diff options
Diffstat (limited to '20169-8.txt')
| -rw-r--r-- | 20169-8.txt | 2369 |
1 files changed, 2369 insertions, 0 deletions
diff --git a/20169-8.txt b/20169-8.txt new file mode 100644 index 0000000..0f04236 --- /dev/null +++ b/20169-8.txt @@ -0,0 +1,2369 @@ +The Project Gutenberg EBook of A bihari remete, by Aurél Kárpáti + +This eBook is for the use of anyone anywhere at no cost and with +almost no restrictions whatsoever. You may copy it, give it away or +re-use it under the terms of the Project Gutenberg License included +with this eBook or online at www.gutenberg.org + + +Title: A bihari remete + és egyéb történetek + +Author: Aurél Kárpáti + +Release Date: December 23, 2006 [EBook #20169] + +Language: Hungarian + +Character set encoding: ISO-8859-2 + +*** START OF THIS PROJECT GUTENBERG EBOOK A BIHARI REMETE *** + + + +Produced by Tamás Róth, Szever Pál and the Online Distributed Proofreading +Team. With special thanks to the library of Pécs, especially to the +director, József Kereszturi for the help in selecting and borrowing the +books. + + + + + +KÁRPÁTI AURÉL + +A BIHARI REMETE +ÉS EGYÉB TÖRTÉNETEK + + +[Illustration: ] + + +BUDAPEST + +Az Athenaeum Irodalmi és Nyomdai R.-T. kiadása + +-MCMXX- + + +KÁRPÁTI AURÉL + +A BIHARI REMETE +ÉS EGYÉB TÖRTÉNETEK + + +[Illustration: ] + + +BUDAPEST + +Az Athenaeum Irodalmi és Nyomdai R.-T. kiadása + +1920 + + + + +AZ AEDILIS + +I. + + +A napóra aranyozott rúdjának árnyéka a kilencesen állott. + +A Forum fölött sárgán hullámzottak az óriási selyemernyõk, amik nyáron +át hûvös árnyékot vetettek az egymás fölé emelkedõ terraszokra. Kékes +homályban álltak a fehér márványszobrok, Tarquinius nagy csatornájának +vörös palatetõi, a szónokok emelvénye, amit az antiumi hajók +vassarkantyúi díszítettek s a comitiummal szemközt sorakozó régi +tabernák. Csak a tér mélyén csillámlott föl itt-ott a talajvíz a +kockakövek hasadékaiban, emlékeztetve a mocsárra, amelynek nádasában az +anyafarkas szoptatta Rhea Silvia ikreit. + +Concordia templomának lépcsõin, ahonnan ki lehetett látni egész a Via +Sacra ékszeresboltjáig, két fölszabadított rabszolga ült és kockázott a +márványba karcolt táblán. Beszédük és a festett puszpángkocka csattogása +visszhangozva járta be a bazilikákkal szegett teret. Mindketten ama +gyûlölt és megvetett Corneliusok közül valók voltak, akiket Sulla +bosszúja szabadított rá Rómára a második proscriptio után s akik +szennyes, foltozott köpenyükkel minden utcasarkon elõbukkantak a +henyélõk, tolvajok és kolduló papok zajongó tömegében. + +--Damon, te lator,--kiáltott az egyik, dühösen borzolva hátra rõtes +haját,--a Tiberis halai nem oly falánkak, mint te vagy. Tizennégy +szeszterciusszal úszom egy óra óta. + +A Damonnak szólított, kurtára nyírt, fekete szakálas, szikár, nagycsontú +macedóniai gúnyosan villantotta ki fehér fogait, azután szótlanul +pörgette meg ujjai között a kockát. + +A vöröshajú tovább folytatta: + +--Holnap újra eladhatom magam Dolabellának, a legpiszkosabb uzsorásnak, +akinek valaha lapos körmei voltak Rómában. + +Ebben a pillanatban egy bíborszegélyû tóga csücske lebbent meg fönn, a +templom oszlopai között. Egy szokatlanul fiatal aedilis közeledett a +játszók felé, lassan, elgondolkozva lépegetve az árnyékos csarnokban. +Simára, borotvált fehér arca kissé duzzadt volt és álmos kifejezésû, +amivel éles ellentétben álltak energiától sugárzó, fényes fekete szemei. +Gondos fürtökbe szedett haja elöl már ritkulni kezdett, aminek +eltüntetése éppoly gondokat szerzett a fiatal patríciusnak, mint Licinus +borbélynak. Kezében pergamentekercset szorongatott, talán Theokritosz +egy idilljét, talán egy adóslevelet. Eleganciájához és pompás +megjelenéséhez mind a kettõ egyformán illett. + +Már csaknem odaért a libertinusok háta mögé, akik nem vették észre a +közeledõt, mikor egyszerre a nevét hallotta említeni, összeráncolta sima +homlokát és megállt. Figyelni kezdett. + +--No hiszen,--mondta epésen a macedóniai,--Dolabella másról sem álmodik, +mint hogy nálad kamatoztassa pénzét, mikor már Cinna veje sem biztos +adós. Az aedilis kétezer talentummal tartozik neki és a diktátor +barátságával sem dicsekedhetik. Vagy mibõl telnék ezüsttel díszíteni a +színpadot és selyembe takarni a napot? Hat,--kiáltotta újra leejtve a +színes kockát a sima márványra,--nyertem. + +A másik bosszúsan oldozta le nyakáról a piszkos bõrzacskót és odadobta a +macedóniai elé. + +--Koszos kutya,--mormogta fogai között. Fölkelt és karjait lustán +himbálva átvágott a téren egy szûk utca irányában, amely a halpiacra +vezetett. + +A macedóniai mohón kezdte számlálni a pénzt. + +Az aedilis ott állt tíz lépésre mögötte egy oszlop mellé húzódva. Arcán +elégedetlenség és harag tükrözõdött. + +--Hát már a csõcselék is tudja,--gondolta, kellemetlen borzongást érezve +egész testében, mintha egy utálatos, nyálkás állat érintette volna +meg.--És milyen jól vannak tájékozva, jobban mint magam. Csakugyan, +ennek a fahéjszínû gazembernek igaza, van. Az utolsó játékok alatt, +amikkel atyám emlékét tiszteltem meg, százhúsz gladiátorom maradt itt a +téren. Mindegyik egy talentumba került. A delosi és corinthusi +ezüsttálakat, szobrokat és festett márványokat sem adják ingyen. Azután +a szakácsok, pékek, gyaloghintó-hordók, énekesek és hárfások... De ezek +nélkül lehetetlen élni. Az ember csak a szép, gazdag dolgokon keresztül +tudja eléggé becsülni önmagát és gyûlölni az uzsorásokat. Dolabellát fel +fogom akasztatni, de addig is most szûk nekem Róma. A Láz istenének +oltárán már meggyújtották a lángokat és nincs rosszabb az egészségtelen +levegõnél, amely a hideglelést jelenti. Egy negyedév a tenger túlsó +felén és Crassus ezüstös zsákjai mindent rendbehoznak. Ej, nem érdemes +ma elõvenni a tegnapi gondokat, amik a hajó után elsimuló hullámmal +együtt enyésznek el. Aemilius gályája az éjjel indul Görögországba. + +Arcára újra kiült a nyugalom derültsége, mikor fölpillantott. + +A macedóniai még mindig ott ült a lépcsõn és köpenye alól elõhúzott +kurta kardjával valamit vésett a csikorgó márványba. Elõrehajolva +térdelt, kardját két kézre fogva s az izzadságcseppek odahullottak +homlokáról elébe, a fehér kõre. + +Az aedilis elmélázva, szeretettel nézett körül a Forumon, mintha annak +minden részétõl külön akarna búcsút venni. A sárga selyemernyõk alatt +olyan volt az egész tér, mint egy óriási terem, aminek túlsó felén, az +árusok bódéi között mintha hangyák nyüzsögtek volna. Az aedilis, mint +minden római, rajongott a Városért, amelynek gyönyöreirõl annyi rosszat +mondtak a költõk s most kissé kesernyés gúnnyal mormolta maga elé: +Cumaeban a platánok alatt lakik a boldogság... + +A macedon saruinak csoszogása rázta föl álmodozásából. + +A libertinus egy csapszék fele igyekezett, amelybõl részeg matrózok +kurjongatása hallatszott. + +Az aedilis kilépett az oszlop mögül s tógája ráncait összébb fogva, +megindult a lépcsõk felé. A játszók táblái mellett friss karcolás nyomai +csillogtak a márványban. Odapillantott és elolvasta az ormótlan betûket: + + + VINCIS, GAVDES + + +Egy pillanatra megállt. Az arca elváltozott, fekete szemeiben különös +fény lobbant fel, aztán gyors léptekkel sietett el a Via Sacra +irányában. + + + +II. + + +Az éjszaka elsõ órája már nem volt messze, mikor az aedilis +gyaloghintója föltûnt az ostiai kapu mögött. Kíséret nélkül indult +útnak, mintha csak sétát akart volna tenni a Városon kívül, a nyaralók +között. Még feleségétõl sem búcsúzott el. Nem akarta, hogy idõ elõtt +értesüljenek távozásáról. Nyolc afrikai rabszolga vitte a gazdagon +faragott gyaloghintót, amelynek félrehúzott zöld függönyei mögött fél +könyökre támaszkodva feküdt a puha melittai szövettel borított +vánkosokon. A vánkosokat minden nap friss rózsákkal tömték meg. + +A széles, kövezett út egyik emelkedettebb hajlásánál az aedilis kihajolt +a gyaloghintóból és visszatekintett a város felé. Bármennyire +könnyelmûen szánta is rá magát Róma elhagyására, most megilletõdve és +fájdalmasan gondolt mindarra, amit elhagyott. + +A hét halom fölött az ég krétás kékjében lebegni látszott a Capitolium +márványkoronája, büszkén és hódítóan, nem árulva el a férgek nyüzsgését, +amik alapjait megingatták. A Világ Ura gõgösen emelte homlokát s mögötte +a végtelenségig átlátszó zománca a szemhatár felé lágyan olvadt át az +alkonyat narancssárga színeibe. A szûk utcákon ott most zsebmetszõk, +orgyilkosok, hamis tanuk és szájhõsök közt mulatnak a henyélõk; a +disznóhúsevõk puritánságát kéjencek, piperkõcök és kurtizánok gúnyolják +az esteli korzón és az örökké jókedvû ványolók Sulla dicséretét éneklik. +Mindegy. A Capitolium még áll és ragyog. + +Az aedilis hosszasan, merengve nézett a mezõk felé, amiknek sárguló füve +fölött aranyos por szállongott. A Tiberis messzirõl csillogó szalagja +felõl favágók nótáját hozta át a szél a dombokon s csendesen borzongtak +a sötét píniák a szelíden ereszkedõ lankák oldalában. Boldog, enyhe +nyugalom borított be mindent, a gondtalanság tücsökzenéje szólt a bokrok +alján. + +Az aedilis intett a rabszolgáknak s azok megkettõztették lépteiket. Az +út nemsokára a Tiberis felé kanyarodott s attól alig egy kõdobásnyira +párhuzamosan haladt tovább a part bólogató füzesei mellett. Néha egy +földmívessel találkoztak, aki jobbra-balra himbálódzva sietett öszvérén, +hosszú botját keresztbe fektetve maga elõtt a nyergen, köpenye +csuklyáját fejére húzva. + +A Tiberisen csónakok úsztak, amikben ittas társaságok mulattak ének- és +lantszó mellett. Odább sûrûn követték egymást a pénzemberek és gazdag +polgárok villái, amiknek falait ellepték a vadszõlõ és a borostyán +kuszált fonadékai. A kerteket egyenes gyertyán- és platánsorok +szegélyezték, míg a kavicsolt utak szélén madár- és vázaformára nyírt +bokrok sorakoztak. + +A mérföldmutatók rendre maradoztak el a gyaloghintó után, amelynek +ritmikus hintázása félálomba ringatta az aedilist. + +Jó két óra múlva, mikor az este szürkesége már egybeolvadt a mocsaras +rónáról felszálló nedves gõzökkel, a gyaloghintó elérte az isola +sacrát, ahol a folyó két ágra szakad. A láthatár alján a kelõ hold +fényében megcsillant a tenger s fölötte az ostiai világítótorony +máglyatüze. + +A kikötõ a Tiberis félköralakú hajlásában feküdt, a folyó torkolatának +szögében. Közepén húzódott a közraktárak utcája, amelynek magtáraiban a +Karthagóból és Alexandriából hozott gabonát halmozták föl. Innen keskeny +utcák vezettek a parthoz, amit a sárga hullámok iszapja évrõl-évre +magasabbra emelt. + +A város elõtt, az út két oldalán fekvõ temetõ egyszerû kolumbáriumai +között haladó rabszolgák babonás szorongással tekintgettek a holtak +városának sötét emlékei felé. Az aedilis a gyenge holdfényben úszó +kikötõt nézte és eltûnõdött: + +--Mennyi bölcsesség lakott Romulusban, hogy városának falait nem itt a +tenger szélén mérte ki. A tenger hullámai ellenséges gályákat hajtanak a +part felé és az idegenek megölik a régi erkölcsöket, mint a görög +szigetek városaiban. De a Város atyja azt is tudta, hogy a római +hõsökben nemcsak világhódító vágyak, hanem uzsorás kalmárhajlamok is +élnek. Szeretik a babért, de a percenthez is éppúgy ragaszkodnak. És +mert tudta ezt, azért szállott alá a Tiberishez, amelynek a háta a +bárkákat fáradhatatlanul hordja a tenger felé. Ancus Martius, aki Ostiát +építette, csak befejezte az elsõ király gondolatát. + +Az aedilis lehúnyta a szemét és arra gondolt, mi lehetne Rómából, ha +egyszer valaki eltakaríttatná a kikötõ felgyülemlett iszapját, +hullámtörõ gátat emeltetne és megépíttetné a rakpartot. Elmosolyodott: + +--Talán majd egyszer én,--és gyenge pirosság futott át halvány arcán. + +A rabszolgák a város kapuja elé értek, de az aedilis nem állapodott meg +az utasok fogadójában, amelynek homlokát kõbõl faragott daru díszítette. +A gyaloghintó áthaladt a hatalmas kapubolt alatt a hajcsárok, +teherhordók és fügeárusok között, akik a fal vasgyûrûjébe tûzött fáklya +vörhenyes fényében csoportokba verõdve zajongtak. Az aedilis összevonta +a hintó függönyeit. Demokrata volt, de az isteni nép szennyét és szagát +nem bírta el. + +A rabszolgák lihegve vágtak át a városon, elhaladtak Jupiter templomának +porticusai elõtt, azután lekanyarodtak a kikötõhöz. Egy lehorgonyzott +bárka elõtt álltak meg, amelyet széles palló kötött össze a parttal. + +Az aedilis kiszállt s halk hangon utasításokat adott a rabszolgák +vezetõjének. Négy rabszolga fölkapta az üres gyaloghintót és csakhamar +eltûnt vele egy szûk utca sarkán. A másik négy afrikai követte az +aedilist a bárkába, amelynek túlsó oldalához egy csónak volt kötve. A +rabszolgák beugrottak a csónakba és az evezõk után nyúltak. Az aedilis a +kormány mellé ült. + +A hold rezgõ, csillogó hidat vert a vizen és zöldeskék fátyollal +terítette be a vidéket. A part mellett álló bárkák oldala visszhangosan +verte vissza az evezõcsapások zaját. A víz sodra a torkolatnál +hihetetlenül erõssé vált s a nehéz csónak szinte repült a hullámok +fölött. Az aedilis kemény kézzel tartotta a kormánylapátot. Bõ ruhája +lobogott a szélben. + +A tenger felõl egy háromsorevezõs gálya óriási árnyéka tûnt föl a +holdfényben. Lomha, fekete teste mozdulatlanul meredt ki a vízbõl, mint +egy szörnyû, százlábú vízibogár. Az aedilis egyenesen neki irányította a +csónakot. Nemsokára elérték a gályát, amelynek orrán a hold +megvilágította