. Pápán volt lakása. Ott ismerkedtem meg vele több mint ötven év -előtt. Ő akkor már öreg ember volt, engem pedig gyerekszámba vettek. - -Egyszer csak különös szellem ragadta meg ezelőtt hatvan évvel a -vármegyéket. Ujitani, javitani, a kor intő szózatát meghallgatni, meg is -érteni s meg is fogadni, európai szinvonalra emelkedni: efféle -jelszavakból állt az a különös szellem. - -Meg kell javitani a vádlottak, orvok, gonosztévők kihallgatásának módját -is. A különös szellem ezt is fölvette ajakára. Nem ázsiai módra, nem -barbarusok módjára kell bánni a gonosztevővel se, mig el nincs itélve. -Vallatás közben nem szabad ütni, verni, koplaltatni, kinozni, abajgatni. -Hátha igaz járatban levő ember s előbb-utóbb kisül az ártatlansága. - -Pedig hát a kinzó vallatás nálunk sohase volt törvény, sohase volt -megengedve. Nem is annyira ázsiai szokás volt ez, mint inkább nagyon is -európai. Nyugat felől szivárgott be hozzánk is, osztráktól, némettől, -francziától. - -De hát a törvény nálunk nemcsak nem engedte meg, hanem még egyenesen -tiltotta is. Nagyon szigoruan tiltotta. Hanem a csendbiztosok, -pandúrhadnagyok, őrmesterek és káplárok azért nem mindig hajtottak a -törvényre. Ők bizony szivesen meggyötörték a vádlottat, ha az nem akarta -bűnét töredelmes lélekkel beismerni. - -Ezt már becsületbeli kérdésnek tartották a pandúrok. Oda lett volna -minden becsületük, ha a vádlottat ugy állitották volna a biró elé, hogy -nem vall semmit. Hogyan valljon akkor a biró kezén, ha a pandúr kezén se -vall? - -Azonban e gonosztevők nagy részének is meg volt a maga becsületbeli -kérdése. Ez meg abból állt, hogy nem vall semmit soha se magára, se -társára, ha agyonkinozzák is, ha kerékbetörik is, ha tüzes harapóvassal -izenkint szedik is szét. - -A kétféle becsületbeli kérdés azután kegyetlen harczban állt egymással. -A pandúr se engedett, a duhaj se engedett. - -Egyszer a főispánnak elhajtották egész disznófalkáját az akarattyai -pusztáról. A pusztázókra és szolgabirákra nézve nagy volt az eset. Meg -kellett mutatniok, mit tudnak. Örök szégyenük lett volna, ha a főispán -megrontóit se tudják kézrekeriteni. - -Szerencséjük volt. Harmadnapra valamelyik bakonyi sürü vágásban -megtalálták a falkát Görhes Jancsi kezén. Elfogták Görhes Jancsit is, -két társát is. Két társa mindent szépen bevallott, Görhes Jancsi mindent -kereken eltagadott. Pedig eleget kinozták. Nem használt semmit két -társának szembemondása se. Tagadott konokul. - -Kezembe került az ügy. Fölhivattam magam elé Görhes Jancsit. Erős, deli -szép legény volt. Csak a mesékben van ilyen. Némi figyelemmel voltam -iránta, mivelhogy apjának hajdan megkegyelmezett a vármegye, noha egy -ideig Sobri Jóskának volt egyik társa. Egyenesen állt a legény előttem, -mint a czövek. - -– Hát nem vallod be a bűnödet, Jancsi? - -– Nem én, uram. - -– Mondok valamit, Jancsi. Nem tudom, hallottál-e rólam valamit. Ha -szépen bevallod bűnödet, három évet kapsz. Erről jót állok. Ha pedig be -nem vallod: hat évet kapsz. Harmadszor vagy már a törvényben, nagyon rád -nehezedik. A hat évről is jót állok. Most visszavitetlek börtönödbe s -adok egy hónapi gondolkozási időt. Ez alatt kérdezősködjél a raboktól, -káplároktól, hogy én ura tudok-e lenni szavamnak? Egy hónap mulva -felelj. Az a három évi különbség megérdemli, hogy jól meggondold. - -Egy hónap mulva megint felhozattam magamhoz. - -– Meggondoltad-e a dolgot, Jancsi? - -– Meg. Az úrról is tudok mindent, ura tud a szavának lenni. Nem vallok -semmit. - -Elitélték hat kemény évre. Vasban, bőjttel, közmunkával. Jóváhagyta a -Hétszemélyes tábla is. - -Megint felhozattam. Most már vas csörgött a lábán. Halavány volt. Az -egyévi fogság szomoru szine lepte el arczát. - -– No Jancsi, a hogy mondtam, ugy történt. Most már se nem ronthatok, se -nem segithetek dolgodon. Most már mindegy neked is, akármit beszélsz. -Bevallhatod az igazat. - -– Nem vallom be. Becsület ez! - -Igazán megsajnáltam. Hős vagy bolond. - -– Boldogtalan! Hisz társaid mindent bevallottak, mindent rád vallottak! - -– Én nem leszek hitvány ember. Inkább szenvedek három évvel többet! - -Ime a duhajnak a becsülete. Mit csináljon ilyen emberrel a pandúr meg a -vizsgálóbiró? - -A vármegye Zsoldos Ignácz inditványára oktatást adott ki a járásbéli -főbiráknak, szolgabiráknak, esküdteknek, pandúrhadnagyoknak, s általuk a -pandúroknak és községi előljáróknak, hogy ezentul a foglyokat, -vádlottakat ne abajgassák, ne kinozzák, kisujjal se érintsék, hanem -csupán erkölcsi eszközökkel törekedjenek őket töredelmes bűnbánó -vallomásra birni. Igy kivánja a humanitás, a műveltség, az emberi -méltóság, s nemzetünk és vármegyénk jó hirneve. - -Megkapta az oktatást Mózes bátyánk is. - -Elolvasta gondosan s össze is szidta a központi vármegyei urak -bölcseségét kegyetlenül. - -– Humanitás? Talán az kellene még, selyempaplanos ágyba fektessük a -haramiákat! - -– Miveltség! Mintha bizony a gyilkosok és utonállók az univerzitást -végezték volna! - -Emberi méltóság s nemzetünk jó hirneve? Szamár beszéd. Hova lesz majd -mindez, ha annyi lesz a duhaj, betörő és gyujtogató, mint a Bakonyerdő -fája? - -No de mindegy, a vármegyének engedelmeskedni kell. Mózes bátyánk majd -megkisérli, miként lehet az elszánt, konok lelkü gonosztevőt erkölcsi -eszközökkel töredelmes, bűnbánó vallomásra birni. - -Épen ugod-vadkerti ember jön nagy alázatossággal. Kárvallott és -panaszos. Kecskegidáját ellopták a kertből. - -Igazságot kér. - -– Van-e nyomod? Kire gyanakszol? - -– Nem gyanakszom én senkire, de bizonyos, mint a mai nap, hogy az én -kecskegidámat más nem vitte el, mint az az akasztani való Kalamár Istók -kanászbojtár. Megtaláltuk a gida bőrét, megismertük a szarváról, a -férgek is beleestek már, nem messze onnan tűznek a nyomait láttuk, ott -sütötték meg. Ott pedig senki más nem őriz, mint a Kalamár Istók. - -Pandúr megy ki Ugod-Vadkertre Kalamár Istókért s odaállitja Mózes -bátyánk elé. Kemény arczu, napsütötte kanászbojtár. Van már csimbókja -is. Sötét piros arcza fénylik a zsirtól. Látszik rajta, kutyába se veszi -az erkölcsi eszközöket. - -Nem-e? Majd megmutatja azt Mózes bátyánk. - -Mózes bátyánknak torzonborz bajusza volt, de fogai nem voltak. Ha alsó -ajkát felszoritotta: ajka is, álla is elveszett a bajuszban. Borzas -gucsmát tett a fejére s azt lehuzta a szemöldökéig. Fejét előre szokta -hajtani s válla közé szokta huzni. Az egész emberből s emberi arczból -nem maradt más, csak egy bozontos berbecs s egy kusza nagy bajusz. - -No meg két rettenetes szem. Olyan szemeket nem láttam se azelőtt, se -azóta. Villogtak, mint az isten nyila. Hegyesek voltak, mint a tőr s -keresztüljárták a dolmányt, ködment, még a kőfalat is. Hát az -emberszivet hogyne járták volna keresztül? Kalamár Istók, várhatod -szörnyü sorsodat. - -Várta is. Készen volt rá. Szék volt a szobában a padló közepére -készitve. Semmi kinzó szerszám. Még pandúr se, csak a tiszti huszár. -Mózes bátyánk rekedt hangon parancsolta: - -– Ülj le! - -Kalamár Istók leült. Mózes bátyánk föl s alá járkált a szobában. -Valahányszor Kalamár Istók előtt elment, mindannyiszor ránézett s -keresztül törte a lelkét rettenetes nézésével. S azt kérdé tőle nyugodt -hangon: - -– Voltál-e már Szicziliában? - -– Nem voltam. - -Keményebb hangon kérdi. - -– Miért nem voltál? - -Pillanatra megakadt Kalamár Istók. Mit feleljen? De azután csakhamar -észretér. - -– Nem volt még ott semmi dolgom. - -Mózes bátyánk megnyugszik a feleletben. Megint föl és alá jár a -szobában, de a bozontos berbecs és torzonborz bajusza közt gyilkos -nézése nem pihen. Öldökli vele a vádlottat. Egyszer csak mérges hangon -rákiált. - -– Miért nem volt neked dolgod Szicziliában? - -Meghökken a gyerek. Erre már nem tud könnyen felelni. Lelke elkezd -tépelődni. Mi az a Sziczilia? Csárda-e, falu-e vagy hetivásár? Sohase -hallotta hirét. Bizonyos, hogy ő Szicziliában soha semmi rosszat nem -tett. Nem járt ő neki ott még az öregapja se. Talán valami falu lesz az -a Sziczilia az öreg Bakonyban a Somhegy mögött, arra a Hajszabarna felé. -Mit akar ő vele a nemes vármegye Szicziliában? Ott ugyan rá nem -bizonyithatnak semmit. Elvégre mi baja lehet abból, ha bevallja, hogy -csakugyan volt Szicziliában? - -Darabig csak védte magát vitézül. Hol tagadott, hol hallgatott, utóbb -belátta, másként nem szabadul, töredelmes vallomásra szánta el magát. - -– Bevallom hát igazán tekintetes uram, voltam Szicziliában. - -Mózes bátyánk ekkor emberölő haraggal fordult feléje. - -– No látod akasztófa-virág! Most arra felelj iziben, mit kerestél te -Szicziliában? - -Szegény Kalamár Istókban megfagyott a vér erre a kérdésre. Érezte, hogy -most már elveszett. Erre a kérdésre a káptalan se tudna megfelelni. Most -már meg van kötve teste, lelke. Most már meg nem szabadul Szicziliából. -Most már be kell vallani mindent. - -Tisztába is jöttek az ügygyel tiz percz alatt. Ő ugyan nem vitte el a -kecskegidát, hanem a Hánzi gyerek, de ő hozzá hozta s ő is evett a -husából. Ez az igazság. Ime, Mózes bátyánk egyik erkölcsi eszköze. - -Nagy hire lett ennek az egész vármegyében, de még a közeli szomszédos -Győr és Vas vármegyében is. Tanultak is belőle, nevettek is rajta. - -Eladomáztam ezt egykor Bessenyey Ferencz barátomnak, a ki bámulatos -szinművészettel és utánzó képességgel tudta ezt előadni. Mint képviselő -bejárta vele az országot s el is terjesztette mindenfelé. - - - - -KIHIRDETIK A TÖRVÉNYT. - -(Törvényt hirdetnek Szent-Gálon 1848-ban. – Miként hirdették ki hajdan a -törvényeket? – A Nemzeti bácsi. – Mily föltételek alatt fogadja el a -királyi vadász az 1848-iki törvényeket?) - -Akár szép, akár nem szép a történet: elmondom. A nagy időkből való: -1848-ból. Annak a dicsőséges esztendőnek is tavaszi napjaiból. A mostani -hüséges adófizető, békés polgárember sehogy se érti meg, hogy volt -valaha olyan idő is. De már hiába: annak a kornak, annak a nemzedéknek -jelleméhez tartozott ez a történet is. - -A márcziusi ifjak kiáltó szava belesüvöltött a nagy világba: -közteherviselés, törvény előtti egyenlőség. - -Közteherviselés! - -Nagy szó. Értjük is tisztán. Én is fizetek adót, te is fizetsz, ő is -fizet, mindenki fizet és mindig fizet. Szabadulni nem lehet, megváltani -se lehet. A mi Urunk, Megváltónk, Üdvözitőnk ugyan az eredendő bűntől, -Ádám apánk és Éva anyánk ballépésétől megváltotta az emberiséget, de az -adófizetéstől ő se tudta megváltani. - -Meg kell hát benne nyugodnunk. - -Csak hogy a szent-gáli nemes ember nem tudott benne hamarosan -megnyugodni. Igaz, hogy nem is akart valami nagy buzgósággal. Adót -fizetni, szüz vállainkra terhet rakni, őseinknek vérrel szerzett -jussáról lemondani: ejh-hajh, az se igaz nemes, a ki ezt békén -elszenvedné! - -Egyenlőség! - -Balga beszéd. Már hogy lehetne egyenlő a paraszt a nemessel, a herendi -sváb a magyarral, a tüzhely nélkül való a királyi vadászszal? A -Bakonyerdő nagy erdő, millió a fája, de még annak sincs két olyan fája, -a mely egyenlő volna. Igy rendelte az isteni bölcseség. Hát most már az -emberi bölcseség az isteni fölé akar kerekedni? - -Mi tagadás: igy gondolkoztak bizony eleintén a szentgáli nemes atyafiak. -Kiváltképen az öregek. Voltak ugyan fiatalabbak is, a kik -meg-meghallgatták a kor intő szózatát, a hogy akkor szokás volt mondani. -Magam jól ismertem közülük igen sokat, vadásztam is velük fiatal -koromban, még arczukra, alakjaikra, dalaikra, adomáikra, kalandjaikra is -jól emlékszem. Ifju Gombás Lajos, Tóth József, Gaál Imre, Szalay János, -Zsebők János »keresztapánk«, Gombás Lőrincz, Tamás Károly, Csapó József, -Nyirő János és a többi. Csak oly jó hazafiak és felvilágosodott elmék, -mint közülünk akárki. De hiába. A méltóság és tekintély az öregeknél -volt, azok pedig hallani sem akartak holmi közteherviselésről és törvény -előtti egyenlőségről. - -– Azt mondják: szabadság! - -Kutyának kell az ilyen szabadság. - -Az öregebbek kimondották ezt a szót s a fiatalabbak nem mertek ez ellen -rugódozni. - -De hát mégis csak törvény lett a törvény s ugy Szent György-napja után -csakhamar meg is érkezett a nemes vármegyéhez. Ki kellett hirdetni. - -– Igenis kihirdetni. - -Ma már ki se hirdetik a törvényt isten igazában. Beledobják valami -hivatalos lapba s azt mondják: tanulja meg abból minden ember. A törvény -nem tudásával ne védhesse magát senki. - -Nem igy volt ez hajdan. - -Hanem ugy volt, hogy nagy pöcsétes levél érkezett a nemes vármegyéhez. -Nem is más küldte, hanem a király ő szent felségének főkanczelláriusa s -nem is máshoz, hanem egyenesen a vármegyéhez. Rá volt irva a levélre -valami ilyféle: Főtisztelendő és tisztelendő, tekintetes és nagyságos, -nemes, nemzetes és vitézlő egyházi és világi fő- és köznemesi karoknak -és rendeknek, kedvelt hiveinknek és a többi. Belül pedig az eredeti -törvény volt ékes irással s a király sajátkezü aláirásával. - -Igenis a királynak sajátkezüleg kellett minden törvényt minden vármegye, -szabad kerület és szabad királyi város részére s minden kormányszék és -törvényhatóság részére aláirni s megküldeni. Nem is volt akkor a -királykodás olyan könnyü kenyérkereset, mint most. Az emberek legalább -igy vélekedtek. Korszakos adoma is van róla. A mikor V. Ferdinánd -1835-ben trónra került: ugy félév mulva kérdezték tőle: hogy érzi magát -uj hivatalában? Azt felelte: elég kellemes volna ez a hivatal, csak -annyi bolondságot ne kellene aláirni. Ezt a királyt hülyének mondták -azok, a kik személyesen és közvetlenül ismerték. Pedig ha ez az adoma -csakugyan igaz, akkor nem is volt valami nagyon hülye. - -Nos hát a mi vármegyénkhez is kellő időben megérkeztek az 1848-iki -törvények. Rajtuk volt a királynak nehézkes kézirása. E nélkül akadt -volna elég ember, a ki azokat a törvényeket nem is hiszi. - -A vármegye generális közgyülésén szokott módon megtörtént a kihirdetés. - -A járásokban sem tértek el a szokott módtól. Majd a járásokbéli fő- és -alszolgabirák s megyei esküdtek sorba járják a nemesi falvakat s -élőszóval elmondják, hogy uj törvény van s elmondják, a hogy tudják, azt -is, mi van az uj törvényben. - -A hogy tudják! - -Ennek a szónak is van története. - -Megirtam a »Nemzeti bácsi« történetét. Esküdtünk volt. Lóháton szokta -bejárni járása községeit. S ha törvényeket hirdetett, tarisznyában -ezeket is hurczolta magával. Bizony sokszor megtörtént, hogy ő ugyan el -nem olvasott semmiféle törvényt és sejtelme se volt arról, mi van egyik -vagy másik törvényben. Ugy cselekedett hát, mint a mai főszolgabirák. - -Az 1839-iki országgyülés veszekedett sok törvényt alkotott. Lett -kocsiderékkal. Köztük volt a váltótörvény is, de azt az én György -bátyám, a Nemzeti bácsi nem tudta, nem olvasta. De azért kihirdette. A -váltótörvényt is kihirdette. - -Váltó! Mi az a váltó? A magyar ember akkor csak háromféle váltót ismert. -A cseregyereket, a váltópénzt s az inget-gatyát, más szóval a tisztát. -Ha rövid utra ment valaki s kérdezték tőle: - -– Mi mindent visz kelmed magával? - -– Semmit, csak egy váltót. - -Azt értette, két inget-gatyát, hogy tisztát válthasson. De a kereskedők -váltójáról a falusi nemesnek nem volt fogalma se. Nem volt a Nemzeti -bácsinak se. - -Azt mondta a kihirdetésnél: - -– Az ország rendei hoztak uj törvényt a váltóról is. - -Bárdossy József, rekedt hangu kurucznemes azt kérdi: - -– Hát az meg mi az ördög? - -A Nemzeti bácsi elnevette magát. - -– Bizonyosan valami uj mosó, szapuló, kékitő intézet. De azt is -hallottam, valami uj kárta-biánka. - -Megnyugodtak benne. - -De a szentgáli nemes urak nem nyugodtak meg a közteherviselésben, az -adózásban. Sőt inkább kijelentették, hogy a ki azt náluk kihirdeti, -annak leütik a derekát, élve el nem hagyja a köztársaságot. - -Békességszerető, gazdag nemes úr volt a járásbéli főszolgabiró. Kereken -kimondta, ő ki nem megy Szent-gálra a törvényt kihirdetni, ő nem akar -bajt okozni se magának, se másnak. - -Tanakodtak a vármegyén: mi történjék hát? - -A vármegye főjegyzője volt Szent-király-szabadjai Rosos István. Erős, -szép, barna férfi, tiz év óta a szentgáliak követválasztó vezére. Bátor -is. Vadkannal is verekedett egykor a Bakonyban s azt is megölte. - -Majd ő hát kimegy a törvényt kihirdetni. - -Kiment. Magával vitte a főszolgabirót is, az esküdtet is, tiszti -huszárját is. A hogy illett. - -A községházánál összegyülekezve várták a nemes urak, a királyi vadászok. -Tele volt velük a tanácsterem, az udvar, a templom udvara s az utcza. -Ott volt mindenki. - -Hatalmas szónoklatot tartott, gyujtót, lelkesitőt mindenről s utóbb még -a közteherviselésről és a törvény előtti egyenlőségről is. - -Volt ugyan vivát is elég, de azért a gyülekezet nagyrésze -izgett-mozgott, durczás képet mutatott. Nyilván nem tetszett neki -valami. - -Végre a Tamás-nemzetségből előállott valamelyik széles vállu, deresedő -királyi vadász s harsány hangon kézdezte: - -– Hát aztán, tekintetes főjegyző urunk, ha már olyan nagy lesz köztünk -az egyenlőség, én ezentul a herendi svábot nyakon se üthetem? - -– Már miért is ütné nyakon, nemes atyámfia, a herendi svábot? - -– Példának okáért olyankor, ha mikor nem akar velem magyarul beszélni. - -A főjegyző harsány hangon felelt: - -– Ezért bizony már ezentul is nyakonütheti bátran! - -Ez volt a megoldás. A nemes urak tanácskoztak s érett megfontolással -elhatározták, hogy ez áron elfogadják az uj törvényeket. - - - - -A PÁPAYAK. - - -I. - -(Mit köszönök Pápay Miklósnak? – Pápay Sámuel eredete s nevelődése. – -Kisfaludy Sándor és Pápay Sámuel. – Milyen volt a magyar nyelv száz év -előtt? – Pápay Sámuel nyelvtisztitó munkája. – Irodalmi alkotásai. – -Hogy adóztatta meg a veszprémi püspököt?) - -Most olvasom a hirlapokban, hogy meghalt Pápay Kálmán Pápán. -Hatvankilencz évet élt. Maradtak-e ivadékai: nem tudom. De azt tudom, -hogy ő az utolsó azokból a Pápayakból, a kik a Bakony jeles alakjai s -egyuttal vármegyém büszkeségei voltak több mint száz év óta. A mikor a -vármegye tisztjét viseltem, nekem is volt köztük tiszttársam s bár nálam -jóval öregebb, de azért benső barátom, a kit igaz tiszteletem s forró -szeretetem környezett, a mig élt. Az utolsó nagy magyar táblabiró. Nem -én vagyok az, hanem ő volt. Ugy születik-e magyarrá az ember vagy az -élet és környezet ráhatása alatt ugy válik lassankint magyarrá: ez az -istenség titka és sokat kell még tünődnünk, hogy a titok minden -rejtelmeit megtudhassuk. De ha a környezetnek s az életnek is van ereje -és hatalma ahhoz, hogy az emberből ember legyen: akkor én az én rég -elhunyt nemes barátomnak, Pápay Miklósnak, köszönhetek igen sokat. Az -életnek s az embereknek, de magyar nemzetünk természetének tökéletes -megismerésére is ő segitett. Okos vidámságot, gondtalan komolyságot, -élczet, elmésséget talán tőle tanultam legtöbbet. Szeretni a magyar fajt -gyönyörüséggel és halálos fájdalommal, busulni multján s keserü -viszontagságain, imádni nagyjait, rajongani a nemzeti eszmékért, -dolgozni értük egész életnek s erős férfinak istenerejével, hogy elvégre -azzá legyen fajunk, a mivé az alkotó teremtette: az emberiség -büszkesége. Ezek a gondolatok, ezek az érzések égtek lelkén s lobogtak -szivében. Ha együtt voltunk: soha másra ki nem terjedt elmélkedésünk. - -Az ő fia volt az a Pápay Kálmán. - -Azonban kezdjük elején a dolgot. - -Az első ősnek Sámuel volt a neve. Pápay Sámuel, Kazinczy és Kisfaludy és -Berzsenyi barátja, a dunántuli nemzetébresztő irodalmi körnek igazi -megteremtője s mindvégig fentartója s mint régebben mondták volna, -elevenitő lelke. - -A nemzetség korábbi történetét nem ismerem. Pápay Sámuel 1770-ben -született. Születéséről s nevelődéséről meseszerü dolgokat hallottam. - -Apja szegény balaton-melléki kálvinista pap lett volna. Gróf Esterházy -Károly, a hires egri püspök, valahogy hirét hallotta, hogy a gyereknek -villám az esze, csodálatos a szorgalma s lebirhatlan vágy duzzasztja -lelkét a tanulásra. Elkérte vagy valami módon elszerezte apjától, -gondjai alá vette, Kassán, Egerben, budai vagy pesti univerzitáson -tanittatta, hites és okleveles ügyvédővé lenni segitette. Természetesen -a római egyház hivei közé is áttéritette. A térités különben is kedvelt -szokása volt. - -Az ifju ügyvéd azonban még se lett hamarosan ügyvéd. - -Különös kedvvel, sőt szenvedélylyel buvárkodott szép magyar nyelvünk -mélységeiben. Akkor foglalkozott ezzel Révay is, a hires magyar -nyelvtudós s Kazinczy is, a ki irodalmi nyelvvé akarta nemesiteni a mi -nyelvünket. - -Hejh, minő elhagyatott, elrontott, elavasodott nyelv volt akkor ez a -miénk! Tele latinsággal és németséggel, nyelvaggató és fülsértő -hosszadalmassággal, furfangos és cikornyás képzésekkel s önkényes és -ostoba uj szavakkal. Mikes Kelemen egykori nyelvének hire-hamva se volt -már, Csokonay falusi kálvinista nyelvét az irodalomban nem becsülték, a -literátus emberek becsülni nem is akarták s miveletlen, durva, paraszt -nyelvnek tekintették. - -Kisfaludy Sándor a költő isteni ösztönével, Pápay Sámuel a bölcsnek -megfontolásával ugyanegy időben gondoltak arra, hogy szegény elhagyatott -nyelvünket édes szerető gondunkba kellene venni. Pedig nem beszéltek -össze s bármily benső jó barátság fejlődött ki utóbb köztük, ezelőtt -száztiz évvel még nem is ismerhették egymást. Pápay 1796-ban az egri -liceumban foglalt el tanári állást, hogy ott a magyar nyelvet és -irodalmat tanithassa, Kisfaludy pedig ugyanakkor vált el Szegedy -Rózától, az imádott leánytól s ment katonának a franczia háboruba. - -Csak a mult század elején, 1802 körül, találkoztak. A nagy költő már -akkor megirta Himfy szerelmeit, a nagy tudós pedig már akkor nagy -részben összehordta magyar nyelvtudományának s irodalomtörténetének -nemes anyagát. - -Sajátságos, hogy Kazinczy száguldozó nyelvujitását mind a ketten fanyar -érzéssel fogadták. Látták ugyan, hogy Kazinczy kezében valósággal más -lesz az irodalmi nyelv, mint eddig volt, de érezték, hogy ebben nem lesz -sok köszönet. Az élő nemzet élő nyelve végre se nyers kő, a melyből -tetszése szerint faraghat a művész mindenféle alakot. Az élőnyelv élete -csodálatosan erős s ügyetlen beavatkozásokat föl se vesz vagy -kegyetlenül visszautasit. Bizony Kisfaludy vidáman is, durczásan is -sokat elméskedett a sok latinizmus, germanizmus és gallicizmus s minden -másféle izmus fölött, a melylyel Kazinczy a mi édes nyelvünket fel -akarta piperézni s eredeti szép alakjából kivetkőztetni. - -Csaknem igy gondolkozott Pápay Sámuel is. - -Pápay életének történetét s irodalmi munkásságának jellemrajzát még -ezentul kell megirni. Irodalmunk történetirása eddig hanyag és -figyelmetlen volt az ő irányában. Irodalmunk történetét Toldy -félrevezette s azt helyes irányba utódai, Gyulai Pál, Beöthy s a többiek -se terelték vissza. Pápay élete és munkásságának jelleme és sikerei -csakugyan méltók a mélyebb buvárlatra. Anyag is van hozzá elég. Csak -Kazinczy levelezései is sok forrást nyitnak meg előttünk. Darnay Kálmán -barátom Pápay iratainak nagy részét megmentette s azokat nemes hévvel s -magyar szivességgel bocsátja hivatott férfiak megfelelő rendelkezésére. -Nem egyedül a Kazinczy-iskolának s főleg se annak köszönhetjük irodalmi -s költői nyelvünknek a mult század 30-as és 40-es éveiben oly magasra -emelkedését. Kazinczy érdemeit ki vonná kétségbe? De tul a Duna érdemei -talán még ragyogóbbak és soha hervadni nem fognak. A két Kisfaludy és -Berzsenyi, Pápay, Zádor és Zsoldos, Deák és Vörösmarty: im ezek voltak -főleg a magyar költői, szónoki, tudományos és irodalmi nyelv -megalkotásának legnagyobb hősei. Keressetek hozzájuk hasonlókat vagy -náluk nagyobbakat a Kazinczy-Kölcsey-társaságban! - -De hát eddig semmi baj. A mi halasztódik: annak örökre elmaradni még nem -szükséges. Irodalmi történetünk bizonyára ki lesz igazitva nemsokára. - -Pápay Sámuel 1802-ben jött át Egerből tul a Dunára s telepedett meg -Pápán állandóan. Kegyes ura s urának családja, a pápai Esterházy grófok, -a Pápai, Ugodi és Devecseri óriás uradalmak jogi ügyeinek igazgatását -bizták rá. Az uradalmak három vármegyére terjednek, középpontjuk Pápa, -ott van az urasági vár és székhely, a dominális fiskusnak hát ott -kellett fészket rakni. - -A vármegye nemes közönsége rögtön észrevette az uj jövevény embert. -Rögtön fölismerte benne a nagyot. A mi igen természetes. Hiszen a pápai -Kollegium jeles tudósok gyülőhelye s a veszprémi káptalan tudósai is -erős érzékkel ügyeltek nyelvünk ujra való feltámadásának nagy -háborgásaira. - -Alig lépett be Pápay a vármegyébe s alig foglalt helyet a táblabirák -között, a vármegye nyomban elhatározta, hogy a magyar kormányzás, -igazgatás és itélkezés nyelvét magyarrá kell tenni s a mennyiben magyar -volna, a sok átkozott latinságtól és németségtől meg kell tisztitani. -Mert a mennyire magyar volt is, az idegen szavak annyira elcsufitották, -hogy jó izlésü ember leszédült tőle a torony tetejéről. - -A tisztviselőt magisztratuálisnak nevezték, a hivatalnokot -officziálisnak, a szolgáló személyzetet szervientesnek. A vármegye -tisztviselői voltak a két viczispán, a főnótárius, a viczenótáriusok, a -perczeptorok, egzaktorok, kanczellisták, a judliumok, az asszeszorok, a -fő- és viczefiskusok, a jurasszorok, a perzekutorok, a fizikusok, a -felcserek, a geometrák s egyéb mindenféle népek. Ki tudja ma: mik és kik -voltak ezek? - -Hát az igazgatás és pereskedés műszavai? A hány ember: annyiféle -társadalmi osztály. Maga a parasztság is több felé oszlott. Voltak -urbáriálisok, kontraktuálisták, czenzualisták, kurialisták, guerálisok, -inkvilinusok, szubinkvilinusok, skultécziánusok. Mindegyiknek más -törvénye, más itélete, más-más neve, más megyei nyelve. Még a nemesség -is sokféle volt. Főnemes, köznemes, országos nemes, lokális nemes, -prédiális nemes, birtokos nemes, ármálista, ágilis és a többi. Ágilis az -volt, a ki maga nem volt nemes, de a birtoka nemes volt. S volt olyan -nemes, a ki személyére nemes volt, de a birtoka jobbágyi birtok volt. -Mindegyikre másként szólt a törvény és a latinos, magyaros műszó. Ma már -az ördög se értené. - -Hát még a sok tárgyi műszó! Egész kötet könyv kerülne ki belőle. -Egyetlen egy rongyos pörben is százféle, ki latin, ki magyar, ki latinos -magyar, ki magyaros latin. Olyan zagyvalék nyelv, a milyen még nem volt -soha a világon. Mi lett volna a mi ragyogó szép nyelvünkből, ha bölcs -elmék és lelkes szivek és hatalmas vármegyék a romlásnak utját nem -állják? - -A nemes vármegye már három év mulva, 1805-ben, megbizta hires tudós -táblabiráját, Pápay Sámuelt, hogy csináljon a kormányzás, igazgatás, -tiszti szolgálat és pereskedés számára tökéletes és tiszta magyar -nyelvet. Szedje össze mindazt, a mi szép és jó van a multban s népünk -élő nyelvében. Vagy magyarok legyünk vagy feküdjünk le örökre! - -Pápay az a férfiu volt, a ki méltó volt e megbizatásra. A munkálatot -elkészitette. - -Más vármegye is készitett efféle munkát, ki előtte, ki utána, de az övét -tartom legbecsebbnek. - -Különben nem az én dolgom ezt most megbirálni. Sok szava nem vált be. -Tenger szava jól bevált. Sok szavát használjuk ma is. Sok szavát azóta -rontották el ostoba hatóságok és biróságok. Kezdő munka volt az övé, de -hatalmas. Nyomdokán uj élet támadt s uj ösztön az áldásos munkára. - -A vármegye a munkát kinyomatta, kiadta s az ország minden vármegyéjének -követés végett megküldötte. A czime ez: - -– Észrevételek a magyar nyelvnek a polgári igazgatásra és törvénykezésre -való alkalmaztatásáról. Veszprém, 1807. - -Minden vármegye nem fogadta el teljes komolysággal Veszprém vármegye -nyelvtisztitó inditványát s nem kötelezte tisztviselőit ennek hivatalos -használatára. Nehezen is kötelezhette volna. A nemes ember, a ki -egyuttal vármegye ura és tisztje, ugy beszél és ugy ir, a hogy tud, a -hogy akar, a hogy a szülők körül vagy az iskolában megszokta. E -kérdésben neki nem parancsol még a vármegye se. - -Nem is adta fejét minden vármegye arra még akkor, hogy tiszta legyen a -magyar nyelv. Sőt még arra se, hogy általában magyar legyen a vármegyék -nyelve. Az igazi állami nyelv ezelőtt száz évvel Magyarországban még a -latin volt. Latinul irkált az udvari Főcancellária s a Consilium -Locumtenens. Az összes állami hatóságok a dicasteriális nyelvet, -irásmódot és gondolkodást iparkodtak követni. Mindez latin volt. Az -összes jogi, törvényhozási és rendtartási könyveket, a mennyiben -tartalmuk gyakorlati oktatásul szolgált, latin nyelven irták. Még -Sárospatak hires jogtanára, Kövy Sándor is latin nyelven irta a magyar -jogról remek könyvét. Igy dolgoztak mások is. A királyi udvar épen nem -akarta, hogy Magyarországban a magyar nyelv terjedjen s a magyarság -erősödjék. Még husz esztendő mulva is, 1825-ben, az országgyülés csupán -latin nyelven hozta a magyar nép számára az országos törvényeket. -Megbolondultak volna talán a törvényhozó urak? Dehogy cselekedték ezt. A -latin nyelv volt a kilenczszáz éves szokás s ebből a királyi udvar nem -akart engedni. Deák Ferencznek kellett jönni az 1832-ik országgyülésre, -hogy ekkor már elkezdjék a törvényt a latin mellett magyar szövegben is -megalkotni. - -Pápay Sámuel munkája mégis alapos munka volt. Akkor ugy nevezték: -fundamentális, – ma igy mondaná az akadémia: alapvető munka. Még az oly -vármegyék is sokat okultak belőle, a kik egyébként még Veszprém vármegye -gyökeresen ujitó törekvéseit elfogadni nem nagyon buzgólkodtak. Az -egészséges mag el lett vetve, kikel az majd s hatalmas tenyészetnek -indul. - -Mily szükséges volt ez a kezdés, semmi sem bizonyitja jobban, minthogy -maga Pestmegye is több, mint harmincz év mulva jött arra, hogy a megyei -közigazgatás rendszere iránt javaslatot kellene késziteni s hogy efféle -javaslatot Nyáry Pál, a vármegye akkori hires főjegyzője csak 1840-ben -készitett az e végből választott küldöttség segitségével. Zala vármegye, -noha országos hirü nagy férfiai voltak, egy-két évvel még később -határozta el magát ily munkálat készitésére. - -Veszprém vármegyében 1842-ben jelent meg Zsoldos Ignácz korszakos -munkája két jókora kötetben. A munka czime: A szolgabirói hivatal. Első -kötete a törvénykezési, második kötete a közrendtartási szabályokat -állitja össze s ismerteti. E nagy munka nem törvény ugyan, de sokáig, -majd 1872-ig, ez volt Magyarország vármegyéinek, mondhatni alaptörvénye. -Szolgabiró e nélkül el nem lehetett. Szolgabirák, ügyvédek, jogtudósok -ebből tanulták a gyakorlati jogi élet szép magyar nyelvét. - -A mikor Zsoldos munkája megjelent: Pápay Sámuel akkor már nem élt. -Zsoldos, mint fiatal ember s a vármegye ifju tisztviselője, még jól -ismerte a nagy tudóst s bár a Szolgabirói Hivatalt Pápay nyelvujitó műve -után harminczhárom esztendő mulva kezdte megirni, munkájában mégis Pápay -bölcs javaslataival találkozunk a fogalomjelző jó szavak használatában -lépten-nyomon. - -Hamarosan megjelent Veszprémben Pápay Sámuelnek másik nagyon szép és -nagyon érdemes munkája is. Ennek czime: A magyar litteratura esmérete. A -czim mutatja a munkálat tartalmát is. A magyar irodalom történetéről -szól főképen. - -Irodalomtörténetünk megirására jeles kisérletek történtek előtte, de -rendszeres történetet megirni valósággal Pápay Sámuel kezdette. Ennek -anyagát a tudós még Egerben kezdte gyüjtögetni s Pápán csak folytatta a -gyüjtést és buvárkodást. A munka nyelve szép s még ma is olvasható. Ily -szép nyelven irva tudományos könyveink közt ez az első. Utána vannak, -előtte egy sincs. - -A munka 1808-ban jelent meg. De nem az egész munka. A megjelent rész -csak első része lett volna az egész műnek. Irodalmunknak nagy -vesztesége, hogy a mű csonkán maradt. - -A mikor az első rész megjelent, akkor még nem is rendezte sajtó alá az -egészet. Benső jó barátja volt Péteri Takács József. Lelkes férfiu, -nyelvujitásunk ügye s irodalmi viszonyaink iránt buzgón érdeklődő. Nem -utolsó, sőt még csak nem is közepes irónk lett volna, ha iróvá akar -lenni. Fenmaradt levelei gyönyörüek. Megismerte, mint jó barát, Pápay -Sámuelnek Egerben tartott magyar irodalmi s irodalomtörténeti előadásait -s nem nyugodott addig, a mig ezekből egy kötetet a tudós napvilágra nem -bocsátott. - -Ez a becses mű kiadásának vázlatos története. - -Azoknak, a kik hivatásuk érzetében a magyar irodalom és nyelvujitás -történetét tanulmányaik körébe vonták, még egyszer szives figyelmükbe -ajánlom, hogy tanulmányaikat minél szélesebben terjeszszék ki Pápay -Sámuelre s vele kapcsolatban a dunántuli irók működésére. Van anyag -hozzá elég. Sok fontos kérdés nyer teljes feleletet és sok gyönyörü -részlet lesz szebbé, világosabbá. - -Az irodalomtörténeti mű, a mint megjelent, csakhamar ismeretessé és -tiszteltté tette az iró nevét az egész országban. A buzgóbb lelkü -vármegyék siettek az irót táblabirájukká választani. Pápay úri házát -mindinkább kezdték jelesebb férfiak látogatni. Kisfaludy Sándor a -Sümegről Téthre s onnan visszatérő utjában ugyis mindig a hű barát -szeretetével és pontosságával kereste föl. Kazinczy levelei csak -halványan rajzolják, minő jeles és befolyásos alakja volt Pápay Sámuel -sok éven át irodalmi közéletünknek. - -Korán elhalt, alig ért ötvenhét évet. Halála előtt több évig -betegeskedett. Miklós fiától azt hallottam, magas, középtermetü férfiu -volt, komoly arczczal, erős nézéssel, szelid kék szemekkel. Csak -egyetlen egy öreg barátom él még, Osváld Dániel, a ki, mint serdülő -gyermek, látta s jól ismerte. Nyolczvan éve halt meg. - -Adomaként emlegették, hogy ő meg tudta adóztatni még Kopátsy József -veszprémi püspököt is. - -Kopátsy, a későbbi herczegprimás fukar ember hirében állt. Talán igaz se -volt, de azt beszélték róla, hogy az ő pénzét, kegyes adományát sohase -látta senki. - -A hires emlékezetes napon, 1825. évi november 3-án, megkezdték a magyar -tudós társaság megalapitását s erre az önkéntes adományok gyüjtését. A -veszprémi püspök is adott ezer pengő forintot. Tőle ugyan, mint nagy -úrtól, nem sok pénz, de azért szép összeg volt az akkor. Negyven-ötven -hold földnek az ára. - -Pápay Sámuel ki nem maradhatott az adományozók sorából. Ő is küldött -ezer pengő forintot Pozsonyba, a veszprémi püspökhöz, mint különben jó -barátjához s megkérte, jelentse be ezt, mint az akadémia alaptőkéjéhez -való adományt. - -A gyüjtőiv épen akkor a főlovászmesternél, gróf Várkonyi Amadé Antalnál -volt. Személyesen ment hozzá Kopátsy püspök Pápay ezer forintját átadni. -A kanczellista beirja Pápay Sámuel nevét s a pénzösszeget, még pedig -közvetlenül Kopátsy püspök neve s pénzösszege mellé. Ezer forint egyik -is, másik is. - -Nézi a főlovászmester a két nevet és két összeget egymás mellett. -Mosolyogva szól a püspökhöz: - -– Furcsa, hogy te is domine illustrissime csak akkora summával vagy -beirva, mint ez a pápai fiskális. Mit szólnak az emberek, ha igy egymás -mellett látják a neveteket? - -– Igaz, igaz, domine excellentissime, hát légy kegyes az én nevem -máshova irni. - -– Nem lehet. Az aláirási iven nem szabad változtatni. Hanem hát a te -neved után még egy ezer pengőt irok, legyen kétszer annyi, mint a -fiskálisé. - -A püspök nem tudta, mit csináljon, de azután csak jó képet csinált a -dologhoz. - -– Fiat piscis. Adta fiskálisa, behajtotta rajtam az adót, pedig nem is -volnék vele köteles. - -Elővette az ujabb ezer forintot s átadta szépen. Igy lett a törvénytárba -beczikkelyezve. - -A nagy tudósról és érdemes iróról ma már nem igen emlékeznek se Pápán, -se környékén. Nem csoda, hiszen rég elmult már minden ismerőse, minden -barátja. Négy nap előtt halt meg közel hetven éves unokája is. S ki -emlegetné őt, a mikor irodalomtörténetünk is, noha méltó volna rá, alig -emlegeti? - - -II. - -(A két testvér. – Pápay Lajos. – Hogy lett huszárrá? – Miként szerződött -huszárjával? – Költő volt. – Mi a policzáj? – „Mi magunk!“ – Halála. – -Pápay Miklós egyénisége. – Deli táncza. – Miként hajtotta végre az -itéletet?) - -Az öregek annál jobban emlékeznek még két fiára: Miklósra és Lajosra. Ma -is öröm fog el mindenkit s ma is könnyeit hullatja mindenki, a ki -ismerte őket s most rájuk gondol. Ugy szerette s ugy siratja őket -mindenki. - -Pápay Miklós és Pápay Lajos. Nem történelmi nevek, sohase jutott eszükbe -hivalkodni se nevükkel, se dicső apjukkal, se istenadta elmebeli nagy -tehetségükkel. Pedig nagy tehetségük volt. A Lajos testvér még költő is -volt, dévajkodó verseiből egész kötetet lehetne még Pápa vidékén -gyüjteni. De csak kéziratban őrzik őket. - -Tökéletes jó magyar alakok. Kevés volt hozzájuk hasonló még a Bakony -vidékein is. A lassankint eltünő ősi magyar nemességnek utolsó -hullócsillagai. Azért emlékezem meg róluk. A mit följegyzek életükből: -mindaz már csak adomaszámba megy. De alakjukat széppé teszi. - -Rakonczátlan fiuk voltak. Örökké jó kedvvel, örök vidámsággal, sohase -törték máson a fejüket, csak pajzánságon. Nem fogadtak szót se istennek, -se embernek, se papnak, még komoly és bölcs édesapjuknak se. Jó énekes, -hires tánczos, csinos fiu mind a kettő. Szüret, névnap, tánczvigalom, -lányos ház, el nem lehetett náluk nélkül. Száz kalandjuk, ezer mókájuk. -Jó apjuk már kétségbe kezdett esni: lesz-e belőlük ember valaha? - -A Miklós fiu mégis csak lassankint megigazodott, de a Lajos fiu -javithatatlan maradt. - -A gyermeknevelés kérdése nagyon régi kérdés. Ismerték már a hellenek és -latinok is. Sőt még az ő előttük élt népek is. Akkor is szerették a -szülők a gyereket s akkor is akadt aszu agyvelejü tudós, a ki szentül -hitte s hangosan hirdette, hogy neveléssel, oktatással, intéssel, kegyes -szóval, ütleggel, koplalással mindent lehet csinálni a gyerekből. S -miért ne lehetne? Ha tuskóból oltártartót lehet faragni, nyers kőből -faragott képet, tinóból ökröt: miért ne lehetne a kölyök lágy lelkéből -erényes, tudományos, rendtartó, csöndes magaviseletü jámbor -állampolgárt? - -Csakhogy a régi vármegyei nemes ember nem igy gondolkodott. Pápay Sámuel -is megkisértett mindent az ő rossz fiával, Lajossal, de a mikor látta, -hogy hiába minden kisérlet, a gyerekkel boldogulni nem tud s az még -akkor is a keritésen mászik be a gyümölcsösbe, a mikor a kapu -tárva-nyitva előtte: elővette jó magyar eszét. - -Menjen a kölyök katonának. De ott se pocsétakerülőnek, hanem lovas -katonának. Legyen huszár. Ott aztán vagy elpusztul, vagy emberséges -ember válik belőle. Lehet hős, hires hadvezér is. Lehet még úr is, -főrendü is, ország zászlósura is. Száz példa van rá. Ott van Simonyi -ezredes is, a kit személyesen is ismer. - -Igy lett Pápai Lajos huszárrá. Először katonai nevelő intézetbe került, -azután ki az ezredhez. Bécsben, Galicziában töltötte idejét, ifjuságát. -Derék katona lett belőle. Fölvitte végzete a kapitányságig, pedig még -fiatal volt. Megváltozott a természete is. Láng volt az esze, megtanult -németül, francziául még polyákul is. - -Katonai szokás ellenére becsülte még a mezei gazda, kézműves, -hivatalnok, dolga után járó, munkában izzadó polgári elemet is s igazán -belátta, hogy kell lenni rendnek, törvénynek, birónak, rendőrnek, -csendőrnek, pénzügyőrnek, ellenőrnek s mindenféle őrnek. Mert ha ezek -nem volnának, ki vigyázna arra, hogy a huszárnak és lovának mindene -meglegyen, a mi kedvére való? - -Egyszer aztán hazajött Pápára. Csak ugy látogatóba rucczant haza, nem -akarta örökre elhagyni a katonaságot. Csak körül akart nézni Pápán. Kik -élnek még a jópajtások közül? Kik haltak el időközben? Mig odajárt, az -alatt végigsuhogott a világon a kolera, az epemirigy s bizony az a -gyalázatos jövevény sok ajtón besurrant a nélkül, hogy engedelmet kapott -volna rá. Az igaz, hogy nem is kopogtatott s nem is rimánkodott. - -Édes apja már nem élt akkor. Miklós testvérje virágjában volt, uradalmi -fiskus és vármegye ura. Régi pajtásai közül alig hiányzott valaki. A -jókedvü fiuk majd mind együtt voltak. Életkoruk nagyobbra nőtt, de -jókedvük is nagyobbra nőtt. Sőt még meg is szaporodtak. Ő utána -nemsokára hazajött hires Csúzy Jankó is, a ki betyáréletet élt, -csikósbojtárságot viselt s ismeretlen világot járt tizenöt-husz -esztendőn keresztül Történetét elmeséltem már ott, a hol Sobri Jóskáról -emlékeztem. Sőt a mulatozásaikról hires családi körök is megszaporodtak. -A nagy kedvességben állt öreg úrnő, Rábáné, magához vette két -unokaöccsét, két serdülő lányrokonát, két ragyogó szépségü, jókedvü -lányt, a milyen nincs hét vármegyében. Hetenkint nagy mulatság s úri -tánczvigalom a háznál a két tündérlány kedvéért. Megjöttek arra az -előkelő fiatalok mind Győrből, Sopron vármegyéből, Kemenesaljáról, -Zalából, Somlyó vidékéről, Marczal mellékéről. - -Ilyen világot talált otthon Pápay Lajos, a mikor hazajött, mint nyalka -huszárkapitány. - -Öreg huszárt hozott magával századából, a kit már három soros hosszu -szolgálat után aztán el is bocsátottak. Kemény legény volt az öreg -huszár, a neve Ferkó. Azért hozta magával, hogy neki és hátas lovának -gondját viselje. - -Hazajöttük után három napig le se vetkőzött a kapitány úr. Egyik háztól -a másikhoz, egyik mulatság a másik után. Három nap után azt mondja neki -az öreg huszár: - -– Jelentem alássan, vitéz kapitány uram, hogy leszünk mi ezután? - -Mámoros jókedvvel azt feleli a kapitány: - -– Hát ugy leszünk, hogy ezentul iszunk és mulatunk. Hanem rendet kell -tartanunk. Hol én iszom, hol kend iszik. Együtt, egyszerre nem lehet. A -becsületet meg kell tartani. Most rajtam a sor, de azután kendre kerül. -Megértette kend? - -– Megértettem, vitéz kapitány uram! - -S összecsapta nagy vigan a sarkantyuját. Hiszen csak ennyit akart tudni. -Az pedig épen rendén való dolog, hogy a kapitány kezdje a sort. - -Igy kezdődött az otthon való uj élet és igy is folytatódott. -Hegyen-völgyön lakodalom, szünet nélkül való dinom-dánom. - -Hanem ugy félesztendő mulva megint szól az öreg huszár. - -– Jelentem alássan, vitéz kapitány uram, baj van. - -– Mi baj van? - -– Kezd a gyomrom már begyöpösödni. Mikor kerül én rám a sor? - -Nagyot nevet a kapitány. Eszébe jut a kötés, a melyet hazatértükkor -csináltak. - -– Igaza van kendnek. Holnap kenden a sor! - -Ettől kezdve félesztendeig az öreg huszár ivott s a kapitány -gubbasztott. - -Elbámultak ezen. Mi történhetett Pápay Lajossal, a vidámság és szellemes -társalgás hősével? Talán halni készül? - -Dehogy készül. Megmondta a józan élet okát. Elbeszélte az öreg huszárral -csinált kötésének történetét. Most már az egész nemes vármegye nevetett. -S elismeréséről azzal tett tanuságot, hogy az öreg huszárt huzták-vonták -ezentul iddogáló mulatságra, szüretre, vadászatra. - -De azért a kapitány se henyélt. - -Istenadta hatalmas költői tehetsége fölébredt, hires tudós apjának -irodalmi kedvtelése benne is kisarjadzott s elkezdett irni. Verseket -irt. Megénekelte a vidám társaság köréből a távollevőket és -jelenvoltakat, a holtakat és eleveneket, Somlyó és Kemenesalja -mulatozásait, a férfiakat és nőket s minden titkos és csintalan esetet, -a mely közel és távol megtörtént. A versek kéziratban elterjedtek négy -vármegyében. Kinyomatni őket nem lehetett. Nem engedte volna a -sajtóhatóság se, de az akkori izlés se. Kegyetlen busvidámsággal, vaskos -enyelgésekkel, szerelmi kalandok művészi, de nyers leirásával vannak -tele. Elbeszélései szerkezet és elmésség, de még nyelv dolgában is -versenyeznek Csokonai Dorottyájával. Álneveket használ, de a környéken -mindenki jól tudja, ki rejlik az álnév alatt. - -A »Mi magunk« czimü adomája sokáig élt, én is teljes üdeségében -hallottam, Bakony aljának öregjei ma is ismerik, ma is emlékeznek rá. - -A pápai nemzeti kaszinóban volt nagy mulatság. Névnap, vagy alkalmi -dolog, huzta a czigány, daloltak az urak, daluk harsogó hangját -visszaverte a nagy templom fala. Éjfél felé járt már az idő. Utczák, -terek csöndesek. - -Pápay Lajos is ott volt a mulatók közt. Éjfél felé az erős somlyai -bortól kissé elnehezedett, félre ült kis sarokasztalhoz s fejét -könyökére támasztva némán nézte a mulatókat. Nem régen jött haza, -osztrákok közt élt századával, a vármegye alkotmányáról nem tudott még -ugyszólván semmit. - -Odamennek hozzá pajtásai, Vermes Illés, később 1848-ban pápai követ, -megszólitja: - -– Min busulsz, héjh? - -– Nem busulok pajtás, de talán már mennénk haza, nagy zajt ütünk, -fölverjük az éjjeli csendet. - -Nagyot nevetnek rá. - -– Kinek mi köze ahhoz? - -– Ránk tör a policzáj s nekem, mint katonatisztnek, az kellemetlen -volna. - -Még nagyobbat nevetnek. - -– Policzáj? Miféle policzáj? Mi az a policzáj? - -– Hát ti még azt se tudjátok, mi a policzáj? Hát nincs ebben az -országban policzáj? - -– Itt ugyan nincs! - -– Hát aztán ki tartja itt fenn a rendet, békességet, éjjeli nyugalmat, -tisztességet? - -– Mi magunk. - -– Látom. De hát ki biráskodik köztetek, ha valaki mégis zavarja a -csendet? - -– Mi magunk. Nem látod, hogy itt van köztünk a főbiró, esküdt, fiskus, -perceptor s a többi megyei tisztviselő? - -– Hát ti nektek nem parancsol senki? - -– Hogyne parancsolna? Ott a nemes vármegye! - -– Kik alkotják azt a nemes vármegyét? - -– Mi magunk. - -– De hát a vármegyének ki parancsol? - -– Az országgyülés! - -– Hát az országgyülésnek kik a tagjai s azokat kik választják? - -– Mi magunk választjuk s mi magunk vagyunk a tagjai. - -Bizony ilyen volt a nemesség világa s a vármegye szabadsága 1848-ig. -Égen, földön, örökös mindenségben más volt az az élet, mint a mai. A mai -kor emberének sejtelme sincs agyonzaklatott élete folyamán arról, milyen -volt hajdan a nemes ember világa. Ma ezer keserü és nehéz kérdés -zaklatja a művelt nemzetek agyát, szivét és egész életét s nincs felelet -a kérdésekre s az emberiségnek nincs nyugalma a kérdések miatt. Ma is -egy élete és egy halála van mindenkinek, de senkinek se ér a halála -többet, mint hajdan és mindenkinek kevesebbet ér az élete, mint hajdan. -Igaz, hogy ma megvan az egyenlőség, vas törvény nem ismer különbséget -osztályok közt. De nem olyan egyenlőségről álmodtak őseink. Nem a -jogtalan emelkedett a magasba, hanem a nemes szállt alá. Görnyedj a -törvény igája alatt, de egyféle módon: ez a mai egyenlőség. Nem igy -akartuk. - -Ezek a megmérhetetlen sulyu gondolatok gomolyogtak Pápay Lajos agyában, -a mint abból a »Mi magunk« szóból megértette, miből áll a magyar -nemesség joga és szabadsága. Két kezét összekulcsolta feje fölött. - -– Barátaim, véreim, most értem már az állapotot. Sir a lelkem. Európa -közepén ekkora szabadságot meg nem türnek sokáig a császárok, királyok, -potentátok. Meglássátok, nem sokáig élünk. - -Hiábavalóságnak tartotta ezt a jövendölést mindenki. De néhány esztendő -mulva csakugyan vérbefulladt a magyar szabadság. Ott járt köztünk -kézről-kézre Pápay Lajos leghiresebb verse. Ez volt a czime: - -_Mi magunk._ - -Ebben irja meg nagy vidámsággal: mulass, édes vérem, jó nemes pajtásom, -ugy se győzöd sokáig, rád jön majd a policzáj, a fináncz, a zsandár, a -német s Európa minden éhes sáskahada. De addig legalább mulass! - -Ő maga nem érte meg a nagy romlást. - -Gégesorvadásba esett, de vidáman halt meg, a hogy élt. Utolsó órájában -egyik jó barátja látogatta meg: Liszkay Béla pápai kálvinista pap. -Gyönyörü papi alak, prófétának való. Vigasztalni akarta. Szavaiban -előfordult az igazság szó. - -– Köszönöm, pajtás, de ne beszélj nekem az igazságról. Ime, a torkom -szárad el, pedig azt öntözgettem a legszorgalmasabban. Hol hát az -igazság? - -Ez volt utolsó szava. - -Testvérje, Miklós, az igazság keresésében, gyüjtésében s -kiszolgáltatásában töltötte vármegyei életét. Mikor én is a vármegye -tisztjét viseltem, ő akkor törvényszéki biró volt, törvényszékünk -legtekintélyesebb s talán legöregebb tagja. Ő az a Pápay Miklós, a kiről -könyvem e fejezetének elején oly meleg szivvel emlékeztem. De idézem -nevét és emlékezetét egyéb könyveimben is nem egy helyütt. - -Jó szivéről, jó kedvéről, hatalmas elméjéről s vaskos elmésségeiről -egész vármegyénkben ismert férfiu. Utálta a mai kor németes és -nemzetközi szavait, szokásait, erkölcseit, törekvéseit és tévelygéseit. -Lelkének mélységeiben szentség gyanánt élt az a meggyőződés, a melynek a -költő Zrinyi Miklós e szavakban adott élő alakot: mi magyarok egy -nemzetnél se vagyunk alábbvalók. Sőt velem is egyetértett, a mikor azt -hirdettem, mi vagyunk a legnemesebb faj, de a legszerencsétlenebb nemzet -a világon. - -Nem irt, mint apja tette. Pedig ha gyakorlatot szerez az irásban, jeles -iróvá válhatott volna. Biztattam, de már elkéstem. Igaz, hogy nálam -sokkal idősebb volt s életének már jól elmult a delelője, a mikor benső -barátság fejlődött köztünk. De mennyi sziv és mennyi eszme, mennyi érzés -és mennyi magyar tudás duzzasztotta lelkét még akkor is! Sohase láttam -még embert, a ki a magyar lélek természetrajzát jobban ismerte volna, -mint ő. Még az én apám se ismerte jobban. - -Rajongott a magyar zenéért s a magyar tánczon kivül a világon lévő -semmiféle testmozgást se fogadott el táncznak. Csak tipegésnek, -rugdalózásnak vagy pipes andalgásnak nevezte a más fajok tánczát. - -De tudta is a miénket. Nemcsak érezte, nemcsak gyönyörüséget talált -benne, hanem járta is. Közel járt már eletének hetvenedik évéhez, talán -el is érte, a mikor utoljára láttam tőle a deli mozgás magyar -művészetét. Bizalmas társaságunk volt együtt, igaz jó magyarok, fölséges -kedve kerekedett, fölugrott az asztal tetejére s ott járta el délczeg -bokázóit. - -Öreg korában is szép termete volt. Se nem kövér, se nem sovány; – nem is -magas, nem is alacsony. Hajh minő isteneknek való művészet ez a magyar -zenére hullámzó szabályos testi mozgás! A művészetek összessége. -Költészet, zene, festmény és szobor együtt egy alakon, a mely él, -buzdit, lelkesit, mámorba ejt s kiemel bennünket a föld porából. - -A szinművészet csarnokaiban még nem láttam igaz magyar tánczot. Azt a -nagy és tökéletes művészetet még nem láttam, a melyet csak a Bercsényi -czimü kurucz dalra s Bihari alkotásaira lehet megalakitani. Alig sejti -ez a nemzedék, mily mérhetetlen kincsünk van nekünk alakitó nemzeti -művészetünkben. Káldyt találtam egykor, a kinek segitségével a kurucz -zenét kiástam a feledés avarjából; – vajjon találok-e még másik Káldyt, -a kinek segitségével a magyar deli tánczot egykor meg tudom mutatni a -nemzetnek és a nagy világnak? - -Életének történetét nincs miért apróra elmondanom. Nem lett történelmi -névvé, mint apja. Neve és emlékezete is elmulik, ha majd mind elmulnak, -a kik ismerték és szerették. Végzete az, a mi a nagy szinművészeké. -Nagy, nemes és igaz magyar volt, de mint a közélet embere csak a -vármegye kis körében teljesitette a becsületes élet kötelességeit. -Voltak hozzá hasonlók s bizunk abban, hogy még lesznek is. S a mig -lesznek: addig nemzetünk is üde marad. - -De az életnek azon tünetei közül, melyekből a jellem és egyéniség -megalakul, egyet mégis ismertetnem kell. - -A mi időnkben még nem volt rendszeres büntető törvény. A mikor birói -széket ültünk s az volt a kérdés: bünös-e valaki s büntetésének mértékét -miként szabjuk meg, a birói bölcs belátás volt a vezérünk, a prudens -arbitrium judicis. Most is ugy kellene lenni, de a büntető törvény -rendszere meg nem engedi. Ez a rendszer guzsba köti a birói bölcsességet -s annak nem enged szabad mozgást, szabad érvényesülést. Nem bizik benne. - -A régi magyar ész nem ismert büntetési minimumot. Ha a vádlott bünt -követett el, de isten előtt és embersziv előtt tökéletes volt a -mentsége, kimondtuk ugyan bünösnek, de nem büntettük, nem sanyargattuk. -A régi magyar ész nem bizott mindent a király kegyelmére. A nélkül is -elég joga és hatalma van a királynak. S azután a király ugy se ismeri -igazán az esetet. Csak isten ismeri, a ki a sziveket és veséket látja és -a bölcs igaz biró. - -De a mostani biró, akármilyen bölcs és igaz, hiába látja, hiába ismeri. -Akármily emberi s akármily nemes a mentség: ott a buta törvény, azt kell -neki alkalmazni német észszel, német módra. A törvény pedig büntetést -rendel s ha sok és nagy a mentség, enyhiti ugyan a büntetést egészen a -»legkisebb mértékig«, de a legkisebb mértéket mégis megszabja, sőt még -azt a rőföt, fontot, itczét is megszabja, a melylyel a legkisebb -mértéket meg kell határozni. Mintha az emberi lélek rejtelmeit fonttal, -rőffel, itczével lehetne mérni, mint a sört, vásznat és marhahust. - -Mi nem igy cselekedtünk. Ha bünös volt a vádlott: kimondtuk itéletben, -hogy bünös. De ha kiáltó ok volt rá: nem szabtunk büntetést. Hanem azt -mondtuk: bünper alatt állt, a bünper már maga is összekuszálta idejét, -vagyonát, becsületét, lelkének nyugalmát, – a büntetést már ezzel -kiállotta; – bünper alatt álltát, tehát betudjuk büntetésül. - -A mai biró ezt nem teheti, bármiként kényszeritené rá érző lelke, vagy -bölcsessége. - -De volt más büntetésünk is. Kimondtuk a bünöst, de nagyok voltak a -mentségek, tehát a bünöst csak birói megdorgálásra itéltük. S az -itéletet nyomban végre is hajtottuk. S ha azt akartuk, hogy sulyos -legyen a dorgálás: Pápay Miklóst küldtük ki az itélet végrehajtására. -Természetes, hogy meg kellett rá kérnünk s csak akkor fogadta el a -megbizatást, ha kedve volt hozzá. - -A végrehajtás igy történt: külön birói szobába ment a biró s vele egy -fiskus és egy jegyző. Ott volt a várnagy is, a ki az elitéltet oda -vezette s ott volt egy tiszti huszár is fegyverben. A biró szavára az -elitélt előtt a jegyző felolvasta az itéletet s akkor a biró szólt az -elitélthez. - -– Hallotta? - -– Hallottam. - -– Jól megértette? - -– Jól. - -– Nos hát a vármegye tekintetbe vette bünös voltát, de mentségeit is. -Máskor vigyázzon, a törvény szine elé ne kerüljön. Ezzel az itélet végre -van hajtva! Várnagy, bocsássa el békén ezt az embert. - -Pápay Miklós nem igy hajtotta végre az itéletet. Az ő dorgálása -rettenetes volt. - -Ha asszony, leány vagy fiatal ember volt az elitélt: akkor a lelkére -beszélt. Csodálatos emberismerettel járta be okos és érző szava az -elitélt lelkének minden zugát. Lassanként magába szállt az elitélt, -keserü zokogásra fakadt, záporként omlottak forró könyei, kezeit -tördelte s gyakran térdre roskadt a bölcs és szigoru biró előtt. Mily -kár, hogy ezek a dorgáló beszédek meg nem maradtak! Nincs az a pap a -világon, a ki ily szivrehatóan tudott volna beszélni. Holta napjáig el -nem felejtette a vádlott ezt az itéletet. - -De más hangon beszélt Pápay Miklós akkor, ha igazán sulyossá akarta -tenni a vármegye itéletét. - -Oda állt közel az elitélthez s kegyetlen haraggal riadt rá. A kemény -huszárőrmester harsogó káromlása csak szelid szellő szárnya susogása -volt az ő beszédjéhez képest. A szerencsétlen elitélt kékült-zöldült az -itélet végrehajtása alatt. Inai rogytak, minden tagja reszketett, -csöppnyi vér nem maradt arczán. Halálos rémület fogta el. Szentül hitte, -hogy nyomban ráront a várnagy is s buzogányával agyonüti; – megrohanja a -tiszti huszár is s kardjával összekaszabolja. Forgott vele a -vármegyeháza is ott a sziklák magasságában s menten leomlik arra -napnyugot felé a feneketlen mélységbe. Ugy érezte magát a kemény biró -rettenetes szónoklatának mennydörgése alatt. - -Kétszer is megtörtént, hogy a szegény elitélt, mikor már szabad volt, -bekérezkedett a törvényszék elé, hogy megköszönje a nemes vármegye -irgalmasságát. De azért hozzátette: - -– Szivesebben elszenvedtem volna félévi fogságot vasban, közmunkával s -hetenként kétszeri bőjttel, semmint hogy végig hallgassam azt az intő -szózatot! - -Az én nemes öreg barátom ilyenkor bajuszát pödörgette. Nyilván jól esett -neki az elismerés őszinte szava. - -– – A Pápayak nemes alakjai Bakony vidékének. Emlékük felett őrködjenek -szelid soraim. - - - - -A VIDÁM RETTEGÉS. - - -I. - -(Jön a kolera. – A pápai urak tanácskoznak. – Kik voltak ott? – A hires -Mándi Márton István. – Mondásai. – Átjöhet-e a kolera a Bakonyon? – -Van-e hát kolera? – A kormányzók és orvosok bölcsessége.) - -Vidám is, rettegés is: mi lehet az? Hogy lehet a vidámság rettegő s hogy -lehet a rettegés vidám? Furcsa dolog, de lehet; nyájas olvasóim -meggyőződnek róla. - -1831-et irtunk s annak is az elejét. Jöttek haza a követ urak és -kanczellistáik és huszárjaik szabad királyi Pozsony városából, mert nagy -hirtelenséggel vége lett az országgyülésnek. Hosszu időre, sok -esztendőre hivta ugyan össze a király az országgyülést, még a mult -esztendő végére, de hiába. Nem lehetett folytatni, mert veszedelem -fenyegette az országot. Mindenki menekült otthonába a veszedelem elől. - -Mi volt az a veszedelem? Talán Batu kán jött ismét ránk az ő kutyafejü -tatárjainak megszámlálhatatlan seregével? Vagy talán a nagy Szulejmán -tört be ismét hozzánk, hogy megint agyon üssön bennünket Mohácsnál? Vagy -Karaffa dulja az országot vad németjeivel? - -Egyik se, hanem jött a kolera, az epemirigy, a dögvész, a gyalázatos -halál, a mint akkor nevezték összevissza. - -Szállingózott hire már hetek óta, de nem adtak rá semmit. Hanem a mikor -a követek váratlanul hazajöttek s elmondták, hogy az a csuf nyavalya már -Galicziát, Lodomériát, Podóliát, Bukovinát mind elboritotta, sőt áttört -a Kárpáthegyeken is s a hány tót van a világon és a felső vármegyékben: -mind azt kiirtással fenyegeti: akkor már csakugyan nem lehetett a hir -valóságában kételkedni. - -A pápai urak összejöttek tanácskozni. Pipa, bor és jókedv volt a -tanácskozás zamatos fűszerszáma. Bezerédy uradalmi prefektusnál volt az -első összejövetel. Ott volt többnyire ez után is. A fenyegető veszedelem -dolgában jöttek össze, szó esett hát ugy mellékesen erről is. - -Ott volt a kálvinisták püspöke, Tóth Ferencz. A hol veszedelem van: kell -ott lenni papnak. - -Ott volt Rába Boldizsár táblabiró. Nagy birtoku, nagy tekintélyü úr. -Volt már magas tiszti állásokban. A nagy világ dolgaiból nem sokat -értett, a kolerához pedig semmit se értett. De ez nem volt baj, hiszen -ehhez senki se értett. Még maga a hires doktor, Zsoldos János se, a ki -pedig fizikusa volt a vármegyének is s a ki szintén ott pipázott együtt -a tanácskozó urakkal. - -Ott volt Eőry Szabó Gábor, a maga szép fiatalos arczával és -bárányszelidségü lelkével. Pedig nem volt épen nyáladék fiatal ember, -hiszen mint inzurgens, ott vitézkedett már a győri csatában Napoleon -ellen. Jól ismertem, de csak jóval később; édes anyja és az én jobb -anyám vérek voltak, hát rokonságban is voltunk egymással. Pápán, kis -diákkoromban ő volt az első, a kire rámutattak előttem a nagy diákok: -nézd kölyök, ez az úr inzurgens volt, hős volt. Hol komolyan, hol -pajzánul vitéznek tartották a pápai urak is. A hol veszedelem riasztja -az embert: jó dolog, ha vitéz is van a közelben. Ezért hivták meg őt is -a nagy tanácskozásra. - -Ott volt Szép Ábrahám ügyvédő s néha kollégiumbeli tanár ember. Ott volt -adázteveli idősb Osvald Dániel hires ügyvédő s voltak még ott mások is, -a kikre elbeszélésem folytában bizonyosan sor kerül. - -De Mándi Márton Istvánt különösen meg kell emlitenem, noha ő magas -életkora miatt csakhamar elhunyt. A miről később szólok, azt már nem -érte meg. Hires tudós, jeles iró, tettekben nagy multu ember, valamennyi -magyarországi kálvinistának büszkesége, nagy filozófus. Nem szólok róla -sokat, hiszen életét már könyvekben megirták, magyar nyelvünk felüditése -körüli buzgóságáról és sikereiről pedig ahhoz értő tudós emberek még ma -is emlékeznek. Én csak fiát ismertem s velem már csak unokái tapodták -egy időben a nagy kollégium termeinek padlódeszkáit. - -Hanem azt mégis megjegyzem, hogy eszének élessége s szellemének -játszadozó vidámsága alig ismert határt. Mindenki szerette, de azért -gunyjától, élczeitől, röpke szavaitól, jelző mondásaitól mindenki félt. -Sok szava lett országossá, sok mondása szállóigévé. - -Ő tőle ered ez a szó: pityókos. Hires muzsikus czigány volt száz év -előtt tul a Dunán Pityók Bandi. A nagy költő, Kisfaludy Sándor, is jól -ismerte s a Balaton körüli utazásunk leirásában már én is megemlékeztem -róla. Ha hegedüjének hangján megszólalt az igaz magyar kurucz zene: -olyan lélek szállt az emberekbe, mint egykor az apostolokba, a mikor azt -mondja róluk a szentirás: mintha édes bortól részegedtek volna meg. Ha -hát a társaság már a sok jó somlyai bortól ilyen állapotra jutott: akkor -mondta Márton István: pityókossá lett. Elfogadta a szót tul a Duna s ma -már az irodalom is. - -Hires mondása, a melyen nyolczvan év óta annyit nevetett Bakony vidéke, -igy szól: - -Mind bolond ember az: - -a kinek olyan hosszu a pipaszára, hogy saját kezével nem tud pipára -gyujtani; - -a ki sarkantyus csizmában jár, noha sohase ül lovon; - -a ki kivül viseli az ingét a kabátja fölött. - -Ez az utolsó szava a katholikus papokra vonatkozik. Akkor még a -katholikusok és kálvinisták sokat társalogtak együtt és sokat évődtek -egymással. A felekezeti üldözés sok vidéken szokásban volt. Magának -Márton Istvánnak sok keserü harcza volt gróf Esterházy Károlylyal, az -egri püspökkel, a pápai kollégium hova helyezésének kérdésében. A püspök -volt Pápa földesura és sehogy se akarta türni, hogy az ő városában -kálvinisták tartsanak fenn főiskolát. Innen ered ez elmés megjegyzése a -karinges papokról. - -Egyik mondása: - -– Ur-e kend, vagy bolond-e kend? - -A magánéletben igen gyakori ez a mondás. Vidám, pajzán, néha gunyos az -értelme, néha szemrehányást, megszólást jelent olyanok közt, a kik -egyébként jó viszonyban vannak egymással. Ismeri az egész ország. - -Ez is Márton Istvántól ered. Keletkezésének történetéről jól emlékeznek -a vármegyében. - -Vámosi Saáry Gergely kemény, kurucz nemes volt. Veszprém vármegyében -Somlyó mellékén. Leányágon a történelmi nagy Gyulaffy-nemzetség ivadéka. -Pusztamiskei birtoka is Gyulaffy-örökség. Apámmal volt egy idős vagy -talán még idősebb. Mint öreg rokonomat jól ismertem. - -Márton István egyszer nagy kényesen ballag a kollégium felé előadást -tartani. Odaér a kapuhoz, a hol három-négy nyalka diáklegény beszélget. -Köztük van Saáry Gergely is. A diákok nagy tisztelettel üdvözlik a hires -professzort. Gergely úr is csak ugy, mint a többi. - -A többi rendes ruhában volt, a hogy diáklegény szokott öltözködni. -Gergely úr azonban eső, szél és hideg ellen, de talán inkább -pajkosságból bakonyi szürt csináltatott magának, czifrasággal ékesitett -szürt, a milyet a bakonyi és somogyi kanászok viseltek hajdan s a -melynek később Sobri-szür lett a neve. - -Márton István meglátja a szürt, megáll, megnézi. - -Tudni kell, hogy nemes úri ember valamikor mindenféle felső ruhát -felöltött magára, a hogy a szokás és az időjárás hozta magával. Kabátot, -dolmányt, mentét, subát, gubát, köczét, dókát, bundát, köpönyeget, -krispint, budát, deákot s több efélét. Nem volt válogatós. - -De szürt soha. A szürt átengedte kanásznak, csikósnak, gulyásnak, -erdőn-mezőn járónak, parasztnak, zsöllérnek, tótnak, bugernak, de ő maga -nem viselte. - -S ime, a bölcs professzor bakonyi szürt lát Gergely úron, előkelő úri -nemzetségek egyikének felnőtt sarjadékán. E szavakat intézte hozzá: - -– Ur-e kend, vagy bolond-e kend? - -Bizonyára a diákok pajkos öltözködésének akarta ezzel elejét venni. Mint -Könyves Kálmán nagy királyunk, a ki megtiltotta a papoknak a pitykés -dolmány és darutollas süveg viselését. - -Ez óta szállóige ez a szó. Olyankor használjuk, a mikor valamelyik okos -úri barátunk valami hallatlan ostobaságot csinál. - -A tudós tanár nevezte el az orgonát szent dudának. A dudából is hátulról -jön a szél s ugy mozgatja a sipot, mint az orgonánál. Márton István -fiatal korában még csak a katholikusoknak volt templombeli orgonájuk, de -már itt-ott a kálvinista urak is beszélgettek, jó lenne az ő templomukba -is beállitani. Ő ezt nem helyeselte s azért nevezte el csufnéven a -kanászok és czigányok hangszerszáma után. - -Utálta a hires tudós a tanszéki előadások hosszadalmas, fárasztó, ezer -apróságra kiterjeszkedő voltát. Nem szabad az időt hiábavalósággal -tölteni; nem szabad a tanárnak a maga olvasottságát ok nélkül -fitogtatni; nem szabad a tanuló agyát haszon nélkül terhelni: – ez volt -nézete. - -Elijesztő s egyuttal tanulságos példát is hozott fel erre egykor -tanitványai előtt. - -Buday Ezsaiás hires tudós, történetiró, professzor és debreczeni pap -kortársa volt. Erről a diákadomák azt beszélték, hogy fiatal korában -Debreczenben elkezdte a világtörténetet tanitani, de harmincz éven át se -tudta a régi Görögország történetét befejezni. Márton István a maga -elmés módján igy világitotta meg ezt az előadási módszert. - -– Magam is hallgattam amici egy hónapig debreczeni tudós kollégám -előadását. Egy hónapig nem beszélt egyébről, mint Herkules buzogányának -a gombjáról. Annyira tele lettem vele, hogy a mikor a Hortobágyon -utaztam, még a levegőégben is Herkules buzogányai röpködtek szemeim -előtt. - -Nos hát olyan embernek, mint Márton István, a csuf nyavalyán való -tanácskozásból hiányozni nem lehetett. - -Mit végeztek? - -Semmit se. Annyit végeztek, hogy majd határoz a nemes vármegye, miért -vágtassanak ők a vármegye elé? - -De azért történt megállapodás s az ugy hangzott hogy a Bakonyon -keresztül az a gyalázatos betegség Pápára be nem törhet. A Papodtetőn, -Halyagon, Kőrishegyen, Hajszabarnán, Somhegyen még sohase tört át -semmiféle ellenség. Se török, se tatár, se német, se franczia; hát akkor -ez a rongyos betegség hogy tudna áttörni? - -Jó, jó – urak! Hátha nem a hegyek és erdők felé veszi utját, hanem a -rendes utakon jár? Ha oláh czigányok, drótos tótok, sipoló zsidók, -marhahajtók, vásárosok hozzák magukkal: mi lesz akkor? - -Hátha nem nyugat felől és dél felől jön s igy se a Bakony, se a Balaton -nem állja utját? Hátha Bécs felől jön a Dunán lefelé: mit csinálunk -akkor? Arra készen kell lennünk, hogy a mint eddig minden rossz a -némettől jött ránk, a német uszitja ránk a kolerát is. - -Ez igaz. - -De hát van-e kolera vagy nincs? Belepusztul-e abba minden ember, vagy az -is hagy meg magának néhány élőt a földön? Állj elő Zsoldos, hires tudós, -nagy fizikus: mit tudsz a koleráról? - -Zsoldos János csakugyan komoly tudós ember volt. Apja volt ő Zsoldos -Ignácznak, a jeles irónak s a vármegye későbbi hirneves követének, a ki -egyébként már akkor is rég szolgabiró volt. Meg is mondta nyugodtan, -higgadtan, hogy ő arról a csuf betegségről nem tud semmit, kolerás -beteget nem is látott soha és soha nem is beszélt olyan emberrel, a ki -látott volna. Nem tudnak arról a bécsi hires doktorok se semmi -bizonyosat. Csak annyit lehet tudni irásokból, hogy néha előfordul -Perzsiában és Kelet-Indiában a Tigris és Eufrates, a Gánges és Indus -folyamok völgyeiben. - -Hol vannak azok! Törődik is azzal a bakonyvidéki táblabiró, mi történik -a Gánges folyam völgyeiben. Van nekünk itthon is elég ajunk-bajunk, -vesződségünk a némettel. Ha ezzel megbirunk: megbirunk mi akkor -mindenféle egyéb kórsággal, még Werbőczy zsidó esküjének valamennyi -átkával is. - -Békássy Ignácz főbiró azt kérdezte: - -– Van-e Perzsiában és Kelet-Indiában somlyai bor? - -Nemzeti büszkeségünk egyhangulag azt felelte: nincs! - -– Nekünk pedig van. Ne is törjétek a fejeteket ezen tovább nemes -barátaim. A hajunk szála se görbül meg addig, a mig somlyai bort iszunk! - -Neki volt igaza. Jobban eltalálta az igazságot, mint akkor a világ -minden tudósa összevéve. Abban is hagyták nyomban a tanácskozást. -Széjjeloszlottak jó kedvvel. Hiszen a tanácskozás alatt is somlyai bort -ittak. - -Csak Mándi Márton István mondott ennyit sejtelmesen: - -– A természet pedig amici dilectissimi mi értünk nem csinál kivételt. - -A nagy elméjü tudósnak igaza lett. A természet a maga vakságos -mivoltában nem tett kivételt. A csuf nyavalya csakugyan megkerülte a -Bakonyt s Győr felől száguldott előre s rátiport Pápára is. De hát eb -ura a fakó. Arravaló a nemes vármegye, segitsen. - -A kormány akkor is adott tanácsot. Miniszterek még nem voltak a világon, -tehát annyi kesze-kusza rendelet, utasitás, intézkedés, felvilágositás, -pótrendelet és kiegészitő utasitás még nem volt, mint most. A -miniszterek helyett ott volt a Helytartótanács Buda várában. Ókori és -középkori penészes alakok gyüjteménye, tekintetes és nagyságos -hivatalnokok és mindenféle tanácsosok serege. A kiket nem vezetett senki -s a kik maguk se parancsoltak senkinek. Ott ődöngött köztük a -Protomedikus, az ország főorvosa, a ki maga se tudott semmit, de az -univerzitás se tudott semmit. A Helytartótanács hát épen bölcsen -cselekedett, a mikor semmit se cselekedett. Mit is csinált volna? Azt se -tudták, mi hozza ránk a veszedelmet. Tűz-e, viz-e, étel-e, ital-e, -világosság-e, sötétség-e, hideg-e vagy meleg? Ostoba mondással nyugtatta -meg magát a tudomány háborgó lelkiismerete. Azt mondták: genius -epidemicus. De hogy mi az a genius és mi az epidemicus: akkor se tudták, -ma se tudják. Törődjék vele a manó. - -Ott a nemes vármegye: csináljon, a mit tud. Ötvenkettő van az országban. -Valamelyik a sok közül csak eltalálja véletlenül, mi a segitség. Ebben -állapodott meg a kormány bölcsesége is. Annyi ostoba rémitgetéssel nem -gyötörte magát a jó nemes ember, mint a mai mivelt társadalom. Nem -kellett statisztikát csinálni s mindenféle rovatos iveket vezetni. -Járványorvosokkal nem tömték tele a falvakat és a városokat. Az ujságok -nem ijesztgették agyon mindennap a jámbor közönséget rémhirekkel és -halotti kimutatásokkal. Nem is volt ujsághirdetés, mindenféle -haszontalan kuruzslószert, tyukszemtapaszt, keserü pilulát nem -ajánlgattak a félős embereknek. A ki meghalt: eltemették; a ki megélt: -látott a dolga után. Érdemes is a rongy életért annyi csetepatét -csinálni, mint a hogy mai napság szokásban van! - -A nemes vármegye is bölcsen intézte dolgát. Ott a szolgabiró. Ha a -rablókkal, gyujtogatókkal, pinczeverőkkel, lókötőkkel, oláh czigányokkal -el tud bánni: majd csak elbánik azzal a gyalázatos betegséggel is. -Azután elmulik majd a tél, jön a tavasz, jön az aratás meg a szüret, -elmulik majd a veszedelem is. A hol pedig nem elég a szolgabiró: oda -küldjünk ki deputácziót. - - -II. - -(A pápai deputáczió. – Ó-bor és uj-bor. – A mészáros táblabiró. – A -gunyos vigjáték. – Az ajánló szózat a vizsla kutyához. – A prológ és a -beköszöntő. – Miből készült a vigjáték meséje?) - -Pápa nagy város, oda deputáczió kellett. Meg is alakitották késedelem -nélkül. - -Elnöke Rába Boldizsár lett, a kiről már megemlékeztem. Tagjai lettek -Nagy István és Vecsey Ferencz helybeli táblabiró urak. Bezerédy Mihály -uradalmi prefektus és Eőry Szabó Gábor táblabirák természetesen ki nem -maradhattak. A törvényes bizonyságnak ősi alkotmányunk szerint benne -kellett lenni. Békássy Ignácz főszolgabiró és esküdtje, Gyapay Ignácz, -volt a törvényes bizonyság. - -Ez a Gyapay szelid, jó ember volt, nem vétett a légynek se. Kegyes és -istenfélő s megfogadott minden jámbor és ostoba tanácsot. Volt olyan -tanács is, hogy az ember, ha ki akarja a bajt kerülni, bort ne igyék, -hanem reggel, délben, este csak herbatét igyék. - -Herbatét? - -Bakonyalji nemes ember, vármegye esküdtje herbatét igyék? A mikor -somlyai bort ihatik, még akkor is csak herbatét igyék? - -Irtóztató vétség ez a józan ész és az ősi jó szokás ellen. Büntetlenül -nem maradhat. - -Nem is maradt. Szegény Gyapay esküdt urunkra csakugyan ráfeküdt a -nyavalya s elvitte magával a temetőbe. Az egész deputáczió összes tagjai -közül senkinek a hajaszála se görbült meg. Csak az egyetlen jámbor ember -pusztult el, a ki pedig szót fogadott papnak, orvosnak, egyházi és -világi felsőbbségnek. Emlékét meg is örökitette a nép, mint Mátyás -királyét. - -– Még a kolera se igazságos, mert a deputáczióból azt vitte el, a ki a -legártatlanabb volt. - -Hetvenhét év előtt történt az eset, de azért ma is van még élő ember -Pápán, a ki erre jól emlékezik. - -A deputáczió tagja volt még Zsoldos János orvos és megyei főfizikus is. -Tudománya, tekintélye és állása hozta igy magával. De ki nem maradhatott -a tagok közül Pápa városának főbirája se, köznyelven mondva a városbiró. -Pedig az nem volt más, mint Kárpics József uram, becsületes csapómester. -Még csak nem is tanult ember, még csak nem is nemes ember. Csak egyszerü -csapó ember. - -Deputátus volt még Szép Ábrahám is. Emlitettem már nevét. A kollégiumhoz -is volt köze, de egyébként jól ismert, jeles ügyvédő volt. Fia, Szép -Gábor, egykor a számtudományokból nekem is hires tanárom. - -Erről a Szép Ábrahámról is van kis, de csinos Kocsi-Sebestyén Gábor -adoma. - -Az volt hajdan a szokásunk, mi kálvinisták vasárnap délelőtt is, délután -is elmentünk a szentegyházba istentiszteletre. Sulyos ok nélkül el nem -mulasztottuk volna. - -Van Pápának szőlőhegye is, hajdan is volt: a Kishegy és az Öreghegy. Uri -embernek kellett ott lenni szőlejének. Bora is megiható termett. -Vörösmarty ugyan hires két bordalában Somlyó, Eger, Tokaj, Ménes mellett -nem emliti föl Pápa borát is, de meglehet, feledékeny volt a nagy költő, -noha kétségtelenül szent igaz, bármily jó is a pápai bor, azért -Somlyóval s ama világhirü hegyekkel eddig nem versenyezhetett. - -Mégis két ősi szabály alá tartozott a pápai bor. A szabály ellen véteni -nem volt szabad. - -Az egyik az volt, úri ember bort el nem adhat, ha a világ gyalázatának -ellenszegülni nem akar. Ajándékba adhat rokonnak, betegnek, jó barátnak, -inségesnek, de pénzért abból, a mi neki terem, el nem adhat. Soha se -lehet közbizodalmu férfiu és vármegye tisztviselője, ha ezt cselekedné. -Minden bort a háznál kell meginni. - -A másik szabály pedig az volt, hogy minden bort, a mi termett, meg kell -inni a jövő szüretig. Ó-bort hagyni nem kell. Ó-bor nem jó bor. Az -erdélyi nagy urak az ó-bort a cselédeknek adják, maguk mindig uj bort -isznak! Okos emberek. A bornak is az a törvénye, a mi a menyecskének. -Addig tüzes, addig kivánatos, a mig fiatal. S azután ki kell üriteni a -boros hordókat szüretig azért is, legyen hova szürni az uj-bort. A -legfőbb ok azonban mégis csak az, hogy megszólja a világ azt az embert, -a kinek ó-bora van. Azt mondja rá: fukar, fösvény, zsugori, sajnálja -mástól. De még azt is mondja: rossz a bora, nem kell a kutyának se, mert -ha bora jó lett volna, elfogyott volna idejében. Tehát semmi ó-bor. - -Szép Ábrahám azonban nem igy vélekedett. Ő tartott ó-bort pápai -boraiból. Minden esztendőből volt hordó bora, ráirva a hordó fenekére -vastag krétával az esztendő száma. - -Kocsi-Sebestyén Gáborral ballag egyszer hazafelé vasárnapi délesti -istentisztelet után. Háza utba esett. Ott volt a Hosszu-utczán csaknem -szemközt a vármegyeházzal. A mint kapuja elé érnek, azt mondja a -vármegye hires fiskusának. - -– Térjünk be komám uram egy pohár borra. Szivesen látom. - -Ily meghivásnak eleget kell tenni. Bemennek. Szép Ábrahám poharat, bort -szed elő. - -– Saját pápai termésem, komám uram. Ez a bor hat éves ám már. Ugy vegye -ám izlelőre, komám uram. - -Kocsi Sebestyén Gábor ajkához emeli a poharat. Istentelen rossz bor -volt, csak ugy ugráltak körülötte a szekrények, székek, asztalok! De -azért nem csinált keserü arczot. Uralkodott magán s nyájas vidámsággal -letette poharát az asztalra e szavakkal: - -– Köszönöm, komám uram, tegye el ezt a bort csak továbbra is, hadd -legyen hét esztendős. - -Ilyen adomák kerengtek Szép Ábrahámról, de azért a nemes vármegye mégis -beválasztotta a deputáczióba. - -Ezt azonban még csak szó nélkül türte el adázteveli id. Osváld Dániel, a -kiről már sokszor emlékeztem s a kit a vármegye kifelejtett a -deputáczióból. Hanem Pálffy Pál táblabiró urunkat már csakugyan nem -türhette el. - -Ez a Pálffy Pál megyei birtokos nemes ember volt ugyan, de Komárom -vármegyéből költözött ide. Nem is végzett iskolákat s nem is tanult -egyebet, mint mészáros mesterséget. Épen Kis-Igmándon volt egykor -székálló legény. Utóbb abbanhagyta a mesterséget, birtokán gazdálkodott, -Pápán lakott. Szép termetü, nagy bajuszu, nagy száju, jókedvü ember -volt, valahogy utóbb a táblabirák közé keveredett. Sőt, a mit előre -senki el nem hitt volna, legutóbb a kolerakergető deputácziónak is -tagjává választották. A nép ugyanis a deputácziót kolerakergetőnek -nevezte. Igy különböztette meg a többi megyei deputácziótól, a -dikálistól, a katasztrumitól, az orfanálistól, az utcsinálótól s -egyebektől. Erősen gyanuba jött Pálffy Pál táblabiró uram arra nézve is: -vajjon tud-e irni, olvasni? A deputáczió ugyanis azt rendelte el, hogy a -városba semmi idegen csavargó, dologkerülő embert be ne eresszenek, -hanem brachiummal állják utját. Ezt Pálffy mondta. Azt kérdi valaki: - -– Miért épen brachiummal? - -– Mert igy mondja a törvény. - -– Hol mondja? Olvastad te a törvényt? - -– Én ugyan nem olvastam, hanem igmándi székálló legény koromban az -odavaló nótárius egy nagy törvényből ezt olvasta ki előttem. - -E szavából sarjadzott ki a gyanu. - -Adázteveli Osváld Dániel táblabiróban föltámadt a keserü vidámság. Szép -Ábrahámot, Kárpics csapómestert, a szótalan Eöry Gábort, csak szó nélkül -türte volna: de Pálffy Pál? Ez már egészen más. - -Irt egy gunyos vigjátékot, melyben a főszereplők a kolerakergető -deputáczió tagjai. Név szerint természetesen nem sorolja fel őket, a -munka nem is jött sajtó utján világra, de kéziratban nagyon elterjedt s -az álnevek alatt kik rejtőznek, mindenki tudta a vármegyében. - -Idem sentio volt egyik szereplő neve. Ez alatt Rába Boldizsárt is, Eöry -Gábort is értették. Idem sentio körülbelül azt jelenti: az a nézetem, a -mi előttem szólóé. Az a két táblabiró mióta él, egyébként nem szavazott -a gyülésekben. - -Hetyke és Vigyorgó mint esküdtek szerepelnek a bizottságban és a -vigjátékban. - -Fülesy: Zsoldos az orvos és főfizikus. - -Silány: a csapómester. - -Zegernye fiskális: ez lenne Szép Ábrahám. - -Csontvágó táblabiró: az egykori székálló legény Pálffy Pál. - -Nincs meg nálam a vigjáték szövege. Ha megvolna, se közölném itt. Csak -gyerek diákkoromban olvastam és csak töredékesen maradt meg -emlékezetemben egyik-másik része. Ma bizony már ezek a versek nagyon -messze esnek a korszerü remek költeményektől, de nyolczvan év előtt -sokkal silányabb versek is hemzsegtek irodalmunk mezején. Igaz, hogy -különbek is. - -A vigjáték külső alakjában s szerkezetének beosztásában az akkori idők -szokásának felelt meg. - -Volt hozzá dedicatio, vagyis ajánló szózat. A pártfogó nagy úrhoz, a -meczénáshoz szólt ez, a ki az irónak kenyeret és hajlékot adott vagy a -kinyomatási költségekhez nagy pénzzel járult. Ebben azután a nagy úrnak -megvolt minden czime és méltósága s őt az iró a csillagos egekig -magasztalta. - -Idősb Osváld Dániel nem keresett magának nagy urat. Nem volt rá -szüksége. Vigjátéka ugyis csak gunyoló irat akart lenni Csokonay -Dorottyájának hangján. Azt akarta bebizonyitani, hogy az elemek romboló -hatalma ellen semmit se érnek az akkori deputácziók, az akkori orvosok -és patikaszerek, az akkori tudományok és rendtartások. Könnyü volt -bebizonyitani, hiszen ez ellen a csuf betegség ellen a mostaniak se -sokat érnek. - -Hanem volt vizsla kutyája. Ügyes, szép, erős állat. Ezzel szokott -nyulászni, foglyászni, fürjezni Böröllőn és a pápai határban. A neve -Fazón volt. Ismerte a városban mindenki. Lovaglás közben is ott -baktatott mindig a ló körül. Ennek dedikálta művét. Az ajánló szózat igy -hangzik: - -– Idétlen növevény mellé nagy karót ütni, kicsiny munkának nagy -pártfogót keresni, hiuságnak tartom. Én csak tenéked ajánlom munkámat, -kedves Fazónom, a ki mig a játszi, de valódi történetet megirtam, -jobbára iróasztalom alatt feküdtél. Ámbár klórmeszet, Hoffman-csöppeket -és fokhagymát nem ettél, a kolerától mégis ment lettél. Finomabb a -szaglásod, mint a finyás olvasóké; ha tehát irásom szavát szenvedheted, -én meg leszek elégedve. Ha pedig valaki a játszi történetet -orrfintorgatva gunyolná: ugasd el bátran vagy kergesd el illatoddal, a -melylyel a kolerát is el tudod kergetni. Igy azután jövendőre is én -maradok hű gazdád idősb Osváld Dániel. - -Hogy a történet, a mely a munkában meg van irva, csakugyan játszi, -mulattató és valódi, azt majd olvasóim is látni fogják elbeszélésem -folyamában. - -Az ajánló szózat után következik a prológ, az ünnepies beköszöntő. De -ezt is megelőzi egy kis előszó, kis versecske. Igy hangzik: - -Fegyverem éle a kit ér, Ha dul-ful is, semmit se ér. Erős az én tollam -vára, Fügét rajzol