initial commit of ebook 44216HEAD main

author: Roger Frank <rfrank@pglaf.org> 2025-10-14 18:37:29 -0700
committer: Roger Frank <rfrank@pglaf.org> 2025-10-14 18:37:29 -0700
commit: b23a96bcf5967b1d2de4d8efabda5a4f5a0307eb (patch)
tree: 96b916dcdea35a959cc493af7991436295b8203e /44216-h
11 files changed, 10349 insertions, 0 deletions
diff --git a/44216-h/44216-h.htm b/44216-h/44216-h.htm
new file mode 100644
index 0000000..5085cef
--- /dev/null
+++ b/44216-h/44216-h.htm
@@ -0,0 +1,10349 @@
+<!DOCTYPE html PUBLIC "-//W3C//DTD XHTML 1.0 Strict//EN"
+    "http://www.w3.org/TR/xhtml1/DTD/xhtml1-strict.dtd">
+<html xmlns="http://www.w3.org/1999/xhtml" xml:lang="hu" lang="hu">
+<head>
+<meta name="generator" content=
+"HTML Tidy for Linux/x86 (vers 25 March 2009), see www.w3.org" />
+<meta http-equiv="Content-Type" content=
+"text/html; charset=UTF-8" />
+<meta http-equiv="Content-Style-Type" content="text/css" />
+<title>The Project Gutenberg eBook of Téli zöld by Mór
+Jókai</title>
+
+<style type="text/css">
+/*<![CDATA[*/
+
+body {
+ margin-left: 10%;
+ margin-right: 10%;
+}
+
+h1,h2,h3,h4,h5,h6 {
+ text-align: center;
+ clear: both;
+}
+
+p {
+ margin-top: 0.75em;
+ margin-bottom: 0.75em;
+}
+
+body > p {
+ text-align: justify;
+ text-indent: 1.5em;
+}
+
+hr {
+ width: 33%;
+ margin-top: 2em;
+ margin-bottom: 2em;
+ margin-left: auto;
+ margin-right: auto;
+ clear: both;
+}
+
+hr.chap {width: 65%}
+hr.tb {width: 25%;}
+
+table {
+ margin-left: auto;
+ margin-right: auto;
+}
+
+td {
+ padding-left: 1em;
+ padding-right: 1em;
+}
+
+.pagenum { /* uncomment the next line for invisible page numbers */
+ /* visibility: hidden; */
+ position: absolute;
+ right: 2%;
+ color: gray;
+ font-size: smaller;
+ text-align: right;
+ text-indent:0;
+} /* page numbers */
+
+.tdr {text-align: right;}
+
+.center {
+ text-align: center;
+ text-indent: 0;
+}
+
+.smcap {
+ font-variant: small-caps;
+}
+
+em.gesperrt {
+ font-style: normal;
+ font-weight: normal;
+ letter-spacing: 0.2em;
+ padding-left: 0.2em;
+}
+
+.caption-small {font-weight: bold; font-size: small;}
+
+.caption {font-weight: bold;}
+
+.caption-large {font-weight: bold; font-size: large;}
+
+.caption-150 {font-weight: bold; font-size: 150%;}
+
+.figcenter {
+ margin: auto;
+ text-align: center;
+}
+
+.footnotes {
+ border: dashed 1px;
+}
+
+.footnote {
+ margin-left: 10%;
+ margin-right: 10%;
+ font-size: 0.9em;
+ text-align: justify;
+}
+
+.footnote .label {
+ position: absolute;
+ right: 84%;
+ text-align: right;
+}
+
+.fnanchor {
+ vertical-align: super;
+ font-size: .8em;
+ text-decoration: none;
+}
+
+.poem {
+/* margin-left:5%; */
+/* width: 90%; */
+ font-size: 0.9em;
+ display: table;
+ margin: auto;
+ text-align: left;
+}
+
+.poem .stanza {
+ margin: 1em 0em 1em 0em;
+}
+
+.poem span.i0 {
+ display: block;
+ margin-left: 0em;
+ padding-left: 3em;
+ text-indent: -3em;
+}
+
+.transnote {
+ background-color: #E6E6FA;
+ color: black;
+ padding: 0.5em;
+ font-family: sans-serif, serif;
+ font-size: 0.9em;
+}
+
+.transnote p {
+ text-align: center;
+ text-indent: 1.5em;
+}
+
+ul.TOC {
+ list-style-type: none;
+ padding-left: 10%;
+ text-indent: -5%;
+ width: 70%;
+ text-align: justify;
+}
+
+li.li2 {
+ text-indent: 1em;
+}
+
+span.ralign {
+ position: absolute;
+ text-align: right;
+ right: 15%;
+ top: auto;
+}
+/*]]>*/
+</style>
+</head>
+<body>
+<div>*** START OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK 44216 ***</div>
+
+<div class="transnote">
+<h3>Megjegyzések:</h3>
+<p>A tartalomjegyzék a <a href="#Page_377">377</a>. oldalon
+található.</p>
+<p>Az eredeti képek elérhetők innen: <a href=
+"http://books.google.com/books?id=59ANAAAAQAAJ">http://books.google.com/books?id=59ANAAAAQAAJ</a>.</p>
+<p>Facebook oldalunk: <a href=
+"http://www.facebook.com/PGHungarianTeam">http://www.facebook.com/PGHungarianTeam</a>.</p>
+</div>
+<hr class="chap" />
+<p class="center"><span class="caption-large">TÉLI ZÖLD.</span></p>
+<div class="figcenter"><a href="images/i001hq.jpg"><img src=
+"images/i001.jpg" alt="" title="" /></a></div>
+<hr class="chap" />
+<h1><span class="smcap">Téli Zöld</span>.</h1>
+<p class="center"><span class="caption-150">JÓKAI MÓR</span></p>
+<p class="center"><span class="caption-small">MŰVEIBŐL</span></p>
+<p class="center"><span class="caption-large">VÁLOGATOTT
+ELBESZÉLÉSEK</span></p>
+<p class="center"><span class="caption-small">AZ</span></p>
+<p class="center"><span class="caption-large">IFJUSÁG
+SZÁMÁRA.</span></p>
+<p>&nbsp;</p>
+<p>&nbsp;</p>
+<p class="center"><span class="caption">PEST.</span></p>
+<p class="center"><span class="caption-small">HECKENAST GUSZTÁV
+TULAJDONA.</span></p>
+<p class="center"><span class="caption-small">MDCCCLXII.</span></p>
+<p class="center"><span class="caption-small">Pest. 1862. Nyomatott
+Landerer és Heckenastnál.</span></p>
+<hr class="chap" />
+<p><span class="pagenum"><a name="Page_1" id=
+"Page_1">-1-</a></span></p>
+<h2>ROZGONYI CECILIA.</h2>
+<h3>I.</h3>
+<p>Csak tizennégy éves volt még Nagy Lajos leánya, Hedvig, s már
+két korona kivánkozott szüzi homlokára, a lengyel és lithván.</p>
+<p>A korona nehéz ékszer! egykor sokkal könnyebb füzért hordozott a
+szép királyi hajadon, – a szerelem rózsa-koszoruját.</p>
+<p>Még midőn csak hat éves volt a leány, országhóditó atyja elvitte
+őt magával egy szomszéd tartomány udvarába; a mire ő oly jól
+emlékezett.</p>
+<p>Ott egy nálánál alig idősebb kis fiut vezettek elé, s azt
+mondták, hogy ez lesz vőlegénye. A szép szőke gyermek kezét
+összefüzték az övéivel, gyürűt cseréltettek velök, az oltár elé
+vezették s ott a két szép gyermeket megeskették, hogy egymást
+holtig és örökké fogják szeretni.</p>
+<p>Este, az egész udvar láttára, fényes, kivilágitott teremben,
+<span class="pagenum"><a name="Page_2" id="Page_2">-2-</a></span>
+harsogó zenehang mellett, egy pompás menyegzői ágyba egymás mellé
+lefekteték a két szelided gyermeket; – arczaik egymást érinték, – a
+szülők ott álltak körül, gyönyörrel mosolygva rájuk, – a vőlegény
+kezét a menyasszony nyakára fűzték, mondták nekik, hogy csókolják
+meg egymást, azután elválaszták őket, – a gyermekférj elment
+Angolhonba, a gyermeknő vissza Magyarországba.</p>
+<p>És mind erre Hedvig oly jól emlékezett. Azóta nyolcz évvel lett
+idősebb a világ, a rózsaarczu gyermekből liliomképű hajadon nőtt
+fel, – a kora ábrándok álmai meghalaványiták arczát. Valami titkos
+érzelem annyiszor eszébe juttatá azt a napot, azt a képet, melyben
+gyermek-vőlegénye szemérmetes mosolygással kis kezét nyakára fűzte,
+látta mindig a mosolygó kedves arczot, hulló selyem szőke
+fürteivel, himzett ingfodorral körülvéve, és oda képzelé magát is,
+fehér patyolat köntösében, a halvány kék szalagokkal, s elgondolá,
+mennyivel szebb lehet egy ily pillanat nyolcz év után.</p>
+<p>A szivébe oltott ábránd együtt nőtt fel vele. Az ártatlan
+gyermek lélek játszó öröméből áterősült az, a sejtő szüzi kebel
+vágyó szenvedélyivé. Gondolá, hogy milyen boldogok lesznek ők, a
+midőn még azt sem tudta, hogy miért boldog az, a ki szeret.</p>
+<p>Egy napon a lengyel rendek követsége érkezék Budára, hol akkor
+Hedvig anyja a fejedelmi lelkü Erzsébet ült az eddig csak férfit
+ismert királyi széken, s a legifjabbik királylyánt kérte országa
+számára királyul. Előbb kérte, azután követelé, végre daczos
+erőszakkal vivta ki őt az anyai karok közül. <span class=
+"pagenum"><a name="Page_3" id="Page_3">-3-</a></span></p>
+<p>Lengyelhonban akkor vad polgárháboru dult. A mint Hedvig
+megérkezék, megszünt a harcz, a küzködő pártfelek hódolattal rakták
+csorba kardjaikat az érkező szent elé s karjaikon, sziveiken vitték
+őt árva trónjukra.</p>
+<p>A rózsakoszorunak hullani kellett a korona elől. Hedvig országot
+kapott, de egy egész világot adott érte, keblének belső
+világát.</p>
+<p>A koronás szüz hirével viszhangzott minden ország, fejedelmek
+jöttek érte, sziveiket, koronáikat lábai elé lerakni. A szüz várta
+vőlegényét, kinek arcza élt szivében s vigasztalan bocsátá
+őket.</p>
+<p>Egy napon egy vad, férfias tekintetü, harczos ifju jelent meg a
+lengyel fővárosban, kinek neve ijedelemmel tölté be egykor
+Lengyelországot, annak leghatalmasabb ellensége, a lithván vezér,
+Jagelló.</p>
+<p>Egykor boszu, most szerelem hozta őt Lengyelországba. Népét és
+országát, koronáját és szivét hozá ajándékba az ifju
+királynőnek.</p>
+<p>– Meg kell lenni,… mondának a rendek. Két egymást rontó nemzet
+egybe forrása kivánja ez áldozatot.</p>
+<p>– Meg kell lenni;… monda az egyház. Egy pogány nép milliói
+térnek ez által az egy igaz Istenhez.</p>
+<p>– Meg kell lenni;… monda a rokonság. A királyi család fénye egy
+uj korona sugáraival növekszik.</p>
+<p>Csak a sziv nem szólt semmit. A merész, szilaj, fejedelem ifju,
+hidegen hagyta azt, mig a várt halvány ifju képe midőn <span class=
+"pagenum"><a name="Page_4" id="Page_4">-4-</a></span> megjelent
+előtte, szomoruan sohajta fel, talán soha sem látandja őt
+többet!?</p>
+<p>Végre, szent megnyugvással lelkében, elfogadta a lithván
+fejedelem koronáját, de midőn fejére tették, mintha ágaival
+visszafelé forditva hullott volna az szivére.</p>
+<p>Nemes önmegtagadással napot tüzött ki a menyegzőre, mely két
+ország népét az ő szive árán fogja egyesitni, midőn a kijelölt nap
+előtt egy messze földről jött lovas csapat érkezék Krakkó elé, –
+karcsu szőke ifju volt a vezér.</p>
+<p>A zárva talált kapu előtt megálltak a lovagok, a bástyán a
+várkapitány, Kurozvaki, megjelent: „mit akartok?“ kérdé tőlük.</p>
+<p>– Nőmért jöttem, szólt az ifju. Én vagyok Vilmos herczeg, Hedvig
+királynőnek férje.</p>
+<p>– Csalatkozol ifju lovag, viszonza a castellan, – Hedvig
+királynő férje a lithván fejedelem, Jagelló.</p>
+<p>– Hazudsz, ember! kiálta szenvedélyesen az ifju. Enyim volt ő,
+most is az, s csak az égnek adom vissza.</p>
+<p>– Ugy szóltál, mint keresztyénhez illik. Az ég kérte őt vissza
+tőled milliók földi és égi üdvére. Élj boldogul s térj el
+innen.</p>
+<p>– Nem lehet, mig vele nem beszéltem, csak egy szót, csak az ő
+szavát hallhassam, én hallgatni fogok s meghalni szótlanul.</p>
+<p>– Kint fogsz okozni magadnak, kint ő neki, de megleend; viszonza
+Kurozvaki, – holnap reggel jőj egyedül, kivánatod teljesülend.</p>
+<p>Másnap reggel megjelent a herczeg a várkapu előtt. Az
+<span class="pagenum"><a name="Page_5" id="Page_5">-5-</a></span>
+most felnyilt szavára, ott bekötötték szemeit s vezették utczákon,
+folyosókon keresztül, végre egy márványos házba ért, – a távol
+viszhangból, mely lépteire felelt, gyanitá, hogy egy nagy teremben
+kell lennie.</p>
+<p>Itt levették szemeiről a köteléket. Körültekinte. Egy nagy sötét
+templomban találta magát, melyet gyéren világitottak az oltár
+viaszgyertyái.</p>
+<p>A templom hátteréből egy ünnepies csoportozat közelített
+hallgatagon felé, nők, férfiak; közepett egy halvány ideál alak,
+hófehér ruhában, megtört tekintettel.</p>
+<p>Vilmos ráismere. Zokogva rogyott térdére. „Elfeledtél,
+elfeledtél“ rebegé a közeledőnek. Hedvig oda lépett hozzá:
+„nyugodjál meg“, mondá neki édes feledhetlen hangon, melynek angyal
+tisztaságát itt-ott megreszketteté az indulat küzdő zaja.</p>
+<p>– Isten, emberiség, nemzetek kivánják, hogy boldog ne légy, s
+engemet ne tehess azzá. Szerelmem, mely tied volt, népemé fog lenni
+ezután; a boldogság, mit neked szántam, közöttük leend felosztva.
+Neked is vannak népeid, helyettem szeresd azokat, tedd őket oly
+boldogokká, minővé tettél volna engem.</p>
+<p>Az ifju herczeg nem tudott szólni; minden ifju reményeit egy
+pillanatban el kelle vesztenie. Hallgatva rejté arczát két
+kezébe.</p>
+<p>A királyné kisérete zokogva állta őket körül. Maguk a vénnemesek
+is törülgeték szemeiket s bámulva néztek az ifju szűzre, ki egyedül
+állt ott félig mosolyogva, mint egy megdicsőült szent az
+oltárképen, mint egy kedves halott, a ki körül sir minden ember,
+csak ő maga mosolyog. <span class="pagenum"><a name="Page_6" id=
+"Page_6">-6-</a></span></p>
+<p>Azok közül, kik a herczegnőt ide kisérték, egy ifju pár félig
+elvonulva látszott a fél homályu templom egyik oszlopzata mellett.
+Egy magas, lenge szőke lyán, és egy délczeg, karcsu ifju.</p>
+<p>Kezeik egymás kezét szoritják, és szemeik a bucsuzó királynét
+nézik, a ki oly nemes lemondással áll térdelő jegyese előtt, kitől
+örökre el kell válnia.</p>
+<p>– Ah Száva, szól a szép szőke lyán suttogva; én nem tudom, mit
+sejtek, de ugy érzem, mintha én állnék ott a királyné helyén.</p>
+<p>– És én, mintha magam, térdelnék ott előtted, a szomoru herczeg
+helyén. Épen ugy nem tudnék szólni. Oh, nekem a szivem repedne meg,
+Cecilia.</p>
+<p>A két szerelmes ifju közelebb huzódott egymáshoz, mintha attól
+tartana, hogy őket is le akarják egymás kebléről szakitni.</p>
+<p>Vilmos herczeg reszketve emelte föl arczát; szép nemes vonásaira
+visszatért a nyugalom. A nemes elhatározás, a mely nagy lelkek
+sajátja, olvasható volt homlokán. Odafordult a bájoló
+menyasszonyhoz: „csak egy csókot, csak egy könyet“ rebegé megtört
+lélekkel. Hedvig oda nyujtá a forró ajk elé hófehér kezét, s a köny
+ott ragyogott szemében.</p>
+<p>Akkor felszökött hirtelen térdéről a herczeg s fulladozva
+kirohant a templomból. Az ajtónál megállt még egyszer: „élj
+boldogul!“ suttogá Hedvig felé s azzal eltávozott örökre.</p>
+<p>Holta napjáig boldogtalan maradt.</p>
+<p>A királyné kisérete visszavonult a sötétlő templomürbe; a
+lépések hangján kivül semmi sem szólt, csak ama karcsu ifju suttogá
+néha. Cecilia! Cecilia! s ha aztán a leány megállt, nem
+<span class="pagenum"><a name="Page_7" id="Page_7">-7-</a></span>
+tudott mit mondani neki. Semmi, semmi, hebegé. Azt akarta
+megkérdeni tőle: mit érezne ő, ha igy el kellene válnia? de nem
+merte kimondani, hanem egy oltár előtt letérdelt, s ott azon imádta
+istent, hogy engedje neki ez órát örökre ugy elfeledni, hogy soha
+eszébe se jusson többet.</p>
+<p>E közben feltárultak a nagy templom ajtai, kivülről, ünneplő
+népség tolongott be egymásután, gyertyákat gyujtottak meg minden
+felől, a terem kivilágosult, megelevenült; a hova szem láthatott,
+mindenütt eleven emberfők s festett mosolygó angyalfők bámultak le
+karzatokról, boltozatról; a megfakult falak szinehagyott
+aranyozásival élénk ellentétben látszottak a mindenszinű zászlók,
+mikkel a mai nap ünnepére a nép fölékesité szentegyházát.</p>
+<p>Künn harsogott a közelgő zene, s az eddig zárva tartott fő ajtó
+megnyiltával belépett az udvari diszmenet; apródok, seneshallok,
+főpapok és főnemesek tarka pompás vegyülete, melynek közepén egy
+magas délczeg férfi jött, kissé szokatlan megilletődéssel arczán, a
+pogány fejedelem Jagelló, ki először lépett keresztyén egyház
+boltozata alá s ismeretlen áhitattal tekinte szét az ó templomban
+az uj vallás titkos hieroglyphain jártatva szemeit.</p>
+<p>Hosszu gesztenye barna fürtei ideges vállaira omoltak, a mint
+hajadon fővel az oltár elé lépett, hol három szent jel várt reá: a
+keresztvizmedencze, a korona és mátkagyűrü.</p>
+<p>Az első uj eget nyitott meg előtte, a második uj országot adott
+neki; de a mi több volt előtte, mint ország és mennyország, azt a
+harmadik köté hozzá, a szép az áldott Hedviget.</p>
+<p>Háromszor hangzott a nép ajkairól a hosanna; először,
+<span class="pagenum"><a name="Page_8" id="Page_8">-8-</a></span>
+midőn Jagelló egyszerű fegyvertelen öltözetben letérdelt a medencze
+előtt, s göndör fürtös fejét meghajtá a szent viz előtt; másodszor,
+a midőn homlokát a szent chrysma nedve érinté s egyenkint adtak reá
+koronát, bibor-palástot, országkardot és aranyalmát; de
+leghangosabban szólt harmadszor az üdvkiáltás, midőn a bájoló szüz
+menyasszony jött felé udvari kiséretével, halványan, magasztosan,
+mint egy égből leszállt angyal. A krakkói érsek összetette
+kezeiket, legjobb áldását az égnek imádkozá fejeikre. A történet
+igazolja: hogy az áldás foganatos volt.</p>
+<p>E perczben örömkönyűt sirt minden arcz, csak azok sirták a
+fájdalom könyét, kik az előtt egy órával jelenvoltak a templomban a
+királynővel.</p>
+<p>Mig a királyi pár az oltár előtt állt, kiséreteik diszkört
+alakitának körülök; a magyar és lengyel hölgyek, a magyar, lengyel
+és lithván nemesek tarka élénk csoportozatot képezének az esküvő
+pár mögött.</p>
+<p>Legközelebb állt a királynő háta mögött a szép szőke hajadon, a
+Szentgyörgyi Templin gróf leánya, Cecilia az akkori nemes hölgyek
+között a legszebb a legnemesebb. Élénk, lelkes arcza bájoló volt
+azon szűzi tulajdonával, hogy minden rátekintő szempillantása előtt
+elpirult, szinte égni látszék, s ilyenkor nagy kék szemeiben valami
+oly rejtett tűz sugárza elő, mintha a nappali égen jelennének meg
+futócsillagok.</p>
+<p>Pedig most is két arcz volt feléje fordulva, elválhatatlanul;
+két ifju nem birta róla szemeit levenni, mintha egyiket sem
+érdekelné az egész keresztelés, koronázás és menyegző. <span class=
+"pagenum"><a name="Page_9" id="Page_9">-9-</a></span></p>
+<p>Egyik ifju a leánynyal szemben állt. Ez volt Cserni Száva, egy
+fiatal lengyel nemes, még alig több mint gyermek s már is halálosan
+szerelmes. A másik egy magas, daliás magyar levente, komoly,
+életpiros arczczal, kinek szép nemes vonalmai már fölvették a férfi
+jellemet, s ki oly benső megelégedéssel pillanta az épen mellette
+álló hajadon arczába. Ez ifju volt Rozgonyi István.</p>
+<p>A lyán nem merte szemeit felvetni, s még is érzé, még is tudta,
+hogy két oly égető tekintet éri arczát, mintha sugaraikat érzené
+rajta.</p>
+<p>A nászeskü végeztével Rozgonyi udvariasan nyujtá karját
+Ceciliának, mit az reszketve fogadott el, mig háta mögött Száva
+lépteinek dobbanását vélte hallani. A szentelt viz előtt
+találkozának. Rozgonyi megkinálta vele a hajadont. Midőn az egy
+kezével belenyult a hideg vizbe, másik kezén egy forró kéz heves
+szoritását érzé. Száva volt az, ki odahajolva hozzá, halkan suttogá
+fülébe:</p>
+<p>– Mintha én térdeltem volna ott előtted.</p>
+<p>Nehány nap mulva Rozgonyi visszatért Magyarországba, – Cserni
+Száva a király oldalán az orosz hadba távozott.</p>
+<h3>II.</h3>
+<p>Sok, igen sok év folyt le e nap után; folyt a harcz minden
+országban, hulott az ember, mint az őszi levél; kit meg sirattak,
+kit elfelejtettek.</p>
+<p>Sirban volt már s csillagok között lakott az ifju királyné is,
+holta után szentnek tarták s sirjához jártak imádkozni.
+<span class="pagenum"><a name="Page_10" id=
+"Page_10">-10-</a></span></p>
+<p>A lengyel nép sokat küzdött jobbra balra szomszédaival, néha
+önmagával is; s küzdésben néha ugy megfogyott, hogy egy-egy faluban
+nem maradt egyéb, mint az özvegy és az árva.</p>
+<p>Egy késő őszi éjszakán egy magányos lovag üget a templini
+kastély felé; zug, dörömböl a zivatar, a magas karcsu jegenyék
+hajladoznak a szél alatt, a távol fasorok végén sötétlik az ősi
+kastély. Valamennyi ablakai közül csak egy földszinti szobácskáé
+van kivilágitva.</p>
+<p>A lovag, mintha belől fáznék, összehuzza vállain zsinoros
+köpenyegét s elmerengve poroszkál a begyepesedett uton, midőn
+gondolatai közül egy szembejövő öreg pór üdvözlése kizavarja.</p>
+<p>A lovag megállitá paripáját s beszédbe elegyedett a
+földművessel.</p>
+<p>– Itthon van-e most Templin gróf?</p>
+<p>– Otthon van ő már rég ideje, jó uram; viszonza a pór. Sok
+esztendeje már annak, hogy őt eltemettük.</p>
+<p>– Ki lakik most a kastélyban?</p>
+<p>– Mind elköltöztek belőle, ki az égbe, ki más hazába, csak az
+öreg Marina lakik még ott. Itt vénült meg, itt akar meghalni. Ott
+világit szobájának ablaka.</p>
+<p>A lovag sarkantyuba kapta paripáját s pillanatok mulva a kastély
+udvarán állott. „Nyiss ajtót, Marina!“ szólt, a kis földszinti
+szoba ajtaján zörgetve.</p>
+<p>A vén cseléd köhécselve tárta fel az ajtót; a jövevény hangja
+ismeretes volt előtte, de a mint meglátta a magas fegyveres
+<span class="pagenum"><a name="Page_11" id=
+"Page_11">-11-</a></span> férfit maga előtt állani, ijedten döbbent
+vissza az ismeretlen alak elől s szinte kiejté kezéből a
+mécset.</p>
+<p>– Nem ismersz rám, jó Marina; – szólt nyájas hangon a jövevény;
+mire a vén cseléd ránczos arczán valami örvendetes emlék mosolygása
+látszott végig futni, még csodálatosabbakká kuszálva annak
+barázdáit; de az megint elmult a mint a szóló arczába nézett, s
+némán rázta meg fejét.</p>
+<p>– Annyira meg kelle hát változnom? sóhajta a lovag. Én vagyok
+Cserni Száva.</p>
+<p>– Te, te! sikolta a vén nő kitörő örömmel, megragadva a lovag
+karját, s csókjaival boritva annak kezeit. Tehát te élsz Sztanisa,
+kit megholtnak hittem, kit gyászoltam mind e mai napig.</p>
+<p>– Méltán támadt holthirem. A vladiméri csatában négy seb leránta
+lovamról, ott elfogtak, elvittek Kiovba; a fogságból csak most
+szabadultam ki, midőn a foglyokat kölcsönösen kicserélték. De
+szóljunk most egyébről. Te tudod, hogy mi volt nekem legkedvesebb e
+világon. Hol van Cecilia.</p>
+<p>– Oh, csak hogy élsz, csak hogy visszatértél; szólt a vén dajka
+szemeit törülve; nem képzeled, mennyit sirtam miattad; bár egyszer
+álmomban tudtomra adta volna valami angyal, vagy valami védszent,
+hogy nem haltál meg, pedig annyit imádkoztam hozzájuk, hogy mondják
+meg.</p>
+<p>– Köszönöm, jó Marina. De most szólj arról, a miről én
+gondolkozom.</p>
+<p>– Igaz, igaz. Tudod, hogy a jó királyné meghalt; milyen áldott
+teremtés volt; hogy szerette Ceciliát, akár csak az édes
+<span class="pagenum"><a name="Page_12" id=
+"Page_12">-12-</a></span> anyja. Szegényt, hogy elválasztották
+kedvesétől, azért, hogy Jagellóhoz menjen nőül, – Cecilia annyiszor
+elbeszélte nekem azt a jelenetet és én mindig sirtam rajta. De
+megáldotta az Isten, – Jagellóval is boldog lett, s most már
+idvezült az égben.</p>
+<p>– De szólj Ceciliáról.</p>
+<p>– Hiszen azt cselekszem. Hedvig királyné nagyon szerette őt,
+mindig ohajtá, hogy őt boldoggá tehesse. Mert hiszen nem csak egy
+helyen terem boldogság a földön. Ime a királyné is, midőn elhagyá
+örömeit, azok helyett üdvöt talált.</p>
+<p>– De te megölsz engem félretéréseiddel. Szólj, mit tett Cecilia,
+midőn azt hallá, hogy elestem?</p>
+<p>– Ne mondasd azt el velem. Sirt, kétségbe volt esve, megakart ő
+is halni, ne kényszerits e napokra emlékeznem. Évekig gyászruhát
+viselt miattad és zárdába akart menni.</p>
+<p>– És hol van most?</p>
+<p>– A királyné sajnálkozva látta a szép gyermek hervadását s
+mindent elkövetett érte, hogy őt ujra felviditsa; elhordta magával
+utazni, a fényes lovagjátékokba, miket sógora Zsigmond király
+adott: egy ily leventés játék alkalmával egy délczeg ifju magyar
+lovag választá magának Cecilia szinét, a violaszinű gyászt, s e
+szin mellett teteté a győztes fejére a pályakoszorut. A lovag szép
+volt és merész. A királyné sokat suttogott a leány fülébe. Az ifju
+nem sokára megkérte Cecilia kezét. Templin gróf épen akkor
+haldokolt – a haldokló kivánsága volt, hogy Cecilia menjen hozzá. S
+ki tagadhatná meg egy haldokló utósó kérését? <span class=
+"pagenum"><a name="Page_13" id="Page_13">-13-</a></span></p>
+<p>– Tehát csak ugyan jobb lett volna halva maradnom.</p>
+<p>– Ne szólj igy Sztanisa; látod, Vilmos herczeg is meg tudott
+válni a királynétól.</p>
+<p>– Emlékezem rá, most még jobban, mint valaha. – Szólj Marina:
+kinek hivják azon embert, a ki elrablá őt tőlem?</p>
+<p>– Rozgonyi István.</p>
+<p>– Emlékszem rá. Egyszer láttam, de még egyszer fogom látni.</p>
+<p>– Mit akarsz Sztanisa?</p>
+<p>– Fel akarom őt keresni. Ha boldoggá tudta tenni, a kit én azzá
+tettem volna, ugy áldja meg őt az ég, áldásomat hagyom nála; de ha
+általa boldogtalan lett az, a kit én oly forrón szerettem, – ha ő
+durva, bántó kezekkel nyul ahoz, a kihez én csak imádkozva mertem
+járulni: akkor Isten irgalmazzon neki. Ha egy könyet fogok e nő
+szemeiben látni, csak egyetlen panasztevő könyet, – megölöm azt az
+embert, Marina, – megölöm.</p>
+<p>A vén cseléd zokogva borult a jövevény kezére.</p>
+<p>– Most áldjon meg az Isten, én megyek egy országgal odább;
+szólt, köpenyét vállára vetve a lovag s távozni készült.</p>
+<p>– Hová mennél késő téli éjszakán? maradj itt bár reggelig
+pihenni.</p>
+<p>Inkább pihenhetnék egy ostromlott várban, mint e házban itt, a
+hol minden tárgy, minden ablak ő rá emlékeztet. – De mégis jer,
+vezess végig a termeken. Szeretném még egyszer látni a tárgyakat, a
+mikhez ő közel volt, bár köztük nem maradnék ezért a világért. Hadd
+lássam még egyszer arczképét, a milyen volt akkor a midőn még az
+enyim volt. <span class="pagenum"><a name="Page_14" id=
+"Page_14">-14-</a></span></p>
+<p>A vén cseléd vevé lámpáját és a kulcsokat s körülvezette Szávát
+a kastélyban.</p>
+<p>A szomoru ifju itt-ott elmerengve megállt. – Emez ablakból
+szokott ő kinézni, innen várta őt, mikor messziről jött. – Amott
+áll a szék, melyen himzeni szokott, a himzőráma a falnak támasztva.
+– A por belepett minden butort, a hárfa hurjai leszakadoztak, s réz
+kalitkából eltüntek az énekes madarak, a virágcserepek asszú kóróit
+beszőtte a pók. A lég maga is oly fülledt, oly nyomasztó. Semmi sem
+él itt. Még az ősök képei is megfeketültek, mintha még a képek is
+jobb szeretnének már meghalni, ha semmi sem él körül.</p>
+<p>Végre a kerti szobácskához értek; Száva keble nyugtalanul
+dobogott. Annyi boldog óra kedves emléke éledt fel egyszerre
+fájdalmas szivében, miket e kisded szobában töltött. Felnyitották,
+belépett. Eltakarta szemeit, annyi emlék rohanta meg egyszerre
+keblét. S csak egyenkint kezdte azután sorba nézni a tárgyakat.
+Mindenüve odaképzelé őt magát, azon arczczal, melynek még csak az ő
+számára volt mosolya. Végre meglátta arczképét, azt a nyájas szelid
+arczot, épen ugy, a hogy a szivében meg volt tartva, azon szelid
+kék szemekkel; azzal a rózsapirulással, azon ábrándos kifejezésü
+ajakkal. Még egyet lépett s ott ijedten visszarezzent. A hely, mi
+ez arczkép után következék, üres volt, egy levett ráma foltja
+látszék ott csupán. Ott az ő saját arczképe állt egykor, kedvese
+mellé akasztva, s az most le volt véve onnan.</p>
+<p>Keserű elfogódással rogyott a lovag a karszékbe. „Hát még innen
+is száműztek!“ Annyira el van vetve emlékem, hogy még <span class=
+"pagenum"><a name="Page_15" id="Page_15">-15-</a></span> arczképem
+sem lehet az övéhez közel többé. – Isten veled jó Marina, te is
+elfelejtettél már félig, felejts el most már egészen.</p>
+<p>A vén nő sirva kulcsolta magát az elsiető lovag kezére; „nézd
+mint zug, mint dörömböl a zivatar“ kiálta a lovára pattanó
+után.</p>
+<p>– Hadd zugjon, dörömböljön.</p>
+<h3>III.</h3>
+<p>Az ember szereti magának vetélytársát ugy képzelni, mint egy
+gyáva haszontalan embert, kivált a szerencsés vetélytársat.</p>
+<p>Ki lehet ez a Rozgonyi? kérdé magában Sztanisa. Bizonyosan
+valami durva dölyfös olygarcha, egy szeszélyes bitang kényur, a ki
+rablovára fészkiből ijesztgeti a kényére hagyott jobbágy-népet; egy
+gyáva kéjencz, a kinek orgiáit zsoldos sereg őrzé, kinek arcza csak
+a bortul tud pirulni s elsápad, ha csatáról van a szó.</p>
+<p>Ilyen képet feste ő magában vetélytársa felől.</p>
+<p>Egy napon a lengyel király magához hivatta Sztanisát, legjobbik
+bajnokát harczosainak, most már lublói kapitányt, kit azon időben
+szokásosan diákra forditott néven Zavissius Nigernek neveztek.</p>
+<p>– Jösz, hogy elmenj; monda Jagelló a belépő ifjunak. A magyar és
+lengyel trón kibékült egymással. Magyarországot <span class=
+"pagenum"><a name="Page_16" id="Page_16">-16-</a></span> veszélyes
+ellenség fenyegeti, az ozman; segitenünk kell rajta, hogy
+megmaradjon.</p>
+<p>Száva leütötte fejét, arra gondolt: hogy ha Magyarország
+elveszne, vetélytársa is ott veszne benne, és hallgatott.</p>
+<p>– A harcz már megkezdetett, folytatá a király, s szégyen lenne
+ránk nézve, ha ott nem lennénk benne. A nikápolyi mezőn, hol
+tizenhárom év előtt a frank és magyar sereg csatát vesztett, most
+ujra megütközének a magyarok, és a nap diadala lemosta a gyalázatot
+a nikápolyi csatatérről; az ozman hadvezér nyolczvanezer emberéből
+csak a testőreivel menekült meg.</p>
+<p>A kard nyugtalanul zörrent meg Száva kezében.</p>
+<p>– A győzelem hősei: Losonczi László, a vajda; Marót, a magói
+bán, s az ifju Rozgonyi István, mindnyája közt a legvitézebb.</p>
+<p>Száva arcza hirtelen lángra gyuladt e szavakra. Vetélytársának
+hire villámként futott át lelkén s uj vágyakat teremte abban.</p>
+<p>– Én e nevekhez még egyet akarok adni, szólt tovább Jagelló, – e
+név a tiéd, s arczod szinéből látom, hogy te e dicsőséget óhajtod
+és meg fogod érdemelni.</p>
+<p>És valóban le lehete olvasni a bajnok arczáról azt az élő
+vágyat, mely lelkében támadt: vetélytársával versenyt futni a vész
+és diadal ösvényén. Nem várhatta, mig a vezérletére bizott dandárok
+elkészülnek, rábizta azokat alvezére, Odrovánszky Petőre, s maga
+előre elment Magyarországba.</p>
+<hr class="tb" />
+<p><span class="pagenum"><a name="Page_17" id=
+"Page_17">-17-</a></span></p>
+<p>Egy szép nyári alkonyon egy fekete mentés lovag, egyszerű
+sastollal kalpagán, ügetett Dédes-vár felé, mely mintegy fél
+mérföldnyire látszott az erdők között fényes bádogfödelü tornyaival
+s zászlós szélvitorláival egy kerek volkán alaku halom tetején.</p>
+<p>Egy keresztut összejövetelénél egy másik lovag akadt hozzá,
+egyszerű gombos dolmányban, lengő fehér kócsagtollal, nehány
+csatlóstól kisérve.</p>
+<p>– Áldjon a szent szűz, nemes lovag; szólitá meg a sastollas a
+vele találkozót. Nemde, ez itt Rozgonyi vára? Rég volt, hogy
+Magyarhonban jártam, nem ismerem ki magamat.</p>
+<p>– Fogadj Isten, bajtárs; viszonza a kócsagos. Melyik Rozgonyit
+keresed? Lőrincz és János még a nikápolyi mezőn elestek.</p>
+<p>– Azt a Rozgonyit, a ki értök boszut állt, Istvánt.</p>
+<p>– Ugy légy üdvöz, az én vagyok. Szivesen fogadott vendége
+leendsz házamnak.</p>
+<p>– Én lengyel vagyok. Győzelmeid hire hozott ide hazámból.
+Királyom engedelmével zászlóid alatt akarok küzdeni.</p>
+<p>– Örömmel fogadlak. Nehány nap mulva ugy is indulunk Szerviába.
+Egy jó vitézzel többen leszünk.</p>
+<p>– Te oly sürűn jársz csatába, pedig nőd van itthon, oly szép,
+oly bájoló.</p>
+<p>Tedd hozzá: és olyan jó.</p>
+<p>– Boldog is vagy?</p>
+<p>– Két fiam van. <span class="pagenum"><a name="Page_18" id=
+"Page_18">-18-</a></span></p>
+<p>A lengyel felsóhajtott.</p>
+<p>– S még is elhagyod őket, hogy a harczba menj?</p>
+<p>– Őket védelmezem ott is. Az ellenséget jobb nem várni, mig a
+kapuig jő, hanem elébe menni. Nem a dicsőségért harczolunk mi,
+hanem azokért, a kiket szeretünk.</p>
+<p>E beszéd-közben kiértek a lovagok az erdőből, mely a vár előtt
+terült, s a tisztáson, mely zöld pázsitjával vevé körül a
+sánczokat, egy csoport gyermeket pillantának meg, kik részint a
+közellátszó helység praedialis nemeseinek, részint a várőrség
+csatlósainak fiai, ott a téren háborut játszottak.</p>
+<p>– Nézd, az ott köztük az én nagyobbik fiam; monda Rozgonyi az
+idegennek. A fiuk korán szoknak a háboruhoz. Nem csoda. Ily időben,
+mikor a pap is oldalára kötött karddal megy misét szolgáltatni, s a
+földmüves kaszájával majd füvet vág, majd hadakozik, lám a
+gyermekek is csatát játszanak. Nézd kétfelé osztják egymást, az
+egyik lesz a magyar, a másik a török. Emezeknek turbánt kötnek. Ah,
+de hiszen ez nagyon egyenlőtlen harcz lesz; a magyar félen csak
+nyolczan vannak, mig amott tizenhatan. – Az én fiam vezeti a
+magyarokat. Nos fiu, meglásd, mire mégy. Álljunk meg és nézzük el,
+mit tudnak.</p>
+<p>A két lovag megállt az erdőszélben, a gyermekektől észre nem
+vétetve, a csatlósok előre; Rozgonyi mosolygó örömmel nézte a kis
+csapat gyermek háboruját.</p>
+<p>A magyar csapatnak három szinü selyem zászlója volt, a
+törököknek félholdas lófark. A ki a másik lobogóját elveszi, az a
+győztes; ez volt a kölcsönös hadijog.</p>
+<p>A török félholdat formált, a magyar egy négyszögöt. Jó
+<span class="pagenum"><a name="Page_19" id=
+"Page_19">-19-</a></span> hajlós fiatal pálczák valának a
+fegyverek, vadalmával voltak tömve a vitézek zsebei; ez vala a
+munitió.</p>
+<p>A bodzafa-tülkök rivallására felkiáltott a két sereg, a török
+Allaht orditva, a magyar István királyt, s azzal elkezdének repülni
+a vadalmák. Mint az igazi csatában, lövöldözés volt itt is az első,
+itt-ott koppant a vadalma, de senki el nem esett még.</p>
+<p>Mikor a töltés elfogyott, riadó harczkiáltással rohantak a
+törökök a magyar hadra, ez mintegy ötven lépésnyire bevárta őket,
+akkor megfordult s el kezde futni.</p>
+<p>– Ne hagyd magad fiu, monda Rozgonyi mérgesen.</p>
+<p>De nem kellett azt félteni. A téren négy almafa állt, allja
+teritve savanyu gyümölcscsel, a magyar had azok mögé vonta magát s
+akkor hirtelen neki fordulva a rohanó ellennek, kemény tüzeléssel
+visszaverte a támadókat.</p>
+<p>Azok visszavonultak lőtávolságnyira; ott haditanácsot tartottak,
+hadseregüket kétfelé eloszták, az egyik ott maradt a lófarkkal az
+ostromlottakkal szemben, a másik a hátuk mögé került s onnan támadt
+rájuk.</p>
+<p>– No most mindjárt bekeritnek; kiálta Rozgonyi István, mintegy
+önkénytelenül segitni akarva játékában.</p>
+<p>Ez azonban hirtelen hármat vitézei közül ott hagyva a vaczkor
+positió közepett, kik irtózatos almakartácsolással tarták vissza a
+hátul kerülőket, addig ő ötödmagával kirontott hősi elszántsággal a
+zászló körül maradt figyelő hadtestre, s daczára az ellene intézett
+vadkörte-zápornak, közé tört a zászlóőröknek, egyet kettőt a földre
+terite közülök, a többit bajtársai foglalák <span class=
+"pagenum"><a name="Page_20" id="Page_20">-20-</a></span> el, mig ő
+maga a zászlótartóval eredett birkozásba, s a lófarkat kitekerte a
+nálánál egy fővel magasabb siheder kezéből.</p>
+<p>Ezzel vége lett a harcznak.</p>
+<p>– Helyes fiam, helyesen! kiálta Rozgonyi előnyargalva az
+erdőből. A fiu meglátta apját s azzal hirtelen ratificálva a
+békekötést, örömrepesve futott apja elé, a ki fölvette őt lovára s
+ölébe ültetve, össze-vissza csókolá.</p>
+<p>– Legyőztük a törököt, – szóla kipirult arczczal a fiu.</p>
+<p>– De nagyon kevesen voltatok ti.</p>
+<p>– Hisz azért voltunk magyarok; viszonza a fiu büszkén. Mindig
+kevesebb a magyar, mint az ellensége.</p>
+<p>Rozgonyi meg akarta simogatni fia kiizzadt homlokát, a gyermek
+azonban mindig ugy forditá fejét, hogy kucsmáját jól szemére
+huzhassa; végre kisült, hogy a homlokán egy jókora ütést kapott,
+melytől egy fél ujjnyi vonás dagadt fel rajta.</p>
+<p>– Egy kis sebet kaptam, monda a fiu vidoran, midőn apja a
+rejtegetett daganatot fölfedezé. Anyám ugy is azt mondja mindig:
+hogy hozzád legyek hasonló. Aztán neked is van egy sebhely a
+homlokodon, már most nekem is van, épen ott azon a helyen; most már
+anyám egészen hasonlónak fog hozzád találni.</p>
+<p>A lengyel önkénytelen sohaja fájdalmasan hangza e vidám csevegés
+közé.</p>
+<p>– Nézd apám, szólt a fiu suttogva, ez az idegen, a ki veled jő,
+könyezik.</p>
+<p>Rozgonyi oda fordult hozzá.</p>
+<p>– Tán neked is vannak gyermekeid, kiket otthon hagytál? kérdé
+tőle résztvevő hangon. <span class="pagenum"><a name="Page_21" id=
+"Page_21">-21-</a></span></p>
+<p>– Senkim, senkim a világon. A szél homokot futt szemembe.</p>
+<p>Ez alatt a várhegy alá jutottak a lovagok; a magas hegy tetejére
+tekervényes csiga-ut vezetett; az akkori idők izletes pompájával
+épült várnak mind a négy oldalán kiálló gömbölyü tornyocskák
+voltak, mulató helyekül emelve. E tornyocskák egyikében a lovagok
+egy fehér hölgyalakot pillantának meg messziről, a mint egy helyen
+a sürü bükkerdőből kiértek. A hölgy fehér kendőjével látszék arra
+integetni.</p>
+<p>Rozgonyi sarkantyuba kapta lovát, a lengyel visszarántá a
+magáét.</p>
+<p>– Az ott talán a te nőd? kérdé elfogódott hangon
+Rozgonyitól.</p>
+<p>Rozgonyi fejével inte, mig fia kis kalpagját forgatva kezében,
+üdvözlé vissza anyját.</p>
+<p>Az ut második kanyarodásánál ismét a másik tornyocskában láttatá
+magát a nő, és igy sorban mind a négyet végigjárta, a honnan az
+érkezők elébe lehete nézni, s mikor azok a felvonó hid elé
+érkeztek, már a nő ott állt a kapuban s szende örömmel borult férje
+keblére, mig kisebb fia, kit kezén vezetett, gagyogva ölelte át
+apja térdeit.</p>
+<p>– Nézd anyám, a törökre voltam! kiálta a nagyobbik fiu gyermekes
+dicsekedéssel, az elrabolt lófarkat mutatva.</p>
+<p>– Én pedig most fogok menni; monda kedélyesen Rozgonyi. A király
+kinevezett fővezérnek, megengedte, hogy seregeket gyüjtsek. A
+hadriadó mindenütt viszhangra talált az országban; a legjobb
+vitézek utban vannak a tábor felé; még <span class=
+"pagenum"><a name="Page_22" id="Page_22">-22-</a></span> más
+hazákból is érkeznek bajnokok; de im hol maradt utitársam? – szólt
+széttekintve, midőn a lengyelt nejének be akarta mutatni.</p>
+<p>A lengyel valahol elmaradt az utat rejtő bokrok mögött, ott
+megállt az ölelkező férjet és nőt nézve és általuk nem
+láttatva.</p>
+<p>Az évek előtt karcsu halvány hajadon most délczeg amazoni alakká
+virult fel; a rejtett tűz szemeiben meleg napsugárrá nyilt ki;
+arczán a szűzi epedést a boldog nő szelid szenvedélye váltotta fel;
+a gyermeki, hajadoni szépségek helyét a még kedvesebb női és anyai
+bájak foglalták el.</p>
+<p>A lengyel lehajtá fejét s azon gondolkozott, hogy ne forduljon-e
+vissza?</p>
+<p>– Lovag! lovag! kiáltozá a kis fiu, vesszőparipáján elébe
+nyargalva. Apám vár reád, azt hiszi elvesztél.</p>
+<p>A lengyel leszállt lováról, megveregette a gyermek arczát.</p>
+<p>– Apád lovának szárnyai vannak, monda neki könyező tréfával, az
+enyim csak gyalog jár. – Azzal átadta lovát az odaérkező
+csatlósoknak, s dobogó szivvel és égő arczczal hagyá magát a kis
+fiu által szülőihez vezettetni, százszor elmondva magában az
+álnevet, melyet fölvett, hogy el ne felejtse.</p>
+<p>Hanem arra nem volt szükség; Rozgonyi nem kérdezé vendége nevét
+s neje szives üdvözlettel fogadá az ismeretlent.</p>
+<p>– Nem ismert rám, monda a lengyel magában keserűen, pedig én
+minden vonásában most is látom hajdani menyasszonyomat. Ugyanazon
+szép szemek, ugyan az a mosolygás, még tán szebb, mint akkor volt,
+virággá nyilva mind az, a mit én <span class="pagenum"><a name=
+"Page_23" id="Page_23">-23-</a></span> csak bimbózni láttam. És ő
+boldog – s még csak nem is gyülölhetem érte. Hisz rá nézve meg
+vagyok halva.</p>
+<p>A szép amazon férjével nyájasan beszélgetve, fölvezeté kedves
+vendégeit a vár termeibe; ott kiültek az erkélyre, honnan az egész
+Sajó-völgyön végig lehete látni, mely a méla holdvilágnál azt a
+tündéries csillogást kezdé fölvenni, mely szint ad az
+éjszakának.</p>
+<p>Cecilia férje vállára támaszkodva, félig kihajolt karcsu
+termetével az erkély korlátján; hosszu szőke hajfürteivel játszott
+az esti szellő; a lengyel ott állt a boldog pár mellett összefont
+karokkal, s mélán tekinte maga elé. Minő kietlen táj mondá magában;
+köröskörül puszta erdők, a hegytetők nagy kopasz kövekkel
+koronázva, a szük sötét völgyben semmi sem szól, csak egy fehér
+folyam bujdosik rajta nagy csendesen keresztül; a távol Kárpátok
+aczél határt vonnak a látkörön; minő szomoru vidék.</p>
+<p>– Nemde, lovag, – szólt a nő a lengyelhez, észrevéve annak
+hallgatását s beszédre akarva hozni, – ön vidékünket csodálja;
+nemde gyönyörü táj ez a mienk?</p>
+<p>E zöld illatos erdő itt a Bükk; ama sziklaóriás ott fehér
+homlokával az Örvényköve, őseink áldozóhelye; e bujdosó ezüst patak
+itt alant a Szinyva; s azok az ősz sziklakirályok ott messze, kik
+ezüst trónjaikban sorban látszanak ülni, az Lengyelország határa,
+nemde gyönyörű táj?</p>
+<p>– Gyönyörű viszonzá a lengyel s kedve lett volna magát az
+erkélyről száz öles mélységbe levetni.</p>
+<p>Annak, a ki boldog, gyönyörű minden vidék, a boldogtalannak
+zordon mindenik. <span class="pagenum"><a name="Page_24" id=
+"Page_24">-24-</a></span></p>
+<p>Ujabb vendégek érkezése hangosabbá tette a termeket. A környék
+főnemesei megtudva Rozgonyi haza érkeztét, siettek őt, mint a
+magyarországi hadak összes fővezérét üdvözölni, néhány óra alatt
+számos társaság szaporodott össze Dédesen, mind az ország akkori
+legjobb, legbátrabb vitézei, köztük nehány bajnok hirü praelatus
+is, kiket a vár ura és urnője együtt fogadott el, s mint az akkori
+családias életrend hozta magával, az urnő is részt vett a
+következett áldomásban, bárha a vendégek között kivüle egy nő sem
+volt jelen.</p>
+<p>Lakoma fölött nemes illedelem vezérlé a vendégek mulatozását;
+beszédeik tárgya eleinte merőben országos és vallási ügyek körül
+forgott, s midőn egyszer megindult a kalandmesélés, s a kedvre
+derült férfiak, mint tarka röppentyüket, eregeték anecdotáikat,
+ezeknek egyik sem adott arra okot, hogy bármely szemérmes arcz
+elpiruljon hallásukra.</p>
+<p>A lengyel csendes volt és gondolkozó. Ott ült Cecilia mellett
+balról, mig Rozgonyi jobbját foglalta el. A jó magyar urak azt
+hitték, hogy nem tud magyarul, s a mit keveset tudtak lengyelül,
+elővették, hogy őt beszédre hozzák, de egyes szavaknál nem birtak
+belőle többet kicsikarni. Nem igy akarta ez őket látni, őt
+bántotta, hogy oly nyájas hozzá minden ember, hogy Ceciliát
+mindenki oly tiszteletben tartja. Szerette volna, ha durvák lettek
+volna hozzá, ha kötekedtek volna vele, hogy beléjök veszhetett
+volna; leste, hogy mikor fog valaki egy illetlen szót kiejteni,
+mely által Cecilia legtávolabbról is bántva legyen, hogy akkor
+annak keztyüjét vethesse s bemutathassa, hogy egy szó miatt meg tud
+halni érte. Mind hasztalan; a magyar <span class="pagenum"><a name=
+"Page_25" id="Page_25">-25-</a></span> urak figyelme az idegen
+vendég iránt nem volt kisebb, mint tiszteletük az urnőhöz.</p>
+<p>Végre hozták a billikomokat. Most, most, gondolá magában a
+lengyel, a bor elfogja oldani szenvedélyeiket, s megfeledkeznek
+magukról.</p>
+<p>De a bor is csak növelte lelkületükben, a mi szép volt és nemes.
+Áldomásaik hazáért, dicsőségért hangzottak; győzelem és
+Magyarország örök élte szentesité a fölemelt billikomot, s ha
+egy-egy pohár az urnőnek szállott, annyi gyöngédség, annyi
+hizelgéstelen nemes magasztalás volt a köszöntésben.</p>
+<p>Végre Rozgonyiné maga töltetett magának egy billikomot s azt
+fölemelve oda fordult a mellette ülő lengyelhez, ki egészen
+elveszve gondolatában, alig vette előbb észre, mint mikor a
+legcsengőbb hangon e szavakat hallá magához intéztetni.</p>
+<p>– E pohár a lengyel barátság tartósságáért.</p>
+<p>S azzal Rozgonyiné koczczantásra tartá serlegét a lovag elé.</p>
+<p>Ez, mintha az ég szakadt volna rá, összerezzent; a vitézek
+körüle mind fölugráltak székeikről, zajos pohárcsengés közt
+harsogtatva az urnő áldomását, mig a lengyel a kábitó hangzavarban
+ámolyogva kelt fölhelyéről s fölvéve serlegét, reszkető kézzel
+nyujtá azt koczczantásra Cecilia felé.</p>
+<p>Rozgonyiné mosolyogva huzta vissza serlegét, kikerülve a
+koczczantást, mire a lovag még nagyobb zavarba jött.</p>
+<p>– Üres pohárból akar ön velem áldomást inni? szólt kedélyesen
+mosolyogva a hölgy, s inte egy apródnak, hogy töltse meg a lovag
+serlegét.</p>
+<p>A lengyel arcza égett, mintha fejében volna szive, s megtöltött
+<span class="pagenum"><a name="Page_26" id=
+"Page_26">-26-</a></span> serlegét oly resignatioval ürité ki,
+mintha bürökkel lett volna az tele.</p>
+<p>Ez áldomás után Cecilia bucsut vőn vendégeitől s eltávozott
+körükből.</p>
+<p>A lengyel égve várta e pillanatot, hogy a férfiakkal egyedül
+maradhatott. Látta őket mosolyogni, midőn Cecilia azt mondá „ön
+üres pohárból akar inni?“ s lelkében égett a keserű láng, őrjöngő
+vágy, egyedül maradhatni azokkal, kik nevettek, midőn azon nő, ki
+őt egykor imádta, most annyira sem ismerte meg, hogy pohárral és
+tréfás enyelgéssel fordult felé. A nő eltávozott; most már kezdődni
+fognak a bacchanaliák, gondolá magában romboló gyönyörrel. A
+férfiak leiszszák magukat, kötekedni fognak, elménczkedéseket
+teendnek Ceciliáról, Rozgonyi el fogja azokat hallgatni, tán épen
+nevetni fog fölöttük, s mint fogja ő akkor egész dühét keserű
+lelkének az egész társaság arczába vágni s kiomló vérével adandja
+tudtára a feledékeny nőnek, hogy volt egy ember, ki egykor érte
+élt, s ki most érte meghal.</p>
+<p>De ujra csalódott. Rozgonyiné távoztával a vendégek is mind
+fölkeltek helyeikről, s a szokásos egészség-kivánás után eltávoztak
+az apródók által kimutatott háló teremekbe. Őt maga a házigazda
+fogta karon s kitüntető szivességgel vezeté háló szobájába.</p>
+<p>A lengyel magneticus iszonyattal érzé azon ember érintését
+karján, kit ő egyszerre gyülölni és becsülni kénytelen.</p>
+<p>Háló szobájába lépve, Rozgonyi inte a követő apródnak, hogy a
+hozott karos gyertyatartókat tegye az asztalra s távozzék,
+<span class="pagenum"><a name="Page_27" id=
+"Page_27">-27-</a></span> – azzal megmutatva kész fekhelyét
+vendégének, szivesen megrázta kezét, boldog éjt kivánt neki s
+távozni készült.</p>
+<p>A lengyel széttekinte a szobában; nyoszolyája fölött kardok,
+csákányok függtek, átellenben vele három arczkép, melyeknek láttára
+a lovag elkiáltá magát s hátra tántorodott, hogy a
+nyoszolya-mennyezet oszlopába kellett kapaszkodnia.</p>
+<p>A távozó Rozgonyi, vendége kiáltását hallva, visszatért az
+ajtóból s aggódva kérdé tőle: mi baja?</p>
+<p>Az folyvást elámultan tekintve a képek felé, reszkető kézzel oda
+mutatott s alig érthetően hebegé: „e kép!“</p>
+<p>– Ez arczkép itt szélről az enyim; szólt Rozgonyi magyarázó
+hangon. Az ott középett nőmé, mint menyasszonyé.</p>
+<p>– De amaz ott! vágott közbe a lengyel, a legcsodálatosabb
+érzelemhevüléssel mutatva a harmadikra, mely a nő arczképe mellett
+bal felül volt, s egy ifju lovagot ábrázolt, mosolygó gyöngéd
+arczczal, lengyel apród öltözetben.</p>
+<p>– Ez arczkép, szólt Rozgonyi komoly ihlettséggel, nőm egykori
+jegyesének képe, kinek szerelmére örökké büszke lehet, s nem kell
+soha szégyelnie a könyeket, miket halálának emlékére hullat. Hiszen
+hallhattad Cserni Száva nevét; nemzeted évkönyveiben örök helyet
+foglaland az el; kit szeretett a nő, irigyelt a férfi, rettegett az
+ellen, – kit lelke erényei s harczi vitézsége kortársai közt
+legelsővé tőnek.</p>
+<p>– Megállj! kiálta közbe a lengyel kigyuladt arczczal, magánkivül
+ragadva meg Rozgonyi kezét. Ne tovább! Ez arczkép enyim. – Én
+vagyok Cserni Száva.</p>
+<p>Rozgonyi csodálat, öröm és meglepetés által elfogultan tekinte
+<span class="pagenum"><a name="Page_28" id=
+"Page_28">-28-</a></span> szótlanul a lovag arczába, melyen azon
+örömteljes megszégyenülés pirja lobogott, melyet nemes lélek érez
+magához hasonlók által legyőzetve.</p>
+<p>– Hiba volt tőlem nevemet kimondanom, szólt Száva reszkető
+hangon; de nem türhettem, hogy nevemet dicsőitni halljam az által,
+ki nálamnál nagyobb és nemesebb.</p>
+<p>Rozgonyi még mindig elfogódva szoritá vendége kezét.</p>
+<p>– Miért sirattatod magadat, hogy ha élsz?</p>
+<p>– Nem élek senkire nézve. Hadd legyen holt hirem ezután is.
+Elestem becsületes harczmezőn, hadd nyugodjék ott emlékem; jól esik
+tudnom, hogy azok, kik szerettek, megsirattak s nem felejtettek el.
+A feltámadás, mely börtönömből ujra előhitt, uj alakot adott
+arczomnak; a világ nem ismert rám s én sem a világra többé. Hogy
+még nevem se legyen ismerős, azt is elváltoztatám latinra; most
+Zavissius Nigernek neveznek, Cserni Száva meg van halva. Csak azért
+jött vissza a sirból, hogy meglássa azt a hölgyet, kiről annyit
+gondolkodott, és ha boldogtalannak fogja találni, boszut álljon
+érte, ha pedig boldognak látandja, megáldhassa azt, ki őt azzá
+tevé. – A lengyel szavai mindig tompábban hangzottak. – Rozgonyi,
+fogadd el ez áldást; egy halott áldása az, kinek üdvét vetted el –
+s ki téged ezért szivéből megáld.</p>
+<p>A két férfi nem tarthatta magát tovább; zokogva borultak egymás
+nyakába s hevesen, forrón ölelkeztek össze, könyeik sebesen folytak
+és e köny oly jól esett mindkettőnek.</p>
+<p>– Most egy komoly szót hozzád Rozgonyi; szólt Száva
+indulat-kitörése elcsendesültével. E szavaknak, e titoknak örökké
+<span class="pagenum"><a name="Page_29" id=
+"Page_29">-29-</a></span> rejtve kell maradniok a világ előtt; de
+kivált egy lényre nézve. Te tudod, hogy kit értettem. Soha se tudja
+meg ő, ne is sejthesse soha, hogy én még most is élek. Én büszke
+vagyok azon becsülésre, mely engem mint holtat illet, s az élet nem
+oly kedves előttem, hogy az emléket elveszitsem érte. Igérd meg
+hogy soha sem fogod előtte e titkot elárulni.</p>
+<p>– Fogadom, lovag, de csak kölcsönben. Viszont te is igérd meg,
+hogy megteended azt, a mire kérni foglak.</p>
+<p>– Egy van csupán, a mit nem tennék meg; ha azt nem kivánod
+tőlem, mást mindent teljesitek.</p>
+<p>– Halld. Én holnap elutazom a csatába, mely ugy látszik, hogy
+általunk megkezdve nem általunk fog véget érni. A harcz, melyet
+viselünk, annyi bajnoknak került már éltébe, kik nálamnál jobbak,
+vitézebbek voltak, – ki tudja, nem maradok-e én ottan? Valahányszor
+ellenség elé készülök, egy gondolat szokta lelkemet háboritani: mi
+lesz nőmből, két apró gyermekemből, ha én elveszek? kire maradnak
+itt? rokonaim kiforgatják őket javaikból vagy gyülöletes mostohájuk
+akad s elpusztulnak. Érzem, ha e gondolat nem bántana, vitézebb
+volnék. Szegény nő! Isten két férfit mutatott számára, kiknek mind
+egyike oly hőn, oly igazán tudta őt szeretni. Minő csapás lenne rá
+nézve, ha egyszerre elveszitené mind a kettőt.</p>
+<p>– Attól tartok, szólt közbe Száva komolyan, hogy épen azt fogod
+kérni, a mit nem teljesitendek.</p>
+<p>– Lovag te szeretted őt, szereted most is, mert őt elfeledni nem
+lehet. Igérd meg, hogy mig én a csatából vissza nem térek, nem
+hagyod őt el, és ha ott veszek, nem hagyod el soha. <span class=
+"pagenum"><a name="Page_30" id="Page_30">-30-</a></span></p>
+<p>Száva hallgatva tekinte maga elé.</p>
+<p>– Egyikünk érdeke sem forog itt kérdésben, hanem az ővé, monda
+Rozgonyi. Az ő sorsa ne legyen koczkára téve. Midőn érted viselte a
+gyászt, én boldoggá tettem őt. Lehet, hogy én értem fogja majd
+viselni, de én nyugodtan fogok alhatni a sirban, ha azt tudom, hogy
+te élsz.</p>
+<p>Száva elérzékenyülten szoritá meg Rozgonyi kezét, elforditva
+arczát, mintha a lelkében támadó gondolatot akarná előle elrejteni,
+rebegé, nem fogom őt elhagyni.</p>
+<p>Rozgonyi még egyszer megölelte nemes vetélytársát s azzal magára
+hagyta őt.</p>
+<p>Száva lehajtott fővel térdelt le Cecilia arczképe elé s
+megcsókolá a mosolygó kép kezét, s egész éjjel ott ült a három
+arczképen merengve s valami nagy nehéz gondolattal küzködve
+magában, melynek még nem birt határozott alakot adui.</p>
+<p>A szines ablakokon betörő hajnalfény még mindig ébren tünődve
+találta őt s nem sokára hallá a távozó csapatok kürtrivallását,
+hallá, mint dobognak a lovak a leeresztett hidon keresztül. Nem
+mert utánok nézni. Érzé, hogy akkor nem lehetne elég erős,
+határozatát megtartani.</p>
+<h3>IV.</h3>
+<p>A sors ugy akarta, hogy e két rokonfaj, a magyar és török, mely
+külön mindenik képes lett volna a félvilágot meghóditani, ugy
+találkozzék egymással, hogy a kölcsönös küzdésben örökké egymás
+erejét fogyaszsza. <span class="pagenum"><a name="Page_31" id=
+"Page_31">-31-</a></span></p>
+<p>Folyt már a harcz a magyar és ozman között; Európa népei nézték
+messziről; a kik távul estek, imádkoztak, hogy meg ne hallják a vad
+pogány szavát; mig azok, kik a két harczos nemzet közé jutottak,
+majd az egyiknek, majd a másiknak hódoltak meg, a melyik épen
+győztes maradt. Utolsó vonaglásaiban volt már Szerbország is; egyik
+vára a másik után esett el; pártoskodás, hűtlenség megbénitá
+erejét.</p>
+<p>Galambócz várában Lazarevics volt a szerb parancsnok; s mikor
+már e váron kivül alig volt valamije a veszendő országnak,
+Lazarevics látva, hogy azt ugy sem birja megvédeni, fölajánlá
+Zsigmond királynak tizenkétezer aranyért.</p>
+<p>Zsigmondnál, mint a krónika mondja, mindig nagy szűke volt a
+pénznek; igy történt, hogy a dobra ütött vár a pénzesebb árverő, az
+ozman kezébe jutott, s mit a király tizenkétezer aranyon
+megvehetett volna, azt később ugyanannyi ember életen sem
+vásárolhatta vissza.</p>
+<p>Galambócz a Duna mellett egy emeltebb parton épült bástyafészek,
+melyet erőssé tesz az a helyzet, hogy hozzá közel sehol
+emelkedettebb pont nincs. Azon időben, mikor még az ágyuk hatalma
+nem volt annyira ismeretes, magas párkányos tornyai voltak a
+várnak, s az előtte elkanyarodó Duna öblében egy természetes
+kikötő, a hol a gályák a vár tornyairól minden oldalról
+megvédethettek.</p>
+<p>A hogy a vár a félhold uralma alá jutott, Zsigmond átlátva, hogy
+innen mindig nyilt ajtaja lesz a töröknek Magyarországba ronthatni,
+– az átelleni parton egy másik erősséget emeltetett, melyet később
+Lászlóvárnak neveztek. <span class="pagenum"><a name="Page_32" id=
+"Page_32">-32-</a></span></p>
+<p>A mint az ellenvár elkészült, Zsigmond összegyüjté hadait, s
+megindult Galambócz ellen; az összes sereg vezérletét Rozgonyi
+Istvánra bizva, mint kinek nevéhez akkor a hadsereg legjobban
+ragaszkodott.</p>
+<p>Lászlóvárra érkezve, haditanácsot tartatott a király, melyben a
+főurak, – akkor mindegyik saját banderiumainak vezére, –
+személyesen megjelentek. A sok aranytól csillogó ur között lehete
+látni egyszerű szőrmezben egy pár püspököt is, az ércz mellvas
+keresztül csillogott a fekete öltöny nyilásain.</p>
+<p>A fővezér, kit egyszerű ércz öltözetében alig lehete a többi
+közlovagoktól egyébről megismerni, mint vezéri tollas botjáról,
+valahol a többiek közé elegyedve foglalt helyet, szüntelen
+értekezve kémeivel, nyargonczaival s alvezéreivel, mig a király
+udvaronczai folyvást Zsigmond körül sürögtek, tréfálózva,
+nevetgélve, köztük a kegyelt vajda Stiborice, kit mindenütt meg
+lehete ismerni nagy hasáról, mindig kaczagó képéről, félig
+franczia, félig cseh, imitt-amott magyar, de tarka öltözetéről s
+hires udvari bolondjáról, a kit mindenüve magával vitt, még a
+haditanácsba is.</p>
+<p>A körülmények rövid összevetése után Rozgonyi a király elé
+lépett s leteritve előtte a hely térképét, haditervét tanácskozás
+alá bocsátá.</p>
+<p>Az egész hadsereg a lászlóvári ágyuk födözete s az éj sötéte
+alatt átkelendett a tulsó partra, ott a derék sereg körülveendé a
+várat, s mig a közel halmokra fölállitott ágyuk annak bástyáit
+lerontják, addig a csapatok felváltva csatázandnak a vár segélyére
+érkező ozman-csapatokkal. A vár kelet felől levő <span class=
+"pagenum"><a name="Page_33" id="Page_33">-33-</a></span> bástyái a
+leggyöngébbek, az ott törendő résen a láncsások rögtön ostromolni
+fognak, mig a nyugoti oldalon a tömötten álló házakat
+szurok-kanóczokkal felgyujtandják és kényszeritendik a várőrséget
+gályáikra menekülni. A további győzelem az Istené.</p>
+<p>– A terv minden oldalról helyeselve lőn, csupán Beczko, Stibor
+bolondja szólalt föl ellene.</p>
+<p>– Azt, hogy miként menjetek át, szépen elvégeztétek urak, már
+most határozzátok azt, hogy hogyan jöttök vissza.</p>
+<p>A vitézek felkaczagtak a bohócz ötletére.</p>
+<p>– De tréfán kivül, vezér, szólalt közbe egy udvaroncz – arra nem
+gondoltál, hogy ha az ellenség tulnyomó erővel talál ránk támadni,
+a galambóczi gályák elzárhatják előlünk a visszatérést a Dunán.</p>
+<p>– Ha mi magyarok ellenségeinket akarnók számlálgatni, viszonzá
+Rozgonyi nyugodtan, ugy jobb lenne visszamennünk Ázsiába, mert a
+magyar a mióta itt van, mindig ugy állt és áll ellenségeihez, mint
+egy a tizhez. Ha Amurát maga fog jönni, itt is király álland vele
+szemben. Máskor is beszéltünk már vele, Isten segélyével most is
+elébe állunk: Zsigmond király ugy is tartozik neki valamivel, a mit
+még nem fizetett vissza.</p>
+<p>A király találva érezte magát s hevesen kapott kardjához.</p>
+<p>– Jól mondád vezér, ugy monda, bár ugy lenne, hogy vele
+találkozzunk. A szent szűzre! kedvem volna elébe menni, hogy ha
+magától nem jő. Holnap ilyenkor ágyuink dörgése viendi neki hirűl,
+hogy itt vagyunk. Te szállitsd át ma este a hadat, a legelső hajó
+engem visz át, s meglátandjuk ki marad el királya oldala mellől.
+<span class="pagenum"><a name="Page_34" id=
+"Page_34">-34-</a></span></p>
+<p>A király szavaira nagy lett a lelkesülés; a férfiak siettek
+magukra adatni fegyverzeteiket; csupán Stiborzice csinált józan
+képet az egészhez; ugy látszék, hogy mikor tanácsra volt szüksége,
+bolondjáét szokta meghallgatni, mert ezuttal épen nem sietett a
+király oldala mellé furakodni, a hogy azt egyébkor soha el nem
+mulasztá.</p>
+<hr class="tb" />
+<p>Alig szállt le az éj, midőn a szokatlan dübörgés, mit a hajókra
+szállitott ostromágyuk okoztak, gyanitni engedé, hogy a magyar
+seregek megkezdték a Dunán-átkelést; Galambócz bástyáiról néha
+egy-egy világitó tűzgolyó lövetett fel a magasra, mely néhány
+perczre kétes tűzvilágot vetett a környékre; a vörös ragyogványnál
+kitüntek a Duna fekete tükrén egyik parttól a másikig evező
+nehézkes dereglyék, megrakva fegyveres néppel, lovakkal, ágyukkal:
+de a várőrség nem akadályozhatá meg az átkelést, mert a mint gályái
+a lászlóvári lövegek határába értek, rögtön jöttek ellenük
+nagysüvöltve a lánczos golyók, mik megtilták az előbbre haladást.
+Reggelre az egész sereg a tul parton volt, a csapatok a vár körül
+elhelyezve, az ágyuk sánczkosaraik közé kiszegezve, a halmokon
+köröskörül lobogtak a nemzeti lobogók, szűz Mária képével, a török
+ijedelmére.</p>
+<p>Alig jött fel a nap, midőn azonnal megkezdették az ágyuzást, mig
+a seregek csatarendben telepedtek le körül a mezőn, leczövekelt
+paripák mellett.</p>
+<p>A király sátora a Dunaparton egy zöld halomra volt kifeszitve,
+honnan végignézhetett az egész táboron. Ott ült Zsigmond
+<span class="pagenum"><a name="Page_35" id=
+"Page_35">-35-</a></span> udvaronczaival vigan reggelizve,
+apródjai, fegyvereit s paripáját készen tartva, álltak
+közelében.</p>
+<p>Alig tartott az ágyuzás néhány óráig, midőn a láthatáron
+köröskörül egyes porfellegek kezdettek támadni, mikből lassankint
+fegyveres csoportok tömegei lőnek kivehetők, a mik az ostromlott
+vár felé közeledtek.</p>
+<p>„Jön a török!“ hangzék kivül.</p>
+<p>A király hirtelen föltevé ezüst sisakját, s kardját felövedzve
+harczlovára szökött.</p>
+<p>Midőn sátorából kilépett, már ott állt Rozgonyi.</p>
+<p>– Három dandár jő ellenünk, monda a királynak, itt oldalt a
+Kiuperli aga, szemben a thessaloniai basa, tul rajta a szultán
+Begler Bégje. Az első csapat szedett-vedett csőcseléket hoz magával
+merő ijesztésül, a középsőt én vállalom magamra, s ha végeztem
+vele, fölségeddel együtt az utolsót fogjuk két tüz közé
+szoritani.</p>
+<p>A király helybehagyólag inte s maga a vezér által kimutatott
+helyre indult, mig Rozgonyi tovavágtatott.</p>
+<p>A dob pörgött, a trombita harsogott mindenfelől, a lovagok
+felugráltak paripáikra, a vezér végignyargalt a felállitott sorok
+előtt, s egy nyargonczát azon parancscsal küldte az ütegekhez, hogy
+az ostromágyuzást folytassák a vár ellen s a gyalogság állja el az
+alatt a kapukat, mig a csata foly; – azzal neki indult a szemközt
+jövő thessaloniai basának. A megtámadott török magához akarva venni
+az oldalt jövő Kiuperli által vezetett aga seregeit, meghátrált a
+magyarság rohama elől, mit a Kiuperli által vezetett rendezetlen
+csapatok veretésnek gondolva, <span class="pagenum"><a name=
+"Page_36" id="Page_36">-36-</a></span> mielőtt rájuk kerülhete a
+sor, hanyatt-homlok elrohantak, s ez által a basa seregeit is
+rendetlenségbe hozták, ugy hogy az kénytelen volt gyalogságát
+cserben hagyva, a megüzött spahikkal a távolban keresni
+menedéket.</p>
+<p>Ekkor Rozgonyi hirtelen ellenkező oldalra fordulva, a honnan a
+Begler Bég sietett elé válogatott csapataival, midőn az épen szembe
+csapott a király seregeivel, oldalt támadt a törökre s a Bég
+főzászlótartóját saját kezével vágta le.</p>
+<p>– Rozgonyi! Rozgonyi! hangzott mindenfelől. A vérlepte mező
+futó, vagy elesett törökkel volt tele s néhány óra mulva a mily
+sietve látszottak közeledni a porfellegek a láthatáron, most oly
+sietve távoztak.</p>
+<p>A vezér takarodót fuvatott a harczolóknak, s azzal nyargalt
+vissza az ostromló sereghez. Az egész csata alatt bömböltek a
+faltörő ágyuk, a megütött sáncz után reszketett a körüllevő föld, a
+mázsányi kövek, miket a szélüstök hánytak, mennydörögve hullottak
+le a várba.</p>
+<p>– Nem jól megy igy! kiálta Rozgonyi odaérkezve a lövegekhez, mik
+a keleti oldal tornyait tördelték. Nem értitek a munkát, mind csak
+a bástyák tetejét tördelitek, a helyett hogy az alját lődöznétek.
+Ide azzal a kanóczczal! s azzal leugrott lováról maga állt a
+legnagyobb sugárágyu mellé, s azt a legnagyobb toronynak irányozva
+elsüté. – Nézzétek, minő rést ütött a falon! küldjetek egy lánczos
+golyópárt a kapuőrök közé. Száz arany annak, ki a mecset tornyát
+eltalálja! – Ekkor ujra mennydörgött a sugárágyu második lövése. A
+toronyőrök mind lefutottak az ingadozó tetőről s a harmadik és
+negyedik lövésre <span class="pagenum"><a name="Page_37" id=
+"Page_37">-37-</a></span> összedült az, omló köveivel betemetve a
+mély árkot, mely a vár körül volt ásva.</p>
+<p>– Most rohamra! kiálta Rozgonyi, kezébe ragadva egy szűz Máriás
+lobogót s a kopjások élén a tört rés felé futott, mindenütt elől
+rohanva, s már elfoglalta a ledőlt elősánczot, midőn hirtelen
+lelkendezve fut elé egy nyargoncz, kipirult arczczal jelentve: hogy
+Firuz Bég, a szultán sógora, uj erővel közeleg a várhoz, a három
+szétvert dandárt is magához gyüjtve, már látszanak zászlói a
+távolban.</p>
+<p>Rozgonyi boszusan tekinte szét. Ez esemény ismét félbeszakitandá
+az ostromot.</p>
+<p>– A király már a sikon áll, szólt egy másik segéde, ki akkor
+érkezett.</p>
+<p>– Ugy nekünk is vissza kell fordulnunk, szólt Rozgonyi
+szomoruan, nem ügyelve a szakállos tekékre, miket a várból reá
+lövöldöztek, s nehezen látszott megválni a már elfoglalt bástyától;
+de a közelgő törökhad zászlóit a környező füst közül is ki lehete
+már venni.</p>
+<p>E pillanatban rettenetes kiáltás harsogott fel a Duna felől
+„Jézus!“ és „Allah!“ hangzék irtózatos vegyületben. Ostromlók és
+ostromlottak meglepetve tekintének oda.</p>
+<p>A Dunán felülről egy nemzeti lobogós hajóhad uszott alá
+fegyveres vitézekkel megrakva, mely egyenesen a galambóczi
+kikötőnek tartott, a hol a török gályák álltak.</p>
+<p>Mindenki bámulva tekinte oda, senki sem tudta, hogy hol veszi
+magát e hajóhad és ki vezérli?</p>
+<p>„Jézus, Jézus!“ hangzék ujra s az érkező gályák közül
+kibontakozott <span class="pagenum"><a name="Page_38" id=
+"Page_38">-38-</a></span> egy, melynek minden vitorlája nemzeti
+szinű volt, árboczokon villogtak a kis szalaglobogók. A hajó
+parancsnoka egy nő volt, hófehér ruhában, keblén ezüst
+pikkelypánczél, mely karcsu amazoni termetét csipőig födözte,
+sisakrostélya le volt eresztve, fehér kócsag lengett rajta.</p>
+<p>– Előre! Isten nevében! kiálta csengő hangon a nő, s a
+török-gályák közé rohanva, a legelsőt, mely ellene állt, oldalt
+ütve, elsülyeszté, s a mint a többi rárohant, azokat egy
+pillanatban oly irtózatos ágyutüzzel fogadta, hogy a következő
+perczben az egész Duna holtakkal és romokkal lön boritva.</p>
+<p>„Jézus!“ „Jézus!“ hangzott diadalhangon.</p>
+<p>A fehér nő inte kormánybotjával s azzal a kisérő hajók
+rárohantak a zavart török hajóhadra; tüzesőként hullott a pusztitó
+görögtüz reájok s a hulló szikrazápor közepett, mint egy tul világi
+bálványkép, állt a magasztas női alak, vészt, pusztulást hozva a
+haza ellenségeire.</p>
+<p>Hajója mindenütt ott járt, hol legvadabb volt a viadal; tagjai
+heves mozdulatáról lehete látni, hogy valami fanaticus tüz
+lelkesiti, dolgokat cselekedni, mikre férfiak is büszkék
+lehetnének; fehér ruhája ugy lobogott a szélben, csengő hangja
+kihallatszott a harczkiáltásból.</p>
+<p>Ki ezen asszony? Kérdezé mindenki bámulva. Még Rozgonyi is
+elfelede mindent ez uj tünemény fölött.</p>
+<p>Nem sokára az egész törökhad lángokban állt, vagy el volt
+sülyesztve; ekkor a rejtélyes nő horgonyt vettetett a Duna közepén,
+épen Galambóczvárral szemben, s elkezdé azt ágyuival a Duna felől
+lövetni, a hol az épen legkevésbbé volt védve. <span class=
+"pagenum"><a name="Page_39" id="Page_39">-39-</a></span></p>
+<p>– Akárki légy, kiálta Rozgonyi, többet érsz nálamnál.</p>
+<p>A hajókon jött sereg ez alatt kiszállott a partra, s az
+ostromlók örömujjongva ismerék meg bennök a lengyel király
+segédcsapatait, miket egy fekete pánczélos lovag vezetett hosszu
+sastollal sisakján, melynek arczvasa le volt zárva.</p>
+<p>Az ujon-érkezettek rögtön otthon találták magukat a csatatéren;
+vezérük meglátva Rozgonyit, oda izent hozzá, hogy csak ostromolja
+tovább a várat, ő az alatt majd foglalatoskodtatja az
+ellenséget.</p>
+<p>– Bizonyomra az ajánlat becsületes, szólt Rozgonyi, – elfogadom.
+S azzal ujra felkapva a zászlót, kopjásaival megmászta a falakat,
+maga mindenütt elől a hágcsókon, s midőn zászlóját a legelső
+toronyba feltűzte, bámulva látta, mint küzd egy felől a fekete
+lovag az ellenség tulnyomó erejével, egyenkint támadva meg annak
+dandárait s egyenkint legyőzve, mig másfelől a Dunán álló hajóról
+mint rontatja le a fehér nő az ostromlott vár bástyáit.</p>
+<p>Kik lehetnek ők? kérdé a körülállóktól. Nem ismerte őket senki,
+még csak gyanitni sem tudta.</p>
+<p>Egy óra alatt el volt űzve Firuz Bég a sikról, a Dunán el volt
+égetve a török hajóhad s a külvár el volt foglalva Rozgonyi
+által.</p>
+<p>A várőrség a szűk belvárba szorult, hova a rejtélyes asszony
+hajójáról folyvást szurokkanóczos lángtekék repültek, s a viztől el
+levén szoritva, ostrom nélkül is kénytelen leendett magát
+feladni.</p>
+<p>A magyarság diadaléneket harsogtatott már, a lengyelek
+<span class="pagenum"><a name="Page_40" id=
+"Page_40">-40-</a></span> összeölelkeztek bajtársaikkal, Rozgonyi
+is sietett a fekete lovagot fölkeresni, ki oly jókor érkezett a
+csatába.</p>
+<p>A fekete lovag épen akkor vált meg a királytól; Zsigmond a saját
+nyakában függő sárkányrend érdem-lánczát akasztá a hős nyakába, ki
+még akkor is vérrel és porral volt födve.</p>
+<p>– Légy üdvöz, lovag! szólt Rozgonyi, barátilag nyujtva jobbját a
+vitéz elé; a harcz dicsősége, akárkik legyetek, a tied s azé az
+asszonyé. Engedd, hogy barátaim közé számláljalak.</p>
+<p>– Az vagyok: mondá a lovag, sisakrostélyát fölemelve, – s
+Rozgonyi bámulva kiálta fel: „Cserni Száva!“</p>
+<p>Száva arczán valami rejtett öröm látszott derengeni, mig
+Rozgonyié elkomorult.</p>
+<p>– Elfeledted igéretedet, hogy Ceciliát nem hagyod el, mig vissza
+nem térek.</p>
+<p>Nem feledtem; tekints oda! szólt Száva a Dunán álló hajóra
+mutatva.</p>
+<p>– Ki ez az asszony? kérdé Rozgonyi szivdobogva.</p>
+<p>– Ez asszony Rozgonyi Cecilia!</p>
+<p>Rozgonyit az öröm magán kivül ragadta, nem tudott szólni, az
+indulat rohama elfojtá keblét.</p>
+<p>– Megfogadtatád velem, hogy nem hagyom őt el, monda Száva
+mosolyogva; de azt nem, hogy csatába nem jövök; én tehát magammal
+hoztam őt.</p>
+<p>Rozgonyi nyakába borult a lovagnak. Jer, jer, szólt, hadd lássam
+őt közelebbről; minő délczeg, minő bátor! Istenem nem csodálom, ha
+a győzelem mellé pártol. S ezzel a két lovag a part felé nyargalt,
+honnét a hős amazont közelebbről lehete látni; <span class=
+"pagenum"><a name="Page_41" id="Page_41">-41-</a></span> de mielőtt
+odaértek volna, szemközt jött rájok Péterfi Endre, a király segéde,
+s az örömtől mosolygó Rozgonyihoz hajolva, fülébe sugta mogorva
+hangon:</p>
+<p>– Amurat maga jön ellenünk nyolczvanezer emberrel.</p>
+<p>– Jöjjön ugyanannyi ördöggel! Kiálta Rozgonyi büszke bizalommal;
+– állunk elébe.</p>
+<p>– Magam is aztmondó vagyok, viszonza Péterfi; hanem a király
+hivat mind kettőtöket sátorába.</p>
+<p>Rozgonyi kezével inte a távolból nejének, ki őt megismerve,
+csókot vetett utána diadalmas kormánypálczájával; azzal siettek a
+lovagok a király sátorába.</p>
+<p>Oly mosolygó, oly elégült arczczal lépett be mind a kettő, hogy
+szinte megbotránkoztak rajtuk a már jelenlevők, kiknek arczain
+nagyon is józan magábatérés látszott helyt foglalni.</p>
+<p>– Uram király! szólt Rozgonyi, miután látta, hogy más nem fogja
+a beszédet kezdeni; – Isten irgalma ugy akarja, hogy diadalunk
+tökéletes legyen s egy napon semmivé tehessük hitünk és hazánk
+ellenségét. Most maga Amurát jő fegyvereink elé, még egyszer
+csatába hozva azon seregeket, miket mi néhány óra előtt futni
+tanitottunk. Áldassék az Isten neve, s teljesüljön akarata. Mi
+elfogadjuk a szent harczot, s ha ma leszáll, nem fog többé a
+félhold feljőni Európa egére.</p>
+<p>Rozgonyi lelkesült szavai után halotti csend lön a sátorban. Az
+emberek összenéztek s könyökkel taszigálták egymást, hogy szóljon
+már valaki; senki sem akart.</p>
+<p>A király zavarodva nézett szét, hogy valaki feleljen
+Rozgonyinak, s midőn mindenki leüté fejét és a hallgatás hosszura
+<span class="pagenum"><a name="Page_42" id=
+"Page_42">-42-</a></span> kezde nyulni, mintha zavarát
+büszkeségével akarná palástolni, lecsapta hirtelen süvegét az
+asztalra s daczos határozottsággal mondá.</p>
+<p>– Vezér, mi elhatároztuk, hogy rögtön visszavonulunk a Dunán.
+Tekintsd határozatunkat parancs gyanánt és teljesitsd.</p>
+<p>Rozgonyit mintha a villám sujtotta volna le egéből, nem tudott
+mit szólni e váratlan parancsra.</p>
+<p>Szótlansága feloldá a többi urak nyelvét: „Minek koczkáztatni
+oly harczra a hadsereget, melyben mindenestül oda veszhet?“
+morgának itt is amott is. „Az idő roszul volt választva Galambócz
+ostromára.“ – „A király életét nem szabad szerencséltetni.“</p>
+<p>És valóban Zsigmond próbálta már egy párszor, hogy mit tesz az,
+ha egy megvert sereg a folyóviznek szorul, s nem volt kedve még
+egyszer tört buzával élni, minővel Cserey Balázs táplálta őt futása
+közben, vagy hetekig bujdosni a tengeren egy rosz lélekvesztőn,
+mint a nikápolyi csata után: s rögtön, mi előtt Rozgonyi szóhoz
+jöhetett volna, átküldé Péterfit a szomszéd halmokról alájövő
+Amuráthoz fegyverszünet-kötés végett.</p>
+<p>Részéről Galambócz ostromának abba hagyása volt igérve, miért
+viszont a magyar seregeknek háboritatlan visszakelése a Dunán
+köttetett ki.</p>
+<p>Amurát két kézzel kapott az ajánlaton, ő több napokig nem lett
+volna képes seregeit összegyüjteni, s Galambócz, a Duna vizétől
+megfosztva, a jövő reggelen kénytelen leendett magát föltétlenül
+feladni.</p>
+<p>Péterfi erősen felkaftánozva tért vissza az elfogadott
+fegyverszünet-kötéssel, <span class="pagenum"><a name="Page_43" id=
+"Page_43">-43-</a></span> noha nyilván ő is jobb szerette volna azt
+a kaftánt adójával együtt megütögetni, mint magára venni.</p>
+<p>Rozgonyi komoly hallgatással engedelmeskedett a parancsnak,
+leszedette a sok áldozattal elfoglalt bástyákról a kitüzött
+zászlókat, a nehéz ágyukat hengereikre téteté s a parthoz rendelt
+dereglyéken elkezdé a sereget visszaszállitani Lászlóvár alá.</p>
+<p>Busan, mogorván keltek hajóra a csapatok, a félig romba dőlt vár
+üszkei még füstölögtek, s a Dunán csendesen usztak alá az
+elpusztult török hajóhad egyes égő gályái.</p>
+<p>A lovasság már egészen át volt szállitva, a gyalogságnak is egy
+része, csupán a lengyel csapat, a király testőrsége, s Rozgonyi
+lándzsásai voltak még tulnan. A király, Rozgonyi és Cserni Száva,
+mint illett vezérekhez, leghátul maradtak a visszavonulásnál.</p>
+<p>E perczben, mikor már ők is hajóra akartak kelni, irtózatos
+orditás támadt köröskörül, a thessaloniai basa és Feruz Bég,
+boszutól ingerelve, a kötött fegyverszünet hűtlen megtörésével
+rohantak a tulnan maradt kisded csapatra. Amurát, ki soha adott
+szavát meg nem szegé, dühös izenettel futtatá nyargonczait a hütlen
+támadókhoz, halállal fenyegetve mindenkit, a ki vissza nem tér. De
+már akkor nem volt erő, mely a rohanó árt visszatartsa többé. A
+durva csőcselék, melynek harczi becsületről fogalma nem volt,
+veszett vadállati dühvel támadt a tulszorultakra.</p>
+<p>A király testőrei egy pillanat alatt el voltak vágva a
+dunaparttól s maga Zsigmond körül lön véve e dühös félmeztelen
+alakoktól, kik a viadal hevében lehánytak magukról paizst és
+<span class="pagenum"><a name="Page_44" id=
+"Page_44">-44-</a></span> pánczélt, s földön csuszva furakodtak
+lova alá, annak térdeihez vagdalva handzsáraikkal. A király
+férfiasan védte magát, a rálőtt nyilak lepattogtak pánczéljáról, s
+ágaskodó paripája tiporva gázolta a felé közeledőket. E perczben
+érkezett oda Rozgonyi.</p>
+<p>Paizsát elvetette a vezér s bal kezébe dárdát, jobbjába kardot
+fogva, utat tört magának a királyig, ott dárdájával jobbra balra
+öklelve széthányta a támadókat; s egy tágitó pillanatban kiugratott
+vele a harczoló tömeg közől, s azzal hirtelen a Duna habjai közé
+szöktetve a gyorsan oda érkező csónakok egyikére fölsegité a
+királyt, s a mint ekkor ismét vissza akart fordulni a harczolókhoz,
+a paripa felágaskodott vele s lovagjával együtt a folyam árjai közé
+zuhant. A hab összecsapott fölötte.</p>
+<p>E pillanatban az oda siető Cecilia hajója alig volt már tőle
+néhány evezőnyomnyira. A nő kiálta férje nevét, látta, mint merült
+el az a vizben, s sikoltva rohant a hajó szélére, utána akarva
+magát vetni. A vele levők visszatarták, s nehányan a jobb uszók
+közül leugráltak a folyamba, Rozgonyit kiszabaditandók.</p>
+<p>Nehány percz mulva ismét felbukott az elmerült paripa, s a
+magyarok örömsikoltva látták: hogy Rozgonyi is előtünik a ló
+serényébe kapaszkodva.</p>
+<p>Néhány török arnauta ez alatt észrevevé a vezér veszélyét,
+szintén a Dunába szökött szájába fogott késekkel, a menekülő után
+uszva. Itt a magyar és török buvárok közt véres tusa keletkezett a
+viz között, a viz alatt, összeölelkeztek, s le-lebuktak a viz alá,
+egymást késdöfésekkel gyilkolva, s száz lépéssel odább bukott fel
+ismét az egyik, mig a másikat holtan vitte odább a viz.</p>
+<p>E küzdés alatt Rozgonyi, neje hajójához ért, a kéz, mely
+<span class="pagenum"><a name="Page_45" id=
+"Page_45">-45-</a></span> fölsegité őt a födözetre, Ceciliáé volt,
+a legimádottabb, a legbátrabb nőé; Rozgonyi elfulladtan rogyott
+hölgye keblére, mindenki azt hitte, hogy elájult.</p>
+<div class="figcenter"><a href="images/i002hq.jpg"><img src=
+"images/i002.jpg" alt="" title="" /></a></div>
+<p>E közben nőttön nőtt a zavar; a tul maradt magyar és lengyel
+csapatok körül voltak özönölve az ozman hadaktól, egyes bajnok
+küzdött egész vérszomju csapatok közepett. Csupán egy helyütt állt
+meg egy csomóban nehány száz férfi, élükön a fekete lovaggal, kiket
+nem birt helyükből kiverni az egész dühös had.</p>
+<p>Rozgonyi feleszmélt a csatakiáltásra. Széttekinte. Meglátta a
+küzdő fekete lovagot az ellenség csapatjai közepett. „Niger,
+Niger!“ hangzék a harczolók jelkiáltása.</p>
+<p>– Kardomat! Lovamat! kiálta Rozgonyi, talpra szökve. Utánam!</p>
+<p>– Mit akarsz? kérdé tőle ijedten Cecilia, ki ápoló kézzel segité
+őt magához tériteni.</p>
+<p>– Nem látod ott azt a lovagot. Mindjárt ott vesz.</p>
+<p>– Isten legyen irgalmas lelkének. Derék vitéz volt. Ő vezetett
+utánad; de te nem fogod őt megmenthetni többé. Halálod itt a
+hazának nem használ, s élted az enyim is.</p>
+<p>– Az ő élte is a tied. E lovag Cserni Sztanisa. Paripámat elő!
