diff options
Diffstat (limited to 'old/62775-0.txt')
| -rw-r--r-- | old/62775-0.txt | 9442 |
1 files changed, 0 insertions, 9442 deletions
diff --git a/old/62775-0.txt b/old/62775-0.txt deleted file mode 100644 index 5de61ae..0000000 --- a/old/62775-0.txt +++ /dev/null @@ -1,9442 +0,0 @@ -Project Gutenberg's Utazás a Balaton körül (1. kötet), by Károly Eötvös - -This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and most -other parts of the world at no cost and with almost no restrictions -whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it under the terms of -the Project Gutenberg License included with this eBook or online at -www.gutenberg.org. If you are not located in the United States, you'll have -to check the laws of the country where you are located before using this ebook. - -Title: Utazás a Balaton körül (1. kötet) - -Author: Károly Eötvös - -Release Date: July 28, 2020 [EBook #62775] - -Language: Hungarian - -Character set encoding: UTF-8 - -*** START OF THIS PROJECT GUTENBERG EBOOK UTAZÁS A BALATON KÖRÜL (1. KÖTET) *** - - - - -Produced by Albert László from page images generously made -available by the Google Books Library Project - - - - - - -Eötvös Károly Munkái - -I. KÖTET - -UTAZÁS A BALATON KÖRÜL - -I - -Eötvös Károly Munkái - -I - -UTAZÁS A BALATON KÖRÜL - -ELSŐ KÖTET - -BUDAPEST MDCCCCI - -VIII., ÜLLŐI-ÚT 18. SZÁM. - -RÉVAI TESTVÉREK - -IRODALMI INTÉZET R.-T. - -Eötvös Károly - -UTAZÁS A BALATON KÖRÜL - -ELSŐ KÖTET - -BUDAPEST MDCCCCI - -VIII., ÜLLŐI-ÚT 18. SZÁM. - -RÉVAI TESTVÉREK - -IRODALMI INTÉZET R.-T. - -AZ ÖSSZES JOGOK FENTARTÁSÁVAL - -Révai és Salamon könyvnyomdája, Budapest, VIII., Üllői-út 18. - - - - -KÉSZÜLÜNK AZ UTAZÁSRA. - -(Kik azok, a kik utaznak? – Miért késett ez az utleirás? – Napkelet -felől napnyugat felé. – A Balaton költői. – Mindenütt szép, de legszebb -a Balatonnál.) - -Nem szeretem kerülgetni a kérdést. Egyenesen neki a dolog közepének: ez -a természetem. Most mégis máskép cselekszem. Előre tájékoztatnom kell az -olvasót: miről lesz szó. - -Az utazás, a melyet leirok, ezelőtt huszonöt esztendővel történt. - -Az utazók hirneves emberek. Négyen voltak s mind a négy erdélyi ember. - -Salamon Ferencz az egyik. - -Gyulai Pál ur a másik. - -Szilágyi Sándor a harmadik. - -Nagy Miklós a negyedik. - -Volt még ötödik és hatodik is. Szentirmay József volt az ötödik és én -magam voltam a hatodik. Mindenkiről el fogok mondani mindent, a mi vele -az utazás alatt történt, csak magamról hallgatok. Nekem elég dolgom lesz -az irással. Jegyzőkönyveket nem vettünk föl, semmit föl nem irtunk, csak -azt beszélhetem el, a mi emlékezetemben megmaradt. - -Huszonöt esztendő nagy idő. Azóta én se jártam azon a vidéken. A feledés -hullámai folyton verdesik az emlékezet omlós, fövenyes partjait s -azokból a partokból sokat elmosnak. Pedig azokon zöld pázsit és illatos -virág tenyészhetett s a fövenyben aranyporszemek is voltak. A hullám -elmossa mind. Mi maradt meg azóta: majd kitudódik lassanként. - -Nagyon kell vigyáznom. - -Két derék nemes barátom azóta messze utra költözött. A történetiró és a -hivatalos anyakönyv ugyan azt bizonyitja, hogy Salamon és Szilágyi csak -a kerepesi temetőig távoztak el, de én ezt jobban tudom. Ott -szállonganak ők sziveinkben s ott szállonganak a csillagos ég közelében -s keresik a magyar faj dicsőségét a multban s örrökkévaló életét a -jövendőre. Minő nemes szellem s minő jó magyar volt mind a kettő! - -De Gyulai Pál ur se maradt el mögöttük. - -»Gyulai Pál ur.« - -Mikor e szót kiejtem: nagy nyomatékkal teszem azt. Nem azért, mert -főrendi ur. Nem ád ő arra semmit s én se sokat. S mikor nagy utazásunkat -megtettük a Balaton körül: akkor még nem is volt ő főrendi ur. - -Hanem hát ő nem tegeződik minden pitty-potty emberrel. Nem is érzeleg és -nem is pajtáskodik senkivel, hanem e helyett vitába keveredik -mindenkivel s vita közben csak egyetlen megszólitás illik hozzá -komolyan: »Gyulai Pál ur«. Én pedig még az életben sohase találkoztam -vele, hogy rögtön vitába ne keveredtem volna vele. Elég baj az nekem, -talán neki is, hogy oly ritkán s akkor is oly kevés időre találkozunk. - -Behunyta szemeit örökre Szentirmay József is. Ki volt, mi volt: erre is -rákerül a sor. Vitéz honvéd volt, s már e miatt is megérdemlené, hogy -megemlékezzem róla. - -De él és futkos és szerkeszt még Nagy Miklós. A ki irt és iratott már -tizezer holt és eleven emberről, de a kiről még se nem irt, se nem -iratott senki. - -Ha emlékezetem egyben-másban cserben hagy: Nagy Miklós és Gyulai Pál ur -bizonyára helyreigazitással áll elő. Ezt nem szeretem. Ezért kell -vigyáznom. - -De hát miért vártam én huszonöt esztendeig? - -Jó okom volt. - -Gyulai Pál ur lelke egy pillanatra lángot vetett a Badacsony tetején. -Fényes és melegitő lángot. S azt mondta előttünk, hogy »Romhányi«-jában -fel fogja dolgozni utazásunk emlékeül a Balatont és a Badacsonyt. - -Ezt akartam én bevárni. Hogy fölülkerülhessek és én birálhassam meg őt. - -S volt gonosz szándékom más irányban is. - -Azt mondta, hogy ő olyan szélbali embert, a ki igazán szépen tudna irni, -még nem látott. Régen mondta ezt, de azóta is vallja. S én ugy akartam -ezért megboszulni, hogy »Romhányi«-jára hasonló versben mondjak -birálatot. Ha szép lesz a versem: akkor nem bántja többé a szélbali -embert. Ha pedig csak olyan lesz mint a »Romhányi«: akkor ő is -elhallgat, én is. - -De most már nem várom tovább. Lehetetlen. Én ugy érzem, hogy én halandó -ember vagyok. »Romhányi« huszonhét év óta készül és negyedfél ének van -belőle készen. Tervezve van pedig tizenkét énekre, tehát még hetven -esztendő mulva lesz készen. Eddig várni nem akarok. Tehát csak megirom -már ezt a Balaton körüli világutazást. - -Czélunk nem az volt, hogy voltaképen fölfedezzük a Balatont. Pedig még -ma sincs igazán fölfedezve. Az orvos urak nagy része azt se tudja, az ó -világban van-e vagy az uj világban. Sőt az orvos urak nagy része szentül -hiszi, hogy valamely nyugoti országban fekszik s a földrajzban Ischl, -Franczenszbad, Gastein, Reichenhall s egyéb efféle név alatt szerepel. -Olyan orvos is van, a ki azt hiszi, hogy nem is hivja más Balatonnak, -csak az ostoba magyar közönség. - -De azért én az orvos urakkal nem vitatkozom. Az a világutazás, melyet én -leirok, ugy se az orvos urakra tartozik, csak azokra, a kik a -betegségeken kivül és a gyógyitó szerek mellett még a költőkért, szép -asszonyokért, történelmünk nagy alakjaiért s a nemzeti hagyományokért is -lelkesülnek. Mert – hála isten – ilyenek is vannak az orvos urak között. - -Hogy a Balaton máig sincs még felfedezve: legékesebben bizonyitja ezt az -a husz-harmincz tudós férfiu, a kit a történetirás balatoni bizottságnak -nevezett el, és a ki tiz év óta mindig a Balatont fedezi föl, de -munkáját máig se végezhette el. Vannak barátaim is e bizottságban. -Herman Ottó már korábban fölfedezte a Balaton halait s madarait. Daday -fölfedezett benne több mint százötven fajta rákot. Lóczy egészen közel -jár ahhoz, hogy fölfedezze partjait s mások közel járnak ahhoz, hogy -fölfedezzék mélységeit. Azonban a halak és madarak, a rákok, partok és -mélységek még mindig nem a Balaton. - -A Balaton ábránd és költészet, történelem és hagyomány, édes-bus mesék -gyüjteménye, különös magyar emberek ősi fészke, büszkeség a multból s -ragyogó reménység a jövendőre. Se mérnök, se tudós, se állatbuvár azt -igazán felismerni sohase lesz képes. Utazó kell ahhoz, a ki egyuttal -költő és történetiró s azonkivül erdélyi ember. - -Csak tuladunai ember kell közibük egy vagy kettő, a ki a költőnek, a -történetirónak s az erdélyi embernek az utat megmutassa. - -De hát miért éppen erdélyi ember? - -Erre a kérdésre nagyon furcsa a felelet. - -A magyar ember, ha boldogulni akar, nyugat felé iparkodik. Eltanulta ezt -Atillától és Árpád apánktól. A kik napkelet felől jöttek és napnyugat -felé törekedtek. Csak a ki bujdosik: az tart kelet felé. - -Ilyen a magyar még ha zsidó is. Bejön Mármarosnál. Ott még koldus, -napszámos és pálinkamérő. A fia már két vármegyével beljebb jön nyugot -felé s lesz belőle gyáros, kereskedő és nagybérlő. Ha még egy-két -vármegyével beljebb kerül: már nagy birtokos és urodalmat szerez. -Budapesten nemességre, képviselőségre és báróságra törekszik s ha már -egy pár millióra tett szert: Bécsbe költözik, de ha megmarad is -magyarnak: minden betegségét bécsi orvossal gyógyittatja, minden -nyaralását osztrák fürdőben tölti s minden ékszerét és drága ruháját -lánya, asszonya Bécsből és Párisból hozatja. - -Épen mint a magyar mágnások! - -Az erdélyi ember kétfelé költözik. A ki szegény akar maradni: vagy -otthon ül, vagy Moldvába, Oláhországba száll ki szerencsét próbálni. A -ki pedig boldogulni akar: az jön Budapestre. - -Budapestig eljön, de tovább nem. Ez napnyugot felé rá nézve a világ -vége. Olyan erdélyi ember még nem született a világra, a kit Pécs, -Fehérvár, Komárom, Veszprém, Pápa, Győr, Sopron vagy Pozsony a maga -kebelére telepedni látott volna. - -És ez jól van igy is. Nagyon erős gyomra van Budapestnek. Erősebb, mint -a struczmadárnak. Erősebb, mint a gólyamadárnak. Annyi kavicsot, kigyót, -békát, tótot, csehet, németet, galicziai jövevényt befogad évenkint, -hogy az erdélyiekre ugyan szüksége van. Nem épen hánytatónak, hanem -gyomorerősitőnek. Bár jönnének többen. Bár jönne ide a székelyek -fölöslege is. A ki már kicsordul a tele pohárból s ha Romániába hull, -örökre a porba vész. - -A négy erdélyi iró soha se látta a Balatont. Egyik-másik talán valamikor -elutazott mellette, de azt is éjjel cselekedte. Nem volt benne köszönet. - -Nem elégedtem meg ezzel a négy erdélyi férfiuval. Még többet is akartam. - -Ott volt Szász Károly. Akkor még nem volt püspök, juhait még nem maga -terelgette, sőt ő még maga is közibénk, a jámbor juhnyájhoz tartozott, -melynek egyik-másik darabja el is tévedhet. Ő épen az eltévelyedettek -közé tartozott, mert imádság helyett verset irt s költő daczára -miniszteri tanácsosságra s államtitkárságra adta fejét. Költő és -miniszteri tanácsos: hogy lehet e kettőnek összeférni? Ha Petőfi -tanfelügyelő, ha Csokonai pénzügyigazgató lett volna! - -Fölkerestem Szász Károlyt is. Meghivtam a nagy utazásra őt is. Nagy -örömére volt e meghivás. Annál inkább, mert szentül hitte, hogy abból -nem lesz semmi. De határozottan megigérte, hogy ha én azt a csodát meg -tudom tenni, hogy Salamon Ferenczet és kiváltképen Gyulai Pál urat -valamely napnak reggeli 7 órájára a déli vasuthoz állitom: akkor ő is -eljön s megénekli a Balatont. - -Tudtam, hogy ha eljön: megénekli. Ez volt egyik törekvésem. Mert a -Balatonnak most már van ugyan költője s nehány írója is, de huszonöt év -előtt még nem volt igazi költője. - -Petőfi talán sohase látta. Arany és Tompa nem törődtek vele. Vörösmarty -az ifju kort nem töltötte partjain. Berzsenyi és a két Kisfaludy lelke -csak a hősiség és a honfibánat napsütötte rónáin vagy ködös -rengetegeiben tanyázott. Pedig ők jól ismerték a Balatont, lelkesedtek -is érte, sőt Berzsenyi nem egyszer meg is kisérlette, hogy bevonja -költészetének arany fátyolával. - -Csokonai is csak egyszer lángolt érte. Tihanynak riadó leánya, a vitára -mindig készen álló visszhang birta szóra lantját. Ha az ő lantja olyan -korán össze nem tört volna! - -Volt idő, a mikor négy báró regényirónk volt egyszerre. Jósika, Kemény, -Eötvös, Podmaniczky. Nem hiszem, hogy most egy volna is. Egyáltalán hová -lettek mágnás iróink? Jó lenne e fölött egy kissé eltünődnünk. Ugy -látszik: mióta versenylóra ülhetnek, azóta Pegazus iránt nincs érzékük. -Azóta a Pegazus nem türi meg őket a hátán. - -Minden mivelt nemzet főurai közt nagy számban vannak az irók. Költők, -tudósok, utazók, katonairók, hirlapmivelők. Nagyszámban volnának nálunk -is, ha az egyik fele már meg nem halt volna s a másik fele már -megszületett volna. Zichy Jenő és Andrássy Gyula gróf szinte kirí a mai -nemzedékből s Széchenyi Béla gróf mintha kifáradt volna nagy khinai -utazása után. - -De ez a négy báró regényirónk se vette költői tolla alá a Balatont. - -Jókai költészete ellátogatott egyszer hozzá. De csak az alvó Balatonhoz, -a mikor lefekszik téli ágyába, magára ölti jégtakaróját s hóval, -viharral, förgeteggel nem törődik. - -Ezt a Balatont irja le Jókai az »Arany Ember«-ben. - -Jókai tizenöt éven át lakott nyaranta a Balaton partján, suttogó -nádasához ötven lépésnyi távolságban. De a téli Balatont nem látta soha. -Mégis azt irta le. Különös erő is lakik a költészetben. Képzelete arra -vágyik, hogy az ismeretlent, a láthatatlant, a kézzel meg nem foghatót -állitsa az olvasónak lelke elé. - -Ha Szász Károly eljön a nagy utazásra: bizonyára tizenkét dala röpködi -körül Tihany, Hegyesd, Csobáncz, Badacsony, Tátika bérczeit s néhány -költői beszélylyel és hősi költeménynyel lesz irodalmunk gazdagabb. - -S még egy erdélyi embert akartam az utazásra birni. - -Zeyk Ferenczet, a vitéz erdélyi vörös sapkást. - -Barátom volt. Ott viselte tisztét ekkortájt a honvédelmi kormánynál. -Minden Zeyk honvéd volt valamikor, a ki már elbirta s a ki még elbirta a -fegyvert. S az én Firi barátom egyik volt az elsők és a hősök közül. -Pajzán néven Zeyk Firinek nevezték bajtársai. Én is csak ugy neveztem. - -Vidám oldala is volt a függetlenségi harcznak, a tábori életnek, a sok -győzelemnek, a sok csatavesztésnek. De vidám oldalát se a költők, se a -történetirók eddig meg nem irták. Csak a hősi oldalt, csak a bukást, -csak a nemzeti gyászt, csak az árulások denevérsuhogását ismeri a mai -nemzedék. - -Miért van ez igy? - -Mohács óta sohase volt a magyar szellem nagyobb, erősebb, fenségesebb, -mint az utolsó Rákóczy kuruczkorszakában. És sohase szenvedett nemzetünk -többet, mint akkor és az után. S nézzétek meg dalait, költészetét, -zenéjét, példabeszédeit, bölcs mondásait, vezérférfiainak életét és -nyilvános jellemét: mindig és mindenütt ott van a magyarnak vidámsága, -délczegsége, dévajsága. Sohase busult annyira a magyar, hogy csupán -busult volna és sohase dühöngött annyira, hogy ellenségéhez vagy -önmagához egy keserü-vidám ötlete ne lett volna. - -Hova lett hát függetlenségünk harczának vidámsága? Miért titkoljuk el? -Miért felednők el? Hova lett a harcztéri szerelem titkos költészete? -Hiszen Vénusz, a bájos istennő, hányszor fölkeresi a kegyetlen Marsz -istennek táborhelyét? Hiszen történelmi nagy hőseink nem lesznek -kisebbek, csak rokonszenvesebbek, ha bennük az embert, az egyént, a -férfit is közelről megismerjük. S a nagy franczia forradalom fensége -semmit se veszt, csak ragyogóbbá lesz az által, ha szerelmi harczát, -hadjáratait, cselszövényeit és pajzánságát is igazán ismerjük. - -Az én Zeyk Firi barátom az ő zászlóaljának, hadtestének, csatáinak -minden vidám történetét átélte, megfigyelte, megőrizte és elbeszélte. S -mester volt ebben Salamon Ferencz is. Csakhogy Salamont, mint kevés -szavu embert nehéz volt szóra birni. Mennyit mesterkedtem én azon, hogy -önmagáról is beszéljen s minél többet beszéljen önmagáról. - -– – Nos hát ezek az én erdélyi barátaim, valahányszor velük összejöttem, -nem győzték nekem eléggé dicsérni Erdélynek tájszépségeit. - -Az Aranyos völgyét Tordánál s a tordai sziklahasadékot. Salamon Ferencz -és Nagy Miklós ott nőttek fel. - -A Detonáta bazalt oszlopait, e csodálatos hangtalan orgonát -Alsófehérmegyében. - -Brassó óriási erdős kupjait. - -A Hargitát Csikban s annak húnregékben gazdag bérczeit. - -A hátszegi völgyet Hunyadmegyében s a Hunyadyak dicsőséges emlékeit. - -A Szent-Anna tavát, a Csucsai szorost, a Csetátye Bolit, a Retyezátot, -melyeket regényköltőink annyiszor megénekeltek. - -És azután Erdély borai! - -Ennél a kérdésnél már Nagy Miklós is tüzbe jött. A ki azt merte volna -állitani, hogy van a világon jobb bor, mint az erdélyi és van a világon -jobb Pojnik-alma, mint a tordai: annak még Nagy Miklós is ugy neki ment, -mint az oroszlán. Pedig Nagy Miklósnál szelidebb eleven lényt a tudomány -sem ismer. - -No de hát még Gyulai Pál ur! Ő előtte még Kolozsvár környéke is a -csodálatos szép tájak közé tartozott. - -De hát én a tuladunai ember vitába mertem velük keveredni. Borban, tájak -szépségében, régi századok fenálló emlékeiben, még a Pojnik-almában is a -Dunántult a legelsőnek állitottam. - -Gyulai leczáfolt keményen. - -– Jól van Gyulai Pál ur! Ön a Dunántult és a Balaton vidékét soha se -látta. Tehát kettő közül választania kell. Vagy eljön velem Badacsony -vidékére, vagy nem vitatkozik többé se velem, se mással. - -Mit? Nem vitatkozni többé? Inkább eljött volna Gyulai Pál ur velem az -éjszaki sarkra. - -Igy született meg a Balaton körüli utazás nagy gondolata. - -Csak az idő és mód meghatározása volt még hátra. Badacsonyban még akkor -nem volt fürdőtelep. Kocsmának, vendéglőnek hire sem volt. Valahol -kellett pedig szállást keresni. Hiszen heten lettünk volna s pár napot a -vidékben kellett volna tölteni. - -Igaz, hogy jó miniszterünk, Pauler Tivadar ott lakott. Volt ott neki egy -kis szőlőhegyi hajléka egy szobával és konyhával és sajtóházzal. Ebben -laktak az asszonyok. Ő maga pedig vett egy elhasznált gőbölyszállitó -vasuti vaggont, berendezte azt lakószobának, tetejére földet hányatott, -hogy a nap agyon ne süsse s ott lakott kényelmesen. - -Még Diogénesz se lakott kényelmesebben. - -Csak Kerkapoly pénzügyminiszter multa őt felül. Mert ő meg a -Szentgellérthegyen szőlőbeli elődjének szamáristállóját meszeltette ki s -abban lakott egy pár nyáron át. Volt benne egy szalmafonatos ágya, kis -asztala és két széke. Mikor turkesztán-dinnyére és őszi baraczkra -vendégeket hivott, a vendégek a kopasz földre tették zsebkendőjüket s -arra ültek. Mindenki ehetett gyümölcsöt a saját öléből. Pedig voltak ott -gyakran szép asszonyok is, nagy urak is. - -Ilyen kegyelmes urai voltak ez előtt huszonöt évvel Magyarországnak. Az -igaz, hogy egyik se hagyott maga után örökséget. De az is igaz, hogy -azért országnak-világnak elhirdették, mig éltek, hogy az ország vagyonát -fosztogatják. - -Hát én az én erdélyi barátaimnak még is különb szállást akartam -keriteni. - -Közöltem a dolgot Szentirmay Józseffel, a ki rokona és egyik -főigazgatója volt a veszprémi püspöknek s nekem benső barátom. Rögtön -ment püspökéhez. - - - - -JÁNOS PÜSPÖK. - -(János püspök urasága. – János püspök szegényei. – Kis városi nagy ebéd. -– A nemesség eredete. – A szarvasbika. – A reggeli a rengetegben. – -János püspök az én falumban. – A római szent zsinat. – A római pápa és a -somlyai bor.) - -Abban az időben János volt a veszprémi püspök. Családja nevén Ranolder -Jánosnak hivták, de mindenki tudja, hogy a szentegyház elnyeli a családi -nevet. Törődik is azzal a szentegyház, hogy az ő szolgái és fejedelmei -kinek a nemzetségéből származnak. Püspök, pápa, hitvalló, vértanu, szent -vagy boldogságos, remete vagy zarándok: mindegy az. Apja, öreg apja, ős -apja nevére az egyház történetiróinak nincs szükségük. - -Erről a püspökről sok mindent el kell mondanom. Élete egészen oda -tartozik a Balaton történetéhez. Mert a Balatonnak első fölfedezője -ugyan a tihanyi apát, de második fölfedezője minden esetre Ranolder -János veszprémi püspök. És aztán a Balaton körüli világutazásunkban is -szerepe volt neki. - -Nagy ur-e a veszprémi püspök? - -A veszprémi püspök nagy ur, ha a természete megengedi. - -A Rába vidékén van egy közpéldabeszéd. Igy hangzik: »Nem mind úr ám az, -a ki fölházban lakik«. Ott ugyanis a földszintes házat alháznak, az -emeletes házat fölháznak nevezi a nép. Ez a példaszó pedig nem csak a -fővárosban igaz, hanem a vidéken is. - -A veszprémi püspöknek van hetvenötezer hold földje. Ebben van -negyvenezer hold szántója, rétje, kertje, belső telke és legelője, a -többi pedig erdő. Van neki két vára, két székes palotája, három -vármegyéje, öt-hat ezer holdnyi Balatonja, közel két milliónyi -tőkepénze, ötvennél több temploma és kápolnája, ugyanannyi szentje, 1848 -előtt 60 ezer jobbágya és zsellérje és szolgáló embere, hatszáz zsidaja, -negyven vendégfogadója, ötven korcsmája, több mint harmincz utszéli -csárdája s közel egy millió forint kegyes alapitványa, a melyre János -püspöknek már nem volt szüksége, tehát a szegényebb papok és káplánok -számára elalapitotta. - -Azért a veszprémi püspök még se ur; – csak akkor ur, ha természete -megengedi. János püspöknek megengedte a természete. - -Veszprémi várpalotájában ő maga lakott. Legkedvesebb rokonai se laktak -vele együtt. Csak titkárja és a szentszéki jegyző lakott vele egy födél -alatt. Azután az udvarmester, három huszár, egy kulcsárnő, egy szakácsné -s egypár konyhabeli szolgáló személy. Összesen vagy tizenketten. Még -udvari orvosa is a szomszéd palotában lakott. - -Tehát 12 személy számára főztek. - -Kellett pedig a háztartáshoz évenként tüzelőnek és élelmi szernek, a -mint következik: - -Kétszáz erdei öl hasábfa. Ezt beszolgáltatták az erdők. - -Száznégy hizott disznó háromszáz bécsi mázsa hussal és zsirral. Ezt -beadták a malmok. Száznégy bécsi mázsa finom liszt. Ezt is a malmok -adták be. - -Naponként 120 kifli, tehát egy évben 43 ezer nyolczszáz darab. Ezt a -sütők szállitották. - -Huszonöt szarvas, harmincz őz és dámvad és ötven vaddisznó. Ezt -fölnevelte a Bakony és beszállitotta az erdőszemélyzet. - -Hogy tej, vaj, turó, szelid és vadszárnyas mennyi ment be naponként a -várpalota konyháiba: ezt kiszámitani nem lehet. - -Hanem mindezen felül sóra, husra, füszerszámra, eleven és nem eleven -halakra kellett naponként ötven forint, tehát egy esztendőre 18 ezer -forint. - -A zöldséget, főzeléket, czukrász-süteményeket, sajtot, nyalánkságokat, -gyümölcsöket senki se tudta szám szerint és érték szerint. - -A pinczékbe a bort Tálya, Csopak, Badacsony és Somlyó termette. A világ -leghiresebb és legdrágább borai. Kétszáz holdnyi szőleje volt a négy -hires helyen. Csak tokaji aszú-bora hatszáz akó volt rendesen. Mikor -meghalt is, ennyit találtak pinczéiben. Pedig nem ez volt legjobb és -legdrágább bora. Badacsonyi kéknyelü bora és somlyai aszúja kétszer -olyan drága volt, mint a legdrágább ötputtonyos tokaji. Mert -ötputtonyosnál vékonyabbat nem szürtek pinczemesterei. - -De hát ki ette-itta meg ezt az irtóztató tömeg enni-inni valót? Hiszen -minden napra annyi mázsa esett, a mennyit a várpalota 12 személyből álló -személyzete nyomott. Pedig a kácsa is saját sulyának csak harmadrészét -tudja megenni naponként. A papok falánksága pedig még se éri el a kácsák -falánkságát. Tudni kell pedig, hogy a várpalota lakói közt mindenki -sovány volt és kistermetü. Még az udvarmester is. Egy még most is él -közülök, az én Jánosi Gusztáv barátom, a Kisfaludy-társaság legujabb és -egyik legérdemesebb tagja. Még most is sovány, pedig már veszprémi -kanonok régóta. Akkor János püspöknek kedves titkárja volt. - -A rejtélyt könnyü megoldani. - -Veszprém városának sok szegénye van. A tapasztalás megmutatta, hogy -naponként hatszáz szegény, ha rá nem szorult is, szivesen elfogadja a -püspök kegyes adományát. S mind a hatszáznak volt otthon legalább egy -kisdede vagy beteg öregje, vagy hozzátartozója. És azután az uri rendhez -tartozó szemérmes szegények. Ilyenek ugyan kevesen voltak, de hát -ilyenek is csak akadtak. A hol annyi hivatal s annyi szegényedő -kézmüiparos és munkás ember van. - -János püspök tehát kiadta a rendeletet, hogy naponként annyit süssenek -és főzzenek, hogy minden szegénynek jusson mindennapra kenyér, sült és -egyéb enni való annyi, a mennyi vasárnappá teszi a hétköznapot is. -Valláskülönbséget pedig ne ismerjenek. - -Két erkélye volt a várpalotának. Az egyik nézett a Séd völgyére, a -Cserhátra, a Bakonyra és el messze napkelet felé, a másik nézett a -várudvarra. És pedig egyik oldalon a Gizella-kápolnára, melyet még Szent -István felesége épittetett s a másik oldalon a püspökkutra. - -Innen szokta nézni János püspök redőnyös ablakok mögül a maga -szegényeit. A mint jönnek a vármegye háza felül vagy a Szent Benedek -sziklája felül. S a mint elmennek megrakodva minden felé. S mindig -elszomorodott, ha kevesen jöttek. Olyankor mindig attól félt, hogy -elfogynak a szegények egyszer s ő többé istennek tetsző munkát nem -végezhet. - -Jámbor János püspök: ne félj te attól! Nem fogynak el a veszprémi -szegények! - -Ha huszonnégy esztendei alvás után most kilépnél sirboltodból, melynek -faragott vörös köveit már belepte a moha ott a városvégi temetőben s ha -fölmennél palotád erkélyére, hogy megnézd szegényeidet, a mint jönnek -hozzád bögrével, csuporral, tálacskával és isten áldásával: talán senkit -se látnál ott. Talán el is felejtették már az emberek, mi volt egykor a -püspöki várpalota. Talán rendőr állana ottan, hogy megvédje a kéregetők -tömegétől palotád nyugalmát. De ha végig mennél a Cserháton, a -Buhimvölgyön, a Jeruzsálem-hegy oldalán s a Csapószeren és benéznél a -sziklák tövén, a hegyek oldalán s a folyó partjain épült kis -házacskákba, hol egykor a kis iparos családja szerény jóllétben élt: -akkor vagy visszamennél palotádba s háromezer szegény előtt nyitnád meg -naponként szivedet és éléskamrádat s bizony nem maradna el onnan tőled -egy se, – vagy visszamennél sirboltodba a faragott vörös kövek -árnyékába, melyeket már belepett a moha ott a Balaton felé vezető utnak -jobb oldalán. Hogy aludnál örökké s ne látná könyes szemed a te -városodnak pusztulását. - -Bizony más világ van ma abban a városban, mely a Bakony és a Balaton -közt fekszik. Magyar kézmüiparunk eltünt. Nemzeti gyáriparunk nem állott -helyébe. - -– – Hanem hát mindez még nem nagy uraság. Alamizsnálkodni szegény ember, -szegény asszony is tud. - -De János püspök mást is tudott. - -Egyszer meghivott bennünket vadászatra, sarvalyi erdejébe. A sarvalyi -erdő ott van Sümegh mellett Zala vármegyében. Jól elmult már ennek -harmincz esztendeje. - -Ott volt a főispán báró Fiáth, az alispán Késmárky, a főjegyző Csapó, a -bakonyi főbiró Hunkár, a bakonyi egyik szolgabiró Ányos s velem együtt -vagy nyolczan, tizen. Később mind képviselő. Alig él már közülünk -kettő-három. - -Vadászat – vadászat. Nem egyéb, mint kirándulás. Kiki megy a -vadásztanyára a maga költségén. Ott a gazda ellát meleg szobával, -enni-inni valóval. S ha az ember kijárta, kifázta és kivadászta magát: -megy haza. - -Igy gondoltuk mi is. - -Január 7-ike volt, kegyetlen hideg, ködös, zuzmarás téli nap. Korán -reggel elindultunk, az etetés és ebédelés Tapolczára volt kitüzve, a -derék Mojzer uram falusi vendéglőjébe. - -Leszállunk, lelökjük a bundát, bemegyünk a nagy ivóba, bajuszunkat -kiszabaditjuk a hóból, jégből. Mojzer uram hozza az illatos -törkölypálinkát s mai sütetü kalácsot. Kinálja ő is, Szentirmay József -barátom is, a püspök sógora s megbizottja és a vadászat rendezője. - -Fiáth bárónak, főispánunknak jó kedve kerekedik. Elfázott kezét -megdörzsöli és azt mondja: - -– Urak, ha megengeditek, ma az én vendégeim lesztek. - -Igy is jól van. Szentirmay is elfogadja szó nélkül, Mojzer uram is -mosolyog hozzá. - -Mosolyogva kinyit egy nagy ajtót, mely a szomszéd nagy szobába vezetett -s oda szól a főispánhoz: - -– Méltóságos uram, tálalva van. - -Bemegyünk. Szemünk-szánk eláll a nagy fényüzésen. - -Nehéz ezüst teriték mindenben. Csak ugy görnyed az asztal. A legszebb -metszésü velenczei üvegek s a legdrágább porczellánok. Karos -gyertyatartók, mint az erdő. Az ország legdrágább borai kisebb-nagyobb -palaczkokban. Asztaldiszül csodálatos szépségü gyümölcsök s egész -szőlőtőkék ragyogó érett fürtökkel. - -Hát még az ebéd! - -Nincs a Bakonynak és Balatonnak olyan szelid és vad, vizi és szárnyas -csemegehusa, a mely hidegen és melegen, lével s szárazon ott ne lett -volna. Azután a pástétomok, torták, magyar kalácsok, még tepertős -pogácsa is. - -Derék főispánunk ki nem fizeti ezt az ebédet nyolczunk után ezer -forinttal. Pedig nem tett zsebjébe többet kétszázötven forintnál, mikor -elindultunk. Vadászni akartunk, nem kártyázni. - -Aztán a czigány is huzta. Rosszul huzta, de azért jól huzta. Főispánunk -mégis alig várta a fizetést. Azt már látta, hogy vele nincs elég pénz, -de mégis kiváncsi volt a számlára. - -– Vendéglős ur, vendéglős ur, a számlát kérem. - -– Ki van az már fizetve, méltóságos uram. - -– Hogyan? Mit beszél? Ki fizette ki? - -– Méltóságtok az én kegyelmes püspököm vendégei, már én csak ugy látom -el uraságom vendégeit, mintha uraságom maga volna itt. - -Ezt csinálja utána az Angol királyné vendéglőse. Igaz, hogy Mojzer uram -János püspöknek volt fogadós bérlője. - -Kemény téli szürkület volt, mikor innen elindultunk. Öreg este, mikor a -sümeghi palotába értünk. A sarvalyi rengetegen át vezetett utunk. Ittas -volt kocsis, huszár, ló, uraság egyaránt. Nem lett semmi baj. - -A palota emeletének homlokzatát s balszárnyát rendezték be számunkra. -Minden vendég számára volt külön előszoba, elfogadó terem és hálószoba. -S minden vendég számára külön komornyik és külön vadász. - -Az én vadászom volt Prapatich. Derék fiu. Őse Szigetvárnál esett el -Zrinyivel együtt. Annak volt egyik hadnagya. A mint ezt a költő Zrinyi -Miklós megénekli. - -A vacsora rövid volt. Az egész napi utazás, hideg, a tapolczai nagy ebéd -kissé kifárasztott bennünket. Korán lefeküdtünk. - -Reggel hat órakor megszólalt a kürt a várudvaron. Tessék fölébredni. - -Hét órakor ujra megszólalt a kürt. Tessék fölöstökömre megjelenni a nagy -ebédlőben. - -Fél nyolczkor ujra teleharsogta a kürt a vár udvarát. Előállottak a -kocsik, el-ki gyorsan lóhalálában a pagonyba. - -A nap még nem kelt föl, csak erősködött. Nem sikerült neki egészen. -Ritka és szürke téli ködök az égen is, a földön is -vissza-visszaszoritották éjjeli ágyába. - -Nyolcz órára elértük a pagonyt. Fölálltunk egy hosszu nyilt vonalra. -Hátunk mögött a zárt erdő, előttünk öt-hat éves vágás. Messze-messze a -ködboritotta távolban kétszáz rabszolga vagy jobbágy kezdte hajtani az -erdőt. Rabszolga hajdan, jobbágy ötvenkét év előtt, napszámoshajtó ma. - -A fő erdőmester kijelölte az állást. Puskát a karra, kezet eltakarva, -meg kellett állani mereven. - -A hajnali szél azonban bele avatkozott a mulatságba. - -Tizennégy fok volt a hideg. Észak felől jött a szél. Nem nagy szél, de -téli szél és mégis csak szél. Senkise volt köztünk eszkimó-ruhában. És -azután az eszkimó se áll mozdulatlanul órákon át az éjszaki sarkvidéken. -Nekünk pedig két egész órán át kellett állanunk mozdulatlanul. Tizennégy -fok hideg mellett éjszaki szélben! - -Vadászruha dolgában én nem legénykedtem. Fel voltam öltözve jól. -Legalább tudtam elmélkedni, türelemmel várni s vadásztársaimmal később -jókedvüen évelődni. Olyan megfázott embereket soha se láttam az életben. - -De rövid a téli nap mulatságra, hejh de hosszu az a téli nap csikorgó -hidegben, fent a hegy ormán, északi szél süvitése mellett. Mikor az erdő -nem zúg, hanem zörög. Mikor a lomb nem zöld, hanem száraz. Mikor a -kandalló, édes szó, meleg falat olyan messze van. - -Eszembe jutott Kane, a sarkutazó, a ki elbeszéli, minő télen a hideg a -Hudson-öböl és a Parry-fok táján. Hejh, derék Kane, kár volt neked -Franklin után olyan messze járnod, hogy megismernéd a hideget s -elbeszélnéd, miként fáztak matrózaid. - -Jöttél volna ide mihozzánk s nézted volna meg, miként fázik Veszprém -vármegye főispánja s miként dideregnek a Bakony vármegyéjének oszlopos -kormányzói. Matróz fázhatik, hiszen az csak matróz. De hogy merészel -olyan idő lenni, hogy még a bakonyi főszolgabiró is fázzék? S azután -pandur se volt közel, hogy vele rá lehetett volna ijeszteni a hidegre. - -Hátam mögött állt Prapatich, a vadászom. Bajusza jégcsappá vált rögtön. -Orra kihamvasodott, mint a beszterczei szilva. Meg nem engedte, hogy -beszélgessek vele. Szemmel, szájjal, kézzel, füllel intett, -figyelmeztetett, hogy a beszéd elveri a vadat. Engedelmeskedtem. - -Szegény hajtók! Egy nagy völgy választott el még tőlük. Ők a másik -hegygerinczen kezdték a hajtást s még a hegy lábához se érhettek el. Hát -ő nekik mennyire kellett fázniok szakadozott, vékony téli gunyáikban? - -Hajdan a hajtás szolgálatszámba ment. Akárhány uraság robotszámba se -vette be. Most napszámfizetésért jön a hajtó, nem kénytelen vele. Mégis -kétszer annyi jön, mint a mennyit fölszólitanak. Az egyiknek mulatság; a -másik látni akarja, az uraság miként öli meg a vadat, hogy folyik el -annak meleg vére? - -Embernek, állatnak haldoklása kinos látvány és szomoru. De minden -gyilkosnak élvezete van abban, ha áldozatát elejtette s azt haldokolni -látja. Vajjon nem ebben gyökeredzik-e a vadászat szenvedélye? - -Beszél-e valahol Shakespeare a vadászat szenvedélyéről? Kiváncsi volnék -az ő felfogását ismerni. - -Nem is király, a ki háborut nem folytat. Nem is uraság, a ki nem -hatalmaskodhatik. Nem is nemes ember, a ki nem vadász. - -Miben állott az ősi nemesség? - -Agyon ütni az ellenséget. - -De hátha nem volt ellenség se közelben, se távolban? - -Akkor agyonütni a bölényt, a szarvast, a duvadat. Vagy ha alkalom jött s -föllobbant a szilaj harag: agyon ütni a jobbágyot s fizetni érte negyven -forint vérdijat, vagy ha másé volt a jobbágy, adni urának érte -kárpótlásul tizenkét tinóborjut. - -Ez volt a középkor. - -Intézményei elmultak már. De az ős ember szenvedélyei ma is élnek. Ezek -közé tartozik a vadászat. Eszterházy herczegnek van százmilliója, de -azért elmegy horgászni a patak partjára, leül a meztelen földre, meghül -bele s harmadnapra meghal. - -Mindegy. Uraság volt, mert nem fojtotta el az ős ember szenvedélyét. - -Volt egy öreg alispánom. Azt mondta, csak az az uraság, a ki még -élvezettel tud csibukozni. Az utolsó csibukkal eltünik az utolsó uraság -is. Mert a csibuk mellett dolgozni semmit se lehet. Ahhoz a tökéletes -tétlenség kell. Olyan ember pedig, a ki épen semmit se dolgozzék, nagyon -kevés van már. A kinek pedig dolgozni kell: az nem uraság. - -Az ölés és gyilkolás is az ős ember szenvedélye. És egyuttal uraságának -módja és bizonysága. Kezdte Kain s folytatta Nimród. Nemes lélek nem öl -ma már embert, de nemes ember még mindig öl állatot. Hatalom nélkül -nincs uraság, erőszak nélkül nincs hatalom s vérontás nélkül nincs igazi -erőszak. A persa trónörököst öt-hat éves korától arra szoktatják, hogy -néhány eleven galambnak tekerje ki a nyakát naponként. Kérdezik a fő -tanitómestertől, mire való ez a kegyetlenkedés? - -– Hát hogyan lehetne uralkodó, ha nem lenne kemény szive? - -Ezért kell vadászni. - -Mert nem az igazság és bölcsesség csinálja a világtörténetet, hanem az -akarat, a szenvedély és a vakmerőség. - -És nem az okosság, szelidség és szorgalom szüli a míveltséget, hanem a -szükség és nélkülözés. - -»Kaparj kurta: neked is lesz.