az orrára Csontvágónak, Fülessynek, S több ilyen -kopólesinek. S bár mind a megye oszlopa, Mégis mind csak tökkolop a’! - -Két bakonyalji szó van ebben. - -Az egyik a kopólesi. Az olyan nemes uracskát hivták igy, a ki egész -életén át nem csinált egyebet, csak vadászgatott. - -Tök-kolop a másik szó. A magyar kártyában a tökhetest vagy tökfilkót -hivták akkor is, később is tökkolopnak. Kártyázók jól tudják, bizony -hitvány kártya a hetes. Saját szinéből az utolsó. A tökfilkó pedig -gunyoló szó is. - -Most jön az ünnepies beköszöntő. A régi görög remekiróktól kezdve mind -máig az irodalmi művek legszebben hangzó része. Közlök annyit, a -mennyire emlékszem belőle. - -Eleim a vármegyének, Főbb tisztjei közt ülének. De én el vagyok -felejtve, Noha az egész időmet, Életemet és erőmet, Szenteltem dicső -hazámnak, Nyomdokain jó apámnak. Mégis minden tinó, szamár Elkerült már! - -Közöltem már másutt, ki volt s minő érdemes férfiu ezelőtt százharmincz -esztendővel id. Osváld Dániel édes apja. Fia méltán emlékezik meg róla. - -Azután igy folytatja: - -Ifju, ne emlits érdemet, A tudomány mind csak szemet. Csak nagy urnak a -kegyelmét Keresd s kérd ki a védelmét. Az egekig is fölmehetsz, Mindent -tehetsz! - -Ha kiraboltad az oltárt, Csontvágónak dalolj zsoltárt. Hizelkedő -énekeddel, Dühös indulatját verd el. Te leszesz a szentek szentje És -fölkentje! - - De én ezen kurhéjának, - Csuka, piócza-fajtának, - Farkas, róka-ivadéknak - Kolerából maradéknak - Nem hódolok, nem bókolok. - Kongjon bár mint üres hordó, - Sohase más, csak hirhordó. - Pávatollakba öltözött - Szajkó a madarak között. - -Ennyire emlékezem az ünnepies beköszöntőből. Talán minden szavára nem is -jól emlékszem. Talán az eredetinek egyik-másik sora másként hangzott. Mi -pápai diákok igy tudtuk ötven év előtt. - -Igy tudtuk s gyerekésszel határtalanul megvetettük a hizelkedők, -kegykeresők, mindenáron kapaszkodók, érdem nélkül felülkerekedők hitvány -seregét. Hajh, de tudatlan még, de azért mily ragyogó szép és tiszta a -gyereklélek! Ha az élet meg nem rontaná azt a lelket, ki nem ölné belőle -a nemes ábrándokat s az érdemekben való nagyratörés szent gerjedelmét! - -Hanem hát régen porladó öreg bátyánk urunk, idősb Osváld Dániel -táblabiró urunk, a te munkád is azt bizonyitja, hogy hajdanában se -propria virtute élt és virult minden ember. - -Ugy is van. - -A prológban előfordult ez a szó: kurhéja. Tul a dunai szó. A kisebb -fajta sasok egyikének neve a héja vagy kurhéja. Nevezik kányának és -tyukhordó kányának is. Kányának hivják ugyan a Balaton mellett s a -Mezőföldön sok helyütt a kálvinista varjut is, de hibásan. A kurhéja -valósággal a tyukhordó vagy tikhordó kánya. Vakmerő ragadozó madár. -Lecsap néha a baromfiudvar közepére is s nem fél a kakastól se. - -De most nézzük hát az embereknek, viszontagságoknak, eseteknek, -szavaknak, mondásoknak azt az egész összekuszált szövevényét, a mely a -csuf nyavalya támadásakor Pápán szinre jött s a melyből a szellemes iró -a maga vigjátékának alakjait, tárgyait, összeütközéseit és megoldásait -kiszedegette. - - -III. - -(A kórságkergető deputáczió határozata. – Pápa város nem egy város, -hanem két város. – A szegény halottak temetése. – Mi kell a temetéshez? -– Piti Ferkó. – Kalaba János. – A borbélyok. – A csipővas. – Vak Pali. – -A papok. – Az irhásközi baczillus. – A zsidók mentesek. – A sirásók -szájaskodása. – Egyszerre hal meg ugyanaz az ember mind a két városban. -– Rettenetes viszály.) - -A kórságkergető deputáczió szakaszokra osztotta azokat a kérdéseket, a -melyekkel majd foglalkozik s a melyeket majd elintéz. - -Mi történjék a vagyontalan szegény halottakkal, a kiknek nincs -költségeik papra, temetőre, sirásóra, halotthordóra, koporsóra, -szemfedőre, fejfára, keresztre, temetésre, harangozásra? Mert nagy dolog -ám a temetés. Nem afféle kis dolog ám, hogy holnap hetivásár lesz: -kinézünk egy korty borra s egy falat Laczipecsenyére. S azután az a -furcsa, hogy az a szegény halott ránk hagyja ugyan ezt a kerek világot, -de nem is törődik tovább se magával, se mással, se mivelünk, se a kerek -világgal. Csinálhatunk, a mit akarunk és tudunk. - -Mi történjék a holtak vagyonával? Zenebona, veszedelem esetén nagyon -hamar lábra kel még olyan jószág is, a melynek lába sincs. - -Mi történjék a gyámoltalan, tehetetlen árvákkal, a kiknek se apjuk, se -anyjuk? Mi történjék, ha nem marad rájuk semmi vagyon? De mi történjék, -ha vagyon maradt rájuk? - -Miként kezeljék a betegeket? Gyógyitsák-e, ne gyógyitsák-e? Szentséges -szent igaz, hogy a gyógyitás nem használ semmit, csak az a kérdés: nem -árt-e? De ha árt: akkor mi a manóban költsön a nemes vármegye herbatéra, -klórmészre, Hoffmann-csöppre s egyéb haszontalan, sőt kártékony dologra -annyi pénzt? - -Mit csináljanak a papok, doktorok és borbélyok? Parancsoljon-e azoknak a -vármegye vagy csak szép szóval beszéljen velük? S mit csináljon velük, -ha nem fogadnak szót se igy, se ugy? A pappal nem jó összeveszni, a -doktor jó barátunk s nemes atyánkfia, a borbély ugy se tud semmit. - -Mit csináljunk a falvakkal? Mit csináljunk a várossal? Küldjünk-e ki -ambulánsokat vagy helyben üljünk s oda várjuk a haldoklókat vagy azok -hozzátartozóit? Nagy kérdések ezek. - -Különösen nagy kérdés volt a város kérdése. Kevés ember lehet ma már a -világon, de még Pápán is, a ki ma tudná, milyen nehéz kérdés volt ez -valamikor. Ha az a gyalázatos kórság nem keveredik bele: világszép -vigjátékokhoz nyujtana az gazdag eseteket. - -Pápa városa ugyan ma egy város; egy városnak látszott a mi időnkben is, -a mikorról szól ez az elbeszélés, egy városnak tudta a közönség is, a -vármegye is, a tudomány is. De azért mégis valósággal két város volt. - -Kis patak folyik rajta keresztül. A patak neve Czincza. A kik a partján -laknak: azok tudnak róla, – a lakosság kilencz-tized része soha hirét se -hallotta. Magam is tiz esztendeig laktam a hires városban, sohse láttam -fejét, forrását, azt se tudtam, hol van. Csak később, hosszas kutatások, -nyomozások, buvárlatok és kérdezősködések után jöttem rá. Csaknem olyan -nehéz dolog ez, mint Árpád sirjának kutatása. - -A mai szinháztér, a régi vásártér északnyugati sarkán, a régi -ujkollégiumnak félszakosan szemközt van kőből egy kruczifiksz, csaknem -beépitve a ház falába. E ház körül, de valamelyik zárt udvarban ered a -Czincza-patak s a házak között belül az udvarokban csörgedez tovább. A -Büdösköznél ugyan látható volna, de ott meg hid és falak zárják el. -Azután elsiet valamerre az Árok-utcza mellett. Oda került valahonnan a -tobakok, az irhások, keztyübőrtimárok, szattyánbőrkészitők rettenetes -utczaközébe s végre valahol a Bástya utczán át kimenekül a mezőkre. - -Nos hát a Czinczától nyugatra fekszik Pápa városa, keletre fekszik -Polgárváros. Ezt a két várost nevezik a földrajzban Pápának. - -A kórságkergető deputáczió elhatározta, hogy a szegény halottat -közköltségen kell eltemetni. Még pedig ugy, hogy a ki Pápa városban hal -meg: azt eltemeti Pápa városa, a ki pedig Polgár városban hal meg: azt -eltemeti Polgár város. Mind a két városnak külön birtoka, külön -jövedelme, külön pénztára. Szegény halott temetési költsége öt-hat -forint pengő pénzben. Miért fizessen egyik város a másik helyett? A -deputáczió jól megfontolta a dolgot s határozata igazságos volt. - -Jó, jó! De hátha már most találkozik olyan rakonczátlan és szerencsétlen -ember, a ki egyszerre hal meg mind a két városban és Salamon király -bölcsesége se tudná eldönteni, hogy voltaképen melyik városban történt -hát halála? - -Mi lesz akkor? - -Ily eset is történt, a mint szép sorjában majd elbeszéljük. - -A legelső kötelesség az volt, hogy a halottak eltemetéséről -gondoskodjunk. Igaz, a könyvek és tudósok bölcsesége szerint arról -kellene legelőször mégis gondoskodnunk, hogy halottak ne legyenek. Ez -azonban hiában való bölcseség, effélére táblabiró ész nem vetemedik. -Bizonyos, hogy egyszer meg kell halni. Sőt különös szerencse, hogy csak -egyszer kell ezen átesni, nem kétszer vagy háromszor. Sok vesződséggel -jár a halál; kétszer-háromszor csinálni nehéz volna. De épen oly -bizonyos az is, hogy ez ellen a gyalázatos kórság ellen nincs se orvos, -se orvosság. Csak szóbeszéd, kuruzslás és világcsalás minden költséges -gyógyitgatás. Az ember ugyan megcselekszi, még az okos ember is, mert -szereti betegjét s reménykedik az utolsó pillanatig. De a kórságkergető -deputáczió végre se poétákból és muzsikusokból áll, neki a valósággal, -az élettel és halállal kell számolni. Meglehet, valamikor majd e kórság -ellen is találnak fel orvosságot, de erről majd azok beszéljenek, a kik -akkor élnek. Nekünk ehhez semmi közünk. Mi akkorra már mind meghalunk és -mind föltámadunk. - -Igy gondolkodott a deputáczió. Még az a tagja is, a ki valamikor igmándi -székálló mészároslegény volt s a kinek a neve a vigjátékban Csontvágó. - -Tehát mégis a temetés az első dolog. - -A temetéshez sok minden szükséges még a doktoron, papon és halotton -kivül is. Szükséges például a sirgödör és a ki azt megássa. És szükséges -a halotthordó, a ki az élettelen testet kiviszi a temetőbe. - -Voltak obsitos katonák a városban. Kemény legények. Legkeményebb legény -volt közöttük Piti Ferkó. Igazi neve ugyan Péti Ferencz lett volna, de a -pápavidéki közbeszéd szerint csak Piti Ferkó volt, a másik nevét már -maga is elfelejtette. No ez jó lesz sirásónak. Vállalkozott rá -készséggel. A napszám egy huszas; három napszám egy sirgödör; – a -sirásás ára hát három huszas, vagyis egy forint pengő pénzben. Nem is -magas ár. - -Halotthordó is kellett. Erre a tisztes hivatalra kiszemelték Kalaba -Jánost. Kárpics városbiró urunk ezt ajánlotta legjobban, főleg azért, -mert ez volt az egyetlen talyigás akkor Pápán, a ki egylovas -talyigájával mindig ott ácsorgott a halpiacz körül, hogy néhány -krajczárért segitségükre legyen azoknak, a kik hozzá folyamodnak. -Jókedvü ficzkó volt. Vagy dalolt, vagy fütyörészett, vagy dévajkodott -örökké. Rongyos kalapja mindig a félfülére volt vágva. Egyik bajuszát -fölfelé szoktatta, a másik bajuszát lefelé. A kerti művesek, zöldséges -kofák különösen szerették. Rossz lovának, a mikor vette, mindig a -csontja zörgött, de a jólelkü kofaasszonyok mindig fölhizlalták -zöldségesedékkel. Kivált, mikor a sárgarépára került a sor. A sárgarépa -a lónak a föld kerekségén a legjobb tápláléka. Árpa, zab, hüvelyes -zöldség mind nem ér föl a sárgarépáig. Rettenetes tudatlanság, hogy a -gazdák nem sárgarépán nevelik föl a csikót. A mikor a sárgarépára került -a sor, Kalaba lova mindig kigömbölyödött s szőre ugy ragyogott, mint az -arany. - -Hogy történt most már a temetés irásbeli rendtartása? A tanácskozási -jegyzőkönyvek, az iktató és kiadó könyv, a hivatalos jelentések, -végzések, határozatok, iktatások, kiadások, beutalások, kiutalások, -fizetések, nyugtatványok, rovatos ivek, statisztikai adatok és a többi -mindenféle irkafirkák! Ki vezette, ki irta, ki őrizte ezeket? - -Senki. - -Mind ostobaság ez. Nem arra való a tiszti hatóság, hogy azzal vesződjék, -a ki már meghalt s a kit már eltemettek. Ez már nem e világhoz tartozik, -hanem a másvilághoz. Intézzék dolgát az angyalok és az ördögök, a hogy -kiki rászolgált. Ha pedig vagyonában, családjában marad elintézni való, -végezze ezt a család, a rokonság, a szomszédság, a város hajduja vagy -egyéb hatósága. Ez már nem a nemes vármegye dolga, tehát nem tartozik a -deputáczió elé se. - -Simán és gyorsan intézték el az árvák dolgát is. - -Kétféle árva van a világon. Egyik az, a kire maradt vagyonbeli örökség. -Ennek mindjárt akad gyámola, pártfogója. Sőt, ha a dolgába a hatóság -bele nem avatkozik, jobban akad, mintha beleavatkozik. Az árvával csak -elélnek valahogy, de a hatósággal vesződni okos embernek nem szokása. -Nem is tanácsos. - -A másik árva az, a kire nem maradt semmi vagyon. Ezt magához veszi, -ápolásba veszi a rokon és a szomszéd és a sok jószivü gyermektelen -szegény ember, szegény asszony. Munkáskezet nevel magának, a ki utóbb -segitsége lesz, kenyérkereső társa. - -Árvákkal hát nem is bajlódott a deputáczió. - -De a gyógyitás rendtartását is könnyü szerrel intézte el. - -Nem volt hatalmában több igazi orvos, csak egyetlen egy. Ez volt a jeles -tudós, Zsoldos János. Az ő koleratudománya is csak a klórmészig és a -Hoffmann-csöppekig terjedt. Volt ugyan akkor két általános gyógyszer a -világon, a mely minden elképzelhető belső betegséget meggyógyitott; – az -egyik volt a hánytató, a másik volt a hashajtó. De ezeket is kivette az -a csuf betegség az orvosok, borbélyok és patikáriusok kezéből. Éppen -ezzel a két állapottal öldöste az embereket éppen maga ez a csuf -betegség. - -Orvosi tanácsra hát nem volt szükség, minthogy annak ugy se volt semmi -haszna. De szükség lett volna, hogy a vármegye ama tudós főorvosa -személyesen látogassa meg a betegeket, hogy ezzel legalább vigasztalja -azokat, a kik a beteg körül vannak. De ez is lehetetlen volt. - -A tudós főorvos élemedett ember volt; – éjjel, nappal nem csatangolhat. -De ha Herkules lett volna is, annyi falut, annyi beteget meg nem -látogathat. A szegény betegek közt válogatni pedig nem szabad. Tiltja a -jóizlés. Tudós ember nem pártoskodhatik. Különben is a főorvos tagja -volt a deputácziónak, ott volt hát a helye mindennap. Látogassák meg a -betegeket a papok meg a borbélyok. - -Borbély volt kettő. Az egyik a Szarka, a másik a Schillinger. Magyar -borbély, német borbély. Ezeket hadilábra állitotta a deputáczió. Ezek -futkároztak örökké mindenfelé. Ha falvakra szálltak, forspontot és -napidijat kaptak. - -Hát ezek mit csináltak a betegekkel? - -Mindent, a mi akkor szokásban volt, – csak épen eret nem vágtak s nem -köpölyöztek. - -A szokás pedig egyébként is más volt, mint ma. Akkor nem volt lázhőmérő -s nem volt orvosi vegykémlet. Baczillust, fejérnyét, sót, savat, czukrot -nem keresett senki. A beteghez a mindennapi kérdést intézték. - -– Mije fáj? - -A kolerás beteg semmit se felelt, csak nézett, hiszen nem tudta szegény -az már a világon voltját se. - -– No, majd az isten megsegiti! - -Bizony a haldokló ezzel se törődött már. - -Egyidejüleg megtapintották az ütőerét. E nélkül orvosi és borbélyi -látogatás meg nem történhetett. Szabályos-e, nem szabályos-e a pulzus: -honnan tudhatná a borbély? Hetvenet üt-e, százat üt-e egy percz alatt: -ezzel se törődött. Csak arra ügyelt, hogy a mig mutatóujját a pulzuson -tartja: addig két szemét behunyja s behunyt szemekkel a gerendát nézze. -Ebből aztán meggyőződtek a körülvalók, hogy igazi szakértővel van -dolguk. - -S mi kell egyéb? - -A magyar borbély egyéb hókusz-pókuszt legalább nem csinált. Már -Schilinger mester, a német borbély, sokkal tudósabb volt. Ő olvasta, -vagy hallotta valahol, hogy a pestis ráragad az emberre, ha hozzáér a -beteghez. Azt meg szentül hitte, hogy a kolera se egyéb, mint a pestis. -Azután sehogy se tudta belátni, miért ragadjon ő rá ez a kórság? - -Uj módszert talált föl. Csináltatott tüzhelyre való közönséges -csipővasat. Olyant, a minővel az eleven tüzet, izzó parazsat szokás -megfogni. Csináltatott neki tokot borjubőrből. Ezt hordta magával, ezt -illesztette a beteg pulzusára, a csipővas másik végét a füléhez tartotta -s igy nézte behunyt szemeivel a padlásgerendákat. - -A sváb faluk elbámultak ezen a rettenetes nagy tudományon, a magyar -faluk pedig röhögtek rajta, sőt Gyimóth, Homok-Bödöge, Ádáz-Tevel ki is -dobták a jámbor Schillinger mestert csipővasával együtt. - -Megtudta a deputáczió is. Kereken eltiltotta a csipővasat s kegyetlenül -összeszidta a borbélyt. Miért csodásitja a vármegyét s rossz hirbe miért -keveri? - -Vak Pali csakhamar elterjesztette a csipővas esetét az egész városban. - -Ki volt az a Vak Pali? - -Vak Pali volt a porkoláb. Már az állásánál fogva se közember, de -egyébként is elég fontos személyiség, mig a veszedelem tartott. - -A deputáczió Kárpics városbiró urammal egyetértve kidoboltatta a -városban, hogy a kinek a deputácziónál valami kérni vagy keresnivalója -van: jelentse Vak Palinak, ő majd a deputáczió elé terjeszti. Tudatták -ezt a papokkal, doktorokkal, sirásókkal, halotthordókkal és -koporsógyártó ácsokkal és asztalosokkal is. Igy lett Vak Pali porkoláb a -deputácziónak bejelentő és iktató hivatala s egyuttal irodája, -kanczelláriája. De egyuttal kiadóhivatala is s mindenféle -segédszemélyzete. A végzéseket, itéleteket, határozatokat, döntéseket ő -vitte hirül mindennemü félnek és hatóságnak s mindenféle belső-külső -embernek, iparosnak és munkásnak, a kinek csak a betegség, halálozás és -temetés körül a legkisebb tennivalója is volt. - -Igy látják hát megfejtve nyájas olvasóim, miért nem vezetett a -deputáczió semmiféle irka-firkát. Nem volt erre szükség. Vak Pali volt -minden segédeszköz. Nemes ember, régi magyar ember egyébként is utál -minden hivatalos irka-firkát. - -Hát a papokkal hogy voltunk? - -Elég türhető módon. - -Szerencsére Pápán nincs hetvenhétféle felekezet. Katholikusok, -kálvinisták, lutheránusok, zsidók. - -A zsidókról nem szól az irás. Mindig volt legalább négy vagy öt rabbijuk -rendes szolgálatban s legalább huszonöt tartalékban. Ma is sok van, hát -még hajdanában! Ha hát betegnek, öregnek, haldoklónak rabbira volt -szüksége: akadt elég. - -De nem is igen volt szüksége. - -Emlitettem már, hogy a Czincza-patak valahonnan oda tévedt a tobakok, -szattyánkészitők, keztyübőrgyártók utczájába. Ennek a pataknak már a -kezdetén is rettenetes szaga van. Ha esőre áll az idő: a Büdösközön -ájuldozás nélkül nem lehet átmenni. Mennyi illatot szed ez magába, mire -a tobakokhoz ér. Pedig csak itt lesz még igazi illatárrá. A sok szemét -és udvarbeli piszok, a sok rothadó bőrczafat itt tölti meg árkát, itt -fertőzteti meg mindenféle erjedéssel, itt fösti meg még szinét is s -péppé, kocsonyává alakitja át itt még a csörgedező patakvizet is. Itt -azután olyan világ támad, a melyben az a nyomorult kolerabaczillus meg -nem élhet. - -Ez a baczillus veszedelmes fenevad. De csak amolyan apró fenevad, mint a -hörcsög, patkány, görény, menyétasszony. Mi ez? Ott a tobakos közökön -tenyésznek az igazi baczillus fenevadak, a hétszarvuak, a leviathánok és -behemótok, a baczillustigrisek és oroszlánok, a vizi és szárazi -szörnyetegek, a kik Androméda eleven husára számitgatnak. Ide merje csak -a lábát betenni az az ázsiai rongyos kolerabaczillus! Halálnak halálával -pusztul el, de nyomban. Hindosztánon és Beludzsisztánon átjöhet, Káspi -tenger, Kaukázus nem állja utját, a Fekete tengert és a Kárpátokat -legyőzheti, de a pápai Irhás közökön rá nézve vége a világnak. - -Az Irhás közökben rettenetes sok és rettenetes szegény zsidó lakott. Még -az én időmben is. Most miként áll a dolog, nem tudom. Annyi volt ott az -asszony és gyerek, mint a homokszem. De az egész veszedelmes idő alatt a -haja szála se görbült ott meg senkinek. Olyan egészséges maradt ott a -népség, mint a makk. - -Észrevették ezt hamarosan a vagyonosabb zsidók is, a szatócsok, -boltosok, házalók, faluzók, kereskedők, a kik beljebb laktak a városban, -a nagy piaczon, a Kollégium-utczán s a többi zsidó utczákban. S szégyen -ide, szégyen oda: kiköltöztek a tobakosokhoz s ha máshol nem volt -helyük, ott tanyáztak a gádorokban, folyosókon, szuette padlásokon. -Mintha sejtették volna, hogy a napkeleti ázsiai baczillust mind -fölfalja, mind elpusztitja a mi jó bakonyi baczillusunk. Nem is történt -nagy bajuk a belső zsidóknak se. - -A lutheránusok is megvoltak békességgel. Nem voltak sokan, annak is fele -német s nagy része vagyonos. Volt lelkes papjuk is, a ki el tudta őket -látni vigasztalással, innenső és tulsó világi reményekkel s tisztes -temetési kisérettel. - -Egészen jól megvoltak a római katholikusok. Volt azoknak annyi papjuk, -barátjuk és káplánjuk, templomuk és kápolnájuk, a mennyi csak kellett. A -jó pápista népség ugy is jámbor, türelmes, istenfélő, áhitatos s elég -biztosságban érzi magát a tulvilági jövendőkre nézve. - -Másként állt a dolog a kálvinistáknál. Ezek népe már tiszta magyar, -nyakas, okoskodó, maga eszén járó, szókimondó. Azt hiszi, szerződése van -a jó uristennel, a melyet illendő megtartani mind a két félnek. Bele is -néz olykor, vajjon a szerződés valamelyik pontját nem mulasztotta-e el, -nem sértette-e meg? S vajjon szerződő ellenfele is hiven tartja-e a -kötést? S ha azután valami hibát vesz észre: kereken megmondja papjának, -kurátorának, presbitereinek, dékánjának. Azt hiszi, ezek a jó uristen -tiszttartói, ispánjai, hajdui. S ha hiba van, bizonyára nem az uraság -követi azt el, hanem tisztsége, cselédsége. - -Tóth Ferencz volt a kálvinisták főpapja. Püspök, tudós, jeles -történetiró, nagy szónok s bizony nem fiatal ember. Volt ugyan egy -káplánja, de nem is több s magának se ideje, se ereje ahhoz, hogy a -betegeket látogassa, a halottakat kikisérje s a temetőben elbucsuztassa. - -Ebből aztán éretlenségek támadtak. Különösen a sirásóknak, -halotthordóknak járt el a szájuk mosdatlanul. Még a kórságkergető -deputácziónak is bele kellett szólnia a dologba. A szentegyházat s annak -nagy tiszteletben álló főpásztorát nem hagyhatta. - -Egész világ tudja, milyen népség a sirásó. Ha másunnan nem tudná, -megirta azt már Shakespeare a maga »Hamlet« czimü hires munkájában. Ott -is össze-visszafecsegnek a sirásók s felszinre hordanak mindenféle -bolondságot. De azok a sirásók dánusok vagy ángliusok s akkor is, a -mikor sirt ásnak, inkább bölcselkednek, semmint a világ kenetlen -tengelyének nyikorgása hallatszanék kemény szavaikból. - -Más a magyar ember. Vajjon, ha a hires angol költő Piti Ferkó és Kalaba -János s társaik beszélgetését hallotta volna ott a Pordán melletti pápai -temetőben: vajjon Hamlet királyfi esetéről milyen könyvet tudott volna -irni? - -Nagy betyár volt az a sirásó, az a Piti Ferkó obsitos katona. Egyszer a -temetés bevégzése után, a mikor már a halottas közönség eltávozott, -leültek a sirhalmokra Piti, Kalaba és társaik. Odavetődött hozzájuk Vak -Pali is, a porkoláb, hogy hirt fogjon s azt a deputácziónak hivatalosan -bejelentse. Elővették a tarisznyát, előszedték a kenyeret, száraz -kolbászt és csutorát. Pihentek, falatoztak, iddogáltak s azalatt mohón -harapdálta Kabala lova is a kövér, buja temetői gyepet, csak ugy -harsogott. - -Beszélgettek. Előjött a szó arról is, miért nem gyóntatják meg a -kálvinistáknál is a haldoklókat épen ugy, mint a pápista atyafiaknál. S -beszélgetés közben csak kitör ám Piti Ferkóból ez a verses mondás: - - Ösztövér a mi vallásunk, - Mert ha eljön meghalásunk, - Se papunk nincs, se gyónásunk, - Készen van elkárhozásunk. - -Vak Pali, a porkoláb, csak hallgatta ezt a mondást. Azt is látta és -hallotta, a mint a hallgatók nagyot röhögtek s az istentelen rigmust még -egyszer elmondatták, Pitinek utána is mondták s valamennyien könyv -nélkül megtanulták. - -A jókedvü Kalaba János se akart hitványabb ember lenni Piti Ferkónál. Ő -is ki akart valami rigmust találni. - -Tóth Ferencz püspökről jött elő a szó. Tudni kell, hogy a kálvinista -papnak, még a püspöknek is, a lakáson és készpénzfizetésen s jövedelmen -kivül van még tiszti ellátásul földje, gazdasága is. A jámbor lelkész, -mint gondos ember s jó gazda, vetéskor, burgonya- és kukoricza-rakáskor -bizony gyakran kimegy a földre szellőzni s munkásait és a munkát nézni. -Ezt szokta cselekedni Tóth Ferencz püspök is. S tudni kell azt is, hogy -a köznép amolyan vallási népköltészettel a temetőt isten veteményes -kertjének is szokta néha nevezni. - -Arról volt szó épen, hogy a püspök miért nem szokott temetéskor a -temetőbe járni. S előáll Kalaba János s e vakmerő, kárhozatos szavakat -ejti ki: - -– Ha kukoriczát rakunk a Főtisztelendő úrnak, mindig ott van velünk a -mezőn, hány szem kukoriczát teszünk egy kapavágáslikba; – most pedig, a -mikor istennek veteményes kertjét miveljük, ássuk és ültetjük, most nem -törődik velünk. - -Borzasztó lélekháboruság rejtőzik e szavak mögött. Nem is a jó lélek, -hanem az ártalmas duhajság adta e szavakat Kalaba szennyes ajkaira. - -Vak Pali eleget hallott, látott erre a napra Reggel másnap megjelentette -az egészet a deputácziónak, el nem hallgatott semmit. De ez kötelessége -is volt. - -Némely vidéken, kivált a felső részekben, a tótok közt balgatag hirek és -gondolatok vertek gyökeret az éretlen nép apró eszében. Azt hitték, a -nemes urak mérgezik meg a kutakat, vizeket, forrásokat: azért hull a -nép, mint őszszel a légy. E miatt véres erőszakosságra vetemedtek s -néhány nemes urat kegyetlen sorsra juttattak. A vármegye alig tudta őket -példás szigorusággal békességre birni. Tudta azt a deputáczió is s azért -Vak Palinak meghagyta, hogy ha szót hall vagy jelet vesz észre, a mely -arra mutat, hogy az alja nép békétlenkedik az urak ellen s az egyházi és -világi előljáróság ellen: ezt mulhatatlanul megjelentse. - -Vak Pali hát hivatalos kötelességet végzett. Hiszen porkoláb volt. - -Rögtön beidézte s nyomban szemre birta a deputáczió Piti Ferkót is, -Kalaba Jánost is. Piti a temetőben volt, nem jöhetett, Kalaba megjelent. -Szokott módja szerint bátran megállott a nemes urak előtt. Lova, -talyigája az alatt ott várt künn az utczán. - -Különösen Szép Ábrahám kezdte korholni, szidni, kárhoztatni Kalabát -keményen. - -– Nem ilyen ember való halotthordónak, mint te. - -– Hát kérem szépen, tessék csak megmondani, milyen ember? - -– Jámbor, istenfélő, kegyes ember. - -– Én pedig a mondó vagyok, megkövetem szépen a nemzetes urat, hogy a -dögöt eltakaritani hollómadár kell, nem kanári, a halottakat kihordani -pedig én kellek, nem a veszprémi kanonok. Tessék csak a kanonok urakkal -tenni kisérletet. - -A deputáczió nagyot nevetett. Maga Szép Ábrahám is utóbb a hasát fogta -nevettében. A gézenguz Kalabának igaza volt. - -Érdemes ember lett utóbb ez a Kalaba. Akkor, a mikor egy ember egyszerre -halt meg mind a két városban. - -Különös az eset, el kell mondanom apróra. - -A Büdösközön a fahid kellő közepén halt meg a szegény ember. A fahid a -Czincza fölött van. A Czincza árka fél öl széles, az árok közepe a -határvonal a két város között. A szegény halott köldöke épen az árok -közepére esett, feje Pápa városban, lába a Polgár városban. Melyik -városban esett hát halála? A kérdés fontos, mert ha Pápa városában halt -meg, temetési költsége ennek a nyakába esik; ha pedig Polgár városban -halt meg: a temetési költséget viselje ez. - -A két város előljárósága kegyetlenül összeveszett a kérdésen. Nem épen a -költség miatt. Öt-hat forint nem a világ. Hanem azon veszett össze, -kinek legyen igaza? Istentelen bizonykodásba merült a két előljáróság. -És sehogy se akart a bizonykodás véget érni. A halottat pedig el kellett -temetni, ő se akart várni, Kalaba pedig addig ki nem vihette a temetőbe, -mig engedelmet és utasitást nem kapott rá. - -Elő a szakértőkkel. Mondják meg az orvosok, sebészmesterek, felcserek és -borbélyok, melyik városban történt a halál? A kérdések világosak. - -Egyszerre hal-e meg az egész ember, mint a fűszál, a kit levágott a -kaszás ember? Vagy darabonkint hal meg, mint az öreg fa az erdőn, a -melynek először az egyik ága szárad el, azután a másik, utoljára -valamennyi? - -Ha darabonként hal meg az ember: melyik darabja él tovább? Az-e, a -melyiken a feje van, vagy az-e, a melyiken a lába van? - -Nehéz ez a kérdés. Mert ámbár Zsoldos főfizikus urunk érthetőleg -megmagyarázta, hogy a halál akkor következik be, a mikor a sziv megszünt -dobogni, a sziv pedig akkor áll meg, a mikor az agyvelőben levő ideg -gyökerei örökre megbénultak: ennélfogva a fej és a szív egyszerre hagyja -félben az élet munkáját: – mindamellett a bölcs fejtegetés sehogy se -idézett elő általános megnyugvást, sőt nagyon is sulyos ellenvetésekkel -találkozott. - -Ime, a pulykának baltával vágják le a fejét, a feje rögtön meghal, de a -pulyka tovább ugrál s a mig ugrál és vonaglik: mindaddig bizonyosan él. -Pedig hát a sziv és agy között már semmi összeköttetés. E szerint hát -Pápa várost terhelné a költség, mert a halottnak köldöke volt a két -város határa vonalán, a szive hát Pápa városban szünt meg dobogni. - -Ezt a szakértői véleményt is alaposan agyonbirálta Szarka borbély uram. -S hivatkozott a gyik farkára, a mely igaz tanubizonyság. - -Ime, levágjuk a gyik farkát. A gyikot eltapossuk, agya és szive tehát -örökre meghalt. Ámde a farka mégis mozog, mégis él napnyugtáig. Minthogy -pedig a halott lába Polgár városban feküdt: ennek kellett tovább élni s -igy a temetési költséget viselje Polgár város. Ezt bizonyitja a gyik -farka. - -Éktelen zsivaj támadt a szakértői fejtegetésekre. Addig csak értették -valahogy a dolgot, de a mikor a szakértők már világosan megmagyarázták: -attól kezdve megbolondult minden ember. Ki nevetett, ki káromkodott, ki -meg tovább vitatkozott. - -A másik szobában ácsorgott Kalaba János, várta az utasitást. Hallotta a -csunya zajongást, de a szavakat nem értette. Egyszer csak benyitott az -ajtón. - -Az elnök rárivall: - -– Mit akarsz? - -– Megkövetem a tens nemes vármegyét, a talyigás lovamat már etetni -kellene, meddig várjak még? - -– A mig a kérdést el nem döntjük. - -– Miről van hát az a kérdés? - -– Arról, melyik város fizesse a költséget? - -Kalaba János megsodorintotta azt a bajuszát, a melyik fölfelé állt. - -– Egyik se, tens nemes uraim! Az én szülővárosom e miatt össze ne -vesszen! Én viselem a költséget magam. Kilenczszáz halottat hordtam már -ki a temetőbe, megemberelt a város érte jó fizetéssel, megteszem -ráadásul. - -Igy lett békesség. Még meg is vivátozták érte jó Kalaba Jánost, a -halotthordó talyigást. - -* * * - -Ime, ezekből a történetekből állitotta össze adázteveli id. Osváld -Dániel az ő vigszinművének vidám meséjét. El is kergette vele Pápa -vidékéről azt a csuf kórságot. - - - - -„SZÁLLOK AZ URNAK.“ - -(Hol alkalmazzák e szót: szállok az úrnak? – A „száll“ szónak -gazdagsága. – A megszállitás. – A végh-koppáni alpasa megszállitó -levele. – A szállások.) - -Tóth Bélának kedve volt ahoz, hogy a magyar szólásmondásokat gyüjtse, -magyarázza, fejtegesse, eredetüket és tartalmukat kideritse. Rábukkant e -szólásra is: szállok az úrnak. S irt erről a Pesti Hirlapban egy-két év -előtt hosszabb czikket. - -Véleményem szerint e mondás természetét, eredetét s valódi értelmét nem -találta meg, pedig hatalmas olvasottsággal s nagy szivóssággal böngészte -össze több nemzet irodalmából a rokon fogalmakat s a megközelitő -szólásokat. Munkája nem járt sikerrel. A sikertelenség főoka, ugy -véltem, abban állt, hogy azt hitte, a szólás alapfogalmát idegen -nemzettől tanultuk. - -Fölkerestem, meglátogattam. Abonyi-utczai lakásán kedves órát töltöttünk -el. Elmondtam neki, mi az én véleményem. Gyökeres magyar szólás az. Be -is bizonyitottam. Megörült neki s megigérte, hogy ujra ir a kérdésről s -felhasználja az én adataimat. Azóta nem vettem észre, hogy irt volna; – -elmondom hát magam, a mit erről tudok. - -Mindenki tudja, magyar emberek lakomáján a felköszöntőhöz tartozik ez a -szólás. - -Föláll az asztal mellett a felköszöntő, poharát kezébe veszi, körülnéz s -az egyik asztaltárshoz oda fordul e szóval: - -– Uram, uram, Kerekes Mihály uram, szállok az úrnak! - -Kerekes Mihály nyomban feláll s ezt feleli: - -– Állok elébe! - -S azután állva marad, mig a felköszöntés tart. - -Ezzel az ünnepséggel kell kezdődni a magyar felköszöntésnek. Igy van ez -ma is még a Bakony és Kemenesalja vidékein. Igy van a felső Tiszánál is -és sokfelé az országban. Igy kellene lenni mindenütt. - -Ettől azonban eltérnek már egyben-másban. Eltérnek a fővárosban is. - -Szállok az úrnak. - -Ez ősi szólás eredeti értelmét elfeledték már, a mai nemzedék nem is -igen tudja. - -Szállok! - -Mit jelent ez? Miért mondom éppen ezt: szállok? Hiszen Kerekes Mihály -uramhoz nem szállok én, mikor felköszöntő szómmal hozzá fordulok, hanem -ő hozzá csak szólok. - -Igy okoskodnak sokan s azért a kezdő szólás most már rendesen igy -hangzik: - -– Uram, uram, Kerekes Mihály uram, szólok az úrnak! - -A szólásnak helyes értelme van s bizonyára megmaradhatna igy is. De nem -ez az igazi, nem ez a történeti, nem ez az ősi szólás-mondás. - -Nagyobb hiba is van a mai divatban. - -Még igen sokan tudják, hogy nem a szólok, hanem a szállok igével kell -kezdeni a mondást. Az öregek épen nem feledték még el s hallják és -követik őket a fiatalok. - -De ha »szállok«, miért jön ez után ez a szó: »úrnak«? Ki a manó érti -ezt? Szállni csak valakihez lehet, nem pedig valakinek. Ha az ember -bemegy a városba, nyilván vagy Kemény Péterhez száll, vagy a -Zöldfa-szállóba. Sehogy se mondja, nem is mondhatja, hogy Kemény -Péternek száll, vagy a Zöldfa-vendéglőnek száll. Nagyot néznének rá, ki -is nevetnék érte. - -Ez alapos okoskodás azután oda vitte a felköszöntő urakat, hogy igy -kezdjék a mondást: - -– Uram, uram, Kerekes Mihály uram, szállok az úrhoz! - -Ez is okos beszéd. Meg is maradhatna a szokások közt. Jelképes beszédnek -elég költői is. Ahogy az utas megpihen a szállón: ugy akar a felköszöntő -megpihenni annak lelkén, a kihez szavát intézi. Ezt jelentené ez a szó: -szállok az úrhoz! - -De azért ez se igazi szó, ez se a történeti, ez se az ősi. Az igazi szó -bizony csak igy hangzik: szállok az úrnak. - -Ezt a szavát: »száll« a magyar elme ezerféle módon, sok értelemben, sok -irányban használja. A magyar nyelv szavai közt a legszebb. Csaknem oly -szép, mint a »világ« szó; – csaknem oly gazdag, mint a »szer« szó. - -Csak néhány példát emlitek. - -Száll a madár. Száll a dal faluról-falura, szájról-szájra. A -szentgyörgyi birtok rám száll. Az ősi örökség leányágra száll. Szegény -betegünk sirba szállt. Dávid szembe száll Góliáthtal. A kálvinisták -zsoltáros éneke azt mondja: Ne szállj perbe én velem. A sereg Komárom -alá száll. Álom száll a szememre. A vitéznek lábába szállt a bátorsága. -Egyházi intés: szállj magadba. A Tisza mellett a napnyugtát -napszállatnak nevezik. Szálló annyi, mint vendégfogadó. Szállás alatt -értünk éjjeli-nappali pihenő tanyát, sok népes pusztát. Igy neveznek az -országban sok falut és várost is. A jó Gvadányi azt irja: Szállottam egy -paraszt gazdára. Most igy mondanók: paraszt gazdához vagy paraszt -gazdánál szálltam. Másik birtokára száll. - -Hát még a sok összetétel. - -Megszáll. Azt is jelenti: megtelepedik. Azt is: elfoglal. - -Megszálltuk Boszniát. - -Leszáll. Például a madár, a sáskasereg, a köd, a nap, a hőfok, a -léggömb, stb. - -Elszáll. A madár és sok mindenféle. - -Kiszáll. A biróság végrehajtás, szemle, becslés, visszahelyezést, stb. -végett vidékre megy. Kiszáll a kocsiból, hajóból. - -Felszáll. Ellentéte a leszáll igének s épen ugy használják, mint ezt. - -Átszáll. Alászáll. Mindegyik szót sok irányban sok értelemben -használjuk. - -Hát még a sok szállit ige! Szállit, elszállit, megszállit, leszállit, -fölszállit, beszállit, kiszállit, átszállit s a többi. Mennyi fogalmat, -mennyi gondolatot, mennyi mozgást, mennyi életet jelez a magyar elme e -szavakkal. - -Megszállitás: jogi műszó. Jó öreg Corpus Jurisunkban sok helyütt -előfordul. Természetesen a régi multban latin nyelven, hetvenöt év óta -magyar nyelven is. Latinul őseink szerint: impopulatio. E latin szó -magyarul azt jelentené: benépesités, betelepités, urbéresités. Oly -fogalmak ezek, melyek a régi nemesi világban nagy dolgok voltak, de -melyek a mai társadalmi életből már nagy részben kivesztek. - -A megszállitás hajdan beszállásolást is jelentett. Gróf Bercsényi Miklós -azt irja egyik levelében: Károli uram megszállitván hadait Mocsonokon, -megindultam Sopron felé. De a szó hadi élettől eltekintve birtokjogi -műszó volt. - -A földes úrnak volt például nagy uradalmi birtoka, nagy néptelen -pusztája, de jobbágya, zsöllérje, cselédje, szolgáló embere és pénze, -jövedelme kevés volt. Munkáskézre volt hát szüksége. Telkesiteni akarta -birtoka nagy részét, urbéresiteni akarta adómentes dülőit, kellettek -neki emberek. - -Hol vegye őket? Miként szerezzen munkáskezet? - -Két módot használtak erre. - -Az egyik a hirdetés, körlevelek és küldött emberek élő szava utján. Ez -és ez a földes úr tudtul adja, hogy ez s ez birtokát telkesiteni, -benépesiteni, megszállitani s talán mondhatnók, megszállatni akarja. -Minden ép-kézláb szegény, de jóravaló munkás ember jöhet bátran, kap jó -földet és jó uraságot. - -Igy tettek a magyar nemes urak s hódolt vidéken a török földesurak is, a -kiknek nagy része szintén jó magyarrá tudott lenni. Szép példát tudok -erről harmadfélszáz előtti időből. Kezemhez jutott jó török időknek jó -magyar körlevele, a mely igy szól: - -– Én az Hatalmas Török Császár Végh-Koppán várában lakozó Mahmud Zayn -alpasa adom tudtára minden röndbeli vitéz emberöknek, mind török -részről, mind magyar részről valóknak, minthogy én nekem vagyon két -pusztám: Felső-Orosztó és Alsó-Orosztó, valaki ezeket neköm megszállja, -adok neki három esztendőre való szabadságot, mig szegények megépülnek, -addig senkinek se fizessenek… mikor a három esztendő eltelne, akkor -adnak adót ugy, mint minden esztendőben harmincz forintot. Azt pedig -fogadom az én igaz Török Mahumeti hitemre és vitézi úri embörségemre, -hogy ezeknek az adóikat soha följebb nem teszem, sem az én maradékom, se -semmi nemzetségem; az mint én velük megalkudtam, azon szómban mögállok. -– Melynek nagyobb bizonyságának okáért Pöcsétömmel erősitöm mögh ez -levelet, hogy senki azt föl ne bonthassa. Voltak pedig bizonságok Török -részről, az kik előtt ezt irtam, ugy mint Amhát Oda basa előtt, Mahmud -Oda basa előtt, Abdi Ispája előtt, koppáni Mukta bég előtt, Csoháni -Ispája, Mahmud Ispája és koppáni Neser Ispája előtt. Költ Kanisa várában -Die 23. Januari. Anno 1658. - -Ime, efféle urasági körlevél, melylyel hivják a szegény vitézeket -úrbéreseknek. Egy telekért való szolgálat évenkint harmincz forint. -Bizony nem sok ez – husz-harmincz hold földért, lakásért, kaszálóért, -legelőért, makkoltatásért s egyéb erdei haszonvételekért. - -Igy alakultak az úrbéres községek, szállások, népes puszták. A köröző -levélre s a küldött emberek szavára sok telepedett jobbágy is elhagyta -rossz földjét vagy rossz uraságát s ment és elszegődött az uj urasághoz. -Neki szállott, akár török részről, akár magyar részről való volt az uj -uraság. - -Most már közeledünk a megfejtéshez. - -Nemcsak körlevél és küldött ember keritette a munkás embert. Voltak az -országban kalandozó, kóborló, hajléktalan, tüzhely nélkül való szegény -emberek is. Várukból kikergetett rongyos vitézek, németek és törökök -által feldult falvak menekülő lakosai, szökevény jobbágyok és zsöllérek, -a kik megunták kegyetlen uraságukat; vallásuk miatt üldözött ujhitüek, a -kik csapatonkint összeállva járták az utakat, bujdostak a mesgyéken, -határokon, szálldogáltak faluról-falura s kerestek urat és földet -maguknak, védőt, pártfogót asszonyaik, porontyaik számára. - -Vadászgat az uraság az avaron s találkozik ily bujdosó csapattal. A -csapat előáll, leveszi süvegét s hosszu, kegyes és alázatos köszöntéssel -üdvözli az uraságot. Az uraság alig birja végét várni. - -– No, kik vagytok, mit akartok, honnan vetődtetek ide? - -Bátran felel a legokosabb. - -– A vizen tulról jöttünk, szegény munkakereső népek vagyunk, szállást -akarunk. - -Az uraság gondolkodik. Neki is jól esnék még husz-harmincz úrbéres. - -– Kiszemöltetek-e már valami helyet? Kinek akartok megszállani? - -– Ha emberségünk, becsületünk tetszik: szállunk az úrnak! - -– Állok elébe! - -Igy volt biz az. Ez volt a szokás, ez volt a szójárás. Igy települt, igy -jött létre a sok Szállás nevü népes hely Szabolcs, Tolna, Pozsony, -Nógrád, Nyitra, Borsod, Hont, Bihar vármegyékben. - -Igy készült a sok helynév is. Szállásdomb, Szálláshely, Szállásolvár, -Szállásszék, Szállássziget. Sok helyen az uraság nevéhez ragad a szó. -Ferenczszállás, Fülöpszállás, Jakabszállás, Rákócziszállás. Vannak -szállások, a melyek a települők nyelve után kaptak nevet. -Székelyszállás, Tótszállás, Lengyelszállás. - -Jászok, kis-kunok földje, Pest vármegye némely vidéke tele van -falvakkal, városokkal, melyek szállásokból keletkeztek. Árokszállás, -Kisszállás, Kisujszállás, Koczkaszállás, Mesterszállás, Szabadszállás, -Udvarszállás, Ujszállás és a többi. - -Ime, igy fejlődött ki igaz értelme történetileg e szónak: szállok az -úrnak. Régi szokás. Az orosztonyi török földesúr már 1658-ban jól ismeri -s magyarán használja. A mikor tehát a felköszöntő igy szól: - -– Uram, uram, Kerekes Mihály uram, szállok az úrnak! - -Akkor kedveskedve, udvariasan azt akarja mondani: - -– Uram, uram, Kerekes Mihály uram, szolgálatára kivánok lenni. - -– Állok elébe. - -Szivesen mondja s teszi ezt Kerekes Mihály uram, hiszen ő is el akar -harsogni egy kemény felköszöntőt. Azt a szolgálatot tette hát neki -felköszöntő asztaltársa, hogy a felszólalásra jogot és alkalmat -nyujtott. - - - - -TARTALOM. - -Ki volt hát Sobri? - -I. (Szépfaludi Ö. Ferencz uj közlése Sobriról. – Szigeti József -szinművészünk nem ismerhette Sobri dolgait. – Sobri társainak végzete. – -Az álnév. – Tudásom forrásai. – Kisfaludy Sándor. – A billegei csárda.) -1 - -II. (Sobri a rendeki erdőben elfogja a sümegi csendbiztost. – Szakácsi -alatt lefegyverzi Somogy csendbiztosát. – A tihanyi révnél magával viszi -a nagy bajuszu Kaszást. – A rejtett kincsek. – Volt-e Sobri bálban? – -Sobri bőkezüsége.) 12 - -III. (A váczi kaland hagyománya. – Öreg barátaim nem tudtak róla. – -Osváld Dániel. – Fűmag megejtése. – Sobri miként lepi meg gróf Nádasdyt, -a váczi püspököt? – Miként keletkeznek a hagyományok?) 29 - -IV. (Csikós Csúzy János. – Nemzetsége. – Gyerekkora. – Elszökik az -intézetből. – Csikósbojtárrá lesz. – Törvénybe állitják. – Sobri -haláláról. – Népdal Sobri sirjára. – Csikós Csúzy János megjelenik -Pápán. – Pápai élete, szerelmi kalandja, házassága. – Halála s -rokonainak róla való emlékezése.) 39 - -V. (Répa Rózi csárdásné lesz. – Halála Pakson. – Titok marad. – Miért -lett Sobri a népköltészet hőse? – A két tornai legény szomoru -története.) 56 - -Utolsó szó Sobriról. - -(Szederkényi Nándor véleménye. – A zsobri szó a zsebrákból származott. – -E vélemény megdöntése. – Az álnevek. – Sobri állítólag Bejczen született -s még a mult század ötvenes éveiben is élt. – Szép Mihály közlése Sobri -halálának részletes leirásáról. – Herman Ottó, Milfajt képe. – Sobri -ruhája. – Guzmics Izidor apát egykoru följegyzései.) 68 - -Hogy üljenek a követek? - -(A pártok. – A régi rákosi országgyülés. – Kik voltak az 1825-iki -országgyülés tagjai? – A pozsonyi országház tanácskozási terme. – A -Personalis. – A négy kerület. – Milyen férfiak voltak a régi követek s -mily rendben ültek? – Viszály a papokkal. – A latin Pasquillus szerint a -pártok. – A Ragályi-féle nemzeti dal. – Kiknek nevét őrzi a történelem a -pártok férfiai közül? – Az 1832-iki ülésrend. – A papokat külön helyre -szoritják. – Hol ült Deák 1833 óta? – Hol ült Kossuth 1847-ben? – Deák -utolsó ülöhelye s ennek sorsa.) 83 - -A Bakony ura. - -I. (Mire való a svábnak tanulni? – A lókuti mester. – Nem tud -geográfiát. – Miért nem tanul? – A Csóthy fia nem szorult a -geografiára.) 109 - -II. (Zámory közebéden összekerül Haynauval. – Haynau gyalázza a magyart. -– Zámory hozzávágja a pezsgős üveget. – Zámoryt budapesti lakásából nem -tudják kistájgerolni. – Diamantot legyőzi. – Miként veszi a tehenet -Svájczban? – Perzsa sahnak nézik.) 115 - -III. (Kossuth gyerekei eltünnek Pestről. – Boros Sándor elviszi őket a -Bakonyba. – Zámory birtokain a menedék. – Báró Splényi Béla. – Édes -anyja és testvérje Guyon Richardné. – Marton Antónia. – Amade grófnő. – -Kossuth gyerekeit elfogják. – Haynau meglátogatja a pozsonyi várban.) -122 - -IV. (Leég a nagy-keszi zsöllérsor. – Bakony ura megveszi a -zsöllértelkeket. – Leválik asztalos nem adja a magáét. – Csak játszik -Bakony urával. – Az asztalost kidobják házából. – Házát elpusztitják s -telkét elveszik erőszakkal. – A bűnpör. – Kozma Sándor, a király -főügyésze. – Miként meneküljön Bakony ura? – A pör vége.) 133 - -Megakad a vármegye. - -I. (A Bohor Yontob Szaláma nemzetség és az Éliáhu Ghebáli nemzetség -rokonsága. – Jusszuf elveszi feleségül Szenórát. – Hogy lett magyarrá az -arab zsidó Szaláma? – Jusszuf testvére Mussza, vagyis Ramira Bohor -Yontob ben Szaláma meghal Damaskusban. – Jusszuf annak özvegyét, a szép -Gamilát is elveszi feleségül. – Ezt utóbb megtudja Szenóra. – Nagy -felfordulás támad a két feleséges állapotból. – Szép sorjában elmondja -ezt ez a fejezet.) 148 - -II. (A zacskó arany. – A kádi biró elé kerül a dolog. – Jusszuf ravasz. -– Gyanut támaszt Szenóra ellen. – Szaláma és Jusszuf megcsalják a -vámosokat. – Nagy veszedelem támad ebből. – Most már Szenóra is lábra -áll. – Nagy levél érkezik a nemes vármegyéhez. – Mit csinál most -karakószörcsöki Szörcsöky Ábrahám főfiskus úr?) 162 - -III. (A vármegye tárgyalja a bűnügyet. – A suri riadás. – A tót -asszonyok. – A tárgyalás folyamata. – Mit beszél Jusszuf? – Mit felel -Szenóra? – Gamila mindent elront. – Jusszuf felülkerekedik. – Mit tanit -Mózes? – Mit tudott Jézus Krisztus? – A rettenetes nagy kérdések. – -Jusszuf hatalmasan védi magát. – Gamila szép sárga papucsa. – Kik -legyenek a tanuk és szakértők? – A főfiskus agyonüti az egész bűnpert.) -172 - -A takarékpénztár. - -(A nemzet ébredése. – Mit szólnak ehhez a szent-gáli királyi vadászok? – -Fáy András javaslatát elfogadják. – De nem ugy, a hogy Áron zsidó jónak -látja. – A szent-gáli takarékpénztár alkotmánya. – Mi van a régi -archivumban? – Gyül a pénz. – Alig tudják utóbb a vasas ládát fölemelni. -– Egyszer csak minden elvesz szőrén-szálán. – Hova lett a -takarékpénztár?) 189 - -A bakonyi szür. - -(Milyen volt a bakonyi szür? – Hol készült? – Juhász, kanász ősi -természete. – Zala vármegye eltiltja viselését. – Viták e fölött. – Ki -visel esernyőt? – Mi van a szürujjban? – Hogy gerjesztettek tüzet -hajdan? – A szür lefüleli, megfogja az ágyugolyót.) 204 - -Mózes bátyánk. - -(Ki volt, mi volt Gombás Mózes? – Görhes Jancsi esete. – A vármegye -szelid vallatást rendel. – Miként magyarázza ezt Mózes bátyánk? – Miként -menekül Szicziliából a bakonyi ember?) 219 - -Kihirdetik a törvényt. - -(Törvényt hirdetnek Szent-Gálon 1848-ban. – Miként hirdették ki hajdan a -törvényeket? – A Nemzeti bácsi. – Mily föltételek alatt fogadja el a -királyi vadász az 1848-iki törvényeket?) 227 - -A pápaiak. - -I. (Mit köszönök Pápay Miklósnak? – Pápay Sámuel eredete s nevelődése. – -Kisfaludy Sándor és Pápay Sámuel. – Milyen volt a magyar nyelv száz év -előtt? – Pápay Sámuel nyelvtisztitó munkája. – Irodalmi alkotásai. – -Hogy adóztatta meg a veszprémi püspököt?) 233 - -II. (A két testvér. – Pápay Lajos. – Hogy lett huszárrá? – Miként -szerződött huszárjával? – Költő volt. – Mi a policzáj? – „Mi magunk!“ – -Halála. – Pápay Miklós egyénisége. – Deli táncza. – Miként hajtotta -végre az itéletet?) 246 - -A vidám rettegés. - -I. (Jön a kolera. – A pápai urak tanácskoznak. – Kik voltak ott? – A -hires Mándi Márton István. – Mondásai. – Átjöhet-e a kolera a Bakonyon? -– Van-e hát kolera? – A kormányzók és orvosok bölcsessége.) 261 - -II. (A pápai deputáczió. – Ó-bor és uj-bor. – A mészáros táblabiró. – A -gunyos vigjáték. – Ajánló szózat a vizsla kutyához. – A prológ és a -beköszöntő. – Miből készült a vigjáték meséje?) 271 - -III. (A kórságkergető deputáczió határozata. – Pápa város nem egy város, -hanem két város. – A szegény halottak temetése. – Mi kell a temetéshez? -– Piti Ferkó. – Kalaba János. – A borbélyok. – A csipővas. – Vak Pali. – -A papok. – Az irhásközi baczillus. – A zsidók mentesek. – A sirásók -szájaskodása. – Egyszerre hal meg ugyanaz az ember mind a két városban. -– Rettenetes viszály.) 281 - -Szállok az úrnak. - -(Hol alkalmazzák ezt a szót: szállok az úrnak. – A száll szónak -gazdagsága. – A megszállitás. – A végh-koppáni alpasa megszállitó -levele. – A szállások.) 301 - - -*** END OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK A BAKONY (2. KÖTET) *** - -Updated editions will replace the previous one--the old editions will -be renamed. - -Creating the works from print editions not protected by U.S. copyright -law means that no one owns a United States copyright in these works, -so the Foundation (and you!) can copy and distribute it in the -United States without permission and without paying copyright -royalties. Special rules, set forth in the General Terms of Use part -of this license, apply to copying and distributing Project -Gutenberg-tm electronic works to protect the PROJECT GUTENBERG-tm -concept and trademark. Project Gutenberg is a registered trademark, -and may not be used if you charge for an eBook, except by following -the terms of the trademark license, including paying royalties for use -of the Project Gutenberg trademark. If you do not charge anything for -copies of this eBook, complying with the trademark license is very -easy. You may use this eBook for nearly any purpose such as creation -of derivative works, reports, performances and research. Project -Gutenberg eBooks may be modified and printed and given away--you may -do practically ANYTHING in the United States with eBooks not protected -by U.S. copyright law. Redistribution is subject to the trademark -license, especially commercial redistribution. - -START: FULL LICENSE - -THE FULL PROJECT GUTENBERG LICENSE -PLEASE READ THIS BEFORE YOU DISTRIBUTE OR USE THIS WORK - -To protect the Project Gutenberg-tm mission of promoting the free -distribution of electronic works, by using or distributing this work -(or any other work associated in any way with the phrase "Project -Gutenberg"), you agree to comply with all the terms of the Full -Project Gutenberg-tm License available with this file or online at -www.gutenberg.org/license. - -Section 1. General Terms of Use and Redistributing Project -Gutenberg-tm electronic works - -1.A. By reading or using any part of this Project Gutenberg-tm -electronic work, you indicate that you have read, understand, agree to -and accept all the terms of this license and intellectual property -(trademark/copyright) agreement. If you do not agree to abide by all -the terms of this agreement, you must cease using and return or -destroy all copies of Project Gutenberg-tm electronic works in your -possession. If you paid a fee for obtaining a copy of or access to a -Project Gutenberg-tm electronic work and you do not agree to be bound -by the terms of this agreement, you may obtain a refund from the -person or entity to whom you paid the fee as set forth in paragraph -1.E.8. - -1.B. "Project Gutenberg" is a registered trademark. It may only be -used on or associated in any way with an electronic work by people who -agree to be bound by the terms of this agreement. There are a few -things that you can do with most Project Gutenberg-tm electronic works -even without complying with the full terms of this agreement. See -paragraph 1.C below. There are a lot of things you can do with Project -Gutenberg-tm electronic works if you follow the terms of this -agreement and help preserve free future access to Project Gutenberg-tm -electronic works. See paragraph 1.E below. - -1.C. The Project Gutenberg Literary Archive Foundation ("the -Foundation" or PGLAF), owns a compilation copyright in the collection -of Project Gutenberg-tm electronic works. Nearly all the individual -works in the collection are in the public domain in the United -States. If an individual work is unprotected by copyright law in the -United States and you are located in the United States, we do not -claim a right to prevent you from copying, distributing, performing, -displaying or creating derivative works based on the work as long as -all references to Project Gutenberg are removed. Of course, we hope -that you will support the Project Gutenberg-tm mission of promoting -free access to electronic works by freely sharing Project Gutenberg-tm -works in compliance with the terms of this agreement for keeping the -Project Gutenberg-tm name associated with the work. You can easily -comply with the terms of this agreement by keeping this work in the -same format with its attached full Project Gutenberg-tm License when -you share it without charge with others. - -1.D. The copyright laws of the place where you are located also govern -what you can do with this work. Copyright laws in most countries are -in a constant state of change. If you are outside the United States, -check the laws of your country in addition to the terms of this -agreement before downloading, copying, displaying, performing, -distributing or creating derivative works based on this work or any -other Project Gutenberg-tm work. The Foundation makes no -representations concerning the copyright status of any work in any -country other than the United States. - -1.E. Unless you have removed all references to Project Gutenberg: - -1.E.1. The following sentence, with active links to, or other -immediate access to, the full Project Gutenberg-tm License must appear -prominently whenever any copy of a Project Gutenberg-tm work (any work -on which the phrase "Project Gutenberg" appears, or with which the -phrase "Project Gutenberg" is associated) is accessed, displayed, -performed, viewed, copied or distributed: - - This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and - most other parts of the world at no cost and with almost no - restrictions whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it - under the terms of the Project Gutenberg License included with this - eBook or online at www.gutenberg.org. If you are not located in the - United States, you will have to check the laws of the country where - you are located before using this eBook. - -1.E.2. If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is -derived from texts not protected by U.S. copyright law (does not -contain a notice indicating that it is posted with permission of the -copyright holder), the work can be copied and distributed to anyone in -the United States without paying any fees or charges. If you are -redistributing or providing access to a work with the phrase "Project -Gutenberg" associated with or appearing on the work, you must comply -either with the requirements of paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 or -obtain permission for the use of the work and the Project Gutenberg-tm -trademark as set forth in paragraphs 1.E.8 or 1.E.9. - -1.E.3. If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is posted -with the permission of the copyright holder, your use and distribution -must comply with both paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 and any -additional terms imposed by the copyright holder. Additional terms -will be linked to the Project Gutenberg-tm License for all works -posted with the permission of the copyright holder found at the -beginning of this work. - -1.E.4. Do not unlink or detach or remove the full Project Gutenberg-tm -License terms from this work, or any files containing a part of this -work or any other work associated with Project Gutenberg-tm. - -1.E.5. Do not copy, display, perform, distribute or redistribute this -electronic work, or any part of this electronic work, without -prominently displaying the sentence set forth in paragraph 1.E.1 with -active links or immediate access to the full terms of the Project -Gutenberg-tm License. - -1.E.6. You may convert to and distribute this work in any binary, -compressed, marked up, nonproprietary or proprietary form, including -any word processing or hypertext form. However, if you provide access -to or distribute copies of a Project Gutenberg-tm work in a format -other than "Plain Vanilla ASCII" or other format used in the official -version posted on the official Project Gutenberg-tm website -(www.gutenberg.org), you must, at no additional cost, fee or expense -to the user, provide a copy, a means of exporting a copy, or a means -of obtaining a copy upon request, of the work in its original "Plain -Vanilla ASCII" or other form. Any alternate format must include the -full Project Gutenberg-tm License as specified in paragraph 1.E.1. - -1.E.7. Do not charge a fee for access to, viewing, displaying, -performing, copying or distributing any Project Gutenberg-tm works -unless you comply with paragraph 1.E.8 or 1.E.9. - -1.E.8. You may charge a reasonable fee for copies of or providing -access to or distributing Project Gutenberg-tm electronic works -provided that: - -* You pay a royalty fee of 20% of the gross profits you derive from - the use of Project Gutenberg-tm works calculated using the method - you already use to calculate your applicable taxes. The fee is owed - to the owner of the Project Gutenberg-tm trademark, but he has - agreed to donate royalties under this paragraph to the Project - Gutenberg Literary Archive Foundation. Royalty payments must be paid - within 60 days following each date on which you prepare (or are - legally required to prepare) your periodic tax returns. Royalty - payments should be clearly marked as such and sent to the Project - Gutenberg Literary Archive Foundation at the address specified in - Section 4, "Information about donations to the Project Gutenberg - Literary Archive Foundation." - -* You provide a full refund of any money paid by a user who notifies - you in writing (or by e-mail) within 30 days of receipt that s/he - does not agree to the terms of the full Project Gutenberg-tm - License. You must require such a user to return or destroy all - copies of the works possessed in a physical medium and discontinue - all use of and all access to other copies of Project Gutenberg-tm - works. - -* You provide, in accordance with paragraph 1.F.3, a full refund of - any money paid for a work or a replacement copy, if a defect in the - electronic work is discovered and reported to you within 90 days of - receipt of the work. - -* You comply with all other terms of this agreement for free - distribution of Project Gutenberg-tm works. - -1.E.9. If you wish to charge a fee or distribute a Project -Gutenberg-tm electronic work or group of works on different terms than -are set forth in this agreement, you must obtain permission in writing -from the Project Gutenberg Literary Archive Foundation, the manager of -the Project Gutenberg-tm trademark. Contact the Foundation as set -forth in Section 3 below. - -1.F. - -1.F.1. Project Gutenberg volunteers and employees expend considerable -effort to identify, do copyright research on, transcribe and proofread -works not protected by U.S. copyright law in creating the Project -Gutenberg-tm collection. Despite these efforts, Project Gutenberg-tm -electronic works, and the medium on which they may be stored, may -contain "Defects," such as, but not limited to, incomplete, inaccurate -or corrupt data, transcription errors, a copyright or other -intellectual property infringement, a defective or damaged disk or -other medium, a computer virus, or computer codes that damage or -cannot be read by your equipment. - -1.F.2. LIMITED WARRANTY, DISCLAIMER OF DAMAGES - Except for the "Right -of Replacement or Refund" described in paragraph 1.F.3, the Project -Gutenberg Literary Archive Foundation, the owner of the Project -Gutenberg-tm trademark, and any other party distributing a Project -Gutenberg-tm electronic work under this agreement, disclaim all -liability to you for damages, costs and expenses, including legal -fees. YOU AGREE THAT YOU HAVE NO REMEDIES FOR NEGLIGENCE, STRICT -LIABILITY, BREACH OF WARRANTY OR BREACH OF CONTRACT EXCEPT THOSE -PROVIDED IN PARAGRAPH 1.F.3. YOU AGREE THAT THE FOUNDATION, THE -TRADEMARK OWNER, AND ANY DISTRIBUTOR UNDER THIS AGREEMENT WILL NOT BE -LIABLE TO YOU FOR ACTUAL, DIRECT, INDIRECT, CONSEQUENTIAL, PUNITIVE OR -INCIDENTAL DAMAGES EVEN IF YOU GIVE NOTICE OF THE POSSIBILITY OF SUCH -DAMAGE. - -1.F.3. LIMITED RIGHT OF REPLACEMENT OR REFUND - If you discover a -defect in this electronic work within 90 days of receiving it, you can -receive a refund of the money (if any) you paid for it by sending a -written explanation to the person you received the work from. If you -received the work on a physical medium, you must return the medium -with your written explanation. The person or entity that provided you -with the defective work may elect to provide a replacement copy in -lieu of a refund. If you received the work electronically, the person -or entity providing it to you may choose to give you a second -opportunity to receive the work electronically in lieu of a refund. If -the second copy is also defective, you may demand a refund in writing -without further opportunities to fix the problem. - -1.F.4. Except for the limited right of replacement or refund set forth -in paragraph 1.F.3, this work is provided to you 'AS-IS', WITH NO -OTHER WARRANTIES OF ANY KIND, EXPRESS OR IMPLIED, INCLUDING BUT NOT -LIMITED TO WARRANTIES OF MERCHANTABILITY OR FITNESS FOR ANY PURPOSE. - -1.F.5. Some states do not allow disclaimers of certain implied -warranties or the exclusion or limitation of certain types of -damages. If any disclaimer or limitation set forth in this agreement -violates the law of the state applicable to this agreement, the -agreement shall be interpreted to make the maximum disclaimer or -limitation permitted by the applicable state law. The invalidity or -unenforceability of any provision of this agreement shall not void the -remaining provisions. - -1.F.6. INDEMNITY - You agree to indemnify and hold the Foundation, the -trademark owner, any agent or employee of the Foundation, anyone -providing copies of Project Gutenberg-tm electronic works in -accordance with this agreement, and any volunteers associated with the -production, promotion and distribution of Project Gutenberg-tm -electronic works, harmless from all liability, costs and expenses, -including legal fees, that arise directly or indirectly from any of -the following which you do or cause to occur: (a) distribution of this -or any Project Gutenberg-tm work, (b) alteration, modification, or -additions or deletions to any Project Gutenberg-tm work, and (c) any -Defect you cause. - -Section 2. Information about the Mission of Project Gutenberg-tm - -Project Gutenberg-tm is synonymous with the free distribution of -electronic works in formats readable by the widest variety of -computers including obsolete, old, middle-aged and new computers. It -exists because of the efforts of hundreds of volunteers and donations -from people in all walks of life. - -Volunteers and financial support to provide volunteers with the -assistance they need are critical to reaching Project Gutenberg-tm's -goals and ensuring that the Project Gutenberg-tm collection will -remain freely available for generations to come. In 2001, the Project -Gutenberg Literary Archive Foundation was created to provide a secure -and permanent future for Project Gutenberg-tm and future -generations. To learn more about the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation and how your efforts and donations can help, see -Sections 3 and 4 and the Foundation information page at -www.gutenberg.org - -Section 3. Information about the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation - -The Project Gutenberg Literary Archive Foundation is a non-profit -501(c)(3) educational corporation organized under the laws of the -state of Mississippi and granted tax exempt status by the Internal -Revenue Service. The Foundation's EIN or federal tax identification -number is 64-6221541. Contributions to the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation are tax deductible to the full extent permitted by -U.S. federal laws and your state's laws. - -The Foundation's business office is located at 809 North 1500 West, -Salt Lake City, UT 84116, (801) 596-1887. Email contact links and up -to date contact information can be found at the Foundation's website -and official page at www.gutenberg.org/contact - -Section 4. Information about Donations to the Project Gutenberg -Literary Archive Foundation - -Project Gutenberg-tm depends upon and cannot survive without -widespread public support and donations to carry out its mission of -increasing the number of public domain and licensed works that can be -freely distributed in machine-readable form accessible by the widest -array of equipment including outdated equipment. Many small donations -($1 to $5,000) are particularly important to maintaining tax exempt -status with the IRS. - -The Foundation is committed to complying with the laws regulating -charities and charitable donations in all 50 states of the United -States. Compliance requirements are not uniform and it takes a -considerable effort, much paperwork and many fees to meet and keep up -with these requirements. We do not solicit donations in locations -where we have not received written confirmation of compliance. To SEND -DONATIONS or determine the status of compliance for any particular -state visit www.gutenberg.org/donate - -While we cannot and do not solicit contributions from states where we -have not met the solicitation requirements, we know of no prohibition -against accepting unsolicited donations from donors in such states who -approach us with offers to donate. - -International donations are gratefully accepted, but we cannot make -any statements concerning tax treatment of donations received from -outside the United States. U.S. laws alone swamp our small staff. - -Please check the Project Gutenberg web pages for current donation -methods and addresses. Donations are accepted in a number of other -ways including checks, online payments and credit card donations. To -donate, please visit: www.gutenberg.org/donate - -Section 5. General Information About Project Gutenberg-tm electronic works - -Professor Michael S. Hart was the originator of the Project -Gutenberg-tm concept of a library of electronic works that could be -freely shared with anyone. For forty years, he produced and -distributed Project Gutenberg-tm eBooks with only a loose network of -volunteer support. - -Project Gutenberg-tm eBooks are often created from several printed -editions, all of which are confirmed as not protected by copyright in -the U.S. unless a copyright notice is included. Thus, we do not -necessarily keep eBooks in compliance with any particular paper -edition. - -Most people start at our website which has the main PG search -facility: www.gutenberg.org - -This website includes information about Project Gutenberg-tm, -including how to make donations to the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation, how to help produce our new eBooks, and how to -subscribe to our email newsletter to hear about new eBooks. diff --git a/old/69034-0.zip b/old/69034-0.zip Binary files differdeleted file mode 100644 index f1f1521..0000000 --- a/old/69034-0.zip +++ /dev/null diff --git a/old/69034-h.zip b/old/69034-h.zip Binary files differdeleted file mode 100644 index 6aaf9a6..0000000 --- a/old/69034-h.zip +++ /dev/null diff --git a/old/69034-h/69034-h.htm b/old/69034-h/69034-h.htm deleted file mode 100644 index de7960f..0000000 --- a/old/69034-h/69034-h.htm +++ /dev/null @@ -1,8732 +0,0 @@ -<!DOCTYPE html PUBLIC "-//W3C//DTD XHTML 1.0 Strict//EN" - "http://www.w3.org/TR/xhtml1/DTD/xhtml1-strict.dtd"> -<html xmlns="http://www.w3.org/1999/xhtml" xml:lang="hu" lang="hu"> -<head> -<meta name="generator" content= -"HTML Tidy for HTML5 for Linux version 5.7.45" /> -<meta http-equiv="Content-Type" content= -"text/html; charset=utf-8" /> -<meta http-equiv="Content-Style-Type" content="text/css" /> -<title>The Project Gutenberg eBook of A Bakony (2. kötet) by Károly -Eötvös</title> - -<style type="text/css"> -/*<![CDATA[*/ -body { - margin-left: 10%; - margin-right: 10%; -} - -h1,h2,h3 { - text-align: center; - clear: both; - line-height: 200%; -} - -h2,h3 { - margin-top: 2em; -} - -p { - margin-top: 0.75em; - margin-bottom: 0.75em; -} - -body > p { - text-align: justify; - text-indent: 1.5em; -} - -hr { - width: 33%; - margin-top: 2em; - margin-bottom: 2em; - margin-left: auto; - margin-right: auto; - clear: both; -} - -hr.chap {width: 65%} - -.pagenum { - position: absolute; - right: 2%; - color: gray; - font-size: smaller; - text-align: right; - text-indent:0; -} - -.center { - text-align: center; - text-indent: 0; -} - -.summary { - text-align: justify; - text-align-last: center; - text-indent: 0; - margin: auto; - font-size: 90%; - font-style: italic; -} - -.smcap { - font-variant: small-caps; -} - -.caption-small {font-weight: bold; font-size: small;} - -.caption {font-weight: bold;} - -.caption-large {font-weight: bold; font-size: large;} - -.caption-largest {font-weight: bold; font-size: 2em;} - -.caption-150 {font-weight: bold; font-size: 150%;} - -.figcenter { - margin: auto; - text-align: center; -} - -.poem { - font-size: 0.9em; - display: table; - margin: auto; - text-align: left; -} - -.figcenter, .figcenter img { - max-width: 100%; -} - -.poem .stanza { - margin: 1em 0em 1em 0em; -} - -.poem span.i0 { - display: block; - margin-left: 0em; - padding-left: 3em; - text-indent: -3em; -} - -.transnote { - background-color: #E6E6FA; - color: black; - padding: 0.5em; - font-family: sans-serif, serif; - font-size: 0.9em; -} - -.transnote p { - text-align: center; - text-indent: 1.5em; -} - -ul.TOC { - list-style-type: none; - padding-left: 5%; - padding-right: 10%; - text-indent: -5%; - text-align: justify; -} - -ul.TOC li { - margin-top: 0.75em; -} - -.TOC .roman { - margin-right: 1em; - float: left; - text-align: right; - margin-left: -4em; - min-width: 3em; -} - -li.li2 { - padding-left: 1em; - text-indent: 0; -} - -span.ralign { - position: absolute; - text-align: right; - right: 10%; - top: auto; -} -/*]]>*/ -</style> -</head> -<body> -<div lang='en' xml:lang='en'> -<p style='text-align:center; font-size:1.2em; font-weight:bold'>The Project Gutenberg eBook of <span lang='hu' xml:lang='hu'>A Bakony (2. kötet)</span>, by Károly Eötvös</p> -<div style='display:block; margin:1em 0'> -This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and -most other parts of the world at no cost and with almost no restrictions -whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it under the terms -of the Project Gutenberg License included with this eBook or online -at <a href="https://www.gutenberg.org">www.gutenberg.org</a>. If you -are not located in the United States, you will have to check the laws of the -country where you are located before using this eBook. -</div> -</div> - -<p style='display:block; margin-top:1em; margin-bottom:1em; margin-left:2em; text-indent:-2em'>Title: <span lang='hu' xml:lang='hu'>A Bakony (2. kötet)</span></p> -<p style='display:block; margin-top:1em; margin-bottom:0; margin-left:2em; text-indent:-2em'>Author: Károly Eötvös</p> -<p style='display:block; text-indent:0; margin:1em 0'>Release Date: September 23, 2022 [eBook #69034]</p> -<p style='display:block; text-indent:0; margin:1em 0'>Language: Hungarian</p> - <p style='display:block; margin-top:1em; margin-bottom:0; margin-left:2em; text-indent:-2em; text-align:left'>Produced by: Albert László from page images generously made available by the Hungarian National Digital Archive</p> -<div style='margin-top:2em; margin-bottom:4em'>*** START OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK <span lang='hu' xml:lang='hu'>A BAKONY (2. KÖTET)</span> ***</div> -<div class="transnote"> -<p class="center"><span class="caption">Megjegyzés:</span></p> -<p>A tartalomjegyzék a <a href="#Page_311">311</a>. oldalon -található.</p> -</div> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<div class="figcenter"><img src="images/cover.jpg" alt="" title= -"" /></div> -<hr class="chap" /> -<p class="center"><span class="smcap">Eötvös Károly -Munkái</span></p> -<p class="center"><span class="smcap">xxii. kötet.</span></p> -<p class="center"><span class="caption-large">A BAKONY</span></p> -<p class="center"><span class="caption-large">II.</span></p> -<hr class="chap" /> -<p class="center"><span class="caption-150"><span class= -"smcap">Eötvös Károly Munkái</span></span></p> -<p class="center"><span class="caption-large">XXII.</span></p> -<p class="center"><span class="caption-largest">A BAKONY</span></p> -<p> </p> -<p class="center"><span class="caption-large">MÁSODIK -KÖTET</span></p> -<p> </p> -<p> </p> -<p class="center"><span class="caption">BUDAPEST MXMIX<br /></span> -<span class="caption-small">VIII., ÜLLŐI-ÚT 18. SZÁM.</span></p> -<p class="center"><span class="caption">RÉVAI -TESTVÉREK<br /></span> <span class="caption-small">IRODALMI INTÉZET -R.-T.</span></p> -<hr class="chap" /> -<p class="center"><span class="caption-150"><span class= -"smcap">Eötvös Károly</span></span></p> -<h1>A BAKONY</h1> -<p> </p> -<p class="center"><span class="caption-large">MÁSODIK -KÖTET</span></p> -<p> </p> -<p> </p> -<p class="center"><span class="caption">BUDAPEST MXMIX<br /></span> -<span class="caption-small">VIII., ÜLLŐI-ÚT 18. SZÁM.</span></p> -<p class="center"><span class="caption">RÉVAI -TESTVÉREK<br /></span> <span class="caption-small">IRODALMI INTÉZET -R.-T.</span></p> -<hr class="chap" /> -<p> </p> -<p class="center"><span class="caption-small">AZ ÖSSZES JOGOK -FENTARTÁSÁVAL.</span></p> -<p> </p> -<p class="center"><span class="caption-small">Révai és Salamon -könyvnyomdája Budapest, VIII., Üllői-út 18.</span></p> -<hr class="chap" /> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_1" id= -"Page_1">-1-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h2>KI VOLT HÁT SOBRI?</h2> -</div> -<h3>I.</h3> -<p class="summary">(Szépfaludi Ö. Ferencz uj közlése Sobriról. – -Szigeti József szinművészünk nem ismerhette Sobri dolgait. – Sobri -társainak végzete. – Az álnév. – Tudásom forrásai. – Kisfaludy -Sándor. – A billegei csárda.)</p> -<p>Ki volt hát Sobri?</p> -<p>Ezt a kérdést veti föl a jó Vasárnapi Ujság mult heti száma. -(1905. évi novemberben.) Nem először vetődik föl ez a kérdés. Sobri -eltünt régen, közel hatvankilencz esztendeje. Ma már öreg ember az -is, a ki akkor született. Ha Sobri élne: ma már közel járna a -századik esztendőhöz.</p> -<p>A kérdés érdekes. Különösen érdekes volt hatvan-hetven év előtt. -A Bakony vidékén, Pápán, Győrben, Veszprémben egykor sokan úgy -voltak meggyőződve, hogy Csuzy János előkelő nemes ifju s -nagybirtokos volt Sobri. A Duna-Tisza vidékén s Pesten is százan -esküdtek arra, hogy az igazi Sobri nem volt más, mint gróf Vay -József, a hires gazdag Vay Ábrahámnak, Borsod jeles alispánjának és -követének, Máramaros főispánjának, a később gróffá lett tekintélyes -főurnak <span class="pagenum"><a name="Page_2" id= -"Page_2">-2-</a></span> másodszülött fia. Vakmerő, délczeg, -kalandos természetü hires lovas Józsi gróf: ez lett volna Sobri -Jóska.</p> -<p>Mindez üres mende-monda. Egyik se Sobri volt.</p> -<p>Most Szépfaludi Ö. Ferencz uj névvel áll elő a Vasárnapi -Ujságban. Azt mondja: Kopácsy József esztergomi érseknek és -primásnak még veszprémi püspök korában volt egy kuktája s később -daliás huszárja, valami Schober Jóska nevü. Ez 1837-ben szerelmi -viaskodás közben agyonütött egy őrmester katonát, azután megugrott -s bakonyi hires betyár lett Sobri Jóska néven. Halála ugy -következett el, hogy ütközet közben valami kunyhóban elégett, de -azt is hirlelték, hogy megunta a haramia életet, elbujdosott a -Bakonyból, valamely tiszamenti faluban telepedett meg s ott mint -tiszai molnár hosszu életet élt.</p> -<p>Hivatkozik tanura is. Tanuja Szigeti József, a jeles szinművész -és iró, a ki 1837-ben tizenöt éves volt már, az emlitett veszprémi -püspök rokona, maga is veszprémi fiu, látta is Schobert vagy Sobrit -s onnan tudja történetét. Hivatkozik még mint tanukra az öreg -Hunkárra és Tóth Mór, egykori karczagi királyi ügyészre is. Emlit -mesés részleteket is Sobri dolgaiból. Fölemliti, hogy társai voltak -Milfajt Vendel, Popik Pál, Kanász Jóska vagy Ferke s hogy Milfajt -stájeri származásu volt s zalavármegyei perzekutorok fogták el.</p> -<p>Mindez valótlan.</p> -<p>Az öreg Szigeti József csak képzelődésből vagy mókázásból vagy -valami rossz német regényből mondhatta ezeket. Sobri már 1837. évi -február közepén <span class="pagenum"><a name="Page_3" id= -"Page_3">-3-</a></span> meghalt s azóta se hire, se hamva. -Szépfaludi Ö. Ferencz az öreg Hunkárt alig ismerhette. Az öreg -Hunkár alatt Hunkár Antalt, a hires nemesi inzurgens ezredest, az -1809-ik évi győri csata hősét értjük. Több mint negyven éve -meghalt. Tóth Móricz jó barátom s tanulótársam volt, nem is -bakonyvidéki; ő csak annyit tudott Sobriról, a mennyit tőlem -hallott vagy olvasott. Milfajt nem stájeri, hanem komáromvármegyei -származás volt, rokonai legalább ott laktak s nem is zalai -perzekutorok fogták el, hanem komáromvármegyei pandúrok és katonák. -Sobri társai közt se volt Popik Pál és Kanász Ferke nevü. A Ferke -szót Ferkó vagy Feri helyett túl a Dunán nem is szokták -használni.</p> -<p>Sobriról egész irodalom támadt valamikor. Az egykoru hirlapok -sokszor emlegették. Néhány gyönyörüen szép dal is emlékezik róla. -Irtak róla regényeket, szinműveket. A nép ezerféle mesét költött -róla. Volt Sobri-szűr, Sobri-pipa. A kedvencz házi állatokat, ebet, -bikát, lovat, Sobri néven nevezgették még az én gyermekkoromban. -Czindery Lászlónak egyik versenylova is »Sobri« volt a mult század -negyvenes éveinek elején. Az utczai irodalomban még ma is él a -neve. A magyar ponyván már alig van nyoma, de még egy-két év előtt -is volt a kezemben budapesti rossz német regény, mely mostanában -készült. Bizony mesés alakká lett az egykori hires bakonyi szegény -legény. Már életében is, hát még halála óta!</p> -<p>Természetesnek is találom, ha nyomozzák, ki volt Sobri Józsi, -vagy a mint szintén mondják, Sobri Jóska. <span class= -"pagenum"><a name="Page_4" id="Page_4">-4-</a></span> De már az -mégse természetes, hogy az után, a mit én megirtam, mégis annyi -mende-mondát költenek róla. Hiszen az a kép, melyet a -Sobri-világról én rajzoltam, óvatosságra és mérsékletre inthetne -mindenkit. Ott van gyüjteményes műveim hatodik kötetében: »A hires -Bakony és a hires Sobri Jóska« czim alatt. De rajtam kivül irt -Jókai is, Tóth Béla is, Hoitsy Pál is. Annyi adat egyikhez se -jutott el ugyan, mint hozzám, de a mit irtak, az mind valóság.</p> -<p>Sobri társai közül 27-nek nevét ismerem. Soknak élete és halála -történetét is. Társai közül ötöt Sümegen akasztottak föl, hatot -Veszprémben, egyet Sopronban és egyet Szegzárdon. Társaik -agyonlőttek maguk közül kettőt. Egyet azért, mert nehéz sebbe -esett, a törvény kezébe kerülhetett s áruló lehetett volna. Egyet -pedig azért, mert kegyetlenül zsarnokoskodott fölöttük.</p> -<p>Kettő nyom nélkül eltünt örökre. A hires Pap Andor volt az -egyik, a másik Virrasztó.</p> -<p>Sobri maga Lápafőnél esett el. Ütközet közben történt eleste. -Tulnyomó erő volt ellene. Katonák, pandurok s reá vadászó nemes -ifjak. Maga lőtte magát sziven. Meglehetős hűséggel irja le halálát -Jókai.</p> -<p>Ugyanott agyonlőtték négy társát. Ki volt ez a négy társa: -biróság, hatóság sohase határozta meg. Nem törődtek vele. Elestek -ütközet közben s holttestüket eltemették ott, a hol találták. -Feleség, gyerek, rokon, szerető nem járkált utánuk. Nem keresett -örökséget senki.</p> -<p>De soha nem is tudták meg hitelesen, ki volt Sobrin kivül a -lápafői négy halott. Magam is nyomoztam. <span class= -"pagenum"><a name="Page_5" id="Page_5">-5-</a></span> Nem tökéletes -bizonyossággal, de nagy valószinüséggel Babóti Istók, Bódai, Zsidó -és Laczi volt. Másutt történt ütközet közben elesett kettő. Cser -Miska az iharkuti csárdában és Liliom Peti a szabadszállási -pusztán. Kettő elégett, a két tornai legény. Lakat Miska öngyilkos -lett.