diff options
Diffstat (limited to '39419-h')
| -rw-r--r-- | 39419-h/39419-h.htm | 5654 |
1 files changed, 5654 insertions, 0 deletions
diff --git a/39419-h/39419-h.htm b/39419-h/39419-h.htm new file mode 100644 index 0000000..8406f70 --- /dev/null +++ b/39419-h/39419-h.htm @@ -0,0 +1,5654 @@ +<!DOCTYPE html PUBLIC "-//W3C//DTD XHTML 1.0 Strict//EN" + "http://www.w3.org/TR/xhtml1/DTD/xhtml1-strict.dtd"> +<html xmlns="http://www.w3.org/1999/xhtml" xml:lang="hu" lang="hu"> +<head> +<meta name="generator" content= +"HTML Tidy for Linux/x86 (vers 25 March 2009), see www.w3.org" /> +<meta http-equiv="Content-Type" content= +"text/html; charset=utf-8" /> +<meta http-equiv="Content-Style-Type" content="text/css" /> +<title>The Project Gutenberg eBook of Eredeti népmesék (1. rész) by +László Merényi</title> + +<style type="text/css"> +/*<![CDATA[*/ + +body { + margin-left: 10%; + margin-right: 10%; +} + +h1,h2,h4,h5,h6 { + text-align: center; + clear: both; +} + +h3 { + margin-left: 5%; + font-size: 90%; +} + +p { + margin-top:.75em; + margin-bottom:.75em; +} + +body > p { + text-align: justify; + text-indent: 1.5em; +} + +hr { + width: 33%; + margin-top: 2em; + margin-bottom: 2em; + margin-left: auto; + margin-right: auto; + clear: both; +} + +hr.chap {width: 65%} + +.pagenum { /* uncomment the next line for invisible page numbers */ + /* visibility: hidden; */ + position: absolute; + right: 2%; + color: gray; + font-size: smaller; + text-align: right; + text-indent:0; +} /* page numbers */ + +.center { + text-align: center; +} + +.right {text-align: right;} + +em.gesperrt { + font-style: normal; + font-weight: normal; + letter-spacing: 0.3em; + padding-left: 0.3em; +} + +.caption-small {font-weight: bold; font-size: small;} + +.caption {font-weight: bold;} + +.caption-large {font-weight: bold; font-size: large;} + +.caption-150 {font-weight: bold; font-size: 150%;} + +/* Footnotes */ +.footnote { + margin-left: 10%; + margin-right: 10%; + font-size: 0.9em; + text-align: justify; + } + +.footnote .label { + position: absolute; + right: 84%; + text-align: right; + } + +.fnanchor { + vertical-align: super; + font-size: .8em; + text-decoration: none; +} + +/* Poetry */ +.poem { + margin-left:5%; + width: 90%; + text-align: left; +} + +.poem br { + display: none; +} + +.poem .stanza { + margin: 1em 0em 1em 0em; +} + +.poem span.i0 { + display: block; + margin-left: 0em; + padding-left: 3em; + text-indent: -3em; +} + +.poem span.i2 { + display: block; + margin-left: 1em; + padding-left: 3em; + text-indent: -3em; +} + +/* Transcriber’s notes */ +.transnote {background-color: #E6E6FA; + color: black; + font-size:smaller; + padding:0.5em; + margin-bottom:5em; + font-family:sans-serif, serif; } + +.transnote b { + color: #880000; +} + +ul.TOC { + list-style-type: none; + padding-left: 5%; + width: 80%; + text-align: justify; +} + +span.ralign { + position: absolute; + text-align: right; + right: 15%; + top: auto; +} + + +/*]]>*/ +</style> +</head> +<body> + + +<pre> + +The Project Gutenberg EBook of Eredeti népmesék (1. rész), by László Merényi + +This eBook is for the use of anyone anywhere at no cost and with +almost no restrictions whatsoever. You may copy it, give it away or +re-use it under the terms of the Project Gutenberg License included +with this eBook or online at www.gutenberg.org/license + + +Title: Eredeti népmesék (1. rész) + +Author: László Merényi + +Release Date: April 10, 2012 [EBook #39419] + +Language: Hungarian + +Character set encoding: UTF-8 + +*** START OF THIS PROJECT GUTENBERG EBOOK EREDETI NÉPMESÉK (1. RÉSZ) *** + + + + +Produced by Albert László (This book was produced from +scanned images of public domain material from the Google +Books project.) + + + + + + +</pre> + +<p> </p> +<h1>EREDETI<br /> +<span class="caption-150">NÉPMESÉK.</span></h1> +<p> </p> +<p class="center"><span class= +"caption-small">ÖSSZEGYÜJTÖTTE</span></p> +<p class="center"><span class="caption-150">MERÉNYI +LÁSZLÓ.</span></p> +<p> </p> +<p class="center"><span class="caption-large">ELSŐ RÉSZ.</span></p> +<p> </p> +<p class="center"><span class="caption">PEST, 1861.</span></p> +<p class="center"><span class="caption">KIADJA HECKENAST +GUSZTÁV.</span></p> +<p> </p> +<hr class="chap" /> +<p><span class="pagenum"><a name="Page_3" id= +"Page_3">-3-</a></span></p> +<h2>A KIGYÓBŐR.</h2> +<p><span class="pagenum"><a name="Page_4" id= +"Page_4">-4-</a></span><br /> +<span class="pagenum"><a name="Page_5" id= +"Page_5">-5-</a></span></p> +<p>Hol volt, hol nem volt, még az óperencziás tengeren is túl, még +az üveghegyeken is túl, kidült-bedült kemenczének egy csepp oldala +se’ volt, a hol jó volt, ott rosz nem volt, a hol rosz volt, ott jó +nem volt, volt egyszer a nekeresdi s ebkérdi kopaszhegyen hét sugár +jegenyefa, ennek minden ágára egy-egy ringyes-rongyos pendel +akasztva s ennek minden korczában, ránczában egy-egy véka bolha, – +s ezen bolhacsordának az legyen pásztora, ki az óperencziából +hozott mesémre figyelmesen nem hallgat. Ha pedig csak egyet is +elugrat: akkor az a bolhacsorda iszonyú vérontásának legyen kitéve, +s csipdessék agyon!</p> +<p>Volt egyszer hát egy szegény ember, s ennek egy magtalan +felesége. Már tiz éve, hogy házasságban éltek, még se’ volt egy fia +gyermekök, csak akkorka sem, mint a kis-ujjam. Egyszer +boszuságában, emigy fakadt ki a szegény asszony: Istenem! adj nekem +egy gyermeket, ha mindjárt fél-kigyó, fél-ember lesz is! Kérése +foganatos volt; az asszony érezte hogy vastagodik, s méhének +gyümölcse megmozdult a szive alatt. <span class="pagenum"><a name= +"Page_6" id="Page_6">-6-</a></span></p> +<p>Itt, eljön a szülés ideje, s az asszony lebetegszik; de uramfia! +az asszony gyermeke, kérése szerint, fél-kigyó, fél-ember volt; úgy +annyira, hogy midőn a bába e csodát meglátta, el akarta metszeni +élte fonalát, de az anyja nem engedte, mondván, a mivel +meglátogatott az isten, békén viselem; ölébe vette +össze-visszacsokolta, mintha ez lett volna a világon a legszebb +gyermek. S e csodaporonty is pihent a hófehér mezőben s a két szép +aranyalma bimbójából szítta a méznél édesb anyatejet.</p> +<p>Már 17 éves s 11 hónapos volt e csodabogár, s még se’ járni, se’ +beszélni nem tudott; mindig ott ült úgy a kemenczepánkon mint egy +hat akós hordó; csak mikor kigyófarkát maga alá csapta s megzörrent +sárga pikkelyes nadrágja: ez volt a beszéd, ez az élet jele.</p> +<p>Midőn ép 18 éves volt, se’ több, se’ kevesebb, világ csodájára +meg szólal a csodaszülött s legelső szava ez volt:</p> +<p>– Édes anyám!</p> +<p>– Mit kivánsz, kedves fiam?</p> +<p>– Úgy-e édes anyám, lakozik itt ebben a városban egy király?</p> +<p>– Lakik fiam, lakik.</p> +<p>– Úgy-e, van annak egy 16 éves, világhirű szép leánya? +<span class="pagenum"><a name="Page_7" id= +"Page_7">-7-</a></span></p> +<p>– Van fiam, van.</p> +<p>– Úgy-e édes anyám, azt most kérik férjhez?</p> +<p>– Most fiam, most.</p> +<p>– No ha most kérik férjhez: úgy menjen el édes anyám a királyi +rezidencziába s mondja meg a királynak, hogy köszöntetem szépen +adja nekem azt az egyetlen 16 esztendős leányát feleségűl.</p> +<p>Itt, másnapra kelve a szegény asszony felöltötte legjobb +ringy-rongy ruháját s beállitott a királyhoz. Köszön neki e szózat +szerint:</p> +<p>– Adjon isten jó napot felségednek!</p> +<p>– Fogadj isten, szegény asszony! hát mi járatban vagy?</p> +<p>– Nagy az én szívem szomorúsága s most is azért fordultam +felségedhez, hogy azt tetézzem! A mint felséged is tudhatja, van +nekem egy csodaszülött fiam, – de, ha már megvan, hát hagy legyen!… +ez a fiu 18 esztendős koráig néma volt, s isten csodájára ma +szólalt meg legelőször s azt mondta nekem, hogy kérjem meg az ő +számára felségednek egyetlenegy világhírű szép leányát. Azért ha +kerékben törnek, elevenen eltemetnek is, itt állok felséged +előtt.</p> +<p>A király semmitsem szólt, hanem ebrúdon hajitatta ki a szegény +asszonyt a rezidencziából.</p> +<p>Haza bandukol a szegény asszony nagy sirva-riva s elpanaszolja a +fija előtt, hogy mi történt vele. <span class="pagenum"><a name= +"Page_8" id="Page_8">-8-</a></span></p> +<p>A csodaszülött csak biztatta, csak vigasztalta, hogy jóra viszi +mindazt a köszörű, s megkérte édes anyját, hogy forduljon ki egy +kicsit a szobából.</p> +<p>Hogy kiment a szobából a csodaszülött anyja: a fiú leszállt a +kemenczepánkról, megrázkodott s lehullt róla a kigyóbőr s ime! oly +szép legény vált belőle, hogy tündérek között is megjárta volna, +hogy az első székbe üljön; de elébb betette az ajtót, kihúzta a +kilincsmadzagot s az ablakot is beterítette, hogy azon semmiféle +teremtett állat be ne lásson.</p> +<p>Aztán kezébe vette a kigyóbőrt s megrázta hétszer, közbe-közbe +bűvös szókat mondván, megjelentek a szolga lelkek.</p> +<p>– Mit parancsolsz, kedves gazdánk?</p> +<p>– Nem egyebet, mint azt, hogy tüstént, ebben a szempillantásban, +teremtsetek elő nekem érczvirágból, sáraranyból, ezűstszálból font +kosárkát, s abba szedjetek a tündér kertből, a boldogság fájáról +mindenféle aranyalmákat. Alig hangzott el a parancs utolsó igéje, +ime! már az asztalon állt a csodaszülött kivánsága. – Abban a +kigyóbőrben, melyet az emberek csodájára kellett neki viselni, állt +minden bűvereje.</p> +<p>Aztán a csodaszülött ismét magára vette a kigyóbőrt, levetette a +závárt, befűzte a madzagot, levette a teritőt az ablakról, s +bekiáltotta édes anyját. <span class="pagenum"><a name="Page_9" id= +"Page_9">-9-</a></span></p> +<p>– Édes anyám! itt van ebben az érczvirágból, sár aranyból, +ezüstszálból font kosárban aranyalma, vigye ezt el a +királykisasszonynak ajándékba, mondja, hogy én küldtem a +nevenapjára.</p> +<p>Elviszi a szegény asszony az ajándékot a királykisasszonynak s +leteszi a puszpángfa asztalra.</p> +<p>Itt a királykisasszony megörül az ajándéknak, egyenest berohant +vele az apjához s kizúditotta az aranyalmákat az asztalra. Megörül +ennek a király, hivatja a szegény asszonyt, hogy jőjön be a fehér +házba. Bezzeg nem vettette ki most ebrudon mint tegnap, hanem oda +ültette maga mellé az aranylóczára, megfogta a kezét, azt a fekete +kérges kezet, melyben a retek is kikelt volna, s azt mondta +neki:</p> +<p>– No szegény asszony, menj haza, mond meg a fiadnak: hogyha +holnap reggelre az én házamat a te gunyhóddal aranyhíd köti össze: +neki adom a leányomat.</p> +<p>Hazamegyen a szegény asszony s elmondja a fiának, hogy mit üzent +a király: hogyha holnap reggel az ő házát, meg a mi gunyhónkat +aranyhíd köti össze: akkor neked adja egyetlen-egy világhirű szép +leányát. A csodaszülött mindezekre nem szólt semmit, csak a fejét +hajtogatta, csak mosolygott.</p> +<p>Hogy leáldozott a nap; hogy a szegény ember házában is le +pihentek: a csodaszülött úgy éjféltájban <span class= +"pagenum"><a name="Page_10" id="Page_10">-10-</a></span> fölkelt, +levetette a kigyóbőrt s megrázta hétszer, közbe-közbe bűvös +szavakat mondván, megjelentek a szolgalelkek.</p> +<p>– Mit parancsolsz, kedves gazdánk?</p> +<p>– Nem egyebet, mint azt, hogy e viskót a király palotájával +aranyhíd kösse össze, s rádásul az aranyhid alatt ezüst-folyó +csergedezzék s ebben aranyhalak ficzkándozzanak. Az ezüst folyóból, +zöldbársonyszigetek merűljenek fel s ezen terüljön el egy +virágtenger, tengernyi virág, a virágokon aranyos lepkék szedjék a +virág-izt s minden hajnalban, rózsatányéron vigyék királyi mátkám +ajakára, hogy annak édessége költse fel a hajnali álomból. Alig +röppent el az ige: a varázsszóra teljesítve lőn a csodaszülött +parancsa.</p> +<p>Reggelre kelve fölébredt a király hajnali álmából, hirtelen az +ablakhoz szaladt s kitekintett rajta, s imhogy sóbálványnyá nem +változott csodálkozásában, midőn ott látja az aranyhidat, aranyhid +alatt ezüst-folyót, ezüst-folyón zöldbársonyszigetet, +zöldbársonyszigeten virágtengert, tengernyi virágon mindenféle +dalló, éneklő madárkákat s virág-ízt gyüjtő aranylepkéket. A +világhirű szép királykisasszony pedig, midőn a legédesb hajnali +álom tejét színá, rászállt ajakára látatlan alakban a virág-ízt +hozó lepke, s annak mézével édesitette meg ajakát. Alig izlelte a +<span class="pagenum"><a name="Page_11" id= +"Page_11">-11-</a></span> virágízt, álmot látott, s azt álmodá: +hogy őt egy gyöngyadta csodaszép királyfi látogatta meg, oda lépett +az ágyához, megölelte s megcsókolta.</p> +<p>Hogy a csókra fölébredt a világhirű szép királykisasszony: az +ágyában egy aranyhajszálat és egy aranykigyópikkelyt talált. +Fölvette mind a kettőt s a kebelébe dugta. A dologról senkinek sem +szólt semmit; de mikor bejött hozzá édesatyja, tudtára adni +szerencséjét, vagy tán szerencsétlenségét, s mikor kérdezte tőle, +hogy hozzá megyen-e a csodaszülötthöz, azt felelte, hogy hozzá. +Harmadnapi határidőt tűztek ki a menyegzőnapjául.</p> +<p>Három nap, nem sok idő; de mátkásoknak harminczhárom +esztendő!</p> +<p>Három napja volt még a csodaszülött fél-kigyó fél-embernek, +három ajándékkal kedveskedett mátkájának, a következő renddel:</p> +<p>Midőn az első napon mindenki szemeit lecsukta az álom: leszállt +a csodaszülött a kemenczepánkról, megrázkodván, lehullt róla a +kigyóbőr. Megrázta ezt hétszer, közbe-közbe bűvös szókat mondván, +megjelentek a szolgalelkek.</p> +<p>– Mit parancsolsz, kedves gazdánk?</p> +<p>– Nem egyebet, mint azt, látjátok-e azt a nagy vadonerdőt az +ezüstpatak mentében? No, ha látjátok, úgy azt, egy szempillantás +alatt, vigyétek el <span class="pagenum"><a name="Page_12" id= +"Page_12">-12-</a></span> a forrótenger kellőközepébe s hagyjátok +ott. Mikor letettétek, jőjjetek vissza, s annak a helyén találtok +majd egy kerekdombot: arra a kerekdombra ültessétek a boldogság +kertjét a kerek föld legszebb virágival. Mikor aztán ezekkel készen +lesztek, a kert kellőközepén emeljétek fel a boldogság palotáját, +két szerető, egy boldog pár fészkét, gyémánt oszlopokon, +szivárvány-bolthajtásra, melyen annyi ablak legyen, a hány nap van +egy esztendőben. Czímerül a palota tetejére, hozzátok el +tündérország napvilágosságu karbunkulusát, hogy ott semmiféle +világitásra ne legyen szükség. Hét szobát, a mátkám számára, a nap +hét szinével fessetek ki, s a földjét ugyancsak olyan bársonynyal +vonjátok be, nyolczadik legyen a mátkám hálókamrája. Erre legtöbb +gondot forditsatok; mert ez lesz a hűség kamrája: azért ezt az +ártatlanság szinével, tiszta fehér bársonynyal vonjátok be s +csináljatok bele termőaranygalyból font nyoszolyát, igaz-gyöngygyel +kiczifrázva, gyémántszeggel kiverve.</p> +<p>Alig hangzott el a parancs varázs-szava: már teljesitve volt az +s ott állt a tündöklő palota, tündöklő kert közepén, ugy a mint +rendelve volt; aranyos fészek, egy pár aranyos madár számára.</p> +<p>Reggelre kelve a mint meglátta a király, meg a felesége, meg a +királykisasszony az ajándékot s a mint megértették, hogy ez +jegyajándék: szivöknek <span class="pagenum"><a name="Page_13" id= +"Page_13">-13-</a></span> im hogy szárnya nem támadt, imhogy el nem +repült, ugy repesett.</p> +<p>Az első nap ez volt a jegy-ajándék. A második nap, midőn az álom +rózsaujjával a szegény ember viskójában mindenkit megkötözött: +leszállt a kemenczepánkról a csodaszülött fél-kigyó, fél-ember +megrázkodván, lehullt róla a kigyóbőr. Megrázta ezt hétszer, +közbe-közbe varázs-szókat mondván, megjelentek a szolgalelkek:</p> +<p>– Mit parancsolsz, kedves gazdánk?</p> +<p>– Nem egyebet, felelt a csodaszülött fél-kigyó félember, mint +azt: szálljatok le a mély tengerfenékre, keressétek fel ott a +tündérkirálynét, ki a vizek felett uralkodik, s menjetek be a vízi +palotába, melyet nagy bajúszú czethalak őriznek s mondjátok meg a +királynénak, hogy köszöntetem s adja át nektek azt a +gyöngyház-szekrényt, tizenkét szobaleányával együtt, a mely +megilleti az én mátkámat nászeste előtti napon. Mikor ezt a +kezeitekhez kaptátok, tegyétek le világhirű szép mátkám +puszpángfa-asztalára, hogy a mint szemét legelőször fölveti a +hajnali álomból, erre vesse az ő tekintetét.</p> +<p>Alig hangzott el a varázs szó, már teljesitve volt a parancs; +ugy annyira, hogy mikor a királykisasszony fölvetette a szemét, +legelőször a gyöngyház-szekrényt <span class="pagenum"><a name= +"Page_14" id="Page_14">-14-</a></span> pillantotta meg, s aztán +körül tekintvén, intésére tizenkét, szebbnél szebb szemérmes +szobalány várt. Hirtelen kiugrott az ágyból, csak valami nagy +kendőt vetett a nyakába, rohant a gyöngyház-szekrény nézésére.</p> +<p>Először kivűlről nézte meg össze-vissza, sokat mondogatta +magában nagyokat nyelve: be szép, be gyönyörű! aztán megnyomott egy +kis aranygombot s tüstént felpattant a gyöngyház-szekrény +teteje.</p> +<p>A szoba egyszerre megtelt azzal a jóféle illattal, melynek +szaglása után megifjodott az ember. Ebben a gyöngyház-szekrényben +voltak különféle apró kis szelenczék.</p> +<p>Felnyitja az elsőt. Ebben volt tündér bűvös-szer, melyet hajnal +hasadáskor, apró-cseperke tűndérkék méhszárnyakon gyűjtöttek össze +a virágokról. Egy csepp belőle, az ősz hajat is aranyhajjá +változtatta.</p> +<p>Felnyitja a másikat. Ebben szép-ir volt, melyet tűndérek szedtek +össze, ezerféle virág-irból. Egy csepp elég volt belőle, hogy a +legránczosabb, mohotkás arczot is, oly szépségűvé tegyen, mint +mikor a fehér rózsára piros szint lehel a hajnal!</p> +<p>Felnyitja a harmadikat. Ebben balzsam volt. Egy csepp belőle, +egy egész kádvizet oly balzsamfördővé változtatott át, hogy abban, +ha a legnyomorultabb <span class="pagenum"><a name="Page_15" id= +"Page_15">-15-</a></span> béna koldus fördött volna is meg, mégis +24 éves tündérszépségű ifjúvá változott volna.</p> +<p>Felnyitja a negyediket. Ebben asszonyoknak való csecse-becsék +voltak melyeknek csak azok tudják hasznokat venni: azért ezeket el +se beszélem.</p> +<p>Aztán a szobaleányok szépen felöltöztették a királykisasszonyt: +az egyik kifonta sarkig érő hosszú haját, a másik megkente a bűvös +szerrel s ime! az aranyhajjá változott; a harmadik fördőt készitett +s cseppentett bele balzsam-irt s ime! alig hogy megfördött benne a +királykisasszony, eddig is szép volt, de ezután hétszerte szebb +lett; a negyedik megmosdatta a szép-irban s ime! oly tündöklő +szépségű lett az arcza, mint mikor a fehér rózsára piros szín van +lehelve! ugyannyira, hogy mikor egészen felöltöztették, s beszaladt +a szülőihez, azok alig ismerték meg s kérdezték magokban: ez a +tűndérkirályné-e a mi leányunk? És ezt mind a csodaszülött +fél-kigyó, fél-ember cselekedte!…</p> +<p>A második nap ez volt az ajándék. Következett a harmadik nap, az +utolsó nap.</p> +<p>Valjon mit küld most az én mátkám jegyajándékul? kérdezgette +magában a szép királykisasszony. Szinte már számot tartott rá, +annyira megszokta, tán ha elmaradt volna, beborult volna fényes +napja, <span class="pagenum"><a name="Page_16" id= +"Page_16">-16-</a></span> tán nemcsak beborult volna, hanem esett +volna is?! esett volna gyöngy-csepp, kék égből, a csodaszülött +fél-kigyó, fél-ember tündöklő egéből?! –</p> +<p>Itt eljőn a harmadik nap estéje, s midőn a láthatlan álom +rózsa-ujjával a szegény ember viskójában mindenkit lekötözött: +leszállt a kemenczepánkról a csodaszülött fél-kigyó, fél-ember, +megrázkodván, lehullt róla a kigyóbőr. Megrázza ezt hétszer, +közbe-közbe bűvös szókat mormogván, tüstént megjelentek a +szolgalelkek.</p> +<p>– Mit parancsolsz, kedves gazdánk?</p> +<p>– Nem egyebet, felelt a csodaszülött fél-kigyó, fél-ember, mint +azt, hogy hozzatok az én mátkám számára a nap fényes tárházából +ékes mennyasszonyruhát, a hold sátrából ezüst fátyolt, a csillagok +táborából arasznyi övet. Mikor ezeket mind elhoztátok, menyjetek el +a legmagasabb hegy tetejére, mely az eget támasztja. Annak a +hegynek legmagasabb csucsán van egy virágcserép-alakú kőszál, ennek +a kőszálnak tetején virit a lotus-virág, égi-virág, melyet a +tűzmadár begyéből öntöz égi harmattal. Ezt az egyszáron nőtt égi +virágot hozza el nekem a tűzmadár s tegye föl az esketés napján +menyasszonyom fejére.</p> +<p>Alig hangzott el a parancs varázs-szava, az teljesitve lőn; a +szolgalelkek három dió-szekrénybe zárva elhozták a menyasszonyi +ruhát, ezüstfátyolt, csillaglátta <span class="pagenum"><a name= +"Page_17" id="Page_17">-17-</a></span> övet; s a tűzmadárnak is meg +volt hagyva, hogy mihez tartsa magát.</p> +<p>Reggelre kelve, hogy fölébredt a királykisasszony, első +tekintete az asztalra esett s meglátja ott a három +aranydiószekrényt. Vizsgálgatja, forditgatja össze-vissza s mondja +magában: be szép, be gyönyörü! de valjon mi lehet ezekben? Megnyom +egy kis aranygombot, azonnal felpattan az aranydiószekrény fedele s +kihull belőle a csillaglátta arany-öv, mely nem volt nagyobb egy +ember-arasztnál. Itt kezébe veszi a másik aranydiószekrényt is, +megnyomja az aranygombot, felpattan a fedele, s kihull belőle a +bársony szőnyegre a hold sátrából hozott ezüstfátyol. Hirtelen a +fejére illesztgette, természetesen jólállt neki! Annyira megörült a +jegyajándéknak, imhogy ki nem bújt a bőréből; össze-vissza +csókolgatta, s ugrált mint a gyermek, midőn vásárfiát kap. De, +csakhamar a harmadikat is kezébe veszi s kérdezgeti magától, hát +ebben valjon mi lesz?</p> +<p>Megnyomja az aranygombot, felpattan a diószekrény fedele s +kihull belőle olyan fehér selyem menyasszonyruha, mely magától is +megállt a szoba pádimontomán, mégis dióhaj volt a szekrénye! s a +selyemruha fehér földjén kék csillagok tündököltek; nem híjában +hozták ezt a szolgalelkek a nap tárházából, oly kimonhatatlan +gyönyörves volt, hogy ki se látom <span class="pagenum"><a name= +"Page_18" id="Page_18">-18-</a></span> mondani! Ugrált örömében a +királyleány s szaladt egyenesen király atyjához, hogy neki milyen +jegyajándékot küldött a vőlegény!</p> +<p>– Van itt leányom különbnél-különb, szebbnél-szebb ajándék, +csakhogy a vőlegény milyen?!</p> +<p>Beborult a királyleány fényes napja, szótlanul bandúkolt ki +uraatyja szobájából, s ment egyenesen a hálókamrájába. – Itt, +benyúlt a kebelébe, elővette az aranyhajszálat és az +aranykigyópikkelyt. Hol az egyiket nézegette, hol a másikat s mikor +az aranyhajszálra tekintett: nevetett az egyik szeme; mikor az +aranykigyópikkelyre nézett: könybelábadt a másik szeme; olyan volt +ekkor, mint midőn süt is a nap, de az eső is esik.</p> +<p>Az esketés előtti estvén, midőn a láthatlan álom rózsa-ujjával a +szegény ember viskojában mindenkit megkötözött: a csodaszülött +fél-kigyó, fél-ember leszállt a kemenczepánkról, megrázkodván, +lehullt róla a kigyóbőr. Megrázta ezt hétszer, közbe-közbe +varázs-szókat mondván, megjelentek a szolgalelkek.</p> +<p>– Mit parancsolsz, kedves gazdánk?</p> +<p>– Nem egyebet, mondja a csodaszülött fél-kigyó, fél-ember, mint +azt, hogy holnap reggel kilencz órakor olyan üveges hintó álljon a +házam előtt, melynek mindene, a ráftól kezdve a legutolsó szegig, +vert-ezüst legyen. Ebben az üveges hintóban pedig hat, <span class= +"pagenum"><a name="Page_19" id="Page_19">-19-</a></span> tátostejet +szopott, hámtól szűz, seregélyszőrű csikó legyen fogva, – s ezen +hat lónak a szerszámán minden, de minden a legutolsó rézcsattig, +tiszta vert-arany legyen.</p> +<p>Másnap reggel kilencz órakor, a parancs szerint, a szegény ember +háza előtt ott állt az üveges hintó, elől kocsis, hátul huszár, +csak a parancs szóra várt; de arra nem sokáig kellett várnia, mert +izibe bele ült a vőlegény, áthajtatott az aranyhídon s bevágtatott +az apósa palotájába, a királyi rezidencziába.</p> +<p>Itt megtörténik nagy pompával, királyi czeremoniával az esketés; +midőn azonban az oltár előtt állna az egy pár cseléd, egyszerre +távolról gyenge ének hallatszott, mely mindinkább erősebb erősebb +lett. Ime a templomba hat fehér hattyú repül be, ember nemhallott +hangon énekelve, középütt szállt a tűzmadár, szájában hozván a +lotus-virág koszorút s azt a menyasszony fejére tette. Mikor aztán +ezzel is készen voltak, a mint jöttek, ugy el is távoztak. +Ugyanekkor a menyasszony a vőlegényre tekintett, hát látja, hogy a +mellett kétfelől, két igen szép tűndérifjú áll, s a feje főlé +napsugárból font koszorút tartottak; de ezt csupán a menyasszony +látta, rajta kivül senki, egy teremtett lélek se. Az emberek ugyan +látták a fényt, tekintgettek körül, hogy honnan jön a világosság +forrása; <span class="pagenum"><a name="Page_20" id= +"Page_20">-20-</a></span> de semmitsem láttak; a halandó szem nem +láthatott be a tündértitokba.</p> +<p>Mikor eljött a lefektetés ideje: a menyasszonyt hálókamrájába, +tizenkét galambfehér ruhájú nyoszolyó-lány kisérte be s a hegedősők +húzták a menyasszonyaltató nótát, melynek hallattára sírt is, +nevetett is az ember. Úgy éjféltájban a vőlegény is bejött, s ekkor +a tizenkét nyoszolyó-lány odahagyta a hálókamrát.</p> +<p>Alighogy kettecskén maradtak: a vőlegény berekesztette az ajtót, +megnézte, hogy jólvan-e becsinálva az ablak, aztán megrázkodott s +lehullt róla a kigyóbőr, s ime! egy gyöngyadta, 24 éves, +tűndérszépségű ifjú, leeresztett aranyhajjal, lépett a szemérmes, +lesütött szemü menyasszony elé, ki tűndérek között is megjárta +volna királynak. Aztán megölelték, megcsókolták egymást, s a +vőlegény ezt sugta menyasszonya fülébe:</p> +<p>– Haj, szivem szép szerelme, mondanék én neked valamit, csak +asszony ne volnál, csak megtudnád a titkot őrzeni! mert nekem egy +nagy titkom van; de a titok, csak addig titok, mig egy tudja; +mihelyt csak kettő tudja is, mingyárt nem az; de minthogy mi most +egygyé lettünk, ha te azt nekem erőshit alatt fogadod, hogy azt +senkinek, ha mindjárt tulajdon édes <span class="pagenum"><a name= +"Page_21" id="Page_21">-21-</a></span> anyád kérdezné is, el nem +beszéled: akkor én azt elbeszélem neked.</p> +<p>Az asszony igérte, eskűjével megpecsételte s a lelkét lekötötte, +hogy senkinek egy árva szót sem szól.</p> +<p>– Különben, folytatá a vőlegény, ha te azt valakinek elárulnád s +fogadásodat megtörnéd: beborul ma a mi napunk, s még azt a fényes +csillagot is, mely a fejünk felett ragyog, feketének látnád. Hogy +mikor derülne az ki, vagy valaha, vagy soha, azt csak a jó isten +tudja.</p> +<p>Az asszony újra erősitette, hogy hallgat, mint hal a vizben.</p> +<p>– Hát csak azt akarom mondani, szivem szép szerelme, hogy én nem +vagyok csodaszülött fél-kigyó, fél-ember, mint azt sokan gondolják, +hanem vagyok ép kéz-láb, mint más ember. Hogy ezt a kigyóbőrt kell +viselnem: ez átok rajtam. Én egy tűndérkirálynét szerettem, de +mivel hűtlennek gondoltam, hű létére, cserbe hagytam: ez engem +megátkozott; hogy mindaddig viseljem e kigyóbőrt, mig attól +házastársam egy évi, egy napi s egy órai titoktartása föl nem +oldoz. Ha ezt meg tudod állni: boldogok leszünk; ha pedig elárulod +valakinek, ha mingyárt tulajdon édes anyádnak is: +boldogtalanok.</p> +<p>Aztán megölelték, megcsókolták egymást, mindkettő <span class= +"pagenum"><a name="Page_22" id="Page_22">-22-</a></span> egymás +vállára hajtotta le a fejét, s ugy aludtak el, mint egy pár madár +az aranyos fészekben.</p> +<p>Csak a királyné nem alhatott, csak az törte magát, hogy valjon +leányával mi történt. Ennek megtudása végett álmatlanul virasztotta +át a tengernyi éjszakát s még alig pitymallott, mikor kikönyökölt +palotája ablakán, várta, hogy e házasságot tiszta vagy borus +arczczal nézi-e a nap; ha borus lesz tündöklő isteni arcza: e +házasság akkor boldogtalan lesz s az istenek nem helyeslik; ha +pedig nyájas, sugárzó: akkor ez örömöt, boldogságot hirdet.</p> +<p>Már a hajnal fel szállt az égre s utána csakhamar a tündöklő +arczú nap is. A nap szépen sütött; arcza felhőtlen volt.</p> +<p>A királyné örömében majd kibujt a bőréből s mondogatta +magában:</p> +<p>– Oh, hála neked tündöklő nap, boldog lesz egyetlenegy leányom +házassága; mert maga az ég is mosolyog felette.</p> +<p>Innen szaladt a hálókamra ajtajához, s ott várta az egypár +cselédet, kezében tartván egy kalán mézt, melyet azoknak meg +kellett izlelni, hogy, valamilyen édes az a kalán méz: oly édes +legyen a házasságuk.</p> +<p>Soká, soká kellett neki ott várnia; háromszor is az ajtóhoz +ment, meg vissza tért, mig egyszer valahára csakugyan megnyilt az +ajtó, s kilépett rajta a <span class="pagenum"><a name="Page_23" +id="Page_23">-23-</a></span> vőlegény és a menyasszony; mindkettő +arcza, ragyogott az örömtől, a boldogságtól, nem volt az borús, +hanem fényes mint ama tündöklő nap!</p> +<p>Aztán megizlelték a kalán mézet, melyet a küszöbnél álló anyós +nyujtott oda s tartott a szájukhoz, mondván:</p> +<p>– Hogy a milyen édes ez a méz: házasságotok oly boldog, oly édes +legyen.</p> +<p>Aztán a királyné a leányára tekintett, hogy mit olvas le az +arczáról, de oda íratlan betűkkel csak boldogság volt írva.</p> +<p>A királyné azt gondolta magában, hogy ezzel a leánynyal, +valaminek kellett történni, de majd meg kérdem tőle, hisz az +anyjának csak megmondja!</p> +<p>No ez abban maradt, hanem két hét mulva, a mézes-mákos hetek +eltelte után, a királyné kérdőre vonta a leányát, s szép szóval, +kéréssel, fenyegetéssel kicsalta belőle a titkot; a világhirű szép +királykisasszony mindent kibeszélt a mit a férje mondott.</p> +<p>– Hát leányom, igazán oly szép fiatal ember az a te férjed!? +kezdé beszédét a királyné.</p> +<p>– Azt anyám, nyelv ki nem mondhatja!</p> +<p>– De gyermekem, minek várunk mi még egy évet, egy napot és egy +órát? Sok idő az! Mondanék egyet, kettő lesz belőle: ma, éjfélután +befüttetem a kemenczét, úgyis kenyeret süt a gazdasszony s égessük +<span class="pagenum"><a name="Page_24" id= +"Page_24">-24-</a></span> el azt a rút kigyóbőrt. Majd, én úgy +éjfélután két órakor, valami szín alatt, beküldöm a szolgálót, te +pedig nyisd ki az ajtót. – Ha a férjed feltalál ébredni s kérdi, +hogy mit akar az a leány? majd megtanítom én a szolgálót, hogy azt +mondja, hogy a köntösödet, melyet reggel szoktál magadra venni, +elfelejtette bevinni s most azt hozta be, pedig a kigyóbőrért +küldöm be.</p> +<p>Ha a szolgáló a kigyóbőrt kihozza a hálókamrából, én aztán +bevetem az égő tűzes kemenczébe.</p> +<p>Úgyis történt. – Úgy éjfélután két órakor zörget a szolgáló a +hálókamra ajtaján, hogy ereszszék be. – Hogy meghallotta az ifjú +királyné, fölkelt a férje mellöl s kinyitotta az ajtót; de erre a +férje is fölébredt s kérdezte a szolgálót, hogy mit akar.</p> +<p>– A reggeli köntöst elfelejtettem behozni, azt hoztam be, felelt +a szolgáló.</p> +<p>A csodaszülött fél-kigyó, fél-ember elhitte, a mit szolgáló +beszélt s másik oldalára feküdt s elaludt, az pedig megtalálván a +kigyóbőrt, kivitte azt. A királyné már előre várakozott rá, a +kigyóbőrt elvette tőle s bevetette az égő tűzes kemenczébe. Ime! a +kigyóbőr minden aranypikkelyéből egy-egy tűztojás lett, s azok a +meleg, forróság miatt felpattanván, belőlök egy-egy tűzmadár kelt +ki. Ezek voltak a szolgalelkek, kik az égő tűzes kemenczébe +<span class="pagenum"><a name="Page_25" id= +"Page_25">-25-</a></span> volt urukért, a csodaszülöttért, iszonyú +siralmas nótát kezdtek énekelni, bőven hullatván könyűjöket; +úgyannyira, hogy az izzótűz kialudt a kemenczében, s mikor aztán +egészen aszott zsarátnokká változott, a tűzmadarak, mindmegannyi +esti denevérek egyenként repültek ki a kéményen. Ezek láttára a +királyné elszaladt s meg sem állt, mig a szobájába nem ért, hol +neki esett a hajának, s tépte mint a kendert.</p> +<p>Mikor aztán az utolsó tűzmadár is elrepült; mikor a kemenczében +az utolsó szikra is kialudt: a csodaszülött fél-kigyó, fél-ember is +fölébredt iszonyú hánykodtatásaiból, borzasztó álmaiból. Hirtelen +felugrik az ágyából, keresi a kigyóbőrt, de nem találja, s ezen +annyira megijedt, hogy majd szörnyet-halt; mindjárt tudta, hogy +hányadán van a dolog, hogy hányat ütött az óra!</p> +<p>– No szivem szép szerelme, véged van! elárultad a titkot. Én +téged a végzetek szerint, megátkozlak: „mindaddig viseld szived +alatt szerelmem gyümölcsét, mindaddig forduljon a te emlőd almája +befelé, s tápláld a bubánat keserű könnyével magzatidat: mig én, +hűséged nem tapasztalván, az alól, kezemnek kebledre tevésével, fel +nem oldozlak.“ – Nekem itt tovább egy szempillantásig sem lesz +maradásom. Hogy hova megyek: ne kérdezd; úgy sem érhetnél oda s +elébb <span class="pagenum"><a name="Page_26" id= +"Page_26">-26-</a></span> elkoptatnál tizenkét pár vasbakancsot +mégsem juthatnál el oda.</p> +<p>– Nó szivem szép szerelme! mondja a királyné, ha te engem +megátkoztál: én is megátkozlak téged! Ime, felhasadt az én ujjam +vége s kibugyant piros vérem fehér ingedre hullt: ezt a három csepp +piros vért mindaddig viseld az ingedben, mig én azt saját kezemmel +ki nem mosom; ha pedig ezt az inget elvetnéd: az a piros vér +homlokodra hulljon s ott száradjon meg. – A csodaszülött fél-kigyó, +fél-ember pedig ködalakban mint pára, mint fűst eltünt s ott hagyta +a feleségét.</p> +<p>Már hét esztendeje, hét hónapja, hét hete, hét napja s hét órája +mult el annak, hogy eltünt a fiatal királyné férje; már ugyanannyi +idő óta érezte magát anyának, a nélkül, hogy eltudta volna szülni +magzatait: pedig még eddig se hirét, se nevét nem hallották a +csodaszülött fél-kigyó, fél-embernek; pedig fütül-fától tudakozták; +pedig követeket is küldtek a világ négy iránya felé s ezek is már +mind visszatértek s egyse hallott felőle semmit.</p> +<p>A királyné egyre sírt, egyre bánkodott; úgyannyira, hogy +naponként két három kendőt is tele sirt; folyt a könnye mint a +záporeső, hogy szinte medret mosott magának: a bubánat medrét. +Naponként fogyott, mint a férges oltvány; úgy annyira, <span class= +"pagenum"><a name="Page_27" id="Page_27">-27-</a></span> hogy még +az ellenségének is megesett volna rajta a szive, az is megszánta +volna!</p> +<p>És ily terhes állapotban elindult a nagy világba átok alatt +hagyó férje fölkeresésére.</p> +<p>Ment, mendegélt hetedhét ország ellen, még az óperencziás +tengeren is túl, elárvulva, gaztépte ruhával, kő-ütötte, +tövis-szúrta lábbal; szép piros vére hullásával jelölte az utját, +egyszer mégis valahára egy völgybe ért, hol a selyemréten +selyemszőrű fehér nyájak legelésztek, melyeket fehér lelkű +pásztorok őriztek.</p> +<p>Ezen a selyemréten talált három palotát. Bemegyen az elsőbe, +melyet ezüstvirágú kert vett körül, az ezüstvirágu kertet pedig +tej- s mézfolyók szeldelték át. Ezeken az ezüstvirágokon termett az +égi manna, melyeket arany tollú madárkák danolva csipkedtek le s +lehullatták a pusztában vándorló embereknek. Mondom, hogy ideért +bemegyen az első palotába, hol Dávidné, a hold anyja lakott. Köszön +neki:</p> +<p>– Adjon isten jó napot, édes öreg anyám!</p> +<p>– Fogadj isten, édes leányom, hát mi járatban vagy?</p> +<p>– A csodaszülött fél-kigyó, fél-embert keresem: nem hallott róla +valamit édes öreg anyám?</p> +<p>– Én nem hallottam; hanem várakozzál édes leányom, ma jön haza +Dávid fiam; ő a kerek földet összejárja, – ha csak ő nem tud +felőle, úgy senki <span class="pagenum"><a name="Page_28" id= +"Page_28">-28-</a></span> a világon! Hanem a mint látom, te éhes is +vagy, fáradt is vagy, szomjas is vagy?</p> +<p>A szegény asszony nem szólt semmit, csak a fejével intett, hogy +úgy van.</p> +<p>– Nó leányom, itt van ez a kobak, ép most merítettem tele a tej- +s mézfolyóból, húzz belőle.</p> +<p>A szegény asszony elvette a kobakot s jót húzott belőle. Ettől a +csoda italtól elébbi erejét mindjárt visszanyerte.</p> +<p>– Nó leányom, itt van ezen a rózsatányéron madár-látta, +madár-szedte égi manna: egyél belőle, lakj jól.</p> +<p>A szegény asszony, hogy éhes volt, jóllakott az égi mannából; +ettől még jobban megerősödött.</p> +<p>– Nó édes leányom, várj csak egy kicsit, majd mindjárt aratok én +a selyemréten ezüst-sarlóval selyemfűvet: feküdjél le rá, pihend ki +magad.</p> +<p>A jó öreg asszony pedig elbiczeget a selyemrétre, kezébe kapván +az ezüst-sarlót, hirtelen egy egész kötő selyemfűvet aratott s +ezzel tért vissza. Hirtelen a kamrába, hogy a fia meg ne lássa, jó +ágyat vetett a selyemfűből s beteritette ezüst lepedővel.</p> +<p>A szegény asszony lefeküdt s azonnal elnyomta a buzgoság: +elaludt.</p> +<p>Haza jön az öreg asszony fia, a Dávid s még messziről kiabálta: +<span class="pagenum"><a name="Page_29" id= +"Page_29">-29-</a></span></p> +<p>– Idegen bűzt érzek! idegen bűzt érzek!</p> +<p>Jó édes anyja elébe megyen, megfogja a kezét, megsimogatta az +állát, s azonnal lesimult égfelé álló ezüstszakála.</p> +<p>– Nem idegen bűz az édes fiam, hanem a más világról van itt egy +szegény asszony, ki csodaszülött fél-kigyó, fél-ember férjét +keresi, ki őt átok alatt hagyta: nem tudsz-e felőle valamit?</p> +<p>– Mindennap megkerűlöm a kerek földet, de még ilyen embert se +nem hallottam, se nem láttam; hanem itt, a szomszédban lakik az +apám a Nap, menjen oda az a szegény asszony, ha az nem tud felőle, +úgy senki e világon!</p> +<p>Hogy a szegény királyné éhét, szomját, testének fáradalmát +megnyugasztotta: egész ujult erővel ébredt fel. Hogy fölébredt, a +hold anyja ujra megvendégelte, s elmondta hogy mit mondott a fia, – +s azonkivűl, hogy legyen miről megemlegetni, megajándékozta őt két +szép aranyhallal, melyeket a tej- s mézpatakból biborhálóval +fogott.</p> +<p>A szegény asszony megköszönte a hozzája való szivességet s +elindult a Nap palotája felé.</p> +<p>Megyen, mendegél a selyemréten levő aranyfővénynyel hintett +gyalogúton, egyszer beér a Nap kertjébe, mely nem ösmeri az +éjszakát s aranyvirágokkal <span class="pagenum"><a name="Page_30" +id="Page_30">-30-</a></span> van beűltetve, melyeket +aranyöntözőkkel láthatlan lelkek öntöznek a tűzforrásból.