diff options
Diffstat (limited to '39336-h')
| -rw-r--r-- | 39336-h/39336-h.htm | 8131 |
1 files changed, 8131 insertions, 0 deletions
diff --git a/39336-h/39336-h.htm b/39336-h/39336-h.htm new file mode 100644 index 0000000..aed6d46 --- /dev/null +++ b/39336-h/39336-h.htm @@ -0,0 +1,8131 @@ +<!DOCTYPE html PUBLIC "-//W3C//DTD XHTML 1.0 Strict//EN" + "http://www.w3.org/TR/xhtml1/DTD/xhtml1-strict.dtd"> +<html xmlns="http://www.w3.org/1999/xhtml" xml:lang="hu" lang="hu"> + <head> + <meta http-equiv="Content-Type" content="text/html;charset=utf-8" /> + <meta http-equiv="Content-Style-Type" content="text/css" /> + <title> + The Project Gutenberg eBook of Gaal György magyar népmesegyűjteménye (2. kötet) by György Gaal + </title> + <style type="text/css"> + +body { + margin-left: 10%; + margin-right: 10%; +} + +h1,h2,h3,h4,h5,h6 { + text-align: center; + clear: both; +} + +p { + margin-top:.75em; + margin-bottom:.75em; +} + +body > p { + text-align: justify; + text-indent: 1.5em; +} + +hr { + width: 33%; + margin-top: 2em; + margin-bottom: 2em; + margin-left: auto; + margin-right: auto; + clear: both; +} + +hr.chap {width: 65%} + +.pagenum { /* uncomment the next line for invisible page numbers */ + /* visibility: hidden; */ + position: absolute; + right: 2%; + color: gray; + font-size: smaller; + text-align: right; + text-indent:0; +} /* page numbers */ + +.center { + text-align: center; +} + +.right {text-align: right;} + +em.gesperrt { + font-style: normal; + font-weight: normal; + letter-spacing: 0.3em; + padding-left: 0.3em; +} + +.caption-small {font-weight: bold; font-size: small;} + +.caption {font-weight: bold;} + +.caption-large {font-weight: bold; font-size: large;} + +.caption-larger {font-weight: bold; font-size: 200%;} + +/* Footnotes */ +.footnote { + margin-left: 10%; + margin-right: 10%; + font-size: 0.9em; + } + +.footnote .label { + position: absolute; + right: 84%; + text-align: right; + } + +.fnanchor { + vertical-align: super; + font-size: .8em; + text-decoration: none; +} + +/* Transcriber’s notes */ +.transnote {background-color: #E6E6FA; + color: black; + font-size:smaller; + padding:0.5em; + margin-bottom:5em; + font-family:sans-serif, serif; } + +.transnote b { + color: #880000; +} + +/* TOC */ +ul.TOC { + list-style-type: none; + padding-left: 5%; + width: 80%; + text-align: justify; +} + +span.ralign { + position: absolute; + text-align: right; + right: 15%; + top: auto; +} + + + </style> + </head> +<body> + + +<pre> + +The Project Gutenberg EBook of Gaal György magyar népmese-gyujteménye +(2. kötet), by György Gaal + +This eBook is for the use of anyone anywhere at no cost and with +almost no restrictions whatsoever. You may copy it, give it away or +re-use it under the terms of the Project Gutenberg License included +with this eBook or online at www.gutenberg.org + + +Title: Gaal György magyar népmese-gyujteménye (2. kötet) + +Author: György Gaal + +Editor: Gábor Kazinczy + Ferenc Toldy + +Release Date: April 1, 2012 [EBook #39336] + +Language: Hungarian + +Character set encoding: UTF-8 + +*** START OF THIS PROJECT GUTENBERG EBOOK GAAL GYORGY MAGYAR NEPMESE *** + + + + +Produced by Albert László (This book was produced from +scanned images of public domain material from the Google +Books project.) + + + + + + +</pre> + +<p> </p> +<h1><span class="caption-large">GAAL GYÖRGY</span><br /> +MAGYAR NÉPMESE-<br /> +<span class="caption-large">GYŰJTEMÉNYE.</span></h1> +<p> </p> +<p class="center"><span class="caption-small">KIADTÁK</span></p> +<p class="center"><span class="caption-large">KAZINCZY GÁBOR ÉS +TOLDY FERENC.</span></p> +<p> </p> +<p class="center"><span class="caption-large">MÁSODIK +KÖTET.</span></p> +<p> </p> +<p class="center"><span class="caption">PESTEN,</span></p> +<p class="center"><span class="caption">PFEIFER FERDINÁND +SAJÁTJA.</span></p> +<p class="center"><span class="caption-small">M. DCCC. +LVII.</span></p> +<p> </p> + +<p class="center"><span class="caption-small"> +Pest, 1857. Emich Gusztáv könyvnyomdája. +</span></p> + +<hr class="chap" /> +<p><span class="pagenum"><a name="Page_III" id="Page_III">III.</a></span></p> +<h2>ELŐSZÓ.</h2> +<p> +Ime ismét egy fogás Gaal György mesegyűjteményéből; +ezuttal tizennégy mesével. +</p> + +<p> +Ezek közől Gaal maga, német kidolgozásába +egyet vett fel, a XXIII. +szám alatti halászmesét; Erdélyi hármat, +a XIII. XXI. XXII. számúakat. +</p> + +<p> +Tíz tehát először jelenik meg, sőt +magyarban tizenegy. +</p> + +<p> +A mi kiadásunkat az is jellemzi, +hogy azokat nem csak a tartalomra +nézve illetetlenűl, egészen úgy mint +egy és más nép-embere által közöltettek, +adjuk, de híven tartva meg a kifejezés +minden sajátságait is. A nyelvtani +szófűzés azért igen gyakran nem correct; +az egyszerű népi elme sokat oda +gondol, kifejezésében szökéseket tesz, +<span class="pagenum"><a name="Page_IV" id="Page_IV">IV.</a></span> +tudva hogy hallgatója oda érti, mit ki +nem mond is. Ebben, mint egyébben is, +különbözik e naiv rögtönzők előadása +az irói előadás nyelvétől. S ez által, ha +szabálytalan is, néha frisebb. A mívelt +olvasó, ha egyszer bele egyezett a népi +elbeszélők e kiváltságába, gyönyörűséget +is fog érezni e pongyolaságból. +</p> + +<p> +Mi ily olvasót tartottunk szem +előtt; s ezt azok kedvéért mondjuk el, +kik azt látszottak kivánni, hogy szabályos +mondat-alkotást hozzunk ez elbeszélésekbe. +</p> + +<p> +Még a kiejtésre nézve is meghagytuk +a sajátságokat. A puszta olvasót +azok nem zavarják; a nyelv gondos +észlelője köszönettel fogja venni. +<span class="pagenum"><a name="Page_V" id="Page_V">V.</a></span> +</p> + +<p> +Meg kellett tehát még az egyenetlenségeket +is hagyni. Egy elbeszélő így, +más amúgy fejezte ki magát, amúgy ejtett +egy vagy más szót. +</p> + +<p> +Az első kötet a tudomány, az öszves +időszaki sajtó által örömmel üdvözöltetett, +dicsértetett, ajánltatott. Bár +derék kiadónk a közönségtől is hasonlót +tapasztalna. Vér ez a mi vérünkből; +megérdemli hogy mint édes miénket +nyájasan fogadjuk. +</p> + +<p> +Sajtó alatt egy harmadik kötet is. +</p> + +<p class="right"> +Augustus 10. 1857. +</p> + +<hr class="chap" /> +<p><span class="pagenum"><a name="Page_VI" id="Page_VI">VI.</a></span></p> +<h2>TARTALOM.</h2> +<ul class="TOC"> +<li>XII. Ki hogy vet, úgy arat<span class="ralign"><a href="#Page_3">3</a></span></li> +<li>XIII. Nemtudomka<span class="ralign"><a href="#Page_29">29</a></span></li> +<li>XIV. Leányszín Bálint és Gyöngyszín Ilona<span class="ralign"><a href="#Page_54">54</a></span></li> +<li>XV. Csonka és sánta pajtás<span class="ralign"><a href="#Page_74">74</a></span></li> +<li>XVI A buzogányos gyermek<span class="ralign"><a href="#Page_100">100</a></span></li> +<li>XVII. A szerencsés óra<span class="ralign"><a href="#Page_115">115</a></span></li> +<li>XVIII. Hamupepejke<span class="ralign"><a href="#Page_133">133</a></span></li> +<li>XIX. Az aranymadár<span class="ralign"><a href="#Page_149">149</a></span></li> +<li>XX. Esztendőre ilyenkor<span class="ralign"><a href="#Page_157">157</a></span></li> +<li>XXI. A hűséges princeszné<span class="ralign"><a href="#Page_167">167</a></span></li> +<li>XXII. A szalmakirály<span class="ralign"><a href="#Page_188">188</a></span></li> +<li>XXIII. Egy szegény halászról<span class="ralign"><a href="#Page_214">214</a></span></li> +<li>XXIV. Az akasztófára rendelt királyfi<span class="ralign"><a href="#Page_229">229</a></span></li> +<li>XXV. A rosz végre jóra fordúlt<span class="ralign"><a href="#Page_245">245</a></span></li> +</ul> + +<p><span class="pagenum"><a name="Page_1" id="Page_1">-1-</a></span></p> +<hr class="chap" /> +<p class="center"><span class="caption-larger">MAGYAR MESÉK</span><br /> +<span class="caption-large">A NÉP SZÁJÁBÓL.</span><br /> +<span class="caption-large">XII–XXV.</span></p> +<p><span class="pagenum"><a name="Page_2" id="Page_2">-2-</a></span></p> +<hr class="chap" /> + +<p><span class="pagenum"><a name="Page_3" id="Page_3">-3-</a></span></p> +<h2>XII. KI HOGY VET, UGY ARAT.</h2> +<p> +Volt a világon egy király, akinek három +gyermekei valának, amelyek így neveztettek: +a legöregebbnek neve vala Imre, a következendőnek +Edvárd, a legífjabbat pedig Innocensnek +hívták. A többi között amidőn ezen +nevezett királyífjaknak az atyjok őket felneveltette +fényes születések szerént úgyannyira; +hogy az imént említett királyfiak oskoláikat +már egészen elvégezték, az édes atyjok is +ezen felnevelt gyermekeknek egy kevéssé +megöregedett, jóllehet ugyan őtet az öregsége +nem annyira sanyargatta, mint istentől rá küldött +betegsége. Sok időknek elfolyása után +betegségében, a sok rendeléseknek elintézése +után, már annyira ellankadozott, hogy +kényteleníttetett a doktorokat összehívni. Amidőn +öszvejöttenek, tanácskoztak azon; hogy +őtet megint régi jó egészségire hozhassák; de +itten valóban semmiféle orvosság nem használt; +Mit volt mit tennie, ezen tanácskozók +<span class="pagenum"><a name="Page_4" id="Page_4">-4-</a></span> +közt egyik megszólamlott, és mondotta, hogy +volna a világon egy kert, amelybe egy kút +volna, és egyetembe ott volna olyan víz, +amelyből hogyha akarminő beteg innék, tehát +a régenti egészsége visszatérne, sőt mi több, +még fiatalabb is lenne. Itten ezen beszédet +hallgatták a királynak fiai is, és a többi között +Imre, a legöregebbik, a maga szobájába +hivatta testvéreit, és itten megcsókolta őket +ezen elejekbe tett kérdésivel, hogy állnának +az ő szándékára. Itten Edvárd és Innocens +testvérei, ambátor még nem tudták akaratját, +de még is megerősítették őtet azzal, hogy +akármi volna, ők akarják szándékát követni. +Ezen nagy erős fogadások után mondja Imre, +testvéreinek: ime mostanában megmondom +tinéktek. Tudjátok, a mi édes atyánk beteg, +és pedig igen rosszúl vagyon, de a doktor +mondotta hogy azon vízből, amely a világon +van, hogyha iszik belőle, megegészségesedik. +Így tehát, édes testvéreim, mondjuk meg édes +atyánknak, hogy engedje meg minekünk: mi +el akarunk menni mind a hárman, és azon vizet +felkeresni. Ugyanazonnal mindjárt meg is jelentették, +és kérték atyjokat engedelem végett, +hogy elmehessenek. Bármely nagy fájdalmat +okozott édes atyjoknak ezen kérések, de azonban +még sem tagadhatta meg az ő esedezéseket. +<span class="pagenum"><a name="Page_5" id="Page_5">-5-</a></span> +</p> + +<p> +Így tehát midőn már édes atyjoktól az +engedelmet megkapták, mindjárt minden rendeléseket +megtettek, és három beborított hajócskát +csináltattak számokra. Midőn már minden +együtt volt, elbucsúztak édes atyjoktól és +nemzetségeiktől, és egyszersmind a három testvérek +bátoritották őket hogy ne búsúljanak: +majdan nem sokára visszajönnének. Ezek +után megcsókolták egymás, és útnak mentek. +Amint a vizen mentek volt, legelsőbb +evedzett Imre bátyjok, és azután Edvárd, és +szegény Innocens, mint legífjabb mindig legutolsó +volt. Így amint ők mennének, egy kis +leányka a vízben sírva rongyosan vagyon, és +amidőn Imre arra ment, kérte őtet még az +egekre is, hogy venné őtet fel, hogy ezen jótételéért +dolgában segíteni fogja; de az én +Imrém bizony fel nem vette a kis leányt. +Amint Edvárd is arra ment, szinte azonnal +üdvözlötte a kis leány őtet, és imádta mint +bátyját, de ez is szinte oly üresen hagyta kéréseit, +mint az első. Utóbbá – nem hiába az +neve is Innocens – arra jött, alig várta ezen +nagylelkű ífju királyfi csak hogy arra mehessen, +s azon kis leánykát felvehesse; különben +másokkal is szánakozó volt, és másokkal jót +tenni mindenkoron szeretett; így tehát a midőn +közelgetett, őtet a kis leány öszvetett kezekkel +<span class="pagenum"><a name="Page_6" id="Page_6">-6-</a></span> +kérte, csakhogy felvegye, különben itten +meg kell nekie halni; de az Innocens királyfinak +nem kellett sok kérés, anélkül is hiszen +a volt szándéka, ővele jót tenni, és hogy +a legközelebb faluba valahová beadja. Bevette +tehát ladikjába, és azonnal a maga ingeiből +reá adott egyet, és más ruhákkal is betakargatta, +és minthogy a kis ladik oly félhajó +formára volt csinálva, egy ágyat is csináltatott +bele, és oda a leánykát belé fektette, és +mindjárt kis pecsenyét, kalácsot, hozzá tartozandó +jó italt is adott nekie, hogy annál nyugodalmasabban +aludhassék, amint valóban +úgy is volt. +</p> + +<p> +Hagyjuk tehát már itten a kis leányt +aludni, és menjünk a három testvérek rendelésére. +Itten tehát amidőn ezen a vizen egy: +vendégházra akadtak, kiszaladtak mind a +hárman, és bementek a vendégfogadóba, és +itten ettek és ittak; ezek után azt végezték +magok között, hogy akármelyik hahogy hamarébb +ezen helyre megérkezik, tehát a többieket +is meg kell nekie várni. Így tehát amint +megfogadták, úgy meg is tartották szavaikat, +amint, bővebben megláthatjuk, és hallhatjuk +cselekedeteket. Itten elbúcsúztak, és megcsókolták +egymás orcáit, és három fele vették +útjokat; de itt az volt már a kérdés, ki merre +<span class="pagenum"><a name="Page_7" id="Page_7">-7-</a></span> +menjen? A kis leány felébredt, és mondotta +hogy ő csak tartson egyenesen, jóllehet messzire +lehet látni, és még sem szemlélhetnek +valamely szigeteket avagy házakat. Ő valóban +szót is fogadott, és bátyjainak azt mondotta, +hogy egyenesen fog ő hajózni, ami nekik +kedvekre volt, és a két testvérek egyik +jobbra, másik balra mentek. Már most hagyjuk +menni ki a merre akar; hanem lássuk és +hallgassuk, mit csinál az Innocens királyfi, az +kis leánykával. Már többé nem volt szomorú, +sőt inkább víg volt a leányka; itten a többi +között kérdezgeti egyről másról a királyfi: +kicsoda, vagy micsoda lenne, kik az ő nemzői, +és hogy hívják őtet. Az első kérdésre +azt mondotta a leányka: kímélje meg őtet az +által, hogy ő ne lenne azon szerencsétlen, aki +maga nemzetségit és szüléit felfedezze őelőtte, +hanem annyit mondhatok, hogy most oly szerencsétlen +vagyok mások csalárdsága által, +mint az úr valahára hazajöttekor lenni fog. +Ezen nagyon megváltozott a szegény jószívű +Innocens; azért mindjárt is mondotta a kis +leány: mindazonáltal ne félj, de azonban +eszeddel élj, isten el nem hágy, és elhagyatásodkor +is meg fog segíteni. Ezen megintelen +megörűlt az Innocens királyfi, de már mondd +meg tehát, hogy hívnak? Felele: engemet neveznek +<span class="pagenum"><a name="Page_8" id="Page_8">-8-</a></span> +Erzsébetnek. Ezen szót igen is nagyon +kedvelte ezen királyfi, minthogy megholt anyját +is úgy hívták. Már mostanába mondja az +Erzsi: te engemet mindenekről tudakoztál, +hallgasd meg te is hát kérésemet, és felelj: +nemde te vagy azon királynak fia, aki oly +rosszúl vagyon, és azon vizet keresed amely +által meggyógyúlhat, és testvéreid is azért +mentek volt, nemde? Felelte volt Innocens: +Igen. Látod, édes jótevő princem, te igen nagy +jót tettél velem, köteles tartozásomban vagyon +énnekem is, hogy velem tett jó akaratodat +viszonozzam, de el ne felejtkezzél rólam +mind szerencsétlen ideidben, annál inkább ha +dolgod jól fog folyni, és visszajövetelünkkor +neveltess fel pompásan, hogyha azon égő szeretet +benned el nem aludt, a melylyel erántam +ezen kis idő alatt viseltetél. Ó de mely +szivesen hallgatta a kis Erzsi beszédjét Innocens! +mindeneket megfogadott nekie, sőt még +azt is, hogy haza jövetelökbe úgy fogja őtet +neveltetni, mint első kisasszonyt. Ezt megköszönte +Erzsi és csókolta kezeit jóakaratjáért, +és ők ketten per te s tu voltak, mivel kedvelte +nagyon a kis Erzsi leánykát. Itten előhozta +mindjárt: látod édes Innocens úti társam, +mink ketten szerencsésebbek fogunk lenni, +mint a te két testvéreid, hanem eszeddel élni +<span class="pagenum"><a name="Page_9" id="Page_9">-9-</a></span> +tudj, és örömödben el ne felejtsd magadat, +hanem szót fogadj akkor, amidőn szükséges +lenni fog, és kiáltani fogok. Látod, kedves Innocens +úti társam, azon nagy kertet, amelynek +közepibe az a nagy roppant kastély van? +ottan van az a víz, amelyből hogyha a te jó +atyád inni fog, hát meggyógyúl; hanem már +mostanában hallgasd mitevő légy. Én erről +hallottam valaha szüleimtől, s így tehát neked +is tanácsúl adom mind ezeket; hanem +amidőn be fogsz menni az ajtón, meg ne +ijedj: ott két óriás fog állani, és amint be +fogsz menni a kertajtón, a közepső kertbe vagyon +három kút, és ugyan a közepső kútból +meríts vizet, azonban kárt tenni avagy valamit +elhozni ne bátorkodjál, különben rosszúl +fog a dolgod menni, hanem azonban enni és +inni, és amit csak akarsz tenni, mindeneket +elkövethetsz, de csak el ne felejtsd magadat. +Itten azt is tudtára adja a kis Erzsi, hogy +senkinek semmi ereje és hatalma nincsen valakinek +véteni, hanem éjfél után aki ottan találtatik, +azonnal öszveszakasztják. Így tehát +tegyed azt amit én teneked mondottam, úgy +mindenekben jól fog dolgunk menni. +</p> + +<p> +Alig hogy oda értek hajócskájokkal tizenegy +órakor estve, azonnal egy karóhoz +megkötötte hajóját Innocens, és a kis leányka +<span class="pagenum"><a name="Page_10" id="Page_10">-10-</a></span> +Erzsi kint maradt, és Innocens királyfi bement, +elvitte magával a hozott három palackot, +és amint bement volt, egy keveset megréműlt; +bámúlt a sok ritkaságokon, jóllehet +ugyan nekie ezek mind tetszettek, de azonban +még sem felejtkezett ő el Erzsi szavairól, +hanem azonnal, amint mondotta volt Erzsike, +azon kútból a középső kertben palackait teli +merítette, és úgy istennek hálát adott, és azzal +útnak vette magát ki a kertből. Mindazonáltal +palackait egy helyre letette volt, és +mindeneket jól megnézett, fájt ugyan neki a +szíve hogy tudta: sokáig nem maradhat. A +többi közt, amidőn már majd az egész palotát +öszvejárkálgatta, lejön; az óriások mellett +vagyon egy szoba, ahol aludt három princeszné, +és sokféle ételek, valamint italok is +voltak. A kis Erzsi csak egyszerre kiált: Innocens +úti társam, vigyázz, soká ne mulass, +mivel már két fertály tizenkettőt elütötte; de +azonban gondolta magában: míg én jól nem +lakom, és kivánságomat be nem teljesítem, +addig el nem megyek. Már majdhogy egész +kivánságát be nem teljesítette volt, újonan +kiált a kis Erzsi: Innocens uti társam, gyere, +mivel három fertály már elmúlt tizenkettőre. +Ezt hallotta jól Innocens, és ment volna már, +de szembe tűnt ottan fekve egy angyali szépségnek +<span class="pagenum"><a name="Page_11" id="Page_11">-11-</a></span> +személye, úgymint princeszné; nem +sokat késett, hanem piros két orcáit megcsókolta, +és azonnal két fekete folt maradt a képén +adott csókjaitól. Ekkor nyomban harmadszor +kiáltott Erzsi leányka: Siess, Innocens +uti társam, különben ezen szempillantásban +tizenkét órát üt. Minthogy kivánságát beteljesítette, +azonnal fölfogta letett tele merített +palackait, és hajócskájához sietett; alighogy +felült, mindjárt ütött az óra tizenkettőt. +Itten hogyha legkevesebbet késett volna is +Innocens Erzsébet leánykával, életeket eljátszották +volna, de még is kiáltottak utána a +felébredt óriások a többi emberekkel egyetemben: +hogyha te holnap magadat minálunk +jelenteni nem fogod, rettegjen egész házad +nemzetsége. Lehet képzelni, mely viszontagságok +között hányódtak mindketten, de örűltek +mégis, hogy szerencsésen megmenekedhettek. +Így amint evedzettek haza felé, mondja +Erzsébet leányka: kedves Innocens uti társam, +fedezd te fel énnekem mit láttál, és mit +csináltál azon idő alatt, míg azon kecsegtető +helyen voltál, különben, hogyha kérésemet +nem teljesíted, igen könnyen veszedelembe +jöhetsz. De Innocens királyfi mintha valamely +papnak gyónt volna, mindeneket megvallott, +azt is hogy megcsókolta az ott lévő +<span class="pagenum"><a name="Page_12" id="Page_12">-12-</a></span> +princesznét. Mindezeknek értésire azt mondotta +Erzsébet: lásd, édes Innocens uti társam, +ha te már mostanában azon a helyen, a melyet +magatoknak kiválasztottatok, bátyáiddal +öszvejöszsz, vigyázz magadra: ők tégedet +itatni fognak, csakhogy vizeidet palackaidból +a magokéba önthessék, és a tiédbe természeti +Dunavizet fognak önteni, és ezen alkalmatosság +által atyád előtt végképen meg +lészsz vettetve bátyáidnak álnoksága miatt, +ők pedig felmagasztaltatnak. Jól vagyon; +amint Erzsébet leányka mondotta, ugyanúgy +a szegény jó lelkű Innocens királyfit a többi +két testvére meg is csalta; azonban még is +gondoskodott Innocens királyfiról a leányka, +mivel mindenekről értelmessé tette volt őtet, +és legtöbbet azt emlitette uti társának, hogy +ha testvéreivel öszve fog jönni, mindeneket +megmondhat mit látott, és mely helyről hozta +az élő vizet, de csak azt ne mondja mit tett +volt az ott fekvő princesznével. +</p> + +<p> +Jól vagyon; Innocens mindezeket jól megtartotta +fejibe, és nem is tett semmi említést +mindezekről, hanem mind csak azon voltak +Imre és Edvárd két testvérei, hogy szegény +öcscsöket ravaszság által elcsábíthassák. Jóllehet +ugyan eleget vígyázott magára, mindazonáltal +még is megcsalták, nem ugyan részegséggel, +<span class="pagenum"><a name="Page_13" id="Page_13">-13-</a></span> +hanem álomport öntöttek poharába, +és amidőn ő azon italt megitta, kevés +idő alatt csendesen el is szunnyadozott. Amidőn +Innocens legmélyebb álmába volna, itten +örűltek csalárd testvérei, és vizét a magok +palackjokba önteni nem átalkodtak, az övébe +pedig közönséges vizet öntöttek, és amint +mindent kipakoltak, szinte azon móddal ismét +mindeneket visszatettek volt. Már itten, +amidőn Innocens királyfi kialudta volt magát, +az volt legelső kötelessége, becsinált üvegjeit +megvizsgálni, hogy valamely szerencsétlenség +nem esett-e rajtok; de fájdalom hogy +nem vette észre alattomban praktikált cselekedeteiket. +Így amidőn már végképen magokat +a vizen álló vendégházha kipihenték, útnak +vették magokat atyjok városa felé. +</p> + +<p> +Csakugyan kevés idő alatt otthon is lettek. +Nagy örömmel várta az egész udvar a három +királyfit, és amidőn édes atyjok eleibe +mentek, legelsőbb is mindegyik kezeit megcsókolta; +egyik is, másik is azt állította, hogy +az ő vize a legjobb, de minthogy közönséges +szokásban vagyon minálunk is az ily alkalmatosságokban +a legífjabb kérésit szerencséltetni, +tehát a beteg király, úgymint édes +atyjok, az Innocens vizéből legelsőbb is ivott +valami keveset: de erre nem hogy jobban +<span class="pagenum"><a name="Page_14" id="Page_14">-14-</a></span> +érezte volna magát, sőt inkább rosszabbúl +lett. Amidőn a két testvére látta ezen dolgot, +azonnal édes atyjokat kérték, hogy az ő vizökből +igyék, mindjárt jobban fog lenni: valamint +édes atyjok valóban ivott is vizökből, +ezen italtól ugyan nem hogy rosszabbúl lett +volna, sőt inkább majdnem egész régenti fris +egészségét visszanyerte, és így többet is ivott +belőle, már úgy annyira, hogy valóban egészséges +lett. El lehet gondolni, mely szörnyű +nagy öröm díszesítette a királyi házat; de +amint az öröm mérték nélkül; virágzott, úgy +annyira és oly hamar bú és bánat is borította +az udvart azon okból, mert a király örömibe +nem is tudta talán hogy mit csinált. +Elég az hozzá, ő nagyon haragudott fiára, de +még is azt nekie nem mutatta, hanem egy +időben behivatta az udvari vadászt, és ezen +parancsolatot adta nekie, mondván: Pista, te +kifogsz az én Innocens fiammal holnap vadászni +menni, úgy is kedvelli ő nagyon, ezen +mulatságot; de amidőn már jól messze fogtok +a várostól lenni, anélkül hogy te valamit +őnekie mondanál, egyszerre maradj hátra, és +lődd agyon. Ezen szóra azonnal térdre esik a +vadász azon kérésivel, hogy akarmit, csak +ettől a rettenetes szolgálattól kíméljen meg kegyelmes +király: készebb leszek itten hagyni +<span class="pagenum"><a name="Page_15" id="Page_15">-15-</a></span> +a jó szolgálatot, mint hogy én, akit udvarlok, +agyon lőjem. Sírt, könyörgött érette, de +mind nem használt Pista esedezése, hanem +ismét ezen parancsolatjával erősíti: hogyha +te holnap reggel 10 óráig őtet agyon nem lövöd, +és nagyobb bizonyság végett a szivét és +tüdeit nekem haza nem hozod, hogy megehessem, +úgy mindjárt akasztófára szegeztetlek. +Mit volt tenni Pistának, kellett megfogadni a +parancsolatnak beteljesítését, jóllehet ő más +gondolattal simította mind ezeket. Amidőn +már mindent megmondott udvari vadászának, +vacsora közt azt mondta gyermekeinek: mivel, +kedves fiaim, fáradtatok érettem, megengedem +néktek: mindegyik múlathat holnap +úgy amint akar, egész nap; és minthogy Innocens +vadászatba találja legfőbb kedvét, tehát +kimehetsz Pistával jókorán, ti pediglen +későbben. Itt kinek volt nagyobb öröme mint +Innocens királyfinak, hogy látta édes atyjának +szivességét? de azonban nem tudta volt +alattomos rendeléseit. Következik a reggel, +jó korán ugyan fel is költötte Pista kedves +urát; látta azonban Innocens Pistát hogy nagyon +szomorkodik, de akármint vallatta, még +sem hozhatott belőle ki egy szót sem e felől, +csak mindég azt mondotta, hogy nem volna +neki kedve ma vadászni menni. Alattomban +<span class="pagenum"><a name="Page_16" id="Page_16">-16-</a></span> +aranyait, nem különben drága kincseit öszveszedte +volt Pista, úgy mint udvari vadász, aki +Innocens szolgája vala, és mindeneket okosan +elrendelt, mintha istennek rendelései tették +volna; mindazokról pedig ő semmit sem tudott, +hanem amidőn már mindeneket elkészített, +jelenti urának hogy kész volna minden, +méltóztassék lóra ülni, és indúljanak ki +vadászni. Aki is mindjárt felült, és mentek. +</p> + +<p> +A midőn kiértek, azt mondja vadász +Pista, kedves urának lábaihoz borúlva, és lábait +csókolva: Én szerencsétlen inas! Kérdi +az: mi bajod? Ha már ki kell fedeznem, +hallja tehát szerencsétlenségemet. Énnekem +parancsolatom vagyon ő felségétől, hogy +agyon lőjem, és szivét tüdeit haza vigyem; +mindazonáltal ne ijedjen meg, édes drága jó +uram, hanem cselekedje azt, amit én javaslani +bátorkodom: itt vannak minden legdrágább +kincsei és öszveszedett pénze, menjen a +merre tud, és lovát is vigye el. Ő pedig egy +kutyát, aki épen arra szaladt, agyon lőtt és +tüdeit és szivét kivette szemlátomást. Ezen +jóságáért meg akarta őtet jutalmazni Innocens, +de az megköszönte, és csak arra kérte, hogy +valaha róla meg ne felejtkezzék. A királyfi +erre csak egyet mondott nekie, hogy az Erzsébet +leánykára jól vigyázzon, szolgáljon amit +<span class="pagenum"><a name="Page_17" id="Page_17">-17-</a></span> +parancsol, és beszélje el neki, de csak magának, +történetit: tudom hogy senkinek szólni +nem fog; hanem az udvari praefectustól kérj +költséget, aki úgy is megfogadta volt énnekem +hogy kedvemért nekie mindenkor mindenbe +szolgálni fog, és hogy utoljára tisztelem őtet. +</p> + +<p> +Már mostanába hagyjuk szaladni az Innocens +királyfit, és menjünk arra, mint végezte +dolgait Pista. Amint elbúcsúzott urától, +haza ment ezen jelentéssel, hogy a királyfit +agyonlőtte, és íme itten vagyon szive és tüdeje, +amelyet az öreg király mindjárt előtte +megevett. Kevés idő múlva azon kertnek +commendáns urától, ahonnan az élő vizet +hozták, azt írták a volt beteg királyhoz: +hogyha nem akarja magát ostromoltatni, tehát +küldje el ide palotámba azon fiát, aki +személyesen itt volt, némely dolgokat akarnánk +vele közleni, és hogy semmi baja lenni +nem fog. Itten kényteleníttetett a király úgy +szólván e parancsolatot beteljesíteni; ugyanazon +okból mindjárt előhivatta két fiát, akiknek +mondotta, hogy mi jött volna az kertnek +direktorjától. Arra Imre mindjárt azt felelte: +Elmegyek én, kedves atyám, csak minden készen +legyen holnap. Amidőn ezeket Imre királyfi +mondotta volt édes atyjának, legnagyobb +<span class="pagenum"><a name="Page_18" id="Page_18">-18-</a></span> +rendeléseket tétetett; és következendő +nap reggel jó idején magával vitt inassal fényes +ruhába felöltözködve elindultak, és szerencsésen +azon említett helyre el is érkeztek, +ahol őtet legnagyobb parádéval várták, és ami +még több, a hídon, ahol őnekie keresztül +kellett nyargalni, fekete bársonynyal volt a +közepe behúzva; épen csak a hídnak széleit +hagyták úgy, fontos okokból, amelyeket +majd bővebben megértünk. Itten, amidőn +Imre királyfi ezen szembetünő felékesített hidat +meglátta, ő ugyan semmiféleképen el nem +kerülhette, hanem kényteleníttetett azon keresztül +menni inasával egyetemben, de nem +a bársonyon, hanem csak a szélein, ahol be +nem volt azzal húzva, keresztül nyargaltak. +Alig hogy a hídon keresztül mentek volt, tiszteletire +egynehány fő fejek mentenek eleibe +és bevezették a palotába, és valamennyieknél +praesentálták; de megijedt Imre, mivel +ezen a helyen soha sem volt, azt sem tudta +mitévő legyen, jóllehet ugyan nem annyira +mutatta nekiek. Így a midőn már örvendeztenek +eljövetelén, azt kérdezték: Te voltál +itt atyádnak vitt élő vizért? Viszonozta: +Igenis. Mondd meg tehát, mit láttál, mit csináltál, +és honnan merítetted a vízet? Mivel +az öcscsitől mindezeket hallotta, meg is tudott +<span class="pagenum"><a name="Page_19" id="Page_19">-19-</a></span> +felelni; de midőn kérdeztetett több ízben +is: semmit mást nem csinált volna-e? valóban +többet nem mondhatott, mivel azt nem +látta, mit csinált volt az öcscse ottan. Igy tehát +a csalárdság világosságra jött, és drágán +és sajnosan meg is fizette az ő hamis tetteit. +Minthogy már nem vehettek belőle semmit +mást ki, alattomba a rendelés megtétetett, +amelyet mindjárt meglátunk. Minthogy látták +hogy ez itten nem volt, tehát azt mondották +nekie: ha mást nem tett mint amit mondott, +tehát elmehet. Örűlt Imre királyfi alattomban +hogy szerencsésen elmehet; de amidőn a hídnak +közepén volt, hátra marasztották az inasát, +őelőtte pedig fortélyosan a híd kétfelé +nyittatott, ahol oda készített halálos eszközöktől, +melyek alul oda voltak csinálva, meg +is halt, mert amidőn a híd felnyittatott, beléjök +esett; az inasnak pedig ismét egy levelet +adtak által azon parancsolattal, hogy ha +holnap az öreg: királynak az a fia meg nem +jelenik, aki személyesen itt volt, tehát felgyújtatják +városát, és más kegyetlenségeket +is visznek rajta véghez. Amidőn az inas elindúlt +haza felé, nagy szomorúan haza érkezett +a történetnek elbeszélésivel; itten a nagy szomorúság, +sírás, bánkódás meg nem szűnhetett +az elvesztett fiúért; és a midőn az általadott +<span class="pagenum"><a name="Page_20" id="Page_20">-20-</a></span> +levélnek értelmét ismét általolvasta a király, +majdan kétségbe hogy nem esett. De mit volt +nekie mit tenni, hivatja az otthon levő Edvárd +fiát, és értelmessé teszi az egész dologról őtet; +ez nagy bátorsággal azt feleli: attól ne tartson +édes atyám, hogy kegyetlenséget tesz +rajtunk, mivel én el fogok oda menni; hanem +hogy szegény Imre oly rút halállal meghalt, +azt magam is bánom. Alig hogy megreggeledett, +mindenek rendelésbe voltak, felült Edvárd +királyfi is egy inassal, és jó egészséget +mondott otthon maradott nemzetségeinek, addig +is míg visszajönne. +</p> + +<p> +Ezzel mentek; és amidőn odaértek, valamint +bátyját, szinte, őtet is ágyuszóval, trombitaharsogásokkal +várták tiszteletül, de valamint +Imre, úgy szinte Edvárd királyfi is nem +bátorkodott a bársonyon keresztül lovaglani, +és csak a szélén lassú lépéssel lovaglott. +Amint már a többi között beszélgetés gyanánt +ettől is azt, amit itten volt bátyjától, kérdezték, +ez sem mondhatott mást mint az, és más +cselekedetekről semmit nem tudott. Ennek is +tehát azt mondotta a fő fejedelem: Jól vagyon, +elmehettek haza, és ez is azon halált, a +melylyel Imre bátyja kimúlt, nem kerűlte el. +Itten láthatjuk tehát a hamisság-követők sorsát; +Ezen második itten levő királyfi inasának +<span class="pagenum"><a name="Page_21" id="Page_21">-21-</a></span> +is általadtak egy írást, amelyben meg volt +írva hogy most nem egy napot, hanem négy +holnapokat adok várakozásúl, és hogyha addig +sem küldöd el az igazi fiadat, ki itten volt, +úgy egész erőmmel reád fogok menni, és téged +ostromolni. +</p> + +<p> +Itten a király bezzeg megijedt úgy, hogy +nem is tudta mikép imádja istenét segítségűl, +mivel azon felekezetnek százszorta több és +vitézebb katonái voltanak. Hogy látták cselédjei +az ő királyokat szomorkodni, kivált +vadász Pista, a aki Innocens hív szolgája volt, +valamennyien kérték az istent, csak némiképen +megsegítse az ő szeretett királyokat. A +többi közt Erzsébet kis leányka már jóformán +felnevelkedett és minthogy a királytól +parancsolat volt, hogy kisasszony név alatt +tiszteljék, mivel azonban megszerette őtet, jóllehet +Innocens fia hozta, mindazonáltal az udvari +praefectusnál nevelkedett, és mindenféle +szép munkákra taníttatott, még pedig a király +költségire; az egész udvar is szerette őtet, +úgymint Erzsébet kisasszonyt, mivel jó, és +kellemetes, és emberbecsülő volt. Így amint +napról napra az egész udvar szomorkodott, +egyszeri időben azt mondja Erzsébet kisasszony, +nevelőjének, hogy engedné őnekie meg +máma Pista vadászszal templomba menni, és +<span class="pagenum"><a name="Page_22" id="Page_22">-22-</a></span> +hazajövetelekor ővele csak két óráig magánosan +egy szobába lenni. Az udvari praefectus, +kéréseit ezen ártatlan kisasszonynak meg +nem tagadhatta, hanem mind azokat megengedte. +Így amidőn a dolog elvégeztetett volna, +templomba mentek ketten imádkozni, és haza +jövetelökkor egy rendelt szobába becsukták +magokat, és nagy csendességben ottan értekeztek. +Egy kevés idő múlva azt mondja Erzsébet: +térdepeljünk le ezen feszület eleibe, +és fohászkodjunk valamiért, és mint fogjuk +szívünket érezni. Amint ezt véghez vitték, +kérdi a kisasszony: Pista, mint érzed szívedet +és lelkiesméretedet? Felelte: Nyugodva +és csendesen. No látod, tehát én is hasonlóképen +úgy érzem, valamint te. Pista, meg ne +ijedj kérésemtől, és fogadd meg előbb: reá +állsz-e? én veled leszek mindenütt. Azt +mondja Pista: Drága kisasszony, hogyha tudnám: +valósággal életem vesztésibe kerülne, +még is reá állnék parancsolatjára. No hallgasd: +ami királyunk nemde szomorú, és +öregszik napról napra, és máskülönben engemet +szépen felneveltetett a maga költségén, +holott ezt nem reménylhettük volna tőle, +minthogy Innocens princfia hozott engem ide, +és oztán agyon lövetni parancsolta általad. +Jó hogy te azon esetbe okosabb voltál, mint az ő +<span class="pagenum"><a name="Page_23" id="Page_23">-23-</a></span> +rendelése, és hogy énnekem azt felfedezted; +arról még senki semmit nem tud hogy életben +vagyon, hanem, édes Pistám, bármely büntetést +vetne reánk a királyunk, amelyet nem +reménylek, de mindazonáltal még is kérjünk +audenciát ketten, és hogy csak maga előtt +akarunk valamit kérni, hamindjárt az udvari +praefectus úr jelenlétében is történni fog, az +semmit sem tesz. Jól vagyon. Amint ők ketten +megfogadták egymásnak lekötelezésöket, +hogy erről szólani senkinek nem fognak, úgy +meg is tartották. Következendő nap jelentik +magokat, és kérik ő felségét, hogy tetszenék +őket egy kegyelem kéréséért eleibe bocsátani; +a király szivesen megengedte udvari +praefectus jelenlétiben őket magánosan bejönni. +Itten mindjárt lábait csókolták, és sírtak, +de nem szólhattak semmit sem fájdalmaiktól. +Kérdezi a király: te Erzsébet és +Pista, mit tudnátok tik éntőlem kérni, hogy +én azt meg nem adnám? Nagy nehezen üdvezlik +őtet, és kérik nem egyébért, csak hogy +Pistának, aki lábai előtt térdepelt, vétkeit +megengedje, legyen bármely cselekedetből +álló vétek az. Ha az isten előtt eltöröltetik +vétked én nem bántalak érette, és meg is engedem. +Ó itten nagy fohászkodással hálát adtak +az egek urának, és felugrottak eleibe, és +<span class="pagenum"><a name="Page_24" id="Page_24">-24-</a></span> +mondják, hogy az Innocens királyfi még él, és +Pista őtet meg nem lőtte. Ezen a király úgy +megörűlt, hogy oly annyira leeresztette magát +hogy Erzsébet kisasszonyt, valamint Pista +vadászt is örömébe megcsókolta: Ó ti jó lelkek, +tehát ily kéréstek vagyon tinéktek? hálát +adok én az istennek; de mondd meg tehát, +Pista, hol vagyon Innocens fiam? Felséges +király! én útnak eresztettem sok kincsekkel, +és nem tudom, hová szaladt. De hiszen +szivét megettem? Az egy idétlen vadállaté volt. +No az semmi sem, csak hogy él. Itten elmentek +haza örömmel, az egész udvar mindjárt +megtudta ezen édes érzeményű újságot; már +most még jobban szerették Erzsébet kisasszonyt +és a hív szolgát Pistát; de ezen jelentéséért +és okosságáért Pistát mindjárt úri +szolgálatba tetette, anélkül is írni olvasni tudott, +és máskülönben jól nevelt ífju is volt, és +Erzsébet kisasszonynyal az udvari praefectusnál +együtt nevelkedtek, továbbá és, egy +szóval mindig együtt voltak. +</p> + +<p> +Amidőn ő felsége megtudta ezt, hogy Innocens +fia még életben vagyon, azonnal lefestette +őtet friseséggel, és mindenfelé elküldötték +a képit ezen aláirott szavakkal: Aki ezen +királyfit megtalálja, avagy haza hozza, amit +csak kíván tőlem, mindent megadok. A többi +<span class="pagenum"><a name="Page_25" id="Page_25">-25-</a></span> +közt ezen lefestett királyfi abban a városban +is kitétetett, ahol ő boltoslegény volt már három +esztendeig. Itten minthogy épen akkor +ragasztották ki, amidőn a nagymise alatt nem +vették annyian észre, és ahol ő mint boltoslegény +volt urával asszonyával, mint másszor +is, a szobaleány pedig véletlenül menne az útcára, +hát látja hogy ottan fel vagyon ragasztva +a kép, de írni és olvasni a leány nem tudott, +hanem leszakasztotta, s amidőn asszonya jött, +mondja: Asszonyom, ehez a képhez oly nagy +hasonlatossága vagyon a mi legényünknek, +hogy alig hiszem hogy nem ő lenne. Az urának +olvasni oda adják, és a többi közt ő is +csodálkozik rajta, mely szép ífju lenne, de +tagadhatatlan volt: a sok faggatás után megvallotta +hogy ő volna az a szerencsétlen királyfi, +akiknek az egész történetét előlbeszéllette. +Itten csodálkoztak rajta, hogy oly alacsonyságra +vetette magát, de nem is hiába +dicsérték őtet az ő jó viseleteért, mivel csakugyan +a nevelése és fényes születése sem engedte +volna meg máskép viseletit. Itten a boltos +mindjárt kocsit, inast, pénzt nagy summával +adott neki uti költségül, és nem sok idő +múlva az városból, ahonnét jó esmerősétől +elbucsúzott, az atyja városába érkezett. Minthogy +itt kivülről éjjel nappal várták, alig +<span class="pagenum"><a name="Page_26" id="Page_26">-26-</a></span> +hogy kérdezték személyének való kitételit +meglátása után legnagyobb puska és ágyuszózatokkal +atyja házáig bekisérték. Innocens, +mint mindenkoron, engedelmes fia volt +atyjának, ennek lábaihoz borúlt, és atyai engedelmét +kérte, de édes atyja csókjaival nem +győzött nekie eleget panaszkodni: Inkább énnekem +kell tőled bocsánatot kérni, mintsem +teneked! Elbeszéllette már nekem Erzsébet +veled hozott kis leánykád, hogy a Pista parancsolatomat +véghez nem vitte; már mostanában, +édes fiam, pihend ki magadat; és továbbá +előlbeszéllette Innocens fiának szerencsétlenségit, +és egyszersmind megmondotta a +küldött levélnek értelmit, aki is két napnak +elfolyása után útnak vette magát bíboros bársonyos +ruhában, de előre megizente nekiek +egy inas által személyének kijövetelit. +</p> + +<p> +Valamint két testvéreit, szinte úgy őtet +is legnagyobb tisztelettel fogadták, hanem +Innocens királyfi a vele ment inasával egyetemben +nem kíméllették a bársonyt, hanem +keresztül erős futással szaladtak, hogy csak +úgy rebdeztek utánok a bársony darabjai. +Ezek mindjárt látták hogy ennek kell lennie, +és mindjárt azt tették nekie is kérdésül: mit +csinált, amidőn itt volt? Ő megvallotta, hogy +egy leányt megcsókolt, akinek két fekete folt +<span class="pagenum"><a name="Page_27" id="Page_27">-27-</a></span> +maradt a képén; mindjárt kihozták ezt, és +újonnan egymást megcsókolták, és azon két +fekete folt ábrázatjáról abban a szempillantásban +elmúlt. Örömökben valamennyien együtt +Innocens atyjához mentek, aki is nem kissebb +örömindulatok közt vette őket, és nagy +mulatságot adott nekiek, és több érdemes fő +fejeket meghívtak. Itten beszéd közt megköszöni +Innocens atyjának annak a kertnek +direktora, aki máskülönben valaha királyi fejedelem +volt, de ottan elátkozva volt három +princesznéjével egyetemben; s elmondja, +hogy úgy volt elrendelve, hogy ha ki oda bemenni +bátorkodik, és leányát megcsókolja, +és elhivatván megvallja cselekedetit, meg fognak +szabadúlni; Innocens pedig azt cselekedte, +tehát legyenek ők egymásé. Azonnal +megesküdtetik őket, és nagy vendégséget +tartottak három napig, és engedelmet kért +a királytól az elátkozva volt fejedelem, +hogy két fiai oly szerencsétlenűl jártak: ők +csak magoknak tulajdoníthatják, miért ők +Innocens öcscsöket megakarták csalni. Amint +ezen két öszveesküdt hitvestársak sok ideig +együtt éltenek, nem felejtkezett el Innocens +az Erzsébetről és Pistáról sem, hanem Erzsébet +kisasszonyt, minthogy már arra való volt, +az első titkos tanácsához férjhez adta, és +<span class="pagenum"><a name="Page_28" id="Page_28">-28-</a></span> +Pistát főrangba tétette, és maga feleséginek +testvérét hitvestársúl neki szerezte, és így +ezek után szerencsésen és legjobb békességben +együtt éltek, és sok esztendeig együtt +laktak, és így lett a történetnek is vége. +</p> +<hr class="chap" /> + +<p><span class="pagenum"><a name="Page_29" id="Page_29">-29-</a></span></p> +<h2>XIII. NEMTUDOMKA.