« De a Kurta csak akkor kapar, ha éhes és -ürgét, egeret akar fogni vagy ha rókát, borzot sejt a lyukban s azt meg -akarja ölni. Ha egyikre sincs oka: akkor a Kurta lefekszik s naphosszat -szundikál. S a szundikáló Kurta sohase fedezné föl a gőzmozdonyt és -villanyos világitást. - -Messze-messze lent a völgyben valami ismeretlen zaj kezdődik. Fél -mérföldnyi közben kétszáz ember tiporja a csikorgó havat s verdesi -botjával a fiatal vágás avar lombjait. De embert, mozgó lényt nem látni -sehol. Ha mikor sötét este seregélymadár suhan át fejünk fölött: az -ezernyi ezer láthatatlan madárszárnynak suhogása hasonlit a messze völgy -zajához. - -Szisszenést hallok hátam mögött. - -Fejemet oldalra forditom. Prapatich szemöldökével int, hogy nézzek -előre. - -Ott áll előttem husz lépésnyire a szarvas. Három éves bika csodálatos -szépségü termetével. Koronás fejét magasra emeli, két szép fülét -hallgatódzásra fesziti, fényes szemével, gazdag szempilláival néz le a -völgy felé. - -Háttal állott előttem egy szobanagyságu tisztáson. Tünődött a zajon, a -mi kelt a völgyben. - -Puskámat leemelem balkaromról s vállamhoz akarom fesziteni. Lábam -önkénytelenül a lövő álláshoz igazodik s alattam megcsikordul a hó. A -villám nem gyorsabb, mint a hogy a gyönyörü állat rám tekint s egy -óriási ugrással odább szökell. Hejh Donáth barátom, ha te ezt a -szökellést érczben, márványban szoborrá tudnád alakitani! - -Sohase láttam többé azt a szarvast. Az állatkert foszlott szőrü, kopott -szarvasai, a mint ott kéregetnek a közönség előtt, minő szomoru alakok e -remek teremtéshez képest. - -Sohasem bántam meg, hogy megmenekült. - -Prapatichot kérdeztem aztán, hát ő miért nem lőtt rá? - -– Nem szabad. Ilyen állatot csak az uraságoknak szabad meglőni. - -Teringettét! Az uraságok számára a természetnek is, még a rengetegnek is -külön darabot kell szállitania, mint a szabónak, vagy az ékszeresnek. - -Igy is jól van. - -Vége volt a hajtásnak. Mentünk reggelire. - -Száz éves tölgyek levágva. Vastag águk az ülőhely. Öt halomban öt -máglyahasáb ég. A lobogó lángok a fák koronájáig érnek. A máglyák -körének közepén szabad tér, a hótól eltisztitva. A tér közepén óriási -mennyiségben hideg sonkák, ürü czombok, pulykák, kalácsok és pogácsák. -És a boros és pálinkás palaczkok sorban, hadi rendben mint a hadsereg. A -máglyákon belül telepesznek meg az uraságok és főtisztek és vadászok, – -kivül a hajtók, kocsisok és szekeresek. S közepén Szentirmay barátom -osztja a sültet, az italt, a jó szót és parancsot. Mint Napoleon az -austerlitzi csatában. - -Ez volt a reggeli a sarvalyi rengetegben. - -Egyszerre fölharsan a kürt, előállanak a kocsik, előre föl a sümeghi -várpalotába! - -Négykor ebéd, nyolczkor tánczvigalom. A város és környék ragyogó -szépségei együtt. Hajnali három órakor tértünk nyugvóra. Mert hiszen pár -óra mulva, reggeli hat órakor ujra megszólal a kürt a várpalota udvarán. -Ujra ki a pagonyba! - -Igy volt másnap, igy volt harmadnap, igy volt egész héten át. - -Igaz, hogy a harmadik nap hajnalán én már semmi kürtszóra föl nem -ébredtem. Hanem Prapatich kérlelhetetlen volt. Addig zaklatott, mig -utóbb lelket vert belém s nagy nehezen megértettem tőle, hogy a kocsik -már befogva s az uraságok az étteremben várnak reggelire. - -– Édes jó Prapatich, csakugyan a maga ősapja volt az, a ki dicső -halállal esett el Szigetvár védelmében? - -– Az volt uram, az én ősapám. - -– S nem sajnálja maga azt a dicső ősapját? - -– Nem én uram, sőt büszke vagyok rá. De miért tetszik azt kérdezni? - -– Mert én is büszke volnék magára, ha maga esett volna el oly dicsőn -Szigetvár védelmében. Egyszer legalább ki tudnám magam aludni kedvemre. - -– – Hát ilyen vadászatokat rendezett János püspök a vármegye urainak. - -Ilyen fejedelmi mulatság azonban mégis csak mulatság. Minden gazdag -ember megteheti, ha van hozzá elég hiusága. Mélyebb és magassabb és -szebb lélek is van még, mint a mely a szegényeket kenyérrel s az urakat -költséges szórakozásokkal látja el. - -János püspök valamikor egyetemi tanár volt itt Budapesten. Egyik -karácsonyi szünet alatt meglátogatta szülőit Pécsett s jött onnan ismét -a fővárosba. 1840-ben történt. Vasutnak hire sem volt. Csak ugy kocsin -koczogott éjjel-nappal. Valamely ok miatt a -Budapest–Székesfehérvár–Kanizsai hadutra tért ki Somogyon keresztül. - -Tél volt, éjszaka volt, zimankós idő volt, a mikor Enyéng körül kocsisa -eltévedt s jó késő éjszakán az én falumba, Mezőszentgyörgyre botlott. -Tovább menni nem lehetett, ember-ló kiállott, itt kellett éjszakázni. - -Kocsisa megáll egyik szélső ház előtt. Zsöllérház volt, szegény ember -lakta. Leszáll a kocsis és bezörget az ablakon. - -Fölébred a zsöllér, nyakába keriti a bundát, kilép a ház elé. - -– No mi baj? - -– Utasok vagyunk, eltévedtünk, micsoda falu ez? - -– Nagyon eltévedhettek, ha azt se tudják, hiszen ez Mezőszentgyörgy. - -– Nem mutatná meg kigyelmed, merre van a vendégfogadó? - -– Nem én, mert az itt nincs a mi falunkban. - -– Hát akkor hol hálunk az éjszaka ebben a veszedelmes időben? - -– Akár én nálam. Hányan vannak, kik vannak ott a kocsin? - -– Csak egy tisztelendő ur van a kocsin. - -– Ez már baj. A papot nem tehetem se a konyhába, se az istállóba, nekem -pedig csak egy kis szobám van s abban feleségem, öt gyermekem. Nekünk -kell valahogy a konyhában meghuzódnunk. - -Zsöllérkonyha: hideg konyha. Nyitott tüzhely, nyitott kémény, csak ugy -ordit bele a szél, csak ugy szitál benne a hó. - -Ranolder ezt el nem fogadhatta. - -– Köszönöm jó ember a szivességét. Vezessen el a plébánoshoz. - -– Olyan nincs a mi falunkban, de még a szomszédban sincs. Mert mi igaz -kálomisták vagyunk. Hát a tisztelendő ur miféle szerzetbeli? Talán csak -nem pápista? - -– Az vagyok biz én. - -– No hát akkor a mi tiszteletes urunknál lesz csak jó helye. Tessék csak -ezen az utczán a templomig menni. A melyik háznak keritése, kapuja van: -ott lakik a tiszteletes ur. - -– Köszönöm jó ember, mi a maga becsületes neve? - -– Fazekas Mihály – szolgálatjára. - -Papunk Fábián Sándor volt. Nőtlen ember, szelid, tudós, nemes ember. -Másod nagybátyja a volt aradi főispánnak. Majd a mikor függetlenségi -harczunk mezőföldi történetéről irok, róla is megemlékezem, de Fazekas -Mihály zsöllérről is. Volt szerepe benne mind a kettőnek. - -Mikor 1867-ben bevégeztük a tisztujitást: tisztelgés végett -meglátogattuk János püspököt. Akkor mondta el nekem a püspök, mikor és -miként töltött az én falumban öt napot. Mert akkora förgeteg támadt, -hogy a fuvatagok miatt öt napig ki nem mozdulhatott. S hozzá tette: - -– Isten megengedte, hogy hálás lehessek e jó lelkésztársam akkori -szivességeért, mert apám, testvérem se láthatott volna szivesebben. - -Tizenkét esztendő mulva lett püspök és vagyonos ember. Akkorra már -Fábián Sándor régen soponyai pap volt. Küldött neki egy szekér drága -bort ajándékba. Megért ezer forintot. De a zsöllérnek is küldött egy -borjas tehenet. És szép köszönő levelet mindegyikhez. A zsöllér -különösen megérdemelte vendégszerető gondolatáért. - -– – – Mikor az ökuméni szent zsinatra Rómába ment: már akkor harmad -izben látogatta meg ő szentségét, IX. Pius pápát. Sohase ment üres -kézzel. Elhitette ő szentségével, hogy csak az élhet el jó erőben, -egészségben az »emberi kor legvégső határáig«, a ki somlyai bort iszik, -különösen pedig az ő termését iszsza. Gondoskodott is arról, hogy ő -szentségének egyszerü asztaláról sohase hiányozzék a jó somlyai bor. - -A szent zsinatra Jánosi Gusztáv barátomat vitte el magával. Meg egy zsák -aranyat. Barátomnak vette hasznát, de aranyának nem. - -Olaszországnak tizszer annyi püspöke van, mint Magyarországnak. De -milyen püspöke. János püspöknek volt egy hopmestere, Gergelyi uram, még -az se cserélt volna egyik-másik olasz püspökkel. - -Ugy rémlik előttem, hogy Kápri szigetén is van egy püspök s egy székes -káptalan tizenkét kanonokkal. Ide nagyon szeretett ellátogatni János -püspök. Valahányszor ellátogatott: mindig eljöttek hozzá kézcsókra az ő -püspöktársa és a székesegyház kanonokjai. S akkor aztán minden kanonok -kapott emlékbe egy-egy aranyat, a püspök ötöt. Legalább busásan élhettek -abból az aranyból egy pár hónapig. Vagy addig, a meddig. - -De a mikor aztán a csalhatatlanság fölött összevesztek s János püspök -egy remek beszédben kifejtette, hogy ő mint Szüz Mária országának, a -szép Magyarországnak egyházi fejedelme, a csalhatatlanság hitét el nem -fogadja: olyan zsivajjal riadtak fel ellene, hogy csak ugy harsogott -bele Szent Péter temploma. De sőt még attól se irtóztak, hogy a -katedrából kitaszigálják. Szép uj selyem püspöki palástja egészen -rongyossá lett a nagy ellenmondástól. Mikor már letuszkolták a -szószékről, csak akkor vette észre, hogy a ki legjobban tolta, huzta, -ránczigálta: az az ő kápriszigeti püspöktársa volt. - -Hazament szállására. Átöltözött s azt mondta kedves titkárjának: - -– Van-e még a zsákban arany, édes fiam? - -– Még félig van, kegyelmes uram. - -– No hát vigyük vissza Magyarországba s ezentul az olasz püspököket és -kanonokat hozzám ne ereszd kezet csókolni. - -De még keserübb boszut állott ő szentségének udvari környezetén. - -Mert ezen tul csak annyi somlyai bort küldött, a mennyit ő szentsége -maga fogyasztott el. - -– Az én borom ne igyák ezen tul a »jezsuiták«. - -De ő szentsége halálos holtáig mindig azt itta. El is ért akkora kort, a -mekkorát előtte a pápai szent székben egyetlen pápa se. Még maga Szent -Péter apostol se. - -»Non videbis annos Petri.« Ez azt teszi magyarul: »Meg nem éred Szent -Péter korát«. Másfél ezer éves hagyomány ez Rómában és az egész -világban. Igaz is volt ez János püspökig. De az ő somlyai bora s IX. -Pius asztali bölcsessége csuffá tette ezt a másfél ezer éves igazságot. - -A szent zsinat óta sohase ment el többé Rómába. - -Hanem a helyett szaporitotta a leánynevelő intézeteket. Veszprémben -kettőt, Budapesten, Pápán, Tapolczán, Keszthelyen, Kaposvárott -egyet-egyet alapitott. Belekerült neki másfél millióba. És minden -alapitó levelébe bele tette, sőt keményen kikötötte, hogy a kis -lánykáknak magyar nyelven magyar nevelést adjanak. Inkább pusztuljanak -el az intézetek, semmint németek legyenek. - -Ezen kivül az összes uradalmakat ellátta uj gazdasági épületekkel. A -birtokrendezést ő vitte keresztül. Mindenféle jótékony, nemzeti és -közczélra többet áldozott négy millió forintnál. Legkedvesebb rokonait -is vagyon nélkül hagyta. Igaz, hogy ők se törekedtek a meggazdagodásra. -Csodáltuk ezt mindig. - -Minden kálvinista jól járt az ő urodalmaiban. Birtokrendezéskor annyi -földet adott egyháznak, papnak, tanítónak, iskolának, a mennyiből úr -lett valamennyi. Még a zsidók is mindig dícsérték. Rájuk parancsolt, -hogy igaz mértékkel jó italt mérjenek, de csaknem ingyen adta nekik az -italmérést. - -– Egyházamé és hazámé az én birtokom, az isten azért bizta rám -kezelését, hogy egyházamnak és hazámnak visszaadjam. - -Ilyen avas nézeteket táplált magában János püspök. Saját személyére alig -költött el évenként néhány száz forintot. - -Volt azonban nagy büne is. Kálvinista embert tett egyik fődirektorává, -Kenessey Pongráczot. Igaz, hogy tekintélye s egyik főtisztviselője volt -a vármegyének magas míveltséggel, nagy vagyonnal s példás becsülettel – -de mégis csak kálvinista volt ő. A többi egyházfejedelem ezt meg nem -bocsátotta János püspöknek se életében, se holta után. - -Badacsony hegyén száz hold szőleje volt. Miért szerzett annyit: annak -története van. - -A természet szépségeit nagyon szerette. Beutazta Európa minden szép -vidékét. Mindenki azt mondta neki, utóbb maga is azt hitte, hogy Nápoly -és Sorrento vidéke a világ legszebb tája. Még Markó is azt mondta neki, -az öreg is, a fia is Florenczben. - -Egyszer bérmaköruton Badacsony vidékére is ellátogatott. Fölment a hegy -tetejére s körülment a hegy vállain is. Egy helyen a bazalt tornyok -alatt, az omlástól nem messzire megállott és körülnézett. - -És a mig körülnézett: lelke előtt végig vonultak a nagy világ legszebb -tájképei. És látta azt, hogy valamennyinél szebb az a vidék, a melyet ő -most lát s az a pont, a hol ő most áll. Lelkét magasztos érzelem -töltötte el s nagy gondolat fogamzott meg agyában. Magához intette -urodalmainak kormányzóját. - -– A mi országunk a legszebb ország s ez a hely, a hol állunk, a világ -leggyönyörübb vidéke. Ide épitsetek nekem lakóházat s fölöttem, a -bazalt-torony tetejére emeljetek egy óriási keresztet a mi Üdvözitőnk -emlékezetére. És vegyétek meg nekem az elpusztult szőlőket és tanitsátok -az embereket az okos szőlőmívelésre. Egykor az idegen nemzetek utazói -ezren és százezren jönnek ide majd, hogy a mikor már minden szépet -láttak: minden szépséget itt együtt lássanak! - -Ugy lett, a hogy megparancsolta. - -Ez volt az a János püspök, a kinek Szentirmay barátom ezt mondta: - -– Kegyelmes uram, a koma öt-hat budapesti barátjával meg akar bennünket -látogatni Badacsonyban. - -A »koma« én voltam. Sok ember volt keresztkomám a vármegyében. Ott még -most is erősebb a »koma«, mint a »vajda«. Tudta a püspök, hogy -Szentirmay is, Kenessey is, az ő kormányzói: keresztkomáim s Kenessey -rokonom is. Mosolyogva mondta: - -– Fogadjátok őket szivesen. Kik azok a barátai? - -– Szász Károly, Gyulai Pál, Salamon Ferencz, Szilágyi Sándor, Nagy -Miklós, Zeyk Ferencz. - -János püspök nagy meglepetéssel és nagy örömmel felelt Szentirmay -Józsefnek: - -– Józsi! tudd meg, hogy ez mind iró, mind kálvinista és mind erdélyi. A -mint egyházmegyém határain belépnek, az én vendégeim. Aztán a becsületet -meg mentsétek. - - - - -SALAMON FERENCZ. - -(Az indulás. – Béla király Névtelenje. – Miként kell megirni a nemzet -történetét. – Mikor Salamon Ferencz követjelölt volt. – A bujdosó -Salamon. – Mikor szép a bölényborju? – A siketnéma beszél. – Meglátjuk a -Balatont.) - -Julius 4-én reggeli 6 órára rendeztem az összejövetelt a déli vasut -budai állomásához. Megjelent valamennyi. Csak Zeyk Ferencz maradt el, a -kinek a honvédminiszteriumban akadt el nem halasztható dolga. És csak -Szász Károly maradt el, a kinek meghalt valami kedves ismerőse s a -család őt kérte meg, hogy a holtat mint lelkész ő temesse el. - -Eljött még Nagy Miklós is. Életében akkor hagyta el először egy hétre a -»Vasárnapi Ujság«-ot. Bántotta is a lelkiismeret mindaddig, mig a -Balatont meg nem látta. Száz irka-firkát vett elő zsebjeiből s nézte, -hogy mit feledett el. S irta irónnal vissza kesze-kusza leveleit s -rettentő utasitásait s adta föl a vasuti postán Tétényben, -Martonvásáron, Fehérvárott, Lepsényben. - -Eljött még Gyulai Pál úr is. A déli vasut indóházának csöndes csarnokait -még sohase verte föl a társalgás zaja annyira, mint a mikor oda Gyulai -Pál ur belépett s ott meglátta Szilágyi Sándort és Salamon Ferenczet. És -a többit. - -Kirobogott a vonat a szin alól. Ennyi erdélyi ember Bethlen Gábor óta be -nem tette a lábát egy csopron Tuladunára. Annak pedig elmult már 256 -esztendeje. - -Öten voltunk. - -Kényelmesen elfértünk az első osztályu szakasz hat ülésén. - -Szilágyi Sándor ritkán ült le, Gyulai Pál úr sohase ült le, Nagy Miklós -pedig mindig az ablaknál állt vidéket látni. A csöndes öregek mi voltunk -ketten: Salamon Ferencz meg én. - -De Salamon Ferencz csak addig volt szótalan, mig a Vértes hegységre nem -került a szó. A vasutról meglátni ennek nyugoti sarkát ott Csókakő és -Moór táján. Itt választja el egy keskeny völgy a Bakonytól. - -Salamonnak a Vértesről eszébe jutott Béla király Névtelen Jegyzője s -arról eszébe jutott a honfoglalás. - -Salamon akkor már történetiró volt. A török hódoltság történetét és -természetét, az első Zrinyieket s a Pragmatica Sanctio történetét akkor -már megirta s irt már akkor egy csomó történeti kisebb értekezést. -Nemzetünk hőskorába még egy oldalról se kapott bele, noha a legrégibb -forrásokat már jól ismerte. - -A Névtelen Jegyzőről nem volt akkor nagyon jó véleménye. Sokat is -vitatkozott e miatt Szabó Károlylyal magán társalgásban. De akkor velem -is kemény vitába keveredett. - -A Névtelen azt mondja a Vértesről, hogy: »nagy erdő az, melyet a -németeknek ott elhányt vértjei után most Vértösnek neveznek«. Salamon -ezt ostoba szójátéknak, Horváth István-féle történetkoholásnak -tekintette. - -Ebben nem vitatkoztam vele. De abban igen, hogy a Névtelen Jegyző hol -született, vagy hol nevelkedett? - -Félig komolyan, félig tréfásan azt mondtam, hogy a hires Névtelen is ott -született vagy ott nevelkedett, hol én, mert »kenyér« helyett ő is -»könyér« szót, a középső »e« betü helyett ő is »ö« betüt használ. -Bizonyitja ezt a »Vertus« szó, melyet a latin betük hiánya miatt -Vertösnek kell olvasni. Ha Vértesnek nevezte volna: ezt le tudta volna -irni latin betükkel is változatlanul. Minthogy pedig »ö« betüvel csak -Somogyban, csak a Mezőföldön és csak Kőrös, Kecskemét, Szeged táján -beszélnek, tehát a nagy Névtelen e három vidék egyikén nevelkedett. -Talán épen az én falumban Mezőszentgyörgyön. - -Akárhol nevelkedett: én többre becsültem, mint akkor Salamon Ferencz. - -Ő azt mondta, ha az elmult időkről egyáltalán nincs krónika: ez nem oly -baj, mintha hamis krónika van. Én azt mondtam, a valódi itélő tehetség -se az igaz, se a hamis krónikát se el nem veti, se el nem fogadja -föltétlenül. - -E szavakkal vetett véget a vitának: - -– Már ahhoz igazán kedvem volna barátom, hogy a honfoglalás történetét -megirjam. Nem is nyugszom addig, mig meg nem birkózom vele. - -Nem is nyugodott addig, de azért még se birkózott meg vele. Nemsokára -bele kapott a főváros történetének megirásába s abba bele is halt. Hanem -azért maradt a honfoglalásról két becses müve. Az egyik arról szól: -mikor foglalta el Árpád végkép e mi szép országunkat. - -A másik arról szól: minő volt Árpád seregének szervezete, katonai -képzettsége, fölszerelése és hadakozó képessége. - -Gyönyörü tárgy. Méltó olyan elméhez, a minő az övé volt. Méltó a világ -legnagyobb elméjéhez. - -Ötven éves volt akkor Salamon Ferencz. Hatalmas elme, mely a dolgok és -tünemények titkainak mélységeig volt képes lemerülni. Nagy kincsekkel -gazdagitotta nemzetünk történelmi öntudatát. De későn jutott eszébe, -hogy történetiró legyen. Abból az ezer tudományból, melyet a -történetirónak tudnia kell, ő már sokat nem tanulhatott meg tökéletesen, -sokat pedig nem tanulhatott meg eléggé. - -De azért nem áll mögötte egyik történetirónknak se. Se azoknak, a kik -előtte, se azoknak, a kik vele és utána éltek és dolgoztak. Elméjének -csodálatos ereje tán valamennyinek föléje emeli. - -A tudomány és cselekvés minden ágában több a nagy buvár, a remek iró, a -nagy ember, mint a történetirás terén. Mert a történetirónak a nemzetet -s a nemzeti életnek korszakait hiven s költői ihlettel kell kora elé -állitania. - -Mi az: hiven? Mi az: költői ihlettel? - -A nemzet hadakozik, kormányoz, törvényeket alkot, vallásos életet él, -vagyont gyüjt, mivelődik s büszke önmagára. - -Tehát van neki hadvezére, államférfia, törvényhozója, egyháza, -tudománya, költészete és vagyona s mindezen felül van faji jelleme. A -hogy él, a hogy szeret, a hogy imádja az istent és az asszonyt és a -becsületet, a hogy az erényt és a bünt gyakorolja, a hogy fél valamitől -s a hogy a világ első nemzetének érzi magát. - -De hát ki az a történetirók közül, a ki elsőrangu hadvezér, államférfi, -törvényhozó, hitvalló, bölcs és költő tudott lenni? Vagy a kinek -módjában állott mindezek müködését közvetlen közelből látni, megfigyelni -s megbirálni? - -A ki nem igazgatott községet vagy vármegyét s nem kormányozta az -országot: miként értheti az meg Szent István, Szent László és Könyves -Kálmán korát, alkotásait, erkölcsét és törvényeit? - -A ki nem ismeri utolsó gombig és zsinórig a mai huszárt: miként -ismerhetné az Árpád hadseregét? - -S a ki azt nem érzi minden csöpp vérében, a mit a költő Zrinyi érzett és -hirdetett, hogy sohase volt nemzet a világon, mely a magyarnál derekabb -lett volna: miként lehetne az a magyar nemzet történetirója? - -Ez már a költői ihlet kérdése. Ha nem fönséges hősköltemény a megirott -történet: nem méltó az akkor a magyar nemzethez. Nagy történetirói -voltak a hellen népnek, de egy se érte el, egy se közelitette meg -Homert. Ő a hellen fajnak egyetlen igaz történetirója. - -Ismerem én azt az ezer ellenvetést és kifogást, mely ugy zúg felfogásom -ellen, mint a darázsraj. De nem törődöm vele. Mert nem igaz egy se. - -Nemzeti történetirónk még nem született meg. Még Salamon Ferenczben se. -De ő legalább érezte, milyennek kell annak lenni. - -Nyelve nem volt zengő. Nem volt simán hullámzó. Macaulayt és -Tocquevillet meg se közelitette. De nem járt közel a római történetirás -remekeihez se. Gondolatai tiszták, mélyek, egészek, de azok alakjai nem -dallamosak; sohase látszik meg a költő keze azon az alakon, melyben -gondolatát elénk állitja. - -De olyan elme, mint az övé, idáig el se juthatott. Ő feldolgozásra -semmiféle anyagot készen el nem fogadott. Minden anyagot megvizsgált -előbb, hogy valódi-e az? S a mellett és a miatt még gyüjtő és buvár -törekedett lenni. Gondolkozása és tanulmánya csaknem egészen birálattá -és elemzéssé alakult át. S valósággal fiatal korának legtöbb irodalmi -munkája is birálatból áll. - -A ki mindig birál és csupán csak birál: az nem kellemes lélek. De -Salamon lelke csupa báj és kedvesség volt nagy elméje daczára is. Akkora -volt benne a gyöngédség, gyermekkedély, emberszeretet és magyarság. - -Alacsony, zömök termet, előrehajtott fejjel. Menése tétovázó, keze -mozdulatai nehézkesek, ügyetlenek. Arczbőre cserszinü és sötétbarna, -szemei aprók, villogók, sötétek. Szeme fehére nem látszott a pillák -miatt, de szemei örökké mosolyogtak, még akkor is, ha haragra gerjedt. -Tatárjellege volt az egész arcznak s a ki találkozott s futólag beszélt -vele: nagyon megtisztelte volna azzal, ha benne egy falusi kálvinista -tanitót ismer föl. Egyébként egy jóképü miskolczi csizmadia alakja állt -benne előttünk. - -Pedig a történet nehéz kérdéseinek földeritésében a nagy gondolkozók -közé tartozott s büszkén vallaná magáénak a világ minden nagy nemzete. - -Elmondom gondolkozásának egy iczi-piczi történetét. - -A csucsai ütközetben sulyos sebet kapott. Ezzel befejezte honvédéletét, -függetlenségi harczunkban viselt dicső, de névtelen szerepét. Talán -eljutott a káplárságig, talán a hadnagyságig, talán addig se. Sohase -kérkedett honvéd dolgaival. Mikor Tordán, kedves városában fölléptették -képviselőjelöltnek: ellene föllépett Tisza László. És győzött is, -minthogy Tisza Lászlóról elbeszélték kortesei, minő vitéz honvéd volt, -minő hősiesen harczolt s mennyi sebet kapott Moórnál. Harmincz év előtt -ilyen érvnek győzni kellett Tordán. Hiába ismerték, hiába szerették -Salamont: Tisza László győzött, mert ő vitéz honvéd volt. Boldog idő, -nemes férfiak, dicső nemzedék, mely bizalmát tünődés nélkül ruházta a -vitéz honvédre. - -Választás után busan beszélgetnek barátai Salamonnal a bukásról. - -– Hejh barátom, ha te honvéd lettél volna csak egy napig is! - -– Hiszen voltam én félesztendeig. - -– Ne beszélj no! Voltál-e csatában? - -– A Mezőségtől Csucsáig valamennyiben. - -– Ne te ne! De csak már sebet kaptál volna! - -– Hát hiszen Csucsánál ágyukerék törte össze a lábamat, mikor elvettük a -némettől. - -Barátai ugy rohantak neki, mint az oroszlánok. - -– Hogy nem tudtad te ezt nekünk előbb megmondani? Hiszen akkor ebben is -eléred te Tisza Lászlót! - -Salamon elnevette magát. Hogy ő ugy megtréfálhatta barátait, szülőföldén -való gyermekpajtásait. Akiknek még akkor sem mondta el honvédérdemeit, a -mikor képviselősége függött attól. A mikor barátai csak azzal győzhettek -volna. - -Kolozsvárott állott be honvédnek. Sulyos sebének hosszu gyógyulását is -ott várta be. Tordai barátai mind honvédek voltak szintén, ki erre, ki -amarra. Hogy tudhatták volna azok Salamon honvédérdemeit? - -A harcz végén nem volt kenyere s nem volt fejét hova nyugodtan -lehajtani. Fölkerekedett, hogy el-kiszáll majd Magyarországra tul a -Királyhágón. - -Négy forint a zsebben, egy pár váltó fehérnemü az iszákban, félig viselt -tisztes fekete ruha a testen, egy melegebb köcze, amolyan félig felöltő, -félig köpenyeg a vállon: igy indult utnak Salamon Ferencz, hogy -hóditson, foglaljon, éljen, jövőt biztositson magának. - -Szerencsésen elért Nagy-Váradig s mire odaért: szerencsésen elfogyott a -pénze. - -Ennek is volt egy kis oka. - -A Királyhágón a csucsai magaslatra gyalogszerrel bandukolt föl. A -történetiró ösztöne támadt fel benne. Igazán meg akarta nézni a csucsai -ütközet szinhelyét. Át akarta tekinteni a »terepviszonyokat«. - -Itt állott a központ, erre-amarra a balszárny és jobbszárny. Föntebb a -főhadiszállás, a hol a csata alatt ittasan szunyókált a hadvezér ugy, -hogy Dobay őrnagynak kellett átvenni a honvédsereg vezérletét. - -A jobbszárny egy csapatja, kétszáz vörös sapkás fönt a Sebes-Kőrös -balparti magaslatán. Hat ezer oláht ver szét, a ki oldalt és hátba -szeretné támadni a magyar sereget. Lent a befagyott Körös medrén egypár -század vasasnémet robog előre, mig vezénylő főtisztjét két honvéd -szuronyhegygyel le nem veszi a lóról. - -Szemközt a német sereg központja kétszeres erővel. Itt egy üteg, ott egy -üteg. Köröskörül hó, zuzmara, csikorgó hideg. A kéz odafagy puskacsőhöz, -kardmarkolathoz. Magyarország történetirója megáll s édes és keserü -érzéssel keresi azt a helyet, a hol rohamra ment, a hol az ellenség -ágyuját elfoglalta s a hol piros vére kihullott a hóra. - -Megáll, körülnéz, apró fekete szeme messze-messze révedez az erdőkön és -bérczeken át. Lelke visszaszáll a Rákóczyak, Bethlenek és Hunyadyak -korába. - -Pákh Albert mindig azt mondta: Salamonnak bivalyborjuhoz hasonlit az -arcza. Nem volt igaza Pákh Albertnek. Én is jól megfigyeltem. Inkább -hasonlitott a bölényborjuéhoz, de nem az ujvilági hanem az óvilági -bölényéhez, a melynek utolsó sarja 1808-ban halt ki Erdélyben. Nem az a -hátraálló homlok és hideg, merev szem, mint a bivalynál, hanem az a busa -homlok, széles arcz, csillogó szem, mint a bölénynél. - -Akár bivaly, akár bölény: csunya arcz férfinak. Hajh de fenséges -szépségü arcz az, mikor a magyar ifju lelke tele van hazája dicsőségével -és fájdalmával s a mikor megáll ott a csatatéren s elnéz vissza kis -hazája bérczeire s elnéz előre a Tisza-Duna sikjaira s honfiérzetének -rózsás ködén át dicsőnek látja a multat s nagynak és boldognak a -magyarok jövendőjét! Csak istennek arcza lehet olyan szép, mint akkor az -ifju bujdosóé. - -Nem önmagára gondol. Pedig zsebje üres, lába fáradt, nem tudja: mit -eszik s hova hajtja le fejét holnapután. Mégse magára gondol, hanem -arra, hogy ha már az oláht, a szászt, a horvátot, a ráczot, az osztrákot -és az oroszt legyőzhettük volna s most fénylő lobogóval vonulnának -büszke csapataink az ország fővárosába diadalmi hálát adni a magyarok -istenének! - -– Hó! Megállj! Ki vagy? Hol a passzus? - -Zsandárok jönnek, eléje állanak s kemény hangon kérik tőle az igazságot. - -Oda adja s oda ad még egy forintot is. - -– Azt láttam ki a szemükből, hogy valami csavargónak néznek. - -Igy fogyott el utolsó krajczárja is, mire Nagy-Váradra ért. - -Ott Lukács Györgygyel találkozott. Ugy emlékszem, őt emlité. Annál volt -és pihent pár napig. - -Ott értesült arról, hogy özvegy zsidó asszony ott a Körös partján -nevelőt keres fia mellé s igér szállást, mosást, élelmezést, fütést, -világitást s havi tiz forint fizetést. Özvegy Jakabnénak hitták a jó -asszonyt. - -Salamon Ferencz itt maradt s elfogadta ezt a fényes állást. Bujdosó -honvédnek fényes volt ez. Pestig jó lesz egyik pihenőnek. - -Két fiu volt a háznál. - -Az egyik ép, egészséges. Ez volt az idősebb, talán nyolcz-tiz éves. E -mellé kellett a tanitó és nevelő. Orvosnak szánták, azzá is lett, ma is -él. - -A másik pár évvel fiatalabb. Ez siketnéma volt, istennek nyomorékja. Ezt -nem szánták semminek. - -E siketnéma kedvéért mesélem el ezt az egész történetet, hogy tanuságot -tegyek Salamon Ferencz elméjéről s emberszeretetéről. - -A tiz forint havi fizetésért tanitotta az idősb fiut. Gondosan, -lelkiismeretesen, a kötelesség egész érzetével. De maradt még ideje -elég. S eszébe jutott, hátha azt a szegény kis siketnémát megtanitaná ő -beszélni. Hisz a siketnéma nem sokkal különb lény az eleven bodzafánál, -hátha lehetne belőle okos állatot, beszélő embert alakitani? - -A siketnémát ötven év előtt is tanitották már arra, hogy a gondolatot -lehessen vele közölni s hogy ő is közölhesse mással. A kézfej öt ujjának -változata képezte a huszonöt-harmincz betüt. A betükből szavak s a -szavakból beszéd és társalgás. De arra, hogy a siketnéma hangos beszédre -legyen képes, még nem gondoltak. Lehetetlennek tartották. - -Salamon Ferencz tünődött: miért volna ez lehetetlen? Gégéje, hangizma, -nyelve, szája, ajkai a siketnémának is olyanok, mint a beszélőnek. -Tüdeje is rendesen fujtat. Csak ki kell a módját a beszédnek találni. - -Ő kitalálta. - -A szegény fiu elé tartott egy botot. Ugy tartotta eléje, mintha mondta -volna neki: ide nézz fiam ez bot. - -Akkor ujjával saját ajkára mutatott s kimondta a szót: »bot«. - -Mikor az ember e szót kiejti: két ajkát erősen összeszoritja s aztán a -levegő kirobbantása közben nagy hirtelen kinyitja, de ugy, hogy a két -ajk közepén támadjon a nyilás, melyen a levegő kirohan. - -Az élesen figyelő gyermek nézte az ajkak mozdulatát. S megkisérlette -utánozni. Tiz, husz kisérlet után eltalálta. S mikor eltalálta: Salamon -elismeréssel helyeselte s a fiu vállát megveregette, fejét megsimogatta. - -A »bot« után jött a »fa«, azután a »mama«, azután a »macska«, »kutya«, -»szem«, »ágy«, »nyelv« s igy tovább. Az első hónapban 14 szónak -kiejtésére tanitotta meg. - -Összesen ötszáz szóra törekedett megtanitani. Sikerült. A szavak a -legközelebbi környezetre vonatkozó közhasználatu szavak voltak. Minek is -több? Müller Miksa szerint a hegyi angol parasztnak, a ki falujából -sohase lép ki, háromszáz szava van. Egy szegény siketnémának untig elég -ennyi is. - -A fiuból betüszedő lett s talán ma is él. De az egész Jakab családban, -de az egész Nagy-Váradon senki se tudja, minő hires és nagy ember lett -abból a szegény bujdosóból, a ki azokat a zsidó gyerekeket oly nagy -szeretettel tanitotta. - -De másutt se tudják Salamon Ferencz találmányát. - -Ma már száz intézet van a világon, a hol a siketnémákat igy tanitják. De -a tanitás története Salamon nevét nem ismeri. - -Hanem mikor ott hagyta