diff options
| author | Roger Frank <rfrank@pglaf.org> | 2025-10-15 01:19:42 -0700 |
|---|---|---|
| committer | Roger Frank <rfrank@pglaf.org> | 2025-10-15 01:19:42 -0700 |
| commit | 1608f4698ff5fb48b73a71210e175cef628b5862 (patch) | |
| tree | bad4a8d2c769e089a8554a0074efffcebdabcd06 /20169-h | |
Diffstat (limited to '20169-h')
| -rw-r--r-- | 20169-h/20169-h.htm | 3083 | ||||
| -rw-r--r-- | 20169-h/images/image01.jpg | bin | 0 -> 9583 bytes | |||
| -rw-r--r-- | 20169-h/images/image02.jpg | bin | 0 -> 7508 bytes |
3 files changed, 3083 insertions, 0 deletions
diff --git a/20169-h/20169-h.htm b/20169-h/20169-h.htm new file mode 100644 index 0000000..552b0c4 --- /dev/null +++ b/20169-h/20169-h.htm @@ -0,0 +1,3083 @@ +<!DOCTYPE html PUBLIC "-//W3C//DTD HTML 4.01 Transitional//EN"> +<html> +<head> +<title>Kárpáti Aurél: A bihari remete +és egyéb történetek</title> +<meta http-equiv="Content-Type" content="text/html; charset=ISO-8859-2"> +<style type="text/css"> +P {MARGIN-TOP: 0.75em; MARGIN-BOTTOM: 0.75em; TEXT-ALIGN: justify} +H1, H2, H3, H4, H5 {CLEAR: both; TEXT-ALIGN: center} +HR {CLEAR: both; MARGIN: 2em auto; WIDTH: 33%} +A:link {COLOR: #0000ff; TEXT-DECORATION: none} +LINK {COLOR: #0000ff; TEXT-DECORATION: none} +A:visited {COLOR: #0000ff; TEXT-DECORATION: none} +TABLE {MARGIN-LEFT: auto; MARGIN-RIGHT: auto} +BODY {MARGIN-LEFT: 10%; MARGIN-RIGHT: 10%; max-width: 40em} +.center {TEXT-ALIGN: center} +.jobb {TEXT-ALIGN: right} +HR.full {WIDTH: 100%} +PRE {FONT-SIZE: 8pt} +</style> +</head> +<body> + + +<pre> + +The Project Gutenberg EBook of A bihari remete, by Aurél Kárpáti + +This eBook is for the use of anyone anywhere at no cost and with +almost no restrictions whatsoever. You may copy it, give it away or +re-use it under the terms of the Project Gutenberg License included +with this eBook or online at www.gutenberg.org + + +Title: A bihari remete + és egyéb történetek + +Author: Aurél Kárpáti + +Release Date: December 23, 2006 [EBook #20169] + +Language: Hungarian + +Character set encoding: ISO-8859-2 + +*** START OF THIS PROJECT GUTENBERG EBOOK A BIHARI REMETE *** + + +Produced by Tamás Róth, Szever Pál and the Online Distributed Proofreading +Team. With special thanks to the library of Pécs, especially to the +director, József Kereszturi for the help in selecting and borrowing the +books. + + +</pre> + +<hr style="WIDTH: 100%"> +<h2>KÁRPÁTI AURÉL</h2> +<hr style="WIDTH: 10%"> +<h1>A BIHARI REMETE</h1> +<h3>ÉS EGYÉB TÖRTÉNETEK</h3> +<center><img src="images/image01.jpg" width="171" height="172" +alt=""></center> +<h5>BUDAPEST</h5> +<h5>AZ ATHENAEUM IROD. ÉS NYOMDAI R.-T. +KIADÁSA</h5> +<h4>-MCMXX-</h4> +<hr style="WIDTH: 70%"> +<h2>KÁRPÁTI AURÉL</h2> +<h1>A BIHARI REMETE</h1> +<h3>ÉS EGYÉB TÖRTÉNETEK</h3> +<center><img src="images/image02.jpg" width="100" height="101" +alt=""></center> +<h5>BUDAPEST</h5> +<h5>Az Athenaeum Irodalmi és Nyomdai R.-T. +kiadása</h5> +<h4>1920</h4> +<hr style="WIDTH: 70%"> +<h2>TARTALOMJEGYZÉK</h2> +<p class="center"><br> +<a href="#a1">Az aedilis</a><br> +<a href="#a2">A tábornok</a><br> +<a href="#a3">A bihari remete</a><br> +<a href="#a4">Lullus Raymundus</a><br> +<a href="#a5">Őszi hegedűk</a><br> +<a href="#a6">Öreg Sinka György</a><br> +<a href="#a7">Ördögszekér</a><br> +<a href="#a8">Stratfordi hajnal</a></p> +<hr style="WIDTH: 70%"> +<a name="a1" id="a1"><br></a> +<h2>AZ AEDILIS</h2> +<br> +<h3>I.</h3> +<br> +<p>A napóra aranyozott rúdjának +árnyéka a kilencesen állott.</p> +<p>A Forum fölött sárgán +hullámzottak az óriási selyemernyők, +amik nyáron át hűvös +árnyékot vetettek az egymás fölé +emelkedő terraszokra. Kékes homályban +álltak a fehér márványszobrok, +Tarquinius nagy csatornájának vörös +palatetői, a szónokok emelvénye, amit az +antiumi hajók vassarkantyúi +díszítettek s a comitiummal szemközt +sorakozó régi tabernák. Csak a tér +mélyén csillámlott föl itt-ott a +talajvíz a kockakövek hasadékaiban, +emlékeztetve a mocsárra, amelynek +nádasában az anyafarkas szoptatta Rhea Silvia +ikreit.</p> +<p>Concordia templomának lépcsőin, ahonnan +ki lehetett látni egész a Via Sacra +ékszeresboltjáig, két +fölszabadított rabszolga ült és +kockázott a márványba karcolt +táblán. Beszédük és a festett +puszpángkocka csattogása visszhangozva járta +be a bazilikákkal szegett teret. Mindketten ama +gyűlölt és megvetett Corneliusok +közül valók voltak, akiket Sulla bosszúja +szabadított rá Rómára a +második proscriptio után s akik szennyes, foltozott +köpenyükkel minden utcasarkon előbukkantak a +henyélők, tolvajok és kolduló papok +zajongó tömegében.</p> +<p>—Damon, te lator,—kiáltott az egyik, +dühösen borzolva hátra rőtes +haját,—a Tiberis halai nem oly falánkak, +mint te vagy. Tizennégy szeszterciusszal úszom egy +óra óta.</p> +<p>A Damonnak szólított, kurtára +nyírt, fekete szakálas, szikár, +nagycsontú macedóniai gúnyosan villantotta +ki fehér fogait, azután szótlanul +pörgette meg ujjai között a kockát.</p> +<p>A vöröshajú tovább folytatta:</p> +<p>—Holnap újra eladhatom magam Dolabellának, +a legpiszkosabb uzsorásnak, akinek valaha lapos +körmei voltak Rómában.</p> +<p>Ebben a pillanatban egy bíborszegélyű +tóga csücske lebbent meg fönn, a templom +oszlopai között. Egy szokatlanul fiatal aedilis +közeledett a játszók felé, lassan, +elgondolkozva lépegetve az árnyékos +csarnokban. Simára, borotvált fehér arca +kissé duzzadt volt és álmos +kifejezésű, amivel éles ellentétben +álltak energiától sugárzó, +fényes fekete szemei. Gondos fürtökbe szedett +haja elöl már ritkulni kezdett, aminek +eltüntetése éppoly gondokat szerzett a fiatal +patríciusnak, mint Licinus borbélynak. +Kezében pergamentekercset szorongatott, talán +Theokritosz egy idilljét, talán egy +adóslevelet. Eleganciájához és +pompás megjelenéséhez mind a kettő +egyformán illett.</p> +<p>Már csaknem odaért a libertinusok háta +mögé, akik nem vették észre a +közeledőt, mikor egyszerre a nevét hallotta +említeni, összeráncolta sima homlokát +és megállt. Figyelni kezdett.</p> +<p>—No hiszen,—mondta epésen a +macedóniai,—Dolabella másról sem +álmodik, mint hogy nálad kamatoztassa +pénzét, mikor már Cinna veje sem biztos +adós. Az aedilis kétezer talentummal tartozik neki +és a diktátor barátságával sem +dicsekedhetik. Vagy miből telnék ezüsttel +díszíteni a színpadot és selyembe +takarni a napot? Hat,—kiáltotta újra leejtve +a színes kockát a sima +márványra,—nyertem.</p> +<p>A másik bosszúsan oldozta le +nyakáról a piszkos bőrzacskót +és odadobta a macedóniai elé.</p> +<p>—Koszos kutya,—mormogta fogai között. +Fölkelt és karjait lustán himbálva +átvágott a téren egy szűk utca +irányában, amely a halpiacra vezetett.</p> +<p>A macedóniai mohón kezdte +számlálni a pénzt.</p> +<p>Az aedilis ott állt tíz lépésre +mögötte egy oszlop mellé húzódva. +Arcán elégedetlenség és harag +tükröződött.</p> +<p>—Hát már a csőcselék is +tudja,—gondolta, kellemetlen borzongást +érezve egész testében, mintha egy +utálatos, nyálkás állat +érintette volna meg.—És milyen jól +vannak tájékozva, jobban mint magam. Csakugyan, +ennek a fahéjszínű gazembernek igaza, van. Az +utolsó játékok alatt, amikkel atyám +emlékét tiszteltem meg, százhúsz +gladiátorom maradt itt a téren. Mindegyik egy +talentumba került. A delosi és corinthusi +ezüsttálakat, szobrokat és festett +márványokat sem adják ingyen. Azután +a szakácsok, pékek, +gyaloghintó-hordók, énekesek és +hárfások... De ezek nélkül lehetetlen +élni. Az ember csak a szép, gazdag dolgokon +keresztül tudja eléggé becsülni +önmagát és gyűlölni az +uzsorásokat. Dolabellát fel fogom akasztatni, de +addig is most szűk nekem Róma. A Láz +istenének oltárán már +meggyújtották a lángokat és nincs +rosszabb az egészségtelen levegőnél, +amely a hideglelést jelenti. Egy negyedév a tenger +túlsó felén és Crassus +ezüstös zsákjai mindent rendbehoznak. Ej, nem +érdemes ma elővenni a tegnapi gondokat, amik a +hajó után elsimuló hullámmal +együtt enyésznek el. Aemilius gályája +az éjjel indul Görögországba.</p> +<p>Arcára újra kiült a nyugalom +derültsége, mikor fölpillantott.</p> +<p>A macedóniai még mindig ott ült a +lépcsőn és köpenye alól +előhúzott kurta kardjával valamit +vésett a csikorgó márványba. +Előrehajolva térdelt, kardját két +kézre fogva s az izzadságcseppek odahullottak +homlokáról elébe, a fehér +kőre.</p> +<p>Az aedilis elmélázva, szeretettel nézett +körül a Forumon, mintha annak minden +részétől külön akarna +búcsút venni. A sárga selyemernyők +alatt olyan volt az egész tér, mint egy +óriási terem, aminek túlsó +felén, az árusok bódéi +között mintha hangyák nyüzsögtek +volna. Az aedilis, mint minden római, rajongott a +Városért, amelynek gyönyöreiről +annyi rosszat mondtak a költők s most kissé +kesernyés gúnnyal mormolta maga elé: +Cumaeban a platánok alatt lakik a boldogság...</p> +<p>A macedon saruinak csoszogása rázta föl +álmodozásából.</p> +<p>A libertinus egy csapszék fele igyekezett, +amelyből részeg matrózok kurjongatása +hallatszott.</p> +<p>Az aedilis kilépett az oszlop mögül s +tógája ráncait összébb fogva, +megindult a lépcsők felé. A +játszók táblái mellett friss +karcolás nyomai csillogtak a márványban. +Odapillantott és elolvasta az ormótlan +betűket:</p> +<br> +<p class="center">VINCIS, GAVDES</p> +<br> +<p>Egy pillanatra megállt. Az arca elváltozott, +fekete szemeiben különös fény lobbant fel, +aztán gyors léptekkel sietett el a Via Sacra +irányában.</p> +<br> +<h3>II.</h3> +<br> +<p>Az éjszaka első órája már +nem volt messze, mikor az aedilis gyaloghintója +föltűnt az ostiai kapu mögött. +Kíséret nélkül indult útnak, +mintha csak sétát akart volna tenni a +Városon kívül, a nyaralók +között. Még feleségétől sem +búcsúzott el. Nem akarta, hogy idő +előtt értesüljenek +távozásáról. Nyolc afrikai rabszolga +vitte a gazdagon faragott gyaloghintót, amelynek +félrehúzott zöld függönyei +mögött fél könyökre támaszkodva +feküdt a puha melittai szövettel borított +vánkosokon. A vánkosokat minden nap friss +rózsákkal tömték meg.</p> +<p>A széles, kövezett út egyik emelkedettebb +hajlásánál az aedilis kihajolt a +gyaloghintóból és visszatekintett a +város felé. Bármennyire +könnyelműen szánta is rá magát +Róma elhagyására, most megilletődve +és fájdalmasan gondolt mindarra, amit +elhagyott.</p> +<p>A hét halom fölött az ég +krétás kékjében lebegni +látszott a Capitolium +márványkoronája, büszkén +és hódítóan, nem árulva el a +férgek nyüzsgését, amik alapjait +megingatták. A Világ Ura gőgösen emelte +homlokát s mögötte a végtelenségig +átlátszó zománca a szemhatár +felé lágyan olvadt át az alkonyat +narancssárga színeibe. A szűk utcákon +ott most zsebmetszők, orgyilkosok, hamis tanuk és +szájhősök közt mulatnak a +henyélők; a disznóhúsevők +puritánságát kéjencek, +piperkőcök és kurtizánok +gúnyolják az esteli korzón és az +örökké jókedvű +ványolók Sulla dicséretét +éneklik. Mindegy. A Capitolium még áll +és ragyog.</p> +<p>Az aedilis hosszasan, merengve nézett a mezők +felé, amiknek sárguló füve +fölött aranyos por szállongott. A Tiberis +messziről csillogó szalagja felől +favágók nótáját hozta +át a szél a dombokon s csendesen borzongtak a +sötét píniák a szelíden +ereszkedő lankák oldalában. Boldog, enyhe +nyugalom borított be mindent, a gondtalanság +tücsökzenéje szólt a bokrok +alján.</p> +<p>Az aedilis intett a rabszolgáknak s azok +megkettőztették lépteiket. Az út +nemsokára a Tiberis felé kanyarodott s attól +alig egy kődobásnyira párhuzamosan haladt +tovább a part bólogató füzesei mellett. +Néha egy földmívessel találkoztak, aki +jobbra-balra himbálódzva sietett +öszvérén, hosszú botját +keresztbe fektetve maga előtt a nyergen, köpenye +csuklyáját fejére húzva.</p> +<p>A Tiberisen csónakok úsztak, amikben ittas +társaságok mulattak ének- és +lantszó mellett. Odább sűrűn +követték egymást a pénzemberek +és gazdag polgárok villái, amiknek falait +ellepték a vadszőlő és a +borostyán kuszált fonadékai. A kerteket +egyenes gyertyán- és platánsorok +szegélyezték, míg a kavicsolt utak +szélén madár- és +vázaformára nyírt bokrok sorakoztak.</p> +<p>A mérföldmutatók rendre maradoztak el a +gyaloghintó után, amelynek ritmikus +hintázása félálomba ringatta az +aedilist.</p> +<p>Jó két óra múlva, mikor az este +szürkesége már egybeolvadt a mocsaras +rónáról felszálló nedves +gőzökkel, a gyaloghintó elérte az +<i>isola sacrát</i>, ahol a folyó két +ágra szakad. A láthatár alján a +kelő hold fényében megcsillant a tenger s +fölötte az ostiai világítótorony +máglyatüze.</p> +<p>A kikötő a Tiberis félköralakú +hajlásában feküdt, a folyó +torkolatának szögében. Közepén +húzódott a közraktárak utcája, +amelynek magtáraiban a Karthagóból és +Alexandriából hozott gabonát +halmozták föl. Innen keskeny utcák vezettek a +parthoz, amit a sárga hullámok iszapja +évről-évre magasabbra emelt.</p> +<p>A város előtt, az út két +oldalán fekvő temető egyszerű +kolumbáriumai között haladó +rabszolgák babonás szorongással tekintgettek +a holtak városának sötét emlékei +felé. Az aedilis a gyenge holdfényben +úszó kikötőt nézte és +eltűnődött:</p> +<p>—Mennyi bölcsesség lakott Romulusban, hogy +városának falait nem itt a tenger +szélén mérte ki. A tenger hullámai +ellenséges gályákat hajtanak a part +felé és az idegenek megölik a régi +erkölcsöket, mint a görög szigetek +városaiban. De a Város atyja azt is tudta, hogy a +római hősökben nemcsak +világhódító vágyak, hanem +uzsorás kalmárhajlamok is élnek. Szeretik a +babért, de a percenthez is éppúgy +ragaszkodnak. És mert tudta ezt, azért +szállott alá a Tiberishez, amelynek a háta a +bárkákat fáradhatatlanul hordja a tenger +felé. Ancus Martius, aki Ostiát +építette, csak befejezte az első +király gondolatát.</p> +<p>Az aedilis lehúnyta a szemét és arra +gondolt, mi lehetne Rómából, ha egyszer +valaki eltakaríttatná a kikötő +felgyülemlett iszapját, hullámtörő +gátat emeltetne és +megépíttetné a rakpartot. Elmosolyodott:</p> +<p>—Talán majd egyszer én,—és +gyenge pirosság futott át halvány +arcán.