initial commit of ebook 27546HEADmain

1 files changed, 5678 insertions, 0 deletions

diff --git a/27546-0.txt b/27546-0.txt
new file mode 100644
index 0000000..ba18f83
--- /dev/null
+++ b/27546-0.txt
@@ -0,0 +1,5678 @@
+Project Gutenberg's Különféle magyarok meg egyéb népek, by István Tömörkény
+
+This eBook is for the use of anyone anywhere at no cost and with
+almost no restrictions whatsoever.  You may copy it, give it away or
+re-use it under the terms of the Project Gutenberg License included
+with this eBook or online at www.gutenberg.org
+
+
+Title: Különféle magyarok meg egyéb népek
+
+Author: István Tömörkény
+
+Release Date: December 16, 2008 [EBook #27546]
+
+Language: Hungarian
+
+Character set encoding: UTF-8
+
+*** START OF THIS PROJECT GUTENBERG EBOOK KÜLÖNFÉLE MAGYAROK MEG EGYÉB NÉPEK ***
+
+
+
+
+Produced by Tamás Róth, Szever Pál and the Online
+Distributed Proofreading Team. With special thanks to the
+library of Pécs, especially to the director, József
+Kereszturi for the help in selecting and borrowing the
+books.
+
+
+
+
+
+
+        KÜLÖNFÉLE MAGYAROK
+         MEG EGYÉB NÉPEK
+
+
+       AZ OTTHON KÖNYVTÁRA
+
+
+        KÜLÖNFÉLE MAGYAROK
+         MEG EGYÉB NÉPEK
+
+              IRTA:
+
+         TÖMÖRKÉNY ISTVÁN
+
+[Illustration]
+
+
+             BUDAPEST
+
+AZ OTTHON KÖNYVTÁRA KIADÓHIVATALA
+
+               1910
+
+
+
+
+
+        KÜLÖNFÉLE MAGYAROK
+         MEG EGYÉB NÉPEK
+
+              IRTA:
+
+         TÖMÖRKÉNY ISTVÁN
+
+[Illustration]
+
+
+             BUDAPEST
+
+AZ OTTHON KÖNYVTÁRA KIADÓHIVATALA
+
+               1910
+
+
+
+
+Egy lóhalál s egy más ló megvételének körülményei
+
+I.
+
+
+A tejesasszony, a Mari néni, már napok óta egyre sűrűbb aggodalommal
+tekintett a lóra, bizonyos Bársony nevezetűre. Ez a ló nem volt öreg
+állat, ellenben mindig jó és kitartó szolgálatú; most hat éve vették
+andrásnapi vásárkor épen hatvanegy forinton. Nem is ez volt a neve, mert
+ráctól vették, az meg a Jancsi néven nevezte, de mert a tejesasszony
+urának a neve is János, már mint Sütő János, hogy ne legyenek ketten egy
+néven, a lovat azontúl Bársonynak hívták. Jó kis fekete mokány volt, nem
+bánta; a ló az új névhez hamarább hozzászokik, mint az ember (ép ezért
+jutott e névváltoztatás ki neki s nem Sütő Jánosnak).
+
+A ló tehát megvolt hat esztendőn át a kis városszéli háznál és végezte
+azt a dolgát, amire alkalmazták: húzta be a tejeskocsit a városba, meg
+vissza. Ezt igen terhes foglalkozásnak nem lehet mondani, vannak
+súlyosabb fajtájú munkák is. Azt lehetett volna hinni, hogy el lesz
+benne valami tíz esztendeig. De nem így történt. Betegséget kapott
+valahonnan, mert hiszen az előfordul, hogy a legjobb egészségek is
+hirtelen rosszra válnak. Mondani nem mondta ugyan, mert nem mondhatta,
+hanem az ételt már többé nem kívánta, a vizet sem óhajtotta, az
+itatóvályúba csak belefújt s félre fordította a fejét. A szeme nézése is
+egészen más volt s a kocsi előtt bár igyekezett, de már nem haladt.
+
+Abban a kenyérkereső kis életben, amelybe egyik forgó kerékül volt
+beékelve ez a ló, a betegség ijedelmeket támasztott. Hatvanegy forintról
+volt szó, az pedig akkor is nagy szó, ha van; még nagyobb, ha nincs. A
+tejesasszony búslakodott, Sütő János is gondnak eresztett fejjel végezte
+dolgát a ház körül. Ez a Sütő egészen rendes ember volt, csak pénzt nem
+lehetett a kezébe adni, mert akkor elindult vele hazulról és eldanolta.
+Többször voltak már ez alapon bajai, hogy kedvtelése nyomán elúszott a
+kenyérrevaló, ezt ő maga is szánni és bánni szokta, különben igen
+szorgalmatos, pénzt azonban nem szoktak a kezébe adni neki A pénzzel az
+asszony bánik, dohányravalót is csak úgy kéztül adnak Sütőnek, mint
+kenyeret a gyermeknek szokás.
+
+--Bele van állapodva a sorsába--vélték róla a szomszédok és Sütő nem is
+tehetett egyebet, mert ha rajta áll, már régen eldanolta volna a kis
+háznak mind a négy sarkát.
+
+De bármint áll is a sor Sütő Jánossal, a lovon ez nem segített.
+Elvezették az orvoshoz is. Szomorú azt nézni, mikor a beteg lovat
+vezetik. Az orvos csak ránézett és azt mondta:
+
+--Vigyétök. Négy nap múlva a kutyáké.
+
+Persze nem olyan már ez az orvosfajta nép sem, mint a régi Kursmid. Csak
+így, ilyen könnyedén beszél. Másfelől azonban megint csak neki van
+igaza, mert negyednap délutánra már csakugyan semmiképen sem bírtak a
+lóval. Ugyan Tóth Kása Pál, a szomszéd, a táragyfű gyökerét ajánlotta
+hathatós orvosságul, mit a ló fülébe kellene húzni, mely után a táragy
+kimegy a fejéből. De a ló ekkor már nem sokat ért. Próbakép itatni
+vezették, de nem kellett neki semmi. Szétnézett még egyszer, utoljára az
+udvarban, azzal lassan kiment a ház háta mögé a fűre. Ott lefeküdt s
+mást nem csinált, csak épen az egyik első lábát emelgette, mintha
+integetne Tóth Kása Pálnak:
+
+--Elmehet Tóth Kása Pál... elmehet kend a tudományával.
+
+Mindenki sírt, aki csak látta. A ló intett még néhányat a lábával, aztán
+végignyujtotta a fejét a füvön s kimúlt. Ilyen a lóhalál.
+
+Kint az útszélen játszottak a gyerekek. Valamely kofaasszony, a ki
+kocsiján arrament, egy marék cseresznyét dobott le nekik, mert a Sütőék
+legkisebb fiának, a vakarcsnak olyan szép szőke haja van, hogy az
+ritkaság. Újság még ezidőtájt a cseresznye, a gyerekek hát örültek neki,
+mert a gyermek hamar felejt és táncolva mondták a verset: Újság hasamba,
+hideglelés pokolba... Tóth Kása Pál elhaladtában arra menvén, intette
+őket, hogy ne mondanák a verset, mert az nem jó. Nyilvános tény ugyanis,
+hogy e vers mondásakor hivatlanul megjelenik a Dromó, s aztán nem az
+újság búvik a gyermekek hasába, hanem az ördög. De Tóth Kása beszédére
+mitsem hallgattak a gyermekek. Csak intettek feléje, mint jóelőbb a
+Bársony s azt súgták róla, összebújva:
+
+--Inkább a lovat gyógyította vóna kend mög.
+
+
+II.
+
+Pénz kellene, de honnan? A lóból nem maradt meg más, csak a bőre. De az
+sem sokat ér, mert egyszer (még fiatalabb korában, mikor az uraságnál
+szolgált) valahogy golyó érte s a timár az ilyen bőrt nem szereti.
+Mindenféle ki van arra találva, hogy a baj minél nagyobb legyen.
+
+Váltóra bajos pénzt hajkurászni. Aki ismerős van a közelbe, az hiába
+írja a nevét a papirosra. Ha meg akadna olyan, akinek az írására
+csakugyan adnának a takarékban, az meg nem írja le a nevét papírra, mert
+már megjárta vele egyszer s akkor a tintatartót tollastul az ablakon
+keresztül kivágta az utca közepére, mondván:
+
+--Üssön beléd a tüzes istennyila fajtáddal együtt.
+
+Hát úgy van. Jó szerencse, hogy abban a kávéházban, ahol Mari néni
+hordta tejből él az a nép, aki kávéházi kosztra szorul, a cukrászt
+érdekelte a sors. Szerette a lovat, mert az a cukrászsággal velejár.
+Vannak így a mesterségek. Lám a borbély, bár szintén habbal dolgozik, a
+vadászatot kedveli, ellenben a korcsmárosok gazdálkodók. Továbbá jól
+mondta azt Daudet, hogy minden író leginkább villatulajdonos szeretne
+lenni, de mégsem az írók lesznek azok, hanem a posztókereskedők.
+
+Állapodjunk meg abban, hogy mindenféle mesterségnek megvannak a maga
+szenvedélyei és még hajnyírás tekintetében is különbözik a csizmadia a
+kovácstól. Hasonlókép csoportosulnak az erények foglalkozás szerint.
+Bátor és merész a kovács, ellenben meggondolt a szűrszabó, nótás a
+csizmadia, hallgatag az ács. A cukrász pedig szelíd. Ő mindig fehér
+kitliben jár, fehér cukorral, liszttel, édességekkel, lágy, puha
+dolgokkal foglalkozik, ez onnan van. Így történt aztán, hogy a cukrászt
+érdekelte a sors, hogy ad ő kölcsönbe pénzt, csak úgy becsületszóra,
+kézadásra. A tej árából, amit naponta behordanak, majd letörlesztődik.
+Csak nézzenek lovat, alkudják ki az árát, ő aztán majd ád, amennyi kell.
+
+Lovat hamar néztek, találtak is, mert az mindig akad eladó. Megalkudtak
+és Mári elment a cukrászhoz pénzért. Megkapta s onnan hazatért.
+
+Otthon senki sincs az udvarban, pedig a kerítésen kellett volna
+dolgoznia Sütő Jánosnak, de nem csinálja. Hát hol van? Hát bent ül a
+szobában, kalap a fejében. Az asszony beköszönt:
+
+--Jó napot.
+
+János nem szól.
+
+--Mi baja van kendnek?
+
+János a fejébe húzza a kalapot és szörnyű mérgesen felel:
+
+--Sömmi.
+
+--Hát?--kérdezi az asszony.
+
+--Hát--mondja János--hát most mán, hogy lösz ez? Hát most mán mi lösz?
+Hát te mégy el a lóér?
+
+--Nini--mondja az asszony--hát ki mönjön. Kend talán?
+
+--Nini--mondja mérgesen János,--hát még mondjam is?
+
+--Ejnye, hejnye--szól Mari néni--hát kend vinné el a pénzt? Hát nem
+tudja kend, hogy nem szabad kendre pénzt bízni? Hát nem kend maga
+fogadta, hogy soha pénzt a kezibe ne adjunk?
+
+János kissé zavarodottan hallgat egy darabig.
+
+--Hiszen jól van,--mondja. Hát igaz. De lóért... Asszony mönjön lóért?
+Hát micsoda világ van már? Löhet az, hogy lovat asszony vögyön?
+
+Ez csakugyan bökkenő. Ez a férfiasság sérelme. Az asszony is érzi, hogy
+a helyzet különös. Mit mond majd a világ? Sütő Jánost majd kinevetik.
+Melyik asszonynak volna kedve ahhoz, hogy az urát kinevettesse?
+
+Tárgyalnak. Sütő búnak eresztett fejjel van, az asszony tépelődik.
+
+--De hát csakugyan elhozza-e kend a lovat?--kérdezi.
+
+Sütő borultan mondja:
+
+--Mán hogyne hoznám.
+
+--De hogy bízzam kendre a pénzt?
+
+Sütő csendesen felel:
+
+--A lóért rám bizhatod...
+
+Utoljára tehát rá is bízzák. A bankókat Sütő a zsebbe teszi s megindul
+büszkén. Az asszony mondja neki:
+
+--Kötőféket nem visz kend?
+
+Sütő méltósággal ad a kérdésre választ:
+
+--A ló kötőfékkel jár...
+
+Ezen szavakkal elhalad. Kevélyen jár, úgy véli, az egész utca s az egész
+nép tudja róla, hogy most a lóért megy s pénz van a zsebében.
+Szereplését ezen útjában bővebben részletezni fölösleges, mivelhogy
+azóta már amúgy is köztudatú, hogy a lóra az nap egész délután hiába
+vártak otthon. Sütő valahová betért egy félliterre, azután vett egy
+másikat, egy harmadikat is, miből egészen könnyen áll elő a tény, hogy
+Sütőt még másnap este sem találták, akármerre keresték. Igen jól meg
+tudott bújni, sohasem ott volt, ahol kutatták. Az asszony igen meg volt
+ijedve, mert hiszen már attól félt, hogy elveszett. Hogy hátha már
+elverte mind a pénzt s eszméletre jutván, szégyenletében a Tiszának
+ment.
+
+De nem az történt. Harmadnap kora reggel, mikor a tejet szokás vinni,
+robogó bérkocsin érkezik a kávéház elébe a rettentő kócos és vasalatlan
+ábrázatú Sütő János és nagyúri dölyffel kiált le az ottvaló népekre:
+
+--Hát volt-e már itt az asszony?
+
+... A lármázó Sütőt erkölcsi oktatásokban részesítették, de hát hiszen
+az épen csak annyit ért, mintha valaki a lóval imádkozna. János legvégül
+büszkén visszavetette magát a kocsiba és kiadta a kocsisnak: Hajts
+kocsis, se kocsi, se ló nem a tied! ... Mert ekkor még volt három
+forintja.
+
+János csak harmadnap estenden ért haza, mert félt, hogy meglátják. Az
+udvarra úgy vonult be, mint aki hazát és nemzetet vesztett. Az asszony
+nem mond neki egyebet, csak gúnyosan odaszól:
+
+--Hát előgyütt kend?
+
+János lehorgasztott fejjel feleli:
+
+--Jobb lött volna, ha kisgyerök koromba agyonvert volna az apám...
+
+
+
+
+Parádé
+
+
+Mikor az állomásparancsnok olvashatlan aláírásával ellátott, kövön
+nyomott parancs megjelenik, mely szerint az ezred adja a holnapi
+templomparádéhoz a díszszázadot, legelsőbb az ezred segédtisztje
+káromkodik. Azután az ezredes úr, mert az mindíg kellemetlen, ha valami
+parádéra kell adni embereket, miután már az az emberiség örök törvénye,
+hogy néha az emberek ne végezzék rendesen a dolgukat s ez esetben nem
+tisztán az emberek--die Leute,--hanem az egész regiment kapja az orrt.
+Ha pedig másik regiment adná ugyanezen publikumot a templom elébe,
+esetleg ezen másik regiment kaphat orrt, a mi nem baj, nekünk.
+
+Mikor ezredparancsban jön, hogy a harmadik zászlóalj tartozik adni a
+díszszázadot, a kövön nyomott papirost ismét a zászlóalj-segédliszt
+fogadja némi nehezteléssel s utána az alezredes úr, mert hiszen ép úgy
+adhatta volna ugyanezt a dolgot a negyedik zászlóalj is és akkor semmi
+baj sem volna vele.
+
+Igy bele kell írni a zászlóaljparancsba, hogy a tizenegyedik század jut
+e dicsőséghez. Mikor a zászlóaljparancsot diktálják, első sorban a
+tizenegyedik század manipulánsa káromkodik, utóbb pedig a százados, mert
+hiszen a zászlóalj másik három százada ép úgy adhatta volna ezt a
+szolgálatot s akkor nem volna semmi baj.
+
+Az állomásparancsnokság rendelete ily fokokon végül azokhoz jut, akiket
+illet, a tizenegyedik századhoz. Azokban a szelid délutáni órákban,
+amidőn a nap már áldozóban van és alkonyuló sugarait pihenteti a
+kaszárnya veres téglafalain, a hadnagy egreciroztatja, vagy amint
+helyesebb magyarsággal mondani szokás: firuncvancigolja. Hogy miért épen
+firuncvancigolja s miért nem ájnundrájszigolja, lexikon nélkül ezúttal
+megmondani körülbelül lehetetlen. Tény azonban, hogy a mars vezényszónál
+a negyedik szakaszban egy ember nem jól lép ki, ellenben a haltnál a
+lábaival folytonos bokázásokba mélyed. Klein Mór, a negyedik szakasz
+szokásos Klein Mórja ez, a kinek voltaképen semmi köze sincsen a
+katonasághoz, mert semmiféle odavaló mértéket meg nem üt. Kicsiny,
+vékony, alacsony, gyenge s mikor az összetett bornyuk viselése van
+divatban, Mórból, hátulról tekintve, épen csak a lábak látszanak ki,
+melyek bizonyos kétségbeesett igyekezettel szállítják az előírt helyekre
+az összetett bornyukat. De tudni kell, hogy Mór bádogos s mint bádogos,
+jelentékeny helyet foglal el a hadseregben, miután a kulacsok és csajkák
+újból való cinezése bádogos nélkül nem mehet. A kulacsok és csajkák
+kívánták be e szerint a harcképes emberek közé Mórt s az ezredorvos, aki
+annak idején vizitálta és sajnálkozva tekintette végig az ő sósavgőztől
+elkorcsosult, lapos mellét, várakozási állományba helyezte összes
+egyetemi tudományát s kimondotta, hogy bár így meg amúgy, de Mór
+feltétlen alkalmas arra, hogy hazánk védő fegyvereit mindenféle
+földeken, a korona alá tartozó országokban úgy, mint az örökös
+tartományokban hordozza, viselje, használja, szóval békében cinezzen,
+szükség esetén pedig, ha kell, ne cinezzen, hanem lövöldözzön.
+
+Ezúttal béke van, kétségtelenül mély és nyugalmas béke. Azonban béke
+idején képződik harcra az ember s ez alapon Mór csak délelőtt cinezett,
+délután végezte a századdal az udvaron azon különféle figurákat, melyek
+a legutolsó bál kottilionjából a hadnagynak emlékezetében maradtak.
+Ilyenkor jobbra kell lépni meg balra kell lépni s ez mind tudomány. Az
+ember azt hinné, állni nem virtus, pedig bizony az is csak tudomány. S
+mert nem tudta jól, mert nem tudott megállni azon a módon, ahogy
+megállni kell, a hadnagy a századot még sokáig huszonnégyezte volna a
+cinező miatt, ha időközben nem hozzák a parancsot. De már jön a
+naposkáplár a könyvvel, a mibe a zászlóaljparancsot írják, s amelyből
+kilóg a befektetett ezredparancs. A hadnagy mély megvetéssel fogadja a
+tisztelgést, átveszi a könyvet s felüti. S miként ha valamely brigád
+állana előtte, rendelkezéseket tesz, melyek után a század forog még egy
+kicsit, ezután megáll s megkapja a parancsot, a mely szerint holnap a
+tábornoki napot a Kapotnyaky ezredes úr tartja a traintől, továbbá a
+hornistát a hatodik századtól becsukta az ezredes úr harminc napra, mert
+ok nélkül alarmot fújt a gazember a mult éjjel, mivelhogy le volt
+ittasodva az istenadta, valamint hogy az étrend a jövő héttől kezdve
+változást szenved, a mennyiben a krumplipaprikás helyett az ecetes babot
+helyesebb táplálási eszköznek tartja az orvosfőnök úr. (Meggyülemlett
+egy idő óta a bab nagyon a Menage-Verwaltungnál.) Ilyféle dolgok jönnek
+szép sorjában ki a parancsból, amiket teljes egykedvűséggel hallgat a
+század, mert kevés bennük naponkint a változatosság. Végül következik,
+hogy holnap parádéra kell menni egy századnak valamely templom elé s
+hogy ezt a századot a harmadik zászlóalj adja.
+
+Ez egy kevés élénkséget támaszt s fokozott figyelemmel vannak, mikor a
+hadnagy kinyitja a zászlóaljparancsok könyvét. Ebben már rövidebb dolgok
+foglaltatnak, szolgálati kérdések, egy előfordult hiba alkalmából utalás
+a hadügyminisztérium C osztályának 26,452. számú, öt év előtti
+rendeletére, amely a köpenyek felcsatolásánál a szíjcsattoknak nem
+hátra, hanem előre való állását javasolja, továbbá, hogy a kilencedik
+századhoz beosztott hadikutya élelme a kutya soványsága folytán
+megjavítandó. Jön az utolsó pont, utalás a mai ezredparancs idevágó
+rendelkezésére, amely szerint a parádéhoz tizenegyedik század vonul ki.
+A parancs utal a szolgálati szabályzatra, amelynek fölsorolt szakaszai
+pontosan előírják az itt követendő eljárást...
+
+A hadnagy becsapja a könyvet s el is eresztené már a társaságot, amidőn
+futva közeleg az inspekciós őrvezető s patkóit egymáshoz csattantva,
+gyűrött füzetet ad át. Ez meg a századparancs. Kicsiny könyvecske ez, de
+igen erős, miután ebben szoktak a büntetések megjelenni, amikkel a
+kapitány fegyelmi hatáskörét erősítgeti, s egyeseket »a lyukba helyez«.
+Ezúttal nincs benne ilyesféle, hanem csak rendelkezés arra nézve, hogy
+hány órakor álljon reggel a század, hogy a hányadik rangosztályú
+parádésruhát kell fölvenni s miután köpönyegben történik a kirukkolás,
+csak a hamisított díszkabátok alkalmazandók, továbbá hogy mindenki
+kivonul, egyedül a szakácsok maradnak itthon. A napos káplár helyett,
+aki jó szárnysarzsi, a napot Valerian Nyisztor rekruta veszi át, aki nem
+tud lépést tartani.
+
+Most már el lehet ereszteni a századot. A szobákba zúgva vonul be a
+tömeg s viharos káromkodásba merül. A mai kimenőnek vége. Führer úr
+Szalma hiába adott randebút a Mirclijének de meg a szakasz sem issza meg
+ma azon hatkrajcáros porció theákat, amelyek fizetésére a gazdag Hegedűs
+Jancsi kötelezte magát a szomszéd cseherliben. Az őrmester, néhány szent
+nevét különösen elismerő hangon emlegetve, barlangjából a folyosóra
+siet, valamely előtte lábatlankodót ellök s nagyot kiált:
+
+--Szakaszkomendánsok, a magazinba!
+
+Az egyik pedig már ette a vajaskenyerét, a másik a dohányt kezdte
+osztogatni, a harmadik az embereit számolta össze, a negyedik a thea
+helyett a kantinból hozatandó dolgok mikéntje fölött tanácskozott. Most
+földhöz ütnek kenyeret, könyvet s rohan valamennyi, mert aki előbb
+odaér, előbb kap ruhát. Utánok egy-egy csomó ember, akik zajongva
+kergetik egymást, amíg fölérnek a raktár magasába.
+
+Ott aztán nagy osztozkodás folyik. Jönnek a parádés köpenyegek, a
+zsírral bevont bakancsok, nadrágok s a hamisított díszkabát, csak
+közönséges blúz, de a nyaka körül van szegve az ezred színével. Miután
+pedig a köpönyeg alól úgysem látszik ki egyéb, tisztét, mint díszkabát,
+elég elfogadható módon betölti. Jön az új duda a trombitásnak, továbbá
+az új bőr a dobosnak azon hozzáadással, hogy a bőr beszakítása mostani
+árfolyam szerint épen hét napi sötét áristom értékének felel meg. Most
+még csak a vaktöltények kiosztása van hátra, meg az új vállvirstliké, az
+új nyakravalóké, a csákópaszományoké s miután egy őrvezetőnek nem jut a
+maga rangjához illő jelzés, utasíttatik, hogy a kompánia snájder Paul
+Hurta recte Hurtay No. II.-nak kiadott nadrágzsinórokból szerezzen egy
+darabot s azzal ékesítse magát. Még van néhány ember, akiknek ócska a
+bornyuja, azok a raktár legféltettebb kincseiből, az új, veresbarna
+bornyukból kapnak, a doboséhoz hasonló értelmezéssel, Néhány új
+fegyverszíj is kiadandó az ócskábbak helyett, de ez már nem tart sokáig.
+Be lehetne fejezni az egész osztogatást, amidőn a harmadik szakasz
+egyértelműleg jelenti, hogy a parádés bakancsokból hiányzanak a fűzök.
+Most ismét hosszabb vizsgálat kezdődik, hogy legutoljára kik voltak
+fölrendelve a magazinban a bakancsokat zsírózni. Végül ez kitudódik, a
+fűzők előkerülnek. El akarták biz azt kezelni s elrejtették a sarokba,
+hogy ha senki sem keresné, idejeadtán el lehessen onnan vinni. Ez az öt
+ember holnapután rapportra megy s annyi már bizonyos, hogy két és
+huszonegy nap között ingadoznak.
+
+Így aztán, mire alkonyodik, mégis csak be lehet csukni a magazint,
+mindenki lemegy s a nagy pucolás kezdetét veszi. A köpönyeggomb a
+magazinban patinát kap, azokat igen nagyon kell dörzsöni a pucpomádéval.
+Némelyiknek a dragonjáról leszakadt a pityke, arra új varrandó. A
+bakancsok,--óh a bakancsok tömérdek dogot adnak. Azokat előbb a zsírtól
+kell megtisztítani s azután jön csak a fényezés művészete. A bakancsnak
+fényesnek kell lenni. Az őrmester, aki az esti órákban végigjárja a
+szobákat, előre kijelenti, hogy mindent oly fényesnek óhajt, hogy ha
+arra a légymadár rászáll, lecsússzon róla. A kefék szinte csattognak és
+puffognak a bőrön. De még a bornyút is rendbe kell hozni. Ez sem kis
+miska, mert a bornyú szögletes állapotban szép csak s hányszor kell
+elölről kezdeni a pakolást, hogy a borjú külső testállása megközelítse
+az esztétikai szépet? Biz azt sokszor, boldog, aki nem próbálta. A
+csatokat pedig a vaslakkal kell bekenni, azután derékszíjat,
+fegyverszíjat viaszkolni, a csákó simléderje bőrrészei ellenben
+licerinolajjal kenendők, mert csak ettől lesz fényes, ragyogó. A
+csákórózsa közepébe szintén egy szempillantásnyi vaslakkot kell
+csöppenteni, a külső rezét pedig olyan tükörre formálni, hogyha abba egy
+baka belenéz, egy egész regiment nézzen reá rézből vissza. Nem kis dolog
+az eljárás a hamisított díszkabát körül sem. Ez oly finom kabát,
+magyarázza káplár úr Mikhael Sajtos az ifjabb nemzedéknek, hogy
+voltaképen csak fogkefével volna szabad tisztogatni, de most pucoljátok,
+amivel tetszik, csak holnap ne morogjon az öreg.
+
+A holnap... Már öreg este van. A takarodót régen elfújták s a hold,
+amely az innenső ablakok felől kelt föl, már a túlsókon tekint be.
+Lázas, izgalmas munka folyik a szobákban. Egy-egy legény kiejti a
+kezéből a viaszkoló dugót s az ágyára dől. Úgy kell felrángatni onnan a
+Jézus Mária segélyével.
+
+No abban nincs is hiány. Az egész kaszárnya alszik, a kapu alól csak
+néha kiabál az őr, ha a napos generális bekukkan, fején a csákóval,
+melynek tetejéből snidling nől kifelé. A napos káplárok patkós bakancsa
+kopog a folyosók aszfaltján, másként csend van mindenütt, csak épen a
+tizenegyedik század káromkodik borzasztó módon, mivelhogy holnap
+istennek valamely ünnepe leszen s ekkor ki kell a templom elé parádéba
+állni. Száz szentmise infulás papokkal nem használ annyit a mennyek
+oltára előtt, mint amennyit ennek a megzaklatott, elkeseredett,
+pihenéstelen legénycsapatnak a káromlása árt.
+
+No aztán valahogy csak elfekszenek, de körülbelül úgy van, hogy
+fölkelnek, mielőtt lefeküdtek volna. Az inspekciós beszól:
+
+--Auf!
+
+Hát auf! Biz sötét van még és szunnyad másfelől minden. Ámde kezdődik az
+öltözködés az egyetlen lámpa halavány fénye mellett. Az meg utolsót
+pislant és kialszik. Jó szerencse, hogy faggyúgyertya van kéznél. Nagy
+kapkodás, zűr-zavar.
+
+A reggelit is meg kellene enni, de a káplárok nem engedik föl a
+legényeket a konyhába. Még elkevernék az új ruhát. Azon reggeli nélkül,
+ami fejenkint egy és egy negyed krajcárból csinálódik, különben is
+nagyon ellehet az ember. Továbbá azon lélotty leolvasztja a bajuszokról
+a viaszkot, pedig a her koplár Mikael Sajtos minden egyes bajuszt
+sajátkezűleg igazgatott föl hegyesre, a magáét pedig, mint éltes
+szárnytisztesét, gyufaszálra tekergette föl, s lekötözte madzaggal. A
+kilencedik század, hiába van neki hadikutyája, már csak ezt sem tudná a
+tizenegyedik után csinálni. No most aztán sebesen összeállni. Föl a
+köpenyeget. Összefogni jól, mert a káplár az ezredparancsnokság által
+kiadott litografált mustrával a kezében jár végig minden egyest, hogy a
+ráncok az előírt állásban vannak-e. Mi tűrés-tagadási, egy-két box,
+pofon, fülrángatás, rúgás, mi ördög ilyenkor kijár egyiknek-másiknak. A
+bornyúk se jól állnak. A rózsák nem fényesek. A szerencsétlen cinező,
+aki soha eddig parádéban ki nem rukolt, lefelejtette a nagybornyú alul a
+kisbornyút, a virslit a balváll dragonjára húzta, a csákószíj csatja
+pedig épen az ellenkező oldalon van. A káplár belerekedt már a sok
+kiabálásba s a szentek közül az extrabakkancssark-orrúakat és a
+dobbőrhomlokúakat szidja.
+
+Miután a többi szakaszban sem megy máskép, van is aztán eredmény. Mikor
+kihalad a nép és öszszeáll, olyan rendes és fényes ott minden, hogy
+csoda. Hiába megy végig a sorokon a két ballábú őrmester, hiába a
+szubalternusok, azokban hiba nincs. Tekintély okáért azonban mégis
+itt-ott kifogásokat tesznek s Johann Andreász Maltócsnak, a cigánynak
+valamennyien azt mondják, hogy piszkos, mert a szerencsétlennek olyan
+barna bőre, hogy ahhoz ugyan akár mennyire pucolja is a rekvizitumot,
+minden szennyesnek látszik.
+
+Végül pedig áll a század szép rendben, egy sorban szemek, orrok, fülek
+és sarkak. Mindössze Klein Mór nem bírja meghúzni a puskatust, mivelhogy
+nincsen ereje hozzá szegénynek s ennélfogva az első sorba állítják, hogy
+a hátulsó legény a puskáját igazgathassa alkalomadtán. Mikor a kapitány
+Wolhynyaczky, akit pár hó előtt helyeztek át a szép Sziléziából, lejön a
+csapathoz, már semmi hibát sem találhat. Végig járja a sorokat és semmi
+obligát igazgatásokat nem eszközöl a bornyúkon, pedig általános fölfogás
+szerint szükséges ez, mikép megláttassék, hogy a följebbvaló szeme nem
+kerül el semmi hibát. Egyszerű és egyenes német-lengyel katona ő, aki
+még nem ismeri a nagy garnizónok színpadi komédiáit s így, miután
+kardját kivonta, csak ennyit mond:
+
+--Fiuk, minten levess ekszere. Mikor montom feuer, minten levess
+ekszere. Ekszere! Ki nem ekszere levess, nem mekepet.
+
+Wolhynyaczky kapitán nem azt mondja itt, hogy aki nem eszi meg egyszerre
+a levest, az meggebed, hanem azt mondja, hogy aki nem csinálja egyszerre
+a lövést, az nem ebédel ma. Elég kurta és tartalmas szónoklat ez, amit a
+század, a Wolhynyaczky javított és bővített magyar nyelvtanához
+hozzászokva, teljesen megért.
+
+Próbák következnek. Kiderül, hogy mindenki tudja a helyét s a
+legkevertebb állasokból is a helyére igazodnak vissza az emberek. Jól
+van. Mehetünk. Mennek is a bandával, amelynek nagyszakállas tamburját az
+utcán a gyerekek juhhahója kíséri. Így jutnak el a tetthelyre. Ott már
+sokan ácsorognak, cibilek és katonák s nézik a kompániát. Biz ez stramm,
+steif és sneidig, amiként az illik is a magyarhoz. A felvonulás pompás,
+a megállás az előző kolonnázási manöverek után bámulatos. Egy kis
+szünet. A mise tart bent. Azután... Most... Most...
+
+Wolhynyaczky mély baritonja keményen csendül:
+
+--General Decharge!
+
+Suttogva, hogy csak a front hallhatja, teszi hozzá:
+
+--Ekszere levess.
+
+Azután:
+
+--Hoch an!
+
+A fegyverek csövei az égnek állnak. Minden ujj a ravaszon, mindenki
+figyel, a lefekvés előtt fölkelt bakatestben teljes úrrá lett minden
+ideg fölött a fegyelem. Csak még a kommando kell, hogy egy pompás
+szalvét mutasson be ez a pompás század, amelyért kétségkívül gratulálni
+fog mindenki a kapitánynak. Wolhynyaczky a kardját is úgy tartja, hogy
+annak a járásából láttassák, hogy mikor következik a vezényszó. De ez
+izgalmas pillanatban a negyedik szakasz első sorából eldörren egy
+fegyver:
+
+--Burr...
+
+S utána ropog darabonkint, amint e váratlanság hatása alatt feszült
+idegeikkel elrántották a legények a ravaszt:
+
+--Burr--durr... durr--durr, pukk--pukk--pukk...
+
+A levertség moraja jut végig tömegen. Mily fegyelmezetlen csapat! Hát
+katonák ezek? A kapitány elpirul s kezével úgy belemarkol a kardjába,
+hogy megreped rajta a fehér keztyű. Az előbbjáró szakaszok szálas
+legényei is morognak halkan a sorban:
+
+--Az apád istenit, bádogos.
+
+A templomból az orgona hangjai hallatszanak ki. A kórus mély zúgó
+hanggal kezdi, amely íves ajtón át kivág a térre:
+
+--Oh omnipotens Deus.
+
+A kapitány halkan szól a sorok mögé:
+
+--Őrmester, het nap kapom o pátokos.
+
+...Nem telik bele egy óra, otthon a század. Klein Mór leveti a parádés
+bakancsot, köpenyeget, nadrágot, hamisított díszkabátot, átszámol
+mindenekről s közönséges kaszárnyaruhát öltvén magára, útra megy. Úgy
+hívják ezt, hogy utazás. Visz magával a sötét egyesbe két vasdarabot,
+mikkel kezét a lábához eszközlik s miután nem mekepet, ül a deszkán. Az
+Úr tisztelete a százhuszonhetedik ezred részéről bevégződött.
+
+[Illustration]
+
+
+
+
+János megjátsza magát
+
+
+János a rendőrbíró előtt áll, mint előállított egyén. Ehhez képest
+részben szomorú, mert a kihágási bíró elé való állás rendszerint
+bírságot jelent, másrészt azonban János vidám, mert bor van Jánosban.
+Nem sok, de épen elegendő arra, hogy János, midőn szomorúságáról
+feledkezik, a nagy falitükörbe nézzen és abból a bajuszát igazgassa.
+Csavarja fölfelé, mert az egyik bajusza épen sehogy sem akar állni.
+
+--Hej, te...--mondja neki halkan--de alhatnál.
+
+A ruházatot is rendbeszedni igyekszik. Biz arra ráfér, mert János nagy
+violenciából került ide a bíró elé rendőri segéllyel. János ugyanis kora
+hajnalban bejött a tanyából az asszonnyal, hogy elad egy kocsiderékra
+való miegymást. Az asszony a csirkékkel a csirkepiacra ment, ő a búzával
+a búzapiacra s miután eladta mind, úgy vélte, hogy ezúttal leghelyesebb
+lesz valamely korcsmába beóvakodni. Ez már, akárhogy keressük,
+megtörtént s miután János bort ivott, pályázni kezdett. A pipát
+zsebrevágta. Nem való a városba pipa. Úr az ember a városban. Szivart
+vett, bőrszivart, továbbá szivart-szívó szopókát, a szivart a szopókába,
+a szopókát a szájába tette, fújta a füstöt, ha jött s megint csak
+pályázott. Közben néhol be-betért némi italra, azt ki is fizette
+tökéletes tisztességgel és egyre jobb kedvvel pályázott tovább.
+Járt-kelt mindenfelé. Egyik szivarja már el is fogyott, de ő ésszel élő
+ember volt s mielőtt eldobta volna, hogy gyufát ne kellessen gyújtani, a
+régi csutkájánál rágyújtott az újra. Nincsenek azonban tökéletes
+gyönyörűségek e világon. Lám az első szivar mily szépen szólt, ez meg
+sehogysem akar szólni (bújjon az ördög bele, a ki csinálta). János
+szívja a szivart, ám a szivar csak nem szól. Már látja, hogy csak elő
+kell szedni a masinát. Azonban hol a masina? Sürögve tapogatja magát
+körül.
+
+--Hol vagy, hé?
+
+A mellényzsebekben keresi legelsőbb, mert ott a helye a masinatartónak,
+azután a kabátban. De nincsen sehol. János gondolkozik egy darabig az
+útfélen, azután megfordul és halad vissza abba a korcsmába, a hol
+legutóbb járt. Dühösen nyitja be az ajtót.
+
+--Úgy-e?--mondja a korcsmárosnak.
+
+--No?--kérdezi amaz.
+
+--A masinatartómat adja elő.
+
+--Micsoda masinatartót?
+
+--Hát az enyimet. Itt hagytam. Ezen az asztalon. Sárga tartó, húsz éve
+vettem a kisteleki vásáron, de nem adom húsz újért, olyan jó járású a
+kupakja.
+
+--Az löhet, barátom, hanem itt nem hagyta kend.
+
+--Dehogy nem--erősködik János.
+
+--Ejnye no,--mondja a bormérő--ha itt hagyta volna kend, akkor itt
+volna, úgy-e bizony?
+
+János gondolkozik, bár a sok ital miatt nem megy ez valami könnyen.
+Nini. Csakugyan. Ha ott hagyta az asztalon...
+
+--Hát ügön!--véli.
+
+De csakhamar gyanúsan teszi hozzá és végignézi a korcsmárost:
+
+--Ha ugyan--mondja--ha ugyan gazt nem vetött rá valaki.
+
+A bormérő fölpattan:
+
+--Tán engöm gondol kend?
+
+János nyujtogatja a nyakát és a fejét csóválja:
+
+--Hát--mondja--hát...
+
+A korcsmáros mérgesen rántja elő a zsebéből a maga gyufatartóját.
+
+--Hát mit gondol kend?--kiáltja.--Hogy neköm a kend masinatartója köll?
+Hisz ehun az enyim. Kénai ezüst.
+
+János elismerőleg tekint oda. Valóban, ennek az embernek megvan a
+tulajdon gyufatartója. De hát hol van akkor az övé? Csodálatos ez.
+
+--Tán másutt hagyta kend? Merre járt kend?
+
+--Jártam én sokfelé--sóhajt János s előhúzza a külső zsebből a kezkenőt,
+hogy a homlokát törölje vele. Amint kihúzza, kiesik a padlóra a
+masinatartó s nagyot koppan, hogy még a híres kupakja is kinyílik.
+
+--No, ahol a!--mondja a korcsmáros.
+
+János néz a tartóra, azután az emberre és megszégyenül. Ejnye, ejnye.
+Fölveszi a tartót és megnézi mind a négy oldalát. Mit szóljon most már.
+Hogy ezt a jó, derék, becsületes embert így gyanusította.
+
+--No egy félliter bort erre a nagy ijedtségre--szól békéltetés
+szempontjából.
+
+Ily módon történt, hogy János békéltetni kezdett. Jó sokáig csinálta ezt
+s amikor végezetül eltávozott, már épen csak hogy állott a lábán. Igen
+hadi kedvben volt. Jött vele az utcán szemközt egy ember létrával, a
+létra megütötte Jánost, János megkapta a létrát és nagyot rántott rajta.
+Mind a hárman a földre estek, azután összegabalyodtak. A létrás ember
+Jánost torkolászta, János meg amazt. Igy csatáztak, mikor a rendőr
+elválasztotta őket, János azonban sehogy sem akart a válásba egyezni.
+Úgy vélte, hogy amannak még jár valami s amíg azt neki ki nem adja,
+nincs tökéletes egyenlőség. A rendőr más véleményen volt, János
+ennélfogva most ennek esett és akkorát rántott a kabátja szárnyán, hogy
+minden gomb lepattogzott róla. Így tülekedett, mígnem jött egy másik
+rendőr is, közrekapták Jánost és vitték a bíró elé. Sok ember nézte
+János fölvonulását, gyerkőcök kiabáltak, nevettek, János pedig húzatta
+magát.
+
+--Az én adómbul vagytok--gondolta--hát húzzatok.
+
+Följutottak a bíró elé s miután egyideig ácsorogni kellett az ajtajában,
+János bejutott hozzá. Időközben a feje is tisztult s egész csöndben
+hallgatja most, hogy miként vádolja a két rendőr. A létrás emberen
+kezdik.
+
+--Ű ütött mög a létrával elsőbb--védekezett János.--Fejbe csapott.
+
+--Hát aztán azért a földre kell gázolni valakit?
+
+--Persze--feleli nyugodtan.
+
+Most meg a rendőri dolgok következnek. Hogy megtépte a ruhájukat.
+
+--Én?--kérdezi János--én?
+
+--Hiszen itt van rajtuk a ruha, látható, hogy meg van tépve--mondja a
+bíró.
+
+János végignézi a ruhákat és a fejét csóválja. Biz' az meg van tépve. De
+ki tépte meg? Ki téphette?
+
+--Mán, tekintetös uram, azt senki mög nem látja rajta, hogy én típtem
+le. Mer én nem típtem.
+
+A bíró haragosan szól Jánosra, aki el van határozva, hogy keményen
+védekezik.
+
+--De hiszen mindkét rendőr is tanu rá!
+
+--Hát mindön embör azt beszél, amit akar... Most, ami rosszaság vót a
+ruhájukon, mind rám fogik.
+
+János ezt méltatlankodva mondja és olyan erővel akasztja bele a
+hüvelykujját a mellénye gomblyukába, mintha soha többé onnan kivenni nem
+akarná.
+
+--No,--mondja a bíró--ilyen tökéletlenséget már kár beszélni. Olyant már
+csak nem gondol kend, hogy ez a két rendőr rongyos ruhában állt a
+poszton?