</p> -<p>Szólnom kell itt a bakonyi duhajok különös szokásáról. Sobri -minden pajtásának két neve volt. Egyik a valódi neve s másik az -álneve. A haramia-életben az álnevet kellett használni, a valódit -nem volt szabad.</p> -<p>Sobri maga rendelte igy. A kit fölvett társaságába, annak két -fogadást kellett tennie. Az egyik abból állt, hogy igaz nevét nem -mondja meg senkinek. Gyöngédség volt ez és okosság. Ki tudja hol -lesz vége s mi vége lesz a haramiának? Valószinüleg kötél. De -mindenkinek van valakije, a ki szereti őt s a kit ő is szeret s a -ki jóravaló. Apa, anya, testvér, mátka. Ne tudja meg soha senki, mi -vége lett annak, a kit szeretett. Gyászt és gyalázatot ne érezzen -senki. Emberszólás ne érjen senkit a családból. Várják haza ölelő -karjukba mindig, várják haza halálukig. S mikor a bakonyi szegény -legény már elporladott s csontjai fölött buján tenyész a pázsit, -szerettei még akkor is azt mondhassák: él, de bujdosik, egykor majd -hazajön!</p> -<p>A második fogadás pedig abból állott, hogy ha Sobrit, a vezért -veszedelem éri, szeretőjét, Répa Rózit el nem hagyják. Fölkeresik, -támogatják, együtt sirnak vele, Sobri Jóskát szivesen emlegetik, -este-reggel rágondolnak.</p> -<p>Sobri maga is álnév. Nem ez volt a hires haramia igazi neve, -hanem Pap Jóska. Apjának is ez volt a <span class= -"pagenum"><a name="Page_6" id="Page_6">-6-</a></span> neve. Kanász -volt az endrédi pusztán Vasvármegyében. Ez a puszta Baltavár -közelében fekszik Zalavármegye határához közel.</p> -<p>Társai közt volt Fűmag és Kalarábi. Mindkettő álnév és pedig egy -embernek álneve. Igazi neve Recze Marczi. Ezt hát igazi nevén is -ismerték.</p> -<p>Igy voltak másokkal is.</p> -<p>Bodri Jóskáról tudták, hogy igazi neve: Páli József.</p> -<p>Franczliról tudták, hogy igazi neve Kaufman Ágoston. Ez -sopronmegyei sváb származás volt. Eszterházy Pál herczeg valamely -uriszéke hosszabb börtönre itélte. Az urasági börtön Fraknó várnak -pinczéiben volt. Kaufman onnan megszökött és Sobrihoz állt. Ott -vette föl a Franczli nevet.</p> -<p>Bodrit és Franczlit is Veszprémben akasztották föl a -Látóhegyen.</p> -<p>Mógor Peti szintén a hiresebb haramiák közé tartozott. Valódi -neve Nagy Jancsi volt. Volt egy másik igazi Nagy Jancsi is Sobri -seregében. Sobri halála után ez lett egyik csapat vezére. Ez volt a -zsarnok. A borzavári Bakonyban végezték ki társai. Mógor-Nagy -Jancsit Veszprémben itélte el a talponálló biróság.</p> -<p>Volt egy haramia egyszerü Peti néven. Igazi neve Czifra Miska -volt. Ez tornai legény volt, bujdosó társa Pista. Csak e néven -ismerték Sobrinál. Valódi neve sohase tudódott ki. Petinek és -Pistának rettenetes a története. Később majd visszatérek rájuk.</p> -<p>Volt még három olyan álnevü duhaj, a kinek igaz neve sohase jött -napvilágra. Ezek voltak Laczi, Zsidó, <span class= -"pagenum"><a name="Page_7" id="Page_7">-7-</a></span> Virrasztó. -Laczi és Zsidó Lápafőnél esett el. Virrasztó nyomtalanul tünt el -örökre.</p> -<p>Még három nevet ismerek Sobri pajtásai közül, a melyekről nem -tudom, igazi vagy álnevek-e? Ádám, Pityerész Istók és Görhes -Miska.</p> -<p>Ádámot Sümegen végezték ki. Pityerész Istókot társai a dobosi -rengetegben fosztották meg életétől. Görhes Miskának más a -története.</p> -<p>Ennek fiát, Görhes Jancsit jól ismertem. Ez is betyár lett s -megyei tisztviselő koromban megtilódott a kezemen. Ha a Görhes név -Sobri korában álnév volt is: ime fiára is átszállott. Sobri társai -közül csupán Görhes Miska lett ujra emberré. A vármegye megalkudott -vele. Maga önként jelentkezett, de óvatosan. A pápai prefektus: -Bezerédy megigérte neki, hogy szót emel érte a vármegyénél, ha -Sobrit vagy pedig két emberét kézre adja.</p> -<p>– Élve vagy halva adjam kézre?</p> -<p>– Akár élve, akár halva.</p> -<p>Sobrit nem bántotta, de két emberét Pápától nem messze poharazás -közben agyonütötte s holttestüket kézre adta. Bezerédy hatalmas -ember volt, szavát is állta, Görhesnek megkegyelmezett a -vármegye.</p> -<p>Töredelmes megbánása, a gonosz élettől önkényt való elállása, -két istentelen duhaj társának kézreadása miatt kegyelmezett meg -neki a talponálló biróság. Legalább igy vezették itéletét a -jegyzőkönyvbe.</p> -<p>Lakat Miska a szakadatlan üldözés közben elkeseredett, megunta -életét s önkezével oltotta ki. <span class="pagenum"><a name= -"Page_8" id="Page_8">-8-</a></span></p> -<p>Pap Andor is nyomtalanul tünt el örökre. Hires betyár volt. -Lápafőnél sértetlenül menekült meg. De Hunkár Sándor egykori -barátomtól és követtársamtól ugy hallottam, hogy Sümeg-Rendek -közelében egy kanász vágta agyon, mert a feleségét elcsábitotta. -Hunkár Sándor unokaöcscse volt Hunkár Antalnak, a kit Sobriék -kiraboltak, a Hunkár-család hát figyelemmel kisérte a Sobri-világ -embereinek végét.</p> -<p>Nem akarom ismételni, a mit eddig megirtam erről a világról. De -ujabb adataimat el nem hallgathatom s ennek a világnak -költészetéről is meg kell emlékeznem.</p> -<p>Komor és édes szépségekkel van tele ez a költészet.</p> -<p>Öregéből-nagyjából számot kell adnom arról, honnan meritem -tudásomat a Sobri-világról.</p> -<p>Veszprémvármegyében négy vagy öt helyen raboltak a szegény -legények. Tornán, Tüskeváron, Pápa-Teszerén, Szolga-Győrött, -Sandorkában. Egészen természetes hát, hogy az én vármegyémben sok -mindent tudtak Sobriékról és társaikról életükben is, haláluk után -is s közel hatvan év óta ebből sok juthatott az én fülembe.</p> -<p>Jutott is. Sok öreg barátom volt a vármegyében, a ki biró vagy -panaszos, vagy hatóság gyanánt foglalkozott Sobriék dolgaival.</p> -<p>Országos figyelmet ébresztett a szolga-győri rablás.</p> -<p>Addig csak bérlőt, zsidót, papot, vásározó embert, urasági -tisztet fosztogattak a duhajok. Ezzel is törődött ugyan a vármegye, -de nem látott benne rendkivüli veszedelmet. Papok, zsidók, bérlők -kárán még nevettek is a könnyelmü emberek. De Szolga-Győrött már -nemes <span class="pagenum"><a name="Page_9" id= -"Page_9">-9-</a></span> embert, birtokos urat rohantak meg ősi -szabad nemesi kuriájában. S nem is kisebb embert, mint Hunkár -Antalt, a hires vitéz inzurgens vezért. A ki nem gyüjti rakásra az -aranyat, ezüstöt; a ki nem tőzsér, nem a nép zsirjából él, hanem a -ki nemes ember, táblabiró, vármegye ura s a kinek engedelem nélkül -még a császár katonája sem lépheti át küszöbét. Nagy eset ez.</p> -<p>A szolga-győri támadás részleteiről még husz-harmincz év mulva -is élénken emlékeztek öregebb barátaim. Magától Hunkár Antaltól is -hallottam egyet-mást, de sokkal többet két unokaöcscsétől, Hunkár -Mihálytól és Hunkár Sándortól. Ezek testvérek voltak s Hunkár Antal -unokaöcscsei s örökösei. Már 1837-ben értelmes ifjak. Amaz -tisztviselőtársam 1867-ben, de mindkettő később képviselőtársam s -jó barátom. Ők bizonyára jól tudták, ki volt Sobri s mi volt -végzete.</p> -<p>Sokat tudott Sobri dolgairól, eredetéről és Sümeg körüli -kalandjairól Fülöp József veszprémi birtokos s vármegyémnek egykor -főmérnöke. Tőle hallottam jó részben mindazt, a mit Répa Róziról, -Sobri szivbeli mátkájáról a Balaton körüli utazásaim második -kötetében megirtam. S az ő tudása is kitünő forrásból eredt.</p> -<p>Ez a forrás maga a nagy költő, Kisfaludy Sándor volt.</p> -<p>Sümeg szomszédságában, a várostól napkeletre fekszik a Dobos -nevü rengeteg. Tizezer holdas erdő, helyenkint tisztásokkal s -ritkás szálfákkal, osztatlan tulajdona akkor néhány nemesi -községnek s egy <span class="pagenum"><a name="Page_10" id= -"Page_10">-10-</a></span> csomó nemzetségnek. A nagy költőnek is -volt benne osztatlan birtokrésze.</p> -<p>Ez a Dobos-erdő a maga juhászaival és kanászaival biztos helye, -biztos menedéke volt Sobrinak és társainak. Ezzel szomszédos a -sümegi és sümeg-rendeki erdőség s a veszprémi püspök szálas -rengetege a Sarvaly. Ez meg már az uzsai erdőkön át szomszédos a -tátikai, rezii, Batthányháti és Balatonparti erdőségekkel. 1835-ben -és 1836-ban ez erdők táján sok jó napot töltött Sobri.</p> -<p>Itt volt szeretője is, a gyönyörü Répa Rózi. A billegei csárda -az uzsai és sarvalyi erdők szélén fekszik Tapolcza közelében. Erről -szól ez a népdal:</p> -<div class="poem"> -<div class="stanza"><span class="i0">Répa Rózi -Billegében<br /></span> <span class="i0">Játszik a Sobri -ölében.<br /></span> <span class="i0">A nyakát -általszoritja,<br /></span> <span class="i0">Száját csókra -igazitja.<br /></span></div> -</div> -<p>Bizony ma már nem igen beszélget a föld népe Sobriról. Hetven év -nagy idő s a szegény földmives sokat felejt ennyi idő alatt.</p> -<p>Két éve ott jártam s megálltam a kocsimmal a billegei csárda -előtt. A zsidó kocsmáros az udvaron állt s magamhoz intettem. Meg -akartam tudni, mit tud a csárdás.</p> -<p>– Micsoda csárda ez?</p> -<p>– Ez a Billegei-csárda.</p> -<p>– Miről hires ez a csárda?</p> -<p>– Ketten is megbuktak itt már uram én előttem, arról hires. -<span class="pagenum"><a name="Page_11" id= -"Page_11">-11-</a></span></p> -<p>– Répa Rózinak hallotta-e hirét valaha?</p> -<p>– Rózi, Rózi! Rózinak hallottam, de az nem Répa Rózi.</p> -<p>– Hát Sobriról tud-e valamit?</p> -<p>– Nem én uram. Sohase hallottam hirét, ide nem jár hozzám.</p> -<p>A jó zsidó ember hát semmit se tudott. Nem is csoda, alig hét -éve van a vidéken; – hogy tudna hetven év előtti időkről? Akkor még -Ugocsában lakhattak szülői.</p> -<p>A nép azonban maga valamivel mégis jobban tud emlékezni. A Sobri -dalok egy versszakát Tördemiczről hozták hozzám. Ez a falu is e -vidéken fekszik, Badacsony nyugati tövében. A versszak igy -szól:</p> -<div class="poem"> -<div class="stanza"><span class="i0">Sobri Jóska az -erdőben.<br /></span> <span class="i0">Kalamáris a -kezében.<br /></span> <span class="i0">Azt irja a -levelében:<br /></span> <span class="i0">Répa Rózi az -ölében.<br /></span></div> -</div> -<p>Még mindig dalolják a Sobri dalok szebb részeit a leányok és -legények.</p> -<p>Sümeg is előfordul e dalokban. Legalább egy versszakra én is -emlékszem. Igy szól:</p> -<div class="poem"> -<div class="stanza"><span class="i0">Ejh-hajh, Sobri -pajtás,<br /></span> <span class="i0">Mi ott az a nagy fehér -ház?<br /></span> <span class="i0">Ejh-hajh -Sümeg-város.<br /></span> <span class="i0">Ott lakik a -komiszáros!<br /></span></div> -</div> -<p>Sümeg közelében volt a gyulakeszi rablás és szomszédságában volt -a prágai rettenetes összeütközés is. Mindezt a nagy költő jól -tudta. Száz alakban, száz <span class="pagenum"><a name="Page_12" -id="Page_12">-12-</a></span> részletben beszélték el neki maguk a -pandúrok, csendbiztosok és szolgabirák is. Mindenki siet Zala nagy -fiával a környék ujságait, csodáit, hireit, eseteit közölni.</p> -<p>Ő pedig mindent elmondott Fülöp Józsefnek, öregebb korabeli -legbensőbb, legbizalmasabb barátjának, a kivel együtt csinálták a -balatonfüredi állandó nemzeti szinházat.</p> -<p>A mit hát nekem Fülöp József beszélt, az már forrásánál fogva is -a kétségtelen valóságok közé tartozik.</p> -<p>Valami kis érdekes kalandja is volt itt Sümeg mellett Sobrinak. -Ezt is jól tudta a nagy költő, de ezt még se ő utána beszélem el, -hanem Milfajt benevoluma után.</p> -<h3>II.</h3> -<p class="summary">(Sobri a rendeki erdőben elfogja a sümegi -csendbiztost. – Szakácsi alatt lefegyverzi Somogy csendbiztosát. – -A tihanyi révnél magával viszi a nagy bajszu Kaszást. – A rejtett -kincsek. – Volt-e Sobri bálban? – Sobri bőkezüsége.)</p> -<p>Milfajtot, Sobri leghiresebb társát, Komáromvármegye fogta el, -de nyomban átadta az én vármegyémnek. Itt akkor már meg volt a -talponálló biróság.</p> -<p>Vármegyém központi főszolgabirája akkor – 1836-ban – Kopácsy -József, a későbbi szeptemvir volt, a hasonló nevü veszprémi püspök -öcscse. Neki kellett Milfajtot kihallgatni. A kihallgatásról -készült protokollum eredetiben kezembe került, most is megvan -valahol iratgyüjteményemben. Ebben a benevolumban beszéli el a -haramia az esetet.</p> -<p>Egyszer a rendeki erdőben a sümegi csendbiztos <span class= -"pagenum"><a name="Page_13" id="Page_13">-13-</a></span> nagy -ügyesen becserkelte s meglepte Sobrit és társait. Sobriékat -elárulhatta valaki s a csendbiztos, mint a villám, ugy csapott -rájuk legényeivel.</p> -<p>A haramiák megriadtak s egy-két lövés után szétfutottak, mint a -csibefiak. Magukra hagyták a vezért.</p> -<p>Sobri azonban nem az a legény volt, a ki valaha megfutott volna -asszony szülötte előtt. Vastag fa árnyékában megállt s -meglövöldözte a csendbiztost és a pandurokat. De a mint azok -közelebb-közelebb jöttek, ő is visszavonult fától-fáig. Meg-megállt -s vissza-visszalőtt.</p> -<p>Szerencséje volt, hogy a pandúrok nagyobb része a futók után -iramodott. A csendbiztos mellett csak két pandúr maradt s igy csak -hárman lövöldöztek Sobrira. De ők is óvatosan, fa mellől, egyik -fától a másikig osonva. Tudták, hogy Sobri jó lövő.</p> -<p>A csendbiztos is bátor gyerek volt. Nem emlékszem, hogy neve -benne volna a benevolumban. A mint sejtette, hogy Sobri egyedül -van, előre törtetett s Sobri előtt hatvan-hetven lépésnyire -vakmerően megállt a tisztáson. S oda kiáltott:</p> -<p>– Add meg magad Sobri! A ki erre meg amarra!</p> -<p>Sobrinak nagyon tetszett ez a bátorság. Agyonlőhette volna a -csendbiztost, de nem tette. Pedig ugyancsak haragos volt legényei -megfutamodása miatt. Legalább, a mint Milfajt elbeszéli, keményen -káromkodott. Azt mondta a csendbiztosnak:</p> -<p>– Elállj rólam komiszáros, azt a keskeny karimás kalapu i… t a -gazdádnak, mert ha megfoglak, dudát készitek a bőrödből. -<span class="pagenum"><a name="Page_14" id= -"Page_14">-14-</a></span></p> -<p>Egy kis kürtöt vett elő a melleséből. Valami törpe tehén törpe -szarvából készülhetett az a kürt. Valami csodálatos hangot tudott -belőle kierőszakolni. Különben is megtanulta a kürtölést az endrédi -pusztán édes apja oldalánál. Belefujt a kürtbe.</p> -<p>Ezt akkor szokta tenni, mikor már nagy volt a veszedelem. Utolsó -menedék volt ez a kürthang. Legényei jól tudták ezt.</p> -<p>De nem várták legényei a kürthangot. Hanem a mint a megiramodás -után legelőször megálltak s összedugták a fejüket, csakhamar -rájöttek, hogy ők valami huszan vannak, a csendbiztos pedig alig -tizenharmad magával. Az is nyilvánvaló volt csakhamar, hogy a vezér -elmaradt s talán már be is keritették, el is fogták, vasra is -verték.</p> -<p>– Hejh, az áldóját, gyerekek, a vezért ne hagyjuk!</p> -<p>Milfajt vagy Pap Andor szava volt ez.</p> -<p>Csatárlánczot alakitottak két szárnyon, közbül vették a pagonyt -nagy óvatossággal, előre nyomultak s egyszer csak észrevették, hogy -a pandúrok hátában vannak.</p> -<p>De a csendbiztos is észrevette, hogy háta mögött szól a fegyver. -Nem is egy, hanem sok.</p> -<p>Dehogy telt bele negyedóra, a csendbiztos már ott állott Sobri -előtt puszta kézzel, a haramiák által körülfogva. Puskája, kardja, -tölténytáskája, kése, pénzes erszénye a haraszton. Valamennyi -pandúrja szanaszét, agyonlőve vagy sebesülten bukdácsolva vagy -futásban.</p> -<p>Sobri hóna alá veszi puskáját s megint kiröppen száján ugyanaz a -káromkodás.</p> -<p>– Ugy-e megmondtam komiszáros, azt a keskeny <span class= -"pagenum"><a name="Page_15" id="Page_15">-15-</a></span> karimás -kalapu i… t a gazdádnak. Hát most a kezemben vagy! Már most mit -csináljak én te veled?</p> -<p>Kemény fiu volt a komiszáros is. Fegyvertelenül állt, várhatta -halálát, halványabb volt, mint máskor, de azért azt felelte:</p> -<p>– Kezedben vagyok, azt csinálsz velem, a mit akarsz.</p> -<p>Sobri nem szólt, hanem elővette kis alaku diszes, csillagos -csutoráját s húzott belőle egyet. Fölséges badacsonyi borral volt -tele. Azután megtörölte a csutora száját s odaadta a -csendbiztosnak.</p> -<p>– Igyál egyet s azután eredj haza hirt mondani. Az én kezemen -véred ne száradjon. Hanem puskám elé ne kerülj többé.</p> -<p>Igy beszélte el az esetet Milfajt a talponálló biróság -előtt.</p> -<p>Keskeny karimás kalapu!</p> -<p>Ilyen volt a csendbiztos s ilyenek a zalai pandúrok. Kalapjuknak -alig volt nagyobb karimájuk, mint Podmaniczky Frigyes báró nyári -kalapjának. Csak éppen hogy meg lehetett fogni két ujjhegygyel.</p> -<p>Sobri legényei más alaku kalapot viseltek. A régi divatu bakonyi -kanászkalapot. Ennek óriási karimája volt, de nem szétálló, hanem -egyenesen fölfelé, a kalap mellé lapuló. Ilyen alaku kalapot már -nem igen viselnek a bakonyi kanászok se. Gyerekkoromban még -lépten-nyomon láttam. Talán csak Somogyban viselik még -itt-amott.</p> -<p>Egy veszprémi festő lefestette Milfajtot. Olyan ruhája volt -Mógornak is, Király Jancsinak is. A képről fametszet készült akkor. -Minden ruhadarab alakjára magam <span class="pagenum"><a name= -"Page_16" id="Page_16">-16-</a></span> jól emlékszem s gondosan le -tudnám rajzolni. Ötven-hatvan év előtt százszor láttam Milfajt -képét a csárdák és kocsmák kimérőinek oldalán.</p> -<p>Másik esete is volt Sobrinak a rendeki erdőbelihez hasonló.</p> -<p>A másik eset Somogyban történt, a vármegye egyik büszke -pandúrhadnagyával. Előkelő nemes családbeli a hadnagy.</p> -<p>Az esetet Kozma Sándor főügyésztől, egykori nemes barátomtól -hallottam nagy részletességgel elbeszélve. Kozma ugyan -zalavármegyei család, de apja, nagyapja már somogyi birtokos s maga -is az. Ezenkivül Somogyvármegye tisztviselője már negyvenöt év -előtt. Közvetlen forrásból, a szereplők elbeszéléséből s a megyei -iratokból tudhatta hát az esetet. A mikor történt, 1836-ban, akkor -is már tizenkét éves, figyelő, eszes fiu volt.</p> -<p>Sobrinak Szakácsi felé volt utja. A falu alatt, a keritések -mellett vezetett el egy kompendiális gyalogút. Ezen ballagott Sobri -tizenöt legényével. De ugyanekkor, ugyanezen uton jött vele szemben -a pandúrhadnagy, tizenkét erős, marczonaképü pandúrjával.</p> -<p>Hideg, téli, deczemberi idő volt. Reggeli nyolcz óra. Hó a -földön, zuzmara a fákon, szürke köd a levegőben. Harmincz-negyven -lépésnél tovább látni nem lehetett. A hóban csak egy csapás volt -törtetve; pandurok, haramiák tehát sorjában mentek egymás után.</p> -<p>A hadnagy elől. Vállán puska, oldalán kard és pisztoly. Háta -mögött az őrmester, pár lépéssel utánuk a legények. <span class= -"pagenum"><a name="Page_17" id="Page_17">-17-</a></span></p> -<p>A hadnagy látja, a mint vele szemben parasztos külsejü legények -jönnek. Valamennyi szürben. Szür alatt a fegyver, a szür által -eltakarva. Elől maga Sobri.</p> -<p>Csak hallja ám Sobri a hangot, a mint a hadnagy hátraszól:</p> -<p>– Miféle emberek lehetnek ezek, őrmester?</p> -<p>Az őrmester előre néz. Megnézi jól a ritka ködben az -embereket.</p> -<p>– Bizonyosan aratók. Aratást mennek vállalni.</p> -<p>Ép oly idő volt, a mikor az arató-vállalkozók föl szokták -keresni a gazdát. A hadnagy megnyugodott a feleleten.</p> -<p>Sobri nem akart összetüzni a pandúrokkal. Reggel is volt, hideg -is volt. Népes nagy falu Szakácsi. Csöndesen akart a pandúrok -mellett elvonulni.</p> -<p>A mint a hadnagygyal találkozott, kilépett a keskeny gyalogutból -a hóba. Ugy illett, ugy volt szokásban.</p> -<p>A fiatal az idősebb elől, a paraszt az úr elől, pandúr elől -térjen ki.</p> -<p>De a mint a hadnagy hozzá ért, megemelintette kalapját.</p> -<p>– Szerencsés jó reggelt!</p> -<p>A hadnagy rá se nézett. Még csak fejbiczczentéssel se fogadta el -a köszöntést.</p> -<p>Mi ez? Tisztességes köszöntést el nem fogadni? Ez is -megtörténhetik? Sejtene talán valamit a hadnagy? Vagy csak lenézi a -szegény embert? Gőgös ur, a ki még arra sem méltatja a parasztot, -hogy köszöntését észrevegye? Hát ez az emberség? <span class= -"pagenum"><a name="Page_18" id="Page_18">-18-</a></span></p> -<p>Sobriban felébredt Sobri.</p> -<p>Tudta, hogy legényei lövésre készen vannak. De azt is tudta, -hogy a pandúrok keze ujjatlan keztyüben, a puskájuk a vállon, -pisztolyuk hüvelyben, tokban. Nagyot kiáltott hátrafelé:</p> -<p>– Mindenki a maga emberét!</p> -<p>Ő maga villám gyorsasággal nekiszegzi jó damaszk kétcsövü -fegyverét a hadnagy mellének. S rászól:</p> -<p>– Meg ne mozdulj, kutya, a ki felmarkolt a világra, mert -meghalsz. Én Sobri vagyok!</p> -<p>Abban a pillanatban minden pandúr szeme közé odanéz a haramia -két villogó szeme s jól töltött fegyvere.</p> -<p>A hadnagy szinte megmerevedett legényeivel együtt. De segitség -nem volt. Ellenállni nem lehetett. Mindenki halott egy -szempillantás alatt, a ki ellenáll.</p> -<p>A hadnagy mégis magához tért.</p> -<p>– Mit akarsz?</p> -<p>– Fegyvert, lőport, töltényt, tarisznyát egy halomba.</p> -<p>A hadnagy kiadta a rendeletet. A pandúrok halomra hányták -mindenüket. Három haramia őrizte a zsákmányt.</p> -<p>Sobri csomóba vezényelte a pandúrokat s igy szólt hozzájuk:</p> -<p>– Most eleresztlek benneteket. Legényeim elkisérnek a -legközelebbi faluig. Menjetek a vármegyére s jelentsétek meg -uratoknak, hogy jár az, a ki Sobri Jóska köszöntését el nem -fogadja.</p> -<p>De még egy korty papramorgóval is megkinálta őket, mivel hogy -nagyon hideg volt. Igy bocsátotta utnak a pandúrsereget. -<span class="pagenum"><a name="Page_19" id= -"Page_19">-19-</a></span></p> -<p>Kozma Sándor barátom még azt is elbeszélte, mekkora zaj s utóbb -mekkora gaudium lett abból, a mikor a nemes vármegye ez esetet -letárgyalta. Le kellett tárgyalnia, mert hiszen a pandúrokat ujra -fel kellett szerelni. Az öreg Csépán, a ki néhány év előtt halt meg -jákói birtokán, jóval felül kilenczvenéves koron, akkor még fiatal -ember, azt a megjegyzést tette a gyülésen:</p> -<p>– Az a szerencse, nemes atyámfiai, hogy azok az istentől -elrugaszkodott haramiák még utravalóul pogácsát nem adtak -pandúrjainknak!</p> -<p>Kissé mulatságosabb kalandja volt Sobrinak a tihanyi révnél. -Elmondom ezt is, de meg kell jegyeznem, hogy ennek hitelességeért -jót nem állok. Százszor hallottam, de se nem közvetlen szemtanutól, -se nem feltétlen hitelü, előkelő férfiutól. De az eset egészen -valószinü. Valami töredékesen Szigligeti Ede szinműirónak fülébe is -eljutott, ezelőtt több mint hatvan évvel; Két Pisztoly czimü -szinművében elég halványan fel is használta.</p> -<p>Az eset a következő:</p> -<p>Sobrit Tapolcza felől nagyon szoritották, át kellett vonulnia a -Balatonon. Keszthely felé, a fenéki hidon nem mehetett; a fülöpi -révtől elzárták, de Boglárnál különben is puskavégre várták Somogy -pandúrjai; más menekülés nem volt, csak a tihanyi réven át. -Tudnivaló, hogy Tihanynál szük a Balaton s hogy ott rendes komppal -megy a közlekedés. Kocsi is, ló is, tömeges ember is átkelhet.</p> -<p>Ment hát Tihany felé. <span class="pagenum"><a name="Page_20" -id="Page_20">-20-</a></span></p> -<p>De a tihanyi révet is jól védték a zalai oldalon. Épen a -nagybajszu Kaszás volt ott pandúrjaival a komiszáros.</p> -<p>A Kaszás-család egykor nagyon elterjedt, jó nemes birtokos -család volt Tolna-, Veszprém-, Zalavármegyékben. E családból való -volt az én apai öreganyám is. Valami távolról a nagybajszu -Kaszással is rokonságban voltam, noha ez zalavármegyei volt.</p> -<p>Ezt a komiszárost egyik szép Sobri-dal is megörökiti. A dalnak -egyik szaka igy szól:</p> -<div class="poem"> -<div class="stanza"><span class="i0">Nem félek én se a -Paáltól,<br /></span> <span class="i0">Se a nagybajszu -Kaszástól,<br /></span> <span class="i0">Se a nemes -vármegyétől,<br /></span> <span class="i0">Csak a rózsám két -szemétől.<br /></span></div> -</div> -<p>Paál Dávid az én vármegyém somlyóvidéki komiszárosa volt, de -csak őrmester s épen Somlyó-Vásárhelyen volt őrállomása; Kaszás -pedig Zalavármegyéé. Talán hadnagy, de a tihanyi esetnél -csapatvezető.</p> -<p>Kaszás Zsigmond szép erős alak, bátor férfi s igazán -nagybajuszu. Kerkapoly viczeispánnak s birtokos társának kedvelt -embere. De nagyhangu férfiu is. Abban az időben mindenki Sobriról -beszélt s minden komiszárosnak az volt nagyravágyása, bárcsak ő -állhatna szemben Sobrival. Kaszásnak ehhez nem volt szerencséje, de -azért mindig mondogatta:</p> -<p>– Szerencséje van annak a Sobrinak. Ha egyszer szemben találom, -föltekerem a bajuszomra.</p> -<p>E szó szinte példabeszéddé vált már két vármegyében. Eljutott a -hire Sobri fülébe is. <span class="pagenum"><a name="Page_21" id= -"Page_21">-21-</a></span></p> -<p>Sobri tehát Tihanynál akart menekülni.</p> -<p>Azonban, a mikor a faluba ért, ott figyelmeztették, hogy a -révnél pandúrok őrzik az átjárást, vezetőjük a nagybajszu Kaszás, -de az se érne semmit, ha legyőzné a pandúrokat, mert a kompok -Somogyban vannak a szántódi révnél és semmi más szóra át nem -jönnek, csupán csak a nagybajszu Kaszás intésére. Az ő fehér -lobogós intése nélkül nincs hidas, nincs komp.</p> -<p>Sobri összeütötte sarkantyus csizmáját.</p> -<p>– Ez se baj. Azért mégis csak átmegyünk.</p> -<p>Tihanyban nem kellett félnie üldözéstől, meglepetéstől. Ki -őrizné, ki bántaná azt a szegény kis falut? Barátok vannak ugyan a -zárdában. A barátnak van is kenyere, bora elég, de pénze ugyan -nincs.</p> -<p>Sobri pihenőt tartott a kocsmában, legényei ettek, ittak, -mulattak, még kissé aludtak is. De a pihenő alatt mégis fölszerelt -egy lakodalmas menetet négy kocsi népséggel s egy kocsi -czigánynyal. Menyasszony, vőlegény, nyoszolyólányok, vőfélyek, -lakodalmas vendégek akadtak elegen. Még káplán is akadt palásttal, -a ki kiséri a nászba menőket.</p> -<p>A tihanyi révnél nem volt csárda, csak egy nagy nádfedeles -épület. Szin, félszer volt ez az utasok számára. S tanya a révészek -s most a pandúrok számára. Két-három óriási jegenyefa a félszer -mellett. Kis gyermekkorom óta mindig láttam a messzeségből a -hatalmas jegenyéket, de valami husz év óta eltüntek azok is. Talán -vénség, vagy talán a teknővájó czigányok elpusztitották. -<span class="pagenum"><a name="Page_22" id= -"Page_22">-22-</a></span></p> -<p>Ott mulatott, ott iddogált, ott dalolgatott s ott szidta -pandúrjait a nagybajszu Kaszás, a jegenyefák árnyékában. Felülről, -Tihany ormáról, szőlők és csalitok közt kigyózott le a szük kocsiut -a révhez.</p> -<p>Egyszer csak fölnéz egy pandúr a hegy ormára.</p> -<p>– Nini, lakodalmasok!</p> -<p>Nézi a nagybajszu Kaszás. Csakugyan lakodalmasok. De a -pisztolylövéseket is hallja, a piros kendők lobogását is látja, a -hegy ormáról egy-két muzsikahangot is odasodor a szellő.</p> -<p>– No gyerekek, mulatunk ma egyet!</p> -<p>A nagybajszu Kaszás mondta ezt. Tudta ő azt, hogy a nászba -menőkkel jó tihanyi bor is van, lány is van, menyecske is, muzsika -is. S mi kell egyéb?</p> -<p>Csakugyan odaér a lakodalmas menet. S a ki legelőször leugrik az -első kocsiról, az a vőlegény. De nagy mennykő csutorát is emel -magához s megy tisztességgel nagybajszu Kaszáshoz.</p> -<p>– Szerencsés jónapot, komiszáros uram. Dörgicsei Pista a -becsületes nevem, vőlegény is volnék, Köröshegyre mennék, szerelmes -mátkámat is vinném, ne vesse meg tőlem ezt az ital jó bort.</p> -<p>S nyujtotta a nagy csutorát.</p> -<p>Soha se lett volna a nagybajszu Kaszás igazi nemes ember, hanem -sokkal inkább gézenguz, kapczabetyár sarjadék, ha ezt a -tisztességes kinálást el nem fogadta volna. De bizony nagyot huzott -a csutorából. Az igaz, hogy a bor is jó volt benne.</p> -<p>– Jól esett fiam! <span class="pagenum"><a name="Page_23" id= -"Page_23">-23-</a></span></p> -<p>– Adja isten egészségére!</p> -<p>De már erre a czigányok is mind lemásztak a kocsiról, leszedték -a szerszámokat is s ráhúzták a ropogóst. A násznép tánczra -kerekedett s olyan hejjehujját csapott, csakugy bólintgattak rá a -nagy komoly jegenyefák.</p> -<p>Nagybajszu Kaszást se kellett valami nagyon biztatni. A -menyasszony első szavára belekeveredett a ropogósba. Hires toborzó -volt, csakugy bámulta a lakodalmas népség.</p> -<p>A vőlegény egyszer odafordul hozzá:</p> -<p>– Komiszáros uram, a vizen nem szeretnénk megesteledni, ha -szivesen átszólitaná a kompot.</p> -<p>– Igaz a fiam!</p> -<p>Kihozatta a félszerből a fehér lobogót s átlengette a szántódi -révbe. Megvárta, mig a révészek összeszedelőztek s meginditották a -hidasokat.</p> -<p>Jó egy óra mulva minden kocsi, minden ló, minden ember, leány és -czigány a kompon volt s indult neki a nagy viznek. A vőlegény is -elbucsuzott a nagybajszu Kaszástól. De a mikor elbucsuzott, ezt is -mondta:</p> -<p>– Volna még egy utolsó szóm a komiszáros úrhoz. Lépjen be a -hajóba s jöjjön át velünk. A szántódi csárdában töltsünk el még egy -jó órát együtt.</p> -<p>– Igazad van fiam, megyek.</p> -<p>A szántódi csárda szemközt feküdt Somogyban a tihanyi révvel. -Voltaképpen révház volt egyuttal az is. Akkor még viz vette körül, -töltésen lehetett hozzá jutni. Most is megvan, kissé más alakban. -<span class="pagenum"><a name="Page_24" id= -"Page_24">-24-</a></span></p> -<p>Ott is folyt a dinom-dánom.</p> -<p>De a vőlegény egyszer csak intett lakodalmas társainak. Azok -azután kimentek a kocsikhoz, gunyáikat kiszedték a ládákból és -ülések alól, de fegyvereiket is. Kis idő mulva visszajöttek -seregesen, kanász-kalappal, Sobri-szürrel, állig fegyverben.</p> -<p>Nagybajszu Kaszás csak bámult, csak hatalmas bajuszát -sodorgatta. Mi akar itt lenni? Furcsa sejtések röpködtek agya -körül.</p> -<p>Nem sokáig bámult. A vőlegény odalépett hozzá.</p> -<p>– Most már mennünk kell, komiszáros uram. Köszönjük a jó -mulatságot. Nem vagyok én Dörgicsei Pista, se vőlegény nem vagyok -én, mert én Sobri Jóska vagyok. Ezt is csak azért mondom, hogy -megtudja kelmed, hogy Sobri Jóskát mégse sodoritja fel a bajuszára. -De azért harag ne legyen közöttünk!</p> -<p>Nagybajszu Kaszás nagyot sodoritott a bajuszán. Érezte, hogy -Sobri nincs a bajusza közt. Azután nagyot ütött csizmaszárára -spanyolnád vesszejével.</p> -<p>– Az áldóját az öregapádnak, Sobri, csúffá tettél! Elmehetsz, -utad nem állhatom, de azt ne felejtsd, ott voltam a lakodalmadon, -ott leszek nemsokára a temetéseden is.</p> -<p>Kezet fogtak. Sobri ment a maga utjára. A komiszáros pedig -szemre birta a czigányokat. Szijjat hasit a hátukból, ha egy szót -is szólnak arról, a mit láttak és hallottak.</p> -<p>Mégis futó tűzként terjedt el az eset hire. Bizonyosan maga -nagybajszu Kaszás beszélte el. <span class="pagenum"><a name= -"Page_25" id="Page_25">-25-</a></span></p> -<p>Igaz-e ez a történet? Én igaznak tartom. Gyermekkorom óta -ismerem. Vármegyém pandúrtisztjei is ugy tudták, ugy beszélték, -mint igaz történetet. Ugy szól róla a népdal is.</p> -<p>Milfajt nem szól erről vallomásában. De ez semmit se bizonyit. -Milfajt a látóhegyi bitón előbb kilehelte lelkét, semmint Sobri -eltünt a világból. Sobri még élt azután egy darabig.</p> -<p>A rege ugy szól, hogy a tihanyi ut lett volna Sobri utolsó utja -a Bakony vidékéről Somogyba. Ez után nem sokára következett volna a -lápafői ütközet és Sobri halála.</p> -<p>Ez azonban nagyon kétséges.</p> -<p>A mikor társát, Fűmagot, később, már Sobri halála után, elfogták -s kihallgatták: ez nyiltan azt mondotta, hogy a szolga-győri rablás -után, a nagy üldözés alatt, Sobri és társai a Balaton jegén -keresztül menekültek és pedig a sarvalyi, uzsai, lesencze-tomaji -erdőkön s a Sárkányerdőn át Meszes-Györöknél Fonyód irányában. Ha -ez igaz, akkor a tihanyi ut más időben történhetett.</p> -<p>Kopácsy József főszolgabiró azt is kérdezte Milfajttól, hova -rejtették el Sobriék a rablott kincseket?</p> -<p>Milfajt azt felelte, hogy Sobri kincsei egy óriási odvas fában -vannak eltemetve, Sümeg közelében, valahol a rendeki erdőkben.</p> -<p>– Megtudnád-é mutatni azt a fát?</p> -<p>– Talán meg, de fogadást nem teszek rá, meg vagyok már -zavarodva. <span class="pagenum"><a name="Page_26" id= -"Page_26">-26-</a></span></p> -<p>Igaza volt. Nagy sebje miatt erős seblázak gyötörték -kihallgatása alatt és a siralomházban is.</p> -<p>A talponálló biróság nem is halaszthatta el az itéletet és a -végrehajtást. Egy-két nap alatt végeznie kellett, mert különben -Milfajt a törvény szerint kisiklott volna a talponálló biróság -kezéből. De az is nyilvánvaló volt, hogy sokáig nem élhet. Majkon -kapott lősebében el kell pusztulnia. Sümeg az erdők járásával -hatvan-hetven kilométer távolság Veszprémhez, három-négy napba is -belekerült volna az odvas fa keresése.</p> -<p>S aztán hátha még se találják meg? Halálra itélt s azon kivül -halálos sebben kinlódó embert nagy kegyetlenség lett volna napokon -át messze vidékre, erdőn, tüskön-bokron át hurczolni.</p> -<p>S mit is érhettek azok a kincsek?</p> -<p>Egész biztossággal csak annyit tudott a nemes vármegye, hogy -kincs-számba menő érték Sobri kezébe csak a kónyi és szolga-győri -rablásoknál juthatott. Amott a győri püspök s itt Hunkár Antal -kincseiből. Aranygyürük, órák, lánczok, ékszerek s ezüstnemüek. A -váczi püspök mesés kirablásának történetét csak képzeleti -mende-mondának tartom. Erről egyébiránt még egyet-mást -elbeszélek.</p> -<p>Sobriról az a legjobban elterjedt monda, hogy a gazdag -emberektől elszedte a pénzt és a szegény emberek közt kiosztotta. A -gunyhók szegény lakói ezt regélik róla még Horvátországban, még -Dalmácziában is. Neve csodálatos népszerüségének ebben látom okát. -<span class="pagenum"><a name="Page_27" id= -"Page_27">-27-</a></span></p> -<p>De igy nyersen ez se igaz.</p> -<p>Sobri pályája igazán csak két évre terjed. 1835-re és 1836-ra. -Az 1837-ik évi élete február 16-ig már csak folytonos üldöztetés -közt folyt le. Néhány pajtása már korábban is, később is haramia -volt, de ő maga nem. E két év alatt pedig nagyobb értékü kincset -nem gyüjthetett.</p> -<p>A szegények iránt való bőkezüsége is más természetü. Igaz, hogy -bőkezü, jószivü volt bizonyos értelemben. Ama hiteles esetek is, -melyeket elbeszéltem, ezt bizonyitják. De nem pénzosztogatásban, -hanem másként volt bőkezü a szegények iránt.</p> -<p>Emlitettem már, hogy leginkább vásárosokat, urasági tiszteket, -bérlőket, zsidót, papot fosztogatott, különösen a gyolcsos tótokat -megvámolni el nem mulasztotta.</p> -<p>Sok vég gyolcsot harácsolt össze. Megkivánta, hogy legényei oly -tiszták legyenek, csak ugy ragyogjanak. De ezen kivül pazarul -osztogatta a gyolcsot a falvakban, a szegényebb sorsu asszonyok és -leányok között. Áldották is érte.</p> -<p>És osztogatta a bécsi piros fejre való és nyakra való kendőt. Ez -kedvelt ruhadarabjuk volt a paraszt nőknek. Ezt viselték tul a -Dunán mindenfelé. »Bécsi piros« volt a neve. Ezt szoritotta ki -egyelőre a nemzeti védegylet mozgalmai alatt a magyar kékfestők -által gyártott fehér czifrás, kék keszkenő. A bécsi pirost nem -tudták olcsón gyártani a mi festőink. Sobri száz számra, ezer -számra osztogatta szegényebb nők közt a bécsi piros kendőt. -<span class="pagenum"><a name="Page_28" id= -"Page_28">-28-</a></span></p> -<p>Milfajt vallomásának még egy pontjára rá kell mutatnom.</p> -<p>Kopácsy József jó öreges, mult korszakbeli ünnepélyességgel ezt -a kérdést intézte Milfajthoz:</p> -<p>– Szállj magadba, istentelen gonosztévő s nyomorult -lelkiismereteddel számot vetve, valld meg igaz lelkedre, vajjon -igazán megtörtént-e, hogy ama rabló, gyilkos, haramia Sobri Józsi -Veszprémben is megjelenni, az uraságok tánczmulatságában részt -venni s uri nőkkel tánczolni nem iszonyodott, sőt ezt a borzasztó -vakmerőséget is egyenesen elkövette?</p> -<p>Milfajt felelete rövid:</p> -<p>– Ezt én soha nem hallottam senkitől.</p> -<p>Milfajt tehát ezt nem tudja, még ha megtörtént is.</p> -<p>De akár megtörtént, akár nem: maga a kérdés azt bizonyitja, hogy -ezt abban az időben széltében beszélték s erősen hitték. Kopácsy -József nagyon komoly ember és komoly biró volt. Jól ismertem. -Egészen hiába való üres mende-mondára haldokló emberhez ezt a -kérdést nem intézte volna.</p> -<p>Valóban akkor is, azóta is, szentül hitték igen sokan hogy Sobri -uri társaságokba is befurakodott időnként. Ezt a hitet -természetesen nem lehetett ama balhittől elválasztani, a mely -szerint Sobri nem volt más, mint vagy Csuzy János, vagy Vay Józsi -gróf. Ezek csakugyan urak voltak.</p> -<p>Sobri csakugyan deli szép alak volt. Tökéletes termet s a -legszebb paraszt arcz. Tiszta szemek, kerek, üde, szabályos arcz, -alig kibujt pörge bajusz, sima áll. <span class="pagenum"><a name= -"Page_29" id="Page_29">-29-</a></span> Fiatal kora természetesen -csak élénkebbé tette az ugynevezett férfiszépséget. Hiszen -halálakor alig mult huszonöt éves. Bátorság, erős figyelés, jó -modor és eleven észjárás nélkül alig lehetett volna ilyen fiatalon -s kezdő ember létére oly soktagu haramiacsapat vezére.</p> -<p>Nem lehetetlen, hogy némi uras szokásai, mozdulatai s szójárásai -is voltak. Husz éves kora előtt gyakran megfordult a baltavári -kastélyban, a hol – mint Hoitsy Pál barátom irja – az egyik belső -fiatal cselédlánynak volt a szeretője.</p> -<h3>III.</h3> -<p class="summary">(A váczi kaland hagyománya. – Öreg barátaim nem -tudtak róla. – Osváld Dániel. – Fűmag megejtése. – Sobri miként -lepi meg gróf Nádasdyt, a váczi püspököt? – Miként keletkeznek a -hagyományok?)</p> -<p>Sobri váczi kalandjáról meg kell emlékeznem. Nem azért, mert az -a kaland igaz történet, hanem azért, mert a Sobri-hagyományok közt -talán az van elterjedve legszélesebben. A Duna-balparti felső -vármegyékben szentül hiszi, széltében beszéli minden mesemondó -ember.</p> -<p>Túl a Dunán, a Bakony vidékén én soha nem hallottam. Pedig hát -Sobri ott született, ott élt, ott üzte veszélyes játékait, ha -szemernyi igazság volt is abban a kalandban, emlékének ott fenn -kellett volna maradnia. De életében se tudtak róla se Veszprémben, -se Pápán.</p> -<p>Ha Veszprémben tudtak volna: Kopácsy József főbiró bizonyára -megkérdi ezt Milfajttól. Hiszen százszor kisebb jelentőségü -mendemonda iránt is kérdezősködött. <span class="pagenum"><a name= -"Page_30" id="Page_30">-30-</a></span></p> -<p>Volt nekem Pápán három öregebb nemes barátom s bizalmas -ismerősöm. Semmi efféle dolgot el nem titkoltak, sőt el sem -hallgattak volna előlem. A mit Sobriról tudok, azok nagy részét is -tőlük tudom.</p> -<p>Az egyik volt Vermes Illés, Pápa városának 1848-iki követe s -vármegyémnek 1872-től való alispánja. A mult század negyvenes -éveiben a pápai Esterházy-uradalom fiskusa. Éles eszü, erős -figyelésü, művelt ember. Sobri korában már több mint huszonöt éves. -Lehetetlen, hogy a váczi kalandnak, ha csakugyan megtörtént, hirét -ne hallotta volna.</p> -<p>Másik öreg barátom volt Pápay Miklós, szintén pápai uradalmi -fiskus s táblabiró. De a lánglelkü nagy táblabirák sorából. Együtt -is szolgáltuk a vármegyét s nagy rokonérzés kapcsolt össze -bennünket. Apja Pápay Sámuel volt, a jeles magyar -irodalomtörténetiró, Kisfaludy Sándornak s Kazinczy Ferencznek -bizalmas barátja. Levelei egy részét Kazinczy leveleivel mostanában -adja ki a Tudós Társaság. Volt másik lángelméjü fia is Pápán. Ez -Pápay Lajos volt. Róla is szólok még, ha röviden is, ez -elbeszélésem folyamában. Ezek se tudtak Sobri váczi esetéről -semmit.</p> -<p>A harmadik öreg barátom Osváld Dániel, egykori megyei -tiszttársam, később Pápa városának polgármestere. Legalább is 87 -éves lehet s szellemi erejének ma is megvan teljessége. Sobri -idejében 17–18 éves ifju lehetett már.</p> -<p>Azért is fel kell emlitenem, hogy Szépfaludy Ö. Ferencz lássa, -hogy a Sobri-legendák történeti valóságát <span class= -"pagenum"><a name="Page_31" id="Page_31">-31-</a></span> ezek a -férfiak sokkal jobban megvigyázhatták, sokkal jobban meg is -őrizhették, mint Szigeti József szinművészünk, a ki a Sobri -idejében még érettlen gyerek volt s családjának szerény polgári -helyzeténél fogva a vármegye dolgairól egyébként se értesülhetett -tisztán. Holott ezek a férfiak egykoruak, már akkor is tekintélyes -állásban levők s állásuknál fogva a Sobri-világ több kisebb-nagyobb -szereplőjével valósággal érintkeztek.</p> -<p>Osváld Dániel nemes öreg barátom például személyesen is ismerte -Sobrit. Szemtől-szembe volt vele 1836-ban. A vasvármegyei -Ostfiasszonyfa határában volt akkor a Ragyogó-csárda. Kertész János -a csárdás. Osváld Dániel, mint fiatal mérnök-gyakornok, ott -étkezett, a mikor Sobri és társai odamentek s a csárdástól holmi -aprópénzt harácsoltak. Ott tudta meg azt is, hogy Sobri kis ideig -Szentgyörgyi Horváth János uraságnál is kanászbojtár volt -Répcze-Szentgyörgyön. Ismerte Sobri társai közül Pap Andort is. A -ravaszdi erdőn látta. Akkor sánta s törődött embernek tünt fel -előtte.</p> -<p>Ismerte Recze Marczit, a kit – mint emlitettem már – álnéven -Fűmagnak is, Kalarábinak is neveztek. Ennek kézrekeritésénél is -jelen volt 1837-ben.</p> -<p>Az igriczei erdőket mérte Zalában. Ellátása Rumy Ferencznél -volt, Igricze uránál. De a jó Rumy Ferencz rettenetes vallásos, jó -katholikus ember volt, Bucsu-Szent-Lászlóról barátot tartott a -házánál s naponként többször is misét hallgatott. Ez ugyan nem lett -volna <span class="pagenum"><a name="Page_32" id= -"Page_32">-32-</a></span> baj, hanem baj volt az, hogy kegyetlenül -tartotta a bőjtöt s holmi teknősbékával és csigabigákkal volt tele -pecsenye helyett az asztal. Osváld kálvinista gyomrának sehogy se -tetszett ez az állapot. Sobriék ott kalandoztak a vidéken, e miatt -egy csomó pandúr őrizte az erdőket. A pandúr jól élt. Juhot, -bárányt, malaczot, süldőt piritott nyárson az erdőben. Csodálatos -vonzóereje volt a fiatal mérnökre az ősi, felséges, nyársonsült -pecsenyének. Kissé füstös izü, de mi az, ha az ember megszokja? A -párolt sültet élvező mostani világnak sejtelme sincs arról, minő -felséges ize és illata van a szabad levegőn és szabad tüzön sült -üde husnak. A kálvinista ifju mérnök kijárt az erdőre a pandúrokkal -lakmározni.</p> -<p>Ilyen lakmározás közben egyik napon azt mondja az őrmester egyik -pandúrjának:</p> -<p>– Eredj, nézz körül, hozz egy marok piroshátu gombát.</p> -<p>A pandúr elmegy s gombakeresés közben beleütközik Fűmagba. Fűmag -rálő, csákóját átlövi. A puskadurranásra a pandúrok fölugrálnak. -Fűmagot megkeritik, meglövik s vasra verik. Igy került Fűmag a -sümegi talponálló biróság elé.</p> -<p>A népköltészet ezt a duhajt kegyetlen embernek rajzolja. Akkor -ifjabb Csányi László szolgabiró volt a vidéken, a későbbi vértanu -hires Csányi László rokona. Ez a szolgabiró is összekeveredett -egykor Sobriékkal. Szalapa volt az összeütközés helye. A szolgabiró -fiatal, heves, megfontolatlan ember volt. Még éjjel is üldözte -<span class="pagenum"><a name="Page_33" id= -"Page_33">-33-</a></span> a duhajokat az erdőn, de minthogy -koromsötét volt, hát lámpással. Nagy nevetség lett ebből. Hiszen a -pandúr a lámpásnál nem láthatta a duhajt, ez pedig jól láthatta a -pandúrt. A Sobri népdal igy emlékszik a fiatal Csányiról és Recze -Marcziról:</p> -<div class="poem"> -<div class="stanza"><span class="i0">Csányi gyerek is itt -vagyon.<br /></span> <span class="i0">Recze mondja: lőjjük -agyon.<br /></span> <span class="i0">Sobri mondja: ne bántsd -őket.<br /></span> <span class="i0">Kiméld a -szoknyalesőket.<br /></span> <span class="i0">Szalapai kertek -alatt<br /></span> <span class="i0">Csányi gyerek majd ott -maradt.<br /></span> <span class="i0">. . . . . . . . . . . . . . -.<br /></span></div> -</div> -<p>Osváld Dániel még ezentul is sok részletet tud a -Sobri-legendákból, de a váczi kalandról ő se tud semmit, ő se -hallott semmit. Elmondom most ezt a kalandot, ugy, a hogy a nép -mende-mondáiban él.</p> -<p>A váczi püspök akkor Fogarasföldi örökös gróf Nádasdy Paulai -Ferencz volt. Nagy úr, exczellencziás úr, sok aranya, sok kincse, -utóbb kalocsai érsek.</p> -<p>Egyszer csak egy szegény ember megjelenik portásánál s egy -levelet ád a kezébe. De élőszóval való üzenetet is hoz. Az üzenet -igy szól:</p> -<p>– Sobri Jóska a visegrádi erdőben mulat, tisztelteti az -exczellencziás urat s kezeit csókolja; – holnapután, csütörtöki -napon, délután 4 órakor pontosan meglátogatja, nem is kiván mást, -csak egy pohár jó bort s egy tarisznya aranyat.</p> -<p>Ez volt a levélben is. <span class="pagenum"><a name="Page_34" -id="Page_34">-34-</a></span></p> -<p>Közlik a püspökkel s a belső papokkal.</p> -<p>Bolondság az egész. Hogy jönne ide Sobri? Ha jönne is, csak van -esze, előre csak meg nem mondja, mikor jön.</p> -<p>De hátha nem bolondság. Sobri Jóska fenegyerek. Kitelik attól -még ez is. Végre is a nagy egyházfejedelmet veszélynek kitenni nem -lehet.</p> -<p>Nosza, járási főbiró, állj elő pandúrjaiddal. Pesti katonai -főparancsnok is állj elő a vasas németekkel. Szálljatok meg minden -utat, minden utczát, minden házat, tőrbe kell csalni Sobri -Jóskát.</p> -<p>Másnap levél jön Pozsonyból. Irja Bezdédi és Kisbákai báró Bémer -László dulczinai püspök. Jelenti, hogy Bécsből jön, a felséges -császári udvarból és csütörtökön délután 4 órakor alázatos -tiszteletét teszi ő exczellencziájánál.</p> -<p>No ez kellemes látogatás. Azt suttogják, ő lesz a nagyváradi -püspök nemsokára. Szivesen kell fogadni. Meg is jelentik a -főbirónak és a vezénylő tisztnek a látogatást. A dulczinai püspököt -bocsássák be bátran a rezidencziába, de minden más teremtett lelket -füleljenek le.</p> -<p>Eljön az óra.</p> -<p>Báró Bémer püspök csakugyan pontosan megérkezik. Uj hintó, -ezüstös szerszám a lovakon, fényes lovak, huszár a bakon kalpaggal, -mentével, karddal, a hogy illik. Üdvözlik a főbirák és tisztek.</p> -<p>Szivesen látott vendég. A váczi püspök maga siet eléje. -Jobbfelől bocsátja, karját karja alá ölti s ugy <span class= -"pagenum"><a name="Page_35" id="Page_35">-35-</a></span> vezeti be. -De azt még hallja a cselédség, a mint a vendég mondja:</p> -<p>– Domine Excellentissime! Csak egy minutám van. A palatinus ő -fensége parancsol. Még ma nála kell lennem Budán!</p> -<p>Bemennek a legbelső szobába. Ott körülnéz a vendég s kiveszi -karját a váczi püspökéből. Igy szól:</p> -<p>– Kegyelmes uram, se a pohár bort nem látom, se a tarisznya -aranyat! Pedig megirtam, meg is izentem!</p> -<p>Bizony a bort és aranyat a váczi püspök se látta. De nem is -látott, nem is hallott e szóra semmit. Csak sóbálványnyá -meredt.</p> -<p>Nem a dulczinai püspök állt ő előtte, hanem Sobri Jóska, a -félelmetes haramia.</p> -<p>De a haramia mosolyogva üt a püspök vállára.</p> -<p>– No csak legyen nyugodt, kegyelmes uram! A pohár bort máskorra -hagyjuk, a tarisznya aranyat hamarosan összeszedjük, azután -kegyelmes uram elkisér engem kocsimon Göd-felé a temetőig, fél -órába se telik s mintha sohase láttuk volna egymást.</p> -<p>Megfogta pisztolya agyát, kivette a pisztolyt s megnézte: -rendben van-e?</p> -<p>Rendben volt. Aztán helyére visszatette.</p> -<p>De a kegyelmes úr is látta, hogy az a pisztoly átkozottul -rendben van.</p> -<p>Nem sok idő telt el, alig negyedóra, csak jön ám a kegyelmes -püspök kedves vendégével karonfogva s mosolyogva folytatott csöndes -beszélgetéssel. Együtt beülnek a kocsiba s megy velük a kocsi, csak -ugy <span class="pagenum"><a name="Page_36" id= -"Page_36">-36-</a></span> robog. Az egész cselédség látta. A -főbirák és tiszt urak üdvözölték is őket.</p> -<p>Kiérkeztek a temető felé a Duna partjára. Csakhamar megállt a -kocsi és Sobri kiszállt, de kocsisának, huszárjának rendeletet -adott.</p> -<p>– A kegyelmes urat visszaviszitek s a nagy templom előtt kétszáz -lépésnyire leteszitek. Azután lóhalálában mentek utatokra.</p> -<p>Csónak volt a Dunán. A csónakban halászok, révészek. Mindannyian -Sobri legényei. Csak ugy sivitott, ugy vitte a csónak Sobri Jóskát -a tulsó partra.</p> -<p>A kegyelmes úr is szépen hazaért, a haja szála se görbült meg. A -főbiró ujjongva fogadta a kapuban.</p> -<p>– Ugye megmondtam előre, kegyelmes uram, hogy az a betyár nem -mer ide közel se jönni, ha engem lát. Ime öt óra és szine világát -se láttuk.</p> -<p>A kegyelmes úr keserü vidámsággal felelte:</p> -<p>– El is ment már domine spectabilis! Ott van már túl a dunai -erdőkben. Hanem a pohár borát csakugyan nem itta meg. Egyébiránt -köszönöm a nemes vármegye szivességét, de most már nincs szükségem -segitségre.</p> -<p>Csak akkor tudták meg, mi történt.</p> -<p>A tarisznya arany csakugyan odaveszett.</p> -<p>Ime, ebből áll a váczi kaland története. A nép még fel is -czifrázza, mókázó párbeszédekkel s apró jelenetekkel még fel is -ékesiti ezt a történetet. Én csak vázlatát adtam elő.</p> -<p>Csak ugy nyomakodik ránk az a kérdés: honnan eredhetett a váczi -kaland meséje? Ki költhette s mikor képződött? <span class= -"pagenum"><a name="Page_37" id="Page_37">-37-</a></span></p> -<p>A nép regéli. Ugy keletkezhetett hát, mint az igazi népdal s az -igazi népzene. Valakinek ötlete származik. Ötletét tovább adja. Uj -és mozgékony elmék uj részleteket adnak hozzá. Uj szót, uj alakot, -uj képet s elvégre lassankint a mesének egész művészi alakja -felépül s állandóvá válik.</p> -<p>Két dolog kell hozzá. Az egyik az, hogy a mese hősét igazán -szeresse a nép, sorsát viselje szivén s rokonszenvvel kisérje -cselekvését is, szenvedéseit is. Sobri iránt csakugyan igy érzett -köznépünk.</p> -<p>Nem kell ezen csodálkozni. Nem Sobri volt az egyetlen efféle -tünemény s nemcsak a magyar fajta köznépnek van meg ez a sajátsága. -Sobri rabló volt, haramia. De azért a maga korában nagy eszmét is -képviselt. Igaz, hogy torzul, fonákul, visszájáról képviselte, de a -köznép előtt csak az eszme maga tündökölt s annak visszáját -észrevenni nem akarta. Erről egyébiránt szólok még majd.</p> -<p>A másik, a mi ily mese keletkezéséhez szükséges, valami véletlen -alkalomszerü eset.</p> -<p>Sobri megvolt, valóságos cselekményei hiresek voltak, az ő -nevében hát volt valami alkalomszerüség a váczi meséhez. De volt-e -ahhoz, hogy épen Váczhoz s ott is a püspökhöz kapcsolódjék a -mese?</p> -<p>Erre már nehezen tudnánk felelni. Egyáltalán nem tudom, hogy a -váczi püspököt kifosztották-e Sobri korában vagy korábbi időben, -vagy legalább a Sobri halála után közel lefolyt esztendőkben? Ha -kifosztották: volt-e abban valami rejtélyes dolog, vagy pedig -<span class="pagenum"><a name="Page_38" id= -"Page_38">-38-</a></span> a birói vizsgálat azt tisztába hozta. – -Mert ha csakugyan kifosztották valamikor: az esetben a csinos mese -könnyen megalakulhatott Sobri neve körül.</p> -<p>Valósággal megtörtént esetként biztos forrásból annyit -hallottam, hogy gróf Nádasdy püspököt egykor a Migazzi-kastélyban, -gyönyörü nyaralójában csakugyan meglopták a duhajok s kirabolták. -Azóta nem is tanyázott többé a nyaralójában. Ez esetből könnyen -átalakulhatott a Sobri-kaland.</p> -<p>A mese egyébiránt nem uj.</p> -<p>Legalább szentül hiszem, hogy abban a tizezer regényben és egy -millió novellában, a mely Bocaccio óta napnyugaton és napkeleten -készült, efféle kaland száz meg száz alakban fordul elő.</p> -<p>A Sobriról készült német irodalmat nem ismerem. Sok könyvet s -még több regényt irtak németül a Sobri-dolgokról itthon is, a -külföldön is. Szinte elhiszem, hogy e könyvek és regények -valamelyikében a váczi kaland is meg van irva. S ha megvan: akkor -innen is keletkezhetett a mese.</p> -<p>Ezzel különben ne törődjünk. Csikós Csúzy János életében -csakugyan tudok oly pontokat találni, melyek körül a váczi kaland -megalakulhatott s kiszineződhetett. Ismertetnem kell tehát az ő -életét. Már csak azért is, hogy tisztán láthassa mindenki: minő -alapon kerekedhetett túl a Dunán az a monda, hogy Sobri Jóska -sehogy se volt, sehogy se lehetett más, hanem épen csak Csikós -Csúzy János. <span class="pagenum"><a name="Page_39" id= -"Page_39">-39-</a></span></p> -<h3>IV.</h3> -<p class="summary">(Csikós Csúzy János. – Nemzetsége. – Gyerekkora. -– Elszökik az intézetből. – Csikósbojtárrá lesz. – Törvénybe -állitják. – Sobri haláláról. – Népdal Sobri sirjára. – Csikós Csúzy -János megjelenik Pápán. – Pápai élete, szerelmi kalandja, -házassága. – Halála s rokonainak róla való emlékezése.)</p> -<p>Csikós Csúzy János!</p> -<p>Szép név. Nagy regény van mögötte. Az a nagy regény szülte magát -a szép nevet is. Ama regény nélkül csak tekintetes Csúzy János -táblabiró urat ismerte volna Zala- és Veszprémvármegye.</p> -<p>Nagy és régi család származéka. A családot Csúzi és -Puszta-Szent-Mihályi Csúzy-nemzetségnek hivják. Száz év előtt túl a -Dunán hat vármegyében több birtoka volt összesen tizezer holdnál. -Még gyermekkoromban is megvolt e birtokának több mint fele. Az én -vármegyémben is birtak a Csúzyak Pápán, Pölöskén s egyebütt is.</p> -<p>A Veszprémvármegyei ágból született János a mult század elején. -Ugy tudom, apja egyszerüen birtokos, de öreg apja Gáspár -Veszprémvármegye követe s később Komáromvármegye alispánja volt -Mária Terézia idejében.</p> -<p>A kis János – a család kebelében csak Mukinak nevezték – -rakonczátlan gyerek volt. Nem fogott rajta semmi oktatás, semmi -fegyelem. Nem engedelmeskedett se szülőinek, se nevelőinek. -Nevelőit, tanitóit megkéselte. Ha kiszökhetett: napokig -elcsatangolt erdőn, mezőn, cselédek közt, csikósok és gulyások -közt. Ilyenkor lerugta lábairól a csizmát s testéről a felső ruhát. -Pőre ing, gatya, mezitláb: ez volt tetszésére. Felkapaszkodott -<span class="pagenum"><a name="Page_40" id= -"Page_40">-40-</a></span> valamelyik csikó hátára s le nem szállt a -lóról se szép szóra, se fenyegetésre. Még aludt is a ló hátán. Csak -az éhség tudta leszállitani.</p> -<p>Vad emberré készült lenni s nem tekintetes úrrá. Igy mondta -mindenki. Igy látták szülei is.</p> -<p>Szülei még egy utolsó kisérletre szánták el magukat.</p> -<p>Volt Váczon egy hires barát. Olyan hire volt, hogy nevelő, -tanitó, oktató képessége csodatevő. Juhot tud szeliditeni a -párduczból is. A kis János szülei megkérték, jó szóért, jó pénzért -vegye magához a gyereket, neveljen belőle emberséges embert, tartsa -pórázon maga mellett, ha lehet a zárdában, vagy akárhol.</p> -<p>A barát nevét nem tudom.</p> -<p>A barát vállalkozott, a János gyereket maga mellé vette s -elkezdte alakitani istennek képére és hasonlatosságára. -Hónapról-hónapra nagyobb sikerekről biztositotta a szülőket. Már a -latin, már a franczia nyelvet is a fejébe verte. Olyan esze van az -urfinak, mint a parázs, mint a láng.</p> -<p>Ez 1815–1816 körül történt.</p> -<p>Egy darabig csak türte a gyerek a barát vaskezét, kegyes -tudományát s mindenféle bölcseségét. Jó végezést várt mindenki.</p> -<p>De egy szép reggel nem jön ki a barát a szokott időben odujából. -Várnak, várnak – utóbb kopogtatnak s rátörik az ajtót. Ott fekszik -a barát hideg ágyán, keze-lába az ágyhoz kötözve: feje, szája, orra -mindenféle ruhával eltömve. Se szólni, se mozogni nem tudott. Majd -megfulladt már. Alig tudták életrehozni. <span class= -"pagenum"><a name="Page_41" id="Page_41">-41-</a></span></p> -<p>A másik ágy, a gyerek ágya azonban üres volt, az ágyon felső -ruhái.</p> -<p>A barát elmondta, hogy a gyerek őt, édesden alvót, megkötözte, -tehetetlenné tette s azután eltávozott. Azt se mondta neki: bébukk! -Bizonyosan elvette az isten az eszét a szegény gyereknek.</p> -<p>Nosza a gyerek után. Keresik, hajszolják az egész városban. A -városbirónak is bejelentik. Kikérdeznek minden halászt, révészt, -dunai molnárlegényt: nem látták-e a gyereket, a mikor a Dunába ölte -magát. Senki se látta. Pedig bizonyos, hogy azt cselekedte. Hiszen -minden ruháját ott hagyta az ágyán. Elmeháborodásában nem is -tehetett egyebet. Utóbb a nemes vármegye is kurrentáltatta. Ennek -se lett semmi láttatja. Az elkeseredett szülők is bejárták, -bekutatták az egész országot. Hiába. A gyereknek semmi nyoma. Édes -anyja, a hires Rosty-nemzetségből ügyvédet is fogadott nagy pénzen, -a ki szentül állitotta, előkeriti a fiut. Hiába. Csak a nagy pénz -veszett oda.</p> -<p>Elveszett a fiu szőrén-szálán. A Duna mély s rettenetes -titoktartó.</p> -<p>Évekig keresték. Utóbb requiemet is tartottak, misét is -szolgáltattak érte s öt-hat-tiz év mulva el is felejtették. -Elhaltak szülei is.</p> -<p>Pedig a gyerek csak elbujdosott.</p> -<p>Hogy pedig rá ne találjanak: pőre ingben, gatyában, mezitláb, -kerek kalapban bujdosott el. Ki keresné a ruhátlan csavargóban a -hires nagy Csúzy-nemzetség sarjadékát? <span class= -"pagenum"><a name="Page_42" id="Page_42">-42-</a></span></p> -<p>De hová bujdosott el?</p> -<p>Ki tudná azt? Se maga, sem más soha el nem beszélte apróra.</p> -<p>Tizenhat éves ifju volt, mikor elbujdosott. Erős, szép, vidám, -de féktelen. Mindjárt kezdetben érezte ő, mit akar vele a barát. A -barát őt csak tekintetes, nemes, nemzetes és vitézlő juhvá, ökörré, -táblabiróvá akarja nevelni. De ő párducz akar maradni. Kint az -erdőn, kint a pusztán, kint az isten napja alatt, száguldozó csikó -hátán: ott az élet. Minek ő neki a könyv és a tudomány és a -latin-franczia nyelv? Nem koldus ő, hanem úr! Nem nyomorék ő, hanem -épkézláb. Nem kell ő neki se »alászszolgája«, se »kezeit csókolom«. -Hanem az kell ő neki: »gyere pajtás, igyunk egyet«; »gyere, rózsám, -ugorjunk egyet«; »gyere, czigány, húzd a nótám, vagy -agyonütlek«.</p> -<p>Egy darabig csak türt, szenvedett a jó kámzsás barát kezén s -szedte magába kanállal a sok ostoba bölcsességet, de azután -szabaduláson tünődött. Végre is megállapodott abban, a mit azután -végre is hajtott.</p> -<p>Tehát elbujdosott, eltünt, neve és emléke is elmult, örökségébe, -birtokaiba beültek azok, a kik utána következtek.</p> -<p>Valami husz esztendő mulva öreg számadó csikós kerül sulyos -váddal Bács-Bodroggvármegye szine elé. Boszut állott, lovat lopott, -nagy dolgokat mivelt, bojtárja is segitette.</p> -<p>Tagadott a számadó vakmerőn. Deresre kellett huzni, Kiporolták -keményen. <span class="pagenum"><a name="Page_43" id= -"Page_43">-43-</a></span></p> -<p>Ez az itélet szólt a bojtárra is. A bojtárt Kerekes Bandinak -hivták. Ez is tagadott keményen. Még mosolygott is hozzá. Ki volt -pödörve a bajusza keményen. Csak nézte, csak várta, megkinálják-e -őt is a deressel?</p> -<p>Megkinálták.</p> -<p>De akkor bátran szólt.</p> -<p>– Tekintetes vármegye urak! Nem vagyok én Kerekes Bandi, nem -vagyok én csikósbojtár, mert én nemes, nemzetes és vitézlő Csúzi és -Puszta-Szent-Mihályi Csúzy vagyok. Ez a becsületes nevem és -származásom. Országbiró volt az én dédősapám, vármegye követe és -alispán az öregapám. Vagyok én olyan ember, mint kegyelmetek. A -Sembery, Tallián, Vásonkőy, Szent-Mihályi, Bogyay-familiák az én -rokonságom. Kegyelmetek közt is van akárhány atyámfia. Becsehelyen -van az én uradalmam, harminczhárom faluban részbirtokom, Pápa -városában a kastélyom!</p> -<p>– Ez már más! Most már félre a deressel!</p> -<p>De megváltozott a tekintetes sedria képe szempillantás -alatt!</p> -<p>Mindjárt akadt öreg táblabiró, a ki visszaemlékezett a husz év -előtti esetre.</p> -<p>– Te volnál, öcsém, az elveszett Csúzy János?</p> -<p>– Én vagyok, bátyám, a Csúzy János, a ki nem veszett el, hanem -ott hagyta Váczot, a barátot, mint Szent Pál az oláhokat.</p> -<p>Hajh, hogy ugráltak fel erre székükről a hatalmas tanácsurak! -Hogy ültették le rögtön a csikós bojtárt, <span class= -"pagenum"><a name="Page_44" id="Page_44">-44-</a></span> hogy -szedték le a vasat nyomban kezéről-lábáról, hogy rajozták körül -ezer szóval, ezer kérdéssel! Egyik táblabiró, Pilaszanovics nevü, -mindjárt el is mondta, hogy ő leányágon minő foku atyafiságban van -a csikós bojtárral.</p> -<p>– Csakhogy megkerültél, édes öcsém!</p> -<p>Ennek az esetnek további részleteit nem ismerem. Csikós Csúzyt -kis diákkoromban láttam ugyan, de vele ismerős nem voltam. A mikor -én a pápai kollégiumba kerültem, akkor ő már Budán lakott s nem -pápai kastélyában. Hanem annyit mégis megjegyzek, hogy a napokban -hallottam, hogy az eset, a miért a számadó csikóst törvénybe -állitották, valamint bojtárját is, a Kárász-féle horgosi puszták -valamelyikén történt s ennél az esetnél mondta volna meg igaz nevét -Csikós Csúzy János.</p> -<p>De hát ez most már mindegy.</p> -<p>A rég elveszett alak 1838-ban megjelent Pápán s ősi nemesi -udvarát elfoglalta.</p> -<p>Ime, most már: Csúzy János, a délczeg fiu eltünik 1817 körül, se -hire, se hamva, de föllép a világban Sobri Jóska. Azután Sobri -Jóska 1837-ben eltünik örökre, ettől fogva se hire, se hamva, de -nyomban ezután a szintérre lép az elveszett Csúzy János!</p> -<p>Most már Csikós Csúzy János!</p> -<p>A hogy Sobrit lerajzolták azok, a kik látták: minden vonás -teljesen ráillett Csikós Csúzy Jánosra. Termet, arcz, fejtartás, -bajusz, gyors tekintet, vidámság: minden egyezett. <span class= -"pagenum"><a name="Page_45" id="Page_45">-45-</a></span></p> -<p>Csúzy Pápára már születésének s vagyonának megfelelő uri ruhában -jött s azóta állandóan urak módjára öltözködött. De elképzelték -hétrétü patyolat gatyában, pitykés, rövid szines mellénynyel; -vitézkötéses, figurás dolmánynyal, a mely félvállon röpköd: rojtos -nyakkendő, magas sarku kordovány csizma, piros kendő-öv, kostök, -darutollas süveg, rövidnyelü karikás a vállon: vajon miben tér ez -el a bakonyi haramiától? Vajjon Sobri Jóska-e ez, a ki örökre -eltünt vagy Csikós Csúzy János, a ki Sobri eltünte után jött csak -napvilágra?</p> -<p>Az se látszott valószinünek, hogy a gazdag nemes ifju, ha csak -csikós akart lenni és semmi más, teljesen titkolózzék s óriási -örökségét szó nélkül türje mások kezén, habár rokonok is azok a -mások. Hiszen ha neki a csikósság a szenvedélye s életének ez a -gyönyörüsége: még ehhez is jobban s biztosabban jut el, ha nagy -birtokain magának van ménese s ő maga magának a számadó -csikósa.</p> -<p>De, ha Sobri akart lenni, az más. Maga köré gyüjteni a -bujdosókat, szökevényeket, szegény legényeket, üldözötteket; hadat -izenni a rendnek, államnak, társadalmi biztosságnak, törvénynek és -vármegye urainak s kijátszani, csuffá tenni, vidám kalandokban -kitréfálni azokat, a kik a törvény nevében életére törnek; egyik -nap hegyen-völgyön lakodalom, a másik nap Bakonyi-erdő avarjain -dideregni, de mindennap a halállal játszani: ez ugyan százszor -különb szenvedély, mint a csikósság. Ezért már érdemes titokká -válni, <span class="pagenum"><a name="Page_46" id= -"Page_46">-46-</a></span> álnevet venni föl s lemondani akármekkora -vagyonról és örökségről.</p> -<p>Ezért föl is kell ölteni a Sobri nevet.</p> -<p>Nem is lehet másként. Sobri Jóskát elnyelte a sötétség, Csikós -Csúzy János kibukkant a sötétségből.</p> -<p>Azt mondják: hiszen ha Sobri meghalt Lápafőn: hogy juthatott tul -a Duna ilyen tévedésbe? És ha Sobri halálát a hatóság biztosan -meghatározta: mire való erről tovább is tanakodni? És pedig ugy -határozta meg, a mint Kovács Ernő öreg honvéd, tiszteletreméltó -barátom irja, hogy még édes apját is oda vitték a halott -fölismerésére: akkor épen nincs értelme a tul a dunai -vélekedésnek.</p> -<p>Sobri Jóska más ember volt, – Csikós Csúzy János megint más. Nem -is látták egymást soha.</p> -<p>Igaz.</p> -<p>Én is ezt állitom s kétségtelenül be is bizonyitottam. De hiszen -én csak azokat a tüneteket sorolom most fel, a melyek a dunántuli -felfogást téves utra birták.</p> -<p>Ujra állitom, hogy Sobri halálát se biróság, se más hatóság -szakszerü tüzetes vizsgálat alapján soha meg nem határozta.</p> -<p>Lápafőnél elesett, maga lőtte agyon magát. Eleste után nyomban -látta holttestét boldogult apám, a ki néhány rokon nemes ifjuval -Szilas-Balhásról ment kocsin Sobriék önkéntes üldözésére. Az -ütközetről elkéstek az ifjak, de végére már oda értek. Ott látták -feküdni a holttestet Sobri fája alatt. Azt a hatalmas cserfát azóta -nevezték el Sobri fájának. <span class="pagenum"><a name="Page_47" -id="Page_47">-47-</a></span></p> -<p>A járásbeli főszolgabiró, tolnai, veszprémi és somogyi -csendbiztosok, pandúrok, katonatisztek, ulánusok s önkéntes -üldözésre vállalkozott nemes ifjak voltak ott nagy számmal. A -halottat megnézték. Semmiféle irást nála nem találtak. Fegyvereit, -ékszereit, pénzét a biróság kezére adták. Agyonlőtt társait nem -lehetett megkérdezni: ki a halott. Sebesülten elfogott társa, Varga -Pista, nem tudta, hogy a holtak közt melyik volt a Sobri.</p> -<p>Azonban az urak mégis elháritottak maguktól minden kétséget. Az -a halott, a ki magát agyonlőtte, Sobri volt. Akárhány pandúr látta -már őt s az élőben is, holttestben is biztosan fölismerte. Apám azt -mondja, szürkötője Hunkár legértékesebb aranyláncza volt. -Damaszkcsövü fegyvere is Hunkár legbecsesebb puskája. Kié másé -lehettek volna ezek, ha nem a haramia vezéré?</p> -<p>Kovács Ernő téved. Sobri apját nem vitték oda a halott -fölismerésére. Hol van a tolnavármegyei Lápafőhöz a vasvármegyei -endrédi puszta? Forsponton is háromnapi járás, gyalogszerrel meg -kétszerannyi. Ki költekezett volna ily utazásra? A vármegyék ugyan -nem. Nem is volt az ilyen birósági eljárás akkor szokásban. Föl se -bonczolták a deli szép legény holttestét, hanem még az napon -eltemették, nehogy a rókák, farkasok, falubeli ebek -megcsufolják.</p> -<p>Hogy az napon temették el és pedig Sobri fája tövében: igy -hallottam apámtól is, Kiliti Mózsa Mihálytól is. De másoktól is. -Hogy pedig Sobri volt <span class="pagenum"><a name="Page_48" id= -"Page_48">-48-</a></span> az, a ki magát agyonlőtte ott: azt társa, -ki onnan elmenekült, Fűmag Recze Marczi halálos óráján nyiltan -bevallotta.</p> -<p>De hiszen az egész környék jól tudta ezt. Az öregek ma is jól -tudják. Azért nevezték el azt a fát Sobri fájának. Ott volt az -utolsó ütközete. Ahhoz támasztotta utoljára puskáját. Annak tövében -lőtte magát agyon. Annak tövében porladoznak hamvai. A népdal is -ugy örökitette meg:</p> -<div class="poem"> -<div class="stanza"><span class="i0">Lápafő határán busul az a nagy -fa,<br /></span> <span class="i0">Szegény Sobri Józsi aluszik -alatta.<br /></span> <span class="i0">Olyan mélyen alszik a fekete -földbe,<br /></span> <span class="i0">Nem is tudja, sirját, hogy a -fű benőtte.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Sötét holló gubbaszt a fa -tetejébe,<br /></span> <span class="i0">Nézi a sirt, fejét se -forditja félre.<br /></span> <span class="i0">Lassan járj ott -pajtás, holló meg ne hallja,<br /></span> <span class="i0">El ne -szálljon onnan, Sobrit hadd sirassa.<br /></span></div> -</div> -<p>Más változatát is hallottam valamikor e dalnak.</p> -<p>De Sobri fája se busul már ott. Szabó Kálmán barátom s egykori -képviselőtársam ezelőtt vagy öt évvel irta nekem, hogy Sobri fáját -elemésztette a kor s kidöntötte a vihar ugy 1898-ban. Onnan tudja: -a fa apósa birtokán állott.</p> -<p>Azonban térjünk csak vissza Csikós Csúzy Jánosra.</p> -<p>Pápán nagy feltünést keltett feltámadása. Azért is, mert nagy úr -volt. Azért is, mert már réges-régen örökre elveszettnek hitték. -Azért is, mert rögtön elterjedt s meggyökerezett róla az a hir, -hogy ő volt az <span class="pagenum"><a name="Page_49" id= -"Page_49">-49-</a></span> igazi Sobri. De legjobban azért, mert -délczeg alakja, ismeretlen multjának titkai s szellemes, de -betyáros észjárása mindenki előtt kedvessé tették. Pápa vidámabb -ifjai és öregjei nyomban bizalmas barátságra léptek vele.</p> -<p>Vermes Illés, Pápay Miklós és Pápay Lajos, Osváld Dániel, a -kiket már emlitettem, nagyon sokszor mulattak vele együtt. Azután -idősb Osváld Dániel, a hires Kocsi Sebestyén Gábor, a környékről -Ihász Imre, Bottka Imre s mások: mind előkelő megyei alakok s -birtokosok. Jó barátai mind. A városban is, a vidéken is nagy -lakomák. Az ugod-vadkerti fürdőtelepet a Bakony alján akkor -alapitották. A pápai uraság is – ezé volt a fürdőtelep – gróf -Esterházy Károly jó pajtás volt, vidám természetü ember. -Kaszinóban, fürdőn, pápai és somlyai szüreteken, vadászatokon folyt -a vigasság szakadatlan.</p> -<p>Az egykori csikós bojtár a férfiak társaságába nagyon -bevált.</p> -<p>De hát a női társaságokba is be kellett az uj embert vezetni. -Különösen Rábáné termeibe.</p> -<p>Ez a Rábáné egy kis termetü, pupos, öreg úrnő volt, de gazdag és -igen szellemes s két igen szép leány-unokáját tartotta házánál. A -város urnői, szép asszonyai és leányai gyakran összesereglettek -nála. Nyilt házat és asztalt tartott, mint mondani szokták. A -kártyázás is gyakori volt nála. Kártyáztak még az asszonyok is.</p> -<p>Csikós Csúzy Jánosnak itt is otthonosnak kellett lennie. Hivták -oda pajtásai. <span class="pagenum"><a name="Page_50" id= -"Page_50">-50-</a></span></p> -<p>Vonakodott. Jó kifogása volt.</p> -<p>– Fiuk, sehogy se akarom, hogy fölöttem nevessenek vagy -sajnálkozzanak. Köztetek csak elvagyok. De hogy érezném én magam -jól művelt urinők társaságában? Tudjátok, hogy én pusztához -szoktam, csikós voltam, csárdákban mulattam és csak a csaplárosné -nyelvén értek. Hiszen mindjárt észreveszik, hogy én nem vagyok úr, -hanem csikósbojtár. Vagy félreálljak és hallgassak, mint a -kályha?</p> -<p>Pápay Lajos felelt neki, a lángelméjü huszártiszt.</p> -<p>– Soha se törd ezen a fejedet. Te csak viseld magad ugy, a hogy -bojtár korodban szoktad a csárdában, senki se veszi rajtad észre, -hogy nem vagy igazi úr!</p> -<p>Eltalálta.</p> -<p>Ettől kezdve a nőknél is otthonos lett Csikós Csúzy János.</p> -<p>Agglegény volt. Szinte lehetetlen, hogy nő nélkül élje le az -életét. De még se nősült hamarosan. De azért mégis lett állandó -barátnéja.</p> -<p>Hol-hol se, nem tudom, de valahol összejött egy franczia nővel. -Vagy Pozsonyban az országgyülés alatt, vagy Bécsben, vagy gróf -Esterházy Károly udvaránál. A nő önálló volt, független, jeles -vagyonu s a nagy urak állandó figyelmének tárgya. Nem is volt -gyönge fiatal leány, jó harminczas volt, de igen szép. Udvaroltak -neki bomlottul.</p> -<p>– Igen szép és pajkos jókedvü franczia nő. Igy jellemezte -előttem Osváld Dániel öreg barátom. Igy hallottam másoktól is. -<span class="pagenum"><a name="Page_51" id= -"Page_51">-51-</a></span></p> -<p>De nem azért bomlottak utána, mert szép volt, pajkos és jókedvü, -hanem azért, mert a nagy császárnak, nagy Napoleonnak volt ő -házasságon kivüli leánya. Hasonlitott is világhóditó apjához. -Apjának szemei, orra és álla tökéletesek voltak nála. Ha jól -emlékszem, Madame Pelissiernek hivták. De föltétlen biztossággal -nem állitom: ez volt-e neve, vagy ez volt-e igaz neve?</p> -<p>Ez a nő megszerette Csikós Csúzy Jánost. A sokkal szebb és -fiatalabb és vagyonosabb udvarlókat félvállról vette s a -csikósbojtárt kegyeivel elhalmozta.</p> -<p>A társaság elbámult. Azonban ki ismerné a női elhatározások -minden titkát?</p> -<p>Csikós Csúzy János nem volt se szinlő, se hetvenkedő. Se -hizelgéshez, se dicsekvéshez nem értett. Őszinte szaván, férfias -arczán s délczeg termetén kivül más fegyvere nem is volt asszonyt -hóditani.</p> -<p>Megmondta nyilván, ő ki és mi? Születését, vagyonát, jó és rossz -szokását hiven felsorolta. Csikós volt, szőrén üli a lovat, puszták -fia volt. Ő bizony a franczia szépművészetekben nem jártas s -mindenféle tudományt és bölcseséget és rendőrséget szive szerint -utál. De azért jó magyar nemes s asztala és szerelme biztos.</p> -<p>– Ha önnek Madame, ez elég, akkor hű lovagja leszek, a mig -élek.</p> -<p>A nagy császár leányának elég volt. Eljött Pápára s közös -háztartást rendezett be kettőjük számára. Általános hit szerint -törvényes házasságra is léptek. Szerette a csikósbojtárt hiven. -<span class="pagenum"><a name="Page_52" id= -"Page_52">-52-</a></span></p> -<p>Pedig bizony lovagja el nem kényeztette.</p> -<p>Madame Pelissier tudott is, szeretett is lovagolni, de csak -úrnők módjára. A csikósbojtár pedig azt követelte, hogy szőrén ülje -meg a lovat. Vita kerekedett köztük.</p> -<p>– Ejh, aranyos rózsám, csikósbojtár a szeretőd, ugy lovagolsz, a -hogy én akarom!</p> -<p>Kivezette szilaj paripáját, csak ugy szőrén rádobta a Madameot s -karikásával nagyot csörditett a paripa hátuljára.</p> -<p>No, most mi lesz ebből?</p> -<p>Az lett a vége, a mi természetes. A tüzes paripa nagyot ugrott, -bomlottul ficzánkolt s a szép asszonyt lehányta magáról. Estében a -szép asszony összekuszálta minden öltönyét. Viganója a nyakáig -türődött. A mi aztán alkalmat nyujtott lovagjának, hogy a földről -fölemelje s a homlokától kezdve a lába hegyéig -végigcsókolgassa.</p> -<p>Nem tört se keze, se lába, sőt nagyot nevettek mind a ketten az -ijedelmen. De még a néző publikum is nevetett. Két-három főből álló -jó barát volt a publikum.</p> -<p>Ezt a kis esetet csak például beszéltem el, hogy mindenki lássa, -miféle pajkosságokat művelt az egykori csikósbojtár. Művelt ő -vaskosabbakat is, de már azok mind nem tartoznak ide.</p> -<p>Egész élete, multja, egyénisége, csodálatos regény, majdnem -hihetetlen. Hogy a nagy császár leánya volt barátnéja: ez szinte -kiemeli őt a magyar világból s általános érdeküvé teszi, mint -regénytárgyat. <span class="pagenum"><a name="Page_53" id= -"Page_53">-53-</a></span></p> -<p>De azért regényét nem irta meg senki. Azt se tudom, hogy az -óriási Napoleon-irodalomban a franczia nő származását, sorsát, édes -anyjának a nagy császárral való szerelmi viszonyát kinyomozták-e, -tisztába hozták-e, megirták-e?</p> -<p>Csodálkozom, hogy a mi nagy költőnk, Jókai, föl nem dolgozta. -Hiszen ez méltó tárgy volt az ő hasonlithatlan költészetének -felbuzditására. Pedig Csikós Csúzy János történetét igen jól -ismerte.</p> -<p>Ő is, Petőfi is, Kerkapoly, Kozma s mind ama jeles férfiak, a -kik a mult század negyvenes éveiben a hires pápai kollégiumot -látogatták. Maga Deák Ferencz is nagyon érdekesnek tartotta e -történetet s nem egy adomát beszélt el annak részleteiből.</p> -<p>Jókai egyébiránt a »Magyar nábob« regényében érdekes, de -mellékalakként kissé halványan, de mégis szerepelteti az alakot. -Leir egy deli paraszt csikósféle alakot, a ki utóbb nemességet -szerez, úrrá lesz s bejut a magasabb társaságokba.</p> -<p>Jókai édes nénje, Eszter s annak férje, Váli Ferencz, hirneves -pápai tanár, ott lakott Csikós Csúzy János közvetlen -szomszédságában. Házuk, kertjük végig szomszédos volt az óriási -Csúzy-kuriával. Minden furcsa és pajkos mulatságot, mely a nagy -kurián folyt le, jól ismertek.</p> -<p>Madame Pelissier – ugy hallottam – nem volt végig együtt Csúzy -Jánossal, de ez is elhagyta Pápát és az én vármegyémet 1848-ban. Az -idő rájárt már, a kedve is csökkent, szilaj kitörései elmaradtak s -vagyona <span class="pagenum"><a name="Page_54" id= -"Page_54">-54-</a></span> is lassanként megfogyatkozott. Budára -jött lakni. A budai hidfőnél, a Deák Ferencz-utczávál szemben -lakott állandóan. Lakóháza ma már nem áll. Itt halt meg a mult -század ötvenes éveinek derekán. Franczia barátnője, vagy felesége -nehányszor – mint mondják – itt is fölkereste s haláláig havonkint -kétszáz pengő forintot küldött apróbb szükségleteire.</p> -<p>Ő lett volna hát a tul-a-dunai téves felfogás szerint az igazi -Sobri. Azért vázoltam élettörténetét bővebben, mert ebben találok -tüneteket, melyekből a mesemondó nép képzelete megalkothatta Sobri -váczi kalandjának meséjét.</p> -<p>Csikós Csúzy János követett el Váczott erőszakos cselekményt a -baráttal. Az ő multja volt homályos és titkos. Ő volt a balhit -szerint az igazi Sobri. Ő lett nagy úrrá s neki lehetett ezüstös -fogata s diszes huszárja. Hogy azután a képzelet a barát helyére -püspököt, a diákcsiny helyére aranyrablást s 1816 helyére 1836-ot -tett: ezen már nincs csodálkozni való. Idáig terjednek s igy -szólnak a pápai- és bakonyvidéki hagyományok; ezek azonban azzal, a -mit a család tud, nem vágnak össze mindenben.</p> -<p>Csúzy Jánosról, a csikósról, az előkelő nemzetség két tagjától -is nyertem értesitést. Ez értesités se tartalmaz sok élettörténeti -adatot, sőt van benne a nemzetségi leszármazás kérdésében hézag s -talán tévedés is. Adatai azonban biztosak arra nézve, hogy Csikós -Csúzy János csakugyan mint tanuló szökött meg állitólag a tatai -konviktusból s fejét betyáréletre adta. <span class= -"pagenum"><a name="Page_55" id="Page_55">-55-</a></span> Öt-hat -évig volt a csikósok közt. Jeles műveltségre tett szert, mint -gyerek ifju több nyelven beszélt, utóbb huszár lett s fölvitte a -századosi állásig. Barátnője s majdan felesége, eredeti nevén nem -Madame Pelissier, hanem Marie Faurrucht franczia nő volt. Ismétlem, -Pápán e hölgyet, a ki előbb czirkuszi müvésznő volt, a nagy -Napoleon császár törvénytelen gyermekének tartották. Hasonlitott is -a nagy császárhoz. Csikós Csúzy János Váczott is lakott, Czegléden -is, hol a vasutállomás közelében volt nagy négyszögletü háza, -lakása, udvara, gazdasága. Gondolkozása, a mint élete is -bizonyitja, kuszált volt. De erre mutat halála is. Elméje -megháborodott utóbb s Döblingben halt meg, mint elmebeteg 1856-ban. -Két leánya maradt. Mindegyik előkelő házasságra lépett. Elhunytak -már ők is. Mária, az idősebb, mint Dévaványai Halassy Zsigmondné és -Terézia, az ifjabb, mint Galantai Balogh Tivadarné. A család -természetesen semmit se tud, de nem is tudhat arról, hogy Csikós -Csúzy János lett volna valaha az igazi Sobri Jóska, a minthogy nem -is volt.</p> -<p>A gróf Vay József-féle hagyományokra nem terjeszkedem ki. -Hallottam ugyan belőlük sokat, de a részletek kimosódtak -emlékezetemből, minthogy se az esetek szinhelyét, se a szereplő -egyéneket közelebbről nem is ismerhettem. Ezekről Vay Sándor -irótársunk hozhatna, ha akarna, érdekes közleményeket, noha ő igen -jól tudja, hogy nagybátyjának Sobrisága csak üres dévaj -mende-monda. <span class="pagenum"><a name="Page_56" id= -"Page_56">-56-</a></span></p> -<h3>V.</h3> -<p class="summary">(Répa Rózi csárdásné lesz. – Halála Pakson. – -Titok marad. – Miért lett Sobri a népköltészet hőse? – A két tornai -legény szomoru története.)</p> -<p>Répa Róziról kell még valamit mondanom. Ez a lányka népdalok -hőse lett. Képe Sobri életének komor felhői közt örökre világos -marad, mint a fényes sugár. Képét a költészet virágaival magam is -feldiszitettem »Utazás a Balaton körül« czimü művem második -kötetében. Ott van egy fejezet Répa Rózi történetéről.</p> -<p>Saját testvére beszélte el nekem 1854-ben, hogy a mikor Sobri -haláláról megbizonyosodott: a billegei csárdából eltávozott s -örökre elbujdosott. S hozzátette:</p> -<p>– Sohase láttuk többé. Megtalálta-e Sobri sirját, vagy él-e még -valahol, vagy a szive megszakadt, vagy nekiment a Balatonnak: nem -tudja megmondani senki.</p> -<p>Ez a beszélgetés Sobri halála után tizenhét év mulva történt. -Szinte sajnálkozva kell megmondanunk, hogy Répa Rózi még élt akkor -és csak négy vagy öt év mulva lett szomoru vége. A mikor ragyogó -költői kép hétköznapi szürke alakká válik, olyan, mint a mikor -csillag hull le az égről.</p> -<p>Csaknem ily alakká vált Répa Rózi is. Legalább ezt is gondolni -lehet abból, a mit azóta életéről velem közöltek. Különösen Mészöly -Ambrus úr Dunaföldvárról s mások is.</p> -<p>A közlések szerint, a mikor Billegéből elbujdosott: csakugyan -Tolna vármegye felé vette utját, hogy Sobri halálának helyszinét -fölkeresse. <span class="pagenum"><a name="Page_57" id= -"Page_57">-57-</a></span></p> -<p>Bizonyára föl is kereste.</p> -<p>Alig lehet azon kételkedni, hogy megmutatták neki Sobri fáját s -a fa tövében szeretője sirját. Két év mulva történt ez s a sirnak -akkor már talán nyoma se volt. Alacsony halmát akkor már elnőtte a -fű s eltaposták legelő jószágok. De azért az érzékeny sziv könnyei -előtörtek s a fiatal leány keserün megsiratta boldogtalan -szeretőjét s a vele örökre eltünt boldogságot.</p> -<p>Mi történt azután vele: senki sem tudja biztosan. Csak annyi -bizonyos, hogy 1858 körül csárdásné volt.</p> -<p>Van a paksi határban egy dunaparti csárda. Vagy legalább volt -ezelőtt ötven évvel. Alsó-Kotyolai csárdának nevezték. Ebben volt -csárdásné Répa Rózi. Feltünő szép asszony volt, piros arczczal. -Középtermetü, karcsu. Szemei különösen bájosak voltak. Lehetett -ekkor – 1858-ban – harmincznyolcz éves. Egyszer-másszor, ünnepek -délutánján ki-kimentek hozzá borozni a paksi urak is. Nevét is -tudták. Azt is tudták, hogy egykor régen, túl a Balatonon a hires -Sobri Jóska volt a szeretője.</p> -<p>De nem ment férjhez s köztudat szerint nem is ereszkedett -mélyebb pajtáskodásba senkivel. Talán még mindig fiatal -leánykorának édes-keserü emlékeit őrizte, ápolgatta.</p> -<p>A csárdából azután beköltözött a városba s ott a mult század -hatvanas éveinek vége felé közös háztartásra lépett, a hogy szokás -mondani, összeállt valakivel. Valami hozzávaló emberrel. Nincs mit -csodálni, nincs mit kárhoztatni rajta. Magános nő, közel ötven -<span class="pagenum"><a name="Page_58" id= -"Page_58">-58-</a></span> éves, talán vagyontalan. Munkás, kereső -ugyan, de eljár az idő; – jöhet betegség, erőtlenség, balsors: ily -állapotban szivesen támaszkodik valakihez minden nő. Sőt minden -férfi is.