a nevelői állomást, az asszony húsz forint külön -jutalmat adott neki elismerésül. Ezzel jött Pestre és ezzel ment még -Nagy-Kőrösre is tanárnak, hol nyilvános életének második és igen kedves -állomása volt. - -Elhagytuk Székesfehérvárt, tovább zakatolt velünk a vasut, elhagytuk az -én falumat Mezőszentgyörgyöt s gőzkocsink felcsavarodott velünk a -Balatonpart aligai magaslatára. - -Érdekes a Balatonnak itt a partja. E partot egyes részei szerint más meg -más név alatt ismeri a vidék. - -E nevek is furcsák. Gamásza, Világos, Aliga, Akarattya, Csittény, -Kenese, Máma. Mindegyik a partnak egyik érdekes részét jelenti. Régi -nevek, régi szavak. Ugy tetszik, mintha Árpád magyarjai már itt találták -volna. Legrégibb magyar okirat a tihanyi apátság alapitó levele. A -korábbi keletüek vagy másolatok, vagy hamisitványok. Ez igazi. S e -szavak közül egy-kettő már ebben a levélben is előfordul. - -A mikor a vasut már fönt robog a parton egy mély bevágásban: egy helyütt -a világosi földszakadéknál egy pillanatra elénk bukkan a Balaton. Nagy -Miklós rögtön oda állt az ablakhoz s szemeit kimeresztve bámulta a viz -tükörét. De csak egy pillanatig. Ujra bevágás jött és csak pár percz -mulva szünt meg az akadály. Attól kezdve Nagy Miklósnak nem lehetett -többé szavát venni. Elfelejtette Erdélyt. Elfelejtette a Pojnik-almát és -a tordai pogácsát. Elfelejtette a »Vasárnapi ujság«-ot. Csak bámulta a -vizet. - -Gyulai Pál urra nem tett nagy hatást. Vagy ha tett is: el nem ismerte -volna a világért. Mert, hogy ő elismerjen valamit, a mi hiányzik az -Akadémia kiadásai közül, »olyan nincs«. - -Salamon Ferencz is némán gyönyörködött, de annál többet kérdezősködött -Szilágyi Sándor. - -Szilágyi azt kérdezte: hajókáznak-e a parti lakosok? - -– Azok bizony nem hajókáznak. - -– De hát hogyan érintkeznek egymással? - -– Nyáron sehogy, télen a jégen át. - -– Fürödnek-e? - -– Azt ugyan nem cselekszik. - -– De hát mire használják ezt a nagy vizet? - -Salamon felelt meg helyettem. - -– Ez bizony Sándor se ló, se szamár, hogy terhet rakjanak rá. - -Várjatok csak erdélyiek, majd máskép beszéltek ti a Balatonról két nap -mulva! - -A vaskocsi fent robog a magasban. A part 60–70 méter magas s oly -meredek, mint a fal. Oldala tele a parti fecskék és varjak lyukaival, a -hol fészkelnek. - -Lent a vizszélen selyem szőnyeg és sima fövény, melyen messze-messze be -lehet menni a tiszta vizbe a nélkül hogy elnyelné az embert. -Közben-közben keskeny sávokként zugó nádasok. Azontul a nagy viz tükre, -a tulsó parton ködbe és távolba enyésző hegyek. - -Ezer és ezer vizi madár a nádason belül. Tarka libucz, fehér sirály, -szürke vadlud csapatokban. Itt-ott egy-egy gém áll őrt mereven, -mozdulatlanul feltartott fejjel. Minő kedves zaj volna a madarak -csevegése, ha nem zugna-zörögne ugy a gőzkocsi! - -Száz szinü pompában játszik Nagy Miklóssal a vízszin tüköre. -Ezüst-fehér, halavány-kék, haragos zöld, égszin, barna-kék óriási -foltonként és vonalanként váltakozva. Itt állandó, amott változó, itt -eltünik, amott felbukkan egy-egy szinárnyalat. Nagy Miklós nem érti. -Mert ő csak a vizet nézi s az eget nem nézi. Pedig az ég s a Balaton -vize együtt sir és együtt nevet, együtt derül és együtt borul, együtt -mosolyg, együtt haragszik. Mint a hű szeretők és igaz hitvesek. Ha az -egyiknek nézesz a szemébe: tudod már mi van a másikban is. - -A tihanyi templom tornya s az akarattyai nagy szilfa farkasszemet néznek -egymással. Melyik vénebb, melyik magassabb, melyik fenségesebb? Emberkéz -épité az egyiket, istenkéz a másikat. - -Erdélyi barátaim figyelmét oda irányoztam a nagy szilfára. - -– Oda nézzetek! - - - - -A MAGYAROK FÁJA. - -(A csárda. – A fogas király. – Az öreg szilfa. – Melyik rosszabb: a -török-e vagy a német? – Kinek hány őse van? – Van-e még magyar, van-e -még zsidó. – Papi birtok, zsidó birtok.) - -Ott áll a fa, az ős, öreg szilfa, az akarattyai magaslaton. Földje, maga -büszkén néz szét a messze világba. Egyik oldalán a csittényi szőlős -gunyhó, másik oldalán az akarattyai csárda, nehány puskalövésnyire tőle -mindakettő. - -Csárda egykor, pusztai lakás ma. - -Hova lettek a csárdák? Hova tünt el a csárdai élet? - -Gyermekkorom sok emlékét őrzi a csárda. Ugy megőrzi, alig jut belőle ma -már magamnak is. A hogy elmult a gyermekkor, ugy mulnak el a csárdák, -ugy mulnak el az élet emlékei. - -Őskeleti, ősmagyar intézmény a csárda. Talán a hunok, talán az avarok -még nem ismerték. Az a Priszkosz követ, a ki Attillánál járt, nem beszél -csárdáról. Mikor társaságával letelepedett éjszakázni, nem csárda mellé -telepedett. Ha lett volna akkor csárda, hun vezetője oda vitte volna -éjjeli szállásra. S mikor jött a vihar és záporeső s a görög urak feje -fölül elvitte a sátort s uti málháikat belesodorta a szikes tóba: a -csárdához menekültek volna eső elől, éhség elől, szomjuság elől. - -Ősmagyar szó a »csárda« is. Hiába akarják tőlünk elvitatni polyákok, -törökök, déli szlávok. Meglehet, igaza van Vámbérynek, hogy őseink a -persáktól tanulták el a szót és az intézményt. Meglehet, hogy persa -nyelven azt jelenti a szó: ágas szin. Bizonyos, hogy őseink hozták -Európába. - -A hol ivóviz van: oda kutat ásnak. Közelébe ágas szint, leveles szint -állitanak. Az ágas szin mellé egy kis putri vagy hajlék: ebből a három -épületből áll a csárda. Nem oly fényes, nem oly szilárd ugyan, mint a -balbeki napisten templomának romjai, de czéljuk, rendeltetésük ép oly -kegyes, ép annyira istennek tetsző. - -Keritése nincs, kapuja sincs. S ha nincs kapu: be se lehet zárni senki -előtt. Szabad a bejárás, szabad a megszállás mindenkinek. - -Nem is az emberért, inkább a lováért készült. Az ember türheti az -éhséget, szomjuságot; jóravaló ember lovát éhezni, szomjazni nem engedi. -Megitatja a kutnál, beállitja árnyékba a szin alá, vet neki egy marok -szénát, zöld füvet vagy eleséget s pihentetés után ugy megy tovább. Maga -az ember bemegy, vagy be nem megy a csárdába: nem tartozik a dologhoz. -Árnyékért, pihenő helyért, itató vizért ugy sem szabad pénzt elfogadni -magyar embernek. Csak németnek szokása lakat alatt tartani a vizet és -födeles árnyékot. - -Erős igazsága van a németnek, de erős és szép igazsága van a magyarnak. -Hisz a ló gazdája azért egy hajtóka italra vagy többre mégis csak benéz -a csárdáshoz is. Ez a csárdás haszna. De azért, hogy fáradt állat -megpihenjen, szomjas állat elverhesse szomját, hasznot huzni -embertelenség. - -Ott volt még az én gyermekkoromban a czinkotai, a pinkóczi, a tekeresi, -a gamászai, az akarattyai, az alsó dakai, a felső dakai, a geleméri, a -füzfői, az almádi csárda. Egy pár még ma is fenáll, ma is csárda. Busul, -szegénykedik, csárdása gazdaságból éldegél, vendéget alig lát, utas -ember elkoczog mellette, a muzsikus czigány rá se gondol többé, hanem -azért mégis csárda. Urasága csárdának felejtette. A legtöbbje gazdasági -tanyává alakult át. A pinkóczi csárdát a nemes vármegye pusztittatta el -ott a hodosi erdő mellett. De végkép kipusztult már a hodosi erdő is. -Bokros tölgyeinek semmi nyoma többé. - -Az akarattyai csárda se csárda már több mint negyven esztendeje. - -A Balatonnak ezt a részét Balatonfőnek nevezik. A balatonfői partok azok -a magas és meredek partok, a melyekről már megemlékeztem. Azt a -magaslatot, a mely az akarattyai csárdához fölvezet, Tikacs néven -nevezte el az őslakó. - -Erre szoktak szüleim nyaranta a balatoni fürdőre járni az akarattyai -csárda aljába. - -Egy mély szakadás van itt a nagy partok között, mintha óriási vizmosás -volna. Itt le lehet szállni a vizhez. Ide jön vasárnaponként száz meg -ezer kocsival a Mezőföld népe, kivált aratás és cséplés után fürödni, a -cséplés és nyomtatás porából kitisztulni. Ellepik a sekély vizet a -nádason kivül. Ha a partról a magasból néznők: ugy tünik elénk a sok -emberfej, mintha télen óriási varjusereg lepi el a havas mezőt. Mert -kopasz embert és szőke embert a Mezőföld alig ismer. Fürdő után körbe -telepesznek az összevalók, előszedik a pogácsát, sonkát, kulacsot s jó -kedvvel beszélik egymásnak, ki milyen mélyen ment be a vizbe. Uszni nem -tud senki. Azt pedig mindenki tudja, hogy a ki nyakig érő vizbe bemegy, -ha uszni nem tud, többé vissza a maga erejével nem jöhet. Beszivja a -Balaton. - -Apám tudott uszni. Megtanulta gyermekkorában a szilasi uszólápon. Ma már -ez sincs meg az ősi telken. - -1851-ben történt az eset. Lementünk fürödni. Anyámnak nem volt szabad a -nyilt vizen fürdés, de ő is eljött s egy pokróczon leült a homokos -partra. - -Apám beuszott a nádason belül s a mint ott lubiczkol, jön vele szemközt -lassu mozgással egy termetes hal. Vagy a hullám hányta, vagy a szellő -tolta, de a viz szinén jött feléje. Első pillanatra nem ismerte föl. -Akkora volt mint egy jókora harcsa, de se bajusza, se pikkelye. - -Mikor közelért hozzá: kitért előle. Nagy hallal szabad vizben, puszta -kézzel viaskodni nem okos ember dolga. De a mint mellette uszkált, -észrevette, hogy a hal tátogat s többet fekszik oldalán, mint hasán. - -Haldoklott a gyönyörü állat. Nem volt semmi sértődése, haldoklott öreg -kora miatt. Apám a kopoltyuja alá tette balkezét s jobb kezével -iparkodott kifelé vonszolni. Haldokló állattal könnyü lesz elbánni. - -Csakhogy az a haldokló állat a fogaskirály volt s a király akkor is -hatalmas, a mikor haldoklik. - -De azért kihozta. Egyet-kettőt vetett magán ő felsége, de apám erős -ember volt, keményen fogta, kivezette a lábolható vizig; ott ölébe vette -s anyám lábához oda tette a homokra. - -Negyven fontos óriási fogas volt. Mióta uralkodhatott már a vizek -mélységein: nem tudják azt a tudósok. Hálót, szigonyt, erősebb -ellenséget el tudott kerülni. Szerencsésen eljutott az emberi kor -legvégső határáig. - -Hanem hát mégis csak király volt, a ki fogát se könnyen, se ingyen oda -nem adja. - -Ott feküdt anyám lábainál. Életnek jele nem látszott már rajta. Anyám -minden gondolat nélkül czipellős lábafejével megérintette az orrát. Erre -egy szempillantás alatt mélyen bekapta anyám lábafejét s irtóztató -fogait összeszoritotta. - -A sikoltásra apám oda ugrott, letérdelt s két kezével megkisértette a -fenevad állkapcsait szétfesziteni. De roppant ereje se volt erre képes. -Talán a test sikossága miatt se tudta egész erejét kifejteni. De -hihetetlen erő van a hal állkapocs-izmaiban. - -Anyám a fájdalom és ijedtség miatt elájult. Mi gyerekek meredt szemmel -néztük a küzdelmet. Apám kegyetlenül káromkodott s oda kiáltotta -kocsisunknak: - -– Hozd ide a kalapácsot. - -Bükky István volt kocsisunk. Öreg, pupos, régi hü cseléd. Oda czammogott -a kocsihoz, a tarisznyából kivette a kalapácsot s átadta apámnak. Csak a -kalapács vasával lehetett a haldokló vagy talán már halott állat -állkapcsai közül anyám lábát kimenteni. - -Szerencse, hogy akkor nem volt még félczipő vagy kivágott czipő. De igy -is nagy sebje volt anyámnak. Rögtön öltöztünk s mentünk fel a csárdához. -Ott apám finom törkölypálinkával kimosta s aztán bekötözte a sebet. -Begyógyult szerencsésen. - -Hanem az eset miatt mégis csak elmaradt a nagy szilfa látogatása. Pedig -e napra már előre kitüztük. Elmegyünk tövébe, megmérjük területét, -leülünk árnyékába, megszámláljuk főágait. - -A mi elmaradt akkor: megcsináltuk máskor. - -Csodálatos alkotása a természetnek. Dereka, főtörzsöke csak ember -magasságnyi. Tehát nem volt társa közelben soha, nem versenyezett -senkivel, vele se versenyezett senki. Születése óta magánosan állt ott a -dombtetőn büszkén, védtelenül, viharok és villámok ostromában. Ha lett -volna társa vagy szomszédja: magasbbra nőt volna törzse s nem fejtette -volna ki oly gyorsan, oly közel a földhöz koronáját. - -A magyarnak szilfa a nemzeti fája. A német elfoglalta a tölgyet, a -lengyel a fenyőt, az olasz és franczia az olajfát. Ezer falu, város, -halom, dülő, határrész viseli nálunk a Szilas és Szilágy nevet. S a hol -ez a név van: ott magyar lakik, ott magyar telepedett meg ezer év előtt. - -Mert a magyar csak a rónát, csak a sikot, csak a végtelent szerette. A -minthogy a lova is azt szerette. Van fája a siknak is. De csak puha -fája. A nyár, a füz, a rekettye. Szilaj fája csak a szilfa. Erős, -kemény, szivós, hatalmas, viharokkal szembeszálló, a mit hajdan -szilajnak nevezett az irodalom is, a népnek nyelve is. Gyümölcsöt nem -terem, de éjszakára tanyát ad varjunak, seregélynek. A villám kikerüli s -ha beleüt is, nem árt neki. Legmagasabb csucsára odaszáll a turul madár. -Onnan nézi a napot s a legelésző és ficzánkoló ménest. Ágából, fiatal -hajtásából faragták őseink az ijjat. Századokon át él. Kora miatt kihalt -szilfát még senki se látott. - -Az akarattyai szilfa messze lát. Északfelé a Bakony csucsai, az Iszka, a -Bögre, a Papodtető, a Halyag, a Hárságy, a Kőröshegy zárják el látó -körutját. Napkelet felé Fehérvár aranyos tornyait és Szegzárd hegyeit -látja. Dél felé a Mecsekig néz s napnyugat felé Tihanyon keresztül -Badacsony büszke tetejére száll tekintete. A tihanyi réven át pedig -végig néz a Balaton szinén s nem látja partját sehol, mint a tengernek. - -Milyen régi ez a fa! Meg nem lehet mondani. Az 1532-iki kenesei -országgyülés már ott látta, ott találta. A Batthyányi, Tahy, Zalay, -Nádasdy, Majláth, Csányi, Bottka, Forgách, Apponyi, Zay, Pósa, Horváth, -Mérey, Kőváry, Kisfaludy, Boronkay, Niczky, Sittkey, Bessenyey ma is élő -nemzetségek öregei, föbbjei apródaikkal, kisérőikkel, huszáraikkal -lombjai árnyékában poroszkáltak el, a mikor a kenesei országgyülésre -gyülekeztek. Hát a már kihalt fényes nemzetségek! - -Csak pár év előtt hullott el Mohácsnál a nemzetnek hős serege. Az előtt -egy király is sok volt, most két királya volt a magyarnak. És két örök -ellensége. A német és a török. Egyik jobban pusztitotta mint a másik. - -Az az öreg fa ott a parton jól hallotta, a mint az ország bölcsei és -vitézei a fölött tanácskoztak: melyik jobb, melyik rosszabb? A török-e -vagy a német? Melyikkel tartson a magyar? A törökkel-e vagy a némettel? -Nem jobb volna-e mind a két királyt elkergetni s felállitani a szabad -köztársaságot s nemzetül szövetkezni a hatalmas törökkel? - -Öreg szilfa: te hallottad ezt a tanácskozást. A te lombod belesusogott, -a te lombod belebólintgatott ebbe a tanácskozásba. Azóta negyedfélszáz -esztendőn keresztül látod feljönni és lenyugodni a napot a magyar nemzet -feje fölött. Végig nézted a törökkel és a némettel lezajlott keserü -küzdelmeket. Láttad győzelmében, láttad bukásában nemzetünket. Sokszor -elbuktunk, mindig feltámadtunk. Öreg szilfa: te sokat tapasztaltál. És -mondd meg nekünk most már: melyik szónak volt igaza 1532-ben? És mondd -meg nekünk azt is: szaporodott-e bölcsességünk 1532 óta? Meg tudnánk-e -azokra a kérdésekre ma igazán felelni? - -De hát hagyjuk ezt a dolgot öreg szilfa. Ugy se tudod, miért beszélek én -rólad annyit. Hiszen rólad semmit se tud a főváros közönsége. Téged föl -nem keres nyaraló közönség. Emlékeztető jel nincs függesztve rád. -Korhadt oldalaid, korhadó ágaid nem őrzi a kegyelet. Isten számában élsz -s nem az emberek gondozásából. Meg kell mondanom őszintén: miért -beszélek én rólad annyit. - -Azért, hogy tanubizonyságul hivjalak: miért pusztulnak oly gyorsan -gyökeres nemzetségeink. - -Mert te tudod azt a legjobban! - -Közbeszéd, mindennapi szójárás ez: »régi család, gyökeres nemzetség«. -Mit tesz ez? - -Bizony nem azt teszi: kinek hány őse van. Mindenkinek egyenlő számu őse -van. Annak a Szemerének, a ki Huba nemzetségéből származik, nincs több -őse, mint annak a drótos tótnak, a ki csak annyit tud őseiről, hogy az ő -neve Janó, apját, anyját nem ismerte s mint talált gyereket közköltségen -nevelte föl Nyitramegye valamelyik jólelkü kis tót községe. - -A Neander-völgyi koponya lehet fél millió éves vagy lehet százezer éves. -Vitatkozzanak fölötte a tudós emberek. Nincs az az uralkodó s nincs az a -koldus az ó világban, a ki teljes joggal azt ne mondhatná: ez a koponya -az ő ősének koponyája volt. - -Ősi család az, mely egy birtokon több nemzedéken át megmarad. A birtok -az ősi s nem a család. A ki azt mondhatja: ez a birtok a hetvenhetedik -öreg apámé volt: az igazán ősi család. Ilyen magyar természetesen nem -lehet, minthogy Árpád apánkig a kinek legtöbb öreg apja volt, annak se -lehetett több harminczháromnál. - -Csak az ember öreg, az idő mindig fiatal. Sokan vannak, a kik -családjukból öt nemzedéket ismernek egy időben, a kik öreg apjukat és -unokájukat egyszerre láthatják. Ez egy élő nemzetség. Ilyen hat -nemzetség Árpádig ér föl. Nem is olyan nagy dolog. - -Mi magyarok ezeréves nemzet vagyunk. Mert csak ezer év óta van állandó -birtokunk. - -Hát a zsidók? - -Az öreg Mózes ugy 1200 körül élt Jézus előtt. Száz-kétszáz évvel -több-kevesebb nem igen számit. Ha mi magyarok ezer évre számitunk -vissza: a zsidók háromezer évre számithatnak. Joguk van hozzá. Ma is van -elég zsidó, a kinek egyenes őse vályogot vetett Egyiptomban és papucsot -kötött Babilonban s a ki tisztán örökölte századik ős apjának vérét, -szemeit, szakálát, természetét. Azért mosolygok én azon, ha hallom, hogy -nincs már Árpád magyarjától egyenes ágon tiszta vérrel származott magyar -ember. - -Ostoba beszéd. - -Mintha az a tizenöt ezer kemény legény, a kivel Árpád berontott -Európába, mind valamennyi idegen vérrel keveredett volna unokáiban! - -»Korcs volt anyja vére s más faj állott a kidőlt helyére.« Ezt mondja a -költő. De a költő csak a főurakról beszél, a kiknek hegytetőn volt -kőváruk. S a magyar nemzetet nem főurai tartották fen. Faját, jellemét, -tiszta vérét, zömök alakját, széles arczát, eszes tüzes szemét nem a -főurak őrizték meg. A tiszta magyar faj gerinczalkata is egészen más, -mint a magyar főuraké. - -A magyar főurak jellege hosszukás arcz, keskeny orr, hideg szemek, -hosszu kéz, gólyaláb, vegyes szin s olyan gerinczhajlat, mely a vesék -táján nem elég mély. Az ős magyar gerincz hajlottabb, mint a magyar -főuraké, tehát az ős magyar termet egyenesebb és nyalkább, mint a hogy a -főuraknál látjuk. - -Csak Erdélyben van még tiszta magyar származásu főur. A Kemények, -Bánffyak, Bethlenek közt még feltaláltam Árpád egyik-másik -huszárhadnagyát. A legnagyobb vagyonu magyarországi főurak kétszáz év -óta habsburgi főnemes elemekkel vannak százfélekép összeházasodva. - -A mint a gothai könyv bizonyitja. S a mint a természetök és testalkatuk -még jobban bizonyitja. - -De térjünk vissza hozzád akarattyai öreg szilfa! - -Van a magyarok közt ősi család, noha csak ezer év van mögöttünk. - -De nincs a zsidók közt ősi család, noha három ezer év van mögöttük. - -Mert Magyarországon nincs olyan zsidó birtok, mely a harmadik nemzedéken -át volna egy család kezén. - -Azt mondják, nem is lehet, hiszen csak ötven év óta szerezhet zsidó -ember ingatlan birtokot. - -Majd megfelel erre az öreg szilfa. - -Tul a Dunán régi példabeszéd, hogy papi örökség, zsidó örökség nem száll -át a harmadik izre. S az is régi példabeszéd: könnyen szerzett jószág -hamar elvész. - -A gyermeknevelés nagy igazságainak torzképét tárja elénk a két -példabeszéd. - -Tul a Dunán van egy érsek, öt püspök, öt-hat gazdag apát és prépost s -vagy hatvan gazdag kanonok. Tehát mintegy hetven nagy szerző. - -Kétszáz év óta gazdagok a magyar papok. Az előtt nem voltak gazdagok. Ha -tizenöt évet számitunk egy papi beneficziumra, kétszáz év óta csak tul a -Dunán legalább ezer nagy szerző pap élt. Tehát legalább ezer családnak -kellett volna meggazdagodni, vagy tisztes vagyont szerezni. - -S mindössze sincs öt család, mely vagyonát papi örökségnek, papi -szerzeménynek tekinthetné. Pedig nem kell ám azt hinni, hogy minden nagy -szerző pap kegyes alapitványra adta pénzét. Nagyon sok tette, de nem -mind, sőt fele se. El se élték jövedelmüket. El se játszották. - -Hanem odaadták, elhagyták rokonaiknak. Ezek kezén pedig elpusztult az -első, második nemzedéknél. - -Ép ugy, mint a zsidóknál az ingatlan birtok. - -A nevelés eredménye ez. - -Ha azt akarjuk, hogy utódaink ragaszkodjanak az ősi birtokhoz: ugy kell -nevelni a gyermeket, hogy ne a vagyont szeresse meg, hanem a birtokot. -Ne a csürben örüljön a buzának, hanem a hogy a dülőn nő fel. Ne -menyasszonya keblén imádja a rózsát, hanem kint a kertben, a mint bimbót -hajt s ragyogó szirmaival rámosolyog. - -A vagyon holttest, a birtok élő alak. A vagyon csak szám. Ezer, tizezer, -százezer, millió. A birtok vagyon is, de azontul családi emlék, -hagyomány, költészet is. A vagyon csak a gyomornak, hiuságnak és -ledérségnek ad élvet, a birtok a léleknek és a sziv ábrándjainak is. És -a hatalom és önérzet nemes kincsei! - -Minő hatalmas ember az, kinek ezer holdnyi szép birtoka van ősi házzal, -nagy kerttel, hű szolgákkal, negyven cseléddel, kétszáz lélekkel, a -kiknek parancsol, de kenyeret is ád; a kiket munkára hajt, de szeret is -s a kik engedelmeskednek neki s a kikkel együtt lakik, együtt megy az -isten házába s jó időben, rossz időben együtt örül – együtt busul. - -Megválik-e ilyen ember birtokától? - -Van egy sereg szép tinaja. Még apja szerezte azt a hires bikát, melynek -utódjai. - -Van udvarán hatalmas hársfája. Öregapja ültette el. - -Van a kert sarkában mohos kőfalszöglet árnyékában száz esztendős -borostyán-lugas. Dédanyja vitte oda egy napos menyecske korában. - -Ott van egy árokpart: rajta mászkált gyerek észszel. - -Ott van a birtok napkeleti részén egy határhalom. Ős apja ott birkózott -a hatalmas szomszéddal s megmentette a birtokot. - -Közel a temető: tizenhat őse nyugszik hantja alatt. - -Megszólal a déli harangszó: azt a harangot is elődei adományozták. - -Zsémbes, komor egyik-másik belső cselédje. De annak az apja is szolgálta -az ő apját, öregapja öregapját. Nem is lop többet, csak épen a dohányra -valót. Tehát meg kell becsülni. - -Minden birtok egy családi történet. Minden történet egyuttal hagyomány, -ábránd és költészet. - -Mondd meg öreg szilfa, ha te egy családnak birtokában volnál, ha tiz -nemzedék egymásután hüsölt volna árnyékodban s a tizenegyedik megválna -tőled csak azért, hogy pénze nagyobb kamatot hajtson: nem érdemlené-e -meg az a tizenegyedik, hogy legmagasabb csonka ágadra akaszszák föl? - -Arra az ágra, melyet 1853-ban csonkitott meg egy kósza villám? - -Öreg zsidó, öreg pap! Ha azt akarod, hogy birtokod nemzedékről -nemzedékre szálljon s nemzetséged könnyen a világba el ne széledjen: ugy -neveld a gyermeket, hogy legkedvesebb játékait birtokodon játsza, leg -szebb gyermekidejét birtokodon töltse; annak fáit, halmait, dülőit, -hajlásait, kutját, kutfejeit, messzelátó szépségeit, emberét, asszonyát, -kisgyerekét, meséit, ábrándját, hagyományait igazán megszeresse. - -Akkor ragaszkodik hozzá. Akkor el nem adja, el nem tékozolja se szép -szóért, se szép lóért, se szép lányért, se szép kamatért. - -Argentina messze van. Sok ezer mérföldnyire. Tenger is van köztünk. De -ha ott megbomlik a tőzsdeállapot ma: a papirok felényire buknak holnap -minálunk is. - -Felényire a papirok, de egészen a papirok gazdái. De akárhogy bukik -Argentinában a bankár, a hajótulajdonos, a rozsföld, czukornádföld: azt -a magyar birtok egy könyedén meg nem érzi. - -Kivált ha jó magyar ember a birtokosa. - -Most már megérted jó öreg szilfa, miért meséltem én rólad annyit -Gamászától Siófokig Salamon Ferencznek, Szilágyi Sándornak, Nagy -Miklósnak, de még Gyulai Pál urnak is. - - - - -BALATON-FÜRED. - -(Miért német a magyar fürdő? – Hogy menekült meg Kecskemét a német -szótól. – Nyári orvos, téli orvos, csavargó orvos. – Nemes fiu, nemes -leány. – A mamák visszaemlékezése. – A régi Balaton-Füred.) - -Elértünk Siófokra. - -Akkor még nem volt Siófok világfürdő. A mezőföldi főszolgabiró akkor még -nem volt fürdőbiztos s nem kellett neki németül beszélni. S a jó magyar -falut és vidéket még akkor nem iparkodtak németté tenni. A mezőföldi -ember még akkor nem is tudta, milyen a német szó. A ki németül beszélt: -arról azt mondta: zsidóul beszél. Jó zsidó barátaink akkor is tudtak -németül. - -Csudálatos nép ez a fővárosi fürdő közönség. - -A mint beteszi lábát egy magyar fürdőbe: mindjárt németül beszél. -Külföldön jó magyar. - -A mint meglát egy pinczért: németül szól hozzá. - -A mint a vasuti indóházba beteszi lábát: már elfelejti a magyar nyelvet. - -A mint utazóval találkozik, a mint üzletről beszél, a mint katonai, vagy -épitészi, vagy mérnöki dolgokról értekezik: nyelve már nem fordul a -magyar szóra. - -S mindegy ám az, akár keresztyén, akár zsidó. Mihelyt kereskedő, gyáros, -nagyiparos, vállalkozó, mágnás vagy pinczér: mindjárt német. -Természetes, hogy van kivétel is. Még kivétel se lenne? - -Tuladunán minden kőmives német. Vagy az volt vagy azzá lesz valamikor. -Igy van a kéményseprő is. Nincs az a magyar város Tuladunán, a hol -másként volna. - -Apám negyvenkét év előtt házat épitett. Délelőtt minden kőmives magyarul -beszélt, délután már mind németül. Mert délután már valamennyi ittas -volt sörtől-bortól. S ha ittas: akkor mindig beszél. - -Berky nevü kocsisunk csak hallgatja ezt a beszédet nagy álmélkodással: - -– Miről beszélnek ezek? Kérdem tőle kötekedve. - -– De nem tudom én azt urfi. Ugy beszélnek ezek, mint a ludak. De tudja -isten, talán azért ezek is megértik egymást. - -Igy volt a népünk ez előtt huszonöt évvel még Siófok táján. - -Idegen azt el nem hinné, minő türelmesség lakik a magyarban. - -A hatvanas évek legelején Kecskeméten laktam… A Király-testvérek czimü -vendéglőbe jártunk Kecskemét tőzsgyökeres magyarjaival s -főtisztviselőivel együtt. Csak a hires történetiró Hornyik János tudott -köztünk németül, de ő is inkább tótul tudott, de azt is ugy eltagadta, -hogy a ki kisütötte rá, hogy tótul tud: ahhoz hozzá vágta az ötfontos -ólomkalamárist. - -Megtörtént. - -Egyszer Zágrábvármegye horvátul intézett egy átiratot Kecskemét -városához. Senki se értette. Valakinek eszébe jutott, hogy Hornyik János -érti a tót nyelvet, ő majd leforditja. De ki szólitsa föl? Jó barátja, -tisztelője nem vállalkozott erre. Végre megfogtak egy szerencsétlen -aljegyzőt, vigye be hozzá az iratot, de hagyja nyitva az ajtót maga -után. Ugy cselekedett. - -– Tekintetes főjegyző ur, tisztelettel kérem, legyen szives ezt a -levelet magyarra forditani. - -Hornyik János csöndes, jó ember volt. Az édes tej nem oly szelid, mint -ő. Szemei akkorák voltak, mint a bikáé, de kékek voltak, nem feketék. -Átveszi a levelet, megigazitja szemüvegét, leteszi pipáját s megnézi az -irást. Látja, hogy szlávul van. Látja, hogy őt gyanuba fogták, hogy -tótul is tud. - -Szemeit abban a pillanatban ellepte a vér. Mint a villám, ugy kapott az -ólomkalamárishoz s ha az a boldogtalan fiatal ember gyorsan ki nem -ugrik: halálnak halálával pusztul el. Botond vezér nem ütött akkorát -Bizancz kapujára, mint Hornyik azzal az ólommal a régi rozzant városház -falára. Ez is egyik ok, a miért uj városházat épitett a büszke város. – -De azt az aljegyzőt nem is türte meg többé Hornyik a városban. Ki -kellett őt tenni rovónak a bugaczi pusztára. Ott is halt meg száraz -betegségben. - -Nos hát Hornyik is köztünk volt a Király-testvéreknél estennen – a -kurucz magyarok közt. - -Volt ott egy biljárd asztal is s a mellett egy márkör. Törpe, pupos -szánalomra méltó alak, embervakarcs. De mint afféle márkör: csak németül -beszélt. - -Hát az egész kurucz tábor nem a német nyelvet törte ezért a nyomorék -alakért Kecskemét városában? S Hornyik bátyánk is nem eltürte ezt a -természetellenes állapotot szó nélkül? - -Végre is felbujtogattunk egy csöndes kuruczot, az öreg Mádyt, csináljon -rendet. Az öreg Mády vidám eszü ember volt s magához inté a vakarcsot: - -– Hány dákód van édes fiam? - -– Tizenegy jó, öt rossz. - -– Van-e ólomtöltelék mindegyikben? - -– Van kérem alássan. - -– Nos hát édes fiam, mind a tizenhat dákót a fejeden töröm össze, ha te -még egy szót szólsz itt németül. - -Igy mentettük meg Kecskemétet anno 1863. a németségtől. Mert hát az a -márkör is csak ugy tudott magyarul, mint akármelyik halasi utczai -gazdaember. - -– – Meg kell most nézni, mivé tette Siófok és Balaton-Füred nyelvét, azt -a tökéletes, tiszta, zengő magyar nyelvet a pinczérhad és a fővárosi -közönség! Pedig egy-két okos ember s egy-két kedves asszony mily gyorsan -tudna ezen segiteni! - -Nem ugy volt ez régen Balaton-Füreden! A mikor még a Balatonnak ez volt -egyetlen fürdőhelye. - -Negyed század előtt még nem volt Siófok, nem volt Kenese, Almádi, -Alsó-Örs, Fülöp, Badacsony, Balaton-Földvár, Boglár, Fonyód. Mind e -gyönyörü fürdőhelyek sivatag partok voltak s idegen közönséget nem -ismertek. Egy-két uri ember szegényes deszkaviskóban ugyan mindenütt -fürdött s négy-öt vasárnapon a közeli falvak lakossága oda vonult -kocsikon egyszer megfürödni: de aztán ebből állott az egész. - -Holt tenger volt a Balaton s még zarándokok se látogatták. Csak -Balaton-Füred állott és Keszthely s kissé távolabb a Héviz. Ez se -régóta. - -Hejh Balaton-Füred – de sok szép dal zengett, de sok sarkantyu pengett, -de sok legénysziv felpezsdült, de sok leánysziv megrendült, de sok szép -asszony lett még egyszer és még egyszer és még egyszer szerelmes asszony -te benned! - -Kicsiny voltál, öt-hat házból álltál, meleg voltál valamikor. Az égből, -a vizből, a forró szivekből egyaránt omlott rád a napsugár és a vér -melege és a jó kedv villogása. Visszatérnek-e régi napjaid valaha? - -Igaz, hogy a régi fürdő más volt, mint a mostani. De a régi egészség is -más volt, mint a mostani. - -Először is annyi alávaló betegségről sejtelme se volt az embernek, a -mennyiről most még a számtiszt is értekezést tart a kartársai előtt. A -mindenféle hisztériákról s férfi és női idegbajokról még a tudós férfiak -se beszéltek s ma már a társalgónők és komornák is szakszerüen -elmélkednek. A sok czukorkór, Bazedov-kór, vesekór, epekőkór, -gyomorhurut, vérszegénység hirből se volt ismeretes s a ki igazán beteg -volt: az otthon maradt, herbatét ivott s az isten nyomorékjai nem jöttek -össze egy csomóba, hogy egymás láttán kétségbeessenek. - -Régen a fürdőket csak a sánták, bénák, csuzosak és köszvényesek keresték -föl. Beteg asszony éppen nem ment a fürdőre. Csak a meddő menyecskék -mentek oda s azoknak mindig használt. És csak a viruló hajadonok -keresték föl vidám mamáikkal, kik az édes mult emlékeit még egyszer -átélték, ujra átérezték. S a hajadonoknak is használt. A ki -balatonfüredi fürdőn, badacsonyi és somlyai szüreten meg nem találta -szive mását: hiába ment az aztán a lorettói vagy az öreg mária-czelli -szüzanyához. - -Betegnek igenis kell a fürdő. Hasznos is. Különösen hasznos a -légváltozás, a házi gondok otthonhagyása s az uj ismerkedés. Tudom én -ezt. Legyenek hát fürdők betegek számára. S ha sok a beteg és sok a -betegség: annál több legyen a jó fürdő, okos orvosok és nemes -emberbarátok szerető gondjai s szigoru szabályai alatt. - -Okos orvos? - -Jőjjünk csak tisztába ezzel a kérdéssel. - -Van okos és jó orvos elég. A ki a tudománynak, emberszeretetnek és -gyakorlati tapasztalatnak teljességét szerezte meg agya és szive számára -s a test és lélek szenvedéseinek enyhitésére. De az ilyen orvost nem a -fürdőorvosok közt kell keresni. - -Ha a fürdőorvos állandóan helyén marad s jól ismert közönségét el nem -hagyja és se télen, se nyáron más vidékre nem költözik: akkor helyet -foglalhat a jó orvosok diszes seregében. - -De a ki csak nyári orvos vagy a ki csak téli orvos, vagy a ki nyáron -északi orvos, télen pedig déli orvos, attól mentsen meg az isten és a -rendőr minden beteg embert. Mert az nem egyéb, mint csavargó orvos, a ki -óvatosan kerüli azt, hogy a ki egyszer betegje volt, az őt ismét -föltalálja, megismerje. - -A csavargó orvos, a ki fürdőről fürdőre jár, olyan mint a patkányirtó. A -hókusz-pókuszt megcsinálja, a busás pénzt felveszi érte s a mint odább -áll: megint csak annyi a patkány, a mennyi előbb volt. Igaz orvosnak az -a feladata, hogy ő betegjeit s őt betegjei tökéletesen megismerjék és -egymásban megbizzanak. Minden betegségnek egyénenként megvan a maga -különössége, a melyre az orvosnak ügyelnie kell. De miként ügyelhet a -csavargó orvos olyan betegnél, a kit azelőtt sohase látott s a kit, hogy -ujra lásson: arra semmit se ad? - -Az erkölcsi felelősségtől való irtózás, a munkanélküli pénzkeresés, a -könnyelmü időtékozlás vágya szüli a fürdőorvosokat, a nyári orvosokat, -az évszaki orvosokat. Veszedelmes kinövései ezek a tudományos pályának. - -A légváltozás, a házi gondtól menekülés s az étrend megtartása vagy -kisegit a betegségből, vagy enyhiti azt. Ez vidámabb kedélyre birja a -fürdővendéget. S a vidámabb kedély szivesebben