+
+--Hát,--felel János--én nem tudhatom. De most mindönt rám kenynek. Tudom
+én az ilyesmit. Mikor én katona voltam, ami ablak kitört a kaszárnyába,
+sose vágattuk be. Hanem ha gyütt valami szél, zivatar, arra fogtuk, hogy
+az törte ki... Úgy nézöm, most én vagyok ilyen szélvészforma itten.
+
+Védekezését megmosolyogják a szobában levők, mire ő is vidáman
+erősködik:
+
+--De úgy igaz, kéröm, möghigyjék.
+
+--Már pedig nem ér ez a beszéd semmit--véli a bíró.--Botrányt okozott
+kend az utcán, azért megbírságolom.
+
+--Csak nem töszi tán a tekintetös úr?--kérdezi János.
+
+--De teszem én. Máskor ne igyon kend annyit.
+
+János félszemmel néz a bíróra.
+
+--De ugyan kéröm--vált most a beszéden--mögissza más is a bort, nemcsak
+épen én. Az ember begyün a városba nagyritkán, hát egy kicsit
+elszórakozik. Nem olyan nagy vétök az. Nézze a tekintetös úr, még a
+csillag is mögszalad néha az égön...
+
+Nagy mondás ez és Jánosnak körülbelül igaza van vele. Még a nagy égön,
+az örökös állandóságon is megjátszák magukat néha a csillagok. Azonban
+mindegy, itt nem esik tekintetbe. A bíró kimondja a két forint bírságot,
+amit János hmgetve fogad. Lassan gombolja ki a mellényt s föltekint a
+padlatra, mintha onnan várna segedelmet.
+
+--Haj, haj--sóhajtja.
+
+De a zacskót csak elő kell venni. János lassan húzza ki belőle a két
+forintos tallért s egyenkint az asztalra rakja.
+
+--Ehol vannak e.
+
+--Így ni--mondja a bíró.--Látja kend, ez, volt a mulatságnak a
+sallangja.
+
+Szótalan kötözi be a zacskót János és a mellény mély zsebébe sülyeszti.
+Átveszi a nyugtát, amit a pénzről adnak s kinyitván, beletekint. Lassan
+megindul kifelé, a papirt lobogtatván. Az ajtóból még visszaszól:
+
+--Ezt mög majd berámáztatom, hogy ráemléközzek az úrra...
+
+
+
+
+A hajókifúrás nem elégtétel
+
+
+Meleg délután van a parton. A malmok kerekei lassan forognak, a túlsó
+oldalon az ártéren a csekély füvön tehenek legelnek. Messze a
+kanyarulatnál egy-egy tutaj a napfényről lassan beleúszik az árnyékba és
+eltűnik a fűzfák alatt. Csöndes, álmos idő.
+
+A parti korcsmában, ahova belépek, csak egy vendég van, meg a gazda. Az
+utóbbi hosszúszárú kupakatlan tajtékból pipázik s közben nyugodt
+hangulatban társalognak. Elsőbb egy lakatosról beszélnek, aki a beszéd
+szerint a világ legelső lakatosa lenne. Az olyan ember, hogyha valamely
+épületnél munkába kezd, s azután otthagyja, nincsen olyan lakatos a
+kerek ég alatt, aki azt a munkát folytatni bírná. Különben mind a ketten
+egy véleményen vannak, csak azért beszélnek, mert unalmas a csönd és
+nagy a hallgatagság.
+
+--Hát tudja--szól a korcsmáros--olyan érzelmössen nem tud sönki se
+dolgozni, mint az az embör. Tudja, akik voltak a régi időkbe hírös nagy
+festők, hogy úgy festeni még ma se tud senki--hát a lakatosságba épen
+ilyen ez a mestör.
+
+A lakatost így megmagyarázván, a malacról tárgyalnak, amely tegnap
+megszökött az udvarról Tegnapelőtt vették a malacot s megszökött. Van
+ugyan öt hízó az udvarban, ezek azonban korán fogtak az evésbe s
+körülbelül oda lehet számítani, hogy Mindenszentek napjánál tovább már
+nem esznek. A disznó vágyai ugyanis csak bizonyos fokú hízásig
+terjednek, azontúl nem eszik. Ilyenkor el kell adni, mert Mindenszentek
+idején magános háznál még nem vágnak. Azért vették hát még hatodiknak az
+ifjú malacot, hogy majd épp abban az időben hagyja abba az evést, mikor
+a téli fagy beköszönt. Ily kitanult számításai vannak ennek az üzletnek,
+kár, hogy a gondolkozó emberi észen túljár a malac, amely az udvarból
+szelíden kiosonván, eltávozik.
+
+--Baj,--mond a vendég.
+
+Hosszabb szünet után felel rá a gazda:
+
+--Baj. Hun keressem? Hunnan tudjam, hogy melyik tanyából való volt? Mert
+haza ment bizonyosan.
+
+--Haza hát,--mondta a vendég.
+
+A gazda kiverte a pipát.
+
+--Tizenkét pöngő,--szólt--fucscs.
+
+...Másnap a felső partokról megint csak arra vitt az út: bementem,
+mondom, hátha megkerült a malac. Ne legyünk szomorúsági hitben. Továbbá
+miért legyen ez a malac most már a világ végéig olyan színben, mintha
+csalfa és hűtelen volna, pedig úgy lehet, már az este hazatért, mint
+őszinte és jó állathoz illik.
+
+A szobában ezúttal csak maga volt a gazda Szótlanul járt-kelt a
+papucsokban, a kezével olykor integetett, látszott rajta, hogy izgatott
+hangulatban van. A poharat szótalan tette le az asztalra és némi
+különösebb megkülömböztetésül gyufát is hozott. Azután meredten nézve ki
+újból a nyitott ajtón, megint csak hallgatott. Jó sokáig tartott ez a
+csendesség, mígnem egyszer felém fordult:
+
+--Maga tegnap délután is itt volt...
+
+--Itt.
+
+--Hajhaj--mondta a csontos, barna ember--azúta baj történt.
+
+--Tudom. A malac.
+
+--Dehogy az--felel.--Ha csak az volna baj. Mert hiszen tudja, bajnak az
+is baj. De itt most már egészen más viszonyok vannak. Mert az történt,
+hogy elsülyedt egy hajóm az éjjel a Tiszán.
+
+--El?
+
+--El. Nem valami túlságosan nagy hajó, de csak hajó. Homokkal érközött.
+Este hat órakor ért ide a parthoz, éjjel tizenegyre meg már ott volt a
+víz alatt. Még az az embör is, aki rajta aludt, éppen csakhogy
+mögmönekülhetött, mert akkor ébredt föl, mikor már ellepte a víz. Hát
+tudja, ez borzasztóság, ijen kár. Aztán part mellett hajónak elsüjjedni!
+
+--Hát mi történt vele?
+
+Az ember elgondolkozott, megszegte a fejét, aztán mondta:
+
+--Ez ojan orgyilkosság. Tudja, mijen az orgyilkosság?
+
+--Nem.
+
+A söntéshez ment s ivott egy pohár bort. Ezt igen lassan és meggondoltan
+tette. Azután visszajött:
+
+--Hát az ojan irigység, vagy kajánság, vagy hogy is mondjam. Ez tudja
+mindön, de nem elégtétel.
+
+Jött egy vizes ember a partról, mondta, hogy kevés a kötél, még kellene.
+
+--Hát eredj a padlásra, keress, lössz ott még.
+
+Az ember átment a szobán, kis vártatva előjött, karikába hajtott vastag
+kötelekkel a vállán. Vitte ki a hajóba.
+
+--Látja--mondta a gazda--csak ez a portéka is, amit most ez az embör
+visz, tizenkét forint ára. A hajó mög lent a víz alatt. Mikor bírják
+fölvonni, nem tudom, Mi károm lössz, azt se tudom. Háromszáz forint-e
+vagy négyszáz? Úgy löhet, ötszáz. A víz alá nem láthatunk. Én mégcsak ki
+se mék a partra, mert még nézni se szeretöm.
+
+Hát ez szomorú dolog. Hallgattunk.
+
+--Hát látja--mondta megint--ez nem elégtétel. Ez orgyilkosság. Ez
+valóságos orgyilkosság.
+
+Észrevehette, hogy nem igen értem a beszédet. Leült hát és hosszabb
+magyarázatba fogott afelől, hogy mi az elégtétel.
+
+--Nézze--kezdte--ha én itt este bezárom ezt a korcsmaszobát, aztán
+eloltom a lámpát, aki kivülrül nézi, tudhatja, hogy most mán bemöntem a
+szobámba, oszt lefeküdtem. Ő meg akkor beveri az ablakot. Mert tudja,
+hogy míg én felőtözködök, ő elmöhet. Mégcsak sietne se köll, ha utána
+mék, se tanálom. Ha tanálom is, legföljebb szömközt fordul velem, oszt
+azt mondja: ő csak most gyün erre felé, nemhogy emerrül mönt volna
+amarra, hát hogy verhette volna ő be az ablakot?--Hát látja ez is
+orgyilkosság. Ez nem elégtétel.
+
+A nagy pipát kiverte a sarokba s újra megtöltötte. Jól füstölt, mikor
+folytatni kezdte:
+
+--Az elégtételvövésbe nem szabad gyávaságnak lönni, ez az igazság. Ami
+gyávaság, az nem elégtétel, hanem orgyilkosság. Mert töszöm azt, maga
+kimén innét lámpagyújtatkor a sütétbe a partra,--látom vékony a botja,
+bár löhet, hogy azér erősebb, mint az enyim,--oszt én a sütétbe utána
+mék, oszt hátulrul bottal fejbevágom, az magának nem elégtétel. Mert
+szömtül szömbe köll állni.
+
+Jött egy hajóslegény, pálinkát ivott, odébb ment, a gazda folytatta:
+
+--Mert úgy vögye kéröm, hogy én nem vagyok végzött embör, én nem möhetök
+kardra, pisztojra, már hogy ami maguknál elő van irányozva. Nállunk az
+nem úgy mén. Ha én magának valamit vétöttem, akármit vétöttem, akkor
+maga begyün ide hozzám, mikor így egymagamba vagyok-e, aztán kétször jól
+pofon vág, mikor sönkise látja, az aztán elégtétel. Maga is elégtételt
+szörzött, de nekem is jutott elégtétel, mert tudom, hogy ki az
+ellenségöm. Ha én haragszok magára, neköm se szabad a sütétbe a háta
+mögé óvakodni, hanem kétször jól pofon vágom, oszt akkor előtte állok,
+tudja, ki az ellensége; törjön le vagy csináljon velem, amit bír... Már
+ez legföljebb gorombaság, de nem gyávaság...
+
+--Nono.
+
+Lassú sétába kezdett a szerencsétlenség-érte ember.
+
+--Hanem--adta föl ismét a szót keserű mosolygással--éjszaka odaférkőzni
+az embör vagyonához a sütétben, oztán kifúrni, hogy elsüjjedjen, ez nem
+elégtétel. Mert még a ráijesztéstől se tarthat a gyáva. Mert ha véletlen
+az az embör, aki a hajón alszik, észrevönné is a töttöt, mire az ladikba
+ugrik, akkorra amaz mán rég ellükte a csónyakját a hajó oldalátul, aztán
+elvesz a sütét Tiszán. Honnan tudjam most mán én mög, hogy ki az az
+ellenségöm, aki kifúrta a hajómat? A gyáva! Ha haragszik rám, gyütt
+volna ide, vágott volna pofon. De nem, hanem az orrgyilkos éjszaka
+kifúrja a hajómat... Ez nem elégtétel. Nohát.
+
+A hatost eltette, ami a borért járt s kiállt a küszöbre. Szétnézett a
+lapos és meleg táj fölött s újból ismételte végtelen megvetéssel:
+
+--Ez nem elégtétel...
+
+[Illustration]
+
+
+
+
+Ifijúr
+
+
+Mikor a cseléd reggel bejön, hogy tüzet gyújtson, az ifijúr fölébred a
+kályhaajtó nyitására és szétüt mind a két tömzsi karjával. Hogy-mint, az
+mindíg eshetőség kérdése. Az ágyában legföljebb a párnákat pofozza, de
+az ágya nem arra való, hogy abban feküdjön. Az oldalára festett cifra
+angyalokat napközben megcsókolja ugyan s őket bizonyos gyöngéd
+becézéssel Ufnak nevezi, de már bele nem fekszik szívesen. Határozott
+tudása van arról, hogy az ágyat nem lehet húzgálni, de a kocsit igen. A
+kocsit ugyan kinőtte már, de az ifijúr ezzel nem törődik s addig ordít
+éjszakának évadján, amíg beleteszik és húzgálják. Abban el is alszik,
+miután előbb a körülállókhoz hangosan ezeket a szavakat intézi:
+tuburu-bubura-buta. Ha aztán a kocsiban ébred föl, amelyet, mint mondani
+szerencsénk volt, már kinőtt, az ernyővasakba üti a kezeit. Ellenben, ha
+éjszakai dédelgetés közben az apja vagy anyja ágyán aludt el, azokat
+tépázza föl s igen nagy lármát üt egy pillanat alatt, azt kiáltozva a
+reggeli csöndbe:
+
+--Otty, otty, otty...
+
+Az otty a kályha szája, ez a félelmes szörnyeteg, mely különben a nem
+szabad fogalma alá csoportosított tárgyak sorába és a sssüt nevezetű
+lények közé tartozik.
+
+Ifijúr tudja ezt nagyon jól entapasztalásból, amennyiben mint forradalmi
+lélek a tiltó szó ellenére is odasütögette néhányszor a tisztelt kezeit.
+Ennélfogva a kályhaajtó, meg a kicsapkodó veres láng ezúttal már a
+kártékony elemek közé tartoznak s ifijúr egyre hangosabban figyelmeztet
+rá minden élőt, hogy:
+
+--Otty, otty, otty...
+
+Nincs rá szükség, hogy harmadszor verje az appellt. Mindenki, aki eleven
+és halandó, nyilvánvalóan tudja, hogy most fel kell kelni, mivelhogy
+ifijúrnak úgy tetszik. Nocsak kiszedni sebesen a mindenféle ruhákból,
+amikben ő éjen által lakik és sebesen megdörzsölni a hátát, továbbá
+vakargatni kissé a fületövét. Ifijúr olyan épen, mint a kis malac,
+akármi baja van, ha a fületövét vakarják, elhallgat s olyan jóízűeket
+nyög hozzá, mint bármelyik urambátyám, mikor olajos ököllel nyomkodja
+csömör ellen a hátát a vajákos asszony. Ellenkező esetben a kicsi piros
+pofán könnyek gördülnek végig s olyan sírásba kezd, mintha sohasem
+akarna vége szakadni. De jó szerencse, hogy fölébred drótos tornyában a
+vakmadár, a félszemű kanári s valamit füttyent. Ifijúr, amint szedik ki
+a ruháiból, ellenkező oldalra van fordulva az ágyon, azonban hát mit
+neki egy almát kétfelé vágni. Ifijúr rúg egyet magán s elrúgván a segítő
+kezeket, a rabmadár felé fordul és kinyújtván arra felé a kezét, ahol a
+drótos állat csörömpöl, azt mondja:
+
+--Au--o--o--o!
+
+No ez nagy öröm, hogy lám, mit nem tud az ifijúr. Ezen nagyot kell
+nevetni, amit ifijúr arra használ föl, hogy erélyesen kezdi követelni a
+függőlámpa lehúzását.
+
+Mikor lehúzzák, vagy föleresztik, csörög a lánca s az igen tetszetős
+előtte. Az egyik szemével sandít föl rá:
+
+--Ápp, ápp, ápp.
+
+Ez pedig az édesanyjának mondhatlan gyönyörűség, hogy milyen szépen ki
+tudja mondani ez az emberfiú azt, hogy lámpa. Még mondja is tovább ápp,
+ápp, ápp s ezt az alkalmat föl kell használni arra, hogy harisnya, cipő,
+mi egymás kerüljön a lábára.
+
+De bizony ez már nem könnyű mesterség. Tudni kell ugyanis, hogy
+többfajta cipők vannak. Első sorban, mint legalsó válfaj, említendők a
+bocskorok, amelyek egyáltalán nem dicsekedhetnek az ifijúr
+rokonszenvével, miután fölöttébb sok madzaggal köttetnek a lábaihoz. Az
+asszonykezek által pamukból eszközölt lábtyűk már jobbak, mert azokat
+akkor rúgja le ifijúr, amikor épen kedve tartja. De a legjelesebb mégis
+a kopogós cipő. Ennek van tisztességes sarka, tisztességes talpa, bár
+bizonyos, hogy ezen szolgáltatások fejében egyéb tisztességes aztán
+nincs is rajta semmi. A kopogós cipőről az ifijúrnak a szobák messzi
+tájaira négykézláb történő elkalandozásai leverték a fiatalság hímporát
+s a bőre lekopott. Hiába mondja azt Andersen oly fokozott elmeéllel,
+hogy idő lemos aranyat, míg disznóbőr megmarad, mert nem marad biz az
+meg. Hanem hát mindegy. A kísérletek, amelyek bocskort, piros cipőt,
+barna cipőt próbálnak ifijúr apró lábaival összeköttetésbe hozni,
+sikertelenek maradnak. Nagyokat rúg eleinte, de mert hogy ezzel nem ér
+célt, kifakad:
+
+--Brrr, brrr, brrr, bürüm, bürüm.
+
+Igazán érthetetlen publikum volna az, aki e határozott szavakból ki nem
+találná, hogy a kopogós cipő kell az ifijúrnak. Hát csak előkeríteni
+sebesen, mert addig nem lesz béke s ha ifijúr egyszer a rendszeresebb
+hadizajba kezd, a világ összes függőlámpáinak a huzgálásával sem bírható
+nézeteltérésre. Elő, csak elő, kopogós cipő. Az egyik meg is kerül, a
+másik után azonban futárvonatok bújnak a székek és ágyak alá. Ifijúrnak
+ugyanis azonnal a kopogós cipő után, mint második szerelme, a gurú
+következik, az elsőosztályú gurú. A gurú egy egyszerű falapda s mint
+ilyen, többi társaival együtt kiegészítő részét képezi ama
+kuglibabáknak, amiket ifijúr napközben az ablakkal, tükrökkel s egyéb
+hiábavalóságokkal érintkezésbe szokott hozni. Ez a gurú mégis a
+hasonszellemű tárgyaktól abban különbözik, hogy sárgával és feketével
+van körülkerítve az oldala s feketesárga, hazafiatlan mivoltával
+kiviláglik a többiek közül. Mély gyász és lesújtó állapot, hogy ifijúr
+éppen ez átkos gurút kedveli, de ez már úgy van s neki a közjogot,
+továbbá hazánk szenvedéseit ezúttal magyarázni még lehetetlen, mert
+bármiként keverje is az ember a félszemű kanárit, a csörgő lámpát, a
+hazaáruló golyót és kopogós cipőt össze, ezek sohasem emelkedhetnek
+valamely történelmi előadás színvonalára. Így ő, a szükséges tanítás
+hiányában, e fadarabot ajnározza s mert benső rokonszenvvel viseltetik
+irányában, mindig elrejti a mások szemei elől. Az elrejtésre
+legalkalmasabb, ha a gurút beledugja a kopogós cipőbe, a kopogós cipőt
+pedig elhelyezi valamely sarokban, ahol az viszontbiztosíték nélkül
+ugyan, de másnap reggelig rendszerint meg szokott maradni. De most, nagy
+kutatások után csak előkerül s ifijúr minden nagyobb lárma nélkül
+engedi, hogy lábait beborítsák ezen sarúk szakadozott bőreivel.
+
+Ezután a nagy kopogás következik. A czipő nem azért kopogós, hogy ne
+kopogjanak vele. Ifijúr most a földre kerül s veri a lábait a padlóhoz,
+aminek a földszinten lakók nagyon örülhetnek. De nem kell hinni, hogy ez
+sokáig tart. Pár perc csak az egész. Azután ifijúr hasra fekszik és a
+szekrény alá mutat. Azt mondja meggyőző hangon, miközben lábaival
+hanyagul veri a padlót:
+
+--Ke--ke--ke--kukk.
+
+Egyszerűen lelőni való ember az olyan, aki ebből tudatára nem ébred
+annak, hogy most ifijúr a »beszéljön a csacsi« irányában nyújtja
+panaszát. A »beszéljön csacsi« egy meglehetősen termetes gumiállat,
+szamárszínre van festve s hasában emlők helyett rézfütyülőket visel. A
+csacsit az este ifijúr fölfedező körútra küldte s a jámbor állat be is
+mászott a szekrény alá. Persze most nem bír kijönni a cudar. Bottal kell
+megütni, amire fájdalmas hangot hallat, de ki is ugrik rögtön s Laci
+most csudás erővel veti magát a gumifilozóf után.
+
+--No, beszéljön a csacsi--mondják neki.
+
+A földszinten ez ismét erős gyönyörűség lehet, mert az ifijúr üti a
+csacsit, ahogy bírja. A csacsi pedig ahányszor csak ráütnek, fütyül.
+Ifijúr egy erősebb füttyszónál fölemeli egyik karját, azon a kezét, a
+kezéből fölnyújt egy apró gyerekújjat s miután széttekint a szirttetőn,
+a csacsi beszédére így hívja föl a figyelmet:
+
+--Sz!
+
+Az ifijúr folytatná még tovább, de nem lehet. A konyhából bizonyos
+hangok hallatszanak. Ott anya makk-kávéból készült lélottyal keveri
+össze a legszebb kétszersültet, amit csak Kesselbauer polgártársunk
+eddig Pozsonyban produkált. Ifijúr bámulatos gyorsasággal előbbi
+gyülhelyére vágja be a csacsit, hogy beszéljen ott, ha van kivel, maga
+pedig erélyes mászásba kezd. Az kiáltja:
+
+--Ohó! Ohó! Mammammammam...
+
+Ez, mint mindnyájan bölcsen tudjuk, annyit jelent, hogy hé, anyjuk, ne
+edd el előlem a kosztot. Az ifijúr, folytonos hadi négykézlábon állván a
+pokrócokkal, ki is jut a konyhába, ahol részesül az úgynevezett
+sajátképeni reggeliben. Hát bizony az csak úgy jó, ha a kopogós cipőt a
+tányérba bele lehet rakni s Kesselbauer összes ánizsmagos tudása
+semmissé válik, ha valamit föl nem lökhetünk az asztalon. Csudálatos az,
+hogy rézkalánnal milyen jó ütné a porcellánbögrét, míg valamelyik meg
+nem únja, már hogy a bögre vagy a kanál. Ily ádáz harcok között történik
+a reggelizés, amelynek befejezése némi nyugalmat hoz ifijúr lelkületébe.
+Vágyai kisebbednek s a folyosóra óhajt jutni. Az nagyon szép. Az
+ablakokból kéményeket látni, amelyek füstölögnek. Azokat ő egytől-egyig
+égő gyújtónak nézi, amit el kell fujni.
+
+--Fu, fu.
+
+De hasztalan a munka. Belátja a kísérlet haszontalanságát s most már a
+pálma legfrissebb levele felé kapaszkodik, amit épp most nyitott. Az
+bizonyára legyezőnek kellene, de mert nem kapja, hirtelen eltörik a
+mécs. Ifijúr kétségbeesett zokogásba kezd és abból semmi más ki nem
+gyógyítja, mint a rézkakas. Azt kell odaadni a kezébe s mikor abba
+belefújhat, ismét elmultak minden gondjai. A szobájában a földre
+kívánkozik s járási tanulmányokba mélyed. Ha elbukik, fölkel, ha az
+elesését látják, sírva fakad, ha nem látják, nem szól semmit, hanem
+megveri a padlót az öklével, mondván haraggal: dá, dá... Ez annyit
+jelent, hogy a padló meg van dádázva és elvette méltó büntetését. Ezzel
+a megzavart társadalmi rend helyreállíttatván, különféle dolgok
+történnek. A tükrös asztalról előbb lekerül egy kézitükör s elemeire
+bomlik. Azután a vazelinos tégely kerül sorra. Nagy gyönyörűség ám az,
+vazelinnel mázolni a padlót s mikor szép fényes, beszórni sárga
+hintőporral. A vazelin és lycopodium rokonlelkek, szeretettel egyesülnek
+ifijúr ábrázatán, a kezein, meg a ruhán. Mikorra pedig az előre
+megfontolt szándékkal elkövetett bűncselekményt észrevennék, ifijúr
+elvonult már dicsőségei színhelyéről és sehol sem található. Hosszabb
+kutatás után rájön a figyelmes szemlélő, hogy a függöny alja az ablaknál
+gyanusan mozog. Ott föl is fedeztetik ifijúr. A függönybe már szépen
+megtörülközött s ezúttal a tartóláncokat szedegeti. A golyók már le is
+kerültek róla.
+
+--Hát mit csináltál megint, te zsírbödön?
+
+Ifijúr szeliden csókra nyújtja a függönygolyót s azt mondja:
+
+--Appá!
+
+Föl kellene venni. Persze nincs lélek, aki ezt megtenni merészelné, mert
+ifijúrnak keze-lába, feje, mindene ragad. Jó szerencse, hogy fürdője már
+készen áll. Le kell huzgálni róla mindent. Tűri szuverén megvetéssel ezt
+a munkát, egyedül a kopogós cipők birtokbavétele ellen tiltakozik. Ám
+nem törődik egyesek jajszavával a hatalom. Ifijúr a langyos vízbe kerül
+s ott boldogan állja, hogy a hátát dörzsöljék. Még a kezeit sem bánja, a
+lábaival meg éppen nem törődik. Hanem mikor már a szemei felé
+közelednek, bizony csak kiabál.
+
+Most aztán sebesen különféle másik ruhákba bujik s nagy dörzsöléseket
+áll ki. A kocsi készen van, abban majd aludni fog ifijúr, hanem hát az
+nem megy olyan könnyen. Van neki vagy huszonhét szál haja, amíg azt
+annak rendje és módja szerint kefével nem illetik, ifijúr nem fog a
+szundításhoz. Ellenben, mikor érzi a fejebőrén a kefét, nevet s félig
+lecsukja a szemeit. No hirtelen bele a kocsiba. Még jóformán oda sem
+ért, mikor már hum, de mielőtt teljesen elaludna, így vélekedik:
+
+--B--b--b--buta.
+
+Ez nála a jóéjszakát kívánás, mely után elcsendesül. A házban mély csönd
+és nyugalom van teljes egy óra hosszáig. Akkor újból rémes csatakiáltás
+hallatszik a kocsiból:
+
+--Appá! Appá!
+
+
+
+
+A duttyán
+
+
+A két végén van két nagy karó egyenesen, mert a földbe ásattak. Azokra
+más karók keresztben következnek és minderre ponyva terül. Vászonból
+való sátorponyva ez, ami ugyan nyáron épen nem fogja a nap melegét, de
+télen legalább beereszti a jó friss hideg levegőt. Alattok pedig
+asztalok vannak, továbbá földbe vert cövekeken a lócák, az egész készség
+olyan, hogy fél óra alatt kocsira lehet hányni és szaladni vele máshová.
+Még az öregek találmánya ez, ama régi sátorkorszakból, mikor ló hátára
+tették a házat s odább vitték egynapi járó földdel. (Persze azokban az
+időkben még nem voltak telekkönyvi ingatlanok.) Ez a duttyán. Ez valami
+rácfajta szó, azelőtt csak csilsátornak nevezték, amint hogy nem is más,
+mint sátor. Mellette van még egy kisebb hely is, aminek teteje nincsen,
+csak az oldalait födték be ponyvával, hogy a szél oda be ne járjon,
+valamint kiváncsi szemek se bírálgassák ott sülő- és főzőasszonyok
+tetteit.
+
+Kíváncsi szemek pedig vannak, mert az egész készség (így, ahogy áll) a
+lóvásárban található, nem is egy, hanem több egymás után. Bár hiszen már
+ezek sem a régiek, mert apránként mindenféle régi módinkat elfelejtjük.
+Annak idején a makói Buzák voltak híresek efajta sátorok csinálásában,
+valamint a beléjük került ember ellátásában is. Úgy látszik azonban
+elmultak, legalább nem mutatkoznak s ily módon már a cigánypecsenye is
+oda került, hogy tányéron adják, akár cifra városi sörházban a virslit.
+Azelőtt kenyéren adták, az volt az étel alja s aki ügyeskedni akart,
+vigyázott is, hogy előbb meg ne egye az étel alját, mint a tetejét.
+
+Igy pusztul el minden a világon és valóban nem lehet csodálni a világi
+elváltozásokat, mikor már a lóvásárok is így divatoznak. Minden
+divatozik. Nem rég panaszolta ép a Róza néni is, bejövén a tanyáról,
+hogy mán a tanyai legény is csak úgy hasíttat posztót magának a
+szabónál, ha a kabátot új divatabbra szabják. Egyébként semmi hiba
+sincs, mert, mint a néni mondta, szorgos gonddal terítvén az asztalt,
+azér csak jár a nép ki a Kártyás-erdőbe a favéghöz, melyen a Mária
+mutatkozik. Ezen ugyanis a kabát mit sem változtat.
+
+A duttyán azonban szerfölött úri. Már festett asztal is van benne. Ily
+haladások történnek. Ez elég szép dolog, hanem az nem kellemes, hogy két
+oldalán egyformán dudál a szél és hiában sürög az ember, csak fázik.
+Ugyanis tél van most, jó hideg február (ez az a hónap, amelyre Kismárton
+Mihály azt mondta, hogy: az se volt igaz ember, aki kitalálta). Az
+állatok is fáznak kint, bár odakint azért jobb, hogy süt a nap. Jó nagy
+vásár ez a mostani, már ami a jószágot illeti. Nagyon sokan árulják, de
+kevesebben veszik s ilyenformán nem sok az áldomásivó, pedig a
+duttyánnak az hozná a jövedelmet. Mert egy félliter bor volna az csak,
+de rendszerint több lesz belőle. Eladó gazduram úgy tudja dicsérni a
+jószágot, hogy az valami ritkaság. Hogy milyen jó állat ez a ló és
+mennyire kiváló a futásban. És nem is ijedős. Ha félszeme hibás nem
+volna, tisztló lett volna ebből a huszároknál. Hát úgy kell erre nézni.
+A vevő erre a sok szépségre csakugyan elhiszi, hogy jó vásárt csinált s
+nem sajnálja a másik fél liter bort. Kocog is az üveggel az asztalon s
+fürge leányzó hozza azonnal a bort és poharakat hozzá.
+
+--Jaj, húgom--mondja a rendelő--sok már a pohár nagyon.
+
+Amire azt mondja az eladó, bizonyos Vadlövő Péter innen a Jakus közéből:
+
+--Nem baj az. Pohárból, gyerökből soha sincs ölég a háznál.
+
+A leányzó elpirul erre és megszalad, pedig Péternek, mint rendesen, most
+is igaza van. A gyerek olyan, mint a pohár, az ember sohasem tudja,
+mikor törik el egynek-egynek az élete. Azért jó belőle a sok s ez
+irányban errefelé nem is lehet panaszkodni. No továbbá így italoznak ők
+egy asztalnál s mert kegyetlenül hideg a bor, nevetik egymást, mikor
+nyelik.
+
+--Suba alá kék ezt tönni, hogy melegödjön--véli Péter.
+
+--Ott is van már--mondja a másik, ahogy megint beöntött egy pohárral.
+
+Komoly alak lép be a sátor nyíláson. Magas, kékbeli ember. Subája,
+léptében, méltósággal lengi körül. Az ünneplőkalapon pedig vámcédula meg
+helypénz-cédula van; sok, körültüzködve velük az egész kalap. Látnivaló,
+hogy ez valamely uraság cselédje, aki nagyobb falkával jött be, hogy
+eladja. Leül és a nagy bőrtárcát keresi elő, amely jó mélyen van
+elhelyezve a belső zsebben. Abból a paszszusokat veszi ki, egész sort.
+Mind össze van az hajtogatva, csak a papir hátulja látszik, az ember
+ennek dacára osztályozza őket, külön a lovakét, külön a baromét. Egynél
+azonban tünődve megáll, s most ötöt-hatot fölvévén, mint a kártyát
+szokás, tünődve nézi őket. De nem bír köztük igazságot tenni s utóbb
+átszól a másik asztalhoz.
+
+--Ugyan, tisztölettel kéröm az urat, tessék megtekinteni, ez-e a Bimbó
+pakszusa? Mert én nem tudok írást...
+
+A passzus kiteríttetik és konstatáltatik, hogy nem az.
+
+--A Báróé ez. Egy szarva nincs neki.
+
+--Az az--felel az ember derülten--én is így gondoltam, de nem voltam
+benne egészen biztos. Nagyon hasonlít a gyürődésük egymáshoz.
+
+Kutat a járlatok közt s kivesz egyet.
+
+--Akkor ez a Bimbóé--mondja.
+
+Aminthogy igaz is. Csakugyan ez az s az ember, aki a passzusok hátulsó
+oldalának a gyűrődéseiből olvassa ki, hogy mi van beléjük írva, most már
+nyugodtan távozik. Különben nem ritkaság az ilyen. Személyesen van
+szerencsém a pusztaszeri major öreg csőszéhez, aki valami harminc éve
+viseli ezt a hivatalt. A dolgához tartozik, hogy a különféle leveleket,
+amelyek iródnak, ő expediálja a különféle majorokba. Van eset, hogy
+kilencet is kap egyszerre. Az öreg nem ismer írást s amint a tiszt
+mondja neki, hogy melyik hova megy, aszerint helyezgeti el a leveleket
+az ujjai közé s odakint aztán szétosztja a maga lovasembereinek. Ezt
+Hantházára, ezt Baksra, azt Sándorfalura, és harminc év alatt még nem
+tévedt meg dolgában az öreg. És igazság szerint egyszerű ez, mert ha a
+betüket nem ismeri is, de ismeri az ujjait, s mint példa mutatja, a
+hivatalhoz ez tökéletesen elég.
+
+Jönnek-mennek az emberek és sok pénz kezd forogni az asztalokon,
+vándorolva egyik bugyellárisból a másikba. Az nem megy minden méltóság
+nélkül s a tizesbankókat a fagyos ujjak erősen dörzsölik, hogy nem-e
+ragadt össze kettő. Mikor ki van olvasva, a vevő büszkén tolja az eladó
+elé, az pedig büszkén illeszti be a tárca rekeszeibe, mint illik, külön
+az ötöst, külön a tizest.
+
+--Egészséggel használja kend--mondja (már hogy a jószágot).
+
+Azonban nem mind ilyen az eladás, hanem vannak szomorú eladások is. Jön
+a kopott ember, akinek subája sincs, vagy ha van valamely ócska, abban
+az asszony ül kint a kocsin. Hanem azért igen vastag kabát van az
+emberen. Ez onnan származik, hogy a foltra foltot tesznek s idővel a sok
+foltból vastag gúnya támad. A sipkán sincsen már szőr semmi, mert az
+lekopott, a csizmaszára pedig veres, ami azt jelenti, hogy biz ott még
+egy garasára subickra sem telik. A kopott ember igen szomorúan teszi el
+a pénzt, amit a kecskéért vagy bürgéért kapott, mert úgy lehet, az
+utolsó kecske vagy az utolsó bürge volt ez a bizonyos. Szívszaggatás az,
+megválni az ilyentől.
+
+...A sátor ajtajában, de jó távolosan, két szűrös megáll s betekint. A
+puszták ama gyakran énekelt egyszerű fiai, de nem olyanok ezek már,
+ahogy az gyakran leírásokban és képes ábrázolatokban állíttatik.
+Elhagyatott bojtárlegények, a szűr rajtuk olyan, mint az agyonkefélt
+katonaköpönyeg, hogy a nap felé tartva, át lehet rajta látni. Állnak és
+félénk figyelemmel nézik a sátort. Úgy lehet, másodszor vagy harmadszor
+vannak a városban, bár magába a városba be sem mernek menni. (Nem való
+az a szögénynek.) Csak itt nézködnek, megcsodálnak néhány hintót,
+egy-két lovastiszt ruháján az aranyzsinórt s most a sátor belseje felé
+vetnek óvakodva néhány pillantást. Megpróbálom behívni őket:
+
+--Gyertek be, hé. Egy pohár bor majd megmelegít.
+
+A két bojtár összenézett s gyanus tekintettel mérték végig. Az egyik
+rángatta a vállát a szűrben, a másik két kézre fogván a nagy
+ákáchusángot, amit bot gyanánt vitt, a végével a fagyos rögöket
+turkálta. Többször kellett még a hívást ismételni, teljes megnyugvást
+adván arról, hogy semmiféle fizetség nem lesz a dologból. Ez utóbbi
+kijelentés kissé meghatotta a két legényt, hanem azért csak az egyik
+hitte el. A másik hirtelen, szó nélkül megfordult s odább halad. Ez volt
+az erősebb lelkű, aki ellentállott az úrféle kísértéseinek. Emez bejött,
+szégyenlősen és tétovázva. Nagyon félénken ült az asztalhoz, de már a
+pohár bort egyhajtásra megitta, pedig oly rettentő hideg volt, hogy épen
+csak a benne lévő szesz tartotta vissza attól, hogy azonnal jéggé
+váljon. A sátoros ember hozott neki cigánypecsenyét, meg selyemcipót. De
+tányért is, meg kést is, meg villát is. Tünődve nézett e dolgokra s
+megszólalt:
+
+--De kéröm, én mögmondom, hogy én nem fizetők ám ezökér.
+
+--Nem is kell. Vendégnek hívtunk.
+
+Evett azután Fülöp. Mert megmondta a nevét is, hogy ő Fülöp Imre, a
+halasi földrül. Szép nagy darab hús volt a pecsenye, három borda állt ki
+belőle, de Fülöp Imre innen a halasi földrül igen hamar véget vetett
+neki. A cipóval, mint illik, kitörülgette a tányért.
+
+--Elmönnék most már--szólt. De úgy-e, kéröm, nem köll fizetni, mert
+neköm ennyi pénzöm nincs.
+
+--Dehogy köll. Csak hogy jól esett az étel. Úgyis rég ehettél ilyesmit.
+
+A pusztafi az üres tányérba nézett. Gondolkozott.
+
+--De--mondta--öttem. Gyerökkoromba...
+
+Ezzel elkezelt. Isten fizesse mög--köszönte, amint távozott. De igen
+zavarodott lehetett e nem várt esemény következtében, mert a botját ott
+feledte. Az asztalnál ült egy államhivatalnok s egy boltos A hivatalnok
+azt mondja:
+
+--Ugyan miben járul az állam fentartásához az ilyen ember?
+
+A boltos azt mondja:
+
+--Ugyan, hogy élne meg az ilyen emberekből a kereskedő?
+
+Így beszéltek össze-vissza s nem vették észre, hogy voltaképen ez az
+ember neveli föl azokat a birkákat, amelyeket ők később elszednek a
+gazdájától. E fölött disputa támadt, bár sokkal hidegebb volt, semhogy
+bármiféle elmélet meg ne fagyott volna benne. Közben Fülöp Imre megjelen
+a sátornyílásnál és félénken betekint. Nem mer belépni.
+
+--Ehol a botod ni, Fülöp. Itt feledted.
+
+--Az ám--mondja s átveszi a husángot--ezér gyüttem vissza.
+
+A bot ugyanis igen szükséges. Sőt fölötte szükséges. Mert nem lesz az
+egész nap folyamán ilyen félénk az Imre legény. Bor és pálinka
+következik ő belé, mert itt is, ott is megkínálja valami ismerős. Estére
+kelve már verik a mellüket a puszták egyszerű fiai ugyancsak abban a
+sátorban s ha akkor lépne be közébük az ember, kérdés, hogy megvédené-e
+a duhajoktól Fülöp Imre a visszakapott husánggal. Mert már ilyenkor
+könnyen áll a veszekedés. Némely üvegek némely fejekhez ütődnek és
+előkerülnek a pad alól a botok, a zsebekből pedig a bicskák. Szerencsére
+a városi lovaslegények is előkerülnek s ha másként nem megy, karikás
+ostorral szétütnek a vendég között. Némely részét kiverik, másrészének
+lelohad a kedve s ez körülbelül jól is van így. Jobb, ha egy pár
+rendreintést kapnak az ostorral, mintha egymás szívébe törnék a bicskát.
+Mert ha kihasad is a ködmön, azt bevarrja a varga, de ha börtönbe kerül
+a legény, azt a szégyent nem varrja már be senki. Hát csak így vannak
+eszerint s harmadnap beszélik egymásnak a pusztán az emberek:
+
+--Úri mód mulatott a vásárba a Marci, hallja kend. Mögivott egyvégtibe
+tizenkét feketekávét.
+
+
+
+
+Főtárgyaláson
+
+
+Az egész ügy eredete, amelynél fogva János a törvényes urak elé került,
+a megváltozott szokásokban keresendő. A szokások változnak, velük
+változik az ember is. János esete maga a legtisztább példa rá, hogy
+másként van már most minden, mint ezeknek előtte volt.
+
+Azelőtt... Azelőtt az ember maga hasíttatott posztót magának s úgy vitte
+a posztó-lopóhoz, hogy varrjon belőle ruhát. Megmondta neki, hogy
+milyenre szabja. Például ha kabátról volt szó, kimondatott, hogy
+teknőhátú nem kell. A mi pedig a zsinórzatot illetné, az szintén egészen
+különös kívánságok szerint történt. Aszerint, amint kívánta az illető,
+hogy rendes vitézkötés legyen-e a ruhán, vagy pedig galambkosaras, vagy
+esetleg a víz sima folyását utánozó legyen-e a zsinór.
+
+Hát mind ez már ma nincs. Ott a kész kabát a szabónál. Akár a boltban,
+akár a piacon a sátor alatt, de csak egyforma az. Foltos Joó János épen
+olyant vásárol, mint Sötét Nagy Gergely.
+
+Itt a hiba. János ugyanis a bicskát Sötét Nagy Gergelybe óhajtotta
+beleereszteni, de tévedés történt. A csárdában amúgy is kicsiny a
+világítás s a kabátok egyformák voltak. Igy Foltos Joó János kapta a
+szúrást, bár nem lehet mondani, hogy nagy szúrás volna, mert János
+mindössze egy hétig hordatta hozzá a doktort, a süketöt.