</h2> +<p> +Volt egy időben egy király Scythiában, +ahonnend a magyarak eredetöket veszik anélkül +is, akinek egy felesége vala. És egynehány +esztendőknek elfolyása után felesége +meggyermekezett, és szűlt a világra egy Dániel +nevezetű princet, és abban az éjtszakában, +valamint órában, nem különben minutában +is, a ménesen egy kanca egy csikót ellett, +és azon csikót a király, amidőn megtudta volt, +hogy azon csikót ellette a kanca, azonnal a +kisded gyermekinek Dánielnek ajándékozta. +A többi közt amidőn már a gyermek több esztendeig +neveltetett, és arra való volt hogy már +oskoláit is folytathatta, azokat járta és szorgalmatosan +tanúlt, de őnekie bevett szokásában +volt, valahányszor oskolába be vagy hazajött, +mindenkoron legelőbbször is lovacskájához +ment, megnézni és megsimogatni. +</p> + +<p> +Egyszeri alkalmatosságnál, amidőn a +királynak el kellett menni háborúskodni, tehát +<span class="pagenum"><a name="Page_30" id="Page_30">-30-</a></span> +önnön feleségit és gyermekit legfőbb generálisára +bízta, és alattomban ezen generális +az királynéval szövetségbe jött. Itten +minthogy az asszony félt a gyermeknek +okosságától, valamint a generális is, azt javaslotta +nekie, hogy jól vigyázna, és alattomba +járjon hozzája, és őelőtte olyas dolgokról +legkevesebbet se mutasson. De minthogy +ezen két szerelmes, ördögökkel praktikált +gondolatokkal teli volt, a gyermeket +ezen világból kiveszteni szándékoztak, azon +okból minthogy féltek az ő szemességétől. Jól +vagyon; eltökéllették magokba a szegény +Dánielnek elvesztését, eféleképen úgymint: +kérdezi a generális a királynétól: Te szivemnek +szívszerelme, mely móddal mulasztod +hát ki gyermekedet ezen világból? amelyre +feleletűl adta: az legkevesebb, mivel én anyja +vagyok: ma tehát éjtszaka, amidőn le fog feküdni, +de már akkor oda lesz készítve az +ágyba egy hegyes tőr, és én nekie fogok hízelkedni +a midőn lefeküdni fog, és egyszersmind +csiklandozni fogom, ezt ő pedig nem +szereti, akkor tehát meg fog hirtelen fordúlni, +és úgy abban a hegyes tőrben agyon szúrja +magát, és így lesz Dániel életének vége. +</p> + +<p> +De minthogy a kis princ mindenkoron +oskola előtt lovához lement megnézni, hogy +<span class="pagenum"><a name="Page_31" id="Page_31">-31-</a></span> +mint vagyon, épen ezen az napon lovacskáját +nagy szomorúan találta, és magában kezdett +a királyfi lovacskájához beszélni: ugyan mi +bajod lehet, te szegény pára? de minthogy a +ló a kocsisoktól megszólamlani nem bátorkodott, +csak leütötte a fejét, és úgy is gondolta +magában: oskola után megintlen hozzája fog +eljönni, és addig is nagy szomorúan mutatta +magát előtte. Oskola után a Dániel királyfi +ismét elment a lovához, és oly alattomban +beszaladt, hogy sem kocsisok, annál inkább +mások az ő bemenetelét észre nem vették, és +újonnan kezdett magában lovához beszélgetni, +és símogatta: Ugyan édes párám, mi bajod +lehet teneked? Hát egyszerre a lovacska +megszólalt: Énnekem ugyan semmi bajom +nincsen. Hát ezen szavakra szinte meghidegedett +a királyfi, és kérdezi őtet: Tudsz tehát +te beszélleni is? Ó igen is, hallgasd meg csak +panaszimat: a te anyád öszve vagyon beszélgetve +a generálissal, és ki akarnak mulasztani +rút halállal ezen világból; és elbeszéllette +nekie, hogy mint tartsa magát ezen az +éjtszakán. Valamint a lovacskája javaslotta, +úgy szót is fogadott; nem is vetköződött le, +csak a kanapén elszunnyadott, és úgy reggelig +ottan maradott. Ezen a cselekedetin Dániel +királyfinak megdöbbentek a két akaró +<span class="pagenum"><a name="Page_32" id="Page_32">-32-</a></span> +elvesztők; jóllehet ugyan nem tudták miokból +cselekedte volt ő ezt, mindazonáltal újra +ismét öszvebeszélgettek, és azt végezték, +hogy úgy is szereti Dániel az édességeket, +tehát minthogy másszor szokásában volt a +legkissebb darabot megenni, tehát annál tetszetősebb +kis darab édes cukrocskákat méreggel +öszvevegyítve készíttetnek, és úgy fogják +elintézni, hogy épen szeme előtt látszassanak. +</p> + +<p> +Másnap, amidőn oskolába akart menni, +ismét lovacskájához ment, és mindjárt megszólamlott +hozzája: nemde kis királyfi, nem +végeztek ki ezen világból? de vigyázz máma; +és elbeszéllette nekie hogy azon édességből +ne egyék, különben, hogyha szót nem fogad, +meg kell nekie halni. Amidőn a királyfi haza +jött az oskolából, ismét szokása szerint lovához +bement, és az megint említette őt a legnagyobb +figyelmetességre, aki is azt végbe +vitte. Amidőn már az asztalhoz ültenek, kevés +levest és még egynehány ételekből jóízűen +evett. Már itten azt gondolta az anyja +és a generális, hogy majdan nem sokára vége +lesz életinek, de amidőn az édességet elébe +adták, hogy egyék belőle, kézcsókolással +megköszönte, és felkelt az asztaltól, és elment +tanulni. Te szivemnek szívszerelme, tudod-e +<span class="pagenum"><a name="Page_33" id="Page_33">-33-</a></span> +mi itten a bökkenő? A király ezekben +a napokban haza fog jönni, tegyed magadat +beteggé, és azt mondjad nekie, hogy addig +meg nem egészségesedel, míg azon csikónak, +aki akkoron ellett meg, amidőn te szűlted a +kis Dánielt, májából nem eszel: lásd ime ez +ami akadályunk: nem a gyermeknek okossága, +hanem a csikónak fortélyos javaslása; +kövesd tanácsomat, úgy szerencsésen ki fog +ütni igyekezetünk. +</p> + +<p> +Jól vagyon. Amint ők itten elvégezték +tanácskozásokat, a generális a maga szobájába +ment. Azon idő alatt a király is megérkezett, +és, ami még legtöbb, az örömmel teljes +kis Dániel királyfi is épen akkor oskolájából +haza jött, és praefectusa addig nem hagyta +atyja eleibe menni, míg a leckéit fel nem +mondotta. Azon alkalmatosság alatt a királyné +panaszolkodott hitves társának, amint +feljebb mondottuk, hogy addig egészséges +nem lehet, míg csak azon csikónak májából +nem eszik. Hiszen, lelkem, az legkevesebb: +levágatom, és kívánságodnak eleget teszünk; +de csak várj egy keveset, míg a Dániel fiam +haza jön, akié a csikó, hogy legalább utóljára +megláthassa. Csenget a király; amint bejön +az inas, épen akkor Dániel királyfi is bement; +az inast elküldi, és mondja az atyja a +<span class="pagenum"><a name="Page_34" id="Page_34">-34-</a></span> +fiának: meg kell öletnünk a teneked adott +csikódat az anyád kedvéért. Jól vagyon, édes +atyám, de várjon egy kis ideig, legalább +hogy felvehessem nyargaló nadrágomat, és +egyszersmind engedje meg hogy itten előtte +megjelenhessek. De az okos Dániel fortélysággal +élt, és leszalad nagy hamarsággal lovához, +aki igen nagyon búsúlt, és megmondotta +nekie ezen szomorú hírt; de a lova Dánielt +bátorította, és javaslotta nekie, hogy +kérné ki atyjától azon szabadságot, hogy +utóljára az udvarban háromszor körül nyargalhasson, +és annak elvégzése után kérjen +magának egy pohár bort, és igya meg atyja +egészségeért, és az anyja, valamint a generális +egészségeért, hogy azon cselekedetöket +véghez nem vihették, a melyben iparkodtak +volt. Amint Dánielnek lova javaslotta, úgy +is cselekedett; beszalad nyargaló nadrágjával, +és térdre esik atyja előtt; engedje meg, +édes atyám, hogy utóljára legalább rajta +az udvarban háromszor körülnyargalhassák. +Azonnal megtétetett a rendelés és a lovacskát +felnyergelték. Amidőn felült és már háromszor +köröskörűl lovaglott Dániel, megállt, és +kért atyjától egy pohár bort, amelynek megkapása +után atyjára reá köszöntött: ez legyen +édes atyám egészségéért; hasonlóképen, +<span class="pagenum"><a name="Page_35" id="Page_35">-35-</a></span> +anyámnak, és a vele tartott generális egészségéért +azon okból, hogy kívánságokat rajtam +nem bosszúlhatták elszánt gyilkolással. Ezeknek +elmondása után Dániel lova vele egyetemben, +amidőn már megitta volt borát egészségekért, +a palotán felűl ugratott, és úgy hetedhét +országig elvitte őtet. +</p> + +<p> +Amidőn a király ezt hallotta, és látta +ezen szörnyűséget, bement a genarális szobájába, +és megköttette őtet azon parancsolattal, +hogy mindjárt a várnak négy szegletire felakaszszák, +ami véghez is vitetett, feleségét +pedig legerősebb tömlöcbe tétette; de mivelhogy +Dánielnek visszajövetelire semmi mód +nem adatott, feleségit azonba szerette, megirgalmazott +nekie, és kivétette a tömlöcből, és +így régentibb gráciájába megmaradott. +</p> + +<p> +Azalatt a Dániel királyfit a lova egész +London városáig vitte Angliaországba, és letette +a mezőn, ezen kérésnek mondásával: +én azért hoztalak, édes gazdám, ezen városba, +hogy ha te megtartod szavamat, tehát itten +király fogsz lenni. Megigérte Dániel, s megis +tartotta fogadását. Azt mondotta nekie a +csikó: hogyha tégedet akárki és akármiről +kérdezni fog, feleletül csak azt adjad: <em class="gesperrt">nem +tudom</em>. Jól vagyon; bement a városba a királyfi, +és egy helyütt megtalálják szólítani: +<span class="pagenum"><a name="Page_36" id="Page_36">-36-</a></span> +ki vagy? Nem tudom. Honnend jösz? Nem +tudom; és ez mindig így ment. Ez minthogy +egynehány napokig a városban így járkált, a +többi közt a királynak is tudtára adták, hogy +itt volna egy igen gyönyörű gyermek, és akarmit +kérdeznek tőle, feleletül mindig csak azt +mondja: <em class="gesperrt">Nem tudom</em>. Az semmi, hozzák +ide, majdan én a konyhámba adatom szolgának. +Aminthogy el is hozták a király eleibe. +Tetszett nekie Dániel, mivel szép gyermek +volt, és kérdezi az is tőle: hogy hívnak? +<em class="gesperrt">Nem tudom</em>. Ezzel mindjárt a főszakácsnak +általadatott azon parancsolattal, hogy +akár micsoda kárt talál tenni, verni nem szabad +őtet. Itten az a bevett szokás volt, hogy +minden vasárnapokon, akire a sor reá jött, +otthon kellett maradni, tüzet rakni, és a többinek +mindnyájan misére kellett menni. Nem +sokára őreá is a sor reá érkezett, ahol a többi +közt reá parancsoltak, hogy a vizet és húst +addig is legalább feltegye, hadd forrjon; ez +pedig feltette ugyan, hanem hamut is hintett +a hús fölé, és vízzel teli töltötte. Amidőn haza +jöttek, látják a cselekedetit: mit volt mit tenni, +verni őtet szabad nem volt, és úgy szidás nélkül +vagy azzal, nékie mindegy volt. Kérdezik +őtet, miért tette ezt? <em class="gesperrt">nem tudom</em>. Kényteleníttettek +mindent kivetni, és fris húst hozatni, +<span class="pagenum"><a name="Page_37" id="Page_37">-37-</a></span> +és úgy megintlen mindeneket hozzá készíteni, +és ezek után <em class="gesperrt">Nemtudomkának</em> +is hívatott. De minthogy Nemtudomka a +konyhába többféle károkat is tett, a főszakács +ő felségének megjelentette azon kérésivel, +hogy méltóztassék őtet máshová tetetni; akit +is még azon a napon a kertésznek általadtak, +hogy segítsen nekie egyben és másban dolgozni, +és ha valahová a kertész ki tanál +menni, hogy a kertre vígyázzon. +</p> + +<p> +Történt egy vasárnapon, hogy a kertész +is szokás szerint misére ment, és a többi között +az egyik királyleány odahaza maradott, minthogy +valami fájdalmat érzett tagjain. Minthogy +pedig más senki a házban nem volt mint +<em class="gesperrt">Nemtudomka</em>, a lova meglátogatta, és +kérdezősködött mint szolgál egészsége, és +mint vagyon dolga? Nemtudomka mindenekről +értelmessé tette lovát, hogy meglehetősképen +foly a dolga; itten hozott neki egy kantárt, +és azt mondotta: hogyha engemet akarsz, +csak ezt a kantárt rázd meg, de oly időben, +amidőn csak magad vagy: mindjárt megjelenek; +már mostanában rázd meg a kantárt: +azonnal itt termett egy rézszínű szép ló, és +nekie való ruha, akire felöli, és a kertben sebes +nyargalással öszveszaladozta a kertet úgy +annyira, hogy majdan egészen öszve nem gázolta. +<span class="pagenum"><a name="Page_38" id="Page_38">-38-</a></span> +Ezt az ablakból jól látta a kisasszony, +de mindazonáltal senkinek e felől semmit +sem szólt. Amidőn már ezen kárt megtette, +megrázta Nemtudomka lova magát, és mindjárt +megváltozott, és elment; ő pedig az istálóba +teknö alá bújt féltibe, és a kantárt jól +eltette, hogy senki arra ne találjon. +</p> + +<p> +Jól vagyon; haza jön már most az öreg +kertész, és látja ezen rontásokat a kertben: +ilyen adta teremtette, hol vagy Nemtudomka? +gyere elől, majd adok én teneked jobban +vigyázni; de az ablakból látta a kisasszony, intett +nekie meg ne merje verni; de az csak kiált +reá; s minthogy meglátta a lábait a teknő alatt, +mondja: gyere ki. Nemtudom. Kihúzta őtet: +miért nem vigyáztál jobban? Nemtudom. No +várj csak, még egyszer hagyj ilyen kárt tenni, +majd adok oztán neked. Nemtudom. Nagynehezen +oztán sok munkával meglehetősen öszveigazgatták +a kertet, de egész hét alatt +minthogy dolgoztak rajta a sok kertészek, tehát +még is valamikép majd oly állapotban és +rendbe hozták mint régenten volt. Ezt megtudta +a király is: mit volt mit tenni? megmondották +hogy azon idő alatt történt, míg a +templomba voltunk, és Nemtudomka nem vigyázott, +más pedig itthon senki sem volt. No +isten neki, csakhogy megint helyre hoztátok +<span class="pagenum"><a name="Page_39" id="Page_39">-39-</a></span> +egészen. Jövő vasárnap megint elmennek valamennyien +misére kivévén Nemtudomkát, és +a királyleány magát ismét betegnek tetette, +mivel gondolta hogy megint lát majd valakit +a kertbe nyargalni. Jól vagyon; amidőn már +mind elmentek volt, egy fertály óra múlva +Nemtudomka megrázza a kantárját, azonnal +ott termett ezüstszínű formába kedves lova; +az felült reá, de kétszerte rútabbúl elcsúfította +a kertet mint első vasárnap. Ezen kártételt a +királykisasszony csak az ablakon által nézte, +és fájt nekie azon lovon ült szép ífjuért a szíve. +Ezek után Nemtudomka leszállott, a ló +megrázta magát és elment, amaz pedig elbújt +az udvarba. Haza jött az öreg kertész, +s majdhogy a guta meg nem ütötte ezen kártételért, +meglátja Nemtudomkát az udvarban: +no várj, te gaz, majd adok én teneked vigyázást, +de ő szokása szerint felele: Nem tudom. +Te ilyen adta, szedte vette kölyke, majd tudom +én, csak kezembe kerülhess. Nem tudom. +A kertet ismét nagy nehezen felékesítették; +de harmadik vasárnap, amidőn megintlen, kivévén +Nemtudomkát, a templomba mentek, de +igaz, a királykisasszony megint betegnek jelentette +magát; gondolta magában: talán megint +eljön azon szép ífju. Alig hogy elmentek +misére, megrázza kantárját Nemtudomka, ott +<span class="pagenum"><a name="Page_40" id="Page_40">-40-</a></span> +terem lova aranyszínű szőrbe, erre is felült, +tündöklött aranyos szép ruhájába, és úgy +öszverontotta a kertet, hogy nem egy hamar +lehetett megcsináltatni; de ezt már a királykisasszony +sem nézte betett ablakon által, +hanem az ablakot kinyitotta, és kikönyökölve +úgy nézte az ífjat; ezt megpillantá Nemtudomka, +oda ugrat és egyenesen az ablakon +be hozzája, és megcsókolja kezeit, de semmit +nem beszélt. Erre azt mondja a kisasszony: +szólalj meg már egyszer, látom én hogy tudsz +beszélni, csakhogy nem akarsz, és magadat +ostobának teszed. Ezzel kiugratott, és leszállt +istállójához; lova elment, ő pedig fel s alá sétált +az udvarba. Jól tudta ezt a királykisasszony, +hogy ez valami különös ágból veszi +eredetét, de csakhogy valamin aggódik; +mindazonáltal erről senkinek legkevesebb +említést sem tett, hanem mindaddig betegnek +csak tetette magát; de már mostanában +igazán fájt a szíve, és betegeskedett. Haza +jöttek a templomból, látják az iszonyú nagy +kárt, kérdezik Nemtudomkát: ki tette ezt? +Nem tudom. Miért nem vigyáztál? Nem tudom. +Erre megfogták és meg akarták verni, de +minthogy mindég azt felelte: Nem tudom, azt +gondolták hogy bolond, azért el is engedték +nekie a büntetést. Amidőn már lecsendesedtek, +<span class="pagenum"><a name="Page_41" id="Page_41">-41-</a></span> +a többi közt azt találja mondani a király, +leányának, hogy nézzenek utána már egyszer, +hogy férjhez mehessenek, különben megvénűlnek. +Itten a király mindenféle országbeli +királyfiakat és fényes születésű ífju nemzetségeket +beinvitáltatott azon okból, hogy amelyikbe +bele szeret leánya, legyen bár az akár +kicsoda, ahoz adja feleségül. Kevés idő múlva +megérkeztek. Amidőn már öszvegyűltek, kisasszonyai +válogattak magoknak, a két első +csakugyan királyfiakat szerettek meg, de a +harmadik testvérjek egyiket sem szerette +azok közzűl, hanem – minthogy édes atyám +megengedte már, hogy akár gazdag, akár szegényhez +mehetek férjhez, hívassa be mind +azokat, akik csak udvarunkba laknak. Itten +ezen parancsolatra valamennyien megjelentek: +egyiket sem választotta magának. Kérdezi: +senki nincsen más az udvarnál? Van, de +abba csak bele nem szeretsz. A Nemtudomka +jöjjön fel. Amidőn bejött a szobába, kérdezi a +királykisasszony hogy hívják: Hogy hívnak +tégedet, szép ífju? Nem tudom. Erre megcsókolta +Nemtudomkát: Én szívemnek szívszerelme, +én a tied vagyok, és te enyim. Ezen +valamennyien csodálkoztak, de mit volt mit +tenni, atyja szavát megváltoztatni nem akarta, +és így megesküdtenek mind a hárman. +<span class="pagenum"><a name="Page_42" id="Page_42">-42-</a></span> +</p> + +<p> +Amidőn már a mulatságban vígadtak +volna, Nemtudomka semmit se beszélt, hanem +lejött a szobájába. Minthogy észrevették hogy +mind a két ífju házasok itten vagynak, épen +csak Nemtudomka hibázik, leküldenek hozzája, +hogy jönne fel: hivatja a király, de ő +csak azt mondotta: Nem tudom. Már elmúlt +a bál is; azt javaslották a királynak, hogy +szégyenökre ne essék, csináltasson Nemtudomkának +deszkából házat a palota előtt, ott +lakjék feleségivel egyetemben; ami úgy is +lett; ők ketten ott laktak sok ideig. Egyszer +kimentek vadászni a két ífju királyfiak, úgymint +Nemtudomkának sógorai; és amidőn +háza mellett elmentek, mondják neki: Gyere +vadászni. Nem tudom. Hiszen majd tudjuk mi, +te vén bolond; és elmentek; Nemtudomka pedig +megrázza kantárját, anélkül hogy valaki +látta volna, megjelent lova rézruhával egyetembe, +és elejökbe vágtatott, mintha már haza +menne a vadászatból. Ezek amidőn meglátják +őtet, egymáshoz szólnak: ugyan ki lehet ezen, +királyfi? Ez valami külső országbeli princ, +még a ruhája is tiszta rézből vagyon. Kérdezik: +honnend jön uraságod? nem jönne-e vissza +vadászni velünk? Én már elvégeztem a magamét, +és mutatja nekik az aranyvadkacsát, +hogy mit visz. Ennek meglátására egymás +<span class="pagenum"><a name="Page_43" id="Page_43">-43-</a></span> +szemibe néztek, és mondják egymásnak: +Vegyük meg tőle, ha eladja, nagy becsületet +nyerünk mi ezzel. Kérdik őtet, miért adná azt +az úr minekünk el? Feleli: pénzért nem, hanem +ha azon két gyűrűcskéket nekem adjátok, +melybe esküdtetek, úgy oda adom. Ezek +egymásnak szemibe néznek, sokáig gondolkoznak, +egyszer azt mondják egymásnak: adjuk +oda hiszen majd csináltatunk mi efélét +az aranyművesnél, ez által pedig nagy becsületet +szerzünk magunknak. Oda adták, és kérdezik: +ki lenne személye? Feleletül adta: én, +a deszkavári királynak fia. Ezzel egyszeribe +elbucsúztak, és örömökbe elnyargaltak, Nemtudomka +pedig megelőzte őket, és addig felöltözködött +más ruhájába, és kiáll az ajtaja +mellé; hát egyszerre jönnek, és mondják: Látod +sógor Nemtudomka, miért nem jöttél el, +lásd mit vadásztunk! Nem tudom. De tudjuk +mi, szamár. Ezen megörűlt a király, minthogy +efélét ebben az országban nem is látott. +Másnap megintelen kimentek, és ismét híják +őtet: Gyere sógor, vadászni. Nem tudom. A +másik azt mondja: Hagyj békét annak a bolondnak. +Nem tudom. Ezzel elmentek, de +Nemtudomka megintlen megelőzi őket ezüstszin +szőrű lovával, és magán is azonféle ruha +ékeskedett. Amidőn megszemlélték őtet, egyik +<span class="pagenum"><a name="Page_44" id="Page_44">-44-</a></span> +azt mondotta: az a tegnapi királyfi! a másik +mondja: nem az, mivel az rézruhába volt. +Megszólítják őtet, hogy nem jönne-e vissza +velek vadászni? Nem, mivel már én elvégeztem, +és mutatja nékik az aranyszarvast; +akik ezt megszeretvén, ismét kérdik: miért +adná el nekik? Barátim nem egyebért, hanem +ha azon aranygyűrűket hagyjátok homloktokra +sütni, úgy oda adom. Egymás szemibe +néznek – jóllehet ámbátor fájni fog, de a +haj alatt senki sem fogja látni. Azonnal reá +sütötte homlokokra az aranygyűrűket, ámbátor +szívekre szolgált, de még is örömükben +azt nem érezték annyira: és megint kérdezték +tőle: kihez volna szerencséjök? A deszkavári +királynak fiához. Ezzel elbucsúztak tőle, +és elnyargaltak; de Nemtudomka újonnan +megelőzte őket, és kiállt a kapu eleibe a +maga közönséges ruhájába, és amidőn megjöttek, +csúfolták: Látod, te vén banya, mit +vadásztunk? miért nem jöttél ki? Nem tudom. +Mivel eszed nincs. Nem tudom. Amidőn a király +eleibe felvitték, százszortább megörűlt, +és dicsérte őket. Harmadszor amidőn kimentek +volt, szokások szerint hívták sógorukat, +de csak Nem tudom felelettel hagyta őket elmenni; +most is úgy jártak. De megintlen elejekbe +lovaglott, aranyszín szőrű lovával, és +<span class="pagenum"><a name="Page_45" id="Page_45">-45-</a></span> +olyféle ruhájával Nemtudomka, és amidőn +meglátták őtet aranyos ruhába, azt találták +egymáshoz mondani: Valósággal megint a +deszkavári király fia jön vadászatról, jóllehet +ugyan aranyruhába jön, de mindazonáltal +még is annak kell lenni. Amidőn már jól közelgetett, +reá ösmertek, és kérdezik tőle: honnend +jőne azon pompás öltözettel? Vadászatról. +Hát mit vadászott? Ó igen gyönyörű +szép aranytúzokot. Ezt amidőn meglátták, +majd meghaltak érte, és újonnan kérték tőle. +Oda adom ezt is, de csak ha az akasztófát +hátatokra hagyjátok sütni. Ezen fájdalmat +ugyan gondolhatták magoknak, de mindazonáltal +eltökéllették magokba: nem látja azt +senki a hátukon, hagyjuk reá sütni; amint +meg is esett. Itten ellovaglottak haza a szép +vadállattal. De jóformán megszenvedtek érte; +és nagy dicsekedéssel a király eleibe mentek +a hozott vaddal, amiért jobban megörűlt mint +a két első hozott vadállatnak. Nemtudomka +pedig, amidőn elváltak egymástól, leszállott +lováról, és ez azt mondotta nekie: Ime általadok +három tarisznyát, nem sokára háborúja fog +lenni feleséged atyjának az Kukorica Marci +királylyal, és amidőn látni fogod, hogy már +igen veszt, tehát rázd meg kantárodat, majdan +ott termek, és mi is fogunk mint esmeretlennek +<span class="pagenum"><a name="Page_46" id="Page_46">-46-</a></span> +az ő segítségére menni. Az első zacskónak +olyan tulajdonsága vagyon: amidőn +akarod, mindenféle katonák jönnek ki belőle; +a másodikból, akármennyi muníciót akarsz, +annyit kaphatsz; a harmadikból pediglen +élelmet amennyit csak kívánsz. Amidőn már +elvégezték beszédjeket, ő a maga ruhájába +felöltözött, és haza ment. Már akkor pedig +mindenütt keresték hogy hová lehetett? Kérdezi +a felesége őtet és a sógorai is: hol +voltál, Nemtudomka? Rosz hír vagyon, háborúnk +lesz. Nem tudom. Másnap már, minthogy +a Kukorica Marci királytól oly parancsolatot +hoztak hogy reggel a csata elkezdődik, kényteleníttettek +elkészűlni, és a megrendelt órára +az ífju házas királyok is kimentek. Amint +hadakoztak, Kukorica Marci úgy megverte a +király népeit, hogy már alig volt erejek; egy +szóval, ha egy napra pihenést nem adott volna +nekiek, az országból is kiverte volna. Itten +haza való jövetelekor az egész udvar szomorúságban +volt, kivált Nemtudomka felesége, +mivel mindég gondolta: mit csináljon ő a +boldogtalannal, ki beszélni, sem mást mit +tenni nem tud. Kérdi őtet azért: Lelkem, mit +csináljak én már mostanában, ha az atyám +országát elveszti, hogy éljünk? Nem tudom; +de mindig örűlt; estve pedig megfogta feleségének +<span class="pagenum"><a name="Page_47" id="Page_47">-47-</a></span> +gének a kezét, és hozza őtet egész az atyja +házáig; épen akkor vacsoráltak. Ezek csodálkoztak +ezen az ő megjelenéseken, holott soha +sem szoktak eljönni sem ebédre, annál inkább +vacsorára. Amidőn beérkezett, nevetett, +örűlt, és kiabált: Nem tudom, és mutogatta +kezével hogy itten akar vacsorálni feleségivel. +Nagyon is szívesen fogadták őtet, mivel ily +jó kedvében még soha sem látták. Amint vacsora +közt beszélgettek egyről másról, megszólamlik +egyik sógora: Én nem tudom, minek +örűlhet ez a Nemtudomka, holott mostanába +szomorkodni kellene. Azokra szavakra +felugrik, és botját kezibe veszi, s örömmel +teljesen kiábálja: Nem tudom, több ízben is, +és forgatja botját, vág mindenfelé, és csúfolja +őket mutogatással, hogy mit félnek, +nem tudom. Akkor megüti melyit, és az +egekre mutatott ezen mondással: Nem tudom. +Felkeltek feleségivel egyetemben, megcsókolták +atyjának kezét, a többiek is egymástól +elváltak, és ezek ketten haza mentek aludni. +Csodálkozott mindegyik ennek az ő víg napján. +Másnap reggel korán már mindenek fegyveresen +az utcákon állottak; amint két sógora +Nemtudomkának ment a palotából ki, +által ugrattak hozzája, és mondták: Gyere, +sógor, verekedni, tegnap úgy is eleget hadarásztál. +<span class="pagenum"><a name="Page_48" id="Page_48">-48-</a></span> +De ez szomorúnak tetette magát, és +mondta: Nem tudom. Ezek után elmentek, s a +midőn a sógorok már jó messzi voltak a katonasággal, +Nemtudomka megrázta kantárját, +mire ott termett jó lova, és mondotta neki: +No, édes gazdám, meg vagy már szabadítva, +megtartottad szavadat, ezentul szabad már +beszéllned. Kiki gondolhatja, mely örömire +lehetett szegény Nemtudomkának hogy szabad +volt már beszéllenie. Lovát bevezeti udvarába, +és beszalad feleségéhez ezen mondásokkal: +no angyalom, szép feleségem, ne félj +már többé, ne is szomorkodjál, mindenek jól +fognak végződni. Hogy megörűlt a felesége, +azt kiki képzelheti; mindazonáltal ő megtiltotta +nekie, hogy felfedezze még atyja előtt is +hogy beszéllni tud, és háborúba megy. Legottan +is előtte páncélos ruhába felöltözött, lovára +felült, megcsókolta őtet, és elment. Alig +mentek ki a városból, a tarisznyát megfordították, +és annyi katonaság lett egyszerre, hogy +csak szörnyűség volt; mindig odább közelgetnek +hozzájok, és épen akkor Kukorica Marci +király, feleségének atyját már nagyon megverte: +de amidőn meglátta hogy hátulról is +jön egy nagy sereg nagy futással; még jobban +megijedt volt, de Nemtudomka fejér zászlóját +előre küldötte volt: hogy ne féljen, az ő +<span class="pagenum"><a name="Page_49" id="Page_49">-49-</a></span> +segítségire mindjárt ott lesz. Kérdi a király: +kihez lenne szerencséje, és mint, érdemlette +meg ezen szeretetet? Én a deszkavári királynak +fia vagyok, a többire leszen még szerencsénk +beszélleni; addig is megcsókolták egymást. Most +Nemtudomka az elfáradt katonákat hátra küldötte, +és a magáét rukkoltatta előre. Amidőn +már két jó óráig viaskodtak volt, úgy tetette +magát a deszkavári király fia, mintha megsebesítették +volna, csizmáját keresztül szúrta, +és vért öntött beléje, mindazonáltal magát +úgy tetette, mintha ő azt nem is látná és +hátra szaladott, s mondja: no kedves esmeretlen +király, ne busúljon, a mi részünkön +lesz a győzödelem, de én rólam se felejtkezzék +meg. Itten nagyon lekötelezte magát a +király, hogy akármiben lehet szolgálatjára +lennie, azt mindenkoron teljesíteni fogja, +egyszer csak azt mondja: Deszkavári király +fia, meg vagyon maga sebesítve! Hol? A lábán, +és vér is fut belőle. Kérem tehát adja le nyakáról +kezkenőjének felét, hadd kössem be. +Hát ha az ingit kérte volna, nem adta volna-e +oda? Azután megint elment a viaskodás piacára, +és Kukorica Marci királyt úgy megverték, +hogy egész az országaig visszakergették, +és őtet sok adóra kötelezték, melyet +sokáig fizetett is. +<span class="pagenum"><a name="Page_50" id="Page_50">-50-</a></span> +</p> + +<p> +Itten elmúlt a háború. A deszkavári király +fiát hítták magokkal, embereivel egyetemben, +hogy annál jobban meghálálhassák nekie +erántok mutatott szeretetét; de ez megköszönte, +hogy el fog jönni másnapra. Itten elbucsúztak +egymástól; ő, mintha itten pihentetni +akarta volna katonáit, leült, és ők nagy örömmel +elmentek. Mikor már jó messze voltak, +zacskókba szedte ármádáját, a maga lovával +frissen hazament; lova itten eltávozott, ő pedig +levetette otthon páncélos ruháját, és feleséginek +itten elbeszélte mely szerencsésen +lett vége a harcolásnak, és még egyszer kérte, +csak ne szóljon senkinek semmit is, hogy tegyen +először sógorain egy megérdemlett csúfolódó +tréfát. Azért meg is hagyta feleséginek, +hogy víg legyen, ő pedig beszélleni semmit +sem fog; utóljára arra is megtanította +feleségit, hogy említse: nem hiába mutatott +Nemtudomka az égre, és mindég örűlt: hát +örömre is vált a mi szomorúságunk; máskülönben +hogy kérdezze meg sógorait, micsoda +vitézségeket vittek véghez, és miért nem vitték +el Nemtudomkát erővel hadakozni; legalább +megtanúlt volna ott beszélleni. Itten +hallják a muzsikaszólásokat. Kimegy Nemtudomka +az ajtó eleibe, és nagy szomorúan +nézi őket; de két sógora rá kiált: No te ingyenélő, +<span class="pagenum"><a name="Page_51" id="Page_51">-51-</a></span> +mért élsz a világon, ha mindig csak +otthon henyélsz? lásd, mi veszekedtünk, és +erőszakkal mindeneket meg is nyertünk. Nem +tudom. Nem hiába mondotta ő valóban nem tudom, +de igazán el is találta. Estve aztán +nagy mulatság van, ahol mindenféle nagy és +kis urak megjelentenek az egész udvari személyekkel +egyetemben. Itten mindnyájoknak +kedvek volt, csak épen Nemtudomka egyszerre +kiszökött onnend, és elment házába, és +köröskörül felállította háza előtt ágyúit katonáit +őrizésképen. Azon alkalmatosság alatt +meghasználta felesége a feltett kérdéseket +mind, de csak az ő sógorait dicsérték; és +mikor arra a kérdésre kellett volna felelni: +„miért nem vitték el Nemtudomkát magokkal, +legalább megtanúlt volna beszélleni;“ +hát azt mondják nagy fitykén: Bolondot oda +vinni? ugyan gondolat! Minthogy ottan a szobában +nem volt, a király utána küldötte legfőbb +generálisát hogy híná fel; de amidőn +generális uram meglátta a sok fegyveres katonákat, +visszaszaladt, és jelenti hogy oda +követségképen kellene menni, ki tudja mi van +a dologban? Mindjárt egynehány katonákkal +bement hozzája, és mondja: a király hívatja, +jőnne fel; és megszólamlik: tőle mint atyámtól +ugyan nem érdemlem, de addig fel nem +<span class="pagenum"><a name="Page_52" id="Page_52">-52-</a></span> +megyek míg őmaga le nem jön hozzám. +Amelyet mikoron megmondott a generális, a +király lejött hozzája, de már akkor a sok katonaság +onnend elveszett, ő pedig letérdepölve +várta őtet, úgymint a királyt. Amidőn ez belépett, +kezét kérte, megcsókolta, és felkelt: +köszönöm édes atyám nagy megalázódásodat. +Most bíboros bársonyos királyi, ruhájába, felöltözködött, +s kérte atyját hogy a többiek +előtt praesentálja. Mindegyik csodálkozott, +hogy oly szép ífju volt, és megszólamlott, feleségét +pedig a többiek előtt megcsókolta. +</p> + +<p> +Beszélnek most a deszkavári király fiáról, +hogy ha az nem lett volna; elvesztünk +volna; kérdezi tőlök Nemtudomka: Ösmerik-e +még ezt a kezkenőt? Ó igen is. No tehát +nem kell már keresnünk őtet: én azért +neveztem magamat úgy, mivel deszkaházba +laktam. Megmutatja a két aranygyűrűket: +Ki ösmerné ezt magáénak? A két királyleány +mindjárt, egyik is, másik is, azt mondja: Az +enyém. No tehát, hogy megesmerjék a ravasz +erkölcsű embereket, ezek a két szemtelen sógoraim +adták énnekem az aranyvadkacsáért, +amelyet ha nem hisznek, nézzék meg a homlokukra +sütött bélyeget; és az utóbb hozott +vadállatért hátukra az akasztófát sem szégyenlették +reásüttetni. Ezt mindjárt megvizsgálták, +<span class="pagenum"><a name="Page_53" id="Page_53">-53-</a></span> +és valósággal úgy találták. Nem volt +itt többé kedvesebb ember mint a született királyfi +<em class="gesperrt">Dániel</em>, az úgynevezett Nemtudomka, +akinek is a királyságot általadta felesége +atyja, és megkoronáztatott Angliába, London +városába, és két sógorai régi becsületeket elvesztették +szemtelenségek miatt, és így szerencsésen +éltek együtt mindnyájan, míg meg +nem haltak. A lovat pedig mindég magánál +tartotta. +</p> + +<hr class="chap" /> +<p><span class="pagenum"><a name="Page_54" id="Page_54">-54-</a></span></p> +<h2>XIV. LEÁNYSZÍN BÁLINT ÉS GYÖNGYSZÍN ILONA.</h2> +<p> +Volt egyszer a világon egy király, a kinek +két gyermeke volt, egyik fiú, a másik pedig +leány. A leány olyan szép volt, hogy széles +e világon társa nem volt; a fiút nevezték +Leányszín Bálintnak, a leányt pedig Gyöngyszín +Ilonának; és azt a bátyja oly annyira +szerette, és nagy szeretetből kívánta hogy +mindenkoron előtte és vele legyen; de minthogy +az épenségesen nem lehetett hogy mindig +szem előtt legyen, egész országába kurrenseket +ereszgetett, hogy ahol csak egy képiró +találtatik, oda jőjenek valamennyien az ő +tulajdon házába. Akkor egész országában a +kik csak képirók voltak, valamennyien megjelentek; +és a húgát eleikbe mutatta, hogy, +ha úgy le tudnák őtet venni, amilyen valóban +volt, ő felette igen nagy ajándékot adna +nekiek. De a képirók közel sem jártak hozzája, +nem hogy le tudták volna valósággal +<span class="pagenum"><a name="Page_55" id="Page_55">-55-</a></span> +rajzolni. Amidőn már látta a királyfi hogy +azok semmire sem mehetnek vele, azt mondja +nekiek: Tudnátok-e még képirót országomban, +aki meg nem jelent volna? Felséges királyfi, +már senkit egyebet nem tudunk; egy +öreg maradt el tőlünk az úton, aki nem győzött +velünk jönni. Akkor mondja a királyfi +nekiek, hogy várakozzatok addig, míg ide érkezik. +Akkor oda érkezett az elmaradt öreg +képiró, és megmutatták neki a királyfinak +húgát, de még jól rá sem vetette szemét az eljött +öreg, hogy azonnal kicsukta magát egy +különös szobába, és huszonnégy óra alatt úgy +lerajzolta, hogy még hétszerte szebb volt, mint +a leány valójában. Itt a királyfi a lerajzolt +képnek igen felette megörült, s a képíróknak +jó-e, s bő ajándékot osztogatott, és azután széllel +bocsátotta ismét az országba. +</p> + +<p> +Itt a királyfi úgy annyira örűlt a képnek, +még jobban mint ha húgát láthatta volna, +és azt mindig szeme előtt tartotta és forgatta. +Egyszer kimegy a Veres tengernek partjára +sétálni, ő pedig a képet mindig nézegette; +egyszer nekie jött egy nagy forgószél, a képet +kikapta kezéből, és bevitte a tenger közepire. +Itten a királyfi ezen szerencsétlenségen +igen nagyon megszomorodott, hogy mely +nagy nehezen tett reá szert, és még is ily véletlen +<span class="pagenum"><a name="Page_56" id="Page_56">-56-</a></span> +nem reménylett szerencsétlenségből elvétetett +tőle; azután haza megy a királyfi bújában. +Az anglus királynak pedig volt itten +hat halásza, és mindég hajtotta őket a tengerbe +halászni, mondván hogy addig haza se +jőjenek, míg az ő kedvére való halat nem fognak, +különben mindnyájokat felakasztatja. +Itten a halászok, amidőn a tenger közepire érnek, +meglátják a képet, hogy a víz tetejébe +lebegett; a halászgazda tehát azonnal felvette +a vízből, és mindjárt mondja a többieknek, +hogy vigyük mi meg ezen képet a királynak, +hogy talán még nagyobb örömet okozzunk +nekie, mint ha halat fognánk. Ezek után visszafordultak. +A király meglátván hogy az ő +halászai oly hamar visszajönnek, nagyon csodálkozott +hogy mi dolog legyen az, holott +másszor öt hat napokig is odakint halásztak, +és még is alig kaphattak kedve szerint való +halat. A halászok pedig kiszálltak a csónakból, +és felvitték a képet a királynak eleibe, +itt a király annak igen nagyon megörűlt, s +azt mondja a halászoknak hogy többet ne +menjenek ki soha halászni, amint van, mindenekbe +szabadosok lesztek mint magam. Oly +kegyelmet kaptak a halászok. Akkor a király +a városba volt tizenkét tanácsos uraival, és +míndjárt behivatta őket udvarába, és a képet +<span class="pagenum"><a name="Page_57" id="Page_57">-57-</a></span> +elejekbe adja: Halljátok-e? ha tik ezt huszonnégy +óra alatt ki nem tanácsoljátok, hogy +hol lehet azon leány, aki itt le vagyon írva, +és nekem meg nem mondjátok, hát én valamennyiteket +erős büntetés alá vettetlek. Akkor +a tizenkét tanácsos urak annyira tanácskoznak, +majdhogy meg nem bolondúlnak valamennyien, +mivel a legöregebbik úgy is olyan +féleszű volt, s mondja a többieknek: Halljátok-e, +hogy tudnánk mi azt amit soha sem +láttunk avagy hallottunk, a királynak megmondani? +hanem gyerünk fel a királyhoz, és +mondjuk meg nekie, hogy mint lehetne ezt +minekünk megmondani, amidőn soha semmit +felőle nem hallottunk? hanem ne úgy cselekedjék +azzal felséged, hanem ereszgessünk +széjel kurrenseket az országokban, ahol csak +van egy herceg avagy gróf, s báróknak fiai, +és ahol csak királyságok is vagynak, hogy +jőjenek ide az anglus udvarba. A király csakugyan +szavukat fogadta a tanácsosoknak, és +a megjelent királyfiak és más úrfiak eljövetele +után nagy pompát tartott, kik közt volt +Leányszín Bálint is. Az anglus királynak tehát, +amidőn legjobban áll az ebéd, mondják +tanácsosai: tegye ki az asztal közepire azon +képen, akkor majd meglátja a felséges király, +ki tud el leány felől valamit, avagy ösmeri, +<span class="pagenum"><a name="Page_58" id="Page_58">-58-</a></span> +mert úgy megesik rajta a szíve, hogy a szemiből +kiesik a könyű, és le kell nekie azt +törülni; abból tehát megismerheti felséged +aki afelől valamit tud; akkor csak menjen és +szóljon nekie egyet, hogy várakozzék mindaddig, +míg valamennyien széjel nem mentek +és vége nem lesz a mulatságnak, hogy némely +beszédit vele közölhesse. +</p> + +<p> +Ezek után a király, amidőn már legjobban +állt a déli ebéd, kitette a képet az asztal +közepire, a királyfi meglátja a képet, s ezen +meglátásra csakugyan úgy megesik rajta a +szíve, hogy a szemiből kiesik a könyű, ki kellett +a szemeit törülni. A király mindjárt gondolta +magában, hogy Leányszín Bálint, királyfinak +kell felőle valamit tudni, és oda +ment a hátához, és mondja nekie: Várakozzál +utóljáig, míg vége lesz a mulatságnak, +kevés beszédem fog veled lenni. Amidőn +már vége lett a mulatságnak, valamennyien +széjel mentek a királyfiak, csak épen a Leányszín +Bálint királyfi maradott az anglus király +udvaránál. Akkor mondja nekie a király: +valld meg igaz lelkedre, hogy tudsz valamit +a kép felől, ne félj, nem lesz semmi bajod; +láttam, hogy senkinek egyébnek meg nem +esett rajta a szíve, csak teneked. Ezekre +mondja Leányszín Bálint királyfi az anglus +<span class="pagenum"><a name="Page_59" id="Page_59">-59-</a></span> +királynak: hogy ne tudnék én felőle, felséges +király, midőn ezen képnek formája az én +testvérem? No tehát hogyha teneked testvéred, +húgod, nekem feleségem lesz. Akkor +azonnal levelet küldöttek előre, hogy úgy készítse +magát el Gyöngyszín Ilona, hogy az +anglus király megy bátyjával érette, hogy +feleségül elvegye. Volt pedig odahaza egy +mennydörgős vén gazdasszony, akinek volt +egy eladó leánya; ennek a fogai akkorák +voltak, hogy, három rőf fátyolt vett, és azzal +takargatta fogait. Így a vén asszony mindjárt +lement a pincébe, és a hordókat valamennyit +méreggel tele ereszgetett, és úgy lecsalta +Gyöngyszín Ilonát a pincébe, hogy majdan +ott veszti, és a maga leányát adja az anglus +királynak; de Gyöngyszín Ilona észre vette, és +egy cseppet nem ivott a kínált borokból. A +vén asszony látta már, hogy itten el nem veszejtheti +s hogy egyszer majd haza is érkeznek, +akkor zsebéből kikapta a nagy konyhakést, +és Gyöngyszín Ilonát keresztül döfte, és +a hordók közzé vetette, hogy meghalt; azután +felment szobájába, s a nagyfogú leányát +Gyöngyszín Ilona ágyára fektette. Amidőn +már az anglus király Leányszín Bálint királyfival +házokhoz értek, itt bemennek a szobába; +amidőn meglátta az anglus király a +<span class="pagenum"><a name="Page_60" id="Page_60">-60-</a></span> +leányt: hohó Leányszín Bálint, mondta, ha +én ezt tudtam volna, hogy ilyen a te húgod, +nem hogy érette jöttem volna, de még csak +meg sem mozdúltam volna. Akkor mondja a +vén asszony: Ó felséges király, nem ilyen +volt ám, amidőn a bátyja elment – hanem ha +szép volt a kép, kin le volt rajzolva, maga +még hétszerte szebb volt; de minthogy sokat +sírt rítt bátyja után, nagyon elmásúlt a szine. +Akkor mondja a király: hogyha úgy van, +mégis elviszem, hogy hiába ne jöttem; de +három esztendeig nem leszek vele. Itt a vén +asszony megtanította; leányát, hogy, ha hozzája +áll az anglus király, kérje őtet, ezen öreg +gazdasszonyunkat hadd vigyük magunkkal +el, mivel itten is már régi szolgám volt, s hogy +ott is jó lesz valami szakácsasszonynak; de +a király nem akarta elvinni a maga udvarához, +mivel ottan nem szükséges, minthogy ottan +minden szolgálatban vagyon ember, mégis +oztán a leánynak szavát nem akarta megvetni +a király: hogyha tehát úgy vagyon, +még is eljöhet velünk. Itten mindjárt befogtak +hat bokrétás lovat hintóba, s amidőn már +be volt fogva, beültek ők hárman a hintóba, a +vén asszonynak pedig hátul volt a helye zsákon. +A király és királyfi semmit sem tudtak +afelől, hogy a vén asszony úgy elvesztette +<span class="pagenum"><a name="Page_61" id="Page_61">-61-</a></span> +Gyöngyszín Ilonát, és miben mesterkedik; +mert a vén asszony leszaladt a pincébe, és +Gyöngyszín Ilonát bedugta egy zsákba, és +felvetette a bakra, és felült a teteibe, és úgy +indúltak útnak Anglusországba. Amidőn már +a Veres tenger közepe felé értek volna, itten +a vén asszony felvette a zsákot, és belehajította +a tengerbe hogy szinte zuhant. Akkor +kitekint az anglus király a hintóból: hallod-e +te vén kutya, mit vetettél most a vízbe? Azt +feleli a vén asszony: mit vetettem, felséges +király, egy zsák korpát hoztam, de +a lovakra nehezteltem, azért vetettem belé. +Akkor mondja a király: hallod-e te vén kutya, +minek hoztad te a korpát az én országomba, +midőn ottan több liszt van mint nálatok +korpa? +</p> + +<p> +No de már most hagyjuk a bevetett +Gyöngyszín Ilonát a Veres tengerbe, és gyerünk +velök haza. Amidőn már haza értek, itthon +áll a nagy mulatság és lakodalom, és ennek +is már vége vagyon, a vén asszony pedig +szakács lett az anglus király udvaránál, és +Leányszín Bálint királyfi is csak ott lakott +az anglus király udvaránál. Itt pedig az én +vén asszonyom azt mondja alattomban leányának; +Hallod-e te, édes leányom, hogy veszítsük +mi el innét a királyfit? ha ez itten +<span class="pagenum"><a name="Page_62" id="Page_62">-62-</a></span> +marad velünk az udvarnál, utóljára még kivégez +bennünket a világból. Itten a vén asszony +mit cselekedett? Reggel felmegy a királyhoz, +és mondja nekie: hallod-e felséges +király, hogyha a Leányszín Bálint királyfit +el nem veszted udvarodtól, hát fejér személyeid +nem jól járnak miatta, mert így meg +amúgy cselekszik velök. A sok hazugságok +által így elárúlta az anglus királynál őtet; +ezen pedig az anglus király nagyon megharagudott, +és mindjárt felhivatta a maga szobájába +a királyfit: hallod-e, nagy panasz jött +reád: ha te azt el nem hagyod, és még egy +jön panasz reád, majd meglátod mit csinálok +veled. Ezen a királyfi felette nagyon megszomorodott, +mert nem érezte magát semmibe +bűnösnek, és még is ilyen bajba esett véletlenül, +s az nap nem tudta hogy mit csináljon +bújába; gondolkozott a királyfi, és mindég +azon, micsoda erkölcstelenséget tehetett volna? +Hanem itten a vén asszony nem hagyta +abba; második reggel ismét felment a királyhoz: +felséges király, hogyha el nem veszted +őtet az udvartól, bizonyosan nem jól járnak +fejér cselédjeid miatta, mert így meg így +cselekszik. Ezekre az anglus király még jobban +megharagudott, hogy ismét olyféle panasz +jött reá: ha te még sem hagyod el, és +<span class="pagenum"><a name="Page_63" id="Page_63">-63-</a></span> +még egyszer panasz jön, mindjárt szobámba +fogsz jönni, azonnal keresztül szúrlak kardommal. +Itten a királyfi még jobban megijedt +volt, mert nem érezte magát semmibe bűnösnek, +és hogy mely ártatlanul kell nekie a világból +kimúlni. Itten második nap is abban +maradt a dolog, ő pedig búsúl és gondolkozik: +még is micsoda híbát követhetett volna +el? Hanem az ördöngös vén asszony nem +hagyta abba; harmadik reggel is felment a +királyhoz: felséges király, bizonyomra mondom +hogy, ha mai napnál tovább itten fogod +őtet hagyni, még a feleséged sem jár jól miatta, +minthogy így meg így cselekszik. Még +jobban megharagudott a király; és itten a +királyfit ismét felhivatja magához. Amidőn +belépett a szobába, nekie ugrik az anglus király, +és önnön kardjával keresztül taszította; +azzal a királyfi mindjárt meghalt. Azonban a +király mégis nagyon megbánta tettét, hogy +ilyen szép ífju királyfit kivégzett ezen világból; +és azonnal egy zsákba dugta őtet, és a +maga szobájába felállította ajtaja mellé. Eféleképen +vesztette el a vén ördög mind a két ártatlan +testvéreket a világból. +</p> + +<p> +No már hagyjuk ezt itten, és fordúljunk +a Gyöngyszín Ilona után. Itt pedig ezen nevezett +leányból a Veres tengerbe lett egy +<span class="pagenum"><a name="Page_64" id="Page_64">-64-</a></span> +aranykígyó. Amidőn a deákok tíz órakor kijöttek +az oskolából, és kimentek játszani a +Veres tengernek partjára: itten tizenkét órakor, +amidőn a nap legmelegebben sütött, az +aranykígyó kiment a napra sütközni; A deákok +ezt meglátták, és megfogták. Itten mindjárt +azt mondja egyik a másikának: Vigyük +mi ezt a királyhoz, majd sok pénzt ad nekünk +érette. Azzal viszik haza felé. – Itt az aranykígyó +megszólamlik a gyermekekhez: Halljátok-e? +ha ti engemet a királyhoz visztek, +akármennyi pénzt ajál érettem, ne vegyétek +el, hanem azt mondjátok: felséges király, mi +ezen aranykígyót nem hoztuk pénzért, hanem +kenyérért és sajtért. Azzal a király mód nélkül +megörűlt azon deákoktul hozott szép +aranykígyónak, és kenyeret sajtot adott nekik +érette. Itt a király bevitte a maga szobájába +a kigyót, és egy aranykalitkát csináltatott +számára, és felakasztotta egy szögre a +feje fölé, és igen nagyon örűlt rajta hogy oly +szép jószág van a szobájába. Azalatt a vén +asszony kitanulta aztat, hogy azon aranykígyó +lett volna Gyöngyszín Ilonából; itten elmegy +a leányához, és megbeszélli nekie a +vén asszonyi: Hallod-e, édes leányom, tedd +magadat beteggé, és ha a király hozzád +jönne, és kérdezi: micsoda bajod van? mondd +<span class="pagenum"><a name="Page_65" id="Page_65">-65-</a></span> +meg nekie, hogy ha azon aranykígyót el nem +veszejti házátul, hát te a szagátul szörnyet +halsz, és soha veled beszélni nem fog. Ezen a +király igen megszomorodott, mely móddal veszejtse +ő el ezen szép jószágát? Bújában nem +tudta mitévő legyen? kapta végre az aranykígyót, +s kétfele vágta, és a házának két szegire +a földbe beásta. Itt az elásott aranykígyóból +egy éjtszaka akkora két aranyfa nőtt, +hogy még hétszerte nagyobb öröme volt rajta, +mint a kígyón. Itten a király azon két fának +örömire több királyokat is oda hivatott, és +alatta igen nagy mulatságot tartatott. Azalatt +pedig a vén asszony ismét kítanúlta, hogy +azon két aranyfa lett volna Gyöngyszín Ilonából. +Hallod-e, édes leányom, mikor legmelegebben +süt a nap déltájba, és legjobban áll +a mulatság a fa alatt, hallgass csak reá; az a +két fa megszólamlik, és vigyázz: mit fog +mondani. Nohát az a fa, ki alatt a király állott, +megszólamlik, s mond: Ó felséges király, +de szívesen tartom reád ezen szép hűvös árnyékot; +amely ágam reád szolgál, olyan +könnyen tartom, mintha csak nem is volna; +a másik fa pedig megszólamlik, ki alatt a +vén asszonynak leánya volt: én meg olyan +nehezen tartom ezen nagyfogú bestiára, hogy +amely ágam reá szolgál, majd csak le nem +<span class="pagenum"><a name="Page_66" id="Page_66">-66-</a></span> +szakad. Ezt a leány mind jól hallotta; elmegy +az anyjához, és megmondja a fáknak +szólásait; az anyja ezt mondja nekie: eredj +az ágyba, és tedd magadat halálos beteggé +amidőn már vége lesz a mulatságnak, ha hozzád +fog jönni a király, és kérdezni fogja mi +bajod van? mondd nekie: ha azon két aranyfát +ki nem vágatja onnand, annak a szagától +meg kell halnod. Itten a király azon igen +megszomorodott, hogy ezen két aranyfát felesége +kedveért el kell veszíteni az udvarból; +hanem mit volt mit tennie, kivágatta és csináltatott +magának és a nagyfogú leánynak +aranynyoszolyát. A király ezen ismét megörűlt: +mely szép aranynyoszolyái hogy szobájába +vannak, de a vén asszony megintlen +kitanúlta hogy azon fákból lett volna azon +két aranynyoszolya, és még azt is, hogy kellessék +elveszteni; mondja tehát leányának: +ne aludj ma éjtszaka, és csak hallgasd: megszólamlanak +azok a nyoszolyák, hát mit fognak +mondani? Itten a királynak beviszik a +fürdőt; amidőn már megfürösztötték, kezibe +adtak egy pohár álomport; melyre úgy elaludt, +hogy majd csak a lélek is alig maradt +benne. Valami tizenkét óra felé megszólamlik +a nyoszolya, kin a király feküdt, s azt +mondja: Ó felséges király, de szívesen és +<span class="pagenum"><a name="Page_67" id="Page_67">-67-</a></span> +könnyen tartalak, mintha semmise volna ben +ne, avagy rajta sem volnál; a leányé pedig +megszólamlik alatta: én pedig ezen nagyfogú +bestiát oly nehezen tartom, majdhogy le nem +szakadok alatta. A leány azt mind jól hallotta, +s azonnal elment az anyjához, és mind +elbeszéllette, és a vén asszony tanácsából legott +elmegy a királyhoz, felkölti álmából: hallod-e? +ha azon két aranyas nyoszolyát széjel +nem vágatod és öszve nem égeted, hát én +a szagától meghalok. Ismét nagyon megszomorodott +azon a király, hogy kéréseit be kell +teljesíteni; de mit volt mit tennie? összevágta +és tűzre rakatta, és hogy megégett volna már, +bújában a pernyét egy szakajtóban öszveszedte, +és levitte a rózsás kertibe, és rózsái +közzé hintette, és egy éjtszaka azon elhintett +pernyéből oly nagy szép aranyrózsabokor +nőtt, hogy mikor kiment a király sétálni, igen +nagyon megörűlt azon, és mindjárt a legszebbik +rózsát leszakasztotta, és szobájába a feje +fölött levő képre felszúrta, és szobája ettől +felette szép lett. A király ennek igen megörűlt, +hogy oly szépen tűndöklik minden azon +rózsától. Amidőn a fürdőt szokás szerént estve +a királyhoz beviszik, és megfürösztötték őtet, +ismét egy pohár álomport adtak neki, melytől +úgy elaludt, hogy reggelig meg sem mozdúlt +<span class="pagenum"><a name="Page_68" id="Page_68">-68-</a></span> +a nagy álom miatt. A kis gyermek, kit a +király magánál örökbe tartott, lábához feküdt, +és a rózsa valami tíz óra tájba leugrott +a ház közepire a kép mellé, és egyet fordult, +a ház földjén megfésülködött, megmosta magát, +akkor oda állott a király fölé és úgy sírt, +rítt, hogy a szoba térdig volt aranygyöngygyel +teli. Ó felséges király, be hiába hoztad +el bátyámat, nem különben engemet: még +sem lehetek a tied! eztet mondotta: hogyha +azonban röstelled álmodat érettem, eljövök +még egyszer, de azontúl, nem tudom, jöhetek-e +vagy soha! Azzal csak elfordult tőle, a +szobát szépen kitisztította, és ismét felugrott +a kép mellé, megintlen csak rózsa lett belőle. +A kis gyermek mind ezeket jól látta, és mit +beszéllett volt, azt is hallotta. A király reggel +amidőn felkelt, nem tudott ugyan a dologból +semmit sem, a gyermek pedig félt nekie +megmondani. Második estve is következik +az idő, megintlen csak beviszik a királynak +mindennapi fürdőjét; amidőn már megfürösztötték, +egy pohár álomport adtak a kezibe; +amely minutában megitta volt, azonnal +elaludt tőle, és feltették ágyára, és ismét rácsukták +ajtaját, de a kis gyermek ugyanazon +estve is ágyának lábaihoz feküdt volt. Valami +tizenegy óratájkor a rózsa megintlen leugrik +<span class="pagenum"><a name="Page_69" id="Page_69">-69-</a></span> +a kép mellől a ház közepire, és egyet fordul, +a ház közepin megfésülködik, és mosakodik, s +olyanná változott mint életibe volt Gyöngyszín +Ilona királyleány. Akkor megintlen oda +megyen a király fölé, úgy sírt rítt, hogy a +szoba térdig volt aranygyöngygyel teli. Ó felséges +király! be hiába hoztad el bátyámat +egyetemben országomból, elveszejtettek mind +engemet és bátyámat, még sem lehetek a +tied! – eztet mondotta – hogyha azonban +röstelled álmodat érettem, még egyszer el fogok +jönni, de azontúl soha! és azonnal elment +tőle, és egyet fordúlt a ház közepin, és felugrott +a kép mellé; megintlen csak rózsa lett +belőle. Ezeket pedig a gyermek mind jól +látta s hallgatta; a király pedig, amidőn reggel +felkelt, nem tudott semmit a dologban, a +kis gyermek pediglen félt nekie a felől valamit +mondani. A király itten mindjárt parancsolja +kocsisainak hogy egy paripát nyergeljenek +meg, mert kimegyen vadászni; és ki is +ment, a kis gyermek pedig maga maradt +azonba a szobába. A vén asszony is bement a +király szobájába, hol a kis gyermek volt, s rá +támadt hogy mit akar itten, amidőn semmi +dolga nincsen? Itt a vén asszony előlvette a +gyermeket s jól megverte; azzal a gyermek +megijedett és elszaladt, és ott hagyta az udvart. +<span class="pagenum"><a name="Page_70" id="Page_70">-70-</a></span> +</p> + +<p> +Amint a király haza jön, keresi a gyermeket, +de sehol sem találhatja; azonnal öszvehivatja +cselédeit, és kérdezi, hol van avagy +hová lett, ki bántotta a gyermeket? Itt a vén +asszonynak, mit volt mit tennie, meg kellett +nekie mondani: felséges király, ő lejött a +szakácsasszonyok közzé, és valamit eltört, +azért reá ijesztettem és elszaladt. Arra azt +mondja a király: no várj te vén boszorkány, +én azt jól tudom hogy a gyermek a szobábul +ki nem jött, hacsak te nem mentél oda, mert +ő addig a szobát soha sem hagyta ottan. Erre +a király igen megharagudott, és felült lovára, +és az agarakat összehivatta, ismét visszament +vadászni az erdőbe. Itt pedig az agarak elszaladtak +előre, és a kis gyermeket megtanálták +egy bokor alatt az erdő szélin: az +agarak megismerték őtet, és mutatták örvendetességeket, +a bokrot körülfogták, és csak +a farkokat csóválgatták örömökbe. Eztet +amidőn még messzirűl látná a király, gondolja +magában: Micsoda állat lehet ottan, +hogy azok a kutyák olyan nagyon örűlnek +nekie? Amidőn már oda ért volt, hát látja a +kis gyermeket a bokor alatt ülni. Kérdi őtet: +Édes gyermekem, hogy merted ott hagyni a házamat +és hogy jősz te ki? Felkelt a kisded, és +kijött hozzája, és csak lova mellett jött mindig +<span class="pagenum"><a name="Page_71" id="Page_71">-71-</a></span> +hazáig; és amidőn már haza értek volna, +akkor mondja a kis gyermek: felséges király +atyám, én nagy újságot mondanék neked. +Szólj mi az? ne félj semmit. Ni az a rózsa, akit +a kertből felhoztál, és a kép felett van, +első estve tíz órakor leugrott a kép mellől, és +elbeszéllette nekie, úgy amint valóban első +estve volt; a második estve ismét eljött, +de tizenegy órakor, és azt is szinte úgy elbeszéllette +király atyjának, amint a dolog volt, +és azt is megmondotta, hogy még utóljára el +fog jönni ma, de soha többé, ha ma vele beszélleni +nem fogsz. A gyermek továbbá azt +mondja: Tudja-e, felséges királyatyám, mit +csináljunk estvére? amidőn be fogják hozni a +fürdőt, úgy is én tartom a gyertyát felette; +amidőn már megfürösztik, kezébe adják azt +az álomport: én akkor a gyertyát elejtem a +fürdőbe, és elalszik; hanem azután azon pohár +álomport meg ne igya, hanem lassan +öntse le a fürdőbe, és vesse le magát az ágyba, +mintha elaludt volna tőle, és azzal el fognak +menni; azután így el nem fog aludni, +mint most két éjtszaka, úgy is oda fekszem én +a lábához; majd amidőn a rózsa lejön a kép +mellől, megvakarom felséges királyatyámnak +a talpát, de azért fel ne keljen addig, míg másodszor +meg nem vakarom a talpát. Úgy kezdtek +<span class="pagenum"><a name="Page_72" id="Page_72">-72-</a></span> +immár folyni a dolgok, mint a múlt éjtszakákon, +de a király, bár nem aludt, fel nem +kelt, csak amidőn a gyermek másodszor megvakarta +a talpát: akkor ugrik a leánynak +nyakába; te az enyim, és én a tiéd. Volt pediglen +akkor ott a gerenda felett egy aranyszál +vessző, és a kis gyermek azt mindjárt a +királynak kezébe adja, hogy vágja vele a királyfit +a zsákba mind addig, míg csak belőle +ki nem ugrik; amelyet meg is cselekedett, és +szegény Leányszín Bálint egyszerre csak a +szoba közepire ugrott ki. Jaj, felséges király, +de elaludtam! El bizony, te jó lélek, örökre +is mind a ketten, hogyha ezen gyermek nem +lett volna. Akkor mindnyájok elbeszélése +után tudta csak a király melyféle csalárdsággal +élt a vén asszony, csakhogy a maga leányát +a királynak adhassa. Itten a gyermek +mondja királyatyjának, hogy az a vén asszony +leányostól együtt ördögséggel bir, amiért +meg kell mind a kettőjöket égetni. És ezen +gyermeknek javallására a király azonnal +meg is köttette a vén asszonyt leányostúl, és +egy szekér nádat kivitetett a város alá, be is +rakatta azzal a náddal, meg is égettette a két +csalárdot, és azután újra nagy mulatságot +tartatott. Akkor vette elől az anglus király +a portrét, de a leány sokkal szebb volt mint +<span class="pagenum"><a name="Page_73" id="Page_73">-73-</a></span> +lerajzolva látszott; és így éltek sok esztendőket +örömmel és boldogságban. A király a deákokat +is megkerestette, akik csakhamar +meg is találtattak, és őket érdemes rangba +tétette a neki hozott ajándékért; ki nélkül +soha sem is juthatott volna ezen örömhöz: +így tehát azoknak hálálhatta, amint úgy is +lett, és így van a mesének vége. +</p> + +<hr class="chap" /> +<p><span class="pagenum"><a name="Page_74" id="Page_74">-74-</a></span></p> +<h2>XV. CSONKA ÉS SÁNTA PAJTÁS.</h2> +<p> +Volt a világon egy király, annak volt +egy gyönyörű felesége, kinek e világon szépségre +párja nem volt. A király maga is szép +volt. Egyszer a felesége lebetegedett, és azt +hagyta nékie testamentomba, hogy ha meg találna +halni, addig meg ne házasodjék, míg +csak oly szépet nem kap mint ő. Ugyanazon +betegségben a királyné csakugyan meg is +halt, s a király őtet eltemettette, és özvegységben +élt egy esztendeig; azután gondolkozásba +esett, hogy meg kellene nékie házasodni, +de nem tanál semmiféleképen olyan szép asszonyt +mint a volt felesége. Itt tehát gondolkozásában +és bújában a király nagyon megsoványodott +és elment országokat összejárni, +de mi haszna, hasonló szépségűt az ő feleségéhez +nem tanálhatott, s így megintlen visszafordúlt +a maga országába. Volt pedig nékie +egy szakácsa, a ki úgy tudta a jövendőt mint +az elmultat; ez kérdezte a királyt: ugyan +<span class="pagenum"><a name="Page_75" id="Page_75">-75-</a></span> +felséges király, mi okból most olyan sovány, +és ennekelőtte olyan szép és kövér volt? A +király azt felelte reá: mi haszna, édes szakácsom, +hogyha meg is mondom, te arról nem +segíthetsz. Felséges király, én sem vagyok +már hálá az égnek gyermek, sokat láttam +és hallottam, hát hogyha tudnék rajta segíteni? +Akkor a király mondja: tudod-e mit +hagyott a megholt feleségem a testamentomba? +hogy mindaddig meg ne házasodjam, +míg oly szép feleséget nem tanálok, mint ő +volt; már pedig sok országokat bejártam, és +még sem tanáltam olyat; a miatt epesztődik +az én szívem. Itten a szakács azt mondja: vagyon +egy még olyan szépségű, de nehéz lesz +ahoz férni, t. i. vagyon az óriás királynak +egy olyan leánya, mint az volt, de annak +nagy vitéznek kell lenni aki ottan szerencsét +akar próbálni, mert már sok vitézek ott hagyták +életeket miatta. A király azt mondja: +nem bánom hogyha életem oda lészen is, +mindazonáltal azt a szerencsét még is megpróbálom, +tehát adj énnekem igazi tanácsot, +igazi útat, hogyha tudod. Itten a szakács +mondja: Felséges király, vigyen magával katonaságot, +egy batalion granátérost, egy svadron +huszárt, és egy regement gyalogságot: +amidőn már oda érkezik az óriás királynak +<span class="pagenum"><a name="Page_76" id="Page_76">-76-</a></span> +gránicára, ottan lógerozza le tulajdon népeit, +és úgy maga menjen be az óriás rezidenciába, +és azon rezidencia alatt vagyon három aranyoszlop, +és úgy irányozza magát, hogy ha gondolja +magát legjobb vitéznek, kösse az elsőhöz +a lovát, de ha nem bízik vitézségéhez, +úgy kösse a hátulsóhoz, úgy nem adnak oly +nagy próbát. Ezen tanácsát a király mind +jónak gondolta; elkészül tehát az ő népeivel, +s egykor útnak indúlnak; és amire oda érkezett +népeivel egyetemben, őket lelógerozta az +óriás gránica előtt, maga pedig lóháton bement, +a rezidencia előtt leszállott, és úgy gondolkozik +magában, és úgy határozta magát: +legjobb fog lenni nekie a lovát a hátulsó oszlophoz +kötni, mert ő nem vélte magát a legjobb +vitéznek lenni. Amidőn már lovát megkötötte +volt; az aranyoszlop megzördűlt; itten +az óriás király mondja leányához: ismét jött +egy vitéz a házunkhoz. Az óriás királynak +leánya kiszaladt a folyosóra, és visszaszaladt +atyjához oly hírmondással; hogy még ez nem +vitéz, mivel a hátulsó oszlophoz vagyon lova +kötve. Itten az óriás királyhoz felment a király; +amint a többi között egymásnak köszöntenek +mondja nekie: Isten hozott, barátom, +mi járatban vagy? Én, barátom, a leányodhoz +jöttem szerencsét próbálni, akarnám magamnak +<span class="pagenum"><a name="Page_77" id="Page_77">-77-</a></span> +feleségül elvenni. Erre az óriás király +azt mondja: hallod-e barátom, három próbán +kell neked általmenni, ha azt megcselekszed, +úgy örökösen a tiéd leszen, mert a leányom +nagyon erős, és hatalmat vesz rajtad; Itt +mindjárt is a legelső próbához állítják a királyt. +Két óriás behozta a kardját és tarsolyát: +Hogyha ezt a derekadra felkötöd, a +fegyverit megtöltöd, és a lovát megnyergelvén +felülsz a lovára, vele együtt kimégy vadászni: +de a király a végit sem tanálta a kardkötőnek, +mivel olyan egy rakásból állott, mint egy +petrence széna. Behoznak egy puskát mint +egy ágyu; de a király a földről sem tudta +megmozdítani; s így mondja az óriás király +nekie: Látod, ennek sem vagy ura, hogy mertél +a házamhoz jönni? És így bevezették őtet +a lovához, és kihozzák nekie a leányának lovát, +és itten, amint meglátja a ló őtet, kitátotta +száját hogy befalja, de a király elszaladt +előle úgy, hogy az utól nem érte, s bement +egy szobába, magára csukta az ajtót, és +így szabadította meg azon lótól az életét. Parancsolta +tehát az óriás király kötözzétek +meg, és vigyétek őtet a legerősebb tömlöcbe, +hogy ily hitvány ember hogy mer a leányommal +próbálkozni. Ezen parancsolatot véghez +vitték, és letették a legalsóbb tömlöcbe, és +<span class="pagenum"><a name="Page_78" id="Page_78">-78-</a></span> +katonákat rendeltek mellé vigyázatul. Azon +idő alatt, míg a király tömlöcbe volt, az óriás +király a kocsisát hazugságban tanálván, háza +előtt egy oszlopot csináltatott, s a kocsist fél +lábánál fogva arra felakasztotta; Itten hamarjában +az óriás király kocsist nem kapott +a négy igás ló mellé, kihozatta tehát azon királyt, +akit tömlöcbe tétetett, és kocsisnak +tette melléje. Amidőn már hosszú ideig kocsiskodik, +és búsúl azon ki volt ő, és mivé +kellett magát tennie; az ő szakácsa az ő állapotját +mind tudván, gondolja magában: el +kellene nekem királyom után menni, és őtet kiszabadítani +rabságából; és itten a szakács azonnal +csináltatott magának egy királyi ruhát, +és ő is annyi katonaságot vett magához, mint +a király, és elindúlt utána. Amidőn már oda +érkezett, a gránic előtt lelógerozta embereit +és maga benyargalt a városba, és leszállott +lováról a rezidencia előtt, az első oszlophoz +kötötte lovát; azután felment az óriás királyhoz, +köszönnek egymásnak, és kérdezi tőle +az óriás király: Micsoda járatban volna? +Ez is azt mondotta: leányodhoz jöttem szerencsét +próbálni. Az óriás király mondja, +hogyha te azt megteszed, amit az én leányom, +úgy magadévá teszed; ás itt az óriások behozzák +a kardját tarsolyát a leánynak, és +<span class="pagenum"><a name="Page_79" id="Page_79">-79-</a></span> +nem késődött vele, hamarjában a végit megkapja, +és a derekára köti; a puskát is +behozzák nekie, egyik kezibe tartja, a másikkal +pedig lőtt, és az ablakhoz megy, és látja, +hogy azon felakasztott ember még is ottan +kínlódik féllábon, akit az óriás királya felakasztatott: +nekie céloz a lábának, amelyet +el is tanált, és így a felakasztott ember leesett, +és elmászott bármely nehezen. Igy tehát +levezették a szakácsot királyi ruhában +az udvar közepire, és kihozták nekie azon +mérges erős lovat: gondolta a princeszné, +hogy amely szempillantásban meglátja, azonnal +el fogja nyelni, de a ló nem bántotta, hanem +hozzája megy, és nyalogatja, ő pedig a +lovat megnyergelte és felült, a kaput sem kereste, +hanem csak a rezidencián felűl ugratott; +így a leány is felült a másikra, utána +nyargalt, de hírét sem hallotta, és így a leány +visszafordúlt, és mondja az atyjának: ez +ám a nagy vitéz, kinek párját sohasem hallottam. +Visszajön a szakács is egy kevés vártattal, +mondja az óriás királynak: no barátom, +mit akarsz még adni próbául? Nem adok +már többet semmit, hanem tied már a leányom: +az is erős, de te még erősebb vagy, ki nem foghat +rajtad. Amint a leány oda ment hozzája, +megöleli a nagy vitézt adott csókjaival, és +<span class="pagenum"><a name="Page_80" id="Page_80">-80-</a></span> +mondja: enyém vagy, gyönge szerelmem: itten +az édes atyám előtt fogd meg a jobb kezemet; +és így felmennek a rezidenciába, és +az atyja mondja: hallod-e barátom, soká ne +halaszszad, hanem esküdjetek öszve. Itten tíz +napot vetett nekie az öszveesküvésnek. +</p> + +<p> +Ezen idő alatt lement a királyi ruhába +felöltözött valóságos szakács a kocsishoz, aki +királya volt, és mondja a kocsisnak: no felséges +király, ösmér-e engem? Azt feleli nekie: +felségedet ugyan nem ösmérem. A szakács +azt feleli nekie: én vagyok a volt szakácsa, +aki a tanácsot adta volt. Itten azt +mondja a király: tehát, lelkem, mit keressz +itten? Én jöttem felségedet rabságából kiváltani, +megnyertem a leányt, tíz napokat adtak +az esküvésre, ime felséges király, itt vagyon +a ruhám, öltözzék belé, azután nem fogják +vélni hogy az én személyem nem lenne, és leszek +én azon ideig kocsis, míg innet elmegyünk. +Felöltözött a király a szakács királyi +ruhájába, és felment a maga szobájába. Amidőn +már, az idő elérkezett az esküvésre, a király +esküdött meg, nem az erős vitéz; lakodalmat +tartottak sok ideig; azután lement a +megesküdött király szakácsához, ki most s +kocsis helyett volt: Mitévő legyek? adj már +most tanácsot. A szakácsa azt tanácsolta nekie, +<span class="pagenum"><a name="Page_81" id="Page_81">-81-</a></span> +hogy búsúljon, és ha az óriás király kérdezni +fogja, miért búsúl, felelje: azért, minthogy +ily messze vagyok eltávozva országomtól, +és hogy régenten nem láttam. Az óriás király +kérdezi őtet: miért búsúl? Azért, mivel +haza szeretnék már menni a magam országába. +Itten feleli nekie: azon ne búsúlj, ha +hamarább szólottál volna, feleségeddel együtt +már elmehettél volna. Itten mindjárt tizenöt +napot vetnek az elkészülésre; és itt vannak +az istállóba különbnél különb lovak, válaszsz +magadnak. De a szakács azt javaslotta királyának: +csak azon négy igás lovakat válaszsza, +ahol ő vagyon. A király amidőn ezen lovakat +kiválasztotta, mondja az óriás király: +mely okból nem választott szebb lovakat, +amidőn itten szebbnél szebbek vagynak? de +erre aztat mondotta, hogy az útra úgy sem +kell a parádés ló, hanem aki húzni bír, mivel +messze földre kell mennünk. Itten a király +megengedte nekie mind ezeket, és az óriás +király még azt mondja, adok egy olyan kocsist, +aki már régen nálam szolgál; de ezt +megköszönte a király, és azt mondja nekie: +a kocsist ne szakaszsza meg a lovaktól, mivel +a másik nem tudná a lovaknak szokását, s +így az út-alkalmatossága alatt megsoványodhatnának +az erős lovak, a melyekért nagy +<span class="pagenum"><a name="Page_82" id="Page_82">-82-</a></span> +kár volna. Ezt is megengedte az óriás király: +látod, pedig az rabszolga, mindazonáltal még +is eleresztem veled, hogyha a magad országában +is erős őrizet alatt vigyáztatsz reá. +</p> + +<p> +Amidőn már az idő eltölt, és el kellett nekiek +menni; mondja a szakács a királynak: +engemet többé máskép ne nevezzen, mint kocsisnak, +különben észreveszi a felesége. Amidőn +az óriás királytól a két öszveesküdtek +elbucsúztak, ezeknek utána lejöttek; itten, +minthogy a király hamarébb lejött mint a felesége, +azt mondja hamarjában neki a kocsis: +a városon kivül vagyon az óriás király virágos +kertje: ha mondani fogja feleséged: megállj +kocsis, hadd szakaszszak három rózsát, amilyen +szép vagyok, annál is hétszerte szebb +leszek; csak parancsolja felséged: hajts kocsis, +mivel attól nem hogy szebb lenne, hanem +inkább hétszerte erősebb, nem bírunk oztán +erejével. Amint már felültek, kiértek a város +szélire, és akkor mondja a király felesége, +amint a kocsis megjövendőlte: Megállj kocsis, +hadd szakajtsak legalább három rózsát; de a +király azt felelte: hajts kocsis, ne töltsük +hiába az időt. Onnet csakugyan jó hamar el is +mentek. Amint már a gránicon által érkeztek, +a magok népét, akit ott hagytak volt, visszavitték +magokkal. Amidőn már saját országokba +<span class="pagenum"><a name="Page_83" id="Page_83">-83-</a></span> +beérkeztek, nagy ágyuszólásoknak üdvözlésivel +tisztelték, és harmadnap múlva a +szent János templomába a király a feleségit +megkoronáztatta, és így boldogul éltek hosszas +ideig. +</p> + +<p> +A királyné meg nem tudta, ki volt a vitéz, +gondolta az urát annak lenni, de pedig a +kocsis volt. Egykor estve, amidőn lefeküsznek, +öszveperlekednek egymással: a király +felkel az ágyából és elmegy a kocsishoz, és +előlbeszélli az ő történeteket; a kocsis kéri +tőle a ruháját: hadd menjek én fel; amelyet +oda is adott; felöltözve felment, és magával +vitt egy háromágu korbácsot. A királyné itten +minthogy meg nem ösmerte, nem szűntette a +pört; azonban a kocsis nekie megyen a korbácscsal, +és úgy öszvevágta oldalait, hogy +ötöd napig feküdt ágyában. Itten a kocsis kiment, +és ismét oda adja a királynak ruháját, +és elbeszéllette a vele tett történetet, és meg-megtanította +a királyt, hogy micsoda szavakkal +jött ki a házból, minthogy a királyné ki +nem tanúlta, hogy ki volna itten a mester. +</p> + +<p> +Egykor a király elment diétára, és azon +idő alatt egy vén asszony azt mondotta: Felséges +királyné, nem a tulajdon hitvese olyan +erős, hanem a kocsis, és az is verte meg a felséges +királynét, mivel a király lement hozzája, +<span class="pagenum"><a name="Page_84" id="Page_84">-84-</a></span> +és a ruháját elcserélte. Itten azt mondja +a királyné: lehetetlen az, vén bánya, mert +magam tapasztaltam hogy a király nagy erővel +bír, és micsoda próbákat tett az atyám +házánál. Hiszen ott is a kocsis volt a mester; +mivel itten volt a királynál szakács, és ez +adott nekie tanácsot is, és úgy csalták meg +felségedet, ott is így cserélték ki ruhájokat. +Itten a királyné azt mondja a vén banyának: +már elhiszem a szavadat; hát hogy kellene +nekem ezen kocsist elveszejteni? Azt mondja +a vén asszony: Amidőn a király haza jön, tegye +magát beteggé, és kivánjon a kocsis +szivéből és bal keziből enni, azt a király +majd megteszi, minthogy a felséges királynét +nagyon szereti. Már amidőn a király levelet +küldött haza, hogy ekkor meg ekkor megérkezik, +már harmadnap előtt beteggé tette magát. +Amint már a király, haza érkezett, és feleségét +tudakozta, mint vagyon, és itten +mondja nekie: én, szivem, meghalok, ha nem +segítesz rajtam. Hát lelkem mit kívánsz? +mindezeknek eleget teszek. Énnekem más +nem kellene, mint a kocsisnak a szíviből és +bal keziből legalább csak egy harapást ehetném, +mindjárt jobban lennék. Itten a király +azt mondja: azt nem tehetem, hanem mást +akármit kérsz, megadom. Nekem más nem +<span class="pagenum"><a name="Page_85" id="Page_85">-85-</a></span> +kell, és ha kívánságomat be nem teljesíted, +huszonnégy óra alatt meghalok. Itten még +jobban elhagyta magát a királyné; és úgy a +király lement a kocsishoz, de a király nem +mer neki szólni, mert a vele tett sok jótéteményei +eszébe jutottak, hanem a kocsis megszólítja: +ugyan miért búsúl felséges király? +Én nem búsulok, hanem azon gondolkozom, +hogy a diétán nem jól ment a rendelés; +de a kocsis azt feleli: jól tudom én miben +mesterkedik felségednek felesége; és +egyszersmind mondja a kocsis: felséges király +én azt is megengedem, de nem eszik ő +abból. Bal kezemet vágassa el, és a szivemet +ne bántassa, hanem hozasson egy esztendős +malacot, és vetesse ki a szivit, meg nem ösméri +ő azt, és adjon énnekem egy levelet, úti +költséget, hogy azon levélre mindenütt kaphassak +enni és inni; én annyira el fogok +menni, hogy még soha hírét se hallom ez országnak. +Itten a király azt mondja: no, kedves +feleségem bár kedves cselédem a kocsis, +mindazonáltal kedvedért azt is megcselekszem; +itten melléje strázsát rendeltetett, és +hogy holnap reggel kiviteti. Amidőn reggel +kikisérték a kocsist, amidőn az akasztófához, +vitték, a hóhér melléje áll, és elvágta balkezét, +úgy a disznót is előhozzák, és kivették a +<span class="pagenum"><a name="Page_86" id="Page_86">-86-</a></span> +szívit; a borbély pedig beköti a kocsisnak az +elvágott kezit, és elbocsájtják; az itt való +katonaságot mind megesküdtette, hogy a királynénak +senki ki ne vallja. Így a kezét és +a disznónak a szivit, egy arany tányérra tették, +és eleibe vitték. Amidőn a királyné meglátta +volna, mondja: nem kell énnekem, csakhogy +elveszejtetted a csúnya orgazdát. Akkor +nekie megy a királynak, és hétszertebb jobban +megverte, mint őtet megverette, és még a +rezidenciából is kihajtotta, annyira, hogy +már kondásságra jutott, mert mindenütt kergették +és üldözték; azt megfogadtaták vele +hogy ő a királyt soha nem is ösmérte, hanem +hogy mindig kondás volt gyermekségitől fogva. +Azalatt a királyné princekkel dombérozott, +és nem mertek nekie véteni, mivel nagyon +erős volt, úgy cselekedett az országban +amint maga akarta. +</p> + +<p> +Jól vagyon; lássuk már, hogy vagyon +dolga az eleresztett kocsisnak. Elment ő már +idegen országba, és egykor útjában öszvetanálkozik +azon kocsissal, akit az óriás lábánál +fogva felakasztott, és itten tudakozza +tőle: Hallod-e pajtás, hová indultál? Azt +mondja: én bizony országomból bújdosok. – +Tudakozza tőle: ösmersz-e engem, pajtás? – +Erre azt feleli: én nem ösmerlek. Én vagyok +<span class="pagenum"><a name="Page_87" id="Page_87">-87-</a></span> +azon ember, akit az óriás rezidencia előtt az +akasztófáról lelövött. – Erre azt mondja nekie: +Hát te hol jársz? Én az országomból +bújdosok. No látod, a király a jótéteményemért +mint fizetett: én váltottam ki őtet az +óriás királytól rabságából, és még is a szívemet +és balkezemet el akarta vétetni felesége +kedveért; de még is köszönöm nekie, hogy a +szivemet ki nem vétette, és adott uti költséget +és olyan levelet, melyre széles e világon +reá enni és inni kaphatok. No tehát, kedves +pajtás, gyere menjünk együtt. Ők tehát sok +ideig együtt utaztak, és egyszer beérnek egy +nagy erdőbe; és ottan az estve is reájok érkezett: +csináljunk édes pajtásom egy kis kunyhócskát; +de mivel hosszas esős idő volt, kiszorúltak +a kunyhóból; tehát beásták magokat a +föld alá, annyira már, hogy ottan két hetekig +tengelődnének, és minthogy ottan már megszokták +volt, nem akartak onnet elmenni, és +ott magoknak mindeneket megszereztek; és +gondolták, hogy őnekiek semmi sem hibázik. +Akkor mondja a kocsis, akinek a keze el volt +vágva: hallod-e, sánta pajtás, – az pedig úgy +hítta: csonka pajtás; – vajon, mi volna itten +nekünk még jó? édes pajtásom, minekünk jó +volna egy leány, a kinek kötelessége lenne +mireánk főzni és mosni; de azt mondja a +<span class="pagenum"><a name="Page_88" id="Page_88">-88-</a></span> +sánta a csonkának: hallod-e pajtás, hol veszünk +mi itten egy leányt; azt mondja a +csonka: hallod-e sánta pajtás, van ebben a +városban egy özvegy királyné, és annak van +egy fia, és három leánya, hozzuk el a legkissebbiket. +Itten mondja a sánta: de pajtás, +hogy hozzuk mi aztat el? Erre megint mondja +a csonka pajtás: csináljunk mi egy szekeret, +és majd te abba belé ülsz, mert nem jó a lábad; +én pedig bele fogódzom, ha kezem hibázik +is, de a lábam jó. Majd elhúzlak én téged +ülve. Te is megfogod a ki kezedbe akad, +úgy a templom eleibe megyünk; hát a királyné +fiával elől jön, öregebbik leánya utána, +és úgy a legkissebbik utóbbá; és amidőn neked +alamizsnát akar adni, hát fogd meg a +kezit és rántsd a taligába, és úgy elszaladok +én veletek, hogy soha hírünket, se hallják. +Amidőn már a talyiga készen volt, beleült a +sánta, a csonka belefogódzott, és úgy bementek +a városba, a templom előtt megállottak, +és mint a többi koldusok úgy várták a szerencsét. +Egykor itten jön a királyné három leányival, +és osztogat pénzt a koldusoknak, úgy +azután a leányai, elsőbb az öregebbik, úgy a +középső, s úgy legutóbb a legkissebbik. Mikor +már nézte a csonka, hogy az adományokat a +sánta elveszi, és hogy a leányt elkapja-e? +<span class="pagenum"><a name="Page_89" id="Page_89">-89-</a></span> +amidőn a legkissebbik adott nekie adományt, +általkapcsolta a kis királyleányt, és felvette +a kocsiba, a csonka pedig úgy elszaladt velök, +mintha az ördög vitte volna őket. +</p> + +<p> +A királyné azalatt bement a templomba, +anélkül hogy visszanézett volna, és leült a +maga székibe, és úgy tanálta megnézni leányait: +hát látta csak ketteit ottan lenni, s tudakozza +a legöregebbtől: hát a legkissebb +hol vagyon? Azt feleli: én nem tudom. Hiszen +most jött utánunk. A királyné felkelt, és +kiment a templom eleibe, s ottan tudakozta a +koldusokat, hogy nem láttátok-e, hogy hova +ment volna leányom? A koldusok azt mondották: +igen is láttuk, hogy itt volt két koldus +egy kocsival, az egyik benne ült, a másik +pedig húzta; az egyik bekapta a kocsiba, a +másik elszaladt velek, s egy szempillantás +alatt még hirét sem hallottuk. Erre a királyné +bement a templomba, és mondja a két leányának +a dolgot hogy mint vagyon. Mind a +hárman vissza mentek tehát a templomból +haza, és küldöttek levelet mindenfelé, hogy +a legkissebbik leányát a királynak ellopták, +a ki tudja hogy merre van, avagy ki vitte el, +nagy ajándékot fog kapni a királynétól; de +itten őket sehol sem találja a levél, mert +ők sem falun annál inkább városba nem +<span class="pagenum"><a name="Page_90" id="Page_90">-90-</a></span> +laknak, csak kivül a hegyek közt, a nagy +erdőségbe. +</p> + +<p> +De lássuk azokat is. A legkissebbik királyleány +azalatt a kunyhóba érkezett; mondják +neki a csonka és sánta pajtás: itten fogsz +velünk együtt lakni; ne gondolkozz semmit, +nem lesz teneked semmi bajod, itten lesz, teneked +enni és inni valód, ha mink meg nem +halunk, te sem halsz meg; a lesz pedig a +dolgod hogy főzöl és mosol reánk, mivel mi +mindaketten kimegyünk mindennap az erdőbe +vadászni. Így vannak ezek vagy két hétig; +azalatt egy vén asszony oda szokott járni a +leányhoz, és amidőn a vén asszony bejött a +szobába, a leány magát azonnal hanyatt vetette, +és úgy szopta a vén asszony a mellit. +Itten a leány nagyon kezd soványkozni; ezt +észreveszi a csonka; szert másnap, amidőn +kimentek, kezdi előlbeszélleni a sántának: +hogy a mi leányunk nagyon soványkozik, mi +baja, lehet annak? A sánta mondja: annak +vagy szeretője volt odahaza, és azt sajnálja, +vagy más belső nyavalyája van. Mondja a +csonka: ha haza fogunk jönni, majd, megkérdezzük, +és ha meg nem vallja, meg fogjuk +vizsgálni. Amidőn már haza mentek, tudakozzák +a leányt: mi bajod van? mondd meg +nekünk, mért vagy olyan sovány, hiszen ételed +<span class="pagenum"><a name="Page_91" id="Page_91">-91-</a></span> +italod nem hibázik; vagy a szeretődön +búsúlsz? vagy másféle bajod vagyon? Itt +ezekre a leány semmit sem szól, és csak azt +adta feleletül, hogy semmi baja sem volna, +és szeretőm odahaza nem is volt. A sánta azt +mondja a csonkának: nézzük meg jól, mí baja +lehet nekie; mire a sánta megfogta, a csonka +pedig ruháját fel akarta oldani: de erre a +leány kiáltja: bocsássatok el, megmondom +mi bajom vagyon; kendtek mindennap hat +órakor elmennek, – és itt hagynak engemet; +akkor egy vén asszony jön hozzám hét órakor, +és oly hatalma vagyon nekie, hogy ha engemet +meglát, kell hanyatt feküdnöm hét óratól +egész nyolcig, és mellemet szopja: az +emészt el engemet. Akkor a csonka azt +mondja: no sánta, ezt holnap megvárjuk: én +idebent elbújok, te pediglen odakint, és vedd +a nagy fejszét kezedbe, és úgy várjad; ha bejön +az ajtón, megkaparítom, és neked kiáltok. +Ígyen ők másnap a szokott időre ki nem +mentek, hanem amint elhatározták magokban, +úgy el is végezték. A vén asszony amidőn +gondolta már hogy ők kimentek volna vadászni, +elment a leányhoz, és kinyitja az ajtót, +a leány hanyatt esik, a vén asszony meglátja +a csonkát hogy eleibe ugrik, vissza akar +menni, de megfogja a csonka őtet erősen, s +<span class="pagenum"><a name="Page_92" id="Page_92">-92-</a></span> +elkiáltja magát: ide sánta pajtás! A sánta +mindjárt beugrott a fejszével: fogd meg csak +csonka pajtás, majd megrakom én: tartja a +csonka a félkezivel, a sánta pedig jól megverte, +még a csontjait is összeverték nekie; +a vén asszony reménykedik: bocsássatok el, +mindaketten nyomorúltak vagytok, épet csinálok +belőletek, vezetlek olyan forrásra, hogy +ha bele teszitek kezed és lábad, az hétszerte +jobb lesz a másikánál. No gyere hát, vezess +oda, úgy többé nem bántunk. Amidőn már a +forráshoz értek, a sánta mindjárt be akarta +dugni a lábát, de a csonka nem hagyta: várj, +törj csak elébb le egy gallyat, és nyújtsd belé, +hogy nem csal-e meg ez a vén boszorkány. +Amidőn az én sánta pajtásom a gallyat szépen +benyújtja, azonnal lángot vet; akkor +mondja a csonka: üssed, majd tartom én +őtet; és nagyon megverte a vént egy nagy +doronggal. Amint a többi között rimánkodott: +ne verjetek többé, gyertek, már mostanában +igazán oda vezetlek; a másik forráshoz is elvezette +őket, és mondja nekie; nyújtsd bele +csak, csonka, a kezedet; de a sánta bele vetette +a vele hozott dorongot, és az is mindjárt +lángot vetett; megint mást tört, s verte a vén +banyát; ez pedig ismét rimánkodott, hogy +minden bizonynyal már oda vezetlek benneteket. +<span class="pagenum"><a name="Page_93" id="Page_93">-93-</a></span> +Itten megengedték nekie; vezeti őket a +harmadikhoz is, és mondja a vén asszony: ez +az a forrás, akivel biztattalak; belé vetettek +egy száraz fát próbául, hát mindjárt kifakadt; +a lábát belényujtja a sánta, és kiveszi +belőle, és különb lett mint a másik. Akkor +mondja a csonkának: No látod, nem vagyok +már sánta. Gyere tehát, fogj meg engemet is, +hadd nyújtsam belé én is a kezemet. A volt +sánta addig tartotta a csonkát, míg ez a kezét +benne tartotta. Már a csonkának is jó a +keze, akkor mondja a volt sántának: no pajtás, +már mostanába nincsen semmi bajunk, +most verjük már meg ezen vén boszorkányt, +hogy ne csigázhasson senkit; és ketten addig +verték, míg csak szuszoghatott, s végre meghalt, +akkor ott hagyták, és magok visszamentek +a leányokhoz. +</p> + +<p> +A szokott időben a két pajtás ismét kimegy +vadászni, és a leányokat látják, hogy +mindennap jobban s jobban hízik; kevés idő +s alatt egészen helyre jött. Egykor amidőn kimentek, +azt mondják egymásnak: Jó volna +egyikünknek a leányt elvenni, a melyikünket +jobban szeret, tégedet, vagy engem: ha tégedet +szeret jobban, én hozzája se nyúlok, de ha +engemet, úgy te se nyúlj hozzája. Ha estve +haza megyünk, majd megtudakozzuk tőle. +<span class="pagenum"><a name="Page_94" id="Page_94">-94-</a></span> +Amidőn jókor hazamentek, tudakozzák tőle: +melyikünket szeretsz jobban? mondd meg azt. +A leány azt mondotta, hogy én szeretem +mindakettőt; de a csonka azt mondja: amelyikünket +jobban szeretsz, az elvesz tégedet: +úgy beszélj már mostan. A leány a csonkát +választotta, és meg is esküdött vele; a sánta +haragudott, hogy ő anélkül maradott. Azt +mondja a csonka: ne haragudj pajtás, majd +teneked is szerezzünk egyet. De kit vegyünk +el nekem, hiszen senki sem lakik itten? Azt +mondja a csonka: van még nekie két nénje, +elvehetjük egyikét teneked, hiszen már nem +vagyunk nyomorúltak; szerezhetünk pénzt is; +és valóban igen is sokat szereztek. Amidőn +már pénzt jóformán szereztek, azután magoknak +tisztességes ruhát csináltattak, és azután +útnak indúltak az özvegy királynéhoz, és az +útban kérdezi a csonka feleségitől, hogy mely +móddal ösmerhetik meg a fiatalabbikat? Azt +mondja: az öregebbik az asztalnál jobbról +fog ülni, a fiatalabbik pedig balról, és így a +leánynak megparancsolta hogy meg ne merje +mondani, hogy ő a legkissebbik leány, míg +őmaga ki nem fogja vallani. Mikor már most a +királynéhoz beértek, és bevett szokás szerint +köszöntek, az szívesen fogadta őket, és tudakozza +hogy mi járatba vannak? Felelik: mi +<span class="pagenum"><a name="Page_95" id="Page_95">-95-</a></span> +szerencsét jöttünk próbálni a leányához, ha +elsülne feltett szándékunk! A királyné szívesen +ajánlotta: ime itten vagynak ketten: tetszésök +szerint engedelmet adok választani, +ha pedig úgy tetszik, magam is itt vagyok, +anélkül is özvegyen élek, és máskülönben +öreg sem vagyok még. Amidőn már az ebéd +következett, a két leány leült a királyné +mellé; a csonka tudakozza: vagyon felségednek +még több leánya ennél a kettőnél? a királyné +azt mondja, már több nincsen. A +csonka tovább tudakozza: nem is volt soha +több? feleli a királyné: volt még egy, de két +gazemberek ellopták őtet. A sánta kérdezi; +hát megösmerné-e felséged, ha még megláthatná? +Hogy ne ösmerném meg amidőn balkezén +vagyon egy jegy, amely soha elmúlni +nem fog. Amidőn már az ebédnek vége lett +volna, a sántának odaadták a fiatalabbikat. +Amidőn már a kézfogás is megvolt, és a lakodalmat +a legnagyobb mulatság alatt szentelték, +az özvegy királyné a lakodalom alatt +mindég csak az elragadt leányát óhajtotta: +akkor jelenti ki magát a legkissebbik leánya: +hiszen, édes szülém, én vagyok a legkissebbik +leány. Az anyja pedig addig nem hitte, míg +csak a balkezét meg nem nézte; itten legnagyobb +<span class="pagenum"><a name="Page_96" id="Page_96">-96-</a></span> +öröme volt a királynénak, hogy az ő +kedves leánya előlkerűlt. +</p> + +<p> +Amidőn már a lakodalomnak is vége lett, +a királyné rövid idő alatt meghal, és így a +csonkára és sántára maradt a királyság. Itten +a csonkát mindjárt felkoronáztatta az ország +királyának, a sánta pedig legfőbb generálissá +tétetett, úgy hogy ha a csonka meghal, a sántára +fog maradni a királyság, a csonka pedig a +többi között a régi volt királyáról is gondolkozott, +aki egykor kezét elvágatta, és ugyan +tudta minden állapotját, hogy vagyon a királynak +a dolga, és hogy ő kondás. Mondja +tehát a sánta pajtásának: Gyere velem, látogassuk +meg őtet! Az elkészülések után elmentek +hozzája, és csak kívül a mezőn keresték +őtet, s amidőn megtanálták, elszaladt +volna tőlök, de nem bocsátották, és tudakozzák +tőle, mint vagyon az országa? Feleli: én +nem tudom, mivel csak kondás vagyok. A +csonka tehát megszólamlik: hát felséged ösmer-e +engemet? A kondás feleli: én nem, talán +soha nem is láttam; feleli: én vagyok a +volt szakácsa, akinek a kezét elvágatta; s +tudakozzák tőle: mint vagyon a felesége? feleli: +most is csak az udvarbeli főurakkal éli +világát, engem nem is ösmer, és nem is tudja +hollétemet. Itten felvették a hintóba magokkal, +<span class="pagenum"><a name="Page_97" id="Page_97">-97-</a></span> +és felvezették. A királynétól tudakozzák: +hol vagyon az ura: a királyné azt mondja: +Énnekem uram nincsen, volt, de már régen +meghalt. Akkor beviszik eleibe a kondást, és +kérdik tőle, hogy ösmeri-e ezt az embert? A +királyné feleli: soha sem is láttam. A csonka +tudakozza: hát engemet? a királyné mondja: +biz én nem tudom ki légyen; akkor mondja: +én vagyok azon ember, akinek a sziviből enni +és kezét elvágatni kívánta. A királyné itten +megijedt, hogy még annak a vitéznek élete +megvagyon, akkor mondja a csonka: hallod, +rosz asszony, ez a te urad, ez a kondás, hogy +merted a háztól a királyt elveretni? de megszenvedsz +mindenekért. Erre a királyné letérdepölt +előttök, és úgy kérte őket, hogy +csak most engedjenek meg neki, soha többé azon +cselekedetet tenni nem fogja. Az asszonynak +pityergető kéréseire megengedtek azon feltétel +alatt, ha az urát még magához veszi és fogadja, +hogy legkissebbé sem fog nekie véteni. +A kondás uramat felöltöztetik kírályi ruhába, +és úgy ismét újra megkoronázták, és királylyá +maradt a maga országába. A csonka +mondja a királynénak: míg én élek, és legkevesebbet +is fogsz véteni, és én megtudom, +azonnal megjelenek. Így ezek után együtt istenesen +éltek, és a csonka sánta pajtásaival +<span class="pagenum"><a name="Page_98" id="Page_98">-98-</a></span> +megint visszamentek a magok országába. De +a szegény csonka nem soká élt, a sántára +maradt a királyság fiúról fiúra, azután azon +országbéli uradalom is, és ha magzatja ki nem +fogyott, még most is kormányozza azon királyságot. +</p> + +<p> +Jól vagyon. Minthogy pedig a csonka király +úgy reá ijesztett azon erős királynéra, +nem mert legkissebbet sem véteni. Egykor +még is kedvetlennek mutatta magát a királyné; +kérdé tőle a király: mi bajod vagyon? +feleli: semmi, és így tart valami egy +hétig, egyik sem tudott semmit a csonka haláláról. +A többi között mondja a király a feleségének: +édes lelkem, teneked legkevesebb +kedved sincsen, én ugyan nem akarlak szomorítani +unalmas beszélgetésemmel, hanem +minthogy csak a magánosságot kedvelled, én +írok mostan a volt szakácsomnak, mostani +királytársamnak, hogy látogasson meg engemet. +Eztet meghallja a királyné, mondja nekie: +hiszen édes lelkem, koránt se gondoljad, +hogy talántán rosz végett vagyon szomorú +ábrázatom, hanem, mondja a királyné urának, +lásd én igazán megvallom, azért szomorkodom +úgy, hogy megbántam bűneimet; +no csak gondold meg, a volt szakácsod segített +téged erre, hogy engem megkaphattál, és +<span class="pagenum"><a name="Page_99" id="Page_99">-99-</a></span> +mi oly kegyetlenűl bántunk vele, ez bizony +mind az én vétkem, és még is hogy jött rajtad +segíteni! De ezt én soha nem tettem volna, +ha a házunknál lévő vén boszorkány nem támasztott +volna engem beszéddel; ezzel mondja: +engedj meg édes uram, soha erőmet használni +nem akarom. Akkor megbocsátott feleségének +a király, és így éltek, míg meg nem +holtak. A vén asszonynak pedig azt mondotta +a király: no lásd, te vén lélek, hatalmamban +vagy most, de én teneked semmit +sem teszek büntetésűl, mivel nincsen a világon +nagyobb erkölcs, mint ellenségének megengedni. +És így lett vége. +</p> + +<hr class="chap" /> +<p><span class="pagenum"><a name="Page_100" id="Page_100">-100-</a></span></p> +<h2>XVI. A BUZOGÁNYOS GYERMEK.