</p> -<p>De azért ebben halálos vétket látott valaki.</p> -<p>Nem messze lakott a vásártérhez. A vásártér tele volt -árubódékkal. A bódék este bezárvák és éjjel azok közt nem csatangol -senki.</p> -<p>Egy este látogatója akadt az asszonynak.</p> -<p>A látogató kicsalta a vásártérre. Beszélgetés közben oda -kerültek a bódék közé. Ott a látogató kirántott dolmánya zsebjéből -egy pisztolyt s a szegény asszonyt szó nélkül sziven lőtte. Meghalt -nyomban. Csak hideg testét találták meg.</p> -<p>Ki volt a titkos látogató? Ki volt a gyilkos? Miért kellett a -szegény nőt meggyilkolni? Kinek mit vétett?</p> -<p>Rablásról nem lehetett szó. Nem volt az asszonynak kincse, a mit -tőle elvegyenek. Nem is hiányzott semmije.</p> -<p>Gyilkos szerelmi boszu is alig bánthatott valakit. Csodálatos -ritkaság lenne az, hogy erős munkához szokott ötven éves -szegénysorsu nő oly rettenetes szerelmi indulatot tudjon valakiben -gerjeszteni, a mely halálos boszuállásra ingerel. De nem is merült -föl erre nézve semmi tünet.</p> -<p>A nyomozást, kutatást elvégezték az arra való irók-birók, de -bizony a gyilkosnak semmi nyomára nem akadtak.</p> -<p>Az asszony házastársának volt valami vagyona. <span class= -"pagenum"><a name="Page_59" id="Page_59">-59-</a></span></p> -<p>Arra is gondoltak, hogy társának vannak rokonai, éhes, kapzsi -emberek, a kik féltik a vagyont és örökséget s azért emésztették el -a még mindig elég csinos asszonyt, hogy az ember vakszerelemből rá -ne hagyhassa vagyonát. De ebben az irányban se tudtak semmi fogható -eredményhez jutni.</p> -<p>Végre az utolsó, szinte természetes gondolat rögzött meg az -emberek agyában.</p> -<p>Hiszen Sobri minden társát egykor szent fogadásra birta, hogy a -mikor majd ő már nem lesz: Rózit el nem hagyják, bánatában -vigasztalják. Rózit tehát szeretniök, tisztelniök kell. Derék, jó -leány s a vezér szive életben-halálban hozzá van nőve. Megérdemli, -hogy szeressék, tiszteljék.</p> -<p>De hátha Rózi hagyja el a vezért, vagy annak emlékét? Hátha -méltatlan lesz valamikor a vezér égő szerelméhez? Mi lesz akkor? A -szent fogadás akkor is kötelezi-e az egykori bajtársakat?</p> -<p>Hogy a lányka Sobri halála után el nem pusztitotta magát: azt -meg lehet bocsájtani. Meg is kell. Ezt Sobri maga se akarta. Erre -még csak nem is gondolt. Ha gondolt volna, arra a fogadásra nem -törekedett volna társait rábirni.</p> -<p>Ha a lányka utóbb férjhez megy, magát, férjét megbecsüli s férje -is szereti és tiszteli őt: ez is rendén való dolog. Örökké való -könnyet és hűséget és állhatatosságot nem lehet követelni senkitől. -Se legénytől, se lánytól. Csak az az örök, a mi velünk a sirba jön. -<span class="pagenum"><a name="Page_60" id= -"Page_60">-60-</a></span></p> -<p>Lám, a szegény lány élni akart. Hurczolni az élet terhét, mig le -nem roskad alatta. Szolgálatot vállalt, csárdásné lett, de -megmaradt szilárdnak. A legyeskedőket szép szerével elhajtotta -magától. Nem is volt ellene senkinek kifogása. Nem is bántotta -senki. Pedig a Kotyola-csárdában, ott a Duna partján, ugyancsak -bánthatták volna. A Duna hallgat, zúgását senki nem érti, el nem -árult volna semmit.</p> -<p>De most városba ment. Összeállott idegen férfiuval. Éli világát, -de nem magánosan, hanem párosával. Szabad-e ez? Nem bántotta-e meg -ezzel egykori szerelmét, Sobrihoz való örökös hűségét s az egykori -bajtársak igazi barátságát? El lehet-e ezt nézni, meg lehet-e -bocsátani annak a leánynak, a kit azóta szárnyára vett a népdal s a -szegény emberek kegyelete? Nem kell-e ezért halált szenvednie?</p> -<p>Ime, ez a gondolat is föltámadt az emberekben. S tovább füzték a -gondolatot.</p> -<p>Bizonyosan vannak még, a kik egykor Sobri társai voltak. A kik -megmenekültek, félre álltak, a kiket elnyelt a világ s -elfelejtettek az emberek. A kik Répa Rózi minden lépésére vigyáztak -s készek voltak arra, hogy fogadásukat teljesitsék s kezük -munkájával, verejtékük harmatával is, ha kell, gyámolitsák.</p> -<p>De hát nem kell. Mással éli világát.</p> -<p>Meg kell halnia!</p> -<p>S eljött valaki a távolból és a sötétségből, hogy végrehajtsa az -itéletet.</p> -<p>Bizonyosan ismerte Répa Rózi. Ha nem ismerte <span class= -"pagenum"><a name="Page_61" id="Page_61">-61-</a></span> volna, -szavára nem ment volna vele az elhagyatott vásártéri bódék -közé.</p> -<p>Ki maradt meg Sobri társaiból?</p> -<p>Virrasztó és Pap Andor.</p> -<p>Talán ezek jöttek elő, vagy egyik a kettő közül.</p> -<p>Ki tudná ezt?</p> -<p>Most már fejezzük be Sobriról való emlékezésünket. Ugy hiszem, -hű képet rajzoltam életéről s a nevéhez kapcsolódó népköltészetről. -Megtörtént és mesés kalandjainak néhány példáját is elmondottam. De -csak olyat, melyre tudásom biztos forrásból meritettem.</p> -<p>Azonban nagy felelettel vagyok még adós.</p> -<p>Honnan támadt népünk mélységes rokonszenve Sobri iránt? Mi volt -az a nagy eszme, melyet az ő élete képviselt, habár fonákul és -bűnösen is? Ha szemernyi igazság van is a népköltészetben: akkor ő -nemcsak haramiavezér, nemcsak halálos gonosztévő, hanem egyuttal -tragikai hős is.</p> -<p>Vizsgáljuk meg ezt a kérdést közelebbről.</p> -<p>Sobri társai közt sok volt a szökevény, az ugynevezett dezentor. -E szó latin szó; helyesen mondva és irva: desertor. A köznép -dezentornak mondja s régebben nemcsak szökevényt értett alatta, -hanem általában duhajt és szegény legényt.</p> -<p>Szökevény sok volt ezelőtt hetven-nyolczvan évvel.</p> -<p>Volt, a ki a fogságból szökött el. A vasat valahogy leverte -lábáról s megugrott.</p> -<p>Volt, a ki a fogság elől, az itélet elől szökött. Nagyot vétett, -sulyositéletet várhatott, kitért hát előle kellő időben. -<span class="pagenum"><a name="Page_62" id= -"Page_62">-62-</a></span></p> -<p>Volt, a ki mint kész katona, a katonaságtól szökött el.</p> -<p>Volt jobbágy ember, a ki garázda, kemény, kegyetlen uraságától -szökött el s üresen hagyta jobbágytelkét. Az ily telket deserta -sessiónak nevezte a törvény és a közélet. Magyarul: elhagyott telek -vagy puszta telek volt a neve.</p> -<p>Végre volt, a ki a katonafogdosás, az ujonczozás elől szökött -el. Ilyen igen sok volt.</p> -<p>Sobrinak is sok ilyen társa volt. Király Jancsi s az Ádám és -Laczi nevü duhajok ilyenek voltak. A katonafogdosás elől szökött -meg a két tornai legény is. Az egyik haramianéven Pista, a másik -Peti, igaz nevén Czifra Miska.</p> -<p>Maga Sobri is voltaképen szökevény volt. Ő büntetés elől ugrott -meg. Franczli szinte nehéz fogságból szökött. Ilyen is volt több -is. De igazi szökevénynek csak a katonaságtól s a katonafogdosás -elől menekülőket tartották. A többit szökött rabnak vagy szökött -jobbágynak nevezték leginkább.</p> -<p>Minő volt akkor a katonaállitás! Hajmeresztő dolgok a -multból!</p> -<p>Sobri korában 1830-ban adott az országgyülés katonát. És pedig -48 ezeret, de ebből 20 ezret csak föltételesen.</p> -<p>Már most a nádorispán vezetése mellett bizottság határozta meg, -hogy ebből a számból a vármegyékre, városokra, székekre, -kerületekre külön-külön mennyi esik. S a vármegyék megint külön -rótták ki a járásokra és egyes falvakra a jutalékot.</p> -<p>Birája, előljárósága, jegyzője volt minden falunak, a nemes -születésü ifjut nem lehetett besorozni. Pap, <span class= -"pagenum"><a name="Page_63" id="Page_63">-63-</a></span> tanitó, -urasági tiszt mentes volt egész családjával. És pedig vagy a -törvénynél fogva vagy a közszokásnál fogva.</p> -<p>Összeült az előljáróság, a kupaktanács tanácskozni. Kit -sorozzanak be, kit vigyenek el katonának, kit hagyjanak otthon?</p> -<p>Az előljárók és telkes-gazdák fiait meg kellett kimélni, -helyettük a szegény ember fiát kellett katonának adni. A hogy a -népdal mondja a fiakról:</p> -<div class="poem"> -<div class="stanza"><span class="i0">A gazdagét, ha több van is, -nem bántják,<br /></span> <span class="i0">A szegénytől, ha egy van -is, elhajtják!<br /></span></div> -</div> -<p>Rettentő szemrehányás van az ellen a nemzedék ellen ebben a -népdalban. Gyerekkoromban széltében dalolták még ezt.</p> -<p>Már most nézzük.</p> -<p>Három fia van a gazdagnak. Erős, szép, egyenes, mint a szálfa -mind a három. Katonának való. Ha egyet vagy kettőt elvisznek is -belőle: azért van, a ki otthon marad s végzi az uraság dolgát s a -robotot. Apja különben is tehetős, gazdaságában csak olyan csorba -támad, a minőt könnyen türhet. Ellenben ott van a szegény negyed -telkes vagy a még szegényebb házas zsöllér. Egy fia van. Az apja -öreg vagy beteges. Az anyja tán özvegy. Ha fiát elviszik, nem -végezheti az uraság dolgát, vagy a közmunkát. Eladósodik, -elnyomorodik, kilökik a telekből vagy zsöllérházból. Az országutra -vagy az utczára kerül.</p> -<p>Pedig a szegény ember fiát mégis elviszik katonának, -<span class="pagenum"><a name="Page_64" id= -"Page_64">-64-</a></span> ha egy van is; – a gazdag fiai pedig -otthon maradnak, ha többen vannak is.</p> -<p>Igy mondja a szomoru népdal. Pedig nem mondaná, ha nem volna -igaz.</p> -<p>Pedig azt a katonaéletet kutyaéletnek mondta az akkori -közpéldabeszéd. Tiz esztendeig kellett a fegyvert viselni egy -folytában s rendesen idegen országban, a melynek még nyelvét se -értette. S tiz év után is vagy eresztették haza vagy nem. Ha -egészséges volt s jó katona volt: sehogy se eresztették. Ha -nyomorék lett, kezét-lábát törte vagy a ló megcsufolta: akkor meg -kilökték. Mehetett koldulni.</p> -<p>De hát hol volt a törvény előtti egyenlőség, a szabadság, a -közteherviselés, az emberi jogok kölcsönös tisztelete?</p> -<p>Ott volt, a hol tökéletes jó szolgabiró volt. Különben pedig -csak a papiroson volt, másutt sehol se volt. Hát még az orvosok és -katonatisztek visszaélései!</p> -<p>Bizony sok érzékeny lélek elkeseredett halálra!</p> -<p>A szegény ifjak között bizony sokan voltak, a kik koldussá lett -zokogó édes anyjuk panaszait el nem viselhették s inkább -elbujdostak, inkább neki mentek az ismeretlen világnak, inkább -hadat üzentek a törvénynek s szegény legényekké váltak s inkább oda -álltak Sobri mellé a Bakonyba, semmint német tiszt kegyetlenkedése -alá Csehországban.</p> -<p>Az ilyeneket Sobri fölfogadta, maga mellé vette s bátor szóval -vigasztalta. S az ilyennek családját szivesen föl is segitette. -<span class="pagenum"><a name="Page_65" id= -"Page_65">-65-</a></span></p> -<p>S azután volt egy bolond törvény is, a mely szólt azokról, a kik -vulgivagi, vagabundi, peregrini. Vajon mit jelentenek ezek a tatár -szavak? Bizony magyarul azt jelentik: csavargók!</p> -<p>Csavargók.</p> -<p>Mik azok? Kik azok?</p> -<p>Talán a házalók, drótos tótok, bálizsok, babkárok, vándorló -legények, oláh czigányok, ügynökök, utazók, vásárosok vagy mik?</p> -<p>Egyik se. Az a csavargó, a kit a pandúr, városi hajdu, -komiszáros vagy a kapitány csavargónak mond. Lehet az akármilyen -biztos vagy igaz járatban levő legény: mondjuk ki csavargónak s -fűzzük kötélre katonának.</p> -<p>Igy járt a két tornai fiu. Két haramia Sobri seregében a Pista, -meg a Peti.</p> -<p>Derék, jámbor, szelid két falusi legény volt Tornavármegyében a -Pista meg a Peti. A hagyomány csak annyit tud róluk, hogy a Bódva -völgyéből valók valamelyik faluból. Szegény jobbágy vagy -zsöllérfiak voltak. S vőlegény mind a kettő. Kitüzve esküvőjük -napja. A szerelmes szivek alig várták a napot. Katonaállitás volt -ugyan a Bódva völgyén is, de a két fiura nem került a sor. Szabadon -nősülhettek.</p> -<p>Kassán vásár volt még az esküvő előtt. A két tornai legény -bement Kassára a vásárra, hogy vegyen mátkájának bécsi kendőt, -piros szalagot, karikagyürüt. Bevásárlás után beült egy kocsmába -falatozni, egy pohár bort inni.</p> -<p>Kassára is ki volt vetve az ujonczjutalék: hatvan vagy nyolczvan -legény. Egy vagy kettő hiányzott <span class="pagenum"><a name= -"Page_66" id="Page_66">-66-</a></span> még. Milyen jó lenne egy -vagy két csavargót keriteni.</p> -<p>Ha csak az kell! Betyár volt a kapitány vagy valamelyik -hajduőrmestere. Majd keritenek ők.</p> -<p>Ott ólálkodtak a kocsma körül. S rácsaptak a két tornai -legényre, mint a héjja a galambra.</p> -<p>– Gyertek csak csavargó gazemberek a kapitányságra!</p> -<p>Mentek. Mert megkötözték s vitték őket. Vadul, durván, -agyba-főbe verve. Azt se kérdezték tőlük: mi a nevük. -Vérben-fagyban oda állitották őket a kapitány elé, a sorozók elé, a -katonaorvos elé.</p> -<p>Hiába beszéltek, hiába könyörögtek, hiába fenyegetőztek. Hiába -mondták meg igaz nevüket, igaz járatban voltukat, szülőik és -falujok nevét. Besorozták őket. S a miért fenyegetőztek, még a -katonaderest is ki kellett állaniok.</p> -<p>Hát a szerető mátkák, a sóvárgó szivek, a busuló szülők! Mi lett -azokkal? Soha se látták ők szülőföldjük szép határát. A miért, hogy -csavargónak mondta őket a hatóság!</p> -<p>Mi lett a végük?</p> -<p>Egy-két sorban megirtam már valamikor.</p> -<p>Elszöktek a katonaságtól, a mint tehették néhány nap mulva s meg -se álltak, mig a Bakonyt, mig Sobri Jóskát el nem érték.</p> -<p>Hol az igazság?</p> -<p>Ki a bünös? Ki a nagyobb bünös?</p> -<p>Haramiává lenni nem szabad. Másnak a vagyona és élete is szent. -Sobrit és társait elérte a végzet <span class="pagenum"><a name= -"Page_67" id="Page_67">-67-</a></span> s mindenki azt mondja: ezt a -végzetet ők maguk keresték, tehát jól megérdemelték.</p> -<p>De a mig érző sziv és tiszta elme lesz a világon: az a végzet -egy könyet mindig kisajtol a szemekből.</p> -<p>A prágai ütközetben halt meg az a két tornai legény. Védték -magukat, mig a támadó pandúrok az aklot rájuk nem gyujtották.</p> -<p>Csak egy menekülésök volt még: a halál. De választhatták a -törvény csufos halálát s a tűznek önkéntes tiszta halálát.</p> -<p>A tűzhalált választották.</p> -<p>Egymást átölelve együtt feküdtek bele az égő zsarátnokba. Ugy -találták meg a korommá égett két tornai legény holttestét.</p> -<p>A szülők és menyasszonyok soha se tudták meg, mi lett végük, hol -lett elmulásuk.</p> -<p class="center">* * *</p> -<p>A mig e sorokat irtam Sobriról: két hét óta több hirlapi -közlemény látott e korról napvilágot s nyájas olvasóimtól az ország -minden részéből tizenegy levél érkezett hozzám többé-kevésbé -érdekes tartalommal.</p> -<p>Alig felelhetek mindannyira. De a mikor műveim gyüjteményes -kiadásában a Sobri-czikkek is megjelennek: akkor méltatom majd a -levelek érdekesebb részleteit.</p> -<p>Most csak hálás köszönetem értük! <span class="pagenum"><a name= -"Page_68" id="Page_68">-68-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h2>UTOLSÓ SZÓ SOBRIRÓL.</h2> -</div> -<p class="summary">(Szederkényi Nándor véleménye. – A zsobri szó a -zsebrákból származott. – E vélemény megdöntése. – Az álnevek. – -Sobri állitólag Bejczen született s még a mult század ötvenes -éveiben is élt. – Szép Mihály közlése Sobri halálának részletes -leirásáról. – Herman Ottó, Milfajt képe. – Sobri ruhája. – Guzmics -Izidor apát egykoru följegyzései.)</p> -<p>»Ki volt hát Sobri?« – e czim alatt irt korrajzom végén -megigértem, hogy mindazoknak, a kik a Sobri-kérdésben szives, -bizalmas levelükkel hozzám fordultak, együttesen felelek, a -mennyiben a levelek figyelemreméltó részleteket is érintenek.</p> -<p>Most szavamat állom s legelőször is tisztába kell jönnünk a -Sobri névvel.</p> -<p>Az egyik bakonyi hagyomány szerint Kopácsy József veszprémi -püspöknek s később ország primásának volt Schóber nevü szolgáló -embere s ez lett volna utóbb a hires bakonyi duhaj s az ő nevéből -alakult volna a Sobri név. E hagyományt Szépfaludi Ö. Ferencz -szerint Szigety József jeles egykori szinművészünk terjesztette, a -ki veszprémi volt s rokona is az érsekprimásnak. <span class= -"pagenum"><a name="Page_69" id="Page_69">-69-</a></span></p> -<p>Kifejtettem már, hogy e hagyományban nincs igazság.</p> -<p>Bizonyos azonban, hogy a köznép túl a Dunán s különösen a -Bakonyban is ekként ejti ki a nevet: Zsubri. Igy ejtették ki hajdan -Pesten is és szerte az országban.</p> -<p>Részben erre is ügyelve irt nekem erről Szederkényi Nándor -barátom, irótársam s egykor hosszu időn át követtársam, most Heves -vármegye főispánja. Fejtegetései érdekesek, noha felfogásához semmi -esetre se járulhatok.</p> -<p>Azt irja: a rut rablóvilág a 14-ik és 15-ik században a -cseh-morva határon, az ország felső vidékén a cseh »rebjatok« és -»zsebrákok« garázdálkodásával történetünk gyászos lapját képezi. -Nagy Mátyásunk fékezte meg őket, de azért még sokáig szerepeltek s -a rebjatokból lettek a rablók, a zsebrákokból a magyar nép nyelvén -a zsobrik vagy sobrik. Az én megfigyelésem szerint is tehát Sobri -nem tulajdonnév volt, hanem a névtelen rabló a cseh zsebráktól -kapta a multból leszármazott melléknevet.</p> -<p>– Az én megfigyelésem szerint, – igy folytatja Szederkényi, – a -magyar rablóvilág alakjai rendesen tulajdonneveikkel szerepeltek. -Te is felsorolsz egy csomót. Palatinszky, Zöld Marczi, Angyal -Bandi, Fábián Pista, Rózsa Sándor, Bogár, stb. mint -tulajdonnevek.</p> -<p>– Ki rejlett, – mondja tovább, – a mult század első felében -szerepelt Zsobri alatt? Azaz, ki volt ez a zsebrák? Megyénként -más-más meséket füztek hozzá. Akkor, mikor még nem volt se ujság, -se vasut, se <span class="pagenum"><a name="Page_70" id= -"Page_70">-70-</a></span> távirda, a vidékek mesékből is -éldegéltek, mert – nem úgy, mint ma – a mesék füstjét nem volt, a -mi eloszlathatta volna.</p> -<p>– Én ugy vélem, – igy végzi sorait, – hogy tulajdonképen Sobri -senki sem volt. Sobrik, azaz zsebrákok voltak. S midőn az akkori -betyárok egyike vagy másika a maga nevével ijeszteni nem tudott, -hát ijesztett azzal, hogy ő egy igazi zsobri.</p> -<p>Ime, az érdekes levél.</p> -<p>De én semmiben se érthetek egyet tisztelt barátommal. Sobri -Jóska igenis volt s a Bakonynak épen olyan élő alakja volt, a -milyennek én e könyvemben, de egyuttal gyüjteményes műveim -»Emlékezések« czimü VI-ik kötetében leirtam. 1812 körül -születhetett s 1837-ben halt meg. Halálának napja, helye és órája -hitelesen meg van bizonyitva. Több emberrel beszéltem, a ki -személyesen ismerte. Holttestét halálakor saját édes apám is látta. -Egy öreg barátom, Osváld Dániel, egykor megyei tiszttársam, ma is -él Pápán, a ki személyesen ismerte s beszélt is vele a vasvármegyei -ostfiasszonyfai határban levő »Ragyogó« csárdában. Száz meg ezer -megyei és birósági hiteles okirat bizonyitja voltát és kilétét -Veszprém, Győr, Sopron, Vas, Komárom és Zala vármegyében. -Emlékiratok, magánföljegyzések untig emlegetik. Hivatkozom egyebek -közt Guzmics Izidor bakonybéli apát s nemes emlékü főpap egykoru -emlékirataira. Az egykori ujságok is feltünőbb cselekményét mindig -emlegették. Jókai Mór is leirta halálát teljesen hiven. Kik és mik -voltak forrásai, a honnan tudását <span class="pagenum"><a name= -"Page_71" id="Page_71">-71-</a></span> meritette, nem tudom. -Forrásai mások voltak, mint az enyémek, de azért az ő leirása -minden lényeges pontban egyezik az enyémmel. Én az én forrásaimról -mindenütt számot adtam. Lovat, pipát, kopót, agarat, bikát ezelőtt -hatvan-hetven évvel szivesen neveztek Sobrinak. A német nyelvü -irodalom róla igen nagy. Szinte csodálni lehet. A Pallas lexikona -felsorolja a róla irt német könyvek egy részét. A mi irodalmunk is -foglalkozott vele, különösen szépirodalmunk és szinmű-költészeti -kisérleteink. Népdalok özöne hangzott róla egykor. Kalapja, szüre, -dolmánya ma is emlékezetes Vasban, Zalában, Veszprémben. Minden -Rózsa Sándor-féle alak elenyésző törpeséggé töpped Bakony -rengetegének ez alakja mellett. Ily tömeg hir, tudósitás, dal és -hagyomány és hivatalbeli cselekmény nem származik olyan név körül, -a melyet egykor élő és hatalmas egyéniség nem viselt. Effélére -nincs példa a nagy világban.</p> -<p>Igaz, hogy családi neve nem Sobri s nem is Zsubri Jóska volt, -hanem Pap Jóska. Ez volt apjának is, az Endréd-pusztai kanásznak a -neve.</p> -<p>Szederkényi barátom ebből is következtet valamit s azt mondja, a -mi rablóink nem szoktak használni álnevet s példákat is hoz fel -erre.</p> -<p>Egy példa se ér többet, mint az ellenkező példa. A Tisza vidékén -egykor hires Angyal Bandinak se ez volt az igazi neve, hanem Ónody -András. De hiszen saját vármegyei tiszti működésemből is kiáltó -példáim vannak. Ott volt kezem alatt Görhes és Tenger, és Hatlábú -Jóska. Tengernek kipuhatoltam igaz nevét, <span class= -"pagenum"><a name="Page_72" id="Page_72">-72-</a></span> valahol le -is irtam történetét. Görhesnek és Hatlábunak igaz nevét soha se -tudtam kinyomozni. Kemény betyárok egykor a Bakony vidékein.</p> -<p>Sobri társai közt tizenhárman vannak, a kiknek álnevük volt. Én -legalább ennyit tudok. Voltak olyanok is, a kiknek nem is egy -álnevük volt az életben és a birósági iratokban. Recze Marczit -Fümagnak is nevezték, Kalarábinak is. Fekete Jóskát nem ismerték -igaz nevén, hanem az egyik vidéken Sipos Józsi volt a neve, a másik -vidéken Zsidó Jósi. Görhesnek és Pistának sohase tudódott ki igaz -neve s azt hiszem, Virrasztó is álnév volt és Pityerész Istók is. -Az a Pista társa volt Petinek. Ez volt a két szánni való tornai -legény. Együtt éltek, együtt lelték kinos halálukat. Petiről -megtudta a vármegye, hogy igaz neve Czifra Miska, Pistáról nem -tudott meg semmit.</p> -<p>Mógor, Franczli, Bodri Ferkó, Máté Miska szintén mind álnevek -Sobri társaságából. Valamennyinek kipuhatolta igaz nevét a -vármegye.</p> -<p>De ha álnév volt a Sobri név is: vajon honnan kerekedett?</p> -<p>A kérdés nem lényeges. A parasztvilágban száz meg ezer álnév, -mellékes név és csufnév keletkezik, a mely utóbb állandóvá válik. -Sobri Jóska nem maga vette föl a Sobri nevet, apját is igy -nevezték. A Rábaközön Sopron vármegyében van Sobor falu. A szomszéd -falvak ott Szany körül, Csorna körül a sobori embert nem sobori -lakosnak, hanem a második o betü kiugratásával sobri lakosnak -nevezik. Sobri Jóskának vagy apja <span class="pagenum"><a name= -"Page_73" id="Page_73">-73-</a></span> vagy öreg apja Soborban -lakhatott s onnan maradt rajtuk, a mikor máshova kerültek -szolgálatba, a Sobri név.</p> -<p>Ily esetet százat tud minden figyelő ember.</p> -<p>De hát mikor, hol és miként történt Sobri Jóska halála?</p> -<p>Szinte megütődöm e kérdésen, hogy ez még ma is kérdés lehet. -Holott Jókai is megirta halálát nem közvetlen tudásból ugyan, de -tökéletes értesülés után s én is megirtam nagyon sok és tökéletesen -megbizható, sőt közvetlen tudásból meritett értesités után.</p> -<p>A birói karnak egyik tiszteletreméltó tagja irja nekem 1905. évi -deczember 12-én, hogy öreg apja számadó juhász volt s a hires -Farkaserdőben gyakran megfordult Vas, Zala és Veszprém vármegyék -összeszögellésénél és Sobrit jól ismerte, a ki legtöbb idejét -szintén ott töltötte azon a tájon. Sőt voltak öreg apjának, mint -számadó juhásznak olyan öregbojtárjai is, a kik időnkint Sobrival -együtt jártak. Van hát családjában Sobriról elég biztos és -közvetlen értesülés.</p> -<p>E szerint Sobri Bejczről, Vas vármegyéből való kanászgyerek volt -eredetileg.</p> -<p>Ezt megengedem. Én csak annyit tartok bizonyosnak, hogy a mikor -Sobri már mint bakonyi duhaj országos hirre tett szert, apja, idősb -Sobri Pap József, akkor endrédi kanász volt. De nem mindig volt ő -Endréd pusztán. A kanászok gyakran változnak hely és uraság és erdő -szerint. Öreg barátom Osváld, épen magától Sobri Jóskától hallotta, -hogy apja a Szentgyörgyi-Horváth uraságnak is volt egykor Vasban -kanásza. <span class="pagenum"><a name="Page_74" id= -"Page_74">-74-</a></span> Lehetett Bejczen is s nagyon -megtörténhetett, hogy hiressé lett Jóska fia épen Bejczen -született.</p> -<p>De azt is irja levelében, hogy Sobri a lápafői ütközetben 1837. -évi február 16-án nem halt meg, hanem sulyosan megsebesülve ugyan, -de onnan elmenekült s épen a levéliró öreg apjának egyik rokonánál -huzódott meg. Ez a rokon Kopácsy József egykori veszprémi püspök -egyik majorjában volt számadó.</p> -<p>Ez a major – ugy hiszem – a püspök sümegi uradalmai egyikén -volt.</p> -<p>Itt élt Sobri 1845-ig vagy 1846-ig s ekkor onnan eltávozott s a -család látása köréből végkép eltünt.</p> -<p>De azután is hallottak róla. Az 1850-es években Nyőgéren -telepedett meg egy javakorabeli ismeretlen ember, a ki ugy ismerte -a Farkaserdőnek minden zegét-zugát, mintha épen ott született -volna. Nem mondta, hogy ő Sobri, nem is Sobri volt a neve, de a -kikkel érintkezett, azok szentül meg voltak győződve, hogy ő az -igazi Sobri Jóska és senki más. Lehetett negyven, negyvenöt -éves.</p> -<p>Én ugy hiszem, tévedésnek kell lenni a dologban. Sehogy se -hihetem ezt a hirt, ezt a hagyományt. Ama tünetek, jelek és erős -bizonyitékok közt, melyek Sobri lápafői halálát kétségtelenné -teszik, igen sokhoz soha semmi kétség nem férhet. Tehát az -ellenkező tartalmu véleményben kell hibának, csalódásnak, -tévedésnek lenni. Az ellenkező vélemény erősségei közt kell lenni -olyanoknak, a melyek nem valóságok, hanem csak hiszékenységek. -<span class="pagenum"><a name="Page_75" id= -"Page_75">-75-</a></span></p> -<p>Sokkal közelebb áll a valószinüséghez az a másik hagyomány, -melyet Szép Mihály ur közölt velem az 1905-ik év deczember -hónapjában. E hagyományt igy irja le az én tisztelt tudósitóm:</p> -<p>– Boldog emlékü édes atyámtól, Szép Zsigmondtól, a ki azon -időben lápafői közbirtokos és községi biró is volt, mint gyermek, -családi és baráti körben többször hallottam elbeszélni a lápafői -ütközet történetét és a mit arról hallottam, arra még ma is élénken -emlékszem.</p> -<p>– Egyszerre hire kelt, hogy Sobri azon a környéken tanyázik. -Pandúrok és katonák is jártak ott keresésére. E közben történt, -hogy Takách Pál lápafői közbirtokoshoz és Tolna vármegye -táblabirájához – ki különben édes atyámnak vérbeli rokona volt – -bejött egyik alkalmazottja és jelentette urának, hogy Sobri itt és -ott tanyázik az erdőben s általa izenteti, hogy ennyi és ennyi -emberre küldjön oda enni és inni valót. Takách megtette ezt, de -egyuttal atyámat, mint községi birót is értesitette ez esetről. Ők -ketten ezután tudatták ezt a pandúrokkal és katonákkal.</p> -<p>Igy folytatja levelét tudósitóm:</p> -<p>– Ezután a bátrabb emberek fölfegyverkezve atyámmal, Takáchhal, -pandúrokkal és katonákkal a mondott helyre mentek, hol Sobrit és -társait lakmározás közben lepték meg. Sobriékat felszólitották a -megadásra, mire azonban ők lövésekkel feleltek. Erre azután -valóságos ütközet keletkezett. Ez ütközet jó sokáig tartott, a -nélkül, hogy Sobriék közül egyet is elfogtak volna avagy elejtettek -volna, mert közben <span class="pagenum"><a name="Page_76" id= -"Page_76">-76-</a></span> egyenkint megugrottak és a sürü erdőben -eltüntek. Takách és többen az ütközet helyét elhagyva a falu felé -mentek egy horgos uton, melynek egyik felén fákkal és bokrokkal -benőtt vizmosás volt. Midőn itt haladtak, egyszerre emberi nyögést -hallottak, mire a hang irányába menve, ott egy lövéstől sulyosan -megsebesült embert találtak. Ez ember kérdezősködésre csak Jóskának -mondta magát, de hogy ő volna Sobri Jóska, azt nem ismerte be. A -sulyosan sebesült embert aztán kocsira tették és a lápafői -községházhoz vitték, hol ismét kikérdeztetvén, eleintén tagadta, -hogy ő volna Sobri, de később érezvén közeli halálát, bevallotta, ő -az igazi Sobri Jóska. Ezután nemsokára meghalt. Hogy hol temették -el, arról atyámtól nem hallottam semmit.</p> -<p>Eddig a levél.</p> -<p>A levél csak vázlatát mutatja meg a lápafői esetnek és Sobri -halála körülményeinek. Nem csoda. Hetven év előtti eseményről van -szó s a tudósitó is mástól, édes apjától hallotta annak részleteit. -Maga akkor még alig élt vagy csak kisded lehetett.</p> -<p>A hagyomány szerint s a népdal szerint Sobrit ama fa alatt -temették el, a hol magát agyonlőtte. Igy hallottam Kiliti Mósa -Mihálytól is. A fát azóta Sobri fájának nevezték. A fa alig tiz év -előtt dőlt ki vénség miatt, a mint ezt velem Szabó Kálmán egykori -követtársam közölte. Ő pedig ezt jól tudhatta, mert a fa ipa -birtokán állott.</p> -<p>A levél nem szól Sobri öltözetéről s különösen arról, -<span class="pagenum"><a name="Page_77" id= -"Page_77">-77-</a></span> a mit apám is látott, hogy szürkötője -Hunkár Antal egyik értékes aranyláncza volt. Nem szól Sobri -alakjáról s életkoráról. Sobri akkor huszonöt éves, szép alaku, -pörge bajuszu, fiatal, erős parasztlegény volt. De nem szól a levél -semmi közelebbi ismertetőjelről se, mely a sulyos sebesültben s -halottban Sobri voltát bizonyitotta volna. S ellene mond a -tudósitás annak a hagyománynak is, a mely szerint Sobri ott lehelte -ki lelkét a később Sobri fájának nevezett fa alatt. Ha pedig a -faluban halt meg, nem valószinü, hogy ki az erdőbe, jó messzire az -alá a fa alá vitték volna eltemetni.</p> -<p>Nem szól a levél Sobri ama társairól sem, a kik az ütközetben -meghaltak vagy halálos sebet kaptak. Volt ezek közt Jóska nevü is -bizonyára s ez is lehetett a Sobrinak vélt haldokló legény.</p> -<p>Vannak tehát kétségek, melyek nehezen oszlathatók el, de azért a -tudósitás igen becses s nem teljességgel lehetetlen, hogy az eset -ugy történt, a hogy a tudósitás közli velem.</p> -<p>Ne ütközzék meg azon senki, hogy Szép Zsigmond és Takách Pál -Sobriról jelentést tettek a pandúroknál, katonáknál. Mind a kettő -birtokos nemes ember volt s a nemesség akkor nagy boszuság -érzetével volt eltelve, hogy Sobriék nem elégedtek meg a papokkal, -zsidókkal, vásározókkal és gyolcsos tótokkal, hanem még Hunkár -Antalt, a birtokos nemes urat és egykor hős inzurgens főtisztet is -megtámadták. De boszuságukat szánalomból talán elfojtották volna, -hanem az <span class="pagenum"><a name="Page_78" id= -"Page_78">-78-</a></span> egyik községi biró volt, a másik megyei -táblabiró, tehát mind a kettő az igazságszolgáltatás hivatalbeli -tisztje, ha hát ők eltitkolják, elhallgatják Sobri ottlétét: sulyos -tiszti kötelességet mulasztanak el, sőt sulyos erkölcsi vétekbe -estek volna.</p> -<p>Vajjon mi sorsa lett Sobri családjának? Meddig élt apja s mikor -s hol halt meg? Hány testvére volt s mi lett azokból? Afféle -kiváncsiság sugja e kérdéseseket, a melyet rossz néven venni nem -lehet. Aczél Antal úr azt közli velem, hogy egyik nőtestvére a -puszta-lovasi birtokon egyik juhásznak a felesége. Az asszony 1835 -körül születhetett, származásáról nem szeret beszélni, de a környék -Sobri nőtestvérének tudja.</p> -<p>Vahót Imre rég elhalt irónk valamelyik képes folyóiratában Sobri -egy-két közeli vérrokonának arczképét is közli.</p> -<p>Sobrinak és társainak öltözködésére nézve adhatok némi -felvilágositást.</p> -<p>Herman Ottó tisztelt barátom közli velem Milfajtnak egykoru -kőnyomat után készült fa- vagy aczélmetszetü arczképét s testének -felső félalakját.</p> -<p>Egyik könyvemben megirtam, hogy Milfajtot kivégeztetése előtt -Veszprémben lefestették s azt is meg irtam, ki festette le. Hova -lett a festmény, nem tudom. De erről még a mult század harminczas -éveinek végén készült fametszet, melyet könyvkötők, könyvárusok, -vásározók két garasért árultak s a köznép tömegesen vette. E képet -sokszor és sokáig láttam ezelőtt ötven-ötvenöt esztendővel. A -veszprémi és zalai Bakony-erdőségekben <span class= -"pagenum"><a name="Page_79" id="Page_79">-79-</a></span> száz -csárda volt hajdanán, minden csárda ivójában ki volt e kép -ragasztva a kimérőnek, vagy a hogy szokták mondani, a söntésnek -oldalára. Ott legyen a kocsmázók szeme előtt örökké, mint elijesztő -példa. Hiszen Sobri társaságának feje, mielőtt abba Sobri belépett, -Milfajt volt. Hire-neve sok ideig versenyzett Sobriéval. A képet, -ugy hiszem, Veszprém vármegyében ma is meg lehet még találni, de hű -mását abban, melyet Herman Ottó közlött velem, nem tudom -felismerni. Az a kocsmákbeli metszet nagyobb alaku volt, mint -Herman Ottóé. Ezt sokkal későbbi s kisebbitett alaku lenyomatnak -kell tartanom.</p> -<p>Milfajt kalapja régi bakonyi kanászkalap. Magas és kemény s -posztója vastag és szilárd, sulyos fejszevágástól is megvédi a -koponyát. Efféle kalapot még nem régen is viseltek a tul-a-dunai -kanászok. Karimája felálló s a karima széle háromszögre czifrázott -selyemmel van bevarrva. Semmit se kételkedem azon, hogy Sobri is ne -ilyen kalapot viselt volna.</p> -<p>Milfajtnak csimbókja van a két halántékán. Vastag hajfonat e -csimbók, a végén különös ügyességgel kötött kemény csomó. Jól -ismerem e csimbókokat. Gyermekkoromban százszor láttam s mindig jól -megnéztem. Fénylő zsiros volta különösen szemembe tünt. Fonását -magam is megtudtam fonni, de csomóját megkötni nem. Sőt sohase -tudtam kigondolni, miként van kötve az a csomó oly keményre és -vastagra. Ez a csimbók és ez a csomó is jelentékeny védőeszköz volt -a halántékra mért vágások ellen. <span class="pagenum"><a name= -"Page_80" id="Page_80">-80-</a></span></p> -<p>Apámtól ugy hallottam, Sobri nem viselt utóbb efféle -csimbókokat. Holttestén nyoma se volt.</p> -<p>Hanem Milfajt szüre már igazi bakonyi szür. Ezt a szürt nevezték -sok ideig Sobriszürnek. Kétségtelenül ilyet öltött magára Sobri -is.</p> -<p>De már Milfajt szürkötője a metszeten nem igazi. Ilyen szürkötő -a bakonyi szürön soha nem volt. A szürkötő szijból volt, nem -kenderkötélből s hosszu volt. A két fülre csinált kötés után is -lelógtak a szijjak térdig.</p> -<p>Puska, pisztoly és fokos a képen Milfajt fegyvere. A fokos a -szür baloldalán szijjfülesbe akasztva, puska a kézben, pisztoly az -övben. Sobri, mióta duhajtársaságot alakitott, fokost nem hordott -magával.</p> -<p>A mikor a Sobri-világnak vége lett: vajjon hova tüntek el Sobri -társai? Ez a kérdés is megérdemli a hozzáillő feleletet.</p> -<p>A Sobri-világról szóló korrajzomban elsorolom azokat, a kik -csataközben, üldözés alatt vesztették életüket s azokat, a kiket a -szigoru igazságszolgáltatás a törvény szavai szerint bitóra -juttatott. De Sobri halála után még sok társa maradt életben.</p> -<p>Hova lettek ezek? Hova lett Pap Andor, köztük a leghiresebb?</p> -<p>A legbővebb felvilágositást nyujtja erre nézve Veszprém vármegye -talponálló biróságának 1837-ik esztendei szeptember 16-án kelt -itélete. Az itéletet egész terjedelmében közli Zsoldos Ignácz »A -szolgabirói hivatal« czimü könyve törvénykezési részének 386-ik -<span class="pagenum"><a name="Page_81" id= -"Page_81">-81-</a></span> és következő lapjain. Ez itéletben több -mint tizenkét rablóról van emlités és intézkedés s ez itélettel -hármat halálra is itélt a biróság.</p> -<p>Guzmics Izidor egykori bakonybéli apát följegyzéseiből is -érdemes egy-két pontra emlékezni.</p> -<p>1836. évi deczemberi naplójában megemliti Polgár László ölbei -plébános és Hunkár Antal szolga-győri birtokos megraboltatását s -Milfajt elfogatását s egyebek közt megjegyzi, Milfajt azt vallotta, -hogy Pap Andor negyven emberrel rabol Vas, Sopron, Győr, Komárom, -Veszprém és Zala vármegyékben.</p> -<p>Tulzás van e megjegyzésben. Ennyi embere sohase volt Sobrinak, -annál kevésbbé volt Pap Andornak.</p> -<p>1837. évi márcziusi naplójában azt irja a nemes apát: Pap Andor -társaival nem került kézre, épen ugy Sobriról is bizonytalanok a -hirek. Prágában, Zala vármegyében, ketten a rájuk gyujtott pajtában -agyonlőtték önmagukat, de kik voltak, nem tudhatni. Tolnában is -agyonlőtte magát egy. Zalában egy Zsidó nevezetüt, Veszprémben -Mógor és Király nevezetüt fölakasztottak.</p> -<p>Sobri e társainak történetét korrajzomban én lehető bőven -megirtam. Érdekes Guzmics Izidor följegyzésében, hogy a lápafői -ütközetről Bakony-Bélbe ugy szállongott el a hir, hogy »Sobriról -bizonytalanok a hirek«.</p> -<p>1837. évi juniusi naplójában azt irja Guzmics:</p> -<p>– Pap Andort az ugodi erdőben három pandúr üldözte, lövést is -kapott futtában, arczán és kezén, de <span class="pagenum"><a name= -"Page_82" id="Page_82">-82-</a></span> eltünt a sürüségben. Szürét, -kalapját, sörétes zacskóját, puskaporos szarvát behozták, csak -pisztolylyal menekülhetett ingben, gatyában.</p> -<p>Megjegyzi még, hogy másnap vagy harmadnap nyolcz pandúrt vontak -össze Bakony-Bélbe, hogy Pap Andort kézrekeritsék. Nem sikerült. A -pandúrkapitány a zárdában vacsorált s azt bizonyitá, hogy Sobri -egész társaságából csak két ember van még életben: Pap Andor és egy -Istók nevü.</p> -<p>Pap Andor nem is került a törvény kezére soha. Név nélkül, hir -nélkül tünt el örökre. Alig élhet már. Ha élne: több volna száz -esztendősnél. Eltünt vele örökre a Sobri-világ utolsó igazi -hirmondója. <span class="pagenum"><a name="Page_83" id= -"Page_83">-83-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h2>HOGY ÜLJENEK A KÖVETEK?</h2> -</div> -<p class="summary">(A pártok. – A régi rákosi országgyülés. – Kik -voltak az 1825-iki országgyülés tagjai? – A pozsonyi országház -tanácskozási terme. – A Personalis. – A négy kerület. – Milyen -férfiak voltak a régi követek s mily rendben ültek? – Viszály a -papokkal. – A latin Pasquillus szerint a pártok. – A Ragályi-féle -nemzeti dal. – Kiknek nevét őrzi a történelem a pártok férfiai -közül? – Az 1832-iki ülésrend. – A papokat külön helyre szoritják. -– Hol ült Deák 1833 óta? – Hol ült Kossuth 1847-ben? – Deák utolsó -ülőhelye s ennek sorsa.)</p> -<p>Hogy a mostani országgyüléseken miként ülnek a követek, minő -sorrendben, minő csoportokban: ezzel ma nem nagyon törődik senki. -1848-ban, de még inkább 1865 óta a nyugoti nemzetek szokása lett -nálunk is a szokás. Pártok szerint csoportosulva ülnek a követek. A -tanácskozó-terem tájékait a szerint nevezik el, a mint azok az -elnök jobbkeze, vagy balkeze felől vagy szemközt feküsznek. Ezért -vannak jobboldali, bal-oldali és középpártok. S e pártok ott ülnek, -a hova őket a nevük utalja. De még ezek az oldalak is többfélék, a -mint többfélék a pártárnyalatok. Van szélsőjobb és szélsőbal, van -jobb és bal, van jobbközép és balközép. Van a franczia forradalom -óta hegy is, hegypárt is. Nálunk ez eddig még nem volt. De -kárpótlásul volt nálunk sok minden egyéb. Konzervativ, <span class= -"pagenum"><a name="Page_84" id="Page_84">-84-</a></span> -szabadelvü, független szabadelvü, egyesült ellenzék, mérsékelt -ellenzék, 48-as, azután függetlenségi, azután 48-as függetlenségi, -nemzeti párt, néppárt, nemzetiségi párt, szász-párt, horvát-párt, -vacsorapárt, púrósz, disszidens, alkotmány-párt, haladó-párt s manó -tudja, még hány. Sok támadt, sok elmult, sok ujra támadt, senki se -tartja számon valamennyit.</p> -<p>Minden párt emberei lehetőleg egy csomóban ülnek. Valami -előkelőbb helyen a vezér, mellette két-három benfentes s közelben a -párt többi tagja. Most ez a szokás. Jó-e, rossz-e az a szokás: -hiábavaló volna tünődni fölötte. Nyugaton is ugy van, hát akkor -nálunk is jól van.</p> -<p>Én nem erről beszélek. Hanem arról, miként ültek a követek 1848 -előtt? A régi követek, a tekintetes karok és rendek, a vármegyék -szigoru megbizatásu küldöttei? A királyi városok, a kerületek, a -nemes káptalanok, a távollevők követei, az apát urak s egyéb -egyházi rendek?</p> -<p>De nem is a nagyon régi országgyülésekről akarok szólani. A -mikor lóháton jött a nemes ember az országgyülésre. Megállt Rákos -mezején. Czölöphöz kötötte a lovát s kipányvázta vagy kinyügözte -legelni, maga pedig leült a gyepes zsombékra, leöltötte hátas -tarisznyáját s a mig a fölséges paprikás szalonnában s fokhagymás -ürüczombban tartott: addig szivesen tanácskozott, szivesen hozta a -törvényt s kedvére kimarakodta magát a király tanács-uraival. De a -mint a tarisznya és a kulacs kiürült s a ló legelője elkopott: -<span class="pagenum"><a name="Page_85" id= -"Page_85">-85-</a></span> öt-hat nap mulva lovára pattant s ugy -elporzott hazafelé, hogy még csak hátrafelé se nézett. Hiába -beszéltek ő neki a pártvezérek, hiába édesgették a pénzügyi -bizottságba, hiába küldték delegátusnak Bécsnek városába. Azt -felelte: vakapád! Ebem se tanácskozik étlen-szomjan.</p> -<p>Ezekről a boldog időkről se beszélek. Hanem arról, miként ültek -a követek a mult század közepéig? Ezt se sok ember tudja már jó -Magyarországon.</p> -<p>Nem pártok szerint ültek. Jobboldal, baloldal, széljobb, szélbal -ismeretlen szó volt előttük.</p> -<p>Nem is voltak pártok. Minden kérdésben másként mozogtak az elmék -s másként alakultak a szavazatok. Annyit észre lehetett venni, hogy -a követek egyik része szivesen támogatja, másik része szivesen -támadja a kormányt, de határozott pártalakulás még ebből se támadt. -Csak Deák Ferenczczel kezdődik 1833-ban az igazi pártalakulás. Neki -már voltak lelkes hivei, akiket a kanczellárok nem tudtak mellőle -elédesgetni vagy elriogatni. Nem is igen lehetett az előtt -pártalakulás.</p> -<p>Az 1825-iki országgyülésen volt már 175 mágnás. Fele se volt -magyar. Törődtek is a mágnások az országgal. Pártot alakitani -különben se természetük.</p> -<p>A követek tábláján volt 19 királyi táblabiró. Ezeket az udvar -tartotta, fizette, utasította. Szavazati jogot egyébként se -engedtek nekik a vármegyék követei.</p> -<p>A vármegyék követei 105-en voltak. Ezek általában a vármegyék -utasitásainak fogadtak szót. A párt csak a megyei nemesség -kebelében keletkezhetett. A vármegye <span class="pagenum"><a name= -"Page_86" id="Page_86">-86-</a></span> ellen saját követe pártot -nem üthetett, mert különben a vármegye nyomban elvehette tőle a -követséget. El is vette nem egy alkalommal.</p> -<p>Volt 81 királyi városi követ. Valamennyinek összevéve volt csak -két szavazata, hát ugyis hiába alakitott volna pártot. De különben -is a városi követnek a város parancsolt. Hol elküldték, hol -visszahivták, hol kicserélték, hol megint elküldték a városok -követeiket.</p> -<p>Volt 37 egyházi rend, kanonok, apát s efféle. Ezeknek Róma -parancsolt, vagy a megyés püspök vagy a főapát. Ezek ugyan Deák -Ferenczre se hallgattak igazán soha.</p> -<p>Távollevő követ volt 291. De valamennyinek összevéve se volt -egyetlen szavazata se. Pedig köztük volt Wesselényi Miklós is, -Kossuth Lajos is. S a későbbi nagy pártalakulások voltaképen mégis -csak ezeknél kezdtek kicsirázni. A távollevők követei rendszerint -fiatal, művelt, olvasott, lelkes ifjak voltak. Az ujkor szelleme -már ott lengett agyuk és szivük körül.</p> -<p>Pártok hát nem lehettek, a követek pártok szerint csoportosulva -hát nem ülhettek.</p> -<p>De más okból se ülhettek volna igy.</p> -<p>A tanácskozó terem berendezése egészen más volt, mint a -Sándor-utczai vagy a dunaparti képviselőházé.</p> -<p>Ma padokba vannak rekesztve az ülőhelyek. Ugy ülnek a -képviselők, mint az iskolásgyerekek vagy mint a szinházbajárók. A -régi követ el nem türte volna ezt a világ minden kincseért se.</p> -<p>A régi követ mind tekintélyes férfiu volt. Vagy <span class= -"pagenum"><a name="Page_87" id="Page_87">-87-</a></span> -származása, vagy vagyona, vagy nagy tehetsége, vagy előkelő -köztisztsége szerezte meg neki a vármegye bizodalmát. Nem is -választott egy vármegye 8–10 követet, hanem csak kettőt. Hol talált -volna mindig annyi országos nevü férfiut. S idegen vidékbelit épen -nem választott. Csak hazulról valót, a kit gyermekkora óta jól -ismert. Akkor kisértette volna meg a »központ«, hogy valakit a -vármegye nyakába varrjon. De bizony országos kaczagás lett volna -belőle.</p> -<p>A gyülés külseje is megfelelt a követek tekintélyének.</p> -<p>Csak tisztes magyar diszruhában, kardosan, sarkantyusan lehetett -a gyülésteremben lenni. Igy voltak még a királyi tábla birái is, -igy még a jurátusok is. Gondoljuk csak el azt a bolondságot. Hogy -lehetett volna ilyen követeket iskolásgyerekek padjába -begyömöszölni?</p> -<p>Az országház is ott Pozsonyban a vármegyei tanácstermek módjára -volt berendezve.</p> -<p>Nagy négyszögletü terem. Egyik végén a bejáratok, másik végén az -elnöki hely.</p> -<p>Az elnöki hely emelvény. De nem kakasülő, mint a mostani elnöki -szék. Hanem csak lábnyi magas s száz ember elfér rajta.</p> -<p>Középen nagy asztal zöld posztóval bevonva. Az asztal körül -kényelmes karosszékek a királyi tábla biráinak számára. Itt ülnek a -birák, a protonotáriusok és a királyi fiskus. Előttük ólom -tintatartó, diósgyőri papir, ludtoll és porzótartó. A -protonotáriusok egyuttal az országgyülések jegyzői is, de külön -fizetésük nincs. <span class="pagenum"><a name="Page_88" id= -"Page_88">-88-</a></span></p> -<p>Az elnöki széken ül a Személynök, a Personális. Neve a hivatala -után keletkezett. A hivatalának a czime: Personalis Praesentiae -Regiae Locumtenens in Judiciis. Magyarul: a királyi személyes -jelenlétnek az itélőszékeken való helytartója. Furcsa czim. Nem -olyan egyszerü, mint: kisbiró, öregbiró, kapitány. Csaknem olyan -bolond, mint ma például ez a czim: államépitészeti hivatali -főnök.</p> -<p>De azért nagy úr. Mindig kegyelmes ur. Mindig valóságos belső -titkos tanácsos. A királynak mindig bizalmas embere. Nagy fizetése. -Állása sokszor fontosabb, mint a főkanczelláré, ő a királyi tábla -elnöke. Intésétől függ gyakran nagy nemesi családok sorsa, -uradalmak kérdése. S a mi fő: ő a követek táblájának elnöke. Ő -vezet, ő irányozza az elméket, ő fékezi az indulatokat, ő -csillapitja le a haragos kuruczokat, de ő vásárolja meg a lelkeket -is. Hány mennydörgő kurucz lesz az ő kezében sóhajtozó -labancczá.</p> -<p>Az emelvényen az elnöki asztalon kivül van még egy asztal. Ott -már egyházi rendek követei ülnek.</p> -<p>Az emelvény alatt a nagyteremben két hosszu és széles asztal van -elhelyezve. Ezek is zöld posztóval vannak bevonva. Ezeken is akkora -ólom-kalamárisok, mint egy-egy mozsárágyu. Nehezek nagyon. Fülük -sincs. Csak két kézzel lehet őket megmarkolni. Jó két oka van -ennek. Az egyik oka az, hogy a földrengés se döntse fel őket, -tintaáradás ne fenyegessen senkit. Másik oka még nagyobb ok. A -politika hamis jószág. Hamisabb mint a szép asszony. Néha olyan -dühbe <span class="pagenum"><a name="Page_89" id= -"Page_89">-89-</a></span> hozza az embereket, mint a hitregebeli -szép Helena a görögöket és trójaiakat. A tekintetes karok és rendek -legalább egymás fejéhez ne vághassák a kalamárist. Azért van a kard -az oldalukon, azzal végezzék dolgukat. Az legalább nem veszedelmes -fegyver.</p> -<p>A két asztalnak neve is volt. A személynök jobbja felől való -asztalnak dunai asztal, a balja felől valónak tiszai asztal volt a -neve.</p> -<p>Az elnevezésnek is jó oka volt.</p> -<p>Négy kerületre volt az ország felosztva. Dunán innen, Dunán túl, -Tiszán innen, Tiszán túl: ez volt a kerületek neve. Egyik asztal -mellett ültek a Dunán inneni és túli vármegyék követei, a másiknál -a Tiszán inneniek és a túliak.</p> -<p>Hát a többi népség hol ült? Városok, papok, szabad kerületek, -szlavon vármegyék, távollevők hol találtak helyet maguknak?</p> -<p>Ezekkel ugyan nem sokat törődött se a személynök, se a -főlovászmester.</p> -<p>Annál több figyelemmel, gonddal, előzékenységgel kellett -körülnyalábolni a vármegyék követeit.</p> -<p>A 105 követ közt volt 27 első alispán, 11 második alispán, 9 -megyei főjegyző, 6 főszolgabiró, 2 főadószedő, 1 szeptemvir, 1 -helytartósági konziliárus. Tehát a követeknek több mint fele a -vármegyék főkormányzója. A főadószedő is magas állás volt. Nem -fináncz volt ám akkor a neve, hanem Perceptor prior vagy supremus. -Előkelő, vagyonos ember.</p> -<p>A többi követ is mind táblabiró, négy-öt mágnás, <span class= -"pagenum"><a name="Page_90" id="Page_90">-90-</a></span> több -aranykulcsos, igen sok igen gazdag ember, árpád-kori régi nemzetség -ivadéka. Ügyvédet, papot, tanárembert, tőzsért, irka-firka népséget -meg nem választott volna követnek a régi vármegye a világért se. De -még a mágnásokat is csak ugy fogadta el, ha tisztviselők voltak -vagy bőkezü jóltevők.</p> -<p>Ilyen követeknek bő ülőhely kellett, kényelmes karosszék, széles -asztal, a hová a süveget kényelmesen le lehetett boritani. Isten -mentsen a mai állapottól, a mikor a képviselő a többi előtt mászkál -be az iskolapadba s a kik előtt elvonul: azoknak fel kell állani -ülőhelyükből.</p> -<p>A dunai asztal követei egymás mellett ültek kettecskén. Az -asztal jobb oldalán is 12 vármegye, bal oldalán is. A dunai asztal -végénél volt Pozsega, Verőcze és Szerém vármegyék s Turómező -követeinek is a helye. S minthogy minden vármegyének első és -második követe volt: az első ült mindig az elnök felé néző -oldalon.</p> -<p>A két követ közt nem volt valósággal rangbeli különbség. -Tekintetes úr volt a czime mind a kettőnek. Napidija, előfogata, -huszárja, iródiákja, jurátusa egyiknek is annyi volt, mint a -másiknak. Lakásuk is egyenlően kényelmes vagy kényelmetlen volt. -Dolguk, tekintélyük is egyenlő.</p> -<p>De mégis megkülönböztették őket. Az első követet hivták föl -szavazni először. S ha valami személynöki, főlovászmesteri, -kanczelláriai vagy nádori értesités jött a vármegyének az -országgyülésen, azt rendesen az első követnek adták kezéhez. -<span class="pagenum"><a name="Page_91" id= -"Page_91">-91-</a></span></p> -<p>A szavazás nem abc rendben s nem a követek neve szerint történt, -hanem a vármegyék neve szerint abban a sorrendben, a hogy az asztal -mellett ültek a vármegyék. A dunai asztalnál jobb oldalon kezdte -Nyitra, bal oldalon Pozsony. A szavazást igy jegyezték föl: »a -javaslat mellett szavazott: Nógrád, Veszprém, Zala stb., ellene: -Sopron, Liptó, Esztergom s igy tovább. Ha azonban a vármegyék két -követe kétfelé szavazott, akkor egyik szavazat se ért semmit. »Hont -vármegye nem szavazott«. Igy jegyezték föl.</p> -<p>A tiszai asztalnál nem egymás mellett ült a vármegyék két -követe, hanem egymással szemközt, az elnökhöz egyenlő közelségben. -A tiszai követek miért ültek másként, mint a dunaiak: soha se tudta -megmondani senki. 1825 előtt már régen nem volt országgyülés, -1825-ben véletlenül igy ültek asztaluk mellé s igy is maradtak -1833-ig. Ámbár voltak férfiak, mint Ungból Bernát Zsigmond, -Sopronból Nagy Pál, a kik már a régebbi országgyülésen is ott -voltak, jól emlékeztek tehát, miként ültek hajdan a vármegyék és -követeik.</p> -<p>Hát az egyházi rend követei, a papok, hol ültek?</p> -<p>Az a kérdés: követet küldtek-e vagy csak távollevő követet?</p> -<p>Az 1825-iki országgyülésen például a nyitrai megyés püspök és a -dulczinói czimzetes püspök nem jelent meg a főrendek tábláján, a -kassai és szombathelyi káptalanok pedig nem küldtek rendes követet -a követek táblájára. Mindazok tehát csak távollevő követet – -absentium ablegatos – küldtek az alsó táblára. <span class= -"pagenum"><a name="Page_92" id="Page_92">-92-</a></span></p> -<p>Az ilyen követnek természetesen a vármegyék asztalánál nem adtak -helyet. Az ilyen követ elkeveredett a közel háromszáznyi főből -álló, távollevő követtömegben s ha véletlenül kapott széket: -ráülhetett. Ha nem: nem. Szólni szólhatott volna ugyan, de nem volt -szokásban, tehát nem volt bátorsága felszólalni. Szavazni soha fel -nem hivták, mert szavazati joga nem volt.</p> -<p>Volt azonban más egyházi rend is. Husz káptalan rendes követet -küldött s azonkivül megjelentek a pozsonyi és csornai prépostok s a -hatvani, tihanyi, szalavári, szent-gothárdi és telki apátok. -Általában helyük volt az alsó táblán a királyi adományu javadalmas -apátoknak, a kiknek a régi magyar jogban Abbates regiae donationis -beneficiati volt a szokott nevük.</p> -<p>Ezek egy része fönt az emelvényen levő mellékasztaloknál foglalt -helyet. Más része azonban régi szokásból saját vármegyéje -asztalánál, kivált ha jó barátságban volt vármegyéje követeivel. A -nyitrai és veszprémi káptalan követe például a dunai asztalnál, a -nagyváradi és szatmári káptalan követe a tiszai asztalnál.</p> -<p>A vármegyék követei ezt nem tartották gyakran kellemes -társaságnak. Az 1790-iki országgyülésen, mikor a protestánsok -ügyeit és alkotmányát tárgyalták, sok keserü szóváltás történt a -megyei és káptalan követek közt. E követek rendesen kanonokok -voltak. A jámbor kanonokok közt is vannak forróvérü, tüzes -természetü <span class="pagenum"><a name="Page_93" id= -"Page_93">-93-</a></span> emberek és a kik nem mindig a sima és -enyhe szavakat válogatják. Már most, ha az ember politikai -dühöngése közben a közvetlen szomszédjával vesz össze, ebből -könnyen baj támadhat. Ha ötven lépés távolságból kiabálnak a -képviselő urak egymásra: az még nem baj, hanem csak zaj. De ha -mindjárt üstökön is ragadhatják egymást: az már komoly dolog lehet. -Igaz, hogy a kanonok mindig nagy aranykereszttel ment a szesszióba, -a követ úr meg nagy fringyia karddal, a kard pedig nem szokott a -kereszttel viaskodni, de bizony sok izetlenség támadt az -asztaloknál mégis.</p> -<p>A franczia háboruk alatt harminczöt évig nem merült föl igazán a -papokkal való együttülés kérdése. De már 1825-ben megint csak -fölmerült. Ez az országgyülés is feszegette ezt a kérdést. -Emlegették az 1830-ikin s. Elvégre az 1832-iki országgyülés végleg -eldöntötte. Majd elmondom: miként.</p> -<p>Előbb azonban szólnom kell még az ugynevezett pártokról. Olyan -vidékre vezetem az olvasót, a melyet alig ismer, sőt a melyről alig -hallott valaha valamit.</p> -<p>Az 1825-iki országyülés elején egy latin nyelven irt röpiratot -osztogattak a követek közt, de Bécsben is terjesztették. A -röpiratot Pasquillusnak nevezték. Ebben a követek pártnézetét, -pártállását, gondolkozását, cselszövényeit irja le valami szemfüles -iró. De ez se a követekről beszél személy szerint, hanem a -vármegyékről, a hogy az akkori buta czenzura parancsolta.</p> -<p>A vármegyék szerinte öt pártra oszlanak. A pártok neve a -következő: <span class="pagenum"><a name="Page_94" id= -"Page_94">-94-</a></span></p> -<p>Comitatus ultraconstitutionales. Magyarul: nagyon is alkotmányos -vármegyék.</p> -<p>Comitatus oppositionales. Magyarul: ellenzéki vármegyék.</p> -<p>Comitatus roalistici. A roalisticus szó francziából rontott -konyhalatinság. Magyarul: királytámogató vármegyék.</p> -<p>Azután Comitatus ultraroalistici. Magyarul: nagyon is -királytámogatók.</p> -<p>Végre: Centrum. Magyarul: a középen veszteglő vármegyék. Ez -utolsó párttal hamar végezhetünk. Ehhez Csanád, Turócz, Csongrád, -Ugocsa, Torna és Liptó vármegyék tartoznak. Két dunai és négy -tiszai vármegye.</p> -<p>Ezt a hat vármegyét két mágnás és tiz megyei főtisztviselő -képviseli. Jó családi nevek, de történeti jelentőségre nem -vergődött közülök senki. A harminczas és negyvenes évek -mozgalmaiban senki se emlegeti e neveket.</p> -<p>Mi pártállásuk, politikai irányuk és meggyőződésük jelszava? -Minden pártnak kell igéjének, jelszavának lenni. Hiszen hogy -tájékozódnék e nélkül az ország?</p> -<p>Az 1825-iki országgyülés békülő országgyülés volt. Csaknem -olyan, mint az 1906-iki. Az erőszakos adó- és katonabehajtások után -hivta össze a király. A rendek egy része boszut akart állni az -elmult kormányokon, törvénybe akarta idézni az alkotmányszegőket. -Természetesen semmi se lett belőle. De akadtak hatalmas férfiak, -igazi vezéralakok, a kik az alkotmányt biztositani, a magyarságot -emelni, a nemzeti nyelvet és <span class="pagenum"><a name= -"Page_95" id="Page_95">-95-</a></span> műveltséget erőssé és úrrá -tenni s a jobbágyság sorsát könnyiteni törekedtek. Felső-bükki Nagy -Pál és gróf Széchenyi István itt magasodtak nemzedékük szinvonala -fölé.</p> -<p>De hát mit akart a Centrum? Mit akart az a hat vármegye?</p> -<p>Semmit.</p> -<p>Deák Antal, Zala vármegye komor bölcse azt irja sógorának -ezekről a vármegyékről:</p> -<p>– Non scitur, quid velint.</p> -<p>Magyarul azt jelenti: nem tudni, mit akarnak. De ezt mondja a -Pasquillus is, a melylyel egyébiránt Deák Antal nagyon sok fontos -dologban nem ért egyet.</p> -<p>Erről a pártról, ezekről a vármegyékről tehát ne beszéljünk -többet mi se.</p> -<p>Hatalmas párt lett volna a nagyon alkotmányos, az -ultraconstitutionális vármegyék pártja. Ehhez tartoztak Sopron, -Borsod, Bars, Szabolcs, Szepes, Zemplén, Zala, Somogy és Heves -vármegyék. Négy dunai és öt tiszai vármegye.</p> -<p>E pártról azt mondja a Pasquillus: Nova jura volunt: a nemzet -számára uj jogokat akar szerezni.</p> -<p>E párthoz tartozott volna Deák Antal is, mint Zala követe. S ő -azt mondja, nincs igaza a Pasquillusnak. S nagy felsóhajtással -fordul sógorához, Oszterhuber Józsefhez:</p> -<p>– Vajha régi nemzeti jogainkat tudjuk megőrizni!</p> -<p>Deák Antalnak igaza volt.</p> -<p>A nemzet számára csak két óriási kérdésben lehetett <span class= -"pagenum"><a name="Page_96" id="Page_96">-96-</a></span> volna uj -jogokat szerezni. Az Ausztriával való szövetségi viszony az egyik, -a királyi hatalom korlátozása a másik kérdés. De egyik irányban se -emelte föl szavát se párt, se egyes követ, se az egész -országgyülés. Komoly törekvés erre csak 1848-ban és 1865-ben -mutatkozott. Ehez uj emberek kellettek.</p> -<p>Hanem a belső alkotmány mezején igenis komoly munkához -láttak.</p> -<p>Édes nyelvünket a latin nyelv uralmától megszabaditani. Tudós -társaságot állitani. Az urbéri terheket könnyiteni. A -közteherviselés s a törvény előtti egyenlőség felé elindulni s utat -törni. A nemzet sérelmeit a bécsi udvar önkénye ellen -orvosolni.</p> -<p>A kilencz »nagyon alkotmányos« vármegyét 18 követ képviselte. -Ebből 11 követ nevét s működésének emlékét elnyelte az idő, -elboritotta az örök feledés. Csupán hét követ nevét őrizte meg a -nemzeti történet.</p> -<p>Ezek közt volt Vajai Vay Ábrahám, Borsod első alispánja s első -követe és Kis-Csoltói Ragályi Tamás, a második követ.</p> -<p>Felső-bükki Nagy Pál beszédet tartott arról, miként nyomják el a -magyarok nyelvét a magyarok országában. Vay Ábrahám hangos sirásra -fakadt a rendek gyülekezetében s a mikor könnyeit letörölte: -nyomban előállott nagy adományával a magyar nyelvmivelő tudós -társaság megalapitására.</p> -<p>– Hova jutott nemes nemzetünk?</p> -<p>Igy kiáltott föl zokogása közben.</p> -<p>Édes, de bus jelenet az ország szine előtt. Ilyen <span class= -"pagenum"><a name="Page_97" id="Page_97">-97-</a></span> lélek volt -Vay Ábrahám. De kurucz lelkét mégis megszeliditette a bécsi udvar. -Gróffá tette. Szinmagyar volt azután is, de a harczosok első -sorában többé nem küzdhetett.</p> -<p>Követtársa Ragályi Tamás. Ugy indult meg, ő lesz óriás a nemzet -hősei közt. Az ő nevéről szól a legszebb nemzeti dal. Szebb -Vörösmarty Szózatánál, hatalmasabb Kölcsey Himnuszánál. De Ragályi -cserben hagyta az ébredező nemzeti ügyet. Elfordult tőle a nemzet -ifjusága. De a dalt 1848-ig nem lehetett elfeledni, oly szép ez, -oly fölséges. De Ragályi neve ott ragyogott a dalban, nem lehetett -kihagyni. Az országgyülési ifjuság, a mely megcsinálta 1848-at, -mindig énekelte ezt a dalt, de fogait csikorgatta s könnyeit nem -tudta visszatartani, a mikor Ragályi nevéhez ért. Szivesen szőtt -volna más nevet a dalba. De ragyogó név nem volt több akkor, csak -Wesselényié és Deáké, de az egyik hosszabb volt, a másik rövidebb a -kellőnél s megrontotta volna a dalsor mértékét. Ki alkotta -szövegét: nem tudom. A dallamot – ugy hallottam – Ruzsicska -teremtette.</p> -<p>Az 1848-iki földindulás se törölte el azt a dalt. A nagy év -költészete nem ért fel hozzá. Ötven év előtt is szerte daloltuk -nagy titokban. Az öregek a bujdosó Rákóczi lelkét érezték magukban, -a mikor hallották. Pedig két nemzedék azt se tudja már: ki volt, -mink volt egykor Ragályi. Utoljára tizenhét év előtt hallottam. -Együtt dudoltuk Jókaival és Káldyval, a mikor a kurucz dalokat a -százados sirból életre <span class="pagenum"><a name="Page_98" id= -"Page_98">-98-</a></span> hoztuk. Nem is tanácslom dalolását se -öregnek, se fiatalnak. Az öreg elveszti örömét, a fiatal fegyvert -ragad. Nem a mi korunkba való dal az már!</p> -<p>A hét vezér közül ime, kettő tehát kiesett.</p> -<p>Barsnak hires két nagy követe volt. Az egyik: galanthai idősb -Balogh János. De nagyon öreg volt már. De változatlan ragyogó -magyar lélekkel szállt sirjába. 1832-ben már fia, ifjabb Balogh -János, váltotta föl, de az ő története más, noha szintén oly -fényes.</p> -<p>Második követe Barsnak az »aranytollu főjegyző«, az alkotmányért -vivott harczok hőse 1819-től fogva, Nagy-palugyai Platthy Mihály. -Az udvar szép szaváért ő is elhallgatott.</p> -<p>Hárman maradtak hát a »nagyon alkotmányos« párt hét hőse -közül.</p> -<p>Az egyik Saárdi Somssich Miklós, Somogy első alispánja és első -követe. De természeténél fogva csöndes ember volt. S mikor az udvar -mesterkedései folytán nemzetsége konzervativvá vált: a zajosabb -tevékenységtől ő is visszavonult.</p> -<p>De visszavonult Zala hires követe is, Deák Antal. Nyugodt -természettel, bölcs elmével, de rendületlen ellenfele Bécsnek. -Kölcsey igazán jellemezte. De nem azért vonult vissza, mintha -ingadozott volna, hanem azért, hogy sulyos fegyvereit haza vigye s -álmodozó öcscsének, Deák Ferencznek kezébe adja.</p> -<p>– Eredj öcsém, te menj a harczba, te vagy az erős.</p> -<p>Sopronnak két követe volt. Az elsőről, Niczky Józsefről, -<span class="pagenum"><a name="Page_99" id= -"Page_99">-99-</a></span> nem szól az emlékezet, pedig derék hazafi -volt. Hanem a második követ: felső-bükki Nagy Pál, az már nagy -volt, hős és vezér, a ki fölrázta a magyart, odavezette a -feltámadás mezejére s megmutatta neki az igéret földét.</p> -<p>Nagy Pállal hitványul bántak történetiróink. Mintha készakarva -el akarnák feledni s feledtetni. Hatalmas alakja ugyan ott van -érczbe öntve az Akadémia falán, a Széchenyi-emléklapon. De az -Széchenyi-emlék és nem Nagy Pál-emlék. Még beszédei sincsenek -összegyüjtve és kiadva. Bágyadt korban minő bátor beszédek azok! S -a mikor mindenki hazudik, mennyi nemzeti igazság van az ő -szavaiban!</p> -<p>Dicső alak nyolczvan év előtt lezajlott nemzeti -harczainkból.</p> -<p>Meggyanusitották, megrágalmazták. Az orditó hazafiság -közvéleménye meghüvösödött irányában. Pedig vaskarral tartotta a -vezéri lobogót, a mig azt Deák Ferencznek 1833-ban át nem adhatta. -Ő adta át. S vajjon lehetett-e az ország tanácsában Deák mellett -más vezér is? Szelid bölcseségével nem ő igazitotta-e 1848 előtt -még Széchényit, még Wesselényit, még Kossuthot is?</p> -<p>Emléket Nagy Pálnak! Nemzeti dicsőséget nagy nevének!</p> -<p>– – Ime, a »nagyon alkotmányos« párt ezekből állott. Bizony, e -párt tagjai nem ülhettek egy helyen, egy csoportban. Nagy Pál lett -volna a vezére; – ő a dunai asztal baloldalán, a második helyen ült -s háttal <span class="pagenum"><a name="Page_100" id= -"Page_100">-100-</a></span> volt a tiszai asztal felé, a hol -szanaszét ültek ugynevezett párthivei.</p> -<p>A Pasquillus szerint Comitatus oppositionales, azaz ellenzéki -vármegye tizenhárom lett volna. Hat tiszai és hét dunai vármegye. -Ezek Gömör és Kis-Hont, Abauj, Nyitra, Komárom, Nógrád, Hont, -Szatmár, Trencsén, Vas, Ung, Bihar, Veszprém, Máramaros. Az osztrák -határszéltől tehát a török Moldva-határig mindenütt.</p> -<p>Azonban elsőrangu vezér a 26 követ között alig volt.</p> -<p>Szerencsy István, Ungnak főjegyzője, nagyon hamar kitünt. -Itélete, eszejárása, nyelve, emberekkel való érintkezése jeles -tehetségről és műveltségről tett tanuságot. De ő az udvarhoz -szegődött. Personálissá lett. A nemzeti harcz tábora őt -elvesztette.</p> -<p>Ung második követe, bernátfalvi ifj. Bernáth Zsigmond, hosszu, -nagy kort ért s mindig derék tisztje volt a nemzeti tábornak.</p> -<p>Borsiczki Borsiczky István, Trencsén első alispánja s első -követe is nagytehetségü, jeles ember volt. Történetiróink -megemlékeznek róla. Az alkotmányért vivott 1819-iki harczokban -vezérszerepe volt. De 1832 után ő is a zajtalan hivatali és -magánéletbe vonult vissza.</p> -<p>Még egy kiváló követe volt az ellenzéki Komárom vármegyének. -Szomori és Somodori idősb Pázmándy Dénes, a 48-iki nemzetgyülés -elnökének édes apja.</p> -<p>Vezérférfiu volt, de nagyravágyás nélkül. Az ország -kormányzatában hatalmas szerepe lehetett volna, de <span class= -"pagenum"><a name="Page_101" id="Page_101">-101-</a></span> -ellenzéki marad s mind haláláig derék magyar. Deák Ferencz -vezérlete mellett ő is másodsorba szorult.</p> -<p>Ime, az »ellenzéki« vármegyék legkitünőbb férfiai. Huszonhat -követ közt csak négynek sikerült történelmi névhez jutni. Bizony -ingadozó és gyönge volt még akkor a nemzeti akarat.</p> -<p>Hát a »roalistici és ultraroalistici comitatus« milyen lehetett? -Tiz királytámogató és hét nagyon királytámogató vármegye? El se -számlálom nevüket. A nemzeti történelem egyetlen követjük nevét se -örökitette meg. Pedig voltak köztük tehetséges, művelt férfiak. -Pozsony követe Bartal György történetbuvár is volt, de latin -nyelven. Különben valamennyi főispán lett, kamarás, Referendárius, -Consiliárius, királyi táblabiró, septemvir, még Personális is.</p> -<p>A mult század eleje nem volt éppen a nagy jellemek -aranykora.</p> -<p>Szerzett érdemeknél fogva vagy a nemesi atyafiság segitségével -előkelő megyei tisztviselővé kellett lenni. Azután a vármegye -követévé. Az országgyülésen egy-két hatalmas beszédet kellett -tartani. Ekként nyilvánvalóvá lett a jeles tehetség. A Personális -észrevette, a protonotáriusok észrevették, jelentették a -nádorispánnak s a főkanczellárnak. Azután udvari körökben -megkezdődött a szóbeszéd, a tervezgetés.</p> -<p>A jeles embert ki kell csalni a nemzeti ellenzékből. Kit -hivatallal, kit kitüntetéssel, kit pénzzel és egyéb javadalommal, -kit alapitványi haszonbérletekkel. A képviselőben nagyon hamar -kifejlődik a hiuság, mint a <span class="pagenum"><a name= -"Page_102" id="Page_102">-102-</a></span> muzsikusban s a -szinművészben. Sok embert hiuságánál fogva lehet vezetni, mint a -juhot. Ha semmi más nem használ, kisérletet kell tenni a szép -asszonyokkal. Ezeknek már csak ellent nem áll senki. Ha ellenáll, -mint Deák, akkor kelepczébe kell ejteni s meg kell törni, mint -Wesselényit, Kossuthot.</p> -<p>Ez a bécsi »taktika«. Jól ismeri minden magyar négyszáz esztendő -óta.</p> -<p>Azonban fejezzük be az ülések történetét.</p> -<p>Az 1825–27-ik évi országgyülés arra nézve, miként üljenek a -követek, nem tudott megállapodásra jutni. Maradt tehát a régi -szokás. Két asztal az emelvényen; az egyik a királyi tábláé, a -másik a papirendé. Két asztal a földszinten, ugymint a dunai és -tiszai a követek számára, de ülhetnek itt vegyesen a papirendben -levők is.</p> -<p>Az 1830-iki országgyülés kevés ideig tartott. A kolera, vagy -mint akkor nevezték, az epemirigy, megrohanta az országot s emiatt -a követek elszéledtek. De azért ez az országgyülés határozott arra -nézve, hogy ezentul az országgyülést Pestre hivja össze a király. -Ez az óhajtás, mint tudvalevő, 1848-ban csakugyan törvénynyé -vált.</p> -<p>Határozott azonban az ülések dolgában is. Határozatát a régi -tatár nyelven is idézi a későbbi országgyülés:</p> -<p>– Oly ideigleni elrendelést kellene foganatba venni, mely -valamint egy részről azon követeket, kik eddigleni -helyheztetéseikkel meg voltak elégedve, gyakorlott <span class= -"pagenum"><a name="Page_103" id="Page_103">-103-</a></span> -igazaikban ne sértse, ugy más részről azoknak, kiknek eddigi -helyeztetéseik iránt méltó panaszuk vala, czélarányosabb helyeket -juttasson s egyszersmind a közönségesen óhajtott nyilvánosságot ne -akadályoztassa.</p> -<p>Minden avassága daczára is kiérzik e határozatból, hogy a -követek egyik része meg volt elégedve, másik része nem volt -megelégedve régi ülőhelyével.</p> -<p>A következő országgyülést 1832-ik évi deczember 14-ikére hivta -össze a király. Az első tárgyak közé tartozott: hogy üljenek a -követek?</p> -<p>A Personális nem akarta bevárni, hogy a követ urak maguk -vitatkozzanak e fölött. Hosszu ideig tartott volna a vita. De az -ülések rendje iránt maga se akart javaslatot tenni. A ki -elégedetlen marad: őt szidta volna az uj rendért. A nádorispán -főherczeget kérte hát föl: ő tegyen javaslatot.</p> -<p>A nádorispán háromféle változatban is adott tervet. Válaszszanak -a rendek tetszésük szerint. A rendek azonban egyhangulag abban -állapodtak meg, hogy ők csak azért se választanak. Otthon -parancsoljon a nádorispán, ne a követek tábláján. Ott ül és ugy ül -a követ, a hogy ő akarja. Ebben a király se parancsol.</p> -<p>Hanem most már mégis hozzáláttak az ülőhelyek rendezéséhez.</p> -<p>Első dolog a papokat elrendelni a vármegyék asztalától.</p> -<p>A papok nem szivesen járultak e tervhez. Csakis oly föltétellel, -hogy az uj rendezkedés csak ideiglenes <span class= -"pagenum"><a name="Page_104" id="Page_104">-104-</a></span> legyen -s hogy az ő üléseik sorrendjét ők maguk állapithassák meg s ebbe a -vármegyék követei bele ne szóljanak.</p> -<p>Óvást is adtak be a papirendek az akkori ósdi nyelven, a mely -igy szól:</p> -<p>– Noha az Egyházi rend küldöttjei is eddigi helyheztetéseikkel -meg vagynak elégedve, nem kivánják mindazáltal ellenzeni ezen -közönségesen óhajtott ideigleni elrendelést azzal a hozzátétellel, -hogy az Egyháziaknak önmaguknak hagyattasson azon Rendnek -megállapitása, melylyel kellessen az illető Tagoknak helyeiket -elfoglalni.</p> -<p>Jól van. De hát hova tegyék a papokat?</p> -<p>Ott az emelvény. Ott most két asztal van. Az emelvényt meg kell -»tágasitani« s oda három asztalt tenni. A középső legyen a királyi -tábláé a Personálissal, jobbról-balról az egyházi rendé.</p> -<p>Ily módon:</p> -<div class="figcenter" style="width: 771px;"><img src= -"images/i001.png" alt="" title="" /></div> -<p>A vármegyék követeinek se két asztaluk legyen ezentul, hanem -három. A régi dunai és régi tiszai asztal mellé még egy ugyanakkora -asztalt helyezzenek a földszintre s ezt nevezzék uj asztalnak. S -most már három körül helyezkedjenek el a vármegyék. <span class= -"pagenum"><a name="Page_105" id="Page_105">-105-</a></span></p> -<p>Igy is történt. Az uj elhelyezkedés igy lett:</p> -<div class="figcenter" style="width: 761px;"><img src= -"images/i002.png" alt="" title="" /></div> -<p>A vármegyék két-két követe ezentul is ugy ült, mint eddig. A -régi dunai asztalnál s az uj asztalnál a két követ egymás mellett -az asztal egyik oldalán. De a régi tiszai asztalnál a két követ -egymással szemközt, az asztal két oldalán. Azért is rajzoltam a -régi tiszai asztal vármegyéit egymásután s nem egymással -szemben.</p> -<p>Hát a közönség, a nyilvánosság hol ült?</p> -<p>Sehol se ült. A közönségnek nem volt ülőhelye, noha később -valami karzatféle készült már a hölgyeknek. Közönség nem is igen -volt egyéb, mint az országgyülési ifjuság, a jurátusok kara s néha -a mágnások egy csoportja, a mikor valamelyik hires követ nagy -kérdésben nagy beszédet tartott. A magyarul tudó hazafiasabb -mágnások ezt gyakran meghallgatták. De nekik se volt ülőhelyük. A -követek számára fentartott helyeket korlát zárta el s a korláton -kivül volt helye az országgyülési ifjuságnak s a jurátusok -karának.</p> -<p>A mágnások azonban a korláton belül mehettek, ha közönségként -jöttek oda. Elkeveredtek a követek közt. <span class= -"pagenum"><a name="Page_106" id="Page_106">-106-</a></span></p> -<p>Hallgató közönség volt a legnagyobb magyar, gróf Széchenyi -István is, 1825-ik évi november 3-án, a mikor felső-bükki Nagy Pál -történelmi nevezetességü hatalmas szónoklatán felbuzdulva néhány -akadozó szóval a magyar Akadémia megalapitására egy esztendei -jövedelmét nemesen felajánlotta.</p> -<p>Igy maradt a követek üléshelye 1833 elejétől fogva 1836-ig s az -1839-iki, 43-iki s 47-iki országgyüléseken át a pozsonyi utolsó -országgyülésnek 1848-ban lett befejeztéig.</p> -<p>Deák Ferencz 1833-ik évi április hó 30-án már az uj ülési rendet -találta.</p> -<p>Ülőhelyét a rajzban meg lehet találni. A régi dunai asztalnak, -most már középső asztalnak jobboldalán, a hol »Zala« van beirva, -ott volt ülőhelye. Mig második követ volt, a hatodik széken, mikor -első követ lett, az ötödiken.</p> -<p>Előkelő hely. Csak Pozsony és Vas előzte meg. Jobboldali -szomszédja Somogy vármegye volt.</p> -<p>Kossuth helyét is meg lehet a rajzon találni.</p> -<p>Kossuth, bár valamivel idősebb Deáknál, csak az utolsó pozsonyi -országgyülésre juthatott el követnek. Pest-Pilis-Solt törvényesen -egyesült vármegyék követe volt. Ülőhelye Deák asztalánál, de az -asztal baloldalán Zólyom- és Árvamegyék közt volt a 14-ik széken. -De ha hosszabb beszédet tartott, székét az asztal közelébe lökte, -széke karját balkezével megfogta s az elnök felé fordulva, a hogy -szokásban volt, mintegy szabad térről harsogott hatalmas beszéde. -<span class="pagenum"><a name="Page_107" id= -"Page_107">-107-</a></span></p> -<p>Hova lettek ezek a székek?</p> -<p>A Bach-rendszer alatt elkallódtak. Talán a pozsonyi királyi -tábla birtokában ma is van még néhány darab. Melyik volt Deák -széke, melyik volt Kossuth széke: senki se tudná már most -megmondani.</p> -<p>A régi országház se az ma már, a mi régen volt. Belső beosztása -sehogy se az. A Bach-rendszer ezt is össze-visszaforgatta. Nincs -meg már az alsó tábla egykori nagy tanácskozó terme se. Nincs meg -az a hajdan »szálának« nevezett nagy terem se, mely az elnöki -emelvény oldaláról nyilt.</p> -<p>Az ujabb kény vagy ujabb szükség szerint minden megváltozik.</p> -<p>A végzet nem engedte, hogy Kossuthnak az uj országházban, a -Sándor-utczaiban vagy a Duna-partiban ülőhelye lehessen. Deáknak -volt a Sándor-utczaiban nyolcz évig. 1865-től 1873-ig. A -Sándor-utczaiban még ezentul huszonkilencz évig tanácskoztak a -nemzet képviselői, de a parlament elhatározta, hogy Deák helyére -senki se ülhet az idők végeig. Kivágatta az ülőhelyet s -megsemmisitette. Csak az ülőhely előtámláját tartotta fenn s erre -ezüst lapot helyezett, a melybe Deák Ferencz nevét bevésette.</p> -<p>Deák ülőhelyét azért semmisitették meg, mert egyszer oda Tisza -Lajos ült le, a miniszterelnök testvérje. Az ellenzék erre nagy -zajt ütött.</p> -<p>– Ki onnan! El onnan! Hogy mer valaki Deák helyére ülni?</p> -<p>Nohát ne ülhessen oda senki. <span class="pagenum"><a name= -"Page_108" id="Page_108">-108-</a></span></p> -<p>Szegény Éber Nándor! Magas termetü agg ember volt már s az -aggkori elmegyöngeség tünetei mutatkoztak rajta. Le akart ülni Deák -helyére s nem vette észre, hogy ott nincs szék. Leesett a földre, -csak a keze és lába feje mozgott a levegőben, csak ezt látták a -képviselők és karzatok. Félrevezette az előtábla Deák ezüstbe -vésett nevével.</p> -<p>Ez az előtábla ott hányódott a Duna-parti uj országház elnöki -szobájában. Gróf Apponyi elnöklete alatt ott láttam sarokba -állitva. A muzeumban volna helye a Deák-szobában.</p> -<p>Oda került-e? Oda kerül-e? <span class="pagenum"><a name= -"Page_109" id="Page_109">-109-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h2>A BAKONY URA.</h2> -</div> -<h3>I.</h3> -<p class="summary">(Mire való a svábnak tanulni? – A lókuti mester. -– Nem tud geográfiát. – Miért nem tanul? – A Csóthy fia nem szorult -a geográfiára.)</p> -<p>A Bakony urának, jó Zámory Kálmánnak vannak adomái. Nem -könyvből-tanulta, nem mástól-hallotta adomák, nem is elmésségek, -nem is szójátékok, hanem igazi adomák. Hadd beszélek el -néhányat.</p> -<p>Uradalma nagy volt a Bakonyban. S nem is a Bakony szélén északon -vagy délen, keleten vagy nyugaton, hanem a Bakony közepén. Ugy -hivjuk ezt: az öreg Bakony. Itt volt egyik kis kastélya Ó-Bányán s -itt volt két telepes községe, erdei pusztája. Az egyiknek neve -Lókut, a másiknak neve Pénzeskut. Sok kut nevü telep van a -Bakonyban. Urkut, Gyertyánkut, Hidegkut, Köveskut s több -efféle.</p> -<p>Legnagyobb faluja volt Lókut. Szegény sváb lakosok a telepesek. -Volt népiskolájuk is, a hova játszani, legyet fogdosni s ábéabot -tanulni jártak a kis sváb gyerekek. Ha ugyan jártak és a mikor -jártak. Hanem <span class="pagenum"><a name="Page_110" id= -"Page_110">-110-</a></span> hát nem igen jártak. Pedig volt állandó -iskolamesterük is. Rendes lakása, rendes fizetése volt a mesternek. -Majd elbeszélem azt is, mekkora fizetése. Bakony ura csak annyit -engedett meg, hogy a mesternek lakása legyen valamelyik zsöllér -házában. De egyéb fizetést nem adott neki. Ha az uraság bekukkant -uradalmába, a mester ugyan mindig az ő asztalának vendége volt, jól -is lakhatott mindennap egész hétre, de egyébként pénzt, ruhát, -kijárót nem igen adott neki. Ha valami dologgal megbizta: busás -jutalmat adott a teljesitett munkáért, de az iskolamesteri -fizetésre nem adott semmit.</p> -<p>Jó oka volt rá, meg is mondta:</p> -<p>– Ilyen-olyan adta svábjai! Minek tanuljanak ezek a sváb -kölykek? Ugyis megesz bennünket a német! Csak lesz annyi esze annak -a mesternek, hogy csak annyit tanit, a mennyit fizetnek neki. Ha -semmit se fizetnek, semmit se tanit. Igy van ez jól.</p> -<p>Furcsa népoktatási elmélet, de nem is éppen bolondságos. Hiszen -tizezer esztendeig igen jól meg volt az emberiség a nélkül, hogy -Lókuton jó népiskola lett volna. Meg lesz ezentul is.</p> -<p>A lókuti mestert nem ismertem, mert csak hivatalosan irásból -ismertem. Az efféle ismeret nem ér semmit. Hanem hogy a Bakony -urának kedvére való ember lehetett, azt mégis megtudtam.</p> -<p>Boldogult Eötvös József báró volt valamikor az ország -közoktatási minisztere. Tele szentséges jóakarattal, nemes -indulatokkal, de haszontalan közoktatási elméletekkel. <span class= -"pagenum"><a name="Page_111" id="Page_111">-111-</a></span></p> -<p>Innen-onnan negyven esztendje lesz, a mikor miniszterré lett. -Egyik első dolga volt valami népoktatási egyesületet szervezni -országszerte. Ránk irt a vármegyére s közölte velünk terveit, a -melyeket mi jóknak és bölcseknek találtunk. Vármegye ura voltam -magam is. Nyomban összeültünk, tanácskoztunk s megszavaztuk a -vármegyére az egyesületet.</p> -<p>A működési terv egyik része abból állt, hogy felosztottuk magunk -közt a vármegye falvait. Két-három falut adtunk egy-egy buzgó -hazafinak. Évenként látogassa meg ott néhányszor az iskolát, -kérdezze ki a tudományok állása felől a sok siheder parasztkölyket, -nézze meg: rendben van-e az iskola, milyen a szellőztetés, alkalmas -lakása van-e a tanitónak s a mit látott, hallott és tapasztalt, -jelentse be a nemes vármegyének. Papnak, kanonoknak több falut -adtunk, mint világi embernek. Papnak semmi dolga, járhatja -falvait.</p> -<p>A Bakony egy részét, Bakony urának községeit, Pribék Istvánra -osztottuk. Ez a nagy és nemes férfiu meghalt azóta. Akkor czimzetes -püspök volt és veszprémi kanonok. Jobb szivet és nemesebb lelket -nem hordott még föld a hátán. Veszprémben ma is áldják -emlékezetét.</p> -<p>Kiment Lókutra, egyenesen a mesterhez. A mester is katholikus s -buzgó férfiu. El lehet képzelni, mekkora s mily őszinte hódolattal -fogadta a kanonokot s a püspököt.</p> -<p>A püspök az ő emberszerető arczával és csendes szelid modorával -intézi százféle kérdését a mesterhez. A mester felel mindenre -készségesen. <span class="pagenum"><a name="Page_112" id= -"Page_112">-112-</a></span></p> -<p>Egyik kérdés az volt.</p> -<p>– Hát geografiát tanit-e a mester ur?</p> -<p>– Csókolom a kezét én geografiát nem tanitok.</p> -<p>– Nem-e? Hát miért nem tanit?</p> -<p>– Azért nem tanitok geografiát, csókolom a kezét, mert én magam -se tudom, mi az a geografia.</p> -<p>– Ez már baj, mester ur. Hát miért nem tanulja meg a -geografiát?</p> -<p>– Én geografiát tanuljak? Nem én. Már én azért a fizetésért, -csókolom a kezét, a melyet nekem adnak, geografiát nem tanulok.</p> -<p>– Ejh-ejh! Hát mi fizetést kap maga mester ur?</p> -<p>– Megmondom, csókolom a kezét. Én minden gyerek után, a ki -följár az iskolába, kapok egy huszast, egy mérő rozsot és fűteni -egy hónalja rőzsefát.</p> -<p>– Ez nem utolsó fizetés mester ur. És hány gyermek jár föl az -iskolába?</p> -<p>– Hat, csókolom a kezét, hat. De öt a magamé.</p> -<p>– – – A lókuti iskolavizsgálat eredménye gyanánt ezt -terjesztette élőszóval a jólelkü püspök a vármegye közgyülése elé. -Jelentését nagy figyelemmel hallgattuk. Jelentését e szavakkal -végezte:</p> -<p>– Ezek után nemes vármegye, magam is meggyőződtem, hogy ilyen -fizetésért nem érdemes geografiát tanulni!