</p> +<p>Belép a Nap palotájába, mely a kert kellőközepén állott, de itt +egyszerre, mintha elmetszették volna, elvesztette szeme világának +fényét; nem látott, csak tapogatott mint a vak. Egyszerre egy bűvös +kéz érinté, ezt mondván: láss! s azonnal látott. Szétnéz, hát egy +öreg asszonyt pillantott meg, ki a Nap anyja volt.</p> +<p>– Jó napot, édes öreg anyám!</p> +<p>– Fogadj isten édes leányom! hol jársz itt ezen az idegen +földön, hol még a madár se jár?</p> +<p>– A csodaszülött fél-kigyó, fél-embert keresem, ki engem átok +alatt hagyott, nem hallott valamit felőle édes öreg anyám?</p> +<p>– Én édes leányom, nem hallottam; hacsak a fiam, ki az egész +világot összejárja, nem tud felőle valamit, úgy senki a világon. De +a mint látom, te szomjas is vagy, éhes is vagy, fáradt is vagy: +elégitsd ki testi lelki fáradalmaidat.</p> +<p>A szegény királyné nem szólt semmit, csak a fejével intett, hogy +úgy van.</p> +<p>– Nó édes leányom, ha szomjas vagy: ne, itt van, igyál ebből a +kobakból, ép most meritettem a fris forrásból; tűzital van +benne.</p> +<p>A királyasszony elvette a kobakot s jót húzott a tűz-italból. +Egyszerre, mintha kettévágták volna <span class="pagenum"><a name= +"Page_31" id="Page_31">-31-</a></span> fájdalma fonalát, azonnal +megszüntek minden kinjai s minden porczikáját valami álomhoz +hasonló zsibbadtság fogta el.</p> +<p>– De édes leányom, királyi testedet az út tövisei +összekarczolták, össze vérezték: jer, förödjél meg +harmat-szíkba.</p> +<p>A szegény királyné megfördött a harmatszík tömlőbe s egyszerre +testén minden seb, minden karczolás begyógyult; az egész teste oly +fehér lett, mint a patyolat, oly gyenge, mint a harmat s oly sima +mint a márvány.</p> +<p>– Nó édes leányom, ha étlen vagy: ne, itt van ez az egy pár +aranyalma, edd meg.</p> +<p>A királyné, hogy megette az egy pár aranyalmát, éhsége, mintha +ketté vágták volna, egyszerre lecsillapult.</p> +<p>– De te édes leányom fáradt is vagy: jer a hálókamrába, ott én +neked ágyat vetek aranysarjúból, melyet sugár-sarlóval aratok s +arany lepedővel takarok be.</p> +<p>Lefekszik a szegény királyné az aranysarjura s azonnal elnyomta +a buzgóság: elaludt.</p> +<p>Itt, estve nagy fáradtan haza jön a Nap s még messziről +kiabálja:</p> +<p>– Idegen bűzt érzek, idegen bűzt érzek!</p> +<p>Elébe megyen jó anyja, gyenge kezekkel megsimogatja <span class= +"pagenum"><a name="Page_32" id="Page_32">-32-</a></span> +tűzszakálát s azonnal, lesimulván szakála, kiderült homloka.</p> +<p>– Nem idegen bűz az édes fiam, hanem a másvilágról van itt egy, +ilyen, meg ilyen asszony, ki átok alatt hagyó, csodaszülött, +fél-kigyó, fél-ember férjét keresi: nem láttad-e világ +jártodban?</p> +<p>– Én édes anyám nem láttam; hanem itt egy napi járó földre lakik +a fiam a szél, ő neki nyulánk teste van, mert még a tűfokán is +keresztül tud bújni: ha ő nem tud felőle, úgy senki e széles +világon!</p> +<p>A szegény királyné reggelre kelve testben lélekben megerősődve +kelt föl. A Nap anyja kézen fogta őt s kivezette a Nap kertjéből, +de elébb megvendégelte aranyalmával. Sok mindenféle fura dolgokat +látott itt: látta az óriási keresztes pókokat, mint szövik-fonják, +megevett aranyszöszből, a hajszálnál véknyabb, üvegnél átlátszóbb +tündér vásznat, látott itt-ott, helylyel-közzel elültetett napsugár +virágokat, melyek egy-egy égi madárkának szolgáltak hajlékul.</p> +<p>Hogy kiértek a Nap kertjéből: a Nap anyja, a jó öreg asszony, +hogy legyen miről megemlegetni, megajándékozta őt egy +aranyguzsalylyal s két szép aranyorsóval.</p> +<p>Már volt neki: két szép aranyhala, aranyguzsalya, és egypár +aranyorsója.</p> +<p>Megyen, mendegél a szegény királyné, egyszer, <span class= +"pagenum"><a name="Page_33" id="Page_33">-33-</a></span> úgy +alkonyat-felé elér egy kertbe, mely a Szélé volt. Már távolról +megütötte a fülét valami ének-hang, mely, hogy közelebb-közelebb +jött, mint az ár, egyre növekedett. Hogy egészen oda ért, hát +látja, hogy ott kifeszített aranyhúrokon a Szellő játszott s hozzá +a Vihar bőgte a vastagját. Erre a csodálatos muzsikára tánczra +kerekedtek a Forgó-szelek; örege-apraja egyaránt járta az +öröktánczot.</p> +<p>Itten, a kert kellőközepében állott a Szél palotája, +gránit-sziklán, melyet haragjában a Kaukázusról harapott le. +Bemegyen a palotába a szegény király asszony s ott egy öreg +asszonyra, a Szél anyjára talált. Köszön neki:</p> +<p>– Adjon Isten jó napot, édes öreg anyám!</p> +<p>– Fogadj isten, édes leányom! hol jársz itt ezen az idegen +földön, hol még a madár se jár?</p> +<p>– Átok alatt hagyó, csodaszülött fél-kigyó, fél-ember férjemet +keresem: nem hallott-e valamit róla édes öreg anyám?</p> +<p>– Én nem hallottam; hanem majd haza jön a fiam a Szél, ki a tű +fokán is keresztűl bujik: ha csak az nem hallott felőle valamit, +ugy senki a világon!</p> +<p>– De te leányom, a mint látom, éhes is vagy, szomjas is vagy, +fáradt is vagy.</p> +<p>A szegény asszony nem szólt semmit, csak a fejével ütött rá, +hogy úgy van! <span class="pagenum"><a name="Page_34" id= +"Page_34">-34-</a></span></p> +<p>– Nó ha éhes vagy, itt van ez a egypár aranykörtve, melyet a +fiam a Hajnalkertben szakitott, edd meg ezt.</p> +<p>A szegény királyné elvette az egypár aranykörtét s megette: ime! +egyszerre mintha ketté vágták volna benne az éhség fonalát: az +azonnal lecsillapult.</p> +<p>– Nó édes leányom, ha szomjas vagy: itt van, igyál ebből a +kobakból, bájital van benne, melyet a fiam szüretel +virágtőkékről.</p> +<p>A szegény királyné elvette a kobakót s jót huzott belőle: +egyszerre visszatért arczának hajdani szépsége, s ismét olyan lett +az arcza, mintha a fehér rózsára biborszínt lehelnek.</p> +<p>De te leányom fáradt is vagy. Jöszte az én hálókamrámba, +feküdjél le az én virágnyoszolyámon levő selyem-füre, melyet az +imént arattam holdsarlóval.</p> +<p>A szegény király-asszony lefeküdt a selyemfűre s a rózsás ujjú +álom azonnal lecsukta a szemét.</p> +<p>Itt, haza jön a Szél nagy dérrel-durral; már egy mérföldről +kiabálta:</p> +<p>– Idegen bűzt érzek, idegen bűzt érzek! Egy szál szakála a +tenger közepébe esett s az attól fenekestül együtt felforgott.</p> +<p>Itt, elébe szalad édes anyja, s megsimogatván hosszú szakálát, +azonnal elcsendesűlt a Szél. <span class="pagenum"><a name= +"Page_35" id="Page_35">-35-</a></span></p> +<p>– Nem idegen bűz az édes fiam; hanem a másvilágról van itt +ilyen, meg ilyen szerencsétlen asszony, ki átok alatt hagyó +csodaszülött félkigyó, fél-ember férjét keresi: nem hallottál róla +valamit?</p> +<p>– Hahó, anyám! de biz’ hallottam! hanem ő ilyen állapotban, soha +oda el nem ér, mert a tűfokánál szükebb lyukon kellene neki +átbújnia; mert a vár körös-körül égő sövénynyel van bekeritve; +hanem majd fölveszem én őt az őlembe, majd beviszem én őt az égő +sövény tetején is s leteszem a kertbe. A többi aztán az ő +dolga!</p> +<p>Itt, reggelre kelve, a Szél anyja megvendégelte a szegény +királynét s hogy legyen miről megemlegetni: adott neki aranyszöszt, +melyet egy sűdő forgószél szakálából tépett ki; maga pedig az öreg +Szél úr az ölébe vette s hogy meg ne fázzék: palástjával betakarta, +aztán egy nótát kezdett el danolgatni, s ugy ringatta az ölébe, +mint bölcsőben a gyermeket a dajka; úgyannyira, hogy a királyné +elaludt s mikor fölébredt, már ekkor egy tópartján találta +magát.</p> +<p>Itt, leül a tópartjára s a két aranyhalacskát beeresztette a +tóba, hogy hagy igyanak; aztán elővette az aranyszöszt, melyet +emlékezet okaért a Szél anyjától kapott, megtépte, megágyazta, +összegöngyölítette <span class="pagenum"><a name="Page_36" id= +"Page_36">-36-</a></span> bábuba, aztán felkötötte az +aranyguzsalyra s fonogatni kezdett az aranyorsóra.</p> +<p>Csak fonogat, csak fonogat, egyszer a tóra két asszony jön +mosni. A mosólábat letették a tópartjára, s elővették csodafa +sulykukat, és sulykolni kezdték a ruhákat, közbe-közbe bemártották +a tó vizébe.</p> +<p>A két asszony csak mos, a királyné csak fonogat, egyszer a két +asszony egyike, kezében tartván egy fehér inget, csak elkezdte.</p> +<p>– Hej Harmatvíz, így hítták azt az asszonyt, kihez a beszédet +intézte, ide nézz! Látod-e ezt a vérfoltot? ha mi ezt ki tudnánk +mosni, a világon mink lennénk a leggazdagabbak, mert ennek a +kimosásaért a mi urunk számnélküli sok pénzt igért; de próbálták is +ezt már mindenben: főzték, szapulták, szappanyoszták, tán +ispiritussal is: de senki sem tudta kimosni!</p> +<p>A királyné úgy fél-füllel hallgatta a beszédet, s úgy +félszemmel, lopva, odatekintett az ingre: hát, benne tulajdon férje +ingét ösmeri fel! ez volt a megátkozott ing, ez, a melyre ő piros +vérét hullatta és az még most is csak oly piros volt.</p> +<p>Azt mondja az asszonyoknak:</p> +<p>– Hallják-e? adják csak ide az én kezembe azt az inget: majd +kimosom én.</p> +<p>A két asszony odaadta. A királyné két nagy <span class= +"pagenum"><a name="Page_37" id="Page_37">-37-</a></span> +könycseppet hullatott rá, megdörgölte egy kicsit s ime! a +vérfoltnak még csak helye sem volt látható!</p> +<p>Haza szalad nagy örömmel a két mosóasszony, s egyenest be az +urukhoz, hogy itt, meg itt, a tópartján van egy asszony, ki +aranyorsóra, aranyszöszt fonagat aranyguzsalyról, ki alighogy +kezébe vette az inget, alighogy egy pár könycseppet hullatott rá, +azonnal kiment a vérfolt, még pedig úgy, hogy még a helye se +látszik; ha nem hiszi felséged, hát itt van az ing, nézze meg.</p> +<p>Bezzeg nem nézte az inget a tündérkirály, hanem lóhalálába +rohant ki az udvarra s ott parancsot adott ki a szolgalelkeknek, +hogy itt, meg itt a tópartján van egy asszony, azt rögtön keressék +föl, ültessék be az üveges-aranyos hintóba, melyet tátoslovak, +tündérparipák vonjanak; aztán vigyék el a balzsam-fördőbe és +fördessék meg; mikor ez meg lesz, öltöztessék fel biborba bársonyba +s vigyék be a palota legszebbik szobájába; mert őt úgy tiszteljék, +úgy nézzék mint királynéjokat.</p> +<p>Alig hangzott el a parancs, azonnal teljesítve lőn. A +királyasszonyt üveges-aranyos hintón behozták a balzsam-fördőbe és +ott megfördették; innen aztán bevitték a tündér öltözőszobába, hol +a fal oly fényes volt mint a tűkör, vagy még ennél is fényesebb; +csak a falra kellett tekinteni s azonnal, tetőtől <span class= +"pagenum"><a name="Page_38" id="Page_38">-38-</a></span> talpig +meglátta magát az ember. Itt, tizenkét szobaleány felöltöztette +biborba bársonyba, hosszú aranyhaját, mely már hét esztendő óta nem +volt megfésülve, tündér ügyességgel úgy kibontották a kagyló +fésűvel; hogy egy szál aranyhaj se esett le a fejéről, egy szálat +se szakított ki a kagylófésű. Aztán fontak bele szivárványszinű +pántlikát s mindegyik szálra egy-egy igaz gyöngyöt húztak.</p> +<p>Mikor igy fel volt öltöztetve egész parádéban: bevitték a +legszebb szobába, s ott lefektették egy virágnyoszolyára. Egy +aranyhajszál világitotta be a szobát nappali fénynyel.</p> +<p>Itt, nyilik az ajtó s belép rajta, többé nem a csodaszülött +fél-kigyó, fél-ember, hanem a legszebb, huszonnégy éves, +hervadatlan szépségű és örökifjúsággal biró tündérkirály, az ő +legkedvesebb, rég nem látott férje!</p> +<p>A tündér-király odalépett a beteg királyné ágyához, két újját a +mellére, a szive tájékára tette s a királyné azonnal minden +fájdalom nélkül két szép aranyhajú gyermeket szült. Az egyik fiú, a +másik leány volt; az egyiknek a nap, a másiknak csillag volt a +homlokán; mindkettőnek pedig sarkig érő aranyhaja.</p> +<p>Hogy elszülte a két szép gyermeket, betegágyából a királyné +azonnal fölkelt mert semmi fájdalmat sem <span class= +"pagenum"><a name="Page_39" id="Page_39">-39-</a></span> érzett. A +tündérkirály aztán kézen fogva az egyik oldalról az egyik hét éves +kis fiút, a másik oldalról a másik hét éves kis leányt bevezette a +tündér palotába, hol a királynét a trónusba ültette, melyet már +körül állottak az összesereglett tündérek s őt mint királynéjokat +köszöntötték. Minthogy a királyné a balzsam-fördőbe megfördött: ő +is örök-ifjúsággal bírt, mint a többi tündérek, s rádásul ő volt a +legszebb minden összegyült tündérasszonyok és kisasszonyok közt; +királyné volt a szépségben.</p> +<p>Aztán nagy mulatságot csaptak; egyszerre lakodalmat is +keresztelőt is ültek s három asszonyt: a Hold-, Nap- és Szél anyját +hivták meg keresztanyának, keresztapának pedig ezeknek fiait, kik +is nagy pompával ott megjelentek s csaptak oly vígságot, minek a +hire hét világra szólt.</p> +<p>Eddig volt, mese volt.</p> +<hr class="chap" /> +<p><span class="pagenum"><a name="Page_40" id= +"Page_40">-40-</a></span><br /> +<span class="pagenum"><a name="Page_41" id= +"Page_41">-41-</a></span></p> +<h2>A SZÁRDINIAI KIRÁLY FIA.</h2> +<p><span class="pagenum"><a name="Page_42" id= +"Page_42">-42-</a></span><br /> +<span class="pagenum"><a name="Page_43" id= +"Page_43">-43-</a></span></p> +<p>Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy vén szárdiniai király, +s annak egy gyöngyadta 24 éves fia. Ez a királyfi oly gyöngyörves +volt, hogyha valamelyik fehérszemély rávetette a szemét: jobb lett +volna annak vakon születni; mert azonnal elvesztette az eszét; mind +utána bolondult.</p> +<p>Egyszer a vén király maga elé hivatja a királyfit s azt mondja +neki:</p> +<p>– Édes fiam! az én vállamra és mellemre két teher nehézkedik, +mint a ki elől is, hátul is terhet visz: az egyik hetvenesztendő, a +másik pedig a királyság.</p> +<p>Azért fiam, te még fiatal vagy; könnyits vén apád terhein: vedd +el az egyiket, vedd el a királyságot. De minthogy itt az a törvény, +hogy addig senki sem uralkodhatik, mig magának illő társat nem +szerzett: azért fiam azt mondom, házasodjál meg.</p> +<p>A királyfi bevette az öreg király tanácsát s elindult a +nagyvilágba házasodni, feleséget keresni.</p> +<p>A mint megyen, mendegél, egyszer oly királyi rezidenczia mellett +haladt el az ő ebhűségű inasával, hol a kertben három +királykisasszony varrogatott egy parapli-ágáczfa alatt. +<span class="pagenum"><a name="Page_44" id= +"Page_44">-44-</a></span></p> +<p>A három királykisasszony látta az országúton jőni a királyfit, s +a kert mellett elhaladni; de a királyfi nem látta meg a három ékes +virágszált, mely egy tőről hajtott ugyan, de mégis a legkisebb volt +a legszebb. Olyan volt mint az esthajnali csillag, vagy tán még +ennél is szebb!</p> +<p>De az ebhűségű inas elmaradt a királyfitól s ez kihallgatta a +három madár, a három ékes virágszál csevegését.</p> +<p>– Ha az a királyfi, mondja a legnagyobb királyleány, valami +háztűzhely-néző lenne; ha az engemet elvenne: egy szál gírba-gurba +kenderből szőnék-fonnék neki annyi vásznat, hogy egy egész +ármádiának elég lenne, s mig a világ világ lesz, soha az el nem +szakadna, hanem mindig oly erős lenne, mint a ma-szőtt vászon.</p> +<p>– Ha az a királyfi, mondja a középső, valami háztűzhely-néző +lenne; ha az engemet elvenne: én meg egy gírba-gurba kalászból +sütnék főznék neki annyi kenyeret, hogy egy ármádiának elég lenne, +s a ki csak abból ennék, világéletében soha meg nem éheznék.</p> +<p>– Ha az a királyfi, mondja a legkisebb, valami háztűzhely-néző +lenne; ha az engemet elvenne: én meg szülnék neki olyan egy pár +gyermeket, az egyik fiú, a másik leány lenne, hogy az egyiknek a +<span class="pagenum"><a name="Page_45" id= +"Page_45">-45-</a></span> nap, a másiknak csillag lenne a homlokán, +mindkettőnek pedig sarkig érő aranyhaja…</p> +<p>Hogy kihallgatta a három királyleányt az ebhűségű inas; gazdája, +a királyfi után loholt, kit utol érvén, szót szólt hozzá:</p> +<p>– Felséges királyfi! mondanék én felségednek valamit, csak +bántódásom ne lenne?!</p> +<p>– Óh, jó Jancsi, hisz nem ugy szegődtünk mi egymáshoz, hogy +titok legyen köztünk; hanem azt mondtuk: hogyha én hallok valamit, +azt én mondom el neked, ha pedig te hallasz valamit, azt te mondod +el nekem: azért itt van parolás tenyerem, hogy bármit mondasz, még +a hajad szála sem görbül meg.</p> +<p>– Hát a mint az imént hátra maradtam, hát látom, hogy három ékes +virágszál, három szép király-kisasszony varr egy parapli-ágáczfa +alatt, s egyszer csak elkezdi a legnagyobb: Ha az a királyfi, már +mint felséged, valami háztűzhely-néző lenne; ha az engemet elvenne: +egy gírba-gurba kenderből szőnék-fonnék neki annyi vásznat, mely +egész ármádiának elég lenne s mig a világ világ lesz, soha az el +nem szakadna, hanem mindig oly erős lenne, mint a ma-szőtt vászon. +Ha az a királyfi, mondja a középső, valami háztűzhely-néző lenne, s +ha az engemet elvenne: egy gírba-gurba kalászból sütnék-föznék neki +annyi kenyeret, mely egy egész ármádiának elég lenne, s a ki csak +abból <span class="pagenum"><a name="Page_46" id= +"Page_46">-46-</a></span> ennék, világéletében soha meg nem +éheznék. Ha az a királyfi, mondja a legkisebb, valami +háztűzhely-néző lenne; ha az engemet elvenne: én meg szülnék neki +olyan egy pár gyermeket, az egyik fiú, a másik leány lenne, hogy az +egyiknek a nap, a másiknak csillag lenne a homlokán, mindkettőnek +pedig sarkig érő aranyhaja.</p> +<p>– Igaz-e ez Jancsi?</p> +<p>– Oly igaz, minthogy az a fényes nap süt az égen!</p> +<p>– Úgy forduljunk vissza.</p> +<p>Visszafordul a királyfi ebhűségű inasával s még a +parapli-agáczfa alatt találta a három ékes virágszált, a három +királyi hajadont.</p> +<p>Hogy meglátta a kisebbiket, tetszett személye személyének s azt +mondták egymásnak: Én a tied, te az enyim, ásó-kapa se választ el +egymástól!</p> +<p>Azzal lakzit laktak, fagyat hoztak, azzal világitottak, hordót +fúrtak, szenet vágtak, tökkel kolompoztak, faharanggal harangoztak +s térdig jártak abba a jóféle sárga tyúkhús levesbe, s még az árva +gyermeknek is akkora kalács volt a kezében, hogy majd letörte a +derekát!</p> +<p>Itt a királyfi hazaviszi nagy parádéval a feleségét s a vén +király húsz évvel lett fiatalabb, hogy ily szép menye volt. +<span class="pagenum"><a name="Page_47" id= +"Page_47">-47-</a></span></p> +<p>Már jó darab ideig boldogul élt az egy pár cseléd, de az ördög +megirigyelte ezt a nagy boldogságot: azért saját képében elküldte a +török zultánt.</p> +<p>Azaz, nem is maga jött el személyesen a török zultán, hanem csak +a levele. Az volt pedig a levélbe irva: Hogy te emilyen, amolyan +szardiniai király, ha van bátorságod: állj ki a sikra; ha pedig +nincs, majd megtanítlak én keztyűbe dudálni!</p> +<p>Erre a vastag pennával írt levélre, az volt kivül írva: hogy +ezen levelem adassék a szardiniai királynak.</p> +<p>Mint már mondtam, a szárdiniai király vén ember volt, de +különben is már a fiának adta által a királyságot, ennek kellett +tehát a háborúba menni; pedig ép legrosszabbkor, mert a királyné +várandós volt.</p> +<p>De el is felejtem mondani, hogy volt a királyi rezidencziában +egy vén asszony, vénebb a Sz. Gellért hegyénél, öregebb az +országútnál s az ördögnél csak félgrádussal szebb. Ezt a vén bűnt +rikácsoló hangjáért, melytől majd mindenkit imhogy a hideg ki nem +tört, Kuviknak nevezték.</p> +<p>Ez a Kuvik, ez a halálmadár, ki ott szokott huhogni a haldokló +ablakánál, s a ki felett egyszer elkiáltotta magát, az már olybá +tarthatta mintha meghalt, eltemették volna, mondom ez a halálmadár, +gonosz egy vén csont volt. Megérdemelte volna a jó meleg fördőt: +forró zsírból, olvasztott <span class="pagenum"><a name="Page_48" +id="Page_48">-48-</a></span> ólomból, felforralt olajból; meg még +azt a tiszteletet is, hogyha, mint az afféle jó lelkeket szokták, +büdöskő-tömjénnel füstölték volna is körül.</p> +<p>Hej, sok viz lefolyhatott addig a Dunán, mikor ennek a Kuviknak, +ennek a halálmadárnak azt mondta volna valaki: szivem szép +szerelme!…</p> +<p>S ez a Kuvik bejáratos volt a királyi rezidencziába; mert habár +– patvar vigye! – vén csont volt is, de nem volt vén a tudománya! +ezért hát szerették is, meg nem is!</p> +<p>Egyszer hívatják a Kuvikot. A ki pedig hivatta, nem volt egyéb +mint az ifju király; tanácsot akart tőle kérni: hogy nem tud +lelkének hova lenni, kire bizza várandós feleségét?</p> +<p>– Hacsak ez a baja felségednek, mondja a Kuvik, bizza reám, úgy +se bizná jobb kezekre; mert én anyja helyett anyja, bába helyett +bába, dajka helyett dajkája leszek.</p> +<p>– Hej nagy kincset bizok rád, mondá a királyfi, azért jobban +őrizd mint a két szemed világát!</p> +<p>A Kuvik égre-földre igérte, hogy ugy fogja őrzeni, mintha a +királyfi saját két szeme világát állitaná oda, de még az sem őrzené +meg jobban. Igy az ifjú király, mintha legjobb rendben volna a +szénája, egészen megnyugodva ment el a háborúba.</p> +<p>Hej pedig, dehogy volt jó rendben; akár a <span class= +"pagenum"><a name="Page_49" id="Page_49">-49-</a></span> macskára +bizták volna a tejfeles fazekat, akár ebre a hájat, mint erre a +Kuvikra a várandós királynét; mert ez is tojt egy szép madarat, de +milyent?! No de, mint a szóbeszéd tartja: nem esik messze a +gyümölcs a fájától! de biz ez sem esett! S mi több, ezt az égi +csodát-facsomót szánta a királyfinak hitestársul.</p> +<p>Itt eljön a szülés ideje: a vén Kuvik, a halálmadár elámitotta, +szép szóval, kéréssel és fenyegetéssel rávette a királynét, hogy ő +nálok az a szokás, hogy a terhes asszony a padlásra megyen szülni. +A szegény királynét felvitte a padlásra, hol is a kémény mellett +holmi ócska bunda darabokon helyet csinált neki és lefektette.</p> +<p>A királyné nagy fájdalmak közt elszülte az isten áldását. +Valóban isten áldása volt! mert a királyné, mint virágzó hajadon +korában előre megmondta, két olyan szép gyermeket szült, hogy még a +rosz szemnek is kár lett volna ránézni! az egyik fiú, a másik +leányka volt; az egyiknek a homlokán ragyogott a nap, a másiknak +pedig csillag s mindkettőnek sarkigérő aranyhaja volt.</p> +<p>Mig a királyné a nagy fájdalom miatt el volt ájulva: addig a +Kuvik, a halálmadár, a már előre elkészitett, vesszőből font, +szurokkal bélelt kosárkába belefektette az egypár cselédet, s aztán +belevetette a <span class="pagenum"><a name="Page_50" id= +"Page_50">-50-</a></span> mélységes tengerbe; helyettük pedig egy +pár kopókölyköt tett a királyné kebelére.</p> +<p>Itt a királyné felocsúdik nagy fájdalmából s kérte a Kuvikot, +hogy adja oda a gyermekeit, hogy hagy ölelje, hagy csókolja +meg.</p> +<p>– Ott nyivákol melletted, mondja a Kuvik, megis ölelheted, megis +csókolhatod, akár megis sütheted, mert két kopókölyköt szültél!</p> +<p>– Én, felelt a királyné, a nagy fájdalomban nem tudom hogy mit +szültem, de világéltemben mindig hallottam, hogy lelkes állat nem +szülhet lelketlen állatot.</p> +<p>A Kuvik aztán egyet kuvikolt s ott hagyta a királynét a +faképnél, hogy csináljon gyöngyörűséges magzatjaival azt a mit +akar; a királyfinak pedig levelet írt, melyben őt erős kegyetlenül +elvádolta, hogy az aranyhajú gyermekek helyett két kopókölyköt +szült s hogy tegyen vele a mit akar.</p> +<p>Olvassa a királyfi az ördögi fortélylyal írt levelet és ekkor +azt gondolta, hogy saját halálos itéletét, vagy tán még annál is +rosszabbat olvas.</p> +<p>Haragjában azt akarta visszaírni: vessék a királynét a két +kopókölyökkel együtt a mélységes tengerbe halaknak, tengeri +férgeknek eledelül; de ebhűségű inasa ép ekkor lépett be a +sátorába, ki, midőn elolvasta a levelet, azt mondta a királyfinak: +<span class="pagenum"><a name="Page_51" id= +"Page_51">-51-</a></span></p> +<p>– Felséges király! bizony bizony mondom, hogy nem jól cselekszik +felséged akkor, mikor ily levelet ír; mert világéltemben mindig +hallottam, hogy lelkes állat nem szülhet lelketlen állatot: azért +irja felséged: varrják a szegény királynét hét bivalybőrbe s +állítsák ki szégyen szemre az utczára oda, hol legtöbb járókelő +megfordul, országot követni s egy katona álljon mellette sirbakot, +a két kutyakölyköt pedig vessék a tengerbe.</p> +<p>Ugyis lett. Miután a király megírta s elküldte a levelet, melyet +ebhűségű inasa dictált neki: a szegény királynét hét bivalybőrbe +varrták, kiállitották az utczára, még pedig oda, hol legtöbb +járó-kelő megfordult, országot követni s egy katona állt mellette +sirbakot, a két kopókölyköt pedig a tengerbe vetették.</p> +<p>Itt, hazajön a királyfi a háborúból, bár megverték az +ellenséget, de azért nem volt az ő szivének semmi gyöngyörűsége és +semmi öröme; olyan volt mint a férges oltvány, mely mindennap +sárgább, sárgább lesz. Az ő férge volt pedig a búbánat, ez rágódott +élte gyökerén.</p> +<p>A Kuvik pedig csufnál csúfabb leányával megigézte, megbabonázta +a királyfit s azt kötötte a nyakára, – és ő ezt is csak azért +cselekedte, hogy annál több terhet akasszon a nyakába, hogy annál +több oka legyen a busulásra. <span class="pagenum"><a name= +"Page_52" id="Page_52">-52-</a></span></p> +<p>Az egy pár cselédkét pedig a mélységes tenger vette pártfogása +alá s vitte az ölében csendes ringatással mintha dajkájok lett +volna. S addig-addig ringatta, addig-addig danolgatott felettők, +mig azok álomba nem merültek. Mikor aztán álomba merültek, kitért +minden ellensége elől; még a Szél királyt is megkérte, hogy most +neki nyugtot engedjen és békét hagyjon, mert az ölében két kis alvó +gyermeket visz s azt ne költsék fel.</p> +<p>A Szél király pedig oly jó volt, hogy hajlott kérésére; minden +szelet haza parancsolt, csak egyedül maga lengedezett, még pedig ő +is gyenge lehellettel arra-felé fújt, a merre a mély tenger vitte +az egy pár gyöngyadta gyermeket. Viszi, viszi a tenger, messze, +messze, túl az óperenczián, hetedhét ország ellen s ott szépen +kitette a tengerpartra, hol is egy halász akadt rájok, ki nagy +örömmel, hogy kitudja mi van abban a kosárban, hazavitte.</p> +<p>– Nó anyjuk! megadta isten nekem a szerencsét, tán egész éltemre +valót halásztam: azért hozd be azt a rozsdás baltát, hagy feszítsem +föl ezt a kosarat.</p> +<p>Behozza az anyjuk a rozsdás baltát, az apjuk pedig fölfeszíti a +vesszőből font, szurokkal bevont kosárkát. Hát, uramfia! ott +fekszik az egy pár cselédke, csendesen, mint egy pár gerlicze a +fészkében. <span class="pagenum"><a name="Page_53" id= +"Page_53">-53-</a></span></p> +<p>A két jó öregnek, mikor ezt a két gyönyörves gyermeket +meglátták, csak úgy repesett a szive örömében; mert az ég őket +magzattal sohasem áldotta meg, mert magtalansággal, meddőséggel +verte meg, mint a mely fa gyümölcsöt soha sem terem.</p> +<p>– Nó anyjuk, úgy-e mondtam, hogy ezt nekünk az isten adta! azért +ugy bánjunk velök mint az isten adományával szokás. Tiéd lesz a kis +leány, az enyim pedig a kis fiú; te megtanítod azt sűtni főzni, én +pedig ezt halászni, mindkettőt pedig az iskolába járatjuk.</p> +<p>Az egy pár cselédke már hét esztendő óta volt a halásznál s azok +úgy bántak velök, mintha tulajdon magzatjuk, mintha a testökből +való test, lelkökből való lélek, mintha apjok-anyjok lettek +volna.</p> +<p>Egyszer azonban az anyjuk egy két krajczáros butykóst vett, +melyet úgy az asztalszögben levő fogason tartott. Itt az anyjuk +leveszi a butykóst a szegről s azt mondja a kis leánynak: hogy +izibe szaladjon a tengerpartra, meritse tele a butykóst és hozza +haza; de jól vigyázzon, nehogy még eltörjön!</p> +<p>Szalad a kis lány a tengerpart felé, hát sarkig érő aranyhaja, +mely két fontsikban volt fonva, lebomlott, megbotlott benne, s +púff! a butykos összetört!</p> +<p>Haza bandúkol nagy sirva-riva, hogy eltörte a butykost. +<span class="pagenum"><a name="Page_54" id= +"Page_54">-54-</a></span></p> +<p>– Énye, emilyen, amolyan ebadta, ördögdobta, vizhozta, gazvette +fattya, hát minek törted el a butykost?!</p> +<p>A kis fiú ott hasalt ugy a kemencze-pánkon. Csak hallgatja, csak +hallgatja, hogy mit beszél az ő édes anyja: „ebadta, ördögdobta, +vizhozta, gazvette fattya?“ Ilyent édes anya tulajdon magzatjának +nem szokott beszélni: ez nekem nem édes anyám! ez engem nem +hordozott szive alatt s nem szült fájdalommal a világra!</p> +<p>– Hát minek törted el, zsémbeskedik tovább az öreg halászné?</p> +<p>– Nem akartam.</p> +<p>– Nem akartad? csak még az kellene, hogy akartad volna!… Hol az +a kantárszár?! – Ezzel lekapta a kantárszárat a rúdról, mely úgy a +kürtő előtt függött, hosszú aranyhaját a kezére tekerte s +ütni-verni akarta.</p> +<p>Az öreg halász ép ekkor toppant be a házba s kivette a kis +leányt a kezéből.</p> +<p>– Asszony! minek bántod ezt a kis leányt, he! nem megmondtam, +hogy egy ujjal se merészeld illetni?!</p> +<p>Azzal az öreg halász a hálóból a zsineget kihúzta s meg akarta +verni a feleségét. Azért akarta pedig a hálózsineggel megverni, +mert minden halász <span class="pagenum"><a name="Page_55" id= +"Page_55">-55-</a></span> azt gondolja, hogy az ő hálózsinegje a +világon a legjobb fegyver. –</p> +<p>De a két gyermek nem engedte; sirva-riva az egyik az egyik +felöl, a másik a másik felöl a karjába csimpaszkodott. Igy nem +verte meg a feleségét az öreg halász.</p> +<p>Aztán az anyjok, minthogy ez soha világéltében nem esett meg +rajta, bár már ötven esztendő óta éltek házasságban, bár már +kenyerének javát megette: sirva fakadt s kötényével a szemeit +törülgette.</p> +<p>A két gyermek kontrázott neki. Végre az öreg halász sem állhatta +sokáig a dicsőséget: szemeiből két nagy könycsepp gördűlt le, végig +szaladt orczáján, végig ezüstszakálán s annak végén, mint két +gyöngyszem, megállott.</p> +<p>Mikor aztán elhagyták a sirást, csak azért, hogy megpihenjenek, +csak azért hogy ujból kezdjék: megszólal a kis fiú, de elébb +aranyhaját elsímítván, naptündöklésű homloka sugárzani kezdett, +mely pedig nem volt egyéb, mint az anyajegy: a nap.</p> +<p>– De nem azt mondom én édes apám! hanem azt: kendtek nekünk nem +tubus szüléink; – kend nem édes apám, kigyelmed pedig nem édes +anyám; mert hát minek mondta volna az imént édes anyám, szót +szólva: „ebadta, ördögdobta, vízhozta, gazvette fattya“?… nekem +valami azt sugja, hogy micsoda? <span class="pagenum"><a name= +"Page_56" id="Page_56">-56-</a></span> azt nem tudom! hogy én más +fának vagyok a gyümölcse, nem a kigyelmeteké.</p> +<p>Átvette a szót a kis fiútól az öreg halász, mondván:</p> +<p>– Édes gyermekeink! mi tűrés-tagadás: ez itt nem anyátok, én +pedig nem vagyok apátok; mert egyszer titeket, a mint a +tengerparton halásztam, egy vesszőből font, szurokkal bélelt +kosárban találtalak, mely kosár emlékezetnek okáért még most is ott +van a mestergerendán. Aztán hazahoztalak titeket, s azóta +mindketten anyátok helyett anyátok, apátok helyett apátok voltunk; +minthogy pedig bennünket magtalansággal, meddőséggel vert meg az +isten, azt gondoltuk, gyermekeink helyett gyermekeink lesztek s +öregségünkben gyámoló istápunk.</p> +<p>– Elhiszem biz én, ha kigyelmed mondja, szólt a kis fiú, de most +nekem ez szóm és mondásom: mi elindulunk a nagyvilágba s ha addig +megyünk is, míg a két szemünkkel látunk, míg a lábunk térdig el nem +kopik; mégis fölkeressük szülő anyánkat és nevelő apánkat, kik tán +most is keserű könyhullatások között keseregnek utánunk. Azért, a +miért eddig minket fölneveltek, az isten áldja meg kelmeteket; mást +most jó szón kivül úgysem adhatunk.</p> +<p>– Ha már igy van a dolog, szólt az öreg halász, nem tartóztatlak +gyermekeim.</p> +<p>Az anyjuk pedig azalatt megfejte a kútágast; <span class= +"pagenum"><a name="Page_57" id="Page_57">-57-</a></span> minthogy +se hajts ki, se hajts be, s kakastejjel és a hordófenéken +összesöprött lisztből hamuban sült vakarót sütött s azt maga-szőtt +fehér vászon-tarisznyába téve, a fiú nyakába akasztotta.</p> +<p>A halász pedig papirosba tekerve két kis pénzt dugott a kis fiú +zsebébe; de azért ő adott legtöbbet, többet egy királynál, mert +mindenét odadta; de erről a kis fiú mitsem tudott.</p> +<p>Az egypár cselédke aztán ment, mendegélt hetedhét ország ellen, +még az óperencziás tengeren is túl. S ha elestveledtek is, ha olyan +sötét volt is, hogy a kanál is megállott volna benne: aranyhajuk +világított, még se tévedtek el!</p> +<p>Ha az erdők vadai elő-utó találták is: csak az aranyhajukat +símították el a homlokukról, s a nap és csillag ragyogástól a sűrű +erdőbe futott a vad, még se ették meg!</p> +<p>Ha olyan hideg volt is, hogy a pipiske az uton-utfélen hullott +el: aranyhajok sátora alatt soha meg nem fáztak s még se fagytak +meg!</p> +<p>Ha úgy szakadt is az eső, mintha kannából öntötték volna, csak +aranyhajok sátorát bontották ki s még se áztak meg!</p> +<p>Egyszer, midőn a napfényén a verőfényben sütkéreznének, +száritgatnák aranyhajukat: egy koldús került elébök, ki alamizsnát +kért tőlük. <span class="pagenum"><a name="Page_58" id= +"Page_58">-58-</a></span></p> +<p>– Mit adjunk, oh jó ember, szólt a kis fiú, mikor magunknak is +csak a testünk, csak a lelkünk! Hamuban sűlt vakarónk van, ha kell, +ebből szivesen adunk.</p> +<p>– Édes fiam! szólt a koldús, nem szorultam én a ti hamuban sűlt +vakarótokra; hanem nyúlj be csak a te jobb oldalon lévő zsebedbe, +ott papirosba tekerve két kis pénzt találsz; add ide nekem az +egyiket.</p> +<p>Benyúl a kis fiú a jobbik oldalon levő zsebébe, hát meglelte a +két kis pénzt s az egyiket odaadta a koldúsnak.</p> +<p>Itt térűl-fordul a koldús, újra elébe került a két szép +gyermeknek s alamizsnát kért tőlük.</p> +<p>Most a kis fiú semmitsem szólt, hanem egyenest benyúlt a jobbik +oldalon lévő zsebébe, s kihúzván onnan a kis pénzt, szó nélkül +odaadta a koldúsnak.</p> +<p>Nó édes gyermekeim, jótét helyébe jót várjatok! nem vagyok én +koldús, hanem rég óta csak azért űlök itt az útszélen, mert ti +reátok várakoztam. Azért várakoztam pedig, hogy jó szivetekről +meggyőződvén, titeket az igaz-útra vezéreljelek. Azért itt van, +tegyétek el a két kis pénzt, majd még hasznát veszitek!… Ha nem +mondjátok is, hogy hová igyekeztek: ugy is tudom; de hamarább +elkopnék a ti lábaitok térdig, mielőtt ily állapotban hazaérnétek, +hanem jőjetek utánam, én majd haza szállítatlak. <span class= +"pagenum"><a name="Page_59" id="Page_59">-59-</a></span></p> +<p>Megyen a két gyermek a koldús-forma ember után, egyszer elértek +a selyemrétre, hol is a zsombikokat egyenként egy, kettő, három +stb. számlálgatni kezdte s mindaddig olvasta, mig a hetven +hetedikhez nem ért.</p> +<p>Mikor a hetvenhetedik zsombikhoz ért: megrúgta azt oly erősen, +hogy a porából forgószél kerekedett s bekiált a lyukon:</p> +<p>– Hej, Gubb, jőszte ki!</p> +<p>De Gubb nem jött ki az első hivásra, hanem aludt mint a gözű, +mint a juhászbunda.</p> +<p>Megrúgja másodszor is a koldús-forma ember, még erősebben, hogy +a porából forgószél kerekedett s bekiált a lyukon:</p> +<p>– Hej, Gubb, vesztél volna az anyádban, jere ki!</p> +<p>De Gubb nem jött ki a második hivásra sem; hanem aludt mint a +gözű, mint a juhászbunda.</p> +<p>Megharagszik a koldús-forma ember, s megrúgja harmadszor is úgy +a selyemrét hetvenhetedik zsombikját, hogy a porából forgószél +kerekedett és bekiált a lyukon:</p> +<p>– Hej, Gubb, te égi meszelő, te babkaró, te égi lajtorja, jöszte +ki, ha mondom!</p> +<p>Itt, kiugrik Gubb a hangya-zsombikból, s hogy kinyujtózott, oly +magas lett, hogy a fejével még az ég boltját is imhogy fölebb nem +tolta! <span class="pagenum"><a name="Page_60" id= +"Page_60">-60-</a></span></p> +<p>– Hát te égi meszelő, te égi lajtorja, hogy adom én fel neked +ezt az egypár cselédet, he?!</p> +<p>Azzal oldalba üti a koldúsféle ember Gubbot s az oly kicsi lett, +úgy összetöpörödött mint Borsszem Jankó. S az aztán az ölébe vette +a két gyermeket s akkorákat lépett óriási lábával, – hogy ha kicsit +nem mondok, – hosszabb volt egy mérföldnél; ugy hogy három nap, +három éjszaka múlva azt mondhatták: otthon vagyunk. Ha ugyan otthon +lettek volna! ha egyenesen, hibele-Balázs, lovat ad az isten +módjára bementek volna a szárdiniai király rezidencziája +ajtaján.</p> +<p>A szárdiniai király rezidencziájától nem messze állt egy sivár, +kopaszhegy. Vén volt már a kopaszhegy, mert igy hiták; – itt-ott +lengett a tarkóján egy-egy árvalány hajszál; de ezt sem fonta be +foncsikra semmiféle természeti erő, s nem fűzött e közé szép piros +szalagot, szép piros virágot. Azért csak vadaknak és csak férgeknek +szolgált lakhelyül.</p> +<p>Gubb ezt a vadak tanyáját szemelte ki a két gyermek lakhelyéül; +ez illette meg őket.</p> +<p>De ez a Gubb, közbe légyen mondva, ezermester volt; mert e +kopaszhegy tetején egy parancsszavára, mint varázslat, tüstént +előállt egy kakaslábon forgó, réztetejű vár, s itt tartotta ő a két +királyi gyermeket.</p> +<p>Egyszer történt, hogy Gubbnak nagy kedve jött <span class= +"pagenum"><a name="Page_61" id="Page_61">-61-</a></span> a +vadászatra. De még ebben is ezermester volt: a sok vadat neki +szoritotta egy völgyszorosnak, s ott puszta kézzel egyenként +fojtogatta rakásra.</p> +<p>Megtudta ezt a Kuvik, a halálmadár, mert közbe légyen mondva, ha +Gubb ezermester volt, de ez se volt kevesebb. Azért bement a +leányához, a királyasszonyhoz, szót szólván:</p> +<p>Jaj, be cseng a fülem! jaj, be ugrik a szemem! jaj, be ég a +képem! jaj, be viszket az orrom! én leányom, gyöngyvirágom, +királyasszony rosz hírt hallok!</p> +<p>– Jól mondod anyám! Azért cseng a füled, mert rosz hírt hallasz; +azért ugrik a szemed, mert sirást érez; azért ég a képed, mert +gyalázat ér; s azért viszket az orrod, mert bosszúság környékez. +Igy van ez megírva a mágyiás könyvben. Hanem menj ki a keresztútra, +piszkáld meg a fogad akasztófáról szakított szálkával; rakj ott +szalma tüzet, ugord át háromszor, majd megjelennek neked a rosz +lelkek s azok megmondják, hogy miért cseng a füled, miért ugrik a +szemed, miért ég a képed és miért viszket az orrod?