fizet. - -Ezt a helyzetet zsákmányolják ki a csavargó fürdőorvosok. S a -fürdő-vendég is azt hiszi, hogy divat és jó izlés dolga, ha már fürdőn -van, valamely orvossal tanácskozni vagy ha nem teszi is, valamelyik -orvost fizetni. S igen sok többet ád a fürdő-orvosnak, mint buzgó rendes -orvosának. Hadd lássa a világ, hogy ő a borravalóval nem fösvénykedik. - -Bizony kell lenni fürdőnek a betegek számára is. De miért ne lenne fürdő -az egészséges emberek számára? Ha üdülni kell a kimerült idegnek: vajjon -nem kell-e üdülni az elfásult kedélynek is? - -Hogyan töltötte hajdan napjait a nemes ember? Mert más emberrel ugyan -nem törődött a világ, csak a nemes emberrel. Az ő számára készült minden -az ég alatt és a föld szinén, az államban és a társadalomban és -mindenütt. Övé volt a természet minden szépsége. A hegyek, a völgyek, az -erdők, a ligetek, a tavak, erek, kutfejek, folyóvizek értte éltek, neki -ragyogtak, neki voltak gyönyörüségére. Minden vad, minden madár, minden -hal az övé volt. Minden emberi jog abból állott: születni, élni, -meghalni. De a nemes ember joga más volt még a születésben, még az -életben, még a halálban is. - -Ha kereskedőnek, iparosnak, zsidónak, görögnek, czigánynak fia vagy -lánya született: nos hát egy nyavalyás lélekkel több a földön. Vagy fiu, -vagy lány – mindegy. Anyakönyvbe bevezették, vagy be se vezették: azzal -se törődtek sokat. Statisztika nem volt, a lelkek összeirásának ostoba -munkájával nem vesződtek a hivatalbeli emberek. Fejadót nem ismert a -nemes vármegye. A népösszeirást pedig bolondságnak tartotta. Mert ugy -gondolkodott: akár összeirják az embereket, akár nem: azzal se többen, -se kevesebben, se jobbak, se rosszabbak nem lesznek az emberek. Házat, -telket, igás barmot igen is össze kell irni, – egy vagy más okból arra -szükség lehet, de az embert számba venni: ostobaság. Nem falka, nem -nyáj, nem gulya, nem ménes, nem csürhe az ember, hogy rovásra vegyék, -számon kisérjék, számadóra bizzák. Nem hajtják azt a vásárra s nem kell -az embernél a dögbőrrel beszámolni. Az egyik meghal, a másik -megszületik: virág a kertben, szálfa az erdőn, nád a bozótban, laboda -utszélen, gyerek a falun: ki számlálgatná azokat? - -De ha nemes embernek gyereke születik: az már egészen más. - -A nemes fiu, ha már megszületett, más egyéb is volt, nem csak sivalkodó -poronty. - -Születésével már »mag«-jává lett a családnak. A leány soha se volt -»mag«, csak a fiu. Ha tiz lány volt is egy családban, de egy fiu se, -azért a családfő, ha elhalt, magtalanul halt el. S az a család, vagy -legalább az az ága attól kezdve »magvaszakadt« ág lett. Ezen nem -segitett senki. Legföljebb, ha egy leány volt, nagy jószág volt, hires -család volt: akkor a király és a vármegye fiusithatta a lányt is s vele -fenmaradhatott a hét magyar nemzetségnek ez az ága s kikerülte a család -a magvaszakadást. - -Mert a nemesség oly nagy hatalom volt, hogy az még a lányból is -csinálhatott fiut. - -De a mikor a nemes fiu megszületett: az már abban a pillanatban nemcsak -csecsemő, nemcsak »mag« volt, hanem egyuttal »örökös« is. - -Nagy szó volt ez. Az örökös! Kivált, ha nem egy fiu, hanem több fiu -született. Egyiké lesz az apai örökség, másiké az anyai. Az egyik örököl -majd Veszprémmegyében, a másik Tolnában vagy Somogyban. Az egyik kapja -az alföldi, a másik a felföldi birtokot. A birtokokat pedig szerzéssel, -cserével, kiváltással vagy egyébként egyenlő értéküvé kell tenni. Ha sok -a fiu: pap is legyen, katona is legyen, tisztviselő is legyen -valamelyik. De melyik? Majd meglássuk! Annyi bizonyos, hogy az okos, -fürge, erőszakos vagy kegyetlen hajlamu gyereknek a másik vármegyébe -kell házasodni, hogy a családot ott gyökereztesse meg, ott terjessze. Ha -ostoba s tanulni nem akar: pap legyen belőle. Ha korhely és -rakonczátlan: jó lesz katonának. Ha bőbeszédü s szeret vadászni és -verekedni: jó lesz főbirónak, alispánnak. - -A nemes embert aztán számba vették. Arról készitettek összeirást s abba -bele vették az egyhónapos csecsemőt is. Mert a nemes ember volt az -alkotmány, a voks, a tisztviselő, a vármegye, a mag, az örökös és a -nemzet. - -Ő volt az alfa és az omega. Ha Mózes összeirta a zsidókat, Homér a -helleneket: nosza összeirta a vármegye a nemeseket. Hiszen mi egy zsidó -vagy egy görög a magyar nemes mellett? - -De még a lány se csupán lányszámba jött, ha nemes lány volt. - -Hajh, a mamák okvetlenül szükségesnek tartották, hogy lányuk legyen, s -nem is nyugodtak addig, akármibe került, mig lányuk nem született annyi, -a mennyi csak kellett. - -Mihelyt lány: mindjárt szép. Mihelyt nemes lány: mindjárt kivánatos. -Mihelyt gazdag lány: mindjárt ragyogó. De a lányért még se szabad az ősi -vagyont megbontani. Férjem uramnak tehát dolgozni kell, szerezni kell, -otthon kell maradni, követválasztásra és tisztujitásra keveset szabad -költeni, hogy a lánynak, ha férjhez megy, legyen mit apritani férje -tejes csészéjébe. - -S még sem csupán ezért szerette a mama, hogy lánya legyen. - -Hanem azért, hogy legyen kivel elmenni fürdőbe és tánczvigalomba, a -székvárosba és az ország fővárosába. Hogy ujra ott legyen s gyakran ott -legyen, a hol leányálmait álmodta egykor s édes visszaemlékezésben ujra -átélje szüz-hajadon korának s menyasszony örömeinek édes titkos -izgalmait. Oh az az imádás, mely a lányt körülrajongja, a korral -elmulik. De az asszonylélek látni akarja ezt leányában s büszke arra s -boldog abban, hogy lányát is az az imádás rajongja körül. És oda vetődik -egyik-másik a régi imádók közül is. Agg férfiak, ország jelesei, -társadalom előkelői s egy meghajlással, egy kézszoritással, egy forró -kézcsókkal egy rég elfeledt hamis jelszóval fölidézik az ifjukor -örömeit. - -Huzza a czigány, szól a zene, járja bomlottan a fiatalság, nézi a mama, -nézi az agg egykori imádó. - -– Hejh asszonyom, mikor ön még Vilma volt s mikor én még fenegyerek -voltam! - -Egy szemvillanás, egy mosoly, egy köny a felelet. - -– Hátha a mit mi eltévesztettünk: gyermekeinknek sikerülne! - -Ezért kell, hogy lánya legyen a nemes anyának. - -Hajdan nem volt kaszinó, nem volt ujság, nem volt vasut. Otthon kellett -lenni a családi körben, a gazdaságban, a pap, tanitó, jegyző -társaságában, a cselédek és jobbágyok közt. Megyegyülés, tisztujitás, -követválasztás, országgyülés ritkán. A hol többen laktak nemesek együtt: -ott még csak jól ment a lélek dolga. Névnap, születésnap, sátoros ünnep, -szüret, disznótor, eljegyzés, lakodalom, keresztelő, összehozta az -embereket. Hát azon kivül? - -Vége az aratásnak, kezdődik a nyomtatás és cséplés, van egy hónapi üres -idő. Készülj asszony, fogj be Miska, megyünk Balaton-Füredre. - -Nem volt náluk semmi betegség, csak a kedély volt kissé kiszáradva. Sok -jó barát, sok szép asszony, sok ifjukori ismerős, sok országos férfi ott -mulat egy csopron. Hamvadó sziv ujra lángra lobban, száradt kedélyt -vidámság harmatja felüditi; multnak emlékei, hazafi remények ott -röpködnek a lelkek előtt, mint lepkék a virágos kertben. - -Huzza a czigány minden este, minden délben, minden hajnalon. A németet -is össze lehet szidni kegyetlenül. Abban is meg lehet állapodni, kik a -legnagyobb hazafiak s kik az igaz költők. A pecsovicsokról is ki lehet -sütni, mikor és mily áron vette meg őket a bécsi udvar. - -Az osztrák fürdőket beteg emberek alkották meg, a magyar fürdőket: -Bártfát, Parádot, Balaton-Füredet egészséges emberek. Paraszt a bucsun -és a vásáron, nemes ember a fürdőn csinál magának jó napot. - -S miért ne csinálhatna még ma is? - -Öt házból állott valamikor Balaton-Füred. A tihanyi barátok vendéglője, -a Szentgyörgyi Horváth-ház, a pápai Eszterházyak hajléka, a fürdőház és -a kápolna. De ólak nagy számban lovak és kocsik számára. Az ment oda, a -kinek lova volt. A kinek lova nem volt: mit keressen az urak között? A -nagy bajuszu Ladi, a tihanyi barátok füredi kovácsa még azt az uraságot -is lenézte, a kinek a lova lábán kopott volt a patkó. - -– Hány hold földje van az uradnak ecsém? – kérdé egykor nagy hetykén, -még 1848 előtt, Magyari Kossa Sámuel kocsisától. - -– Van annak vagy tizezer hold földje Tolnában, Somogyban, Komáromban, -Veszprémben és a Tiszán tul. - -– Mégis csak félig ur az a te urad ecsém, a ki ha patkót lát az -országuton, leszáll érte s bedobja a saroglyába! - -Biz az ugy volt, a kocsis se tagadhatta. S nagy bajuszu Ladi egyet -sodorintott araszos bajuszán s ezzel el volt intézve az uraság kérdése. - -A fürdők alkotmánya bizony jobb most, mint volt hajdanában. De a -fürdőélet mégis csak szebb volt öreg apáink idejében. - -Ma már Balaton-Füred nem öt házból, hanem ötven kastélyból és villából -áll s közeli környezetében másik ötven egyszerübb nyárilak fehérlik a -verőfényben. Gőzösök szeldelik a nagy tó szürke vizét s vitorlás hajók -szárnyai libegnek szanaszét a látóhatár szélein. És mégis Balaton-Füred -messze-messze elmaradt az osztrák fürdőktől, melyek közül pedig -néhánynak helyén ötven év előtt még a mókusok futkároztak a fák oldalán, -holott Balaton-Füred már száz év előtt is találkozó helye volt -Tul-a-Duna nagy családainak. - -S magyarok tették nagygyá az osztrákok fürdőit! - -Miért van ez igy? Hogy történhetett ez? - - - - -MAGYAR FÜRDŐ, MAGYAR ORVOS. - -(Magyar orvosok pusztitják a magyar fürdőket. – Országos fürdőbiztos.) - -Mibe kerül nekünk szegény magyarnak a külföldi fürdőzés esztendőn át? - -Nem tudjuk bizonyosan. De én azt hiszem, négy-öt millióba belekerül. -Talán több pénzünket is fölemészti. Hiszen csupán az osztrák, cseh, -morva, stájer, tirol és szalczburgi fürdőkben több magyar megfordul -évenként tiz ezernél. Hát még Abbázia, hát a Riviéra, Svájcz és a -nyugati tengeri fürdők? - -Ennek oka kilencz-tized részben a magyar orvosi kar rövid esze és még -rövidebb hazafisága. - -Van-e mértéke az észnek? Van-e mértéke a hazafiságnak? - -Az a magyar orvos, a ki Bécsben nyerte oklevelét, csodálatos példánya a -hazátlan és nemzetségtelen emberalaku emlős állatnak. S ha még csak -hazátlan és nemzetségtelen volna! De ha a kórház és gyógyszertár, a -bonczoló terem és a temető meghagyott szivében valami érzést: az az -érzés csak Bécshez vonzza őt. A bécsi tudomány, a német nyelv, az -osztrák felfogás, a bécsi tanárok! - -Különösen az idegen uralom alatt, az ötvenes és hatvanas években -szaporodtak el az efféle orvosok. Igaz, hogy ez időben az épitészek, a -gépészmérnökök, az összes technikusok is német nyelvü istenverte -hazátlan magyarokká lettek nálunk! Minő röstelni valója ez az ország -fővárosának! - -Ismerek orvost, a ki huszonöt év óta orvos Budapesten s egy szót se tud -magyarul. Olyan mérték nincs a világon, a melylyel az ilyen ember eszét -meg lehetne mérni. Huszonöt év alatt a szajkó, a papagáj, a holló és a -seregély is megtanulja azt az emberi szót, a melyet mindennap hall. A -hegyes fülü puli kutya egy év alatt teljesen megérti juhászgazdájának -minden szavát. S hogy lehet beteget bizni olyan észre, mely tanult, mely -orvostudor, mely egyetemet végzett s mely még se tudott huszonöt év -alatt magyarul megtanulni Magyarország fővárosában? - -S akár hiszi, akár nem hiszi a világ: a magyar orvosoknak német nyelvü -szakhirlapjuk van Budapesten. - -Mi ez? Mit jelent ez? - -A bécsi orvosok és orvosegyetemi tanárok jó hazafiak, jó németek és jó -osztrákok. Azt hiszem: komoly tudósok is. Áldja meg őket az isten. - -Még sohase hallottam, hogy bécsi orvos azt tanácsolta volna betegjének: -menjen Budapestre orvossal tanácskozni vagy hivjon Bécsbe magához -budapesti orvost. - -Mert a bécsi orvosok okos és becsületes emberek, a kik tudják, hogy a -budapesti orvosok se különbek mint ők. A józan ész és hazafiság pedig -azt parancsolja, hogy inkább hazánkfiának adjuk a pénzt, ne az -idegennek. - -És tökéletesen igaz, hogy évtizedek óta a bécsi orvosok és tanárok se -egyenként, se összesen nem állanak fölötte a budapesti orvosoknak. Hogy -van az mégis, hogy a mi orvosaink minden szére-szóra Bécsbe küldik -betegjüket tanácskozni és tizszeres orvosi dijat fizetni? - -Hát – bolondok a mi orvosaink? - -Nem bolondok azok! Csak eszük nincs. És öntudatos hazafiságuk nincs! - -A bécsi orvos természetesen osztrák fürdőt ajánl. - -Még akkor is osztrák fürdőt ajánlana, ha jól tudná, hogy a magyar fürdő -jobb. - -És mit csinál a magyar orvos? - -Hát a magyar orvos is osztrák fürdőt ajánl. Ő is olyan okos ember akar -lenni, mint a bécsi orvos. Pedig a magyar orvos jól tudja, hogy egy, -talán két betegséget kivéve, a mi fürdőink a kerek föld minden -gyógyfürdőjével versenyeznek, sőt részben jobbak és hatásosabbak, mint a -külföld leghiresebb fürdői. - -Ötven esztendő előtt Balaton-Füred már országos hirü előkelő fürdő volt, -sőt ismerték Bécsben is. Onnan is jöttek előkelő vendégei. Sok -betegségben, kivált tüdőbajos betegségben csodákat mivel ez a fürdő. - -Ötven esztendő előtt Gleichenberg dombjain tehenet legeltetett a szegény -sváb. Hire se volt a fürdőnek. - -Egyszer véletlenül dolga akadt ott dr. Skoda hirneves bécsi tudósnak és -orvostanárnak, beszélt két ottani birtokos osztrák gróffal, ajánlotta -nekik valamely kezdetleges fürdőtelep épitését s elkezdte tüdőbajos -betegeit oda küldeni. - -Ma Gleichenberg a tüdőbajosok gyüjtő csatornája és egyuttal vesztőhelye. - -És ma közel háromezer magyart küldenek oda évenként még is magyar -orvosok. - -Tisztelt magyar orvos barátaim Kárpátoktól Adriáig! - -Mi különbség van az ember és a majom közt? Megmondjam? De szivesen -megmondanám, ha azt hinném, hogy okultok belőle! - -Ne beszéljünk azonban olyan magas értelmiségü okleveles tudósról, mint a -majom. Maradjunk meg a szajkónál. A szajkónak sok kedves jellemvonása -mellett még az a természete is meg van, hogy ha egyszer megtanulta ezt a -szót: ebadta, hát akkor ezt beszéli örökösen. Ebadta! Ebadta! Ebadta! - -A szajkó nehány évtized óta például azt beszéli, hogy az osztrák -fürdőben nagyobb a kényelem, mint a magyar fürdőben. - -Kedves szajkó – ne fecsegj! Igazad van, de még se fecsegj! Te azt nem -tudod, hogy két évtized óta Gleichenbergben évenként ott hagytak a -magyarok százezer forintot. A mi husz éven át kamataival legalább három -millió forint. S kedves szajkó te csak egy ostoba madár vagy, te azt nem -tudod kiszámitani, hogy ha ez a három millió Balaton-Füreden maradt -volna: ott most tizszerte nagyobb volna a kényelem, mint abban a ködös -stájer fürdőben. - -Százharmincz hatalmas erejü magyar fürdőt tesznek tönkre évenként a -magyar orvosok. S kiváltképen a budapesti orvosok. S azért teszik -tönkre, hogy az idegen népek gazdagodjanak. - -Hejh, pedig az osztrák fürdők támogatását ugyancsak csinálják rajtok -kivül a császárok, királyok s mindenféle fejedelmek is. Nagy fénye van a -koronának, ugy csalja magához a csiri-biri embert, mint villanylámpa -esténként a szunyogot, éji lepét s a mindenféle röpülő férgecskét. De -nem jönnek a császárok, királyok és fejedelmek a magyar fürdőkbe. Nem -látogatják azokat még a főherczegecskék se. Ugy tesznek, a hogy -tanácsadóik tanácsolják, a kik pedig elméjük tárházában a magyar -érdekért nem tartogatnak egyetlen futó gondolatot se. - -Volnának nekünk bölcs kormányzóink is. Hát ők mit csinálnak? - -Ne bántsuk szegényeket. - -Hiszen felállitottak ezelőtt tiz-tizenkét évvel egy -fürdőkormánybiztosságot. Mi kell még több? - -Pedig lelkes férfiut tettek kormánybiztossá. Valóságos orvost, a ki -azonban ez előtt huszonöt évvel képviselő volt. A jászok küldték el -képviselőnek. Egy orvosuk volt, azt is képviselőnek küldték el. - -Ott van közel a Balatonhoz a hires Rátót nevü falu. Ennek lakóiról -beszélik, hogy egykor kovácsuk rossz fát tett a tüzre, összedolgozott -Sobriékkal s e miatt a nemes vármegye egy kissé föl akarta akasztani. -Nosza fölkerekedtek erre a rátótiak, megkötöztek két takácsot s bevitték -az alispánhoz. - -– Tekintetes alispán ur, a kovácsunkat már csak nem hagyjuk -fölakasztani, mert annál az egynél nincs több. Őt csak tessék haza -ereszteni, de hogy a közigazságban hiányosság ne legyen: hoztunk -helyette két takácsot, mert ebből még maradt otthon vagy tizenkettő. -Ezért nem lesz kár. - -A jászok nem gondolkodtak ilyen bölcsen. Meg is mondta 1872-ben az öreg -Pulszky Oláh Gyulának, a fürdők országos kormánybiztosának: - -– No veled ugyan furcsa lábon állhatnak betegjeid, hogy elküldtek -Budapestre. - -– Miért bátyám? - -– Hát hogy magukhoz közel meg nem szenvedhetnek. - -Hajdan valamikor Tisza Kálmán volt az ország főkormányzója. Az volt -természete, hogy minden hivének adott valami hivatalt. Minthogy pedig -hive több volt, mint hivatala, mikor a hivatalból kifogyott: adott neki -kormánybiztosságot. Utóbb annyi lett a kormánybiztos, számát se tudtuk. -Hol lakik a varju nyáron? Hol vannak a kormánybiztosok országgyülési -szünet alatt? A mint az őszi dér beköszönt, a mint az őszi ülésszak -megnyilik, csak jön ám a varju, csak jön ám a kormánybiztos seregszámra. - -Az én Oláh Gyula barátom is hivatalt kapott, oszlopos tisztviselője lett -Biharvármegyének. - -Történt azonban egyszer, hogy Zsigmond veszprémi püspökkel egy vasuti -vonaton utazott. Zsigmond püspöknek az a rossz szokása volt, hogy ő -magának az első osztályra, inasának pedig a második osztályra váltott -jegyet. A hol a birtokosok, tisztviselők, tudományos emberek szoktak -utazni. A kik ugy vélekednek, hogy a cselédember vagy utazzék uraságával -egy szakaszban, vagy utazzék a harmadik osztályon. - -Oláh Gyula barátom fura boszut állott ezért a rossz szokásért. - -Fogott öt drótos tótot, váltott nekik első osztályu jegyet s betuszkolta -őket Zsigmond püspök szakaszába. - -Tudni kell pedig, hogy a drótos tót sajátságos intézmény. Némi részben -ugyan tót is kell hozzá, de nem ez a fődolog. Veszünk egy nagy kalapot, -melynek legalább husz évesnek és tiz fontnyi sulyunak kell lenni a bele -ivódott zsirtól, szennytől és szagtól. Veszünk hozzá három karika -drótot, tizenkét egérfogót, ugyanannyi kisebb-nagyobb tepsit, egy fényes -bőrtarisznyát, egy borzasztó bőrövet s azután bocskort, -kukoriczanadrágot s rövid szürt s irtóztató mennyiségü pálinka- és -foghagyma-szagot, mindezt összekeverjük s akkor elénk áll a drótos tót. -Hogy az intézmény tökéletes legyen: czélszerü még egy szortyogó pipát s -egy maréknyi bagót is hozzákeverni. - -Nos hát ilyet ötöt dugaszolt be Oláh Gyula barátom Zsigmond püspök -odujába. - -De alig várta a jámbor püspök a legközelebbi állomást. Se holt, se -eleven nem volt, mire állomáshoz jutott. Ugy emelték le a vasutról, -mentőkért kellett izenni, hogy visszahozzák e nyomoruságos földi életre -s ettől kezdve mindig roszul lett, ha tiz mérföldnyiről látott is drótos -tótot. - -Nem is hagyta e szörnyü bántást torlatlanul. Jól megjegyezd azt a napot, -mikor megbántod a papot. Régi példaszó ez s mindig igaz. Oláh Gyula -barátomnak le kellett mondani diszes állásáról, ha az országot -egyházpolitikának és nemzetközi bonyodalmaknak kitenni nem akarta. Le is -mondott csakhamar. - -Ekkor találták ki számára az országos fürdői kormánybiztosságot. - -Dolga semmi. Hatásköre semmi. Pénze semmi. Törvény nem szól róla. -Helyhez kötve nincs. Naplót, iktató könyvet nem kell vezetnie. A kormány -sohase kérdez tőle semmit és sohase fogadja meg egy tanácsát is. -Fizetése tisztes s minden évben két fürdőt meg kell laknia. Hatvanöt év -kell hozzá, mig végig lakja valamennyit. - -Nos hát az ország kormányzói ennyit tettek eddig az ország fürdőiért. -Maguk azonban szintén a belga, holland és német tengerpartokra szeretnek -menni fürdőzni. - -Mintha a Balaton homok-szőnyeges partjai nem érnének annyit. - -Szerencsénk még, hogy egy csomó jóravaló orvosunk mégis csak van már s -számuk folyton szaporodik. És szerencsénk a közönségnek józan esze. - -Ha ez nem volna: Magyarország minden pénzes emberét és asszonyát nyáron -át átköltöztetnék idegen országba, idegen nép gazdagitására. - - - - -EMLÉKEZÉSEK. - -(Az 1825-iki országgyülés Balaton-Füreden. – Bihari és a khórusnémet. – -Balaton-Füred nagyjai. – Az első szobor. – Az első nemzeti szinház. – Az -első gőzhajó. – Széchenyi és a gépek csősze. – Somogy és Zala. – Vas -uram. – Az almádi csárda. – A kigyók tanyája.) - -Politika, szerelem, pajkosság és dinom-dánom: ez volt a régi -Balaton-Füred fürdő-szórakozása. Ez volt Bártfáé és Parádé is. Bártfa -nagyobb, Parád kisebb volt Fürednél 1848 előtt. A többi fürdő vagy -gyógyuló hely volt, vagy számba se jött akkor. A szilaj nemesség a -debreczeni, miskolczi, győri vásárokon s a megyegyüléseken tombolta ki -magát. A kártya is járta, de veszedelmes méretüvé csak az ötvenes -években fajult el a kártyajáték. Börzét, lófuttatást, kaszinónak -nevezett kártyabarlangot a régi nemesség nem ismert. A nagy uri -korhelyeket leginkább Bács-Bodrog, Heves és Szabolcs termesztette. No de -Pestmegye se maradt el messzire. - -Balaton-Füreden a legelső nagy politikai társaság 1825-ben jött össze az -országgyülés előtt. A király szeptemberre hivta össze az országgyülést s -juliusban, augusztusban, mintha összebeszéltek volna, egy csomó követnek -való ember jött össze a fürdőn. - -Tizenhárom év óta nem volt országgyülés. Adót szedtek, katonát szedtek, -a só árát fölemelték törvény nélkül. A vármegyéket katonai karhatalommal -zaklatták. Egyébről se volt szó, csak arról: mit csináljon az -országgyülés a király hütlen tanácsosaival, az alkotmány ellenségeivel, -az országrontó »gazemberekkel«. - -– Egyet legalább exempli gratia föl kellene akasztani. - -Ezt mondta Vay Ábrahám, a későbbi hires borsodi követ, kemény ellenzéki -férfiu, a ki később gróffá lett s elhagyta az ellenzéket. - -– Ha már egyet, akkor inkább valamennyit. - -Ezt meg Deák Antal mondta, Deák Ferencz testvérbátyja. - -Ott volt idősb Pázmándy Dénes, a mai Dinkó öreg apja, komáromi követ. -Ott volt a hires Nagy Pál, kinek Magyarország ujjászületésében kifejtett -nagy történelmi szerepét ma sem ismeri eléggé az ország. Ott volt -Kisfaludy Sándor, az akkor még első sorban ünnepelt nagy nemzeti -költőnk. Ott volt Veszprémből Rohonczy János hirneves követ és alispán. -Ott volt zalabéri Horváth János, Zala későbbi alispánja. Ő és Csányi -László voltak Deák Ferencznek a zalai nagy alkotmányi harczokban legjobb -barátai. - -Mindezt szentgyörgyi Horváth József beszélte nekem, ki Balaton-Füred -egyik földesura volt s kinek apja az odagyült országos hirü férfiak -állandó vendéglátója volt. 1825-ben már felnőtt suhancz volt s folyton -ott lebzselt a nagyok között. Deli alak, nagy hóditó, később -honvédezredes, egész életében bölcs és vidám férfiu. Nagy vagyont vert -el, de azért hatvanhat éves korában is megszöktetett egy hires szépségü -nőt. - -– Hidd el, kölyök, csak a jókedv és a szép asszony: ez az élet igazi -czélja. A többi mind szamárság. - -– Hát a haza? Hát a függetlenségi harcz? Hátha ugy véletlenül hasba -lőttek vagy felakasztottak volna? - -– Ez mind a jó kedvhez tartozik. - -– Hát a czigány? - -Nagyon szerette a czigányt – azért kérdeztem tőle. - -– A czigány? Az meg a szép asszonyhoz tartozik. Valamint az utazás és a -fürdő is. Uton, fürdőn és czigány mellett udvarolj az asszonyoknak. - -– Hát Deák Ferenczre emlékszel-e? - -– Nagyon emlékszem. Ő is itt volt 1825-ben. Nagyfejü, barnaképü, -szótalan gyerek volt. Velem csaknem egyidős. Sohasem pödörte ki a -bajuszát. E miatt sokat évődtünk vele. A mi bajuszunk ugy állt, mint a -kecske szarva, ő meg csak lógni hagyta a magáét. Nagyon szeretett követ -ugráltatni a vizen. Mikor mi ebéd után iddogáltunk, ő kiment a -lóusztatóhoz, sima és lapos kövecskéket keresett s azokat ugráltatta. A -mi kövünk alig ugrott egyet-kettőt, az övé tizet is. Nagyon erős, vaskos -fiu volt, akkor tájt lett ügyvéd, de pörökkel nem vesződött. - -Elmondott azután egy más érdekes dolgot is. - -Eljött Füredre Bihari is, a hires czigánymuzsikus s a legnagyobb magyar -zeneszerző. - -Még máig is a legnagyobb. Se Czinka Panna, se Lavota, se Csermák, se -Erkel, se a többi meg se közeliti az ő zenéjét eredetiségben, -gazdagságban és magyarságban. - -Vay Ábrahám biztatta föl Pesten, hogy jöjjön Füredre. S az öreg -fölrakott két kocsira való czigányt s egy este ott termett a lóakoknál. - -Egy vegyes hangszerü zenekar volt akkor Balaton-Füreden, vonó, fuvó, ütő -és csilingelő szerszámokkal. A karmester Ruzsicska volt, a veszprémi -székesegyház zenekarának igazgatója, akkor hires zeneszerző s néhány -kitünő magyar dalnak alkotója is. - -Bihari az esti szürkületben fölballag a vendéglőhöz s annak egyik -hátulsó szobájában zenét hall. Oda áll az ablak elé s hallgatja a zenét. -Végre megfog egy háziszolgát s megkérdezi, micsoda zene ez? - -– Ruzsicska ur uj országgyülési zenét komponált, azt tanitja be a -khórusnak, most tartja a próbákat, holnap délután öt órakor fogja -eljátszani a promenádon az uraságok előtt. - -Biharinak rövid zsinóros dolmánya s rövid vágott bajusza volt. Dolmányán -rántott, bajuszán pödöritett egyet s aztán még egyszer nagy figyelemmel -végig hallgatta az uj zenealkotást. Végig hallgatta és megtanulta. - -Visszaballagott társaihoz. - -– Gyerekek mondjátok meg a kocsisoknak, holnap reggeli négy órakor -befogjanak, ti is a szerszámmal legyetek készen, megyünk Arácsra. - -Ez egy szomszéd falu, tiz percznyi távolságban. - -A czigányok kimentek oda, Bihari ott a Kassich-ház kertjében elhuzta -Ruzsicska zenedarabját s megtanitotta rá czigányait. Nyolcz órára már -ugy huzták, mintha gyerekkoruk óta mindig huzták volna. Tizenegy órára -aztán visszamentek a fürdőtelepre s azt mondták, most érkeznek Pestről, -Veszprémben háltak az éjjel. Nagy volt az öröm az urak közt s nyomban -elhatározták, hogy az ebédnél Bihari játszik. Az ebédnél ott volt -Ruzsicska is és egy mellékasztalnál valamennyi khórusnémet. - -»Khórusnémet«! - -Igenis az. Mert a jó veszprémi kanonok urak a templomba a -czigánymuzsikust be nem eresztik. Istennek és az ő szentjeinek s a -boldog mennyei seregeknek fülét nagyon bántaná a czigánynak muzsikája. -Reggel a templomban, délután a kocsmában muzsikálni nem lenne istennek -tetsző dolog. - -Magyar ember pedig nem megy muzsikusnak még a szentek kedvéért se. - -Hoznak tehát Ausztriából és Csehországból muzsikust. Valamennyinek nagy -haja, szemüvegje és kottája van. Háromszáz forint fizetést kap évenként -s szabad élelmezést a kanonok urak asztalhulladékán. Ötven esztendeig -legyen is ott: magyarul meg nem tanul. De a fia már mindnek jó magyar. - -Nos hát ez a khórusnémet. Igy hivja őket a veszprémi polgár. A ki -különben szóba se áll velük. Csak a kapczások, bábsütők, posztónyirók és -kéményseprők állanak velük szóba, mert ezek velük egy országból valók -többnyire. - -A czigány egy óra alatt betanul egy operát kotta nélkül. A -khórusnémetnek pedig egy hónapig kell egy csárdást tanulni kottából, mig -megtanulja. S akkor se tudja igazán. De azért a khórusnémet lenézi a -czigányt. Még a kottát se ismeri. Igaz, hogy a czigány még csak -lenézésére se tartja érdemesnek a khórusnémetet. - -– Még azt se biznám rá, hogy a hegedüt hozza utánam! - -Megkezdődik az ebéd. A leves után jön az első pohár bor, a badacsonyi -ürmös. S aztán fölharsan Bihari nótája. - -Bihari nótája! Az az öröktől fogva szép magyar zene. Az a bús és büszke -dallam! Az a háromszáz esztendős nemzeti bánat! A győzelem rivallása, a -bujdosónak bucsudala, a kemény kurucznak sarkantyupengése, a -menyecskének ezüst kaczagása. Imádság, szerelmi mámor, harczi dal és -dalia mérkőzés együtt, egyszerre, egymás után. - -Leveti dolmányát az öreg Bihari, s panyókán veti félvállára. Előre áll -egy lépéssel, kemény szemeivel kinéz az ablakon, odabámul a napfényes -egekbe s egy pacsirta-dalnyi előjáték után rázenditi Ruzsicska -országgyülési diadalzenéjét. - -Elhallgatnak az urak, leteszik a kést és villát, erős érzés dagasztja a -lelket, sohase hallották ezt a zenét. Odanéznek arra a lánglelkü öreg -czigányra s szivükbe ölelik szürke fejét. - -Hanem a hány khórusnémet a világon van: az mind sóbálványnyá meredt az -első hangok után. A khórusnémet csak tud enni, ha van mit. Szeret is -enni, ha ingyen adják. De lehetett ő előttük akármilyen étel-ital, hozzá -nem tudtak volna nyulni egy világért. Hisz ez az a dal, a melyet ők egy -hónap óta tanulnak. S az a czigány mégis huzza, mégis jobban huzza, -pedig kotta sincs előtte. Hát ördög ez a czigány? - -Szegény jó Ruzsicska! Holt ember lett abban a pillanatban. Először azt -gondolta: megöli magát. Azután odament a tihanyi apáthoz, kezet csókolt -neki és sirva fakadt. - -– Megyek haza, eresszen el engem, azt gondoltam, hogy ezt a zenedarabot -én csináltam. Nem vagyok én csaló, se tolvaj, se gazember. - -Sirt, mint a záporeső. A jó öreg apátur megsajnálta. - -– Ne sirj fiam. Bihari az, a ki huzza a te zenédet. Inkább légy rá -büszke s köszönd meg neki. Megcselekedte ő már Beethovennel is ezt a -bécsi kongresszuson. - -A harminczas években már nagy és előkelő fürdő, már az országos -nevezetességek találkozó helye Balaton-Füred. Könyveket lehet irni -élményeiről, kalandjairól, társaságáról, szép asszonyairól. Széchenyi, -Deák és Wesselényi első emberei az országnak. Deák ott tölti nyarának -négy-öt hetét rendesen. Kedvéért, szaváért, látásáért öreg és ifju -államférfiak seregelnek oda hosszabb vagy rövidebb időre. Pestről -gyakran egész társaság rándul ki egy-két napra. Vannak már irók, -jurátusok, jogászok, Dunán tul, Tiszán tul messze fekvő kálvinista -főiskolák ifjai, kik összebeszélnek, fölkerekednek s hol kocsin, hol -gyalog, hol lóháton, ki a hogy birja, elindulnak, hetekig utaznak, hogy -fölkeressék Deákot és Kisfaludy Sándort, Balaton-Füredet és Csobáncz -vidékét, a költészetnek, ábrándnak és rég eltünt századoknak tanyáit és -emlékeit. - -Gyulai Pál ur mind nem tudta ezt eddig, de mind megtudta ezt ebben az -utazásban. Majd ha odaérünk Badacsony tetejére, elbeszélem én ezeket -szép rendben egymás után. - -Wesselényi Miklós a nemes ifjuság szilaj képzelődésének hitregeszerü -hőse. Üldözi őt a német, mert fél tőle. De nem fél ő a némettől. Hiába -akasztják nyakába a hütlenségi pört: él a magyarok istene s itt állunk -mi, legyőzhetetlen ifju magyar nemzet: megvédelmezzük vérünkkel is. -Hiába küldik rá a sárkánykigyót, a cseh Holubárt, a meg nem sebezhető -vasas németet, az európai hirü vivót, Wurmbrandtot: Wesselényi a -Szent-György-lovag, a ki ketté vágja a vasat is, a németet is, de meg -nem riad se istentől, se embertől, se a természet hatalmától. Átussza a -Balatont is s két szemtanu beszélte nékem, a ki látta, hogy egyszer uri -barátainak tréfájára uszás közben meg is borotválkozott a Balatonon. -Mennyi képzelet röpködi körül a nemzeti hős ünnepelt alakját. A ki még a -viznek is ugy tud parancsolni. Magyar ember nem igen adta fejét arra, -hogy uszni tanuljon. Halnak, békának, csibor bogárnak való mesterség az. -Jézus ugyan tudott menni a vizek hátán, ha ki nem kerülhette, de neki -nem volt se paripája, a ki lángot fuj; se négy lovas hintaja, a ki -Zsibóról három nap, három éjjel Füredre ruczczan. Wesselényinek pedig -mindene van s nem csak menni, de borotválkozni is tud a vizek hátán, a -mit pedig még Jézus se tudott megcselekedni. - -Minő imádandó önteltséggel beszélgette nékem az ily eseteket a füredi -egyszerü falusi gazda. - -Oda járt az ifju Balogh János is országos hirével s asszonyhóditó fényes -alakjával. - -Megfordultak ott nyaranként az ország leggazdagabb mágnásai. - -Eljött oda nem egyszer Vörösmarty, mikor neve már nemzeti dicsőséggé -alakult át. - -És eljött oda Széchenyi. - -Széchenyi a nagy alkotások közben azt gondolta, hogy a magyarnak még a -nyári szórakozásra is itthon kell maradni. Ne költse pénzét a külföldön. -Ne csatangoljon messze tenger partján. Ne gazdagitsa az idegen népeket. -S ne legyen maga is idegenné. Szokjék hozzá, minden munkát itthon -keresni, minden élvezetet itthon találni. Télen Pest, nyáron a Balaton -mulattassa őt. - -Gőzhajó, nemzeti szinház, Kisfaludy-szobor és rendes közlekedés: ime -ezek a harminczas-negyvenes évek nagy alkotásai Balaton-Füreden. - -Ma ezek mindennapi utczai szavak. - -Nemzeti szinház! Ma ugyan van a fővárosban tiz is, az országban ötven -is, de hetven év előtt nem volt egy se. A pesti nemzeti szinház is csak -hatvanhárom év előtt épült. De ezt megelőzte a balatonfüredi. - -Oszlopos görög homlokzatával, tágas helyiségével, teljes korszerü -fölszerelésével. S minő magyar, minő hazafias, minő magasztos érzület -alkotta, táplálta, lelkesitette ezt az intézményt s ennek közönségét és -szereplőit. Még czigányát, még jegyszedőit is. A mint a következő -fejezetben mindezt