+kiálta Rozgonyi, s mig neje a fölfedezett név hallattára térdre
+rogyott, Rozgonyi megsejdité paripáját a hajóhoz kötött dereglyében
+s leugorva a födözetről, felszökött rá s parancsolta a legényeknek,
+hogy evezzenek a parthoz. Ott kikapva egy csatlós kezéből a
+harczbárdot, födetlen fővel, pánczéltalanul a mint volt, közibe
+tört a küzködő csapatnak. <span class="pagenum"><a name="Page_46"
+id="Page_46">-46-</a></span></p>
+<p>Rozgonyi! Rozgonyi! hangzék az ujra éledő magyarok
+harczkiáltása, mig a hajón maradt nő, reszkető kezeit az égre
+emelve, térden állva imádkozott a csataorditás halálhangjai
+közepett.</p>
+<p>Mint a neki vadult him oroszlán, rontott az ozman had közé
+Rozgonyi, hullott a ki elébe akadt; a kit sulyos harczbárdja
+megütött, nem maradt ideje lelkét Istennek ajánlani többé. Soha sem
+látták őt igy harczolni, mintha nem is látná azokat, a kik előtte
+állanak, nyargalva vágtatott keresztül a legsürübb tömegeken. Mint
+a gondolat, oly sebesen jutott el odáig, a hol Száva küzdött.</p>
+<p>Gyalog volt már a fekete lovag, lovát leszurták alatta, paizsa
+össze volt horpasztva, de bástya volt körülötte holttestekből s
+egyenes kardjával nyugodtan viaskodva oszta jobbra balra
+halálcsapásokat.</p>
+<p>– Firuz! Firuz! orditá a törökség, s egy roppant óriás jelent
+meg nehéz harczparipán, emberfő nagyságu buzogányát forgatva
+kezében.</p>
+<p>– Én vagyok Firuz Bég! orditá rekedt hangon a török, Száva ellen
+törve. Tudd megmondani a más világon kutya, hogy ki volt az, a ki
+megölt.</p>
+<p>– Ide fordulj! ordita e pillanatban egy közbetörő lovag, hajadon
+fővel, szétszórt hajakkal; véres harczbárdját csapásra emelve. A
+török paizsát tartotta ellene; a lezuhanó csapás kétfelé szelte
+azt, s az óriást válltól nyeregkápáig hasitva, lovastól együtt
+halomra döntötte. „Én vagyok Rozgonyi!“ kiálta a lovag a lehulló
+törökre s használva a rémülés pillanatát, mely a török <span class=
+"pagenum"><a name="Page_47" id="Page_47">-47-</a></span> sereget az
+óriás összeestével elfogta, oda szökött Száva mellé, azt karjánál
+fogva óriási erővel felkapta lovára, s magához szoritva nyargalt
+vele vissza a part felé, lehuzva fejét az utána repülő nyil és
+kopja zápor elől.</p>
+<p>– Ide, ide kiáltozák a parthoz érkező csónakokból; a király
+saját hajóját is elküldé a vitézek megmentésére. De első volt
+mindannyi közt Cecilia, ki csónakával a parthoz evedzve, oda várta
+dobogó kebellel az érkezőket.</p>
+<p>Szerencsésen eljutottak a parthoz. Rozgonyi leszökött lováról s
+beugrott a készen álló csónakba. Cecilia megölelte őt és
+megcsókolá, s akkor Száva felé fordult, s kezét felé nyujtva édes
+vigasztaló hangon mondá neki: „Légy üdvöz szegény Száva!“</p>
+<p>A lengyel megdöbbenve lépett vissza a csónaktól e szavakra,
+szomoru szemrehányással fordult Rozgonyihoz: „Te megcsaltál,
+elárultad előtte nevemet, most én is megcsallak téged,“ s azzal
+hirtelen, mielőtt valaki meggátolhatta volna, felszökött Rozgonyi
+paripájára, s visszarohant az ellenség közé.</p>
+<p>– Megállj Száva, kiálta utána Rozgonyi, ki gyalog maradt a
+csónakban. Hasztalan. Néhány pillanatig hallatszott még a
+harczkiáltás. „Niger! Niger!“ azután mindig csendesebb lett s
+tovább hömpölygött a zaj. Az utósó kard villogott még nehány
+perczig az utósó bajnok kezében, végre az is lefeküdt az ellenségei
+holttestéből vetett ágyra.</p>
+<p>Cecilia el akarta rejteni könyeit. – Hadd folyni őket, – mondá
+Rozgonyi, – látod, hogy mindenki sir, pedig senkit nem szeretett
+ugy, mint téged.</p>
+<hr class="chap" />
+<p><span class="pagenum"><a name="Page_48" id=
+"Page_48">-48-</a></span></p>
+<h2>SOLIMAN ALMA.</h2>
+<h3>I.</h3>
+<p>A zultánnak örömünnepe volt.</p>
+<p>Egyik diadalhir a másikat érte. Szárazról és tengerekről, a
+világnak mind a négy része felől győztesen tértek vissza az ozman
+hadseregek.</p>
+<p>A föld leghatalmasabb királyai hajoltak meg a félhold hatalmától
+s követeik meghódoló ajándékkal várakoztak a magas kapu előtt.</p>
+<p>Egész Sztambul viszhangzott a diadalkiáltástól, a muezzim szava
+helyett uj még uj örömhir kiáltotta meg az órákat. A nép betöltötte
+az utczákat, a nők tarka csoportokban ültek ki a házak tetőire, a
+gyermekek felmásztak a házak mellé ültetett platánokra s riadozva
+zúgták szakadatlanul Solimán nevét.</p>
+<p>Az Aja-Sofia templomától egész a Solimanje-mecsetig, hosszu
+kettős sort képezének a felállitott janicsárok ezüsttől csillogó
+rendei; a közbeeső ut hosszan be volt vonva a legdrágább perzsa
+szőnyegekkel.</p>
+<p>A két mecset között állt Mahmud siremléke, zöld és fehér
+corynthi márványoszlopokból emelve, melynek aranyozott <span class=
+"pagenum"><a name="Page_49" id="Page_49">-49-</a></span> rácsozatán
+keresztül a thúja és czyprus sötétzöld bokrai s a rózsa és jázmin
+eleven virági kandikáltak elő.</p>
+<p>Átellenben e ragyogó keleties siremlékkel állt egy szomorubb
+épület; elevenek sirja, a statusbörtön, melynek szűk
+ablakhasadékain halavány holteleven arczok sáppadoztak ki a
+napvilágra.</p>
+<p>Minden ember ujjongott, örűlt, remélt, a pórnép pénzszórásra
+gondolt, a katona sokszorozott zsoldra, a papok uj templomokra, a
+hivatalnokok előléptetésre, és a foglyok szabadulásra.</p>
+<p>Az idő gyönyörű volt. Kelő nap, keleti égen; egy elmult éjszakai
+eső után a czyprusok illata ülte el a levegőt, az arany félholdak
+sürűen ragyogtak a hattyunyaku minarettek tetején.</p>
+<p>Egyszerre megdördűltek a serail ágyui, hirdetve: hogy a zultán
+megindult a diadalmenetre, a bömbölő hangokat sokszorosan adták
+vissza a távol hegyormok és a közel nép ajkai. A harsogó tábori
+zene mindig közelebb, közelebb jött, kisérve egy szakadatlan
+üdvözlő orditástól, mely nyomrul nyomra támadt, a hol a zultán
+végig haladt.</p>
+<p>Az egész roppant város élni látszék, a régi omladozott
+palotákon, mik a görög császárok idejéből maradtak meg s a körűlök
+halmozott apró faépületek tetőin tarka néptömeg lebegtette hosszu
+kendőit, a sötétkék Bosporus árboczerdeje, a csonka szobrok mik a
+házak körül fölmeredeztek, a három összefont kigyó szobra a
+Hebdomon palota mellett, a sirkertek s a legtávolabb hegyek is
+ujjongó, tolongó néppel voltak megrakva, <span class=
+"pagenum"><a name="Page_50" id="Page_50">-50-</a></span> csak az
+Aja-Sofia mutatott sötét élettelen képet óriási kúptetejével, és a
+még sötétebb börtön.</p>
+<p>A zaj, az üdvkiáltás, a tábori zene mindig közelebbről hangzott,
+– egy pillanatra elcsendesűlt, midőn a zultán a Sofia templomhoz
+érve, ott lováról leszállt s ájtatoskodni betért a mecsetbe. Azután
+ismét ujra kezdődék a zaj és tolongás. Jött a végeláthatlan menet;
+elől a csatákból megtért katonaság, mindennemű phantasticus
+fegyverzeteikkel; itt fényesre csiszolt paizsok, középen kiálló
+tőrhegygyel, gömbölyű sisakok, szeges buzogányok, amott turbános
+nép, lengő kócsagtollal, gyöngyökkel rakott forgók, bogláros övek,
+görbe kardok; majd czirkasz lovasság pikkely-pánczélokban,
+tegezzel, puzdrával, hosszu, villogó hegyű dárdákkal s tekenős
+paizszsal, arany-szegekkel kiverve; ismét puskás hadak, nehéz
+ezüsttel vert hosszu lőfegyverekkel, fejükön vörös fesz, hosszu kék
+czafranggal; majd a testőr spahik, selyemmel himzett keleties
+öltönyükben, arab ménekein, fegyvereik markolatja smaragd- és
+rubinttól ragyog; utánok, a tábori zenészek, csodás alakzatu
+réz-kürtjeikkel, dobjaikkal, csengetyüikkel s mind e tarka csoport
+között a felül lengő koszoruzott lófarkak, félholdak és szines
+lobogók.</p>
+<p>A katonaság után jöttek a hadi zsákmánynyal megrakott tevék
+csoportjai, szerecsen fiuktól vezetve. A felhalmozott drága
+edények, ragyogó boglárok és fegyverek egymásra hányt tömegében
+három kirabolt ország kincseit lehete szemlélni.</p>
+<p>A nép még kisérte szemeivel a feltollazott és csöngetyüzött
+dromedárok sorait, midőn ismét uj jelenet vonta magára figyelmét.
+<span class="pagenum"><a name="Page_51" id=
+"Page_51">-51-</a></span></p>
+<p>Két roppant elefánt közelgett, ormányaikban pálmaágat tartva, s
+a hátukon vitt biborral és keleti shavlokkal beaggatott
+tornyocskákból két csausz hányt arany és ezüst pénzt tele marokkal
+a tolongó nép közé.</p>
+<p>A pénzdarabokon czivódókat majdan a diadalszekerek dörgése
+választá szét, mik négy fehér lótul vonatva a harczban elfoglalt
+zászlókat hozták; utánuk jöttek a Bayadérek, karcsu tánczosnők,
+piros rózsával koszoruzva, eszményi öltözetekben, miknek habkönnyü
+kelméje oly átlátszó, mintha ködbűl volna szőve; szökdelő lábaik
+alig látszanak a földet érinteni, mig a csengetyűs dobok, miket
+fejük fölött összeütnek, ugy összehangzanak szemeik vad
+villanásival.</p>
+<p>Utánuk jött az imámok és dervishek hosszu bus csoportozata,
+vezetve a fő Ulemától, csodás tagjártatásokkal s még csodásabb
+énekléssel.</p>
+<p>Végre jött maga a zultán, vezéreitől környezve.</p>
+<p>Fejedelmi öltönye himezetén Persia kimeritette művészetét,
+ragyogott turbánján és fegyverzetén rubin és gyémánt, de semmi sem
+volt rajta oly fejedelmi, mint hosszu hófehér szakálla és semmi sem
+ragyogott ugy rajta, mint villogó tűzszemei. Előtte vitte egy
+főcsausz hófehér paripán a próféta zászlóját.</p>
+<p>A körüle lovagló basák kelet minden pompájában ragyogtak, csupán
+egy volt mindannyi közt egyszerü vas fegyveröltözetben, semmi
+gyémánt, semmi kashmir rajta; egy délczeg dalias férfi, ki a zultán
+jobbján lovagolt, – Ibrahim, a nagy vezér.</p>
+<p>A zultánt riadó örömkiáltással fogadta a mozlem nép, mindenütt
+<span class="pagenum"><a name="Page_52" id=
+"Page_52">-52-</a></span> a merre járt, s a „Solimán!“ kiáltás közt
+sürűn lehete hallani e nevet is: „Ibrahim!“</p>
+<p>A zultánt követték háreme kedvencz hölgyei a Kislar Agától
+vezetve, a ki utálatos fekete vén ember volt s valamivel kevesebb
+mint férfi.</p>
+<p>A hölgyek mind aranyozott palankinban vitettek, legelől egymás
+mellett a Sultana-Valideh, a zultán anyja, s a Sultána-Aseki,
+Solimán kedvencz neje, utánuk a többi hölgyek, a zultán nejei és
+leányai, mind valami fényes ragyogó fátyollal leteritve, mely ugy
+tűnt fel arczaikon, mintha félig átlátszó aranynyal volnának
+fedezve.</p>
+<p>A menet után ujra az elébbi sorozat ismétlé magát, dervishek,
+almék, diadalszekerek, pénztszórók és tarka fegyveres nép.</p>
+<p>A mint Solimán Mahmud siremlékéhez ért, ott megállt, feltáratá
+annak aranyozott rácskapuit. Intésére nyolcz fekete rabszolga
+félreháritá a czypruslombokat, mik a szőnyegekkel teritett
+mausoleumot elfedék, másik nyolcz egy nagy márványlapot emelt fel
+egy rejtett mélység nyilásáról s ekkor egy aranycsapot megforditva,
+a mely üregből roppant vizoszlop lövelt föl, szivárványszineket
+vetve körül a rásütő naptól. Egy szökőkút volt az, melylyel Solimán
+népeit meglepé; a legnagyobb jótékonyság kelet forró éghajlata
+alatt.</p>
+<p>A meglepett nép kitörő üdvkiáltással fogadá a zultán kegyét, ki
+ekkor balra fordulva, hol a sötét épület állott, inte a
+tömlöcztartóknak, azok föltárták a csikorgó kapukat s a börtön
+szomoru lakóit megszabaditva lánczaiktól, kibocsáták mind a tomboló
+tömeg közé, az élő napvilágra. <span class="pagenum"><a name=
+"Page_53" id="Page_53">-53-</a></span></p>
+<p>Az üdvkiáltás még egyszer oly magos lőn. Solimán tovább
+lovagolt, szemei még jobban ragyogtak, mint egyébkor. Egy köny
+ragyogását lehete bennök látni.</p>
+<p>A Solimánje mecsethez érkezve a zultán, leszállott lováról,
+leteritteté szőnyegét, leborult imádkozni, melyet buzgóan végezve,
+megtörlé kezével arczát, meghajtá magát jobbra és balra a két
+láthatlan angyalt üdvözölve, kik török hit szerint az imádkozó
+mellett két felül állanak, s azzal átadta Ulemának és imámoknak az
+uj templomot, melyet akkor épittetett, márványnyal és mozaikkal
+kirakva s arabeskekkel kifestve.</p>
+<p>Minél tovább ment, az örömkiáltás annál jobban nőtt. A nép, mely
+az elszórt pénzt fölszedé, s az uj szökőkút kristályvizét izlelte,
+a foglyok, kik börtönükből kiszabadultak, s a papok, kik uj
+templomot kaptak, mely pompában s a Korán mondatai
+nagyszerűségében, mik fekete márványra aranybetükkel voltak vésve,
+még az Aja-Sofiát is fölülmulta, és a katonák, önmaguk látásától
+ittasak, nem szűntek meg Solimán nevét viszhangoztatni. Az
+erkélyekről hullókoszoruk zápora boritá utját s a hölgyek illatos
+viz harmatát hinték le rá.</p>
+<p>Itt jutott vissza a serailba, melynek ajtai bezáródtak a tömeg
+előtt, csupán a zultán kiséretét, papjait és hárem hölgyeit
+bocsátva keresztül, mig a nép a kapun kivül maradt, uj örömhirt
+várva az erkélyen megjelenendő kikiáltótól.</p>
+<p>A diván gyöngyházzal kirakott teremében trónja párnájára ülve
+maga elé szólitá Solimán országa legfőbb embereit, s egyenkint
+mindeniket külön megajándékozá s magasabb hivatalra emelte. A
+hirnök minden uj kinevezést trombita-harsogás <span class=
+"pagenum"><a name="Page_54" id="Page_54">-54-</a></span> mellett
+adott tudtul a népnek, s a nép harsogó kiáltásban adá tudtul öröme
+nagyságát.</p>
+<p>Mindenki beteljesülve látta vágyait. E nap örömnap volt
+mindenkinek, mely a legmerészebb reményeket gyümölcsözőkké
+tette.</p>
+<p>Csupán egy volt még hátra, ki jutalmát el nem vevé: Ibrahim.</p>
+<p>Őt hagyta legutoljára Solimán.</p>
+<p>Mindenki feszülten leste, mi tisztelet várhat arra, a ki már
+legnagyobbat elérte, a mit a zultáni koronán alul birni lehet s
+midőn a zultán maga elé szólitá Ibrahimot, mindenünnen irigy szemek
+tekintének felé, ohajtva, hogy hulljon le az, a mi már magasabbra
+nem mehet.</p>
+<p>A zultán szeretetteljes arczczal tekinte Ibrahimra.</p>
+<p>Országom nagyjai közt legnagyobb vagy Ibrahim, szólt a
+nagyvezérhez, im én téged még nagyobbá teszlek. – Ime összegyült
+agák, bégek, basák, padishahk és imámok, hajoljatok meg Ibrahim
+előtt; én őt fiammá fogadom, ki divánom vánkosán jobb felől fog
+mellettem ülni. Hirnök kiáltsd ki a népnek, hogy Solimán Ibrahimot
+fiává nevezte ki.</p>
+<p>A nép örjöngő örömkiáltása megreszketteté a palotát, s a divánba
+gyűlt országnagyok mellükön keresztbevetett karokkal hajoltak meg
+Ibrahim előtt, ki szomoruan sohajta fel s szemeit a földre
+szegzé.</p>
+<p>– És hogy ne csupán név szerint légy fiammá fogadva Ibrahim, ime
+lépj e rostélyzathoz és nyisd fel azt.</p>
+<p>Az agák szöktek Ibrahimot megelőzni a szolgálattételben.
+<span class="pagenum"><a name="Page_55" id=
+"Page_55">-55-</a></span> Solimán intésével visszatérité őket:
+„egyedül Ibrahimot illeti annak felnyitása“ monda.</p>
+<p>Ibrahim oda lépett a rostélyhoz, felnyitá azt, a rostélyon tuli
+nehéz selyem függöny kétfelé vált s a rejtekből egy csodaszép hölgy
+lépett elő, egy karcsu eszményi alak, rózsaszinü kaftánkában, oly
+lenge, oly aetheri, hogy az ember szinte fél, hogy eltörik az
+öleléstől.</p>
+<p>Ibrahim a fátyolon keresztül is megismeré a kedves szép
+gyermeket; gyakran látta őt meleg nyári estéken asszonyaival a
+Hellesponton hajókázni s nem egy szerelmes szót váltott már vele
+titokban.</p>
+<p>– Ahidalla! rebegé, reszketve szerelem- és meglepetéstől.</p>
+<p>– Ő leányom, ki által fiam leendsz. Monda a zultán gyöngéden, s
+a divánjához járuló gyermek arczáról föllebbenté a könnyü
+fátyolt.</p>
+<p>Ah, minő szépséget takart föl akkor! Ez arcz az ezeregyéjszakai
+tündérek egyikére emlékeztetett, kik hivatva voltak az embereket
+őrültekké tenni a gyönyör által Ibrahim térdére rogyott, ugy
+fogadta keblére az imádott hajadont, s a körülállók egy gondolat
+volt olvasható; e gondolat: hogy Ibrahimnak meg kell halni.</p>
+<p>Ennyi gyönyör, ennyi dicsőités több volt, mint elég arra, hogy
+életével bünhödjék érte, a ki azt elfogadta.</p>
+<p>Solimán nem látott örömkönyeitől, Ibrahimot szerelme tette
+vakká, de a nő szemei mindig ébren vannak, midőn szerelme tárgyát
+veszély fenyegeti.</p>
+<p>A zultán összecsókolá kedvencz gyermekét s ölébe ültetve,
+<span class="pagenum"><a name="Page_56" id=
+"Page_56">-56-</a></span> hizelgő hangon monda neki: „kérj tőlem a
+mit tudsz, e perczben ha országom felét kérended is, megadom.“</p>
+<p>Ahidalla apja térdeihez borult s reszkető hangon szólt.</p>
+<p>– Atyám, hatalmas zultán, mindent adtál nekem, a mi e földön
+boldoggá tehet, nincs mit kivánnom egyéb, mint hogy e boldogságom
+tartós legyen. Azért igérd meg nekem azt, és esküdjél meg reá, hogy
+férjemet Ibrahimot, akárki és akármit mondjon is egykor felőle,
+soha megöletni nem fogod.</p>
+<p>– Mi jut eszedbe ez órában leány?! kiálta fel Solimán
+elszörnyedő arczczal.</p>
+<p>– Ne légy irántom haragos oh atyám. Én tudom: hogy a nap, miután
+delet ért, aláfelé megy. Sokszor láttam palotádban ismerős boldog
+arczokat, mik jó kedved napvilágában ragyogtak; hallottam másik
+éjjel bevarrott zsákokat nehéz terheikkel a tengerbe hullani s a
+boldog kegyenczeket nem láttam azontul körüled. Néném egyikét nem
+rég Ajasz basának adtad nőül, a ki első volt kegyenczeid között,
+nem rég Ajasz basa a magyarok által megveretett, s azóta néném
+szürke gyászruhát visel, s ha férjét kérdik tőle, könyez. Oh atyám
+veszélyes ott lakni, hol a villámok teremnek. Te nekem kérni
+hagytál országaidból, én nem kérek tőled egyebet, mint hogy ne öld
+meg azt az embert, kit most fiadnak fogadtál s kit legjobban
+szeretsz.</p>
+<p>Solimán elkomorult; tekintete az alatt mig leánya beszélt, néma
+szemrehányással járt végig udvarnokain, kiknek örök cselszövényük
+egymás közül a legnagyobbakat megbuktatni, annyi áldozatot
+juttatott eszébe. Ahidalla leborult atyja ruhájának <span class=
+"pagenum"><a name="Page_57" id="Page_57">-57-</a></span> szegélyét
+csókolni, Solimán pedig inte az Ulemának, hogy hozza elő az
+Alkoránt.</p>
+<p>Az Ulema lassu léptekkel közeledék a zultánhoz, a nehéz
+zöldboritéku szent könyvet hozva két kezében, hosszu sovány arczán
+semmi vonás sem változott, ugy nyujtá a Koránt Solimán elé.</p>
+<p>A zultán fölkelt, jobb kezét a Koránra tevé, baljával leánya
+kezét fogta meg. Az udvarnagyok leborultak a földre, homlokaikkal a
+padozatot érintve, s azon helyzetben maradva, mig a zultán esküvék;
+hogy Ibrahimot, hogy mig ő élni fog, bármi következzék az idők
+folytán, soha meg nem fogja öletni és megöletni nem engedi, azután
+Ibrahimhoz lépett, megölelte, megcsókolá, s maga mellé ülteté jobb
+felől, mig Ahidalla lábainál foglalt helyet.</p>
+<p>Az udvaronczok még egyszer lehajták magukat a földre, után
+mormogva.</p>
+<p>„Lu illah, il Allah!“</p>
+<p>Künn a tomboló néptömeg „Solimán és Ibrahim“ neveit üvölté
+kicsapongó örömében.</p>
+<h3>II.</h3>
+<p>A zultánnak rosz napja volt.</p>
+<p>Egyik gyászhir a másikat érte. Kisded várak, apró hadseregek
+álltak ellent roppant hadainak, összetörték vezéreit, megsemmisiték
+terveit. A Zrinyiek maroknyi hada egy egész országot védett óriási
+hadereje ellen, a tengeren Dória János <span class=
+"pagenum"><a name="Page_58" id="Page_58">-58-</a></span> verte szét
+hajóhadait, majd itt, majd amott lettek vezérei árulókká,
+szövetségesei vazalljai pártot ütöttek ellene.</p>
+<p>A zultán haragra volt gerjedve, s haragját népein tölté, egy nap
+alatt kiürité minden börtönt s más nap ujra megtölteté azokat, a
+halál minden nemei segitének pusztitó haragjának.</p>
+<p>Az emberek elbujtak házaikba, a Besestán bezáratott, az ápoló
+házakból kiüzettek a koldusok, helyt adandók a sebesülteknek, jaj
+volt annak, ki a zultán szeme elé került, sohasem volt bizonyos,
+hogy egy visszatetsző moczczanásért nem fog-e megöletni?</p>
+<p>Nagy kemény bőjt volt kihirdetve az egész országra, a templomok
+előtt a dervishek szakálukkal söprék a földet, orditva: Allah,
+allah, Illeha Mahomed, rasul allah usár!! Stambul utczáin járt a
+bucsujáró gyászmenet, zsákba öltözött papok, megtépett szakállal
+mentek legelől, egy óriási ravatalt emelve vállaikon, mely eltört
+kardokkal és kézivekkel volt tetézve, nyomukban jött a hadsereg
+vérrel fecskendett ruhákban, sirva és Allaht orditva, s korbácscsal
+verve hátukat, utánuk a harczban elesettek üres lovait vezették
+halálra itélt keresztyén rabok, kik közül minden száz lépésnyire
+egyet megöltek. Jöttek azután a janicsárok, övig mezetlenül,
+derekaik tövissel körülövezve, vállaikon a harczban elesett vezérek
+koporsóit hozták kiáltozva: „Allah, Jeri, Muffa, Ai!“ Tovább
+hangzott a szomoru ijesztő gyászzene, a posztóval bevont dobok, s a
+sikoltó tilinkók, miknek hangja a gyermeksiráshoz hasonlit: itt
+egyszerre arczra borult az egész nép; oly látvány következék,
+melyet nem volt <span class="pagenum"><a name="Page_59" id=
+"Page_59">-59-</a></span> szabad látni a pórnép szemének, két felől
+kivont karddal mentek a csauszok, a ki föltekint, annak fejét
+rögtön elütendők; közepén ment harmincz basa, mezitláb; összekötött
+kezeikben egy-egy tevefarkat hordva, fejeik vérbemártott kendővel
+körültekergetve és a basák között jött a nagyvezér egy sánta
+öszvéren, feje vérbe mártott kék kendővel becsavarva, szakálla
+hamuval hintve, egyik kezében hozta a „veszély zászlóját“ a másik
+kezében egy nádszál volt, melylyel saját fejét verve kiáltoza:
+„Offát millei Zaffái!“ Körül orditott, sírt a nép s a port csókolta
+fel a földről. Végre jött két elefánt, szürke lepellel bevonva,
+melynek hátárul apró réz aspereket szórtak a nép közé; – befejezte
+az iszonyu jelenetet az őrjöngő dervishek csoportja, kik széditő
+keringéssel orditák: „Allah Buffaj! Allah Mitrei Chrestinnai! Oh!“
+s mezetlen testüket éles késekkel szurdalák, hogy a vér köröskörül
+fecskendett róluk. Igy járt a gyászmenet templomrul
+templomra<a name="FNanchor_1" id="FNanchor_1"></a><a href=
+"#Footnote_1" class="fnanchor">1)</a>.</p>
+<p>Végre rettenetes átkot esküdött a zultán, hogy azt, ki még egy
+gonosz hirt tudtára merészlend adni, a város legmagosabb hegyén
+huzatja karóba.</p>
+<p>Az udvaronczok reszkettek és hallgatának.</p>
+<p>Ekkor jött a hire: hogy Gritti, a zultán legkedvesebb
+megbizottja, ki alkudozás végett küldetett a portától, Erdélyben a
+magyarok által fiastul együtt lenyakaztatott.</p>
+<p>Az eseményt lehetetlen volt elhallgatni, s ki legyen oly merész,
+hogy megmondja azt a haragjában beteg zultánnak? <span class=
+"pagenum"><a name="Page_60" id="Page_60">-60-</a></span></p>
+<p>A sápadt, sovány Ulema volt az, ki elébe lépett. Solimán megölő
+tekintettel pillanta rá fekhelyéről.</p>
+<p>– Mi baj megint? Rosz hirt ne mondj, ha élni szeretsz. A
+hallgatás arany.</p>
+<p>– Meghajtom fejemet előtted kegyelmes ur, tiéd az. Semmi sem jó,
+semmi rosz a nap alatt. Allah előre végze el mindent s tőle rosz
+nem jöhet. Most hozatott hirül, hogy küldötted és megbizottad
+Gritti – a magyarok által megöletett.</p>
+<p>A zultán felorditva szökött fel fekhelyéről, szemei vérben és
+tüzben forogtak.</p>
+<p>– Ulema! te tréfálsz a halállal, hogy e hirt szemembe mered
+mondani!</p>
+<p>– Nem uram! te a rosz hír mondójára itéltél halált, az enyim nem
+az. Grittinek jó volt meghalni, mert áruló volt ellened.</p>
+<p>– Nem hiszem.</p>
+<p>– Magának akarta ő Erdélyt és Magyarországot s szövetkezett,
+hogy téged trónodról letaszitson.</p>
+<p>– Holtat rágalmazol Ulema! – Kivel szövetkezhetett volna? –
+Kinek van a világ fejedelmei közt elég hatalma engemet trónomon
+csak meg is ingatni?</p>
+<p>– Annak, kit magad tettél ily hatalmassá.</p>
+<p>– Nem értelek, – nevezd meg. Allahra! Holtakat akarok ma
+csinálni.</p>
+<p>– Nevét ki nem mondom kegyelmes ur, mert lehet, hogy azt rosz
+hirnek vennéd, hanem ime olvasd e leveleket, mik Gritti irományai
+közt találtattak, s magad add tudtul a gonosz hirt magadnak.
+<span class="pagenum"><a name="Page_61" id=
+"Page_61">-61-</a></span></p>
+<p>A zultán kezébe vette a leveleket, s végig futott rajtok
+tekintetével. Arcza elhalaványult, az iratok kihullottak reszkető
+kezéből.</p>
+<p>– Ibrahim! rebegé, kezét forró homlokára csapva; „Ibrahim!“
+hörgé ujra s arczát divánja vánkosai közé rejté.</p>
+<p>– Ő volt az, – ő az. Viszonza az Ulema, ezért tért vissza a
+persa hadból parancsod ellenére.</p>
+<p>Solimán hörögve takarta el könyes arczát, mintha egy halálra
+sebzett oroszlán sírna.</p>
+<p>Azután fölemelé fejét s egyszerre hideggé vált arczczal fordula
+az Ulemához.</p>
+<p>– Megesküvém, ugymonda, hogy éltemben nem fogom és nem engedem
+őt megöletni.</p>
+<p>– Ugy volt kegyelmes ur, az Alkoránra esküvel.</p>
+<p>– S az Alkorán szent könyv.</p>
+<p>– Valóban az. E szent könyvre esküvél, hogy a mig élsz, nem
+öleted meg őt; de e szent könyvben irva van e mondat: „a ki
+aluszik, az nem él.“ Tehát ölesd meg őt mikor alszol. Igy nem
+életedben öleted meg őt, mert a Korán azt mondja: „a ki aluszik nem
+él.“</p>
+<p>– Te mondád. Szólt a zultán s elbocsátá az Ulemát.</p>
+<p>Este eljött hozzá leánya Ahidalla, gyöngéd mandolin zenével űzve
+az ősz apa gondját. Solimán sokáig mulatott vele, kérdezősködött
+gyermekeiről, megcsókolta homlokát s jó éjt kivánva neki, elbocsátá
+őt férjéhez.</p>
+<p>Azután kioltottak minden mécset a serailban, bezárták a kapukat,
+jeléül: hogy a zultán lefeküdt. <span class="pagenum"><a name=
+"Page_62" id="Page_62">-62-</a></span></p>
+<p>Az Ulema ott őrködött hálóterme ajtajában; s mikor a muezzim az
+éjfélt énekelte, belépett a szobába, megtudandó, ha alszik-e a
+zultán.</p>
+<p>– Ébren vagyok, szólt Solimán meglátva a belépőt. Az Ulema ismét
+csendesen visszahuzódott.</p>
+<p>Mikor a muezzim a második órát énekelte éjfél után, ismét
+belépett az Ulema. A zultán mégis ébren volt.</p>
+<p>Az éj vége felé fordult már, a kakasok el kezdtek szólani, az
+Ulema beüté fejét a szőnyegen. „Nem alszom!“ hangzék elébe.</p>
+<p>Már a hajnal látszott derülni. Az Ulema fáradtan ült le a
+küszöbön és elaludt; nem sokára valaki felrázta álmából,
+felrezzent. A zultán állt előtte egészen felöltözködve.</p>
+<p>– Te aludtál el nem én.</p>
+<p>Solimán egész éjjel le nem hunyta szemeit.</p>
+<p>Másnap a sors ugy hozta magával, hogy az egész napot családja
+körében töltse. Ahidalla, ki még most is kedvencze volt, oda ült
+apja ölébe s ősz szakálát czirógatva játszadozott vele. Ibrahim még
+most is legdélczegebb, legderekabb volt mindazok között, a kik ott
+körüle jártak. Solimán ugy szeretett volna nekik valamit
+megmondani, csak egy intő suttogást, hogy távozzanak e helyről,
+menjenek, hol rájuk nem lehet találni, de az Ulema ott állt mindig
+háta mögött s őrzé minden szavát, minden arczvonását.</p>
+<p>És ismét eljött az est. Az Ulema ott virrasztott a zultán
+hálószobája küszöbén. És ismét hiába. Solimán egész éjjel nem
+tudott elaludni.</p>
+<p>A harmadik éj első felét ismét ébren látta lefolyni a zultán,
+<span class="pagenum"><a name="Page_63" id=
+"Page_63">-63-</a></span> még hallotta a muezzim dudolásának első
+szavait, de már az utolsókat nem, akkora elnyomta az álom.</p>
+<p>És álmodott.</p>
+<p>Leánya Ahidalla rohant oda fekhelyéhez kétségbeesett
+tekintettel, tépett ruhával, szétszórt hajfürtökkel.</p>
+<p>Mit akarsz? kérdé az álomlátási képtől.</p>
+<p>– Ibrahimot meggyilkolják a te parancsodra! És te nekem
+megesküvél, hogy nem fogod őt megöletni.</p>
+<p>– Bolond vagy, Ibrahim itt ül jobbomon ülj ölébe, csókold meg.
+Látod hogy él.</p>
+<p>A zultán álmodott s künn hálószobája előtt a testőrök egy
+halovány nőt tartóztattak fel, ki oda akart hozzá rohanni. – „A
+nagy ur aluszik,“ mondának neki.</p>
+<p>S a zultán ujra álmodott.</p>
+<p>Ismét ott volt előtte Ahidalla, összekulcsolt kezekkel veté
+magát lábaihoz sikoltva: „Ibrahim ártatlan, hazugul rágalmaztatott,
+ne gyilkoltasd meg őt.“</p>
+<p>– Nem hal meg, monda a zultán, nem hittem, a mit mondtak ellene;
+– ha igaz volt, megbocsátom neki, eredj haza és légy nyugodt.</p>
+<p>S másodszor is elüzték a testőrök az alvó zultán ajtajától
+rimánkodó leányát, legkedvesebb kegyenczét, a szerencsétlen
+Ahidallát.</p>
+<p>És ujra álmodott a zultán.</p>
+<p>Holthalaványan jött elébe Ahidalla, hozta az Alkoránt, fehér
+ujjával rámutatott: „megesküvél“ rebegé alig hallhatóan.</p>
+<p>A zultán borusan felelt. <span class="pagenum"><a name="Page_64"
+id="Page_64">-64-</a></span></p>
+<p>– Jól tudom, távozzál előlem. Férjed bűnös, de megesküvém, hogy
+nem öletem meg. Hagyjátok el sietve országomat. Menjetek
+Palesztinába. Rejtsétek el magatokat; te pedig légy boldog, gondolj
+reám és szeress.</p>
+<p>És látta azután, mint ültek lovaikra Ibrahim és Ahidalla.
+Siessetek! siessetek! kiálta utánuk, a porfelleg elnyelte
+alakjaikat, lovaik dobogása elhangzott, hajóra ültek, a hajó elvált
+a parttól, a szél kifeszité vitorláit, a távol elnyelte
+alakját.</p>
+<p>– Allah nauy! sóhajta a zultán megkönnyebbült lélekkel, ők meg
+vannak szabaditva.</p>
+<p>E perczben harmadszor űzték el az őrök Ahidallát, ki szétszórt
+hajjal, tépett öltönyben kétségbeesve erőszakolta a bemenetelt
+atyja hálóteremébe. „A nagyur alszik“ mondának neki.</p>
+<p>– Allah nagy! Én megmentettem őket, monda az álmodó zultán.</p>
+<p>E perczben lépett hálóteremébe az Ulema, egy szőnyeggel letakart
+ezüst tálat hozva kezében.</p>
+<p>A zultán felébredt. „Mi az!“ kérdé felriadva fekhelyéről.</p>
+<p>Az Ulema feltakarta a szőnyeget; az ezüst tálról egy véres
+halavány fő bámult holt szemekkel a zultánra.</p>
+<p>– Ibrahim! hörgé eliszonyodva Solimán s visszarogyott
+fekhelyére<a name="FNanchor_2" id="FNanchor_2"></a><a href=
+"#Footnote_2" class="fnanchor">2)</a>.</p>
+<hr class="chap" />
+<p><span class="pagenum"><a name="Page_65" id=
+"Page_65">-65-</a></span></p>
+<h2>KORONÁT SZERELEMÉRT.</h2>
+<h3>VIZKERESZT ÜNNEPE.</h3>
+<p>Még akkoriban nagy ritkaság volt Erdélyben az orgona, kivált a
+kálvinista templomok csaknem mindenütt nélkülözték ez Isten
+dicséretére rendeltetett hangszert, csupán Majosfalván volt egy,
+melyet Bethlen Gergely uram készittetett Németországban, e kis
+mezőváros temploma számára. Bernard mester az akkori leghiresebb
+orgonakészitő, megértve, hogy a megrendelt munka fejedelmi ivadék
+számára készült, nem restelé a fáradságot annak kiállitásában,
+megcsinálván annak öreg sipját alabástromból, a pedal brugókat
+aranyozott vastag papirosból, s az előtéren álló fuvolasipokat
+valóságos öntött ezüstből, s felkészitvén azokat aranyozott
+rácsokkal és arabeszkekkel, a mint az akkoriban kegyes divat
+vala.</p>
+<p>Bethlen Gergely uramnak ugyan volt Küküllő-várban saját családi
+temploma, melyben a pompás orgona szépen elfért volna; hanem ő azt
+mondá, miszerint ő azt nem a maga, hanem az Isten dicsőségére
+szerzé, s ekként került a pompás hangműszer aranyozott és
+ezüstözött alkatrészeivel a kisded kálvinista szentegyházba,
+<span class="pagenum"><a name="Page_66" id=
+"Page_66">-66-</a></span> nem kis munkába kerülvén a helybeli
+lelkész, nagytiszteletü Gernyeszegi Menyhért uram ellenszegülésének
+legyőzése, ki is – saját szavaiként – átallotta a dudát behozni a
+templomba, s még nagyobb gondot adván az orgonának felállitása,
+melynek legnagyobb sipja tizenhat láb magas vala, ugy hogy a
+tetejéről mind le kellett szedni az aranyozott czirádákat, ha azt
+akarta, hogy elférjen az alacsony imaházban.</p>
+<p>Bethlen Gergely uram azonban már most az orgonája kedvéért
+minden vasárnap eljárt a templomba, két szép hajadon leányával
+együtt; a két szép leány kedveért pedig ugyancsak a környék
+fiatalsága választá az imaházat buzgólkodása helyéül, ugy hogy
+rövid idő alatt nem volt látogatottabb szentegyház Küküllő
+vármegyében a majosfalvinál, a holott is nagytiszteletü Gernyeszegi
+Menyhért uram vasárnaponkint az egybesereglett gyülekezetet együtt
+és egyenkint, kor, nem s rang különbség nélkül ugy megmosta, ugy
+megfeddé, ugy megdorgálá, hogy Ezsaiás próféta sem tette jobban a
+maga idejében.</p>
+<p>Ezer hatszáz kilenczven után irtak ötben, a midőn ez történt a
+majosfalvi szentegyházban, vizkeresztnek ünnepében.</p>
+<p>Bethlen Gergely uram tudnillik ekkor is szokása szerint alájövén
+Küküllő-várból kisebbik leányával Ilonkával, – a másikat Katalint
+az ifju Kendefi Gáspár vitte az előtt két héttel Bodonba férjhez, –
+hátrahagyá szánkóját a jó ur a templom keritése mellett, s betérvén
+a paphoz, a ki rendesen meg szokta őt várni, vele együtt mene a
+templomba, előre bocsátván a papot, s kezénél fogva vezetvén
+leányát, s akképen foglalva helyet a fényesre festett padon.
+<span class="pagenum"><a name="Page_67" id=
+"Page_67">-67-</a></span></p>
+<p>A pap bejöttével megzendült az orgona, a hivek felálltak,
+felálva elénekeltek egy hosszu verset, azután leültek, hozzáfogtak
+a XXXVIII. zsoltárhoz, azt végeslen végig elénekelték, maga is
+pedig Bethlen Gergely uram oly buzgón, oly lelkismeretesen énekelt
+a hivekkel együtt, hogy avagy csak egy sort is el nem mulaszta a
+zsoltárból, csupán csak az orgonista által minden vers után
+elkeritett kacskaringós kikezdő czikornyák alatt akadván ideje,
+mellette ülő leányával zsörtölődni, ki előtt a kinyitott könyv most
+is a kezdő lapon volt. ‚Hát te mért nem énekelsz?‘ – „Jaj igy is
+meg vagyok fagyva, hát ha az a kis meleg is kimegy belőlem!“</p>
+<p>Bethlen Gergely uram oldalt vetette magát e szóra, Ilonka
+szokott neki olyan feleleteket adni, hogy övé maradt az utolsó szó,
+s mégis ő volt Gergely ur legkedvesebb leánya, mint ki a jó
+ötleteket – még saját rovására is – különösen szerette.</p>
+<p>Gergely ur mintegy negyvenöt éves lehetett ez idő szerint,
+kisded, zömök, kurtanyaku férfi vala, a fején levő sürű haj egészen
+meg volt őszülve s rövid üstökre kanyaritva, homloka mindig le volt
+a szemére huzva, mintha mindig haragudnék, pedig nagyon is ritkán
+haragudott; szokása volt kurta bajuszát rángatni, ha valami nem
+volt inye szerint, s ha valamit roszalt, annak legvilágosabb jele
+volt az, hogy orrát megduzva egyet mordult a torka fenekéből, a
+dolmánya zsinorjait egyik oldalról a másikra gombolá, a harag
+kitörése pedig csak egy perczig tartott nála, ugy hogy ha akkor ült
+a mikor megharagudott, mire fölkelt már megszégyenlé magát.</p>
+<p>Az ének elmult, következett a predikáczió, nagytiszteletü
+<span class="pagenum"><a name="Page_68" id=
+"Page_68">-68-</a></span></p>
+<p>Gernyeszegi Menyhért uram felment a kathedrába, a hivek sok
+köhögés után helyreverték magukat, s várták csendben a hirdetendő
+igét.</p>
+<p>Mint már tudjuk, a nagytiszteletü ur kemény dolgokat szokott a
+gyülekezet épületére felhordani, a mai textus ilyen formán hangzott
+Ezsaiásból:</p>
+<p>„Ordits kapu, kiálts város! mert eljön az Urnak rettenetes
+napja!“</p>
+<p>Az emberek elkékültek, elhalaványultak, Bethlen Gergely uram
+nyuszt-prémes dókájában burkolózva, hátravetette magát székében,
+mintegy előre érezve a zivatart; csupán Ilonka arcza volt nyugodt
+és ábrándozó, nagy sötétkék szemei nem keresték a szónok élő
+márványarczát, az ablakon az esti nap búcsu alkonysugára sütött be,
+keblét egy önkénytelen sohaj emelé, lelke tul volt a templomon, tul
+az égen, még annál is közelebb az Istenhez, – ő szeretett.</p>
+<p>A pap ekként kezdé hiveit megszólitani:</p>
+<p>„Gyilkosok, tettetők, csalók, hitszegők, istentagadók,
+hazaárulók! Miért jöttetek e szent helyre?“</p>
+<p>„Üm,“ dörmögé magában Bethlen ur, még mélyebben huzva magát
+dókájába.</p>
+<p>„Hogy mertek Isten szine előtt bűneitek sokaságával megjelenni?
+Nem féltek-e annak haragjától, kinek nevét szájatok kimondja?
+Széttekintek rajtatok és nem látom közöttetek azt az öt igaz
+embert, a kikért megtartandja az ur Zsodomát és Gomorát. Mindenütt
+bűn, iszonyat, veszedelem. Látom a fiut, ki apja halála után
+sohajt; látom az asszonyt, ki férjének szemben <span class=
+"pagenum"><a name="Page_69" id="Page_69">-69-</a></span> hizeleg, s
+szemével másra tekint; látom az árvák megrontóit, kik testvéreik
+megnyomoritásával szereznek maguknak veszendő kincseket.“</p>
+<p>„Jól van, nagyon jól van,“ mormogá magában Gergely ur, szokás
+szerint nem állhatva, hogy bele ne szóljon a predikáczióba.</p>
+<p>„Meg van vesztegetve a nép, a konkoly kikelt mindenütt s bevette
+magát a várakba, ugy mint a kalyibákba; mig a közönséges gonosztevő
+dénárokat rabol, addig ti főurak az országot fosztogatjátok;
+veszekedtek a hivatalokon, s a közinségből gazdagultok; ime Sándor
+Ádám uram milyen bogláros mentében mutatja magát, pedig Isten ember
+tudja: hogy két kesely paripával jött be az országba. Ti magatok
+mentek rosz példával elő, megbüntetitek a gyilkost, a ki egyet
+megölt, s ti magatok háborut csináltok az országnak, mely nélkül
+ellehetett volna; jaj ti reátok! az özvegyek és árvák siralma az
+egekre száll föl ellenetek.“</p>
+<p>„Üm üm“ dörmögé Gergely ur, bajuszát rángatva s fejét csóválva.
+„Jól, jól van pap uram. Jól van.“</p>
+<p>„Behoztok törököt, tatárt, kuruczot, labánczot az országba, s
+mig az szerte pusztit, rontja a népet, égeti a falvakat, ti
+felveszitek magatokat váraitokba s onnan nézitek a romlást.“</p>
+<p>„Üm. Ez rám szólt“ mormogá Bethlen Gergely uram, üstökét
+borzalva.</p>
+<p>„Pedig hiába építettétek erős váraitokat, por és hamu minden
+erősség, melyet az Ur lehelete megillett és menten leomlanak, de
+kősziklára épitett ház az Istenben való bizodalom, az <span class=
+"pagenum"><a name="Page_70" id="Page_70">-70-</a></span> igaz hit!
+és ti e hitet is megvetitek, elhanyagoljátok, kicsúfoljátok. A
+hajdani buzgóság, az ősi önfeláldozás, nem találtatik sehol.
+Cserélik, berélik a hitet, mint az uj ruhát, ma rácz, holnap
+unitarius, holnapután török, ki mint hasznát látja. – Ime Pünkösti
+László uram, mily áhitatosan hallgatja az Isten szavait, pedig csak
+a mult héten igérte meg Apor István uramnak, hogy pápistává leszen,
+majd akkor ő is kap valami részt a testamentomban; ime László
+Mihályné asszonyom kiadta kezéből mind a két fiát Kolozsvárra,
+mintha itthon nem lenne már nekik mit tanulni, s most ott a
+tisztelendő jesoviták olvasóval és képes könyvekkel dugdossák a
+gyermekek zsebeit. Ime Mihács Mihók uram bolond fővel azt beszéli:
+hogy ő minden vallásból hisz valamit, a zsidóból a szombatot, a
+törökből a sok feleségtartást, pedig lészen ő neki egyformán része
+a poklokból minden vallás szerint; sőt még Hentner Jónás uramat is
+itt kell látnom, a ki már két héttel ezelőtt convertált, hogy
+valami hivatalba promoveálódjék, s most is csak azért jelent meg az
+Isten házában, hogy itt Bethlen Gergely uram hajadon leányára
+bámészkodjék, pedig bizony mondom neki, hogy azt oltárhoz vezetni
+nem fogja.“</p>
+<p>„Üm!“ mordula Gergely ur, oldalt vetve magát. „Azt magam is
+ohajtom.“</p>
+<p>A pap mennykövei ekképen hullottak jobbra balra, a hivek
+megilletődve huzták le fejeiket, s ha valamelyiknek szólt a leczke,
+alig lelte helyét. Egyedül Ilonka nem látszott érdekelve lenni a
+dorgáló szavak által; szemei, lelke, gondolatai messze-messze
+tétováztak, túl a szűk falakon, túl a hóval fedett mezőn, ott hol
+<span class="pagenum"><a name="Page_71" id=
+"Page_71">-71-</a></span> az Isten közelében örök tavasza van a
+világnak, a szerelem reményében. Arcza angyali nyugalmát nem
+zavarták meg Gernyeszegi uram intései, sem Hentner Jónás uram
+bámészkodása.</p>
+<div class="figcenter"><a href="images/i003hq.jpg"><img src=
+"images/i003.jpg" alt="" title="" /></a></div>
+<p>„Jaj tinéktek, jaj Erdélyországnak!“ folytatá a pap; „eljön az
+Ur a maga ostorával és megostoroz benneteket; eljön a látogatás
+napja, és el nem mulik. Avagy a bérczek nem a ti büneitekért
+rendülnek-e meg álló helyeikben? a viharos mennydörgés és
+villámverés nagy karácsony reggelén nem az Isten intő szava volt-e
+hozzátok? A rettenetes áradások, mik falvakat söpörnek el
+helyeikről, a sáskajárás, mely minden zöldet letarol, nem azt
+jósolja-e, hogy el fogtok töröltetni e földnek szinéről, és nevetek
+sem maradand ez országban? Jaj nektek, jaj tinéktek, kiket az
+unokák meg fognak átkozni, de százszorta jaj az unokáknak, kiket
+apáik rontanak meg! Én láttalak benneteket az utolsó fejedelem
+temetésén. Nem sirt közületek senki; az nem a megholt lelkeért
+történt, hálaimádság volt az az Istenhez, hogy őt magához
+vette.“</p>
+<p>„Üm, ez nekem, ez nekem szól“ dörmögé magában izzadva és dókáját
+jobban balra gombolva s üstökét sebesen körülkapargálva Bethlen
+Gergely uram.</p>
+<p>„Igaz hogy gyönge ember volt a megboldogult, könnyelmü,
+részeges, és ittas fővel sok bolondot mivelt; de a miénk volt, a
+miénk! és azért kár volt örvendeni az ő temetésén, mert bizony
+mondom néktek, hogy ez volt az utolsó fejedelemtemetés
+Erdélyországban és több fejedelmet nem fog Erdély eltemetni!“</p>
+<p>„De már azt tagadom!“ kiálta fel elförmedve Bethlen Gergely
+<span class="pagenum"><a name="Page_72" id=
+"Page_72">-72-</a></span> uram, s lecsapta süvegét maga elé. „Ahhoz
+kend nem ért, Gernyeszegi Menyhért uram!“</p>
+<p>A pap magasra emelt fővel tekinte le a botránykoztatóra, s három
+ujját fölemelve az ég felé, mennydörgő szózattal kiálta le rá: „Itt
+Isten beszél!“</p>
+<p>Bethlen Gergely uram már ekkor egészen magához tért, átlátva
+magaviselete helytelen voltát s lesimitva üstökét s mentéjét helyre
+rángatva, visszaült helyére: „nagyon jól van, csak folytassa
+kegyelmed.“</p>
+<p>A pap tehát még egyszer általánosan megdorgálva a gyülekezetet,
+végezetre jobbulást ajánlva neki, megvigasztalá a megilletődött
+népet a mennyei bocsánat igéretével.</p>
+<p>„Tartsátok meg a hitet, és az bizony meg fog benneteket tartani;
+szeressétek a hazát és az bizonyára élni fog; tegyetek szent
+fogadást: hogy Isten és a hon előbbvaló lesz nálatok minden világi
+jónál, s e fogadással járuljatok az Urnak asztalához, mert a ki e
+nélkül veszi el a szent jeleket, halált eszik és kárhozatot iszik
+magának!“</p>
+<p>A pap mennydörgő szavai után ujra megzendültek az orgona sipjai,
+az igazság után a költészet; s a hivek szép rendben járultak a
+szent kenyérrel és borral teritett asztalhoz, melyre Bethlen uram
+leányai saját kezükkel himzettek pompás vörös bársony takarót.
+Előbb a férfiak kerültek sorba, kardjaikat mind lerakva a
+templom-ajtóban; Gernyeszegi Menyhért uram olykor fejcsóválva huzta
+vissza a nyujtott serleget, midőn valaki balkézzel nyult hozzá, s
+velőkig ható mondatokat dörgött mindegyik fülébe; ugy látszék,
+mintha személy szerint mindenkinek <span class="pagenum"><a name=
+"Page_73" id="Page_73">-73-</a></span> legtitkosabb büneit ismerné,
+s nem egy gonosztevő tért az igaz utra, átható szemeinek rettenetes
+tekintetétől.</p>
+<p>Midőn a férfiak közől a legutolsó is elhaladt, jöttek sorban a
+nők. Legelül egy pár éltesebb matróna, a helybeli nemes
+családokból, becsületes tornyos főkötőben s panyókán lógó prémes
+mentéikkel nagy ezüst kapcsokra; kezeikben aranyos metszésü énekes
+könyveik, azokba csiptetve egyegy szál rozmaring. – Most egy karcsu
+hajadon lépett az Ur asztala elé, kin az egész gyülekezet szemei
+függöttek, Bethlen uram legszebbik leánya Ilona. Mennyi áhitattal,
+mely nemes ihlettséggel fogadá el az isteni vér jelképét! az Ur
+lelke lebegett arczulatán.</p>
+<p>„Az Ur hallgassa meg szived fohászait“ monda nyájasan a leánynak
+a lelkész, s egy pillanatra elolvadt arczának szigorusága.</p>
+<p>Ilonka hosszan, mélyen fölfohászkodék a szent asztal előtt;
+sohajában annyi névtelen érzelem vágya látszott kifejezve; de rengő
+sejtelmek, mik még gondolattá nem voltak érlelve s melyekből
+olvasni csak azon lélek képes, ki a csecsemő sirását is érti.</p>
+<p>Azon pillanatban, midőn Ilonka letevé a serleget, irtózatos
+zsivaj támadt a templomajtó előtt, rémült gyermekek és leányok
+rohantak be a templomba a rögtöni ijedtség érthetlen orditozásával,
+s a padokon keresztül ugrálva, a karzat oszlopaira s az
+ablakrámákra kezdtek felkapaszkodni.</p>
+<p>„Mi történik ott?“ kiálta a pap a lármát tulharsogó hangon, mig
+a templomajtónál levő leány- és gyermekcsoport mindig nagyobb
+zavarba kezde gomolyodni, s egyszer az egymás hegyén hátán hentergő
+tömeg közől egy roppant nagy medve szökött <span class=
+"pagenum"><a name="Page_74" id="Page_74">-74-</a></span> elő,
+idomtalan hánykodó ugrással futva egyenesen az Ur asztalához.</p>
+<p>„Jézus segits!“ sikolta Ilonka összeijedve, s a rémülettől nem
+birt megmozdulni.</p>
+<p>A fenevad már csak néhány nyomnyira volt a leánytól, a
+csodajelenettől megrémült nép egészen megfeledkezett róla, midőn
+Bethlen Gergely uram hirtelenebben a kimondott szónál átugrott
+karospadján s a vadállatot ököllel fültövön ütve, a mint ez két
+lábra állt, megfogta két kézzel két fülét s azzal hanyatt vágva az
+állatot, birkózásba eredt vele.</p>
+<p>Ilonka, a mint apját a medvével viadalt kezdeni látta,
+elsárgult, szemei elfordultak s azzal összeroskadva féltestével az
+ott álló padra hanyatlott.</p>
+<p>„Ne féljen kisasszonyom!“ rikácsolá ekkor háta mögött valami
+erőteljes női hang, s a megriadt néptömeg közől egy izmos székely
+leány vált ki, két könyökkel törve magának utat kisasszonyáig, s
+azzal oda rohant Ilonához, felkapta karjai közé mint egy ölbeli
+gyermeket s az orgonához rohant vele, melynek záros rekesze
+volt.</p>
+<p>„Egy kést adjatok!“ ordita Bethlen Gergely, még folyvást egyedül
+küzdve a fenevaddal, s egyik térdével a földhöz nyomva annak
+torkát, mig kezei veszett erővel fesziték annak füleit.
+„Szaladjatok a kardomért a templomajtóban maradt.“</p>
+<p>„De az Isten házában nem fogunk vérengzeni!“ kiálta Gernyeszegi
+Menyhért uram, s azzal öltönyujjait felgyürve, oda futott Bethlen
+Gergely mellé. „Ki kell dobni innen ezt az állatot s odakünn
+végezni vele.“ <span class="pagenum"><a name="Page_75" id=
+"Page_75">-75-</a></span></p>
+<p>Ezzel ketten belecsipeszkedtek a hivatlan vendég bundájába,
+füleibe, s elől huzva, hátul ütlegekkel nógatva kiczibálták azt a
+templomból, ott künn azután a magához tért népség végkép
+agyonverte.</p>
+<p>Ily csodaesett többször adta magát elő Erdélyben: hogy a medvék,
+miket télen különben sem ritkaság látni, fényes nappal befutottak a
+templomokba, ott meghunyászkodva bebujtak valami szögletbe, s
+minden ellentállás nélkül hagyták magukat agyonverni, a melyből
+azután a nép babonás hite csoda dolgokat jövendölt, s a sors ugy
+akarta: hogy e jövendölések mind beteljesüljenek.</p>
+<p>A pap és Bethlen Gergely visszatértek a templomba. Gernyeszegi
+Menyhért azon módon, a mint volt, felgyürt ujjakkal, hasogatott
+ruhában, megállt a gyülekezet között, magas termeténél fogva egy
+fővel kilátszott valamennyi közől.</p>
+<p>„Ime a fenevadak maguk is megjuhászodnak az Urnak zsámolya
+előtt,“ szólt mennydörgő hangon, „igy adandja az Ur kezeikbe az
+igazaknak minden ő ellenségeiket!“</p>
+<p>A pap izmos karjait az égnek emelve, mint egy próféta állt az
+elámuló gyülekezet előtt, s a megzendülő orgona zugása mellett
+egetverő hangon harsogott föl az ének:</p>
+<p>„Az erős Isten uraknak ura!“</p>
+<p>Soha nagyobb buzgósággal nem énekelték e verset.</p>
+<hr class="chap" />
+<p><span class="pagenum"><a name="Page_76" id=
+"Page_76">-76-</a></span></p>
+<h3>KÉSŐ LÁTOGATÓK.</h3>
+<p>A nap már leáldozóban volt, a fehér hóval fedett vidékre hideg
+barna ködök kezdtek leszállani. Küküllő-vár négy saroktornyának
+bádog födelein még ragyogott az alkony aranyvörös szine, s
+köröskörül a láthatár mintha egy hamvas lilaszin árnyéktól lenne
+már köritve, melynek szürke homályából ezüstös berkekként tüntek
+elő a távoli erdők zuzmarázos fái. A hajlongó fákat egész csoport
+hollók foglalták el, rekedt károgással szállongva a légben, a
+hófuvatokban egyegy ordas farkas ügetett szaglászva s meg-megállt
+üvölteni, vagy beléhentergett a hóba, mintha melege volna a
+hidegtől, a szürke levegőben a megfagyott köd pilléi libegtek.</p>
+<p>Az est télködében a távolból szán csörgése hallik, melyet
+el-elkap a hófuvatokat torlasztó hideg szél, s a Küküllő jegén egy
+szánt látunk tova sikamlani, három gyors havasalföldi paripától
+röpitve. A három paripa füstöl az izzadástól, a szánban két férfi
+ül, meleg farkasbundákba burkolózva, bajuszaikra jégcsapokat
+ragasztott a ráfagyott lehelet, minden hajszáluk fehér a dértől.
+Hátul a bakon egy csatlós pattogott hosszu karikás-ostorral, minden
+durranásra neki kapaszkodnak a lángvérü paripák, a szánka repülni
+látszik, a szilaj mének serénye és csójtárja lobog, a szánka orrán
+reszket a kifaragott szerecsenfő. A szánban ülők beszélnek valamit
+egymással, a csörgés robogás közt elhangzik minden szó.</p>
+<p>A mint a Küküllő a kápolnánál félre kanyarodik, a megtorlott
+<span class="pagenum"><a name="Page_77" id=
+"Page_77">-77-</a></span> jég miatt kénytelen a szánka a magasabb
+partra kikapaszkodni s parthosszant folytatni utját. Azon
+pillanatban, hogy a lovak csörtetve vágtattak föl a partra, a szán
+háta mögött alig kétszáz lépésnyire két lovag jött poroszkálva,
+kiknek egyike, a mint a szán véletlenül felbukant előtte, hirtelen
+hátrarántotta paripája száját s vissza látszott hőkölni.</p>
+<p>„Álljunk meg egy pillanatra Tamás, senkivel sem akarnék itt
+találkozni,“ szólt társához a lovag, s leugrott lováról, mintha
+nyergén igazitana valamit.</p>
+<p>A lovag nagyon ifjunak látszott, arczán nyoma sem volt még a
+férfiszőrnek, de tekintetében volt valami korát megelőzött szomoru
+komolyság, melyet nem birt meghazudtolni életteljes arcza, most még
+a hidegtől is vérpirosra csipve. Karcsu de izmos termetét sötétkék
+posztó-dolmány fedé, egyszerűen sujtásozva, félvállára lompos
+medve-kaczagány volt vetve, szijas rézcsattokkal fűzve nyaka körül,
+fején egyszerü asztrakán-kalap, két kerecsen tollal, oldalán
+aczélkard, minden ékszer nélkül, csupán a büszke arab mén, melyen
+lovagolt, látszott némi uraságot árulni el nála.</p>
+<p>Kisérője egy vén szolga őszbe csavarodott csimbókos hajával,
+szigoru mentéjén csillog a sok évi viselés, s a kiforditott
+báránybőr subávali érintkezés nyoma. Oldalán nagy rezestoku kard
+lóg, lova erdélyi telivér.</p>
+<p>„Nem is jó volna ezekkel találkoznunk,“ felele a vén szolga, ura
+szavaira. „Ez Bánfi Mihály uram, a lovairól ismerek rá, kinek
+urabátyját a megboldogult fejedelem egy czigány hóhérral nyakaztatá
+le.“ <span class="pagenum"><a name="Page_78" id=
+"Page_78">-78-</a></span></p>
+<p>Az ifju búsan fölsóhajtott.</p>
+<p>„Ott voltál azon esetnél?“</p>
+<p>„Bár ott lehettem volna. Most tán nem állna igy a világ. Mikor a
+fejedelem aláirta a halálitéletet, Csáky László uram rögtön lóra
+ugrott s futtatott Bethlenbe, a hol Bánfi fogva volt a feleségével;
+a fejedelemasszony megtudta a dolgot s fölrohant a fejedelemhez,
+sikoltozva borult lábaihoz; „te átkozott ember, te átkozott ember,
+ne ontasd ki annak az ártatlannak a vérét!“ kiáltozá magán kivül s
+el nem bocsátá a fejedelem térdeit, mig az a kegyelmet ki nem adta
+az elitélt számára; mi rögtön lóra ültünk az étekfogóval, ez a
+kegyelmet hozta, én egy vég bársonyt vittem, arra az esetre ha már
+későn érnénk, halotti takarónak; két ló dült ki alólunk
+Bethlen-várig, de bizony csak a halotti takaróra volt ottan
+szükség; azóta kétszer ütött bele a mennykő a bethleni várba, az
+egyik tornyán ide is látszik hogy kisebb mint a másik, s a hova
+Bánfi uram van eltemetve, minden tavaszszal megindul a vér a
+földből.“</p>
+<p>„Kegyetlen ember volt a fejedelem ugy-e?“ kérdé bánatos
+hallgatás után az ifju.</p>
+<p>„Nem volt biz az. Én ismertem, mert gyermekkorától szolgáltam
+mellette; mig ifju volt épen ily szelid, áldott lélek volt szegény,
+miként maga kegyelmed, szerette a tudományokat, vitéz volt,
+jószivü, jobbágyai ugy szerették mint édes apjokat, s felesége a jó
+Anna asszony, – Isten nyugtassa meg – oly boldog volt vele, mint az
+angyalok az égben. Csak a hogy egyszer fejedelemmé lett,
+körülvették a rosz tanácsadók, belekeverték az ivásba, ittas fővel
+mindenre rávették; ha gazdag emberre <span class="pagenum"><a name=
+"Page_79" id="Page_79">-79-</a></span> volt foguk, az ellen ligát
+csináltak s vagyonait maguk foglalták le, utoljára a
+fejedelemasszony elvette pecsétnyomó gyűrűjét, s valahányszor
+Mihály ur jó fővel öt hat emberre halált mondott, ő meg rögtön
+kegyelmet irt nekik. Reggel aztán a szegény fejedelem meg is
+köszönte neki, hogy nem engedte az ártatlan vért kiontani.“</p>
+<p>„Őrangyala volt, mégis elkárhozott.“</p>
+<p>„Hát még azután, hogy a jó asszonyt magához vette az Isten, be
+nagy csapás volt rajtunk a jó ur. A sok jöttment sehonnai ember azt
+tette vele a mit akart. Kifosztották az ő nevében a szegény
+köznépet, s kifosztották őt magát is utoljára ugy; hogy vénségére
+megtébolyodott azon való aggódtában, hogy nem leszen neki mit enni.
+De mit beszélek én kegyelmednek erről, a mit százszorta jobban tud
+nálam.“</p>
+<p>„Örömest hallom. Azok a kik én körülem vannak, csak hazudni
+hizelegni tudnak, mikor igazat akarok hallani, teveled
+beszélek.“</p>
+<p>„Szegény Apafi Mihály uram!“ szólt a szolga felsóhajtva, „mig
+élt, be sokan siratták, mikor meghalt, bizony nem siratta ott
+senki.“</p>
+<p>„Ez hát a fejedelmek sorsa.“</p>
+<p>„Nem mennénk odább nagyságos uram,“ szólt Tamás, másfelé téritve
+a beszédet, „a szánka már jól elhaladt.“</p>
+<p>„Ne nagyságolj engem,“ szólt szomoruan az ifju.</p>
+<p>„Hiszen most senki sem hallja.“</p>
+<p>„Magam sem akarom hallani. – Meg kell előznünk a szánban ülőket,
+ők a Küküllő parthosszát követik; ha mi neki vágtatunk <span class=
+"pagenum"><a name="Page_80" id="Page_80">-80-</a></span> torony
+irányában a várnak, előbb ott lehetünk mint ők. Értesitette leányod
+a kisasszonyt arról hogy jövök?“</p>
+<p>„Igenis, hanem a jó kisasszony sokáig nem akart beléegyezni,
+hogy egyedül szóljon kegyelmeddel, s utoljára is csak abban
+állapodott meg, hogy a nyugati toronyszobában kész lesz szólni
+kegyelmeddel, de csak igen rövid ideig.“</p>
+<p>„Csupán három szót s aztán visszatérek.“</p>
+<p>„Még az éjjel? ebben a hidegben?“</p>
+<p>„Nem fázik az a ki szeret, jó öregem, te addig majd térj be a
+csapszékbe és melegülj.“</p>
+<p class="center">* * *</p>
+<p>Bethlen Gergely uram a templomban történtek után rendkivül jó
+kedvre kapott. Haza menvén, magával vitte a papot is, a ki a
+templomon kivül igen barátságos vig ember volt, s otthon nagy tüzet
+rakatott a kandallóban, s alig fért bőrében a jó kedvnek
+miatta.</p>
+<p>„Olyan szemet vetett kend rám onnan a szószékről, nagytiszteletü
+Gernyeszegi Menyhért uram, mintha a fejemhez akarta volna vágni a
+bibliát,“ szólott az öreg, kötekedve a paphoz.</p>
+<p>„Akkor igazán csőstűl kapta volna kegyelmed a tanitást,“
+válaszolt a pap vidáman.</p>
+<p>A vig mulatozás között belépett a terembe Ilonka, meglátszott
+rajta az előbbi ijedelem okozta sápadtság; kezében egy üvegcsét
+hozott, valami csodatevő balzsam félével, melylyel egy könnyü
+karczolást jött bekenni, a mit atyja a medvéveli küzdelemben a jobb
+kezén kapott. Gergely ur föl sem vett egy olyan <span class=
+"pagenum"><a name="Page_81" id="Page_81">-81-</a></span> kis
+sebecskét, vadászaton különbet is szokott az ember kapni, hát még
+ütközetben, hanem azért édes mosolygással nézte, mint kötözgeti be
+sérült kezét az aggódó leány, ki zsámolyára térdelve megcsókolá a
+sebesült kezet, azután betekerte balzsammal, bekötözé s ismét
+megcsókolá.</p>
+<p>„Látod, látod,“ monda az öreg ur gyöngéd enyelgéssel, „ezt se
+kellett volna kapnom, ha szeretőd volna. Ilyenkor annak kellett
+volna előállni védelmedre vén apád helyett. De hisz való is
+valamire ez a mai fiatalság, biz elnézték mint vesződtünk mi ketten
+pap urammal a nagy birkozásban.“</p>
+<p>„Milyen különös“ szólt Ilonka elboruló arczczal,„már másodszor
+akart a medve széttépni.“</p>
+<p>„Másodszor?“ szólt Gergely megütődve, „te erről nekem nem is
+szóltál, hol? mikor?“</p>
+<p>Ilonka zavarba látszott jőni. Ugy tetszék, mintha megbánta volna
+a már kimondott szót, s örömest nem felelt volna atyja kérdésére,
+mely okvetlenül ujabb kérdésekre adandott alkalmat.</p>
+<p>„Nos? miért hallgatsz?“ kérdé Gergely ur, maga felé forditva
+leánya arczát, ki lángvörössé pirult s szemeit lesüté.</p>
+<p>„A mult őszszel“ szólt akadozó hangon a leány, „hogy Almakeréken
+voltam a nagynénémnél, Magdussal eltévedtünk az erdőben. Már
+esteledett az idő s mi mindig jobban belekeveredtünk a sürűségbe,
+midőn egyszerre a távolból vadászkürt hangja üté meg füleinket;
+félelmünkben arra kezdtünk tartani, midőn egyszer szemközt ránk a
+bokrok közől egy rut gubanczos vadállat tört elő, én meg azt hittem
+hogy ördög, mert soha sem láttam ilyet elevenen s elkezdék
+ijedtemben sikoltozni. A fenevad <span class="pagenum"><a name=
+"Page_82" id="Page_82">-82-</a></span> észrevéve bennünket, felénk
+kezde csörtetni. „Fusson kisasszonyom! kiálta Magdus, én addig
+lefekszem, s mig velem bajlódik, kegyed megmenekül.“ Azzal ő leveté
+magát a földre, én azonban egy lépést sem tudtam odább tenni, hanem
+egy nagy odvas fa mellé huztam magamat s onnan néztem, mint ment
+oda a medve Magdushoz, tenyerével összetapogatta, arczát
+megszaglászta, s a mint látta hogy nem mozdul, ott hagyta fekünni s
+széttekintett morogva, mintha engemet keresne. A halál félelmei
+közt voltam. E pillanatban ujra hallatszott a kürtszó s a berek
+sürűjéből egy ifju lovag robogott elő fekete paripán; én nem
+állhattam tovább, felsikolték, mire a lovag a neki ágaskodó medvét
+torkon ütve kelevézével, hanyatt dönté a sűrűbe, s azzal leszökve
+lováról, oda futott hozzám, ki szinte magamon kivül hevertem a
+füvön, s az odafutott Magdussal együtt felkarolva, egy közel
+patakhoz vitt, hol arczomat vizzel meglocsolva, magamhoz téritének.
+Soha sem mertem ezt neked megmondani.“</p>
+<p>„Üm; majd máskor is igy bizlak én téged magadra. De hát tovább.
+Mi lett aztán belőle?“</p>
+<p>Ilonka még jobban elpirult.</p>
+<p>„Hát miért nem mered megmondani? Tán biz egy csókot adtál a
+lovagnak, a miért életedet megmenté s azt szégyenled.“</p>
+<p>„Oh nem atyám.“</p>
+<p>„Pedig bizony megérdemlette volna. Tán nem volt valami
+szép?“</p>
+<p>„Oh igen. Arcza, magatartása délczeg és nemes, szemei oly bátrak
+és mégis oly szelidek.“</p>
+<p>„S te ráértél mind ezt észrevenni? De folytasd, hogy jöttél
+<span class="pagenum"><a name="Page_83" id=
+"Page_83">-83-</a></span> azután haza? No mért hallgatsz el. Gyere
+no, ülj ide mellém, nem mondom meg senkinek, a pap már aluszik,
+nekem elmondhatod, nos?“</p>
+<p>Ilonka suttogva, meg-megakadva, beszéde közepén folytatá:</p>
+<p>„Alig birtam magamat lábaimon, a lovag paripáját ajánlá, fáradt
+voltam, kénytelenittetém rá fölülni, a lovag kantárnál fogva
+vezette a paripát. Hanem a paripa nagyon kemény száju volt, és az
+ut nagyon bokros, a nyereg sem volt nő számára való, majd leestem
+róla.“</p>
+<p>„Nos? nos? nos?“</p>
+<p>„Hát a lovag utóljára kénytelen volt maga is felülni s engemet
+ölébe venni s ugy hozni hazáig.“</p>
+<p>Ezt mondva, Ilonka apja keblére rejté égő arczát, a ki erre
+jovialis kaczagásban tört ki.</p>
+<p>„Hahaha! hiszen te valóságosan szerelmes lettél bele. Hogy
+hivják a lovagot?“</p>
+<p>„Nem tudom.“</p>
+<p>„Lehetetlen. Nem kérdezted meg tőle?“</p>
+<p>„Mertem is! hanem Magdus megtudta az apjától hogy az ifju
+fejedelem udvaránál van.“</p>
+<p>„Ahá. Tehát tudakozódtunk utána?“</p>
+<p>„Azt is hogy keresztnevén Mihálynak hivják.“</p>
+<p>„No ugyan erről ráismerünk, hisz annyi a Mihály Erdélyben mint a
+vadalma. De annyit legalább tudsz felőle, hogy magyar és
+nemes?“</p>
+<p>„Nemes de szegény.“</p>
+<p>„No bizony. Hát hisz Kendefi Gáspár uram sem gazdag <span class=
+"pagenum"><a name="Page_84" id="Page_84">-84-</a></span> még is
+elvitte Katiczát; nem adom én a leányomat pénzért meg tevéért, mint
+a cserkesz, hanem szeretetért. Mai világban ugy sincs egyéb
+bizonyos birtoka az erdélyi magyar embernek a kardjánál.“</p>
+<p>Ilonka szótlan örömmel csókolta össze atyját, elárulva öröme
+által; mennyire szeret! s azzal jó éjt kivánva az öregnek, látható
+felindulással hálószobájába távozott.</p>
+<p>Az öreg ur még nem volt álmos. „Hej pap uram!“ kiálta a kandalló
+mellett bólingató lelkészre, „zabban a lovak!“</p>
+<p>„Nem alszom“ viszonzá a lelkész, „csak nem akartam kegyelmeteket
+háboritani Istennek tetsző beszélgetésükben. Kend Bethlen Gergely
+uram valójában nem oly bolond ember mint sok apa, ki rangot és
+gazdagságot keres leányai számára, boldog élet helyett.“</p>
+<p>A pap még egy igen szép hosszu és épületes beszédet szándékozott
+e thema fölött tartani, melybe azonban bele sem foghatott, mert a
+várkapun ejtett döngetés vendégek érkeztét jelenté, s e zajra
+Bethlen uram számtalan kutyái mind előrohantak a pitvarból, akolból
+és konyhából, rettentő ugatást mivelve, a külső lármára a szobában
+alvó kedvencz agarak is elkezdtek csaholni, egy az ajtónak futott,
+farkát csóválva, másik első lábait az ablakba téve kezdett el
+üvölteni, a többi is, – volt legalább tizenkettő, minden szegletben
+megszólalt, Gernyeszegi Menyhért uram nem győzte őket a sok
+„czoki“val csititani, s ha kettőt hármat elhallgattatott, a
+negyedik akkor mordult el a zsölyeszék alatt.</p>
+<p>Végre hallatszott a kapu csikorgó kurrogása, a kutyák ismerő
+nyihogással futottak mind az ajtóhoz, az udvaron egy <span class=
+"pagenum"><a name="Page_85" id="Page_85">-85-</a></span> bevágtató
+szán csörgése hallék s azután férfias lépések a tornáczon, valaki a
+ház ura után kérdezősködött.</p>
+<p>„Ez Bethlen Miklós öcsém!“ kiálta fel Gergely ur, „ismerem a
+hangjáról. Ezek már aztán Isten hozta vendégek, a kik ilyen időben
+jőnek látogatni.“</p>
+<p>Az érkezők benyitottak a terembe, bundáikat oda künn lerakva, az
+egyik egy fiatal harmincz éves férfi lehetett, szembetünő családi
+hasonlattal Gergely urhoz, a másik: Bánfi Mihály, valamivel
+idősebbnek látszék korai kopaszsága miatt, bár ő sem volt
+hajlottabb koru.</p>
+<p>Gergely ur összeölelé, csókola vendégeit, Menyhért ur is kezet
+rázott velük, és az agarak is mind fölugráltak a nyakukba, s rájok
+ágaskodtak nyomot hagyó czirógatással.</p>
+<p>„Hej bort ide legények!“ kiálta ki Gergely ur cselédjeinek,
+„több tüzet a kandallóba, nem aluszik itt az éjjel senki!“</p>
+<p>A csatlósok rögtön megjelentek boros vedreikkel, előkésziték a
+nehéz ezüst billikomokat, a vendégeknek nem kelle sok kinálás.</p>
+<p>Akkor nem oly homoeopathikus adagokban itták a bort, mint most;
+meszelykével, vizecskével, hanem veder számra, s azért ha itt ott
+jó kedve lett is az embernek, de még sem volt azért részeg.</p>
+<p>A borozás közben kisült, hogy Gernyeszegi Menyhért uram ott is
+megfelel magáért, de még Gergely ur sem hivott segitséget a maga
+veder borához, s a mi Bethlen Miklós uramat illeti, ő még Bánfi
+Mihály uram helyett is jónak látta inni, mint a ki bornemissza
+lévén, csak ugy hallgatott és mélázott a lármás társaságban.
+<span class="pagenum"><a name="Page_86" id=
+"Page_86">-86-</a></span></p>
+<p>„Szóljon már kend is vagy egyet Bánfi uram,“ szólt Gergely ur,
+bele kapczáskodva a józan emberbe, „mert biz azt hiszem hogy nem
+tud magyarul.“</p>
+<p>„Hát miről beszéljek?“ válaszolt az egykedvüen.</p>
+<p>„Miről? Hát mondja el, hogy tetszik Küküllővára?“</p>
+<p>„Bolond volt a ki épitette, mind a négy tornyához külön kijárás
+van, ha nem vigyáz az ember, tolvaj és ellenség könnyen hozzá
+férhet.“</p>
+<p>„Sohse aggódjék kend, az én életemben egy ajtó sem volt azokból
+nyitva.“</p>
+<p>„Kend, lehet hogy nem járt be rajtok. De ki tudja korhely
+cselédek nem szökdösnek-e rajtok ki- s be, mikor éjjel a főkapu
+zárva van.“</p>
+<p>„Legalább mi hogy jöttünk, a délkeleti torony ajtaját nyitva
+láttuk.“</p>
+<p>„Az ördögbe! Hisz az a leányom szobáiba vezet.“</p>
+<p>„Tán nem jól értette kegyelmed? A délkeleti tornyot mondtam.
+Mert a holdvilágnál a hogy jöttünk, mi azon az ajtón egy férfi
+alakot láttunk belopózni, én még figyelmeztettem Miklós öcsémet rá,
+de ő azt felelte: valami kósza cseléd lehet.“</p>
+<p>Bethlen Gergely arcza e szavak alatt elsáppadt, elsötétült, a
+kupát letette kezéből, székét eltolta az asztal mellől, s a nélkül
+hogy egy szót szólna, a falra függesztett kardjához lépett s azt
+kihuzva megindult azon ajtó felé, melyen Ilonka eltávozott.</p>
+<p>„Mit akar kegyelmed?“ kiálta fel a pap, felrugva székét s eléje
+ugorva a baljóslatu arczu embernek. „Mit szándékozik mivelni?“
+<span class="pagenum"><a name="Page_87" id=
+"Page_87">-87-</a></span></p>
+<p>„Legyen kendnek esze Gernyeszegi Menyhért uram“ szólt nyugalmát
+hirtelen visszanyerve Bethlen Gergely, „s engem se tartson
+bolondnak. Meglehet zsiványnyal lesz dolgom, s csak nem mehetek az
+ellen zsoltárral.“</p>
+<p>„Jó, de hátha többen lennének, én is elmegyek kegyelmeddel, hogy
+segélyére lehessek.“</p>
+<p>„Igen, de az is meglehet“ folytatá Gergely tompa hangon, mintha
+nem is akarná hogy hallják a mit mond; „hogy a kit ott kapok, nem
+pénzemet, hanem becsületemet jött elrabolni, s akkor jobb ha rajtam
+kivül más nem tudja. Azt elhiheti kend, hogy leányomat meg nem
+ölöm, egyért azért mert asszonyt ölni nem szokásom, más meg az,
+hogy szeretem, ha szégyenemre válik is; de ha férfit kapok ottan,
+akkor!… akkor esküszöm a szent háromság egy Istenre, Gernyeszegi
+Menyhért uram, hogy ha hétszáz pap imádkozik is érte, és hétezer
+ördög őrzi is minden haja szálát, kétfelé hasitom!“</p>
+<p>Ezt mondva a jó ur félre tolta az utból a becsületes lelkészt, s
+a nehéz tölgyfa-ajtót olyan dühvel vágta be maga után, hogy minden
+asztal tánczolt bele.</p>
+<p>„Igyunk tovább nagytiszteletü uram,“ szólt Bethlen Miklós
+hidegen, ki az egész jelenet alatt meg sem mozdult a helyéről „majd
+elvégzi azt Gergely bátya, s ha szüksége lesz ránk, meghalljuk.
+Isten éltesse ifju Apafi Mihály uramat a fejedelmet!“</p>
+<p>A pap ivott a kimondott egészségért, a két ur keserüen
+mosolygott egymás szeme közé.</p>
+<p class="center">* * *</p>
+<p><span class="pagenum"><a name="Page_88" id=
+"Page_88">-88-</a></span></p>
+<p>Az éji lovagok ezalatt kikerülve az előttük haladó szánt, mély
+hófuvatos árkokon s zúzmarázos berkeken keresztül elvergődtek
+Küküllővár alá. A vár déloldalai ablak ki volt világitva, a
+délkeleti torony ablakában két gyertya égett.</p>
+<p>„Künn a jel!“ szólt András gazda urához.</p>
+<p>„Szálljunk le lovainkról“ monda az ifju könnyeden leszökve
+paripájáról s a kantár szárát szolgájának vetve. „Te keresd föl a
+legközelebbi csapszéket. Ott melegedj föl. Egy óra mulva ismét itt
+légy.“</p>
+<p>Az ifju lovag azzal a torony felé sietett. A várárok be volt
+fagyva, könnyen átmehetett rajta, ott egy palánkon kellett magát
+keresztülvetnie s néhány pillanat mulva a toronyajtó előtt állt,
+miután annak kőlépcsői szét voltak hányva, a kiálló kőpárkányokon
+kapaszkodva föl annak erkélyeig.</p>
+<p>A távolból a szán csörgése hallatszott.</p>
+<p>„Hozta Isten ifju uram.“ Szólt egy suttogó hang a belopózóhoz, s
+egy izmos némber, kiben Magdusra ismerünk, kézenfogva a lovagot,
+fölvezette őt azon szobáig, melyben a két gyertya égett.</p>
+<p>A szobában vigan pattogó kandallótüz vete élénk világot,
+kitüntetve azt a sok apró, kedves, semmi haszonra nem levő tárgyat,
+mikkel hölgyek fel szokták szobáikat ékesgetni, s mi azoknak olyan
+jól illik.</p>
+<p>„Jaj lovag ur“ kezdé Magdus, „már csak vegye el kisasszonyunkat,
+mert még a templomban sincs bátorságban kegyelmed nélkül.“
+<span class="pagenum"><a name="Page_89" id=
+"Page_89">-89-</a></span></p>
+<p>„Jót mondasz jó Magdus,“ felelt a lovag mosolyogva, „hanem
+kettőn áll a vásár.“</p>
+<p>„De lovag ur, a hol az eladó is oly kész mint a vevő, hamar
+készen van ott az alku.“</p>
+<p>A lovag jó kedvében egy aranyat nyomott a cseléd markába, az
+boszusan adta vissza.</p>
+<p>„Mit gondol kegyelmed? nekem egy aranyat? kegyelmed szegény
+ember, nem igy kell vesztegetni a pénzt. Kelleni fog bizony
+menyegzőre, akkor is csak márjást a cselédnek nem aranyat.“</p>
+<p>„Ugy, igaz,“ dörmögé magában a lovag, „hisz én szegény
+vagyok.“</p>
+<p>E perczben fordult a kilincs, a lovag oda szökött az ajtóhoz s
+felrántva azt, Ilonkát látta maga előtt örömtől és boldogságtul
+üdvezült arczczal.</p>
+<p>A két szerelmes napok óta tanulgatá magában a szavakat, miket e
+találkozáson egymásnak mondani fog; épen azért egy szó sem jött
+ajkaikra, némán megölelték egymást, egy csók volt mind az, a mit
+egymásnak mondani tudtak.</p>
+<p>„Haragom van rád,“ szólt Ilonka, ki akarva fejleni Mihály
+karjaiból, – tudta hogy nem fogja bocsátani – „te ugy jösz hozzám
+mint a tolvaj az ablakon keresztül, mikor az ajtó is nyitva áll
+előtted, titokban, midőn nyiltan is jöhetnél.“</p>
+<p>„Nem jöhetnék Ilonka. Atyád bizonyosan megtiltaná.“</p>
+<p>„Lásd“ szólt Ilonka mondhatlan hamiskás mosolygással, „én
+bátrabb vagyok tenálad. Te nem merted kezemet megkérni <span class=
+"pagenum"><a name="Page_90" id="Page_90">-90-</a></span> atyámtól;
+én megtettem helyetted, és nem kaptam tagadó választ.“</p>
+<p>A lovag egyszerre elkomorult.</p>
+<p>„Te elmondál neki mindent?“</p>
+<p>„Találkozásunkat. A többit ő maga kitalálta, én mondám neki,
+hogy te szegény vagy, ő felkaczagott, megveregette arczomat,
+megcsókolt s azt mondta, hogy Kendefi is szegény, mégis neki adta
+nénémet.“</p>
+<p>„Lásd azt nagyon roszul tevéd, hogy titkunkat előtte
+felfedezted. A mit mondok, nem fogod érteni, de hinni fogod hogy
+igaz. Sem atyád, sem rokonaid nem fognak tégedet nekem nőül adni,
+ha engem megismernek; okaik vannak rá, mikről sem ők nem tehetnek,
+sem én.“</p>
+<p>„Nem értem, mi okaik lehetnek? Hogy szegény vagy, azt tudják
+már, ha családjaink ellenségek, én kibékitlek benneteket, ha más
+hiten vagy, majd megtéritlek én. Oh az én családom nem terem oly
+képtelen embereket, mint te gondolod. A Bethlenek jó szive
+mindenütt ismeretes, családi körükben s az ország ügyeiben
+egyaránt.“</p>
+<p>„Jól tudom. De van egy körülmény, melyet te nem ismersz, s mely
+korlátot emel szerelmem és szived között. A Bethlenek az utolsó
+férfiig ellenezni fogják, hogy én férjed lehessek, mig ha már az
+volnék, örömmel szoritanának karjaik közé.“</p>
+<p>„Nem értelek. Nem értelek.“</p>
+<p>„Ne is érts, csak higyj. Boldogságunk egyedül attól függ, hogy
+tudsz-e bennem eléggé bizni s tenni azt a mire kérlek? A
+<span class="pagenum"><a name="Page_91" id=
+"Page_91">-91-</a></span> legközelebbi faluban értekeztem a
+lelkészszel, ki bennünket azon perczben összeadand, melyben előtte
+megjelenünk. Akarsz-e velem jőni?“</p>
+<p>„Én szökve, atyám tudta nélkül?“</p>
+<p>„De velem. Az én lovagbecsületem védpaizsa alatt. Esküdni nem
+szokásom, de szavamra mondom, hogy mig nőmmé leendsz, megőrzelek, s
+ha az lettél, megszerzem számodra mindenki becsülését és atyád
+áldását.“</p>
+<p>Ilonka tétovázni, ingadozni kezdett, e pillanatban erőszakosan
+felszakasztaték az oldalajtó s a szerelmesek előtt Bethlen Gergely
+uram állott, meztelen karddal kezében.</p>
+<p>Ilonka nagyot sikoltva veté magát apja keblére s onnan lassan
+alácsuzva annak lábaihoz omlott.</p>
+<p>Bethlen Gergely sok szóba kezdett, mig egyet ki tudott mondani.
+A lovag háttal állt a kandallónak s fél kezével eltakarta
+arczát.</p>
+<p>„Suhancz!“ ordita rá Gergely, kardja reszketett izmos kezében.