</p> +<p>A rabszolgák a város kapuja elé +értek, de az aedilis nem állapodott meg az utasok +fogadójában, amelynek homlokát +kőből faragott daru díszítette. A +gyaloghintó áthaladt a hatalmas kapubolt alatt a +hajcsárok, teherhordók és +fügeárusok között, akik a fal +vasgyűrűjébe tűzött fáklya +vörhenyes fényében csoportokba verődve +zajongtak. Az aedilis összevonta a hintó +függönyeit. Demokrata volt, de az isteni nép +szennyét és szagát nem bírta el.</p> +<p>A rabszolgák lihegve vágtak át a +városon, elhaladtak Jupiter templomának porticusai +előtt, azután lekanyarodtak a +kikötőhöz. Egy lehorgonyzott bárka +előtt álltak meg, amelyet széles +palló kötött össze a parttal.</p> +<p>Az aedilis kiszállt s halk hangon +utasításokat adott a rabszolgák +vezetőjének. Négy rabszolga fölkapta az +üres gyaloghintót és csakhamar eltűnt +vele egy szűk utca sarkán. A másik +négy afrikai követte az aedilist a +bárkába, amelynek túlsó +oldalához egy csónak volt kötve. A +rabszolgák beugrottak a csónakba és az +evezők után nyúltak. Az aedilis a +kormány mellé ült.</p> +<p>A hold rezgő, csillogó hidat vert a vizen +és zöldeskék fátyollal terítette +be a vidéket. A part mellett álló +bárkák oldala visszhangosan verte vissza az +evezőcsapások zaját. A víz sodra a +torkolatnál hihetetlenül erőssé +vált s a nehéz csónak szinte repült a +hullámok fölött. Az aedilis kemény +kézzel tartotta a kormánylapátot. Bő +ruhája lobogott a szélben.</p> +<p>A tenger felől egy háromsorevezős +gálya óriási árnyéka +tűnt föl a holdfényben. Lomha, fekete teste +mozdulatlanul meredt ki a vízből, mint egy +szörnyű, százlábú +vízibogár. Az aedilis egyenesen neki +irányította a csónakot. Nemsokára +elérték a gályát, amelynek +orrán a hold megvilágította a +vörösbetűs fölírást: Isis +Aemiliana.</p> +<p>Az aedilis félkézzel a magasba emelte a +súlyos lapátot, mire egy létrát +eresztettek alá a hajó +fedélzetéről. A létra kinyúlt +az evezők felett csaknem a víz +színéig. A végén vaskarmokkal volt +ellátva, amikhez a rabszolgák +hozzákapcsolták a csónakot. Az aedilis egy +párduc könnyűségével futott +föl a nyaktörő úton. A +virágillattal hintett tunica és a gazdagon +hímzett köpeny egy atléta izmait +takarták.</p> +<p>A fedélzeten egy olajbarna bőrű, mindig +mosolygó arcú, sovány alak állt, a +lovagok bíborcsíkos, keskeny +tógájában.</p> +<p>—Aemilius,—kiáltott vidáman az +aedilis,—együtt hajózunk a hazugok +gyönyörű földje felé,—és +megölelte barátját.</p> +<p>A négy afrikai a matrózoknak segített a +létra végéhez akasztott csónak +felvonásában s egy óra múlva az +óriás bogár megmozdítva rengeteg +lábait, aranyos orrát délnek +fordítva, úszni kezdett a végtelen +vízen.</p> +<br> +<h3>III.</h3> +<br> +<p>Tíz nap múlva a Myrtousi-tenger kék +tükrén vertek fehér tajtékot az +<i>Isis</i> evezői. A rozsdaszín vitorlák +megereszkedve lógtak rúdjaikon, mint a +keselyű törött szárnyai. A szél +utolsó lehelete még valahol Szicília partjai +körül elmaradt s a hajó mélyén, az +evezőpadok között, sűrűn csattogott +a korbács az izzadó, görnyedt +hátakon.</p> +<p>Az aedilis és barátja a kapitánnyal +beszélgettek a gálya farában, ahol a +rabszolgák a triclinium +fölállításán fáradoztak. +Közelgett az ebéd ideje s a két +jókedvű római a kapitányt is +meghívta asztalához, akit láthatólag +meghatott a kitüntetés.</p> +<p>A kapitány, bizonyos Ancus Porcius Testa nevezetű +pohos és gömbölyűképű +bortömlő, aki már tíz év +óta parancsnokolt Aemilius Gemellusnak, a gazdag +római gyapjúkereskedőnek +hajóján, sietett kiadni a rendeletet, hogy a +triclinium fölé ponyvát feszítsenek ki +a nap égető sugarai ellen. Nemsokára +mindhárman magukra öltve a tarka görög +szintéziseket, ott feküdtek a nyugágyakon s a +szolgák az asztalra állították a +fűszeres salátával és tojással +telt tálakat. Chiosi bort ittak, aminek +elfogyasztásában a kapitány +különösen serénykedett. Az +agyagdugóval és szurokkal betapasztott +korsókat egymásután bontogatták a +rabszolgák.</p> +<p>A kapitány hosszú, unalmas +értekezésbe kezdett a Cales-vidéki boroknak +füstön való +érleléséről, de az aedilis +félbeszakította:</p> +<p>—Mondd meg inkább ó Testa, hogy arcod +vörösséget Lunától +kölcsönözted-e, vagy a sabinumi +szőlők nedvétől?</p> +<p>—Sabinurni!—rázkódott össze a +kapitány.—Hiszen az rosszabb a +tengervíznél. Az ember vízkóros lesz +tőle, mint Syrus.</p> +<p>Az aedilis nevetett és Aemiliushoz fordult:</p> +<p>—Ismerted Publilius Syrust, a +bohózatíró rabszolgát? A +legszellemesebb és legvízkórosabb ember +volt, akit valaha ismertem. Egyszer a városon +kívül találkoztam vele. A forró +napsütésben feküdt a füvön. +Odakiáltottam neki: mit csinálsz Syrus?—Vizet +melegítek,—felelte bosszúsan és a +másik oldalára fordult.</p> +<p>Az aedilis vidáman hahotázva intett az egyik +rabszolgának, aki almával és +gesztenyével rakott tálat tartott a +kezében.</p> +<p>Az árboc csúcsán kémlelő +matróz kiáltása ebben a pillanatban +hajó közeledését jelezte. A +kapitány, bár kissé nehezére esett, +fölugrott és a legénység +közé ment.</p> +<p>—Kalózhajó, a görög szigetek +felől,—kiáltott újra az +őrtálló matróz.</p> +<p>A gályán kavarodás támadt.</p> +<p>Az Isisszel szembejövő hajó, amint +már a fedélzetről is ki lehetett venni, +gyorsan közeledett. Nagyobb liburna volt. +Csúcsán fekete zászló lengett s vagy +negyven megrakott csónak követte.</p> +<p>A kormányos a kapitány parancsára +északnak fordította a hajót s az +evezők erősebben kezdték paskolni a vizet. +De a liburna egyre közeledett.</p> +<p>Egy óra múlva már újra +elvágta a gálya útját.</p> +<p>Aemilius sápadtan állt barátja mellett a +hajó tatjában. Az aedilis vállára +tette a kezét és nyugodtan mondta:</p> +<p>—A rakomány elveszett, az bizonyos. +Állíttasd meg a hajót, harcra menni +velük lehetetlen. Mindnyájunkat legyilkolnak. Jobb +lesz, ha kiegyezünk. Váltságdíj +ellenében megszabadulunk.</p> +<p>Aemilius egy pillanatig habozott azután intett a +kapitánynak. Az evezők megálltak s +leeresztették a vasmacskát.</p> +<p>A kalózok csónakjai körülfogták +a gályát s a liburna egészen melléje +siklott. A födélzete íjjasokkal volt +megrakva.</p> +<p>Ancus Porcius Testa, a kitűnő kapitány +sietett megmenteni, ami még menthető. A +tricliniumhoz lépett s egy borral színültig +telt korsót két kézre kapva, +csodálatos gyorsasággal kezdte kortyogtatni annak +tartalmát. A fejét hátrahajtva, +lábait szétvetve ivott, minduntalan +odasandítva a liburna felé, amelynek +szélén harminc csáklya emelkedett a +levegőbe. Abban a pillanatban azonban, amint a +fölemelt csáklyák ropogva +vágódtak bele a gálya oldalába, hogy +a két hajót összekapcsolják: Testa +rémülten eresztette el a korsó füleit s a +vörösbor végigömlött ruháin, +nyakától a talpáig. A korsó +cserepekre törött a fedélzet kemény +deszkáin.</p> +<p>Az összekapcsolt hajók között most +széles pallókat fektettek át a +kalózok s egyszerre ellepték a +gályát. A kalózfőnök, egy +vörös selyemmel szegett fekete köpenyes, bozontos +szakálú, herkulesi termetű ember, meztelen +kardja után kapott, de az aedilis egy parancsoló +tekintete lefegyverezte.</p> +<p>—Váltságdíjat kaptok, ha senkinek +sem lesz bántódása,—szólt +kemény hangon az aedilis.</p> +<p>A kalózfőnök arcán gúnyos +mosoly futott át és hetykén +kérdezte:</p> +<p>—Ugyan? És megértek ti mindannyian +húsz talentumot? Én te érted magadért +kívánok ennyit.</p> +<p>—Micsoda esztelenség,—kiáltott az +aedilis kiegyenesedve,—nem tudjátok, ki került +a kezetekbe. Ötven talentumot kaptok.</p> +<p>A kalózfőnök nem bírta elfojtani a +meglepetés kiáltását.</p> +<p>—Ki vagy te?—kérdezte gyanakodva.</p> +<p>Az aedilis meglebbentette tógája +bíborszegélyét, hogy kivillantak +alóla a curulisi méltóságot +viselők magas, veres cipői:</p> +<p>—Caius Julius Caesar vagyok,—és +kissé ironikusan mosolyogva megbiccentette +fejét.</p> +<p>—Azt hiszed, most már többet tudok?</p> +<p>—Római aedilis, barbár tulok, +láthatod,—szólt Caesar +indulatosan,—és olyan ember, aki nem szokta meg, +hogy kételkedjenek a szavában.</p> +<p>A harag pírja futotta el arcát, de azután +türtőztette magát.</p> +<p>A kalózfőnök maga köré intette +alvezéreit:</p> +<p>—Ez az ember, halljátok, Caius...</p> +<p>Megakadt és kérdőleg nézett az +aedilisre.</p> +<p>—Julius Caesar,—segítette ki az, +újabb gúnyos fejmozdulattal.—Majd megtanulod +még.</p> +<p>—Julius Caesar, ötven talentum +váltságdíjat ajánl föl, ha a +gályán senkinek sem lesz +bántódása. Oldjátok el a +megkötözött matrózokat és +rendeljétek vissza az embereket. Ki fogja fizetni a +váltságdíjait?—fordult megint az +aedilishez.</p> +<p>—Crassus, Rómából. És ennek +a hajónak a kapitánya fogja elhozni a +megjelölt helyre. Hol van Testa?</p> +<p>Aemilius, aki szótlanul állt barátja +mellett, a hajókabin felé mutatott, amerről +egy ijesztő alak tántorgott elő. A +kapitány volt.</p> +<p>Szörnyű harciasan nézett ki. +Köpenyén óriási vörös foltok +éktelenkedtek, a vörös bor nyomai, mintha nyakig +gázolt volna a vérben. +Torkaszakadtából bömbölt és a +mellét büszkén kifeszítve, bizonytalan +léptekkel közeledett.</p> +<p>—Én római polgár +vagyok,—üvöltötte öklét +rázva,—engem nem lehet elfogni. Nem lehet, ha +meggebedtek, akkor sem lehet,—ismételte makacsul +és pislogva nézett körül.</p> +<p>A kalózok nevettek és lökdösni +kezdték. Az egyik mélyen meghajolt előtte, +két karját a mellén keresztbetéve, +aztán gúnyosain mondta:</p> +<p>—Ki akar téged elfogni, +tiszteletreméltó disznóhólyag? +Távozzál szabadon, amerre tetszik, mennél +hamarabb, annál jobb,—és a részeg +kapitányt a hajó széle felé +lökte.</p> +<p>Testa rémülten csapta szét kezeit és +vérfagyasztót ordítva, +hasravágódott, épp a +kalózfőnök lábai előtt.</p> +<p>—Senkinek se legyen +bántódása,—szólt az +keményen.</p> +<p>A kalózok csendesen kuncogva húzódtak +hátrább. Julius Caesar a +kalózfőnökhöz fordult:</p> +<p>—Még ez órában megírom +Crassusnak a levelet s a gálya visszaviszi +Rómába. Mire a hold másodszor +megújul, itt lesz a pénz. Hol talál meg a +követ?</p> +<p>—Rhodusztól délre, az első +sziklaszigeten,—válaszolt a +kalózfőnök.</p> +<p>Az aedilis intett egyik afrikai rabszolgának, aki +egyiptomi nádtollat, zsinórral +összefűzött kis papiruszkönyvet és +gyantás koromból készült híg +folyadékot hozott elő. Caesar a tricliniumhoz ment +és hozzákezdett a +levélíráshoz: Caesar Crasso salutem +optimam...</p> +<p>Eközben a kalózok fölforgatták az +egész gályát. Mindent kikutattak s ami +érték volt, magukhoz vették. A +gyapjúval tömött zsákok +egymásután vándoroltak át a +liburnára. Az aedilis nyugodtan írt.</p> +<p>—Vale,—kanyarította végre oda az +utolsó szót s forró viasszal zárva le +a levelet, rányomta +pecsétgyűrűjét. Azután +átadta a kormányosnak, meghagyva, hogy +másnap, ha a derék Ancus Porcius Testa +kijózanodik, juttassa annak kezéhez. A +kormányos meghajolt és köpenyébe +rejtette a levelet.</p> +<p>Miután a gályát teljesen +kifosztották, az aedilist, barátjával +és négy fekete rabszolgájával +tíz kalóz fogta közre és +átkísérte a liburnára. A +csáklyákat kihúzták a gálya +oldalából, a kormánylapát recsegve +fordult kifelé s a két hajó ellenkező +irányban kezdett távolodni egymástól. +Az <i>Isis</i> nyugatnak fordította orrát, amelyen +az aranyos farkasfej ragyogott a lemenő nap +bíborában. Kapitánya még mindig ott +feküdt a födélzetén, de most már a +hátára fordulva és hangosan hortyogott.</p> +<p>A liburna, nyomában az apró csónakokkal, +nemsokára eltűnt a keleti szemhatár +kékes ködében, amelynek bizonytalansága +annyira illett foglyai sorsához.</p> +<br> +<h3>IV.</h3> +<br> +<p>Rhodusztól mintegy kilenc mérföldnyire +meredek hegycsúcs emeli ki sziklás homlokát, +a tenger hullámaiból. Északi része +hajóval megközelíthetetlen, részint a +függélyesen fölmeredő sziklafal +részint a lábánál megtörő +és harsogva kavargó örvények miatt. +Délről is szaggatott kőbástyák +koszorúzzák az apró, névtelen +szigetet, de a kutató szem figyelmét nem +kerüli el egy mélyen benyúló +öblös szakadék, amelynek végén +alacsony, homokos part ereszkedik alá a +tölcsérformájú +völgyszorosból. S míg a vörhenyes +sziklák a tenger felé csak sivár oldalaikat +mutogatják, amelyeken legfeljebb a tengeri iszalag +és moha festenek sötét foltokat, belül, a +völgykatlan mélyén dús +vegetáció élénkzöld +színei csillognak a napfényben. Ebben a csendes +öbölben, amelynek vize mozdulatlanul áll, mint a +tükör lapja, vetett horgonyt egy este a kalózok +liburnája.</p> +<p>Pár nap múlva a völgy alján +egész sátorváros támadt s a +sziklaszoros bejáratánál ide-oda siklottak +az őrszemek csónakjai. Az aedilis és +barátja szabadon jártak a karókra +feszített ponyvák között, amik alatt +napbarnított arcú, kapzsi tekintetű, +szennyes, félmeztelen alakok hevertek és zajongtak. +Az aedilis és barátja eleinte nagyon rosszul +érezték magukat a furcsa társaságban. +Különösen Aemilius folyton mosolygó arca +nyúlt meg s egész nap alig lehetett szavát +venni. Hiába hangoztatta előtte Caesar a bölcs +mondást, komikus szónoki pózba vágva +magát: Viseld el és ne hibáztasd, amin +úgysem lehet változtatni,—a fiatal lovag arca +nem akart földerülni, ő a maga +pénzét vesztette el, míg az aedilis csak +Crassusét. De végre is megnyugodott. A +kalózok bizonyos tisztelettel tekintettek rájuk, +amit a váltságdíj nagyságán +kívül az aedilis vidám és +tréfára hajló viselkedése csalt ki +belőlük.</p> +<p>—A nevetés megöli az unalmat,—mondta +ismételten Caesar és nem sajnált a +jókedv ébrentartásáért semmi +fáradságot. Szelleme épp úgy, mint +teste, egy pillanatra sem vesztette el +rugékonyságát. Egész nap +tornászott, úszott, sziklákon ugrált +és adomázott. Levetve tógáját, +birokra kelt a legizmosabb kalózokkal s +egymásután dobta őket a +fövényre. Olyan volt, mint egy pajkos, +rakoncátlan suhanc, aki elszabadult tanítója +szigorú kezéből. Duzzadt az +erőtől, az életkedvtől és +hiányát sem érezte az elpuhult római +élet kényelmeinek. Rusztikus humora +elbájolta a nyers kalózokat, akik +valósággal lelkesedtek érte. +Esténkint egy parti sziklára állva +néha szónoklatokat tartott nekik, amelyekben hol a +második pún háború okait fejtegette +Caelius Antipater nyomán, hol a genus Atticum sima +és egyszerű mondataival ajkán ostorozta az +optimisták túlkapásait. A +szájtátó banda persze egy szót sem +értett a nagyszerű beszédekből s +megrökönyödésük halálra +mulattatta az aedilist, aki rútul lepiszkolta őket +tudatlanságukért. Azután szavalni kezdett, +verseket, miket maga költött s amik szinte roskadoztak +a dagályos képektől és +szóvirágoktól.