a vörösbetûs fölírást: Isis Aemiliana. + +Az aedilis félkézzel a magasba emelte a súlyos lapátot, mire egy létrát +eresztettek alá a hajó fedélzetérõl. A létra kinyúlt az evezõk felett +csaknem a víz színéig. A végén vaskarmokkal volt ellátva, amikhez a +rabszolgák hozzákapcsolták a csónakot. Az aedilis egy párduc +könnyûségével futott föl a nyaktörõ úton. A virágillattal hintett tunica +és a gazdagon hímzett köpeny egy atléta izmait takarták. + +A fedélzeten egy olajbarna bõrû, mindig mosolygó arcú, sovány alak állt, +a lovagok bíborcsíkos, keskeny tógájában. + +--Aemilius,--kiáltott vidáman az aedilis,--együtt hajózunk a hazugok +gyönyörû földje felé,--és megölelte barátját. + +A négy afrikai a matrózoknak segített a létra végéhez akasztott csónak +felvonásában s egy óra múlva az óriás bogár megmozdítva rengeteg lábait, +aranyos orrát délnek fordítva, úszni kezdett a végtelen vízen. + + + +III. + + +Tíz nap múlva a Myrtousi-tenger kék tükrén vertek fehér tajtékot az +Isis evezõi. A rozsdaszín vitorlák megereszkedve lógtak rúdjaikon, +mint a keselyû törött szárnyai. A szél utolsó lehelete még valahol +Szicília partjai körül elmaradt s a hajó mélyén, az evezõpadok között, +sûrûn csattogott a korbács az izzadó, görnyedt hátakon. + +Az aedilis és barátja a kapitánnyal beszélgettek a gálya farában, ahol a +rabszolgák a triclinium fölállításán fáradoztak. Közelgett az ebéd ideje +s a két jókedvû római a kapitányt is meghívta asztalához, akit +láthatólag meghatott a kitüntetés. + +A kapitány, bizonyos Ancus Porcius Testa nevezetû pohos és gömbölyûképû +bortömlõ, aki már tíz év óta parancsnokolt Aemilius Gemellusnak, a +gazdag római gyapjúkereskedõnek hajóján, sietett kiadni a rendeletet, +hogy a triclinium fölé ponyvát feszítsenek ki a nap égetõ sugarai ellen. +Nemsokára mindhárman magukra öltve a tarka görög szintéziseket, ott +feküdtek a nyugágyakon s a szolgák az asztalra állították a fûszeres +salátával és tojással telt tálakat. Chiosi bort ittak, aminek +elfogyasztásában a kapitány különösen serénykedett. Az agyagdugóval és +szurokkal betapasztott korsókat egymásután bontogatták a rabszolgák. + +A kapitány hosszú, unalmas értekezésbe kezdett a Cales-vidéki boroknak +füstön való érlelésérõl, de az aedilis félbeszakította: + +--Mondd meg inkább ó Testa, hogy arcod vörösséget Lunától +kölcsönözted-e, vagy a sabinumi szõlõk nedvétõl? + +--Sabinurni!--rázkódott össze a kapitány.--Hiszen az rosszabb a +tengervíznél. Az ember vízkóros lesz tõle, mint Syrus. + +Az aedilis nevetett és Aemiliushoz fordult: + +--Ismerted Publilius Syrust, a bohózatíró rabszolgát? A legszellemesebb +és legvízkórosabb ember volt, akit valaha ismertem. Egyszer a városon +kívül találkoztam vele. A forró napsütésben feküdt a füvön. +Odakiáltottam neki: mit csinálsz Syrus?--Vizet melegítek,--felelte +bosszúsan és a másik oldalára fordult. + +Az aedilis vidáman hahotázva intett az egyik rabszolgának, aki almával +és gesztenyével rakott tálat tartott a kezében. + +Az árboc csúcsán kémlelõ matróz kiáltása ebben a pillanatban hajó +közeledését jelezte. A kapitány, bár kissé nehezére esett, fölugrott és +a legénység közé ment. + +--Kalózhajó, a görög szigetek felõl,--kiáltott újra az õrtálló matróz. + +A gályán kavarodás támadt. + +Az Isisszel szembejövõ hajó, amint már a fedélzetrõl is ki lehetett +venni, gyorsan közeledett. Nagyobb liburna volt. Csúcsán fekete zászló +lengett s vagy negyven megrakott csónak követte. + +A kormányos a kapitány parancsára északnak fordította a hajót s az +evezõk erõsebben kezdték paskolni a vizet. De a liburna egyre +közeledett. + +Egy óra múlva már újra elvágta a gálya útját. + +Aemilius sápadtan állt barátja mellett a hajó tatjában. Az aedilis +vállára tette a kezét és nyugodtan mondta: + +--A rakomány elveszett, az bizonyos. Állíttasd meg a hajót, harcra menni +velük lehetetlen. Mindnyájunkat legyilkolnak. Jobb lesz, ha kiegyezünk. +Váltságdíj ellenében megszabadulunk. + +Aemilius egy pillanatig habozott azután intett a kapitánynak. Az evezõk +megálltak s leeresztették a vasmacskát. + +A kalózok csónakjai körülfogták a gályát s a liburna egészen melléje +siklott. A födélzete íjjasokkal volt megrakva. + +Ancus Porcius Testa, a kitûnõ kapitány sietett megmenteni, ami még +menthetõ. A tricliniumhoz lépett s egy borral színültig telt korsót két +kézre kapva, csodálatos gyorsasággal kezdte kortyogtatni annak +tartalmát. A fejét hátrahajtva, lábait szétvetve ivott, minduntalan +odasandítva a liburna felé, amelynek szélén harminc csáklya emelkedett a +levegõbe. Abban a pillanatban azonban, amint a fölemelt csáklyák ropogva +vágódtak bele a gálya oldalába, hogy a két hajót összekapcsolják: Testa +rémülten eresztette el a korsó füleit s a vörösbor végigömlött ruháin, +nyakától a talpáig. A korsó cserepekre törött a fedélzet kemény +deszkáin. + +Az összekapcsolt hajók között most széles pallókat fektettek át a +kalózok s egyszerre ellepték a gályát. A kalózfõnök, egy vörös selyemmel +szegett fekete köpenyes, bozontos szakálú, herkulesi termetû ember, +meztelen kardja után kapott, de az aedilis egy parancsoló tekintete +lefegyverezte. + +--Váltságdíjat kaptok, ha senkinek sem lesz bántódása,--szólt kemény +hangon az aedilis. + +A kalózfõnök arcán gúnyos mosoly futott át és hetykén kérdezte: + +--Ugyan? És megértek ti mindannyian húsz talentumot? Én te érted +magadért kívánok ennyit. + +--Micsoda esztelenség,--kiáltott az aedilis kiegyenesedve,--nem +tudjátok, ki került a kezetekbe. Ötven talentumot kaptok. + +A kalózfõnök nem bírta elfojtani a meglepetés kiáltását. + +--Ki vagy te?--kérdezte gyanakodva. + +Az aedilis meglebbentette tógája bíborszegélyét, hogy kivillantak alóla +a curulisi méltóságot viselõk magas, veres cipõi: + +--Caius Julius Caesar vagyok,--és kissé ironikusan mosolyogva +megbiccentette fejét. + +--Azt hiszed, most már többet tudok? + +--Római aedilis, barbár tulok, láthatod,--szólt Caesar indulatosan,--és +olyan ember, aki nem szokta meg, hogy kételkedjenek a szavában. + +A harag pírja futotta el arcát, de azután türtõztette magát. + +A kalózfõnök maga köré intette alvezéreit: + +--Ez az ember, halljátok, Caius... + +Megakadt és kérdõleg nézett az aedilisre. + +--Julius Caesar,--segítette ki az, újabb gúnyos fejmozdulattal.--Majd +megtanulod még. + +--Julius Caesar, ötven talentum váltságdíjat ajánl föl, ha a gályán +senkinek sem lesz bántódása. Oldjátok el a megkötözött matrózokat és +rendeljétek vissza az embereket. Ki fogja fizetni a +váltságdíjait?--fordult megint az aedilishez. + +--Crassus, Rómából. És ennek a hajónak a kapitánya fogja elhozni a +megjelölt helyre. Hol van Testa? + +Aemilius, aki szótlanul állt barátja mellett, a hajókabin felé mutatott, +amerrõl egy ijesztõ alak tántorgott elõ. A kapitány volt. + +Szörnyû harciasan nézett ki. Köpenyén óriási vörös foltok éktelenkedtek, +a vörös bor nyomai, mintha nyakig gázolt volna a vérben. +Torkaszakadtából bömbölt és a mellét büszkén kifeszítve, bizonytalan +léptekkel közeledett. + +--Én római polgár vagyok,--üvöltötte öklét rázva,--engem nem lehet +elfogni. Nem lehet, ha meggebedtek, akkor sem lehet,--ismételte makacsul +és pislogva nézett körül. + +A kalózok nevettek és lökdösni kezdték. Az egyik mélyen meghajolt +elõtte, két karját a mellén keresztbetéve, aztán gúnyosain mondta: + +--Ki akar téged elfogni, tiszteletreméltó disznóhólyag? Távozzál +szabadon, amerre tetszik, mennél hamarabb, annál jobb,--és a részeg +kapitányt a hajó széle felé lökte. + +Testa rémülten csapta szét kezeit és vérfagyasztót ordítva, +hasravágódott, épp a kalózfõnök lábai elõtt. + +--Senkinek se legyen bántódása,--szólt az keményen. + +A kalózok csendesen kuncogva húzódtak hátrább. Julius Caesar a +kalózfõnökhöz fordult: + +--Még ez órában megírom Crassusnak a levelet s a gálya visszaviszi +Rómába. Mire a hold másodszor megújul, itt lesz a pénz. Hol talál meg a +követ? + +--Rhodusztól délre, az elsõ sziklaszigeten,--válaszolt a kalózfõnök. + +Az aedilis intett egyik afrikai rabszolgának, aki egyiptomi nádtollat, +zsinórral összefûzött kis papiruszkönyvet és gyantás koromból készült +híg folyadékot hozott elõ. Caesar a tricliniumhoz ment és hozzákezdett a +levélíráshoz: Caesar Crasso salutem optimam... + +Eközben a kalózok fölforgatták az egész gályát. Mindent kikutattak s ami +érték volt, magukhoz vették. A gyapjúval tömött zsákok egymásután +vándoroltak át a liburnára. Az aedilis nyugodtan írt. + +--Vale,--kanyarította végre oda az utolsó szót s forró viasszal zárva le +a levelet, rányomta pecsétgyûrûjét. Azután átadta a kormányosnak, +meghagyva, hogy másnap, ha a derék Ancus Porcius Testa kijózanodik, +juttassa annak kezéhez. A kormányos meghajolt és köpenyébe rejtette a +levelet. + +Miután a gályát teljesen kifosztották, az aedilist, barátjával és négy +fekete rabszolgájával tíz kalóz fogta közre és átkísérte a liburnára. A +csáklyákat kihúzták a gálya oldalából, a kormánylapát recsegve fordult +kifelé s a két hajó ellenkezõ irányban kezdett távolodni egymástól. Az +Isis nyugatnak fordította orrát, amelyen az aranyos farkasfej +ragyogott a lemenõ nap bíborában. Kapitánya még mindig ott feküdt a +födélzetén, de most már a hátára fordulva és hangosan hortyogott. + +A liburna, nyomában az apró csónakokkal, nemsokára eltûnt a keleti +szemhatár kékes ködében, amelynek bizonytalansága annyira illett foglyai +sorsához. + + + +IV. + + +Rhodusztól mintegy kilenc mérföldnyire meredek hegycsúcs emeli ki +sziklás homlokát, a tenger hullámaiból. Északi része hajóval +megközelíthetetlen, részint a függélyesen fölmeredõ sziklafal részint a +lábánál megtörõ és harsogva kavargó örvények miatt. Délrõl is szaggatott +kõbástyák koszorúzzák az apró, névtelen szigetet, de a kutató szem +figyelmét nem kerüli el egy mélyen benyúló öblös szakadék, amelynek +végén alacsony, homokos part ereszkedik alá a tölcsérformájú +völgyszorosból. S míg a vörhenyes sziklák a tenger felé csak sivár +oldalaikat mutogatják, amelyeken legfeljebb a tengeri iszalag és moha +festenek sötét foltokat, belül, a völgykatlan mélyén dús vegetáció +élénkzöld színei csillognak a napfényben. Ebben a csendes öbölben, +amelynek vize mozdulatlanul áll, mint a tükör lapja, vetett horgonyt egy +este a kalózok liburnája. + +Pár nap múlva a völgy alján egész sátorváros támadt s a sziklaszoros +bejáratánál ide-oda siklottak az õrszemek csónakjai. Az aedilis és +barátja szabadon jártak a karókra feszített ponyvák között, amik alatt +napbarnított arcú, kapzsi tekintetû, szennyes, félmeztelen alakok +hevertek és zajongtak. Az aedilis és barátja eleinte nagyon rosszul +érezték magukat a furcsa társaságban. Különösen Aemilius folyton +mosolygó arca nyúlt meg s egész nap alig lehetett szavát venni. Hiába +hangoztatta elõtte Caesar a bölcs mondást, komikus szónoki pózba vágva +magát: Viseld el és ne hibáztasd, amin úgysem lehet változtatni,--a +fiatal lovag arca nem akart földerülni, õ a maga pénzét vesztette el, +míg az aedilis csak Crassusét. De végre is megnyugodott. A kalózok +bizonyos tisztelettel tekintettek rájuk, amit a váltságdíj nagyságán +kívül az aedilis vidám és tréfára hajló viselkedése csalt ki belõlük. + +--A nevetés megöli az unalmat,--mondta ismételten Caesar és nem sajnált +a jókedv ébrentartásáért semmi fáradságot. Szelleme épp úgy, mint teste, +egy pillanatra sem vesztette el rugékonyságát. Egész nap tornászott, +úszott, sziklákon ugrált és adomázott. Levetve tógáját, birokra kelt a +legizmosabb kalózokkal s egymásután dobta õket a fövényre. Olyan volt, +mint egy pajkos, rakoncátlan suhanc, aki elszabadult tanítója szigorú +kezébõl. Duzzadt az erõtõl, az életkedvtõl és hiányát sem érezte az +elpuhult római élet kényelmeinek. Rusztikus humora elbájolta a nyers +kalózokat, akik valósággal lelkesedtek érte. Esténkint egy parti +sziklára állva néha szónoklatokat tartott nekik, amelyekben hol a +második pún háború okait fejtegette Caelius Antipater nyomán, hol a +genus Atticum sima és egyszerû mondataival ajkán ostorozta az optimisták +túlkapásait. A szájtátó banda persze egy szót sem értett a nagyszerû +beszédekbõl s megrökönyödésük halálra mulattatta az aedilist, aki rútul +lepiszkolta õket tudatlanságukért. Azután szavalni kezdett, verseket, +miket maga költött s amik szinte roskadoztak a dagályos képektõl és +szóvirágoktól. + +--Tapsoljatok,--kiáltott tettetett bosszúsággal,--barbár csorda, vagy +fejetek homokkal van megtöltve és szõrös füleiteket a teherhordó +öszvérektõl kaptátok? Ha kiszabadulok, mindnyájatokat keresztre +feszíttetlek! + +A kalózok majd eldõltek a nevetéstõl és Caesar is velük nevetett. + +Közben másfél hónap telt el. Aemilius már aggódni kezdett Testa +késlekedése miatt. Mindennap várták a váltságdíj megérkezését. + +Egy délután Caesar megint maga köré csõdítette a kalózokat. A kalózfõnök +is köztük volt, aki szinte sajnálni kezdte, hogy az aedilis nemsokára +elhagyja õket: + +--Maradj velünk, Julius Caesar s egy holdév múlva elsõ alvezéremmé +teszlek, ötven elszánt embernek leszel az ura életre-halálra és minden +útban talált hajó zsákmányának egyharmada a tied. Szíved és eszed is van +hozzá. Kár neked visszatérni Rómába. Nem lesz ott belõled semmi. + +Az aedilis leeresztette hosszú szempilláit és szarkasztikus mosoly +jelent meg ajkai körül: + +--Ajánlatod nagyon megtisztelõ, nemes férfiú, de