+„Látom a te oldaladon is kard van. Huzd ki ilyen amolyan lélek fia,
+mert négy felé váglak.“</p>
+<p>A lovag erre levette kezét arczáról s azt a tűz felé forditva,
+méltóságteljes tekintettel nézett Bethlen szemeibe.</p>
+<p>Az öreg e pillanatra egyszerre átváltozott. A düh és meglepetés
+egy pillanatig küzdöttek arczán, egészen elkomorult, szemeit
+lesütötte, kardját a falnak támasztá s hüvelykujjait övébe dugva
+nagyokat mordult: „Üm – igen – hm –“ Azután mérgesen fordult Magdus
+felé. „Vidd kisasszonyodat szobájába.“ <span class=
+"pagenum"><a name="Page_92" id="Page_92">-92-</a></span></p>
+<p>Ilonka még jobban megrettenve atyja elkomorulásától mint előbbi
+haragjától, átkarolta annak térdeit s reszketve könyörgött
+neki:</p>
+<p>„Hiszen te azt mondád: hogy nem fogsz arra haragudni a kit
+szeretek, bárha szegény is.“</p>
+<p>„Szegény?“ szólt az öreg ur metsző sarcasticus hangon. „Az igaz
+hogy elég szegény, nincs egyebe ennél a kis Erdélyországnál. Ő
+nagysága Apafi Mihály uram a fejedelem.“</p>
+<p>„Igen az vagyok“ szólt az ifju előlépve, „s ha ugy akarod
+leányod férje, kit fogadom, hogy boldoggá fogok tenni.“</p>
+<p>„Oh atyám!“ szólt Ilonka örömrepesve csókolva atya kezét.</p>
+<p>„Menj szobádba“ viszonzá Gergely szigoru hangon. „Itt nem rólad
+van szó többé, hanem Erdélyországról“ s azzal karon fogva leányát
+kivezette a teremből, s azzal magukra zárta az ajtót.</p>
+<p>„Nagyságos uram“ szólt Gergely visszatérve a fejedelemhez „sokat
+szeretnék kegyelmednek mondani, ha czudarság nem volna a magam
+házánál összeszidni a vendéget, bárha az ablakon jött is be! hanem
+annyit mégis megmondok kegyelmednek, hogy inkább hagyta volna
+kegyelmed leányomat összetépni a medvének, mint hogy maga tépte
+össze. Mert hogy kegyelmed az én leányomat elvenni nem fogja, arra
+már aztán esküszöm.“</p>
+<p>„Mi kifogásod van ellenem?“</p>
+<p>„Ne méltóztassék tréfálni ez órában nagyságos uram. Én vén ember
+vagyok, az eszem sem szállt még a lábam szárába. Vajmi jól tudja
+azt kegyelmed, hogy a kegyelmed fejedelemsége leendő házaságától
+függ. Néhány hónap mulva letelt a kegyelmed <span class=
+"pagenum"><a name="Page_93" id="Page_93">-93-</a></span>
+kiskoruságának ideje, s a számára kijelölt mátka, a Brandenburgi
+Markio leánya azóta szintén felnőtt. Boldog lesz-e kegyelmed
+általa? az nem kérdés, de fejedelemmé lesz. Ha pedig egy ilyen
+magamforma nemes ember leányát veszi el kegyelmed, engem ugyse az
+ágy alá vágta akkor kegyelmed a fejedelemsüveget.“</p>
+<p>„Mit bánom én.“</p>
+<p>„De bánom én és bánja az ország! Kegyelmed csak egy ember, én is
+csak egy vagyok, mi élhetünk, halhatunk, a hogy Istennek tetszik,
+de most Erdély jövendőjéről van szó, s mi nem fogjuk tűrni, hogy a
+kegyelmed szerelmessége miatt elveszszen az ország. Ha kegyelmed
+most elveszti a fejedelemséget, soha sem lesz itt többet ur a
+magyar. Menjen innen kegyelmed Isten szent hirével s teljesitse azt
+a mit az ország rendei határoztak. Ilonka kegyelmed neje nem leend.
+Leányom szive megszakadhat, az enyém vele szakadhat meg, de
+kegyelmed még sem fogja őt birni, mert Erdélyország sorsa
+előbbvaló. Kegyelmed meggyalázta házamat; – ellenségeim meg fogják
+tudni; – leányom hírneve oda lesz; de azért kegyelmed nem fogja őt
+nőül venni, mert Erdélyország sorsa több mint az én becsületem…
+Kegyelmed apja sok jó magyar nemest lenyakaztatott, kegyelmed
+örökölte apja nevét, öröklendi apja vérszomját is; én tudom hogy
+magam leszek az első, kinek fejét kegyelmed ha fejedelemmé lesz
+leütteti, és azért mégis kényszeriteni fogom kegyelmedet hogy
+fejedelme legyen Erdélynek, mert az én fejem semmi ott, hol
+Erdélyország sorsáról van a szó. Most Isten áldja meg nagyságodat.“
+<span class="pagenum"><a name="Page_94" id=
+"Page_94">-94-</a></span></p>
+<p>Ezt mondva Gergely ur, fejébe rántotta elülről hátulról kis
+veres sipkáját, s keserü elkomorodással fordult el az ifju
+fejedelemtől, ki némán, leverten, összefont karokkal bámult a
+kandalló hamvadó tüzébe, s egy szót sem birt viszonozni az ősz
+honfi feddő szavaira.</p>
+<p>„Még egyet uram.“ Szólt Gergely visszafordulva az ajtóban. „A
+mit mondtam mind komoly, megmásolhatlan szó volt, s én rajta
+leszek, hogy szavamat megtartsam, azért ha kegyelmed mint igaz
+nemes ember azt nem akarja, hogy leányomat ezentul elzárva tartsam
+mint egy apáczát, lovagi kötelességének ismerje hozzá többet soha
+nem közeliteni.“</p>
+<p>A fejedelem szomoruan távozott el a toronyból. Gergely magához
+vette az ajtók kulcsát s visszatért vendégeihez.</p>
+<p>„Csak igyanak kentek, semmi baj sem volt, semmi“ szólt közéjök
+lépve, jó kedvet erőltetve arczára, hogy szinte csikorgott bele
+minden vonása. „Egy kis izé – aztán semmi egyéb; bolond tréfa, majd
+halálra nevettem magamat. Haha! Egy csatlósom furcsán járt
+Magdussal, hahaha az ördögbe.“</p>
+<p>Hanem e nevetés közben ugy megszoritá az ezüst kupát melyet
+kezébe fogott, hogy a két oldala összehorpadt s a bor mind kiömlött
+belőle. A vér elfutotta szemeit.</p>
+<p>„Ejh milliom istennyila!“ kiálta falhoz vágva a serleget, „nem
+megy már nekem a tettetés, hisz leolvashatják kendtek az arczomról,
+akármit beszélek, hogy meg vagyok gyalázva.“</p>
+<p>„Mit? mi történt?“ kérdezék a vendégek.</p>
+<p>„Hát egy suhancz, valami siheder, még leányommal barátságot mert
+kötni“ beszélt Gergely ur, ellobbant haragja után <span class=
+"pagenum"><a name="Page_95" id="Page_95">-95-</a></span> ismét
+magához térve, hogy uj mesét mondjon vendégeinek. „De kiadtam a
+ficzkónak az utat, jól járt hogy ott nem vetettem le, hol feljött,
+az ablakon.“</p>
+<p>„De hát inkább kényszeriteni kellett volna“ szólt közbe a pap
+„hogyha hirbe hozta a leányt, tegye nejévé.“</p>
+<p>„Majd én egy sehonnainak adom a leányomat, egy koldusnak“ szólt
+tettetes pattogással Gergely ur, „soha bizony.“</p>
+<p>„Hisz az elébb egészen máskép beszélt kegyelmed ezen a helyen“
+feddőzék a pap, „igen okosan mondá, hogy nem tekint vagyonra,
+születésre, csak leánya szeresse a kit választott.“</p>
+<p>Gergely ur feje főtt a lelkész beszéde alatt, szemei karikát
+hánytak, szerencsére a serleget már eldobta, mert különben baj lett
+volna; még beszélt volna a lelkész, de Gergely ur egyszerre olyat
+csapott öklével az asztalra, mint a mennydörgő mennykő, s
+felorditott a hogy kifért a torkán:</p>
+<p>„Az akkor volt! Én tudom mit beszélek! Hagyjon kend nekem
+békét!“</p>
+<p>Erre fölkelt Bethlen Miklós, s Gergely urat átölelve
+visszaülteté székére, fülébe sugva: „Legyen kegyelmed nyugodt, mi
+mindent tudunk, a látogató a fejedelem volt.“</p>
+<p>Gergely ur lankadtan esett székébe vissza, mint ki félelmes
+álomból ébredett föl.</p>
+<p>„De kiadtam neki az utat“ dörmögé az őt értőknek.</p>
+<p>„Kegyelmed igaz hazafi“ szólt Bánfi megrázva kezét az öregnek.
+<span class="pagenum"><a name="Page_96" id=
+"Page_96">-96-</a></span></p>
+<p>„Ezt nem hagyjuk megtörténni soha“ monda szilárdul Bethlen
+Miklós, s a három férfi könnyes szemekkel nézett össze, mig a pap
+sehogy sem tudta magának kimagyarázni: hogy micsoda nagy hazafiuság
+lehet abban, ha az ember nem adja a leányát annak, a kit
+szeret?</p>
+<hr class="chap" />
+<h3>A TATÁROK.</h3>
+<p>Még néhány napig mulatának Bethlen vendégei Küküllő-várban,
+ezalatt a családi tanácsban elhatározák, hogy minden kisértet
+elkerülése végett legjobb lesz Ilonkát, addig, mig a fejedelmet
+elfelejti, Nagyváradra küldeni egyik rokonához; a minthogy egy
+reggelen meg is indult vele az egész atyafiság szánkákra rakodva.
+Maga Gergely ur Gernyeszegi Menyhért urammal egy szánon, másikon
+Ilonka Magdussal, harmadikon Bethlen Miklós és Bánfi Mihály. Egész
+Bethlenig semmi bajuk sem történt, hanem ott már annyira behordta a
+szél az utakat hóval, hogy a legnagyobb erölködés mellett sem
+hatolhattak tovább Szászvölgyénél, ott pedig teljes lehetetlenség
+volt a szoroson keresztül törniök, mielőtt a falusi népség lapáttal
+utat hányandott a hótorlatokon s e miatt kénytelenek voltak ott
+éjszakázni a kis faluban.</p>
+<p>Szerencsére Magdus apja, András gazda ott azon faluban lakott, s
+épen otthon tartózkodott, elkéredzve a fejedelemtől, a kinek a
+házánál az uri vendégek legalább türhető éji tanyára találtak.
+<span class="pagenum"><a name="Page_97" id=
+"Page_97">-97-</a></span></p>
+<p>Ott elrendezték magukat, a ki hogy fért. A kocsisok az akolban,
+András és Magdus a konyhában, mig az urak a nagy lakó szobát
+foglalták el, Ilonkának egyedül engedve a kis benyilót mennyezetes
+nyoszolyájával.</p>
+<p>Már jól behaladt az éjszakában az idő, az alvók különféle
+hangokon horkoltak, midőn egyszerre irtózatos orditás hangzik szét
+a faluban, nyargaló paripák verik fel a csendet s az egyszerre
+kigyuladt tűz rémes világánál száz rémalak tünik elő, orditva,
+gyors paripákon, idegen öltözetben.</p>
+<p>„A tatárok! a tatárok“ hangzék a vészkiáltás a felriadt lakosság
+házaiból. A fekete, szegletesfejü, szélesszáju alakok, mintegy
+lovaikhoz nőve, benyargalnak az udvarokba, kanóczot vetnek a
+háztetőkre, kötélre fűzik a kirohanókat s lemészárolják az
+ellenállót. Az asszonysirás, halálhörgés, káromkodás nőttön növő
+zajba vegyül, melyből kihallik olykor a félre vert harang
+vészkondulása.</p>
+<p>Bethlenék hirtelen talpra ugráltak; mire széttekintének, már a
+tatárok elfoglalták az ablakokat, a künn kapott cselédséget leverve
+lábairól, s a tornáczajtót kezdték döngetni.</p>
+<p>„Ehen van ni“ kiálta fel a pap. „Az Isten büntetése, a miért nem
+akarta kegyelmed leányát ahhoz adni a kit szeret, hanem
+megszöktetni előle, most már a pogány veszi el.“</p>
+<p>„Ne papoljon kend most nagytiszteletü Gernyeszegi Menyhért uram,
+hanem lásson egy fokos után s álljon velünk együtt az ajtóra, vagy
+menjen Ilonkát biztatni.“</p>
+<p>A pap úgy tett a hogy mondva volt: bement Ilonka szobájába, ki
+ijedtében fél-ájultan hevert ágyán; egy vigyorgó <span class=
+"pagenum"><a name="Page_98" id="Page_98">-98-</a></span> tatár
+féltestével már bemászott az ablakon, de a kihez Menyhért uram ugy
+vágott egy karos széket, hogy menten visszaesett a honnan jött.</p>
+<p>Más felől ez alatt három tatár már betörte a tornáczajtót, az
+egyik lovas bement a konyhába. Azt ugyan András gazda fokosával ugy
+főbe kollintá, hogy a lova alá esett, de a másik kettő pányvát
+vetett az öreg legény nyakába s lerántva a földre, elkezdé annál
+fogva kifelé hurczolni.</p>
+<p>Magdus csak nézte ez ideig, mintha sóbálványnyá vált volna, a
+viadalt, de a mint látta, hogy az apját huzzák vonják a földön,
+felsikoltott s egy fejszét kapva a szegeletből elő, neki rohant az
+egyik tatárnak, s egy kegyetlen elbúsult csapással ketté hasitotta
+annak fejét. Az utolsó tatár aztán nem volt rest, hanem elszaladt a
+hős leány elől, ki visitozva hajitotta utána a véres fejszét.
+András gazda erre kivetette a pányvát nyakából, s fejére rántva
+hirtelen a levágott tatár csalmáját, s felkapva annak lovára,
+bekiálta az urakhoz: „Csak védjék magukat kegyelmetek, én addig
+elfutok segitségért.“</p>
+<p>„Eredj fiam Küküllőre,“ kiálta utána Gergely, „vagy menj Bethlen
+várba, vagy a hol legközelebb találod az atyafiak banderiumát, és
+mondd meg a kit ott találsz, hogy a ki leányomat megszabaditja,
+legyen bár akárki fia, kezével jutalmazom meg.“</p>
+<p>András hallotta a biztatást, s erre a helyett, hogy Küküllőnek
+tartott volna, Balázsfalva felé forditá a ló száját, s a tatárok
+között szerencsésen keresztül nyargalva, kik csalmájáról társuknak
+tekinték, tova iramlott a faluból.</p>
+<p>Az urak ezalatt hirtelen elkészültek a védelemre; három
+<span class="pagenum"><a name="Page_99" id=
+"Page_99">-99-</a></span> lőfegyvernél nem volt több velük, de
+mindnyájának volt legalább kardja. A benyiló ablakát eltorlaszolták
+szekrényekkel s oda álliták a papot és Magdust, maguk ezalatt a
+lakszoba ajtaját és ablakait foglalva el. Néha tettek egyegy
+lövést, midőn valamelyik tatár kanóczot készült vetni a födélre; a
+lövés után szétfutottak az ostromlók s ismét ujak jöttek
+helyettük.</p>
+<p>Végre a tatárok az átelleni házakat gyujtották meg, hogy a láng
+átcsapjon a szomszéd födélre, a ház elé ültetett terebélyes hárs-
+és diófák egy ideig elfogták a zsarátnakot, de végre a házra
+lövöldözött égő nyilaktól csakugyan belekapott a tűz a háztetőbe s
+egy percz alatt lángban állt az egész épület. A tatárok
+ujjongattak. A bent levők Istenre bizták lelküket. Történt azonban,
+hogy András gazda teheneket tartván, az előtti napon
+tengeri-kórókat vett meg egy oláhtól, melyeket azon havasan
+kiteritgetve a padláson, az égő háztető tüze nem birt a nedves
+kévéken keresztül a gerendákig terjedni, s ekként leégett az egész
+tető, a nélkül hogy a házban levőknek csak egy hajszáluk is
+meggörbült volna. Ekkor a tüz világa mellett egy nagyképü
+tatármurza lovagolt elő, macska bajuszával, piszkos, de aranyos
+öltözete mutatta rajta a vezért; ez mérgesen orditott az
+ostromlókra, kik már sok holtat vesztettek s még közel sem
+juthattak az ostromlottakhoz. A murza fogott egy nagy vas
+buzogányt, s azzal ütögetve az ostromlók hátát, ekkint buzditá őket
+nagyobb vitézségre, mire a tatárok közelebb kezdtek nyomulni a
+házhoz, s csákányokkal kezdték annak falait bontogatni, már egy
+jókora nyilást törtek a benyiló falán, s miután <span class=
+"pagenum"><a name="Page_100" id="Page_100">-100-</a></span> az már
+közel volt a beomláshoz, Gernyeszegi uram kénytelenült Magdussal és
+Ilonkával a lakszobába vonulni.</p>
+<p>Ide szorultak össze mindnyájan. Bánfi Mihály egy kőütéstől
+eszméletlenül hevert a földön, Bethlen Miklós vállában egy nyil
+volt betörve, a fegyverek mind ki voltak lövöldözve, Gergely
+puskájában volt az utolsó töltés.</p>
+<p>„Ajánljuk lelkünket Istennek atyafiak“ monda Gernyeszegi
+Menyhért s aztán védjük magunkat férfiak módjára, s ezzel egy rövid
+imádságot mondva el, melyet a többiek utána rebegtek, fölkapta
+Bánfi kardját s a másik két férfiuval kiállt a végharczra, középre
+fogva az elalélt Ilonkát s várva elhatározottan az ostromlókat,
+kiknek ütéseik sürűen hangzottak ajtón és ablakon.</p>
+<p>Egyszerre a két ablak közötti fal leomlott, tág kilátást nyitva
+az ostromló csoportra: „Isten velünk“ kiáltának a védő férfiak,
+kardjaikat kimeresztve, a midőn e pillanatban egyszerre ismerős
+trombitaszó harsogott fel az ostromlók háta mögött, s füst és láng
+közől egy háromszinü, kék, sárga, veres zászló lobogója látszott
+közeledni.</p>
+<p>„Istené a dicsőség! jön a szabadulás!“ kiálta feléledt
+buzgalommal a pap, s a megriadt tatárok hirtelen visszafordulva, az
+ujan érkezők elé tolultak.</p>
+<p>A csata rövid volt, néhány percz alatt keresztül törte magát a
+rendetlen csordán a kis segédcsapat, alig volt negyven ötven ember,
+de mind jól felfegyverezve, s villogó kardjaik csapása alatt
+hullott a tatár mint a tök.</p>
+<p>Elől egy délczeg lovag, leeresztett aczélsisakján két sastoll
+<span class="pagenum"><a name="Page_101" id=
+"Page_101">-101-</a></span> meredt föl; oly sebesen tört magának
+utat az ostromlott ház felé, hogy társai alig birtak nyomában
+maradni. Néha körülfogták, de ő jobbra balra vágott s ismét
+tisztában volt.</p>
+<p>„Derék fiu vagy, akárki légy. Engem ugy segéljen megérdemled
+leányomat“ kiálta Gergely ur.</p>
+<p>„Ni – hogy villámlik a kard kezében! a hova vág, nem kell annak
+másik csapás. Nézz oda Ilonka ha meglátod, lehetetlen hogy belé ne
+szeress.“</p>
+<p>Ilonka fölveté szemeit, s a mint meglátta a küzdő lovagot,
+mintha valami megdöbbentő sejtelem kapta volna meg szivét, két
+kezét keblére tette, s térdenállva fölemelé szemeit az égre és
+sohajtott, és az ég meghallgatá a mit kivánt.</p>
+<p>A szabaditó ezalatt egészen a ház elé jutott, s már szinte
+megmenté Bethlenéket, midőn az utcza tulsó feléről uj csapattal
+jött rá a murza.</p>
+<p>A nagyképü macskabajuszu ember, szegletes fejével, villogó
+szemével és fogaival, vörös csalmájával, pokoli jelenetkint
+száguldott elő fekete paripáján, az égő házak között. A lovag
+megállt előtte, s rövidre szedve a kantárszárát, hátrahuzta
+paripája nyakát s fölágoskodott a kengyelben, kardját szeme elé
+tartva. Azon pillanatban, midőn a murza oda ért s görbe sarló alaku
+kardját az ifju fejének mérte, egyszerre lebukott ez lova nyakára s
+egy gömbölyü, alulról fölfelé intézett csapással oly mesterien
+vágott a murzához, hogy annak ugyanazon pillanatban a kardja
+jobbra, a feje balra repült.</p>
+<p>Az oda érkezett tatárság ez eseten elrémülve hirtelen
+<span class="pagenum"><a name="Page_102" id=
+"Page_102">-102-</a></span> megforditá a kantárszárát s ott hagyva
+a győzteseknek rabjait és martalékát elfutott az éjszakában.</p>
+<p>„Jókor jöttünk-e?“ kiálta András gazda, nem gondolva leégett s
+szétrombolt házával, csak vendégeivel.</p>
+<p>„Erős várunk nekünk az Isten.“ Szólt ünnepélyesen Gernyeszegi,
+letéve kezéből a kardot.</p>
+<p>A mentő lovag leszállt lováról s oda jött a megmentett
+csoporthoz.</p>
+<p>„Légy üdvöz derék lovag“ szólt kezét nyujtva eléje Bethlen
+Gergely. „Én Isten előtt ez órában szent fogadást tevék: hogy a ki
+meg fogja menteni leányomat, nem keresem családját, hitét,
+vagyonát, neki adom nőül. Azért akárki légy, ha még nőtelen vagy, s
+magad is ugy akarod, fogadd őt kebledre, s légy szeretve általa,
+ugy a hogy megérdemled.“</p>
+<p>„Köszönöm“ szólt a lovag elfojtódott hangon „és elfogadom,“ s
+avval megfogva a gyöngéd hajadon kezét, oda vonta őt keblére.
+Ilonka, a mint a lovag keze az övét érinté, megtört erővel
+hanyatlott alá, ha a lovag karjaival át nem öleli, alélt termete a
+földre rogyott volna, alig eszmélt magáról többé. Nagytiszteletü
+Gernyeszegi Menyhért uram áhitattal rebegé, karjait kiterjesztve,
+fölöttük: „az ég áldása legyen rajtatok.“</p>
+<p>„Ámen!“ monda a lovag, és sisakját leemelte fejéről.</p>
+<p>Mindenki ráismert egyszerre.</p>
+<p>A férfiak hátrarezzenve, Ilonka felsikoltva s karjait convulsiv
+erővel kulcsolva az ifju nyaka körül, kiálták egyszerre:</p>
+<p>„Apafi Mihály!“</p>
+<p class="center">* * *</p>
+<p><span class="pagenum"><a name="Page_103" id=
+"Page_103">-103-</a></span></p>
+<p>Néhány hónap mulva Balázsfalván tartotta a fejedelem menyegzőjét
+Bethlen Ilonkával. Jelen volt az ország szine, java, s annyi ember
+között egy sem volt, a ki szomoru ne lett volna, csupán az ifju pár
+volt boldog és vidám. A legközelebbi rokonok ugy jártak alá s fel,
+mint temetéskor a megszomorodott felek. A menyegzői pompából kirítt
+az arczok búja.</p>
+<p>Mikor a fejedelem szép menyasszonyával, megkezdte a tánczot, a
+vendégek egy része fölállt tiszteletből, más része ülve maradt és
+duzzogott.</p>
+<p>„Miért nem tisztelik meg kegyelmetek a fejedelmet, hogy
+felállnának“, szólt Apor István uram, akkori főkincstárnoka
+Erdélynek az ülve maradtakhoz; mire egy közőlök Sárosi János uram,
+daczosan visszaszólott:</p>
+<p>„Elugratta biz ő kegyelme a fejedelemséget!“</p>
+<p class="center">* * *</p>
+<p>Apafi boldogul élt sokáig szép nejével, – hanem Erdély csakugyan
+nem látott több fejedelemtemetést.</p>
+<hr class="chap" />
+<p><span class="pagenum"><a name="Page_104" id=
+"Page_104">-104-</a></span></p>
+<h2>BACSÓ TAMÁS.</h2>
+<p class="center">MAGYAR HISTORIAI NOVELLA.</p>
+<h3>I.</h3>
+<p>Murányvár, az annyi regényes kalandról hires omladék, Ferdinánd
+király idejében a Tornai Tornallyay családnak volt birtokában.</p>
+<p>1536-ban meghalt az öreg Tornallyay János, s maradt utána egy
+fia László, kit még éltében eljegyze egy szintén a Tornallyay
+családból való hajadonnal Máriával.</p>
+<p>Ezt a Tornallyay Máriát azonkivül a fiscus által fiusittatá,
+hogy ha netalán saját édes gyermeke meghaláloznék, vagyonai ne
+származzanak idegen kézre, hanem maradjanak a leánynál, s ha az
+később máshoz találna férjhez menni, viselje a férj az ő nevét is,
+s a születendő gyermekek, mint Tornallyayak birják a család
+javadalmait.</p>
+<p>Minthogy azonban kora halálával hátrahagyott fiacskája
+menyasszonyostul együtt még mindketten gyermekek valának,
+gondviselőül rendelé számukra eddigi várnagyát Bacsó Tamást, még
+két testvérével együtt, kiknek egyikét hitták Bernátnak, másikát
+pedig Sámsonnak. <span class="pagenum"><a name="Page_105" id=
+"Page_105">-105-</a></span></p>
+<p>Az öreg Tornallyay sohasem vélte gyermekei jövendőjét jobb
+kezekre bizhatni, mint e három férfiéra. Ezek közül Tamás volt a
+legidősebb, kegyes, imádkozó ember, kinek sohasem volt egyébre
+gondja, mint bucsujárásra és alamizsna-osztogatásra; utána
+következett Bernát, ez egy kissé rútarczu volt, fertelmes képére
+alig lehetett ránézni, de annál jobban értett a gazdálkodáshoz, s
+pénz és számvetés dolgában senki őt meg nem csalhatta; a
+legifjabbik, Sámson, pedig vitéz hadakozó ember levén, már
+természetnél fogva is erős és izmos termetű; ugy gondolá a jó öreg,
+hogy a mig fiának lelki neveltetése nem szenvedend hiányt Tamás
+ápolása alatt, addig Bernát a vagyonbeli gazdálkodásban leend
+tudós, végre Sámson hathatós védelmezője leend annak minden
+erőszakos megtámadások ellenében.</p>
+<p>Az öreg János eként elhagyván a mulandóságot, ime mi történék
+vala? Már az első esztendőben hire futamodék, hogy Murányvár egy
+rablófészekké lett, honnan vitéz Sámson gazda tűzzel vassal
+látogatja a felvidéket, gyilkol, rabol és gyujtogat, a jó Tamás
+feltöri a templomokat, leszedi harangjaikat, s a bölcs Bernát benn
+a várban pénzt kovácsol az elrabolt harangokból, s annyira
+elárasztá már hamis pénzzel a tájékot, hogy a szomszéd városokban
+félnek az emberek pénzen vásárlani, hanem inkább csereberélnek.</p>
+<p>Hasztalan emeltek panaszt a szomszéd falvak és földesurak! a
+hatalmas gonosztevőket nem volt mód megfenyiteni, ha Ferdinándhoz
+folyamodtak segitségért, ezek azzal fenyegetőztek, hogy áttérnek
+János Zsigmondhoz, s megforditva. A megye kétséges föld volt, ma az
+egyik fél birta, holnap a másik, s <span class="pagenum"><a name=
+"Page_106" id="Page_106">-106-</a></span> mikor a háborura is alig
+volt elég a fegyver, honnan jutott volna még a rablók ellen?</p>
+<p>Az országgyülés egynehányszor czitálta őket, de ők sohasem
+jelentek meg, daczolva a törvényekkel.</p>
+<p>Minő sors várhatott ily állapotban a rosz kezekre bizott
+árvákra, kiknek ügye a zürzavaros időben egyedül a gondviselő ur
+Isten őriző kezére volt bizva?</p>
+<p>A mellékrokonok gyakori kérdezősködéseire mindig kitérő
+feleleteket adtak a gondnokok, s nem engedék őket a gyermekekhez
+férni; majd, hogy László felserdült, elhiresztelék, hogy elment
+Lengyelországba hadakozni, egyszer csak aztán kitűzték a fekete
+zászlót a vároromra: – hogy, hogy nem? – hazaérkezett ismét, és
+rögtön meghalt; a ki nem félt Murányvár alatt járni, megjelenhetett
+a torára. Ez volt a hir.</p>
+<hr class="chap" />
+<h3>II.<br />
+A TOR.</h3>
+<p>… A terem be van huzva fekete posztóval, közepett áll a ravatal,
+ezüst szegekkel kiverve; két oldalán megforditva függnek a családi
+czimerek, egy fehér angyal, csillagos kék mezőben, jobbjában
+lángpallost tartva. Fejtül zászlók és lobogós kopják, kétfelől
+tizenkét viaszfáklya lobog; a ravatalon egy fiatal férfi fekszik,
+sápadt, kiaszott arcz, kemény szigoru vonások, beesett szemei
+csukvák, viaszsárga kezei mellén össze vannak <span class=
+"pagenum"><a name="Page_107" id="Page_107">-107-</a></span> téve,
+nagy sima homloka száraz és fényes, mint szokott lenni a
+halottaké.</p>
+<p>Lábtul kis kerek asztal mellett négy virrasztó diák ül énekelve,
+az asztal alatt nagy zöld órros kancsó fülel, a diákok bele vannak
+már fáradva az éneklésbe, de még az ivásba nem.</p>
+<p>A szomszéd-teremben ez alatt vigan folyik a tor, ott a csatlósok
+és pinczérek iszszák le sziveikről a bút, s ha elhallgat olykor a
+virrasztók éneke, a de profundis szomoru melodiája után keresztül
+hangzik a nyitogatott ajtókon a vad rikácsoló bordana: „ej haj,
+igyunk rája, ugy is elnyél a sir szája!“</p>
+<p>A virrasztók unni kezdék magukat a halott mellett, a zsolozsmák
+végig vannak énekelve, a fáklyák leégtek, és a kancsó kiürült.
+Egyet elküldenek maguk közül, hogy hozza tele. A másik utána megy,
+hogy meglesse, ha nem csalja-e meg társait? Mindketten oda
+maradnak. A harmadik értük indul, visszahivandó őket, s a negyedik
+aztán nem bolond, hogy egyedül maradjon, ő is utánok megy. A
+szomszéd-teremben pedig igen vig társaság van, onnan nem jön ki
+más, mint a kit kilöknek. A halott egyedül marad.</p>
+<p>Éjfélkor le fogják tenni majd a családi sirboltba, s a czimer
+megforditva marad a sirbolt-ajtó felett, mely a Tornallyay család
+utolsó férfi ivadéka, László után bezáródik.</p>
+<p>Éjfélig van ideje mindenkinek meglátogatni a halottat, ki
+éltében annyi emberrel jól tett, védte az ártatlant, segitette a
+szükölködőt, gyámolitá rokonait, megbecsülte a jó szolgát, és
+harczolt a hazáért.</p>
+<p>Nem igen jut eszébe senkinek. <span class="pagenum"><a name=
+"Page_108" id="Page_108">-108-</a></span></p>
+<p>Egyszerre nyilik az ajtó, s a részeg tivornya orditásból
+kitántorog Ivó, a csatlósok hadnagya, kit László váltott meg török
+rabságból. Részeg az ember, mint a csap, kezében kancsót hoz, s a
+halott előtt kaczagva megáll, a hogy állhat.</p>
+<p>– Igyál atyafi! szól urát kinálva, s vadul röhög durva ötletén.
+Ugy is nagy státió lesz innen a más világig, s ki tudja: ültettek-e
+ott is szőlőt? Igyál no.</p>
+<p>Az ember tántorogtában felrug egy álló gyertyatartót, s a
+viaszfáklya forró olvadéka László arczára cseppen. Az hideg marad
+és mozdulatlan.</p>
+<p>– No – se baj, mond a hadnagy felállitva a fáklyát nagy ügygyel
+bajjal, s ez alatt más kettőt taszitva el. Ha a más világra jutsz,
+ott még majd forróbbal is leöntenek.</p>
+<p>A hadnagy eltántorgott részegen, kiment a folyosóra, valamelyik
+szegletben eldült és elaludt. Az utána nyitva hagyott ajtón
+besüvöltött a szél, s ugy lobogtatta a fáklyákat a ravatal
+körül!</p>
+<p>A szomszédteremben hangzott a lakomai zaj, a halott szobája
+csendesen maradt.</p>
+<p>De im ki az, ki őt ismét látogatni jő? Magas, halavány női alak,
+ha szemei ugy nem égnének, léleknek is beillenék. Ez a menyasszony.
+A halott menyasszonya Mária, ki jegyesét már három év óta nem
+látta, s most tudtára adák, hogy vőlegénye megérkezett, s ott
+fekszik a koporsóban.</p>
+<p>A leány megáll a ravatal előtt. Szép vonásai mintha kővé
+volnának fagyva mozdulatlanok, szemeit le nem veszi mátkája
+arczáról, egy köny sem nedvesiti azokat. Iszonyu érzelem!
+<span class="pagenum"><a name="Page_109" id=
+"Page_109">-109-</a></span> midőn az élet legkinosabb órája jelen
+van, nem akar fájni a sziv, nem akar sirni a szem, nem akar
+veszteségére gondolni az ész, és e borzasztó ür a lélekben, köny,
+fájdalom, és gondolat nélkül a legiszonyubb szenvedés. Ezentul még
+csak egy lépés van, – az őrültség kaczaja.</p>
+<p>Annyit szeretne pedig mondani a halottnak; szeretne
+szemrehányásokat tenni, hogy hát ily hidegnek kell-e a vőlegénynek
+lenni? szeretne elmondani neki, hogy ő is szenvedett sokat,
+szeretné megkérdeni tőle, melyik ut vezet a tulvilágra, hogy utána
+mehessen? Mert hiszen oly nagyon szerette őt! De az ajk nem ád
+hangokat.</p>
+<p>Odalép a halott mellé, s gyöngéd fehér kezével megfogja annak
+viaszsárga kezét.</p>
+<p>Mi volt ez?</p>
+<p>A megérintett hideg csontkéz megszoritá a leány kezét.</p>
+<p>Mária ijedten tekinte kedvese arczára, s annak felnyilt
+szemeivel találkozék.</p>
+<p>– Csendesen… suttogá a ravatalon fekvő. Ne félj és ne örülj,
+mert elárulsz.</p>
+<p>A leány reszketett, a férfi nem.</p>
+<p>– Vártalak, suttogá László a leánynak, végy le egy kést a falra
+akasztott fegyverek közül, s vagdald el vele kötelékeimet, mik
+kezeimet és lábaimat fogva tartják, s aztán tedd mellém a kést.</p>
+<p>A leány csak bámult, a nélkül, hogy a mondottakat
+teljesitené.</p>
+<p>Mária! nem természettörő csoda, a mit látsz, én élek,
+<span class="pagenum"><a name="Page_110" id=
+"Page_110">-110-</a></span> de csak egy órám van még hátra,
+éjfélkor el fognak temetni, ezt az órát használni kell. Hajolj
+reám, tégy ugy, mintha siratnál; – ne félj hideg alakomtól, csak
+egy szikra ég még abban, s az is szerelem te érted. A mióta nem
+láttál, az alatt itt voltam bezárva a bástyák legalsó börtönében.
+Bacsó Tamás tarta ottan. Midőn bűneit megtudva, meg akarám őt
+büntetni, rabló zsoldosaival megkötöztetett, s elzárt a világ elől,
+s az utánom kérdezősködőknek mesét mondott hollétemről. E sirból,
+jól tudám, hogy csak a másik sirba van kijárás, s vártam sokáig,
+vártam iszonyu ideig; a napokat nem számithattam, mert a föld alatt
+nincs idő, csak azt tudom, hogy az hosszabb volt az
+örökkévalóságnál. Végre egy gondolatom jött: visszatarték magamtól
+ételt és italt hosszu ideig, testem kiszáradt, arczom összeesett,
+szivem verése alig lön észrevehető, s tagjaim elhidegültek. Egy
+órában porkolábjaim, midőn lánczaimat vizsgálni jöttek,
+megmerevülten találtak börtönöm fenekén fekve. Ez meghalt! mondának
+nevetve, s a lánczokat levéve rólam, felvettek vállaikra,
+felöltöztettek halotti ruhába, s kiteritettek e ravatalra;
+hallottam, mint suttogá mellettem egy, hogy még szivem körül
+melegséget érez, s az ijedtségtől ugy elszorult egyszerre szivem,
+hogy a mint a másik rátette kezét, nem érzé dobbanását. Majd jobban
+meghűl a sirboltban, vigasztalá társát. Most, Mária, adj kezembe
+egy kést.</p>
+<p>– Mit akarsz cselekedni?</p>
+<p>– Megvárom, mig Bacsó Tamás ide fog lépni ravatalom mellé, s
+akkor szivébe ütöm azt.</p>
+<p>A leány ráhajolt Lászlóra, s arczát arczára fektetve suttogott:
+<span class="pagenum"><a name="Page_111" id=
+"Page_111">-111-</a></span></p>
+<p>– Maradj csendesen és ne háborogj. Én megszabaditalak, ha rám
+bizod magad. Engedd magadat a sirboltba letétetni, én érted
+megyek.</p>
+<p>– Lehetlen az, szólt reszketve a férfi, s a puszta gondolatnál
+elkékülének ajkai. Hátha gátolva léssz, s én ott veszek a lezárt
+koporsóban? A sirbolt-ajtó zárva leend; s ha odáig juthatnál is,
+belőle ismét nincs menekülés.</p>
+<p>– Van. Atyád koporsója mellett áll egy kőkoporsó; ez üres, nem
+fekszik benne senki; fedelét leemelve, egy szűk lépcső lejárása
+tünik elé, mely a sziklába vágva a vár alatti barlang üregéig
+vezet, ezen keresztül megszabadulandsz.</p>
+<p>– De hogy jöhetsz te odáig?</p>
+<p>– Éjfél után, midőn mindnyájan lenyugszanak, Bacsó Tamás
+hálótermébe lopózom, ki feje alatt szokta őrzeni a vár kulcsait. A
+várnagy babonás: e vár lakóinál hagyományul jár a monda a fehér
+leányról, ki az éjfél óráiban, a lángpallost kezében tartva, végig
+szokott járni a vár termein. Senki nem meri őt megszólitani,
+mindenki félve áll hátra, s maga Bacsó Tamás takaróját fejére vonva
+huzódik ágya szegletébe, hogy ne lásson s ne halljon semmit. Nem
+rém a fehér leány, én magam vagyok az. Alant a hegy tövében lakik
+egy hű szolgám, az öreg Bertalan, kecskepásztor, ő fedezte fel a
+sirbolti rejtekutat, és én használva a várnagyok babonás hitét, itt
+szoktam vele találkozni, s itt adom át neki panaszleveleimet, miket
+ő több izben elvitt a nádorhoz, sőt egyszer a királyhoz is. Ma
+éjfélkor ismét lemegyek, téged megszabaditalak.</p>
+<p>– És azután velem jösz? <span class="pagenum"><a name="Page_112"
+id="Page_112">-112-</a></span></p>
+<p>– Te fölmégy a királyhoz, föl az országrendeihez, megmutatod
+nekik kiszenvedett arczodat, s boszut kérsz gyilkosaid fejére. Én
+pedig közöttük maradok, hogy legyen, ki bűneiket feljegyezze.</p>
+<p>E perczben nyilt az ajtó. László lehunyta szemeit, Mária ugy
+tett, mintha ráborulva sirna. A három Bacsó lépett be a
+terembe.</p>
+<p>Elől egy magas, martialis alak, Bacsó Sámson, a rablóhős;
+vastag, szénfekete haja serteként áll fején szélyel, és ellepi
+homlokát, sűrü szemöldei csaknem össze vannak nőve, két bajusza,
+mint két ökörszarv, öklelőzik jobbra balra, sűrü fekete szakállal
+van benőve egész arcza, mintha aczélsodronynyal volna beültetve, s
+a mik szabadon maradtak, azok egyedül a sötét villogó szemek.
+Alakja ölnél magasabb, vállai szélesek, karjai vastagok mint egy
+cserfaág, öltözete piszkos és elhanyagolt, melyet derekán
+bivalybőr-öv szorit össze, azon lóg egy hosszu, rozsdás, egyenes
+kard; a kard lapjára van edzve: „jó éjszakát!“</p>
+<p>Utána jő Bacsó Bernát, merő ellentéte az elébbi alaknak, egy
+félre nőtt, nyomorék teremtés, feje vállai közé szorulva, arcza
+ránczokkal fedett, a szőrt megirtá rajta a himlő, melytől szemei is
+örökké veresek, hosszu kezei csaknem a földig lógnak. Az egész alak
+szánalomra indit, de az ajkak vonásában van valami keserű guny,
+mely e szánalmat visszautasitja, s daczolni látszik a természettel,
+mely őt megcsufolta, s az emberiséggel, mely őt kineveti.</p>
+<p>A harmadik, Bacsó Tamás. Egy tisztességes ősz alak, a milyennek
+festik a becsületben megőszült embereket: nyilt <span class=
+"pagenum"><a name="Page_113" id="Page_113">-113-</a></span>
+barátságos homlok, melyet ezüst fürtök fednek, tiszta,
+józantekintetü szemek, szabályos arcz, szelid, nyájas ajkak, komoly
+magatartás; – öltözete gyász, s e szint arczkifejezése sem
+hazudtolja meg. Tud szomoru lenni.</p>
+<p>Midőn belépnek, Mária fölemelkedik a ravatalról, s hideg,
+könytelen arczczal végig nézve a három testvéren, a nélkül, hogy
+szólna hozzájuk, eltávozik.</p>
+<p>Sámson vállat vonitva fordul el tőle, mig Bernát faunusi
+vigyorgással tekint utána, egyedül Tamás üdvözli őt
+tiszteletteljesen meghajtva fejét.</p>
+<p>– Köszönnetek kellett volna neki; szól intőleg testvéreihez,
+ezután ő leend a vár birtokosa.</p>
+<p>Bernát felkaczagott.</p>
+<p>– Miután eddig vőlegénye volt az, ki most halva fekszik?</p>
+<p>– Bizonyára, a végrendelet igy hagyományozta azt.</p>
+<p>– De azt nem hagyományozá, hogy a vár urát három esztendeig
+fogságba tartsd, s csak meghalva ereszd ki.</p>
+<p>Tamás nyugodt lélekkel viszonza:</p>
+<p>– Én gondnokul voltam mellé rendelve, hogy vigyázzak reá, a fiun
+tébolyodás jelei kezdtek mutatkozni, s én elővigyázatból zártam őt
+el, hogy kárt ne tegyen magában, vagy jószágait el ne prédálja, ez
+nekem jogom volt és kötelességem.</p>
+<p>– Igaz, hiszen te derék becsületes ember vagy. Megbocsáss, hogy
+későn ismertelek meg; hát a lányt most ujra mi oknál fogva teszed
+el láb alól?</p>
+<p>– Épen nem teszem. Ő férhez fog menni, és Murányvár a
+<span class="pagenum"><a name="Page_114" id=
+"Page_114">-114-</a></span> hozzátartozó uradalmakkal együtt azé
+leend, ki őt el fogja venni, a mint a végrendeletben van.</p>
+<p>Bernát elsápadva néze bátyja arczára, mintha kétkedne rajta,
+hogy tréfál-e vagy valót beszél?</p>
+<p>– S hová leszünk mi akkor?</p>
+<p>– Maradunk a kik voltunk, ha a kegyes vőlegénynek tetszeni fog;
+viszonza Tamás alattomos mosolygással, mely egy perczre elárulá a
+szelid arcz vonásaiban alvó ördögöt.</p>
+<p>– S ki volna az? kérdé Bernát, értetlen arczczal.</p>
+<p>– Kedves öcsénk, Sámson; szólt Tamás, a kalandorra mutatva, ki
+ezalatt hátat forditva állt egy ablakban összefont karokkal, s
+részvétlen arczczal bámult ki az erdős vidékre.</p>
+<p>A mint nevét hallá emliteni, visszaforditá nagy, bozontos fejét,
+s lenézve testvéreit, egyet vonita vállán, s azzal ismét az ablakba
+könyökölt.</p>
+<p>Tamás odalépett hozzá, s nyájasan megveregette vállát.</p>
+<p>– Hallottad, miről beszéltünk?</p>
+<p>– Hallottam, de semmi közöm hozzá.</p>
+<p>– Semmi közöd?</p>
+<p>– Mert az nem az én mesterségem. Én rablok, gyilkolok, megölök
+száz férfit ha kell, de lopni, csalni, örökségeket elhajhászni nem
+szokásom. Tegyetek a leánynyal a mit akartok, mit bánom én? öljétek
+meg, de az én kezem által ugyan nem; engem hagyjatok ki
+játékaitokból.</p>
+<p>– Sámson, térj eszedre, ha egyszer elvetted a leányt, többet
+akár soha se lásd. Mehetsz a világ végire, de nekünk kell, hogy őt
+nőül vedd. <span class="pagenum"><a name="Page_115" id=
+"Page_115">-115-</a></span></p>
+<p>Sámson fölegyenesedék, szemei villogtak sötét helyeikből.</p>
+<p>– Halljátok. Én láttam férfiakat meghalni a halál mindenféle
+nemeivel, én láttam ágyukat szegezve mellemnek, és éreztem álmomban
+a hóhér pallosát nyakamba metszeni, én láttam kisérteteket utánam
+jőni az általam meggyilkoltak sirjaiból, s hallottam kongani a
+felgyujtott falvak harangjait, mikor már a tornyok le voltak égve.
+Nem reszkettem soha. De asszonyt nem láttam sirni soha, és nem
+akarok. Keressetek helyettem más vőlegényt. Én a leányt el nem
+veszem.</p>
+<p>– Elveszem én! szólt közbe, kigyuladt arczczal Bernát, s arcza
+ragyái és szemei még vörösebbek lettek.</p>
+<p>A ravatalon fekvő László, kinek e beszédet hallva, a pokol
+kinjait kelle kiállani, e szóra öntudatlanul felsóhajtott.</p>
+<p>Mindhárman ijedten tekintének vissza.</p>
+<p>– Valaki sohajtott. Hangot hallék: rebegé Bernát.</p>
+<p>– Semmi sem, szólt Tamás széttekintve. Tán valaki hallgatózott
+az ajtón.</p>
+<p>Bernát szorongva szólt:</p>
+<p>– Engem ugy nyugtalanit e halott, ugy félek tőle. Kedvem volna
+szivébe ütni e kést, nehogy föltámadhasson valaha.</p>
+<p>– Azt ne tedd, csititá őt Tamás. Még azt mondaná valaki, mi
+öltük őt meg. Meg van ő halva jól.</p>
+<p>Sámson gunyosan fordult testvéreihez:</p>
+<p>– Hogy féltek, miszerint föltámad az, a kit megöltetek; a kit én
+megölök, az nem ébred föl soha.</p>
+<p>– Beszélj, beszélj kevély rabló. Ha én ébren nem vagyok, te
+nyakadra hoznád az egész országot, s harczolhatnál vele.
+<span class="pagenum"><a name="Page_116" id=
+"Page_116">-116-</a></span></p>
+<p>– De ha én pénzt nem szerzek, szólt közbe Bernát, te is hiába
+vagy ébren.</p>
+<p>– Csitt, a virasztók jőnek.</p>
+<p>Éjfél elmult. A torozók ügygyel bajjal elhagyák az ivótermet, a
+legjózanabbak felvevék a ravatalt vállaikra, s a mint a
+sirbolt-ajtót felnyiták, a kijövő hideg szél oly borzadályosan
+futott végig valamennyin, hogy egyszerre kijózanultak, az arczok
+halaványak voltak a fáklyafénynél.</p>
+<p>A csatlósok megálltak a lépcsőkön, félelmesen nézve fáklyaik
+füstjére, mintha fekete szellemek lobogtatnák azokat palástjuk
+szegélyével. Alulról hangzott a halotti ének: Miserere mei
+Domine!</p>
+<p>Az emberek önkénytelen keresztet vetének magukra s örültek,
+midőn visszajöhettek a sirboltból, s hátuk mögé nem merve
+tekinteni, siettek alvószobáikba.</p>
+<p>Bacsó Tamás maradt leghátul, bezárta a sirbolt-ajtót,
+megforditva rajta a czimert, s magában dörmögve monda:</p>
+<p>– Ez többet meg nem nyilik – az itéletnapig.</p>
+<hr class="chap" />
+<p><span class="pagenum"><a name="Page_117" id=
+"Page_117">-117-</a></span></p>
+<h3>III.<br />
+A FEHÉR LEÁNY.</h3>
+<p>Bacsó Tamás reszketve fogá meg Sámson kezét, midőn hálószobájába
+ért.</p>
+<p>– Maradj nálam, szólt rebegő hangon, ez éjjel nem merek egyedül
+alunni. Egy kisértettel megszaporodott a pokol.</p>
+<p>– Még is oly gyáva vagy, vén gyermek? szólt az megvetően.</p>
+<p>– Nappal nem nevezhetnél annak, de az éjszaka nem az emberi
+hatalmaké. Kérlek, ülj mellém, ülj közelebb, gyujtsunk tüzet a
+kandallóban, zárd be az ajtókat, s az ablakok tábláit reteszeld be.
+Engem Isten csodái kisértenek éjjelenkint.</p>
+<p>– Álmodban látod azokat, sokat vacsorálsz.</p>
+<p>– Épen semmit.</p>
+<p>– Tehát azért látod, mert sokat böjtölsz.</p>
+<p>– Oh ne mondd. Az Istennek oka van engemet látogatni. Én sokat
+vétettem nagyon. De vezekleni fogok, vezekleni bűneimhez méltón; ha
+ez utolsó tervem bevégezém, akkor templomot épittetek, oly pompást,
+hogy hasonlóban nem imádkoztak még soha.</p>
+<p>– Csak hozzám közel ne épitsd; mert ki találom rabolni.</p>
+<p>– Csendesen Sámson; ne szólj igy. Oh itt a falak is beszélnek,
+körűlem minden butor él, és engem üldöz; ha nagy csendesség van,
+nevemet suttogják, csendesen, alig hallhatólag, és éjszaka, midőn a
+nagy viharra olykor felébredek, mely a <span class=
+"pagenum"><a name="Page_118" id="Page_118">-118-</a></span>
+szélvitorláit csikorgatja, egyszerre megnémul minden, s fejem
+fölött elkezd zugni a hatvannégy mázsás öreg harang, melyet a
+rimaszombati szentegyházból elraboltam, s hamis pénzt verettem
+belőle, s ugy kong, ugy zug a mélységes éjszakán keresztül, hogy a
+bástyák rengnek bele alapzataikban. Máskor halálos vakság fog el,
+érzem a fáklyák melegét, és lángjaikat nem látom, mélységes
+sötétség ül körülöttem. Számtalanszor, midőn ágyamba le akarok
+fekünni, saját alakomat, a hogy vagyok és létezek, már ott fekve
+találom, s hasztalan költöm onnan, nem birom fölébreszteni, s ott
+virradok meg székemben ülve, mig a nap feljő, s a kisértet
+eloszlik.</p>
+<p>– Rémséges dolgokat beszélsz, szólt Sámson, közelebb huzva
+kardját.</p>
+<p>– Nézz hátam mögé, nem áll-e valaki mögöttem? gyakran, midőn
+olvasni akarok valami szent könyvből, érzem, hogy valaki hátam
+mögött leskelődik, s vállamon keresztül azon könyvből olvas, mig az
+én szemeim előtt annak minden betüje megelevenedik, hogy mennek
+egymásután sorban, mint a lándzsás hadsereg, s ha kés van kezemben,
+ugy biztat, ugy erőtet, hogy vágjam vele torkomat keresztül!</p>
+<p>– Te meg vagy rontva Tamás. Eszed nincs helyén.</p>
+<p>– Van e várnak egy ősi réme, mely itt lakik alattunk vagy
+fölöttünk, elrejtve a falak üregeiben, és örökké ébren. Ez a fehér
+leány. Egy Tornallyai leány hajdan a keresztes hadba távozott el, s
+ott elesett a csatában: de szelleme visszajött e várba lakni, s oly
+tiszteletben tartaték a család előtt, hogy ünnepélyes lakomáikon
+egy széket mindig üresen hagytak a <span class="pagenum"><a name=
+"Page_119" id="Page_119">-119-</a></span> számára, s arczképe alá,
+mely a csarnokban függ, valahányszor menyegző, tor, vagy keresztelő
+történt, külön viaszgyertyát szoktak meggyujtani, s mig a többi
+viaszgyertyák leégtek, ez bár folyvást lángolt, soha nem fogyott
+el. Ez a rém üldöz legjobban engemet. Hasztalan zárkózom be előle,
+zárt ajtókon keresztül felkeres, egyik ajtómon bejön, a másikon
+kimegy, az őrök látják őt, és nem merik megszólitani, hallják mint
+csikorognak az általa felnyitott ajtók, s mint csapódik be a
+sirbolt-ajtó utána iszonyu dördüléssel…</p>
+<p>E pillanatban iszonyu csattanás hallatszott… A két testvér
+rémülten ugrott fel székeiről, s az ajtóra tekinte… Az felnyilt
+csendesen. Bacsó Tamás reszketve fogózott testvére karjába. Szemeit
+nem birta lezárni. Jól tudta, hogy zárt szempilláin keresztül is
+kénytelen volna látni e tüneményt.</p>
+<p>Egy fehér alak suhant végig a termen, egy márványarczu hölgy
+alakja, vállán arany betükkel kivert lángalaku pallost emelve, s
+szemeivel merőn maga elé tekintve.</p>
+<p>Bacsó Tamás homlokán a hideg veriték gyöngyözött. Sámson keze is
+rá volt fagyva a kardmarkolatra, s izmos termete reszketett.</p>
+<p>Már a fehér leány a tulsó ajtóhoz ért, midőn Sámson erőszakosan
+megtörve félelme bilincseit, felkiálta:</p>
+<p>– Hát fattyuk vagyunk-e mi, hogy egy rémtől megijedünk? s azzal
+kirántva kardját, elállta a kisértet utját. Megállj! ordita rá,
+felemelve kardját, – s ha a pokolban lakozol, maradj ott örökre,
+vagy ha nem haltál meg elég jól, megöllek én, ugy, hogy a más
+világon sem fogsz élni többet. <span class="pagenum"><a name=
+"Page_120" id="Page_120">-120-</a></span></p>
+<p>A fehér alak egy pillanatra megrettenni látszott, mintha még
+fehérebb lett volna mint volt, de a másik pillanatban megvillant
+kezében a lángpallos, s oly gyorsan, mint a villám, csapott le
+Sámson kardjára.</p>
+<p>A kard kihullott a férfi reszkető kezéből, s Sámson térdrebukott
+a rémülettől, arczát kezeivel eltakarva.</p>
+<p>A következő pillanatban lehete hallani a mindig távolabb
+felnyitott ajtók csukódását; mig egy végső dördület hirül adá, hogy
+most a sirbolt-ajtó csukódott be.</p>
+<p>Minden lélek halálfélelem közt aludt ez éjszaka, s másnap reggel
+a Tornallyai család sirboltja felett, hol a czimert Bacsó Tamás
+saját kezével forditá meg, e czimert ujra helyreforditva lehete
+látni.</p>
+<hr class="chap" />
+<h3>IV.<br />
+A KINYUJTOTT KÉZ.</h3>
+<p>Ezen zavargás időkben nehéz volt az ország és a fejedelmek
+figyelmét egyes családok sérelmeire vonni; a népek kiáltásai közül
+nem hallatszott ki az egyesek jajszava.</p>
+<p>Tornallyai László, menyasszonya által a legcsodálatosabb uton
+megszabadulva, azon kezde gondolkozni, mint irtsa ki öröksége
+rablóit Murányvárból?</p>
+<p>Ha egyenesen fölmegy Pozsonyba, s magát az országrendeivel
+megismertetve, azokat a törvényszerinti elégtételre felhivja,
+koczkáztatta volna, hogy Bacsó Tamás megtudva életben <span class=
+"pagenum"><a name="Page_121" id="Page_121">-121-</a></span>
+maradtát, órgyilkosokat küld utána s megöleti, mig azt az
+igazságnak megrövidült karjai rablófészkében el nem érik, s minden
+törekvésének sem sikerülend egyebet kieszközölni egy erőtlen
+fulminatoriumnál, melyet Murányvárban csak kaczagni fognak.</p>
+<p>Hanem mást gondolt ki. Máriát nem bocsátá többé vissza a várba,
+hanem elvivé ő a szent Erzsébetről elnevezett kolostorba, s ott a
+szent szűzek gondviselésére bizva, elrejté őt a Bacsó család szemei
+elől, kik amaz ijedelmes éj óta semmit sem tudtak az eltünt leány
+holléte felől.</p>
+<p>Akkor tudósitá László álnevü feljelentésekben az országbiráját,
+miszerint a Tornallyai család utolsó ivadékainak egyike
+meghalálozván, másika kolostorba lépvén, a megürült Murányi
+uradalom a koronára szállt vissza; minélfogva a fiscus igyekezzék
+azt törvényes urának visszafoglalni.</p>
+<p>E feljelentés nem is maradt sikertelen; rövid idő mulva parancs
+érkezett Bacsó Tamáshoz, mely által az felszólittatott a murányi
+uradalmat a törvényes határidő alatt a koronának
+átszolgáltatni.</p>
+<p>Bacsó Tamás elsápadt, a mint a parancs elejét olvasá, hanem a
+mint annak végén megérté, hogy Mária a szent-erzsébeti kolostorba
+tartózkodik, mintha kő esett volna le szivéről, megkönnyebbült
+kebellel mondá:</p>
+<p>– Minden jól van.</p>
+<p>Még az nap felkeresteté Sámsont, ez összegyüjté rablóbandáit, s
+éjszaka ráütve a szent-erzsébeti kolostorra, azt ostrommal
+elfoglalá, oltárkincseit felprédálta, s Máriát erőszakkal
+<span class="pagenum"><a name="Page_122" id=
+"Page_122">-122-</a></span> elrablá belőle. Nehány ittas rabló
+üszköt vetett a szétdult kamarákba, s a kolostor a puszta falakig
+leégett.</p>
+<p>E kolostort azonban az akkori országprimás épitteté, s különös
+kegyében tartván, midőn e szent hely elrombolását megérté, méltó
+haragra gerjedve, panaszt tőn személyesen a király előtt, melynek
+eredménye az lett, hogy mielőtt a zárda üszkei kihamvadtak volna,
+már a császári tábornok Salm Frigyes ott állt Murány alatt
+bosszuálló seregeivel.</p>
+<p>A Bacsó-családnak csupán egy utja volt a menekülésre: Máriát
+kényszeriteni, hogy egyhez közülök nőül menjen. E végett a
+legközelebbi faluból erővel elragadták a lelkészt, s halállal
+fenyegeték, ha az esketési szertartást rögtön végre nem hajtandja,
+csak ez által maradhatván törvényes birtokában a várnak, s csak igy
+menthetve a kolostor elleni erőszakoskodást.</p>
+<p>A lelkész, egy tisztes hetvenéves agg, csupán arra kérte őket,
+hogy engedjék őt egyedül beszélhetni Máriával, miszerint őt
+sorsával megismertesse, és ha kelleni fog, rábeszélje a kivánt
+lépésre.</p>
+<p>Midőn egyedül maradt a leánynyal, megfogá annak kezeit, s
+homlokát megsimogatva szólt:</p>
+<p>– Ne félj leányom. Az Isten nem hágy el téged. Engem halállal
+fenyegetnek, ha téged össze nem adlak e gonosztevők egyikével, de
+én nem félem a halált, félem egyedül az Istent, s ha ő neki
+tetszik, hogy meghaljak, nem első martyrja leszek az igazságnak, de
+az leszek. Te tartsd meg magadat. Igérd e gyilkosoknak, hogy kész
+vagy az ajánlott kezet elfogadni: Él az Isten, hogy én össze nem
+kötöm azt a tiéddel. <span class="pagenum"><a name="Page_123" id=
+"Page_123">-123-</a></span></p>
+<p>A leány megcsókolá a tisztes agg kezét, s midőn kilépett
+gyilkosai elé, azoknak végtelen meglepetésére kijelenté, hogy kész
+beléegyezni az ajánlott házasságba.</p>
+<p>Nagy lőn az öröm Murányban. Lakomához készült az egész vár; mig
+künn Salm ágyuit sánczoltatta. Maga a választott vőlegény, a pupos
+Bernát ugy felcziczomázta magát boglárokkal, és klárisokkal, hogy
+akár egy medve nyakába odaillett volna.</p>
+<p>A vár egyik termét kápolnának késziték el, felszerelve
+innenonnan elrabolt oltárszerekkel, s midőn mind együtt valának,
+vőlegény, menyasszony, násznagyok és vőfélyek, az istenfélő lelkész
+ott az oltárhoz lépve, s kezével a feszületet felemelve, nem hogy
+megáldotta volna az előtte állókat, sőt megátkozá azokat, kimondva
+rájok az egyház legsulyosabb anathemáját, s a kárhozatnak adva őket
+testestül és lelkestül.</p>
+<p>A rablók irtózatos dühvel rontottak ekkor a lelkésznek, s
+megesküvének, hogy ha a szertartást végre nem hajtja még azon
+órában, oly kinzást fognak rajta véghez vinni, hogy óhajtani fogja
+a gyehennatüzet enyhülésképen. A lelkész nem hajlott szavaikra,
+megcsókolá a feszületet, s karjait széttárva, odaveté magát
+gyilkosainak.</p>
+<p>Azok megragadták mellénél fogva, s kihurczolák a teremből, végig
+a folyosókon: de ime Isten könyörüle szolgája sorsán, midőn a
+kinkamrába értek vele, egy ér hirtelen megpattant az agg férfi
+fejében, s mire a kinpadra fekteték, már megszünt élni.</p>
+<p>E pillanatban kürthang rivallt a várkapun kivül, s a toronyőrök
+rémült arczczal jelenték, hogy királyi hirnök áll a felvonó hid
+előtt. <span class="pagenum"><a name="Page_124" id=
+"Page_124">-124-</a></span></p>
+<p>– Taszitsátok az árokba! Kiálta Sámson, s a dühödt nép
+megcselekszi, ha Tamás utjokat nem állja.</p>
+<p>– Csendesen fiuk; nem kell kihuzni a kardot, mig van más ut a
+menekülésre. Sok ajtót kinyit a tolvajzár, mit a harczfejsze be nem
+tört volna. A veszély nagy, s védelmi szereink kevesebbek, mint
+hogy háromnapi ostromot kiállhatnánk velök.</p>
+<p>– Igen bizony! kiálta közbe Sámson haraggal. Mert te mindig
+többre becsülted az aranyat a vasnál, s a helyett, hogy kardokat
+szereztél volna, billikomot gyüjtögettél, ágyuk helyett pénznek
+öntötted a harangokat, s lőpor helyett ezüsttel töltötted a
+kamarákat, már most csatatér helyett keress magadnak akasztófát a
+hol meghalj.</p>
+<p>– Nem ugy Sámson. Azokkal a kis ezüstgolyókkal jobban czélba
+lehet találni, és messzebb lőni, mintha mázsás köveket hajigálnál
+kerekes taraczból. Rakjatok meg három szekeret a tárházakból jó
+vert arany- és ezüstpénzzel. Jól megértsétek: nem olyannal, a mi
+nálunk készült; – igazival. Te Bernát lemégy e szekerekkel a
+fővezérhez, s kegyelmébe ajánlasz bennünket.</p>
+<p>– Miért épen én? kérdé Bernát elkékedve, miért nem te magad,
+vagy Sámson?</p>
+<p>– Mert te legkevesebb váddal vagy terhelve; neved legkevesebbet
+forgott az actákban, itthon ültél mindig, mint a pók; nincsenek
+személyes ellenségeid.</p>
+<p>– És mivel legkevesebb kár lesz érted, ha ott marasztanak, szólt
+közbe Sámson.</p>
+<p>– Ha ide benn maradsz, nekünk ugy sem használsz, mert
+<span class="pagenum"><a name="Page_125" id=
+"Page_125">-125-</a></span> az utolsó hellebárdos agyoncsap a
+dárdája nyelével, mig ha önkényt megadod magadat, tekintet lesz
+reád. A többit ékesenszólásodra, s e három szekérre bizom.</p>
+<p>Bernát elsápadva ült fel a szekerekre, s megnyittatva a hirnök
+előtt a várkaput, kijelenté, hogy testvérei nevében kész a fővezér
+előtt megjelenni.</p>
+<p>Pár óra mulva a szekerekkel együtt Salm sátora előtt állott.</p>
+<p>A vezér több magyar főur társaságában fogadta az érkezőt, ki
+nagy vigasztalódására tapasztalá, hogy azok előtte mind
+ismeretlenek.</p>
+<p>Annyival nagyobb lön tehát rémülete, midőn Salm elélépve, őt
+egyenesen nevén szólitá:</p>
+<p>– Te vagy az a Bacsó Bernát, ki rabló testvéreiddel együtt a
+környéket pusztitod?</p>
+<p>– Ne hidd méltóságos uram, a mit rólunk mondanak, cseh rablók
+kalandoznak a vidéken, azoknak a bűneit fogják mi ránk.</p>
+<p>– Hát a harangokat kik rabolják el, hogy hamis pénzt verjenek
+belőlük?</p>
+<p>– Minket rágalmaznak azzal is, kegyelmes uram, jól tudom; mert
+irigyeink a szomszéd földesurak, hogy jó gazdák levén, pénzben meg
+nem fogyunk, de im szemléld meg magad, és győződjél meg róla, hogy
+hát hamis pénzzel szoktunk-e mi fizetni?</p>
+<p>E szavaknál feltakarta a szekerek ponyváit, látni engedve a
+lapáttal felhányt aranyat ezüstöt, s alázatos mosolygással mondva:
+<span class="pagenum"><a name="Page_126" id=
+"Page_126">-126-</a></span></p>
+<p>– Ezt a csekélységet a katona uraknak áldomásul hoztam.</p>
+<p>Salm képét elfutotta a vér.</p>
+<p>– Hát török basának néztek ti engem, nyomorultak, kitől pénzen
+lehet venni békét és háborut? Nem rablott kincseitekért jöttem én
+ide, hanem fejetekért, miket a törvény elitélt.</p>
+<p>– Nem tévedtünk mi, uram, a törvény ellen soha.</p>
+<p>– A szent-erzsébeti kolostor falai még füstölögnek.</p>
+<p>– A kolostoré a hiba, mert törvényes hitvesemet Tornyallyai
+Máriát erőszakosan tartá vissza tőlem, s ez által vagyonaimtól meg
+akart fosztani. Én csak védtem magam, midőn támadtam.</p>
+<p>– Törvényes hitvesed neked Tornallyai Mária? kérdé szigoruan a
+vezér.</p>
+<p>– Kész vagyok rá hitemet letenni, hogy az.</p>
+<p>Salm inte, hogy hivják elő a tábori lelkészt, s felszólitá
+Bernátot, hogy esküdjék meg arra, a mit mondott.</p>
+<p>Bernát vakmerően odalépett a tábori oltár elé, egy kezét az
+evangeliumra téve, másikat felemelé az égre, s mint e szót ki akará
+mondani: esküszöm! egy kéz hátulról hirtelen megragadá kinyujtott
+kezét, s a mint Bernát hátratekinte, egyszerre megnémult,
+megmerevült. Tornallyai László állt előtte.</p>
+<p>Az embernek fél felét rögtön megüté a guta rémületében, ugy hogy
+nyelve nem birt többé érthető szótagot kiejteni, s kinyujtott karja
+ugy maradt megszáradva, a hogy azt az ég felé emelve tartá,
+megmeredt három esküvőujjal. <span class="pagenum"><a name=
+"Page_127" id="Page_127">-127-</a></span></p>
+<p>Salm igy küldé őt vissza Murányvárba, rémületes jelenetül; félig
+holt alakot, ki esküre kinyujtott kezét nem birja többé
+visszavonni, s megnémult nyelvével nem birja kimondani a
+rémgondolatot, mely alatt lelke megőrül.</p>
+<hr class="chap" />
+<h3>V.<br />
+A HÁROM TANU.</h3>
+<p>A mint Salm Murány alá megérkezék, Tornallyai László ki azalatt
+mint kecskepásztor bujdoklott a hegyek között, megjelenék előtte, s
+elmondá előtte élete s hamis halála egész csodás történetét.</p>
+<p>Hihetlennek látszék a vezér előtt az egész esemény; előhivata
+többeket azok közül, a kik Tornallyay Lászlót azelőtt három évvel
+ismerék, köztük több régi szolgáját, embereket, kikkel hajdan jól
+tett, katonákat, kiknek vezérük volt; de a három szenvedésteljes év
+alatt annyira elváltozék az ifju arcza, hogy senki leghűbb szolgái
+közül sem ismere rá. Temetése napján egy sem mert azok közül
+Murányba felmenni, hogy őt megtekintse, s alig birták ők maguk is
+elhinni, hogy a kit három év előtt, virágzó, teltarczu ifjunak
+ismertek, azzal most, mint megaggott, szigoru, őszbevegyült haju
+férfival találkozzanak.</p>
+<p>Ekkor azt mondá László:</p>
+<p>– Három tanut fogok elétek állitani, a kik rám fognak ismerni
+bizonynyal, a három tanu a három Bacsó testvér. Én <span class=
+"pagenum"><a name="Page_128" id="Page_128">-128-</a></span> fel
+fogom őket keresni a harczok közepett, és ha akkor látni fogjátok,
+mint rémülnek el látásomtól, s a legbátrabbnak közülök mint hull ki
+a kard kezéből, midőn az enyimmel összeér, elhienditek, hogy én
+vagyok az, kit ők eltemettek.</p>
+<p>A sors ugy hozta, hogy Bernát legyen az első tanu, ki Lászlót
+meglássa, és ime azt megüté a guta, midőn hamis esküt akarva tenni,
+szentségtörő kezét a halottnak, az eltemetettnek vélt
+megragadta.</p>
+<p>A mint ily alakban visszaereszték őt a várba, a két testvér
+elréműlt tőle; Bernát sem szólani sem inteni nem tudott, csak
+nézett rájuk és hebegett, felemelt kezének egyetlen mozgása volt a
+reszketés, mely ugy látszott, mintha örök fenyegetést intene vele.
+Senki sem tudta elgondolni, mi történt? mi lelte az embert? éktelen
+rémület fogott el mindenkit; az őrök elhagyták a sánczokat, s
+szökdösni kezdtek a várból.</p>
+<p>Ekkor Sámson egy kétségbeesett merényletre határozá el magát.
+Este későn összegyüjté embereit, s leittatva őket erős borokkal,
+felbiztatá, hogy az éjjel kitörjenek a várból, s mig elleneik a vár
+körül szétoszolva, soraikat megritkitják, ők egyesült erővel
+keresztűl vágják magukat, s kimenekülnek Lengyelországba.</p>
+<p>Tamás ezalatt hirtelen szekerekre rakatá kincseit, s az őrség
+felét szétosztá a falakra, hogy majd mig testvére a kapunál utat
+tör, ő addig körül fellármázza az ostromlókat, s elvonva azok
+figyelmét, midőn a menekülésre ut nyilik, az utócsapatokkal és
+kincseivel Sámson után fog sietni.</p>
+<p>A terv végre is hajtatott. Az ég sötét volt és felleges. Éjfél
+<span class="pagenum"><a name="Page_129" id=
+"Page_129">-129-</a></span> után a hold is lement, s erős vihar
+kezde keletkezni, melynek zajában elhalt a várból jövő nesz.</p>
+<p>– Ez épen rablók harczainak való idő: monda Salm, ki éjszaka
+személyesen járta körül az őrszemeket, midőn egyszerre ágyuvillanás
+veri föl a sötétséget, s a bástyákról kilőtt golyó épen feje felett
+süvölt el.</p>
+<p>– Tudtam előre, hogy az éj nem marad harcz nélkül, szólt a
+vezér, s rögtön elrendezé ostromcsapatait, elállatva velök minden
+kijárást a várból.</p>
+<p>A várfalakról minden álgyu elkezde bömbölni, ott fenn a rablók
+dobbal és trombitával oly nagy zajt ütöttek, mintha egyszerre
+minden oldalról ki akarnának rontani, s ez alatt Sámson csapatjai a
+legnagyobb csendben lejöttek a vár aljáig, s ott egyszerre
+szótlanul megrohanák az előttük álló harczosokat.</p>
+<p>A rablóvezér vakmerően veté magát ellenei közé, kétélü bárd volt
+kezében, melyet két ökölre fogva, vágott vele maga körül, a kit
+talált; a meglepett lándzsások már tágitani kezdék előtte soraikat,
+szörnyü termete egy fejjel kilátszott a harczolók közül, néha
+kettővel is, midőn az előtte állók fejeit lecsapta. Nehány pillanat
+alatt szét volt szórva a rablók által megtámadott dandár, az ut
+nyitva volt előttük a hegyek közé, már lehete hallani a szekerek
+zörgését, miket Bacsó Tamás hozott öcscse után, s a várban
+elhallgattak az álgyuk, midőn egy kisded csapat, számra alig
+negyedrésze a rablókénak, jött nagy sietve ellenük: vezérük egy
+magas pánczélos lovag, ki a mint Sámsont meglátta, messziről kiálta
+rá:</p>
+<p>– Sámson állj meg! egy szóm van hozzád. <span class=
+"pagenum"><a name="Page_130" id="Page_130">-130-</a></span></p>
+<p>– Akár kettő, kiálta Sámson, ki már ekkor harczi paripán ült s
+kardot vonva, megtámadója elé nyargalt.</p>
+<p>Társai, kik nem értek vele a rohanásban, messziről látták, hogy
+a kihivó ellenfél, midőn Sámson közel ért hozzá, felvoná
+sisakrostélyát; a rablóvezér erre kétségbeesetten kiálta föl,
+hanyatt dült nyergében, s a nélkül, hogy védelmére kardját
+fölemelné, a megtámadó lovag csapásától ketté hasitott fővel hult
+alá lováról.</p>
+<p>A rablók erre lélekvesztve fordultak meg, s rohantak vissza a
+várba, magukkal ragadva az utánuk jövő Tamást, ki veszni hagyta
+szekereit, s csak annak köszönheté, hogy a várba visszajuthatott,
+hogy üldözői a megrakott szekereket elfoglalva, az osztozással időt
+hagytak neki nyerni a menekülésre.</p>
+<p>Sámson elestével azonban a rablók bátorsága odalett. Senki sem
+gondolt többé a védelemre, csak a szökés módjaira. Tamás átlátta,
+hogy itt egy hétig sem maradhat többé, s egy kétségbeesett
+eszközhez folyamodott, hogy magát megmentse.</p>
+<p>Le izent a fővezérhez, hogy ha számára kegyelmet biztosit,
+átadja neki a várat, kiszolgáltatja kincseit, s bántatlanul
+bocsátja el a kezei közt levő Máriát; ha pedig e kérelme
+megtagadtatik, Máriát elzárja a vár legmélyebb rejtekébe, a várat
+pedig magával együtt felvetteti a levegőbe.</p>
+<p>Kiküldött hirnöke sokáig nem érkezék vissza a válaszszal; várta
+estig, várta éjfélig, s hogy még sem jött izenet; elhatározá a
+pokoli eszmére magát, hogy a leányt is elölje, mielőtt maga
+elveszne. Odament hozzá és tudtára adta, hogy meg fog halni,
+készitse el magát, s válaszszon, minő halálnemével akar kimulni.
+<span class="pagenum"><a name="Page_131" id=
+"Page_131">-131-</a></span></p>
+<div class="figcenter"><a href="images/i004hq.jpg"><img src=
+"images/i004.jpg" alt="" title="" /></a></div>
+<p>A kétségbeesés néha jó gondolatokat ád. Mária azt kéré
+gyilkosától, hogy engedje őt kedvese koporsója mellett a sirboltban
+éhen meghalni. Jól tudta, hogy onnan kijöhet a rejtek uton.</p>
+<p>Bacsó ráhagyá a kivánatot, s kézen fogva a leányt, levezeté őt a
+sirbolthoz, s midőn elforditá a nehéz vasajtóban a kulcsot,
+keserűen mondá neki:</p>
+<p>– Üdvözlöm Lászlót, ha elébb megtalálsz halni mint én, mondd meg
+neki, hogy nemsokára találkozunk a pokolban.</p>
+<p>Azzal nyitni akará az ajtót, midőn egyszerre ugy érzé, hogy azt
+valaki taszitja belülről kifelé.</p>
+<p>Hajszálai borzadva álltak ég felé.</p>
+<p>Az ajtó magától feltárult, s rajta egy halvány férfi lépett elő,
+kezében kivont kard, utána fegyveres vitézek.</p>
+<p>– Itt az itélet-napja Bacsó! kiálta az ifju a rablóvezérre.</p>
+<p>Az iszonyu orditással veté magát a földre, elájulva a rémület
+miatt.</p>
+<p>– Ez volt harmadik tanum, hogy Tornallyay László én vagyok;
+monda rámutatva László az utána jövő fegyveresnek, kiket rejtekuton
+a vár belsejébe vezetett.</p>
+<p>– És a negyedik én vagyok, szólt rebegve Mária, föltámadt
+kedvese keblére omolva.</p>
+<p>Egy óra mulva Murányvár az ország seregei kezében volt, Bacsó a
+vérpadon, Mária vőlegénye keblén.</p>
+<hr class="chap" />
+<p><span class="pagenum"><a name="Page_132" id=
+"Page_132">-132-</a></span></p>
+<h2>A NAGYENYEDI KÉT FÜZFA.</h2>
+<p class="center">BESZÉLY.</p>
+<p>Felvincz és Enyed között egy kis bérczi patak vágja keresztül az
+utat, melyen most tartós kőhid van épitve. A hid mellett két felől
+a patak oldalában emelkedik két roppant fűzfa, és ezen két fűzfának
+historiai emléke van. Hét emberivadék látta azokat felnőni, s
+ivadékról ivadékra szállt a történet s maig is ugy emlékeznek arra,
+mintha csak a mi életünkben történt volna…</p>
+<p>… Épen száz és ötven esztendeje annak, hogy a kurucz-laboncz
+világ legszebb divatjában vala; ma a kurucz, holnap a laboncz
+osztott törvényeket Enyednek, mikor az egyik kiment az egyik
+városvégen, a másik bejött a másikon.</p>
+<p>A jó enyediek váltig jobb szerették volna, ha e derék emberek, a
+helyett hogy őket látogatják, inkább egymást keresnék fel; de ezek
+bölcs urak voltak, és hallottak valamit azon strategiai fogásokról,
+miszerint az ellenséget az által is meg lehet verni, ha a környéket
+élelmi szereiből kipusztitjuk. Ők ezt vevék gyakorlatba.
+<span class="pagenum"><a name="Page_133" id=
+"Page_133">-133-</a></span></p>
+<p>Mert, mig a fejedelem rendes hadai, a fényes, hatalmas nemesi
+banderiumok, a szép daliás, farkasbőr-kaczagányos huszárok, a
+válogatott hajduk, a veres és kék darabantok rendes csatákat
+harczoltak künn Magyarországon a birodalmi derék hadakkal, mik
+fényes, pánczélos, tarajos lovasokból, himzett bivalybőröket viselő
+daragonyosokból s czélbalövő muskétásokból állottak; addig
+szanaszét az országban őgyelgő kalandornép csavargott alá s fel,
+szemre főre egymáshoz annyira hasonlatos, hogy maig is fenmaradt
+róla az adoma, miszerint a jámbor felvidéki tót nem tudott köztük
+különbséget tenni: melyik a kurucz, melyik a laboncz?</p>
+<p>Nagyobbrészint oly emberek, kiket magukat is elpusztitott a
+háboru, s kétségbeesés, nyomor és boszuvágyból nem hagyott nekik
+más választást, mint kaszát, csákányt ragadni, s felcsapni
+kurucznak vagy laboncznak, a szerint a mint egyik vagy másik fél
+katonái pusztitották el.</p>
+<p>Ezek azután falkánkint jártak városról városra, zsarolva,
+harácsolva, a hol engedékeny népre akadtak, gyujtogatva, a hol
+megharagudtak, s szétszaladva, a hol megijedtek. Nem is igen nagy
+szenvedélylyel folytatták a harczot, a vesztes fél rendesen átállt
+a győzteshez, ugy hogy Cserey Mihály bizonyitása szerint, akadt
+ember, a ki négyszer ötször volt kurucz, ugyanannyiszor
+laboncz.</p>
+<p>Ezen sürű változandósága a minémüségnek nagy akadályára lehetett
+a dicsőség után törekvésnek, mert ha valaki nagy hirt nevet
+szerzett magának, mindig attól tarthatott, hogy ha holnap
+véletlenül egész serege áttér az ellenséghez, az valamennyinek
+<span class="pagenum"><a name="Page_134" id=
+"Page_134">-134-</a></span> megkegyelmez, csupán őtet akasztja fel,
+mint a kire legjobban feni a fogát.</p>
+<p>Ugy segitettek azonban magukon, hogy neveiket rendesen
+elváltoztatták, a mi legsürübben előfordult a labonczoknál, kik
+iparkodtak maguknak olyan neveket adni, a mit a bolond kurucz ki ne
+tudjon mondani, ha csak ki nem töri benne a nyelvét, többnyire
+elrontott német szavakat, a miket ők maguk sem értettek.</p>
+<p>A kurucz basák ellenben iparkodtak maguknak oláh neveket
+adni.</p>
+<p>Ez időben tehát legkegyetlenebb veszedelme volt Enyednek és a
+körülfekvő városoknak egyfelől Balika, a kuruczvezér, a ki lakott a
+Thorda-hasadék egyik barlangjában, melyet maig is Balika-várnak
+neveznek, és másfelől a mezőségen tanyázó két labonczfőnök, a kik
+közül az egyiknek az a furcsa neve volt, hogy: „Trajtzigfritzig!“ a
+másik pedig ily regényesen hangzott: „Bórembukk!“</p>
+<p>A milyenek voltak választott neveik, olyanok voltak azoknak
+viselői is; majd ügyetlen, majd kegyetlen, félig tréfás, félig
+véres alakok, kikről épen annyi nevetségest tudott regélni a
+közhir, mint a mennyi irtózatost, s neveikkel egyfelől a dajkák
+ijesztgették siró gyermekeiket, másfelől az enyedi diákok csufolták
+egymást pajkosságból.</p>
+<p>Ezek a diákok, oh ezek a nagyenyedi diákok sajátságos fiuk
+voltak.</p>
+<p>A mint annyira vitte a kálvinista gyerek, hogy a ludtollból
+kalamust tudott faragni, telerakott az anyja pogácsával egy
+<span class="pagenum"><a name="Page_135" id=
+"Page_135">-135-</a></span> tarisznyát, az apja vett neki egy pár
+fejelés csizmát, azzal elvitte Enyedre, letette a collegium
+udvarán, pofonüté, megáldotta s ott hagyta, rábizván, hogy legyen
+belőle pap, professor, királybiró, főkapitány vagy tanácsur.
+Azontul nem is volt rá gondja többet. A fiu megnőtt,
+megszakálosodott, megtömték, meghizlalták étellel és tudománynyal,
+elzárták hermetice minden világi kisértetektől, gondot viseltek
+testére, lelkére, felnevelték hitben és egészségben, csináltak
+belőle papot, professort, királybirót, főkapitányt vagy tanácsurat,
+a mire esze és szerencséje volt, a nélkül, hogy apja-anya törte
+volna rajta a fejét; a collegium volt nekik édes anyjuk.</p>
+<p>Öt-hatszáz fogadott fia volt a tisztes matronának, s több száz
+ezer forintra menő jövedelme ennyi szép fiu felnevelésére,
+legtudósabb professorai, kiket a külföld akademiái müveltek,
+világhirű könyvtára s mindenféle beneficiumai, mik egyfelől a mig
+szorgalomra ösztönözék az ifjuságot, másfelől jó eleve hozzá
+szoktaták azon jótékony öntudathoz, miszerint bármi szüken, de
+saját érdemük után tanultak megélni.</p>
+<p>Vala pedig ezen idő szerint a nagyenyedi collegium
+rector-professora, nagytiszteletü tudos Tordai Szabó Gerzson uram,
+a tudományoknak nagy mivelője, rendkivül békeszerető férfiu és a jó
+erkölcsöknek fáradhatlan oltalmazója.</p>
+<p>Mert ha bevette magát iszonyu foliántai közé, azokba annyira el
+tudott veszni, hogy gyakorta kénytelen volt a feleségétől
+megkérdezni, ha valjon ebédelt-e ő ma már, vagy sem? tanitványai
+előtt pedig akként szólott, mint egy oraculum. Csak a csendes
+békességes tudományokat kedvelé, mint a csillagászat <span class=
+"pagenum"><a name="Page_136" id="Page_136">-136-</a></span> és
+mechanica, nem szereté pedig a históriát, mint a mely, az ő
+szavaiként, nem tanit egyebet, mint azoknak neveit, a kik emberek
+agyonverésében tüntették ki magukat, s hősi tetteit énekli bünös
+vérengző kegyetlen embereknek és hazudik véghetlen kiterjedésben, a
+helyett hogy a jámborok, jótékony és bölcs elmék példájával
+javitanák az utóvilágot.</p>
+<p>Annyira vivé pedig az ellenszenvét a derék ur a neki nem tetsző
+historiai személyek ellen, hogy tanitványai lelki üdvére képes volt
+a történetet meghamisitani, ráparancsolván a historiae professorra,
+hogy Cleopatrát, Aspasiát, s más afféle szemtelen
+asszonyszemélyeket ugy fesse tanitványai előtt, mint rút, utálatos
+szörnyetegeket, a kikre gondolni is irtózat.</p>
+<p>És soha női alakra azoknak szemeiket nem volt szabad vetni,
+táncz, hegedüszó s más hivságos dolgok örökre számüzve valának e
+körből, még a templomban is, nehogy a leányokra kacsingathassanak,
+hátul valamennyi pad mögött volt a nagyobb diákok számára egy hely
+külön rekesztve, a holott faragott fenyőszálakon ültek, hogy igy
+fel ne érhessék fejeikkel az előttük álló padok karzatát. Mert
+kősziklára épült elve volt a nagytiszteletü urnak, hogy fiatal
+embernek, addig mig meg nem házasodhatik, tehát a mig iskoláit nem
+végezte, és a mig nincs mit apritania a tejbe, nem szükséges
+fehérszemélyeket ismerni, és minden a mi addig történik, csak
+hivalkodás és nem vezet jóra.</p>
+<p>Persze, hogy ez a legnépszerűtlenebb világnézet, a mit csak a
+közjó kedvéért kimondani lehet, s hogy e nézetnek legkevesebb
+pártolói akadtak maguk az érdekelt felek, a nagyenyedi <span class=
+"pagenum"><a name="Page_137" id="Page_137">-137-</a></span> diákok
+között, az magától értetődik. Az csak mégis lehetetlen, hogy az
+ember egyszer másszor női alakot ne lásson, s tizennégy éves
+korától huszig az ember minden asszonyt szépnek talál.</p>
+<p>Különösen nehezité pedig Gerzson urnak nevelési maximáját azon
+körülmény, miszerint ő neki is volt egy leánya, az az egy pedig
+olyan szép volt, hogy ha az ember félesztendeig válogatott válna a
+városban, megint csak ő hozzá tért volna vissza.</p>
+<p>Valahány diák meglátta a leányt, az mind szerelmes lett bele; de
+hijába lett szerelmes, mert könnyebb egy elkárhozott léleknek a
+Styxen visszaszökni, mint volt egy diáknak husz lépésnyire juthatni
+Klárikához, – a hogy a szép leányt nevezték.</p>
+<p>Gerzson urnak emeletes háza levén a collegium tövében, ő maga a
+földszinten lakott, leánya pedig az emeleten, és a lépcső rácsos
+ajtóval volt elzárva; tehát még csak az sem történhetett meg, hogy
+valami ifju ember a professor urat keresve tévedjen Klárika elé; a
+ki elé különben is hijába tévedt volna, mert a jó leányka oly
+istenfélő és diákfélő elvekben nevelkedett, hogy bizonyosan
+elszaladt volna előle.</p>
+<p>Nem is volt pedig minden bolond embernek bejárata a tudós
+professor urhoz, hanem csak megpróbált egyéniségeknek nyitá meg
+háza ajtaját.</p>
+<p>Ilyen két kipróbált egyéniség volt; humanissime Zetelaky József
+és humanissime Karassiay Áron.</p>
+<p>Az első, szép, ártatlan, leányarczu, tizenhét éves ifju, Gerzson
+<span class="pagenum"><a name="Page_138" id=
+"Page_138">-138-</a></span> ur különös kegyencze, a kiről azt hivé,
+hogy lelkét sokkal inkább bezárta a tudományok könyvei közé, mint
+ha tömlöczbe vagy spiritusba volna téve; örökké első eminens volt,
+mindenféle verseket irt akármely thémáról, neki mindegy volt;
+hexameter, pentameter, sapphicus, alcaicus, alexandrinus: vagy
+anacreoni: magától értetődik, hogy ezek között szerelmes vers nem
+találtaték, hanem a télről, tavaszról, aratásról, villámlásról és
+tengeri zivatarról s más efféle erényes tárgyakról; e mellett
+görögül, diákul, zsidóul és francziául folyvást beszélt, a
+csillagokat az égen s a virágokat a földön szemenkint ismerte,
+chemiai és physikai experimentumoknál ő volt Gerzson ur segédje, s
+e mellett oly jámbor érzelmü ifju ember vala, hogy mikor a
+mythologiából azon istenasszonyt érdeklő paragraphust kellett
+felelnie, a ki kevés öltözetet szokott magán hordani, elpirult és
+lesütötte a szemeit.</p>
+<p>A másik, humanissime Karassiay, egy kissé nehézfejü ember vala,
+hat esztendős tógás diák, igen hallgatag és csendesvérü ifju, a kit
+azért kedvele Gerzson ur, mert soha semmi ivásnál, verekedésnél az
+ő neve elő nem fordult, a miből nagy baj lett volna, ha előfordul,
+mert a humanissime oly karokkal és vállakkal volt megáldva a
+természettől, hogy ha azokat mások vesztére mozgásba akarta volna
+hozni, azok sokat beszélhettek volna róla. Ő azonban rettentő
+erejét csupán a furás-faragás békés mesterségeiben fárasztotta,
+készitve mindenféle physicai eszközöket a tanár ur számára, s
+csupán olyankor adva tanujelét karjai egyéb mozgásának, midőn a
+nagy vacatió alatt az ifjuság a nagyteremben mythologiai drámai
+előadásokat <span class="pagenum"><a name="Page_139" id=
+"Page_139">-139-</a></span> tartott, – természetesen férfi
+személyzettel, férfi hallgatóság előtt, a midőn Karassiay játszá
+Herkulest, Zetelaky pedig Dejánirát, a midőn Józsefről senki sem
+mondta volna, hogy nem valósággal leány, Áront pedig csupa
+gyönyörüség volt nézni a Centaurusokkali harczban, hogy vert
+egymaga harmincz pogány félistent a földhöz.</p>
+<p>Épen a közvizsgálatok közelgének, nagytiszteletü Tordai Szabó
+Gerzson uram rettenetes készületekkel volt természettani
+mutatványaihoz, mint lesz a vizből levegő? mint ragad össze a
+kiszivattyuzott két fél golyó a levegő nyomástól? hogy lehet a
+levegőt meggyújtani? s a villanygép alatt papiros embereket
+tánczoltatni? a mik akkor még mind csoda számba mentek. E végett
+átadá a physicum museum kulcsait kiválasztottjainak, hogy ott
+működjenek nagy szorgalommal, és tapasztalá is, hogy a két jeles
+ifju már korán reggel ott van a museumban s csak a késő estve
+választja el őket onnan. Dicséretes szorgalmatos ifjak, mondá
+Gerzson ur, vegyetek rólok példát ti többiek, istentelen,
+hivalkodó, csizmakoptató korhelyek, hogy legyetek olyanok mint
+ők.</p>
+<p>Lássuk tehát, mit mivelnek a mi ifjaink ott a physicum
+museumban? Ennek a museumnak van egy elsötétithető ablaka, opticai
+kisérletek előhozatalára, és ez az ablak épen a nagytiszteletü ur
+udvarára nyilik; a mi két szorgalmas ifjunk nagy figyelemmel áll az
+ablak előtt, s épen egy roppant kerekes látcsövet alkalmazva az
+ablak gömbölyü nyilásába, azon keresztül látszik valamit nézni. Tán
+csillagot vizsgálnak? Igen, de akkor ne irányoznák lefelé a
+látcsövet… Most épen József <span class="pagenum"><a name=
+"Page_140" id="Page_140">-140-</a></span> néz bele nagy áhitatosan…
+„Oh Istenem, milyen gyönyörü!“ sohajt nem birva magával… Talán
+mégis csillag?… „Most épen rózsát szakit le, be szeretnék én az a
+rózsa lenni!“ De ez már még sem csillag.</p>
+<p>A mi derék ifjaink azon ürügy alatt, hogy csillagokat
+vizsgáljanak, naphosszant azzal foglalatoskodnak, hogy a szép
+Klárikát nézik távcsöveken keresztül, a mig Gerzson ur azt hiszi,
+hogy szemeiket az ég csodáin fárasztják, ők azzal mulatták magukat,
+hogy a kedves leánykát mindenüvé távcsővel kisérik, kertbe,
+szobába, konyhába és benne gyönyörködnek.</p>
+<p>A jó Áronra nézve csak tréfa volt ez a mulatság, de József
+egészen oda lett belé; nem birt megválni a látcsőtől, s ha sokáig
+nem láthatá a leányt, nem evett, nem aludt, nem volt kedve
+semmihez, csak sóhajtozott és mindent elfelejtett a mit olvasott,
+sőt Gerzson ur nagy megütközésére még az ő felolvasásaira sem
+figyelt, akkor is a kis rózsalugasos kerten járt az esze, és a szép
+leánykán, a ki a nyilt rózsaleveleket kicsi kötényébe szedi piczi
+fehér kezeivel.</p>
+<p>Az experimentumoknál is egyik ügyetlenséget a másikkal tetézte,
+tört, zuzott a mi a kezébe akadt, a phosphorrali kisérletekhez
+oxygen helyett hydrogent adott: majd meglőtte vele az egész
+classist.</p>
+<p>Gerzson ur el nem tudta gondolni, mi lelhette a fiut? kutatott,
+fürkészett; nem talált semmit; mire ő a hosszu folyosón végig
+kopogott, akkorra a muzeumban minden ismét a maga helyén volt, a
+telescopiumok égfelé forditva, s munkában a görebek és
+légszivattyuk. <span class="pagenum"><a name="Page_141" id=
+"Page_141">-141-</a></span></p>
+<p>József pedig folyvást növekedni érzé szive fájdalmait, a csalóka
+távcső oly közel hozta olykor az imádott leánykát, hogy ámulatában
+kezeit nyujtá ki utána, s csak akkor ijedt meg, mikor körmeit az
+ablakba megüté, a min Áron két akkorát nevetett.</p>
+<p>E kinjai közepett annyira vivé a gonosz kisértő a jámbor ifjut,
+hogy egy délután leüle az asztalhoz, s ijedség kimondani, –
+szerelmes verset irt! A vers sapphicusokból állott és tele volt
+minden széppel, a mi a nap alatt terem. Midőn felolvasta Áronnak,
+ez megesküvék, hogy soha életében szebb versnek még csak hirét sem
+hallotta.</p>
+<p>Egy estve a holdvilágban elbámulva könyökölt a két ifju a muzeum
+ablakában s beszélgetett egymás között:</p>
+<p>– Ha Klárika ezt a verset olvashatná: monda Áron.</p>
+<p>– Hm! Felele rá József. (Nem volt ez akkor olyan könnyü, mert
+nem volt még hét divatlap, a hol az ember kinyomathatta volna.)</p>
+<p>– Már ha én neked volnék, csak a kezébe juttatnám.</p>
+<p>– De hogyan?</p>
+<p>– Ledobnám innen a kertbe.</p>
+<p>– Le ám, de hátha a szél félreviszi s az udvarra esik s a
+nagytiszteletü ur kapja meg.</p>
+<p>Most Áronon volt a sor azt mondani, hogy „hm“.</p>
+<p>– Ugy kellene azt, szólt sóhajtva József, szépen összehajtogatva
+elrejteni a nyiló rózsák közé, hogy a mint korán reggel kijő a
+rózsaleveleket megszedni, egyedül ő lelje meg és olvassa el.