</p> +<p>—Tapsoljatok,—kiáltott tettetett +bosszúsággal,—barbár csorda, vagy +fejetek homokkal van megtöltve és szőrös +füleiteket a teherhordó +öszvérektől kaptátok? Ha kiszabadulok, +mindnyájatokat keresztre feszíttetlek!</p> +<p>A kalózok majd eldőltek a +nevetéstől és Caesar is velük +nevetett.</p> +<p>Közben másfél hónap telt el. +Aemilius már aggódni kezdett Testa +késlekedése miatt. Mindennap várták a +váltságdíj +megérkezését.</p> +<p>Egy délután Caesar megint maga köré +csődítette a kalózokat. A +kalózfőnök is köztük volt, aki +szinte sajnálni kezdte, hogy az aedilis nemsokára +elhagyja őket:</p> +<p>—Maradj velünk, Julius Caesar s egy holdév +múlva első alvezéremmé teszlek, +ötven elszánt embernek leszel az ura +életre-halálra és minden útban +talált hajó zsákmányának +egyharmada a tied. Szíved és eszed is van +hozzá. Kár neked visszatérni +Rómába. Nem lesz ott belőled semmi.</p> +<p>Az aedilis leeresztette hosszú szempilláit +és szarkasztikus mosoly jelent meg ajkai +körül:</p> +<p>—Ajánlatod nagyon megtisztelő, nemes +férfiú, de sajnálattal kell mégis +visszautasítanom. Ne vedd rossz néven, de hogy is +mondjam csak, a ti mesterségtek kissé véres. +És én irtózom a vértől +még a cirkuszban is. Egy disznót sem tudnék +megölni...</p> +<p>Egyszerre kitört belőle a jókedv.</p> +<p>Leült egy kőre és szinte +hömpölyögni kezdett a kacagástól. A +térdeit csapdosta és egész testében +rázkódott.</p> +<p>Hirtelen fölugrott és komoly arcot öltve, +szavalni kezdett a szemüket meregető +kalózoknak:</p> +<br> +<center> +<table> +<tr> +<td>Honnan fúj a szél, nem tudom: innen is,<br> +Hab habra hányva hömpölyög: onnan is;<br> +S kéttornyú ár közt, elsodorva,<br> +Úgy vitetünk mi sötét +hajónkon...</td> +</tr> +</table> +</center> +<br> +<p>Alkaios költészetének varázsa +őszintén lenyűgözte. Hatalmas alakja +még nagyobbra nőtt, arca ragyogott és fekete +szemei lángoltak. A körülállók +zavartan néztek rá.</p> +<p>Az öböl felől most kiáltozás +támadt. Két csónak sebes iramban +közeledett a parthoz s a bennülők felindultan +jelentették a kalózfőnöknek, hogy +kétmérföldnyire a szabad tengeren egy +háromevezős gálya vetett horgonyt. +Orrán aranyos farkasfej ragyog.</p> +<p>—Megérkezett a +váltságdíj,—kiáltott Aemilius, +megölelve Caesart, aki, mintha álomból +ébredt volna föl, csodálkozva nézett +rá.</p> +<p>Nemsokára egy nagyobb csónak jelent meg az +öböl bejáratánál. Crassus +követét hozta, aki megállapodott a +kalózfőnökkel a +váltságdíj átadásának +és a foglyok kiszolgáltatásának +módozataiban.</p> +<p>Mire a nap vörös golyója elmerült a +tengerben, az aedilis és barátja már az +<i>Isis</i>ről tekintettek vissza az egyre +kisebbedő sziklaszigetre. Miletus felé siettek.</p> +<br> +<h3>V.</h3> +<br> +<p>Egy hónap múlva Miletus +kikötőjéből +csekélyszámú, de erős hajóhad +indult el az <i>Isis</i> vezérlete alatt. Rhodusz +táján a sziklacsoporthoz érve éppen +útban fogta a feketezászlós liburnát, +amely indulóban volt. A katonákkal megrakott +gályák körülállták az +öblöt s alig egy órai harc után a +liburnát hatalmukba kerítették. A +kalózok egy részének sikerült +elmenekülnie a könnyű csónakokon, +más részük elesett, mintegy hetvenen pedig +foglyul estek. A kalózfőnök négy +nyíltól átfúrva feküdt a liburna +fedélzetén. Ancus Porcius Testa tisztelettel vegyes +félelemmel nézte vérbe kevert, +elnyúlt alakját.</p> +<p>Az aedilis komolyan vette az ígéretet, amit +nevetve tett a kalózoknak. A hajóhaddal Pergamusba +ment, a kormányzóhoz, hogy kikérje annak +beleegyezését az elfogattak +kivégzéséhez. A kormányzó, egy +minden hájjal megkent ravasz római azonban +hímezni-hámozni kezdett; jobb szeretett volna +váltságdíjat kapni a foglyokért. +Caesart elfutotta a méreg. Otthagyta a +kormányzót. A kalózok kincseit +szétosztotta a gályák +legénysége között, a Crassus által +küldött váltságdíjat pedig +megtartotta magának. Azután, nem habozva +tovább, keresztrefeszíttette az elfogott +kalózokat a maga felelősségére +és a lehető legrövidebb úton +visszatért Rómába, ahol újra gondosan +ápoltatta elhanyagolt körmeit és illatos +fürdőjében feküdve, megelégedetten +gondolt a kellemesen eltöltött nyárra.</p> +<hr style="WIDTH: 70%"> +<br> +<a name="a2" id="a2"><br></a> +<h2>A TÁBORNOK</h2> +<br> +<p class="jobb"><i>Görgey Arthur +emlékének.</i></p> +<br> +<p>Hajnali két órakor a segédtiszt +belépett a tábornok szobájába +és jelentette, hogy a járőrök +elindultak a hodricsi úton. Az asztalra +állított petróleumlámpa +körül szétteregetett tereprajzok és +jelentések hevertek, rajtuk keresztbe dobva egy +ezüstgombos lovaglópálca.</p> +<p>A tábornok a szoba közepén állt +és hideg arccal hallgatta a segédtiszt szavait. +Kurtára nyírt szakála rőtesen +csillogott a lámpafényben. Aranykeretes +szemüvege mögül jeges nyugalommal +csillámlottak elő kék szemei. Csupa energia +volt ez a hat láb magas, karcsú ember, aki egy +hónap előtt vette át a feldunai hadtest +parancsnokságát. De most mégis, mintha +valami fáradtságot vagy inkább +fásultságot árultak volna el mozdulatai.</p> +<p>Némán bólintott s mikor a +segédtiszt mögött becsukódott az +ajtó, kimerülten dobta magát a kopott +díványra.</p> +<p>Két nap óta mindig talpon volt s egyik izgalom a +másik után érte. A Szélakna +irányában fekvő főcsapat felé +haladó ellenség már egy napi előnyt +nyert a Zsarnócra kirendelt zászlóalj +parancsnokának ügyetlensége folytán. +Első felindulásában maga vette át a +zászlóalj vezényletét s negyvennyolc +óra óta egy percre le nem hunyta a szemét. +Izgatta az is, hogy esetleg elvágják a +derékhadtól, ha ugyan be nem kerítik. A +legénység pedig javarészt +újoncokból áll, azok is leginkább +tótok, akiket végképp elcsigázott az +olvadó hótól csatakos hegyi utakon +való menetelés. Csodálatosan józan, +gyors eszű és bátor katona volt, +bálványa különösen +huszárjainak, utált minden érzelgést +és romantikus ellágyulást, de most +mégis nehéz szorongást érzett a +mellében. Vagy csak a túlfeszített, +lázas türelmetlenség hajtotta szivére +erősebben a vért?</p> +<p>Hirtelen fölugrott, fölcsatolta a kardját +és a besiető segédtisztnek kiadta a +parancsot az indulásra.</p> +<p>Negyedóra múlva már ott ült +nyeregben a templomtér szélén.</p> +<p>A januári hold bronzvörös gömbje +párák közé sülyedt a hodricsi +magaslatok fölött. Az erdő felől +éles szél csapott alá a völgybe +és szaggatottan, sikoltva hordta szét az +ébresztő kürtszót az alvó +város utcáin. A tábornok föltűrte +köpenye gallérját és kissé +előregörnyedve, szorosabbra fogta a +kantárszárat. Sötét sziluettje +élesen rajzolódott ki a templom fehér +falára, mintha egy fekete lovasszobor állt volna +őrt a gyengén emelkedő tér +sarkán. Türelmetlenül tekintgetett a +homályos utcatorkolatok felé.</p> +<p>Az ébresztő még egyre sikongott.</p> +<p>Az alacsony házak ijedten nyitogatták piros +szemeiket, a gyenge holdfényhen alig villanó +ablakokban egymásután lobbant föl a +világosság.</p> +<p>Mindenfelé mozgolódás támadt, +mintha maguk a házak ébredtek volna föl.</p> +<p>Hosszú, reszkető lónyerítés +keresztezte a trombita hangját s a templom előtt a +parancsőrtisztek lovai nyugtalanul dobogtak a +kerekfejű gránitköveken. Izgatott +kiáltozás s egyre közeledő +lábdobogások zaja verte fel a hajnali csendet. +Sötét alakok rendetlen csomókba verődve +futottak a templom felé, útközben igazgatva +meg egy-egy fegyverszíjat. Gyenge zsongás +töltötte be a teret s a fölvonuló sorok +között minduntalan összekocódtak a +puskacsövek s a fekete léniák jobbra-balra +hullámzottak. A tér túlsó +felén egy század huszár +fejlődött föl, néma csendben várva +a parancsot.</p> +<p>A fehérszíjas gyalogság már +egészen betöltötte a teret, mikor a +fő-utcán föltűntek a +dübörögve közeledő +ágyúk.</p> +<p>A parancsőrtisztek a helyükre lovagoltak. Kurta, +kemény vezényszavak röpködtek +oszlopról-oszlopra s a következő pillanatban +lassú, egyenletes mozgással indultak meg a +csapatok. A tábornok, vasderes lován, az +előcsapat élén ügetett. A +trombiták és dobok hallgattak, csak a sáros +hóban cuppogó lépések ritmikus zaja +hallatszott. A gyalogságot nyomon követték a +huszárok s pár lépésre +mögöttük egy tüzérüteg +zárta be a menetet.</p> +<p>A város alatt némán kanyarodtak le a +Hodrics felé vezető útra. A hold már +eltűnt az erdős hegyhát mögött s +sűrű köd párázott föl a +völgy fenekéről. Palaszürke felhők +torlódtak az égen s mire leértek a +völgy alján kanyargó szekérútra, +havazni kezdett. Szurkos sötétség +borított be mindent, csak a fák tövében +meggyűlt hó világított. A síkos +úton horkanva lépkedtek a lovak s a gyalogosok +zárt sorokban, komoran haladtak. Alig lehetett +látni két lépésre. Szorosan +egymáshoz feszültek a csontos vállak s az +újoncok álmosan borzongtak. Félig alva, +gépiesen emelkedtek a lábak +egymásután. A szél szembe vágta a +nagypihéjű havat, amely a földön +rögtön sárrá olvadt. A tisztek minden +szót eltiltottak, de ez fölösleges volt. +Senkinek sem volt kedve beszélni. Néha egy +kő megindult valamelyik vízmosás +szélén s csattogva ugrált lefelé a +sziklákon. A rongyos bakancsokba beszivárgott a +hóvíz s az elgémberedett ujjak +görcsösen szorongatták a ragadós +puskaszíjat.</p> +<p>A negyedik században egyszerre mozgolódás +támadt. Elfojtott káromkodás hallatszott az +utolsó sorokban. Egy hosszú tót +legény menetközben elaludt és fölbukott. +Az utána jövők keresztülestek rajta. Az +egész csapat megállt s a +föltápászkodók le sem törülve +arcukról a sarat, fásultan álltak vissza a +sorba. A vállak újra egymáshoz +surlódtak, mintha a szélsők tartották +volna az egész sort s a lábak újra cuppogni +kezdtek a sárban.</p> +<p>Végre sápadni kezdett a homály. Hat +óra lehetett. Az erdő sötét foltja +egyre határozottabban vált ki a meredek +hegyoldalakon.</p> +<p>A völgytorok kiszélesedett s a szél gyenge +harangszót csendített a fáradt +katonák fülébe. Nemsokára +beérték Hodricsot. A falu alján +pihenőt tartottak s egy félóra múlva +mentek tovább a Szélakna felé +húzódó keskeny völgyben.</p> +<p>Az út lassan emelkedni kezdett a baloldali hegyoldal +lejtőjén. Már egészen +kivilágosodott s a hó is elállt. De a +köd annál sűrűbb lett s amint az +úton egyre följebb haladtak, alattuk a völgyet +egészen eltakarták tejfehér gomolyagjai.</p> +<p>A tábornok leszállt a lóról +és segédtisztjével csendesen +beszélgetve haladt a csapatok előtt. +Csizmája bokáig sáros volt s kardját +a hóna alá fogva gyorsan lépkedett. Nyoma +sem volt rajta az éjszakai fáradságnak, +mintha a nyeregben töltött négy óra +visszaadta volna rugékonyságát. Friss volt, +nyugodt és energikus.</p> +<p>A csapatokba is visszatért az élet a rövid +pihenő után. Az éjszaka +sötétjével mintha valami fojtogató +érzés tűnt volna el a fehér +szíjak alatt dobogó szívekből. A +hosszú tót fiú, aki útközben +elaludt, most végképp fölébredt s +halkan, keservesen nyújtva kezdte dúdolni:</p> +<br> +<p class="center"><i>Cservena vinkó, bile +kolácsi...</i></p> +<br> +<p>A következő pillanatban azonban már abba is +hagyta. Egy puskatus, barátságos +nyekkenéssel vágódott az oldalába. +Némán mentek tovább.</p> +<p>Kilenc óra lehetett, mikor a köd szakadozni +kezdett az előbújó napfényben. A +havas erdő tele lett aranyos ragyogással. Az +olvadó hó csepegve hulldogált az ágak +között és egyhangúan kopogott az avaron. +Langyos zsongó muzsikája betöltötte az +erdőt. A gyenge szélben nedves földszag +érzett s a katonák nehezebben +lélegzettek.</p> +<p>Az út egyre meredekebb lett.</p> +<p>Balról, a sűrű tölgyes +oldalából keskeny patakokban ömlött +alá a hóvíz s keresztülfutva a +szekérúton, gyors szökkenéssel +táncolt lefelé a meredek +mélységbe.</p> +<p>Óvatosam, a legnagyobb rendben haladtak a csapatok.</p> +<p>Egyszerre gyönge pukkanás zavarta meg az +erdő halk muzsikáját.</p> +<p>Mindenki összerezzent.</p> +<p>A fegyverek idegesen csörrentek meg s utána +félelmes csend támadt. Mintha az +ágakról permetező vízcseppek is +fönmaradtak volna.</p> +<p>Megálltak.</p> +<p>Az altisztek suttogva adták tovább a +parancsot.</p> +<p>A pukkanás újra fölhangzott, most +már valamivel erősebben. Nyomon követte a +harmadik, negyedik.</p> +<p>A kaptató hajlásánál futó +alakok tűntek fel. Patrulok voltak. Puskájukat +kezükben tartva bukdácsoltak lefelé a +hepe-hupás úton.</p> +<p>Lihegve jelenttették, hogy az ellenség +csatárjai az útra dűlő hegyoldalt +megszállva tartják, mintegy +negyedmérföldre, olyan ponton, ahonnan golyóik +az országutat hosszában söprik.</p> +<p>A tábornok gyorsan rendelkezett.</p> +<p>Egy századot felküldött az erdős +hegyoldal tetejébe, hogy azok az ellenség +csatárjait kimozdítsák +helyükből. Az ütegből két +ágyút előrehozatott és +lemozdonyoztatott a keskeny szekérút két +oldalán. A gyalogság rohamoszlopban állt, +készen az előnyomulásra az +erdőszél födözete alatt, míg a +huszárok hátvédül maradtak az üteg +többig ágyúja mellett.</p> +<p>A hegytetőre küldött század megkezdte +a tüzelést. A kopár fák közt +piszkos füstfelhők gyülekeztek az éles +dörrenések nyomában. A tábornok kivont +karddal állt a gyalogosok élén.</p> +<p>Ebben a pillanatban nyolc-tíz huszár rohant el +mellette, váratlanul előretörve az +országúton minden parancs nélkül. +Úgy látszik, elunták hátul a +várakozást az ágyúk mellett s most +vad kiabálással vágtattak az ellenség +hadállása felé. A tábornok ajka +elsápadt a dühtől.</p> +<p>De mielőtt még szólhatott volna, +sűrű fegyverropogás hangzott s a +huszárok ész nélkül robogtak +visszafelé. Az ellenség golyói oldalba +fogták őket. Két ló hörögve +bukott el s a többiek keresztülgázoltak rajta, +őrült iramban zúdulva neki egyenest a +felállított rohamoszlopnak.</p> +<p>A tábornok látta a veszedelmet s +előreugorva a legelső huszár lovának +szügyébe döfte a kardját. Az erős +penge elpattant s a tábornok arcába forró +vérsugár szökött. A ló, +fején keresztülbukva, maga alá temette +lovasát.