</h2> +<p> +Volt egy időben egy szegény ember, ki +valamely városban ökörcsordás volt; nekie +pedig egy fia. Ez a fiú egy időben odakint +volt a marhával, és arra tizenkét furmányos +szekér jött, és mind teli volt rakva sínvassal, +és olyan helyre mentek, ahol iszonyú nagy sár +volt, és elakadtak. Itt a lovakat mind eleibe +fogdosták egy-egy kocsiba, még sem birták +egyikét is kivontatni: a gyermek pedig nézi +ezeket mint kínlódnak; egyszerre meggondolja +magát, és oda megyen hozzájok, és azt +mondja: Adtok-e nekem annyi vasat, a mennyit +elbirok? én mindjárt kivontatlak innét +titeket. Itten a furmányosok csak a szemibe +tekintenek, hogy micsoda ember? hisz ez +nem bír el csak két darabot se, de még is +mondják nekie, mindegyik közülök javaslotta: +hogy csak vontass bennünket mind ki, +elvihetsz a mennyit elbírsz. A gyermek itten +egyenként a kocsikat megfogja, és mind ki +<span class="pagenum"><a name="Page_101" id="Page_101">-101-</a></span> +rángatja a sárból; akkor nekie megy az elsőnek, +és a többit is mind felvette a vállára. +Hát megijednek a furmányosok, csak nézik +csak nézik, a gyermek hogy elviszi a vasat +mind, még se mertek nekie szólni, mert hogyha +ezen sok vasat el bírta vinni, gondolták +magokba, hát minket, ha még annyian lennénk +is, mind összever. Itten a gyermek beviszi +a vasat egyenesen a városba, a kovácshoz, +és mondja nekie: hallod-e, kovács, ebből +a vasból énnekem még ma csinálj <em class="gesperrt">egy</em> +buzogányt. A kovács azt feleli nekie: fiú, a bizony +könnyű volna, csak volna oztán olyas +valaki, aki azt forgatná is. Mondja a gyermek: +ha tik nem birtok vele, itt leszek én és +majd elforgatom. Akkor a kovács azon tizenkét +szekér vasat mind összetette a tűzre és összecsinálta. +Amidőn már kész volt, a gyermek felvette +vállára, és kivitte a marhához. Itten +estve kimegy a gyermekhez az atyja, és megmutatja +atyjának, mely jó botja vagyon! Feleli, +jó biz a, de nem tudom hogy hol vetted? +A gyermek azt mondja reá: akarhol vettem, +csakhogy van, és most enyim a bot. Itten a +gyermek szinte úgy hajigálta a marhákat azzal +a buzogánynyal, mint az apja az ő botjával, +pedig akit ért, mindjárt leesett azon +marha; a város elei pedig eztet megtudta, +<span class="pagenum"><a name="Page_102" id="Page_102">-102-</a></span> +hogy eféleképen agyon veregeti a marháit, +behivatják az apját a városházához, és azt +mondják nekie: hogyha a fiadat el nem csapod, +minden jószágodat elveszszük. Kimegy +tehát a csordás a fiához, és megmondja nekie, +hogy mit akar a város elei ővele csinálni; +akkor csak felvette a gyermek a buzogányt +a vállára, és bemegy egyenesen a városházához: +halljátok-e? hát ti engemet nem hagytok +meg itt az atyámnál? én elmegyek, de ha +megtudom hogy legkevesebbet is cselekedni +fogtok az atyámmal míg visszajövök, úgy +mindnyájatokat összeverlek ezen buzogánynyal. +Ezek után elment a gyermek bújdosni; +annyira ment már, hogy egyszer rátalál egy +oroszlánra; kérdezi: hallod-e, oroszlán, hova +mégy te? Én bizony bújdosni megyek. Hát +gyere velem, én is azon feltételben vagyok. +Itten már ketten voltak, s tovább mentek; ismét +találnak egy medvére; a gyermek azt is +felfogta magához; itten egyszersmind megörűlt +ennek a gyermek, hogy jó két erős vadállatja +vagyon őnekie; hogyha még egyet találna, +annál jobb lenne. Amint mennek, ismét +talál a gyermek egy farkast, és azt is felfogta, +s itten mondja magában: már nem félek, +akármerre megyek a világban. +</p> + +<p> +Itten találtak ők egy erdőt, és megállottak +<span class="pagenum"><a name="Page_103" id="Page_103">-103-</a></span> +az erdő alatt, a gyermek pedig bement +az erdőbe, és fogott azonnal két szarvast, és +széjelosztotta három vadjainak. Ebben az +erdőben pedig volt egy ördöngös vénasszony, +az pedig megleste volt hogy mit csinál a +gyermek, de közel nem mert hozzája menni +a boszorkány, minthogy félt tőlök. Itten a három +vadak jól laktak, a gyermekre pedig már +az álom is reá érkezvén, mondja vadjainak, +hogy ő lefekszik, hanem hogy közületek egy +mindig ébren legyen, kettő pedig mindig nyugodhatik +velem együtt. Legelsőbb is az oroszlán +maradt fen egy óráig; amidőn már az +egy óra elmúlt, akkor felköltötte a medvét: +hallod-e, jól vigyázz az óra alatt, hogy el ne +aludjál; itten az oroszlán is lefeküdt. Amidőn +ennek is az órája elmúlt, a medve felkölti +a farkast: hallod-e, kelj fel, mivel elmúlt már +egy óra, de jól vigyázz, el ne aludjál, avagy +itt ne hadd a helyedet; ezek után a medve is +lefeküdt. A farkas, minthogy úgyis hamis, +eszébe jön: jó volna talán nekie az erdőbe +menni, hát ha valamely vadat találna azon +idő alatt míg pajtásai aludnának? Azzal ott +hagyta őket, és bement az erdőbe. A vén asszony +pedig ezt jól tudta volt, hogy ez elment, +és a többi hogy alusznak, akkor oda megy, és +a gyermeknek elvágja a nyakát. Itt a farkas +<span class="pagenum"><a name="Page_104" id="Page_104">-104-</a></span> +egyszer előjön, mindjárt megijed, hogy a gazdájának +el volt a nyaka vágva; nem szólt ő a +többinek, hanem csak lefeküdt a többi közzé, +majd azt gondolják hogyha felkelnek, hogy ő +csak elaludt volna. +</p> + +<p> +Egyszer az oroszlán csak felkel, hát +látja hogy a gyermeknek a nyaka el vagyon +vágva, mindjárt felkölti a medvét, és mondja +nekie: látod-e, elvágták a gazdánknak a nyakát; +akkor a medve oda megyen a farkashoz, +mivel a medvének úgy is jó nagy lábai vannak, +s úgy megütötte a farkast, hogy fekvésiből +jó nagy hajításnyira odább esett. Amidőn +visszajött, kérdezik tőle: hol voltál, s mért +hagytad itten a helyedet, avagy minek feküdtél +le? látod a gazdánkat már megöletted valaki +által: itten más mód nincsen, hanem +hozz olyan füvet, amelylyel a nyakát oda ragaszthatjuk, +mert ha nem hozol, a te életednek +is vége lesz. Itten a farkas ijedtében szalad, +ordít hegyeken völgyeken keresztül, egyszer +talál egy kis gyíkot, a kinek a szája teli +volt azon fűvel; a farkas reá ugrott, elvette +szájából a füvet, s azzal szaladt a medve felé. +Amidőn már oda érkezett, általadja a füvet az +oroszlánnak, ez a medvével megkenték a nyakát +a gyermeknek, és oda ragasztották nekie, +de nézik hogy jól hagyták-e? hát egyszer +<span class="pagenum"><a name="Page_105" id="Page_105">-105-</a></span> +csak látják hogy biz az egész ábrázatját hátra +hagyták; akkor megkapta az oroszlán és a +medve, letörik vissza, és újonnan mássánt ismét +oda ragasztották; akkor mondják a farkasnak: +hozz az élesztő vízből, a csöngő szőllőből, +és a mosolygó almából, akarhonnend +veszed, de addig elől ne merészelj jönni, külömben +vége lesz életednek. Itten a farkas +ugyan megint szaladásnak veszi magát hegyen +völgyön egyaránt, s talál egy kígyóra: +hallod-e, mutasd te énnekem meg: hol vagyon +az élesztő víz, a csöngő szőllő és a mosolygó +alma? vagy hozz magad, különben vége lesz +életednek. Akkor a kígyó oda vezette a farkast; +s a farkas hozta az élő vizet és a többit, +azután visszaszaladt az oroszlánhoz, és odaérkezésekor +oda adta nekie. Itten a gyermeket +mindjárt megöntözi az oroszlán, és erre a +gyermek megintlen fölelevenedett, mint régenten +volt; de mindezekről ő semmit sem tudott, +mivel, amidőn a nyakát elvágták, ő akkor +épen aludt, s azon gondolatban volt, hogy +csak épen most ébredt volna fel; és a három +vadak az esetet meg nem mondták, mert nem +akartak magoknak bajt csinálni, csakhogy +feleleveníthették, azon örűltek. +</p> + +<p> +Azzal útnak indulának, s annyira mennek, +hogy találnak egy királyi várost, aki +<span class="pagenum"><a name="Page_106" id="Page_106">-106-</a></span> +egészen be volt húzva fekete szőnyeggel, úgy +gyászoltak. A gyermek bemegy a kávéházba, +és kérdezi az ottanlévő uraktól, hogy micsoda +dolog lehet az, hogy ezen város úgy be +vagyon gyászítva? Erre azt mondják nekie, +hogy már több esztendeje hogy a tizenkétfejű +sárkány elfogta a várostól a vizet, és máskép +egy cseppet sem kaphattak, hanem minden +reggel egy leányt kellett nekie adni, és úgy +adott vizet; most pedig már a király leányára +kerűlt a sor, és minthogy holnap után kiviszik, +azt gyászolja az egész város. A gyermek +azt is megkérdezte, hogy hány óratájban viszik +ki, s hová? Azt felelték, hogy harmadnap +múlva reggel 9 órakor ide s ide viszik, +de találkozott egy veres vitéz, aki felállott +mellette, hogy ő meg fogja menteni a princesznét +a tizenkétfejű sárkánytól, és ki fog +vele szembe menni. Akkor a gyermek csak +egyenesen bement a király udvarába, és kínálkozik +ottan hogy ő juhász volna, szeretne +a király udvarába maradni. Volt pedig a királynak +tizenkét selyembirkája, és őtet mindjárt +megfogadta, és melléjök őrízetül tette. +</p> + +<p> +Reggel, mikor a gyermek ki akarta hajtani +a birkákat, reá parancsoltak, hogy a rézhídon +által ne ereszsze a selyemmezőre, de a +gyermek amidőn kihajtotta a juhokat, nem +<span class="pagenum"><a name="Page_107" id="Page_107">-107-</a></span> +kellett őnekie híd, hanem a víz szélin megfogta +a legnagyobbikat amely köztök volt, +reá ült, és keresztül ment a selyemmezőre. +Akkor nap ott vagyon ő a birkáival; amidőn +már beestveledett, ismét reá ült, és úgyan +visszaúszott vele a birka, és akkor haza hajtotta +őket. Másnap hasonlóképen kihajtotta, +és ismét általusztatta őket a selyemmezőre, +és mikor már beestveledett, megintlen visszahozta +őket azon módon; s ismét haza hajtotta. +Harmadik napon ismét kihajtotta, hanem már +akkor őmaga által nem ment csak a birkákat +kergette által, ő pedig a három vadjaival oda +ült a rézhídhoz; hát látja a tizenkétfejű sárkányt, +hogyan jött ki a híd alól valamely +nyolc óratájkor. Minthogy megéhezett, várta +már hogy hozzák-e a princesznét; akkor felveszi +a gyermek buzogányát, és megy felé. Itt +a sárkány azt mondja nekie: gyere csak, úgy +is éhes vagyok, teveled is több pecsenyém +lesz. A gyermek feleli vissza: nem tudom, +kutya, lesz-e belőle valami vagy semmi? akkor +a sárkány a farkával egyet csavarít, s a +gyermeket levágja a földre, de a gyermek se +vette tréfára a dolgot, felugrik, s annyira hadakszik +vele, hogy a gyermek már alig vagyon, +az oroszlán pedig és a medve csak +messziről nézték; de még is már három fejét +<span class="pagenum"><a name="Page_108" id="Page_108">-108-</a></span> +leütött a buzogánynyal; akkor az oroszlán +neki ugrik, de, úgy elhajítja a sárkányt hogy +alig győz visszajönni; az oroszlán sem veszi +tréfára a dolgot, nekie megy nagy méreggel, +és az is három fejét elszakasztott. Azután a +medve ugrik neki, de a sárkány vagdalja a +medvét a földhöz, hanem hogy a medvének +jó nagy lába vagyon, nem akart semmiféleképen +tőle félni; a medve is elszakasztott nekie +három fejét. Itten minthogy jól megpihent +a gyermek, de a farkast pedig nem merte +nekie küldeni, maga neki ugrott még egyszer, +és szerencsésen leütött két fejét. Hát már +csak még egy feje vagyon: akkor mondja a +sárkány: hallod-e fiú, csak a híriért is hadd +meg ezen egy fejemet, hát megeresztem a vizet +a városnak, mint ezelőtt volt. Akkor a +gyermek híja, hogy mutassa meg hol legyen +elfogva a víz, és oda is vezette őtet a rézhídnak +a végihez, ahol a forrásra volt egy nagy +malomkő leborítva, és ezek után ismét visszament +a gyermek a sárkánynyal oda, ahol veszekedtek, +és még azon egy fejét is leütötte +nekie. Itten pedig a gyermek a tizenkét fejekből +kivette a nyelveket, és bevetette a tarisznyába, +azzal ott hagyta a fejét, épen csak +a nyelvet vitte magával, és félre huzódott. +</p> + +<p> +Egyszer, vagy kilenc óratájban, csak hozzák +<span class="pagenum"><a name="Page_109" id="Page_109">-109-</a></span> +a princesznét nagy bandaszóval. Amidőn +már a kapun kiérnek, a kaput felhúzták, csak +a veres vitéz ment ki a princesznével, és mennek +egyenest a rézhídnak; oda érnek a vérpiacra, +hát látja a veres vitéz, hogy mind le +vagyon a feje vagdalva; akkor mindjárt letérdepeltette +a princesznét, és hétszer megesküdteté +hogy ő csak azt vallja minden embernek, +hogy ő mentette volna meg a haláltól, és +hogy ő verte le a sárkánynak tizenkét fejét; +azután a veres vitéz valami fejeket felhúzott +a kardjára, és a kezkenőit felkötötte fölibe, +és úgy ment be a princesznével együtt a városba. +Itten pedig már a gyermek a követ felszakasztotta, +de oly forrás volt, hogy egy fertály +idő alatt az egész várost körülfutta a víz. +Itten az egész város Vívátot kiált, hogy a veres +vitéz megmentette a princesznét a tizenkétfejű +sárkánytól, és hogy a vizet is megeresztette, +mint annakelőtte volt. Ezek után +a veres vitéz felment a királyhoz, és öszvehivattak +több királyokat is a lakodalomra. Ez +alatt, nagy mulatság között, a gyermek estve +írt egy cédulát, és az oroszlánnak a nyakába +akasztotta egy kosárral, és beküldötte a királyi +udvarba, hogy adja által a szakácsnak, +és mondja meg, hogy adja által a princesznének. +Itten a szakács, amint megkapta, által +<span class="pagenum"><a name="Page_110" id="Page_110">-110-</a></span> +is adatta a princesznének, ez bele nézett, és +amidőn megértette kívánságát, parancsolatúl +adta hogy a legjobb süteményekkel rakják +teli a kosarat. Akkor az oroszlán úgyan +visszavitte teli süteményekkel a gazdájához, +és esznek isznak ők négyen jól. Második +estve beküldötte a medvét, ugyanazon értelemmel, +akitől is megint teli kosárral a legjobb +étkek küldettek ki, és általadta a jó gazdájának. +Harmadik nap pedig már őmaga +ment be a gyermek személyesen vadjaival a +királyi udvarba, és az oroszlánt felküldötte a +mulatságba megnézni, hogy mint vagynak? +Itt pedig a veres vitéz ott ült az asztal mellett +tizenkét vánkuson; amidőn meglátta az oroszlánt, +mindjárt kiugrott alóla három; akkor azt +kiáltja: verjék ki azon csúnya állatot, és ne +engedjék idebent az oroszlánt; s ugyan ki is +verték. Másodszor bement a medve, meglátja +a veres vitéz, mindjárt kiugrott alóla három +vánkus; ugyan megintlen azt mondotta, hogy +verjék ki azon csúnya állatot, és a medve +uramat parancsolatjára ki is kergették. Harmadszor +bement maga a gyermek: már akkor +ottan csak hat vánkus volt, mivel a többi kiugrott. +Amidőn a veres vitéz meglátja a gyermeket, +mindjárt kiugrott a hat vánkus is +alóla; erre nagyon megijedt a veres vitéz, s +<span class="pagenum"><a name="Page_111" id="Page_111">-111-</a></span> +mondja nekie: hallod-e te gyermek, mit keresel +itten? Én tudom jól, hogy mit keresek, de +te nem tudod. Itten feleli a veres vitéz: de én +jól tudom, mivel én mentettem meg a princesznét +a tizenkétfejű sárkánytól, és én vágtam +le a tizenkét fejét. A gyermek azt mondja: +hozd elő bizonyságúl a fejét. Erre valamennyit +az asztalra teszik a gyermek eleibe; a +gyermek azt mondja: királyok és úrfiak! +láttatok-e olyan sárkányt, akinek nyelve +nem lett volna? Erre felelik, mi legalább soha +sem láttunk. A fiú azt mondja: én gondolom +hogy annál kell lenni a nyelveknek, aki elvesztette +őtet. Erre kiveszi tarisznyájából a +nyelveket, és mondja: Elhiszed-e már, veres +vitéz, hogy volt életében nyelve is, és hogy te +nem vágtad le a sárkánynak a fejét? És a +princeszné a gyermekhez ugrik, és azt mondja: +Igaz, igaz, édes lelkem, hétszer megesküdtetett, +csakhogy ki ne valljam. Erre a +gyermek azt mondja a veres vitéznek: menj, +szemtelen, ezen királyi házból, különben pórúl +jársz. Erre megszégyenlette magát a veres +vitéz, és szégyenében el kellett menni nekie. +Volt eddig mulatság: de százszortabb öröm +közt voltak, mint annakelőtte, kivált a princeszné; +a veres vitéz pedig azt írta a gyermeknek, +hogy úgy készítse az atyja a népét, +<span class="pagenum"><a name="Page_112" id="Page_112">-112-</a></span> +hogy ővelök ezen cselekedetiért hét esztendőkig +mindig háborút fog tartani. A fiú pedig +azt írta vissza, hogy hallod-e, kár volna azon +sok népet miérettünk veszteni, hanem, ha +kedved vagyon, jöszte holnap kilenc órakor +ki a csatapiacra egy szál kardra, hogy a melyikünk +meggyőzi a másikat, azé fog lenni a +princeszné. Itten a veres vitéz reá állt, és +hogy kilenc órakor minden bizonynyal ottan +legyen. Amint öszve is jöttek; akkor a köpönyegeket +leterítették a földre, és három ízben +öszveesküdtek, hogy, aki megretirál, azé nem +fog lenni a princeszné. Erre öszvecsaptak, és +már annyira voltak, hogy majd mind a ketten +kifáradtak; akkor fordítja a gyermek a bal +kezébe a kardját, és úgy eltalálta, hogy mindjárt +leesett a feje veres csalárd vitéz uramnak, +melyet is a kardjára húzott, és úgy bevitte a +királyhoz. Most mindnyájan ezen cselekedetin +örűltek. Ezeknek elfolyása után a gyermeket +megeskették a szép princesznével, akinek a +híre messze kiterjedett országokba is elment, +vadjait pedig a legnagyobb őrizet alatt tartotta, +és nekik is nyugodalmas úrias életjök +lett. Azután a fiatal házas, már mostani király, +feleségével együtt, s több kísérő udvari +urakkal, hazájába ment. Jóllehet ugyan +ő megvallotta nemzetséginek eredetét, de +<span class="pagenum"><a name="Page_113" id="Page_113">-113-</a></span> +azonban szerették őtet nemes vitéz tettéért; +és amidőn már a városba beértek, a város +nekiek a legszebb alkalmatosságot készítette, +és másnap valamennyi tanácsos urait +összehivatta valamely szín alatt. Amidőn +már mind együtt voltak, kérdezi a felesége +tőlök: Esmerik-e tik ezen fiút, mostani férjemet? +Amelyre nagy félékenyen feleltek: +felséges királyné, hogy esmerhetnénk, amidőn +soha sem láttuk? De hátha megmondom +nektek, hogy honnan való? csak fogtok +róla emlékezni, nemde? Igen is. No lássátok, +él-e még a város ökörcsordása? Felelik: +él. Ez pedig annak a fia. Ezen szóra +valamennyien öröm közt azt sem tudták +mint gratuláljanak nekie, és mondják: felséges +királyné, ez az isten csodája, de mi +legalább őtet soha meg nem esmertük volna. +Az atyját is oda hivatták, ki is egy zsíros +subába jelent meg; ugyanő nem tudta mi +okból, de amint bedobbant a város palotájának +szobájába, s amint meglátja a fiatal +királyt, ő ugyan öreg volt, de azért megesmerte +fiát, és egymást megcsókolták. Ez +igen tetszett a feleséginek, és maga is csókolta +azon öreg atyját, és elbeszéllette nekiek +az egész történetet, hogy csak nekie +köszönheti életét, s így vitték magokkal az +<span class="pagenum"><a name="Page_114" id="Page_114">-114-</a></span> +öreget, és sok esztendőkig egymással szerencsésen +éltek, és a bírák nevetséget is +csináltak, hogy nem híába ütötte marháinkat +is agyon, de szerencséjét véressel +tanálta, a város pedig igen megajándékozta. +</p> + +<hr class="chap" /> +<p><span class="pagenum"><a name="Page_115" id="Page_115">-115-</a></span></p> +<h2>XVII. A SZERENCSÉS ÓRA.</h2> +<p> +Volt hajdan egy királyi városba egy kereskedő, +ki atyjától reá maradt temérdek kincseit +takarékossága s okossága által még temérdekebbekkel +szaporítá. Mint a milliomosok +szoktak, ő is nem csak a legnagyobb familiákkal, +hanem még magával a királyi udvarral is +barátságba élt. Már számos esztendőt töltött +feleségével, midőn házasságuk elvégre egyetlenegy +leánygyermekkel megáldatott. Volt +azonban neki egy szegény sorsú, de hűségéről +ismeretes gazdája, kinek számos férfi gyermekei +levén, azok közül egyet, amelyik csaknem +egyidős volt leányával, magához vett nevelés +végett, azt ígérvén, hogy, ha magát jól +viseli, idővel fiának s fele jószága örökösének +választja. A két gyermeket együtt nevelték s +taníták, és a mindenkori együttlét annyira +öszveszoktatta s annyira megszerettette őket +egymással, hogy valóban testvéri vonzalommal +viseltettek egymáshoz, s egymás nélkül +<span class="pagenum"><a name="Page_116" id="Page_116">-116-</a></span> +még feküdni sem akartak. A kereskedő, előre +gyanítván hogy e két gyermek végtére öszvekerül +– mit ő azonban nem akart, mivel +leányát sokkal nagyobb familiájú gróf számára +nevelte – föltevé magában hogy végkép +elválasztja őket egymástól. Szégyenlette +ugyan a fiút atyjához visszaküldeni, s azért +azon fertelmes gondolatra vetemedett, hogy +titkon elveszítse. Nem szólván azért senkinek +semmit szándékáról, kihítta a fiút az erdőre, +mintha ott valami nagy dolga volna, s még a +a gyermeknek, hogy annál örömestebb elhagyja +a kis leányt, egy kis madarat ígért +ajándékba. Örűlve hogy majd ezzel is kedveskedhetik +a kis leánynak, kiment a fiú fogadott +atyjával az erdőre, hol is midőn egy sűrűségbe +értek volna, atyja hátra kötözte kezét, +s egy lehúzott fagalyhoz kötte, mely őtet +derekánál fogva felcsaptatta. Nem esett meg +szíve a síránkozó gyermek jajgatásán és sikoltozásán, +s örűlve, hogy már ő el fog itt veszni, +házához visszatért. A kérdezősködő kis leánynak +s feleségének azt felelte, hogy eltévedt +tőle s hiába kereste, sehol sem találta, s +kérte feleségét, ne is kerestessék tovább, s +nyugodjék meg halálán, mert ő sok embert +fogadott már keresésére, de mind hiába. +Azonban a király vadászai arra járván, meghallották +<span class="pagenum"><a name="Page_117" id="Page_117">-117-</a></span> +a már halállal küszködő gyermek +sikoltásait, s megszabadítván kötéseiből, a +királyi udvarba bevitték, s a történteket a királynak +tudtára adták. A király neveltette a +gyermeket, s midőn jeles tulajdonságait észrevette +és szerencsétlenségét megtudta, tulajdon +tizenhat esztendős fiának rendelte inasáúl. +Már több év telt el, s a fiú tizennyolc +esztendős lett, s bár nem merte kinyilatkoztatni, +szeretett leánybarátjának emlékezete +soha ki nem fogyott szivéből. A királyi udvarba +gyakran bejáró kereskedő reá ismert a +fiúra, s keményen elhatározta magában, hogy +csak azért is elfogja veszteni. Feleségével tehát +ezután még keményebben bánt mint eddig, +megparancsolta neki, hogy amit ő ezután +akár szavával akár írásával parancsoland +neki, annak okát sohase kérdve, szentül teljesítse. +Egy estve elmegy a királyi udvarba, +s ott tetteti mintha hirtelen rosszul lett volna. +Mindjárt orvost rendelnek mellé s külön szobát +adnak számára. Reggelre viradva papirost +és tintát kéret, hogy tudtára adja feleségének +betegségét, s kéri hogy a királyfi tulajdon +inasától küldje el levelét feleségéhez. A levélben +pedig ez volt irva: hogy ezen ífjút egy +hűséges cseléde által, mihelyt oda ér, ölesse +meg, senkinek semmit ne szóljon s a holttestet +<span class="pagenum"><a name="Page_118" id="Page_118">-118-</a></span> +a pince legtitkosabb rejtekébe rejtse el míg +ő haza mehet. E levelet kezéhez vévén az ífju, +nem tudván hogy abban halála van parancsolva, +nagy örömek közt siet vele az ő kedves +leánya s anyja udvarába. Menet megéhezvén, +betér egy vendégfogadóba, s ott rá esmer +régi legjobb pajtásai egyikére, a fogadós fiára, +ki akkor mint nagy tanuló oda haza volt, az +ő egész hajdani szeretetét jól tudta. Ez ebédre +tartóztatta őtet, s a jóllakás után, minthogy az +ífju, szokása ellen örömébe sokat ivott, jó +ízűen elaludt, ekkor ezen barátja elveszi tőle +a levelet mit eddig hasztalan kért, s midőn +benne azon rettentő sorokat olvassa, papirost +vett elő, egy hasonló levelet készít, s abban +ezt írja: feleségem, az ífju ismét előkerűlt, s +miután a királyi udvarba is nagy becsületet +nyert, vőmnek választom s neked parancsolom, +hogy levelem vételével papot hívatván, +leányommal eskesd öszve, s jó barátimat +összehivatván, nagy vendégséget készíttess, s +a lakodalom mindaddig tartson, míg én haza +nem megyek. – Ezzel a levelet a másik helyére +oda teszi, s barátját felkölti hogy siessen +a kereskedő udvarába. Az ífjú, semmit +sem tudván a dologból, miután oda ért, átadja +a levelet a kereskedő feleségének; ez, megolvasván +azt, behivatja leányát, s mindkettőjöknek +<span class="pagenum"><a name="Page_119" id="Page_119">-119-</a></span> +tudtára adja férje parancsolatját. Mint +midőn a mennykövekkel megterhelt felhőket +elválasztja a szél, s az aranyozott fellegek +közt ragyogó pompában kitűnik a fényes +nap: olyan sugarai derűltek az örömnek a két +ífjú szívében, eloszolván abból a bánatnak zivatarai. +Örök hűséget esküdtek mindjárt egymásnak, +s a nagy pompával készűlt vendégségre +s mulatságra a közellevők meghivattak. +</p> + +<p> +Már öt nap tölt el, midőn az ífjú vissza +nem téréséből halálát tökéletesen hívő kereskedő +felgyógyúlt s haza menni kivánkozott; +udvari kocsin vitték. Nagyon megütközött, +midőn házához közeledve, meghallja a nagy +muzsikaszót, s elérvén udvara kapujához, s +az ott ki s be járó nép közűl egyet megszólítván, +kérdi ezen vígság okát. Majd megüté a +guta, midőn elbeszélték, hogy leánya már az +ífjú feleségévé lett; nem tudott magának tanácsot +adni, mivel leányát sajnálván, annak +kedvéért és már nyilván nem veszthette el az +ífjút. Belépvén a mulatóházba, a vendégeknek +eloszlást, a muzsikának bevégzést parancsol +komor ábrázattal és szikrázó szemekkel. +Ekkor hívatja feleségét, s mennydörgő hangon +kérdi tőle, mit tett s hogy merte azt cselekedni? +A felesége a maga mentségére előmutatja +a levelet, mit a kereskedő látván, az ífjúra +<span class="pagenum"><a name="Page_120" id="Page_120">-120-</a></span> +támad s őtet csalásáért mindenféle kínokkal +fenyegeti. Hiába menti ártatlanságát az +ífjú, s végre kimondja utolsó akaratját a kereskedő, +mely is ez volt: Te gazfi, kitakarodjál +udvaromból s fejed vesztesége alatt soha +felém se jőj addig, míg meg nem tudod, melyik +az a szerencsés óra; te pedig, becstelen +leány, a legelvetettebb állapotban fogsz mint +egy cudar udvaromban szolgálni, sepregetni +s a legalábbvaló kötelességeket télen nyáron +mezítláb véghez vinni mindaddig, míg férjed +visszajő. Minden jószágomat idegeneknek fogom +ajándékozni, soha egyitek se vesz legkissebb +részt is belőle. – Kénytelen kelletlen, +szót kellett fogadni; az ífjú elvándorlott síránkozva, +felesége pedig a legutólsó s legpiszkosabb +szolgálók közzé rendeltetett. Fájdalmas +szívvel vettek egymástól búcsút, s az ífju +megkérte, hogy várja őtet, mert ha pokolig kell +is vándorolni, mégis megtudja, melyik a szerencsés óra. +</p> + +<p> +Búsan megy hetedhét ország ellen, senkinek +semmit sem szólván bajáról egyebet, +csakhogy a szerencsés órát keresi. Roppant +utazásai után lát egy nagy várost, betér, minthogy +királyi udvarban neveltetett, megkeresi +a király inasait, akik szívesen fogadták +s még a királynak is elbeszélték útja célját. +<span class="pagenum"><a name="Page_121" id="Page_121">-121-</a></span> +A király felhívatta, s megajándékozván, ezt +mondta neki: no, fiam, ha te oly emberre +akadsz aki neked megmondja melyik a szerencsés +óra: kérd meg tőle, mi annak az oka, +hogy az én kertemben van egy legfáinabb ízű +s tiszta forrás, ez már két esztendeje úgy +megromlott, hogy vize ihatatlan s vér foly belőle +minden pénteken; ha ezt megtudod, akkor +jőj vissza, nagyon megajándékozlak. – +Ezt magára vállalván, megy tovább megint +hetedhét ország ellen, s ér egy királyi várost, +ide is betérvén, a királyi szolgák szívesen +fogadták s itt is a királyhoz vezeték. Ez +a király is, megtudván útazása okát, megbízta: +Ha, fiam, úgymond, megtudod a szerencsés +órát, kérdezd meg mi annak az oka hogy van +nekem egy leányom, aki már három év óta +szüntelen ágyban fekszik, és semmiféle tanult +orvosok ki nem tudják gyógyítani? ha erre +nekem visszajövet megfelelsz, nagyon megajándékozlak. +Itt is nyervén útravalót megy +hetedhét ország ellen, s ismét talál egy királyi +várost, abba is betér s itt is szivesen fogadják +a királyi szolgák, s a királyhoz vezetik. +A király kéri őtet, hogy ha megtalálja a +szerencsés óra megmondóját, kérdje meg tőle, +hol van az ő egyetlenegy kedves leánya, aki +ezelőtt tizenhét évvel elraboltatott s azóta +<span class="pagenum"><a name="Page_122" id="Page_122">-122-</a></span> +soha többé nyomába nem akadhat. Ha te, +úgymond, fiam, ezt meg tudod mondani, igen +nagy ajándékot fogsz kapni tőlem. – Ezzel +megy tovább, s talál egy erdőben egy magányos +kunyhót s abban egy ősz öreg embert. +Kérdi tőle a köszönés után: ugyan, öreg +apám, nem tudja-e hol találhatnék én oly embert, +aki megmondaná, melyik e világon a +szerencsés óra? – Én bizony, fiam, ezt az +egyet nem tudom megmondani, nem is tudja +e földi emberek közűl senki; hanem van, nem +messze ide, egy barlang, ahonnan az alsó világra +eljuthatni, menj el oda, és, ha mersz, +menj le az alvilágba, annak a királya, tudom, +megmondja neked melyik a szerencsés óra. – +Az ífju, nem gondolván semmi veszélylyel, +egyenesen a barlangnak tart, s mikor eléri, a +rettentő setétség közt lassan lassan halad, +míg egyszer, a kénkő világánál szétnézvén: +meglátja az alvilág kapuját. Odaérvén, látja +hogy silbakon egy német áll, kit már a régiség +moha ellepett; ősz haja, hószín szakálla +véghetetlen időket ábrázoltak. Ehez elérvén, +kéri, bocsássa be, mivel egyedül az alvilág +királya tudja neki megmondani amiért ő fárad, +tudnillik melyik a szerencsés óra. – No +te más világ lakosa, mond a német, ha ezt +meg tudja mondani, kérd meg tőle azt is, +<span class="pagenum"><a name="Page_123" id="Page_123">-123-</a></span> +hogy mivel én már sok száz év óta állok itt, +mondja meg azt is, meddig fogok még állani? +– Bebocsáttatván a kapun, egy szobába ér, +melynek ajtaján kivűl még két ajtót kinyitván, +belép egy pompás terembe, melyben egy +gyönyörű kisasszonyt pillantott meg. Ez, megismervén, +hogy ez felsőbb világi ember, még +maga szólítja meg: ugyan, atyámfia, úgymond, +hol jársz s mit keressz itt, hol a madár +sem jár, minden ember elvesz aki csak bejönne, +de én, ámbár már tizenhét éve itt vagyok, +soha semmi emberi teremtést még nem +láttam. – Az ífju elbeszéli neki útazása okát +és szomorú esetét, és sorjában mind elmondta +mit az útjába eső királyok reá bíztak. Beszédéből +megérté hogy épen az ő atyjánál is volt, +s kinyilatkoztatá hogy ő az, kit ezelőtt tizenhét +évvel elrablott az atyja kis kertjében a +dajka öléből ez az alvilág ura. Hanem, ugymond, +ha lehet ne félj semmit, mert én tőle +valahogy mind ezeket meg fogom kérdezni. +Most ugyan várom, s tudom mindjárt itthon +lesz, s téged, ha meglát, egyszerre elveszít; +hanem ne félj, főzök én számodra oly fürdőt, +melyben ha megfürdöl, meg nem érzi szagodat +s így észre sem vesz. – Megfüröszti hát, és +megkeni még különös illatokkal, s így bebújtatta +az ágy alá, melyen ő az alvilág urával +<span class="pagenum"><a name="Page_124" id="Page_124">-124-</a></span> +feküdt. Ez haza érkezvén, nehány vaspogácsát +megeszik, azután csakhamar lefeküsznek. +Az alvilág ura elaludt, de sem az idegen sem +a királykisasszony nem. Egyszer éjfélkor +felkölti a kisasszony az alvilág urát, s mondja +neki: no hallod, régóta kérsz már hogy legyek +feleséged; megteszem s örökké foglak +szeretni, ha álmomat mit most álmodtam, megmagyarázod. +Ezen igéretre mindent teljesített +volna örömest a király, most is tehát kéri +őtet, mondja el előtte álmát. A kisasszony +tehát így kezdi: azt álmodtam hogy a +mogol király kertjében járkálván, nagy vita +történt azon, hogy ugyan melyik a szerencsés +óra; a király hívatván bölcseit, mindegyiktől +sorra kérdezte, de egy sem tudta megfejteni. +– No hallod-e, úgy mint most üt tizenkettőt, +az a legszerencsésebb óra. – Ismét láttam, +úgymond, álmomban, hogy azon szép kertben +volt egy kristályforrás, mely már három év +óta ihatatlan vízzel csergedez s minden pénteken +vér foly belőle. – Ennek az oka, úgymond, +az, hogy a király leánya titkon házasságon +kivül gyermeket szült, nehogy észrevegyék, +e forrás mellé egy kriptába dugatta, aki +még most is el s gyönyörű gyermek; ha +azt onnan kivennék, azonnal kitisztulna a forrás. +– No jól van, úgymond, ezt köszönöm +<span class="pagenum"><a name="Page_125" id="Page_125">-125-</a></span> +de még egyet kérdek. Álmomban mintha lettem +volna egy király udvarában, kinek egy +szép leánya már három év óta szűntelen ágyba +fetreng, senki se tudja kigyógyítani; ugyan, +hallod, mi lehet az ő betegségének az oka? – +Ez a leány, ugymond az alvilág ura, hajdan +szépségében s ífjuságában elbízván magát, +annyira kevélykedett, hogy mikor áldozni +ment husvétkor a templomba, a pap kezéből +elvette ugyan a néki adatott ostyát, de +szájába tenni s megenni nem akarván, a székek +alá lökte; az ott levő varasbéka e szentséget +szájába vette s az oltár alá bújt vele, +ettől annyira meghízott már, hogy onnan +többé ki nem jöhet hacsak az oltárt szét nem +bontják. Ez a kevély leány tehát mindaddig +ágyba sínlődik, míg azon szent ostyát, mely +most is a varasbéka szájában van, ki nem +veszi s meg nem eszi; mihelyt ezt megteszi, +azonnal meg fog gyógyúlni. – Itten mindketten +elhallgattak, az alvilág ura el is aludt ismét, +de a királykisasszony a még hátralévő +kérdéseket hozta emlékezetébe, hogy azokat +ismét megfejtesse vele. Csakhamar tehát ismét +nagyot sóhajt, mintha álmában tette volna, +s felköltvén az alvilág urát, kéri, legyen +oly jó, hogy még a mostani álmát magyarázza +meg. – No, úgymond, csakhogy ne vonogasd +<span class="pagenum"><a name="Page_126" id="Page_126">-126-</a></span> +magad többé és házastársammá légy, megfejtem, +csak mondd el hamarjába. – Azt álmodtam, +mintha lettem volna egy ázsiai király udvarában, +aki felette szomorún panaszolkodott +hogy neki egy kedves kis leánya ezelőtt tizenhét +esztendővel a kis kertben a dajka öléből hirtelen +nem tudta miféle gonosz lélek által elraboltatott, +azóta hiába keresteti hetedhét országok +ellen, sehol nem tud reá akadni. – +Erre elmosolyodván a lélek, így szól: ez a +kedves gyermek, hallod, épen te vagy, +kinek szépsége engem is már akkor szeretetre +buzdított, sokat is jártam utánad; szerencsémre +minthogy igen síró és nyűgös voltál, +épen akkor találtam oda menni, midőn a dajkád +mondta: bár csak elvinne az ördög, mert +sohase tudja veled a sírást elhagyatni. Ekkor +tehát elragadtalak, azóta itt vagy, s velem +is maradsz már mindörökké. – No ez +mind semmi, felele a királykisasszony, én +már ezen nem búsúlok, csak ezt mondd meg +még: ugy tetszik mintha álmomban ezen alvilágba +jöttem volna, s a kapun őrt állt volna +egy vén, már öszvetöpörödött német, kitől mikor +kérdém, mióta, és meddig áll itt? ezt felelte: +azt tudom hogy már sok száz esztendő elrepűlt +fejem felett mióta itt vagyok, de én azt +szeretném tudni, meddig leszek még itt? – +<span class="pagenum"><a name="Page_127" id="Page_127">-127-</a></span> +Erre megszólal az alvilág ura: különös álmaid +vannak, édesem; de hiszen még ez egyet +megmondom. Ez a felsőbb világban hajdan +mint igazságtalan s minden vétkekbe ülő főpap +erre van kárhoztatva, nem is hagyhatja +el helyét mind addig, míg itt az én országomban +két ártatlan lelkü emberi teremtés egymás +kezét meg nem fogja s egymást meg nem +csókolja. – Ekkor az ágy alatt eddig kushodó +ífjú kibúvik onnan, s megfogván a királykisasszony +kezét, hevesen megcsókolja +őtet. Ezt meghallván az ördög: no, úgy mond, +te hitetlen, bezzeg addig magyaráztattad velem +álmaidat, hogy amit soha meg sem álmodtam, +rajtam beteljesedett, s elértem a szerencsétlen +órát, mivel hatalmam eddig tartott, +s már most én fogok a vén német helyett silbakon +állani mindörökké. Takarodjatok hát +haza a felső világba, de vigyázzatok, mert ha +még valaha kiszabadúlhatok, jaj nektek, még +a maradékaitoknak is. – Nem gondoltak ezzel, +se az ífjú ki célját tökéletesen elérte, +se a királykisasszony, ki már az atyja udvarát +mintegy képzelte maga előtt. Kivezette +őket a szabadítást háladatosan köszönő vén silbak +a felső világig, ott végbúcsút vett tőlök, mire +egyenesen a királykisasszony atyjának városába +tartottak. Odaérvén, miután az ífjú elbeszélte, +<span class="pagenum"><a name="Page_128" id="Page_128">-128-</a></span> +mi módon szabadította meg kedves leányát, +a király, háladatos köszönések után, +kinyilatkoztatta, hogy leányát egyedűl neki +adja mint akinek köszöni egyedűl, hogy +megkerűlt megint. E végre generálisi formaruhával +ajándékozta meg s nagy tiszteletet kivánt +iránta mindentől udvarában; de ő kijelentette, +hogy már azt nem teheti, mert házas, +sőt inkább kéri hogy minél hamarább elbocsássák. +Nehezen esett ugyan ez, de mivel meg +kellett lenni, elbocsátták, adván mellé háromszáz +válogatott vitézt és három szekér pénzt +ajándékba. Igy elindúlván, halad mindaddig, +míg sok útazásai közben elér a másik királyi +városba, hova beszáll, s igen kedvesen fogadtatott +a királytól. Elbeszélte neki mily szerencsés +utat tett, s hogy mit mondott a leánya +betegsége felől az ördög. Ekkor az oltár egyszerre +szét bontódott, s alatta csakugyan megtalálták +a varasbékát és szájában a szent ostyát; +a békát meglővén, szájából kivették az +ostyát; s minekutána a beteg királykisasszony +megette, egyben meggyógyúlt; hajdani szépségét +és deliségét visszanyerte. A király, érezvén +mely sokkal tartozik ezen ífjunak, háladatossága +jeléűl leánya kezét ajánlotta, de +amely kedvező feltételt a már generálisi +méltóságra jutott ífjú el nem fogadott, kijelentvén, +<span class="pagenum"><a name="Page_129" id="Page_129">-129-</a></span> +hogy mint már házas, tartozik minél +elébb sietni régen elhagyott feleségéhez. Ekkor +a király megajándékozta hat szekér pénzzel +és hatszáz válogatott vitézt adott mellé. +Itt is elvégezvén dolgát, tovább ment, s el is +ért a harmadik királyi udvarba is, hol igen +nyájasan fogadták, s elbeszélvén, mit mondott +az ördög a forrás tisztává való tétele felől, +ezt mindjárt megpróbálták. A forrást kitisztították +s a mellette ásott sírboltból csakugyan +kivették a már akkor meghalt kisdedet, mit +látván a király leánya, nem tagadhatott, s +vétkét megvallván, egy hercegfit mondott az +egész szerencsétlenség okának. +</p> + +<p> +A király az egész dolog felől hallgatást +kért, s egyszersmind kérte a generálist, vegye +el leányát feleségül, jegybe igérvén egész +birodalmát. De az ífjú ezt sem fogadta el, +megmondván itt is, hogy már házas. Igy, miután +néhány napig mulatott, kapván ajándékba +ismét hat szekér pénzt és hatszáz vitézt +kisérőűl, sietett egyenesen hazájába. Több napi +útazása után odaért, s mint egy idegen országi +generális maga a kereskedőnél kért szállást, +s már másfél ezerre szaporodott kísérőit a városba +szállásoltatta. Igen kedvesen fogadta a +kereskedő nagy méltóságú vendégét s akkor +estve őtet és katonáit gazdagon megvendégelte. +<span class="pagenum"><a name="Page_130" id="Page_130">-130-</a></span> +De a generális szeme minden ki és +bejövőre vígyázott szűntelen, ha valahol kedvesét +megláthatná, de minden szemessége híába +esett. Másnapra virradván, a gazdag fölöstökömölés +után, a kereskedő meg akarván +pompás udvarát s kertjét mutatni a generálisnak, +lehítta a felső emeletből sétálni. +Kész szívvel ment, gondolván, hogy talán az +alsó cselédek között megláthatja hitvesét. +Úgy is lett. Hogy az ismeretes szép alak a +rongyok közt szemébe tűnt, csak alig állhatta +meg hogy mindjárt pompásan fel ne öltöztesse +s magához ne vegye. De várakozott ebédig, +hogy majd akkor csínosan előhozza dolgát. +Katonáit tehát ebédre mind beparancsolja az +udvarba, hogy fegyveresen jelenjenek meg, +a legfelsőbb főtisztnek pedig szorosan meghagyja, +hogy, amit mondani fog, embereivel +tüstént teljesítse. +</p> + +<p> +Ebédhez ülvén, kérdi mindjárt a generális +a kereskedőtől, ki legyen az a kellemes +vonásokkal ékeskedő leány, kit odalen az +udvarban oly alávaló öltözetben láttak; talán +jobb sorsra tartja érdemesnek. Ekkor a +kereskedő elbeszéllette hogy az különben +saját leánya, miként vette feleségűl az ő +akarata s tudta nélkűl egy koldus fiu; ő, +azon megbosszankodván, miként küldötte el a +<span class="pagenum"><a name="Page_131" id="Page_131">-131-</a></span> +szerencsés órát keresni, tudván hogy sohatöbbé +vissza nem jön; felesége pedig arra +van általa bűntetve, hogy mindaddig a legalábbvaló +cselédek közt kénytelen szolgálatot +tenni udvarában; már két holnap múlva +hét eszt. lesz mióta ez történt, s ha ez kitelik, +ismét kegyelmébe fogadja leányát. Ezt hallván +a generális, kívánta a személyt látni; kit +mindjárt egészen megfürösztve s régi ruháiba +csínosan felöltözve, be is vittek hozzá. Maga +mellé ültetvén, nyájas beszélgetésbe eredt +vele; de a leány, egyformán szomorú lévén, +valahányszor férjét kérdezte tőle, mindannyiszor +sírt és sohajtozott. Tovább már nem állhatván, +kérte a generális, nézzen reá, ha nem +olyan volt-e? Azonnal rá ismert, nevéről szólította, +s ezer csókjaival tetézte. A kőbálványnyá +vált kereskedő, csak bámult eddig, mikor +egyszer a generális ketté szakasztá a csendességet, +s így szól: hallod-e te kereskedő, +olvasd meg, hányat üt az óra. – Ez felel: +tizenkettőt, – No, ugymond, elküldtél, a szerencsés +órát keresni; mert én vagyok az az +ífjú, ki e személy férjévé lettem, ámbár +tudtod nélkűl, mint mondod. Megtaláltam, +melyik a szerencsés óra, tudnillik az, a melyik +most ütött, a tizenkettedik. Hanem már +most te szedd föl magad s keresd föl nekem +<span class="pagenum"><a name="Page_132" id="Page_132">-132-</a></span> +a szerencsétlen órát; takarodj a házból, parancsolom, +azonnal. A katonák egyben kivezették +a városból, s miután a király is helybehagyta +cselekedetét, az egész jószágát elfoglalta, +s újra feltalált kedves feleségével élték +a viszontlátás édes örömei közt a legkedvezőbb +esztendőket, s tán most is élnek ha +meg nem haltak. +</p> + +<hr class="chap" /> +<p><span class="pagenum"><a name="Page_133" id="Page_133">-133-</a></span></p> +<h2>XVIII. HAMUPEPEJKE.