+<span class="pagenum"><a name="Page_142" id=
+"Page_142">-142-</a></span></p>
+<p>– Hát hiszen az könnyü, felelt Áron. Innen az ablakból le lehet
+ereszkedni egy kötélen a kert faláig, onnan könnyü beugrani az
+ásott földbe, visszafelé meg aztán fel lehet kapaszkodni a bodzafán
+s a kötélen megint feljöhetni.</p>
+<p>– Mit gondolsz? szörnyedt el József, – én bocsátkozzam le
+kötélen a collegium ablakából? én mászszam át idegen keritésen
+éjszaka?…</p>
+<p>Áron maga is megijedt e szóra.</p>
+<p>– Hisz én nem mondtam, hogy te cselekedd azt, én csak azt
+mondtam, hogy könnyü volna megtenni…</p>
+<p>József elhallgatott egy ideig.</p>
+<p>Egyszer csak megszólalt.</p>
+<p>– Nem tudsz itt valahol egy hosszu kötelet?</p>
+<p>– Tudok biz én, a régi csengetyükötél itt van a padláson.</p>
+<p>– Hozd elő.</p>
+<p>Áron elment a kötélért, egy gerundiumból nyerget csinált a
+végén, melybe Józsefet beleültette s a kötelet az ablak keresztfája
+körül csavaritva, izmos tenyereivel belekapaszkodva, szép csendesen
+lobocsátá Józsefet a kőfalig, ki egy perczig sem látszott azon
+aggódni, hogy ha társa kezéből kicsuszik a kötél, ő rögtön nyakát
+szegheti; ha volt a mitől rettegett, ez azon egy dolog lehete, hogy
+ha meg találja valaki látni.</p>
+<p>Senki sem látta meg. Átmászhatott a falon, elrejthette a verset
+a rózsák közé, s Áron markában ujra felemelkedék a kötélen a muzeum
+ablakáig szerencsésen; a két ifju csak akkor bámult el egymáson,
+hogy milyen bolondot cselekvének?</p>
+<p>Más nap nem is mertek egymásra nézni, annál kevésbbé a
+<span class="pagenum"><a name="Page_143" id=
+"Page_143">-143-</a></span> látcsőbe. Mint a ki valamely nagy
+gonosz gyilkos dolgot követett el, még a bünös helyet is félve
+kerülték, s dobogó szivvel hallák reggel a nagytiszteletü ur
+csizmáit a folyosón végig kopogni.</p>
+<p>Belépett. Sem József, sem Áron nem mert rá felpillantani, azt
+hivé mindegyik, hogy az orrukról le fogja olvasni az éjszakai
+merényletet.</p>
+<p>– Jőjjön egy szóra félre humanissime.</p>
+<p>Zetelaky inkább halott volt, mint élő. A világért rá nem nézett
+volna a tanárra, ki kegyetlen hallgatással tekinte rajta hosszasan
+végig.</p>
+<p>– Csak azt akartam mondani humanissime, – szólt végre száraz
+hangon, – hogy ha máskor verset akar hozni, ne a keritésen jöjjön
+be vele, hanem az ajtón, mert mind összegázolta a tulipán-ágyakat.
+– Különben nem rosz vers a mit irt, csakhogy egy helyen az adonicus
+sántit.</p>
+<p>S ezzel markába nyomta a kérdéses verset, József nem bánta
+volna, ha e perczben a collegium vele együtt elsülyed.</p>
+<p>Klárika megtalálta ugyan a kérdéses helyen a verset, de mint
+afféle jól nevelt leány, első kötelességének tartá az apjának
+denunciálni, egyuttal az elgázolt tulipánágyakért is panaszt téve.
+Az öreg ur rögtön ráismert az irásra, s vége volt előtte József
+turpisságának. Többé sem experimentumokat nem bizott rá, sem a
+physicum muzeumba nem küldé dolgozni.</p>
+<p>Ezen közben hol egyszer, hol másszor megtörtént, hogy a tanuló
+ifjuság nem csupán azon dolgokról hallott, a mik könyvekben vannak
+megirva, hanem hirt vett gyakorta az országban <span class=
+"pagenum"><a name="Page_144" id="Page_144">-144-</a></span>
+szerteszét történő eseményekről is, s épen nem iparkodék
+elrejtegetni rokon és ellenszenveit, miket a kurucz-laboncz
+világban vagy egy, vagy más irányában érzett, sőt néha leczkék
+kezdete előtt, mikor két háromszáz tanuló össze volt egy teremben
+gyülekezve, lehete oly forma hajlandóságokat is tapasztalni, mintha
+e tisztes testület, ha birokra kerülne a dolog, aligha lenne tétlen
+nézője a mulatságnak.</p>
+<p>Erre ugyan nemsokára kivánt alkalom is kinálkozék; egy napon
+Trajtzigfritzig és Bórembukk uraim ő kegyelmességeik beizenének a
+városba, hogy nekik száz darab vágómarhát, ötven mázsa szalonnát,
+ezer kenyeret és tizenkét bendő turót azonnal helybe küldjenek,
+borrul sem feledkezvén meg, a mely ne legyen több, mint kétszáz
+akó.</p>
+<p>A jó nagyenyediek már ekkor annyira meg voltak fogyatkozva
+élelmi szerekben, hogy csak végső megszoritás mellett birták
+összerakni a kivánt mennyiséget, s midőn mindazt szekerekre raknák,
+megtudja a dolgot Balika, előjön a maga lyukából s elveszi tőlük az
+egész szállitmányt és elviszi a Torda hasadékába.</p>
+<p>A jó enyediek mit csináljanak most? Mondhatták őt
+Trajtzigfritzignek, hogy Balika elvitte az enni-inni valót, menjen
+utána és vegye el tőle, a labonczvezér haragra gerjedetten
+felülteté a maga hadait s megesküvék, hogy porrá égeti Enyedet s
+bor helyett a vérét iszsza meg az egész lakosságnak.</p>
+<p>A szegény nép nagyon megijedt a kegyetlen fenyegetőzésre:
+elegettenni a legjobb akarat mellett sem lehetett, Trajtzigfritzig
+és csordája pedig már Marosujvár körül járt, s <span class=
+"pagenum"><a name="Page_145" id="Page_145">-145-</a></span> a hogy
+a közbeeső falukkal bánt, abból Enyed is elgondolhatta, mi vár
+reá?</p>
+<p>Ilyen inséges eset megszokott állapot vala már Enyeden, a
+lakosság a labonczok jöttének hirére hirtelen elhagyá házait, a mi
+féltője volt, azt elásta a pinczékbe, asztagok alá a földbe, az
+asszonyokat, gyermekeket, öregeket felküldték a hegyekbe az erdők
+közé, a hajadon leányokat begyűjték a reformatum templomba, maguk a
+fegyverfogható férfiak pedig helyet foglalának ugyanott a templom
+udvarán, mely, a mint most is látszik, erős, magas kőfallal volt
+bekeritve, s több rendbeli bástyatoronynyal ellátva, mely tornyokat
+a helybeli czéhek épitteték: egyet a becsületes csizmadia czéh,
+mást a becsületes takács czéh, külön egyet a szürszabó czéh, együtt
+a timár és varga czéh egy negyediket, ötödiket a gombkötők és
+aranymüvesek, hatodik volt a kovácsok és lakatosoké. Itt tartattak
+a czéhládák s nagy veszedelem idején ide gyültek a czéhbeli
+mesterek legényeikkel együtt s ők képezék az Isten várának
+őrségét.</p>
+<p>Átellenben állt a collegium, roppant három emeletes négyszárnyu
+épület, melyben hétszáz diák tanyázott, egy egész hadsereg, ha arra
+került a sor.</p>
+<p>A mint a városon szétfutó hir eljutott a collegiumba is, lángot
+vetett a diákok szivében az ifjui vér: „nem hagyjuk magunkat, nem
+hagyjuk a várost!“ szóltak lelkesülten, s másnap reggel a chemiai
+leczkén azt vette észre nagytiszteletü Szabó Gerzson uram, hogy
+tanitványai kardokkal és kopjákkal felfegyverkezve jelennek meg a
+hallgató teremben, s hallani <span class="pagenum"><a name=
+"Page_146" id="Page_146">-146-</a></span> sem akarnak egyébről,
+mint hogy őket professoraik a labonczok ellen vezessék.</p>
+<p>No ez szép kivánság volt nagytiszteletü Szabó Gerzson urtól,
+hogy ő valakit a háboruba vezessen!</p>
+<p>– Megbódultatok-e dilectissimi? szólt elszörnyedve a jó ur, –
+menjetek, igyatok „purgantes pectora succos.“ Hát Ajáx vagyok-e én,
+avagy a megveszett Achilles, hogy engem harczba akarjatok vinni?
+avagy myrmidonokat neveltem-e én bennetek, hogy ily vérengző
+gondolatokat tápláltok magatokban? kinek kezeiben könyv forgott,
+most kezeitekben dárda forog, kik csak énekelni tanultak, im harczi
+orditásra ferdititek ajkaitokat. Azért ruháztam én reátok annyi
+bölcseséget és tudományt, hogy bitangul elhulljatok barbar ellenség
+csapásai alatt, mint bármely tudatlan katona, a ki azért született,
+hogy meghaljon?</p>
+<p>E beszéd közben észrevevé Gerzson ur, hogy még Zetelaky is
+valami fringiát takargat a togája alá, s iszonyuan ráförmedt:</p>
+<p>– Még kend is fegyvert visel, kend? (Mikor valakit per „kend“
+nevezett, már akkor nagyon haragudott.) Felbomlott a világ tisztes
+rende! Hát volt rá eset valaha, hogy poéták, a muzsák választottai,
+a szent berkek lakói, a Pieridák barátai fegyvert emelgettek volna
+kezeikben? – No, szóljon kend! kend nagy historicus, mondjon nekem
+erre esetet ha tud.</p>
+<p>A faggatott diák végre megszólalt:</p>
+<p>– Igen is volt rá eset: mikor Pán tanitványai botra kaptak a
+Helicont pusztitó Gallusok ellen s agyon verték őket.</p>
+<p>Gerzson ur hátra kapta a fejét e szóra, mert meg volt neki
+felelve. Ez még dühösebbé tevé. <span class="pagenum"><a name=
+"Page_147" id="Page_147">-147-</a></span></p>
+<p>– És ha én megtiltom ti nektek, hogy fegyvert merjetek fogni,
+midőn a nemes város békés alkudozásokkal törekszik a veszedelmet
+elháritani magáról! Kendnek pedig humanissime Zetelaky annyit
+mondok, hogy nem szükség minden kérdésre felelni. – Most pedig
+parancsolom ti nektek, hogy e perczben lerakjatok minden fegyvert
+kezeitekből, és a ki ellenkezőleg cselekszik, az e pillanatban
+kitiltatik a collegium küszöbéről, és soha annak az életben tagja
+többé nem leend!… Clarissimi domini jurátusok, huzassák meg a
+repedt harangot!</p>
+<p>Ezt a repedt harangot olyankor volt szokás meghuzatni, midőn
+valaki a collegiumból ünnepélyesen kitiltatott.</p>
+<p>A rector szavait mély csend követé, melyet csak a repedt harang
+recsegő kongása szakgatott félbe. Az ifjak, kik képesek lettek
+volna náluknál hatszorta nagyobb sereggel megküzdeni, professoruk
+szavára megjuhászodva rakták le fegyvereiket mind, a repedt harang
+elhallgatott, a diákok helyeikre ültek, elővették könyveiket, a
+nagytiszteletü ur pedig vevé kézi könyvét és praelegált, mintha
+semmi sem történt volna, mig az órát nem csengették, akkor
+elbocsátá tanitványait, az elszedett kardokat és dárdákat pedig
+szekérre rakatá s elzáratá a templom alatti boltozatba, hogy még
+csak hozzájuk se lehessen férni.</p>
+<p>Éjszaka azonban a diákok magukhoz térve az ijedtségből, melyet a
+rector szavai okoztak bennük, ujra összebeszélének, s miután
+fegyvereik elszedettek, másnap korán reggel, a mint a kapuk
+megnyittattak, kimentek a Maros partjára, ott jó friss füzfákat
+találván, azokról vágott magának kiki egy husángot s azokat a toga
+alá rejtve, észrevétlenül beszálliták a collegiumba <span class=
+"pagenum"><a name="Page_148" id="Page_148">-148-</a></span> és
+elrejték a faraktárba szépen. Gondolák, hogy ez is jó fegyver, ha
+jó ember fogja a végit.</p>
+<p>Még az nap délben megjelent a város alatt Trajtzigfritzig
+háromezer főre menő laboncz népével: a nemes város a főbirót, a
+collegiumi testület a nagytiszteletü rector professort választá ki,
+hogy deputatioba menjenek eléje.</p>
+<p>Trajtzigfritzig lóháton ülve fogadta a küldöttséget; a többi
+sereg mind gyalog járt, kivéve három faágyut, melyeket bivalok
+vontak. Nagyon gyanus kérdés volt azonban, ha valjon el lehet-e
+ezen ágyukat sütni, a nélkül, hogy az ember a körülállók életét
+veszélyeztesse? még egy negyedik ágyujok is volt rézből, melyet
+valamely csata alkalmával valamelyik fél beszegezett és ott
+hagyott, ők pedig kifurták a szeget onnan, ugy hogy most ha
+elsütötték az ágyut, a gyujtólyukon jött ki mind a töltés, a golyó
+pedig benn maradt.</p>
+<p>Maga a had gyönyörü népség volt; igazán ráillett a válogatott
+czim, mert az ország minden népeiből volt az összeválogatva,
+magyar, oláh, belga, marodeur, rácz és oláh-czigány egy csoportban,
+egyik mezitláb és sisak a fején, másik a szürin át kötötte derekára
+a kardot, némelyik nagy puskát czipelt, melynek nem volt már sem
+kulcsa, sem kereke, s mind valamennyi nyírott bajuszszal volt, hogy
+összekeveredés esetén mégis csak megkülönböztethessék egymást a
+hasonló elemekből szerkezett kuruczoktól, kik hosszu hajat s fülig
+kent bajuszt viseltek. A legnagyobb rész bocskorban járt, csupán
+azoknak jutott saru, a kik valamely tisztségben voltak, azokra
+sarkantyu is volt ütve jobbára, de minthogy lovuk nem volt, az a
+sarkantyu nem <span class="pagenum"><a name="Page_149" id=
+"Page_149">-149-</a></span> szolgált egyébre, mint hogy legyen
+nekik miben elesni, ha futni akarnak.</p>
+<p>Ily armadának volt vezére Trajtzigfritzig; de nagyon
+csalatkoznék, a ki azt hinné, hogy ő is hasonló volt rongyos
+seregéhez; lova legszebb angol mén volt, ő maga ezüst csillagos
+lánczszemből font pánczélinget viselt aranysujtásos megyszin
+bársony dolmány felett, homlokát kecsegehátu réz sisak boritá s
+pánczélpikkelyes keztyűkbe dugott kezeit széles egyenes kardja
+markolatán nyugtatá.</p>
+<p>Széles, tunya képéből s nemtelen vonásaiból ugyan kirítt, hogy e
+pompához sem születése, sem érdemei nem juttaták s a hány csojtár,
+a hány darab öltöny volt rajta, azon mind más név kezdő betüi
+voltak himezve, de ő azért elég méltóságot tulajdonita magának, ha
+lovon ült, azokhoz a kik gyalog járnak lenézőleg beszélhetni.</p>
+<p>Alvezére, Bórembukk, egy nagy trabalis mészáros legény volt,
+szőretlen csontos pofával; ki egész ellenkezőleg különösen nagy
+gondot látszott arra forditani, hogy mentül piszkosabb lehessen.
+Bőrködmene csillogott a szennytől, s orczája bátran dicsekedhetett
+vele, hogy záporesőn kivül más vizet soha sem érzett.</p>
+<p>Minden fegyvere egy hatalmas taglóból állott, melylyel egy
+csapásra le birta félkézzel ütni a tulkot.</p>
+<p>Ez érdemes férfiak elé járula a két tagból álló küldöttség,
+nagytisztelettel és kalaplevéve, s nagyobb megtisztelés okáért
+Gerzson ur egy igen szép diák peroratiót tartott a két vezér előtt.
+<span class="pagenum"><a name="Page_150" id=
+"Page_150">-150-</a></span></p>
+<p>Trajtzigfritzig Bórembukkra nézett, ez viszont ő reá; egyikök
+sem tudott egy szót is diákul, hanem azért még is ugy tettek,
+mintha mindent értenének.</p>
+<p>– Értettem jól, a mit kend mondott, – szólt a vezér, – a mint
+észrevette, hogy Gerzson nem fog már többet beszélni, s
+leereszkedőleg vállára veregetett. Kinek hiják kendet?</p>
+<p>– Én vagyok Tordai Szabó Gerzson, a nagytiszteletü collegium
+rector professora, társam ő kegyelme pedig nemzetes Tóth Jónás
+uram, a nemes város főbirája.</p>
+<p>– Hát a csizmadia czéhmester hol maradt?</p>
+<p>– Az nem látta czélirányosnak közénk elegyedni.</p>
+<p>– No pedig annak is itt kellene lenni, mert háromezer csizmára
+van szüksége a seregnek, a minek három nap alatt elő kell
+teremtődni, különben esküszöm ősi kardomra, (valahol lopta azt a
+kardot) hogy minden csizmadiát eltörlök a föld szinéről!</p>
+<p>Ennél merészebb fogadást, ugy hiszem, senki sem tett még.</p>
+<p>Gerzson ur meghajtá fejét, s most a főbiró szólalt meg
+magyarul.</p>
+<p>– Majd tudtára adandjuk a becsületes czéhmesternek akaratodat
+méltóságos ur, és ő minden lehetségest el fog követni; kérünk
+azonban az egész város nevében, hogy érdemes hadaiddal légy kegyes
+a városon kivül maradni, mert mi ámbátor a legjobb véleménynyel
+vagyunk is felőled, a buta népség annyira fél a fegyveres néptől,
+hogy közeledéstek hirére mind szétszaladának az erdőkbe, részint
+elzárkóztak a templomokba; <span class="pagenum"><a name="Page_151"
+id="Page_151">-151-</a></span> ugy, hogy ha bejönnétek, sem
+találnátok egyebet üres házaknál, nekünk pedig lehetetlenné
+tennétek, hogy kivánságaitoknak megfelelhessünk, nem levén senki a
+kitől azokat behajtsuk.</p>
+<p>Trajtzigfritzig Bórembukk fülébe sugott valamit, s azzal roszul
+rejtve ravasz mosolygását, igy szóla:</p>
+<p>– Becsületes szolgák. Minthogy félvén és minthogy bolondok
+lévén, mink sem kivánván, hogy házaitokat üresen hagyván, abban
+senkit sem találván; tehát hazamenvén és megmondjátok a népnek,
+hogy mi eltakarodjunk, ha ők hazajőjjenek, és azután pediglen
+kiváltképen csakhogy épenséggel azonnal mingyárt itt a város
+mellett ezer lépésnyire sátort üssünk; ti pedig minden háznál
+gyertyát gyujtsatok, hogy lássuk, hogy mindnyájan otthon vagynak,
+különben pedig ha egy vagy más, igy vagy amugy talál lenni, hát
+majd meglátjátok azt az egyet, hogy!</p>
+<p>Ilyen ékesen szólással tudtára adván a vezér a maga ultimatumát
+a küldöttségnek, visszabocsátá őket a városba, ő pedig a maga
+seregével mintegy ezer lépésnyire letelepedett a mezőn,
+buzakévékből csinálván kiki magának sátorokat.</p>
+<p>A visszatért küldöttség pedig tudtul adá a lakosságnak, hogy
+kiki menjen haza a maga lakásába, s éjszakára tegyen gyertyát az
+ablakába, s a mi szegénységéből kitelik, hordja össze, hogy a
+laboncz urakat kielégithessék vele.</p>
+<p>Ugy is történt, a czéhek szépen haza oszladoztak, az erdőre
+kimenekült asszonyok és vének visszahivattak, s késő estig nem
+szünt meg az egész város sütni főzni az érdemes labonczok
+<span class="pagenum"><a name="Page_152" id=
+"Page_152">-152-</a></span> számára. Csupán a templomban
+elhelyezett ifju hajadonok nevében könyörgött azon kegyért a szép
+Klárika, hogy őket hagyják meg azon éjjel az Isten házának oltalma
+alatt, s e kérelmet a többi szüzek is támogatván, a nemes tanács és
+a professori kar végre beleegyezett.</p>
+<p>Szép holdvilágos éjszaka következék, csendes volt az egész
+vidék, a város előljárói nyugodtan aludtak mennyezetes
+nyoszolyáikban, elgondolva, hogy mily bölcsen elháriták városuk
+felől a nagy veszélyt; háromszáz ötven szüz nyugodott Isten szent
+árnyéka alatt a templomban, a midőn Klárikának ugy tetszék álmában,
+mintha valami alak felköltené őt, hogy ne alugyék, hanem menjen fel
+a toronyba.</p>
+<p>Ő azon félálmosan felment a lépcsőkön, hol a szent ekklézsia
+ötvenkét mázsás harangja állott, s a mint kitekinte a torony magas
+ablakán a holdvilágos éjbe, ugy tetszék neki, mintha valami nagy
+sötét foltot látna lassan a város felé hömpölygeni, s nem sokára
+kivehetővé lőn előtte, hogy az egy nagy ember csoport, melynek
+sötét, tömegéből kaszák és kopják vasai villognak elő a
+holdvilágban.</p>
+<p>Egyszerre világos lőn előtte minden: a labonczok csak azt
+várták, hogy a népség házaiban szétoszolva lefeküdjék, hogy orozva
+rajta üssenek… Klárika egy perczet sem akart veszteni, nem ment
+vissza a templomba, hogy társnéit felköltse, hanem hirtelen áthatva
+a mentő gondolattól, belekapaszkodék az ötvenkét mázsás harang
+kötelébe, hogy azt meghuzva, jelt adjon az egész városnak.</p>
+<p>Gyönge volt a leány karja, de erőt adott neki a vész, fehér
+<span class="pagenum"><a name="Page_153" id=
+"Page_153">-153-</a></span> kezeivel a durva kötélbe fogózva
+meglóbálta a nehéz harangot, melyet máskor alig birt meghuzni két
+férfi, s mielőtt a csoport a várost elérhette volna, egyszerre
+megkondult a vészharang a város felett, s azon pillanatban talpon
+volt minden ember, s mint egy összebeszélésre az asszonyok és
+öregek ismét futottak ki az erdőkre a férfiak a templom bástyái
+közé, ugy hogy mire a labonczok a városba értek, ismét üresen
+találtak minden házat.</p>
+<p>Trajtzigfritzig nagy dühbe jött e kijátszatásra, s parancsot
+adott, hogy rögtön tizenkét helyen fel kell gyujtani a várost.</p>
+<p>De alig fogtak emberei e kárhozatos munkához, midőn olyan zápor
+kerekedett, hogy rögtön eloltott minden égést: a labonczvezér
+káromolt Istent és ördögöt e bosszuságért.</p>
+<p>Reggelre viradva ismét kijöttek eléje a nagytiszteletü rector és
+a városbiró. A vezér szólni sem engedte őket. Rájuk fogta, hogy
+mindnyájan csalárd hazug kutyák, a kik rászedik a becsületes
+embereket, és erősen esküvék, hogy négy ágyujával porrá lövi az
+egész várost, a templomot és collegiumot, kardélre hányatja a
+lakosokat s a hajadonokat kiosztja katonái közt, hacsak ő neki azt
+az egyet ki nem adják, a ki a harangot meghuzta.</p>
+<p>– Azon egy épen az én leányom, kegyelmes ur, felelt leverten
+Gerzson ur, de ha az ő élete árán megvásárolhatom városunk
+szabadulását, bizonyára átadom őt neked, csupán azon kegyelemért
+kérlek, hogy üttesd el az én fejemet előbb, mintsem szemeim az ő
+balsorsát meglátnák.</p>
+<p>– Azt megkapod! vigasztalá őt Trajtzigfritzig s e biztatással
+<span class="pagenum"><a name="Page_154" id=
+"Page_154">-154-</a></span> egyszerre elrendelé, hogy a csapatok
+minden oldalról tóduljanak a városba. Ő maga nagy büszkén lován
+ülve, kötőfékjét a főbiró kezébe adá s ugy vezetteté magát az
+utczán végig, mig Bórembukk a professor nyakába ült fel s
+nevetséges iszonyattal viteté magát a piaczig, sarkantyuival
+illetve a tisztességes ősz férfiu oldalait.</p>
+<p>A diákók ezt mind látták a collegiumból, mert a menet épen
+előttük állapodott meg; de be voltak zárva, a kapukulcsot maga
+Gerzson ur tette a zsebébe.</p>
+<p>Később azt is látniok kellett, mint adják ki a templom ajtaján a
+félholt leányzót, a rector leányát, Klárikát, s mint emeli azt
+nyergébe Trajtzigfritzig.</p>
+<p>De már ez mégis csak több volt, mint a mennyit diák szivvel el
+lehet viselni.</p>
+<p>– Megölöm az egész világot! orditá Zetelaky magán kivül, megölöm
+egy magam valamennyit s hanyatt-homlok rohant le a lépcsőkön; utána
+Áron és utána a többiek mind; – egy percz alatt ki volt sarkából
+vetve a bezárt kapu s a másik perczben mint a bolygatott méhköpü
+raja, ömlött ki a diákság a templom körét elfoglalt
+labonczokra.</p>
+<p>Nem volt kezökben egyéb, mint füzfadorongok, de a mig a
+labonczok kanóczos puskáit haszonvehetlenné tette a sürü zápor, az
+ő kezeikben sulyossá tette a fustélyt a fellázadt harag. Egy percz
+alatt a falnak lett szoritva a labonczsereg, s az első orditásra
+vérszemet kapott csizmadiák köveket kezdtek fejeikre hajigálni.</p>
+<p>A megszorult két vezér nem vevé tréfára a dolgot, a mint
+<span class="pagenum"><a name="Page_155" id=
+"Page_155">-155-</a></span> meglátták, hogy labonczaik ugyancsak
+dülöngnek a diákok alatt, hátat forditának a csatatérnek s
+iparkodtak a városból kifelé. Trajtzigfritzig átkarolta az ölébe
+tett leánykát s vitte magával, szemeivel majd felfalva annak
+martalékul esett bájait, Bórembukk pedig galléron ragadá Gerzson
+urat s ugy hurczolta őt magával, roppant lábait futásnak
+eresztve.</p>
+<p>Az elmondott szónál rövidebb idő alatt szét volt verve a világ
+minden részei felé a laboncz sereg, alig harminczad magával futott
+Felvincz felé a két csapatvezér, nyomukban mindenütt egy csoport
+diák, felgyürt ökleikben nyers füzfadorongok, hosszu fekete tógáik
+öveikbe akasztva, – nagy dorongjaikon akkorát szöktek, mint egy
+angol paripa.</p>
+<p>Mindig fogyott, mindig kevesebb lett az üldöző és üldözött
+csapat, egy-egy párjára talált a futásban s elmaradt magára
+tülekedni, végre ketten maradtak egymásnak, elől Trajtzigfritzig és
+Bórembukk, sarkukban József és Áron. Az elsőbbek egyike lovon járt,
+másik hosszu lábaiban bizott, de a kettős teher alatt kifáradt a ló
+s amint az emlitett kis patakhoz értek, akkor látták, hogy ott nem
+lehet átmenni, mert a fellegszakadás árja elhordta a hidat, s a viz
+tulömlik a parton.</p>
+<p>– No laboncz! kiálta Áron utolérve az egyiket, itt a világ
+vége.</p>
+<p>Bórembukk látva, hogy itt csakugyan meg kell állni, elereszté
+Gerzson ur gallérját s tenyerébe kapva a taglót, ugy odavágott
+Áronhoz, hogy ha félre nem ugrik, derekában vágja ketté; de
+visszavágott a diák a doronggal s ugy talált a laboncz körmére
+ütni, hogy rögtön kiesett a kezéből a tagló; erre a <span class=
+"pagenum"><a name="Page_156" id="Page_156">-156-</a></span> laboncz
+vadállati dühvel ugrott neki pusztakézzel az ifjunak, s bár az
+olyat vágott a husánggal a fején keresztül, hogy meghajlott bele a
+bot, s a laboncz feje egyszerre czipóvá dagadt; mintha nem is neki
+szólt volna az, megkapá Áron kezében a fütyköst s ki akarta azt
+abból csavarni; de Áron is jól megfogá azt kézzel s ilyenformán
+nagyokat rántva egymáson, elhuzakodtak egy ideig, mig mind a kettő
+kifáradt s akkor farkasszemet kezdtek nézni.</p>
+<p>– No diák, szólt fogcsikorgatva a laboncz, most akadtál
+emberedre: tudod-e hogy most ki fogott meg: az én nevem
+Bó–rem–bukk!</p>
+<p>– De annál még az én nevem is czifrább, felelt Áron, az én nevem
+pedig Ka–ras–siay!</p>
+<p>– Ka–ras–siay! kiálta fel elszörnyüködve a laboncz; no iszen hát
+akkor jaj neked is, nekem is; s azzal egyet rántott ellenfelén,
+mire mind a ketten ugy estek bele a magas partról a megáradt
+patakba, hogy mindkettőjük felett összecsapott a viz.</p>
+<p>Ez alatt József is utólérte Klárika rablóját; a lovag átlátva,
+hogy nincs menekülés, leszálla lováról s kihuzva a kardját, neki
+fordult Józsefnek, ki szótlan dühvel közeledett feléje.</p>
+<p>– Mégy haza anyádhoz szopni, te fattyu! kiálta a pelyhetlen állu
+ifjonczra, vagy kezed lábad vagdaljam el?</p>
+<p>Zetelaky nem felelt, csak megnyálazta tenyerét s középen fogva a
+botot, merészen odalépett a vasba öltözött ijesztő arczu vezér elé.
+<span class="pagenum"><a name="Page_157" id=
+"Page_157">-157-</a></span></p>
+<p>– Ejnye! nem mégy el innen? ordita az magán kivül, s kardjával
+hozzá vágott szörnyen. De József kezében megpördült a husáng, s az
+egyik végével ugy csapta félre a kardot, hogy csak ugy pendült, a
+másikkal pedig olyat ütött a sisakra, hogy csak ugy kondult!</p>
+<p>Meglódult az agya Trajtzigfritzignek ez ütésre, csakugy bámult
+szanaszét, mintha keresné, hogy honnan ütötték meg? Pedig nem
+kellett azt keresni, mert József most két kézre fogta a botot, s
+ugy vágta derékon ellenét, hogy az csak végig nyult a földön, a
+kard kiesett kezéből; meredt szemmel iparkodott még lováig
+vánszorogni, mire Zetelaky azt gondolva, hogy tán aléltan a lóhoz
+kötözött kedvesét akarja meggyilkolni, reárohant s lábával reá
+gázolva, egy végcsapással leüté.</p>
+<p>Csak ekkor tekinte szét társai után. Azok mind szét maradoztak,
+csak egy a bokrokon fennakadt tóga szárnya mutatá, hogy oda alant
+is van valaki. Hirtelen oda futott, s a tógánál fogva kihuzá a
+vizbe esett Karassiayt. Még akkor is fogták egymást Bórembukkal,
+csak hogy a diák még élt, de a laboncz meg volt halva.</p>
+<p>Ekkor Gerzson ur segélyével fellocsolván Klárikát, magához
+tériték szép szavakkal ájultából, s akkor mind a négyen térden
+állva hálákat adának az Urnak a megszabadulásért.</p>
+<p>Azon két füzfadorongot pedig, melylyel a két ellenséget
+leverték, az esetnek emlékére letüzék a patak medrébe és Gerzson ur
+áldást monda azokra, mint szintén József szerelmére is, kinek nem
+kellett többé perspectiván keresztül néznie Klárikát, ha látni
+akarta. <span class="pagenum"><a name="Page_158" id=
+"Page_158">-158-</a></span></p>
+<p>És ezen történetnek száz és ötven eszendeje immár, s a két füzfa
+folyvást zöldül a viz medrében. Hajdan a collegium kényelmes mulató
+lakot épittete e füzfákhoz, hová kijártak szép nyári napokban a
+tanulók; elmondva egymásnak a regét a két füzfáról s elénekelve,
+hogy: „Erős várunk nekünk az Isten!“</p>
+<hr class="chap" />
+<p><span class="pagenum"><a name="Page_159" id=
+"Page_159">-159-</a></span></p>
+<h2>A KHÁMOK UTÓDA.</h2>
+<h3>I.<br />
+TATÁR PHILOSOPHIA.</h3>
+<p>Megásnak egy gödröt négy lábnyi mélyre, két ölnyi szélesre s
+tetszés szerinti hosszuságra; az elejére és végére állitanak
+egy-egy izmos ágast, azokra végigfektetnek keresztbe egy szálas
+gerendát, a gerendához kétfelől támasztanak egyenes ágakat, azokat
+beterítik bivaly és ökörbőrrel: ebből áll az épitészet. Egyszerü és
+szép.</p>
+<p>Több rendbeli előnyei közül okvetlenül első helyen áll az, hogy
+igen hamar el lehet vele készülni, azonkivül tekintetbe veendő az
+egész épitkezés olcsósága, nemes egyszerüsége; e mellett a
+tűzkármentesités egészen nélkülözhetővé válik, s lehetőségek
+esetére az ablak-adótóli félelem is fölöslegessé van téve. A
+regényes oldalakat, mint a melyek nem ide tartoznak, egészen
+mellőzöm.</p>
+<p>Semmi sem könnyebb, mint ez épitkezési rendszer mellett az
+évszakok különböző viszontagságaival daczolni. A téli zivatarok
+ellen illatos gyeppel és zöld pázsittal terítik be a pyramid
+<span class="pagenum"><a name="Page_160" id=
+"Page_160">-160-</a></span> alaku tetőt, ugyanazt nyáron ékes földi
+tökkel s más diszes növényekkel futtatják be; mint az édes
+aranykorban, melyet a pogány poéták olyan szépen megénekeltek, a
+midőn minden ember házi ur volt.</p>
+<p>Ez a ház, a mi épen előttünk fekszik, valamivel nagyobb a
+szokottnál, mert ez csárda; a mit félig meddig gyanitani enged a
+madzagra kötött eltört üveg nyaka, mely az első ágason himbálózik.
+Az egyébiránt az első és utolsó üveg nyaka, a mit ezen a környéken
+láttak, mert itt még most is tömlőben és kobakban hordják az
+italt.</p>
+<p>A csárda belsejébe ugy kell szépen leugrani, félkézzel az ágasba
+fogózva, s egy kis idő kell hozzá, a mig az ember megismeri
+egymást, abban a sötétségben, mit a szögletben égő tűz szaporit;
+szokni kell a szemnek a félhomályos tárgykeverékhez, s ovatosan
+kell mozogni, nehogy valami élő állatra üljön le az ember, ez
+ismeretlen alakok között; mekkora tekenős békák a szögletben! amott
+apró sajtok egy rakáson, ez a fekete itt valószinüleg komondor; az
+a fehér pedig amott ürü:… biz az nem ürü, mert az bunda, oda
+teritették száradni a tűz mellé. De még sem száradni teritették
+oda, mert az alatt aluszik valaki, csak a pipája látszik ki a
+szájából, melyet álmában sem enged fogai közül kiesni. Lassanként
+rájövünk, hogy azok a nagy tekenősbékák amott pálinkás tömlők s ez
+a sok apró sajt – olaj-tőzeg, a mit a tűzre raknak. Két férfi, a
+kit csak most kezdünk látni, oda hátul a sötétben bográcsba
+apritott hust és hagymát (be jó szemeik lehetnek), most azt jól
+megsózva, paprikázva s feltöltve rizskásával felteszik a tűzre, ama
+genialis <span class="pagenum"><a name="Page_161" id=
+"Page_161">-161-</a></span> háromlábu állványra, mely egyike az
+Archimedes előtt feltalált legczélszerübb mechanicai
+eszközöknek.</p>
+<p>Egy óra vártatva három négy vendég érkezik; ismeretes
+gavallérok, bojtárok a szomszéd ménesekről, szurtos, zsiros
+bőrkabátokban, hegyes fekete báránysüvegekkel, bokáikon bekötött bő
+lábravalóval; a legfeketébb szemé van valamennyinek, a milyenre
+európai költő szótárában nem akad hasonlat.</p>
+<p>Oda telepesznek a tűz mellé, felköltik a báránybunda alatt alvó
+gazdát, a kinek első dolga pipáját kiverni s ujra megtölteni.
+Azután szó nélkül körülguggolják a tüzet s néznek a bográcsba: kiki
+egyet-egyet kavarint rajta, sorba belekóstolnak s megégetik a
+szájukat. Mikor már jól megfőtt, leveszik a tűzről, a gazda
+megforditja subáját, melyen eddig hevert s szőrtelen oldalára
+kiborítja a bogrács tartalmát, a kések előkerülnek az övek mellől,
+kiki hozzálát a közrebocsátott eledelhez, a kutyák, miket gazdáik
+magukkal hoztak, elősomfordálnak a sutból, odaállva családfőik háta
+mögé s békésen megosztoznak a zsenge konczokon, egyik sem nyulván
+ahoz, a mit a másik gazdája hajított.</p>
+<p>Lassanként eltünik a holmi a bunda hátáról, az utolsó konczig, a
+végső szem riskásáig, az ott maradt zsírömledéket végigkeni a gazda
+tenyérrel subáján, a mitől az még fényesebb lesz, azután lekerül a
+gerendáról egy mosolygó kobak, a mely kézről kézre adatik,
+csorogván belőle kemény természetü pálinkaféle; ettől lassanként
+kiderülnek az arczok, s midőn az utolsó ivó nyakának minden
+erejével sem bir többet kiszívni a szüktorku kobakból, visszaadja
+azt a gazdának s ekkor hallatszik az első emberi szó: <span class=
+"pagenum"><a name="Page_162" id="Page_162">-162-</a></span></p>
+<p>– Mikor lesz már háboru, gazda?</p>
+<p>– Sokáig nem halad már, felel a kérdezett, jó négyszegletü képét
+még szabályszerübbé alakitva az által, hogy gyérszálas bajuszát
+egyenesre söpörte kétfelül s üstökét homlokban két csimbókra fonta,
+mintha két szarvacskát segítene nőni s kettős állán szintén két
+osztályba rendezte szakállát.</p>
+<p>– Valaminek kell történni előbb utóbb, ha ma nem, holnap, ha az
+idén nem, jövő esztendőre.</p>
+<p>– Hány esztendeje már annak, hogy te bennünket igy vigasztalsz!
+szól egy öreg tatár, kinek kopasz sima fején, mikor a süvegét
+leveszi, egész völgyek horpadásai látszanak meg; régi, elmulni nem
+tudó sebhelyek. Tavaly is ezt mondtad, meg az idén is ezt mondod.
+Nem hiszek már semmit. Én azt mondom, hogy megállt a világ s nem
+történik többet semmi.</p>
+<p>– Mi történik, mi nem történik? azt én sem tudom, senki sem
+tudja, mert erre a körülkeritett földre semmi élő állat be nem jön
+a harminczadosok tudta nélkül; olyan balgatag sem vagyok, hogy az
+üstökös csillagoknak higyjek, annyi gondjuk sincs azoknak mi ránk,
+mint mi nekünk a legyekre; hanem csak ugy gondolom, hogy már ennek
+ez a rendje: hosszu békesség, hosszu háboru. Nagyon elszaporodtak
+már az emberek a világon. Egyik a másiktól nem élhet, valami kell,
+a mi megritkítsa őket. Két ember csak nem ülhet egy lovon. Az előtt
+négyen öten laktunk egy kunyhóban, most három négy annyian; az
+emberek mindig többen lesznek, pedig a föld soha sem lesz nagyobb.
+Már pedig azt látjátok, hogy egyik állatnak nem szabad <span class=
+"pagenum"><a name="Page_163" id="Page_163">-163-</a></span> a másik
+fölött elhatalmazni. Harmadéve elszaparodtak a sáskák a vidéken,
+tavaly verebek jöttek a sáskák ellen, a mik azokat felették, az
+idén ismét a sólymok sokasodtak el, a mik a verebeket pusztitották,
+jövő esztendőre bizonyosan mi fogjuk pusztitani a sólymokat, hogy
+szárnyaikból forgókat készitsünk süvegeink mellé.</p>
+<p>– Adná a próféta! sohajta az öreg tatár; miután a sólyomszárnyat
+a süveg mellett csak a hadakozó férfiak viselik. De én még sem
+tudom azt hinni. Ki viselne háborut minálunk? ki viselne háborut a
+moszkóval Krimiában! Tőlünk elszedték a fegyvert. Mire is mennénk
+magunkban? Hajdan magunk urai voltunk; ágyuink, váraink voltak,
+lovas hadseregeink, hires vitézeink; csak egy keskeny földszoros
+volt, a mit védelmeznünk kellett: mégis mindent elvesztettünk; most
+pedig sem vezéreink, sem fegyverünk s nyakunkon az erős ellenség,
+mely mindenütt megkötözte kezünket, lábunkat. Ugyan ki bántaná
+őtet?</p>
+<p>– Csak ti legyetek nyugodtak. Ki látta elébb azt a számtalan
+verebet, mely a sáskát ölni eljött, ki sejtette a sólymokat, mik a
+verebeket ölték. Elég azt tudni, hogy az idő itt van, és a minek
+meg kell történni, az megtörténik; a kérdésre nem mi felelünk. Az
+emberek nagyon nehezen tudnak halni, tehát a háboru szükséges, hogy
+megkönnyitse azt nekik. Ez az én okoskodásom, s a mit én mondok, az
+rendesen bekövetkezik, ha ma nem, holnap.</p>
+<p>– Már az igaz erősité egy fiatal tatár, ki két tenyerébe
+fektetett pofával hallgatá a csárdás jósszavait. Te bölcsebb
+<span class="pagenum"><a name="Page_164" id=
+"Page_164">-164-</a></span> ember vagy, mint mi, de idegen emberek
+nyelvén is értesz, még tán a madarak nyelvét is érted.</p>
+<p>– Nem bajom nekem az, a mit a madarak beszélnek, hanem a mit az
+emberek beszélnek. A mióta a moszkó elfoglalta országunkat, mindig
+fegyverkezik, egyre épiti a várakat, sánczokat hány, ágyukat önt.
+De minden sáncz kifelé van forditva, minden ágyu a tengerre ásit,
+benn az országban egy vár sem épül. Ez arra mutat, hogy valakitől
+fél, a ki nálunknál hatalmasabb s a ki tul van a tengeren, s a
+kivel elébb-utóbb baja fog lenni. Az idén számtalan szekérrel
+hordtak végig Bakcsi-Szerájon eleséget, lőszereket Akhtiárba; ez
+arra mutat, hogy a baj már közeledik. Az orosz tisztviselők megint
+kezdenek igen nyájasan bánni a köznéppel, szigoruan az urakkal; ez
+arra mutat, hogy a baj nagyon komoly.</p>
+<p>– Vajha ugy lenne, sohajta fel a legvénebb tatár. Talán azért
+nőtt ki vénségemre négy uj fogam, hogy ujra lesz kit harapni
+velök.</p>
+<p>– Hát a lovak mit csinálnak? kérdé a csapláros az öregtől.</p>
+<p>– Értik a szót. Felelt ez röviden.</p>
+<p>– Szaporodnak-e szépen?</p>
+<p>– Nem is fogynak ám.</p>
+<p>Az ifjabb tatár elmosolyodott e szóra.</p>
+<p>– Nem vesz tőlünk lovat a görög. A minap volt itt egy gazdag
+kupecz tizenkét kozákkal, vásárolni akart a hadsereg számára
+remondákat. Kiválasztott vagy kétszázat ügygyel, bajjal. Ott menten
+meg is akarta bélyegeztetni, de a legelső kirugta két kozáknak
+egynehány fogát, a többit aztán csak ugy <span class=
+"pagenum"><a name="Page_165" id="Page_165">-165-</a></span>
+terelték el magukkal, elől három kozák, hátul három, oldalt a
+többi; mikor a Karabelnája mocsárához értek, eléjök kerültem, tüzet
+raktam nádkévékből az utfélen, a tűzre egy pár avas lóbőr darabot
+vetettem; a mint a büzt megérezte a ménes messziről, szétrugott
+egyszerre, a hány annyifelé, s nyargalt el a pusztán; a tizenkét
+kozák százfelé is futott, de egyet sem fogott el. A görög tán maig
+is keresi lovait. Otthon volt az másnap valamennyi.</p>
+<p>– Hát ugy félnek a lovaid a tűztől meg a füsttől.</p>
+<p>A legény fejébe nyomta nagy büszkén süvegét:</p>
+<p>– Ha én ülök rajtok, még a villámtól sem.</p>
+<p>Odakünn egyszerre kutyaugatás kezdett hallatszani; három négy
+komondor őrtállni maradt künn az utfélen, a mig gazdáik odabenn
+mulattak; e szóra az odabenn levők is rugtattak kifelé, heves
+csaholással, mig a fekete házi kuvasz megállt az ajtóban s
+elkezdett utálatosan, kisértetesen vonítani.</p>
+<p>– Be csúful dúdol az a kutya, mintha kozákot érezne: szólt a
+fiatalabb tatár. A gazda felvette bundáját, kinézett a házhéj alól,
+s egy éleset füttyentett a kutyáknak, a mik már akkor messze
+előrerohantak; azzal visszabujt odujába.</p>
+<p>– Feküdjetek le és tegyetek ugy, mintha alunnátok. Nagy csomó
+dárdát látok mozogni az uton felfelé. Minden ember itt maradjon, ki
+tudja, mire lesz szükség?</p>
+<p>Az étel, ital maradványait hirtelen félretakaritották; a férfiak
+lefeküdtek a veremfal mentében; a csapláros egy csomó nedves
+tőzeget vetett a tűzre, melytől azonnal olyan orrtekerő illat
+támadt, hogy még az alvó macska is lemászott a sutról s
+<span class="pagenum"><a name="Page_166" id=
+"Page_166">-166-</a></span> belebujt a szalmaágyalásba; az emberevő
+füst a háztető minden nyilásain csendesen szürődött keresztül.</p>
+<p>Az ugatás mindig közelebb-közelebb hangzott, az ebek
+állhatatosan kisérték egész a csárdáig a jövevényeket.</p>
+<p>Ötven kozák jött egy tiszt vezetése mellett.</p>
+<p>Nem nagy mesterség volt nekik a sötét éjszakában a csárdára
+akadniok, melynek világa a nyitott ajtón át messzire
+ellátszott.</p>
+<p>Odaérve, mintegy tizen leugráltak lovaikról, a többi fegyverben
+maradt, s körülfogta a csárdát.</p>
+<p>Az első tiz, a tiszttel együtt lelépett a csárda üregébe.</p>
+<p>Ej, huj, teringettét! Hiszen egy kozák gyomra is csak megbirja,
+a mit meglehet, de ez az athmosphaera nem embernek való.</p>
+<p>– Héj, kocsmáros! ördög! vagy ki lakol itten! rikácsolt az uj
+vendég, a hogy a köhögés időközei engedék. Paprikát sütsz-e, vagy
+méheket ölsz itt!</p>
+<p>Szinte keresztülbukott a megszólitottban, a kit nem birt
+meglátni a sürü füst között.</p>
+<p>– Parancsolj méltóságos uram, szólt alázatos hangon; ha tudtam
+volna, hogy jösz, rozmarinnal fütök és levendulaszárral; de magam
+számára, csak a miből telik. Kicsi tőzegecske. Én már hozzászoktam
+az illatához.</p>
+<p>– No hát vesznél is meg tőle. Gyujts gyertyát, mert nem
+látok.</p>
+<p>– Mi légyen az, méltóságos uram?</p>
+<p>A vendég azután elmagyarázta bőven, hogy ez egy hosszu
+<span class="pagenum"><a name="Page_167" id=
+"Page_167">-167-</a></span> valami, a mi faggyuból van, a közepén
+gyapotmadzag, az egyik végét meggyujtják, s az addig ég, a mig a
+másikhoz nem ér; de a csapláros nem birt azért fogalmat szerezni
+emez ismeretlen állat felől. – Ilyen nem termesztődik ezen a
+vidéken.</p>
+<p>– Szép ország. Hát ennivaló van-e?</p>
+<p>– Parancsold méltóságos uram, hogy egy ürüt levágják?</p>
+<p>– Ugy? Most vágnád le? Holnapra lenne készen. Azt nem várhatom
+meg; adj innom és tégy valamit alám, hadd ülök le.</p>
+<p>A csapláros odagyürte a jövevény számára egyik szögletbe a
+gubáját, s kezébe nyomta a kiválasztott kobak lótej-pálinkát,
+melynek a legkisebb hibája volt az, hogy halzsiros bagaria szagu
+volt. Az érdemes vendégnek kedve lett volna, az egészet a fejéhez
+vágni, ha utasitásul nem lett volna neki adva, hogy a parasztokkal
+szépen bánjék.</p>
+<p>E helyett tehát beérte azzal, hogy nem ivott belőle többet,
+hanem szétnézett a hosszu kunyhóban.</p>
+<p>– Hát azok mik ott a földön?</p>
+<p>– Elkésett utazók, uram, a kik lefeküdtek alunni.</p>
+<p>– Fel kell őket költeni. Én a szeme közé szeretek az embereknek
+nézni.</p>
+<p>A csapláros megindult a parancsot teljesiteni, a mi nagy
+munkájába került, mert vendégei mind igen mély-alvók. Nagy nehezen
+feltápászkodtak még is.</p>
+<p>Egy érdemes kozáknak ez alatt az a jó ötlete támadt, hogy
+kihuzott a ház oldalából egy pár karót, s azokat tette a tüzre, a
+mik ismét barátságos lángot kezdének vetni odabenn, hogy kiki
+megnézhette szomszédját. <span class="pagenum"><a name="Page_168"
+id="Page_168">-168-</a></span></p>
+<p>A muszka tiszt délczeg magas férfi volt, szabályszerüen nevelt
+vonásokkal, nagy, parancsoló álla félelmet birt gerjeszteni a
+gyöngébb szivüekben, világos szemeinek volt valami hirtelen
+mozdulata, a mivel zavarba tudta hozni az embert, arcza piros volt
+és egészséges, a fényes egyenruha olyan jól illett hozzá. Nem
+csoda, hogy oly görbén álltak meg előtte azok a jámbor tatárok, a
+kiket álmaikból felköltött, hogy a szemeikbe nézzen.</p>
+<p>Miután eléggé megijeszté őket tekintetével, odakinálta nekik a
+kulacsot, melynek nedvét még a kozák gyomra sem veheti be. Azok
+köszönték alázatosan. <em class="gesperrt">Nagy bőjtjük</em> van,
+nem szabad szeszes italhoz nyulniok.</p>
+<p>„Semmirekellők!“ mormogá magában a tiszt. „Mindig nagy böjtjük
+van nekik, valahányszor az orosz kinálja baráti pohárral.“</p>
+<p>– Jöjjetek közelebb!</p>
+<p>Azok elejbe álltak nagy jámborul.</p>
+<p>– Melyitek járatos ezen a vidéken?</p>
+<p>– Mind egytől egyig.</p>
+<p>– Mondjátok meg nekem, merre fekszik és messze van-e még ide
+Marzia város?</p>
+<p>A kocsmáros vendégeire nézett, azok meg ő reá, azután fejöket
+rázták.</p>
+<p>– Marzia vagy Mazria, vagy Mariza… magyarázá találgatva az igazi
+hangot. Nem ismeritek ezt a nevet.</p>
+<p>Azok egymást taszigálták könyökkel:</p>
+<p>– Ismered te? Én nem ismerem. Én sem. <span class=
+"pagenum"><a name="Page_169" id="Page_169">-169-</a></span></p>
+<p>A tiszt boszusan keresett elő iszákjából egy összehajtott
+térképet s azt kiterjeszté a tűz előtt.</p>
+<p>– Hiszen itt van ni; mutatá ujjával, még vár is van mellé
+festve, s aláirva világosan M. a. r. z. i. a. Marzia.</p>
+<p>A tatárok belebámultak a kékre zöldre festett földabroszba, s
+legalább is azt gondolták, hogy a mi ott zöldre van festve, ott
+ugyan jó széna teremhet, a piros és kék táblákon pedig be sok lent
+és mákot vetettek. A várost egyik sem akarta benne észrevenni.
+Tornyot kellett volna oda festeni.</p>
+<p>– Vagy hát más név alatt ismeritek? sürgölé őket a tiszt. Talán
+ezen név alatt: „Mirobieloszláv?“</p>
+<p>– Azt ki sem tudjuk mondani. Biztositá őt a csapláros.</p>
+<p>– Ezt a nevet mi adtuk neki. Értesité őt az orosz. Mi neveztük
+igy el.</p>
+<p>– Akkor hát bizonyosan azért nem tudjuk merre van! felelt a
+csapláros.</p>
+<p>A hatalmas vendég szeme közé nézett, de olyan együgyű pofa volt
+az, lehetetlen, hogy gunyolódni tudjon.</p>
+<p>– Vigyen a manó benneteket ostoba filkók. Hiszen hallottam én
+ennek a tatár nevét is, de nem jut eszembe. Pedig a nyelvem hegyén
+ül. No segitsetek kimondanom.</p>
+<p>Azok olyan szivesen segitettek volna. Látszott ábrázatjukon.</p>
+<p>– Valami nagy tatár ur lakik benne; valami utódja a hajdani
+khámoknak…</p>
+<p>Az emberek most is csak a fejüket rázták.</p>
+<p>– Hogy ne ismernétek, hisz az egész város az övé, kastélya van
+benne, a legtöbb ménese neki van. <span class="pagenum"><a name=
+"Page_170" id="Page_170">-170-</a></span></p>
+<p>Mindenki vállait vonogatta rá.</p>
+<p>– No hát kié ez a ménes, a mi ott legközelebb legel?</p>
+<p>– Ez? Ez? Ez a ménes itten? Hát ez a ménes Mirza Kobulé.</p>
+<p>– No az, az! hát ez a Mirza Kobul az, a kit én keresek, hát hogy
+nem jutott ez eszetekbe?</p>
+<p>– Mi valami nagy urat gondoltunk; ez pedig csak olyan ur, a ki
+maga füt be, ha melegedni akar, s maga főz, ha enni
+szándékozik.</p>
+<p>– A gutát! Hisz ezt valami gazdag főurnak mondják, a ki az
+uralkodó fejedelmek családjából eredt, s a legnagyobb pompával
+él.</p>
+<p>– Régen volt az uram. Hire hamva annak az életnek. Koplal biz az
+a mennyi csak beléje fér. Semmi sincs már abból a pompából, a miről
+neked beszéltek; a mult őszszel még a palotája üvegablakait is
+eladta zsiradékért az örménynek.</p>
+<p>Ez a tudósitás igen kellemetlen hatást látszott a kérdezgetőre
+tenni.</p>
+<p>– Azt mondják, hogy igen szép unokája van. Kérdezgeté tovább
+kiváncsian.</p>
+<p>A csapláros meg nem állhatá, hogy erre a szóra a markába ne
+nevessen.</p>
+<p>– Kivált, mikor nem kormos. Magyarázá nevetése okát. Széle,
+hossza egy annak, alig van képén emberi ábrázat. Pedig szegény
+leányzó a mellett ugy szereti a férfiakat, majd megbódul értük.
+Azok meg futnak előle.</p>
+<p>– Hát mért futnak? <span class="pagenum"><a name="Page_171" id=
+"Page_171">-171-</a></span></p>
+<p>A csaplár sugva felelt.</p>
+<p>– Mert nyavalyatörős szegény.</p>
+<p>– Mennykőt… mormogá a tiszt, a kit ezek a tudósitások nagyon
+rosz kedvre hangoltak. Pedig azt mondják, hogy Mirza Kobul leánya,
+kitől ez az unokája van, bámulatos szép volt.</p>
+<p>– Talán az atyja volt valami ocsmány; veté közbe a csaplár
+ártatlan együgyű képpel; a miért a tiszt nagyon végig nézte.</p>
+<p>– Erről jobb lesz, ha nem beszélünk. Hát hogy hivják azt a
+várost, a hol Mirza Kobul lakik?</p>
+<p>– Mezre várnak, uram.</p>
+<p>– Ugy, ugy, Mezre vár. Ördög a nyelvetekre! Hogy ugy elforgattok
+minden szót. Hát messze van-e ide az a Mezrevár?</p>
+<p>– Oh, kegyelmes uram, majd egy napi járat.</p>
+<p>– Pedig a földabroszon alig látszik félóra járásnak.</p>
+<p>A tatár megméregette a földabrosz térségét. Ő biz elhitte, hogy
+ott nem több a távolság félóránál. Milyen jó volna, ha a
+földabroszon kellene utazni.</p>
+<p>– Mindegy, akármennyire van. Nekem még az éjjel oda kell jutnom.
+Melyitek ajánlkozik vezetőnek?</p>
+<p>– Akár én uram, szolgálatodra állok. Nagyon jól tudom az
+utat.</p>
+<p>A főtiszt megveregeté kegyesen a mindenre engedelmes tatár
+vállait, s biztositá, hogy a mi szolgálatot most tesz neki, annak a
+diját be fogják tudni a fizetendő adójába; mire az nagy
+örvendetesen indult ki a mezőre, künn legelő paripáját elfogta,
+felkantározá a jámbor állatot, mely áhitatosan, lecsüggedt fővel
+<span class="pagenum"><a name="Page_172" id=
+"Page_172">-172-</a></span> állt gazdája előtt; akkor
+belekapaszkodott, s mert bundája igen nehéz volt nyakában,
+felsohajta: Allah segits! azzal felugrott. De mert nagyon neki
+fohászkodék, a tulsó oldalon lefordult a lóról s ismét ujra kellett
+hozzáfognia a felüléshez, mondván ujolag: Allah segits, <em class=
+"gesperrt">de ne olyan nagyon</em>!</p>
+<p>A kozák ur kaczagott hangosan.</p>
+<p>– Nincsen nevetségesebb lovas a tatárnál.</p>
+<p>A csapat megindult nagy csendesen a hegyek felé; mert sebesebben
+nem birt velök menni a kalauz; hol megállt vele a ló, hol meg félre
+vitte. Látszék, hogy nem mestersége a lovonülés.</p>
+<p>A vén tatár, meg a fiatal legény pedig nézték a háztető
+hasadékain át, mint távoznak el, s mikor az utolsó kozák is
+elenyészett a hegyszakadék között, akkor kijöttek a csárdából.</p>
+<p>– No most te fiam, ülj a legjobbik lovadra, még a nyerget is
+itthon hagyd, hogy annál könnyebb légy. Ezek hajnalnál elébb oda
+nem érnek, te rajta légy, hogy két órával megelőzd őket.</p>
+<p>– Ott leszek éjfél előtt, kiálta a fiatal legény s nehány percz
+mulva hallatszott a sebes robaj a mezőn, s a kinek valami jó szeme
+volt, kivehetett egy gyorsan vágtató alakot, mely szélsebes
+rohammal nyargalt végig a sik rónán, a szakadékos bérczek felé.</p>
+<hr class="chap" />
+<p><span class="pagenum"><a name="Page_173" id=
+"Page_173">-173-</a></span></p>
+<h3>II.<br />
+A MEZREI VÁRKASTÉLY.</h3>
+<p>A hegyek közé érve, az érdemes kozák urak vezetője egy nagy
+bolond kolompot vett elő hegyes süvegéből s azt a lova nyakára
+csatolta. Okát is adta egyuttal e rendszabálynak. Ide s tova olyan
+keskeny utra fognak jutni, a hol két lovas el nem fér egymás
+mellett, azért éjszaka jó kolompot kötni, nehogy valaki szemközt
+jöjjön a sötétben s egymást letaszigálják.</p>
+<p>A keskeny lovag ut eleinte a mély hegyvágásban kanyargott,
+csunya sáros süppedék között, melyben csürökig dagasztottak a
+paripák, azután meg felkerült a sziklaoldalba, s mintha a várbástya
+párkányzatán lovagolna valaki, oly keskeny nyaktörő rovátkon vitte
+végig az utazót, melynek alig volt szélesebb foglalatja, mint hogy
+a ló egyik lábát a másik után tehesse, s az oldalfal a lovas
+térdeit korholá néhol s kényszerité féloldalra dülni; alant pedig
+éktelen mélység meredezett, melynek szédületes fenekét szerencsére
+nem lehete a sötétben látni, de az alant zugó, csattogó hegyi
+folyam hangjából mégis lehete sejteni a mélységet.</p>
+<p>Itt valóban egy pár elszánt ficzkó ugy megállithatna egy egész
+hadsereget, hogy sem előre sem hátra nem tudna menni. Hanem hiszen
+mi dolguk volna erre a hadseregeknek? A rongyos Mezre vár
+tulajdonosát, a jámbor Mirza Kobult egy pár kozákkal is ki lehetne
+kergetni sánczai közül, ha valakinek szüksége volna azokra.
+<span class="pagenum"><a name="Page_174" id=
+"Page_174">-174-</a></span></p>
+<p>A hegy gallérjáról megint sürű rengetegbe vezetett az ut, hol
+igazán csak a jó tatárparipa ösztöne birta vezetni a karavánt, mely
+egymást sem láthatta a sötétben. Csak ugy botorkáltak a vezető
+tatár után, ki nagy kolompolva ment legelől.</p>
+<p>– Te ficzkó, szólitá meg a tatárt a háta mögött lovagló főtiszt,
+lovagostora gombjával egyet döfve az oldalába kegyelmesen. Te vad
+ficzkó, tudsz oroszul?</p>
+<p>– Nem ragad rám, uram. Felelt az búbánatos hangon. Eleget töröm
+magamat utána, de nem fog rajtam, annyit tudok, hogy a nagy urat
+goszpodunak mondják, hogy az iszpravnik nem ereszt be az ajtón s
+mikor azt mondják, hogy zabiho, az azt teszi, hogy ütnek; akkor
+tehát tartom a hátamat, vagy szaladok.</p>
+<p>A hátrább jövő alsóbb rangu tiszt kaczagott rajta.</p>
+<p>– Mind ilyen gyávák és ilyen ostobák valamennyien, monda
+főtisztjének oroszul.</p>
+<p>– Csak azért kérdeztem tőle, szólt ez hátra, hogy tudjam: kell-e
+előtte titkolóznunk? Te Miriám, nekem ez a ficzkó nem tetszik.</p>
+<p>– Miért nem. Tulajdonképen nem is sok tetszeni való van
+rajta.</p>
+<p>– Nagy gyanum van, hogy ez minket ebben a sötét erdőben már két
+óra óta hordoz alá fel haszontalanul; pedig ha akarná, félóra alatt
+keresztül vihetett volna rajta: de nem merem megriasztani, mert
+attól félek, hogy megijed, s elfut tőlünk: reggelig ki nem találunk
+ebből az ördöngös tömkelegből.</p>
+<p>– Nem merné ő azt tenni. Mi oka volna rá.</p>
+<p>– Ha semmi is. Én ismerem ezt a fajt. Szereti az ilyen
+<span class="pagenum"><a name="Page_175" id=
+"Page_175">-175-</a></span> goromba tréfákat. Fogadni mernék, hogy
+a mit az öreg Mirza Kobulról elbeszélt, az sem volt egyéb, mint
+szemen szedett hazugság, a mivel magát rovásunkra mulattatta; csupa
+tatár tréfa.</p>
+<p>– Honnan gondolod azt Alabin?</p>
+<p>– A mit nekem Mezre várról Karvajoff tábornok beszélt, egészen
+elüt a ficzkó leirásától.</p>
+<p>– Karvajoff volt itten?</p>
+<p>– Igen, még a foglalás előtti éveiben. Valami vizsgálati ügy
+miatt. Ez a Mirza Kobul ravasz, nyughatatlan ember, mindig azon
+törte a fejét, hogy lehetne itt a hegyek között ellenünk valami
+támadást forralni. Természetesen rajta kapták. Bizonyitványt ugyan
+nem tudtak ellene találni, mert ez a sok gaz tatár itt köröskörül
+mind egyetért vele, s egy sem vallott rá: hanem azért a vizsgálat
+eltartott egy esztendeig, az alatt Mirza Kobul Szebasztopolban ült,
+Karvajoff pedig Mezre várban. A tatár főurnak volt egy fiatal
+tizennyolcz éves leánya; a kinek szépségétől még most is
+elragadtatással tud beszélni a tábornok. Ő a maga idejében nagy
+hóditó volt, veszedelmes a szép asszonyokra. Itt egyébiránt azzal a
+különös előnynyel is birt, hogy a szép leány atyjának élete az ő
+kezében volt; ilyen formán egy év mulva minden további baj nélkül
+is szabadult a Mirza, hanem a mint haza tért, a családját egy
+személylyel többnek találta, mint egy év előtt.</p>
+<p>– A gutát!</p>
+<p>– Egy szép kis hat hetes sivó rivó csecsemővel; a ki egészen az
+anyához hasonlitott, s a kiről most, midőn annak a <span class=
+"pagenum"><a name="Page_176" id="Page_176">-176-</a></span>
+legszebb tizenhat éves hajadonná kellett kifejlődni, ez a szegletes
+fejü gazember azt állitja, hogy nincsen rajta emberi ábrázat. Ez
+szép tréfa lenne tőle, miután én a tábornoktól, mint különös kegyet
+kértem ki, hogy a Mirza elleni adóbehajtásra engemet küldjön
+ki.</p>
+<p>– Te is elutaznál a Kaf-hegyig egy szép leányért, a kit csak
+hiréből ismersz; de még abból sem, csak annyit tudsz, hogy szép
+lehetett, mikor született.</p>
+<p>– S a kiről utoljára kisül, hogy tengeri fóka.</p>
+<p>A két fiatal tiszt hangosan kaczagott e mulatságos
+észrevételeken, miknél hasznosabb dologgal nem lehetett elölni az
+időt, a meddig a tatár e végetlen rengetegen át vezette őket.</p>
+<p>– A Mirza rosz fizető lehet. Folytatá a fölvett tárgyat a
+fiatalabb tiszt, kit társa Miriámnak nevezett. (Valami naturalizált
+cserkesz név lehet.)</p>
+<p>– Három esztendő óta egy kopeket sem tett le a rárótt
+adóból.</p>
+<p>– Hátha valóban ugy elszegényült, a hogy ez a tatár mondja.</p>
+<p>– Akkor az ablakon kellett kihányni a pénzét. Mikor a tábornok
+itt tanyázott nála, még a kastély erkélyének rácsozata is vert
+ezüstből volt, s a hálószobája, melyet egyébiránt azalatt Karvajoff
+választa magának, csupa drága achat és karniol kővel volt kirakva,
+s egyedül a pipagyüjteménye a gyémántos csibukokkal megért
+ötvenezer rubelt. S midőn kiszabadulásakor ezer tulok birságot
+róttak rá, a ficzkó dölyfből kétezeret hajtatott be az akhtiári
+élelmező biztosoknak. <span class="pagenum"><a name="Page_177" id=
+"Page_177">-177-</a></span></p>
+<p>– Talán épen ez a büszkesége juttatá tönkre.</p>
+<p>– Vinné a patvar, csak a leánya volna szép.</p>
+<p>Véget szakita a beszélgetésnek azon körülmény, hogy az ut az
+erdőből kijutott s egyszerre a világoson találták magukat.</p>
+<p>A mig az erdőben bódorogtak, a hold is feljött, fogytán lévő
+horpadt oldalával, s bevilágitotta szépen az egész szomoru
+vidéket.</p>
+<p>Egy hegy meredekén álltak, a melyről alátekintve, előttük látták
+a holdvilágos ködbe burkolt Mezre várost, mely maga sem állt
+egyébből egy csoport rendetlen, utczákra szedett rongyos kunyhónál,
+melynek közepén egy hosszu mecset tornya meredezett elő, mint
+óriási galambducz.</p>
+<p>Tul a városon látszott egy kerek, csaknem félgömb alaku hegy
+sürű erdővel benőve, annak a lábában lehetett olyas valamit
+kivenni, a mi hasonlitott egy régi török várkastély alakjához,
+csúcsos kupokkal, hegyesen végződő kuptetőkkel s mentől kevesebb
+ablakkal kifelé.</p>
+<p>A tatár levett süvegével illő alázatosan mutatott arra:</p>
+<p>– Ime kegyelmes uraim, amottan van Mezre vára.</p>
+<p>S azzal ugy tett, hogy a mig kezével keletre utalt, a lova fejét
+északnak irányozta.</p>
+<p>– Megállj! ordita rá haragosan a főtiszt. Miért nem vezetsz
+bennünket egyenesen a várnak? Hiszen előttünk a világos járt ut,
+mely a városon keresztül egyenesen a kastély felé visz.</p>
+<p>– Még sem visz ez oda, méltóságos uram.</p>
+<p>A főtiszt kihuzott egy pistolyt nyeregkápájából s megmutatta a
+sötétebb végét a tatárnak. <span class="pagenum"><a name="Page_178"
+id="Page_178">-178-</a></span></p>
+<p>– Te szereted a tréfálózást, de én is szeretem. Nekem tetszenek
+a te tréfáid; nem tudom: majd az enyim fog-e neked tetszeni?</p>
+<p>A tatár megforditá szépen a lova fejét.</p>
+<p>– Én vezetlek uram, a merre jobbnak látod.</p>
+<p>A főtiszt inte szemével társának: igy kell ezekkel a ficzkókkal
+bánni.</p>
+<p>Az ut egyenesen vitt keresztül a városon melynek sárkeritése
+mindenfelé beomladozott, s kapubálványai közül csak az egyik állt
+még, kifordult küszöbbel.</p>
+<p>A ringyrongy házikók külseje csupa sár, a holdvilág itt ott
+keresztül villog a hasadékaikon; egyéb világot egyikben sem látni.
+Nyomoruság panaszkodik mindenünnen.</p>
+<p>Nem telik egy óranegyed bele, midőn a városon áthatolva, oly
+közel látják maguk előtt a kastélyt, hogy a homlokzatra irt
+alkoráni mondatokat, mikről még nem kopott le az aranyozás, a mint
+rájok süt a hold, világosan el lehetne olvasni.</p>
+<p>Itt azonban félre áll a kalauz lovával:</p>
+<p>– Már most uraim, én hadd menjek hátul, mert tovább nem tudom az
+utat.</p>
+<p>Alabin ráhuzott egyet tréfás ostorával s sarkantyuba kapva
+lovát, maga nyargalt sebesen előre. De mintegy ötven lépés után
+hogy rántotta vissza egyszerre a zablát! A kastélyt egy éktelen
+hegyszakadék választotta el a várostól, s a lovagok lábai előtt egy
+háromszáz lábnyi mély s kétszáz ölnyi széles hegyárok tátongott,
+alant tajtékozva zuhogó folyammal.</p>
+<p>– Hát hogy szoktak itt által járni? kérdé Alabin,
+visszafaroltatva <span class="pagenum"><a name="Page_179" id=
+"Page_179">-179-</a></span> lovát a széditő örvény párkányáról.
+Nekem ugy tetszik, mintha itt valaha hid lett volna.</p>
+<p>– Valóban az volt kegyelmes uram; innen a parttól egész a vár
+kapujáig. Négyszáz lépés volt a hosszusága, két terhes szekér
+mehetett el rajta egymás mellett, s le nem szakadt egy egész ménes
+alatt. Már tizenöt esztendeje, hogy valami rosz ember felgyujtotta
+s a vizszinéig leégett; láthatod most is a csonka fekete hidlábakat
+ott a viz között. Ez volt a legnagyobb oka Mirza Kobul
+elszegényedésének, mert hid nélkül nem hajthatja át méneseit,
+gulyáit, csak a bőreiket viheti vásárra, mindene tul marad a
+vizen.</p>
+<p>Ebből az érdeklé legjobban a kegyelmes urat, hogy hát ők hogy
+mennek által?</p>
+<p>– Nekünk most már vissza kell kerülnünk, a honnan letértünk
+parancsodra s a város felett körüljárva, egy helyütt majd
+leszállunk a vizmederbe, s ott keresztül gázolunk rajta, ugy
+felkaphatunk a tulsó meredekre.</p>
+<p>Az érdemes vezér ugy szeretett volna ezért a mulasztásért
+valakire haragudni, ha maga nem lett volna annak az oka, s boszusan
+forditá ismét vissza lovát; még egyszer gyanusan visszatekintett a
+várra.</p>
+<p>– Mintha azok az ablakok ki volnának világítva?</p>
+<p>– A holdvilág az uram; felelt a kalauz. Mirza Kobul alszik
+ilyenkor már, s nem vesztegeti az olajat.</p>
+<p>Azzal koczogtak megint a városon keresztül, vissza az elébb
+elhagyott hegyi utra, mely hosszadalmas kanyargások után végre egy
+helyütt a patak medréhez vezette le őket. A <span class=
+"pagenum"><a name="Page_180" id="Page_180">-180-</a></span> viz
+több helyütt a ló szügyéig ért, és a mellett oly sebesen rohant,
+hogy képes volt az egész kozákosztályt leverni lábáról. A kalauz
+ismerte már jól a helyet s a megjegyzett fák és sziklák utmutatása
+mellett feltalálta a csekély medret, a hol veszély nélkül át lehete
+usztatni.</p>
+<p>– Ez a Mirza Kobul valóban ugy lakik itt, mint egy bezárt
+várban: jegyzé meg Alabin. Csak árulással juthatni be a
+kastélyába.</p>
+<p>Ott a kerek hegy lábánál egy kerülő utra kapaszkodtak fel, mely
+eléggé jártnak látszék.</p>
+<p>A mint többé nem lehetett eltéveszteni az utat, Alabin
+visszabocsátá a tatárt.</p>
+<p>– Haza mehetsz, nem kell tovább jönnöd velünk.</p>
+<p>Az megköszönte alázatosan az engedelmet s nagy munkát mivelt, a
+mig lovát innen is tul is felpofozva, visszafelé tudta forditani.
+Sok csihi-puhi után végre megérté a jámbor pára, hogy hazafelé kell
+menni s fülét farkát eleresztve, kullogott előrenyujtott nyakkal
+ügyetlen lovagja alatt; ki ugy ült rajta, mint a szamáron, két
+lábát szinte a szügyére rakta.</p>
+<p>A kozák urak kaczagtak rajta, a mig csak láthatták. Nincs több
+ilyen ostoba lovas.</p>
+<p>Mikor azután az ut kanyarulata elfedte a tatárt szemeik elől,
+akkor leszállt az lováról, egyet szoritott lova hevederén, gyorsan
+felvetette rá magát, megveregette a paripa nyakát, megsimogatta
+serényét, valamit szólt hozzá s azzal büszkén fölemelte délczeg
+nyakát a mén, egyet nyeritett nagy örvendő hangon, s azzal szügyébe
+vágva fejét, repült, mint a vihar, bátor lovasával <span class=
+"pagenum"><a name="Page_181" id="Page_181">-181-</a></span> a
+nyaktörő hegyi uton fel és alá: a nedves kő is szikrát hányt
+nyomában. A válasz-utnál azonban nem tért arra felé, a honnan
+jöttek, hanem azon épületnek tartott, melyet az imént malomnak
+hallottunk czimeztetni.</p>
+<p>Alabin az alatt a kastély alá érkezett lovas kiséretével.
+Valóban nem volt tulzás, a mit a tatár beszélt a kastély felől.
+Olyan állapotban volt az, mintha nem csak az üvegtáblákat az
+ablakokból adta volna el a tulajdonos, hanem a meszet a falról, és
+a fát a kapubálványból s a zsindelyt a tetőről; oly rongyos,
+kopott, nyomorult tekintete volt annak. Oldalairól már leszedte az
+idő a vakolatot, s még nem volt olyan kegyes, hogy mohot rakott
+volna helyébe, az utat körül elrontotta már az időjárás, de még nem
+engedte benőni füvel, hanem kengyelvasig érő sárban kell begázolni
+a kapu bolthajtásaig, mely még most meg van támasztva egy nagy
+fenyőfaszoborral, ha ez elkorhad, nem tudni, ki tesz oda
+másikat.</p>
+<p>Egy rom az, melyben még most laknak, mely fölött még vitatkozik
+a törvényes birtokos és a kisértetes idő.</p>
+<p>– Hej! hahó! emberek! ki van ide haza? kiálta Alabin, midőn a
+szük bejáráson át a tágas ronda udvarra bejutott.</p>
+<p>Valami kellemetlen, visszataszitó volt az egész látványon.</p>
+<p>Nagy tágas ablakok, mik ajtónak is megjárnák, szakadozó
+rámákkal, mikből esett marhák bőrei lóggnak alá szarvaikkal lefelé;
+köröskörül embermagasságra megnőtt paréj és laboda, a mit csak a
+bejárások előtt nem hagytak megteremni, a szögletekben összefülledt
+széna szalmaboglyák s az udvar közepén <span class=
+"pagenum"><a name="Page_182" id="Page_182">-182-</a></span> egy
+nagy tócsa, mely világos maradványait viseli annak, hogy nem rég
+egy szalmásszekér beledülhetett.</p>
+<p>– Ki van idehaza! kiálta Alabin még hangosabban.</p>
+<p>E szóra egy hosszu vályógépületből, mely a kastély hátulját
+keresztben elzárta, előbujt egy szurtos, czirmos alak, valami
+béres-féle ember, s nagy lomhán oda czammogott az uri vendégek elé.
+Mondott is valamit; de azt sem hallani, sem érteni nem lehetett,
+annyira iparkodott a fogai közül beszélni.</p>
+<p>– Hol a gazdád? hol van a Mirza! rivalt rá Alabin.</p>
+<p>– Odahátul az akolban. Dünnyögé a béres. Mindjárt elő fog jönni,
+hanem most dolga van: egy veszett farkas az éjjel rést csinált a
+falon s tizenkét toklyót szétmarczangolt, azt a rést kell
+betoldani.</p>
+<p>– Hát a kisasszony itthon van-e?</p>
+<p>– Az odafenn van a kastélyban.</p>
+<p>– No hát mondd meg a Mirzának, hogy majd jöjjön fel utánunk a
+kastélyba. A lovainkat pedig helyezd el az istállókba. Van-e
+mindnyája számára hely? A legények ott alusznak lovaik mellett, a
+lovak nyergelve maradnak. Te Miriám velem jösz fel.</p>
+<p>A két főtiszt a kastélyba vezetteté magát, melynek első
+lépcsőzete még épen állt, de már a másodikat egy hágcsó pótolta,
+melyet a padlástól vettek el. Azon kellett az emeletbe jutni.</p>
+<p>A béres egy tágas terembe vezette őket, melynek három ablaka
+közül kettő deszkával volt beszegezve s csak a harmadikon volt
+üveg. Egy pár rongyos bőrvánkos volt a fal mellé <span class=
+"pagenum"><a name="Page_183" id="Page_183">-183-</a></span> téve,
+azokra le lehet ülni, mondá a béres, s azzal is biztatta az urakat,
+hogy talán akad a háznál egy mécses, azt majd elhozza maga a
+kisasszony.</p>
+<p>– Tehát lássuk azt a mécset és azt a kisasszonyt.</p>
+<p>Bizony jobb volna pedig együtt nem látni mind a kettőt, mert ez
+a látvány felülmulja a leggazdagabb phantasia várakozásait is.</p>
+<p>A hágcsó fokai ropogtak közeledő léptek alatt. Alabin előkeresé
+dolmánya alól félszemüvegét s alig csiptette azt szemöldöke alá,
+midőn a meggnyiló ajtón keresztültört a mécssugár s utána a
+kisasszony, a ki azt kezében hozta.</p>
+<p>– Ventrebleu! sohajta fel az ifju tiszt, két lépést téve hátra
+felé.</p>
+<p>Ez meglepő alak.</p>
+<p>Alig magasabb négy és fél lábnál, mintha valami gonosz kéz a
+fejére nyomva összelapitotta volna az egész alakot, feje szélesebb,
+mint hosszu, szája szélesen elvonul húsos, kemény ábrázatján, s a
+rövid homloktól a szájig alig marad annyi helye a tompa, pisze
+orrnak, hogy magát vastag czimpáival elhelyezhesse, bár a sanditó
+szemek egyikének nem látszik egyéb hivatása lenni, mint hogy őrt
+álljon e nevezetes orr felett, kárpótlásul a másik viszont a háta
+mögött levő fülre leskelődik.</p>
+<p>Nyaka nem látszik lenni e furcsa lénynek: a két válla mindjárt a
+fejéből nőtt ki s kezdetét képezi két módtalan kurta karnak, melyek
+széles ujju tenyerekben végződnek, miknek alsó ízeibe veszélyesen
+bele van nőve egyegy lószőrből <span class="pagenum"><a name=
+"Page_184" id="Page_184">-184-</a></span> font karika gyűrű, s mely
+tenyerek, daczára a kivihetetlen rövidségü deréknak, még sem érnek
+soha csipőn alul.</p>
+<p>A furcsa külsejü alakot még különösebbé teszi az a
+pézsmakacsaszerü tipegés, s emeli sajátságait a messzire hallható
+szuszogás, melyet nem bir magától megtagadni.</p>
+<p>– Hihi… nevet a kisasszony, beállitva a mécscsel, s megpillantva
+a két fiatal férfit. Nem szólt nekik, csak nevet, szüntelen feléjök
+forditva orczáját. Különösen Alabin látszik tetszését megnyerni,
+arra legszivesebben mosolyog. Olyan naiv, olyan kecses, szemérmetes
+hunyorgással tekint felé, hogy a fiatal tisztnek kedve volna az
+ablakon leugorni előle.</p>
+<p>A kisasszony felakasztá a mécset a hosszu rézsodronyra, mely a
+falból lecsüngött s azután ismerős bizalommal közeledett
+Alabinhoz.</p>
+<p>– Szép katonák; milyen szép katonák: bizony szépek, szólt
+odalépve hozzá, s vastag tenyerével félig tartózkodva, félig
+bizalmasan czirógatta végig a fiatal tiszt egyenruhája prémét.</p>
+<p>– Ugy-e messziről jönnek? tudakozódék tovább, egyre szemérmesen
+mosolygva, sokáig fognak itt maradni. Ugy-e sokáig itt lesznek?</p>
+<p>Már ennél a kérdésnél a keze Alabin karjába volt füzve, ki
+megigézve, elbűvölve érzé magát e csodás alak viszás mosolygása,
+rémséges enyelgése által.</p>
+<p>Az udvariasság tiltá, hogy elutasitsa őt magától, pedig
+iszonyodott tőle, mint valami ismeretlen vadállattól, s kezeinek
+érintésére minden hajszála felborzadt. <span class=
+"pagenum"><a name="Page_185" id="Page_185">-185-</a></span></p>
+<p>A kisasszony jónak látta az ifju embereket mindjárt
+megismertetni élete történetével s érdekesebb hajlamaival.</p>
+<p>– A nagyapám nagyon rosz ember, nem akar engem férhez adni.
+Pedig már tizennyolcz esztendős vagyok.</p>
+<p>És ennél a szónál véghetetlen naivsággal süté le szemérmes
+szemeit, ismét visszapillantva az egyikkel ártatlan alattomossággal
+Alabinra, a ki rettegni kezde tőle.</p>
+<p>– És aztán hogy járat engem ide haza? Nézze csak micsoda goromba
+ruha ez rajtam, tapintsa csak milyen durva; aztán nincsen egyéb
+alatta semmi.</p>
+<p>Alabin ennek a világnak minden szenteiért hozzá nem ért volna a
+kisasszony öltönyéhez ujjaival, ki igen nagy kitüntetést és
+bizalmat vélt az által iránta tanusitani, hogy egészen reá
+dült.</p>
+<p>– Oh az én nagyapám igen irigy ember, folytatá a kisasszony.
+Lássa, minden holdtöltén levágatja a hajamat, hogy meg ne nőjjön,
+pedig különben igen szép hajam volna, szép puha, mint a selyem,
+épen olyan puha, mint az öné, szép idegen.</p>
+<p>És ennél a szónál megtapintá Alabin hajfürteit, nagy élvezettel
+morzsolgatva azokat ujjai között, mig a tiszt olyasmit érzett,
+mintha pókok szaladgálnának végig egész testén.</p>
+<p>– Pedig ha a hajamat meghagynák, bolondulna utánam minden ember,
+s ezt nagyapám nem akarja, azt kivánja, hogy örökké itthon
+maradjak, s neki ne kelljen szolgálót tartani. Ugy-e az nem
+igazságos?</p>
+<p>Alabin kénytelen volt neki igazat adni, már csak azért is,
+<span class="pagenum"><a name="Page_186" id=
+"Page_186">-186-</a></span> mert a csudálatos alak ugy
+belekapaszkodott a karjába, hogy lehetetlen volt tőle egyik
+szögletből a másikba mennie.</p>
+<p>A harczos ifju ezer milliom ördögöt utalványozott magában annak
+a kegyes pártfogójának, ki neki ezt a kellemetes kalandot szerezte.
+Valljon az anyja nem hasonlitott a kisasszonyhoz? Akkor igazán
+megérdemelné a tábornok, hogy kalandjával dicsekedjék, mert holmi
+eszményi szépségü némberrel gyöngéd viszonyt kezdeni akármely gyáva
+ficzkó képes, de liaisonba lépni egy ilyen özönviz előtti
+szörnyeteggel, az már igazán kemény természet, s méltán a vitézségi
+babérok közé számitható.</p>
+<p>Nem sokára ki kelle szabadulnia Alabinnak e gonosz kelepczéből.