+
+Most pedig következik a dolog másik része. Ép tavaly ilyenkor múlt két
+esztendeje, hogy Jánost a közön, amint éjjel hazafelé haladt, leütötték
+és a feje is beszakadt. János nem kereste akkor ezt az ügyet, mert a
+csont törvény nélkül is összeforr, ellenben másnap a közön csapásozván,
+kiderítette, hogy Sötét Nagy Gergelyben keresendő az elégtétel, mert
+juhászos orrú csizmát nem visel az egész környéken senki más, csak ő
+maga. És mondta Jánosnak a tulajdon édes apja is, hogy majd, ha alkalom
+akad, a kölcsönt adja vissza. Ha egy fertály föld rámegy, hát rámegy. Az
+ellen nem tehet senki. Csakugyan kár, hogy a tévedés történt. Mert ha
+Gergő kapja azt, amit véletlenül Joó János kapott, Gergő érte nem ment
+volna panaszra a bíró elé. Ellenben Foltos Joó János elment, bár János
+egy hétig hordatta rá a doktort s még ami szert írt az orvos, azt is
+meghozatta volna, ha kellett volna, de nem kellett. Mert a szénamurva
+főtt leve jobb.
+
+A panasz nyomán Jánosnak pecsétes levelet küldött ki a tanyára a törvény
+s János be is haladt a városba az igazságért. Igen szép igazságot
+kapott: bicskája járását három esztendőre értékelték. Nem vasban, se nem
+sáncárokban, mert ezeknek az ideje már letelt, hanem egészen rendes
+házban; még fürdetik is benne az embert, mint a szopóst. Különb hely,
+mint az adóhivatal.
+
+De János ez itéletbe még sem állapodhatott bele. Mert első sorban a
+törvény nem tanakodott ama sajnos véletlenség fölött, ami itt történt.
+Ha igazi törvény a törvény, azt is néznie kellett volna, hogy ami
+történt, nem szánt szándékkal történt. Foltos Joó János igazság szerint
+csak akkor panaszolhatná a dolgot, ha a dolog csakugyan készakarattal
+történt volna. Pedig nem. Hát minek jött a bicska útjába? János tehát
+ezen alapon ki is jelentette, hogy a rendelkezésbe bele nem
+állapodhatik, hanem megy föl egészen a királyig. Mert igaz ugyan, hogy
+az egész eset annak idején lányi viszony miatt történt, de annak már rég
+ideje. Azóta János a lány fejét bekötötte. Sőt egy kis család is van a
+háznál.
+
+Bármint keressük, János nem tehetett e sorsban egyebet, mint hogy az
+itélkezést rábízta még más bírákra is. Majd azok talán jobban
+kitalálják.
+
+Jánost idő multán eme kitalálók elébe hívják, ismét pecsétes levéllel.
+Annyi levél jár ki Jánosnak a tanyára, hogy utoljára egészen leveles
+ember lesz belőle, mintha csak valamely betyár volna. De János a
+pecsétet illendő tiszteletben tartja s a hívó szóra a törvényttévő
+főtárgyalási urak elébe megy. Subában. A tekintélyes férfiú, aki a
+törvénypalota folyosóján az illető rend fölött őrködik, Jánost a suba
+levetésére inti.
+
+--Ezt a subát?--kérdezi János.
+
+--Ezt--mondja a hivatalos személy.
+
+--Kár,--véli János--mert nézze csak, ez a suba birkábul való ugyan, de
+már döglött ez a birka. Hát most már az Uristen hogy vigyázzon olyan
+birkára, amelyiknek passzusa sincsen?
+
+No ezen kicsit eltárgyalnak s János örvend, hogy a hasban vállas
+egyéniséget kissé megtromfolta. Elvégre utóvégre szükséges az ilyesmi,
+ha másrészt nem, csak azért, hogy a szó ne egyezzen. János a subát
+leteszi. Szőrével kifelé hajtja, azután kétrétbe veszi, úgy helyezi le a
+földre.
+
+--Úgy vigyázzon rá--mondja a férfinak,--hogy ilyen suba az egész
+Nagyszéksósban nincsen. Mámma már nem csinálnak ilyen subát...
+
+Ezek után bemegy János a törvény elé. Urak ülnek egy asztalnál. Azt
+mondja többek közt a legfőbb:
+
+--Maga fölebbezéssel élt!
+
+Azt mondja János:
+
+--Én?
+
+--Maga!
+
+János az elméjében hirtelen végigfutja az utolsóbb esztendők tetteit.
+Keresi, hogy élt-e vajjon ő fölebbezéssel? Mily furcsa ez a kérdés! S
+úgy lehet, odaki a subát is ellopják. Saját maga életét, de még a
+rokonságét is átal tekinti, de emlékezetében egyetlen egyet sem talál,
+aki fölebbezéssel élt volna. Mert mind egyszerű tanyai nép s azoknál nem
+szokásos a városi cifra élet. János meggyőződéssel mondja:
+
+--Hát pedig én nem éltem...
+
+--Dehogy nem--mondja a bíró.--Hiszen azért élt fölebbezéssel, mert az
+elsőfokú bíróság nem alkalmazta a kilencvenkettedik szakaszt.
+
+No tessék. Itt a kilencvenkettedik szakaszt. Mit akarnak vele? Mit
+akarnak vele? Még a katonaságnál sincsen több szakaszt, mint négy. Első
+szakaszt, második szakaszt, harmadik szakaszt, negyedik szakaszt. Miért
+rukkoltatnak most itt egyszerre föl kilencvenkét szakasztot? János most
+már határozottan érzi, hogy a bűnben ártatlan. Nem bánja, ha
+kilencvenkét szakaszt rukkol is ki az ellen, aki fölebbezéssel élt--hát
+jól van: az tudja, mit csinált. De mikor ő nem élt vele! Hiszen
+szalonnával, csülökkel, tarhonyával, krumplival él. Soha életében ezen
+fölebbencsezést nem művelte. Mégis róla vádolják és kilencvenkét
+szakaszt van ellene. Megbátortalanodik keserűségében és zavarodottan
+mondja
+
+--Minállunk kétszázharminckettő a házszám...
+
+--Értse meg ember--világosítja a bíró--mi alkalmaztuk a
+kilencvenkettedik szakaszt. E szerint két évet kapott. A büntetését egy
+évvel leszállítottuk.
+
+János hirtelen előrenyújtja az egyik csizmát, melyben a lába is benne
+van s gyönyörrel nézi. Hát egy esztendő lemaradt. Csak ez a szakaszt ne
+volna, mert ki tudhatná, mit akarnak vele? Két év... két év... a kis
+család még meg se fogja tudni, hogy állami szolgálatban volt az apja. Ez
+kellemes és örvendetes dolog. A mellény gombjait János azonnal be is
+gombolja; már csak azokat, amelyek ki voltak gombolódzva.
+
+A bíró szigorúan folytatja:
+
+--Élhet semmiséggel is. Nyilatkozzon, él-e semmiséggel?
+
+János fölnéz, de tekintete ismét csak a csizma irányába téved. De szép
+csizma.
+
+--Mennyi időt kaptam?--kérdezi.
+
+--Két esztendőt!
+
+A válaszra János megcsóválja a fejét és lemondólag int a kezével.
+
+--Nem állapodhatok bele--mondja.--Két esztendeig nem löhet a sömmivel
+élni...
+
+
+
+
+Jánosok
+
+
+János gazda egy városban, ahol arra a tervre adták magukat a népek, hogy
+ők majd villammal világítanak. A drót hordja szét a világosságot az
+utcákon s hol elalszik, hol nem. Ez igen nagy haladás a világosság
+irányában. Harminc esztendővel ezeknek előtte még nem égett az utcán
+semmi. Mert miért égett volna, mikor még a házakban is csak imitt amott
+égett a világító olaj. Némely úri ember a gyertyát szerette, más helyen
+pedig jó volt a tatar is. Ez a tatar már egészen kivész. Még látni
+itt-ott országos vásárokon, hogy a hozzávaló talpas edénykét árulják a
+fazekasok, vagyis hogy gölöncsérek, gúnynéven sárvargák. Abba az edénybe
+valamely állat faggyát tették, rá egy darab vásznat fektettek, a végét
+meggyújtották s égett az úgy, hogy aki amellett sem látott, alighanem
+vak volt. Meg ott volt a jófajta gyertya, amit okos helyen nem is attól
+vettek, aki hivatalból mártotta, hanem otthon készítették: addig
+mártogatták a langyos faggyúba az ócska szatyingmadzagot, mígnem gyertya
+lett belőle. És annak megint külön tudománya volt, hogy azt miként
+kelljen égetni, mert a koppantó kezelése teljes ismereteket kívánt. Mert
+ha nagyon fölülkoppantották el a láng hamvát: idő előtt újra
+hamvasodott, ha pedig valaki nagy magabíztában igen alól koppantotta el,
+elaludt a gyertya. A gyertyának voltak ily külön szokásai. Bár még ma is
+vannak. Mint például a gyertyánál való pipára gyújtás is oly tudomány,
+hogy annak gyakorlása közben könnyen elfújhatja az ember a gyertyát s
+mindenek sötétben maradnak, mi részben szégyen, részben bosszankodás.
+Ezért van az, hogy mielőtt valaki a pipáját a gyertya lángjához értetné,
+elsőbb háromat kopog az asztalon és ezt mondja: Engedelmet kérök. S ha
+azután engedelmet kapott s véletlenül beszívta a pipába a gyertya
+lángját úgy, hogy egy csöpp sem maradt, elnézték neki, mivelhogy
+engedelemmel történt.
+
+Ily különféle sorsok között történik, hogy egyszer csak az utcákon
+húzgálják a drótokat és hosszú karókat állítanak fel, amelyekről majd
+világít a dróterő. Hát ez csodálatos. Egész éjszaka világít majd.
+Fényességeket szór szét a sötétbe. Eddig ez nem történt ezen a tájon,
+kivéve, ha az alispán ment haza a kaszinói kártya után, hát az előtt
+hordta a lámpát a huszár. Míg most im minden tíz-húsz ölnyire ragyogó
+világot osztogatnak. Valóban boldog lehet, akinek egy ilyen lámpa a
+portája elé kerül.
+
+János elébe egy odakerült. János tűnődve nézte, mikor a karót a nagykapu
+mellé, az utcai hídlás irányában leásták, a drótot ráfeszítették, az
+üvegcsimbókot hozzápasszoltatták s azután--akár hiszik, akár
+nem--világított.
+
+--Hm--mondta János.
+
+Harmadnap elment a mérnökhöz.
+
+--Baj van, uram--mondta--a karóval.
+
+--Miféle karóval?
+
+--Akin a drót világít a nagykapu előtt.
+
+--Már miért?
+
+--Azért,--mondja haraggal János--hogy nem bírok a szénásszekérrel tülle
+befordulni a kapún. Hát micsoda dolog ez? Hát hogy mönjek én most már be
+a szénásszekérrel a kapún? Vagy vállon hordjam be a kukoricaszárat?
+
+János mindezt bizonyos keserűséggel emlegeti és beszédéből kiérzik a
+mély szemrehányás. A mérnök csakugyan gondolkodóba esik. Jánosnak igéri,
+hogy másnap reggel a helyszínére megy. János azt megköszöni szépen és
+megkéri, hogy ne vegye az ő szavait zokon, de ha méltatlanság esik
+rajta, mit tehetne egyebet a szegény?
+
+Másnap, mikor kimegy a mérnök, János az utcán van egy szénásszekéren.
+Mihelyest megjött a mérnök, szól is azonnal az ökröknek, hogy gyerünk
+befelé. A komoly állatok megindulnak. János többféle cselőt és hajszót
+kiabál rájuk, minekfolytán az ökrök a szekeret nekiviszik a
+lámpakarónak, a karó kidül, azután pedig a kapuküszöbnek állnak neki a
+szekérrel, ami csakugyan mutatja a mérnök előtt, hogy még sem volt okos
+dolog oda tenni a karót, ahova verték. Mert hiába: hiába állapítja meg
+az ötven és száz métereket a távolsági arányokban a mérnöki tudomány,
+másra is kell tekintettel lenni. A kidőlt karót ennélfogva pár méterrel
+odább állítják föl, körülbelül János kiskapujával egy irányban.
+
+--Nono--gondolja János.
+
+János háza egyenes magyar ház, nem fordított. Házban az a fordított,
+amelyiknek az ablaka mind az utcára tekint, mi egyébként kész
+bolondságnak nevezhető, mert arra való az ablak, hogy az udvarra
+szolgáljon. Igy lehet rajta keresztül figyelemben tartani a cseléd
+munkáját, a baromfi téblábolását s hogy valamely gyerek nem esik-e
+vajjon bele a kútba. Ez ablakok előtt ámbitus szokott lenni, az igen
+kényelmes, ott vacsorázni szokás. Mikor a kiskapu előtt a villamos lámpa
+legelsőbb este kigyullad, a folyosón ahogy az asztal mellett ül János,
+elfújja a gyertyát.
+
+--Nem köll mán ezöntúl--mondja jó kedvvel a feleségének--mert emitt az
+ingyen világító.
+
+Az asszony Jánosra csodálattal tekint. János mosolyog és kedvtelve
+tekint a villamlámpa felé, amely végigvilágítja az ámbitust.
+
+--Mégis csak szép dolog ez a kitalálás--véli.
+
+*
+
+Annyi csillagot úgy sem tud kigyújtani az Uristen az égre, mint amennyi
+mezőrendőri kihágás van az ég alatt, ennélfogva János belekavarodott
+egyik lábával egy mezőrendőri kihágásba. Jánost följelentették, Jánosnak
+pecsétet küldtek ki a tanyába a hivatalosok és János azt mondta, hogy
+csakugyan nem hiába álmodott tegnapelőtt a nagy koleráról, de lám, már
+meg is történt a szerencsétlenség. Szomorúan beóvakodik a városba, a
+bíró elé áll. Előbb vár az ajtóban, amíg behivják, azután pedig a
+szobába lép, igyekezettel az iránt, hogy valamiképen a padlóra fektetett
+szép pokrócokat le ne tapossa. Azután tárgyalni kezdenek. János
+kénytelen beismerésben lenni, mert tanuk vannak arra, hogy ő kihágott.
+
+--Node--azt mondja--embör szokott hibázni.
+
+Azt mondja a biró, hogy hat korona a biróság.
+
+Azt mondja János, hogy a fele is elég volna.
+
+De a bíróval nem lehet beszélni. (Mind ilyen a bíró.) Csak megmarad a
+hat korona mellett. János tehát közelebb lép hozzá, az íróasztal felé
+oldalt, de nem egészen oldalt. Az egészen oldaltmenés, az más, az még a
+régi világból való. Akinek kedve tartja, ma is megláthatja, hogy a
+hivatalos íróasztalnak a férfinép elébe áll, csak a lány és asszonyféle
+kerüli meg, hogy közelebb jusson a hivatalos úrhoz. Oh igen, ez még a
+régi világból, a nagy tajtékpipás vén kecskék világából való szokás...
+ugyan hogy nem száradt el a kezük szára?
+
+Tehát János oldalt kerül és azt mondja halkan:
+
+--Tekintetös úr. En világéletömben kórmánypárti voltam.
+
+Azt mondja erre a bíró:
+
+--Azért csak hat korona a bírság.
+
+János megütődve és gondolkozva néz rá. Hogy nini, hát ejnye, a jó
+reggelét neki. Ez már csakugyan hogy csakugyan. Hát korona: ez három
+forint. Hány borjúkötelet lehetne venni azért, meg hozzávaló vasforgót,
+hogy ne vethessen a kötél szarkalábat. János tehát ismételten és
+komolyan szól:
+
+--De tekintetös uram, én még akkor is tartottam a zászlót, mikor
+elbuktunk.
+
+János letette az eddigvaló kártyákra a tromfot, a legtöbbet. El kell
+ismerni, hogy ez volt a legnagyobb. Hogy ő kormánypárti volt
+világéletében, az a kis tromf; hanem, hogy az elbukó zászlót is
+tartogatta (már addig-ameddig), ez nem utolsó dolog. Egy ezeréves
+történetből minden vert hadnak a keserve rezeg át ezen a pár szón. De a
+bíró csak azt mondja:
+
+--A bírság hat korona.
+
+János kinyitja a mellényt s a belső zsebből a bukszát előveszi. Van
+benne pénz, bár nem sok, de elég annak, aki kevéssel beéri. A három
+ezüst forintot leteszi, minden darabot külön nyomatékkal pattogtatván az
+asztalhoz. Nem szól. Csak a mellény hibás begombolásán látszik meg, hogy
+nincsenek rendben a gondolatai.
+
+A jó reggelét neki!
+
+*
+
+Sajátságos állat az ember, de sajátságos állat a hernyó is. Az ember
+rettentő szeret élni, de a hernyó is borzasztó szeret élni. Az ember is
+csak rájár egymás fejére lehetősen, hogy egymás tetejében haladhasson,
+hanem e tekintetben mégis különb állat a hernyó. Van olyan hernyó,
+amelyiknek a hátába egy másik állat belerakja a maga hernyóját, hogy
+éljen amabban. Mindezt nézi egy faágról egy harmadik állat. Mikor aztán
+látja, hogy az első számú hernyóban elég jól el van a második számú
+hernyó, akkor ő ezen második számú hernyó hátába belerakja a maga
+harmadik számú hernyóját: a hármuk közül valamelyek majd csak megmarad.
+
+Ez előbeszéd mindössze arra szükséges, hogy igazolja, hogy Förgeteg
+János szőlőjében a fákon sok volt a hernyó. Élték is nagyon a fákat,
+János e felől több izben szomorkodott, de mindíg csak oda lyukadt ki,
+hogy hiába pusztít el belőlük egyet vagy kettőt, mikor terem helyébe
+száz. Igy a hernyók a fákon maradtak, János pedig várta az isteni
+segedelmet. Mert az van. Mint például e nóta is mondja:
+Ezörnyócszáznyócvanötbe, Sok porkukac vót a fődbe. Elrágták a kukoricát,
+Csúffá tötték a fődmunkát. Jámbor szüzek a kápolnánál Imádkoztak az úr
+Jézusnál. Az úr Jézus nagy felhőt kerekítött, Röttentő sok eső ledűtött.
+Fojt az eső, mint az patak Az kukacok fölpukkadtak.
+
+János alighanem ilyesmire várt a hernyók irányában, azonban helyette
+megint csak a bírótól jött ki a pecsét. János bement a bíró elé s ott
+elébe adták, hogy föl van jelentve, mert nem hernyóztatta a fákat. Pedig
+rendeli a törvény.
+
+--A törvény,--gondolta János.--No ez szép munka. Azelőtt Taliánországba
+küldött engem hadba a törvény, most meg a hernyók ellenében küld.
+
+Mindegy azonban a gondolkozás, így is, úgy is csak két forint lévén a
+bírság. János letette a két forintot, róluk nyugtató írást kapott, azt
+eltette, hogy majd hazaviszi és fölolvassa az unokáknak. Mindenki olyan
+olvasmányt visz haza a kisgyerekeknek, amilyent bír.
+
+Igy János hazament s a fákon a hernyókra tekintvén, gondolta, hogy ugyan
+hogy nem teszi őket valahová az Isten. A dolog ezzel abba maradt, mígnem
+Jánosnak egyszer csak újra pecsétet visznek ki a homokra, hogy menne a
+bíró elébe. János bemegy s kérdi, hogy ugyan miben akarják már megint a
+fejit fájlalni. Miben-e vajjon? Hát megint a hernyók.
+
+--Miért nem takaríttatja kend le a fákat?--kérdezi a bíró.
+
+--Én-e?--kérdi vissza János.--Hiszen ha letakarítom is, a szomszéd
+fájáról csak átmászik a hernyó. Mert annál mászkálósabb állat nincsen a
+kerek világon.
+
+--Ha a szomszéd fáján is van, ha az sem takarítja, jelentse kend
+fel--mondja a bíró.
+
+János azonban azt mondja, hogy ő sem nem zsandár, sem árulkodni nem
+szokott, ennélfogva ily dolgokat tőle kívánni lehetetlen. Ehelyett
+inkább kérdi, hogy mit fizessen.
+
+--Öt forintot.
+
+--Né--véli János--ez a bírság is olyan, mint a jó malac, mindig többet
+fiadzik.
+
+Kotorász a bukszában a pénz után, s időbe kerül, míg mind az öt ezüstöt
+előkeresi.--Nehéz úgy-e előadni a pénzt--inti a bíró--de azért csak nem
+takaríttatja kend a fákat.--Nono--felel rá János--van ott még, ahol ez
+volt...
+
+János hazamegy s ránéz a fákra.
+
+Hát már csakugyan alig van rajtuk levél, mind leették a hernyók. Ha
+selyembogár volna valamennyi--gondolja János--most adhatnának egy pár
+Ilka-kendőre való selymet. Adnak azonban--dehogy adnak. Elkopaszkodva és
+szomorúan állanak a fák. Mígnem újra pecsétet hoznak Jánoshoz a
+hivatalosok és invitálják befelé a bíró elébe harmadnapra.
+
+János bemegy. Ezúttal tíz forint a birság. János most már ezért a
+»geleb«-be nyúl, mert ekkora összeg leginkább csak papirpénzzel
+fizetendő.
+
+--No hanem--mondja vidáman, amint a pénzt az asztalra teszi--ez az
+utolsó. Többet már nem lesz egymással bajunk a hernyó miatt, tekintetes
+uram.
+
+--Hát bizony--mondja a bíró--erre hamarább is rájöhetett volna kend.
+Takaríttatni kell a fákat, aztán akkor nincsen bírság. Hisz a takarítás
+kevesebbe kerül, mint a bírság. Azután pedig a törvény törvény.
+
+--Tudom--szól nyugodtan János.--Azért vágattam ki a fákat a szőlőbül
+valamennyit.
+
+[Illustration]
+
+
+
+
+A roham
+
+
+A kadét már reggel óta sántán ment a szakasz mellett s gyakran elmaradt.
+Mérges volt s kijelenté, hogy Mac Ádám urat, ki az országutak
+kavicsozása körül szerzett soha nem hervadó babérokat, megöli s nem
+bánja, ha a Mac Ádám úrral lefolytatott ezen katonai botrány ismét
+megzavarja is a polgárság és katonaság között a jó egyetértést. Kardját
+már alig tudta, hogy vigye, a karja alatt, vagy hátra csapva, vagy
+keresztbe fogva. Előtte való nap mocsaras vidéken állt a gyakorlat,
+reggeltől estig vízben jártak, cipőjének elveszett talpa és sarka, a
+bagage-train elmaradt, a kadét egy baka bornyujából szedte ki a
+rövidszárú csizmát s abban járt. A legény a szolgálati uton való
+teherkönnyítésnek örült, a kadét nem, sántított, mint egy tűzoltó.
+
+Polgári köztudat szerint a tűzoltók nem sántítanak, ellenben az ezredes
+úr véleménye szerint, mely elvégre s az ezredben, az őrnagy fiatal
+feleségének véleményétől eltekintve, még a garnizon élet unalmasságában
+is irányadó, a tűzoltó egy minden rosszra hajló rettenetes lény s
+valakinek egy tűzoltóhoz való hasonlítása oly sértés, melynél nagyobbat
+mondani már alig lehet s emellett okos dolog is, mert az alantasok iránt
+előírt szívélyes bánásmódról kiadott hadügyminiszteri rendeletben nem
+foglaltatik benne, mint különös bántalom.
+
+--Te, hallja!--szokta volt kihallgatáson üdvözölni Brauneck a
+legényeit--megvasaltatom, hogy belekékülsz, te félcivil... te
+ágyútöltelék... te, te... tűzoltó!
+
+Ez volt az utolsó bomba. A tűzoltói titulus tizenöt napi sötét börtönt
+jelentett rendesen, tizenöt napi előírásos sötét börtönt, gúzsvassal és
+böjttel, e két kedves dologgal, mik mit sem vethetnek egymás szemére. Ez
+a fokozott méreg kitörése volt, regimencdüh, mint a gyereklelkű bécsi
+Wohl hadnagy jelezte--törzstisztdüh a köbön, mint Kanyó főhadnagy, az
+utásziskola Mocnik-imádó parancsnoka nevezé.
+
+A köbre emelt ezredméreg ezúttal ismét teljes egészében jelen volt az
+érdemes komandánsnál, ki apró, fekete lován, az országút csenevész
+akácai alatt ballagott s arra kérte adjutánsát, hogy e vidám napot ne
+rontsa hiábavaló beszélgetéssel.
+
+Dél jóval elmult, az ezred hosszú kígyója ütemes lépésekkel lassan
+haladt a porfelhőn át, mely körülfogta a csapatot s deresre festé a
+szakállakat. A felsőbbségi rosszkedv lehaladt az előírásos lépcsőn a
+kadétokig, mindenki mérges volt, a tizenegyedik század vén őrmesterét,
+ki az éjjel korhelykedett s most marsközben aludt, elmaradva a
+szakaszától, Hidegvágó kapitány raportra rendelte. Az őrmester tudomásul
+vette a kijelentést s a kapitány lova mellett lépdelve, mentegetőzni
+kívánt. Bizonyára emlékeztetni akarta Hidegvágót a régi dolgokra, mikor
+a kapitány kadétkáplár volt s ő sok minden szabályellenes dolgot
+elnézett neki, de eközben újra csak elaludt a vén gyerek, egy
+kavicsgarmadára lépett, ott fölbukott s lassan legurult arról a porba.
+
+Senki sem nevetett. Szótalan menetelt a hosszú, kétezer emberes osztály,
+alig hallatszott más zaj, mint a bádogkulacsok kopott hangja, mikor a
+szuronymarkolathoz ütődnek s a vidéki szinházak primadonnáira
+emlékeztetik az embert. A nagy porból csak a lovasított tisztek
+látszottak ki félig, egy-két század már megunta a rendet s össze-vissza
+marsolt. Csend volt, mintha komoly támadásra indulna ellenséges földön a
+csapat, pedig manőver volt az egész, annak is az eleje. Öt napja még
+csak épen, hogy elindult a garnizon sárga kaszárnyájából az ezred.
+
+Hja igen, öt nap előtt. Augusztus másodikán, a tiszta nyári hajnalon
+egészen más volt ez az ezred, a derék százhuszonhetesek, a brigád, a
+divizió... a corps, a hadtest büszkesége, ez a regiment, ez egyetlen,
+mely ilyen szép, derék, kitünő, stramm, steif, sneidig, tadellos.
+Annyiszor mondták a piros lámpásszos tábornokok az ezrednek, hogy
+tadellos, stramm és steif, hogy a gefreiter Kanál is tadellos pucolt
+csizmákat kívánt a vezetése alatt álló bajtársság hat emberétől,
+tadellos bakancsokat, sneidig sapkákat és steif derékszíjakat. Az ezred
+ragyogott, fényes volt, a legények, a piros lövészbojttal széles
+mellükön, mind az első sorban állottak, mert ezt eltanulták a többi
+alosztályok mind az ötödik századtól, melynek őrmestere a közpolgári
+életben kárpitos volt s értett a diszítésekhez. A banda trombitái, dudái
+fényesek, a nagy dobon új, fehér bőr, a zászló kibontva, a tisztek új
+tábori övekkel, a legénységen a szíjazat rendben, a fegyverek tiszták, a
+bajnéthüvelyek újon feketére égetve, a bakancsok jók, a sapkák vadonat
+újak, a parolik is, az ezredszabók két hétig nem csináltak egyebet, csak
+paroliztak, az őrmesterek a raktárakat dúrták, a kapitányok vizitáltak s
+a szubalternusok leveleket írtak ideáljaikhoz,--szóval rendben volt
+minden az indulás percében. Az ezredes mosolygott a szép tömeg emberre s
+a nyakába volt akasztva még akkor is egy babérkoszorú, melyet a reggelig
+tartó búcsúbanketten a városi polgármester úr szép szavakkal és ingadozó
+léptekkel adott át magyar hazánk és az összmonarchia e kiváló hősének,
+ki öt éven át lankadatlan buzgalommal ápolta a polgárság és katonaság
+közti jó viszonyt, egyetértést és barátságot szeretett városunkban,
+éljen!
+
+Vidám dolog volt ez, a fejekben még pezsgett a Mumm, a Rákóci-s az
+ezredinduló, mely tullahával a közepén, szeliden végződött a karmester
+úr ideája szerint a tararabummdiében. Oly szép volt ekkor, ily hajnali
+szemüvegen nézve a dolgokat, az ezred. A széles, fejlődött vonal
+sapkarózsáin a nap csillogott s az ezredzászló szalagja lengett a rúd
+körül.
+
+Brauneck körülment a lován, a front megett megállt s a traint vette
+szemügyre. Ott volt minden, ami kellett, podgyászkocsik, társzekerek.
+
+--Ah, die Munitionswägen...
+
+Szeme szeretettel siklott végig a féltve őrzött lőszerkocsikon. Azontúl
+a tisztipodgyászok következtek, a ládákba rakott, számozott tábori
+tűzhelyek osztályozva félzászlóaljak szerint, ruhakocsik, azután
+legvégül öt pompás terhes-szekér, kettőn hordóban valóságos alföldi
+buczkai, a legjobb ital mindenféle marsoló publikum részére szódával--és
+a nélkül is. Egyenládákba rakva tiszta magyarádi, egri, somlai, a másik
+két kocsin az isteni nedű, Mumm, az eredeti hárshajkosarakban,
+leólmozva, lepecsételve, kívül a manipuláns iromba nagy fekete betüivel:
+Inf. Reg. No. 127. Regmsstab.
+
+Az ezredes előrehajolt a lovon s felvillanó szemmel nézte a kincseket.
+Öt kocsi. Éppen elég egy húsz napos manöverre, tekintettel arra, hogy a
+volt brigád-parancsnok úr a tavasszal megkapta a kék ivet s ezentúl nem
+jár reá az ezred borára. No ezek jól vannak felrakva. Király Miska, a
+traintiszt igazán ügyes gyerek, pontos, figyelmes, gondos, derék, jó
+fiú, valóban kár, hogy öreg főhadnagy már s a novemberi előléptetés a
+másodosztályú kapitányok közé sorozza.
+
+--Az avancement néha ostobaságokat csinál s összezavarja egy jól
+berendezett ezred egész adminisztrációját--gondolta ez ezredes.
+
+Ezen pár pillanatig gondolkozott, de a bús hangulatot elnyomta az öröm,
+hogy ime, az egyedüli, amit manőveren jót lehet kapni, egy tiszta pohár
+ital, itt van rendben s oly biztonsággal marsol az ezreddel, akárcsak a
+zászló, melyre csak a napokban adományozta a saját felséges kezeivel
+hímzett szalagot a főhercegasszony.
+
+Jobbkezével a baloldalára nyúlt. Kissé nehezen találta meg a
+kardmarkolatot. Azután kihúzta az acélat lassan, egy oly ezredes
+méltóságával, ki voltaképen vezérkari tiszt s ezen rangjában talán
+legútólszor kell kardot rántania a csapat előtt. Orrhangján, mely
+elegánsan s mégis élesen csendült meg a sivár kaszárnyafalak között,
+vezényszavakat kiáltott. Menet... oszlop... a téte a 16-ik század... A
+banda húzta, a gyengébb emberekből otthon maradt őrség fegyverbe állt,
+néhány maródi, ócska köpönyeggel a vállán, az ablakokból bámult utánuk.
+
+A fölkelő nap fényében a vidéki nagy városon át, olyan volt az a menet,
+mintha elfoglalt várba vonulnának be dicsőségteljesen. Pedig dehogy.
+Csak manőver, unalmas komédia. A vén granicsár generális, a
+divizionárius, az ő régi, elavult tudásával hibát talál úgy is, kész
+veszekedésre megy az ember. Egy-két tiszt bizonyosan szorong, az első
+osztályú kapitány úr, ki először vezet zászlóaljat, valami savanyú
+előérzettel nézett az események elé.
+
+A belváros, melyen áthaladtak, még jó részben aludt, a piacon csak a
+kofák mozogtak, néhány friss asszonyka, lenge nyári ruhákban, kecses
+léptekkel sietett a folyóhoz fürödni. Az ezredes délcegen csapta ki a
+salutöt.
+
+A városon kívül megkezdődött a por. A fényes érctárgyak, miket e
+kivonuláshoz egy napig tisztogatott a jó legénység, egy negyedóra alatt
+piszkosak voltak, a vidám hangulat eloszlott, a babérkoszorút az első
+pihenőnél leszedte válláról az ezredes úr s odaadta a lovának.
+
+--Ne... egyél te is dicsőséget.
+
+Azóta öt nap telt el. A granicsár ismét elővette régi technikáját s a
+modern hadászat minden tisztességes törvényét kijátszó terveivel
+szétdobálta az ezredeket. Tudvalevő, hogy jó ezrednek lenni rosz dolog.
+A derék százhuszonhetes ismert jó menetképességéről volt híres s igy
+elment oldalvédnek. A helyett, hogy az országúton haladt volna szépen
+faluról-falura, ugarakon, szántóföldeken, cserjéken át ment, azután
+mocsár szélére jutott s egy teljes nap abban a csatákban gázolt. A train
+régen elmaradt, a legénység alig jutott ételhez s az út harmadik napján
+az öt jeles kocsi, Király Miska főhadnagy remek öt kocsija, úgy elmaradt
+az ezredtől, hogy nem is sejtették, merre jár.
+
+A bolyongás után most, ötödnapra jutottak járt útra megint, az ezred
+sárga és fekete volt a reáragadt sártól, a hangulat nyomott s a
+boroskocsik sehol.
+
+A déli pihenőre az ezredes már mérges volt, nem kapott sehol egy pohár
+italt. Boszusan verte a csizmája orrát az árokparton, ahol ült, a
+botjával, s már azt is megtette, hogy a csapat után jött mozgó kantinos
+borából akart inni. Egy tekintet a zavaros, bizonytalan színű folyadékra
+elég volt, hogy elmenjen tőle a kedve. Morogva tért vissza s a
+törzstisztjeivel veszekedett.
+
+--Tessék, ez hát az a híres százhuszonhét. Kohn úr a két sárga gebével
+elbírt utánunk jönni, Kohn úr itt van és beteggé teszi borával az
+embereket... Hanem a mi kocsink, az nincs itt, az nem tud jönni.
+
+--Talán összetört valahol--vélte az őrnagy.
+
+--Igen, talán tisztelt román polgártársaink isszák valahol a pezsgőt...
+
+Az ezredes egyre mérgesebb volt, a hangulat egyre mordabb. Kifogásolta a
+fegyvergúlák összeállítási módját s konstatálta, hogy a kadétok csalnak.
+Egynek a borjuja sincs megtöltve a borjuba szükséges hadidolgokkal, mint
+kefe, gombpucoló, tű, cérna, zsebkendő, sósbádog, bakancsszeg. Egyet
+felrúgott--nem kadétot, borjut--amely kinyilt s látni lehetett, hogy
+csak szalma van benne.
+
+Keserűen kacagott a vén katona.
+
+--Persze, a szászhuszonhetes. Das ruhmreiches Regiment. A kadétok
+szalmát hordanak hátukon. Egy kis gold-cream nem kellene nekik, gyenge
+vállaikat kenegetni, Ylang-ylang, poudre de riz... haha, a jövő
+tisztjei. Szép iskola, mondhatom. Ez a hadsereg fejlődése, a kor
+színvonala, a modern vívmányok, meg a többi ostobaság... és szalma a
+borjuban...
+
+A zászlóaljparancsnokokhoz fordult:
+
+--A legközelebbi pihenőn a kadétok kihallgatásra jönnek, teljes tábori
+fölszerelés... Majd adok én a kisasszonyoknak. Hornista?! Hol az a
+gazember már megint? Hé, káplár, fújjon sorakozót!
+
+A zászlóalj-kürtös teleképpel fujt a rézbe, az az ezred megindult s
+ahogy a sáros, poros csapaton végigtekintett az ezredes, hangosan
+kiáltotta:
+
+--Népfölkelők... valóságos népfölkelők!
+
+*
+
+A kadét ezért káromkodott, kedve ezért nem volt senkinek, az ezred
+lomhán ment előre, egy-két ember kidőlt s azokat, mielőtt betegnek
+deklarálta volna az orvos, előbb végig verte kardtokkal.
+
+--Szimuláns kutyák...
+
+Senkisem énekelt. A bakaszokás, hogy marsközben dalol, elmaradt; a
+hideg, mérges tiszli arcokra vetett tekintet elég volt arra, hogy
+elfojtsa a nótázó kedvet. Időközben az ezredes visszafordult,
+elvágtatott a haladó oszlop mellett, ujra visszajött s lármázni kezdett.
+Az első zászlóalj a leszedett nyakravalót a válldragon alá dugta, a
+második a sapka mellé, a negyedik le sem szedte.
+
+Amint előre-hátra ugrált a kavicsgarmadák között, hallani lehetett, hogy
+kiáltoz:
+
+--Botrány... semmi rend, semmi egyöntetűség! Nagyon jól nevelt társaság
+ez a zászlóalj, gratulálok, őrnagy ur!
+
+Hirtelen beállt az a teljes, néma csend, mikor a legnagyobb rangú
+lármáz. Pihenjben menetelt az ezred, a tisztek önkénytelen mégis
+szakaszaikhoz siettek, hogy valami baj ne legyen. A feljebbvalók
+szeszélye kitanulhatlan.
+
+Itt-ott elfojtott parancsszó hallatszott:
+
+--Feltakarni! Sortávolság... lépést, lépést! Húzd meg a puskát, nem vagy
+finánc.
+
+Brauneck hevesen gesztikulált legelől. Ezúttal a bandával akadt dolga. A
+banda kislova igen sovány, micsoda botrány ez már megint. Talán megeszik
+a zabot előle. Hol az a lovász? Az a kutya jöjjön raportra.
+
+A porfelhőben, mely alatt az ezred némán és szótalan haladt, ezúttal
+csak a lépések zaja s az ezredes kiabálása volt hallható.
+
+Azután néhány pukkanás, kicsi zaj, mit alig lehet észrevenni.
+Erősbödött, azután egész szalvék következtek.
+
+--Állj!
+
+A füsttelen lőpor. Nem jó dolog. Ime, tisztán hallható, hogy lövik az
+ezredet, de nem tudni, honnan. A gondolat szinte megbénul. Mindenki
+tudja, hogy az ellenség gyakorlótölténnyel lövöldöz, mégis megretten. Az
+ismeretlentől való félelem ez. Az ezred megáll, a lövések egyre
+sűrűbbek. Honnan, honnan? Csak mikor egész sortüzeket ad az ellenség,
+látszik meg kevéske, halvány füst, a hosszú, alacsony erdő szélén, mely
+lassan húzódik tova, mint őszi reggeleken a köd a nap előtt.
+
+Hát csak ez kellett még. A fáradt, kimerült csapat újra tűzbe induljon.
+Az ezredes harsány hangon kiált:
+
+--Támadás az erdő felé. Első és második zászlóalj--tűzvonal!
+
+Gyorsan átveti magát a két bataillon az árkon s az ugaron csatárláncba
+oszlik. A tartalék a porba fekszik s az árokba. Pár perc alatt a
+kékruhás emberek hosszú vonalban haladnak előre, a tartalék lassan megy
+utánuk.
+
+--Balszárny szorosabban! Takarás! Takarás! Mi ez? Miért nem adnak tüzet?
+Hornista, gazember! Hol vagy?
+
+Brauneck dühösen vágtat az osztályok között.
+
+--Micsoda tartalék ez! Hogy fekszenek! Mint egy csomó bivaly a sárban!
+Na, köszönöm. Inkább penzióba, mint itt maradni! Kapitány úr, nézze a
+századát! Csináljon rendet.
+
+Amazok elől már lövöldöznek erősen. A Manlicher gyors, hirtelen
+pukkanásai követik egymást. Küldöncök szaladnak hátra.
+
+Újabb századok sietnek az ugarra. Föloszlanak, a legénység sietve megy
+előre, megbukva a szántás kupacaiban.
+
+--Micsoda rend ez?--kiáltja Brauneck.
+
+Elől az alezredes, az őrnagyok vezényszava szerint megy az álcsata. A
+puskatűz fokozódik.
+
+--Gyorstűz!
+
+Az egész vonal átveszi a sortüzet.
+
+Azután a századok hirtelen előretörnek, a roham megkezdődik. A szuronyok
+csillognak a fegyvereken, a tömeg rohamban fut az erdő felé.
+
+--Hurráh! Hurráh!
+
+Ez az utolsó kísérlet, a tömeg rádobása az ellenfélre, ami után már
+komoly esetben, im Ernstfalle, mint a közösöknél mondani szokás, a
+szuronyharc következik. A legénység már izgatott, benne van a hadakozás
+dühe, a káplár csak úgy viszi az embereit, mint »ércfalba«. Egymás hátán
+van az egész, a kimarjult lábú, fáradt katona e pillanatban úgy ugrik és
+fut, mint a porond gimnasztája s ha idején nem fújnának megálljt a
+kürtösök az egész vonalon, belemártaná nagy izgalmában ellenséget jálszó
+bajtársába a szuronyát.
+
+Az ellenség visszahúzódik a roham elől, az erdő szélén, a fák lehajló
+ágai alatt csapatok futnak a sűrűbe.
+
+Azon a helyen, melyet ezek elhagytak, megáll a támadás, a harci kedv egy
+pillanat alatt lehül, a legények egymással veszekedve szedegetik a
+földről a gyakorlótöltény kilőtt hüvelyeit, miket a másik nem vihetett
+magával.
+
+Előbb állj-t fújtak, azután pihenj-t.
+
+Ez az embereknek szól, azután jön a tiszteké, ami az ezredes mai
+hangulatával keserves dolog lesz a megbeszélés.
+
+Amint a hosszú, elnyujtott kürtszavak elhangzanak, mogorva arccal
+lépdelnek a századparancsnokok, a törzstisztek az ezredes felé.
+
+Brauneck jó távol állt meg lovával egy magányos hársfa alatt. Messziről
+látszik rajta, hogy izgatott szavakat vált az adjutánssal. Komoran néz
+végig a tiszteken s a tisztelgés után beszédbe fog.
+
+--Uraim, én elég vén ember és vén katona vagyok. Ez nem járja, ami itt
+megy. Én mondom. Én ma azt tapasztaltam, hogy ebben az ezredben nincs
+menetfegyelem, nincs tűzfegyelem, egyáltalán nincs fegyelem. Nincs itt
+semmi. A századoknak fogalmuk sincs arról, mint kell felvonulni a
+csatártűzhöz. Nincs erő a mozdulatokban, ami határozottan a hiányos
+kiképzésre vall. A legénység nem tudja, mit tesz, az altisztek nem érnek
+semmit. Száz pulykát szebb rendben lehet felhajtani valahova, mint itt
+egy századot. Száz pulykát, uraim. Én mondom...
+
+Egy pillanatra megállt. A tisztek sorfalában csend volt, ki sem
+mozgott...
+
+Ezt a csendességet ekkor zaj, lárma vágta kettőbe, mely az erdőszélen
+pihenő legénység között támadt.
+
+--Éljen, éljen! Szervusz! Hahó! Megkerült, itt van! Hej, Marci,
+megjöttél? Nini, a bolond!