</p> +<p>– Én leányom, gyöngyvirágom, (még az ördögnek is van +gyöngyvirága) királyasszony ne tanitsd anyádat, kinél magok az +ördögök is csak egy kanpoltrával érnek többet; tudom én annak az +okát, <span class="pagenum"><a name="Page_62" id= +"Page_62">-62-</a></span> hogy mi búsit engemet: férjedurad első +felesége kölykei itt vannak, az az őrdöngös Gubb, – hogy a patvar +vigye el! – hozta a nyakamra; de jó helyre jöttek, mintha a bárány +a farkas barlangjába jőne, mintha a galamb az ölyv fészkébe +repülne, mintha vaktában meztelen késbe szaladnának, mint a kinek +isten elvette az eszét! Gubb most elment vadászni, azért azonnal +elindulok szerencsét próbálni.</p> +<p>Itt megrázkodott a Kuvik, a halálmadár s azonnal átváltozott egy +szép pásztorfiúvá, ki Gubb vára hegy-oldalán báránykáit terelgette. +Ott somfordált, ott furugjázgatott szebbnél szebb nótákat.</p> +<p>Egy szerencséje van a két szép madárnak, a két gyöngyadta +gyermeknek, hogy aranyos kalitkában vannak zárva: igy nem +repülhettek ki, de a Kuvik, a halálmadár se nyulhatott be a +kalitkába, mert annak az ajtaja be van zárva, erős lakatra van +vetve, mit nem nyit fel sem a négy levelű lóhere, melyet a hetedik +gyermek szokott találni, – sem a világot nemlátott gyermek +kis-ujja.</p> +<p>E kalitka: Gubb vára és rajta a lakat: lángkerités, égő sövény, +mely mindenkit húsz lépésre kerget vissza.</p> +<p>A Kuvikból lett pásztorfiú csak furugjál, csak furugjál s +meghallották ezt a kalitka aranyos madarai, oda szálltak az +ablakhoz, kinyitották azt, s kitekintettek <span class= +"pagenum"><a name="Page_63" id="Page_63">-63-</a></span> rajta. Hát +látják, hogy egy szép pásztorfiú az ablak alatt terelgeti kis +bárányait s ott az furugjálgat.</p> +<p>A Kuvikból lett pásztorfiú, a mennyire csak lehetett, odament az +ablak alá s megszólitotta az egypár cselédet.</p> +<p>– Szép gyermekek, oly szépek vagytok mint az ég angyalai, de +mégsem irigyelem állapototokat!</p> +<p>– Miért? kérdik egyszerre ketten is.</p> +<p>– Mert még világot sem láttatok!</p> +<p>– Mit kellene cselekednünk?</p> +<p>– Nem egyebet, mint azt: tündértükörre tegyetek szert, és abban +az egész világot meglátjátok.</p> +<p>Azzal a Kuvikból lett pásztorfiú, mintha legjobb rendén volna a +szénája, tovább terelte a nyáját.</p> +<p>Itt nagy haraggal jön hazafelé Gubb, s kettőt lép egy helyett. +Egy lépéssel túl tette magát a lángsövényen, túl a kapu tetején s +egyenesen az udvarba lépett.</p> +<p>– Hej! emilyen-amolyan kutya fikom adtát, már itt volt a Kuvik, +itt a halálmadár, érzem a szagáról; mert az ördög szagát már két +mérföldről is megérzem! Mit akart itt a vén boszorkány?</p> +<p>– Nem vén boszorkány volt az, hanem szép pásztor fiúcska, ki azt +mondta nekünk: hogy nem irigyli a mi állapotunkat; mert még világot +se láttunk, <span class="pagenum"><a name="Page_64" id= +"Page_64">-64-</a></span> – s addig nem leszünk boldogok, mig a +tündértükröt meg nem szerezzük, melyben az egész világot meg lehet +látni: bennünket azért ereszsz el, elmegyünk érte s hacsak lehet, +elhozzuk.</p> +<p>– Tudom mibe sántikál a gonosz, de nem eszik belőle! nem eszik a +ti gyenge húsotokból; nem iszik piros véretekből! Fogadom az +istenemre, hogy nem lesz az idős!… Jertek ide gyermekeim, +figyeljetek szóm minden igéjére: én vissza nem tarthatlak, mert nem +áll hatalmamban: azért tehát induljatok el; de míg mentek az úton, +egymás kezét soha el ne ereszszétek, hanem kézenfogva menjetek; ha +ezt cselekszitek, igy az ördögnek nem lesz rajtatok hatalma; +megtörik az ördög ereje, ha a testvér fogja a testvér kezét. A +tündértükröt egy szolgalélek őrzi. Majd ha hozzája értetek, majd +kér ő titeket, ezt mondván: Szép gyermekek! fogjátok meg a +fegyveremet; haldokló apám ágyához kell mennem. De ti erre csak azt +feleljétek, hogy az egyik fületeken bocsássátok be, a másikon pedig +eresszétek ki. Hanem te kis fiam, nyúlj be a jobb oldalon lévő +zsebedbe, vedd ki a két kis-pénzt s add oda a katonának, mondván: +itt a katona lénungja. S azzal a szegről bátran levehetitek a +tündértükröt és bátran, minden szó nélkül, mint tulajdon +jószágtokat elhozhatjátok.</p> +<p>Ment, mendegélt aztán az egypár cseléd kézen <span class= +"pagenum"><a name="Page_65" id="Page_65">-65-</a></span> fogva +tüskön-bokron keresztül, soha egymás kezét el nem eresztve, mintha +egy test, egy lélek lett volna, egyszer mégis elértek oda, hol a +szolgalélek katona képében a tündértükröt őrizte.</p> +<p>– Hová mentek szép gyermekek? kérdi a katona, jertek kis +szolgáim, fogjátok meg a fegyveremet; mert haldokló apám ágyához +kell mennem.</p> +<p>De az egy pár cseléd most az egyszer úgy tett, mint a ki nagyot +hall s azt felelték, hogy az egyik fülökön be- a másikon pedig +kieresztették.</p> +<p>Ezer volt a szerencséjök! mert mihelyt azt a fegyvert kezükbe +vették volna, ott, azon szempillantásban, ízzé-porrá égtek +volna!</p> +<p>A kis fiú benyult a jobb oldalán levő zsebébe, kivette az egyik +kis-pénzt s oda dobta a szolgaléleknek, mondván:</p> +<p>– Itt a katona lenungja!</p> +<p>Azzal levették a szegről a tündértükröt s visszamentek azon +úton, azon a módon a mint idejöttek és semmi bajuk sem történt.</p> +<p>A Kuvik, a halálmadár mérgében annyira dúlt-fult, imhogy a +kezét-lábát meg nem ette; de mit használt vele, csak a magáét +ette.</p> +<p>Gubb másnap újra vadászni ment. Alig húzta ki a lábát, alig +lépte át a küszöböt; a Kuvik, a halálmadár <span class= +"pagenum"><a name="Page_66" id="Page_66">-66-</a></span> ismét +pásztorfiú képében a vár alatt sonfordált s elkezdett ott +furugjázgatni.</p> +<p>Az egy pár cseléd oly édes örömest hallgatta a furuglyaszót, +hogy szinte elcseppent bele ajkuk méze s nagyokat nyeltek utána, +mint a kik száj-iznek kedves ételt esznek.</p> +<p>A Kuvikból lett pásztorfiú, hogy meglátta az isten-adta egy pár +cselédkét: egészen odament az ablak alá s megszólitotta az egy pár +cselédet ilyeténképen:</p> +<p>– Nó lássátok ékes virágszálak, kik beillenétek az ég virágai +közé s még ott is a legszebbek lennétek, no lássátok, úgy-e hogy +javatokat akartam; úgy-e van már tündértükörtök; úgy-e hogy már +boldogabbak vagytok?</p> +<p>– Van jó pásztorfiúcska, van.</p> +<p>– De én azért mégis csak szánni tudlak titeket; mert mi hasznát +veszitek a tündértükörnek, ha nincs igétek.</p> +<p>– Hát mit kellene cselekednünk?</p> +<p>– Nem egyebet, mint azt, hogy holnap lesz az isten napja, holnap +papolnak a királyi rezidencziában: jőjetek el oda. Majd a merre +mentek, elő találtok egy hét bivalybőrbe varrt asszonyi állatot, +kit minden arra jövő-menő arczul-csap, ráköpköd: üssétek ti is +nyakon és köpjétek tele a szemét, mert <span class= +"pagenum"><a name="Page_67" id="Page_67">-67-</a></span> az egy +országosan megbélyegzett személy, ki két kopó kölyköt szült. – +Azzal ott hagyta az egy pár cselédet.</p> +<p>Itt Gubb nagy dérral-dúrral jön haza a vadászatból s egy helyett +kettőt lépett. Egy lépéssel túltette magát a lángsövényen, túl a +vár tetején s egyenest az udvarra lépett.</p> +<p>– Hej, emilyen-amolyan kutya fikom adtát, már újra itt volt az +az ördögborda; érzem a szagáról, mert az ördög szagot már hét +mérföldről megérzem… Mit akart itt az a boszorkány?</p> +<p>– Nem boszorkány volt az, hanem szép pásztorfiúcska, ki +bárányait terelgetve, furugjázgatott, – ki nekünk azt mondta: nem +irigyli az állapotunkat, mert mi haszna birjuk a tündértükröt, ha +nincs igénk: azért ereszsz el holnap a templomba.</p> +<p>– Tudom miben sántikál a gonosz, de nem lesz az idős! El kell +menni a templomba, mert nem áll hatalmamban azt meggátolni. Ne +féljetek; elkisérlek láthatlan alakban egész a templom küszöbéig, +de nekem azt nem szabad átlépni, mert olyan az nekem, mint az +ördögnek a tömjén. Út közben egy hét bivalybőrbe varrt asszonyi +állatot találtok, ki mellett egy katona áll sirbakot; azért áll +pedig ott a katona, mert ennek az asszonyi állatnak országot kell +követni: ezért őt minden arra jövő-menőnek arczul kell ütni s a +szemébe köpni. De ti gyermekeim ezt ne tegyétek, <span class= +"pagenum"><a name="Page_68" id="Page_68">-68-</a></span> mert az +nektek tulajdon édes anyátok, ki fájdalommal szült titeket a +világra.</p> +<p>– Azért, folytatá Gubb, vigyetek magatokkal habszappanyt, +aranyfésűt és aranytörűközőt. S te fiam édes anyád orczáját +tisztitsd meg a pökésektől, s mosd meg harmatvízbe. Lehelj aztán +háromszor a szemeire, s azok tüstént felnyílnak. Mikor ezt +elvégezted: törüld meg az orczáját az aranytörűközőbe. Te pedig +leányom bontsd ki az aranyfésűvel hosszú aranyhaját, mely már hét +esztendő óta nem látott fésűt s fésűld meg.</p> +<p>Aztán majd meglátjátok, hogy mily napszépségű, csillagragyogású +anyátok van nektek!</p> +<p>De legelőször, majd el is felejtem mondani, édes anyátok kezeit +megcsókoljátok, s ha a katona nem engedné, ki mellette sirbakot +áll: vessétek oda neki a másik kis-pénzt, mondván: itt a katona +dupla lénungja! Ha pedig azt mondaná, hogy fogjátok meg a +fegyverét, mivel haldokló apja ágyához kell mennie: azt feleljétek, +hogy az egyik fületeken be- a másikon pedig kiereszszétek. Hogy +pedig a templomba legyen mibe elmenni: itt van ez az egy pár +dió-szekrény, nyissátok fel a tetejét, találtok benne olyan +bibor-bársony ruhát, milyent csak a hajnal, csak az ég virága +visel. A templomban pedig mindenki feláll előttetek, még maga a +király is, s majd kinálnak, <span class="pagenum"><a name="Page_69" +id="Page_69">-69-</a></span> hogy üljetek le; de ti azt ne +cselekedjétek, hanem állva maradjatok; mert a Kuvik, a halálmadár, +hogy odaragadjon a köntöstök, minden padot szurokkal kent be. Mikor +a pap rámondja az „Ament“, azonnal fussatok ki a templomból, +mondván: köd előttem, köd utánam, hogy senki se lásson. Azzal, édes +anyátoknak kezet csókolván, jőjetek haza.</p> +<p>Itt a gyöngyadta egy pár cseléd felöltözködik a bibor-bársony +köntösbe, sarkig érő aranyhajukat szépen felfodorították s +homlokukon kiderült a nap és a csillag.</p> +<p>Mennek, mendegélnek aztán az utczán, soha egymás kezét el nem +eresztve, egyszer elértek azon helyre, hol édes anyjuk hét +bivalybőrbe volt bevarrva.</p> +<p>– Hová mentek szép gyermekek? kérdi a katona, – jertek ide kis +szolgáim, fogjátok meg a fegyveremet, mert haldokló apám ágyához +kell mennem.</p> +<p>De az egy pár cseléd most az egyszer úgy tett, mint a ki nagyot +hall s azt felelték, hogy az egyik fülökön be-, a másikon pedig +kieresztették.</p> +<p>S ezer volt a szerencséjök! mert mihelyest azt a fegyvert +kezükbe vették volna, az, azon szempillantásban lobbot vetett volna +s izzé-porrá égtek volna!</p> +<p>Itt aztán a kis fiú benyúlt a jobb oldalán lévő zsebébe, kivette +a kis-pénzt s oda dobta a katonának, mondván: <span class= +"pagenum"><a name="Page_70" id="Page_70">-70-</a></span></p> +<p>– Itt a dupla lénung!</p> +<p>Azzal oda szaladtak édes anyjukhoz, két kezét megragadták, az +egyik az egyik felől, a másik a másik felől és össze-vissza +csókolták.</p> +<p>A bivalybőrbe varrt királyné alig tudott eltelni a csodálkozás +miatt; hej, nem kézcsókhoz, hanem arczulcsapáshoz, szembe pökéshez +volt ő szokva!</p> +<p>Minthogy le voltak szemei ragadva, hogy gyalázatát ne láthassa: +nem vehette ki, hogy kik lehetnek azok, kik gyalázat helyett +tisztelettel illetik: azért szót szólva kérdést intézett +hozzájok.</p> +<p>– Kik vagytok ti kis szolgáim?</p> +<p>– Hát nem ismer édes anyám, mondták ketten is egyszerre: mi +vagyunk a te gyermekeid, kiket fájdalommal szültél a világra!</p> +<p>– Megálljatok! az én gyermekeim jegyesek voltak: az egyiknek a +nap, a másiknak csillag ragyogott a homlokán, mindkettőnek pedig +sarkig érő aranyhaja volt: azért jertek ide, hagy tapogassalak meg +titeket.</p> +<p>– Odaborul az egy pár cseléd az édes anyjuk keblére, ki, hol az +egyiknek, hol a másiknak tapogatta a homlokát és selyempuha +aranyhajukat simogatta, – s aztán egyet se szólt, hanem szótlanul +mindkettőt a szivéhez ölelte. Bár hét bivalybőr zárta el a királyné +szivét, de azért az a hét bivalybőrön <span class= +"pagenum"><a name="Page_71" id="Page_71">-71-</a></span> keresztül +is beszélt hozzájuk hangos dobogással! s az egy pár cseléd édesen +hallgatta, hogy mit beszél édes anyjuk szive.</p> +<p>A kis fiú aztán megmosta édes anyja arczát a harmatvízbe, +habszappanynyal bedörgölte, s ime! minden szenny, minden mocsok, +melyet mások oda rondítottak, mintha soha ott nem lett volna, +egyszerre eltünt. Aztán leragadt két szemére háromszor rálehelt s +ime! az azonnal felnyílt s újra látta az isten ragyogó napját, +ragyogó csillagait, két szép gyermekét. A kis leány pedig azalatt +hét esztendő óta fésűt nem látott aranyhaját oly ügyesen kibontotta +és megfésűlte, hogy egy szál haj nem sok, de annyi sem esett le a +királyné fejéről. A királyasszony aztán oly szép, oly napragyogású +lett, hogy soha többé az arra járó-kelők, gyalázattal illetni nem +merészelték, hanem úgy néztek rá mint valami oltárképre.</p> +<p>Aztán hogy ezt elvégezték: hirtelen összeszedték magukon a +köntöst és siettek a templomba.</p> +<p>Itt mindenki, még maga a király is felállt előttük, kinálgatták, +hogy üljenek le; de ők, megemlékezvén Gubb beszédére, hogy a Kuvik +minden padot szurokkal vont be, hogy megfoghassa a két aranyos +madarat, nem ültek le, hanem mig csak az íge hallatszott, a +tornáczban állva maradtak.</p> +<p>Mintha az egész templomnak egy szeme lett <span class= +"pagenum"><a name="Page_72" id="Page_72">-72-</a></span> volna, +mindenki ő reájok nézett; még maga a pap is, ha rájok tekintett, +angyalokról kezdett beszélni.</p> +<p>Alig hangzott el az utolsó íge; alig mondta rá a pap az „Ament“; +az egy pár cseléd azonnal kiszaladt a templomból, mondván: köd +előttem, köd utánam, hogy senki se lásson! s azonnal, mintha a föld +nyelte volna el, vagy angyal szárnyakon az égbe repültek volna, +eltüntek az emberek szemei elől.</p> +<p>A király is tüstént utánuk szaladt, de semmitse látott. Ezért +nagy búsan hazafelé bandúkolt, s otthon gondolkozásba esett; eszébe +jutott, hogy volt neki egy igen szép felesége, ki azt igérte neki: +hogyha őt elveszi, két szép gyermekkel ajándékozza meg; az egyik +fiú, a másik leány lesz, az egyiknek a nap, a másiknak csillag lesz +a homlokán, mindkettőnek pedig sarkig érő aranyhaja! És ő ma ép +ilyent látott a templomban! És az az asszonyi állat, ki neki ily +szép igéretet tett, már hét esztendő óta sinlődik hét bivalybőrbe +varrva, országot követve, kit minden arra jövő-menő gyalázattal +illethet, arczul csapkodhat, a szemébe pökhet, mint a legutolsó +személynek, ki a szemétdombon született, ott nőtt fel, még most is +ott lakik, nem pedig biborban-bársonyban, aranyos palotában mint az +a királyasszony?! Tüstént parancsot adott ki, hogy azt az asszonyi +állatot, ki hét bivalybőrbe van bevarrva, abból azonnal fejtsék ki +s <span class="pagenum"><a name="Page_73" id= +"Page_73">-73-</a></span> mondják meg neki, hogy menjen oda, a hová +neki tetszik, csak az ő szeme elé ne kerüljön. A parancs azonnal +teljesítve lőn s Gubb saját várába vitte a királyasszonyt.</p> +<p>De el is felejtem mondani, hogy a mint a két gyermek kijött a +templomból, egyenest édes anyjuk felé tartottak s kezet akartak +neki csókolni; de a katona nem engedte, mivel most nem adtak neki +dupla lénungot.</p> +<p>A két gyermek sírva fakadt.</p> +<p>Oda ugrik e sirásra a mi Gubbunk s úgy vágta pofon a katonát, +hogy rögtön kolimászszá változott: azóta kenik a szekeret +kolimászszal.</p> +<p>Hogy kezet csókolt az egy pár cseléd édes anyjuknak, futottak +egyenest hazafelé s elértek Gubb várához. Itt a lángsövény előttük +magától ketté vált s miután beszaladtak a várba, az ujra magától +becsúkodott utánuk.</p> +<p>Ime a Kuviknak már két fogása nem lett idős s a kivetett háló +nem fogta meg a királyi vadakat; a galambok nem repültek az ölyv +fészkébe. A vén banya ezért annyira haragudott, imhogy a +kezét-lábát meg nem ette; de mit nyert vele, csak magát ette.</p> +<p>De azzal kecsegtette magát, hogy hátra van még egy fogása és az +sikerül. S ha a bárány nem szaladt a farkas barlangjába; ha a +galamb nem szállt az <span class="pagenum"><a name="Page_74" id= +"Page_74">-74-</a></span> ölyv fészkébe, azon gondolatra jött, hogy +a farkas keresse fel a bárányt és az ölyv röpüljön a +galambfészkébe; mert éhes a farkas, éhes az ölyv, éhezik a +bárányhúsra, éhezik a galamb piros vérére, éhezik a két szép +gyermek lelkére testére. Azért alig fogamzott meg e gondolatja: +azonnal beállitott királyi veje elé, ki még most is ott ült nagy +búsan a bibor trónuson.</p> +<p>– Felséges vőm! kezdé a banya, ujságot mondok, még pedig nagyot: +felséged nemis tudja, hogy birodalma egy főfő-személylyel +szaporodott, valami ismeretlen gróffal, vagy tán ép herczeggel, ki +a Kopaszhegyen ütötte fel sátorát, s ott pompás kakaslábon forgó, +réztetejű várat épittetett. Ennek az ismeretlen személynek annyi a +pénze, hogy majd fölveti; mert már eddig is láng ütötte ki magát s +köröskörül ég a vár. Azért tanácsom veleje oda megyen ki: küldjön +felséged a várba egy követet azon üzenettel: hogy felséged egész +királyi háznépével ekkor meg ekkor látogatóba megyen hozzá. Mi +pedig majd hajdúkat és a legerősb katonákat felöltöztetjük grófi-, +bárói ruhába. Azért öltöztetjük pedig fel, hogy ezekkel próbát +tegyünk a vár elfoglalására nézve. Mikor aztán egyszer bent +leszünk, könnyű lesz az egész várat, számlálhatlan kincsével, +hatalmunkba keriteni.</p> +<p>A király, hogy hogy nem, ráadta a fejét erre <span class= +"pagenum"><a name="Page_75" id="Page_75">-75-</a></span> s tüstént +egy követet küldött Gubb várába azon üzenettel, hogy holnap, ha +szivesen látja, egész királyi háznépével látógatóba megyen +hozzá.</p> +<p>Gubb pedig azt üzente vissza, hogy igen szivesen látja király ő +felségét egész királyi háznépével.</p> +<p>Itt, alig érkezett meg a fényes had egész királyi pompájában; +alig huzta be a legutolsó a kapú ajtaját: Gubb, hogy onnan +semmiféle teremtett állat az ő tudta-híre nélkül ki ne mehessen, +égő sövénynyel vonta be az egész vár kerületét; pedig ott volt a +Kuvik is, a halálmadár is.</p> +<p>A király, a mint dukál, az első székbe űlt s körülötte hosszú +sorral az álruhába öltöztetett grófok, bárók és herczegek, kiknek +fényes ruhájuk alatt ott volt a kifent fegyver, a kiköszörült +kard.</p> +<p>Gubb azalatt pecsétes levél által az egész országból +összegyüjtötte a valódi herczegeket, grófokat, bárókat és +vezéreket, kik a szomszéd szobában hallgattak csendesen, minthogy +Gubb már eleve mindent elbeszélt és fölfedezett előttük, s várták a +dolog kimenetelét.</p> +<p>Gubb, mintha a királynak valamit akart volna mondani, valami +titkosat, mit nem kötnek minden ember orrára: kihivatta őt a +szomszéd szobába. Ugyan e szobában voltak az összehivott nagyurak, +s köztök az első helyen bibortrónon ott űlt a király <span class= +"pagenum"><a name="Page_76" id="Page_76">-76-</a></span> első +felesége, mellette kétfelől pedig a két gyöngyadta gyermek állt +hófehér köntösbe, hófehér lélekkel, mint égből jött két angyal, s +csak a szárny hibázott. S ha tán szárnyaik lettek volna, mindjárt +elrepültek volna az isten seregébe.</p> +<p>A király, hogy belépett, alig bírt szóhoz jőnni a csudálkozás +miatt; de hogy is ne! midőn országa nagyurai között ott látta első +feleségét viruló szépségben; midőn ott látta két szép gyermekét, +mint szakasztott képmásait, csak azzal a különbséggel, hogy az +egyiknek a nap, a másiknak csillag volt a homlokán, mindkettőnek +pedig sarkig érő aranyhaja.</p> +<p>Azonnal megösmerte rég nem látott, sokat szenvedett feleségét és +két szép gyermekét. Odarohant hozzájuk, megölelte, megcsókolta +őket, hol az egyikre, hol a másikra, hol a harmadikra tekintett. +Szólni nem tudott, de beszélt a nyelve helyett dobogó szive hangos +dobogással; mintha ki akart volna az oldalán jőni, azt annyira +verte, hogy lássák azt a nagy örömet, hogy érezzék azt a nagy +örömet, minek a terhe alatt ő majd megszakad.</p> +<p>Végre szóhoz jutott s az összegyült herczegekhez, grófokhoz, +bárókhoz és vezérekhez fordult, kérdezvén tőlük, hogy mit érdemel +az olyan személy, ki ilyen egy pár cselédet elválaszt egy +mástól?</p> +<p>A Kuvik, a halálmadár ép most vetődött be a <span class= +"pagenum"><a name="Page_77" id="Page_77">-77-</a></span> szobába, s +azt gondolta, hogy saját fonnyadt gyümölcséről van szó, hangosan, +hogy mindenki hallhassa, felkiáltott:</p> +<p>– Nem egyebet, felséges vőm, mint ló farkára kötni, tűzes vassal +csipkedni, hétszer meghordozni a beretva hídon. A mi kevés pedig +megmarad belőle, azt négy felé vágatni, s az ország négy részén +világ csufjára kiakasztatni.</p> +<p>– Nó ebadta vén boszorkánya, kimondtad magadra az itéletet!</p> +<p>A grófi ruhába öltöztetett hajdúk aztán azonnal lefülelték a vén +banyát és a lányával együtt szilajló farkára kötözték, tűzes vassal +csipkedték, meghordozták a beretva hídon, kikből aztán a mi kevés +megmaradt, azt négy felé vágták s az ország négy részén világ +csufjául kiszegezték.</p> +<p>Most az egyszer a Kuvik, a halálmadár is magának kuvikkolt; most +az egyszer maga rohant vaktában a meztelen késbe, mert az hegygyel +fordult feléje.</p> +<p>Volt ennek a pokolpozdorjának egy varjú madara, ez holta után a +Kuvik teste maradványaira szállott s mindig azt kiabálta felette: +kár… kár… kár!… azért kiabálnak a varjak még most is így: kár… kár… +kár!</p> +<hr class="chap" /> +<p><span class="pagenum"><a name="Page_78" id= +"Page_78">-78-</a></span><br /> +<span class="pagenum"><a name="Page_79" id= +"Page_79">-79-</a></span></p> +<h2>VÍZI PÉTER ÉS VÍZI PÁL.</h2> +<p><span class="pagenum"><a name="Page_80" id= +"Page_80">-80-</a></span><br /> +<span class="pagenum"><a name="Page_81" id= +"Page_81">-81-</a></span></p> +<p>Volt egyszer egy nagy birodalom, annak egy öreg fejedelme és az +öreg fejedelemnek szép leánya.</p> +<p>Nem hazudtam akkor, mikor azt mondtam: szép volt a leány; mert +úgy jártak a nézésére, mint a búcsúra, mintha e széles világon +minden út csak ide vezetett volna, mintha e lett volna a világ +közepe; mindenki ide ért, mindenki ide sietett; mintha nem is anya +szülte volna, hanem úgy lopták volna az égből.</p> +<p>Egykor a vén király álmot látott s annak veleje im ide ment ki: +hogy az ő kedves, egyetlenegy leánya két korsó vizet öntött ki a +földre s a kiöntött víz, mint az áradat, egyre nőtt; úgyannyira, +hogy ez a tengernyi áradat nemcsak az ő birodalmát, de az egész +világot özönvízzel boritotta el s ő magát is, mint az ürgét a +lyukából, kiöntötte.</p> +<p>A vén király erre kiugrott az ágyból s többé aztán hasztalan +feküdt le; mert nem tudott elaludni, igy a tengernyi éjszakát +álmatlanul virasztotta át.</p> +<p>Itt még jó formán alig pitymallott, midőn a király <span class= +"pagenum"><a name="Page_82" id="Page_82">-82-</a></span> kiadta a +parancsolatot, hogy széles birodalmából minden irástudó, +álommagyarázó, jós és csillagász az ő királyi rezidencziájába +gyüljön össze.</p> +<p>Össze is gyültek szép renddel azok a nagy okos emberek, kiknek +aztán a király elébök terjesztette az álmát, hogy magyarázzák meg, +mit jelent az.</p> +<p>Meg is magyarázták azok s álom fejtésök veleje im’ ide ment ki: +hogy a két korsó víz, két hős fiat jelent, kiket leánya szül a +világra; a kiöntött vízáradat pedig: a két fiú világra-szóló +vitézségét; végre az egész birodalmat, sőt az egész világot +elboritó tengernyi özönvíz, mely ama vízáradatból származott: a két +fiú hatalmát, kik nemcsak nagyapjok birodalmát, de az egész világot +meghódítják.</p> +<p>Az öreg király ez álomfejtés hallattára szörnyen megíjedt s +tanácsot kérni az ország tátosaihoz és bölcseihez fordult.</p> +<p>Ezek tanácsának veleje oda ment ki: épitessen az öreg király a +legmagasb hegy tetején egy vasházat, még pedig olyant, hogy azon +sem ajtó sem ablak ne legyen, csupán csak akkorka lyuk, a melyen +egy messzős csupor befér. – Mikor aztán ez kész lesz, ebbe zárassa +el legkedvesebb leányát, hogy az férfit soha, de soha se +ösmerjen.</p> +<p>Minden jó király hallgat tátosai és bölcsei szavára: +<span class="pagenum"><a name="Page_83" id= +"Page_83">-83-</a></span> úgy a mi mese-királyunk is megfogadta +azoknak beszédét.</p> +<p>A legmagasb hegy tetején azért egy irdatlan vasházat épittetett, +melybe aztán egyetlenegy legkedvesebb leányát befalaztatta. Ajtót +vagy ablakot rajta sehol sem hagyott vágni, csak akkorka +lyukacskát, melyen egy messzős csupor befért; hol aztán neki +ételeket adogattak be, hogy mégis a lelkükre éhen-szomjan meg ne +haljon!</p> +<p>Mikor a szép leányt elevenen ebbe a koporsóba eltemették: az +egész ország kikisérte, az egész ország megsiratta; de mit értek +egy ország könyei, ha nem segithettek rajta?</p> +<p>Itt a királykisasszony azzal mulatta magát, hogy egész istenadta +nap egyre sírt-rít, s hullt a könye mint a záporeső.</p> +<p>Itt lelkem teremtette mi történik a dologból, mi nem! a vasház +földjéből egy édes forrás buzogott fel, s hogy im a +királykisasszony szomját ebből oltotta: tőle teherbe esett s egyre +vastagodott; de nem csak vastagodott, hanem két aranyhajú gyermeket +is szűlt, még pedig mind kettő fiú volt.</p> +<p>Hogy pedig az egy pár cseléd Péter-Pál napkor született; hogy +víztől fogantatott: elnevezte az egyiket Vízi Péternek, a másikat +pedig Vízi Pálnak.</p> +<p>A királyleány többé nem sírt, nem könyezett, <span class= +"pagenum"><a name="Page_84" id="Page_84">-84-</a></span> hanem az +egy pár cselédkét térdén dajkálgatta és ringatgatta.</p> +<p>Addig-addig ringatgatta a két gyermeket, míg azok hét +esztendősök nem lettek. Mikor ép betöltötték a szent hetes számot: +neki vetették a hátukat a vasháznak, kidöntötték az oldalát, s +kiléptek koporsójukból az isten szabad ege alá. Minthogy édes +anyjukat úgy sem vihették magokkal; minthogy nem volt sem +testöknek, sem lelköknek hova lenni: közösen abban állapodtak meg, +hogy őt mindaddig itt hagyják, míg ki nem szabadíthatják. Azért +újra felállitották a vasház oldalát s azzal tovább mentek.</p> +<p>Mentek, mendegéltek aztán hetedhét ország ellen, még az +óperencziástengeren is túl, hét esztendő hét hónap és hét hétig, +egyszer oly útra találtak, mely kétfelé vezetett; az egyik hajszra, +a másik csaléra. Ez út mellett állott a világ jósfája, mely az +ember minden kivánságát teljesítette.</p> +<p>A hatalmas két gyermek leheveredett a fa alá. Egyszer Pál, a +kisebb, csak elkezdi:</p> +<p>– Ejnye, be jó volna egy sűlt liba!</p> +<p>Alig ejté ki kivánságát: ime! egy sűlt liba repült le a fáról. +Kivántak aztán még kenyeret is, s hogy ez is leesett, jó izűn +elköltötték az isten áldását.</p> +<p>Hogy megeléglették az isten áldását, azt mondja Péter, az +öregebb testvér, a kisebbiknek: <span class="pagenum"><a name= +"Page_85" id="Page_85">-85-</a></span></p> +<p>– Nó öcsém, itt az út két felé vezet. Minthogy te kisebb vagy, +téged illet az elsőség, válaszsz: hajszra, vagy csaléra mégysz-e? – +Pál azt mondta, hogy jobbfelé megyen.</p> +<p>– De öcsém, folytatta Péter, még mást is akarok mondani: itt áll +ez a jósfa, szúrjuk ennek az oldalába a késeinket. Azért szúrjuk +pedig bele, hogy ha valamelyikünk megakarja tudni, hogy él-e, hal-e +a másik testvér, csak ehhez a fához kell neki jönni. Ha él: fehér +víz folyik ki belőle; ha pedig meghalt: piros vér.</p> +<p>A mint mondták, úgy cselekedének, bicskájokat mindketten a +jósfába szúrták. Aztán megölelték, megcsókolták egymást s elváltak, +az egyik, Péter az öregebb, bal-, a másik pedig, Pál az ifjabb, +jobbfelé ment.</p> +<p>Megyen, mendegél Péter, a balfelé vezető úton, egyszer egy nagy +vadon erdőbe ért, hol már messziről meglátott egy farkast, mely az +út mellett az alfelén űlve guggolt.</p> +<p>Itt Péter a húrra illesztett egy nyilveszőt, hogy majd agyon +lövi az ordast.</p> +<p>– Ne lőjj agyon, mondja a farkas, inkább odaadom az egyik +kölykömet.</p> +<p>Péter nem lőtte agyon a farkast, hanem elfogadta az +ordas-kölyköt. <span class="pagenum"><a name="Page_86" id= +"Page_86">-86-</a></span></p> +<p>Volt már neki egy állatja.</p> +<p>A Megyen, mendegél tovább, előtalál egy tigrist. Erre is ráfogja +a nyilát, hogy majd agyon lövi.</p> +<p>– Ne lőjj agyon, mondja a tigris, inkább odaadom az egyik +kölykömet.</p> +<p>Péter leeresztette a nyilat s a tigrist nem lőtte agyon; de a +tigriskölyköt elfogadta.</p> +<p>Volt már neki két állatja: egy farkas és egy tigris.</p> +<p>Megyen, mendegél tovább a nagy vadon erdőben, egyszer lát az út +mellett a két lábán űlni, egy nagy oroszlánt. Péter is ráfogta a +nyilát, czéloz, hogy majd agyon lövi, de az oroszlán megszólalt, +mondván:</p> +<p>– Ne lőjj agyon, inkább odaadom az egyik kölykömet.</p> +<p>Péter leeresztette a nyilat, de az oroszlánkölyköt elvette.</p> +<p>És igy volt már neki három állatja: farkas, tigris és +oroszlán.</p> +<p>Megyen, mendegél az ő három állatjával, egyszer elér egy olyan +városba, mely egészen gyászszal volt bevonva, mintha az egész +városnak halottja lett volna.</p> +<p>Vízi Péter bemegyen a legszélső házhoz, hol egy özvegy öreg +asszony lakott. Köszön neki.</p> +<p>– Isten jó nap, anyámasszony! <span class="pagenum"><a name= +"Page_87" id="Page_87">-87-</a></span></p> +<p>– Fogadj isten királyfi! hát mi járatban vagy?</p> +<p>– A vitézség pálmáját keresem!</p> +<p>– Hahó királyfi! nem kell azt keresni, mégis megtalálhatod! +meglelheted pedig itt e gyászszal bevont városban.</p> +<p>– De el is felejtem kérdeni, mondá a királyfi, mi dolog az, hogy +az egész város gyászszal van bevonva, mintha mindenkinek halottja +volna?</p> +<p>– Haj! igazán mondja: itt mindenkinek halottja van! a halott +pedig nem egyéb, mint a király egyetlenegy, 18-éves, hajadon +leánya, egy ékes virágszál, ki beillenék a csillagok közé is, de +még ott is ő lenne a legszebb! S ezt a kerek föld legszebb virágát +egy rút, tizenkét fejű sárkány gyomrába akarják eltemetni, a +kigyók, békák temető helyére!… de majd el is fárad az állásban a +királyfi?… tessék ide a melegre, a tűzlóczára leűlni, míg +elbeszélem a történetét.</p> +<p>– Köszönöm szépen, de inkább szomjas mint fáradt vagyok: azért +egy korsó vizet kérnék.</p> +<p>– Vizet, vizet! aranyért se’ lehet azt a mi várasunkban kapni, +de csak tessék leűlni, majd elbeszélem a historiáját; azonban +tejjel szolgálhatok, – mi magunk is hét számra nem iszunk +egyebet!</p> +<p>– Huszonnégy esztendeje már annak, kezdé beszédét az öreg +asszony, hogy városunk kútjában egy felette elrepülő sárkány egy +nagy ebadta sárkány <span class="pagenum"><a name="Page_88" id= +"Page_88">-88-</a></span> tojást hullatott. A sárkánytojásból +kikelt egy tizenkét fejű sárkány, mely a kútat magáénak tartotta s +adót vetett rá. Az adó pedig nem volt egyéb, mint minden évben egy +18 éves leány. Már az egész város 18 éves leányát adóba fizettük, +csak egy van hátra, s ez: a király egyetlenegy hajadon leánya. Most +tehát ezen van a sor; ezt kell eltemetni a sárkány gyomrába, +kigyók, békák temető helyére! mert különben, bárha az egész város +szomjan veszne is el, egy csepp víz nem sok, de még annyit se enged +meríteni. S ha pedig oda addják neki a király egyetlenegy 18 éves +leányát: többet nem kiván semmit, hanem elszáll vele messze, messze +nagy Sárkányországba. Ezért van felséges királyfi az egész város +feketével bevonva, ezért van mindenkinek gyásza, ezért van +mindenkinek halottja, kit reggel, délbe és este mindig sirathat. +Azért az öreg király az egész országban kihirdettette, hogy az, a +ki a leányát megmenti s legyőzi a tizenkét fejű sárkányt: annak +adja feleségül fele birodalmával együtt. S holnap lesz az a nap, +hogy vagy a sárkányt ölik meg, vagy a leányt vetik be a kútba!</p> +<p>Vízi Péter nem szólt semmit az özvegy asszonynak, de azért +föltette magában, hogy ha addig él is, megküzd a sárkánynyal; ezért +másnap még hajnalban fölkelt, fente erősen a kardját s jól tartotta +állatait. S mikor mind ezzel egészen készen volt, kieresztette +<span class="pagenum"><a name="Page_89" id= +"Page_89">-89-</a></span> aranyhaját, felöltötte legszebb köntösét +s ekkor ugy nézett ki mintegy csillag.</p> +<p>Az egész országban csak két ember jelentkezett, hogy meg küzd a +tizenkét fejű sárkánynyal: Vízi Péter és valami Vörösherczeg; de ez +utóbbi, mikor meglátta a tizenkét fejű sárkányt: ijedtében a kút +mellett lévő görbe fűzfára mászott fel s onnan nézte, hogy Vízi +Péter mint verekedik meg a sárkánynyal.</p> +<p>Hárman voltak jelen: a király leánya, biborba-bársonyba öltözve, +a sok drágakő: arany, gyémánt csak úgy csillogott rajta, mint az +égen a fényes csillag; Vízi Péter három állatjával és a fára futott +Vörösherczeg.</p> +<p>A sárkány, hogy meghallotta, hogy addig nem adják oda neki a +király leányát, míg az ország vitézével meg nem verekedik: csak úgy +okádta ki a kútból a vörös, kék és zöld lángot, hogy jobban se +kellett!</p> +<p>A vörös, kék és zöld láng után a sárkány dühösen kiugrott a +kútból s akkorákat fújt, hogy még egy gályavitorlát is képes lett +volna fenekestől együtt felforgatni; aztán neki rontott Vízi +Péternek. Összecsaptak. Vízi Péter csak azon volt, csak azon +mesterkedett, hogy a fejéhez férhessen; a sárkány pedig csak azon, +hogy pikkelyes-pánczélos farkával mellen üthesse a vitézt. Ezért +szüntelen kerülgették egymást. Már-már Vízi Péternek majd kampesz +lett; jó kardja <span class="pagenum"><a name="Page_90" id= +"Page_90">-90-</a></span> hagyta cserbe, mert a mint döngetni kezdé +a sárkány pánczélos mellét: ketté pattant tövében. Búgott a tört +kard, hasitotta a levegő-eget s ép a Vörösherczeg hátában állott +meg. Nagyot sikoltott ez, ugy annyira hogy ennek hallatára +mindkettő felhagyott a küzdéssel. De a királyleány sem rest: izíbe +más kardot adott Vízi-Péternek.</p> +<p>Ezt látva a sárkány, csikorgatta két sorfogát, s orrán-száján +okádta a különféle lángot.</p> +<p>Most kétszeres erővel rontott a királyfira s az már hátrálni +kezdett; de most Vízi Péter három állatja is kedvet kapott a +küzdésre, rárohantak a tizenkét fejű sárkányra s körbe-körbe +forgatták; farkát akarták elkapni. A tigris végre mint legügyesebb +ugró, elkapta a fenevad farkát; utána a farkas is +belecsimpaszkodott, végre az oroszlán is legnehezebb csombókul +odakötözte magát.</p> +<p>A tizenkét fejű sárkány mindenkép szabadulni akart e három +csomboktól: azért összeszedvén minden erejét, farkánál fogva a +levegőégbe magasra emelte a három állatot s a földhöz ütötte; ujra +fölemelte s ismét a földhöz ütötte; de azért, bár nagyokat nyekkent +a három szegény állat, azok nem tágítottak, hanem annál jobban +szoritották a sárkány farkát! Igy tizenkétszer emelte föl a +levegőbe s tizenkétszer ütötte a földhöz. <span class= +"pagenum"><a name="Page_91" id="Page_91">-91-</a></span></p> +<p>De ezalatt Vízi Péter se pihent, hanem beugrott a sárkány tátott +szájába s hogy fejére le ne csukódhasson e furcsa madárfogó: +buzogányával peczkelte ki. S kardjával aztán véres útat vágott +magának. E véres úton haladva fölkereste a sárkány lelkét, mely +fekete galamb-forma volt; s azt szíven szurva, megadta neki a +halálos döfést.</p> +<p>Hogy kirántotta kardját a fekete galamb szivéből, fekete vére +három sugárban magasra szökelt fel s befecskendezte az ifjú +királyfit. – A fekete galamb halálosan vergődött saját fekete +vérében, mindig lassabban-lassabban pihegett melle, míg utoljára +egészen lecsendesűlt s ekkor hangos roppanással ketté szakadt a +sárkány élte-fonala.</p> +<p>Vízi Péter ekkor sorba járta a sárkány tizenkét fejét s +mindegyikbe egy-egy aranyalmát talált. Ezeket zsebre rakván, a +sárkány oldalán ajtót vágott magának, s kibújt rajta nagy lucskosan +és nagy véresen.</p> +<p>Három állatja még most is tartotta a sárkány farkát s csak akkor +eresztették el, mikor gazdájuk egyenként névről szólitotta; de eléb +még ekkor is egy jót haraptak rajta.</p> +<p>Vízi Péter hogy igen el volt fáradva, lehajtotta fejét a királyi +hajadon ölébe s elnyomta a buzgóság. Hasonlókép cselekedett három +állatja is; elnyujtózva heverésztek körülötte s aztán azok is +elaludtak. <span class="pagenum"><a name="Page_92" id= +"Page_92">-92-</a></span></p> +<p>Ezt látván a fűzfán űlő szép madár, lerepűlt onnan s hírtelen, +hogy ne kiálthasson, a király kisasszony száját bekötötte, aztán +fölvette a királyfi kardját s Vízi Péter fejét hóhérmódjára +levágta.</p> +<p>A királyi hajadonnak pedig erős kegyetlenül megparancsolta, +hogyha nem hallgat s hogyha nem azt mondja a mit ő: halálnak +halálával öli meg.</p> +<p>Aztán nagy diadallal vonult be a városba, hogy ő ölte meg a +tizenkét fejű sárkányt, hogy már szabad a város egyetlenegy kútja +és hogy már most az övé a jutalom bére: a szép királyi kisasszony +tizennyolcz szűz esztendejével, tizennyolcz tavaszával, tizennyolcz +bimbajával és a fele királysággal.</p> +<p>Természetesen mitsem tudtak a városban a dologról, a királyleány +pedig nem mert szólni: odaadták neki a szép leányt feleségül a fele +királysággal együtt, s lakták a hét világra szóló lakzit, mely hét +napig, egy álló hétig tartott.