+A nyikorgó hágcsón ismét nehézkes léptek hallatszottak s a
+csikorogva felnyitott ajtón belépett a házi gazda.</p>
+<p>Valóban maga volt az Mirza Kobul.</p>
+<p>Egy agg férfi, sötét, csaknem cserszinü arczczal, melyet
+rendetlen szürke szakál és bajusz nőtt be, csaknem a szemei
+alljáig. Szemei olyan sebesen pislognak, mintha vagy nagyon el
+volnának gyöngülve, vagy a belső félelmet és izgatottságot akarnák
+kifejezni. Az egyik lába rosz lehet az öreg urnak, mert egy kurta
+mankóval mindig kénytelen rajta segiteni s azt abból is
+gyanithatni, hogy mig a másikra becsületesen csizma van huzva, emez
+csak bocskorba van tekergetve. Az egyik kezével tehát, a hányat
+lép, annyit kommant a mankójával, a másik kezében pedig egy kurta
+korbácscsal ugyan annyit suhint hátra felé, mintha mindig kutyákat
+kergetne a lábszáraitól.</p>
+<p>Egy nagy hegyes fekete süveg egész a szemöldökéig volt
+<span class="pagenum"><a name="Page_187" id=
+"Page_187">-187-</a></span> fejébe huzva, a mit ő onnan soha sem
+szokott letenni, hihetőleg benne is hált; öltözetének többi része
+nem érdemli a leirást. Annyit látni a ködmenén, hogy valaha sok
+sujtás lehetett rajta, a mi leszakadozott onnan s most csak a
+helyeit látni, a hol barnább maradt a posztó.</p>
+<p>A kisasszony, a mint meglátta nagyatyját, szemérmetes
+ijedtséggel bujt az ifju hős keblére, mint a ki teljes okot lát
+arra, hogy ily helyzetben szégyenkedjék.</p>
+<p>Az öreg egyet biczentett a fél lábával, egyet kommantott a
+mankóval, egyet csattantott az ostorával és pislantott
+számtalant.</p>
+<p>– Takarodol innen, te vizi borju te! kiálta rekedt hangon; jó
+estét uraim. Pusztulsz innen te dzsínek ivadéka, te medveszülött,
+pusztulsz innen mindjárt. Oh oh, méltóságos uram, csipj egyet a
+karján és taszitsd el magadtól.</p>
+<p>A kisasszony orditott mint egy vadállat s még jobban bele
+csimpajkózott a lovagba, vitézi kötelességéül téve annak, hogy már
+most védelmezze, ha hirbe jött vele.</p>
+<p>– Pusztulsz onnan ocsmány bivalytinó, mégy rögtön almodba
+vissza; orditá az öreg, kurta korbácsával szörnyen hadonázva. Vagy
+azt akarod, hogy a kutyákat hozzam elő. No, elereszszem a
+kutyákat?</p>
+<p>Erre a szóra nagyon megrettent a kisasszony s rögtön lefejlett a
+lovag nyakából.</p>
+<p>– Ne, ne, ne a kutyákat. Hebegé. Inkább elmegyek. Megyek a
+vaczokba. Ne hozd a kutyákat; elbújok a szalmába szépen. A kutyákat
+el ne ereszd. <span class="pagenum"><a name="Page_188" id=
+"Page_188">-188-</a></span></p>
+<p>Azzal duzzogva, állati félelemmel jobbra balra tekintgetve
+elhagyta a szobát s végig sikoltozott a sötét lépcsőn, a mig
+lement; egyik fokán el is botlott s azután ugy gurult le az
+utolsóig, ott bömbölt még sok ideig, a hogy megütötte magát.</p>
+<p>– Hogy bánhatol oly keményen unokáddal? szólt Alabin az öreghez,
+a hogy végre kezet szoritottak, mely alkalommal a Mirza nem tudta
+hirtelen, hogy melyikkel szoritsa meg az eléje nyujtott kezet: a
+mankóval-e vagy a korbácscsal?</p>
+<p>– Nincs más mód uram; rebegé az öreg. Elég keserves dolog ez
+nekem. Nem elég, hogy olyan csodává tette a természet; még azon
+fölül őrült is. Ugy kell vele bánnom, mint egy harapós ebbel. Ha
+nem ütöm, verem, megmarja az embereket. Mikor rá jön a bolondja,
+képes szerencsétlenné tenni, a kit megkap. Nem rég egy
+öszvérhajcsáromat agyonfojtotta ölelésével. Egy másiknak pedig
+leharapta az orrát.</p>
+<p>– Teringettét! mormogá Alabin magában: ő sokat tartott az
+orrára.</p>
+<p>– Ilyenkor irtóztató ereje van. Ihol van ni. Nézzétek uraim a
+fogai helyét itt a korbácsom nyelén, a hogy dühében beleharapott,
+pedig kovácsolt vasból van; s minden foga meglátszik rajta. Én nem
+birok már vele, mert öreg ember vagyok; s ha megrohanja az őrülése,
+kénytelen vagyok a kutyáimmal fogatni le. Oh ez keserves élet
+uraim.</p>
+<p>Szent Vladimir! sohajta magában Alabin, én ugyan szép családba
+jutottam, a hol a kisasszony leharapja az ember orrát s a nagyapa
+kutyákat uszit az unokájára.</p>
+<p>A fiatal tiszt annyira meg volt lepve a folytonosan egymásra
+<span class="pagenum"><a name="Page_189" id=
+"Page_189">-189-</a></span> következő visszás benyomásoktól, hogy
+szóhoz nem birt jönni. Ilyen kiadásban még nem olvasott kisértetes
+várak történeteit. Ez gonoszabb volt az éjfélben feljáró lánczos
+rémeknél, a mik más tisztességes omladékokban ijesztgetik a halandó
+embert.</p>
+<p>Az öreg Mirza Kobul beszélhetett előtte félbeszakitatlanul
+mindenféle nyomoruságáról, Isten csapásairól, nagy veszteségeiről,
+a mennyit akart. A két tiszt csak hallgatta, sőt Alabin annyira
+kijött a sodrából, hogy midőn az öreg elpanaszlá, hogy verte el
+dohányültetvényeit az idén a jég két izromban, harmadszor hogy
+rágták ki a peték, megszánta és saját szivarjaiból megkinálta
+egygyel, a mit az öreg mohó örömmel fogadott, csaknem kezet csókolt
+érte, mindjárt meg is gyujtotta és ki nem fogyott a
+magasztalásából, hogy az milyen pompás valami; milyen jó íze, szaga
+és ereje.</p>
+<p>Alabin gondolta magában, hogy a ki igy elhálálkodik egy
+szivarért, kevés kilátás lehet annál néhány ezer rubelnyi adó
+behajtására.</p>
+<p>Véget szakitott a beszélgetésnek az érkező juhász, kivel
+legelőször beszéltünk, s ki most egy széles kétfülü fatálat hozot
+nagy czipelve, mely tele volt párolgó pörkölt hussal. Elég lett
+volna az husz éhes kozáknak.</p>
+<p>Azt letette a szoba közepén a földre, ugyanoda rakott görbe
+késeket is, miket megtörült szépen a szűre ujjában.</p>
+<p>– Tessék uraim; kinálkozék az öreg ur. Üljünk vacsorához. Nagyon
+jó, finom toklyóhus, paprikás lében.</p>
+<p>– Tóklyóhus ugy-e? kérdé Alabin. <span class="pagenum"><a name=
+"Page_190" id="Page_190">-190-</a></span></p>
+<p>– Igenis szolgálatodra. Szép kövér falatok. Kilenczet apritattam
+fel nekünk és a kozák uraknak. Együnk uraim.</p>
+<p>– Köszönöm. Monda Alabin, nem vagyok éhes.</p>
+<p>Gondolta magában: a veszett farkas összetépte a toklyóidat, nem
+eszem nálad toklyóhust pörkölve a héten.</p>
+<p>Miriám azonban nem jött erre a gondolatra, hanem neki ült a
+Mirzával együtt a pogányul megpaprikázott eledelnek, s a hascsikaró
+bornak, melyet kupában állitának mellé, s részvevő tanuja volt azon
+pusztitásnak, a mit az öreg az ételben elkövetett. Látszott a
+jámboron, hogy használni akarja a ritka alkalmat, melyben saját
+házánál kedvére jóllakhatik.</p>
+<p>Alabin végig nézte a vacsorát, mert egyéb nem következett s
+előre elhatározta magában, hogy ha neki Miriám kilenczed napra
+panaszkodni kezd, hogy irtózik a viztől, minden tanakodás nélkül
+főbe lövi.</p>
+<p>– Már most nyugodjatok békével uraim, szólt a Mirza, felkelve
+helyéből. Ezuttal mind a két lábára biczegett. Mindjárt küldök be
+pakróczokat, abból igen jó ágyat csinálhattok magatoknak. Fölséges
+pakróczok, én magam szövöm. Az egész környéken nincs párjuk
+jóságra. Egyet majd ajándékba adok mind kettőtöknek, azért a jó
+szivarért, azért a pompás jó szivarért.</p>
+<p>Azzal eltántorgott a Mirza, s nagy dörmögésébe került, a mig a
+rozzant lépcsőn le tudott mászni. Néha jajgatott, néha káromkodott,
+utoljára danolt.</p>
+<p>Alabin furcsán csóválta fejét.</p>
+<p>– Ez az öreg valósággal nem tetteti magát, monda Miriámnak. Ez a
+szegénység, ez a nyomor nem lehet tettetés, <span class=
+"pagenum"><a name="Page_191" id="Page_191">-191-</a></span> hanem
+valódi megszokott állapot nála; hogy eszik, ha hozzájut, s hogy
+dicséri a pakróczait! Azt a ködment talán azóta mindig viseli,
+mióta Krimiából elűzték a khámokat.</p>
+<p>– Ugy hiszem, szólt Miriám kaczagva, hogy ezzel a kalanddal
+tökéletesen jól vagy lakva.</p>
+<p>– Egyébbel ugy sem laktam jól; viszonza Alabin. Szerencsém, hogy
+Szimferopolban jól ebédeltünk. Megjárom, ha étvágyamat a Mezre vári
+lakomára tartogatom.</p>
+<p>– Csitt! megint jön valaki.</p>
+<p>Az elébbeni juhász hozta a pakróczokat.</p>
+<p>A minőket nálunk a felvidéki atyafiak készitenek. Volt miért
+dicsekedni az öregnek.</p>
+<p>– Legalább nyugodalmasan fogok aludni, tréfálózék Alabin,
+megvetve pakróczából az ágyát; mert a gyomromat ugyan nem terheltem
+meg.</p>
+<p>Akkor azonban nagyon csalatkozott, a mikor azt mondta, hogy
+nyugodtan fog aludni, mert alig hunyta be a szemeit, a midőn az
+alattuk levő szobában irtózatos orditozás támad, a mitől ha
+tetszhalott lett volna is, fel kelle ébrednie. A kisasszonyra
+rájött a düh órája, s azt verte az öregapja. Hallatszott a korbács
+csattogása és a bömbölés utána, a minőt csak egy bántalmazott
+fenevad képes támasztani, az öreg szitkozódott, a kisasszony
+sikoltozott s verte magát a padlathoz; az öreg nem birt vele, el is
+rekedt már az orditásban, a leány megfogta a kezében az ostort, s
+az öreg egyre kiálta: „nem ereszted el? nem ereszted el?“</p>
+<p>A vendégek szobája közvetlen fölöttük volt, ugy hogy
+<span class="pagenum"><a name="Page_192" id=
+"Page_192">-192-</a></span> minden hangját e rémséges jelenetnek
+meg kelle hallaniok.</p>
+<p>Azt is ki lehetett venni, hogy végre az öreg otthagyta a
+kisasszony kezében korbácsát s kiment a szobából, rázárva az ajtót.
+A kisasszony ekkor elkezdett dörömbözni az ajtón kézzel, lábbal, s
+valami széket vagy asztalt vagdalni a falakhoz. Mintha egy legio
+ördög hányt vetett volna odabenn mindent halomra.</p>
+<p>Pillanat mulva tompa kutyaugatás hallatszott kivülről. Az öreg
+jön vissza, hozza a komondorokat. A leány hallja a közelgő ebek
+orditását a szobában, s elkezd vadul sikoltozni, semmi emberi
+hanghoz nem hasonlitó süvöltéssel. A kutyák már az ajtó előtt
+vannak. A dühödt némber vad erővel veti vállait az ajtónak, nem
+engedi azt kinyitni. Az öreg fejszével döngeti az ajtót kivülről; a
+kutyák csaholnak, vonitanak s dühödten kaparják a küszöböt. Az ajtó
+recseg, ropog; az őrült leány ugy sikoltoz!</p>
+<p>– Miriám! ordit végre Alabin, felszökve helyéből. Eredj,
+nyergeltess rögtön. Egy óráig sem maradok ebben a veszettek
+barlangjában. Hiszen már eddig is meg vagyok dühödve, hogy kedvem
+volna fejjel rohanni a falnak. Üljön lóra a legénység rögtön;
+megyünk vissza a városba; inkább azokban a földalatti gunyhókban
+hálok, a kecskékkel egy szobákban, mint ebben a kastélyban.</p>
+<p>Miriám is azon a véleményen volt. A két fiatal tiszt nem várta
+be, mint rohannak a szelindekek a kisasszonyra s hogy fogják őt
+majd leküzdeni; hanem sietett ki a szobából nyakra-főre.
+<span class="pagenum"><a name="Page_193" id=
+"Page_193">-193-</a></span></p>
+<p>– Inkább bekeritett sánczot ostromlok lóháton, monda Alabin
+siettében, inkább kereszttüzben állok két óra hosszat, inkább
+szolgálok három esztendőt Siberiában, mint hogy itt várjam be a
+reggelt.</p>
+<p>Egy pillanat mulva lóháton ültek valamennyien s sebtében tudtára
+adva a juhásznak, hogy holnap korán reggel keresse fel őket maga a
+Mirza, visszatértek a holdvilágnál az átellenben fekvő városba, s
+ott késő éjjel felverték a lakosokat, bekvártélyozva magukat, a
+hogy lehetett. Alabinnak és Miriámnak szerencséjük volt egy örmény
+szatócshoz juthatni, a ki azzal lepé meg őket, hogy töltött
+párnákra fekteté, a mik egyébiránt ha lószőr helyett lópatkóval
+lettek volna is töltve, még is édesdeden aludtak volna azokon a
+mezrevári éjszaka után.</p>
+<p>Másnap korán reggel talpon volt Alabin s maga elé hivatva
+házigazdáját, egy becsületes diófaszinü, emberségtudó örményt,
+elmondá előtte mult éjszakai viszontagságait röviden, a mire az
+örmény csak annyit mondogatott, hogy biz az ugy van: ugy látszott
+rajta, hogy a halott dolgok épen nem lepik meg.</p>
+<p>– Már most édes Hajbakut (mert ez volt neve az örménynek), láss
+el bennünket minden szükségessel. Nekünk itt kell maradnunk, mig az
+adót a Mirzától be nem hajtottuk egészen; a költségek mind a
+kormányzóság rovására mennek, s az ő kedvéért mi nem akarunk
+kuczorogni. Van-e jó borod?</p>
+<p>– Nincs.</p>
+<p>– Hát kávéd?</p>
+<p>– Kávém? ugy hiszem, hogy az sincs. <span class=
+"pagenum"><a name="Page_194" id="Page_194">-194-</a></span></p>
+<p>– Theád csak van?</p>
+<p>– De már az volt, hanem elfogyott.</p>
+<p>– Egy szóval semmid sincs. Nem is kérdezem tovább; hanem itt van
+ötven rubel. Már most lesz ugy-e?</p>
+<p>– Hozatok uram Simferopolból. Mert ebben a városban semmi sem
+kapható egyéb, mint toklyóhus.</p>
+<p>– Köszönöm. Azt pedig semmi alakban sem akarom látni. Hanem az
+iszonyu ideig fog tartani, mig Simferopolból valamit elhoznak.</p>
+<p>– Segithetünk rajta uram. Egy tatárt felfogadunk, hogy fél nap
+alatt oda és vissza lovagoljon. Nem kerül sokkal többe, csak a lova
+árát kell megtéritenünk, mert azt oda és vissza agyonnyargalja.</p>
+<p>– Ráállok. Nyilt számvetést adok.</p>
+<p>(Ez órától fogva minden jónak bővében voltak a derék urak, s ha
+valamelyiknek elfogytak a szivarai, csak inte a gazdának, hogy
+nyargaljon egy tatár Simferopolba. Az pedig mindig belekerült egy
+lóba.)</p>
+<p>A házi gazdával rendbe hozva dolgát, parancsot adott Alabin,
+hogy a Mirzát idézzék elé szaporán.</p>
+<p>Az öreget már utban találták az érte küldöttek s siettek vele
+vissza Alabinhoz.</p>
+<p>A főtiszt mindenkit kiküldött Miriámon kivül a szobából, s midőn
+hármukra maradtak, elkezdé az öregnek.</p>
+<p>– Tudod-e azt derék Mirza, hogy miért küldettem én e
+városba?</p>
+<p>– Nem tudom uram. Tán csak nem vétettem valamit? <span class=
+"pagenum"><a name="Page_195" id="Page_195">-195-</a></span></p>
+<p>– Igenis hogy vétettél. Tiz esztendő óta nem fizetted az
+adót.</p>
+<p>– Mitől fizessem azt uram? Házam nyakamba szakad, földeim
+parlagon hevernek, gulyáim nyakamra vesznek, mert takarmányt nem
+vihetek át a vizen, hidam leégvén, sem el nem adhatom őket, mert
+nem tudom átverni a vizen. A mi ingó-bingóm volt, fel-ettem;
+elfizettem adósságba; jobbágyaim nem nekem fizetik többé a
+füstpénzt; én vagyok a koldus, nem az, a ki az utfélre kiáll
+hegedülni, mert ha végig járom az egész kerület valamennyi
+örményét, egy sem ád annyi zálogot egész jószágomra, a mennyivel a
+cselédjeimet kifizessem. Azt sem kérdem tőled uram, száz dénárt
+akarsz-e rajtam megvenni, avagy ezeret, hanem átadom a kulcsaimat,
+a házam, pinczém és pajtáim kulcsait, keress fel mindent és ha
+találsz bennök valamit, kérlek adj nekem is belőle.</p>
+<p>– De hiszen atyádnak roppant kincsei voltak, hová lettek?</p>
+<p>– Én is azt hiszem uram, hogy voltak; bizonyosan elásta valahol.
+Lesem is minden ujhold éjszakáján, hogy majd valahol felveti magát
+a tűz, de még eddig nem akadtam rá.</p>
+<p>Alabin boszus kezdett lenni.</p>
+<p>– De valamidnek csak kell lenni, hát miből élsz?</p>
+<p>– Nincs egyebem, mint méneseim és gulyáim.</p>
+<p>– No hát lefoglaljuk a méneseidet és gulyáidat.</p>
+<p>Miriám közbeszólt:</p>
+<p>– Hová leszünk azokkal? Hogy hajtunk el egy vad ménest azon az
+uton, a melyen ide jöttünk?</p>
+<p>Alabin büszkén nézte végig alárendelt társát. <span class=
+"pagenum"><a name="Page_196" id="Page_196">-196-</a></span></p>
+<p>– Majd tudom én, hogy mit fogok velök csinálni? Miriám vezettesd
+el magadat Mirza Kobul méneséig. Vidd el magaddal az örményt.
+Válaszszon ő ki kétszázat a Mirza lovaiból. Ha nincs egyebe, mint
+lova, el kell hajtani lovait; de a parancsnak teljesítve kell lenni
+és ha nem volna egyebe, mint a vasszegek a háztetőjén, kiszedetném
+azokat és elvinném annak, a ki ide küldött. A parancs szent, s itt
+elnézésnek, kegyelmezésnek nincsen helye. Tudatom egy uttal, hogy
+ha szükséges leend, én erőhatalmat is használhatok.</p>
+<p>E kemény parancsszó után nem volt mit beszélni amazoknak. Miriám
+felkötötte kardját, Mirza megcsinálta a négyes szálámot s Hajbakut
+gazda is elévezetvén hátas öszvérét, mind a hárman megindultak
+egymás sorjába a többször emlegetett malom felé, odáig egyik sem
+szólt a másikhoz egy szót is. Ott a Mirza bekopogtatott a zárt
+kapun ostora nyelével. A belül vaspántokkal bélelt kapu nagy
+nyikorogva tárult fel előttük, s azután ismét összecsukódott. Akkor
+leszökött a lováról a Mirza még pedig minden sántitás nélkül; utána
+Miriám, Hajbakut is kirugta maga alul szamarát s a mint szemközt
+álltak egymással, a kapu belevén zárva hátuk mögött, elkezdett
+kaczagni mind a három férfi olyan édes hahotával, hogy a könyeik
+csorogtak bele.</p>
+<p>És megszoritgaták egymás kezét és ujra kezdték a kaczagást. Még
+azután is kitört belőlök, a hogy egy hosszu csigalépcsőn felmentek
+a malom-épületbe. Még onnan is hangzott alá a nevetésük.</p>
+<hr class="chap" />
+<p><span class="pagenum"><a name="Page_197" id=
+"Page_197">-197-</a></span></p>
+<h3>III.<br />
+SZENDERELI.</h3>
+<p>A malom előre hátra keringelő gépezetét nehány pillanatra
+megállitották. Kinek jönne az a gondolat a fejébe, hogy ezeken az
+egymást kergető küllőkön, korongokon keresztül mászkáljon s a nagy
+lapátos kerék mellett átbujva annak a tengelye mögött keresse az
+ajtót, mely a sziklából előrohanó viz járásához vezet?</p>
+<p>Egy-egy fáklyát vett kezébe mind a három férfi s a Mirzától
+vezetve az imént leirt utat követték.</p>
+<p>A fáklyafénynél egy hosszu tekervényes ut nyilt előttük, melyen
+csak egyesével lehetett végig haladni: mindenütt szilárd pallókon
+jártak, mik alatt a földalatti viz zuhogott.</p>
+<p>– Ugy-e bár? szólt a Mirza, ha e pallókat felszednők, nem igen
+lehetne ezen az uton járni senkinek.</p>
+<p>– Aligha, szólt Miriám, igy is aggodalmasan lépegetve a
+deszkákon, miket az alattuk tomboló ár folytonos reszketésben
+tartott.</p>
+<p>– Pedig még hátra van a java, szólt a Mirza. Nem sokára egy nagy
+tágas amphitheatrum alá értek, melynek roppant boltozatát a fáklyák
+fénye be nem érte. Az ut itt egy magas sziklai karzatra vitt fel,
+melynek száz lábnyi magasából letekintve, az egész fenék egy nagy
+vizmedenczének tünt fel, mely keskeny zsilipen ereszté alá a vizet
+a malomra.</p>
+<p>– Ha a zsilipeket mind felvonnánk s a tulsó oldalon, a hol a
+hegyet megkerülő folyam egyik ága a sziklák alá szakad,
+<span class="pagenum"><a name="Page_198" id=
+"Page_198">-198-</a></span> az egész folyamot elrekesztjük, akkor
+ugy megtölti a viz az egész utat, hogy még gondolattal sem lehet
+rajta keresztül jönni. Érted-e Miriám?</p>
+<p>– Hogy ne érteném? Hiszen én adtam rá a legelső eszmét. Hanem
+jól van keresztül vive, nagyon jól.</p>
+<p>Az ut mindig feljebb vitt; végre egy aknakút torkolatához értek,
+melynek nyilásán át, mint valami négyszegletü hold a sötétben
+világitott le a távoli ég.</p>
+<p>– Ez akna már azóta készült, hogy én innen elmentem, szólt
+Miriám.</p>
+<p>– Igen. A kivülről felvezető utat lerontattam egészen, s most
+ezen járunk fel s alá.</p>
+<p>A feljárás maga is méltó volt a megemlitésre. A magasból lefüggő
+erős vassodronyon bivalybőrből készült csónok volt akasztva; a
+három férfi beleült; a Mirza megrántott egy vékony zsineget, mely
+odafenn csengetyűvel adott jelt, s erre gyorsan megindult a csónak
+velük, tiz percz mulva az akna felső nyilásán értek ki.</p>
+<p>Egy nagy szárazmalom gépezete eszközlé e bányaszerü feljárást,
+melyet lovak hajtottak. A mint annak ajtaján kiléptek a szabadba; a
+Mirza megragadta a Miriám kezét, büszke mosolygással tekintve annak
+arczába, mintha azt mondaná neki: állj meg elébb és bámuld ki
+magadat!</p>
+<p>És valóban Miriám oly meglepetést, oly csudálkozást mutatott
+arczulatán, melyet csak az előtte fekvő látvány igazolhat.</p>
+<p>Az a hegy, mely alulról tekintve egy nagy félgömbnek látszott,
+fenn sima rónává volt lemetszve, melynek hat, hét ezer <span class=
+"pagenum"><a name="Page_199" id="Page_199">-199-</a></span> holdnyi
+területét a legbujább növényzet takarta. Egész nagy táblákban a még
+le nem aratott kövér búzatermés hullámzott, körül hosszu kazalokban
+állt már a begyüjtött széna, s gyönyörü gyümölcsös kertek lombozata
+árulá el magát változatos szineivel. A tér közepén állt a zöld
+márványból épült kastély, olaszos tetőzetén körüllehetett járni, s
+mindenütt nagy keleti virágok ékesiték az oszlopokat és a korlátok
+díszvedreit.</p>
+<p>A kastély előtt széles tó terült, melynek apró csatornáin át egy
+óra alatt az egész több ezer holdnyi tért meg lehetett öntözni,
+hogy a szétárasztott viz a hegy oldalain csurgott alá.</p>
+<p>A hegy oldalait fedő roppant bükk erdőség láthatlanná tevé
+minden oldalról e csodálatos kis paradicsomot, melyben ugy virult,
+ugy bújálkodott minden növényzet; a hegy talapja köröskörül ezer
+lábnyi meredek sziklafalon végződik, mely a Jura hegyek felé
+mindinkább magasabb lesz, s tulsó oldalán közel kétezer lábnyi
+szédelgős mértéket ér el, s a hol leglejtősebb, ott egy rohanó
+hegyi folyam által van megvédve, melynek egy része a szikla alatti
+nyiláson beömlik s keresztülfolyik az egész hegy alatt.</p>
+<p>– Nyolcz év óta nem láttam ezt a helyet, szólt Miriám, egész
+csoda, a mit azóta véghez vittél rajta.</p>
+<p>– A természet és a szorgalom csodája, Miriám. Tudod, milyen
+szürke, terméketlen lávaföld ez, a hol most állunk, a fű nem akart
+megteremni rajta. Egyszer olvastam a guanoról, mely ezredévek előtt
+madárlakta szigeteken felhalmozódott s mely oly bámulatos erőt tud
+adni az elgyöngült földnek. Van egy mély barlangja e hegynek,
+melyben hasonló guánót találni. <span class="pagenum"><a name=
+"Page_200" id="Page_200">-200-</a></span> Mi alkotta azt? Azok a
+piczi-piczi kis repkedő állatkák, a mik csak éjszaka jönnek elő
+odvaikból, a kis denevérek. Millió és millió lakik itt alattunk.
+Nagy hordókban felvonattam a koromfekete anyagot, szétterittetém a
+hegytetőn, első évben olyan dudva termett utána elvetett
+gabonámból, hogy magam sem látszottam ki belőle. Nem tesz semmit,
+mondám. Azon zölden alászántattam a dudvát vetésestől s második
+évben ujra bevetettem. Nézd milyen buza terem itt most.</p>
+<p>Az öreg Mirza gyönyörüséggel morzsolt tenyerébe egy kalászt,
+milyen piros szemek, milyen nehéz, tömött, érczes magok! A három
+férfi egymás markába töltögette azt bámulva.</p>
+<p>– Ez a tó itt alulról kapja vizét, hajtó gépezetén át, minő a
+tűzi fecskendőké, mikor nincs eső, megnyitom zsilipjeit s meg van
+öntözve az egész tér. Négy éves fa nálam nagyobb, mint másutt a
+tiszenkét esztendős. Woronzoff herczeg három milliót költött hires
+kertjére s még nem evett belőle három gyümölcsöt; nálam már a
+tulkokat hizlalják a fölösleggel, s egész szeszgyárt foglalkodtat a
+hulladék. Egy szóval édes fiam Miriám, azt látod, hogy ezen a
+helyen, ha husz esztendeig és tovább is körülkeritve tartana
+bennünket egy hadsereg, még sem éheztetne ki soha, s odaállithatná
+ágyuit és várait, még sem nevezhetne bennünket magáénak.</p>
+<p>A három férfi megszoritá egymás kezét s abból látszott, hogy
+mind a hárman értik egymást.</p>
+<p>– Óh igen. Az egész világot elfoglalhatja a moszkó, nyakára
+hághat minden nemzetnek, de ez a hely az egyik bükkfától a másikig
+soha sem lesz az övé. Furcsa gondolat az tőlem, <span class=
+"pagenum"><a name="Page_201" id="Page_201">-201-</a></span> csak
+egy bolond tatár fejében keletkezhetett, de én nekem tetszik az,
+hogy ide, a teste közepébe növelhetek neki egy idegen élő tetemet,
+mely neki örökké fájjon, melyről mindig megérezze, mikor következik
+rosz idő, és mit soha ki ne vághasson onnan.</p>
+<p>– Óh ez nekünk is kedves eszme, sóhajta fel Miriám; csak egy
+pont ez, de olyan pont, a minél nekik mindig meg kell állaniok s a
+honnét mi mindig ujra kezdhetjük.</p>
+<p>– Hogy ne esnék az jól, monda az örmény, összeérő szemöldeit még
+összébb huzva, hogy egy helyet találhatunk, akármilyen kicsikét, a
+miről elmondhatjuk: ez még a mi régi országunkból való! a hol a
+régi templomban megtaláljuk a régi oltárt, a muzulmán a maga
+mecsetjét, és a római hitü a maga evangeliumát, mint a hogy volt
+Shahin idejében.</p>
+<p>Shahin nevére mind a három férfi elkomorult; mintha ketté vágták
+volna kedvét; hallgatva mentek egymás után; későre szólalt meg a
+Mirza:</p>
+<p>– Igaz-e Miriám, hogy Shahin fiának neje protestáns?</p>
+<p>– Való. Angol nőt vett el, s leányát is e hiten neveli,
+titokban.</p>
+<p>– Különös; monda az öreg. A Giráj-család utolsó fejedelmének
+leánya protestáns.</p>
+<p>Azután kis idő mulva egy szabad dombocskánál megállt.</p>
+<p>– Jövő évre e helyen csillagos templomot épittetek. Legyen hol
+imádkozni Giráj leányának.</p>
+<p>Ez alatt a kastély kapujához értek a férfiak.</p>
+<p>Kivül egyszerű épületnek látszott a kastély, a falaira
+alkalmazott <span class="pagenum"><a name="Page_202" id=
+"Page_202">-202-</a></span> zöld márvány különösen alkalmatos volt
+arra, hogy annak jelentéktelen külsőt kölcsönözzön. De belépve, ah
+ott a bámulattól kellett elállni a szemnek! az egész udvar felőli
+rész fehér márványoszlopoktól volt emelve, miknek karcsu derekait
+csudaszép virágok ölelték kúszó indáikkal, ragyogó szinezetökkel
+pompás ellentétet képezve az ezüst erkélyrácsozatokkal, miknek
+rostélyzatán pajkosan keresztül-kasul bujkáltak. A természet és a
+művészet pompája mindenütt, a porczellán virágveder s a benne nyiló
+keleti növény egymással versenyez gyönyörü szinekkel, a lépcsőket
+fedő nehéz szőnyeg messziről virágos kertnek látszik, a padlat
+mozaikját a színes ablakok világa eleveníti s a szobák falai
+gyöngyházzal és lazúros kövekkel vannak kirakva, mik közt eleven
+czifrázatot képeznek a veres kláris arabeszkek, miket képes a szem
+a nagy keleti virágok csüngő vérpiros fürteivel
+összetéveszteni.</p>
+<p>A virágok tereméből cizelirozott arany lapozatu ajtón át nyilik
+a szökőkút tereme. Közepén alabástrom medenczéből, zománczos
+tengeri csigák halmaza közül ugrik fel a padlatig a mesterséges
+vízsugár; a teremben száz meg száz szelid madár repked szabadon, s
+leleszáll csevegni, énekelni a jázmin bokrok közé.</p>
+<p>A mint a három férfi belépett, egy madárka, egy piczi, sárga
+tollu énekes, nagy örvendve szállt Miriám vállára, s ott mindenféle
+kedves bohósággal tanusitá örömét, tollát borzongatá, orczáját
+csipkedé, mintha fülébe akarna sugdosni.</p>
+<p>– Látod, megismert! szólt a Mirza, és ugy örült neki.</p>
+<p>– Hát ő rám fog-e ismerni? sóhajta Miriám, kezével a
+<span class="pagenum"><a name="Page_203" id=
+"Page_203">-203-</a></span> kedves madárkához nyulva, mire az ujja
+hegyére repült s ugy ugrált egyik ujjáról a másikra.</p>
+<p>A teremben két férfi volt jelen, a kik a Mirzához lépve, annak
+kezét sziveikhez, ajkaikhoz érteték.</p>
+<p>A Mirza Miriámra mutatott, mire őt szintén azon tisztelettel
+fogadták s azután hátrább vonulva az örménynyel szoritának
+kezet.</p>
+<p>Mindkét férfit ismerjük már; az egyik a csárdai csapláros, a
+másik a fiatal csikós, kit az öregebb előre küldött. Most mind a
+kettő délczeg nemzeti öltözetet visel, hosszu, alól hasitott
+virágos selyem kabátot, apró zsinórzattal, azon felül kurta dereku
+posztó dolmányt, mely szabadon hagyja a mellet és nyakat. Az
+öregebb hajzata most nincsen elől két csimbókba kötve, hanem le van
+eresztve szépen két felől a vállaira göndör fürtökben. Olyan
+tisztes, olyan daliás tekintete van igy.</p>
+<p>– Szobájában van Szendereli? kérdé az öregebbtől a Mirza.</p>
+<p>– Énekelni hallottam az elébb, mielőtt jöttetek.</p>
+<p>– Itt van már Dzsula?</p>
+<p>– Előttetek egy órával érkezett meg.</p>
+<p>A csárdás mosolygott és a többiek is mind osztották jó kedvét, a
+minek okát egy be nem avatott idegen aligha sejtené.</p>
+<p>– Nem beszélt a tegnapi kalandról? kérdé Kobul.</p>
+<p>– Csak egy pár szót, de megigérte, hogy halálra fog nevettetni
+bennünket ebéd felett.</p>
+<p>– Hát felőlem nem árulkodott odabenn? tudakozá Miriám.</p>
+<p>– Aligha nem, mert az imént, hogy itt keresztül ment,
+<span class="pagenum"><a name="Page_204" id=
+"Page_204">-204-</a></span> azt mondá, hogy már harmadszor
+öltözteti kisasszonyát ujra, ki ma nagyon szép akar lenni. Ez
+aligha te érted nincsen.</p>
+<p>– Köszönöm, sugá Miriám. Azon perczben jött kivülről az, a kit
+Dzsulának neveztek.</p>
+<p>A mezrevári törpe szörny, a férfiüldöző kisasszony, kit az
+öregapja, a vén Mirza éjnek idején kutyákkal fogat le: az lépett
+be.</p>
+<p>A fején hozott egy nagy ezüst korsót, mintha az által magasabb
+lenne, s a mint meglátta a most érkezett férfiakat, letette azt
+onnan, s odafutva a Mirzához kezet csókolt neki és azután egygyel
+többen voltak vele, a kik nem tudták magukat a kaczagástól
+tartóztatni.</p>
+<p>Miriám átölelé széles derekát s nevetve kérdezé:</p>
+<p>– Hogy vagy te szép kisasszony? te férfiüldöző kisasszony?</p>
+<p>– No csak hagyj békét hadnagyocskám. Szabódék a kecses alak, ne
+ölelgess még. Engedj elébb átváltoznom, nem látod, hogy most viszem
+a bűvös vizet, a mivel ha megmosdottam, olyan leszek, mint a
+tündér, mint a hamupepejkéből lett istenasszony. Majd szólok, ha
+átváltoztam.</p>
+<p>Azzal nevetve kapta fel korsóját s olyan furcsa torzképpel
+ajánlotta magát, hogy az embernek kedve lett volna megcsókolni
+érte.</p>
+<p>– Néha olyan csunya, hogy az ember belészeret, monda a Mirza, és
+a többiek azt mondták, hogy igaza van.</p>
+<p>Nehány percz mulva hallatszott a szörnyeteg szava:</p>
+<p>– Jöhettek. Elébb csak te jöjj, Miriám. <span class=
+"pagenum"><a name="Page_205" id="Page_205">-205-</a></span></p>
+<p>Az ifju belépett a nyitott ajtón s nem birt odább menni szive
+dobogása miatt.</p>
+<p>A nehéz virágos függöny félre vonult, s ott állt előtte –
+Szendereli.</p>
+<p>Gyönyörü szép tünemény ebből a világból!</p>
+<p>Fekete két nagy szeme olyan két sötét örvény, a mibe az ember
+lelke beleszédülhet, elveszhet, elhalhat; de édes piros ajkain
+azután ismét feléledhet, feltámadhat. Orczáját csak ugy nézheted,
+ha nem mosolyog, mert hogy ha mosolyog, akkor megvakultál,
+elvesztél, szerelembe estél; ki huz ki belőle! Ha csak az ő fehér
+kezei nem? Pedig ha e fehér kezet megszoritod, akkor vagy még csak
+megrontva, akkor szeretnéd azt soha el nem ereszteni, szeretnél
+örökre foglya maradni, szeretnél meghalni és oda temetkezni pihegő
+keblére.</p>
+<p>– Hol jártál oly régen Miriám? kérdé a legédesebb, a
+legkedvesebb hangon a szép földi tündér s ugy találta, hogy neki
+kellett az ifjuhoz közelebb lépni s neki kellett a szót megkezdeni
+és kezét megfogni.</p>
+<p>A fiatal ember az által is üdvezülni hitte magát, ha e szép,
+gyönge bársonykezecskét ajkaihoz szorithatja. – Ej, mint lehetsz
+magadhoz oly kegyetlen, hogy csak a kezét csókolod meg, midőn ő
+ajkait is nyujtja eléd.</p>
+<p>A félrevont függöny mellől a jó bohó Dzsula furcsa ábrázatja
+vigyorog az ifju szeretőkre, s kaczagva szól Miriámhoz:</p>
+<p>– Ugy-e szép vagyok én ebben az alakban? Ugy-e most nem
+szaladtok el éjnek éjszakáján Mirza Kobul kisasszonya elől?
+<span class="pagenum"><a name="Page_206" id=
+"Page_206">-206-</a></span></p>
+<p>Szendereli mosolyogva veregeti meg a furcsa leányzó széles
+vigyorgó pofáját, ki rikácsoló szóval kiabálja be a többi férfiakat
+is, hogy jöjjenek csak, nézzék, milyen szép ő tegnap óta!</p>
+<p>A férfiak elragadtatott gyönyörrel hagyják szemeiket nyugodni a
+piruló Szendereli tündéri arczán, termetén, ki Miriám kezét nem
+akarja elbocsátani magáéból s azt szeretné, hogy ha az is ugy tudna
+örülni, mint ő.</p>
+<p>– Hát én reám senki sem néz, zúgolódék a derék Dzsula. Hát ez a
+hála, a miért én idegenek előtt a kisasszony vagyok, hogy most fel
+sem vesztek, csak őtet nézitek; pedig ha elébb én reám néznétek,
+akkor tudnátok csak, milyen szép az én másik alakom, a ki amott
+áll.</p>
+<p>– Hagyd azt a beszédet Dzsula; szólt közbe a Mirza. Te magad sem
+tudod, hogy miben áll a te kedvességed. Én mondhatom, hogy ismerek
+egy fiatal embert, a ki tégedet bizony szeret, s midőn kisasszonyod
+férhez megy, te másik kisasszony szintén elmégy ahoz, a ki téged
+ohajt.</p>
+<p>– Ugyan ki volna az? kaczagott a tréfás szörnyeteg. Tán csak nem
+te Kuván?</p>
+<p>Azzal megtaszitá széles tenyerével azt a fiatal embert, a kit mi
+csikósnak ismerünk; az restellette magát nagyon, és komoly arczot
+csinált.</p>
+<p>– Akkor olyan csúfnak kellene lenned, mint én vagyok, monda
+Dzsula. Már én hozzám való férfit nem kapok a tatárok között.</p>
+<p>– Az nem igaz; szólt Szendereli közbe; te nem vagy rút; én
+örömestebb látlak, mint száz meg száz embert. <span class=
+"pagenum"><a name="Page_207" id="Page_207">-207-</a></span></p>
+<p>– Ugy van, ugy, álliták a jelenlevők mind, bizonyitva ki ezt, ki
+amazt, hogy miért kedves és szeretetreméltó Dzsula, min az
+kimondhatlan jó ízüen kaczagott.</p>
+<p>– De iszen volna csak itt az a tegnap esti orosztiszt, majd
+megmondaná az, milyen kedves vagyok? hogy huzódott tőlem, hogy
+kékült, zöldült, mikor igy a szemébe mosolyogtam; majd a hideg
+törte ki, a mint ráborultam a keblére, s felállt minden haja szála
+a kezem alatt, a hogy a fejét kezdtem simogatni. Ugyan festessétek
+le arczképemet számára.</p>
+<p>– Mást vélt helyetted találni; szólt Miriám. Nekem az egész uton
+kellett hallanom ábrándjait Mezre-vár csodaszép urnőjéről. Ha tudta
+volna, hogy ilyenkor milyen közel áll egy-egy késdöféhez!</p>
+<p>A csodaszép urnő hálateljesen szoritá meg Miriám kezét s
+megengedé neki, hogy lábaihoz üljön és fejét térdére nyugtassa.</p>
+<p>A három férfi is letelepedett melléjök, a puszta szőnyegre ülve,
+ősi tamerláni szokás szerint, csak Szendereli ült magas karszékben
+közöttük, mint egy királyné.</p>
+<p>A szolgák, fényes, paszományos ruhákban ételt és italt hordtak
+elé, gazdagon aranyozott ezüst edényekben, kövekkel kirakott arany
+serlegekben; az ember nem tudta, hogy melyiket bámulja inkább? a
+gyönyörü keleti gyümölcsöket, a taréjos, aranyfarku sült
+madarakat-e vagy a tálakat, miken azok fel vannak rakva? vagy a
+szép urnőt, a ki azokkal kinálkozik?</p>
+<p>Dzsula pedig egy hegedűt hozott elő s mig a többiek
+vendégeskedtek, <span class="pagenum"><a name="Page_208" id=
+"Page_208">-208-</a></span> elkezdte azokat a csöndes bús
+dallamokat hangoztatni, a miktől a keleti faj vére ugy
+felháborodik, ugy kivánkozik vissza a multba; a nagy poharazásban a
+vén Mirza is neki kezdett keseredni; a lakoma vége felé arra kérte
+unokáját, hogy kedvencz nemzeti dalát énekelje el neki, melyre az a
+legkellemesebb tremoloval elkezdé az ismeretes buzditó
+tatárdalt:</p>
+<div class="poem">
+<div class="stanza"><span class="i0">„Alszik a két vitéz künn a
+zöld mezőben.<br /></span> <span class="i0">Egyik a sír alatt,
+másik a sír felett.<br /></span> <span class="i0">Egyik azt
+álmodja: jó volna meghalni;<br /></span> <span class="i0">Másik azt
+álmodja: jó volna fölkelni.“<br /></span></div>
+</div>
+<p>A szép leányka el-elmosolyodott, a hol hangja reszketni kezde,
+Miriám nem állhatta meg, hogy ne segitsen neki; Szendereli is
+biztosabban énekelt azután másod magával; az éneklés ragadós, nem
+sokára az egész társaság énekelte a dalt, a vén csikós előkapott
+egy tárogatót s olyat fújt rajta, hogy ajtó, ablak reszketett bele;
+a vén Mirza tűzbe kezdett jönni: eleinte csak az ökleivel ütögetett
+fölfelé a légbe s egyik lábával dobbantott, majd felugrott,
+kirántotta kardját s elkezdett tánczolni, nagyokat rikkantva s
+talpához ütögetve tenyerét és kardját. A másik három férfi sem
+maradhatott hátul, ők is tánczra keltek, a legvadabb tánczra, a mit
+egy álló helyében jár el a tatár harczos, mikor nagy dühben van,
+százszor megfordulva s százannyiszor megforgatva kardját feje
+fölött. Az ő tánczosnéja a kard, az fejezi ki táncza jellemét, az
+alkotja benne a változatokat, az a mesterséges, csodálatos
+szemfényvesztés a kardvillogtatással. Ez a táncz az őrültséggel
+határos, minden ideg izgásba <span class="pagenum"><a name=
+"Page_209" id="Page_209">-209-</a></span> van hozva általa s a
+lélek önfeledté lesz, mint valami dühöngő csatában. Mikor aztán a
+kardok kihullottak a lankadt kezekből, mikor az a tárogató a dallam
+végső accordjaiban, azokat a mély zugó hangokat hallatá, a mik
+olyan jól illenek egy elvesztett csata végsohajtásaihoz, akkor
+egymás nyakába borultak a férfiak és sirtak keservesen.</p>
+<p>Ez a vége náluk minden táncznak?</p>
+<p>Az örmény volt legjobban kifáradva a tánczban, ő vette észre
+legelébb, hogy már este van, haza is kellene menni: Miriám akár
+reggelig ott maradt volna s kész volt ujra kezdeni éneket és
+tánczot.</p>
+<p>Hanem már ekkor a Mirza is sürgeté. Hosszas elmaradása gyanura
+adna okot. Csak siessenek vissza Alabinhoz, ki hihetőleg unalmában
+sorba verte már a kozákjait. Mindnyájan felszedték ujra rongyos
+öltözeteiket.</p>
+<p>Miriám az alatt százszor elbucsúzott a szép Szenderelitől, meg
+is kérdezte tőle százszor, ha szereti-e őt és nem fogja-e
+elfelejteni? a leányka felelt is neki mindig.</p>
+<p>Mikor azután sikerült a többieknek Miriámot kinógatni a
+kastélyból, mikor már elmentek vele vagy ezer lépésnyire, ott
+visszatekint az ifju s meglátja a leányt a kastély kertajtajában
+állva.</p>
+<p>– Oh én vadlud, elfeledtem elbucsúzni tőle! Kiált fel homlokára
+ütve, s kiragadva magát társai közől, mint a szélvész rohan vissza
+árkon bokron keresztül Szendereli felé s odaérve térdre borul
+előtte s megragadva kezét kérdi:</p>
+<p>– Szendereli, szeretsz-e engem? <span class="pagenum"><a name=
+"Page_210" id="Page_210">-210-</a></span></p>
+<p>A leányka mond, hogy „igen“, melyre Miriám hevesen átkarolja, s
+olyan csókot nyom arczára, hogy a csók nyoma, mint piros rózsalevél
+látszik meg a halvány liliomon. – Azzal azután nyargal vissza ismét
+oly sebesen társaihoz. Azok mondogatják magukban: „ez aztán jó
+vér!“</p>
+<hr class="chap" />
+<h3>IV.<br />
+MIRIÁM.</h3>
+<p>A mint a malomhoz újra visszaértek, már akkor össze volt terelve
+számukra egy csoport hosszu szőrü csikó, négyesével egymáshoz
+pányvázva, azokat átverték egy ismerős sekélynél a vizen s
+éjszakára megérkeztek velök szerencsésen a városba.</p>
+<p>Alabint az alatt majd az unalom ette meg. Semmiről sem akart
+tudni, mint hogy Miriám üljön le vele pikétezni. Kártyázás közben
+azután elmondá neki Miriám: mennyi fáradságába került ezeket a
+nyomorult csikókat összefogdosni, estig nem csinált egyebet; alig
+is érnek valamit, pedig a javát válogatta.</p>
+<p>Még azután egy hétig mindennap át járt Miriám lovakat válogatni,
+s a mit ő elhozott, azokat Alabin reggel a mezrei vásártéren dobszó
+mellett elárverezte. Méreg-keveset adtak értök. A mit pedig reggel
+kapott, azt költségek fejében este kifizetgeté az örménynek.</p>
+<p>Ilyenformán nyolcz nap alatt csakugyan erélyesen behajtá az
+adót, mely a Mirzára ki volt vetve, hanem az olyan szépen
+<span class="pagenum"><a name="Page_211" id=
+"Page_211">-211-</a></span> felment a „jöttünk-mentünk
+ettünk-ittunk“-féle rovásra, hogy levonván a levonandókat, nem
+maradt több Alabin tárczájában száz rubelnél, a mit haza
+Szebasztopolba vigyen.</p>
+<p>Képzelhetni annak az orosz számvevő tisztnek kellemes
+meglepetését, a kinek Alabin ilyen formán beszámolt háromezer
+rubelről; letevén az asztalára száz rubelt kerek számban, a többit
+pedig papirosra rajzolva.</p>
+<p>Ha ez a számvevő tiszt valami okos ember lett volna, azt
+mondhatá Alabinnak: adj még hozzá másik százat, hogy legalább
+adhassak belőle ötvenet a kincstárnak, különben mi marad nekem? De
+ez oly ostoba becsületes ember volt, hogy ebből a tréfás dologból
+nagy lármát csinált; hadi törvényszéket, csempészeti vizsgálatot
+követelt s ilyenkor aztán nem lehetvén a hatóságoknak illedelmesen
+szemet hunyni a különben stereotyp számadások fölött, kénytelenek
+voltak Alabint hadi törvényszék elé vonni, tudtára adván, hogy
+mentse magát okosan, s ne engedje gyakorlatba jönni a tiszti
+számadások miatti büntetéseket, a miből sok mások számára
+kellemetlen aggodalmak származhatnának.</p>
+<p>Alabin az okosabb emberek közé tartozott, a mentség nagyon
+hirtelen készen volt nála. Ilyenformát mondhatott a hadi
+törvényszék előtt:</p>
+<p>„Én megtettem kötelességemet; az adót exequáltam, a míg letelt.
+Hogy a bevétel a költségekre felment, annak nem én vagyok oka,
+hanem Miriám. Minthogy ő birja a tatárok nyelvét tökéletesen,
+kénytelen voltam rábizni a lefoglalást. Nem kaptunk egyebet, mint
+lovat. Miriám lustasága miatt azt sem tudtuk <span class=
+"pagenum"><a name="Page_212" id="Page_212">-212-</a></span> egy nap
+alatt összeterelni; nyolcz nap kellett hozzá. Az alatt jelenlétünk
+drágaságot idézett elő a nyomorult városban, minden falat kenyérért
+Simferopolba kellett küldenem. Ha Miriám nem késedelmeskedik,
+legalább felét az összegnek megmenthetem; az ő hanyagsága okozta a
+pénzelfogyatkozást stb. stb.“</p>
+<p>Tetszett a főtiszt uraknak ez a védelem Alabintól; ilyenformán a
+bün terhe Miriámra volt szépen átháritva, a ki naturalizált tatár
+levén egy Krimiából Circassiába kivándorolt törzs ivadéka, minden
+gonosztettre képes s ha egy ilyenen rajta kapatik, semmi sem
+következik belőle inkább, mint azon meggyőződés, hogy idegen nemzet
+fiai mennyire méltatlanok azon tisztességre, hogy az orosz
+hadseregnél tiszti hivatalt viseljenek.</p>
+<p>Miriám jelen volt a hadi törvényszék előtt, midőn társa ezen
+vádat elmondá ellene, s rögtön felszólíttaték, hogy minden
+fontolgatás nélkül mentse, tisztogassa magát. Még pedig csak
+rövideden. A hadi törvényszék elnöke, Karvajoff tábornok ebédre van
+híva a kormányzóhoz, nem időzhet sokáig.</p>
+<p>Miriám büszke mosolylyal állt fel birái előtt, s merész
+önbizalommal tekinte Alabinra.</p>
+<p>– Uraim, szólt összefonva karjait büszkén. Azon kezdem
+válaszomat kérdéseitekre, hogy én Alabin őrnagyot a legegyűgyübb
+embernek tartom az ég alatt. A méltóságos elnök maga jól tudhatja,
+hogy Mezrevár tulajdonosa, Mirza Kobul egyike a leggazdagabb
+embereknek, és ime társam nem tud rajta nehány ezer rubelt
+behajtani, hanem a helyett hasznavehetlen lovakat foglaltat el
+tőle. Mirza Kobul egyike a legravaszabb embereknek. <span class=
+"pagenum"><a name="Page_213" id="Page_213">-213-</a></span> Az
+egész környék lakhelye körül négy verstnyi távolra az ő
+szövetségében áll, ugy hogy ő mindent elébb megtud, hogy sem
+meglephetné valami. Egy nagy sziklás hegy alatt tart valami rozzant
+kastélyt, s midőn idegenek jönnek hozzá, abban fogadja el őket. Az
+a kastély pedig egy nyomorult romladék, a hol még csak ablakok
+sincsenek. A megelőző állomásokon felfogadott kémjei vannak,
+csikósok, csárdások minőségében, kik őt előre értesítik érkezésünk
+felől. A rozzant kastélyban semmi sincsen, csupán piszok, s abban
+egy éjszakát sem lehet tölteni, mert éjjel a vén Mirza kutyákat
+uszit unokájára, a ki egy valódi szörnyeteg s azon felül őrült.
+Nemde igy adta ezt elő ti néktek társam, Alabin őrnagy. Mind ebből
+egy betü sem igaz. Én azt az egész környéket jól ismerem, mert
+gyermek koromban sokat időztem ott, s Mirza Kobul engem tart
+legkedvesebb emberének, annyira, hogy unokája kezét nekem igérte.
+Az, a ki éjjelenkint a vendégeket ijesztgeti, nem az ő unokája,
+hanem a csárdai csapláros leánya, Dzsula; és az sem nyavalyatörős,
+hanem csak alakoskodást játszik a jövevények ijedelmére, kik azt
+hiszik, hogy az éjjeli lárma valódi küzdelem hangja a kastélyban;
+pedig az csak szinjáték gyöngébb szivüek megpróbálására.</p>
+<p>A hadi törvényszék tagjai egymás szemei közé, majd Miriámra
+néztek s kezdte őket rendkivül érdekelni a fölfedezés.</p>
+<p>Alabin megzavarodva pattant fel e beszédre.</p>
+<p>– Miért nem mondta ön ezeket nekem akkor?</p>
+<p>– Kérem, őrnagy ur, legyen türelemmel; én nem vágtam az ön
+szavába. Én nem ismerek nagyobb feladatot, mint magamat a magas
+czár kegyeibe emelni, s fáradságaimért magam <span class=
+"pagenum"><a name="Page_214" id="Page_214">-214-</a></span> akarom
+a jutalmat aratni. Különben is titkomnak semmi hasznát sem veendé,
+mert Mirza Kobulnak legalább ötszáz fegyveres embere van, s ha neki
+ugy tetszék, minket minden kozákjainkkal együtt szétmorzsolhatott
+volna. Nekem korábbi ismeretségemnél fogva sikerült magamat
+beavatnom a Mirza kegyébe, s igy minden fortélyait jól ismerem. Ő
+egy messze elágazó összeesküvés fonalait tartja kezében, tömérdek
+fegyver, lőpor és mindenek fölött nagy mennyiségű vert pénz van
+birtokában s e mellett oly megtámadhatlan helyzetet foglal el a
+hegyek között, hogy ha csak ravaszsággal nem, erővel őt legyőzni
+csaknem lehetetlen. Ha a tábornok ur kegyeskedik e felőli
+felfedezéseimet tekintetbe venni, kérek nehány órai magányos
+kihallgattatást.</p>
+<p>Karvajoff rendkivül érdekelve volt; rögtön elhalasztá más napra
+a hadi törvényszék folytatását, megizente a kormányzónak, hogy ne
+várja az ebéddel, s elzárkozott Miriámmal.</p>
+<p>– Tehát te azt állitod, hogy a Mirza unokája nem azon rut alak,
+a kit én előttem Alabin leirt?</p>
+<p>Ez volt legelső kérdése Miriámhoz.</p>
+<p>– Nem uram. Az csak egy ravasz némber, a ki ijesztgető szerepére
+be van tanitva. Ah Szendereli szép, nagyon szép.</p>
+<p>– Szenderelinek hivják? kérdé a tábornok gyöngéd
+hangenyhülettel. És szereted te azt a leányt?</p>
+<p>– Szeretem uram.</p>
+<p>– Tehát miért árulod el akkor a Mirzát?</p>
+<p>– Épen azért, mert unokáját szeretem. Az öreg csak akkor akarja
+őt hozzám nőül adni, ha Krimiát megszabadíthatta az oroszoktól; és
+akkor nekem száz meg száz esztendeig kellene <span class=
+"pagenum"><a name="Page_215" id="Page_215">-215-</a></span> élnem.
+Vagy pedig ugy nyerhetném el őt, ha oda mennék hozzá lakni, s ott
+élnék holtig hegyei között; hanem ily lemondásra nem vagyok képes,
+midőn fényesebb pálya áll előttem; és ezt a pályát az ő bukásával
+kezdhetem meg. E vakmerő férfit egyedül én vagyok képes megtörni,
+mert rejtekhelyét kivülem senki sem ismeri.</p>
+<p>– Hogyan lehet az?</p>
+<p>– A legmeredekebb hegy tetején van azon sík rónaság, melyet
+lakhelyéül elfoglalt. E róna szorgalom által oly gazdaggá van téve,
+hogy évi termésével a reászoritott nehány ezer embert világ végéig
+eltáplálhatja, ugy hogy éhséggel onnan őt le nem lehet szoritani. A
+hegy két szük hegyfaltól van ismét körülvéve. Az észak felőli
+oldalon épen nincs mód azt megmászhatni, a déli oldalon pedig egy
+hegyi folyam keríti el, melynek legszűkebb torkolatán egy tömör ház
+van épitve; a mi meglehetősen malomnak látszik, de pincze ablakai
+ágyukkal vannak ellátva, s a közeledő hadsereget hosszában
+leseperhetik az utról. Ez a malom a legelső, a mit el kell
+foglalni. Ezen tul van a hegynek egy lejtős oldala, mely felől azt
+meg lehet támadni, ez lovakkal is járható, gyalog hadnak pedig épen
+nem lehetetlen feljutni rajta egész a hegy párkányzatáig. Itt
+kezdődik azonban a valódi ostrom feladata. Itt a rejtett tűzaknák,
+a fortélyos csavarulatok, a kiülő sziklák, a farkasvermek, oly
+veszélyessé teszik az állást, hogy a ki azokkal a legkisebb
+részletekig nem ismerős, seregének felét ott vesztheti, és még a
+legjobb siker mellett is fennmarad neki egy ötszáz főből álló
+elkeserült csapattal, melynek mindegyike valami okból kiszenvedett
+az oroszok <span class="pagenum"><a name="Page_216" id=
+"Page_216">-216-</a></span> miatt, kétségbeesett tusát vívni, s
+egyenkint elfoglalni a Mirza sánczait, lőporos tornyait,
+kincstárait, a legnehezebb ostromágyuk ellenében, miket a Mirza
+saját maga öntet, mig az ostromlók ágyuikat oda nem vihetik.</p>
+<p>A tábornok annyira ment ez elbeszélés alatt, hogy maga mellé
+ülteté Miriámot.</p>
+<p>– Ez nagyszerü veszély, itt Szimferopol közelében. S mint
+reményled a Mirzát elfoghatni. Csellel vagy erővel?</p>
+<p>– Csellel és erővel. Egy nem elég ellene; mert sok esze és sok
+ereje van.</p>
+<p>– Tanácsoljál!</p>
+<p>– Oroszul beszélek uram: egyenesen és oroszul. Én nem azért
+teszem e felfödözéseket, hogy azokkal valakinek kedveskedjem. Én
+teszem, hogy kitüntetésben részesüljek, hogy a felséges czártól
+érdemrendeket, előmozditásokat kapjak, s egy szóval saját magamnak
+érdemeket szerezzek. Én megismertettem önnel a veszélyt; többet még
+nem tevék; de le is győzöm azt, ha ön kieszközli számomra, hogy a
+Mirza elleni hadjárat egyenesen én reám bizassék. Arra kell ötezer
+ember; azt csak egy dandárnok vezetheti.</p>
+<p>– Az sok neked, Miriám.</p>
+<p>– Még az is csak oly módon elég, ha az alkalmas időt
+kiválasztjuk?</p>
+<p>– Mikor van az?</p>
+<p>– Ezt nem tudhatja rajtam kivül senki. A Mirza fegyveresei ugy
+vannak elosztva, hogy egyik héten egy ötöde portyázó őrjáratot tart
+álruhákban a környéken. Más ötöde az <span class="pagenum"><a name=
+"Page_217" id="Page_217">-217-</a></span> alatt otthon őrt áll a
+sánczokon és kapuknál, harmadik ötöde fegyvergyakorlatokat tart,
+negyedik és ötödik végre mezei munkát és kézmüveket folytat s igy
+megy váltogatva valamennyin végig, ugy hogy a ki az ágyukhoz ért,
+az ért az ágyuöntéshez is, a szántóvető és a lövész egy ember s
+minden harczos tud gyalog és lovas szolgálatot tenni.</p>
+<p>– Ez nevezetes belrendezés.</p>
+<p>– Történik azonban néha, hogy nevezetes eseteknél az egész
+fegyveres nép négy ötöde elhagyja a várat s csak az ötödik marad
+benn a Mirzával. Ezt az alkalmat kell ellesnünk s akkor lesz elég
+egy ötezer főnyi dandár a hegyi rejtek elfoglalására, nem levén
+elég kéz a védeszközök munkába hozatalára.</p>
+<p>– S mikor jő ilyen alkalom?</p>
+<p>– Azt majd én elő fogom idézni, mihelyt e dandár parancsnoka
+leszek.</p>
+<p>A tábornok megszoritá a merész ifju kezét. Nem állhatta meg,
+hogy végül ne kérdezze tőle:</p>
+<p>– És ha Mirza Kobul legyőzetett, el fogod-e venni akkor
+unokáját?</p>
+<p>Miriám meghajtá magát és okosan felelt.</p>
+<p>– Föltéve, hogy a fölséges czár a Mirza birtokaival engemet
+jutalmazand meg.</p>
+<p>És még mélyebben hajtotta meg magát. A tábornok fejére tehette
+kezét, mintegy áldásképen.</p>
+<p>Azzal elbocsátá őt magától, a haditörvényszékkel tudatva,
+<span class="pagenum"><a name="Page_218" id=
+"Page_218">-218-</a></span> hogy a csempészeti kérdésből sokkal
+fontosabb ügy fejlődött ki, minél fogva az elébbi kiegyenlítettnek
+tekintendő.</p>
+<p>A kormányzónál már az ebéd végén voltak, midőn Karvajoff
+odaérkezett. Senki sem birta megfogni, mi történhetett, hogy az
+első szavak után, miket a tábornok a kormányzó fülébe súgott, az
+fölkelt az asztaltól, bocsánatot kért, vele együtt szobájába
+zárkózott, s egész este elő nem jött.</p>
+<p>Miriám pedig haza ment, s egy czitromlevével e szókat írta egy
+ötrubeles bankjegy szegélyére:</p>
+<p>„Mirza Kobulnak. – A mit rám biztál, elvégeztem. Miriám.“</p>
+<p>Ezt a bankjegyet a láthatlan betükkel egy boritékba takarta,
+melyet Hajbakut örmény szatócsnak czímzett, levelet írván mellé,
+melyben köszönettel téríti meg ezt a kis tartozását s ezt egy
+tatárnyargoncznak átadta; ki ott a postai közlekedés
+fenntartója.</p>
+<p>Nehány hét mulva Miriám megkapta a Vladimir-rend keresztjét és a
+dandárparancsnoki kinevezést.</p>
+<hr class="chap" />
+<p><span class="pagenum"><a name="Page_219" id=
+"Page_219">-219-</a></span></p>
+<h3>V.<br />
+AZ ÁRULÓ.</h3>
+<p>Azon naptól kezdve Miriám szerencséje meg volt alapítva,
+felhivatott Szent-Pétervárra ott több hónapot töltött, s mint gróf
+Miriánoff érkezett vissza Krimiába. Karvajoff legnagyobb bizalmával
+tisztelé őt meg; csaknem mindennapos volt házánál s ezt arra
+használta Miriám, hogy a tábornok legtitkosabb gondolatjait is,
+miket négyszem között szokott kibeszélni, közölte szentpétervári
+pártfogóival. Ez orosz rendszer: „én elárullak téged, hogy te ne
+árulj el engem“; a főtisztek tudósitást adnak alárendeltjeik felől,
+és az altisztek előljáróikról: egyik a másiknak kéme. Kém van
+minden házban, ott ül a családok bizalmas tüzhelyénél, cseléd
+gazdáját, nő férjét vigyázza, s nem hallatlan eset, hogy az édes
+anyja elárulja tulajdon gyermekét.</p>
+<p>Egy napon Karvajoff nagy bizalmasan azt találta mondani
+Miriámnak, hogy a valódi trónörökös tulajdonképen nem K. herczeg,
+hanem S. herczeg; mert a törvények szerint a czár első szülötte a
+trónörökös; már pedig K. herczeg akkor született, midőn Miklós még
+nem volt czár, e szerint a czár elsőszülötte az utána következő
+testvér, mint a ki már Miklós trónra lépte után született s igy ő a
+valódi trónörökös.</p>
+<p>Két hét mulva Karvajoffot a Kaukazusba küldték, a mi első foka a
+kegyvesztésnek, Miriám pedig ő helyébe neveztetett ki. Ez is
+rendszer: szeretlek, hogy itt vagy, de még jobban szeretem, ha nem
+vagy itt, mert akkor én ülhetek a helyedre. <span class=
+"pagenum"><a name="Page_220" id="Page_220">-220-</a></span> Miriám
+csak a rendszert követte s igen szépen haladt mellette előre.</p>
+<p>Az már köztudomásu dolog volt felőle, hogy saját nemzetét,
+nevelőatyját és jóltevőjét elárulta, s ennélfogva mindenki igen
+nyájas és alázatos iparkodott iránta lenni, még a nálánál feljebb
+valók is, mert azt senki sem tudhatta, hogy mi kárt tehet, ha
+megharagszik.</p>
+<p>Egy nagy katonai szemle alkalmával, a mint Mirianoff több
+főtiszttel együtt egy csoportban lovagolt; egyszerre a szabályszerü
+sortüzelés után összerogyott Miriámmal a ló s ő a földre esett. A
+mint odasiettek segélyére; akkor vevék észre, hogy az elbukott
+paripa vérzik, meg van sebesítve. Mintha a füle mellett golyó
+hatott volna be. Ha egy ujnyival odább talál épen Miriám mellén
+megy keresztül.</p>
+<p>A tábori sebészek rögtön kivonták a ló fejéből a belelőtt
+gyilokszert s akkor látták, hogy az nem golyó, hanem egy puska
+körömvasa, melybe összehajtogatott papir volt dugva; a papiron ez a
+két szó: „az áruló Miriámnak.“</p>
+<p>A főtisztek rögtön vizsgálatot sürgettek, a kormányzó az ezredek
+megtizedelésével fenyegetőzött, ha a vakmerő lövészt fel nem
+fedezik; de Miriám maga közbejárult, s ő kérte, hogy hagyják az
+egész esetet említetlenül. Ő miatta senki se szenvedjen.</p>
+<p>Ez engedékenysége, e vakmerő daczolás a titokban készülő
+veszélylyel még jobban lefegyverzék elleneit. A babonás oroszok
+közt az a hit támadt, hogy amuletje van, mely félre fujja a golyót,
+mint a repülő szúnyogot. <span class="pagenum"><a name="Page_221"
+id="Page_221">-221-</a></span></p>
+<p>Annál nagyobb volt a tatárok elkeseredése irányában. A czár
+kegye szép mezei jószággal ajándékozá meg Miriámot Karaszu Bazár
+mellett, azt egy évben háromszor felgyujtották a tatárok, még
+idejök maradt a leégett ház oldalára felirhatni a legyilkolt
+cselédek vérével:</p>
+<p>„Emlékül Miriámnak, az árulónak.“</p>
+<p>Másszor lepecsételt ládikót kapott Miriám, tele aszalt
+gyümölcscsel. Jól járt, hogy maga nem bontotta azt fel; a
+szekrénykében ármányos pokolgép volt rejtve, mely a falhoz mázolta
+a szegény kozákot, kire annak felnyitása bízatott.</p>
+<p>Miriám a vizsgálatnál a széttört pisztolycsöveken Mezrevár
+gyártmányait ismeré fel, s olyan illatos fügék sem teremnek másutt,
+Mezrevár paradicsomán kivül, minővel a pokolgépet rejtő szekrényke
+tömve volt, hogy a lőpor szaga keresztül érezhető ne legyen. Mind
+ezt nem késett a kormányzóval tudatni.</p>
+<p>A titkos értekezleten elhatározák, hogy Mirza Kobul meg van érve
+arra, hogy fájáról lerázassék.</p>
+<p>Miriám bemutatá tervét.</p>
+<p>E napokban kell Perekopon keresztül egy nagy pénzszállitmánynak
+jönni Moszkauból. Már több izben megtörtént, hogy az orosz kormány
+által küldött összegek a Perekop és Szimferopol közti uton
+elvesztek. A kisérő csoportokat az ördögtorkolata nevü mély
+völgyben háromszorta számosabb rablósereg támadta meg s elvette
+tőlük a pénzt; a mivel azután az ismeretlen hegyszakadékok közé
+menekülhetett.</p>
+<p>E rablókat rendesen egy magas férfi vezette, a ki arany álarczot
+viselt. Ez arany álarcz senki sem más, mint Mirza Kobul.
+<span class="pagenum"><a name="Page_222" id=
+"Page_222">-222-</a></span></p>
+<p>Ő rendesen szokta tudni, mikor küld a kormány pénzeket
+Szebastopolba, és azt is, mekkora kiséret mellett? rendesen sikerül
+neki azt a legnagyobb vakmerőséggel megrohanni s mielőtt magához
+térhetne első zavarából a megtámadott csapat, a szekereket
+kirabolni s odább állni tartalmaikkal.</p>
+<p>Kétségtelen, hogy ezt az alkalmat sem fogja kisérletlen
+elszalasztani.</p>
+<p>Azonban ezuttal kelepczébe kell kerülnie.</p>
+<p>Jöjjön Perekoptól az ördögtorkolati csárdákig egy zászlóalj
+gyalogság s két szotnia kozák a küldött pénzt hozó szekerekkel. Ott
+álljanak meg éjszakára. Ugyanekkor egy más parancsnok hasonló
+erővel jöjjön rájuk szemközt Szimferopolból; ennek legyen
+nyiltparancsa a küldeményt átvehetni; ez alatt Miriám maga két
+zászlóalj vadászszal megkerülve az ördögtorkolatot; elfoglalja azt
+az egyetlen szorost, melyen keresztül Mezrevárba juthatni s
+ilyenformán ezuttal ki nem kerülheti az arany álarcz a
+tőrbe-jutást, a miből ezuttal ki nem szabadul.</p>
+<p>Mezrevárral azután könnyü lesz boldogulni. Lehet, hogy az első
+hírre önkényt feladják azt.</p>
+<p>Mig Szebasztopolban e tervet készítették, az öreg Mirza Kobul is
+nagy terveken törte fejét. Ünnepélyhez készült. Várának minden
+asszonya varrott, hímezett, patyolatot és selyemkelméket;
+szövőgyára a legpompásabb mintákra készite pálmás szöveteket, miken
+keleti fantazia remekelt. Előre sütteté a sok mézes kalácsot,
+mandulával hintve s három szakácsnak volt dolga, hogy a töméntelen
+czukorsüteménynyel elkészüljön. <span class="pagenum"><a name=
+"Page_223" id="Page_223">-223-</a></span></p>
+<p>A sok gyár s kemencze füstölését messzire lehete látni onnan, de
+ha valami idegen kérdezte: mi füstöl ott? azt felelték a tatárok:
+meszet égetnek ott sokat, meg szenet jó uram.</p>
+<p>– Mire készülsz atyám olyan nagyon? kérdé megsokalva az
+ünnepélyes munkát Szendereli a Mirzától; ráfonódva öreg apja vén
+vállára símuló szép termetével. Ki megy itten férjhez, hogy ugy
+készültek a lakodalomhoz?</p>
+<p>Az öreg Mirza mosolyogva tekinte szép unokájára, kinek arcza
+olyan halavány lett azóta, mióta azt beszélik, hogy Miriám áruló!
+meg is csipkedte ez arczát két ujjával, hogy pirosabb legyen, s még
+tréfásan felelt neki.</p>
+<p>– Hát te magad.</p>
+<p>A leány búsan megcsóválta fejét és azt susogta: soha; és
+könyezett bele.</p>
+<p>Az öreg pedig kaczagott és egyre süttette a mézes kalácsot
+halomra, s varratta a nászingeket, mintha hat leányt akarna férjhez
+adni.</p>
+<p>Pedig még azt sem tudta senki, hol van a vőlegény.</p>
+<hr class="chap" />
+<p><span class="pagenum"><a name="Page_224" id=
+"Page_224">-224-</a></span></p>
+<h3>VI.<br />
+AZ ARANY ÁLARCZ.</h3>
+<p>Mióta Krimia a czár tartományai közé tartozik, kezdenek a
+nagyobb városokban vendéglősök megtelepedni; az előtt az volt a
+szokás, hogy az utazó a legjobb külsejü házhoz tért be s ott
+ellátták mindennel s még megköszönték neki, hogy hozzájuk
+szállt.</p>
+<p>Szimferopolban egy német vendéglős nyitotta meg türhető hotelét;
+ide szoktak leginkább a keresztül utazó főtisztek betérni.</p>
+<p>Egy estve négy fiatal tiszt ült együtt az „Arany szarvas“ étkező
+teremében. Vacsora után voltak már és punch előtt; időtöltésből
+kártyázgattak együtt.</p>
+<p>Kettő régi ismerősünk köztük: Miriám és Alabin, a másik kettő
+csak segédei.</p>
+<p>Alabin volt kiküldve a nyiltparancscsal, hogy az alatta álló
+fedezettel átvegye a Perekopból jövő szállitmányt. Az átgondolt
+terv szerint minden előkészületnek a legnagyobb titokban kelle
+megtörténni. A csapatok a külvárosban hagyattak, s azoknak éjjel
+kellett átvonulniok; parancsnokaiknak pedig az „Arany szarvas“-ból
+korán három órakor reggel utánok menni, hogy még csak sejtelme se
+legyen senkinek az előkészületről.</p>
+<p>A négy tiszt vigan mulatva tölté az időt éjfélig, akkor Miriám
+figyelmezteté őket, hogy jó lesz feküdni menniök, mert ki tudja,
+mikor fognak ismét alváshoz juthatni? <span class=
+"pagenum"><a name="Page_225" id="Page_225">-225-</a></span></p>
+<p>Kiki sietett a punchot kiinni poharából, s egymásnak jó éjszakát
+kivánva, betértek hálószobáikba.</p>
+<p>A lovászoknak meg volt rendelve, hogy a paripákat egész éjjel
+nyergelve tartsák, s a vendéglősnek meghagyatott, hogy a kapuját be
+ne zárassa.</p>
+<p>Az különben is fölösleges lett volna, miután a kapujárás alatt
+fegyveres őr volt felállitva, s itt a város közepén mitől lehetne
+tartani?</p>
+<p>A vendéglő ugy volt felosztva, hogy ugyanazon folyosóról nyilt
+két osztály, mindegyik két szobából álló. Az egyiket elfoglalá
+Miriám, a másikat Alabin. A külső szobákban segédtiszteik
+telepedtek le.</p>
+<p>Egész napi lovaglás után, a mint ágyára veté magát Alabin,
+azonnal elaludt, s álmában tatárfejekben játszott Miriámmal, és
+nyert iszonyatosan, s minden tatárfőn egy-egy arany álarcz volt.
+Még javában szeretett volna álmodni, midőn felébreszték. Valaki
+végighuzta jéghideg kezét orczáján.</p>
+<p>– Ah, már reggel van Nikolaj? ásita félálomban Alabin, azt
+vélve, hogy segédje költögeti s nagyot akart nyujtózni, a midőn
+tapasztalá, hogy mind a két keze erősen le van szorítva s a mint
+ijedten fel akart kiáltani; egyszerre teledugták a száját valami
+selyemkendővel.</p>
+<p>Három alak volt a szobájában. Kettő sietve összekötözé kezeit
+erős ellentállása daczára, a harmadik az alatt egy tolvajlámpát
+vont elő palástja alól s egy futó fényvonalt engedett végigvillani
+a szobán.</p>
+<p>Alabin a futó fénynél megpillantá a hivatlan látogató
+<span class="pagenum"><a name="Page_226" id=
+"Page_226">-226-</a></span> képén az arany álarczot. Magas,
+erőteljes alak volt az, bő hosszu ujju burnuszban, melynek
+hátravetett csuklyája pompásan fonott gyöngyös turbánt engede
+láttatni. E turbánhoz volt csatolva az arany álarcz, mely annyiban
+különbözött szokott bálias álczáinktól, hogy rajta száj, orr és
+szemek számára nem voltak megfelelő idomok, hanem az egész czifra
+arabeszkekkel volt kimetélve, azok hasadékain át nézett és
+lélekzett az ismeretlen.</p>
+<p>A másik kettő arcza fekete fátyollal volt boritva.</p>
+<p>Mikor Alabin a mozdulatlanságig meg volt kötözve, szája betömve;
+akkor az arany álarczos odaállt eléje, s nyugodt mély hangon,
+melyet az álarcz is tompitott, mondá neki francziául:</p>
+<p>– Monsieur Alabin; máskor, ha ön az arany álarczost akarja
+elfogni, egyik szemét se hunyja le.</p>
+<p>Azzal felkereste Alabin felöltönyében annak tárczáját, felnyitá,
+kivette belőle a Perekopból jövő dandárnok számára irt nyilt
+parancsot. Egyébhez nem nyult; a mi más egyéb kihullott belőle, azt
+visszarakta szépen.</p>
+<p>– Már most tessék nyugodtan aludni tovább: súgá a tisztnek az
+arany álarczos; s a vastag takarót fejére vetette. Alabin sem
+látni, sem hallani nem volt képes, merre távoztak el.</p>
+<p>Három órakor Miriám segédjével együtt lement lovászaihoz,
+paripáit, fegyvereit rendbe hozatta; s kérdezé Alabin lovászaitól,
+hogy gazdájuk felkelt-e már?</p>
+<p>Azok azt felelték, hogy még nem izent le.</p>
+<p>– Tehát fel kell a segédet költeni, nehogy elkéssünk: monda
+Miriám, azzal lovára ült s négy emberből álló kiséretével
+<span class="pagenum"><a name="Page_227" id=
+"Page_227">-227-</a></span> eltávozott, csapatjait a városon kivül
+utban találva az ördögszakadéki hegyek felé. Azokat rögtön a mély
+vizomlásokon keresztül a jól ismert hegyzugokon átvezette. Dél
+lehetett, midőn az ördögszakadék szorosába kiérkezett, ott
+vadászait az alacsony bokrok közé a legnagyobb vigyázattal
+elhelyezte s ott vártak nagy csendességgel a megkerített tatárokra,
+kiktől egy lélek sem fog onnan megszabadulhatni.</p>
+<p>E közben az a baleset történt Miriámmal, hogy a mint egyik
+pisztolyát megtöltötte, az véletlenül elsült s a balkeze kisujját
+egészen elszakította.</p>
+<p>Miriám hideg vérrel engedé a sebésznek az elroncsolt ízt
+levágatni s miután az azt jól, roszul bekötözte, még csak karját
+sem engedte felkötni; csak ugy a kabátja alá dugta a kezét; hisz az
+az egy újj annyi, mint semmi az embernek.</p>
+<p>Ott várt azonban estig, a nélkül, hogy ellenfelei érkeztek
+volna. Este felé saját maga, segédeit, és egy pár lovast magához
+véve, megindult kémszemlészetre az ördögszakadéki mély úton végig.
+Ellovagoltak messzire, a nélkül, hogy valahol ellenséget sejthettek
+volna meg.</p>
+<p>– Attól tartok leginkább, monda Miriám segédtiszteinek hogy az
+öreg róka neszt kapott előkészületeinkről s ezuttal hegyei között
+maradt.</p>
+<p>Már egész odáig lovagoltak a mély sziklatorkolatban, a hol egy
+kanyarulatnál az országutra le lehet látni, s itt nagy bámulatra
+szemközt jönni látták Bianoff ezredest Perekop felől, szép rendben
+a maga huszárjaival és granátosaival; – de szekerek nélkül.
+<span class="pagenum"><a name="Page_228" id=
+"Page_228">-228-</a></span></p>
+<p>Miriám odanyargalt eléjük s az első üdvözlés után azt kérdezé
+Bianofftól:</p>
+<p>– Hát a szekereid hol vannak a küldött pénzzel?</p>
+<p>Az ezredes egész biztonsággal felelt.</p>
+<p>– Azokat a csardaki állomásnál átvette tőlem e reggel egy
+főtiszt, kinek nyilt parancsa volt azt tőlem ott átvenni s az
+általa tudva levő helyre szállitani.</p>
+<p>– S te átadtad neki azokat! kiálta Miriám.</p>
+<p>– Nyilt parancsot mutatott; négyszáz huszárt hozott fedezetül;
+azt mondta, hogy a pénzt Szebastopol helyett Kertsbe kell
+szállitania a kaukazi hadsereg számára; még kért tőlem száz
+gyalogot a fedezethez, a mit én nem is tagadhattam meg tőle.</p>
+<p>Miriám minden szónál növekedő bámulatot tanusitott arczán; az
+ezredes által előmutatott nyilt parancs elismerhetlenül ugyan az
+volt, a mit Alabin vett át. Semmi kétség sem lehetett felőle.</p>
+<p>– S hogy nevezte magát ez a tiszt? kérdé Bianofftól.</p>
+<p>– Neve ismeretlen előttem: Marziavnak nevezte magát.</p>
+<p>– Csókolom a kezeidet! kiálta fel Miriám. Akkor te magának Mirza
+Kobulnak adtad át a küldeményt, mert az ő titkos neve Marziav; a
+mivel czinkosaihoz szokott levelezni. Magad adtad át neki a pénzt,
+s még ráadásba száz granátost.</p>
+<p>Még a ló is megijedt Bianoff alatt e szavakra, a főtiszt
+elsápadt, mint a fal.</p>
+<p>– Való ez? kérdé Miriámtól.</p>
+<p>– Csalhatlanul. Mert tőled Alabinnak kellett volna átvenni
+<span class="pagenum"><a name="Page_229" id=
+"Page_229">-229-</a></span> a pénzt, kinek rég itt kellene lenni
+egy zászlóalj gyalogsággal, vele huszárság nem is volt; s neki
+Szimferopolba kellett menni, a hogy az én napi parancsom szól.</p>
+<p>Bianoff egy szót sem mondott erre, csak a nyeregkápájába nyúlt s
+hallani lehetett, mint húzza fel egyik pisztolyát. Arcza olyan
+fehér volt, mint csak lehet valakié, ki arra gondol, hogy magát
+rögtön főbe fogja lőni.</p>
+<p>Miriám megfogta az ezredes kezét.</p>
+<p>– Ne csinálj semmi bolondot pajtás. Jobb lesz, ha vágtatsz
+vissza s iparkodol utolérni a vakmerőket; különben is te nem vagy
+hibás; hanem Alabinnal majd számolunk. Ez a nyiltparancs eltévedése
+megfoghatlan. Egyébiránt légy eszeden, semmi baj sincs, annyit
+csakugyan nyertünk, hogy Mirza Kobul fegyveresei nagy részével
+várán kivül szorult; a félszigetről ki nem menekülhet, a mezrei
+uttól pedig el van vágva. Most siess utána gyorsan.</p>
+<p>Bianoff elkeserült lélekkel sietett vissza; természetesen az
+éjszakai üldözés oly kevés sikerével gazdagítva küldetését, a
+milyen keveset csak várni lehet olyan helyen, a hol százfelé visz
+az ut s minden megkérdezett jövevény természetes szövetségese
+annak, a kit üldöznek; sem egy kereket, sem egy sisakot soha meg
+nem találtak ők az elvitt szekerekből és granátosokból.</p>
+<p>Miriám pedig azonnal nyargalt Szimferopolba, csupán egy lovásza
+kiséretében. Segédét és a többieket visszaküldé csapatjához, azon
+parancscsal, hogy visszatérteig azon helyt maradjanak. <span class=
+"pagenum"><a name="Page_230" id="Page_230">-230-</a></span></p>
+<p>A város alá érve, künn találta az őrtűz mellett Alabin
+csapatjait. Kérdésére azt felelték, hogy reggel óta várják az
+indulási parancsot, de még nem kapták meg.</p>
+<p>Az „Arany szarvas“ elé érve, még akkor is ott látta a hátra
+hagyott őrt, s az udvaron felkantározva álló lovak mellett ácsorgó
+lovászoktól azt tudá meg, hogy Alabin segédjével együtt még most is
+alszik, s ajtaja be van zárva.</p>
+<p>– Be kell törni! kiálta Miriám, s maga segíte befeszíteni az
+ajtót, mely kettős zárral volt belül ellátva.</p>
+<p>Az előszobában feküdt Alabin segéde, a belsőben pedig maga,
+mindkettő megkötözve s félig megfulladva a szájaikba tömött selyem
+kendővel.</p>
+<p>Többet, mint félnapot kellett tölteniök e kínos helyezetben.</p>
+<p>Alabinnak idő kellett hozzá, mig kötelékeitől megszabadítva
+magához birt térni, s csak nehány óra mulva volt képes, hogy a
+vizsgálatra összegyűlt haditörvényszék előtt megjelenjen.</p>
+<p>Az adott vallomások még rejtélyesebbé tették ez esetet. Alabin
+ajtaja be volt zárva kétszeresen; a kapun belől állt egy őr, künn
+az utczán járt egy másik. Senki sem látott a vendéglőbe egész
+éjszaka valakit bemenni, vagy onnan kijönni.</p>
+<p>Miriám maga egész éjszaka fenn volt és semmi zajt nem hallott.
+Egy izben ki is ment, megvizsgálni, ha ébren vannak-e az őrök s
+mindkettővel öt perczig beszélgetett a rendszabályos kérdésekre
+választ adatva. Ha valaki Alabint meg akarta rohanni, egyenesen
+Miriám szobáján kellett volna neki a háztetőn <span class=
+"pagenum"><a name="Page_231" id="Page_231">-231-</a></span>
+keresztül menni, az alatt mig ő odalenn járt; de öt percz alatt
+bemenni, két embert megkötözni, iratokat kikeresni s ismét
+eltávozni, tiszta lehetetlenség. Azon felül Miriám ablakai nem is
+voltak nyitva.</p>
+<p>– Itt valakinek árulónak kell lenni! kiálta fel végre
+türelmetlenségre fakadva a haditörvényszék elnöke.</p>
+<p>Alabin és Miriám egyszerre, mintegy önkénytelenül egymásra
+tekintettek, mintha mondanák: „az kettőnk közül az egyik.“</p>
+<p>– Én tudok egy ismertető jelt, szólt Alabin sötét
+arczkifejezéssel; midőn az arany álarczos a selyemkendőt fogaim
+közé dugta, jobb keze kisujját erősen megharaptam; ugy hiszem, ezt
+a jelt sokáig fogja viselni.</p>
+<p>Miriám keserűn mosolygott.</p>
+<p>– Nagy kár, hogy nem bal kezét harapta meg; igy nem jönnék azon
+kellemetlen helyzetbe, hogy ujjamat vizsgálat alá ne bocsáthassam,
+miután épen azt ma reggel ízig ellőttem.</p>
+<p>– Ha való: veté közbe szárazon Alabin.</p>
+<p>Miriám e sértő észrevételre, hirtelen letépte sebzett ujjáról a
+kötőléket s ujra vértől csurgó kezét megmutatá a törvényszék előtt,
+melynek tagjai elszörnyedve kérték, hogy köttesse be azt ujra,
+hiszen semmi kétségük felőle, hogy igazat mondott.</p>
+<p>Miriám dühtől reszketve fordult Alabinhoz, mig balját
+bekötözék.</p>
+<p>– A másik kezem szolgálatjára áll önnek.</p>
+<p>– Elfogadom, suttogá Alabin, ajkait összeszíva.</p>
+<p>A két fiatal tiszt másnap párbajt akart víni; azonban közbejött
+<span class="pagenum"><a name="Page_232" id=
+"Page_232">-232-</a></span> a kormányzó parancsa, mely megtiltá
+nekik a vívást; mindkét tisztet felmenté a vizsgálat alól,
+megerősité elébbi rangjaikban s feladatául tüzé, hogy rögtön
+Mezrevár alá sietve, majd ott bizonyitsák be, melyikük hűsége és
+bátorsága nagyobb? A haditörvényszék egyuttal oda utasíttatott,
+hogy az egész balesetet tulajdonítsa a két alárendelt őrnek,
+azoknak adasson egy adag botot, s több lármát ne csináljon
+belőle.</p>
+<hr class="chap" />
+<h3>VII.<br />
+A MENYASSZONY ÁLMAI.</h3>
+<p>– Mit álmodtál szép leánykám? mit álmodtál te gyönge
+szívecske?</p>
+<p>Igy kérdezte reggelenkint szép unokáját Mirza Kobul; és a
+menyegző napja már közel volt.</p>
+<p>Mirza Kobult hiába keresik Kercstől Eupatoriáig, föld alatt
+eltünik ő üldözői elől, mint a tündér; délibábot kergetnek azok!
+midőn utána futnak, hátuk mögött van rég. Midőn az orosz portyázók
+szanaszét futnak az egész országban, kérdezősködve utána, akkor ő
+már otthon ül és kényelmesen szürcsölgeti rózsavizes malozsa nedvét
+s kérdezgeti unokájától: „mit álmodtál szép gyermekem?“</p>
+<p>– Álmodtam is, és ugy tetszik, mintha most is igazán látnám.
+Tele volt szobám piros virággal, minden bimbó, minden virág olyan
+szép piros volt és eleven; csak egy volt közöttük <span class=
+"pagenum"><a name="Page_233" id="Page_233">-233-</a></span> fehér
+és lankadt, és az a virág én voltam. Ott feküdtem a ravatalon és az
+is tele volt virággal. A ravatal lábánál pedig fel volt állitva a
+virágember; a minőt csak menyegzők alkalmával szokás a lakodalmas
+házban felállitani: öltözete tiszta rózsa, a két keze liliomokból,
+lábai folyondárokkal befuttatva, turbánja szép császárszakál, a
+haja árva-lyán kalász, szemei csillagvirágok, orczái halaványpiros
+mályvarózsákból, és ajka egy sor százszorszép. Körülöttem énekeltek
+és daloltak, azt sem tudom már kicsodák? és énnékem ugy fájt a
+szivem bele; a midőn egyszerre lehullott minden rózsa és liliom az
+előttem álló virágemberről, és helyette ott állt – Miriám. És nem
+tudtam magamat tartóztatni, hogy ne sirjak, a midőn őt magam előtt
+állni láttam.</p>
+<p>Az öreg jobbra balra simítja leánykája hajfürteit s elkezdi az
+álmat magyarázgatni.</p>
+<p>– Virágot látni álomban sokat, az nagy örömet jelent; leány, a
+ki magát halottnak látja, nem sokára menyasszony lesz; a ki
+eltávozott kedvesét siratja álmában, annak kedvese nem soká vissza
+fog térni.</p>
+<p>– Nem térhet ide Miriám vissza soha; sóhajta búsan e leány, s
+ugy elfelejtkezett magáról, hogy még azt a habkönnyü piskótát is,
+melynél egyebet napjában nem evett; a kis arany halaknak szórta,
+mik szobája szökőkutas medenczéjében uszkáltak vígan alá s fel, s
+enyelegtek egy piczi kis fakó halacskával, mely még ikraképen
+vetődött vizükbe s nem gondoltak vele, hogy ez a kis fakó halacska
+idő jártával majd egy nagy orosz csuka lesz, mely őket mind
+elnyeldesi.</p>
+<p>A szép leány nem láthatta atyja mosolygását, a midőn az
+<span class="pagenum"><a name="Page_234" id=
+"Page_234">-234-</a></span> eltávozott; de magában elgondolá, hogy
+az még is lehetetlen, a mit az emberek beszélnek. Miriámnak nem
+lehet, nem szabad árulónak lenni.</p>
+<p>A kinek nemzete annyit szenvedett, olyan szerencsétlen, az nem
+árulhatja el ezt a szenvedő hazáját egy gyülölt idegen kegyéért; a
+kire annyi dicsőség várt mint honfira, az nem árulhatja el
+halhatatlan hírnevét egy szolga dicsvágyért, mely megpirít, midőn
+kielégitett; és a kit ugy szeretett a nő, oly híven, oly igazán;
+nem lehet az árulója a mennybeli szerelemnek.</p>
+<p>Ha az egész világ elitéli is őt, ám a szerető hölgy talál
+mentséget számára, az ő szivéből csak az élettel együtt lehet
+kitépni emlékét.</p>
+<p>És ha minden élő jel ellene tesz tanubizonyságot, akkor álmodik
+felőle, és ébren is felőle álmodik, és jol tudja, hogy az csak
+álom, még is ragaszkodik hozzá.</p>
+<hr class="chap" />
+<h3>VIII.<br />
+TATÁR HARCZ.</h3>
+<p>Miriám két egész ezredet egyesite Marzia városban; lovasait,
+gyalogságát ugy be tudta hozni a szoroson, hogy a meglepett
+lakosság egy szót sem tudott meg előbb jöveteléről. Minden
+elől-utol találkozót összefogdostak előőrsei s Hajbakut örmény a
+legőszintébb csodálkozással látta a fényes tábornok urakat
+leszállani kapuja előtt s azt sem tudta, melyiknek csókoljon
+<span class="pagenum"><a name="Page_235" id=
+"Page_235">-235-</a></span> kezet a sok közül elébb, midőn
+méltóztattak házába benyitni.</p>
+<p>Miriámnak első szava az volt hozzá, hogy kiparancsolta saját
+házából.</p>
+<p>– Fiam! monda e tisztes ősz embernek, ki neki apja lehetne;
+fiam, keress magadnak más szállást, mert ezentul én fogok itt
+időzni. Ismerlek, ki vagy: jó pénzért számomra kikémlelted a
+Mirzát; de még jobb pénzért kéme lennél a Mirzának én ellenem.
+Használtalak, már most nem kellesz, s félni sem akarok tőled. Rajta
+légy, hogy jó messze válaszsz lakást ettől a várostól. Ha
+eltávozunk, a házadat ismét itt találod. Ha valami károd lesz, majd
+becsültesd meg s folyamodjál érte Szentpétervárra.</p>
+<p>A jámbor örmény jónak látta ezzel a vigasztalással beérni. Hisz
+a moszkók csak a lakását vették el; még gonoszabb lehetne pedig a
+dolog, ha azok adnának neki lakást, ott, a hol neki nem
+tetszik.</p>
+<p>Miriám azonnal elrendezé csapatjait, a legnagyobb ovatossággal,
+hogy az átelleni sziklatetőkről hadi tervét ki ne kémelhessék.
+Tiszteinek meg volt parancsolva, hogy szüntelen közkatonai köpenyt
+viseljenek egyenruháik felett s osztályát senki el ne hagyja.</p>
+<p>Midőn az előőrsök vizsgálatából az örménytől elfoglalt házhoz
+visszatért, nagy meglepetés várt reá; a vitéz Karvajoff tábornok
+érkezett oda Jekaterinoszlávból, az a derék ember, kinek ő mostani
+rangját köszönheti, s ki viszont ő neki köszönheti, hogy most ott
+időzhet a világ háta mögött, Jekaterinoszlávban, a Kaukazuson tul.