+
+Az erdő szélénél kissé beljebb, azon a tisztáson, melyen át a rohammal
+elvert ellenség egy negyedóra előtt visszavonult, lassan öt kocsi
+bontakozott ki a fák alól, a jó erős lovakkal, a kocsis mellett egy-egy
+katona, kiken messze virít a százhuszonhetes ezred élesszínű parolija.
+
+Király Miska főhadnagy oldalt tekintve, meglökte a mellette álló tiszt
+kezét s félhangosan mondta:
+
+--Mumm bevonult.
+
+Az ezredes még türelmetlen lovával volt elfoglalva, azután folytatta a
+megbeszélést, amit azért neveznek megbeszélésnek, mert csak egy beszél,
+a többi hallgat.
+
+--De, uraim--szólt emeltebb hangon--el kell ismernem, mit már többször
+tettem, hogy az ezred elhatározó pillanatokban teljesen érvényesíteni
+tudja magát. Tekintetbe véve az ötnapi menetelést, a rossz terrénumot,
+az élelmezés hiányosságát, el kell újólag ismernem, hogy a legénység a
+kitűnő, példás vezetés alatt ép most, szemünk előtt, oly teljes, erős,
+feltartózhatlan rohamot csinált, amely egyedül képes arra, hogy védett
+pozicióból kiverje az ellenséget akkor, midőn a támadó nyílt terrénumon
+dolgozik. Ezért fogadják még egyszer elismerésemet. Köszönöm uraim!
+
+Vidáman emelte sapkájához kezét. Öregebb tisztek arcukon a
+szászhuszonhetesek megszokott büszkeségével tisztelegtek vissza s
+megvoltak győződve most már, hogy nem is mehetett volna másképen ez. A
+fiatalabbak nevettek, a törzstisztek vidáman mentek a táborozó ezred
+felé Brauneck mellett, aki mosolygott s becézve simogatta meg lova
+nyakát, amint beszélt.
+
+--Azt hiszem, egy órát pihenhetünk, uraim.
+
+Az őrnagy egy kérdést kockáztatott.
+
+--Ezredes ur, a tiszthelyetteseket most állítsam elő?
+
+Brauneck csodálkozva nézett rá, mintha nem tudná, miről beszél. Aztán,
+míg sarkantyús csizmáival mélyen lesüppedt a porhanyó szántásba a nagy
+erős ember, elütőleg felelt:
+
+--Ah, nem... Hagyd azokat, őrnagy úr, nem olyan rosszak azok a kölykök,
+mint ahogy gondolja az ember... Egyébként a fölszerelési utasítás a
+szamár--minek hordjon a kadét borjujában gombpucolót...
+
+Pár perc mulva az ő tábori, összenyomható ezüstpoharában habzó Mummal,
+az ezredes vidáman köszönté a csapat tisztjeit.
+
+--A derék százhuszonhetesre egy pohárral, uraim!
+
+[Illustration]
+
+
+
+
+Albán csárda
+
+
+Ami Antóniót illeti, ő albán volt, ami pedig a kenyérkeresetét illetné,
+kantinos volt e barna férfiú a tábor környékében. Sem ő, sem kantinja
+nem tartozott a táborhoz, de ők azért odatartozandónak tartották
+magukat. Oh, a tábornak külön kantinja volt, európai módra berendezett,
+ahol öt vasért adtak egy porció paprikás húst s két vasért egy pohár
+rumot s ma már csak a jó Isten tudná megmondani, hogy miből volt a
+paprikás s miből a rum. Antóniónál ellenben ilyesmit nem lehetett kapni,
+hanem ő más italokban bővelkedett, ő árulta a szilvapálinkát, a finomabb
+fajtát, mert az olcsóbb fajtája oly olcsó volt (két hatos egy liter),
+hogy nem lehetett poharazva mérni. Továbbá neki bort a szőlőtermő albán
+partokról hoztak. Lovakon, mert arra a vidékre a kocsi hire még akkor
+nem jutott el, az valami különös dolog is lehetett, hogy valakinek négy
+kereke van, aztán megy, ha a lovat furfangos madzagokkal elébe kötözik.
+Azon vidék emberei hívei az egyszerű dolognak s így helyesebbnek
+tartották, ha a ló hátára kötözik a boroshordót--ha a hordó legurul,
+szétlapul s a bor elfolyik; mash Allah. Isten úgy akarta, ki volna, ki
+vele perbe szállni mer? Hát ők így inkább csak lóháton hozták a bort,
+kis apró lovakon, mik nem sokkal nagyobbak, mint egy jó kutya, bár
+hiszen a bor sem volt különb, mint a magyarországi otthon csinált ecet.
+
+Hanem ami az ételeket illeti, azok különféle ételek voltak. Van egy
+kenyeres piteféle, amit hordanak a város utcáin és kiabálják róla, hogy:
+vrúcsi, biali vrúcsi: ez oly jeles étel volt, hogy a tábor népségének
+parancsban adták ki, hogy nem szabad belőle enni. Ennélfogva ez nagyon
+kedves étel volt, ha rávetették a kemence tetejére s fölébe túrót
+raktak, ami rajta megolvadt.
+
+De sütött friss kenyereket valóságos magyarországi lisztből az albán,
+mik kissé drágábbak voltak ugyan, de legalább megtanulta belőlük a
+tábori nép, hogy soha ez Magyarországot, ha még egyszer visszajöhet
+bele, el ne igen hagyogassa, mert ilyen kenyeret úgy sem eszik sehol
+másutt a kerek világon. Az albán a kenyereket mindig estére sütötte ki,
+mert akkor volt leginkább éhes a nép. Hát jártak rá. Ez jó kenyér
+volt... És zsírt is adott bele az albán, három pénz ára vagy négy pénz
+ára zsírt. A még meleg cipók közepére éles késével ő keresztet vágott s
+ami nyílás ott támadt, abba betette a zsírt sóval és paprikával. Mik
+mindenestől a meleg kenyérben széjjeloszlottak.
+
+Jó derék törzsökös társam, ottomán császári káplár, bascsausz Ibrahim,
+meg vagy-e még valahol? Azóta már... talán te is otthon lehetsz
+Anatoliában és nem számolgatod az idődet, amikor majd hazaereszt a
+padisah.
+
+A bascsausz Ibrahim épen az albán kantinja mellett őrizett egy
+kápláralja néppel egy hidat. Mi is ugyanannyi néppel őriztük s hogy az
+igazat megvalljam, nem is annyira mástól, mint egymástól őriztük.
+
+Szörnyű nagy rang az, azon a tájon egy híd. Pedig mily ócska tákolás. A
+gerendák is, mik a keresztrudaira fektetve vannak, csak úgy isten
+nevében állanak egymás mellett. Egy szög nem sok, de még annyit sem
+vertek beléjük. Ami a korlátját illetné: nálunk itthon a pusztai
+parasztember az üszök legelőjének szokott határul ilyen korlátot emelni.
+Mégis oly igen nagyon őriztük e kopott hidat s akkora tisztessége volt
+neki, hogy ha lovas ember akart keresztülhaladni rajta, le kellett
+szállani a lováról.
+
+Tehát igen. A hidat őrzötték Ibrahim legényei, hogy valaki el ne lopja,
+Ibró pedig olykor beóvakodott az albánhoz s ott csendesen vétkezett a
+próféta ellen. De annyit mégis megtett, hogy pálinkás üvegjét, hogy ne
+lássák, ledugta a kezével a kerevet alá, amin ült, ami az egyszerű török
+beszédben nem jelent cifra divánt, hanem kőből rakott rozoga patkát. Hát
+oda ledugta üvegjét s lehet, hogy ezt enyhítő körülménynek vette a
+próféta. A próféta különben is gyakran kénytelen volt eltekinteni azon
+erkölcsös írásoktól, amiket tett s gondolom, hogy Bajrám-ünnepek táján
+egyebet sem tett, csak örökké forgott a koporsójában.
+
+Az országúton volt az albán boltja, oda naphosszant különféle emberek
+tévedtek be. A fehérsapkás török határőrök, a pirossapkás captiék,
+olykor egy-egy jámbor muzulmán, aki hosszú pipaszárát úgy viseli a háta
+és az inge közé szúrva, hogy szerfölött figura vele. Az ablak a Limre, a
+hegyekre, az országútra nyílt. A Lim zúgó vizén olykor vakmerő tutajosok
+ereszkedtek alá, oly sebesen haladva a játékos habokon, mint a futó ló.
+A vízen túl, a hegyoldali házak kertjeiben török asszonyokat lehetett
+látni, amint a ház körül foglalatoskodtak. Az országúton néha
+rablócsapatot kísért török katonaság a taslidzsai pasa elébe: ilyen
+elfogott rablónak lenni nem lehet jó, mert a nyakuknál fogva voltak
+egymáshoz láncolva. Akadt köztük, aki olyan öreg volt, hogy gyalogolni
+nem tudott, azt lóra ültették. Annak nyakától az előtte menőhöz meg az
+utána jövő nyakához ép olyformán ereszkedett le a lánc, mint ahogy a
+lánchíd kőoszlopainál látható. Antónió ablakából ilyen kilátások voltak.
+
+Közben katonák jöttek-mentek. Estefelé az éjszakai szolgálatra indulók
+ittak egy-egy pohár bort s mondták Antóniónak: de jó bor, verje el az
+isten a tövét útról-útra,--mire Antónió azt mondta: á ném ju bor, mit
+isté átta, eredzs kantin európai, ot kapc bor, kit emberok csinált.
+Amire megint az emberek mondták, hogy: a ménkű ebbe a fekete albánba, de
+játékos...
+
+Jött aztán a tábori póstás is, egy német őrmester; ő igen előkelő férfiú
+volt; nem szívesen járt az albán gemischtes publikuma közé, de az
+európai kantinba nem mehetett, mert az ottvaló kantinos feleségét
+egyszer elugrasztotta hazulról s azóta leginkább csak revolverrel várta
+európai felebarátja. No és ne feledjük ki a Szimót. Más nevét már
+elfeledtem, mert kevert nevek vannak ott. Ha csupa török valaki és
+fanatikusabban mohamedán, mint stambuli mozlim és ha Mahmud aga is,
+azért csak utána mondják a nevének, hogy: Bájrovics, s az Izmail bég
+hiába Izmail bég, azért a neve csak az, hogy Szimics. Mert a katonaságot
+s néhány szultáni hivatalnokot kivéve, olvasva sem igen lehet köztük
+valódi törököt találni; csak úgy átvedlettek törökké a rácból. Ha Dusán
+császár élne, bizonyosan nem tetszenék neki a dolog. No, mindegy, erről
+nem tehetünk, ami pedig a Szimót illetné, fiatal kereskedő volt, sok
+zsizsikes lencsét és bogaras gerslit szállított a tábornak. Sohasem járt
+túl vidéke határán, de azért egy egész sor nyelvet beszélt. Mikor mi
+onnan elmenőben voltunk, egy oláh ezredbeli katonaság volt bennünket
+felváltandó. Mielőtt bejöttek volna, valami húsz embert három héttel
+előbb leküldtek, hogy a vidék útjait, a járáskelést megismerjék, mert
+térkép akkor még nem volt. Hát a Szimó három hét alatt annyira megtanult
+tőlük oláhul, hogy az utánuk érkezőkkel már tárgyalni tudott a nyelvükön
+és átszállította nekik a zsizsikes lencsét, bogaras gerstlit, mert
+azért, hogy bogár van a gerstliben, csak meg kell hogy egye valaki.
+Szimó magyarul is jól tudott. Bascsausz Ibrahim is értett. Beszéltünk
+Magyarországról, a nagy pusztákról, a lassú folyókról, miket Szimó
+szótalan csodálkozással hallgatott: az ő országukban nem ismerik a
+síkságot, napáldozatot csak hegytetőről látni. A bascsausz sóhajtott, ő
+ismerte e dolgokat, őt is messze földről hozták ide, bölcsője pálmafák
+alatt ringott, azaz hogy pálmafákhoz volt kötözve a szülői sátor mellett
+az a gyékény, amelyben életét kisdeden élni kezdte. Mennyire vágyhatott
+ő haza!
+
+A szegény Ibró már akkor a nyolcadik esztendejét szolgálta s még mindig
+nem tudta, hogy mikor eresztik haza. Valami szörnyű visszaélések
+mehetnek a török hadseregben. Akik Stambulban jártak, mondják, hogy ott
+egészen rendes katonaság van, de így itt az Isten háta mögött a végében
+ugyancsak el voltak hagyatva. Akadt köztük, akinek lábbelije sem volt,
+másik a puskáját kócmadzagon vitte. Gyakorlat, célbalövés,
+fegyvertisztítás, ismeretlen fogalmak voltak.--Hát ti mikor
+gyakorlatoztok?--kérdeztük.--Hja--szól kissé zavarodottan--mi már rég
+berukkoltunk, mikor ti kirukkoltok. így füllentett egy kicsit Ibró,
+gondolván: hagy forogjon a próféta.
+
+Az ablak alatt pedig járt-kelt az »italos kapitány.« Egy középkorú
+tiszt, mitőlünk való. Beszélték, hogy elsőrendű munkása volt régebben a
+katonai földrajzi intézetnek, de a pálinka rabja lett s kitették a
+csapathoz. Lassan sétálgatott az útszélen a főőrs előtt, óráját
+összehasonlította a vártaórával s ha a két óra egyezett, megnyugodott.
+
+--Sie haben noch gute Augen--fogott meg a parton--nézze, mi az, ami ott
+fönt csillog a hegytetőn?
+
+Biz az egy bádogdoboznak a teteje volt, amiből kiette a konzervhúst a
+katona, azután eldobta. A doboz tetejének a belseje fénylett, de nem
+mindíg, csak ha a nap alkalmasan sütött rá. Mondtam a kapitány úrnak,
+hogy az mi lenne, ő azonban leunsinnezett, s valami rendkívül érdekes,
+fontos dolognak tartotta, hogy mi lehet az, ami a kopár tetőn egyik
+órában csillog, a másikban nem. Mondta, hogy ő majd azt meg fogja
+vizsgálni. Szemlét tart. És kideríti az esetet. De nem jutott fel
+sohasem. Nem ért rá a sok dolgátul.
+
+Ezek így voltak. Az albán az egyszálú guzlát pengetve, esténkint
+mélyeket bődült a régi albán vitézekről, de arrafelé a kutyáknak nincsen
+izlésük, mert nem ugatták meg érte. De nem kell azért bántani az albánt.
+Jó fiú volt ő. Egy este, mikor arról tárgyalt, hogy mennyire szeret
+minket, mondtam neki, hogy ugyan mivel tudná bizonyítani, hogy engem
+szeret. Ő a bizonyítás különös módját választotta. Mi néhány
+törzsvendégei, akik megvetettük az európai kantint, az albánt ugyanis
+néha európai színvonalra emeltük kontó tekintetében. Nem gyakran ugyan,
+de mégis megtörtént, hogy a posta elakadt napokig a hófúvásban s a
+rendes időre várt utalvány nem érkezett. Ilyenkor hitelre ment az esti
+szórakozás s albán egy ormótlan könyvben arról írást vezetett. Hát ezt a
+könyvet hozta elő. Abba mindenkinek a neve be volt írva egész rendes
+főkönyvi módra, csak az enyém nem. Ahelyett az állt ott: »noi
+corporagi«, ami albánul azt jelenti: »a mi káplárunk«, mivelhogy mint
+káplár töltém be akkor honfi-tisztemet. Ez meghatott s »bir gotah
+sarap«-ot rendeltem az efendümnél.
+
+Lám, így szeretett bennünket az albán. Mégis, mikor elváltunk, még csak
+kezet sem foghattam vele. Az ottlét utolsó napja különféle átadásokkal
+telt, este a városban jártunk, néhány ismerős szerb családtól
+elköszönni, ott jól elmaradtunk, kora reggelre pedig már útrakészen
+kellett állani. S mikor az albán mellett elhaladtunk, hogy soha többé
+vissza ne jöjjünk, épp hapták volt és fejvetés volt a főőrség felé.
+Antónió az ajtóban állott, félig mosolyogva, félig sírva nézett reánk,
+de hozzá odamenni nem lehetett. Igy elhaladtunk, ő meg nem jöhetett
+utánunk. Csak a török tisztek kísértek el bennünket egy darabig, mígnem
+azok is megálltak s ott pezsgőket durrogtattak az őszi hajnalon. Mert
+pezsgőjük volt nekik, csak úgy legénységi csizmák dolgában történt
+szűkölködés.
+
+Ugyan megvan-e még az Antónió? hányszor gondoltam rá, hogy majd írok
+neki, de hát nincsen lustább teremtés a kerek világon, mint az ember.
+Danol-e még az albán vitézekről, akik a nótában mindig menyasszonyt
+rabolnak, a gyakorlatban mindíg kecskét? Hát Ibrahim megszabadult-e már,
+vagy még mindig azt a sipkát hordja, amelyet mozsárban vasalnak? Hát a
+póstaőrmester, hát a... ohó, az italos kapitány hazajött velünk, de kár
+volt hazajönnie szegénynek. Ott a hegyek közt sohasem esett le sehonnan,
+itthon meg egy éjjel kiesett a kaszárnya emeleti ablakából s meghalt az
+utca kövezetén.
+
+Ha igaz, hogy a lelkek így a föld körül maradnak s arra járnak, amerre
+nekik tetszik, akkor nem lehet másként, mint hogy az ő lelke, mikor
+onnan a kövezetről felszabadult, azonnal elröpködött arra lefelé, hogy
+megnézze! ugyan mi lehet az a fényesség, ami úgy »ausnahmsweise« a vén
+Rajnovics-hegy tetején csillog.
+
+[Illsutration]
+
+
+
+
+Az utolsó
+
+
+Jön egyszer az emberhez egy hivatalos szolga, zsinóros ruhában. No ez
+bizonyosan adó irányában nyújtja panaszát. De nem úgy van, legalább nem
+egészen úgy. Nem az adófizetés iránti megintést adja elő, hanem egy más
+cédulát, amely a katonai ügyosztályba invitál. Uram Isten, mit
+akarhatnak az emberrel a katonai ügyosztályban? Fiatal legényemberek
+számára csinált hivatal ez, ami alól már régen kinőttünk. Rég volt az,
+mikor Novi-bazárban jártunk s némi tudományokat szereztünk a kecskehús
+ízletességéről. Oly rég volt, hogy igaznak sem venné az ember, ha a
+katonakönyve nem bizonyítaná, hogy de bizon csak úgy volt.
+
+Fölmegyünk a katonai hivatalba a pecsétes levéllel. Ott azt elveszik s
+adnak helyette egy piros cédulát. Ebből aztán kitudjuk, hogy mégis csak
+adót kell fizetnünk: a véradót, amely abból áll, hogy húzzuk fel még
+egyszer a kétszínű posztót, kössük az oldalunkra, kinek mi jutott és
+járjuk el utoljára a csatatáncot, amit részben meg sem tanultunk,
+részben el is feledtük. Ám az államnak, a katonaállamnak, ez mindegy,
+kivételek nincsenek s ennélfogva tisztán látjuk magunk előtt, hogy
+bizonyos ideig megint csak katonáknak kell lennünk. A piros cédula meg
+is mondja, hogy mettől meddig. Vele azonnal a kalendáriumhoz siet a
+rezervista és felüti a jelzett napok lapját. Megelégedve konstatálja,
+hogy két ünnep is esik a tizenhárom nap közé. Ez nagy öröm, mert
+rezervista számadás szerint a berukkolás ideje ez:
+
+Két nap benne ünnep, marad tizenegy. Egy nap öltözködés, egy nap a
+vetköződés, ami mind nem számít, marad csak kilenc. Egy nap bizonyosan
+lesz eső, marad nyolc. Egy nap lőni kell menni, ami nem dolog, hanem
+gyönyörűség, marad hét. Ennek a hét napnak pedig a fele éjszaka lévén,
+marad három és fél nap. Ennyi az öreg baka ideje. Az ember tudvalevőleg
+mindig igyekszik azon, hogy maga-magát bolondítsa, mert ezen
+önbolondítások képezik az életnek úgynevezett szép részleteit.
+
+Ezek után elközeleg a várva várt nap, ama bizonyos hétfő, amidőn az
+ember bakancsokba és kardokba öltözködik, hogy ily módon belépjen a nagy
+sárga házak sivár udvarára. A katonává létel igazság szerint azon
+perctől veszi kezdetét, amidőn az udvaron valamely napos káplárnak
+odaadja a »vendég« a könyvét. Azonban a kezdete mégis már mutatkozik
+otthon, mert föltételen bizonyos, hogy az első öltözködés alkalmával a
+bakancsszíj elszakad. E szakadás meghozza a civil élettől való szakadást
+is az első káromkodás alakjában.
+
+--Hála istennek--sóhajt föl a rezervista ez után--a corpsgeistot nem
+felejtettük el tökéletesen.
+
+Most aztán halad, miután előbb kijelenti, hogy délre aligha jő haza.
+
+--Szervusz, Lackó!--mondja a fiának.
+
+--Ni, apa Kata! véli ez csodálkozva. Ő ugyanis Katának nevezi a katonát,
+amiben nincs is nagy tévedés, mert Kata és katona rokonfogalmak.
+
+A kaszárnya udvara már zajos, mert újból gyerek lesz az, aki annak a
+kerítésen belép. A vén harcosok minden új belépőt viharos örömmel
+üdvözölnek. Az emberek, akik némelyike kilenc év óta nem látta egymást,
+újból fölismeri a másikat és csodálatos módon azonnal a fölismert ember
+gúnyneve jut az eszébe. Abban az időben szokás volt a gúnynévosztogatás,
+egy sem maradt a századnál enélkül. Keller gyalogos sohasem bírt
+beletalálni a céltáblába--most kilenc éve. Ahogy a kaszárnyakapun belép,
+húsz-harminc ember megismeri, bár azóta szakálla nőtt s egyszerre
+hangzik feléje:
+
+--Infanteriszt Keller Feller!
+
+Infanteriszt Keller Feller pedig a nagy batyúval a vállán vidáman kezd
+futni feléjük (alig ér nyomába a felesége.)
+
+--Üssön belétek a licitáció--kiáltja. Hogy vagy te dobbőr-homlokú? Ni
+ehol meg a magazin-orrú is! Hej komám, de szép sapkád van! Ezért igazán
+érdemes még vagy hat évre bent maradni.
+
+Ilyen vidámságokkal vannak egymás körül s valamennyi fölkeresi a maga
+cimboráit, akikkel együtt szolgált s kasztokba oszlanak. A
+rezervistaságnak fokai vannak, kaszt, amely nem enged magával tréfázni s
+kiméletlenül bünteti azt, aki az egyes rangok határait átlépni meri. A
+büntetés meghurrázásban nyilvánul, ami annyit jelent, hogy a földre
+nyomják a merénylőt és megdögönyözik.
+
+--Jobb ám ez, mint a gelengibung.--mondják neki vigasztaláskép.--Ez meg
+a fejre hasznos, megszaporítja az eszedet--s komoly barackokat
+nyomkodnak a fejére.
+
+Minden berukkolás alkalmával háromféle kasztot különböztetnek meg, az
+aktív katonákkal együtt négyet.
+
+Az aktív katona ezen törvények szerint suba regruta vagy csirke.
+
+Aki az első rezervista-gyakorlatot csinálja: az vén harcos vagy öreg
+csatár vagy agg plenkler.
+
+Aki a másodikat csinálja: az hős atya vagy öreg vendég.
+
+Aki a harmadikat: az vén szentség.
+
+Ez utóbbi felül áll mindeneken.
+
+--Az szavaljon, akinek ez az utolsó!--kiáltja marsolás közben a vén
+szentség.
+
+--Hier, hier!--hallatszik szórványosan a sorokból s a többiek némi
+tisztelettel, még inkább szomorúsággal tekintenek reá, hogy lám, ez már
+tökéletesen kivégzi a katonaságot.
+
+Így van ez a rukkolásokon. Megy a társaság a mezőkön jobbra és balra, az
+ismert mezőkön, ahol már minden útszéli fát ismer kisded gyermekkora
+óta. Mikor valaki egy nagy lovon előttük megáll és rendeli, hogy a
+regiment ide meg ide támadjon, mielőtt a zászlóalj, század- és
+szakaszparancsnokok szava révén eljutna hozzá a parancs, a vén szentség
+már megmondja, hogy mi lesz most, merre fogunk menni, hol térdelünk, hol
+hasalunk s hány órakor érünk haza. Ez a külön tudomány, amit ekkorára a
+tapasztalat öregbített. Ám minden más mesterségben a tudós komoly és
+hozzáférhetetlen. Itt nem. A tudós vén rezervista úgy elkomázik a
+fiatalabb rezervistákkal, hogy az csupa gyönyörűség. Például szörnyű
+támadás van épen az alsórészi szalmaboglyák ellen és mozog a csatárlánc
+keményen. Halad a vendég és puskáznak. Hátul lovon toporzékolnak a
+generálisok. A vén szentség hátrafordítja valamely térdelő állásból
+feléjük a fejét.
+
+--No--véli--kentök is akkor vetik le a mondurt, mikor a Dugonics-szobor
+kifordítja eső ellent a köpönyegjit.
+
+Közben azonban biztatja a fiatalabb népeket is.
+
+--Azér mög ne nyiszorogj öcsém, hogy még egy rukkolásod van--szól a
+szomszédhoz--mert kiver a hólyagos himlő. Lössz még te belülled is
+böcsületös polgár....
+
+Így van az kint a mezőkön, ahol egysorban csatároz a szolgabíró úr, az
+albíró úr, az osztályjegyző úr, az ügyvéd úr, akiknek mindenike a
+katonaságnál elérhető legszebb sarzsit, a frájter-zsarzsit viseli
+nyakán. Mögöttük puskájára támaszkodva mint szakasz-komendás, komolyan
+parancsnokol káplár úr Suba, városi számadó-gulyás az alsótanyárul.
+
+--Úgy mögváglak, fijam--mondja leereszkedőleg a csak egyrukkolásos
+rezervistának--hogy ahova esöl, onnan tíz pöngőért sem hoz vissza a
+vasút.
+
+Pedig most zóna-tarifa van. Annál nehezebb onnan visszajönni. S mit nem
+tesz a végzet? Véletlenül ebbe a rezervista regimentbe, ahol csupa agg
+harcosok, vén plenklerek és hős atyák foglaltatnak, belekevergőzik
+néhány póttartalékos. Népek, akik hat év előtt tanultak a katonai
+tudományokból valami hat hetet. Ezek nem tudnak semmit. Ha le kell venni
+a vállról a fegyvert, leveszik, de nem három fogásra veszik le. Pedig a
+fegyvert három fogásra kell levenni. Az olyan fegyver, amit nem három
+fogásra vettek le a vállról, nem ér semmit. Az ilyen fegyver kész
+botrány. Káplár Suba ezt tudja jól, mert annak idején neki is így verték
+a fejibe. A gyakorlati szabályzat, amit a király annak idején kiadott a
+hadsereghez, ugyan mást beszél, mert az azt mondja, hogy egyedül a
+gyakorlati hadicél az irányadó, azonban ezt sem káplár Suba, sem azok,
+akik kitanították, nem akarják tudni. Bár hiszen maga káplár Suba is
+csak igen nehezen jutott bele a tudományba, mert hogy javarészét már
+elfeledte. De így van mind a vénség. Azon idő óta, amidőn katonák
+kezdtünk lenni, a vezényszavak egy harmada elveszett, eltűnt és nincs.
+De mikor valaki idők multán a pusztákról újból berukkol és soha ezen idő
+alatt eszméletét nem fordította a komandókra, honnan tudja, hogy melyik
+járja, melyik nem járja?
+
+Azt mondja cukkszfürer Mikhael Virrasztó der I.:
+
+--Ahogy lösz, úgy lösz. Ha gyüttök, lösztök, ha hoztok, ösztök.
+
+Ebben is van valami igazság. Ahogy lesz, úgy lesz. Már tizenhárom kis
+napot, ha a lábánál fogva akgatják föl is az embert, csak kibír az
+ember. De akármilyen a sor, mégis csak évődés az, hogy az a néhány
+póttartalékos nap-nap után mindent elront. Káplár Suba nem is késik
+irányukban a fölvilágosítással.
+
+--Ne úgy csinájjátok, ahogy csinájjátok, hanem úgy csinájjátok, ahogy a
+többiek csinájják. Ha azt komandirozom, hogy indiblánc, akkor az ájncra
+a rekte arm mögfogja fölül az geverszíjjat. Cvájra fölemeli a sultertul
+és az linke arm középütt kapja az gevert. Drájra pedig indibláncba gyün
+az gever és nyomi a rekte arm kisujja középön úgy, hogy a mündüng a
+sulterung irányában hóhh lögyön.
+
+Ezen kitanítások folytán erzac-rezerviszt Matiász Véri recte Savó idővel
+bele is következik a tudományokba, ámde nem mindenik oly könnyen
+tanulékony, mint Matiász Véri recte Savó. Valentin Susogó például nem
+bírja fölérni ésszel az előadásokat, káplár Suba elismétli neki
+többszörösen, de legvégül mégis csak kifogy a türelemből.
+
+--Hát mondja--türtőztetve, haragját a vén szentség--mán ölég szölidön
+beszélők veled, marha. Ha én ilyen gyönge szóval elmondom ezt odaki a
+kutyámnak, az is mögcsinálná. Hát nem értesz magyarul? Oh hogy miért is
+születtél ezen cifra zsinóros világra?
+
+Berukkolás után a barakban kétségkívül kellemesebben telik az idő. Ott a
+fiani Deutsch kuplékat énekel. A fiam Deutsch különös katona. Azzal
+kezdte hadi érdemeit, hogy húsz napos regruta korában rabbi volt
+Novibazár vörös kövei között. Pollák Géza őrvezető halt meg ott arra
+jártunkban. Sokáig vívódott a halállal, mígnem meghalt. Félhaldoklásában
+folyton azt danolta: Mikor mentem hazafelé, szép Szeged városa felé.
+Ámbár mégsem jött el ide, hanem ott maradt, sírfájára előírt sárga
+betűkkel én festettem föl nevét és azon katonai rangját, amit ép akkor
+kapott meg a szegény fiú, amidőn már meghalt egy kissé. Ott a hosszú
+szabadságra ment katholikusokat a szerb vallású pap temette, zsidó
+temetésre azonban nem vállalkozott. Így aztán a fiam Deutsch volt ott a
+pap, a kántor, aki elénekelte a hitvalló társát. Ott volt az egész
+tisztikar a sírnál, amelyet egy nap vágott négy ember a veres kövekbe.
+Mikor a szegény fiút letették ebbe a siralom völgyébe, fiam Deutsch az
+örökkön-örökké komédiás és folyton mások vígasságára törekvő fiam
+Deutsch zsidó beszédbe kezdett egy piros könyvből, amit a bornyújában
+hozott el odáig. Mikor befejezte, szótalan álltunk, a tisztikar, s mi,
+akik díszőrsége voltunk a halottnak.
+
+Akkor azt felelte a fiam Deutsch beszéde folytatása gyanánt egy komoly,
+katonás hang:
+
+--Amen--és vége volt az egésznek. Nagyon kurta dolog a katonatemetés.
+
+Pár hónap múlva megint mással tette magát nevezetessé. Mint műlakatos
+puskaműveshez került s egy vadászfegyverrel, amit javítás végett
+próbált, szerencsésen hátbalőtt egy bosnyákot. Kukumene!--jajgatott a
+bosnyák, mikor a hátából szedték ki a söréteket.--Oh Gott! tördelte a
+kezét a koma--ugyan hány sörét ment bele?
+
+Bécsben váltunk el egymástól, miután előbb végigkódorogtuk mindazon
+földet, ami Novibazár, Erdély és az osztrák havasok közt van. Ment ki
+jobbra, ki balra. Négy évig nem láttam. S ime két év után a
+fegyvergyakorlatra Stockholmból jött elő az örökké vidám gyerek, akkor
+népénekes volt egy Svédországban járó magyar társulatnál. Most megint
+találkoztunk. A komának ezúttal a fővárosban van villanyberendezési
+üzlete, amelynél fogva, amidőn legelőször feltűnik a láthatáron, vagy
+kétszáz torok kiáltja egyszerre:
+
+--Fiam Deutsch! Valami jó nótát!
+
+Van ott azután olyan nótázás, hogy senkisem látta párját. A rezervista
+elfelejti, hogy otthon baj van, hogy a jég megrontotta a termést, hogy
+az eső rozsdásítja a búzát, hogy a fia beteg, elfelejti, hogy most
+egyébként huszár lovak részére épített barakban lakik, mindent elfelejt
+és nevet. Pedig nevetni még csak jobb, mint sóhajtozni, mikor úgyis egy
+a fizetés.
+
+Lassankint telni kezd az idő. Vasárnap délben pont tizenkét órakor az
+ezerszáz ember, amennyiből a vének csapatja áll, rettenetes hurrázásban
+tör ki. Azt lehetne hinni, hogy barakforradalom van, azért e szörnyű
+csatakiáltás. Pedig nem. Csak annyi történt, hogy épen elérkezett az idő
+fele. Eddig befelé mentünk az időbe, ezentúl kifelé megyünk. Nagy öröm
+ez nagyon. Még csak egy-két nap.
+
+--Olyan kevés időnk van a katonaéletben, komám--mondja a káplár
+Kelemen--hogy ennyit még fölakasztva is kibír az ember.
+
+Néhány standbeli legény is van a barakokban, felügyelet szempontjából.
+Azoktól alattomosan megkérdik:
+
+--Ugy-e apám, kend is rezervista?
+
+--Ugyan apám,--sóhajt szomorúan--ne viccöljön kend a szögény embörrel.
+
+--Úgy hát? Hát kend még csak olyan meleg katona? No, majd ha a fiam
+berukkol, tisztöltetöm vele kendet.
+
+A legény nem állja tovább, hogy a szívét tépik, szó nélkül kifordul a
+barákból.
+
+Péntek este kijön parancsba, hogy holnap még egy kis kurta gyakorlat,
+aztán abführolás. A harmadik rukkolású öreg rezervistának megrezegteti a
+lelkét ez a pár szó, de utána mindjárt némi bánata is fakad. Kilenc év,
+tíz év, íme, hogy elszalad! Merte-e volna hinni, mikor besorozták, hogy
+megéri ezt is. Milyen régen volt, mikor az édes anyja áldott betüivel az
+első levelet hozta a tábori posta török földre, állván benne: légy
+türelemmel, fiam, majd eltelik az idő, látod, két hét már is eltelt.
+
+El ám. Azóta a tizedik esztendő járja. Másnap, mikor minden darab
+mondurt, fegyvert leraktak, jön még az utolsó aktus: a szabadságos kis
+könyvek. Ezt már civilben veszik át. A nagybajuszú őrmester egyszerre
+vicinális vasúti bakterrá vedlett át, a kis káplár lakktopános doktor
+úrrá. Még egy nagy éljen, azután nagy kezelés és ki amerre lát.
+Vidékiekért bejöttek az asszonyaik.
+
+--Oh, jó uram--mondja a menyecske--de fölégtél...
+
+Hát most már csak sebesen haza. Vége, mindennek vége. Otthon a kardot
+egyik sarokba, a sapkát a másikba, a blouzt a harmadikba. Abból kiesik a
+szabadságos kis könyv, amelyet újmódiasan fényes rézszegekkel patkoltak
+meg. A lábak alatt egy apró férfiú ténfereg.
+
+--Apa, tönyvet--kéri.
+
+--Minek az neked, fiam?--Nem játék ez.
+
+De már nagyon rákötötte magát.
+
+--Tönyvet.
+
+--Hát nesze, de jól vigyázz rá, el ne tépd, mert nagyon drága jószág.
+Épen tíz esztendőbe került.
+
+A gyermek boldogan forgatja százféle írással teli lapjait. Szegényke még
+nem tudja, hogy majd egyszer, idővel neki is kijut a patkolt könyv
+gyönyörűsége. Akkor azonban már nem talál benne ennyi boldogságot.
+
+[Illustration]
+
+
+
+
+Öreg embör napáldozatja
+
+
+Faragó Mönyhért mögúnta magát. Úgy vót, hogy ült eddig a tanyaház előtt
+a kispadon, aztán pipázott. Rossz dohányt pipázott a garasos pipából.
+Tajtékpipából csak ünnepnap szokás ez. Továbbá faragott a bicskával.
+Volt ott eggy darab fa, epörfa, a pad fölött. Hullajtotta az epörfa az
+ágát. Öreg mán ügön; ez ettül van. Eggy ága levált. Oda esött Mönyhért
+elébe. Békésen. Nem ütötte mög Mönyhértöt. Mönyhért ültette ezt a fát
+ötven esztendő előtt. Nem is ötven esztendő előtt, hanem ötvenkét
+esztendő előtt. Gyükerire zabot szórt, hogy a fa mögfogamzzon. No adott
+is ötven esztendő úta ölég epröt a malacoknak.
+
+Ilyen a fa. A fa csak úgy él, mint az embör, csak éppen hogy lába nincs.
+Lát mindönt, tud mindönt. Tisztán csak azért nyúl magosra, hogy
+széttekincsön a vidékön. Jó nép a fa, embörök.
+
+Leesött a faág. Mönyhért nészte.
+
+--Legyüttél?--kérdözte tülle.
+
+A faág a leszáratt leveleivel zizögött neki. Beszélt.
+
+--No mondta Mönyhért--ha mán legyüttél, faragok belülled a kis onokámnak
+kiskést mög fakanalat. Mán úgy is elúntam itt magamat végképp.
+
+A faág zizögött tovább, hogy az de bízisten jó lössz.
+
+Mönyhért mostand elővötte a bicskáját. Mögnézte egyik végül, mögnézte
+másik végül. Akkor kinyitotta a tulajdon ágát. Igenyös, szép ág ez, még
+az öreg Sziráki csinálta a városban, de tulajdon maga. Haj még akkor
+fekete haja vót annak is. Mert lakodalmi bicskának vötte ezt a bicskát
+Mönyhért.
+
+De mindegy az. A vasát belefeszítötte az ágba és ketté hasította. Az ág
+ellent nem szólt, mert tudta, hogy ez a sorsa. Növekvésiben egy idejig
+eleinte finom levelet adott a sejömbogaraknak, azután epröt termött,
+később árnyékot vetött alatta pihenőkre, most pedig kanál lött belüle,
+kis kanál az onokának, úgy híjják, hogy Marci, hanem borzasztó játékos
+fattyú.
+
+Faragja nagyapó elsőbb laposra, azután az ódalait barkácsolja, utóbb
+mélyíti, hogy az a valóságos kanálhoz híven hasonlítson és löhessön vele
+merni csakugyan. Ráér csinálni, mert egymaga van a tanyában, a többi
+odajár kint a földben Isten áldásáért. Óh Mária légy üdvöz.
+
+Csak a sánta varnyú gyün oda féllábon, de hisz könnyű annak féllábon
+járni, akinek csak egy van. Bár azért így is billög a kutyalélök és
+olyforman néz nagyapóra, hogy Mönyhért kéntelen szót szóllani hozzá:
+
+--A Marcié lössz--mondja neki.--Hallod-e Matyó, a Marcié. Kanál.
+
+Matyó félszömmel adja tekintetit nagyapóra, oszt aszongya a szömtelen:
+
+--Kár.
+
+--Kár beléd az étel, kutya--fakad haragra nagyapó.--No nézd. Ugyan hogy
+nem gyün ide a Hattyú, hogy mögtépázna vagy egyszer.
+
+--Kár--kiabál vissza a Matyó, hanem van annyi esze a csudálatos
+isten-bogarának, hogy azonnal odébb is ugrik.
+
+Hanem ugrálhat mán, mikor gyün a Hattyú. Mögneszölte hevertiben, hogy
+nevét ejtötték s ide követközött. Vén kutya mán a Hattyú, egészen fehér,
+de ez nem az öregségtül van, mert mindig fehér vót, azér is lött a
+mostani neve a neve neki.
+
+Hattyú egy lábával sebössen fejön ütötte Matyót, hogy mönnyön az útbul.
+Matyó kiabált és kétfelé terpesztve a szárnyait, nagyapóhoz futott, hogy
+védelmözné.
+
+--Én nem védlek,--mondta most nagyapó--mert fekete a lelköd. Még
+Marcitul sajnálod a kanalat?
+
+Hattyú nem is tudta, hogy Matyó ijen rossz. Most csudálkozik is rajta.
+
+--Aú!--így szól.
+
+--De ügön--felel neki nagyapó--ilyen vót.
+
+No ez mán sok. Hattyú leül a két hátulsó lábára és söpri a farka a
+homokot.
+
+--De söpörsz,--véli nagyapó--pedig messzi van még a szombat délután.
+
+Ezzel a vilojenciának vége is szakad. Mönyhért kifaragta a kanalat és
+most mán az ág másik feleközetibül villát csinál. Evvel nagyobb gond
+jár, mert az ágait külön-külön köll farigcsálni. Hattyú nézi a munkát, a
+szömtelen Matyó mög egyször csak a térgyire ugrik. Nagyapó rá is koppint
+a fejire bicskavéggel, de Matyó nem mozdul.
+
+--No--mongya nagyapó, belegyőződve a dologba--csakugyan ojan vagy, akar
+a kullancs. (Bánnya is Matyó az ijen beszédöt.)
+
+Még kész sincsen tökéletössen Mönyhért a villával, mikor zörögnek az
+úton. Gyün haza a család. Azért zörögnek, mert babot hoznak
+valamennyien, most szödték ki a fődbül. Én édös jó Istenöm, de szépre
+nevelted az idén. Gyün az embör, az asszony, az Etel lán mög a Marci.
+Hogy hozza a Marci a babot, hogy alig bírja.
+
+--Hozom a paszúrt, öregapám!--kiáltya.
+
+--Ó, jó kis lelköm--mosolyog nagyapó és tekintettyeivel, könnybe lábbadt
+szömeji nézésivel a gyermökre téved.--Hát hozod?
+
+--Ahán--feleli büszkén a Marci és ezön most mán mosojognak mind
+valahányan. Zizög a száraz babhaj, ahogy apa, anya válláról a földre
+veti. Anya mingyár vacsora kászolítása után igyekszik. Tüzet rak. Etel
+az epörfa alá a malomkűre tányérokat hoz ki. Cifra tányérok ezök, kunos
+kék virág van bennök, Dorosmán vötték régön. Azután mén eggy bögrével az
+istállóba, hogy egy fejet tejet hoz a nagyapónak. Mert Mönyhért nem
+öszik főtt vacsorát, öreg ű mán ahhon, ű csak úgy mögissza a tejet,
+ahogy azt ami jó Istenünk a tehénbe aggya. Azér is az első fejet az üvé.