apróra elmesélem. - -A füredi szőlős gazdák közt is volt osztálykülönbség. A kinek ezer akó -bora termett: az volt a legderekabb ember. De akármilyen derék ember -volt, azért még se volt becsülete, ha egy szinészt meg nem tudott fogni -pinczéjébe egy pohár borra, egy kis jó pörköltre. - -A hogy Árpád minden hadnagya egykor honfoglaló volt: ugy régen minden -magyar szinész ünnepelt nemzeti hős volt. Megérdemelte, hogy a füredi -gazda annak tisztelje. - -Kisfaludy-szobor! Gránit alapon, érczből öntve, nemzeti ruhában, -el-kinézve Balaton tükrére, magas égbe, napfényes felhőkbe, nemzetünk -szivébe. - -Ma már sok szobrunk van országszerte. Nagyon sok, de még se elég. De nem -volt hajdan egy se. Még a királyoknak se volt. Csak a szenteknek volt, -fából, kőből durván faragva, ostobán föstve, beteg gyomru ember -belehalt, ha jól megnézte a kálváriák szobrait. - -Hogy költőnek, még pedig magyar költőnek emeljünk szobrot: csoda számba -jött az ötvenöt év előtt. S Füred megtette a csodát. - -Gőzhajó! - -Az egész világon kevés volt. Magyarországon csak három volt, az is csak -három év óta. De a Balatonon mégis volt. Széchenyi tervezte. Ő alkotott -részvénytársaságot. Maga Deák Ferencz is alapitó lett, részvényeket -jegyzett, áremelkedésre számitott. - -Igaz ez? - -Igaz! - -Hát még Deák Ferencz is panamázott? A kinek a császár se adhatott egyéb -jutalmat, legföljebb egy kézszoritást? - -Három részvénytársulatnak volt részvényese Deák Ferencz. Az egyik a -»Kisfaludy«-gőzhajó társaság. A másik a pesti állatkert. A harmadik: -valami árvaház. Meghalt és eltemettetett a nélkül, hogy valaha egy -fillér kamatot vagy osztalékot kapott volna. - -A gőzhajó egyes részeit Angliában csinálták, tengeren át Triesztbe -hozták s nagy termetes német lovakon Füredre szállitották. A hajótest -Füreden készült nehány trieszti és egy csomó komáromi hajóács kezével. - -A száz meg ezer darab hajó- és géprészlet ott volt lerakva a parti -gyepen. Természetesen vasból minden darab. - -Csőszt fogadtak mellé, hogy őrizze. Ujj Jánosnak hivták a csőszt. Később -apámnak volt vinczellérje. Gyönyörü lányát Jókayné hozta el -szakácsnénak. Fia fiakkeres valamelyik fővárosi állomáson. Hatalmas -eszü, szemrevaló külsejü, vidám kedélyü fiatal napszámos volt. Ötven -pengő krajczár volt nappali és éjjeli napszáma. - -Nos hát ő volt a csősz. Ott őrizte a sok ismeretlen ákom-bákom -géprészletet. Előre nevette magában, hogyan fölcsufolódnak ezzel a -bolond hajóval az urak. Hajót vasból! De mégis csak bolond az ángol. - -Odamegy hozzá Széchenyi. Sok bámész ember ott áll körül. - -– No János, mit csinál ez a sok ember? - -– A szemeit mereszti. - -– Magyarázd meg nekik János, hogy ebből hajó lesz, a hajónak kereke -lesz, a kereket gőz hajtja, a gőzt tüzből-vizből csinálják kazánban. - -– No majd megmagyarázom. - -Nehány nap mulva megint odamegy Széchenyi. - -– No János, megmagyaráztad-e az embereknek, hogy ebből hajó lesz? - -– Meg én. - -– Mit mondtak rá? - -– Nem hiszik. - -– Hát azt megmagyaráztad-e, hogy a hajónak kereke lesz? - -– Meg én. - -– Hát arra mit mondtak? - -– Azt se hiszik. - -– Hát azt megmagyaráztad-e, hogy a kereket gőz hajtja? - -– Azt nem magyaráztam meg. - -– Miért? - -– Mert azt már én magam se hiszem. - -Széchenyi a feje tetejére tolta föl két bozontos szemöldökét. Meg tudta -tenni csodálatosan. Azért öreg korában homloka tele volt magas hullámu -mély redőkkel. Kossuth és Deák homlokán alig-alig látszott a vékony kis -redővonal. Kossuth tudott parancsolni arczának Deák pedig csak lefelé -szokta nagy szemöldökét ereszteni. Fölfelé soha. - -Széchenyi hát nagyot nézett Ujj Jánosra, a ki neki hinni nem akart. - -– De ha én mondom, János! - -– Az a méltóságod dolga. De én nem szenvedem ám el, ha valaki szemembe -mondja, hogy én szamár vagyok, mindent elhiszek. - -Hát hiszen azt Széchenyi se szenvedte el, de azért a csőszszel tovább -nem évődött, hanem azt mondta barátjának, gróf Waldstein Jánosnak: - -– Szeretem a magyar parasztot. A mit saját eszével be nem lát, azt ugyan -semmiféle uraság szavára el nem hiszi. S nézd csak Muki, olyan -feltartott, egyenes fővel beszél velem, mintha közülünk való volna. - -Bizony ilyen volt valamikor a magyar paraszt. Hiszen ma is egyenes -termettel bátran beszél mindenki szemébe. De a hit dolgában egészen más. -A sok politika, a sok követválasztás megrontotta. Egy darabig mindent -elhitt. Egy idő óta semmit se hisz. Nem hisz, de azért szavaz. Szavaz, -de nem ingyen. Nem ingyen, mert szive szerint nem szereti képviselőjét. -De azért az igazi magyarnak van hite, van eszménye, van lelkesülni való -ereje. Ha kedve szerint való az embere: ma is hű hozzá, ha megkisértik -is megvesztegetni. A politikában is igaz az a népdal: a ki a babáját -igazán szereti, záporeső esik, mégis fölkeresi. - -A negyvenes években rendes közlekedést is szerveztek Budapest és -Balaton-Füred között. - -Delizsáncz nem volt 1848 előtt. Az osztrák uralom alatt 1850 óta is -kevés vonalon. A külföld regényiróinak a vasut előtti világban kényelmes -és könnyü anyagjuk volt a delizsánczban. A regények bonyodalmait ezzel -könnyü volt szőni-fonni. Delizsánczon könnyü volt a találkozás, -szerelmeskedés, összeveszés, szökés, szöktetés, utolérés. Az utlevelek -és a póstahivatalok, a rendőrök és vámosok ezerféle szereplése önkényt -kinálkozott a regény- és beszélyirónak mindenféle jelenet -összetákolására. - -Nálunk nem volt se utlevél, se rendőr, se vámos, se delizsáncz. De azért -lova se volt mindenkinek s gyalog se indult el hosszu utra, a ki rá nem -szorult. - -Széchenyi először is kikötőket épitett a Balatonon. Kevesebbet nem is -épitett tiznél. Elment mindenhova a gőzhajó. De csak ugy kezdetben. Mert -csakhamar belátta, hogy balatonparti ember azt ugyan nem használja. - -Nem azért, hogy félt volna tőle. Más oka van a magyar gazdának. - -A magyar oda nem megy, a hova nem hijják. - -Oda nem megy, a hol dolga nincs. - -Azért, hogy utazzék, nem utazik sehova. - -A mi a másé, azt nem bámulja. - -A mi nem az ő kenyérkeresete, azt tanulgatni esze ágában sincs. - -Még a czél nélkül való sétálgatás se természete a magyarnak. - -Mi köze Somogyvármegyének Zalavármegyéhez? Bizony kevés köze van. A hol -pedig a Balaton köztük fekszik: ott nyári évszakban épen semmi. Okos -ember csak nem megy neki a viznek. Nincsen annak gerendája. - -A jég – az már egészen más. - -Ha csendes időben fagy be a Balaton s ha igazán befagy: akkor bizton -lehet rajta járni. Akár vásárt tartsunk rajta. Ökröt, lovat rá lehet -hajtani, terhes kocsival is lehet rajta nyargalászni. Mikor a déli -vasutat épitették: ez előtt negyvennégy esztendővel, magam láttam a -jégen egy csopron nyolczvanhárom kocsit, s mind keményen megrakodva -követ szállitott a siófoki oldalra. Ugy állt a jég, mint a szikla. Még -csak nem is nyikorgott, még csak nem is pattogott az iszonyu teher -alatt. Pedig mozgott az a teher. - -Télen ellátogat a zalai ember somogyi ismerőséhez s a somogyi ember -zalai atyafiához. Szalmát is vesz a zalai Somogyban s bort is vásárol a -somogyi Zalában. De csak kocsival járnak. Gyalog ember nem indul utnak a -jégen. Sohase tudja az ember, téli napon mikor támadhat köd. Ködben -pedig nincs az az okos ember, a ki el ne bóduljon, irányt ne tévesszen, -végenincs körbe bele ne szédüljön. A ki pedig beleszédült: annak a -számára nincs menekvés. Kifárad, lefekszik, vihar utol éri, megfagy, -éhen hal, nincs a ki segitsen. - -Azért kell kocsival, lóval menni. A ló el nem téved soha. A ló se -földrajzot, se csillagászatot, se mérnöki tudományt nem tanult. Nincs -tehát olyan tudománya, a mit rosszul tudhatna, a mivel magát és gazdáját -csuffá tehetné. A szerszáma, a tájirányzója se hibás soha. Ostoba körbe -bele nem keveredik. Csak a kocsis hagyja rá a gyeplőt és az irányt. El -nem téveszti ő az egyenes irányt. Se könnyelmüségből, se tünődésből, se -alaptalan fontolgatásból. Nem is részeg, nem is ábrándozó. Szóval: -télben, fagyban, jégen, ködben csak a lóval lehet menni biztosan. - -Hajdan nem volt gőzmalom. A tuladunai ember a szélmalmot se igen -ismerte. Zalának Szigliget, Badacsony és Tapolcza körül hatalmas -vizimalmai voltak. Ezekbe járt a Balatonhoz közel lakó somogyi ember -őrletni. Télen, erős jéggel könnyen ment a dolog. Más évszakban nagy -kerülővel Keszthely felé vette utját. Gyakran egy hétig odajárt, mig a -liszttel haza ért. Használták néha a réveket is. - -Két réve volt a Balatonnak. Az egyik a tihanyi, a másik a fülöpi. Amaz -keskeny, emez széles vizi ut. - -Jól emlékszem: Vas uramnak hivták a negyvenes és ötvenes években a -fülöpi révészgazdát. Gyenge suhancz voltam, mikor 1855-ben át akartam -menni a Balatonon somogyi rokonaim látogatására. Husvétkor volt, erős -napéjegyenkori szelek zugtak, állandó vész tombolt a Balatonon. Hiába -kértem Vas uramat, nem eresztette el a kompot. Pedig én viharban -szerettem volna utazni. - -– Nem lehet urfi, csunya idő van odakint. - -– De én nem félek ám. - -Rám nézett Vas uram. Magas szál ember volt, hatalmas bajuszszal, -borotvált állal, egyenes termettel. - -– Nem is az urfit féltem én, hanem a dereglyét, mert az nem az enyém. -Aztán kár lenne a legényekért is. - -Ott üldögélt és pipázgatott négy révészlegény a gunyhó előtt. Egyik -burgonyát hámozott a pörkölthöz, a másik a tűzzel barátkozott, kettő -pedig hálót kötött. - -Nesze neked hetyke önérzet! Mi vagy te? Pápai tintás ujju diák vagy te. -Semmi se vagy te. A dereglye – az már valami. Az már érték, a mit -kimélni kell. Mert az a másé. A másét megőrizni pedig a becsület dolga. -Hejh Vas uram, kend se lesz az az ember, a ki a más pénzével valaha -Amerikába vitorlázzon át. - -Csak malomba menők és násznépek használták a réveket. Nagy ritkán a -pandurok és komiszáriusok. - -Egyéb utas ember mit keresne a Balatonon? - -A vármegyék se sokat törődtek egymással. Hatalmas árok volt a vármegyék -közt. Csak a birtokosabb nemesség tudott az árkon keresztüljárni. -Hatvan-hetven év előtt még a pandurnak se volt szabad túlmenni az árkon, -ha orra előtt volt is a bünös ember. - -Almádiban van egy csárda. Vagy legalább volt hajdanán. Az almádi puszta -a veszprémi káptalané s két vármegyében fekszik: Veszprémben és Zalában. - -Valami pajzán eszü kanonoknak az jutott eszébe, hogy a csárdát ott a -Balaton partján a két vármegye határára épitse. A csárda tetejének -szelemenfája volt a két vármegye határvonala. A tulsó parton jó két -mérföldnyire szakad ki a Sió a Balatonból. A szelemenfa a Sió-torkolat -közepére nézett. A szelemenfa iránya szabta meg a határt a vizen is s ez -mutatta meg, hogy ettől napkeletre fekszik Veszprém Balatonja, -napnyugatra pedig fekszik Zala és Somogy Balatonja. De sok vidám -perpatvar keletkezett ebből. Talán ha a téli Balatonról lesz szó, -elmondok egyet apróra. - -Mind a három balatoni vármegye tele volt egykor duhajjal, szegény -legénynyel, katonaszökevénynyel, Sobri Jóska pajtásaival. - -Ott iddogál most is öt-hat az almádi csárdában. Az ivószobának X lábu -hosszu asztala is a két vármegye határán nyulik el. Az egyik oldalán a -pad az egyik vármegyében, a másik oldalán a pad a másik vármegyében. -Körül ülik a legények. - -Jön be a tehenes, szól valamit a csárdásnak. A csárdás oda fordul a -duhajokhoz: - -– Gyerekek, jönnek a pandurok. - -– Honnan? - -– Vörös-Berény felül. - -No ez Veszprémmegye hadserege. - -A duhajok átülnek az asztal mellett a zalai padra s tovább isznak -nyugodtan. Még rá is gyujtanak a régi dalra: Czifra szüröm Beszperémben -vettem. - -Jönnek a pandurok, jön elől a nyalka őrmester, berugja az ajtót s -betoppan a szoba közepére. Utána öt legénye. - -Kerek kalap túzoktollal, lelógó fekete szalaggal a fejükön. Rövid -dolmány, hosszu rojtos kék gatya, pitykés mellény rajtuk. Oldalukon -bőrtarisznya mindenféle lövöldöző, pipázó és étkező készséggel, vállukon -a duplacsövü puska, jobb kezükben rövid nyelü fokos. Csizmájukon -sarkantyu kiabál. - -Meglátja az őrmester a duhajokat. Első pillanatra fölismeri, hogy ez a -Hatlábu Jóska Sümeg vidékéről. És társai. Hires betyárok. Össze is -lövöldöztek már egyszer-másszor a zalai pandurokkal. No ezek ugyan -kapóra jöttek. - -De hát Zalavármegyében vannak. Oda a pokol fenekébe csak nem mehet -utánuk. Nincs parancsolatja az alispántól. A nélkül pedig nem lehet. - -– Adjon Isten! - -– Kendteknek is. - -A pandur csak tegezi a betyárt, a betyár meg kendezi a pandurt. Mikor -igy békességben vannak. - -Odanyujtja Hatlábu Jóska a vászonkorsót az őrmesternek. - -– Igyék egyet, őrmester uram, adom becsülettel, ki lesz fizetve az ára -emberséggel. - -Nagyot kiált az őrmester. - -– Az áldóját az öreg apádnak, régen kereslek már benneteket, ha legény -vagy, jere idább egy lépéssel. - -De azért csak huz egyet a vászon-korsóból. Tudja azt ő jól, hogy ezt az -egy szavát Hatlábu Jóska meg nem fogadja. - -Letelepesznek a pandurok is. De ők már csak a veszprémi padon. A csárdás -szó nélkül rakja eléjük a vászonkorsót. - -Elkezdenek egymással évődni, legénykedni, kalandjaikat elbeszélni. -Elvégre Hatlábuék fölkerekednek s a maguk ajtaján kimennek. - -– Isten megáldja kenteket. - -Az őrmester a fokosát rázza utánuk. Hatlábuék pedig eltünnek a -felső-őrsi Öreghegy sürü csalitjában. - -Másnap az őrmester jelentést tesz a főhadnagynak, a főhadnagy az -alispánnak, hogy Hatlábu Jóska hatodmagával az almádi csárdában -láttatott Kisasszony-nap után való csütörtökön délután s onnan a -felső-őrsi Öreghegy felé menekült. Nosza az alispán stafétával értesiti -azonnal Zalamegye alispánját, a ki meg is kapja a sürgős levelet két hét -mulva. Parancs megy erre haladéktalanul a sümegi pandurhadnagyhoz, hogy -Hatlábu Jóskáékat hol keresse. Ki is küld ez egy őrmestert öt legénynyel -Almádiba, kik aztán nagy sebten odaérnek Kisasszony-nap után egy hónap -mulva. - -Hatlábu pedig ez alatt végig sétált egész Zalán, egész Göcsejen, egész -Muraközön, kifosztotta a szentgróti vásárosokat, megnyaggatott egy pár -zsidót, kirabolt egy babkárt, elszeretett egypár csaplárosnét s most ott -mulat a Dráva partján Varasd vármegyében, Almáditól épen negyven -mérföldnyire. - -Nos hát ilyen világ volt a vasut és táviró korszaka előtt a Balaton -partján. Ezelőtt hetven esztendővel. - -S ide épitett gőzhajót Széchenyi. - -És épitett kikötőt és hidat Balaton-Füredre, Alsó-Örsre, Almádiban, -Kenesére, Siófokra, Tihanyban, Szántódon, Szemesen, Bogláron, Fonyódon, -Keszthelyen, Badacsonyban és Fülöpön. - -Volt olyan kikötő, hogy sohase szállt ember rajta se ki, se be. El -kellett hagyni pusztulni; Füredet, Keszthelyt és Siófokot kivéve el is -pusztult valamennyi. - -S hogy elpusztult! - -Az ötvenes években valamikor lementem az alsó-örsi homokos partra, a hol -most már gyönyörü villák állanak. Akkor pusztaság. Se közel, se távol -emberi lény. Meleg juliusi nap volt, megkivántam a fürdést. A parton -találok egy kis kőhalmazt, a kövek közei labodával benőve. - -Leülök, levetkőzöm, fürdöm. Fürdés után öltözöm, s felhuzom czipőmet. -Valamit érzek benne, lábam nem egészen fér bele. Ujra levetem, hát csak -ugrik ám ki belőle egy fél rőfnyi hosszu siklókigyó. Okos szemeivel rám -néz. Szemei tele csodálkozással és szemrehányással. Nem értette: mit -háborgatom én őt? - -Hát bizony én a kigyók tanyájára találtam vetkőzni. Mig fürödtem: egy -gondos anyakigyó már egyik czipőmet elfoglalta állandó tanyának. - -Hejh pedig néhány év előtt, a mikor a Kisfaludy-gőzös első körutját -tette s minden kikötőt meglátogatott, ide is fellobogózva jött. Itt is -eldördültek üdvözlő ágyui. Födélzetén gróf Széchenyi, a legnagyobb -magyar, s Veszprém, Zala és Somogy urai, nagy tisztviselői s ragyogó -szépségü asszonyai. Künn a parton ezernyi nép. Alsó-Örs, Felső-Örs, -Lovas, Kövesd, Szent-Király-Szabadja egész lakossága ünnepi öltözetben, -lobogóval. Huzta a czigány, itták az áldomást. Örökké éljen a nagy gróf, -kerek világnak legyen büszkesége a Balaton. Ide járjanak szépet látni -mind az öt világrész utazói. - -Igy volt biz ez 1847-ben. És 1854-ben e kikötő már labodafészek és -kigyóknak tanyája. - -Hova lett ekkorra Széchenyi költői álma, fényes ábrándja, nemzetébresztő -előrelátása? Csak ma kezdenek érni már a Balatonhoz kötött nagy tervei. - -De megérnek egészen. S megérnek királyok, herczegek, nagyurak és egyházi -fejedelmek nélkül. S megérnek az okos társadalom bölcseségének -segedelmével. - -De Széchenyi terve szerint Pestet is össze kellett kötni -Balaton-Füreddel. - -Ez is megtörtént. - -Nem vasuttal, hanem gyorskocsival. A hogy repült Bécs felé a »gyors -paraszt«: ugy repült Balaton-Füred felé a »gyors kocsi«. - -Kedves jó olvasóm! Kérdezd csak meg öreg apádat és dédanyádat, mikép -utaztak az emberek a század elején az ő fiatal korukban? Valamit majd én -ebből elbeszélek. - -Ne a nagy urakról szóljunk. A nagy ur mindenütt és minden időben egyenlő -volt. Jó ló, váltott fogat, sok cseléd, kényelmes étkezés, biztos éjjeli -tanya. Ez a nagy ur. - -A középosztályról, a jómódu polgárról, a szerény, de biztos vagyonu -nemes emberről beszéljünk. A kikből áll ma is a nemzet, a mívelt -társadalom, a tisztviselői kar, a lelkész, tanár, tanitó, iró, művész, -vállalkozó, kereskedő, nagyiparos, kisiparos, mezőgazda, bérlő. -Egyszóval a nemzet. A mindenféle herczegek s világi és egyházi főurak -csak czifrasága a nemzetnek. Sujtás a dolmányon. Nem melegebb, nem -tartósabb, csak czifrább és költségesebb a dolmány általa. - -De meséljük el előbb, hogy készült az első magyar nemzeti szinház. - - - - -AZ ELSŐ MAGYAR NEMZETI SZINHÁZ. - -(Számüzött a magyar szinjáték Magyarországon. – A költő társasága -Balaton-Füreden. – Hol lakik a magyar szinész? – Kis-jókai Szabó István. -– Az adakozás. – A füredi uraságok. – A papság adakozása. – A vármegye -gyülése. – A taps. – A tihanyi apátúr föltételei. – A költő és -Vasvármegye. – A kis-czelli gyülés. – A kanczamente. – A kormány tilalma -semmit se ér. – Miért nyitották meg kétszer a szinházat? – A népnek -szent ünnepe. – A költő diadala. – Szegedy Róza rózsája.) - -Apróra el kell beszélnem azt a történetet, mely a balaton-füredi szinház -alapitásáról szól. Szép történet ez. A szinmüvészet első szentegyháza, -melyben más szó, mint magyar szó, nem hangzott soha. - -Erdélyországnak már volt magyar szinháza Kolozsvárott, de -Magyarországnak még nem volt magyar szinháza sehol. Voltak állandó -szinházak már tíz városban. Szépek, nagyok, költségesek, díszei a -városoknak. De német szinház volt valamennyi. Magyar művésznek ott -föllépni, Árpád nyelvének ott fölhangzani nem volt szabad. Csak alázatos -könyörgések után, csak kényre-kegyre, csak időnként és pénzért és rövid -időre engedték meg ott magyar szinmüvésznek föllépését. - -Talán nem volt még magyar művész? - -Volt. - -A nagyok, a hősök, a remek kor alkotói, a hagyományban örökké élő alakok -már mind meg voltak. Csak tul a Dunán már ott volt Megyery, Lendvay, -Telepy, Komlóssy, Hubenay, Kántorné, Lendvayné, Komlóssyné, Balogh Nina, -kik közül még én is láttam aggot, őszet, multjának dicsőségében sugárzót -egyet-kettőt. Voltak nagyok és dicsők a felső vármegyékben s a Tisza -táján s voltak a szomszéd Erdélyországban. - -Csak magyarul játszaniok nem volt szabad Magyarország ékes szinjátszó -palotáiban. A városok német tanácsa, a főurak német szíve, az ország -magyar főkormányzóinak német erkölcse csak a német szinészek számára -tartotta nyitva az állandó és kényelmes szinházakat. - -Magyar müvész homlokán hiába ragyogott istennek teremtő csókja: neki -csak színben, pajtában, ökörakolban, deszkabódéban lehetett nemzetének -nyelvén szólania. Mint a czigánynak, csepürágónak, vásározó komédiásnak, -medvemutogatónak. - -Pedig akadt már vármegye is, mely közgyülésén tárgyalta az ügyet, mint -fontos nemzeti kérdést. Vasvármegye 1828-ik évi októberi közgyülésén már -hazafias örömmel iktathatta jegyzőkönyvébe, hogy a »Dunántuli Szinjátszó -Társaság« Komlóssy Ferencz és Tóth István igazgatása alatt végleg -megalakult s most már a vár megyék segélyezése mellett biztos leend e -nagy nemzeti ügyünk virágzása. - -De állandó magyar szinház még se volt. Ehhez nem csak lélek kellett, -hanem pénz is. A magyar királynak pedig magyar ügyre sohase volt pénze. -S nem volt azoknak se, a kik a királyra hallgattak s szine elé -kedveskedni jártak. - -Hiába jött össze az országgyülés Pozsonyba s hiába jöttek össze -nyaranként az urak Balaton-Füreden. Búsulni és panaszkodni tudtak, de -segiteni nem tudtak. - -De hát utóbb segíteni is tudtak. - -Julius havának első napjain jó barátok, jó hazafiak állandó társasága -szokott együtt beszélgetni Balaton-Füreden. Hevenyészett asztalok és -székek voltak kirakva a nagy vendéglő mellett a sűrű lombu cserfák alá. -Ide telepedtek a hazafiak s itt elmélkedtek és vitatkoztak fajunk -pusztulásán, erőnk lankadásán, régi dicsőségünk örökre való elenyésztén. -A czigány lent huzta a savanyuvíz forrása mellett. A zene hangja és a -perzselő nap sugara alig hatott el a hazafias társasághoz. - -1830-ik év juliusában történt az eset. - -A társaság központja Kisfaludy Sándor volt, az ünnepelt költő. Akkor még -csak ötvennyolcz éves erős férfialak, kopasz homlokkal, de alig szürkülő -vörös barna bajuszszal és oldalszakállal. Sötét posztó atillája s nyaka -hatalmas selyem kendővel állig szorosan becsavarva, mint a hogy kemény -katonához illik, akármilyen volt a meleg. - -Körülötte ülnek: Bezerédy István Tolnavármegyéből, későbbi híres követ s -ujjászületésünk egyik dicső alakja. Bezerédy György Vasvármegyéből, a -költőnek sógora, a szép Szegedy Antónia férje. Vigyázó Ferencz -Pestvármegyéből, az ország egyik legvagyonosabb köznemese. Dabasi Halász -Sámuel Veszprémvármegyéből, bölcs és nemes gondolkozásu férfiu. Eőrsi -Nagy Antal Székesfehérvárról, vagyonos és közügyekben buzgó ember. -Mórocza Dániel öreg bátyám Felső-Eőrsről, a Batthyányi herczegek -jogtanácsosa és Fülöp József öreg barátom, mérnök és főpostamester -Veszprémből. - -Ő beszélte el nekem az esetet. - -A társaság közelében mások is ültek s hallgatták a társalgást. Ott ült -egyebek közt Kis-jókai Szabó István révkomáromi gazdag fakereskedő is. - -A nemzeti szinészetről folyt a szó. Keserü szavak röppentek el az -ajkakról, hogy a magyarnak mindenütt pusztulni kell s legjobban -pusztítja saját királya, saját kormánya. A német szinész palotában -játszik, a magyar szinész ólban, bódéban kuczorog. A német szinész -kényelemben él, a magyar szinésznek nincs hová fejét lehajtania. - -E szót meghallotta Szilágyi, a vidám szinész, nem is épen fiatal ember. -Komlóssy társaságához tartozott, a mely épen akkor Füreden játszott. A -mostani templom közelében volt a társaság deszkabódéja. - -A szóra oda toppan Szilágyi s oda szól: - -– Dehogy nincs tekintetes uraim! Van bizony hova fejünket lehajtani. -Tessék csak megnézni ott azt a szép erdei iharfát. Milyen jó tanyám van -nekem ott éjszakánként. Egy szegény füredi jobbágy milyen szivesen adott -nekem vaczoknak egy kocsiderék szalmát! Tóth Ferencznek hivják. Holmi -csöndes eső álmomból se ver föl. Ha pedig záporeső esik, a kocsmában -töltöm az éjszakát. Jó fekvőhely a kocsmaasztal, jó ember a kocsmáros -zsidó. Úgy hivják: a Bolha zsidó… - -Ekkor vette le kalapját a művész s ekkor köszönt, a hogy illett ilyen -előkelő társaságban. De nyomban tovább is ment, még fütyörészni is -kezdett, de jobb kezével folyton szalmavaczkára mutatott oda az erdei -iharfa alá. Később országos hirü szinész lett ő belőle is. - -Az urak egy pillanatra elnémultak a szinész szavaira. Azután az egyik -nevetni kezdett, a másik elkomolyodott. Bezerédy István érzékeny ember -volt, egy könycseppet is törölt ki a szeméből. A költő összeszoritotta -ajkait, mintha fogait akarta volna csikorgatni. - -Tehát a magyar művészt elhagyják a nemzetnek nagyjai! Csak a szegény -jobbágy ad neki szalmát fekvőhelynek s a nyomorult Bolha zsidó födelet -menedéknek! - -A költő így irja le e jelenetet pár nap mulva Guzmics Izidorhoz intézett -levelében: - -»az ott mulató hazafiak nagy keserüséggel láttuk, miként tengődik s -nyomorog a magyar szinjátszó társaság silány deszkakunyhóban s miként -vagyon az számkivetve önnön hazájában, midőn a német társaságok roppant -palotákban kevélykedve lépdelnek s a királyi városokat még jobban -elnémetesitenék, ha még lehetséges volna. Én hazafiui mérges -fájdalmamban az ott lévő közönséget egy Füreden építendő játékszinre -felszólitottam.« - -Ime »hazafiui mérges fájdalom« rohanta meg a költő lelkét. A mint -megrohanta egykor Bocskayét, Bethlenét, Rákóczyét. Csakhogy akkor a -hazafiui mérges fájdalom kardhoz, buzogányhoz kapott, most azonban már -rossz idő járt kardra, buzogányra. - -Fülöp József öreg barátom kevés szavu csöndes ember volt. Mérnök létére -értett az építéshez. Ő is beleszólt a vitába. - -– Én már gondolkoztam uraim a dolgon, vannak is némely jegyzeteim, én -huszonnégy óra alatt elkészítem a szinház tervét és költségvetését. - -El is készítette. Haza ment. Volt saját emeletes kis háza a -fürdőtelepen. Dolgozott egész este, egész éjjel s a következő egész nap. -S a mikor délutánra ismét összejött a társaság: tervét, rajzait, -költségjavaslatát már oda terjesztette a költő elé. - -Ó-görög modoru, szép oszlopos homlokzatu, megfelelő nagy épület 400 -személyből álló közönségre, nagy szinpaddal, öltözőkkel s -mellékhelyiségekkel s lakószobákkal. Ott lakjanak a művészek is, ne a -Bolha zsidónál és ne az erdei iharfa lombjai alatt. Összes költség -25,000 pengő forint. - -Micsoda? Huszonötezer forint? Öt-hatszáz holdnyi szép nemesi birtok ára? -És e hallatlan összeget adakozás utján gyüjteni össze? S nem is főispáni -iktatásra, nem is választási lakomára, nem is ékszerre a királynénak, -hanem csupán nemzeti ügyre, csupán egy vidéki fürdő magyar szinházára? - -Lehetetlen az! Nem gyülik az össze száz esztendő alatt se. S hol leszünk -mi már száz esztendő múlva? Ki beszél már magyarul száz esztendő múlva? - -Fekügyünk le! Hallgassunk! - -Igy hangzott az első szó, mikor a mérnök előállott az ő javaslatával. Ha -nagy lélek nincs a költőben: dugába dől minden. - -De a költő nem riadt vissza. S volt a ki bátorította őt. - -Kis-jókai Szabó István uram másnap is oly közel ült a társasághoz, mint -az előző napon. S mikor az urak elförmedését látta, oda ment a költőhöz -s kalapját igaz tisztelettel megemelinté. - -– Engedje meg mélyen tisztelt hazánkfia, hogy én is szólhassak egy szót. -Kis-jókai Szabó István a nevem, rév-komáromi kereskedő vagyok, de én is -nemes ember vagyok s tisztelt hazánkfiának verses munkáit könyv nélkül -tudom s imádság mellett gyerekeimet is azokra tanítom. Szabad-e -megtudnom, hogy a szinházhoz tetőzsindelyre hány ezer darab és hány -forintnyi értékben van fölvéve? Szeretném én azt tudni. - -Fülöp József kezébe veszi az irást, fölteszi a szemüveget s azt mondja: - -– Hatvanezer zsindelyt számítottam a tetőre a legjavából. - -Kis-jókai Szabó István megint megemelintette kalapját. - -– Nagyon köszönöm e szíves felvilágosítást. Tessék tehát beirni, hogy én -adok hatvanhatezer zsindelyt a legjavából s Rév-Komáromból ide szállítom -a magam költségén. - -Egy szót se szólt többet, hanem vissza ült a helyére. - -Látta és hallotta e jelenetet Glázer uram is, a vendéglős. Kivett a -zsebjéből tizenöt darab ezüst huszast s letette a költő elé. - -– Tessék ezt is hozzá irni! - -Igy kezdték megalapítani Magyarország legelső állandó nemzeti szinházát. - -Kisfaludy Sándor pár nap alatt összegyüjtött készpénzben 1330 forintot. -Mind a fürdővendégek adták össze. - -Glázer uram a vendéglős nem volt nagyon megelégedve a gyüjtés -eredményével. Utólag még ötven köböl meszet is fölajánlott. Ugyan ötven -köböl meszet ajánlott föl Oroszy Pál uram is, füredi és tót-vázsonyi -birtokos. Fülöp József öreg barátom fölajánlott az épület alapjához -ötven öl követ. A füredi kis nemesség és szegény jobbágyság pedig -fölajánlott száz igás és ezer gyalog napszámot. - -Hát a király mit adott? - -A király nem adott semmit. - -Hát az ország mérhetetlen gazdaságu főurai mit adtak? - -Adtak valamit. Tiszteletünk vegye körül azok nevét, a kik valamit adtak. -Annyit nem adtak ugyan, mint a szegény füredi jobbágyság, de hiszen ők -akkor még nem voltak magyarok, hanem osztrákok és németek. Sok viznek -kellett még addig lefolyni a Dunán, míg a túladunai főrendek legalább -részben megmagyarosodtak és hazafiakká váltak. S a Duna vize még most is -folydogál s még most is sok oka van várakozni s várakozás közben -folydogálni. - -Érdekes volt gróf Festetich Lászlónak, a nagy György gróf fiának -adománya. Ő hat óriási jóniai oszlopot faragtatott valamelyik -kőbányájában egy-egy darab kőből a szinház homlokzatához s maga -szállíttatta el Balaton-Füredre. Ezrekbe került volna ez akkor, ha -pénzen kellett volna megfizetni. - -Hát Magyarország főpapjai mit adományoztak? - -Négy földesura volt Balaton-Fürednek. - -Az egyik a Benczés barátok tihanyi apátsága. Az I. Endre királytól kapta -birtokát, a mint azt később, utazásunk folytán elmesélem. Ennek telkén -buzgott a füredi savanyuvíz forrása s ezen kívül még egy kitünő édes -vizü forrás. Ennek telkén voltak a fürdőházak, a vendéglő, a cseres és -iharos erdőcske s a kis templom. Ennek telkére kellett jönni a -szinháznak is. - -A másik földesur volt a veszprémi káptalan. A veszprémi püspökség szent -István királytól kapta ezt – úgy mondják, de a mikor a székes -káptalannal megosztozott, a füredi kis részjószágot a káptalannak adta. -A káptalan telke a barátokétól napnyugatra feküdt s 1830-ban, de még az -én gyermekkoromban is ez puszta legelő volt s egyebet nem termett, mint -követ, sovány füvet, nádat és szunyogot. Ma a legszebb nyaralók delelnek -rajta. - -A harmadik földesúr volt a pápai Eszterházy grófok nemzetsége. Ennek -birtoka inkább Arácshoz tartozott, telke a barátok telkének napkeleti -szomszédságában fekszik. A birtok valamikor a rég kihalt Devecseri -Csóron nemzetségé volt. Gyönyörü regéiben a költő e régi nemzetségről -gyakran megemlékezik. - -A negyedik földesúr volt a kis nemesség. Ehhez tartoztak a Szentgyörgyi -Horváth, a Siskei Oroszy, a Bocsári Ujhelyi s egyéb nemzetségek. A -Somogyi, Végh, Siskei, Vargha, Pázmándy, Dienes, Esztergomy, Roboz, Pap, -Molnár s egyéb családok alkották e nemzetségeket. Balaton-Füredhez -hajdan még két falu tartozott. Lak és Kék volt a falvak neve. E falvak -elpusztúltak, templomuk csak romokban áll, lakóik Balaton-Füredre -vonultak össze, nevöket csak két dülőnév őrzi. A kis nemesség e két -faluból származott eredetileg. - -A jobbágyság akkor még nem jött emberszámba. A jobbágyság csak birtok -volt, mint a legelő, malom, erdő vagy kaszáló. Ha a nemzetségek -osztoztak: a jobbágyságon is osztoztak. Az egyik családnak malom -kellett: megkapta a malmot. A másik család kapott a malom fejében -jobbágyot és zsöllért. Gyönge malomért egy vagy két jobbágyot s egy vagy -két zsöllért; jó vizü és jó fekvésü malomért több jobbágyot, több -zsöllért. Ez volt az igazságos osztály. Megnyugodott benne nemzetség, -család, zsöllér, jobbágy, szolgabiró, hiteles hely, vármegye, -helytartótanács egyaránt. - -A füredi kis nemesség és jobbágyság adott tehát a nemzeti szinházhoz -száz igás és ezer gyalog napszámot. Nagy szó volt ez akkor. Mert a -fürediek ez után pár év mulva építették gyönyörü nagy kálvinista -templomukat s itt is ingyen kellett minden igás és kézi munkával -előállaniok. A kálvinistának már az a furcsa természete, hogy őt -Magyarországon a jó istenen kívül semmi munkájában nem segíti senki, -hanem a helyett húzza, ránczigálja, nyomja, fosztogatja mindenki. De úgy -kell neki. Miért él-hal úgy a magyarságért és a szabadságért? Miért nem -tud németté, tóttá, oláhvá, cseléddé, szolgává lenni? - -De adakozott valamennyire a papság is. - -A költő ívén ott van gróf Zichy Domokos olmüczi kanonok, szőnyi -plébánus, később veszprémi püspök 25 forinttal, a pázmándi és niczki -plébánus öt-öt forinttal s egyik veszprémi kanonok névtelenül húsz -forinttal. Hejh a jó plébánusok közt mindig fölös számmal voltak a jó -magyarok s Zalavármegye hivatalos gyűjtő ívén később százanként -szerepeltek szerény, de jószívü adományaikkal a plébánusok. - -A füredi hazafiak legnagyobb bizalommal a tihanyi barátok bőkezüsége elé -néztek. - -Az apátúr Horváth Pál volt, csöndes természetü, de jó kedélyü férfiu. Jó -pajtás az előkelő urak között. Körül is csiripelték az urak félig -komolyan, félig dévajul, hogy most már csak álljon ám elő az apátság -bőkezüen, ne fukarkodjék semmiben, inkább egy pipa dohánynyal kevesebbet -szívjon naponként minden barát. - -Ezt zalabéri Horváth János mondta. - -– Mi a Benczésnek kedves Apátom egy kis nemzeti szinház épitése? Annyi -mint egy pipa dohány! - -– Igaz, igaz domine spektábilis, csak azután odafönt a pipát ki ne üssék -a szánkból. - -Odafönt – Budán a nádorispánnál! Odafönt – Bécsben a magyar királynál! -Bizony a barátok szájából ott kiüthetik a pipát. Mert a nemzeti szinház -mégis csak a magyarság nemzeti ügye, ehhez pedig a barátnak semmi köze. -A barát csak egyék-igyék, imádkozzék, dicsérje az istent, de a nemzeti -ügyet ne támogassa. Annak hagyjon békét! - -Igy gondolkodtak Budán és Bécsben. - -A jó apátúr szivesen megtett volna mindent, de kötve volt a keze. Csak -annyit tett, hogy a költőnek fülébe súgta, hogy a főapátnál szerezzen -neki szabad kezet, akkor aztán mindent megad, a mit csak megadhat. De az -istenért, el ne mondja senkinek, hogy tőle kapta ezt a tanácsot. - -Augusztus elején közgyülése volt Zala-Egerszegen a vármegyének. - -A költő sietett oda, hogy a szinház ügyét az egybegyült nemesség elé -terjessze. Öt hatalmas szövetségese akadt. - -Az egyik volt Deák Antal, a vas jellemü s óriás tekintélyü hazafi, a -mult országgyülésen a nemzeti nagy ellenzéknek egyik vezére, a -vármegyének ez idő szerint első alispánja, a kiről mindenki tudta már, -hogy a bécsi udvar ranggal, renddel, kitüntetéssel őt is megakarta -magának nyerni s az ellenzéktől eltántoritani, de ő minden ajánlatot -visszautasított, nem úgy, mint Vay, Szerencsy, Plachy, Ragályi!