sajnálattal kell mégis +visszautasítanom. Ne vedd rossz néven, de hogy is mondjam csak, a ti +mesterségtek kissé véres. És én irtózom a vértõl még a cirkuszban is. +Egy disznót sem tudnék megölni... + +Egyszerre kitört belõle a jókedv. + +Leült egy kõre és szinte hömpölyögni kezdett a kacagástól. A térdeit +csapdosta és egész testében rázkódott. + +Hirtelen fölugrott és komoly arcot öltve, szavalni kezdett a szemüket +meregetõ kalózoknak: + + + Honnan fúj a szél, nem tudom: innen is, + Hab habra hányva hömpölyög: onnan is; + S kéttornyú ár közt, elsodorva, + Úgy vitetünk mi sötét hajónkon... + + +Alkaios költészetének varázsa õszintén lenyûgözte. Hatalmas alakja még +nagyobbra nõtt, arca ragyogott és fekete szemei lángoltak. A körülállók +zavartan néztek rá. + +Az öböl felõl most kiáltozás támadt. Két csónak sebes iramban közeledett +a parthoz s a bennülõk felindultan jelentették a kalózfõnöknek, hogy +kétmérföldnyire a szabad tengeren egy háromevezõs gálya vetett horgonyt. +Orrán aranyos farkasfej ragyog. + +--Megérkezett a váltságdíj,--kiáltott Aemilius, megölelve Caesart, aki, +mintha álomból ébredt volna föl, csodálkozva nézett rá. + +Nemsokára egy nagyobb csónak jelent meg az öböl bejáratánál. Crassus +követét hozta, aki megállapodott a kalózfõnökkel a váltságdíj átadásának +és a foglyok kiszolgáltatásának módozataiban. + +Mire a nap vörös golyója elmerült a tengerben, az aedilis és barátja már +az Isisrõl tekintettek vissza az egyre kisebbedõ sziklaszigetre. +Miletus felé siettek. + + + +V. + + +Egy hónap múlva Miletus kikötõjébõl csekélyszámú, de erõs hajóhad indult +el az Isis vezérlete alatt. Rhodusz táján a sziklacsoporthoz érve +éppen útban fogta a feketezászlós liburnát, amely indulóban volt. A +katonákkal megrakott gályák körülállták az öblöt s alig egy órai harc +után a liburnát hatalmukba kerítették. A kalózok egy részének sikerült +elmenekülnie a könnyû csónakokon, más részük elesett, mintegy hetvenen +pedig foglyul estek. A kalózfõnök négy nyíltól átfúrva feküdt a liburna +fedélzetén. Ancus Porcius Testa tisztelettel vegyes félelemmel nézte +vérbe kevert, elnyúlt alakját. + +Az aedilis komolyan vette az ígéretet, amit nevetve tett a kalózoknak. A +hajóhaddal Pergamusba ment, a kormányzóhoz, hogy kikérje annak +beleegyezését az elfogattak kivégzéséhez. A kormányzó, egy minden hájjal +megkent ravasz római azonban hímezni-hámozni kezdett; jobb szeretett +volna váltságdíjat kapni a foglyokért. Caesart elfutotta a méreg. +Otthagyta a kormányzót. A kalózok kincseit szétosztotta a gályák +legénysége között, a Crassus által küldött váltságdíjat pedig +megtartotta magának. Azután, nem habozva tovább, keresztrefeszíttette az +elfogott kalózokat a maga felelõsségére és a lehetõ legrövidebb úton +visszatért Rómába, ahol újra gondosan ápoltatta elhanyagolt körmeit és +illatos fürdõjében feküdve, megelégedetten gondolt a kellemesen +eltöltött nyárra. + + + + + +A TÁBORNOK + + + Görgey Arthur emlékének. + + +Hajnali két órakor a segédtiszt belépett a tábornok szobájába és +jelentette, hogy a járõrök elindultak a hodricsi úton. Az asztalra +állított petróleumlámpa körül szétteregetett tereprajzok és jelentések +hevertek, rajtuk keresztbe dobva egy ezüstgombos lovaglópálca. + +A tábornok a szoba közepén állt és hideg arccal hallgatta a segédtiszt +szavait. Kurtára nyírt szakála rõtesen csillogott a lámpafényben. +Aranykeretes szemüvege mögül jeges nyugalommal csillámlottak elõ kék +szemei. Csupa energia volt ez a hat láb magas, karcsú ember, aki egy +hónap elõtt vette át a feldunai hadtest parancsnokságát. De most mégis, +mintha valami fáradtságot vagy inkább fásultságot árultak volna el +mozdulatai. + +Némán bólintott s mikor a segédtiszt mögött becsukódott az ajtó, +kimerülten dobta magát a kopott díványra. + +Két nap óta mindig talpon volt s egyik izgalom a másik után érte. A +Szélakna irányában fekvõ fõcsapat felé haladó ellenség már egy napi +elõnyt nyert a Zsarnócra kirendelt zászlóalj parancsnokának ügyetlensége +folytán. Elsõ felindulásában maga vette át a zászlóalj vezényletét s +negyvennyolc óra óta egy percre le nem hunyta a szemét. Izgatta az is, +hogy esetleg elvágják a derékhadtól, ha ugyan be nem kerítik. A +legénység pedig javarészt újoncokból áll, azok is leginkább tótok, +akiket végképp elcsigázott az olvadó hótól csatakos hegyi utakon való +menetelés. Csodálatosan józan, gyors eszû és bátor katona volt, bálványa +különösen huszárjainak, utált minden érzelgést és romantikus +ellágyulást, de most mégis nehéz szorongást érzett a mellében. Vagy csak +a túlfeszített, lázas türelmetlenség hajtotta szivére erõsebben a vért? + +Hirtelen fölugrott, fölcsatolta a kardját és a besietõ segédtisztnek +kiadta a parancsot az indulásra. + +Negyedóra múlva már ott ült nyeregben a templomtér szélén. + +A januári hold bronzvörös gömbje párák közé sülyedt a hodricsi +magaslatok fölött. Az erdõ felõl éles szél csapott alá a völgybe és +szaggatottan, sikoltva hordta szét az ébresztõ kürtszót az alvó város +utcáin. A tábornok föltûrte köpenye gallérját és kissé elõregörnyedve, +szorosabbra fogta a kantárszárat. Sötét sziluettje élesen rajzolódott ki +a templom fehér falára, mintha egy fekete lovasszobor állt volna õrt a +gyengén emelkedõ tér sarkán. Türelmetlenül tekintgetett a homályos +utcatorkolatok felé. + +Az ébresztõ még egyre sikongott. + +Az alacsony házak ijedten nyitogatták piros szemeiket, a gyenge +holdfényhen alig villanó ablakokban egymásután lobbant föl a világosság. + +Mindenfelé mozgolódás támadt, mintha maguk a házak ébredtek volna föl. + +Hosszú, reszketõ lónyerítés keresztezte a trombita hangját s a templom +elõtt a parancsõrtisztek lovai nyugtalanul dobogtak a kerekfejû +gránitköveken. Izgatott kiáltozás s egyre közeledõ lábdobogások zaja +verte fel a hajnali csendet. Sötét alakok rendetlen csomókba verõdve +futottak a templom felé, útközben igazgatva meg egy-egy fegyverszíjat. +Gyenge zsongás töltötte be a teret s a fölvonuló sorok között +minduntalan összekocódtak a puskacsövek s a fekete léniák jobbra-balra +hullámzottak. A tér túlsó felén egy század huszár fejlõdött föl, néma +csendben várva a parancsot. + +A fehérszíjas gyalogság már egészen betöltötte a teret, mikor a fõ-utcán +föltûntek a dübörögve közeledõ ágyúk. + +A parancsõrtisztek a helyükre lovagoltak. Kurta, kemény vezényszavak +röpködtek oszlopról-oszlopra s a következõ pillanatban lassú, egyenletes +mozgással indultak meg a csapatok. A tábornok, vasderes lován, az +elõcsapat élén ügetett. A trombiták és dobok hallgattak, csak a sáros +hóban cuppogó lépések ritmikus zaja hallatszott. A gyalogságot nyomon +követték a huszárok s pár lépésre mögöttük egy tüzérüteg zárta be a +menetet. + +A város alatt némán kanyarodtak le a Hodrics felé vezetõ útra. A hold +már eltûnt az erdõs hegyhát mögött s sûrû köd párázott föl a völgy +fenekérõl. Palaszürke felhõk torlódtak az égen s mire leértek a völgy +alján kanyargó szekérútra, havazni kezdett. Szurkos sötétség borított be +mindent, csak a fák tövében meggyûlt hó világított. A síkos úton +horkanva lépkedtek a lovak s a gyalogosok zárt sorokban, komoran +haladtak. Alig lehetett látni két lépésre. Szorosan egymáshoz feszültek +a csontos vállak s az újoncok álmosan borzongtak. Félig alva, gépiesen +emelkedtek a lábak egymásután. A szél szembe vágta a nagypihéjû havat, +amely a földön rögtön sárrá olvadt. A tisztek minden szót eltiltottak, +de ez fölösleges volt. Senkinek sem volt kedve beszélni. Néha egy kõ +megindult valamelyik vízmosás szélén s csattogva ugrált lefelé a +sziklákon. A rongyos bakancsokba beszivárgott a hóvíz s az elgémberedett +ujjak görcsösen szorongatták a ragadós puskaszíjat. + +A negyedik században egyszerre mozgolódás támadt. Elfojtott káromkodás +hallatszott az utolsó sorokban. Egy hosszú tót legény menetközben +elaludt és fölbukott. Az utána jövõk keresztülestek rajta. Az egész +csapat megállt s a föltápászkodók le sem törülve arcukról a sarat, +fásultan álltak vissza a sorba. A vállak újra egymáshoz surlódtak, +mintha a szélsõk tartották volna az egész sort s a lábak újra cuppogni +kezdtek a sárban. + +Végre sápadni kezdett a homály. Hat óra lehetett. Az erdõ sötét foltja +egyre határozottabban vált ki a meredek hegyoldalakon. + +A völgytorok kiszélesedett s a szél gyenge harangszót csendített a +fáradt katonák fülébe. Nemsokára beérték Hodricsot. A falu alján pihenõt +tartottak s egy félóra múlva mentek tovább a Szélakna felé húzódó +keskeny völgyben. + +Az út lassan emelkedni kezdett a baloldali hegyoldal lejtõjén. Már +egészen kivilágosodott s a hó is elállt. De a köd annál sûrûbb lett s +amint az úton egyre följebb haladtak, alattuk a völgyet egészen +eltakarták tejfehér gomolyagjai. + +A tábornok leszállt a lóról és segédtisztjével csendesen beszélgetve +haladt a csapatok elõtt. Csizmája bokáig sáros volt s kardját a hóna alá +fogva gyorsan lépkedett. Nyoma sem volt rajta az éjszakai fáradságnak, +mintha a nyeregben töltött négy óra visszaadta volna rugékonyságát. +Friss volt, nyugodt és energikus. + +A csapatokba is visszatért az élet a rövid pihenõ után. Az éjszaka +sötétjével mintha valami fojtogató érzés tûnt volna el a fehér szíjak +alatt dobogó szívekbõl. A hosszú tót fiú, aki útközben elaludt, most +végképp fölébredt s halkan, keservesen nyújtva kezdte dúdolni: + + + Cservena vinkó, bile kolácsi... + + +A következõ pillanatban azonban már abba is hagyta. Egy puskatus, +barátságos nyekkenéssel vágódott az oldalába. Némán mentek tovább. + +Kilenc óra lehetett, mikor a köd szakadozni kezdett az elõbújó +napfényben. A havas erdõ tele lett aranyos ragyogással. Az olvadó hó +csepegve hulldogált az ágak között és egyhangúan kopogott az avaron. +Langyos zsongó muzsikája betöltötte az erdõt. A gyenge szélben nedves +földszag érzett s a katonák nehezebben lélegzettek. + +Az út egyre meredekebb lett. + +Balról, a sûrû tölgyes oldalából keskeny patakokban ömlött alá a hóvíz s +keresztülfutva a szekérúton, gyors szökkenéssel táncolt lefelé a meredek +mélységbe. + +Óvatosam, a legnagyobb rendben haladtak a csapatok. + +Egyszerre gyönge pukkanás zavarta meg az erdõ halk muzsikáját. + +Mindenki összerezzent. + +A fegyverek idegesen csörrentek meg s utána félelmes csend támadt. +Mintha az ágakról permetezõ vízcseppek is fönmaradtak volna. + +Megálltak. + +Az altisztek suttogva adták tovább a parancsot. + +A pukkanás újra fölhangzott, most már valamivel erõsebben. Nyomon +követte a harmadik, negyedik. + +A kaptató hajlásánál futó alakok tûntek fel. Patrulok voltak. Puskájukat +kezükben tartva bukdácsoltak lefelé a hepe-hupás úton. + +Lihegve jelenttették, hogy az ellenség csatárjai az útra dûlõ hegyoldalt +megszállva tartják, mintegy negyedmérföldre, olyan ponton, ahonnan +golyóik az országutat hosszában söprik. + +A tábornok gyorsan rendelkezett. + +Egy századot felküldött az erdõs hegyoldal tetejébe, hogy azok az +ellenség csatárjait kimozdítsák helyükbõl. Az ütegbõl két ágyút +elõrehozatott és lemozdonyoztatott a keskeny szekérút két oldalán. A +gyalogság rohamoszlopban állt, készen az elõnyomulásra az erdõszél +födözete alatt, míg a huszárok hátvédül maradtak az üteg többig ágyúja +mellett. + +A hegytetõre küldött század megkezdte a tüzelést. A kopár fák közt +piszkos füstfelhõk gyülekeztek az éles dörrenések nyomában. A tábornok +kivont karddal állt a gyalogosok élén. + +Ebben a pillanatban nyolc-tíz huszár rohant el mellette, váratlanul +elõretörve az országúton minden parancs nélkül. Úgy látszik, elunták +hátul a várakozást az ágyúk mellett s most vad kiabálással vágtattak az +ellenség hadállása felé. A tábornok ajka elsápadt a dühtõl. + +De mielõtt még szólhatott volna, sûrû fegyverropogás hangzott s a +huszárok ész nélkül robogtak visszafelé. Az ellenség golyói oldalba +fogták õket. Két ló hörögve bukott el s a többiek keresztülgázoltak +rajta, õrült iramban zúdulva neki egyenest a felállított rohamoszlopnak. + +A tábornok látta a veszedelmet s elõreugorva a legelsõ huszár lovának +szügyébe döfte a kardját. Az erõs penge elpattant s a tábornok arcába +forró vérsugár szökött. A ló, fején keresztülbukva, maga alá temette +lovasát. + +De ez már nem használt. A fejvesztett kis huszárcsapat belegázolt a +gyalogság tömör soraiba. + +Rettenetes fejetlenség támadt. + +A zárt oszlop rendje megbomlott és szakadozni kezdtek a sorok. A hátul +álló újoncok eldobták fegyvereiket és futásnak eredtek. + +A tábornok szava élesen süvített át a zsivajon: + +--Szuronyt szegezz! Elõre! + +A megingott hadsorokból alig egy század teljesítette a parancsot. A +tábornok az indulattól remegve rohant velük elõre. De az elsõ tömeges +tüzelésre ez a csapat is megfordult és lehetetlen volt megállítani, +annál kevésbbé, mert a szekérúton már föltûnt egy ellenséges +vadászosztag, amely futólépésben, szuronyszegezve közeledett. + +A futó gyalogság képtelen rémülete magával ragadta a két lekapcsolt ágyú +legénységét is. + +Az egész zászlóalj futásnak eredt. A hátul álló huszárok útjokat akarták +állni, de a futók a lovak hasa alatt kúsztak tovább, mikor a lovasok +közéjük vagdostak. Az iszonyú zavarban az ágyúslovak nekivadultak s +csaknem az egész üteg hanyatt-homlok a mélységbe zuhant. Az +ütegparancsnok legázolva, véresen feküdt egy tölténykocsi mellett. + +A tábornok hasztalan igyekezett, hogy