</p> +<p>Itt, fölébred a három állat, hát látják urok veszedelmét, csúfos +halállali kimultát: elkezdtek az égfelé tartott fővel csunyául +vonítani s szükölni, még pedig oly keservesen, hogy a ki azt +hallotta volna, bíz megesett volna a szive rajta.</p> +<p>Az oroszlán végre, minthogy őt illete az első szó, szólt +ilyeténképen:</p> +<p>– Az én apám királyi udvarában egy túdós <span class= +"pagenum"><a name="Page_93" id="Page_93">-93-</a></span> orvos im +ezt beszélte: az úti-lapu minden sebet begyógyit, és minden vágást +összeforraszt: azért próbáljuk meg ezt az orvosságot. S te tigris +koma, minthogy legjobb futó vagy, szaladj lóhalálába s hozz nekünk +úti-laput.</p> +<p>A tigris se hagyta ezt magának kétszer mondani, hanem a fejét a +szügyébe vágta s lóhalálába rohant úti-lapuért.</p> +<p>A mint igy nyakra-főre rohan, előtalál egy nyulat, mely ép +úti-lapot vitt fiainak.</p> +<p>– Mit viszesz te kis nyúlacska? kérdi tőle a tigris.</p> +<p>– Úti laput a fiaimnak.</p> +<p>– Add ide, mert orvosságnak kell.</p> +<p>Mit volt mit tenni a szegény nyúlnak, odadta az úti-laput.</p> +<p>Szalad a tigris az úti-lapuval s átadta a farkasnak, mely köztök +a legjobb orvos volt.</p> +<p>A farkasból lett orvos Vízi Péter fejét az úti-lapu segítségével +oda ragasztja; de most az egyszer, a nagy sietség vagy mi miatt, +elég az hozzá, az orvos úr ügyetlen volt, mert a tirkóját +forditotta előre, a képesfelét pedig hátra.</p> +<p>Az oroszlán, mint a kinek legtöbb esze volt, azonnal észrevette +a galibát s figyelmeztette rá az orvos urat. <span class= +"pagenum"><a name="Page_94" id="Page_94">-94-</a></span></p> +<p>Az orvos pedig a főt hirtelen lekapta, mely már kezdett +odaforrni, aztán pedig megigazította úgy a mint kellett: a +képesfelét forditotta előre, a tirkóját pedig hátra.</p> +<p>Ugyan megjárta volna a szegény Vízi Péter, ha oly állapotban, +mint azt az orvos ur legelőször oda ragasztotta, talált volna +fölébredni; elől lett volna a tirkója, hátul pedig a képesfele!</p> +<p>Az úti-lapu csakugyan használt! mert Vízi Péternek semmi baja +sem lett, csak egy veres vonal látszott a forradás helyén.</p> +<p>Nó, megállj Vörösherczeg, mondta magában a királyfi, még te is +rá kerülsz az ebharminczadjára s megfizeted ennek az árát busásan; +szeget szeggel: életért éltet, nyakért nyakat és fejért fejet!</p> +<p>Midőn aztán a királyfi ezeket mind elgondolta, felállván, a +sárkány tizenkét fejéből kiszedte az aranyfogakat, melyek mindegyik +szájban párosan találtatának. Mikor aztán ezekkel is készen volt, +az aranyfogakat tarisznyára tette, az ő három állatjával együtt a +város végen lakó özvegy öreg asszonyhoz szép csendesen haza +ballagott.</p> +<p>Itt az egész város, az egész ország készül a királyi lakzihoz: +tehenet vágnak, ökröt sütnek, száz akós hordót fúrnak s boldognak, +boldogtalannak szólt a muzsika, húzta a czigány: – csak Vízi +Péternek nem, <span class="pagenum"><a name="Page_95" id= +"Page_95">-95-</a></span> neki szíve húzott busabbnál búsabb +nótákat, hogy az a nagy erős vitéz ennek hallatára majd sírva +fakadt, mint egy gyermek és mint egy asszony, kik, hogyha valami +baj éri, egyebet sem tudnak, csak a szájukat vonják félre.</p> +<p>Az egész várost a fekete posztó helyett pirossal vonták be, az +útakat virágokkal hintették meg. Minden szív virágzott, minden +arcz, mint ama tündöklő nap az égen, fénylett az örömtől: – csak +Vízi Péter viselt gyászt, fekete gyászt, szomoruság jelét; csak az +ő arcza volt sötét.</p> +<p>Hej! abból a nagy búbánatból és abból a nagy szomoruságból jut +még valakinek! s jaj neked, ezerszeres jaj Vörösherczeg, mert ha +ezer lelked volna is, mégis mindegyiket kioltaná Vízi Péter azzal a +nagy sötétséggel, mely őt gyászszal boritotta be.</p> +<p>De még a királyfi csak várt, csak várt; még nem volt idős a +haragja; hagy nőjön, hagy erősödjön: ezért epével, embersárral, +emberméreggel etette-itatta; mert a harag azt eszik, azt iszik s +attól hizik meg akkorára, hogy óriás lesz belőle!…</p> +<p>Csak hagy nőjön még, hagy nevekedjék!</p> +<p>De azonban Vízi Pétert, meg a három állatját egy lánczos kutya +kezdte mardosni, mely rettentő szájával, s ebben két sor iszonyú +fogával a gyomruknak esett s horgas inával horpaszukat szoritotta. +Ez <span class="pagenum"><a name="Page_96" id= +"Page_96">-96-</a></span> a lánczos kutya volt pedig az éhség; +pedig úton útfélen szólt a hegedű, pedig az emberek lakzit laktak +mintha mindenki újra megházasodott volna, vagy mindenki most adta +volna férjhez egyetlenegy legkedvesebb leányát.</p> +<p>– Eh, gondolta magában Vízi Péter, ez igy nem jól van; ezen +segíteni kell!</p> +<p>Azért elküldte a lakodalomba a farkast, nyakába akasztván egy +nagy irdatlan kosarat.</p> +<p>Megyen, mendegél a farkas a nagy kosárral, de a király kutyái, +melyek akkorák voltak mintegy szamár, nadrágot, szűk nadrágot +akartak neki szabni. De a farkas az ily szabókat nem szerette, +azért kifizette őket apró pénzzel. Ez az apró pénz volt pedig éles +fogai harapása.</p> +<p>Bemegyen a farkas a palotába s megállt az ajtószegben.</p> +<p>A Vörösherczeg alól azonnal kiugrott egy aranyvánkos. Hasztalan +tették alá, újra kiugrott; tizenkétszer tették alá, tizenkétszer +ugrott ki alóla, végre abba hagyták.</p> +<p>Az ékes mennyasszony pedig a farkast azonnal felösmerte; fölkelt +a négy vánkosról, mert ilyen alkalommal a királyi mennyasszonyok és +vőlegények négy-négy vánkoson szoktak űlni, – s úgy megrakta +<span class="pagenum"><a name="Page_97" id= +"Page_97">-97-</a></span> a farkas kosarát, hogyha még többet +akartak volna is rárakni, még se fért volna!</p> +<p>De a farkast, a mint kiment a rezidenczia udvarára, újra +elővették udvari szabói, hogy majd megnadrágolják; de a farkas se +vette tréfára a dolgot, kiugrott a palánk tetején s a kosár +fölöslegét kizúditotta. Igy menekedhetett meg a lakodalomból, hol ő +kegyelmét akaratlanúl is megtánczoltatták.</p> +<p>Ez az elemózsia elég volt két napig s a lánczos kutya +elhallgatott; de harmad napra újra ugatni kezdett: azért, hogy +elnémitsák, mert vess a kutyának majd nem ugat, a királyfi harmad +napra a tigrist küldte el még nagyobb kosárral a lakodalomba.</p> +<p>Ezt is előfogták a király kutyái, hogy majd megtánczoltatják: +ezért a legerősebb kutya két lábra állt s átölelte a szinte két +lábra álló tigris darázskarcsú derekát s elkezdték kettecskén a +német tánczot járni; de a tigrisnek is olyan kedve kerekedett, úgy +belejött a tánczba, hogy a király kutyáit mind sorra tánczoltatta; +mind a palánkhoz és házoldalához verte. Aztán diadalmasan nyitott +be a palotába s megállt az ajtó megett.</p> +<p>A Vörösherczeg alól újra kiugrott egy aranyos vánkos, melyet +hasztalan raktak alá, mindig kiugrott alóla; tizenkétszer tették +alá, tizenkétszer ugrott ki s végre abba hagyták. <span class= +"pagenum"><a name="Page_98" id="Page_98">-98-</a></span></p> +<p>Hogy meglátta a tigrist a király leánya: azonnal megösmerte, +fölkelt az aranyos négy vánkosról s megrakta úgy a kosarat, hogyha +még akartak volna is rá tenni, még se tehettek volna.</p> +<p>A tigris szájába vette a kosarat, kiment a palotából; de a +kutyák feléje se mertek szagolni, csak a ház végéről ugattak.</p> +<p>Ez az elemózsia ujra elég volt két napig. Hogy jóllakott a +lánczos eb, elnyúgodott; de harmad napra újra fölemelte rettentő +száját, s elbüffentette magát: azért Vízi Péter most már az +oroszlánt küldte el, egy irdatlan nagy kosárral.</p> +<p>De már ennek a királyi kutyái feléje se mertek szagolni, +szükölve futottak szanaszét, ki a házvégére, ki a csűr megé.</p> +<p>Itt, bemegyen az oroszlán a királyi rezidencziába, a +Vörösherczeg alól újra kiugrott egy aranyos vánkos, melyet +hasztalan raktak alá, mindig kiugrott alóla; tizenkétszer tették +alá, tizenkétszer ugrott ki, végre abba hagyták.</p> +<p>A királyleánya, az ékes mennyasszony, hogy meglátta az oroszlánt +az ajtószegben a nagy kosárral: azonnal megösmerte, s úgy tele +rakta a kosarát, hogy ha még akartak volna is rá rakni, még se fért +volna.</p> +<p>Ez az elemózsia újra elég volt nekik két napig, s <span class= +"pagenum"><a name="Page_99" id="Page_99">-99-</a></span> hogy +jóllakott az örves kutya: elnyugodott, de harmad napra ismét +fölemelte a fejét s elbüffentette magát.</p> +<p>De már ekkor Vízi Péter maga ment látogatóba a lakodalomba.</p> +<p>Látogatóba? véres lakodalomba, hol emberhús az étek, hol +embervér a piros bor.</p> +<p>Jaj neked Vörösherczeg! ha ezer lelked volna is, mégis +megkellene halnod!</p> +<p>Hogy belépett Vízi-Péter, a Vörösherczeg alól tüstént kiugrott a +negyedik aranyos vánkos, s a csupasz lóczán űlt.</p> +<p>Hej, inkáb űlt volna ő a puszta földön, hej, nemcsak a puszta +földön, hanem a puszta éles kövön is meztelen testtel, mint azon a +csupasz aranylóczán.</p> +<p>Vízi Péter egyszál kardra hítta ki a nyomorultat, s kétfelé +hasitotta a fejét. Kiomlott fekete vére, fekete lelke pedig +elszállt, meg se állt a pokol gyehenna lángjáig, hol a mint a +felett repült volna, két szárnya, két légi evezőlapátja +összeperzselődött s a tűzbe esett; ott égett eléghetlenűl, ott +vergődött szabadulás nélkül. Ha sírt is s ha jajgatott is, csak a +tűzet élesztette s az annál jobban égett.</p> +<p>Most a királyleány, az ékes mennyasszony az egész történetet +színről színre, úgy a mint történt, elbeszélte. <span class= +"pagenum"><a name="Page_100" id="Page_100">-100-</a></span></p> +<p>– Hogyha nem hiszik, vette át a szót a menyasszonytól Vízi +Péter, im itt van tizenkét aranyalma, melyeket a sárkány fejeiből +szedtem ki; ime itt van huszonnégy sárkány fog, melyeket a sárkány +tizenkét szájából törtem ki.</p> +<p>Senki se emelt szót ellene, még maga az öreg király is jobb +szerette e csinos királyfit, mint ama Vörösherczeget, ki magán +hordta a nevét, pedig tudjuk, mint a szóbeszéd mondja: vörös ember, +vörös ló, vörös kutya, egy se jó.</p> +<p>Ekkor kezdődött el mégcsak a hadd el hadd! bezzeg nem hét napig, +hanem hét hétig tartott a lakzi; térdig jártak abba a jóféle +tyúkhús levesben, s még az árvagyermeknek is akkora darab kalács +volt a kezében, hogy majd letörte a derekát!</p> +<p>Hogy elmultak a mézes-mákos hetek: Vízi Péter vadászni +készült.</p> +<p>– Óh, szivem szép szerelme! mondja a királyné, ne menj a +Boszorkánytanyába vadászni, mert sötétebb az a csillagtalan +éjfélnél, rosszabb a pokolnál; mert nincs rá eset, hogy onnan +valaki, a ki oda bevetődött, kijött volna s isten fényes napját +valaha látta volna.</p> +<p>Vízi Péter égre-földre igérte, hogy kerüli a Boszorkánytanyát, +mint ördög a tömjént, pedig magában elhatározta, hogy egyenest a +Boszorkánytanyának <span class="pagenum"><a name="Page_101" id= +"Page_101">-101-</a></span> fordítja a szekérrúdját, de vele volt +három állatja is.</p> +<p>Megyen, mendegél a királyfi, egyszer felbukik előtte egy sánta +nyúl.</p> +<p>Vízi Péter sem rest, czéloz, de nem talál.</p> +<p>Mi dolog ez, gondolkozik magában Vízi-Péter, az ő keze sohasem +szokott hibázni?!</p> +<p>Megyen, mendegél odább vagy száz lépésnyire, ujra felugrik +előtte a sánta nyúl.</p> +<p>Vízi Péter sem rest, kapja a nyilát s czélba veszi a nyúlat, de +ismét nem talál.</p> +<p>Mi dolog ez, tanakodik magában Vízi Péter, az ő keze sohasem +szokott hibázni?!</p> +<p>Megyen, mendegél odább a királyfi, újra felugrik előtte a sánta +nyúl.</p> +<p>Vízi Péter sem rest, czélba veszi az átkozott sánta nyúlat s +czéloz, – de harmadszor is vad helyett bakot lőtt.</p> +<p>Most a vitéznek ideje sem volt a haragra és bosszankodásra; ime! +mintha az isten fényes napja egyszerre leszakadt volna a feje felül +és mintha egyszerre elvesztette volna a szemevilágát: egy nagy +vadon, sötét erdőben lelte magát. A három állat is megszeppent s +szükölve futkározott gazdája körül.</p> +<p>Vízi Péter is hasztalan tekintett fel a verőfényes égre, neki az +nem sütött, neki az nem világitott, mert <span class= +"pagenum"><a name="Page_102" id="Page_102">-102-</a></span> ott +olyan sötét volt, hogy a kanál is megállott volna benne s a +legvékonyabb sugárka is, habár oly vékony lett volna is, melyet +tündérek szoktak tőfokába húzni, s azzal mint valami aranyfonállal +tündéröltönyt varrnak, mondom az ily vékony sugárka sem bírta volna +hegyes lángdárdájával keresztül ütni azt a koromfekete +sötétséget.</p> +<p>Ime! Vízi Péter a Boszorkánytanyában, a sötétség országában, a +poklok hálójában volt megfogva!</p> +<p>Itt Vízi Pétert mindenféle vörös szemű, csuszó-mászó állatok +raja özönlötte körül; százlábú csodabogarak, egy fejjel és egy +szemmel; sárgahasú kigyók, piros fulánkkal és lángnyelvvel, – apró +sárkánykölykök tizenkét, huszonnégy fejjel, mindenik fejben két sor +foggal s a két sor fog közül hosszú lángfullánkkal, lángdárdával és +a lábai alatt vörös szemű varancsos békák ugráltak odább-odább, +melyek oly méreggel köpik tele az ember szemét, hogy belőle csak +egy csepp is örökre kioltaná az ember szeme világát.</p> +<p>Megyen, mendegél odább Vízi Péter, tapogatva mint a vak. Itt a +feje fölött fekete denevérek csaptak el. Sebes repülésükkel és +szárnyaikkal arczul csapdosták a királyfit, aztán +czinczogva-vihogva lecsaptak a fejére, s aranyhajának estek. S tán +azt tövestől mind kiszaggatták, megették és felfalták volna, ha az +be nem lett volna fedve a sisakkal. <span class="pagenum"><a name= +"Page_103" id="Page_103">-103-</a></span></p> +<p>Hogy a királyfi odább megyen, a fekete denevéreket baglyok +tábora, kuvikok, halálmadarak serege váltotta fel s űzte tovább. +Ott huhogtak, ott kuvikoltak a fülébe. A bagoly huhikolás, +halálmadár kuvikolás pedig a halál, a fekete halál előjele, +előpostája.</p> +<p>Megyen, mendegél odább a királyfi, mint a vak tapogatozva, itt, +vörös szemű ebek csordája, vérbe forgó szemekkel, csaholva-ugatva +vették körül. Majd farkaikat lábaik közé csapván, vonitani kezdtek. +S ettől ez a nagy erős ember is ugy reszketett mint a kocsonya, +mint a nyárfalevél, mint a gyáva gyermek, ki még az orrát sem tudja +megtörölni.</p> +<p>És e kutya vonitás is mind a halál, a fekete halál előjele, a +halál postája!</p> +<p>Megyen, mendegél odább, itt-ott, helylyel-közzel embercsontok +voltak elszórva; itt egy kéz, ott egy lábszár, emitt egy kézfő, +amott egy koponya… Az embercsontok mindig gyakoriabbak, +gyakoriabbak lettek, mignem Vízi Péter egy patak partjára ért, de +itt is a patakban víz helyett embervér folyt s véres főket hordott +a hátán.</p> +<p>Ezt látva Vízi Péter – valjon nem gondolt-e arra, hogy igy még +az ő vére is folyhat, s az ő feje is lehet hajó, csolnak, vagy tán +dereglye e furcsa patakon?!</p> +<p>De ha akart volna is igy gondolkozni, nem ért volna rá, mert +irtóztató lárma ütötte meg a füledobját; <span class= +"pagenum"><a name="Page_104" id="Page_104">-104-</a></span> még +pedig olyakat ütött rajta, hogy majd beszakította!</p> +<p>Megyen a lárma-felé, hát látja, hogy ott meghalt vén asszonyok +nyelvei, melyeket még holtok után is fejszefokkal kellett volna +agyonverni, hogy elhallgassanak, tövestől kiszakítva ott +handrikáltak mindenféle másvilági dolgokról; perlekedtek, +veszekedtek túlvilági pletykákról, ki véknyabban, ki vastagabban, +mint az orgonasípok, s oly lármát csaptak, hogy attól még Jeriko +falai is leomlottak volna!</p> +<p>E vén asszonyok nyelvei voltak a pokol muzsikusai.</p> +<p>Erre előjöttek a tánczosok. Ezzek voltak pedig a +forgószelek.</p> +<p>Melyek aztán elkezdték a német tánczot járni, körbe-körbe +forogván iszonyú forgással, hogy láttukra szinte káprázni kezdett +az ember szeme.</p> +<p>De tánczosuk nem volt, most tehát azt kellett szerezni.</p> +<p>Mindegyik forgószél neki állt egy-egy sudarfának, azt tövestűl +kiszakasztották s elkezdtek azokkal ujra tánczolni. S azokat úgy +megforgatták, hogy mikor letették, pozdorjává változtak.</p> +<p>Vízi Péter ide sodortatván három állatjával együtt, futott volna +innen, de már késő volt, nem lehetett; mert a forgószél árja +magával sodorta s mintha örvénybe <span class="pagenum"><a name= +"Page_105" id="Page_105">-105-</a></span> jutott volna, először +nagy karikákban kezdett tánczolni, mely mindig kisebb-kisebb lett, +mig utoljára egy forgószél derékon kapta, mely ép a középen forgott +mintegy sergetyű s úgy megforgatta, úgy megtánczoltatta, hogy ő +egészen elszédült, hányni kezdett s a tánczosnéja, a forgószél +ruháját, lehányta.</p> +<p>E forgószél kellőközepén mint valami hintóban űlt egy vén +asszony, ki nem volt más, mint maga a forgószelek királynéja.</p> +<p>Vízi Péter ezt a királynét ép szemen köpte. A forgószél királyné +erre dühbe jött, ezért Vízi Pétert a feje fölé magasra fölemelte s +ott, mint a gyermek a parittyáját, meglóbálta háromszor, négyszer s +aztán őt messze, messze elhajította.</p> +<p>A forgószélkirályné parancsára a másik három forgószél is Vízi +Péter állatjaival hasonlókép cselekedett; mert azokat is a királyfi +után dobták.</p> +<p>Repült Vízi Péter akaratlanúl, szárny nélkül. Hosszú aranyhaja +egészen lebomlott s mint üstökös farka, maga csillaglevén, lebegett +utána. Ezer volt a szerencséje, hogy leomlott aranyhaja! mert +hogyim a légi úton magához tért, hogy nagyon meg ne üsse magát, ha +leesik: aranyhaját kétfelé választotta, karjára tekerte s vele mint +aranyszárnynyal evezett a légi uton; úgyannyira, hogy mikor +leesett, nem <span class="pagenum"><a name="Page_106" id= +"Page_106">-106-</a></span> halt meg; annyivalinkáb, mert +homoktengerbe, puha homokágyra esett.</p> +<p>Vízi Péter három állatja is hasonlókép cselekedett, azok is +serényükkel, mint valami légi evezőlapáttal eveztek, feltartott +farkaikkal pedig gazdájok felé kormányoztak; ők is végre +leczuppantak a homoktengerbe, a puha homokágyra.</p> +<p>A mint mondtam, ez volt itt a homoktenger, fenektelen tenger, +hogy a ki abba bele esett, soha többé nem látta isten szép napját, +hanem egyre sülyedt lefelé, míg valahol a másvilágon ki nem +lyukadt.</p> +<p>Vízi Péter is három állatjával együtt hasonlókép járt; elkezdtek +egyre lefelé sülyedni. Eleinte szabadulni akartak, kászmálódni +kezdtek, de csak azt nyerték vele, hogy annáljobban sülyedtek, +minéljobban fészkelődtek.</p> +<p>Minél lejebb sülyedtek, annál hígabb volt a homok, annál jobban +mentek; végre azt mondták magukban: add meg magad Oláh Geczi! +valahol majd csak feneket érünk?!</p> +<p>Igy három napig szünetlenűl haladtak lefelé. Negyednapra, lábuk +nem érzett homokot, hanem meleg pára ütötte meg testüket. Egy +láthatlan kéz végre őket lábuknál fogva lerántotta s egy mélységes +vízbe czuppantak le. Ez okozta, hogy izzé-porrá nem szakadtak. +Innen valahogy csak kiúsztak s itt oly nagy <span class= +"pagenum"><a name="Page_107" id="Page_107">-107-</a></span> hőség +volt, hogy mihelyt a partra vergődtek, tüstént megszáradtak.</p> +<p>Megyen, mendegél Vízi Péter a földalatti birodalomban, egyszer +borzasztó nagy üstök és katlanokhoz ért, melyek alatt láthatlan +szolgalelkek büdöskővel és kőszénnel fütöttek.</p> +<p>Itt volt a gyehennalángja.</p> +<p>Mikor abban a borzasztó nagy üstökben és katlanokban legjavában +forrt, zubogott az erős sziksólúg és a kátrány, úgyhogy már felfújt +pofával a tűz közé is kezdett köpködni: bele hányták azoknak az +embereknek fekete lelkeiket, kik világéltökben a hét halálos bűnben +vétkeztek, de különösen azokét főzték legjobban, kik hazaárulók és +a harczban gyávák voltak.</p> +<p>De még itt a fekete lélek egészen nem tisztult meg, hanem ebből +kivették s bevetették a gyehennalángjai közé.</p> +<p>Ott sírtak, ott jajgattak a tűzben – hasztalanúl; mert +sírásaikkal, könyeikkel nemhogy oltották volna a tűzet, de még +szitották s annál jobban égtek. Igy égtek ott ezer esztendeig, +mígcsak oly fehérek nem lettek, mint a ma-esett hó.</p> +<p>Mikor a lélek a gyehenna lángjaiban egészen megtisztult, hófehér +szárnyai ujra kinőnek s elrepül <span class="pagenum"><a name= +"Page_108" id="Page_108">-108-</a></span> az igazlelkek, a fehér +lelkek hazájába, hol a hősök, a csatában elestek nagy tisztességben +élnek.</p> +<p>De minthogy Vízi Péter hős volt, vitéz volt: nem ide való volt. +Azért a Szél, ki itt tisztogatni és sepregetni szokott, irtóztató +nagy tüdejét felfujván, úgyhogy még a pofája is széllel volt +bélelve, kifújta őt, három állatjaival együtt a földalatti +birodalomból s a lyúk szájánál szép csendesen letette.</p> +<p>Ez a pokollyúk pedig a Boszorkánytanyában ütötte ki magát, s igy +Vízi Péter ismét e boszorkányfészekben találta magát.</p> +<p>A mint megyen, mendegél, messziről meglát egy nagy rakás tüzet, +mely mint a pásztor-tűz, mint földi csillag, távolból ragyogott +feléje.</p> +<p>Az volt ez: pásztor-tűz, földi csillag, csakhogy ördögpásztor +tűze, ördög csillaga, hol az ember még király se szeretne +lenni.</p> +<p>Hogy Vízi Péter az ő három állatjával a tűzhöz ért: itt egy +lelket se látott; ott égett az magában eléghetlenül, mert ha egy +darab fa zsarátnokká változott is, azonnal, valami láthatlan szőrös +kéz, új darabot tett rá.</p> +<p>Vízi Péter már megis éhezett; elhiszem azt, harmadnapja már +annak, hogy csak annyi kenyér se volt a szájában, mint a mennyit +egy légy is elvinne a szárnyán! <span class="pagenum"><a name= +"Page_109" id="Page_109">-109-</a></span></p> +<p>Ő azért előre forditotta a vadásztarisznyát, szalonnát és +kenyeret vett ki belőle. A szalonnát nyársra húzta, piritani +kezdte, a forró zsírt pedig kenyerére csepegtette, s igy ette a +zsiros kenyeret.</p> +<p>Csak eszik, csak eszik, egyszer valaki ép mellette megszólal +repett fazék-hangon:</p> +<p>– Júj, be fázom!</p> +<p>Körül néz Vízi Péter, de senkit sem látott s azzal tovább +evett.</p> +<p>Csak eszik, csak eszik, egyszer újra megszólal valaki körülötte +repett fazék-hangon:</p> +<p>– Júj, be fázom!</p> +<p>Vízi Péter újra körülnéz, de senkitsem látott s azért folytatta +az evést.</p> +<p>Csak eszik, csak eszik, egyszer újra megszólal valaki +mellette:</p> +<p>– Júj, be fázom!</p> +<p>Föltekint Vízi Péter a fára, hát látja, hogy ott a fatetején egy +vén asszony űl, ki a hidegtől-e vagy mitől, úgy reszketett mint a +kocsonya, mint a nyárfalevél.</p> +<p>– Jöszte le bolond, ha fázol; itt a tűz, melegedjél!</p> +<p>– Mennék ám, de nem merek az állataidtól!</p> +<p>– Jer le bolond, ha mondom, nem bántanak azok. <span class= +"pagenum"><a name="Page_110" id="Page_110">-110-</a></span></p> +<p>– Nem ám, csak egy kicsit – megesznek! Hanem ha ezt az +aranyhajszálat mindegyik hátán végig fekteted: akkor lemegyek.</p> +<p>– Hajitsd le hát, no!</p> +<p>Lehajitja a vén banya az aranyhajszálat, Vízi Péter pedig mind +három állatján végig fektette. A vén banya aztán lemászott a fáról, +oda űlt a tűz mellé s fűtözni-sűtkérezni kezdett; majd fölkelt, a +haraszt közül egy varancsos békát keresett elő, ízíbe megnyúzta, +nyársra húzta és a tűznél sütni, piritni kezdte.</p> +<p>Csak süti, csak süti, egyszer egy kis idő múlva meg szólal a vén +banya, mondván:</p> +<p>– Én sütök békát, te sütsz szalonnát, – én eszem szalonnát, te +eszel békát.</p> +<p>– Hallgass banya, hallgass!</p> +<p>De a vén asszony nem hallgatott el, hanem újra folytatta a maga +mondókáját ilyetén képen:</p> +<p>– Én sütök békát, te sütsz szalonnát, – én eszem szalonnát, te +eszel békát.</p> +<p>– Eszel bizony majd megmondom, hogy mit! s ha tüstént nem fogod +be a szádat, mindjárt a pofádhoz ütöm ezt a szalonnát!</p> +<p>De a vén asszony csak nem hallgatott, hanem ujra ismételte a +mondókáját:</p> +<p>– Én sütök békát, te sütsz szalonnát, – én eszem szalonnát, te +eszel békát. <span class="pagenum"><a name="Page_111" id= +"Page_111">-111-</a></span></p> +<p>Vízi Péter se veszi tréfára a dolgot, hanem minden nyársastúl +együtt, ugy mint süstörgött a tűzön, a vén asszony pofájához vágta +a forró szalonnát, mondván:</p> +<p>– Most már ha tetszik, megeheted!</p> +<p>De erre bezzeg felpattant a vén asszony, megoldván nyelve +kerekét, elkezdett darálni asszony módjára:</p> +<p>– Hát azt gondolod jó bolond, hogy félek tőled!… én itt királyné +vagyok, de te féregnek is kevés!… vagy tán állataidban bizol?! nézd +meg csak, kővé vannak azok válva!…</p> +<p>Vízi Péter híja és szolitgatja állatait, de egyik se jelent meg; +kővé voltak válva.</p> +<p>Most összetűztek. – S nem sok idő telt el bele, hogy Vízi Péter +vére is a vérpatakban folydogált, hátánvive tátogó levágott fejét, +– a testét pedig a boszorkánykirályné besózva nagy kádakba rakta +el.</p> +<p>S a Boszorkánytanyán azonnal megszünt a Kuvik, a halálmadár, a +bagoly huhogás, a denevér czinczogás és elhallgatott az ebek +vonítása, melyek mind-mind a halál, a fekete halál postájai +valának.</p> +<p>Midőn a másik testvér, Vízi Pál a csodafához visszajött, kihúzta +bátyja kését: ime! a lyukból vér, piros vér folyt ki, hármat +bugyborékolva.</p> +<p>Azt jelentette pedig az első véres bugyborék: meghaltam. +<span class="pagenum"><a name="Page_112" id= +"Page_112">-112-</a></span></p> +<p>– A második: keress föl.</p> +<p>– A harmadik: bosszúlj meg!</p> +<p>És a testvér megértette a vér beszédét. Azért elhatározta +magában, hogy fölkeresi meghalt bátyját és megbosszúlja.</p> +<p>A mint megyen, mendegél, ő is előtalálta a három állatot: a +farkast, a tigrist és az oroszlánt. Ő is agyon akarta ezeket lőni, +ezért már fel is fogta a nyilát, de mégis megkegyelmezett nekik; +élet-adóúl azonban elfogadta a három kölyköt: s igy már neki is +volt farkasa, tigrise és oroszlánja.</p> +<p>Hogy elért annak a városnak végére, hol a bátyja a +királykisasszonyt megszabadította a tizenkét fejű sárkánytól s hol +ezért a vitéz tettért az ékes virágszált, a fele királysággal +együtt el is nyerte, mondom, hogy ideért: elébe harangoztak, bátyja +felesége pedig nagy pompával, hatlóvas, üveges-aranyos hintón ment +ki a fogadására. Az ékes királyasszony aztán őt magához az +üveges-aranyos hintóba fölvette, de eléb össze-visszacsókolta, +mondván:</p> +<p>– Csakhogy ujra itt vagy, – csakhogy gonoszul nem vesztél abban +az átkozott Boszorkánytanyában… úgy-e megmondtam, hogy ne menj +oda?…</p> +<p>Közbe légyen mondva, a két testvér annyira hasonlított egymáshoz +a legutolsó hajszálig, hogy köztük még saját édes anyjuk is alig +tudott különbséget <span class="pagenum"><a name="Page_113" id= +"Page_113">-113-</a></span> tenni; sokszor megesett rajta, hogy +Pétert Pálnak, Pált Péternek szólitotta.</p> +<p>Vízi Pál csak hallgatja, csak hallgatja, hogy mit beszél ez a +szép asszony s egyszerre, mint a nap, világos lett előtte, hogy +bátyja a Boszorkánytanyán veszett el. Azért elhatározta magában, +hogy bátyját, ha addig él is, fölkeresi s megbosszúlja szomorú +halálát – de erről természetesen semmitse szólt a szép asszonynak, +hanem hallgatott mint hal a vízben, csak az ékes virágszált hagyta +csevegni, gondolván magában, hogyha asszony, hát hagy beszéljen; de +különben még azért is hallgatott ő kigyelme, nehogy magát, mint a +haris, a szavával elárulja.</p> +<p>Itt, elkövetkezik a lefekvés ideje is. Vízi Pálnak mit volt, mit +tenni, a bátyja feleségével egy ágyba le kellett feküdni. Az +asszony a nagy öröm vagy mi miatt sehogy se tudott nyugodni, mert +férjét mindig ölelgetni csókolgatni szerette volna; Vízi Pál pedig +pihenni, aludni szeretett volna: azért a kardját fektette közébük, +a fiatal menyecskének pedig azt mondta: hogyha kezét, vagy akármi +részét a fele közepe ágyon átteszi, azt a részét a közébük tett +kard azonnal elmetszi, elvágja.</p> +<p>Az asszony meg akarta próbálni, hogy valjon igazat mond-e az ő +kedves férje, vagy nem: kendőjét áthajtotta a kardon, s ime! a +kendő kétfelé vágva, <span class="pagenum"><a name="Page_114" id= +"Page_114">-114-</a></span> kétfelé esett. Az asszony aztán +csendesen maradt s nem mert többé Vízi Pálhoz nyúlni, hanem +gondolkozóba esett s elgondolta, hogy most ez az ő kedves férje +mily különös ember! hogy az most nem akar játszani!</p> +<p>Reggelre kelve Vízi Pál azon szín alatt, hogy vadászni megyen, +elbúcsúzott bátyja feleségétől. A fiatal menyecske pedig sírva +fakadt, hogy férje-ura jobb szereti a vadakat s azoknak társaságát, +mint őt; de ezzel Vízi Pál mitsem gondolt, eléb való levén előtte +bátyja, mint ez a síró szép asszony könyei!</p> +<p>Megyen, mendegél Vízi Pál az ő három állatjával, egyszer a sánta +nyúl ő előtte is felugrik. Ráfogja a nyilát és czéloz, – de nem +találta.</p> +<p>Ő előtte is háromszor ugrott fel a sánta nyúl, háromszor vette +czélba és háromszor hibázta el.</p> +<p>Mikor harmadszor pattant el a nyil, mintha nem is a sánta +nyúlra, hanem magára arra a fényes napra lőtt volna s az szakadt +volna le az égről: egy nagy vadon sötét erdőben lelte magát.</p> +<p>Ő is hasztalan tekintett a fényes égre, neki az nem sütött, neki +az nem világitott; mert itt oly sötét volt, hogy a kanál is +megállott volna benne s az a legvékonyabb sugár is, habár oly +vékony lett volna is, a milyent tündérek szoktak tőfokába húzni, s +vele mint valami aranyfonállal, tündéröltönyt varrnak, <span class= +"pagenum"><a name="Page_115" id="Page_115">-115-</a></span> mondom, +még az ily vékony sugárka sem bírta volna azt a nagy sötétséget +lángdárdájával által ütni!</p> +<p>Ő is a Boszorkánytanyán, a sötétség országában járt s a poklok +hálójában volt megejtve.</p> +<p>Ő azonban oly szerencsés volt, hogy a vörös szemű csúszó-mászó +állatok raját, a denevér sereget, a baglyok táborát, a vörös szemű +ebeket, vérbe forgó szemeikkel, irtoztató vonitásaikkal és a +vérpatakot, mely embervérrel folyt s ember főket hordozott, +kikerülte s egyenesen a tűznek tartott.</p> +<p>Hogy Vízi Pál három állatjával együtt a tűzhöz ért; körülötte +egy lelket sem látott; ott égett az magában eléghetlenűl, mert ha +egy darab zsarátnokká változott is, azonnal valami láthatlan szőrös +kéz új darabot tett rá.</p> +<p>Vízi Pál éhes is volt, fáradt is volt. A vadásztarisznyát azért +előre forditotta, belőle szalonnát vett ki, nyársra húzta, és +sütni, piritani kezdte a parázstűznél. A süstörgő forró zsírt +kenyerére csepegtette s úgy ette a zsiros kenyeret.</p> +<p>Csak eszik, csak eszik, egyszer repett fazékhangon megszólal +valaki, mondván:</p> +<p>– Júj, be fázom!</p> +<p>Vízi Pál körülnéz, sehol senki, azzal tovább evett.</p> +<p>Csak eszik, csak eszik, egyszer repett fazékhangon újra +megszólal valaki ilyeténképen: <span class="pagenum"><a name= +"Page_116" id="Page_116">-116-</a></span></p> +<p>– Júj, be fázom!</p> +<p>Körül tekint újra, – sehol senki! azért tovább evett.</p> +<p>Csak eszik, csak eszik, egy kis idő múlva újra megszólal valaki, +mondván:</p> +<p>– Júj, be fázom!</p> +<p>Vízi Pál föltekint a fára, hát látja, hogy ott a fatetején űl +egy vén asszony, hidegtől-e vagy mitől dideregve, hogy szinte a +foga is vaczogott bele s remegett mint a kocsonya, mint a +nyárfalevél.</p> +<p>– Jöszte le bolond, ha fázol!</p> +<p>– Mennék ám, de nem merek!</p> +<p>– Mitől?</p> +<p>– Az állataidtól.</p> +<p>– Jer le bolond, szelidek azok, mint a kezes bárány: nem +bántanak!</p> +<p>– Nem ám, csak egy kicsit – megesznek! Hanem ha ezt az +aranyhajszálat mindegyik hátán végig fekteted, akkor lemegyek.</p> +<p>– Vesd le hát, no!</p> +<p>A vén banya leveti az aranyhajszálat, de ez a tűzbe esett s ott +elégett; de ezt a boszorkány nem vette észre. Ezért nagy bizton +lemászott a fáról, odaűlt a tűz mellé, elkezdett sűtkérezni, +fűtözni; majd fölkelt, megfogott egy varancsos békát, a kabátját +ízibe lerántotta, nyársra húzta és a tűznél piritani, sütni kezdte. +<span class="pagenum"><a name="Page_117" id= +"Page_117">-117-</a></span></p> +<p>Vízi Pál csak nézi, csak nézi, de nem szólt semmit, gondolván +magában, hogy ki-ki egye meg a maga pecsenyéjét; de a vén asszony +egy kevés idő múlva csak elkezdi:</p> +<p>– Én sütök békát, te sütsz szalonnát, – én eszem szalonnát, te +eszel békát.</p> +<p>– Hallgass banya, hallgass!</p> +<p>De erre a vén banya semmitsem hederitett, hanem csak a magáét +hajtotta:</p> +<p>– Én sütök békát, te sütsz szalonnát, – én eszem szalonnát, te +eszel békát!</p> +<p>– Hallgass banya, hallgass!</p> +<p>De bíz a vén asszony nem hallgatott el, hanem folytatta a maga +mondókáját:</p> +<p>– Én sütök békát, te sütsz szalonnát, – én eszem szalonnát, te +eszel békát.</p> +<p>Vízi Pál se veszi tréfára a dolgot, hanem a forró szalonnát, úgy +a mint süstörgött a tűzön, minden nyársastól együtt a vén asszony +pofájához vágta, mondván:</p> +<p>– Ne, edd meg! egye meg a pofád!</p> +<p>De erre bezzeg felpattant a vén asszony, megoldotta a nyelve +kerekét s darált össze-vissza asszony módjára.</p> +<p>– A bátyádat is én öltem meg, téged is én gyilkollak meg; ott +ama nagy kádakban van a húsa <span class="pagenum"><a name= +"Page_118" id="Page_118">-118-</a></span> besózva, a tiéd is +odajut; ott ama patakban folyik drága vére, a tiéd is odajut, és +ott ama vérpatakban uszik ékes feje, a tiéd is odajut… Azt gondolod +hogy félek tőled?! én, a boszorkányok királynéja?!… vagy tán +állataidban bizol? azok már rég kővé váltak aranyhajszálam bűvös +erejétől.</p> +<p>Vízi Pál csak hallgatja, csak hallgatja, hogy miket beszél ez az +asszony, aztán egyet fűtyentett s a három állat a vén asszonyt ugy +közrekapta, hogy az moczczanni sem mert. De nem is lehetett neki, +mert a farkas a lábába harapott s annál fogva tartotta.</p> +<p>Itt, bezzeg megszeppent a boszorkány királyné s minden ördögi +mesterségeit elővette csakhogy szabadulhasson, ezért mindenféle +állattá: kigyóvá, békává, kutyahallá, tengeri kutyává és disznóvá +változott, de azért a farkas nem eresztette el, mert annáljobban +szorította.</p> +<p>A boszorkány végre átlátta, hogy ez nem fizeti ki magát, azért a +könyörgéshez fogott.</p> +<p>– Csak éltemnek kegyelmezz, mondá Vízi Pálnak, feltámasztom a +bátyádat; feltámasztom mind azokat, kik általam gonoszul +vesztek.</p> +<p>– No jól van, mondá Vízi Pál, nem bántalak, hanem igéreted +váltsd be.</p> +<p>A vén banya aztán mindenféle apró üvegeket szedett elő, +melyekben egy-egy csepp vér, a megöltek <span class= +"pagenum"><a name="Page_119" id="Page_119">-119-</a></span> +tulajdon vére volt, – s ezeket a vércseppeket bele öntötte a +vérpatakba, ime! a vérfolyása azonnal megszünt s mindenki vére +külön vált a másikétól. Ezt a külön vált vért zsalytárokkal merte +ki, aztán a besózott ember-húsra öntözte. Mikor ezzel is készen +volt, a besózott húst bűvös szerrel meglocsolta, közbe-közbe +varázsigéket mormogván, mindenkit egyenként nevéről szólitott.</p> +<p>S ime! a boszorkány királyné e varázsigéjére az idézett +személyek, testestől-lelkestől, úgy a mint az életben éltek, +egyenkint megjelentek.</p> +<p>Legelőször jött elő Vízi Péter, ki alighogy testvérét meglátta, +oda szaladt hozzá s ugy össze-visszacsókolta, ölelgette, hogy majd +kiszorította a lelket belőle; mert a pihenésben, besózásban +mindenki hétszeres erőt nyert vissza.</p> +<p>Aztán jöttek hírneves vitézek, jó katonák a szomszéd városból, +hol már Vízi Péter uralkodott. S ezek mind-mind éltöket véröket +felajánlották Vízi Pálnak, hogy készek érte még a sárkánynyal is +megküzdeni, s ha kell, a világból is kimennek vele.</p> +<p>Minthogy Vízi Pál boszorkánynak, rosz léleknek tett fogadást: +azt nem volt köteles megtartani, – az alól azért maga-magát +feloldozta, gondolván, hogy istennek kedves dolgot cselekszik.</p> +<p>Ő azért éles kardját kihúzván, sziven döfte a <span class= +"pagenum"><a name="Page_120" id="Page_120">-120-</a></span> vén +banyát, kinek, ezzel a szurással, ezzel a halálos döféssel, fekete +lelke világát azonnal kioltotta.</p> +<p>Ime! hogy a boszorkány fekete lelke a pokol gyehenna lángjai +közé elrepűlt, mintha e Boszorkánytanya ettől lett volna oly sötét: +az egyszerre megvilágosodott s feltünt az isten drága napja! A +sötétség lakói, mintha a pokol nyelte volna el azokat, mind +eltüntek. A haraszt alól, piros, kék, fehér, ezer meg ezerféle +virágok és erős fakadású füvek bújtak elő, melyeket szelid +őznyájak, szarvas-tehenek csipegettek; a vérpatakok helyén tiszta +víz csörgedezve, beszélgetve, futott odább; a baglyok, kuvikok és +denevérek helyett, dalos madárkák vidámitották a tájat. Minden, +minden megváltozott s a sötétségországa helyett, a +világosságországa állott elő.</p> +<p>A testvérpár aztán hat állatjával és a feltámasztott nép +kiséretében bevonult a városba. Itt, elébük harangoztak s nagy lőn +minden szív öröme azon, hogy a király megérkezett és hogy nincs +többé Boszorkánytanya.</p> +<p>Maga a fiatal királyné pedig üveges-aranyos hintón férje-ura elé +ment, de bezzeg meg volt akadva akkor, mikor meglátta férje +szakasztott mását, s el nem tudta találni, hogy most már melyik az +övé, melyiknek boruljon a nyakába, melyiket csókolja össze-vissza? +<span class="pagenum"><a name="Page_121" id= +"Page_121">-121-</a></span></p> +<p>Vízi Péter végre előlépett s szeliden megérintette felesége +gyenge karját, a szemébe tekintvén, szót szólt hozzá:</p> +<p>– Hát nem ismersz aranyos rubintom, éltem bimbaja; hisz szivem +szép szerelme én vagyok a te férjed?!</p> +<p>Csak ekkor ösmerte fel férje-urát, csak ekkor esett a nyakába s +csak ekkor csókolta össze-vissza: nevetett is, sírt is.</p> +<p>Most Vízi Péter egy nagy darab földet felszántott, vasboronával +megboronálta s hengerrel apróra törte. Mikor ez meg volt, a +felszántott földbe a sárkány szájaiból kiszedett fogakat, az égtől +kérvén rá áldást, elvetette.</p> +<p>S ime! a sárkányfogak kikeltek és kihajtottak. A hajtások pedig +ékes virágszálak, tündöklő hajadonok valának, még pedig oly +fölösleges számmal, hogy a Boszorkánytanyán feltámasztott hősök +mindegyikének jutott egy-egy feleség, egy-egy szép leány.