</h2> +<p> +Volt egyszer a világon egy nagy gazdag +ember, annak az embernek volt három fia, +ketteje igen szép ember volt, a harmadik pedig +hamupepejke volt. Az ember nagyon elöregedett, +s mondta a fiainak: kérlek, kedves +fiaim, legyetek olyan jók, hegy én ha +meghalok, három éjtszaka engem strázsáljatok +a temetőbe, idővel hasznát fogjátok venni. +Csakugyan az ember nem sokára meg is halálozott, +és a fiai eltemettették. Legelső éjtszaka +mondja a kissebbik: kedves bátyám, most terajtad +vagyon a sor, eredj ki az atyámhoz. +Feleli a bátyja: ha megholt, feküdjék ott, én +csak nem megyek. Mondta a kissebbik: no +édes bátyám, kimegyek én. Ki is ment a kissebbik, +apja sírjára állott, s ott van tizenegy +óráig. Tizenegy órakor megrázkódik vele a +föld úgy, hogy neki még a haja szála is felállt; +ekkor kijön az atyja: hol vagy te átkozott? +Itt vagyok, atyám. Hát a nagyobbik bátyád +<span class="pagenum"><a name="Page_134" id="Page_134">-134-</a></span> +hol van? Odahaza. Mivel engem ki nem +jött strázsálni, nem akarja magának szerencséjét, +tehát a tied lesz, fiam, mind a háromnak +a szerencséje: itt vagyon fiam, neked +adom ezen rosz kantárt, rázd meg, mindenkor +ott terem egy rézszőrű paripa; és most, fiam, +a te jó hűségedért ezzel ember lehetsz. Akkor +az atyja bement a sírjába, a legény pedig +haza menvén, a nagyobbik bátyja kérdezi: no +hát mit kaptál nagy hűségedért? Én, bátyám, +nem kaptam semmit, hanem aztat megcselekszem +amit az atyám testamentomba hagyott. +A másik éjtszaka is hasonlóképen járt, akkor +is kapott egy kantárt, amely csupa ezüst +volt; akkor is hazament, a két bátyja őtet kinevette, +hogy ő holtnak a szavára éjtszakánként +strázsára jár. Harmadik éjtszaka is hasonlóképen +kapott egy aranyos kantárt; akkor +megmondta neki az atyja: itt van még, +fiam, egy trombita, ha ebbe bele fújsz, amit +csak kívánsz, mindenfele beteljesedik. Akkor +ő haza ment, s bele ült a hamuba. +</p> + +<p> +Volt egy hét országos király, melynek +volt három szép eladó leánya, és a leányok +mind a három férhez menni való volt, de soha +senki nem akarta elvenni. Hét országába kikurrentáltatta +hát, hogy aki lóhátrul aranykoszorúját +és aranygyűrőjét a bástya tetejéről +<span class="pagenum"><a name="Page_135" id="Page_135">-135-</a></span> +leveszi, annak adja egyik leányát és fele +királyságát. Eztet ők is meghallották; felindúl +a két bátya paripásan, mondván az öcscsöknek: +gyere te, fertelmes, nézzed legalább, +hogy ugratunk fel a bástya tetejébe, hogy ha +megkaphatnánk azon aranykoszorút, tehát +akkor fél királyok leszünk. Mondá neki a hamupepejke: +csak tik eredjetek. Elment a két +bátyja, ő pedig akkor kiment az istállóba, +megrázta a rosz kantárt, ott terem a rézszőrű +paripa: mit parancsolsz kedves gazdám? jól +tudom szándékodat: itt van egy rézruha, öltözz +fel bele. Felöltözik, körülnézi magát, látja +hogy ő sohasem látott olyan szép vitézt +mint jómaga. Mondja neki a lova: hogy menjek +édes gazdám? úgy-e mint a szél, vagy +mint a gondolat? Csak úgy, édes lovam, hogy +se neked, se nekem káromra ne legyen. Megindúl +akkor a ló, úgy megyen vele mint a +madár; két óra alatta királyi udvarhoz ért, +de ő ott meg sem állott, csak felreppent a +bástya tetejére, és elvitte a koszorút, és az +aranygyűrőt. A királykisasszony, a legnagyobbik, +úgy örűlt, hogy örömibe a haját +majd kitépte, hogy micsoda szép vitéz vitte +el az ő koszorúját, hanem azt nem tudta hogy +ki legyen az. +</p> + +<p> +Akkor a vitéz haza ment, eleresztette a +<span class="pagenum"><a name="Page_136" id="Page_136">-136-</a></span> +lovát, beleült a hamuba, a koszorút pedig behajította +a sutba. Itten haza jött a két bátyja, +mondván neki: na te nemzetséggyalázó, nem +láttál olyan szép vitézt, mint mi láttunk? +Mondja nekik a hamupepejke: hamarább láttam +én azt mint ti. Hogy láttad volna te azt +hamarább, mikor mi ott voltunk? Ó te bolond, +látod azt a nagy fűzfát? arról néztem. Mondja +a közbülsőnek a nagyobbik: eredj öcsém, +vágd le azt a fát ahonnan ő nézi, ilyen-adta +nemzetséggyalázója! melyet az öcscse le is +vágott. Más nap ismét felnyergelte paripáját +a két bátya, mondván: menjünk el tehát még +most egyszer próbára; az öcscsének pedig: +gyere te is velünk, legalább meglátod azt +a szép királyfit; melyre felelt neki: én nem +megyek, meglátom én azt úgy is. Midőn +a bátyja elment, akkor megrázza az ezüstös +kantárt, ott terem az ezüstszőrű paripa, +mondván neki a paripa: mit parancsolsz édes +gazdám? Egyebet semmit, csakhogy azon +ezüstruhába legyek felöltözve, hogy megnyerhessem +a közbülső királykisasszonynak aranykoszorúját +és gyűrőjét. Midőn felült paripájára: +édes gazdám, mond az: hogy menjek +veled, mint a szól, vagy mint a gondolat? +Édes lovam, csak úgy, hogy tebenned kár ne +legyen, s énbennem. Akkor megindúl vele a +<span class="pagenum"><a name="Page_137" id="Page_137">-137-</a></span> +paripa, úgy megyen mint a madár; midőn felért +a bástyára, elvitte a koszorút és az aranygyűrőt. +Kinek volt nagyobb kedve, mint a +közbülső királykisasszonynak? mondván a +két testvérének: látjátok micsoda szép vitéz +vitte el a koszorúmat? De az öreg király ezen +vitézt látván szép öltözetibe, mondja leányainak: +szép szerencse szállott reátok, melyet +nem is reménylettem volna. Az öreg király +kiáltja a vitéznek: megálljon felséges királyfi, +hadd tudjam meg, ki legyen neve? De arra +Hamupepejke szónak sem állott, elnyargalt +haza. Az ő két testvére látta ezen vitézt, de +meg nem esmerte. +</p> + +<p> +Mikor ő haza ment, a kantárt a lónak a +fejéből kihúzta, a ló elment a maga dolgára, +ő pedig bele ült a hamuba. Hazajött a két +bátyja, mondván neki: na te nemzetséggyalázó, +nem láttad a mostani szép vitézt? +Melyre felelt neki a hamupepejke: nekem +az mindegy, elébb láttam én azt mint ti. +Melyre mondván a bátyja, honnan láttad +volna te azt? felelt neki: látod azt a nagy +kéményt? arról néztem én. Mondja a nagyobbik +az öcscsének: eredj öcsém, vágd le azt a +kéményt, ne nézze többé róla; melyre a közbülső +meg is cselekedte, a nagy kéményt +mindjárt levágta. Eztet a hamupepejke igen +<span class="pagenum"><a name="Page_138" id="Page_138">-138-</a></span> +nevette; s mondá magába: nézd el milyen bolond +ez a két bátyám, milyen károkat teszen. +Harmadik nap pedig hasonlóképen lett mint +ezen a két napon; akkor is a harmadik királykisasszonynak +koszorúját és gyűrőjét elvitte +Hamupepejke, de hozzá is szaladt a lóval, +és megcsókolta a kissebbik királykisasszonyt; +annak pedig olyan esze volt, hogy +egy kis ollót vett a kezébe, és a legénynek a +félhuncutkáját levágta, hogy arról megesmerhesse. +</p> + +<p> +Hamupepejke akkor is hazament, lovát +eleresztette, s így hallgatásban vala. Tovább +hogy már a király nem győzte várni ezen három +vejét, mikor jönnek az ő három leányáért, +mondá: kurrenst eresztek az országba. +Midőn mindenfele küldött, hogy aki a gyűrőjét +és koszorúját elvitte, tehát hozza vissza, +és jelentse magát; még is senki aztat vissza +nem hozta; összehivatott tehát egész országából +mindenféle férfiút: akik tizenöt esztendőn +felűl voltak hatvan esztendőkig, mind jelen +legyenek, mert a kissebbik leány mondotta +az atyjának: én, atyám, megesmerem, mert a +hajából elvágtam, tehát arról mindenkor +meg fogom esmerni. Melyre ez a sok nép ottan +meg is jelent: a három princeszné sorba +vizsgálta, de a sok nép közzűl egyet sem esmert +<span class="pagenum"><a name="Page_139" id="Page_139">-139-</a></span> +meg. Ekkor mondja a kissebbik princeszné: +atyám, ezek között nincsen, kérdje +meg atyám, hogy nincs-e még valakinek othonn +valami testvére? Felelvén a két nagyobbik +bátya: nekem még van egy testvérem, +hanem az nem arra való, mert az most +is a hamuba ül; melyre felelte a kisasszony: +minél hamarább ide kell híni, hadd lássam +őtet. El is hítták, abba a fertelmes ruhába +oda is ment: meglátván a kisasszony, mondja +az atyjának: atyám, ez az a vitéz, ki engemet +megnyert. Feleli a király: eredj te haszontalan, +nem hogy a házamba beereszteném, hanem +még a tyúkólba se adok neki helyet. +Feleli a kisasszony: édes atyám, vizsgáltasd +meg csak őtet; melyre az atyja meg is vizsgáltatta; +meg is tanálták nála mind a három +jószágot, ekkor mindjárt papot, hóhért és vaskalapot +hoztak; a pap eskette, hóhér seprőzte, +olyan lakodalmat csináltak, hogy semmit +sem volt mit enni. Akkor a király őtet beküldte +egy külön szobába, kibe ennekelőtte +cselédje lakott; a királykisasszony keservesen +sírt, mondván neki: szívemnek szép szerelme, +add ki magadat hogy te vagy az a vitéz, +aki az aranyszőrű paripán a koszorúmat +megnyerted; hogyha engemet nem szerettél, +tehát minek jöttél hozzám? Azalatt az idő +<span class="pagenum"><a name="Page_140" id="Page_140">-140-</a></span> +alatt a királynak két nagyobbik leányát két +hercegfi elvitte, és ez a két nagyobbik leány +igen nevette a kissebbik testvérét, mondván +neki: na hiszen igen szép urad van, mindig a +hamuba ül; akkor feleli a kisasszony neki: +amit az isten adott, be kell vele érni, legyen a +tietek szép, megelégszem én a magaméval; +melyre itt ez továbbra is így folyt. +</p> + +<p> +Hogy egyszer a két nagyobbik sógora kimentek +vadászni, mondják a hamupepejkének: +gyere ki, sógor, te is; melyre felelt +vissza: adjatok hát egy lovat, majd elmengyek. +Megnyergeltek neki egy rosz lovat, +akire ő felült, s megyen a sógorával kifelé; +tanál egy sarat, melybe bele döjti a lovat, a +két sógora igen neveti, hogy az ő sógorok a +lóval a sárba kínlódik; elnyargal a két sógora, +ő pedig megrázza a rézkantárt, ott terem +a rézszőrű paripa: mit parancsolsz, +édes gazdám? Egyebet nem parancsolok, +csak hogy legyen tebelőled egy selyemsátor, +énbelőlem pedig egy öreg ember, és valamennyi +vad ebbe a határba van, mind előttem +feküdjék, hogy abból egy se hibázzék. +Mind ez meg is történt; a két sógora azalatt +bejárta az egész határt, sehol egy vadat se +kaptak; mikor jönnének haza felé, megtanálják +ezt a selyem sátort, mondván egyik a másiknak: +<span class="pagenum"><a name="Page_141" id="Page_141">-141-</a></span> +Nézd el pajtás, mind itt van a vad, +azért nem tanáltunk mi semmit. Ekkor köszönnek, +az öreg ember fogadja; mondják neki: +hallja öreg úr, adjon nekünk egy pár vadat, +adunk érette kétezer forintot. Feleli neki +az öreg ember: az egész királyságtokért sem +adok; hanem ha egy béjogot a farotokra +hagytok sütni, akkor adok, de aztat sem elevenen, +hanem dögölve. Ekkor mondják neki: +itten van hát, süssön, nem bánjuk; melyre +meg is cselekedte. A sógorok a pár vadat viszik +hazafelé, Hamupepejke pedig egy pár +őzet madzagra kötött, s vezeti haza fele; mikor +megtanálja a sárba a lovat, megnyúzza, +a bőrét a hátára veszi, s a két sógora igen nevette: +nézd el a mi sógorunk a lóbőrt a hátán +viszi haza, hanem különben milyen szép őzet +viszen haza felé. Ez elviszi a bőrt, lelöki az +udvarban, mondván a feleségének: itt van ez +a bőr, vidd el atyádnak, jó lesz asztalkendőnek; +ezt az őzet pedig vezesd be hozzá, add, +által neki, mondjad hogy én hoztam; melyet +a kisasszony meg is cselekedett, s az eleven +őzet atyjához vezette. Ekkor a király igen +csodálkozott, hogy a másik veje döglött őzet +hozott, ő pedig elevent; másnap kicsinynyel +jobb früstököt kapott, mint annakelőtte, mert +gondolta a király, hogy valami törik ki belőle, +<span class="pagenum"><a name="Page_142" id="Page_142">-142-</a></span> +s ez más nap is, harmadik nap is hasonlóképen +történt meg. +</p> + +<p> +Itten továbbá a királyra Burkusországból +ellenség jött, és csak akkor vette észre, +mikor már neki országába bent volt; akkor +megijedt a király, mondván magába: jaj istenem, +mit csináljak most? rajtam az ellenség, +nincs katonaságom, aki van is, nagyon messze +vagyon. Erre a kissebbik princeszné +mondja az urának: na szívem, végünk van, +rajtunk az ellenség, hanem kérlek téged, mutasd +ki még egyszer vitézségedet, hogy nyerhessünk +teveled híres nevet; melyre mondá +neki Hamupepejke: eridj hát, mondjad atyámnak: +adjon egy rosz lovat, meg egy rosz kardot, +majd talán szerencsések leszünk ebbe a +háborúba. A király meg is cselekedte ezt, +neki lovat, kardot, mindent adott; a kevés +népével a király elindúlt, és a három vejével. +Midőn elhagyták a várost, tanáltak egy sarat, +Hamupepejke a lovát a sárba dőjtötte; a király +haragjában majd kitépte a haját, hogy a +veje a lóval kínlódik; a had mellette elmenvén, +igen nagyon nevette; mondták: ez a vitéz +elkergeti az ellenséget, ki a lovát most is +a sárba nyúzza! Mikor Hamupepejke már jól +látta, a nép elhaladt, megrázza az aranykantárt, +ott terem az aranyszőrű paripa: mit parancsolsz, +<span class="pagenum"><a name="Page_143" id="Page_143">-143-</a></span> +édes gazdám? Egyebet nem parancsolok, +hanem abba az aranyöltözetbe legyek +felöltözve, amelyikbe voltam a királykisasszonyt +megnyerni. Akkor mindjárt az ő +kívánsága beteljesedett; megfúj akkor egy +trombitát; ott terem tizenkét óriás; mit parancsolsz +felséges királyunk? Egyebet nem +parancsolok, hanem csak legyen nekem tizenkét +regementem, mind fekete lovon, szép bandával, +komor nézése legyen az embereknek, +nagy bajúszok, veres csákójok, szóval vitézek +legyenek. Melyre ez mind be is teljesedett. +Ment tehát nagy muzsikaszóval a hada +után, melyet meghallván az atyja: jaj istenem, +elől is ellenség, hátul is! ó most hova legyek? +Mondja az adjutánsának: eridj el, kérdd meg +tőle, hogy segítségemre jön-e, vagy ellenem? +Az adjutáns meg is kérdezte, de itten mondja +neki a vitéz: nem megyek ellene hanem segítségére, +azon kérem a királyt hogy a maga +népit hátráltassa meg, mert ő mengyen az ő +népével az ellenséggel szembe. Ő tehát előre +ment, és úgy megverte az ellenséget, hogy +hírmondónak se maradt belőle; gondolá a +burkus király, hogy ezek nem emberek hanem +valóságos eleven ördögök; melyre pardont +kért mindjárt, hogy soha többé vele háborút +nem tart; és frígyet kötvén vele, vissza +<span class="pagenum"><a name="Page_144" id="Page_144">-144-</a></span> +fordítja népét. Elmegy Hamupepejke az atyjához, +mondván: felséges király, soha többé +a burkus király nem fog veled háborút tartani; +de az atyja őtet nem esmerte, mondván: +kérlek, szép vitéz, ezen jó tettedért +gyere országomba, a katonádnak szállást tartást +adok két hónapig. Melyre mond neki a +vitéz: felséged, nem szükséges, mert nekem +menni kell haza, az ellenség engem is körülfogott, +attól kell magamat őrízni. Hogyha nem +kell neked az én ajándékom, itt van: neked +adom a tajtékpipámat, gyűrőmet, aranyvirágos +kendőmet: valaha meglátlak, megesmerlek +róla. +</p> + +<p> +Visszament tehát Hamupepejke a maga +népével, elérte azt a sarat, hol a lova feküdt, +az aranyszőrű paripát ott eleresztette, hozzáfogott +a lóhoz, megnyúzta, egészen haza vitte +a bőrt. Mikor arra ment a had, és meglátta a +nyúzott lovat, mindjárt gondolták hogy itt a +a király veje nyúzta meg a lovat; melyre haza +ment a had, kiki a maga helyére. Meglátván +a király a vejét otthon űlni: na te szép +madár, bezzeg eljöttél háborúba, nem hogy +még hasznot tettél volna, hanem kárt: megnyúztad +a lovat, csak a bőrét hoztad haza +nem vagy érdemes, hogy királyi udvaromba +lakjál. Melyre feleli neki: tudom hogy felséged +<span class="pagenum"><a name="Page_145" id="Page_145">-145-</a></span> +bizony meg nem nyerte azon háborút, +meg nem engedi hogy udvarába lakjak. De +hát adjon még három napot, hogy legyen itt +megmaradásom. Melyre mondá neki a király +maradj meg hát három nap itten, hanem nekem +házamba be ne jőj, mert ha meglátlak, +minden búmat és bánatomat megemlítem. +</p> + +<p> +Itt marad tehát Hamupepejke; folytatja +pedig a király nagy szomorúságát; a királykisasszony +azonban igen keservesen sírt, +mondván az urának: kedves, szívemnek szép +szerelme, add ki vitézségedet, és mutasd meg +az én atyámnak, hogy te vagy az a vitéz, ki +engemet aranyszőrű paripán megnyertél; +melyre mondá Hamupepejke: hogyha engemet +nem szerettél, minek esmertél el engemet +uradnak? Mondá a királyi princeszné nekie: +kérlek, szivem, mi lelte neked a kezedet? hiszen +be vagyon kötve. Mondja Hamupepejke: +mikor a lovat a sárba nyúztam, akkor a késsel +megvágtam az újjamat; melyre mondja a +királykisasszony: mutasd meg hát nekem, +hogy micsoda seb van rajta; melyre megmutatja +feleségének. Meglátván a felesége az +aranyvirágos kendőt, melyet az öreg király +neki a háborúba adott, mindjárt megesmeri a +királykisasszony, mondván nekie: kérlek tégedet, +szívem, hol vetted te ezen kendőt? +<span class="pagenum"><a name="Page_146" id="Page_146">-146-</a></span> +melylyel az öklödbe vagyon kötve? – Feleli +nekie Hamupepejke: hallod-e, én akarhol vettem, +csakhogy most nálam van. Mindjárt szalad +a királykisasszony az atyjához, és bemegy +az atyjához, nagy örömmel mondván: Felséges +királyatyám, hol vagyon az az aranyvirágos +kendője, a kit édes anyám jegyül felségednek +adott? Mondá az öreg: kedves leányom, +azt én jó barátomnak adtam, ki engemet +és az országomat az ellenségtől megoltalmazta. +Mondja arra a kisasszony: Felséges +királyatyám, az én uramnál van azon kendő +és az aranygyűrű, kit felséges királyatyám +azon jó barátjának ajándékozott. Mondja az +öreg király két generálisának: Eridjetek, hozzátok +fel ide, hadd kérdezzem ki őtet, hogy +mi okon kapta ő azon ajándékot? Ekkor a +két generális felvitte őtet a király szobájába; +ez meghajtotta magát előtte: édes fiam, valld +ki magadat, hogy világosodjék ki neked nagy +vitézséged. Akkor mondja Hamupepejke: megálljon +felséges királyatyám, egy félfertály +múlva meg fogom mutatni. Akkor kiment a +házból, megrázza az aranykantárt, ott terem +az aranyszőrű paripa aranyos öltözettel; mikor +felöltözik Hamupepejke, a király nem tudott +örömébe hová lenni, mondván nekie: +kérlek kedves fiam, ne neheztelj öreg fejemre, +<span class="pagenum"><a name="Page_147" id="Page_147">-147-</a></span> +mert én igen rút dolgot cselekedtem veled. +Mondván nekie a veje: nem is haragszom felséges +királyatyám. Akkor a király örömébe +olyan nagy bált csináltatott, hogy az egész +hét országát mind meghivatta: kinek volt nagyobb +öröme, mint a királykisasszonynak! +Mondja is az atyjának: látja felséges királyatyám, +igaz az én szavam, mely be is teljesedett: +az én két testvérnéném engemet kicsúfolt, +de az isten az én szégyenségemet vidámra +fordította, és az én két nénémet földig +legyalázta. +</p> + +<p> +Mikor a legtöbb uraságok a szobában +voltak, Hamupepejke így szólott: felséges királyok, +hercegek, egy újságot mondok: ne +sajnálják megnézni ezen két hercegfinek a farát, +hogy micsoda béjog van rajta! Melyet +meg is cselekedvén, meglátják a két nagy béjogot; +mond Hamupepejke: lássa, felséges +királyatyám, ezen két hercegfi mikor vadászni +ment, vadat nem kaphattak, hogyha én nekiek +nem adtam volna; én pedig úgy adtam, +hogy a farokra két béjogot sütöttem; a béjogra +pedig a volt írva: Én Hamupepejkének +örökös jobbágya. Így oztán mondta Hamupepejke: +felséges király, engedd meg nekem, +egy kérésem vagyon; melyre mindnyájan feleltek: +tessék megmondani; erre felelte Hamupepejke: +<span class="pagenum"><a name="Page_148" id="Page_148">-148-</a></span> +mink mindnyájan nagy rangból +valók vagyunk, tehát mi egy tálból a mi jobbágyainkkal +nem ehetünk, tehát a jobbágyok +menjenek ki a cselédekhez. Ebbe mindnyájan +megegyeztek, és a két hercegnek úgy mint +jobbágyoknak feleségestől együtt a vendégségből +ki kellett menni; ekkor a király a vejének +általadta országát egész királyságával; +a két hercegfinek pedig egy uraságot adott, +és most is élnek, ha meg nem haltak. +</p> + +<hr class="chap" /> +<p><span class="pagenum"><a name="Page_149" id="Page_149">-149-</a></span></p> +<h2>XIX. AZ ARANYMADÁR.</h2> +<p> +Egyszer volt, hol nem volt, egy király, +ki szélesen kiterjedő birodalmában nagy boldogan +töltötte napjait. Ez valakitől hallván +hírét valamely aranymadárnak, hogy több ritkaságai +közt ez is feltaláltassék, megparancsolta +a fővadászának, hogy neki azt akár +élve, akár halva hozza házához, ellenkező +esetbe őtet látni sem akarja. Kényteleníttetvén +a király parancsolatjának engedelmeskedni +a vadász, feleségével útravalót bőven +készíttetvén, búcsút vett háza népétől, s elvándorlott +hetedhét ország ellen, hogy talán valahol +valami hírét fogja hallani az aranymadárnak. +Sok összevissza való őgyelgései után +is egész útja hasztalan volt, mivel senki sem +tudott róla semmit, hogy hol lakna az aranymadár, +s így félvén a király szeme eleibe kerűlni, +remetévé lett, s így a hűséges szolga +magánosságba élte le hátramaradt szomorú +napjait. +<span class="pagenum"><a name="Page_150" id="Page_150">-150-</a></span> +</p> + +<p> +Volt azonban neki egy tátos fia, ki eljövetelekor +még csak nyolc esztendős volt. Ez +minekutána felnevelkedett, s megtudta az +atyja történetét, elszánta magát, hogy ő fogja +elhozni a király előtt annyira kedvelt aranymadarat. +Nagy nehezen bocsátotta ugyan őtet +útnak az ő szomorú édesanyja, de ő érezvén +a maga természet felett való tulajdonságait, +elindult hetedhét ország ellen. Járatlan útakon +ment mendegélt ő mindenütt, míg egyszer +beért egy rengeteg erdőbe, hol a zivataros idő +ellen nem talált egyéb helyet hová bújhatott +volna, mint egy kőszikla hasadékát; de +onnan is kiöblítette őtet a zuhanó zápor. +Különös szerencséjére megpillant távolról egy +kis kunyhó ablakában lassan pislákoló mécset; +arra veszi tehát útját a sűrűség között, +s nagynehezen csakugyan ráakad a kis kunyhóra, +melyben egy ősz öreg ember melegedett +a tűz mellett. Köszöntvén az öreget, szállást +kért tőle, aki is jó szívvel fogadta őtet, s nekie +egy kis pusztai vacsorát feltett, hogy +egyék. Vacsora végivel szól az öreg tudákos: +fiam János, úgymond, jól tudom hol jársz, +s mit keresel; szerencséd hogy lakásomra +akadtál; innen három napi járó földre van +egy ezüst erdő, melynek közepén egy tó mellett +terül el egy roppant magas fa, amelyen +<span class="pagenum"><a name="Page_151" id="Page_151">-151-</a></span> +szokott tartózkodni az az aranymadár; menj +el oda fiam János, s amit az a madár fog teneked +mondani, mind azt beteljesítsd; ne +félj, boldog leszel örökké. A tanácsot megfogadván, +megindúl a vadász fia, és csakugyan +harmadnapra a rézerdőn keresztül menvén, +meglátta az ezüsterdőt, ahová mikor elért, +vizsgálta mindenütt a nevezett fát, csakugyan +rá is akadt végtére, s felnézvén a fára megpillantja +az aranymadarat, s térdre esvén segítségül +hivott minden bűbájosokat, hogy neki +most kedvezzenek. Ekkor felszólal az aranymadárhoz: +szállj le, szállj le te gyönyörű madár +az én karjaim közzé! szánj meg engemet, +aki teérted ennyi országokat bekóborlottam. +Az aranymadár azonnal lerepült karjára, s +megszólalván, mondja neki: ha már te engemet +csakugyan szeretsz, ámbár már félig megváltottál, +válts meg már egészen. Menj az +aranyerdőbe, ahol egy vén asszony lakik, aki +engem elátkozott, szolgáld azt három nap, s +ha azon három nap alatt semmit sem eszel, +sem iszol, és szűntelen imádkozol, úgy én az +átok alól kiszabadúlok; csakhogy arra kérlek, +légy mindenkor ébren, hogy mikor én téged +meglátogatlak, beszélhessek veled. Ekkor +az aranymadár kirepül karjai közzűl, s +int neki, hogy arra menjen amerre ő repül. +<span class="pagenum"><a name="Page_152" id="Page_152">-152-</a></span> +Kevés idő múlva elért az aranyerdőbe a bűbájos +asszony lakhelyéhez, s tőle szállást +kérvén, kinálta magát, hogy őtet vegye be +szolgálatjába. Az öreg asszony egyszerre elbeszélte +neki, hogy ő régen várakozik olyan +emberre, aki őnála három napot s éjtszakát +bőjtölve s imádkozások közt ki tudna tölteni, s +ha ő ezt megcselekszi, igen nagy jutalmat kap +érte. Felvállalta ezt a mi Jánosunk, s minekutána +az öreg bűbájos, hogy senki be ne mehessen +kunyhójába, őrtállót is tett az ajtó +eleibe, maga kiment most a kunyhóból. Térdre +esve könyörgött most János a szabadításért +az alsó világ urának, hogy őtet fáradsága jutalmául +tegye szerencséssé. De estve hazajövén +az öreg, bezárta az ajtót, s álomszellőt +fúván János szemére, őtet mély álomba meritette. +Éjfélkor megrázkódik az aranymadár, +s vált belőle egy remek szépségű angyali teremtés, +s ekkor felrúgván egy csipkebokrot, +szól hogy jőjön ki az alól hat szép fekete paripa, +egy hintó, kocsis, és inas: Előttem, úgymond, +világosság, hátul setétség! repűlj velem +a bűbájos kunyhója eleibe, hadd beszélhessek +az én szerelmesemmel. Egy pillantat +alatt ott termett a kunyhó előtt a királykisasszony, +s amidőn be nem akarta bocsátani +az őrtálló, annak kezébe egy csomó aranyat +<span class="pagenum"><a name="Page_153" id="Page_153">-153-</a></span> +adván belép, s hát elszomorodva látja, hogy +az ő Jánosa elaludt. Minden módokat elkövetett, +hogy őtet felkölthesse, de mind hiába; +végre eltelvén az egy óra, kénytelen volt elmenni, +azt hagyván meg az őrtállónak, hogy +adja tudtára Jánosnak az ő ottvoltát, s egyszersmind +hagyott neki egy gyűrűt, hogy azt +adja által neki. Másnap felébredvén János, +hozzá fogott napi tisztéhez, s várta hogy eljő +az aranymadár, de minden várakozása hasztalan +lett, az őrtálló pedig semmit se szólott a +történt dolgokról. Második éjtszaka hasonlókép +elment a királykisasszony fejér paripákon, +s ismét megnyomván kezét az őrtállónak +bement a kunyhóba, de ismét aluva találta, +mivel már a bűbájos szellő befogta szemei, +azelőtt. Hasztalan igyekezett felébreszteni, s +ismét eltelvén az egy óra, eltávozott, s hagyott +az őrtállónak az általadás végett egy +selyemkendőt; de amelyeket ez mind eltett +magának. Harmadnap éjfélkor újra eljött a +királykisasszony veres paripákon, és szokás +szerint a bemenetelt pénzen megnyervén, Jánosát +ismét aluva találta. Igyekezett ugyan +őtet minden módon felkölteni, de az lehetetlen +volt; sűrű könnyeivel áztatta tehát az ő +ruháját, s ott mellette hagyott egy kardot, +amelyre a volt írva: minthogy elaludtál, engem +<span class="pagenum"><a name="Page_154" id="Page_154">-154-</a></span> +meg nem nyerhetsz, hanemha felkeresel +az atyám udvarába. Elvárlak tíz esztendeig, +igyekezz hogy minél hamarább megláthass. +Felébredvén János, egyszersmind kitölt a három +nap, melyet a bűbájosnál tartozott szolgálni, +s ez ekkor nyilatkoztatta nekie, hogy +az az aranymadár a veres királynak egy elátkozott +leánya, akit ő félig megváltott, minthogy +már sok könyörgéseiért emberi ábrázatját +visszanyerte; hanem most keresse fel őtet, +talán még feltalálja. Szolgálatja jutalmául pedig +adott nekie egy tátoslovat, és mind a gyűrűt, +mind a kendőt az őrállótól elvévén, kezéhez +adta. +</p> + +<p> +Útnak indúlván már Jánosunk amerre +igazították, elérte a fekete folyó vizet, hol ő, +mutatván a gyűrőt és kardot, mindjárt bátran +általbocsáttatott. Szintén így ment által a fejér +és veres folyóvizeken, ahonnan nem messze +egy pusztában álló vendégfogadó tűnt szeme +eleibe, s biztatván lovát csakhamar elérték az +óhajtott kocsmát. Leszállván most paripájáról, +beköti az állásba, s bemenvén a fogadóshoz, +magának ebédet, lovának pedig jó abrakot +parancsolt. Míg az ebéd elkészül, beszélget a +korcsmárossal, hogy nem tudja hány mérföld +lehet a veres király lakhelye? aki midőn +megmondotta, hogy ide csak egy napi járó +<span class="pagenum"><a name="Page_155" id="Page_155">-155-</a></span> +föld, ami Jánosunk igen nagyon megörűlt. Tovább +tudakozódott még a kocsmárostól, hogy +mi újság lehet ottan? ez elbeszéllette hogy a +veres királynak van egy hasonlíthatatlan szépségű +leánya, kit, mióta haza kerűlt, igen sok +princek és királyok kivántak volna elvenni +feleségűl; de ő készíttetett egy aranykoszorút, +s azt mondta, hogy aki azt leveszi az ő kastélyok +tornyának csillagáról lóháton, ahoz +fog menni feleségül. Megörvendett ezen hírre +János, s kiment mindjárt a lovához, s vitt nekie +egy itce jóféle bort. Hallván a ló urának +beszédjét, megszólal, s mondja: ne félj, csak +egyél, igyál, egy óra múlva kezedben lesz az +aranykoszorú. Végezvén az ebédet János, lovát +megnyergeli, s ráülvén egy pillantat alatt +a királyi kastélynál termett, s ott az udvaron +kinn levő királyi familia szeme láttára lekapja +az aranykoszorút, s vele elrepült. Szállj +le, vitéz, szólt a király, akárki légy, mutasd +meg magadat, mert te vagy érdemes leányom +kezére. De ez erre nem hallgatván, visszatért +a fogadóba, s a maga szobájába bevitte az +aranykoszorút. De a király nyughatatlan lévén, +mindjárt az udvari vitézeket utána küldötte, +hogy mindenütt keressék fel. Senki sem +akadt nyomába; de a legífjabb királyfi épen +a kocsma felé találván menni, oda betért, és +<span class="pagenum"><a name="Page_156" id="Page_156">-156-</a></span> +kérdezősködött, ha nem láttak-e egy ilyen +meg ilyen lovon ülő vitézt? A kocsmáros +megmondotta, hogy épen nála van a vendégszobába. +Ekkor bement hozzá a királyfi, s +meglátván az ágyon lévő aranykoszorút, mindjárt +megcsókolta őtet, s kérte hogy jőjön +atyja udvarába. De János erre azt felelte, +hogy addig nem megyen, míg a királykisasszony +atyjával anyjával együtt hintón elibe +nem megyen. Hallván ezen elhatározását, hirtelen +haza ugratott a királyfi, s megjelentette +atyjának a vitéz kivánságát. Ezek mindjárt +hintóba fogatván, kimentek a vendégfogadóhoz, +s ott a királykisasszony rá esmervén az +ő szerelmesét-e, elbeszélte atyjának, hogy mimódon +váltotta ez őtet ki az átok alól. Ekkor +a király, hintóján nagy pompával bevitetvén, +a király leányával öszveesküdtette; s nagy fényes +vendégséget szerezvén a menyekző inneplésére, +a szegény vadászfiu öszvekelt a király +leányával, s háboruság nélkül boldog +örömek között talán még most is élnek, ha +meg nem haltak. +</p> + +<hr class="chap" /> +<p><span class="pagenum"><a name="Page_157" id="Page_157">-157-</a></span></p> +<h2>XX. ESZTENDŐRE ILYENKOR.</h2> +<p> +Volt egyszer egy király, akinek volt három +fia. A király nem igen nagy urodalommal +bírt. Midőn már megöregedett, tehát +mondja a fiainak: kedves gyermekim, hogyha +én meg találok halni, tehát nekem semmi cerimóniát +ne csináljatok, hanem fogjatok két +szilaj ökröt egy szekerbe, és az én koporsómat +testemmel együtt tegyétek reá; ahol pedig +az ökrök meg fognak velem állni, ott temessétek +el testemet, és az én testem sírjánál +mindegyitek egy éjtszakát figyelmetesen strázsáljatok. +</p> + +<p> +Kevés idő múlva meghalálozott a király, +és a fiai az ő meghagyása szerént reá tették +egy nagy szekerre, és befogtak egy pár szilaj +ökröt, amelyeket útnak bocsátottak, és magok +az ífjak lóra ülvén távolról kisérték a szekeret, +melyet az ökrök egy nagy erdőbe vittek, +és az erdőnek sűrűsége miatt tovább nem mehetvén +megállottak. Melyet látván a királyfiak, +<span class="pagenum"><a name="Page_158" id="Page_158">-158-</a></span> +levették az atyjokat a szekerről, és így +sírt ásván neki, eltemették; ezután, a megmondott +parancsolat szerént a legöregebb királyfi +felállott strázsára, vígyázván az atyja +sírja mellett. Éjtszakának idején, épen tizenkét +óratáján, jön hozzá egy bozontos medve, +és kezdi a sírhalmot ásni, melyet látván az +ífju, fogta a puskáját, és meglőtte a medvét; +azután a tűzhöz húzta a medvét, és elvágta +neki fülét és farkát, melyet eltett a tarsolyába, +és így a medvét a sűrűbe húzta; azután +megrakván jól a tüzet, húst húzott egy +nyársra; melyet midőn megsütött, és már reggel +volt, felkölti az öcscseit, és eleikbe teszi a +húst. Midőn már jól laktak, felállott a közepső, +és ő is huszonnégy óráig strázsálta a +sírt; és őhozzá is jött egy nagy oroszlán, melyet +szerencsésen meglőtt, és ő is, hasonlóképen +ételt készített a testvéreinek és a meglett +dologról semmit nem szólott. A legífjabb +pedig harmadik nap felállott a strázsára, és +midőn már besetétedett és éjtszaka lett, jön +hozzá egy nagy hiena, amely kezdi ásni az +öregnek a sírját, amelytől megrettent a királyfi, +és rá arányozta a puskáját, és elsütötte; +de mivel nagyon kemény bőrű volt, tehát +a golyóbis nem járta át, hanem neki ugrott +a királyfinak, és kezdi rettenetesen mardosni. +<span class="pagenum"><a name="Page_159" id="Page_159">-159-</a></span> +Megijedvén a királyfi, fogja a kardját, +és keményen kezd vagdalkozni a hienával, +és egész egy óra folyásaig verekedvén, végre +meg tudta győzni a fenevadat. Azalatt míg ő +verekedett, egy nagy záporesső támadott, és +a tüzet egészen eloltotta; midőn már a hienának +szemit és nyelvét elvágta, tehát oda tekint +a tűzre, és ime elaluva találta azt. Megfélemedett +ezen, hogy ő a bátyjainak ételt nem +készíthet, és majd szégyenbe marad; felmegy +tehát egy nagy magas fára, ha távulról valahol +tüzet láthatna? Midőn már szétnézett a +fáról, tehát lát távulról egy nagy világosságot, +melyet jól megjegyzett, és midőn lejött +a fáról, ment a világosság felé, hogy tüzet +hoz. Hát midőn már a világosság fele közelített +volna, lát távulról a tűz mellett rettenetes +nagy óriásokat. Nem bátorkodott hozzájok +közelíteni, hanem felmászott egy nagy fára, +és nézi hogy az óriások egy nagy ökröt sütöttek, +és egy tíz akós hordót egymásra köszöngetvén +ürítettek. Midőn így ettek, fogja +a királyfi a puskáját, és céloz, és úgy lőtte ki +az egyik kezéből a húst, hogy többé meg +sem találta; a másiknak megint, mikor ivott +volna, viszont lelőtte a szája elől a poharat; +melyet ezek látván, félni kezdettek, és mondja +az óriások előljárója fent szóval: hallod-e, +<span class="pagenum"><a name="Page_160" id="Page_160">-160-</a></span> +akárki légy, jőj el, és mutasd magadat, ne +félj, mert semmi bántásod nem lesz. Ekkor lejött +a királyfi a fáról, és megyen az óriások +felé; midőn az óriások meglátták, magok +közzé ültették, s étellel s itallal kínálták őtet. +Midőn már jól laktak volt, mondják, az ífjunak: +jőjön velek; és mivel, úgymond, oly +igen jó puskás vagy; tehát itt ebbe az erdőbe +vagyon egy vár, és annak a kapujának a tetein +vagyon egy kakas, melyet hogyha lelősz, +tehát jól megajándékozunk, mert nem tudunk +abba a várba bemenni, mivel ha meglát a kakas +bennünket, szét vernek. Reáállott az ífju, +és követi az óriásokat, és midőn már a várnak +bástyáihoz értek, fogja az ífju a puskáját, +és szerencsésen lelőtte a kakast. Ekkor +az őrök, semmit nem gyanítván, aludtak, +az óriások pedig a falat általlyukasztván, a +királyfit előre beküldötték, hogy vizsgálja +meg a várnak minden részeit hogy és mint +van, és hozna hírt, hogy lehetne-e bátorsággal +menni a rablásra. Adtak pedig nekie egy +gyertyát a kezibe, mondván: hogyha te akárhova +ezzel a gyertyával mégy, tehát ott mind +alusznak. Elvevé az ífju a gyertyát, és a legnagyobb +bátorsággal járja a várnak minden +részeit; midőn már a rezidenciához ért, melybe +volt a királynak lakóhelye, itt is mind bejárta, +<span class="pagenum"><a name="Page_161" id="Page_161">-161-</a></span> +és csudálva szemlélte a sok drágaságokat, +milyeket az atyja házában nem látott +soha. Végre midőn már a királykisasszonynak +szobájába ért volna, bámulva nézi azt a gyönyörű +tündérséget, leginkább pedig hamiskodott +magába, midőn eszébe jött, hogy az óriások +ezért a gyönyörű szépségért iparkodtak +idejönni; de elvégezte magában, hogy akárhogy, +de meg fogja ótalmazni minden szerencsétlenségtől. +Ezután hozzálátván a kisasszonyhoz, +és egy forró csókot nyomván ajakára, +levette a maga gyűrőjét, és a kisasszonynak +ujjába tette, és a kisasszonyét viszont +magához vette; végre pedig a maga leirott +képét a kisasszonynak a mellire függesztette, +és kivette a bugyillárisát és egynehány +rend írást írt, hogy egy idegen királyfi itt volt, +és tégedet megszabadított a haláltól, melyet +reggel bővebben meg fogsz látni és hallani; +már most élj békével: esztendő ilyenkor meg +fogsz látni. Ezek után visszament a királyfi, és +midőn már a lyukra ért, ahol bejött a várba, +és hírt ad az óriásoknak hogy jönnének a lyukon +befelé, mert minden békével nyugszik, itt +az óriások egyenként másztak a lyukon befelé, +és a királyfi mindegyiknek elvette a fejét, +és elvágta mindegyiknek a nyelvét. Ezt +megcselekedvén, azután ki akart maga bújni a +<span class="pagenum"><a name="Page_162" id="Page_162">-162-</a></span> +lyukon; de im jön neki szemközt egy rettenetes +sárkány, melynek négy feje volt; ezt +látván az ífju, kirántja a kardját, levágta szerencsésen +a sárkányt, és nyelvének hegyeit +elvagdalta; azután maga iparkodik kifelé, +hogy még a bátyjaihoz érhessen reggelre. Midőn +tehát az erdőbe ment, lát egy hófejérségű, +leányt, amely egy gombolyag cérnát tartott a +kezibe, és azt lefele gombolította. Meglátja a +királyfi, és kérdi tőle, hogy mit mível a leányzó? +Mond az, hogy ő volna a hajnal, mert; +a földön amerre járok, és ezt a cérnát tekergetem, +tehát azon a helyeken megvilágosodik. +Mondja nekie a királyfi, hogy meg ne virasztaná +még az időt, mert nekem, úgy mond, +még reggelig messze kell mennem. Mondja +neki a leányzó: azt nem cselekedhetem, mivel +nekem nagy a parancsolatom, és azt végbe +kell vinnem. Melyet hallván az ífju, kirántotta +a nadrágszíját és a leányzót egy fához csatolta +vele, maga pedig elsietett. Elérkezvén +pedig a nagy tűzhöz, ahol az óriások elébb +vígan mulatoztak, veszen ott magának sült +húst és bort, és egy jó darab üszköt, és avval +szerencsésen a bátyjaihoz ér, és tüzet gerjesztvén +a bátyjait felköltötte hogy ennének. +Ezek pedig csudálkoztak, hogy oly sokáig +meg nem virad, mert egészen három napig meg +<span class="pagenum"><a name="Page_163" id="Page_163">-163-</a></span> +nem viradt, mivel a királyfi a hajnalt megkötötte. +Végre midőn már megviradt, felkerekedvén +ők is, és egymásnak semmit nem szólván, +mi történt rajtok, haza fele ballagtak. +</p> + +<p> +Nézzük már most, vajon mi történt ott az +erdei várban. Volt abban egy megélemedett +generális, ki reggel felé kisétált. Látja hogy +a bástya alatt feküsznek a nagy rettentő óriások, +és egy nagy bálvány sárkány; melyet +magának használni akarván, mindjárt megvérezte +a testét, és szalad a királyi udvarba, +és lármát indít, hogy keljenek fel, mert hogyha +ő nem lett volna, tehát az egész udvar elveszett +volna. Réműlve hallgatta a király a +megtörtént dolgot, és nagy köszönettel fogadta +a generálissától, és mondá neki: hogy bátor +akármit kér tőle, tehát meg fogja adni neki. Ez +pedig a királynak leányát kérte magának feleségül. +Midőn azt meghallotta a kisasszony, +nagyon elszomorodott, és kérte az atyját, +hogy engedné őtet még egy esztendeig leánypártájába, +azután szívesen cselekszem uramatyám +parancsolatját; a király megígérvén +ezt kedves gyermekinek, a generálist kérte +hogy addig várakozna, míg leányának kedve +leszen a férjhezmenetelre, azaz egy esztendeig. +A generális is várakozván esztendeig, midőn +már az esztendő eltelt volna, tehát kéri az +<span class="pagenum"><a name="Page_164" id="Page_164">-164-</a></span> +ígért jutalmat, melyet a király teljesíteni +akarván, nagy lakodalmat hirdetett, és a +szomszéd királyokat a menyekző ünnepére +összehívta. A többek között megjelentek azok +a három ífjak is, melyek között volt a dolognak +titka. +</p> + +<p> +Midőn már a sok főrendek mind együtt +voltak, tehát nagy pompával megesküdtették +a kisasszonyt az öreg generálissal; a kisasszony +nagy szomorúan várta az ő igazi megszabadítóját, +de sehonnan sem érkezett az. +Midőn már a nagy fényességű asztalhoz mind +leültek, tehát a király nagy fent szóval kezdette +a generálist, mint élete megszabadítóját +dicsérni, melyet a kisasszony nagyon szomorúan +hallgatott. A királyfi, akit feljebb említettünk, +épen szemközt ült a kisasszonynyal, +kire a kisasszony nagyon figyelmezett, mivel +a képe az ífjunak nagyon hasonlított az ereklyéhez, +melyet a múlt esztendőben nála +hagyott; végre megsajdította a maga gyűrőjét +is a királyífjunak az ujjába, melyen eltelt +örömmel, és nagy figyelemmel volt az ífju szavaira. +Midőn már az ételből megelégedtek, tehát +mindegyik vendéget kérte a menyasszony, +hogy az életeknek folytáról mindenik valamit +beszélne; melyet elkezdvén, sorba mind elbeszéllették +ki mit próbált, és rajta mi történt +<span class="pagenum"><a name="Page_165" id="Page_165">-165-</a></span> +legyen. Végre pedig ezekre a három ífjakra +kerűl a sor. Ezek közzűl is az öregebbik beszélli +életének sorát, és végre atyjának halálát, +hogyan strázsálta annak a sírhalmát, hogy +lőtte meg azon nagy medvét. Azután a másik +kezdett beszélleni; midőn már ez is elvégezte, +tehát elkezdi a legkissebb életének folyását, +hogy és mint lőtte meg a nagy hienát +az atyja sírhalmán, azután hogy aludt el a +tüze a nagy záportól, hogy keresett végre tüzet +az óriásnál, egy várkapuról mint lőtte le a +kakast, mint ment a várba be, és hogy ölte +meg végre a tizenkét óriásokat. Ezt hallván +a vén generális: nem hallgathatom, úgymond, +már tovább hazug csevegéseidet, hanem hallgass. +Mond erre az ífju: én nem hazudok, mert +ím itt vannak nálam az óriásoknak nyelvei és +fülhegyei. Ezen még jobban megharagszik a +generális, és mondja viszont, hogy hallgatna; +de a kisasszony bátorítván hogy csak tovább +beszélje a dolgot, ezek után mindent előlbeszéllett, +a sárkány felől, és hogy ölte meg, +ezek után hogy kötötte meg a hajnalt, és hogy +nem lett világos három napokig. Végre a kisasszony +mondja, hogy a várba nem látott-e +még valamit? Mond az ífju: Ó igen is láttam +egy hasonlíthatatlan képet, melytől gyűrőt is +elhoztam, és a magamét nekie az ujjára húztam, +<span class="pagenum"><a name="Page_166" id="Page_166">-166-</a></span> +és nyakába akasztottam saját képemet, +egynehány rend írást is hagyván nála. Ekkor +lehúzta az ujjából a gyűrőt, és odadta az +öreg királynak. A király megesmeri a gyűrőbe +saját leányának a nevét; ekkor mondá a +király: leányom, nem kétségeskedem hogy a +dologból te is valamit ne tudnál, mert a dolog +téged érdekel. Mondja a kisasszony, hogy +igen is, és előlvette a leírott képet, melyet +mindeddig a mellébe viselt. Ezt látván a király, +nem tudja mitevő legyen; a generális +megmutatta, mert kegyelemért esedezett; de +őneki azért a gonoszságáért életével kellett +fizetni. Ekkor az öröm megkettőztetett, és a +kisasszony nagy örömmel összeesküdt a szép +ífjuval, és bátyjainak és a más vendégeknek +legnagyobb örvendezései közt lakták el a +nagy örömnapot. Végre a király általadta nekie +birodalmát, ő pedig békességbe és örömbe +élt az ő szép feleségével, míg csak életeknek +el nem jött végső vége. +</p> + +<hr class="chap" /> +<p><span class="pagenum"><a name="Page_167" id="Page_167">-167-</a></span></p> +<h2>XXI. A HŰSÉGES PRINCESZNÉ.