néhány bátor emberét legalább a +lemozdonyozott ágyúk fedezésére együtt tartsa, nyomról-nyomra hátrább +szorult. Végre azon a ponton találta magát, ahol a két lekapcsolt ágyú +állott. Itt azután az egymást követõ vadászgolyók hangos fütyülése azt a +néhány embert is megszalasztotta, akik még kitartottak mellette. +Segédtisztje is eltûnt mellõle. Egyedül maradt. + +Az ágyúk mellett, keresztben az országúton egy tölténykocsi állt. A +tábornok a kocsi mögé vonult s elszántan várt, maga sem tudta, mire. A +szégyen és a tehetetlen düh égette a torkát. A völgybe lerohanó +csapatainak csörtetése egyre gyöngébben hallatszott fel hozzá. + +Pár perc mulva az ellenkezõ oldalról fölhangzottak az osztrák néphimnusz +szakadozott ütemei s az út legközelebbi kanyarulatánál kibukkantak az +ellenséges vadászok. + +Erre a tábornok is megrendült. + +Minden elveszett s a természetes ösztön menekülésre késztette. +Halotthalványan, elhomályosuló szemekkel nézett megfutott csapatai után, +majd visszafordult az ellenség felé. + +Ebben a pillanatban úgy rémlett elõtte, mintha a vadászok a nekik +szegzett ágyúktól megrettentek volna. Hüledezve bámultak, lábuk elakadt +s a hurrázás elhalt az ajkukon. + +A tábornoknak minden vére a fejébe tódult. A józan, hideg és számító +katonát, aki nem hitt a romantikus hõsökben, a lehetetlent megkísérlõ +pillanatok szédítõ láza fogta el. Kemény, sápadt arca, amely mögé mindig +el tudta rejteni fölindulását, most kigyúlt és hûvös, kék szemében +heroikus tûz lobbant fel. Forró agyán átvillant a gondolat: + +--Még megfordulhat a kocka. És én egyedül, két ágyúval föltarthatom az +ellenséget. + +Õrület volt, de szép, csodás, nagyszerû õrület. Ebben a pillanatban egy +lángeszû költõ állt az elhagyott ágyúk mellett. + +Keze izgatottan kapott a gyújtózsinór után. + +A kanóc nem volt seholsem. A gyáván megfutottak azt is magukkal vitték. + +A varázsnak vége volt. + +A tábornok feje, mintha villamos ütés érte volna, fakón esett vállai +közé. Vad elkeseredéssel dobta el csonka kardját és kilépve a +tölténykocsi mögül, aminek oldalán egyre vésztjóslóbban kopogtak az +ellenséges golyók, befutott a fák közé. A kiálló fagyökerek közt +megbotolva, a sáros talajon minduntalan megcsúszva, ziháló mellel, +halálrafáradtan botorkált elõre. A golyók ide is követték s feje fölött +recsegve töredeztek az apró galyak. A háromnapos kimerültség a +pillanatnyi lázas fellobbanás után ólomsúllyal nehezedett rá. A gerincén +jeges borzongás futkosott. Szinte öntudatlanul csapott le újra a +védtelen országútra. Kemény sapkája megingott a fején és szemébe +billent. Egy golyó fúrta át a tetejét. Meg sem rezzent, futott tovább, +elakadó lélekzettel, megalázva, remény és cél nélkül. + +A meredek úton minden lépéssel alábukott az üldözõk lõvonalának. A +golyók ártalmatlanul zúgtak el a feje fölött. + +Amint ezt észrevette, újra visszanyerte hidegvérét. Segédtisztjében +kezdett bizakodni, aki bizonyosan a megfutottak összeterelésén +fáradozik. + +Óriási ugrásokkal haladt elõre. + +--Kicsit kevesebb mohóság és több hidegvér a célzásban,--mormogta fogai +között, amint a golyók egyre magasabban fütyültek el fölötte. + +Hirtelen fölujjongott. + +Alatta a kanyarodónál föltûnt segédtisztje egy század tót gyalogossal. + +--Nem csalódtam benne,--gondolta és egyezerre minden erejét visszatérni +érezte. + +--Katonák,--kiáltotta elfulladva,--utánam. Még mindent meg lehet +menteni. + +Megfordult és a csapat élén rohanni kezdett fölfelé. + +Sûrû golyózápor sivított el fölöttük. + +--Bátorság, fiaim, hiszen nem találnak. + +A katonák rendületlenül követték. De ebben a pillanatban egy legény +ordítva bukott arcra. + +Egyszerre vége volt mindennek. + +A visszaterelt csapat rémülten rohant hátrafelé. Nem volt többé hatalom, +amely megállíthatta volna õket. A szûk úton egymást gázolva õrült +üvöltéssel menekültek. + +A tábornokot segédtisztje ragadta karon és vonszolta lefelé. + +A váratlanul fölmerült végsõ reménynek hirtelen megsemmisülése +megbénította minden gondolatát. Mint két mozgó tárcsa futottak a +vadászok golyói között, a fölfreccsenõ sárban, halottakon és eldobott +fegyvereken keresztül. Gépiesen, öntudatlanul, torkukban a fojtogató +sírással és szívükben a szégyen keserûségével. + +Mögöttük gyors egymásutánban villantak föl a fegyverek és õk sárosan, +megtépve, halálrahajszolva futottak tovább lefelé a lejtõn. + + + + + +A BIHARI REMETE + + +Százkilenc esztendõ elõtt sugarasabb õsz járt a berettyókovácsi pusztán. + +Dér alig fogta a hervadó füvet. A lápos elmélyült ezüsttükrében vénülõ +szépasszonyok telhetetlen hiúságával nézegette magát a felhõtlen +magasság s lenn a síkon, az istrázsát álló jegenyék fölé, hálós +aranysátort vert délszínben a nap. Nagy, égig érõ csend rejtegette a +messzi tanyákat, a töretlen náderdõt, a löszpart meredekjén bókoló +rozmaringfûz-sövényt s a lankás dombolt martjából kimagasló fehér +udvarházat, melynek zsindelysüvegét a néhai bécsi királynõ újmódija +szerint vonatta dupla peremre Bessenyey György úr. A délnek szaladt nyár +siettében ittfelejtett néhány hév hetet. Csak alkonyattájt sétált, végig +a bihari rónák szélén a közelítõ November, violás köduszályát elterítve +a friss szántások fölött. + +Az öreg úr, aki egyre ritkábban mártotta meg elébb oly szapora lúdtollat +a kalamárisban,--írás nélkül is fogyott abból a ténta,--mogorva +szótlanságban járta a kúria pipafüstös, homályos szobáit s gyakorta +tekintett ki az ablakon túl esteledõ õszbe. Mi járhatott eszében: Isten +tudja,--Isten, akit Monsieur Voltaire bõrbe kötött, aranyba metszett +könyveinek gonosz syllogismusával tagadott,--talán a pataki kisdiák +betûirtózása, amely nagy egészséges ösztön szégyenkezésbe betegedett a +királyasszony tudós városában, hol annyi átvirrasztott éjszakán +ismételgette a frantzia grammatikátska rendhagyó verbumait, míg a +többiek, a sárga csizmában, aranypaszomántos veres dolmányban, párducos +mentében ékeskedõ ármális nemes ifjak, hajporos dámákkal enyelegtek a +schönbrunni rózsalugasok alatt, avagy talpas poharat hajigáltak a +GrüneKatze pókhasú csaposának fejéhez. De az is lehet, hogy ez enyhe +õszön emlékezései támadtak az õz-szemû bétsi grófnéról, aki mosolygó +komolysággal hallgatta a megtanulhatatlan nyelven írott tragédia recsegõ +sorait: + + + Véres áldozatját látom trónusomnak, + Mely kínos hatalma van királyságomnak, + Ágist örökösen kesergem vesztével, + Mert noha elpártolt, de nagy volt szívével... + + +Ilyen csendes õszidõben sok régi dolgok megfordulnak öreg emberek +fejében. + +Derék úr volt, testes, vállas, sûrûvérû besenyõfajta, hatvanhárom +esztendõs korára is kemény bikanyakkal s bár járása kissé elnehezedett, +sohase vesztette el egészen a hajdani testõr mozdulatának feszes +rugalmasságát. Ha egy-egy mérges indulatú, disznótoros, boros estéjét +követõ hajnalon kihozatta rázós szekerén a váradi olasz sebészt, aki +Erdélyországban is híres volt a köpölyözésrõl, utána nyeregbe zökkent s +kilenc agárral késõ délutánig futtatta a nyulat a Berettyó síkján. Hanem +azért a haja csak szép, tiszta ezüstbe keveredett, mint régi +allonge-barókája,--ahogy Nalátzi uram szokta volt emlegetni a parókát. S +hogy õ maga is az elmúlás borús gondjaiba tévedt olykor, arról nemcsak a +Természet világa vagy a józan okosság dicsérete s a Bihari remete +kerekbetûs kézirat-tekercsei árulkodtak ott a kicsiny, házi +bibliothékában, hanem a deckás kert sarkában álló almafa is, amelyet fej +fául rendelt magának öreg Bessenyey György, még a múlt tavaszon kimérve +tövében síri ágya helyét. Kínzó titkokat rejtegetett ez a pusztai +egyedülségben lemorzsolt huszonöt esztendõ, a lét és halál fejthetetlen +kérdéseirõl, a múltba ereszkedett ifjúság visszahozhatatlanságáról s a +komor agglegénység család után sajgó epekedésérõl. De minden titkai +között legfájdalmasabb, mert legmagyarabb, annak a nagy értetlen erõnek +csudája, amely a Musákkal szeretkezõ daliás testõr kezébõl kiütötte a +rigmust keresõ tollat s a sima gallus nyelven társalkodó udvarból +visszasodorta egy nap az õsi portára, villásszarvú ökrei és faggyús +üstökû béresei közé. Micsoda hatalom hajtotta, hogy levesse a szûk +karmazsin dolmányt, fölrúgja az incselgõ Grátziát, hogy megszaladjon a +bársonyszájú grófné forró csókja elõl, megtorpanjon Nyugat nyíló Szezáma +küszöbén s hogy hazatérüljön,--szügybevágott daccal, kopott décbundát +vonván araszos vállára,--tajtékpipák érését vigyázni, parasztszolgálók +állát csipdesni, póri meséit hallgatni, maga borát inni, elzsírosodni s +végtelen õszi napokon egykedvûn nézni az ónos esõ függönyét a fekete +barázdák fölött? Ki rendelte, micsoda homályban lakó istenség +parancsolta rá ezt a sorsot, amelyrõl ma sem biztos, hogy rontás-e avagy +szentséges kiváltság, önmagába visszaforduló ereje a titokzatos ázsiai +léleknek? + +Százkilenc esztendõ elõtt Bessenyey György úr, a néki megadatott utolsó +õszön gyakorta töprenkedhetett eme hiábavalóságokon. Nyugtalanul +méregette az öblös szobákat, mindenféle régi írásokat hányt föl, +pattogva szidta a lusta cselédeket s egyre sûrûbben küldött be Váradra +az olasz felcserért. Álmatlan éjszakáin pedig hangos perbe szállt az +Istennel, akit nyakas kálvinistasága pápista úton sem bírt egészen +megtalálni. + +Egy estébe hajló délután épp a nagyház ablaka elõtt álldogált, mikor +kerékkattogás verte fel a csendet s bõrfedeles, magas ringóra szíjazott +vén hintó fordult a kúria elé. A bakon pofoncsapott-kalapos kocsis +tartotta a gyeplõt s fehérkeztyûs inas eresztette le a vashágcsót egy +selyemmantillás idõsebb delnõ elõtt, öreg Bessenyey György kicsit +megtántorodott, hogy ráismert a váratlan vendégre. Valami gonosz +nyilallás vágott a mellébe s hirtelen megfogódzott a faragott szék +támlájába. Harmadnapos szakállal, elnyûtt csizmában, pipafüstszagú, +pecsétes házikabátban, de meg így, itt, annyi esztendõ után--nem lehet +ma ezt a vendéget fogadni. + +Elfulladt sietséggel szólt át a húgának a másik szobába: + +--Eredj le szaporán a hintóhoz s mondd meg a bécsi grófnénak, hogy én +már ott lakom a kertben, az öreg almafa alatt... az utolsó köszöntést +néki küldtem... + +Aztán vigyázva lopakodott vissza az ablakhoz s ugráló szívvel leste, +mint fehéredik el a hírre az õz-szemû, bársonyszájú asszony, mint indul +el-elakadó léptekkel a kert felé s mint kulcsolja össze kezét, lehajtott +fejjel állván hosszan, mozdulatlanul a leveletlen almafa elõtt. + +S csak akkor szakadt föl mély sóhajtása, mikor a grófné már visszaült a +hintóba s a pofoncsapott-kalapú kocsis megcserdítette az ostort az +ágaskodó lovak fölött. + +A hintó elgördült, vissza Várad felé, ahol hosszabb látogatóban járt a +bétsi grófné. + +Öreg Bessenyey György pedig nem sokkal ezután nyergeltetett, Nyakába +vonta kopott décbundáját, fölfordult a lóra s nyomába vágott az +elporzott hintónak. Nem sietett. Lépésben haladt. Nem akart utólérni +senkit. Semmit. A határ domb tetején aztán megrántotta, a lova száját. +Megállott. Áthajolt a nehéz vasderes nyaka fölött, szeme fölé ernyõzte +tenyerét s elnézett messze nyugat felé a gyengén párázó violás ködökbe, +amerre a bécsi paloták cifra tornyai magasodnak, valahol a Tiszán túl, +Dunán túl. + +Mögötte, a berettyómenti síkon, elfeketedtek az árnyak. Utolsó sugara is +kilobbant a lefutott napnak. + + + + + +LULLUS RAYMUNDUS + +I. + + +Abban az idõben, amikor Aragónia legbékésebb királya az Isuela völgyén +átlovagolva, Huescába tette át székhelyét, élt az udvarnál bizonyos +Vicente Garcia di Castello nevû zsoldoskapitány, tejtestvére annak a +boltanai tudós vikáriusnak, akirõl Tritheim apát is megemlékezik +Steganographiájában. Ez az erõszakos, bikanyakú fickó, akitõl semmi sem +állt távolabb, mint tiszteletreméltó rokonának szelíd erkölcsei, a +legrettegettebb korhely volt, aki valaha ólomkancsóval verte be jámbor +polgárok fejét a székesegyház mögött lévõ fogadóban. A nap legnagyobb +részét ivással és kockázással töltötte, s felesége, a szép és erényes +Ambrosia, sokszor egész éjszaka hiába várta haza, egyedül virrasztva +mennyezetes ágyában. + +Különösen mióta Lullus Raymundus, egy fiatal mallorcai nemes érkezett az +udvarhoz, voltak hangosak az éjszakák a Mór királyhoz címzett +fogadóban, ahol a kapitány elõtt mindig tele kráterrel állott a nehéz +ó-bor, Raymundus lovag úri barátságából. + +A lovag éjszínû hollótollat viselt fövegén s úgy beszélték, annyiszor +cserélte azt fel újjal, ahányszor szívébõl egy-egy szerelmes galambot +kiröpített. A huescai asszonyok becsületére legyen mondva, a hollók még +máig sem pusztultak ki az Isuela völgyébõl, bár az sem tagadható, hogy +tollazatuk még ma is ritkább, mint más vidéken. + +Egy nyári hajnalon, mikor a Mont Perdu csúcsait már kénsárga fátyolba +takarta az Ebro torkolatában fürdõ nap, Raymundus lovag elszántan +söpörte le a boros asztalról a színes kockákat. Odakönyökölt Castello +kapitány elé s utánozhatatlan nyugalommal, szemét egy pillanatra le nem +véve annak duzzadt, karmazsínvörös arcáról, így szólt hozzá: + +--Barátom, a te feleséged a legszebb asszony egész Aragóniában és én +halálosan szerelmes vagyok bele. + +A zsoldoskapitánynak tátva maradt a szája a meglepetéstõl. Aztán +egyszerre olyan rettenetes kacagásra fakadt, hogy homlokán +kötélvastagságúra dagadtak az erek. Az egész szoba rengett a nevetésétõl +s közben úgy szuszogott, mintha szélmalmot készülne hajtani. + +Lullus Raymundus továbbra is csendesen könyökölt a feldöntött cinpoharak +között s mozdulatlanul meredt maga elé: + +--Szeretem, halálosan szeretem... + +Castello kapitányt még mindig rázta a nevetés s elfulladva, +szakadozottan hörgött, húsos tenyerével térdét csapkodva: + +--Részeg vagy, cimbora, a bölcs Ramiróra mondom, aki tizenhat fõnemesnek +egyszerre vágatta el a torkát ezen a piacon... az én feleségembe +szerelmes... az én feleségembe... nagyon jó... + +És újra hanyattvágta magát a faragott támlájú széken, a rázkódó +kacagástól eltorzult arccal. + +Raymundus felállott, fejébe csapta tollas föveget s bosszúsan kérdezte: + +--A pokolba is, de hát mi van ebben olyan mulatságos? + +A kapitány szemébõl csorgott a könny, az ajka rángott s nagyokat nyögve +tapogatta nyilalló derekát. Olyan volt, mint egy szétrepedni készülõ +borostömlõ. + +--Ülj le és hallgass rám, cimbora,--mondta végre összeszedve +magát,--derék pajtásom vagy, megérdemled, hogy õszintén beszéljek veled. + +Két kézre fogta a tele krátert, ajkához emelte s szürcsölve kezdte inni +a fûszeres bort. Raymundus vállat vont, felcsatolta tõrét és az ajtó +felé indult. De a kapitány, aki a borosedény karimája mögül félszemmel +sandított rá, hirtelen az asztal közepébe vágta a súlyos krátert, +felugrott s úgy megmarkolta a karját, hogy Raymundus felszisszent. + +--Hol láttad elõször?