+<span class="pagenum"><a name="Page_236" id=
+"Page_236">-236-</a></span></p>
+<p>Mind a ketten azt mondták, hogy nagyon örülnek, a midőn egymás
+kezét megszorithatták.</p>
+<p>A tábornok egy zárt levelet adott át Miriámnak, melybe az volt
+irva a kormányzó által, hogy Karvajoff tábornok és Alabin ezredes
+előtt adja elő azon hadi tervét a legrészletesebben, melylyel Mirza
+Kobult megtámadni szándékozik.</p>
+<p>Miriámnak engedelmeskedés volt a dolga. Elővette térképeit,
+mikben a mezrei rejtek legtitkosabb erősségei, védhető és
+hozzájárulható helyiségei pontosan fel voltak jegyezve. Akárki
+készitette azokat, bizony jártasnak kellett lennie azon a vidéken,
+s nem csak szemeivel, de eszével is meglehetősen birni.</p>
+<p>– Itt három feladat van, monda Miriám, miután a helyzetet
+lerajzolá. Az első minden esetre a malomnak nevezett erőd
+elfoglalása. Ez pusztán leleményesség dolga, egyedül találékony
+észt feltételez végrehajtójától, a miért én azt Alabin ezredesre
+kivánom bízni; mint kinek hasonló esetekben hirteleni önfeltalálása
+nevezetes. Második műtétel az elősánczok elfoglalása a
+hegy-magaslaton; ezt rábízhatom bár melyik vitézebb
+dandárvezetőnkre, mert ehez semmi egyéb nem kivántatik, mint
+személyes vitézség, a lerajzolt védművek között egy gyermek is
+eligazodhatik, s a munka forrója csak a sánczoknál kezdődik, azon
+pedig behunyt szemmel s kivont karddal öt percz alatt át lehet
+esni. Ismétlem, hogy ez az őrmesterek dolga. A harmadik feladat a
+legnehezebb. Mig a gyalogság a mezrei magaslatokat ostromolja, a
+lovassággal a hegyszakadék bejáratát kell elfoglalni, hogy a Mirza
+czinkosai segélyül ne mehessenek neki. A ki e feladatot pontosan
+teljesíté, az meglehet, legkevesebb dicsőséget <span class=
+"pagenum"><a name="Page_237" id="Page_237">-237-</a></span> fog
+haza vinni a hadjáratból, mert azon esetben tán munkája sem akad,
+de ha elhanyagolja azon állást, az egész eredményt koczkáztathatja.
+A Mirzának most nincs több száz emberénél odafenn, de ha sikerül a
+kóborló tatárok közül még nehány százat magához vonhatni, soha sem
+birunk vele. Azért a Csardak előtti álláspont a legfontosabb s ezt
+megőrzeni egyenesen magamra vállalom. Én ismerem a tatárok ezernyi
+fortélyait, ravasz, rendkivüli hadakozás módját, s hiszem; hogy ha
+megtudják, miszerint velem állnak szemközt, meghuzzák magukat
+mocsáraik között, s nem lesz bátorságuk a síkra szállani.</p>
+<p>Karvajoff feszes komolysággal hallgatta végig Miriám beszédét,
+azután egy másik zárt levelet vont elő kebléből.</p>
+<p>– Ez is önnek szól; monda, átnyujtva azt Miriámnak.</p>
+<p>Miriám feltörte és azt olvasá belőle, hogy a kormányzó
+rendeletéből az ő hadműködései egyenesen alárendeltetnek Karvajoff
+tábornoknak! minélfogva annak mindenekben engedelmeskedjék.</p>
+<p>Ily megaláztatás után más országban a tisztek le szokták tenni
+kardrojtjaikat; de Oroszországban ilyesmi nem divat és nem szabad.
+A mit a czár és az ő kormányzói rendelnek, az nem szégyen, még ha
+megaláztatás is.</p>
+<p>Miriám nyugodtan hajtá meg magát Karvajoff előtt, s tudatá vele,
+hogy parancsát várja.</p>
+<p>– Hadi terved jó, monda a tábornok összegöngyölgetve a
+térképeket. Semmi kifogásom ellene. Csupán a végrehajtás személyeit
+hiszem jónak megcserélni. A malomnak czímzett erőd elvételével
+téged bízlak meg: a Csardak felőli álláspont <span class=
+"pagenum"><a name="Page_238" id="Page_238">-238-</a></span>
+felügyeletét pedig Alabinra hagyom. Én magam itt a középpontból
+intézem a megszállást.</p>
+<p>Miriám arcza legkisebb változást nem mutatott.</p>
+<p>– Én e feladatban is nagy megtiszteltetést találok; de ujolag
+figyelmeztetem Alabin ezredes urat; hogy a tatárok ravaszságától
+jobban lehet félni, mint görbe kardjaiktól, s a ki eléggé ovatos
+lenni nem tud, nagyobb veszélyben lehet miattuk Szimferopol
+közepén, őreitől körülvéve, mint egy magában a Jura szakadékai
+között.</p>
+<p>Alabin fülig vörösödött el e szóra, mely őt az arany
+álarczossali estére figyelmezteté; de vigasztalhatta magát azzal,
+hogy hiszen Miriám annál halaványabb.</p>
+<p>Szegény Miriám, neki ugyan elég oka van arra, hogy halavány
+legyen. Mint okos ember, ugy számitotta ki magának a dolgot, hogy
+majd nagy áldozatokkal oly győzelmet vív ki, mely őt a czár
+kegyében megerősíti; és íme most látja, hogy ő maga van legelső
+áldozatul szánva, hogy elhatároztatott, miszerint ő veszszen
+legelébb is kárba; hogy ő legyen, a kit elhasználnak, és nem az, a
+ki a hasznot aratja.</p>
+<p>A legközelebbi éjszakán kellett a malom elleni támadást
+végrehajtania.</p>
+<p>E vakmerő fegyvertényre egy saját zászlóalj rendeltetett
+parancsnoksága alá.</p>
+<p>Saját kiváló öltözékeikről megismeré a katonákat Miriám.</p>
+<p>A szibériai zászlóaljak egyike volt az; a mik ugy erednek, hogy
+a hol nagy bűnösöket találnak a hadsereg között, kik a <span class=
+"pagenum"><a name="Page_239" id="Page_239">-239-</a></span> tizezer
+vesszőt ki birták állani s nem haltak meg bele; kik tilos eszméket
+mertek társaik előtt kibeszélni, kik tán itt amott katonai
+forradalmak részesei voltak, vagy engedetlenek előljáróik iránt,
+sőt talán lengyelek, vagy titkos jacobinusok, veszélyes társulatok
+czinkosai; az ilyenekből saját ezredeket alkottak, s ezen
+kiválasztott ezredek számára szokott fentartatni azon ritka
+megbecsültetés, hogy ostromlott várak réseit ők rohanják meg
+legelől, ők temessék be hulláikkal a sánczárkokat, s azt a kettős
+szolgálatot tegyék birodalmuknak, hogy megmentsék azt az
+ellenségtől és saját maguktól.</p>
+<p>Midőn egy ily ezred bizatott Miriám kezére, jól tudhatá, hogy mi
+vár reá?</p>
+<p>Az ilyen tisztelet felér a halálitélettel, a mi Oroszországban
+el van törültetve.</p>
+<p>Miriám ha különben nem tudta volna is ezt, eléggé sejtheté
+abból, hogy tiszttársai oly szivesen búcsuztak el tőle ez este,
+mint a kit nem fognak többé látni; maga Karvajoff is részesité
+annyi kegyelemben, hogy titokban megsúgta neki, miszerint jól
+teendi, ha ő is közkatona köpenyt fog ölteni s kalapja mellől
+elhagyja a tollbokrétát.</p>
+<p>Miriám azért is legpompásabb öltönyét vevé magára, felkötötte
+aranyos övét, felrakta rendjeleit; gömbölyü prémes cserkesz süvege
+mellé akkora kócsagot tűzött, hogy ágyuval is rá lehetett czélozni,
+s még az egész tetejébe felkerekíté lángpiros tatár-köpenyegét,
+hogy a ki csak hirét hallotta is, rá ismerjen róla.</p>
+<p>A mint ily öltözetben katonái elé lépett, bámulva szólitá
+<span class="pagenum"><a name="Page_240" id=
+"Page_240">-240-</a></span> meg minden ember: ez még is vakmerőség,
+ez Isten-kisértés; hisz igy mindenki ő reá fog czélozni.</p>
+<p>– Hadd czélozzanak: felelt ő büszkén. Azt hitték, hogy félek,
+midőn e rohammal megbíztak; pedig még nincs az a golyó megöntve, a
+mely elől Miriám eltagadja magát.</p>
+<p>És ugy ment fényes lobogó köntösben arany boglárokkal, gyémántos
+rendjelekkel, abba a csatába, melyből senkit sem várnak társai
+vissza. Oly büszkén hordta mellén azokat a rendjeleket, mintha
+czélnak tartaná ott, hogy oda lőjjenek.</p>
+<p>Egy két fegyveres társa tán meg is sajnálta, a kinek tán épen
+utjában nem volt, de hogy azok közé sem Karvajoff, sem Alabin nem
+tartozott, az több mint valószinü.</p>
+<p>E született orosz főnemesek előtt a tatár Mirianoff mind végig
+gyanus jellem maradt; az emberi szív jobb érzelmei közé tartozik
+az, hogy az árulónak, a szökevénynek soha sem hisznek egészen s ez
+a gyanus göcs legjobban meg lesz oldva igy: ha hű volt Miriám,
+akkor elesik Oroszországért, de dicsően esik el; ha pedig hűtlen
+volt, akkor dicsően vész el, de még is csak elvész.</p>
+<p>A syllogismus mind a két oldalról erős s becsületére válik
+annak, a ki feltalálta.</p>
+<p>A mint szürkülni kezdett az alkony, Miriám megkerülte
+csapatjaival a várost, hogy azon ismert utra forduljon, mely a
+malom tájára vezet.</p>
+<p>A hegyi folyamhoz érve, egy csapat dzsidást talált ott, kik
+lovaikat itatták a vízben s panaszkodtak, hogy a folyam
+<span class="pagenum"><a name="Page_241" id=
+"Page_241">-241-</a></span> megfoghatlan okok miatt ugy kiapadt,
+hogy alig találnak benne elég ivó vizet.</p>
+<p>Miriám jól tudta, hogy mi e gyors apály oka, némely helyütt alig
+ért bokáig a kövek között csergedező viz, s egy-egy külön szakadt
+gödörben kalappal lehetett fogni az ott rekedt pisztrángokat; a
+heverő orosz katonák bográcsokban főzték a parton az összefogott
+halat és rákot, némelyik itt-ott skorpiót is fogott a rák helyett;
+megfőzte azt is, semmi baja sem lett tőle.</p>
+<p>Az utolsó előőrsöt elhagyva, leszállt egész csapatjával Miriám a
+kiapadt folyam medrébe, s annak két sziklás fala közt haladt
+sebesen mindig a folyam mentében.</p>
+<p>Két felül a part oly magas volt, hogy a haladó sereg
+szuronyhegyei sem látszottak ki belőle. Semmi sem árulhatá el
+közeledésüket.</p>
+<p>A völgyön mély köd feküdt, melyen alig birt keresztülderengeni
+az ujhold sápatag félképe. Kedvező idő a titkos rohamra. Csupán azt
+kell még bevárni, mig a hold is lemegy, azután a köd és sötétség
+két jó barát lesz.</p>
+<p>Addig ott kell időzniök a vizmederben; ha egy hang elárulja ott
+létöket, végök van, két percz elég arra, hogy együtt mindenestől
+örökre megszünjenek Oroszország terhei lenni. Ha Miriám társai
+tudnák, a mit ő tud, hogy fagyna meg szivökben a vér! Ha sejtenék
+azt, hogy e hegyi folyam azért apadt el oly egyszerre, mert a
+hegyen tul óriási gátokat zártak eléje s csak egy zsilipet kell
+felrántani, hogy egy egész tenger zúduljon reájok alá, mely ha az
+egész mély meder mind fegyveres vitézzel <span class=
+"pagenum"><a name="Page_242" id="Page_242">-242-</a></span> volna
+is tele, ugy elseperné őket, hogy az itéletnap sem szedné szétszórt
+csontjaikat össze.</p>
+<p>Az igazi ut, mely a malomhoz vezet, épen a part felett visz el.
+Egy perczben ugy tetszik nekik, mintha lovak dobogását hallanák
+fejük fölött. Mindenki lehuzza magát a víz alá, hogy sisakjaik
+hegyei sem látszanak ki. A tatár őrjárat halad végig a parton. Ha
+valamelyiknek eszébe jutna megtekinteni, micsoda kövek azok ott a
+mederben, miken a víz itt amott apró zuhatagokat képez?… Nem vettek
+észre semmit, elhaladtak tova; Miriám csapatja most emeli ki fejeit
+a vízből lélekzetet venni… A hold már a hegyek között van, sietni
+kell, mert ha a hegytetőkön is sötét lesz, akkor a tatárok egész
+szál fenyőfákat gyujtanak meg, s kivilágitják az egész vidéket.</p>
+<p>Most gyorsan előre! Kiki hajigálja el, a mi terhére van: a lőpor
+ugy is átnedvesedett, a töltényekre semmi szükség, csak a szurony
+ad még vigasztalást.</p>
+<p>Már hallik a malom kelepelése; csak egy kereke forog, kevés vize
+van, itt vigyázni kell, mert egy mély gödör van a kerekek előtt; a
+kik úszni tudnak, előre! A víz alatt hegyes sánczkarók merednek,
+vigyázzon mindenki, hogy beléjök ne akadjon, a ki megsebesíti magát
+bennök, el ne jajduljon, hanem haljon meg békével. Maga Miriám
+úszik legelől, kardja fogai között. Jó, hogy ez a malomkerék
+kelepel, nem hallani tőle az úszók lubiczkolását. A malomkerék még
+egyébre is jó. Meg lehet fogózni egyik lapátjába, a forduló
+kerékkel fel lehet emelkedni egész a malomsáncz párkányzatáig s
+onnan egy merész ugrással át lehet szökni a párkányra. <span class=
+"pagenum"><a name="Page_243" id="Page_243">-243-</a></span></p>
+<p>Miriám volt az első. A mint a malompárkányra ugrott, kardját
+kezébe kapta, s felszakítva a már ismeretes őrszoba ajtaját,
+berohant egyedül s a mint a szoba közepén négy tatár ült egy
+felforditott hombár előtt, koczkázva, odaütött közéjök öklével a
+hombár fenekére, rájuk kiáltva:</p>
+<p>– Adjátok meg magatokat!</p>
+<p>A tatárok ijedten ugrottak szét s mintha elfeledték volna
+fegyvereik használatát, rohantak a tulsó ajtó felé. Miriám egyet
+megragadott közülük, de a tatár kiszakítá magát kezei közül s
+mielőtt Miriám társai rárohantak volna, ő is eltünt a tulsó ajtón,
+melyet üldözőik előtt rögtön lebocsátott csapda rekeszte el.</p>
+<p>Az oroszok betörték fejszékkel a csapdát, s azon benyomulva a
+malomgép teremében találták magukat; azonban sehol sem akadtak egy
+ellenfélre. Az első pillanatban nagy lárma volt a malom minden
+termeiben, mintha negyvenen is volnának ott, és most senki sem
+található a pinczéktől a padlásig sehol.</p>
+<p>– Jól tudom, hová lettek, szólt Miriám, s egy fáklyát kezébe
+ragadva, a malom gépezetén keresztül a vízroham üregébe indult.</p>
+<p>Helyesen gondolá, a mint a fáklyával az üreg nyilásához lépett,
+rögtön tiz lövés jött egyszerre az üregből s jobbra balra, a kik
+mellette álltak, holtan hullottak le.</p>
+<p>– Uram! szólt ekkor egy jámbor közvitéz Miriám elé lépve; kiméld
+életedet, maradj hátul, ez öltözetről mindenki rád ismer, vagy add
+legalább nekem a fáklyát, hogy téged ne lássanak.</p>
+<p>– Nem félek, biztositá Miriám a vitézt. Ereklyém van: s
+<span class="pagenum"><a name="Page_244" id=
+"Page_244">-244-</a></span> azzal elővonta kebléből szent Sebestyén
+aranyozott képét, ki íme nyilaktól volt átlövöldözve Diocletian
+császár parancsára.</p>
+<p>Az orosz áhitattal csókolta meg az ereklyét, s oly bizton érezte
+magát azontul Miriám mellett, mintha őriző angyalok járnának
+előtte, ködnek és tűznek oszlopában.</p>
+<p>Miriám sebesen nyomult előre a szűk alaguton; gyorsaságtól
+függött minden siker, egy golyó sem érte, pedig egyre lövöldöztek
+reá; csakugyan talizmánjának kell lenni.</p>
+<p>Midőn nehány száz lépésnyire hatoltak már az üregbe, egyszerre
+irtóztató csattanás hallatszott kivülről, melynek dörgése, mint
+valami óriás harang siketítő búgása tölti el a földalatti
+boltozatot: az egész hegy összeomlani készül, a szikla reszket,
+mint a megkondított ércz; s a rettentő robaj, mintha száz meg száz
+enyészetes halálkiáltás kardalával végződnék.</p>
+<p>– Mi volt ez? kérdi egymástól a rémület.</p>
+<p>A válasz borzasztó.</p>
+<p>Künn a malomerőd a levegőbe röpíttetett; Isten tudja hányan
+voltak benne? ki bírná megszámlálni a győztes oroszokat ott a
+szétvetett kődarabok alatt, az égő gerendák között? Egy-egy fekete
+tömeg még most is vonaglik itt amott. Alig ismerni rá, hogy ember
+volt valaha.</p>
+<p>Az üldözést nem lehete folytatni tovább, a zavar sokkal nagyobb
+volt az oroszok között. Miriámnak vissza kellett vonulnia az
+üregből. A közvitézek most már igazán hitték, hogy az amulet menté
+meg a haláltól, mert ha hátul marad, ő is ott vesz a
+robbanásban.</p>
+<p>A csattanást jól hallották Marzia városban is s a főtisztek
+<span class="pagenum"><a name="Page_245" id=
+"Page_245">-245-</a></span> a tábornoknál épen vacsoránál ülvén,
+találgatták, mi lehet az? Vacsora után majd utána járnak. A válasz
+azonban még vacsora előtt megérkezett; mert a mint Karvajoff
+számára, ki bornemisza volt, friss vizet hoztak a folyamból, s ő
+azt a fakupából üvegpohárba tölté; boszonkodva szólt, hát veres
+bort adtok nekem?</p>
+<p>Nem veres bor volt az, hanem piros vér; háromszáz szétmorzsolt
+hősnek vére, azon frissen merítve a folyam medréből, melyben
+áradást idézett elő. Azt tették fel a tábornok asztalára, nem látva
+szinét a faedényben.</p>
+<p>A tisztek egymásra néztek és hallgattak. Gyaníták, mi történt.
+Szegény Miriám. Hamar bevégezte. Egy öreg pópa volt jelen; az
+elkezdett énekelni a megholtak lelkeiért; a tisztek ezüst pénzeket
+adtak neki viaszgyertyákra s Karvajoff ünnepélyes fogadást tett,
+hogy a derék Mirianoff emlékére márvány oszlopot fog emeltetni
+Marzia közepén s azt a piaczot az ő nevéről hivatja.</p>
+<p>Ez ájtatos foglalkozás közepett érkezett meg Miriám követje.
+Tiszteletét hozta urának a fővezérhez, és a vállalat eredményérőli
+tudósítást.</p>
+<p>A malomerőd elfoglaltatott, hanem a hegyi alaguton menekült
+tatárok a győztesekkel együtt felvetteték az egész épületet! maga
+Miriám csak az által menekült meg nehány század magával, hogy a
+robbanás alatt a tatárokat üldözé az alaguton. Megbizatását
+végrehajtá, s most kér segitséget, hogy az elfoglalt álláspontot
+megtarthassa.</p>
+<p>E hir nagyon megzavart mindenkit; hogy Miriám egy óra alatt
+vakmerő rohammal elfoglalja az erődöt s egy légberöpített
+<span class="pagenum"><a name="Page_246" id=
+"Page_246">-246-</a></span> sáncz ostromlói közül nehányad magával
+megmeneküljön, ez hasonlított a csodákhoz.</p>
+<p>A tiszt urak sajnálni kezdék a pópának adott ezüst
+pénzeiket.</p>
+<p>Karvajoff hideg vérrel piszkálta fogait, végre azt mondta Miriám
+hirnökének, hogy csak menjen vissza, reggel felé majd küldenek
+számára erősitést.</p>
+<p>Azzal a tisztek szétoszlottak tanyáikra, Alabin még a késő
+éjszakai órában átlovagolt a csardaki állomásig, mely reá volt
+bízva.</p>
+<p>A végzetes tatár csárdától a Mezre várig vezető uton Miriám azon
+javitást teteté, hogy a meredek hegyszakadék fölött állóhidat
+veretett, ez által a keskeny hegyoldal helyett a szélesebb
+tulpartra volt az ut áttéve, melyet a tatárok ugy látszik
+készakarva hanyagoltak el.</p>
+<p>Ez ösvényen haladva Alabin két óra alatt tette meg azt az egész
+utat, melyen legelső alkalommal fél éjszakán át elhordozta a ravasz
+tatár. Hiszen csak azt kaphatná meg még egyszer.</p>
+<p>A tatár csárda most egészen Alabin számára van elfoglalva, a
+csárdás régen megszökött belőle s ott hagyta azt üresen a vendég
+urak számára.</p>
+<p>Egy tábori ágy, egy medvebőr az egész kényelem, a mi Alabinra
+várakozik; ha legkényelmesebb ágya volna, sem igen tudna saját
+gondolataitól aludni.</p>
+<p>Nehány nap alatt annyi viszás dolog történt vele, hogy nem bir
+kiigazodni saját eszméi közül. Nagyravágyását uj diadallal
+kecsegteti a mezrei ostrom, kiváncsisága fel van ingerelve
+<span class="pagenum"><a name="Page_247" id=
+"Page_247">-247-</a></span> látni azt a csodálatos rejtekhelyet s
+annak legcsodálatosabb urnőjét s talán jutalmul nyerni az egész
+tündéri tanyát, tündéri urnőjével együtt. Boszut állni gyűlölt
+vetélytársán, a ki mindig szerencsésebb volt, mint ő; feláldozhatni
+őt saját szerencséjének, az ő küzdelmei árán juthatni épen azon
+dijhoz, a mit amaz elveszít. Hanem itt azután valami lehűtő
+gondolat tévedt forró képzeletei közé: – az, hogy ez a Miriám
+milyen ördöngös szerencsével bir, mennyire nem esik bele semmi
+verembe, a mit alá ásnak, hogy meg tud állni két éles fegyver
+között és egyiktől sem fél; gyülöli a tatár is, az orosz is, és
+egyik sem birja elveszteni. Erről azután eszébe jutottak e
+rendkivüli ember figyelmeztetései azon veszély felől, mely reá a
+csárda állomásán várhat, s ha még hozzá az aranyálarczczali mesés
+kalandjára talált gondolni; tökéletesen indokolva lehetett azon
+aggodalma, mely nem engedte jó tábori ágyán aludni, hanem
+kényszeríté háromszor is felkelni s kivont karddal körül járni
+szellős hajlékát, mely minden oldalán őrökkel volt körülvéve.</p>
+<p>Midőn harmadszor kiment a csárdából, őrei figyelmeztették valami
+világosságra, mely nehány percz előtt keletkezett, azóta hirtelen
+kezd terjedni s mindinkább közeledik.</p>
+<p>– A nádat gyujtották meg valahol vigyázatlan pásztorok s annak a
+tüzét hajtja felénk a szél: vigasztalá magát Alabin.</p>
+<p>A szél azonban épen ellenkező irányban fútt s a tűzvilág még is
+egyre közeledett.</p>
+<p>Egy csapat kozáknak rögtön parancsot adott Alabin, hogy
+vágtassanak előre, s szerezzenek róla tudomást, mi az?</p>
+<p>Az alatt mindenki nyeregbe veté magát; az ágyukat elhelyezték,
+<span class="pagenum"><a name="Page_248" id=
+"Page_248">-248-</a></span> s az egész lovassági dandár csatakészen
+várta az ismeretlen veszélyt, akármi alakban jöjjön is az.</p>
+<p>Nehány pillanat mulva rémülten száguldottak vissza az előre
+küldött kozákok.</p>
+<p>„Az ördögök jönnek!“ kiálták már messziről s megrémült hetmanjok
+akadozó nyelvvel bírta elhebegni Alabin előtt, hogy egy roppant
+sereg tüzet okádó szarvas szörnyeteg jő nagy bömböléssel a tábor
+ellen; soha sem látott ilyen ellenséget senki.</p>
+<p>Minő őrült lárma ez!</p>
+<p>Ezer meg ezer vad, idegen hang iszonyító keveréke: bőszült
+fenevadak bömbölése, kutyák ugatása, ostorcsattogás, emberi
+üvöltés, és az a tomboló robaj, mely alatt megreszket a föld, és az
+a tétova láng, mely vészsebesen közeledik és senki sem tudja, mi
+robaj, mi láng, mi veszély az, a mi közeledik? Az ördögök
+szabadultak el a poklokról.</p>
+<p>Gyorsan az ágyukhoz, gyorsan a lovakra jó moszka vitézek! késő
+volna sánczokat hányni most, késő volna csatatervet készíteni: ez
+tatár harcz leend.</p>
+<p>Rémes, rendkivüli csata, a minőről nincs említés téve a
+hadtudomány könyveiben, hogy a bölcs vezérek ovakodhassanak tőle, a
+hol nem segit sem az ágyu, sem a vitézi kar, sem a jó szurony, sem
+a jó kard a kezében; csak egy segitene, a futás; de az kinek jutna
+eszébe?</p>
+<p>Csak négyszázan vannak a tatár lovasok, kik az ördöngös harczra
+vállalkoztak, de maguk előtt kétezer szilaj bikát hajtanak, a
+legvadabb embergyűlölő állatokat, mik Tauria rónáin legelnek s
+megkergetik az ismeretlen lovast. <span class="pagenum"><a name=
+"Page_249" id="Page_249">-249-</a></span></p>
+<p>Kétezeret összefogtak Mirza Kobul gulyáiból, párjával
+összelánczolták őket szarvaiknál fogva, szarvaik közé pedig
+fenyőgallyakból vastag kévéket kötöztek, azokat azután
+meggyujtották.</p>
+<p>Azzal hajrá!</p>
+<p>A horogvégü ostor csattogása, az uszított ebek üvöltése, a
+ropogó láng neki vadítá a szilaj állatokat; vak, veszett dühvel
+rohannak előre, égő szarvaikkal a pázsitot szaggatva fel
+futásukban, rá az egész tömeg az orosz dandárra.</p>
+<p>Alabin négy ágyuja mögött állt, a mik kartácsra voltak töltve, s
+a fölvert por miatt, mit a szél előre vert, nem ismerheté meg
+elleneit.</p>
+<p>Mikor nehány száz lépésnyire voltak, akkor egyszerre mind a négy
+ágyuval közéjök lövetett. A lövések után egy-egy hosszu folt támadt
+a közelgő lángtengerben, mint mikor az égő parázs közé csapnak,
+azután ismét összefolyt az s jött robogva és üvöltve.</p>
+<p>Még egy lövés, és ismét egy; ekkor a szél félrekapja a
+porfelleget s az oroszok megismerik elleneiket. Nem emberek azok,
+hanem ördögök.</p>
+<p>Az égő, izzó homloku fenevadak, hosszan csüggő véres
+nyelveikkel, fekete alakjaikkal, vértől és tajtéktól csorgó
+szügyeikkel, orrlyukaikon a tűzben sziporkázó forró gőzt fuvallva,
+valóban méltán képviselheték a pokol szörnyeit, melyek csordástól
+jöttek elő e sápadt emberi alakok szívbeli bátorságát
+megpróbálni.</p>
+<p>Valóban sápadtak voltak. <span class="pagenum"><a name=
+"Page_250" id="Page_250">-250-</a></span></p>
+<p>A veszett tömeg alig volt már tőlük száz lépésnyire. Még csak
+egy ima elmondására sem volt többé idő.</p>
+<p>Elől, valamennyi fenevad előtt nyargalt egy vén, koromfekete
+bika; ez volt talán a többiek vezére. Két fiatalabb tinót kötöttek
+két felül hozzá, mind a kettőt ellőtték az ágyugolyók, egyik még
+sántikálva rohant mellette három lábon, a másik élettelen hevert a
+földön s a vad bőszült állat ugy hurczolta magával mind a kettőt
+izzó lánczainál fogva, mintha nem is érezné, hogy vele vannak.</p>
+<p>– A lándzsákat előre! kiálta Alabin, s egyszerre az egész kozák
+hadsor előreszegzett lándzsái meredtek a fenevadak elé.</p>
+<p>Mintha csak búzakalászok lettek volna!</p>
+<p>A futó láva rohama nem erőszakosabb, mint volt e fenevadaké; nem
+láttak semmit maguk előtt, nem éreztek semmi sebet, egy pillanat
+alatt a kozákok lovaik alatt voltak, s jó esett nekik, hogy égő
+homlokaikat valami enyhítő nedv érhette; a legázolt lovak és
+lovagok vére.</p>
+<p>Az emberek még küzdöttek volna, de az állatok megtagadták a
+szolgálatot. A megrémült paripák lehányták lovagjaikat a nyeregből,
+vagy erőszakosan futottak szét velük az ismeretlen éjszakába; a
+hadsorok át voltak törve, a ki közbeszorult, ott gázolták el a
+nyargaló tömegek, lovat és lovast egymás vérébe taposva.</p>
+<p>Két ledöfött paripa közé bukott le Alabin; ugy bukott le, hogy
+meg nem birt mozdulni onnan. Az egész bősz csorda keresztül
+vágtatott rajta, a két paripa hullája őrizte, hogy agyon nem
+taposták; látta őket egyenkint átugrálni feje fölött <span class=
+"pagenum"><a name="Page_251" id="Page_251">-251-</a></span>
+némelyik nagyot döfött szarvaival a holt paripába, melyben
+leszegzett fejével megbotlott; egy ott esett el épen mellette, a
+fáradságtól megszakadva s ott bőgött sokáig, mig a többiek agyon
+nem taposták, fel-felemelve tűztől elundokított fejét. A vérebek, a
+feluszított szelindekek, szeges örveikkel keresztül-kasul
+nyargaltak a csorda között, a futó állatok lábaiba harapdálva s
+fojtogatva a földre hult vitézeket, kik még életjelt adtak.</p>
+<p>Alabin emlékezett rá, hogy pisztolya kezében volt, midőn
+legázoltatott, s nem tudott magának számot adni róla, hogy miért
+nem veszi most annak hasznát? Későbbre tartogatta.</p>
+<p>Egyik rémalak a másik után futott rajta keresztül; a dühödt
+fenevadak után jöttek vágtatva a tatár lovasok, csattogó
+ostoraikkal, lánczos kopjáikkal, miket az üldözött bikák után
+hajigáltak. Alabin egyet kettőt felismerni látszott e vad marczona
+alakok közül. A vén csárdai csapláros, ki őt legelébb Mezrevárig
+vezette, ki oly ügyetlenül ült a lovon, most a legszilajabb ménen
+nyargalva vágtatott társai élén, feje fölött pörgetve hosszu
+dárdáját, mint egy könnyü pálczát.</p>
+<p>Alig nehány lépésnyi távolban tőle nyargalt fekete tatár lovon a
+mezrevári vad kisasszony, az emberijesztgető Dzsula; féloldalt ült
+hosszu serényű paripáján, egyik kezében hat póráz kötőfékjét
+tartotta, melyre dühödten ugató szelindekek voltak kötve, másikban
+hosszu karikás ostorral kongatott a futó csordák után; különben is
+vad és embertelen arcza most furiákéhoz volt hasonló, rövid göndör
+haja szerteszélyel szabadulva, mint vonagló kigyófészek,
+tekergőzött sokszegletü feje körül, irtóztató <span class=
+"pagenum"><a name="Page_252" id="Page_252">-252-</a></span>
+arczulatát egy oly mosoly világítá, melytől az élő vér fagyott
+meg.</p>
+<p>E gyülöletes alak láttára, mint a galvanizált halott, rándult
+össze az orosz főnök. Az utálatos szörny vérrel fecskendezett arcza
+ott rebbent el szemei előtt, mint egy kisértetes álom. Valamit
+akart neki kiáltani, talán valami átkot, de ez a kiáltás nem bírta
+elhagyni ajkát. A pisztoly talán szerencsésebb lesz, könnyebben meg
+tud szólalni.</p>
+<p>– Halál reád!</p>
+<p>A halavány vitéz aléltan, mozdulatlanul feküdt holt társai
+között, s csak képzelte ő, hogy halált kiáltott a rémalakra, hogy
+pisztolyát rásütötte. Szája zárva volt, és karja ketté törve, a
+látás még az ébrenlét, de a küzdelem már az álom volt.</p>
+<p>A vad lárma, a dúló tömegek keresztül rohantak felette, az
+üvöltés mindig messzebb távozott el tőle, a tomboló moraj lassúbb
+kezde lenni, a föld megszünt reszketni, a táj elsötétült ujra s egy
+óra mulva ismét néma és csendes lett a környék.</p>
+<p>Alabin arról gondolkozott, vagy talán csak álmodta ott fekve,
+hogy annak a Miriámnak még is csak igaza volt, midőn ezt a helyet
+akarta magának választani. Milyen szép volna tőle, ha mostan ő
+feküdnék itt helyette, ezen a dicstelen csatatéren, hol annyi jó
+lovag átkozza a földet, mely vérétől nedves ki nem hősöktől
+leverve, hanem barmoktól letiporva leheli ki lelkét.</p>
+<hr class="tb" />
+<p><span class="pagenum"><a name="Page_253" id=
+"Page_253">-253-</a></span></p>
+<p>Marziában az egész eseményről semmit sem tudtak meg; az ágyuzás
+hangjai nem törhettek idáig; s az őrt álló vadászok kik a város
+véghelyein voltak felállitva, egész nyugodt lélekkel nézték el,
+mint halad a hegyi folyam partján végig egy hosszu csapat lovasság:
+hosszu dárdáikról könnyen kozákoknak nézhették őket, s csak félóra
+mulva hallottak valami rögtöni csatazajt a malomerőd táján, s
+siettek Karvajoffot tudósítani, hogy Miriám veszélyben van, tán
+segitségére kellene menni.</p>
+<p>Karvajoff azt mondta, hogy „majd reggel!“</p>
+<p>Reggel azután, midőn Karvajoff felkelt a malomerőd helyét
+megszemlélni, ott találta a maga kiküldött zászlóalját mind a
+rendelt helyeken. A kiket a robbanás el nem temetett, ott álltak
+sorban a sziklafal mellett; csupán az az egy hiba esett bennük,
+hogy fej nélkül álltak ottan. Legeslegelől a vezér maga, nagy piros
+köpenyegében, rendjelekkel díszített köntöse még ékesebb volt egy
+lándzsadöféstől, melytől elborította a vér. Olyan tréfás látvány
+volt az egész: egy hadsor, melynek feje nincs.</p>
+<p>Haza szállinkozó lovasok Alabin seregéből azután egész csodákat
+beszéltek el a tábornoknak az éjszakai rohamról az ördögök
+ezredeiről, mely ellenkező tudósitásokból olyan zürzavaros
+gombolyag keletkezett, hogy kevésbbé jártas vezér, mint Karvajoff
+el nem igazodott volna rajta. Ő azonban alkalmat vett magának ez
+eseményben következő összefüggést találni s azt a kormányzónak
+Szebastopolba megküldeni, remekmintájául minden későbbi
+haditudósitásoknak:</p>
+<p>„Van szerencsém excellentiádat tudósítani, miszerint az
+<span class="pagenum"><a name="Page_254" id=
+"Page_254">-254-</a></span> éjjel a kóbor tatársereg egy csapatja
+az élelemben szükséget szenvedő várbelieknek nehány ezer darab
+marhát akart becsempészni. Kellő intézkedéseim s seregünk bátor
+figyelme meghiusitá az alattomos kisérletet, s az egész gulyát
+sikerült elfognunk. Az ellenség nagy veszteséggel vonult a várba
+vissza. Ha Miriám dandárnok az ellenség megkerülése végett
+kiküldött szibériai 7-ik zászlóaljjal el nem késik, az egész
+ellenséges csapatot elfogjuk. Igy is nagy veszteségük volt. Az
+említett dandárnokon kivül, ki késedelmének áldozata lett, közülünk
+senki sem esett el a harczban (igazat mondott, mert mind ott álltak
+a falhoz támogatva). Ki kell azonban Alabin őrnagyot emelnem, ki az
+ellenség visszaverése alkalmával hősi küzdelem közepett veszélyes
+sebet kapott; s még sebesülten is folyvást megtartá a vezényletet.
+Sajnálom, hogy az ellenség veszteségéről pontos tudomást nem
+szerezhettem, miután szokásuk a tatároknak magukat lovaikhoz
+kötözni, hogy az ütközetben, ha meghalnak, se essenek le a földre.
+Ez érzékeny csapás után minden perczben várom, hogy a lázzadó Mirza
+életre halálra megadja magát stb.“</p>
+<p>Ezt a tudósitást aztán rábízta egy kozákra; a kozákot még az nap
+délben lelőtték a Belbeki nádasok között s a hadi tudósítás még
+azon este szerencsésen megérkezett – Mezre várba, és átadatott
+Mirza Kobulnak magának.</p>
+<hr class="chap" />
+<p><span class="pagenum"><a name="Page_255" id=
+"Page_255">-255-</a></span></p>
+<h3>IX.<br />
+A MENYEGZŐ.</h3>
+<p>Kinek volna gondja Mezrevár paradicsomában arra: minő
+haditerveket főz Karvajoff táborkara? hogy készíti hadi
+tudósitásait, hogy állitja fel ezredeit?</p>
+<p>A fényes keleti virágok most is oly pompában nyilnak, az érett
+kalász most is ugy hullámzik, a szelid galambok most is ugy
+turbékolnak, mint az előtt, Oroszország egész tüzérserege nem
+szomoríthatja meg őket.</p>
+<p>A várkastély tornáczában vidám csengetyűs zene szól, lenn az
+udvaron fiatal tánczos leányok játszanak hosszu rózsafüzérekkel
+tüneményes játékot, a termekben díszes férfiak serege van
+összegyülve, fényes ó-nemzeti öltözeteikben.</p>
+<p>A közterem falai nem látszanak a virágfüzérektől, a palló nem
+selyemszőnyegektől, és az asztalok a drága edényektől.</p>
+<p>Mirza Kobul egyetlen unokája lakodalmát üli ma, azért van
+mindenkinek jó kedve, csak a menyasszonynak nincs.</p>
+<p>Senki sem tudja még, hogy ki lesz a vőlegény?</p>
+<p>Választani ugyan könnyü annyi derék férfi közül, de kinek volna
+bátorsága azt a fehér virágot leszakítani, ki azért lett olyan
+halovány, mert gyülöli azt, a kit szeret?</p>
+<p>Csak Kuván és a vén csárdás látszanak tudni a titkot; ha kérdezi
+más, hallgatnak és mosolyognak.</p>
+<p>Nyilnak a belső ajtók, kilép az egyiken Mirza Kobul, földig érő
+skarlát kaftányában, mely alól gyémántos öve csillog <span class=
+"pagenum"><a name="Page_256" id="Page_256">-256-</a></span> elő,
+keresztül tűzött hosszu hadzsárjával; a másikon Szendereli jő elő,
+földresütött szép szemekkel, alabástrom fehér arczczal; kis énekes
+madárkája szomoruan meghuzta magát urnője vállán, mintha ő is
+osztaná annak bánatát; nem szabad őt onnan elhajtani; Szendereli
+nem szeret már e világon semmit, csak e kis énekes madárkát.</p>
+<p>Háta mögött jön a törpe Dzsula, két akkora toll-legyezővel, mint
+jó maga, s olyan jókedvüen mosolyog mindenkire, mintha szüksége
+volna arczának e torzképre, hogy még furcsább legyen.</p>
+<p>A Mirza megfogva unokája kezét, kivezeti őt vendégei elé s
+nyájasan üdvözlé őket, mond:</p>
+<p>– Kedves rokonaim; örvendjetek e napon, mely azért virradt fel,
+hogy egy uj ünneppel szaporitsa Mezrevár évkönyveit. Családom
+utolsó sarjadékát akarom eljegyzeni nemzetünk legderekabb fiával.
+Ki legyen az, ki e czímet bátor elfogadni? azt itéljétek meg ti
+magatok.</p>
+<p>E szóknál tenyerébe csattantott háromszor a Mirza, a virág
+koszoruk egy harmadik ajtóról vonultak félre s az összegyültek
+előtt állott – az arany álarcz…</p>
+<p>A meglepetés hangja hallatszott minden ajkról.</p>
+<p>Ki ne ismerné őt? ki ne látta volna őt véletlenül, hivatlanul
+megjelenni, valahányszor nagy veszély fenyegette ügyeiket? ki ne
+látta volna őt bátran harczolni éjszakai támadások alatt? Ki ne
+tudná, hogy a legcsodásabb vállalatokat ő vezette mindig, soha
+rajta nem vesztett, soha társait veszélybe nem vitte és rendesen
+oly véletlenül tűnt el, mint megjelent. <span class=
+"pagenum"><a name="Page_257" id="Page_257">-257-</a></span></p>
+<p>De a csodálkozásnak méltó helye volt itt: eddig mindenki a
+Mirzát vélte ez álarcz alatt sejthetni, s csak most emlékezék
+vissza azon délczeg, telt termetre, mely a Mirza csontos
+testalkotával alig volt összeegyeztethető.</p>
+<p>– Elismeritek-e, kérdé Mirza Kobul, hogy ő nemzetünk legderekabb
+hőse?</p>
+<p>Mindnyájan keblükre tették kezeiket és meghajták magukat
+válaszul az arany álarczos előtt.</p>
+<p>Ekkor unokájához fordult Mirza Kobul s gyöngéd szeretettel kérdé
+tőle.</p>
+<p>– És te ismered-e, hogy ő nemzetünk legdélczegebb,
+legszeretetreméltóbb fia?</p>
+<p>Szendereli hallgatott, nem felelt; de a mig ő hallgatott,
+egyszerre a kis énekes madár elkezdé szárnyait rázogatni, fejét
+forgatni jobbra balra, s mintha ő akarna urnője helyett felelni,
+énekelni kezde, vígan csattogva, repesve.</p>
+<p>Mirza Kobul inte az arany álarczosnak, hogy nyujtsa kezét
+Szenderelinek.</p>
+<p>Az álarczos kinyujtá jobbját és azon a kezén csak négy ujj volt,
+a legkisebb hiányzott.</p>
+<p>Szendereli méltán bámult maga elé s alig látszott valamit tudni
+arról, a mi körüle történik.</p>
+<p>De e kis énekes madár elszállt a leány válláról s mindenki
+bámulatára oda repült a lovag kinyujtott kezére, egyik ujjról a
+másikra szökve s szökdelései közt víg fecsegéssel tekintgetve reá
+vissza, mintha kérdené, hát az ötödik ujj hová lett?</p>
+<p>Ekkor lassan leemelé képéről az álarczot a rejtélyes alak
+<span class="pagenum"><a name="Page_258" id=
+"Page_258">-258-</a></span> s azon pillanatban az egész terem egy
+név kiáltásától rendült meg:</p>
+<p>„Miriám!“</p>
+<p>Valóban ő volt az. Az annyira gyülölt, annyira szeretett ifju,
+kiről azt mondták, hogy áruló, kit szájával szidalmazott minden
+tatár, mig szivével menteni törekedett.</p>
+<p>Nehány elkeserült férfi az első indulatra handzsárt rántott s a
+gyülölt alaknak rohant, a midőn Szendereli felocsúdva kábulatából,
+gyorsan odaveté magát az ifju keblére s gyönge testével készült őt
+megvédelmezni; mig a Mirza nyájas komolysággal csillapitá le a
+dühöngőket.</p>
+<p>– Ő az én legkedvesebb hősöm.</p>
+<p>– Nem árult-e el mindnyájunkat ellenségeinknek?</p>
+<p>– A mit tett, parancsomra tevé; felelt a Mirza. A mit kimondott,
+akaratommal mondta ki. Hogy pedig én miért ismertettem meg magamat
+ellenségeinkkel? azt azért tevém, mert elég erősnek érzem magamat
+velük megküzdhetni s üdvözlöm az órát, melyben völgyeinkbe
+alászálltak, hogy soha el ne távozzanak innen!</p>
+<p>Azzal megszoritá az ifju kezét, ki zokogó kedvesét tartá keblén,
+a tulboldog, az örömében felviduló Szenderelit s kivezetve őt
+palotája erkélyére, bemutatá az egybegyült harczosoknak, mint
+ezentuli vezérüket az oroszok elleni harczban.</p>
+<p>Alabin odalenn hallhatá a víg kürtriadalt, mely a sziklatetőkről
+aláhangzott; hát még ha azon áldomásokat hallotta volna, miket a
+víg menyegzői lakomában a legboldogabb pár örömére ittak s a
+legszerencsétlenebb orosz vezér veszedelmére! <span class=
+"pagenum"><a name="Page_259" id="Page_259">-259-</a></span> Hátha
+még azokat az édes suttogásokat hallhatta volna, miket a tauriai
+föld legszebb leánya váltott örömittas vőlegényével! hátha még
+azokat a titkos beszédeket hallhatta volna, miket a tatár főnökök
+egymás között tettek elleneik megrontására Miriámmal!</p>
+<p>A míg a hold fenn az égen, addig az ifju vőlegény menyasszonyáé
+leend és a mennyországé, a mint az lemenend, a csatáké és
+öldöklésé.</p>
+<p>Odalenn pedig Marzia városban épen akkor vitték a hősileg
+elhullott bajnok Miriám holttestét a sírba nagy katonai
+díszelgéssel; a ki pedig nem volt egyéb, mint egy szegény elesett
+orosz katona, kit amaz éjjel Miriám köntösébe öltöztettek.</p>
+<p>Hisz az a kitünő köntös épen azért volt rajta, hogy Dzsula
+harczosai rá ismerjenek róla és rá ne lőjjenek.</p>
+<hr class="chap" />
+<h3>X.<br />
+SZÁMADÁS.</h3>
+<p>Miriám a boldog rózsaágyán szendergett. Arcza kedvese
+selyemfürteivel betakarva, szemei annak ajkától lezárva; lelkeik
+egymással enyelegtek álmaikban.</p>
+<p>Ekkor koczogtatnak ajtaján, a boldog vőlegény felébred,
+észrevétlenül kivonja karját szép menyasszonya feje alól s kilép az
+ajtón. A másik terem sötét, nem lát senkit, de hallja a
+suttogásokból, hogy sokan vannak jelen, s hálószobájának ajtaja
+azonnal bezáródik, a mint kilépett rajta. <span class=
+"pagenum"><a name="Page_260" id="Page_260">-260-</a></span></p>
+<p>– Miriám! szolitá meg egy hang a sötétben. Engedtük, hogy örülj
+a szerelemnek és légy boldog estétől éjfélig; most ugy figyelj
+szavainkra, hogy Krimia vezéri széke előtt állsz, az elnyomott, a
+meggyalázott Krimia utolsó szabad földének utolsó bajnokai előtt.
+Ez a ház nem csupán Mirza Kobul háza, ez a tatár nemzeté s a ki azt
+elárulja, nem magát árulja el, hanem bennünket is és birája annak a
+nemzet. Elismered-e nemzetnek elszegényült, elzüllött fajodat?</p>
+<p>– Meghajtom magamat előttetek, válaszolt Miriám.</p>
+<p>– Mi feltétlen hűséget esküdtünk a Mirzának, folytatá a hang, de
+ő is hűséget, okosságot esküdött nekünk veled együtt. Hű és okos
+voltál-e mindig?</p>
+<p>– Hű és okos voltam.</p>
+<p>– Mered bizonyságait adni ennek?</p>
+<p>– Életem rajta.</p>
+<p>– Tehát felelj: miért fedezted föl az oroszok előtt erős
+rejtekünket?</p>
+<p>– Hogy kényszerítsem őket a harczot velünk megkezdeni.</p>
+<p>– Te adtad a tervet nekik, mint csalják ki seregünk egy részét e
+rejtekből?</p>
+<p>– De én voltam az arany álarczos, ki Kuvánt értesitém a veszély
+felől, ki a parancsot számára megszereztem s a visszatérésre utat
+nyitottam.</p>
+<p>– Te foglalád el a malomerődöt éjjel ravaszul rohanva meg
+azt.</p>
+<p>– De én vettetém azt a légbe elfoglalóikkal együtt, <span class=
+"pagenum"><a name="Page_261" id="Page_261">-261-</a></span>
+elforditva a csak általam ismert villanytelep billentyűjét az
+alaguti üldözés alatt.</p>
+<p>– Feleltél. Midőn mindenki árulónak kiáltott, Mirza Kobul
+megparancsolá nekünk, hogy személyed sérthetetlen, és sem orozva,
+sem csatában téged bántani nem szabad. Szót fogadtunk. E parancs
+nélkül nem éltél volna tavasztól őszig; midőn rád lőttek is,
+készakarva lovadat lőtték meg; a Mirza parancsolta, hogy
+ellenfeleinket megerősitse hozzád való bizalmukban. Ámde felelj
+most arra, a mi legnagyobb, legsulyosabb kérdés: te ismered a
+Mirzával messzelátó terveinket. Nem czéltalan lázongásért, nem
+rablás, hetyke vitézkedés végett keresők mi magunknak e rejtek
+helyet; hanem azért, hogy itt e folton fenntartsuk nemzetünk
+életének csiráit addig, a míg eljön az idő, melyben ismét nagy
+terebélyes pálma lehet abból. Felelj, miért kezdtétek most e
+harczot? Miért állitottatok ki bennünket a sorompókba? Mert ha
+esztelen dicsvágy vezette elméteket, akkor árulást követtetek el
+nem rajtunk, hanem a jövendőn.</p>
+<p>– Azt mondád, felelt Miriám, e helyen kellett fenntartanunk
+nemzetünk életét, a mig eljön az idő, melyben régi hatalmunk
+visszavívására ujra előkereshetjük a megrozsdásodott fegyvereket.
+Im halljátok tehát: a várt idő eljött! Egész Európa hatalmas népei
+kardot vontak az orosz hódító ellen, s ez órában hatvanezer angol
+és frank vitéz vitorlázik a fekete tengeren keresztül Krim partjai
+felé, ellenfeleinket megtörni e földön; s nem telik egy holdforgás
+bele, hogy meghallandják ágyuik dörgését az átkos Akthiár falai.
+Azért itt az idő, melyben mi is kirántsuk kardjainkat s halált
+kiáltsunk a moszkók fejére. <span class="pagenum"><a name=
+"Page_262" id="Page_262">-262-</a></span></p>
+<p>Egy névtelen örömriadal, egy őrülettel határos kiáltás zendült
+meg e szavaira Miriámnak.</p>
+<p>– Allah akbár! Allah kérim! hangzott a kéjtől reszkető ajkakról,
+mely közé egy magányos „Alleloa!“ is vegyült: ez az örmény szava
+lehetett.</p>
+<p>A férfiak odarohantak Miriámhoz, összecsókolták orczáját,
+kezeit, köntösi szegélyét, s a szónokló férfi kezét fejére téve
+rebegé:</p>
+<p>– Légy áldott és légy boldog.</p>
+<p>Azután elcsendesült minden, a hálószoba ajtaja ujra megnyilt
+Miriám háta mögött, s ő visszalépett rajta. Szép nesztelenül
+odahajolt álmodó menyasszonya fölé s egy halk csókot nyomott
+halványpiros arczára. A szerelmes hölgy félálomban erősen szoritá
+férjét pihegő keblére s izgatott hangon suttogá:</p>
+<p>– Milyen jó, hogy itt vagy. Azt álmodtam, hogy felkeltél innen,
+kiléptél egy sötét szobába, a hol semmit sem lehett látni. Előtted
+álltak férfiak, kik kérdezősködtek tőled. Hátad mögött állt két
+bakó, fejed fölött emelt pallosokkal kezeikben; ha egy hamis
+feleletet adtál volna, leütötték volna fejedet.</p>
+<p>Miriám megcsókolta a kedves álmodó ajkát:</p>
+<p>– Miért álmodol te ily borzalmakat, én szelid szerelmem? Nem
+voltam én tőled távol, nem akart engemet bántani senki. Álmodjál te
+virágnyilásról és galambnevetésről.</p>
+<p>– Pedig oly eleven hallottam valami kiáltozást.</p>
+<p>– Az imámok éneke volt az, kedvesem. Hallod, most is hangzik.
+Hajnalra fordul az idő. A hajnal a szerelem órája, álmodjál
+szerelemről s ébredj szerelemre én lelkem gyönyörűsége.
+<span class="pagenum"><a name="Page_263" id=
+"Page_263">-263-</a></span></p>
+<p>A boldog ifju csókokba fullasztá szép arája sötét
+aggodalmát.</p>
+<p>Künn a karcsu mecset tornyában pedig hirdeté az imám vonatott
+énekkel: hogy egy az isten és az Allah, nagy és hatalmas Isten!</p>
+<hr class="tb" />
+<p>A hogy Miriám a kész tervet Karvajoff kezébe adá, ugy vevé annak
+hasznát a főparancsnok. Egy álláspontot sem kellett változtatni
+rajta.</p>
+<p>A völgy mélységét elfoglalva, tökéletesen körül lehetett zárni a
+sziklatömeg homlokzatát, melynek hátrésze hozzájárulhatlan volt
+ugyan, de épen azért az ostromlottaknak sem nyujthatott menedéket.
+A mélységeken át a sziklatetőre szorult tatárok meg nem
+menekülhettek.</p>
+<p>Karvajoffnak egy valóban nagyszerü terve támadt.</p>
+<p>A helyett, hogy seregeit egy kétséges sikerü ostromra vezesse,
+elkezdett egy hosszu alagutat a szikla alá furatni, azt elláttatá
+oldalkamarákkal.</p>
+<p>E kamarákat szándékozott lőporral megtölteni s több ezer
+mázsányi lőpor egyszerrei fellobbanásával az egész tömör sziklát
+egyszerre szétrepeszteni.</p>
+<p>Az eszme ördögien szép volt, egy lélek sem fog a tatárok közül
+megmenekülhetni, s ha mind valamennyien a csodák mesés hősei
+volnának, és ha ezer ágyu őrzené sánczaikat, még sem szabadulhatna
+meg közülök senki; egy veszni induló vulkánra van épitve váruk.
+<span class="pagenum"><a name="Page_264" id=
+"Page_264">-264-</a></span></p>
+<p>A tatárok tudhaták e munkálatokat, de nem volt módjukban
+megakadályozni.</p>
+<p>Az első héten lebocsátott Mirza Kobul egy fogoly oroszt
+Karvajoffhoz, ki által felszólitá alkudozásokra.</p>
+<p>Föltételei elég fenhéjázók és büszkék voltak.</p>
+<p>Azt kivánta, hogy ő és társai mind mehessenek szabadon az
+ostromlott helyből Stambulba, kincseiket és fegyvereiket magukkal
+vihetvén.</p>
+<p>Karvajoff természetesen gúnyos megvetéssel utasitá vissza e
+kérelmet.</p>
+<p>Második héten ujra felszólitá a Mirza békülésre. Most már csak
+puszta életkegyelmet kért maga és társai számára.</p>
+<p>Karvajoff azt izente vissza, hogy adja meg magát életre
+halálra.</p>
+<p>Ismét elmult egy hét, az oroszok mindig beljebb hatoltak a
+sziklába az alaguttal, a Mirza egyre izengetett ki; csak magát,
+csak családját akarta már megszabaditani; legvégül már csak azt
+kérte a tábornoktól, hogy legalább unokáját engedje megszabadulni,
+az ártatlan Szenderelit.</p>
+<p>A tábornok egy perczig sem tétovázott. Senki sem szabadul meg
+onnan, még az ártatlan leány sem; vesszen az is a többivel. Pedig
+ez a leány a tulajdon gyermeke volt.</p>
+<p>Ekkor aztán azt izente neki vissza a Mirza, hogy vigyázzon tehát
+magára a tábornok, és hadseregeire; mert a következő éjjel meg
+fogják őt rohanni a tatárok saját táborában s a milyen fegyverrel ő
+vívott ellenük, olyan fegyverrel sújtanak ők vissza, s a mint ő nem
+irgalmazott a szelid gyermeknek sem, ugy nem <span class=
+"pagenum"><a name="Page_265" id="Page_265">-265-</a></span> fognak
+ők irgalmazni senkinek s betöltik az orosz sereg jajkiáltásával a
+mezrei völgyet, s jól tartják a környék minden fenevadait a moszkó
+vitézek véres hulláival.</p>
+<p>Karvajoff ostoba kérkedésnek vette a választ, s nem sokat ügyelt
+rá.</p>
+<p>Megdöbbenté azonban egy körülmény: a khámok utódának ez izenete
+után, valahány tatár család volt Marziában, mind összeszedte
+sátorfáit s kihurczolkodott az erdőkbe; nem mertek többé a városban
+maradni.</p>
+<p>A tábornok még sem hitte, hogy valamitől félnie lehessen.
+Csapatjai mindenütt csatakészen álltak az árkokban, melyek
+szokatlanul ki voltak száradva ez időben, a hegyi utak szoros
+átjárásai mindenütt ágyukkal voltak elzárva, szilárd torlaszok
+választák el a várost a mezrei sziklától, melyek mögött éber
+lánczolatban volt felállitva a dzsidás lovasság; ember keresztül
+nem törhet ennyi ellentálló erőn!</p>
+<p>Ember nem! De hátha emberinél hatalmasabb erők szállnak le a
+harczba?</p>
+<p>Mindenki kétségbeesett harczra volt készen.</p>
+<p>A tatárok ismerve a végveszélyt, mely őket fenyegette, jobbnak
+tarthaták kirohanni s karddal kezükben esni el, mint az összeomló
+sziklák közé temetkezni védhetlenül. Ez a kétségbeesett tusa
+bizonyosan sok vérbe fog kerülni, de végtére is csak az ő vérük
+lesz az, mely hamarább elfogy.</p>
+<p>Ebből a sziklazsákból még egyenlő erővel is lehetetlen volna
+magukat keresztülvágniok, az egész uton a völgy torkolatig több
+mint husz ágyutelepet kellene elfoglalniok s odaérve <span class=
+"pagenum"><a name="Page_266" id="Page_266">-266-</a></span> vagy a
+veszélyes sziklaoldalon egyenkint végig haladniok, vagy rohammal
+vágtatniok a hídnak. Hisz ez mind merő lehetetlenség. Ha
+Karvajoffnak egyéb hadserege nem volna, mint tüzérjei, még akkor
+sem menekülhetnének meg a tatárok.</p>
+<p>Vagy talán a mély árkokban akarnak előjönni? El vannak azok is
+foglalva az orosz gyalogságtól, gátok vannak emelve levágott
+fákból, miknek kifelé forditott gallyai közül a czéllövészek bizton
+ellövöldözhetik elleneiket.</p>
+<p>Maga Karvajoff a lovassággal az erdők között áll, honnan minden
+oldalra fordulhat nem remélt veszély idején.</p>
+<p>Ez éjjel épen holdtölte volt, az éji rohamra kedvezőtlen idő a
+tatároknak: az egész vidék olyan fényben úszott, mint déli nappal;
+egy futó őzet meg lehete látni az erdőben.</p>
+<p>Ekkor a mezrevári sziklatetőn egymás után három röppentyűt
+bocsátottak fel a légbe, s hármas kürtszó hallatszott hosszasan
+vontatva az éjben.</p>
+<p>A jó emberek még be is jelentik, hogy mikor kezdik a
+rohamot.</p>
+<p>A mint a harmadik röppentyű elpattant, Karvajoff tábornok és
+lovasai valami távoli morajt kezdtek hallani, valami olyszerű zúgó
+dübörgést, mintha óriási ménlovak s érczszekerek rohannának
+vashidakon keresztül, s azon pillanatban ijesztő orditás hangzott
+fel a hegyárkokból, hol az orosz gyalogság volt elrejtve. Elébb
+csak a malomerőd előtt, majd a mezrei rom alatt, és az alagutnál,
+azután mindenütt egyszerre; és e vészkiáltás oly általános volt,
+mintha valamennyi katonáját egyszerre gyilkolnák ottan, és oly
+rövid, hogy egy perczben <span class="pagenum"><a name="Page_267"
+id="Page_267">-267-</a></span> tartott egy helyen, már a másikban
+husz ölnyire kezdődött ujra.</p>
+<p>A tábornok nem birta elképzelni, mi történik ottan, mi történik
+köröskörül mindenütt, a zavart jajgatást csak egy folytonos ijesztő
+mennydörgés multa felül, mely siketítő zajjal tört alá a hegyek
+közül.</p>
+<p>Nehány pillanat mulva látta, mint futnak el tüzérei a kiszegzett
+ágyuktól, a nélkül, hogy egy lövést tennének, mint nyargalnak
+legbátrabb tisztjei álláspontjaikról megeresztett kantárral, hogy
+intenek a segítségükre jövőknek, hogy térjenek vissza és ne
+közelítsenek.</p>
+<p>Mi történik itt?</p>
+<p>Minő pokoli munkát végzett Mirza Kobul?</p>
+<p>Hetek óta mindig magasabbra emelt erős gátakkal zárta el a hegyi
+folyamot, s most egyszerre elszakíttatá e gátakat, s mintha a
+tenger szakadt volna a völgyre alá, őt percz alatt az egész lapály
+viz alá volt merítve.</p>
+<p>Mit használt a seregek száma, mit az ágyuk és tűzaknák az
+ostromlóknak? Imádkozásra is rövid volt az idő, nem hogy
+menekülésre.</p>
+<p>Mint a Faraó seregeit elnyelő hullám, jött sebesen a harsogó
+vizár, egyszerre betöltve hat ölnyi mély medrét, melynek száraz
+fenekén fegyverrel kezükben álltak a megrémült csapatok. Egy
+perczig futottak, a harmadik perczben ragadta őket magukkal a
+hullám, összehabarva véres csontjaikat széttépett faderekakkal, s
+odahengerített szikladarabokkal.</p>
+<p>Ah a vizár szilaj vad paripa, egy perczben hátára kapja
+<span class="pagenum"><a name="Page_268" id=
+"Page_268">-268-</a></span> lovagját, másikban összegázolja, fehér
+tajtéksörényébe hiába kapkod a haldokló keze.</p>
+<p>A vizroham mindig óriásabb mértékben kezde nőni; a
+hegykanyarulatnál, hol medre megszűkült, visszatorlott s akkor öt
+percz alatt öles magasságnyi árral borítá a magasabb helyeket,
+tulhágott partjain, elönté a várost s odahordá Karvajoff lábai elé,
+holt összetört vitézeit, kik az iszapos vizforgókban, mint kúszált
+szemét kavarogtak alá s fel.</p>
+<p>Viz alá merült a lőpor, a szekereket, mint gyermekek papiros
+játékait vagdalta a sziklákhoz a vizár. Itt-ott egy menekvő lovas
+látszott, kivel jó paripája úszott ki a vizből; egyszer aztán
+valami sziklagödörnél forgót támasztott a viz s elnyelt lovagot és
+paripát.</p>
+<p>Karvajoff nem tudott szólni, nem tudott sírni, nem tudott egy
+pisztolyt kihuzni, és azzal főbelőni magát. Nem volt eszmélete, nem
+volt gondolata e perczek alatt.</p>
+<p>Törzstisztei végre figyelmeztették, hogy siessen magát
+megmenteni; mintha nem is hallotta volna a szót. Vagy tán hallotta
+azt, de oly rettenetesnek tartá azt, hogy nem bírta lelkébe
+fogadni. Ő meneküljön a mezrevári csikósok elől, kiknek könyörgését
+megveté, kiket kigunyolt, kiket a halálnak áldozott. És most ő
+meneküljön előlök! Inkább a csatában veszszen el!</p>
+<p>De itt nincsen csata. Itt csak egy ellenség harczol, és az nagy
+ur, az nem ád győzelmet senkinek maga felett. Nem is alkuszik, nem
+ir békepontokat. A hab már a paripák szügyét éri; az emberi akarat
+még daczolna, de az állat érzi Isten <span class="pagenum"><a name=
+"Page_269" id="Page_269">-269-</a></span> közellétét s félve,
+horkolva ágaskodik és fordul vissza lovagjával. Karvajoff akarata
+ellenére kénytelen elhagyni a mezrevári völgyet s a magaslatokra
+vonulni.</p>
+<p>Az ostromra, a megszállásra gondolni sem lehetett többé; a Mirza
+nem közönséges ember, a mirza egy daemon, ki nem csak fegyverrel
+kezében harczol, hanem elemekkel is; tüz, viz és föld az ő
+szövetségesei e helyen.</p>
+<p>Amaz önmegalázó alkudozás, a színlett kétségbeesés
+véghatározata, mind csak arra való volt nála, hogy ellenfeleit
+jobban tőreibe csalja.</p>
+<p>Hogy szól a zene és a diadalének a mezrevári fokról, midőn
+Karvajoff tábora töredékei futva hagyják el a völgyet!</p>
+<p>Az oroszok távozó csapatjai csak hajnalra érték el a hegy
+bejáratait, mert a hidat elszaggatá az ár, s a hosszabb utra
+kellett kerülniök. Egész éjjel tartott a rohanó vizár zúgása a
+völgy mélyében, reggel felé kezdett el csak csillapodni,
+elhallgatni.</p>
+<p>A mint Karvajoff a sikra kiért, épen akkor jött fel a nap.
+Borzasztó kép volt az, melyre sugárait veté. Az egész síkság a
+folyam mentében roppant kövekkel beterítve, miket az erőszakos ár
+mérföldeken át hengergetve oly gömbölyűre csiszolt, mintha
+esztergából kerültek volna ki; a felhalmazott kő és iszap között jó
+vitézek és paripák megcsonkított hullái, egymásra torlasztva, és
+szétszórva a síkon.</p>
+<p>A tábornoknak ott kellett a hullákon átléptetni paripáival s a
+mint végig ment rajtok, kicsordult a köny szeméből.</p>
+<hr class="tb" />
+<p><span class="pagenum"><a name="Page_270" id=
+"Page_270">-270-</a></span></p>
+<p>Karvajoff Szimferopolba érve serege maradványaival, értesült
+Menczikoff herczeg vesztesége felől az Alma alatt.</p>
+<p>Az a szerencse volt rá nézve ebben, hogy félrevonta róla a
+figyelmet. A szövetséges hadsereg támadása háttérbe szoritá a
+meséket Mirza Kobul felől.</p>
+<p>Szebasztopolban megolvasták Karvajoff jelentését vesztett
+csatája felől s vállat vonitottak rá. A kormányzó azt az
+észrevételt tette reá, hogy az érdemes tábornok egygyel
+szaporitotta az ezeregy éjszaka meséit. Itt is, mint azokban,
+tulvilági tündérek jönnek a választott herczegek védelmére, kik
+lehelletükkel seprik el a hadseregeket.</p>
+<p>Ennél jobb mesét is gondolhatott volna ki a tábornok.</p>
+<p>Mint Alabin féltitokban kibeszélte, Karvajoff rosz élelmezés
+miatt vesztette el serege két harmadát, a többi mind költemény.</p>
+<p>Ez volt a leghihetőbb magyarázat s vizsgálatra már nem maradt
+idő, mert a szövetséges hadsereg Szebasztopol előtt áll.</p>
+<p>Karvajoff végképen kiesett a kegyelemből.</p>
+<p>Az inkermani ütközet előtt csak azért folyamodott, hogy mint
+önkénytes, mint közvitéz harczolhasson az orosz sereg között. Ezt
+nem lehetett tőle megtagadni. De hadosztályt nem bíztak rá többet,
+még csak egy káplár allját sem.</p>
+<p>Abban az ütközetben ugy harczolt a tábornok, mint illik derék
+közvitézhez. Tizenkét sebet kapott, mind dicsőséges szuronydöfést,
+ugy esett el.</p>
+<p>Halála használt annyit az orosz nemzetnek, hogy a vesztett
+ütközet bünét reá lehetett róni. Azt mondták, hogy ő volt az oka az
+oroszok veszteségének. <span class="pagenum"><a name="Page_271" id=
+"Page_271">-271-</a></span></p>
+<p>A moszkóknál ez a fizetés. Az élve maradók a halottakra róják
+hibáikat; a szilisztriai kudarcz gyalázatát is egy hősileg elesett
+tábornok sírjára tették emlékkő gyanánt.</p>
+<p>Karvajoff helyét Alabin nyerte el. Még sokra viheti dolgát.</p>
+<hr class="tb" />
+<p>Midőn a szövetségesek Eupatoriát erősiteni kezdték, egy dandár
+tatár lovasság csatlakozott hozzájuk, egy ifju s egy öreg főnöktől
+vezetve, kik csodákat beszéltek az oroszok ellen viselt
+harczaikról.</p>
+<p>A komoly angol urak hitetlen arczczal hallgaták e tüneményes
+dolgokat; néha egyet mordultak félrefordított arczczal: humbug! A
+laestrigonok földén született férfiak beszédét váltogatva kell
+hinni.</p>
+<hr class="tb" />
+<p>A jámbor tatárok azonban harczolni fognak, a mig erejökbe telik:
+nem nagy jóstehetség kell hozzá kitalálni, hányan maradnak meg
+közülök a harcz végén? El fognak hullani erre arra. Senki sem
+törődik ő velök.</p>
+<p>A jövendő majd megmutatja, van-e még számukra élet a
+világon?</p>
+<p>Tán ki fognak pusztulni egészen a kis paradicsomból, melyet ők
+természetalkotta várnak (Krim) neveztek el, s akkor mint egy
+elszigetelt sírhalom álland, a világ minden fajaitól őrzött
+félszigeten, a mezrevári magány, mint olyan sírhalom, melyből
+olykor előjönnek a halottak: idegen, ismeretlen alakok, kiknek
+nyelvét, baját, szomoruságát nem érti senki. <span class=
+"pagenum"><a name="Page_272" id="Page_272">-272-</a></span></p>
+<p>Talán még azután is örülni fognak azon a kis helyen: talán még
+azután is fognak uralkodásról álmodni: – talán még azután is
+büszkén fogják mondani egymás közt, hogy az a föld még az ő
+nemzetük földe, melyet hóditó meg nem tapodott, melynek még
+Tatárország a neve – egyik bükkfától a másikig?… s a csikósok, a
+gulyások fogják egymást Mirzának, Khámnak, Kalga-szultánnak
+nevezni, a miről senkinek másnak nem szükség tudni semmit…</p>
+<hr class="chap" />
+<p><span class="pagenum"><a name="Page_273" id=
+"Page_273">-273-</a></span></p>
+<h2>A BASI-BOZUK.</h2>
+<p>Boldog Biledulgherid pálmaszilva fái alatt heverészett Khaleb
+Rizlán, a hires heverő.</p>
+<p>Azért nevezték hires heverőnek, mert hét számra el tudott
+feküdni a jó puha homokban, feje alá téve vizes tömlőjét s addig
+fel nem kelt onnan, a mig abban tartott.</p>
+<p>Bevette magát egy csoport pálmaszilva árnyéka alá: a szilvapálma
+áldott egy fa, rajta terem az egész lakosság esztendei eledele,
+kenyere, gyümölcse, vaja és méze. Hanem azért Khaleb Rizlán restelt
+felállni helyéből, vagy egy kicsinyt odább csuszni, hogy az áldott
+gyümölcsök közül, mik tőle távolabb heverésztek, egyet felemeljen,
+hanem ha odaesett épen a helyébe a fáról, s megüté őt, jelentvén:
+„ime Khaleb Rizlán, fogjál és egyél“, más különben ott éhezett a
+derék férfiu a bőségnek közepette s még azt is megvárta, hogy
+elmuljék egy egész nap, miután utolsó csepp vizét kiitta, s egész
+éjszaka nem tudván aludni a szomjuság miatt, nem hogy vizért ment
+volna a forrásra, hanem reggelig imádkozott, hogy tegyen a próféta
+érte csudát s töltesse meg az ő angyalaival azt az üres tömlőt
+azzal <span class="pagenum"><a name="Page_274" id=
+"Page_274">-274-</a></span> a tejédességü nedvvel, a mi a Tubafa
+szent gyökereiből folyik. Csak akkor kelt fel azután, mikor látta,
+hogy valójában a próféta angyalai most más dolgokkal vannak
+elfoglalva.</p>
+<p>Csupán azt a különbséget tartotta meg, hogy nappal hason feküdt,
+állát két tenyerébe téve, s bámulá az Isten-alkotta porszemeket,
+mily csudálatosak azok és milyen egyformák; oh boldog választott
+népei Allahnak, kik azon földön laknak, melyen minden porszem
+nyolczszegeletűre van faragva és szemenkint ragyog, mint a
+kristály. Éjszaka pedig megfordult és hanyatt feküdt s gyönyörködék
+a csillagokban, melyek nem oly restek, mint ő, mert egy éjszaka
+beutazzák az egész világot, egyik végétől a másikig.</p>
+<p>Hanem Allah nagy és hatalmas. Van neki szüksége olyan lényekre,
+melyek sebesen repülnek, és viszont másokra, melyek veszteg
+nyugszanak, és mindketten az ő nevét dicsérik. Khaleb Rizlán
+számitotta magát ez utóbbiak közé.</p>
+<p>Egy napon jöttek hozzá ismerői, és mondák neki: „Khaleb Rizlán,
+feleséged haldoklik, téged ohajtana még egyszer látni.“</p>
+<p>Rizlán meg sem mozditá állát tenyeréről.</p>
+<p>– Mondjátok meg neki, hogy ha igaz hűséges nő volt, meg fog
+látni a paradicsomban, a hol mind a ketten olyan fiatalok leszünk
+ismét, mint voltunk menyegzőnk napján; mi szükség neki engem addig
+látni?</p>
+<p>Másnap ismét eljöttek hozzá ismerői és mondták:</p>
+<p>– Khaleb Rizlán, feleséged meghalt, el is temettük, ki itatja
+már most meg a tevédet?</p>
+<p>– Bocsássátok el köteléről, felelt Rizlán, majd föltalálja ő
+<span class="pagenum"><a name="Page_275" id=
+"Page_275">-275-</a></span> a forrást magának s ha igaz állat,
+visszatalál ismét jászolához; ha pedig nem igaz állat, akkor minek
+vesződjem én a háladatlannal?</p>
+<p>Harmadnap megint uj hirrel jöttek a szomszédok a heverőhöz.</p>
+<p>– Meghalt az egyiptomi alkirály, nagy fényes temetése lesz,
+pénzt fognak a szegény emberek közé szórni, nem jösz-e oda el
+velünk?</p>
+<p>Khaleb Rizlán elébb kinyujtózta magát, azután megigérte, hogy
+majd imádkozik az alkirály lelkéért, hogy könnyü legyen az, midőn
+az alsiráth hidján átcsuszamlik; de helyéből meg nem mozdul
+érte.</p>
+<p>Negyed nap azt mondák Khaleb Rizlának a szomszédok:</p>
+<p>– Kelj gyorsan Khaleb, jön a Szamum, az irtózatos vihar. Minden
+állat menekül a pusztáról, jaj annak, a kit kivül talál. Siess
+hajlék alá.</p>
+<p>Khaleb egy kissé gondolkozott, azután megnyugtatá őket.</p>
+<p>– Majd a fejemre teritem szőnyegemet s arczom elrejtem a
+homokba, nem esik bennem semmi kár.</p>
+<p>Két napig azután nem beszéltek hozzá a szomszédok, de beszélt az
+irtózatos vihar, mely égető homokkal besírolta egészen. Khalebnek
+nagy ürügye volt rá, hogy meg ne mozduljon két napig.</p>
+<p>Még tán heted nap is ott aludt volna abban a csendes sírban, ha
+oda nem jönnek hozzá a szomszédok s a hol a domborulásról látták,
+hogy ott fekszik, el nem kezdenek beszélni hozzá. <span class=
+"pagenum"><a name="Page_276" id="Page_276">-276-</a></span></p>
+<p>– Élsz-e még Khaleb Rizlán, te hétszer heverő, te föld rozsdája
+te; mert ha még élsz és meg nem haltál, kelj föl és rázkódjál meg!
+jönnek a hitetlenek Sztambul ellen, le akarják verni a félholdat a
+mecsetek-tetejéről!…</p>
+<p>… De hátha valóban halva lett volna Rizlán valóságos sírban, nem
+ugrott volna-e fel ezekre a szókra? nem rántotta volna-e ki
+handzsárját, s nem rohant volna-e neki minden élő lénynek, a kit
+elől utól talál, veszedelmesen szabdalva maga körül
+fegyverével?</p>
+<p>A szomszédoknak munkába került megértetni vele, hogy a hitetlen
+ellenség sem a levegőben nincsen, sem azokban a fákban, miknek
+Khaleb Rizlán neki rohant, hanem vagyon háromszáz tevejárta
+mérföldre attól a szilvástól, melyben ők most beszélgetnek.</p>
+<p>– Tehát menni kell ellene rögtön, menni kell éjjel és nappal, a
+mig csak oda nem érünk, a kinek lova van: lóháton, a kinek nincs:
+gyalog sorban. Én is megyek gyalog, viszem magam a zászlót.</p>
+<p>Régi, kopott, szakadozott, kopjás zászlók voltak lerakva a
+mecsetben, miket a muzulmánok még a mameluk lázadás óta rejtegettek
+ottan, azokat előhozták a buzgó harczosok, jutott belőlük egy
+Khaleb Rizlánnak is, azt ő azután le sem tette a kezéből három
+napig, hanem nyargalt vele egyik falutól a másikig, fellármázott
+minden lelket, kifogta a lovakat az ekéből, felültette rájuk a
+fegyverfogható embereket, segitett köszörülni kést, kardot minden
+embernek, s a piacz közepén, a bazárok előtt beszélt, lármázott,
+mint egy őrült, kinek az esze megtetszett <span class=
+"pagenum"><a name="Page_277" id="Page_277">-277-</a></span> a
+prófétának, hogy elvegye tőle; belerekedt, de bele nem fáradt a
+lázadásba, mig egy nagy zagyva csoportot össze nem terelt maga
+körül, kik vetekedtek a dühben és elkeseredésben s azokat vitte
+magával Sztambul felé, vitte arra a nagy utra, melyet lóháton és
+könnyü szerrel is egy hónapig tart megjárni, hát még gyalog és
+nehéz fegyverzettel.</p>
+<p>A dühöngő csoport faluról falura növekedett; vén, elaggott
+férfiak, kik fehér szakállukat öveikbe köték, ballagtak karcsu
+gyermekek mellett, kiknek karja még alig birta emelni a kardot;
+egy-egy merész apa puskája végére akasztotta a gyékényszatyrot,
+melyben kis gyermeke aludt, hadd tanulja meg az is jó korán minő
+hangja van az ágyúnak; izmos meztelen karu földészek,
+öszvérhajcsárok lóggatták meztelen lábaikat kétfelé öszvéreikről,
+szurtos dervisek lóstattak a felvert porban, hosszu kantusaik végét
+karjaikra vetve; kik közt fényes, czafrangos lovagok ügettek nemes
+arab paripákon jó egyetértésben. A mindenféle alakú ruházat
+keverékét segíté tarkítani a soknemű fegyverzet: itt szuronyos
+puskák, kovás sárkányokkal: jó eszközök ütni – régi idők, keresztes
+háborúk emlékei, hosszunyelű dárdák csüngő czafrangokkal, sarló
+alakú kardok, jó széles handzsárok az övön keresztülszurva,
+gerezdes buzogányok és kétélű balták; némelyik annyi fegyvert visz
+magával, mintha ellenségeinek is akarna juttatni belőlük; más meg
+egyszerűbbnek találta egy nagy szeget keresztülütni egy furkós
+boton, vagy egy jó öreg kést dugni az övébe, ugy menni a harczba.
+<span class="pagenum"><a name="Page_278" id=
+"Page_278">-278-</a></span></p>
+<p>E vihargyűjtötte csoport között üget erősen Khaleb Rizlán,
+termete alig öt láb magas, ruházatja azt is kevés elfedezni,
+valamelyik darabjából öltönyének nyilván turbánt csinált, mert az
+meg több az elégnél.</p>
+<p>Hanem azért e legkisebb férfiú vállai emelik a zászlót; ez a
+sovány, vézna alak szinte összetörni látszik a nagy sulyos lobogó
+terhe alatt, melyet nyilván nagyobb férfi markába szabtak. De nem
+kell őt félteni. A vékony, sovány termet óriások erejével bír most
+s a világ minden kincseért oda nem adná másnak csak egy órára is
+azt a nehéz zászlót; ölébe veszi, mikor ebédel; – pedig nem sokból
+áll az, egy zsák pálmaszilva egész úti készülete; – s maga mellé
+fekteti, mikor aludni megy.</p>
+<p>Husz napig utazott a harczos tömkeleg; az első tíz napon
+folyvást nőtt a száma, a másik tíz napon pedig hasonló arányban
+apadt; betegen nyomorultul elmaradozott itt-amott, egyesével,
+párosával a lelkesült népnek fele, ott az utfélen elvánszorgott,
+elhalt, a többiek mentek odább.</p>
+<p>Huszad napra megérkezének Sztambulba. Khaleb Rizlán arcza
+ragyogott az örömtől, midőn nehéz zászlója alatt a padisáhok szent
+városát érinték lábai. Levetette volna saruit e szent helyen, ha
+azok még az úton le nem szakadtak volna lábairól; de megcsókolá azt
+százszor, arczczal levetve magát a földre, melyet a gonosz gyaurok
+még akkor nem macadamizáltak.</p>
+<p>De hát mi ő neki Sztambul, és mi ő Sztambulnak, hogy ugy örül
+annak láthatásán? Talán ezek a paloták ő reá várnak? <span class=
+"pagenum"><a name="Page_279" id="Page_279">-279-</a></span> talán
+nagy hivatalra idéztetett ide, vagy szerencséjét keresni jött
+bele?</p>
+<p>Nincs ő neki semmije Sztambulban, nincs ő neki joga egyébhez,
+mint a próféta zöld zászlajához, annak a csókjához, annak a
+láthatásához; ezt kivánja ő és egyebet semmit.</p>
+<p>És a többiek is, a kik vele jöttek, nem kivánnak egyebet.</p>
+<p>Mikor a próféta zászlaját kitűzik a szerály kapuja fölé, bármely
+részében legyen a világnak az igazi muzulmán, odasereglik hozzá, s
+megy utána, a hova az vezeti, és meghal és boldog.</p>
+<p>A szent hit harczosai megismerték a világhirű szerályt aranyos
+kúpfödeleiről s oda tartottak hozzá. Ott leültek a khorkhori
+szökőkút előtt, megmosva arczaikat abban s várták a Mir Aálem
+megjelenését pihent lélekkel.</p>
+<p>Sokáig várhattak, mig valaki hozzájuk szólt: s nagy
+fejcsóválgatva nézték, mint járnak a tisztátalan gyaurok a szerály
+kapuin ki s be, a honnan ők ki vannak zárva.</p>
+<p>Ekkor egy csomó softi elegyedett közzéjük; fiatal alkorán
+tudósok, kik egyenkint összeölelgették a derék harczosokat s
+tudatták velük, hogy itt hiába várnak; senki sem fog velük
+beszélni, hanem ők majd elvezetik valamennyit a harczok
+miniszteréhez, azzal beszéljenek rendén.</p>
+<p>A csoport felkerekedett s ment a harczok miniszteréhez.</p>
+<p>Ez a hiteszegett férfiu épen akkor a boritalban gyönyörködött,
+nem is szokott napjában négyszer mosdani, sem a mecsetekbe nem jár;
+minél fogva nem lehet csodálkozni, ha Khaleb Rizlánnak és a többi
+egybekavarodott hadfiaknak azt felelte, <span class=
+"pagenum"><a name="Page_280" id="Page_280">-280-</a></span> hogy a
+próféta zászlaját ezuttal látni nem fogják, mert most nem arról van
+a szó, hogy minden keresztyént, a kit elől utól találnak, meg kell
+ölni; hanem ha olyan nagy kedvük van verekedni, épen most indul egy
+csapat fegyveres férfi a Duna mellékére Omér basához, az majd
+megmondja, hogy kit üssenek?</p>
+<p>A jámbor harczosokat azután körül sem hagyták többet nézni
+Sztambulban, hanem két zászlóalj rendes, sarkonforgó redif közé
+zárva, elszállíták Viddinig, még csak el sem széledhettek tetszésük
+szerint az uton.</p>
+<p>Odaérkezve Viddinbe, bemutaták őket a musirnak, a ki épen akkor
+rosz kedvében volt.</p>
+<p>Enni valót kért hadserege számára s a helyett kenyérfogyasztókat
+kapott.</p>
+<p>Hidegen, haragosan kérdezé a mindenütt előretolakodó Khaleb
+Rizlántól.</p>
+<p>– Honnan jöttök?</p>
+<p>– Kiki a maga tűzhelye mellől: felelt Rizlán büszke szóval.
+Onnan jövünk mindnyájan, a hol jó dolgunk volt, és boldogságban
+éltünk, onnan jöttünk ide.</p>
+<p>– No hát kár volt ott nem maradnotok, mert itt semmi szükség
+reátok.</p>
+<p>– Köszöntünk musír: mi nem jöttünk ide rizskásádat fogyasztani,
+ne is félj meztelen tagjainkra nézni, nem kérünk tőled ruházatot;
+mi csak ellenségért jöttünk, s ha engeded, ha nem engeded,
+verekedni fogunk a moszkókkal. <span class="pagenum"><a name=
+"Page_281" id="Page_281">-281-</a></span></p>
+<p>A musir vállat vonított s azt mondá hangosan a mellette
+állóknak.</p>
+<p>– Valóságos „basi-bozuk“ (őrült fejű).</p>
+<p>Rajtuk maradt a „basi-bozuk“.</p>
+<p>Még az nap átkergették őket Kalafátba, meg volt nekik hagyva,
+hogy rabolni nem szabad, koldulni nem illik, zsoldot pedig nem
+kapnak.</p>
+<p>Khaleb Rizlán szomorúan gondolt a vendégszeretetlen kalafáti
+fűzfák között a boldog Biledulgherid szilvatermő pálmáira, miknek
+gyümölcseért olykor lehajolni is restelt, felmenne most érte még a
+fatetejébe is, de a gyaurok fáit megátkozta az Isten, azokon csak
+levél terem.</p>
+<p>Egy derék idegen bég azonban megszánta őket, s a mint ott látta
+az egész kopott sereget egymás mellett szomorkodni, felszólitá
+őket, hogy csatlakozzanak hozzá; portyázni mennek ellenség földére,
+majd ott kapnak tán valamit.</p>
+<p>Csak egy intés kellett a zavart fejűknek; hiszen ezért jöttek ők
+oly messze földről, még a kengyelét is megcsókolták a jó derék
+bégnek, hogy magával vitte őket.</p>
+<p>Kinek puska, kinek dárda a vállán, ki lovon, ki gyalog ballagtak
+a basi-bozukok, átmentek vizen és erdőn; egyszerre két oldalról
+előtörnek az ellenség lovasai s körülfogják a bég csapatját.</p>
+<p>A jó török huszárok, vezérükkel élükön nekivágtak az ellenség
+gyöngébb oldalának s keresztültörték magukat rajta; a rendetlen
+basi-bozuk had ott maradt csatába keveredve. Nem hajtottak semmi
+szóra; a bég hiába kiáltozott nekik, hogy ezt <span class=
+"pagenum"><a name="Page_282" id="Page_282">-282-</a></span> tegyék,
+vagy azt; hogy négyszöget, vagy hármas sort formáljanak,
+lépcsőzetben hátráljanak; nem hallgatták, nem értették semmi
+szavát; dühödten verekedtek ellenfeleikkel; a bég utoljára is
+kénytelen volt őket ott hagyni s haza menekülni a kalafáti sánczok
+közé: tudatván a vezérrel a kémjárat eredményét s hogy a jámbor
+basi-bozukok aligha ott nem vesztek egy lábig.</p>
+<p>Hát a mint késő este takarodót vernek, kik jönnek elő a kalarasi
+halmok felől? a bohó basi-bozukok. Nem hogy ők vesztek volna ott,
+de még ők fogtak el husz kozákot, a többi örült annak, a mit nem
+kapott s odább állt.</p>
+<p>Az elfogott lovakon ülve, ugy hajták büszkén maguk előtt
+foglyaikat a táborig s odaküldték őket ajándékba a musirnak, a ki
+olyan lenézve bánt velök, a ki nem akart felőlük semmit tudni.</p>
+<p>A musir rögtön főzetett számukra piláfot s megvendégelé őket, s
+meghagyá, hogy a basi-bozukoknak ezentul éhezni nem szabad.</p>
+<p>E naptól fogva soha sem hagyta ki őket vállalataiból a bég.
+Khaleb Rizlán és zavart fejűi minden vakmerő vállalatnál vele
+voltak; a legmerészebb kalandokat ő róluk beszélte a hír s ismerte
+a táborban minden jóravaló ember Khalebet; azt a rongyos lovagot, a
+kinek minden tagjából hiányzik egy darab, egy-egy kezén csak három
+négy ujja, pofája összeszabdalva, összeharapdálva, már szakálla is
+csak az egyik felén van. Ruhája is erre arra lógg le róla, de hiába
+is adnak rá jobbat, mert a legközelebbi alkalommal megint ugy
+összetépeti magát, <span class="pagenum"><a name="Page_283" id=
+"Page_283">-283-</a></span> mintha sasokkal enyelgett volna, s
+világért fel nem varratna egy szakadást is a csaták emlékéből; ugy
+szép ő is, mint a sok ütközetben járt zászló – rongyosan.</p>
+<p>A csetátyei ütközetben úszott igazán kedvtelései közt a
+bakarasznyi basi-bozuk. Elébb ágyuval lövöldöztek egymásra az
+emberek, azután puskával közelebbről: ez még mind nem tetszett
+neki; később szuronyra jött a sor, ez már valamivel többet ér; de
+csak akkor áll az igazi harcz, mikor már a szuronyt is elvetette az
+ember, s egyik kezével megragadja ellenfele torkát, a másikkal
+szívébe üti a kést, mikor nem néz sem előre, sem hátra, hanem döf,
+vág maga körül s mindenütt elevent talál, mikor nem törődik azzal,
+mijét ütik, hol fogták meg, hanem csak azon törekszik, hogy kettőt
+üssön, kettőt szúrjon máson, addig mig más ő rajta egyet.