… - -A második szövetségese volt Séllyey Elek, a másodalispán s a harmadik: -Tolnay Gábor a vármegye főjegyzője. A negyedik Kerkapolyi István, a -tapolczai járás főszolgabirája, kinek járásához Balaton-Füred is -tartozott. Később a vármegye alispánja és követe. Ő magával vitte a -gyülésre a Balaton-melléki egész kálvinista nemességet. - -Ötödik szövetsége volt a keszthelyi dinaszta, gróf Festetich László; a -költő nejének Szegedy Rózának unokaöcscse. E csodálatos szépségü nőről -még utazásunk közben sokszor lesz szó. E nő ekkor már elmult ötven éves, -beteges is volt gyakran; meg is halt nem sokára, alig két év mulva, de -ekkor átrándult Sümeghről Keszthelyre, hogy öcscsét, a grófot a nemzeti -szinház mellett föllelkesítse. - -Ott volt a megyegyülésen Csányi László, később a nemzet minisztere és -vértanuja. És ott volt az ifju Deák Ferencz, huszonhét éves ifju, de már -táblabiró s barnapiros arczán s komoly szemeiben a magyarnak minden -bölcsessége s minden mély és nagy érzése ott világolt. - -Kisfaludy Sándor irásban is, élőszóval is előadta javaslatát. Irása -megvan a vármegye levéltárában, ki is nyomtatták már, olvashatja akárki. -De mély hazafiui érzéstől rezgő nagy beszéde örökre elhangzott. És -örökre elhangzott Deák Antalé és Deák Ferenczé és Csányi Lászlóé és a -többi hazafié. - -De nem a sivatagban hangzottak el. - -Minő beszédek voltak ezek! Háromszáz esztendőnek nemzeti fájdalma -jajdult föl e beszédekből. Hogy tiporták, hogy irtották háromszáz -esztendő óta a magyart! - -»Meg kell védelmeznünk, úgy mond Csányi, ősi alkotmányunkat. Meg kell -védelmeznünk ősi szabadságainkat. Vérrel szereztük valamennyit, nem -ingyen, nem istennek jóvoltából kaptuk. De legfőképen meg kell -védelmeznünk és lábra kell állítanunk édes anyai nyelvünket s nem szabad -elszenvednünk, hogy ezt a mi országunkban bármely idegen nyelv a maga -háta mögé állítsa. Mert ha őseink szózatát elfelejtjük s ekképen -magyarságunkból kivetkőzünk: akkor nekem nem kell többé se alkotmány, se -szabadság, de még az élet se kell!« - -Igy beszéltek Zala rendjei s forró hazafi szivekre talált minden igaz -szó. - -Zúgó éljenzésben és harsogó tapsokban tört ki a nemesség. - -Taps! - -Furcsa jele ez a tetszésnek. - -Zalavármegyében az előtt soha se hallották. Én se láttam és hallottam a -magam vármegyéjében soha. Szinházban hozzá szoktam a taps zajához; nagy -művész, ragyogó szépségü asszony szokta megnyerni a szinpadon, de nagy -és komoly hazafit a nemzeti igazságok megmentéseért folyó küzdelemben -tapssal jutalmazni nem szoktak minálunk. Mikor az országgyülésen először -hallottam tapsot: ügyetlen, kicsinyes s komolyság nélkül való -tüntetésnek tekintettem. - -Most már divat, de én még most se gyakorlom. - -A magyar, ha elfogja őt a lelkesülés, éljent kiált. A vármegyék -nemessége a felbuzdulás mámorában süvegjét lebegteti, kardját húzza ki s -azt veri össze s isten áldását kiáltja vezérére. De tapsolni nem -szokott. - -Zalavármegye 1830-iki augusztusi közgyülésén viharos taps zúgott. Kezdte -a fiatalság s folytatta sok öreg is. S ellenmondás nélkül, egyhangulag -elfogadta s határozattá emelte mindazt, a mit nagy költője javaslott. - -A balaton-füredi nemzeti szinházat föl kell építeni. - -A gyűjtést a gyülés alatt már meg kell kezdeni. Meg is kezdették. Össze -is gyült hamarosan mintegy ezer forint. - -A vármegye pénztárából semmit sem adhatnak, mert a kormány azt meg nem -engedi. De a járások összes főszolgabirái utasittatnak, hogy -adományozásra minden nemes embert felhívjanak. Hazafias szent czélra a -fillért is köszönettel fogadják. - -A Benczés barátok pannonhalmi főapátjához átir a vármegye, hogy adjon -telket a nemzeti szinháznak. Átir a szomszédos Veszprém, Győr, Vas, -Somogy és Fehérvármegyékhez is, hogy atyafiságos buzgalommal pártolják -az eszmét. - -A vármegye veszi oltalmába s védelme alá a szinházat s az egész -intézetet. - -A szinház és megyei szinművészet főkormányzójává Kisfaludy Sándort -»vármegyénknek táblabiráját, közbizodalmu hazánkfiát, nemzetünknek -közönségesen elismert jeles nagy fiát« élete fogytáiglan kinevezi. - -Végezetül kimondja, hogy Balaton-Füreden a nemzeti szinházban soha más -nyelven, mint magyar nyelven, szini előadást tartani nem szabad. - -A költő tovább se pihent. - -Rögtön irt és utazott mindenfelé, hogy barátait, tekintélyes megyei és -országos férfiakat megnyerjen az ügynek. - -Irt Pannonhalmára Guzmics Izidornak, vegye rá a főapátot, hogy adjon -telket s 20 ezer téglát azonnal, hogy még az idén meg lehessen kezdeni -az építést. Guzmics pedig készítsen szép ünnepi költeményt a megnyitás -napjára. - -Irt Fülöp József öreg barátomnak is azonnal, hogy a telek kijelölésére -Füreden megjelenjék. - -Mihelyt a főapáttól a tihanyi apáthoz a levél elindult: azonnal ment a -költő is Füredre. Megalkudni a tihanyi apáttal. - -Gyorsan meglett az alku is. - -Az apát ad alkalmas telket. A telek kijelölésére és átvételére megjelent -hazafiak legjobbnak látták, hogy a szinházat arra a helyre építsék, a -hol Kisfaludy agyában az eszme megfogant s Kis-jókai Szabó István uram -az első ajánlatot megtette. - -Ád az apátság 20 ezer téglát. - -Fölajánlja az épület tetejéhez szükséges összes födélfákat, azokat -szántódi és kapolyi erdeiben ki is faragtatja s a szántódi révhez oda is -szállítja. - -Volt azonban Horváth Pálnak, a jó apátúrnak egy csomó furcsa feltétele -és kikötése is. - -A játékszin épületeiben senkinek szállást adni nem szabad; abban csupán -csak a szinjátszó társaság tagjai lakhassanak. - -A játékszin épületeiben sütni-főzni nem szabad se a szinészek számára, -se mások számára. - -Kávét, theát főzhetnek a szinjátszó társaság tagjai maguknak is, -vendégeiknek is, de pénzért másnak nem főzhetnek. - -Ha van boruk a szinészeknek: ezt ugyan a szinház pinczéiben tarthatják s -ott a szinház helyiségeiben meg is ihatják, váljék egészségükre, de ott -idegen bort nem tarthatnak és saját borukat pénzért másnak nem mérhetik. - -Mindezt némi vita és ellenmondás után az urak derült kedvvel ugyan -elfogadták, de egy kikötését a jó apátúrnak határozottan elutasították. -Azt akarta ugyanis a szerződésbe még beletenni, hogy a játékszin -épületeiben udvarolni, a nőknek szépet tenni, szerelmeskedni, csókolózni -s efféle hívságos időtöltést művelni senkinek szabad ne légyen. - -– No ezt nem fogadjuk el főtisztelendő uram, mert akkor se szinészt, se -közönséget nem kapunk. - -Az apátúr makacskodott. - -– Hogy engedhessem én meg az én telkemen a szerelmeskedést? - -– Hiszen csak szinből, játékból történik az főtisztelendő uram. Azért -hívják Szinjátszó Társaságnak. - -Ez már okos beszéd volt. Ezt már a jó apátúr is megértette s ekként az -örökszerződés létre jött. Aláirta az apátúr, aláirta Kisfaludy Sándor -mint főkormányzó, aláirták a vármegye tiszti ügyésze, az urodalom -fiskálisa, a törvényes bizonyság s a tanuk is. - -A telket kimérték, átvették, kiczövekelték s aztán örömében olyan -áldomást adott a jó apátúr az egész fürdő közönségnek, hogy másnap -reggel is alig akart még vége lenni. Minden czigánynak a keze -belesenvedt. - -Ez év őszén nem kaptak az építésbe. Kivágták az erdő fáit azon a helyen, -a hol a szinháznak a helyet kimérték s aztán egész őszön és télen az -anyagot hordták. Kétszáz öl kő, húszezer tégla, hatvanhatezer zsindely, -ötszáz deszka, kétszáz köböl leoltott mész s a barátok somogyi -urodalmából az épület tetőfája feküdt ott a tavaszszal halomba hordva. S -a pénzhez még alig nyult hozzá a költő, pedig lassanként a pénz is -szaporodott. - -De kellett is, hogy szaporodjék. - -Az építés vezetését Fülöp József öreg barátom ingyen vállalta el. Ő -rajzolgatta ki az épitési részleteket. De munkavezető azért mégis -kellett melléje. - -És kellettek kőmivesek, ácsok, kőfaragók, asztalosok, lakatosok, -kovácsok, üvegezők, mázolók, gölöncsérek s egyéb mindenféle kézmüvesek. -Ezek munkája sok költséggel járt. - -Kisfaludy Sándor aggódott, hogy saját vármegyéjében a szükséges pénz nem -fog összegyülni. De sasszeme még tovább is látott. Ő a »Dunántuli -Szinjátszó Társaság« sorsát biztositani is akarta. Szüksége volt tehát a -szomszéd vármegyék támogatására. - -Vasvármegyéhez 1831. évi márczius 15-én fordult levelével. Milyen szép -és igaz levél volt ez! - -»Hintsük a hazafiságnak aranymagvait szünet és kifáradás nélkül ott, a -hol lehet; úgy, a mint lehet s akkor, a mikor lehet; a mint az idő, hely -és környülállások engedik; bár vetésünknek aranytermését arathatni talán -csak késő unokáinknak engedtessék is.« - -»Az utolsó századokban folyvást mostoha idő járt a magyar nemzet felett: -ennek mind vészes förgetegeiben, mind kegyelmekkel ragyogó napjaiban a -magyar nyelv és vele a nemzetiség hol nyomatva s irtatva, hol -elhízelkedtetve vagy elgúnyoltatva levén, már-már végvesztének -hanyatlott.« - -»Ha hős Eleink az utolsó félszázad előtt föltámadtak s az akkor lélekző -Magyarokat látták volna, tehát az elfajult maradékkal beszélleni se -tudván, azt kell vala vélniök, hogy Leel sirjának tapodói szakadtanak s -telepedtenek le az általuk vérrel szerzett Hazában.« - -Sopront és Pozsonyt kivéve, egy vármegye középső és magas nemessége se -németesedett el annyira, mint Vasvármegyéé. De azért Vasvármegye -ellenmondás nélkül hazafias buzgalommal fogadta a költő levelét. - -Niczky János volt első alispánja, Bertha Ignácz második alispánja és -Széll Imre, a későbbi követ és hétszemélynök, főjegyzője. S volt még a -költő törekvéseinek ezeken kivül is lelkes és befolyásos támogatója. Ez -Szegedy Sándor volt, a költő nejének, Szegedy Rózának unokaöcscse. - -A májusi közgyülésen tárgyalták a karok és rendek a költő iratát. Komoly -és lelkes volt a tanácskozás. Jelen volt maga a költő is, bár nemesi -jogait Vasvármegyében nem igen szokta gyakorolni. De a vezérlő férfiak -nagy része mind vagy rokona, vagy benső barátja, vagy egykori bajtársa -volt. - -A gyűjtést és segélyezést elhatározták a karok és rendek. - -És elhatározták azt is, hogy követeket küldenek arra a gyülésre, melyet -Kisfaludy Sándor a nemzeti szinészet ügyében a szomszéd vármegyék -képviselőiből összehí. - -E gyülést május 25-ik napjára Kis-Czellbe hívta össze a költő. Meghívta -rá Zala, Vas, Veszprém és Győr követeit. - -Zalában lakott. Ott voltak birtokai Sümeghen, Gyömörőn, Gógánfán, -Bodorfán, Sárosdon, Dobos erdejében s egyebütt. A nemzeti szinház is -Zalában lesz fölépítve. Zalának tehát ott kell lenni. - -Ott kell lenni Veszprémnek is. Hiszen Balaton-Füred Veszprém tövében -fekszik s a szini előadások gyönyörüségét Veszprémvármegye élvezi első -sorban. Sok rokona is volt a költőnek e vármegyében. S volt itt -családjának birtoka is. A Kisfaludyak ősi várai Döbröntevár, Esseghvár, -Csékutvár ugyan kiestek már a nemzetség kezéből, de Halimbát még -testvérjeivel együtt birta a költő, a csékuti urodalom utolsó -foszlányát. - -Győrvármegyében is nagy gyökerei voltak a nemzetségnek. Apja Kisfaludy -Mihály főszolgabirája volt a vármegyének s csak pár év előtt halt meg. -Birtokai voltak Győr-Gyömörőn, Téthen, Szemerén, Fölpéczen, Kispéczen s -másutt is. - -Vasban is otthon volt a költő. Neje jogán hat évig birta Kámot. -Nemzetségének ősi fészke volt Vasvármegye is. Volt birtoka a -Kemenesalján Gencsen. Mind maga, mind felesége révén ezer kötelék -kapcsolta a vármegye előkelő családaihoz. - -A meghívott vármegyék hazafias buzgalommal fogadták el a meghívást s a -kis-czelli gyülésre mindegyik küldött néhány előkelő férfiut, alispnát, -főjegyzőt, tiszti főügyviselőt, táblabirót, szomszéd járásbeli -főszolgabirót. - -A kis-czelli gyülés tekintélyes férfiakat hozott össze nagy számmal. A -gyülés elnöke Kisfaludy Sándor volt. Nagy éljenzéssel őt választották. A -megbizott követeken kivül Vasnak kemenesalji, Veszprémnek somlyómelléki, -Zalának sümeghvidéki előkelő urai csaknem mind megjelentek. - -A gyülést fölváltva a vendéglőben s a kis-czelli barátok refektóriumában -tartották. - -Tárgya volt: - -A balaton-füredi nemzeti szinház fölépítése és megalapitása. - -A »Dunántuli Szinjátszó Társaság« szervezése s megélhetésének minden -évszakban biztositása. - -Állandó ruhatárnak és kelléktárnak beszerzése és gondviselése. - -Komlóssy Ferencz szinigazgatóval s társaságával való szerződés -megkötése. - -A balaton-füredi állandó szinház megnyitásának elhatározása. - -Hejh, ha a mai vármegyék úgy szivükön viselnék a nemzeti nyelvnek, -miveltségnek és felvirágozásnak ügyét, mint ott és akkor hetven év -előtt! - -Hejh, ha a mai magyar költőt úgy megbecsülnék a törvényhatóságok és -kormányzó emberek, mint akkor megbecsülték! - -Hejh, ha ti magyar költők, a kik mai napság éltek, dolgoztok, henyéltek -és nyomorogtok, úgy megbecsülnétek, oly imádandó fenség gyanánt -tisztelnétek a hazát, a magyarságot, az asszonyt, a nemzeti érzést, a -multak dicső emlékeit s a jövendőnek büszke reménységét, mint a hetven -év előtti idők magyar költői! - -Nem mesélem el apróra a kis-czelli gyülés dolgait. A történetiró -foglalkozzék azokkal s ne a vidám elbeszélő. Nem is tartozik valamennyi -most az én dolgomhoz. Csak annyit emlitek meg, hogy Komlóssy Ferencz -társulatával végleg megszervezték a »Dunántuli Szinjátszó Társaságot«, -meg is állapodtak vele a füredi szinház ünnepélyes megnyitására s meg is -határoztak számára a balaton-füredi nyári két hónapra 1200 forintnyi -segélyt ezüstben. - -Tizenhat személyből állott akkor az igazgatóval és súgóval együtt. -Köztük Megyery, Telepy, Lendvay, Hubenay, Vásárhelyi, Posgay és -Kántorné, Komlóssyné, Ujfalussyné s Balogh Nina. - -Különösen érdekes volt a ruhatár és kelléktár fölött való eszmecsere. A -mire a szóbeli hagyomány emlékezik: fölemlítem. - -Sisakokat, vérteket, kardokat, alabárdokat nem kell venni, azokra a -pénzt nem kell pocsékolni; van a vármegyeházak padlásán és pinczéiben -elég rozsdás készség, elő kell szedni, ki kell tisztogatni s Füredre -kell szállítani. - -A ruhákkal másként áll a dolog. - -Holmi német és spanyol ruhákat, gallérokat, bugyogókat, czipőket és -harisnyákat a vármegyék nem adnak. Idegen gunyára a nemesség nem adja -pénzét. Effélére csak magánosok adhatnak pénzt vagy maguk a -szinigazgatók. - -Nemzeti magyar ruhát azonban kell szerezni. Őseink, hőseink, elődeink az -ő igaz köntösükben lépjenek a szinre. - -De milyen legyen az ősi ruha? - -Kurta huszár dolmány mindenesetre kell, mert a huszárnak ott kell lenni -a szinen. - -Hímes fehér atilla s himzett Zrinyi szintén kell; nászok, lakodalmak, -esküvők, királyi udvar e nélkül el nem lehetnek. - -Zöld és gránát kanczamenték aranynyal és ezüsttel el nem maradhatnak. A -király, a nádorispán, a zászlós urak, a dicső hadvezérek ilyen mentében -mutatkozzanak. - -Kanczamente? - -E szón megakadt a kis-czelli országgyülés. - -Miért épen kanczamente? Milyen is az a kanczamente? - -Koltai Vidos József, akkor még javabeli férfiu, később alispánja és -követe Vasnak, hozzá szól a kérdéshez. - -– Ne csodásitsuk magunkat urak, nincs a magyarnak kanczamentéje, kinevet -vele a világ! - -A költő figyelmeztette Vidost, »tisztelt öcsém uramat,« hogy kell lenni -kanczamentének, mert a kolozsvári szinjátszó társaság inventáriumában -így van beiktatva. - -De ott volt Kocsi Sebestyén Gábor is, Veszprémvármegye követe, a kiről -mindenki tudta, hogy mindentudó. Ő nyomban világot gyujtott a kérdés -fölött. - -– Igenis van kanczamente, mivelhogy őseink sokféle és külön-különféle -mentéket viseltek, a mint a bécsi képes krónikában s attól kezdve -mindenféle pikturában, különösen pedig a koronázási rajzolatokban -szemlélhető. A mostani huszármente valósággal a régi kuruczmente, vagyis -igazán szólva, a kurta mente. Régi eleink hosszu mentét viseltek, mely -térdig ért. Az a mente pedig vagy ujjas volt vagy ujjatlan s az ujjas -mente vagy szűk ujju vagy sipujju volt. De az ujjatlan mente is kétféle -volt, ugymint vagy palástos mente vagy vállba vágott mente. Nagy uraink -a vállba vágott mentét szerették. Mert ha a mentének gránát szine volt, -az ujjas dolmány pedig világos kék vagy gyöngyház szinü volt, akkor a -vállba vágott nyiláson kivül álló kar a szemlélőnek igazán ékes látást -nyujtott. Az ilyen mentének a neve kanczamente. Különösen alkalmatos -volt ez háborúban, hosszu idejü vonulásokban, mert ilyen mentében -kardot, buzogányt, kantárszárral kényelmesen lehetett tartani. - -Kocsi Sebestyén Gábor után természetesen senki se merte többé a száját -fölnyitni. Nehogy azonban a mindenféle férfi és nő számára való ruhák, -viganók, kötők, kantusok fölött egyenként kelljen tanácskozni és -határozni, kölcsönös egyetértéssel abban állapodtak meg, hogy a ruhatár -ügyét rá bizzák a költőre, akit a gyülés Zalavármegye példájára különben -is főkormányzóvá választott a dunántuli nemzeti szinjátszó társaságok -összes ügyeiben. - -Gyülés után nagy áldomás. - -De áldomás után még nem mentek az urak egyenesen haza. A kemenesalji -atyafiak ezt meg nem engedhették. Hanem kiválasztott magának mindenki -egy csomó rég látott vagy tegnap látott vagy soha eddig nem látott -atyafit és jeles hazafit s vitte magával Sitkére vagy Mihályfára, vagy -Csöngére vagy Ostfiasszonfára vagy a Somlyó hegyére. S tartott a -mulatság vagy ismerkedés heteken át. - -A vármegyék mind elfogadták a kis-czelli gyülés határozatait. Még -Sopron, még Somogy, még Fehérvármegyék is elfogadták. - -De az is természetes, hogy a bécsi kormány és budai kormány keresztet -húzott az egész bölcs és hazafias intézkedésre s meg nem engedte, hogy a -vármegyék a nemzeti nyelv mívelésének szentséges szent ügyére egy -fillért is áldozzanak. Nem azért vannak a magyar vármegyék, hogy a -magyar nyelvet míveljék, a magyar költészetért lelkesüljenek s őseik -dicsőségeit még egyszer visszaszerezzék. Adót behajtani, katonát -beszedni, jobbágyot deresre húzni: ez a vármegyék dolga. - -A bécsi kormány és budai kormány így segitette meg a költőt akaratlanul. - -Mert a hogy a vármegyék a kormány tilalmát megtudták: abban a -pillanatban kimondta a nemesség elszántan: - -– Nohát most már meglesz az a nemzeti szinház! - -Össze is gyűlt hamarosan 12,954 forint ezüstben, meg is kezdték az -építést junius elején s annyi adomány, annyi munka, annyi lelkesülés -dolgozott a szinházon, hogy a nagy és szép épület készen lett egy hónap -alatt s a költő julius 3-ra már kitüzhette az ünnepélyes felavatást. - -Még 1754 ezüst forint meg is maradt a pénzből. - -Olyan ünnepet még alig látott a Balaton, mint az első nemzeti szinház -megnyitásának ünnepe volt. Még a testvériség ünnepe 1848-ban, még a -Kisfaludy-szobor ünnepe 1861-ben se volt olyan ragyogó. - -Mely napon tartották ezt az ünnepet? - -A költő azt irja leveleiben: julius 3-án. Az egykoru hirlapok azt irják: -julius 2-án. Én meg azt mondom: mind a két napon. Az 1831-ik évben -julius 2-ra szombat, 3-ra vasárnap esett. Az egyik napon a nép, a -másikon a nemzet ünnepelt. - -Az ünnepre meghívták az összes szomszéd vármegyéket. Meg is jelentek. A -küldöttségek, a főtisztviselők, a táblabirák, a nagy nemzetségek tagjai, -férfiak és nők Zala, Veszprém, Vas, Sopron, Győr, Fehér, Tolna, -Somogymegyéből s igen sokan Pestről és Pestmegyéből. - -A szinházba négy-ötszázan fértek. De maguk az urak is többen voltak -szépséges asszonyaikkal s a papokkal. Hajh még akkor a papok, barátok, -kanonokok, apáturak is otthon voltak a nemzetnek és magyarságnak -örvendező napjain! - -Hát a nép hova férjen, hol ünnepeljen? - -Az a nép, a mely jobbágy volt, paraszt volt, országos és úri teher alatt -nyögött s az alkotmányt, a szabadságot s a jogok szentségét csak -átokból, imádságból s példabeszédből ismerte! - -De a mely magyar volt s magyarságának büszke érzetét istenimádáshoz -hasonló szentségnek tartotta. Pénzt nem adhatott a magyarság -szentegyházához, de volt lelke, volt izmos karja, volt igavonója, adott -tehát munkát. A füredi jobbágy áldozatos munkája nélkül föl nem -épülhetett volna az a szentegyház. S eljöttek még Arácsról is, még -Balaton-Kis-Szőllősről is, még Alsó-Őrsről is együgyü földmivesek, -zsöllérek, napszámosok, hogy egy-két napig ingyen dolgozhassanak. - -Ezt a népet az ünnepből kihagyni nem lehetett. - -Komlóssy Ferencznek, a szinigazgatónak volt jó ötlete. - -Tartsunk nemzeti ünnepet és szabad előadást szombaton julius 2-án a -népnek s vasárnapon julius 3-án a nemességnek. Elfogadta a javaslatot a -költő s helyeselte azt az ifju Deák Ferencz is. Legyen a nép az első. - -Így lett. - -Hirt adtak a falvak népének s a nép szombaton délre és délután oda -sereglett. - -Tisztes fekete ruhában a férfiak s tisztes fekete és barna ruhában az -asszonyok, vidám szinekben a lányok. Zászlót nem hoztak, zene őket nem -kisérte, a lányok kezében virág, az asszonyok kezében zsoltáros könyv. -Azt hitték: istentiszteletre jöttek. Együgyü kálvinista magyar ember -virágot és zsoltárt visz magával, ha istenének szine elé akar járulni. - -Hiszen igazuk volt. - -Volt egy oltár, a melyen már századok óta csak hamvadoz az áldozat tüze. -A melyről töröknek, németnek, királynak, bakónak durva keze oly sokszor -le akarta söpörni az utolsó szikrát is. S a melynek tüzét égő -honfiszivek mégis mindig csak ébren tartották. Nyögtek, véreztek, -viharzottak azok a szivek, de a szent tüzet elaludni nem engedték. - -A magyarok istenének oltára volt ez. - -Pereynek hívták azt a papot, a ki engem megkeresztelt. Azt se tudom: -káplán volt-e vagy tanító vagy már fiatal lelkész 1831-ben. Ő is oda -jött a maga népe élén. - -De szerkesztett egy ünnepi dalt s erre népét megtanitotta. A dal így -kezdődött: - - Im bejöttünk nagy örömmel - A te szentséges hajlékodba - Magyaroknak nagy istene! - -– – Szentségtörés volt ez! Hitnek, vallásnak, istenfélelemnek -megcsúfolása. Hisz ez a magyar református egyháznak templomi szent -éneke! Nagy részben a szöveg is; a dallama egészben. Hogy lehet ezt a -szinház megnyitásakor énekelni? - -De hogy ne lehetne, a mikor a magyarnak győzedelmi napja van? - -Mégis azt mondták Pereynek, hogy ezt a szinházban elénekelni nem szabad. -Templomba való a zsoltár, nem szinházba. - -Nohát énekeljük el a templomban. - -A ragyogó uj szinház mellett tíz lépésnyire ott van az erdő. Sötét -iharfák, komor tölgyek, vidám köntösü óriási ezüst nyárak. Némán és -büszkén emelkednek az ég felé. Istennek ragyogó napja a gyertyafény, -szálfaderékból az oszlopok, sürü lomb a boltozat, rigóhang az orgona. -Van-e szebb templom a világon, mint az eleven őserdő? - -Fölharsan a dal. - -Perey áll a néptömeg közepén. Mindenki rá néz. Kezével int s kezdi a -dalt. Ezer férfi és nő komoly, lassu és édes hangja zeng össze. S a hang -felszáll a lombokig s a lombokon túl a magas égig. S a hang elszáll -messze a vizek fölött a végtelenbe s leszáll mélyre, a hazafiak érző -szivébe. - -S mind oda gyülnek az urak az ünneplő nép köré. A büszke nemesség, a -vármegyék kormányzói, a nemzetnek nagyjai leveszik kalapjukat. Komor -arczczal ott áll a költő is levett süveggel. A lombok nyilásán át egy -sugár nyilall kopasz homlokára s fényből, ragyogásból tesz rá koszorut. -Mindenki látja, csak ő maga nem érzi. A fenséges nő Szegedy Róza fehér -csipkekendővel takarja el arczát. Minő érzés támadhat ebben a szívben -arra az együgyü dalra? - -A szent dal tovább zúg: - - Megsegitted magyar néped, - De föl is száll hozzád az égbe - Buzgó hálánknak éneke! - -Ott áll Megyery, a nagy művészek egyik legnagyobbja. Az örökké vidám -Megyery, a ki mikor később leszállt a holtak közé, még a holtakat is -kaczagásra fakasztá. Hallja a szent dalt s im az erős, vidám, nagy lélek -könyekre fakad, oda lép Pereyhez s az ifju papnak kezet csókol. De -szólani nem tud. - -Hanem azt mondja igazgatójának Komlóssynak: - -– Ma nem játszom. - -És nem játszott. Akárhogy toporzékolt az igazgató s akárhogy kérlelték -az urak. Ma az áhitatnak engedte át lelkét. Úgy megrendité őt az -egyszerü nép igaz ünneplése. - -A következő napon az alapítók, vármegyék, nemes urak számára nyitották -meg az első magyar nemzeti szinházat. - -Két prológ volt az előadás kezdetén. - -Az egyik beszéd, a másik dal. Mindakettőt Kisfaludy Sándor készítette. A -beszédet Komlóssy Ferencz olvasta föl, a dalt a társaság énekkara -dalolta el. - -Kivül négy lobogó volt az épület dísze. A nemzeti lobogó középen az -ország czimerével. Mellette Zala, Veszprém és Vasvármegyék lobogói a -vármegyék czimerével. De belül rózsák és cserlombok özöne ékesité a -szinpadot s virágillat tölté el az egész nagy termet. De minden -rózsánál, cserágnál és illatnál felségesebb érzés töltötte be a -sziveket. - -Mit idézzek a hosszú és remek beszédből? - -»Félszázad óta kezdett csak lábra kapni a magyar szinművészség; de hajh! -mily akadályokkal kell vala küzködnie! Mily visszataszitásokat, mily -sérelmeket s gúnyoltatásokat kell vala szenvednie! Mint kell vala -nyomorogva, nehézségekkel és szükségekkel viaskodva magát tengetnie mai -napig! –« - -»Néktek, dicső magyar Hazánk nagylelkü fiai és leányai, – néktek -tartatott fenn azon hazafiui öröm és dicsőség, hogy magyar sziveteknek -szent érzését a nemzeti mívelődésnek ezen hiánya sértvén, áldozattételre -vállalkoztatok!« - -»Hazafiui buzgóságtok tavaly ilyenkor azt mondotta: Legyen meg! – és: -Meglett… Itt, hol még tavaly ilyenkor az ezen helyen állott fákat és -fűszálakat a szél ingatta, most a nemzetiséget terjesztő szinművészi -Intézet áll; – a tavaly gondolt Magyar Játékszin szép valósággá lőn! És -az önnön hazájába eddig zsöllérkedni kénytelenített magyar szinművészség -tulajdon házra vergődhetvén azt sóhajthatja: – Itt most tulajdon -Hazámban én is már itthon lehetek! –« - -Beszéde végen élteti a szónok »Tekintetes Zala, Veszprém és -Vasvármegyéknek Karait és Rendeit«, kiknek Haza és Nemzet-szeretete a -szinmüvészséget és általában a nemzeti kulturát hathatós pártfogásba -vévén, közügygyé tette. - -Éltetni akarta még a költőt Kisfaludy Sándort, a ki nélkül a nagy Kezdés -létre nem jött volna. De a költő ezt meg nem engedte. - -– Ha már, úgymond, éltetni akarnánk élő embert: akkor a királyt kellene -éltetnünk. De ha már azt nem tehetjük, mert különös okunk nincs rá: -akkor egyetlenegy élőt magunk közül ne éltessünk. Megérdemelné több is s -megvárnák sokan. - -De a szinészen kifogni nem lehet. - -Mikor beszédje végére ért s a harsogó éljen elhangzott, intett kezével, -hogy még szólni akar, oda nézett a költőre s e szavakat mondá: - -– »Éljen a kit gondolok, – de a kit megneveznem nem szabad, mert – -megtiltotta.« - -Mint a vihar zugása, úgy dördült meg erre a szóra: - -– Éljen Kisfaludy Sándor! - -A közönség szeretetén se lehet kifogni. - -Az éljenzés közben ujra felemelkedett a függöny s a rózsákkal behintett -szinpadon fényes nemzeti köntösben ott állott az egész szintársaság. -Férfiak és nők körül ragyogó fény támadt. Úgy látta őket a közönség. -Hiszen igaz is. Ők voltak igaz prófétái akkor a halálos álmából ébredező -nemzeti érzésnek. - -S elkezdett a társaság énekelni. - -»Adja Isten, hogy a magyart – A félvilág uralja – S vérrel szerzett -szabadsága – Soha kárát ne valja.« - -»Adja Isten! Alkotmánya – Mindörökké állhasson, – S diszlésének semmi -erő – S idővész ne árthasson!