--kérdezte durván. + +--A székesegyházban. San Pedro alabástrom szobra elõtt imádkozott. + +A kapitány közelebb hajolt hozzá. + +--Látod,--mondta rekedten,--te is a templomban láttad. Csak ott lehet õt +látni, õ a legerényesebb asszony egész Huescában. Olyan erényes, hogy +senkit sem szeret, még engem se. Én is a székesegyházban láttam meg +elõször, mikor idejöttem a király zsoldosaival. Ott szerettem bele s +ott, a templom kapujában kértem meg a kezét. Hozzám jött, pedig nem +szeretett. Ö csak San Pedrót szereti, a szentet, akit valami olasz +faragott toszkánai kõbõl. Az õ szívét is abból faragták, cimbora, az õ +szíve is fehér és hideg... nem szeret, mert nem tud szeretni. Templomba +jár, imádkozik értem, hû... csak nem tud szeretni... + +A kapitány véres szemét gyenge fény fátyolozta be: + +--Hûséges, jó, szent asszony... és én mégis korhely vagyok... ej, +mondom, csak San Pedrót szereti... ezért nevettem az elõbb, cimbora... +nem földi embernek való az ilyesmi. Verd ki a fejedbõl, bolondság. Én +mondom neked, elhiheted... Gyere, igyunk inkább és vessünk kockát. + +Visszaült az asztal mellé s az ólomkarikás ablakon átszûrõdõ kékes +sugarakba hunyorgatva, a részegek makacsságával, elérzékenyülten +ismételte: + +--Szent asszony... szent és hû... senkit sem szeret... + +Lullus Raymundus elgondolkozva nézett a kapitányra, aztán hirtelen +megfordult és kisietett a homályos csapszékbõl. Castello álmosan, +értelmetlenül bámult utána. + +Egyszerre fázósan összeborzongott. + +Az ötlött eszébe, hogy Raymundusnak éppen olyan fehér az arca, mint San +Pedro szobráé a székesegyházban. + + + +II. + + +Raymundust ettõl kezdve nem látták többé együtt Castello kapitánnyal. + +Az udvarnál sem mutatkozott. A mulatozást abbahagyta. Fövegén kifakult, +eltöredezett a hírhedt hollótoll, de nem cserélte fel másikkal. Szótalan +lett és komor. Tekintete álmodozóvá vált, mint az esti tûz, amelyet +pásztorok gyújtanak a Maladetta szakadékai között. + +Reggelenkint a székesegyházba járt az elsõ misére s egy oszlop árnyékába +húzódva, elszoruló szívvel várta Ambrosiát, aki mindennap egy órát +térdelt San Pedro szobra elõtt. Csak mikor a szép asszony fölvonta +arcáról selyemfátyolát, ragyogott föl Raymundus szeme s derült ki komor +arca. Ilyenkor mindig föltette magában, hogy megvárja a templom +kapujában, mikor komornájától kísérve hazafelé indul és megszólítja, de +mindannyiszor valami fájdalmas elfogódás vett rajta erõt. Talán mert +arra kellett gondolnia, hogy Castello kapitány itt kérte meg a kezét. + +Egy nap--virágvasárnap volt,--Ambrosia, mikor kifelé indult a +nagyhajóból, leejtette kezébõl a szentelt fûzbarkát. Raymundus mellette +termett s felemelte a lehullott ágat. A keze reszketett, mikor +átnyújtotta. + +--Köszönöm,--mondta halkan Ambrosia s sûrû szempilláit fölvetve, +ránézett a fiatal lovagra. De hirtelen elpirult, zavartan sütötte le +szemét és kisietett a templomból. Raymundus tekintete mintha megégette +volna. + +Másnap mégis mosolyogva bólintott feléje, mikor Raymundus mély bókkal +meghajolt elõtte. Késõbb már pár szót is váltottak, jelentéktelen, +közömbös szavakat, de amelyek mélyén--Raymundus úgy érezte,--szerelmi +vallomás lángolt. + +Ambrosia pedig éjszakánként felkönyökölve ágyában, álmodozva nézte a +fehér holdfényt, amely élesen rajzolta ki az erkélyajtó patkós ívét s +akaratlanul Lullus Raymundusra gondolt, aki már egy hónapja nem tûzött +új tollat a fövegéhez. Olykor elõvette csiszolt acéltükrét s sokáig, +érdeklõdve nézte benne magát, mintha valami idegen arcot vizsgálna. +Hajnal felé aztán reszketve temette fejét a forró vánkosokba s görcsös +zokogás fojtogatta a torkát. + +Egy reggel Raymundus hazakísérte a székesegyházból. + +Szótlanul, lehajtott fejjel ment mellette, e mikor a komlóval +befuttatott kapubolt alá értek, hirtelen szembefordult vele: + +--Ambrosia... meg kell mondanom... + +Lullus Raymundusnak elakadt a szava. + +Ambrosia halkan felsikoltott s kezét szívére nyomva futott föl +szobájába. Azt hitte, összeroskad. Lihegve állt meg a szoba közepén. +Szédült és magában ezerszer befejezte--ijedten és boldogan--Raymundus +félbemaradt szavait: szeretlek... szeretlek... + +A szíve hangosan vert. + +Egész estig ki nem mozdult a szobájából s elhatározta, hogy másnap nem +megy el a templomba. Korán lefeküdt, de nem tudott elaludni. + +Éjfél felé fölkelt, egy könnyû mantillát kapott magára s kiült az +erkélyre. A Monté Aragon felõl langyos szél fujt. Csodálatosan csendes +és átlátszó volt az éjszaka. + +Egyszerre összerezzent. + +Az erkély alatt megmozdultak a komló vastag fonadékai s a következõ +pillanatban a kõoszlopba fogódzva fölbukkant elõtte Raymundus. +Hajadonfõvel volt s a hold éppen az arcába sütött. + +Ambrosia megrettenve ugrott föl. + +Lullus Raymundus átdobta magát az erkély korlátján s letérdelt elõtte: + +--Bocsáss meg, Ambrosia, de el kellett jönnöm. + +Ambrosia hátralépett s karjait védõleg terjesztette maga elé. + +--Ne húzódj el tõlem,--folytatta Raymundus, akinek szavai egyszerre +fölszabadult áradatban ömlöttek,--az a szerelem, amely engem idehajtott, +tiszta és szent, amilyen te vagy, nincs rajta a föld szennyébõl semmi. +Egész életemet betölti, mint a napfény a világot. Szeretlek, Ambrosia, +szeretlek... A csillagok szeretik így az éjszakát, füvek a hajnali +harmatot... + +Ambrosia szeme elõtt elhomályosodott a világ. Túláradó szívvel, a +beteljesült boldogság sugárzó szépségében állott Raymundus elõtt. +Forróság öntötte el egész testét, torka kiszáradt s remegõ kezei tétován +kapaszkodtak az erkély korlátjába. + +--Kelj fel,--mondta végre fojtott hangon,--kelj fel és távozz. Ha valaki +meglátott volna... Megbocsátok, de távozz... + +Raymundus felemelkedett: + +--Ne ûzz el, Ambrosia. A hitetleneknek száz szavuk van a szerelemre, én +nem tudok egynél többet mondani: szeretlek. S a nap minden óráját csak +azért szeretném lábaid elõtt tölteni, hogy újra ezt ismételjem. + +Ambrosia nem tudta kikerülni Raymundus tekintetét. Hosszan, némán nézte +a rajongó lovagot s lassan, szomorú mosolyban simult el arcáról az +izgalom. + +Azután beszélni kezdett: + +--Raymundus, én hiszek neked. Hiszek abban a csodás, tiszta szerelemben, +amely most olyanná teszi arcodat, mint az ifjú San Pedróét. Hiszem, hogy +ez a szerelem örök és földöntúli, de... én nem tudok ilyen szerelmet +viszonozni. Erre én méltatlan vagyok. Ilyen mélységes lángolást nem tud +megérteni földi asszony. Ha halhatatlanná tudnál tenni, ha nem omlanék +porrá a testem, ha örökre élhetnék: örökre szeretnélek. Ó ha megtalálnád +az élet örök titkát, amelyrõl a bölcsek szólnak, s amely megadja a +halhatatlanság gyönyörét... Tégy halhatatlanná, Raymundus, keresd meg az +élet vizét és én a tied leszek--örökre. + +A lovag úgy hallgatta, mint egykor Odysseus a tenger leányainak énekét. + +Hirtelen leroskadt Ambrosia elé, ajkához szorította annak keskeny, fehér +kezét s megittasultan mondta: + +--Megkeresem és elhozom neked, senora... az Isten engem úgy segítsen... + +A hold magasan állt a székesegyház karcsú tornya felett s lenn az +utcavégen fölhangzott Castello kapitány borízû kurjantása. + +Raymundus átugrott az alacsony erkélyen, köpenye csuklyáját fejébe húzta +és elindult a Monte Aragon felé, amerre a San Miguel de Foces-kolostor +romjai feketedtek. + + + +III. + + +A huescai udvar hölgyeinek lovagja eldobta a gazdagon hímzett +bársonyruhát. Fekete kámzsát öltött s elvonult a romok magányosságába, +papyrus-tekercsei, chaldeusok írásaival telerótt pergamenjei és kabalás +fóliánsai közé. + +Hét nap alatt megtanulta az írás és olvasás nehéz mesterségét, amit +kétszáz évvel késõbb is csak Paracelsus mestere, a sponheimi bencés +apátúr tudott utánacsinálni. + +Megismerkedett a démonológia umukjaival, amelyek felhozzák a rontást és +megtanulta a nagy maszkimok elleni bûvölés örökbecsû szavait. Tudta, +hogy a homlok betegsége a pokolból jött, hogy Namtar maga a döghalál s +hogy Asusu-Niamir visszahívta Istart, a hajnali csillagot. Esztendõket +töltött az egyiptomiak theurgiájába mélyedve, ismerte a Ker-neter +rejtelmeit, ahol a Horusz mérlegén könnyûnek találtaknak fejét a nilusi +ló harapja le. Olvasta a Halottak könyvét, Hermesz Triszmegisztos +Chená-ját, értette Demokritoszt, az abderitát és Zozimes Africanust. +Megtanult bánni az auripigmentummal, amely a melegség hatása alatt +részben arannyá változik, sõt Geber homályos könyvének "második rendbeli +medicináit" is elkészítette. Minden nap gazdagabbá tette tudományban és +bölcsességben, végül az alchimiának már csak a bölcsek kövével +foglalkozó része érdekelte. + +Esténkint Albertus Magnust olvasta. Ez a nagyszerû teuton delejes erõvel +vonzotta, kivált mióta megtudta róla, hogy mikor Vilmost, a németalföldi +királyt vendégül látta Vízkereszt-napján a domokos-klastrom kertjében, a +zord téli idõ ellenére levelek és virágok nõttek egy szavára a zuzmarás +fákon. Legszívesebben azonban könyveinek azokkal a fejezeteivel +foglalkozott, amelyek a nagy elixiriumról szólnak. Ezeknek rejtett +értelmét kutatta olykor egész éjszakán át s észre sem vette az idõ +múlását. + +A még épen álló refektórium egyik sarka tele volt különbözõ alakú +cserép- és bronz-edényekkel, szárított füvekkel, madár- és +gyíkcsontvázakkal, vasfogókkal és fúvókkal. Egész nap égett itt a tûz +három hatalmas kõlap között s Lullus Raymundus gondterhes arccal állt +elõtte, míg szikár fejét félelmes fénnyel világították meg a gyantáktól +színes lángok. + +Egy esõs, télvégi estén végre sikerült metallurgiás kísérlete. + +A kénarzén titokzatos keveréke, mint egészen tiszta, aranysárga por +omlott szét a kezében tartott átlátszó kristály-fiolában. Cinpoharat +vett elõ, félig töltötte vízzel, elmondta fölötte az örök változás +kilenc szavát s pár szemet szórt bele a megtalált kincsbõl. + +Reszketõ kézzel emelte szájához a drága folyadékot... + +Megrázkódott. + +Forró tûz járta át testét s ettõl kezdve sem ételre, sem italra nem +vágyott többé. Lullus Raymundus megtalálta a halhatatlanság titkát. + +Két hónap multán, hogy megbizonyosodott munkája sikerérõl, elhagyta a +romokat, felöltötte a régi bársonyruhát s kezében a nagy elixiriummal, +megindult az úton Huesca felé. + +Enyhe áprilisi nap volt. Az égen ezüstös felhõk fodrozódtak s az +aranyesõ halványzöld ágai között csillogó bogarak keringtek. + +Lullus Raymundus dobogó szívvel, görnyedten, lassan lépegetett lefelé a +lejtõn. Mikor áthaladt a város kapuján, alig tudott tájékozódni. Mintha +idegen városba került volna, úgy megváltozott körülötte minden. + +Egy szembejövõ fügeárushoz fordult: + +--Hallod-e, barátom, hol lakik Vicente Garcia di Castello kapitány? + +--A temetõben. Már tizenkét éve,--felelt az nagy nyugalommal. + +Lullus Raymundust hirtelen szörnyû félelem fogta el. Most jutott elõször +eszébe, milyen hosszú idõt töltött innen távol. Szinte fuldokolva +kérdezte: + +--És az özvegye... a szép Ambrosia? A fügeárus furcsán mosolygott: + +--A szép Ambrosia?... Ott lakik a túlsó utca végén, abban az erkélyes +házban... + +Lullus Raymundus föllélegzett s megkönnyebbülten sietett arrafelé. + +A boltozott kapunyílást szelíden koszorúzták a komló óriásira növekedett +fonadékai s az erkély egészen eltûnt a zöld indák között. Raymundus +lihegve sietett föl a lépcsõn s mámoros örömmel lökte be a nagyszoba +ajtaját. + +Csodálkozva állt meg a küszöbön. + +A szoba üres volt. Csak késõbb vette észre, hogy az erkélyajtóhoz +állított karosszékben egy sárgásarcú, összetöpörödött, öreg asszony ül, +aki ijedten, bizalmatlanul nézett rá. + +--Senora Ambrosia nincs itthon?