+Hórihorgas muszka óriások teperték a földre Khalebet, de mire
+fölkelt, még is a muszka volt halva; lovakkal elgázolták a földön,
+föl sem vette, nem fájt neki semmi, s a mit megfogott, azt el nem
+eresztette élve.</p>
+<p>Ebben a kis ütközetben maguk a basi-bozukok száz orosznál többet
+leöldöstek s ennek a bizonyságára csata után Khaleb Rizlán
+leszeldelé a megölt ellenség füleit s egy hosszú zsinegre kötve,
+ugy akasztá azt nyakába, mint valami drága lánczot, ugy lépett a
+musir elé; ajándékba adván neki azt a drága ékességet, száz megölt
+muszka füléből.</p>
+<p>A musir pedig ugyanannyi botot veretett a basi-bozuk talpára,
+tudtára adván eképen, hogy ez nem illik katonához, ellensége
+holttestét szabdalni; vágja addig, a mig él; a halottnak hagyjon
+békét. <span class="pagenum"><a name="Page_284" id=
+"Page_284">-284-</a></span></p>
+<p>A basi-bozuk átlátta, hogy a musirnak igaza van, s azután még
+jobban ragaszkodott hozzá.</p>
+<p>Hanem a táborban sok galibát okozott a derék férfiu; ő otthon is
+basi-bozuk volt: minden uj rendeletre duzzogott, nem lehetett vele
+parancsolni, a mit fejébe vett, azt keresztülvitte, s nem egyszer
+hozta parancsnokait azon helyzetbe, hogy nekik kellett
+engedniök.</p>
+<p>Egy ízben diadalmas előhaladás közepett egyszerre megállitá
+seregeit a musir; senki sem foghatta meg, miért nem üldözi a futó
+ellenséget. Sok ember sok véleményt ád: végre azt találták ki a
+török katonák, hogy a musir parancsot kapott a padisah
+minisztereitől, hogy ne üldözze az ellenséget; azokat viszont a
+frankok, a gyaurok, az idegenek vesztegették meg, kik nem akarják,
+hogy a muzulmán nép saját erejétől megverje a moszkót, mert mind
+egyet értenek vele.</p>
+<p>Pár nap mulva ismét jött a rendelet, hogy a seregek vonuljanak
+vissza.</p>
+<p>Itt már nyilt zúgolódás kezdett támadni a táborban, árulást
+emlegettek a katonák, s a mint a város piaczán keresztül lovagolt a
+musir: egyszer csak utját állja Khaleb Rizlán s megragadva paripája
+zabláját, kényszeríti, hogy hallgassa meg, a mit beszél.</p>
+<p>– Nem arra musir, hanem előre jőjj! A te kezedben van a próféta
+országa; átok reád, hogy ha elejted azt. Előtted a dicsőség, hátad
+mögött a gyalázat, és te hátrafelé mégy-e? Hogyha előre törsz,
+nincs oly muzulmán, a ki vérét ki ne ontsa érted; ha visszafelé
+mégy, nincs olyan, a ki le ne köpjön. Ragadd ki <span class=
+"pagenum"><a name="Page_285" id="Page_285">-285-</a></span>
+kardodat, ne tétovázz soká, reszket az ellenség már neved előtt is,
+s hogyha árulók ülnek hátad mögött a padisah trónjának zsámolyán,
+szemeddel ints egyet és egy sem fog ottan ülni, hanem ülsz te
+minden ozman nemzetek fölött, a hogy megérdemelted.</p>
+<p>A musir megveregeté a jó vitéz homlokát s azt mondá neki, hogy
+csak menjen a maga dolgára, a minek meg kell történni, az már mind
+rég meg van írva a Thóra hét könyvében, nincs embernek miért bele
+szólni.</p>
+<p>A basi-bozuk azonban nem érte be e válaszszal, hanem kiment a
+táborba, s elkezdé lázítani a harczosokat, ugy hogy egyszer a vezér
+azt hallja, miszerint a katonák komolyan csoportosodnak, s azt
+kezdék hangoztatni, hogy le a miniszterekkel! éljen a musir.</p>
+<p>Ez gonosz lázadássá fajulhatott volna el. A musir rögtön kiküldé
+altiszteit s beparancsolá a basi-bozukokat maga elé.</p>
+<p>Már ekkor nem voltak többen nyolczvannál. A többi elvégzé, a
+miért jött: elhullott a harczban; ezek is tépett vitézek voltak
+már.</p>
+<p>Előttük állt legelől Khaleb Rizlán, most is görnyedve a nehéz
+zászló nyele alatt, melyről a lobogót ugy lelövöldözték már, hogy
+csak egy foszlány fityegett még rajta.</p>
+<p>– Álljatok rendbe, mondának nekik a musir altisztjei. Nem volt
+ez kivihető, még csak azt sem tették meg, hogy a lovasok külön
+váltak volna a gyalogoktól. Ez természetes. Jó barátok, ismerősök
+szeretnek egymás mellett lenni, beszélgetni; <span class=
+"pagenum"><a name="Page_286" id="Page_286">-286-</a></span> arról
+pedig nem tehetnek, hogy az egyiknek van lova, a másiknak meg
+nincs.</p>
+<p>Ekkor megjelent a musir egyedül az udvar felőli erkélyen s
+komoly, elhatározott hangon felszólítá őket:</p>
+<p>– Akartok-e rendes csapattá alakulni s magatokat a tábori
+fegyelemnek alávetni?</p>
+<p>– Mi azért jöttünk, hogy harczoljunk, nem hogy leczkét
+tanuljunk, musir. Viszonza Khaleb Rizlán merészen s a többiek azt
+mondák, hogy „ugy van!“</p>
+<p>Ekkor mást kérdezett tőlük a musir.</p>
+<p>Akartok-e visszatérni hazátokba, és elhagyni ezt a földet
+békeséggel?</p>
+<p>– Ne mond azt, musir! Mi azért jöttünk el, hogy harczoljunk, mig
+Muhamed hite veszélyben van; és a mig háboru van, vissza nem térünk
+tüzhelyeinkhez.</p>
+<p>A musir arcza egészen elsötétült, csaknem könyörgő hangon kérdé
+tőlük harmadszor, – utolszor:</p>
+<p>– Akartok-e másutt harczolni? Albaniában a lázzadó görögök
+ellen; avagy Anadoliban vitéz hadseregünk között? akartok-e
+helyőrségül maradni Szilisztriában vagy Rustsukban, vagy akármely
+dunaparti váradban?</p>
+<p>– Mi egyedül veled és melletted akarunk harczolni és nem
+távozunk innen sehova.</p>
+<p>A musir kivonta kendőjét öve mellől s egyet intett vele; azon
+pillanatban két belső kapuja megnyilt a kaszárnyának, s nyolcz ágyu
+egyszerre odalőtt kartácscsal az udvar közepére. <span class=
+"pagenum"><a name="Page_287" id="Page_287">-287-</a></span></p>
+<p>Azután ismét becsukódtak a kapuk.</p>
+<p>Az udvar közepén csak egy nagy véres halom látszott, mely még
+vonaglott, mely még hörgött nehány perczig.</p>
+<p>De valamennyi közül kilátszott még egy kéz, mely feltartá a
+harczrongyolta zászlót s kihallatszott egy kiáltás: „éljen a
+musir!“</p>
+<p>A musir pedig szemeit törlé azzal a fehér kendővel.</p>
+<p>– Szegény jó fiuk! – Csak olyan őrültek ne lettek volna.</p>
+<hr class="chap" />
+<p><span class="pagenum"><a name="Page_288" id=
+"Page_288">-288-</a></span></p>
+<h2>A GYERKŐCZ.</h2>
+<p>– Képes-e ön kiszívni egy valódi portorico szivart, fiatal
+barátom? Merhetem önt egygyel megkinálni? Nem olyan szelid biz ez,
+mint a dajka teje s egy kicsinyt föleszi a szájat; de
+gyermekkoromban én is igy próbáltam.</p>
+<p>– Köszönöm a szivart; dohány füstöt bámulni még nem tanultam; de
+a kilőtt pisztoly füstjébe nézni igen, s ha ezt ajánlják, azt
+elfogadom.</p>
+<p>– Lelkemre! ez a fiu fogakkal jött a világra!…</p>
+<p>.......</p>
+<p>Ez a rövid szóváltás a Szebasztopol előtti angol táborban
+történt, több szórakozás végett összegyült tiszt társaságában, kik
+egy szép novemberi nap délutánját arra használták, hogy a
+vizárkokban felszedett hetes sarat kissé leverjék magukról, s
+megtudják, hogy milyen sebesen halad a világ hátrafelé, azalatt mig
+ők nagy fáradsággal haladnak előre.</p>
+<p>A megszólitó egy élte javában levő katona volt, Egerton ezredes,
+hajdan sipoy vezér Kelet-Indiában, egy magas, roppant termetü
+férfi, a kinek csak azért kellett gyalog járni, mert ló
+<span class="pagenum"><a name="Page_289" id=
+"Page_289">-289-</a></span> nem termett alája; minden öltöny
+csaknem szétfeszül rajta, s vállai oly szélesek, mint Atlaszé, ki a
+világot hordja rajtuk. Kemény vonásai sötétek a naptul s veresek a
+hidegtül, de még sötétebb és veresebb azokon a dacz és büszkeség,
+mely minden mozdulatát bélyegzi, s könnyen kötekedő elbizottságnak
+is volna nevezhető.</p>
+<p>Az pedig a ki visszafelelt, egy fiatal, csaknem gyermekded
+katona; tiszti vállrózsával és kardrojttal; s a legszelidebb tej és
+rózsa-arczczal, nyájas kék szemekkel; kinek még nyakkendője is ugy
+áll, mintha édes anyja kötötte volna azt meg gyöngéd gondoskodó
+kézzel; s mintha látná az ember ez arczon azt a gyönge csókot, a
+mely azt tetszik mondani: „gyermekem éltedre vigyázz; gyermekem,
+anyádra gondolj, gyermekem meg ne halj!“</p>
+<p>Épen jókor jött a gyerkőcz! épen javában dühöngtek a régi
+próbált katonák, a viharban edzett vitézek, hogy kormányuk satnya
+ifjonczokat küldöz közéjük tiszt-társakul, kiknek egyéb érdemük
+sincs rangjaikra, mint a tiszti patens, melyet pénzen vettek, a
+midőn épen odavetődött ez ifju arcz, ki mint látszék, csak most
+érkezhetett, mert egyenruhája még egészen tiszta volt, és
+inggalléra fehér.</p>
+<p>– Ez a kölyök tetszik nekem; szólt Egerton ezredes, midőn az
+ifjoncz kipirult arczczal odább ment. Meglássátok, nagyon hamar
+öreg ember lesz belőle.</p>
+<p>– Hogy érted azt? kérdé tőle egy másik tiszt.</p>
+<p>– Értem öreg ember alatt azt, a ki közel van a halálhoz. A
+ficzkó azok közül valónak látszik, a kik azért jönnek háboruba,
+<span class="pagenum"><a name="Page_290" id=
+"Page_290">-290-</a></span> hogy a legelső ostoba golyót, mely
+emberét keresi, elkapják.</p>
+<p>– Ne féltsd tőle; vigasztalá, egy hórihorgas irlandi tüzértiszt.
+Majd megszelídül, ha egy granátot hall a feje fölött elfütyülni,
+egy ilyen tüzes bibiczet, a mi a levegőben sipolva keresi a
+fészkét, a hova leszálljon, s ha egy pár bombát hallott
+szétpattani, visszakérezkedik nagyhamar édes anyjához.</p>
+<p>– Annyi sem kell neki, vágott közbe egy utászszázados, kinek
+mindenféle szinü volt már a kabátja a soknemű sártól. Álljon ki
+csak egy éjszakát a futóárkokban, mint előőrsi tiszt; majd mikor
+térdig belefagy a sárba, s az ázott ruha crystalizálódik rajta,
+mintha czukorral volna kandirozva, tudom sírva emlegeti az öregtáti
+kandallóját.</p>
+<p>– Már most képzeljen magának az ember egy ilyen gyereket az
+ütközetben, szólt egy sebhelyes lovas tiszt mind ezekhez; – a hol
+ember ember ellen kell küzdeni, a hol szuronydöféseket és
+kardcsapásokat osztogatnak, mi lesz ott egy ilyen tacskóból, a ki
+most szökött meg a tanár skutikája elől?</p>
+<p>– De ki fogja meg szegényt, ha egy olyan zivatar kerekedik, mint
+a minapi volt; tréfálózék a tábor legvigabb vitéze, Brownie; –
+szegény kis fiut elkapja a szél s a tengerbe viszi, ha meg nem
+kötteti magát valami ágyuhoz…</p>
+<p>A tisztek még azután sokáig tréfálóztak egymás között a fiatal
+vitéz felett s mindnyájan abban egyeztek meg, hogy majd elvárják,
+meddig állja ki a sarat? Az első héten kétségtelenül benyujtja
+elbocsáttatását, vagy futárnak küldeti magát haza <span class=
+"pagenum"><a name="Page_291" id="Page_291">-291-</a></span> lord
+Raglan időjárási tudósitásaival, vagy leghizelgőbb esetben, mint
+marodeur jut Balaklavába, a derék miss Nightinghale ápoló kezei
+közé.</p>
+<p class="center">* * *</p>
+<p>Rút, gyalázatos éjszaka következett e napra, az eső szakadt
+egész hajnalig, hajnalban azután neki kerekedett egy hideg
+északnyugati szél, mely keresztül-kasul járta a sziveket és
+köpenyegeket, s reggelre csonttá fagyott minden sár; a derék
+katonák pedig a vizárkokban, kiket tiz óra hosszat lucsokká
+áztatott az ónas eső, olyan szép ragyogó mázt kaptak felöltönyeikre
+jégből, mintha csakugyan czukorral volnának candirozva. A
+köpönyöget nem facsarni, hanem törni lehetett, s a kinek csizma
+volt a lábán, annak olyan volt a lába, mint az elefánté a ráfagyott
+sártól.</p>
+<p>– God bless us! dörmögé magában az irlandi tüzértiszt, sarujait
+ütögetve egymáshoz. Most szeretném csak, ha a pater itt volna s
+beszélne valamit a pokolról; az is adna valami meleget. Csak
+legalább fűteni lehetne!</p>
+<p>Ezt a fütés szót ágyuira érthette; a jó keresztyén! maga fázik
+és mégis ellenségeinek akar fűteni.</p>
+<p>– Valjon mi lehetett a tacskóból? mormogá unalmában. No az,
+tudom, hogy belefagyott a sárba, ugy kell kiolvasztani belőle.
+Ezóta nyilván a beteg rovásra iratta magát. Szegény fiucska, nem
+tudom huzott-e valamit az orrára? Sajnálom, ha az orra
+megveresednék, vagy épen lefagyna.</p>
+<p>Reggelfelé elkezdték az ambulenceok sorba szedni az <span class=
+"pagenum"><a name="Page_292" id="Page_292">-292-</a></span> éjszaka
+megbetegült katonákat a víárkokban. Ez igazán gonosz éj volt: egyik
+szekér a másikat érte. Cholera, hagymáz és tüdőlob tizedelte meg a
+katonákat; a kinek csak keze lába fagyott el, az még ott
+maradhatott bátran.</p>
+<p>– Valjon szegény kis suhancznak ki főzött ma theát, ha a gyomra
+megfájdult? tünődék magában tréfásan a tüzér, a mint a számos
+beteghordó szekeret végig nézte. Ha tudná ezt az édes mama
+otthon!</p>
+<p>Nem soká kellett azonban tünődnie aggodalmai tárgya felett, mert
+az nagy bámulatára saját maga jött eléje, még pedig tulajdon
+lábain; arczai igaz, hogy pirosak voltak a hidegtől, de orra épen
+nem volt lefagyva, sőt még csak shawl sem volt tekerve nyaka körül,
+hanem a tegnapi könnyü nyakkendő volt rajta csokorra kötve, mely
+kétfelé engedte válni ingelejét, ugy hogy fedetlen melle egészen
+kilátszott rajta. Különben semmi változás sem látszott az urfin, a
+patent sáron kivül, melyet Balaklava et comp. ingyen liferál a
+szebasztopoli összes tábornak.</p>
+<p>– Egerton ezredes kéreti önt magához: szólt az ifju tiszt a
+tűzér parancsnokhoz, tiszta csengő hangon.</p>
+<p>Valóban, még csak el sem volt rekedve.</p>
+<p>– Ön a víárkokban tölté az éjet? kérdé csodálkozva a
+tüzértiszt.</p>
+<p>– Ott.</p>
+<p>– Önöknél nem esett az eső?</p>
+<p>– Esett.</p>
+<p>– Hát a szél fújt-e? <span class="pagenum"><a name="Page_293"
+id="Page_293">-293-</a></span></p>
+<p>– Fújt.</p>
+<p>– Nem találja ön, hogy hideg van?</p>
+<p>– Nem.</p>
+<p>– Talán mégis jól tenné, ha ingelejét összegombolná.</p>
+<p>– Szükségtelen.</p>
+<p>A két dalia ezalatt haladt egymás mellett, a fiatal hadnagy
+látható könnyüséggel, mely ruganyos léptein, szabad lejtésén
+észrevehető volt; a tüzér pedig azzal a nehézkes czammogással, a
+mivel szokott az ember télen nagy botosokban, hosszu köpönyegben,
+kiállott lábakkal járni.</p>
+<p>A tüzér csak azért is beszédet kivánt kezdeni, hogy társa ne
+járjon olyan sebesen.</p>
+<p>– Uram! Ön igazán nem fázik?</p>
+<p>A fiatal tiszt mosolygott. Olyan jól illett piros gyermekded
+orczáihoz ez a mosolygás.</p>
+<p>– Legkevésbbé sem. Ez még nagyon szelíd időjárás.</p>
+<p>– Köszönöm; mit nevez ön akkor kemény időnek?</p>
+<p>– A milyen például Uj-Seeland, és a Behring öböl tájékán szokott
+lenni.</p>
+<p>– Volt ön ott?</p>
+<p>– Igen: a mult évben, a Franklint kereső expeditióval, mint
+önkénytes.</p>
+<p>Ez már magasabb véleményt adott az ifjoncz felől. A ki azon utat
+önkénytesen megtette, az tul van a jégpróbán. Annyit meg kellett
+neki engedni, hogy a hideget kiállja. No de még ettől a
+tulajdonságtól nagyon messze van a jó katonáig. Ahoz még személyes
+bátorság, testi erő, ügyesség, hideg vér és több <span class=
+"pagenum"><a name="Page_294" id="Page_294">-294-</a></span> efféle
+szükséges. A tüzér elhallgatott s vigasztalta magát azzal, hogy
+ennyi kelléket még sem szerez valaki tizenhat éves korában.</p>
+<p>Nem sokára odaértek Egerton ezredeshez, ki a víárkok mögött
+göröngyökből alkotott barlangban ült több közelből való tiszttel s
+azt a napi parancsot közölte velök, hogy miután épen most érkeztek
+jó füstölt cervelat kolbászai, azokat őneki hevenyében siessenek
+elkölteni, obligat rostopsin és arak-kortyocskák mellett.</p>
+<p>A parancs egész készséggel lőn végrehajtva, a fiatal tisztecske
+kivételéig, ki azt állitá, hogy ő napjában csak egyszer szokott
+enni, akkor is csak vizet iszik.</p>
+<p>Képzelhetni azt az óriás kaczajt, a mi e szavait kisérte.</p>
+<p>– Teringettét, ifju ember! ugy önt el fogja fújni a szél!
+tréfálózék az egyik tiszt.</p>
+<p>– A nem evett és nem ivott katona rosz katona, monda a
+másik.</p>
+<p>Egerton maga is híjába tett neki különbféle toasztokra
+ajánlatokat, a hogy szokták fiatal embereket az ivásra rávenni;
+hogy igyék a házi gazdáért, igyék Szebasztopol bevételeért, igyék a
+legkecsesebb királynőért.</p>
+<p>– Igyék hát ön a szeretőjeért! kiálta végre az ezredes, unszolva
+a tele pohárral.</p>
+<p>Az ifju még jobban elpirult.</p>
+<p>– Nincs szeretőm.</p>
+<p>– Szép azt eltagadni, de a nyitott ingelő elárulja, hogy ott
+valamit visel. Nos? nem valami zsinor látszik ott ki, a min
+<span class="pagenum"><a name="Page_295" id=
+"Page_295">-295-</a></span> valami medaillon csügg, a miben ismét
+valami szép arczkép van rejtve: vagy csak nem visel ön amuletet a
+nyakában, mint az oroszok és francziák?</p>
+<p>Az ifju tiszt habozni látszott feleletében.</p>
+<p>– Semmi kitérés! riadt rá az ezredes. Egyenes válasz. Arczkép
+vagy nem arczkép?</p>
+<p>– Igen. Arczkép. Válaszolt az ifju. Anyám arczképe.</p>
+<p>Mindenki megilletődött. Milyen gyermek! még sem inni sem
+szivarozni nem tud, s nők közül csak az anyát szereti még, s már
+ide jött férfi-sorban verekedni. Még nem is tudja mi az élet? s már
+eljött megtudni, mi a halál.</p>
+<p>Azután békét hagytak neki s nem kinálták többet semmivel. Az
+érzékenyebbek már nem haragudtak rá, hanem sajnálták; és
+sajnálatból szidták a kormányt, hogy minek enged ilyen gyermekeket
+a mészárszékre jönni.</p>
+<p class="center">* * *</p>
+<p>Három nap és éjjel nem lehetett a víárkokban levő sorezredeket
+felváltani. Az angol sereg minden része ugy el volt foglalva minden
+ponton, hogy senki sem pihenhetett három nap; kivéve azokat, a kik
+kidültek a sorból holtan vagy betegen.</p>
+<p>Harmadnap annyi könnyebbségük volt, hogy fele az őrcsapatoknak
+talpon maradt; az alatt, mig a másik fele lefeküdt.</p>
+<p>Lefekünni! Mindazon jók között, miket a természet édes anyai
+keze az emberrel éreztet, ez a legkedvesebb eszme. Elhagyni ezt a
+bizonytalan állást, melynek csak az a czélja, hogy a fejet büszkén
+magasra tartsa, átengedni a testet a maga vonzalmának <span class=
+"pagenum"><a name="Page_296" id="Page_296">-296-</a></span> a föld
+felé, s nem viselni gondját egymás segitségére bizott tagjainknak.
+Gondolj reá, te ki olvasod e sorokat ruganyos ágyadon fekve, enyhe
+takaród alatt, könnyü éji öltönyben, takart lámpa világánál, hogy
+egészen más dolog az: lefekünni a fagyos iszapba, átázott nehéz
+öltözetben, a hideg télszaki szél dühödt orditása mellett, a fáradt
+fejet lehajtani egy darab kőre, mely a sánczépitésből fennmaradt,
+és azután hallgatni a bombák fütyölését, a granát rekedt búgását, s
+fel-felébredni egy szétpattanó bomba csatajára, a riadót verő dob
+pörgésére, az éji cseltámadások nyugtalanitó zajára: nehány
+pillanatig hallgatni, hol ölt meg a bomba valakit a szomszédok
+közül? huzódik-e közelebb a riadó? s azután ujra kezdeni ismét:
+„Miatyánk, ki vagy a mennyekben“ egyik kéz a sziven, a másik a
+kardon ujra elalunni a távozó dob robaja mellett és álmodni csendes
+kandallós szobáról, a hol gyermekek, leánykák ülik körül az agg
+vitézt, ki beszél nekik rémdolgokról, a mik sok – sok év előtt
+történtek vele Szebasztopol ostrománál.</p>
+<p>Az éjszaka második felében a fiatal tiszt osztálya ment
+fekünni…</p>
+<p>Egerton ezredes másodszor járta végig az őrvonalakat. Az első
+izben, éjfél előtt, világosan megismeré az ifju hadnagy csengő
+szavát a sötétben, mely kérdéseire felelt.</p>
+<p>„Ébren van a gyerkőcz! valjon soká fogja-e még kiállani?“
+gondolá magában.</p>
+<p>Másod izben hajnal felé volt már az idő, midőn az ezredes azon
+lovagolt. Nem kellett neki kérdezősködnie a gyerkőcz után. Ott
+feküdt az, a hol éjfél előtt állt; egyik karját feje alá
+<span class="pagenum"><a name="Page_297" id=
+"Page_297">-297-</a></span> tette, az volt a vánkos, a másikat
+szivére tette, az volt a paplan.</p>
+<p>– Teringette suhancza! dörmögé az ezredes; – épen mint az arab
+mesékbeli dzsin az egyik fülére lefekszik, a másikkal takarózik. No
+nézd! még csak köpönyeget sem takart magára!</p>
+<p>Pedig oly hideg szél fújt, ugy keresztül kasul járta az
+embert.</p>
+<p>Az ezredes leszállt a lóról s nagy prémes köpönyegét levetve
+nyakából, ráterité azt az alvó ifjura.</p>
+<p>– Ostoba suhancz! dörmögé magában: azt szeretném, ha elfagyna
+keze lába.</p>
+<p>És szépen betakargatta kezét lábát a bundás köpenyegbe.</p>
+<p class="center">* * *</p>
+<p>Azt tartják, hogy a változatosság kellemetes. Talán mégis a
+Szebasztopol alatti téli éjszakák változatossága nem volt az.</p>
+<p>Egyik éjjel ugy szakadt a zápor, mint Nóé idejében, akkor azt
+kivánta minden ember, hogy bár inkább megfagyna. Másik éjjel azután
+megfagyott ugy, hogy a földre letett puskát nem lehetett felvenni,
+s az embernek a bőrét levette a tenyeréről a kardmarkolat vasa,
+akkor aztán mindenki azon csudálkozott, hogy bár ne lenne ilyen
+nagy fagy. Az is meghallgattatott. Jövő éjjel megenyhült az idő s
+támadt akkora köd, hogy az ember fuldoklott benne, s még a
+sötétséget sem láthatta tisztán. A zugolodó emberi elme, melynek
+semmivel sem lehet kedvét találni, ekkor ismét arra fakadt, hogy
+bár inkább harcz <span class="pagenum"><a name="Page_298" id=
+"Page_298">-298-</a></span> és háboru volna az utálatos köd helyett
+és vesznének el az emberek golyó és szurony által, mint e dohos
+levegő-iszaptól.</p>
+<p>Még ez a kérésük is meghallgattaték.</p>
+<p>Abban a legsürűbb ködben nagy csendesen lopózva megközeliték az
+orosz csapatok az angolok víárkait; s mikor azok legjobban
+imádkoztak egy kis felviditó véresőért; felrohantak sánczaikra „ime
+itt van!“</p>
+<p>Mielőtt egy lövést tehettek volna az őrök, le voltak rántva a
+sánczokról nyakukra hurkolt pányvákkal; a fanaticus orosz had
+szuronynyal rohant be a víárokba, ledöfve az álmaikból ocsúdókat,
+kik a halálra ébredtek.</p>
+<p>Percz mulva őrült irtózatos harcz támad; az angolok az első
+rémület után a kétségbeesés dühével fordulnak megtámadóik ellen;
+nem ér senki rá a lövésre; szurony és kard csattog mindenütt, és a
+megforditott puskaagy dolgozik; a szitok a bőszült káromlás közül
+rémségesen hangzik elő egy-egy legyilkolt hosszu halálorditása, ki
+még a földön fekve küzd a testén keresztül döfött szurony ellen;
+nem tudni: angol-e vagy orosz?</p>
+<p>A zaj, a harczi lárma azonban mindig terjedtebb lesz; az
+oroszoknak sikerült tért foglalni; a bőszült hurrah kiáltás
+bizonyitja, hogy egy árokból már kivetették az angolokat.</p>
+<p>De a másik árok szögelletében valami fentartja őket. Ott
+egyetlen veszedelmes férfi harczol, hátát a szögletnek vetve s
+véres fővel fektetve le a közeledőket. Ki e gonosz ember?</p>
+<p>Négyen öten rohantak már reá szegzett szuronynyal és szent
+Mihály nevével, nem fogott rajta sem a szurony, sem az arkangyal
+neve. <span class="pagenum"><a name="Page_299" id=
+"Page_299">-299-</a></span></p>
+<p>A vezénylő orosz tiszt jól tudja, hogy az a harczoló férfi
+Egerton ezredes. Kémeitől azt eleve megértette.</p>
+<p>– Adja ön meg magát ezredes! kiált rá a víárok tulsó oldaláról;
+én Kozakoff ezredes vagyok.</p>
+<p>– Örülök, hogy van szerencsém: viszonzá Egerton ezredes. Tessék
+hozzám közelebb jönni.</p>
+<p>S hogy könnyitse neki a közelitést, levágott megint egy oroszt,
+a ki előtte alkalmatlankodott.</p>
+<p>– Kénytelen vagyok önt elfogni uram: kiálta a támadó.</p>
+<p>– Nehéz leszek. Tréfálódzék Egerton a halálos viadal közepett;
+két mázsa és ötven font vagyok s a kardom is nyom valamit.</p>
+<p>S ugy szórta az élczeket és a halálcsapásokat jobbra balra,
+mintha vig tekeasztal mellett volna, a hol háborut (a la guere)
+játszanak.</p>
+<p>Az oroszok azonban a sánczárok tulsó felét kezdték megmászni,
+melynek Egerton támaszkodott s ha oda sikerűlt felkapniok,
+szuronynyal őt könnyen ledöfhetik.</p>
+<p>Az ezredes látta jól, hogy már két katona felkapaszkodott s
+egyik gyorsan közelit felé. Ezen bizonyára nem lehet segiteni,
+hanem azért megadásról szó sincs.</p>
+<p>Abban a pillanatban nagyot ordit a felkapaszkodott orosz s
+fejtetőre bukik le az árokba; a másik még ráér visszafordulni; csak
+azért, hogy ő meg hanyatt essék alá.</p>
+<p>A szomszédból segitség érkezett. A tiszt legelől: mindkét
+ellenfélt az ő kardja sujtotta le; a víárok innenső fele egy percz
+<span class="pagenum"><a name="Page_300" id=
+"Page_300">-300-</a></span> alatt le van tisztítva, a kik oda
+felkaptak, azok sírt találtak ottan.</p>
+<p>A segélyül érkezett tiszt gyönyörüen harczol; ugy veti magát a
+szuronyok közé, mint egy chinai jongleur, ki az éles kések közé
+szökik; egy percz alatt tiz csapást fog fel és ad vissza kardjával,
+itt hátrakapja magát, amott félrecsúszik; aláfurakodik a hosszu
+puskacsőnek, s mikor jobbja kifáradt, balkezébe kapja a kardot, s
+ugy harczol tovább.</p>
+<p>– Akárki fia légy, derék legény vagy! kiált rá Egerton, s most
+már egész testével neki feküdt az ellenség tömegének.</p>
+<p>Az mindinkább tért kezd vesziteni; az angolok visszanyomulnak a
+víárokba, s a tulsó sánczemelvényen hangzik Kozakoff vezényszava:
+„czélozz!“</p>
+<p>– Kapd le a fejedet! kiált Egerton a merész ficzkóra, ki az
+átelleni sánczról most verte le az utolsó ellent.</p>
+<p>Dehogy fogadott a szót. Ott maradt állva s midőn Kozakoff tüzet
+parancsolt, Egerton meglepetve ismerte meg a percznyi villanásnál a
+gyerkőczöt.</p>
+<p>Meg sem bukott az a lövés elől; egy golyó sem találta, pedig
+lőttek reá százan.</p>
+<p>– Előre fiam! kiált a gyerkőcz a lövés után s második lövésre
+már nincs ideje az ellennek, hanyatt homlok verik azt vissza s
+Kozakoffnak csak az az egy szerencséje van, hogy két mázsa ötven
+font teher mellett nem lehet az ellent sikerrel üldözni, különben
+az angol fogná el most őt; de utána kiáltá, hogy vissza fogja adni
+a szives látogatást.</p>
+<p>Az ezredes és a gyerkőcz csak a táborvonal mögött találkoztak
+<span class="pagenum"><a name="Page_301" id=
+"Page_301">-301-</a></span> ujra. Egerton megszoritá az ifju kezét,
+megszoritá azt melegen és hosszasan: egyebet nem is szólt hozzá:
+hanem Egertonnál nem is volt a kézszoritás puszta gymnasticai
+gyakorlat.</p>
+<p class="center">* * *</p>
+<p>A gyerkőcz e nehéz hónapok lefolyta alatt valódi kedvencze lett
+a seregnek. Mindenféle hizelgő névvel felruházták: a kölyök! a
+suhancz! a tacskó! igy nevezték egymás között még a közkatonák is,
+és azt minden ember tudta, hogy ez a kölyök a hadsereg legelső
+hőseinek egyike.</p>
+<p>A legmerészebb hadivállalatokhoz őt választották ki a vezérek s
+ha valamire azt mondta valaki, hogy az lehetetlen, ezt válaszolták:
+„rá kell a tacskóra bizni.“ Annak nem volt semmi lehetetlen.</p>
+<p>Azt kikerüli minden golyó, azt nem fogja a fegyver, az a
+tenyerén elsütheti az égő granátot, még sem sérül meg bele; a ki
+annak a háta mögé áll, biztos helyen van, mintha sáncz mellett
+állana.</p>
+<p>Bizonyára nagyon buzgón imádkozik érte odahaza valami szerető
+édes anya, annak az imája fordít el fejéről minden veszedelmet.</p>
+<p>April utolsó napjaiban, midőn tiz napi bombázás után a
+szövetséges seregek annyira czélt értek, hogy eljutottak oda, a hol
+kezdték, egy estve oda hivatta magához Egerton ifju barátját.</p>
+<p>– Gyermekem, az éjjel látogatóba megyünk. Régen tartozunk
+<span class="pagenum"><a name="Page_302" id=
+"Page_302">-302-</a></span> vele s még azt találják felőlünk
+mondani odaát, hogy nem vagyunk udvariasak, ha vissza nem adjuk.
+Reménylem, hogy velem fogsz jönni.</p>
+<p>– Szivesen.</p>
+<p>– Minden kész az indulásra; csak azt várjuk, hogy teljesen
+besötétüljön minden, akkor indulunk. Hozod-e a revolvereidet?</p>
+<p>– Nem hozom. Kár lenne sokat lövöldözni.</p>
+<p>– Igazad van. Tehát csak karddal és szuronynyal előre. Most sem
+iszol még? Talán egy hajtás cognac még jobban felmelegitene.
+Sajnálom, hogy ezt meg nem ismered.</p>
+<p>– Rá érek még. Felelt az ifju könnyü szivvel.</p>
+<p>Egerton gyöngéd szánalommal tekinte rá. Szegény gyermek. Az
+igaz, hogy még ötven évig is elélhet; hisz csak most kezd a
+szakálla pelyhedzni, elég ideje van még!</p>
+<p>Az éj eltakarta a nappal rombolásait. Zöld mezők és véres mezők,
+eleven emberek és halottak szépen elfeketültek az éjben; a
+koronkint megdördülő ágyu világa csak egy perczig tart, az nem
+háborítja az éjszakát.</p>
+<p>Az orosz védművek és az angol támadási vonal között fekszik egy
+kettős földsánczolat, melyet az oroszok toltak előre az angol
+tűztelepek ellen.</p>
+<p>A holdvilágtalan éjben az ostromlók egy erős csapatja közelít e
+sánczolathoz a legnagyobb csendességben.</p>
+<p>A herculesi Egerton és a hős gyerkőcz a vezetők. A katonák
+mindegyike jól tudja, hogy az véres munka lesz, mert a
+legelszántabb két vitéz áll élükön. Égnek a harczvágytól.
+<span class="pagenum"><a name="Page_303" id=
+"Page_303">-303-</a></span></p>
+<p>Senki sem veszi észre közeledésüket.</p>
+<p>Az első sánczolatban mindenki mélyen aluszik a fáradalmas nap
+után, csak az egyes piquet őrök járnak kelnek a sánczfokon.</p>
+<p>– Engedjétek őket jobbra balra haladni; susognak a vezetők
+csendesen.</p>
+<p>– Most két kézre a fegyvert, előre a szuronyt! csatára!</p>
+<p>Mint a lesben állt oroszlán, szökik fel a sánczolatra az angolok
+előcsapatja, a szuronyokat a földhányásba döfték, azokra hágva,
+másztak fel a gátra; egymás vállaira állva, adták a legelső
+szuronydöfést, mely a felriadt orosz őrseregnek volt szánva.</p>
+<p>– Rajta fiam! kiálta Egerton, mint könnyü gyermeket hajitva fel
+a sáncztetőre ifju barátját s következő pillanatban, utána emelve
+roppant termetét: a széles kard fogai között.</p>
+<p>– Itt vagyunk, Kozakoff ezredes, kiált az angol mennydörgő
+hangon. Le van róva a látogatás.</p>
+<p>A sáncztetőn egy magas orosz hadfi harczol elkeseredetten a
+gyerkőcz vitézzel, kinek heves csapásai hátrálni kényszeritik.</p>
+<p>Egerton sajnál a vitába elegyedni, s más felé forditja
+fegyverét.</p>
+<p>– Végezd fiam a magadét.</p>
+<p>Az angolok egy pillanat alatt elfoglalták az első gátnát, az
+orosz sereg hanyat homlok rohan vissza. A két vezér, ki jobbra
+balra vágott utat magának, a gátna tulsó oldalán ismét összejön. Az
+oroszt két felől kiszorították az első sánczból a második
+sánczolatba, s most egy pillanatra megölelik egymást, hogy
+folytassák a munkát. <span class="pagenum"><a name="Page_304" id=
+"Page_304">-304-</a></span></p>
+<p>A második sánczolatból egyszerre egész sorlövés fogadja az
+ostromlókat.</p>
+<p>– Csigavér! kiált Egerton, szétcsapva a szeme közé omló füstöt:
+előre gyorsan! A midőn a gyerkőcz egyszerre odadül keblére, két
+kezével öltönyébe kapaszkodva.</p>
+<p>– Mi bajod fiacskám! kiált az ezredes s rátekint a
+gyermekre.</p>
+<p>Az még akkor mosolyog, még arcza piros, még sehol sem látszik a
+seb; de egy pillanat mulva kiszökik kebléből a piros forrás, az
+élet forrása, s borzasztó elnézni, ezen egy pillanat, hogy
+átváltoztatja egyszerre az arczot, hogy lesz az fehérré, hogy törli
+le a délczeg mosolyt róla valami hideg kéz.</p>
+<p>Mint kedves csecsemőt ragadta őt karjára az ezredes s rohant
+vele a sáncz mögé; midőn letette ott, már hervadt volt a szép
+délczeg ifju, mint egy letört virág.</p>
+<p>– Kedves fiam! fáj-e nagyon? kérdezé Egerton, könyekkel
+szemében.</p>
+<p>– Anyám, édes anyám; suttogá a gyermek és félrehajtá fejét. Ugy
+halt meg.</p>
+<p>Midőn az ifju leroskadt a lövés után, azon pillanatban látta
+Egerton, hogy az iménti magas orosz tiszt ott a sánczon vállára
+veregetett egy volhynski vadásznak s mondá:</p>
+<p>– Nagyon jól volt.</p>
+<p>Most felvette kardját és ment az embert felkeresni.</p>
+<p>Az emberirtó sortüz közepett hatolt fel a sáncz tetejére. Mint a
+kaszált fű, omlott előtte minden élő. Kardcsapásait nem volt képes
+feltartani fegyver. <span class="pagenum"><a name="Page_305" id=
+"Page_305">-305-</a></span></p>
+<p>Azt az embert kereste ott, és rátalált a harcz tömkelegében.</p>
+<p>Kétszer lőtt az reá revolver pisztolyával oly közelről, hogy egy
+falevelet el kellett találnia. Egerton nem érze semmit.</p>
+<p>Vannak fenevadak, miket nem ér semmit ugy meglőni, hogy a golyó
+keresztül kasul járjon rajtuk; ha csak bizonyos helyen nem találják
+őtet, a vett halálos seb után is megölik még a vadászt.</p>
+<p>Egerton kardja földre teriti az oroszt egy csapással… Ezt meg
+nem gyógyitja senki.</p>
+<p>– Ez is jól volt! hörgé az ezredes, és azután még egyszer
+megforgatá kardját feje körül s lerogyott a porba.</p>
+<p>Csak annyit hallott még, hogy az angolok diadalt orditottak.</p>
+<p>E kedves zene mellett kilehellte lelkét.</p>
+<hr class="chap" />
+<p><span class="pagenum"><a name="Page_306" id=
+"Page_306">-306-</a></span></p>
+<h2>AZ ELLENSÉGES KOPONYÁK.</h2>
+<p>Minthogy ez az elbeszélés kissé borzadalmas természetü, előre is
+figyelmeztetek minden gyöngébb szivü olvasót, hogy ha teheti,
+hagyja ezt egészen olvasatlanul; ha pedig már pénzében van a könyv,
+mint az oláhnak a szappan, legalább annyit tegyen meg, hogy ne
+olvassa este lefekvés előtt, mert én nem akarok azután gonosz álmai
+felől magamra terhes felelősséget vállalni.</p>
+<p>Azt is mondhatom pedig, hogy ez valóban megtörtént dolog s hogy
+ilyen sokáig tudtam vele hallgatni, az csak titoktartásomnak válik
+becsületére.</p>
+<p>Még akkor igen fiatal ember voltam, kezdő novellairó, s miként
+nyomtatásban kijött büneim tanuskodnak róla, nagyon hajlandó a
+földfeletti mysticus eszmék követésére; rejtélyes történetek,
+borongós sejtelmek, végzetes események el tudtak magukkal ragadni;
+kevesebb szakállam, de több hajam, kevesebb tapasztalásom, de több
+hitem volt, mint most: és ez akkor ugy volt jól, most meg igy van
+jól. <span class="pagenum"><a name="Page_307" id=
+"Page_307">-307-</a></span></p>
+<p>Tehát igen fiatal ember voltam még, a midőn egy kirándulás
+alkalmával egyes egyedül jutottam éjszakára egyikéhez művelt
+főurainknak, kit ismeretlenség okáért csak egyszerűen Gábor urnak
+fogok nevezni.</p>
+<p>Látásból hallásból ismertük már egymást, utazó voltam,
+elesteledtem, ő pedig házi gazda és az útfélen lakott; nekem
+szállás kellett, neki kastélya volt; mind ez elég jogot adott arra,
+hogy magamat beszállásoljam hozzá; ki is igen szivesen fogadott;
+különben is a vendég nem volt nála nagy ritkaság.</p>
+<p>Gábor ur egy kissé abban a hirben élt, hogy szeret különczködni,
+volt könyvtára és olvasott, egy szobája tele volt mindenféle
+kitömött állattal és madárral, miket maga lövöldözött, s miknek a
+neveit is tudta, volt becses képtára, értékes régiségei, és ő maga
+sokat foglalkozott gépekkel, nem ugyan olyanokkal, a mik valami
+gazdasági haszonra valók, hanem a mik tisztán mulatságos
+meglepetésekre voltak szánva! például, hogy az ajtóban álló
+vasember, a mint valaki az ajtót kinyitja, rögtön felemelje
+fegyverét s a mint beteszi, ismét tisztelkedve lebocsássa, a mi
+által a gyöngébbszivü látogatót majd a nyavalyával törette ki; az
+álló asztalban titkos klarinétok fújtak el mindenféle nótát, mikor
+valaki rákönyökölt, s bizonyos székekről fel nem lehetett kelni, ha
+az ember rájuk ült, ugy megfogták.</p>
+<p>Ezekről az ártatlan tréfákról magam is hallottam többször
+beszéltetni s készen voltam rá, hogy nem leszek általuk meglepetve;
+azonban Gábor ur nem is producálta előttem e tréfákat; igen
+komolyan beszélt velem, könyvtárába vezetett; <span class=
+"pagenum"><a name="Page_308" id="Page_308">-308-</a></span>
+megismertetett igen érdekes és valóban nagybecsü kéziratokkal;
+megmutogatta fegyvertárát, pecsét-gyűjteményét, mikhez igen érdekes
+historiai adatokat tudott elregélni: én megkértem, hogy engedje
+meg, miszerint ez adatokat magamnak feljegyezhessem.</p>
+<p>– Szivesen, csak tessék: monda ő egész udvariassággal s
+gyönyörüségét látszott benne találni, hogy jegyezgetem én, a mit ő
+beszél hajdankori hősökről és delnőkről, kiktől itt meg itt maradt
+meg az a sarkantyú, meg az a félczipő, a mi itt előttünk áll.</p>
+<p>Minő gazdag történelmi kútforrás! Valóban nem volt okom
+megbánni, hogy idejöttem.</p>
+<p>Gábor ur különösen megelégedhetett érdekeltségemmel, melyet
+elmondott adatai irányában tanusíték; kifogyhatatlan volt újabb,
+meg újabb érdekes történetkék elbeszélésében.</p>
+<p>Ilyen mulatságban töltöttük el az egész estét.</p>
+<p>Vacsora felett magunk voltunk egy uradalmi felügyelővel és egy
+titkárral, a kik azután ismét eltávoztak, s Gábor urral egyedül
+maradtunk.</p>
+<p>Ő a góth szobába rendelé áthozatni a theát, mely mellett még egy
+órácskát elbeszélgetheténk: azaz, hogy ő beszélt, én pedig
+hallgattam.</p>
+<p>A góth szoba az épület legszélső szárnyterme volt; tulajdonképen
+ódon bútorairól nyerte ezt a nevezetet; s egy pár középkori
+fülkéről, a mik valami góth idomzatot képviseltek.</p>
+<p>A középen tágas kandalló volt megrakva pattogó hasábfákkal,
+mellette kényelmes karszékek és pamlagok, mikre leheveredtünk,
+csendesen szürcsölgetve a füszerillatu pecco nedvét. <span class=
+"pagenum"><a name="Page_309" id="Page_309">-309-</a></span></p>
+<p>A kandalló melege, a késői idő, meg az úti törődés, megvallom,
+annyira elálmosítottak, hogy egy párszor azon kaptam magamat,
+miszerint semmit sem hallok kedélyes gazdám beszélgetéséből s fejem
+határozottan a pamlag vánkosa felé huzódik.</p>
+<p>Gábor ur észrevette ezt az állapotomat s mosolygva monda:</p>
+<p>– Ön, ugy látom, hogy álmos is már.</p>
+<p>Nem volt okom őszintének nem lenni.</p>
+<p>– Bizony én akár itt e helyen elaludjam.</p>
+<p>– Azt pedig nem tanácsolnám; szólt Gábor ur komoly arczczal; ez
+a szoba nem igen jó hírrel bir az idegenek előtt, kik valaha benne
+megháltak.</p>
+<p>Ez a szó kezdte az álmot elverni szemeimről.</p>
+<p>– Tán kisértetek látogatják?</p>
+<p>– Sőt benne laknak, és láthatók éjjel nappal.</p>
+<p>A kiváncsiság egészen éberré tett. Kezdtem széljel
+tekinteni.</p>
+<p>– No, kisértet név alatt ne képzeljen ön magának valami
+lepedőben járó lánczos rémet: a mi itt van, az igen egyszerü és
+kézzel megfogható tárgy. Van kedve talán megnézni?</p>
+<p>Hogy lehet ilyet még kérdezni is!</p>
+<p>Rögtön talpon álltam; hol van az a kisértet? hadd látom.</p>
+<p>Gábor ur egyik fülkéhez vezetett, mely zöld szőnyeggel volt
+lefüggönyözve, s itt a függönyt félrevonva, két koponyára mutatott,
+melyek egy gömbölyü üveggel voltak betakarva s elég csudálatosan
+egymásnak háttal fordulva.</p>
+<p>Ilyesmit láttam én már máskor is, s nem voltam hajlandó
+<span class="pagenum"><a name="Page_310" id=
+"Page_310">-310-</a></span> bennük valami kisértetszerüt elismerni.
+Emberi csontmaradványok; csak annyira félelmesek, mint egy kihúzott
+fog; a mitől senkinek se jut eszébe megijedni.</p>
+<p>– Ez a két testvér koponyája, két Kálmánffy grófé, kik hajdan ez
+uradalom birtokosai voltak, s e kastély egy részét is épitették.
+Nagyon tragicus életük volt. Szüntelen ellenségeskedtek egymással;
+s czivakodtak a kastély birtokán; egyszer azután az öregebbik
+kibékülés szine alatt meghívta magához testvérét, s mikor az leitta
+magát erős boraitól, mámoros álmában egy hosszú szeget veretett a
+fejébe. A szeg most is itt van. Később egy szolgája, ki részes volt
+a büntudatban, elárulta a bátyát, mely miatt őt is lefejezték;
+testét szokás szerint elásták a vesztőhelyen, de levágott fejét
+megengedték haza hozatni a családi sírboltba, hova a sírboltőr az
+orozva meggyilkolt testvér csontjait is eltakaritá. Egy fülkébe oda
+helyezte egymás mellé a két testvér-főt; még pedig a két halálos
+ellenséget, a kik életükben soha sem türhették egymást, arczczal
+egymás felé fordítva. Egyszer azonban, a mint valami dolga miatt
+ismét le kellett mennie a sirboltba, megdöbbenve látta, hogy a két
+testvér feje egymásnak viszásan van fordulva. Az ember nem volt
+nagyon ijedős, sokat foglalkozott emberi csontmaradványokkal; azt
+hitte, valami vándor patkányok tehették ezt a változtatást a
+koponyákban, s ismét összeforditotta őket arczczal. Másnap újra
+lement őket megtekinteni, ismét meg voltak fordulva, tarkóval
+egymás felé.</p>
+<p>Ez igy tartott heteken át, az ember minden nap összeforgatta a
+koponyákat, és azok minden éjjel elváltoztatták helyzetüket,
+<span class="pagenum"><a name="Page_311" id=
+"Page_311">-311-</a></span> utoljára a sírboltőr egészen
+belebetegedett, elkezdett fogyni, mélázni, mig egyszer a fiatal
+káplán komolyan kérdőre fogta, hogy mi lelte, mi nyomja a
+szivét?</p>
+<p>A vén cseléd reszketve vallá meg neki a kisértetes titkot, mely
+miatt már maga is csaknem kisértetté változott egészen.</p>
+<p>A lelkész felvilágosodott ember volt, meg akará nyugtatni a
+babonás embert gyötrelmes tévedése felől s e végett maga lement
+vele a sírboltba, az állitott csodát megtekintendő.</p>
+<p>A két fő akkor is tarkóval volt egymásnak fordulva, és a cseléd
+esküdött rá, hogy ő tegnap estve is megforditva helyezé őket egymás
+mellé.</p>
+<p>– Az lehetetlen, szólt a lelkész. Az élettelen testnek nincsen
+akarata. Ez nem más, mint két csontdarab, velő nélkül, izmok
+nélkül, a mi magától nem mozdulhat.</p>
+<p>S hogy szavait annál nyomatékosabbakká tegye, megfogta az egyik
+koponyát, hogy azt felemelje és megmutassa a kétkedőnek, miszerint
+az csakugyan mozgásra képtelen tömeg.</p>
+<p>Abban a pillanatban ugy megharapta a koponya a lelkész kis
+újját, hogy az alig birta azt fogai közül kiszabadítani.</p>
+<p>A sírbolt azontúl zárva maradt, s a cseléd nem sokára meghalt ez
+eset után; a lelkész pedig késő vénségeig viselte a harapás nyomait
+kis újján.</p>
+<p>Az eseményt titokban hagyták, s elébb nem is tudta azt meg
+senki, mint midőn én az uradalom régi levéltárában kutatva,
+megleltem a kérdéses lelkész naplóját, melyben ő az egész eseményt
+leirta, azzal végezve a mysticus regét, hogy az elhagyott sírbolt
+ajtaja itt meg itt van – befalazva. Azóta <span class=
+"pagenum"><a name="Page_312" id="Page_312">-312-</a></span> egy
+magtárt ragasztottak hozzá s a helyiség egészen feledésbe ment.</p>
+<p>Mingyárt felkerestem a befalazott ajtót, könnyü volt rátalálnom
+a leirás után, kibontattam azt s magam leszállva bele, csakugyan
+megtaláltam a két ellenséges koponyát, miként állitva volt,
+egymástól elfordulva.</p>
+<p>Megvallom, hogy felemelni egyiket sem mertem, minden blazirt
+kedélyem mellett is, hanem az egész kőlapot, melyen feküdtek,
+kiemeltetém s ugy hozattam fel e szobába.</p>
+<p>Azóta sokszor fordult meg nálam egy-egy nehézhitű vendégem, ki e
+mondát tréfának vette s saját szemeivel iparkodott meggyőződni
+annak mibenlétéről. Noha nem örömest üzök hasonló kisérletekkel
+játékot; midőn erősebb kedélyü emberre akadtam, a kinél nem féltem
+attól, hogy örök időkre melancholicussá találom tenni, megengedtem
+neki, hogy háljon itt ebben a szobában s győződjék meg saját
+szemeivel, miszerint az este arczczal össze fordított koponyák
+reggelre ismét háttal lesznek egymásnak fordulva.</p>
+<p>Rendesen ugy történt. Látogatóim kénytelenek voltak meggyőződni
+a titokteljes tényről s ezt amaz emlékezetes lelkész óta senki sem
+merte többé megczáfolni.</p>
+<p>Gábor ur szemeimből vette észre, hogy nekem is nagy kedvem volna
+e csodás titokról szemlátomást meggyőződni.</p>
+<p>Melyik huszonkét éves fiatal ember volna, a kit hasonló rejtély
+ne tudna érdekelni?</p>
+<p>Én nagyon kértem, hogy engedje meg, miszerint itt e szobában
+háljak s fordítsa egymásnak arczczal a koponyákat. <span class=
+"pagenum"><a name="Page_313" id="Page_313">-313-</a></span></p>
+<p>Gábor ur nem iparkodott lebeszélni; kiváncsiságom tetszett neki,
+a gömbölyü üveget felemelte, a két halálfőt nagy ovatosan egymásnak
+arczczal fordítá, s azzal az üveget ismét vissza takarta rájuk.</p>
+<p>Azzal megmutatta az alcovent, hol fekhelyemet fogom találni, jó
+éjszakát kivánt és egyedül hagyott.</p>
+<p>A tágas kastély emeletét egyedül lakta a főur pitvarnokával.
+Cselédsége mind a földszinti szobákban hált; a góth szoba és az ő
+hálószobája között három kisebb nagyobb terem feküdt, ilyenformán
+én magam meglehetősen egyedül maradtam az előbbiben, lehetőleg
+távol minden emberi lehellettől.</p>
+<p>Minden felizgatott képzelődésem mellett is annyi philosophiát
+tartottam meg magamnak hogy valami tréfát ne engedjek magammal
+elkövetni. Elébb megvizsgáltam a falakat: nincsen-e valami
+észrevétlen bejárás e szobába? azután magát a fülkét vettem jól
+szemügyre; az sem volt hozzájárulható, kemény szilárd egy darab
+márványból volt faragva az egész. Az ajtót bezártam reteszszel, s
+még azon felyül a pamlagot is eléje huztam, s arra feküdtem; épen
+szemközt a lefüggönyözött fülkével.</p>
+<p>Azontul még egy biztositékot szereztem magamnak. A
+selyemfüggöny, mely a fülkét eltakarta, valami czifrázatban
+megakadva, igen szép festői redőzeteket képezett.</p>
+<p>Elővettem utitárczámat s a függönyt legkisebb redőivel
+lerajzoltam abba.</p>
+<p>Ez igen furfangos ötlet volt.</p>
+<p>Ha valami élőtesttel felruházott lény a két koponyához akar
+férni, a függönyt érintenie kell, már pedig annak redői a
+<span class="pagenum"><a name="Page_314" id=
+"Page_314">-314-</a></span> legkisebb érintésre ugy el fognak
+változni, hogy az többé a tárczámba rajzolt képlethez nem
+hasonlíthat.</p>
+<p>Azután uj hasábokat raktam a kandalló tüzére, magam elé
+helyeztem a karos gyertyatartót a kis egylábu asztalra, s ledűltem
+a pamlagra azzal az erős szándékkal, hogy nem fogok elaludni.</p>
+<p>Ismertem a theának azt a tulajdonságát, miszerint az embert
+ébren tartja, ujra töltöttem magamnak egy csészével. Tettem bele
+egy kanál rhumot is. Nem igen érzett meg rajta. Pedig máskor egy
+kanál rhumtól majd a guta üt meg. Még többet töltöttem bele. Az sem
+tette erősebbé. Eszembe jutott, hogy a kandalló melletti szekrényre
+egy üveg cognac van feltéve. Gábor ur kinált vele az imént, akkor
+nem kellett. Milyen különös, hogy most ugy ohajtom ezeket az erős
+szeszeket.</p>
+<p>Felkeltem, hogy elhozzam: megkóstoltam; csakugyan ez erős volt;
+csészémbe töltöttem belőle s azután eszembe jutott, hogy a kandalló
+elé nincs feltéve a sodrony rostély; valami szikra kitalál belőle
+pattanni: odamentem, a parazsat hátratoltam benne a vasfogóval, egy
+szikra a kezemre pattant és megégetett; a vasrostát lezártam, s
+azzal mentem vissza theaasztalomhoz.</p>
+<p>Szép meglepetés várt rám.</p>
+<p>Azon a pamlagon, a mit én a magam számára húztam oda két uri
+ember ült, a kiket én jól ismertem, de a neveikre nem tudtam
+emlékezni. Az egyik rövid göndör szőke hajjal, mérges veres
+szakállal, a másik feketehaju, hosszu lelóggó bajuszszal,
+<span class="pagenum"><a name="Page_315" id=
+"Page_315">-315-</a></span> simára borotvált állal, a feje tetején
+egy kerek kopaszság volt látható.</p>
+<p>Az első egy ingre volt vetkőzve, aranygombos selyemmellényben,
+az utóbbi barna borsos szövetü zekében, melynek hátra volt hajtva a
+vitézkötése.</p>
+<p>Ez a két uri ember szép csendesen iszogatta azt a cognacos
+theát, a mit én magam számára elkészitettem. Egyszer az egyik
+szörpentett belőle, azután a másik, ketten egy csészéből, egészen
+testvéri módon.</p>
+<p>Eleinte a bámulat, azután a félelem fogott el; nem mertem
+hozzájok közeliteni, leültem egy sötét szögletbe s onnan néztem
+hogy mit csinálnak?</p>
+<p>A két ur sajátságos képeket tudott egymásra fintorgatni; közben
+beszélgettek is egymással.</p>
+<p>– Jó estét öcs.</p>
+<p>– Jó estét bátya.</p>
+<p>– Itt vagy megint öcs?</p>
+<p>– Itt is maradok bátya.</p>
+<p>– Szük kettőnknek ez a kastély.</p>
+<p>– Tágas volna, ha egyikünk oda alant laknék.</p>
+<p>– Hol odaalant? A pinczében?</p>
+<p>– Még alantabb: a sírboltban.</p>
+<p>– Ezt el kellene végezni egymással öcsém.</p>
+<p>– El biz azt bátya, most egyedül vagyunk.</p>
+<p>– Pisztolyt szeretsz-e jobban, vagy kardot?</p>
+<p>– Én mind a kettőt szeretem, de tartok tőle, hogy kitudódik.
+<span class="pagenum"><a name="Page_316" id=
+"Page_316">-316-</a></span></p>
+<p>– Igaz; a fegyver lármát üt, a vér kifoly és tanúságot tesz.</p>
+<p>– Méreg pohár volna jó és sorshuzás bátya.</p>
+<p>– Nem volna rosz, de meglátszik a hulla arczán.</p>
+<p>– Legjobbat mondok én bátya. Itt az erős ital előttünk, igyuk le
+egymást.</p>
+<p>– Hát azután?</p>
+<p>– A melyikünk ébren marad, végezhet a másikkal, a ki öntudatát
+veszti. Itt egy hosszu szeg és kalapács; ezt a koponyába verve,
+senki se tud meg róla semmit.</p>
+<p>– Igazad van, kivált te nálad, kinek jó sűrű hajad van; de nekem
+hold van a fejem tetején.</p>
+<p>– Ne félts te engem!</p>
+<p>Nem átallom megvallani, hogy nekem egész testemet a hideg
+zsibbadás fogta el e rémületes beszélgetés alatt; ha tudtam volna,
+sem lehetett hová mennem, mert épen az ajtó előtt ültek, magam
+húztam oda asztalt és pamlagot.</p>
+<p>Azután elkezdtek inni abból az egy csészéből. Egyszer az egyik,
+másszor a másik. Egymásnak töltögettek a cognacból, szinültig
+egészen, hogy a nedv szine a csésze szélén fölül lebegett.</p>
+<p>– Egészségedre bátya.</p>
+<p>– Egészségedre öcs.</p>
+<p>A felköszöntő oly ördögi nevetéssel mondá azt mindig, midőn a
+lenyelt kábitó nedvtől testvére fuldokolni látszott, és feje
+szédelegve ingott előre hátra, és arcza hol halálsárga lett, hol
+csattanó piros, az erek kéken zölden lüktettek homlokán, mint
+dagadt kötelek. <span class="pagenum"><a name="Page_317" id=
+"Page_317">-317-</a></span></p>
+<p>„Igyál öcs, igyál bátya.“</p>
+<p>E közben az asztalon égő gyertyák hamvadozni kezdtek, eleinte,
+mintha valami vereses köd fogná fényeiket körül, mely mindig
+homályosabb lilaszinbe ment át; a két arcz egyre jobban sápadt, a
+két fő egyre jobban szédelgett, valjon melyik fog elébb
+ledülni?</p>
+<p>A gyertyák fénye a leghomályosabb zölddé vált már, s a zöld
+világban olyan halálsápadt volt mind a két arcz. Nem birtak már
+egymáshoz beszélni, csak kőmerev szemeikkel tekintének egymásra s
+kinálták némán a kábitó italt.</p>
+<p>– Azután egyet lobbantak a gyertyák s kialudtak. Mind a két alak
+eltünt egyszerre.</p>
+<p>Az ablakok szinezett üvegein teljes pompájában ragyogott át a
+hold, s a kandalló izzó parázsa rózsaszin fényt vetett a
+félhomályra. Egyedül voltam a szobában.</p>
+<p>Álmodtam ezt, mondám magamban: és nevettem rajta; és a fogaim
+ugy vaczogtak. Álom volt, álom volt: bizonyitgatám; most már megyek
+lefeküdni; levetkőzöm, lefekszem az ágyba, fejemre húzom a takarót,
+s aztán tessék kisérteni, a kinek az mulatságos. Miattam járhatnak,
+kelhetnek: én rájok sem fogok ügyelni.</p>
+<p>A hold szép fehéren sütött, a kandalló szép pirosan világított,
+nem volt szükségem gyertyára, a miket ugy sem gyujthattam volna
+meg, mert csutakig leégtek. Az ágyat igy is megtalálom. Levetköztem
+nyugodtan, az órámat felhúztam, s azzal félre vontam az alcoven
+függönyeit az ágy elől, hogy majd bele fekszem. <span class=
+"pagenum"><a name="Page_318" id="Page_318">-318-</a></span></p>
+<p>Az irtózat fogta el minden érzékemet.</p>
+<p>A vetett ágyban ottfeküdt a két testvér egymás mellett;
+irtózatosan eléktelenült két hulla. – Az egyik hanyatt, a feje
+pedig arczczal lefelé fordítva, kopasz feje holdjába verve
+villogott a sötétkék szeg feje: a másik pedig mellette feküdt
+mellére fordítva s a feje szemközt az égfelé.</p>
+<p>A borzalom elvette mozdulhatási erőmet. Kiáltani akartam, és nem
+volt szavam, megrázni a csengetyű kötelét és nem volt kezemnek
+ereje; futni akartam onnan, és lábaim lehúztak, mint az ón. Mellem
+elszorult, tagjaim elzsibbadtak; végre összeszedtem akaratom minden
+erőszakát s rettenetes kinnal kiáltottam valami szót, s mire azután
+– felébredtem.</p>
+<p>A kik rosz álmokat szoktak látni, tudhatják micsoda kinba kerűl
+az embernek akkor egyet kiálthatni.</p>
+<p>Bizony reggel volt már és a nap szépen ragyogott a magas
+jegenyék közül. Akkor is ott feküdtem a pamlagon a bezárt ajtó
+előtt, a hol feltettem magamban, hogy nem fogok elaludni.</p>
+<p>A gyertyák valóban leégtek előttem, s a csésze valóban üres
+volt. Egyébiránt hajlandó vagyok azt hinni, hogy nem is töltöttem
+én abba semmit az estve; hanem theát, rhumot, cognacot, mindent
+csak álmodtam.</p>
+<p>Hanem – most jön még a kisértet legborzalmasabb része.</p>
+<p>Hát a fülkében mi történt ezalatt?</p>
+<p>A függöny azon módon volt, a hogy azt lerajzoltam magamnak, egy
+redőcske sem változott el rajta.</p>
+<p>Ehez tehát nem nyúlhatott senki.</p>
+<p>Még egészen elfogulva éjszakai álmom látásaitól, léptem a
+<span class="pagenum"><a name="Page_319" id=
+"Page_319">-319-</a></span> titokteljes fülke felé s bizony
+reszketett a kezem, midőn félrevontam a függönyt.</p>
+<p>És ime… a két halálos ellenség koponyája – háttal volt egymásnak
+fordulva.</p>
+<p>Valami hidegség futott kétszer háromszor egész testemen
+keresztül; mintha valami jeges kéz czirógatna végtül végig.</p>
+<p>Ez már nem álom. Ezt látom. Fényes nappal van; odakinn
+beszélnek, zajganak, mint a hogy nappal szokás, és én idebenn magam
+előtt látom a legrejtélyesebb phantomot.</p>
+<p>Tehát még is sok történik a nap alatt, a miről a bölcseknek
+nincsen tudomásuk.</p>
+<p>Tehát még is való, hogy e két élettelen fő még holta után is él
+és gyülöl és elfordul egymástól.</p>
+<p>Nem hiszem, nem lehet, nem igaz.</p>
+<p>Látom, borzadok tőle, de még sem igaz.</p>
+<p>Igaz, de még sem hiszem.</p>
+<p>Eszembe jutott a lelkész története, ki szintén tagadta e
+földfeletti csodát s rá merte tenni kezét a kisértet fejére s
+azután holtig viselte annak harapását.</p>
+<p>Nem bánom.</p>
+<p>Hadd harapjon meg engem is.</p>
+<p>Felemeltem az üveget a koponyákról. Szivem meglehetősen
+dobogott. Hozzányultam. Kezem érintette hideg állkapczáját.
+Felemeltem és megforditottam.</p>
+<p>Hah!</p>
+<p>Mi történt? megharapott-e?</p>
+<p>Szivesebben vettem volna tőle, ha megharap, mint hogy
+<span class="pagenum"><a name="Page_320" id=
+"Page_320">-320-</a></span> felfedeztem, miszerint valami furfangos
+óramű van belsejébe alkalmazva, mely azt, egy rugó nyomásával
+elfordítja; a másik is hasonló fortélylyal volt ellátva.</p>
+<p>A reggelinél találkoztunk Gábor urral. Ő szokása szerint komoly
+volt, én is.</p>
+<p>– Hogy aludt ön? kérdezé tőlem a részvétig hajló
+udvariassággal.</p>
+<p>– Köszönöm: nagyon rosszul. Sok theát ittam az este; mindenféle
+kisértet üldözött tőle.</p>
+<p>– Hát a koponyák mit csinálnak?</p>
+<p>– Ugy látszik, hogy engem kitüntetésben részesítettek, mert nem
+csak hogy hátat forditottak egymásnak; de még fejtetőre is
+álltak.</p>
+<p>Gábor ur nagyot nevetett e szóra.</p>
+<p>– Ön megnézte, hogy mi van bennök?</p>
+<p>– Azt tettem.</p>
+<p>– Lássa: negyven ember aludt már abban a szobában, mind
+tapasztalták a csudát, és egy sem nézte meg, hogy nincs-e valami a
+koponyákban?</p>
+<p>– Féltek, hogy ugy járnak mint az ördögüző lelkész.</p>
+<p>– S ön nem félt?</p>
+<p>– Féltem biz én; de nagyobb volt a kiváncsiságom: s most már
+nagyon sajnálom, hogy azt tettem.</p>
+<p>– Miért?</p>
+<p>– Mert egy érdekes történeti adattal szegényebb vagyok.</p>
+<p>Gábor ur még jobban kaczagott.</p>
+<p>– Még egyet szabad legyen kérdenem. Valjon a többi <span class=
+"pagenum"><a name="Page_321" id="Page_321">-321-</a></span>
+historiai adatok is mind ilyen érvényesek, a miket én tegnap
+följegyezgettem?</p>
+<p>A főur mosolyogva monda.</p>
+<p>– Bátran pipára gyujthat ön velök.</p>
+<p>Ezt csak azért nem tettem, mert nem szoktam füstöt enni.</p>
+<p>Csak arra kért Gábor ur, hogy ha tehetem, ne szólják e
+fölfedezésemről senkinek, hadd szerezzen általa ezentul is másoknak
+üdvös ijedelmet.</p>
+<p>Megigértem; hogy tiz esztendeig titokban fogom tartani.</p>
+<p>A tiz esztendő épen a mult héten telt le; a két kisértetes
+koponya története ekkor szabadult fel s lett a nyilvánosság
+tulajdonává.</p>
+<hr class="chap" />
+<p><span class="pagenum"><a name="Page_322" id=
+"Page_322">-322-</a></span></p>
+<h2>A MENNYEI PARITTYAKÖVEK.</h2>
+<p class="center">(DEBRECZEN VÁROSA KRÓNIKÁIBÓL.)</p>
+<p>Kuczuk nagyváradi basa idejében sok veszedelmes napot kellett a
+jó Debreczen városnak kiállani. Ez a hóbortos török, mihelyt valami
+csekélységért megharagudott reájuk, azzal fenyegette őket, hogy az
+egész várost tűzzel vassal elpusztítja, férfiait levágatja,
+asszonyait rabul elviszi, kincseiket zsákmányra bocsátja, a város
+helyét sóval behinteti.</p>
+<p>A szelid és bölcs birák eleinte szép könyörgéssel, jó szóval
+kérlelték, ajándékkal engesztelték a hóbortos basa haragját,
+egyszer azonban Dobozy István uram kerülvén a biróságra, az maga is
+kurta nyaku, hamar tűzbejövő ember volt; a mint egyszer valami
+hitvány ok miatt Kuczuk basa megint ellenük förmedt, azzal
+fenyegetvén a debreczenieket, hogy majd rajtuk megy, ez azt izente
+neki vissza: „no hát gyere!“</p>
+<p>Kuczuk basa szörnyű méregbe jött erre, rögtön felülteté hadait,
+még éjjel megindult s másnap reggel ott állt Debreczen alatt; „no
+hát itt vagyok.“</p>
+<p>A városnak nem voltak valami erős falai, sem árka, sem
+<span class="pagenum"><a name="Page_323" id=
+"Page_323">-323-</a></span> felvonó hídja; az egész védelme
+tizenkét rongyos toronyból állt, a mikben a polgárok a száguldozó
+tolvajnép ellen őrködni szoktak, vakolatlan tégla építmények,
+náddal tetőzve, a miket az első ágyu-lövés halomba döntött volna;
+hátul rozzant falépcsőkkel ellátva, mik kivülről vezettek fel
+rájuk, mintegy folytatásul egy köröskörül járó fafolyósóban
+végződvén, a honnan be lehetett a toronyba menni, ugy, hogy ha a
+lépcsőt ellopták volna a torony mellől, senki sem tudott volna
+belőle kijönni többet.</p>
+<p>Minden ilyen torony forma góré egy-egy kaput őrzött, tiszteletes
+távolságban állván attól, hogy a netalán besiető ellenségnek
+utjában ne álljon; nehogy az bolond fővel a tornyot is elrontsa s
+ujra kelljen építeni.</p>
+<p>E tiszteletre méltó őrhelyek biztos voltát semmi sem tanusítá
+annyira, mint az, hogy valamennyinek a hegye ki volt adva
+gólyafészeknek, a hol e jámbor állatok estenkint féllábra állva,
+olyan hűségesen elkelepeltek óra hosszant, mintha ők őriznék a
+várost legjobban.</p>
+<p>Kuczuk basa ugy intézé a jövetelt, hogy egyszerre a város minden
+kapuját elállta seregeivel s minden vályogtorony irányába
+felállittatott egy nagy kerekes ágyut, a mi meg volt töltve. Igy
+akart beszélni a debreczeniekkel.</p>
+<p>Jön azonban a városból hozzá nagy sietve egy Panajoti nevű
+görög, a ki még Sztambulból származván ide, Kuczuk basának régi jó
+ismerőse volt, s rendesen, ha a város tanácsának valami csiklandós
+izenete volt a basához, ezt küldte hozzá, jól tudva, hogy ezt nem
+huzatják ott mingyárt karóba. <span class="pagenum"><a name=
+"Page_324" id="Page_324">-324-</a></span></p>
+<p>– No hát mit mondanak a debreczeni bírák?</p>
+<p>– Kegyelmes uram, bizony ez a Dobozy István kurucz ember; a mint
+a te fenyegetésed megérkezett hozzánk, ő rögtön minden fiatal
+leányt, asszonyszemélyt és gyermeket szekerekre ültetett s
+elküldött Tokajba; azután parancsolatot adott ki dobszó mellett,
+hogy kinek mi értékes jószága van, tépje szét, vágja le, vesse a
+kútba s a mint az ellenség megtámadja a várost, gyújtsák fel azt
+egyszerre negyven oldalról, vessenek tüzet minden templomba,
+toronyba, s aztán kiki fogja a dárda nyelét, vagy üljön a lovára,
+ha van, s majd akkor megmondja, hogy melyik kapun menjenek ki? Még
+pedig ugy elmenjenek innen, hogy soha képpel se forduljon senki
+Debreczen tájékára vissza, Kuczuk uram aztán feleljen meg majd a
+magas szultán színe előtt, ha kérdeni fogja, hogy hova lett a nagy
+Debreczen város? mely ennyi meg ennyi adót fizetett a portának
+hűségesen, a vezéreket ajándékozta emberül, a hadsereget tartotta
+liszttel és takarmánynyal; ott dicsekedjék el majd vele, hogy azt
+biz ő porrá égette s bevetette helyét sóval, azon való haragjában,
+hogy roszul égett a pipája.</p>
+<p>Ezt izente Dobozy István uram a basának s Panajoti azon módon
+elmondta neki szórul szóra.</p>
+<p>– Átkozott vastagnyaku kálomistája! kiálta fel mérgesen a basa,
+bizony még megteszi, a mit megmond. – Aztán pedig arról csakugyan
+nem akart felelős lenni, hogy egy olyan várost mint Debreczen,
+kiirtson a világból, csupán uri roszkedvének kihűtése végett;
+holott Debreczen olyan szükséges volt azon a helyen, hogy ha ott
+nem lett volna, magának a töröknek kellett <span class=
+"pagenum"><a name="Page_325" id="Page_325">-325-</a></span> volna
+oda egyet építeni. – Tudja jól a kutyaházi, hogy nem akarom a
+városát elpusztítani, azért mer velem olyan fennyen beszélni; de
+kapjam csak ki ide a gyepre, tudom, hogy olyan utat tetetek vele
+egy fekvő helyében, a miben feltörik a talpa.</p>
+<p>Panajoti erősen bizonyitá, hogy a debreczeni lakosság a
+legvégsőre van elhatározva, s a mint a basa egy trombitát megfuvat,
+vagy egy ágyut kilövet rájuk, ott minden lángba borul egyszerre, s
+az egészből senkinek semmi haszna nem lesz, minden drágaság ellevén
+ásva a földbe, a nők és hajadonok szépe eddig túl van a Tiszán; a
+férfiak pedig meg vannak dühödve, ki kaszát, ki kardot fogott,
+azokkal is baj lesz elbánni, a milyen keserüségben vannak most.</p>
+<p>A basa átlátta, hogy Panajottinak igaza van; most az egyszer a
+debreczeniek kifogtak rajta. Azért is ujra visszahivatá a kapuktól
+felállított csapatjait, befogatott megint az ágyukba és azt mondta,
+hogy kegyelmet akar cselekedni Debreczennel, csak legyenek bízton,
+nem bánt senkit; ezentúl kegyelmesen fog velük bánni. Dobozy István
+uramat még külön meg is dicsérte, elszánt, bátor magaviseletéért s
+szavát adta, hogy e jeles tromfért soha sem fogja bántani, sőt
+akármikor valami baja lesz, csak folyamodjék ő hozzá, számíthat
+pártfogására; ha pedig Váradra talál jönni, az ő házát ki ne
+kerülje, ő bizonyosan nagyobb vendégszeretettel lesz ő iránta, mint
+Dobozi uram volt őhozzá.</p>
+<p>Azzal vissza ment Váradra ágyústul és seregestül rendén.</p>
+<p>A debreczeniek nagyot lélekzettek utána s mindenki dicsérte,
+<span class="pagenum"><a name="Page_326" id=
+"Page_326">-326-</a></span> és magasztalá bíró uramat, a miért
+ilyen bátran a tíz körmére mert állni; lám mégis csak a török látta
+át utoljára, hogy neki kell engedni.</p>
+<p>Kuczuk basa azonban alig érkezett meg Váradra, rögtön hivatá
+maga elé Badrul béget; az afrikai szerecsen lovasok vezérét, s
+ilyen dolgot bízott reá.</p>
+<p>– Ma este, mielőtt lealkonyodik, felülsz ötszáz lovassal és
+megindulsz Diószeg felé. Valahány embert akár jövőben, akár menőben
+találsz, mindegyiktől megkérdezed, hogy ez az út visz-e
+Nagy-Kállónak? azzal engeded futni. Ezt cselekszed, a mig éjszaka
+nem lesz, akkor egyszerre letérsz a diószegi utról, belegázolva egy
+balfelől fekvő semlyékes rétbe, hogy nyomot veszíts: mikor a
+semlyéknek végit érted, ki jutsz a mezőre, ott találsz majd
+pásztorokat, a kik juhokat, ökröket őriznek, azokkal elvezetteted
+magadat Létáig. Mikor a létai tornyokat meglátod, a vezetőket
+vagdald le, s a helység alatt elvonulva, térj be a nagy erdőbe,
+abban az erdőben megint találsz mészégetőt, vagy csordapásztort, a
+ki ugy elvezet az erdőkön keresztül, hogy elébb ki ne juss, mint a
+hol az erdő Hadházon felyül véget ér. Ott megint tedd el láb alól
+vezetőidet és maradj lesben. – Holnap, vagy holnap után, vagy talán
+egy hét mulva – addig te az erdőből ki ne jöjj; – látni fogsz négy
+vagy ötszáz szekeret Tokaj felől közelítni. – A szekerek válogatott
+szép leányokkal és asszonyokkal lesznek rakva; bizonyosan pénz és
+csecsebecse is van náluk elég; azokat mind egy lábig elfogod. Ha
+férfi van velük, azt vágd le; a mi pénzt találsz náluk, oszd fel
+katonáid között; a népséget pedig hajtsd ide hozzám Váradra.
+<span class="pagenum"><a name="Page_327" id=
+"Page_327">-327-</a></span> Jól megértsd, a mit mondtam: a fejedet
+kezedben hordozod, tehát ugy vigyázz rá.</p>
+<p>Badrul bég megérté a parancsot és távozott. A szerecsen vezér
+olyan ember volt, a kire ilyesmit rá lehetett bizni, mert képes
+volt erdőn mocsáron keresztül az egész országot végig utazni, s
+lováról le nem szálni, mig küldetése helyére nem jutott; ott pedig
+étlen szomjan hetekig elácsorogni lesben s a rábízott parancsot az
+utolsó nyakvágásig végrehajtani híven.</p>
+<p>Kuczuk basa magában beszélgetett a debreczeniekkel: „nevettek
+ugy-e? kaczagtok? örültök? no csak ti nevessetek ma eleget; majd
+mingyárt el jön rátok a sírni való nap“.</p>
+<p class="center">* * *</p>
+<p>Tokaj felől a széles országuton egy hosszu sor szekér közeledik
+Hadház felé; ez a debreczeni hölgykaraván.</p>
+<p>Ötszáz szekér egymás hosszában, csupán asszony és leánynép,
+egyetlen férfi sincs közöttük, akkora sem, a mekkora az ostort fel
+tudná emelni: maguk hajtják az asszonyok a lovakat is; a kit pedig
+az Isten férfinak teremtett köztük, annak meg le vannak a kezei
+kötve szépen a pólába, mert annak még kis baba a neve.</p>
+<p>Ennyi asszony, ennyi leány egy csoportban! Képzelhető az a jó
+kedv, az a lárma, a mit az uton elkövetnek; mindegyik beszéli a
+másiknak, hogyan hajtotta el biró uram a törököt a város alul;
+milyen szépen ráijesztett? van rajta, lesz is rajta egy hétig elég
+mit mesélni; óh a veszélyből kiszabadult szivek phantásiája gazdag.
+<span class="pagenum"><a name="Page_328" id=
+"Page_328">-328-</a></span></p>
+<p>Egy-egy kocsin csupa fiatal leány ül, azok előre hajtanak s
+elkezdenek valami méla ősrégi dalt, a mit azon időkben énekeltek a
+Tiszától Moldováig; talán azt, hogy: „Fördik a kácsa, Fekete tóba,
+Készül anyjához, Lengyelországba“ vagy pedig azt a másikat: „Ha
+kérdik, hol vagyok? Mondjad hogy rab vagyok, Kezemen lábamon Vas
+békót hordozok.“ Ez a nóta vala akkor nagyon nagy divatban, tudja
+Isten! olyan szívből énekelte azt szegény magyar ember.</p>
+<p>Akkor aztán az egész sor szekéren valamennyi leány rákezdte a
+nótát; majd felvették vele a nagy mennyezetes eget; szegény kis
+pacsirták ott fenn a magasban győztek velük versenyt
+tilinkózni.</p>
+<p>Delelőre az egész karaván megállt a zöld halomnál, a mi ott van
+a sík rónában; ki tudja, ki rakta oda? a mi csontunk van-e benne,
+vagy a másé? bizonyosan csak a mienk, mert körülötte olyan puszta
+az egész vidék.</p>
+<p>Nincsen falu, nincsen város közelében, egy-egy tanya, boglyák s
+kazaloktól körül véve látszik itt amott, messze kitérve egymásnak;
+szántóföldnek sincs itt semmi híre, csorda-legelőnek van hagyva az
+egész határ.</p>
+<p>Csak a délibáb mutogat csodaképeket a láthatáron. Azt is
+megszokták már, senki előtt sincs hitele; elöntheti hullámzó
+tengerrel a messzi láthatárt, senki sem vágyik abban megfördeni;
+mutogathatja benne nagy erdők árnyékát, nem igyekszik felé senki,
+hogy ott kihüsselje magát; városai, palotái megszokott képek, a
+miket senki sem bámul már, <span class="pagenum"><a name="Page_329"
+id="Page_329">-329-</a></span> s nem törődik vele, valjon miféle
+ócska tündér mutogatja ott csoda hatalmát, józanabb emberivadék
+előtt, mely bűvészetét kitanulta?</p>
+<p>Pedig épen mai nap különös jó kedvében volt a délibáb. Ritkán is
+süt olyan forrón a nap: hogy a föld felrepedezik bele s az utolsó
+tófenék is cserepes hasábokra szárad: – egészen a délibáb tündéri
+örömeihez való nap. Egy csoport fiatal leány, az ábrándosabbak
+közül való, fel megy a zöld halomra, onnan nézi a légi tünemény
+csodáit.</p>
+<p>Köröskörül siető habokban ring a tenger, melynek nincsen széle;
+abból emelkednek ki koronkint az égre rajzolt árnyképek; úszó kék
+szigetek, mik szemlátomást nőnek, magasulnak, zöld erdő, lombos fák
+ellepik partjaikat; a fák árnyéka ott látszik a vizben; azután
+megint lejebb sülyed a sziget, a tenger hulláma dagad, és összecsap
+végső pontja felett. Majd a másik oldalon tünedeznek elő nagy légi
+paloták, átlátszó tornyokkal, ködkék templomokkal, azokat is csak
+ugy hányja veti e tünde tenger, mintha rajta úszkálnának, s ha
+rájuk unt, végtelen romokat csinál belőlük, tornyok, várak egymásra
+düledezve; azután az is elmulik, a szem nem lát egyebet a vándor
+daru csapatnál, mely onnan jő erre csendesen.</p>
+<p>A leányok ott a dombtetőn magyarázgaták egymásnak: nézd! az ott
+épen olyan, mint a két tornyu templom Debreczenben. Az meg ott
+szakasztott a nagyváradkapui őrtorony, még a teteje is olyan
+rongyos.</p>
+<p>– Leányok! leányok! dorgálá őket egy fiatal menyecske, ki a domb
+aljában szoptatta kövér képű kis fiát; nem jó az <span class=
+"pagenum"><a name="Page_330" id="Page_330">-330-</a></span>
+ilyennel tréfálni. Nem üdvösséges dolog a délibábban ráismerni
+valami házra. Azt a várost baj éri, a melyiket az mutogat.
+Hagyjátok el az istentelen beszédet.</p>
+<p>– Nézd! kiáltanak egyszerre valamennyien, s a szó elhalt
+ajkaikon, mindenki odatekintett, rémülettől és csodától megigézett
+szemmel.</p>
+<p>Mi támadt egyszerre az égen?</p>
+<p>Hadház felől, a légtenger felett magasan egyszerre egy lovas
+férfi ködalakja rajzolódott a sápadt égre; egy valóságos lovas
+vitéz, puzdrával vállán, hegyes turbánnal a fején, keze csípejére
+téve, az egész alak szívdöbbentő óriási mérvben emelkedve a
+láthatár távolába fel, a ló lábai nem érték a földet, alattuk
+keresztül lehetett látni az eget, az egész, mintha egy fegyveres
+fantomnak a halavány sárga égre vetett világos kék alakja
+volna.</p>
+<p>– Jézus Krisztus ne hagyj minket! rebegé a megrémült gyönge nép,
+e csoda tünemény láttára, minőt a természettudósok többször több
+helyen láttak már, s azóta is mindig magyarázzák, még sem tudják,
+hogyan, mikép? Távol álló emberi alakok képe odafenn úszik a
+légben, megnagyítva óriási ködszellemmé. Másik pillanatban uj meg
+uj alakok támadnak elő a léghullámból, mind fegyveres óriások,
+némelyik csak lova derekáig áll ki a csalódi tenger szinéből,
+másnak csak feje és válla látszik ki abból, azoknak árnyéka oda van
+nőve teste alakjához, két átellen összeragadt árnyék, felfelé és
+lefelé fordított fejek, kardok és fegyverek; egyszer ismét
+lassankint ismét összeolvad az egész, s nem marad utána más, mint
+két széles <span class="pagenum"><a name="Page_331" id=
+"Page_331">-331-</a></span> küllő az égen; két világos kék
+fényszalag ködös sárga mély alapon, a földből felfelé sugárzó.</p>
+<div class="figcenter"><a href="images/i005hq.jpg"><img src=
+"images/i005.jpg" alt="" title="" /></a></div>
+<p>– Jézus Krisztus! Jézus Krisztus! török tatár leskelődik ránk;
+sikoltának a némberek; összezavarodva, megrémülve, tanácstalan,
+védtelen a puszta síkság közepett.</p>
+<p>Az anyák gyermekeiket kapták ölre, futottak velük szekereikhez,
+a szűzek elszórták drága kendőiket, fülön függőiket, hogy a míg a
+rablók azokat felszedik, maguk elfuthassanak onnan. Mindenki azt
+hivé, hogy már itt a veszedelem a nyomukban. „El innen, el! a
+böszörményi utra! Fussunk a nyomáson keresztül! Siessünk!
+siessünk!“</p>
+<p>A szegény kétségbe esett had rémülten tért félre az utról; a
+szekerek lóhalálában futottak végig a száraz mezőkön, merre semmi
+ut sem vezet; nem énekelt most már senki, még zsoltár sem jutott
+eszükbe, csak ugy titokban sóhajta fel egy-egy áhitatos szív, a
+mint hátra nézett a félelmes távolba s onnan fel a bizodalmas égre:
+„te felséges ur Isten odafenn, ki elárulád csodaképen gonosz
+ellenség leseit előttünk; oltalmazz meg minket, szegény gyönge
+szolgálóidat gonosz üldözéseiktől, kiknek nincsen bizodalmunk senki
+másban, egyedül csak te benned, ur, mennybéli Isten!“</p>
+<p>És az úrnak valóban még több csodatétele is volt e napra.</p>
+<p>A mint a futó nők egyre tekingettek félelmesen hátra; egyszerre
+eltüntek a játszó tünemények az égről és földről; a szétrebbent
+délibáb után élesen kilátszott a láthatár, a mint ég és föld
+elválik egymástól, s a hadházi nyírerdők halaványan kéklenek a
+távolban. Az égre éles ezüst szegélyü fellegek emelkedtek
+<span class="pagenum"><a name="Page_332" id=
+"Page_332">-332-</a></span> e táj felől, mintha roppant
+hab-buborékokat fújna a vihar sebesen fölfelé; lassankint mind
+jobban elborult a láthatár; sötétkék fellegek tódultak egymás
+hegyén hátán, valami nehéz hang ugy zúgott a távolból, mintha azt
+mondaná: „fussatok, fussatok!“</p>
+<p>A szekerek vágtatva csörömpöltek a böszörményi határ felé.</p>
+<p class="center">* * *</p>
+<p>Badrul bég két nap óta áll már lesben a hadházi erdők között.
+Mindent, a hogy Kuczuk basa rábízott, végrehajtott azon módon. A
+kitől útbaigazitást kért, azt a szolgálattétel után levágta, hogy
+el ne árulhassa; minden csapatnak azon a helyen kellett maradni, a
+hol megállítá, senki sem hagyhatta el az erdőt; s ha valaki a
+környékből véletlen odavetődött, az mielőtt egy kiáltással
+elárulhatta volna, a mit látott, meghalt; lelőtték nyillal, a mi
+nem ad hangot, nem dicsekszik hős tettével, mint a nagyszáju
+puska.</p>
+<p>Senki sem árulhatta el őket, senki sem vihetett róluk hírt a
+debreczeni leányoknak, asszonyoknak. Hát az Isten?… Ő meglátta, és
+megmutatta őket délibáb tükrén keresztül a vesztükbe siető nőknek,
+s felfedé előttük az ármányos cselt jókor. Dicsértessék az ur
+neve!</p>
+<p>Harmad nap délben az erdőszélre állított őrök jelenték Badrul
+bégnek, hogy a pusztán a távolban egy hosszu vonal látszik porzani,
+mintha száz meg száz szekér jőne egymás után. <span class=
+"pagenum"><a name="Page_333" id="Page_333">-333-</a></span></p>
+<p>– Ezek ők!</p>
+<p>Badrul bég maga is felállt egy dombtetőre, hogy oda lásson;
+talán épen ő volt az a szertelen óriás, kinek ködképe először
+megjelent az égen, puzdrával a vállán, hegyes turbánnal a
+fején?</p>
+<p>– Ezek ők! Csak hadd jöjjenek közelebb! Senki sem
+figyelmeztetheti őket a veszélyre, – senki.</p>
+<p>Egyszerre azonban megáll a közeledő porvonal, nehány pillanatig
+elpihen, azzal egyszerre sebesen el kezd oldalvást tartani, s nem
+miként az elébb, halkan közeledve, hanem nyargalvást fut oldalt az
+avarnak.</p>
+<p>Badrul bég dühödten tekinte széljel: „Ki árulhatott el bennünket
+előttük?“</p>
+<p>Mintha egyszerre válasz jönne kérdésére, megzendül az erdő; a
+magas szál nyírfák zúgni búgni kezdnek; veszedelmes vihar támad fel
+a síkon, süvöltve bömbölve s sárga porköddel eltöltve a körül
+látszó eget.</p>
+<p>Badrul bég nem szokott a vihartól félni; ezt nem is engedte meg
+neki Kuczuk basa.</p>
+<p>– Előre a dárdát; kiálta lovasainak, jó a dárda hegye a vihart
+hasítani, utol kell érnünk a menekülőket! ki a síkra!</p>
+<p>Hah, de ott a síkon más ur parancsol most! A rónán keresztül,
+épen az üldözők és üldözöttek között, ott nyargal végig a vihar
+menyasszonya, a szilaj forgószél, ez a karcsu tündér, a ki
+délczegen tánczol végig a sima rónán, üstökös feje a felhők között,
+mintha szétzilált haja repkedne ott, lábai mint <span class=
+"pagenum"><a name="Page_334" id="Page_334">-334-</a></span> az orsó
+pördülnek a porban; hajlik jobbra, hajlik balra, karcsu derekát
+hajtogatva, s daczos fejét emeli mindig magasabbra; jaj a
+törendőnek, jaj a veszendőnek, a mi most hozzá közel jut, azt
+megtépi, elszórja; háztetők, kazalok, kifacsart élőfák csak ugy
+tánczolnak köntösének szilaj forgásától, felviszi őket az égig, s
+onnan visszaszórja bőszült szeszélyében. Utána jő morogva,
+dübörgve, a haragos vőlegény, a villámló zivatar, ki kergeti daczos
+menyasszonyát, tűzkorbács a kezében; azzal veri majd meg, ha
+megkapja. Ah a tündérek szerelme szörnyű!</p>
+<p>Badrul bég csapatját olyan porfellegbe borítá egy pillanat alatt
+a forgószél, hogy senki sem tudta többé merre van előre, merre
+hátrafelé? A lég elvakult; egyik lovas sem látta a másikat a
+felkavart portul, melynek sötétjén még a villám sem bírt keresztül
+rémleni, csak közeledő mennydörgése hallott, a mint hömpölygött az
+égen, rengette a földet, s el-elnémítá a szél szilaj
+vihajgását.</p>
+<p>Badrul bég alatt ágaskodott a paripa, fejéről elkapta a szél a
+turbánt, dárdájáról letépett minden lobogót.</p>
+<p>– Hej te Isten! magyar Isten! ordíta a szerecsen öklével
+fenyegetőzve az ég felé, pártját fogod a magad népeinek; de azért
+még sem mentheted meg őket tőlem!</p>
+<p>A mint e vakmerő istenkáromlást kimondá, abban a perczben ugy
+sujtotta meg vállát valami kemény test, hogy karja bénultan
+hanyatlott alá.</p>
+<p>Mi volt az?</p>
+<p>Semmi sem más, mint egy nagy jégdarab, mi izenetképen
+<span class="pagenum"><a name="Page_335" id=
+"Page_335">-335-</a></span> jött a többi előtt, utána ropogva,
+dörögve ereszté meg a menny sujtó parittyáit; ormótlan jégdarabok
+kezdtek sürün paskolni az égből; némelyik olyan, mint egy
+madártojás, más, mint egy átlátszó dió, másik, mint a szeges
+buzogány feje, tíz kisebb egymásba nőve, közte fontot érő öldöklő
+darabok; a villám harsogott szakadatlan egyik ég sarkától a másikra
+küldve izenetét; a jég-paskolta föld a távol síkságon messze olyan
+hangot adott, mintha elakarna sülyedni a rászakadó égtől.</p>
+<p>– Allah kérim! Allah ekbér! kiáltozák a martalóczok; hasztalan
+futva az üldöző jégparittyák elől, a mik ijesztő sietséggel ütötték
+őket minden oldalról: a megriadt paripák kínzott nyerítése még
+rémületesebbé tevé a riadalt; s a kinek szive volt még, azt
+megkereste a lecsapkodó villám, mely sistergő fejével oda vágott
+közéjük, bevilágítva a sürü jéghullást, mintha millió gyémántteke
+és ezüst golyó omolna onnan felülről alá.</p>
+<p>– Nincs menekülés, egyedül az ur Istennél! orditák a törökök; s
+rohant, kit merre a lova vitt; egy rész az elhagyott erdő felé; azt
+széltördelte sudarak, kifacsart szálfák fogadták; más előre
+nyargalt, bele iramodva a fellegszakadástól megáradt söppedékes
+érbe, mely egy óra alatt száguldó folyammá áradt; nehány a vihar
+elől futva, épen annak utjába került s verette magát mérföldekig.