</p> +<p>De ez már nem használt. A fejvesztett kis +huszárcsapat belegázolt a gyalogság +tömör soraiba.</p> +<p>Rettenetes fejetlenség támadt.</p> +<p>A zárt oszlop rendje megbomlott és szakadozni +kezdtek a sorok. A hátul álló újoncok +eldobták fegyvereiket és futásnak +eredtek.</p> +<p>A tábornok szava élesen süvített +át a zsivajon:</p> +<p>—Szuronyt szegezz! Előre!</p> +<p>A megingott hadsorokból alig egy század +teljesítette a parancsot. A tábornok az +indulattól remegve rohant velük előre. De az +első tömeges tüzelésre ez a csapat is +megfordult és lehetetlen volt megállítani, +annál kevésbbé, mert a +szekérúton már föltűnt egy +ellenséges vadászosztag, amely +futólépésben, szuronyszegezve +közeledett.</p> +<p>A futó gyalogság képtelen +rémülete magával ragadta a két +lekapcsolt ágyú legénységét +is.</p> +<p>Az egész zászlóalj futásnak eredt. +A hátul álló huszárok útjokat +akarták állni, de a futók a lovak hasa alatt +kúsztak tovább, mikor a lovasok +közéjük vagdostak. Az iszonyú zavarban az +ágyúslovak nekivadultak s csaknem az egész +üteg hanyatt-homlok a mélységbe zuhant. Az +ütegparancsnok legázolva, véresen feküdt +egy tölténykocsi mellett.</p> +<p>A tábornok hasztalan igyekezett, hogy +néhány bátor emberét legalább +a lemozdonyozott ágyúk fedezésére +együtt tartsa, nyomról-nyomra hátrább +szorult. Végre azon a ponton találta magát, +ahol a két lekapcsolt ágyú állott. +Itt azután az egymást követő +vadászgolyók hangos fütyülése azt +a néhány embert is megszalasztotta, akik még +kitartottak mellette. Segédtisztje is eltűnt +mellőle. Egyedül maradt.</p> +<p>Az ágyúk mellett, keresztben az +országúton egy tölténykocsi +állt. A tábornok a kocsi mögé vonult s +elszántan várt, maga sem tudta, mire. A +szégyen és a tehetetlen düh égette a +torkát. A völgybe lerohanó csapatainak +csörtetése egyre gyöngébben hallatszott +fel hozzá.</p> +<p>Pár perc mulva az ellenkező oldalról +fölhangzottak az osztrák néphimnusz +szakadozott ütemei s az út legközelebbi +kanyarulatánál kibukkantak az ellenséges +vadászok.</p> +<p>Erre a tábornok is megrendült.</p> +<p>Minden elveszett s a természetes ösztön +menekülésre késztette. Halotthalványan, +elhomályosuló szemekkel nézett megfutott +csapatai után, majd visszafordult az ellenség +felé.</p> +<p>Ebben a pillanatban úgy rémlett előtte, +mintha a vadászok a nekik szegzett +ágyúktól megrettentek volna. Hüledezve +bámultak, lábuk elakadt s a hurrázás +elhalt az ajkukon.</p> +<p>A tábornoknak minden vére a fejébe +tódult. A józan, hideg és +számító katonát, aki nem hitt a +romantikus hősökben, a lehetetlent +megkísérlő pillanatok +szédítő láza fogta el. Kemény, +sápadt arca, amely mögé mindig el tudta +rejteni fölindulását, most kigyúlt +és hűvös, kék szemében heroikus +tűz lobbant fel. Forró agyán átvillant +a gondolat:</p> +<p>—Még megfordulhat a kocka. És én +egyedül, két ágyúval föltarthatom +az ellenséget.</p> +<p>Őrület volt, de szép, csodás, +nagyszerű őrület. Ebben a pillanatban egy +lángeszű költő állt az elhagyott +ágyúk mellett.</p> +<p>Keze izgatottan kapott a gyújtózsinór +után.</p> +<p>A kanóc nem volt seholsem. A gyáván +megfutottak azt is magukkal vitték.</p> +<p>A varázsnak vége volt.</p> +<p>A tábornok feje, mintha villamos ütés +érte volna, fakón esett vállai +közé. Vad elkeseredéssel dobta el csonka +kardját és kilépve a +tölténykocsi mögül, aminek oldalán +egyre vésztjóslóbban kopogtak az +ellenséges golyók, befutott a fák +közé. A kiálló fagyökerek +közt megbotolva, a sáros talajon minduntalan +megcsúszva, ziháló mellel, +halálrafáradtan botorkált előre. A +golyók ide is követték s feje fölött +recsegve töredeztek az apró galyak. A +háromnapos kimerültség a pillanatnyi +lázas fellobbanás után +ólomsúllyal nehezedett rá. A gerincén +jeges borzongás futkosott. Szinte öntudatlanul +csapott le újra a védtelen +országútra. Kemény sapkája megingott +a fején és szemébe billent. Egy golyó +fúrta át a tetejét. Meg sem rezzent, futott +tovább, elakadó lélekzettel, +megalázva, remény és cél +nélkül.</p> +<p>A meredek úton minden lépéssel +alábukott az üldözők +lővonalának. A golyók ártalmatlanul +zúgtak el a feje fölött.</p> +<p>Amint ezt észrevette, újra visszanyerte +hidegvérét. Segédtisztjében kezdett +bizakodni, aki bizonyosan a megfutottak +összeterelésén fáradozik.</p> +<p>Óriási ugrásokkal haladt +előre.</p> +<p>—Kicsit kevesebb mohóság és +több hidegvér a +célzásban,—mormogta fogai között, +amint a golyók egyre magasabban fütyültek el +fölötte.</p> +<p>Hirtelen fölujjongott.</p> +<p>Alatta a kanyarodónál föltűnt +segédtisztje egy század tót gyalogossal.</p> +<p>—Nem csalódtam benne,—gondolta és +egyezerre minden erejét visszatérni +érezte.</p> +<p>—Katonák,—kiáltotta +elfulladva,—utánam. Még mindent meg lehet +menteni.</p> +<p>Megfordult és a csapat élén rohanni +kezdett fölfelé.</p> +<p>Sűrű golyózápor sivított el +fölöttük.</p> +<p>—Bátorság, fiaim, hiszen nem +találnak.</p> +<p>A katonák rendületlenül követték. +De ebben a pillanatban egy legény ordítva bukott +arcra.</p> +<p>Egyszerre vége volt mindennek.</p> +<p>A visszaterelt csapat rémülten rohant +hátrafelé. Nem volt többé hatalom, +amely megállíthatta volna őket. A szűk +úton egymást gázolva őrült +üvöltéssel menekültek.</p> +<p>A tábornokot segédtisztje ragadta karon +és vonszolta lefelé.</p> +<p>A váratlanul fölmerült végső +reménynek hirtelen megsemmisülése +megbénította minden gondolatát. Mint +két mozgó tárcsa futottak a vadászok +golyói között, a fölfreccsenő +sárban, halottakon és eldobott fegyvereken +keresztül. Gépiesen, öntudatlanul, torkukban a +fojtogató sírással és +szívükben a szégyen +keserűségével.</p> +<p>Mögöttük gyors egymásutánban +villantak föl a fegyverek és ők +sárosan, megtépve, halálrahajszolva futottak +tovább lefelé a lejtőn.</p> +<hr style="WIDTH: 70%"> +<br> +<a name="a3" id="a3"><br></a> +<h2>A BIHARI REMETE</h2> +<br> +<p>Százkilenc esztendő előtt sugarasabb +ősz járt a berettyókovácsi +pusztán.</p> +<p>Dér alig fogta a hervadó füvet. A +lápos elmélyült ezüsttükrében +vénülő szépasszonyok telhetetlen +hiúságával nézegette magát a +felhőtlen magasság s lenn a síkon, az +istrázsát álló jegenyék +fölé, hálós aranysátort vert +délszínben a nap. Nagy, égig +érő csend rejtegette a messzi tanyákat, a +töretlen náderdőt, a löszpart +meredekjén bókoló +rozmaringfűz-sövényt s a lankás dombolt +martjából kimagasló fehér +udvarházat, melynek zsindelysüvegét a +néhai bécsi királynő +újmódija szerint vonatta dupla peremre Bessenyey +György úr. A délnek szaladt nyár +siettében ittfelejtett néhány hév +hetet. Csak alkonyattájt sétált, +végig a bihari rónák szélén a +közelítő November, violás +köduszályát elterítve a friss +szántások fölött.</p> +<p>Az öreg úr, aki egyre ritkábban +mártotta meg elébb oly szapora lúdtollat a +kalamárisban,—írás nélkül +is fogyott abból a ténta,—mogorva +szótlanságban járta a kúria +pipafüstös, homályos szobáit s gyakorta +tekintett ki az ablakon túl esteledő őszbe. +Mi járhatott eszében: Isten tudja,—Isten, +akit Monsieur Voltaire bőrbe kötött, aranyba +metszett könyveinek gonosz syllogismusával +tagadott,—talán a pataki kisdiák +betűirtózása, amely nagy +egészséges ösztön +szégyenkezésbe betegedett a királyasszony +tudós városában, hol annyi +átvirrasztott éjszakán ismételgette a +frantzia grammatikátska rendhagyó verbumait, +míg a többiek, a sárga csizmában, +aranypaszomántos veres dolmányban, párducos +mentében ékeskedő ármális +nemes ifjak, hajporos dámákkal enyelegtek a +schönbrunni rózsalugasok alatt, avagy talpas poharat +hajigáltak a GrüneKatze pókhasú +csaposának fejéhez. De az is lehet, hogy ez enyhe +őszön emlékezései támadtak az +őz-szemű bétsi +grófnéról, aki mosolygó +komolysággal hallgatta a megtanulhatatlan nyelven +írott tragédia recsegő sorait:</p> +<br> +<center> +<table> +<tr> +<td>Véres áldozatját látom +trónusomnak,<br> +Mely kínos hatalma van királyságomnak,<br> +Ágist örökösen kesergem +vesztével,<br> +Mert noha elpártolt, de nagy volt +szívével...</td> +</tr> +</table> +</center> +<br> +<p>Ilyen csendes őszidőben sok régi dolgok +megfordulnak öreg emberek fejében.</p> +<p>Derék úr volt, testes, vállas, +sűrűvérű besenyőfajta, +hatvanhárom esztendős korára is +kemény bikanyakkal s bár járása +kissé elnehezedett, sohase vesztette el egészen a +hajdani testőr mozdulatának feszes +rugalmasságát. Ha egy-egy mérges +indulatú, disznótoros, boros estéjét +követő hajnalon kihozatta rázós +szekerén a váradi olasz sebészt, aki +Erdélyországban is híres volt a +köpölyözésről, utána nyeregbe +zökkent s kilenc agárral késő +délutánig futtatta a nyulat a Berettyó +síkján. Hanem azért a haja csak szép, +tiszta ezüstbe keveredett, mint régi +allonge-barókája,—ahogy Nalátzi uram +szokta volt emlegetni a parókát. S hogy ő +maga is az elmúlás borús gondjaiba +tévedt olykor, arról nemcsak a Természet +világa vagy a józan okosság dicsérete +s a Bihari remete kerekbetűs kézirat-tekercsei +árulkodtak ott a kicsiny, házi +bibliothékában, hanem a deckás kert +sarkában álló almafa is, amelyet fej +fául rendelt magának öreg Bessenyey +György, még a múlt tavaszon kimérve +tövében síri ágya helyét. +Kínzó titkokat rejtegetett ez a pusztai +egyedülségben lemorzsolt huszonöt +esztendő, a lét és halál fejthetetlen +kérdéseiről, a múltba ereszkedett +ifjúság +visszahozhatatlanságáról s a komor +agglegénység család után sajgó +epekedéséről. De minden titkai +között legfájdalmasabb, mert legmagyarabb, annak +a nagy értetlen erőnek csudája, amely a +Musákkal szeretkező daliás testőr +kezéből kiütötte a rigmust kereső +tollat s a sima gallus nyelven társalkodó +udvarból visszasodorta egy nap az ősi +portára, villásszarvú ökrei és +faggyús üstökű béresei +közé. Micsoda hatalom hajtotta, hogy levesse a +szűk karmazsin dolmányt, fölrúgja az +incselgő Grátziát, hogy megszaladjon a +bársonyszájú grófné +forró csókja elől, megtorpanjon Nyugat +nyíló Szezáma küszöbén s +hogy +hazatérüljön,—szügybevágott +daccal, kopott décbundát vonván araszos +vállára,—tajtékpipák +érését vigyázni, +parasztszolgálók állát csipdesni, +póri meséit hallgatni, maga borát inni, +elzsírosodni s végtelen őszi napokon +egykedvűn nézni az ónos eső +függönyét a fekete barázdák +fölött? Ki rendelte, micsoda homályban +lakó istenség parancsolta rá ezt a sorsot, +amelyről ma sem biztos, hogy rontás-e avagy +szentséges kiváltság, önmagába +visszaforduló ereje a titokzatos ázsiai +léleknek?</p> +<p>Százkilenc esztendő előtt Bessenyey +György úr, a néki megadatott utolsó +őszön gyakorta töprenkedhetett eme +hiábavalóságokon. Nyugtalanul +méregette az öblös szobákat, +mindenféle régi írásokat hányt +föl, pattogva szidta a lusta cselédeket s egyre +sűrűbben küldött be Váradra az olasz +felcserért. Álmatlan éjszakáin pedig +hangos perbe szállt az Istennel, akit nyakas +kálvinistasága pápista úton sem +bírt egészen megtalálni.</p> +<p>Egy estébe hajló délután +épp a nagyház ablaka előtt +álldogált, mikor kerékkattogás verte +fel a csendet s bőrfedeles, magas ringóra +szíjazott vén hintó fordult a kúria +elé. A bakon pofoncsapott-kalapos kocsis tartotta a +gyeplőt s fehérkeztyűs inas eresztette le a +vashágcsót egy selyemmantillás +idősebb delnő előtt, öreg Bessenyey +György kicsit megtántorodott, hogy ráismert a +váratlan vendégre. Valami gonosz nyilallás +vágott a mellébe s hirtelen megfogódzott a +faragott szék támlájába. Harmadnapos +szakállal, elnyűtt csizmában, +pipafüstszagú, pecsétes +házikabátban, de meg így, itt, annyi +esztendő után—nem lehet ma ezt a +vendéget fogadni.</p> +<p>Elfulladt sietséggel szólt át a +húgának a másik szobába:</p> +<p>—Eredj le szaporán a hintóhoz s mondd meg +a bécsi grófnénak, hogy én már +ott lakom a kertben, az öreg almafa alatt... az +utolsó köszöntést néki +küldtem...</p> +<p>Aztán vigyázva lopakodott vissza az ablakhoz s +ugráló szívvel leste, mint fehéredik +el a hírre az őz-szemű, +bársonyszájú asszony, mint indul +el-elakadó léptekkel a kert felé s mint +kulcsolja össze kezét, lehajtott fejjel +állván hosszan, mozdulatlanul a leveletlen almafa +előtt.</p> +<p>S csak akkor szakadt föl mély +sóhajtása, mikor a grófné már +visszaült a hintóba s a pofoncsapott-kalapú +kocsis megcserdítette az ostort az ágaskodó +lovak fölött.</p> +<p>A hintó elgördült, vissza Várad +felé, ahol hosszabb látogatóban járt +a bétsi grófné.</p> +<p>Öreg Bessenyey György pedig nem sokkal ezután +nyergeltetett, Nyakába vonta kopott +décbundáját, fölfordult a lóra s +nyomába vágott az elporzott hintónak. Nem +sietett. Lépésben haladt. Nem akart +utólérni senkit. Semmit. A határ domb +tetején aztán megrántotta, a lova +száját. Megállott. Áthajolt a +nehéz vasderes nyaka fölött, szeme +fölé ernyőzte tenyerét s +elnézett messze nyugat felé a gyengén +párázó violás ködökbe, +amerre a bécsi paloták cifra tornyai magasodnak, +valahol a Tiszán túl, Dunán túl.</p> +<p>Mögötte, a berettyómenti síkon, +elfeketedtek az árnyak. Utolsó sugara is kilobbant +a lefutott napnak.</p> +<hr style="WIDTH: 70%"> +<br> +<a name="a4" id="a4"><br></a> +<h2>LULLUS RAYMUNDUS</h2> +<br> +<h3>I.</h3> +<br> +<p>Abban az időben, amikor Aragónia +legbékésebb királya az Isuela +völgyén átlovagolva, Huescába tette +át székhelyét, élt az udvarnál +bizonyos Vicente Garcia di Castello nevű +zsoldoskapitány, tejtestvére annak a boltanai +tudós vikáriusnak, akiről Tritheim +apát is megemlékezik +Steganographiájában. Ez az erőszakos, +bikanyakú fickó, akitől semmi sem +állt távolabb, mint tiszteletreméltó +rokonának szelíd erkölcsei, a legrettegettebb +korhely volt, aki valaha ólomkancsóval verte be +jámbor polgárok fejét a +székesegyház mögött lévő +fogadóban. A nap legnagyobb részét +ivással és kockázással +töltötte, s felesége, a szép és +erényes Ambrosia, sokszor egész éjszaka +hiába várta haza, egyedül virrasztva +mennyezetes ágyában.</p> +<p>Különösen mióta Lullus Raymundus, egy +fiatal mallorcai nemes érkezett az udvarhoz, voltak +hangosak az éjszakák a <i>Mór +királyhoz</i> címzett fogadóban, ahol a +kapitány előtt mindig tele kráterrel +állott a nehéz ó-bor, Raymundus lovag +úri barátságából.