</p> -<p>Lett erre hangos derültség. Akkora kaczagás, hogy a több -százados öreg vármegyeház nagy palotájának boltozata ugyan be nem -szakadt, de bizony csaknem beszakadt. <span class= -"pagenum"><a name="Page_113" id="Page_113">-113-</a></span></p> -<p>Ékes jelentésben megirtuk ezt szórul-szóra a miniszternek. Ő is -lásson életében jó napot.</p> -<p>De megirtuk Bakony urának is. Nagyon tetszett neki. Rögtön -nyargalt Lókutra, magához rendelte a mestert s azért, hogy oly jól -megfelelt a püspöknek, a vármegyének és a kormánynak, adott neki -elismerésül és jutalmul egy malaczos disznót.</p> -<p>Ilyen uraság volt jó Zámory Kálmán.</p> -<p>A geografiával különben is furcsa lábon állnak a mi népeink. Még -a jó magyar is, nemcsak a ködös eszü sváb. Itt jut eszembe, hát -csak elmondom a lókuti adoma társát.</p> -<p>Pápai diák koromban Csóthy nevü fiu járt a kollégiumba. Jády -József volt az osztálytanár. Egyik napon a fiu nem tudta a leczkét -s az osztálytanár büntetésül nem eresztette haza ebédre. Ott fogta -a karczerben.</p> -<p>Várják haza a fiut: nem jön. Elüti az óra a déli tizenkettőt, -elmulik egy óra is: a fiu nem jön.</p> -<p>A fiu édesapja, Csóthy Sándor, jómódu gazda, pápai földbirtokos, -ott lakik a felső városban. Megcsóválja a fejét, elballag a -kollégiumhoz s felkeresi Jády Józsefet, az osztálytanárt.</p> -<p>– Nagytiszteletü uram, a Pista fiam ma nem jött haza ebédre.</p> -<p>– Nem ám Csóthy uram, mert nem tudta a leczkét s itt fogtam -büntetésül.</p> -<p>– No ezt ugyan jól tetszett cselekedni, de ha már nem vétenék -szómmal, tessék megmondani, mit nem tudott? <span class= -"pagenum"><a name="Page_114" id="Page_114">-114-</a></span></p> -<p>– Nem tudta a geografiát.</p> -<p>Nagyot néz Csóthy uram.</p> -<p>– A geografiát? Hüh, a ki áldója van! Az én fiam még azt se -tudja? Azután miféle tudomány az?</p> -<p>Jády József tanár módjára felel.</p> -<p>– A geográfia, Csóthy uram, szükséges és hasznos tudomány. -Magyarul ugy hivják, földrajz. Ebből tanuljuk meg, merre van Bécs -városa, hol ered a Duna, melyik Európa legmagasabb hegycsucsa, -merre fekszik Francziaország, mi van a tengereken túl nyugat felé, -kelet felé, hol fekszik például Patagónia s mennyi a lakossága?</p> -<p>– Tetszik most már érteni?</p> -<p>Csóthy uram megpödörte kissé huszáros bajuszát. Nem értett ő -ebből semmit, de azért valami kevéssé mosolygott is. Ezt -felelte:</p> -<p>– Köszönöm nagytiszteletü uram a fölvilágositást s most már -értem, mi az a geografia. Tessék is azt a gyereket keményen fogni, -hadd ragadjon rá valami a tudományból. De már a geografia miatt még -se tessék tőle az ebédet elvonni. Megél az majd a maga örökségéből -s a maga emberségéből is. Minek annak tudni, hol fekszik Patagónia? -Nem akarom én, hogy az én fiam csavargó legyen!</p> -<p>– – – De bizony az osztálytanár nyomban haza is eresztette a -diákgyereket. <span class="pagenum"><a name="Page_115" id= -"Page_115">-115-</a></span></p> -<h3>II.</h3> -<p class="summary">(Zámory közebéden összekerül Haynauval. – Haynau -gyalázza a magyart. – Zámory hozzávágja a pezsgős üveget. – Zámoryt -budapesti lakásából nem tudják kistájgerolni. – Diamantot legyőzi. -– Miként veszi a tehenet Svájczban? – Perzsa sahnak nézik.)</p> -<p>Zámory Kálmán is, mint mondottam, a Bakony urai közé tartozott. -Noha otthona, ősi fészke Komárom vármegye volt; ott is a -Csalóközben, a győri Duna balpartján Nagy-Kesziben. Ott és vidékén -szerepeltek a Zámoryak mind századok óta. Hires, nagy birtoku jó -nemes család. Egyik Zámorynak házasságát Jókai is leirja a -»Tengerszemü hölgy« czimü regényében, de költött nevet ád neki.</p> -<p>Zámory Kálmánnak Veszprém vármegyei birtoka erdőség volt, -hétezer holdnyi jó szálas erdő. Lókut a falu neve, ott volt a -kastély s az uradalom központja. Tehát ő is a Bakony egyik ura -volt.</p> -<p>Ki ne ismerte volna a fővárosban Zámory Kálmánt? -Kossuth-kalapja, gubanczos haja, bajusza és szakálla, fekete arcza -és tüzes szeme feltünt mindenkinek. A fekete atillát, magyar -nadrágot és huszár csizmát le nem tette, el nem hagyta soha.</p> -<p>Képviselő volt több országgyülésen át. Ott ült a balközépen -Tisza Kálmán mögött. Soha föl nem szólalt. Tősgyökeres magyar -politikus még akkor is, mikor Tiszát a kormánypárton követte. -Kossuth rokona s elveinek hive. De még mindig kurucz módra. A -németről ugy beszélt, mint kétszáz év előtt Szuhay Mátyás. -<span class="pagenum"><a name="Page_116" id= -"Page_116">-116-</a></span></p> -<p>Kemény természetét még Haynauval, a hiénával szemben se tagadta -meg.</p> -<p>Mikor Haynau minden életnek és halálnak és minden akasztófának -ura volt Magyarországon: 1850-ben egy pesti februári nyilvános -vigalomban összetalálkozott vele. Előre nem tudta, véletlenül -jöttek össze, elszökni előle nem akart. Nehogy félénknek gondolják. -De azért se akart, mert Kossuth fiait rejtegette bakonyi -rengetegében, tehát kerülnie kellett a feltünést, a -szóbeszédet.</p> -<p>De az már mégis különös balsorsa volt, hogy az asztalnál közel -kellett ülnie Haynauhoz, csaknem szemközt vele. Ugy hogy a hiéna -minden beszédét meg kellett hallania.</p> -<p>Haynau, a mikor már kissé bepezsgőzött, elkezdte szidni, -gunyolni és ócsárolni a magyart. A szidásból, gunyból kijutott -Kossuthnak is.</p> -<p>Zámory csak hallgatta, mig tudta, a beszédet. Azon tünődött: -otthagyja-e az asztalt, vagy a maga módja szerint rendreutasitsa -Haynaut?</p> -<p>Nem sokáig tünődött. Jó magyar vére fejébe szállt. Szép barna -nyulánk deli termetü ifju volt. Felugrott, mint a villám s kezébe -kapott egy pezsgős üveget. S mennydörgő hangon oda kiáltott -Haynauhoz:</p> -<p>– Az én fajomat az én fülem hallatára ne bántsd kutya német!</p> -<p>S a pezsgős üveget ugy odavágta Haynauhoz, hogy a népek gyilkosa -majd lefordult ülőhelyéről.</p> -<p>Azután belenyult oldalzsebébe, kivett egy maroknyi névjegyet s -azt is odavágta Haynau szeme közé. <span class="pagenum"><a name= -"Page_117" id="Page_117">-117-</a></span> A névjegyek csak ugy -röpködtek a közel levők halálos rémületére. Nyomban megfordult, -otthagyta az asztalt s ment haza lakására.</p> -<p>Haynau is otthagyta a társaságot. Tisztjei kiséretében ő is -eltávozott.</p> -<p>Boldogtalan Zámory! Nem adtak volna életéért egy fületlen -pitykét. Haynau élet és halál ura volt s ilyen sértést el nem -türhet. Igy vélekedtek az emberek.</p> -<p>Zámory pedig hazament nyugodtan, lefeküdt szépen, aludt jóizüen -s másnap várta Haynau segédeit vagy poroszlóit.</p> -<p>Nem jöttek se a segédek, se a poroszlók. Hanem az a hir terjedt -el, hogy Haynau azt mondta:</p> -<p>– Én sértettem meg, sajnálom. Nem is bántom érte. Az ilyen -magyar embert meg kell becsülni!</p> -<p>Ott lakott a Deák Ferencz-utczán valami Weisz B. Ferencz nevü -hirneves zsidó háziur házában az emeleten. Egyszer felhiv magához, -látogassam meg.</p> -<p>Megnézem képeit, butorait, szobáit. Állandó lakása volt ez, noha -az évnek nagy részét birtokain töltötte Komárom, Veszprém, Zala és -Sopron-vármegyékben s külföldi utazásban.</p> -<p>– Mit fizetsz ezért a lakásért?</p> -<p>– Háromezer forint évi bért.</p> -<p>– Hiszen félennyiért is szebb lakást kapnál.</p> -<p>– Tudom pajtás, nem is fizettem eleintén többet másfélezer -forintnál, de a háziur ki akar engem stájgerolni. Azt hiszi a vén -bolond zsidó, hogy engem ki tud stájgerolni! <span class= -"pagenum"><a name="Page_118" id="Page_118">-118-</a></span></p> -<p>Nem is tudta, inkább meghalt az öreg Weisz B. Ferencz nemsokára. -Valósággal a lakó stájgerolta ki a háziurat, mert utóbb a házát is -megvette. De ennek is története van.</p> -<p>A földszinti helyiségeket, udvart, pinczét valami Diamant nevü -bőrkereskedő birta bérben. Iszonyu halmazban hevert ott néha a -nyers bőr. A nyers bőrnek pedig az a természete, hogy ha különösen -esőt érez, igen erős, kiállhatatlan szaga van. Egykor a mint Zámory -hazamegy, a kapu alatt megüti a szag, majd eldül bele. Dühbe jön, -siet a Diamanthoz, a kit éppen ott talál az udvarban. Ráförmed.</p> -<p>– Diamant, ez a maga üzlete nagyon büdös; ezt a sok dögbőrt nem -türhetem, takaritsa el innen!</p> -<p>Diamant bölcs ember volt, szelid vidámsággal mosolyogva -felelt.</p> -<p>– Nagyságos uram! A maga üzlete nekem jószagu, legyen az én -üzletem is Nagyságodnak jószagu. Épen ugy megfizetem én is a -házbért, mint Nagyságod.</p> -<p>Bakony ura elfordult és csak annyit mondott:</p> -<p>– No várj Diamant!</p> -<p>Rögtön futott az örökösökhöz, mesés áron megvette a házat, -legalább egy-kétszázezer koronával többet adott érte, mint a -mennyit ért. S akkor a házmesterrel magához kérette Diamantot.</p> -<p>– Mennyi bért fizet Diamant ur?</p> -<p>– Ötezer forintot nagyságos uram.</p> -<p>– Nos hát ezentul tizenötezer forint lesz a bér.</p> -<p>Diamant gondolkodni kezdett: ki ehetett ma Budapesten -<span class="pagenum"><a name="Page_119" id= -"Page_119">-119-</a></span> maszlagot? Zámory félreértette Diamant -tünődését.</p> -<p>– No Diamant ur, meg ne igérje ám azt az összeget, mert még -azért se adom oda az üzlethelyiségeket. Mert az üzlet nekem mégis -rossz szagu!</p> -<p>Ilyen bolondságokat csinált Bakony ura.</p> -<p>Mérhetlen vagyona volt. Uradalmakban több mint tizenkétezer -hold. Ingóságban, készpénzben milliók. Ezeres bankjegyei -oszlopszámra feküdtek almáriumaiban. Még csak a takarékba se rakta -millióit. Nem is volt rá szükség. Se fia, se lánya nem maradt.</p> -<p>Hanem magyarságára büszke volt. Büszkeségét fentartotta, -akármibe került.</p> -<p>Szarvasmarhái mintaszerüek voltak komárom-vármegyei uradalmában. -Arra törekedett, hogy Európában neki legyenek legszebb marhái. E -czélból évenkint beutazta Svájczot s a legszebb állatot -megszerezte.</p> -<p>Egyik ily utja alkalmával valami svájczi gazdától vett egy-két -tehenet. De estenden látott még egy tehenet, a mint hajtották haza -az alpesi legelőről. Nagy és szép és ragyogó, mintha az Olimpus -legelőin nőtt volna fel. A család kedvencze és büszkesége.</p> -<p>Odafordul a svájczihoz:</p> -<p>– Hogy ez a tehén, polgártárs?</p> -<p>– Ez a tehén nem eladó.</p> -<p>– Szamár vagy polgártárs. Nem azt kérdem én, eladó-e, vagy nem, -hanem azt kérdem, mi az ára?</p> -<p>Nagyot néz, nagyot gondol a svájczi.</p> -<p>– Nem adnám én ezt nyolczszáz forintért se. <span class= -"pagenum"><a name="Page_120" id="Page_120">-120-</a></span></p> -<p>Bakony ura nem szól többet, hanem elővesz egy ezres bankjegyet s -oda adja a gazdának.</p> -<p>– Vezesd a vasutállomásra!</p> -<p>Svájczi polgártársnak csak sok ija-fija van. Feleség, anyós, -felnőtt lányok és fiak és kis gyerekek. De ahány volt: mind -elkezdett sivalkodni s mind odafutott a tehénhez. Ki fülébe, ki -farkába, ki tőgyébe kapaszkodott, csókolták, simogatták a tehenet -és sirtak, miként a záporeső.</p> -<p>– Ezt a tehenet a világ minden kincseért se adjuk.</p> -<p>De beszélhettek, sivalkodhattak ők. Több esze volt a gazdának. Ő -bizony vezette a tehenet a vasut felé. Hiszen felét se érte a tehén -annak a pénznek.</p> -<p>A mikor oda érnek az állomásra, azt kérdi a svájczi:</p> -<p>– Hova viszed te ezt a tehenet?</p> -<p>– Hová vinném? Magyarországba!</p> -<p>– Huh! Messze van az Ázsiában. Sokat kell azért fizetni.</p> -<p>– Mi közöd ahhoz neked polgártárs?</p> -<p>– Hol van magyar úrnak annyi pénze?</p> -<p>– Hol-e? Gyere csak polgártárs!</p> -<p>Kérdi Bakony ura az állomás főnökét.</p> -<p>– Van-e rendelkezése alatt szalonkocsi?</p> -<p>– Van!</p> -<p>– No polgártárs, vezesd be a tehenedet a szalonkocsiba.</p> -<p>Kétezer forintot fizetett a szalónkocsiért, mert ujra -<span class="pagenum"><a name="Page_121" id= -"Page_121">-121-</a></span> kellett bélelni. De azért a svájczinak -megmutatta, hogy van pénze a magyar embernek is.</p> -<p>De bizony a svájczi polgártárs még akkor se hitte el. Hanem azt -beszélte otthon, hogy az ő teheneinek hirét elvitték már Perzsiába -is, hogy egyenesen a perzsa sah maga jött el hozzá, hogy tehenét -maga személyesen vigye Ázsiába. Nem merte a dolgot minisztereire -bizni, mert azok kicserélték volna s valami rongyos hollandi vagy -inntháli tehenet vittek volna haza az övé helyett.</p> -<p>Igaz is, hogy Bakony ura nagyon hasonlitott a perzsa császárhoz. -Arczának szine és mivolta s magyar ruhájának szabása, kelméje -egészen a császárra vallott. Fölösleges pénze pedig több volt, mint -a császárnak.</p> -<p>Hétezer hold erdeje a nyakára korhadt. Még se vágta, még se állt -be fakereskedőnek, pedig az öreg Luczenbacher ügynökei örökké -jártak a nyakára.</p> -<p>Hiába.</p> -<p>Kérdezték tőle: de miért nem is vágatsz hát pajtás, hiszen a -legjobb szántóföldeid lehetnének?</p> -<p>– Nem én! Akadhatna gézenguz, a ki azt mondaná, hogy rászorultam -a fámra!</p> -<p>Milliói korhadtak el.</p> -<p>De adomái jóizüek. Idővel majd talán visszatérünk rájuk még -egyszer. <span class="pagenum"><a name="Page_122" id= -"Page_122">-122-</a></span></p> -<h3>III.</h3> -<p class="summary">(Kossuth gyerekei eltünnek Pestről. – Boros -Sándor elviszi őket a Bakonyba. – Zámory birtokain a menedék. – -Báró Splényi Béla. – Édes anyja és testvérje Guyon Richardné. – -Marton Antónia. – Amade grófnő. – Kossuth gyerekeit elfogják. – -Haynau meglátogatja a pozsonyi várban.)</p> -<p>Haynau keresztül törte Görgey hadseregét s közelgett Pest felé. -Kossuth Lajos, az ország kormányzója, a függetlenségi korszak -miniszterei s az országgyülés omladékai vonultak az Alföldre, a -Tisza mellé, Arad, Szeged, Világos vár felé. Ugy látszott, mintha -elveszett volna minden.</p> -<p>Kossuth nem vihette magával családját a csaták viharába, a -halálba, a bujdosásba. A család Pesten maradt. Három apróság -tartozott hozzá. Ferencz, a ki hét éves mult, Tivadar, a ki öt éves -volt és Vilma, a ki még édesanyja kezén járt.</p> -<p>Egyik napon eltünt Pestről valamennyi.</p> -<p>– Hova tüntek el?</p> -<p>– Hova lettek Kossuth gyerekei?</p> -<p>Ez a kérdés volt Pesten minden magyar ajkán. Ajkán is, szivében -is. De a kérdésre nem tudott felelni biztosan senki.</p> -<p>Az 1849-ik év julius havának közepén tüntek el a -Kossuth-gyerekek.</p> -<p>Egyik munkámban megemlékeztem egyik nagy és nemes bujdosónk hősi -életéről és gyászos haláláról. Fenséges alak volt életében, -halálában. Olyan életet <span class="pagenum"><a name="Page_123" -id="Page_123">-123-</a></span> és olyan halált csak a romantika -nagy költői tudtak volna valaha kigondolni. Csak a mi nemzetünk -keserü végzete alkothat olyan történetet, a milyen az övé volt.</p> -<p>Ez a bujdosó Boros Sándor volt, Győrmegyéből. A Kossuth-gyerekek -nagybátyja, Kossuth feleségének, Meszlényi Zsuzsannának -unokatestvérje. Az ő anyja is Kisfaludy-leány volt s Kossuthné -anyja is. Gyönyörü két testvérleány, szépségük hire sokáig élt a -Duna és Rába völgyein. A nagy költőnek, Kisfaludy Sándornak igen -közeli vérrokonai, első unokatestvérei. Ismerte is, szerette is -őket a nagy költő.</p> -<p>A mikor egünk az ácsi nagy csata után beborult, nagyot gondolt s -utra kerekedett.</p> -<p>Azt gondolta: meg kell menteni, el kell rejteni a -Kossuth-gyerekeket.</p> -<p>De hát hova rejteni? Van-e még olyan titkos menedék, van-e még -oly buvóhely az országban, a hol a német, a kém és az áruló Kossuth -gyerekeit ki ne kutatná? Még a föld alatt is! Pedig azok a gyerekek -a föld alá se mehetnek. Azoknak hősökké, bajnokokká, nemzetük -megváltóivá kell nőniök.</p> -<p>Boros Sándor talált menedéket. Ott a Bakony és annak száz meg -százezer holdnyi szálas erdeje. A Halyag, a Hárságy, a Kőröshegy, a -Hajszabarna rengetegeiben nem talál nyomot a német, a kém és az -áruló.</p> -<p>Volt ott két jó rokon is. Vele is rokon s a Kossuth-családdal -is.</p> -<p>A veszprém-győri ut az öreg Bakonyon megy keresztül. Erről az -utról nyugotra kanyarodva járatlan <span class="pagenum"><a name= -"Page_124" id="Page_124">-124-</a></span> erdei uton elérjük -Lókutot. Ez már Bakony urának, Zámory Kálmánnak a birodalma. Ez az -egyik rokon, ennek anyja is Meszlényi-lány, ebben is Kisfaludy-vér -buzog, anyai ágon hát ez is unokatestvér a Kossuth-gyerekekkel. -Ezenkivül úr és hazafi és lángoló lélek és kurucz természet.</p> -<p>Lókut mellett nyugatról alig egy kilométernyire fekszik Ó-Bánya. -Pusztai birtok, erdőbirtok, nem falu, csak népes puszta. Ez Marton -Zsigmond urasága, jó ősmagyar bakonyi nemesé. Ez is rokon, de ez -már csak süves rokon. Első felesége Meszlényi-leány volt, Kossuthné -vérségéből. S volt neki egy angyallelkü nővére: Marton Antónia. -Kalapot kell emelnünk neve hallatára. Ő volt a bakonyi bujdosás -idején a nagy bujdosó gyermekeinek igaz édes anyjuk. Ha az anyát -pótolni tudta valaki: ő tudta. Jól ismertem egykor, de negyedszázad -óta nem láttam. Talán régen örök álmát aluszsza, talán a -Gondviselés most is őrködik fölötte. Utolsó találkozásunk -alkalmával ki akartam kérdezni a Kossuth-gyerekek bakonyi -bujdosásáról, de eltévesztettem az időt. Nem volt kedve. Sajátságos -okot hozott elő:</p> -<p>– Magára haragszom uramöcsém, magának nem mondok semmit, mert -maga nagyon pártolja a zsidókat.</p> -<p>Nem rontotta el kedvemet ezzel. Akkor még nem jutott eszembe -iróvá lenni. Most pedig édes kötelességérzettel jegyzem fel nevét. -Hadd világitson az emlékezés sugara neve körül addig legalább, mig -az én irataim élnek. Nagy lélek volt, áldott női sziv. <span class= -"pagenum"><a name="Page_125" id="Page_125">-125-</a></span></p> -<p>Boros Sándor utja először Martonékhoz vezetett. Atyafiságos jó -viszonyban volt Zsigmonddal is, Antóniával is.</p> -<p>– Nagy dologban jövök testvér! A mi vezérünknek, a mi -megváltónknak, Kossuthnak élete isten kezében van. Gyermekeinek -nincs hova fejüket lehajtani. Elrabolja őket az osztrák s kutyákká -neveli, mint Rákóczi fejedelmünk fiait. De én nem engedem. -Élve-halva megmentem őket s idehozom. Itt a Bakonyban nem akadnak -nyomukra. Hozzátok hozom testvérek, ti megőrzitek őket. Én is -őrzöm, a hogy tudom, noha nekem mindenütt nyomomban a vérebek.</p> -<p>Antónia arczán peregtek a könnyek. Két kezét mellére szoritá. -Még akkor fiatal volt, szépsége teljes, könnyező arcza olyan volt, -mint a Madonnáé.</p> -<p>– Hozd, hozd, édes anyjuk leszek, véremmel is megoltalmazom -őket.</p> -<p>Igy lett köztük a megállapodás.</p> -<p>Boros Sándor jellemét bőven rajzolom gyüjteményes műveim -»Tünemények« czimü kötetében. Ott lehet jobban megismerni ezt a -jellemet.</p> -<p>Lóhalálában hajtott kocsijával Pestre s ott Kossuthék lakására. -Rögtön szóba hozták s elhatározták a menekülést. Örömmel fogadták -el a buzgalmas lelkü jó rokon tervét, javaslatát.</p> -<p>Az ő kocsija azonban szüknek bizonyult. Három gyermek: Ferencz, -Tivadar és Vilma, a Mari nevü szobalány, a ki a kis Vilmának -ápolója, felügyelője és játszótársa volt és a nevelő. Tehát öten, -Boros <span class="pagenum"><a name="Page_126" id= -"Page_126">-126-</a></span> a hatodik, a kocsis a hetedik. -Csakugyan sok egy kocsira. Pedig födeles kocsi kellett.</p> -<p>Ki volt a nevelő?</p> -<p>Nem vagyok benne biztos. Az én értesülésem erre nézve a báró -Splényi családtól származik, ő pedig, a mint majd később kitünik, -tökéletes biztossággal tudhatta. Az ő tudása szerint a nevelő Vörös -volt. Azonban Krátky Lajosnak Kossuthról irt munkájában ugy -olvasom, ez a nevelő Karády Ignácz volt.</p> -<p>Talán Kossuth Ferencz vagy Tivadar jobban emlékezik rá.</p> -<p>Boros Sándor másik kocsi után nézett. Talált is derék, -becsületes embert s jó magyart.</p> -<p>A neve: Fett. Keresztneve, ugy emlékszem: György. Őt magát nem -ismertem, de származékairól tudok. De ő maga már fölvette a Kövér -nevet. Fiait, unokáit már Kövér-család néven ismeri a mai nemzedék. -Megérdemlik, hogy ezt a nevet is följegyezzem.</p> -<p>Kocsi hát van, de most már merre?</p> -<p>A győri uton nem lehetett menekülni, mert onnan jön Haynau -hadserege.</p> -<p>A legközelebbi ut lett volna Martonvásárnak, Fehérvárnak. Ám ez -uton is ott csatangolnak már az osztrák és muszka sereg -lovaselőőrsei.</p> -<p>Legjobb lesz kerülővel a Duna bal partján indulni. Földvárnál a -Dunán átkelni s a Mezőföldön keresztül Veszprém felé érni el a -Bakonyt. Egy napi vagy másfél napi kerülő, de biztos ut.</p> -<p>Ugy lett. Harmadnapra már ott voltak Óbányán, <span class= -"pagenum"><a name="Page_127" id="Page_127">-127-</a></span> -Martonék egyszerü kényelmes nemesi udvarán. Igaz örömmel fogadták -őket, de azért záporként hullott a két Marton-testvér könyje.</p> -<p>Hogyne hullott volna?</p> -<p>Kossuth Lajosnak, Magyarország kormányzójának, a magyar -függetlenség hősének gyermekei ime már földönfutók!</p> -<p>Zordon rengeteg, édes jó Bakonyerdőnk – faleveled fénye, -lombjaid zugása, szálfáid árnyéka, napsugaras ligeteid vadvirága -tudta-e, sejtette-e, kik a te vendégeid, kik keresnek nyugalmat és -enyhülést a te kebleden?</p> -<p>Gyönyörü juliusi nyári nap volt. A Mezőföldön még forró napsugár -verte a bujdosókat, de fönt az öreg Bakonyban már édes magyar sziv, -langyos szellő s zöld erdei fény várta őket. A nemesi udvart akkor -még javakorbeli szálas erdő környékezte. Ugy hallottam, másnap már -a Kossuth-gyerekek vidám zaja fölverte az erdőt. Ott játszadoztak, -ott futkároztak az árnyékban, a lágy haraszton. Édes jó -Bakonyerdőnk: elszállt-e szellőd arra napkeletnek Arad felé, Szeged -felé s megsugta-e az elborult apának, hogy gyermekei boldogok?</p> -<p>Ó-bányától nyugatra alig egy-két kilométernyire fekszik -Pénzeskut nevü kis sváb falu. Ez is a Bakony urának birtoka. Igazi -bakonyi erdőbirtok. Az öreg Bakonynak itt kezdődik már a közepe. -Ide közel már Bakony-Bél ősrégi, Szent István korabeli apátságával. -Innen már nem messze el lehet érni a szent-gáli erdőségeket is.</p> -<p>Boros Sándor lóhalálában fölkereste a Bakony urát, <span class= -"pagenum"><a name="Page_128" id="Page_128">-128-</a></span> Zámory -Kálmánt, a ki akkor komárom-vármegyei, csalóközi birtokán, -Nagy-Kesziben gazdálkodott. Még akkor fiatal ember, még tüzesebb, -mint később.</p> -<p>Boros testvérnek szokta a jó rokont, jó barátot bizalmasan -szólitani. Igy szólitotta a Bakony urát is.</p> -<p>– No testvér, bajt és becsületet hozok rád.</p> -<p>– Egyikre sincs nagy szükség, van belőlük nekünk is. Mi jó szél -hozott ide?</p> -<p>– A Kossuth-gyerekek Ó-bányán vannak Martonéknál. Bujdosnak, -rejtőznek. Ugy fordul, hozzád kényszerednek Pénzeskutra. Ott talán -még jobb helyük lesz. Intézkedjél.</p> -<p>A Bakony ura fölugrott ültéből. Kegyetlenül elkeritette a -németnek áldóját.</p> -<p>– Fogatok rögtön.</p> -<p>– Hátha huz-von, zaklat a német! Hátha golyó elé állit?</p> -<p>A Bakony ura nevetett.</p> -<p>– Hátha négyfelé vágat: akkor is nem megyek rögtön? Kossuth -gyerekeit csak meg kell mentenünk.</p> -<p>Nyargalt a Bakonyba. Nem Komárom felé. Ott még állott a vár s -körülte az ostromló osztrák sereg – hanem Győr felé.</p> -<p>Intézkedett, pedig nem is volt rá szükség.</p> -<p>Pénzeskut akkor már a bujdosók, menekülők tanyája volt.</p> -<p>Ott lakott báró Splényi Béla. Ugy emlékszem: haszonbérben birta -Pénzeskutat már akkor is. Ott volt nála menekülőben Mária nevü -testvérnénje, Guyon Richárd <span class="pagenum"><a name= -"Page_129" id="Page_129">-129-</a></span> hős honvédtábornoknak, -Beauffré grófjának felesége kis gyermekével. Ők se találtak -hamarabb biztosabb menedéket, mint a Bakony.</p> -<p>Édes apjok báró Splényi Ignácz volt, a nagy napoleoni háborukban -vitéz hadvezér s minden méltóság és kitüntetés tulajdonosa. -Legutóbb országnagy, zászlósúr, a magyar nemesi testőrző sereg -kapitánya. Már akkor nem élt.</p> -<p>Hanem élt özvegye: nagyszigethi Szily Mária csillagkeresztes -hölgy.</p> -<p>Ő is ott volt éppen akkor Pénzeskuton Béla fiánál. Talán egy -nappal később érkezett oda, mint a Kossuth-gyerekek Ó-bányára.</p> -<p>Azért nem volt hát valami nagy szükség Zámory intézkedésére, -mert hiszen a Splényi-család a nélkül is igaz szeretettel -gondoskodott volna a Kossuth-gyerekekről. Igaz azonban, hogy a -Bakony ura is ki akarta venni részét a szent kötelesség -teljesitéséből. Pénzeskuti kastélya sohase volt ugy tele nemes -vendéggel, mint akkor.</p> -<p>A nyugalom nem sokáig tartott.</p> -<p>Valahogy kiszivárgott s elterjedt a hire, minő fenséges vadak -vannak Bakonyban, érdemes reájuk vadászni. Agg úrnő, -csillagkeresztes hölgy, zászlós úr özvegye alig tünhet el nyom -nélkül. Bizonyára sokan tudják hol van, merre jár. Azután leánya, -hires honvédtábornok felesége. Lehetőleg kutatnak ő utána is. Hát -Kossuth gyerekei, a nagy kormányzó családja. Hogyne lett volna szem -és fül, minden kém és áruló munkában a nemzetgyilkolás ama vészes -napjaiban? <span class="pagenum"><a name="Page_130" id= -"Page_130">-130-</a></span></p> -<p>Sohase tudtuk kipuhatolni, miként tudták az osztrák katonai -hatóságok az óbányai és pénzeskuti menedéket fölfedezni.</p> -<p>Egyébiránt Ó-bánya puszta, Pénzeskut kis magyar sváb falu. Távol -minden világosságtól, országuttól. Nem jár arra senki. Kivált télen -több hónapon át járhatatlanok az eredei utak. Csak nyájőrzők, -szénégetők, taplószedők, szentgáli vadászok és szegény legények -tévednek arra néha, ezek is az erdőket járják. A sváb zsöllér csak -ily alakokat ismer.</p> -<p>Annál jobban feltünhetett neki a sok idegen előkelő alak. A -zirczi és veszprémi hetivásárokon eljárhatott szája. Egyik szó a -másikat érte s elvégre hatalmas és veszedelmes helyre hatolhatott a -hir vagy legalább a gyanu. Augusztus végén már mind a két helyen -meglepték a menekülőket.</p> -<p>Mind a két nemesi udvart osztrák katonaság vette körül egy -időben. A parancsnok fogolynak nyilvánitott mindenkit s nyomban -intézkedett a foglyok elszállitása végett.</p> -<p>A foglyokat Győrön át Pozsonyba szállitották. Zirczen a nélkül -mentek át, hogy az apátság tudta volna, kik a foglyok. A -pannonhalmi barátok szives vendégségre hivták meg a foglyokat s a -katonatiszteket. A tisztek elfogadták a meghivást, de a foglyoknak -ezt nem engedték meg.</p> -<p>Győrben már megszaporodtak a foglyok, többnyire ismerősökkel. A -megszaporodott társaság a hajón már együtt ment Pozsonyig. -<span class="pagenum"><a name="Page_131" id= -"Page_131">-131-</a></span></p> -<p>Pozsonyban a vár börtönében helyezték el őket. Botrányosan -egyszerüek és kényelmetlenek voltak a szobák, butorok és -berendezések. Föstetlen faágyak szalmazsákkal és pokrócztakaróval s -ugyanolyan asztalok, székek. Tükör, irószer semmi. Négyen-öten -egy-egy szobában.</p> -<p>Soroljuk föl e nemes alakokat, a kik bűn nélkül, vád nélkül, -dicső erényeikért szenvedtek.</p> -<p>Ott volt a három Kossuth-gyermek. Mi volt ezek bűne? Az, hogy a -világon voltak s dicsőséges nevü szülők ivadékai voltak. Mi volt a -bitorló önkény szándéka ezekkel? Kiirtani talán, mint Zách -Feliczián családjának apraját-nagyját? Vagy németté és a magyar -nemzet ellenségeivé nevelni őket, mint a hogy Rákóczi fejedelem -fiaival tették?</p> -<p>Marit, a szobaleányt nem tették fogolylyá, őt elbocsátották. -Akkor előállt Marton Antónia s kemény, elhatározott hangon szólt a -parancsoló tisztnek.</p> -<p>– Akkor én önként megosztom a kicsinyekkel a fogságot, gondjukat -viselem.</p> -<p>A tiszt durva, műveletlen osztrák lélek volt. Azt felelte:</p> -<p>– Nem fogadhatom el az ön önkéntes buzgalmát, ön is foglyom!</p> -<p>Elfogták s a pozsonyi várba zárták özvegy Splényi Ignácznét, a -csillagkeresztes hölgyet, annyi véres csata hősének asszonyát s -vele együtt három leányát. Az egyik Mária, gróf Guyon Richardné, a -másik volt Amália, gróf Beckert Alajosné, a harmadik volt Sarolta, -akkor még hajadon. <span class="pagenum"><a name="Page_132" id= -"Page_132">-132-</a></span></p> -<p>A vád az volt ellenük, hogy Kossuth gyerekeinek menekülését -elősegitették s erre összeesküdtek. Őrült vád. Hát mi bűnük volt a -gyerekeknek? S mióta bűn kis gyermekekről jólelküen gondoskodni? De -nem is volt a vád igaz. Hiszen a magas állásu urnő fia látogatására -nyaralni ment Pénzeskutra s ott véletlenül találkozott a -bujdosókkal.</p> -<p>Guyonné ellen külön vád is volt. Az a bűne, hogy a hős magyar -vezérnek felesége. De vele együtt foglyokként elhurczolták három -kis gyermekét.</p> -<p>Ime Ó-bányáról és Pénzeskutról egyszerre összesen tizenegy -fogoly!</p> -<p>Ugyane napok egyikén fogták el Perczel Mór hős vezérünk nejét is -Sárközy Juliánnát. Nyolcz gyermekük volt s a nyolcz közül annyit, a -mennyit megkaphattak, édes anyjuk társaságában szintén foglyul -vitték. Ott sínylődtek a pozsonyi várban.</p> -<p>Ugyanott velük volt Veszprém vármegyéből, Marczaltőről, a -ragyogó emlékü úrnő, az ezeréves Amadé nagy nemzetség utolsó -sarjadéka. Ez gróf Amadé Dominika, Marczaltő úrasszonya. Férje -porosz származásu férfiu, báró Üchtritz volt, hős honvéd-főtiszt s -elszánt magyar hazafi. E miatt kellett e nemes úrnőnek fogolylyá -lenni.</p> -<p>Minő szent emlékü társaság volt ez együtt ott a vár dohos, -penészes oduiban! S mind asszony és kis gyermek. Az osztrák -rendszer vitézsége.</p> -<p>Haynau alig egy hónap mulva, már szeptember végén meglátogatta -őket. Komárom várának feladása előtt néhány nappal. <span class= -"pagenum"><a name="Page_133" id="Page_133">-133-</a></span></p> -<p>A csillagkeresztes hölgy kevélyen beszélt vele. Azt mondta -Haynau előtt a börtönfelügyelőnek, mikor ez a hóhér előtt az ő -nevét megmondta:</p> -<p>– Hallja profósz, engem bemutathat akárkinek, az önök hatalmában -vagyok, de azt megtiltom, hogy ezt az urat nekem bemutassa. Nem -törődöm pribékekkel.</p> -<p>Guyon grófné is engesztelhetetlen volt. Férje angol polgár, -házassága révén ő is angol nő. Tudta, hogy őt a világbiró angol -hatalom megvédi. De ugy látszik, Haynau is tudta. Valami kedveskedő -szót, valami bókfélét mondott Guyonnénak. A hőslelkü nő ugy felelt, -mint magyar asszony, angol asszony.</p> -<p>– Öntől csak börtönt, golyót, kötelet fogadok el, nem bókot.</p> -<p>Egész életében emlegette a hóhér ezt a pozsonyi látogatást.</p> -<h3>IV.</h3> -<p class="summary">(Leég a nagy-keszi zsöllérsor. – Bakony ura -megveszi a zsöllértelkeket. – Leválik asztalos nem adja a magáét. – -Csak játszik Bakony urával. – Az asztalost kidobják házából. – -Házát elpusztitják s telkét elveszik erőszakkal. – A bűnpör. – -Kozma Sándor, a király főügyésze. – Miként meneküljön Bakony ura? – -A pör vége.)</p> -<p>Bakony urának sok lakása volt. Télen Budapesten, őszszel, szüret -táján Badacsonyban, nyáron vagy bakonyi uradalmaiban, vagy -nagy-keszi kastélyában. Ezt különösen szerette. Csallóközben, -nagy-keszi uradalmában volt hires szarvasmarha-tenyészete. Erre -büszke volt. Ezt igen gyakran akarta látni. <span class= -"pagenum"><a name="Page_134" id="Page_134">-134-</a></span></p> -<p>Nagy kastélya volt itt, de csak utczasorba épitve. Előtte -keskeny utcza. Szemközt, az utcza tulsó oldalán apró urbéri -zsöllértelkek. Nyolczvan négyszögöl egy-egy telek. Minden telken -apró, viskószerü, nádfödelü házacska. Szegény zsöllérnek igy is jó, -különb házra meg ugy se tellik. Ezen a zsöllérsoron lakott bizony -már takács is, czigány is, foltozó varga is, de lakott szegény -asztalos ember is. Az asztalos neve Leválik volt. Igazi neve más -lett volna ugyan, de azt már senki se tudta, csufnév gyanánt maradt -rajta a Leválik név. Mert akármit told, fold, ragaszt és enyvez, -oly szerencsétlenül csinálja, hogy az mindjárt leválik. Szegény is -maradt örökké.</p> -<p>Egyik napon kegyetlen tüzi veszedelem leégette, elpusztitotta az -egész zsöllérsort. Nem maradt épen egyetlen ház se. Csak düledezett -falak, füstös omladékok, egy-egy árva kémény magasra ágaskodva, -mint az akasztófa, mig valami szél le nem dönti. Az emberek, a -kárvallottak sirtak, sopánkodtak, tele volt szivük keserüséggel. -Most már mit csináljanak? Ujra épitkezni nem tudnak. Szivesen -elköltöznének; az egyik Komáromba, a másik az öreg Dunán át Győrbe, -de hiszen még a költözködésre sincs pénzük. Hát azt a nyomorult kis -zsöllértelket, a mit a tűz el nem emészthetett, ki veszi meg?</p> -<p>A nagy jajgatás hangja eljutott Bakony urának fülébe is. Odaszól -házi ispánjának:</p> -<p>– No héjh, mit csináljunk?</p> -<p>– Vegyük meg nagyságos uram azt a sok apró-cseprő <span class= -"pagenum"><a name="Page_135" id="Page_135">-135-</a></span> telket. -Lesz belőlük vagy két-három holdnyi. Ne éktelenkedjék az a sok -rossz viskó itt a kastély előtt.</p> -<p>– Hát azután mire használjuk?</p> -<p>– Csinálunk belőle herefüves kaszálót.</p> -<p>– Ángyod térdit. Csinálunk belőle angol kertet. Teleültetjük -fával, a baromfiaknak oly jó helyük lesz benne, mint a -paradicsomban. Megér négyszögölenként ötven krajczárt, de mi adjunk -a szegényeknek kétszer annyit. Eredj hamar, vedd meg hamar, fizesd -ki hamar! Egy-kettő-három!</p> -<p>Igy szokott beszélni. Ismerte már a házi ispán. Sarkon fordult, -pénzt vett magához, futott a jegyzőhöz, behivatta a kárvallottakat -a falu házához. Megvett minden telket, megcsinálta róla az -örökleveleket, kifizetett mindent és sietett vissza haza Bakony -urához.</p> -<p>– Itt vannak az öröklevelek!</p> -<p>– Mind megvan?</p> -<p>– Mind, – csak a Leválik asztalosé nincs meg. Valami ok miatt -nem jött a jegyző hivására.</p> -<p>– Eredj hozzá magad. Ő se maradhat el.</p> -<p>Igaza volt Bakony urának. Leválik telke éppen szemközt feküdt a -kastélylyal. Ha ez idegen kézben marad, akkor hiábavaló a többi -áldozat.</p> -<p>Másnap jön az ispán szavára Leválik.</p> -<p>– Csókolom a kezét nagyságos uram, én a telkem nyolczvan -forintért nem adhatom.</p> -<p>– Hát mennyiért?</p> -<p>– Százhatvan forintért. <span class="pagenum"><a name="Page_136" -id="Page_136">-136-</a></span></p> -<p>– Gézenguz, igy akarod te csalni a többi felebarátodat?</p> -<p>– Csókolom a kezét, nem én akarom igy, hanem a feleségem.</p> -<p>– Majd meggondolom. Most takarodjál innen, holnap ilyenkor itt -légy.</p> -<p>Ott volt az asztalos pontosan. Bakony ura pattogva szól:</p> -<p>– No, megadom, a mit kérsz. Menjetek a jegyzőhöz, csináljátok -meg a levelet.</p> -<p>– Csókolom a kezét nagyságos uram, most már százhatvan forintért -se adhatom a telket. Háromszázhusz forint az ára.</p> -<p>Bakony ura nem szól hozzá, hanem az ispánhoz fordul.</p> -<p>– Dobd ki ezt az enyves szagu gazembert, csak arra ügyelj, hogy -keze-lába ne törjék.</p> -<p>Az ispán ugy kidobta Leválikot, hogy lába se érte a földet.</p> -<p>Két hétig csöndesség volt. De már hiába, a telket meg kellett -venni. Világ csufjára ott nem maradhat az a rongyos viskó. Azt csak -nem türheti az uraság, hogy a falu népe kinevesse. A többi telekről -már a romokat eltisztogatták, a földet elegyengették, most már csak -maga éktelenkedett ott az asztalos.</p> -<p>Megint magához hivatta Bakony ura.</p> -<p>– No Leválik, akaszszanak föl a neved napján, megadom a pénzed, -de most már pisszenést se halljak.</p> -<p>Hajh-hajh, nem ért ez a beszéd semmit. Az alatt a két hét alatt -száz emberrel beszélt az asztalos, tiz <span class= -"pagenum"><a name="Page_137" id="Page_137">-137-</a></span> -ügyvéddel tanácskozott, szakszervezetektől szerzett tudományt s -megtudta azt, hogy Bakony ura őt az ő beleegyezése nélkül a -telekből ki nem turhatja se szép szóval, se más módon. Teljes -önérzettel azt felelte:</p> -<p>– Pedig volna még szavam, nagyságos uram. A teleknek ára most -már hatszáznegyven forint!</p> -<p>Erre a szóra nem az ispán dobta ki Leválikot, hanem maga Bakony -ura. Indulatba jött, erős ember volt, nyakon ragadta az asztalost s -ugy kiröpitette az ajtón, hogy hatot is bukfenczezett, mire leért a -földszintre.</p> -<p>Hatszáznegyven forint!</p> -<p>Ezen a pénzen akkor Nagy-Kesziben a telkesgazda házát meg -lehetett venni a hozzávaló negyedtelek külső birtokkal együtt. -Hiszen ha ezt megadná Bakony ura, csuffá lenne az egész -vármegyében. Hogy rongyos falusi asztalos igy kitudott fogni ő -rajta!</p> -<p>Nem is a pénz volt fölháborodásának oka. Milliói voltak s -gyakran csak ugy szórta a pénzt. Hanem hát hova sülyedt az úri -becsület? Maga az asztalos is, apja, öregapja is csak zsöllérje -volt egykor neki s most ugy beszél vele, mintha csak együtt őriztek -volna csürhét. Nem türi ő ezt.</p> -<p>De eljött az ősz, a szüret ideje. Badacsonyba kellett mennie. -Azt mondja ispánjának:</p> -<p>– Egy-két hétig oda leszek. Mire megjövök, Leválik telke rendben -legyen. Okvetlen megcsináld, a hogy tudod.</p> -<p>De az ispán nem tudta megcsinálni. Ő neki már ezerkétszáz és -negyven forintért akarta az asztalos a telket eladni s ha ezt -megigéri, megint följebb viszi <span class="pagenum"><a name= -"Page_138" id="Page_138">-138-</a></span> az árt, föl a csillagos -egekig. Látszik, a zsöllér csak csufolódik Bakony urával. Sőt -épiteni is kezdi a leégett házat, néhány födélfát már föl is huzott -a szelemenre s a sárgerendára.</p> -<p>Hetek mulva jön haza a szüretről Bakony ura. A mint négylovas -kocsija befordul a régi zsöllérsorra, nyomban szemébe ötlik az -asztalos háza. Ime födélfa is van már rajta. Az ispán hát nem hozta -rendbe a dolgot.</p> -<p>Rettenetes haragra gerjed. Megállitja a kocsiját. Odakiáltja -magához béreseit.</p> -<p>– Minden ember hagyjon abba minden munkát. Minden ember siessen -rögtön az asztalos házához, pusztitsátok el rögtön azt a házat, -egyengessétek el a földjét, délután öt órára föl is legyen szántva, -be is legyen sóval a helye vetve, be is legyen boronálva.</p> -<p>Mintha csak ezt a parancsot várták volna az emberek. Nosza -fegyverre, ásóra, kapára, fejszére, kalapácsra, vasvillára minden -tagjabiró ember! Pusztitsátok el azt a buta asztalost. Nagy -mulatság lesz az. Ilyen nem volt régóta a faluban, de még a vidéken -se.</p> -<p>Azonban Leválik uram se esett a feje lágyára. A mint a nagy -hajszából látta, mi fenyegeti, menten fordult az öregbiróhoz -segitségért. De az öregbiró úr bölcs férfiu. A mint meghallotta az -esetet s megértette, hogy igy vagy amugy Bakony urának haragját -vonhatja magára: nyomban annyi dolga akadt a szőlőben, hogy haladék -nélkül oda kellett kimennie, három napig haza se tért a faluba. Igy -járt az asztalos <span class="pagenum"><a name="Page_139" id= -"Page_139">-139-</a></span> a törvénybiróval, a szolgabiróval, a -jegyzővel s a pappal is. Bakony ura ellen nem talált se égi, se -földi segitséget.</p> -<p>No hát segits magadon, az isten is azután majd csak megsegit. -Futott haza az asztalos, fölfegyverkezett istenesen, gyalut, -fürészt, vésőt, kalapácsot magára öltött, odaállt omladozó háza -ajtajába, ott várta a béresek sáskahadát. Ő volt igazságában, őt -védi a törvény, minden bérest legyalul, kettéfürészel, kivés, -leszegez, a ki ártó kezét fölemeli az ő háza ellen.</p> -<p>Hiába volt. A végzet másként akarta.</p> -<p>A béresek sokan voltak. Gyaluját a hátához verték, fürészét -összetörték, vésőjét, kalapácsát kidobálták, szétszedték még -gyalupadját is, magát az utczára dobták ki, minden gönczét, -czókját-mókját utána hajigálták s azonfelül még nagyokat is -röhögtek balesetén. Délután öt órakor nem volt már a háznak nyoma -se, földje elegyengetve, megszántva szépen, bevetve sóval, -lesimitva fogassal és kökényfaboronával.</p> -<p>A hogy Bakony ura parancsolta.</p> -<p>Az eset csodájára odaszüremkedett lassanként az egész falu népe, -de nem mert pisszenni se. Hiába sirt, jajgatott, panaszkodott -Leválik uram.</p> -<p>De nem is panaszkodott többé, a mint a nap leszállt, hanem -nyakába vette az országutat s loholt be Komáromba. Ott a nemes -vármegye, a királyi törvényszék, a királyi ügyész, a királyi -vizsgálóbiró, ott a sok ügyvéd és biróság, ott majd lesz segitség. -Másnap délre már egész Komárom tudta, mily rettenetes eset történt -tegnap Nagy-Kesziben. <span class="pagenum"><a name="Page_140" id= -"Page_140">-140-</a></span></p> -<p>Az igaz, hogy rettenetes. Hanem azért meg kell gondolnunk, mit -csináljunk. Bakony ura még se jött-ment, szedett-vedett ember. Több -uradalma, sok milliója, több izben képviselő, testi-lelki barátja a -hatalmas miniszterelnök, Kossuthnak rokona, a Kossuth gyerekeknek -egykor menedéke, a király is vendége volt egykor, a mikor először -utazta be Magyarországot, ő röpitette ezüstös kocsiján, négy -sárkánylován Csallóköz utjain, maga volt a kocsisa. Akármit csinált -azzal a boldogtalan Leválik asztalossal, ő vele csak ugy rendesen, -más ember módjára elbánni sehogy se lehet. Hiába tennénk akármi -kisérletet, utóbb is ő kerül felül, boszut is állhat, pokolba -kergethet minden biróságot, hatóságot.</p> -<p>De hát a törvény mégis csak törvény. Az asztalos talált -ügyvédet. Most már nem emlékszem, Gerencze volt-e az ügyvéd neve -vagy Lilienthal, de ez ugy se fontos dolog. Az ügyvéd kellő -meghatalmazással ellátva, beadta a birósághoz a bűnvádi -keresetet.</p> -<p>Meg volt az a kereset csinálva jól. Rablás, erőszak, idegen -vagyon rongálása, hatalmasul való gonosz foglalás, könnyü testi -sértés, sulyos testi sértés, tizenháromféle testi sértés, a -büntető-törvény ötven szakaszát sértette meg rutul. Kér az ügyvéd -példás elégtételt, kéri a megsértett közrend és közigazság -helyreállitását, a vádlottnak vasbaverését, elfogatását, fegyházra -itéltetését, minden uradalmának elkobzását. Azonkivül meg kell -itélni a panaszos félnek házát, munkamulasztását, fájdalomdiját, -orvosi és gyógyszerköltségeit, ügyvédi és peres költségeit. Fel -kell épiteni <span class="pagenum"><a name="Page_141" id= -"Page_141">-141-</a></span> elpusztitott házát; kutyája, macskája -világgá futott, csibéit, réczéit eltiporták, mindez tetemes kár. -Hát a műhely, hát a gyalupad, a szerszámok, a sok ajtó és -ablakkeret! Összesen százezer forint!</p> -<p>Számitani hát tudott az asztalos, meg az ügyvédje. Igy szokott -lenni. A madarat, ha tőrbe kerül, meg kell koppasztani. Bakony ura -elég tollas.</p> -<p>Egyszer csak betoppan hozzám Bakony ura. Hatalmas termete, -fekete Kossuth-kalapja; kuszált haja, bajusza, szakálla, feszes -fekete magyar ruhája, huszár csizmája, vastag sétabotja – -valósággal ő és senki más. Valami irást tart egyik kezében.</p> -<p>– Nézd csak pajtás, micsoda irás ez? Mit látsz ki belőle? Azt-e, -a mit én?</p> -<p>Nézem az irást. Hivatalos alak, száma is van, pöcsétje is, -kesze-kusza aláirása is, a mit senki se tud elolvasni. A komáromi -királyi törvényszék vizsgálóbirájának idéző levele, a melyben -Patkós-Teszéri Zámory Kálmán nagykeszi lakost mint terheltet ez és -ez napra s ez és ez órára maga elé idézi s keményen meghagyja neki, -késedelem nélkül megjelenjék, mert különben elővezetteti. A vád -ellene százféle büntett és vétség, a miért valamikor kerékbe -törték, fölnégyelték az embert.</p> -<p>Látja, a mint nézem az irását.</p> -<p>– Jól megnézd ám pajtás előlről, hátulról.</p> -<p>Még egyszer jól megnézem az irást.</p> -<p>– Bizony ez barátom idéző végzés, a vizsgálóbiró ismeretes -ostoba nyelvén. De ők se igen tehetnek róla. Ez ma már a hivatalos -irka-firkák módja. Hogy jutottál hozzá? <span class= -"pagenum"><a name="Page_142" id="Page_142">-142-</a></span></p> -<p>– Az ispánom küldte, Kesziben nyomták a kezébe. S azt kérdem -most már tőled, csakugyan megbolondult ez a világ?</p> -<p>– Mit akarsz e kérdéssel?</p> -<p>– Mit-e? Elgondolhatod. Hogy rongyos vizsgálóbiró én hozzám -ilyen levelet intézzen, hogy én ő előtte az ő piszkos hivatalos -odujában megjelenjek, hogy ő én hozzám kérdéseket intézhessen s -engem bekisértethessen: ez már, pajtás, csakugyan a világ vége. -Megbolondult itt már mindenki.</p> -<p>– Hát nem akarsz hozzáfáradni?</p> -<p>– Sehogyse. Ha dolga van velem, jöjjön hozzám uri lakásomba akár -itt Budapesten, akár Nagy-Kesziben, akár a Bakonyban. Ha vendégként -jön: szivesen látom s akkor pipaszó mellett elintézhetjük a dolgát. -De én hozzá ilyen idézésre nem megyek. Itt hagyom nálad az irást, -adok meghatalmazást, végezz vele, a hogy tudsz.</p> -<p>Kitört belőlem a nevetés. Az elintézésnek csakugyan könnyü ez a -módja.</p> -<p>Menni akart.</p> -<p>– No ne siess még. Miféle dolgod lehet neked annál a büntető -biróságnál?</p> -<p>– El se tudom gondolni. Talán az a Leválik asztalos adott be -valami nyöszörgő panaszt ellenem.</p> -<p>– Mit csináltál vele?</p> -<p>– Semmit, szót se érdemel. Tudod, a háza utamban állt, ott volt -az orrom előtt; – megakartam tőle venni, már kétszeres árt is -ajánlottam neki, de sehogy se <span class="pagenum"><a name= -"Page_143" id="Page_143">-143-</a></span> adta. Hát bizony én -kidobattam onnan, a telkét elvettem tőle, még hetvenkedett is -kissé, hát természetes, hogy az embereim jól megagyalták. -Rászolgált a gazember. Ez az egész!</p> -<p>Ez az egész? De már ezen nevettünk mind a ketten. Azt mondtam -neki:</p> -<p>– No öregem, csakugyan kutyabaj. Attól féltem már, valami -semmiség miatt ütötted össze a tengelyt a törvénynyel. Ott bizony -nem találtunk volna pártfogót. De a mit cselekedtél, az csakugyan -nagy eset. A Corpus Juris ezt actus majoris potentiae-nek nevezné. -Ha valaki nemes emberen követte el: fejét és jószágát vesztette -miatta. De a mai törvény is keményen fogja, ha nem nemes ember is -az a Leválik asztalos. Rettentő eset ez. Éppen azért légy csak -nyugodt barátom. A hajad szála se görbül meg.</p> -<p>Csakugyan igy gondoltam.</p> -<p>Ha az ügyből rendes büntető per lesz: akkor a sulyos itéletet -kikerülni nem lehet, Bakony urát pedig sulyos itélet alá vonni -elképzelhetetlen. Tehát büntető pert csinálni a dologból nem -szabad. Sőt még azt se szabad, hogy Bakony urát a vizsgálóbiró -kihallgassa.</p> -<p>Kocsira ültem s nyargaltam Komáromba, Nagy-Keszire, saját -szememmel és saját fülemmel győződni meg, mi történt hát -valósággal? Hiszen Bakony urának mintha sejtelme se lett volna az -ügy komolyságáról.</p> -<p>Bizony semmi vigasztaló se volt tapasztalataimban.</p> -<p>Az eset ugy történt, a hogy elbeszéltem.</p> -<p>A királyi ügyész és a vizsgálóbiró kegyetlen elszántságra -<span class="pagenum"><a name="Page_144" id= -"Page_144">-144-</a></span> készültek. Meg kell törni a gőgös nagy -urat. Nem élünk már a középkorban. A szegény ember se rongy és -szemét, a melyen büntetlenül tipródhassunk. Van már joga, törvénye -és igazsága a szegénynek is. Az igazság a birodalmak -szegletköve.</p> -<p>Szentül igaz ez mind. De azért nagy sietve fölkerestem a királyi -főügyészt. Tanácskozni vele s tanácsát kérni.</p> -<p>A főügyész Kozma Sándor volt. Benső jó barátom, forró rokonszenv -kapcsolt hozzá. A régi remek táblabirák közül való ember. Örökre -elmult korszak utolsó hirmondója. Nagy eszmék és szent érzések közt -nőtt fel ifjusága. Petőfi, Kerkapoly, Jókai voltak valamikor -versenyző társai. Tökéletes magyar volt minden erényünkkel és -minden gyöngeségünkkel. Szabad lelke, nemes szelleme, lángoló -emberszeretete. Ő még tudott busulni és lelkesülni magyar -mivoltának gondolatán.</p> -<p>Elmondtam neki az esetet apróra. Nagyon meghatotta. Ő nem -vajdának csufolt engem, hanem prófétának.</p> -<p>– No próféta jó ügyben jársz, segitlek, ha tudlak. A törvényt -ugyan gyalázatosan összesértegetjük, de ebben az esetben van -mentségünk. Megyek azonnal a kormány elnökéhez. Ő is nagy és jó -barátja Zámorynak. Mondd meg neki: ne aggódjék. Micsoda? Zámoryt -elitélni? Hiszen nemzeti kincsünk ő. A középkor utolsó igaz -magyarja, a kinek feje fölött hiába zugott el az utolsó háromszáz -esztendő. Én is jól ismerem, nekem is barátom, valósággal Bakony -ura. Nyers, vad ember, de ő még ott volt azok közt a hadnagyok -közt, a kikkel Árpád apánk ezt a földet elfoglalta. <span class= -"pagenum"><a name="Page_145" id="Page_145">-145-</a></span> Sohase -foglalta volna el, ha ilyen bajtársai nem lettek volna. Igaz, hogy -sulyos vétket követett el, de haragja nemes volt. Ha eleven -mammutot találnánk most, a tizezer év előtti kor utolsó remekét, az -erdők és mezők királyát lombos fürtjeivel, földrengető lépésével, -vajjon elpusztitanók-e azért, mert egy-két bitang tinót, kósza -bikát elgázolt? Nem táplálnók-e szorgalmasan, nem szeretnők-e -figyelmesen, hogy mennél tovább éljen az, a ki dicsőségünk, a ki -fajából az utolsó, s a ki után többé nem lesz a világon hozzá -hasonlatos?</p> -<p>Igy beszélt Kozma Sándor.</p> -<p>– Eredj csak próféta, végezd a mi szükséges végezni való, a mi -tőlünk függ, majd én elvégezem.</p> -<p>Tisza Kálmán volt a kormány elnöke. Hatalmas ur. Egyetértett ő -is a főügyészszel. Komáromban rögtön megszelidültek a vélemények a -mint ezt megtudták. A közvádló nem pattogott többé, az ügyvéd nem -dicsekedett, a vizsgálóbiró bizonytalan időre elhalasztotta a -határidőket, hogy legyen időnk intézkedni.</p> -<p>Lett is.</p> -<p>A kormány körében nagy tanácskozások folytak: miként meneküljön -Bakony ura? Sok biztos megoldás mutatkozott. Az egyik az: az ispán -magára vesz mindent. Szereti uraságát s jó pénzért mindenre kész. -Lesz száz tanuja. Ott vannak a cselédek.</p> -<p>Bakony ura azt mondta:</p> -<p>– Nem fogadom el. Én tettem, a mit tettem, ártatlan embernek -haja szála se görbüljön meg miattam.</p> -<p>A másik megoldás is egyszerü volt. Bakony urát <span class= -"pagenum"><a name="Page_146" id="Page_146">-146-</a></span> ujra és -hamarosan képviselőnek választják, ügye a mentelmi bizottság elé -kerül, ez a bizottság elszuszog az ügygyel évekig, azalatt éhezik -az asztalos is, ügyvédje is s néhány forinttal hazafutnak édes -anyjuk mellé, még ők dicsekszenek szerencséjükkel.</p> -<p>Ez se kellett Bakony urának.</p> -<p>– Nem mesterkedem, nem menekülök. Más módot keressetek.</p> -<p>Volt más mód is. Kimegy Svájczba. Máskor is töltött már hosszu -időket külföldön. A manó se keresi ott. Se ott, se másutt. Az éhség -igy is agyon gyötri az asztalost és embereit s azalatt az ispán -rendbehoz mindent.</p> -<p>Ezt se fogadta el.</p> -<p>– Én hazámat, szülőföldemet el nem hagyom.</p> -<p>A tanácskozásban pihenőt tartottunk. Idő multán azt kérdem -tőle:</p> -<p>– Nincs neked házi zsidód?</p> -<p>– Hogyne volna, ott a Jakli.</p> -<p>– Mi az a Jakli?</p> -<p>– Bakonyban ő hordja el a dögbőröket. Jókedvü ficzkó, mindig -nevet. Van annak esze!</p> -<p>Nohát gyere Jakli.</p> -<p>Berendeljük Budapestre. Közöljük vele az ügyet.</p> -<p>– No most mit csinálsz Jakli?</p> -<p>– Megyek Komáromba, a nagyságos ur ád a kezemre a telekért -háromszázhusz forintot. Ennyit igért érte Aztán ád a kezemre az -asztalos kára fejében kétszáz forintot, az ügyvéd számára pedig -ezer forintot, a többi az én dolgom. <span class="pagenum"><a name= -"Page_147" id="Page_147">-147-</a></span></p> -<p>Két nap alatt elintézett mindent, az asztalos és ügyvédje -letett, visszavont, megmásitott, eltagadott mindent s a biróság -megszüntette az egész ügyet.</p> -<p>Harmadnap ott volt az asztalos Bakony uránál megköszönni a -szivességet s bocsánatot kérni a történtekért.</p> -<p>– Szamár vagy fiam, ha eszeden jártál volna: az az ezer forint -is a tied, a melyet az ügyvéded kapott.</p> -<p>Az asztalos sóbálványnyá változott.</p> -<p>– Ezer forintot kapott?</p> -<p>– Annyit.</p> -<p>– Pedig én tőlem is kicsikart száz forintot. Azt mondta, -örüljek, ha engem nem csuknak be. Hajh, hajh, megölöm azt az -ügyvédet!</p> -<p>Elrohant s azóta folyton kereste gyalujával az ügyvédet, hogy -legalább egyik kezét, lábát legyalulja.</p> -<p>Igy állt boszut Bakony ura. Nagy kaczagás lett a rettenetes -pörnek eredménye. <span class="pagenum"><a name="Page_148" id= -"Page_148">-148-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h2>MEGAKAD A VÁRMEGYE.</h2> -</div> -<h3>I.</h3> -<p class="summary">(A Bohor Yontob Szaláma nemzetség és az Eliáhu -Ghebáli nemzetség rokonsága. – Jusszuf elveszi feleségül Szenórát. -– Hogy lett magyarrá az arab zsidó Szaláma? – Jusszuf testvére -Mussza, vagyis Ramira Bohor Yontob ben Szaláma meghal Damaskusban. -– Jusszuf annak özvegyét, a szép Gamilát is elveszi feleségül. – -Ezt utóbb megtudja Szenóra. – Nagy felfordulás támad a két -feleséges állapotból. – Szép sorjában elmondja ezt e fejezet.)</p> -<p>Szent igaz: a vármegye mindentudó. Kivált ha a vármegyének olyan -főfiskusa van, mint tekintetes Karakó-szörcsöki Szörcsöky Ábrahám -ur, a ki a Corpus Jurison és a Tripartitumon és a Decisiokon kivül -a Szent Atyák irásait is tökéletesen ismeri, a Bibliát könyv nélkül -tudja, héberül és arabul ugy beszél, mint a kerepelő s még a koptok -nyelvét is beszélné, ha volna kopt a világon, a kivel -beszélhetne.</p> -<p>De mindenható is, a mióta tekintetes Szalóky Ferencz de Eadem úr -az alispánja. Nem fél az senkitől, rendithetlenül osztja az -igazságot s végrehajtja az itéletet még a püspökön, még a -nádorispánon is.</p> -<p>Hanem azért egyszer mégis megakadt a nemes vármegye. -<span class="pagenum"><a name="Page_149" id= -"Page_149">-149-</a></span> Olyan ügy került a kezébe, olyan ügyet -kellett volna elintéznie, a melyhez nem volt elég se a tudománya, -se a karhatalma.</p> -<p>Ezt az ügyet beszélem el. Epüljenek rajta a jogászok és -törvénytudók. Van-e köztük, a ki bölcsebb volna, mint egykor a -nemes vármegye?</p> -<p>Élt Alexandriában, Egyiptomnak hires tengerparti városában -egykor két kereskedő. Az egyiknek a neve volt Bohor Yontob Szaláma. -A másiknak a neve volt Eliáhu Ghebáli. Mind a kettő becsületes -buzgó zsidó ember.</p> -<p>Bohor Yontob Szalámának volt egy szép leánya s egy derék -termetes fia. A leánynak a neve volt Rákhel, a fiué Jusszuf.</p> -<p>A leányt feleségül vette Eliáhu Ghebáli. Ebből a házasságból is -született egy szép leány: Szenóra Ghebáli. Ezt a szép leányt meg -elvette feleségül Szaláma fia Jusszuf.</p> -<p>Csak nevezzük ugy: Jusszuf.</p> -<p>Igazi neve ugyan Jusszuf Bohor Yontob ben Szaláma. Igy is van az -alexandriai főrabbi jegyzőkönyvébe bevezetve. Ez előtt a főrabbi -előtt történt a házassági egybekelés. De ezeket a teketóriás -napkeleti neveket mégis csak tegyük félre, mert különben soha se -értjük meg a dolgot s a sokféle névben utóbb ugy összezavarodunk, -hogy lassanként azt se tudjuk, melyik a fiu, melyik a leány.</p> -<p>Tehát az egyik apa legyen Szaláma, a másik legyen Ghebáli.</p> -<p>Szaláma fia legyen Jusszuf. Ghebáli leánya Szenóra. Rákhelt -hagyjuk meg a maga nevén, a többi nevet pedig felejtsük el -egyelőre. <span class="pagenum"><a name="Page_150" id= -"Page_150">-150-</a></span></p> -<p>Most jöjjünk tisztába a rokonsággal, a mi e két házasságból -előállott.</p> -<p>Szaláma ipa volt Ghebálinak, Ghebáli pedig veje volt -Szalámának.</p> -<p>Jusszuf fia volt Szalámának, veje volt Ghebálinak. De most már -Jusszuf és Szenóra házassága után Szaláma nemcsak ipa volt -Ghebálinak, hanem násza is, valamint Ghebáli is nemcsak veje, hanem -szintugy násza is volt Szalámának.</p> -<p>Még furcsább lett az állapot a fiatalok között. Jusszuf például -a feleségének nemcsak férje, hanem nagybátyja is. Szenóra nemcsak -felesége volt férjének, hanem unokahuga is. Ez még nem volna nagy -baj. Nálunk is előfordul ilyen eset akárhány. Hanem már Rákhel -odajutott, hogy ő Szenórának anyja is, napa is, Jusszuf pedig -Rákhelnek testvére is, veje is, Rákhel pedig saját édes -testvéröccsének egyuttal anyósa is. Igy van Ghebáli is, a ki már -most a saját édes leányának, Szenórának, apósa is, minthogy -leányának férje az ő valóságos törvényes veje.</p> -<p>Ezt a csigabiga rokonságot még tovább is lehetne folytatni, de -hagyjuk ezt Szörcsöky Ábrahám főfiskus úrra, a kinek lesz ehhez még -a nemes vármegyén sok kemény mondanivalója.</p> -<p>De hát hogy jut ehez a főfiskus úr és a nemes vármegye? Hiszen -Alexandria nem is a mi világrészünkben fekszik, hanem Afrikában s -nem is a mi országunk, hanem Törökország? Mióta lett úrrá a nemes -vármegye Törökország és Afrika fölött? <span class= -"pagenum"><a name="Page_151" id="Page_151">-151-</a></span></p> -<p>Várjunk csak sorára.</p> -<p>Az eset akkor történt, a mikor még Viktória asszonynak, -Nagy-Britannia és Irland királyának s India császárjának szörnyeteg -pánczélos hajói nem vetettek horgonyt a Nilus torkolatánál, nem -ágyuzták agyon Alexandriát s vörös kabátos katonák nem foglalták el -Egyiptomot és a Nilus völgyét föl egészen a sivatagokig, a szudáni -országokig. Akkor még a török szultán ő felsége volt annak a -világnak uralkodó fejedelme, akár fogadtak neki szót alattvalói, -akár se.</p> -<p>Történt pedig egykor, nagyon régen, hogy az európai keresztyén -császárok, királyok, potentátok szerződésre léptek a szultánnal, ő -felségével, hogy az európai, ázsiai és afrikai országaiban lakozó -emberek fölött, ha azok európai potentátok alattvalói, ne a török -biróságok lássanak törvényt, hanem minden ország polgára fölött -saját országának birósága hozzon itéletet. Ne a kádi legyen az ura, -hanem a szolgabiró, ha az az egyiptomi lakos véletlenül magyar -ember.</p> -<p>Ez bizony bölcs szerződés volt, hanem hát mi lett ennek a -vége?</p> -<p>A vége az lett, hogy a hány arab, zsidó, görög, talián vagy -egyéb Krisztushitü vagy Mózeshitü csavargó oda jutott a kegyelmes -szultán birodalmába s volt oka félni a biróságoktól: valamennyi -idegen, keresztyén ország polgárának vallotta magát. Nem kellett -hozzá egyéb, csak annak az országnak valamely községbirájától egy -bizonyitvány, a mit az kiadott egy-két huszasért vagy egy Mária -Terézia-tallérért. A konzul <span class="pagenum"><a name= -"Page_152" id="Page_152">-152-</a></span> ráütötte a hitelesitő -pöcsétet két aranyért s készen volt például a magyar ember, ha soha -nem látott is magyart s ha ezer év óta lakott is a nilusi -zuhatagoknál.</p> -<p>Már most tudni kell, hogy Eliáhu Ghebáli arab volt. Az öregapja -is arab volt. De az öregapja, hogy a török kádi valahogy rajt ne -üthessen, váltott magának franczia polgárságot. Lett hát belőle -arab nemzetség, török alattvaló, franczia polgár.</p> -<p>Ugyanigy cselekedett Bohor Yontob Szaláma öregapja is. Csakhogy -ő nem franczia, hanem magyar polgárságot váltott. Meglehet ugyan, -hogy Szaláma valamikor Salamon volt, Yontob Gottlób volt, Bohor -Bauer volt s ily módon Bauer Gottlób Salamon tökéletes magyar név -volt, de az is meglehet, hogy a dolog épen nem igy volt. Csak az a -bizonyos, hogy az öreg Szaláma valami ügynök utján kikeresett a -Bakonyban, Veszprém vármegyében egy tót falut, Sur a falu neve, -több tót falu nincs is ott, s a suri öregbirótól és nótáriustól -megszerzett egy honossági bizonyitványt, aláirta még az urasági -ispán is, talán a suri tót pap is. Ettől kezdve minden török kádi -tudta Alexandriától Kairóig és Filé-szigetéig a Nilus mentén, hogy -a Bohor Yontob Szaláma nemzetség héber ugyan, török alattvaló is, -de azért mégis magyar nemzetség.</p> -<p>Azaz, hogy akkor tudta ezt meg a török kádi, a mikor erre -Szalámának szüksége lett.</p> -<p>Pedig lett.</p> -<p>Az öreg Szaláma, Ghebáli apósa, se volt valami jámbor életü jó -ember. Ravasz is volt, erőszakos is <span class="pagenum"><a name= -"Page_153" id="Page_153">-153-</a></span> volt, nem is szerették, -nem is volt épen jó hire, sokat marakodott a szomszédokkal is, sok -rövidséget okozott azoknak, a kik vele valamikor kötést csináltak, -de azért olyan ember, mint ő, más is volt Alexandriában elég. -Jómódu volt, sok pénze volt, hát csak eltürték a nagy városban.</p> -<p>Hanem a fia, a Jusszuf Bohor Yontob Ben Szaláma, a szép Szenóra -Ghebáli férje, az már igazán rossz ember volt.</p> -<p>Kapott ugyanis feleségével huszezer franknyi hozományt. Volt az -arany egy tele zacskóval. Ő is kötelezett a feleségének -huszonháromezer és száz frank ellenhozományt, a mit mi magyarok -móringnak nevezünk. Minderről az alexandriai főrabbi szép irást -készitett. Volt az irás egy tenyérnyi, bele került öt aranyba.</p> -<p>Az uj házasok Alexandria mellett Okella El-Leimun nevü faluban -vagy külvárosban telepedtek le, ott nyitottak üzletet, ott éltek -boldogul négy esztendeig, született is a négy esztendő alatt három -gyermekük. Egy fiu és két leányka. A fiu meghalt, a két leányka -megmaradt. Boldogságuk egén a kis csecsemő halálán kivül egyetlen -felhő sem mutatkozott. Mindenki boldognak tartotta a házasságot. -Még a szomszédok is. Maszszaud, Boabó, Hénina asszony, Abu Szakker -özvegye, Izakkó Hasszán, Manté asszony voltak a szomszédok. Nem -győzték eléggé dicsérni Jusszufot és Szenórát s magasztalni -boldogságukat.</p> -<p>Hajh, de a mostoha sors ugy akarta, hogy ez a <span class= -"pagenum"><a name="Page_154" id="Page_154">-154-</a></span> -boldogság csak négy esztendeig tartson. Pedig a férj oly erős volt, -mint a himteve, az asszony pedig oly szép, mint a hajnali csillag. -S jól ment az üzlet is. De hát féregnek kellett támadni a szép -almában.</p> -<p>Volt az öreg Szalámának másik fia is, a kinek a neve volt Mussza -Bohor Yontob Ben Szaláma. Ez a fia átköltözött Afrikából Ázsiába és -Damaskusban ütött tanyát. Ott meg is házasodott; feleségül vett egy -nagyon szép leányt s élt boldogul.</p> -<p>Élt, a mig élt. Nagyon rövid ideig élt. Valami kigyó vagy -skorpió, vagy valami utálatos féreg megcsipte s ebbe belehalt. Ott -maradt a gyönyörü feleség özvegyen és gyerek nélkül. Nem volt ugyan -a menyecske meddő, de a rövid házasélet alatt gyerek csakugyan nem -született.</p> -<p>A bánatos özvegy hirt adott ipának a szomoru halálesetről. -Damaskus ugyan jó messze van Okella El-Leimuntól és Alexandriától, -de azért valakinek a családból mégis el kell utaznia. Vagyoni, -örökségi kérdések támadhatnak. Nem lehet egészen az özvegyre hagyni -a dolgot.</p> -<p>De ki mehetne már el Damaskusba, ha nem Jusszuf?</p> -<p>Nohát menjen el Jusszuf.</p> -<p>El is ment, oda is ért, el is töltött ott néhány hónapot.</p> -<p>Vajjon mit csinálhatott annyi ideig Damaskusban? Holott otthon, -Okellában, szép feleség és két szép kis gyermek naponta esengve -várta.</p> -<p>Sohase mondta azt meg Jusszuf, mit csinált ő <span class= -"pagenum"><a name="Page_155" id="Page_155">-155-</a></span> -Damaskusban. De azért utóbb mégis minden kitudódott.</p> -<p>Az özvegy nagyon fiatal volt és nagyon szép. Jusszuf mikor -meglátta, nem is akart hinni szemeinek.</p> -<p>Hosszas kérdezősködés után akadt rá a nagy városban. A minek az -volt az oka, hogy testvérét nem Mussza Ben Szaláma, hanem Ramira -Ben Szaláma néven ismerték a damaskusiak.</p> -<p>De végre rátalált. A szép özvegy még a gyászházban lakott. Maga -nyitott ajtót a jövevénynek. Jusszuf csak jövevény volt előtte. -Addig nem ismerték egymást.</p> -<p>– Isten áldása legyen e házon. Én Jusszuf Bohor Yontob Ben -Szaláma vagyok Egyiptomból, Okella El-Leimunból, keresem az én -testvér atyámfiának szerencsétlen özvegyét.</p> -<p>A szép asszony szomoruan felelt:</p> -<p>– Én Gamila Baruch vagyok, Ramira Ben Szaláma szomoru özvegye. -Lépj be hajlékomba.</p> -<p>Jusszuf belépett és ott is maradt.</p> -<p>Erős, fiatal férfi, koromfekete bajusszal és szakállal, szemei -mély tűzzel világoltak.</p> -<p>Az asszony is szép, élettel, ifjusággal teljes, csillagos -szemein és piros ajkain alig látszik a vigasztalan özvegység. Pedig -mégis rászorult a gyöngéd vigasztalásra.</p> -<p>Január végén volt az idő. Jusszuf ott töltötte a február -hónapot. Márczius 21-én házasságra lépett Gamilával. A vigasztalás -tökéletessé vált.</p> -<p>De hát hogy lehetett ez?</p> -<p>Hiszen Jusszufnak most már két felesége lett. Az <span class= -"pagenum"><a name="Page_156" id="Page_156">-156-</a></span> egyik -ott busul érte Okellában, a másikkal itt éli világát Damaskusban. -Igaz, hogy amaz Afrika, emez pedig Ázsia, de mégis csak két feleség -az. Az pedig nagy bűn isten előtt, ember előtt. Mit szól majd ehhez -a törvény?</p> -<p>Vajjon megmondta-e Gamilának, hogy otthon már feleség és két kis -gyerek várja? Vajjon Gamila elfogadta volna-e őt hites társának, ha -ezt biztosan tudja?</p> -<p>Mindez hiábavaló kérdés most már. Hiszen a házassági egybekelés -megtörtént.</p> -<p>De még hogy történt! Nagyobb törvényességgel és fényesebb, -áhitatosabb ünneppel egybekelés még soha se történt.</p> -<p>Jusszuf és Gamila együtt odajárult a vénekhez. Ott ültek a vének -a zsinagóga előcsarnokában. Mind ott voltak, a kiknek legnagyobb -hirük, tekintélyük és szakálluk volt. Meg is nevezhetjük őket. -Lassziado Eliáhu, Salamo Juda, Hamo Salamo – valóságos szent -emberek. Még rabbi is volt köztük kettő, ugymint Toleduo Jakab és -Haim Assalim. Bölcs, tudós, szentéletü férfiak. És ott voltak még a -vének ezeken kivül heten.</p> -<p>Jusszuf és Gamila előadták esetüket és szándékukat. Meghalt -Mussza Ben Szaláma, a bánatos özvegy férje. El is temették -tisztességesen, ott nyugszik immár Ábrahám kebelében. Magzat nem -származott, nincs hát a ki fentartsa a megboldogultnak a nevét, -Izrael nemzetségét. De ime Jusszuf, az elhalt férjnek testvér -atyafia eljött messze földről, Egyiptom földjéről, hogy -<span class="pagenum"><a name="Page_157" id= -"Page_157">-157-</a></span> az ő ángyát megvigasztalja s meghalt -testvér atyafiának magot támasszon. Ők hát házasságra akarnak -lépni. Mit szólnak hozzá a vének?</p> -<p>A vének örvendetes szivvel hallgatták a férfi és asszony -egyetértő kivánságát. Ime, nem gyöngült még az igaz hit; ime, ezek -is buzgón megtartják a törvényt. Megnézték Gamila papucsait. -Kicsiny és szép lábai voltak Gamilának. A papucsok sárga, finom -szattyánbőrből. Erős férfinak nincs oka attól félni, ha gyönge női -kéz ily papucscsal pofon üti. Tehát Jusszufot nem a félelem hajtja -erre a házasságra. Hanem Mózes törvényének tisztelete. Istenes -cselekedet.</p> -<p>Másnap, márczius 21-én, volt a templomi esküvő. Valami szent -rabbi halálának is emlékünnepe volt e napon, zsufolásig megtelt -tehát áhitatos hivekkel a nagy damaskusi zsinagóga. Ezer meg ezer -ember tehet arról tanubizonyságot, hogy a bölcs és szent életü -rabbi, Toleduo Jakab, törvényesen isten színe előtt adta össze az -ifju házasokat. Ugyancsak ő hitelesitette a házassági szerződést -is.</p> -<p>De hát épen igy esett Jusszuf a két feleségüség sulyos bűnébe. A -törvénynek ennélfogva fejére kell szállani!</p> -<p>Dehogy kell. Hiábavaló beszéd ez! Hiszen napkeleten vagyunk, -Ázsiában, a fölséges török szultán mérhetetlen birodalmában, a hol -Allah a mindenható s Mohamed az ő prófétája; Allah pedig elnézi s -Mohamed egyenesen megengedi a többnejüséget, a fölséges török -szultán pedig meg nem türné, hogy e miatt valakinek a hajaszála is -meggörbüljön. <span class="pagenum"><a name="Page_158" id= -"Page_158">-158-</a></span></p> -<p>Nem is aggódott e miatt Jusszuf pillanatig se. Hiszen Mózes -parancsolja ily esetben a szent házasságot, ha mindjárt két vagy -három feleség támad is ily módon egy időben egyszerre. Mi lehetne -hát az ő bűne?</p> -<p>De sőt nem is maradt Damaskusban, hanem uj feleségét hazavitte -Egyiptomba, fogadott neki külön lakást, rendezett be számára külön -háztartást s élt vele boldogan.</p> -<p>Szenórával is boldogan élt. Annak ugyan nem szólt semmit, hogy -másik felesége is van. El-elmaradt ugyan a háztól gyakran napokon, -éjszakákon át, hanem hát nagy a világ, kereskedő embernek sok -dolga, sok utazása van. Jó ideig egyik asszony se vett észre semmi -gyanusat.</p> -<p>De hát igy nem tarthatott örökké. Mindenkinek vannak irigyei, -ellenségei, rossz emberei. Egyszer csak valaki besugta Szenórának -az állapotot.</p> -<p>Szenóra hű asszony volt, derék asszony és jó anya volt. És -bizony még nagyon szép asszony. Szempillantásig se türte férje -kétnejüségét. Rögtön szaladt édes apjához, Ghebálihoz s követelte, -legyen igazság! Jusszuf kergesse el a másik asszonyt, éljen -hüségesen igaz feleségével, mert ha ezt nem cselekszi, ő elválik s -boszut áll, ha ég-föld összedül is.</p> -<p>Hogy pedig senki ez iránt kétségbe ne legyen: fogta gyerekeit, -nagy kendőbe bekötözgette s ugy otthagyta férje házát, mint Szent -Pál az oláhokat. Magával vitte gyermekeit s öreg mosónéját s haza -költözött <span class="pagenum"><a name="Page_159" id= -"Page_159">-159-</a></span> édes apja, édes anyja házához. Egy órát -sem töltött bűnös férjével egy födél alatt.</p> -<p>Azonban férje is közeli rokona volt, hiszen édes anyjának édes -testvére volt, neki meg első izigleni nagybátyja. A családi érdek -hát azt parancsolta volna, hogy simán intézzék el a veszedelmet, -mert különben baj hárul nemcsak férjére s a kis gyerekekre, hanem -ipára, napára, édes apjára, édes anyjára.</p> -<p>A szülők el is követtek mindent, hogy a megsértett asszonyt, -Szenórát csillapitsák.</p> -<p>Semmi se használt. Szenóra nem engedett.</p> -<p>– Az én életem az uramé, nem osztom meg senkivel. Az uram élete -is az enyém legyen, ő se ossza meg senkivel. El kell válnunk.</p> -<p>Hanem hát Jusszuf rossz ember volt. Olyan rossz, mint édes apja, -Szaláma. Tervet csináltak, cselt szőttek, borzasztót.</p> -<p>Ha válás lesz: vissza kell adni a hozományt, azonkivül el kell -tartani Szenórát és a gyerekeket. Ebbe belepusztul a -Szaláma-család. Pedig még Gamilát is el kell tartani, hiszen ő is -csak feleség. Ugy kell hát a dolgokat intézni, hogy válás is -legyen, a hozományt is megmentsék, Szenórát se kelljen tartani. Ő -legyen vétkes. Ő legyen a válás oka.</p> -<p>Hogy lehet ez?</p> -<p>Lehet. Arra való a törvény, az ügyvéd, a biró és a -ravaszság.</p> -<p>Jusszuf visszament Szenórához. Kért, könyörgött, rimánkodott. -Istenre és mindenre esküdött, hogy <span class="pagenum"><a name= -"Page_160" id="Page_160">-160-</a></span> Gamilát elkergeti s -Szenórának hű férje lesz halálig és örökkévalóságig. Egyszer vétett -Szenóra ellen, ha Szenóra jó asszony és jó anya: egyszer -megbocsát.</p> -<p>Szenóra megbocsátott.</p> -<p>Hiába beszélt most már neki apja, anyja: megbocsátott. Mégis -szerette férjét, szerette gyerekeit, megakarta magát és gyerekeit -menteni a világ nyelvétől. Megbocsátott. Pedig nagyon szép asszony -volt, körül is rajongták, szerencsésen mehetett volna férjhez ujra, -mégis megbocsátott.</p> -<p>Hat napig tartott a boldogság. Igazi boldogság. Legalább a -szegény asszony azt hitte. A hetedik napon ott hagyta Jusszuf a -faképnél, végkép odaköltözött Gamilához. Szenórának azt se mondta: -beföllegzett. Sőt most már dicsekedett Gamilával fűnek-fának s -nyilvánosan őt vallotta igaz feleségének.</p> -<p>Mi volt ez? Miért tette ezt?</p> -<p>A hozományért.</p> -<p>Szenóra most már végleg határozott. Most már el akart válni -minden áron. Most már bocsánatról szó se lehet.</p> -<p>De most az öreg Szaláma kezdett ravaszkodni. Oda ment Ghebálihoz -s egyezséget ajánlott. Ám legyen meg az elválás. Visszaadja a -hozományt, de Szenóra mondjon le az ellenhozományról. Ő elmegy -Jusszuffal a rabbihoz s kiállittatja a válólevelet. Boldoguljon -Szenóra, a hogy tud.</p> -<p>Ghebáli és Rákhel és Szenóra rámentek a lépre. Kijelentették, -hogy ily módon hajlandók az egyezségre. <span class= -"pagenum"><a name="Page_161" id="Page_161">-161-</a></span></p> -<p>Jusszuf kiállitotta a válólevelet s otthagyta a rabbinál. -Szenóra majd akkor veszi át, ha majd a hozomány is kezében -lesz.</p> -<p>Szaláma el is hozta Ghebálihoz a hozományt. Maga és fia ugy déli -fél tizenkettőkor megjelent Ghebálinál az irodában. Az iroda ott -volt a régi tőzsde épülete mögött a Mort-Gage-palotában. Az -irodában jelen volt Ghebálin kivül fia Vita és az irodaszolga, -névszerint Mohamed Here, jámbor muzulmán ember.</p> -<p>Szaláma letesz az asztalra egy zacskót.</p> -<p>– Itt a hozomány, a huszezer frank. Adj róla irást.</p> -<p>Ghebáli elkésziti az irást s átadja Szalámának, de egyuttal nyul -a zacskóhoz a pénzt megszámlálni.</p> -<p>Ebben a pillanatban Szaláma mint a párducz odaugrik, odakap, -elkapja a zacskót s fut ki az irodából az irással és zacskóval -együtt.</p> -<p>Megvan tehát a nyugtatója, hogy a hozományt visszafizette. De -azért pénze is megvan, nincs egy fillér hijja sem.</p> -<p>– Utána! Utána! Fogjátok el! Zsivány! Rabló, haramia!</p> -<p>Ghebáli is, fia is, a szolga is futnak Szaláma után. De az öreg -Szaláma ugy nyargal, mint a tüzes ló, el nem érné az agár se.</p> -<p>Hanem hát mégis van gondviselés. Végzetnek, sorsnak, véletlennek -is nevezik a gondviselést. S a gondviselés százféle módon, százféle -alakban jelenik meg előttünk. Most épen kóbor kutya alakjában -jelent meg. <span class="pagenum"><a name="Page_162" id= -"Page_162">-162-</a></span></p> -<h3>II.</h3> -<p class="summary">(A zacskó arany. – A kádi biró elé kerül a -dolog. – Jusszuf ravasz. – Gyanut támaszt Szenóra ellen. – Szaláma -és Jusszuf megcsalják a vámosokat. – Nagy veszedelem támad ebből. – -Most már Szenóra is lábra áll. – Nagy levél érkezik a nemes -vármegyéhez. – Mit csinál most Karakószörcsöki Szörcsöky Ábrahám -főfiskus ur?)</p> -<p>Kóbor kutyát megriasztottak egy boltajtóban s a mint kiugrott, -vakon, esetlenül egyenesen Szaláma lábai közé keveredett. Az lett a -vége, hogy Szaláma bukfenczet vetett, csak ugy koppant a feje.</p> -<p>Most már elérték, elnyomták.</p> -<p>– Ide a zacskóval!</p> -<p>Csakhogy a zacskót még akkor is erősen tartotta. Sehogy se -tudták kezeiből kicsavarni, noha el se eresztették.</p> -<p>Alexandria már kissé európai város volt akkor, volt benne -szájtátó, napon sütkérező, utczán henyélő elég. Csoport képződött a -dulakodók körül. Senki se szólt bele a viaskodásba, csak bámult a -sokaság kényelmesen.</p> -<p>A zajra, csoportosulásra, bámészkodásra oda vetődött valami -kavasz vagy rendőrféle. Sehogy se tudta, miről van szó, csak annyit -hallott világosan:</p> -<p>– Enyém a zacskó!</p> -<p>– De bizony az enyém, nem a tied.</p> -<p>A rendőr nem kutatta, melyiknek van igaza. Ő már ki tudta -Szaláma kezéből venni a zacskót, meg se nézte, mi van benne, -sulyáról, fogásáról érezte, hogy arany van benne, nem tökmag. Fogta -a zacskót, beletette <span class="pagenum"><a name="Page_163" id= -"Page_163">-163-</a></span> az övébe, megfordult és odább ment. -Ment a kádihoz, a birósághoz, vitte oda a zacskót.</p> -<p>Nem kérdezte, kik a dulakodók. Föl nem irta volna a nevüket a -világért se. Oda se állitotta a biróság elé őket. Minek? Hiszen, ha -igazi érték van a zacskóban, majd keresi valaki a kádinál. Ha pedig -senki se keresi: akkor minek vesződjék a dologgal ő is, más is?</p> -<p>Igaza is volt.</p> -<p>Mert most már Ghebáli se hagyta a maga igazát. A házasságnak -vége. Szenóra boldogtalan. Veszendőben a hozomány is. Sőt a -gonoszlelkü Szaláma kezében irás is van arról, hogy ő a hozományt -visszaadta. Most már sietni kell ügyvédhez, biróhoz.</p> -<p>Föl is jelentették Szalámát csalás, fosztogatás, -okirathamisitás, rablás miatt. Hiszen a mint látszik, mind ezt -valósággal elkövette.</p> -<p>De nem nagyon félt ettől a pörtől se Szaláma, se Jusszuf.</p> -<p>A pénz a biró kezében. Az hát most már szent igaz, hogy azt a -pénzt ő soha nem látja. Először is a biró kezén menthetetlenül -elkallódik. Csődvagyont vagy efféle pénzt, birságot vagy talált -kincset, elkobzott aranyat, ha rendőri vagy birói kézre került, -sohase látott még ember fia. Még Európában se, hát még Ázsiában, -Afrikában. De ha nem igy volna is, ha elveszti a pört, azt a pénzt -kiadják Ghebálinak s ő ettől igy is csak örökre elesik.</p> -<p>A fődolog tehát az, hogy neki bántódása ne legyen, a pénzt pedig -Ghebáli ne kapja meg. Inkább legyen iróé, <span class= -"pagenum"><a name="Page_164" id="Page_164">-164-</a></span> biróé, -rendőré, prókátoré, lótófutóé, csak Ghebálié ne. Ő hát abból a -pénzből, melyet ő már végkép elvesztett, szabadon tehet -megvesztegető igéretet mindenkinek.</p> -<p>De másként se félt Szaláma. Akadt az ő kezébe fegyver, kivált -Jusszufnak, az ő romlott lelkü fiának segitségével.</p> -<p>Jusszuf ugyanis álnokul, ravasz szinleléssel hat napig lakott -Szenórával, a minek az lett a következése, hogy a jó asszony -méhében magzat támadott. A sok huzavonával hónapok teltek el s most -már szemmel lehetett látni, hogy isten áldása nem késik soká s -Szenóra ujra anyai örömöknek lesz részesévé.</p> -<p>Elgondolhatná-e valaki, mire használta föl ezt az állapotot -Jusszuf?</p> -<p>Az istentől elrugaszkodott ember azt hirdette -országnak-világnak, ugy kiabálta tele a fülét, hogy az ő felesége, -a szép és erényes Szenóra, szerelmi kalandokat csinál, erkölcstelen -életet él, össze is adta már magát valakivel, házasságtörést is -követett el, sőt gyermeke is születik nemsokára. Megérdemli -ennélfogva mint házasságtörő asszony a megkövezést, de semmiképen -meg nem érdemli a hozományt. Ime, ő már két esztendeje mult, nem -érintkezik a feleségével, a felesége maga önkényt hagyta el a közös -lakást, honnan lenne tehát Szenóra áldott állapota?</p> -<p>Az ily beszéd, ha nem igaz, még ártalmasabb, még gyilkosabb a -szegény asszonyra nézve, mintha igaz. Hiszen ha igaz volna: a -vétkező nő legalább szerelmében találna enyhülést és vigasztalást. -De a mikor <span class="pagenum"><a name="Page_165" id= -"Page_165">-165-</a></span> nem igaz! A mikor maga a férj támasztja -az irtóztató vádat! Hiszen az istent tagadja meg, a ki az ártatlan -nő ártatlanságát tagadja meg!</p> -<p>De Jusszuf és Szaláma nem maradt meg a puszta beszédnél, hanem -olasz ügyvédet fogadott s házasságtörés miatt nyomban följelentette -Szenórát. Követelték, hogy az asszonyt megbüntessék, bezárják, -megkorbácsolják, hozományától megfosszák, a születendő -fattyugyereket tőle örökre elvegyék s becstelennek örökre -kimondják.</p> -<p>Nyomban keritettek bábaasszonyt is, a kinek a neve volt Haga -Sattuta, ma is él még, ha időközben meg nem halt. Ez megvizsgálta -Szenóra asszonyt s mint hiteles szülésznő, meg is bizonyitotta -tüstént, hogy Szenóra várandós s egy-két hét mulva szülni fog.</p> -<p>Az egész világ Jusszufnak és Szalámának adott igazat. Ghebáli és -felesége Rákhel sirt mint a záporeső. Most már szentül hitték, hogy -szép és jó leányuk, Szenóra, örökre elveszett s hogy unokáik -homlokán örökre ott sötétlik a gyalázat, a világnak gyanuja, hogy -anyjuk hütlen volt, házasságtörő asszony volt.</p> -<p>Csak Szenóra maradt erős. Őt is megrenditette az első -pillanatban az irtózatos vád, de azután fölocsudott, magához tért. -A tigris is megvédi az ő kölykét, hát a jó anya, hogy meg ne védné -magát is, kicsinyeit is? Azt is, a kik már a porban játszanak, azt -is, a ki még szive alatt van és csak ezután látja meg a -napvilágot.</p> -<p>Megvigasztalta édes apját, édes anyját. Meglesz az <span class= -"pagenum"><a name="Page_166" id="Page_166">-166-</a></span> ő -igazsága, ne busuljanak. Ott van az ő leánykora óta való mosónéja, -Uma Musztafa, derék, bátor Mohamedhitü nő. Meg nem vesztegeti azt a -Khazniár se. Tud az mindent. Tudja azt, hogy Jusszuf hat napig -otthon lakott s egyetlen éjszaka el nem maradt. S tudják ezt a jó -szomszédok is egész sereggel.</p> -<p>No csak nagy baj volt ez mégis!</p> -<p>De hát a hol legnagyobb a baj, ugy szól a példabeszéd, ott -legközelebb az isten. Megint csak előállott a gondviselés, de most -már nem kóbor kutya alakjában, hanem egészen másként.</p> -<p>Szaláma és Jusszuf életében ugyanis volt egy botlás. Mint afféle -kereskedők: idegen országokból is hozattak ékszert, igaz gyöngyöt, -selymet, csipkét, aranyhimzést s egyéb efélét. Kegyetlen nagy -vámokat kell ezekért fizetni. De egyszer egy csempész matróz egy -nagy küldeményt elorozott a vámosok szeme és keze elől s oda -csempészett Szalámához. A fele vámot kérte jutalmul. Meg is kapta. -De azután a gyalázatos csempész maga is beállott vámosnak s a nagy -jutalom reményében titokban besugta a vámsikkasztást a -vámhivatalnak.</p> -<p>Nagy eset volt. A büntetés ily vádnál rettenetes. Ötvenszeres -pénzbirság. A besugónak jutalom jár s bűneit elengedik. Szerencse, -ha a vétkesnek le nem vágják egyik kezét s ki nem tolják egyik -szemét. Olyan törvény is van Egyiptomban, a mely igy szól. Nagy -pénzzel lehet azt csak megváltani.</p> -<p>Most már ugy látszott, hogy Szaláma és Jusszuf <span class= -"pagenum"><a name="Page_167" id="Page_167">-167-</a></span> végkép -elesik. Ezt már ki nem állják. Most már a házasságtörési vád is -sulytalanná válik. Ki hinne olyan embernek, a ki kétnejü, a ki -saját igaz, első feleségét, noha ártatlanságát jól tudja, maga -vádolja házasságtöréssel, a ki lopott, sikkasztott, elrabolta a -pénzes zacskót s a kiről most már az is kisült, hogy csempész?</p> -<p>Szaláma most se esett kétségbe. Nagyot gondolt. Nagy dologra -határozta magát.