</p> +<p>De mielőtt e gazdag vetést a szerelem sarlojával learatták +volna; de mielőtt az ékes virágszálakat a szerelem kezével le +szakitották volna: eléb édes anyjuk kiszabaditására indultak el a +testvérek.</p> +<p>Minthogy azonban igen erős férfiak táborán uralkodtak; minthogy +hat harczos állatjuk is volt: ezt nem nagy erőfeszitéssel véghez is +vitték. Mikor aztán <span class="pagenum"><a name="Page_122" id= +"Page_122">-122-</a></span> édes anyjukat kiszabaditották: őt +bibor-bársony trónba, mint méltó helyre, a mely azt megillette, +beültették s megkoronáztatták az aranykoronával.</p> +<p>Mikor ezt is véghez vitték, e világon levő minden országot +hatalmuk alá hajtottak, meghóditottak s azokon aztán békeségesen +megosztoztak.</p> +<p>Igy teljesedett be az öreg király álma, hogy az ő kedves leánya +két korsó vízet öntött ki a földszínére s a kiöntött víz, mint az +áradat, egyre nőtt; úgyannyira, hogy ez a tengernyi áradat nemcsak +az ő birodalmát, de az egész világot özönvízzel árasztotta el s ő +magát is, mint az ürgét lyukából, kiöntötte.</p> +<p>Hogy bevégezték a munkájokat, már ekkor szépen felnőtt a +sárkányfog vetés; viritottak a 18 éves hajadonok. Minden vitéz +harczost egy-egy szép leánynyal jutalmaztak.</p> +<p>Hej! ezek az asszonyok nem hijába hogy sárkányfogakból +származtak, de közülök egy-némelyik valódi emberhúst evő sárkány! +És annyi csakugyan szent igaz, hogy minden haragos, zsémbeskedő, +pörlekedő rosz asszony sárkányfogból való; az volt neki a magja, +abból fakadt, abból nőtt ki.</p> +<hr class="chap" /> +<p><span class="pagenum"><a name="Page_123" id= +"Page_123">-123-</a></span></p> +<h2>KILINKÓ.</h2> +<p><span class="pagenum"><a name="Page_124" id= +"Page_124">-124-</a></span><br /> +<span class="pagenum"><a name="Page_125" id= +"Page_125">-125-</a></span></p> +<p>Volt egyszer egy szegény ember s ennek három fia.</p> +<p>Egy szép verőfényes napon kivitte őket az erdőre. Csak mennek, +csak mennek, egyszer felszólal a legnagyobbik, mondván:</p> +<p>– Ejnye, apám-uram! be szép ekeszarv lenne ebből a gírba-gurba +fából!</p> +<p>– No te fiam szántó-vető ember leszesz. – S az öreg a +gírba-gurba fát azonnal kifaragta ekeszarvnak.</p> +<p>Csak mennek, csak mennek, egyszer felszólal a középső is, +mondván:</p> +<p>– Ejnye, apám-uram! be jó szabó-asztal lenne ebből a sudar +fából!</p> +<p>– No te fiam, szabó leszesz. – S az öreg a sudarfát azonnal +kifaragta szabó-asztalnak. Azzal tovább mentek.</p> +<p>Csak mennek, csak mennek, egyszer felszólal a legkisebb is, +mondván:</p> +<p>– Ejnye, apám-uram! be jó lenne ez a somfa-hajtás bunkós +botnak!</p> +<p>– No te fiam, zsivány leszesz! – S azzal az öreg kifaragta a +somfa-hajtást is bunkós botnak. <span class="pagenum"><a name= +"Page_126" id="Page_126">-126-</a></span></p> +<p>S aztán mindhárom fiát elküldte országvilágszerte, hogy ki-ki +tanulja ki a maga mesterségét.</p> +<p>Itt, felszabadúl a legnagyobb fiú s készitett olyan ekét, melyen +egy vágás, furás-faragás nem sok, de még annyi sem látszott.</p> +<p>A középső fiú is kitanulta a mesterségét s készitett olyan +dolmányt, melyen egy ötés nem sok, de még annyi sem látszott.</p> +<p>A legkisebb fiú pedig csinált olyan fütyköst, mindenféle +választó vízzel kiczifrázva, hogy azon egy vágás nem sok, de még +annyi sem látszott.</p> +<p>Itt a szegény ember, magához vette a három remeket, elment a +királyhoz, ott az ujjain sorra elszámlálta, hogy ezt a nagyobbik, +azt a középső, emezt pedig a legkisebb fiam csinálta s aztán +ajándékképen a királynak adta.</p> +<p>Megörül a király a három szép ajándéknak. Ezért a szegény embert +mindenféle jókkal annyira kinálta, hogy még a leülőhelyét is +megtörülte s úgy ültette le az aranylóczára. Különösen a bot, a +czifra választó vizes bot tetszett meg neki annyira, hogy azonnal +rendeletet adott ki, hogy azt tüstént akaszszák a nyereg +kápájába.</p> +<p>– Hát a te fiad e szerint botcsináló? kérdezte a király a +szegény embert.</p> +<p>De erre a szegény ember, megvakarván a fejét <span class= +"pagenum"><a name="Page_127" id="Page_127">-127-</a></span> ott is, +a hol nem viszketett, ilyen forma választ adott:</p> +<p>– Mi türés-tagadás felséges uram, az én fiam nem bot-csináló – +bár az volna! – hanem zsivány.</p> +<p>– Zsivány?! kérdé elszörnyedve a király. No szegény ember menj +haza szép csendesen, mond meg a fiaidnak, köszöntetem szépen, +hogyha ő olyan mesterember, ha az én királyi ólamból egy álló hét +alatt a legkedvesebb almás-pej szörű, csillagos homlokú, kesely +lábú, harmad-fü csikómat el nem lopja: karóba huzatom. Ha pedig azt +eltudja csenni, egy kas-pénzt adok neki.</p> +<p>Haza megyen a szegény ember nagy búsan, mint a kinek az orravére +folyik, hogy már az ő fiját igy húzzák, úgy húzzák a karóba.</p> +<p>Hogy elpanaszolta a fiának az egész dolog sorát-rendjét, az csak +azt felelte rá: mit búsul apám-uram? kisebb gondom is nagyobb +ennél!</p> +<p>Itt Kilinkó mit, mit nem cselekszik, kapja a lelkét, fölöltözött +koldús-ruhába; az oldalára akasztott egy nagy ebadta tarisznyát, +egy féloldal szalonnával és egy egész kenyérrel megbélelve; +elől-hátul pedig egy-egy miatyánk fityögött; az egyikben a borok +apja, a másikban pedig a szílvaláng anyja volt, mit papramorgónak +is szoktak csúfolni. Imigy fölfegyverkezve, elment a király +legkedvesebb almás-pej <span class="pagenum"><a name="Page_128" id= +"Page_128">-128-</a></span> szőrű, csillagos homlokú, kesely lábú, +harmadfű csikaját elcsenni, melyet azalatt a király parancsára egy +egész álló hétig négy katona őrzött; – mert, közbe légyen mondva, +ennyi idő volt kitűzve az ellopásra; – egyik a farkát fogta, kettő +pedig a kötőfékét tartotta és a negyedik a hátán űlt.</p> +<p>Beköszönt ide Kilinkó nagy dideregve, nagy fázva, mint a kit +majd megvesz az isten hidege.</p> +<p>– Isten jó nap, vitéz urak!</p> +<p>– Fogadj isten, koldús ember! hát mi járatban vagy?</p> +<p>– Hát csak benéztem ide, mert majd megvesz az isten hidege, hogy +majd megmelegszem, azért fűtözni jöttem, ha a vitéz urak +megengedik… Júj be hideg van! csakúgy pattog a fa, és a pipiske +úton-útfélen fagy meg: – én is, mint afféle isten árva madara, +kinek nem adott az isten egy kis hajlékot, az útfélen hullnék el, +kiről senki sem számol, kit senki sem siratna meg, ha ily könyörülő +emberek nem volnának mint vitéz uraimék; meg ha az isten ily áldott +papramorgót nem teremtett volna, mint ez a kulacs vére, itt la!</p> +<p>Ezzel felhajtotta a pálinkás kulacsot s jót huzott belőle! +tetette magát, mintha ivott volna, nagyokat kortyantott, pedig csak +annyit ivott, mitől egy csibe se ütötte volna fére a kontyát. +<span class="pagenum"><a name="Page_129" id= +"Page_129">-129-</a></span></p> +<p>Aztán kézről-kézre adta a kulacsot s az nyájas kotyogó +beszédével biztatta a vitéz urakat ilyeténképen: korty, korty, +igyál torok! De a vitéz uraknak nem sok biztatás kellett! hogyim jó +volt az istenadta papramorgó, csúszott lefelé, mintha csinált úton +haladt volna, úgyhogy, mikor harmadszor járt körül, csaknem üres +volt.</p> +<p>De már erre harapni is kellene valamit?! de mit? ha csak azt a +csikót meg nem eszik?! azt pedig csak nem ehetik meg, mert annak az +élte, az ő életök, s úgy kellett rá ügyelni, mint a szemök +világára, vagy tán még annál is jobban!</p> +<p>– Eh, vitéz uraim! mondja Kilinkó, sohase gondolkozzanak oly +nagyon az elemózsián, van én nálam az is itt a szerdásban.</p> +<p>Itt, kiveszi Kilinkó a masűlt puha kenyeret, hozzá a jó paprikás +szalonnát s odanyujtja a legközelebb levő katonának.</p> +<p>A katona is elővette baranyai bicskáját, neki fogta a kenyérnek, +hogy majd leszeli a pilléjét.</p> +<p>Csak szegi, csak szegi, de még sem állhatta meg szó nélkül, +mondván:</p> +<p>– Hej! ha most az a Kilinkó itt volna, igy hasitanám ketté a +fejét, mint ezt a kenyeret, la!</p> +<p>Kilinkó pedig csak a bajúsza alól nevetett, megsodoríntván annak +a végét kétszer, háromszor is, <span class="pagenum"><a name= +"Page_130" id="Page_130">-130-</a></span> csak nagy íves +szemöldökét mozdította meg; de természetesen ezt a részeg +asszonynyá lett vitéz urak észre sem vették, vagy ha észre vették +volna is, mit nyertek volna vele, csaknem gondolhatták azt, hogy +az, a kinek kenyerét eszik, italát iszszák, az a koldús forma +ember, maga Kilinkó legyen?!</p> +<p>Csak esznek, csak esznek, s jó ágyat vetettek a jóféle bornak, +mely a Kilinkó csutorájában nyugodott.</p> +<p>De nem nyugodott soká, mert hogyim jóllaktak, ízibe előrántotta +azt Kilinkó, kitekervén a nyakát, kibuggyant annak piros vére.</p> +<p>Kilinkó aztán kézről-kézre adta a kulacsot, de eléb, jó szokás +szerint, maga huzott belőle akkorát, hogy a vitéz urak is +megsokalták, gondolván: hát nekik mi marad; pedig csak ámitotta +őket, pedig csak bolondította, mert annyit se ivott, – isten bizony +oly igaz, mintha saját két szemökkel látták volna kigyelmetek, – +mennyitől egy kis madár se részegedett volna meg!</p> +<p>Addig-addig pityizálgattak ő kigyelmök, míg mind a négy katona +olyan részeg nem lett, mint a csap s eldőlt, mint valami lelketlen +fadarab.</p> +<p>Ekkor Kilinkó ízibe eloldotta a csikó kötőfékét s kivezette az +ólból a király legkedvesebb paripáját. Annak a katonának, ki a +lófarkát tartotta, egy seprőt adott a kezébe, a kettejének pedig, +kik a kötőféket <span class="pagenum"><a name="Page_131" id= +"Page_131">-131-</a></span> tartották egy-egy kóczmadzagot nyomott +a markukba, – a ki végre a hátán ült, azt egy tilóra ültette.</p> +<p>Az öreg másnap kötőfékénél fogva szépen fölvezette a hires +csikót a király színe elébe, s az tüstént kimérte a kaspénzt.</p> +<p>A király erre csak a fejét csóválta s azt üzente a szegény ember +fiának: köszönteti Kilinkót s hogyha a pokolból el nem hozza a +király öreganyját, karóba huzatja; ha pedig ő arra szert tehet, +tizenkét kaspénzt ad neki s rádásul számot tarthat a fele +királyságra.</p> +<p>Haza megyen a szegény ember nagy szomorkodva, mint a kinek az +orra vére folyik, hogy már az ő fiát igy huzzák, úgy huzzák a +karóba.</p> +<p>Kilinkó pedig mindezekre csak azt felelte: sohase busuljon +apám-uram, kisebb gondom is nagyobb annál. Hanem, hogy üres ne +legyen a szerdás, mert annak bolond a gazdája: amott az országúton +hajt egy ember két juhot, azt elcsenem tőle s az erdőben itt megitt +a nagy fa alatt megpörköljük. Azért apám-uram forditsa a +szekérrúdját az erdőfelé, a hol is a megnevezett helyen rakjon +lángos lobogós tüzet.</p> +<p>Úgyis is lett. – A szegény ember elment tüzet rakni, Kilinkó +pedig juhot lopni.</p> +<p>Ezermester volt ez a Kilinkó! Most is, mit mit nem cselekedett! +valahol, de hogy valóban hol, hol nem? azt egész bizonysággal nem +merem állitani, <span class="pagenum"><a name="Page_132" id= +"Page_132">-132-</a></span> elég az hozzá, valahol egy ökörfarkra +tett szert, – s ezt eleve, a merre gondolta, hogy az egyszeri +embernek arra kell jönni, elásta valami-valami kátyús, iszapos hely +szélére, czővekekkel, kövekkel a hogy úgy, jólroszul, odatákozta, +hogy egy ember erejének egykönnyen ne engedjen.</p> +<p>Hogy az egyszeri ember arrafelé terelgette a két juhot: +elkezdett Kilinkó iszonyuan kiabálni ilyenténképen:</p> +<p>– Segitség! segitség! az ökrömet mindjárt elnyeli a feneketlen +kátyú! csak a farka van ki az iszapból! csak annál fogva +tartom!</p> +<p>Az egyszeri ember is hirtelen oda szaladt s juhait ott az +útfélen hagyta minden őrizet nélkül.</p> +<p>– Mi baj? mi baj? kérdi az egyszeri ember.</p> +<p>– Segitsen földi! megáldja az isten! egyetlen pára jószágomat +elnyelte a feneketlen kátyú, csak a farka van ki! De, minthogy +ketten úgyse bírjuk kihúzni, mig segitséget hozok, nosza földi +fogja meg s tartsa a farkánál fogva; mert ha el találná ereszteni, +talán a föld fenekéig megse állna, s valahol a másvilágon lyukadna +ki!</p> +<p>Az egyszeri ember átvette az ökörfarkot s erősen tartotta a – +nagy semmit; Kilinkó pedig azalatt szépen elhajtotta a két juhot s +az apja le is húzta a bőrét, fel is aprította, meg is pörkölte. +<span class="pagenum"><a name="Page_133" id= +"Page_133">-133-</a></span></p> +<p>Mikor egészen készen volt a pörkölthús s az a subaháton +elterítve párolgott: azt találja mondani Kilinkó az apjának:</p> +<p>– No apám-uram! fogadjunk, hogy én e pörkült húsból hamarább +eszem mint kelmed?</p> +<p>– Ugyan édes fiam, már hogy ennél te ebből hamarább, mint én; – +én, ki lerántottam a bundáját, összeaprítottam, megpörköltem s +azonfelül apád vagyok?!</p> +<p>– Már akár sütötte, akár főzte kelmed, de annyi szent igaz, hogy +én abból hamarább eszem mint apám-uram.</p> +<p>No ez abban maradt. – Itt Kilinkó térül-fordul, a júhbőrt +megtömte haraszttal, egy nagy ebadta husánggal irgalmatlanúl +püfölni kezdte s fenszóval, torkaszakadtából kiabálta: jaj, nem én +loptam el a juhot! jaj, nem én loptam el a juhot! hanem az +apám-uram, ki ott a tűz mellett van, la!</p> +<p>Az öreg csak hallgatja, csak hallgatja, ismételvén magában: nem +én loptam el a juhot? nem én loptam el a juhot? hanem az apám-uram, +ki ott a tűz mellett van?… No itt nem jól van a dolog, kutya van a +kertben; utczú vesd el magad! bezzeg nem nézte az öreg, hol a +ritka, hol a sűrű, vén létére futott, mint az űzött szarvas.</p> +<p>Kilinkó pedig vissza ment a tűzhöz s már akkor <span class= +"pagenum"><a name="Page_134" id="Page_134">-134-</a></span> nemcsak +hogy jólis lakott, de majd megis éhezett, mikor az öreg, ki +kengyelfutónak állott be, visszatért a tatárfutásból; mert, hogy +látta az öreg, hogy senki sem űzi, csak bolondjába szaladt világul +mint a Kari lova: vissza fordult s csendesen a tűzhöz +sonfordált.</p> +<p>– Hol az ördögbe jár apám-uram? én már el is felejtem, hogy +ettem: azért újra hozzá látok.</p> +<p>Csak esznek, csak esznek, egyszer megszólal Kilinkó:</p> +<p>– Ugy-e megmondtam apám-uram, hogy a pörköltből hamarább eszem +mint kigyelmed?!</p> +<p>– Hej fiam! ezermester vagy te! de addig jár a korsó a kútra, +míg el nem törik.</p> +<p>– Elhiszem azt, ha agyagból van; de én vasból vagyok, ki az +ördögök kútján se törik össze. Azért holnap indulok, elmegyek a +pokolba s ha csak szerét tehetem, elhozom a király öreg anyját, a +vasorrú bábát, ki ott ispiritusban van becsinálva…</p> +<p>Itt, veszen Kilinkó két rosz gebét, még pedig olyant, hogy a +gerinczeivel aratni lehetett volna s oldalbordáit egyenként +megszámolhattad volna; – oly csunya rosz két pára volt, a melyre +azt szokta mondani a magyar ember: eb ennek a gazdája! Rádásúl még +ennek a két ánglus paripának az a jó tulajdonsága volt, hogy akkor +álltak meg, mikor nekik <span class="pagenum"><a name="Page_135" +id="Page_135">-135-</a></span> tetszett, akkor indítottak, mikor +nekik tetszett. De fel is kantározta őket illendőképen sallangos +szerszámmal: mindkettőnek madzag-hám marta a szügyét s +toldozott-foldozott csepű kantárszár rágta a száját. Vett hozzá még +egy vedlett fakószekeret, a mi úgy járt négyrétbe görnyedve, mintha +a fara lelett volna ütve s oly szépen nyikorgott, mint a vén Runyi +hegedűje, mikor könyörületre akarja indítani az emberi szivet.</p> +<p>Tán az egyszeri tót erre a jószágra mondta ezt a rigmust:</p> +<div class="poem"> +<div class="stanza"><span class="i0">Fakószekér, +kenderhám,<br /></span> <span class="i0">Szegény ember, rosz +szerszám.<br /></span></div> +</div> +<p>Tán Kilinkó volt az, ki annak imigy felelt:</p> +<div class="poem"> +<div class="stanza"><span class="i0">Idő borul,<br /></span> +<span class="i0">Bocskor merűl, –<br /></span> <span class= +"i0">Kankós apád<br /></span> <span class="i0">Erre nem +űl.<br /></span></div> +</div> +<p>Akár mondta, akár nem, elég az hozzá, hogy Kilinkó ily +jószágokon indult el a pokolba. De azt el is felejtem mondani a +szóbeszéd között, hogy fogatott az apjával két sűdő-nyúlat, +csináltatott a czigány kovácsnál hat vasbakót és szedetett az +anyjával két zsák cserepet. S miután mindezeket a kocsijára +felpakolta, csak igy indult el a hosszú útra.</p> +<p>Megyen, mendegél hetedhét ország ellen, még az <span class= +"pagenum"><a name="Page_136" id="Page_136">-136-</a></span> +óperencziás tengeren is túl, csigaszaladással, hangyanyargalással +és bolhaugrással olyan göröngyös, röges útakon, hogy majd kirázta a +lelkét; tán ki is rázta volna, ha az Kilinkóé nem lett volna!</p> +<p>Kilinkó végre, hogy gyorsabban haladjon, megállitá a két gebét, +vagy megse kellett állitani, mert azok maguktól is megállottak, s +leszállt a kocsi, vagyis a színe hagyott, vedlett fakószekérről, +előkereste az aczélt, kovát és taplót s kiütött. Mikor legjobban +égett a tűzes tapló, bekötötte az istenadta két jószág fülébe. Ime! +egyszerre, mintha kicserélték volna a két rosz gebét, mintha +sárkánytejet szopott volna, sebes vágtatva, mint a legsebesebb +forgószél, megindult a pokolfelé s megsem állt, míg annak szájához +nem ért.</p> +<p>Hogy ideért Kilinkó, hogy megállt a két rosz gebe: leszállt a +kocsi ülésről, a hátára vetette a két zsák cserepett, a hat +vasbakóval együtt s úgy lezúditotta a pokol ajtaja előtt, hogy +annak megrendűlt még a boltive is s minden ördög, apraja-nagyja +abba hagyta a munkáját, annyira megijedt. Itt, Kilinkó elkezd +iszonyuan csörömpölni; verte a hat vaskóval a cserepeket.</p> +<p>Kiszaladt egy ördög nagy ijedten s kérdi tőle, hogy mit +akar.</p> +<p>– Nem egyebet, felelt Kilinkó, mint itt kápolnát <span class= +"pagenum"><a name="Page_137" id="Page_137">-137-</a></span> épiteni +s titeket a pokolból kipapolni! Azért csak szedjétek össze a +sátorfátokat, ingó-bingó holmiteket, mert itt többé nem lesz +sötétség, nem lesz pokol, hanem istentdicsérő kápolna, a melyben én +leszek a pap!</p> +<p>– Jaj, csak hagyd abba! a mit kivánsz, azt adunk.</p> +<p>– Azt kivánom, felelt Kilinkó, hogy izibe adjátok ide a király +öreganyját, a vasorrú bábát, ki itt ispiritusban van eltéve.</p> +<p>Az ördögök annyira megijedtek, hogy tüstént odaadták a király +öreganyját, a vén vasorrú bábát, ki ispiritusban volt eltéve.</p> +<p>Kilinkó aztán föltette a fakószekérre a király öreganyját s +elindult vele hazafelé; de, alig viszi egy félórai járóföldre, +utána szalad egy nagy kamasz, ökörfarkú, lólábú, szőrös-bőrös ördög +és visszahívta.</p> +<p>– Hallod-e Kilinkó, – vesztél volna az anyádban! – nem addig van +az; hanem a ki jobban tud szaladni, azé legyen a király öreganyja, +a pokol ékessége!</p> +<p>– Én nem bánom, felelt Kilinkó immel-ámmal, erre is ráadom a +fejemet; de van nekem egy hét hetes kisöcsém, az is jobban tud +szaladni mint te: hát én akkor hogy tudok!?</p> +<p>– Majd meglássuk, felelt az ördög, hogy hány zsákkal telik: +azért nosza, hol az öcséd, álljon ki a sikra. <span class= +"pagenum"><a name="Page_138" id="Page_138">-138-</a></span></p> +<p>Itt Kilinkó kinyitja a zsák száját, kiereszti a sűdő nyúlat s az +ott hagyta el az ördögöt, a hol találta.</p> +<p>Igy újra Kilinkóé lett a király öreganyja, a vasorrú bába, ki +ispiritusban volt eltéve. És azt újra föltette a fakószekérre, a +két gebét pedig megabrakolta czigányabrakkal s kihajtotta a +pokolból; de, alig ment egy félórai járóföldre, újra utána loholt +egy nagy kamasz ördög és visszahívta.</p> +<p>– Mért hívtatok vissza? kérdi Kilinkó.</p> +<p>– Csak azért, felelt egy nagy kamasz ördög, kinek akkora füle +volt, mintegy két éves tinó lehuzott bőre, hogy a melyikünk ezt a +kilencz mázsás vasbuzogányt magasabbra tudja hajítani, azé legyen a +király öreganyja, a pokol virága!</p> +<p>– Ha csak azért hívtatok vissza, annak én fittyet hányok s oda +se nézek!… no hajítsd fel!</p> +<p>Felhajítja az ördög a kilencz mázsás vasbuzogányt, s a hány +mázsa volt, annyi napig ért le a pokolba.</p> +<p>Kilinkó is megfogja a végét, hogy majd felhajítja, – jóllehet +meg se tudta volna mozdítani. Fölnéz nagy keservesen az égre s egy +álló óráig mindig a holdvilágra bámult.</p> +<p>Már az ördögök is megsokalták, kérdik tőle, hogy mit néz.</p> +<p>– Mit nézek?!… Hát látod-e azt a fényes udvart az égen? +<span class="pagenum"><a name="Page_139" id= +"Page_139">-139-</a></span></p> +<p>– Látom, felelt az ördög.</p> +<p>– No, ha látod, hát tudd meg, hogy ott lakik az én bátyám, ki a +Dávid bácsi kovácsa s annak akarom ezt a buzogányt felhajítani, +hogy kovácsoljon belőle tűzes istennyilát s vele aztán titeket +egyenként verjen agyon!</p> +<p>– Jaj, csak ne tedd, inkább vidd el a király öreganyját, a pokol +ékességét!</p> +<p>Igy Kilinkó kiállta a három probát, az övé lett a király +öreganyja, a vasorrú bába, a pokol ékessége, ki ott ispiritusban +volt eltéve.</p> +<p>Megyen, mendegél hazafelé, de most már nem szaladt utána egy +ördög sem s nem hívta vissza; mert egy ördög nem bírt volna vele, +kettőt pedig resteltek volna küldeni.</p> +<p>A királynak pedig ez idő alatt se éjjele, se nappala; szüntelen +azon törte a fejét: hátha elhozza Kilinkó az öreganyámat a +pokolból?… hátha még az ördögöket is meg tudja csalni?… mit +csinálok én a vasorrú bábával, hiszen megöl förtelmes tekintetével +s rádásul fele királyságomat Kilinkónak kell adnom?! Ezt soha ki +nem állom!…</p> +<p>Mikor azért Kilinkó beállitott elébe, mondván:</p> +<p>– Jelentem alásan, itt van a felséged öreganyja! az ezt felelte: +<span class="pagenum"><a name="Page_140" id= +"Page_140">-140-</a></span></p> +<p>– Takorodjál vissza vele a pokolba s tüstént vidd vissza oda, a +honnan hoztad!</p> +<p>– Viszi bíz a Belzebúb!… mondá Kilinkó, fölvett egy nagy ebadta +szérűseprőt s a pokol virágát visszahajtotta a pokolba.</p> +<p>Az ördögök egy nagy forgószelet küldtek érte, melynek a +kellőközepébe, mint valami hintóba, szépen beleűlt a vasorrú bába. +Egy garabonczás diák fogta a gyeplőt, ki rongyos palástjában a +bakon űlt s megsem állt vele a pokolig. Mindenütt a merre csak +mentek, a jég elverte az emberek vetéseit.</p> +<p>A király most mindig azon törte a fejét, hogy veszithesse el +Kilinkót. Egyszer még is rájött a dolog bibéjére. Volt ugyanis a +királyi rezidenczia kellőközepén egy muzsikáló száz öles kút, s +ennek a szépszólású kútnak elromlott a muzsikája. Az irástudók, és +a bölcsek azt mondták, hogy azért nem szól a kút, mivel száz +esztendő óta nem tisztitották. A király azért azt mondta +Kilinkónak, hogy mindaddig nem adja által a fele királyságot, nagy +Meseországnak a felét, míg a szépszólású kút meg nem szólal, míg +azt ki nem tisztitja. Pedig, dehogy a szépszólású kút forgott az ő +elméjében; egészen más lappangott a dolog alatt; nevezetesen az: +majd mikor Kilinkó olyan kis vödörrel, mint egy lugzó, legjobban +meri a vizet: akkor a padláson levő huszonhat mázsás harangot +lehajítják <span class="pagenum"><a name="Page_141" id= +"Page_141">-141-</a></span> a kútba, ezzel az óriás födővel szépen +leborítják, ott leli sírját, s ez a huszonhat mázsás harang lesz a +szemfödele.</p> +<p>Kilinkó erre csak azt felelte, hogy legyen meg ő felsége +akaratja; kész a kútat kitisztítani.</p> +<p>Úgy is lett. – Kilinkó lebocsájtkozott a száz öles kútba; +huszonhat ember pedig szépen odahengeritette a huszonhat mázsás +harangot s lezuditották a fejére. De nem úgy volt az megírva, hogy +Kilinkó ily csunya véget érjen; mert ő eleve, – élt a gyanúperrel, +– szépen behúzta magát a kút pandaljába: így, mikor leesett az +óriási födő, megfogta azt fülénél fogva s ki hajította a kútból, +mondván:</p> +<p>– Most melegem van; nincs szükségem a kalapomra!</p> +<p>A kút kávája mellett ép ott állt a király s azt a 26 mázsás +harang úgy agyonütötte, úgy szétmált, hogy kanállal se tudtak volna +belőle annyit összekaparni, mint a körmöm feketéje.</p> +<p>Hijába! a ki másnak vermet ás, maga esik bele!</p> +<p>No most az volt a kérdés: ki legyen a király?… ki más mint +Kilinkó! úgyis már az övé volt a felekirályság!</p> +<p>Volt a harang alatt megboldogult királynak egy gyöngyadta +gyönyörű 18 éves leánya, ki szerelemtől lelkezett ékes virágszál +volt. Ezt a virágot Kilinkó <span class="pagenum"><a name= +"Page_142" id="Page_142">-142-</a></span> a kebelére tűzte s élete +párjának, felesegitségnek, feleségének eljegyezte. De különben, +könnyű Katót tánczba vinni; könnyű a szép leányt leszakasztani, ha +a szerelem keze tépi; mert alig pillantották meg egymást, azt +mondták egymásnak:</p> +<p>Szivem szép szerelme! én a tied, te az enyim, ásó-kapa se +választ el egymástól.</p> +<p>Lakzit laktak s még most is élnek, ha meg nem haltak.</p> +<hr class="chap" /> +<p><span class="pagenum"><a name="Page_143" id= +"Page_143">-143-</a></span></p> +<h2>A KEREK KŐ.</h2> +<p><span class="pagenum"><a name="Page_144" id= +"Page_144">-144-</a></span><br /> +<span class="pagenum"><a name="Page_145" id= +"Page_145">-145-</a></span></p> +<p>Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy szegény ember s ennek +egy felesége, mindkettőjöknek pedig annyi gyermeke, mint égen a +csillag, mint réten a fű. A szegény ember halászattal kereste véres +verejtékkel szerzett kenyerét; mert oly szegény volt, mint a +templom egere, vagy még ennél is szegényebb, mert ennek hébe-hóba +csak jut egy-egy kövér légyczomb, kenyérmorzsa és hízott szúnyog; +de ő neki csak a teste-lelke, meg egy kétszáz szemes hálója, pedig +a halász, mint a szóbeszéd mondja, éhen kórász.</p> +<p>Volt ennek a szegény embernek egy igen gazdag bátyja s ennek +annyi gyermeke, mint kákán a csomó, de azért, ha a szegény ember, +hébe-hóba, nagy szükség idején, isten látogatásakor egy véka +életért elküldött hozzá: a csúf még így felelt: akkor adok egy véka +életet, ha egy gyermeket adsz; különben harapj levegőt, egyél +jeget, igyál vizet s rádásul sírás-pityergés legyen a +fűszerszámod.</p> +<p>Sok gyermeke volt a szegény embernek, de azért neki mégsem adott +csak akkorkát sem, mint a kisújjam! <span class="pagenum"><a name= +"Page_146" id="Page_146">-146-</a></span></p> +<p>A szegény ember asztalfiókjában már egy álló hét óta kenyér nem +volt, csak holmi gyökereken, mezgerelt krumplin élődtek, mint Toldi +Miklós lova a szeméten; csúnya szeles idő járt, nem lehetett +halászni. Midőn hetednapra megcsendesűlt az idő, a szegény ember +halászni ment.</p> +<p>Már éjfélután kettőt ütött az óra s innen-onnan pitymallani, +szürkülni kezdett az idő; de a szegény ember, egy szálka-hal nem +sok, de még annyit se’ fogott! Kétszázszor is betette a hálóját és +kétszázszor is kihúzta – pufra.</p> +<p>– Beteszem még utoljára, mondja magában, ha lesz benne: jó! ha +nem lesz: az is jó; legyen meg az isten akaratja! Piszt! van benne +valami, érzi a kezem!</p> +<p>Vigyázva huzta fel a hálót, kiveti a partra s ime! egy gömbölyű, +kerek követ huzott ki a vizből.</p> +<p>– Hacsak kő! minek ez nekem; gyermekeim ezt nem ehetik meg!… A +szegénynek még a szerencséje is szegény!… Ezzel a kerek követ a víz +kellőközepébe bevetette.</p> +<p>Beteszi a szegény ember ujra a hálóját, megint megmozdul a káva, +húzza nagyvigyázva s újra benne a kerek kő!</p> +<p>– Hacsak kő! minek az nekem?!… én istenem hát már én csak követ +halászok?! Biz isten, szót se’ <span class="pagenum"><a name= +"Page_147" id="Page_147">-147-</a></span> szólnék érte, ha oly +gyomrot adtál volna, mely a követ is megemésztené!… Ezzel a kerek +követ újra behajította a víz kellőközepébe.</p> +<p>A szegény ember harmadszor is beteszi a hálóját és ismét benne a +kerek kő!</p> +<p>– Istenem! vagy minden hal kővé vált, vagy az ördög űz velem +csalfa játékot; de ez nem lehet jó lélek műve, hanem a gonoszé! +Minek ez nekem?… ha kenyérré válna!… Ezzel a követ harmadszor is +bevetette, de csak úgy a víz szélére.</p> +<p>Hogy nem fogott a szegény ember egy szálka halat sem, de meg már +el is fáradt: megrázta utoljára a hálóját, leoldozta a káváról és a +csúhujjába tette, s azzal nagy búsan bandúkált hazafelé, mint a +kinek az orravére folyik. De egyet gondolt, mintha az isten +sugallta volna neki, visszafordult, a kerek követ magához vette, +mondván: jól lesz a gyermekeimnek kenyér helyett játszani.</p> +<p>Hogy a háza közelébe ért, a gyermekek kifutottak elébe s +kérdeztek tőle, hogy mit hozott… nem hozott-e vásárfiát?</p> +<p>– Nem hoztam én semmit, csak egy kerek követ. – Itt van, +játszatok vele s hentergessétek a ház földjén.</p> +<p>A szegény ember családja heted napra is étlen-szomjan feküdt le; +de a gyermekek, hogy volt mivel játszani, játszottak. <span class= +"pagenum"><a name="Page_148" id="Page_148">-148-</a></span></p> +<p>A szegény ember úgy feküdt a kemenczepánkon, a felesége pedig a +legkisebb gyermekkel a vaczkon.</p> +<p>A gyermekek csak játszanak, csak játszanak; hentergették a +követ. Egyszer csak elkezd a kő fényesedni s mindig fényesebb +fényesebb lesz, úgyhogy a kis házat világossággal egészen +betőltötte, mintha a nap sütött volna, – pedig még csak reggeli +három óra volt.</p> +<p>Itt a pánkon fekvő halásznak szemébe tűnik ez a nagy fény. Mi +dolog az? se’ gyertyája, se’ mécse, se’ tört-fáklyája, mégis oly +világos a viskója!?</p> +<p>– Hej, anyjuk, kelj föl! nézd csak ezt a követ, úgy fénylik, +mint sötétben a revült fa, vagy mint a Sz.-János-bogár, vagy mint a +csillag, vagy még ennél is jobban!</p> +<p>– Apjuk! mondja a halász felesége, világszép éltemben mindig +hallottam, hogy van a világon oly fényes kő, melyből csak akkora is +mintegy mákszem, egy ökröt is megér; valjon nem abból a fajtából +való-e ez?</p> +<p>– Oh te golyhó! hol vennénk mi olyan követ! az nem minden bolond +házában akad meg; de a szó a mi szó! kell a dologban valaminek +lenni, mert annyira fénylik, hogy még a szemem világát is elfogta s +szikrát hány tőle.</p> +<p>Itt a szegény ember leszállt a kemenczepánkról, <span class= +"pagenum"><a name="Page_149" id="Page_149">-149-</a></span> elvette +a kerek követ az apró cselédségtől s maga kezdi pártját fogni; +dörgöli fűhöz, fához, falhoz, földhöz és hamuhoz, szóval ahhoz, a +mi a kezeügyébe akadt, mig az utoljára egészen fényes lett, s aztán +betekerte holmi ringy-rongy kapczába, hogy ne világosítson olyan +nagyon, hogy aludhassanak a fényétől.</p> +<p>Reggelre kelve azt mondja a szegény ember a feleségének:</p> +<p>– No asszony! vedd fel azt a jobbik ruhádat, melyet ünnepre +zsugorgatsz, hogy legyen miben istent dicsérni, vidd el a királynak +ezt a követ ajándékba, s mondjad, hogy én küldtem. – S vigy el +magaddal egy tálacskát, talán ad érte egy kis lisztet: legalább +ezeknek az istenadta gyermekeknek lesz miből sütni egy kis hamuba +sült pogácsát.</p> +<p>A szegény ember felesége fölvette a jobbik ruháját s elment a +királyhoz. Hogy odaért, köszön neki a mint dukál:</p> +<p>– Adjon isten jó napot fölségednek!</p> +<p>– Fogadj isten, szegény asszony, hát mi járatban vagy?</p> +<p>– Az uram küldött egy kis ajándékot, ki az ér mellett a +dombtetőn lakik s halászattal keresi kenyerét.</p> +<p>– Ugyan jó asszony, mit hozhattál te nekem, mikor magadnak +sincs? De azért kedves az előttem, <span class="pagenum"><a name= +"Page_150" id="Page_150">-150-</a></span> mert látom, hogy szivesen +adod: azért jöjj be az én királyi hajlékomba.</p> +<p>Bemegy a szegény ember felesége a rezidencziába, kibontja a +kendőt s leteszi az aranyasztalra a kerek követ.</p> +<p>A király alig bírt szóhoz jutni a csudálkozás miatt, mert a +kerek kő, olyan igaz minthogy élek, gyémánt volt, még pedig olyan, +minőt a királynak az apja, nagyapja, de még a szépapja se’ +látott.</p> +<p>– Hol vetted ezt, szegény asszony?</p> +<p>– Az uram halászni volt és ő fogta. Háromszor vetette bele a +vízbe, háromszor húzta ki; én azt gondolom ezzel a paraszt +fejemmel, hogy ezt neki az isten adta.</p> +<p>– No szegény asszony, mondja a király, én a gyémántot megtartom +magamnak; hanem adok érte neked 1000 forintot.</p> +<p>– Űhm, ezer forint (a szegény asszony nem azért tett igy, mintha +keveslette volna az 1000 ftot, hanem a sok pénznek).</p> +<p>– Ha kevés, adok 2000-et?</p> +<p>– Űhm, kétezer forint!</p> +<p>– Ha ez is kevés, adok 3000 forintot.</p> +<p>– Űhm, 3000 forint!</p> +<p>– Tudod mit szegény asszony! menj haza, hozz három zsákot s az +egyiket tele adom aranynyal, a <span class="pagenum"><a name= +"Page_151" id="Page_151">-151-</a></span> másikat ezüsttel, a +harmadikat pedig rézpénzzel. A szegény asszony vitt három zsákot, a +király pedig az egyiket tele adta aranynyal, a másikat ezüsttel, a +harmadikat pedig rézpénzzel, s még rádásul azt az emberséget is +megtette, hogy két ökröt befogatott a szekerébe s azon küldte haza +a három zsák pénzt.</p> +<p>Itt a szegény emberből olyan gazdag ember lett, hogy csak párját +kellett volna keresni!</p> +<p>– No édes feleségem, mondja a szegény ember, ezt a sok pénzt már +megis kellene mérni, hogy valjon hány véka?</p> +<p>– Megám! de nincs vékánk!</p> +<p>– Küldj el ahhoz a fösvény bátyánkhoz, tán csak add egy üres +vékát; csak lesz annyi lelke? Eredj kis szolgám Pista, kérj attól a +jóféle bátyánktól egy vékát.</p> +<p>Elszalad a Pista a fösvény bátyához, hogy adjon nekik egy üres +vékát.</p> +<p>– Vékát?!… pattant fel a fösvény bátya, vékát… ki hallott +ilyent, üres vékát!… Minek volna az nektek, hacsak titeket, anyádon +kezdve, sorba meg nem mérne! Nem jól hallottad te azt!</p> +<p>– De biz jól hallottam, erősíti a kis fiú, üres vékát +mondtak.</p> +<p>– Én meg csakúgy bolondjába nem adok vékát, <span class= +"pagenum"><a name="Page_152" id="Page_152">-152-</a></span> hanem +takarodj haza s kérdezd meg, hogy üres vagy tele vékát adjak-e?</p> +<p>A szegény fiú sírva-ríva haza bandúkolt s elmondja a szüléinek, +hogy mit üzent a bátya.</p> +<p>– No, nem tesz az semmit, csitítja az apja, majd megfizet az a +jó isten kinek-kinek az ő érdeme szerint, hiszem azt az egyet! +hanem szaladj te Marczikám, s ha kérdi, hogy mit mérünk vele, +mondjad hogy pénzt.</p> +<p>Elszalad a Marczi egy babszekéren, kezébe vesz egy +malaczkergető-ostort, melyet néha napján csent kenderből, hármas +ágba a körmén fonogatott, ahhoz a jóféle bátyához, kit, hogy már +hetvenhétszer el nem vitt az ördög, bolondul cselekedett.</p> +<p>– Köszönteti általam tubus apám bátyám-uramat, hogy adjon egy +üres vékát, mert pénzt mérünk.</p> +<p>– Pé… pé… pé… pénzt! adok fiacskám, adok. Hány kell?… im, ki nem +látom mondani…!</p> +<p>– Csak egy.</p> +<p>– Itt van, hanem, ha hamus lesz a véka, ha ezt adtatok el a +zsidónak: úgy majd lesz ne mulass!</p> +<p>Haza szalad a Marczi a vékával s megmérik a pénzt, ép’ tíz véka +volt kongóban. Hogy a szegény ember megmérte a pénzt; Geczi fiától +küldte haza a vékát, de eléb az abroncsát köröskörül rakta vert +aranynyal. <span class="pagenum"><a name="Page_153" id= +"Page_153">-153-</a></span></p> +<p>Geczi alighogy haza vitte a vékát és alighogy visszajött, már a +nyomába kullogott a jóféle bátya, kit, hogy hiba ne essék benne, +nem kár volna kezét lábát összekötni s a füstre akasztani.</p> +<p>– Adjon isten jónapot, édes kedves öcsém! (már ekkor „édes +kedves“ volt, pedig azelőtt még öcsém se’).</p> +<p>– Fogadj isten, bátya! Be nagy ujság nálunk! üljön le ide ni a +tűz-lóczára a patka mellé. – Mi jót hozott? azelőtt még hírrel se’ +láttuk!?</p> +<p>– Biz én nem hoztam semmit, hanemcsak azért jöttem, hogy a +gyermekedtől hallottam, hogy pénzmagra tettél szert?</p> +<p>A szegény ember csak hallgat, csak hallgat, nem szólt semmit, +csak merően a jóféle bátya szeme közé néz, gondolván magában, +megállj rosz bátya, majd megtréfállak, majd megjátszom veled!…</p> +<p>– Tudod, hogy nekem nincsenek gyermekeim, holtom után ugyis +minden a tiéd, mert magammal a koporsóba csak el nem vihetem: +azért, ha megmondod is hogy hol vetted, csak a magad javát mozdítod +elő.</p> +<p>– Hol vettem? hát a macskám tegnap fijadzott meg, a királynak +pedig annyi az egere, annyi a patkánya, hogy tőle szép szerével még +enni sem lehet, mert minden falat után hat patkány is ugrik, úgy +hogy a királyt mig eszik, katonáknak kell kivont <span class= +"pagenum"><a name="Page_154" id="Page_154">-154-</a></span> +fegyverrel őrzeni s ezek kergetik el: én tehát kaptam magam, a +szűröm a nyakamba galyabítottam, a két kis macskát pedig tányérra +tettem s odaajándékoztam a királynak. Megörült az neki s örömében +még a helyemet se’ találta; – a királyné pedig ép a kötényével +törölte le a port az aranylóczáról, odaültetett maga mellé s +kérdezte tőlem: hát az anyjukom hogy van? S aztán a király tíz véka +pénzt mért ki a számomra. Ha nem hiszi bátya, itt van a kamrában, +jőjön nézze meg.</p> +<p>– Sose’ fárazd magad öcsém: elhiszem, minek nézném? De az isten +áldjon meg, haza megyek!</p> +<p>– Ilyen korán? még a leülő helye sem melegedett meg!</p> +<p>– Dolgom van otthon; valamit elfelejtettem, azért sietek olyan +nagyon, – fillentett a jóféle bátya.</p> +<p>A gazdag ember alighogy hazaért, már a felesége után kajdászott. +Hogy az előjött, elbeszélte neki az egész históriát, hogy, miként +jutott halász-öcscse a temérdek kincshez, – s aztán kettecskén +szépen kifőzték, hogyha az öcscsük három macskát vitt, majd visznek +ők három zsákkal s ezért a király mennyi pénzt ád? E végett három +faluból szedették össze a macskákat, de még a hetedikből is hozták, +hallván, hogy Nekeresden milyen jó ára van a macskának; de nem is +csoda! mert, ki mit kért, azt adott neki; <span class= +"pagenum"><a name="Page_155" id="Page_155">-155-</a></span> +vékabuza, zsákkrumpli, oldalszalonna, bödönytúró, akóbor és +tonnapálinka vándorolt el egy-egy macskáért, úgyhogy, mikorra +beszerezték a három zsák macskát, kamra, padlás, pincze és verem, +de minden kiürült, de bezzeg volt macska egész dögével!