--kérdezte kissé megzavarodva. + +Az öreg asszony felemelkedett, szemében különös fény csillant föl, aztán +intett Raymundusnak, hogy lépjen közelebb. Erõs reszketés fogta el s +alig hallhatóan susogta: + +--Raymundus... nem ismersz? Én vagyok... Ambrosia... + +Lullus Raymundus megtántorodott. Nem tudott szólni, csak kezét nyújtotta +elõre, amelyben szikrázva villant meg a kristály-fiola. + +Ambrosia keserûen mosolygott: + +--A nagy elixirium... harminc év után?... Most akarsz halhatatlanná +tenni, így, öregen?... Késõn van, Raymundus, ide nézz... + +Letépte mellérõl a ruhát s Raymundus elszörnyedve látta testén a +rákbetegség gyilkos nyomait. + +Ambrosia fölzokogott: + +--Azt akarod, hogy ilyen nyomorúságban éljek--örökre? Kímélj, Raymundus +és szánakozz rajtam. + +Lullus Raymundus öreg mellét is megrázta a fojtott zokogás. + +Kezébõl kihullott a kristály-fiola s hangos csattanással millió csillogó +porszemmé omlott szét a márványpadlón. + +--Ambrosia,--nyögte leroskadva,--te szabad vagy. Beléphetsz fa mennyei +halhatatlanságba... de én itt maradok a földön-örökre... nem találkozunk +soha... + + + +IV. + + +A többi megolvasható régi krónikákban. Lullus Raymundus Ambrosiai halála +után belépett a ferenciek rendjébe. De zaklatott szíve nem talált +nyugtot. Nemsokára elment Afrikába, hogy a mohamedánok közt terjessze az +evangéliumot. De hiába kereste a halált, bár többször rettenetesen +megkínozták a pogányok,--nem tudott meghalni. + +Isten végre megkönyörült rajta s meghallgatta imádságát. + +Egy éjjel a mohamedánok kihurcolták a város elé és megkövezték. +Keresztény utazók találtak rá másnap vérébe fagyva. Még élt. Magukkal +vitték hajójukra, amely útban volt Mallorca felé. + +Mikor szülõföldje partjára tették, meghalt. Hamvai ott nyugszanak a +pálmai székesegyház oltára alatt. + + + + + +ÕSZI HEGEDÛK + + + Valakinek a Paradicsomban. + Poe. + + +Ilyenkor már csak Beleznay úr jár a Füvész-kertbe. + +Beleznay úr, a mûvész, aki harminc évig énekelte Papagenot a pesti +dalszínházban, jóllehet, titokban fájva álmodott Tristan szerepérõl. Ám +tapsok helyett így is learatta a csendes öregséget. Kecsegeorrú gombos +cipõben, derékba szabott szûk kabátban, magasra csavart fehér shawlja +fölött keményre vont állal s egérszürke kürtõkalapja alatt bánatos +gondolatokkal sétál minden délután az elárvult szilfasoron. Néha megáll +a repkénnyel futtatott, aranybetûs, rózsaszín márványoszlop mellett, +gondosan beretvált állát nádbotja csontgombjára támasztva vagy elnézve +hosszan papirszivarkájának füst-arabeszkjeit, amelyek olyanok, mint a +szultán irádeján a virágos betûk: érthetetlenek és haszontalanok. Máskor +elandalodva fordul be a kígyózó, keskeny útra, fejét féloldalt hajtja, +mintha láthatatlan zenészek hegedûinek taktusára lépegetne a rivalda +szélén. + +A díszlet tökéletes. + +A háttérfüggöny porcellános kékjét már elfutotta a November lehellete. +Jobbra ritkuló bokrok, szétnyíló legyezõi fölött aranyló kadmiumfoltok, +mögöttük öreg vadgesztenye, harsanó indiai veresben. Odább álmatag +nyírfák krétás dereka, ólomfehérbe mártva, platánok tompa kékezüstje, +violába tévedt orgonával átszegetten, míg túlnan, a néhai tó +horpadásában, az elgurult ecset méregzöld csíkja tüzel a pázsiton. A +pálmák üresre fosztott köröndjét talán egy pointillistai-festõ tarkázta +lehullott hárslevél millió pettyével. Csak a baloldali jegenyék +lombdárdáján komorlik föl az ég párás tükréig az umbra temetõi setétje, +mint nehéz és fájó emlékezés egy drága halottra. Az üvegház: +gyöngyfényben úszó óriás koporsó s elõtte a buxus illedelmesre nyírott, +négyszögbe zároló szalagja szinte úgy rémlik: fekete szegély a nyár +gyászjelentésén. + +Beleznay úrhoz, aki elmúlott ifjúságát sétáltatja az alkonyodó kertben, +fölöttébb illik ez az Olgyay-színekbe hangolt szomorúság. Ö maga talán +legjobban érzi ezt s míg egyenesre húzott derékkal ballag a néma úton, +szívét befelé hulló könnyek esõje veri. + +Az árnyékkedvelõ növények lejtõje felõl,--ahol titkon csókolódzó +szerelmesek bujnak meg minden tavaszon,--most gyenge szél kapatja +szárnyát. Meglibben a sárguló levelek pilleraja s a cserjés vesszõin +simán fektetik keresztbe vonóikat a titokzatos zenészek. + +A nyitány megkezdõdik. + +Mélyhegedûk bánatos andantejával indul, hosszan, vontatottan a halk õszi +muzsika: Hallgasd csak, hallgasd a Vágyak énekét... + +--Minden mozdulásod, szándékod és tetted õsi éltetõje végokon: a vágy. +Mindig hiányát érzed valaminek, ami után kezed kinyújtsad, sohase vagy +egész, zárt és befejezett. Ha nevetsz, hiányzik a sírás lázas forrósága, +ha ölelsz: az epedés fájdalma, ha révbe érsz: a küzdés izgalma, örök +kettõsségét sejted meg a világnak s örök tragikumát magadnak. + +Beleznay úr elfúló mellel vigyázza az õsz hegedûversenyét. A lelke most +kinyitott ajtó s visszhangos zúgással árad be rajta a prestosoba lendülõ +szonáta elsõ tétele: + +--Nincs, nincs soha egészen betelõ vágyad. Ha a csók, a siker édességét +issza a szád, hol van kínzó gyönyöre az útnak, mely odáig vezetett? +Vágyódás és elért vágy, együtt, egyszerre kellene, kívánság és +beteljesülés, együtt, egyszerre lenne csak teljesség. De jaj, sohase +juthatsz el eddig. Ezért sajog betöltött álmod mélyén a csalódás +fanyarsága, mint színméz édességében a fulánk mérge. Boldog vagy, ha +virágos nyoszolyádba fekteted szerelmes párod, de a boldogság--amíg csak +álmodtál róla,--odavan, többé már nem adatuk meg néked. Ezért nincs, +nincs soha egészen betelõ vágy, csak vágyakozás az elérhetetlen után. + +Az új tétel tajtékos hullámai már vágtatnak, mint az elszabadult csikók, +lebegõ sörénnyel. És viharos crescendóba zendül a megsokasodott hegedûk +vad zokogása: + +--Mi után futsz hát? Amit elérhetsz, sohase teljesség. Amit elnyersz: +azért nem érdemes küzdeni, amiért érdemes: soha el nem nyered. Futsz +mégis, vergõdsz és gyötrõdöl, miért, miért? Magadat keresed talán a +szörnyû kört futván, de tegnapi vagy holnapi magad soha utól nem éred. +Nincsen és nem lesz soha beteljesülés. + +Beleznay úr egy hársnak dõlve, elfehéredett arccal hallgatja a tomboló +furiosót, amely végre megcsendesedik a zárótétel ünnepi hömpölygésében: + +--A te tragikumod mégis az Élet éltetõje. Az egészen betelt vágy örök +megnyugvás lenne, maga a halál. Egy, egyetlenegy csók kellene csak, egy +szín, egy illat, egy hang és ki lenne merítve a világ gazdagsága. +Megszakadna az örök folytonosság, míg így minden csalódás új vágy magját +csiráztatja. Érzed az õszi kert terhes földszagában a jövõ tavasz +ígéretét? S ha kevés ez a bölcsesség, ha hideg és nyugtalanító: +óvakodjál a teljesedéstõl. Õrizd meg álomnak az álmot, vágynak a vágyat, +sóvárgásnak a sóvárgást. Hogy ne csalódjál: óvakodjál a beteljesüléstõl. + +Lassan, ahogy a sóhajtás hal meg, hallgatnak el az õszi hegedûk. +Beleznay úr még sokáig ott áll az öreg hárs törzséhez támaszkodva. Talán +Tristanra gondol, kinek aranyhímes palástja csak álmaiban lengett vállán +és egész bizonyosan Isoldéra, akit nem csókolt meg harminc év elõtt a +májusi nászlugasban. + +Azután... + +Azután csengetnek az õr kis házikója mellett, mert már hat óra van és +hat órakor bezárják a Füvészkertet. Beleznay úr pedig elmegy haza s +lehajtja öreg fejét a boldogtalanság párnájára, amelybe áldott kezek +valamikor az illúzió kék virágát hímezték vigasztalásul. + + + + + +ÖREG SINKA GYÖRGY + + +Élete hatvanadik nyarán--mint a többi parcellás-paraszt,--letette a +kapát s kiköltözött a péterszögi szõlõbe. Nem dolgozott többet, csak +pipált és szemlélõdött, hallgatván a füvek növését s a jegenyésben +csörgõ seregélyek lármáját. Nem unta el majd egy emberöltõ hosszat. +Hetenkint egyszer--tisztát váltani--beballagott a messzi kúntorony alá, +a városba, ahol a fiai, unokái "tükörbül fésülködõ" urak voltak. Nem +szerette õket, minthogy talán senkit sem szeretett igazán egész életében +Szekerka Palcsin, az öreg cseléden kívül, aki minden hónap elején +lenyírta ráncos álláról a havas szakáltarlót. + +A nagyapja még szabadhajdú volt, aki akkor hagyta abba a marhahajtást, +mikor az elsõ venyigét bujtatták a Nyilas homokjába. Annak a szigorú, +kemény erkölcsét õrizte kilencvenesztendõs öreg Sinka György. Vasalt +csizmában járt, hosszú üstökét fésûbe szorította, a három nagy ünnepen +meggyónt és mindennap hét messzõ bort ivott. + +--Aki száz évig ilyen bort iszik,--mondta esténkint, szaporábban +emelgetve a virágos cserépkorsót,--az sokáig él. + +--Igazság,--bólogatott rá ilyenkor komolyan Szekerka Palcsi, míg +fölverte a venyigetûz lángját, hogy rózsaszínbe borult a gunyhó fehér +fala. + +Különben kevésbeszédû, magánakvaló ember volt öreg Sinka György. Illett +nagyon a szomszédjaihoz, akik alkonyattájt átjöttek hozzá s hallgatva +ülték körül a tüzet. Csupa kivénült, ereskezû, szikárnyakú, deresfejû +paraszt, nem igen kapnak a szón, de maguk is nehezen adják. + +Csak akkor támadt nagyobb mozgalom, ha valamely szõlõk közt tévelygõ +kuvasz akadt fenn a Szekerka Palcsitól eszközölt kutyafogóban. Ilyenkor +többször járt körül a mázas cserépkorsó s egy-egy kifakadás is +elhangzott: + +--Affene a rusnya férgit! + +Mintha csak torát ülték volna a szegény állatnak. Szekerka Palcsi sûrûn +fordult az üres korsóval s szította a hamar hamvadó parazsat. Olykor +hajnalig is fönnmaradtak a zordon, vén ivók, mint ükeik hajdan az +áldozati tûz körül, köszöntve a lángoló napot. + +Öreg Sinka György bírta az áldomást. + +Pár esztendõ óta ugyan mintha kissé megroggyant volna, de azért, ha +megmozdult a vére a szõlõ levétõl, még rácsapott tenyerével a +csizmaszárra, sõt a szüreti tüzet is átugrotta, hogy lobogó gatyáját nem +is simította a láng. + +Ez az utolsó szüret aztán különösen emlékezetes maradt a Nyilasban. + +Öreg Sinka György fiai, unokái, de a dédek is, teljes számban gyûltek +egybe vacsora után a tûz körül. Szekerka Palcsi a gunyhó küszöbén ült s +harmonikázott, tempósan, öregesen. Öreg Sinka György most se beszélt +sokat, csak ivott s a nóta irányában ingatta a fejét. + +Egyszer aztán felugrott s magosat rikoltva, nagyot dobbantott. Táncolni +kezdett, feje fölé emelve a virágos korsót. Vadul, szilajon ropta, akár +hatvan esztendõ elõtt. + +--Melyik lábom jár jobban hé?!--kiáltott a nagy vígságba esett apró +népre. + +--A szélsõ, nagyapám,--kacagtak az unokák. + +--Hejnye, ebatta fattya, iszen mind a kettõ szélsõ,--káromkodott +mérgesen. De azért csak járta, hiába kérlelték a fiai, nem hagyta abba, +míg ki nem dõlt. + +Úgy kellett betámogatni a gunyhóba, ahol horkolva aludt el a földre +vetett subán. + +Másnap reggel aztán öreg Sinka György nem ébredt fel. Elszállott lelke, +mintha ott komorlott volna a szedett venyigésbõl fölpárázó ködben, az +ólmos õszi felhõk alatt. + + + + + +ÖRDÖGSZEKÉR + + +Mikor ilyen keskeny a hold karéja, mindig eszembe jut találkozásom az +ördögszekérrel. + +Felejthetetlen nyáréjszaka volt. + +A vonat nagyokat kattogva húzott át a váltókon s érezhetõleg lassította +futását. A huszonkettes õrház zöld lámpája csendesen siklott el a +félhomályos fülke ablaka elõtt. + +--Végállomás!--kiáltotta egy mély, rekedt hang s a kocsisor zökkenve +állott meg. + +Kiszálltunk. + +Tizenegy óra lehetett. A félemeletes falusi állomás nehéz tömege +köröskörül egybeolvadt az éjszaka feketeségével. Csak a kijárat fölött +himbálódzó lámpa álmos fényében villant elõ itt-ott egy piros téglasor. +A szemafórjelzõ hosszan, egyhangúan csilingelt s a mezõ felõl tücskök +muzsikáját hozta felénk a júliusi éjszaka langyos szellõje. + +A vonat dohogva indult a gépház felé. + +Skubinyák, a jegyszedõ dörmögve ment le a töltés szélén. + +Egyedül maradtunk. + +--Menjünk, nagyon fáradt vagyok,--mondta Leontin s belekapaszkodott a +karomba. + +De mikor kiértünk az állomás mögé, meghökkenve álltunk meg. + +A kocsi nem volt sehol sem. + +--Istenem, apáék megint elfeledkeztek rólunk,--mondta Leontin panaszosam +s én is bosszankodva bámultam az országút szürke sávját, amely alig pár +lépésnyire látszott csak elõttünk. + +--Jó egy órába telik, míg hazaérünk,--mondtam inkább magamnak, mint +Leontinnak, aki tanácstalanul tekintgetett körül.--Hiába, a kocsi most +már úgysem jön, legjobb lesz, ha nekiindulunk. + +Sûrû, meleg, bársonyos homály borult mindenre. + +Az útszéli jegenyék alig váltak el az ég sötétjétõl. Szorongató, vaksi +homály terpeszkedett kétoldalt s alig húsz lépésre elõttünk is +keresztülfeküdt az úton. Néha szinte úgy tûnt fel, mintha élne s +gyûrûzve, lomhán kúszna, csúszkálna körülöttünk. + +Éreztem, hogy a húgomnak remeg a karja. + +Az országút nyílegyenesen húzódott a falu felé, de néhol lejtett, majd +ismét erõsen kaptatóra vált. + +Egyszerre, mintha világosodni kezdett volna. A nagy kõhíd vastag +korlátjai kiváltak a homályból, az országút fakó szalagja hosszabbra +nyúlott s a sötét jegenyék sziluettjei élesebben rajzolódtak rá a +nyugati égre. + +Messze, a temetõ mögött, a hold keskeny, halvány sarlója bátortalanul +szállt fölfelé. + +Leontin beszélni kezdett, halkan, erõltetetten, de mégis majdnem +vidáman, mint azok az emberek, akik fölül valami rettenetes, nyomasztó +érzés múlott el s ami után nem lehet tovább bírni a hallgatást. + +Hirtelen megakadt. + +Fojtott, tompa zúgás vágta ketté a csendet. Egyre erõsödõ, berregõ hang +verte fel az éjszakát. Hátunk mögött két-háromszáz méternyire két +óriási, fehér szem villogott a sötétben. + +--Automobil,--rezzent meg Leontin s ijedten rántott az út széle felé. + +--Várjuk meg, míg elmegy,--mondtam kelletlenül s félrehúzódtunk, egy +kõrakás mellé. + +De az automobil nem közeledett. Úgy látszott, mintha egy helyben állana +s félelmesen búgott. Néha felhorkant s utána még rettenetesebb +berregésbe kezdett. Két lámpa-szeme mereven, furcsán villogott, mintha +egyenesen ránk nézne. + +--Eh, menjünk,--szóltam türelmetlenül,--majd kitér, ha... + +És már indultunk is tovább. + +Ismét felhangzott a gép vésztjósló bõgése s a két éhes, csillogó szem +nagyobbnak tûnt föl elõttem, amint visszanéztem. + +Az automobil lassan közeledett. + +Megdöbbenve álltunk meg. + +A gép is megállt. + +Egy pillanatra rettenetes csend lett. + +A szám széle fázósan reszketett s valami oktalan félelemtõl megriadva +meredtem bele a nagy, kerek tûzszemekbe. + +Azok fenyegetõen, hideg mozdulatlansággal ragyogtak vissza. + +--Mi ez?