+
+Hozza is az Etel lán hamardossan, nagyapó pedig ojan szépen iszogattya a
+porcellán bögrébül, hogy gyönyörűség nézni. Ahogy avval készen van, föl
+is áll és mén az ereszet alá, hogy lefekszik. Jó hosszú sejömszőrű,
+egész takaródzásra való töröttbűrű subán szokott ott aludni nagyapó.
+Előbb azonban a kis kanalat, kis villát odalopja a huncutságos vén embör
+a Marci tányérja alá, hogy majd örül rajta a kis kutyafékom.
+
+Avval aztán el is mén az öreg humni. Szépen elnyújtódzik és fehér hajai
+a fehér subaszőrbe elegyödnek. A nap mán áldozik, ép most van a
+földszélrül lebukóban. De akár hiszik, akár nem, a földperemrül még
+szinte visszaugrik, hogy még egyször nagyapó fehér haját végig öntse
+piros sugarajival. Mert úgy löhet, mire röggel mögén előkerül, már
+nagyapót nem találja. Elszunnyadhat végkép, mert az ijen vén embör
+röttentő halandó.
+
+Matyó fölmönt nagyapó subája vállára oszt behumta a szömit. Most úgy
+tösz, mintha alunna. Pedig igazság szerint neveti magába a kutyalélök,
+hogy ű mög a nagyapó, hogy csinálták mög titokba a Marcinak a kanalat.
+
+[Illustration]
+
+
+
+
+Vidám magyarok
+
+Asszonyi ok...
+
+
+János idevaló ember s mégis, mikor bejön a városba, úgy kell róla
+szólni, hogy no hát János bejött a városba a vidékről. Nem szükséges
+János neveit teljes egészében emlegetni, e kor nem arra való.
+Tökéletesen elég, ha megjegyeztetik, hogy János a Kiskasza Vadlövő
+Nagymihályék családjából származó s a neve ezen értelemben Kiskasza
+Vadlövő Nagymihály János. Többi nevei ezúttal lemaradhatnak, mert nem
+arra való a betű, hogy fölösleges szavak nyomtatására rakják össze. A
+történet így is hosszadalmas, mert el kell mondani benne, hogy János
+miért került vidékre. Nem egyébért, mint hogy a szomszéd faluból való
+lányt vett el s odaházasodott. Az asszonynak van ott egy kis házacskája,
+földecskéje, János hát odament lakni. Így nem fizet idebent házbért, az
+adója is alighanem kisebb, s mikor a maguk földjén odakint nincsen
+dolog, bejár a városba munka után. Nincsen messze az a falu, amelyben
+János lakik, csak inkább itt mindjárt a közelben. A harangszó kiszolgál
+odáig.
+
+Abban az esetben, amelyről most itt szó van, odakint épen nem volt munka
+s János bejött a városba, hogy egy kis pénzt keressen. Talált is, a
+földet ásta valamely ház alapjánál, este megkapta érte a pénzét s haladt
+kifelé a városból haza, az asszonyhoz. Ahogy menne, még az utcákon, esni
+kezd az eső. De nagyon esik. János úgy gondolja hát, hogy ez elől födél
+alá megy az ember. Ott van ép útban az elevenhalott asszony korcsmája
+(még életében megcsináltatta a koporsóját és halotti ruháját: innen a
+furcsa név), János odamenekül egy pohár borra. Míg az elfogy, majd csak
+eláll az eső. Pedig dehogy áll, sőt még jobban esik. Újabb pohár bor is
+elfogy s János apránkint kedvre derül. Akad cimbora is, telnek az órák.
+Időnkint kitekint, hogy esik-e még, de bizony csakugyan esik. Éjfél felé
+mégis csak odajut János, hogy ez olyan országosforma eső, mely talán
+holnap estig sem áll el, legjobb lesz hát, ha haza megy. Elindul. Sötét
+van, az eső vágja, a töltésen csúszós az út, jó, hogy a Tisza egy kicsit
+világit, különben beleesne. A faluban nagy a sár, sok helyen a
+kerítésekbe kapaszkodva kell elhaladnia, hogy a csizmaszára meg ne
+merüljön. Ez nem megy minden zaj nélkül, a kutyák fölébrednek s igen
+nagy ugatásokat követnek el. Végül János a házuk elé ér és kocog az
+ablakon, előbb halkan, azután erősebben.
+
+--Ki az?--kiáltja a sötét szobából a fölriadt asszony.
+
+--Én!--feleli János önérzettel.
+
+--Hejnye, kutya akasztófára való betyárja!--kiabál az asszony,--hát
+ilyenkor gyüsz haza? Ne félj, ide be nem töszöd a lábad.
+
+--Ne lármázz, hanem nyisd ki az ajtót!--rendeli János.
+
+--Nem nyitom én!--pöntyög vissza az asszony.--Ide be nem eresztelek,
+akasztófavirág! Eredj vissza! Eredj oda, ahun eddig vótál!
+
+Jánosban hirtelen föltámad a méreg. Szó nélkül megfordul, megint végig
+kapaszkodik a kerítéseken, följut a töltésre s visszajön a városba. Egy
+óra múlva már ismét csak ott van az eleven halottnál.
+
+--Aszonták otthon,--mondja,--hogy odamönnyek, ahun eddig vótam. Hát itt
+vótam eddig, hát ide gyüttem.
+
+Hát jól van. János leül az asztalhoz s ott van még másnap délben is.
+Mint este is. Már költögeti a pénzt ugyancsak és nótás kedvében van. Még
+éjszakára sem megy haza, mert teljes igazában véli magát. Odakint a
+faluban meg már nagy a szaladgálás. Az asszony azt sem tudja, mittevő
+legyen. Hej, hun lehetett az ura! Nem akasztófáravalózna már, csak jönne
+haza, de mikor nem jön. Utóbb, a harmadik nap reggelén, sírva megy az
+apjához, aki bürgékkel bajoskodó juhászos ember, elmondja neki a dolgot
+és könyörög, hogy menne be a városba és keresse meg az urát. Hümmög az
+öreg, mérges is Jánosra nagyon, mert akármit beszéljünk, mégsem szabad
+ilyen tetteket követni el. No, megigéri, hogy bejön, fölkeresi és szép
+szóval hazacsalja. Fejébe teszi az ünneplő kalapot, kezébe a kampós
+botot és megindul. A városba érve, nem nehéz Jánost megtalálni. Az út
+ott haladt el az eleven-halott mellett és kihallatszik János danolása.
+Már a hosszú idő alatt minden nótának a végére járt, a régieket szedi
+elő s most ép annál tart, hogy az Ábrahám szomszéd mint osztotta föl a
+hízott libát. Sok cselédje volt az Ábrahám szomszédnak, hízott libája
+meg csak egy: így az elosztás nagyon sok gondot okozott s talán ezért is
+foglalták ezt nótás versbe falusi történetírók. Mondja János épen,
+hogy... Jákob kapta máját, Száli a zúzáját, Icig brúder mög az vékony
+szalonnáját... mikor belép a kocsmaszobába az öreg s így szól mérgesen:
+
+--No!
+
+János meglepetve tekint rá a szerfölött sok üveg mögül, ezután nagyot
+kiált:
+
+--Gyék kend ide, édös apám!
+
+Az öreg haragosan ül le. János borral kinálja. A bor jó, nem lehet
+tagadni.
+
+--De várjék kend csak--biztatja János--majd összevágom egy kis
+szoldával.
+
+Szódával még különb. Nagyon jó vágása van neki. Hejnye, hejnye. No.
+Csakugyan. A szél hordja el a haját. Miféle dolgok történnek!
+
+--Hát...--kezd a beszédbe az öreg.
+
+--Hát--vág a szóba János, nagyot ütve jobb kezével a levegőre--tudom, ne
+is mondja kend... Mind ilyen az... kenddel is így csinált a felesége
+fiatalabb korába. Le akarják törelni az embört! Kenddel is csak azt
+csinálta az asszony. De okos embör vót kend is, mert kend se hagyta
+magát.
+
+--Én?--szól az öreg.--Hát mán hogy hagytam vóna? Én sohase hagytam,
+akármit csinált is. Mer nem ű parancsol.
+
+--Persze hogy nem ű--hagyja rá János jóakaró biztatással.--Az természeti
+dolog. Ne is engeggyön kend neki sohase.
+
+--Nem is...--mondja amaz s önt a poharakba.
+
+--Maga magának minek önt kend?--kérdezi János.
+
+--Már mér ne öntenék?
+
+--Hát hiába önti kend tele a poharat, csak kiissza kend.
+
+Igy évődnek délig, azután estig. Hogy a János zsebe már nem futja,
+anyagiakban az öreg intézkedik és okvetlen »hangászokat« akar. Valami
+darabban marad bandából kerül is három cigány. De hiszen elég az épen. A
+klárinét mondani kezdi csakhamar amaz igazságot, amely szerint A
+juhásznak jól megy dolga, Egyik dombról a másikra Legelteti nyáját,
+Fújja furulyáját, Csuhaj, úgy éli világát.--Lehetetlen az ilyent
+táncolás nélkül kibirni. Az öreg a juhászost járja és ütögeti tenyérrel
+a csizmája szárát, ami a mulatság mellett a józanság mértéke is,
+mivelhogy e munkálatban jórészt egylábon kell állani.
+
+Este pedig eljönnek a helyről, beljebb haladván. Fekete kávét akarnak
+inni, sokat. A kedv már igen magas. Danolnak az utcán. Ketten is mondják
+ama kúnos nótát, hogy Cintányérban, cintányérban aprószeöllős pogácsa,
+Fáj a szívem, fáj a szívem A juhászra, juhászra. A zajra rendőrök jönnek
+elő, akiktől erélyesen követelik, hogy olyan helyre vezettessenek, ahol
+a legfinomabb meleg kávét mérik. A rend legényei a kaszárnyájukba
+tessékelik a magyarokat s ott némi vergődés után elalszanak a
+szalmazsákon. Az öreg még álmában is szavall: Bort hozz, kutyafülű...
+
+Másnap reggel, kissé zavaros szemekkel a rendőrbiró előtt állnak a
+csendháborítás miatt.
+
+--Ejnye, ejnye--feddi a biró Jánost--már hogy lehetett ekkora italozást
+csapni?
+
+János szigorú haptákot áll és szól:
+
+--Jelentöm alássan, tekintetös kapitány úr, asszonyi ok miatt történt.
+
+Mellette a vén juhász bizodalmasan integet a kapitány felé, hogy nézze
+csak, hát a dolog csakugyan asszonyi ok miatt történt...
+
+
+Horvát Ádám előnevei
+
+Az utcasarkon áll egy tábornok, meg egy magasabb rangú tiszt s
+beszélgetnek. Arra halad egy munkás magyar, boros állapotban. Mikor
+meglátja a tábornokot, föltámad benne a katona, odaférkőzik s kemény
+haptákot állva, mozdulatlan marad. Bár egy kicsit hajladozik, mint
+jegenye-nyár szél idején. A tiszteknek persze ez kellemetlen, mert aki
+csak ott elmegy, megnézi a jelenetet. Szerencsére arra jön a rendőrbiró
+s látva a helyzetet, szól az embernek:
+
+--Gyöjjön el maga, barátom, innen.
+
+--Nem mék én!--mondja amaz.
+
+--De nézze már, nem illik így zavarni a más embert.
+
+--Nem zavarok én sönkit--mondja az ember.--Tudom én a regulát, állom a
+haptákot. Ebbe az akszfaltba pedig én is beleadództam, hát állhatok
+rajta. Aztán kicsoda maga?
+
+--A kapitány vagyok.
+
+--Azt maga mongya--szól az ember--én mög, tuggya, nem hiszöm.
+
+A magyar kezd okvetetlenkedni, a bíró is elmegy, mindenki elmegy, csak ő
+marad ott. Most már egész lelkesen állja a haptákat, azon igazság
+alapján, hogy ő is beleadódzott az akszfaltba. A bíró egy rendőrt küld
+érte, de az nem bír vele. Még egy másikat, az sem bír vele. Utoljára
+négyen mennek érte, az összefogott kezükre teszik és viszik, bár a
+férfiú e gyaloghintót semmi módon sem szereti. A rendőrségnél
+kihallgatják, de közben igen haragszik. Mindenkit agyon akar ütni s
+fogni kell kezét-lábát, mert veri a rendőröket.
+
+--Ereszd mán el a kezemet, öcsém--mondja egynek őszintén--hagy ütnélek
+orron egy kicsit.
+
+Viszik a szalmazsákra, hogy aludja ki a mámort. De előbb föl kell írni a
+nevét.
+
+--Mi a neve kendnek?--kérdezi az őrmester.
+
+--Többmintkanász Horváth Ádám!--feleli büszkén az ember.
+
+--Micsoda?
+
+--Több mint kanász Horváth Ádám!
+
+Nem is mondott mást. Jelentik a feljebbvalóknak, de azok sem bírnak
+belőle más nevet kivenni. Többmintkanász Horváth Ádám végül a
+szalmazsákon büszkén és boldogan elalszik.
+
+Másnap már korán reggel keresik, a gazdája jön érte. Valami nagyon jó,
+rendes munkásember a furcsa predikátumos a városszéli földeken, csak az
+a baja, hogyha néha a városba vetődik, nagyon elidőzik a bor fölött. A
+gazdája sejtette is, hogy merre lehet, mert mingyárt a rendőrségen
+kereste. Viheti azonnal, csak előbb a rendőrbíró elé állítják
+fejmosdatás szempontjából.
+
+--Mi a neve kendnek most már igazán?--szól a bíró.
+
+--Horváth Ádám--feleli az ember.
+
+--De tegnap mást beszélt kend. Azt mondta kend, hogy Többmintkanász
+Horváth Ádám.
+
+--Jaj kéröm szépen--magyarázza az ember,--ez úgy van. Mert kéröm szépen,
+a Horváth Ádám név nagyon szép név parasztembörnek. Arra én büszke
+vagyok nagyon. Azért mondom én, hogy paraszti sorban több a kanász, mint
+a Horváth Ádám. Mert az csak én vagyok.
+
+--Így már értjük. Alapos magyarázat után, a jóeszű ember minden dolgot
+meg bír érteni.
+
+
+Az anticucilista
+
+Áll a cucilista-gyűlés. Vasárnap délután lévén, a tejfelesképű szónokot
+hallgatja is vagy kétszáz ember a vásárpiacon. Ha valamely élelmes
+vándorkereskedő fehér cserkesz sipkát nyom a fejébe, hozzá piros színű
+bundát ölt nyárderékon s mint »muszka« árulja a világ legjobb
+kaszakövét, amely »a szibériai bányákban találtatódik«, annak is van
+ekkora hallgatása. A szónok a padról fújja a nótát, a pad körül álló
+törzskar, esküdt ellenségei a társadalomnak, fésűnek és borotvának, zúg
+és helyesel, a többi meg csak áll.
+
+--Nézzük no, ugyan mire végzik?
+
+A beszéd tart tovább, míg egyszer a közönségből előtörtet egy alacsony,
+őszes ember s rákiált a beszélőre:
+
+--Nem hallgatsz mingyárt? még mer a lepénylesőd járni? Le arrul a padrul
+sebössen! Majd én mondom mög az igazat!
+
+Igen nagy tűzzel van a kis férfiú s a padhoz érvén, rángatni kezdi
+lefelé a szónok urat. A közönség örvendez, hogy lesz már mégis egy kis
+látnivaló, de a rendőrbíró attól tart, hogy verekedés támad a dologból.
+Vállon fogja a kis öreget:
+
+--Lassabban, atyafi--mondja neki--nem kell okvetetlenkedni.
+
+--Micsoda atyafi?--fortyan föl az öreg--micsoda maga? Hogy mer így
+beszélni velem.
+
+--A kapitány vagyok.
+
+--Hát aztán?--dünnyögte amaz.--Neköm nem parancsol! Megyei embör vagyok
+én, nem városi embör! Neköm nem parancsol sömmiféle városi kapitány!
+Neköm csak a járási szolgabíró úr parancsol!
+
+S újból neki áll, hogy legyűri a szónokot a padról s majd ő beszél a
+népnek. Hogy ne hallgassa ezt a sok léhűtőt. Dulakodás támad s végül a
+kis embert elvezetik a tömegből. A biró elé is áll később, ott öt forint
+bírságban részesül a gabajodásért, amit okozott. Abba ő semmiképen nem
+állapodik bele. Már miért? Mikor ő oktatni akarja a népet? Megyei ember
+ő, kéri alássan, s azért, hogy egy kis bort ivott, nincsen rajta kivetni
+való. Nem nyugszik meg az ítéletben, hanem igen mérgesen és lármásan
+távozik.
+
+Idő multán becitálják az öreget a megyéből, mert a második bíró is
+rendben találta az ötforintos büntetést. Bejön, hanem nézzük csak meg
+jól, ki jön be az ajtón? Egy igen megborotvált és megnyiratkozott öreg
+ember, ünneplő fekete ruhában, selyemkendő a nyakán, a csizmái
+fényesebbek, mint a hatosos tükör, a fekete kabát bal mellére pedig föl
+van tűzve a hadi érem, továbbá a jubileumi érem és mind a két medália
+igen fényesre van tisztogatva és a két kemény csizmaszár, amint
+egymáshoz csapja őket, olyant szól, hogy ezen megjelenés már igen
+határozott megjelenésnek nevezhető.
+
+--Jelentem alássan, én vagyok az a belomári Buday Istvány, akit hivattak
+abban az elmult ügyben.
+
+Az asztalig elmegy, a cédulát átnyújtja, aztán kimérvén a bíró
+személyétől a három lépés távolságot, odáig hátrál és ott cövekformába
+igazodik. Fölolvassák az aktát, hogy a fölebbezés helyben hagyatott.
+Fizetni kell az öt forintot.
+
+--Jaj kéröm szépen--jelenti az ember--nem is panaszkodtam én az ellen
+akkor sem.
+
+--De nem akarja kend vállalni.
+
+--Hát akkor kéröm szépen nem vót helyén az eszöm. Jól van az nagyon,
+szerdára be is hozom. Mert nem olyan embör vagyok én. Még a király is
+szeretött engöm. Kéröm szépen.
+
+--Jól van--mondja a bíró--akkor most elmehet.
+
+--De nem mögyök ám kéröm szépen--szól az öreg--mert szóm van. Mert
+tuggya, nem tudtam ám én azt akkor, hogy maga maga. Mert ha tudom, hogy
+maga csakugyan maga, nem úgy beszélök magával.
+
+Az öreg a hatóság iránt való tiszteletét ezen beszéd által kifejezvén,
+sarkon fordul, hogy összecsengnek mellén a réz és bronz medáliák s halad
+kifelé. Az ajtónál azonban még visszaszól:
+
+--Csak legalább, alássan kéröm, azt a cucilistát le bírtam vóna lükni a
+padrul...
+
+A tornácon az ácsorgó népek között emelt fejjel tekint szét. A
+csizmasarkok büszkén kopognak a kövön, a medáliák ragyognak fényesen s
+mindenféle fiatal hajdúk és rendőrök, akiknek csak amolyan polgári érmük
+van, tisztelettel nyitnak utat előtte. Mégis csak szép az élet.
+
+[Illustration]
+
+
+
+
+Délután
+
+
+A nap már egészen másként szolgál be az ablakon, mint nyáron szokott.
+Lassan elbúcsúzkodik a falaktól, a falakon a képek kereteitől, mert
+tavaszig azokat most már a sugarai nem keresik föl. Kijebb szorul
+szegény, járása az égen oldalfabbra esik egyre és hamarább is elmegy
+aludni. Melege langyos, már állni lehet, nem forralja föl az
+ablakkilincs rezét sem. Sugaraiban kint az utcán, az akácok fölött apró
+muslincák játszanak; ezek is életük utolsó idejét élik. Körülbelül
+tudják, hogy napjaik ide s tova elmúlnak, azért ugrálnak ilyen nagy
+tömegekben, járván a haláltáncot. A szobában néhány öreg légy röpdös, de
+menésük és szállásuk is lassú, nem mérgesek, inkább oly betegformának
+látszanak és leperegnek a cserépbeli csodafa leveléről, ha véletlen
+rászállnak. De hullajtja a levelét már ez a Krisztusfa is, nagyon
+szomorú a szegény. Társa, amely véletlenül a kertbe jutott, karónyira
+dagadt, míg emez épen csak hogy él az ablak mellett és leveleit oly
+kétségbeesetten nyújtogatja a nap felé, mintha el akarná velük fogni,
+hogy ne szálljon le sohasem a föld alá, sötétséget reá ne hagyjon. A
+földből táplálkozó élet mind szereti a napot, de így talán egy sem.
+Sötét pincében a burgonya fölküldi szárát az ablakig; a kerítés árnyékos
+oldalára jutott folyondárnövény meg tudja keresni a kerítésen az
+egyetlen hasadékot, melyen át legalább egyetlen virágát nyújthassa a
+túlsó oldali nap felé. De ez az Isten-fája minden levelét ő felé adja,
+hosszú szárra ereszti. Olyan minden levele, mint az ember öt újja:
+olykor csakugyan úgy tetszik, mintha fogná, húzná, szívná velük magához
+a napot.
+
+--Ne menj el, maradj itt.
+
+De nem marad, megy. Vasárnap délután van, szólnak a harangok. A
+szomszédban van egy ócska torony, abban szólnak. A törökök idején mecset
+volt, aztán romnak maradt, most újból torony, benne laknak a harangok, a
+harangozó és a denevérek. A denevérek csak éjjel jönnek elő, itt
+röpdösnek az ablak előtt a lég hangtalan fattyai, volt már köztük, aki
+be is jött a lámpavilágra, szétnézett s ismét kiment. Nappal a denevér
+helyett a harangok szava látogat el, lebegvén szelíden a háztetők
+fölött. Szól a nagy harang, továbbá a második és a kis második.
+Olyanforma, mintha ezek is mind a napnak beszélnének. Annak búcsúztatói.
+
+A papírosra följön egy öreg légy. Őszi már ez is nagyon. Ilyenkor már
+nem vigyáz magára, ügyessége elveszett, bágyadt az állat. Úgy kell a
+tollal bökdösni, hogy odább menjen, de még erre sem igen hajlandó.
+Haldoklásában már mivel sem törődik, s csak mikor a toll hegyéről
+tintafolt jut a szárnyaira, halad egy kicsit tova.
+
+Halad az utcán is kifelé a városból a nép. Ki kocsin, ki gyalog, kinek
+hogy jut. Mert kevés idő marad már olyan, amin ki is menni lehetne
+városszéli helyekre, hát ami kevés idő van, az még kihasználandó. Addig,
+amíg szól a muzsika, áll a tánc; de így szent Mihály után, amikor már
+esti hetet harangoznak, hamar vége szokott annak lenni. Elmúlik a lassú,
+el a friss, el a lippentős, a toppantós, a mártogatós, a röszketős, a
+hátravágós--ezen tudományok hirtelenében mind elmúlnak. Addig kell tehát
+alkalmazni a tudományokat, amíg lehet. Mennek hát kifelé a lányok,
+legények, odakint szól a muzsika és muzsikás tánchellyel szemközt
+hullatják levelüket temetői bokrok.
+
+Az odavezető úton pedig--mert az út mind a két helyre egyformán vezet,
+vígasság völgyébe épp úgy, mint siralomnak ölébe--hát az úton pedig
+asszonynénémék és anyámasszonyék kiteszik a széket az utcára a kiskapu
+mellé és öreges módon elszórakoznak a járókelőkön. Föltekintik a
+ruházatokat, amik a lányokon suhognak. No bizony, van is rajtuk mit
+nézni. A selymes-papucsok kikopnak a divatból, és helyükbe következtek
+ez otromba sárgacipők, mikről alighanem mondani lehet, hogy bizonyosan
+bolond volt, aki föltalálta. És azután szép Ilkakendőt hol látni,
+mondják meg, ha tudják, hol? Valódi szép Ilka-kendőt, amellyel
+egymagával tele volt egy nagy kátulya, amelynek selyemrojtjai a földig
+leértek és olyan szépen libegtek, hogy az valóságos gyönyörűség? A hajat
+is hogy kétágra fonnák és hosszú selyempántlikát fűznének bele: az is
+egyre ritkább.
+
+A gyerekek pedig eresztik a sárkányt, a szép nagy álló-sárkányokat, amik
+úgy úsznak fönt a magas égen, mint valamely öregebbfajta madár. Az nagy
+dicsőség, magasra ereszteni a sárkányt, mert az ellátszik a hatodik
+utcába és még ott is mondogatják:--Gisguczi Gergőék Pistájának fönt van
+már a sárkánya megint.--Tűnő játék már ez, csak a város szélén van még
+belőle, de ott is egyre kevesebb. Ahogy szaporodik a telefondrót, úgy
+fogy a sárkány.
+
+A nap lassankint lemenőre hajlik, az akác alváshoz készül. A házakból
+megindulnak így késő délután azok az emberek, akik vasárnap nem vágynak
+a mező fái közé. Akik egész héten kint vannak úgyis vagy a földben, vagy
+a víz tetején. Nekik a vasárnap délután az otthonlétel ideje. Délben
+rendes időben, asztalnál esznek tányérból, nem mint köznapon a
+tarisznyából. Továbbá köznapon csak egy félóra alvás jár ki étel után,
+míg vasárnap ez hosszabra nyúlhat és kényelmes heverés esik az otthoni
+kanapén, mi egyébként csak karos deszkapad, zöldre festve.
+
+Azután egy kis széttekintgetés van az udvarban, hogy mi hogy áll, a
+kerítés romlik-e. Ha a bicska éle kopott, ilyenkor az is kiköszörülődik.
+Végezetül előszedik az ünneplő ruhát, abba beleöltözködnek, különös
+gonddal lévén a csizma szárának fényességére. A mellénybe az
+ezüstgombokat gombolják és ugyancsak ráakasztják az órára az
+ezüstláncot, amelyen tallér kevélykedik, vagy ezüstből való potyka, az
+utóbbi a lánc gazdájának halászmesterségét példázván. Előkerül az
+ünneplő tajtékpipa vagy inkább a hosszú és tajtékból való szivarszívó
+szopóka, amelynek a finom szívás adja meg az értékét. A szép barnasárga
+az igen szép, azonban bármit beszéljünk, a piros meggyszínű a
+legelőbbvaló.
+
+Igy azután már lehet menni a polgári bormérőbe. Mert ez a rendes hely.
+Délelőtt a templom, délben az otthon, délután pedig a csöndes, mindössze
+egy-egy szobás polgári bormérések, amelyekbe a maguk csendes vasárnap
+délutáni közönségén felül több ember már nem is férne be. Négy-öt
+asztal, barnára, vagy zöldre festve, itt-ott beterítve viaszkos
+vászonnal. Az asztaloknál mindenki megtalálja a magáét. Ez itt a
+gazdálkodóké, amaz hajósoké, míg emennél halászok ülnek, rajtuk túl
+baggerosok, kik a kotrógépről, meg gőzhajókról valók. Amodébb iparosok.
+Mert itt mindent el lehet intézni és a héten történt dolgokról tudomást
+szerezhet az ember. Igy: hogy Tóth Máté fia bejutott vitorlásnak a
+gőzhajóra. Hogy Oláhországban már megint becsapták a kubikosokat a
+vállalkozók, mert forintban egyezkedtek, de frankban és leiben fizetnek.
+Az ázsióban való különbségeket ez asztaloknál úgy kiszámítják, hogy a
+tőzsdén sem különben. Érkezett hajósok induló hajósoknak elmondják, hol
+sekély a víz, hogy például a Maroson félteherrel sem lehet menni, ami
+hajó pedig a Kőrösbe bement, mind áll, mert nem tud lejönni. Ugyancsak
+itt kőmívessel is lehet beszélni, ha valaki épen úgy gondolkozik, hogy
+új falat húzatna a kamra oldalára. Téglák árában, hogy ezrét hogy adják,
+szintén teljes bizonyosság uralkodik. Abban a tekintetben, hogy ki lenne
+a képviselő, nem sok beszéd van, mert a vélemények teljesen egyazonok,
+azaz hogy aki más véleményen van, nem jön ide.
+
+Gazdálkodók asztalánál némi indulatos, panaszos beszéd folyik. A
+katonasággal van bajuk, hogy még a nyáron kárt tett a vetésekben, de nem
+akarja fizetni az árát.
+
+--Kárt tétetni tudnak--mondja Rákóczi Pál--de még azonfölül igérni is
+borzasztó tudnak. Hogy így a kincstár, amúgy a kincstár, az majd
+megfizet. De nem fizet. Nincsen olyan pénze, amelyik mifelénk akarna
+gurulni.
+
+--Ha nem fizetnek: nem fizetnek--üt az asztalra egy fiatalosabb
+gazda.--Ne fizessenek. Maradjon koporsószögre.
+
+E beszédre némely rész nevet, más rész elhallgat. Az öreg gazda
+csillapítólag szól bele: Majd megfizetnek, csak ki köll várni...
+
+Vizenjáró emberek asztalánál máson társalkodnak. Ott afelől jár a szó,
+hogy ugyan ki hány embert húzott már ki a vízből: holtat, elevent
+egyremásra. Mind a két asztal benne van a tárgyalásban, egyiktől át is
+beszélnek a másikhoz, mert alig van köztük, akinek ilyesmivel dolga ne
+akadt volna világéletében. A szó lassú, mert némelyik már régen jár a
+vizeken s hirtelen nem emlékezik minden eseményre, amely az ő
+járáskelése alatt előfordult.
+
+--Tán ötöt vagy hatot húztam ki--véli elgondolkozva egy alacsony, öreges
+ember.--Abból volt tán három halott, a többi eleven... de alighanem több
+volt az eleven, mint három... Az első még a hatvanas évekbe volt, mert
+hetvenben házasodtam...
+
+Egy fiatal szerényen szól:
+
+--Tán harmadéve gyüvök fölfelé a Boszorkány-sziget alul, hát egy
+kisasszonyforma itt mingyárt a hid alatt csak begyün a partrul a vízbe,
+azt elveti benne magát, azt sikit. Bevöttem a ladikba, össze is karmolt.
+Egyre azt kiabálta, hogy hagyjam möghalni.
+
+Egy másik nyugodtan mondja neki:
+
+--Ugyan mért nem dobtad vissza a vízbe?
+
+Mellette egy kékszemű, hegyes bajuszú, nyírott ősz szakállú hajós
+csendesen felel:
+
+--Beszélsz már mögint bolondokat...
+
+--Mért, Pista bácsi?--pattan föl amaz.--A halottat én is kihúzom, pedig
+azt se érdemös. Nézze kend, legutoljára Pestön vöttem ki egyet a
+Dunábul. A Margit-híd alatt voltunk épen. A konstábler kiabált le a
+hidrul, hogy ott mén a halott, vögyük ki. Utána möntem, kivöttem, partra
+töttem. Még koporsóba is én töttem, mert a konstábler rabokkal gyütt
+érte, az a sok rab közül egy se merte mögfogni, attul féltek, hogy
+mögharapja űket. No aztán ezért öt forint jár, úgy-e?
+
+--Annyi.
+
+--No az én öt pöngőm még ma is csak gyün, pedig ennek mán két
+esztendeje.
+
+Megint más szól a beszédbe:
+
+--Hát pedig Pestön kifizetik. Neköm is kifizették.
+
+--Jó, jó--felel amaz ember--az én nevemet is fölírta a konstábler, de
+minket másnap onnan fölhúzott a gőzös a bányába, mert küvet hoztunk.
+Löhet, hogy kerestek a parton a pénzzel, de akkor nem voltam ott... Más
+zsebibe maradt... Hanem én azt azért nem panaszolom. A holtat a partra
+csak kitöszöm. Hanem tudja kend, Pista bácsi, ha én ma este a hajórul
+azt látom, hogy valaki a hídrul a vizbe ugrott, nem mék utána. Nem én.
+Ha belekívánkozott, maradjon benne.
+
+A hirtelen beállott csönd, amely a szavakat követte, mutatta
+nyilvánvalólag, hogy nincsenek a többiek a beszélővel egy véleményen.
+
+Megint csak az ősz ember szólt:
+
+--Az nem úgy van, János. Az urak életiben is van keserűség. A sors
+egyformán látogat mög mindönkit. Aki beleugrik, valamin elkeserödött,
+halálra szánta magát. De ha kivöszöd, újbul csak amellett marad, hogy
+tovább él. Azért hajós a hajós, mönnyön utánna. Ki mönnyön utánna, ha a
+hajós se mén utánna?
+
+Szótalan, helybenhagyó bólintások voltak a a felelet erre a beszédre.
+Hogy ez így van; ez csakugyan így van.
+
+A másik védekezve felel vissza:
+
+--Jaj, Pista bácsi, nem jól ért kend engöm. Kend okos embör. Pista
+bácsi, kend katona is volt. No. Hát én csak arra a bolondra mondom, hogy
+nem mék utánna, aki szerelömből ugrik a vízbe. Mert van olyan fiatal
+bolond ölég. Sok rossz kölök. Mert nem úgy mén a szerelöm, ahogy neki
+tetszik, mán mén neki a Tiszának. Hát ha nekimögy, maradjon benne! Én
+nem mék utánna.
+
+A Pista bácsi csöndesen mosolyogva kérdezi:
+
+--Hát ha valaki esik a hidrul lefelé: hunnan tudod, hogy szerelőmből
+esik-e, vagy szomoruságbul?
+
+Amaz zavarodottan elhallgat. Antalfi Józsep azt mondja:
+
+--Egy kutya az valamennyi. Ha ki bírod: csak ki köll vönni...
+
+[Illustration]
+
+
+
+
+Időn túl
+
+
+Matiász Sós, mint aféle fiatal katona, a szombat délutáni dolgok
+alkalmával különféle gondolatokkal foglalkozott. Szombat délután nincs
+más dolog, mint takarítás, a padokat és az asztalokat az udvaron
+megmossák, ellenben a szoba suroltatik a szárazsúrolás módszere szerint.
+Szárazon esnek neki kefékkel az emberek. Előbb azonban a szobában
+lepedőkkel minden holmit betakarnak. Ez azért alkalmatos, mert ahogy a
+kefék szárazon kezdik súrolni a padlót, olyan istentelen lebegő por
+támad, hogy nem látják benne egymást. A súrolás ezen módja tart egy óra
+hosszat, tart másfél óra hosszat, ezen idő alatt a kefés társaság benne
+él és lélekzik, mindenük elfehéredvén a por nyomán. Ezt úgy hívják, hogy
+tisztasági és egészségügyi intézkedés. Aki föltalálta, azt is bele
+kellene állítani minden szombaton, leginkább talán a fejével lefelé. E
+porban tehát Mathiász Sós, míg kefélte a padlót, gondolkozott. Tehette,
+mert fiatal katona lévén, új volt még a keféje, nem kopott el, míg
+korosabb kefékkel már nem járhat együtt az elgondolkozás. mert közel
+esvén a kéz a padlóhoz, a padló szálkákkal ékesíti föl a kezet. Ily
+előnyök esnek néha az új katona javára az ó katonával szemben.
+
+Tüsszögött Matiász is a por miatt, de közben egész határozottan eljutott
+gondolataiban odáig, ahova akart. Ez nem volt más, mert más mi is
+lehetett volna, mint hogy a fiatal katona a holnapi vasárnapon raportra
+megy és időn túl való kimaradásra engedélyt kér, ha ég-föld összeszakad
+is. Ez nagy sor. Ilyesmit még Matiász Sós nem kért, zsenge koránál fogva
+nem is kérhetett. De most úgy határozott, hogy megteszi. Pedig esti
+kilenc órán túl a városban a nem odavalónak mi keresni valója sincsen.
+Mégis--az embereket vonzzák az ismeretlen gyönyörök s úgy lehet, kilenc
+óra után egész más világ van az utcákon.
+
+Ezt nem lehet tudni. Matiász azonban akarta, hogy tudja. Estére kelve,
+mikor a szobában minden rendbe volt és a mosott asztal tetejét
+szalmazsákkal annak rendje szerint kipolitúrozták volna s a káplár
+megelégedéssel tekintett a rendbeszedett tisztaság-és egészségügyre,
+ugyanezen káplár elébe állott tisztelettel, mondván: káplár úr kérőm
+alásan, írasson be engöm holnap raportra. Míg Matiász e kérelmet tette,
+haptákot állott; a káplár nem állt haptákot, nem állhatott, mert lelopta
+valaki az ingaóra sétálóját és annak a helyébe kellett csinálni mását
+egy fénymázas doboz bádogtetejéből. Igaza van annak, aki azt mondta,
+hogy nem vész el a természetben semmi, bár hiszen, ha más oldalról
+keressük, az ingaóra sétálója is a természetben volt, mégis elveszett.
+
+Szigorú sors és szorgos gond a káplári sors, sokfelé kell ügyelettel
+lenni. Azért jobb a frájteri vitézlet, mert bár ezen rangról tartatik,
+hogy kevésbé okosnak véljék, de semmire sem tartozik ügyelettel s él,
+mint az angyal. Igy állván a dolgok, kérdezte a káplár a Matiászt:
+
+--Mit akarsz a raporton?
+
+Felelte a fiatal katona (mindössze öt hónapos) félő tisztelettel:
+
+--Szeretnék kimaradni időn túl.
+
+A szobában lakók közül többen csodálattal tekintettek Matiász Sósra, sőt
+némely aggabb harcosok, a hős atyák, a vén szentségek már-már zuhogni
+kezdtek volna az erdőből szalasztott ifjú vadállat ezen viselkedése
+fölött, de nem lehetett, mert a káplár újra szólt:
+
+--Színházba?
+
+--Nem.
+
+--Bálba?
+
+--Nem.
+
+--Hát--kérdé ismét szelíden a káplár--a fatornyos hazádba üssön a ménkű
+kilenc oldalról október tizedikén: hát miért?
+
+Matiász Sós felelt:
+
+--Jelöntöm alásan: csak.
+
+A »csak« nagy szó, amire nagyon bajos szólni valamit. Ebben az esetben
+épen azt jelenti, hogy Matiász Sós nem hajlandó annak a megmondására,
+miért kell neki az engedély. Hisz ha hazudni akar, hazudhatta volna azt,
+hogy színházba megy, de nem tette, mivelhogy egyenes az ember; de azt
+meg ismét nem akarta megmondani, hogy hová szándékozik. Ez becsülendő;
+és nyilvánvaló, hogy szeretője van neki--nézd el, nézd a kölyköt, még
+meg sem melegedett, már is.
+
+Mondta is ezek után a káplár, hogy: jól van, Matiász Sóst raportra
+beíratja, azonban Matiászon a derékszíj a raport alkalmával oly ragyogó
+legyen, hogy ha rászálna valamely légymadár, lecsússzon róla azonnal a
+rettentő nagy fényessége következtében. Ezt azonban a káplártól zokon
+venni nem lehet, mert a fődolog mindig az, hogy lehetőleg a lehetetlent
+kell követni, amely esetben a lehető lehetőleg megtörténik
+
+A légymadár nem is maradhatott volna meg egy állapotban másnap Matiász
+Sós derékszíján, de hiszen nincs is télvíz idején légymadár, legföljebb
+amely meleg szobában idő előtt kikel, az pedig kongó és hideg
+kaszárnyafolyosókra nem megy a kályha mellől. Ha azonban oda szállt
+volna is, akkor is hiába szállt volna, mert csak lecsúszott volna a
+szóbanforgó derékszíjról. Mert Matiász a szíjat nemcsak maga
+fényesítette; e munkában s minden egyéb rendes öltöztetésében
+foglalkoztak a hős atyák és vén szentségek is, mit minden más esetben
+hat órai vasakkal kellene beleírni a regiment történetébe--de itt
+másként kellett felfogni az ügyet. Im, alig öt hónapos s--a szél hordja
+el a kölykit--már szeretője van neki. Még a káplár is, e komoly férfiú,
+kit, mióta egyszer a szalmazsákja testállását az ezredes úr megdicsérte,
+az egész regimentben szakembernek ismertek el a strózsáktömés terén, még
+a zord ember is tulajdon viaszkját vetette oda a derékszíjpucolóknak
+segítségül. Mert bizony bármilyen legyen a derékszíj, ha nem vág hozzá a
+dugó és a viaszk, sohasem lesz belőle prédikációs halott, bár hiszen,
+akár ítéletnapig beszéljünk is róla, írásból az ilyen tudományokat
+megérteni alig lehet.
+
+Nincs is itt most már más mondanivaló, mint hogy a raporton kikapta a
+lajbisájnt Matiász Sós és délután két órakor teljes kimenői fényességben
+vonult le az udvarra a parancskiadáshoz. Vasárnap korábban van
+parancskiadás, mint máskor, oh, jóval korábban van s ennek ellenében
+némi fővetési gyakorlatok tartatnak, mert kell, hogy a fejét mindenki
+jól tudja vetni. Itt főkívánalom, hogy a balfelé való fővetésnél a jobb
+szem fusson végig a kabátgombokon, míg a jobbfelé való fővetés e
+föltételt a balszemtől kívánja, illetve követeli. Mindezt végezte a
+merészen fényes derékszíjban Matiász, jól megszolgálván az engedélyt,
+amely a bevégzett munka után neki írásban is kiadatott.
+
+Ment Matiász Sós ki a városba. Sétált és tokos cigarettát vásárolván,
+rágyújtott. Lassan járt és kelt, mert szokatlan érzelmei voltak afölött,
+hogy neki mai napon a kilenc órai duda nem szól. Ő, mint a sapkába
+helyezett írásos levél hitelesen bizonyítja, sokkal később ideig,
+egészen tizenegy óráig járhat és kelhet s mikor kilenc órakor a fülébe
+ér a »hátra, csak csöndesen hátra«, ő arra ügyet sem vet. Boldogság ez,
+mi Matiásznál abban nyilvánult, hogy a sok séta után korcsmába ment s
+bort ivott. Míg ezt tette volna, számolta magában, hogy mit tesz a
+következő órák alatt? így elhatározta, hogy sötétedéskor az utcára megy
+és pereceket vásárol, mert a sarkon a gájsicc kettőt ád három
+krajcárért. Megvette a pereceket s míg az utcán, a sötétebb részeken
+ette, a gyönyörök további folytatására gondolt.
+
+Hirtelen eszébe jutott a Halál. Nem a kisbetűs halál, hanem a nagybetűs
+halál, amely tánchely és ott katonák szoktak összegyülekezni. Beszélni
+hallott már róla, tudta is, hogy merre van, mert az út a gyakorlótérre
+arra vezetett, de benne még nem volt. De vert róla a szó a kaszárnya
+szobáiban, hogy múlt vasárnap egy huszárt, előtte való héten két
+gyalogost vittek el onnan a háborúból. El kellene oda menni. Nem mert;
+előbb még tanulmányozván a pénzbeli készséget, megint egy pohár borra
+máshová betért. Így jött csak meg a bátorsága. Többé nem félt öreg
+katonák mérges és mustráló tekintetétől, pedig e vén harcosok az ifjú
+»még meleg« katonát minden mozdulatáról megismerik. Bátran nyitotta be
+az üvegajtót, amely fölött nagy kaszájával kifestve áll a csontos Halál.