+Mire a zivatar elhuzódott, Badrul bég nem találta több lovasát
+ötvennél.</p>
+<p>Vagy húszan ott feküdtek holtan, itt amott elszórva; iszonyu
+sebekkel homlokaikon, betört tarkóval, zúzott bordákkal; némelyt
+lovastul agyonvert a jég; mást ugy eltemetett, <span class=
+"pagenum"><a name="Page_336" id="Page_336">-336-</a></span> hogy
+csak a kitett keze látszott ki belőle. Az egész rónaság pedig olyan
+képet mutatott, mint egy puszta, a mely végig van hintve apróbb
+nagyobb kavicsokkal, a mik olyan fehérek és olyan hidegek.</p>
+<p>Az aethiopi pálmaszilvás puszták fiai soha sem láttak még
+jeget.</p>
+<p>– Ime csodák történnek a földön; monda csüggedten Badrul bég. Ki
+harczolhat az ég ellen? A magyarnak külön Istene van, a ki csodákat
+tesz a kedvéért. Allah oltalmazzon bennünket idegen Istennek
+haragjától.</p>
+<p>Nem volt azonban bizonyos felőle, valjon Kuczuk basa hajlandó
+lesz-e neki majd elhinni, ha ily vert haddal visszatér,
+elszalasztva a menekvő asszonyokat; elhiszi-e mondására azt a
+csodát? a mihez hasonlónak soha igazhivő még hirét sem hallá.</p>
+<p>Szavainak bizonyságára semmi sem volt olyan eleven tanu, mintha
+azon vasládákat, miket a végett hozott magával, hogy az elfogott
+asszonyok ékszereit azokba zárja; ezuttal megtölteti amaz égből
+hullott parittya kövekkel; miket látva, a basa hitelt adand a
+mesével határos rémeset elmondójának.</p>
+<p>Tehát szépen megtöltete színültig négy ládát a jéggel, s azokat
+párjával lovak hátára kötve, maga után indítatá. Nagyobb biztosság
+kedveért minden láda kulcsát magához vette, s viaszszal lepecsételé
+nyitjaikat.</p>
+<p>Két nap tartott neki Váradig visszautazni; azalatt szálinkozó
+hadai összevergődtek körüle, kinek csontja törve, kinek feje zúzva,
+kék zöld folt nélkül egyetlen egy sem. <span class=
+"pagenum"><a name="Page_337" id="Page_337">-337-</a></span></p>
+<p>Ez alatt reggeltül estig jó forró nap sütött rájuk. A
+vasládákból alul csurgott a víz, felül a gőz párolgott egyre.
+Nagy-Váradon zúzott karral, alázatos fővel lépett Kuczuk basa elé a
+szerecsen bég, s elmondá neki a történetet, még akkor is reszketett
+bele.</p>
+<p>Kuczuk basa haragos arczot csinált a meséhez; egy szót sem akart
+belőle elhinni, bizonyságul Badrul bég előhozatta vasládáit s
+kérte, hogy tekintse meg saját szemeivel az égből hullott
+parittyaköveket. A mint a pecséteket feltörte, a zárakat felnyitá:
+ime nem volt a ládákban semmi. Még csak híre, nyoma sem az égi
+parittyaköveknek. – Badrul bég megszaggatá keblén köntösét.</p>
+<p>– Allah kegyelmes! Ime a magyarok istene a bezárt ládákból
+eltünteté a köveket, mikkel vitézeimet agyonverte.</p>
+<p>– Gyáva nyomorult! kiálta rá Kuczuk basa, ki az egészből nem
+hitt el semmit, sok lúd ebet győz: bizonyosan ama daliás asszonyok
+vertek ugy meg benneteket.</p>
+<p>Ezzel kiviteté maga elől Badrul béget s felakasztatá kapuja elé:
+ott függött estig. A szerecseneket pedig, a kik vele voltak,
+megtizedelteté, a többieknek levágatta fél fülét, s igy küldte le
+Belgrádba. – A debreczeni hölgyek pedig épen és bántatlanul
+jutottak kedveseik karjaiba vissza. Kuczuk basa soha nem hitte el
+nekik, hogy nem ők páholták el olyan kegyetlenül Badrul béget s
+azon naptul fogva kezdte őket nagyra becsülni.</p>
+<p>Ilyen történet vagyon megirva nemes Debreczen városnak tanácsi
+jegyzőkönyvében; te ki azt olvasod, gondold el magadban, hogy most
+is él még az az Isten, a ki az ő hiveit meg tudta védelmezni mindig
+magas mennyből – s keze most sem rövidült meg.</p>
+<hr class="chap" />
+<p><span class="pagenum"><a name="Page_338" id=
+"Page_338">-338-</a></span></p>
+<h2>EGY BUKOTT ANGYAL.</h2>
+<p>Volt idő, midőn a magyar négy annyi volt, mint mennyi most. Még
+ellenségei is magyarból teltek ki; a kún, a jász, a bessenyő, mind
+az ő nyelvét beszélték, egy haza bölcsője ringatta őket, egy név
+volt őskirályuk neve. Egy örökségen osztoztak egymással.</p>
+<p>A kún nemzet most egy pár kerületen megfér, a bessenyő alig tesz
+néhány szétszort falut és maga a magyar oly egyedül van a
+világon.</p>
+<p>Eltemették egymást. Azt vélték, ellenséget fogyasztanak, és
+önmaguk fogytak…</p>
+<p>Támadjatok elő ti vérrel és dicsőséggel pazarló idők
+képzeleteinkben! tünjenek el előlünk e kalászos mezők, ez ismert
+városok! Lássuk az egymásba omló hadsorokat, mint dúlnak előre
+hátra harczi paripákon, halljuk a csatakürtök rivallását, a
+buzogány döngését az öblös paizsokon, az összevert kardok
+csattogását s a viadalittas harczolók csatakiáltásait.</p>
+<p>A harcz reggeltől estig folyik, a folyam pirosan megy alá a
+<span class="pagenum"><a name="Page_339" id=
+"Page_339">-339-</a></span> csatatér mellett; azt sem tudni, a
+lemenő nap festette-e pirosra, vagy a vér?</p>
+<p>A küzdők már felére fogytak alá; – annyi jó férfi fekszik már
+némán a mezőn; ajkainkról önkénytelen tör ki a kiáltás:</p>
+<p>– Ne bántsd egymást testvér! vesd el a kardot kezedből, magyar
+vér az, a mit kiontasz, szüntesd meg a harczot!</p>
+<p>Szavunk nem hallik odáig… Nyolcz század fekszik köztünk és
+közöttük.</p>
+<hr class="tb" />
+<p>A mogyoródi csata megvivatott. Magyar győzött, magyar
+veszett.</p>
+<p>A herczegek diadalt ültek, a király futott, egyedül rosz ördöge
+a Guthkeled Vid veszett a csatában, de elveszett a korona is
+örökre.</p>
+<p>Futtában lova kidőlt alóla, gyalog, fáradtan és sebesülten vette
+utját az erdőknek, s még hangzott fülében a polgárharcz zaja, már ő
+azon gondolkozott, mint lehetne azt ujra kezdeni.</p>
+<p>A nap leáldozóban volt már, az erdők árnyéki mindig lejebb
+szálltak, s midőn a futó király egyszerre megállott, csak akkor
+vevé észre, hogy körüle minden oly néma, hogy a hadsorok, miken
+keresztül törni vélt, csak a ligeti cserjék virágtalan bozótjai s
+kisérői, kiket nyomába ügetni képzelt, a csöndes hallgatag
+völgyek.</p>
+<p>Körültekinte, senki sem jött utána. Még reggel egész hadsereg
+kisérte, még kardját apródai kötöttek föl oldalára, még sisakját az
+ősz Ernya tette föl fejére, még sarkantyuit fölcsatolni
+<span class="pagenum"><a name="Page_340" id=
+"Page_340">-340-</a></span> Vid hajolt le lábaihoz. És most ezek
+mind oda vannak, szétverve, halva, vagy elpártolva talán. És ha a
+sereg elveszett, nem jobb lett volna-e vezérnek is együtt veszni
+vele, s ha leesett a korona, nem kellett volna-e a fejnek is utána
+esni?</p>
+<p>A király lélekben testben összezúzva dőlt le a pázsitra. Kinek
+keze egy óra előtt rokon vérrel itatta a haza földét, annak szemei
+most forró könyekkel áztatták azt.</p>
+<p>Kora tavasz volt az idő, – nem volt még az erdőknek dallosa, és
+a királynak mégis ugy tetszék, mintha a szellő csalogányok, vagy
+angyalok dallait hordozná hozzáig, tündéres töredékben. – Figyelni
+kezde s ráismert az énekre, melynek oly csodatevő ereje volt szivén
+keresztül hatni. Valami édesbús női hang éneklé buzgón, áhitatosan
+a „de profundis“t.</p>
+<p>Az üldözöttnek jol esik az oltár zsámolyához menekülni, és őt
+nem csak ellenségei üldözték, hanem saját lelke is.</p>
+<p>Fölkelt s követve a szent hangokat egy völgy hajlásában kisded
+fehér keresztet pillanta meg, mely előtt egy ifju leány térdelt, –
+tán inkább örökké ifju angyal, vagy valaki a tulvilágról.</p>
+<p>A király döbbenve állt meg, félve háboritni a szent hölgy
+áhitatát, s mig annak csengő éneklése hangzott, ugy érzé, mintha
+lelke megfürödnék e hangokban, lemosva magáról indulatot, vágyat,
+szenvedélyt.</p>
+<p>A hölgy végezve esti áhitatát, egy közellevő barlangba lépett,
+melyet kedveért befutott a téli zöld, hogy a zordon időkben is fris
+lomb árnyazza fekhelyét. A természet télen meleget, nyáron hűs
+árnyat külde barlangjába, a vadfa gyümölcsöt <span class=
+"pagenum"><a name="Page_341" id="Page_341">-341-</a></span> terme
+neki, a nem ápolt mező harmatkásával táplálta, a patak oda folyt
+barlangjához, s a fejős szarvastehén bejárt hozzá reggel este édes
+tejével adózni.</p>
+<p>A király tisztelettel járult a szent hölgy elé, föl sem merve rá
+pillantani.</p>
+<p>– Eltévedt vadász áll előtted, oh szent szüz, kit társai
+elhagytak a vadászaton, s ki nálad menedékért esd.</p>
+<p>A szent szüz csendes szemrehányással viszonzá.</p>
+<p>– Te nem vagy eltévedt vadász, te Salamon vagy, ki a csatából
+futva jösz.</p>
+<p>Salamon megdöbbenten nézett a hölgy arczára. Az fátyollal volt
+betakarva, csak beszélő ajkait lehete látni.</p>
+<p>– Ha ismersz, rejts el és szabadits meg, s ha ura leszek egykor
+e földnek, kolostort épittetek e helyre, melyben száz hajadonnak
+leend menedéke.</p>
+<p>A nő jóslatterhesen felelt:</p>
+<p>– Ura nem léssz te e földnek, s nem kőfal az, mi a világ elől
+menedéket ad, hanem az erény.</p>
+<p>– Nem rémitesz el szavaiddal. Ha elhagyott az isten, nem hagytam
+el magamat én.</p>
+<p>– Nem isten hagyott el téged, te hagytad el őt, esküdtél és
+megszegted azt, békét vettél örökségbe, s harczot hagytál magad
+után. Nem emberek keze, az istené ejte el téged.</p>
+<p>Salamon összeborzadt.</p>
+<p>– Ki adott neked hatalmat szivembe és jövedőmbe látni?</p>
+<p>– Az a kinek keze megszabadita tőled. Gondolj reá, hogy egy
+jóslat már beteljesült rajtad. Ki mondá neked egykor e <span class=
+"pagenum"><a name="Page_342" id="Page_342">-342-</a></span>
+szavakat: „te, ki mindenkit üldözesz most, mindenkitől üldözött
+leendsz egykor!“</p>
+<p>– Jehova istenre, te Irmén vagy! ő mondta azt.</p>
+<p>– Irmén meghalt a világnak, én Charitas vagyok, – szólt a szent
+szüz felemelve fátyolát, s egy arczot mutatva a királynak, melynek
+láttára az térdre hullott.</p>
+<p>Liliomfehér arczának egy felhője sem volt még. Redőtlen,
+szenvedélytelen volt az, mint az angyaloké, kik csak istennel
+beszélnek, hajfürtei hosszan omlottak alá, tiszta, fehér öltönyére.
+Ugy állt ott mint egy álomkép, mit a szellő jobbra balra ingat. A
+király halvány dicsfényt vélt homloka körül látni.</p>
+<p>– Teljesüljön jóslatod egészen! – szólt a király meghajolva.
+Mondád: „te, ki egy nőt hagysz magad előtt térden állani
+könyörtelen, egykor e nő előtt fogsz térdelni magad.“ Im itt
+térdelek előtted.</p>
+<p>– Kelj fel oh király. Charitas nem emlékszik arra, a mit Irmén
+mondott. Irmén megátkozott, Charitás imádkozik érted; Irmén
+gyülölte szerelmedet, Charitás szeretni tanit.</p>
+<p>A szüz megfogta a király kezét s föl akarta őt emelni, az
+magához ragadá hévvel a nyujtott kezet s ajkaihoz szoritá azt;
+mintha soha sem akart volna tőle megválni.</p>
+<p>– Te megbocsátottál nekem, és én annyit vétettem ellened!
+Kiüldözélek a világból.</p>
+<p>– Egy jobb világba üldözél. Az emberektől távol, de az istenhez
+közelebb. Oh Salamon, jó lakni e magányban itt. Érezni a tulvilág
+gyönyörét előre, elfeledni azon árnyék örömöket, miknek töve a
+földbe van ültetve, s virága a földre hull; nem érezni indulatot,
+<span class="pagenum"><a name="Page_343" id=
+"Page_343">-343-</a></span> alacsony szenvedélyt, érzéki vágyat,
+csak az isten közellétét. Én boldogabb vagyok mint voltam.</p>
+<p>– És mégis miattad vert meg isten. Egy átok sem eshetett rám oly
+keményen, mint a te néma arczodnak egy tekintete, s midőn kezeim
+közt mint hervadt virágszál letörtél, akkor éreztem koronámat
+fejemen először ingadozni. Im most azért találtalak fel ujra, hogy
+megmondhassam: lásd, országom elveszett.</p>
+<p>– Van egy boldogabb ország! oh király, melyet nem szerez meg
+kard, s nem vehet el árulás. Ez ország az égben van. Boldogtalanok,
+kik nem ismerik azt, kik nem sohajtanak, nem epednek utána. Az élet
+forrásai vannak előttük rejtve… Ez országnak kapui mindenki előtt
+nyitva állnak, csak a bün előtt vannak zárva. Egy világot látsz
+azon belől, melynek zöld mezeje a multak édes emléke, derült ege a
+boldog jövő, hol minden felhő egy angyalarcz, mely reád mosolyg,
+minden szellő egy köszöntés üdvözöltek ajkairól; hol az öröm mindig
+uj és soha el nem fogy, angyalok hordanak karjaikon, szeráfok éneke
+ringat édes álomba, cherubok fonnak koszorut csillagokból
+homlokodra s isten mosolygása napként süt reád, ki ül a napok
+napjai felett, hivők, boldogok és szentek hálaimáiban gyönyörködve,
+felhallik hozzá a reggeli madárdal és a tiszta kebel titkos
+sohajtása, s ő örül mind a kettőnek. Ez ország nem veszett el
+számodra, oh király!</p>
+<p>Salamon elmélázva hallgatta a szüz szavait, lelkében uj hurokat
+halla megrezzenni, s midőn fáradt fejét a szent szüz által illatos
+diófalevélből vetett fekhelyére lehajtá, behunyt szemére leszálltak
+az álom tündérei s megnyilt előtte a távol ég; látta a csillagokat
+közelebb jönni, a felhőket mosolyogni, <span class=
+"pagenum"><a name="Page_344" id="Page_344">-344-</a></span> meg
+annyi angyalarczczá válva, hallá a nyájas köszöntéseket láthatatlan
+ajakakról suhanó szellő képében, látta a napok napjai felett ülni,
+ki tartja kezében a világokat, érzé e fenséges arcz mosolygásának
+melegét, érzé, mint ragadják könnyü cherubkezek véghetlen téreken
+keresztül, és előtte egy fényes alak repült egyik kezével az ő
+kezét fogva, másikban pálmaágat. És megismerte benne a kedves
+leányt, kit a világból rut szenvedélyével kiüldözött, s ki őt azért
+egy jobb világba jött vezetni, és saját alakját is látta Salamon,
+és csodálkozott rajta; hosszu ősz ezüst szakáll borult mellére,
+hófehér haj vállaira és a fényes királyi öltöny helyett durva szőr
+kámzsa volt tagjain.</p>
+<p>Egyszerre trombitaharsogás rivallt fel az erdőben, az álmából
+felriadó király egy csoport lovagot látta a barlang felé sietni,
+kiknek vezérében Bátor Opost ismeré meg, az egyetlen legvitézebb
+lovagot, ki valaha hivatva volt, hogy ellenséges hadak vezéreit
+öldösse le.</p>
+<p>A hü lovag összegyüjté a csata után Salamon hiveinek megmaradt
+töredékeit és elindult a királyt fölkeresni.</p>
+<p>Neki magának jutott a szerencse őt feltalálhatni. A lovag sirt
+örömében, midőn meglátta királyát s leborult annak kezét csókjaival
+s könyeivel elhalmozni.</p>
+<p>– Te hű maradtál hozzám? szólt érzékenyen Salamon.</p>
+<p>– Ha az egész világ elhagy is, szólt a lovag égre emelve
+kardját, – én nem hagylak el, s ha az egész világ rád támad, én
+megvédlek vagy elveszek.</p>
+<p>Salamon a mint a kivont kardott látta megvillanni, elfeledé
+boldog álmát, ujra harcz és véres dicsőség töltötték el lelkét,
+<span class="pagenum"><a name="Page_345" id=
+"Page_345">-345-</a></span> megujult büszkeséggel ült lovára, s
+arczát az égre vetve felkiálta:</p>
+<p>– Elbuktam, de nem törtem össze!</p>
+<p>A mint az égre tekinte, épen hajnalodott, apró rózsaszin
+felhőcskék usztak az égen csendesen; a király egy pillanatig még
+most is vélte látni a mosolygó angyalarczokat közöttük, s oly nagy
+volt a képzelet csalódása, hogy önkénytelen vitte kezét állához,
+hosszu ezüst szakállát végig simitandó.</p>
+<p>Azzal csüggedten tekinté szét, szemeivel Charitást keresve, a
+szent szüz nem volt látható sehol, Salamon bal előérzettel hajtá le
+fejét lova nyakára s fejébe nyomva kalpagát, szótlan bánattal
+elnyargalt. Vissza sem tekinte többet.</p>
+<p>Már látszottak Pozsony-vár tornyai a távolból a menekvők előtt,
+Salamon a mint távolabb hagyta a veszélyt, könnyelmü vad kedve
+annál erősebben tért vissza. Elfelejté a vesztett csatát, a vett
+sebet, mint elfeledé az esküt, melylyel azt magára idézte, s a
+halavány Charitas tulvilági arczának körrajzait elmosták szivében a
+szép királynő, Judith, ragyogó vonásai.</p>
+<p>Uj élettervek születtek már agyában. Menekvő csapatja minden
+nyomon uj bajnokokkal szaporodott; a vár melyhez közelite, azon
+időben Magyarország legbiztosabb erőssége által volt meg szállva, a
+császár, hatalmas ipja nem messze a határtól kész hadaival, és
+azután a nejéhez siető szerelmes férj gondolhat-e egyebet, mint
+hogy az egész világ rózsákkal van előtte behintve, bárha háta
+mögött leütött fejekkel van is beszórva.</p>
+<p>– Nyargalj előre, Opos – szólt a király a kapuhoz érve – gondod
+legyen rá, hogy midőn megérkezünk, – temetés <span class=
+"pagenum"><a name="Page_346" id="Page_346">-346-</a></span> vagy
+barát, vagy vén asszony ne jöjjön ránk szembe. Ha jön, kergesd
+vissza.</p>
+<p>És Opos még nem érte el a kaput, midőn egy aggnő jött ki reá
+szemközt, nehéz gyászruhában, galambfehér őszhajára fekete diadem
+volt köritve.</p>
+<p>Opos megdöbbenve ránta vissza lovát. A király anyja volt a
+nő.</p>
+<p>Salamon megilletődve szállott le lováról, hogy anyja karját
+megfogja, s mintha neheztelne érte, hogy a baljóslatot ő hozta elő,
+elfojtott gyermekies zugolódással mondá:</p>
+<p>– Miért nem hordatod magadat zselyeszékedben, ha a városban
+jársz?</p>
+<p>– Nem illet az már engemet – szólt reszketeg hangon a matrona –
+mankó illik kezembe, szegény nyomorult asszonynak, ki vénségére
+koldusbotra jutott.</p>
+<p>– Minő háborodottul beszélsz anyám?</p>
+<p>– Hát nem vesztéd el a koronát?</p>
+<p>– Azt igen, de megmaradt a kard.</p>
+<p>– Vesztetted volna inkább a kardot!</p>
+<p>– Asszonyok igy szoktak beszélni, te kevésbbé bánnád, ha
+nádszállal látnál is trónomban ülni, mint a megváltót, csak trónban
+ülnék.</p>
+<p>– A kard az átok a földön, a béke az áldás.</p>
+<p>– Igy beszélnek az asszonyok. Ha rajtad állna, összetörnél
+minden fegyvert, hogy ne legyen mivel hadakozni. Hiszen egyetlen
+nemzeti ereklyénket, Attila kardját, az égből esett aczélt, melyet
+a hadisten hajitott alá, mely a félvilágot tanitá <span class=
+"pagenum"><a name="Page_347" id="Page_347">-347-</a></span>
+remegni, s melyet négy századon át imádtak őseink bálvány
+istenükként, te csupa kard iránti ellenszenvből valami bitang
+rokonodnak elajándékozád, a ki azóta rég nyársat csináltatott
+belőle. Az enyémet nem fogod elajándékozni.</p>
+<p>– Mit akarsz még? Nem szeret senki saját néped között, országod
+határán állsz; idegent, ellenséget akarsz vinni saját hazád ellen?
+A vértenger nem ér még ajkadig, a mit kiontál?</p>
+<p>– Érjen fejem tetejéig! Békesség idején megrohad a világ, az
+emberek elszaporodnak, mint a fügefalevél, s elevenen nem eszik meg
+egymást; igy legalább megölik elébb.</p>
+<p>– A ki vért vet, halált arat. Emlékezzél azokra, a kik előtted
+jártak. Péter véren keresztül jutott a trónra, vérében bukott le
+róla. Aba megölte Pétert, az ő feje is legördült.</p>
+<p>Atyád Aba vérébe hágott és őt testvére paripái gázolták agyon a
+csatában, Béla atyád holttestét lépte át a trón lépcsőjéig, s őt a
+trón omladékai zuzták össze…</p>
+<p>– Engem hát a haza omladékai temessenek el! – kiálta föl
+elszilajult daczczal a király.</p>
+<p>Az agg királyné eltaszitá fia kezét, s eliszonyodva forditá el
+tőle arczát.</p>
+<p>– Legyen hát neked a te szavaid szerint! Menj és ott pihenj meg,
+a hol el fogsz esni; vérnyom maradjon utánad, a hol jársz:
+ellenséget találj akármerre fordulsz, ki ne gázolj a harczból soha;
+reményed legyen csalódás és emléked átok, és e hazában, melyet egy
+sirrá akarsz ontani, ne találj magadnak egy sirt, melyben
+megpihenj!</p>
+<p>– Asszony ne tovább! ordita Salamon magán kivül, s ádáz
+<span class="pagenum"><a name="Page_348" id=
+"Page_348">-348-</a></span> dühében annyira elfeledkezék magáról,
+hogy kezét ősz királyi anyja ellen fölemelte.</p>
+<p>Bátor Opos elszörnyedve veté magát Salamon elé s kezével
+feltartóztatá annak öklét.</p>
+<p>– Uram, anyádat látod magad előtt.</p>
+<p>– Még pedig utóljára! – szólt az agg nő, azzal megfordult és
+elhagyta Salamont örökre, rajta hagyva átkát.</p>
+<p>Salamon nyugtalan kedélylyel nyargalt föl a várba, lelke
+háborgását vidámabb gondolatokkal csillapitva. Első kérdése volt
+odafenn.</p>
+<p>– Hol van nőm?</p>
+<p>Az udvarmester kedvetlenül felelt:</p>
+<p>– Az éjjel elutazott Regensburgba.</p>
+<p>Salamon lelke egyszerre elsötétült, várt viszonlátás öröme volt
+benne az egyetlen világos kép s most ez kitörlődött…</p>
+<p>– Tehát nem várt reám. Bizonyosan nem gyanitá, hogy jövök.</p>
+<p>– Sőt hallotta uram balsors szerint közeledésedet, s eltávozott
+sietve, mert félt hogy Pozsony ostrom alá jut.</p>
+<p>– Ugy? igaza volt, ha azért ment el. Nem izent nekem valamit?
+Tán hogy utána menjek? Vagy hogy megizenjem, ha vissza jöhet?</p>
+<p>Az udvarnagy hallgatott. És Salamon ugy szeretett volna
+kérdezősködni.</p>
+<p>Nem volt-e beteg? nem érte-e az uton valami baj? volt-e elegendő
+kisérete?</p>
+<p>– Volt uram. Ulrich herczeg kisérte el. <span class=
+"pagenum"><a name="Page_349" id="Page_349">-349-</a></span></p>
+<p>Salamon arcza még jobban elborult. Közel volt hozzá, hogy
+sirjon. Rögtön leült levelet irni nejének, s azt elküldé
+leggyorsabb futárja által, lelkére kötve, hogy siessen a válaszszal
+vissza. A levél tele volt gyöngéd panaszszal, forró szerelemmel,
+epedő vágygyal, a hogy szerelmes férjek szoktak nejeiknek levelet
+irni.</p>
+<p>Salamon nem volt ember addig, mig a hirnök válaszszal vissza nem
+érkezik, nem volt eszméje, nem volt gondolatja ez egyen kivül,
+tizszer fölment egy órában a vároromra vizsgálva, hogy nem jön-e
+futárja? Kiszámitá az órát, melyre oda kelle érnie, az időt, mennyi
+kellett nejének, hogy levelet irjon, s azután vissza az utat. S
+midőn elmult az óra nyugtalanul töprenkedék magában, mi
+történhetett, hogy senki sem jő. Tán a hirnököt fogták el az uton,
+vagy elveszté levelét s nem mer vissza jönni? – vagy talán kiáradt
+valami folyam, a viz elvitte a hidakat s a hirnök tulnan
+rekedt.</p>
+<p>Oh az aggódó ember oly leleményes a legtávolabb lehetőségek
+kitalálgatásában, s rendesen a legközelebbit nem látja.</p>
+<p>Végre abban kezde megnyugodni, hogy neje tán azért nem küld
+izenetet, mert maga akar jönni helyette, s e gondolaton sokáig
+megpihent, de a hogy más nap is elmult, nem állhatá tovább; uj
+hirnököt küldött uj levéllel, harmad nap harmadikat, s ez igy ment
+egy hétig, a levelek mindig panaszosabbak, mindig szemrehányobbak
+kezdtek lenni. Salamon elvégre alig ismerte már magát, semmire sem
+tudott egyébre gondolni, kérdésre nem felelt, feleletre nem várt,
+semmi sem érdekelte és minden izgatta. Végre mint egy heted napra
+visszaérkezett valamennyi hirnöke, egy igen rövid levelet hozva
+Salamonnak, <span class="pagenum"><a name="Page_350" id=
+"Page_350">-350-</a></span> melyben Judith szárazon tudósitja, hogy
+a császár nem sokára Pozsonyba menend, s hogy ő a helyett, hogy
+helyzetéhez illetlen szerelmi ömledezésekkel foglalja el lelkét,
+sokkal bölcsebben teend, ha azon törődik, mint foglalja vissza
+elveszett országát.</p>
+<p>Ez keserü orvosság volt, de használt.</p>
+<p>Salamon egy ideig zugolódott ugyan, mint kit igen édes álomból
+költenek fel azzal a szóval, hogy induljon dologra, hanem utoljára
+is, ha álmodni szép, de ébren lenni jó. S harczra készülő embernek
+sokat ér egy kis szerelmi vagy családi keserűség.</p>
+<p>IV. Henrik nem sokára leérkezett Pozsonyba s hadseregeivel
+megindult a Duna balpartján, veje országát visszahóditandó.</p>
+<p>De az anyaátok mindenütt feje fölött lebegett annak! Vele járt a
+seregekkel éh- és döghalál képében, nehéz álmokat küldött a
+vezérekre, mikből a velük volt püspökök baljóslatokat magyaráztak,
+a jóslatok hire elterjedt a katonák közt, s azok az ut felén
+megálltak vezéreik ellen fellázadva, s visszatértek az ellenség
+elől, kit még csak álmaikban láttak.</p>
+<p>Salamont elhagyta isten és ember.</p>
+<p>A beteg oroszlán ellen feltámadnak a farkasok.</p>
+<p>A nemes vetélytársak, Géza és László nem üldözék a legyőzött
+fejedelmet, ott hagyták őt békével időzni Mosonyban; hanem
+előjöttek bukása hirére mind azok, kiket egykor dicsősége
+tetőpontján fegyverei villogása elől futni látott.</p>
+<p>A kun és bessenyőfajok, elűzve a Szávántuli erdők menedékébe,
+<span class="pagenum"><a name="Page_351" id=
+"Page_351">-351-</a></span> összegyüjték falkáikat, s előjöttek
+éktelen vad csordáikkal, az elesett boszuállót meggázolni.</p>
+<p>A király hivei kis csapatjától környezve, nem mérhette össze
+kardját elleneivel a sik mezőn; Henrik ujra el volt foglalva saját
+pártos vasalljaival, hanem élt a szomszéd morva földön egy derék
+kövér gróf Mjesko, Salamon végveszélyében ennek igért jó csomó
+pénzt, hogy verje el róla a hivatlan vendégeket.</p>
+<p>A grófnak ugy sem levén egyéb dolga, megalkudott nyolczvankét
+véka lengyel garasban a szorongatott királylyal, s mire a bessenyő
+had a Fertő egyik szélihez ért, ő is megérkezett jó pánczélos
+lovagjaival Mosonyba.</p>
+<p>Derék termetes ifju vala a morva gróf, mintegy negyvennyolcz
+esztendős. Derekát két ember öllel keresztül nem érte, s ló el nem
+viselte terhét egy óránál tovább. Tenyereit ha befogta, elveszett
+bennök az öblös palaczk, s tartalma a hordónak elenyészett ajkai
+nyilása előtt, hosszu bajusza nagymessze lelógott, s kétfelől
+felhajtva az öve mellé volt bedugva, nehogy valamibe találjon
+akadni.</p>
+<p>Rettentő ereje hires volt hetedhét országon, mert a patkót csak
+ugy tördelte ketté, mint utódai a vajas süteményt, és két kézre
+fogott pallosával képes volt nyeregkápáig ketté hasitani a
+pánczélos embert. Csupán az az egy baja volt, hogy ha egyszer
+elesett, nem tudott többet felkelni, s ha egyszer a lovára felült,
+nem tudott többet leszállani.</p>
+<p>Ő tehátlan megérkezék, ivott is rögtön baráti poharat a
+királylyal, s más nap mindjárt neki indult, megtudva hol az
+<span class="pagenum"><a name="Page_352" id=
+"Page_352">-352-</a></span> ellenség, s igérte keményen, hogy az
+egész ronda hadat párjával összekötözve fogja rabságra hajtani, s
+valahány szárazmalom van országában, abban mind őrölni fognak.</p>
+<p>Ez igen jeles szándékkal kivonult a bessenyők elé s szüntelen a
+Fertő partja mellett tartva s naponkint elismerést érdemlő
+ovatossággal és körültekintéssel nem téve több utat, két órainál,
+végre egy szép esti órában meglátta a tulsó parton a bessenyő tábor
+számtalan füstjeit, miknél a barbar emberek egész ökröket
+sütöttek.</p>
+<p>Ott tehát jó biztosságban érezve magát, – minthogy a viz nagyon
+széles volt, szépen sátort üttetett, táborát körülsánczolá, hegyes
+karókat is veretve mellé, azon hadi tervet készitvén magában, hogy
+onnan addig meg nem mozdul, mig ellenségét helyéből ki nem
+éhezteti, s vagy arra nem kényszeriti, hogy sánczait megrohanja a
+vizen keresztül, vagy pedig megadja magát.</p>
+<p>E becses határozatnál maradván, maga s több vezére kisétálának a
+tópartra, fölállitának egy hordót s azt körülülvén, poharazának
+emberségesen, mialatt a lemenő nap gyönyörüen behinté aranynyal a
+Fertő sima tükrét.</p>
+<p>A Fertő sima tükrén itt-ott egy uszó lápot hajtogatott a
+föltámadó szél. Mjesko, ki még sohasem látott olyat, csodálkozva
+hallá kisérőitől megmagyaráztatni, hogy azok tündernádasok, miket
+az elfek és érlek, s más afféle morva lidérczek hajtogatnak a vizen
+alá s föl, néhány magyar is vala ott, hanem az nem tudott rajtok
+egyebet mint békát és szunyogot.</p>
+<p>A határgróf bámulá őket kegyesen. – Ni hogy usznak erre arra!
+bárcsak egy felénk közelednék, itt meglepnénk s elfognánk
+<span class="pagenum"><a name="Page_353" id=
+"Page_353">-353-</a></span> rajtuk a lidérczeket, és spiritusba
+téve bemutatnánk a tridenti synodusnak.</p>
+<p>És erre a szóra egy zöld folt csakugyan elkezde feléjök tartani,
+szép egyenes irányban haladva, mindig közelebb, közelebb; a viz
+szine felett csak a nádbojtok látszottak, rezegve, hajladozva,
+mintha valami rázná őket alól.</p>
+<p>Már egészen közel ért az uszó nádberek. – Sehol sem látom a
+tündéreket, – szóla Mjesko. – Hja azok a viz alatt vannak, ott
+készitenek sipot és dudát a nádszárból s lovagolnak a halakon. –
+Hálot kell alájok vetni s elfogni őket halastól.</p>
+<p>De mielőtt a hálót valaki kivethette volna, egyszerre megdűlt a
+nádberek, s helyette száz torzpofáju rémalak bukott föl a viz
+szinére, vad orditással rohanva a parton iddogálokra.</p>
+<p>Bessenyők falkája volt ez, kik meglátva Mjesko táborát, a tóba
+bocsátkoztak mindegyik egy hosszu nádszálat fogva szájába s azon
+keresztűl sziva levegőt a viz alatt, átusztak észrevétlenül a
+gyanutlan bámulók szemeláttára s mielőtt azok ijedelmükből magukhoz
+térhettek volna, rajtuk rohantak görbe fürészfogu késeikkel, s
+kikeresték a helyet, a hol nem talál pánczélt a vas, hón alatt és
+vékonyán szurkálva a meglepett vigadókat.</p>
+<p>Azok a zavar első pillanatában azt sem tudták, mihez fogjanak, a
+pokoli lárma, e vizből előtámadt ördögök fekete pofái annyira
+megzavarták őket, hogy fegyvereiket sem találták oldalaikon, s mire
+az első rémülésből magukhoz térve, visszafordultak megtámadóikra,
+azok végezve, a mit végezhettek, egyszerre visszafutottak ismét a
+vizbe s átusztak, a honnan jöttek. Csupán <span class=
+"pagenum"><a name="Page_354" id="Page_354">-354-</a></span>
+egyetlen egy került belőlök fogságra, ki Mjeskóval magával eredvén
+birkozásba, azt ugyan felbirta taszitani, hanem a herculesi erejü
+ember ekkor ugy magához szoritotta őt két kezével, hogy az meg sem
+birt motszanni, s ha Mjeskónak azon már elébb emlitett sajátsága
+nem lett volna, hogy ha egyszer elesett, többé felkelni nem tudott,
+legyürhette volna ellenségét, s igy azonban be kellett érnie azzal,
+hogy ott tartsa magán, mig emberei oda érnek, s elébb azt jól
+megkötözve őt is szépen felemelik.</p>
+<p>Az ekként elfogott bessenyő mozdulatlanul esett a földre, s akár
+rugták vagy ütötték, semmi jelét nem adta az életnek.</p>
+<p>– Ebből ugyan kiszoritád a lelket uram. Mondának Mjeskónak.</p>
+<p>– Nem kell neki hinni. Kiálta ez dühösen, elszörnyedve ez
+emberek vakmerőségén. Összemorzsolhattam volna, de kész akarva nem
+tevém, hogy tőle megtudhassuk seregeik számát, vezérük szándékát, s
+más egyebet. Rakjatok máglyát, vessétek fel reá, majd ha égni fog
+alatta, akkor ő is megszünik a halottat játszani.</p>
+<p>A katonák rögtön máglyát raktak sánczkarókból, feltevék rá a
+bessenyőt, az feküdt rajta élettelenül hátrakötözött kezekkel.</p>
+<p>A láng felcsapott a máglyán, a bessenyő meg sem mozdult, már
+haja és szakála leégett, a tüz tagjait csapdosá, egy vonás sem
+mutatta rajta hogy él, mig a lángok közepett a kötelek leégtek
+karjairól, akkor egyszerre felugrott a tüz közől, s egy égő
+hasábbal szétcsapva maga körül, a felriadt csoporton keresztül
+összeégett testtel kirohant s belevette magát a Fertőbe s miután
+messze beuszott, rémületes kaczagással forditá vissza <span class=
+"pagenum"><a name="Page_355" id="Page_355">-355-</a></span>
+összeperzselt arczát kővé meredt üldözőire, kikben hülni kezdett a
+vér.</p>
+<p>– Nem. Ördögökkel nem harczolunk. Mondának Mjesko zsoldosai, ha
+a csillagokkal fizetsz is bennünket. Emberek ellen szegődtünk, de
+ezek világosan ördögök, kik tüzben vizben hadakoznak. Te is fogj
+magadnak ördögöket, ha velök harczolni akarsz.</p>
+<p>Mjesko mit tehetett volna? Igéret és fenyegetés hiába volt,
+emberei felmondták a szolgálatot s ha azt akarta, hogy vele
+menjenek, kénytelen volt őket visszavezetni Mosonyra.</p>
+<p>A király már azt hivé hogy az ellenséget hozzák.</p>
+<p>– Derék szomszéd, monda Mjesko szörnyüképen kegyes képpel. Tudod
+hogy én a mult husvét előtt való nagy héten bűnös vallástalansággal
+vadászatot tartván, lovamról leestem s kitörtem a bokámat, ekkor
+fogadást tevék szent Hubertusra, hogy soha az egész nagy bőjtön
+keresztül semmiféle vérengző munkába nem kezdek. Midőn felszólitál,
+nem jutott eszembe, hogy épen a nagy bőjtben vagyunk, most
+figyelmeztet rá a castellanusom. Én kétségbe vagyok esve. Azt
+átlátod, hogy fogadásomat megszegnem lehetetlen, én pedig átlátom,
+hogy te nem várhatod el a nagy bőjt végit, hogy akkor kezdj
+csatába. Hanem azt tanácsolom neked, állj ki te magad a mennyi
+embered van e gaz pogányok ellen, igy te fogod kezdeni a harczot,
+nem én. Én magam majd felmegyek a baki hegyre, s ha akkor aztán
+meglátom, hogy tégedet vernek, na akkor én is lejövök, és bele
+elegyedem a csatába, mert már a folytatás fogadásomon kivül esik.
+<span class="pagenum"><a name="Page_356" id=
+"Page_356">-356-</a></span></p>
+<p>Salamon megérté a dolgot, s hagyta menni a grófot a hova neki
+tetszik, maga pedig felment szobájába, kiválasztá a legjobbik
+kardját s összegyüjtve saját harczosait, megálla közöttük és
+szilárd reszketéstelen hangon szólt.</p>
+<p>– Itt az idő, hogy meghaljak, és ki halni akar, velem jön
+utánam.</p>
+<p>A bajnokok szemeiből kicsordult e szókra a köny. Kevesen valának
+számra, de mindnyájan jó vitézek, s ha egyenkint fölszámitotta
+volna mindegyik: hány ellenséget ölt meg életében, nagy sereg telt
+volna ki belőle.</p>
+<p>– Nem ugy uram, szólt kardját megütve Opos. Királyok nem halnak
+oly könnyen, elébb meghalunk mi mind, s a hova mégy, oda nem
+utánad, hanem előtted megyünk.</p>
+<p>A király megrázta a hős jobbját. Hej sokan megismerék ezt a
+jobbot, a kiknek nem maradt idejük róla beszélni.</p>
+<p>– Hogy elvesztém oszágomat, szólt a király, az aggodat is
+nehezen ül szivemen, hogy magyar volt, a ki legyőzött, s ön
+nemzetem, ki számüzött, ez fáj és kétségbeejt, de hogy e nyomorult
+bitang had meggyalázza bennem a magyar királyt s bepiszkolja
+nemzetemet, azt nem türöm, s ha nem maradt egyebem ez országból,
+mint ennek határa, e határért megvivok vagy elveszek.</p>
+<p>A harczosok elkeserült orditása hirdeté, hogy nem fog elveszni
+egyedül.</p>
+<p>– Ha elbuktam, testvér volt, a ki elejtett, szólt a király, – és
+nálamnál jobb vitéz. De ti nektek léha rablók megmutatom, hogy még
+nem gyengült el a kar, mely egykor a bolgár <span class=
+"pagenum"><a name="Page_357" id="Page_357">-357-</a></span>
+hegyekig vert, mely Belgrád alatt összetört! s ha lesznek köztetek,
+kik találkoztak velem Cserhalomnál, majd megmondják, ha sápadtabb
+vagyok-e mint voltam akkor?</p>
+<p>Ez alatt a Hanság téreit a barbar gyülevész ellepé.</p>
+<p>Fajonként megosztva külön csoportosult, a hol szabad, térre
+kapott az erektől átszeldelt ingoványba, sátorhely és legelőnek
+foglalván el annak söppedékes szigetjeit.</p>
+<p>Itt kurta kazarok legeltették lovaikat, makacs, indolens nép
+maguk is rajt ültek a lovon, soha le nem szálltak róla, a nyers
+hust nyergeik alá tették s mire az a nyargalás melegétől
+megporhanyult, akkor hasznukra forditák; a lovak legeltek
+szanaszét, gazdáik aludtak rajtuk, előre hátra bókolva, vagy végig
+hasalva a lovon, s midőn a kürtszó megzendült, egyszerre nyeregben
+ültek s felütve villogó szemeiket, nyargaltak ismét előre. A
+legszélesebb vizeket lovaik hátán uszták meg, s ha egy várat
+elfoglaltak, még a lépcsőket és a szédelgő sánczormokat is lóháton
+nyargalták össze.</p>
+<p>Távolabb lármás jászok zajongtak, soha ki nem fogyva a perből és
+osztozásból, egész nap elhuzakodtak egy-egy rablott paláston,
+rongyokat hasogatva belőle, s ha otthon elfogyott a per, a szomszéd
+nyirekre kezdtek átlövöldözni nyillal.</p>
+<p>Emezek jó fustélyforgató pásztorok voltak, kik szerették
+elhajtani a más csordáit, s e szándékkal csatlakoztak a
+bessenyőkhöz. Öltözetük legnagyobb ellenségeik bőréből, a
+farkasokéból telt ki, melyet derekukon átkötének; hajuk hátul le
+volt nyirva, elől három csimbóka kötve, mely jobbra balra
+fityegett.</p>
+<p>Közepén feküdt a bessenyők hada, eleven, lóhátas nép,
+<span class="pagenum"><a name="Page_358" id=
+"Page_358">-358-</a></span> kiknek mindegyike képes volt lovon
+nyargaltában ellőni nyillal a repülő fecskét, s egy kötéllel
+elkeritett térségen tanyázott maga Zolta vezér, válogatott
+testőreivel. Ezek voltak a hadsereg legszálasabb legényei, hosszu
+kopjákkal ellátva, s hogy mentül borzasztóbbak legyenek az
+ellenségnek, a levágott ökrök bőrei fejeikre voltak huzva, s ugy
+csüngtek végig hátaikon, ugy hogy messziről kétszarvu
+ördögcsordának lehete őket bátran nézni. Köröskörül iszonyu tüzeket
+raktak összehordott nádkévékből, nem azért hogy süssenek nálok
+valamit, mint hogy megvilágitsák a tájat.</p>
+<p>Zolta leterített medvebőr kaczagányán feküdt a tüzek mellett és
+aludt, mint a kősó. Felhasgatott borostömlők, mik üresen hevertek
+körüle, engedék gyanitni mély álma okait s ha az öklében tartott
+buzogányról s néhány mellette bevert fővel horkoló bajtársról lehet
+következtetni, hihetőleg élénk vita előzé meg az édes álmot.</p>
+<p>Kissé távolabb, egy emeltebb dombon lehete látni egy
+szekérsánczot, melyen belől tanyáztak a kunok, kiket Kutesk király,
+saját harczias leánya vezérlete alatt küldött, annak eljegyezett
+vőlegénye, Zolta segélyére.</p>
+<p>Hadilán volt neve a délczeg amazonnak, s ha a saját táborában
+uralkodó rendet nézzük, ismeretség előtt gyanitanunk kell, hogy
+nevét megérdemelte, jelentvén az elég világosan magyarul „hadi
+lányt“.</p>
+<p>A hajnal már pirkadni kezdett, midőn a Mosony felé elfuttatott
+kémek visszaérkeztek azon hirrel, hogy Salamon síkra szállt.
+<span class="pagenum"><a name="Page_359" id=
+"Page_359">-359-</a></span></p>
+<p>Föl kelle ébreszteni a vezért, hogy tartson rögtön korultájt
+(igy hivták a táborigyülést náluk), de hiába ránczigálták azt, meg
+meg-mozdult, jót rugott azon, a ki költögette, s aludt tovább. Nem
+volt mód lelket verni bele.</p>
+<p>Ekkor egynek az jutott eszébe, hogy meg kell fuvatni a a riadót,
+s a mint az első kürthang megszólalt, Zolta rögtön talpra ugrott, s
+egyszerre kijózanulva tekinte szét.</p>
+<p>– Mi hir? kérdé meglátva kémeit.</p>
+<p>– Salamon közeleg hadával.</p>
+<p>– Mennyit tesz e had?</p>
+<p>– Mehet mindössze nyolczszázra.</p>
+<p>Zolta felkaczagot.</p>
+<p>– Hisz ezt ha meg kellene ennünk, sem laknánk jól vele. Kár,
+hogy gyermekeinket nem hoztuk magunkkal, most azokat küldhetnénk
+ellenök. Hirdessétek ki a seregben, hogy ma nem lesz csata, hanem
+hajtóvadászat.</p>
+<p>A sereg az alatt mindenünnen összegyült, mindenki lován ült már,
+csak Hadilánra várakoztak még. Ez alatt zajgott, lármázott
+mindenki; minden vezérnek és minden közembernek más hadi terv fúrta
+az agyát. Egyik azt mondta: vegyük őket körül s fogjuk el
+mindenestől, – másik beakará őket csalni a Hanságba s ott
+megszoritani; a jászok rögtön akartak menni, a kazarok el akartak
+kerülni Mosonynak s Salamon háta mögött kirabolni a várost, a
+vezérek előbb összevesztek Zoltával, azután egymás között, végre
+katonáikkal.</p>
+<p>Mindegyik jobban akarta tudni, hogy mit kell tennie,
+<span class="pagenum"><a name="Page_360" id=
+"Page_360">-360-</a></span> egy sem akart hátul, vagy oldalvást
+állani, hanem valamennyi első akart lenni, ki az ellenséget
+megtámadja.</p>
+<p>A nyirek előbb bátorságos helyre iparkodtak szállitani
+csordáikat s behajtották azokat a Hanság ingoványai közé; a jászok,
+észrevéve, hogy őket hátul akarják hagyni, összesugtak s egy szót
+sem szólva senkinek, előre elosontottak az ellenséget fölkeresni,
+mig a kazarok, kik a magyar sereg megkerülésére voltak rendelve,
+egyet gondoltak s neki rugtattak Mosonynak, hogy azt társaik előtt
+bevegyék.</p>
+<p>Végre előjött Hadilán szekérvárából, megjelenve a lármás
+korultájon, a hol már akkor senki nem halotta saját szavát.</p>
+<p>A magas karcsu amazon büszkén ült hollófekete paripáján. Naptól
+barna arczán keresztül világlott a vér piros heve s nincs az égnek
+sem oly napja, sem oly éjszakája, mint az ő két fekete szeme, –
+miknek villanása többször tudott győzni mint éles kardjáé. Hosszú,
+göndör haja mint egy palást borult le kereken domboru csippejéig, s
+utána lobogott, ha vágtatott a csatában. Gömbölyü karjai fedetlenek
+voltak, arany pereczekkel körülszoritva; rövid ujju dolmány feszült
+délczeg termetéhez csattos boglárokkal, és gyakran megesett, hogy
+az ellenség, kivel összecsapott, mintegy elbűvölve, rajta feledé
+szemeit a bűbájos alakon s nem vevé észre kardja villanását, égő
+szemeitől megrontva.</p>
+<p>Zolta durva tréfával fordult arájához.</p>
+<p>– Későn ébredtél a kürtszóra, menyecske, nagy sokáig piperézted
+magad. Csata napján nem kell annyit időzni a cziczomával.</p>
+<p>– Ma ránk nézve nem lesz csatanap: – viszonzá Hadilán komolyan.
+<span class="pagenum"><a name="Page_361" id=
+"Page_361">-361-</a></span></p>
+<p>– Mit mondasz?</p>
+<p>– Az éjjel kimentek a jósok e berkekbe a farkasok szavait
+hallgatni és megérték belőle, hogy e mai nap ránk nézve veszélyes.
+Hagyd e napot lemenni, s kezdj harczot azután.</p>
+<p>– Veszsz el jósaiddal együtt! nem hiába viselnek a kunok
+vászonöltönyt, s engedik magukat asszonytól vezérleni, gyávák
+valamennyien. Szálj le lovadról némber, s végy guzsalyt s pártát,
+kard és sisak helyett, és ti gyáva kunok mindannyian pusztuljatok
+szemem elől, vagy rátok küldöm testőreimet, s lehuzatlak
+lovaitokról és tehenet adok alátok.</p>
+<p>– Próbálj közel jönni ökreiddel, – szólt Hadilán fölemelve
+fokosát; megérzik a taglót szarvaik között, fogadom azt.</p>
+<p>A többi vezérek közbeveték magukat, különben ott mindjárt egymás
+közt kezdték volna meg a csatát, s Zoltát nagy nehezen félre
+taszigálva, Hadilánt rávevék könyörgéseikkel, hogy vonuljon vissza
+szekérsánczába; hanem azt nem gátolhaták meg, hogy a bessenyő tábor
+csufondáros kiabálással és fütytyel ne boszontsa a kunokat s egy
+merész ficzkó szekérsánczuk szélére egy kopjára szurt szoknyát
+zászló gyanánt fel ne tüzzön.</p>
+<p>Ez alatt lassanként előre mozdult a tábor, nagy hihó és
+rikoltozás között. Zolta összeterelt mintegy huszezer csatárt, de
+csak akkor vette észre, hogy nem tud velük hova lenni. Egy pár száz
+szót fogadott, a többi azt tette, a mit akart.</p>
+<p>A Hanságon keresztül egy szűk téren lehet jutni, melynek
+mellékútait, ha sokáig száraz az idő, kocsikkal is lehet járni, de
+ha megáznak, akkor csak a közepén járható az út.</p>
+<p>E sikon vonult végig a rendezetlen sereg. Az eleje már
+<span class="pagenum"><a name="Page_362" id=
+"Page_362">-362-</a></span> mérföldekre elől volt, mig a hátulja
+csak akkor bontakozott; csatarendnek, hadsereg-felállitásnak,
+haditervnek hire sem volt. Iparkodott mindenki mentül előbb
+ellenséget találhatni.</p>
+<p>Salamon és kisded csapatja – mint elszánt bátor vitézek, –
+azonban hátukat egy fűzes dombnak vetve várták ellenségeiket,
+készek vagy győzve, vagy holtan maradni a csatatéren.</p>
+<p>Halvány arczczal, de büszkén állt legelől a király, legpompásabb
+fegyverzetét ölté fel magára, csillogott rajta arany és boglárkő,
+hogy messziről megismerje benne az ellenség a vezért, s minden nyil
+őt keresse. De mellette áll balfelől Opos, sohasem távozva
+oldalától, hogy őt találja előbb minden csapás, mielőtt a királyt
+érné.</p>
+<p>Egyszerre megharsant körül a csataorditás. Az elősietett jászok
+kibukkantak a fűz erdőkből, s meglátva Salamon csapatját, vad
+süvöltéssel kapták le lovaikról tegzeiket, s a több száz lépésnyi
+távolból, sürű nyilfelleget lőttek fel az égre, mintha előre
+elrémiteni akarnák elleneiket; a nyilak az éktelen távolt megfutva,
+ártalmatlanul hullottak le Salamon harczosai lábaihoz egy-kettő
+megüté a király pánczélját is és visszapattant róla.</p>
+<p>De más felhők érkeztek most csatázni. Míg a bessenyő sereg
+nyilzáporral rémité a magyarokat, mintha isten szavára
+viszhangoznának, megdördültek egyszerre az ég sarkai, s fekete
+gomolygó felhők kezdtek tornyosodni az égre, a csatatéren rettentő
+forgószél viharzott végig, homokkal szórva tele a jászok arczát s
+nyilaikat elkapkodva a villám végig czikázott az égen, s a
+meghasadt felhőből omolni kezdett a zápor; a bessenyő sereg
+legfélelmesebb fegyvere, a nyil, megszünt ártani, az esőben
+<span class="pagenum"><a name="Page_363" id=
+"Page_363">-363-</a></span> kiengedtek a tegzek húrjai, s a
+meglankadt ideg nem volt képes a nyilat elpattantani többé.</p>
+<p>– Isten harczol velünk! kiálta a király s megeresztve lova
+zabláját, lerohant a halomról megtámadóira, kik előnyüktől
+megfosztva, egy percz alatt össze lőnek törve a rendezett csapat
+rohamától.</p>
+<p>A tegzet el lehetett vetni, s az ügyetlen görbe kard, melyet
+magukkal viseltek, nem védte meg félmeztelen tagjaikat a nehéz
+harczszekercze csapásai elől.</p>
+<p>Az eső zuhatagokban szakadt alá, de még a vér is; mire Zolta a
+derék sereggel megérkezék, jász csapatjai már akkor le voltak
+apritva.</p>
+<p>A mint a sötét láthatáron föltüntek a borzalmas alakok, ágas
+szarvaikkal, Salamon emberei visszarettentek, azt vélve hogy
+ördögök jönnek rájuk.</p>
+<p>– Ejh – kiálta Bátor Opos, lássuk meg hát, hogy az ördögöt nem
+fogja-e a kard? – s azzal neki rugaszkodva, rajtahajtott Zolta
+seregein, s a mint az elsővel találkozék, azt ugy találta két
+szarva közt ütni buzogányával, hogy menten a lova alá bukott.</p>
+<p>Vérszemet kapának erre társai is s belerontva a felszarvazott
+seregbe, oly pusztitást követtek el benne, mintha valódi ökrökkel
+lett volna dolguk s a mi egy percz előtt ijedségükre szolgált, az
+most nevetséggé vált előttük.</p>
+<p>Zolta vezér azonban, látva mint rontja össze hadsorait a neki
+dühödött Bátor Opos, neki forditá a kantárszárat, s hosszú dárdáját
+két ökölre fogva, neki vágtatott a daliának, ki véres <span class=
+"pagenum"><a name="Page_364" id="Page_364">-364-</a></span>
+arczczal dúlt testőrei között, egyik kezében kopját, másikban
+kardját forgatva.</p>
+<p>A tér megritkult, a hol e két ádáz harczos összetalálkozék, a
+vezér dühösen csóválta meg gombos szálfáját s egy iszonyu csapást
+mért vele Opos fejére. A szálfa lezúgott, de Opos visszavágott rá
+kardjával s a dárda hegye és gombja messze lerepült nyeléről. Zolta
+kardját ránta ki ekkor, s egy testőre az alatt pajzsát tartá elé,
+hogy Opos süvöltő kopjája elől megóvja, de az elhajitott gerely
+keresztül törte a tizenkét bivalybőrből készült vértet s megjárva a
+fegyverhordó vékonyát, az egész embert vértestül együtt, áthatott
+hegyével ura pajzsához szegzé, mint a denevért szokták az ajtóba
+verni.</p>
+<p>Zolta elrémülten fordult meg erre Opos előtt s futni kezde
+veszélyes ijedelemmel, jelt adva hadainak a szaladásra.</p>
+<p>Ez rendes fogás volt a bárbár hadaknál, ha nem várt akadályra
+találtak, visszafordultak s addig csalogaták maguk után üldöző
+elleneiket, mig alkalmasabb térre jutva, ismét helytállhatnak
+nekik, vagy véletlen tőrbe csalhatták az utánuk rohanókat, s ekkor
+egyszerre körülfogták.</p>
+<p>De most rosszul sikerült a csel; a folyvást szakadt zápor
+megárasztá az ereket hátuk mögött, miken átjöttek, s a mint a
+bessenyő hadak vissza akartak vonulni, a biztos mezők helyett,
+miken az éjjel lovaikat legeltették, söppedékes ingoványra leltek,
+mely lépteik alatt beroskadt s elnyelte a lovagot lovastól, a
+mocsárnak szoritott nyirek nem birtak kihatolni a dugványok közől,
+a hátul űzött seregektől beletaposva az iszapba, mig Salamon
+vitézei jól ismerve az utat, mely egyedül volt járható ily
+<span class="pagenum"><a name="Page_365" id=
+"Page_365">-365-</a></span> időben, keresztül bizton üldözék a
+menekülő Zoltát, ki seregeit veszendőben hagyva, egy kisded
+csapattal futott vissa Hadilán szekérsánczáig segélyt és menedeket
+könyörögve arájától.</p>
+<p>– Eredj tova! – szólt az amazon elutasitva őt onnan. – Bolond
+voltál a harcz előtt, gyáva vagy a harcz után. Vidd fejeden a
+vészt.</p>
+<p>Zolta káromolva vágtatott az esőszakadásban tova, sehol sem
+állithatva meg seregét, mely a keskeny partos gátra szorult
+szemeivel látva, mint vesznek el a többiek, – kik a mellék utakon
+rohanva, a mocsárba tévelyedtek. Egy rendetlen gomoly, mely egymást
+tapossa a vizekbe és iszapba. Gázoló lovak, miknek zablájába,
+farkaiba fuldokló emberek kapaszkodnak, mentül tovább, annál
+nagyobb viz, s annál kevesebb a fő, nagy messze alig látszik még
+egynehány, kik beusznak a Fertő közepébe, ijedelmükben nem tudva:
+merre a part?</p>
+<p>Mint a krónikairó mondja: „az ellenség elolvadt a király arcza
+előtt, mint viasz a tűz szinétől.“ Egyedül Hadilán szekérsáncza
+állt még ellent a győztesek rohamának. A kunok hosszu dárdákra
+kapva, szekereiken álltak s előbb a rajtuk özönlő bessenyőket
+taszigálták el onnan, megtagadva tőlük a menedéket, s a hogy azok
+elfogytak, daczos arczczal fordultak üldözőik, a magyarok ellen.
+Számra mindkét had egyenlő volt, a szemetet elfutta a szél, csak a
+magva maradt ott, s ha az egyiket lelkesité a diadal, a másikat a
+kétségbeesés. A nyil haszontalan fegyver volt e perczben, csak a
+kopja és a csákány használt, a férfiak vértet vértnek fektetve
+vittak, csattogott az ércz paizsokon a buzogány s ki- kihallatszott
+a harczból, mint a menykő-csattanás <span class="pagenum"><a name=
+"Page_366" id="Page_366">-366-</a></span> Bátor Opos
+harczfejszéjének ütése. A magyarság lóhátról harczolt, a kunok, a
+szekeren állva; benn Hadilán nyargalt körül, fekete paripáján ülve,
+csengő hangja bátoritá a harczolókat; hosszu arany haja lobogott
+mint egy harczi zászló s kardjának és szemeinek villanási
+versenyeztek a villámokéval.</p>
+<p>Háromszor ostromolt már a magyar, háromszor verte őt vissza
+Hadilán, midőn maga a király ragadá kezébe a zászlót s paripájával
+neki vágtatva a sáncznak, felszökött a legszélső szekérre,
+vakmerően odavetve magát megrémült ellenfelei közé. A másik
+perczben már Bátor Opos paizsa fogá föl a reá irányozott
+csapásokat, nehéz harczfejszéje elejte mindenkit, a ki Salamonra
+tört s néhány pillanat alatt át volt szakitva a szekérsáncz; a
+támadt résen dühösen rohantak Salamon után a magyarok, a kún
+elhányta fegyverét, csupán egy kis csapat állott még ellent, ott
+vivott Hadilán, ércz szavával bátoritva mellette harczoló hiveit.
+Mindig apadt azoknak száma, alig vivott még nehány ifju, egyenkint
+elhulltak ők is, egyedűl maradt az amazon a győztes magyaroktól
+körülfogva.</p>
+<p>– Add meg magad kún leány! kiálta rá Opos dörgő szava.</p>
+<p>– Élve nem, szólt Hadilán, és elveté paizsát, sisakját, s ugy
+állt fedetlenül ágaskodó paripájára emelkedve s kardját megforgatva
+feje fölött, mintha csak a halálért akarna még küzdeni.</p>
+<p>E pillanatban fölszakadtak a felhők s az alá sütő nap fényes
+küllője odavilágitott a király délczeg hősi alakjára, a mint
+méltóságteljesen közelite a hölgy felé.</p>
+<p>Hadilán karja reszketett, a kard aláhanyatlott kezében, a
+<span class="pagenum"><a name="Page_367" id=
+"Page_367">-367-</a></span> mint e tüneményt megpillantá, nem hős
+volt többé, ki a kardot tartá, hanem egy gyenge nő, s miután szivét
+elveszté a király ellenében, minek tartotta volna meg kardját? azt
+is átnyujtotta neki.</p>
+<p>A mint elvégződött a harcz, egyszerre kisütött a nap s Mjesko
+gróf arcza is kisütött a baki hegyről, a honnan ő nézte vala az
+egész csata folyamát.</p>
+<p>Nagy elégülten jött alá, megrázta Salamon kezét, megdicsérte,
+hogy jól viseltük magunkat, s kivánta imár, hogy miután az ellenség
+meg van verve, méresse ki vékával az ő szegődött garasait a
+nyujtott segitségért.</p>
+<p>A király elbámult: hisz te csak nézni segitettél.</p>
+<p>– Mit tehetek én arról, hogy téged meg nem vertek s rám nem
+került a sor!</p>
+<p>– Igen jól van, tehát a hány ellenséget levágtál, annyi vékával
+méress ki magadnak kincstáromból ne garast, hanem aranyat.</p>
+<p>Mjesko gróf haragudni akart e gonosz tréfáért, s még azzal
+fenyegetőzött, hogy összekap Salamonnal, de a király elég jókor
+figyelmezteté őt azon fogadására, hogy nagy bőjt alatt vérengzést
+nem kezd, melyre aztán a jámbor gróf visszatért a maga hazájába, a
+maga embereivel, sok tapasztalást vivén magával.</p>
+<p>Salamon visszabocsátá atyjához a fogoly amazont. Könyezve vált
+el tőle. A király nem látta a könyet. A kit a korona gondja foglal
+el, nem lát az álmában rózsakoszorukat.</p>
+<p>– Ha egykor nem lesz hazád, mondá a hölgy bucsuztában, jer mi
+hozzánk s ott uj hazára találsz. És ha senki sem fog szeretni, jer
+hazámba, ott fogsz találni, ki örökké szeretend. <span class=
+"pagenum"><a name="Page_368" id="Page_368">-368-</a></span></p>
+<p>Salamon elfeledé a szavakat, el a szerelem rezgő hangját, melyen
+azok mondva voltak és az epedő pillantást, a mely azokat kisérte, a
+mint elfeledett annyit!</p>
+<p>Alig verte le a bessenyőket, ismét rokonainak fordult,
+megpróbálni, ha nem fordult-e meg akkor csillagzata? A sors nem
+segité őt többé a király ellen. Kardja beletört a szent László
+elleni harczba, az utolsó harczos is elveszett oldala mellől, Bátor
+Opos; és az eltört kardból nem lehetett más mint gyilok s midőn a
+hősök elfogytak, került a sor az orgyilkolásra.</p>
+<p>Salamon bérenczeket fogadott László király megölésére, de a
+gyilkos és az áruló egy fán terem; azok elárulák, s az ország örök
+fogságra itélte őt, ki fölkentje ellen fölemelte kezét.</p>
+<p>Hol most ama négyszegü rom Visegrád tövében, szomoruan tekint
+alá az örök Duna vizére, ott ült egykor a fogoly fejedelem,
+szenvedéseivel nevet adva börtönének.</p>
+<p>Fogva volt de nem legyőzve, itt a szűk négy fal között is
+királynak érzé magát, s nem imádkozott szabadságért soha, de
+harczért mindennap.</p>
+<p>Egész nap szőtte fonta terveit, és az mind háboru volt. Várta
+mint fognak egy napon hivei börtönére ütni s leverve annak zárait,
+diadallal repülnek vele Fehérvárra; vagy jönni fog a császár
+roppant hadaival s kezébe adandja az arany kopját, mint uralkodása
+jelképét; vagy felzendül a háborgó nép s László ellen őt hivja
+ismét a trónra. Mind hasztalan. Az idő csendesen múlt. Hivei nem
+emlékeztek róla, a császárnak sok baja volt saját pártos
+vazalljaival, és a magyar megnyugodott valahára: királya szent volt
+és hős. <span class="pagenum"><a name="Page_369" id=
+"Page_369">-369-</a></span></p>
+<p>Sokszor látta ablakából Salamon, mint áll meg a torony alatt
+egy-egy vadász és tegezét megfeszitve felczéloz. Ez titkos hirnök
+gondolá, ki nyilvesszejére kötött levelet akar fellőni. Csalódott.
+A vadász egy vadlud után lőtt a légbe, s odább ment, őt észre sem
+véve. Vagy néha hárfázó énekes ült le börtöne ajtajában, Salamon
+oda figyelt, hogy ez tán nejének küldötte, ki titkos örömhirt fog
+énekszóban tudtára adni. Vándor troubadour volt az, ki tán a
+porkoláb leányának szép szemei miatt állt meg, s üres hosszas
+szerelmi érzelgéseket pengete vég nélkül. Majd pihegő galamb
+csapódott ablakához. Ez galambpósta, gondola repesve, pedig csak
+vad galamb volt, mely az ölyv elől menekült oda.</p>
+<p>Igy folyt nap nap után, remény volt a hajnal, csalódás az
+alkony, s a mi közbe esett: lélekháborgató tünődés. És mikor
+belefáradt a képzeletében megvivott harczokba, akkor megállt néha
+elpihenő lelke azon boldog képen, mely még folyvást élt lelkében, a
+ragyogó szépségü nőn, kivel megosztá szivét, koronáját, oly jónak,
+oly szépnek tudta őt képzelni, s sokszor midőn alunni lefeküdt,
+könyezve imádkozék istenhez, hogy bár csak álmában mutassa őt meg
+neki, hogy akkor beszélhessen vele.</p>
+<p>És még sem tudott róla álmodni soha, bár mint eltölté is lelkét
+e gondolat vágyával, hanem a mint szemeit lehunyta s fáradt lelke
+előtt megnyilt az álmak világa, két alak jött mindig elé, egymást
+váltva, hol az egyik, hol a másik, két hölgy alakja, kikre soha nem
+is eszmélt, s hogyha fölébredt, ujra elfeledett: Charitás és
+Hadilán.</p>
+<p>Csendesen, mosolyogva szállt le az egyik börtönébe s arcza
+gloriájával megvilágitá annak sötétjét s intve a hűs palmaággal,
+<span class="pagenum"><a name="Page_370" id=
+"Page_370">-370-</a></span> vezeté őt maga után fényes mennyországi
+vidékekre, az angyalarczok mosolyogtak a felhők közől.</p>
+<p>Vadul hevült arczczal jött elé a másik, kardját villogtatva,
+nagy fekete szemei lobogtak mint a villám, s felültetve őt szilaj
+paripájára, nyargalt vele vérrel befestett mezőkön keresztül
+gomolygó csaták viharába, fogyni nem akaró harczoló tömegek közé, s
+levágott fejek hevertek köröskörül a mezőn.</p>
+<p>Csak neje nem jelent meg neki álmában soha.</p>
+<hr class="tb" />
+<p>Egy napon nagy nemzetünnep készült Székes-Fehérvárott. A pápa
+István királyt a szentek közé sorozta s az összegyült főpapok
+leszálltak a királyi sirboltba, a király holttestét koporsójából
+felveendők.</p>
+<p>De a mint a koporsó fedelét le akarták róla emelni, mintha egy
+világ súlya feküdnék rajta, hiuvá lön minden erő, a követ nem
+lehete arról leemelni.</p>
+<p>Mindenki megütközve látta rajt isten csudáját, s nem segitett
+ima és böjt, három nap és három éjjel hasztalan törekedtek a követ
+megmozditani. Negyed napon megjelent a templomban a somlyai szent
+szüz, Charitas a koporsóhoz lépve monda:</p>
+<p>– E kövön isten tilalma fekszik, s ha minden élő ember erejét
+egyesitenétek, az sem volna elég ezt róla elemelni. Az öröm napon
+minden fogoly börtönét megnyitátok, bünbocsánatot adva gyilkosnak
+és istenkáromlónak, csak egy fogoly szenved még börtönben; bünös ő
+is, de ma bünbocsánat napja van, s isten nem akarja, hogy midőn a
+felemelt örül, az elbukott <span class="pagenum"><a name="Page_371"
+id="Page_371">-371-</a></span> szomorkodjék. A mely pillanatban az
+ő ajtaja megnyilik, a körül is lehull a láthatlan zár.</p>
+<p>Salamont azonnal szabadon bocsáták és a kő elmozdult a
+koporsóról.</p>
+<p>Mit ért neki, hogy szabad volt, ha nem lehetett király, mit ért
+neki az egész világ, ha az nem lehetett az övé? Miről annyit
+gondolkozott, láthatta ismét szép nejét, de mire még többet
+gondolt, nem vihetett neki koronát.</p>
+<p>De ha nem volt is korona, megvolt még a sziv s csendes nyugodt
+boldogságra ez is elég. Salamon börtönében hagyá gyülöletét, s csak
+szerelmét vitte magával.</p>
+<p>Alig vett időt magának megpihenni, mig Regensburgba nem ért,
+hova neje vonult. Magában képzelé előre a házat és a nőt, gyászban
+azt, szomoruan emezt, s mily nagy volt meglepetése, midőn estve
+megérkezve messziről kivilágitva láta minden ablakot s vig zene
+harsogott elé. Bámulva ámolyogva tántorgott föl a lépcsőkön s a
+mint egy apródot előtalált, megszólitá:</p>
+<p>– Keresd fel urnődet, s mondd meg neki, hogy Salamon
+megérkezett.</p>
+<p>Az apród vállat vonitott; – mit tudom én, ki az a Salamon, ha
+látni akarod urnőmet, amott tánczol a tulsó teremben.</p>
+<p>Salamon belépett a terembe. Senki sem ismert rá, uti köntöse
+hasonlóvá tevé a többi léhütő zarándok néphez, kiknek az akkori
+salonokba bejáratuk volt.</p>
+<p>Az apród megmutatta neki nejét. Egy vig, mosolygó asszony
+enyelgett ott nevető társaság közepén. Nagyon ki volt hevülve a
+táncztól, egy selyemgalléros lovag pávatollas legyezővel
+<span class="pagenum"><a name="Page_372" id=
+"Page_372">-372-</a></span> hajta reá szelet; holmi kéjdalár ostoba
+dalokat énekelt lábainál, az asszony oly jó izüen nevetett rajta;
+mellette üllt Ulrich herczeg s fülébe sugdosva oly közel hajolt
+arczához, a hölgy keze annak két kezében pihent, a lovag olykor
+ajkához is emelé azt s addig sugdosott hizelgve, mig a hölgy
+megengedé, hogy lehuzza róla azt a kis gyémántos gyűrüt, mely
+legkisebb ujján fénylett. E gyűrünek párja Salamon ujján volt.
+Jegygyűrüjük volt az.</p>
+<p>– Beszélni akartál asszonyommal, ott van, megszólithatod –
+unszolá őt az apród.</p>
+<p>– Sajnálom háboritani, mert jól mulat – szólt Salamon s levonva
+gyűrüjét ujjáról, odanyujtá az apródnak. – E gyűrüt asszonyod
+veszté el valahol, vidd oda neki s kivánj neki jó estét.</p>
+<p>Ezzel eltünt Salamon a palotából s lovára vetve magát, neki
+ereszté a kantárszárat s ment a világba, a merre látott.</p>
+<p>Szivében halva volt minden gyöngédebb érzelem, bujdosott
+egyedül, – kit a sors elhagyott, a haza számüzött, az annya
+megátkozott és a nő megcsalt?</p>
+<p>Hetekig bolyongott ismeretlen erdőkön keresztül, midőn egyszerre
+egy rabló kun csapat utját állta, Salamon megismerteté magát velük:
+azt hivé, hogy meg fogják ölni, ha rá ismernek. De azok élve
+hagyták s több napi nyargalás után elvivék őt Kutesk király elé. De
+az sem ölte meg, hanem tárt karokkal fogadá. Hadilán szerelme
+meghóditá számára a kunnépet, a midőn a délczeg hajadon szemérmes
+odaadással ölelé szivére a száműzött királyt, eszébe juta: „ha
+egyszer minden ország számüzött, jőjj mi hozzánk, itt hazád lesz,
+és ha senki sem szeretend, ide jőjj, és megtalálod, a ki örökké fog
+szeretni.“ <span class="pagenum"><a name="Page_373" id=
+"Page_373">-373-</a></span></p>
+<p>Salamon nőül kérte a kunkirálytól szép leányát, vőlegényi
+ajándékul elvesztett országát igérve neki s lett ujra szép
+mennyasszonya s csatára kész hadserege.</p>
+<p>Ámde hasztalan. Nem tudott ő már sem harczolni, sem szeretni. A
+szép leány szerelme üresen hagyta szivét és a harcz koszorutlanul
+hagyta homlokát. A hazába berontó seregét készen várta László
+király a határon s kiverte onnan.</p>
+<p>Salamon mindig alább sülyedt. Mennyasszonya uj hadat gyüjte
+számára kóbor kun és kazarokból, hozzájuk csatlakozott Celgu vezér
+egy nagy bessenyő csordával, s e csőcseléknek lett Salamon
+fővezére.</p>
+<p>Midőn megindult velök s maga körül látta azt az egész
+gyülevészt, melyet egykor orczájának haragja előtt futni látott,
+rablók, gyujtogatók hadát, kiket országából annyiszor kivert s kik
+most őt vezérüknek nevezték, szive elszorult, félre forditá az
+utat, s a helyett, hogy Erdélynek vezetné őket, levitte
+Görögországba s neki zudult egykori elleneinek azon gyönyörüségben
+részesülve, hogy két olyan ellenséget, kikkel annyi keserves csatát
+vivott, egymás ellen vezethetett, s nézhette: mint öli a görög a
+bessenyőt. – Egykor ő verte mind a kettőt.</p>
+<p>Aligha be nem teljesült, a mit magában ohajtott, mert egész
+serege ott veszett, ő maga és Hadilán hatszáz lovaggal egy
+elhagyott várba menekültek s ott három napig dühösen védték magukat
+ostromlóik ellen.</p>
+<p>Negyed napon kényszerité őket az éhség ellenségeikre kirontani,
+és Salamon látta megvalósulni, a mit annyiszor álmodott, ott
+nyargalt mellette Hadilán szilaj paripáján ülve, <span class=
+"pagenum"><a name="Page_374" id="Page_374">-374-</a></span>
+nyargalt vérrel befestett mezőkön keresztül, villogó kardok
+közepett, fogyni nem akaró tömegek bomlott tömkelegébe, s levágott
+fejek hevertek köröskörül a mezőn.</p>
+<p>Előre, előre! A kard utat vágott, a délczeg amazon vőlegénye
+feje fölé tartá paizsát s karjával csak őt védte, az ellenség
+megbűvölve a hölgy szemeinek villámaitól tért ki a rohanók elől a
+midőn egyszerre egy nyil a leányt szive fölött találta.</p>
+<p>A paripa megérzé urnéja veszedelmét s vadul ágaskodva megállt. A
+leány fölemelkedék nyergében s még egyszer megforgatva véres
+kardját feje fölött, kiálta:</p>
+<p>– Csak előre Salamon! ne rettegj.</p>
+<p>S azzal lehanyatlott lova nyakára, a szilaj paripa ragadta őt
+magával holtan a sik harczmezőn keresztül.</p>
+<p>Salamon keresztül vágta magát az ellenségen. Csak hat kiserője
+maradt, a többi ott veszett a harczban. Bolyongva a Duna partjához
+ért; kemény csikorgó tél derekán, be volt fagyva a folyam, a király
+átkelt rajta heted magával.</p>
+<p>Valami borongó fájdalmas érzés kapta meg szivét, midőn
+elvesztett országa határán belől érzé ismét magát. A mint egy sürü
+erdő mellett elhaladtak, megállitá kisérőit s maga leszállván
+lováról, bement az erdőbe azt mondva, hogy utat fog keresni. Ott
+messze elbolyongott a sürü rengetekben, mig egyszerre ugy rémlék
+neki, mintha ismerős volna a tájék, a zuzmarázos fák alatt a
+rejtett barlang, s a csergedező patak, mely oda folyt a barlang
+nyilásához. Megállt s körültekinte sejtelemtől izgatottan, midőn
+egyszerre egy domb ötlött szemébe, a sirdomb előtt kis fehér
+kereszt, melyre e név volt fölirva: „Charitas.“ <span class=
+"pagenum"><a name="Page_375" id="Page_375">-375-</a></span></p>
+<p>A király térdre rogyott a sir előtt s megcsókolva a keresztet,
+fölemelé arczát az égre, mintha őt keresné ottan, ki annyiszor volt
+álmainak vezére a boldogabb házákba.</p>
+<p>Kisérői soha sem látták őt többet.</p>
+<p>Évek multak, változott a világ arcza, elfeledtek Salamont, már
+boldog volt az ország; a boldog könnyen megbocsát.</p>
+<p>Egy napon diadalutról térve meg a szent király, te Deumot tarta
+a fehérvári székes egyházban. Együtt volt az ország szine, java, s
+gyönyörködék a hálaimában, melyet legjobb hivei bocsátának szine
+elé.</p>
+<p>Künn a templom lépcsőzetén sorban térdeltek a koldusok, a
+legutolsó volt közöttök egy még élte delén levő férfi, ki
+csuklyáját fejére huzva, buzgón imádkozék, hogy a magyar nemzet s
+királya legyen boldog és örök.</p>
+<p>Az elűzött Salamon volt az imádkozó.</p>
+<p>Tizennyolcz év előtt ugyanezen templom lépcsői látták őt, mint
+királyt koronázása elé járulni, akkor nem imádkozott oly buzgón
+honáért, miként most.</p>
+<p>Az isteni tiszteletnek vége lőn; a fő urak egyenkint lépdeltek
+végig a koldusok mellett. Salamon mindegyikben megismeré egykori
+érsekét, nádorát, vajdáit és bánjait. Meghajlott előttük és áldást
+monda fejükre.</p>
+<p>Jött végre a király. Egy fővel magasabb volt mindenkinél, a
+mikép jobb és vitézebb. Mosolygására öröm derenge szét a szivekben,
+a magyar nép nemzete jobb jövőjét nézte ki e szelid szemekből.</p>
+<p>A mint végigment a lépcsőn, egyenkint lehajolt a koldusokhoz,
+<span class="pagenum"><a name="Page_376" id=
+"Page_376">-376-</a></span> pénzt osztva nekik, s midőn a
+legutolsóhoz ért, az megragadta a feléje nyujtott kezet s
+megcsókolá azt, a király két forró könycseppet érze kezére
+hullani.</p>
+<p>László meglepetés hangján kiáltott fel, megismerve a koldusban a
+száműzött királyt, de az hirtelen elvegyült a tömeg közé. Az utána
+küldött futárok utolérték, hirül adva neki László üzenetét, ki
+trónja megosztását igérte neki.</p>
+<p>– Menjetek vissza, szólt Salamon, s mondjátok meg uratoknak: az
+én országom nem e világból való, ő birja azt, mit isten neki adott
+s legyen megáldva örökké!</p>
+<p>S visszament magányos erdejébe ismét.</p>
+<p>S hosszu évek mulva a környék lakói egy ősz szent sirjához
+jártak el zarándokolni, melynek ellenségeket kibékitő erőt
+tulajdonitának. E sir Salamon sirja volt.</p>
+<p>Sok vihart látott azóta a magyar; – még emléke is alig maradt a
+multnak, egyik sir eltemette a másikat, az egész történetből csak a
+toronybörtön maradt még fenn, az is pusztulóra vált már.</p>
+<p>Elfogyott kazar és bessenyő, a neve csak könyvben él már, a
+magyar is sokat szenvedett; adja isten, hogy sokáig éljen.</p>
+<hr class="chap" />
+<div class="footnotes">
+<h2>Lábjegyzetek.</h2>
+<div class="footnote">
+<p><a name="Footnote_1" id="Footnote_1"></a> <a href=
+"#FNanchor_1"><span class="label">1)</span></a> Cserei Mihály
+Erdély története.</p>
+<p><a name="Footnote_2" id="Footnote_2"></a> <a href=
+"#FNanchor_2"><span class="label">2)</span></a> Mambrius
+Rosaeus.</p>
+</div>
+</div>
+<hr class="chap" />
+<p><span class="pagenum"><a name="Page_377" id=
+"Page_377">-377-</a></span></p>
+<h2>TARTALOM.</h2>
+<ul class="TOC">
+<li><b>Rozgonyi Cecilia</b> <span class="ralign"><a href=
+"#Page_1">1</a></span></li>
+<li><b>Soliman alma</b> <span class="ralign"><a href=
+"#Page_48">48</a></span></li>
+<li><b>Koronát szerelemért:</b></li>
+<li class="li2">Vizkereszt ünnepe <span class="ralign"><a href=
+"#Page_65">65</a></span></li>
+<li class="li2">Késő látogatók <span class="ralign"><a href=
+"#Page_76">76</a></span></li>
+<li class="li2">A tatárok <span class="ralign"><a href=
+"#Page_96">96</a></span></li>
+<li><b>Bacsó Tamás.</b> (Magyar historiai novella) <span class=
+"ralign"><a href="#Page_104">104</a></span></li>
+<li class="li2">A tor <span class="ralign"><a href=
+"#Page_106">106</a></span></li>
+<li class="li2">A fehér leány <span class="ralign"><a href=
+"#Page_117">117</a></span></li>
+<li class="li2">A kinyujtott kéz <span class="ralign"><a href=
+"#Page_120">120</a></span></li>
+<li class="li2">A három tanu <span class="ralign"><a href=
+"#Page_127">127</a></span></li>
+<li><b>A Nagyenyedi két fűzfa.</b> (Beszély) <span class=
+"ralign"><a href="#Page_132">132</a></span></li>
+<li><b>A khámok utóda:</b></li>
+<li class="li2">Tatár philosophia <span class="ralign"><a href=
+"#Page_159">159</a></span></li>
+<li class="li2">A mezrei várkastély <span class="ralign"><a href=
+"#Page_173">173</a></span></li>
+<li class="li2">Szendereli <span class="ralign"><a href=
+"#Page_197">197</a></span></li>
+<li class="li2">Miriám <span class="ralign"><a href=
+"#Page_210">210</a></span></li>
+<li><span class="pagenum"><a name="Page_378" id=
+"Page_378">-378-</a></span></li>
+<li class="li2">Az áruló <span class="ralign"><a href=
+"#Page_219">219</a></span></li>
+<li class="li2">Az arany álarcz <span class="ralign"><a href=
+"#Page_224">224</a></span></li>
+<li class="li2">A menyasszony álmai <span class="ralign"><a href=
+"#Page_232">232</a></span></li>
+<li class="li2">Tatárharcz <span class="ralign"><a href=
+"#Page_234">234</a></span></li>
+<li class="li2">A menyegző <span class="ralign"><a href=
+"#Page_255">255</a></span></li>
+<li class="li2">Számadás <span class="ralign"><a href=
+"#Page_259">259</a></span></li>
+<li><b>A basi-bozuk</b> <span class="ralign"><a href=
+"#Page_273">273</a></span></li>
+<li><b>A gyerkőcz</b> <span class="ralign"><a href=
+"#Page_288">288</a></span></li>
+<li><b>Az ellenséges koponyák</b> <span class="ralign"><a href=
+"#Page_306">306</a></span></li>
+<li><b>A mennyei parittyakövek</b> <span class="ralign"><a href=
+"#Page_322">322</a></span></li>
+<li><b>Egy bukott angyal</b> <span class="ralign"><a href=
+"#Page_338">338</a></span></li>
+</ul>
+<hr class="chap" />
+<div class="transnote">
+<h3>Javítások.</h3>
+<p>Az eredeti szöveg helyesírásán nem változtattunk.</p>
+<p>A nyomdai hibákat javítottuk. Ezek listája:</p>
+<table>
+<tr>
+<td class="tdr"><a href="#Page_18">18</a></td>
+<td>csoda Ily</td>
+<td>csoda. Ily</td>
+</tr>
+<tr>
+<td class="tdr"><a href="#Page_58">58</a></td>
+<td>Muffa, Ai!</td>
+<td>Muffa, Ai!“</td>
+</tr>
+<tr>
+<td class="tdr"><a href="#Page_61">61</a></td>
+<td>az nem él.</td>
+<td>az nem él.“</td>
+</tr>
+<tr>
+<td class="tdr"><a href="#Page_68">68</a></td>
+<td>magát dókájáka.</td>
+<td>magát dókájába.</td>
+</tr>
+<tr>
+<td class="tdr"><a href="#Page_78">78</a></td>
+<td>vér a földből.</td>
+<td>vér a földből.“</td>
+</tr>
+<tr>
+<td class="tdr"><a href="#Page_88">88</a></td>
+<td>itt légy.</td>
+<td>itt légy.“</td>
+</tr>
+<tr>
+<td class="tdr"><a href="#Page_89">89</a></td>
+<td>a vásár“</td>
+<td>a vásár.“</td>
+</tr>
+<tr>
+<td class="tdr"><a href="#Page_94">94</a></td>
+<td>nem megy</td>
+<td>„nem megy</td>
+</tr>
+<tr>
+<td class="tdr"><a href="#Page_97">97</a></td>
+<td>Az Isten</td>
+<td>„Az Isten</td>
+</tr>
+<tr>
+<td class="tdr"><a href="#Page_100">100</a></td>
+<td>„Isten velünk</td>
+<td>„Isten velünk“</td>
+</tr>
+<tr>
+<td class="tdr"><a href="#Page_103">103</a></td>
+<td>Néhány hóhap</td>
+<td>Néhány hónap</td>
+</tr>
+<tr>
+<td class="tdr"><a href="#Page_103">103</a></td>
+<td>hogy felállnának</td>
+<td>hogy felállnának“</td>
+</tr>
+<tr>
+<td class="tdr"><a href="#Page_146">146</a></td>
+<td>ellen vezessék</td>
+<td>ellen vezessék.</td>
+</tr>
+<tr>
+<td class="tdr"><a href="#Page_180">180</a></td>
+<td>utra kaposzkodtak</td>
+<td>utra kapaszkodtak</td>
+</tr>
+<tr>
+<td class="tdr"><a href="#Page_226">226</a></td>
+<td>Mikor alabin</td>
+<td>Mikor Alabin</td>
+</tr>
+<tr>
+<td class="tdr"><a href="#Page_288">288</a></td>
+<td>haladnak előre</td>
+<td>haladnak előre.</td>
+</tr>
+<tr>
+<td class="tdr"><a href="#Page_337">337</a></td>
+<td>nem hittel</td>
+<td>nem hitt el</td>
+</tr>
+<tr>
+<td class="tdr"><a href="#Page_374">374</a></td>
+<td>midőn egszerre</td>
+<td>midőn egyszerre</td>
+</tr>
+</table>
+</div>
+
+<div>*** END OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK 44216 ***</div>
+</body>
+</html>
diff --git a/44216-h/images/i001.jpg b/44216-h/images/i001.jpg
new file mode 100644
index 0000000..8b835d4
--- /dev/null
+++ b/44216-h/images/i001.jpg
diff --git a/44216-h/images/i001hq.jpg b/44216-h/images/i001hq.jpg
new file mode 100644
index 0000000..db7e6c3
--- /dev/null
+++ b/44216-h/images/i001hq.jpg
diff --git a/44216-h/images/i002.jpg b/44216-h/images/i002.jpg
new file mode 100644
index 0000000..8a84f34
--- /dev/null
+++ b/44216-h/images/i002.jpg
diff --git a/44216-h/images/i002hq.jpg b/44216-h/images/i002hq.jpg
new file mode 100644
index 0000000..e1134cb
--- /dev/null
+++ b/44216-h/images/i002hq.jpg
diff --git a/44216-h/images/i003.jpg b/44216-h/images/i003.jpg
new file mode 100644
index 0000000..c8fc5e6
--- /dev/null
+++ b/44216-h/images/i003.jpg
diff --git a/44216-h/images/i003hq.jpg b/44216-h/images/i003hq.jpg
new file mode 100644
index 0000000..150bf37
--- /dev/null
+++ b/44216-h/images/i003hq.jpg
diff --git a/44216-h/images/i004.jpg b/44216-h/images/i004.jpg
new file mode 100644
index 0000000..c1ed131
--- /dev/null
+++ b/44216-h/images/i004.jpg
diff --git a/44216-h/images/i004hq.jpg b/44216-h/images/i004hq.jpg
new file mode 100644
index 0000000..dc9ac02
--- /dev/null
+++ b/44216-h/images/i004hq.jpg
diff --git a/44216-h/images/i005.jpg b/44216-h/images/i005.jpg
new file mode 100644
index 0000000..d108349
--- /dev/null
+++ b/44216-h/images/i005.jpg
diff --git a/44216-h/images/i005hq.jpg b/44216-h/images/i005hq.jpg
new file mode 100644
index 0000000..79af078
--- /dev/null
+++ b/44216-h/images/i005hq.jpg
author	Roger Frank <rfrank@pglaf.org>	2025-10-14 18:37:29 -0700
committer	Roger Frank <rfrank@pglaf.org>	2025-10-14 18:37:29 -0700
commit	b23a96bcf5967b1d2de4d8efabda5a4f5a0307eb (patch)
tree	96b916dcdea35a959cc493af7991436295b8203e /44216-h