</p> +<p>A lovag éjszínű hollótollat viselt +fövegén s úgy beszélték, +annyiszor cserélte azt fel újjal, ahányszor +szívéből egy-egy szerelmes galambot +kiröpített. A huescai asszonyok +becsületére legyen mondva, a hollók még +máig sem pusztultak ki az Isuela +völgyéből, bár az sem tagadható, +hogy tollazatuk még ma is ritkább, mint más +vidéken.</p> +<p>Egy nyári hajnalon, mikor a Mont Perdu csúcsait +már kénsárga fátyolba takarta az Ebro +torkolatában fürdő nap, Raymundus lovag +elszántan söpörte le a boros asztalról a +színes kockákat. Odakönyökölt +Castello kapitány elé s utánozhatatlan +nyugalommal, szemét egy pillanatra le nem véve +annak duzzadt, karmazsínvörös +arcáról, így szólt hozzá:</p> +<p>—Barátom, a te feleséged a legszebb +asszony egész Aragóniában és +én halálosan szerelmes vagyok bele.</p> +<p>A zsoldoskapitánynak tátva maradt a szája +a meglepetéstől. Aztán egyszerre olyan +rettenetes kacagásra fakadt, hogy homlokán +kötélvastagságúra dagadtak az erek. Az +egész szoba rengett a nevetésétől s +közben úgy szuszogott, mintha szélmalmot +készülne hajtani.</p> +<p>Lullus Raymundus továbbra is csendesen +könyökölt a feldöntött cinpoharak +között s mozdulatlanul meredt maga elé:</p> +<p>—Szeretem, halálosan szeretem...</p> +<p>Castello kapitányt még mindig rázta a +nevetés s elfulladva, szakadozottan hörgött, +húsos tenyerével térdét +csapkodva:</p> +<p>—Részeg vagy, cimbora, a bölcs +Ramiróra mondom, aki tizenhat főnemesnek egyszerre +vágatta el a torkát ezen a piacon... az én +feleségembe szerelmes... az én +feleségembe... nagyon jó...</p> +<p>És újra hanyattvágta magát a +faragott támlájú széken, a +rázkódó kacagástól eltorzult +arccal.</p> +<p>Raymundus felállott, fejébe csapta tollas +föveget s bosszúsan kérdezte:</p> +<p>—A pokolba is, de hát mi van ebben olyan +mulatságos?</p> +<p>A kapitány szeméből csorgott a +könny, az ajka rángott s nagyokat nyögve +tapogatta nyilalló derekát. Olyan volt, mint egy +szétrepedni készülő +borostömlő.</p> +<p>—Ülj le és hallgass rám, +cimbora,—mondta végre összeszedve +magát,—derék pajtásom vagy, +megérdemled, hogy őszintén beszéljek +veled.</p> +<p>Két kézre fogta a tele krátert, +ajkához emelte s szürcsölve kezdte inni a +fűszeres bort. Raymundus vállat vont, felcsatolta +tőrét és az ajtó felé indult. +De a kapitány, aki a borosedény karimája +mögül félszemmel sandított rá, +hirtelen az asztal közepébe vágta a +súlyos krátert, felugrott s úgy megmarkolta +a karját, hogy Raymundus felszisszent.</p> +<p>—Hol láttad +először?—kérdezte durván.</p> +<p>—A székesegyházban. San Pedro +alabástrom szobra előtt imádkozott.</p> +<p>A kapitány közelebb hajolt hozzá.</p> +<p>—Látod,—mondta rekedten,—te is a +templomban láttad. Csak ott lehet őt látni, +ő a legerényesebb asszony egész +Huescában. Olyan erényes, hogy senkit sem szeret, +még engem se. Én is a székesegyházban +láttam meg először, mikor idejöttem a +király zsoldosaival. Ott szerettem bele s ott, a templom +kapujában kértem meg a kezét. Hozzám +jött, pedig nem szeretett. Ö csak San Pedrót +szereti, a szentet, akit valami olasz faragott toszkánai +kőből. Az ő szívét is +abból faragták, cimbora, az ő szíve +is fehér és hideg... nem szeret, mert nem tud +szeretni. Templomba jár, imádkozik értem, +hű... csak nem tud szeretni...</p> +<p>A kapitány véres szemét gyenge +fény fátyolozta be:</p> +<p>—Hűséges, jó, szent asszony... +és én mégis korhely vagyok... ej, mondom, +csak San Pedrót szereti... ezért nevettem az +előbb, cimbora... nem földi embernek való az +ilyesmi. Verd ki a fejedből, bolondság. Én +mondom neked, elhiheted... Gyere, igyunk inkább és +vessünk kockát.</p> +<p>Visszaült az asztal mellé s az +ólomkarikás ablakon +átszűrődő kékes sugarakba +hunyorgatva, a részegek makacsságával, +elérzékenyülten ismételte:</p> +<p>—Szent asszony... szent és hű... senkit sem +szeret...</p> +<p>Lullus Raymundus elgondolkozva nézett a +kapitányra, aztán hirtelen megfordult és +kisietett a homályos csapszékből. Castello +álmosan, értelmetlenül bámult +utána.</p> +<p>Egyszerre fázósan összeborzongott.</p> +<p>Az ötlött eszébe, hogy Raymundusnak +éppen olyan fehér az arca, mint San Pedro +szobráé a székesegyházban.</p> +<br> +<h3>II.</h3> +<br> +<p>Raymundust ettől kezdve nem látták +többé együtt Castello kapitánnyal.</p> +<p>Az udvarnál sem mutatkozott. A mulatozást +abbahagyta. Fövegén kifakult, eltöredezett a +hírhedt hollótoll, de nem cserélte fel +másikkal. Szótalan lett és komor. Tekintete +álmodozóvá vált, mint az esti +tűz, amelyet pásztorok gyújtanak a Maladetta +szakadékai között.</p> +<p>Reggelenkint a székesegyházba járt az +első misére s egy oszlop +árnyékába húzódva, +elszoruló szívvel várta Ambrosiát, +aki mindennap egy órát térdelt San Pedro +szobra előtt. Csak mikor a szép asszony +fölvonta arcáról selyemfátyolát, +ragyogott föl Raymundus szeme s derült ki komor arca. +Ilyenkor mindig föltette magában, hogy +megvárja a templom kapujában, mikor +komornájától kísérve +hazafelé indul és megszólítja, de +mindannyiszor valami fájdalmas elfogódás +vett rajta erőt. Talán mert arra kellett gondolnia, +hogy Castello kapitány itt kérte meg a +kezét.</p> +<p>Egy nap—virágvasárnap +volt,—Ambrosia, mikor kifelé indult a +nagyhajóból, leejtette kezéből a +szentelt fűzbarkát. Raymundus mellette termett s +felemelte a lehullott ágat. A keze reszketett, mikor +átnyújtotta.</p> +<p>—Köszönöm,—mondta halkan Ambrosia s +sűrű szempilláit fölvetve, +ránézett a fiatal lovagra. De hirtelen elpirult, +zavartan sütötte le szemét és kisietett a +templomból. Raymundus tekintete mintha megégette +volna.</p> +<p>Másnap mégis mosolyogva bólintott +feléje, mikor Raymundus mély bókkal +meghajolt előtte. Később már +pár szót is váltottak, jelentéktelen, +közömbös szavakat, de amelyek +mélyén—Raymundus úgy +érezte,—szerelmi vallomás lángolt.</p> +<p>Ambrosia pedig éjszakánként +felkönyökölve ágyában, +álmodozva nézte a fehér holdfényt, +amely élesen rajzolta ki az erkélyajtó +patkós ívét s akaratlanul Lullus Raymundusra +gondolt, aki már egy hónapja nem tűzött +új tollat a fövegéhez. Olykor elővette +csiszolt acéltükrét s sokáig, +érdeklődve nézte benne magát, mintha +valami idegen arcot vizsgálna. Hajnal felé +aztán reszketve temette fejét a forró +vánkosokba s görcsös zokogás fojtogatta a +torkát.</p> +<p>Egy reggel Raymundus hazakísérte a +székesegyházból.</p> +<p>Szótlanul, lehajtott fejjel ment mellette, e mikor a +komlóval befuttatott kapubolt alá értek, +hirtelen szembefordult vele:</p> +<p>—Ambrosia... meg kell mondanom...</p> +<p>Lullus Raymundusnak elakadt a szava.</p> +<p>Ambrosia halkan felsikoltott s kezét +szívére nyomva futott föl +szobájába. Azt hitte, összeroskad. Lihegve +állt meg a szoba közepén. Szédült +és magában ezerszer befejezte—ijedten +és boldogan—Raymundus félbemaradt szavait: +szeretlek... szeretlek...</p> +<p>A szíve hangosan vert.</p> +<p>Egész estig ki nem mozdult a +szobájából s elhatározta, hogy +másnap nem megy el a templomba. Korán +lefeküdt, de nem tudott elaludni.</p> +<p>Éjfél felé fölkelt, egy +könnyű mantillát kapott magára s +kiült az erkélyre. A Monté Aragon felől +langyos szél fujt. Csodálatosan csendes és +átlátszó volt az éjszaka.</p> +<p>Egyszerre összerezzent.</p> +<p>Az erkély alatt megmozdultak a komló vastag +fonadékai s a következő pillanatban a +kőoszlopba fogódzva fölbukkant előtte +Raymundus. Hajadonfővel volt s a hold éppen az +arcába sütött.</p> +<p>Ambrosia megrettenve ugrott föl.</p> +<p>Lullus Raymundus átdobta magát az erkély +korlátján s letérdelt előtte:</p> +<p>—Bocsáss meg, Ambrosia, de el kellett +jönnöm.</p> +<p>Ambrosia hátralépett s karjait +védőleg terjesztette maga elé.</p> +<p>—Ne húzódj el +tőlem,—folytatta Raymundus, akinek szavai egyszerre +fölszabadult áradatban ömlöttek,—az a +szerelem, amely engem idehajtott, tiszta és szent, amilyen +te vagy, nincs rajta a föld szennyéből semmi. +Egész életemet betölti, mint a napfény +a világot. Szeretlek, Ambrosia, szeretlek... A csillagok +szeretik így az éjszakát, füvek a +hajnali harmatot...</p> +<p>Ambrosia szeme előtt elhomályosodott a +világ. Túláradó szívvel, a +beteljesült boldogság sugárzó +szépségében állott Raymundus +előtt. Forróság öntötte el +egész testét, torka kiszáradt s +remegő kezei tétován kapaszkodtak az +erkély korlátjába.</p> +<p>—Kelj fel,—mondta végre fojtott +hangon,—kelj fel és távozz. Ha valaki +meglátott volna... Megbocsátok, de +távozz...</p> +<p>Raymundus felemelkedett:</p> +<p>—Ne űzz el, Ambrosia. A hitetleneknek száz +szavuk van a szerelemre, én nem tudok egynél +többet mondani: szeretlek. S a nap minden +óráját csak azért szeretném +lábaid előtt tölteni, hogy újra ezt +ismételjem.</p> +<p>Ambrosia nem tudta kikerülni Raymundus tekintetét. +Hosszan, némán nézte a rajongó +lovagot s lassan, szomorú mosolyban simult el +arcáról az izgalom.</p> +<p>Azután beszélni kezdett:</p> +<p>—Raymundus, én hiszek neked. Hiszek abban a +csodás, tiszta szerelemben, amely most olyanná +teszi arcodat, mint az ifjú San Pedróét. +Hiszem, hogy ez a szerelem örök és +földöntúli, de... én nem tudok ilyen +szerelmet viszonozni. Erre én méltatlan vagyok. +Ilyen mélységes lángolást nem tud +megérteni földi asszony. Ha halhatatlanná +tudnál tenni, ha nem omlanék porrá a testem, +ha örökre élhetnék: örökre +szeretnélek. Ó ha megtalálnád az +élet örök titkát, amelyről a +bölcsek szólnak, s amely megadja a +halhatatlanság gyönyörét... Tégy +halhatatlanná, Raymundus, keresd meg az élet +vizét és én a tied +leszek—örökre.</p> +<p>A lovag úgy hallgatta, mint egykor Odysseus a tenger +leányainak énekét.</p> +<p>Hirtelen leroskadt Ambrosia elé, ajkához +szorította annak keskeny, fehér kezét s +megittasultan mondta:</p> +<p>—Megkeresem és elhozom neked, senora... az Isten +engem úgy segítsen...</p> +<p>A hold magasan állt a székesegyház +karcsú tornya felett s lenn az utcavégen +fölhangzott Castello kapitány borízű +kurjantása.</p> +<p>Raymundus átugrott az alacsony erkélyen, +köpenye csuklyáját fejébe húzta +és elindult a Monte Aragon felé, amerre a San +Miguel de Foces-kolostor romjai feketedtek.</p> +<br> +<h3>III.</h3> +<br> +<p>A huescai udvar hölgyeinek lovagja eldobta a gazdagon +hímzett bársonyruhát. Fekete +kámzsát öltött s elvonult a romok +magányosságába, papyrus-tekercsei, +chaldeusok írásaival telerótt pergamenjei +és kabalás fóliánsai +közé.</p> +<p>Hét nap alatt megtanulta az írás +és olvasás nehéz mesterségét, +amit kétszáz évvel később is +csak Paracelsus mestere, a sponheimi bencés +apátúr tudott utánacsinálni.</p> +<p>Megismerkedett a démonológia umukjaival, amelyek +felhozzák a rontást és megtanulta a nagy +maszkimok elleni bűvölés +örökbecsű szavait. Tudta, hogy a homlok +betegsége a pokolból jött, hogy Namtar maga a +döghalál s hogy Asusu-Niamir visszahívta +Istart, a hajnali csillagot. Esztendőket töltött +az egyiptomiak theurgiájába mélyedve, +ismerte a Ker-neter rejtelmeit, ahol a Horusz +mérlegén könnyűnek találtaknak +fejét a nilusi ló harapja le. Olvasta a Halottak +könyvét, Hermesz Triszmegisztos +Chená-ját, értette Demokritoszt, az +abderitát és Zozimes Africanust. Megtanult +bánni az auripigmentummal, amely a melegség +hatása alatt részben arannyá +változik, sőt Geber homályos +könyvének "második rendbeli medicináit" +is elkészítette. Minden nap gazdagabbá tette +tudományban és bölcsességben, +végül az alchimiának már csak a +bölcsek kövével foglalkozó része +érdekelte.</p> +<p>Esténkint Albertus Magnust olvasta. Ez a +nagyszerű teuton delejes erővel vonzotta, +kivált mióta megtudta róla, hogy mikor +Vilmost, a németalföldi királyt +vendégül látta Vízkereszt-napján +a domokos-klastrom kertjében, a zord téli +idő ellenére levelek és virágok +nőttek egy szavára a zuzmarás fákon. +Legszívesebben azonban könyveinek azokkal a +fejezeteivel foglalkozott, amelyek a nagy elixiriumról +szólnak. Ezeknek rejtett értelmét kutatta +olykor egész éjszakán át s +észre sem vette az idő +múlását.</p> +<p>A még épen álló refektórium +egyik sarka tele volt különböző +alakú cserép- és bronz-edényekkel, +szárított füvekkel, madár- és +gyíkcsontvázakkal, vasfogókkal és +fúvókkal. Egész nap égett itt a +tűz három hatalmas kőlap között s +Lullus Raymundus gondterhes arccal állt előtte, +míg szikár fejét félelmes +fénnyel világították meg a +gyantáktól színes lángok.</p> +<p>Egy esős, télvégi estén +végre sikerült metallurgiás +kísérlete.</p> +<p>A kénarzén titokzatos keveréke, mint +egészen tiszta, aranysárga por omlott szét a +kezében tartott átlátszó +kristály-fiolában. Cinpoharat vett elő, +félig töltötte vízzel, elmondta +fölötte az örök változás kilenc +szavát s pár szemet szórt bele a +megtalált kincsből.</p> +<p>Reszkető kézzel emelte szájához a +drága folyadékot...</p> +<p>Megrázkódott.</p> +<p>Forró tűz járta át testét s +ettől kezdve sem ételre, sem italra nem +vágyott többé. Lullus Raymundus +megtalálta a halhatatlanság titkát.</p> +<p>Két hónap multán, hogy megbizonyosodott +munkája sikeréről, elhagyta a romokat, +felöltötte a régi bársonyruhát s +kezében a nagy elixiriummal, megindult az úton +Huesca felé.</p> +<p>Enyhe áprilisi nap volt. Az égen +ezüstös felhők fodrozódtak s az +aranyeső halványzöld ágai +között csillogó bogarak keringtek.</p> +<p>Lullus Raymundus dobogó szívvel, +görnyedten, lassan lépegetett lefelé a +lejtőn. Mikor áthaladt a város +kapuján, alig tudott tájékozódni. +Mintha idegen városba került volna, úgy +megváltozott körülötte minden.</p> +<p>Egy szembejövő fügeárushoz +fordult:</p> +<p>—Hallod-e, barátom, hol lakik Vicente Garcia di +Castello kapitány?</p> +<p>—A temetőben. Már tizenkét +éve,—felelt az nagy nyugalommal.</p> +<p>Lullus Raymundust hirtelen szörnyű félelem +fogta el. Most jutott először eszébe, milyen +hosszú időt töltött innen távol. +Szinte fuldokolva kérdezte:</p> +<p>—És az özvegye... a szép Ambrosia? A +fügeárus furcsán mosolygott:</p> +<p>—A szép Ambrosia?... Ott lakik a +túlsó utca végén, abban az +erkélyes házban...</p> +<p>Lullus Raymundus föllélegzett s +megkönnyebbülten sietett arrafelé.</p> +<p>A boltozott kapunyílást szelíden +koszorúzták a komló óriásira +növekedett fonadékai s az erkély +egészen eltűnt a zöld indák +között. Raymundus lihegve sietett föl a +lépcsőn s mámoros örömmel +lökte be a nagyszoba ajtaját.