« - -Egy nemzedék életén át e dal volt a honfiküzdelmek jelszava. - -Ezt a dalt is Kisfaludy Sándor alkotta. - -S e dalt csak függetlenségi harczunk ágyudörgése tudta egy időre -elnémitani. - -S e dalra még most is szükségünk van. - -De a mikor ez a dal elhangzott, 1831-ik évi julius 3-án délután öt -órakor, fölemelkedett helyéről a közönség s örömkönyek közt élteté a -költőt s délczeg férfiak és ragyogó szépségü nők tolongtak hozzá, hogy -vele kezet szorítsanak s kezét s ruháját megcsókolják. - -A szinpad hölgyei se tudták könyeiket visszatartani. De ők a szinpadról -le nem léphettek. De mindegyik felkapott egy rózsát s oda hajitá a költő -lábaihoz. Kántorné, Ujfalussyné, Balogh Nina, Hivatal Anikó Lendvayné. -Mind ünnepelt tüneményes alakja később a pesti nemzeti szinháznak. - -A költő pedig lehajolt a földre, fölvett egy fesleni kezdő rózsabimbót, -oda vitte feleségéhez Szegedy Rózához, megcsókolta halavány arczát s -pihegő keblére tüzte azt a rózsabimbót. - -Igaza volt. - -Himfy szerelme nélkül ő sohase lett volna költő s nemzetének nagy fia. -Himfy Szerelmét pedig az a nő teremtette. - -* - -Így jött létre Magyarországnak első magyar nemzeti szinháza! - - - - -HOGY UTAZTAK RÉGEN? - -(A nemes ember utazása. – A gyorskocsi. – Az öreg Pitli és ifju -felesége. – A szép asszony története megkezdődik. – Csányi László.) - -Középbirtoku, jómódu nemes ember vasalt kocsival utazik. Talyiga, fakó -szekér, ekhós állapot, vászonfödeles kocsi nem a nemes ember számára -való. De a hintót se szereti. Az csak nagy urnak való vagy a kinek sok -az adóssága. Hadd kérkedjék! - -Elhatározzák az utazást. Sátoros ünnepre, atyafi-látogatóba, -tisztujitásra, névnapra, fürdőre vagy messze vásárra. A hogy jön. - -Odaszól az ur a kocsisnak: - -– Miska, Füredre megyünk. A patkókat igazittasd meg a kovácscsal. A -kocsit meg kell kenni. Hajnalra készen légy. - -Első dolga a Miskának befutni az asszonyhoz, akár felesége, akár nem. - -– Készits tisztát. Talán három-négy pár is kell. Füredre megyünk korán -reggel. - -Az a »tiszta« a fehérnemü. Az a »pár« nem egyéb, mint ing és gatya. A -gatya korczával becsületet kell vallani az asszonynak. Hétrét gatyánál -nem könnyü dolog ez. S nem is gyors. Egész éjjel kell vele vesződni. - -Patkó, ló, szerszám, kocsi rendbe hozva. Kocsiülés elkészitve. Abrak a -zsákban, széna a kötélben a kocsira jön. Tarisznya megtömve kenyérrel, -szalonnával, sóval, paprikával, fokhagymával. Uj pamat árvalányhaj a -kalap mellé. Azután borotválkozni, a bajuszt keményen kifenni. De az -uraság sem mehet készség nélkül. Szép fehér, sávolyos asztalkendőkben -pogácsa, kalács, most sült czipó, fokhagymás ürüczomb vagy borjuczomb s -pár pirosra sült kappan. Mind ez a kocsira jön. - -De jön a kulacs is. De jön a puska is. De jön a hosszu nyelü balta is. -Téli időben, hófuvatagokban még lapát is. A dohányzacskó, az uré is, a -kocsisé is, gömbölyüre keményen megtömve. Aczélt, kovát, taplót sehogy -se szabad itthon felejteni. - -Kijön az uraság a tornáczból. Megáll a lovak előtt. Azután lassan -körüljárja a kocsit és lovakat. Megnézi a szerszámot, kiváltképen a -gyeplőt és hámot: erősek-e? Lőcsöt, saroglyalánczot, küllőt, keréksinget -megszemlél. Ha bajt nem lát: felül, elhelyezkedik, oldalzsebét -megtapintja s az udvaron még egyszer körülnéz. - -– Mehetünk Miska! - -Asszonytól, gyerektől már a tornáczon elbucsuzott. De azért asszony, -gyerek, belső cseléd, házi eb mind kimegy a kocsi után az utczára s -utána néz a kocsinak mindaddig, mig szem elől el nem tünik az -uthajlásnál. - -Két napi járó az utnak hossza. Utba esik két atyafi, egy tanulótárs, hat -falu-város, tizenkét csárda. Hol etetni, hol itatni meg kell állani -mindenütt. Valahol meg is kell hálni. Atyafihoz, tanulótárshoz be is -kell tekinteni. A ház előtt elmenni s be nem nézni, ebédre vagy -vacsorára ott nem maradni: erkölcsi lehetetlenség. - -Erkölcsi? - -De bizony életkérdés az. A ki rokona, jó barátja előtt elhajt s be nem -köszön: az nem akarja, hogy őt is meglátogassák. Az nem szereti a -vendéget és rokont. Az vértagadó és emberkerülő. Azt kerülni kell -mindenkinek. Abból a vármegyében nem lesz semmi. Annak kerülik lányos -házát. Annak fiából esküdtet nem csinálnak. Az megtagadja faját, magyar -természetét, minden ősi erkölcsét. Ha él, ha mozog, ha ficzánkol: -mindegy az már, ő halott ember. - -Meg kell tehát látogatni mindenkit, a ki utba esik. - -De mikor fejezi hát be két napi utját? - -Egy hét alatt, két hét alatt. Néha el se ér Füredig, hanem visszafordul. -Eltelt az ideje. - -Boldog emlékü Sághy Tóni, Balaton-Füred vidám ifja egykor ő is. Megvált -szolgabirói állásától, elindult Komáromból, hogy Füreden töltsön pár -hetet. Utját Győrnek vette. Ott elhagyta régi kocsisa, fogadott uj -kocsist. Utban, utközben végiglátogatta valamennyi barátját és rokonát -Győr, Veszprém, Vas és Zala vármegyékben. Tavaszszal indult el, Szent -István napja is elmult, mire Füredre ért. - -– Hát a te uraságod hol lakik? – kérdik kocsisától. - -– Azt nem tudom, én csak három hónap óta szolgálok az uramnál, azóta -pedig még nem voltunk otthon. - -Most? - -Most reggel hét órakor eszébe jut az embernek: jó lenne kirándulni a -Balatonra. Nyolczkor vasutra ül, délben Balaton-Füreden fürdik és ebédel -és sétál és udvarol és estennen visszaindul. Utazott szárazon és vizen, -kocsin, vasuton és gőzhajón, bejárt ide-oda harminczhat mérföldet s este -itthon vacsorál Budapesten. - -Bojnitzer és Marosi, Szücs Pista és Adler Márton és az öreg Pitli: ezek -voltak a gyorskocsik Budapest-Székesfehérvár-Veszprém és Balaton-Füred -közt. - -Ismertem valamennyit. Jó kedvü, jó lelkü és jó lovu ember valamennyi. -Fele zsidó, fele nem zsidó, sohase vesztek össze egymással. - -Bojnitzer és Marosi harmincz évig voltak társak. Vettek ezalatt ezer -lovat, kerestek százötvenezer forintot, sohase vezettek könyvet, sohase -csináltak évi mérleget és sohase számoltak le egymással. Vagyonos lett -mindakettő. - -Szücs Pistának Adler Márton, azután meg Deutsch lett a társa. Ma -bárkának hivnák az olyan hintót, a milyenen ők röpitették a -fürdővendéget. Két ülés hátul: az volt az első osztály. Két ülés elől: -az volt a második osztály. Egy ülés a kocsis mellett: az volt a harmadik -osztály. - -De ha nők és férfiak vegyesen voltak az utazók: akkor négy ülésre a -kocsi belsejében öt jegyet adtak ki. Hiába volt a zugolódás. Szücs -Pistának szigoru elve volt. - -– Vagy a férfi az asszony ölében, vagy az asszony a férfi ölében: tudom -én, hogy megférnek egymással. - -Minden évben megérett az ő gyors kocsiján egynéhány házasság. Ennek -örült legjobban. - -Az öreg Pitli: az volt még a fenegyerek. Talán az ő lovai voltak a -legjobb futók. Hetven éves vén hamis volt már, mikor özvegy létére -feleségül vett egy husz éves gyönyörü hajadon leányzót. Csóválta rá a -fejét mindenki. - -De nem törődött azzal Pitli. - -– Ha már a ló bent a hámban: a ló kora nem tesz különbséget. Jó vér – -öreg ló mindig legyőzi a lusta vérü fiatal csikót. - -Hát hiszen ez teljesen igaz. Hanem a menyecskéről kisült csakhamar, hogy -annak is jó vére van. Nagyon szivesen hallgatta a szerelmes szép -szavakat. - -De nem törődött Pitli azzal se. - -– Kirug a hámból? Az a szokása a fiatal csikónak. Hadd ugráljon. - -– Jól van jól, Pitli uram, hátha egyszer a csikó visszaficzánkol a -mezőre s idegen ménesbe keveredik? - -Ez a kérdés se hozta Pitlit zavarba. Egyet simitott szürke bajuszán. - -– Ha nem jó a rud mellett kocsis-lónak, még mindig jó lesz huszár-lónak. -Beadom a katonasághoz. - -Annyi igaz, hogy az asszonynak nem volt annyi csinja-binja, a mennyit az -öreg Pitli az ő lovain már ki ne tapasztalt volna. Az uraságok pajkos -beszéde őt ki nem mozditotta jó kedvéből. - -Pestről indult el a gyorskocsi reggel hat órakor. A hajóhidon még lassan -kellett léptetni, de amint kiért a budai partra: a kocsis megsuhintotta -az ostort s a három ló hozzálátott a hatalmas ügetéshez. Minden lovon -egy-egy csengő fütyörészett. Minden jó vizü kutnál megálltak egy -pillanatra. A Libadöglő csárdának nagyon jó vize volt és nagyon szép -csapláros leánya volt. Ott mindig szomjas volt a kocsisnak lova is, -szive is. Nyéken volt az első váltás, Várpalotán a második, délután öt -órakor már ott pattogott a kocsis Balaton-Füreden a Horváth-ház előtt s -oda gyült a vendégsereg. Ki jött? Jött-e hires ember? Minden vendéget -ugy fogadtak, mint jó ismerőst, régi barátot, igazi családbelit. - -Egy család volt az egész fürdőközönség. Valóságos magyar család. A -politikának erős szenvedélyei lángoltak akkor is. A társadalom osztályai -fennálltak akkor is. De a társaság egységét meg nem tudta bontani semmi. - -Még a zsidókérdést is gyökeresen megoldotta a szép Gutthardné. - -Veszprémi lány volt. Ragyogó szépségü menyecske volt. Csodájára járt -annak mindenki. Nevét nem mondom meg. Régen ott porlik már habtermete a -budai zsidótemetőben. Gyermekei se maradtak, de lehetnek rokonai. -Elmondom történetét, hiszen időnként és eseténként belejátszik neve és -élete a függetlenségi harcz nemzedékének nagy történetébe. - -Férje szegény kis uriszabó volt. Nyáron át Balaton-Füreden volt boltja -és mühelye közel a gyógyszertárhoz. Télen Veszprémben laktak. - -A menyecske alig volt husz éves. Nagy hive a nemzeti védegyletnek. Ott -ült mindig a bolt ajtajában, fehér babos kék-festett vászon öltönyében, -egy rózsa a keblén, száz csillagnak minden sugara két szemében. -Mosolyától fényessé lett az alkonyat s fényesebbé a déli napfény. Alig -akadt olyan derék legény, a ki másutt sétált volna, mint ott, a hol -legközelebbről láthatta. Mindig nagy volt az udvara s a széptevők egész -serege ott lebzselt mellette reggeltől estélig. - -Legállandóbb és leghatalmasabb udvarlója volt Batthyányi István gróf. -Hires lovas, gróf Sándor Móricznak nagy pajtása, Széchenyinek is -kedvencze, hires futó-lovak tulajdonosa. Maga is tartott lóversenyt -Polgárdi birtokán. Ő férkőzött legközelebb a szép Gutthardné szivéhez. -Nőtlen ember volt, gazdag ember volt, gavallér volt. - -Szegény kis szabómester. Ő is szerette a feleségét, csak ugy bomlott -érte. Varrta ő a kabátot, mellényt, nadrágot egész nap, egész éjjel. -Hogy szép babos honi ruhában ne legyen az asszonynak fogyatkozása. De -nem használt az semmit. - -Válás lett a vége. A szép szabóné feljött lakni Pestre, házat vett, nagy -lakást tartott s termeiben a magas társaság legelőkelőbb lovagjai mind -megfordultak. Állandó barátja azonban gróf Batthyányi István maradt. - -Maradt, a mig maradt. - -Jöttek a forradalmi napok. A szép asszony fejébe vette, hogy ő hatalmat -is gyakorolhat, a végzet kerekét is irányozhatja. Miért ne tenné? A -tüneményes idők láza nemcsak az ő agyában zsongott. Ő milliókat is akart -magának szerezni. - -Megismerkedett Duschekkel, az ország forradalmi pénzügyminiszterével, -ezzel a jámbor, becsületes hivatalnokkal. Elperzselte szivét, izzóvá -tette agyát. A mindenki által körülrajzott szépség varázsoló hatalmának -nem tudott ellentállani. - -Balaton-Füredről jól ismerte Csányi Lászlót a szép asszony. - -Csányi is minden nyáron ott szokott tölteni néhány napot vagy hetet. -Öreg huszárja mindig vele volt. Öreg huszárját még a napoleoni nagy -harczokból hozta el magával a bécsi kongresszus után. Maga Csányi is -öreg huszár, de azért kemény legény. Gondosan fésült hosszu ősz szakála -épen nem tiltakozott az ellen, hogy gazdája a szép asszonynak ne -udvaroljon. Nem engedte tiltakozni a még mindig barna kifent bajusz. -Öreg embernek ritka szép arcza. Üde piros szin, tüzes szemek, nyalka -bajusz, hófehér szakál, sehol semmi redő. Mikor kivégezték: akkor is -gondosan megfésülte szakálát s hegyesre fente ki bajuszát a vesztőhelyre -érkezte előtt. - -– Minek az már? – kérdi tőle a börtönfelügyelő. - -– Teljes diszben kell menni a csatába. - -A katonás rendet el nem engedte senkinek. Még öreg huszárjának se. Pedig -ennek szabad volt minden. De azért egyszer ez is megtagadta az -engedelmességet. - -Ez történt 1843-ban. - -Deák Ferencz nem jelent meg az országgyülésen. Deák pártjának vezérei az -első felirat dolgában nem tudtak megegyezni. Fölkerekedtek tehát -néhányan: Klauzál, Beőthy s az ifjabbak közül Eötvös, Pulszky s -lerándultak Kehidára Deák tanácsát meghallgatni. - -Deák a szomszéd Csányból meghivta ebédre Csányi Lászlót, régi benső jó -barátját is. Csányi magával vitte öreg huszárját s az ebédnél ez állt -mögötte, ez szolgált neki. - -Ebéd alatt észre veszi, hogy az öreg huszár dolmánya nincs katonásan -begombolva. Halkan hátraszól: - -– Gombold be a dolmányodat, héjh! - -Az öreg huszár halkan feleli: - -– Nem gombolom. - -Dühbe jön Csányi s hangosan rákiált: - -– Gombold be rögtön, ha mondom. - -Az öreg huszár haptákba vágja magát s hangosan feleli: - -– Jelentem alássan, nem gombolom. - -Az ebédező országgyülés már erre oda figyel. De Csányi most teljes -haraggal harsány hangon kérdi: - -– Miért nem gombolod be? – Egyuttal elkeriti áldóját az öreg huszárnak. - -– Jelentem alásan, mert nem lehet. Mi már megebédeltünk s ilyenkor szük -a dolmány. - -Az ebédező országgyülés elkezd kaczagni. Még Deák is hangosan kaczag. -Beőthy Ödön majd leesik a székről nevettében. Utóbb megjuhászodik Csányi -is. - -– Jól van, de eltakarodjál most a szemem elől. Huszár szájából -kutyaugatás csak ez a szó: nem lehet. - -Ilyen kemény legény volt Csányi már a függetlenségi harcz előtt is. - -Nos hát ő is udvarolt Balaton-Füreden a csodaszép szabónénak. Huszár -létére nem tehette, hogy mellőle elmaradjon. Szeme közé nézett ő nagy -Napoleonnak is, hogy ne nézett volna a szép asszonynak is? - -Volt Pesten valami Liebmann nevü vállalkozó. Fehérnemü-szabó és -vászon-szállitó. Fejébe vette, hogy a honvédség részére inget, gatyát, -vászontarisznyát szállit. Az a hir szálldogált, hogy a szép asszony -előtt minden zár megnyilik. Fölkereste a szép asszonyt s felajánlotta -neki, hogy társnak veszi be az üzletbe, de csak a haszonra, ha elnyeri a -szállitást. - -A szép asszonynak tetszett az ajánlat. Fölkereste Csányit. Csányi -ajánlotta a hadügyminiszternek, Mészáros Lázárnak. A hadügyminiszter -hideg-rideg ember volt. - -Sok dolga is volt. Szivnek, szerelemnek, szép asszonynak nem tudott időt -szakitani. De azért a szép asszony megszerezte az üzletet nem ugyan -Liebmannak, hanem önmagának. Szegény Liebmann ebbe is belenyugodott. -Mert ugy belebolondult ő is a szép asszonyba, hogy ezer inget, -tarisznyát varrt volna egyetlen mosolygó szempillantásáért. - -Igy ismerkedett meg Duschekkel is. A kinél volt a bankócsináló gép, a -kinél volt az arany, ezüst s a ki ha nem fizetett, hát senki se -fizetett. A ki utóbb pénzügyminisztere volt az országnak s a ki mégis, -ha a szép asszony galambszeme hosszan nézett rá, egész testében -reszketett, mint a szellőrázta iharfának lombja. - -Benső barátság támadt közöttük. A szép asszony ugy akarta. Ha pedig ő -már ugy akarta, akkor annak a miniszter ellent nem tudott állani. Nem is -tudott, nem is akart. - - - - -A MIT NEM TUD A TÖRTÉNETIRÁS. - -(Brachfeld. – A lovak tanyája. – A sáfárok és a kupeczek. – A czeczei -öreg Braun. – Hogy született a Kossuth-huszár? – A zsidó. – Haynau és a -hadisarcz.) - -Van-e a függetlenségi harcznak szép-asszony története? - -Van. Minden nemzet függetlenségi harczának megvan ez a története. Mert -szép-asszony nélkül meg se kezdődnék, győzelemre se juthatna, hősei se -volnának, talán vértanui se volnának. A világ teremtésében az asszony -volt az istennek utolsó alkotása. Igy beszéli Mózes. De mit ért ahhoz -Mózes? Ki hiszi azt el Mózesnek? Én nem. Hiszen a hol a nemzetek -szabadságát teremtik meg: ott az asszony mindenütt az első. Vagy a jó -asszony, vagy a rossz asszony, de mindig a szép asszony. - -A mi függetlenségi harczunk szépasszony-története még nincs megirva. -Pedig ideje volna már. A harcznak elmult ötven esztendeje. A legtöbb -szép asszony fölött beborult már a sirhalom. Az élők szivében pedig -elhamvadt már a tüz. A franczia forradalom szép asszonyainak történetét -előbb megirták, mintsem ötven esztendő elmult volna. Igaz, hogy azóta is -irják, most is irják. De hát be lehet-e valaha fejezni a szép asszony -történetét? - -Függetlenségi harczunk története másként is hiányos. Hol vette a huszár -a lovát, a nyergét, a dolmányát, a csákóját, a fegyverét? Hol vette a -honvéd az egyenruhát, a fegyvert, a szuronyt? Ki készitette? Ki -szállitotta? Ki és hol és mikor rendelte meg? Ki fizette ki? - -Árpád idejében ugy ezer év előtt elindul kétezer magyar huszár. -Keresztül megy a Karszton, a longobárdok sikságán, az alpesi hegyeken, -déli Francziaországon. Neki vág a pirénei hegyeknek, bevágtat a -ronceváli völgybe és onnan tér vissza épen, szépen, viruló jó -egészségben. A lovának még patkója se kopott meg. - -Szép, szép. De ha abból a sok ostoba krónikásból csak egynek is eszébe -jutott volna megirni, hogy azt a kétezer ázsiai huszárt kik és hogyan és -mivel szerelték föl s utközben hogy etették, hogy itatták: többet -tudnánk népünknek ezer év előtti erejéről és miveltségéről, mint a világ -valamennyi könyvéből, a mi akkor és azóta megiródott. - -Mikor már Tihanyt megközelitettük: elmondta Salamon Ferencz a tihanyi -vár kapitányának a török basával való hires páros viadalát. S azt a -furcsa levélváltást, a mely a két hős között kerekedett. - -Innen botlottunk bele a hadseregek felszerelésének kérdésébe. Némán -hallgat erről csaknem minden nemzet története. Azt ugyan mindenki tudja, -hogy ma a rendes, állandó hadsereget miként szerelik föl. Raktár itt, -raktár amott. Minden raktár tele ruhával, fegyverrel, lőszerrel. -Megfujják a harczi riadót: behivják irás után a legénységet, kiosztják a -ruhát, fegyvert s a begyakorlott kész lovat s ott áll a hadsereg. - -De mit csinált a nemzet 1848-ban? Legénysége nincs. Ruhája nincs, -fegyvere nincs, lova nincs. És hadserege mégis van. - -Csoda volt ez? - -Ez bizony nem volt csoda. Belátja ezt mindenki, ha én elmondok egy kis -furcsa történetet. - -Jönnek a ráczok. Ölnek, rabolnak, gyujtogatnak. - -Jönnek a horvátok. Vezeti őket a bán. Nem akarnak nagyobb dolgot, csak -az ország fővárosát kardcsapás nélkül elfoglalni. - -A magyar kormány elhatározza, hogy haladéktalanul felállit egy lovas -ezredet. Kossuth-huszár, Hunyady-huszár: de kell azonnal. - -Ló és legény van a világon elég, de mikor lesz abból huszár? - -Negyvennégy mester embernek kell hetekig dolgozni, mig a legénynek -huszárformát adnak. És tizenhat mesterembernek kell hetekig dolgozni, -mig a lónak huszárló formája lesz. Meddig kell még aztán a lónak és -legénynek tanulni, mig a kettőből egy huszár lesz. - -Mészáros a hadügyminiszter. Elküld egy káplárt Brachfeldhez. - -Tisztelteti a hadügyminiszter, tessék őt délután öt órakor meglátogatni. - -Brachfeld zsidó! Brachfeld gazdag ember és jó magyar ember. Brachfeld -lóval kereskedik. A másik neve Arnold. Ma is él jó egészségben ugy -tudom. - -Brachfeld délután öt órakor pontosan megjelenik s a káplár bevezeti a -miniszterhez. A miniszter leülteti s nyugodt hangon azt mondja: - -– Isten hozta! Nyolcz nap alatt kell kilenczszáz ló. Tizenöt markos. Ára -száz forint. Otthon már egy kissé ültek rajta. Hat esztendősnél nem -idősebb. Egy huszárezredet akarunk azonnal felállitani. - -– Hát olyan sürgős? Nyolcz nap alatt kell? - -– Jellasich Kanizsánál; nyolcz nap alatt itt lehet, a huszárokat már ki -kell küldeni ellene. - -Brachfeld gondolkodik. Azután azt mondja: - -– Ha olyan sürgős: meglesz a ló négy nap alatt. Hova állitsam? - -– A Károly-kaszárnya udvarára, délelőtti tizenegy órára. - -– Meglesz. - -Brachfeld köszön, kimegy, kocsira ül s fölkeresi a csárdákat és -fogadókat. A hol lovai és lovászai vannak. - -A »Két pisztoly« csárda. A nemzeti muzeum mellett. - -A »Két kék bakokhoz«. A soroksári utczán. Ma is fennáll. - -A »Mátyás király« és a »Fehér ló« a kerepesi-uton. Egyik ma is virágzik. - -A »Két szerecsen« a szerecsen-utczában; – a »Kék kakas« a -király-utczában. Ma már nyomuk sincs. - -Budán a »Körte« vendéglő. A vendéglős az előtt nyéki kocsmáros volt. -Pitli uram 1846-ban behozta Budára. Hatalmas termetü derék magyar zsidó. -Most is él, 98-dik évét járja. Tavaly egyik foga inogni kezdett. -Megijedt. Mi ez? Elmegy a fogorvoshoz. Mutatja neki, hogy egyik foga -inog. - -– Tessék elhinni doktor ur, ez valamit jelent. - -Harminczegy foga olyan erősen áll, mint a patkószeg. De egy mégis inog. - -Ez a Körte vendéglős. Kocsmája ott állott a budai sorompónál. A hol most -a nyugoti pályaudvar van: ott is állt egy kocsma a homokon. - -Ezekben a kocsmákban laktak Brachfeld lovai és lovászai. - -Érdekes kocsmák. Nagy udvara valamenyinek. Az udvaron lábas szin. Hátul -a lóólak. Szalmával, szeméttel, dagasztó sárral és kecskebaklábu abrakos -vályúval tele az udvar. Háziszolga, lovászlegény, kocsmáros kocsisa ott -pitykéznek a lóól ajtajában. Bent a kocsmában jövőmenők, lókupeczek, -szálló vendégek, muzsikus czigányok isznak, alusznak, veszekesznek, -alkudoznak, dicsekednek. - -Brachfeld benéz valamennyihez. Végig nézi a lovakat. Ez beválik, emez -nem válik be. Az egyik még csikó, a másik már elcsigázott. Van olyan, a -melyik többet ér száz forintnál. Ilyen is kell. Mert a tisztnek -ajándékló is kell. A sáfár váltig mondogatja Brachfeldnek, hogy -három-négyszáz ló kéznél van már. - -Brachfeld ezt nem hiszi. Brachfeld okos ember és okos hazafi. Rossz -lóval meg nem lehet verni Jellasichot. Jellasichot pedig meg kell verni, -tehát a honvédnak jó lovat kell adni. Mert ha Jellasichot meg nem verik: -az akkor bejön Pestre s elveszi a lovat ingyen. A honvéd pedig -becsületesen megfizeti az árát. - -A hazafiság tehát jó üzlet is. - -Öreg este van, mire Brachfeld a lószemlét befejezi. Mire megtudja, hogy -nincs elég ló kéznél. - -Nosza sáfár hol vagy? A sáfárt Krausz Adolfnak hivják. Egy szempillantás -alatt itt legyen tiz lovászlegény, jó tiz hátaslóval. Uti költség, egy -itcze bor mindegyiknek. Falatozni lehet a ló hátán is. Tiz órakor feljön -a hold. Holdvilágnál induljatok, hajnalra, vagy délre ott legyetek. -Holnapután reggelre minden ló ott álljon a Rókus-kórház mögött. - -Kétszáz lókupecze van Brachfeldnek. Egyik különb, mint a másik. Két nap, -két éjjel nem fog aludni egyik se. Egyik-másik kupecze igazán távol -esik. - -Zsámbékon három van. A Fischer, a Dávid és a Fülöp zsidók. Ezek Bicske -körül szedik össze a lovakat. - -Csepelen, Sziget-Szent-Miklóson, Laczházán a Szunyog, az Engel és a -Hermán várja a lovászlegényt s a két Duna négy partján ők szedik össze a -huszárlovakat. - -Veszprémbe, Sárbogárdra csak másnap délben ér el a lovászlegény. Lova -tele porral, izzadtsággal. A legény álmos, de még se alszik, hanem egy -kortyra kiissza itcze borát. - -Veszprémben Bojnitzer és Marosi együtt hallják az izenetet. Kegyetlenül -pödri a bajuszát mind a kettő. Bojnitzer oda szól társának: - -– Marosi komám, te csak maradj itthon, nézz körül a lovak között, én meg -majd kinézek a vidékre. - -Befogat, kocsira ül s hajt lóhalálában. Másnap reggelre a Mezőföldről -beterel százharmincz huszárlovat. - -Sárbogárdon Kohn Mózes és Kohn Simon veszik nyakukba a falukat. Nem kell -nekik se a mágnások, se a szolgabirák segitsége. Veszélyben a haza. -Lóval lehet csak kisegiteni. Ki bizná ilyenkor a lovat urra, hivatalra? -Zsidó kell ilyenkor. - -Ma is él az öreg Krausz fehérvári, az előtt kerékteleki lakos, maga -egyedül harmincz lovat terelt össze 48 óra alatt a Kossuth-huszárok -részére. - -Hát a czeczei öreg Braun? Most már itt lakik Budapesten, a -Petőfi-utczában. A század első évében született s utolsó évétől csak egy -esztendő választja el. 98 esztendő óta mindig zsidó, mégis szegény -ember, mégis kemény magyar ember, s mégis egészséges mint a makk. - -Pár év előtt még öt esztendő volt hátra a 100 esztendőből. Nevenapjára -összejöttek barátai. Brachfeld gondoskodott jó borocskáról. Ittak, -mulattak, dalolgattak az öregek. Igazán öregek. Mintha őserdő agg fái -dévajkodnának egymással. Egyszer fölkel az egyik, fölemeli poharát s -felköszönti a czeczei öreg Braunt. - -– Ábrahám, Izsák és Jákob istene éltessen téged száz esztendeig! - -Dühbe jön e szóra a czeczei öreg Braun, fog a kezébe egy öreg kést s -rohan a szónoknak. - -– Megöllek, véredet ontom kutya - -Hejh felugrálnak az öregek e kemény szóra s utját állják a dühöngőnek. - -– Mi az? Ki bántott? Mért akarod azt a nyavalyást megölni? - -– De megölöm én, még pedig mindjárt. Hatvan esztendeje vagyok jó barátja -s most mégis azt kivánja a gazember, hogy egy pár év mulva elpusztuljak. - -Igaza volt. Hiszen csak öt éve volt akkor még hátra a száz esztendőből. -Már pedig egészséges embernek azt kivánni, hogy csak öt évig éljen, -csakugyan nagy gorombaság. Alig tudták megkérlelni. De ez eset óta még -se ereszti a szónokot szemei elé. - -A kilenczszáz ló együtt volt a negyedik nap reggelén. Brachfeld reggel -kilencz órakor fölkereste a magyar hadügyminisztert s jelentette neki, -hogy a lovak tizenegy órakor ott lesznek a Károly-kaszárnya udvarán. A -jó hadügyminiszter osztrák katona volt valamikor. Tudta ő, hogy ezt a -dolgot négy nap alatt megcsinálni nem lehet. Nagyot nézett Brachfeldre. - -– Jó, jó Brachfeld. Ló majd lesz ott, de hogy huszárló lesz ott: majd -akkor hiszem el, ha Krein ezredes hivatalosan jelenti. - -Krein ezredes és Mikhéli főhadnagy vette át a lovakat. - -A legénység ott állott már a kaszárnya udvarán. Keményképü, bátor fiak, -napsütötte barna arczczal, pörge bajuszszal. Kerek kalap, kék ing, kék -gatya, dolmány, fekete nyakravaló, sarkantyus csizma. Oldalukon kard, -nyakukban karikás. Lábuk előtt pokrócz, kantár, terhelő, kengyelszij, -kengyelvas. Pestmegyei, Tápió vidéki és jászsági legény többnyire. - -Ezek a Kossuth-huszárok. - -A mint a lovat átveszik: minden legény megkapja a magáét. Neki a lónak a -csutakkal. Tisztára, fényesre dörzsölik valamennyit. Jön az etetés, -itatás, abrakolás. Kantárt a fejére, pokróczot a derekára, terhelőt a -pokróczra, kengyelszijat a terhelőre, föl a legényt valamennyinek a -tetejébe. - -Igy készült a függetlenségi harcz huszárja. - -Este már kivonul a kelenföldi táborba. Minden ló megszokta a legényt, -minden legény megszokta a lovat otthon. Tizenegy nap mulva jön az -ütközet. Tizenegy nap alatt a ló megtanulja a dobszót, trombita -harsogást és ágyudörejt. Megtanulja a sorban, oszlopban, fejlődésben -való lépést, ügetést, vágtatást vezényszóra, trombitaszóra. És tizenegy -nap mulva megveri Jellasichot s elgázolja, Győrig kergeti hadseregét. - -Ezt csinálja meg a német! - -Krein ezredes jelenti a hadügyminiszternek: minden ló megvan, minden ló -kitünő ló. - -Mészáros Lázár hadügyminiszter felölti diszruháját, ugy fogadja -Brachfeldet. Eléje lép, megfogja jobb kezét s megszoritja melegen. - -– Köszönöm a haza nevében! Igy már legyőzzük az ország ellenségeit. Ön -csodát mivelt. Hogyan tudta ezt megcselekedni? - -– Miniszter ur, az én zsidóim jó szivvel megtesznek mindent, ha jó -szóval beszélünk velük. - -Hejh zsidó, neked még a neved is csufság! Ha szidni kell valakit: téged -szidnak. Ha ütni lehet valakit: téged ütnek. Ha áldozat kell száz -közügyre: tőled várják az áldozatot. Haragudnod semmiért se szabad, -panaszaidért kinevetnek. Ezer szegényed van: nem sajnálnak. Tiz gazdag -embered van: irigység mar érte. Rossz embereidet a szemedre hányják, jó -embereidért mindenki fukar a dicsérettel. Mostoha gyermeke vagy a mivelt -világnak. Orosz, német, franczia kikergetne a föld kerekségéből. Csak a -mi jó magyar népünk van meg veled békességben. - -Hejh zsidó – száz ellenség rohant meg bennünket ötvenkét év előtt. -Huszárlónak, ágyus lónak, szekeres lónak huszezer ló kellett. S te -összehajszoltad azt és kézre adtad azt felényi idő alatt, mint a -mennyire vállalkoztál. Hova lett volna harczunk dicsősége, fajunk -becsülete, ha nem lett volna lova a szabadságharcz hőseinek! - -Attól a rég porrá vált szép asszonytól tudom, a mit most elbeszélek. - -Haynau német volt, katona volt és hóhér volt. A német is, a katona is, a -hóhér is haragszik a zsidóra. Mekkora lehetett Haynau haragja? - -Voltak emberek, a kik Haynauval higgadtan tudtak beszélgetni. - -S Haynau valamennyitől azt kérdezte: hogyan tudta a magyar forradalmi -sereg és Kossuth kormánya magát egy pillanat alatt elegendő lóval és -alkalmas lóval ellátni? - -Rég meghalt az a boldogtalan ember, alkanczellár egykor, nevét akár meg -se mondjam, a ki semmi rosszat nem sejtve, azt mondta Haynaunak: - -– Könnyü volt az kegyelmes uram. A forradalmi kormány felhivására a -zsidók szedték össze s adták kézre néhány nap alatt a szükséges lovat. - -– Hogyan tudták ezt pénz nélkül megtenni? - -– Hitelbe! - -– Hitelbe? - -Felugrott a szörnyeteg. Lelke haragba, szeme vérbe borult. Kardjával -verte a padlót s orditott nagy indulatában. - -– No majd én megtanitom őket, hogy hitelbe többé ne dolgozhassanak. - -Rögtön kirótt az óbudai zsidókra egy millió forint sarczot s azt -behajtotta azonnal kegyetlenül. - -Ebből a pénzből emeltünk negyedszázad előtt a magyarországi zsidók -számára magyar papnöveldét. - -Ez annak a Haynau-féle zsidó hadisarcznak igaz története. - -És az is igaz, hogy a zsidók hitelbe adták a lovakat. - -Nem a szegény lókupeczek, hanem a Brachfeldek. Mert nem egy Brachfeld -dolgozott ugy, a hogy elbeszélem, hanem több is és valamennyi. Utóbb a -nagy lószállitóknak alig volt már más nevük, csak Brachfeld. Még ha -Jakab, Izsák, Szról vagy Deutschländer volt is az igaz nevük. - -Megkapta Brachfeld az elismerést irásban a lovakról az ezredestől s -megkapta az utalványt a lovak áráról a hadügyminisztertől. - -Ezzel az utalványnyal el kellett menni Duschekhez, a bankjegyek, az -aranyak és ezüstök miniszteréhez és a szép asszony barátjához. - -Ne gondoljon ám pedig senki semmi rosszat se Duschekről, se a szép -asszonyról. Mert a szép asszony ugyan keresett sok pénzt, de azt nem az -ország kárára és nem Duschektől szerezte. - -Csak az volt a kérdés: melyik utalvány mikor kerül kifizetésre. Ha a -szép asszony sürgette a fizetést, akkor megtörtént az rögtön. Ha más -sürgette: sorára kellett várnia szépen. - - - - -A SZÉP ASSZONY TÖRTÉNETE. - -(Hol fizetik ki a lovak árát? – Brachfeld Debreczenbe megy. – A -bankócsináló gép. – A barkhend ujjas. – A szép asszony ereje. – Az -enyéngi követválasztás. – Az abauj-szántói zsidó orvos. – Az orosz -nagyherczeg nem lesz magyar király. – Duschek megmenekül. – A szép -asszonyra alkonyodik. – A nemzet bárója.) - -Az államnak sok keze van s ha fizetnie kell, ha vállalkozónak, -szállitónak vagy szegény embernek jár a pénz: minden kezén keresztül -megy, mig oda jut, a hová kell. - -A pénztárnok az, a ki fizet. Először megnézi a nyugtát. Azután az embert -elküldi az ellenőrhöz. Az ellenőr tovább küldi a számfejtőhöz. A -számfejtő kikeres mindenféle könyvet, irást, előiratot és főnököt s -megvizsgálja: jár-e a pénz, kinek jár a pénz, mennyi pénz jár, miért jár -a pénz. S különös gondja van nem arra, hogy hibát ne találjon, hanem -arra, hogy hibát találjon. Mert az állam, mikor pénzt hajt be, behajtja -azt gyorsan s nem keresi: milyen ember az, a kitől behajtja. De ha pénzt -ád ki: akkor előtte mindenki tolvaj, csaló, hamisitó, álorczás, a kire -vigyázni kell. - -Ha azonban már elvégre minden rendben »találtatik«: akkor a pénzért járó -embernek be kell bizonyitani, hogy ő nem más, mint csupán csak ő. Hogy ő -se nem bátyja, se nem öcscse, se semmiféle rokona önnönmagának, hanem ő -az önnönmaga. Mert a mig ezt be nem bizonyitja: addig ugyan pénzt nem -lát, ha minden igazsága együtt van is. - -Hát a függetlenségi harcz alatt hogy jutott pénzéhez a lószállitó? - -Csányi László ott lakott Pesten a Koppély-házban. Ő volt a főember, a ki -kiutalta a pénzt. - -Brachfeldék szivesen vártak a ló árára. S erre jó okuk volt, mert akkor -is csak várniok kellett volna, ha nem szivesen vártak volna. Első volt a -honvéd és lova és fegyvere. - -A moóri csatát elvesztettük. Jött Windischgräcz Pest felé, mint a -förgeteg. Pár nap alatt itt is lesz. - -Siet Brachfeld Csányi Lászlóhoz a ló-nyugtával: vezesse rá az utalványt. -Kocsi áll Csányinál a kapu előtt. - -A kocsi tele mindenféle utipodgyászszal. - -Az öreg huszár, a napoleonkori öreg huszár áll elébe. Nagy tarisznyába -gyömöszöl mindenféle utravalót. - -– A nagyságos urral szeretnék beszélni. - -– A miből ugyan semmi sem lesz. - -– Én vagyok a Brachfeld. - -– A kend baja az, nem az enyém. - -Nagyon udvarias volt a vén huszár, hogy a gazdag zsidót kendnek -szólitotta. - -Szerencsére nyilt az ajtó, jött ki Csányi. Asztrakán süveg a fején, -bunda a vállán, botosok a lábain. Kegyetlen hideg tél volt e január -harmadik napja. Ment a függetlenségi kormány Debreczenbe. - -– No Brachfeld, mi jó szél hordozza itt? - -– Erre a kis nyugtára szeretném, ha Nagyságos uram rá vezetné az -utalványt Duschekhez. - -– No ezt hát még elvégezzük. - -Az a kis nyugta szólt hetvenezer forintról. A ló áráról. - -Most az ilyen apróságot a vámházban fizetnék ki. - -Akkor pedig a vámház helyén a Dunának egy nagy öble állott tele vizzel. -Ugy nevezték: A molnárok tava. Ez volt a dunai malmok téli kikötője. -Most is tele volt dunai malommal. A malmok lábnyi vastag jégbe fagyva. -Nem őrizte a malmokat más, csak az isten meg a patkányok. Szép napos -időben egy csomó vihánczoló kölyök mindig ott ácsorgott a partokon. -Leste a mint a patkányok mennek látogatóba egyik malomból a másikba. S -dobálta őket apró kavicsokkkal. Volt kavics a Dunaparton elegendő. - -A patkányok ugyan Duschek helyett ki nem fizették a lovak árát. - -De hol volt akkor már Duschek is? - -Valahol a Hortobágyon. - -Ő már néhány nap előtt elindult a bankócsináló gépekkel és emberekkel, a -bankópapirossal és a sok istentelen protokolummal. Bankópapirost ötszáz -mázsát kellett Debreczenbe vinni. Száz kocsi szállitotta csak a -papirost. Mert akármilyen hires nevezetes, gazdag város Debreczen -városa: azért bankópapirosa még se volt se azelőtt, se azóta, se akkor. -Három millió aranyja, ezüstje volt a magyarnak, mikor függetlenségi -harczát megkezdette. Ma épen másfél napra lenne elég béke idején. Akkor -pedig egy évig hadakoztunk vele, pedig két európai nagyhatalommal -verekedtünk. A mi még kellett hozzá, azt előteremtette a hősi -elszántság, a bankócsináló gép, ezer mázsa bankópapiros és a zsidó. - -Volt hát Brachfeldnek már utalványa, csak embert kellett keresni, a ki -kifizeti. - -Ha Windischgräcznek mutatja be: akkor felakasztják. Az lesz a fizetés. - -Ha eltagadja, elégeti vagy bizonytalanra vár vele: akkor sohase látja -pénzét. - -Nincs egyéb választás: jó két lovu paraszt kocsira felülni s neki vágni -a télnek, fagynak, alföldi sivatagnak, el napkelet felé Debreczenbe. -Vagy megeszik a farkasok, vagy agyonütik a betyárok, vagy megkapja -pénzét jó szerével. - -Ma is érdekes lenne az utazás nyitott paraszt kocsin hóban, fagyban, -téli zimankóban Debreczenig. Hát ezelőtt ötven esztendővel? - -Egyik nap késő éjszakáján bevetődik Nádudvarra. Azt se tudja: micsoda -falu, micsoda város. Minden ablak sötét, sehol senki ébren, -vendégfogadónak se hire, se hamva, lovak elfáradtak, emberek -elgémberedtek, szél szitálja a havat az utczán, kutyák feleselnek, -kakasok szólnak; más életnek, egyéb hangnak semmi nyoma. Utczai lámpa -van ugyan Bécsben, Párisban, sőt már Pesten is, de annak fénye -Nádudvarig el nem világit. A mivel Nádudvar egy csöppet se törődik. - -De a város végén még is ég a gyertya egy ablakban. Ott lakik a Kakuk -zsidó. Azért hivják Kakuknak, mert ha tüsszent, mindig ugy szól, mint a -kakuk madár. Különben pedig németszabó volna. Szegény az istenadta, mint -afféle németszabó Nádudvaron. Mit is keres németszabó Nádudvaron? Hiszen -nem jár ott más pantallóban, csak a gatyás galamb. Abból is csak egypár -van a tisztelendő urnál. - -De hát gyertya mégis ég az ablakban. - -Brachfeld bezörget, bemegy, szivesen látják. El is fér a szobában, ha a -bundáját kint hagyja a konyhában. Az egész szoba akkora, mint egy -jóravaló szekrény. S már be is költözött oda éjjeli szállásra Altstädter -veszprémi zsidó s két veszprémi szürszabó. Az egyik Vörös Sándor, nekem -egykor közel harmincz év előtt lelkes, hü választóm. A másiknak nevét -elfeledtem. - -Vacsora is akadt: meleg burgonyaleves. A forró viznél többet ér. - -A lovakat is beköthetik, de nem az istállóba, mert az nincs, hanem a -kamarába, a honnan előbb ki kell dobálni a sok ócska