</h2> +<p> +Volt egy kereskedő a világon, akinek +nem volt egynél több gyermeke, akit is neveztek +Károlynak; – és Amsterdam városába +laktak, ahol lakott maga a király is. +Amidőn már kitanúlta volt oskoláit ez a Károly, +kérdezte apja: micsoda mesterségre adja +magát? és ő azt felelte: minthogy ő is már a +kereskedést jóformán érti; szeretné maga is +azt folytatni. Minthogy pedig az atyjának tizenkét +boltja volt, tehát egyik boltjába csakugyan +beadta őtet, hogy még jobban bele tanúljon +a kereskedésbe; és minthogy más tudományokra +is anélkül jó esze volt, ezt is hamarjába +kitanúlta volt: ekkor aztán az atyja +általadta neki valamennyi tizenkét boltját. +Amidőn már a portékák boltjaiból kifogytak, +mondotta az atyja: eridj már most portékákat +vásárolni; és mondotta nekie: elfogsz +menni Törökországba, és ottan vásárolj mindeneket; +megrakott nekie tizenkét társzekeret +<span class="pagenum"><a name="Page_168" id="Page_168">-168-</a></span> +pénzzel, és elindúltak. Amidőn már szárazon +továbbá nem mehettek, kénytelenítettek vizen +hajón menni; és amidőn már tengeren mentek +volna, egyszer kiszállottak a szárazra, +ismét egy roppant városba, még pedig szombati +nap; ők az ottan való szokást nem tudták +ugyan, hogy akik szombaton oda jönnek, +vasárnap a városból ki nem mehetnek; azon +kocsmáros azonban, ahol be voltak szállva, +megmondotta mindezeket nekie, és egyszersmind +azt is, hogy itt az a szokás hogy vasárnap +minden ember a maga templomába isteni +szolgálatot megyen hallgatni. Ezekre Károly +megparancsolta cselédjeinek, hogy vasárnap +hat órakor valamennyien menjenek templomba, +ő pedig maga kilenc órakor fog menni. +Amidőn cselédjei elmentek volt már templomba, +és az ajtón bementek, ottan volt egy +holttest, akit minden embernek meg kellett +köpni, és reá ütni. Az ottan fölállított őrállók +mondották tehát: üssenek reá, és köpjék meg, +amelyet meg is cselekedtek. Amidőn már +visszatértek a templomból, haza érkezvén mondották +az uroknak: soha ily gyalázatot nem +láttunk amilyen itt szokásban vagyon: egy +holttesttel mely csúfot tesznek! ha ki bemegy +és azt meg nem köpi, tehát befogják. Itten a +Károly is elment a templomba; de ő se meg +<span class="pagenum"><a name="Page_169" id="Page_169">-169-</a></span> +nem köpte, annál inkább reá nem ütött a holttestre; +az őr tehát megszólította őtet, hogy ha +nem cselekszi, mindjárt megfogják és árestomba +teszik; és a Károly azt felelte: mindaddig +nem cselekszem, míg csak meg nem tudom, +mely okból teszik azt a szégyent a holtemberen. +Ezt azonnal megmondották a város +bírájának, hogy itten vagyon egy ember, aki +ezen itt szokásba bevett köpést tenni nem +akarja mindaddig, míg csak meg nem mondjuk, +mely okból teszik azon szégyent rajta. +A város előljárói tehát a sok adósságokkal +és könyvekkel oda mentek hozzája, és azt +mondják a Károly kereskedőnek: hogyha te +ezt megakarod tudni, sok pénzt készíts elő. +Uram, nem bánom, ha minden vagyonomat +odadom is, de én ezen gyalázatos szokást nem +cselekszem, mivel életében, annál inkább +holta után nekem ez az árva nem vétett semmit +is. Itten a bíró Károlynak azt mondja: +hozasd el a pénzedet, hadd lássuk, elég lesz-e +az adósság-kifizetésre. Ezzel mindjárt írt egy +kis levelet, és elküldötte a kocsmába, hogy +hat társzekér pénzt hozzanak ide. Amidőn +már megérkezett a pénz, s a bíró megvizsgálta +volna számát, mondja: hallod-e, ez mind +kevés; Károly tehát azonnal parancsolta, +hogy azon másik hat társzekeret is hozzák el. +<span class="pagenum"><a name="Page_170" id="Page_170">-170-</a></span> +Amidőn már elérkezett azon megparancsolt +pénz is, látták a bírák hogy bizonyosan elég +lesz: itten mondják Károlynak: Látod-e, te +ember, mert te megakartad tudni, mely okból +vagyon ezen szégyen rajta, teneked ezért most +meg kell fizetned adósságait. Az éltében igen +nagy gazdag ember volt, és kevély, és senkivel +jót nem tett, és aki reá is szorúlt azt nem +hogy segítette volna, hanem kinevette őtet. +Egyszer az isten ezen cselekedetiért megbüntette +őtet, és megszegényedett úgyannyira, +hogy semmie sem lett, és ezen adósságokat +tette; ezért vagyon tehát ezen szégyen rajta. +Amidőn már elbeszéllették nekie az okát, +mindjárt összehivatták akiknek adóssa volt +életében, és minden kocsin két ember olvasta +a mondott summákat, hogy kinek mennyit +adjanak, de ez mind kevés volt; hanem a tizenkét +társzekeret lovastul egyetembe eladta, +és abból kielégítette valamennyiöket, úgyannyira, +hogy amidőn a temetését is kifizette +volna, és eltemettetett, épen csak egy polturája +maradt volt. +</p> + +<p> +Amidőn így Károly már haza akart menni, +egy öreg koldus jött eleibe, s azt mondja nekie: +uram, nekem is tartozik egy polturával; +ő hát azt is odaadta nekie; cselédjeit ott +hagyta, és maga búbánattal hazája felé ment +<span class="pagenum"><a name="Page_171" id="Page_171">-171-</a></span> +nagy szegénységgel úgyannyira, hogy már +csak koldulással jöhetett haza, minthogy +máskep nem élhetett. Az édesszüléi is igen +nagyon várták már, mert a portékára nagy +szükség volt. Amidőn már közelgetett városa +felé, épen akkor az atyja ki tanált sétálni, és +összeakadt a fiával; na fiú mindjárt megesmerte +az édes atyját, és megszólítja: édes +atyám, hol jár itten? Erre mondja az atyja: +te vagy Károly fiam? Igen is. No tehát örülök, +hogy vagy te? Én ugyan nem jól vagyok, +mivel nagy hajótörést kellett szenvednem; a +tengeren a zsiványok ránk ütöttek, és mivelhogy +fegyverünk nem volt, nem védelmezhettük +magunkat, hajóinkat összelövöldözték; +engemet a szerencse egy deszkára rá vetett, +és azon a deszkán a sziget egyik részére kivetett, +és három holnapig ott voltam, és várnom +kelletett míg más hajó arra nem jött. – Károlynak +atyja, amidőn ezen kigondolt hazugsággal +teljes panaszát megértette, sajnálta őtet; +én mivelhogy már itten kibeszéllették magokat, +az anyjához mentek, és ennek is mindeneket +elbeszéllettek. Mondja az anyja: semmi +az, csak hogy te magad itthon vagy. A fia +megintlen mondja szüléinek: minthogy a portéka, +igen szükséges, elmegyek én mostanában; +erre az atyja megrakott tizenkét gályát +<span class="pagenum"><a name="Page_172" id="Page_172">-172-</a></span> +pénzzel, és mondja nekie: menj már mostanában +Angliába; minden rendeléseket megtettek, +és elindúltak Anglia felé. Ott nem vásárolhattak, +hanem tovább kellett nekiek +menni; és annyira mentek, hogy Angliába a +királyi városhoz közelgettek; de a város +emberei azt gondolták hogy ellenség jönne, +mindjárt rá ágyúztak, hogy majd öszszetörték +hajóikat. Itten, amidőn már gondolkozott Károly, +mit tegyen, vissza menjen-e vagy előbbre: +mindenkép rosszúl van: egyszer azt tanálja +mondani azon káplárnak, aki a hajón +főgondviselő volt: mitévő legyünk? Erre az +feleli: ez legkevesebb; de hogy mindegyik +tudja mint teszen a katonaság, azért hattam. +Erre kitett egy fejér zászlót, és úgy a városból +követet küldöttek hozzá, és Károly nekiek +elbeszélli, hogy ő kereskedő, és vásárolni +akarna itten. Erre a követ visszament, s elbeszéllette +a város eleinek; ezek után a tenger kapuit +megnyitották, és úgy a város alá szálltak. +</p> + +<p> +Ennekutána Károly elmegyen a város +commendánsához azon kérésivel, hogy tizenöt +napig engedtessék meg nekie itten maradni +és bevásárolni: amelyet meg is engedtek. Azalatt +kiment Károly a káplárjával a városba. +Amidőn már mindeneket megnézett, a város +szélire is kiment a királyi rezidenciát meglátni. +<span class="pagenum"><a name="Page_173" id="Page_173">-173-</a></span> +Ott tehát három fejér személyt lát kikötve +egy kőoszlopnál; és itt is látja mely +csúfságokat tesznek rajta; hogy ők ketten +megköpni nem akarták, megfogták és felvitték +a királyhoz. Hallod-e, mondja a király, +látod-e, már kilencvenkilenc fej van ottan felakasztva, +és ha nem cselekszed, tied lesz a +századik. A Károly itt is csak azt mondta: +felséges király, addig azt nem cselekszem, +míg csak az okát meg nem tudom, mivel énnekem +soha semmit se vétettek. Akkor azt +mondta nekie a király: ha te azt meg akarod +tudni, tehát, ha vagyon sok pénzed, megtudhatod, +és életed is megmaradhat. Erre a Károly +azt feleli: felséges király! tizenkét gályám +teli vagyon pénzzel. Erre a király azt +feleli: hogyha vagyon annyi pénzed, hogy az +én óriásom be ne birja, úgy tehát megmaradhat +pénzed is életed is; de ha be bírja +hozni, akkor mind pénzedet, mind életedet +elveszted. Károly itten elküldötte a káplárját +a gályára, hogy mondja meg a többieknek: a +pénzt mind aranyra váltsák fel. Károlyt azalatt +a király el nem eresztette, hanem itten +elbeszéllette nekie mi okból hogy szenvednek +ezen kikötött leányok; az óriásnak pedig +huszonnégy bivalbőrből egy zsacskót varratott. +No már mostanában elmondom, Károly, +<span class="pagenum"><a name="Page_174" id="Page_174">-174-</a></span> +hallgasd. Az egyik princeszné, a Franciaországnak +leánya; a kettő pedig szobaleány; +az apja, amidőn vele háborút tartottam +volna, engemet elfogott, és erős helyre tétetett; +de minthogy ezen erős óriáson: találkozott, +így tehát őtet meggyőztem, és minthogy +atyján bosszúmat nem tölthettem, azért tehát +ezen leányán kellett e szégyent elkövetnem. +</p> + +<p> +Amidőn már a pénzeket felváltották volna, +az aranyakat ismét berakták a Károly hajóiba. +Erre Károly, a király, és a magokkal +vitt óriás, aki a zsacskót hóna alatt vitte, oda +mentek. Amint már odaértek, az óriás csak +rakta a zsacskóba az aranyakat, és valami tíz +gályából már bele rakta volt, de látta hogy +bizony belé nem fér; akkor az óriás felvette +a zsacskót, és megrázta, azután a tizenegyediknek +aranyait is bele rakta, de ismét látván +hogy már több bele nem férhet, lábával +is csömöszölte, és úgy a tizenkettediknek a +felét is be-berakta; – de egészen már nem +rakhatta, mivel tele volt, s így felkapta az +óriás a zsacskót, és a király előlment, Károly +pedig hátul. Amidőn már Károly látta, hogy +az óriás elfárad, minthogy az inai igen reszketnek, +akkor fohászkodik az egekhez, hogy +el ne hagyja őtet itten, és ne engedje hogy +ezen mérges király bosszút állhasson rajta; +<span class="pagenum"><a name="Page_175" id="Page_175">-175-</a></span> +a pogány király pedig örűlt magában; de +amidőn a rezidencia grádicsain nagy erőssen +vitte az óriás a zsákot tele aranynyal, az +utolsóra midőn fellépni akart volna, visszaesett, +és kimúlt a világból. A zsacskó is kilyukadt, +amelyen az aranyok egész a kapu +ajtajáig lefolytak. Erre azt mondja a király: +no Károly, vesztél volna országodba pénzeddel, +princesznéddel egyetemben, csak az én +erős óriásom élne! Erre mindjárt takarították +Károly sok cselédjei a gályába pénzöket, és +minthogy azt parancsolta nekik a király hogy +siessenek, mert ha huszonnégy óra alatt ki +nem mennek országából, mind felakasztatja +őket, bezzeg siettek, csak hogy mentül hamarébb +berakhassák; Károly pedig káplárjával +együtt azalatt az idő alatt a princesznét és a +két szobaleányt föleresztették a kikötő-oszloptól, +és magokkal a hajóra vitték; melyekkel, +amidőn már berakták a pénzt, nagy hamarjában +elindúltak. A király újra parancsolta +nekiek, hogy úgy evedzzenek, hogy huszonnégy +óra alatt országából kimehessenek, +különben úgy fognak járni valamint mondotta; +ők pedig szerencsésen ki is mentek; +így tehát bosszúját a király rajtok nem tölthette. +</p> + +<p> +Hát egyszer találnak egy kis várost, ahol +<span class="pagenum"><a name="Page_176" id="Page_176">-176-</a></span> +megállottak tizenöt napra, és Károly minden +cselédjeinek azt mondotta: vegyetek pénzt a +mennyire szükségetek vagyon, és vacsoráljatok +magatoknak, mert oly derekasan igyekeztetek. +Azalatt a fejér személyek ruhát csináltattak +magoknak és régenti szép színöket +visszanyerték, kivált a princeszné, ki felette +szép volt, Károly pedig a városban csináltatott +két gyűrőt, egyet magának, másikat pedig +William princesznének. No már tizenöt +napok elfolyása után elutaztak Amsterdám +városa felé, ahonnan volt. Amidőn már közelgettek, +a cselédjeinek azt parancsolta, hogy +három ágyút süssenek el, hogy tudhassa az +atyja az ő eljövetelét. A városba nem tudták +mire vélni ezen lövést; a király tehát megijedt, +és minthogy katonasága nem volt épen +otthon, kiüttetett egy fejér zászlót, hogy szabadon +bejőjön a városba. Amidőn már bementek +a városba, látta a király hogy ez nem ellenség +volna; kivált amidőn azon szép hozott +princesznét meglátta, és hogy az aranyakat +is látta hogyan hordják háza felé, azt gondolta +hogy ez valami nagy vitéz, azért is nagy +lövésekkel tisztelte. Az atyja nem bánta hogy +portékát nem hozott, sőt megörűlt, hogy oly +külső országbeli szép pénzeket hozott; kiváltképen +pedig mikor Károly azt mondotta az +<span class="pagenum"><a name="Page_177" id="Page_177">-177-</a></span> +atyjának, hogy ezen megszabadított princesznét +feleségűl fogja venni. Ezen főkép a princeszné +örvendezett, s azt mondotta nekie, úgymint +Károlynak: hallod-e, el kellene már minekünk +az én atyám országába menni; hanem +minekelőtte elmennénk, lásd, íme ezen fakó +lovat én festettem: menj el, és akarhol találsz +efélét, hozd haza. El is ment itten a Károly +fel s alá az országba, de sehol sem látott +olyanformát. Egyszer, amidőn már visszajönne, +lát egy öreg embert egy kocsival, és +azt két befogott lovak ki nem tudták húzni a +sárból. Azzal leszáll Károly a maga lováról, +és befogta a kocsiába, s így kihúzta azt. Azon +idő alatt azon szegény embernek a hátramaradt +csikaja elérkezett; Károly ezt meglátta, +gondolja magába: efélét még nem láttam; +ezzel kiveszi a lefestett lovat, és egész hasonlatossága +megvolt, és azon embernek száz +aranyat adott érette anyjostól együtt; de +minthogy az ember sajnálta csikaját, és ezt +észrevette Károly, ugyanazért adott nekie +még kétszáz aranyakat; azután hazament a +vett csikóval, és megmutatta a princesznének, +aki is ugyanaztat mondotta, hogy a csikó +épen olyan mint az én atyámé volt. Hanem – +mondja a princeszné – édes Károlyom, add +jó cselédnek keze alá, s hadd pihenje ki magát; +<span class="pagenum"><a name="Page_178" id="Page_178">-178-</a></span> +azután el fogsz, menni Párisba az én +atyámhoz, és adok magaddal egy levelet, +amelyben meg lesz írva hogy ki szabadított +meg és hol, és az is meg lesz írva, hogy jőjön +ő ide hozzám: különben ha én megyek elébb +oda, szerencsés nem leszek. +</p> + +<p> +Amidőn már a csikó valami fél esztendeig +nyugodott, elindúlt Károly, és egy dereglyén +a vizen ment egész Franciaországig, de +lovacskáját is magával elvitte, és a királyi +ruhát. A szárazra ottan kiment, kikötötte dereglyéjét, +és felöltözködött királyi ruhájába, +avval felült a lovára: aki ezt meglátta, mind +azt mondották, hogy ő lenne a párisi király. +Amidőn beért a városba; s már a rezidencia +alatt leszállott volna, a lovat meg sem kötötte, +csak úgy hagyta, hogy lejövetelekor +annál hamarébb elindúlhasson, mivel nem +akarta magát megismertetni. Felment tehát a +királyhoz, és általadja neki a levelet, és köszön +nekie, amelyet nagy örömmutatással viszonozott +a király; Károly pedig ezzel lejött, +és elnyargalt. Amidőn a király felnyitotta a +levelet, mindjárt olvasta az elein, hegy ez az +ífju az, ki engem azon szégyentől megszabadított; +hanem jőjön érettem, és keressen meg: +itt vagyok Amsterdám városába. Amidőn már +megértették a levelet, azonnal utána küldött +<span class="pagenum"><a name="Page_179" id="Page_179">-179-</a></span> +a király, a Károly után, és minthogy még tengerre +nem szállhatott, magokkal elvitték a király +eleibe, s ez azt mondotta nekie: mint mertél +a házamtól oly hamar elindúlni? minthogy +oly nagy érdemet tettél, és azt megjutalmaznom +tartozom. Én mostanába el nem mehetek +oda, hanem hat gyalog regementet adok egy +generálissal, és úgy hozzátok fel leányomat. +Itten mindjárt gályára ültek, és amint közelgettek +már Amsterdám városához, kéri Károly +a commandírozó generálist, hogy parancsolja +a vele jött katonáknak, lőjenek el három +ágyúkat, amelyet el is lőttek. Itten a király +ismét azt gondolta hogy a Károly megint +nyert volna valamely országot; ő pedig újonnan +az atyjához jön, s amint már a szárazra +kiszálltak valamennyire, a William +princeszné elejekbe jött, és azt mondotta nekie: +édes Károlyom, most már nem voltál +szerencsés, mivel az atyám nem jöhetett el. Itten +a generális a kereskedő házába bekvártélyoztatott, +a többi katonaságok pedig a városba, +és míg itt voltak, mindég ingyen éltek, +semmit nem fizettek ételökért; de minthogy +a princesznének nem volt már maradása, egyszer +csak rábeszéllette Károlyt, és elindúltak +Franciaországba az atyjához; a király pedig +legnagyobb pompával városából kikisértette, +<span class="pagenum"><a name="Page_180" id="Page_180">-180-</a></span> +és szüléinek azt mondotta elmenetele előtt +hogy majd eljönnek meglátogatni. +</p> + +<p> +A princeszné, Károly és a generális egy +gályán mentek. A többi között, amidőn a tengeren +mennének, belé szeret a generális a +princesznébe, és gondolja magába: ha én Károlyt +el nem veszejtem, úgy tehát el nem érhetem +kívánságomat. Így amidőn már jó +messze voltak Amsterdám városától, egyszerre +tanáltak egy szigetre, ahol szép sétáló +hely volt; a Károly itten kiment sétálni, ezt +meglátta a generális, azonnal parancsolta legényeinek, +hogy onnan tovább menjenek, +minthogy sok vadállatok vagynak itten, és +még valami kárt tehetnek a gályán; azt pedig +senki sem vette észre, mint aki akkor +strázsán állt, de azt a generális megesküdtette, +és megajándékozta hogy csak senkinek +se szóljon, és ha hazánkba érünk azonnal feljebb +viszlek. Úgy onnan elindúltak, anélkül +hogy Károly észre vette volna; a leány pedig +az útnak alkalmatossága alatt elaludt; amidőn +már felkelt, és kereste Károlyt, és kérdezte +a többieket hogy hol volna, senki +róla legkissebbet sem szólhatott: abban a +gondolkozásban volt a princeszné, hogy a tengerbe +ugrott volna; de feltette magába hogy +ő Károlyról soha megfelejtkezni nem fog. +<span class="pagenum"><a name="Page_181" id="Page_181">-181-</a></span> +Amidőn már haza értek volna, a királynak +kérdése legelőször is a Károlynak hollétele +volt; de a generális azt felelte: nem tudom; +a leánytól amidőn kérdezte, a sem tudott felőle +semmit. Amint a többi közt jó ideig otthon +lett volna, szomorkodik szerette Károlya +után, minthogy ő szabadította meg anélkül is +azon szégyentől; a generális egykor kérette +őtet, de ő azt felelte: ő nem megy férjhez, mivel +Károlyát várja; az atyjának pedig mondotta: +hogy adjon neki egy esztendőt, egy +hónapot és egy napot; hogy utána várakozhasson, +és a város végire csináltatott egy +kocsmát Károly nevire, hogy akárki jön, +mindeneket kívánsága szerént és ingyen adjanak +nekie, és a princeszné mindennap oda +kiment, és a maga szobájába siratta őtet, és +a gyűrőit csókolta, akin a Károly neve rajta +volt. +</p> + +<p> +Károly már egy esztendeje hogy ottan +azon a magányos szigeten csak gyükerekkel +élt, és soha senkit arra menni nem látott; hanem +egyszer csak lát egy öreg embert jönni, +akinek is int, hogy jönne feléje. Amidőn oda +ment volt, az öreg azt mondja: Károly, szállj +be csónakomba. Erre szinte megváltozott Károly, +és kérdi tőle: hogy tudod jó öreg, hogy +engem úgy neveznek? ki vagy? Engemet jól +<span class="pagenum"><a name="Page_182" id="Page_182">-182-</a></span> +esmersz, csak a nevemet megmondjam. Ezzel +általvitte őtet az öreg, és Károlynak három +aranyat adott, és mondotta nekie: Én vagyok +azon ember, a kit Törökországba magad költségén +a templomajtó mellett felállított halott +testben megszabadítottál: én neked köszönhetem +ezt, azért már most eridj Paris városába; +a szeretőd még sem ment férjhez, hanem +a város végin csináltatott nevedre egy +kocsmát, s ottan ingyen minden ember akármit +akar kaphat, aki csak nevedet tudja említeni. +A princeszné mindennap kijár: így tehát +eridj oda, szerencsés leszel. Ezzel elbucsúztak +egymástól, Károly köszönte az öregnek +jó akaratját, és elindúlt Páris felé. +</p> + +<p> +Mikor már Párisba beért, míg pénziben +tartott, addig beszállott a kocsmába, és kért +magának egy különös szobát; amidőn már +harmadnapja hogy ottan a maga pénzin éldegél, +épen akkor eresztette el obsittal katonáit +a francia király. A többi közt egy arra +ment, és egyik kezébe az obsit, a másikba pedig +négy krajcár; és itten káromkodik: ilyenadta +teremtette! huszonnégy esztendeje hogy +már szolgálom királyomat, és csak négy krajcárral +fizetett ki. Ezt a Károly meglátta, s +felhítta magához, és kérdi tőle: mi bajod? az +mindeneket elbeszélt nekie; erre mondja nekie +<span class="pagenum"><a name="Page_183" id="Page_183">-183-</a></span> +Károly: miért nem kér kend tőle többet? +kértem én, de többet nem adott. No várjon +kend, adja ide mundúrját, és elmegyek én a +kend személyébe, és addig maradjon itten. +S elment katona ruhába a kocsmába, és mondotta +nekiek: adjatok enni s inni, pénzt is, +mivel nagy szükségem vagyon reá, a Károly +nevére. – A kocsmáros kérdi: mennyi kell? +feleli: három tucat arany, adjon. Amelyet +megis kapott, s úgy visszament kvártélyára, +s az öreg obsitosnak azt mondotta: lássa +kend, itten kaptam három tucatot; de várjon +kend holnapig, még egyszer el fogok menni; +talántán jól el fog sülni a puska. +</p> + +<p> +Azon a napon kiment a princeszné a +kocsmába, és kérdi tőlök volt-e itten valaki, +aki Károlyról említést tett volna? Igen is volt +egy obsitos katona, akinek kívánságát és kérését +be is teljesítettük. Másnap ismét elmegyen +oda, és újonnan Károly nevére enni, inni +és hat tucat aranyat kér, és azt is megadták +nekie; mondja hát Károly az öreg katonának: +no lássa kend, a király megint adott +hat tucatot, de várjon kend még egy napig, +mivel engemet biztattak. A princeszné ismét +amidőn kiment a kocsmába, kérdezte: nem +kért-e valaki Károly nevire valamit? felelik +megintlen: a katona itt volt, és annak megadtuk +<span class="pagenum"><a name="Page_184" id="Page_184">-184-</a></span> +amit kért. A princeszné sírt rítt, és +kérte istenét hogy, ha még életben volna, +hozná eleibe, mivel már az idő vége felé jár, s +így férjhez kell mennem. Harmadik nap is +elment oda Károly katonaruhába, és kér ismét +Károly nevére enni és inni, és tizenkét +tucat aranyat, máskülönben azon aranyos pohárból +kívánkozott inni, amelyből a princeszné +szokott ivogatni. Eleintén ugyan nem +akartak nekie belőle hagyni, de minthogy a +katona azt felelte: senki kérését meg nem +vethetik ha Károly nevére kérnek, így tehát +tele töltötték borral, és félig kiitta, a gyűrőit +pedig bele tette, és így szólt: mondjátok meg +a princesznének, hogy a Károly nevére kérem, +igya meg ezen bort. Amidőn elment a +katona, nézik nem él-e valamely huncutsággal? +hát amint nézik, a pohárba látják az +arany gyűrőt, örűlnek hogy meg nem itta +mind, már mostanába, ha megitta volna, elvitte +volna magával a gyűrőt is, melyet tegnap, +amidőn ivott belőle a princeszné, tehát +benne hagyott. Már most Károly a katonai +ruhába haza ment kvártélyába, és általadja +az öreg valóságos katonának azt, és mondja +nekie: no öreg, itt van, kifizették kendet, többet +nem kap, menjen isten hírével. Erre azt +mondja az öreg katona: ha már ezt nekem kidolgozta, +<span class="pagenum"><a name="Page_185" id="Page_185">-185-</a></span> +legyen fele magáé; de ezt megköszönte +Károly, és el nem vette, és mondotta +nekie: van énnekem amiből megéljek; és így +elment a katona, ő pedig felöltözködött a +maga ruhájába. +</p> + +<p> +A princeszné amidőn megintlen a kocsmába +menne kérdezősködni: nem volt-e itten +valaki Károly nevére kérni, mondják: volt +megintlen az öreg katona; de a felséges princeszné +poharából kívánkozott inni; amelyet +oda is adtunk, de azt mondotta, hogy a Károly +nevére kéreti, igya meg ezen fél pohár +bort; jó hogy egészen meg sem is itta, felséged +gyűrője benne volt. Erre azt mondja a +princeszné: micsoda gyűrő? az enyim a kezemen +vagyon; de ez is olyan épen, mutassátok. +Hát akkor látja hogy a Károlynak adott +gyűrője az; ezen igen nagyon megörűlt, és +megitta hagyott borát, és tudakozta tőlök: micsoda +katona volt az? Huszonnégy esztendős +szolga volt, és elment haza, és hogy többé már +nem is fog jönni. +</p> + +<p> +Ezzel a princeszné elmén haza atyjához, +és mondja nekie hogy Károly életben vagyon +még; hanem az eleresztett katonákat húzassa +be, hogy megnézhesse őket. Amelyek nem is +sokára megérkeztek. Amidőn már együtt voltak, +mind rendre nézegette őket; de egyik se +<span class="pagenum"><a name="Page_186" id="Page_186">-186-</a></span> +volt közűlük; erre azt mondja a princeszné: +halljátok-e, öregek, nem volt-e valamelyitek +ruhája máson? Itten fél az öreg katona megmondani, +de minthogy másodszor is kérdezte, +és emberségire fogadta, hogy semmi bántása +nem lesz: csak mondják meg; erre az öreg +katona azt kiáltja: felséges princeszné, én +nem bánom akár micsoda bántásom lenne is, +én ruhámat egyszer odadtam egy fiatal úrnak, +aki itten a város szélin a kocsmába vagyon. +És mit adott neked? Azt sem tudom hogy +honnan hozta, annyi meg annyi aranyokat +adott. Ezen embert már most jól megajándékozta +a princeszné, s a többit is, hogy visszafáradoztak, +és úgy elmentek ezzel mindjárt. +A király befogat a hintóba négy lovat, és +nagy pompával oda mentek egy óbesterrel; +de amidőn a kocsmárost megkérdezték, hogy +volna-e itten egy vidéki, megmutatta, de már +akkor becsukta magát. Mondják nekie, hogy +nyitná fel az ajtót, és zörgetnek, erre azt +mondja: menjetek, tolvaj nem vagyok, sem +rosz ember, tehát hagyjatok békét. Nem, nem, +a király küldött érette. De minthogy semmit +nem vehettek rajta, visszamentek megjelenteni, +hogy mint vagyon a dolog. A princeszné azonnal +maga elment egy főkulcscsal. Amidőn oda +ért, kinyitotta azzal, és mihent beért a szobába, +<span class="pagenum"><a name="Page_187" id="Page_187">-187-</a></span> +Károly kirántotta a kardját, és egynehányat +reá vert, és mondja nekie: ha ki nem +mégy, mindjárt keresztül szúrlak. Erre azt +feleli a princeszné: édes Károlyom, nem bánom, +én szívesen meghalok kezed által, úgy +is te szabadítottál meg. Ezen szavaira felemelte +őtet Károly, és megcsókolta őtet, és +mondja: ne gondold te azt, kedvesem, hogy +azért vertelek volna, talán méregből, de csak +hogy mely szeretettel légy erántam, tapasztaljam. +Ezzel haza mentek, és elbeszélte a generális +cselekedetit; azonnal életét elvétette a +király, és így nagy lakodalmat tartottak, mulatoztak, +örűltek a megszabadított leányon, +valamint a Károly visszakerülésin is; így +azután elmentek Károly szüléihez is mindnyájan, +és ezek kereskedést többé nem folytattak, +hanem velök együtt Párisba lakni mentek, +és ottan éltek nagy megegyezéssel több +jó esztendőket, míg meg nem haltak. Így van +tehát az irígyeknek a dolgok mint generális +urunknak járt ki: vegyen kiki magának +példát. +</p> + +<hr class="chap" /> +<p><span class="pagenum"><a name="Page_188" id="Page_188">-188-</a></span></p> +<h2>XXII. A SZALMAKIRÁLY.</h2> +<p> +Volt egyszer egy király, akinek három +gyermeke és három leánya vala. Ezen három +gyermek gyakorta ki szokott járni sétálni, és +láttak több fényes születésűeknek fiait testvéreikkel +sétálni; ők azt fájlalták azon okból, +hogy nekiek az ő testvéreikkel sétálni szabad +nem volt; azért is öszvebeszélgettek mind a +hárman, hogy ők testvéreiket ki fogják kérni +az ő atyjoktól. Haza is mentek, és atyjokat +kérték. Legelsőben is a legöregebbik ment be, +és kérte atyját, hogy engedné meg néha hogy +testvéreikkel kimehessenek sétálni; ezért a +király igen megharagudott, kihúzta a kardját, +és utána hajította; a fia nem kíméllette lábait, +hanem elszaladt. Másnap ismét a közepső megyen +el, de amidőn fölfedezte, hasonlóképen +úgy járt mint a bátyja. A legfiatalabb kérdi a +két testvérét: hát édes testvéreim, megnyertétek-e +a kérésteket, avagy mit szólt az +atyánk? Felelik nekie: mi, édes öcsénk, meg +<span class="pagenum"><a name="Page_189" id="Page_189">-189-</a></span> +nem nyerhettük azon szabadságot, és nem is +ígérte meg. Így tehát majd megpróbálom én +is a szerencsémet. Elment a legkissebbik az +atyjához és beköszön mély alázatossággal, +és kéri, hogy engedje meg édes uram atyám, +hogy testvér nénéinkkel szabad legyen sétálni. +A királyatya épen akkor ebédelt, és a +két bátyja már anélkül is felindította őtet haragra, +és mostanába még hathatósabban neheztelte +kérését: felkapja a kést, és utána +hajította nagy méreggel, mely is köntösinek +szélin keresztül ütődött, és a szobaajtóba megállott. +Erre a gyermek kihúzza a kést az ajtóból, +és visszament vele atyjához: ha uram +atyámnak úgy tetszik, én kész vagyok érettek +áldozatúl lenni. Az atyja mint okos ember +látja hogy olyan bátor, s valaha jó vitéz lehet +belőle; mindazonáltal mondja fiának: nemde +tudjátok, hogy meg vagyon jövendőlve, hogy +ha azon három testvéreiteket kieresztem, el +fognak ragadtatni, ami igen nagy fájdalmamra +lenne. Feleli a gyermek: kedves atyám, azok +még nem tudják ezen világba mi a jó avagy +rosz, holott a tömlöcnél is erősebb helyen +vagynak; azért kérem, legalább némely időre +engedje meg, hogy szabad legyen velünk nekiek +kijönni! A király sok könyörgések után +megengedte, de csak két órára, és úgy, hogy +<span class="pagenum"><a name="Page_190" id="Page_190">-190-</a></span> +ha elragadtatnak a testvérid, teneked is meg +kell halni – azért mostanában szabadon kimehettek +velek. Megköszönte édes atyjának a +szívességét, és nagy örömmel elment két bátyjához, +és tudtokra adta nekik a megnyert engedelmet. +</p> + +<p> +Csakugyan ebéd után el is mentek azon +bezárt helyre, ahol testvéreik voltak, és úgy +megfogott mindegyik egyet – és azután kimentek +a rózsás kertbe sétálni. Amidőn kinyitották +az ajtaját, azonnal a legöregebbiket +a Nap elkapta, a közepsőt a Hold kapta el, és +a legkissebbiket a Szél. Ezen a rettenetes eseten +bezzeg megijedt a három férfi testvér, de +legfőképen a legkissebbik, minthogy fogadta, +hogy őt vissza fogja ismét hozni őket. Kényteleníttetett +tehát a legkissebbik atyjának az +egész dolgot megjelenteni; és amidőn ez megértette +leányainak elragadtatását, mindjárt +siralomházba parancsolta őtet tenni, és összehivatta +a tanácsosait a király, és kérdezi tőlök, +hogy micsoda büntetést érdemel meg a +fia ezen elbeszéllett cselekedetiért? A tanácsosok, +kik közzűlök akasztófára, kik pedig +agyonlövetésre szentenciázták. Ezen tanácsban +volt egy öreg király, mely is még mindég +a kimondott szentencián hallgatott: amidőn +már a megérdemlett büntetésit kimondották, +<span class="pagenum"><a name="Page_191" id="Page_191">-191-</a></span> +felszólal az öreg király: érdemes uraimék, +azért a gyermek nem méltó a halálra, mivelhogy +ha ő tudta volna minden bizonynyal +hogy elragadtatnak, nem vitte volna őket ki sétálni, +de minthogy meg volt jövendőlve az ő +elragadtatások, lehet hogy jobb helyütt vannak, +mint voltak, azért csak azt ítélem én felőle +hogy csapják ki őtet a királynak országából, +és soha ne legyen szabad nekie visszajönni +és ezen javaslásra reá is állottak, és leírva +a szentenciát, elküldötték az édes atyjának, +aki is, amidőn elolvasta, aláírta amit végeztek; +és csakugyan országából ki is csapták +a legfiatalabbat. +</p> + +<p> +Azonban a királyné sajnálta a legkissebb +fiát; de mit tehetett felőle? jobban sopánkodott +még utána, mínt a három leánya után, +mivel gondolta magában: szegény! idegen +országokba mely nehezen fog ő tengelődni, és, +ami még több, a vadak is megehetik őtet! Az +anyja tehát egy szolgájától örök emlékezetűl +egy aranyórát és jó nagy summa pénzt küldött +utána azon parancsolattal, hogy ha ő valahol +megszorúl, avagy édes anyját látni kívánja, +tehát csak nyissa fel óráját, azzal mindég +megvigasztalhatja magát. És azon óra egy +kis tarisznyába be is pakoltatott a pénzzel +együtt, és úgy kezéhez szolgáltatták. +<span class="pagenum"><a name="Page_192" id="Page_192">-192-</a></span> +</p> + +<p> +Már most a legkissebbik királyfi megy a +maga útján, megy bújdosik mezőkön erdőkön, +nincsen maradása sem hegyen sem völgyön, +és ha eszébe jutott nevelése, akkor bánkódásába +majd hogy meg nem halt. Azon utazásába +tanált egy hegynek oldalában egy barlangot, +amely igen mélyen beszolgált, s végit +nem láthatta. Gondolta magába: akar ily szomorúan +élek, akar kimúljak, de még is ezen +barlangba bemegyek, és mindaddig, míg +csak végit nem érem, megyek. Ment is valami +tizenkét napokig; itten jó messziről hát látja +egyszer hogy valami lent világít; azt gondolta, +hogy mire oda ér, ki is ér a lyukból. +Amint közelebb jut, hát látja, hogy egy kősziklából +ház vagyon kivágva, benéz az ablakján, +hát lát tizenkét szál gyertyát égni, a +mely mellett egy szakállas öreg asszony imádkozott, +amelyen nagyon bámult, holott a homlokán +csak egy szemét látta. Még is bement +hozzá, és mindjárt anyjának nevezi. Feleli az +öreg asszony: isten hozott királyfi, már két +hete hogy várlak, és fenem a fogamat reád: +majd megeszlek. Mondja a királyfi: édes öreg +anyám, ugyan mit tudna rajtam enni, holott +nincsen rajtam annyi hús, mint a bőregeren. +Köszönd, gyermek, hogy így feleltél, mondá +az anyók: mivel tizenkét fiam van nehéz kereskedők: +<span class="pagenum"><a name="Page_193" id="Page_193">-193-</a></span> +különben azoknak lettél volna vacsoráúl +elkészítve; de így már ne félj, megmarad +az életed; és valami jó vacsorát ad +nekie is, és lefeküdt aludni, a királyfi is vele +együtt. Azon idő alatt, míg ők aludtak, előjött +a tizenkét zsivány, és felköltik az anyjokat. +A legkissebbik még be se jött az ajtón, már +megérezte, hogy vagyon valami idegen a szobába; +mondja: édes anyám, micsoda nyers +szag vagyon a szobába? hiszen régen meg +kelletett volna már azt sütni? Feleli az öreg +anyjok: ő igen helyesen megfelelt szavaimnak, +s más különben is szerencsétlenségén +sajnálkoztam, azért fiaim, titeket is arra kérlek, +engedjetek meg nekie. Azután a tizenkét +zsiványnak vacsorájokat eleikbe adta az öreg +anyjok, és azon királyfi is fel akarják költeni, +de minthogy nagyon álmos volt, nem is lehetett +felkölteni. Vacsora után megparancsolták +az öreg anyjoknak, hogy jó módon igazítsa +el a háztól a királyfit, mivel külömben el kell +nekie veszni azon lyukba. Amidőn felébredt a +királyfi, fölöstökömöt adott nekie az öreg asszony, +és útnak készűl; megállítja őtet az +anyók, és mondá: hallod-e édes királyfim, +ezen tanácsadásomat kövesd, melyet fogok +mondani: most hét esztendeje volt itten egy +királynak a kertészfia, ki is oly termetű s ábrázatú +<span class="pagenum"><a name="Page_194" id="Page_194">-194-</a></span> +volt mint magad, s Péternek hítták. +Azért menj te is azon városba, amely a lyuk +végin látszik, és igyenest menj a királynak +kertészihez, és valljad magadat kertészfiának +lenni. Most pedig adok egy halállovat, és +egy széllámpást: erre a lóra ülj fel, és menj +isten hírivel, mert te innen sok ideig ki nem +érnél gyalog. Amidőn pedig a lyuk szájához +érsz, akaszd fel a széllámpást a lónak nyakába, +és balra ne térj, hanem jobbra. Úgy is +esett e dolog, felállt a lóra, és veszi a lámpást +a kezibe, egy gondolat alatt kiér, akkor +leszáll a lóról, és felakasztja a lámpást a +lónak nyakába, és visszaereszti; maga pedig +gyalog továbbá ment. Meg is tartotta az anyók +javaslását, és jobbra tért, de az útja igen homokos +volt, amennyit előre ment, annyit +hátra is csúszott; nem külömben a nagy melegség +nagyon megizzasztotta úgy, hogy nem +győzte már kitartani szomjuságát; a földre +esett, azután felveti szemeit az ég felé, hogy +micsoda kegyetlen pusztán kell nekie szomjúságtól +meghalnia, gondolatjában búcsút +vett minden rokonátul is: ekkor jut eszibe +anyjától kapott adománya: kiveszi az aranyórát, +felhúzza, és gondolja, hogy mikor múlik +a világból. Amint már most kinyitja az +órát, kiugrik belőle egy inas, és mondja: felséges +<span class="pagenum"><a name="Page_195" id="Page_195">-195-</a></span> +királyfi: mit parancsol? Itten ez szinte +megijedt, hogy mint egy idegen embert látott; +csak azt feleli: mostanába semmit sem +parancsolok, és ismét becsukja az óráját és az +inas eltűnt. Gondolja magába a királyfi: talán +jó volna még egyszer kinyitni az órát, és valósággal +ki is nyitotta, és az inas megint kiugrott, +s kérdezte: mit parancsol a királyfi? +feleli: nem egyebet, hanem legyen itt étel ital +elég egy három lábú aranyasztalon. Alig hogy +kimondotta, hát már minden készen volt; a +királyfi elsőbb is ivott, és úgy aztán kedve +szerént jól is lakott, becsukta óráját, és tovább ment. +</p> + +<p> +Már most beért tulajdon azon városba +melyről neki az öreg beszélt, s ott a király +felől tudakozódott; meg is mutatták nekie. +Bemegy a kertészhez, és ez nagy örömmel +fogadja őtet: Isten hozott fiam Péter, azt gondoltam +már hogy oda vesztél. A nagy öröm +közt bevezeti a házba, egyről másról tudakozódik, +a melyekre is a királyfi igen alkalmatosan +megfelelt. Csak arra kérem, egy különös +szobát adjon nekem uramatyám, monda, mivel +az én kitanúlt mesterségemhez ez illik. +Amelyet is megkapott; s minthogy már ideje +volt a nyugvásnak, lefeküdt ő is, és mintegy +éjféltájban ismét kinyitja az óráját, ahonnend +<span class="pagenum"><a name="Page_196" id="Page_196">-196-</a></span> +az inas kiugrott, és kérdezi: mit parancsol +felséges királyfi? Azt hogy nekem olyan virágot +készíts, akinek párját nem lehet tanálni, +és azt tedd aztán az asztalra. Amidőn már +megviradt, kivánta Péter fiát meglátni az +öreg; be tanált hát nézni az ablakán, de a +nagy világosság majdhogy a szemefényit el +nem vette. Tűzbe gondolta lenni Péter, fiát, +reá kiált: gyere ki Péter. Péter feleli: ne tartson +semmitől, mivel semmi bajom sincsen. Az +öreg kinyitja az ajtót, és bemegy hozzája; +hát akkor látja az elkészített virágot, amilyennek +párját soha sem látott. Mondja fiának: +valóban, szép, és jól kitanúltad mesterségedet, +nem hiába hét esztendeig vándorlottál. +Arra azt feleli atyjának: ezen virágot, +édes atyám, nevembe adja a legöregebbik királyleánynak; +amelyet által is adott, akinek +nagy öröme volt benne, s kérdi, hogy hol +vette volna azon virágot? Mondotta, hogy az +ő tulajdon Péter fia csinálta azt. Itt jól megnézte +azon virágot a király leánya; hát látja, +hogy igen mesterségesen reá van írva: aki +ezen virágot meg akarja venni, egy országot +adjon érette. Ebből észre vette ő azt, mely +okból nyújtja nekie ajándékúl, holott másnak +ily drágán adná; de még is abba hagyta a +kérdésit. Következő nap ismét olyan virágot +<span class="pagenum"><a name="Page_197" id="Page_197">-197-</a></span> +csináltatott a királyfi, ez még kecsegtetőbb +volt mint az első, amelyre reá volt írva, hogy +két országot ér; azt a testvérinek adta ajándékúl. +Szinte harmadik nap még gyönyörűbbet +csináltatott, amely negyedfél országot ért, +és a harmadik testvérinek adta. +</p> + +<p> +Történt egykor, hogy bált tartott a király, +s arra a külső országokból is összehivatta +a fő fejedelmeket. Azon idő alatt a legöregebbik +mutatja virágját a húgainak, és azt +gondolta hogy csak magának vagyon az; de +a két testvére is amidőn a magokét megmutatta, +csak akkor bámúlt a virágoknak szépségén; +és egymás közt megegyeztek, hogy +azon virágokat parádénak felteszik fejökre, +hogy mint fognak rajta csodálkozni a bálba. +Amelyet fel is tettek, és a nagy világosság +úgy elvette a gyertyáknak világát, hogy csak +épen ezen virágoknak volt erejek. Amidőn +ezeket meglátták a vendégek, azt gondolták, +hogy az egész szoba tűzben vagyon; némelyek +közzűlök megijedtek, némelyek pediglen +csudálkoztak szépségeken, és azután amint +már vége lett a bálnak, hazájokba ment mindegyik. +</p> + +<p> +Kévés idő múlva kedvek lett volna a király +leányainak férjhez menni; az atyjok ki +is publikáltatta, hogy mindenféle embereknek +<span class="pagenum"><a name="Page_198" id="Page_198">-198-</a></span> +szabad megjelenni. Amidőn már öszvejöttek +mindnyájan, a két testvér hamar választott +magának társat; de a legfiatalabb nem tanált +magának; ezek után az udvari népet is kihivatta, +amely megis jelentetett, hogy itt volna +már; de a szobaleány azt mondja: felséges +kisasszony a jelentés nem igaz, mivel Péter a +kertész fia még a kertbe dolgozik. Erre mindjárt +Péter után küldték, aki is azonnal megjelent. +Amint a kis királyleány valamennyieket +megnézett volna, hát a többi közzül Pétert +választotta magának; ezek után öszveesküdtek +valamennyien, és lakodalmat nagyot tartottak, +és úgy mulatták örvendetesen magokat, míg tartott. +</p> + +<p> +Mind ezeknek elmúlása után, egy minister +találkozott, aki haragudott Péterre, hogy +a kis királyleányt férjűl vette, holott ő jobban +megérdemlette volna; ugyanazon okból is +gondolkozott, hogy mint veszthetné ki a világból. +A többi között volt a királynak egy +nagy kősziklája a rezidencia előtt, amelyre +sem gyalog, annál inkább kocsin fel nem lehetett +menni. A minister gondolta, hogy ha ő +el fogja valamely ravaszság által a király +előtt árulni, úgy tehát elvesztik, és majd felesegűl +megkapja a kis királyleányt: tehát +azt fogta rá, hogy ő a feleségit tegnap gyalázatosan +<span class="pagenum"><a name="Page_199" id="Page_199">-199-</a></span> +kiszidta volna a kertbe, és hogy a felesége +azt mondotta volna: én nem is tudom +mint szerethettem beléd, talán mesterségedért? +amelyre felelte volna Péter, hogy nem +csak tégedet, hanem aki az atyád háza előtt +kőszikla vagyon, egy éjtszaka elhordatnám, +és a helyét felszántatnám, és buzával bevettetném, +és learattatnám: végtére még kalácsot +is ehetne az atyád belőle. Amidőn ezeket +kihallgatta volna a király, magához hivatja a +Pétert, és mondja neki: mit cselekedtél tegnap, +és mit mondottál? ha mindazokat el nem +végzed, úgy oda lesz az életed. Péter, minthogy +efelől nem tudott semmit, egy kevés +hallgatás múlva kérdezi a királytól: mi lehet +az? Feleli vissza nagy haraggal: jól tudod +te a tegnapi cselekedetedet feleségeddel, és +hogy mit mondottál, és elbeszéllette nekie, +amint feljebb említettük. Ezek után a Péter +nagy szomorúan elment, és gondolkozott arról, +hogy ki lehetett az a csalárd, aki őtet így +elárulta. A többi között felnyitotta óráját, és +az inasát kérdezi: hogy meglehetne-e ezt cselekedni? +amelyre is feleli: igenis? Azután +szomorúan mutatta magát, és amidőn a felesége +kérdezte volna: mi bajod, elbeszéllette +nekie; aki is nem győzött rajta eleget csudálkozni. +Azonban éjtszaka idején eztet mind +<span class="pagenum"><a name="Page_200" id="Page_200">-200-</a></span> +megcsinálta az inas, és azt mondotta nekie: +aki tereád eztet fogta, háromszor ki fogja lelni +e hideg: arról megismerheted azon ravasz +embert, és úgy, aki neked vermet ásni igyekezett, +maga esik bele. Amidőn már megvirradt +volna, hát látják hogy a parancsolt dolog +véghez vitetett; jelentették a királynak, +aki is lehetetlennek állította; de amidőn kijött +megnézni, mondja: csudálatos csinálmány! +és Péter az elvesztett becsületit kettősen +visszakapta. +</p> + +<p> +Itten ezen a minister igen mérgelődött, +hogy gondolatjában megcsalatkozott, de ismét +nagyobb hazugságot formált reá, hogy a Péter +tegnap veszekedett volna feleségivel, és +megintlen elárúlta a király előtt még rútabbúl +mint elsőben: tudniillik hogy kiszidta +őtet, és azt mondotta felesége: nem hiszem +hogy ördögi mesterséggel, nem birnál, de Péter +felelte volna, hogy nem csak tégedet nem +tudtalak volna elvenni, hanem azon kősziklát +is vissza tudnám tenni, amely a rezidencia +előtt volt, és a tetein egy szalmaszálon rezidenciát +építeni, és a, rezidenciától fogva egész +a király házaig aranyhidat csinálni. A király +ezek titán behivatta Pétert, és elbeszéllette +nagy haragosan nekie, és ha azt nem teljesíted, +halál fia leszel. Itten a Péter igen nagyon +<span class="pagenum"><a name="Page_201" id="Page_201">-201-</a></span> +megijedt, és nagy szomorúan hazament. A felesége +amint kérdezte volna: mi bajod vagyon? +feleli: mi haszna lehet annak, ha én +azt nekem megmondom, te arról nem segíthetsz. +Azonnal félre ment, és óráját kinyitotta +azzal a kérdéssel, hogy lehet-e ezt csinálni? +a melyre is felelte: Igen is, csak te ne búsúlj +édes gazdám: aki ezt reád fogta, két holnapokig +mindég fogja rázni a hideg. Más +napra kelve a dolog, jelentik a királynak, +hogy a parancsolt dolog kész volna. Eztet +nem hitte el, hanem azon szolgát, aki azon jelentést +tette, nagyon megsebesítette; ismét a +másik is bement hozzá, és jelenti: még annak +sem hitte el; hanem mindazonáltal még is kiment +maga is megnézni hogy igaz-e? hát látja +hogy valósággal úgy vagyon. Nagyon csudálkozott +ezen a király, a Péter pedig a feleségével +együtt fent volt a szalmarezidenciába. +Amidőn felébredtek, szét tekintenek, hát az +egész tartományt belátják, hogy magok is +csudálkoztak ezen a szépségen. Itten tehát +karon fogva elmentek az atyjához, aki is épen +akkor kint állott, és az aranyhidon csudálkozott. +Már most Péter feleségivel együtt felhítták +a rezidenciába; amint már mentek a garádicsokon, +nem győzött a fortélyos mesterségeken +eleget csudálkozni; az ebéden is ott +<span class="pagenum"><a name="Page_202" id="Page_202">-202-</a></span> +megmaradtak, és ebéd után a király a Péterrel +elment vadászni, és csak épen abba tanálták kedveket. +</p> + +<p> +Több időknek elfolyása után sétálni megy +Péter. A minister betegségéből felgyógyúlt, +s észrevette, hogy Péter nem volna odahaza; +elment tehát a feleségihez, és mondja nekie: +felséges királyné, azon sohonnaiból lett király +nem érdemlett volna királyságot hanem +akasztófát, mivel, ha meggondoljátok, tik +szalmakirályok vagytok, és már a városban +is úgy foly a híretek, mivel a rezidenciátok +is szalmán áll, ezt pedig a te urad mind ördögi +mesterséggel teszi: azért nem ís illik +hogy vele élj, mert téged is ördöggé tesz. Vedd +be tanácsomat, felséges királyné; és ha haza +jön az urad, mondd meg nekie bátran hogy: +te avagy magad vagy ördög, avagy az ördögökkel +határos. Alig hogy elvégezte beszédjét, +hát ime jön Péter; itten a minister elbújt +az ajtó megé. Péter belépett a házba, és a felesége +eleibe ugrott: no te átkozott, most tanúltam +ki az ördögi mesterségedet, avagy talán +magad is a vagy, mivel mindenütt szalmakirálynak +csúfolnak, minthogy ezen dolgot +nem más mint az ördögöknek kellett csinálni. +Azonban kinyitja Péter előtte az óráját, és +inasát bizonyságra híja: már mostanában +<span class="pagenum"><a name="Page_203" id="Page_203">-203-</a></span> +mondd meg feleségemnek, ördögi mesterség-e +ez? feleli ez: nem, hanem egyedűl isten segítsége +által vagyon. Azonba az órát felakasztja +a szegre; ezt pedig jól látta a minister, +és csak azon gondolkozott, hogy mint lophatná +el ő aztat; egész éjtszaka idején ottan +maradt az ajtó megett, és várt mind addig, +míg csak el nem aludtak; amidőn hallotta +őket hortyogni, lassan oda ment, és levette a +szegről az órát, és elmegy ki a rezidencia +elibe, kinyitja az órát: hát kiugrik belőle az +inas: mit parancsolsz, te ravasz, uramnak elárulója? +Én semmit egyebet, mint hogy ezen +rezidenciát az aranyhíddal úgy elvedd, mintha +soha itt se lett volna; és ezen királyt, aki +az ágyban fekszik, hadd itten a kősziklán, és +engemet a királynéval együtt vígy el. Már innét +elmult a rezidencia; másnap felkel Péter; +hát látja magát a kősziklán feküdni; ezen nagyon +megszomorodott, feleségét, rezidenciáját, +nem külömben az óráját felette nagyon sajnálta. +Péternek királyi atyja is felkél, hát +látja hogy se aranyhíd, se rezidencia nincsen, +és ezt nagyon sajnálta. Felküldi tehát a cselédjit +a kősziklára lajtorján, hogy amit tanálnak +ottan, hozzák le; tehát látják Péter uramat +ottan lenni: azonnal lehozták. Ez a királylyal +még csak szólni sem tudott szomorúságában, +<span class="pagenum"><a name="Page_204" id="Page_204">-204-</a></span> +csakhogy a minister elvitte, oda van +mindene. Akkor mondja az atyja: ne búsúlj +fiam Péter, viszek én még teneked házas társul +valakit, csak ne epeszd magadat; de Péter +feleli, hogy nekem nem kell, ha azok oda +vagynak akik voltak; magam is addig búsúlok, +míg reájok nem akadok. A király meg +nem tarthatta őtet; útra valót adott nekie +négy társzeker pénzt, és amellé őrízetűl katonaságot, +és így elment. +</p> + +<p> +Amidőn már a városból kiért volna, nem +messze egy kápolnát tanált; mindjárt azon