</p> +<p>Elindul a gazdag ember szolgájával együtt a hosszú útra, befogja +jó négy lovát a kocsiba s felpakolja a három zsák macskát. +Képzelhetni, hogy ez a temérdek macska, mindenütt a merre csak +mentek, milyen nyavukolást vitt véghez, úgyannyira, hogy +ország-világ kiállt csudájára; a gyermekek az egyik faluból a +másikig kísérték, a kutyák pedig megugatták, s lőn oly iszonyatos +zaj, hogy a gazdag ember megőszült bele.</p> +<p>Mentek, mendegéltek aztán hetedhét ország ellen, egyszer mégis +elértek a rezidencziába.</p> +<p>– No Jancsi – mondja a gazdag ember – te maradj itt a kocsinál, +hogy valamit el ne körmöljenek, majd én bemegyek. De add csak ide +azt az ostort, hogyha azok az otromba patkányok az orromnak esnek, +legyen mivel köztük szétütni. Beállit a gazdag ember a király elébe +s köszön neki:</p> +<p>– Adjon isten jó napot fölségednek!</p> +<p>– Fogadj isten, gazdag ember, hát mi járatban vagy?</p> +<p>– Ajándékot hoztam fölségednek, s csak azért <span class= +"pagenum"><a name="Page_156" id="Page_156">-156-</a></span> nem +hoztam be, mivel nem tudtam, hogy hova parancsolja fölséged +szállítatni, ide-e vagy máshová?</p> +<p>– Hát, mit hoztál nekem gazdag ember?</p> +<p>– Mit hoztam? azt hoztam a mi fölséged előtt a legkedvesebb s +aranynyal és ezüsttel fizet érte.</p> +<p>– Ugyan mi lehet az, gazdag ember?</p> +<p>– Mi lehet? majd meglátja fölséged; ha én azt megmondanám, tudom +hogy még a szavamat is megaranyoztatná.</p> +<p>– Node, mégis, ugyan mi lehet az?</p> +<p>– Hogy teljék fölséged kivánsága, megmondom: azt hoztam a mit az +öcsém hozott, s már annak tetszik ösmerni személyét +személyének?</p> +<p>– Ösmerem; ő az ér mellett, a domtetőn lakik s halászattal +kereste kenyerét.</p> +<p>– Igen, igen! de még én annál többet hoztam!</p> +<p>– Nohát, csak ízibe hozd be, majd én addig behívom a +feleségemet, a dámákat és az urfiakat.</p> +<p>Kimegyen a gazdag ember s a szolgájával ketten beczipelik a +fehér házba, a király szobájába, a három zsák macskát. Imhogy meg +nem szakadtak alatta; de, hogyis ne! 12 kontignácziós volt a +rezidenczia.</p> +<p>Hogy a gazdag ember a szobába ért, hirtelen kioldja a három +zsákot s kizudítja a pádimentomra a sok macskát.</p> +<p>Hogy már egy álló hétig nem ettek; hogy egy <span class= +"pagenum"><a name="Page_157" id="Page_157">-157-</a></span> hét óta +zsákba voltak: elzűllőtt, elvadult a sok macska; de tett is olyan +cseté-patét, olyan pusztitást, milyent még ember nem látott! egyik +az ablaknak, másik az aranytükörnek szaladt, harmadik pedig az +üvegalmáriomba rontott be, s ott mindent összetört; üvegeket, azt a +drága poharakat, findzsákat, csészéseket s tudja isten még mit +nem!</p> +<p>A király ijedtében kiabálni kezdett, a királyné sikoltozott – +mert egy macska ép hófehér karját karmolta meg; kibuggyant szép +piros vére s fehér selyem ruháján végig folyt. – A kis királyfiak +pedig torkaszakadtukból visítani kezdtek.</p> +<p>Hogyím az ajtók nyitva voltak: a macskák az egész rezidencziát +elárasztották s mindent, a mi csak törékeny jószág volt, +összetörtek; alig maradt épen egy tükör, egy ablak és egy üveges +almáriom.</p> +<p>A nagy lármára és sikoltozásra végre beszaladtak a katonák, ki +bottal, ki puskával s ezek verték agyon a macskatábort, de csak +azt, a melyik azalatt az irháját ki nem tette az ablakon.</p> +<p>János gazda, mert igy hívták a gazdag embert, se holt, se eleven +nem volt, csakúgy állt ott, mintegy gyermek, a ki tudja, hogy rosz +fát tett a tűzre s ezért kikap. De mint a gyermek is megugrik a +verés elől, hogyha szerét teheti: úgy János gazda is illa berek, +nád a kert! utczú, vesd el magad! szépen <span class= +"pagenum"><a name="Page_158" id="Page_158">-158-</a></span> +elbucsúzott a kapufélfától s szaladt világul, mint a Kari lova! S +még most is szalad, ha meg nem állt. Soha többé a maga falujába nem +mert haza menni; mert otthon csúfnéven: ‚macska-kereskedőnek‘ +nevezték. Egyszer a macskakereskedőnek holthirét hozták, hogy itt +meg itt az ormodi árok mellett megfagyott s utána nem sokára a +felesége is elköltözött ez árnyékvilágból. Hogy az isten őket +gyermekkel nem áldotta meg, hogy magtalansággal verte meg: mindenét +a halász örökölte; de lett is belőle olyan gazdag ember, hogy még +magának a királynak is csak egy kanpoltrával volt több pénze.</p> +<hr class="chap" /> +<p><span class="pagenum"><a name="Page_159" id= +"Page_159">-159-</a></span></p> +<h2>A FARKAS ÉS A RÓKA KOMASÁGA.</h2> +<p><span class="pagenum"><a name="Page_160" id= +"Page_160">-160-</a></span><br /> +<span class="pagenum"><a name="Page_161" id= +"Page_161">-161-</a></span></p> +<p>Verembe esett a farkas, a róka, a vadmacska és a nyúl. Csak +megvoltak ők addig, mig a róka meg nem éhezett; de, hogy ez a +gonosz mulatság bekövetkezett, a róka praktizálni kezdett s hozzá +fogott a dologhoz ilyeténképen:</p> +<p>– Farkas: szép, róka: szép, vadmacska: szép, nyúl: nem szép – +együk meg.</p> +<p>Megfogták a szegény nyúlat s megették; de mi volt ez ennyi +kamasznak? annyi, mint nagy szárazság idején egy csepp eső; de +mégis megvoltak ők az nap, mert máskép nem lehetett; mert nagy úr +az a ‚<em class="gesperrt">muszály</em>‘, de még nagyobb a +‚<em class="gesperrt">lehetetlenség</em>‘.</p> +<p>Másnap a róka újra elővette a praktikáját s csak elkezdi:</p> +<p>– Farkas: szép, róka: szép, vadmacska: nem szép – együk meg!</p> +<p>Megették. – A róka maga alá kaparította a vadmacska belét, de a +farkas ezt nem tudta.</p> +<p>Másnap megint nem volt mit enni. A róka maga alól csak +húzogatja, csak tépegeti a vadmacskabélt; <span class= +"pagenum"><a name="Page_162" id="Page_162">-162-</a></span> de a +farkasnak nem volt mit enni. Meglátja a farkas, hogy az ő +rókakomája eszik valamit, kérdi azért tőle:</p> +<p>– Mit csinálsz róka koma?</p> +<p>– Hát megéheztem, a bélemet ki hasitottam s most azt eszem.</p> +<p>A farkas is belevágja a hasába a fogát s jót hasít rajta; de +csakhamar vonítva hagyta abba, hogy neki ilyen mulatság nem +kell!</p> +<p>Már két álló hétig voltak a veremben. A rókának se tartott +őrökké a vadmacskabél, ő kegyelme is megéhezett és csak ekkor +kezdett gondolkozni a szabadulásról, s azt mondja a farkasnak:</p> +<p>– Hallod-e farkas koma!</p> +<p>– Mit akarsz, róka koma?</p> +<p>– Nem egyebet farkas koma, csak azt szeretném tudni, hogy milyen +magas vagy; mert világéltemben mindig hallottam, hogy te is magas +vagy, de a medve náladnál mégis magasabb: azért nem próbálnád meg s +nem állnál fel?</p> +<p>Feláll az ordas s ugy kinyujtózkodott, hogy az ina szinte +ropogott belé. A róka egyszerre átlátta, hogyha felállhatna a +farkas hátára, szépen kiugorhatna a veremből.</p> +<p>– Nem azt mondom én farkas koma, hanem azt: hátha én téged +kihúználak. <span class="pagenum"><a name="Page_163" id= +"Page_163">-163-</a></span></p> +<p>– Óh, te bolond, hisz magadat se tudod, nemhogy engemet.</p> +<p>– Hátha felállnék a válladra, ha nem tudnék is kiszabadulni, de +legalább megmondanám, hogy milyen idő van oda kinn!</p> +<p>A farkas ráállt, a róka pedig felállván ennek a vállára, innét +aztán könnyű volt neki kiugrani. Mikor aztán kinn volt, illa berek, +nád a kert! azt se mondta a farkasnak, hogy: ‚bá‘; hanem egyenesen +berontott egy lúdólba s lakzit csapott; bevert vagy három lúdat. – +De a komájáról se feledkezett meg; mert vitt neki egy lúdczombot. +Mikor a farkas elnyelte a lúdczombot, elkezd előtte sopánkodva +panaszkodni ilyeténképen:</p> +<p>– Ej, farkas koma, de megjártam! hát az imént hogy elmentem, +azzal a szándékkal, hogy vagy egy lúdat hozok a számodra, rajta +vesztettem; mert csak a lába maradt a számba s azt is neked hoztam. +Úgy-e, hogycsak jó komád vagyok?!</p> +<p>– Jól van jól, morgott az ordas, azt se mondom, hogy jó vagy, +azt se, hogy nem; hanem mindenek előtt húzz ki innen a veremből; – +nyujtsd be a farkadat.</p> +<p>– Ej, farkas koma, a rókafark könnyen szakad, még vagy vissza +esnél s megütnéd magadat, vagy tán ép a nyakadat törnéd ki, mi +aztán nekem <span class="pagenum"><a name="Page_164" id= +"Page_164">-164-</a></span> holtig tartó bánatot okozna, (pedig a +ravaszdi csak jó bőrét féltette, nehogy a farkas, nehezebb levén +mint ő, visszarántsa) engem pedig megfosztanál legszebb +ékességemtől; hanem majd hozok én egy galyat, majd kihúzlak én +azon.</p> +<p>Elszalad a róka, keres két galyat, – az egyik erősebb volt mint +a másik.</p> +<p>Benyujtja a vékonyabb galyat, húzza föl felé a farkast, s mikor +már fele-útban volt, egyet rántott rajta, a galy kettépattant, a +farkas pedig visszaesett, hogy szinte nyekkent bele. A farkas +nagyot orditott, a róka pedig nagyot kaczagott. – Aztán mégis csak +kihúzta az erősebb galyon.</p> +<p>– Hallod-e farkas koma, én mindig a te javadat akartam, most is +azt akarom; mindketten éhesek vagyunk, de itt meg itt ép lakzi van +s tudom a bejárást a kamarához, menjünk oda a lakodalomba.</p> +<p>Hogy elértek a lakzis házhoz; hogyim a lakzis nép mind a +szobában volt, miután az idő ép vacsora után volt, ezért +tánczoltak: a két czimbora résen volt s beszökött a kamrába. A +gazda pedig, hogy már a kamrában semmi dolog sem volt, azt lakatra +vetette, s igy a két jó madár benszorult. A róka ízibe észrevette a +dolgot, hogy nem jó rendben van a szénája, de a farkas, hogy éhes +volt, kedvére evett. Hogy jóllakott a farkas, oda űlt a csap alá s +<span class="pagenum"><a name="Page_165" id= +"Page_165">-165-</a></span> ivogatott. A róka csak azon törte a +fejét, miként szabadulhatna ki; de a farkas, hogy a füle +melegedett, semmivelsem gondolt. A róka utoljára is, mint a +csizmadia az ajtószögben, feltalálta magát; a talpfa alatt lyukat +kezdett ásni. A farkas mint a kefekötő egyre ivott; köszöngette +magára a poharat ilyeténképen: Isten éltesen ordas! isten áldjon +meg! – Utoljára mégis észrevette, hogy a róka sonfordál valamiben s +ezért megszólitotta:</p> +<p>– Mit csinálsz, róka koma?</p> +<p>– Hahó, farkas koma! itt lesz még a valami; itt van elásva a +csörgefánk, hogy meg ne száradjon, – ez lesz ám még a jó +borkorcsoja!</p> +<p>– Eh, csörgefánk ide, csörgefánk oda, jöszte igyál; mert +különben rád öntöm.</p> +<p>A róka átlátta, hogy részeg asszonynyal van dolga: ivott, s +azzal tovább ásott.</p> +<p>– Róka koma, jer igyál! mert ha nem jősz, megfogom a hátadon a +bőrt, majd eljősz aztán, vagy akarsz vagy nem!</p> +<p>– Csendesebben farkas koma; mert majd meghallják oda benn s jól +ellazsnakolnak!</p> +<p>– Eh, mit nekem csendesség?!… róka koma! be danolhatnám van!… +No, te vagy a menyasszony, én pedig a vőlegény, jer, járjuk el a +menyasszonytánczot!… Igen jó kedvem van; jer, hagy <span class= +"pagenum"><a name="Page_166" id="Page_166">-166-</a></span> +öleljelek meg. – A róka már ekkor félig-meddig készen készen volt a +lyuk ásással, gondolta magában: no várj, majd megöleltetlek, majd +megdanoltatlak, majd megtánczoltatlak, hogy szinte izzadsz +bele!</p> +<p>– Róka koma, be szeretlek, jer, hagy csókoljalak meg!</p> +<p>A róka már ekkor készen volt a lyukkal; ő is tehát egy hanggal +fentebb kezdte a mulatságot.</p> +<p>– Róka koma! szörnyű jó kedvem van: danoljunk!</p> +<p>– Ne danolj ordas!</p> +<p>– Dallok én!</p> +<p>– Ne danolj!</p> +<p>– Dallok én, ha mindjárt meghalok is!</p> +<p>– Magadra vess, isten látja a lelkemet, én oka nem leszek!</p> +<p>– Ok, nem ok… dallok én s jöszte velem tánczolni. Én vagyok a +vő… vő… vőlegény… te vagy a meny… meny… menyasszony!</p> +<p>Aztán össze ölelkeztek, össze-vissza csókolták egymást s danolni +kezdtek kotta nélkül ily ékes hangon:</p> +<p>– Au… au… au… aúúúv!! Aztán tánczolni kezdtek s mindent +tővel-hegygyel összeforgattak.</p> +<p>Ugyan mi lehet az… ugyan mi lehet az?… tanakodtak a vendégek oda +bent… Az bíz farkas orditás és róka kontrázás… az bíz farkas +orditás <span class="pagenum"><a name="Page_167" id= +"Page_167">-167-</a></span> és róka kontrázás… de hol vannak… azok +bíz a kamrában vannak… ott bíz a!…</p> +<p>Közbe-közbe hallatszott az ékes nóta: Au… au… au… aúúúv!! A +farkas primázott, a róka pedig kontrázott, kotta nélkül.</p> +<p>A bíz a kamrában van… botra, csűlökre legények… farkas van a +kamrában…</p> +<p>Itt levetették a lakatot, kinyitják a kamrát, hát uramfia! mit +látnak?! egy részeg farkast, mely tele torokkal a csapra ütött +hordó mellett danolt, mellette pedig egy félrészeg róka kontrázott… +Ily vendégeket nem hítak a lakziba!… agyon kell verni!</p> +<p>A róka, hogy szorult a kapcza, szépen kibújt a lyukon s a farkas +is utána akart menni; de, hogy im ő kegyelme nagyobb állat volt +mint a róka, nem fért ki a lyukon: benrekedt!… Csihí-puhí! +ütötték-verték, mint a két fenekű dobot! végre nem állhatta sokáig +a dicsőséget: beállott festőlegénynek s a kamra falát szépen +kipingálta!</p> +<p>Mikor már a farkast félig agyon verték, valahogy mégis +kiszabadította a fejét s kiszaladt a tárt ajtón. Ennek is megesett +a lakzi, mint Kenyeresnek a bab; ez se megyen többé a lakodalomba +hivatlanul!</p> +<p>A róka most is szárazon vitte el az irhát! de azért elvetette +magát az útfélen, hogy ő meghalt, hogy őt igy verték, ugy verték +agyon. Ezért a fülét-farkát <span class="pagenum"><a name= +"Page_168" id="Page_168">-168-</a></span> eleresztette, még a +szemét se hunyoritotta, hanem ott feküdt mintegy darab fa.</p> +<p>Arra jön egy halas kocsi, hát látja a gazda, hogy ott az útfélen +egy döglött róka fekszik. Ennek se kellett több, fölvette a rókát s +bevetette hátul a saroglyába.</p> +<p>A róka sohase volt ily nagy úr, szekéren vitték; de, hogyim az +orrába ütődött a jó halszag, kurázsit kapott az evésre; hozzá is +látott amúgy magyar-miskásan.</p> +<p>A halász hátra se tekintett, csak az ökreit hajtogatta: csále +Bimbó, hajsz Csákó!</p> +<p>A róka a mit meg nem ehetett, egyenként lepogyogtatta a +szekérről s mikor megeléglette, utána maga is leugrott. – A szegény +ember észre sem vette a gazdálkodást, csak az ökreit hajtogatta: +csále Csákó! hajsz Bimbó!</p> +<p>A róka aztán a sok halat fölszedte, ölre rakta. Csak viszi, csak +viszi, egyszer ép szembe találja a kullogó, vert ordast, – s ekkor +még neki állt fölebb, hogy ő igy megmondta, úgy megmondta, minek +danolt a koma, – a mit keresett, megkapta! Addig beszélt a róka és +addig mentegette magát, mig utoljára is kibékültek. Hogy szent lett +a barátság, azt kérdi a farkas a rokától:</p> +<p>– Mit viszesz, róka koma?</p> +<p>– Halat, farkas koma.</p> +<p>– Hol vetted? <span class="pagenum"><a name="Page_169" id= +"Page_169">-169-</a></span></p> +<p>– Fogtam.</p> +<p>– Hol?</p> +<p>– A vízben.</p> +<p>– Hogy fogtad?</p> +<p>– Hát, halásztam.</p> +<p>– Koma! tanits meg engemet is erre a mesterségre.</p> +<p>– Szivesen. Hátha valahol lékot találok, beledugom a farkamat, a +sok hal mind rá tódul s alig birom kihúzni.</p> +<p>– Nohát úgy én is halászni megyek, felelt a farkas.</p> +<p>– No, hogy ne mond, hogy nem voltam jó komád: jer, izleld meg +előb az én halászatomat, s ha jóllaktunk, én is elmegyek veled.</p> +<p>Hogy jóllaktak, kapják a lelkét, elmentek halászni. A róka +kiválasztotta a legnépesebb lékot, hová legtöbben jártak mosni.</p> +<p>Bedugja az ordas a farkát s midőn egy kicsit odafagyott, +próbálja húzni, nem ereszti valami, – ő tehát azt gondolta, hogy +hal van rajta.</p> +<p>– Róka koma! van már ezen; mert valami nehezet érzek a farkam +végén. Azért húzhatom-e már?</p> +<p>– Ne még farkas koma, várj; hagy jőjön rá több.</p> +<p>Hitt a bolond ordas a rókának, úgy annyira, hogy egészen +odafagyott a farka.</p> +<p>– No már most huzhatod, mondja a róka. <span class= +"pagenum"><a name="Page_170" id="Page_170">-170-</a></span></p> +<p>– Húznám ám, de nem birom!</p> +<p>– No majd segitek én. Beleharap a róka az ordas szügyébe, annál +fogva vonczolta s mikor már jól elkinozta, csak akkor szólalt +fel.</p> +<p>– Hej, koma! nem jól van itt a dolog; odafagyott a farkad!</p> +<p>– Mit csináljunk? kérdi a farkas.</p> +<p>– De mit ám? válaszolt a róka.</p> +<p>– Én nem tudom.</p> +<p>– Én sem ám; – de mondok egyet, kettő lesz belőle: rágjuk el a +farkadat, nekem jó éles fogam van; – de a farkas nem engedte.</p> +<p>Itt, már az idő pitymallani, szürkülni kezdett, úgyannyira, hogy +meg is viradt. Hogy megviradt, az asszonyok mosni jöttek a vízre. +Hogy odaérnek, hát látják, hogy egy irdatlan farkas ott űl a lék +szélén. Először azt gondolták róla, hogy csak csupa mulatságból, +csupa parádéból űl ott, kurjásznak rá, de bíz az nem szaladt el… Az +bíz oda van fagyva, az bíz oda van fagyva. Hajigálják, – ki +sulyokkal, ki a mosószék lábával, decsak nem szaladt el, végre +észrevették, hogy hányadán van a dolog.</p> +<p>Itt az asszonyok vérszemet kapnak; mert ilyenkor még a galamb is +ölyv erejével bír: a szegény farkast mosóruhának nézték s úgy +megsulykolták, úgy megszapulták, hogy mig él sem felejti el. +<span class="pagenum"><a name="Page_171" id= +"Page_171">-171-</a></span> Hijába! mint a szóbeszéd tartja: sok +lúd farkast győz.</p> +<p>De az ordas sem állhatta sokáig a dicsőséget, szép farka hijával +megszabadult. – Csakhogy még igyis elillanhatott, mert bizony +csúnyát látott volna! Csak úgy lézengett aztán mint az +agyonvert.</p> +<p>A róka itt is szárazon vitte el az irhát, – s azalatt valahol +belefeküdt a pozdorjába; gubanczos szőre mind tele lett, aztán +pedig elvetette magát az útfélen, hogy ő igy agyon van, úgy agyon +van verve.</p> +<p>Arra kullog a farkas, hát látja, hogy ott fekszik a komája az +útfélen.</p> +<p>– Hát téged mi lelt?</p> +<p>– Ugyan már hogy kérdezhetsz ilyent, mondja a róka, hiszen +félig-meddig agyonvertek!</p> +<p>– No, nekem is betett a halászat.</p> +<p>– Nekem minden csontomat úgy összetörték, nézd csak, hogy áll ki +a bundám szőre közül!</p> +<p>– Jer velem róka koma, majd kiheverjük a gazban!</p> +<p>– Mennék ám, de nem birok!</p> +<p>– No, majd vezetlek én.</p> +<p>– Vezetnél ám, de a lábomra se tudok állni!</p> +<p>– No, ha nem birsz, jer a hátamra, majd én valahogy +elczippellek.</p> +<p>Hogy a farkas hátára vette a rókát, egyszer az csak elkezd annak +a fülébe sugdosni, ilyeténképen:</p> +<p>– Vert viszen veretlent, vert viszen veretlent. <span class= +"pagenum"><a name="Page_172" id="Page_172">-172-</a></span> Pedzi a +farkas a fülét, hogy valjon mint mond a komája? A róka csak sugdos, +csak sugdos, mondván:</p> +<p>– Vert viszen veretlent, vert viszen veretlent.</p> +<p>Hegyezi a farkas a fülét, s kérdi a rókát:</p> +<p>– Hogy mondtad, koma?</p> +<p>– Veretlen visz vertet, veretlen visz vertet. A farkas +elhitte.</p> +<p>Alig mennek egy jó darabra, a róka ujra elkezd a farkas fülébe +sugdosni:</p> +<p>– Vert viszen veretlent, vert viszen veretlent. A farkas csak +hallgatja, csak hallgatja.</p> +<p>– Vert viszen veretlent, vert viszen veretlent.</p> +<p>Itt a farkas úgy lehajitotta a rókát a földre, hogy szinte +nyekkent bele.</p> +<p>– No róka, eb legyen a te komád, nem én; róka voltál, róka vagy, +róka leszesz s mindaddig az is maradsz, mig az ördög el nem +viszen.</p> +<p>– Miért mondod azt, farkas koma?</p> +<p>– Ne nevezz úgy, mert mindjárt összetéplek; eb legyen a te +komád, nem én!</p> +<p>Itt a farkas, meg a róka összecsattogtatták a fogaikat, hogy +szinte szikrát hánytak, s elváltak egymástól; az egyik jobb-, a +másik pedig balfelé tartott. Ez napságtól fogva nem komája a +farkasnak a róka s ez időtől fogva mondják azt a szóbeszédben: +elsza... mint róka a komaságot.</p> +<hr class="chap" /> +<p><span class="pagenum"><a name="Page_173" id= +"Page_173">-173-</a></span></p> +<h2>A SZEGÉNY EMBER ÉS A KOMÁJA.<a name="FNanchor_101" id= +"FNanchor_101"></a><a href="#Footnote_101" class= +"fnanchor">[1]</a></h2> +<p><span class="pagenum"><a name="Page_174" id= +"Page_174">-174-</a></span><br /> +<span class="pagenum"><a name="Page_175" id= +"Page_175">-175-</a></span></p> +<p>Volt egyszer egy szegény ember s ennek annyi gyermeke, mint +rostán a lyuk, mint hálón a csomó; pedig oly szegény volt, hogy még +a kenyérből sem ehetett eleget.</p> +<p>Hogy szegény volt az ember: az egész faluban nem akadt komája, +pedig tiz sorjával is bejárta.</p> +<p>– No, ha már ebben a faluban nem akad komám, majd csak akad +valahol; de mégis keresek magamnak, ha mindjárt addig megyek is, +míg a szememmel látok, mig a lábom térdig el nem kopik!</p> +<p>Itt a szegény ember vetett a szerdásba négy vagy öt sült +földialmát s elindult a hosszú útra komát keresni.</p> +<p>A mint mén mendegél, egyszer lát feléje közeledni valakit. Ez +pedig nem volt egyéb, mint maga a Krisztus; de ezt a szegény ember +nem tudta, még csak nem is álmodta.</p> +<p>– Hová hová, szegény ember? kérdi az istenfia.</p> +<p>– Elmegyek komát keresni. Tiz sorjával is bejártam +szülöttehelyemet, még se’ akadt senki. Majd csak akad valaki, ha +mindjárt addig megyek is, mig a <span class="pagenum"><a name= +"Page_176" id="Page_176">-176-</a></span> szememmel látok, mig a +lábam térdig el nem kopik!</p> +<p>– Sose’ fáradj! ha elfogadsz: leszek én.</p> +<p>– Hát te ki vagy?</p> +<p>– Én vagyok a Mesiás, az Isten fia.</p> +<p>– Ej, te nekem nem kellesz, mert te egyiktől elveszed és a +másiknak odadod; egyiket felgazdagítod, a másikat pedig +elszegényíted!</p> +<p>Azzal a szegény ember tovább ment. A mint mén, mendegél, egyszer +előtalált egy hosszú embert, ki nem volt más, mint maga a +halál.</p> +<p>– Hová hová, szegény ember? kérdi a halál.</p> +<p>– Elmegyek komát keresni. Tiz sorjával is bejártam +szülöttehelyemet, még se’ kaptam. Majd csak akad valaki, ha +mindjárt addig megyek is, mig a szememmel látok, mig a lábom térdig +el nem kopik!</p> +<p>– Sose’ fáradj! ha elfogadsz: leszek én.</p> +<p>– Hát te, ki vagy?</p> +<p>– Én vagyok az isten postája: a halál.</p> +<p>– No te jó leszesz; mert te egyformán kaszálsz az úr rétjén.</p> +<p>És a halál lett a szegény ember komája; de ő a komáját +semmivelse tudta megkinálni; mert sem egy falat kenyere, sem egy +korty itala, szóval semmije se’ volt.</p> +<p>– Hallod-e te szegény ember, mondja a halál, egyet mondok, kettő +lesz belőle: te a mint látom igen <span class="pagenum"><a name= +"Page_177" id="Page_177">-177-</a></span> szegény vagy, de majd +felgazdagítlak én téged, csak ide hallgass. Itt van egy csomó fű, +tedd el ezt jó helyre, akár a ládába, akár a mestergerendára. Ez a +fű téged oly orvossá tesz, hogy a híred hét világra szól; majd +jőnek te érted még üveges hintóban is, majd hínak téged még +grófok-, herczegek- és királyokhoz is. Egész mesterséged pedig csak +ebből áll: te engem minden halottnál meglátsz; s ha látod, hogy a +lábánál állok, csak ebből a fűből adj be neki s tüstént meggyógyul +az; de ha látod hogy a fejénél állok, csak azt mondd: halál ellen +nincs orvosság! – s az azonnal meghal.</p> +<p>Ugy is lett. A szegény ember aztán eljárt gyógyítgatni s ha +látta, hogy halál komája a beteg lábánál állt, annak csak abból a +fűből adott be egy vagy két kanálnyit és az azonnal meggyógyult; ha +pedig az a beteg fejénél állott, csak ezt felelte: halál ellen +nincs orvosság és az tüstént meghalt.</p> +<p>Itt lelkem teremtette a szegény ember híre hét világra szólt, +hogy itt meg itt milyen jó doctor van; de el is jöttek érte +üveges-aranyos hintón még idegen országokból is s mindenki gazdagon +megajándékozta.</p> +<p>Itt lelkem, mi kerül a dologból mi nem, a szegény emberből olyan +gazdag ember lett, hogy még a királynak is ő kölcsönzött.</p> +<p>Egyszer, sok idő mulva, kopogtat az ajtón a komája; <span class= +"pagenum"><a name="Page_178" id="Page_178">-178-</a></span> de most +bezzeg megtudta ám vendégelni, még pedig úgy hogy az, míg él, sose’ +felejti el; egy kis lakzival ért fel.</p> +<p>– No koma, mondja a halál, ha te engem ily becsületesen +megvendégeltél, úgy hozza magával a becsület, hogy én azt +visszaadjam. Azért jöjj el hozzám vendégségbe, szívesen látlak.</p> +<p>Elmegyen a szegény ember halál komájához vendégségbe, hát +mulatság közben térül-fordul s látja, hogy a koczikon számtalan +sok, ezer meg ezer mécses ég, – ki tele, ki félig, kinek a fenekén +itt-ott volt egy csepp s az ilyen már csak úgy pislogott mint a +Pilátus macskája, mint a kialvó tűz; csak néha vetett egy-egy +lobbot.</p> +<p>– Komám! hát micsodák ezek az izék? kérdi a szegény ember.</p> +<p>– Jobb, ha nem is kérded! felelt a halál.</p> +<p>– Talán ezzel a tengernyi sok mécscsel a pinczébe borért – vagy +a kamrába élelemért jársz?</p> +<p>– Jobb, ha nem is kérded.</p> +<p>– Ha szeretsz, ha igazi komám vagy: mondd meg, micsodák +ezek?</p> +<p>– No koma, ha már oly igen rám estél, megmondom: ez az emberélet +világa, kinek-kinek van egy.</p> +<p>– Hát nekem van-e?</p> +<p>– Ha anyától születtél, van. <span class="pagenum"><a name= +"Page_179" id="Page_179">-179-</a></span></p> +<p>– De melyik az?</p> +<p>– Nem jó azt halandónak tudni!</p> +<p>– Ha igaz komám vagy, ha szeretsz, mond meg!</p> +<p>– Nem jó azt halandónak tudni; mert egy halál helyett +hetvenhétszer halnál meg!</p> +<p>– No látom, hogy nem szeretsz!</p> +<p>– Ha már annyira fartatsz, ott van a kosko mellett.</p> +<p>Oda megyen a szegény ember s megnézi a mécsesét, hát látja, hogy +csak itt-ott a fenekén van egy csepp; már alig pislogott. Ez nagy +szeget ütött a fejébe.</p> +<p>– Koma! hát én csak eddig élek?</p> +<p>– Bíz addig ott, koma!</p> +<p>– Hisz mindjárt kialszik; még vissza se mehetek!</p> +<p>– Annál jobb, nem kell messze fáradnod.</p> +<p>– De tüstént kialszik!</p> +<p>– Nem tehetek róla.</p> +<p>No ez abban maradt s folyt a mulatság újra tovább, mintha +semmisem történt volna. Egyszer az isten postájának valami dolga +akadt, a gazdag ember pedig térül-fordul, mit, mit nem cselekedett: +egy másik mécsesből, mely még egészen tele volt, a magáéba öntött, +de ezt a halál mindjárt észrevette.</p> +<p>– Mit cselekedtél, koma?! <span class="pagenum"><a name= +"Page_180" id="Page_180">-180-</a></span></p> +<p>– Semmit koma, semmit!</p> +<p>– Ne mond, tudom én azt, ha nem láttam is. Azért, a ki másnak +vermet ás, maga esik bele: csak egy imádság az életed.</p> +<p>– Engedj koma.</p> +<p>– Nem lehet!</p> +<p>– Engedj koma.</p> +<p>– Imádkozzál!</p> +<p>– Lábhoz koma.</p> +<p>– Imádkozzál!</p> +<p>Imádkozik a gazdag ember, elmondja a Miatyánkot, de a végéről +mindig kifelejtette az Ament. Igy a halál semmire se tudott vele +menni; akárhányszor elmondatta vele a Miatyánkot, a végéről mindig +elhagyta az Ament: e nélkül pedig nem halhatott meg. Igy jött +vissza a szegény ember a vendégségből, s igy nem halt meg.</p> +<p>Hogy haza ért a másvilágra, ezután is csak ugy járt gyógyitani +mint annak előtte. Még aztán is sokszor látta halál komáját, de ez +őt sohasem tudta levágni, mert az imádság végéről az Amen mindig +elmaradt.</p> +<p>Midőn egyszer a szegény emberből lett gazdag ember tizenkét öles +portát épittetett volna: a halál fölöltözött ácsruhába s fölkereste +a komáját. Ez őt természetesen meg nem ösmerte. Itt a halál kivesz +a <span class="pagenum"><a name="Page_181" id= +"Page_181">-181-</a></span> csizmaszárából egy mértéket s vele +elkezdi ott a házat széltébe-hosszába méregetni.</p> +<p>– Mit mér majsztram, kérdi a gazdag ember?</p> +<p>– Ezt az épületet, s a mint látom a szarufák igen hibásan vannak +felállitva; egy jó szél ledönti.</p> +<p>– Ha hibásan vannak is: nem eb gondja! felelt gorombául a gazdag +ember.</p> +<p>– Ez a mestergerenda is igen gyenge; nem sokára kettétörik.</p> +<p>– Ha ketté törik is: nem eb gondja!</p> +<p>– Ezek a gerendák is véknyak s rádásul meg kajszra állnak.</p> +<p>– Ha véknyak is, és ha kajszra állnak is: nem eb gondja.</p> +<p>– De ezek a léczek is gyengék.</p> +<p>– Ejnye, emilyen-amolyan pokolból jött kontárja, hogy +gáncsoskodik a más ember dolgában!</p> +<p>– Hát, hogy meri kend ilyen ember léttére azt mondani, hogy +kontár vagyok?!</p> +<p>– Milyen ember?</p> +<p>– Az olyan ember, a ki beszélni se tud; azt se tudja kimondani, +hogy Amen.</p> +<p>– No hát: Amen… Amen… Amen!</p> +<p>– No koma, mondja a halál, véged van! jer velem! Csak ekkor +ismert a szegény ember a komájára. <span class="pagenum"><a name= +"Page_182" id="Page_182">-182-</a></span></p> +<p>– Engedj koma.</p> +<p>– Nem lehet!</p> +<p>– Lábamhoz koma.</p> +<p>– Nem lehet!</p> +<p>– Csak addig, mig ezt a házat fölépitettem.</p> +<p>– Nem lehet!</p> +<p>– Ha nem lehet, hát vigyél!!</p> +<hr class="chap" /> +<p><span class="pagenum"><a name="Page_183" id= +"Page_183">-183-</a></span></p> +<h2>A VÉN KIRÁLY.</h2> +<p><span class="pagenum"><a name="Page_184" id= +"Page_184">-184-</a></span><br /> +<span class="pagenum"><a name="Page_185" id= +"Page_185">-185-</a></span></p> +<p>Hol volt, hol nem volt, hetedhét ország ellen, még az +óperencziás tengeren is túl, volt egyszer egy vén király s ennek +három fia.</p> +<p>Itt, megbetegszik a vén király s halálos ágyán fekszik. – +Bemegyen azért hozzá a legidősb fia s kérdi tőle:</p> +<p>– Mit hagy, atyám?</p> +<p>– Azt a nagy várhegyet.</p> +<p>Bemegyen hozzá a középső is s kérdi tőle:</p> +<p>– Mit hagy, atyám?</p> +<p>– Azt a nagy várhegyet.</p> +<p>Bemegyen hozzá a legkisebb és a legkedvesebb is s kérdi +tőle:</p> +<p>– Mit hagy, atyám?</p> +<p>– Azt a nagy várhegyet.</p> +<p>Itt, meghal a vén király, el is temetik, s a három fiú a nagy +várhegy ásatásához fogott.</p> +<p>Ássák, ássák, egyszer találnak egy nagy vasas ládát, a vasas +ládában volt egy serpenyő, a serpenyőn <span class= +"pagenum"><a name="Page_186" id="Page_186">-186-</a></span> egy +vasfedő, a vasfedő alatt egy kis nyúl, a kis nyúlnak igen rövid +volt a farka, mert ha hosszabb lett volna, az én mesém is hosszabb +lett volna.</p> +<hr class="chap" /> +<p><span class="pagenum"><a name="Page_187" id= +"Page_187">-187-</a></span></p> +<h2>A MEDVE ÉS A FARKAS.</h2> +<p><span class="pagenum"><a name="Page_188" id= +"Page_188">-188-</a></span><br /> +<span class="pagenum"><a name="Page_189" id= +"Page_189">-189-</a></span></p> +<p>Medve. Jó reggelt, farkas koma!</p> +<p>Farkas. Nekem ugyan nem jó; de azért fogadj isten!</p> +<p>M. Be szomorú vagy? tán valami bajod van?</p> +<p>F. Hadd el; ne boszants!… csak volt.</p> +<p>M. Tán éhes vagy? mert oly csikasz a horpaszod: mint valami +szúnyog kisasszonyé?</p> +<p>F. Az is, de más is.</p> +<p>M. De te véres is vagy! tán valamelyik atyádfiával +küzdöttél?</p> +<p>F. Azzal ám, csakhogy a legerősebb, a leggonoszabb atyámfiával – +az emberrel volt bajom.</p> +<p>M. Hacsak ember!</p> +<p>F. Hacsak ember?… de koma, nincs annál erősebb állat!… De halld +a historiát, aztán beszélj. Igen megéheztem, pedig te is tudhatod, +hogy a gyenge malacz-, bárány-pecsenyét igen szeretem. Ezért +bekullogtam a faluba, de most az egyszer torkomra forrt; mert +rokonom a kutya fellázadt ellenem, s gazdájának elárult; ugatni, +csaholni kezdett. Kiugrik erre az ember s fényes farkával, mit ők +baltának neveznek, <span class="pagenum"><a name="Page_190" id= +"Page_190">-190-</a></span> ugyancsak elpáholt, helybehagyott, hogy +az irhámat alig tudtam tovább czipelni.</p> +<p>M. Mondtam a mit mondtam, s most is azt mondom: hacsak egy +ember!</p> +<p>F. De koma, én is mondtam a mit mondtam s most is azt mondom; +nincs annál erősebb állat!</p> +<p>M. Nézd koma, így tépném össze, mint ezt a galagonyabokrot. – +Ezzel a medve nagy mérgesen tövestül együtt kirántott egy +galagonyabokrot s mint a kenderszálat, pozdorjává, diribra-darabra +törte.</p> +<p>F. Könnyű neked itt vitézkedni, a hol senki sincsen.</p> +<p>M. Ott is maczkó leszek én a talpamon, legyőzöm az embert.</p> +<p>F. Nem hiszem.</p> +<p>M. Nem?</p> +<p>F. Nem!</p> +<p>M. Hát fogadjunk.</p> +<p>F. Mibe?</p> +<p>M. Egy kövér nyúlba.</p> +<p>F. Nem bánom.</p> +<p>M. Itt a bocskom!</p> +<p>F. Itt a talpam!</p> +<p>Fogadtak abba, hogy a medve mindig legyőzz egy embert, s ezt a +farkas tagadta. E fogadás következtében lesbe álltak; az ország-út +mentében egy bokor megé elbújtak. <span class="pagenum"><a name= +"Page_191" id="Page_191">-191-</a></span></p> +<p>Csak várnak, csak várnak, egyszer arra jön egy gyermek.</p> +<p>M. Ember-e ez?</p> +<p>F. Nem.</p> +<p>M. Hát micsoda?</p> +<p>F. Ez csak lesz.</p> +<p>Csak várnak, csak várnak, egyszer arra jön egy vén koldús.</p> +<p>M. Ember-e ez?</p> +<p>F. Nem.</p> +<p>M. Hát micsoda?</p> +<p>F. Ez csak volt.</p> +<p>Csak várnak, csak várnak, egyszer arra jön egy fehér +személy.</p> +<p>M. Ember-e ez?</p> +<p>F. Nem.</p> +<p>M. Hát micsoda?</p> +<p>F. Ez csak asszonyi-állat.</p> +<p>Csak várnak, csak várnak, egyszer arra jön egy lovas huszár.</p> +<p>M. Ember-e ez?</p> +<p>F. Ez már talpig ember!</p> +<p>Most a medve kiűlt a töltés<a name="FNanchor_102" id= +"FNanchor_102"></a><a href="#Footnote_102" class="fnanchor">[2]</a> +kellőközepére s elállta a huszár útját. A farkas pedig csak a +bokorban maradt, onnan nézte az egész dolgot.</p> +<p><span class="pagenum"><a name="Page_192" id= +"Page_192">-192-</a></span> Meglátja a huszár a furcsa út-levél +vizitálót, elkáronkodta magát, megtőltötte pisztolyait s kétszer +rálőtt. Mind a két lövés talált, mert a maczkó kissé megrázkódott, +de azért fel se’ vette, csak ott maradt elébi helyén.</p> +<p>A huszár se vette tréfára a dolgot, kirántván fényes kardját, a +meztelen fegyverrel beretválgatni kezdé az útlevél vízitálót, – +természetesen saját omló vére volt a meleg, a forró szappanléh.</p> +<p>De a medve sem állhatta sokáig a dicsőséget, hanem ízibe hátat +forditott. Bezzeg nem gondolt a fogadással s nem nézte, hogy hol +mély az árok hol nem, hanem illa berek nád a kert, tüskön-bokron +keresztül a vadon erdőbe menekült!</p> +<p>A huszár nem űzhette tovább, mert nagy pecsétü levelet vitt: így +a maczkó megmenekült a kész haláltól.</p> +<p>Egy hét múlva, a medve eddig betegen feküdt, – találkozik farkas +komájával s a következő beszédet váltottak egymással:</p> +<p>F. No koma, megnyertem a fogadást!</p> +<p>M. Meg bíz azt; megkapod a kövér nyúlat.</p> +<p>F. De már most csak elhiszed, hogy az ember a legerősebb +állat?</p> +<p>M. Vagy akarom, vagy nem, el kell hinnem! Hanem soha világ +éltemben nem láttam én oly fura állatot, mint az az ember; mikor +két lábra állva <span class="pagenum"><a name="Page_193" id= +"Page_193">-193-</a></span> feléje mentem, már vagy harmincz +lépésről, mint a vadmacska a szemem közé köpött, még pedig úgy, +hogy még a bőröm is borsodzott tőle. De ez még hagyján lett volna! +de mikor hátulról kihúzta fényes nyelvét; mikor ezzel nyalogatott, +pofozgatott: teremtútse, ki nem tudtam állni, hanem hátat +forditottam!</p> +<hr class="chap" /> +<p><span class="pagenum"><a name="Page_194" id= +"Page_194">-194-</a></span><br /> +<span class="pagenum"><a name="Page_195" id= +"Page_195">-195-</a></span></p> +<h2>BOLOND JANKÓ.</h2> +<p><span class="pagenum"><a name="Page_196" id= +"Page_196">-196-</a></span><br /> +<span class="pagenum"><a name="Page_197" id= +"Page_197">-197-</a></span></p> +<p>Volt egyszer egy szegény embernek egy bolondos fia. Hogy +bolondos volt: az apja semmitsem tudott rajta venni. Hiába vasalta +a munkára: a bolond mindenütt bolond, ha Bécsből hozzák is, vagy ha +odaviszik is, – kapja a lelkét, mit, mit nem cselekedett vele, +elküldte szolgálni.</p> +<p>Elment Jankó szolgálni s beszegődött egy vén asszonyhoz. Három +napból állt egy esztendő s szolgált egy gombostőt.</p> +<p>A mint megyen, mendegél hazafelé, előtalál egy szénás szekeret, +kapja a lelkét, beleszúrta a gombostőt.</p> +<p>– Egyszer kereszt-útra értek; a szénás szekér hajszra, Jankó +pedig csáléra ment: ezért bolondos Jankó rákiált a szénás szekérre, +hogy álljon meg.</p> +<p>– Minek? kérdi a szénás szekér gazdája.</p> +<p>– Egy aranyszálat dugtam a szénás szekérbe: keressük meg!</p> +<p>Keresik, keresik, szálanként válogatják a szénát, egyszer +valahára mégis megtalálják a gombostőt s kérdik tőle, hogy valjon +nem olyan volt-e? Ilyen <span class="pagenum"><a name="Page_198" +id="Page_198">-198-</a></span> volt, ép’ ilyen volt, válaszolt a +bolond s örült neki, mint vak Laczi a két szemének.</p> +<p>Itt a mi Jankónkat előveszi a gazda s amugy magyar miskásan jól +meghányta, még pedig úgy, hogy szinte nyögött bele; mert hogy merte +őt bolondá tenni.</p> +<p>Itt a mi Jankónk nagy busan, nagy verten vánczorog haza s otthon +kérdik tőle, hogy mit szolgált?</p> +<p>– Egy gombostőt.</p> +<p>– Hová tetted?</p> +<p>– Egy szénás szekérbe dugtam.</p> +<p>– Óh te bolond! nem úgy kellett volna azzal bánni; hanem a +kalapod mellé szúrni s úgy haza hozni.</p> +<p>– Jól van apám-uram, majd máskor úgy teszek.</p> +<p>Jankó újra elment szolgálni. Három napból állt egy esztendő. +Szolgált egy eke-vasat.</p> +<p>Kapja a lelkét a bolond, mit, mit nem cselekszik, az ekevasat a +kalapja mellé szúrta s úgy vitte haza. Nehéz volt ez +ekevas-bokréta, egészen félre húzta a nyakát s úgy megfájdult belé, +hogy miatta egy álló hétig nyomta az ágy deszkáját.</p> +<p>– No mit szolgáltál? kérdik tőle.</p> +<p>– Egy ekevasat.</p> +<p>– Mit csináltál vele?</p> +<p>– Hát, a mint apám-uram mondta, a kalapom mellé tűztem; de igen +nehéz volt; majd kitört a nyakam belé. <span class= +"pagenum"><a name="Page_199" id="Page_199">-199-</a></span></p> +<p>– Óh te bolond! nem úgy kellett volna azzal bánni!</p> +<p>– Hát, hogy édes apám?