+
+Bent már nagy forgatag volt. Különféle cselédszemélyek táncoltak a
+katonákkal és egy civil rezesbanda fújta rettentő módon a fújnivalót. Az
+asztaloknál komoran húzódtak együvé a fegyvernemek, utászok, lovasok,
+honvédek, császári infanteristák és pékkatonák. A császári
+infanteristák, köztük pár degradált ember, örömmel mondták:
+
+--Gyün egy suba! Mög köll hurrázni a subát. A suba fizet egy liter bort.
+
+Rá is hurráztak Matiász Sósra, kit hirtelen elöntött a belső melegség,
+hogy im e dicső hős atyák mily szeretettel fogadják és ölelik magukhoz.
+A bort kiparancsolta és koccintott az iszonyatosan öreg csontokkal. Bele
+is melegedett e sorba, a szeme tévetegen járt már, midőn a túlsó sorból,
+a pékek közül valaki szivarcsutkával arcon találta. A pék büszke nép,
+mert pantallóban jár, a fizetése több, nem rukkol és a bajonétja hosszú.
+Ellenben Matiász Sósnak pedig nem görbe a lába, ennélfogva a padot maga
+alól kirúgván, egy péket magához ragadott s miután magához ragadta,
+ellökte a táncosok közé, hogy menten bonyadalom támadt s a muzsika
+megállt.
+
+Mindíg ilyenkor szokott az ajtó kinyílni. Most is kinyílt, bejött rajta
+az őrjárat, már hogy a készenlét a tizenharmadik századtól és a
+manipulás őrmester úr Vanyuga, akinek két ballába van. No és mert a
+szoba közepén Matiász Sós állott és Matiász Sós kezében az oldalbicska
+állott, közre is fogták azonnal, a többi népet a fegyverek hatalmával
+csendre intvén.
+
+Vitték befelé Matiász Sóst a szolgálati emberek. Legelől Vanyuga,
+oldalán a szentjánoskenyérrel, oly komolyan illegette bal lábait, mintha
+búrkokat hozna a Zafrikábul. A patrull behaladt a kaszárnyakapun és
+Matiászt behelyezték a börtönbe. Kinek is, midőn derékszíját a
+vártakomendás átvenné, monda:
+
+--Ejnye, öcsém, a szíjjad de röndös.
+
+Matiász nem szól semmit, csak elaludt azonnal, mert álmos volt nagyon.
+Odafent pedig a szobában már újságolta a napos káplár, hogy Matiász Sós
+hazaérkezett, odalent van, nem tudni, mit tett, de alighanem brigádba
+megy.
+
+Kik még fönt voltak az ágyakban--mert vasárnap este nem alhatós a
+vendég--gondolkoztak a hallomás fölött. Hejnye a kölykit. Ez alighanem
+már biliárdon táncolt otthon is. Mit csinálhatott?
+
+Álmosan szól bele a szobabeli káplár:
+
+--Akármit csinált, nem rabolt, nem gyilkolt. Ami történt, bizonyosan
+lány miatt történt.
+
+
+
+
+A vizityúkok, Izmail bég s egyebek
+
+
+A tábor egy nagy hegyaljában állott a Lim-parton, néhány barák fából
+építve, furfangos lőrésekkel, hogy azokon át, aki akar, lövöldözhessen;
+egy hosszú istálló az öszvéreknek, egy kőház a beteg katonáknak, meg egy
+másik kőház a maródi lovaknak. Az öszvérek hozták a postát a hátukra
+rakott vasnyeregben, a lovak nem csináltak semmit, a katonák együtt
+álltak posztot ő felsége Abdul Hamid szultán redifjeivel s olykor a
+hegyekbe mentek rablót kergetni. Unalmas élet volt nagyon, itthonvalóim
+jártak egyszer az ezredesnél, hogy helyeztetne vissza,--oh! mondta a vén
+mogorva katona--az angolok mennyi pénzt elköltenek, hogy Svájcot
+láthassák, ő meg ingyen van Novibazarban, hát csak maradjon ott. No,
+abban igaza is volt neki, hogy nagyon szép hegyek vannak ott, pár napi
+mászkálás rajtuk tökéletesen szétnyűtte a legkincstáribb csizmát és
+annyi tört puskaagyat talán egy egész hadtest nem liferál, amennyit
+akkor ez az egy zászlóalj szállított. Oly meredeken emelkedett a tábor
+mögött a Cadinje-Brdó, majd mint a fal s vele szemközt a Lim vizén túl a
+Rajnovics-Brdó, mintha a kettő egy volt volna valaha, időtlen idők
+előtt. Alighanem úgy is volt, hogy a Lim tajtékos vize vágta őket ketté.
+Azonban tökéletesen mindegy, hogy így igaz-e ez, vagy sem, arra nekünk
+ne is legyen gondunk, elég bajunk van magunkkal, inkább csak azt
+említsük föl, hogy Izmail bég háza ott volt a Cadinje-Brdó oldalában,
+szép ház és sok asszony volt benne selyemben, bár az ilyesmit talán
+elmondani sem illik.
+
+Ez nagy úr volt, ez az Izmail bég, de rövidség okáért csak Szmail bégnek
+neveztetett, mint ahogy Jusszufot Juszónak, Ibrahimot Ibrónak szokás
+nevezni, de az mindegy, ugy-e bizony, bármiként nevezik az embert, mert
+azért az ember nem változik. És nyáron át, sőt még az őszi hűvöseken is
+mezítláb járt az Izmail bég, mert leteltek azok az idők, mikor a bégek
+az utas harácsolásából éltek s némi árpa- és zabvetésüket azokkal
+arattatták, őrködvén lóhátról és fegyverrel fölöttük. Mert ő még ama
+hatalmas urak közé tartozott, akik maguk is tarthattak volna csatába
+járó harcosokat, de nem volt miből és mert nem volt miből, nem is
+tartott, amiben ismét Izmail bégnek volt igaza, bárha lábai az év
+nagyobb felében nélkülözték is a babucsot.
+
+Nem a babucs teszi a tekintélyt, mert ha az tenné, akkor a babucsos
+volna a legelső ember, mert annak van néha húsz pár is, de sőt negyven.
+A bég csak bég volt mindenféleképen és török grófnak hívták a
+»vizityúkok«, akiknek néha dohányt adott, hogy abból papirszivart
+csináljanak. Ezek a vízityúkok katonák voltak, ladikos katonák, akik a
+Limen át szállítgatják egyik partról a másikra a tiszteket. Volt ugyan a
+Limen egy török híd is, hatalmas derék kőlábai álltak a parton, ahogy
+még a római légiók készítették, de a közepét elvitte az idő s a törökök
+csak úgy fagerendákkal pótolták a hiányt, némely részét hosszában, más
+részét keresztbe rakva és még csak oda sem szegezték, mert ha Allah nem
+akarja, hogy leszakadjon, úgy sem szakad le, ha pedig akarja, hogy
+leszakadjon, ki merne vajjon mérkőzni a Hatalmassal? No így lopták is a
+katonák télen át a híd gerendáit fűtenivalónak s híd mégsem szakadt le,
+mert sorsában az volt az intézkedés, hogy ott álljon, ahova tették s ne
+kívánkozzon más helyre.
+
+De mégis történhetett volna eset, hogy mérkőzik a török a Hatalmassal.
+Például összevesz velünk és hogy a túlsó oldalon levő mieink át ne
+juthassanak az innenső parton levőkhöz, fölgyújtja a hidat. Erre való
+előrelátásból volt aztán a Limen egy csajkás-szakasz, kiket rövidség és
+helyes kifejezés okáért vízityúkoknak nevezett a Regimentssprache.
+Ezeknek állandó szolgálatuk volt s hogy el ne felejtsék a mesterségüket,
+a tisztek mindig ezekkel jártak egyik partról a másikra. Mást senkit nem
+volt szabad ezen szállítani s e szabály alól az egyetlen kivételt Izmail
+bég urunk szolgáltatta, ami eléggé mutatja tekintélyét a török grófnak.
+Tetszett is neki a dolog nagyon és sűrűn ladikázott és ezért szerfölött
+tisztelték odaát a városban; ki csak látta a béget, szívére tette a
+kezét, azután az ajkához emelte, végül a homlokához üté jó erősen, mint
+illik.
+
+Ezt idáig most már sikeresen kimagyarázván, áttérhetünk a
+Cadinje-Brdóra, amely mint említtetett, hegy volt, s az oldalába
+terraszokat építettünk, de a terraszokon nem jártak hanyagul sem bárók,
+sem hercegek, hanem burgonyát, hagymát és zöldséget termeltünk e
+terraszokon s meg is ettük, ha termett, levesben és paprikáshúsban. Még
+dinnyét is termeltünk három darabot, de kettőt elloptak, a harmadik
+mellett aztán fegyveres poszt állt, hogy el ne lopják, míg megérik s
+mondhatni, akkora kitüntetésben dinnye még nem részesült. Ama törvénynek
+megfelelőleg, hogy a kitüntetés mindig érdemetleneket ér, csakugyan
+uborkaízü volt a gyümölcs dinnyei szempontból, ellenben mint uborka,
+határozott közeledést mutatott a dinnyék felé. Ilyenek történtek tehát a
+terraszokon s azoktól fölfelé, egy fensíkon kezdődött Izmail bég
+birtoka, a piros cserepekkel kirakott ház, az udvar magas kerítése,
+azontúl pedig mindenféle veteményes helyek, szilvafa-erdő és
+szőllőskert. A napos oldalon a szőllő is megtermett és cselédei két
+novcáért teleadtak vele egy katonasapkát, tekintet nélkül a sapka
+űrméretére. A birtokhatár sarkában pedig kút volt, mély kerekes kút, de
+ritkaság az olyan magasságban és a hegyek közt szétszórtan lakó szerbek,
+törökök leányai esténként mind idejártak ivóvízért a veresrézbül vert
+karcsú korsókkal s az arrajáró akaratlanul is megleshette a fiatal
+leányok piros ajkát, fekete szemét, mikor az alkonyatkor támadni szokott
+szellő föllebegette arcukról a fátyolt.
+
+Arra pedig jártak a svábák is, mert a völgyi tábor védelmére egy faház
+állott a hegyen egy szakasz gyalogossal, hogy ha esetleg a török arról
+felülről támadna, ne jöhessen le észrevétlen a hegyekből egész a
+táborig. Ez Vakkáz am Csadinyiburr-nak neveztetett, mi a művelt német
+nyelvre fordítva a Wachhaus am Cadinje-Brdóban leli értelmét. Innen
+vigyáztak a fanáléra is, amely egy igen hosszú fenyő volt a legnagyobb
+hegy tetején, körülrakva puskaporral, gyantával, kátránnyal és villamos
+drót vezetett hozzá, amivel támadás esetén az egészet meg lehetett volna
+gyújtani. Egy másik nagyobb táborból, Taslidza alól állandóan őrszem
+figyelte ezt a messzi hegyet, hogy mikor támad tűz a tetején, hogy akkor
+azonnal rohanjanak segítségére. Nem kell hát lenézni a Vakkázat a
+Csadinyiburron, mert arra komoly hivatalokat ruháztak, ép azért
+kötelessége volt az ügyeletes tisztnek, hogy oda mindennap fölmásszon és
+széttekintsen, vajjon minden rendben van-e? Volt két útja is, sőt három
+útja is. Akinek jó volt a lába, mehetett egyenesen a meredeknek, az volt
+a legrövidebb a föléréshez, valamint feleútjáról legrövidebben le is
+lehetett gurulni. Volt egy másik út a baloldalon, tekergős ösvény, amit
+a katonák vágtak s ott volt a jobboldalon a régi út, amelyen át Izmail
+ősei mord fegyvereseket vezettek a völgyekbe, ha már nagyon hencegtek a
+szerb gyaurok. Egyik ember hát egyik úton ment, a másik a másikon, egy
+fiatal vadászhadnagy pedig örökké csak arra tartott, amerre a bég kútja
+volt és igen pontos ügyeletes tiszt volt ez a hadnagy, mert minden
+alkonyatkor fölment a hegyre.
+
+De meg kell adni, hogy nem sietett valami nagyon a Vakkázhoz, hanem
+settenkedett a kerekeskút körül, honnan szerb lányok, török lányok
+hordták a vizet s a bég tulajdon leánya is kijött a kerítéses nagy
+házból esténkint, régi ezüstös korsóval a kezében és vizet merített,
+mert szomjazott. De azonfölül szomjazott a hadnagyra is, mert a
+leányszív a farácsos háremablakok mögött is csak nyílandó. Kinyílt-e
+egészen, megértették-e már egymást vagy csak kezdetén voltak a titkos
+szerelem ez ugyancsak veszélyes játékának, az ép úgy nem tudatik, mint
+ahogy sok más dolgok nem tudatnak. De hogy találkoztak a kútnál, az
+bizonyos, mert meglepte Izmail bég ott a két fiatalt, kiknek külön volt
+a fajuk, külön volt az országuk, külön a hitük, csak a szívük volt egy
+és összeforrott. Ott lepte hát őket a bősz apa, a mohamedán nemes úr és
+nem kapott sem a szívéhez, sem az agyához, mint várni lehetett volna,
+hanem inkább előhúzta az övéből az irgalmatlan nagy revolvert (valóságos
+kéziágyúkat viselnek ezek) és célzott.
+
+Melyiket lőjje le? Hite szerint abban bizonyos volt, hogy itt valakit le
+kell lőni, a férfit, vagy a leányt, vagy mindkettőt. Bajos azonban a
+svábákkal ily módon tréfálkozni, mert azoknak még nagyobb furulyájuk
+van, mint a bég kéziágyúja és jobban is tudnak rajta furulyázni. Egyszer
+történt csak, hogy a város külvárosában rálőttek a puskaművesre s másnap
+üzenet ment a kajmakamhoz, hogy még egy lövés s a külváros égni fog. A
+svábák nem tréfálnak, annyi szent, a bég hát a lányára lőtt, aki arccal
+bukott a kút kávájára, fiatal szerelmes vérével pirosítván meg a
+selyem-salavárit.
+
+Azután aztán nem történt semmi, minthogy eltemették a leányt valahova a
+sziklák közé s a béget, ha a hegyről leereszkedve, a vízityúkok ladikján
+a városba ment, ott még nagyobb tisztelettel fogadták mindenek s jó
+erősen odaüték kezüket a homlokukhoz előtte az emberek. Ez bizonyosan
+jól esett neki s az általános elismerés erősítgette a hitét, hogy úgy
+cselekedett, mint tennie mohamedán vallása szerint kellett. De rágta a
+szivét a féreg, mert a szív és a vallás néha igen messze távolodnak
+egymástól és a bajrám ünnepein mindig szinültig volt telve szesszel az
+öreg. Olyanforma ünnep ez, mint a zsidók hosszúnapja, csakhogy tovább
+tart. Akkor mindenféle ellenséggel ki kell békülni és Bajrám első napján
+akik találkoznak, bárkik legyenek is, kétszer megölelik és megcsókolják
+egymást, mondván: Bajrám bimbajrattyu. És ment az öreg bég teljes díszes
+ruhában, sárga szattyán babucsban, oldalán az ősi görbe handzsárral,
+övében elefántcsontnyelű jatagánokkal, fején a kilenc rőf fehér
+turbánnal, melynek barna hímzései messziről hirdették, hogy Mekkát járt
+férfiú ő és megölelt mindenkit, akivel szemközt találkozott és orcán
+csókolta: Bajrám bimbajrattyu. Ilyenkor minden ellenségről meg kell
+emlékezni és a vadászhadnagyot is meg kellett volna ölelnie, ha ott lett
+volna, de már nem volt, más vidékre takarodott egész csapatával. És a
+leány is... la illa il Allah, a féreg mind a nyolc lábával ásta magát
+Szmail szívébe és Szmail benső szorongattatásaiban a sliwához
+folyamodott. Negyven napig tart az ünnep s mindennap annyira folyamodott
+a sliwához, hogy nem mert a vízityúkok ladikjával szállni át a folyón,
+hanem a nagy hídra került és bukdácsolt annak azon gerendáin, amiket
+fűtési célzatból még nem hordtak el a katonák. Egyre fogyott, az ünnep
+utolja felé már olyan volt, mint a száraz keszeg. Mert a Bajrám napjain
+sem enni, sem inni nem szabad, csak az éjjelein és Szmail nem evett sem
+éjjel, sem nappal, de azért cserébe ivott nappal is. Tekintélyes
+hasacskája egészen elveszett, vert ezüst tokjában az ősi handzsár
+csörrenve csapódott sovány lábszáraihoz, így haladt föl mindennap
+szomorúan a hegyre s a kút elé érvén, a kútra nézett.
+
+--Bajrám bimbajrattyu...
+
+[Illustration]
+
+
+
+
+A vályú
+
+
+A birkaköröm erősebb, mint a vas, mert a vas, ha egyszer elkopott, el
+van végleg kopva, a birka körme azonban újból kinő. Igy történt, hogy a
+község külső határában a nyájak elrontották a vályút, mivel a nyájak
+ivásközben beleálltak lábaikkal a vályúba s bármint volt ez a vályú
+hozzáértő mesterek tudománya szerint vassal vasalva, csak elkopott.
+Kilyukadt az oldala. A nyájak ezt szomorúan vették tudomásul, mert e
+lyuk folytán nem maradt meg a víz a vályúban, hiába merte tele a juhász.
+
+Igy persze nem maradhat a bürge és a juhász be is üzent egy arrajáró
+embertől a községbe, hogy elromlott a vályú.
+
+--No, mondta a bíró az üzenetvivőnek--ez furcsa.
+
+--Már miért volna furcsa?
+
+--Hát hogy elromlott a vályú.
+
+--De magam láttam, bíró uram, erősködött az ember. Megmutatta a juhász.
+Olyan lyukas az, mint a Bodárovics Jóczó ködmöne. (Jóczó ugyanis a
+hivatalos koldus a faluban s ez okból lyukas ködmönben kell járnia.)
+
+--Hm, vélte a bíró--az nem elég, az nem numerus, mivelhogy kelmed ma még
+nem hivatalos ember.
+
+--Ma még nem,--esett beszédbe a hirhozó, megörülve igen nagyon annak az
+egy szónak, amit politikából ejtett ki a bíró.--Azonban amit látok, azt
+csak látom.
+
+--No igen,--hagyta rá a bíró és méltóságosan legyintett a kezével. Ő
+könnyen legyinthetett méltóságosan, mert ő volt a legnagyobb úr a
+községben s az ilyennek mindenféle illik. Ha Bodárovics Jóczó legyintene
+így, elvennék tőle a lyukas ködmönt s csak a jó isten tudná megmondani,
+hogy miből építene akkor tornácos házat.
+
+--Hanem--mondta a legyintés után a bíró--ide hivatalos szem
+szükségeltetik. Mert ez hivatalos dolog. Ennélfogva köszönjük kendnek a
+híradást, a többit pedig elintézi a község.
+
+A községháza nagy szobájában ott ült mind a hat esküdt a padokon. Öt élt
+belőlük. Szerezsán Milos pedig aludt. Ez nem is állt föl, de a többi
+felállott, mert a bíró most olykép nyújtotta ki a balabbik keze kisujját
+(suta volt az öreg), mint mikor kiküldetésbe szokott rendelni hivatalos
+személyeket.
+
+A kiküldetés... Szép dolog az, az a kiküldetés. Jóformán ez a
+legkedvesebb az egész világon. Magyarország fele abban utazik manapság,
+azon oknál fogva, hogy a kiküldetésnek hátránya nincs, ellenben vannak
+előnyei, mik napidíj néven neveztetnek és summa summarum számoltatnak
+el. Nem lehet hát csodálni, hogy a hat esküdt közül fölállt azonnal az
+öt eleven. Nem lehet csodálni, annál inkább sem, mert az ő évi fizetésük
+a községnél kétszáz forint, ellenben a megválasztásukra hatszázat
+költenek el. Eszerint némileg érthető az esküdtek fölállása, kik is a
+bíró felé fordulván, kérdő tekinteteiket reá szögezték (ismét kiveendő
+Karancsev Lyuba, aki bandzsal s ez okból nem néz oda, ahova akar. Csak
+oda nyúl).
+
+Azt mondja a bíró:
+
+--Esküdt lészen kiküldendő a vályú tárgyában.
+
+A segédjegyző azonnal föl is jegyzi, hogy esküdt küldendő ki a
+juhfalkánál kilyukadt vályú tárgyában.
+
+Erre így szól Drága Milos esküdt:
+
+--Nem jól lesz az az írás.
+
+--Már miért?--kérdezi a bíró, ama híres Obálics Obrád.
+
+--Mert esküdtek kellenek oda, nem pedig esküdt--mondja Drága Milos.--Egy
+ember nem ember. Hivatalban.
+
+Obrád bíró a föltámadt zajt oly kép csendesíti, hogy kopog az asztalon a
+pipája makjával. Mikor eziránt rendbe jönnek, szól megint lassú
+szemrehányással:
+
+--Egy ember, egy ember. De egy embernek két szeme van. Két szem eleget
+lát azon a vályún. (Ez célzás volt Karancsev Lyubára, aki sanda létére
+sohasem tudott egyenesen a szolgabíró szemébe nézni. Már pedig az
+egyenes tekintet adja meg a becsületet, különösen, ha még a szemöldökét
+is egyenesen szúrósra fésüli az ember.)--Ennélfogva Drága Milos
+kiküldetik, hogy nézze meg, igaz-e a vályú hiresztelt kilyukadása. Most
+már nem bánta Milos, ha elmarad a második hivatalos személy. Kiment,
+befogatott a forspontos kocsiba, azon hazahajtott, s megrakván magát
+tarisznyával, kulaccsal és dohánynyal, útnak is eredt ki a pusztára.
+
+Most, hogy a községi forspontos lovai megindultak Drága Milossal,
+azonnal gyorsabban halad a történet. Milos ugyanis aznap kiért a
+falkához, megdeputálta a vályút és belátta, hogy abból már soha többé
+ivóedény nem lesz. Ezt elvégezve, letelepültek a juhászokkal, kártyáztak
+egy kicsit. Milos nyert három júhsajtot, meg egy feketére szívott pipát.
+Másnap pedig bevitte megint a forspontos és Milos jelentést tett a
+bírónak a vályú mibenállása tárgyában.
+
+--E helyett újat kell csináltatni--intézkedett a bíró és azonnal
+elrendelte, hogy árlejtés tartassék a helyszínén. Azért a helyszínén,
+hogy jól odamérje az itatót a kutak közé az ács. Továbbá azért a
+helyszínén, hogy ott csinálja meg az ács és ne kelljen külön fuvarral
+kiszállítani. Takarékosan kell bánni a község vagyonával--vélte a bíró.
+Mert ha gazdag is a község, csak elfogy a vagyon, ha nem kímélik. A
+helyszínén továbbá azért is, hogy--különben senkinek semmi köze az
+indokoláshoz.
+
+Az árlejtés meg is tartatott. A bíró volt kint meg két esküdt s el is
+vállalta egy mesterember az új vályút. A leghíresebb ács volt az a
+környéken, de talán a világ minden ácsai között, pedig közöttük oly
+kiváló emberek is voltak, mint szent József. Ez bizonyos, akiről itt szó
+most van, a Vélity Pája nevezetű. Ő például a gerenda oldalára
+ragasztott ötforintos bankót egy szekercecsapással úgy levágja onnan,
+hogy sem a gerendának baja nem esik, sem a bankónak.
+
+Fogadásból szokta ezt csinálni, aki nem hiszi, próbát tehet vele, ha van
+kidobni való ötforintos bankója. Ilyen ember Vélity Pája, aki elvállalta
+a vályút tizenhét forintért, két forintért pedig a rávaló vasalást.
+Ezzel aztán másnap visszajöttek a bíróék s rendben volna minden. De ép
+mikor a napidíjakat utalványoznák egymásnak, mondja a bíró:
+
+--Baj van, mivelhogy a régi vályút pedig el kell újra árverezni.
+
+E célból harmadnap újból kimentek negyednap visszajöttek, miután Vélity
+Páj megvette a régi vályút nyolc hatosért (tisztán csak a szép nagy
+szögek kedvéért, ami benne vannak. Mióta a sátoros cigányokat
+pusztítják, nincsen valamire való kovács az országban). Ezt így most már
+tökéletesen eligazították, hetednapra pedig kiküldték Jakoblyev Isza
+esküdtet, hogy nézze meg, vajjon csakugyan maga Vélity Pája csinálja-e a
+vályút. Mert az nem járná, ha valami értetlen emberre bízná ezt a
+munkát. No ez az óvakodás körülbelül fölösleges volt, mert ahogy
+Jakoblyev Isza kiment, látta, hogy csakugyan tulajdon maga Velity Paja
+dolgozik ott, készítvén szorgalommal a régi vályúból az újat. Isza ebben
+meg is nyugodott és referált otthon, hogy Vélity csakugyan maga
+dolgozik.
+
+Ily szorgos gonddal készült a vályú s igazán nem lehet panaszkodni, hogy
+a közdolgokban nincs meg a kellő ellenőrzés, mert a bíró az örökké alvó
+Szerezsánt is kiküldte egyszer, nézné meg, hogy micsoda bádogokkal
+borítja Vélity a vályú külső falait. Fontos kérdés ez, mert például
+fényes bádog ilyen helyre nem való, abban bámulja magát a birka, mint a
+tükörben szokás és elfelejt inni. Szerezsán sem talál semmiféle hibát
+odakint, mert a bádog, amelylyel Vélity odakint dolgozott, nem volt
+fényes, sőt rozsdás, Szerezsán másnap hazament, jelentést tett s egyben
+tudatta, hogy holnapután alighanem ki is mehet már az átvevő bizottság,
+mert akkorra készen lesz a vályú.
+
+Obrád bíró ezt tudomásul vette, azonban úgy okoskodott, hogy ilyen
+alighanemes jelentésre nem lehet intézkedni. A község vagyona elvégre is
+nem arra való, hogy egész bizottságokat küldjenek ki egyszerre s úgy
+lehet, nem is lesz kész akkora a vályú. Ez okból még egyszer kiküldötte
+a pusztára Okotics Szimót, hogy tapasztaljon mindent körül. Inkább egy
+embernek fizessék a napidíjat, mint négynek. Szimó kiment, Szimó bejött
+s jelentette, hogy csakugyan át lehet már venni a vályút. Készen van és
+Vélity Pája olyan büszke rá, hogy ki sem lehet mondani. Erre aztán
+kiment az öttagú bizottság harmadnap s nem negyednap jött be, hanem
+ötödnap, mivel némi áldomást is csináltak és vissza is nyerték azonnal
+Vélity Pájától a tizenkilenc forintot.
+
+Most már van vályúja a birkáknak odakint a pusztán s két-három
+esztendeig semmi gond arra nem lesz. Obrád bíró bölcsessége így
+elintézte a dolgokat. Gyorsan és ügyesen, a közdolgoknál szükséges és
+köteles ellenőrzéssel ment a munka. Mindössze a számadásokban tűnik föl
+kissé ez a kiadási tétel:
+
+Egy nagy új vályú a pusztai falkához 107 frt 40 kr.
+
+--Százhét forint?--kérdezi a szolgabíró, mikor egyszer betekint.--Nem
+sok ez, bíró úr?
+
+--Hát--mondja a politikus Obrád--vannak olcsóbbak is, főbíró úr. Ezt
+azonban Vélity Pája csinálta, a híres ács... aki a bankót úgy levágja a
+gerendáról, hogy semmi baja sem esik.
+
+Obrád ennyire jólelkű ember. Dicséri Páját, s magamagát nem említi.
+Pedig ő is le tudja vágni a bankót (anélkül, hogy előbb a gerendára
+kellene ragasztani.)
+
+[Illustration]
+
+
+
+
+Dugott bál
+
+
+Elmegy két ember valamely szőlősgazdához.
+
+--Van-e bor?--kérdik.
+
+--Hát van még,--mondja a gazda.
+
+--Hát majd föltekintjük.
+
+Föltekintik a pincében, de leginkább nem is pincében szokott az lenni,
+hanem kamrában, mert amelyik ház nem kőből épült, annak nincsen pincéje,
+odakint pedig kevés ház van kőből való. A bor ennek folytán nem valami
+híres úgy ízre, hanem azért ereje van neki lehetősen. Meg is állapodnak
+valamelyik akónál, hogy ez lesz a legjobb. Azután alkudoznak. Huszonöt
+pénzre tartja a bort literenkint a gazda, de huszonháromban kiegyeznek.
+Igy vesznek aztán egy egész akót s kocsira téve, elviszik. De nem úgy
+viszik, ahogy a bort szokás vinni, mert rendes borvitelnél nem kell a
+kocsira sem alcserény, sem oldal, sem saroglya, hanem csak úgy rudakra
+kerül a hordó, mintha a pincében az ászkon állna. Itt azonban a
+kocsioldalak közé teszik s egy ócska szűrt is rádobnak, továbbá a hordó
+mögé a saroglyába szénát vetnek, hogy senki meg ne lássa, mit visznek.
+Szóval, mint mondani szokás: Lopdelmódon szállítják a hordót.
+
+Hogy miért van ez így, annak kétféle okai lehetnek. Lehet, hogy a
+boragarak szemétől kímélik. Boragár néven a fogyasztási adóhivatal
+borfináncait tisztelik és tőlük lehetőség szerint óvakodnak. A másik ok
+azonban fontosabb, mert annak esetében a boragár mellett még mindenféle
+más hivataltól is óvakodni kell. Ez akkor történik, ha a bort dugott
+bálra viszik.
+
+A dugott bál csak olyan bál, mint más bál, de tőlük mégis abban
+különbözik, hogy dugva lehet csak csinálni. Mert úgy van az, hogy
+semmiféle dolog, akár jó, akár rossz, nem bír olyan gyorsan terjedni,
+mint az adó. A báltartásért adó jár, meg azt csak ott lehet tartani,
+ahol bormérési engedélye van a gazdának, szóval korcsmahelyen. De nem
+mindenki szeret odamenni. Hogy miért, annak is okai vannak. Lehet, hogy
+rossz a korcsmáltató bora, lehet, hogy nem rossz, de drága, mert nagyon
+kiveszi rajta a hasznot. Más esetben a személye ellen van kifogás, meg
+nem mindenki akar mindenkivel együtt mulatni. Igy aztán összeállnak
+huszan-huszonöten legények s valamely fiatal gazda tanyáján, ahol elég
+tág ahhoz a szoba, maguk rendeznek bált, hivogatván rá a környékből a
+lányfélét. De ennek úgy kell menni, hogy akit nem illet, ne tudjon róla,
+mert büntetés jár ki érte. Törvény szerint nem járhatna, mert hiszen azt
+semmi parancs nem tiltja, hogy valaki a saját házában ne csinálhasson
+cigányos vigasságot, de ezeknek odakint nem szabad. Valamikor régen
+adtak ki erre kapitányi rendeletet, alighanem azért, mert sok mindenféle
+bajok történtek az ilyen cécókon.
+
+Azelőtt cécó volt a neve meg csiricsáré, most már bál és ahhoz különféle
+előkészületek vannak, mert hiszen a tilalom daczára csak áll a dugott
+bál. Ez például, amelyről itt szó van, az Ördög Pál tanyáján történik,
+úgy jó oldalt a jártabb utaktól, hogy vigasságban akármekkorát
+kurjantanak is, arról senki híradással nem lesz, hogy rajtuk üthessenek.
+Különben is nem igen szoktak arra a pusztázó kardos legények mozogni.
+
+Ide hozzák a bort dugva a legények, azután pedig Szél Jánossal
+tárgyalnak, aki tud cimbalmozni. De van is neki cimbalma. János a
+cimbalmát meg hozzá a maga tudományát fejenkint tíz pénzért szokta mérni
+egy éjszakára, amúgy értetődvén magától, hogy bort is kap. Nem sokat,
+csak annyit, amennyi olyan embernek dukál, aki dolgozik, míg mások
+mulatnak. Huszonhárom legény van együtt, mint dugott bálas rendező,
+ilyenformán két forintot meg harminc pénzt használ ezen éjszakára Szél
+János (de tíz pénzzel kevesebb számítandó, mert Csőre Ördög Jóska a
+ráeső részt úgyis letagadja). Az ötvenhat liter bor árából pedig
+fejenkínt valami ötvenhat pénz esik, így koponyánkint fizet mindenki a
+bálra hatvanhat vasat. Persze úri helyen alighanem többe kerül az
+ilyesmi, de hát ezek csak olyan egyszerű pusztai legények.
+
+Ennélfogva nem is este kezdődik a vigasság, hanem már délután. Jönnek a
+lányok, meg a táncoskedvű menyecske-féle, minthogy ezeknek híradással
+voltak. Üzenetet vittek a legények, továbbá elszalajtották némelyik után
+a béresgyereket. Egy csomóba verődnek a lányok az udvarban, a legénynép
+pedig szivart szí odabent a szobában, ami a napot ünnepi jelentőségre
+emeli. S csapra van már ütve az akós hordó a konyhában, alatta tál,
+körülötte pedig különféle poharak. Öt-hat fajta pohárt nem igen lehet
+odakint találni, az ahány van, annyiféle. És akármilyen vastagfalu is,
+ha már használt, bizonyosan le van csorbulva a széle. (Koccintáskor
+egyik pohár talpát szokták odaütni a másik tetejéhez, ez onnan van.) Már
+tart az italozás, aki hogy pálinkát is ivott valahol, időelőtt
+fölvidámodik tőle.
+
+Szél János pedig nótát kezd kiverni a cimbalmon:--Barna legén mén el az
+gang alatt, Kiesött az fejibül az kalap--mondja a nóta, amely a lassú
+csárdás járására igen alkalmatos. A legénység húzza is befelé a
+lányokat, itt-ott egy bekötött fejű menyecskét (csak úgy magátul kötötte
+be a fejét). A vasalt szoknyák suhognak a táncban és magasra
+fölcsapódnak, mikor a csárdás frisse kezdődik. De ez csak addig tart,
+míg kevesen vannak a szobában; utóbb már alig férnek egymástól, de azért
+forognak, a leányok haja kibomlik, a legénység szivarjából pedig a hamu
+helyet sem talál, ahol a földre hulljon, csak úgy a lányok ruhájára,
+fejére esik, szétmázolódva a rózsaszín, kékszín derekakon. Utóbb Széll
+János abban hagyja a cimbalmozást, hogy majd bor iránt nyújtja panaszát,
+mit csakugyan helyeselnek a többiek is. A tánc egy darabig abban marad,
+azon idő alatt azzal illegeti magát a legénység a lányság előtt, hogy
+danol egy csapat ezt, más csapat azt az alacsony házban, aminek lármája
+csak emeli a fejük zavarodását. Mások birkóznak, vagy jó nagyot ütnek
+egymásra, hogy szinte csattan és puffan, de ez tréfaszámba megy. Csak ha
+valakit fejen ütnek, vagy mellbe vágnak ököllel, az megy haragból.
+
+Hanem arra még van idő. Estig ilyesmi nem fordul elő, addig csak hol a
+lányság, hol a hordó körül forgolódnak. Míg lámpagyújtat után még
+erősebben lobognak a szemek, duhajabb a népség. A lárma nagyobb; a
+csárdásban forgatás közben keményen összeütődik egyik legény a másikkal,
+egy pedig borral locsolja végig a többit, amiért jókat ütnek rá. Hogy a
+messzi iskolából elcsendül idáig a harangszó, össze is szedik magukat a
+lányok és megindulnak.
+
+--Gyertök, no!--kiáltja egy és csakugyan útnak ereszkednek a tanyai
+virágszálak nagy sikoltozások között, mert a táncosok némely része
+utánuk szalad, tartóztatás céljából. Az esti homályban messze
+elfénylenek a fehér viganók, amiket jól felfognak, hogy a harmat ne
+érje. (Maguktól való fejbekötések ilyenkor történnek.)
+
+A tanyai házban pedig most kezdődik a mulatság. Beviszik a szobába a
+hordót.
+
+--Van-e még benne?
+
+A felső lyukon beledugnak valami botot s kihúzván, nézik, hogy meddig
+nedves. Hát hiszen még majdnem félig van. Ez nagy öröm. Sürgősen öntik
+tele a poharakat és Szél János elé egy egész söröskancsóval tesznek. Azt
+nem volna jó keresni, hogy ugyan ez a kancsó mint jutott oda, de hiszen
+János nem is keresi. A sok legény a hordó, meg az asztalok körül egyre
+jobban lármáz, némely része danol. Ez az az állapot, amire mondani
+szokták ők: alighanem sok vót már bennünk a bor, mer mindönki beszélt
+egyszörre. Bár van már olyan is, aki nem beszél, csak néz maga elé a
+borra és gyújtaná a szivarját, de sehogy a szivar vége meg a gyufa
+találkozni nem akarnak.
+
+A többi összeüti a poharak talpát, meg az alját s úgy a bortól
+föllángolva, duzzadó erőben áll ott a sok katonának való. Mert valami
+csipiszt az ilyen dugott bálra nem is vesznek maguk közé: legények
+elejéből szokott az ilyesmi együvé állni. Aki köztük alacsony, az zömök,
+vállas, bivalynyakú, aki meg nem zömök, karcsúan magas. Valamennyiben
+pedig ott az erő, amit a kasza, kapa, ásó és ekeszarv hagy a karokban.
+Ilyenkor mind annyira tele van vele, hogy szinte kicsapni készül.
+Ilyenkor támad az, hogy: megverek valakit, vagy engem valaki. Miért
+akarna verekedni? Tudja is ő.--Ugrál benne az ideg,--mint mondani
+szokták és járván egymagában a szoba közepén a Jópálos-táncot, akkorákat
+feszít a mellén, mintha az egész világnak ellene akarna szegülni.
+
+--Igy mulasson az úr--kiáltja büszkén Ábrahám Fekete Mihály.
+
+Helyeslően bólint a többi, mert így az úr, hej, nem is tud. Az »úr.« Sok
+van vele mondva nagyon, régi hosszú idők nyomán támadt ellenszenv, mely
+ma is él.--A paraszt olyan mint a krumpli: csak sülve jó--tartja némely
+»úr«; a paraszt meg azt mondja erre a maga vastag, sunyi és nehéz
+ötletével: Nem tom mér haragszanak ránk az urak, hisz nem akarjuk mink
+őket mögnyúzni--egyszörre. (Hanem csak úgy apródonkint, mi zárjelben,
+illetve bajusz alatt értetődik.) Hanem hogy ebben melyiknek mikor van
+igaza, mikor nincsen, itt ne keressük, mert úgy sem találjuk meg szűk
+helyen a nagy dolgokat. Hanem csak elég avval annyi, hogy Kothenc Susi
+Illés juhászbojtár azt mondja:
+
+--Az úrféle? Hát mit tud az? Csontot hány az asztalra, úgy mulat.
+
+A többi ránéz, hogy hát ez ugyan miről beszél? Csak szavall, bizonyosan
+juhászosan, alighanem azért, hogy falnak állítsa a többit. Honnan tudna
+ő ehhez, aki egy évben egyszer jár a városon, akkor is a falakon kívül,
+csak a baromvásáron. Rá is mondja Ábrahám Fekete Mihály megvetőleg:
+
+--Körösztapád térgye.
+
+--Már mér?--fakad ki Kothenc.
+
+--Hát mán micsoda csontot hajigálnának az asztalra?--kérdi amaz.
+
+--Hát hunnan tudjam én azt?--szól vissza a juhász.--De láttam.
+
+--Hun láttad?--adódik fel nagy gúnnyal a szó.
+
+--Hun láttam? Hát a városba láttam, a kávéházba--erősíti a
+bürgés.--Csontot hánytak a kűasztalra.
+
+Nagyon erősen mondja és igaza is van neki, mert bizonyára dominót látott
+játszani s arról mondja, hogy csontot hánytak az asztalra, mert az
+csakugyan csont is, nem pedig kő, mint az úrféle nevezi. Szavát azonban
+senki sem érti meg, senki sem vél rá, hogy ugyan mit akar mondani s
+Ábrahám Fekete Mihály csak ennyit szól neki válaszkép:
+
+--Legjobb vóna neköd is, ha nyomon beszélnél.
+
+Nevetés támad, de meg kell mondani, Kothenc nem nevet. Nyomon beszélni
+annyit jelent, hogy az igaz nyomon járjon valaki, vagyis hogy igazat
+beszéljen. Lám, úgy lehet, hosszú idők óta most mondott volna először
+igazat s akkor gyalázzák le érte. Hát hiszen jól van. Látott ő már karón
+varjút. Azért csak koccint, sőt hogy Szél János ama nótába kezd, hogy
+»legelteti nyáját, fújja furulyáját«, csakugyan járni is kezdi középen a
+juhászost. Egyik is, másik is belekap a táncba, negédesen lépkednek
+előre meg hátra, forogván közbe. Egymást is kézre kapják, az alacsony
+füstös szobában minden mozog, jó szerencse, hogy a hordót föl nem lökik.
+Vidámság ez, nagy vidámság s Kothenc juhász az Ábrahám Fekete Mihályt,
+amint egymás mellett járnák a táncot, magához öleli. Nagyot kiált
+egyszer így Ábrahám Fekete Mihály s eltántorodik. Akkor látja a többi,
+hogy bicska van a hátában.
+
+--Jaj, mögszúrt!--kiáltja jeladáskép Mihály s ahogy a tánc hirtelen
+megáll, hallatszik néhány pattanás, hasonlatos a pisztolykakas
+fölhúzásához. De nem az, épen csak néhány jórugójú bicskát csattantottak
+ki, hogy kézbe vegyék.
+
+A juhász leüti a lámpát azonnal. A nagy füstben és sűrű levegőben amúgy
+is alig pislákolt, most a padozaton szerteszakad és azonnal elalszik.
+Menekül a juhász, de átszúrja egy bicska a karját s arra dühödt erővel
+veti magát a sötét tömeg közé. Nagy a lárma; itt is, ott is megmártódik
+az acél az emberben, mígnem valamelyik asztal mögött ülőnek eszébe jut,
+hogy gyufára rántson. Erre szétvál a sok összegabajodott s meredten
+egymásra bámul. Némi józanodás következik, a juhász meglépett, Szél
+János pedig viszi kifelé a cimbalmát...
+
+Nem halt meg senki, hát így majd csak begyógyulnak a bicskanyomók.