a +helyen három társzeker pénzzel gőbölyöket +vett, az ó törvény szerint megégette áldozatúl, +a negyedik társzeker pénzt pediglen a +katonaságnak kiosztotta, s maga útnak eredett. +Amint már sokáig ment volna éjjel és +nappal, sok idő múlva elérkezett a Nap anyjához, +s már messziről meglátta az elragadott +öregebb nénjét; de ő nem ismerte, hanem az +megismerte öcscsit, aki is eleibe kijött, és +megcsókolta, s kérdi tőle: hol jársz édes +öcsém, amidőn itten még csak a madarak se +laknak? Feleli a testvére: engemet a nyomorúság +hozott ide. Ezt meglátván a Nap anyja, +fenyegeti leányát, hogy minek adja magát az +idegen emberhez? Mondá a leány, hogy soha +sem látott volna a kend fia engemet, ha ez az +<span class="pagenum"><a name="Page_205" id="Page_205">-205-</a></span> +öcsém nem lett volna, mivel ez kért ki bennünket +sétálni, és így az akkori alkalmatosságnál +kapott el a kend fia. Ő szegény azért +is lett bújdosóva. Mondja az anyja: adj +nekie enni és inni, és mondd hogy várja +meg sógorát, míg hazajönne. Estve felé +lett az idő, hát haza jön a Nap fia; még messziről +meglátta hogy itt vagyon a sógora, egymásnak +köszönésit szívesen fogadták, s kérdi +tőle: miért fáradsz ilyen messze, sógor! Feleli +a Péter: kedves sógor uram, tudom hogy eleget +jár-kel a világba: ha látta valahol a rezidenciámat +és aranyhidamat: azért fáradozok. +Mondá a Nap fia: sógor, láttam amidőn felépűlt, +és magam is csudálkoztam szépségén, +de már többet nem tudok semmit felőle hogy +hová lett; azért, sógor, elkísérlek egész a +Holdvilágig, ahol a közepső testvérhúgodat +megtanálod: talán ő többet fog róla mondani, +minthogy éjtszaka is jár. Elmentek tehát a +Holdvilághoz; ott is meglátta a húga, hogy +jön a testvérbátyja, örömmel kiszaladott eleibe, +s megölelte, s kérdi: hogy mi vetett ennyire +tégedet? Meglátta ezt a Hold anyja, +kezdi pírongatni a leányt, hogy nem elégszik +be az én fiammal, hanem még jövevényhez +adod magadat? Feleli: hiszen ez az én testvérbátyám, +ki miérettünk bújdosik, mivel ha ő +<span class="pagenum"><a name="Page_206" id="Page_206">-206-</a></span> +nem lett volna, a kend fia engemet soha se látott +volna. Akkor a Hold anyja is sziviből fogadta +és marasztotta őtet, csak hogy várja +meg a sógorát. Csakugyan kevés idő múlva +elől is jött az, meglátja a feleséginek bátyját, +szivesen fogadta, és megtudván hogy miért +fáradoz, ő is mondja hogy látta, de már nem +tudja, hogy mostan hol lehetne? Azért, sógor, +menj el a Szél anyjához, az talán többet +mondhat felőle. Amidőn már odaért, ismét +meglátja a testvérhúga hogy jön, kiszalad +eleibe, és szánakozott fáradozásán, mivel +látta hogy ővégette fáradoz; ezt meglátja a +Szél anyja, reá kiált: mit akarsz te idegen +emberekkel, nem éred te be az én fiammal? +Mondja a leány: hiszen ez az én testvérbátyám, +ennek köszönheti a kend fia is hogy engemet +megkapott, mivel ha ez nem lett volna, +bizonynyal soha nem is látott volna a férjem. +Az anyja is sajnálta őtet, amidőn tudta, hogy +testvérbátyja lenne, mindenekkel kedveskedett +nekie, s marasztotta, míg a fia haza jönne. +Nem sokára haza is jött a Szél, s látja a sógorát +házánál lenni: nagy örömmel egymásnak +köszöntésit elfogadták, és a bújdosásáról kérdezősködik: +keservesen előlszámlálta Péter +minden esetit, nem különben ékes rezidenciájáról +is: kedves édes sógorom, még benned +<span class="pagenum"><a name="Page_207" id="Page_207">-207-</a></span> +vagyon minden reménységem, azért igazíts az +én elszámlált történeteimnek megtanálására, +mivel nem csak nyilván való jószágokat, hanem +még rejtek helyeket is megjársz: mondd +meg, láttad-e valahol rezidenciámat? Mondja +a Szél: tiszta szivemből megmondanám, és +segítenék rajtad, de én bizony azon időtől +fogva nem láttam, amióta onnét elvitték. Ezen +szavakra majdhogy el nem ájult: hogyha már +ő sem tud felőle, ki fog hát valamit tudni? +Minthogy így epesztette magát a Péter, összehíja +a Szél, cselédjeit, hogy körűlbelül a világot +összenézzék, és ha megláthatnák valahol +azon rezidenciát, mindenütt mindeneket +jól megvizsgáljanak, ezek pedig addig véghez +menjenek míg a vacsora elkészül. Csakugyan +elindúltak a Szelek, várakat, kastélyokat +összerontottak, amelyben gondolták +volna elrejtve lenni azon rezidenciát, és csakugyan +hamarsággal visszatértenek, de sem +egyik sem másik valamely legkissebb hírt +sem hozhatott, felőle. Így még jobban elszomorodott +a Péter mint elébb, hozzá ülnek a +vacsorához, esznek, de a Péternek bánatjába +enni sem volt kedve, hanem csak a halálról +gondolkodott. Vígasztalására mondja Péternek +a Szél: kedves sógorkám, már hét esztendőtől +fogva egy Szél nevezetű ló neveltetett +<span class="pagenum"><a name="Page_208" id="Page_208">-208-</a></span> +itten fel számodra, hacsak azon rá nem találsz, +különben nem tudom hogy mint teszel reá +szert. Itten megszólítja a legkedvesebb fiát a +Szél, hogy menne fel az egeknek urához, és +azt kérdezné meg, nem tudna-e valamit az +ékes rezidencia felől? Nagy hamarsággal véghez +is vitte ezen parancsolatot, de feleletűl +szinte csak azt hozta, hogy az egek ura sem +tud felőle legkissebbet is; de minthogy a Péter +onnét hazulról elindúlván, azon gőbölyöket +áldozatul felajánlotta, tehát érette azon kegyelmet +kapta, hogy akar földet avagy kősziklát +azon vesszővel megvág, mindegyik +megnyílik előtte, és parancsolá a Szél fiának: +add Péternek. Még vége se volt a vacsorának, +már ime gyön a Szélnek fia nagy zúgással, +és azon aranyvesszőnek erejét elbeszéllette a +mondott mód szerint. Más napra kelvén a dolog, +a Péter király felserken álmából, húgától +és rokonaitól elbucsúzik, s fel-ül a Szél +lóra, viszi az aranyvesszőt a kezibe, és úgy +megeresztette a Szél lovat, hogy egy gondolat +alatt a tengernek hetvenötödik szigetébe +tanálta magát, mely oly magas volt, +hogy a szemnek világossága sem szolgált +annyira, és az oldalain láncformán gyémántok +csüggtek. Itten már tovább nem mehetett, +és vissza sem akart menni: tehát megvágja +<span class="pagenum"><a name="Page_209" id="Page_209">-209-</a></span> +ezen aranyvesszővel ezt a rettenetes kősziklát, +és mindjárt előtte megnyillott a kőszikla, és +utját befele vette. Alig hogy két három pillantatok +alatt, már az egerek országába ért, +azaz, a harmincadik világba. Látván messziről +egy bástyát, avagy várat; oda igyekezett; +tehát látja mind falai, mind teteje csak szalonnából +volt és disznólábból, körülötte pedig +az őrállók mind egerekből volnának. A többiek +közül, egyet kérdezvén, hogy mit csinálnak +itten, avagy kié ezen vár, feleli ezen egér +őrálló, hogy az ő királyok rezidenciája volna. +Péter meggondolta magát, és bement egyenesen +a királyhoz, megfogja az ajtó kilincsének +madzagját, amely kolbászból volt, s ki akarja +nyítni: hát csak a kezibe maradt: Itten az +ajtón csak kaparász, és be nem tudott menni. +Az egerek királya ezt meghallotta, ministerjét +küldi, hogy nézze meg ki zörög az ajtón: +látja a minister hogy egy rettenetes nagy ember +volt, s az ajtó madzagja kezibe csüng. +Szalad tehát a királyhoz, és jelenti, hogy valami +nagy állat akarna bejönni; azonban Péter +bement, és meghajtotta magát az egerek +királya előtt, aki is őtet szívesen fogadta. Péter +mondja: hallod-e felséges király, ha a rezidenciámat +megtéríted, tehát öt esztendőre +való gabonát adok számotokra. Feleli az egerek +<span class="pagenum"><a name="Page_210" id="Page_210">-210-</a></span> +királya: barátom, én többet ennél nem +hallottam a rezidenciának hollételiről, hanem +légy várakozással, míg a népemet öszvecsődítem: +ha azok közzűl valamelyik tudja, úgy +kezed közé kerítem. Az egerek királya csakhamarsággal +népeit öszvecsődíti: annyian +voltak az egerek, hogy amennyire csak látott, +mind egerek voltak. Akkor kiadja parancsolatba, +hogy ha valaki csak hírit avagy hollételit +tudná a rezidenciának, nagy tísztséget +és ajándékot kap. Itten az egerek közt nagy +zúgás történt, mind azt kiáltja: nem láttam, +és nem tudom; már itten sem maradhatott tehát +Péter, hanem tovább ment. Azon idő alatt +érkezik egy kopasz egér, aki is jelenti magát +királyának, hogy tudna valamit a rezidencia +felől. Akkora király megharagudott, hogy mi +okból nem jelentette előbb? Feleli az egér, +hogy igen szoros helyen vagyon, ő is életivel +játszott, hogy kiszabadúlhatott onnat: csak +erről is felgondolhatja felséged, minthogy a +ruhám is elrongyosodott, és már hét esztendeje +mióta felségednek parancsolatját nem +hallottam. Tudniillik a kvártély ajtajára hozták +azon rezidenciát, és azon időtől fogva +mindég kínlódtam, és épen mostanában ástam +ki magamat. Erre az egerek királya +mindjárt Péter után küldött, aki is nagy örömmel +<span class="pagenum"><a name="Page_211" id="Page_211">-211-</a></span> +visszajött; mondá nekie az egerek királya: +ezzel az öreg katonámmal fogsz elmenni, +mivel ez tudja rezidenciádnak hollételit. Az +egér reá tekint, s mondja: Felséges király, ez +lehetetlen hogy velem oda bejőjön; de a király +reá rivankodott, hogy ha oda nem vezeted +ezen jámbort, mindjárt agyon lövetlek; +és csakugyan el is ment Péter az egérrel. Kérdezi +már most Péter az egértől: hogy mimódon +volna azon rezidencia, avagy hogy állna? +nem külömben az órájáról is tudakozódott, +meg a feleségéről? Az egér azt mondja, hogy +egy szalmaszálon van a rezidencia, abban egy +férfi és egy asszony lakik, az órát pedig az mindég +a nyakába hordozza: de lehetetlen hogy +te énvelem oda jöhess, holott magamnak is +szorúltságot kellett szenvednem. Mondá Péter: +én nem is kívánok oda menni csakhogy az órámat +megkaphassam. Az egér mondja: csak legyen +békével, elhozom én azt az aranyóráját. +</p> + +<p> +Amint oda érkezett éjféltájon az egér, +feküdve tanálta mind a kettőt, lerágja nyakából +az aranyláncot, és kiviszi. Az óra petyegésit +hallotta, s mondja: ne lármázz, a régi +gazdádnak viszlek, és hamarjában Péterhez +érkezvén, általadja nekie, a Péter legelsőbb +is óráját megcsókolta, és úgy kinyitotta: ki +is ugrott belőle mindjárt az inas, és kérdi: mit +<span class="pagenum"><a name="Page_212" id="Page_212">-212-</a></span> +parancsolsz régi jó gazdám? Azt, édes szolgám, +hogy ezen egereknek öt esztendőre való +gabonát készíts, és adjad királyoknak által; +máskülönben azon ministert, aki eddig is feleségemmel +élt, vidd fel oly kősziklára, hogy +ha megfordúl, mindjárt lebukjék, és kitörje a +nyakát; a rezidenciát pedig feleségemmel +együtt a régi helyre vitesd. Mindezeket megcselekedte +Péter hív inassa, és azután, amidőn +megreggeledett, magas csalárd minister +egy magos irtóztató kősziklán maradott; +amint felébredt volt, ijedtében megfordúlt, és +lebukott a földre, ahol is ravasz lelkét mindjárt +kiadta, s így lett vége az irigy ministernek. +</p> + +<p> +Már mostanában, minthogy reggelre mindenek +a maga régi helyén voltak, amidőn felkelt +a király, kinézett az ablakon az időt +nézni: hát látja a rezidenciát és az aranyhidat +ott lenni; örömiben azt se tudta hogy mitévő +legyen; de ő mindjárt felöltözködött, és +elment azon rezidenciába, és kérdezi hogy ki +vagyon idehaza? Mondják, hogy valamennyien. +Nagy örömkiáltással szalad a Péter +szobaajtajáig, és nagyon zörgetett, csakhogy +nyissa fel: itten felnyitotta: hát látja Péter +hogy a királyatyja, aki is előtte leborúlt, és +csókolta kezeit; felesége hasonlóképen az +ágyból kiugrott, és úgy örűltek, csakhogy az +<span class="pagenum"><a name="Page_213" id="Page_213">-213-</a></span> +isten őket még egyszer együve vezérelhette: bizonynyal +soha többé senki megcsalni nem fogja. +</p> + +<p> +Itten elbeszéllették a királynak egész +történeteket, hogy mint és hol voltak, megmondották +azt is, hogy minister uramat fent +hagyták, aki is már valósággal agyon is +ütötte magát; arra mondja a király: ha mindjárt +el sem veszett volna is, majd megmutattam +volna én nekie hamissága büntetésit; de +jobb is, ha kezembe nem kerűl többé. Péternek +fájdalmára esett ezen útazás, de azonban +az istennek még sem tudott elegendő hálát +adni, csakhogy ő ezen alkalmatossággal elragadott +testvéreit láthatta. Itten már ők csendesen +és istenesen együtt éltenek. Péter nagyobb +gondviseléssel volt órájára, és az öreg +király sem hitt ezek után minden hiábavaló +csevegéseknek, s így éltek mindnyájan a +legjobb békességben. Azután Péter is elbeszéllette +a maga történetét, hogy micsoda +nemzetségből való, s miért lett ily +szerencsétlen, amelyet valóban elegendőkép +megmutattak az ő szép magaviseleti. Akkor +csudálkozott a király és a felesége a +szegénynek szerencsétlenségén, s így ő soha +többé atyja házához vissza nem ment, s testvérjei +sem; a két bátyja pediglen atyjok házánál +ha élnek, még most is együtt vannak. +</p> + +<hr class="chap" /> +<p><span class="pagenum"><a name="Page_214" id="Page_214">-214-</a></span></p> +<h2>XXIII. EGY SZEGÉNY HALÁSZRÓL.</h2> +<p> +Volt, hol nem volt, hetedhét országon is +túl volt, még az óperenciás tengeren is túl. +Kidűlt bedűlt kemencének egy csepp oldala +se volt, még is ezt a mesét sütötték benne. +Volt egy halász, amely szegénységét két kezi +keresményiből táplálta, a tengerbe naponként +halászott, és amit tudott fogni, azt elvitte a +királynak az udvarába és ott eladta. +</p> + +<p> +Egyszer a király nagy vendégséget tartván, +sok főrendeket meghívott; hívatta a halászt, +és mondja neki, hogy menjen, és fogjon +most neki valami különös halat, mert én, úgymond, +most nagy vendégséget adok, tehát kívánom +hogy nekem valami szép hallal szolgálj +asztalomra, hogyha pedig nem hozol, tehát +ezután ne várd többé semmi kegyelmemet. +Elment ezzel a szegény halász, és jókor reggel +megvetette a hállóját a tengerbe, és dolgozik, +dolgozik, de nem hogy valami különös +halat hozott volna, de még csak nem is foghatott. +<span class="pagenum"><a name="Page_215" id="Page_215">-215-</a></span> +Midőn így szomorúan már egy egész napot +töltött volna a tengeren minden haszon +nélkűl, estve felé kihúzta a hállóját, és nagy +szomorúan a parton szárogatta. Mi lett a dologból? +nem egyéb egy nagy fortélyos hazugságnál. +Jön hozzája végre egy vadász, és +mondá neki: hallod-e te szegény ember, mit +búsúlsz oly nagyon? Kinek mondá a szegény +halász, hogy mely parancsolatot vett a királytól, +és nem teljesítheti. Melyre mondja a vadász: +hallod-e jó ember, én téged megsegítlek, +hogyha nekem megígéred amit tőled fogok +kérni. Kinek mondja emez: kérj ami szegénységemtől +kitelik, mindent adok. Mondja +neki a vadász: hogyha te nekem ide adod azt, +amit te még a házadnál nem tudsz lenni, tehát +megsegítlek. Elgondolja magát a szegény, +amie otthon volt mindenét számba vette, végre +mondja hogy: nem bánom legyen a tiéd. Ekkor +a vadász hoz elő egy kis kutyabőrt, és +megírja a contractust az embernek vérivel +melyet a kis ujjából eresztett volt; a szegény +ember maga keze írásával nevét is végre alája +írván: midőn ezt elvégezték, ekkor mondja a +vadász, hogy vesse meg most a hállóját a tengerbe; +melyet emez bevetett, és ím oly csudálatos +nagy halat fogott és húzott ki a +partra, melyet ő még annakelőtte sohase +<span class="pagenum"><a name="Page_216" id="Page_216">-216-</a></span> +hallott, se nem látott. A vadász végre eltávozván, +a halász a rendelt szekerire felrakta +a csudahalakat, és viszi nagy örömmel a király +udvarába. Melyet a király látván, nagyon +örvendett, és jól megajándékozta a halászt, +még további nagy kegyelmét is ígérte a +szegény embernek. Ekkor haza megy nagy +gazdag ajándékával a szegény halász, megbeszélli +a feleségének a dolgot, hogy mint járt +a vadászszal, akin az asszony elhalaványodva +mondja, hogy: az első szülött gyermekedet, +úgymond, az ördögnek adtad, melyet +csak ezelőtt három nappal érzék a méhembe. +A szegény ember is nagyon elbúsúlván magát, +haját tépte bújába, de már, mondja, hogy a +meglett dolgot nem lehet megmásolni. +</p> + +<p> +Végre eljön az idő, melybe megszületik +a gyermek; volt pedig egy szép fiú gyermek. +Már most mit csináljanak? a gyermeket nevelni +kell, vagy akarják vagy se. A gyermek +tehát nevelkedik, oskolába is kezd járni, és +nagyon elmésen tanúlt; úgy hogy a tanítói is +az ífjat nagyon kedvelték. Már a gyermek a +nagyobb oskolákban tanúl, mivel idejével +esze is nevelkedett; látja az ífju hogy az ő +atyja, midőn ebédhez ülnek, hogyha rátekint, +mindig könnyes szemekkel másfele fordítja +ábrázatját; számtalanszor kérdi atyja szomorúságát; +<span class="pagenum"><a name="Page_217" id="Page_217">-217-</a></span> +de atyja semmifélekép meg nem +mondja neki, mért legyen oly igen bús. Megpanaszolja +végre az ífju, hogy van az ő atyjával, +a tanítómesterinek, ez pedig javasolta +nekie, úgymond: végy egy hólyagot, és töltsd +meg vérrel a mészárszékbe, és hogyha haza +mégy, tehát tedd a ruhád alá, és kérd az +atyádat, hogy miért oly szomorú? Hogyha +nem akarja megmondani, tehát üsd a kést a +hónod alá, azután majd meglátod hogy mit +fog szólani. Melyett meg is cselekedett. Midőn +aztán kérdezte: miért oly nagyon szomorú, és +az atyja elfordúlván nem szólott, fogja az ífju +a kést az asztalról, és magába szúrta, és tetteté +magát, hogy eldűlt, és a hólyagból nagyon +folyt a vér; melyet látván az atyja, mondja +nagy szóval: legalább nem látom hogy éltedben +elvészsz, anélkül is már most magad magadat +adád neki. Melyet hallván az ífju, felugrott, +és elhagyja az atyját, és ment a tanítójához, +és megpanaszolta az atyjának az ő dolgát, +hogy őtet az ördögnek adta legyen; melyet +hallván az okos tanító, bátorította az ífjat, +hogy ezen ne búsúljon. Nem sok idő +múlva a papi rendbe helyheztetik az ífjat, és +midőn már eljött a huszonnegyedik esztendő +melybe meg volt határozva, hogy őtet az ördög +elvigye, már három esztendős pap volt, +<span class="pagenum"><a name="Page_218" id="Page_218">-218-</a></span> +midőn eljött az elrendelt idő, megrakták a +papok őtet sokféle szentelt eszközökkel, és +általadták az atyjának hogy vigye el, és várja +azon a helyen, ahol általadta őtet. Az öreg +elvezette a fiát nagy búval, és midőn kiértek +volt, a vadász már készen várta, és minden +várakozás nélkül elkapta a keziből, és felvette +a hátára, és szél módjára vele eltünt. +Igy repűlt a szegény baráttal az ördög huszonnégy +óra folyásáig, de mivel meg volt +rakva szentelt eszközökkel, tovább nem vihette, +mert egészen a földre nyomta őtet a +papi teher: megharagudott tehát, a földre vetette, +és a contractusát a szeme közé hajította, +mondván: nekem nem kellesz, és maga +elnyargalt. +</p> + +<p> +Itt körülnézte magát az ífju, és sehol sem +látott mást mint a nagy síván homokot. Megy +mendegél így a nagy pusztába, végre besetétedett, +és fáradtan egy homokdombnak az +oldalába lefeküdt, és elaludt. Midőn így aludt +volna, hozzája jön egy vén asszony, és felköltötte +őtet, és mondja neki, hogy ne feküdjön +ott, hanem jőjön utána, és elvezeti a maga +szállására. Ezen megörűlt a pap, hogy még is +egy emberi teremtést lát: felkel, és követi az +öreg banyát. Midőn vagy két minutáig minden +szózat nélkül vezette, megnyílt előttök +<span class="pagenum"><a name="Page_219" id="Page_219">-219-</a></span> +egy kis domb, és mondja az öreg asszony, +hogy követné őtet és ne félne, mert itt vagyon, +úgymond, az én szállásom. Midőn már mindaketten +bementek volna, bámészkodva nézi az +ífju pap, mely rendesen munkált épület legyen +itt a föld alatt. Bevezette őtet a banya +egy kis rendes szobába, melybe nem volt +egyéb egy asztal és egy ágynál, és nehány +ócska székek; leülteti az öreg az ífjat, és +kérdi hogy enne-e valamit, aki is mond, hogy +igen, mert éhes legyen a gyomra. Elment a vén +asszony, és hozott neki jó erősítő italt, és meleg +fáin ételt, melyhez ülvén, bátran evett és +ivott. Midőn már jóllakott volt, mondja a vén +asszony: hallod-e, fiam, te mind magadat, +mind engemet szerencséssé tehetnél, hogyha +te szavamat fogadnád. Kérdi az ífju, hogy +csak mondja, bátor akármi legyen is, szívesen +fogja teljesíteni. Kinek monda az öreg: +no hát hallgasd meg szavamat: Hogyha te +három éjtszakát itt ebbe a kis szobába el tudsz +tölteni, tehát magadat nagy állapotba fogod +emelni, hanem úgy, hogy akarmit csinálnak +veled, te minden szó nélkül álljad, akik akarmit +beszéljenek is hozzád, te ne szólj egy szót +is, csak hallgass; de kérlek végre, mond az +öreg, hogyha gondolod hogy állhatatlan fogsz +lenni, tehát inkább mondd meg hogy nem, mert +<span class="pagenum"><a name="Page_220" id="Page_220">-220-</a></span> +bizonyomra mondom, hogy mind magadat, +mind pedig engemet nagyobb szerencsétlenségbe +ejtesz szóllásoddal. Az ífju gondolván, +hogy már mindegy, úgy is csak ebben kell +elveszni, ebbe a cakók nélkül való nagy pusztába; +ígéri az asszonynak állhatatosságát. +Ezzel hoz neki még az asszony egy butelia +bort hogy igyék, és semmitől ne féljen, és eltávozván +magába hagyja az ífjat. Midőn már tizenegy +óra lett volna, jön egy sereg cimbora nagy +dorbézolással a szobába, ő pedig feküdt már +az ágyába; és ezek nagy kurjongással ettek +ittak, és hítták az ífju jövevényt is, hogy jőjön, +velök mulasson és ne búsúljon: de ő csak +hallgatással volt, egy szót sem szóllott. Végre +megfogják őtet, és mint valamely haramiák +lerántották őtet az ágyáról, és jól megagyalták, +azzal ott hagyták. Másnap reggel jött a +vén asszony, akinek már nem oly ráncos volt +az arculatja mint tegnap, és kérdi tőle, hogy +mint aludt? aki is elpanaszolja az egész dolgot, +de az öreg bátorítván hogy ne félne, még +azt a hátralevő két éjtszakát is csak töltse oly +állhatatosan, ne szóljon, mert meg nem bánja +cselekedetit; egész nap hordatott neki, süttetett +főzetett, és bátorította hogy ne félne. +Végre bekövetkezett a második éjtszaka, és +viszont lefeküdt ágyára, és eljöttek a gonoszok, +<span class="pagenum"><a name="Page_221" id="Page_221">-221-</a></span> +és még jobban megverték őtet, mint az +első éjtszaka. Reggel eljött a vén asszony, aki +még fiatalabb volt, mint a más napokba, úgy +hogy mintegy harminc esztendős asszonynak +látszatott; kérdvén tőle: hogy és mint aludt? +ki is viszont elpanaszolta a baját, hogy mely +kegyetlenűl verték és hurcolták őtet mint a +dögöt a földön; az öreg újra bátorítván hogy +ne félne, mert már csak egy éjtszaka vagyon +még hátra, azután szerencsés lészsz. Itt fel +akart öltözni, de a papi ruháját már nem találta, +hanem ahelyett volt már egy generálisi +ruha, kard és minden, melyet ő magára +vett, és körülnézi magát, és tetszik ez a nagy +tiszti ruha nekie; azután ételéhez ült, melyet +midőn elköltött volna, kimegy a szobájából, +hogy a föld alatt való boltozatot megnézze; s +bámészkodva látja, hogy ő egy királyi palotába +vagyon; kimegy az udvarra, látja a strázsán +álló katonákat, kiknek csak fejek mozgott, +egyéb testek kő volt; mindeneket körűlnézett, +de csak kőnek találta. Ezzel visszamegy +a szobájába, ahol készen várta őtet már +az asszonya egy szép női barna ruhába. Egészen +más érzések találtattak az ífjuba, midőn +meglátta asszonyának óránként ífjodó szépségét; +végre besetétedik, és bátorította viszont +az asszony hogy még ezen az egy éjtszakán +<span class="pagenum"><a name="Page_222" id="Page_222">-222-</a></span> +vígyázzon magára. Ezzel elhagyván +őtet, viszont tizenegy órakor eljöttek a kegyetlenkedők, +és most már nem úgy mint a +más éjtszaka bántak vele, hanem ízenként +kezdték széjelszedni az ífju testét, de ő mindezekre +is semmit sem szólt; egészen elhalva, +szétroncsolva hagyták őtet a ház közepén feküdve. +Éjféltájban eljött az asszony, és összeszedé +a testét, megkente holmi olajjal, és +összeforrott, viszont helyre állott mint azelőtt +volt. Midőn felnyitotta a szemeit, látta +maga előtt a régi asszonyát állani, de már ő +nem volt vén asszony, hanem egy legszebb fiatal +személy volt, kinek is királyi méltóság +ragyogott a homlokán. Ezt látván az ífju, +minden fájdalmait elfelejtette, és az asszonynak +kezét nyújtván reá mosolygott. Mondá az +asszony: tartóztasd, fiam, forró kívánságaidat, +mert nem olyat érdemlesz te meg mint én vagyok, +hanem különb személy nyújtja neked +holnap a kezét, szívével együtt. Lefeküdvén +végre az asszonynak kérésére, minthogy nyugvásra +volna szüksége, ott hagyta őtet az asszony, +és az ífju elaludt. +</p> + +<p> +Reggelre viradván az idő, felébredt az +ífju, és hallja hogy kívűl harangoznak, dobolnak, +trombitálnak, lövöldöznek: nem tudta +mire vélni a dolgot, mert ezt még nem hallotta. +<span class="pagenum"><a name="Page_223" id="Page_223">-223-</a></span> +Bejöttek hét óratájban hét cifrán öltözött +szolgák, akik a legszebb öltöző ruhákat hozták +nekie, és midőn felöltöztették volna őtet +rendesen, nagy számmal jöttek hozzá az urak, +és köszöntötték mint új királyjokat: végre +jöttek két püspökök, akik vezettek egy hasonlíthatatlan +szép szüzet, és üdvözletöket elvégezvén, +kérték, hogy méltóztatnék velek a +templomba jönni. Midőn kivezették, felültek +egy legdrágább hintóba, és mentek a templomba +a megkoronázásnak cerimóniájára; +azután megesküdött a legszebb hívével, és +haza vitetett. Ottan azután elbeszéllették nekie, +hogy micsoda átokból szabadította meg +háromszáz mérföldnyire tartó országokat. +Ezek után élt az ő legszebb feleségével legszebb életet. +</p> + +<p> +Egyszer azonban eszébe jutottak nekie a +szüléi, és mondja feleséginek, hogy még egyszer +szeretné látni kedves szüléit. Mondja +neki a felesége, hogy azt teheted, bátor nagyon +messze vagyon ide; de még is az én anyám +tégedet haza tétet huszonnégy óra alatt; hanem, +kérlek kedvesem, hogyha egyszer haza találsz +érni, vigyázz magadra, az én szépségem felől +senkinek egy szót se szólj, mert ha szóllasz, +tehát az én szépségemet többé meg nem látod. +Ezt hallván, fogadást tett a feleséginek, hogy +<span class="pagenum"><a name="Page_224" id="Page_224">-224-</a></span> +ő senkinek semmit nem szól az ő szépsége felől; +azután hintóba fogtak, és királyhoz illő +készülettel, inasokkal elindúl. Kevés idő +múlva meglátta hazájának tornyait, bátor +ezer mérföldek voltak. Midőn már haza ért, +nagy csudálkozás fogja el szüléit, hogy az ő +fiok oly rövid idő alatt oly szörnyű nagy uraságra +kapott; kérdezték tőle: hogy és miként +kapta azt a nagy uraságot, melyet mind elbeszéllett; +végre még azt is, hogy őnekie mely +tündér szép felesége vagyon. Az estve is elérkezik, +és feküdni mentek mindnyájan; és +reggelre felköltek, hát a Rózsakirály is öltözködni +akar, és im fájdalom! az ő drága +ruhája helyett a régi papi köntösét találta, +egy pár vas saruval, melyeken ez volt írva, +egyiken: nem tudtál hallgatni; a másikon: +akkor látod meg az én szépségemet, mikor +ezeket el fogod nyőni. Ezen nagyon megkeseredvén, +az atyjára átkokat hagyván, csak +magában elbújdosott. +</p> + +<p> +Ily nagy szomorúságába járt hetedhét országon, +hegyeken, völgyeken; egész három +fertály esztendeig járkált; végre ért egy nagy +erdőbe, melybe szomorúan bújdosván, egy kis +házhoz jutott az erdőbe, mely ház előtt sepregetett +egy vén asszony. Köszön a vén asszonynak, +aki is fogadta; kéri az ífju, hogy egy +<span class="pagenum"><a name="Page_225" id="Page_225">-225-</a></span> +éjtszaka szállást adnának nekie, melyre mondá +a vén asszony nekie, hogy én, kedves fiam, +neked szállást adhatnék; de az én uram a levegői +szél, és oly rettenetes erős ember, hogy +hozzá foghatóbb nincsen az emberi nemzet között; +és ő az embereket, a tiféléteket épen +nem szenvedheti; azonban megállj, hogyha +lehetséges, még is segítek rajtad, mert sajnálom +szörnyű megcsalattatásodat. Ezzel bedugta +őtet az ágy alá, és reá tolt egy teknőt, +hogy az ura meg ne találja. Egyszer este felé +jön nagy zúgással a Szél haza, és még távolról +kiáltozott, hogy ki van a házamnál? add +elő; az asszony kéri az öreget, hogy ne bántsa, +mert egy szerencsétlen útas; mondja az +ura: hozd elő, úgymond, hadd beszéllek a fejével; +melyet midőn, előhozott az asszony, +kérdi tőle: hogy honnan való legyen, amire +ez egészen elbeszéllette hogy és mint járt, miként +nyerte a szép örökséget, és mint csalattatott +meg; amely szavait a Szél elhitte, és +nagyon sajnállotta, és bevitte a konyhába, és +adván neki holmi madárhúst és bort, ezek +után lefektette. Reggelig csakugyan aludt; +ekkor felkelvén a Szél megkente vassaruját +valami repülő zsirral, és adván neki valami +csekély írást, mondá: ezt vidd el, az öcsémnek +add által, és mondd meg hogy én kérem, +<span class="pagenum"><a name="Page_226" id="Page_226">-226-</a></span> +ha lehet, segítsen rajtad. Még máma könnyen +oda érsz, mert úgy mégy mint a gondolat +ezekkel a sarukkal. Úgy is lett. Mert alig indúlt +el, már nem látta többé az erdőnek hírét se. +</p> + +<p> +Este felé már távulról meglátta a másik +ífju Szelet, mert ez már sokkal fiatalabb volt +mint a másik; midőn hozzája érkezett, megtekintvén, +haragos szemekkel mondja: hogy +honnan jön és hová megyen? kinek ez megmondotta +az egész dolgot, végre általadta +neki a bátyjától hozott levelet; melyet nagy +örömmel olvasván, mondja az ífjunak: hallod-e, +én tudom a te új országodat, épen tegnap +is az udvarodba voltam, és ott fújtam a +nagy rezidenciádnak a teteiről, és tudom is +hogy mi újság vagyon az udvarodba; melyet +tudom hogyha meg fogsz hallani, nem igen +fogsz rajta örűlni. Kérvén az ífju hogy beszéllené +el neki az udvarban lévő újságot, erre +mond a Szél: no hallod-e: a te feleséged hozzád +hűségtelen lett, és másnap, azaz holnap, +fognak esküdni; de te ne félj, mert én attól +téged megszabadítlak, hogy te is a feleségednek +a lakodalmán jelen légy. Ezek után +bevitte házába, és étellel kínálta, azután +nyugvásra fektette. Reggelre kelvén, jó idején +felkőlti, és ad reá egy füstszínű inget, és +<span class="pagenum"><a name="Page_227" id="Page_227">-227-</a></span> +mondja neki: már most ebbe senki tégedet +nem lát: és ad kezébe egy kardot, mondván, +hogy ebbe a kardba vagyon háromszáz embererő; +ezzel felvette a hátára, és rettenetesen +repűlt vele úgy, hogy midőn a nap reggel felsütött, +már a város falai alatt letette; ekkor +mondá: eredj most a városba, és várd mikor +esküdni mennek; azután tégy amint akarsz és +neked fog tetszeni, hanem, hogyha a dolgodat +elvégezted, nekem az inget és a kardot ide +hozd. Ezzel elindúl, és a városban mindenhol +kiabálta hogy az elveszett királytok megérkezett, +amelyen a nép nagyon megzendűlt, és +mindenhol a híre elfutamodott, maga pedig +megyen a palotába, ahol a legszebb szobába +látja a feleségét egy fiatal úrnak karjai között; +mire nagyon megboszankodott, és nagy +szóval mondja: hát vajon te érdemletted-e meg +ezt a helyet, hogy itten magadat múlatod? +Ezen nagyon megijedtek mind a ketten, és a +felesége térdre esik előtte, és mondja: engedj +meg, én megszabadítóm, mert talán már csak +a lelked jár itt. Hidd el, úgymond, még én +nem is tudtam effelől semmit, mind az anyámnak +a ravasz mestersége, hogy te ennyit szenvedtél. +Ezek után a herceget a felesége mellől +elküldötte. Ezekre a nagy lármákra bejött +a vén anyók; ennek egy szikrát sem irgalmazott, +<span class="pagenum"><a name="Page_228" id="Page_228">-228-</a></span> +hanem minden irgalom nélkül ketté +vágta; ezek után hivatja minden úri rendeit, +és megmutatta nekiek magát; és mondá a feleséginek +hogy: nézd, a vassaruidat még nem +nyőttem el, melyeket nekem küldöttél; ezek +után elbeszéllette minden nagy fáradságait; +azután a feleségivel még egyszer a templomba +ment, és megesküdött újra, és békességben +bírta az országát, míg életének el nem jött +boldog vége. +</p> + +<hr class="chap" /> +<p><span class="pagenum"><a name="Page_229" id="Page_229">-229-</a></span></p> +<h2>XXIV. AZ AKASZTÓFÁRA RENDELT KIRÁLYFI.</h2> +<p> +Volt egy király, és valának neki három +fiai. Amidőn már a fiúk annyira felnevelkedtek, +hogy már mindenik oskolába járt; egykor +kérdezte a király a maga jövendőmondóját, +hogy mondaná meg neki, mi fog ezután +ebből a három fiából lenni; melyre felel a jövendőmondó: +felséges király, hogyha megmondom, +tudom hogy életemet el fogja venni; +és ha meg nem mondom, tehát akkor gondolja +hogy nem tudok semmit, és fel fog +akasztatni; tehát már mostan megmondom. +Hallod-e felséges király! a nagyobbik fiad +víz által fog elveszni; a közepső háborúban +golyóbis által fog elveszni; a harmadik +pedig – gráciát fejemnek hogy megmondom +– akasztófán fog meghalni. Ekkor a király +az ő jövendőmondóját mindjárt felakasztatta, +hogy miért mondotta hogy egy királyfi az +akasztófán fog megszáradni. Annakutána várta +<span class="pagenum"><a name="Page_230" id="Page_230">-230-</a></span> +már a király az jövendőbeli esetet, amit a jövendőmondó +nekie megjövendőlt. +</p> + +<p> +Mikoron már a királyfiak igen megnőttek, +és kívánkozott a nagyobbik hogy ki akarna +menni sétálni; amidőn a király a fiát kibocsátotta, +oly feltétellel élt, hogy egy biztos generálissal +menjen, akiben legjobban bízott, és +melléjek adott egy svadron huszárt, hogy a +kocsit valami víz felé ne bocsássák. El is érték +ők a meghatározott várost, akibe igyekeztek, +szerencsésen; de mikoron visszafordúltak, +és már atyjoknak a rezidenciájához +nem messze voltak, tehát jött egy nagy felleg, +és úgy ömlött belőle az esső, hogy minden huszárostól +kocsisostól a királyfit a víz elmosta, +és meghalt. A generális is csak egy dombnak +tetején maradt meg, és elment a királyhoz, a +hírt megvitte fiának eseti felől, hogy a királyfival +hogy járt; ekkor mondá a király: mostan +vétettem, mert a jó jövendőmondómat felakasztattam: +beteljesedett azon mondása, +amit a nagyobbik fiamról mondott! hiába féltettem +és őriztem, mostan már bizonyosan tudom +hogy a többi kettőn is meg fog történni a +jövendölés. +</p> + +<p> +És csakugyan midőn egykor csakhamarosan +a királynak egy más király háborút +üzent, hogy minden késedelem nélkül készüljön +<span class="pagenum"><a name="Page_231" id="Page_231">-231-</a></span> +és készen legyen akkorára, amely időre +azt rendelte, már a szegény királynak minden +hite abban volt, hogy most a másik fiának +is élete nélkül fog maradni, és csak azon +gonosztevő kissebbik fia fog megmaradni. +Ezen dolog pedig épen úgy ment végbe; mert +midőn a háborút elkezdették, a fia az atyjával +elment, és az atyja őtet mindég egy rettentő +erős hadnak közepette hagyta, hogy +onnan ki ne tudjon jönni, és egyszersmind +meg is parancsolta hogy semmi esetre onnan +ki ne ereszszék. Mely feltétele a királynak nagyon +helyes volt. Amidőn már a király a háborút +megnyerte, és sietett a fiának meglátására +hogy él-e vagy hal, a háború után +jött egy ágyugolyóbics azon had közzé, +és honnan? aztat nem tudhatja senki sem, +mert semmi ágyuszó nem hallatott, még is a +királynak fiát ott tüstént elseperte, és mikoron +atyja odaért, már akkor a fia halva volt. +Igy a király nagy bánatnak adta magát, hogy +elvesztette a jó jövendőmondóját. Igy nagy +búval keserűséggel öszveszedte tehát seregét, +és haza fele indúlt, és mikor haza ment, a +kissebbik fiát mindjárt magához hivatta, és +megparancsolta neki, hogy mentül hamarább +szedje össze minden ruháját, és takarodjék a +házától, soha ne is mondja sehol hogy ő királyi +<span class="pagenum"><a name="Page_232" id="Page_232">-232-</a></span> +ágyból származott, és hogyha már ő abban +a planétában született, hogy neki tolvajnak +kell lenni, tehát olyast cselekedjék, hogy +az akasztófát bizonyosan megérdemelje, és +maga után a hírét felhagyja. +</p> + +<p> +Erre a királynak fia mindjárt összepakolta +mindenét, és felült egy igen kedves paripájára, +és elindúlt. +</p> + +<p> +Amidőn egykor egy vendégfogadóba +megszállott, és mind addig múlatott ottan, +míg mindenét elpazérlotta, úgy indúlt el a +vendégfogadóból, és mindaddig ment, míg +csak nem talált egy más országi királynak +városát. Amint ő abba a városba jutott, és egy +susztermesternek ablaka alatt elment, tehát +megállt, és beköszöntött azon suszterhez, és +magának ottan munkát kért, mintha ő is +suszterlegény volna. Tehát ottan mindjárt dologba +állott, és a mesternek a munkája nagyon +megtetszett, és ő már ottan dolgozott +egy vagy két hétig, amidőn egykor a városba +mentek a mesterrel, és mindeneket mutogatott +neki mint idegen ífjunak, hogy lássa az +odavaló szépségeket. És midőn egyszer a királynak +a kincses tárháza felé vezette, mondá +a fiúnak, hogy látott-e valaha olyan sok kincset +egy rakáson? melyre mondja: sohasem; +hanem, mesteruram, mi annak az oka, hogy +<span class="pagenum"><a name="Page_233" id="Page_233">-233-</a></span> +ezt nem strázsálják? Melyre felel a mester: +hó fiam, nem eshetik olyan tolvajság, hogy ki +ne tudódjék, és akit rajta kapnak, hogy csak +egy vagy két krajcárt ellop, annak halál a +büntetése; tehát ezért nincsen senkinek olyan +bátorsága, hogy valami olyashoz nyúljon. Ekkor +ők onnat elmentek mulatni, s tovább +hagyta a próbát a király fia, hogy majdan +még lesz idő a kincsen pocséklást tenni, gondolta +magában. És ekkor mindent elhagyott. +Máskor mikor elmentek a kocsmába borozni, +tehát ő azon volt hogy a mestert mi módon +tudná lerészegíteni; és mikor már a mester +leittasodott, mondotta hogy jőjön ővele, és +majdan meg fogja a többit odakint mondani. +Mikor már elmentek, azt mondja, hogy már +mostan a királynak a kincseiből raboljunk: +úgy is szegények vagyunk, és nem tudja meg +senki se, mert semmiféle strázsák nem állanak +mellette. Legényének e beszédére reá +állott a szegény suszter, és el is mentek mind +a ketten rabolni. Amidőn oda értek, tehát a +legénye mindjárt bemászott az ablakon, és a +királynak számtalan sok kincsét elrabolta, és +úgy annyit kiadogatott a mesterurának, hogy +már ketten alig birták el; azon esetben pedig +megtalálta a királynak arany pecsétnyomóját, +azt is kihozta magával; és haza mentek. +<span class="pagenum"><a name="Page_234" id="Page_234">-234-</a></span> +Midőn a király reggel felkelt, megtanálta a +sok kincsnek a híát; mindjárt elment, a jövendőmondóját +magához hivatta, hogy mondaná +meg azon tolvajt, hogy hol vagyon, +mert énnekem rettentő kárt fog még idővel +cselekedni; melyre felel neki a jövendőmondó: +hallod-e, felséges király! a városba vagyon, +hanem idegen országból való, és nincsen +rajta hatalmam hogy megmutassam; de +fogok tanácsot adni felségednek, hogy azon +tolvajt hogyan foghassa meg. Már ha mostan +merészelt azon kincsből lopni, bizonyosan el +fog jönni másszor is; tehát azon ablak alá belől +egy nagy kád szurkot gyenge melegen ott +kell hagyni, hogy majdan mikor be fog menni +lopni, belé essék, és többet ki se jöhessen +mert a szurok nem fogja engedni. A király a +jövendőmondójának szavát be is teljesítette, +és így várta a tolvajnak megfogatását; hanem +itten a tolvaj okosabb volt, mint a jövendőmondó, +mert mikor más napon elmentek rabolni, +tehát mondá a legény a mesternek: +hallod-e, tegnap én voltam bent, most tehát +rajtad a sor. Igazságod van abba, mondá a legénynek; +ekkor a suszter bátorsággal az ablakon +bement, és a szurkos kádba nyakig +bele esett. Mondja tehát a suszter a kádban: +Jaj oda vagyok; melyet hallván a legény, +<span class="pagenum"><a name="Page_235" id="Page_235">-235-</a></span> +tüstént maga is bement. Amidőn látta hogy a +mestert onnan meg nem tudja szabadítani, +mondotta neki: hallod, úgy is véged fog lenni, +jól tudom, mert ha itt hagylak fel fognak +akasztani; – de mostan hogyha a fejedet +elvágom, úgy senki se fogja megtudni hogy +ki voltál. Igaz, mondá a mester, tehát csak +hamar, ne késedelmezz vele. Ekkor a legény +csakhamar a fejét levágta, és sok kincseket +magával elvitt, a mesterjének fejével együtt. +Midőn a pénzt hazavitte volt, a fejét eltemette, +s így akkor is szerencsésen megmenekedett, +mondván a mester feleségének: Hallod, +uradat többet házadhoz ne várd, mert így +járt, és kénytelen voltam vele azon módon +cselekedni, hanem ne búsúlj semmit se, +mert én el foglak tégedet jobban tartani mint +az urad. Ekkor ismét mondotta a király a +jövendőmondónak, hogy add ki énnekem azon +tolvajt, mert látom hogy nagy káromra vagyon, +és látod hogy már ezen embert is megölte; +melyre felel a jövendőmondó: nem lehet +semmi esetre megmondanom, mert nem +tudom, más országra nem terjed jövendőlésem; +de ismét adok tanácsot felségednek: +hordassa azon holttestet körül a városban, +minden utcákon, és majdan meg tudod arról, +hogy amely háznál ki fog valaki jönni sírva, +<span class="pagenum"><a name="Page_236" id="Page_236">-236-</a></span> +tehát bizonyosan ott fog a tolvaj lenni. Mikor +tehát épen a suszternek háza előtt vitték el a +holttestet, akkor a felesége kijött sírva; ezen +újságot a legény mindjárt észrevette, és tüstént +megvágja a kezét egy nagy késsel, és kiszaladt +az utcára, mondván a feleségének: +mit sírsz, talán hogy a kezemet megvágtam, +még tudok én azért dolgozni. Ekkor ismét el +tudta a dolgot csinálni ezen fortélylyal, mivel +látták hogy volt az asszonynak miért sírni, +mert úgy lehet, hogy esztendeig se fog azzal +a kezével dolgozni, akit megvágott. A király +tehát ismét magához hivatja, a jövendőmondót, +hogy adjon neki újra tanácsot, mivel ezen +tolvaj nagy kárt fog nekie okozni ha meg +nem tanálja. Mondá tehát, hogy végy tizenkét +szamarat, aki úgy is jeles a városba, mert +nem szabad azt másoknak tartani, tölts teli +mindeniknek egy általvetőt aranynyal, és bocsásd +el az utcán: aki azon pénzt ellopta, azokat +a szamarakat is majdan be fogja hajtani, +és rendelj utánok vagy harminc katonát, aki +vígyázzon reájok távolról, hogy megláthassák +kinek az udvarára hajtják be. Amidőn tehát +elküldötte a király azon szamarakat, épen akkor +a városban vásár volt, tehát amidőn a +suszter ablaka alatt a szamarak elmentek +volna, meglátta a legény, és tüstént nagy lármát +<span class="pagenum"><a name="Page_237" id="Page_237">-237-</a></span> +csinált a városba, amidőn a katonák is +odamentek; a legény ezt látta hogy a katonák +mind ottan vagynak, a lármás népet tehát +ott hagyta, és ment a szamarak után, és +azokat behajtotta udvarára, minden kincset +rólok lepakolt, és a szamarakat az istállóba +mind agyonverte, és szalmával betakarta. +Mikoron a lármának már vége volt, a katonák +tovább akarták útjokat folytatni; hát látják +hogy a szamarak minden kincsestől előlök +eltűntek, keresték ők azokat ugyan, de azoknak +semmi nyomát nem tanálták. Ekkor +kényteleníttettek visszamenni, és a királynak +megjelenteni hogy a dolog hogyan vagyon. A +király tehát ismét elpanaszolta a jövendőmondónak +ez állapotját, hogy nincs annak +semmi haszna; hát az ismét mást javasolt nekie, +mondván hogy: hallod-e felséges király! +huszonnégy vén asszonyt küldj el a városba, +és mindeniknek adass húsz aranyat, hogy +menjenek be ők minden házhoz, és kérjenek +mindenütt szamárhúst, fontját egy aranyért. +Azon tanácsát is fogadta a király a jövendőmondónak, +és elküldötte, mondván nekik, +hogy ahol majdan fognak kapni, tehát hozák +el ide, és a házát azon embernek megesmerjék, +hogy én megtudhassam hol ölték meg +a drága jószágaimat. A vén asszonyok elindúltak +<span class="pagenum"><a name="Page_238" id="Page_238">-238-</a></span> +tehát, és keresték mindenfele hogy hol +kapnák meg a tolvajt; amidőn már a suszternek +a háza volt hátra, és abba is bementek, +és mondották, hogy: hallja mesteruram, +nem tudna-e minekünk pénzünkért szamárhúst +adni? egy arany volna fontjának a díja, +mert orvosságra volna szükségünk reája. Ó ti +vén bolondok, mondá a legény, adjátok ide a +pénzeteket, nem egy fontot, hanem egész egy +szamarat is adok annyi pénzért. Kaptak a +vén boszorkányok rajta, de midőn már a vén +asszonyok mind felpakolták magokat szamárhússal, +észre és gondolóra vette magát a legény, +hogy majdan ki fogják tudni hogy bizonyosan +ő hajtotta be a szamarakat, és így +az istállónak ajtaját bezárta, és mind a huszonnégy +vén asszonyt megölte, és a hidlás +alá temette. Már mostan mondja a király +mint este fele: hol vannak azok a vén boszorkányok? +talán mind elszöktek azon pénzzel? +Ekkor ismét hivatta a jövendőmondót, +hogy