</p> +<p>– Kötélre kötni s a hátadra vetni.</p> +<p>– No majd eztán úgy teszek.</p> +<p>Elment a bolond újra szolgálni. Szolgált egy borjút. – Ő tehát +kötélre kötötte azt, a hátára vette s úgy czipelte haza. A borjú +természetesen mig haza ért, megfúlt a kötélen.</p> +<p>– Mit szolgáltál, édes fiam? kérdik otthon.</p> +<p>– Egy borjút.</p> +<p>– Mit csináltál vele?</p> +<p>– A mint apám-uram mondta, kötélre kötöttem, s a hátamon haza +hoztam.</p> +<p>– Óh te bolond! nem úgy kellett volna azzal bánni, hanem kötélre +kötni, szépen magad mellett haza vezetni, itthon az ólba kötni, +szénát tenni elébe, hogy egyék, s aztán megitatni a rocskából.</p> +<p>– No majd máskor úgy teszek.</p> +<p>Itt Jankó újra elmegyen szolgálni. Ekkor szolgált egy szép +leányt. Ő tehát kötélre kötötte a szegény leányt s maga mellett +vezetgette. Hogy haza ért: bekötötte az ólba, szénát tett elébe, +hogy egyen. Mikor aztán ilyeténképen dolgát végezte, bement a +szobába.</p> +<p>– Mit szolgáltál, kedves fiam? kérdik tőle.</p> +<p>– Egy szép leányt, édes apám. <span class="pagenum"><a name= +"Page_200" id="Page_200">-200-</a></span></p> +<p>– Mit csináltál vele?</p> +<p>– Nem egyebet, mint, a hogy édes apám-uram mondta, kötélre +kötöttem, magam mellett vezetgettem s hogy haza értem, bekötöttem +az ólba, szénát, vizet tettem elébe, hogy egyék, igyék.</p> +<p>– Nem úgy kellett volna azt édes fiam, hanem megölelni, +megcsókolni, s kézen fogva haza vezetni.</p> +<p>– No majd máskor úgy teszek.</p> +<p>Összeadták Jankót a szép leánynyal s lakzit laktak. A lakzi +előtt azt mondja a menyasszony a vőlegénynek:</p> +<p>– Hallod-e te Jankó! te igen sokat szoktál enni, már pedig ez a +vőlegénynek nem illik, mert megszólják az embert: azért ha +megnyomom a lábodat, többet ne egyél!</p> +<p>Itt, behozzák a jóféle marhahús-, tyúkhúsleveseket, alig eszik +Jankó egy-két kanállal, beszalad a kutya s ráhágott a lábára: ezért +Jankó tüstént letette a kanalat s többet egy falatot sem evett. +Kinálják erősen, apja, anyja és a felesége, de nem evett, s +mindenkinek csak azt mondta, hogy már jóllakott.</p> +<p>Itt, elkövetkezik az estve. Ezért a vőlegényt meg a menyasszonyt +lefektették a kamrába. – Egyszer csak elkezdi Jankó:</p> +<p>– Szivem szép szerelme, jaj, be éhes vagyok!</p> +<p>– Hát te bolond, mért nem ettél? <span class="pagenum"><a name= +"Page_201" id="Page_201">-201-</a></span></p> +<p>– Ha megnyomtad a lábomat!</p> +<p>– Én?</p> +<p>– Te hát!</p> +<p>– Oh te bolond! hisz az a Bodri kutya volt. De, ha már oly +szörnyen éhes vagy, menj, ott a pánkon van egy kis +körömfaladék<a name="FNanchor_103" id="FNanchor_103"></a><a href= +"#Footnote_103" class="fnanchor">[3]</a>, egyél belőle; de vigyázz, +mert ott paradicsom is van sorjába lerakva, valahogy abból ne +egyél.</p> +<p>Bemegy a bolond a szobába, nem találta a körömfaladékot, kezibe +akadt a paradicsom, azt ette meg.</p> +<p>– No jóllaktál-e, kérdi a felesége?</p> +<p>– Jól ám, csakhogy igen émelygős izű volt, még most is kovályog +a gyomrom tőle, de a fejem is szédül.</p> +<p>– Óh te bolond! a paradicsomot etted meg!</p> +<p>– De én hányhatnám is!</p> +<p>– Hát eredj, ott az ajtó mellett van két fazék, az egyikbe +tejfel van, a másik pedig üres, aba rakodj bele.</p> +<p>Elmegy a bolond, bele disznókodik a tejfeles fazékba.</p> +<p>– Valjon nem a tejfeles fazékba hánytál-e?</p> +<p>– Biz én nem tudom; mert csakúgy czupogott.</p> +<p>– No bolond, úgy oda a tejfel! hanem takarodj tüstént s vágd a +kapufélfához. <span class="pagenum"><a name="Page_202" id= +"Page_202">-202-</a></span></p> +<p>A bolond ugy értette: az apja hátához, s a szegény öreg hátához +vágta a tejfeles fazekat, úgyhogy az csupa tejfel lett. A szegény +öreg nem tudta hogy mi leli, hogy honnan jön rá az áldás, ijedtébe +kiszaladt a házból s végig az utczán. A kutyák megérezték a +tejfelszagot, utána mindenütt a nyomába, összevesztek a tejfelen s +lőn olyan nagy zsibaj, hogy az egész falú mind fölébredt. Azt +gondolták, hogy tűz van, a harangot félre verték, s horták ide-tova +a sok vizet.</p> +<p>Vissza megyen bolond Jankó a felesége oldala mellé s ez kérdi +tőle, hogy oda vágta-e?</p> +<p>– Oda bizon, erősité a bolond, hogy szinte nyögött belé.</p> +<p>– Kicsoda?</p> +<p>– Hát az apám.</p> +<p>– Oh te bolond, soha sem lesz neked elég eszed!</p> +<p>– De van nekem elég magamhoz képest.</p> +<p>– Az a baj! hanem eredj most kövesd meg.</p> +<p>A bolond úgy értette, hogy kövezd meg. Szed egy ingújj követ, s +az épen hazatérő atyját megkövezte.</p> +<p>– No megkövetted-e? kérdi tőle a felesége.</p> +<p>– Megám! csakúgy jajgatott!</p> +<p>– Kicsoda?</p> +<p>– Az apám. <span class="pagenum"><a name="Page_203" id= +"Page_203">-203-</a></span></p> +<p>– No már most csak fussunk, míg jól el nem vernek bennünket.</p> +<p>Elszaladtak. A mint a kerten kiértek, azt kérdi a feleség bolond +urától, hogy behúztad-e az ajtót?</p> +<p>– Nem.</p> +<p>– Hiszen te jöttél utoljára; szaladj vissza, húzd-be az +ajtót.</p> +<p>A bolond úgy értette hogy hozd el az ajtót. Visszaszalad, +leveszi az ajtót, fölveszi a hátára s loholni kezd a felesége +után.</p> +<p>Mikor már egy jó darabot a hátuk megett hagytak, a bolondnak +nehéz volt az ajtó, azt mondja a feleségének:</p> +<p>– Hej, anyjuk!</p> +<p>– No, mi baj?</p> +<p>– Segíts már te is vinni.</p> +<p>– Mit?</p> +<p>– Ezt az ajtót.</p> +<p>– Hát elhoztad?</p> +<p>– Hiszen te mondtad!</p> +<p>– Mondta, a bolond! de ha már itt van, hát czipeljük.</p> +<p>Mentek, mendegéltek aztán hetedhét ország ellen, egyszer egy +nagy vadon erdőben értek. Itt ép’ 12 zsivány jött rájuk szemközt. +Ijedtökben ezért felmásztak egy fára; az ajtót is felvitték +magokkal, <span class="pagenum"><a name="Page_204" id= +"Page_204">-204-</a></span> nehogy erről a zsiványok reájok +ismerjenek. A 12 zsivány ép’ azon fa alá űlt le a lopott pénzen +osztozkodni. Itt elfáradt Jankó s már nem bírta tovább tartani az +ajtót, s ezért azt mondja a feleségének:</p> +<p>– Szivem szép szerelme! már nem birom az ajtót tovább tartani; +mindjárt leesik.</p> +<p>– Jaj, az istenért le ne ejtsd! mert csúfhalállal mulsz ki, +zsiványok keze által.</p> +<p>Késő idő után kántalni a holni! leesett!</p> +<p>Az ajtó ép’ egy beszélő zsiványnak úgy a fejelágyára esett, hogy +az rögtön elharapta a nyelvét.</p> +<p>Erre a 11 zsivány elszaladt világul mint a Kari lova, a sok +pénzt pedig otthagyták. A 12-ik zsivány is utána a többinek, hogy +beszélni nem tudott, mindig ezt kiabállta utánuk: emberlót! +emberlót! – e helyett: ember volt. A 11 zsivány még most is szalad, +ha meg nem állt.</p> +<p>Jankó, meg a felesége aztán lejöttek a fárol, a sok pénzt +fölszedték s alig birták hazaczipelni.</p> +<p>A Jankó apja az igaz hogy beteg volt, de ennek a temérdek sok +kincsnek láttára egyszerre meggyógyult. És ez a sok pénz még bolond +Jankónak is meghozta az eszét.</p> +<hr class="chap" /> +<p><span class="pagenum"><a name="Page_205" id= +"Page_205">-205-</a></span></p> +<h2>NÉPTALÁNYOK.</h2> +<p><span class="pagenum"><a name="Page_206" id= +"Page_206">-206-</a></span><br /> +<span class="pagenum"><a name="Page_207" id= +"Page_207">-207-</a></span></p> +<h3>I.</h3> +<div class="poem"> +<div class="stanza"><span class="i0">Egy kis hófehér +mezőben<br /></span> <span class="i0">Buzog két gyönyörves +forrás;<br /></span> <span class="i0">Életből életet +szíva,<br /></span> <span class="i0">Hallgat tőle +sírás-rívás.<br /></span> <span class="i2">Édesb a +czukornál,<br /></span> <span class="i2">Csurgón csurgott +méznél,<br /></span> <span class="i2">Hajnali álomnál,<br /></span> +<span class="i2">Mazsolás rétesnél. <a name="FNanchor_1" id= +"FNanchor_1"></a><a href="#Footnote_1" class= +"fnanchor">1)</a><br /></span></div> +</div> +<h3>II.</h3> +<div class="poem"> +<div class="stanza"><span class="i0">Valamit látok, +megvallom;<br /></span> <span class="i0">Mégis azt a panaszt +hallom:<br /></span> <span class="i0">Hogy egyiknek, kedvezek, +–<br /></span> <span class="i0">A másiknak, bút szerzek. <a name= +"FNanchor_2" id="FNanchor_2"></a><a href="#Footnote_2" class= +"fnanchor">2)</a><br /></span></div> +</div> +<h3>III.</h3> +<div class="poem"> +<div class="stanza"><span class="i0">Kecskének kezébe,<br /></span> +<span class="i0">Szöcskének zsebébe<br /></span> <span class= +"i0">Eszközül szolgálok,<br /></span> <span class="i0">Százszor +számítva is<br /></span> <span class="i0">Négy betűből +állok.<br /></span> <span class="i0">Két első betűm +jelent:<br /></span> <span class="i0"><span class= +"pagenum"><a name="Page_208" id= +"Page_208">-208-</a></span><br /></span> <span class= +"i0">Oktalannak házát;<br /></span> <span class="i0">Utolsó kettő +pedig:<br /></span> <span class="i0">Világszép +állatját.<br /></span> <span class="i0">Ha van elsőbe’ +lakód:<br /></span> <span class="i0">Nyergeled a hátát. <a name= +"FNanchor_3" id="FNanchor_3"></a><a href="#Footnote_3" class= +"fnanchor">3)</a><br /></span></div> +</div> +<h3>IV.</h3> +<div class="poem"> +<div class="stanza"><span class="i0">Egy kis fris mezőben +terem<br /></span> <span class="i0">Csak két alma,<br /></span> +<span class="i0">A mely mellett forog<br /></span> <span class= +"i0">A nyájasság malma.<br /></span> <span class="i0">Gyócs annak +fedele,<br /></span> <span class="i0">Nem tatárka +szalma,<br /></span> <span class="i0">A ki kitanálja<br /></span> +<span class="i0">Nyugodott alatta. <a name="FNanchor_4" id= +"FNanchor_4"></a><a href="#Footnote_4" class= +"fnanchor">4)</a><br /></span></div> +</div> +<h3>V.</h3> +<div class="poem"> +<div class="stanza"><span class="i0">Ház vagyok, de nem +palota,<br /></span> <span class="i0">Laknak születésem +óta.<br /></span> <span class="i0">Ütés verés<br /></span> +<span class="i0">A fizetés.<br /></span> <span class="i0">Oktalan +jár szavam után,<br /></span> <span class="i0">Találja ki mindezek +titán. <a name="FNanchor_5" id="FNanchor_5"></a><a href= +"#Footnote_5" class="fnanchor">5)</a><br /></span></div> +</div> +<h3>VI.</h3> +<div class="poem"> +<div class="stanza"><span class="i0">Egy gazdánál négyen +vagyunk,<br /></span> <span class="i0">Pár, párjával igaz +testvér.<br /></span> <span class="i0"><span class= +"pagenum"><a name="Page_209" id= +"Page_209">-209-</a></span><br /></span> <span class="i0">Hájat +eszünk s ha koplalunk:<br /></span> <span class="i0">Belünk azt +csikorogva kér.<br /></span></div> +<div class="stanza"><span class="i0">Hegyen-vőlgyön +kergetődzünk,<br /></span> <span class="i0">Forogva egymás után +futunk,<br /></span> <span class="i0">Soha egymást utól nem +érjük,<br /></span> <span class="i0">Mégse’ válhatik el utunk. +<a name="FNanchor_6" id="FNanchor_6"></a><a href="#Footnote_6" +class="fnanchor">6)</a><br /></span></div> +</div> +<h3>VII.</h3> +<div class="poem"> +<div class="stanza"><span class="i0">Hallottál-e +csodát<br /></span> <span class="i0">Hatot e világon?<br /></span> +<span class="i0">Hetediket mondok –<br /></span> <span class= +"i0">Minden ráhallgasson!<br /></span> <span class="i0">Gyors +paripa nyargal<br /></span> <span class="i0">A hitvány +bárányon,<br /></span> <span class="i0">Meg nem +tántorodik,<br /></span> <span class="i0">Sőt nyerít vastagon. +<a name="FNanchor_7" id="FNanchor_7"></a><a href="#Footnote_7" +class="fnanchor">7)</a><br /></span></div> +</div> +<h3>VIII.</h3> +<div class="poem"> +<div class="stanza"><span class="i0">Kerek mint az +alma,<br /></span> <span class="i0">Piros mint a +rózsa;<br /></span> <span class="i0">Rétes, de nem +béles,<br /></span> <span class="i0">Ettem, de nem édes. <a name= +"FNanchor_8" id="FNanchor_8"></a><a href="#Footnote_8" class= +"fnanchor">8)</a><br /></span></div> +</div> +<h3>IX.</h3> +<div class="poem"> +<div class="stanza"><span class="i0">Három lába,<br /></span> +<span class="i0">Egy farka,<br /></span> <span class="i0">Ma is +volt a<br /></span> <span class="i0">Markomba. <a name="FNanchor_9" +id="FNanchor_9"></a><a href="#Footnote_9" class= +"fnanchor">9)</a><br /></span></div> +</div> +<p><span class="pagenum"><a name="Page_210" id= +"Page_210">-210-</a></span></p> +<h3>X.</h3> +<div class="poem"> +<div class="stanza"><span class="i0">Kivűl, szőrös,<br /></span> +<span class="i0">Belűl, nedves;<br /></span> <span class= +"i0">Legényeknek<br /></span> <span class="i0">Igen kedves. +<a name="FNanchor_10" id="FNanchor_10"></a><a href="#Footnote_10" +class="fnanchor">10)</a><br /></span></div> +</div> +<h3>XI.</h3> +<div class="poem"> +<div class="stanza"><span class="i0">Mért sír dórika?<br /></span> +<span class="i0">Azért sír dórika,<br /></span> <span class= +"i0">Hogy nincs vér a derekába. <a name="FNanchor_11" id= +"FNanchor_11"></a><a href="#Footnote_11" class= +"fnanchor">11)</a><br /></span></div> +</div> +<h3>XII.</h3> +<div class="poem"> +<div class="stanza"><span class="i0">Tündér vagyok,<br /></span> +<span class="i0">És látható,<br /></span> <span class="i0">Tenger +vagyok,<br /></span> <span class="i0">Nem úszható;<br /></span> +<span class="i0">Viz is vagyok,<br /></span> <span class="i0">Nem +iható;<br /></span> <span class="i0">Testem pedig<br /></span> +<span class="i0">Nem fogható. <a name="FNanchor_12" id= +"FNanchor_12"></a><a href="#Footnote_12" class= +"fnanchor">12)</a><br /></span></div> +</div> +<h3>XIII.</h3> +<div class="poem"> +<div class="stanza"><span class="i0">Alma vagyok,<br /></span> +<span class="i0">Fán nem termett;<br /></span> <span class="i0">Élő +engem<br /></span> <span class="i0">Holtan evett. <a name= +"FNanchor_13" id="FNanchor_13"></a><a href="#Footnote_13" class= +"fnanchor">13)</a><br /></span></div> +</div> +<p><span class="pagenum"><a name="Page_211" id= +"Page_211">-211-</a></span></p> +<h3>XIV.</h3> +<div class="poem"> +<div class="stanza"><span class="i0">Mond meg fiú, hogy hívják +–<br /></span> <span class="i0">Mint e mesébe írják –<br /></span> +<span class="i0">Azt a nagy szemfedelet,<br /></span> <span class= +"i0">Mely ki- s betakarva volt<br /></span> <span class= +"i0">Haldokló anyánk felett. <a name="FNanchor_14" id= +"FNanchor_14"></a><a href="#Footnote_14" class= +"fnanchor">14)</a><br /></span></div> +</div> +<h3>XV.</h3> +<div class="poem"> +<div class="stanza"><span class="i0">Mig fiatal: leáll +neki,<br /></span> <span class="i0">Ha megvénül: feláll neki. +<a name="FNanchor_15" id="FNanchor_15"></a><a href="#Footnote_15" +class="fnanchor">15)</a><br /></span></div> +</div> +<h3>XVI.</h3> +<div class="poem"> +<div class="stanza"><span class="i0">Mondj nekem oly vizet +–<br /></span> <span class="i0">Ha felelni mernél –<br /></span> +<span class="i0">A melyik szélesebb<br /></span> <span class= +"i0">Mélységes tengernél;<br /></span> <span class="i0">Mégis ha +bele mégysz,<br /></span> <span class="i0">Alig ér +bokáig.<br /></span> <span class="i0">Mondjad hát, ne +törjed<br /></span> <span class="i0">Az eszed sokáig. <a name= +"FNanchor_16" id="FNanchor_16"></a><a href="#Footnote_16" class= +"fnanchor">16)</a><br /></span></div> +</div> +<h3>XVII.</h3> +<div class="poem"> +<div class="stanza"><span class="i0">Hácskón jőttem, hácskón +mentem,<br /></span> <span class="i0">Arany gyűrűm +elvesztettem;<br /></span> <span class="i0">Hold meglátta, nap +felkapta,<br /></span> <span class="i0">Csillag kebelébe dugta. +<a name="FNanchor_17" id="FNanchor_17"></a><a href="#Footnote_17" +class="fnanchor">17)</a><br /></span></div> +</div> +<p><span class="pagenum"><a name="Page_212" id= +"Page_212">-212-</a></span></p> +<h3>XVIII.</h3> +<div class="poem"> +<div class="stanza"><span class="i0">Nagyobb egy +lónál,<br /></span> <span class="i0">Kisebb egy +disznónál;<br /></span> <span class="i0">Mégis befér a lócza alá. +<a name="FNanchor_18" id="FNanchor_18"></a><a href="#Footnote_18" +class="fnanchor">18)</a><br /></span></div> +</div> +<h3>XIX.</h3> +<div class="poem"> +<div class="stanza"><span class="i0">Amott egy fa<br /></span> +<span class="i0">Ága nélkül,<br /></span> <span class="i0">Rászállt +madár<br /></span> <span class="i0">Szárnya nélkül;<br /></span> +<span class="i0">Mind megette<br /></span> <span class="i0">Szája +nélkül. <a name="FNanchor_19" id="FNanchor_19"></a><a href= +"#Footnote_19" class="fnanchor">19)</a><br /></span></div> +</div> +<h3>XX.</h3> +<div class="poem"> +<div class="stanza"><span class="i0">Sírok-rívok, mindig +sírok,<br /></span> <span class="i0">A testemmel mig csak +bírok.<br /></span> <span class="i0">Annál jobban, ha +fölvesznek,<br /></span> <span class="i0">Annál jobban, ha +letesznek. <a name="FNanchor_20" id="FNanchor_20"></a><a href= +"#Footnote_20" class="fnanchor">20)</a><br /></span></div> +</div> +<h3>XXI.</h3> +<div class="poem"> +<div class="stanza"><span class="i0">A hol van ni Dávid +háza,<br /></span> <span class="i0">Vonóját hogy +húzza-rázza;<br /></span> <span class="i0">Tizenkétszer +összerontja,<br /></span> <span class="i0">Tizenkétszer újból +rakja. <a name="FNanchor_21" id="FNanchor_21"></a><a href= +"#Footnote_21" class="fnanchor">21)</a><br /></span></div> +</div> +<h3>XXII.</h3> +<div class="poem"> +<div class="stanza"><span class="i0">Mi lehet az az erős +állat,<br /></span> <span class="i0">Mely maga elbír egy házat. +<a name="FNanchor_22" id="FNanchor_22"></a><a href="#Footnote_22" +class="fnanchor">22)</a><br /></span></div> +</div> +<p><span class="pagenum"><a name="Page_213" id= +"Page_213">-213-</a></span></p> +<h3>XXIII.</h3> +<div class="poem"> +<div class="stanza"><span class="i0">Köny nélkül sir +dórika,<br /></span> <span class="i0">Vér nélkül van +dereka.<br /></span> <span class="i0">Sirását nem +csitítjuk,<br /></span> <span class="i0">Sőt magunkat vidítjuk. +<a name="FNanchor_23" id="FNanchor_23"></a><a href="#Footnote_23" +class="fnanchor">23)</a><br /></span></div> +</div> +<h3>XXIV.</h3> +<div class="poem"> +<div class="stanza"><span class="i0">Néma vagyok, holtan +élek;<br /></span> <span class="i0">Én általam mégis +élnek.<br /></span> <span class="i0">Ha tökütött nem az +eszed;<br /></span> <span class="i0">Ha nyelvemen tud a +nyelved:<br /></span> <span class="i0">Te általad élve +élek,<br /></span> <span class="i0">Néma létemre beszélek. <a name= +"FNanchor_24" id="FNanchor_24"></a><a href="#Footnote_24" class= +"fnanchor">24)</a><br /></span></div> +</div> +<h3>XXV.</h3> +<div class="poem"> +<div class="stanza"><span class="i0">Kerek erdőt +járattam,<br /></span> <span class="i0">Marok vesszőt +vágattam,<br /></span> <span class="i0">Megjegyeztem:<br /></span> +<span class="i0">Otthagytam;<br /></span> <span class="i0">Érte +mentem:<br /></span> <span class="i0">Elhoztam. <a name= +"FNanchor_25" id="FNanchor_25"></a><a href="#Footnote_25" class= +"fnanchor">25)</a><br /></span></div> +</div> +<h3>XXVI.</h3> +<div class="poem"> +<div class="stanza"><span class="i0">Ide hallgassatok,<br /></span> +<span class="i0">Arra a mit mondok:<br /></span> <span class= +"i0">Mi állat, a melynek<br /></span> <span class="i0">Négy lába, +négy szeme,<br /></span> <span class="i0">Huszonnégy a körme? +<a name="FNanchor_26" id="FNanchor_26"></a><a href="#Footnote_26" +class="fnanchor">26)</a><br /></span></div> +</div> +<p><span class="pagenum"><a name="Page_214" id= +"Page_214">-214-</a></span></p> +<h3>XXVII.</h3> +<div class="poem"> +<div class="stanza"><span class="i0">A kertembe’ van egy +fa,<br /></span> <span class="i0">E fának van több +ága;<br /></span> <span class="i0">Fatetején van egy +ház,<br /></span> <span class="i0">Abba’ egy- vagy háromszáz. +<a name="FNanchor_27" id="FNanchor_27"></a><a href="#Footnote_27" +class="fnanchor">27)</a><br /></span></div> +</div> +<h3>XXVIII.</h3> +<div class="poem"> +<div class="stanza"><span class="i0">Zöld burokba’ +születtem,<br /></span> <span class="i0">Mikor aztán nagy +lettem,<br /></span> <span class="i0">A nadrágom +kifeslett<br /></span> <span class="i0">És az úrfi leesett. +<a name="FNanchor_28" id="FNanchor_28"></a><a href="#Footnote_28" +class="fnanchor">28)</a><br /></span></div> +</div> +<h3>XXIX.</h3> +<div class="poem"> +<div class="stanza"><span class="i0">Pehely vagyok, de nem +lúdé,<br /></span> <span class="i0">Víz is vagyok, de nem +kúté,<br /></span> <span class="i0">Tápláló édes +testén,<br /></span> <span class="i0">Bunda vagyok tél idején. +<a name="FNanchor_29" id="FNanchor_29"></a><a href="#Footnote_29" +class="fnanchor">29)</a><br /></span></div> +</div> +<h3>XXX.</h3> +<div class="poem"> +<div class="stanza"><span class="i0">Senki, És, valaki<br /></span> +<span class="i0">Laktanak egy házban.<br /></span> <span class= +"i0">Elment Senki vadászni,<br /></span> <span class="i0">Valaki +madarászni:<br /></span> <span class="i0">Ki maradt otthon? +<a name="FNanchor_30" id="FNanchor_30"></a><a href="#Footnote_30" +class="fnanchor">30)</a><br /></span></div> +</div> +<h3>XXXI.</h3> +<div class="poem"> +<div class="stanza"><span class="i0">Fót hátán, fót,<br /></span> +<span class="i0">Soha tű benne nem volt. <a name="FNanchor_31" id= +"FNanchor_31"></a><a href="#Footnote_31" class= +"fnanchor">31)</a><br /></span></div> +</div> +<p><span class="pagenum"><a name="Page_215" id= +"Page_215">-215-</a></span></p> +<h3>XXXII.</h3> +<div class="poem"> +<div class="stanza"><span class="i0">Miből lettem, megmondandom, +–<br /></span> <span class="i0">Megfejtés, nem én +gondom:<br /></span> <span class="i0">Fából vagyok, vasból +vagyok,<br /></span> <span class="i0">Hogyha használsz, hasznot +hozok.<br /></span> <span class="i0">Ha pihenek: szegen +ülök;<br /></span> <span class="i0">Ha dolgozom: nem +csücsülök.<br /></span> <span class="i0">Mint gyűrűnek nincsen +vége:<br /></span> <span class="i0">Úgy nem akadsz az enyémre. +<a name="FNanchor_32" id="FNanchor_32"></a><a href="#Footnote_32" +class="fnanchor">32)</a><br /></span></div> +</div> +<h3>XXXIII.</h3> +<div class="poem"> +<div class="stanza"><span class="i0">Érez levén, tudok +szólani,<br /></span> <span class="i0">Tüdő nélkül +kiáltani,<br /></span> <span class="i0">Az élőket +hivogatom,<br /></span> <span class="i0">A kimultakat megsíratom. +<a name="FNanchor_33" id="FNanchor_33"></a><a href="#Footnote_33" +class="fnanchor">33)</a><br /></span></div> +</div> +<h3>XXXIV.</h3> +<div class="poem"> +<div class="stanza"><span class="i0">Világszép +éltembe,<br /></span> <span class="i0">Lyuk volt én +palotám,<br /></span> <span class="i0">Mig +ágaskodhattam,<br /></span> <span class="i0">Fekete volt +ruhám;<br /></span> <span class="i0">De már holtom +után,<br /></span> <span class="i0">Veres az én ruhám.<br /></span> +<span class="i0">Ha te kitanálod:<br /></span> <span class="i0">Úgy +leszesz jó komám. <a name="FNanchor_34" id= +"FNanchor_34"></a><a href="#Footnote_34" class= +"fnanchor">34)</a><br /></span></div> +</div> +<p><span class="pagenum"><a name="Page_216" id= +"Page_216">-216-</a></span></p> +<h3>XXXV.</h3> +<div class="poem"> +<div class="stanza"><span class="i0">Vadon a hazája,<br /></span> +<span class="i0">Van derék bundája;<br /></span> <span class= +"i0">Sokszor midőn lánczos:<br /></span> <span class="i0">Igen +furcsa tánczos;<br /></span> <span class="i0">Lomhán jár, kel, +forog,<br /></span> <span class="i0">Ha szól, mindig +morog;<br /></span> <span class="i0">Soha sincs jó +kedve:<br /></span> <span class="i0">Mi ez, ha nem…? <a name= +"FNanchor_35" id="FNanchor_35"></a><a href="#Footnote_35" class= +"fnanchor">35)</a><br /></span></div> +</div> +<h3>XXXVI.</h3> +<div class="poem"> +<div class="stanza"><span class="i0">Anyám volt a +gáton,<br /></span> <span class="i0">Tűzön vala gomba,<br /></span> +<span class="i0">Jó vala Gálnak dolga,<br /></span> <span class= +"i0">Míg anyja vala Gálnak. <a name="FNanchor_36" id= +"FNanchor_36"></a><a href="#Footnote_36" class= +"fnanchor">36)</a><br /></span></div> +</div> +<h3>XXXVII.</h3> +<div class="poem"> +<div class="stanza"><span class="i0">Ép’ ilyen:<br /></span> +<span class="i0">Szarka átszáll a tiszán,<br /></span> <span class= +"i0">Hordóbor az oldalán,<br /></span> <span class="i0">Kutya űl a +farkán,<br /></span> <span class="i0">Szalonna függ az állán. +<a name="FNanchor_37" id="FNanchor_37"></a><a href="#Footnote_37" +class="fnanchor">37)</a><br /></span></div> +</div> +<h3>XXXVIII.</h3> +<div class="poem"> +<div class="stanza"><span class="i0">Piros vagyok mint a +rózsa,<br /></span> <span class="i0">Kerek mint a +krajczárocska;<br /></span> <span class="i0">Fehér ajtó szélén +ülök…<br /></span> <span class="i0">Találjátok ki, mit őrzök? +<a name="FNanchor_38" id="FNanchor_38"></a><a href="#Footnote_38" +class="fnanchor">38)</a><br /></span></div> +</div> +<p><span class="pagenum"><a name="Page_217" id= +"Page_217">-217-</a></span></p> +<h3>XXXIX.</h3> +<div class="poem"> +<div class="stanza"><span class="i0">Az egész világot +átéri,<br /></span> <span class="i0">Mégis egy tyúk átlépi. +<a name="FNanchor_39" id="FNanchor_39"></a><a href="#Footnote_39" +class="fnanchor">39)</a><br /></span></div> +</div> +<h3>XXXX.</h3> +<div class="poem"> +<div class="stanza"><span class="i0">Fehér a földje,<br /></span> +<span class="i0">Fekete a magva,<br /></span> <span class="i0">Lúd +szántja,<br /></span> <span class="i0">Ember hajtja. <a name= +"FNanchor_40" id="FNanchor_40"></a><a href="#Footnote_40" class= +"fnanchor">40)</a><br /></span></div> +</div> +<h3>XLI.</h3> +<div class="poem"> +<div class="stanza"><span class="i0">Lepke röpül +szárnyatlan,<br /></span> <span class="i0">Ne kérd: mennyi? +számatlan!<br /></span> <span class="i0">Jő egy ember +lábatlan,<br /></span> <span class="i0">Mind megeszi szájatlan. +<a name="FNanchor_41" id="FNanchor_41"></a><a href="#Footnote_41" +class="fnanchor">41)</a><br /></span></div> +</div> +<h3>XLII.</h3> +<div class="poem"> +<div class="stanza"><span class="i0">Fúrták, faragták;<br /></span> +<span class="i0">Mégis feneketlen hagyták. <a name="FNanchor_42" +id="FNanchor_42"></a><a href="#Footnote_42" class= +"fnanchor">42)</a><br /></span></div> +</div> +<h3>XLIII.</h3> +<div class="poem"> +<div class="stanza"><span class="i0">Magasabb a +toronynál,<br /></span> <span class="i0">Vékonyabb a zsinórnál. +<a name="FNanchor_43" id="FNanchor_43"></a><a href="#Footnote_43" +class="fnanchor">43)</a><br /></span></div> +</div> +<h3>XLIV.</h3> +<div class="poem"> +<div class="stanza"><span class="i0">Se’ ablakja, se’ +ajtaja;<br /></span> <span class="i0">Mégis négyen laknak abba’. +<a name="FNanchor_44" id="FNanchor_44"></a><a href="#Footnote_44" +class="fnanchor">44)</a><br /></span></div> +</div> +<p><span class="pagenum"><a name="Page_218" id= +"Page_218">-218-</a></span></p> +<h3>XLV.</h3> +<div class="poem"> +<div class="stanza"><span class="i0">Úton megyen +döndörre,<br /></span> <span class="i0">Hátán viszi +kenderét.<br /></span> <span class="i0">Ha nem szánnám +döndörét:<br /></span> <span class="i0">Meggyújtanám kenderét. +<a name="FNanchor_45" id="FNanchor_45"></a><a href="#Footnote_45" +class="fnanchor">45)</a><br /></span></div> +</div> +<h3>XLVI.</h3> +<div class="poem"> +<div class="stanza"><span class="i0">Körül-körül csupa +fa,<br /></span> <span class="i0">A közepe nyi..ha..ha. <a name= +"FNanchor_46" id="FNanchor_46"></a><a href="#Footnote_46" class= +"fnanchor">46)</a><br /></span></div> +</div> +<h3>XLVII.</h3> +<div class="poem"> +<div class="stanza"><span class="i0">Még az apja megse’ +lett,<br /></span> <span class="i0">Már a fia sindelez. <a name= +"FNanchor_47" id="FNanchor_47"></a><a href="#Footnote_47" class= +"fnanchor">47)</a><br /></span></div> +</div> +<h3>XLVIII.</h3> +<div class="poem"> +<div class="stanza"><span class="i0">Hídon megyen, nem +dobog,<br /></span> <span class="i0">Vízen megyen, nem +locsog,<br /></span> <span class="i0">Sáron megyen, nem pocsog. +<a name="FNanchor_48" id="FNanchor_48"></a><a href="#Footnote_48" +class="fnanchor">48)</a><br /></span></div> +</div> +<h3>XLIX.</h3> +<div class="poem"> +<div class="stanza"><span class="i0">Ha leteszik is +sír,<br /></span> <span class="i0">Ha felveszik is +sír,<br /></span> <span class="i0">Ha szomszédba viszik is sír. +<a name="FNanchor_49" id="FNanchor_49"></a><a href="#Footnote_49" +class="fnanchor">49)</a><br /></span></div> +</div> +<h3>L.</h3> +<div class="poem"> +<div class="stanza"><span class="i0">Ha rám nézesz, +visszanézlek;<br /></span> <span class="i0">Ha rám nevetsz, +lenevetlek;<br /></span> <span class="i0">Tiszta, igaz és hű +vagyok,<br /></span> <span class="i0">Zsákba macskát nem árulok. +<a name="FNanchor_50" id="FNanchor_50"></a><a href="#Footnote_50" +class="fnanchor">50)</a><br /></span></div> +</div> +<p><span class="pagenum"><a name="Page_219" id= +"Page_219">-219-</a></span></p> +<h3>LI.</h3> +<p>Midőn egy magyar leánytól azt kérdezték, hogy hány éves, +következőleg válaszolt:</p> +<p>Én, annyi a mennyi! az anyámasszony két annyi, az apámuram pedig +öt évvel idősb anyámasszonynál, mindhármunk ideje pedig száz +esztendő.</p> +<p>Kérdés: hány éves volt a leány, az anya és az apa? <a name= +"FNanchor_51" id="FNanchor_51"></a><a href="#Footnote_51" class= +"fnanchor">51)</a></p> +<h3>LII.</h3> +<p>Midőn egy másik magyar leány előtt, ki lúdjait hajtogatta +hazafelé, valaki azt találta mondani: amott megyen húsz lúd, az +imigy felelt:</p> +<p>Akkor volna az húsz lúd, ha annyian, meg fél annyian +volnának!</p> +<p>Kérdés: hány volt a lúd? <a name="FNanchor_52" id= +"FNanchor_52"></a><a href="#Footnote_52" class= +"fnanchor">52)</a></p> +<h3>LIII.</h3> +<p>Mennyi ez? három öreg, hat nagy, kilencz südő, hat malacz? +<a name="FNanchor_53" id="FNanchor_53"></a><a href="#Footnote_53" +class="fnanchor">53)</a></p> +<h3>LIV.</h3> +<p>Egyszer két deák kapott egy kulacs bort, melyben épen nyolcz +itcze bor volt. Minthogy kiki a maga borát máshol akarta +megpityizálni; minthogy semmiféle mérőedényök nem volt, csupán két +kulacsuk, még pedig az is az egyik három és a másik ötitczés: +kérdés, hogy mérhették kétfelé a bort, hogy sem az egyik, sem a +másik meg ne csalódjék? <a name="FNanchor_54" id= +"FNanchor_54"></a><a href="#Footnote_54" class="fnanchor">54)</a> +<span class="pagenum"><a name="Page_220" id= +"Page_220">-220-</a></span></p> +<h3>LV.</h3> +<p>Ha egy véka búza harmincz garas: mi az ára egy három garasos +czipónak? <a name="FNanchor_55" id="FNanchor_55"></a><a href= +"#Footnote_55" class="fnanchor">55)</a></p> +<h3>LVI.</h3> +<p>Mikor fél a nyúl? <a name="FNanchor_56" id= +"FNanchor_56"></a><a href="#Footnote_56" class= +"fnanchor">56)</a></p> +<h3>LVII.</h3> +<p>Hogy van az: hogy félszemü ember többet lát egy szemével, mint +te kettővel? <a name="FNanchor_57" id="FNanchor_57"></a><a href= +"#Footnote_57" class="fnanchor">57)</a></p> +<h3>LVIII.</h3> +<p>Ki tud minden nyelven beszélni? <a name="FNanchor_58" id= +"FNanchor_58"></a><a href="#Footnote_58" class= +"fnanchor">58)</a></p> +<h3>LIX.</h3> +<p>Mi ez? erdőben-berdőben fejetlen kutya ugat. <a name= +"FNanchor_59" id="FNanchor_59"></a><a href="#Footnote_59" class= +"fnanchor">59)</a></p> +<h3>LX.</h3> +<p>Miféle kő van legtöbb a vízben? <a name="FNanchor_60" id= +"FNanchor_60"></a><a href="#Footnote_60" class= +"fnanchor">60)</a></p> +<h3>LXI.</h3> +<p>Mi nélkül nem lehet el a szántás? <a name="FNanchor_61" id= +"FNanchor_61"></a><a href="#Footnote_61" class= +"fnanchor">61)</a></p> +<h3>LXII.</h3> +<p>Hogy lehetett az, mikép Putnokon az országos vásár alkalmával +egy disznó Hétfelé szaladt? <a name="FNanchor_62" id= +"FNanchor_62"></a><a href="#Footnote_62" class= +"fnanchor">62)</a></p> +<h3>LXIII.</h3> +<p>Hány tojást tudnál éhomra megenni? <a name="FNanchor_63" id= +"FNanchor_63"></a><a href="#Footnote_63" class= +"fnanchor">63)</a></p> +<h3>LXIV.</h3> +<p>Mikor lehet a vizet rostában hordani? <a name="FNanchor_64" id= +"FNanchor_64"></a><a href="#Footnote_64" class="fnanchor">64)</a> +<span class="pagenum"><a name="Page_221" id= +"Page_221">-221-</a></span></p> +<h3>LXV.</h3> +<p>Hogy van az: hogy a szomszéd faluban fát vágnak, mégis ide hull +a forgácsa? <a name="FNanchor_65" id="FNanchor_65"></a><a href= +"#Footnote_65" class="fnanchor">65)</a></p> +<h3>LXVI.</h3> +<p>Amott van azon a fán húsz veréb, ha én abból tizet lelövök, hány +marad a fán? <a name="FNanchor_66" id="FNanchor_66"></a><a href= +"#Footnote_66" class="fnanchor">66)</a></p> +<h3>LXVII.</h3> +<p>Láttál-e már kenderből tornyot? <a name="FNanchor_67" id= +"FNanchor_67"></a><a href="#Footnote_67" class= +"fnanchor">67)</a></p> +<h3>LXVIII.</h3> +<p>Mi nem rezeg a malomban? <a name="FNanchor_68" id= +"FNanchor_68"></a><a href="#Footnote_68" class= +"fnanchor">68)</a></p> +<h3>LXIX.</h3> +<p>Miért hunyja be szemét a kakas, mikor kukurikul? <a name= +"FNanchor_69" id="FNanchor_69"></a><a href="#Footnote_69" class= +"fnanchor">69)</a></p> +<h3>LXX.</h3> +<p>Mi áll a vásárban három lábon? <a name="FNanchor_70" id= +"FNanchor_70"></a><a href="#Footnote_70" class= +"fnanchor">70)</a></p> +<h3>LXXI.</h3> +<p>Mi van ebben a házban csinálás, fúrás-faragás nélkül? <a name= +"FNanchor_71" id="FNanchor_71"></a><a href="#Footnote_71" class= +"fnanchor">71)</a></p> +<h3>LXXII.</h3> +<p>Mikor fut a hegy a nyúlnak? <a name="FNanchor_72" id= +"FNanchor_72"></a><a href="#Footnote_72" class= +"fnanchor">72)</a></p> +<h3>LXXIII.</h3> +<p>Mi áll egyenesen az ágyban? <a name="FNanchor_73" id= +"FNanchor_73"></a><a href="#Footnote_73" class= +"fnanchor">73)</a></p> +<h3>LXXIV.</h3> +<p>Hány szeg kell a jól elkészített vasas szekérbe? <a name= +"FNanchor_74" id="FNanchor_74"></a><a href="#Footnote_74" class= +"fnanchor">74)</a> <span class="pagenum"><a name="Page_222" id= +"Page_222">-222-</a></span></p> +<h3>LXXV.</h3> +<p>Volt-e nálatok estve? <a name="FNanchor_75" id= +"FNanchor_75"></a><a href="#Footnote_75" class= +"fnanchor">75)</a></p> +<h3>LXXVI.</h3> +<p>Mi az? ágzik-bogzik, mégsem virágzik? <a name="FNanchor_76" id= +"FNanchor_76"></a><a href="#Footnote_76" class= +"fnanchor">76)</a></p> +<h3>LXXVII.</h3> +<p>Hány hét varjú? <a name="FNanchor_77" id= +"FNanchor_77"></a><a href="#Footnote_77" class= +"fnanchor">77)</a></p> +<h3>LXXVIII.</h3> +<p>Mire esik a nyúl mikor meglövik? <a name="FNanchor_78" id= +"FNanchor_78"></a><a href="#Footnote_78" class= +"fnanchor">78)</a></p> +<h3>LXXIX.</h3> +<p>Mi fa nem ég meg a tűzön? <a name="FNanchor_79" id= +"FNanchor_79"></a><a href="#Footnote_79" class= +"fnanchor">79)</a></p> +<h3>LXXX.</h3> +<p>Hol nem lophat a tolvaj semmit? <a name="FNanchor_80" id= +"FNanchor_80"></a><a href="#Footnote_80" class= +"fnanchor">80)</a></p> +<h3>LXXXI.</h3> +<p>Hogy irnád le egy betűvel ezt a szót: Izsák? <a name= +"FNanchor_81" id="FNanchor_81"></a><a href="#Footnote_81" class= +"fnanchor">81)</a></p> +<h3>LXXXII.</h3> +<p>Mi hasonlít legjobban egy fél szalmaszálhoz? <a name= +"FNanchor_82" id="FNanchor_82"></a><a href="#Footnote_82" class= +"fnanchor">82)</a></p> +<h3>LXXXIII.</h3> +<p>Melyik a legtűzesebb ló? <a name="FNanchor_83" id= +"FNanchor_83"></a><a href="#Footnote_83" class= +"fnanchor">83)</a></p> +<h3>LXXXIV.</h3> +<p>Mit tud a néma legjobban? <a name="FNanchor_84" id= +"FNanchor_84"></a><a href="#Footnote_84" class= +"fnanchor">84)</a></p> +<h3>LXXXV.</h3> +<p>Hol kaszálják a szénát? <a name="FNanchor_85" id= +"FNanchor_85"></a><a href="#Footnote_85" class="fnanchor">85)</a> +<span class="pagenum"><a name="Page_223" id= +"Page_223">-223-</a></span></p> +<h3>LXXXVI.</h3> +<p>Micsoda ló lát hátul is oly jól mint elől? <a name="FNanchor_86" +id="FNanchor_86"></a><a href="#Footnote_86" class= +"fnanchor">86)</a></p> +<h3>LXXXVII.</h3> +<p>Melyik a legszúrósabb tő? <a name="FNanchor_87" id= +"FNanchor_87"></a><a href="#Footnote_87" class= +"fnanchor">87)</a></p> +<h3>LXXXVIII.</h3> +<p>Hány évig tartott a harmincz éves háború? <a name="FNanchor_88" +id="FNanchor_88"></a><a href="#Footnote_88" class= +"fnanchor">88)</a></p> +<h3>LXXXIX.</h3> +<p>Mikor nedvesül meg a föld eső, hó és öntözés nélkül? <a name= +"FNanchor_89" id="FNanchor_89"></a><a href="#Footnote_89" class= +"fnanchor">89)</a></p> +<h3>LXL.</h3> +<p>Micsoda állat bír el egy házat? <a name="FNanchor_90" id= +"FNanchor_90"></a><a href="#Footnote_90" class= +"fnanchor">90)</a></p> +<h3>LXLI.</h3> +<p>Hány hét a világ? <a name="FNanchor_91" id= +"FNanchor_91"></a><a href="#Footnote_91" class= +"fnanchor">91)</a></p> +<h3>LKLII.</h3> +<p>Mi eszi meg magamagát? <a name="FNanchor_92" id= +"FNanchor_92"></a><a href="#Footnote_92" class= +"fnanchor">92)</a></p> +<h3>LXLIII.</h3> +<div class="poem"> +<div class="stanza"><span class="i0">Ha lelked tenyérre +teszed:<br /></span> <span class="i0">Vizet velem nem +merítnél,<br /></span> <span class="i0">Ha mérés közt +Mathusálem<br /></span> <span class="i0">Életet s megannyit +élnél.<br /></span> <span class="i0">Asszonyok +megtánczoltatnak;<br /></span> <span class="i0">Mégis vernek +agyba-főbe…<br /></span> <span class="i0">Találj ki, hogyha nem +korpa,<br /></span> <span class="i0">De fris ész van a főbe. +<a name="FNanchor_93" id="FNanchor_93"></a><a href="#Footnote_93" +class="fnanchor">93)</a><br /></span></div> +</div> +<p><span class="pagenum"><a name="Page_224" id= +"Page_224">-224-</a></span></p> +<h3>FELÓLDÁS.</h3> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_1" id="Footnote_1"></a><a href= +"#FNanchor_1"><span class="label">1)</span></a> Anyatej.