+Kothencnek pedig majd csak beszakítódik valamely éjszaka a feje. Ebben
+egyeznek meg s még ami imitt-amott ital van, kiiszszák és eloszlik a
+vendég, a tanyában maradván az üres hordó s a vérnyom, amit majd
+egyszinűre mosnak a szoba tapasztott földjével. Igy az egész dologról
+tudomást sem lehetne venni, hacsak másnap az Ábrahám Feketéék legénye
+nem fájlalná annyira a hátát, hogy kocsin orvoshoz viszik. Az aztán
+faggatja, hogy honnan támadt a seb, mígnem a történet valahogy
+előadódik. Jelenti is az orvos és mozogni kezdenek a kardos pusztázó
+legények, hogy mi történt, hol történt, hogy történt? Járják a tanyákat,
+keresvén, hogy ki maradt a bál után sebben.
+
+Hát nem mondhatni, van egynehány, teszem azt a Kisguczi Gergely,
+Szilajfa Miklós és alighanem a Vízhúzó gyerök is. Ezek után járnak s
+őket még másnap azonnal sorra veszik. De Kisguczi Gergőnek semmi baja
+sincs, legalább nem árulja, a Szilajék Miklósa pedig már korán reggel
+kiment a barom után a nyomásra, otthon az sem szólt a bajáról semmit.
+Hátra van még a Vízhúzó gyerök. No ez már, amint utánamennek a tanyába,
+csakugyan nem tagadhatja el, hogy volt vele valami, mert most is
+karonfogva tartja a karját.
+
+--Hát legény,--kérdezi tőle a lórul a vén pusztázó, bizonyos nevezetű
+Vér Ferencz,--hát veled mi vót?
+
+--Mi vót?--buszmog vissza a Vízhúzó gyerök,--ami vót, az barátságbul
+vót, aztán kinek mi köze hozzá?
+
+
+
+
+A Holló meg a Hattyú
+
+
+Az udvarunkban volt egy másik, kisebb udvar, abban lakott egy cukrász.
+Nem olyan mostani fajta cukrász, akiket magyarul neveznek, hanem ez
+valóságos cukrász volt, olasz névvel, s a talián művészi tudásával
+formálta ki cukorból a huszárt, aki a lakodalmas torták szörnyű
+állványai fölött állt szobrot s amellett, hogy glazurból való a kicsi
+ember, úgy járt a feje egy vékony réz-zsinegen előre-hátra, hogy azt a
+menyasszonynak valósággal gyönyörűség volt nézni. Ebben az udvarban sok
+mindenféle más szerszámok is voltak, csodálatos nagy dobok, amikben
+habot szokás verni, azután gépek, amiken a fagylaltot gyártották, ime
+emitt hosszú gipszrudak, amikben a húsvéti bárányokat öntik s nagy veres
+márványtáblák, amik nélkül szaloncukor nem készülhet el ezen a kerek
+világon.
+
+Volt azonfelül sok minden. A »mon cousin« ágya párnája alá a
+legényszobában el volt dugva egy pipa, egy csúnya nagy pipa bámulatosan
+rövid szárral, az az enyim volt s a mi udvarunkból az ő udvarukba
+átjártam, hogy abból én pipáljak. Ma nem bírom el a pipát, de még a
+szivart sem, egyedül a vékonyra vágott és papírba öltöztetett dohány az,
+ami kell. Akkor kellett, fújtam és szipákoltam a füstöt, nem annyira a
+füst, mint a társaság kedvéért. Az olaszok nem voltak olaszok igazság
+szerint, hanem helvétek, Graubündenből, iskoláikat Churban járták s
+beszélték mindahárom nyelvet, amely Svájcban otthonos. Ez föltétlen
+tetszett. Azon időben rohammal száguldott végig a francia tudás az
+országban s mi, kicsiny diákok, a református algimnázium ódon szobáiban
+tanultuk ezt alkotmánytannal, könyvvitellel és--váltóismével együtt. Az
+utóbbit tisztán teoretikus alapon. A praktikus oldalára, a kibocsátó, az
+elfogadó és, mind akkor mondták, a forgatmányos jogaira és
+kötelességeire később tanít egy sokkal különb professzor. Semmiként sem
+akarom ezzel a boldogult öreg emlékét bántani. Jó ember volt szegény s
+tanított bennünket németül, bár ő nem tudott jól magyarul. Ennek sem oka
+ő. Zsidó tanító volt, de a kisváros félgimnáziumának büszke tanárai
+kénytelenek voltak őt felhívni maguk közé, mert nem akadt a puritán és
+ó-magyar tudósok között, aki németet, könyvvitelt és--Isten bocsásd
+meg--még váltót is taníthatott volna. Ellenben más volt a francia. Azt
+tanultuk keményen s e nyelven kérdeztük az utcán egymástól, hogy hol van
+a bicskám. A bicskánk ugyan a zsebünkben volt, ezt tudtuk, meg is
+tapogattuk, de azért kérdeztük egymást s azt hiszem, társalgásunkkal a
+polgármesternek is imponáltunk volna, ha azon időtájban a polgármester
+nem hallott volna nagyot. Vele is jár a polgármesterséggel, hogy csak
+azt hallja meg az ember, amit épen akar.
+
+E tudománnyal fölszerelten járultam mindig az olaszok elébe. Sohase
+tettem ezt bizonyos alázkodás nélkül. Szent Isten, ők már mennyi földet
+jártak be, hol mindenütt hagyták lépteik nyomát: magam akkor nagyobb
+hegyet nem láttam még, mint a város lapos oldalában levő
+akasztófadombot. Attól is féltem, mert mondatik, hogy a fán veszejtett
+rablók csontjaiból mérges virágok nőnek (bár ennek ellene mond, hogy
+Saverda Kálmán, mikor bérbe vette a dombot, akkora búzakalászok duródtak
+ki a földből, hogy például abban a tehénhátig érő ember el is
+tévedhetett). No és tetszett ott minden. Az az ember, aki olyan vidéken
+nőtt fel, ahol több nyelven beszélnek, nem érti meg azt, hogy mi az,
+amidőn én az anyám szavától teljesen elütő idegen kiejtéseket hallok s
+ezen szavak mégis csak azt mondják, amit az anyám mondott. Ha otthon
+valamely fontos családi ügyben németül halottam beszélni, elállt a
+lélekzetem, hogy óh uram és én Istenem, mit mondhattak most egymásnak
+ők? S ime egyszerre egy família, amely négyféle nyelvet beszél s azok
+közibe vetődöm, akik gyakran öt szavat három nyelven mondták ki. Tessék
+ehhez hozzáadni a Vadölőt, Sólyomszemet, az Utolsó Mohikánt s Fenimoore
+Cooper egyéb dolgait az ifjú rajongásával az emberek iránt, akik már
+annyi tájat jártak be, amíg mihozzánkig vetődtek... Igen, ők igen derék
+család voltak, egy bájos szép barna leány, azután csontos, nagy helvét
+fiúk, akikkel viharosan dudolásztuk bele a porba, amit a legelőről
+hazatért marhák a főutcán fölvertek, hogy el re d'Italia, el re di
+maccaron és szidtuk közösen a Sárganyakot, miután ez a Sárganyak volt
+akkoriban az olasz finánc, aki a szép zöld Graubünden és a virágzó
+Olaszország között megtagadott minden vámcsempészeti összeköttetést.
+
+*
+
+Volt egy kutyájuk is, ennek a neve meg az volt, hogy Holló.
+
+Útszéli cigányok hajában látni nagynéha azt ez acélkékfényű
+hollófeketeséget, amilyen volt az a Holló. Amúgy testállásra pedig igen
+szép, vastag nyakú, széles mellű, erős lábizmokkal, a nyakán bőrkötél,
+azon valami rézkilincs-forma cifraság, ami lépten-nyomon zörgött s ez a
+zörgés annyira velejárt Hollóval, minő a lovassal a sarkantyú.
+
+Önmagával évődő és komor állat volt, amikor megismertem. Nem volt már
+fiatal, hanem a kedélye inkább a körül járt, amire még embernél is azt
+szokás mondani: öregkutya-kedvű. Hát kutyában ő maga is eléggé öregkedvű
+gyanánt viselkedett. Abból a kicsi udvarból, amely neki a csukrászéknál
+adatott, ki nem járt, ha csak nem akkor, amidőn az inas fagylaltot vitt
+a gőzmalmosékhoz, akik hivatásuknak megfelelően a város oldalában
+laktak. Hiszem, hogy Holló ilyenkor sem az inas kedvéért ment (mert
+hiszen azzal mehetett volna máshova is), hanem kísérte a zöldre festett
+bádogedényeket, amelyek az ő tudása szerint a gazdája tulajdonai voltak.
+
+Másként nem törődött semmivel; ami nem tetszett neki, azt megugatta,
+rázva dühösen a nyakán a csörgettyűt, ha pedig igen haragudott, meg is
+harapta az embereket. Szerencsére arrafelé az emberiség nagyobb része
+csizmában jár.
+
+Igy élt a mogorva eb abban a szűk udvarban, amely az ő világa volt. Nem
+érdekelte semmi, csak olykor, ha nagy üstökben verték a habot,
+közeledett a munka színhelyéhez s ami cukros tojáshab elébe esett,
+megette. De ez nem sok öröm.
+
+Történt aztán egy napon, hogy a mi udvarunkba a többi kutyák és macskák
+közé még egy kutya vetődött. A nagyvendéglő udvara volt ez s vidéken a
+csavargó ebek szokása, hogy e helyen húzzák meg magukat, mert ott nem
+esik bántódásuk. Az udvar folyton tele van idegen szekerekkel, kocsikkal
+és sohasem lehet tudni, hogy az ebek nem-e a kocsikhoz tartozók. Igy
+aztán nem űzi őket senki s békességben megvannak, mert a kocsi tetején
+tarisznyázó emberek barátságából kerül mindig nekik való étel. Volt már
+akkor pedig ott sok mindenféle szabadon járókelő állat. Egy hizott poca,
+azt úgy hivták, hogy Kicsi. Egy csacsi, a nevén nevezve: Liszka. Továbbá
+egy gólya Napóleon s egy mátyás madár Gambetta névvel. Azonfelül
+következtek igen sok macskák s egy egész had kutya, az ostoba nagy
+meláktól le egész az uszkárig, amelyet vándor cirkuszosok feledtek
+ottan. Végezetül volt egy vak tyúk is, amelynek télen lefagyott a szeme
+s ennek köszönhette az életét, mert a cselédek irtóztak attól, hogy egy
+vak állat nyakát elvágják.
+
+A Kicsi arról volt nevezetes, hogy hízó volt már tavaly télen is s le is
+kellett volna vágni a többivel, de olyan tisztán tartotta magát mindig,
+olyan szép szőke szőre s fehér arca volt, oly kedves volt a maga
+elhízott állapotában s oly szelíden tudott röfögni, hogy megkegyelmeztek
+neki s beosztották az állatseregletbe. A Liszka pedig penzionált szamár
+volt, egy rettenetes öreg állat. Már az a vendéglős, akitől az öregek
+átvették a vendéglőt, mint nyugállománybeli tárgyat adta át, mondván,
+hogy valamikor régen, mikor egy másik vendéglőstől ő vette át a
+vendéglőt, szintén így kapta. Liszka semmi egyéb kötelemmel nem bírt,
+mint hogy vízért menjen, ha a lovak nincsenek otthon. Ezt ő sok
+buzgalommal tette is és ha látta, hogy a lovak valamerre dologba mennek,
+arányosan otthon tartózkodott, illetve mint ma mondani szokás,
+készenlétbe helyezte magát. Máskor ellenben az utcákon csavargott s ha
+trombitaszóval valamely lakodalom haladt végig előtte, táncra perdült és
+csatakiáltásokba tört ki. Ez okból igen kedvelték és szabad bejárata
+volt neki mindenüvé. A fényképe még ma is megvan.
+
+Ez állatsokadalom igen barátságos egyetértésben élt egymással. Nem
+egyszer láttam, hogy Cézár cirkuszkutya ledőlt a konyhában a fal mellé
+aludni, a hátára feküdt egy nagy fehér macska s miután akkor a vak
+tyúkot is a konyha melegén tartották, hogy hátha ott kienged szegénynek
+a szeme, fölibük tipegett a világtalan jószág s szunyókáltak nagy
+nyugalommal együtt: tyúk, kutya meg macska.
+
+E szokások tették lehetővé, hogy amidőn egy nap gyönyörű nagy fehér eb
+vetődik az udvarra, azt a többi meg nem marta. Sőt jól fogadták.
+Bizonyosan az jutott az eszükbe, hogy ahol annyian vannak, ott meglehet
+még egy. De nem is bántott senkit. Szelíden lézengett a falak oldalában,
+mert le volt soványodva nagyon. A nagy udvarban itt-ott került valami
+csontféle, azt elvitte magával a sarokba s ha megette, még annyi
+bátorsága sem jutott, hogy a galambok fürdőjének menjen inni. Megvárta,
+amíg lovat itatnak s a kút rossz vizét nyelte.
+
+Holló eddig, ha a kis udvarából a fagylaltos bádogok kíséretére indult,
+udvarunkon áthaladtában soha ügyet sem vetett a kollegákra. Sem közibük
+nem állt, amikor négyen-öten orraikat összedugva beszélgetnek, sem a
+macskákat nem kergette meg, csak Liszkára mordult dühösen, ha valami
+utcai táncból haza kerülve, kergetni merészelte.
+
+Most végigmenvén az udvaron, tekintete egy helyen a sarokba esett. Látta
+a fehér ebet. Holló tünődve megállt. Azután oldalt fordult a fekete
+állat s odament a fehérhez. Az, bár valamivel nagyobb volt, de igen
+elsoványodott, ijedten vonult vissza a csontdarabtól, amibe az éhes
+étvágyával ép most kezdett volna belé.
+
+--Ümm, üüümm, mondta Holló. Nálunk emberek nyelvén ez azt jelenti: nem,
+nem, ne szaladj.
+
+A fehér ekkor hallott az udvarban barátságos szót először.
+Nagyranyitotta a szemeit. Csodálatos szép szemei voltak; kutyában csak
+az említett Czézárnál láttam eddig hasonlót. A szemegolyóját ép olyan
+fehérség övezte, mint ahogy az az emberi szemnél van s hófehér tiszta
+fejéből az a két emberszem beszélve tekintett elő. Le is tudta sütni a
+szemeit. Most, hogy a föltétlen komoly fekete eb így szólt hozzá,
+bámulva tekintett vissza.
+
+Holló a csonthoz ment, megszagolta s az orrával a fehér felé lökte. Ő
+maga úgy is tortaféléket szokott enni. Újból közeledett. Összeértették
+az orrukat. Holló a maga fekete orrát amannak a rózsaszín fehér orrával.
+
+--Hupp! mondta egyszerre a Holló és ugrott egyet.
+
+Három alacsony, kevert fajta rattler, akik patkányfogásra voltak
+szerződve, kissé oldalt bámulva nézték Hollót, a mérges, komor
+agglegényt.
+
+A cukrászinas a maguk ajtajából kiáltott neki:
+
+--Holló! Takomher!
+
+Holló azonban ezúttal a kutyák nemzetközi nyelvét nem volt hajlandó
+megérteni. Ugrált, játszadozott s elfeledett egy drótost megugatni.
+Pedig mondják csak meg, ha már egy drótostótot sem ugat meg a kutya,
+akkor mi van vajjon még ugatni való voltakép.
+
+Így lőn. Lassan lépegetve ment a fehérrel végig az udvaron egészen az ő
+kapujukig, ezt az orrával kinyitotta, bement, de már a másik percben
+künn volt megint. Együtt sétáltak, végig a kocsik alatt, majd pedig
+megálltak s beszélgettek ismét.
+
+E naptól kezdve együtt jártak és keltek. A fehér, húsra kapván, pompás
+állat lőn. Hosszú szőréből kiszedte a beleragadt bogáncsot, fürdés és
+eső hófehérre mosta. Valami fajállat lehetett, mert uszóhártyái voltak a
+lábán, bár egyébként nem hasonlított a newfoundlandihoz. A feje hosszú
+és vékony, mint az agáré, testben karcsú és erős, a fülei pedig
+vizslafülek. Soha a kapun kívül nem ment, pedig a kapu örökké nyitva
+volt. Hamar megkedvelte mindenki, mert minden szokása teljesen elütött a
+többiétől. A rattlerek elvégezték ugyan a dolgukat, de loptak s néha
+napján odakódorogtak egy hétig is, hogy tökéletesen összemarva
+kerüljenek haza, amikor aztán jött a der Herr Curschmied s rendelte
+kenőcsül a tojássárgával kevert ólomcukros vizet. A macska mind hizelgő
+volt, e mellett a fülemüléket fenyegették, de hízelgő volt a Kicsi is,
+ez a hizott poca, amely egész létalapját az udvarlásainak köszönhette s
+ezért röfögött oly bájosan. A nyugalmazott szamár a táncával hódított, a
+cirkuszkutya pedig az országútról nagy kavicsköveket hordott haza s
+negéddel rakta le az asszonyok, lányok lába elé. A mészáros melák, ha
+egy kocsi kiment az udvarból, a kerék küllőjébe akaszkodott. (Valószínű,
+hogy a helypénzt követelte.) Napóleon a cselédségnek szerzett örömet,
+mert ha valaki hátul összetett kezekkel járt-kelt az udvaron, Napóleon
+utána ment s a tenyerébe ütötte a csőrét, ami mindenkor igen humoros
+jelenet volt. Gambetta kiváló szemtelenséggel nevezett mindenkit
+lacibetyárnak s utána a postilion nótáját fújta. Szóval, valamely
+irányban stréber volt mindannyi, csak épen a fehérsége miatt Hattyúnak
+nevezett ebet nem lehetett ennek hinni. Az soha semmi különös dolgot nem
+csinált, csak épen egy nap kezdett el az udvar közepén a nagy
+napvilágosságban vonyítani, amidőn azt mondták reá, hogy lelket lát.
+Másnap meg is halt a mángorlókamrában az öreg Jóska bácsi, aki
+negyvennyolcban huszár volt, azóta pedig konyhaudvaros.
+
+Ha a Hattyút hívta valaki, megjelent vele együtt a Holló is, ha a Hollót
+kiáltották, az acélfekete állat a fehér párjával futott arrafelé. Így
+voltak sokáig, tovább egy évnél, teljes pari mivoltukban s ügyet sem
+vetettek a többire. Tőlük jöhettek medvetáncoltató oláhok az udvarba
+hálásra, amikor a medveszagra minden eb elbujt valami zugba, ők csak
+együtt sétáltak, s esti alkonyatkor a kapuhoz mentek, hogy szétnézzenek
+kissé a világban. Fülöp bácsi, a csabai gyolcsos tót, aki minden héten
+egyszer lejött vásznat árulni s a maga ormótlan kocsijával odaszállt,
+gyakran mondta:
+
+--Egesz varossaban csak ezt a kit kutyat irigylek tületeknak...
+
+Lám mégis, egyszer a Hattyú eltűnt. Hova lett, ki tudná megmondani?
+Valaki megirigyelhette tületunknak s elkezelte. Mikor soha a kapun ki
+nem lépett. Mégis elveszett. Elvitte valaki orozva. Vagy beköté a
+kocsiba, vagy tarisznyát húzott a fejébe, vagy pálinkás kenyérrel étette
+meg s éjszakának évadján elhajtott vele az udvarból.
+
+Az udvar azután sokáig igen nagyon üres volt. A Hattyú hiányzott a többi
+közül. Holló szomorúan járta végig minden zugát, azután megállt az állás
+alatt s nagyokat kiáltott:
+
+--Uú, uú.
+
+A »benff, benff, benff« válasz, mivel Hattyú szokta a közeledtét
+jelezni, elmaradt mindörökre. Az eb szomorúan tért a kis udvarra vissza.
+Hozzájárult ehhez, hogy rosszlelkű emberek kínozni kezdték. Volt ott
+valami Kacska Miska, az elzüllött gazdaember, akinek Boszniában
+nyomorékká lőtték a kezét s attól fogva italnak adta magát. Nagy
+dologidőben bejárt segíteni az udvarosoknak s az elkérgesült ember, ha
+végigment az udvaron, nagyokat kiáltott:
+
+--Hattyú, Hattyú!
+
+Ilyenkor a kisudvarból, ha nem volt a csaptatóba csukva a kis kapu
+zavarja, kirohant a Holló; ha pedig másként nem lehetett, átugorta az
+alacsony kerítést. Végigfutott az udvaron, a kocsik alatt, az orrlyukai
+tágra nyíltak, a szemével és orrával egyaránt kereste a párját. De nem
+találta, mert hiszen nem is találhatta. Az újból morózus eb megugatta a
+kínzóját s hazament.
+
+Utolsó napjaiban ki sem ment az udvarukból. Feküdt a földön.
+
+--Hol a Hattyú? kérdeztem egyszer tőle.
+
+Fölemelte a fejét, széjjelnézett, de már nem ugrott. Már nem hitt s
+kételkedett. A soványsága nőttön-nőtt, szőre elvesztette az acélkék
+színét, nem evett s csúnya, mérges, öreg kuvasszá változott. Egy este az
+inas keresgélt valami után az ócska kamrában, ahol az elhasznált
+fagylaltos bádogok voltak rakásra hányva, s a fekete ebbe botlott. Már
+hideg volt és semmi módon sem lehetett fölkelteni.
+
+[Illustration]
+
+
+
+
+Az okos Miklósról
+
+
+Az első úriember ebben a fekete házban Krizosz Miklós volt, magyar
+királyi számtiszt a pénzügyigazgatóságnál. Nagy fekete sapkája volt neki
+asztrakánból. Valódi asztrakán, ezt többen konstatálták a házbeliek
+közül, ha nagy hidegek jártak, mert ilyenkor Krizosz Miklós lehúzta
+vékony, átlátszó denevérfüleire a sapkát s látni lehetett, hogy biz az
+valódi asztrakán még a hajtáson belül is.
+
+Tudni kell, hogy az asztrakánt Persziában csinálják. Eleven bárányokat
+ásnak be a földbe s ott hagyják hónapokon át. Ettől lesz az aztán ilyen
+szép.
+
+No, ezt a sapkát meg is csodálta mindenki. A házmester egy vén ember,
+aki azt mondta magáról mindig, hogy ő a negyvennyolcas veteránok közé
+tartozik, bár ide nem vették be s így kénytelen volt az Egyesült
+Solferino-königgrátzi Csatár-Egyesület tagjai közé sorakozni: ez a
+házmester, aki soha aprólékos dolgokban nem nyilatkozott, kijelentette,
+hogy e sapkában az asztrakán-ipar fölülmulta önmagát. Nézetét többen
+elfogadták. A hosszú, nagy fekete hodáj emeletén a lutri-professzor,
+ezután a bélyegkereskedő kisasszony és mr. Etienne Faire is, a
+pecséttisztító szappanok fölülmulhatatlan gyárosa, aki a legsötétebb
+ruhából is ki tudta venni a világos foltokat. Őt, a rejtélyes világi
+magnetizmusok professzorát, aki telepatikus csodáit számok
+jövendőlésével tette teljessé és a bélyeges kisasszonyt, aki haszonnal
+árulta a diákoknak hamisított argentinai jegyeit s olyan szenthelénai
+bélyegeket produkált, hogy a nyolcadikos gyűjtők is bámulattal merengtek
+el rajta--nem igen sorozták az úri osztályhoz, mert a monsieurről
+kiderült, hogy csak elvben francia, egyébkint Dobojban született, mint
+bosnyák. De ezt meg lehet bocsátani neki, mert e nemzetiségváltozásra
+üzleti szempontból okvetlenül szüksége volt, miután a bosnyák nem
+tisztítja ki a legsötétebb ruhákból a legvilágosabb foltokat.
+
+Igy álltak a dolgok Krizosz Miklós asztrakán sapkájával szemben e régi
+házban, amely olyan ódon volt, mint egy holland híd kőpillérje. Nekünk,
+kedveseim, igazság szerint semmi közünk mindezekhez, de el kell mondani
+mégis, mert mindez a dologhoz tartozandó. Csúnya nagy épület volt
+mindez, alul favágók laktak, csupa favágók, nagy szálas emberek, akik
+este, vállaikon a fényes baltákkal, rendesen vidáman jöttek haza s
+megverték asszonyaikat. Ez megszokott dolog gyanánt adódott elő és ki
+sem ügyelt reá komolyan. Azért a rozsdás szivárványkutat csak oly zajjal
+húzgálták a nedves udvaron s egészen lent, de mélyen lent, a pincében,
+ahol hat almaárús oláh lakott, minden este egyformán dalolták a sti-stu
+mélabúsan merengő énekét a féltucat rómaiak.
+
+Ezek a rómaiak pálinkát ittak és szégyenére váltak Hunyadmegyének, mert
+már elpolgariasultak egészen. Odalent Hunyadban nem ilyen a honfi.
+Odalent szép szakálluk és hosszú hajuk van, bekenve olajjal s nagy,
+erős, meztelen hátuk kilátszik abból a folytonossághiányból, amit a
+tüsző s a rövidke ing meghagy; míg e hat oláh városi inget vesz magára,
+mellényt, kabátot és hosszú haját is leszedette.
+
+E céda és hitvány viselkedésnek egyedüli oka nevezett Krizosz Miklós. E
+férfiú szintén oláh volt, amit az asztrakán sapka mellett még az is
+bizonyít, hogy gyakran kapott leveleket, amelyeken kívül, a hátlapon,
+kék nyomásban pompázott a salutare din Caransebes. Miklós oláh volt.
+Miklós nem volt Miklós, Miklós Nikoláj volt, de Miklós ezen öröklött
+hivatal mellett magyar királyi adótiszt volt, jobbkeze a nagyságos
+helyettes pénzügyigazgatónak, akit kutyahűséggel szolgált s már igen
+közel állt ahhoz, hogy szorgalma révén, jelen állásában való meghagyás
+mellett, magasabb fizetési osztályba emelkedjék.
+
+Kissé törte ugyan a magyart, de nála, a számok birodalmában, ez szinte
+egyre ment. A numerus numerus s valaki fejben akár oláhul, akár magyarul
+számol, egyforma vonalakat húz a papirosra. Egyébként a két-háromszáz
+szóra, amik a köznapi életben szükségesek, már szert tett régebben s
+ezúttal csak az volt a hiba, hogy nem a helyes rendben rakta ezeket
+egymás mellé.
+
+--A latin szórend, a latin szórend--szokta mondani Miklós.
+
+Szavait mindig tisztelettel hallgatták. A penzionált főhadnagyné, aki
+mindig ruganyos léptekkel s lebegő szoknyával tudott végig menni a
+folyosó kimarjult kövein s akinek családja a gyufagyár részére
+szállított skatulyák révén határozottan előkelő vagyoni állásra tett
+szert, Krizosz Miklós köszöntését mindig azzal az úri leereszkedéssel
+fogadta, amely csak nyugalmazott kincstári asszonyok szokása szokott
+lenni.
+
+A főhadnagy nem háborúban esett el, hanem kinevezték egyszer
+adjutánsnak. Elfoglalta hivatalát s felült a Simlire, e bánatos szürke
+paripára, amely közepes egység volt egy kissé előkelőbb tramway-ló s egy
+kissé elhanyagoltabb bérkocsis-gebe között. A lovak kitanulhatatlanok.
+Simli oly szelíd volt világéletében, mint egy bölcsészeti folyóirat és
+soha nem rosszalkodott. Ezúttal másként ment a dolog. Simli a
+gyakorlótéren meglátta, hogy az istvánnapi versenyre a szomszéd pályán
+próbálják a lovakat és soha nem látott őrült magatartással közibük
+vágott. A főhadnagy azután e pokoli futás alatt részletekben maradt le
+róla. Előbb sapkáját, kardját áldozta fel, de ő maga, viharvert arcú
+tengerészkapitányok makacs szokását követve, nem akarta elhagyni Simlit.
+Utóbb mégis csak lebukott, nyakszirtjére esett, meghalt, eltemették s
+plaine parade volt neki kirukkolva--mint az özvegy többször említette
+is--egy egész század a regimentből.
+
+Ezen gyakran elmerengtek, ő és Miklós. A számtiszt estéit rendesen
+otthon töltötte. Korcsmába soha nem járt, ő maga főzött magának s a
+denaturált spirituszon rostélyost is sütött. Olykor lement a pincébe s a
+falra hosszában felragasztott faggyúgyertya fénye mellett fölolvasott a
+Luminatoriulból a hunyadiaknak. De azok ritkán értették meg s nem is
+akarták megérteni.
+
+--Csak az alma ára legyen jó--mondta Juon.
+
+--Bun--mondta a másik--s ne telepítsen ki bennünket a policáj.
+
+E dolgok Miklóst lassan elkeserítek, bár benső viszonyban maradtak
+azután is. Ő csak lement almát venni s az oláh emberek fölkeresték, ha
+levelet kellett írni haza a faluba a hegy mögött, mindjárt az első
+házban a fatemplom mellett. Juonnak volt ott valakije, a Blánka, ez a
+fehér, tiszta leány, oh, hogy miért kell elmenni hazulról az embernek...
+No, mindegy, bun. Hát bun is, mikor Miklós, a száraz Miklós, oly
+szívreható, epekedő leveleket írt--egy kiló almáért egy oldalt--hogy az
+bár Juon szíve teljes közepéből volt kiszakítva, ő soha így elmondani
+nem tudta volna. Igy van az, ha az ember nem járja az iskolát; s mily jó
+az, ha így kézhez lehet kapni egy oly tudós férfit, mint Domnu.
+
+No, néha volt eset, hogy a Domnu ajtaját zárva találták este.
+
+--Ej haj--vigyorgott Juon--a Domnu kiment a városba, szép úri kalapos
+fátákkal kacsalódni.
+
+Butaság. Nem igaz. Miklós vacsora után egyszerűen más kabátot öltött,
+mert a sütésnél zsíros lesz a ruha--megkefélte haját, nyakkendőjét
+megigazította, kézelőket tett föl s átment a főhadnagynéhoz
+tisztelettel.
+
+Ott oly jó volt. A két gyermek a széles úri asztalnál a lámpa mellett a
+gyufadobozokat ragasztotta, ő nagysága kötött, vagy varrott, vagy
+hímzett s azután beszélgettek.
+
+Mr. Faire ezt bizalmas mosoly kíséretében adta tudtára a
+lutri-professzornak, aki kissé büszke volt ugyan, de pletykákat szívesen
+fogadott.
+
+--A marha--vélte a tanár--mit akar? két gyermekkel?
+
+--Ó, ó--felelt a bosnyák-frania--mit akar? Oberlajtnantin van penzió,
+hm!
+
+De a professzor a fejét rázta.
+
+--Áhá--s a kezével többször határozottan a levegőre ütött.--Ha a
+főhadnagyné férjhez megy, elvesz a penzió.
+
+--Szszsz!--szívta a fogát Faire úr, de nem szólt semmit, mert a szappant
+kellett főznie.
+
+De nem úgy megy a dolog. Miklós egy este, midőn vacsora után bement és
+szokatlanul meg volt hatva, beszédbe fonott, mely Nagyságos Asszonyom
+megszólítással kezdődött. Azután jött a többi, amely e megszólítás után
+jönni szokott. Emilia von Stobber szelíden s biztatóan nézett rá. Kis
+ezüst óráját--még ez az óra is oly szép volt, mint minden ezen az
+asszonyon--kis ezüst óráját gyermekei kezébe adta, hogy menjenek csak a
+házmesterhez s hasonlítsák lent össze, valószínűleg nem jár jól.
+
+Miklós beszélt, melegen, áradozva beszélt s ha a Juon Blánkája ott a
+faluban, a hegy mögött hallja ezt, bizonyára elcsodálkozik, mert e
+szavak valósággal Juon levelei voltak. Krizosz Miklós szívére tette a
+kezét, kézelőjén egy fényes gomb csillogott s a szemei fényben égtek. Az
+özvegy rátekintett, negédesen mosolygott, azután lesütötte a szemét s
+babrált, babrált a gyufaskatulyák között.
+
+De... Itt jön a de. De ez a de nem közönséges de, hanem ez így
+készíttetett el előre, akár csak a hivatali rendeletekben az ennélfogva
+és a sőt. Miklós a szerelem poétikus magaslatára emelkedve, retorikai
+tudással csapott le a de birodalmába. Hát igen, monda, sőt valóban.
+Mondott még egy néhány bár-t is, pedig-et is, de csak de volt annak a
+vége. Uram és én istenem, a fizetés hatszázhúsz forint--itt Miklós
+megállt, hogy e szünettel a zárójelet jelképezze (illetőleg
+hétszázhetven forint a lakbérrel). No ebből mit akarhatunk? Az élet
+drága, két gyermeke van a nagyságos asszonynak. A gondok, a nevelés...
+És ki tudja?
+
+Miklós e kérdéshez szemtelen krakélerséggel mosolygott, az asszony
+elpirult s ezúttal kettőzött gonddal kereste össze a skatulyák fedeleit.
+
+Miklós habozott egy ideig. Merész dolog lesz ez, ami most következik. S
+mi következik most? Egy azonban.
+
+--Azonban...--így kezdte Miklós, három ujját ökölbe fogva s kettővel
+gesztikulálva. Előrebocsátotta, hogy jelen állapotában nem vállalkozhat.
+Ő férfiú s tudja kötelességeit minden iránt. Ő kötelmeit mindenkor híven
+betölté s legközelebb a VII. fizetési rangosztály nyújtja feléje a
+jobblét reményhorgonyát. De a család család. Azzal kötelmek járnak.
+
+Emilie von Stobber elmerengve nézett kék szemeivel a lámpavilágba s
+bólintott. A család. Thatsache, wirklich.
+
+--Azonban--mondta Miklós szájával és ujjaival--van egy eshetőség.
+
+Míg beszélt, felbátorodott. Miért ne mondaná el? Ez oly ártatlan csalás.
+S miért ne csaljon? Mindenki csal. Ezt Miklós mind szelíd szavakban
+bocsátotta előre.
+
+Kinek kell azt tudnia--az orrára kötni, úgy mondá Miklós--hogy ők
+egyesültek? Kihez tartoznak ők e világban? Elhagyatott lelkek, kik
+egymásra találtak. Nem volna Isten ellen való vétek, a két szép szőke
+gyermek ellen való vétek, eldobni a nyugdíjat?
+
+E szavak kimondása után Miklós sietve hadonászott.
+
+--Értsen meg, értsen meg--hadarta gyorsan. Semmi rosszat nem akarok.
+Semmi becstelenség. Törvényes úton óhajtom a dolgot. Az egyház törvényei
+szerint. De kinek kell azt tudni? Kell azt a kincstárnak tudni? Kell ezt
+a kincstárnak tudni?
+
+A gyerekek feljöttek az órával, Miklós még egy ideig maradt, aztán
+távozott »kezét csókolom«-mal. Meg is csókolta.
+
+A dolog oly egyszerű. Miklós csak itt, a nagy városban volt kevés ember.
+Oh, lent a falvakban, a házakban a fatemplomok mellett, már az egészen
+más. Az előzetes ügyek elvégzése után két heti szabadságot kért,
+elutaztak s öt nap múlva visszajöttek s rendben volt a dolog. Miklós
+ajtaján csak kint volt a névjegy: Krizosz Miklós magyar királyi
+számtiszt s amott: Emilie von Stobber, Oberlieutenants-Wittwe. Az ő
+esküvőjükről a világ nem tudott semmit.
+
+A lutriprofesszor mégis hitvány merényletnek, a ház erkölcse ellen
+intézett hitvány merényletnek nevezte, hogy Miklós saját költségén ajtót
+vágatott a vékony falba, amellyel most már külsőleg is bebizonyítást
+nyert a dolog. Véleményében osztozott a francia, a bélyeges kisasszony s
+a házmester. Ez utóbbi becsületére és a kápolnai csatára esküdött.
+
+Az nem kis sor, ha a telepátia tanára, a pecséttisztító francia, a
+bélyeges kisasszony s a házmester intrikára egyesülnek. A professzor
+dühös volt, mert soha nem kértek tőle számokat, pedig kaphattak volna
+hármat a javából nyolc darab ötkrajcáros bélyegért helyben. Ő meg fogja
+mutatni--mondá.
+
+Megátalkodott ember volt s meg is mutatta. Egy délelőtt írással jelent
+meg a kerületi rendőrtiszt a lakásban. Ez az írás valamely k. und k.
+Commandótol jött s azt kérdezte, mi igaz azon vádból, hogy Stobber
+Emilia asszony férjhez ment s húzza mégis a penziót.
+
+Bizony ez egy kis ijedelmet keltett s Emilia, aki az ebédet főzte,
+elsápadt e kérdéstől. De megbátorodott. Hellyel és pálinkával kínálta
+meg a vendéget s erélyes naivsággal, pirulva szólt.
+
+--Ugyan, ugyan. Ilyet föltenni! Krizosz úr egyszerűen rokona csak neki,
+rokona, biztos úr.
+
+A nagyobbik gyermek, a szőke, kékszemű lány szelíden kúszott a bácsi
+ölébe.
+
+--Igen, a papa rokonunk nekünk...
+
+A rendőr megitta az italt és mosolygott. No, ő is csak ember. Ej, ej,
+mily szeretkezés ez ettől a Krizosztól. De hiszen ilyesmi nem ritkaság.
+Bizonyára szeretik egymást, de nem lehetett törvényesen a penzió miatt.
+Hát hadd legyen így, nem kell az elégületlenek számát növelni, minden
+jól van itt. Nagyobb bizonyság okáért tintát, tollat s még egy pohár
+italt kért s míg azt megitta, ezzel megírta--nem, nem, ezt itta s
+amazzal írta meg, hogy a vád minden alapot nélkülöz, Emilia von Stobber
+ma is csak olyan Oberlieutenants-Wittwe, mint azon a végzetes napon,
+midőn az a híres díszszázad kirukkolt a főhadnagynak.
+
+Mikor délben Miklós hazajött, kezetcsókolva a feleségének, újonnan
+hímzett papucsaiba mélyesztette lábait s e pár rövid szóban foglalta
+össze az események logikáját:
+
+--A világ azt akarja, hogy megcsalják, hát mi is megcsaltuk.
+
+[Illustration]
+
+
+
+
+Lókötés akadályokkal
+
+
+Történik egy napon a pusztán, hogy Tanyás Gergőnek elfogy a szénája.
+
+Nagyon egyszerű és gyakori dolog ez odakint. Mert nagyon könnyen
+megtévedhet az ember. Vagy több jószága van, mint legelője, vagy
+kevesebb legelője, mint jószága. Mindkét esetben csak az az egy
+eshetőség áll fenn, hogy a jószágnak nincs mit enni.
+
+Tanyás Gergő valamelyik nap estéjén, mikor már éhen nyerít a lova,
+gondolkozóba esik. Mert az ő »durva, megkövült« szive érzi azt a
+fájdalmas nyerítést, mert eszébe jut, hogy akkor és akkor odalent
+Rovignóban négy napig nem kaptak enni a katonáskodás alatt és hát az nem
+volt jó állapot. Átérzi, hogy az a ló nem a saját kedvtelésiből, hanem
+az éhség miatt nyerít. Ennélfogva Tanyás Gergő valamelyik nap estéjén
+elővesz egy fadarabot. Azt után ezt a baltával megfaragja szépen, az
+alsóvégét hegyesre barkácsolva.
+
+Hosszú zsineget hoz elő és oda erősíti azt a lovak kötőfékéhez. A zsineg
+legvégére oda köttetik a végin hegyes fadarab. Azután ott hagyja a
+lovakat az istállóban megint. Azonban mielőtt kimenne, a jászol alul
+összekapirgál a lábával holmi szalmafélét, aprólékos polyvát és odalöki
+a lovaknak.
+
+A két szegény állat szomorúan néz végig az ultima ratió vitaen.
+
+--No várjatok, szamarak,--mondja Gergő majd kaptok mást.
+
+Napáldozat után aztán, mikor lehajlik a rónára az alkonyi sötét, Tanyás
+kivezeti a lovakat az istállóból és a zsinegnél fogva húzza a cöveket is
+maga után. A lovakkal kimegy a földre. Az ő sivár, üres buzatarlója
+mellett ott van a szomszéd Susták Mihály sötétzöld, kövér legelője.
+
+Gergő kimegy a lovakkal a búzatarló legvégére. Azután végig megy
+hosszában a szomszéd legelőjén és kikeresi a legtakarmánydúsabb helyet.
+
+--Ez ni,--dünnyögi magában--ez épen jó lesz.
+
+Ott azután, ahol »épen jó lesz«, a saját csupasz tartója földjébe
+beleveri a cöveket. Más szóval ki vannak pányvázva a lovak.
+
+A cövek a Gergő tarlójába van verve, hanem a lovak hosszú zsinegnél
+fogva Susták Mihály vagyonát eszik föl. Sajátos furfanggal eszelődik ki
+odakint az ilyes dolog. Gergő azt hiszi, hogy ezzel a cövekkel védve van
+az ő háta. Ha Susták Mihály véletlenül megkerülné éjjel földjét, bent
+találná a lovakat a drága szép takarmányban. De Gergőre, mint
+szomszédra, nem eshetne panasz, mert hiszen ő a saját földjén pányvázta
+ki a két éhes jószágot. Legalább Gergő ezt így hiszi.
+
+Tanyás ezután egész nyugodtan megfordul és megyen befelé a tanyára.
+Feleútról még visszafordul és gyönyörködve nézi, hogyan falják, hogyan
+eszik azt a szép zöld füvet a lovak.
+
+--Szegény kis jószágok!... mondja jólelkűleg.
+
+Ahogy aztán Gergő bemegy a tanyába és lefekszik, elkezd szerepelni a
+történetben a harmadik név. Ez a harmadik név a Ködmön Jánosé. Ködmön
+János ugyanis ott lakik rézsútos irányban Susták Mihály és Tanyás Gergő
+között.
+
+Mikor ő meglátja, hogy a Gergő bement a tanyába, melynek ablakában
+kialudt a világ, előlopódzik, fekete szűrt kerít a nyakába és csöndben
+odamegy a fekete éj és a fekete szűr leple alatt a lovakhoz.
+
+Kihúzza a cöveket a földből és elhajtja a tanyára a lovakat. Ezzel aztán
+készen van minden. A föld forog tovább, mintha semmisem történt volna.
+
+Reggelre kelve azután az első név, amely mozogni kezd, a Susták Mihály.
+Körüljárta úgy szemgyönyörködtetés szempontjából a földet és megütődve
+látja, hogy iszonyúan megvan koppasztva egy darabon a szép legelő.
+
+Susták Mihály elkezd káromkodni és bemegy a tanyára. Ott
+méregcsillapítás okáért összerugdossa a kuvaszokat, hogy miért nem
+tudtak vigyázni. Azután ujjast huz föl, botot vesz elő, megindul és
+csakhamar letűnik a látóhatárról.