</p> +<p>Csodálkozva állt meg a +küszöbön.</p> +<p>A szoba üres volt. Csak később vette +észre, hogy az erkélyajtóhoz +állított karosszékben egy +sárgásarcú, +összetöpörödött, öreg asszony +ül, aki ijedten, bizalmatlanul nézett rá.</p> +<p>—Senora Ambrosia nincs itthon?—kérdezte +kissé megzavarodva.</p> +<p>Az öreg asszony felemelkedett, szemében +különös fény csillant föl, +aztán intett Raymundusnak, hogy lépjen +közelebb. Erős reszketés fogta el s alig +hallhatóan susogta:</p> +<p>—Raymundus... nem ismersz? Én vagyok... +Ambrosia...</p> +<p>Lullus Raymundus megtántorodott. Nem tudott +szólni, csak kezét nyújtotta előre, +amelyben szikrázva villant meg a +kristály-fiola.</p> +<p>Ambrosia keserűen mosolygott:</p> +<p>—A nagy elixirium... harminc év után?... +Most akarsz halhatatlanná tenni, így, +öregen?... Későn van, Raymundus, ide +nézz...</p> +<p>Letépte melléről a ruhát s +Raymundus elszörnyedve látta testén a +rákbetegség gyilkos nyomait.</p> +<p>Ambrosia fölzokogott:</p> +<p>—Azt akarod, hogy ilyen nyomorúságban +éljek—örökre? Kímélj, +Raymundus és szánakozz rajtam.</p> +<p>Lullus Raymundus öreg mellét is megrázta a +fojtott zokogás.</p> +<p>Kezéből kihullott a kristály-fiola s +hangos csattanással millió csillogó +porszemmé omlott szét a +márványpadlón.</p> +<p>—Ambrosia,—nyögte leroskadva,—te szabad +vagy. Beléphetsz fa mennyei halhatatlanságba... de +én itt maradok a földön-örökre... nem +találkozunk soha...</p> +<br> +<h3>IV.</h3> +<br> +<p>A többi megolvasható régi +krónikákban. Lullus Raymundus Ambrosiai +halála után belépett a ferenciek +rendjébe. De zaklatott szíve nem talált +nyugtot. Nemsokára elment Afrikába, hogy a +mohamedánok közt terjessze az evangéliumot. De +hiába kereste a halált, bár +többször rettenetesen megkínozták a +pogányok,—nem tudott meghalni.</p> +<p>Isten végre megkönyörült rajta s +meghallgatta imádságát.</p> +<p>Egy éjjel a mohamedánok kihurcolták a +város elé és megkövezték. +Keresztény utazók találtak rá +másnap vérébe fagyva. Még élt. +Magukkal vitték hajójukra, amely útban volt +Mallorca felé.</p> +<p>Mikor szülőföldje partjára +tették, meghalt. Hamvai ott nyugszanak a pálmai +székesegyház oltára alatt.</p> +<hr style="WIDTH: 70%"> +<br> +<a name="a5" id="a5"><br></a> +<h2>ŐSZI HEGEDŰK</h2> +<br> +<p class="jobb"><i>Valakinek a Paradicsomban.<br> +Poe.</i></p> +<br> +<p>Ilyenkor már csak Beleznay úr jár a +Füvész-kertbe.</p> +<p>Beleznay úr, a művész, aki harminc +évig énekelte Papagenot a pesti +dalszínházban, jóllehet, titokban +fájva álmodott Tristan szerepéről. +Ám tapsok helyett így is learatta a csendes +öregséget. Kecsegeorrú gombos cipőben, +derékba szabott szűk kabátban, magasra +csavart fehér shawlja fölött keményre +vont állal s egérszürke +kürtőkalapja alatt bánatos gondolatokkal +sétál minden délután az +elárvult szilfasoron. Néha megáll a +repkénnyel futtatott, aranybetűs, +rózsaszín márványoszlop mellett, +gondosan beretvált állát nádbotja +csontgombjára támasztva vagy elnézve hosszan +papirszivarkájának füst-arabeszkjeit, amelyek +olyanok, mint a szultán irádeján a +virágos betűk: érthetetlenek és +haszontalanok. Máskor elandalodva fordul be a +kígyózó, keskeny útra, fejét +féloldalt hajtja, mintha láthatatlan +zenészek hegedűinek taktusára +lépegetne a rivalda szélén.</p> +<p>A díszlet tökéletes.</p> +<p>A háttérfüggöny porcellános +kékjét már elfutotta a November lehellete. +Jobbra ritkuló bokrok, szétnyíló +legyezői fölött aranyló kadmiumfoltok, +mögöttük öreg vadgesztenye, harsanó +indiai veresben. Odább álmatag +nyírfák krétás dereka, +ólomfehérbe mártva, platánok tompa +kékezüstje, violába tévedt +orgonával átszegetten, míg túlnan, a +néhai tó horpadásában, az elgurult +ecset méregzöld csíkja tüzel a +pázsiton. A pálmák üresre fosztott +köröndjét talán egy +pointillistai-festő tarkázta lehullott +hárslevél millió pettyével. Csak a +baloldali jegenyék lombdárdáján +komorlik föl az ég párás +tükréig az umbra temetői setétje, mint +nehéz és fájó emlékezés +egy drága halottra. Az üvegház: +gyöngyfényben úszó óriás +koporsó s előtte a buxus illedelmesre +nyírott, négyszögbe zároló +szalagja szinte úgy rémlik: fekete szegély a +nyár gyászjelentésén.</p> +<p>Beleznay úrhoz, aki elmúlott +ifjúságát sétáltatja az +alkonyodó kertben, fölöttébb illik ez az +Olgyay-színekbe hangolt szomorúság. Ö +maga talán legjobban érzi ezt s míg +egyenesre húzott derékkal ballag a néma +úton, szívét befelé hulló +könnyek esője veri.</p> +<p>Az árnyékkedvelő növények +lejtője felől,—ahol titkon +csókolódzó szerelmesek bujnak meg minden +tavaszon,—most gyenge szél kapatja +szárnyát. Meglibben a sárguló levelek +pilleraja s a cserjés vesszőin simán +fektetik keresztbe vonóikat a titokzatos +zenészek.</p> +<p>A nyitány megkezdődik.</p> +<p>Mélyhegedűk bánatos andantejával +indul, hosszan, vontatottan a halk őszi muzsika: Hallgasd +csak, hallgasd a Vágyak énekét...</p> +<p>—Minden mozdulásod, szándékod +és tetted ősi éltetője +végokon: a vágy. Mindig hiányát +érzed valaminek, ami után kezed kinyújtsad, +sohase vagy egész, zárt és befejezett. Ha +nevetsz, hiányzik a sírás lázas +forrósága, ha ölelsz: az epedés +fájdalma, ha révbe érsz: a +küzdés izgalma, örök +kettősségét sejted meg a világnak s +örök tragikumát magadnak.</p> +<p>Beleznay úr elfúló mellel vigyázza +az ősz hegedűversenyét. A lelke most +kinyitott ajtó s visszhangos zúgással +árad be rajta a prestosoba lendülő +szonáta első tétele:</p> +<p>—Nincs, nincs soha egészen betelő +vágyad. Ha a csók, a siker +édességét issza a szád, hol van +kínzó gyönyöre az útnak, mely +odáig vezetett? Vágyódás és +elért vágy, együtt, egyszerre kellene, +kívánság és beteljesülés, +együtt, egyszerre lenne csak teljesség. De jaj, +sohase juthatsz el eddig. Ezért sajog betöltött +álmod mélyén a csalódás +fanyarsága, mint színméz +édességében a fulánk mérge. +Boldog vagy, ha virágos nyoszolyádba fekteted +szerelmes párod, de a boldogság—amíg +csak álmodtál róla,—odavan, +többé már nem adatuk meg néked. +Ezért nincs, nincs soha egészen betelő +vágy, csak vágyakozás az elérhetetlen +után.</p> +<p>Az új tétel tajtékos hullámai +már vágtatnak, mint az elszabadult csikók, +lebegő sörénnyel. És viharos +crescendóba zendül a megsokasodott hegedűk vad +zokogása:</p> +<p>—Mi után futsz hát? Amit elérhetsz, +sohase teljesség. Amit elnyersz: azért nem +érdemes küzdeni, amiért érdemes: soha +el nem nyered. Futsz mégis, vergődsz és +gyötrődöl, miért, miért? Magadat +keresed talán a szörnyű kört +futván, de tegnapi vagy holnapi magad soha utól nem +éred. Nincsen és nem lesz soha +beteljesülés.</p> +<p>Beleznay úr egy hársnak dőlve, +elfehéredett arccal hallgatja a tomboló +furiosót, amely végre megcsendesedik a +zárótétel ünnepi +hömpölygésében:</p> +<p>—A te tragikumod mégis az Élet +éltetője. Az egészen betelt vágy +örök megnyugvás lenne, maga a halál. Egy, +egyetlenegy csók kellene csak, egy szín, egy illat, +egy hang és ki lenne merítve a világ +gazdagsága. Megszakadna az örök +folytonosság, míg így minden +csalódás új vágy magját +csiráztatja. Érzed az őszi kert terhes +földszagában a jövő tavasz +ígéretét? S ha kevés ez a +bölcsesség, ha hideg és +nyugtalanító: óvakodjál a +teljesedéstől. Őrizd meg álomnak az +álmot, vágynak a vágyat, +sóvárgásnak a +sóvárgást. Hogy ne csalódjál: +óvakodjál a beteljesüléstől.</p> +<p>Lassan, ahogy a sóhajtás hal meg, hallgatnak el +az őszi hegedűk. Beleznay úr még +sokáig ott áll az öreg hárs +törzséhez támaszkodva. Talán Tristanra +gondol, kinek aranyhímes palástja csak +álmaiban lengett vállán és +egész bizonyosan Isoldéra, akit nem csókolt +meg harminc év előtt a májusi +nászlugasban.</p> +<p>Azután...</p> +<p>Azután csengetnek az őr kis +házikója mellett, mert már hat óra +van és hat órakor bezárják a +Füvészkertet. Beleznay úr pedig elmegy haza s +lehajtja öreg fejét a boldogtalanság +párnájára, amelybe áldott kezek +valamikor az illúzió kék +virágát hímezték +vigasztalásul.</p> +<hr style="WIDTH: 70%"> +<br> +<a name="a6" id="a6"><br></a> +<h2>ÖREG SINKA GYÖRGY</h2> +<br> +<p>Élete hatvanadik nyarán—mint a többi +parcellás-paraszt,—letette a kapát s +kiköltözött a péterszögi +szőlőbe. Nem dolgozott többet, csak +pipált és szemlélődött, +hallgatván a füvek növését s a +jegenyésben csörgő seregélyek +lármáját. Nem unta el majd egy +emberöltő hosszat. Hetenkint +egyszer—tisztát váltani—beballagott a +messzi kúntorony alá, a városba, ahol a +fiai, unokái "tükörbül +fésülködő" urak voltak. Nem szerette +őket, minthogy talán senkit sem szeretett +igazán egész életében Szekerka +Palcsin, az öreg cseléden kívül, aki +minden hónap elején lenyírta ráncos +álláról a havas +szakáltarlót.</p> +<p>A nagyapja még szabadhajdú volt, aki akkor +hagyta abba a marhahajtást, mikor az első +venyigét bujtatták a Nyilas homokjába. Annak +a szigorú, kemény erkölcsét +őrizte kilencvenesztendős öreg Sinka +György. Vasalt csizmában járt, hosszú +üstökét fésűbe szorította, a +három nagy ünnepen meggyónt és +mindennap hét messző bort ivott.</p> +<p>—Aki száz évig ilyen bort +iszik,—mondta esténkint, szaporábban +emelgetve a virágos cserépkorsót,—az +sokáig él.</p> +<p>—Igazság,—bólogatott rá +ilyenkor komolyan Szekerka Palcsi, míg fölverte a +venyigetűz lángját, hogy +rózsaszínbe borult a gunyhó fehér +fala.</p> +<p>Különben kevésbeszédű, +magánakvaló ember volt öreg Sinka György. +Illett nagyon a szomszédjaihoz, akik alkonyattájt +átjöttek hozzá s hallgatva ülték +körül a tüzet. Csupa kivénült, +ereskezű, szikárnyakú, deresfejű +paraszt, nem igen kapnak a szón, de maguk is nehezen +adják.</p> +<p>Csak akkor támadt nagyobb mozgalom, ha valamely +szőlők közt tévelygő kuvasz +akadt fenn a Szekerka Palcsitól eszközölt +kutyafogóban. Ilyenkor többször járt +körül a mázas cserépkorsó s +egy-egy kifakadás is elhangzott:</p> +<p>—Affene a rusnya férgit!</p> +<p>Mintha csak torát ülték volna a +szegény állatnak. Szekerka Palcsi sűrűn +fordult az üres korsóval s szította a hamar +hamvadó parazsat. Olykor hajnalig is fönnmaradtak a +zordon, vén ivók, mint ükeik hajdan az +áldozati tűz körül, köszöntve a +lángoló napot.</p> +<p>Öreg Sinka György bírta az +áldomást.</p> +<p>Pár esztendő óta ugyan mintha +kissé megroggyant volna, de azért, ha megmozdult a +vére a szőlő levétől, +még rácsapott tenyerével a +csizmaszárra, sőt a szüreti tüzet is +átugrotta, hogy lobogó gatyáját nem +is simította a láng.</p> +<p>Ez az utolsó szüret aztán +különösen emlékezetes maradt a +Nyilasban.</p> +<p>Öreg Sinka György fiai, unokái, de a +dédek is, teljes számban gyűltek egybe +vacsora után a tűz körül. Szekerka Palcsi +a gunyhó küszöbén ült s +harmonikázott, tempósan, öregesen. Öreg +Sinka György most se beszélt sokat, csak ivott s a +nóta irányában ingatta a fejét.</p> +<p>Egyszer aztán felugrott s magosat rikoltva, nagyot +dobbantott. Táncolni kezdett, feje fölé emelve +a virágos korsót. Vadul, szilajon ropta, +akár hatvan esztendő előtt.</p> +<p>—Melyik lábom jár jobban +hé?!—kiáltott a nagy vígságba +esett apró népre.</p> +<p>—A szélső, nagyapám,—kacagtak +az unokák.</p> +<p>—Hejnye, ebatta fattya, iszen mind a kettő +szélső,—káromkodott mérgesen. +De azért csak járta, hiába +kérlelték a fiai, nem hagyta abba, míg ki +nem dőlt.</p> +<p>Úgy kellett betámogatni a gunyhóba, ahol +horkolva aludt el a földre vetett subán.</p> +<p>Másnap reggel aztán öreg Sinka György +nem ébredt fel. Elszállott lelke, mintha ott +komorlott volna a szedett venyigésből +fölpárázó ködben, az ólmos +őszi felhők alatt.</p> +<hr style="WIDTH: 70%"> +<br> +<a name="a7" id="a7"><br></a> +<h2>ÖRDÖGSZEKÉR</h2> +<br> +<p>Mikor ilyen keskeny a hold karéja, mindig eszembe jut +találkozásom az +ördögszekérrel.</p> +<p>Felejthetetlen nyáréjszaka volt.</p> +<p>A vonat nagyokat kattogva húzott át a +váltókon s érezhetőleg +lassította futását. A huszonkettes +őrház zöld lámpája csendesen +siklott el a félhomályos fülke ablaka +előtt.</p> +<p>—Végállomás!—kiáltotta +egy mély, rekedt hang s a kocsisor zökkenve +állott meg.</p> +<p>Kiszálltunk.</p> +<p>Tizenegy óra lehetett. A félemeletes falusi +állomás nehéz tömege +köröskörül egybeolvadt az éjszaka +feketeségével. Csak a kijárat +fölött himbálódzó lámpa +álmos fényében villant elő itt-ott +egy piros téglasor. A szemafórjelző hosszan, +egyhangúan csilingelt s a mező felől +tücskök muzsikáját hozta felénk a +júliusi éjszaka langyos szellője.</p> +<p>A vonat dohogva indult a gépház felé.</p> +<p>Skubinyák, a jegyszedő dörmögve ment +le a töltés szélén.</p> +<p>Egyedül maradtunk.</p> +<p>—Menjünk, nagyon fáradt vagyok,—mondta +Leontin s belekapaszkodott a karomba.</p> +<p>De mikor kiértünk az állomás +mögé, meghökkenve álltunk meg.</p> +<p>A kocsi nem volt sehol sem.</p> +<p>—Istenem, apáék megint elfeledkeztek +rólunk,—mondta Leontin panaszosam s én is +bosszankodva bámultam az országút +szürke sávját, amely alig pár +lépésnyire látszott csak +előttünk.</p> +<p>—Jó egy órába telik, míg +hazaérünk,—mondtam inkább magamnak, mint +Leontinnak, aki tanácstalanul tekintgetett +körül.—Hiába, a kocsi most már +úgysem jön, legjobb lesz, ha nekiindulunk.</p> +<p>Sűrű, meleg, bársonyos homály borult +mindenre.</p> +<p>Az útszéli jegenyék alig váltak el +az ég sötétjétől. +Szorongató, vaksi homály terpeszkedett +kétoldalt s alig húsz lépésre +előttünk is keresztülfeküdt az úton. +Néha szinte úgy tűnt fel, mintha élne +s gyűrűzve, lomhán kúszna, +csúszkálna körülöttünk.</p> +<p>Éreztem, hogy a húgomnak remeg a karja.</p> +<p>Az országút nyílegyenesen +húzódott a falu felé, de néhol +lejtett, majd ismét erősen kaptatóra +vált.</p> +<p>Egyszerre, mintha világosodni kezdett volna. A nagy +kőhíd vastag korlátjai kiváltak a +homályból, az országút fakó +szalagja hosszabbra nyúlott s a sötét +jegenyék sziluettjei élesebben rajzolódtak +rá a nyugati égre.</p> +<p>Messze, a temető mögött, a hold keskeny, +halvány sarlója bátortalanul szállt +fölfelé.</p> +<p>Leontin beszélni kezdett, halkan, erőltetetten, +de mégis majdnem vidáman, mint azok az emberek, +akik fölül valami rettenetes, nyomasztó +érzés múlott el s ami után nem lehet +tovább bírni a hallgatást.