</p> +<p><a name="Footnote_2" id="Footnote_2"></a><a href= +"#FNanchor_2"><span class="label">2)</span></a> Tükör.</p> +<p><a name="Footnote_3" id="Footnote_3"></a><a href= +"#FNanchor_3"><span class="label">3)</span></a> Olló.</p> +<p><a name="Footnote_4" id="Footnote_4"></a><a href= +"#FNanchor_4"><span class="label">4)</span></a> Emlő.</p> +<p><a name="Footnote_5" id="Footnote_5"></a><a href= +"#FNanchor_5"><span class="label">5)</span></a> Kolomp.</p> +<p><a name="Footnote_6" id="Footnote_6"></a><a href= +"#FNanchor_6"><span class="label">6)</span></a> Kocsikerék.</p> +<p><a name="Footnote_7" id="Footnote_7"></a><a href= +"#FNanchor_7"><span class="label">7)</span></a> Hegedű.</p> +<p><a name="Footnote_8" id="Footnote_8"></a><a href= +"#FNanchor_8"><span class="label">8)</span></a> Vöröshagyma.</p> +<p><a name="Footnote_9" id="Footnote_9"></a><a href= +"#FNanchor_9"><span class="label">9)</span></a> Lábas.</p> +<p><a name="Footnote_10" id="Footnote_10"></a><a href= +"#FNanchor_10"><span class="label">10)</span></a> Kulacs.</p> +<p><a name="Footnote_11" id="Footnote_11"></a><a href= +"#FNanchor_11"><span class="label">11)</span></a> Hegedű.</p> +<p><a name="Footnote_12" id="Footnote_12"></a><a href= +"#FNanchor_12"><span class="label">12)</span></a> Délibáb.</p> +<p><a name="Footnote_13" id="Footnote_13"></a><a href= +"#FNanchor_13"><span class="label">13)</span></a> Krumpli.</p> +<p><a name="Footnote_14" id="Footnote_14"></a><a href= +"#FNanchor_14"><span class="label">14)</span></a> Köd.</p> +<p><a name="Footnote_15" id="Footnote_15"></a><a href= +"#FNanchor_15"><span class="label">15)</span></a> Mák.</p> +<p><a name="Footnote_16" id="Footnote_16"></a><a href= +"#FNanchor_16"><span class="label">16)</span></a> Harmat.</p> +<p><a name="Footnote_17" id="Footnote_17"></a><a href= +"#FNanchor_17"><span class="label">17)</span></a> Harmat.</p> +<p><a name="Footnote_18" id="Footnote_18"></a><a href= +"#FNanchor_18"><span class="label">18)</span></a> Nyereg.</p> +<p><a name="Footnote_19" id="Footnote_19"></a><a href= +"#FNanchor_19"><span class="label">19)</span></a> Gyertyavilág.</p> +<p><a name="Footnote_20" id="Footnote_20"></a><a href= +"#FNanchor_20"><span class="label">20)</span></a> Láncz.</p> +<p><a name="Footnote_21" id="Footnote_21"></a><a href= +"#FNanchor_21"><span class="label">21)</span></a> Hold.</p> +<p><a name="Footnote_22" id="Footnote_22"></a><a href= +"#FNanchor_22"><span class="label">22)</span></a> Csiga.</p> +<p><a name="Footnote_23" id="Footnote_23"></a><a href= +"#FNanchor_23"><span class="label">23)</span></a> Hegedű.</p> +<p><a name="Footnote_24" id="Footnote_24"></a><a href= +"#FNanchor_24"><span class="label">24)</span></a> Betű.</p> +<p><a name="Footnote_25" id="Footnote_25"></a><a href= +"#FNanchor_25"><span class="label">25)</span></a> Menyasszony.</p> +<p><a name="Footnote_26" id="Footnote_26"></a><a href= +"#FNanchor_26"><span class="label">26)</span></a> Lovashuszár.</p> +<p><a name="Footnote_27" id="Footnote_27"></a><a href= +"#FNanchor_27"><span class="label">27)</span></a> Mák.</p> +<p><a name="Footnote_28" id="Footnote_28"></a><a href= +"#FNanchor_28"><span class="label">28)</span></a> Dió.</p> +<p><a name="Footnote_29" id="Footnote_29"></a><a href= +"#FNanchor_29"><span class="label">29)</span></a> Hó.</p> +<p><a name="Footnote_30" id="Footnote_30"></a><a href= +"#FNanchor_30"><span class="label">30)</span></a> Év.</p> +<p><a name="Footnote_31" id="Footnote_31"></a><a href= +"#FNanchor_31"><span class="label">31)</span></a> Fejes +káposzta.</p> +<p><a name="Footnote_32" id="Footnote_32"></a><a href= +"#FNanchor_32"><span class="label">32)</span></a> Szita.</p> +<p><a name="Footnote_33" id="Footnote_33"></a><a href= +"#FNanchor_33"><span class="label">33)</span></a> Harang.</p> +<p><a name="Footnote_34" id="Footnote_34"></a><a href= +"#FNanchor_34"><span class="label">34)</span></a> Rák.</p> +<p><a name="Footnote_35" id="Footnote_35"></a> <a href= +"#FNanchor_35"><span class="label">35)</span></a> Medve.</p> +<p><a name="Footnote_36" id="Footnote_36"></a> <a href= +"#FNanchor_36"><span class="label">36)</span></a> és<br /> +<a name="Footnote_37" id="Footnote_37"></a><a href= +"#FNanchor_37"><span class="label">37)</span></a> Értsd úgy, miként +mondva van.</p> +<p><a name="Footnote_38" id="Footnote_38"></a><a href= +"#FNanchor_38"><span class="label">38)</span></a> Pecsét.</p> +<p><a name="Footnote_39" id="Footnote_39"></a><a href= +"#FNanchor_39"><span class="label">39)</span></a> Kerékvágás.</p> +<p><a name="Footnote_40" id="Footnote_40"></a><a href= +"#FNanchor_40"><span class="label">40)</span></a> Irás.</p> +<p><a name="Footnote_41" id="Footnote_41"></a><a href= +"#FNanchor_41"><span class="label">41)</span></a> Hó.</p> +<p><a name="Footnote_42" id="Footnote_42"></a><a href= +"#FNanchor_42"><span class="label">42)</span></a> Kémény.</p> +<p><a name="Footnote_43" id="Footnote_43"></a><a href= +"#FNanchor_43"><span class="label">43)</span></a> Eső.</p> +<p><a name="Footnote_44" id="Footnote_44"></a><a href= +"#FNanchor_44"><span class="label">44)</span></a> Dió.</p> +<p><a name="Footnote_45" id="Footnote_45"></a><a href= +"#FNanchor_45"><span class="label">45)</span></a> Júh.</p> +<p><a name="Footnote_46" id="Footnote_46"></a><a href= +"#FNanchor_46"><span class="label">46)</span></a> Szita.</p> +<p><a name="Footnote_47" id="Footnote_47"></a><a href= +"#FNanchor_47"><span class="label">47)</span></a> Füst.</p> +<p><a name="Footnote_48" id="Footnote_48"></a><a href= +"#FNanchor_48"><span class="label">48)</span></a> Holdvilág.</p> +<p><a name="Footnote_49" id="Footnote_49"></a><a href= +"#FNanchor_49"><span class="label">49)</span></a> Láncz.</p> +<p><a name="Footnote_50" id="Footnote_50"></a><a href= +"#FNanchor_50"><span class="label">50)</span></a> Tükör.</p> +<p><a name="Footnote_51" id="Footnote_51"></a><a href= +"#FNanchor_51"><span class="label">51)</span></a> A leány volt 19, +az anya 38 és az apa 43 éves.</p> +<p><a name="Footnote_52" id="Footnote_52"></a><a href= +"#FNanchor_52"><span class="label">52)</span></a> Nyolcz.</p> +<p><a name="Footnote_53" id="Footnote_53"></a><a href= +"#FNanchor_53"><span class="label">53)</span></a> Huszonnégy.</p> +<p><a name="Footnote_54" id="Footnote_54"></a><a href= +"#FNanchor_54"><span class="label">54)</span></a> Először tele +töltötték a három itczés kulacsot s azt az öt itczésbe +kotyogtatták; aztán másodszor is tele öntötték a három itczést, s +azt újra az öt itczés kulacsba fordították; de minthogy a középső +kulacsba csak öt itcze fért: így a bárom itczés kulacsban maradt +egy itcze bor. Most a tele öntött öt itczés kulacs tartalmát vissza +fordítottak a nyolcz itczésbe, a legkisebb kulacsban maradt egy +itcze bort pedig az öt itczésbe kotyogtatták, s aztán harmadszor is +tele töltötték a három itczés kulacsot a legnagyobb kulacsból, s +azt az öt itczés kulacsba fordították. Így a középső öt itczés +kulacsban, úgyszinte a legnagyobb nyolcz itczésbe is 4–4 itcze bor +maradt. –</p> +<p><a name="Footnote_55" id="Footnote_55"></a><a href= +"#FNanchor_55"><span class="label">55)</span></a> Három garas.</p> +<p><a name="Footnote_56" id="Footnote_56"></a><a href= +"#FNanchor_56"><span class="label">56)</span></a> Mikor ketté +vágják.</p> +<p><a name="Footnote_57" id="Footnote_57"></a><a href= +"#FNanchor_57"><span class="label">57)</span></a> Csak úgy, hogy ha +te a félszemű emberre tekintsz, csak egy szemét látod, míg ő, ha +rád tekint, két szemedet látja.</p> +<p><a name="Footnote_58" id="Footnote_58"></a><a href= +"#FNanchor_58"><span class="label">58)</span></a> A viszhang.</p> +<p><a name="Footnote_59" id="Footnote_59"></a><a href= +"#FNanchor_59"><span class="label">59)</span></a> Fejsze.</p> +<p><a name="Footnote_60" id="Footnote_60"></a><a href= +"#FNanchor_60"><span class="label">60)</span></a> Vizes kő.</p> +<p><a name="Footnote_61" id="Footnote_61"></a><a href= +"#FNanchor_61"><span class="label">61)</span></a> Fordulás +nélkül.</p> +<p><a name="Footnote_62" id="Footnote_62"></a><a href= +"#FNanchor_62"><span class="label">62)</span></a> Csakúgy, hogy +Putnok közelében fekszik Hétfalu, s affelé szaladt.</p> +<p><a name="Footnote_63" id="Footnote_63"></a><a href= +"#FNanchor_63"><span class="label">63)</span></a> Egyet; már a +többi nem éhomra lenne.</p> +<p><a name="Footnote_64" id="Footnote_64"></a><a href= +"#FNanchor_64"><span class="label">64)</span></a> Mikor +megfagyott.</p> +<p><a name="Footnote_65" id="Footnote_65"></a><a href= +"#FNanchor_65"><span class="label">65)</span></a> Harangszó.</p> +<p><a name="Footnote_66" id="Footnote_66"></a><a href= +"#FNanchor_66"><span class="label">66)</span></a> Egysem.</p> +<p><a name="Footnote_67" id="Footnote_67"></a><a href= +"#FNanchor_67"><span class="label">67)</span></a> Láttam mikor +kenderben állottam.</p> +<p><a name="Footnote_68" id="Footnote_68"></a><a href= +"#FNanchor_68"><span class="label">68)</span></a> A sötétség.</p> +<p><a name="Footnote_69" id="Footnote_69"></a><a href= +"#FNanchor_69"><span class="label">69)</span></a> Azért, mert könyv +nélkül is tudja.</p> +<p><a name="Footnote_70" id="Footnote_70"></a><a href= +"#FNanchor_70"><span class="label">70)</span></a> A lábos.</p> +<p><a name="Footnote_71" id="Footnote_71"></a><a href= +"#FNanchor_71"><span class="label">71)</span></a> A repedés.</p> +<p><a name="Footnote_72" id="Footnote_72"></a><a href= +"#FNanchor_72"><span class="label">72)</span></a> Mikor nyársra +húzzák.</p> +<p><a name="Footnote_73" id="Footnote_73"></a><a href= +"#FNanchor_73"><span class="label">73)</span></a> Sárgarépa.</p> +<p><a name="Footnote_74" id="Footnote_74"></a><a href= +"#FNanchor_74"><span class="label">74)</span></a> Egy sem.</p> +<p><a name="Footnote_75" id="Footnote_75"></a><a href= +"#FNanchor_75"><span class="label">75)</span></a> Volt.</p> +<p><a name="Footnote_76" id="Footnote_76"></a><a href= +"#FNanchor_76"><span class="label">76)</span></a> A patak.</p> +<p><a name="Footnote_77" id="Footnote_77"></a><a href= +"#FNanchor_77"><span class="label">77)</span></a> Hét.</p> +<p><a name="Footnote_78" id="Footnote_78"></a><a href= +"#FNanchor_78"><span class="label">78)</span></a> A szőrén.</p> +<p><a name="Footnote_79" id="Footnote_79"></a><a href= +"#FNanchor_79"><span class="label">79)</span></a> A tréfa.</p> +<p><a name="Footnote_80" id="Footnote_80"></a><a href= +"#FNanchor_80"><span class="label">80)</span></a> A hol semmi +sincs.</p> +<p><a name="Footnote_81" id="Footnote_81"></a><a href= +"#FNanchor_81"><span class="label">81)</span></a> Egy zsákra irnék +egy I betűt.</p> +<p><a name="Footnote_82" id="Footnote_82"></a><a href= +"#FNanchor_82"><span class="label">82)</span></a> A másik fele.</p> +<p><a name="Footnote_83" id="Footnote_83"></a><a href= +"#FNanchor_83"><span class="label">83)</span></a> A kandalló.</p> +<p><a name="Footnote_84" id="Footnote_84"></a><a href= +"#FNanchor_84"><span class="label">84)</span></a> Hallgatni.</p> +<p><a name="Footnote_85" id="Footnote_85"></a><a href= +"#FNanchor_85"><span class="label">85)</span></a> Sehol, mert már +le van kaszálva.</p> +<p><a name="Footnote_86" id="Footnote_86"></a><a href= +"#FNanchor_86"><span class="label">86)</span></a> A vak ló.</p> +<p><a name="Footnote_87" id="Footnote_87"></a><a href= +"#FNanchor_87"><span class="label">87)</span></a> A temető.</p> +<p><a name="Footnote_88" id="Footnote_88"></a><a href= +"#FNanchor_88"><span class="label">88)</span></a> Harmincz +évig.</p> +<p><a name="Footnote_89" id="Footnote_89"></a><a href= +"#FNanchor_89"><span class="label">89)</span></a> Mikor a harmat +esik.</p> +<p><a name="Footnote_90" id="Footnote_90"></a><a href= +"#FNanchor_90"><span class="label">90)</span></a> A csiga.</p> +<p><a name="Footnote_91" id="Footnote_91"></a><a href= +"#FNanchor_91"><span class="label">91)</span></a> Mával is +kevesebb.</p> +<p><a name="Footnote_92" id="Footnote_92"></a><a href= +"#FNanchor_92"><span class="label">92)</span></a> Gyertya.</p> +<p><a name="Footnote_93" id="Footnote_93"></a><a href= +"#FNanchor_93"><span class="label">93)</span></a> Rosta.</p> +</div> +<p class="center"><i>Wigand K. F. könyvnyomdája Pozsonyban.</i></p> +<hr class="chap" /> +<h2>JEGYZETEK.</h2> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_101" id="Footnote_101"></a><a href= +"#FNanchor_101"><span class="label">[1]</span></a> Jelen +népmondához hasonló, n. Erdélyi János úr által szerkesztett +népmonda-gyűjteményben is megjelent. S ha e két népmondát +összehasonlítjuk, úgy találjuk, hogy bennök az alapgondolat egy, de +az előadási módban különböznek: ezért jónak láttam közölni.</p> +<p class="right"><em class="gesperrt">A gyűjtő.</em></p> +<p><a name="Footnote_102" id="Footnote_102"></a><a href= +"#FNanchor_102"><span class="label">[2]</span></a> Töltés: tájszó = +ország-út.</p> +<p><a name="Footnote_103" id="Footnote_103"></a><a href= +"#FNanchor_103"><span class="label">[3]</span></a> Körömfaladéknak +nevezik a lakodalomból megmaradt elemózsiát.</p> +</div> +<hr class="chap" /> +<p><span class="pagenum"><a name="Page_225" id= +"Page_225">-225-</a></span></p> +<h2>TARTALOM.</h2> +<ul class="TOC"> +<li>A kigyóbőr<span class="ralign"><a href= +"#Page_3">3</a></span></li> +<li>A szárdiniai király fia<span class="ralign"><a href= +"#Page_41">41</a></span></li> +<li>Vízi Péter és Vízi Pál<span class="ralign"><a href= +"#Page_79">79</a></span></li> +<li>Kilinkó<span class="ralign"><a href= +"#Page_123">123</a></span></li> +<li>A kerek kő<span class="ralign"><a href= +"#Page_143">143</a></span></li> +<li>A farkas és a róka komasága<span class="ralign"><a href= +"#Page_159">159</a></span></li> +<li>A szegény ember és a komája<span class="ralign"><a href= +"#Page_173">173</a></span></li> +<li>A vén király<span class="ralign"><a href= +"#Page_183">183</a></span></li> +<li>A medve és a farkas<span class="ralign"><a href= +"#Page_187">187</a></span></li> +<li>Bolond Jankó<span class="ralign"><a href= +"#Page_195">195</a></span></li> +<li>Néptalányok<span class="ralign"><a href= +"#Page_205">205</a></span></li> +</ul> +<hr class="chap" /> +<div class="transnote"> +<h4>Transcriber’s Note:</h4> +<p>Alternative spellings have been retained as they appear in the +original.</p> +<p>List of corrected typographical errors:</p> +<ul> +<li>Page <a href="#Page_8">8</a>, "megrázkodott s <b>lehultt</b>" +changed to "megrázkodott s <b>lehullt</b>"</li> +<li>Page <a href="#Page_8">8</a>, "<b>teremsetek</b> elő nekem" +changed to "<b>teremtsetek</b> elő nekem"</li> +<li>Page <a href="#Page_9">9</a>, "– <b>Edes</b> anyám!" changed to +"– <b>Édes</b> anyám!"</li> +<li>Page <a href="#Page_11">11</a>, "<b>Háromnapja</b> volt még" +changed to "<b>Három napja</b> volt még"</li> +<li>Page <a href="#Page_12">12</a>, "a <b>kertkellőközepén</b>" +changed to "a <b>kert kellőközepén</b>"</li> +<li>Page <a href="#Page_12">12</a>, "hozzátok el +<b>tünderország</b>" changed to "hozzátok el +<b>tündérország</b>"</li> +<li>Page <a href="#Page_14">14</a>, "Először <b>kivűlról</b>" +changed to "Először <b>kivűlről</b>"</li> +<li>Page <a href="#Page_27">27</a>, "égi manna, <b>melylyeket</b>" +changed to "égi manna, <b>melyeket</b>"</li> +<li>Page <a href="#Page_28">28</a>, "pihend <b>kimagad</b>" changed +to "pihend <b>ki magad</b>"</li> +<li>Page <a href="#Page_32">32</a>, "helylyel-<b>közel</b> +elültetett napsugár virágokat, <b>melylyek</b>" changed to +"helylyel-<b>közzel</b> elültetett napsugár virágokat, +<b>melyek</b>"</li> +<li>Page <a href="#Page_35">35</a>, "nem <b>halottál</b> róla +valamit?" changed to "nem <b>hallottál</b> róla valamit?"</li> +<li>Page <a href="#Page_47">47</a>, "ha van <b>bártorságod</b>" +changed to "ha van <b>bátorságod</b>"</li> +<li>Page <a href="#Page_47">47</a>, "az <b>örödögnél</b> csak +félgrádussal szebb" changed to "az <b>ördögnél</b> csak +félgrádussal szebb"</li> +<li>Page <a href="#Page_47">47</a>, "<b>elkiálltotta</b> magát" +changed to "<b>elkiáltotta</b> magát"</li> +<li>Page <a href="#Page_50">50</a>, "kérte a <b>Kuvikót</b>" +changed to "kérte a <b>Kuvikot</b>"</li> +<li>Page <a href="#Page_50">50</a>, "saját halálos <b>itétetét</b>" +changed to "saját halálos <b>itéletét</b>"</li> +<li>Page <a href="#Page_63">63</a>, "irigyli a mi +<b>allapotunkat</b>" changed to "irigyli a mi +<b>állapotunkat</b>"</li> +<li>Page <a href="#Page_65">65</a>, "<b>megnem</b> ette" changed to +"<b>meg nem</b> ette"</li> +<li>Page <a href="#Page_107">107</a>, "nagy üstök és +<b>katlonakhoz</b> ért" changed to "nagy üstök és +<b>katlanokhoz</b> ért"</li> +<li>Page <a href="#Page_110">110</a>, "én eszem szalonnát, +<b>de</b> eszel békát" changed to "én eszem szalonnát, <b>te</b> +eszel békát"</li> +<li>Page <a href="#Page_115">115</a>, "csúszó-<b>mázsó</b> állatok" +changed to "csúszó-<b>mászó</b> állatok"</li> +<li>Page <a href="#Page_121">121</a>, "anyjuk kiszabaditására +<b>idultak</b>" changed to "anyjuk kiszabaditására +<b>indultak</b>"</li> +<li>Page <a href="#Page_138">138</a>, "Itt <b>Kilinko</b>" changed +to "Itt <b>Kilinkó</b>"</li> +<li>Page <a href="#Page_138">138</a>, "magasabbra tudja +<b>hajtani</b>" changed to "magasabbra tudja <b>hajítani</b>"</li> +<li>Page <a href="#Page_138">138</a>, "no <b>hajtísd</b> fel!" +changed to "no <b>hajítsd</b> fel!"</li> +<li>Page <a href="#Page_141">141</a>, "élt a gyanúperrel <b>–,</b>" +changed to "élt a gyanúperrel<b>, –</b>"</li> +<li>Page <a href="#Page_147">147</a>, "nem <b>hozott e</b>" changed +to "nem <b>hozott-e</b>"</li> +<li>Page <a href="#Page_161">161</a>, "de mégis <b>megvolták</b> +ők" changed to "de mégis <b>megvoltak</b> ők"</li> +<li>Page <a href="#Page_165">165</a>, "<b>faltalálta</b> magát" +changed to "<b>feltalálta</b> magát"</li> +<li>Page <a href="#Page_165">165</a>, "Mit <b>csinálcsz</b>" +changed to "Mit <b>csinálsz</b>"</li> +<li>Page <a href="#Page_223">223</a>, "Mi eszi meg magamagát" +changed to "Mi eszi meg magamagát<b>?</b>"</li> +</ul> +</div> + + + + + + + +<pre> + + + + + +End of Project Gutenberg's Eredeti népmesék (1. rész), by László Merényi + +*** END OF THIS PROJECT GUTENBERG EBOOK EREDETI NÉPMESÉK (1. RÉSZ) *** + +***** This file should be named 39419-h.htm or 39419-h.zip ***** +This and all associated files of various formats will be found in: + http://www.gutenberg.org/3/9/4/1/39419/ + +Produced by Albert László (This book was produced from +scanned images of public domain material from the Google +Books project.) + + +Updated editions will replace the previous one--the old editions +will be renamed. + +Creating the works from public domain print editions means that no +one owns a United States copyright in these works, so the Foundation +(and you!) can copy and distribute it in the United States without +permission and without paying copyright royalties. Special rules, +set forth in the General Terms of Use part of this license, apply to +copying and distributing Project Gutenberg-tm electronic works to +protect the PROJECT GUTENBERG-tm concept and trademark. Project +Gutenberg is a registered trademark, and may not be used if you +charge for the eBooks, unless you receive specific permission. If you +do not charge anything for copies of this eBook, complying with the +rules is very easy. You may use this eBook for nearly any purpose +such as creation of derivative works, reports, performances and +research. They may be modified and printed and given away--you may do +practically ANYTHING with public domain eBooks. Redistribution is +subject to the trademark license, especially commercial +redistribution. + + + +*** START: FULL LICENSE *** + +THE FULL PROJECT GUTENBERG LICENSE +PLEASE READ THIS BEFORE YOU DISTRIBUTE OR USE THIS WORK + +To protect the Project Gutenberg-tm mission of promoting the free +distribution of electronic works, by using or distributing this work +(or any other work associated in any way with the phrase "Project +Gutenberg"), you agree to comply with all the terms of the Full Project +Gutenberg-tm License (available with this file or online at +http://gutenberg.org/license). + + +Section 1. General Terms of Use and Redistributing Project Gutenberg-tm +electronic works + +1.A. By reading or using any part of this Project Gutenberg-tm +electronic work, you indicate that you have read, understand, agree to +and accept all the terms of this license and intellectual property +(trademark/copyright) agreement. If you do not agree to abide by all +the terms of this agreement, you must cease using and return or destroy +all copies of Project Gutenberg-tm electronic works in your possession. +If you paid a fee for obtaining a copy of or access to a Project +Gutenberg-tm electronic work and you do not agree to be bound by the +terms of this agreement, you may obtain a refund from the person or +entity to whom you paid the fee as set forth in paragraph 1.E.8. + +1.B. "Project Gutenberg" is a registered trademark. It may only be +used on or associated in any way with an electronic work by people who +agree to be bound by the terms of this agreement. There are a few +things that you can do with most Project Gutenberg-tm electronic works +even without complying with the full terms of this agreement. See +paragraph 1.C below. There are a lot of things you can do with Project +Gutenberg-tm electronic works if you follow the terms of this agreement +and help preserve free future access to Project Gutenberg-tm electronic +works. See paragraph 1.E below. + +1.C. The Project Gutenberg Literary Archive Foundation ("the Foundation" +or PGLAF), owns a compilation copyright in the collection of Project +Gutenberg-tm electronic works. Nearly all the individual works in the +collection are in the public domain in the United States. If an +individual work is in the public domain in the United States and you are +located in the United States, we do not claim a right to prevent you from +copying, distributing, performing, displaying or creating derivative +works based on the work as long as all references to Project Gutenberg +are removed. Of course, we hope that you will support the Project +Gutenberg-tm mission of promoting free access to electronic works by +freely sharing Project Gutenberg-tm works in compliance with the terms of +this agreement for keeping the Project Gutenberg-tm name associated with +the work. You can easily comply with the terms of this agreement by +keeping this work in the same format with its attached full Project +Gutenberg-tm License when you share it without charge with others. + +1.D. The copyright laws of the place where you are located also govern +what you can do with this work. Copyright laws in most countries are in +a constant state of change. If you are outside the United States, check +the laws of your country in addition to the terms of this agreement +before downloading, copying, displaying, performing, distributing or +creating derivative works based on this work or any other Project +Gutenberg-tm work. The Foundation makes no representations concerning +the copyright status of any work in any country outside the United +States. + +1.E. Unless you have removed all references to Project Gutenberg: + +1.E.1. The following sentence, with active links to, or other immediate +access to, the full Project Gutenberg-tm License must appear prominently +whenever any copy of a Project Gutenberg-tm work (any work on which the +phrase "Project Gutenberg" appears, or with which the phrase "Project +Gutenberg" is associated) is accessed, displayed, performed, viewed, +copied or distributed: + +This eBook is for the use of anyone anywhere at no cost and with +almost no restrictions whatsoever. You may copy it, give it away or +re-use it under the terms of the Project Gutenberg License included +with this eBook or online at www.gutenberg.org/license + +1.E.2. If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is derived +from the public domain (does not contain a notice indicating that it is +posted with permission of the copyright holder), the work can be copied +and distributed to anyone in the United States without paying any fees +or charges. If you are redistributing or providing access to a work +with the phrase "Project Gutenberg" associated with or appearing on the +work, you must comply either with the requirements of paragraphs 1.E.1 +through 1.E.7 or obtain permission for the use of the work and the +Project Gutenberg-tm trademark as set forth in paragraphs 1.E.8 or +1.E.9. + +1.E.3. If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is posted +with the permission of the copyright holder, your use and distribution +must comply with both paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 and any additional +terms imposed by the copyright holder. Additional terms will be linked +to the Project Gutenberg-tm License for all works posted with the +permission of the copyright holder found at the beginning of this work. + +1.E.4. Do not unlink or detach or remove the full Project Gutenberg-tm +License terms from this work, or any files containing a part of this +work or any other work associated with Project Gutenberg-tm. + +1.E.5. Do not copy, display, perform, distribute or redistribute this +electronic work, or any part of this electronic work, without +prominently displaying the sentence set forth in paragraph 1.E.1 with +active links or immediate access to the full terms of the Project +Gutenberg-tm License. + +1.E.6. You may convert to and distribute this work in any binary, +compressed, marked up, nonproprietary or proprietary form, including any +word processing or hypertext form. However, if you provide access to or +distribute copies of a Project Gutenberg-tm work in a format other than +"Plain Vanilla ASCII" or other format used in the official version +posted on the official Project Gutenberg-tm web site (www.gutenberg.org), +you must, at no additional cost, fee or expense to the user, provide a +copy, a means of exporting a copy, or a means of obtaining a copy upon +request, of the work in its original "Plain Vanilla ASCII" or other +form. Any alternate format must include the full Project Gutenberg-tm +License as specified in paragraph 1.E.1. + +1.E.7. Do not charge a fee for access to, viewing, displaying, +performing, copying or distributing any Project Gutenberg-tm works +unless you comply with paragraph 1.E.8 or 1.E.9. + +1.E.8. You may charge a reasonable fee for copies of or providing +access to or distributing Project Gutenberg-tm electronic works provided +that + +- You pay a royalty fee of 20% of the gross profits you derive from + the use of Project Gutenberg-tm works calculated using the method + you already use to calculate your applicable taxes. The fee is + owed to the owner of the Project Gutenberg-tm trademark, but he + has agreed to donate royalties under this paragraph to the + Project Gutenberg Literary Archive Foundation. Royalty payments + must be paid within 60 days following each date on which you + prepare (or are legally required to prepare) your periodic tax + returns. Royalty payments should be clearly marked as such and + sent to the Project Gutenberg Literary Archive Foundation at the + address specified in Section 4, "Information about donations to + the Project Gutenberg Literary Archive Foundation." + +- You provide a full refund of any money paid by a user who notifies + you in writing (or by e-mail) within 30 days of receipt that s/he + does not agree to the terms of the full Project Gutenberg-tm + License. You must require such a user to return or + destroy all copies of the works possessed in a physical medium + and discontinue all use of and all access to other copies of + Project Gutenberg-tm works. + +- You provide, in accordance with paragraph 1.F.3, a full refund of any + money paid for a work or a replacement copy, if a defect in the + electronic work is discovered and reported to you within 90 days + of receipt of the work. + +- You comply with all other terms of this agreement for free + distribution of Project Gutenberg-tm works. + +1.E.9. If you wish to charge a fee or distribute a Project Gutenberg-tm +electronic work or group of works on different terms than are set +forth in this agreement, you must obtain permission in writing from +both the Project Gutenberg Literary Archive Foundation and Michael +Hart, the owner of the Project Gutenberg-tm trademark. Contact the +Foundation as set forth in Section 3 below. + +1.F. + +1.F.1. Project Gutenberg volunteers and employees expend considerable +effort to identify, do copyright research on, transcribe and proofread +public domain works in creating the Project Gutenberg-tm +collection. Despite these efforts, Project Gutenberg-tm electronic +works, and the medium on which they may be stored, may contain +"Defects," such as, but not limited to, incomplete, inaccurate or +corrupt data, transcription errors, a copyright or other intellectual +property infringement, a defective or damaged disk or other medium, a +computer virus, or computer codes that damage or cannot be read by +your equipment. + +1.F.2. LIMITED WARRANTY, DISCLAIMER OF DAMAGES - Except for the "Right +of Replacement or Refund" described in paragraph 1.F.3, the Project +Gutenberg Literary Archive Foundation, the owner of the Project +Gutenberg-tm trademark, and any other party distributing a Project +Gutenberg-tm electronic work under this agreement, disclaim all +liability to you for damages, costs and expenses, including legal +fees. YOU AGREE THAT YOU HAVE NO REMEDIES FOR NEGLIGENCE, STRICT +LIABILITY, BREACH OF WARRANTY OR BREACH OF CONTRACT EXCEPT THOSE +PROVIDED IN PARAGRAPH 1.F.3. YOU AGREE THAT THE FOUNDATION, THE +TRADEMARK OWNER, AND ANY DISTRIBUTOR UNDER THIS AGREEMENT WILL NOT BE +LIABLE TO YOU FOR ACTUAL, DIRECT, INDIRECT, CONSEQUENTIAL, PUNITIVE OR +INCIDENTAL DAMAGES EVEN IF YOU GIVE NOTICE OF THE POSSIBILITY OF SUCH +DAMAGE. + +1.F.3. LIMITED RIGHT OF REPLACEMENT OR REFUND - If you discover a +defect in this electronic work within 90 days of receiving it, you can +receive a refund of the money (if any) you paid for it by sending a +written explanation to the person you received the work from. If you +received the work on a physical medium, you must return the medium with +your written explanation. The person or entity that provided you with +the defective work may elect to provide a replacement copy in lieu of a +refund. If you received the work electronically, the person or entity +providing it to you may choose to give you a second opportunity to +receive the work electronically in lieu of a refund. If the second copy +is also defective, you may demand a refund in writing without further +opportunities to fix the problem. + +1.F.4. Except for the limited right of replacement or refund set forth +in paragraph 1.F.3, this work is provided to you 'AS-IS' WITH NO OTHER +WARRANTIES OF ANY KIND, EXPRESS OR IMPLIED, INCLUDING BUT NOT LIMITED TO +WARRANTIES OF MERCHANTIBILITY OR FITNESS FOR ANY PURPOSE. + +1.F.5. Some states do not allow disclaimers of certain implied +warranties or the exclusion or limitation of certain types of damages. +If any disclaimer or limitation set forth in this agreement violates the +law of the state applicable to this agreement, the agreement shall be +interpreted to make the maximum disclaimer or limitation permitted by +the applicable state law. The invalidity or unenforceability of any +provision of this agreement shall not void the remaining provisions. + +1.F.6. INDEMNITY - You agree to indemnify and hold the Foundation, the +trademark owner, any agent or employee of the Foundation, anyone +providing copies of Project Gutenberg-tm electronic works in accordance +with this agreement, and any volunteers associated with the production, +promotion and distribution of Project Gutenberg-tm electronic works, +harmless from all liability, costs and expenses, including legal fees, +that arise directly or indirectly from any of the following which you do +or cause to occur: (a) distribution of this or any Project Gutenberg-tm +work, (b) alteration, modification, or additions or deletions to any +Project Gutenberg-tm work, and (c) any Defect you cause. + + +Section 2. Information about the Mission of Project Gutenberg-tm + +Project Gutenberg-tm is synonymous with the free distribution of +electronic works in formats readable by the widest variety of computers +including obsolete, old, middle-aged and new computers. It exists +because of the efforts of hundreds of volunteers and donations from +people in all walks of life. + +Volunteers and financial support to provide volunteers with the +assistance they need, are critical to reaching Project Gutenberg-tm's +goals and ensuring that the Project Gutenberg-tm collection will +remain freely available for generations to come. In 2001, the Project +Gutenberg Literary Archive Foundation was created to provide a secure +and permanent future for Project Gutenberg-tm and future generations. +To learn more about the Project Gutenberg Literary Archive Foundation +and how your efforts and donations can help, see Sections 3 and 4 +and the Foundation web page at http://www.pglaf.org. + + +Section 3. Information about the Project Gutenberg Literary Archive +Foundation + +The Project Gutenberg Literary Archive Foundation is a non profit +501(c)(3) educational corporation organized under the laws of the +state of Mississippi and granted tax exempt status by the Internal +Revenue Service. The Foundation's EIN or federal tax identification +number is 64-6221541. Its 501(c)(3) letter is posted at +http://pglaf.org/fundraising. Contributions to the Project Gutenberg +Literary Archive Foundation are tax deductible to the full extent +permitted by U.S. federal laws and your state's laws. + +The Foundation's principal office is located at 4557 Melan Dr. S. +Fairbanks, AK, 99712., but its volunteers and employees are scattered +throughout numerous locations. Its business office is located at +809 North 1500 West, Salt Lake City, UT 84116, (801) 596-1887, email +business@pglaf.org. Email contact links and up to date contact +information can be found at the Foundation's web site and official +page at http://pglaf.org + +For additional contact information: + Dr. Gregory B. Newby + Chief Executive and Director + gbnewby@pglaf.org + + +Section 4. Information about Donations to the Project Gutenberg +Literary Archive Foundation + +Project Gutenberg-tm depends upon and cannot survive without wide +spread public support and donations to carry out its mission of +increasing the number of public domain and licensed works that can be +freely distributed in machine readable form accessible by the widest +array of equipment including outdated equipment. Many small donations +($1 to $5,000) are particularly important to maintaining tax exempt +status with the IRS. + +The Foundation is committed to complying with the laws regulating +charities and charitable donations in all 50 states of the United +States. Compliance requirements are not uniform and it takes a +considerable effort, much paperwork and many fees to meet and keep up +with these requirements. We do not solicit donations in locations +where we have not received written confirmation of compliance. To +SEND DONATIONS or determine the status of compliance for any +particular state visit http://pglaf.org + +While we cannot and do not solicit contributions from states where we +have not met the solicitation requirements, we know of no prohibition +against accepting unsolicited donations from donors in such states who +approach us with offers to donate. + +International donations are gratefully accepted, but we cannot make +any statements concerning tax treatment of donations received from +outside the United States. U.S. laws alone swamp our small staff. + +Please check the Project Gutenberg Web pages for current donation +methods and addresses. Donations are accepted in a number of other +ways including checks, online payments and credit card donations. +To donate, please visit: http://pglaf.org/donate + + +Section 5. General Information About Project Gutenberg-tm electronic +works. + +Professor Michael S. Hart is the originator of the Project Gutenberg-tm +concept of a library of electronic works that could be freely shared +with anyone. For thirty years, he produced and distributed Project +Gutenberg-tm eBooks with only a loose network of volunteer support. + + +Project Gutenberg-tm eBooks are often created from several printed +editions, all of which are confirmed as Public Domain in the U.S. +unless a copyright notice is included. Thus, we do not necessarily +keep eBooks in compliance with any particular paper edition. + + +Most people start at our Web site which has the main PG search facility: + + http://www.gutenberg.org + +This Web site includes information about Project Gutenberg-tm, +including how to make donations to the Project Gutenberg Literary +Archive Foundation, how to help produce our new eBooks, and how to +subscribe to our email newsletter to hear about new eBooks. + + +</pre> + +</body> +</html> |