</p> -<p>Volt egy ó-szekrénye s volt annak rejtett fiókja. Senki se tudta -titkát, csak ő maga. Volt abban a fiókban rejtett kincs is, voltak -irások is, régi, sárgult, penészes, itt-ott rongyos irások.</p> -<p>Kiszedte az irásokat s átnézegette. Megtalálta öregapja -igazságait s magához vette. Nyilvánvaló volt ezekből, hogy ő nem a -fölséges török szultánnak, hanem a fölséges magyar királynak -alattvalója Veszprém vármegyéből, Sur községéből. Vele a török -biró, a török rendőr el nem bánhat, őt össze nem kuszálhatja.</p> -<p>Magához vett száz jó körmöczi aranyat s egy zacskó Mária -Terézia-tallért is. Akkor nálunk is kelendő pénz volt, Egyiptomban -ma is kelendő. Ment a konzulunkhoz, a ki ott rezideált -Alexandriában.</p> -<p>Mit csinált ott, mit se: ki tudná azt most már elmondani? Onnan -kiment valamelyik rakodó tengerpartra s egy óra mulva elment a -török birósághoz.</p> -<p>Bejelentette ott, hogy ő magyar ember. Megmutatta -igazságait.</p> -<p>Egyetlen szavát se hitték, jól összemordiázták. Akármiféle -ember: vagyonát elveszik s egyik kezét bizonyára <span class= -"pagenum"><a name="Page_168" id="Page_168">-168-</a></span> -levágják. A vám a fölséges szultáné volt. Ha büntetését kiállotta, -mehet Magyarországba s törvényt állhat a vármegye előtt.</p> -<p>Még el se végezték vele ott a szóváltást: ime odaérkezik a -konzul levele. Kemény levél. Az volt bele irva, hogy Bohor Yontob -Szaláma magyar ember, maga is az, fia is az, hajuk szála se -görbüljön meg, az irásokat küldjék át a konzulhoz, majd ő -gondoskodik a biróságról.</p> -<p>Akkor nagy háboruja volt épen Törökországnak. A muszka seregek -már a Kara-Dagh bérczein jártak. Attól lehetett félni, hogy a -magyar király és osztrák császár seregei is megrohanják a fölséges -szultánt. Mit tehetett a biróság egyebet Alexandriában? Megengedte -Szalámának: hadd fusson.</p> -<p>Szaláma és Jusszuf tehát megmenekült?</p> -<p>Dehogy menekült.</p> -<p>A boszuálló végzet megint előjött valahonnan. Most már a haragos -Szenóra alakjában.</p> -<p>Szenórának most már élete, szabadsága, női méltósága, becsülete, -vagyona, kis gyermekeinek jövendője mind azt parancsolta, hogy ne -engedjen. Ha ég-föld összeszakad is: Jusszufon és Szalámán -akármilyen szomoru, de fényes elégtételt nyerjen.</p> -<p>Sietett hát édes atyjával együtt a mi konzulunkhoz s -bejelentette sok keserü panaszát.</p> -<p>Először is Jusszuf ellen hűtlen elhagyás, kétnejüség és -házasságtörés miatt. De azonkivül rágalom, becsületsértés és hamis -vád miatt is, minthogy őt idegen <span class="pagenum"><a name= -"Page_169" id="Page_169">-169-</a></span> férfiuval való -szerelmeskedéssel vádolta. Végezetül pedig vértagadás miatt, -minthogy Jusszuf saját születendő törvényes gyermekét nyiltan a -biróság előtt fattyugyereknek mondani nem iszonyodott.</p> -<p>Azután édes apjával együtt bepanaszolta Jusszufot és Szalámát -csalás, okirathamisitás, erőszak, rablás miatt, miért ezek titkon -összebeszélve a zacskó aranyat is, pénzt is, az irást is -elragadozták. Folyamodott végül a kádihoz, hogy neki adják ki a -zacskó aranyat, mert az az ő hozománya. Végzetül pedig a főrabbitól -átvette a válólevelet, a melyet Jusszuf az alku szerint oda -letett.</p> -<p>A konzul három napig éjjel-nappal irta a sok panaszt, hogy -elküldhesse oda, a hova kell.</p> -<p>Egyszer csak nagy mennykő levél érkezik a nemes vármegyéhez -Bécsből, a Magyar Királyi Udvari Főkorlátnokságtól. A levél -boritékán ékes latin nyelven meg van irva, hogy a levél az -Excellentissimi, Illustrissimi, Magnifici, Reverendissimi, -Spectabiles, Nobiles, Generosi, Egregii egyházi és világi -főrendeknek, nemes uraknak és mind az egész vármegye Karainak és -Rendeinek szól, a melyben felhivatik a vármegye, hogy biróságai -utján a sok mindenféle panaszt fölvegye, a feleket és tanuikat -Ázsiából és Afrikából s mindenünnen a hol csak találtatnak, szine -elé idézze, erősségeiket megfontolja s hazai törvényeink szerint -szolgáltasson törvényes igazságot.</p> -<p>Az alispán, tekintetes Szalóky De Eadem Ferencz úr meg se nézte, -mi van a levélben. Hanem akármi <span class="pagenum"><a name= -"Page_170" id="Page_170">-170-</a></span> van: adjon róla véleményt -a főfiskus ur. Átküldte hát a levelet ehez. Ez volt a szokás is, -igy is illett. Mert habár a vármegyének hatalma az alispán volt, -tolla pedig a főjegyző: de esze mégis csak a főfiskus.</p> -<p>No, most már uram, uram, Karakószörcsöki Szörcsöky Ábrahám -főfiskus uram, mit csinálsz most?</p> -<p>A főfiskus átolvasta az irásokat, a mindenféle panaszokat és -mellékleteket. Volt ezekben olasz irás, német irás, latin irás, -tömérdek arab és héber irás, de ugyan magyar irás egy betü se -volt.</p> -<p>De ez a főfiskust nem akadályozta. Hát hiszen ő ismerte ezt a -sok mindenféle nyelvet. Ha ő nem ismerte volna: hiába fordult volna -akár a nemes káptalanhoz, akár a zsidó rabbihoz a vármegye. Ezt a -sok nyelvet egyik se tudta volna.</p> -<p>De még meg is örült a főfiskus ennek az alkalomnak. Ime, a -tanulásban átvirrasztott sok álmatlan éjszakáért meglesz az illő -jutalma, mivel bebizonyosodik a világ előtt, minő magasztos dolog a -tudomány általában s az ő tudománya különösen.</p> -<p>Bizonyos, hogy az ügyet tárgyalásra ki kell tüzni és a feleket s -tanukat Egyiptomból meg kell idézni. Igaz, hogy a Corpus Juris s a -Tripartitum egy szót se szólnak arról, miként intézze a nemes -vármegye Egyiptom ügyeit, de azért az idézést mégis el kell -rendelni, mert a császári potentátok szerződései igy rendelik, a -Főkorlátnokság pedig igy parancsolja. De azonkivül is a kétnejüség -nemcsak sulyos, de utálatos bűn is. Annak az elvetemedett -Jusszufnak meg kell <span class="pagenum"><a name="Page_171" id= -"Page_171">-171-</a></span> lakolnia. Más becsületes embernek egy -asszony is elég, néha még egy is sok: neki pedig kettő is kell? El -nem nézheti ezt a keresztyén köztársaság s a nemes vármegye. -Lakoljon tehát.</p> -<p>Akkor még nem voltak vasutak, de még a hajók is lassan jártak. -Azután nem is köteles a megidézett ember se gőzösön, se hajón, se -kocsin, se lovon járni. Oly hosszu időre kell a tárgyalás napját -tenni, hogy az alatt az ember Egyiptomból gyalogszerrel is -kényelmesen elérhessen Veszprémbe. Természetesen azon az uton kell -jönni, a melyen Mózes vezérelte a zsidókat. A vörös-tengeren át, a -Sinai-hegy alatt, a sivatagon, Szirián és Zsidóországon keresztül, -Kis-Ázsia országait és tartományait átszelve, végre Macedónián, -Bulgárián, Rámán, Szerbián át, a mi országunkba.</p> -<p>Mózesnek és népének negyven esztendeig tartott ez az ut, noha az -utnak felét se tette meg, minthogy Veszprémig el nem jutott. -Csakhogy neki még nagyon hézagos volt a Baedeckerje s olyan jó -tanácsadói az utirányra nézve sem voltak, mint a főfiskus urnak. Ő -ugyanis szegény kéregető török zarándokoktól megtudta, hogy fél év -alatt, ha az ember nagyon siet, de egy év alatt kényelmesen el -lehet jutni Egyiptomból a Bakonyhoz, ha ugyan az embert utközben a -druzok, maroniták, kurdok s oláh czigányok agyon nem ütik. Kitüzte -hát a tárgyalás napját egy esztendőre.</p> -<p>Egy esztendő nagy idő. Ez alatt a felek ki is békülhetnek, meg -is halhatnak, pestis is támadhat, háboru is. Ki tudja, mi történik -az alatt? <span class="pagenum"><a name="Page_172" id= -"Page_172">-172-</a></span></p> -<p>Semmi se történt. Csak az történt, hogy a felek és tanuk -megjelentek mind. Mind, mind, a kiket csak a vármegye megidézett. -El nem maradt volna istenadta népe egy se. S hozott magával még egy -csomó ügyvédet is. Uton-utfélen szedték az ügyvédeket össze. -Természetesen olyanokat, a kik a napkeleti tudományokban -járatosak.</p> -<h3>III.</h3> -<p class="summary">(A vármegye tárgyalja a bűnügyet. – A suri -riadás. – A tót asszonyok. – A tárgyalás folyamata. – Mit beszél -Jusszuf? – Mit felel Szenóra? – Gamila mindent elront. – Jusszuf -felülkerekedik. – Mit tanit Mózes? – Mit tudott Jézus Krisztus? – A -rettenetes nagy kérdések. – Jusszuf hatalmasan védi magát. – Gamila -szép sárga papucsa. – Kik legyenek a tanuk és szakértők? – A -főfiskus agyonüti az egész bűnpert.)</p> -<p>A tárgyalást meg kellett tartani. Ha Szörcsöky Ábrahám főfiskus -nincs: ma is folyna még a tárgyalás.</p> -<p>Először is meg kellett bizonyosodni a felől, vajjon a nemes -vármegye mi jogon keveredik e más világrészbeli idegen jött-ment -népség dolgába? Vajjon minden ország nem mosogathatná-e a maga -szennyesét otthon? Mióta lett Herkulessé a nemes vármegye, hogy -Augiás király juh- és ököraklát ő tisztogassa ki? A táblabiró urak -sehogy se akartak az ügybe belebonyolódni addig, mig e kérdéssel -tisztába nem jönnek.</p> -<p>Hát hiszen a főfiskus úr is igy akarta.</p> -<p>A fővádlott Jusszuf.</p> -<p>Állj elő csak Jusszuf! Hogy kerültél te ide? Miért, mióta s -mikép vagy te magyar ember? <span class="pagenum"><a name= -"Page_173" id="Page_173">-173-</a></span></p> -<p>Jusszuf mutatja igazságait. A suriak befogadták az öregapját -suri honosnak.</p> -<p>Az irás tótul, a pöcsét latinul, az aláirók nevét nincs, a ki -elolvasná.</p> -<p>A főfiskus mindent tud ugyan, de tótul még se tud. Nosza üljön -lóra a vármegye egyik huszárja, vigye a stafétát Surra. Biró, -jegyző, előljárók, holnap itt legyenek, hozzák el a pöcsétet is, a -nagy könyvet is.</p> -<p>Baj lett ebből.</p> -<p>A huszárt kikérdezték a suriak. Odaért még alkonyodás előtt. -Miféle ügy lehet az, a miért nekik oly lóhalálban kell a szedriára -menni? Mi közük ő nekik Egyiptomhoz?</p> -<p>A huszár nagyon okos ember volt, de az egyiptomi ügyet még se -látta tisztán. Annyit azonban mégis megtudott a vármegyén, hogy a -suri előljáróság olyan irást tud adni, adott is egy egyiptomi -embernek, a melynél fogva ezentul két felesége is lehet egy -embernek egyszerre. Épen e fölött határoznak most a vármegye -urai.</p> -<p>A hir hamar elterjedt a faluban. Megtudták az esetet az -asszonyok is, még előljáró uraimék asszonyai is.</p> -<p>Micsoda? Két feleség egyszerre?</p> -<p>A jó tót asszony már csak szelid jámbor asszony, ha van ilyen -asszony a világon. Olyan égiháboru ütött ki menten előljáró uraimék -házánál, hogy csak ugy pattogott, dörgött, villámlott az egész -falu.</p> -<p>Szerencsére előljáró uraiméknak kocsira kellett <span class= -"pagenum"><a name="Page_174" id="Page_174">-174-</a></span> ülni -hamarosan, egész éjjel utazni, hogy reggelre ott legyenek a -törvényszéken.</p> -<p>De kocsira kaptak ám az asszonyok is. S vágtattak előljáró -uraimék után ők is. Csakhogy az ő kezükben sodrófa, fazékszedő bot, -pemétnyél, mosófa is volt. Majd megtanitják ők a világot arra, -lehet-e egy embernek két felesége egyszerre?</p> -<p>Szörcsöky Ábrahám főfiskus ur reggeli kilencz óra tájban -nagytekintélyü lépésekkel ballagott föl a vármegyeházához. Még -akkor a régi vármegyeháza állott. Másfél öl vastag kőfalakkal a -török ellen. Az ágyugolyót meg se érezte. De a főfiskus ur lépéseit -megérezte.</p> -<p>De most még azt se érezte meg. Mert olyan zenebona volt a -nagykapu előtt, a milyen ott se azelőtt, se azóta soha nem volt. -Egy csomó asszony meg akarta ostromolni a vármegyeházát s be akart -rohanni a kapun. Ha Mátyás, a várnagy ott nincs egy ólmos -buzogánynyal s tizenkét vármegye-huszár nehéz fringiákkal, be is -rohan. A sodrófák, pemétnyelek, fazékszedő botok villogtak a -levegőben.</p> -<p>– Miféle asszonyszemélyek ezek?</p> -<p>– A suri tót asszonyok, tekintetes főfiskus ur!</p> -<p>– Mit akarnak?</p> -<p>– Be akarják verni a suri előljárók fejét.</p> -<p>– No azt itt a vármegye szemeláttára nem tehetik. Hanem otthon -megtehetik.</p> -<p>Bement a főfiskus úr a nagykapun. Vigyázóra álltak a kapuőrző -huszárok. Egy pillanatra elhallgattak az asszonyok is. Mátyás, a -várnagy akkor szólt hozzájuk. <span class="pagenum"><a name= -"Page_175" id="Page_175">-175-</a></span></p> -<p>– Na, asszonyok, hallottátok, mit mondott a főfiskus úr? Itt a -vármegye szeme előtt nem szabad senkit bántanotok. Otthon -végezzétek el, a mit akartok!</p> -<p>Ebben mintha megnyugodtak volna az asszonyok.</p> -<p>Odabent a nagy palotában kezdődött és folytatódott a -tárgyalás.</p> -<p>A suri előljárók megnézték Jusszuf levelét. Bizony az tótul van. -A pöcsét is az igazi rajta. Ki irta alá a levelet: azt most már nem -lehet tudni. Bizonyos, hogy nem élnek már, a kik aláirták. Ők, a -mostani előljárók, olyan ártatlanok ebben, mint a ma született -gyerek. Kérnek is erről a nemes vármegyétől igazságot, mert -különben ők falujokba haza nem mehetnek, asszonyaik előtt a lábukon -meg nem állhatnak, kénytelenek vén fejjel elszéledni Bakony -erdejében.</p> -<p>A vármegye belátta siralmas voltuk nehézségét. Alkalmas -huszárfedezet mellett beeresztette az asszonyokat a tárgyaló -palotába. De a fazékszedő botot és sodrófát kint kellett hagyniok a -kapu alatt. Bent azután megértették, hogy a mostani előljárók -ártatlanok. Nem akarnak ők maguknak két feleséget egyszerre. Azt az -egyet is nehéz elviselniök, a ki van. A kik ma élnek, nem azok a -vétkesek, hanem azok a vétkesek, a kik már régen meghaltak. De még -azok se vétkesek, hanem ime, ez a Jusszuf, nézzék meg jól, mert -suri ember létére egy szót se tud tótul. De még az se bizonyos, -hogy ez is vétkes-e? Ez csak akkor lesz bizonyos, ha a nemes -vármegye ugy találja. De a nemes vármegye meg nem vizsgálhatja az -ügyet <span class="pagenum"><a name="Page_176" id= -"Page_176">-176-</a></span> addig, mig a suriak itt őgyelegnek. -Menjenek hát haza békességgel, isten hirével. A mit ha nem -cselekednének, a vármegye bezárja őket a legmélyebb pinczébe.</p> -<p>Erre a bölcs szóra a suriak csakugyan elszéledtek.</p> -<p>Most már meg lehet kezdeni az ügy tárgyalását. Kitünt, hogy a -nemes vármegye az illetékes biró s a suri tót asszonyok se zavarják -a biróságot.</p> -<p>Először a főpanasztévőt kellett meghallgatni, Szenórát. Az -alispán intésére Mátyás, a várnagy kikiáltott:</p> -<p>– Jusszuf Bohor Yontob Ben Szalámáné asszonyság álljon elő -panaszával.</p> -<p>Nem állt elő senki. Nem mozdult meg senki.</p> -<p>Mi ez? Mi történt? Hiszen mindenki megjelent, ott van a folyosón -egész Ázsia és Afrika, miért nem jelentkezik senki? Hiába kiált a -várnagy háromszor is.</p> -<p>A főfiskus urnak, Szörcsöky Ábrahám úrnak kellett kinézni s -valamit törökül, arabul és héberül mondani, mig utóbb előállt az -asszonyság.</p> -<p>Csakhogy most meg két asszonyság állt elő egyszerre. Szenóra is, -Gamila is.</p> -<p>A szedria elnöke, Szalóky viczispán uram sehogy se akarta -megérteni a dolgot. A főfiskus úr alig tudta neki megmagyarázni, -hogy most nem Veszprém vármegyében vagyunk, hanem Afrikában s hogy -épen az a baj, hogy ugyanazon a néven két asszonyfeleség van a -világon egyszerre. Mátyás várnagy kiáltása az oka a tévedésnek.</p> -<p>Ez azonban semmi baj. A tévedés csakhamar <span class= -"pagenum"><a name="Page_177" id="Page_177">-177-</a></span> -kiderült. Gamila félreállt, ő nem panaszos fél. Szenóra a panaszos -fél, őt tessék kikiáltani.</p> -<p>– Mi a neve?</p> -<p>– Szenóra Ghebáli.</p> -<p>– Hol és mikor született?</p> -<p>– Nem tudhatom én azt. Csak a rabbi tudhatja azt.</p> -<p>A birák összenéztek. Ez az asszony okos asszony. S bizony igazat -beszél. Ki is tudhatná azt egész bizonyossággal, hogy ő hol -született s mikor született? Hát a madárfióka tudja-e, hát a kis -macskakölyök tudja-e? S bölcsebb-e a csecsemő, a ki ma jött a -világra, mint a madárfióka?</p> -<p>Menjünk tovább.</p> -<p>– Mi az ön állapota?</p> -<p>– Ezt a kérdést nem értem.</p> -<p>– Hajadon vagy özvegy vagy férjes nő?</p> -<p>– Nem vagyok se hajadon, se özvegy, hanem férjes nő vagyok.</p> -<p>– Hogy hivják a férjét?</p> -<p>– Az én férjem a becsületes Jusszuf Págiel Ben Makhli -Alexandriában.</p> -<p>Ez a felelet különösen felköltötte a főfiskus ur figyelmét.</p> -<p>– Hát ön nem a Jusszuf Bohor Yontob Ben Szaláma felesége?</p> -<p>– Annak a rossz embernek azelőtt voltam a felesége, de az isten -megszabaditott tőle, most a Págielnek vagyok hűséges -hitestársa.</p> -<p>Ugy volt biz az. A mig az első férje Gamilával <span class= -"pagenum"><a name="Page_178" id="Page_178">-178-</a></span> élte -világát s a mióta a nemes vármegye szine elé való idéztetést -megkapta, ezelőtt kerek egy esztendővel: azóta az alexandriai -rabbitól átvette a válólevelet, a káditól is kipörölte a zacskó -aranyat, az ő hozományát, Pagiel Ben Makhli édes szavait is -meghallgatta, feleségül is ment hozzá, született is már egy kis -gyerekük, két hónapos lesz négy nap mulva.</p> -<p>Nagy álmélkodással értették ezt meg a táblabiró urak. De -természetesnek és helyénvalónak is találták. Mert Szenóra asszony -olyan szép és üde asszony volt, csak ugy ragyogott. Az ily ragyogó, -szép asszony pedig csakugyan nem arra való, hogy otthon üljön, -süssön-főzzön, mosogasson s örökké pereskedjék, ugy hullassa el -lassankint virágait, mint a bodzafa, hanem arra való, hogy -szeressen, mosolyogjon, csókot adjon, férjet boldogitson, gyereket -szüljön s maga is élje világát.</p> -<p>Csak az volt most már a kérdés: fentartja-e panaszát korábbi -férje ellen, házasságtörés, vértagadás, rablás, fosztogatás és -kétnejüség miatt? A viczeispán egyenesen föl is szólitotta: -nyilatkozzék!</p> -<p>– Én bizony, hatalmas urak, semmi panaszomat fönn nem tartom az -ellen a rossz ember ellen, mert én most már boldog vagyok, nem is -gondolok arra az emberre ezentul. Legyen vége minden pörnek.</p> -<p>Hajh, te együgyü napkeleti zsidó asszony! Te azt hiszed, most -már minden pörnek vége szakad. Dehogy szakad. Hiszen annak a -boldogtalan Jusszuf Ben Szalámának mégis csak két felesége volt -egyszerre. <span class="pagenum"><a name="Page_179" id= -"Page_179">-179-</a></span> Megbocsáthat neki az isten, -megbocsáthat mind a két felesége, de a törvény meg nem bocsáthat. A -nemes vármegyének pedig az a kötelessége, hogy a törvényt hajtsa -végre. Állj elő hát csak Jusszuf Bohor Yontob Ben Szaláma s -védelmezd magad, a hogy csak tudod.</p> -<p>Előállt a vádlott.</p> -<p>Derék, szemrevaló, erős, fiatal férfi. Haja, szemöldöke, -bajusza, szakálla sürü, tömött, kusza, bozontos, mint az erdő. Meg -is jegyezte az egyik táblabiró, hogy az ily férfiunak messze -napkeleten bizony lehet két felesége is egyszerre. Rá is -hunyoritott a dévaj szó miatt a viczispán ur.</p> -<p>– Törvényes házasságban éltél-e Szenórával?</p> -<p>– Abban éltem.</p> -<p>– Törvényes házasságban éltél-e ugyanakkor a damaskusbéli -Gamilával?</p> -<p>– Nem éltem.</p> -<p>– Pedig a vád ugy nehezedik rád. Érzed-e bűnös voltodat?</p> -<p>– Nem érzem.</p> -<p>– Hát mi a mentséged?</p> -<p>– Az én édes testvérem, Ramira Yontob Ben Szaláma meghalt, mag -nélkül hagyta az én ángyomat, Gamilát, én gondját viseltem, hogy ha -fiat szülne a világra, annak neve az én elhalt édes testvérem neve -legyen, hogy az én édes testvérem neve el ne töröltessék az Izrael -nemzetségéből. Istennek törvénye ez és Mózesnek parancsolatja. -Ennek engedelmeskedtem. Ebből áll a mentségem. <span class= -"pagenum"><a name="Page_180" id="Page_180">-180-</a></span></p> -<p>Nesze, főfiskus! Most állj hát elő már Karakószörcsöki Szörcsöky -Ábrahám, erre felelj!</p> -<p>De a mindentudó főfiskus meg nem ijedt. Jól ismerte ő a -szentirást. Tudta ő azt, mi van megirva az ó-testámentomban Mózes -ötödik könyvében, ötödik könyvének huszonötödik részében és pedig e -résznek ötödik és következő verseiben. Sőt az uj testámentomot is -jól ismerte, a holott is Szent Máté evangyélista evangyéliumának -huszonkettedik részében a huszonnegyedik versben meg van irva, hogy -Mózes parancsolatját a mi Urunk Üdvözitőnk Jézus Krisztus maga is -jól tudta s az ellen még ő maga se tett kifogást. Szinte -kérdezhetné hát az ember, hogy a nemes vármegye miként lehetne jobb -és bölcsebb, mint Mózes próféta vagy épen a mi Urunk -Üdvözitőnk?</p> -<p>De hát akármi van megirva a szentirásban, bizonyos, hogy suri -embernek, Veszprém-vármegyei embernek egyszerre két felesége nem -lehet, ha mindjárt Afrikában lakik is.</p> -<p>Menjünk csak sorba. Deritsük csak ki egymásután, mi történt -valósággal?</p> -<p>Jusszuf után kihallgatták nagy gondosan Gamilát is. Sok volt a -kérdés.</p> -<p>Törvényes házasságban élt-e Gamila az elhalt Ramira Yontob Ben -Szalámával? Be van-e ez bizonyitva? Vannak-e erre tanuk? Kéznél -van-e a kétuba vagyis a házassági szerződés? Ki előtt és mikor -történt a házassági egybekelés? Meghalt-e igazán Ramira vagy -<span class="pagenum"><a name="Page_181" id= -"Page_181">-181-</a></span> csak elbujdosott a pusztába? Valóságos -özvegy lett-e Gamila?</p> -<p>Mert ha nem: akkor annak a gézenguz Jusszufnak a mentsége semmit -se ér. Akkor isten törvénye és Mózes parancsa mögé nem bujhat, -akkor a házasságtörést legalább elkövette.</p> -<p>De ez még nem lett volna baj. A házasságtörés miatt csak Szenóra -tehetett panaszt, de ime, ő a panasztól elállott, ahhoz hát most -már senkinek semmi köze. Abba most már a nemes vármegye se szólhat -bele. A nemes vármegye most már csak a kétnejüséget üldözheti.</p> -<p>De épen ebből ered most már a további kérdések sokasága.</p> -<p>Vajjon ugy élt-e egymással Jusszuf és Gamila, mint valóságos -férj és feleség?</p> -<p>Vajjon nem született-e már gyerek s meg van e mentve Izráel -nemzetsége számára Ramira testvér neve?</p> -<p>De még ezt a kérdést is megelőzi az, vajjon törvényesen lépett-e -házasságra Jusszuf Gamilával? Készült-e a házasságról kétuba? -Vajjon Toleduo Jakab, a damaskuszi szent és tudós rabbi igazán -összeadta-e a feleket? Beirta-e könyvébe az esküvőt? Házassági -egybekelésnek tekintette-e a szertartást? Kijelentette-e ezt -nyiltan a szentegyházban? Kik a hiteles tanuk erre nézve?</p> -<p>Azonban Mózes törvénye azt rendeli, hogy a szentegyház kapujában -kell az eféle dolgot először elvégezni a vének előtt. Vajjon -Jusszuf és Gamila odamentek-e a <span class="pagenum"><a name= -"Page_182" id="Page_182">-182-</a></span> kapuba? Ott voltak-e a -vének? Hány vén ember volt ott? Az igazi vének voltak-e ott? Kik -voltak azok? Élnek-e még vagy már mind elmentek Ábrahám -kebelébe?</p> -<p>A jó táblabiró urak, mire mind e kérdés tisztába jött, annyira -tele lettek mindenféle napkeleti arab és zsidó tudománynyal, hogy -majd leszédültek a birói székről. Váltig figyelmeztették is a -főfiskust, hogy mai napra elég lesz már a sok bölcseség, nem -akarnak ők rabbik lenni, se most, se jövendőre.</p> -<p>– De domini spectabiles, türelemmel kell lennünk. Ezentul jön -még a java!</p> -<p>Az igaz, hogy ez a Gamila tüneményes szép asszony volt. Nagy -szerencsétlensége volt ez a vádlott Jusszufnak. El nem hitte neki a -nemes vármegye, hogy csupán azért esett a kétnejüség bűnébe, hogy -Mózes parancsolatját s isten törvényét akarta tisztelni. Tisztelte -bizony a szép asszonyt.</p> -<p>Ez lett az általános vélemény.</p> -<p>De a szép asszony igazán és őszintén is beszélt. Az az olasz -ügyvéd, a kit Alexandriából magukkal hoztak, őt nem tudta egészen -kitanitani. Vagy elfeledte a tanitást. Nem ugy, mint furfangos -férje: Jusszuf Yontob.</p> -<p>A szép asszony elmondta himezetlenül, hogy ők bizony törvényesen -keltek össze s azóta ugy élnek, mint férj és feleség. Egy házban, -egy lakásban, közös asztal és közös ágy, született is már egy szép -kis leánykájuk. Most még kicsiny, de azért hasonlatos a -rózsavirághoz, adjon neki Izrael istene egészséget és boldogságot. -<span class="pagenum"><a name="Page_183" id= -"Page_183">-183-</a></span></p> -<p>A mig beszélt, Jusszuf folyton suttogott ügyvédjével. A -táblabiró urak észre se vették. Szemük, szájuk, fülük csak a szép -asszonyra irányult. Arabul beszélt. Nem is értette más a beszédet, -csak a nagy tudományu főfiskus. Az arab beszéd bizony nem szépen -hangzik a mi fülünkbe. Torkából, melle fenekéről, lassu hangon -beszél az arab, de szava mégis csak ugy reszeli a magyar ember -fülét. Hanem a szép asszonytól, ha arabul beszél is, jól esik a -szó. Igaz, hogy az ember belebódulhat ajkainak édes mozgásába s -abba a fénybe, melyet hófehér fogainak s tüzes szemeinek villogása -áraszt.</p> -<p>Legalább egy Pápáról való gazdag zsidó ifju egészen belebódult. -Eljött a szedriára hallgató közönségnek s a mint meglátta Gamilát, -le nem tudta róla venni szemét ezentul.</p> -<p>Végre is Jusszuf Yontob ellen legveszedelmesebb tanu lett édes -felesége, Gamila, pedig hát a miatt hagyta el Szenórát. Nem akart -Gamila semmi rosszat, de őszinte beszéde után most már semmi kétség -se maradt a birák lelkében. Bizony csak két feleségü gonosztevőnek -bizonyult Jusszuf. Nem használt ő neki most már Mózes törvénye -se.</p> -<p>Nem-e? No majd meglássuk.</p> -<p>Nem hiába volt az a suttogás az alexandriai olasz ügyvéddel. De -ugy megvédte magát Jusszuf, mint a lybiai oroszlán.</p> -<p>– Ennek az asszonynak ostoba fecsegéseire ne hallgassanak a -hatalmas birák urak. Majd elmondom <span class="pagenum"><a name= -"Page_184" id="Page_184">-184-</a></span> hát én az igazságot -egészen! – Igy kezdte Jusszuf a szót. Azután pedig igy -folytatta:</p> -<p>– Istennek törvénye és Mózesnek parancsolatja ugy szól, a hogy -mondtam. Csakhogy van a dolognak egy kis bibéje. A törvény csak -akkor rendeli és csak akkor engedi meg az ily testvératyafiságból -eredő házasságot, ha a testvératyafiak együtt laknak. Egy födél -alatt, egy sátorban vagy egy barlangban. Igy volt ez Ábrahám óta s -nem lehet ez másként ma se, ezentúl se. Tessék csak a szentirást -figyelmesen elolvasni. Már pedig bizonyos, hogy én Afrikában laktam -Szenórával, ez a fecsegő asszony pedig Ázsiában lakott Damaskus -városában az én Ramira testvéremmel, olyan ház és olyan sátor pedig -nincs a világon, a mely alá Afrika is, Ázsia is odaférne. Nem -laktunk mi együtt soha, tehát nem is kelhettünk össze törvényes -házasságra. Ez a Gamila asszony igen is hozzám csatlakozott, el is -vittem Alexandriába szerelmes barátnőmnek, de házastársamnak -nem.</p> -<p>S azután odafordult Gamilához.</p> -<p>– No erre felelj hát asszonyi állat!</p> -<p>Felelt is.</p> -<p>Egy szempillantás nem nagy idő, de annyi se kellett hozzá, szép, -kék, szironynyal kifigurázott, sárga papucsa már ott volt úrnője -kezében, odaugrott Jusszufhoz, mint a nősténypárducz és -csitt-csatt, ugy elagyabugyálta azzal a papucscsal azt az erős -embert, hogy annak haja, bajusza, szakálla teljesen -összegubanczolódott. Nem ismerte volna meg még édes <span class= -"pagenum"><a name="Page_185" id="Page_185">-185-</a></span> anyja -se. Ha pedig Mátyás, a várnagy oda nem ugrik s a szép asszony -kezeit el nem kapkodja: azok a kezek még a szemeit is kikaparták -volna Jusszufnak.</p> -<p>Nagy jelenet volt. A táblabiró urak szájában a pipa is kialudt. -Nem is lehetett ezt szigoru büntetés nélkül hagyni. Meg is dorgálta -az elnöklő viczeispán úr keményen a haragos menyecskét.</p> -<p>– Máskor, lányom, az ilyen családi háboruságot otthon végezzétek -el.</p> -<p>– Nem én, hatalmas urak! Ezzel az emberrel nekem többé sehol se -lesz otthonom.</p> -<p>Senki se volt a nemes vármegyén, a ki nem a szép asszonynak -adott volna igazat.</p> -<p>De a főfiskusnak meg kellett őriznie hidegvérét. Ő nyomban -belátta, hogy Jusszuf védekezése nem alap nélkül való. Mózes -parancsolatja csakugyan ugy szól, a hogy Jusszuf idézi. Most hát az -ügy uj fordulat előtt áll. Mert ámbár Jusszuf cselekedete -törvénytelen is, utálatos is, de a puszta szerelmi viszony még se -házasság. Ha pedig Gamilával nem volt házasság: akkor kétnejüség -sincs, tehát elesik a vád is.</p> -<p>Vajjon hát együtt laktak-e Jusszuf és Gamila?</p> -<p>Bizonyos, hogy Jusszuf az egész február hónapot és márczius -hónap husz napját Damaskusban töltötte, Gamila házánál. De az is -bizonyos, hogy Ramira halála miatt ment oda, mert lakása -Alexandriában volt. Damaskusban léte hát csak látogatás, nem -együttlakás.</p> -<p>Mi a látogatás? Mi az együttlakás? <span class= -"pagenum"><a name="Page_186" id="Page_186">-186-</a></span></p> -<p>Hogy mi ez Veszprém vármegyében: jól tudjuk. De hogy mi ez -Sziriában, Palesztinában, Ázsia pusztáin: ezt épen nem tudjuk. -Verbőczy Hármaskönyve erről épen nem beszél. Ezt csak a damaskusi -vének, bölcsek és rabbik tudnák megmondani. Lasziadó Éliáhu, Hamo -Salamo, Toleduo Jakab és Haim Assalim és a többiek. Ezeket hát -okvetlenül meg kell idézni tanuknak, mert e nélkül a valóságos -igazságot kideriteni nem lehet.</p> -<p>De még ez se elég.</p> -<p>A nemes vármegye holmi idegen, ázsiai emberek szaván el nem -indulhat.</p> -<p>Hazai tudósokat is meg kell hát hallgatni. A pozsonyi, ó-budai -és abauj-szántói tudós rabbik mulhatlanul nyilatkozzanak a -kérdésben. Még pedig a kérdés minden ágazatában.</p> -<p>Még ez se lesz elég.</p> -<p>Mert minden bölcseség, a mi ezektől származik, mégis csak zsidó -bölcseség. Már pedig a nemes vármegye csak a hazai törvények -szerint itélhet. Meg kell tehát még kérdezni a pesti univerzitás -tudósait is, vajjon ők tudnak-e valamit és mit tudnak ebben a -szövevényes ügyben. Igaz ugyan, hogy Szörcsöky Ábrahám főfiskus úr -többet tud, mint minden rabbi és univerzitás a világon, de a felső -biróságokra tekintettel kell lenni, a kik pedig szakértők nélkül el -nem lehetnek.</p> -<p>Birói határozatot pedig kell hozni késedelem nélkül.</p> -<p>A tárgyalást el kell halasztani. <span class="pagenum"><a name= -"Page_187" id="Page_187">-187-</a></span></p> -<p>Mához egy esztendőre uj tárgyalásra kell megidézni a feleket, -tanukat és szakértőket Európából, Ázsiából és Afrikából.</p> -<p>Jusszufot és Gamilát ágytól és asztaltól el kell választani -tüstént. Mert vagy kettős házasság a házasságuk vagy bűnös -együttélés, a miként Jusszuf maga bevallotta. Mind a két esetben -törvénybe ütköző utálatos cselekedet, botránkozásul szolgál -mindenkinek s a keresztyén köztársaság ezt nem türheti.</p> -<p>Erre ugyan nem volt nagy szükség. Gamila ugy se ment vissza -többé Afrikába. Az a Pápáról való zsidó ifju pártját is fogta -azonnal s elvitte szülőinek hajlékába. Utóbb boldog pár is lett -belőlük.</p> -<p>Hanem a gonosz Jusszuf ugyan meglakolt. Végképen elvesztette -mind a két feleségét, mind a két szép asszonyt. Meg is -érdemelte.</p> -<p>De mi legyen most már a pörrel egy esztendő mulva?</p> -<p>A táblabiró urak a főfiskus előtt kijelentették, hogy ők -vénségükre már semmiféle ázsiai, afrikai zsidó tudományt nem -tanulnak, a világ csufjává lenni nem akarnak, valahogy intézze el a -dolgot náluk nélkül.</p> -<p>– Elintézem.</p> -<p>Tárgyalás után az összes zsidókat, arabokat és olaszokat elvitte -a várba, a hol vége van a világnak a nagytemplom és a szeminárium -mellett. Ott kőfallal végződik az utcza, hogy az ember le ne -hulljon a vár szikláiról a semmiségbe. Onnan már csak a Bakony -bozontos óriását lehet látni, a Papodtetőt. Ott hozzájuk fordult: -<span class="pagenum"><a name="Page_188" id= -"Page_188">-188-</a></span></p> -<p>– Hallottátok-e már hirét a Bakonyerdőnek? Nézzétek, itt van. -Tudjátok-e mi van a Bakonyerdőben?</p> -<p>Jusszuf felelt, ő már világjártas ember volt.</p> -<p>– Én tudom. Ott terem a Sobri.</p> -<p>– A Sobri is ott terem, de a mogyorófa is. A vármegye most -megidézett benneteket ujra egy esztendőre. De ha közületek egy -teremtett lélek is megjelenik a terminusra, a Bakonyerdő minden -mogyorófáját a hátatokon töretem össze.</p> -<p>De nem is jelent ám meg senki. Pandúrt pedig Ázsiába, Afrikába -csakugyan nem küldhetett a vármegye. Ki fizette volna a -költségeket?</p> -<p>Igy tudta csak a nemes vármegye ezt az ügyet elintézni. -<span class="pagenum"><a name="Page_189" id= -"Page_189">-189-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h2>A TAKARÉKPÉNZTÁR.</h2> -</div> -<p class="summary">(A nemzet ébredése. – Mit szólnak ehhez a -szent-gáli királyi vadászok? – Fáy András javaslatát elfogadják. – -De nem ugy, a hogy Áron zsidó jónak látja. – A szent-gáli -takarékpénztár alkotmánya. – Mi van a régi archivumban? – Gyül a -pénz. – Alig tudják utóbb a vasas ládát fölemelni. – Egyszer csak -minden elvesz szőrén-szálán. – Hova lett a takarékpénztár?)</p> -<p>Innen-onnan hetven esztendeje, a mikor az az eset történt, a -melyet most elbeszélek. Szent-Gálon már nem is emlékszik más rá, -talán csak az én öreg barátom, Szalay János. Ő is gyerkőcz, ő is -surján legény volt még akkor, a mikor kezdődött a történet.</p> -<p>Fölébredt a nemzet. Felső-bükki Nagy Pál és a nagy gróf -Széchenyi két kézzel markolt bele az alvó nemzedék üstökébe s -megrázta istenesen.</p> -<p>– Ébredj, magyar!</p> -<p>Szent-gáli uramék is érezték a rázást, ők is hallották az intő -szót. Elkezdtek fölötte tanakodni. A községházánál, vadászaton, a -herendi kocsmában, a gombási csárdában, a veszprémi -Angyal-vendéglőben s mindenütt, a hol seregesen összejöttek. Hol -egyik, hol másik szóba hozta. A rektor úr mindig szóba hozta. -Diákjárás <span class="pagenum"><a name="Page_190" id= -"Page_190">-190-</a></span> idején a pápai diákok mindig -emlegették. S azután egyik szó jött a másik után. Tanakodtak.</p> -<p>De hát mit csináljanak?</p> -<p>Töröljük el az ősiséget. Legyen hitele is a magyar embernek!</p> -<p>Ez az ébresztő szó nem találkozott köztetszéssel. Ősi örökségét -ne bitangolhassa el könnyelmüen senki. Adósságot derüre-borura ne -csinálhasson senki. Az adósságcsinálók nagy része ugy is csak -gézenguz. Ne szaporitsuk őket.</p> -<p>Állitsunk kaszinót, rendezzünk lófuttatásokat, utazzunk külső -országokba, tanuljunk angoltól, némettől, francziától.</p> -<p>Ezekben már van valami. Csakhogy mindez nagy úrnak, tudós -embernek, országjárónak, bálizsnak, kucsébernek, vándorló legénynek -való mulatság. Cselekedjék ők, ha unatkoznak. Ezekhez semmi -közünk.</p> -<p>Lelenczház. Börtönjavitás. Vakok, siketek, némák, őrültek háza. -Perrendtartás. Halálos büntetés eltörlése.</p> -<p>Bolondság az egész. Ilyesmire nem adja fejét királyi vadász. Ugy -is tele van duhajjal, utonállóval, szegény legénynyel a Bakony. -Sobriékkal most se birunk. Csak az kellene még, hogy javitsuk a -börtönt s töröljük el a halálos büntetést. Hát sarkantyus csizma, -darutollas süveg nem kellene még a duhajoknak?</p> -<p>Jobbágyság felszabaditása. Törvény előtti egyenlőség. -Közteherviselés. A nemes ember is fizessen adót, ő is csinálja az -utat, vámon-réven ő se legyen mentes.</p> -<p>No ez már sok! Az se becsületes ember, a ki ezt <span class= -"pagenum"><a name="Page_191" id="Page_191">-191-</a></span> -kitalálta. Legalább is rossz magyar, rossz hazafi. Lemondani az ősi -jusról! Nemes ember szüz vállaira terheket rakni! Hogy olyan ember, -a ki erre törekszik, még szabadon járhat isten ege alatt – ezt is -szégyenlenünk kell. De be se tegye a lábát, ha van istene, a mi -határunkba.</p> -<p>A nagy Széchenyi váltig biztat: ne henyéljünk, ne hagyjuk haszon -nélkül mulni a drága időt, hanem dolgozzunk éjjel-nappal mint az -angol.</p> -<p>Ez se épen bölcs tanács. Szegény angolt sajnáljuk ugyan, de -bizony mi nem követjük. Igás jószágnak való a munka, meg cselédnek, -napszámosnak, nem pedig nemes embernek.</p> -<p>Hanem hát egyszer csak az történt, hogy nemes Pest-Pilis és Solt -törvényesen egyesült vármegyéken valami Fáy András nevü birtokos -nemes ur, egyébként jeles mesemondó és táblabiró azt javallotta, -hogy állitsunk takarékpénztárakat. Ne szórjuk el az aprópénzt, -hanem gyüjtsük össze a filléreket, hatosokat, huszasokat. Adjuk oda -ahhoz értő okos emberek kezébe, azok majd kamatoztatják s egy-két -év mulva, talán észre se vesszük, csak szép summa pénz, csak derék -tőke gyülik a számunkra. Ha épitkezni kell, ha lányt adunk férjhez, -ha kárt vallunk, ha elemi csapást kell pótolni: legalább lesz -pénzünk, nem kell adósságot csinálni, nem kell kölcsön után -futkosni, nem kell egyik-másik birtokot zálogba adni s a módosabb -atyafiaknál nem kell segitségért kunyorálni.</p> -<p>Állitsunk takarékpénztárt! <span class="pagenum"><a name= -"Page_192" id="Page_192">-192-</a></span></p> -<p>Ez már beszéd.</p> -<p>Szent-gáli nemes uraimék azt mondták: e fölött már érdemes -gondolkodni. Sőt, a mikor megbizonyosodtak, hogy Veszprémben is -állitanak takarékpénztárt, sőt ebben még a vármegye urai is, de még -a káptalanbeli urak is ugyancsak buzgólkodnak: nagy hirtelenséggel -elhatározták, hogy Szent-Gálon is legyen a köztársaságnak -takarékpénztára. Még pedig előbb legyen mint akár Veszprémben, akár -Pápán. Szent-Gál legyen az első. Meg ne előzhesse őket senki.</p> -<p>De hát miféle csoda az a takarékpénztár? Ezt kellene tudni.</p> -<p>Egyik kocsmárosuk zsidó ember volt. Megkérdezték a dolog felől. -Ő se tudta. Lelkére kötötték, járjon utána. A kocsmáros szót -fogadott. Nem is lett volna tanácsos szót nem fogadnia. Utána járt -s megtudott mindent.</p> -<p>Részvényt kell aláirni. Minden részvény legyen ötven forint. -Kétszáz részvény tizezer forint. Ez legyen az alaptőke. Ezt kell -kiadni kamatra s a jövedelemből az esztendő végén osztályt kell -adni minden részvényesnek. E nélkül nincs takarékpénztár.</p> -<p>Igy beszélt a zsidó ember. De ki is nevették nyomban. -Megbolondult a zsidó ember. Kár érte, mert kocsmárosnak jóravaló -ember.</p> -<p>Már hogy szent-gáli királyi vadász aláirjon valamit, akár -részvényt, akár mást! Micsoda gondolat ez? És azután ő irjon alá s -mégis ő fizessen ötven forintot minden részvény után? Akkor -fizessen, a mikor nem <span class="pagenum"><a name="Page_193" id= -"Page_193">-193-</a></span> köteles vele, holott akkor se fizet -örömest, a mikor köteles vele?</p> -<p>No, Áron, ilyen bolondsággal elő ne állj ezentúl.</p> -<p>De ha befizetné is az ötven forintot: vajjon ki lesz azért -felelős? Mikor fizetik vissza? Mennyi lesz a kamat? Azután miért -turkáljon idegen az ember pénzében? Mindenki maga viseli legjobb -gondját a maga pénzének. Okos ember nem áll önként gyámság alá.</p> -<p>Az Áron kocsmáros azt is elmondta, hogy a takarékpénztárnak lesz -elnöke, ügyvédje, két-három igazgatója, pénztárosa, könyvirója, -mindent fölirnak nagy könyvekbe. A ki beteszi a pénzét, adnak róla -irást. A kinek kölcsönt adnak: attól irást vesznek. Az adóst, ha -nem fizet: pörbe idézik, megbirósitják, ökrét-lovát összeirják, -mindenét elkótyavetyélik, de a pénzt rajta behajtják. Igy -szaporodik a takarékpénztár jövedelme. Ebből aztán először fizetik -az ügyvédet, azután az elnököt és az igazgatókat, de a pénztárost -és a könyvirót is. Ha még ezentúl is marad valami a jövedelemből: -abból csinálnak tartaléktőkét s abból juttatnak a részvényesek -számára is.</p> -<p>Sehogy se ment ez a dolog szent-gáli uraimék fejébe.</p> -<p>Hogy ők könyveket irjanak, irásokat szerkeszszenek, adósokkal, -ügyvédekkel viaskodjanak, szegény adós feje alól elszedjék a -párnát: ezt már ők semmi szin alatt nem cselekszik.</p> -<p>Ilyen takarékpénztár nekik nem kell.</p> -<p>De valamilyen mégis csak kell. A kor intő szózata elől nem -dughatják be füleiket. Fáy András uram <span class= -"pagenum"><a name="Page_194" id="Page_194">-194-</a></span> szava -ne legyen a pusztába kiáltó szó. Szent-Gál is együtt akar haladni -az ébredő nemzettel. De csak okkal-móddal.</p> -<p>Hiszen ismerik ők a takarékpénztárt. Van ő náluk, csakhogy más a -neve. Házi persely a neve. Helybéli gelencsér csinálja: Figuli -uram. Apró malacz az alakja, nyilás van a hátán, egy krajczár az -ára s a mi pénzecskét a gyermekek ajándékba kapnak, azon a nyiláson -belehányják a malaczba s a mikor már tele van: földhöz vágják a -malaczot. Kihull belőle gyakran két-három váltó forint is. Ez az -igazi takarékpénztár.</p> -<p>Ilyet kell csinálni, csakhogy nagyban.</p> -<p>De nem részvények alapján, de nem is mások pénzéből, de nem is a -magukéból.</p> -<p>A maguk pénzét épen nem adják oda. Ott van az jó helyen, a hol -van. Mihelyt más kezében volna: nem volna olyan jó helyen. Nem -biznak ők elnökben, ügyvédben, pénztárosban, igazgatókban. Sok -ember ez. Sok embernek sok keze van. Baj lesz abból utóbb is, ha -sok kéz között tilódik az ember pénze.</p> -<p>De nem kell ám a mások pénze se. Nekik ne irjon alá részvényt -senki, de takarékpénztári betétet se vigyen hozzájuk senki. Okos -ember ne vesződjék más pénzével, ha elkerülheti.</p> -<p>Elveszhet könnyen vagy a pénz, vagy a becsület.</p> -<p>Más pénzével több gond jár, mint a szopós gyerekkel. S minek a -gond, ha a nélkül is el lehetünk?</p> -<p>Hanem hát ha se a magunk pénzét, se a mások pénzét nem -takargatjuk: miből lesz akkor a takarékpénztár? <span class= -"pagenum"><a name="Page_195" id="Page_195">-195-</a></span></p> -<p>Bizony a köztársaság pénzéből.</p> -<p>Van a szent-gáli közbirtokosságnak három-négy malma, három-négy -kocsmája, mészárszéke, italmérése s huszonötezer holdnyi -Bakonyerdeje, királyi vadászváltsága s egyéb százféle czimen való -kisebb-nagyobb bevétele. Egyik csurran, másik csöppen. Ha nem -csurran: legalább csöppen. Gyüjtsük össze a csurgást is, a -csöppenést is, ne költsünk nyakló nélkül, rakjuk össze a -huszasokat, rakjuk be nagy perselybe, a melyet nem Figuli uram -készit töredékeny cserépből. S a mikor majd sok pénz gyül össze, -vagy valami nagy szükség zuhan a nyakunkba vagy a haza szorul jó -fiainak áldozatára: ám akkor csináljunk belőle istenes dolgot.</p> -<p>Ebben történt megállapodás.</p> -<p>Csináltassunk jókora ládát tölgyfadeszkából. Fiókok, szekrények -nem kellenek bele. Bankót nem gyüjtünk. Isten tudja, mi lesz a -bankóból. Aranyat se gyüjtünk. Nem jár kézen-közön. Kongópénzt se -gyüjtünk. Annyiféle van már, sokszor csak a kofa tud rajta -eligazodni. Hanem ezüstpénzt gyüjtsünk. Huszast, márjást, tallért, -lázsiást.</p> -<p>A ládát megcsinálja valamelyik molnárgazda. Szerezzünk hozzá -furfangos závárt és czifra kulcsot Kis uramnál, a veszprémi -lakatosnál. Egyik kovácslegény ugyis a napokban akar remekelni, az -meg figurázza be azt a ládát ékes vaslemezekkel. A ládának felülről -legyen kis nyilása. Nem nagy nyilás; egér be ne férjen fészket -rakni, kölykeit nevelni. Csak akkora <span class="pagenum"><a name= -"Page_196" id="Page_196">-196-</a></span> nyilás, mint a perselynél -szokás; kényelmesen belecsuszszon még a Mária Terézia-tallér -is.</p> -<p>Ez legyen a takarékpénztár.</p> -<p>De hol álljon ez? Ki adjon róla számot? Ki kezelje? Ki -őrizze?</p> -<p>Őrizze a jó isten. Ő az őriző pásztora mindenkinek. Nekünk is. -Ha minket meg tud őrizni: megőrzi a takarékpénztárt is.</p> -<p>A mi igaz is.</p> -<p>Azt gondolták ki hát, hogy a takarékpénztár szép vasas uj -ládáját beteszik a régi archivumba. Ott nem foglal el járt helyet, -ott nem lesz utjában senkinek, ott nem kódorog senki, ott nincs -keresni valója senkinek. Mivelhogy csak ott van a pénz biztos -helyen, a hol ember meg nem fordul.</p> -<p>Mi volt az a régi archivum? Mit őriztek abban? Tudni kell ezt, -ha az ember tisztán akarja érteni a dolgot.</p> -<p>Az öreg kálvinista templom oldalához volt toldva kis féltetejü -gunyhó, de kőből, szilárdan épitve, ajtaja hatalmasan megvasalva. -Hasonlit a katholikus templomok kis sekrestyéjéhez. Csakhogy a -templom belsejéből nem volt bejárója, hanem csakis kivülről, a -templom udvarából. Ajtajának kulcsa hol a papnál, hol a birónál, -többnyire a papnál.</p> -<p>Ez a kis toldalék-épület ma is megvan. Ma is olyan, mint -századok előtt.</p> -<p>De hát mit őriztek ebben?</p> -<p>Nagy dolgokat. <span class="pagenum"><a name="Page_197" id= -"Page_197">-197-</a></span></p> -<p>Holmi irásokat királyoktól, vármegyéktől, szabadságharczaink -hőseitől. Szent-Gál hajdan is a hires Szent-Gál volt. A mikor a -nemzet története nagyokat lépett: lába dobbanását mindig megérezte -a szentgáli köztársaság. Volt bizony ott a Bocskay, Bethlen, -Rákócziak korszakából elég tisztes emlék. Fegyverdarabok, -lobogófoszlányok, diadalmas csaták hirmondói, régi tárogatók, -rongyossá nyütt dobok, tilalmas szerszámok. A melyeket, ha -meglátott a szent-gáli királyi vadász: nyomban leszedte az égről -minden csillagát minden németnek, a ki csak van ezen a kerek -világon. Mert ámbár a királyi vadász a királynak volna az embere -vagy mi, de azért különös andalodás vett erőt a lelkeken. A -szent-gáli nemes ember azt hitte, hogy ő csak olyan királynak -tartozik hűséggel szive szerint, lelke szerint, a melyik Árpád -apánk egyenes véréből származott. A többi királynak is tartozik -ugyan, de csak ugy szokás szerint, törvény szerint. Hiába: más a -törés, más a vágás. Tudja ezt a bakonyi nemes. Sőt annyira tudja, -hogy tatárra, törökre sohase haragudott annyira, mint a -németre.</p> -<p>Ebből azután az következett, hogy a német se szerette valami -nagyon a szent-gáliakat. Valahányszor hát fölülkerekedett a német, -pedig a pokol fajzatja azt igen sokszor megcselekedte: mindig -tanácsos volt a rejtegetett tilalmas szerszámokat kiszedni a régi -archivumból s valahol másutt a föld alá rejteni vagy az öreg -Bakonyban valami fa odvába elsülyeszteni. Baj lett volna, ha a -német keresi és megtalálja. <span class="pagenum"><a name= -"Page_198" id="Page_198">-198-</a></span></p> -<p>Nem is igen volt már az én gyermekkoromban a régi szent -emlékekből valami számbavehető gyüjtemény.</p> -<p>De volt még ezeknél is becsesebb gyüjtemény, a melyet magam is -láttam ezelőtt ötven évvel.</p> -<p>Ez volt Szent-Gál szabadságainak s adományleveleinek -gyüjteménye. Kezdődött abból az időből, a mikor Jeruzsálemi Endre -királyunk még el se ment Jeruzsálembe. Az ősapák meghallották, hogy -oda készül hadat járni pogányok ellen. Hejh-hajh, Jeruzsálem tovább -van, mint a kertek alja, a pogány se adja oda a bőrét puszta szóra, -hátha a királyt a hosszu utban valami baj éri, mégis jobb lesz, ha -indulás előtt szép kemény kutyabőr-irással elismeri Szent-Gál -szabadságait.</p> -<p>El is ismerte jó szivvel. S utána minden király azt cselekedte -V-ik Ferdinándig. Ott vannak a kutyabőrök s a sok száz esztendős -vastag papirosok, nagy pecsétekkel, királyok aláirásával. Nem volt -szabad hiányozni egyiknek se.</p> -<p>Nohát ezt a gyüjteményt őrizte a régi archivum. Meg is őrizte -emberül, a mig halandó emberre nem bizták kezelését. Ki bántotta -volna a sok száz év előtti kor becses emlékeit, minden szent-gáli -nemes ember szabadságának halhatatlan tanubizonyságát?</p> -<p>Bizony szent-gáli uraimék nem csinálhattak okosabb dolgot, -minthogy takarékpénztáruk gyüjtő vasasládáját ide helyezték. Ki -merne itt lopni, hűtlenül sáfárkodni az Árpád-kor emlékeinek -kegyeletes helyén, isten szentegyházának födele alatt? Isten szeme -vigyáz oda egyenesen. <span class="pagenum"><a name="Page_199" id= -"Page_199">-199-</a></span></p> -<p>Azután elkezdték a takarékoskodást. Malmok, kocsmák, -mészárszékek, erdők jövedelmeiből csak annyit költöttek, a mennyit -költeni szükséges volt. A fényüzést, a dinom-dánomot a vármegye -urainak költséges fogadtatását abbahagyták. S minden esztendő végén -a maradék pénzt szép márjás huszasokban s fényes Mária -Terézia-tallérokban a takarékpénztárba vitték.</p> -<p>Mindig két ember vitte s egyenként szépen a nyiláson át a ládába -eresztette. Volt a ládának két végén vasból készült két füle, -fogantékja. Mikor már minden pénz lent volt, a két ember megfogta a -láda fülét s megrázta a ládát annálfogva emberül, hogy az ezüst -egyenletesen terüljön szét az egész ládában.</p> -<p>Azután megint pihent a láda félévig, egész évig. Furfangos -závárjának kulcsa ott volt az öreg birónál, az archivumnak kulcsa -ott volt az öreg papnál.</p> -<p>Multak az évek. Folyt a takarékoskodás. Telt a takarékpénztár, -nehezedett a láda.</p> -<p>De hát mennyi pénz van már ott? Csakugyan meg kellene egyszer -olvasni, össze kellene számitani. Már csak illendőség okából -is.</p> -<p>Olvassa a manó! Számitsa a manó!</p> -<p>Hiábavaló időpocsékolás lenne az. Belekerülne egész napba. -Hadnagyra, kisbiróra, dékányra, harangozóra nem lehet bizni ezt a -munkát. Maguknak kellene ezt végezni a köztársaság előljáróinak, ők -pedig erre fejüket nem adják. Csakugyan jobb, okosabb dolog ennél a -csendes poharazás, pipázgatás, lélekvidámitó vadászgatás. -<span class="pagenum"><a name="Page_200" id= -"Page_200">-200-</a></span></p> -<p>Azután mirevaló is az a pénzolvasgatás? Zsidónak, papnak, -lelkesorvadt zsugorinak, vénasszonynak való mesterség az. A mi -pénzünk van: az megvan. Ha százszor megolvassuk is: ez által nem -lesz az több egy fillérrel se. Legfölebb kevesebb lesz.</p> -<p>Ha megolvassuk: megtudjuk ugyan, hogy a köztársaságnak mennyi -pénze van, de akkor azután megtudja az egész világ is. Hátha sok -lesz? Ha sok talál lenni: ebből éppen nagy baj támad.</p> -<p>Ránk szabadul az egész világ. Jön a vármegye s kölcsönt kér a -pandúrok fölszerelésére, hidak épitésére. Soha se látjuk többé -pénzünket. Jön a szent eklézsia, jön a főiskola, jönnek a -mindenféle kegyes és jótékony intézetek és alapitványok. Kérnek, -rimánkodnak, istenkednek, nem lehet nekik ellenállni. S egyszer -csak rips-raps, volt – nincs! Mire való volna ez?</p> -<p>De a köztársaság nyugalma is megzavarodhatik. Most minden nemes -ember megnyugszik abban, hogy a közjövedelem elkölteni való s nem -keresi, mennyi volt, hova lett. De ha megtudja, hogy sok pénzünk -van, utóbb még eszébe juthat valakinek, hogy számon kérje -tőlünk.</p> -<p>Számadás? Ez lenne még czifra! Hiszen nem akad akkor jóravaló -ember a köztársaság élére, ha számot is kell adni. Kutyánk legyen -vadászbiró számadási kötelezettséggel. A régi jó erkölcsöket -szigoruan fönn kell tartanunk. Azóta van annyi baj a világon, a -mióta minden ember beleütheti az orrát az előljárók dolgaiba. -<span class="pagenum"><a name="Page_201" id= -"Page_201">-201-</a></span></p> -<p>Egyszer valakinek a tanácsban eszébe jutott, nem volna-e jó -kamatra kiadni a takarékpénztárt?</p> -<p>De már ez nem volna jó. Hisz akkor ott volnánk, a hol a többi -takarékpénztár. Irka-firka, huzavona, ügyvéd, pénztáros, igazgatók, -perek, birák, végrehajtók! Nyomban ezeké lesz a pénz s nem a -mienk.</p> -<p>Hanem hát egyszer mégis csak tudnunk kellene, körülbelül mennyi -pénzünk lehet a takarékpénztárban?</p> -<p>Igaz. Meg is bizták nyomban két jó markos nemes atyjukfiát, hogy -uj év táján az ezüstvivő két előljáróval menjenek az archivumba s -emelgessék meg a takarékpénztárt, mennyit nyom.</p> -<p>Az egyik volt Gombás Lőrincz egykori barátom. Erős volt, mint a -párducz, Feje, szeme, nézése, egész zömök alakja is olyan volt, -mint a párducz. A másik volt Zsebők János, az egész köztársaságnak -s a fél vármegyének keresztapja. Talán másutt is lesz még róluk -szó.</p> -<p>Megemelték a ládát, de bizony nem volt könnyü. A szemük is -kidülledt az emelésben. Lehetett a láda vagy hat bécsi mázsa.</p> -<p>Meg is kérdezték a vármegye egykor hires főszámvevőjét, Tamassa -Pált: mennyit érhet sulya után számitva az a takarékpénztár?</p> -<p>Tizenkétezer ezüst forintra számitotta az öreg főszámvevő. Szép -pénz akkor.</p> -<p>Nohát most már ne takarékoskodjunk.</p> -<p>Szép bőjtnapi reggelen oda ballag előljáró uraimékhoz -<span class="pagenum"><a name="Page_202" id= -"Page_202">-202-</a></span> a harangozó, szerencsés jó reggelt -kiván s azután azt mondja:</p> -<p>– Az archivum ajtaját hajnalban nyitva találtam. Nem előljáró -uraimék jártak ott? Nem kigyelmetek felejtették nyitva az -ajtót?</p> -<p>– Mi bizony nem. Talán a tiszteletes ur.</p> -<p>– Hát hiszen tőle jövök. Ő meg előljáró uraimékra utal.</p> -<p>Bele is üthet a mennydörgő mennykő!</p> -<p>Megnézik az archivumot és ime, a takarékpénztárnak se hire, se -hamva. Elveszett, eltünt, elvitték nyom nélkül.</p> -<p>Nem is jöttek rá s nem is tudja a világ mind e napig, hova lett -a szentgáli takarékpénztár.</p> -<p>Az az esztendő, a melyben ez történt, nagy esztendő volt. A -száma: 1848.</p> -<p>A hirlapok emlegették, hogy a mikor az ország kincsét -gyüjtögették, egyik tuladunai falu nemessége maga szép kocsiteher -ezüstpénzt szállitott be Kossuth Lajos pénzügyminiszter pénztárába. -Szaporodjék az ország kincse.</p> -<p>De a szentgáli nemzetőrök is, mikor el-kiszálltak az ország -határát megvédelmezni, jó fegyverrel, jó ruhával voltak ellátva -mind. Ők voltak a legdélczegebb nemzetőrök. Azt rebesgették: ez a -fölszerelés is a takarékpénztár dolga volt.</p> -<p>Ki tudná most már: mi az igazság?</p> -<p>A függetlenségi harcz után szimatolni kezdett az önkény s -kutatta a pénztár nyomait. <span class="pagenum"><a name="Page_203" -id="Page_203">-203-</a></span></p> -<p>Szentgáli uraimék tisztára bebizonyitottak mindent.</p> -<p>A falutól keletre vonul a Tiszaaljai völgy. A mint a Miklóspál- -és Somod-hegyek közé jut: ott találták meg a vasasládát vizmosta -árokban feltörve, öreg fejszével agyonvagdalva. Bizony elvitték azt -rossz emberek.</p> -<p>Ezt bizonyitották be. <span class="pagenum"><a name="Page_204" -id="Page_204">-204-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h2>A BAKONYI SZÜR.</h2> -</div> -<p class="summary">(Milyen volt a bakonyi szür? – Hol készült? – -Juhász, kanász ősi természete. – Zalavármegye eltiltja viselését. – -Viták e fölött. – Ki visel esernyőt? – Mi van a szürujjban? – Hogy -gerjesztettek tüzet hajdan? – A szür lefüleli, megfogja az -ágyugolyót.)</p> -<p>A bakonyi szür.</p> -<p>Ez a szó olyasmit jelent, mintha a Bakonynak valami különös -alaku és természetü szüre lenne. Másféle, mint az ország egyéb -vidékén.</p> -<p>Ugy is van. De különösen ugy volt régi időkben, gyerekkoromban -is.</p> -<p>A Bakony-vidék közepe Veszprém. A bakonyi szürt veszprémi -szürnek is nevezték. Igy ismeri a népdal is. Egész Veszprém -vármegye erdős táján is viselték a nyájőrző emberek, fiatal -cselédek, munkára járó zsöllérek. Zala, Somogy, Vas vármegyékben ez -a szür volt egykor nagy divatban. Ezt viselték a duhajok, utonállók -és szegény legények is le egész Szlavoniáig. Elterjedt még Tolna, -Baranya, Fehér, Komárom vármegyék szegényebb népe közt is. -<span class="pagenum"><a name="Page_205" id= -"Page_205">-205-</a></span></p> -<p>Nem volt ebben a felöltőben látszólag semmi különös. Nem volt ez -se köpönyeg, se krispin, se ködmen, se téli kabát. Nem volt ez -olyan hosszu, mint a bunda; nem is olyan rövid, mint a szürdolmány. -Alig ért térden alul. Vállban bőre szabva, derékban és derékon alul -mintha szükebb lett volna, de azért a legény egészen -betakarózhatott vele. Belefeért, ha kellett, nagy szüken, még a -babája is.</p> -<p>Szürkötője hasitott szijból. Rendesen rózsára volt kötve, ki -lehessen könnyen oldani. Sobri szürének nyakkötője hosszu, értékes -aranyláncz volt. Ezt találták vérző holttestén Lápafőnél. -Megtudták, hogy az öreg Hunkár őrnagy kincseiből való. Ez is egyik -ismertető jel volt arra nézve, hogy a fiatal szép legény holtteste, -mig lélek volt benne, Sobri Jóska volt.</p> -<p>No de a bakonyi szürnek nem a kötője volt a fontos dolog. De még -az se, miféle gyapjuból készült. Mindenki tudta: vastag szőrü -gyapjuból, régi magyar juhok szőréből. A veszprémi és palotai -csapók évenkint egyszer-kétszer fölkerekedtek, lementek a tiszai -alföldre s onnan Szeged, Szentes, Hódmező-Vásárhely vidékéről száz -meg száz szekér gyapjut hoztak a Bakony aljára. Ebből készült a -bakonyi szűr. Ma már ilyen nem lehet. Nincs ma már ilyen gyapju a -világon. Az ősi magyar juhot is csak az állatkertben mutogatják, ha -ugyan onnan is ki nem veszett. Az alföldi magyarnak nincs már -magyar juha. Másféle se lesz nemsokára. Más a világ.</p> -<p>Hanem a czifrája volt különös a bakonyi szürnek. <span class= -"pagenum"><a name="Page_206" id="Page_206">-206-</a></span></p> -<p>Válla, háta, ujjai, szélei be voltak födve barna-piros -posztóval, de szép kacskaringós virágalakokra kiszabott posztóval s -az a posztó ékes varrással, ékes zsinórozással rá volt erősitve a -szürposztóra. Ezért nevezték a bakonyi szürt egyuttal czifra -szürnek is. Sobrinak és társainak különösen czifra volt a szüre. S -a nyalkább, módosabb kanászok és juhászok is utóbb Sobri szüre után -szerezték be a magukét.</p> -<p>Csapók és szürszabók gazdag, tekintélyes czéhe állt fönn -Veszprémben is, Palotán is. De voltak csapók és szürszabók Pápán -is. Devecserben is. Nagy volt minden csapó műhelye. Nagyfenekü -kerekes gépeik ott zugtak és berregtek reggeltől estig. Zajuk -kihallatszott az utczára. Az ösküi patak Öskütől a Kikeri-tóig tele -volt kallómalommal. Azokban mosták, szapulták, dagasztották a -gyapjut és a posztót. Kocsik hosszu sora szállitgatta a portékát -Palotától Veszprémig és visszafelé a fehér országuton. A csapók -raktárából átköltözött a szürposztó a szürszabó műhelyébe s onnan -az országos vásárokra. Élet, munka, zsibongás, igazi jólét -mindenben. Csapó, szürszabó csak törzsökös magyar lehetett. -Németet, zsidót, idegent be nem fogadtak a czéhtársaságba.</p> -<p>A mikor a nyalka bojtár végigment a vásáron, bakonyi czifra -szürében, minden szem ránézett. Még a leányok, menyecskék szeme -is.</p> -<p>– Ez már helyre legény!</p> -<p>Bűn ez, veszedelem ez, kárhoztatni való dolog ez? A mi mostani -eszünk szerint semmi esetre. <span class="pagenum"><a name= -"Page_207" id="Page_207">-207-</a></span></p> -<p>Azonban nemes Zala vármegye nem igy vélekedett ezelőtt nyolczvan -esztendővel.</p> -<p>Bakony erdeje Zalának is volt s Nagy-Vásonykő, Devecser és Sümeg -vidékén összeolvadt Veszprémnek Bakony-erdejével. Száz meg száz -juhnyáj és disznófalka élt az erdőben, csalitokban, vágásokba s -juhász, kanász, számadó és bojtár ezer számra.</p> -<p>Juhásznak, kanásznak lopni kell. Ez már természete, mint a -szövetkezeti és részvénytársasági igazgatónak. Hajdan nem mehettek -az emberek tőzsdékre és pénzintézetekbe elszedni a másét, hát -elmentek a Bakony erdejébe. Az ősember eredeti természetét hajdan -is csak ki kellett elégiteni. Király és rablólovag nem lehetett -mindenki, hogy tűzzel-vassal, fegyverrel és halállal vegye el a -szomszéd igaz jószágát: hát beállott kanásznak, juhásznak, -bojtárnak, számadónak. Ha mulatságra kellett pénz, ha bucsura, -vásárra kellett menni, ha kárt vallott: nem verte fejét a falba, -hanem elment a szomszéd határra, vagy a harmadik, negyedik erdőbe s -ügyességgel, jó szerencsével kiszakitott a nyájból husz-harmincz -juhot vagy disznót, elhajtotta, árosa-vásárosa s orgazdája már -készen volt s lett pénze, a mennyi éppen kellett.</p> -<p>Ez már együttjár a Bakonyerdő életével.</p> -<p>De hát már most mit csináljon a számadó, a kinek elhajtották -juhát vagy disznaját?</p> -<p>Bizony ő se veri falba a fejét.</p> -<p>Panaszt nem tesz se az uraságnál, se a vármegyénél. Panaszkodni -hitványság, árulkodni gyalázatos dolog. <span class= -"pagenum"><a name="Page_208" id="Page_208">-208-</a></span> Azután -kárát a vármegye ugy se tériti meg. Sőt még ujabb bajba, költségbe -keveredik a sok pandúr és járás-kelés miatt.</p> -<p>A mit tőle éjjel orvul elhajtottak: azt visszaszerzi hasonló -módon. Éjjel, orvul. Kákabélü, gézenguz, nyám-nyám ember volna az, -a ki ezt meg nem cselekedné. Megsértené még a szentirás parancsát -is. Szemet szemért, fogat fogért. Ezt tanitja a szentirás. Ez pedig -bakonyi nyelven azt teszi: juhot juhért, emsét emséért.</p> -<p>Nemes Zala vármegye váltig törte a fejét a fölött: honnan, -miként származik a nyájőrzők tolvaj természete? Arra jött rá, hogy -azt nem okozza semmi más, csupán csak a bakonyi czifra szür.</p> -<p>Hogy is szól csak a dal?</p> -<p>Czifra szüröm Beszperémben vettem. Érte harmincz forintot -fizettem. Hogyha azt a nyakamba teritem, Még az angyalát is -elkeritem.</p> -<p>Ime: egészen világos.</p> -<p>Az a czifra szür idézi elő az istenkáromlást. Mihelyt nyakában -van: rögtön az angyalokat szedi le az égről a bojtár. Maga danolja, -maga vallja.</p> -<p>Azután harmincz forint: nagy pénz az. Igaz, hogy váltóban kell -érteni, de igy is borzasztó fényüzés. Dolmányt lehet venni öt -forintért, ködment tizért s az a bojtár mégis harmincz forinton -vesz bakonyi szürt. Pedig nem telik tőle. Csak ugy telik, ha lop. -Nyilvánvaló, hogy ezért lop. <span class="pagenum"><a name= -"Page_209" id="Page_209">-209-</a></span></p> -<p>Derék, nagy emberei s igaz bölcsei voltak Zala vármegyének. Még -Deák Antal és Csányi László is ott voltak a vármegye gyülésén. De -mégis elhatározták 1824. évi deczember 13-án, hogy ezentul nyájőrző -erdei embernek veszprémi szürt, bakonyi szürt, czifra szürt viselni -nem szabad. E szürnek használata örökre eltiltatik s a szolgabirák -utasittatnak, hogy járásuk területén jövőre a szür viselését meg ne -engedjék s a tilalom ellen vétők testi fenyitéssel -illettessenek.</p> -<p>De még ez se elég.</p> -<p>Atyafiságos átirattal meg kell keresni a szomszéd vármegyéket, -Vast, Veszprémet, Somogyot, Varasdot, hogy ők is tiltsák el a -bakonyi szürt s ezzel vessenek ők is gátat az erkölcsök -elvadulásának s a köznép közt is mindinkább terjedő fényüzésre való -hajlandóság kicsapongásainak.</p> -<p>Veszprém vármegye nemesi közönsége Zala átiratát 1840-ben, jó -későn, tárgyalta egyik közgyülésén. De már ekkor előtte voltak a -veszprémi, palotai és pápai csapók és szürszabók alázatos -folyamodásai is. Nehogy valamiképen a nemes vármegye elfogadja Zala -tilalmát.</p> -<p>Mi lesz akkor? Mi lesz ő belőlük? Miből élnek ők? Hisz ő nekik a -szürposztó és szürkészités tanult mesterségük. Az alkotmányos jog -és a királyi szabadalom biztosítja az ő mesterségüket. De mit ér -mind, ha tilalmas lesz a bakonyi szür viselése?</p> -<p>Azután ő előttük nem is egészen világos Zala vármegye -igazsága.</p> -<p>Igaz, hogy a káromkodás utálatos erkölcsi fogyatkozás, -<span class="pagenum"><a name="Page_210" id= -"Page_210">-210-</a></span> de azt nem a bakonyi szür okozza. -Hiszen az urak is káromkodnak, ők pedig nem bakonyi szürt, hanem -birkabéléses bekecset viselnek. A huszárok, a mint mindenki tudja, -épen nagyon káromkodósak, pedig ők mentét hordanak s szép fehér -köpönyeget. Kivánatos ugyan, hogy a szelid erkölcsök terjedjenek s -a káromkodás valahára szünjék meg, de ezt a bakonyi szür tilalmassá -tételével elérni nem lehet.</p> -<p>Másrészről igaz ugyan, hogy a szür ára harmincz forint, igen -szép pénz, de az igazi czifra szürt ezen alól késziteni és -árusitani épen nem lehet. De minden szürnek nem is harmincz forint -az ára, van bizony elég szür tiz forintos is.</p> -<p>Azután egy szürnek el kell tartani, ha tüzi veszedelem nem éri, -harmincz esztendeig, a ki pedig vigyáz rá, még örökség gyanánt -hagyhatja maradékaira is. Az ő szürük halhatatlan és elnyühetetlen. -Hát ilyen örökös szerdékért sok az a harmincz váltóforint?</p> -<p>Az se baj, hogy czifra. Czifrasága kenyeret ád a posztónyirónak, -gombkötőnek és paszomántosnak. Ezek is czéhbeli mesterek, ezek is -megérdemlik a kenyeret, ha becsületes emberek. Miért kelljen -kivenni szájukból a falatot?</p> -<p>Hát a nemzeti művészet mit vétett? Hiszen minden igazi czifra -szür remekes munka. Hát csak a tulipántos ládákon s a bundák övén -legyen nemzeti művészet? A szürszabók se alábbvalók, mint az -asztalosok és szücsök. Ők is mind jó magyar kézművesek. Ha nemes -Zala vármegye épen agyon akar ütni egy csomó kézműiparost: -<span class="pagenum"><a name="Page_211" id= -"Page_211">-211-</a></span> ám üsse agyon a kapczásokat és -suszterokat. Ez ugy is mind német Pápán is, Veszprémben is. De -hagyja békén a magyarokat.</p> -<p>Hejh, minő viták folytak a bakonyi szür kérdésében, a mi -vármegyénk közgyülésén!</p> -<p>Hogy a többi vármegye mit határozott: nem tudom. Nálunk a -szürtilalom sohase lépett életbe.</p> -<p>A bakonyi szür természetrajzát meg kell irnom végig. Érdekesebb -jelenség ez, mint az, hogy a Bakony-erdő fája »sok-makku«, pedig a -néhai Kis Tükör még ezt is méltónak találta arra, hogy megénekelje, -megörökitse.</p> -<p>Az a szür talán nem is a hideg ellen volt jó menedék, mint -inkább a szél ellen és eső ellen. Nincs olyan szél és hóvihar a -Bakonyban, melytől a bojtárlegény testét az a szür meg ne tudta -volna védelmezni. Igaz, hogy a bojtárlegény teste nem fázékony.</p> -<p>Hát az eső?</p> -<p>Magyar ember mezei népség, túl a Dunán nem visel esernyőt. Ha -ázik: ázik. Mindennek vége lesz egyszer, az esőnek is. Sváb ember -használja csak az esernyőt. S akkorát használ, hogy alája fér -asszony, gyerek, az egész családi sokaság. Vastag a nyele, kék a -szövete, piros a szegélye. A sváb ember büszke is rá. Ha városba -megy, mindig magával hordja. Megmutatja, hogy neki olyan is van. Ki -is neveti a magyar ember, kivált mikor szeles időben a szél -kiforditja az esernyőt.</p> -<p>A szür ellenáll az esőnek. A mennyi viz belefér, annyit ugyan -magába vesz, de azon tul belül nem ereszti, kivül pedig lecsurog -róla, mint a kemény fakéregről. <span class="pagenum"><a name= -"Page_212" id="Page_212">-212-</a></span></p> -<p>Hát hiszen kemény is. Ha jól megázott, egyenesen megáll a lábán, -mint a faköpönyeg s nem nyaklik össze, mint a posztóruha.</p> -<p>Van ujja is, kettő. De nem felölteni való. Ujjas szüre csak a -tót embernek van. Subát, gubát, szürt, mentét csak a nyakába kerit -a magyar ember, hogy a mikor virtusra kerül a sor: szempillantás -alatt lelökhesse magáról. A huszárnak sem szabad felölteni a -mentét, ha csatában van. Csak ugy leng a vállán, mintha szárnya -volna.</p> -<p>De a bakonyi szür ereje és ellenállása csoda. Se nem törik, se -nem szakad, se rozsda nem birja. Nem esik bele a moly se, annak a -foga is kitörik benne.</p> -<p>Hanem sok esztendő mulva, tiz-tizenöt évi viselés után mégis -puhábbá válik, hajlékonyabb lesz, czifrája foszlik, szine sárgul, -barnul, fakóbbá lesz. Ilyenkor már nem a nyalka bojtárnak való, -hanem idősebb embernek, kisbéresnek, tehenesnek való. Ezek kezére -jut. Ujabb tiz-tizenöt évi hűséges szolgálat után a gádorba, ólba, -akolba kerül a nyoszolyára. Derekaljnak, ha meleg van; takarónak, -ha hideg van.</p> -<p>Mig virágjában van: a két ujja raktár. A zsebet és az erszényt -pótolja. A két ujja be van kötve, de nem kivülről, hanem belül. -Kivül ugy látszik, mintha csak be volna türve. Hogy is szól csak a -dal?</p> -<div class="poem"> -<div class="stanza"><span class="i0">Be van az én szüröm ujja -kötve,<br /></span> <span class="i0">Barna kis lány, ne kotorássz -benne.<br /></span> <span class="i0">Az egyikben aczél, kova, -tapló;<br /></span> <span class="i0">A másikban százforintos -bankó.<br /></span></div> -</div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_213" id= -"Page_213">-213-</a></span></p> -<p>Ez a dal akkor kelt, a mikor még a gyufát nem ismerte a világ, a -mikor még aczéllal és kovával csináltak tüzet, nemcsak a mezőn, -hanem a konyhában is.</p> -<p>Aczélja, kovája, taplója annak is volt, a ki nem volt pipás -ember. A pipás ember aczélja ott volt dohányzacskója fityegőjén; -kovája, taplója, dohánya bent a zacskóban. De az erdőn járó -bojtárnak is időnként tüzet kellett éleszteni. Ha vagy fázott, vagy -szárogatni akart, vagy meleg ennivalója készült, vagy ott volt a -szeretője, vagy lakomára jöttek vendégei, bojtárpajtásai. Ilyenkor, -ha juhász, levágott egy bárányt, ha kanász, elejtett egy malaczot. -Pörkölt, nyársonsült volt az illatos, meleg étel.</p> -<p>De hát hogy csináltak tüzet?</p> -<p>Régi ember tudja, uj ember nem tudja, vagy csak Robinsonból -tudja, tehát nem jól tudja. Száraz avarból, száraz rőzséből, vékony -galyból kis máglyát rakott a kanász-bojtár. Azután jó maroknyi -száraz avart megdörzsölt, megmorzsolt a két tenyere között s egy -kis csóvát csinált belőle. Azután taplóba ütött s a pislogó taplót -beletette a csóva fejébe. Akkor a csóvát elkezdte forgatni, jobb -kezével karikában csóválni, mire a csóva percz mulva lobbot vetett, -lánggal égett.</p> -<p>A láng a máglya alá került s készen volt a rakás tűz. A -pásztortűz, a mezők éjjeli csillaga, a melyről annyit irnak, annyit -álmodoznak a költők, mig a fiatal életkorból ki nem nőnek.</p> -<p>Három percz elég volt rendesen a tűzélesztéshez. <span class= -"pagenum"><a name="Page_214" id="Page_214">-214-</a></span></p> -<p>Nos hát a barna kis lány, ha ott kotorászott a bakonyi szür -ujjában, csakugyan talált ott tűzszerszámot.</p> -<p>De százforintos bankót bizony nem talált ott. Kanászbojtárnál -nagy szeme volt akkor a százforintos bankónak. Még ma is nagy szeme -van. Igaz, hogy ma már nincs is százforintos bankó.</p> -<p>Hanem talált mást, sok mindenfélét. Szőlőzsirt, a melylyel piros -ajkát fényessé s még pirosabbá tehette. – Bajuszpedrőt, a mely -nélkül el nem lehetett a bojtár. – Apró tükröt, akkorát, mint az -alma. – A bojtár is beletekint néha ugy borotválkozás közben. – -Borotvát. – Sós-paprikás gurgulyát, a mely nélkül soha sincs az -erdőn-mezőn lakó ember. – Zsineget, czérnát, varrótűt. Ha szakad, -feslik valami, ne kelljen a faluba vagy csárdába futni. Megvarrja a -bojtár maga. – Azután olvasó, szent képecske valamely bucsuról. De -ez inkább a juhászbojtárnál. A kanász nem áhitatos, legalább nem -mutatja szivesen. A kocza szilajabb állat, mint a juh. Szilajabb -ember is kell a kocza mellé.</p> -<p>Még süvegük, kezebelijük, tarisznyájuk is más.</p> -<p>A kanász bakonyi süveget visel egész tul a Dunán. Kemény, magas -tetejü, diszes, karimája fölfelé áll. A juhász lapos, gömbölyü, -széles karimáju kalapot, a mely mindig laskamódra áll a fején.</p> -<p>A kanász kezebelije a hosszunyelü, kisebb vasu fejsze. Baltának -nevezi. Az ő süvege még egy-két fejszeütést is elbir. A juhász -kalapja ilyen ütéstől meg nem védelmezné a koponyát. A juhász -kezebelije a <span class="pagenum"><a name="Page_215" id= -"Page_215">-215-</a></span> kampós bot. De nem olyan czifra ám, -mint a püspökök és érsekek pásztorbotja. A juhász ugy fogja meg a -birkát, hogy kampós botját a birka hátulsó lábába akasztja. A -kanász ötven lépés távolságból baltájával vágja le a koczát.</p> -<p>A juhásznak rendszerint nincs ostora, de a kanász meg nem lehet -karikás nélkül. Szijjból font karikás, rövid nyéllel. Nyele finoman -metszett, kigyója finoman font. Kanász metszi, kanász fonja. Nos -hát a karikáshoz való apróbb eszközök is ott vannak a -szürujjban.</p> -<p>Még a tarisznya is különböző. A juhász tarisznyájának takarója -meg nem született bárány bőrével van diszitve, a kanászé boglárral, -csigahéjjal, szines szironyból varrt virággal van himezve.</p> -<p>Azonban térjünk vissza a bakonyi szürre.</p> -<p>Nagy pör folyt le egykor előttem, a melyben bebizonyult, hogy a -bakonyi szür erősebb az ágyugolyónál is.</p> -<p>Porván vagy Bánkon, valamelyik Győr vármegyére dülő falunkban -történt a csodálatos eset, a melyben nekem is biráskodnom -kellett.</p> -<p>Parasztgazda előtt szántás közben ágyugolyót vet föl az ekevas. -A golyót feldobja a kocsira, hazaviszi s minthogy szombat este van, -ugy is be kell nézni a kocsmába, elviszi a kocsmába is, megmutatni -a zsidónak. A zsidó sok mindent tud, talán ehhez is ért.</p> -<p>Ért is. Megnézi a golyót, megforgatja s kimondja, hogy ez bizony -franczia golyó, még nagy Napoleon lőtte ki az inzurgensek ellen -1809-ben. Hatvan esztendőn át pihent a szántóföldben. <span class= -"pagenum"><a name="Page_216" id="Page_216">-216-</a></span></p> -<p>Ez már különös eset. Többen ülnek a nagy asztalnál borozgató -atyafiak, ők is látni akarják a franczia ágyugolyót. Kézről-kézre -gurul a golyó az asztalon, jól megnézi mindenki. Sőt a falu kovácsa -előveszi bicskáját s pengéjével meg is vakargatja a rozsdás -készséget. Vajjon igazán vasból van-e?</p> -<p>Bizony igazán. De egy helyen mégis puhább a kérge. -Kaparja-kaparja s ime ott kerekszáju lyukat talál s a lyukban -valami omló porfélét. Föld-e, homok-e, puskapor-e ez az omló -porféle, de bizonyos, hogy valami. Nem is lehet másként, puskapor -volt az valamikor. Bizonyosan robbanó golyó volt az a nehéz -készség. Miért volna lyukas s az ürege miért lett volna tele -puskaporral?</p> -<p>De hát puskapor-e?</p> -<p>Meg lehet azt tudni. Gyujtsuk meg. Ha meggyulad: bizonyos, hogy -puskapor. De hátha fellobban és szétveti a világot? Manóba veti. -Hiszen hatvan esztendő alatt már minden virtusát elvesztette.</p> -<p>Meggyujtották. Addig incselkedtek vele, mig meg nem gyuladt. -Egyszer csak elkezdett serczegni s füstölögni. Még szaga is -támadt.</p> -<p>– Nini, él ám még ez a förtelmes jószág!</p> -<p>Él-e? De erre a szóra nagyot is ugrott az asztalon, s mikor -visszaesett, majd beszakasztotta az asztalt.</p> -<p>– Hüh, az áldóját, nem jó ezt közelről nézni.</p> -<p>Fölugráltak az emberek s csak ugy messziről akartak a -vadállatban gyönyörködni.</p> -<p>Hajh, de a vadállat megveszett, megbolondult. Leugrott -<span class="pagenum"><a name="Page_217" id= -"Page_217">-217-</a></span> az asztalról a szoba közepére az -emberek közé s ott elkezdett sebesen futkosni, mintha elment volna -az esze.</p> -<p>Az ágyugolyó pedig gonosz jószág, a mikor utban van. A mi eléje -akad: annak törni, zuzni kell, akár székláb, akár asztalláb, akár -az ember lába.</p> -<p>Sistergett, füstölt s nyargalt a golyó előre, hátra s a hány -székkel, asztallal találkozott, összetörte mind. A mikor a falhoz -ütődött, onnan ugyan visszafordult, de mindig rettentő zuhanás -támadt. Nyilvánvaló lett, utóbb a házat is összedönti. Iszonyu -sivalkodás támadt. Kutya-macska orditva menekült ajtón-ablakon. Az -emberek is menekültek, de az ajtóban megtorlódtak. Alig tudták -lábukat fölkapkodni a fenevad utjában.</p> -<p>Szegény, jámbor zsidó is menekült egyenesen be a söntésbe s -behuzta maga után a söntés ajtaját. De mit ért ez? A golyó -észrevette, hova menekült a zsidó. Utána iramodott, összetörte a -söntés falát s azt a padot, a hol a kannák állnak tele italokkal. -Összetörte utóbb a kannákat is, üvegeket is, hordókat is. Kereste a -zsidót vérszomjas lélekkel.</p> -<p>Jámbor zsidó gazda, se holt nem volt már, se eleven. Orditott, -mint a kit nyuznak. Vége a világnak!</p> -<p>Szerencsére az egyik ember észretért. Kikiáltott a nyitott -ablakon, a hogy torkán kifért:</p> -<p>– Szürt! Hozzatok szürt jó emberek!</p> -<p>Szerencsére a tehenes gyerek meghallotta. Volt egy régi, kopott -bakonyi szüre s futott vele a veszedelem szinhelyére. Mindjárt -látta, mi a baj. Csak azt várta, <span class="pagenum"><a name= -"Page_218" id="Page_218">-218-</a></span> hogy a golyó szabad térre -jusson. Oda jutott. Menten ráteritette a szürt.</p> -<p>– Nesze neked, gyalázatos féreg!</p> -<p>– Hát mit csinált most az ágyugolyó?</p> -<p>Menekülni akart. Nem lehetett. Szét akarta tépni a szürt. Nem -tudta. Csak még jobban belebonyolódott. Ugy lefogta az a szür a -fenevadat, mint Krisztus a vargát.</p> -<p>Utóbb is megadta magát a fenevad. Kis ideig tüsszögött, -pöfögött, mérgelődött, de azután csak elhallgatott s többé meg se -mozdult. Belátta, hogy a bakonyi szürrel nem bir az ágyugolyó.</p> -<p>Igy menekült meg a világ!</p> -<p>De a nagy kár meglett. Szegény kocsmáros gazda tenger kárt -panaszolt, de senki se akarta megfizetni. Valami bolond tanácsra -büntető följelentést tett az ágyugolyótaláló paraszt ember ellen, a -miért az ártó szándékkal vitte hozzá azt a fenevadat, hogy őt a -világból kipusztitsa.</p> -<p>Nem tudtunk neki igazságot adni. Azt mondtuk: vis major az oka -mindennek, nem a paraszt.</p> -<p>Jámbor zsidó ember! Holtáig nem tudta megérteni, mi az a vis -major s miért lett az ő neki oly nagy ellensége? <span class= -"pagenum"><a name="Page_219" id="Page_219">-219-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h2>MÓZES BÁTYÁNK.</h2> -</div> -<p class="summary">(Ki volt, mi volt Gombás Mózes? – Görhes Jancsi -esete. – A vármegye szelid vallatást rendel. – Miként magyarázza -ezt Mózes bátyánk? – Miként menekül Szicziliából a bakonyi -ember?)</p> -<p>Nem zsidó történet, habár Mózesről lesz is szó benne. Nem is -kell idegenkedni ettől a névtől. Ősi kálvinista név ez, kivált a -Bakony kellő közepén, a szentgáli köztársaságban. Van ott ennek -társa is az ó-testámentomból elég. Volt legalább az én -gyermekkoromban.</p> -<p>Lehetetlen Gombás Mózesről, Veszprém vármegye egykori hires -főszolgabirájáról meg nem emlékeznem. Ő volt az, a kit -vármegyeszerte csak Mózes bátyánknak ismertünk. Az ujabb nemzedék, -patvaristák, jegyzők, jurátusok, esküdtek, nem is igen ismerték -egész igaz nevét.</p> -<p>Szentgáli termés volt. Nemzetsége hatszáz éves királyi vadász. -Ifju korától kezdve mindig a vármegye tisztjét tartotta. Esküdt, -szolgabiró, főszolgabiró egymásután. Ennél magasabbra nem is -emelkedett. Nem lakott szivében semmi nagyravágyás. A világ rendjét -<span class="pagenum"><a name="Page_220" id= -"Page_220">-220-</a></span> csak erdőn, mezőn, falvakon szerette -fenntartani. Ehhez értett jól, egyébhez érteni pedig sehogy se -akart. Pápán volt lakása. Ott ismerkedtem meg vele több mint ötven -év előtt. Ő akkor már öreg ember volt, engem pedig gyerekszámba -vettek.</p> -<p>Egyszer csak különös szellem ragadta meg ezelőtt hatvan évvel a -vármegyéket. Ujitani, javitani, a kor intő szózatát meghallgatni, -meg is érteni s meg is fogadni, európai szinvonalra emelkedni: -efféle jelszavakból állt az a különös szellem.</p> -<p>Meg kell javitani a vádlottak, orvok, gonosztévők -kihallgatásának módját is. A különös szellem ezt is fölvette -ajakára. Nem ázsiai módra, nem barbarusok módjára kell bánni a -gonosztevővel se, mig el nincs itélve. Vallatás közben nem szabad -ütni, verni, koplaltatni, kinozni, abajgatni. Hátha igaz járatban -levő ember s előbb-utóbb kisül az ártatlansága.</p> -<p>Pedig hát a kinzó vallatás nálunk sohase volt törvény, sohase -volt megengedve. Nem is annyira ázsiai szokás volt ez, mint inkább -nagyon is európai. Nyugat felől szivárgott be hozzánk is, -osztráktól, némettől, francziától.</p> -<p>De hát a törvény nálunk nemcsak nem engedte meg, hanem még -egyenesen tiltotta is. Nagyon szigoruan tiltotta. Hanem a -csendbiztosok, pandúrhadnagyok, őrmesterek és káplárok azért nem -mindig hajtottak a törvényre. Ők bizony szivesen meggyötörték a -vádlottat, ha az nem akarta bűnét töredelmes lélekkel beismerni. -<span class="pagenum"><a name="Page_221" id= -"Page_221">-221-</a></span></p> -<p>Ezt már becsületbeli kérdésnek tartották a pandúrok. Oda lett -volna minden becsületük, ha a vádlottat ugy állitották volna a biró -elé, hogy nem vall semmit. Hogyan valljon akkor a biró kezén, ha a -pandúr kezén se vall?</p> -<p>Azonban e gonosztevők nagy részének is meg volt a maga -becsületbeli kérdése. Ez meg abból állt, hogy nem vall semmit soha -se magára, se társára, ha agyonkinozzák is, ha kerékbetörik is, ha -tüzes harapóvassal izenkint szedik is szét.</p> -<p>A kétféle becsületbeli kérdés azután kegyetlen harczban állt -egymással. A pandúr se engedett, a duhaj se engedett.</p> -<p>Egyszer a főispánnak elhajtották egész disznófalkáját az -akarattyai pusztáról. A pusztázókra és szolgabirákra nézve nagy -volt az eset. Meg kellett mutatniok, mit tudnak. Örök szégyenük -lett volna, ha a főispán megrontóit se tudják kézrekeriteni.</p> -<p>Szerencséjük volt. Harmadnapra valamelyik bakonyi sürü vágásban -megtalálták a falkát Görhes Jancsi kezén. Elfogták Görhes Jancsit -is, két társát is. Két társa mindent szépen bevallott, Görhes -Jancsi mindent kereken eltagadott. Pedig eleget kinozták. Nem -használt semmit két társának szembemondása se. Tagadott -konokul.</p> -<p>Kezembe került az ügy. Fölhivattam magam elé Görhes Jancsit. -Erős, deli szép legény volt. Csak a mesékben van ilyen. Némi -figyelemmel voltam iránta, mivelhogy apjának hajdan megkegyelmezett -a vármegye, <span class="pagenum"><a name="Page_222" id= -"Page_222">-222-</a></span> noha egy ideig Sobri Jóskának volt -egyik társa. Egyenesen állt a legény előttem, mint a czövek.</p> -<p>– Hát nem vallod be a bűnödet, Jancsi?</p> -<p>– Nem én, uram.</p> -<p>– Mondok valamit, Jancsi. Nem tudom, hallottál-e rólam valamit. -Ha szépen bevallod bűnödet, három évet kapsz. Erről jót állok. Ha -pedig be nem vallod: hat évet kapsz. Harmadszor vagy már a -törvényben, nagyon rád nehezedik. A hat évről is jót állok. Most -visszavitetlek börtönödbe s adok egy hónapi gondolkozási időt. Ez -alatt kérdezősködjél a raboktól, káplároktól, hogy én ura tudok-e -lenni szavamnak? Egy hónap mulva felelj. Az a három évi különbség -megérdemli, hogy jól meggondold.</p> -<p>Egy hónap mulva megint felhozattam magamhoz.</p> -<p>– Meggondoltad-e a dolgot, Jancsi?