</p> +<p>Hirtelen megakadt.</p> +<p>Fojtott, tompa zúgás vágta ketté a +csendet. Egyre erősödő, berregő hang +verte fel az éjszakát. Hátunk +mögött két-háromszáz +méternyire két óriási, fehér +szem villogott a sötétben.</p> +<p>—Automobil,—rezzent meg Leontin s ijedten +rántott az út széle felé.</p> +<p>—Várjuk meg, míg elmegy,—mondtam +kelletlenül s félrehúzódtunk, egy +kőrakás mellé.</p> +<p>De az automobil nem közeledett. Úgy +látszott, mintha egy helyben állana s +félelmesen búgott. Néha felhorkant s +utána még rettenetesebb berregésbe kezdett. +Két lámpa-szeme mereven, furcsán villogott, +mintha egyenesen ránk nézne.</p> +<p>—Eh, menjünk,—szóltam +türelmetlenül,—majd kitér, ha...</p> +<p>És már indultunk is tovább.</p> +<p>Ismét felhangzott a gép +vésztjósló bőgése s a +két éhes, csillogó szem nagyobbnak +tűnt föl előttem, amint +visszanéztem.</p> +<p>Az automobil lassan közeledett.</p> +<p>Megdöbbenve álltunk meg.</p> +<p>A gép is megállt.</p> +<p>Egy pillanatra rettenetes csend lett.</p> +<p>A szám széle fázósan reszketett s +valami oktalan félelemtől megriadva meredtem bele a +nagy, kerek tűzszemekbe.</p> +<p>Azok fenyegetően, hideg mozdulatlansággal +ragyogtak vissza.</p> +<p>—Mi ez?—kérdezte a húgom +megborzadva. Egész testében reszketett és +rettenetesen sápadt volt. Nem tudtam válaszolni. +Aztán egyszerre erősen magamhoz rántottam +és szinte rohanva vittem magammal. Egy kaptatóhoz +értünk. Zihálva, elfulladva, száraz +torokkal kapkodva lélegzet után, siettünk +előre. A szemünk kitágult s +verejtékező homlokkal, hangosan dobogó +szívvel iramodtunk el a szikár jegenyék +mellett.</p> +<p>A hold már feljebb hágott, csak a +kőrakások és a fák +tövében gyűlt össze egyre +sűrűbb és hosszabb foltokban a +feketeség. Elakadva gázoltunk a +süppedő, mély porban előre. +Halálosan kifáradva értük el a +lankás tetejét.</p> +<p>Visszanéztünk.</p> +<p>Mélyen lenn, a homályban, égett a +két parázsszem, de már nem volt benne semmi +borzalmas. Fellélegzettünk s nyugodtan, +lépésben indultunk lefelé a hosszú +lejtőn. Szólni nem tudott egyikünk sem. A +Sirató mellé értünk. A zizegő +sás feje koppanva ütődött össze a +gyenge, simogató szélben. A falu felől +szakadozott tülökszó hangzott. A toronyőr +féltizenkettőt jelzett.</p> +<p>Már csak félórai út +odáig.</p> +<p>Csendes és nyugodt volt minden. Az automobil elmaradt. +A szörnyű szempár nem látszott.</p> +<p>Egyszerre rettenetes bődülés harsant fel +szinte a fejünk fölött.</p> +<p>A két óriásira megnőtt, +kegyetlenül villogó szem a dombtetőről +gúnyosan hunyorított utánunk. Ugató, +hörgő üvöltés szakadozott föl a +szörnyeteg torkából s mi csüggedten, +halálra gyötrötten hajtottuk le a fejünket. +Megadtuk magunkat és fásultan, megalázva +siettünk tovább. Tovább, egyre +tovább.</p> +<p>Most már ő parancsolt, nem lehetett +elmenekülni előle. Űzött, hajtott maga +előtt és mi megrogyó térddel, +kábultan vonszoltuk magunkat.</p> +<p>—Át kellene vágni a +mezőn,—gondoltam és mentünk +tovább az úton, az ismeretlen rém +előtt, amerre ő akarta.</p> +<p>Néha futottunk.</p> +<p>Kövek gurultak szét a lábaink alatt. Majd +megálltunk és szembenéztünk a +kísértettel. Néha elmaradt s csak +távoli, rohanó dübörgése +hallatszott. Aztán megint utánunk jött +és mi legyőzve, agyonhajszolva, tehetetlenül +vánszorogtunk tovább, előre.</p> +<p>Már nem tudtunk visszafordulni sem. Csak mentünk, +rohantunk, menekültünk.</p> +<p>Végre feltűnt a falu.</p> +<p>A fák fekete foltjai közül fehéren +ütköztek ki a házak s a torony magas sudara, +amelynek élén, mint egy megakadt, +villódzó selyemfonál, ragyogott a +fogyó hold sápadt fénye. A sűrű +akáctömegből kicsillant a nyaraló +ablaksora. A terrasz széles ernyője alatt +lámpák égtek s rószaszín +fényük átverődött a világos +vászonfalon.</p> +<p>—Még fönn vannak,—gondoltuk egyszerre +megkönnyebbülten és megálltunk.</p> +<p>Hátrafordultunk.</p> +<p>A homályt és csendet nem zavarta semmi. +Messziről a tücskök monoton cirpelése +hallatszott, úgy, mintha álomban +hallanánk.</p> +<p>Az automobil eltűnt.</p> +<p>Kimerülten vánszorogtunk haza. A terrasz +lépcsőjén alig bírtunk felmenni. +Vendégek ültek a nagy kerti asztal mellett s +mindnyájan meglepődve bámultak ránk. +Sápadtan, szótlanul álltunk ott a +vakító lámpafényben.</p> +<p>Hirtelen hosszú, elnyújtott, rekedt +üvöltés hangzott az országút +felől. S a kivilágított terrasz +előtt, mint valami elszabadult szörnyeteg, nagyokat +ugorva, bömbölve rohant el egy óriási, +vörös automobil.</p> +<p>Nem ült rajta senki.</p> +<hr style="WIDTH: 70%"> +<br> +<a name="a8" id="a8"><br></a> +<h2>STRATFORDI HAJNAL</h2> +<br> +<p>Az ólomkarikás ablakok kitárva +álltak s a langyos tavaszi éjszaka beáradt a +szobába, ahol még érzett Jonson +Benjámin úr pipájának +kesernyés füstszaga. A lombosodó fák +mögött, a kert alján álmodozva villant +meg az Avon gyöngyházszín tükre.</p> +<p>A hajdani keztyüs fia tíz óra tájt +felvette a haldoklók szentségét s most +lázas homlokkal feküdt a mennyezetes ágyban. +Szürkülő, gyér haja csapzottan folyta +körül duzzadt arcát. Szaggatottan, nehezen +lélegzett. Mégis, leeresztett szemhéjai +alól, olykor mintha tréfásan pillantott +volna Ward Jánosra, a stratfordi papra, aki merev +mozdulatlansággal ült ágya mellett az +egyeneslábú széken.</p> +<p>Csend volt, csak Charlecot vadasa felől hallatszott +néha egy-egy rövid füttyentés: +őz-suta adta a vészjelt.</p> +<p>Anna asszony, aki a szoba túlsó, homályos +sarkában gunnyasztott, öregesen csoszogva +lépett az asztalhoz s megigazította a lámpa +olajospapir ernyőjét. Aztán aggodalmas +arccal tekintett az ágy felé.</p> +<p>—William,—kérdezte +félénken,—hogy vagy?</p> +<p>A beteg nem felelt.</p> +<p>—A bor árthatott meg neki,—fordult suttogva +a lelkészhez,—nagyon sokat ittak, egész +délután. Drayton úrral együtt. Az a +bolondos Ben Jonson pedig éppenséggel +elázott.</p> +<p>Ward János komoly arccal, rosszalóan +bólogatott:</p> +<p>—Persze. A régi barátság, a +viszontlátás örömére.</p> +<p>A beteg hirtelen megszólalt:</p> +<p>—Eredj pihenni, Anna. Ne aggódj értem, +jól vagyok.</p> +<p>Az öreg asszony kissé megrettenve, +némán intett s sietve tűnt el a +nyikorgó ajtó mögött.</p> +<p>A megnövekedett csendben a toronyóra éles +zendüléssel ütötte el a hármat. Az +éjszaka hűvösebb lett.</p> +<p>William egyszerre felkönyökölt a +süppedő párnára s jobbjával az +ablakok felé mutatott. Lihegve, izgatottan kiáltott +a papra:</p> +<p>—Küldd ki őket, János. Nem akarom, +hogy itt legyenek. Hátha bejön a leányom s +meglátja... Nézd, ott a függöny +árnyékában lapul a +fehérképű dán, mellette az a +két sunyipofájú fickó: Bardolph +és Pistol, a szerecsen, meg Richárd, a +sátán... Nem akarom látni őket...</p> +<p>Ward János összeborzongott, de a beteg most +már megnyugodva folytatta:</p> +<p>—Úgy, köszönöm, János. Mind +elmentek. De hallga... Mintha az a bortömlő +énekelne itt valahol a ház körül. +Istenemre, ez Sir John Falstaff! Nem hallod: "Gallért, +gyöngyöt, kalárist..."</p> +<p>A lelkész gyöngéden hajolt +hozzá:</p> +<p>—Semmi, William. Szél zúg a fák +közt.</p> +<p>A beteg elmosolyodott s titokzatosan mondta:</p> +<p>—Igen, a szél, de a lombok közt Puck +és Ariel nevet.</p> +<p>Feje visszahanyatlott a párnára. A csend szinte +átharsogott a szobán. A pap szája +némán mozgott az ima szavaira.</p> +<p>A beteg újra megmozdult.</p> +<p>—János,—kezdte alig +hallhatóan,—ez mind bolondság, szót se +érdemel. Londonban... Blakfriarsban csak komédia +volt, álarcos játék. Most vagyok +igazán: <i>én</i>—és ez a +valóság. Enyém a legszebb, legnagyobb +ház Stratfordban. Három házam van és +százhét hold földem, itt, ahol harmincegy +év előtt Thomas Lucy, a békebiró +megvesszőztetett... Zsuzsannának és Juditnak +nem megvetendő örökséget hagyok, neked +és barátaimnak egy-egy gyűrűt, hogy +emlékezzetek reám. Az ég igazságos +volt hozzám... magam ültethettem kertem +fáit... ezüst kehelyből ittam a magam +borát... mit kívánhatnék +még?... Boldog vagyok, János, boldog.</p> +<p>Ward János kenetteljes szigorúsággal +válaszolt:</p> +<p>—Az Úr megalázza +kevélységedet, testvérem.</p> +<p>De William úr ezt már nem hallotta. Arcán +mozdulatlanná hidegült a mosolygás, a +lélegzet fönnakadt nyitott ajkán.</p> +<p>Kinn, a keleti égen violás felhők +úsztak s messze, a város szélén egy +kakas, "a reggel harsonája, metsző hegyes +torkával fölveré a Napnak istenét".</p> +<hr style="WIDTH: 100%"> +<center><i>Ára 12 korona.</i></center> +<p>646-647. SZ. 1037</p> +<hr style="WIDTH: 100%"> + + + + + + + +<pre> + + + + + +End of the Project Gutenberg EBook of A bihari remete, by Aurél Kárpáti + +*** END OF THIS PROJECT GUTENBERG EBOOK A BIHARI REMETE *** + +***** This file should be named 20169-h.htm or 20169-h.zip ***** +This and all associated files of various formats will be found in: + https://www.gutenberg.org/2/0/1/6/20169/ + +Produced by Tamás Róth, Szever Pál and the Online Distributed Proofreading +Team. With special thanks to the library of Pécs, especially to the +director, József Kereszturi for the help in selecting and borrowing the +books. + +Updated editions will replace the previous one--the old editions +will be renamed. + +Creating the works from public domain print editions means that no +one owns a United States copyright in these works, so the Foundation +(and you!) can copy and distribute it in the United States without +permission and without paying copyright royalties. Special rules, +set forth in the General Terms of Use part of this license, apply to +copying and distributing Project Gutenberg-tm electronic works to +protect the PROJECT GUTENBERG-tm concept and trademark. Project +Gutenberg is a registered trademark, and may not be used if you +charge for the eBooks, unless you receive specific permission. If you +do not charge anything for copies of this eBook, complying with the +rules is very easy. You may use this eBook for nearly any purpose +such as creation of derivative works, reports, performances and +research. They may be modified and printed and given away--you may do +practically ANYTHING with public domain eBooks. Redistribution is +subject to the trademark license, especially commercial +redistribution. + + + +*** START: FULL LICENSE *** + +THE FULL PROJECT GUTENBERG LICENSE +PLEASE READ THIS BEFORE YOU DISTRIBUTE OR USE THIS WORK + +To protect the Project Gutenberg-tm mission of promoting the free +distribution of electronic works, by using or distributing this work +(or any other work associated in any way with the phrase "Project +Gutenberg"), you agree to comply with all the terms of the Full Project +Gutenberg-tm License (available with this file or online at +https://gutenberg.org/license). + + +Section 1. General Terms of Use and Redistributing Project Gutenberg-tm +electronic works + +1.A. By reading or using any part of this Project Gutenberg-tm +electronic work, you indicate that you have read, understand, agree to +and accept all the terms of this license and intellectual property +(trademark/copyright) agreement. If you do not agree to abide by all +the terms of this agreement, you must cease using and return or destroy +all copies of Project Gutenberg-tm electronic works in your possession. +If you paid a fee for obtaining a copy of or access to a Project +Gutenberg-tm electronic work and you do not agree to be bound by the +terms of this agreement, you may obtain a refund from the person or +entity to whom you paid the fee as set forth in paragraph 1.E.8. + +1.B. "Project Gutenberg" is a registered trademark. It may only be +used on or associated in any way with an electronic work by people who +agree to be bound by the terms of this agreement. There are a few +things that you can do with most Project Gutenberg-tm electronic works +even without complying with the full terms of this agreement. See +paragraph 1.C below. There are a lot of things you can do with Project +Gutenberg-tm electronic works if you follow the terms of this agreement +and help preserve free future access to Project Gutenberg-tm electronic +works. See paragraph 1.E below. + +1.C. The Project Gutenberg Literary Archive Foundation ("the Foundation" +or PGLAF), owns a compilation copyright in the collection of Project +Gutenberg-tm electronic works. Nearly all the individual works in the +collection are in the public domain in the United States. If an +individual work is in the public domain in the United States and you are +located in the United States, we do not claim a right to prevent you from +copying, distributing, performing, displaying or creating derivative +works based on the work as long as all references to Project Gutenberg +are removed. Of course, we hope that you will support the Project +Gutenberg-tm mission of promoting free access to electronic works by +freely sharing Project Gutenberg-tm works in compliance with the terms of +this agreement for keeping the Project Gutenberg-tm name associated with +the work. You can easily comply with the terms of this agreement by +keeping this work in the same format with its attached full Project +Gutenberg-tm License when you share it without charge with others. + +1.D. The copyright laws of the place where you are located also govern +what you can do with this work. Copyright laws in most countries are in +a constant state of change. If you are outside the United States, check +the laws of your country in addition to the terms of this agreement +before downloading, copying, displaying, performing, distributing or +creating derivative works based on this work or any other Project +Gutenberg-tm work. The Foundation makes no representations concerning +the copyright status of any work in any country outside the United +States. + +1.E. Unless you have removed all references to Project Gutenberg: + +1.E.1. The following sentence, with active links to, or other immediate +access to, the full Project Gutenberg-tm License must appear prominently +whenever any copy of a Project Gutenberg-tm work (any work on which the +phrase "Project Gutenberg" appears, or