mondaná meg neki hogy hol vannak +azok az asszonyok? melyre felel a jövendőmondó: +uram felséged! a tolvaj mindnyájokat +megölte, azokat többé nem látod; hanem +most a tanácsadáson helyesebb fog lenni; +hozass be a városba negyven ezer katonaságot, +és minden házhoz tízet, vagy aki szegényebb +<span class="pagenum"><a name="Page_239" id="Page_239">-239-</a></span> +ötöt kvártélyoztass be, hogy egy ház +se maradjon el a városba, akár gróf, akár +báró, akár miféle titkos tanácsos legyen az, +annak is kelljen katonát tartani. A király ekkor +gondolkodván hogy mitévő legyen; megfogadja-e +a jövendőmondó szavát, avagy ne? +mondja magába: már mindegy, ezt is meg fogom +tenni; és amidőn azok a katonaságok +mind bejöttek a városba, a király mindeniknek +kiadta parancsolatban, hogy minden katona +a maga kvártélyán próbáljon szamárhúst +kérni, és aztat főzzön a gazdája, hogyha +vagyon; és mikoron megebédeltek, mind a kapitányánál +legyen raporton, hogy én azt megtudhassam, +hogy melyik kompániából vagy +svadronból volt az; aki megjelentette, az bizonyos +fog benne lenni hogy ajándékot kap. +És a katonákat eleresztette kvártélyra, mondván, +hogy minden ember próbát tegyen a gazdájával. +Itten a katonák a próbát meg is tették; +és azon suszterlegénynek a házánál +amint mondották hogy főzzön szamárhúst számokra, +mert ahonnan eljöttünk, mindég azzal +éltünk, azt felelte a szamár legény: bizony +épen mostan is aztat főzök a katona uraknak +számára. Ekkor a legény még nagy öröminek +tartotta, hogy a katonáinak tud kedveskedni, +amit tőle kérnek. De még is okoskodik a legény, +<span class="pagenum"><a name="Page_240" id="Page_240">-240-</a></span> +mert azt gondolta hogy bizony valami +tapasztalás végett hozattak ezek a katonák +ide, hogy majdan engemet ki fognak tapasztalni, +hogy én vagyok a tolvaj. Ekkor hallgatódzott +az ajtón, meghallotta hogy a katonák +beszélték, hogy majdan a parancsolatnál jelentést +fognak tenni felőle, de midőn a legény +meghallotta, mondá: megálljatok csak, nem +úgy van az. Ekkor elment a kocsmába, és +mindeniknek a számára elvitt négy itce bort, +és őket mind az ötöket lerészegítette, és mikoron +mindnyájan elaludtak, kihordta az istállóba +a szamarak közzé, és mindet megölte; +annakutána elment, és vett magának egy +olyan ruhát, mint a milyenbe a királynak az +adjutánsa járt, és abba felöltözött, azután írt +olyan írással, mint a milyennel a király szokott +írni, egy oly levelet, amelyben az volt +írva, hogy minden ember, aki csak házi +gazda, a maga katonáját mind lerészegítse, +és ma estvére mindenik megölje; akkor mikor +már mindenik ember megölte, hordja a +királyi rezidenciának eleibe, arra a tágas +piacra; és amellett a levelet megerősítette a +királynak arany pecsétnyomójával; úgy elvitte +a policájra, és azon írást helyesnek találták. +Akkor minden házhoz megjelentették +a királynak parancsolatját; a köznépek által +<span class="pagenum"><a name="Page_241" id="Page_241">-241-</a></span> +nem hágták a parancsolatot, minden követte +a maga dolgát, és a katonákat mind meg részegítette +és megölte. Amidőn már mindjárt +besetétedett, mindenik hordta a király rezidenciájának +piacára a rémítő sok holttestet, +a suszterlegény pedig csak mind kacagta ezen +királynak szamárságát. Mostan tehát a király +felkel ágyából, és néz ki az ablakból: hát +látja hogy a sok ezer emberek mind egy rakásra +vagynak hordva, és mind meg vagynak +ölve; amidőn a király magába sopánkodik, +megyen a policájdirektióról a főember, kopogtat +az ajtón, a király mondja: herájn; +bemegyen azon írással; mikor a király elolvasta, +majd csak hogy el nem ájúlt, mondván: +nagy szerencsétlenségem vagyon ezen +tolvaj által! és hivatja ismét a jövendőmondót, +és mondja neki, hogy mentöl hamarább +adná ki, mivel mostan is olyan nagy kárt tett. +De erre azt mondotta: más országba való az +ember, és oda nem tudok jövendőlni. Hanem +még egy tanácsot adok felségednek; monda +a király: mi legyen? Az nem egyéb mint +hogy megannyi katonát hozass be a városba, +mint amennyit mostan, és szállítsd őket mind +lógerba, és a királyi princeszné leányodnak a +lóger közepén készíttess egy sátort hogy abban +legyen, és magát hagyja, akár miféle megyen +<span class="pagenum"><a name="Page_242" id="Page_242">-242-</a></span> +a sátorba; amellett azonba sok sirbak +legyen felállítva, hogy, ha valami újság esik, +mindenik segítségére legyen a princesznének: +mert a sátorba, tudja felséges király, egyéb +be nem fog menni mint a tolvaj. A király tehát +tüstént megcselekedte, és behozatott ísmét +annyi katonaságot, és a leányát oda vitte. +Amidőn eztet meghallotta a legény, kommendírozó +ruhát csináltatott, és abba felöltözött, és +elment a lógerba, és mondotta a sirbakoknak +hogy vigyázzanak, mert különös egy huncutnak +kell annak lenni, aki azon sok újságokat +kicsinálta. Ekkor, mikor az egész lógert feljárta, +és minden tiszturak tisztelték annak +módja szerint mint kommendírozót; mikor +már mindeneket megvizsgált, bement a királykisasszonyhoz, +és őtet annak módja szerint +összeölelte; azalatt pedig a princeszné +veres festékkel egy keresztet írt a homlokára, +hogy megtudhassák, hogy ki volt azon tolvaj. +Mikor a legény reggel felébred a sátorba, észrevette +a hamisságot, és az egész lógerba való +népet többnyire mind megbéjogozta azon festékkel; +legfőképen a tiszturakat; s így ekkor +se tudták meg a tolvajt, hogy kicsoda legyen. +Mondá pedig a király: Jézus Mária! hát +ez mind összeölelte volna az én leányomat? +mert több mint ezernek van a homlokán azon +<span class="pagenum"><a name="Page_243" id="Page_243">-243-</a></span> +kereszt; ekkor sem tudhatta hát ki a király +hogy kicsoda a tolvaj. Mondotta tehát a jövendőmondónak: +hallod, mondj valami tanácsot, +mert már látom hogy nem csak az országomat, +hanem magamat is ki fog végezni. +Akkor mondja: no már most utólsót mondok, +várj míg a princeszné leányodnak gyermeke +fog születni; és mikor már négy esztendős fog +lenni, akkor az egész városba való népet +mind ki fogod állíttatni, és azon gyermek majdan +reá fog esmerni atyjára: egy aranyalmát +fogsz a kezibe adni, és akinek azon almát +fogja adni, az a tolvaj. Úgy is lett, mert mikor +már a gyermek felnőtt annyira, hogy már +járni tudott, a városba való népet mind kiállitották, +a kis fiút kieresztették közéjek, és az +utolsót megesmerte, hogy az, aki a sok csínokat +tette, és az atyja neki; akkor odadta neki +az aranyalmát. Ekkor a tolvajt megfogták, és +mindjárt fel is akarták akasztani; de erre +mondja a királyfi a királynak: nem úgy +van az, amint te elrendeléd, mert én is királynak +fia vagyok, még pedig hét országos +királyfi, hanem én mind azokért teneked eleget +fogok tenni, s nem érdemlem az akasztófát, +mivel az atyám azt vissza tudja adni, +amit én elpocsékoltam; és azon suszterért, +akit megöltem, másikat fog állítani; a szamarat +<span class="pagenum"><a name="Page_244" id="Page_244">-244-</a></span> +hogy mind megöltem? nálunk minden juhásznak +van öt-hat: azt is visszaadja; azon +huszonnégy vén asszonyt, akit teneked megöltem, +azon negyvenezer katonát: azt is visszaadja, +mert vagyon elég nép az országába: +– hanem amit a leányoddal tettem, azért talán +megérdemleném: de őtet megint el tudom +venni magamnak feleségűl. Ekkor a király írt +egy levelet a suszterlegény atyjának, és ez eljött +oda, mondván hogy: Ember vagy fiam: +igazán megérdemelted volna az akasztófát, de +mostan, én fiam, meg foglak hagyni; mindezekért +pedig eleget teszek; most gyere haza. +Ekkor mondja a király a másik királynak: +jaj barátom, nem úgy van az, hanem még a +leányomat is el kell hogy vegye, és maradjon +itten: én általadok neki mindent, bírja az országomat, +csakhogy a leányomat elvegye feleségűl. +Ekkor ottan maradt a királyfi és +megházasodott, s mai nap is él, ha meg nem +halt. +</p> + +<hr class="chap" /> +<p><span class="pagenum"><a name="Page_245" id="Page_245">-245-</a></span></p> +<h2>XXV. A ROSZ VÉGRE JÓRA FORDÚLT.</h2> +<p> +Volt egyszer egy király, akinek is vala +három fia; és amidőn már őket jó, nagyra felneveltette, +magok szárnyaira akarta ereszteni. +Egykor tehát az atyjok behivatta őket, hogy +mik akarnának lenni? ketten azt mondották +hogy katonák akarunk lenni, a harmadik pedig +papságra kívánkozott. Ezután az atyjok +őket elbocsátotta, de a két testvér haragudott +a legfiatalabb öcscsökre, és mondják nekie: +hogyha mi katonák lehetünk, mi okból te +nem? és miért sanyaríttatnád magad a becsukott +klastromba? Jól vagyon; az öcscsöket is +reá beszéllték, és másnap ismét be voltak híva, +s mondják hogy mind a hárman katonák +akarunk lenni. Erre a király azt rendelte, +hogy senki se tudja meg: beadom őket katonának, +és szolgáljanak úgy mint más ífjak, +hogy ne tudhassák az ő kilételeket; ezzel a +fiait behivatta megint, és úti költséget adott +mindnyájának; ezek után elbúcsúztak, és mentek +<span class="pagenum"><a name="Page_246" id="Page_246">-246-</a></span> +úgy annyira, hogy már idegen országba +érkeztek. +</p> + +<p> +Amidőn egykor egy kocsmába bementek, +és épen abban a vendégfogadóban lett volna +egy óbester is jelen, ebéd közt kérdezi az +óbester: kik lennének öcsém uraimék, avagy +honnan jönnek? Erre feleli egyik közűlök: +mi csak országot világot megyünk próbálni. +Az óbester kérdi tőlök: nem volna-e kedvök +katonává lenni? Feleli az egyik: épen azért +bújdosunk az országba. Ezzel az óbester megfogadta +őket katonának, és igen örűlt nekiek, +minthogy magoktól jött azon kedv reájok. +Ezek után kettejét elosztotta a bataliomhoz, +a legkissebbiket pedig az első kompániához, +a kinek is nevek volt József, Fridrik és János. +Már mostanában katonáskodnak mind a hárman; +de ugyan a két testvér jól viselték magokat, +a legkissebbnek pedig csak a pénzibe +volt gyönyörűsége, és míg a pénzibe tartott, +addig az öreg katonák szerették őtet, és ki is +tisztították a jószágát, de amidőn már pénze +végképen kifogyott, az én szegény János +uram sok káplárbotot is megevett. Ennekutána +meggondolta magát, és írt az atyjának azon +hamissággal, hogy ő már zászlótartó volna, és +hogy küldjön költségrevalót. Az atyja amidőn +a levelet megkapta, igen nagyon megörűlt, és +<span class="pagenum"><a name="Page_247" id="Page_247">-247-</a></span> +nagy summa pénzt küldött nekie. Ismét míg +a pénz tartott, kedves volt mindegyik előtt, +de amidőn a pénzi megintlen elfogyott, újra +haza írt mintha ő kapitányságra emeltetett +volna. Az atyja ezen örömre még nagyobb +summa költséget küldött nekie; akkor is csak +úgy viselte magát mint régenten; és amidőn +már a pénze megintlen elfogyott, újra írt +hogy már óbester; az atyja ezen fő örömre +egy társzekeret küldött utána teli pénzzel +sekretáriusának őrizete alatt Franciaországnak +roppant Lyon városába. Amidőn már +azon városba oda érkezett a sekretárius, a +katonaságnak kaszárnyáját ugyan nem tudta, +de amidőn egykor épen arra talált körösztül +menni, ahol feküdtek, megszólítja a poszton +álló katonát, hogy hol volna az óbester ettől +meg ettől a regementtől; és pedig János +állott épen akkor a poszton. Erre a János azt +feleli: miokból kérdezné az úr azt? aki e feleletet +adta, hogy a királyának a fia óbester +lenne, és sok pénzt hozott volna nekie. Ezek +után János magát leváltotta a posztról, és elszökött. +Amidőn a valóságos óbester megtudta +ezen történetet, a sekretáriust ismét útjának +eresztette, és az elszökött János után katonaságot +küldött, kik nem sokára utól is érték, +és a katonai tömlöcbe tétetett. Ezen történetéért +<span class="pagenum"><a name="Page_248" id="Page_248">-248-</a></span> +az óbester igen nagyon megneheztelt +volt, megvesszőztette őtet, és János uramat a +regementtől szégyengyalázattal eleresztették. +</p> + +<p> +Útnak ered tehát most János, ruhái megrongyosodtak, +nyomorúságában nem tudta +maga se hogy mitévő legyen. Haza menni +nem mert, katonának be nem vették, és így +gondolta magába: jó lenne hogyha bolondnak +tetteti magát, és többi útazásai közt +egész Alexandriáig tévelygett. És valóba +úgy látszott csakugyan, mintha bolond volna. +Egykor vasárnap, amidőn egy gazdag kereskedőnek +a leánya templomba ment volna, János +épen ezen leányt jegyzette meg, és utána +ment egész a templom ajtajáig, aki is a templom +ajtaja előtt megállott, és nekie egy aranyat +adott; ez pedig köszönettel elvette, és +felváltotta az aranyat réz pénzre; dél után +pedig épen azon kereskedőnek háza előtt talált +leülni, és azon rézpénzt mind kirakta, és +négy részre elosztotta, és ezen pénzt mindenféleképen +exercíroztatta: hol a jobb szárnyát +előre hítta, hol a bal szárnyát; ezt a leány +meglátván, megsajnálta őtet, s mindjárt kéri +szüléit, hogy engedjék meg azon szegény +esztelent legalább a háznál megmaradni. A +szüléi a leánynak kérésére végre engedtek, +és a kazalba egy helyet adtak nekie. – Itten +<span class="pagenum"><a name="Page_249" id="Page_249">-249-</a></span> +János már egykét napokig ottan volt, és +mindég csak a pénzeit exercíroztatta; a leány +csak nevetség végett is odament nézni; +a többi között épen olyankor talált oda menni, +amidőn az ő szeretője is ottan volt, és így +beszéllgettek a többi közt egymással: hogyhogy +jöhetnek én tehozzád ma estvére, amidőn +holnap reggel elmegyek a gályával a +tengerre? Ezzel a leány jó tanácsadásával eligazította +szeretőjét, és hogy estve kilenc +órakor jőjön el. János ezt meghallotta, és szépen +megmosdott, és két fertály kilencre a +leány szobája felé indúlt, kinek az ajtaját a +leány be nem csukta, hogy a szüléi észre ne +vegyék szeretőjének eljövetelit. János tehát a +zsinórt lassan húzza, és a legnagyobb csendesség +alatt bement, és hirtelen a leány mellé +ült; ez majd hogy ijedtében el nem kiáltotta +magát, de eszibe jutván hogy a szeretője, +megtartóztatta magát; az pedig kezdi: ugyan +te kedvesem, hogyha mostanában az a bolond +be tanálna jönni, avagy kint lármázni, mit csinálnál? +Feleli: nem egyebet, mint hogy kiszidnám, +és ezzel a mocskos vízzel leönteném. +Alig hogy kimondotta, hát a valóságos szeretője +zörget sok ideig; egyszer azt tanálja +mondani a János: hallod, édes lelkem, mint +lármáz a bolond odakint? Erre kimegy a leány +<span class="pagenum"><a name="Page_250" id="Page_250">-250-</a></span> +és semmit sem is szól a kintállónak, hanem +szeme közé önti a mocskos vizet, ezzel a +leány becsapta nagy frisseséggel az ajtót és +bement; a szeretője pedig nagy szomorúan +haza ballagott. Jól vagyon; a János meghasználta +az alkalmatosságot, és azon idő alatt +míg ők ketten ottan szerelmeteskedtek, a +többi között azt mondja a János a leánynak: +tudod-e édes lelkem, én holnap reggel elmegyek, +add ide az aranygyűrődet, hogy addig +is, míg előljövök, helyetted azt csókolhassam. +A leány örömmel általadta, de ő is kérte tőle +az övét; erre azt mondja: édes szivem, én +odahaza felejtettem a nagy sietségbe, hanem +mindjárt haza megyek és elküldöm, az inas +által. Jól vagyon, itten ők egymást megcsókolgatták, +és elbúcsúzott János a leánytól, és +elment a kunyhajába. Másnap reggel, minthogy +az igazi szeretője méreggel teli volt, +azért nem is ment el a szándékozott útjára. +Itten a leány meglátta reggel az ambituson +a szeretőjét sétálni, és köszön nekie, de a +szeretője köpdösött előtte, és mondja nekie: +ha te énrajtam nem átallottad a tegnapi szégyent +elkövetni, ezek után ne is merészelj +reám nézni, vagy csak azt is mondani, hogy +valaha szeretőd voltam. Ezzel elfordúlt tőle, +és ottan hagyta. Itten a leány nagy szomorúságba +<span class="pagenum"><a name="Page_251" id="Page_251">-251-</a></span> +esett, és búsúlt az ő kedves szeretőjén; +s már gondolta magába a leány: ugyan ki lehetett +azon csalárd ífju, aki őtet úgy megcsalta +szeretője képiben?! +</p> + +<p> +Egykor amidőn így búsúlt, el talált ismét +menni a bolondhoz; ez akkor is a pénzét +exercíroztatta, és lármázott mellette; a leány +bármely nagyon szomorkodott is, mindazonáltal +még sem tarthatta meg magát a nevetéstől; +amidőn ezt látja János hogy őneki szomorúságában +is tetszik, kihúzta a kardját, és +kiabált: hej, jobb szárnya előre, s a többit; +itten látja a leány az ujján az ő saját gyűrőit; +hát azt tanálja magában gondolni: ez biz az +én gyűrőm; megszólítja: hallod-e te, nem +vagy te bolond, hanem másokat tartasz annak; +hol vetted a gyűrőmet? nemde te voltál +tegnap estve énnálam? Eleintén mondja János: +mit beszélsz? és mentegette erőssen magát, +de minthogy a leány megölelte, és kérte +hogy ne tetesse magát bolonddá, úgy nagy +nehezen okosan megszólamlott. Itten kérdi a +leány Jánostól: No édes lelkem, már mostanába +mondd meg hogy hívnak, és miféle dolgodban +jársz? Ez ugyan megmondotta a rajta +esett szerencsétlenséget, de azt még se mondotta +meg, hogy ő királyfi volna; itten a leány, +minthogy János szép gyenge orcájú, +<span class="pagenum"><a name="Page_252" id="Page_252">-252-</a></span> +máskülönben a szemiből is valami különös nemesi +erkölcs látszatott ki, azt mondja nekie: +tudod-e mit, János, délután várj meg engemet +itten ilyenkor, és egy zacskó aranyat hozok +számodra. Ő valóban meg is várta őtet, és a +leány szavát is megtartotta. Amidőn a zacskó +aranyat általadja Jánosnak, mondja már +mostanába: menj be a városba abba a kocsmába +aki az apjáé volt, és végy magadnak +egy különös szobát, és csináltass magadnak +a legjobb szabó által szép gavalléros ruhákat, +és úgy jőj be vasárnap a templomba, és ülj +az első székbe; ottan lesz az én atyám is, ez +pedig igen kedvelli az ífjakat, és magához +fog híni ebédre, köszönd meg és jőj el. Jól vagyon; +amint már mindezeket a János jól megértette, +szinte úgy is cselekedett; az elkészített +szép ruháját felvette, és még elébb ment +be a templomba mint a leánynak atyja, és +beült az első székbe. Amidőn a leány az atyjával +bement, és leültek, szinte csudálkozott +rajta, hogy ilyen külsőországbeli gavallér +itten tanálkozik. Kinek örűlt itten a szíve +jobban mint a leányé; az atyja pedig bátran +megszólítja, kérdi: hogyha meg nem bántaná +az urat a kérésem, mint esmeretlent bátorkodom +egy barátságos ebédre mára meghíni; +amelyet János megköszönt. Amidőn már a +<span class="pagenum"><a name="Page_253" id="Page_253">-253-</a></span> +templomból haza mentek Jánossal egyetemben, +mindenekben kedvét keresték a vidékinek; +beszéd közt kérdi a leány atyja: ugyan +nem volna-e kedve megházasodni? amelyre +mondotta: még nem, mivel több országokon +is szeretnék keresztülmenni, és mindeneket +megpróbálni; de minthogy sokat beszéltek +János fülibe, meggondolta magába aztat, hogy +ő atyját meghazudtoltatta, és mi lesz őbelőle? +már úgy se mer többé visszamenni: +jobb lesz őneki még is megházasodni, legalább +békével fog élni. Itten kérdi a János: hát +kedves úr, kit szerezne nekem feleségűl? feleli: +akit akar itten ebbe a városba, mindegyiket. +No tehát nem bánom, hogyha leánya +hozzám jön, én elveszem. Kiki gondolhatja a +leánynak örömit: itten harmadnap mindjárt +öszveesküdtenek, és gazdaságokat a lakodalom +elvégzése után szerencsésen folytatták, +és a két ífju házasok igen csendesen éltek +egymással. +</p> + +<p> +Egykor eszébe jön Jánosnak: bizony +még is haza kellene az én atyámhoz menni, +és engedelmet tőle kérni; de még is féltette a +bőrit, hanem elhatározta magába, minekelőtte +haza menne, írni fog édes atyjának egy +alázatos levelet, amelyet meg is cselekedett. +Egykor leül délután az asztalhoz, és ír, hát +<span class="pagenum"><a name="Page_254" id="Page_254">-254-</a></span> +amidőn egy két rendeket írt volna, bejött a +felesége, ő pedig elkapta írott levelét; eztet +észre vette a felesége, nem tudta ezen cselekedetit +mire vélni, kérte őtet sokáig csakhogy +mutassa meg a levelet, de mind hiába volt, +hanem annyit mondott nekie, hogy az atyjának +ír. Akkor csudálkozott el a felesége, mivel +aztat mondotta hogy szüléi nem volnának. +Kérte feleségét, hogy most távozna tőle, rövid +idő alatt úgy is mindeneket meg fog mondani. +Így eltávozott, és folytatta kezdett írott +levelét, és megírta atyjának egész volt szomorú +esetjeit, és hogy meg is házasodott, egy +gazdag kereskedőnek leányát vette el, bocsánatot +is kért: ha megvetette is őtet, legalább +halála után ne átkozza, minthogy olyan cselekedeteket +vitt véghez. Itten amidőn már az +atyja megkapta levelét, és felszakasztotta, +örűlt csak azon okból is, hogy János fiától levelet +kaphatott, annál inkább hogy az ő ártatlansága +még sziviben lakott; ezekre meglágyult +az atyjának a szíve, hogy az ő fia oly +szépen kéri őtet, és bánja tett cselekedetét, +azért az atyja mindjárt visszaírt, amelyben +volt: Édes fiam János, megkaptam írott leveledet, +és tudom hollételedet is, azért el sem is +mulaszthattam a levélirást; azon különösen +örűlök, hogy az isten még éltet, és hogy jó +<span class="pagenum"><a name="Page_255" id="Page_255">-255-</a></span> +egészségbe vagy; és hogy megházasodtál, +azon épen nem haragszom, és kívánom is látni +feleségedet; amire kértél, mindeneket megengedek, +csak gyere mentől elébb hozzám feleségeddel +egyetembe, hogy megláthassalak +benneteket; máskülömben rosszúl is vagyok. +Ezt amidőn János felnyitotta, örömkönyhullatások +közt ment feleségihez, és az ő szüléihez, +hogy mit ír az ő édes atyja; akkor hűltek el +itten valamennyien, hogy az ő leányokat királyfi +vette el; és bezzeg még százszortább +nagyobb tisztelettel voltak eránta, mint régenten. +A rendelés más napra megtétetett, és +feleségestől és szüléivel egyetemben elmentek +János atyjához. +</p> + +<p> +Amidőn már odaérkeztek, bemennek hozzája, +térdre esik a János, és mégcsokolja atyjának +a lábát, és mutat a feleségire, akit az +atyja jól megnézett, és meg is csókolt, és +mondotta: no édes fiam, isten áldjon benneteket; +és mint más napra megkoronáztatta, és +még éltiben a birodalmat általadta neki, az +atyja pedig nem sokára meghalt. Ekkor a két +bátyjai előljöttek ugyan mint főtisztek, de +ellenben egész invalidusok voltak, úgy meg +voltak sebesítve: ezek örűltek az öcscsöknek +szerencséjén, hogy van egy ép közöttök, aki +kormányozhatja az országot; és itten elbeszéllették +<span class="pagenum"><a name="Page_256" id="Page_256">-256-</a></span> +egymásnak sorait, de bizony akinek +a világon pátrónusa nincsen, avagy pénze, +bizony nem szolgál annak a szerencse se, mint +a két királyfinak, akik egész főhadnagyságig +hozhaták annyi idő alatt. Igy a Jánost, mint +amely legszerencsétlenebb volt, jóllehet hátát +megszellőztették, a felesége szerette, és szüléi +is ott maradtak nála, míg meg nem haltak. +És így rövid idő alatt elment az egész történetnek +a híre az országba hogy mint szolgált +a szerencse a kereskedő leánynak. Igaz hogy +ő, amidőn bolondnak tette magát, akkor is segített +rajta: így tehát valóban megérdemlette +ezen szerencsét, s így lett véges vége. +</p> + +<hr class="chap" /> +<div class="transnote"> +<h4>Transcriber’s Note:</h4> +<p>Alternative spellings have been retained as they appear in the original.</p> +<p>List of corrected typographical errors:</p> +<ul> +<li>Page <a href="#Page_12">12</a>, "azt mondotta <b>Erzébet</b>" +changed to "azt mondotta <b>Erzsébet</b>"</li> +<li>Page <a href="#Page_14">14</a>, "a két <b>téstvére</b>" +changed to "a két <b>testvére</b>"</li> +<li>Page <a href="#Page_31">31</a>, "oskola <b>utan</b>" +changed to "oskola <b>után</b>"</li> +<li>Page <a href="#Page_35">35</a>, "Amidőn a <b>kiraly</b>" +changed to "Amidőn a <b>király</b>"</li> +<li>Page <a href="#Page_69">69</a>, "<b>es</b> felugrott" +changed to "<b>és</b> felugrott"</li> +<li>Page <a href="#Page_91">91</a>, "egy vén <b>asssony</b>" +changed to "egy vén <b>asszony</b>"</li> +<li>Page <a href="#Page_94">94</a>, "szerezhetünk <b>penzt</b> is" +changed to "szerezhetünk <b>pénzt</b> is"</li> +<li>Page <a href="#Page_95">95</a>, "<b>tetszesök</b> szerint" +changed to "<b>tetszésök</b> szerint"</li> +<li>Page <a href="#Page_108">108</a>, "megeresztem a <b>vivet</b>" +changed to "megeresztem a <b>vizet</b>"</li> +<li>Page <a href="#Page_143">143</a>, "voltam a <b>királykiasszonyt</b>" +changed to "voltam a <b>királykisasszonyt</b>"</li> +<li>Page <a href="#Page_172">172</a>, "Károly a <b>kaplárjával</b>" +changed to "Károly a <b>káplárjával</b>"</li> +<li>Page <a href="#Page_232">232</a>, "hírét felhagyja<b>,</b>" +changed to "hírét felhagyja<b>.</b>"</li> +<li>Page <a href="#Page_236">236</a>, "vigyázzon reájok <b>tavolról</b>" +changed to "vigyázzon reájok <b>távolról</b>"</li> +<li>Page <a href="#Page_238">238</a>, "most a <b>tánácsadáson</b>" +changed to "most a <b>tanácsadáson</b>"</li> +</ul> +</div> + + + + + + + +<pre> + + + + + +End of the Project Gutenberg EBook of Gaal György magyar népmese-gyujtemé +ye (2. kötet), by György Gaal + +*** END OF THIS PROJECT GUTENBERG EBOOK GAAL GYORGY MAGYAR NEPMESE *** + +***** This file should be named 39336-h.htm or 39336-h.zip ***** +This and all associated files of various formats will be found in: + http://www.gutenberg.org/3/9/3/3/39336/ + +Produced by Albert László (This book was produced from +scanned images of public domain material from the Google +Books project.) + + +Updated editions will replace the previous one--the old editions +will be renamed. + +Creating the works from public domain print editions means that no +one owns a United States copyright in these works, so the Foundation +(and you!) can copy and distribute it in the United States without +permission and without paying copyright royalties. Special rules, +set forth in the General Terms of Use part of this license, apply to +copying and distributing Project Gutenberg-tm electronic works to +protect the PROJECT GUTENBERG-tm concept and trademark. Project +Gutenberg is a registered trademark, and may not be used if you +charge for the eBooks, unless you receive specific permission. If you +do not charge anything for copies of this eBook, complying with the +rules is very easy. You may use this eBook for nearly any purpose +such as creation of derivative works, reports, performances and +research. They may be modified and printed and given away--you may do +practically ANYTHING with public domain eBooks. Redistribution is +subject to the trademark license, especially commercial +redistribution. + + + +*** START: FULL LICENSE *** + +THE FULL PROJECT GUTENBERG LICENSE +PLEASE READ THIS BEFORE YOU DISTRIBUTE OR USE THIS WORK + +To protect the Project Gutenberg-tm mission of promoting the free +distribution of electronic works, by using or distributing this work +(or any other work associated in any way with the phrase "Project +Gutenberg"), you agree to comply with all the terms of the Full Project +Gutenberg-tm License (available with this file or online at +http://gutenberg.org/license). + + +Section 1. General Terms of Use and Redistributing Project Gutenberg-tm +electronic works + +1.A. By reading or using any part of this Project Gutenberg-tm +electronic work, you indicate that you have read, understand, agree to +and accept all the terms of this license and intellectual property +(trademark/copyright) agreement. If you do not agree to abide by all +the terms of this agreement, you must cease using and return or destroy +all copies of Project Gutenberg-tm electronic works in your possession. +If you paid a fee for obtaining a copy of or access to a Project +Gutenberg-tm electronic work and you do not agree to be bound by the +terms of this agreement, you may obtain a refund from the person or +entity to whom you paid the fee as set forth in paragraph 1.E.8. + +1.B. "Project Gutenberg" is a registered trademark. It may only be +used on or associated in any way with an electronic work by people who +agree to be bound by the terms of this agreement. There are a few +things that you can do with most Project Gutenberg-tm electronic works +even without complying with the full terms of this agreement. See +paragraph 1.C below. There are a lot of things you can do with Project +Gutenberg-tm electronic works if you follow the terms of this agreement +and help preserve free future access to Project Gutenberg-tm electronic +works. See paragraph 1.E below. + +1.C. The Project Gutenberg Literary Archive Foundation ("the Foundation" +or PGLAF), owns a compilation copyright in the collection of Project +Gutenberg-tm electronic works. Nearly all the individual works in the +collection are in the public domain in the United States. If an +individual work is in the public domain in the United States and you are +located in the United States, we do not claim a right to prevent you from +copying, distributing, performing, displaying or creating derivative +works based on the work as long as all references to Project Gutenberg +are removed. Of course, we hope that you will support the Project +Gutenberg-tm mission of promoting free access to electronic works by +freely sharing Project Gutenberg-tm works in compliance with the terms of +this agreement for keeping the Project Gutenberg-tm name associated with +the work. You can easily comply with the terms of this agreement by +keeping this work in the same format with its attached full Project +Gutenberg-tm License when you share it without charge with others. + +1.D. The copyright laws of the place where you are located also govern +what you can do with this work. Copyright laws in most countries are in +a constant state of change. If you are outside the United States, check +the laws of your country in addition to the terms of this agreement +before downloading, copying, displaying, performing, distributing or +creating derivative works based on this work or any other Project +Gutenberg-tm work. The Foundation makes no representations concerning +the copyright status of any work in any country outside the United +States. + +1.E. Unless you have removed all references to Project Gutenberg: + +1.E.1. The following sentence, with active links to, or other immediate +access to, the full Project Gutenberg-tm License must appear prominently +whenever any copy of a Project Gutenberg-tm work (any work on which the +phrase "Project Gutenberg" appears, or with which the phrase "Project +Gutenberg" is associated) is accessed, displayed, performed, viewed, +copied or distributed: + +This eBook is for the use of anyone anywhere at no cost and with +almost no restrictions whatsoever. You may copy it, give it away or +re-use it under the terms of the Project Gutenberg License included +with this eBook or online at www.gutenberg.org + +1.E.2. If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is derived +from the public domain (does not contain a notice indicating that it is +posted with permission of the copyright holder), the work can be copied +and distributed to anyone in the United States without paying any fees +or charges. If you are redistributing or providing access to a work +with the phrase "Project Gutenberg" associated with or appearing on the +work, you must comply either with the requirements of paragraphs 1.E.1 +through 1.E.7 or obtain permission for the use of the work and the +Project Gutenberg-tm trademark as set forth in paragraphs 1.E.8 or +1.E.9. + +1.E.3. If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is posted +with the permission of the copyright holder, your use and distribution +must comply with both paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 and any additional +terms imposed by the copyright holder. Additional terms will be linked +to the Project Gutenberg-tm License for all works posted with the +permission of the copyright holder found at the beginning of this work. + +1.E.4. Do not unlink or detach or remove the full Project Gutenberg-tm +License terms from this work, or any files containing a part of this +work or any other work associated with Project Gutenberg-tm. + +1.E.5. Do not copy, display, perform, distribute or redistribute this +electronic work, or any part of this electronic work, without +prominently displaying the sentence set forth in paragraph 1.E.1 with +active links or immediate access to the full terms of the Project +Gutenberg-tm License. + +1.E.6. You may convert to and distribute this work in any binary, +compressed, marked up, nonproprietary or proprietary form, including any +word processing or hypertext form. However, if you provide access to or +distribute copies of a Project Gutenberg-tm work in a format other than +"Plain Vanilla ASCII" or other format used in the official version +posted on the official Project Gutenberg-tm web site (www.gutenberg.org), +you must, at no additional cost, fee or expense to the user, provide a +copy, a means of exporting a copy, or a means of obtaining a copy upon +request, of the work in its original "Plain Vanilla ASCII" or other +form. Any alternate format must include the full Project Gutenberg-tm +License as specified in paragraph 1.E.1. + +1.E.7. Do not charge a fee for access to, viewing, displaying, +performing, copying or distributing any Project Gutenberg-tm works +unless you comply with paragraph 1.E.8 or 1.E.9. + +1.E.8. You may charge a reasonable fee for copies of or providing +access to or distributing Project Gutenberg-tm electronic works provided +that + +- You pay a royalty fee of 20% of the gross profits you derive from + the use of Project Gutenberg-tm works calculated using the method + you already use to calculate your applicable taxes. The fee is + owed to the owner of the Project Gutenberg-tm trademark, but he + has agreed to donate royalties under this paragraph to the + Project Gutenberg Literary Archive Foundation. Royalty payments + must be paid within 60 days following each date on which you + prepare (or are legally required to prepare) your periodic tax + returns. Royalty payments should be clearly marked as such and + sent to the Project Gutenberg Literary Archive Foundation at the + address specified in Section 4, "Information about donations to + the Project Gutenberg Literary Archive Foundation." + +- You provide a full refund of any money paid by a user who notifies + you in writing (or by e-mail) within 30 days of receipt that s/he + does not agree to the terms of the full Project Gutenberg-tm + License. You must require such a user to return or + destroy all copies of the works possessed in a physical medium + and discontinue all use of and all access to other copies of + Project Gutenberg-tm works. + +- You provide, in accordance with paragraph 1.F.3, a full refund of any + money paid for a work or a replacement copy, if a defect in the + electronic work is discovered and reported to you within 90 days + of receipt of the work. + +- You comply with all other terms of this agreement for free + distribution of Project Gutenberg-tm works. + +1.E.9. If you wish to charge a fee or distribute a Project Gutenberg-tm +electronic work or group of works on different terms than are set +forth in this agreement, you must obtain permission in writing from +both the Project Gutenberg Literary Archive Foundation and Michael +Hart, the owner of the Project Gutenberg-tm trademark. Contact the +Foundation as set forth in Section 3 below. + +1.F. + +1.F.1. Project Gutenberg volunteers and employees expend considerable +effort to identify, do copyright research on, transcribe and proofread +public domain works in creating the Project Gutenberg-tm +collection. Despite these efforts, Project Gutenberg-tm electronic +works, and the medium on which they may be stored, may contain +"Defects," such as, but not limited to, incomplete, inaccurate or +corrupt data, transcription errors, a copyright or other intellectual +property infringement, a defective or damaged disk or other medium, a +computer virus, or computer codes that damage or cannot be read by +your equipment. + +1.F.2. LIMITED WARRANTY, DISCLAIMER OF DAMAGES - Except for the "Right +of Replacement or Refund" described in paragraph 1.F.3, the Project +Gutenberg Literary Archive Foundation, the owner of the Project +Gutenberg-tm trademark, and any other party distributing a Project +Gutenberg-tm electronic work under this agreement, disclaim all +liability to you for damages, costs and expenses, including legal +fees. YOU AGREE THAT YOU HAVE NO REMEDIES FOR NEGLIGENCE, STRICT +LIABILITY, BREACH OF WARRANTY OR BREACH OF CONTRACT EXCEPT THOSE +PROVIDED IN PARAGRAPH 1.F.3. YOU AGREE THAT THE FOUNDATION, THE +TRADEMARK OWNER, AND ANY DISTRIBUTOR UNDER THIS AGREEMENT WILL NOT BE +LIABLE TO YOU FOR ACTUAL, DIRECT, INDIRECT, CONSEQUENTIAL, PUNITIVE OR +INCIDENTAL DAMAGES EVEN IF YOU GIVE NOTICE OF THE POSSIBILITY OF SUCH +DAMAGE. + +1.F.3. LIMITED RIGHT OF REPLACEMENT OR REFUND - If you discover a +defect in this electronic work within 90 days of receiving it, you can +receive a refund of the money (if any) you paid for it by sending a +written explanation to the person you received the work from. If you +received the work on a physical medium, you must return the medium with +your written explanation. The person or entity that provided you with +the defective work may elect to provide a replacement copy in lieu of a +refund. If you received the work electronically, the person or entity +providing it to you may choose to give you a second opportunity to +receive the work electronically in lieu of a refund. If the second copy +is also defective, you may demand a refund in writing without further +opportunities to fix the problem. + +1.F.4. Except for the limited right of replacement or refund set forth +in paragraph 1.F.3, this work is provided to you 'AS-IS' WITH NO OTHER +WARRANTIES OF ANY KIND, EXPRESS OR IMPLIED, INCLUDING BUT NOT LIMITED TO +WARRANTIES OF MERCHANTIBILITY OR FITNESS FOR ANY PURPOSE. + +1.F.5. Some states do not allow disclaimers of certain implied +warranties or the exclusion or limitation of certain types of damages. +If any disclaimer or limitation set forth in this agreement violates the +law of the state applicable to this agreement, the agreement shall be +interpreted to make the maximum disclaimer or limitation permitted by +the applicable state law. The invalidity or unenforceability of any +provision of this agreement shall not void the remaining provisions. + +1.F.6. INDEMNITY - You agree to indemnify and hold the Foundation, the +trademark owner, any agent or employee of the Foundation, anyone +providing copies of Project Gutenberg-tm electronic works in accordance +with this agreement, and any volunteers associated with the production, +promotion and distribution of Project Gutenberg-tm electronic works, +harmless from all liability, costs and expenses, including legal fees, +that arise directly or indirectly from any of the following which you do +or cause to occur: (a) distribution of this or any Project Gutenberg-tm +work, (b) alteration, modification, or additions or deletions to any +Project Gutenberg-tm work, and (c) any Defect you cause. + + +Section 2. Information about the Mission of Project Gutenberg-tm + +Project Gutenberg-tm is synonymous with the free distribution of +electronic works in formats readable by the widest variety of computers +including obsolete, old, middle-aged and new computers. It exists +because of the efforts of hundreds of volunteers and donations from +people in all walks of life. + +Volunteers and financial support to provide volunteers with the +assistance they need are critical to reaching Project Gutenberg-tm's +goals and ensuring that the Project Gutenberg-tm collection will +remain freely available for generations to come. In 2001, the Project +Gutenberg Literary Archive Foundation was created to provide a secure +and permanent future for Project Gutenberg-tm and future generations. +To learn more about the Project Gutenberg Literary Archive Foundation +and how your efforts and donations can help, see Sections 3 and 4 +and the Foundation web page at http://www.pglaf.org. + + +Section 3. Information about the Project Gutenberg Literary Archive +Foundation + +The Project Gutenberg Literary Archive Foundation is a non profit +501(c)(3) educational corporation organized under the laws of the +state of Mississippi and granted tax exempt status by the Internal +Revenue Service. The Foundation's EIN or federal tax identification +number is 64-6221541. Its 501(c)(3) letter is posted at +http://pglaf.org/fundraising. Contributions to the Project Gutenberg +Literary Archive Foundation are tax deductible to the full extent +permitted by U.S. federal laws and your state's laws. + +The Foundation's principal office is located at 4557 Melan Dr. S. +Fairbanks, AK, 99712., but its volunteers and employees are scattered +throughout numerous locations. Its business office is located at +809 North 1500 West, Salt Lake City, UT 84116, (801) 596-1887, email +business@pglaf.org. Email contact links and up to date contact +information can be found at the Foundation's web site and official +page at http://pglaf.org + +For additional contact information: + Dr. Gregory B. Newby + Chief Executive and Director + gbnewby@pglaf.org + + +Section 4. Information about Donations to the Project Gutenberg +Literary Archive Foundation + +Project Gutenberg-tm depends upon and cannot survive without wide +spread public support and donations to carry out its mission of +increasing the number of public domain and licensed works that can be +freely distributed in machine readable form accessible by the widest +array of equipment including outdated equipment. Many small donations +($1 to $5,000) are particularly important to maintaining tax exempt +status with the IRS. + +The Foundation is committed to complying with the laws regulating +charities and charitable donations in all 50 states of the United +States. Compliance requirements are not uniform and it takes a +considerable effort, much paperwork and many fees to meet and keep up +with these requirements. We do not solicit donations in locations +where we have not received written confirmation of compliance. To +SEND DONATIONS or determine the status of compliance for any +particular state visit http://pglaf.org + +While we cannot and do not solicit contributions from states where we +have not met the solicitation requirements, we know of no prohibition +against accepting unsolicited donations from donors in such states who +approach us with offers to donate. + +International donations are gratefully accepted, but we cannot make +any statements concerning tax treatment of donations received from +outside the United States. U.S. laws alone swamp our small staff. + +Please check the Project Gutenberg Web pages for current donation +methods and addresses. Donations are accepted in a number of other +ways including checks, online payments and credit card donations. +To donate, please visit: http://pglaf.org/donate + + +Section 5. General Information About Project Gutenberg-tm electronic +works. + +Professor Michael S. Hart is the originator of the Project Gutenberg-tm +concept of a library of electronic works that could be freely shared +with anyone. For thirty years, he produced and distributed Project +Gutenberg-tm eBooks with only a loose network of volunteer support. + + +Project Gutenberg-tm eBooks are often created from several printed +editions, all of which are confirmed as Public Domain in the U.S. +unless a copyright notice is included. Thus, we do not necessarily +keep eBooks in compliance with any particular paper edition. + + +Most people start at our Web site which has the main PG search facility: + + http://www.gutenberg.org + +This Web site includes information about Project Gutenberg-tm, +including how to make donations to the Project Gutenberg Literary +Archive Foundation, how to help produce our new eBooks, and how to +subscribe to our email newsletter to hear about new eBooks. + + +</pre> + +</body> +</html> |