</p> -<p>– Meg. Az úrról is tudok mindent, ura tud a szavának lenni. Nem -vallok semmit.</p> -<p>Elitélték hat kemény évre. Vasban, bőjttel, közmunkával. -Jóváhagyta a Hétszemélyes tábla is.</p> -<p>Megint felhozattam. Most már vas csörgött a lábán. Halavány -volt. Az egyévi fogság szomoru szine lepte el arczát.</p> -<p>– No Jancsi, a hogy mondtam, ugy történt. Most már se nem -ronthatok, se nem segithetek dolgodon. Most már mindegy neked is, -akármit beszélsz. Bevallhatod az igazat.</p> -<p>– Nem vallom be. Becsület ez!</p> -<p>Igazán megsajnáltam. Hős vagy bolond. <span class= -"pagenum"><a name="Page_223" id="Page_223">-223-</a></span></p> -<p>– Boldogtalan! Hisz társaid mindent bevallottak, mindent rád -vallottak!</p> -<p>– Én nem leszek hitvány ember. Inkább szenvedek három évvel -többet!</p> -<p>Ime a duhajnak a becsülete. Mit csináljon ilyen emberrel a -pandúr meg a vizsgálóbiró?</p> -<p>A vármegye Zsoldos Ignácz inditványára oktatást adott ki a -járásbéli főbiráknak, szolgabiráknak, esküdteknek, -pandúrhadnagyoknak, s általuk a pandúroknak és községi -előljáróknak, hogy ezentul a foglyokat, vádlottakat ne abajgassák, -ne kinozzák, kisujjal se érintsék, hanem csupán erkölcsi -eszközökkel törekedjenek őket töredelmes bűnbánó vallomásra birni. -Igy kivánja a humanitás, a műveltség, az emberi méltóság, s -nemzetünk és vármegyénk jó hirneve.</p> -<p>Megkapta az oktatást Mózes bátyánk is.</p> -<p>Elolvasta gondosan s össze is szidta a központi vármegyei urak -bölcseségét kegyetlenül.</p> -<p>– Humanitás? Talán az kellene még, selyempaplanos ágyba -fektessük a haramiákat!</p> -<p>– Miveltség! Mintha bizony a gyilkosok és utonállók az -univerzitást végezték volna!</p> -<p>Emberi méltóság s nemzetünk jó hirneve? Szamár beszéd. Hova lesz -majd mindez, ha annyi lesz a duhaj, betörő és gyujtogató, mint a -Bakonyerdő fája?</p> -<p>No de mindegy, a vármegyének engedelmeskedni kell. Mózes bátyánk -majd megkisérli, miként lehet az elszánt, konok lelkü gonosztevőt -erkölcsi eszközökkel töredelmes, bűnbánó vallomásra birni. -<span class="pagenum"><a name="Page_224" id= -"Page_224">-224-</a></span></p> -<p>Épen ugod-vadkerti ember jön nagy alázatossággal. Kárvallott és -panaszos. Kecskegidáját ellopták a kertből.</p> -<p>Igazságot kér.</p> -<p>– Van-e nyomod? Kire gyanakszol?</p> -<p>– Nem gyanakszom én senkire, de bizonyos, mint a mai nap, hogy -az én kecskegidámat más nem vitte el, mint az az akasztani való -Kalamár Istók kanászbojtár. Megtaláltuk a gida bőrét, megismertük a -szarváról, a férgek is beleestek már, nem messze onnan tűznek a -nyomait láttuk, ott sütötték meg. Ott pedig senki más nem őriz, -mint a Kalamár Istók.</p> -<p>Pandúr megy ki Ugod-Vadkertre Kalamár Istókért s odaállitja -Mózes bátyánk elé. Kemény arczu, napsütötte kanászbojtár. Van már -csimbókja is. Sötét piros arcza fénylik a zsirtól. Látszik rajta, -kutyába se veszi az erkölcsi eszközöket.</p> -<p>Nem-e? Majd megmutatja azt Mózes bátyánk.</p> -<p>Mózes bátyánknak torzonborz bajusza volt, de fogai nem voltak. -Ha alsó ajkát felszoritotta: ajka is, álla is elveszett a -bajuszban. Borzas gucsmát tett a fejére s azt lehuzta a -szemöldökéig. Fejét előre szokta hajtani s válla közé szokta huzni. -Az egész emberből s emberi arczból nem maradt más, csak egy -bozontos berbecs s egy kusza nagy bajusz.</p> -<p>No meg két rettenetes szem. Olyan szemeket nem láttam se -azelőtt, se azóta. Villogtak, mint az isten nyila. Hegyesek voltak, -mint a tőr s keresztüljárták a dolmányt, ködment, még a kőfalat is. -Hát az emberszivet <span class="pagenum"><a name="Page_225" id= -"Page_225">-225-</a></span> hogyne járták volna keresztül? Kalamár -Istók, várhatod szörnyü sorsodat.</p> -<p>Várta is. Készen volt rá. Szék volt a szobában a padló közepére -készitve. Semmi kinzó szerszám. Még pandúr se, csak a tiszti -huszár. Mózes bátyánk rekedt hangon parancsolta:</p> -<p>– Ülj le!</p> -<p>Kalamár Istók leült. Mózes bátyánk föl s alá járkált a szobában. -Valahányszor Kalamár Istók előtt elment, mindannyiszor ránézett s -keresztül törte a lelkét rettenetes nézésével. S azt kérdé tőle -nyugodt hangon:</p> -<p>– Voltál-e már Szicziliában?</p> -<p>– Nem voltam.</p> -<p>Keményebb hangon kérdi.</p> -<p>– Miért nem voltál?</p> -<p>Pillanatra megakadt Kalamár Istók. Mit feleljen? De azután -csakhamar észretér.</p> -<p>– Nem volt még ott semmi dolgom.</p> -<p>Mózes bátyánk megnyugszik a feleletben. Megint föl és alá jár a -szobában, de a bozontos berbecs és torzonborz bajusza közt gyilkos -nézése nem pihen. Öldökli vele a vádlottat. Egyszer csak mérges -hangon rákiált.</p> -<p>– Miért nem volt neked dolgod Szicziliában?</p> -<p>Meghökken a gyerek. Erre már nem tud könnyen felelni. Lelke -elkezd tépelődni. Mi az a Sziczilia? Csárda-e, falu-e vagy -hetivásár? Sohase hallotta hirét. Bizonyos, hogy ő Szicziliában -soha semmi rosszat nem tett. Nem járt ő neki ott még az öregapja -se. Talán <span class="pagenum"><a name="Page_226" id= -"Page_226">-226-</a></span> valami falu lesz az a Sziczilia az öreg -Bakonyban a Somhegy mögött, arra a Hajszabarna felé. Mit akar ő -vele a nemes vármegye Szicziliában? Ott ugyan rá nem bizonyithatnak -semmit. Elvégre mi baja lehet abból, ha bevallja, hogy csakugyan -volt Szicziliában?</p> -<p>Darabig csak védte magát vitézül. Hol tagadott, hol hallgatott, -utóbb belátta, másként nem szabadul, töredelmes vallomásra szánta -el magát.</p> -<p>– Bevallom hát igazán tekintetes uram, voltam Szicziliában.</p> -<p>Mózes bátyánk ekkor emberölő haraggal fordult feléje.</p> -<p>– No látod akasztófa-virág! Most arra felelj iziben, mit -kerestél te Szicziliában?</p> -<p>Szegény Kalamár Istókban megfagyott a vér erre a kérdésre. -Érezte, hogy most már elveszett. Erre a kérdésre a káptalan se -tudna megfelelni. Most már meg van kötve teste, lelke. Most már meg -nem szabadul Szicziliából. Most már be kell vallani mindent.</p> -<p>Tisztába is jöttek az ügygyel tiz percz alatt. Ő ugyan nem vitte -el a kecskegidát, hanem a Hánzi gyerek, de ő hozzá hozta s ő is -evett a husából. Ez az igazság. Ime, Mózes bátyánk egyik erkölcsi -eszköze.</p> -<p>Nagy hire lett ennek az egész vármegyében, de még a közeli -szomszédos Győr és Vas vármegyében is. Tanultak is belőle, nevettek -is rajta.</p> -<p>Eladomáztam ezt egykor Bessenyey Ferencz barátomnak, a ki -bámulatos szinművészettel és utánzó képességgel tudta ezt előadni. -Mint képviselő bejárta vele az országot s el is terjesztette -mindenfelé. <span class="pagenum"><a name="Page_227" id= -"Page_227">-227-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h2>KIHIRDETIK A TÖRVÉNYT.</h2> -</div> -<p class="summary">(Törvényt hirdetnek Szent-Gálon 1848-ban. – -Miként hirdették ki hajdan a törvényeket? – A Nemzeti bácsi. – Mily -föltételek alatt fogadja el a királyi vadász az 1848-iki -törvényeket?)</p> -<p>Akár szép, akár nem szép a történet: elmondom. A nagy időkből -való: 1848-ból. Annak a dicsőséges esztendőnek is tavaszi -napjaiból. A mostani hüséges adófizető, békés polgárember sehogy se -érti meg, hogy volt valaha olyan idő is. De már hiába: annak a -kornak, annak a nemzedéknek jelleméhez tartozott ez a történet -is.</p> -<p>A márcziusi ifjak kiáltó szava belesüvöltött a nagy világba: -közteherviselés, törvény előtti egyenlőség.</p> -<p>Közteherviselés!</p> -<p>Nagy szó. Értjük is tisztán. Én is fizetek adót, te is fizetsz, -ő is fizet, mindenki fizet és mindig fizet. Szabadulni nem lehet, -megváltani se lehet. A mi Urunk, Megváltónk, Üdvözitőnk ugyan az -eredendő bűntől, Ádám apánk és Éva anyánk ballépésétől megváltotta -az emberiséget, de az adófizetéstől ő se tudta megváltani.</p> -<p>Meg kell hát benne nyugodnunk. <span class="pagenum"><a name= -"Page_228" id="Page_228">-228-</a></span></p> -<p>Csak hogy a szent-gáli nemes ember nem tudott benne hamarosan -megnyugodni. Igaz, hogy nem is akart valami nagy buzgósággal. Adót -fizetni, szüz vállainkra terhet rakni, őseinknek vérrel szerzett -jussáról lemondani: ejh-hajh, az se igaz nemes, a ki ezt békén -elszenvedné!</p> -<p>Egyenlőség!</p> -<p>Balga beszéd. Már hogy lehetne egyenlő a paraszt a nemessel, a -herendi sváb a magyarral, a tüzhely nélkül való a királyi -vadászszal? A Bakonyerdő nagy erdő, millió a fája, de még annak -sincs két olyan fája, a mely egyenlő volna. Igy rendelte az isteni -bölcseség. Hát most már az emberi bölcseség az isteni fölé akar -kerekedni?</p> -<p>Mi tagadás: igy gondolkoztak bizony eleintén a szentgáli nemes -atyafiak. Kiváltképen az öregek. Voltak ugyan fiatalabbak is, a kik -meg-meghallgatták a kor intő szózatát, a hogy akkor szokás volt -mondani. Magam jól ismertem közülük igen sokat, vadásztam is velük -fiatal koromban, még arczukra, alakjaikra, dalaikra, adomáikra, -kalandjaikra is jól emlékszem. Ifju Gombás Lajos, Tóth József, Gaál -Imre, Szalay János, Zsebők János »keresztapánk«, Gombás Lőrincz, -Tamás Károly, Csapó József, Nyirő János és a többi. Csak oly jó -hazafiak és felvilágosodott elmék, mint közülünk akárki. De hiába. -A méltóság és tekintély az öregeknél volt, azok pedig hallani sem -akartak holmi közteherviselésről és törvény előtti -egyenlőségről.</p> -<p>– Azt mondják: szabadság! <span class="pagenum"><a name= -"Page_229" id="Page_229">-229-</a></span></p> -<p>Kutyának kell az ilyen szabadság.</p> -<p>Az öregebbek kimondották ezt a szót s a fiatalabbak nem mertek -ez ellen rugódozni.</p> -<p>De hát mégis csak törvény lett a törvény s ugy Szent -György-napja után csakhamar meg is érkezett a nemes vármegyéhez. Ki -kellett hirdetni.</p> -<p>– Igenis kihirdetni.</p> -<p>Ma már ki se hirdetik a törvényt isten igazában. Beledobják -valami hivatalos lapba s azt mondják: tanulja meg abból minden -ember. A törvény nem tudásával ne védhesse magát senki.</p> -<p>Nem igy volt ez hajdan.</p> -<p>Hanem ugy volt, hogy nagy pöcsétes levél érkezett a nemes -vármegyéhez. Nem is más küldte, hanem a király ő szent felségének -főkanczelláriusa s nem is máshoz, hanem egyenesen a vármegyéhez. Rá -volt irva a levélre valami ilyféle: Főtisztelendő és tisztelendő, -tekintetes és nagyságos, nemes, nemzetes és vitézlő egyházi és -világi fő- és köznemesi karoknak és rendeknek, kedvelt hiveinknek -és a többi. Belül pedig az eredeti törvény volt ékes irással s a -király sajátkezü aláirásával.</p> -<p>Igenis a királynak sajátkezüleg kellett minden törvényt minden -vármegye, szabad kerület és szabad királyi város részére s minden -kormányszék és törvényhatóság részére aláirni s megküldeni. Nem is -volt akkor a királykodás olyan könnyü kenyérkereset, mint most. Az -emberek legalább igy vélekedtek. Korszakos adoma is van róla. A -mikor V. Ferdinánd 1835-ben trónra <span class="pagenum"><a name= -"Page_230" id="Page_230">-230-</a></span> került: ugy félév mulva -kérdezték tőle: hogy érzi magát uj hivatalában? Azt felelte: elég -kellemes volna ez a hivatal, csak annyi bolondságot ne kellene -aláirni. Ezt a királyt hülyének mondták azok, a kik személyesen és -közvetlenül ismerték. Pedig ha ez az adoma csakugyan igaz, akkor -nem is volt valami nagyon hülye.</p> -<p>Nos hát a mi vármegyénkhez is kellő időben megérkeztek az -1848-iki törvények. Rajtuk volt a királynak nehézkes kézirása. E -nélkül akadt volna elég ember, a ki azokat a törvényeket nem is -hiszi.</p> -<p>A vármegye generális közgyülésén szokott módon megtörtént a -kihirdetés.</p> -<p>A járásokban sem tértek el a szokott módtól. Majd a járásokbéli -fő- és alszolgabirák s megyei esküdtek sorba járják a nemesi -falvakat s élőszóval elmondják, hogy uj törvény van s elmondják, a -hogy tudják, azt is, mi van az uj törvényben.</p> -<p>A hogy tudják!</p> -<p>Ennek a szónak is van története.</p> -<p>Megirtam a »Nemzeti bácsi« történetét. Esküdtünk volt. Lóháton -szokta bejárni járása községeit. S ha törvényeket hirdetett, -tarisznyában ezeket is hurczolta magával. Bizony sokszor -megtörtént, hogy ő ugyan el nem olvasott semmiféle törvényt és -sejtelme se volt arról, mi van egyik vagy másik törvényben. Ugy -cselekedett hát, mint a mai főszolgabirák.</p> -<p>Az 1839-iki országgyülés veszekedett sok törvényt alkotott. Lett -kocsiderékkal. Köztük volt a váltótörvény is, de azt az én György -bátyám, a Nemzeti bácsi nem <span class="pagenum"><a name= -"Page_231" id="Page_231">-231-</a></span> tudta, nem olvasta. De -azért kihirdette. A váltótörvényt is kihirdette.</p> -<p>Váltó! Mi az a váltó? A magyar ember akkor csak háromféle váltót -ismert. A cseregyereket, a váltópénzt s az inget-gatyát, más szóval -a tisztát. Ha rövid utra ment valaki s kérdezték tőle:</p> -<p>– Mi mindent visz kelmed magával?</p> -<p>– Semmit, csak egy váltót.</p> -<p>Azt értette, két inget-gatyát, hogy tisztát válthasson. De a -kereskedők váltójáról a falusi nemesnek nem volt fogalma se. Nem -volt a Nemzeti bácsinak se.</p> -<p>Azt mondta a kihirdetésnél:</p> -<p>– Az ország rendei hoztak uj törvényt a váltóról is.</p> -<p>Bárdossy József, rekedt hangu kurucznemes azt kérdi:</p> -<p>– Hát az meg mi az ördög?</p> -<p>A Nemzeti bácsi elnevette magát.</p> -<p>– Bizonyosan valami uj mosó, szapuló, kékitő intézet. De azt is -hallottam, valami uj kárta-biánka.</p> -<p>Megnyugodtak benne.</p> -<p>De a szentgáli nemes urak nem nyugodtak meg a -közteherviselésben, az adózásban. Sőt inkább kijelentették, hogy a -ki azt náluk kihirdeti, annak leütik a derekát, élve el nem hagyja -a köztársaságot.</p> -<p>Békességszerető, gazdag nemes úr volt a járásbéli főszolgabiró. -Kereken kimondta, ő ki nem megy Szent-gálra a törvényt kihirdetni, -ő nem akar bajt okozni se magának, se másnak.</p> -<p>Tanakodtak a vármegyén: mi történjék hát?</p> -<p>A vármegye főjegyzője volt Szent-király-szabadjai <span class= -"pagenum"><a name="Page_232" id="Page_232">-232-</a></span> Rosos -István. Erős, szép, barna férfi, tiz év óta a szentgáliak -követválasztó vezére. Bátor is. Vadkannal is verekedett egykor a -Bakonyban s azt is megölte.</p> -<p>Majd ő hát kimegy a törvényt kihirdetni.</p> -<p>Kiment. Magával vitte a főszolgabirót is, az esküdtet is, tiszti -huszárját is. A hogy illett.</p> -<p>A községházánál összegyülekezve várták a nemes urak, a királyi -vadászok. Tele volt velük a tanácsterem, az udvar, a templom udvara -s az utcza. Ott volt mindenki.</p> -<p>Hatalmas szónoklatot tartott, gyujtót, lelkesitőt mindenről s -utóbb még a közteherviselésről és a törvény előtti egyenlőségről -is.</p> -<p>Volt ugyan vivát is elég, de azért a gyülekezet nagyrésze -izgett-mozgott, durczás képet mutatott. Nyilván nem tetszett neki -valami.</p> -<p>Végre a Tamás-nemzetségből előállott valamelyik széles vállu, -deresedő királyi vadász s harsány hangon kézdezte:</p> -<p>– Hát aztán, tekintetes főjegyző urunk, ha már olyan nagy lesz -köztünk az egyenlőség, én ezentul a herendi svábot nyakon se -üthetem?</p> -<p>– Már miért is ütné nyakon, nemes atyámfia, a herendi -svábot?</p> -<p>– Példának okáért olyankor, ha mikor nem akar velem magyarul -beszélni.</p> -<p>A főjegyző harsány hangon felelt:</p> -<p>– Ezért bizony már ezentul is nyakonütheti bátran!</p> -<p>Ez volt a megoldás. A nemes urak tanácskoztak s érett -megfontolással elhatározták, hogy ez áron elfogadják az uj -törvényeket. <span class="pagenum"><a name="Page_233" id= -"Page_233">-233-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h2>A PÁPAYAK.</h2> -</div> -<h3>I.</h3> -<p class="summary">(Mit köszönök Pápay Miklósnak? – Pápay Sámuel -eredete s nevelődése. – Kisfaludy Sándor és Pápay Sámuel. – Milyen -volt a magyar nyelv száz év előtt? – Pápay Sámuel nyelvtisztitó -munkája. – Irodalmi alkotásai. – Hogy adóztatta meg a veszprémi -püspököt?)</p> -<p>Most olvasom a hirlapokban, hogy meghalt Pápay Kálmán Pápán. -Hatvankilencz évet élt. Maradtak-e ivadékai: nem tudom. De azt -tudom, hogy ő az utolsó azokból a Pápayakból, a kik a Bakony jeles -alakjai s egyuttal vármegyém büszkeségei voltak több mint száz év -óta. A mikor a vármegye tisztjét viseltem, nekem is volt köztük -tiszttársam s bár nálam jóval öregebb, de azért benső barátom, a -kit igaz tiszteletem s forró szeretetem környezett, a mig élt. Az -utolsó nagy magyar táblabiró. Nem én vagyok az, hanem ő volt. Ugy -születik-e magyarrá az ember vagy az élet és környezet ráhatása -alatt ugy válik lassankint magyarrá: ez az istenség titka és sokat -kell még tünődnünk, hogy a titok minden rejtelmeit megtudhassuk. De -ha a környezetnek s az életnek is van ereje és hatalma <span class= -"pagenum"><a name="Page_234" id="Page_234">-234-</a></span> ahhoz, -hogy az emberből ember legyen: akkor én az én rég elhunyt nemes -barátomnak, Pápay Miklósnak, köszönhetek igen sokat. Az életnek s -az embereknek, de magyar nemzetünk természetének tökéletes -megismerésére is ő segitett. Okos vidámságot, gondtalan -komolyságot, élczet, elmésséget talán tőle tanultam legtöbbet. -Szeretni a magyar fajt gyönyörüséggel és halálos fájdalommal, -busulni multján s keserü viszontagságain, imádni nagyjait, -rajongani a nemzeti eszmékért, dolgozni értük egész életnek s erős -férfinak istenerejével, hogy elvégre azzá legyen fajunk, a mivé az -alkotó teremtette: az emberiség büszkesége. Ezek a gondolatok, ezek -az érzések égtek lelkén s lobogtak szivében. Ha együtt voltunk: -soha másra ki nem terjedt elmélkedésünk.</p> -<p>Az ő fia volt az a Pápay Kálmán.</p> -<p>Azonban kezdjük elején a dolgot.</p> -<p>Az első ősnek Sámuel volt a neve. Pápay Sámuel, Kazinczy és -Kisfaludy és Berzsenyi barátja, a dunántuli nemzetébresztő irodalmi -körnek igazi megteremtője s mindvégig fentartója s mint régebben -mondták volna, elevenitő lelke.</p> -<p>A nemzetség korábbi történetét nem ismerem. Pápay Sámuel -1770-ben született. Születéséről s nevelődéséről meseszerü dolgokat -hallottam.</p> -<p>Apja szegény balaton-melléki kálvinista pap lett volna. Gróf -Esterházy Károly, a hires egri püspök, valahogy hirét hallotta, -hogy a gyereknek villám az esze, csodálatos a szorgalma s -lebirhatlan vágy duzzasztja <span class="pagenum"><a name= -"Page_235" id="Page_235">-235-</a></span> lelkét a tanulásra. -Elkérte vagy valami módon elszerezte apjától, gondjai alá vette, -Kassán, Egerben, budai vagy pesti univerzitáson tanittatta, hites -és okleveles ügyvédővé lenni segitette. Természetesen a római -egyház hivei közé is áttéritette. A térités különben is kedvelt -szokása volt.</p> -<p>Az ifju ügyvéd azonban még se lett hamarosan ügyvéd.</p> -<p>Különös kedvvel, sőt szenvedélylyel buvárkodott szép magyar -nyelvünk mélységeiben. Akkor foglalkozott ezzel Révay is, a hires -magyar nyelvtudós s Kazinczy is, a ki irodalmi nyelvvé akarta -nemesiteni a mi nyelvünket.</p> -<p>Hejh, minő elhagyatott, elrontott, elavasodott nyelv volt akkor -ez a miénk! Tele latinsággal és németséggel, nyelvaggató és -fülsértő hosszadalmassággal, furfangos és cikornyás képzésekkel s -önkényes és ostoba uj szavakkal. Mikes Kelemen egykori nyelvének -hire-hamva se volt már, Csokonay falusi kálvinista nyelvét az -irodalomban nem becsülték, a literátus emberek becsülni nem is -akarták s miveletlen, durva, paraszt nyelvnek tekintették.</p> -<p>Kisfaludy Sándor a költő isteni ösztönével, Pápay Sámuel a -bölcsnek megfontolásával ugyanegy időben gondoltak arra, hogy -szegény elhagyatott nyelvünket édes szerető gondunkba kellene -venni. Pedig nem beszéltek össze s bármily benső jó barátság -fejlődött ki utóbb köztük, ezelőtt száztiz évvel még nem is -ismerhették egymást. Pápay 1796-ban az egri liceumban foglalt el -tanári állást, hogy ott a magyar nyelvet <span class= -"pagenum"><a name="Page_236" id="Page_236">-236-</a></span> és -irodalmat tanithassa, Kisfaludy pedig ugyanakkor vált el Szegedy -Rózától, az imádott leánytól s ment katonának a franczia -háboruba.</p> -<p>Csak a mult század elején, 1802 körül, találkoztak. A nagy költő -már akkor megirta Himfy szerelmeit, a nagy tudós pedig már akkor -nagy részben összehordta magyar nyelvtudományának s -irodalomtörténetének nemes anyagát.</p> -<p>Sajátságos, hogy Kazinczy száguldozó nyelvujitását mind a ketten -fanyar érzéssel fogadták. Látták ugyan, hogy Kazinczy kezében -valósággal más lesz az irodalmi nyelv, mint eddig volt, de érezték, -hogy ebben nem lesz sok köszönet. Az élő nemzet élő nyelve végre se -nyers kő, a melyből tetszése szerint faraghat a művész mindenféle -alakot. Az élőnyelv élete csodálatosan erős s ügyetlen -beavatkozásokat föl se vesz vagy kegyetlenül visszautasit. Bizony -Kisfaludy vidáman is, durczásan is sokat elméskedett a sok -latinizmus, germanizmus és gallicizmus s minden másféle izmus -fölött, a melylyel Kazinczy a mi édes nyelvünket fel akarta -piperézni s eredeti szép alakjából kivetkőztetni.</p> -<p>Csaknem igy gondolkozott Pápay Sámuel is.</p> -<p>Pápay életének történetét s irodalmi munkásságának jellemrajzát -még ezentul kell megirni. Irodalmunk történetirása eddig hanyag és -figyelmetlen volt az ő irányában. Irodalmunk történetét Toldy -félrevezette s azt helyes irányba utódai, Gyulai Pál, Beöthy s a -többiek se terelték vissza. Pápay élete és munkásságának jelleme és -sikerei csakugyan méltók a mélyebb <span class="pagenum"><a name= -"Page_237" id="Page_237">-237-</a></span> buvárlatra. Anyag is van -hozzá elég. Csak Kazinczy levelezései is sok forrást nyitnak meg -előttünk. Darnay Kálmán barátom Pápay iratainak nagy részét -megmentette s azokat nemes hévvel s magyar szivességgel bocsátja -hivatott férfiak megfelelő rendelkezésére. Nem egyedül a -Kazinczy-iskolának s főleg se annak köszönhetjük irodalmi s költői -nyelvünknek a mult század 30-as és 40-es éveiben oly magasra -emelkedését. Kazinczy érdemeit ki vonná kétségbe? De tul a Duna -érdemei talán még ragyogóbbak és soha hervadni nem fognak. A két -Kisfaludy és Berzsenyi, Pápay, Zádor és Zsoldos, Deák és -Vörösmarty: im ezek voltak főleg a magyar költői, szónoki, -tudományos és irodalmi nyelv megalkotásának legnagyobb hősei. -Keressetek hozzájuk hasonlókat vagy náluk nagyobbakat a -Kazinczy-Kölcsey-társaságban!</p> -<p>De hát eddig semmi baj. A mi halasztódik: annak örökre elmaradni -még nem szükséges. Irodalmi történetünk bizonyára ki lesz igazitva -nemsokára.</p> -<p>Pápay Sámuel 1802-ben jött át Egerből tul a Dunára s telepedett -meg Pápán állandóan. Kegyes ura s urának családja, a pápai -Esterházy grófok, a Pápai, Ugodi és Devecseri óriás uradalmak jogi -ügyeinek igazgatását bizták rá. Az uradalmak három vármegyére -terjednek, középpontjuk Pápa, ott van az urasági vár és székhely, a -dominális fiskusnak hát ott kellett fészket rakni.</p> -<p>A vármegye nemes közönsége rögtön észrevette az uj jövevény -embert. Rögtön fölismerte benne a nagyot. A mi igen természetes. -Hiszen a pápai Kollegium jeles tudósok gyülőhelye s a veszprémi -káptalan tudósai is <span class="pagenum"><a name="Page_238" id= -"Page_238">-238-</a></span> erős érzékkel ügyeltek nyelvünk ujra -való feltámadásának nagy háborgásaira.</p> -<p>Alig lépett be Pápay a vármegyébe s alig foglalt helyet a -táblabirák között, a vármegye nyomban elhatározta, hogy a magyar -kormányzás, igazgatás és itélkezés nyelvét magyarrá kell tenni s a -mennyiben magyar volna, a sok átkozott latinságtól és németségtől -meg kell tisztitani. Mert a mennyire magyar volt is, az idegen -szavak annyira elcsufitották, hogy jó izlésü ember leszédült tőle a -torony tetejéről.</p> -<p>A tisztviselőt magisztratuálisnak nevezték, a hivatalnokot -officziálisnak, a szolgáló személyzetet szervientesnek. A vármegye -tisztviselői voltak a két viczispán, a főnótárius, a -viczenótáriusok, a perczeptorok, egzaktorok, kanczellisták, a -judliumok, az asszeszorok, a fő- és viczefiskusok, a jurasszorok, a -perzekutorok, a fizikusok, a felcserek, a geometrák s egyéb -mindenféle népek. Ki tudja ma: mik és kik voltak ezek?</p> -<p>Hát az igazgatás és pereskedés műszavai? A hány ember: annyiféle -társadalmi osztály. Maga a parasztság is több felé oszlott. Voltak -urbáriálisok, kontraktuálisták, czenzualisták, kurialisták, -guerálisok, inkvilinusok, szubinkvilinusok, skultécziánusok. -Mindegyiknek más törvénye, más itélete, más-más neve, más megyei -nyelve. Még a nemesség is sokféle volt. Főnemes, köznemes, országos -nemes, lokális nemes, prédiális nemes, birtokos nemes, ármálista, -ágilis és a többi. Ágilis az volt, a ki maga nem volt nemes, de a -birtoka nemes volt. S volt olyan nemes, a ki személyére nemes volt, -<span class="pagenum"><a name="Page_239" id= -"Page_239">-239-</a></span> de a birtoka jobbágyi birtok volt. -Mindegyikre másként szólt a törvény és a latinos, magyaros műszó. -Ma már az ördög se értené.</p> -<p>Hát még a sok tárgyi műszó! Egész kötet könyv kerülne ki belőle. -Egyetlen egy rongyos pörben is százféle, ki latin, ki magyar, ki -latinos magyar, ki magyaros latin. Olyan zagyvalék nyelv, a milyen -még nem volt soha a világon. Mi lett volna a mi ragyogó szép -nyelvünkből, ha bölcs elmék és lelkes szivek és hatalmas vármegyék -a romlásnak utját nem állják?</p> -<p>A nemes vármegye már három év mulva, 1805-ben, megbizta hires -tudós táblabiráját, Pápay Sámuelt, hogy csináljon a kormányzás, -igazgatás, tiszti szolgálat és pereskedés számára tökéletes és -tiszta magyar nyelvet. Szedje össze mindazt, a mi szép és jó van a -multban s népünk élő nyelvében. Vagy magyarok legyünk vagy -feküdjünk le örökre!</p> -<p>Pápay az a férfiu volt, a ki méltó volt e megbizatásra. A -munkálatot elkészitette.</p> -<p>Más vármegye is készitett efféle munkát, ki előtte, ki utána, de -az övét tartom legbecsebbnek.</p> -<p>Különben nem az én dolgom ezt most megbirálni. Sok szava nem -vált be. Tenger szava jól bevált. Sok szavát használjuk ma is. Sok -szavát azóta rontották el ostoba hatóságok és biróságok. Kezdő -munka volt az övé, de hatalmas. Nyomdokán uj élet támadt s uj -ösztön az áldásos munkára.</p> -<p>A vármegye a munkát kinyomatta, kiadta s az ország <span class= -"pagenum"><a name="Page_240" id="Page_240">-240-</a></span> minden -vármegyéjének követés végett megküldötte. A czime ez:</p> -<p>– Észrevételek a magyar nyelvnek a polgári igazgatásra és -törvénykezésre való alkalmaztatásáról. Veszprém, 1807.</p> -<p>Minden vármegye nem fogadta el teljes komolysággal Veszprém -vármegye nyelvtisztitó inditványát s nem kötelezte tisztviselőit -ennek hivatalos használatára. Nehezen is kötelezhette volna. A -nemes ember, a ki egyuttal vármegye ura és tisztje, ugy beszél és -ugy ir, a hogy tud, a hogy akar, a hogy a szülők körül vagy az -iskolában megszokta. E kérdésben neki nem parancsol még a vármegye -se.</p> -<p>Nem is adta fejét minden vármegye arra még akkor, hogy tiszta -legyen a magyar nyelv. Sőt még arra se, hogy általában magyar -legyen a vármegyék nyelve. Az igazi állami nyelv ezelőtt száz évvel -Magyarországban még a latin volt. Latinul irkált az udvari -Főcancellária s a Consilium Locumtenens. Az összes állami hatóságok -a dicasteriális nyelvet, irásmódot és gondolkodást iparkodtak -követni. Mindez latin volt. Az összes jogi, törvényhozási és -rendtartási könyveket, a mennyiben tartalmuk gyakorlati oktatásul -szolgált, latin nyelven irták. Még Sárospatak hires jogtanára, Kövy -Sándor is latin nyelven irta a magyar jogról remek könyvét. Igy -dolgoztak mások is. A királyi udvar épen nem akarta, hogy -Magyarországban a magyar nyelv terjedjen s a magyarság erősödjék. -Még husz esztendő mulva is, 1825-ben, az országgyülés <span class= -"pagenum"><a name="Page_241" id="Page_241">-241-</a></span> csupán -latin nyelven hozta a magyar nép számára az országos törvényeket. -Megbolondultak volna talán a törvényhozó urak? Dehogy cselekedték -ezt. A latin nyelv volt a kilenczszáz éves szokás s ebből a királyi -udvar nem akart engedni. Deák Ferencznek kellett jönni az 1832-ik -országgyülésre, hogy ekkor már elkezdjék a törvényt a latin mellett -magyar szövegben is megalkotni.</p> -<p>Pápay Sámuel munkája mégis alapos munka volt. Akkor ugy -nevezték: fundamentális, – ma igy mondaná az akadémia: alapvető -munka. Még az oly vármegyék is sokat okultak belőle, a kik -egyébként még Veszprém vármegye gyökeresen ujitó törekvéseit -elfogadni nem nagyon buzgólkodtak. Az egészséges mag el lett vetve, -kikel az majd s hatalmas tenyészetnek indul.</p> -<p>Mily szükséges volt ez a kezdés, semmi sem bizonyitja jobban, -minthogy maga Pestmegye is több, mint harmincz év mulva jött arra, -hogy a megyei közigazgatás rendszere iránt javaslatot kellene -késziteni s hogy efféle javaslatot Nyáry Pál, a vármegye akkori -hires főjegyzője csak 1840-ben készitett az e végből választott -küldöttség segitségével. Zala vármegye, noha országos hirü nagy -férfiai voltak, egy-két évvel még később határozta el magát ily -munkálat készitésére.</p> -<p>Veszprém vármegyében 1842-ben jelent meg Zsoldos Ignácz -korszakos munkája két jókora kötetben. A munka czime: A szolgabirói -hivatal. Első kötete a törvénykezési, <span class= -"pagenum"><a name="Page_242" id="Page_242">-242-</a></span> második -kötete a közrendtartási szabályokat állitja össze s ismerteti. E -nagy munka nem törvény ugyan, de sokáig, majd 1872-ig, ez volt -Magyarország vármegyéinek, mondhatni alaptörvénye. Szolgabiró e -nélkül el nem lehetett. Szolgabirák, ügyvédek, jogtudósok ebből -tanulták a gyakorlati jogi élet szép magyar nyelvét.</p> -<p>A mikor Zsoldos munkája megjelent: Pápay Sámuel akkor már nem -élt. Zsoldos, mint fiatal ember s a vármegye ifju tisztviselője, -még jól ismerte a nagy tudóst s bár a Szolgabirói Hivatalt Pápay -nyelvujitó műve után harminczhárom esztendő mulva kezdte megirni, -munkájában mégis Pápay bölcs javaslataival találkozunk a -fogalomjelző jó szavak használatában lépten-nyomon.</p> -<p>Hamarosan megjelent Veszprémben Pápay Sámuelnek másik nagyon -szép és nagyon érdemes munkája is. Ennek czime: A magyar -litteratura esmérete. A czim mutatja a munkálat tartalmát is. A -magyar irodalom történetéről szól főképen.</p> -<p>Irodalomtörténetünk megirására jeles kisérletek történtek -előtte, de rendszeres történetet megirni valósággal Pápay Sámuel -kezdette. Ennek anyagát a tudós még Egerben kezdte gyüjtögetni s -Pápán csak folytatta a gyüjtést és buvárkodást. A munka nyelve szép -s még ma is olvasható. Ily szép nyelven irva tudományos könyveink -közt ez az első. Utána vannak, előtte egy sincs.</p> -<p>A munka 1808-ban jelent meg. De nem az egész <span class= -"pagenum"><a name="Page_243" id="Page_243">-243-</a></span> munka. -A megjelent rész csak első része lett volna az egész műnek. -Irodalmunknak nagy vesztesége, hogy a mű csonkán maradt.</p> -<p>A mikor az első rész megjelent, akkor még nem is rendezte sajtó -alá az egészet. Benső jó barátja volt Péteri Takács József. Lelkes -férfiu, nyelvujitásunk ügye s irodalmi viszonyaink iránt buzgón -érdeklődő. Nem utolsó, sőt még csak nem is közepes irónk lett -volna, ha iróvá akar lenni. Fenmaradt levelei gyönyörüek. -Megismerte, mint jó barát, Pápay Sámuelnek Egerben tartott magyar -irodalmi s irodalomtörténeti előadásait s nem nyugodott addig, a -mig ezekből egy kötetet a tudós napvilágra nem bocsátott.</p> -<p>Ez a becses mű kiadásának vázlatos története.</p> -<p>Azoknak, a kik hivatásuk érzetében a magyar irodalom és -nyelvujitás történetét tanulmányaik körébe vonták, még egyszer -szives figyelmükbe ajánlom, hogy tanulmányaikat minél szélesebben -terjeszszék ki Pápay Sámuelre s vele kapcsolatban a dunántuli irók -működésére. Van anyag hozzá elég. Sok fontos kérdés nyer teljes -feleletet és sok gyönyörü részlet lesz szebbé, világosabbá.</p> -<p>Az irodalomtörténeti mű, a mint megjelent, csakhamar ismeretessé -és tiszteltté tette az iró nevét az egész országban. A buzgóbb -lelkü vármegyék siettek az irót táblabirájukká választani. Pápay -úri házát mindinkább kezdték jelesebb férfiak látogatni. Kisfaludy -Sándor a Sümegről Téthre s onnan visszatérő utjában ugyis mindig a -hű barát szeretetével és pontosságával kereste <span class= -"pagenum"><a name="Page_244" id="Page_244">-244-</a></span> föl. -Kazinczy levelei csak halványan rajzolják, minő jeles és befolyásos -alakja volt Pápay Sámuel sok éven át irodalmi közéletünknek.</p> -<p>Korán elhalt, alig ért ötvenhét évet. Halála előtt több évig -betegeskedett. Miklós fiától azt hallottam, magas, középtermetü -férfiu volt, komoly arczczal, erős nézéssel, szelid kék szemekkel. -Csak egyetlen egy öreg barátom él még, Osváld Dániel, a ki, mint -serdülő gyermek, látta s jól ismerte. Nyolczvan éve halt meg.</p> -<p>Adomaként emlegették, hogy ő meg tudta adóztatni még Kopátsy -József veszprémi püspököt is.</p> -<p>Kopátsy, a későbbi herczegprimás fukar ember hirében állt. Talán -igaz se volt, de azt beszélték róla, hogy az ő pénzét, kegyes -adományát sohase látta senki.</p> -<p>A hires emlékezetes napon, 1825. évi november 3-án, megkezdték a -magyar tudós társaság megalapitását s erre az önkéntes adományok -gyüjtését. A veszprémi püspök is adott ezer pengő forintot. Tőle -ugyan, mint nagy úrtól, nem sok pénz, de azért szép összeg volt az -akkor. Negyven-ötven hold földnek az ára.</p> -<p>Pápay Sámuel ki nem maradhatott az adományozók sorából. Ő is -küldött ezer pengő forintot Pozsonyba, a veszprémi püspökhöz, mint -különben jó barátjához s megkérte, jelentse be ezt, mint az -akadémia alaptőkéjéhez való adományt.</p> -<p>A gyüjtőiv épen akkor a főlovászmesternél, gróf Várkonyi Amadé -Antalnál volt. Személyesen ment hozzá Kopátsy püspök Pápay ezer -forintját átadni. <span class="pagenum"><a name="Page_245" id= -"Page_245">-245-</a></span> A kanczellista beirja Pápay Sámuel -nevét s a pénzösszeget, még pedig közvetlenül Kopátsy püspök neve s -pénzösszege mellé. Ezer forint egyik is, másik is.</p> -<p>Nézi a főlovászmester a két nevet és két összeget egymás -mellett. Mosolyogva szól a püspökhöz:</p> -<p>– Furcsa, hogy te is domine illustrissime csak akkora summával -vagy beirva, mint ez a pápai fiskális. Mit szólnak az emberek, ha -igy egymás mellett látják a neveteket?</p> -<p>– Igaz, igaz, domine excellentissime, hát légy kegyes az én -nevem máshova irni.</p> -<p>– Nem lehet. Az aláirási iven nem szabad változtatni. Hanem hát -a te neved után még egy ezer pengőt irok, legyen kétszer annyi, -mint a fiskálisé.</p> -<p>A püspök nem tudta, mit csináljon, de azután csak jó képet -csinált a dologhoz.</p> -<p>– Fiat piscis. Adta fiskálisa, behajtotta rajtam az adót, pedig -nem is volnék vele köteles.</p> -<p>Elővette az ujabb ezer forintot s átadta szépen. Igy lett a -törvénytárba beczikkelyezve.</p> -<p>A nagy tudósról és érdemes iróról ma már nem igen emlékeznek se -Pápán, se környékén. Nem csoda, hiszen rég elmult már minden -ismerőse, minden barátja. Négy nap előtt halt meg közel hetven éves -unokája is. S ki emlegetné őt, a mikor irodalomtörténetünk is, noha -méltó volna rá, alig emlegeti? <span class="pagenum"><a name= -"Page_246" id="Page_246">-246-</a></span></p> -<h3>II.</h3> -<p class="summary">(A két testvér. – Pápay Lajos. – Hogy lett -huszárrá? – Miként szerződött huszárjával? – Költő volt. – Mi a -policzáj? – „Mi magunk!“ – Halála. – Pápay Miklós egyénisége. – -Deli táncza. – Miként hajtotta végre az itéletet?)</p> -<p>Az öregek annál jobban emlékeznek még két fiára: Miklósra és -Lajosra. Ma is öröm fog el mindenkit s ma is könnyeit hullatja -mindenki, a ki ismerte őket s most rájuk gondol. Ugy szerette s ugy -siratja őket mindenki.</p> -<p>Pápay Miklós és Pápay Lajos. Nem történelmi nevek, sohase jutott -eszükbe hivalkodni se nevükkel, se dicső apjukkal, se istenadta -elmebeli nagy tehetségükkel. Pedig nagy tehetségük volt. A Lajos -testvér még költő is volt, dévajkodó verseiből egész kötetet -lehetne még Pápa vidékén gyüjteni. De csak kéziratban őrzik -őket.</p> -<p>Tökéletes jó magyar alakok. Kevés volt hozzájuk hasonló még a -Bakony vidékein is. A lassankint eltünő ősi magyar nemességnek -utolsó hullócsillagai. Azért emlékezem meg róluk. A mit följegyzek -életükből: mindaz már csak adomaszámba megy. De alakjukat széppé -teszi.</p> -<p>Rakonczátlan fiuk voltak. Örökké jó kedvvel, örök vidámsággal, -sohase törték máson a fejüket, csak pajzánságon. Nem fogadtak szót -se istennek, se embernek, se papnak, még komoly és bölcs -édesapjuknak se. Jó énekes, hires tánczos, csinos fiu mind a kettő. -Szüret, névnap, tánczvigalom, lányos ház, el nem lehetett -<span class="pagenum"><a name="Page_247" id= -"Page_247">-247-</a></span> náluk nélkül. Száz kalandjuk, ezer -mókájuk. Jó apjuk már kétségbe kezdett esni: lesz-e belőlük ember -valaha?</p> -<p>A Miklós fiu mégis csak lassankint megigazodott, de a Lajos fiu -javithatatlan maradt.</p> -<p>A gyermeknevelés kérdése nagyon régi kérdés. Ismerték már a -hellenek és latinok is. Sőt még az ő előttük élt népek is. Akkor is -szerették a szülők a gyereket s akkor is akadt aszu agyvelejü -tudós, a ki szentül hitte s hangosan hirdette, hogy neveléssel, -oktatással, intéssel, kegyes szóval, ütleggel, koplalással mindent -lehet csinálni a gyerekből. S miért ne lehetne? Ha tuskóból -oltártartót lehet faragni, nyers kőből faragott képet, tinóból -ökröt: miért ne lehetne a kölyök lágy lelkéből erényes, tudományos, -rendtartó, csöndes magaviseletü jámbor állampolgárt?</p> -<p>Csakhogy a régi vármegyei nemes ember nem igy gondolkodott. -Pápay Sámuel is megkisértett mindent az ő rossz fiával, Lajossal, -de a mikor látta, hogy hiába minden kisérlet, a gyerekkel -boldogulni nem tud s az még akkor is a keritésen mászik be a -gyümölcsösbe, a mikor a kapu tárva-nyitva előtte: elővette jó -magyar eszét.</p> -<p>Menjen a kölyök katonának. De ott se pocsétakerülőnek, hanem -lovas katonának. Legyen huszár. Ott aztán vagy elpusztul, vagy -emberséges ember válik belőle. Lehet hős, hires hadvezér is. Lehet -még úr is, főrendü is, ország zászlósura is. Száz példa van rá. Ott -van Simonyi ezredes is, a kit személyesen is ismer.</p> -<p>Igy lett Pápai Lajos huszárrá. Először katonai nevelő -<span class="pagenum"><a name="Page_248" id= -"Page_248">-248-</a></span> intézetbe került, azután ki az -ezredhez. Bécsben, Galicziában töltötte idejét, ifjuságát. Derék -katona lett belőle. Fölvitte végzete a kapitányságig, pedig még -fiatal volt. Megváltozott a természete is. Láng volt az esze, -megtanult németül, francziául még polyákul is.</p> -<p>Katonai szokás ellenére becsülte még a mezei gazda, kézműves, -hivatalnok, dolga után járó, munkában izzadó polgári elemet is s -igazán belátta, hogy kell lenni rendnek, törvénynek, birónak, -rendőrnek, csendőrnek, pénzügyőrnek, ellenőrnek s mindenféle őrnek. -Mert ha ezek nem volnának, ki vigyázna arra, hogy a huszárnak és -lovának mindene meglegyen, a mi kedvére való?</p> -<p>Egyszer aztán hazajött Pápára. Csak ugy látogatóba rucczant -haza, nem akarta örökre elhagyni a katonaságot. Csak körül akart -nézni Pápán. Kik élnek még a jópajtások közül? Kik haltak el -időközben? Mig odajárt, az alatt végigsuhogott a világon a kolera, -az epemirigy s bizony az a gyalázatos jövevény sok ajtón besurrant -a nélkül, hogy engedelmet kapott volna rá. Az igaz, hogy nem is -kopogtatott s nem is rimánkodott.</p> -<p>Édes apja már nem élt akkor. Miklós testvérje virágjában volt, -uradalmi fiskus és vármegye ura. Régi pajtásai közül alig hiányzott -valaki. A jókedvü fiuk majd mind együtt voltak. Életkoruk nagyobbra -nőtt, de jókedvük is nagyobbra nőtt. Sőt még meg is szaporodtak. Ő -utána nemsokára hazajött hires Csúzy Jankó is, a ki betyáréletet -élt, csikósbojtárságot viselt s ismeretlen világot járt -tizenöt-husz esztendőn keresztül <span class="pagenum"><a name= -"Page_249" id="Page_249">-249-</a></span> Történetét elmeséltem már -ott, a hol Sobri Jóskáról emlékeztem. Sőt a mulatozásaikról hires -családi körök is megszaporodtak. A nagy kedvességben állt öreg -úrnő, Rábáné, magához vette két unokaöccsét, két serdülő -lányrokonát, két ragyogó szépségü, jókedvü lányt, a milyen nincs -hét vármegyében. Hetenkint nagy mulatság s úri tánczvigalom a -háznál a két tündérlány kedvéért. Megjöttek arra az előkelő -fiatalok mind Győrből, Sopron vármegyéből, Kemenesaljáról, Zalából, -Somlyó vidékéről, Marczal mellékéről.</p> -<p>Ilyen világot talált otthon Pápay Lajos, a mikor hazajött, mint -nyalka huszárkapitány.</p> -<p>Öreg huszárt hozott magával századából, a kit már három soros -hosszu szolgálat után aztán el is bocsátottak. Kemény legény volt -az öreg huszár, a neve Ferkó. Azért hozta magával, hogy neki és -hátas lovának gondját viselje.</p> -<p>Hazajöttük után három napig le se vetkőzött a kapitány úr. Egyik -háztól a másikhoz, egyik mulatság a másik után. Három nap után azt -mondja neki az öreg huszár:</p> -<p>– Jelentem alássan, vitéz kapitány uram, hogy leszünk mi -ezután?</p> -<p>Mámoros jókedvvel azt feleli a kapitány:</p> -<p>– Hát ugy leszünk, hogy ezentul iszunk és mulatunk. Hanem rendet -kell tartanunk. Hol én iszom, hol kend iszik. Együtt, egyszerre nem -lehet. A becsületet meg kell tartani. Most rajtam a sor, de azután -kendre kerül. Megértette kend? <span class="pagenum"><a name= -"Page_250" id="Page_250">-250-</a></span></p> -<p>– Megértettem, vitéz kapitány uram!</p> -<p>S összecsapta nagy vigan a sarkantyuját. Hiszen csak ennyit -akart tudni. Az pedig épen rendén való dolog, hogy a kapitány -kezdje a sort.</p> -<p>Igy kezdődött az otthon való uj élet és igy is folytatódott. -Hegyen-völgyön lakodalom, szünet nélkül való dinom-dánom.</p> -<p>Hanem ugy félesztendő mulva megint szól az öreg huszár.</p> -<p>– Jelentem alássan, vitéz kapitány uram, baj van.</p> -<p>– Mi baj van?</p> -<p>– Kezd a gyomrom már begyöpösödni. Mikor kerül én rám a sor?</p> -<p>Nagyot nevet a kapitány. Eszébe jut a kötés, a melyet -hazatértükkor csináltak.</p> -<p>– Igaza van kendnek. Holnap kenden a sor!</p> -<p>Ettől kezdve félesztendeig az öreg huszár ivott s a kapitány -gubbasztott.</p> -<p>Elbámultak ezen. Mi történhetett Pápay Lajossal, a vidámság és -szellemes társalgás hősével? Talán halni készül?</p> -<p>Dehogy készül. Megmondta a józan élet okát. Elbeszélte az öreg -huszárral csinált kötésének történetét. Most már az egész nemes -vármegye nevetett. S elismeréséről azzal tett tanuságot, hogy az -öreg huszárt huzták-vonták ezentul iddogáló mulatságra, szüretre, -vadászatra.</p> -<p>De azért a kapitány se henyélt.</p> -<p>Istenadta hatalmas költői tehetsége fölébredt, hires tudós -apjának irodalmi kedvtelése benne is kisarjadzott <span class= -"pagenum"><a name="Page_251" id="Page_251">-251-</a></span> s -elkezdett irni. Verseket irt. Megénekelte a vidám társaság köréből -a távollevőket és jelenvoltakat, a holtakat és eleveneket, Somlyó -és Kemenesalja mulatozásait, a férfiakat és nőket s minden titkos -és csintalan esetet, a mely közel és távol megtörtént. A versek -kéziratban elterjedtek négy vármegyében. Kinyomatni őket nem -lehetett. Nem engedte volna a sajtóhatóság se, de az akkori izlés -se. Kegyetlen busvidámsággal, vaskos enyelgésekkel, szerelmi -kalandok művészi, de nyers leirásával vannak tele. Elbeszélései -szerkezet és elmésség, de még nyelv dolgában is versenyeznek -Csokonai Dorottyájával. Álneveket használ, de a környéken mindenki -jól tudja, ki rejlik az álnév alatt.</p> -<p>A »Mi magunk« czimü adomája sokáig élt, én is teljes üdeségében -hallottam, Bakony aljának öregjei ma is ismerik, ma is emlékeznek -rá.</p> -<p>A pápai nemzeti kaszinóban volt nagy mulatság. Névnap, vagy -alkalmi dolog, huzta a czigány, daloltak az urak, daluk harsogó -hangját visszaverte a nagy templom fala. Éjfél felé járt már az -idő. Utczák, terek csöndesek.</p> -<p>Pápay Lajos is ott volt a mulatók közt. Éjfél felé az erős -somlyai bortól kissé elnehezedett, félre ült kis sarokasztalhoz s -fejét könyökére támasztva némán nézte a mulatókat. Nem régen jött -haza, osztrákok közt élt századával, a vármegye alkotmányáról nem -tudott még ugyszólván semmit.</p> -<p>Odamennek hozzá pajtásai, Vermes Illés, később 1848-ban pápai -követ, megszólitja: <span class="pagenum"><a name="Page_252" id= -"Page_252">-252-</a></span></p> -<p>– Min busulsz, héjh?</p> -<p>– Nem busulok pajtás, de talán már mennénk haza, nagy zajt -ütünk, fölverjük az éjjeli csendet.</p> -<p>Nagyot nevetnek rá.</p> -<p>– Kinek mi köze ahhoz?</p> -<p>– Ránk tör a policzáj s nekem, mint katonatisztnek, az -kellemetlen volna.</p> -<p>Még nagyobbat nevetnek.</p> -<p>– Policzáj? Miféle policzáj? Mi az a policzáj?</p> -<p>– Hát ti még azt se tudjátok, mi a policzáj? Hát nincs ebben az -országban policzáj?</p> -<p>– Itt ugyan nincs!</p> -<p>– Hát aztán ki tartja itt fenn a rendet, békességet, éjjeli -nyugalmat, tisztességet?</p> -<p>– Mi magunk.</p> -<p>– Látom. De hát ki biráskodik köztetek, ha valaki mégis zavarja -a csendet?</p> -<p>– Mi magunk. Nem látod, hogy itt van köztünk a főbiró, esküdt, -fiskus, perceptor s a többi megyei tisztviselő?</p> -<p>– Hát ti nektek nem parancsol senki?</p> -<p>– Hogyne parancsolna? Ott a nemes vármegye!</p> -<p>– Kik alkotják azt a nemes vármegyét?</p> -<p>– Mi magunk.</p> -<p>– De hát a vármegyének ki parancsol?</p> -<p>– Az országgyülés!</p> -<p>– Hát az országgyülésnek kik a tagjai s azokat kik -választják?</p> -<p>– Mi magunk választjuk s mi magunk vagyunk a tagjai. -<span class="pagenum"><a name="Page_253" id= -"Page_253">-253-</a></span></p> -<p>Bizony ilyen volt a nemesség világa s a vármegye szabadsága -1848-ig. Égen, földön, örökös mindenségben más volt az az élet, -mint a mai. A mai kor emberének sejtelme sincs agyonzaklatott élete -folyamán arról, milyen volt hajdan a nemes ember világa. Ma ezer -keserü és nehéz kérdés zaklatja a művelt nemzetek agyát, szivét és -egész életét s nincs felelet a kérdésekre s az emberiségnek nincs -nyugalma a kérdések miatt. Ma is egy élete és egy halála van -mindenkinek, de senkinek se ér a halála többet, mint hajdan és -mindenkinek kevesebbet ér az élete, mint hajdan. Igaz, hogy ma -megvan az egyenlőség, vas törvény nem ismer különbséget osztályok -közt. De nem olyan egyenlőségről álmodtak őseink. Nem a jogtalan -emelkedett a magasba, hanem a nemes szállt alá. Görnyedj a törvény -igája alatt, de egyféle módon: ez a mai egyenlőség. Nem igy -akartuk.</p> -<p>Ezek a megmérhetetlen sulyu gondolatok gomolyogtak Pápay Lajos -agyában, a mint abból a »Mi magunk« szóból megértette, miből áll a -magyar nemesség joga és szabadsága. Két kezét összekulcsolta feje -fölött.</p> -<p>– Barátaim, véreim, most értem már az állapotot. Sir a lelkem. -Európa közepén ekkora szabadságot meg nem türnek sokáig a -császárok, királyok, potentátok. Meglássátok, nem sokáig élünk.</p> -<p>Hiábavalóságnak tartotta ezt a jövendölést mindenki. De néhány -esztendő mulva csakugyan vérbefulladt <span class= -"pagenum"><a name="Page_254" id="Page_254">-254-</a></span> a -magyar szabadság. Ott járt köztünk kézről-kézre Pápay Lajos -leghiresebb verse. Ez volt a czime:</p> -<p class="center"><i>Mi magunk.</i></p> -<p>Ebben irja meg nagy vidámsággal: mulass, édes vérem, jó nemes -pajtásom, ugy se győzöd sokáig, rád jön majd a policzáj, a fináncz, -a zsandár, a német s Európa minden éhes sáskahada. De addig -legalább mulass!</p> -<p>Ő maga nem érte meg a nagy romlást.</p> -<p>Gégesorvadásba esett, de vidáman halt meg, a hogy élt. Utolsó -órájában egyik jó barátja látogatta meg: Liszkay Béla pápai -kálvinista pap. Gyönyörü papi alak, prófétának való. Vigasztalni -akarta. Szavaiban előfordult az igazság szó.</p> -<p>– Köszönöm, pajtás, de ne beszélj nekem az igazságról. Ime, a -torkom szárad el, pedig azt öntözgettem a legszorgalmasabban. Hol -hát az igazság?</p> -<p>Ez volt utolsó szava.</p> -<p>Testvérje, Miklós, az igazság keresésében, gyüjtésében s -kiszolgáltatásában töltötte vármegyei életét. Mikor én is a -vármegye tisztjét viseltem, ő akkor törvényszéki biró volt, -törvényszékünk legtekintélyesebb s talán legöregebb tagja. Ő az a -Pápay Miklós, a kiről könyvem e fejezetének elején oly meleg -szivvel emlékeztem. De idézem nevét és emlékezetét egyéb -könyveimben is nem egy helyütt.</p> -<p>Jó szivéről, jó kedvéről, hatalmas elméjéről s vaskos -elmésségeiről egész vármegyénkben ismert férfiu. Utálta a mai kor -németes és nemzetközi szavait, szokásait, <span class= -"pagenum"><a name="Page_255" id="Page_255">-255-</a></span> -erkölcseit, törekvéseit és tévelygéseit. Lelkének mélységeiben -szentség gyanánt élt az a meggyőződés, a melynek a költő Zrinyi -Miklós e szavakban adott élő alakot: mi magyarok egy nemzetnél se -vagyunk alábbvalók. Sőt velem is egyetértett, a mikor azt -hirdettem, mi vagyunk a legnemesebb faj, de a legszerencsétlenebb -nemzet a világon.</p> -<p>Nem irt, mint apja tette. Pedig ha gyakorlatot szerez az -irásban, jeles iróvá válhatott volna. Biztattam, de már elkéstem. -Igaz, hogy nálam sokkal idősebb volt s életének már jól elmult a -delelője, a mikor benső barátság fejlődött köztünk. De mennyi sziv -és mennyi eszme, mennyi érzés és mennyi magyar tudás duzzasztotta -lelkét még akkor is! Sohase láttam még embert, a ki a magyar lélek -természetrajzát jobban ismerte volna, mint ő. Még az én apám se -ismerte jobban.</p> -<p>Rajongott a magyar zenéért s a magyar tánczon kivül a világon -lévő semmiféle testmozgást se fogadott el táncznak. Csak -tipegésnek, rugdalózásnak vagy pipes andalgásnak nevezte a más -fajok tánczát.</p> -<p>De tudta is a miénket. Nemcsak érezte, nemcsak gyönyörüséget -talált benne, hanem járta is. Közel járt már eletének hetvenedik -évéhez, talán el is érte, a mikor utoljára láttam tőle a deli -mozgás magyar művészetét. Bizalmas társaságunk volt együtt, igaz jó -magyarok, fölséges kedve kerekedett, fölugrott az asztal tetejére s -ott járta el délczeg bokázóit.</p> -<p>Öreg korában is szép termete volt. Se nem kövér, <span class= -"pagenum"><a name="Page_256" id="Page_256">-256-</a></span> se nem -sovány; – nem is magas, nem is alacsony. Hajh minő isteneknek való -művészet ez a magyar zenére hullámzó szabályos testi mozgás! A -művészetek összessége. Költészet, zene, festmény és szobor együtt -egy alakon, a mely él, buzdit, lelkesit, mámorba ejt s kiemel -bennünket a föld porából.</p> -<p>A szinművészet csarnokaiban még nem láttam igaz magyar tánczot. -Azt a nagy és tökéletes művészetet még nem láttam, a melyet csak a -Bercsényi czimü kurucz dalra s Bihari alkotásaira lehet -megalakitani. Alig sejti ez a nemzedék, mily mérhetetlen kincsünk -van nekünk alakitó nemzeti művészetünkben. Káldyt találtam egykor, -a kinek segitségével a kurucz zenét kiástam a feledés avarjából; – -vajjon találok-e még másik Káldyt, a kinek segitségével a magyar -deli tánczot egykor meg tudom mutatni a nemzetnek és a nagy -világnak?</p> -<p>Életének történetét nincs miért apróra elmondanom. Nem lett -történelmi névvé, mint apja. Neve és emlékezete is elmulik, ha majd -mind elmulnak, a kik ismerték és szerették. Végzete az, a mi a nagy -szinművészeké. Nagy, nemes és igaz magyar volt, de mint a közélet -embere csak a vármegye kis körében teljesitette a becsületes élet -kötelességeit. Voltak hozzá hasonlók s bizunk abban, hogy még -lesznek is. S a mig lesznek: addig nemzetünk is üde marad.</p> -<p>De az életnek azon tünetei közül, melyekből a jellem és -egyéniség megalakul, egyet mégis ismertetnem kell.</p> -<p>A mi időnkben még nem volt rendszeres büntető <span class= -"pagenum"><a name="Page_257" id="Page_257">-257-</a></span> -törvény. A mikor birói széket ültünk s az volt a kérdés: bünös-e -valaki s büntetésének mértékét miként szabjuk meg, a birói bölcs -belátás volt a vezérünk, a prudens arbitrium judicis. Most is ugy -kellene lenni, de a büntető törvény rendszere meg nem engedi. Ez a -rendszer guzsba köti a birói bölcsességet s annak nem enged szabad -mozgást, szabad érvényesülést. Nem bizik benne.</p> -<p>A régi magyar ész nem ismert büntetési minimumot. Ha a vádlott -bünt követett el, de isten előtt és embersziv előtt tökéletes volt -a mentsége, kimondtuk ugyan bünösnek, de nem büntettük, nem -sanyargattuk. A régi magyar ész nem bizott mindent a király -kegyelmére. A nélkül is elég joga és hatalma van a királynak. S -azután a király ugy se ismeri igazán az esetet. Csak isten ismeri, -a ki a sziveket és veséket látja és a bölcs igaz biró.</p> -<p>De a mostani biró, akármilyen bölcs és igaz, hiába látja, hiába -ismeri. Akármily emberi s akármily nemes a mentség: ott a buta -törvény, azt kell neki alkalmazni német észszel, német módra. A -törvény pedig büntetést rendel s ha sok és nagy a mentség, enyhiti -ugyan a büntetést egészen a »legkisebb mértékig«, de a legkisebb -mértéket mégis megszabja, sőt még azt a rőföt, fontot, itczét is -megszabja, a melylyel a legkisebb mértéket meg kell határozni. -Mintha az emberi lélek rejtelmeit fonttal, rőffel, itczével lehetne -mérni, mint a sört, vásznat és marhahust.</p> -<p>Mi nem igy cselekedtünk. Ha bünös volt a vádlott: <span class= -"pagenum"><a name="Page_258" id="Page_258">-258-</a></span> -kimondtuk itéletben, hogy bünös. De ha kiáltó ok volt rá: nem -szabtunk büntetést. Hanem azt mondtuk: bünper alatt állt, a bünper -már maga is összekuszálta idejét, vagyonát, becsületét, lelkének -nyugalmát, – a büntetést már ezzel kiállotta; – bünper alatt -álltát, tehát betudjuk büntetésül.</p> -<p>A mai biró ezt nem teheti, bármiként kényszeritené rá érző -lelke, vagy bölcsessége.</p> -<p>De volt más büntetésünk is. Kimondtuk a bünöst, de nagyok voltak -a mentségek, tehát a bünöst csak birói megdorgálásra itéltük. S az -itéletet nyomban végre is hajtottuk. S ha azt akartuk, hogy sulyos -legyen a dorgálás: Pápay Miklóst küldtük ki az itélet -végrehajtására. Természetes, hogy meg kellett rá kérnünk s csak -akkor fogadta el a megbizatást, ha kedve volt hozzá.</p> -<p>A végrehajtás igy történt: külön birói szobába ment a biró s -vele egy fiskus és egy jegyző. Ott volt a várnagy is, a ki az -elitéltet oda vezette s ott volt egy tiszti huszár is fegyverben. A -biró szavára az elitélt előtt a jegyző felolvasta az itéletet s -akkor a biró szólt az elitélthez.</p> -<p>– Hallotta?</p> -<p>– Hallottam.</p> -<p>– Jól megértette?</p> -<p>– Jól.</p> -<p>– Nos hát a vármegye tekintetbe vette bünös voltát, de -mentségeit is. Máskor vigyázzon, a törvény szine elé ne kerüljön. -Ezzel az itélet végre van hajtva! Várnagy, bocsássa el békén ezt az -embert. <span class="pagenum"><a name="Page_259" id= -"Page_259">-259-</a></span></p> -<p>Pápay Miklós nem igy hajtotta végre az itéletet. Az ő dorgálása -rettenetes volt.</p> -<p>Ha asszony, leány vagy fiatal ember volt az elitélt: akkor a -lelkére beszélt. Csodálatos emberismerettel járta be okos és érző -szava az elitélt lelkének minden zugát. Lassanként magába szállt az -elitélt, keserü zokogásra fakadt, záporként omlottak forró könyei, -kezeit tördelte s gyakran térdre roskadt a bölcs és szigoru biró -előtt. Mily kár, hogy ezek a dorgáló beszédek meg nem maradtak! -Nincs az a pap a világon, a ki ily szivrehatóan tudott volna -beszélni. Holta napjáig el nem felejtette a vádlott ezt az -itéletet.</p> -<p>De más hangon beszélt Pápay Miklós akkor, ha igazán sulyossá -akarta tenni a vármegye itéletét.</p> -<p>Oda állt közel az elitélthez s kegyetlen haraggal riadt rá. A -kemény huszárőrmester harsogó káromlása csak szelid szellő szárnya -susogása volt az ő beszédjéhez képest. A szerencsétlen elitélt -kékült-zöldült az itélet végrehajtása alatt. Inai rogytak, minden -tagja reszketett, csöppnyi vér nem maradt arczán. Halálos rémület -fogta el. Szentül hitte, hogy nyomban ráront a várnagy is s -buzogányával agyonüti; – megrohanja a tiszti huszár is s kardjával -összekaszabolja. Forgott vele a vármegyeháza is ott a sziklák -magasságában s menten leomlik arra napnyugot felé a feneketlen -mélységbe. Ugy érezte magát a kemény biró rettenetes szónoklatának -mennydörgése alatt.</p> -<p>Kétszer is megtörtént, hogy a szegény elitélt, mikor már szabad -volt, bekérezkedett a törvényszék elé, hogy <span class= -"pagenum"><a name="Page_260" id="Page_260">-260-</a></span> -megköszönje a nemes vármegye irgalmasságát. De azért -hozzátette:</p> -<p>– Szivesebben elszenvedtem volna félévi fogságot vasban, -közmunkával s hetenként kétszeri bőjttel, semmint hogy végig -hallgassam azt az intő szózatot!</p> -<p>Az én nemes öreg barátom ilyenkor bajuszát pödörgette. Nyilván -jól esett neki az elismerés őszinte szava.</p> -<p>– – A Pápayak nemes alakjai Bakony vidékének. Emlékük felett -őrködjenek szelid soraim. <span class="pagenum"><a name="Page_261" -id="Page_261">-261-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h2>A VIDÁM RETTEGÉS.</h2> -</div> -<h3>I.</h3> -<p class="summary">(Jön a kolera. – A pápai urak tanácskoznak. – -Kik voltak ott? – A hires Mándi Márton István. – Mondásai. – -Átjöhet-e a kolera a Bakonyon? – Van-e hát kolera? – A kormányzók -és orvosok bölcsessége.)</p> -<p>Vidám is, rettegés is: mi lehet az? Hogy lehet a vidámság -rettegő s hogy lehet a rettegés vidám? Furcsa dolog, de lehet; -nyájas olvasóim meggyőződnek róla.</p> -<p>1831-et irtunk s annak is az elejét. Jöttek haza a követ urak és -kanczellistáik és huszárjaik szabad királyi Pozsony városából, mert -nagy hirtelenséggel vége lett az országgyülésnek. Hosszu időre, sok -esztendőre hivta ugyan össze a király az országgyülést, még a mult -esztendő végére, de hiába. Nem lehetett folytatni, mert veszedelem -fenyegette az országot. Mindenki menekült otthonába a veszedelem -elől.</p> -<p>Mi volt az a veszedelem? Talán Batu kán jött ismét ránk az ő -kutyafejü tatárjainak megszámlálhatatlan seregével? Vagy talán a -nagy Szulejmán tört be ismét <span class="pagenum"><a name= -"Page_262" id="Page_262">-262-</a></span> hozzánk, hogy megint -agyon üssön bennünket Mohácsnál? Vagy Karaffa dulja az országot vad -németjeivel?</p> -<p>Egyik se, hanem jött a kolera, az epemirigy, a dögvész, a -gyalázatos halál, a mint akkor nevezték összevissza.</p> -<p>Szállingózott hire már hetek óta, de nem adtak rá semmit. Hanem -a mikor a követek váratlanul hazajöttek s elmondták, hogy az a csuf -nyavalya már Galicziát, Lodomériát, Podóliát, Bukovinát mind -elboritotta, sőt áttört a Kárpáthegyeken is s a hány tót van a -világon és a felső vármegyékben: mind azt kiirtással fenyegeti: -akkor már csakugyan nem lehetett a hir valóságában kételkedni.</p> -<p>A pápai urak összejöttek tanácskozni. Pipa, bor és jókedv volt a -tanácskozás zamatos fűszerszáma. Bezerédy uradalmi prefektusnál -volt az első összejövetel. Ott volt többnyire ez után is. A -fenyegető veszedelem dolgában jöttek össze, szó esett hát ugy -mellékesen erről is.</p> -<p>Ott volt a kálvinisták püspöke, Tóth Ferencz. A hol veszedelem -van: kell ott lenni papnak.</p> -<p>Ott volt Rába Boldizsár táblabiró. Nagy birtoku, nagy tekintélyü -úr. Volt már magas tiszti állásokban. A nagy világ dolgaiból nem -sokat értett, a kolerához pedig semmit se értett. De ez nem volt -baj, hiszen ehhez senki se értett. Még maga a hires doktor, Zsoldos -János se, a ki pedig fizikusa volt a vármegyének is s a ki szintén -ott pipázott együtt a tanácskozó urakkal. <span class= -"pagenum"><a name="Page_263" id="Page_263">-263-</a></span></p> -<p>Ott volt Eőry Szabó Gábor, a maga szép fiatalos arczával és -bárányszelidségü lelkével. Pedig nem volt épen nyáladék fiatal -ember, hiszen mint inzurgens, ott vitézkedett már a győri csatában -Napoleon ellen. Jól ismertem, de csak jóval később; édes anyja és -az én jobb anyám vérek voltak, hát rokonságban is voltunk -egymással. Pápán, kis diákkoromban ő volt az első, a kire -rámutattak előttem a nagy diákok: nézd kölyök, ez az úr inzurgens -volt, hős volt. Hol komolyan, hol pajzánul vitéznek tartották a -pápai urak is. A hol veszedelem riasztja az embert: jó dolog, ha -vitéz is van a közelben. Ezért hivták meg őt is a nagy -tanácskozásra.</p> -<p>Ott volt Szép Ábrahám ügyvédő s néha kollégiumbeli tanár ember. -Ott volt adázteveli idősb Osvald Dániel hires ügyvédő s voltak még -ott mások is, a kikre elbeszélésem folytában bizonyosan sor -kerül.</p> -<p>De Mándi Márton Istvánt különösen meg kell emlitenem, noha ő -magas életkora miatt csakhamar elhunyt. A miről később szólok, azt -már nem érte meg. Hires tudós, jeles iró, tettekben nagy multu -ember, valamennyi magyarországi kálvinistának büszkesége, nagy -filozófus. Nem szólok róla sokat, hiszen életét már könyvekben -megirták, magyar nyelvünk felüditése körüli buzgóságáról és -sikereiről pedig ahhoz értő tudós emberek még ma is emlékeznek. Én -csak fiát ismertem s velem már csak unokái tapodták egy időben a -nagy kollégium termeinek padlódeszkáit.</p> -<p>Hanem azt mégis megjegyzem, hogy eszének élessége <span class= -"pagenum"><a name="Page_264" id="Page_264">-264-</a></span> s -szellemének játszadozó vidámsága alig ismert határt. Mindenki -szerette, de azért gunyjától, élczeitől, röpke szavaitól, jelző -mondásaitól mindenki félt. Sok szava lett országossá, sok mondása -szállóigévé.</p> -<p>Ő tőle ered ez a szó: pityókos. Hires muzsikus czigány volt száz -év előtt tul a Dunán Pityók Bandi. A nagy költő, Kisfaludy Sándor, -is jól ismerte s a Balaton körüli utazásunk leirásában már én is -megemlékeztem róla. Ha hegedüjének hangján megszólalt az igaz -magyar kurucz zene: olyan lélek szállt az emberekbe, mint egykor az -apostolokba, a mikor azt mondja róluk a szentirás: mintha édes -bortól részegedtek volna meg. Ha hát a társaság már a sok jó -somlyai bortól ilyen állapotra jutott: akkor mondta Márton István: -pityókossá lett. Elfogadta a szót tul a Duna s ma már az irodalom -is.</p> -<p>Hires mondása, a melyen nyolczvan év óta annyit nevetett Bakony -vidéke, igy szól:</p> -<p>Mind bolond ember az:</p> -<p>a kinek olyan hosszu a pipaszára, hogy saját kezével nem tud -pipára gyujtani;</p> -<p>a ki sarkantyus csizmában jár, noha sohase ül lovon;</p> -<p>a ki kivül viseli az ingét a kabátja fölött.</p> -<p>Ez az utolsó szava a katholikus papokra vonatkozik. Akkor még a -katholikusok és kálvinisták sokat társalogtak együtt és sokat -évődtek egymással. A felekezeti üldözés sok vidéken szokásban volt. -Magának Márton Istvánnak sok keserü harcza volt gróf Esterházy -Károlylyal, az egri püspökkel, a pápai kollégium <span class= -"pagenum"><a name="Page_265" id="Page_265">-265-</a></span> hova -helyezésének kérdésében. A püspök volt Pápa földesura és sehogy se -akarta türni, hogy az ő városában kálvinisták tartsanak fenn -főiskolát. Innen ered ez elmés megjegyzése a karinges papokról.</p> -<p>Egyik mondása:</p> -<p>– Ur-e kend, vagy bolond-e kend?</p> -<p>A magánéletben igen gyakori ez a mondás. Vidám, pajzán, néha -gunyos az értelme, néha szemrehányást, megszólást jelent olyanok -közt, a kik egyébként jó viszonyban vannak egymással. Ismeri az -egész ország.</p> -<p>Ez is Márton Istvántól ered. Keletkezésének történetéről jól -emlékeznek a vármegyében.</p> -<p>Vámosi Saáry Gergely kemény, kurucz nemes volt. Veszprém -vármegyében Somlyó mellékén. Leányágon a történelmi nagy -Gyulaffy-nemzetség ivadéka. Pusztamiskei birtoka is -Gyulaffy-örökség. Apámmal volt egy idős vagy talán még idősebb. -Mint öreg rokonomat jól ismertem.</p> -<p>Márton István egyszer nagy kényesen ballag a kollégium felé -előadást tartani. Odaér a kapuhoz, a hol három-négy nyalka -diáklegény beszélget. Köztük van Saáry Gergely is. A diákok nagy -tisztelettel üdvözlik a hires professzort. Gergely úr is csak ugy, -mint a többi.</p> -<p>A többi rendes ruhában volt, a hogy diáklegény szokott -öltözködni. Gergely úr azonban eső, szél és hideg ellen, de talán -inkább pajkosságból bakonyi szürt csináltatott magának, -czifrasággal ékesitett szürt, a milyet a bakonyi és somogyi -kanászok viseltek hajdan s a melynek később Sobri-szür lett a neve. -<span class="pagenum"><a name="Page_266" id= -"Page_266">-266-</a></span></p> -<p>Márton István meglátja a szürt, megáll, megnézi.</p> -<p>Tudni kell, hogy nemes úri ember valamikor mindenféle felső -ruhát felöltött magára, a hogy a szokás és az időjárás hozta -magával. Kabátot, dolmányt, mentét, subát, gubát, köczét, dókát, -bundát, köpönyeget, krispint, budát, deákot s több efélét. Nem volt -válogatós.</p> -<p>De szürt soha. A szürt átengedte kanásznak, csikósnak, -gulyásnak, erdőn-mezőn járónak, parasztnak, zsöllérnek, tótnak, -bugernak, de ő maga nem viselte.</p> -<p>S ime, a bölcs professzor bakonyi szürt lát Gergely úron, -előkelő úri nemzetségek egyikének felnőtt sarjadékán. E szavakat -intézte hozzá:</p> -<p>– Ur-e kend, vagy bolond-e kend?</p> -<p>Bizonyára a diákok pajkos öltözködésének akarta ezzel elejét -venni. Mint Könyves Kálmán nagy királyunk, a ki megtiltotta a -papoknak a pitykés dolmány és darutollas süveg viselését.</p> -<p>Ez óta szállóige ez a szó. Olyankor használjuk, a mikor -valamelyik okos úri barátunk valami hallatlan ostobaságot -csinál.</p> -<p>A tudós tanár nevezte el az orgonát szent dudának. A dudából is -hátulról jön a szél s ugy mozgatja a sipot, mint az orgonánál. -Márton István fiatal korában még csak a katholikusoknak volt -templombeli orgonájuk, de már itt-ott a kálvinista urak is -beszélgettek, jó lenne az ő templomukba is beállitani. Ő ezt nem -helyeselte s azért nevezte el csufnéven a kanászok és czigányok -hangszerszáma után. <span class="pagenum"><a name="Page_267" id= -"Page_267">-267-</a></span></p> -<p>Utálta a hires tudós a tanszéki előadások hosszadalmas, -fárasztó, ezer apróságra kiterjeszkedő voltát. Nem szabad az időt -hiábavalósággal tölteni; nem szabad a tanárnak a maga olvasottságát -ok nélkül fitogtatni; nem szabad a tanuló agyát haszon nélkül -terhelni: – ez volt nézete.</p> -<p>Elijesztő s egyuttal tanulságos példát is hozott fel erre egykor -tanitványai előtt.</p> -<p>Buday Ezsaiás hires tudós, történetiró, professzor és debreczeni -pap kortársa volt. Erről a diákadomák azt beszélték, hogy fiatal -korában Debreczenben elkezdte a világtörténetet tanitani, de -harmincz éven át se tudta a régi Görögország történetét befejezni. -Márton István a maga elmés módján igy világitotta meg ezt az -előadási módszert.</p> -<p>– Magam is hallgattam amici egy hónapig debreczeni tudós -kollégám előadását. Egy hónapig nem beszélt egyébről, mint Herkules -buzogányának a gombjáról. Annyira tele lettem vele, hogy a mikor a -Hortobágyon utaztam, még a levegőégben is Herkules buzogányai -röpködtek szemeim előtt.</p> -<p>Nos hát olyan embernek, mint Márton István, a csuf nyavalyán -való tanácskozásból hiányozni nem lehetett.</p> -<p>Mit végeztek?</p> -<p>Semmit se. Annyit végeztek, hogy majd határoz a nemes vármegye, -miért vágtassanak ők a vármegye elé?</p> -<p>De azért történt megállapodás s az ugy hangzott <span class= -"pagenum"><a name="Page_268" id="Page_268">-268-</a></span> hogy a -Bakonyon keresztül az a gyalázatos betegség Pápára be nem törhet. A -Papodtetőn, Halyagon, Kőrishegyen, Hajszabarnán, Somhegyen még -sohase tört át semmiféle ellenség. Se török, se tatár, se német, se -franczia; hát akkor ez a rongyos betegség hogy tudna áttörni?</p> -<p>Jó, jó – urak! Hátha nem a hegyek és erdők felé veszi utját, -hanem a rendes utakon jár? Ha oláh czigányok, drótos tótok, sipoló -zsidók, marhahajtók, vásárosok hozzák magukkal: mi lesz akkor?</p> -<p>Hátha nem nyugat felől és dél felől jön s igy se a Bakony, se a -Balaton nem állja utját? Hátha Bécs felől jön a Dunán lefelé: mit -csinálunk akkor? Arra készen kell lennünk, hogy a mint eddig minden -rossz a némettől jött ránk, a német uszitja ránk a kolerát is.</p> -<p>Ez igaz.</p> -<p>De hát van-e kolera vagy nincs? Belepusztul-e abba minden ember, -vagy az is hagy meg magának néhány élőt a földön? Állj elő Zsoldos, -hires tudós, nagy fizikus: mit tudsz a koleráról?</p> -<p>Zsoldos János csakugyan komoly tudós ember volt. Apja volt ő -Zsoldos Ignácznak, a jeles irónak s a vármegye későbbi hirneves -követének, a ki egyébként már akkor is rég szolgabiró volt. Meg is -mondta nyugodtan, higgadtan, hogy ő arról a csuf betegségről nem -tud semmit, kolerás beteget nem is látott soha és soha nem is -beszélt olyan emberrel, a ki látott volna. Nem tudnak arról a bécsi -hires doktorok se semmi bizonyosat. Csak annyit lehet tudni -irásokból, <span class="pagenum"><a name="Page_269" id= -"Page_269">-269-</a></span> hogy néha előfordul Perzsiában és -Kelet-Indiában a Tigris és Eufrates, a Gánges és Indus folyamok -völgyeiben.</p> -<p>Hol vannak azok! Törődik is azzal a bakonyvidéki táblabiró, mi -történik a Gánges folyam völgyeiben. Van nekünk itthon is elég -ajunk-bajunk, vesződségünk a némettel. Ha ezzel megbirunk: -megbirunk mi akkor mindenféle egyéb kórsággal, még Werbőczy zsidó -esküjének valamennyi átkával is.</p> -<p>Békássy Ignácz főbiró azt kérdezte:</p> -<p>– Van-e Perzsiában és Kelet-Indiában somlyai bor?</p> -<p>Nemzeti büszkeségünk egyhangulag azt felelte: nincs!</p> -<p>– Nekünk pedig van. Ne is törjétek a fejeteket ezen tovább nemes -barátaim. A hajunk szála se görbül meg addig, a mig somlyai bort -iszunk!</p> -<p>Neki volt igaza. Jobban eltalálta az igazságot, mint akkor a -világ minden tudósa összevéve. Abban is hagyták nyomban a -tanácskozást. Széjjeloszlottak jó kedvvel. Hiszen a tanácskozás -alatt is somlyai bort ittak.</p> -<p>Csak Mándi Márton István mondott ennyit sejtelmesen:</p> -<p>– A természet pedig amici dilectissimi mi értünk nem csinál -kivételt.</p> -<p>A nagy elméjü tudósnak igaza lett. A természet a maga vakságos -mivoltában nem tett kivételt. A csuf nyavalya csakugyan megkerülte -a Bakonyt s Győr felől száguldott előre s rátiport Pápára is. De -hát eb ura a fakó. Arravaló a nemes vármegye, segitsen.</p> -<p>A kormány akkor is adott tanácsot. Miniszterek még nem voltak a -világon, tehát annyi kesze-kusza rendelet, utasitás, intézkedés, -felvilágositás, pótrendelet és <span class="pagenum"><a name= -"Page_270" id="Page_270">-270-</a></span> kiegészitő utasitás még -nem volt, mint most. A miniszterek helyett ott volt a -Helytartótanács Buda várában. Ókori és középkori penészes alakok -gyüjteménye, tekintetes és nagyságos hivatalnokok és mindenféle -tanácsosok serege. A kiket nem vezetett senki s a kik maguk se -parancsoltak senkinek. Ott ődöngött köztük a Protomedikus, az -ország főorvosa, a ki maga se tudott semmit, de az univerzitás se -tudott semmit. A Helytartótanács hát épen bölcsen cselekedett, a -mikor semmit se cselekedett. Mit is csinált volna? Azt se tudták, -mi hozza ránk a veszedelmet. Tűz-e, viz-e, étel-e, ital-e, -világosság-e, sötétség-e, hideg-e vagy meleg? Ostoba mondással -nyugtatta meg magát a tudomány háborgó lelkiismerete. Azt mondták: -genius epidemicus. De hogy mi az a genius és mi az epidemicus: -akkor se tudták, ma se tudják. Törődjék vele a manó.</p> -<p>Ott a nemes vármegye: csináljon, a mit tud. Ötvenkettő van az -országban. Valamelyik a sok közül csak eltalálja véletlenül, mi a -segitség. Ebben állapodott meg a kormány bölcsesége is. Annyi -ostoba rémitgetéssel nem gyötörte magát a jó nemes ember, mint a -mai mivelt társadalom. Nem kellett statisztikát csinálni s -mindenféle rovatos iveket vezetni. Járványorvosokkal nem tömték -tele a falvakat és a városokat. Az ujságok nem ijesztgették agyon -mindennap a jámbor közönséget rémhirekkel és halotti -kimutatásokkal. Nem is volt ujsághirdetés, mindenféle haszontalan -kuruzslószert, tyukszemtapaszt, keserü pilulát nem ajánlgattak a -félős embereknek. A ki meghalt: eltemették; <span class= -"pagenum"><a name="Page_271" id="Page_271">-271-</a></span> a ki -megélt: látott a dolga után. Érdemes is a rongy életért annyi -csetepatét csinálni, mint a hogy mai napság szokásban van!</p> -<p>A nemes vármegye is bölcsen intézte dolgát. Ott a szolgabiró. Ha -a rablókkal, gyujtogatókkal, pinczeverőkkel, lókötőkkel, oláh -czigányokkal el tud bánni: majd csak elbánik azzal a gyalázatos -betegséggel is. Azután elmulik majd a tél, jön a tavasz, jön az -aratás meg a szüret, elmulik majd a veszedelem is. A hol pedig nem -elég a szolgabiró: oda küldjünk ki deputácziót.</p> -<h3>II.</h3> -<p class="summary">(A pápai deputáczió. – Ó-bor és uj-bor. – A -mészáros táblabiró. – A gunyos vigjáték. – Az ajánló szózat a -vizsla kutyához. – A prológ és a beköszöntő. – Miből készült a -vigjáték meséje?)</p> -<p>Pápa nagy város, oda deputáczió kellett. Meg is alakitották -késedelem nélkül.</p> -<p>Elnöke Rába Boldizsár lett, a kiről már megemlékeztem. Tagjai -lettek Nagy István és Vecsey Ferencz helybeli táblabiró urak. -Bezerédy Mihály uradalmi prefektus és Eőry Szabó Gábor táblabirák -természetesen ki nem maradhattak. A törvényes bizonyságnak ősi -alkotmányunk szerint benne kellett lenni. Békássy Ignácz -főszolgabiró és esküdtje, Gyapay Ignácz, volt a törvényes -bizonyság.</p> -<p>Ez a Gyapay szelid, jó ember volt, nem vétett a légynek se. -Kegyes és istenfélő s megfogadott minden jámbor és ostoba tanácsot. -Volt olyan tanács is, hogy <span class="pagenum"><a name="Page_272" -id="Page_272">-272-</a></span> az ember, ha ki akarja a bajt -kerülni, bort ne igyék, hanem reggel, délben, este csak herbatét -igyék.</p> -<p>Herbatét?</p> -<p>Bakonyalji nemes ember, vármegye esküdtje herbatét igyék? A -mikor somlyai bort ihatik, még akkor is csak herbatét igyék?</p> -<p>Irtóztató vétség ez a józan ész és az ősi jó szokás ellen. -Büntetlenül nem maradhat.</p> -<p>Nem is maradt. Szegény Gyapay esküdt urunkra csakugyan ráfeküdt -a nyavalya s elvitte magával a temetőbe. Az egész deputáczió összes -tagjai közül senkinek a hajaszála se görbült meg. Csak az egyetlen -jámbor ember pusztult el, a ki pedig szót fogadott papnak, -orvosnak, egyházi és világi felsőbbségnek. Emlékét meg is -örökitette a nép, mint Mátyás királyét.</p> -<p>– Még a kolera se igazságos, mert a deputáczióból azt vitte el, -a ki a legártatlanabb volt.</p> -<p>Hetvenhét év előtt történt az eset, de azért ma is van még élő -ember Pápán, a ki erre jól emlékezik.</p> -<p>A deputáczió tagja volt még Zsoldos János orvos és megyei -főfizikus is. Tudománya, tekintélye és állása hozta igy magával. De -ki nem maradhatott a tagok közül Pápa városának főbirája se, -köznyelven mondva a városbiró. Pedig az nem volt más, mint Kárpics -József uram, becsületes csapómester. Még csak nem is tanult ember, -még csak nem is nemes ember. Csak egyszerü csapó ember.</p> -<p>Deputátus volt még Szép Ábrahám is. Emlitettem már nevét. A -kollégiumhoz is volt köze, de egyébként <span class= -"pagenum"><a name="Page_273" id="Page_273">-273-</a></span> jól -ismert, jeles ügyvédő volt. Fia, Szép Gábor, egykor a -számtudományokból nekem is hires tanárom.</p> -<p>Erről a Szép Ábrahámról is van kis, de csinos Kocsi-Sebestyén -Gábor adoma.</p> -<p>Az volt hajdan a szokásunk, mi kálvinisták vasárnap délelőtt is, -délután is elmentünk a szentegyházba istentiszteletre. Sulyos ok -nélkül el nem mulasztottuk volna.</p> -<p>Van Pápának szőlőhegye is, hajdan is volt: a Kishegy és az -Öreghegy. Uri embernek kellett ott lenni szőlejének. Bora is -megiható termett. Vörösmarty ugyan hires két bordalában Somlyó, -Eger, Tokaj, Ménes mellett nem emliti föl Pápa borát is, de -meglehet, feledékeny volt a nagy költő, noha kétségtelenül szent -igaz, bármily jó is a pápai bor, azért Somlyóval s ama világhirü -hegyekkel eddig nem versenyezhetett.</p> -<p>Mégis két ősi szabály alá tartozott a pápai bor. A szabály ellen -véteni nem volt szabad.</p> -<p>Az egyik az volt, úri ember bort el nem adhat, ha a világ -gyalázatának ellenszegülni nem akar. Ajándékba adhat rokonnak, -betegnek, jó barátnak, inségesnek, de pénzért abból, a mi neki -terem, el nem adhat. Soha se lehet közbizodalmu férfiu és vármegye -tisztviselője, ha ezt cselekedné. Minden bort a háznál kell -meginni.</p> -<p>A másik szabály pedig az volt, hogy minden bort, a mi termett, -meg kell inni a jövő szüretig. Ó-bort hagyni nem kell. Ó-bor nem jó -bor. Az erdélyi nagy urak az ó-bort a cselédeknek adják, maguk -mindig uj bort isznak! Okos emberek. A bornak is az a <span class= -"pagenum"><a name="Page_274" id="Page_274">-274-</a></span> -törvénye, a mi a menyecskének. Addig tüzes, addig kivánatos, a mig -fiatal. S azután ki kell üriteni a boros hordókat szüretig azért -is, legyen hova szürni az uj-bort. A legfőbb ok azonban mégis csak -az, hogy megszólja a világ azt az embert, a kinek ó-bora van. Azt -mondja rá: fukar, fösvény, zsugori, sajnálja mástól. De még azt is -mondja: rossz a bora, nem kell a kutyának se, mert ha bora jó lett -volna, elfogyott volna idejében. Tehát semmi ó-bor.</p> -<p>Szép Ábrahám azonban nem igy vélekedett. Ő tartott ó-bort pápai -boraiból. Minden esztendőből volt hordó bora, ráirva a hordó -fenekére vastag krétával az esztendő száma.</p> -<p>Kocsi-Sebestyén Gáborral ballag egyszer hazafelé vasárnapi -délesti istentisztelet után. Háza utba esett. Ott volt a -Hosszu-utczán csaknem szemközt a vármegyeházzal. A mint kapuja elé -érnek, azt mondja a vármegye hires fiskusának.</p> -<p>– Térjünk be komám uram egy pohár borra. Szivesen látom.</p> -<p>Ily meghivásnak eleget kell tenni. Bemennek. Szép Ábrahám -poharat, bort szed elő.</p> -<p>– Saját pápai termésem, komám uram. Ez a bor hat éves ám már. -Ugy vegye ám izlelőre, komám uram.</p> -<p>Kocsi Sebestyén Gábor ajkához emeli a poharat. Istentelen rossz -bor volt, csak ugy ugráltak körülötte a szekrények, székek, -asztalok! De azért nem csinált keserü arczot. Uralkodott magán s -nyájas vidámsággal letette poharát az asztalra e szavakkal: -<span class="pagenum"><a name="Page_275" id= -"Page_275">-275-</a></span></p> -<p>– Köszönöm, komám uram, tegye el ezt a bort csak továbbra is, -hadd legyen hét esztendős.</p> -<p>Ilyen adomák kerengtek Szép Ábrahámról, de azért a nemes -vármegye mégis beválasztotta a deputáczióba.</p> -<p>Ezt azonban még csak szó nélkül türte el adázteveli id. Osváld -Dániel, a kiről már sokszor emlékeztem s a kit a vármegye -kifelejtett a deputáczióból. Hanem Pálffy Pál táblabiró urunkat már -csakugyan nem türhette el.</p> -<p>Ez a Pálffy Pál megyei birtokos nemes ember volt ugyan, de -Komárom vármegyéből költözött ide. Nem is végzett iskolákat s nem -is tanult egyebet, mint mészáros mesterséget. Épen Kis-Igmándon -volt egykor székálló legény. Utóbb abbanhagyta a mesterséget, -birtokán gazdálkodott, Pápán lakott. Szép termetü, nagy bajuszu, -nagy száju, jókedvü ember volt, valahogy utóbb a táblabirák közé -keveredett. Sőt, a mit előre senki el nem hitt volna, legutóbb a -kolerakergető deputácziónak is tagjává választották. A nép ugyanis -a deputácziót kolerakergetőnek nevezte. Igy különböztette meg a -többi megyei deputácziótól, a dikálistól, a katasztrumitól, az -orfanálistól, az utcsinálótól s egyebektől. Erősen gyanuba jött -Pálffy Pál táblabiró uram arra nézve is: vajjon tud-e irni, -olvasni? A deputáczió ugyanis azt rendelte el, hogy a városba semmi -idegen csavargó, dologkerülő embert be ne eresszenek, hanem -brachiummal állják utját. Ezt Pálffy mondta. Azt kérdi valaki:</p> -<p>– Miért épen brachiummal?</p> -<p>– Mert igy mondja a törvény. <span class="pagenum"><a name= -"Page_276" id="Page_276">-276-</a></span></p> -<p>– Hol mondja? Olvastad te a törvényt?</p> -<p>– Én ugyan nem olvastam, hanem igmándi székálló legény koromban -az odavaló nótárius egy nagy törvényből ezt olvasta ki előttem.</p> -<p>E szavából sarjadzott ki a gyanu.</p> -<p>Adázteveli Osváld Dániel táblabiróban föltámadt a keserü -vidámság. Szép Ábrahámot, Kárpics csapómestert, a szótalan Eöry -Gábort, csak szó nélkül türte volna: de Pálffy Pál? Ez már egészen -más.</p> -<p>Irt egy gunyos vigjátékot, melyben a főszereplők a kolerakergető -deputáczió tagjai. Név szerint természetesen nem sorolja fel őket, -a munka nem is jött sajtó utján világra, de kéziratban nagyon -elterjedt s az álnevek alatt kik rejtőznek, mindenki tudta a -vármegyében.</p> -<p>Idem sentio volt egyik szereplő neve. Ez alatt Rába Boldizsárt -is, Eöry Gábort is értették. Idem sentio körülbelül azt jelenti: az -a nézetem, a mi előttem szólóé. Az a két táblabiró mióta él, -egyébként nem szavazott a gyülésekben.</p> -<p>Hetyke és Vigyorgó mint esküdtek szerepelnek a bizottságban és a -vigjátékban.