with which the phrase "Project +Gutenberg" is associated) is accessed, displayed, performed, viewed, +copied or distributed: + +This eBook is for the use of anyone anywhere at no cost and with +almost no restrictions whatsoever. You may copy it, give it away or +re-use it under the terms of the Project Gutenberg License included +with this eBook or online at www.gutenberg.org + +1.E.2. If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is derived +from the public domain (does not contain a notice indicating that it is +posted with permission of the copyright holder), the work can be copied +and distributed to anyone in the United States without paying any fees +or charges. If you are redistributing or providing access to a work +with the phrase "Project Gutenberg" associated with or appearing on the +work, you must comply either with the requirements of paragraphs 1.E.1 +through 1.E.7 or obtain permission for the use of the work and the +Project Gutenberg-tm trademark as set forth in paragraphs 1.E.8 or +1.E.9. + +1.E.3. If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is posted +with the permission of the copyright holder, your use and distribution +must comply with both paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 and any additional +terms imposed by the copyright holder. Additional terms will be linked +to the Project Gutenberg-tm License for all works posted with the +permission of the copyright holder found at the beginning of this work. + +1.E.4. Do not unlink or detach or remove the full Project Gutenberg-tm +License terms from this work, or any files containing a part of this +work or any other work associated with Project Gutenberg-tm. + +1.E.5. Do not copy, display, perform, distribute or redistribute this +electronic work, or any part of this electronic work, without +prominently displaying the sentence set forth in paragraph 1.E.1 with +active links or immediate access to the full terms of the Project +Gutenberg-tm License. + +1.E.6. You may convert to and distribute this work in any binary, +compressed, marked up, nonproprietary or proprietary form, including any +word processing or hypertext form. However, if you provide access to or +distribute copies of a Project Gutenberg-tm work in a format other than +"Plain Vanilla ASCII" or other format used in the official version +posted on the official Project Gutenberg-tm web site (www.gutenberg.org), +you must, at no additional cost, fee or expense to the user, provide a +copy, a means of exporting a copy, or a means of obtaining a copy upon +request, of the work in its original "Plain Vanilla ASCII" or other +form. Any alternate format must include the full Project Gutenberg-tm +License as specified in paragraph 1.E.1. + +1.E.7. Do not charge a fee for access to, viewing, displaying, +performing, copying or distributing any Project Gutenberg-tm works +unless you comply with paragraph 1.E.8 or 1.E.9. + +1.E.8. You may charge a reasonable fee for copies of or providing +access to or distributing Project Gutenberg-tm electronic works provided +that + +- You pay a royalty fee of 20% of the gross profits you derive from + the use of Project Gutenberg-tm works calculated using the method + you already use to calculate your applicable taxes. The fee is + owed to the owner of the Project Gutenberg-tm trademark, but he + has agreed to donate royalties under this paragraph to the + Project Gutenberg Literary Archive Foundation. Royalty payments + must be paid within 60 days following each date on which you + prepare (or are legally required to prepare) your periodic tax + returns. Royalty payments should be clearly marked as such and + sent to the Project Gutenberg Literary Archive Foundation at the + address specified in Section 4, "Information about donations to + the Project Gutenberg Literary Archive Foundation." + +- You provide a full refund of any money paid by a user who notifies + you in writing (or by e-mail) within 30 days of receipt that s/he + does not agree to the terms of the full Project Gutenberg-tm + License. You must require such a user to return or + destroy all copies of the works possessed in a physical medium + and discontinue all use of and all access to other copies of + Project Gutenberg-tm works. + +- You provide, in accordance with paragraph 1.F.3, a full refund of any + money paid for a work or a replacement copy, if a defect in the + electronic work is discovered and reported to you within 90 days + of receipt of the work. + +- You comply with all other terms of this agreement for free + distribution of Project Gutenberg-tm works. + +1.E.9. If you wish to charge a fee or distribute a Project Gutenberg-tm +electronic work or group of works on different terms than are set +forth in this agreement, you must obtain permission in writing from +both the Project Gutenberg Literary Archive Foundation and Michael +Hart, the owner of the Project Gutenberg-tm trademark. Contact the +Foundation as set forth in Section 3 below. + +1.F. + +1.F.1. Project Gutenberg volunteers and employees expend considerable +effort to identify, do copyright research on, transcribe and proofread +public domain works in creating the Project Gutenberg-tm +collection. Despite these efforts, Project Gutenberg-tm electronic +works, and the medium on which they may be stored, may contain +"Defects," such as, but not limited to, incomplete, inaccurate or +corrupt data, transcription errors, a copyright or other intellectual +property infringement, a defective or damaged disk or other medium, a +computer virus, or computer codes that damage or cannot be read by +your equipment. + +1.F.2. LIMITED WARRANTY, DISCLAIMER OF DAMAGES - Except for the "Right +of Replacement or Refund" described in paragraph 1.F.3, the Project +Gutenberg Literary Archive Foundation, the owner of the Project +Gutenberg-tm trademark, and any other party distributing a Project +Gutenberg-tm electronic work under this agreement, disclaim all +liability to you for damages, costs and expenses, including legal +fees. YOU AGREE THAT YOU HAVE NO REMEDIES FOR NEGLIGENCE, STRICT +LIABILITY, BREACH OF WARRANTY OR BREACH OF CONTRACT EXCEPT THOSE +PROVIDED IN PARAGRAPH F3. YOU AGREE THAT THE FOUNDATION, THE +TRADEMARK OWNER, AND ANY DISTRIBUTOR UNDER THIS AGREEMENT WILL NOT BE +LIABLE TO YOU FOR ACTUAL, DIRECT, INDIRECT, CONSEQUENTIAL, PUNITIVE OR +INCIDENTAL DAMAGES EVEN IF YOU GIVE NOTICE OF THE POSSIBILITY OF SUCH +DAMAGE. + +1.F.3. LIMITED RIGHT OF REPLACEMENT OR REFUND - If you discover a +defect in this electronic work within 90 days of receiving it, you can +receive a refund of the money (if any) you paid for it by sending a +written explanation to the person you received the work from. If you +received the work on a physical medium, you must return the medium with +your written explanation. The person or entity that provided you with +the defective work may elect to provide a replacement copy in lieu of a +refund. If you received the work electronically, the person or entity +providing it to you may choose to give you a second opportunity to +receive the work electronically in lieu of a refund. If the second copy +is also defective, you may demand a refund in writing without further +opportunities to fix the problem. + +1.F.4. Except for the limited right of replacement or refund set forth +in paragraph 1.F.3, this work is provided to you 'AS-IS' WITH NO OTHER +WARRANTIES OF ANY KIND, EXPRESS OR IMPLIED, INCLUDING BUT NOT LIMITED TO +WARRANTIES OF MERCHANTIBILITY OR FITNESS FOR ANY PURPOSE. + +1.F.5. Some states do not allow disclaimers of certain implied +warranties or the exclusion or limitation of certain types of damages. +If any disclaimer or limitation set forth in this agreement violates the +law of the state applicable to this agreement, the agreement shall be +interpreted to make the maximum disclaimer or limitation permitted by +the applicable state law. The invalidity or unenforceability of any +provision of this agreement shall not void the remaining provisions. + +1.F.6. INDEMNITY - You agree to indemnify and hold the Foundation, the +trademark owner, any agent or employee of the Foundation, anyone +providing copies of Project Gutenberg-tm electronic works in accordance +with this agreement, and any volunteers associated with the production, +promotion and distribution of Project Gutenberg-tm electronic works, +harmless from all liability, costs and expenses, including legal fees, +that arise directly or indirectly from any of the following which you do +or cause to occur: (a) distribution of this or any Project Gutenberg-tm +work, (b) alteration, modification, or additions or deletions to any +Project Gutenberg-tm work, and (c) any Defect you cause. + + +Section 2. Information about the Mission of Project Gutenberg-tm + +Project Gutenberg-tm is synonymous with the free distribution of +electronic works in formats readable by the widest variety of computers +including obsolete, old, middle-aged and new computers. It exists +because of the efforts of hundreds of volunteers and donations from +people in all walks of life. + +Volunteers and financial support to provide volunteers with the +assistance they need, is critical to reaching Project Gutenberg-tm's +goals and ensuring that the Project Gutenberg-tm collection will +remain freely available for generations to come. In 2001, the Project +Gutenberg Literary Archive Foundation was created to provide a secure +and permanent future for Project Gutenberg-tm and future generations. +To learn more about the Project Gutenberg Literary Archive Foundation +and how your efforts and donations can help, see Sections 3 and 4 +and the Foundation web page at https://www.pglaf.org. + + +Section 3. Information about the Project Gutenberg Literary Archive +Foundation + +The Project Gutenberg Literary Archive Foundation is a non profit +501(c)(3) educational corporation organized under the laws of the +state of Mississippi and granted tax exempt status by the Internal +Revenue Service. The Foundation's EIN or federal tax identification +number is 64-6221541. Its 501(c)(3) letter is posted at +https://pglaf.org/fundraising. Contributions to the Project Gutenberg +Literary Archive Foundation are tax deductible to the full extent +permitted by U.S. federal laws and your state's laws. + +The Foundation's principal office is located at 4557 Melan Dr. S. +Fairbanks, AK, 99712., but its volunteers and employees are scattered +throughout numerous locations. Its business office is located at +809 North 1500 West, Salt Lake City, UT 84116, (801) 596-1887, email +business@pglaf.org. Email contact links and up to date contact +information can be found at the Foundation's web site and official +page at https://pglaf.org + +For additional contact information: + Dr. Gregory B. Newby + Chief Executive and Director + gbnewby@pglaf.org + + +Section 4. Information about Donations to the Project Gutenberg +Literary Archive Foundation + +Project Gutenberg-tm depends upon and cannot survive without wide +spread public support and donations to carry out its mission of +increasing the number of public domain and licensed works that can be +freely distributed in machine readable form accessible by the widest +array of equipment including outdated equipment. Many small donations +($1 to $5,000) are particularly important to maintaining tax exempt +status with the IRS. + +The Foundation is committed to complying with the laws regulating +charities and charitable donations in all 50 states of the United +States. Compliance requirements are not uniform and it takes a +considerable effort, much paperwork and many fees to meet and keep up +with these requirements. We do not solicit donations in locations +where we have not received written confirmation of compliance. To +SEND DONATIONS or determine the status of compliance for any +particular state visit https://pglaf.org + +While we cannot and do not solicit contributions from states where we +have not met the solicitation requirements, we know of no prohibition +against accepting unsolicited donations from donors in such states who +approach us with offers to donate. + +International donations are gratefully accepted, but we cannot make +any statements concerning tax treatment of donations received from +outside the United States. U.S. laws alone swamp our small staff. + +Please check the Project Gutenberg Web pages for current donation +methods and addresses. Donations are accepted in a number of other +ways including including checks, online payments and credit card +donations. To donate, please visit: https://pglaf.org/donate + + +Section 5. General Information About Project Gutenberg-tm electronic +works. + +Professor Michael S. Hart was the originator of the Project Gutenberg-tm +concept of a library of electronic works that could be freely shared +with anyone. For thirty years, he produced and distributed Project +Gutenberg-tm eBooks with only a loose network of volunteer support. + + +Project Gutenberg-tm eBooks are often created from several printed +editions, all of which are confirmed as Public Domain in the U.S. +unless a copyright notice is included. Thus, we do not necessarily +keep eBooks in compliance with any particular paper edition. + + +Most people start at our Web site which has the main PG search facility: + + https://www.gutenberg.org + +This Web site includes information about Project Gutenberg-tm, +including how to make donations to the Project Gutenberg Literary +Archive Foundation, how to help produce our new eBooks, and how to +subscribe to our email newsletter to hear about new eBooks. + + +</pre> + +</body> +</html> diff --git a/20169-h/images/image01.jpg b/20169-h/images/image01.jpg Binary files differnew file mode 100644 index 0000000..cb854a4 --- /dev/null +++ b/20169-h/images/image01.jpg diff --git a/20169-h/images/image02.jpg b/20169-h/images/image02.jpg Binary files differnew file mode 100644 index 0000000..5a1e7db --- /dev/null +++ b/20169-h/images/image02.jpg |