+
+A másik név, amelyik már virradat óta benne van a szereplésben, a Tanyás
+Gergőé. A jóravaló Gergő kétségbe van esve, egy rossz elültöltős
+fegyvert hord a vállán és dühösen keresi a lovait. Nagyon benne van a
+méregben, ha megtalálná hamarjában a lókötőt, belelőne. Miután
+összejárta a határt és nem látta sehol a lovakat, megkezdi a
+»csapásozás«-t. Ez a szó a pusztalakók előtt egyértelmű azzal, mint
+mikor a praireken a vörösbőr skalpvadász nyomoz a halványarcok után.
+Gergő a kipányvázás helyéről nyomról-nyomra csapásozva, megtudja, hogy
+Ködmön János volt a lókötő.
+
+Dühös átkozódásba tör ki, először be akar azon fegyveresen hatolni
+Ködmön tanyájára. Hanem aztán meggondolja magát. Haragos embernél nem jó
+szerszám a puska. Ennélfogva szép csendesen megfordul, elindul, megy,
+megy és lassankint letűnik a látóhatárról.
+
+Most kezd aztán szerepelni Ködmön János, a ki borzasztóan meg van
+ijedve. A tanya padlásáról kileste, látta, hogy a lopás föl van födözve.
+Látta, hogy Tanyás a pusztakapitány tanyája felé tart.
+
+Ezen segíteni kell, mert máskép rövid időn el leszünk fogva,--gondolja
+Ködmön. Elővezeti a két lovat azon zsinegestül, cövekestül, fölül az
+egyikre és vágtat kerülő úton a pusztakapitányi ház felé.
+
+Idők multán ott aztán találkoznak szépen Susták Mihály, Tanyás Gergő és
+Ködmön János.
+
+Susták Mihály a kártételt panaszolja és követeli, hogy a pusztakapitány
+rögtön hat pusztázót indítson útnak, hogy kutassák ki a tettest. Azért
+fizet ő adót. Húsz forint kártérítést kér. Beszédközben félszemmel
+Tanyásra kacsint, hogy ehol a bűnös.
+
+Ködmön János panaszt tesz, hogy a Tanyás lovait az éjjel bent találta a
+kukoricájában. Kér öt forint kártérítést.
+
+Tanyás Gergő pedig azt akarja elpanaszolni, hogy Ködmön az éjjel
+elkötötte az ő lovait. De észszel élvén, »lenyeli a szavát«--mint ezt
+odaki mondani szokták. Mert ha kibizonyosodik, hogy Ködmön ellopta a
+lovait, akkor rájönnek, hogy ő csináltatta Susták legelőjén a kárt. A
+lovak már így is, úgy is megvannak. Tanyás Gergő tehát okosabbnak
+találja kifizetni Ködmönnek az öt forintot azért, mert el akarta lopni a
+lovait, minthogy Sustáknak huszat fizessen.
+
+Így aztán »kiegyesülnek«. Tanyás és Ködmön hunyorítanak a szemükkel, ami
+náluk eltitkolt kacajt jelent. Susták pedig káromkodik és azt mondja,
+hogy hazug a törvény.
+
+Ködmön és Tanyás azonban megintik érte, mondván, hogy a törvény
+igazságos. És kétfelé nézvén, hunyorítanak a szemükkel.
+
+[Illustration]
+
+
+
+
+Tor
+
+
+Tudva van, hogy a szamár nem szamár, hanem azért a szamár embert mégis
+csak szamárnak nevezik. A szamár pedig okos állat, nagy filozófus, igen
+bölcs mérsékletet tart ételben, italban, szerfölött nyugodt, semmi
+izgalmak nem bántják s ennélfogva oly hosszú életet él, hogy még a
+példabeszéd is ritkaság gyanánt említi a kimúlt csacsit. Hűségében pedig
+mindjárt az eb után következik. Soha sincs megkötve, még sem marad el a
+gazdájától. A zenét igen szereti s ilyenkor nagy fülei szelíden
+mozognak. A trombitaszóra pedig táncra is perdül, forogván a két hátulsó
+lába körül. Továbbá a birkaőrzésben is fölöttébb sok jártasságot
+tanúsít. De azért még sem hivják okosnak, hanem szamárnak. Persze ezen
+már segíteni nem lehet, legfeljebb néha így írásban adatik meg néki az
+elismerés, amelyet a világ teremtése óta nélkülöz.
+
+Hasonló szomorú sors részese egy másik derék és tiszteletreméltó
+háziállat, a sertés. Azt mondják: részeg mint a disznó, piszkos mint a
+disznó. Ily balfogalmak vannak az emberekben, pedig részeg disznók
+egyedül csak a hetvenes évek valamely esztendejében találtattak, amidőn
+a mennybeli intéző statisztikusa rosszul számlálta össze a tanyákon a
+hordókat s ilyformán több bor termett akkor, mint amennyi edény akadt az
+ő befogadására. Akkor a fölösleget vályúba öntötték a sertések elé,
+nekik adták a törkölyt is s akkor nem volt ritkaság berúgott sertést
+látni. Persze ma már ez is elmúlt s anekdotának tetsző dolog. Fölment
+azóta a bor ára és sohasem lesz többé annyi termés, hogy drágább lenne a
+hordó mint a bor, s a sertések sem fognak ezentúl nem nekik való
+italokban tobzódni. Az a vád tehát egészen leesik róluk. Amaz is
+leeshetne, hogy piszkosak volnának, mert nagyon szeretik a vizet. Abba
+belebújnak és szelíden röfögnek. Igen szeretik: még télen is benne
+laknának. Ez azonban lehetetlen, mert télen nekik megy egy nagy késsel
+az ember és leöli őket. Miután tavasztól télig becézte, étette és lakást
+épített neki, torkon szúrja, feldarabolja, füstre akasztja, süti, főzi
+és megeszi. Ilyen az ember s bár a sertések ezt bizonyára tudják, mégis
+fokozott nyugalommal esznek, hogy hízzanak neki és lesz belőlük sonka,
+kolbász, órja, hurka, szalonna és mindenféle körömfaladék.
+
+Azt mondja a minap Pál Mihály kanász, amint gyönyörködve nézné a
+hízókat:
+
+--Nem úgy kék ezt hívni, uram, hogy disznó, hanem hogy összömadta.
+
+Van benne némi igazság. Semmiféle teremtett állatban nincs annyi jó
+tulajdon, mint ebben az összömadtában. A tanyán nincs mészárszék, ahol
+húst venni lehetne, aprójószágot: kacsát, pulykát a nép ritkán eszik,
+azt inkább eladja. Ilyformán két állata marad, amely az ő élelmét hordja
+a négy lábán: a birka meg a sertés. A birka szintén igen hasznos
+teremtés, mert a pusztalakó a hús konzerválási módját régtől fogva
+ismeri, de a birkával szemben csak ritkán alkalmazza. Még a juhászok
+között akad, aki a forró nyári napon kiszárítja a birkahúst,
+megpaprikázza s mikor egészen összeaszott, zacskóban hordja magával. Az
+ilyen hús is sokáig eláll, de a nyári szükségletre való eltételnek a
+módja mégis csak a füstölés. Erre pedig a sertéshús alkalmas nagyon,
+amely mindenféle ételt ad magából, s az okos gazdasszony téltől-télig el
+van látva hússal a pusztán, anélkül, hogy valamit venni kellene. Az
+eláll, némely része a padláson, más része a kürtőben, a harmadik
+felekezet a kamrában, s ezt azután féltékenyen őrzik, takarékosan bánnak
+vele, akár csak a Karst-lakó a cisterna vízével. Ez valóságos vagyon,
+mert ha mellé burgonya, búza, köles, szőlő, meg zöldség betermett,
+háztartás dolgában alig megy éven át a boltba más pénz, mint amit sóért
+és világító olajért kiadnak. A sertés egész esztendőn keresztül ellátja
+hússal a házat amellett, hogy még változatos is. A szalonnája adja ki a
+früstököt hidegen, ha pedig szabad tűzön sütik, fehér cipóval megehetné
+a király is. A bőre megmarad, az a halzsírral vetekszik és csizmának,
+lószerszámnak igen nagyon használatos. Az avas szalonna meg a mellfájós
+embernek orvosság. Azután ott a sok füstölt kolbász, amivel még a lapos
+bugyellárison is bír segíteni a gazdaasszony s akkor ad el belőle,
+amikor akar, mert annak folyó ára van. Hát a sonka? Mi adná meg a húsvét
+ünnepi színét, ha nem a sonka a frissen sült kaláccsal? A csülök szintén
+igen jó eledel, annál is inkább, mert ez az egész mivoltában belefér a
+tarisznyába, az pedig útonjáró embernek nagy könnyebbség, ha a magáéból
+falatozhat. Az órjával pedig a csipetkés bableves készül, aminél már
+csak talán a paprikás hal a jobb étel, de különféleség dolgában az sem
+léphet a nyomába, mert amaz egyszerre leves is, hús is, tészla is. Hát a
+sertéspecsenye kutya? Nem kutya Biz az is kész tudomány, hogy miként
+lehet a télen megölt sertés oldalhúsából nyáron friss pecsenyét enni. A
+gazdasszonyt nem kell erre tanítani, hanem az emberféle előtt csak
+rejtély ez, pedig az egész dolog olyan egyszerű. A zsír közé kell rakni
+besózva s abban aztán elmarad soká. Ahogy szedik ki a bődönből a zsírt,
+tűnik elő az épen maradt hús. Ezt azonban csak ritkán alkalmazzák, a
+pusztalakó mindent a füstre tesz, mert az biztosan megóvja s aligha van
+olyan pusztai ház, melynek kamrájában nyárközépen ne lógna még ott a
+télen megölt sertés bordája meg az aprólékja.
+
+De nem is lehet máskép. Hova lenne, ha húsa nem volna? Honnan
+szerezhetne? Annyiszor nem vághat birkát, ahányszor hús kell neki,
+borjút csak lakodalomkor vágnak, de annak nem is lehetne így eltenni a
+húsát. Arra csak a sertés alkalmatos és ez alapon van igaza Pál Mihály
+kanásznak, hogy nem disznónak kellene azt hívni, hanem öszömadtának.
+
+*
+
+Az a nap, midőn a kövérre hízott pocát leölik, nagy és komoly
+jelentőségű. Azon már előre tárgyalni kell, hogy mikor és mely időben
+történjék. Szintén értekezni kell a szomszédsággal, nehogy a napok
+összeessenek. A tanyán nincs böllér és nincsenek vágólegények,
+ennélfogva az ölés munkásai mind a szomszédokból kerülnek ki. Azoknak
+izenet megy jó előre, az asszony sorát ejti, hogy beszerezze a szükséges
+dolgokat, a gyerekek elkérezkednek az iskolából. A gazda pedig tesz-vesz
+az udvaron, kést köszörül, baltát élesít, továbbá köteleket, láncokat
+készít elő.
+
+Azon a bizonyos reggelen aztán korán kelnek. Még sötét a táj, a hold
+lement, csak a hó világít. Ebben a hóban fekete pontok mozognak, itt is,
+ott is egy, ezek a segédkezők. Lassan érnek a tanyához, beköszöntenek és
+szívélyesen fogadtatnak. Pál gazda tölt a pálinkás pohárba, keresztet
+vet reá s azt mondja:
+
+--No.
+
+Igy sorba kóstolják az italt, amely után rögtön a munka következik. A
+gyerekek félve húzódnak meg a szobában, midőn odakint nagy ordítás
+támad. A poca zengi a hattyúdalát.
+
+--Ide a tálat! kiáltja valaki.
+
+Még néhányszor sikít az állat, azután vége. Hirtelen nagy lesz a
+világosság a tájon, amely az ablakon is bever. Erre kifutnak a gyerekek
+s a nagyobb büszkén kiáltja a kisebbnek:
+
+--Ahun a!
+
+A háztól kissé távolban, hogy valami bajt ne csináljon, ég már a szalma,
+közepén pedig a máglyahalálra hurcolt öszömadta. A láng végig nyaldossa,
+forgatják, emelik benne, amíg a bőre barnára sül; Pál gazda késsel
+húzogatja a hátát, hogy minden letisztuljon róla. Azután hamvad a
+szalma, a parázsban fekvő állatot tűnődve nézik az emberek.
+
+--Hát szép sonkája van, mondja Gál János.
+
+--Meg szalonna is akad bőven...
+
+--Hát hiszen sokat is evett, amíg megvolt, úgy-e, Pali?
+
+--No, az bizonyos, felel Pál gazda, kedvtelve tekintvén végig a
+sertésen, amely most kinyújtott lábakkal, pörkölt állapotban fekszik a
+pörnyén.
+
+Most kocsira teszik s a ház elé húzzák. Jön a nagy munka, a darabolás,
+amihez igen sok hozzáértés kívántatik. Ezt Ambrúzs István eszközli, aki
+nagyon tudja. Amint hozzányúl a felakasztott sertéshez az élesre fent
+késsel, suhogva hasad meg a bőr, a szalonna. Azután a derékcsontot
+forgácsolja ketté, le egészen a fejéig s ilyformán két külön darabra
+választja az egészet. Ha most már mázsa van a háznál, el nem mulasztanák
+megmérni. Haszna ennek ugyan nincsen, mert azzal nem lesz sem több, sem
+kevesebb, de hát az érdekes összehasonlításokra ad alkalmat. A tavalyi
+első vágás például sokkal több volt mint ez, de azért ez sem utolsó. A
+szomszédé meg épen a nyomába sem léphet.
+
+--Nem hiába volt olyan agárkutya formájú malac korában, véli a szomszéd.
+
+Mindez már dolog közben történik. A munka sok. Darabolják a húst, a
+szalonnát s akármennyi hely van a tűzhelyen, ott mind lánggal ég a galy
+és izzik a szőlőtőke vastag parazsa. Kerekítik ki a sonkát is, az
+asszonyok a tölteléket gyártják. A nagyobbik gyerek a hurka végibe való
+fa faragásával bizatik meg, a kisebb pedig a kutyák és macskák
+távoltartását vállalja magára. Tisztének buzgón megfelel, látszólag igen
+harcol az állatok ellen nyirfaággal, titokban pedig leesett húst,
+csontot dobogat nekik.
+
+Igy megy ez szakadatlan estig, épen csak hogy egy falatot esznek. Amíg
+minden elkészítve nincsen, nem is lehet máskép. Sem bor, sem pálinka nem
+járja, mert az veszedelmes ilyenkor, mikor szűk helyen sok ember
+dolgozik késsel. Az élesre fent acél könnyen megszalad és az embervér
+nem jó a sertéstöltelékbe. Alkonyodik, mikor az ebéd ideje beáll, amidőn
+annak, akit egész nap daraboltak, a torát ülnék. Asztalhoz vonul
+mindenki.
+
+--Mindgyárt kezd gyünni az étel--mondja a gazda.
+
+Gyün is. Legnagyobb ünnepen sem kerül annyi étel az asztalra, mint
+ilyenkor, aminek a magyarázata abban keresendő, hogy a segédkezet
+nyújtott szomszédok napszámját akarják vele meghálálni. Tyúklevessel
+kezdődik, azután jön a töltött-káposzta, meg a paprikás, meg a fánk és
+csak azután következnek a valóságos disznóból való ételek. Ezt is sorba
+kell kóstolni, milyennek sikerült a kolbász, a hurka, a véres meg a
+májas. Hát a sültje, meg a sütött vér? Ez mind sorra kerül, váltakozva
+itallal. Most jó keletje van a bornak s estére kelve, átvetődik valamely
+tanyából egy legény is, aki jól tud citorázni. Ez bizony nem ideges
+embernek való muzsika, de azért ott jó az nagyon. A legény kezében a
+lúdtoll ügyesen szaladgál a rézhúrokon. Vidám állapot ez. Az arcok
+kipirosodnak. A gazda mosolyogva tekint szét a népeken. Közben, hogy a
+citora elhalgat, (mert gyantázni kell a citorásnak is), az összekoccanó
+poharak zaját Sáb Mihály szakítja félbe. Már igen nagyon fényben égnek a
+szemei s ilyenkor szóval szokta tartani a társaságot. Ő ugyanis régente
+sokat próbált s ennélfogva hallgatják a dolgait, bár nem túlságosan
+szokása az igazmondás. Isten, ember tudja róla, például, hogy furvézer
+volt a katonaságnál, de ilyenkor egyszerre huszár lesz és válogatott
+kalandokba bocsátkozik. Most is arról tárgyal, felcsapva fogai között a
+pipaszárat.
+
+--A Königrécnél is hékás,--mondja,--oda vótam én komandérozva a
+legfelsőbb fölmarsol generálishon. Álltunk a lóval a dombon: a
+legfelsőbb fölmarsol generális, mög a major-generális mög én. Állt a
+csata szörnyen, gyütt-é az élös, de gyütt ám. No hát mán kezdtek
+retirálni a mieink. Műnk állunk a dombon. Vágtat éccör a fehér tajtékos
+sárga lovon az ordenáncoficér, hogy aszongya:
+
+--Ekcelenc ik meldige horzám, linké flügli krügli prügli.
+
+A legfölsőbb fölmarsol generál nem szól semmit, a major generál nem szól
+semmit, én sé szótam sémmit.
+
+Éccör gyün ám mögén nagy fekete lovon a második uláner oficér, hogy
+aszongya:
+
+--Ekcelenc ik meldige horzám, rekte flügli krügli prügli.
+
+A legfölsőbb fölmarsol generál nem szól semmit, én sé szótam sémmit.
+
+De akkó gyün ám éggy csillagos pej lovon szörnyen sebössen a harmadik
+ordenánc oficér, hogy aszonygya:
+
+--Ekcelenc, ik meldige horzám, alesz krügli prügli.
+
+A legfölsőbb fölmarsol generál nem szól semmit, én mög aszondtam:
+
+--De most mán gyerünk!
+
+A hallgatóság nevetni kezd. A gazda azt mondja elismerésképp Mihálynak:
+
+--Bolond kend, koma.
+
+Sáb, aki teljes jutalmát találta a fölhangzó kacajban, a kancsóhoz nyúl
+és vidáman int a cimboráknak:
+
+--Baj is az... Csak másképp egészség lögyön.
+
+
+
+
+TARTALOM
+
+Oldal
+
+Egy lóhalál s egy más ló megvételének körülményei      3
+Parádé      10
+János megjátsza magát      22
+A hajókifúrás nem elégtétel      28
+Ifijúr      34
+A duttyán      32
+Főtárgyaláson      50
+Jánosok      55
+A roham      64
+Albán csárda      78
+Az utolsó      86
+Öreg embör napáldozatja      97
+Vidám magyarok      102
+Délután      113
+Időn túl      121
+A vízityúkok, Izmail bég s egyebek      128
+A vályú      136
+Dugott bál      143
+A Holló meg a Hattyú      152
+Az okos Miklósról      163
+Lókötés akadályokkal      173
+Tor      178
+
+
+SIGNER és WOLFNER KIADÁSA.
+
+Förgeteg János mint közerő
+=== és más elbeszélések.===
+
+Irta: TÖMÖRKÉNY ISTVÁN.
+
+Ára fűzve 3 korona 50 fillér, kötve 5 korona.
+
+Tömörkény István rajzaiban, amiket a
+Förgeteg János mint közerő című kötetben
+foglalt össze, a sajátos magyar néplélek
+nyilatkozik meg. Az alak, akit az író Förgeteg
+Jánosban megtestesít, a szegedvidéki nyelvjárás
+pompás dialektusával, a magyar paraszt
+lelkülete egyenes, eszejárása agyafúrt voltában.
+Humora csupa igazgyöngy, benne a magyar
+népi karakter, tisztán ragyogó mivoltában.
+Hamisítatlanabb magyar vidámság derűje kevesebb
+könyvből árad, mint Tömörkényéből.
+
+       *       *       *       *       *
+
+Gerendás szobákból.
+
+Elbeszélések és rajzok.
+
+Irta: TÖMÖRKÉNY ISTVÁN.
+
+Ára fűzve 3 korona, kötve 5 korona.
+
+Egy csomó eleven, színes genre-kép a
+szegedi nép életéből; biztos vonásokkal megrajzolt
+emberek, akiket a maga kis, de mindig
+érdekesen vázolt festményébe hatásosan helyez
+el a szerző. Huszonhat rajz van a kötetben,
+elbeszélői értékre nézve különböző, mert
+némelyik nem egyéb hangulat-képnél, táj-vázlatnál
+vagy leírásnál, de mindegyikben van
+vonzó és lebilincselő hang. Az ember érzi a
+közvetetlenség hatását, látja a jószemű író
+intim megfigyeléseit és ez a látszólag jelentéktelen
+tárgyat is kedvessé teszi.
+
+       *       *       *       *       *
+
+SINGER és WOLFNER KIADÁSA.
+
+GÁRDONYI  GÉZA
+
+KÖNYVEI
+
+                                         Füzve   Kötve
+Ábel és Eszter. Regény                   3.60     5.60
+Két katicabogár. Novellák                3.60     5.60
+Az öreg tekintetes. Regény               3.--     5.--
+Az a hatalmas harmadik. Regény           3.--     5.--
+A láthatatlan ember. Regény              5.--     7.--
+Tizenkét novella                         1.50     2.40
+Annuska. Vígjáték 3 felvonásban          2.40     4.40
+Karácsonyi álom. Pásztorjáték 3 felv.    2.--     3.60
+A kékszemű Dávidkáné. Regény            --.--     1.--
+Két menyasszony                         --.--     1.--
+Fekete nap                               2.--     4.--
+Fehér Anna                               2.--     4.--
+Az egri csillagok. Regény 2 kötetben     6.--    10.--
+Fűzfalevél, nyárfalevél. Költemények     2.--     3.60
+Április. Költemények                     2.--     3.60
+Az én falum. I/II.                       2.--    --.--
+A pesti úr. 3. eresztés                  2.--     3.60
+A Kátsa. 3. eresztés                     2.--     3.60
+Veszödelmek. 3. eresztés                 2.--     3.60
+Durbints sógor. 3. eresztés              2.--     3.60
+Göre Martsa lakodalma. 3. eresztés       2.--     3.60
+Tapasztalatok a nagy kiállitásrúl. 4-ik
+   eresztés                              2.--     3.60
+Göre Gábor bíró úr könyve. 6. eresztés   2.--     3.60
+Bolygás az világba. 2. eresztés          2.--     3.60
+A bor. Falusi történet 3 felvonásban.
+   3. kiadás                             2.--     3.60
+Pöhölyék  és  más  falusi  történetek.
+   3. kiadás                             2.--     3.60
+
+Törleszthető havi négy koronás részletekben.
+
+       *       *       *       *       *
+
+SINGER és WOLFNER KIADÁSA.
+
+SZOMAHÁZY ISTVÁN
+
+MUNKÁI
+
+                                    Fűzve      Diszk.
+Mesék az írógépről                  3.--        5.--
+A méltóságos asszony                2.50        4.50
+Költöző nimfák                      3.50        5.--
+Előadások a Feleségképző Akadémián  3.50        5.--
+Két cigaretta közt. Elbeszélések    3.--        4.--
+A Clairette-keringő és egyéb
+       elbeszélések                 3.--       --.--
+Huszonnégy óra                      3.--        4.80
+Páratlan szerdák                    3.--       --.--
+Nyári felhők                       --.--        1.--
+Ella kisasszony ötlete             --.--        1.--
+Aprópénz. Elbeszélések              1.--       --.--
+Déli korzó                          3.--       --.--
+Hófúvás. Vígjáték 1 felvonásban
+       Előadja 1 férfi, 1 nő       --.60       --.--
+
+       *       *       *       *       *
+
+SINGER és WOLFNER KIADÁSA.
+
+LŐRINCZY GYÖRGY
+GEREBLYÉM ALÓL.
+
+című könyve tartalmánál és formájánál fogva egyaránt
+új és változatos. A mult század utolsó három
+évtizedének sok színes epizódját dolgozta föl, a
+minek elkallódni nagyon kár lett volna. „Olyan az
+emlékezés, -- írja a könyv egyik darabjában, --
+mint a gereblye, aminek egyik-másik fogát kitörték.
+Belevágja az ember a futó idők hervatag
+fűszálaiba, amiket az élete rendjén már lekaszált,
+mi marad alatta, mi nem, jobbadán a véletlen dolga.
+Azt azután betakarítja, nehogy sötét ólomszárnyával
+az ősz rája boruljon. El ne temessék azt is, mint
+annyi sok egyebet, amit érdemes lett volna megőrizni!
+Így teszek én is épen. Közelgő őszöm fenyegetően
+ösztökél s csorba gereblyém serényen jár
+jobbra, balra..." Aki szereti a tiszta magyar nyelven,
+magyar lélekkel irott könyvet, az megveszi a
+Lőrinczy könyvét. Ára fűzve 3.-- k, kötve 5.-- k.
+
+Lörinezy György munkái:
+
+Falusi potentátok. Fűzve 2 korona 40 fill. Kötve 4 korona.
+A magam földjén. Fűzve 2 korona. Kötve 3 korona 60 fill.
+Megtépett fészkek. Fűzve 2 korona 40 fill. Kötve 4 korona.
+
+Ifjúsági könyvei:
+
+A bujdosók. Elbeszélés. Díszköt. 6.40. Vászonkötésben  8.--
+Hűséges szivek. Elbeszélés. Kötve 2.50. Ára vászonk.   2.80
+Aranykarikák. Díszkötésben 3.--. Egyszerűbb kötésben   2.50
+Báró Eötvös József élete. Kötve --.50. Vászonköt.     --.80
+A Bizófalvi harang szava. Elbeszélés képekkel. Kötve   1.--
+Kis falum. Elbeszélés képpel                    «     --.50
+Becsület útján. Öt elbeszélés                   «     --.50
+Igaz történetek                                 «     --.50
+
+
+
+
+
+End of the Project Gutenberg EBook of Különféle magyarok meg egyéb népek, by 
+István Tömörkény
+
+*** END OF THIS PROJECT GUTENBERG EBOOK KÜLÖNFÉLE MAGYAROK MEG EGYÉB NÉPEK ***
+
+***** This file should be named 27546-0.txt or 27546-0.zip *****
+This and all associated files of various formats will be found in:
+        http://www.gutenberg.org/2/7/5/4/27546/
+
+Produced by Tamás Róth, Szever Pál and the Online
+Distributed Proofreading Team. With special thanks to the
+library of Pécs, especially to the director, József
+Kereszturi for the help in selecting and borrowing the
+books.
+
+
+Updated editions will replace the previous one--the old editions
+will be renamed.
+
+Creating the works from public domain print editions means that no
+one owns a United States copyright in these works, so the Foundation
+(and you!) can copy and distribute it in the United States without
+permission and without paying copyright royalties.  Special rules,
+set forth in the General Terms of Use part of this license, apply to
+copying and distributing Project Gutenberg-tm electronic works to
+protect the PROJECT GUTENBERG-tm concept and trademark.  Project
+Gutenberg is a registered trademark, and may not be used if you
+charge for the eBooks, unless you receive specific permission.  If you
+do not charge anything for copies of this eBook, complying with the
+rules is very easy.  You may use this eBook for nearly any purpose
+such as creation of derivative works, reports, performances and
+research.  They may be modified and printed and given away--you may do
+practically ANYTHING with public domain eBooks.  Redistribution is
+subject to the trademark license, especially commercial
+redistribution.
+
+
+
+*** START: FULL LICENSE ***
+
+THE FULL PROJECT GUTENBERG LICENSE
+PLEASE READ THIS BEFORE YOU DISTRIBUTE OR USE THIS WORK
+
+To protect the Project Gutenberg-tm mission of promoting the free
+distribution of electronic works, by using or distributing this work
+(or any other work associated in any way with the phrase "Project
+Gutenberg"), you agree to comply with all the terms of the Full Project
+Gutenberg-tm License (available with this file or online at
+http://gutenberg.org/license).
+
+
+Section 1.  General Terms of Use and Redistributing Project Gutenberg-tm
+electronic works
+
+1.A.  By reading or using any part of this Project Gutenberg-tm
+electronic work, you indicate that you have read, understand, agree to
+and accept all the terms of this license and intellectual property
+(trademark/copyright) agreement.  If you do not agree to abide by all
+the terms of this agreement, you must cease using and return or destroy
+all copies of Project Gutenberg-tm electronic works in your possession.
+If you paid a fee for obtaining a copy of or access to a Project
+Gutenberg-tm electronic work and you do not agree to be bound by the
+terms of this agreement, you may obtain a refund from the person or
+entity to whom you paid the fee as set forth in paragraph 1.E.8.
+
+1.B.  "Project Gutenberg" is a registered trademark.  It may only be
+used on or associated in any way with an electronic work by people who
+agree to be bound by the terms of this agreement.  There are a few
+things that you can do with most Project Gutenberg-tm electronic works
+even without complying with the full terms of this agreement.  See
+paragraph 1.C below.  There are a lot of things you can do with Project
+Gutenberg-tm electronic works if you follow the terms of this agreement
+and help preserve free future access to Project Gutenberg-tm electronic
+works.  See paragraph 1.E below.
+
+1.C.  The Project Gutenberg Literary Archive Foundation ("the Foundation"
+or PGLAF), owns a compilation copyright in the collection of Project
+Gutenberg-tm electronic works.  Nearly all the individual works in the
+collection are in the public domain in the United States.  If an
+individual work is in the public domain in the United States and you are
+located in the United States, we do not claim a right to prevent you from
+copying, distributing, performing, displaying or creating derivative
+works based on the work as long as all references to Project Gutenberg
+are removed.  Of course, we hope that you will support the Project
+Gutenberg-tm mission of promoting free access to electronic works by
+freely sharing Project Gutenberg-tm works in compliance with the terms of
+this agreement for keeping the Project Gutenberg-tm name associated with
+the work.  You can easily comply with the terms of this agreement by
+keeping this work in the same format with its attached full Project
+Gutenberg-tm License when you share it without charge with others.
+
+1.D.  The copyright laws of the place where you are located also govern
+what you can do with this work.  Copyright laws in most countries are in
+a constant state of change.  If you are outside the United States, check
+the laws of your country in addition to the terms of this agreement
+before downloading, copying, displaying, performing, distributing or
+creating derivative works based on this work or any other Project
+Gutenberg-tm work.  The Foundation makes no representations concerning
+the copyright status of any work in any country outside the United
+States.
+
+1.E.  Unless you have removed all references to Project Gutenberg:
+
+1.E.1.  The following sentence, with active links to, or other immediate
+access to, the full Project Gutenberg-tm License must appear prominently
+whenever any copy of a Project Gutenberg-tm work (any work on which the
+phrase "Project Gutenberg" appears, or with which the phrase "Project
+Gutenberg" is associated) is accessed, displayed, performed, viewed,
+copied or distributed:
+
+This eBook is for the use of anyone anywhere at no cost and with
+almost no restrictions whatsoever.  You may copy it, give it away or
+re-use it under the terms of the Project Gutenberg License included
+with this eBook or online at www.gutenberg.org
+
+1.E.2.  If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is derived
+from the public domain (does not contain a notice indicating that it is
+posted with permission of the copyright holder), the work can be copied
+and distributed to anyone in the United States without paying any fees
+or charges.  If you are redistributing or providing access to a work
+with the phrase "Project Gutenberg" associated with or appearing on the
+work, you must comply either with the requirements of paragraphs 1.E.1
+through 1.E.7 or obtain permission for the use of the work and the
+Project Gutenberg-tm trademark as set forth in paragraphs 1.E.8 or
+1.E.9.
+
+1.E.3.  If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is posted
+with the permission of the copyright holder, your use and distribution
+must comply with both paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 and any additional
+terms imposed by the copyright holder.  Additional terms will be linked
+to the Project Gutenberg-tm License for all works posted with the
+permission of the copyright holder found at the beginning of this work.
+
+1.E.4.  Do not unlink or detach or remove the full Project Gutenberg-tm
+License terms from this work, or any files containing a part of this
+work or any other work associated with Project Gutenberg-tm.
+
+1.E.5.  Do not copy, display, perform, distribute or redistribute this
+electronic work, or any part of this electronic work, without
+prominently displaying the sentence set forth in paragraph 1.E.1 with
+active links or immediate access to the full terms of the Project
+Gutenberg-tm License.
+
+1.E.6.  You may convert to and distribute this work in any binary,
+compressed, marked up, nonproprietary or proprietary form, including any
+word processing or hypertext form.  However, if you provide access to or
+distribute copies of a Project Gutenberg-tm work in a format other than
+"Plain Vanilla ASCII" or other format used in the official version
+posted on the official Project Gutenberg-tm web site (www.gutenberg.org),
+you must, at no additional cost, fee or expense to the user, provide a
+copy, a means of exporting a copy, or a means of obtaining a copy upon
+request, of the work in its original "Plain Vanilla ASCII" or other
+form.  Any alternate format must include the full Project Gutenberg-tm
+License as specified in paragraph 1.E.1.
+
+1.E.7.  Do not charge a fee for access to, viewing, displaying,
+performing, copying or distributing any Project Gutenberg-tm works
+unless you comply with paragraph 1.E.8 or 1.E.9.
+
+1.E.8.  You may charge a reasonable fee for copies of or providing
+access to or distributing Project Gutenberg-tm electronic works provided
+that
+
+- You pay a royalty fee of 20% of the gross profits you derive from
+     the use of Project Gutenberg-tm works calculated using the method
+     you already use to calculate your applicable taxes.  The fee is
+     owed to the owner of the Project Gutenberg-tm trademark, but he
+     has agreed to donate royalties under this paragraph to the
+     Project Gutenberg Literary Archive Foundation.  Royalty payments
+     must be paid within 60 days following each date on which you
+     prepare (or are legally required to prepare) your periodic tax
+     returns.  Royalty payments should be clearly marked as such and
+     sent to the Project Gutenberg Literary Archive Foundation at the
+     address specified in Section 4, "Information about donations to
+     the Project Gutenberg Literary Archive Foundation."
+
+- You provide a full refund of any money paid by a user who notifies
+     you in writing (or by e-mail) within 30 days of receipt that s/he
+     does not agree to the terms of the full Project Gutenberg-tm
+     License.  You must require such a user to return or
+     destroy all copies of the works possessed in a physical medium
+     and discontinue all use of and all access to other copies of
+     Project Gutenberg-tm works.
+
+- You provide, in accordance with paragraph 1.F.3, a full refund of any
+     money paid for a work or a replacement copy, if a defect in the
+     electronic work is discovered and reported to you within 90 days
+     of receipt of the work.
+
+- You comply with all other terms of this agreement for free
+     distribution of Project Gutenberg-tm works.
+
+1.E.9.  If you wish to charge a fee or distribute a Project Gutenberg-tm
+electronic work or group of works on different terms than are set
+forth in this agreement, you must obtain permission in writing from
+both the Project Gutenberg Literary Archive Foundation and Michael
+Hart, the owner of the Project Gutenberg-tm trademark.  Contact the
+Foundation as set forth in Section 3 below.
+
+1.F.
+
+1.F.1.  Project Gutenberg volunteers and employees expend considerable
+effort to identify, do copyright research on, transcribe and proofread
+public domain works in creating the Project Gutenberg-tm
+collection.  Despite these efforts, Project Gutenberg-tm electronic
+works, and the medium on which they may be stored, may contain
+"Defects," such as, but not limited to, incomplete, inaccurate or
+corrupt data, transcription errors, a copyright or other intellectual
+property infringement, a defective or damaged disk or other medium, a
+computer virus, or computer codes that damage or cannot be read by
+your equipment.
+
+1.F.2.  LIMITED WARRANTY, DISCLAIMER OF DAMAGES - Except for the "Right
+of Replacement or Refund" described in paragraph 1.F.3, the Project
+Gutenberg Literary Archive Foundation, the owner of the Project
+Gutenberg-tm trademark, and any other party distributing a Project
+Gutenberg-tm electronic work under this agreement, disclaim all
+liability to you for damages, costs and expenses, including legal
+fees.  YOU AGREE THAT YOU HAVE NO REMEDIES FOR NEGLIGENCE, STRICT
+LIABILITY, BREACH OF WARRANTY OR BREACH OF CONTRACT EXCEPT THOSE
+PROVIDED IN PARAGRAPH F3.  YOU AGREE THAT THE FOUNDATION, THE
+TRADEMARK OWNER, AND ANY DISTRIBUTOR UNDER THIS AGREEMENT WILL NOT BE
+LIABLE TO YOU FOR ACTUAL, DIRECT, INDIRECT, CONSEQUENTIAL, PUNITIVE OR
+INCIDENTAL DAMAGES EVEN IF YOU GIVE NOTICE OF THE POSSIBILITY OF SUCH
+DAMAGE.
+
+1.F.3.  LIMITED RIGHT OF REPLACEMENT OR REFUND - If you discover a
+defect in this electronic work within 90 days of receiving it, you can
+receive a refund of the money (if any) you paid for it by sending a
+written explanation to the person you received the work from.  If you
+received the work on a physical medium, you must return the medium with
+your written explanation.  The person or entity that provided you with
+the defective work may elect to provide a replacement copy in lieu of a
+refund.  If you received the work electronically, the person or entity
+providing it to you may choose to give you a second opportunity to
+receive the work electronically in lieu of a refund.  If the second copy
+is also defective, you may demand a refund in writing without further
+opportunities to fix the problem.
+
+1.F.4.  Except for the limited right of replacement or refund set forth
+in paragraph 1.F.3, this work is provided to you 'AS-IS' WITH NO OTHER
+WARRANTIES OF ANY KIND, EXPRESS OR IMPLIED, INCLUDING BUT NOT LIMITED TO
+WARRANTIES OF MERCHANTIBILITY OR FITNESS FOR ANY PURPOSE.
+
+1.F.5.  Some states do not allow disclaimers of certain implied
+warranties or the exclusion or limitation of certain types of damages.
+If any disclaimer or limitation set forth in this agreement violates the
+law of the state applicable to this agreement, the agreement shall be
+interpreted to make the maximum disclaimer or limitation permitted by
+the applicable state law.  The invalidity or unenforceability of any
+provision of this agreement shall not void the remaining provisions.
+
+1.F.6.  INDEMNITY - You agree to indemnify and hold the Foundation, the
+trademark owner, any agent or employee of the Foundation, anyone
+providing copies of Project Gutenberg-tm electronic works in accordance
+with this agreement, and any volunteers associated with the production,
+promotion and distribution of Project Gutenberg-tm electronic works,
+harmless from all liability, costs and expenses, including legal fees,
+that arise directly or indirectly from any of the following which you do
+or cause to occur: (a) distribution of this or any Project Gutenberg-tm
+work, (b) alteration, modification, or additions or deletions to any
+Project Gutenberg-tm work, and (c) any Defect you cause.
+
+
+Section  2.  Information about the Mission of Project Gutenberg-tm
+
+Project Gutenberg-tm is synonymous with the free distribution of
+electronic works in formats readable by the widest variety of computers
+including obsolete, old, middle-aged and new computers.  It exists
+because of the efforts of hundreds of volunteers and donations from
+people in all walks of life.
+
+Volunteers and financial support to provide volunteers with the
+assistance they need, is critical to reaching Project Gutenberg-tm's
+goals and ensuring that the Project Gutenberg-tm collection will
+remain freely available for generations to come.  In 2001, the Project
+Gutenberg Literary Archive Foundation was created to provide a secure
+and permanent future for Project Gutenberg-tm and future generations.
+To learn more about the Project Gutenberg Literary Archive Foundation
+and how your efforts and donations can help, see Sections 3 and 4
+and the Foundation web page at http://www.pglaf.org.
+
+
+Section 3.  Information about the Project Gutenberg Literary Archive
+Foundation
+
+The Project Gutenberg Literary Archive Foundation is a non profit
+501(c)(3) educational corporation organized under the laws of the
+state of Mississippi and granted tax exempt status by the Internal
+Revenue Service.  The Foundation's EIN or federal tax identification
+number is 64-6221541.  Its 501(c)(3) letter is posted at
+http://pglaf.org/fundraising.  Contributions to the Project Gutenberg
+Literary Archive Foundation are tax deductible to the full extent
+permitted by U.S. federal laws and your state's laws.
+
+The Foundation's principal office is located at 4557 Melan Dr. S.
+Fairbanks, AK, 99712., but its volunteers and employees are scattered
+throughout numerous locations.  Its business office is located at
+809 North 1500 West, Salt Lake City, UT 84116, (801) 596-1887, email
+business@pglaf.org.  Email contact links and up to date contact
+information can be found at the Foundation's web site and official
+page at http://pglaf.org
+
+For additional contact information:
+     Dr. Gregory B. Newby
+     Chief Executive and Director
+     gbnewby@pglaf.org
+
+
+Section 4.  Information about Donations to the Project Gutenberg
+Literary Archive Foundation
+
+Project Gutenberg-tm depends upon and cannot survive without wide
+spread public support and donations to carry out its mission of
+increasing the number of public domain and licensed works that can be
+freely distributed in machine readable form accessible by the widest
+array of equipment including outdated equipment.  Many small donations
+($1 to $5,000) are particularly important to maintaining tax exempt
+status with the IRS.
+
+The Foundation is committed to complying with the laws regulating
+charities and charitable donations in all 50 states of the United
+States.  Compliance requirements are not uniform and it takes a
+considerable effort, much paperwork and many fees to meet and keep up
+with these requirements.  We do not solicit donations in locations
+where we have not received written confirmation of compliance.  To
+SEND DONATIONS or determine the status of compliance for any
+particular state visit http://pglaf.org
+
+While we cannot and do not solicit contributions from states where we
+have not met the solicitation requirements, we know of no prohibition
+against accepting unsolicited donations from donors in such states who
+approach us with offers to donate.
+
+International donations are gratefully accepted, but we cannot make
+any statements concerning tax treatment of donations received from
+outside the United States.  U.S. laws alone swamp our small staff.
+
+Please check the Project Gutenberg Web pages for current donation
+methods and addresses.  Donations are accepted in a number of other
+ways including checks, online payments and credit card donations.
+To donate, please visit: http://pglaf.org/donate
+
+
+Section 5.  General Information About Project Gutenberg-tm electronic
+works.
+
+Professor Michael S. Hart is the originator of the Project Gutenberg-tm
+concept of a library of electronic works that could be freely shared
+with anyone.  For thirty years, he produced and distributed Project
+Gutenberg-tm eBooks with only a loose network of volunteer support.
+
+
+Project Gutenberg-tm eBooks are often created from several printed
+editions, all of which are confirmed as Public Domain in the U.S.
+unless a copyright notice is included.  Thus, we do not necessarily
+keep eBooks in compliance with any particular paper edition.
+
+
+Most people start at our Web site which has the main PG search facility:
+
+     http://www.gutenberg.org
+
+This Web site includes information about Project Gutenberg-tm,
+including how to make donations to the Project Gutenberg Literary
+Archive Foundation, how to help produce our new eBooks, and how to
+subscribe to our email newsletter to hear about new eBooks.