</p> -<p>Fülesy: Zsoldos az orvos és főfizikus.</p> -<p>Silány: a csapómester.</p> -<p>Zegernye fiskális: ez lenne Szép Ábrahám.</p> -<p>Csontvágó táblabiró: az egykori székálló legény Pálffy Pál.</p> -<p>Nincs meg nálam a vigjáték szövege. Ha megvolna, se közölném -itt. Csak gyerek diákkoromban olvastam és csak töredékesen maradt -meg emlékezetemben egyik-másik <span class="pagenum"><a name= -"Page_277" id="Page_277">-277-</a></span> része. Ma bizony már ezek -a versek nagyon messze esnek a korszerü remek költeményektől, de -nyolczvan év előtt sokkal silányabb versek is hemzsegtek irodalmunk -mezején. Igaz, hogy különbek is.</p> -<p>A vigjáték külső alakjában s szerkezetének beosztásában az -akkori idők szokásának felelt meg.</p> -<p>Volt hozzá dedicatio, vagyis ajánló szózat. A pártfogó nagy -úrhoz, a meczénáshoz szólt ez, a ki az irónak kenyeret és hajlékot -adott vagy a kinyomatási költségekhez nagy pénzzel járult. Ebben -azután a nagy úrnak megvolt minden czime és méltósága s őt az iró a -csillagos egekig magasztalta.</p> -<p>Idősb Osváld Dániel nem keresett magának nagy urat. Nem volt rá -szüksége. Vigjátéka ugyis csak gunyoló irat akart lenni Csokonay -Dorottyájának hangján. Azt akarta bebizonyitani, hogy az elemek -romboló hatalma ellen semmit se érnek az akkori deputácziók, az -akkori orvosok és patikaszerek, az akkori tudományok és -rendtartások. Könnyü volt bebizonyitani, hiszen ez ellen a csuf -betegség ellen a mostaniak se sokat érnek.</p> -<p>Hanem volt vizsla kutyája. Ügyes, szép, erős állat. Ezzel -szokott nyulászni, foglyászni, fürjezni Böröllőn és a pápai -határban. A neve Fazón volt. Ismerte a városban mindenki. Lovaglás -közben is ott baktatott mindig a ló körül. Ennek dedikálta művét. -Az ajánló szózat igy hangzik:</p> -<p>– Idétlen növevény mellé nagy karót ütni, kicsiny munkának nagy -pártfogót keresni, hiuságnak tartom. <span class="pagenum"><a name= -"Page_278" id="Page_278">-278-</a></span> Én csak tenéked ajánlom -munkámat, kedves Fazónom, a ki mig a játszi, de valódi történetet -megirtam, jobbára iróasztalom alatt feküdtél. Ámbár klórmeszet, -Hoffman-csöppeket és fokhagymát nem ettél, a kolerától mégis ment -lettél. Finomabb a szaglásod, mint a finyás olvasóké; ha tehát -irásom szavát szenvedheted, én meg leszek elégedve. Ha pedig valaki -a játszi történetet orrfintorgatva gunyolná: ugasd el bátran vagy -kergesd el illatoddal, a melylyel a kolerát is el tudod kergetni. -Igy azután jövendőre is én maradok hű gazdád idősb Osváld -Dániel.</p> -<p>Hogy a történet, a mely a munkában meg van irva, csakugyan -játszi, mulattató és valódi, azt majd olvasóim is látni fogják -elbeszélésem folyamában.</p> -<p>Az ajánló szózat után következik a prológ, az ünnepies -beköszöntő. De ezt is megelőzi egy kis előszó, kis versecske. Igy -hangzik:</p> -<p>Fegyverem éle a kit ér, Ha dul-ful is, semmit se ér. Erős az én -tollam vára, Fügét rajzol az orrára Csontvágónak, Fülessynek, S -több ilyen kopólesinek. S bár mind a megye oszlopa, Mégis mind csak -tökkolop a’!</p> -<p>Két bakonyalji szó van ebben.</p> -<p>Az egyik a kopólesi. Az olyan nemes uracskát hivták igy, a ki -egész életén át nem csinált egyebet, csak vadászgatott.</p> -<p>Tök-kolop a másik szó. A magyar kártyában a tökhetest vagy -tökfilkót hivták akkor is, később is tökkolopnak. <span class= -"pagenum"><a name="Page_279" id="Page_279">-279-</a></span> -Kártyázók jól tudják, bizony hitvány kártya a hetes. Saját szinéből -az utolsó. A tökfilkó pedig gunyoló szó is.</p> -<p>Most jön az ünnepies beköszöntő. A régi görög remekiróktól -kezdve mind máig az irodalmi művek legszebben hangzó része. Közlök -annyit, a mennyire emlékszem belőle.</p> -<p>Eleim a vármegyének, Főbb tisztjei közt ülének. De én el vagyok -felejtve, Noha az egész időmet, Életemet és erőmet, Szenteltem -dicső hazámnak, Nyomdokain jó apámnak. Mégis minden tinó, szamár -Elkerült már!</p> -<p>Közöltem már másutt, ki volt s minő érdemes férfiu ezelőtt -százharmincz esztendővel id. Osváld Dániel édes apja. Fia méltán -emlékezik meg róla.</p> -<p>Azután igy folytatja:</p> -<p>Ifju, ne emlits érdemet, A tudomány mind csak szemet. Csak nagy -urnak a kegyelmét Keresd s kérd ki a védelmét. Az egekig is -fölmehetsz, Mindent tehetsz!</p> -<p>Ha kiraboltad az oltárt, Csontvágónak dalolj zsoltárt. Hizelkedő -énekeddel, Dühös indulatját verd el. Te leszesz a szentek szentje -És fölkentje! <span class="pagenum"><a name="Page_280" id= -"Page_280">-280-</a></span></p> -<div class="poem"> -<div class="stanza"><span class="i0">De én ezen -kurhéjának,<br /></span> <span class="i0">Csuka, -piócza-fajtának,<br /></span> <span class="i0">Farkas, -róka-ivadéknak<br /></span> <span class="i0">Kolerából -maradéknak<br /></span> <span class="i0">Nem hódolok, nem -bókolok.<br /></span> <span class="i0">Kongjon bár mint üres -hordó,<br /></span> <span class="i0">Sohase más, csak -hirhordó.<br /></span> <span class="i0">Pávatollakba -öltözött<br /></span> <span class="i0">Szajkó a madarak -között.<br /></span></div> -</div> -<p>Ennyire emlékezem az ünnepies beköszöntőből. Talán minden -szavára nem is jól emlékszem. Talán az eredetinek egyik-másik sora -másként hangzott. Mi pápai diákok igy tudtuk ötven év előtt.</p> -<p>Igy tudtuk s gyerekésszel határtalanul megvetettük a hizelkedők, -kegykeresők, mindenáron kapaszkodók, érdem nélkül felülkerekedők -hitvány seregét. Hajh, de tudatlan még, de azért mily ragyogó szép -és tiszta a gyereklélek! Ha az élet meg nem rontaná azt a lelket, -ki nem ölné belőle a nemes ábrándokat s az érdemekben való -nagyratörés szent gerjedelmét!</p> -<p>Hanem hát régen porladó öreg bátyánk urunk, idősb Osváld Dániel -táblabiró urunk, a te munkád is azt bizonyitja, hogy hajdanában se -propria virtute élt és virult minden ember.</p> -<p>Ugy is van.</p> -<p>A prológban előfordult ez a szó: kurhéja. Tul a dunai szó. A -kisebb fajta sasok egyikének neve a héja vagy kurhéja. Nevezik -kányának és tyukhordó kányának is. Kányának hivják ugyan a Balaton -mellett s a Mezőföldön sok helyütt a kálvinista varjut is, de -<span class="pagenum"><a name="Page_281" id= -"Page_281">-281-</a></span> hibásan. A kurhéja valósággal a -tyukhordó vagy tikhordó kánya. Vakmerő ragadozó madár. Lecsap néha -a baromfiudvar közepére is s nem fél a kakastól se.</p> -<p>De most nézzük hát az embereknek, viszontagságoknak, eseteknek, -szavaknak, mondásoknak azt az egész összekuszált szövevényét, a -mely a csuf nyavalya támadásakor Pápán szinre jött s a melyből a -szellemes iró a maga vigjátékának alakjait, tárgyait, -összeütközéseit és megoldásait kiszedegette.</p> -<h3>III.</h3> -<p class="summary">(A kórságkergető deputáczió határozata. – Pápa -város nem egy város, hanem két város. – A szegény halottak -temetése. – Mi kell a temetéshez? – Piti Ferkó. – Kalaba János. – A -borbélyok. – A csipővas. – Vak Pali. – A papok. – Az irhásközi -baczillus. – A zsidók mentesek. – A sirásók szájaskodása. – -Egyszerre hal meg ugyanaz az ember mind a két városban. – -Rettenetes viszály.)</p> -<p>A kórságkergető deputáczió szakaszokra osztotta azokat a -kérdéseket, a melyekkel majd foglalkozik s a melyeket majd -elintéz.</p> -<p>Mi történjék a vagyontalan szegény halottakkal, a kiknek nincs -költségeik papra, temetőre, sirásóra, halotthordóra, koporsóra, -szemfedőre, fejfára, keresztre, temetésre, harangozásra? Mert nagy -dolog ám a temetés. Nem afféle kis dolog ám, hogy holnap hetivásár -lesz: kinézünk egy korty borra s egy falat Laczipecsenyére. S -azután az a furcsa, hogy az a szegény halott ránk hagyja ugyan ezt -a kerek világot, de nem is törődik tovább se magával, se mással, se -<span class="pagenum"><a name="Page_282" id= -"Page_282">-282-</a></span> mivelünk, se a kerek világgal. -Csinálhatunk, a mit akarunk és tudunk.</p> -<p>Mi történjék a holtak vagyonával? Zenebona, veszedelem esetén -nagyon hamar lábra kel még olyan jószág is, a melynek lába -sincs.</p> -<p>Mi történjék a gyámoltalan, tehetetlen árvákkal, a kiknek se -apjuk, se anyjuk? Mi történjék, ha nem marad rájuk semmi vagyon? De -mi történjék, ha vagyon maradt rájuk?</p> -<p>Miként kezeljék a betegeket? Gyógyitsák-e, ne gyógyitsák-e? -Szentséges szent igaz, hogy a gyógyitás nem használ semmit, csak az -a kérdés: nem árt-e? De ha árt: akkor mi a manóban költsön a nemes -vármegye herbatéra, klórmészre, Hoffmann-csöppre s egyéb -haszontalan, sőt kártékony dologra annyi pénzt?</p> -<p>Mit csináljanak a papok, doktorok és borbélyok? Parancsoljon-e -azoknak a vármegye vagy csak szép szóval beszéljen velük? S mit -csináljon velük, ha nem fogadnak szót se igy, se ugy? A pappal nem -jó összeveszni, a doktor jó barátunk s nemes atyánkfia, a borbély -ugy se tud semmit.</p> -<p>Mit csináljunk a falvakkal? Mit csináljunk a várossal? -Küldjünk-e ki ambulánsokat vagy helyben üljünk s oda várjuk a -haldoklókat vagy azok hozzátartozóit? Nagy kérdések ezek.</p> -<p>Különösen nagy kérdés volt a város kérdése. Kevés ember lehet ma -már a világon, de még Pápán is, a ki ma tudná, milyen nehéz kérdés -volt ez valamikor. <span class="pagenum"><a name="Page_283" id= -"Page_283">-283-</a></span> Ha az a gyalázatos kórság nem keveredik -bele: világszép vigjátékokhoz nyujtana az gazdag eseteket.</p> -<p>Pápa városa ugyan ma egy város; egy városnak látszott a mi -időnkben is, a mikorról szól ez az elbeszélés, egy városnak tudta a -közönség is, a vármegye is, a tudomány is. De azért mégis -valósággal két város volt.</p> -<p>Kis patak folyik rajta keresztül. A patak neve Czincza. A kik a -partján laknak: azok tudnak róla, – a lakosság kilencz-tized része -soha hirét se hallotta. Magam is tiz esztendeig laktam a hires -városban, sohse láttam fejét, forrását, azt se tudtam, hol van. -Csak később, hosszas kutatások, nyomozások, buvárlatok és -kérdezősködések után jöttem rá. Csaknem olyan nehéz dolog ez, mint -Árpád sirjának kutatása.</p> -<p>A mai szinháztér, a régi vásártér északnyugati sarkán, a régi -ujkollégiumnak félszakosan szemközt van kőből egy kruczifiksz, -csaknem beépitve a ház falába. E ház körül, de valamelyik zárt -udvarban ered a Czincza-patak s a házak között belül az udvarokban -csörgedez tovább. A Büdösköznél ugyan látható volna, de ott meg hid -és falak zárják el. Azután elsiet valamerre az Árok-utcza mellett. -Oda került valahonnan a tobakok, az irhások, keztyübőrtimárok, -szattyánbőrkészitők rettenetes utczaközébe s végre valahol a Bástya -utczán át kimenekül a mezőkre.</p> -<p>Nos hát a Czinczától nyugatra fekszik Pápa városa, keletre -fekszik Polgárváros. Ezt a két várost nevezik a földrajzban -Pápának. <span class="pagenum"><a name="Page_284" id= -"Page_284">-284-</a></span></p> -<p>A kórságkergető deputáczió elhatározta, hogy a szegény halottat -közköltségen kell eltemetni. Még pedig ugy, hogy a ki Pápa városban -hal meg: azt eltemeti Pápa városa, a ki pedig Polgár városban hal -meg: azt eltemeti Polgár város. Mind a két városnak külön birtoka, -külön jövedelme, külön pénztára. Szegény halott temetési költsége -öt-hat forint pengő pénzben. Miért fizessen egyik város a másik -helyett? A deputáczió jól megfontolta a dolgot s határozata -igazságos volt.</p> -<p>Jó, jó! De hátha már most találkozik olyan rakonczátlan és -szerencsétlen ember, a ki egyszerre hal meg mind a két városban és -Salamon király bölcsesége se tudná eldönteni, hogy voltaképen -melyik városban történt hát halála?</p> -<p>Mi lesz akkor?</p> -<p>Ily eset is történt, a mint szép sorjában majd elbeszéljük.</p> -<p>A legelső kötelesség az volt, hogy a halottak eltemetéséről -gondoskodjunk. Igaz, a könyvek és tudósok bölcsesége szerint arról -kellene legelőször mégis gondoskodnunk, hogy halottak ne legyenek. -Ez azonban hiában való bölcseség, effélére táblabiró ész nem -vetemedik. Bizonyos, hogy egyszer meg kell halni. Sőt különös -szerencse, hogy csak egyszer kell ezen átesni, nem kétszer vagy -háromszor. Sok vesződséggel jár a halál; kétszer-háromszor csinálni -nehéz volna. De épen oly bizonyos az is, hogy ez ellen a gyalázatos -kórság ellen nincs se orvos, se orvosság. Csak szóbeszéd, -<span class="pagenum"><a name="Page_285" id= -"Page_285">-285-</a></span> kuruzslás és világcsalás minden -költséges gyógyitgatás. Az ember ugyan megcselekszi, még az okos -ember is, mert szereti betegjét s reménykedik az utolsó pillanatig. -De a kórságkergető deputáczió végre se poétákból és muzsikusokból -áll, neki a valósággal, az élettel és halállal kell számolni. -Meglehet, valamikor majd e kórság ellen is találnak fel orvosságot, -de erről majd azok beszéljenek, a kik akkor élnek. Nekünk ehhez -semmi közünk. Mi akkorra már mind meghalunk és mind -föltámadunk.</p> -<p>Igy gondolkodott a deputáczió. Még az a tagja is, a ki valamikor -igmándi székálló mészároslegény volt s a kinek a neve a vigjátékban -Csontvágó.</p> -<p>Tehát mégis a temetés az első dolog.</p> -<p>A temetéshez sok minden szükséges még a doktoron, papon és -halotton kivül is. Szükséges például a sirgödör és a ki azt -megássa. És szükséges a halotthordó, a ki az élettelen testet -kiviszi a temetőbe.</p> -<p>Voltak obsitos katonák a városban. Kemény legények. Legkeményebb -legény volt közöttük Piti Ferkó. Igazi neve ugyan Péti Ferencz lett -volna, de a pápavidéki közbeszéd szerint csak Piti Ferkó volt, a -másik nevét már maga is elfelejtette. No ez jó lesz sirásónak. -Vállalkozott rá készséggel. A napszám egy huszas; három napszám egy -sirgödör; – a sirásás ára hát három huszas, vagyis egy forint pengő -pénzben. Nem is magas ár.</p> -<p>Halotthordó is kellett. Erre a tisztes hivatalra kiszemelték -Kalaba Jánost. Kárpics városbiró urunk <span class= -"pagenum"><a name="Page_286" id="Page_286">-286-</a></span> ezt -ajánlotta legjobban, főleg azért, mert ez volt az egyetlen talyigás -akkor Pápán, a ki egylovas talyigájával mindig ott ácsorgott a -halpiacz körül, hogy néhány krajczárért segitségükre legyen -azoknak, a kik hozzá folyamodnak. Jókedvü ficzkó volt. Vagy dalolt, -vagy fütyörészett, vagy dévajkodott örökké. Rongyos kalapja mindig -a félfülére volt vágva. Egyik bajuszát fölfelé szoktatta, a másik -bajuszát lefelé. A kerti művesek, zöldséges kofák különösen -szerették. Rossz lovának, a mikor vette, mindig a csontja zörgött, -de a jólelkü kofaasszonyok mindig fölhizlalták zöldségesedékkel. -Kivált, mikor a sárgarépára került a sor. A sárgarépa a lónak a -föld kerekségén a legjobb tápláléka. Árpa, zab, hüvelyes zöldség -mind nem ér föl a sárgarépáig. Rettenetes tudatlanság, hogy a -gazdák nem sárgarépán nevelik föl a csikót. A mikor a sárgarépára -került a sor, Kalaba lova mindig kigömbölyödött s szőre ugy -ragyogott, mint az arany.</p> -<p>Hogy történt most már a temetés irásbeli rendtartása? A -tanácskozási jegyzőkönyvek, az iktató és kiadó könyv, a hivatalos -jelentések, végzések, határozatok, iktatások, kiadások, beutalások, -kiutalások, fizetések, nyugtatványok, rovatos ivek, statisztikai -adatok és a többi mindenféle irkafirkák! Ki vezette, ki irta, ki -őrizte ezeket?</p> -<p>Senki.</p> -<p>Mind ostobaság ez. Nem arra való a tiszti hatóság, hogy azzal -vesződjék, a ki már meghalt s a kit már eltemettek. Ez már nem e -világhoz tartozik, hanem a <span class="pagenum"><a name="Page_287" -id="Page_287">-287-</a></span> másvilághoz. Intézzék dolgát az -angyalok és az ördögök, a hogy kiki rászolgált. Ha pedig -vagyonában, családjában marad elintézni való, végezze ezt a család, -a rokonság, a szomszédság, a város hajduja vagy egyéb hatósága. Ez -már nem a nemes vármegye dolga, tehát nem tartozik a deputáczió elé -se.</p> -<p>Simán és gyorsan intézték el az árvák dolgát is.</p> -<p>Kétféle árva van a világon. Egyik az, a kire maradt vagyonbeli -örökség. Ennek mindjárt akad gyámola, pártfogója. Sőt, ha a dolgába -a hatóság bele nem avatkozik, jobban akad, mintha beleavatkozik. Az -árvával csak elélnek valahogy, de a hatósággal vesződni okos -embernek nem szokása. Nem is tanácsos.</p> -<p>A másik árva az, a kire nem maradt semmi vagyon. Ezt magához -veszi, ápolásba veszi a rokon és a szomszéd és a sok jószivü -gyermektelen szegény ember, szegény asszony. Munkáskezet nevel -magának, a ki utóbb segitsége lesz, kenyérkereső társa.</p> -<p>Árvákkal hát nem is bajlódott a deputáczió.</p> -<p>De a gyógyitás rendtartását is könnyü szerrel intézte el.</p> -<p>Nem volt hatalmában több igazi orvos, csak egyetlen egy. Ez volt -a jeles tudós, Zsoldos János. Az ő koleratudománya is csak a -klórmészig és a Hoffmann-csöppekig terjedt. Volt ugyan akkor két -általános gyógyszer a világon, a mely minden elképzelhető belső -betegséget meggyógyitott; – az egyik volt a hánytató, a másik volt -a hashajtó. De ezeket is kivette az a csuf betegség az orvosok, -borbélyok és patikáriusok <span class="pagenum"><a name="Page_288" -id="Page_288">-288-</a></span> kezéből. Éppen ezzel a két -állapottal öldöste az embereket éppen maga ez a csuf betegség.</p> -<p>Orvosi tanácsra hát nem volt szükség, minthogy annak ugy se volt -semmi haszna. De szükség lett volna, hogy a vármegye ama tudós -főorvosa személyesen látogassa meg a betegeket, hogy ezzel legalább -vigasztalja azokat, a kik a beteg körül vannak. De ez is lehetetlen -volt.</p> -<p>A tudós főorvos élemedett ember volt; – éjjel, nappal nem -csatangolhat. De ha Herkules lett volna is, annyi falut, annyi -beteget meg nem látogathat. A szegény betegek közt válogatni pedig -nem szabad. Tiltja a jóizlés. Tudós ember nem pártoskodhatik. -Különben is a főorvos tagja volt a deputácziónak, ott volt hát a -helye mindennap. Látogassák meg a betegeket a papok meg a -borbélyok.</p> -<p>Borbély volt kettő. Az egyik a Szarka, a másik a Schillinger. -Magyar borbély, német borbély. Ezeket hadilábra állitotta a -deputáczió. Ezek futkároztak örökké mindenfelé. Ha falvakra -szálltak, forspontot és napidijat kaptak.</p> -<p>Hát ezek mit csináltak a betegekkel?</p> -<p>Mindent, a mi akkor szokásban volt, – csak épen eret nem vágtak -s nem köpölyöztek.</p> -<p>A szokás pedig egyébként is más volt, mint ma. Akkor nem volt -lázhőmérő s nem volt orvosi vegykémlet. Baczillust, fejérnyét, sót, -savat, czukrot nem keresett senki. A beteghez a mindennapi kérdést -intézték.</p> -<p>– Mije fáj? <span class="pagenum"><a name="Page_289" id= -"Page_289">-289-</a></span></p> -<p>A kolerás beteg semmit se felelt, csak nézett, hiszen nem tudta -szegény az már a világon voltját se.</p> -<p>– No, majd az isten megsegiti!</p> -<p>Bizony a haldokló ezzel se törődött már.</p> -<p>Egyidejüleg megtapintották az ütőerét. E nélkül orvosi és -borbélyi látogatás meg nem történhetett. Szabályos-e, nem -szabályos-e a pulzus: honnan tudhatná a borbély? Hetvenet üt-e, -százat üt-e egy percz alatt: ezzel se törődött. Csak arra ügyelt, -hogy a mig mutatóujját a pulzuson tartja: addig két szemét behunyja -s behunyt szemekkel a gerendát nézze. Ebből aztán meggyőződtek a -körülvalók, hogy igazi szakértővel van dolguk.</p> -<p>S mi kell egyéb?</p> -<p>A magyar borbély egyéb hókusz-pókuszt legalább nem csinált. Már -Schilinger mester, a német borbély, sokkal tudósabb volt. Ő -olvasta, vagy hallotta valahol, hogy a pestis ráragad az emberre, -ha hozzáér a beteghez. Azt meg szentül hitte, hogy a kolera se -egyéb, mint a pestis. Azután sehogy se tudta belátni, miért -ragadjon ő rá ez a kórság?</p> -<p>Uj módszert talált föl. Csináltatott tüzhelyre való közönséges -csipővasat. Olyant, a minővel az eleven tüzet, izzó parazsat szokás -megfogni. Csináltatott neki tokot borjubőrből. Ezt hordta magával, -ezt illesztette a beteg pulzusára, a csipővas másik végét a füléhez -tartotta s igy nézte behunyt szemeivel a padlásgerendákat.</p> -<p>A sváb faluk elbámultak ezen a rettenetes nagy <span class= -"pagenum"><a name="Page_290" id="Page_290">-290-</a></span> -tudományon, a magyar faluk pedig röhögtek rajta, sőt Gyimóth, -Homok-Bödöge, Ádáz-Tevel ki is dobták a jámbor Schillinger mestert -csipővasával együtt.</p> -<p>Megtudta a deputáczió is. Kereken eltiltotta a csipővasat s -kegyetlenül összeszidta a borbélyt. Miért csodásitja a vármegyét s -rossz hirbe miért keveri?</p> -<p>Vak Pali csakhamar elterjesztette a csipővas esetét az egész -városban.</p> -<p>Ki volt az a Vak Pali?</p> -<p>Vak Pali volt a porkoláb. Már az állásánál fogva se közember, de -egyébként is elég fontos személyiség, mig a veszedelem tartott.</p> -<p>A deputáczió Kárpics városbiró urammal egyetértve kidoboltatta a -városban, hogy a kinek a deputácziónál valami kérni vagy -keresnivalója van: jelentse Vak Palinak, ő majd a deputáczió elé -terjeszti. Tudatták ezt a papokkal, doktorokkal, sirásókkal, -halotthordókkal és koporsógyártó ácsokkal és asztalosokkal is. Igy -lett Vak Pali porkoláb a deputácziónak bejelentő és iktató hivatala -s egyuttal irodája, kanczelláriája. De egyuttal kiadóhivatala is s -mindenféle segédszemélyzete. A végzéseket, itéleteket, -határozatokat, döntéseket ő vitte hirül mindennemü félnek és -hatóságnak s mindenféle belső-külső embernek, iparosnak és -munkásnak, a kinek csak a betegség, halálozás és temetés körül a -legkisebb tennivalója is volt.</p> -<p>Igy látják hát megfejtve nyájas olvasóim, miért nem vezetett a -deputáczió semmiféle irka-firkát. Nem volt erre szükség. Vak Pali -volt minden segédeszköz. <span class="pagenum"><a name="Page_291" -id="Page_291">-291-</a></span> Nemes ember, régi magyar ember -egyébként is utál minden hivatalos irka-firkát.</p> -<p>Hát a papokkal hogy voltunk?</p> -<p>Elég türhető módon.</p> -<p>Szerencsére Pápán nincs hetvenhétféle felekezet. Katholikusok, -kálvinisták, lutheránusok, zsidók.</p> -<p>A zsidókról nem szól az irás. Mindig volt legalább négy vagy öt -rabbijuk rendes szolgálatban s legalább huszonöt tartalékban. Ma is -sok van, hát még hajdanában! Ha hát betegnek, öregnek, haldoklónak -rabbira volt szüksége: akadt elég.</p> -<p>De nem is igen volt szüksége.</p> -<p>Emlitettem már, hogy a Czincza-patak valahonnan oda tévedt a -tobakok, szattyánkészitők, keztyübőrgyártók utczájába. Ennek a -pataknak már a kezdetén is rettenetes szaga van. Ha esőre áll az -idő: a Büdösközön ájuldozás nélkül nem lehet átmenni. Mennyi -illatot szed ez magába, mire a tobakokhoz ér. Pedig csak itt lesz -még igazi illatárrá. A sok szemét és udvarbeli piszok, a sok -rothadó bőrczafat itt tölti meg árkát, itt fertőzteti meg -mindenféle erjedéssel, itt fösti meg még szinét is s péppé, -kocsonyává alakitja át itt még a csörgedező patakvizet is. Itt -azután olyan világ támad, a melyben az a nyomorult kolerabaczillus -meg nem élhet.</p> -<p>Ez a baczillus veszedelmes fenevad. De csak amolyan apró -fenevad, mint a hörcsög, patkány, görény, menyétasszony. Mi ez? Ott -a tobakos közökön tenyésznek az igazi baczillus fenevadak, a -hétszarvuak, a <span class="pagenum"><a name="Page_292" id= -"Page_292">-292-</a></span> leviathánok és behemótok, a -baczillustigrisek és oroszlánok, a vizi és szárazi szörnyetegek, a -kik Androméda eleven husára számitgatnak. Ide merje csak a lábát -betenni az az ázsiai rongyos kolerabaczillus! Halálnak halálával -pusztul el, de nyomban. Hindosztánon és Beludzsisztánon átjöhet, -Káspi tenger, Kaukázus nem állja utját, a Fekete tengert és a -Kárpátokat legyőzheti, de a pápai Irhás közökön rá nézve vége a -világnak.</p> -<p>Az Irhás közökben rettenetes sok és rettenetes szegény zsidó -lakott. Még az én időmben is. Most miként áll a dolog, nem tudom. -Annyi volt ott az asszony és gyerek, mint a homokszem. De az egész -veszedelmes idő alatt a haja szála se görbült ott meg senkinek. -Olyan egészséges maradt ott a népség, mint a makk.</p> -<p>Észrevették ezt hamarosan a vagyonosabb zsidók is, a szatócsok, -boltosok, házalók, faluzók, kereskedők, a kik beljebb laktak a -városban, a nagy piaczon, a Kollégium-utczán s a többi zsidó -utczákban. S szégyen ide, szégyen oda: kiköltöztek a tobakosokhoz s -ha máshol nem volt helyük, ott tanyáztak a gádorokban, folyosókon, -szuette padlásokon. Mintha sejtették volna, hogy a napkeleti ázsiai -baczillust mind fölfalja, mind elpusztitja a mi jó bakonyi -baczillusunk. Nem is történt nagy bajuk a belső zsidóknak se.</p> -<p>A lutheránusok is megvoltak békességgel. Nem voltak sokan, annak -is fele német s nagy része vagyonos. Volt lelkes papjuk is, a ki el -tudta őket látni vigasztalással, <span class="pagenum"><a name= -"Page_293" id="Page_293">-293-</a></span> innenső és tulsó világi -reményekkel s tisztes temetési kisérettel.</p> -<p>Egészen jól megvoltak a római katholikusok. Volt azoknak annyi -papjuk, barátjuk és káplánjuk, templomuk és kápolnájuk, a mennyi -csak kellett. A jó pápista népség ugy is jámbor, türelmes, -istenfélő, áhitatos s elég biztosságban érzi magát a tulvilági -jövendőkre nézve.</p> -<p>Másként állt a dolog a kálvinistáknál. Ezek népe már tiszta -magyar, nyakas, okoskodó, maga eszén járó, szókimondó. Azt hiszi, -szerződése van a jó uristennel, a melyet illendő megtartani mind a -két félnek. Bele is néz olykor, vajjon a szerződés valamelyik -pontját nem mulasztotta-e el, nem sértette-e meg? S vajjon szerződő -ellenfele is hiven tartja-e a kötést? S ha azután valami hibát vesz -észre: kereken megmondja papjának, kurátorának, presbitereinek, -dékánjának. Azt hiszi, ezek a jó uristen tiszttartói, ispánjai, -hajdui. S ha hiba van, bizonyára nem az uraság követi azt el, hanem -tisztsége, cselédsége.</p> -<p>Tóth Ferencz volt a kálvinisták főpapja. Püspök, tudós, jeles -történetiró, nagy szónok s bizony nem fiatal ember. Volt ugyan egy -káplánja, de nem is több s magának se ideje, se ereje ahhoz, hogy a -betegeket látogassa, a halottakat kikisérje s a temetőben -elbucsuztassa.</p> -<p>Ebből aztán éretlenségek támadtak. Különösen a sirásóknak, -halotthordóknak járt el a szájuk mosdatlanul. Még a kórságkergető -deputácziónak is bele <span class="pagenum"><a name="Page_294" id= -"Page_294">-294-</a></span> kellett szólnia a dologba. A -szentegyházat s annak nagy tiszteletben álló főpásztorát nem -hagyhatta.</p> -<p>Egész világ tudja, milyen népség a sirásó. Ha másunnan nem -tudná, megirta azt már Shakespeare a maga »Hamlet« czimü hires -munkájában. Ott is össze-visszafecsegnek a sirásók s felszinre -hordanak mindenféle bolondságot. De azok a sirásók dánusok vagy -ángliusok s akkor is, a mikor sirt ásnak, inkább bölcselkednek, -semmint a világ kenetlen tengelyének nyikorgása hallatszanék kemény -szavaikból.</p> -<p>Más a magyar ember. Vajjon, ha a hires angol költő Piti Ferkó és -Kalaba János s társaik beszélgetését hallotta volna ott a Pordán -melletti pápai temetőben: vajjon Hamlet királyfi esetéről milyen -könyvet tudott volna irni?</p> -<p>Nagy betyár volt az a sirásó, az a Piti Ferkó obsitos katona. -Egyszer a temetés bevégzése után, a mikor már a halottas közönség -eltávozott, leültek a sirhalmokra Piti, Kalaba és társaik. -Odavetődött hozzájuk Vak Pali is, a porkoláb, hogy hirt fogjon s -azt a deputácziónak hivatalosan bejelentse. Elővették a tarisznyát, -előszedték a kenyeret, száraz kolbászt és csutorát. Pihentek, -falatoztak, iddogáltak s azalatt mohón harapdálta Kabala lova is a -kövér, buja temetői gyepet, csak ugy harsogott.</p> -<p>Beszélgettek. Előjött a szó arról is, miért nem gyóntatják meg a -kálvinistáknál is a haldoklókat épen ugy, mint a pápista -atyafiaknál. S beszélgetés közben csak kitör ám Piti Ferkóból ez a -verses mondás: <span class="pagenum"><a name="Page_295" id= -"Page_295">-295-</a></span></p> -<div class="poem"> -<div class="stanza"><span class="i0">Ösztövér a mi -vallásunk,<br /></span> <span class="i0">Mert ha eljön -meghalásunk,<br /></span> <span class="i0">Se papunk nincs, se -gyónásunk,<br /></span> <span class="i0">Készen van -elkárhozásunk.<br /></span></div> -</div> -<p>Vak Pali, a porkoláb, csak hallgatta ezt a mondást. Azt is látta -és hallotta, a mint a hallgatók nagyot röhögtek s az istentelen -rigmust még egyszer elmondatták, Pitinek utána is mondták s -valamennyien könyv nélkül megtanulták.</p> -<p>A jókedvü Kalaba János se akart hitványabb ember lenni Piti -Ferkónál. Ő is ki akart valami rigmust találni.</p> -<p>Tóth Ferencz püspökről jött elő a szó. Tudni kell, hogy a -kálvinista papnak, még a püspöknek is, a lakáson és -készpénzfizetésen s jövedelmen kivül van még tiszti ellátásul -földje, gazdasága is. A jámbor lelkész, mint gondos ember s jó -gazda, vetéskor, burgonya- és kukoricza-rakáskor bizony gyakran -kimegy a földre szellőzni s munkásait és a munkát nézni. Ezt szokta -cselekedni Tóth Ferencz püspök is. S tudni kell azt is, hogy a -köznép amolyan vallási népköltészettel a temetőt isten veteményes -kertjének is szokta néha nevezni.</p> -<p>Arról volt szó épen, hogy a püspök miért nem szokott temetéskor -a temetőbe járni. S előáll Kalaba János s e vakmerő, kárhozatos -szavakat ejti ki:</p> -<p>– Ha kukoriczát rakunk a Főtisztelendő úrnak, mindig ott van -velünk a mezőn, hány szem kukoriczát teszünk egy kapavágáslikba; – -most pedig, a mikor <span class="pagenum"><a name="Page_296" id= -"Page_296">-296-</a></span> istennek veteményes kertjét miveljük, -ássuk és ültetjük, most nem törődik velünk.</p> -<p>Borzasztó lélekháboruság rejtőzik e szavak mögött. Nem is a jó -lélek, hanem az ártalmas duhajság adta e szavakat Kalaba szennyes -ajkaira.</p> -<p>Vak Pali eleget hallott, látott erre a napra Reggel másnap -megjelentette az egészet a deputácziónak, el nem hallgatott semmit. -De ez kötelessége is volt.</p> -<p>Némely vidéken, kivált a felső részekben, a tótok közt balgatag -hirek és gondolatok vertek gyökeret az éretlen nép apró eszében. -Azt hitték, a nemes urak mérgezik meg a kutakat, vizeket, -forrásokat: azért hull a nép, mint őszszel a légy. E miatt véres -erőszakosságra vetemedtek s néhány nemes urat kegyetlen sorsra -juttattak. A vármegye alig tudta őket példás szigorusággal -békességre birni. Tudta azt a deputáczió is s azért Vak Palinak -meghagyta, hogy ha szót hall vagy jelet vesz észre, a mely arra -mutat, hogy az alja nép békétlenkedik az urak ellen s az egyházi és -világi előljáróság ellen: ezt mulhatatlanul megjelentse.</p> -<p>Vak Pali hát hivatalos kötelességet végzett. Hiszen porkoláb -volt.</p> -<p>Rögtön beidézte s nyomban szemre birta a deputáczió Piti Ferkót -is, Kalaba Jánost is. Piti a temetőben volt, nem jöhetett, Kalaba -megjelent. Szokott módja szerint bátran megállott a nemes urak -előtt. Lova, talyigája az alatt ott várt künn az utczán. -<span class="pagenum"><a name="Page_297" id= -"Page_297">-297-</a></span></p> -<p>Különösen Szép Ábrahám kezdte korholni, szidni, kárhoztatni -Kalabát keményen.</p> -<p>– Nem ilyen ember való halotthordónak, mint te.</p> -<p>– Hát kérem szépen, tessék csak megmondani, milyen ember?</p> -<p>– Jámbor, istenfélő, kegyes ember.</p> -<p>– Én pedig a mondó vagyok, megkövetem szépen a nemzetes urat, -hogy a dögöt eltakaritani hollómadár kell, nem kanári, a halottakat -kihordani pedig én kellek, nem a veszprémi kanonok. Tessék csak a -kanonok urakkal tenni kisérletet.</p> -<p>A deputáczió nagyot nevetett. Maga Szép Ábrahám is utóbb a hasát -fogta nevettében. A gézenguz Kalabának igaza volt.</p> -<p>Érdemes ember lett utóbb ez a Kalaba. Akkor, a mikor egy ember -egyszerre halt meg mind a két városban.</p> -<p>Különös az eset, el kell mondanom apróra.</p> -<p>A Büdösközön a fahid kellő közepén halt meg a szegény ember. A -fahid a Czincza fölött van. A Czincza árka fél öl széles, az árok -közepe a határvonal a két város között. A szegény halott köldöke -épen az árok közepére esett, feje Pápa városban, lába a Polgár -városban. Melyik városban esett hát halála? A kérdés fontos, mert -ha Pápa városában halt meg, temetési költsége ennek a nyakába esik; -ha pedig Polgár városban halt meg: a temetési költséget viselje -ez.</p> -<p>A két város előljárósága kegyetlenül összeveszett a kérdésen. -Nem épen a költség miatt. Öt-hat forint <span class= -"pagenum"><a name="Page_298" id="Page_298">-298-</a></span> nem a -világ. Hanem azon veszett össze, kinek legyen igaza? Istentelen -bizonykodásba merült a két előljáróság. És sehogy se akart a -bizonykodás véget érni. A halottat pedig el kellett temetni, ő se -akart várni, Kalaba pedig addig ki nem vihette a temetőbe, mig -engedelmet és utasitást nem kapott rá.</p> -<p>Elő a szakértőkkel. Mondják meg az orvosok, sebészmesterek, -felcserek és borbélyok, melyik városban történt a halál? A kérdések -világosak.</p> -<p>Egyszerre hal-e meg az egész ember, mint a fűszál, a kit -levágott a kaszás ember? Vagy darabonkint hal meg, mint az öreg fa -az erdőn, a melynek először az egyik ága szárad el, azután a másik, -utoljára valamennyi?</p> -<p>Ha darabonként hal meg az ember: melyik darabja él tovább? Az-e, -a melyiken a feje van, vagy az-e, a melyiken a lába van?</p> -<p>Nehéz ez a kérdés. Mert ámbár Zsoldos főfizikus urunk érthetőleg -megmagyarázta, hogy a halál akkor következik be, a mikor a sziv -megszünt dobogni, a sziv pedig akkor áll meg, a mikor az agyvelőben -levő ideg gyökerei örökre megbénultak: ennélfogva a fej és a szív -egyszerre hagyja félben az élet munkáját: – mindamellett a bölcs -fejtegetés sehogy se idézett elő általános megnyugvást, sőt nagyon -is sulyos ellenvetésekkel találkozott.</p> -<p>Ime, a pulykának baltával vágják le a fejét, a feje rögtön -meghal, de a pulyka tovább ugrál s a mig ugrál és vonaglik: -mindaddig bizonyosan él. Pedig hát a sziv és agy között már semmi -összeköttetés. <span class="pagenum"><a name="Page_299" id= -"Page_299">-299-</a></span> E szerint hát Pápa várost terhelné a -költség, mert a halottnak köldöke volt a két város határa vonalán, -a szive hát Pápa városban szünt meg dobogni.</p> -<p>Ezt a szakértői véleményt is alaposan agyonbirálta Szarka -borbély uram. S hivatkozott a gyik farkára, a mely igaz -tanubizonyság.</p> -<p>Ime, levágjuk a gyik farkát. A gyikot eltapossuk, agya és szive -tehát örökre meghalt. Ámde a farka mégis mozog, mégis él -napnyugtáig. Minthogy pedig a halott lába Polgár városban feküdt: -ennek kellett tovább élni s igy a temetési költséget viselje Polgár -város. Ezt bizonyitja a gyik farka.</p> -<p>Éktelen zsivaj támadt a szakértői fejtegetésekre. Addig csak -értették valahogy a dolgot, de a mikor a szakértők már világosan -megmagyarázták: attól kezdve megbolondult minden ember. Ki -nevetett, ki káromkodott, ki meg tovább vitatkozott.</p> -<p>A másik szobában ácsorgott Kalaba János, várta az utasitást. -Hallotta a csunya zajongást, de a szavakat nem értette. Egyszer -csak benyitott az ajtón.</p> -<p>Az elnök rárivall:</p> -<p>– Mit akarsz?</p> -<p>– Megkövetem a tens nemes vármegyét, a talyigás lovamat már -etetni kellene, meddig várjak még?</p> -<p>– A mig a kérdést el nem döntjük.</p> -<p>– Miről van hát az a kérdés?</p> -<p>– Arról, melyik város fizesse a költséget?</p> -<p>Kalaba János megsodorintotta azt a bajuszát, a melyik fölfelé -állt. <span class="pagenum"><a name="Page_300" id= -"Page_300">-300-</a></span></p> -<p>– Egyik se, tens nemes uraim! Az én szülővárosom e miatt össze -ne vesszen! Én viselem a költséget magam. Kilenczszáz halottat -hordtam már ki a temetőbe, megemberelt a város érte jó fizetéssel, -megteszem ráadásul.</p> -<p>Igy lett békesség. Még meg is vivátozták érte jó Kalaba Jánost, -a halotthordó talyigást.</p> -<p class="center">* * *</p> -<p>Ime, ezekből a történetekből állitotta össze adázteveli id. -Osváld Dániel az ő vigszinművének vidám meséjét. El is kergette -vele Pápa vidékéről azt a csuf kórságot. <span class= -"pagenum"><a name="Page_301" id="Page_301">-301-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h2>„SZÁLLOK AZ URNAK.“</h2> -</div> -<p class="summary">(Hol alkalmazzák e szót: szállok az úrnak? – A -„száll“ szónak gazdagsága. – A megszállitás. – A végh-koppáni -alpasa megszállitó levele. – A szállások.)</p> -<p>Tóth Bélának kedve volt ahoz, hogy a magyar szólásmondásokat -gyüjtse, magyarázza, fejtegesse, eredetüket és tartalmukat -kideritse. Rábukkant e szólásra is: szállok az úrnak. S irt erről a -Pesti Hirlapban egy-két év előtt hosszabb czikket.</p> -<p>Véleményem szerint e mondás természetét, eredetét s valódi -értelmét nem találta meg, pedig hatalmas olvasottsággal s nagy -szivóssággal böngészte össze több nemzet irodalmából a rokon -fogalmakat s a megközelitő szólásokat. Munkája nem járt sikerrel. A -sikertelenség főoka, ugy véltem, abban állt, hogy azt hitte, a -szólás alapfogalmát idegen nemzettől tanultuk.</p> -<p>Fölkerestem, meglátogattam. Abonyi-utczai lakásán kedves órát -töltöttünk el. Elmondtam neki, mi az én véleményem. Gyökeres magyar -szólás az. Be is bizonyitottam. Megörült neki s megigérte, hogy -ujra ir a kérdésről s felhasználja az én adataimat. Azóta nem -vettem észre, hogy irt volna; – elmondom hát magam, a mit erről -tudok. <span class="pagenum"><a name="Page_302" id= -"Page_302">-302-</a></span></p> -<p>Mindenki tudja, magyar emberek lakomáján a felköszöntőhöz -tartozik ez a szólás.</p> -<p>Föláll az asztal mellett a felköszöntő, poharát kezébe veszi, -körülnéz s az egyik asztaltárshoz oda fordul e szóval:</p> -<p>– Uram, uram, Kerekes Mihály uram, szállok az úrnak!</p> -<p>Kerekes Mihály nyomban feláll s ezt feleli:</p> -<p>– Állok elébe!</p> -<p>S azután állva marad, mig a felköszöntés tart.</p> -<p>Ezzel az ünnepséggel kell kezdődni a magyar felköszöntésnek. Igy -van ez ma is még a Bakony és Kemenesalja vidékein. Igy van a felső -Tiszánál is és sokfelé az országban. Igy kellene lenni -mindenütt.</p> -<p>Ettől azonban eltérnek már egyben-másban. Eltérnek a fővárosban -is.</p> -<p>Szállok az úrnak.</p> -<p>Ez ősi szólás eredeti értelmét elfeledték már, a mai nemzedék -nem is igen tudja.</p> -<p>Szállok!</p> -<p>Mit jelent ez? Miért mondom éppen ezt: szállok? Hiszen Kerekes -Mihály uramhoz nem szállok én, mikor felköszöntő szómmal hozzá -fordulok, hanem ő hozzá csak szólok.</p> -<p>Igy okoskodnak sokan s azért a kezdő szólás most már rendesen -igy hangzik:</p> -<p>– Uram, uram, Kerekes Mihály uram, szólok az úrnak!</p> -<p>A szólásnak helyes értelme van s bizonyára megmaradhatna -<span class="pagenum"><a name="Page_303" id= -"Page_303">-303-</a></span> igy is. De nem ez az igazi, nem ez a -történeti, nem ez az ősi szólás-mondás.</p> -<p>Nagyobb hiba is van a mai divatban.</p> -<p>Még igen sokan tudják, hogy nem a szólok, hanem a szállok igével -kell kezdeni a mondást. Az öregek épen nem feledték még el s -hallják és követik őket a fiatalok.</p> -<p>De ha »szállok«, miért jön ez után ez a szó: »úrnak«? Ki a manó -érti ezt? Szállni csak valakihez lehet, nem pedig valakinek. Ha az -ember bemegy a városba, nyilván vagy Kemény Péterhez száll, vagy a -Zöldfa-szállóba. Sehogy se mondja, nem is mondhatja, hogy Kemény -Péternek száll, vagy a Zöldfa-vendéglőnek száll. Nagyot néznének -rá, ki is nevetnék érte.</p> -<p>Ez alapos okoskodás azután oda vitte a felköszöntő urakat, hogy -igy kezdjék a mondást:</p> -<p>– Uram, uram, Kerekes Mihály uram, szállok az úrhoz!</p> -<p>Ez is okos beszéd. Meg is maradhatna a szokások közt. Jelképes -beszédnek elég költői is. Ahogy az utas megpihen a szállón: ugy -akar a felköszöntő megpihenni annak lelkén, a kihez szavát intézi. -Ezt jelentené ez a szó: szállok az úrhoz!</p> -<p>De azért ez se igazi szó, ez se a történeti, ez se az ősi. Az -igazi szó bizony csak igy hangzik: szállok az úrnak.</p> -<p>Ezt a szavát: »száll« a magyar elme ezerféle módon, sok -értelemben, sok irányban használja. A magyar nyelv szavai közt a -legszebb. Csaknem oly szép, mint a »világ« szó; – csaknem oly -gazdag, mint a »szer« szó. <span class="pagenum"><a name="Page_304" -id="Page_304">-304-</a></span></p> -<p>Csak néhány példát emlitek.</p> -<p>Száll a madár. Száll a dal faluról-falura, szájról-szájra. A -szentgyörgyi birtok rám száll. Az ősi örökség leányágra száll. -Szegény betegünk sirba szállt. Dávid szembe száll Góliáthtal. A -kálvinisták zsoltáros éneke azt mondja: Ne szállj perbe én velem. A -sereg Komárom alá száll. Álom száll a szememre. A vitéznek lábába -szállt a bátorsága. Egyházi intés: szállj magadba. A Tisza mellett -a napnyugtát napszállatnak nevezik. Szálló annyi, mint -vendégfogadó. Szállás alatt értünk éjjeli-nappali pihenő tanyát, -sok népes pusztát. Igy neveznek az országban sok falut és várost -is. A jó Gvadányi azt irja: Szállottam egy paraszt gazdára. Most -igy mondanók: paraszt gazdához vagy paraszt gazdánál szálltam. -Másik birtokára száll.</p> -<p>Hát még a sok összetétel.</p> -<p>Megszáll. Azt is jelenti: megtelepedik. Azt is: elfoglal.</p> -<p>Megszálltuk Boszniát.</p> -<p>Leszáll. Például a madár, a sáskasereg, a köd, a nap, a hőfok, a -léggömb, stb.</p> -<p>Elszáll. A madár és sok mindenféle.</p> -<p>Kiszáll. A biróság végrehajtás, szemle, becslés, -visszahelyezést, stb. végett vidékre megy. Kiszáll a kocsiból, -hajóból.</p> -<p>Felszáll. Ellentéte a leszáll igének s épen ugy használják, mint -ezt.</p> -<p>Átszáll. Alászáll. Mindegyik szót sok irányban sok értelemben -használjuk.</p> -<p>Hát még a sok szállit ige! Szállit, elszállit, megszállit, -<span class="pagenum"><a name="Page_305" id= -"Page_305">-305-</a></span> leszállit, fölszállit, beszállit, -kiszállit, átszállit s a többi. Mennyi fogalmat, mennyi gondolatot, -mennyi mozgást, mennyi életet jelez a magyar elme e szavakkal.</p> -<p>Megszállitás: jogi műszó. Jó öreg Corpus Jurisunkban sok helyütt -előfordul. Természetesen a régi multban latin nyelven, hetvenöt év -óta magyar nyelven is. Latinul őseink szerint: impopulatio. E latin -szó magyarul azt jelentené: benépesités, betelepités, urbéresités. -Oly fogalmak ezek, melyek a régi nemesi világban nagy dolgok -voltak, de melyek a mai társadalmi életből már nagy részben -kivesztek.</p> -<p>A megszállitás hajdan beszállásolást is jelentett. Gróf -Bercsényi Miklós azt irja egyik levelében: Károli uram -megszállitván hadait Mocsonokon, megindultam Sopron felé. De a szó -hadi élettől eltekintve birtokjogi műszó volt.</p> -<p>A földes úrnak volt például nagy uradalmi birtoka, nagy néptelen -pusztája, de jobbágya, zsöllérje, cselédje, szolgáló embere és -pénze, jövedelme kevés volt. Munkáskézre volt hát szüksége. -Telkesiteni akarta birtoka nagy részét, urbéresiteni akarta -adómentes dülőit, kellettek neki emberek.</p> -<p>Hol vegye őket? Miként szerezzen munkáskezet?</p> -<p>Két módot használtak erre.</p> -<p>Az egyik a hirdetés, körlevelek és küldött emberek élő szava -utján. Ez és ez a földes úr tudtul adja, hogy ez s ez birtokát -telkesiteni, benépesiteni, megszállitani s talán mondhatnók, -megszállatni akarja. Minden <span class="pagenum"><a name= -"Page_306" id="Page_306">-306-</a></span> ép-kézláb szegény, de -jóravaló munkás ember jöhet bátran, kap jó földet és jó -uraságot.</p> -<p>Igy tettek a magyar nemes urak s hódolt vidéken a török -földesurak is, a kiknek nagy része szintén jó magyarrá tudott -lenni. Szép példát tudok erről harmadfélszáz előtti időből. -Kezemhez jutott jó török időknek jó magyar körlevele, a mely igy -szól:</p> -<p>– Én az Hatalmas Török Császár Végh-Koppán várában lakozó Mahmud -Zayn alpasa adom tudtára minden röndbeli vitéz emberöknek, mind -török részről, mind magyar részről valóknak, minthogy én nekem -vagyon két pusztám: Felső-Orosztó és Alsó-Orosztó, valaki ezeket -neköm megszállja, adok neki három esztendőre való szabadságot, mig -szegények megépülnek, addig senkinek se fizessenek… mikor a három -esztendő eltelne, akkor adnak adót ugy, mint minden esztendőben -harmincz forintot. Azt pedig fogadom az én igaz Török Mahumeti -hitemre és vitézi úri embörségemre, hogy ezeknek az adóikat soha -följebb nem teszem, sem az én maradékom, se semmi nemzetségem; az -mint én velük megalkudtam, azon szómban mögállok. – Melynek nagyobb -bizonyságának okáért Pöcsétömmel erősitöm mögh ez levelet, hogy -senki azt föl ne bonthassa. Voltak pedig bizonságok Török részről, -az kik előtt ezt irtam, ugy mint Amhát Oda basa előtt, Mahmud Oda -basa előtt, Abdi Ispája előtt, koppáni Mukta bég előtt, Csoháni -Ispája, Mahmud Ispája és koppáni Neser Ispája előtt. Költ Kanisa -várában Die 23. Januari. Anno 1658. <span class="pagenum"><a name= -"Page_307" id="Page_307">-307-</a></span></p> -<p>Ime, efféle urasági körlevél, melylyel hivják a szegény -vitézeket úrbéreseknek. Egy telekért való szolgálat évenkint -harmincz forint. Bizony nem sok ez – husz-harmincz hold földért, -lakásért, kaszálóért, legelőért, makkoltatásért s egyéb erdei -haszonvételekért.</p> -<p>Igy alakultak az úrbéres községek, szállások, népes puszták. A -köröző levélre s a küldött emberek szavára sok telepedett jobbágy -is elhagyta rossz földjét vagy rossz uraságát s ment és elszegődött -az uj urasághoz. Neki szállott, akár török részről, akár magyar -részről való volt az uj uraság.</p> -<p>Most már közeledünk a megfejtéshez.</p> -<p>Nemcsak körlevél és küldött ember keritette a munkás embert. -Voltak az országban kalandozó, kóborló, hajléktalan, tüzhely nélkül -való szegény emberek is. Várukból kikergetett rongyos vitézek, -németek és törökök által feldult falvak menekülő lakosai, szökevény -jobbágyok és zsöllérek, a kik megunták kegyetlen uraságukat; -vallásuk miatt üldözött ujhitüek, a kik csapatonkint összeállva -járták az utakat, bujdostak a mesgyéken, határokon, szálldogáltak -faluról-falura s kerestek urat és földet maguknak, védőt, pártfogót -asszonyaik, porontyaik számára.</p> -<p>Vadászgat az uraság az avaron s találkozik ily bujdosó -csapattal. A csapat előáll, leveszi süvegét s hosszu, kegyes és -alázatos köszöntéssel üdvözli az uraságot. Az uraság alig birja -végét várni.</p> -<p>– No, kik vagytok, mit akartok, honnan vetődtetek ide? -<span class="pagenum"><a name="Page_308" id= -"Page_308">-308-</a></span></p> -<p>Bátran felel a legokosabb.</p> -<p>– A vizen tulról jöttünk, szegény munkakereső népek vagyunk, -szállást akarunk.</p> -<p>Az uraság gondolkodik. Neki is jól esnék még husz-harmincz -úrbéres.</p> -<p>– Kiszemöltetek-e már valami helyet? Kinek akartok -megszállani?</p> -<p>– Ha emberségünk, becsületünk tetszik: szállunk az úrnak!</p> -<p>– Állok elébe!</p> -<p>Igy volt biz az. Ez volt a szokás, ez volt a szójárás. Igy -települt, igy jött létre a sok Szállás nevü népes hely Szabolcs, -Tolna, Pozsony, Nógrád, Nyitra, Borsod, Hont, Bihar -vármegyékben.</p> -<p>Igy készült a sok helynév is. Szállásdomb, Szálláshely, -Szállásolvár, Szállásszék, Szállássziget. Sok helyen az uraság -nevéhez ragad a szó. Ferenczszállás, Fülöpszállás, Jakabszállás, -Rákócziszállás. Vannak szállások, a melyek a települők nyelve után -kaptak nevet. Székelyszállás, Tótszállás, Lengyelszállás.</p> -<p>Jászok, kis-kunok földje, Pest vármegye némely vidéke tele van -falvakkal, városokkal, melyek szállásokból keletkeztek. -Árokszállás, Kisszállás, Kisujszállás, Koczkaszállás, -Mesterszállás, Szabadszállás, Udvarszállás, Ujszállás és a -többi.</p> -<p>Ime, igy fejlődött ki igaz értelme történetileg e szónak: -szállok az úrnak. Régi szokás. Az orosztonyi török földesúr már -1658-ban jól ismeri s magyarán használja. A mikor tehát a -felköszöntő igy szól: <span class="pagenum"><a name="Page_309" id= -"Page_309">-309-</a></span></p> -<p>– Uram, uram, Kerekes Mihály uram, szállok az úrnak!</p> -<p>Akkor kedveskedve, udvariasan azt akarja mondani:</p> -<p>– Uram, uram, Kerekes Mihály uram, szolgálatára kivánok -lenni.</p> -<p>– Állok elébe.</p> -<p>Szivesen mondja s teszi ezt Kerekes Mihály uram, hiszen ő is el -akar harsogni egy kemény felköszöntőt. Azt a szolgálatot tette hát -neki felköszöntő asztaltársa, hogy a felszólalásra jogot és -alkalmat nyujtott.</p> -<hr class="chap" /> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_310" id= -"Page_310">-310-</a></span></p> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_311" id="Page_311"><br /> --311-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h2>TARTALOM.</h2> -</div> -<ul class="TOC"> -<li>Ki volt hát Sobri?</li> -<li class="li2"><span class="roman">I.</span> (Szépfaludi Ö. -Ferencz uj közlése Sobriról. – Szigeti József szinművészünk nem -ismerhette Sobri dolgait. – Sobri társainak végzete. – Az álnév. – -Tudásom forrásai. – Kisfaludy Sándor. – A billegei csárda.) -<span class="ralign"><a href="#Page_1">1</a></span></li> -<li class="li2"><span class="roman">II.</span> (Sobri a rendeki -erdőben elfogja a sümegi csendbiztost. – Szakácsi alatt lefegyverzi -Somogy csendbiztosát. – A tihanyi révnél magával viszi a nagy -bajuszu Kaszást. – A rejtett kincsek. – Volt-e Sobri bálban? – -Sobri bőkezüsége.) <span class="ralign"><a href= -"#Page_12">12</a></span></li> -<li class="li2"><span class="roman">III.</span> (A váczi kaland -hagyománya. – Öreg barátaim nem tudtak róla. – Osváld Dániel. – -Fűmag megejtése. – Sobri miként lepi meg gróf Nádasdyt, a váczi -püspököt? – Miként keletkeznek a hagyományok?) <span class= -"ralign"><a href="#Page_29">29</a></span></li> -<li class="li2"><span class="roman">IV.</span> (Csikós Csúzy János. -– Nemzetsége. – Gyerekkora. – Elszökik az intézetből. – -Csikósbojtárrá lesz. – Törvénybe állitják. – Sobri haláláról. – -Népdal Sobri sirjára. – Csikós Csúzy János megjelenik Pápán. – -Pápai élete, szerelmi kalandja, házassága. – Halála s rokonainak -róla való emlékezése.) <span class="ralign"><a href= -"#Page_39">39</a></span></li> -<li class="li2"><span class="roman">V.</span> (Répa Rózi csárdásné -lesz. – Halála Pakson. – Titok marad. – Miért lett Sobri a -népköltészet hőse? – A két tornai legény szomoru története.) -<span class="ralign"><a href="#Page_56">56</a></span></li> -<li>Utolsó szó Sobriról.</li> -<li class="li2">(Szederkényi Nándor véleménye. – A zsobri szó a -zsebrákból származott. – E vélemény megdöntése. – Az álnevek. – -Sobri állítólag Bejczen született s még a mult század ötvenes -éveiben is élt. – Szép Mihály közlése Sobri halálának részletes -leirásáról. – Herman Ottó, Milfajt képe. – Sobri ruhája. – Guzmics -Izidor apát egykoru följegyzései.) <span class="ralign"><a href= -"#Page_68">68</a></span></li> -<li>Hogy üljenek a követek?</li> -<li class="li2">(A pártok. – A régi rákosi országgyülés. – Kik -voltak az 1825-iki országgyülés tagjai? – A pozsonyi országház -tanácskozási terme. – A Personalis. – A négy kerület. – Milyen -férfiak voltak a régi követek s mily rendben ültek? – Viszály a -papokkal. – A latin Pasquillus szerint a pártok. – A Ragályi-féle -nemzeti dal. – Kiknek nevét őrzi a történelem a pártok férfiai -közül? – Az 1832-iki ülésrend. – A papokat külön helyre szoritják. -– Hol ült Deák 1833 óta? – Hol ült Kossuth 1847-ben? – Deák utolsó -ülöhelye s ennek sorsa.) <span class="ralign"><a href= -"#Page_83">83</a></span></li> -<li><span class="pagenum"><a name="Page_312" id= -"Page_312">-312-</a></span></li> -<li>A Bakony ura.</li> -<li class="li2"><span class="roman">I.</span> (Mire való a svábnak -tanulni? – A lókuti mester. – Nem tud geográfiát. – Miért nem -tanul? – A Csóthy fia nem szorult a geografiára.) <span class= -"ralign"><a href="#Page_109">109</a></span></li> -<li class="li2"><span class="roman">II.</span> (Zámory közebéden -összekerül Haynauval. – Haynau gyalázza a magyart. – Zámory -hozzávágja a pezsgős üveget. – Zámoryt budapesti lakásából nem -tudják kistájgerolni. – Diamantot legyőzi. – Miként veszi a tehenet -Svájczban? – Perzsa sahnak nézik.) <span class="ralign"><a href= -"#Page_115">115</a></span></li> -<li class="li2"><span class="roman">III.</span> (Kossuth gyerekei -eltünnek Pestről. – Boros Sándor elviszi őket a Bakonyba. – Zámory -birtokain a menedék. – Báró Splényi Béla. – Édes anyja és testvérje -Guyon Richardné. – Marton Antónia. – Amade grófnő. – Kossuth -gyerekeit elfogják. – Haynau meglátogatja a pozsonyi várban.) -<span class="ralign"><a href="#Page_122">122</a></span></li> -<li class="li2"><span class="roman">IV.</span> (Leég a nagy-keszi -zsöllérsor. – Bakony ura megveszi a zsöllértelkeket. – Leválik -asztalos nem adja a magáét. – Csak játszik Bakony urával. – Az -asztalost kidobják házából. – Házát elpusztitják s telkét elveszik -erőszakkal. – A bűnpör. – Kozma Sándor, a király főügyésze. – -Miként meneküljön Bakony ura? – A pör vége.) <span class= -"ralign"><a href="#Page_133">133</a></span></li> -<li>Megakad a vármegye.</li> -<li class="li2"><span class="roman">I.</span> (A Bohor Yontob -Szaláma nemzetség és az Éliáhu Ghebáli nemzetség rokonsága. – -Jusszuf elveszi feleségül Szenórát. – Hogy lett magyarrá az arab -zsidó Szaláma? – Jusszuf testvére Mussza, vagyis Ramira Bohor -Yontob ben Szaláma meghal Damaskusban. – Jusszuf annak özvegyét, a -szép Gamilát is elveszi feleségül. – Ezt utóbb megtudja Szenóra. – -Nagy felfordulás támad a két feleséges állapotból. – Szép sorjában -elmondja ezt ez a fejezet.) <span class="ralign"><a href= -"#Page_148">148</a></span></li> -<li class="li2"><span class="roman">II.</span> (A zacskó arany. – A -kádi biró elé kerül a dolog. – Jusszuf ravasz. – Gyanut támaszt -Szenóra ellen. – Szaláma és Jusszuf megcsalják a vámosokat. – Nagy -veszedelem támad ebből. – Most már Szenóra is lábra áll. – Nagy -levél érkezik a nemes vármegyéhez. – Mit csinál most -karakószörcsöki Szörcsöky Ábrahám főfiskus úr?) <span class= -"ralign"><a href="#Page_162">162</a></span></li> -<li class="li2"><span class="roman">III.</span> (A vármegye -tárgyalja a bűnügyet. – A suri riadás. – A tót asszonyok. – A -tárgyalás folyamata. – Mit beszél Jusszuf? – Mit felel Szenóra? – -Gamila mindent elront. – Jusszuf felülkerekedik. – Mit tanit Mózes? -– Mit tudott Jézus Krisztus? – A rettenetes nagy kérdések. – -Jusszuf hatalmasan védi magát. – Gamila szép sárga papucsa. – Kik -legyenek a tanuk és szakértők? – A főfiskus agyonüti az egész -bűnpert.) <span class="ralign"><a href= -"#Page_172">172</a></span></li> -<li>A takarékpénztár.</li> -<li class="li2">(A nemzet ébredése. – Mit szólnak ehhez a -szent-gáli királyi vadászok? – Fáy András javaslatát elfogadják. – -De nem ugy, a hogy Áron zsidó jónak látja. – A szent-gáli -takarékpénztár alkotmánya. – Mi van a régi archivumban? – Gyül a -pénz. – Alig tudják utóbb a vasas ládát fölemelni. – Egyszer csak -minden elvesz szőrén-szálán. – Hova lett a takarékpénztár?) -<span class="ralign"><a href="#Page_189">189</a></span></li> -<li>A bakonyi szür.</li> -<li class="li2">(Milyen volt a bakonyi szür? – Hol készült? – -Juhász, kanász ősi természete. – Zala vármegye eltiltja viselését. -– Viták e fölött. – Ki visel esernyőt? – Mi van a szürujjban? – -Hogy gerjesztettek tüzet hajdan? – A szür lefüleli, megfogja az -ágyugolyót.) <span class="ralign"><a href= -"#Page_204">204</a></span></li> -<li><span class="pagenum"><a name="Page_313" id= -"Page_313">-313-</a></span></li> -<li>Mózes bátyánk.</li> -<li class="li2">(Ki volt, mi volt Gombás Mózes? – Görhes Jancsi -esete. – A vármegye szelid vallatást rendel. – Miként magyarázza -ezt Mózes bátyánk? – Miként menekül Szicziliából a bakonyi ember?) -<span class="ralign"><a href="#Page_219">219</a></span></li> -<li>Kihirdetik a törvényt.</li> -<li class="li2">(Törvényt hirdetnek Szent-Gálon 1848-ban. – Miként -hirdették ki hajdan a törvényeket? – A Nemzeti bácsi. – Mily -föltételek alatt fogadja el a királyi vadász az 1848-iki -törvényeket?) <span class="ralign"><a href= -"#Page_227">227</a></span></li> -<li>A pápaiak.</li> -<li class="li2"><span class="roman">I.</span> (Mit köszönök Pápay -Miklósnak? – Pápay Sámuel eredete s nevelődése. – Kisfaludy Sándor -és Pápay Sámuel. – Milyen volt a magyar nyelv száz év előtt? – -Pápay Sámuel nyelvtisztitó munkája. – Irodalmi alkotásai. – Hogy -adóztatta meg a veszprémi püspököt?) <span class="ralign"><a href= -"#Page_233">233</a></span></li> -<li class="li2"><span class="roman">II.</span> (A két testvér. – -Pápay Lajos. – Hogy lett huszárrá? – Miként szerződött huszárjával? -– Költő volt. – Mi a policzáj? – „Mi magunk!“ – Halála. – Pápay -Miklós egyénisége. – Deli táncza. – Miként hajtotta végre az -itéletet?) <span class="ralign"><a href= -"#Page_246">246</a></span></li> -<li>A vidám rettegés.</li> -<li class="li2"><span class="roman">I.</span> (Jön a kolera. – A -pápai urak tanácskoznak. – Kik voltak ott? – A hires Mándi Márton -István. – Mondásai. – Átjöhet-e a kolera a Bakonyon? – Van-e hát -kolera? – A kormányzók és orvosok bölcsessége.) <span class= -"ralign"><a href="#Page_261">261</a></span></li> -<li class="li2"><span class="roman">II.</span> (A pápai deputáczió. -– Ó-bor és uj-bor. – A mészáros táblabiró. – A gunyos vigjáték. – -Ajánló szózat a vizsla kutyához. – A prológ és a beköszöntő. – -Miből készült a vigjáték meséje?) <span class="ralign"><a href= -"#Page_271">271</a></span></li> -<li class="li2"><span class="roman">III.</span> (A kórságkergető -deputáczió határozata. – Pápa város nem egy város, hanem két város. -– A szegény halottak temetése. – Mi kell a temetéshez? – Piti -Ferkó. – Kalaba János. – A borbélyok. – A csipővas. – Vak Pali. – A -papok. – Az irhásközi baczillus. – A zsidók mentesek. – A sirásók -szájaskodása. – Egyszerre hal meg ugyanaz az ember mind a két -városban. – Rettenetes viszály.) <span class="ralign"><a href= -"#Page_281">281</a></span></li> -<li>Szállok az úrnak.</li> -<li class="li2">(Hol alkalmazzák ezt a szót: szállok az úrnak. – A -száll szónak gazdagsága. – A megszállitás. – A végh-koppáni alpasa -megszállitó levele. – A szállások.) <span class="ralign"><a href= -"#Page_301">301</a></span></li> -</ul> -<hr class="chap" /> -<div lang='en' xml:lang='en'> -<div style='display:block; margin-top:4em'>*** END OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK <span lang='hu' xml:lang='hu'>A BAKONY (2. KÖTET)</span> ***</div> -<div style='text-align:left'> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Updated editions will replace the previous one—the old editions will -be renamed. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Creating the works from print editions not protected by U.S. copyright -law means that no one owns a United States copyright in these works, -so the Foundation (and you!) can copy and distribute it in the United -States without permission and without paying copyright -royalties. Special rules, set forth in the General Terms of Use part -of this license, apply to copying and distributing Project -Gutenberg™ electronic works to protect the PROJECT GUTENBERG™ -concept and trademark. Project Gutenberg is a registered trademark, -and may not be used if you charge for an eBook, except by following -the terms of the trademark license, including paying royalties for use -of the Project Gutenberg trademark. If you do not charge anything for -copies of this eBook, complying with the trademark license is very -easy. You may use this eBook for nearly any purpose such as creation -of derivative works, reports, performances and research. Project -Gutenberg eBooks may be modified and printed and given away—you may -do practically ANYTHING in the United States with eBooks not protected -by U.S. copyright law. Redistribution is subject to the trademark -license, especially commercial redistribution. -</div> - -<div style='margin-top:1em; font-size:1.1em; text-align:center'>START: FULL LICENSE</div> -<div style='text-align:center;font-size:0.9em'>THE FULL PROJECT GUTENBERG LICENSE</div> -<div style='text-align:center;font-size:0.9em'>PLEASE READ THIS BEFORE YOU DISTRIBUTE OR USE THIS WORK</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -To protect the Project Gutenberg™ mission of promoting the free -distribution of electronic works, by using or distributing this work -(or any other work associated in any way with the phrase “Project -Gutenberg”), you agree to comply with all the terms of the Full -Project Gutenberg™ License available with this file or online at -www.gutenberg.org/license. -</div> - -<div style='display:block; font-size:1.1em; margin:1em 0; font-weight:bold'> -Section 1. General Terms of Use and Redistributing Project Gutenberg™ electronic works -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.A. By reading or using any part of this Project Gutenberg™ -electronic work, you indicate that you have read, understand, agree to -and accept all the terms of this license and intellectual property -(trademark/copyright) agreement. If you do not agree to abide by all -the terms of this agreement, you must cease using and return or -destroy all copies of Project Gutenberg™ electronic works in your -possession. If you paid a fee for obtaining a copy of or access to a -Project Gutenberg™ electronic work and you do not agree to be bound -by the terms of this agreement, you may obtain a refund from the person -or entity to whom you paid the fee as set forth in paragraph 1.E.8. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.B. “Project Gutenberg” is a registered trademark. It may only be -used on or associated in any way with an electronic work by people who -agree to be bound by the terms of this agreement. There are a few -things that you can do with most Project Gutenberg™ electronic works -even without complying with the full terms of this agreement. See -paragraph 1.C below. There are a lot of things you can do with Project -Gutenberg™ electronic works if you follow the terms of this -agreement and help preserve free future access to Project Gutenberg™ -electronic works. See paragraph 1.E below. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.C. The Project Gutenberg Literary Archive Foundation (“the -Foundation” or PGLAF), owns a compilation copyright in the collection -of Project Gutenberg™ electronic works. Nearly all the individual -works in the collection are in the public domain in the United -States. If an individual work is unprotected by copyright law in the -United States and you are located in the United States, we do not -claim a right to prevent you from copying, distributing, performing, -displaying or creating derivative works based on the work as long as -all references to Project Gutenberg are removed. Of course, we hope -that you will support the Project Gutenberg™ mission of promoting -free access to electronic works by freely sharing Project Gutenberg™ -works in compliance with the terms of this agreement for keeping the -Project Gutenberg™ name associated with the work. You can easily -comply with the terms of this agreement by keeping this work in the -same format with its attached full Project Gutenberg™ License when -you share it without charge with others. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.D. The copyright laws of the place where you are located also govern -what you can do with this work. Copyright laws in most countries are -in a constant state of change. If you are outside the United States, -check the laws of your country in addition to the terms of this -agreement before downloading, copying, displaying, performing, -distributing or creating derivative works based on this work or any -other Project Gutenberg™ work. The Foundation makes no -representations concerning the copyright status of any work in any -country other than the United States. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E. Unless you have removed all references to Project Gutenberg: -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.1. The following sentence, with active links to, or other -immediate access to, the full Project Gutenberg™ License must appear -prominently whenever any copy of a Project Gutenberg™ work (any work -on which the phrase “Project Gutenberg” appears, or with which the -phrase “Project Gutenberg” is associated) is accessed, displayed, -performed, viewed, copied or distributed: -</div> - -<blockquote> - <div style='display:block; margin:1em 0'> - This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and most - other parts of the world at no cost and with almost no restrictions - whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it under the terms - of the Project Gutenberg License included with this eBook or online - at <a href="https://www.gutenberg.org">www.gutenberg.org</a>. If you - are not located in the United States, you will have to check the laws - of the country where you are located before using this eBook. - </div> -</blockquote> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.2. If an individual Project Gutenberg™ electronic work is -derived from texts not protected by U.S. copyright law (does not -contain a notice indicating that it is posted with permission of the -copyright holder), the work can be copied and distributed to anyone in -the United States without paying any fees or charges. If you are -redistributing or providing access to a work with the phrase “Project -Gutenberg” associated with or appearing on the work, you must comply -either with the requirements of paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 or -obtain permission for the use of the work and the Project Gutenberg™ -trademark as set forth in paragraphs 1.E.8 or 1.E.9. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.3. If an individual Project Gutenberg™ electronic work is posted -with the permission of the copyright holder, your use and distribution -must comply with both paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 and any -additional terms imposed by the copyright holder. Additional terms -will be linked to the Project Gutenberg™ License for all works -posted with the permission of the copyright holder found at the -beginning of this work. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.4. Do not unlink or detach or remove the full Project Gutenberg™ -License terms from this work, or any files containing a part of this -work or any other work associated with Project Gutenberg™. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.5. Do not copy, display, perform, distribute or redistribute this -electronic work, or any part of this electronic work, without -prominently displaying the sentence set forth in paragraph 1.E.1 with -active links or immediate access to the full terms of the Project -Gutenberg™ License. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.6. You may convert to and distribute this work in any binary, -compressed, marked up, nonproprietary or proprietary form, including -any word processing or hypertext form. However, if you provide access -to or distribute copies of a Project Gutenberg™ work in a format -other than “Plain Vanilla ASCII” or other format used in the official -version posted on the official Project Gutenberg™ website -(www.gutenberg.org), you must, at no additional cost, fee or expense -to the user, provide a copy, a means of exporting a copy, or a means -of obtaining a copy upon request, of the work in its original “Plain -Vanilla ASCII” or other form. Any alternate format must include the -full Project Gutenberg™ License as specified in paragraph 1.E.1. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.7. Do not charge a fee for access to, viewing, displaying, -performing, copying or distributing any Project Gutenberg™ works -unless you comply with paragraph 1.E.8 or 1.E.9. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.8. You may charge a reasonable fee for copies of or providing -access to or distributing Project Gutenberg™ electronic works -provided that: -</div> - -<div style='margin-left:0.7em;'> - <div style='text-indent:-0.7em'> - • You pay a royalty fee of 20% of the gross profits you derive from - the use of Project Gutenberg™ works calculated using the method - you already use to calculate your applicable taxes. The fee is owed - to the owner of the Project Gutenberg™ trademark, but he has - agreed to donate royalties under this paragraph to the Project - Gutenberg Literary Archive Foundation. Royalty payments must be paid - within 60 days following each date on which you prepare (or are - legally required to prepare) your periodic tax returns. Royalty - payments should be clearly marked as such and sent to the Project - Gutenberg Literary Archive Foundation at the address specified in - Section 4, “Information about donations to the Project Gutenberg - Literary Archive Foundation.” - </div> - - <div style='text-indent:-0.7em'> - • You provide a full refund of any money paid by a user who notifies - you in writing (or by e-mail) within 30 days of receipt that s/he - does not agree to the terms of the full Project Gutenberg™ - License. You must require such a user to return or destroy all - copies of the works possessed in a physical medium and discontinue - all use of and all access to other copies of Project Gutenberg™ - works. - </div> - - <div style='text-indent:-0.7em'> - • You provide, in accordance with paragraph 1.F.3, a full refund of - any money paid for a work or a replacement copy, if a defect in the - electronic work is discovered and reported to you within 90 days of - receipt of the work. - </div> - - <div style='text-indent:-0.7em'> - • You comply with all other terms of this agreement for free - distribution of Project Gutenberg™ works. - </div> -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.9. If you wish to charge a fee or distribute a Project -Gutenberg™ electronic work or group of works on different terms than -are set forth in this agreement, you must obtain permission in writing -from the Project Gutenberg Literary Archive Foundation, the manager of -the Project Gutenberg™ trademark. Contact the Foundation as set -forth in Section 3 below. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.F. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.F.1. Project Gutenberg volunteers and employees expend considerable -effort to identify, do copyright research on, transcribe and proofread -works not protected by U.S. copyright law in creating the Project -Gutenberg™ collection. Despite these efforts, Project Gutenberg™ -electronic works, and the medium on which they may be stored, may -contain “Defects,” such as, but not limited to, incomplete, inaccurate -or corrupt data, transcription errors, a copyright or other -intellectual property infringement, a defective or damaged disk or -other medium, a computer virus, or computer codes that damage or -cannot be read by your equipment. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.F.2. LIMITED WARRANTY, DISCLAIMER OF DAMAGES - Except for the “Right -of Replacement or Refund” described in paragraph 1.F.3, the Project -Gutenberg Literary Archive Foundation, the owner of the Project -Gutenberg™ trademark, and any other party distributing a Project -Gutenberg™ electronic work under this agreement, disclaim all -liability to you for damages, costs and expenses, including legal -fees. YOU AGREE THAT YOU HAVE NO REMEDIES FOR NEGLIGENCE, STRICT -LIABILITY, BREACH OF WARRANTY OR BREACH OF CONTRACT EXCEPT THOSE -PROVIDED IN PARAGRAPH 1.F.3. YOU AGREE THAT THE FOUNDATION, THE -TRADEMARK OWNER, AND ANY DISTRIBUTOR UNDER THIS AGREEMENT WILL NOT BE -LIABLE TO YOU FOR ACTUAL, DIRECT, INDIRECT, CONSEQUENTIAL, PUNITIVE OR -INCIDENTAL DAMAGES EVEN IF YOU GIVE NOTICE OF THE POSSIBILITY OF SUCH -DAMAGE. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.F.3. LIMITED RIGHT OF REPLACEMENT OR REFUND - If you discover a -defect in this electronic work within 90 days of receiving it, you can -receive a refund of the money (if any) you paid for it by sending a -written explanation to the person you received the work from. If you -received the work on a physical medium, you must return the medium -with your written explanation. The person or entity that provided you -with the defective work may elect to provide a replacement copy in -lieu of a refund. If you received the work electronically, the person -or entity providing it to you may choose to give you a second -opportunity to receive the work electronically in lieu of a refund. If -the second copy is also defective, you may demand a refund in writing -without further opportunities to fix the problem. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.F.4. Except for the limited right of replacement or refund set forth -in paragraph 1.F.3, this work is provided to you ‘AS-IS’, WITH NO -OTHER WARRANTIES OF ANY KIND, EXPRESS OR IMPLIED, INCLUDING BUT NOT -LIMITED TO WARRANTIES OF MERCHANTABILITY OR FITNESS FOR ANY PURPOSE. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.F.5. Some states do not allow disclaimers of certain implied -warranties or the exclusion or limitation of certain types of -damages. If any disclaimer or limitation set forth in this agreement -violates the law of the state applicable to this agreement, the -agreement shall be interpreted to make the maximum disclaimer or -limitation permitted by the applicable state law. The invalidity or -unenforceability of any provision of this agreement shall not void the -remaining provisions. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.F.6. INDEMNITY - You agree to indemnify and hold the Foundation, the -trademark owner, any agent or employee of the Foundation, anyone -providing copies of Project Gutenberg™ electronic works in -accordance with this agreement, and any volunteers associated with the -production, promotion and distribution of Project Gutenberg™ -electronic works, harmless from all liability, costs and expenses, -including legal fees, that arise directly or indirectly from any of -the following which you do or cause to occur: (a) distribution of this -or any Project Gutenberg™ work, (b) alteration, modification, or -additions or deletions to any Project Gutenberg™ work, and (c) any -Defect you cause. -</div> - -<div style='display:block; font-size:1.1em; margin:1em 0; font-weight:bold'> -Section 2. Information about the Mission of Project Gutenberg™ -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Project Gutenberg™ is synonymous with the free distribution of -electronic works in formats readable by the widest variety of -computers including obsolete, old, middle-aged and new computers. It -exists because of the efforts of hundreds of volunteers and donations -from people in all walks of life. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Volunteers and financial support to provide volunteers with the -assistance they need are critical to reaching Project Gutenberg™’s -goals and ensuring that the Project Gutenberg™ collection will -remain freely available for generations to come. In 2001, the Project -Gutenberg Literary Archive Foundation was created to provide a secure -and permanent future for Project Gutenberg™ and future -generations. To learn more about the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation and how your efforts and donations can help, see -Sections 3 and 4 and the Foundation information page at www.gutenberg.org. -</div> - -<div style='display:block; font-size:1.1em; margin:1em 0; font-weight:bold'> -Section 3. Information about the Project Gutenberg Literary Archive Foundation -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -The Project Gutenberg Literary Archive Foundation is a non-profit -501(c)(3) educational corporation organized under the laws of the -state of Mississippi and granted tax exempt status by the Internal -Revenue Service. The Foundation’s EIN or federal tax identification -number is 64-6221541. Contributions to the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation are tax deductible to the full extent permitted by -U.S. federal laws and your state’s laws. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -The Foundation’s business office is located at 809 North 1500 West, -Salt Lake City, UT 84116, (801) 596-1887. Email contact links and up -to date contact information can be found at the Foundation’s website -and official page at www.gutenberg.org/contact -</div> - -<div style='display:block; font-size:1.1em; margin:1em 0; font-weight:bold'> -Section 4. Information about Donations to the Project Gutenberg Literary Archive Foundation -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Project Gutenberg™ depends upon and cannot survive without widespread -public support and donations to carry out its mission of -increasing the number of public domain and licensed works that can be -freely distributed in machine-readable form accessible by the widest -array of equipment including outdated equipment. Many small donations -($1 to $5,000) are particularly important to maintaining tax exempt -status with the IRS. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -The Foundation is committed to complying with the laws regulating -charities and charitable donations in all 50 states of the United -States. Compliance requirements are not uniform and it takes a -considerable effort, much paperwork and many fees to meet and keep up -with these requirements. We do not solicit donations in locations -where we have not received written confirmation of compliance. To SEND -DONATIONS or determine the status of compliance for any particular state -visit <a href="https://www.gutenberg.org/donate/">www.gutenberg.org/donate</a>. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -While we cannot and do not solicit contributions from states where we -have not met the solicitation requirements, we know of no prohibition -against accepting unsolicited donations from donors in such states who -approach us with offers to donate. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -International donations are gratefully accepted, but we cannot make -any statements concerning tax treatment of donations received from -outside the United States. U.S. laws alone swamp our small staff. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Please check the Project Gutenberg web pages for current donation -methods and addresses. Donations are accepted in a number of other -ways including checks, online payments and credit card donations. To -donate, please visit: www.gutenberg.org/donate -</div> - -<div style='display:block; font-size:1.1em; margin:1em 0; font-weight:bold'> -Section 5. General Information About Project Gutenberg™ electronic works -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Professor Michael S. Hart was the originator of the Project -Gutenberg™ concept of a library of electronic works that could be -freely shared with anyone. For forty years, he produced and -distributed Project Gutenberg™ eBooks with only a loose network of -volunteer support. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Project Gutenberg™ eBooks are often created from several printed -editions, all of which are confirmed as not protected by copyright in -the U.S. unless a copyright notice is included. Thus, we do not -necessarily keep eBooks in compliance with any particular paper -edition. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Most people start at our website which has the main PG search -facility: <a href="https://www.gutenberg.org">www.gutenberg.org</a>. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -This website includes information about Project Gutenberg™, -including how to make donations to the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation, how to help produce our new eBooks, and how to -subscribe to our email newsletter to hear about new eBooks. -</div> - -</div> -</div> -</body> -</html> diff --git a/old/69034-h/images/cover.jpg b/old/69034-h/images/cover.jpg Binary files differdeleted file mode 100644 index 773cf59..0000000 --- a/old/69034-h/images/cover.jpg +++ /dev/null diff --git a/old/69034-h/images/i001.png b/old/69034-h/images/i001.png Binary files differdeleted file mode 100644 index eeeac23..0000000 --- a/old/69034-h/images/i001.png +++ /dev/null diff --git a/old/69034-h/images/i002.png b/old/69034-h/images/i002.png Binary files differdeleted file mode 100644 index 5d101a1..0000000 --- a/old/69034-h/images/i002.png +++ /dev/null |