--kérdezte a húgom megborzadva. Egész testében reszketett és +rettenetesen sápadt volt. Nem tudtam válaszolni. Aztán egyszerre erõsen +magamhoz rántottam és szinte rohanva vittem magammal. Egy kaptatóhoz +értünk. Zihálva, elfulladva, száraz torokkal kapkodva lélegzet után, +siettünk elõre. A szemünk kitágult s verejtékezõ homlokkal, hangosan +dobogó szívvel iramodtunk el a szikár jegenyék mellett. + +A hold már feljebb hágott, csak a kõrakások és a fák tövében gyûlt össze +egyre sûrûbb és hosszabb foltokban a feketeség. Elakadva gázoltunk a +süppedõ, mély porban elõre. Halálosan kifáradva értük el a lankás +tetejét. + +Visszanéztünk. + +Mélyen lenn, a homályban, égett a két parázsszem, de már nem volt benne +semmi borzalmas. Fellélegzettünk s nyugodtan, lépésben indultunk lefelé +a hosszú lejtõn. Szólni nem tudott egyikünk sem. A Sirató mellé értünk. +A zizegõ sás feje koppanva ütõdött össze a gyenge, simogató szélben. A +falu felõl szakadozott tülökszó hangzott. A toronyõr féltizenkettõt +jelzett. + +Már csak félórai út odáig. + +Csendes és nyugodt volt minden. Az automobil elmaradt. A szörnyû szempár +nem látszott. + +Egyszerre rettenetes bõdülés harsant fel szinte a fejünk fölött. + +A két óriásira megnõtt, kegyetlenül villogó szem a dombtetõrõl gúnyosan +hunyorított utánunk. Ugató, hörgõ üvöltés szakadozott föl a szörnyeteg +torkából s mi csüggedten, halálra gyötrötten hajtottuk le a fejünket. +Megadtuk magunkat és fásultan, megalázva siettünk tovább. Tovább, egyre +tovább. + +Most már õ parancsolt, nem lehetett elmenekülni elõle. Ûzött, hajtott +maga elõtt és mi megrogyó térddel, kábultan vonszoltuk magunkat. + +--Át kellene vágni a mezõn,--gondoltam és mentünk tovább az úton, az +ismeretlen rém elõtt, amerre õ akarta. + +Néha futottunk. + +Kövek gurultak szét a lábaink alatt. Majd megálltunk és szembenéztünk a +kísértettel. Néha elmaradt s csak távoli, rohanó dübörgése hallatszott. +Aztán megint utánunk jött és mi legyõzve, agyonhajszolva, tehetetlenül +vánszorogtunk tovább, elõre. + +Már nem tudtunk visszafordulni sem. Csak mentünk, rohantunk, +menekültünk. + +Végre feltûnt a falu. + +A fák fekete foltjai közül fehéren ütköztek ki a házak s a torony magas +sudara, amelynek élén, mint egy megakadt, villódzó selyemfonál, +ragyogott a fogyó hold sápadt fénye. A sûrû akáctömegbõl kicsillant a +nyaraló ablaksora. A terrasz széles ernyõje alatt lámpák égtek s +rószaszín fényük átverõdött a világos vászonfalon. + +--Még fönn vannak,--gondoltuk egyszerre megkönnyebbülten és megálltunk. + +Hátrafordultunk. + +A homályt és csendet nem zavarta semmi. Messzirõl a tücskök monoton +cirpelése hallatszott, úgy, mintha álomban hallanánk. + +Az automobil eltûnt. + +Kimerülten vánszorogtunk haza. A terrasz lépcsõjén alig bírtunk +felmenni. Vendégek ültek a nagy kerti asztal mellett s mindnyájan +meglepõdve bámultak ránk. Sápadtan, szótlanul álltunk ott a vakító +lámpafényben. + +Hirtelen hosszú, elnyújtott, rekedt üvöltés hangzott az országút felõl. +S a kivilágított terrasz elõtt, mint valami elszabadult szörnyeteg, +nagyokat ugorva, bömbölve rohant el egy óriási, vörös automobil. + +Nem ült rajta senki. + + + + + +STRATFORDI HAJNAL + + +Az ólomkarikás ablakok kitárva álltak s a langyos tavaszi éjszaka +beáradt a szobába, ahol még érzett Jonson Benjámin úr pipájának +kesernyés füstszaga. A lombosodó fák mögött, a kert alján álmodozva +villant meg az Avon gyöngyházszín tükre. + +A hajdani keztyüs fia tíz óra tájt felvette a haldoklók szentségét s +most lázas homlokkal feküdt a mennyezetes ágyban. Szürkülõ, gyér haja +csapzottan folyta körül duzzadt arcát. Szaggatottan, nehezen lélegzett. +Mégis, leeresztett szemhéjai alól, olykor mintha tréfásan pillantott +volna Ward Jánosra, a stratfordi papra, aki merev mozdulatlansággal ült +ágya mellett az egyeneslábú széken. + +Csend volt, csak Charlecot vadasa felõl hallatszott néha egy-egy rövid +füttyentés: õz-suta adta a vészjelt. + +Anna asszony, aki a szoba túlsó, homályos sarkában gunnyasztott, +öregesen csoszogva lépett az asztalhoz s megigazította a lámpa +olajospapir ernyõjét. Aztán aggodalmas arccal tekintett az ágy felé. + +--William,--kérdezte félénken,--hogy vagy? + +A beteg nem felelt. + +--A bor árthatott meg neki,--fordult suttogva a lelkészhez,--nagyon +sokat ittak, egész délután. Drayton úrral együtt. Az a bolondos Ben +Jonson pedig éppenséggel elázott. + +Ward János komoly arccal, rosszalóan bólogatott: + +--Persze. A régi barátság, a viszontlátás örömére. + +A beteg hirtelen megszólalt: + +--Eredj pihenni, Anna. Ne aggódj értem, jól vagyok. + +Az öreg asszony kissé megrettenve, némán intett s sietve tûnt el a +nyikorgó ajtó mögött. + +A megnövekedett csendben a toronyóra éles zendüléssel ütötte el a +hármat. Az éjszaka hûvösebb lett. + +William egyszerre felkönyökölt a süppedõ párnára s jobbjával az ablakok +felé mutatott. Lihegve, izgatottan kiáltott a papra: + +--Küldd ki õket, János. Nem akarom, hogy itt legyenek. Hátha bejön a +leányom s meglátja... Nézd, ott a függöny árnyékában lapul a fehérképû +dán, mellette az a két sunyipofájú fickó: Bardolph és Pistol, a +szerecsen, meg Richárd, a sátán... Nem akarom látni õket... + +Ward János összeborzongott, de a beteg most már megnyugodva folytatta: + +--Úgy, köszönöm, János. Mind elmentek. De hallga... Mintha az a bortömlõ +énekelne itt valahol a ház körül. Istenemre, ez Sir John Falstaff! Nem +hallod: "Gallért, gyöngyöt, kalárist..." + +A lelkész gyöngéden hajolt hozzá: + +--Semmi, William. Szél zúg a fák közt. + +A beteg elmosolyodott s titokzatosan mondta: + +--Igen, a szél, de a lombok közt Puck és Ariel nevet. + +Feje visszahanyatlott a párnára. A csend szinte átharsogott a szobán. A +pap szája némán mozgott az ima szavaira. + +A beteg újra megmozdult. + +--János,--kezdte alig hallhatóan,--ez mind bolondság, szót se érdemel. +Londonban... Blakfriarsban csak komédia volt, álarcos játék. Most vagyok +igazán: én--és ez a valóság. Enyém a legszebb, legnagyobb ház +Stratfordban. Három házam van és százhét hold földem, itt, ahol +harmincegy év elõtt Thomas Lucy, a békebiró megvesszõztetett... +Zsuzsannának és Juditnak nem megvetendõ örökséget hagyok, neked és +barátaimnak egy-egy gyûrût, hogy emlékezzetek reám. Az ég igazságos volt +hozzám... magam ültethettem kertem fáit... ezüst kehelybõl ittam a magam +borát... mit kívánhatnék még?... Boldog vagyok, János, boldog. + +Ward János kenetteljes szigorúsággal válaszolt: + +--Az Úr megalázza kevélységedet, testvérem. + +De William úr ezt már nem hallotta. Arcán mozdulatlanná hidegült a +mosolygás, a lélegzet fönnakadt nyitott ajkán. + +Kinn, a keleti égen violás felhõk úsztak s messze, a város szélén egy +kakas, "a reggel harsonája, metszõ hegyes torkával fölveré a Napnak +istenét". + +Ára 12 korona. + +646-647. SZ. 1037 + + + + + +End of the Project Gutenberg EBook of A bihari remete, by Aurél Kárpáti + +*** END OF THIS PROJECT GUTENBERG EBOOK A BIHARI REMETE *** + +***** This file should be named 20169-8.txt or 20169-8.zip ***** +This and all associated files of various formats will be found in: + https://www.gutenberg.org/2/0/1/6/20169/ + +Produced by Tamás Róth, Szever Pál and the Online Distributed Proofreading +Team. With special thanks to the library of Pécs, especially to the +director, József Kereszturi for the help in selecting and borrowing the +books. + +Updated editions will replace the previous one--the old editions +will be renamed. + +Creating the works from public domain print editions means that no +one owns a United States copyright in these works, so the Foundation +(and you!) can copy and distribute it in the United States without +permission and without paying copyright royalties. Special rules, +set forth in the General Terms of Use part of this license, apply to +copying and distributing Project Gutenberg-tm electronic works to +protect the PROJECT GUTENBERG-tm concept and trademark. Project +Gutenberg is a registered trademark, and may not be used if you +charge for the eBooks, unless you receive specific permission. If you +do not charge anything for copies of this eBook, complying with the +rules is very easy. You may use this eBook for nearly any purpose +such as creation of derivative works, reports, performances and +research. They may be modified and printed and given away--you may do +practically ANYTHING with public domain eBooks. Redistribution is +subject to the trademark license, especially commercial +redistribution. + + + +*** START: FULL LICENSE *** + +THE FULL PROJECT GUTENBERG LICENSE +PLEASE READ THIS BEFORE YOU DISTRIBUTE OR USE THIS WORK + +To protect the Project Gutenberg-tm mission of promoting the free +distribution of electronic works, by using or distributing this work +(or any other work associated in any way with the phrase "Project +Gutenberg"), you agree to comply with all the terms of the Full Project +Gutenberg-tm License (available with this file or online at +https://gutenberg.org/license). + + +Section 1. General Terms of Use and Redistributing Project Gutenberg-tm +electronic works + +1.A. By reading or using any part of this Project Gutenberg-tm +electronic work, you indicate that you have read, understand, agree to +and accept all the terms of this license and intellectual property +(trademark/copyright) agreement. If you do not agree to abide by all +the terms of this agreement, you must cease using and return or destroy +all copies of Project Gutenberg-tm electronic works in your possession. +If you paid a fee for obtaining a copy of or access to a Project +Gutenberg-tm electronic work and you do not agree to be bound by the +terms of this agreement, you may obtain a refund from the person or +entity to whom you paid the fee as set forth in paragraph 1.E.8. + +1.B. "Project Gutenberg" is a registered trademark. It may only be +used on or associated in any way with an electronic work by people who +agree to be bound by the terms of this agreement. There are a few +things that you can do with most Project Gutenberg-tm electronic works +even without complying with the full terms of this agreement. See +paragraph 1.C below. There are a lot of things you can do with Project +Gutenberg-tm electronic works if you follow the terms of this agreement +and help preserve free future access to Project Gutenberg-tm electronic +works. See paragraph 1.E below. + +1.C. The Project Gutenberg Literary Archive Foundation ("the Foundation" +or PGLAF), owns a compilation copyright in the collection of Project +Gutenberg-tm electronic works. Nearly all the individual works in the +collection are in the public domain in the United States. If an +individual work is in the public domain in the United States and you are +located in the United States, we do not claim a right to prevent you from +copying, distributing, performing, displaying or creating derivative +works based on the work as long as all references to Project Gutenberg +are removed. Of course, we hope that you will support the Project +Gutenberg-tm mission of promoting free access to electronic works by +freely sharing Project Gutenberg-tm works in compliance with the terms of +this agreement for keeping the Project Gutenberg-tm name associated with +the work. You can easily comply with the terms of this agreement by +keeping this work in the same format with its attached full Project +Gutenberg-tm License when you share it without charge with others. + +1.D. The copyright laws of the place where you are located also govern +what you can do with this work. Copyright laws in most countries are in +a constant state of change. If you are outside the United States, check +the laws of your country in addition to the terms of this agreement +before downloading, copying, displaying, performing, distributing or +creating derivative works based on this work or any other Project +Gutenberg-tm work. The Foundation makes no representations concerning +the copyright status of any work in any country outside the United +States. + +1.E. Unless you have removed all references to Project Gutenberg: + +1.E.1. The following sentence, with active links to, or other immediate +access to, the full Project Gutenberg-tm License must appear prominently +whenever any copy of a Project Gutenberg-tm work (any work on which the +phrase "Project Gutenberg" appears, or with which the phrase "Project +Gutenberg" is associated) is accessed, displayed, performed, viewed, +copied or distributed: + +This eBook is for the use of anyone anywhere at no cost and with +almost no restrictions whatsoever. You may copy it, give it away or +re-use it under the terms of the Project Gutenberg License included +with this eBook or online at www.gutenberg.org + +1.E.2. If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is derived +from the public domain (does not contain a notice indicating that it is +posted with permission of the copyright holder), the work can be copied +and distributed to anyone in the United States without paying any fees +or charges. If you are redistributing or providing access to a work +with the phrase "Project Gutenberg" associated with or appearing on the +work, you must comply either with the requirements of paragraphs 1.E.1 +through 1.E.7 or obtain permission for the use of the work and the +Project Gutenberg-tm trademark as set forth in paragraphs 1.E.8 or +1.E.9. + +1.E.3. If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is posted +with the permission of the copyright holder, your use and distribution +must comply with both paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 and any additional +terms imposed by the copyright holder. Additional terms will be linked +to the Project Gutenberg-tm License for all works posted with the +permission of the copyright holder found at the beginning of this work. + +1.E.4. Do not unlink or detach or remove the full Project Gutenberg-tm +License terms from this work, or any files containing a part of this +work or any other work associated with Project Gutenberg-tm. + +1.E.5. Do not copy, display, perform, distribute or redistribute this +electronic work, or any part of this electronic work, without +prominently displaying the sentence set forth in paragraph 1.E.1 with +active links or immediate access to the full terms of the Project +Gutenberg-tm License. + +1.E.6. You may convert to and distribute this work in any binary, +compressed, marked up, nonproprietary or proprietary form, including any +word processing or hypertext form. However, if you provide access to or +distribute copies of a Project Gutenberg-tm work in a format other than +"Plain Vanilla ASCII" or other format used in the official version +posted on the official Project Gutenberg-tm web site (www.gutenberg.org), +you must, at no additional cost, fee or expense to the user, provide a +copy, a means of exporting a copy, or a means of obtaining a copy upon +request, of the work in its original "Plain Vanilla ASCII" or other +form. Any alternate format must include the full Project Gutenberg-tm +License as specified in paragraph 1.E.1. + +1.E.7. Do not charge a fee for access to, viewing, displaying, +performing, copying or distributing any Project Gutenberg-tm works +unless you comply with paragraph 1.E.8 or 1.E.9. + +1.E.8. You may charge a reasonable fee for copies of or providing +access to or distributing Project Gutenberg-tm electronic works provided +that + +- You pay a royalty fee of 20% of the gross profits you derive from + the use of Project Gutenberg-tm works calculated using the method + you already use to calculate your applicable taxes. The fee is + owed to the owner of the Project Gutenberg-tm trademark, but he + has agreed to donate royalties under this paragraph to the + Project Gutenberg Literary Archive Foundation. Royalty payments + must be paid within 60 days following each date on which you + prepare (or are legally required to prepare) your periodic tax + returns. Royalty payments should be clearly marked as such and + sent to the Project Gutenberg Literary Archive Foundation at the + address specified in Section 4, "Information about donations to + the Project Gutenberg Literary Archive Foundation." + +- You provide a full refund of any money paid by a user who notifies + you in writing (or by e-mail) within 30 days of receipt that s/he + does not agree to the terms of the full Project Gutenberg-tm + License. You must require such a user to return or + destroy all copies of the works possessed in a physical medium + and discontinue all use of and all access to other copies of + Project Gutenberg-tm works. + +- You provide, in accordance with paragraph 1.F.3, a full refund of any + money paid for a work or a replacement copy, if a defect in the + electronic work is discovered and reported to you within 90 days + of receipt of the work. + +- You comply with all other terms of this agreement for free + distribution of Project Gutenberg-tm works. + +1.E.9. If you wish to charge a fee or distribute a Project Gutenberg-tm +electronic work or group of works on different terms than are set +forth in this agreement, you must obtain permission in writing from +both the Project Gutenberg Literary Archive Foundation and Michael +Hart, the owner of the Project Gutenberg-tm trademark. Contact the +Foundation as set forth in Section 3 below. + +1.F. + +1.F.1. Project Gutenberg volunteers and employees expend considerable +effort to identify, do copyright research on, transcribe and proofread +public domain works in creating the Project Gutenberg-tm +collection. Despite these efforts, Project Gutenberg-tm electronic +works, and the medium on which they may be stored, may contain +"Defects," such as, but not limited to, incomplete, inaccurate or +corrupt data, transcription errors, a copyright or other intellectual +property infringement, a defective or damaged disk or other medium, a +computer virus, or computer codes that damage or cannot be read by +your equipment. + +1.F.2. LIMITED WARRANTY, DISCLAIMER OF DAMAGES - Except for the "Right +of Replacement or Refund" described in paragraph 1.F.3, the Project +Gutenberg Literary Archive Foundation, the owner of the Project +Gutenberg-tm trademark, and any other party distributing a Project +Gutenberg-tm electronic work under this agreement, disclaim all +liability to you for damages, costs and expenses, including legal +fees. YOU AGREE THAT YOU HAVE NO REMEDIES FOR NEGLIGENCE, STRICT +LIABILITY, BREACH OF WARRANTY OR BREACH OF CONTRACT EXCEPT THOSE +PROVIDED IN PARAGRAPH F3. YOU AGREE THAT THE FOUNDATION, THE +TRADEMARK OWNER, AND ANY DISTRIBUTOR UNDER THIS AGREEMENT WILL NOT BE +LIABLE TO YOU FOR ACTUAL, DIRECT, INDIRECT, CONSEQUENTIAL, PUNITIVE OR +INCIDENTAL DAMAGES EVEN IF YOU GIVE NOTICE OF THE POSSIBILITY OF SUCH +DAMAGE. + +1.F.3. LIMITED RIGHT OF REPLACEMENT OR REFUND - If you discover a +defect in this electronic work within 90 days of receiving it, you can +receive a refund of the money (if any) you paid for it by sending a +written explanation to the person you received the work from. If you +received the work on a physical medium, you must return the medium with +your written explanation. The person or entity that provided you with +the defective work may elect to provide a replacement copy in lieu of a +refund. If you received the work electronically, the person or entity +providing it to you may choose to give you a second opportunity to +receive the work electronically in lieu of a refund. If the second copy +is also defective, you may demand a refund in writing without further +opportunities to fix the problem. + +1.F.4. Except for the limited right of replacement or refund set forth +in paragraph 1.F.3, this work is provided to you 'AS-IS' WITH NO OTHER +WARRANTIES OF ANY KIND, EXPRESS OR IMPLIED, INCLUDING BUT NOT LIMITED TO +WARRANTIES OF MERCHANTIBILITY OR FITNESS FOR ANY PURPOSE. + +1.F.5. Some states do not allow disclaimers of certain implied +warranties or the exclusion or limitation of certain types of damages. +If any disclaimer or limitation set forth in this agreement violates the +law of the state applicable to this agreement, the agreement shall be +interpreted to make the maximum disclaimer or limitation permitted by +the applicable state law. The invalidity or unenforceability of any +provision of this agreement shall not void the remaining provisions. + +1.F.6. INDEMNITY - You agree to indemnify and hold the Foundation, the +trademark owner, any agent or employee of the Foundation, anyone +providing copies of Project Gutenberg-tm electronic works in accordance +with this agreement, and any volunteers associated with the production, +promotion and distribution of Project Gutenberg-tm electronic works, +harmless from all liability, costs and expenses, including legal fees, +that arise directly or indirectly from any of the following which you do +or cause to occur: (a) distribution of this or any Project Gutenberg-tm +work, (b) alteration, modification, or additions or deletions to any +Project Gutenberg-tm work, and (c) any Defect you cause. + + +Section 2. Information about the Mission of Project Gutenberg-tm + +Project Gutenberg-tm is synonymous with the free distribution of +electronic works in formats readable by the widest variety of computers +including obsolete, old, middle-aged and new computers. It exists +because of the efforts of hundreds of volunteers and donations from +people in all walks of life. + +Volunteers and financial support to provide volunteers with the +assistance they need, is critical to reaching Project Gutenberg-tm's +goals and ensuring that the Project Gutenberg-tm collection will +remain freely available for generations to come. In 2001, the Project +Gutenberg Literary Archive Foundation was created to provide a secure +and permanent future for Project Gutenberg-tm and future generations. +To learn more about the Project Gutenberg Literary Archive Foundation +and how your efforts and donations can help, see Sections 3 and 4 +and the Foundation web page at https://www.pglaf.org. + + +Section 3. Information about the Project Gutenberg Literary Archive +Foundation + +The Project Gutenberg Literary Archive Foundation is a non profit +501(c)(3) educational corporation organized under the laws of the +state of Mississippi and granted tax exempt status by the Internal +Revenue Service. The Foundation's EIN or federal tax identification +number is 64-6221541. Its 501(c)(3) letter is posted at +https://pglaf.org/fundraising. Contributions to the Project Gutenberg +Literary Archive Foundation are tax deductible to the full extent +permitted by U.S. federal laws and your state's laws. + +The Foundation's principal office is located at 4557 Melan Dr. S. +Fairbanks, AK, 99712., but its volunteers and employees are scattered +throughout numerous locations. Its business office is located at +809 North 1500 West, Salt Lake City, UT 84116, (801) 596-1887, email +business@pglaf.org. Email contact links and up to date contact +information can be found at the Foundation's web site and official +page at https://pglaf.org + +For additional contact information: + Dr. Gregory B. Newby + Chief Executive and Director + gbnewby@pglaf.org + + +Section 4. Information about Donations to the Project Gutenberg +Literary Archive Foundation + +Project Gutenberg-tm depends upon and cannot survive without wide +spread public support and donations to carry out its mission of +increasing the number of public domain and licensed works that can be +freely distributed in machine readable form accessible by the widest +array of equipment including outdated equipment. Many small donations +($1 to $5,000) are particularly important to maintaining tax exempt +status with the IRS. + +The Foundation is committed to complying with the laws regulating +charities and charitable donations in all 50 states of the United +States. Compliance requirements are not uniform and it takes a +considerable effort, much paperwork and many fees to meet and keep up +with these requirements. We do not solicit donations in locations +where we have not received written confirmation of compliance. To +SEND DONATIONS or determine the status of compliance for any +particular state visit https://pglaf.org + +While we cannot and do not solicit contributions from states where we +have not met the solicitation requirements, we know of no prohibition +against accepting unsolicited donations from donors in such states who +approach us with offers to donate. + +International donations are gratefully accepted, but we cannot make +any statements concerning tax treatment of donations received from +outside the United States. U.S. laws alone swamp our small staff. + +Please check the Project Gutenberg Web pages for current donation +methods and addresses. Donations are accepted in a number of other +ways including including checks, online payments and credit card +donations. To donate, please visit: https://pglaf.org/donate + + +Section 5. General Information About Project Gutenberg-tm electronic +works. + +Professor Michael S. Hart was the originator of the Project Gutenberg-tm +concept of a library of electronic works that could be freely shared +with anyone. For thirty years, he produced and distributed Project +Gutenberg-tm eBooks with only a loose network of volunteer support. + + +Project Gutenberg-tm eBooks are often created from several printed +editions, all of which are confirmed as Public Domain in the U.S. +unless a copyright notice is included. Thus, we do not necessarily +keep eBooks in compliance with any particular paper edition. + + +Most people start at our Web site which has the main PG search facility: + + https://www.gutenberg.org + +This Web site includes information about Project Gutenberg-tm, +including how to make donations to the Project Gutenberg Literary +Archive Foundation, how to help produce our new eBooks, and how to +subscribe to our email newsletter to hear about new eBooks. |