rongyot. Reggelire -már van tej is, szalonna is, puha kenyér is. Hatalmas lakoma. Kell is -fizetni fejenként tizennégy forintot, lovanként három forintot. Jámbor -Kakuk zsidó, öt esztendőre beszerezte házbérét egyetlen éjszakán. - -Ugy kell neki! - -Duschek pedig nem henyélt. A mint gépe és papirosa Debreczenbe ért: a -legelső éjszakán már berendezett mindent, hogy mire a nap fölkel: ontsa -gépe a bankót. - -Ott volt mühelye és raktára a nagy kollégium földszinti helyiségeiben. -Egyik szobában egy nagy vasalt szekrény tele kész bankóval. Rozzant -ajtóit, rozzant ablakjait uj lakatok, városi hajduk, uj honvédek őrzik. -Minek őrzik? Ki orozna a nemzet kincséből? Hogy merne belépni tolvaj -istennek szentegyházába? - -Duschek nem ott lakott, hanem a nagy kollégium mellett egy kisded -házban, csak egy szük utcza választotta el a kollégiumtól. De a -szekrényes szoba mellett is volt hivatalszobája. - -Festett asztal, fapad, nehány festett faszék, mosdószekrény és egy -fiókos fali szekrény: ez volt a szoba minden butorzata. Tükörnek, -csillárnak, szőnyegnek semmi nyoma. De volt egy fali fogas. Azon lógott -egy szürke posztóköpenyeg, egy fekete kabát és egy barkhendből készült -rövid ujjas mellény. - -Mi a barkhend? - -A barkhend pamutból készült ócska, bolyhos vászon. Egyik oldala se -fényes. A szine vagy kékre, vagy szürkére, vagy vegyes bágyadt koczkákra -festve, a viszája szintelen szürke bolyhosság. A világ legolcsóbb -kelméje. Tizenhat váltókrajczár volt rőfe s még ma se drágább tizenöt -krajczárnál. Kapczaruhának szokta használni a középosztály, mellénynek a -legszegényebb ember, alsó szoknyának a legszegényebb asszony. - -Nos hát ilyen barkhendből készült rövid ujjas mellényt viselt -Magyarország pénzügyminisztere magánlakásán és hivatalszobájában. A -fekete kabátot csak szükségből öltötte fel. - -Minden nap egy millió bankót nyomatott ez a miniszter. Ki vette számon? -Ki ellenőrizte? Az a néhány hivatalnok, ki vagy elhalt, vagy világnak -futott, vagy a harczban hullott el, vagy a tömlöczben, vagy az -akasztófán. S a kinek ellenőrizetlen volt kezén minden nap egy millió: -az az ember két forintos kabátban járt. - -Pedig ott volt mellette a szép asszony is. A csodaszép balatonfüredi -Gutthardtné. A ki csikorgó hidegben elment vele, elment utána -Debreczenbe. A ki szerette a minisztert, azt a rideg szürke hivatalnokot -még barkhend ujjasában is. S a kiért rajongott az a miniszter, mintha -csak ifju müvész lett volna. - -Hejh pedig a szép asszony két szép szeme nagy hatalom. Megöl az ő -nézésével. Leszedi a csillagot az égről, kiveszi a kincset a -szekrényből, kilopja az önérzetet a szivből, a hősi elszántságot a -honfilélekből. - -A szép asszony két szép szeme. - -Keresztültör a várak falán, a királyi paláston, a papok biboröltönyén, a -férfi komolyságán s a hitvesi hüségen. Mi tud annak ellentállani? - -A barkhend ujjas. Azon nem hat keresztül se könyje, se lángja. - -Korán reggel bemutatja Brachfeld a hetvenezer forintos utalványt -Duscheknek. - -– Volt ön Gutthardtnénál? - -– Nem voltam miniszter ur, nem is megyek, sietős az utam. - -Akkor a barkhend ujjasában volt a miniszter. Átment a kollégiumba, -felnyitotta a szekrényt s szó nélkül kifizette a pénzt. - -A zsidó pedig sietett vissza a tenger pénzzel Buda pestre. Hiszen ha -Windischgräcz föl nem akasztja: megint csak kell lovat vennie a honvédek -számára. De miként jusson vissza Budapestre? Ez volt a kérdés. - -Dehogy volt ez kérdés. Nem lehet a lókereskedőt megakasztani. Aztán -Windischgräcz jámbor ember volt. Csak a Duna balpartját őriztette. -Szentül hitte, hogy háta mögött már mindenki jó barátja. Tétény felől az -jött be Budára és Pestre, a ki akart. S az osztrák főhadiszálláson csak -oly biztosan jártak-keltek a magyar sereg kémjei, mint akár -Debreczenben. Csak Promontor és Budaörs felől kellett bejönni. - -Mi lett utóbb a szép asszonyból? - -Hosszu története van ennek, de ez a történet már nem tartozik a -Balatonhoz. De egyszer-kétszer még is érinti azt. - -Az enyéngi kerület képviselője a 48-diki országgyülésen Bocsor István -volt. Enyéng szülöttje, pápai tanár, kemény hitvallásu magyar ember. -Nagy tudós, de a remek gondolkozásu csöndes tudósok fajából. Nekem is -kedves tanárom volt. Az akadémia sohase választotta be tagjai közé, -pedig sok és szép és uttörő tudományos munkája jelent meg, – de pápai -kiadásban. - -Ez volt egyik büne. A másik pedig az volt, hogy Szent István királyról -megirta, hogy az nem volt se szent király, se nagy király, mert német -lányt vett el feleségül, mert ő csinálta meg a némettel először a közös -ügyeket s mert ő kezdte meg nálunk a latin és német nyelvek elültetését. - -– Ez a két nyelv amici, olyan átok a magyar nemzeten, mint a szerb tövis -a mezei gazdán. Ma se tudtuk, sohase tudjuk kiirtani. - -Igy beszélt tanitványainak. - -Történettudós létére ugy gondolkodott, hogy ha a némettel összeveszünk, -vagy legyőzetés vagy árulás, de az egyik bukásra visz bennünket. Ez ok -miatt az országgyüléssel együtt nem ment el Debreczenbe, hanem -visszafelé keresztül tört Windisgräcz táborán s elment haza Enyéngre, -Pápára. - -A debreczeni nemzetgyülés azonban gondolt egyet, a távolmaradt -képviselőkre körözvényt bocsátott ki s elrendelte, hogy a ki ennyi s -ennyi idő alatt székét el nem foglalja s távollétét nem igazolja: helyét -üresnek mondja ki. Bocsor István se meg nem jelent, se nem -mentegetődzött s igy az enyingi kerület megürült. - -Ez a kerület a füzfői öböltől a Sióig ráfekszik a Balatonra. A szép -asszony rábirta Duscheket, hogy vállalja el az enyéngi képviselőséget. -Ki tudja: minő terve volt a szép asszonynak? Ki tudja: miért ábrándozott -vissza a szép Balatonra? - -Duschek közölte a dolgot Kossuthtal. Kossuth, a kormányzó, irt egy szép -magánlevelet az alispánnak: Kenesei Kenessey Antal urambátyámnak, a -levélben ajánlotta Duscheket. Az alispán irt a szolgabirónak Nagybaráti -Huszár Pongrácz urambátyámnak s aztán alispán szolgabiró, esküdt, -nyakukba vették a kerületet, beszéltek minden falusi biróval, jegyzővel -és előljáróval s lelkükre kötötték, hogy meg kell választani Duscheket, -az ország pénzügyminiszterét, mert Kossuth apánk, az ország kormányzója -ugy parancsolja. - -– Parancsolja? - -Ez a szó volt a hiba. - -Mezőföldi magyar ember parancsszóra meg nem választ senkit. Volt kéznél -egy ékesszavu, érczes hangu, jókedvü kálvinista káplán: Cserky István. -Őt választotta meg. Ugy megbukott Duschek, mint a parancsolat. - -A kálvinista káplánnak akkor husz forint volt az esztendei fizetése. Azt -hiszem, ma sem több ötven forintnál. Mai napság merjen csak egy -kálvinista segédlelkész a pénzügyminiszter ellen valahol föllépni -képviselőjelöltnek! - -Duschek sorsa az lett, a mi a függetlenségi kormányé. Debreczenből -Pestre, Szegedre és Aradra költözött s utóbb osztrák fogságba került. Az -egész világ bámulatára azonban se föl nem akasztották, se sulyosan el -nem itélték. - -Pedig ő is elfogadta a függetlenségi határozatot s ő is -trónjavesztettnek mondta ki Ferencz József császárt. - -Ő is minisztere volt a függetlenségi kormánynak s a hősi harcz -diadalmaihoz mindvégig ő szolgáltatta a pénzt. - -Minden függetlenségi minisztert fölakasztottak a ki el nem menekült. S -ha volt hóhérlogikája Haynaunak: akkor Duscheknek kötél által kellett -meghalnia. - -Volt hóhérlogikája s Duschek még is megszabadult. - -Áruló volt talán Duschek alattomban? Nem. - -Becsületes magyar ember volt minden izében. Megmentette őt a szép -asszony. - -Mikor Haynau Komárom várának átvétele után Pestre jött s gróf -Batthyányit, Csányi Lászlót, báró Perényi Sigmondot, Szacsvayt s -társaikat kivégeztette: szemlét tartott hadserege fölött, Pest és Buda -helyőrsége fölött. Katonái kopottak és rongyosak voltak. A katonáknak -még diszruhája is szenny és foszlány volt. A fehérnemü rég lemállott -testükről s a hosszu táborozás férgei hemzsegtek rajtuk. - -A hóhérnak volt érzéke a katonai disz iránt. Kegyetlenül összeszidta a -bécsi hadügyi kormányzatot, törzstisztjei csak ugy ámultak-bámultak -rajta. Rögtön irt is Bécsbe sürgetni az uj ruházati fölszerelést. - -A szemlére kiment a szép asszony is. A szemle azon a vidéken volt a -tábori kórház körül, a hol most az elevátor és közvágóhid fekszik. A -szép asszony fiakkerről nézte végig a hadi szemlét. - -Még az napon fölkereste a hóhért. Valami Friedberg nevü segédtisztjét -találta ott. A szép asszony követelte, hogy rögtön jelentse őt be a -hóhérnál. A segédtiszt lehetetlennek tartotta, a hóhér nem is volt már -otthon, valami kaszinóba vagy valami látogatóba ment. A segédtiszt -tudta: hová. - -Gutthardtné egyszerü, de előkelő és értékes öltönyben volt. Ragyogó -szépségének fényét, melegét és illatát fokozták nagybecsü ékszerei. -Friedberg százados tagadó feleletét föl se vette. Kért egy -levélboritékot. - -A fiatal és udvarias százados sietett levélboritékot adni. A szép -asszony bele tett egy névjegyet. »Madame Gutthardt.« És bele tette -Paskievits herczegnek egy ajánló levelét és Konstantin orosz -nagyherczegnek egy látogatójegyét. - -Hol vette ezeket a szép asszony. - -Ki tudná azt? - -Volt Abauj-Szántón egy zsidó orvos, dr. Weiser. Apja Weiser Károly -budapesti királyi közjegyzőnek. Az orvos neje: Amália orosz lány. De -1849-ben már jó magyar. Magas miveltségü hölgy volt. Nem tudom: él-e -még. A magyaron kivül a német, franczia és orosz nyelvet is kitünően -beszélte s müvész volt a zongorán. - -Paskievits herczeget hozzá szállásolta be a városi előljáróság. Egy -hétig volt nála. A volgamelléki bájos orosz népdalokat örömest hallgatta -magyar házi urnőjétől a különben komor és agguló orosz herczeg. A magyar -népdalokat nem akarta hallani. Nem értette meg. - -De megértette és megszerette Konstantin nagyherczeg. Ő is ott volt -szállva három napig. A balaton-füredi szép asszony itt találkozott -Paskievits herczeggel is és Konstantin nagyherczeggel is nem egyszer. - -És a hogy elbeszélte, jelen volt akkor is, a mikor Weiserné a legszebb -rimavölgyi és tiszavidéki népdalokat verte s a mikor ezek édes-bus -dallama ránehezedett a nagyherczeg szivére. Támlásszéken hátra dőlve, -hallgatta az ismeretlen dalokat s merengve nézett ki az asszonyok feje -fölött az ablakon át a világba. - -Az orosz-magyar asszony egyszer csak félben hagyta a zongorázást. Oda -fordult a nagyherczeghez: - -– Fenség, tetszik Önnek a magyar dal? - -– Nagyon tetszik. - -– Hát szerezze meg magának a magyar népet is. Egy szavától függ s a -magyar nemzet fenségedet választja királyává. - -Az orosz nagyherczeg mosolygott. Aztán fejét tagadólag rázta. - -– Nem lehet. - -Egy perczig hallgatott. Mit gondolhatott ez idő alatt? Azután e szavakat -ejté ki: - -– Nagyon szomoru a magyar dal. - -A szép asszony rögtön felelt rá. - -– Vidám lesz az, ha fenséged lesz a magyarok királya. - -Német nyelven folyt a társalgás. A nagyherczeg elkomolyodott arczczal -mondá: - -– Hagyományaink ezt nem engedik meg. - -Pár nap mulva nem csak két zsidó asszony ajánlotta fel Konstantin orosz -nagyherczegnek Szent István koronáját. - -Sejtette ezt a szép asszony? Vagy volt-e ebben része neki is? - -Ez a találkozás, ez a társalgás megfejti azt a rejtélyt, miért lehetett -a szép asszonynak látogatójegye az orosz fővezértől is, az orosz -nagyherczegtől is. - -Friedberg százados nagy szemeket meresztett, mikor a látogató jegyeket -meglátta. De a szép asszony nem hagyta sokáig bámulni. Leragasztotta a -levélboritékot s oda adta Friedbergnek. - -– Keresse föl százados ur kérem Haynau ő excellencziáját, én addig majd -itt várakozom s kérem, adja át neki levelemet. - -Egy óra mulva otthon volt a hóhér s fogadta a szép asszonyt. - -– Kegyelmes uram, én ma végig néztem a hadiszemlét. Láttam, hogy a -katonák ruhája rongy és szenny. Tudom, hogy fehérnemüik nincsenek. Azt -is láttam, hogy excellencziád kedvetlen és bosszus e miatt. Bécsből nem -kap fehérnemüt három hónap előtt, én ellátom hadseregét fehérnemüvel -három nap alatt. - -A hóhér két kézzel egyenesre huzta araszos hosszuságu két kajla bajuszát -s ugy nézte a szép asszonyt. Bámulatba ejtette az asszony szépsége és -bátorsága. S a két látogatójegy. - -– Hol veszi Ön három nap alatt azt a sok fehérnemüt? - -Az asszony észbomlasztó mosolylyal billentette meg vállát. - -– Akárhol veszem! Hátha már készen is van? Hátha én már régen -számitottam arra, hogy készletet gyüjtök össze vagy a magyar, vagy az -orosz, vagy az osztrák hadsereg számára? - -– Miért nem jelentkezett Ön juliusban, mikor én itt Pesten katona -fehérnemüre pályázatot hirdettem? - -– Mert Exczellencziáddal akkor személyesen nem találkozhattam s -ajánlatomnak árát nem szabhattam. - -– S mi az ára? - -– Az a mit Exczellencziád juliusban megszabott. De azonfelül még az is, -hogy Duscheknek a haja szála se görbüljön meg. - -– Mi köze Önnek Duschekhez? - -– Barátom volt. - -Igy adta el a szép asszony a hóhérnak azt a negyvenezer inget-gatyát, -melyet Liebmannal a honvédhadsereg számára készittetett s melyet ez már -nem vehetett át. - -S igy mentette meg Duscheket az akasztófától. - -De igy lett aztán a szép asszony Pesten mindenható mindaddig, mig itt a -hóhér uralkodott. - -És még azután is, mig a solferinói csata be nem következett. És mig -ragyogó szépségének sugarai el nem halványodtak. - -Balaton-Füredre még ellátogatott egy-két nyáron át. Rokonai -föl-fölkeresték Vár-Palota és Veszprém vidékéről s ő meglátogatta őket. -Elvált férjével is szivesen váltott egy-egy szót. - -– Jer vissza hozzám, visszaveszlek! - -Szegény kis szabó. Megkeresett naponta két-három forintot, a szép -asszony pedig duskálkodott a százezrekben. - -– A mikor én tehozzád visszajönnék, akkor te már nem vennél vissza -feleségnek. - -De a világ mégis megváltozott körülötte. - -A savanyuviz-forrása csak ugy buzgott, mint máskor. A szolgák és hajduk -csak ugy hajlongtak előtte, mint régen. Vén cserfái az erdőnek, vén -hársfái a sétálónak, meredek jegenyefái az alsó partnak csak ugy -illegették előtte lombjaikat, mint évek előtt. Napsugár az égen, -csillagfény az éjben, felhők és ábrándok képe a Balaton tükrén csak ugy -játszott gyönyörüségére, mint egykoron. - -Hanem az emberek más szemmel néztek rá. Szép volt, ragyogó volt még, de -a legyeskedők már elmaradtak. Egy rokon nővel sétálgatott magánosan. -Megtudták valahogy s elsuttogták róla, hogy az osztrák hatalom -embereivel jó barátságban él. - -S nem mondták meg neki a hidegség okát. - -Csak a nemzet bárója mondta meg. - -Ki volt a »nemzet bárója?« - -Hejh, ha azt valaki igazán tudná! Jókai harmincz esztendeig ismerte, én -közel negyven esztendeig: sohase tudtuk meg, kicsoda, mi a neve, honnan -való. - -Agglegény volt. Zömök termet, jól megtermett idomokkal. Hatalmas fő -tüzes fekete szemekkel, római orral, borotvált arczczal. Csak szép -fekete bajusza volt mindig huszárosan kipödörve és csak fekete hullámos -haja gondosan fodoritva. Szép férfi mindig, még öreg embernek is nyalka -öreg ember. Mikor kezdődött vendéghaja s mikor lett deressé bajusza: -megmondani senki se tudta. - -Mindig fehér mellényben, fekete kabátban s magyar sarkantyus csizmában -járt. Se Haynau, se a divat őt ettől el nem riasztotta. Nyaka körül nagy -szines kendő, kissé olaszos alaku nagy karimáju kalapja mindig hetykén -félfejére csapva. Divatos pálcza a kezében, értékes gyürük ujjain, -maroknyi fityegő zsebbeli órájának vastag aranylánczán. - -Mindig jókedvü. Mindig harsány hangon beszélt mindenkivel. Telét -Budapesten, nyarát Balaton-Füreden töltötte. Minden embert, minden nagy -embert és minden szép asszonyt ismert az egész országból. Nem jött olyan -fiatal menyecske Balaton-Füredre, a kinek a nagymamájával el ne járta -volna a ballagót és a ropogóst, mikor az még lány volt. - -Több, mint ötven éven át volt állandó vendége Balaton-Fürednek. Tíz -apátur és tizenkét perjel dőlt ki mellőle. Három nemzedéknek látta -támadását, enyészését. Őt megváltozni nem látta senki. - -Sokan azt mondják: borbély volt valamikor suhancz korában. - -Nem tudom, de nem hiszem. - -Sokan azt mondják, az idősebb nőknek, a tüzesebb menyecskéknek udvarolt. - -Nem tudom, de elhiszem. - -Tartott lakásán egy kis játékszobát. Volt belőle haszna, de nem sok -haszna. A kártyapénzt csak nagyon szerény összegben fogadta el. - -Birtoka, foglalkozása, ipara, kenyérkeresete semmi nem volt. De azért ur -volt, gavallér volt tetőtől talpig minden időben. Élődi volt, de ezt a -közönség soha észre nem vette. - -Ezer adoma szól róla. - -Szellemes és ledér ötleteivel könyvet lehetne megtölteni. - -Deák Ferenczet ő nevezte el a »haza bölcsé«-nek. Azelőtt csak »Zala -bölcse« volt a neve. - -A házas élet üdvös voltáról beszéltek előtte. Olyan az, ugy mondták, -mint a suba, megvéd az idő viszontagságától. »Már én csak olyan subát -nem veszek magamra, a melyet le nem tudok aztán vetni. Ha pedig mégis -levetném: más melegedik alatta.« - -Simon apát megszólitja: - -– Öregszünk báró; – most már a templomra is kellene ám gondolni. - -– Minden nap látom főtisztelendőségedet, a mint templomba megy, de azt -is látom, hogy nem sokáig marad ott, hanem ebédre, vacsorára mindig -kijön. Hát miről jó az? - -Kemény magyar volt. Senkinek se engedte meg, hogy németül beszéljen. A -pinczérek ugy féltek tőle, mint a jégesőtől. Tüskés megjegyzéseivel a -grófoknak és báróknak is mindig nyakukon ült. - -A nemzeti szinmüvészetet nem hagyta éhezni. Minden nap órákig hajszolta -a közönséget, hogy a szinház üres ne maradjon. - -Mikor a nemzeti szinház ott a fürdőtelepen megnyilt, kiment a falvakba, -Balaton-Füredre és Arácsra, hogy a mezei gazdát és a paraszt népet is -rábeszélje: járjon a szinházba. - -Szinház: ki az ördög hallotta ennek hírét? Mi lehet az? Komédiást láttak -már a falvak, de csak olyat, a ki maga ment oda helyükbe. Kóczot evett, -tüzet fujt és száz rőfös piros selyem szalagot huzott ki gyomrából. Ez -azután mulatság. Ez megérdemli a két váltó garast. Nem is tudom, miért -hagytak föl ezzel a büvészek és ezermesterek. Ma is nagyobb gyönyörüség -lenne ez a népnek, mint a gyürüeltüntetés, kardnyelés, kártyalapdázás. - -Keserves harczokat kellett vívni a nemzet bárójának a jókedvü parasztok -röhögése ellen. Mert a nép jól ismerte őt s már nevetett, ha látta is. - -Odaszól a báró egy suhanczhoz, a ki leghangosabban nevetett: - -– Hogy hivnak öcsém? - -– Csepeli Jóska a nevem. - -– Hát öreg apád él-e? - -– Nem él biz az. - -– Ismerted-e? - -– A világon se voltam még, a mikor meghalt. - -– No akasztani való, hát holnap az öreg apád elevenen ott lesz a -szinpadon. - -Ez már beszéd volt. Erre aztán elámult, elhallgatott mindenki. - -Másnap a fele falu ott volt a szinházban, hogy meglássa a Csepeli Jóska -öreg apját. Ügyes művész találó jelmezzel, vidékbeli bajuszszal és -beszéddel ugy oda állitotta az öreg Csepeli Bénjámint, hogy az emberek -hazamenet majd agyon verték egymást a fölött való vitájukban, hogy hát -csakugyan az öreg Csepeli volt-e az, vagy csak a képemása? - -Halálos holtáig igy támogatta a nemzet bárója a balaton-füredi nemzeti -szinmüvészetet. - -Nos hát ez a nemzet bárója volt az, a ki a szép asszonynak megmondta az -igazságot. - -– Csókolom a kezét babám, ragyogó szép asszonyom, van egy kedves dalom, -meghallgatná-e, ha eldalolnám? - -– Ne bolondozzék báró! Micsoda dala volna nekem? - -– Bizony szép kis dal az! Elmehetsz már házam előtt; nem vigyázlak, mint -azelőtt; – ha szólok is egyet-kettőt: de azt se ugy, mint azelőtt! - -Aztán oda hajolt a füléhez s ugy sugta neki: - -– Három esztendeig ne jőjjön ide nagysád, mert az urak önnel szemben -megnémultak. - -Igy maradt el Balaton-Füredről a szép asszony. - -Azután sok pénze lett. Zitterbarth épitővállalkozónak üzlettársa lett. -Együtt épitették a gellérthegyi czitadellát s együtt vesztették el -vagyonukat is. Ennek épen negyven éve. - -A szép asszonynak azért maradt még némi pénze s Kis-Tétényben szőleje és -szép nyaralója. A nyaraló most is megvan, a szép asszony épen most husz -éve, hogy meghalt. Szeretett és vétkezett. De volt szive is. Talán porai -röpködnek most már a napfényben, a hol egykor ő oly sokáig ragyogott. - - - - -VÖRÖSMARTY. - -(Mi a költő? – A nagy költő alakja. – A halász-ebéd. – Az utolsó dal. – -Tamassa Pál. – A vén táblabiró erényei. – Gyüjtsétek össze a nagy költő -emlékeinek nyomait.) - -Bizay pedig, a nemzet bárója, tovább mulattatta a füredi közönséget. - -De sohase csinált szentebb dolgot, mint a mikor Vörösmartynak csinált -egy arany napot. Az utolsó napot, melyen a nemzet nagy költője még -egyszer boldog volt. Elfeledte nemzete bukását, eszményeinek romba -dőltét, reményeinek elsorvadását s hanyatló életének minden keserüségét. -S együtt dudolta barátaival Farkas Miska hegedü szavára: - -Hess légy, ne szállj rám, beteg vagyok ám én! Adj egy csókot magyar -lányka: meggyógyulok ám én! - -Ezt dudolta utoljára halála előtt három hónappal, Balaton-Füreden a -fürdő közelében, az arácsi halásztanyán. - -Vörösmartyt akkor láttam először és akkor láttam utoljára. De jól -megnéztem. Siheder észszel, de tudtam már: ki ő s mije a nemzetnek. - -Kovács János volt első tanitóm az elemi iskolában. Végzett pápai diák, -később egresi kálvinista pap. Vére és vallása és tudománya szerint erős -érzésü magyar. - -Az ábéabot a Szózaton kezdte tanitani. A hogy a jesibában kell a -bókhernek a zsidó szentirást tanulni: ugy kellett nekünk tanulni azt: -Hazádnak rendületlenül légy híve oh magyar! Mikor pedig már irni -tudtunk: le kellett ezt irnunk. Még pedig nem mindennapi papirosra. -Valami fényes, sima, erős, kissé kékes vagy zöldes szinü papirost -szerzett e czélra, azóta se került kezembe ilyen papiros. - -– Minden nap elhozzátok gyerekek, minden nap látni akarom, megvan-e ez -az irástok. El ne veszitsétek, be ne piszkoljátok, éjjel a fejetek alá -tegyétek, reggeli és estéli imádság előtt mindig elmondjátok; édes -apátokat, édes anyátokat rá megtanitsátok. - -Hazádnak rendületlenül légy hive oh magyar! - -– Mert ezt gyerekek Vörösmarty Mihály irta. A mi édes nemzetünknek -legnagyobb költője. Tudjátok-e mi a költő? Megmagyaráztam a Hübnerben, -hogy hajdanában az isten, mikor beszélni akart az emberekkel, prófétákat -küldött az emberek közé, azoknak mondta meg mondanivalóját s istennek -izenetét azok adták tudtára az embereknek. Mai időben az isten a költők -utján adja tudtunkra izenetét. Legtöbb izenetét és legszebb mondani -valóját Vörösmarty Mihályra bizta. Ő neki hagyta meg, hogy eljönne -hozzánk, magyarokhoz s mondaná meg nekünk, hogy ébredjünk föl valahára s -szeressük hazánkat. Ez a Szózat is istennek izenete hozzánk. Ugy -megtanuljátok, mint az ó-testamentomi próféták intését. - -Igy magyarázta meg nekünk Vörösmartyt és a Szózatot. - -Ilyennek képzeltem én Vörösmartyt. Csodálatos képzelet volt ez. - -Volt egy derék, kitünő birtokos és nemes öreg barátunk a vármegyében. -Molnár Dénes tótvásonyi birtokos s 1848-ban a nagyvázsonyi kerület -képviselője Pesten is, Debreczenben is. Molnár Aladár barátomnak s -kortársamnak és egykori képviselőtársamnak édes apja, talán -szegrül-végről rokonom is. Abban az évben s később haláláig -balaton-füredi szőlejében lakott s én Aladár fiával gyakorta együtt -voltam. Ezen a napon ezt mondta nekünk: - -– Fiaim, ma leviszlek benneteket a Savanyuvizre s megmutatom nektek -Vörösmarty Mihályt. Ámbár nem vagytok már kis gyerekek: azért oda -menjetek hozzá és neki kezet csókoljatok. Az ő keze szent kéz és el ne -felejtsétek azt a napot, a melyen az isten megengedte nektek, hogy -Vörösmarty Mihályt meglássátok. - -Ez volt 1855-ben szent István napja előtt egy-két nappal. - -Mi Aladárral előbb oda mentünk az arácsi halászgunyhóhoz, mint az urak. -A »nemzet bárója« már ott parancsolgatott s ott volt Szüts Antal is, -baracskai s később mező-szent-györgyi birtokos s Vörösmartynak nagy -tisztelője s mindennapos barátja. Eszes, mívelt, csodálatosan nagy -humoru derék férfiu, utóbb jó barátom. - -Jött Vörösmarty. Két követtársa volt mellette 1848–49-ből. Az egyik -Molnár Dénes, a másik: Vermes Illés pápai volt képviselő. Ott voltak még -Szentgyörgyi-Horváth József, Écsy fürdőigazgató, Orzovenszky, a daliás -fürdő-orvos és Pap Ferencz, füredi és tótvázsonyi birtokos, -Vörösmartynéval neje után osztályos atyafi. Ott volt kivételesen Somody -uram is, a füredi kálvinista lelkész s ugy emlékszem Pius tihanyi perjel -is. S még mások is néhányan. - -De nem néztem én se egyiket, se másikat, hanem csak Vörösmartyt. - -Csodálatos érzéki csalódás ülte meg lelkemet. Ugy jártam vele is, mint -Deák Ferenczczel, a mikor először láttam. - -Az a fej, mintha sokkal nagyobb volna; azok a szemek, mintha sokkal -ragyogóbbak volnának; az a termet, mintha óriási volna! Egész alakja -körül – mintha a szentek sugára volna. - -Leült, evett, beszélgetett, nevetett. Idő kellett ahhoz, mig -észrevettem, hogy ő se nagyobb, mint más, s ő is ember, mint más s mig -ujra és ujra eszembe jutott, hogy mit is mondott, mikor kezet csókoltam -neki. - -– Szervusz fiam, papnak csókolj kezet, ne nekem. - -Középtermetü, nem kövér és nem sovány, bajusza és torzsolt szakála -szürkülni kezd, de még nem fehér. Keveset és csöndesen beszél szép -tiszta hanggal. Lassan sétálgat társaival. Két szemöldöke közt mélyebb -redő s két szemöldöke tiszta, fényes szemekre vet árnyékot. Szép -összhangzatos napbarnitott piros arcz. Rövid kézfejen jó vaskos ujjak. -Barna ruhája. - -Az a halászgunyhó, a mely akkor állott, ma nincs már meg. A hatvanas -években jóval nagyobb putrit emeltek helyette. Leveles szinben volt az -ebéd s nem a gunyhóban. Fele se fért volna oda a társaságnak. Nyárson -sült garda volt az étvágygerjesztő első étel, balatoni halászlé és -rostélyon sütött süllő a halnemü ételek. Volt egyéb étel is s ugy -látszott, Vörösmartynak jó kedve és jó étvágya volt. - -Ki hitte, hogy halálától csak néhány hét választ el? Utolsó napjaiban -Kovács József, a későbbi hires egyetemi tanár és sebész volt körülötte s -tőle hallottam, hogy szivbajának legalább egy év előtt már erősen -kifejlődöttnek kellett lenni. Meg volt támadva tüdeje is s halálát -közvetlenül tüdővizenyő nevü betegség idézte elő. - -Akkor mi ennek nem láttuk semmi nyomát. A fürdőorvos talán legkevésbbé -látta. - -Felköszöntők nem voltak, mig a czigány oda nem jött. Ott volt ugyan a -nemzet bárójának malaczbandája, apró czigánygyerekek hegedüs csoportja, -de az urak ezt felküldték a hegyre, ne czinczogjanak itt közelben. - -Szentgyörgyi Horváth József elküldött az igazi bandáért s Farkas Miska, -nyalka uri czigányprimás csakhamar ott termett művésztársaival. S a mint -lezengett egy szép dal a hegedüről, azonnal felállt Vermes Illés s -lelkes nagyszavu felköszöntőben üdvözölte Vörösmartyt, nemzetünk örök -életü nagy költőjét. - -Felköszöntő jött felköszöntő után, de Vörösmarty nem szólalt fel. - -Végül Szücs Antal emelt poharat: - -– Hallgat a költő, nincs igaza. Én mondom azt, igaz tisztelője, -mindennapi látogatója. Engedje meg urambátyám, hogy én most ellenzéke -legyek, vele szembe szálljak. - -Zsebjéből kivett egy kis papirost. A költő utolsó daltöredéke volt -ráirva. Nyéken, Baracskán jutott hozzá. - -– Ime uraim, barátaim: ezt irta a költő alig pár hét előtt: - -»Fogytán van a napod, fogytán van szerencséd… Fogytán van erszényed, -fogytán van a borod, mire virradsz te még szegény magyar költő? Van-e -még reménység? Lesz-e még hajnalod? Férfi napjaidban hányszor -álmodoztál, büszke reményekkel kényedre játszottál!…« - -Vörösmarty közbeszólt: - -– Ezt az irkafirkát ugyan elhallgathatta volna uramöcsém! - -– De nem hallgatom én el, hanem kimondom itt bátran, hogyha van isten az -égben: akkor Vörösmarty Mihály férfiálmai még megvalósulnak s büszke -reményei még beteljesülnek s a mi hazánk még szabad lesz és dicső. Ha -van isten az égben: az megáldja Vörösmartyt. Erre emelem én poharam. - -Felugráltak a férfiak, ráhuzta a czigány, fölzugott a harsogó éljen s -odarohantak mind az öreg költőhöz, ölelték, csókolták, sirva -megáldották, még ruhájának szegélyét is könyekkel öntözték. - -Bizony nem volt az érzéki csalódás. Bizony a szentek sugára vette körül -a költő alakját! - -Szentgyörgyi-Horváth József oda kiáltott Farkas Miskához: - -– Azt a Rákóczit fiam! - -S megharsant az az induló, melyet hat év óta nyiltan nem hallott -Magyarországban senki. Börtönnek sötétsége várta azt, a ki Rákóczi dalát -el merte huzatni. - -De erre mégis csöndesebbek lettek az urak. Nem féltek ők. De féltették a -költőt. - -Szücs Antal oda sug Szentgyörgyi-Horváthhoz. - -– A Hess légy: ez a költő mulató dala. - -Ismerte ezt a dalt tul a Dunán mindenki. Apámnak is ez volt kedves dala. -Meg a Lucza Panna dévajdala. - -Szentgyörgyi-Horváth int a czigánynak. S a czigány, a mint bevégzi a -Rákóczit: se lassan, se gyorsan, csak ugy közép módon megkezdi azt a -dalt: - -»Hess légy, ne szállj rám, beteg vagyok ám én! Adj egy csókot magyar -lányka, meggyógyulok ám én!« - -Mind az urak utána dalolták. - -És dalolta csöndesen a költő is. Szép tiszta mély hangja mint a -harangszó ugy zúgott bele abba a zajos énekbe. - -Én legalább csak az ő hangját hallottam. - -Ez volt igazán utolsó dala. S a hogy a zene szólt, húszszor is elbúgta -egymás után. - -Jó öreg délután lett, mire bevégződött a halászebéd s a társaság -visszament a fürdőtelepre. Itt uj, mulatságos kis eset várt -Vörösmartyra. - -Hogy volt, hogy nem volt: valami csodálatos módon mégis ugy volt, hogy -Tamassa Pál ott a fürdőtelepen volt. - -Hivatalos dolga volt-e, átutazóban volt-e, kocsisa etetni vagy -patkoltatni nézett-e be vagy annak volt valami más dolga: ezt nem -lehetett tudni. Hogy nem a fürdő használatáért ment oda: az bizonyos. -Életében akkor fürdött először és utoljára: a mikor a fürdőteknőből -kivették. - -Ott üldögélt az édesvizü kút közelében egy padon. Száz galléru sötétkék -köpönyegje akkor is a nyakában volt. Pedig augusztusi forróság volt. De -köpönyegjét a kocsin nem hagyta volna a világért se. Hátha ellopják. -Pedig azt el nem lopták volna a világért se. Nem viselt olyan köpenyeget -már ötven esztendő óta senki. Olyan hetvenhét rétü volt annak a -gallérja, olyan bizonytalan a szine, olyan megviselt a bélése s olyan -furcsa egész minémüsége: hogy nincs az az enyves kezü vásározó orv, a ki -azt megkivánta volna. - -De ki hát az a Tamassa Pál? - -Született Szent-Király-Szabadján, Veszprém vármegyében. Mikor? Nem -tudom. Ugy 1780 körül. Mert 1809-ben már a vármegyének viceexactora, -magyarán mondva alszámvevője volt. - -Halhatatlan érdemeket szerzett pedig a vármegye iránt. - -A vármegye nyakig benne volt Napoleon ellen a háborúban s az 1809-diki -nemesi fölkelés sehol se volt oly népes és buzgó, mint épen itt. Mert -akármilyen nagy hadvezér volt Napoleon, hogy a Bakonyt be nem veszi s -azon keresztül nem megy: ez a vármegye előtt bizonyos volt. Csak meg -kellett védelmezni. - -De a háboru akkor is pénzzel járt. A nemesi felkelés épen háromféle -pénzzel. Az egyik költséget viselte a nemesség, a másikat a jobbágyság, -a harmadikat a hadi kincstár. A hadi kincstárt képviselte a -helytartótanács Budán, a nemességet képviselte a vármegye, a -jobbágyságot nem képviselte senki. Minthogy pedig a hadi kincstár szokás -szerint mindig üres volt: a helytartótanács a nemesség nyakába akart -akasztani minden költséget; – ha pedig a vármegye ez ellen börzenkedett: -akkor kirótták azt a jobbágyságra. Ennek ugy se volt joga panaszkodni. - -Mindenféle költségről egyféle nyugtát kellett venni. Ugyde egyféle -nyugtáról lenézni, hogy hadi kincstárt, nemességet, jobbágyságot mely -czimen mekkora összeg terhel: nem könnyü dolog. Sőt oly nehéz, hogy e -fölött alispánok, katonák, számvevők, helytartótanácsosok, -vármegyegyülések, tiszti ügyészek, szolgabirák, adószedők épen tiz -esztendeig marakodtak. Elvégre valahogy csak elintézték. - -– Nem oda Buda! - -Ezt gondolta Tamassa Pál. S elkezdte átvizsgálni az iratokat. Az iratok -pedig voltak két társzekérrel. - -Csak viceexactor volt akkor, de nem bizott se a főexactorban, se a -helytartótanácsban, se a központi számtisztekben. Föltette magában, hogy -a két társzekérnyi irást keresztül betűzi. - -Senki se bízta rá a munkát és senki se biztatta. Hivatalának rendes -terheit megkettőztették, hogy se ideje, se kedve ne legyen önkénytes -fáradalmakhoz. Mind nem használt semmit. Nappallá tette éjszakáit, -dolgozott mint a hajóhuzó ló s egy év mulva készen lett munkájával. - -Kisütötte, hogy a megyei nemesség és jobbágyság összesen tizenhat ezer -forinttal károsodott. Ennyivel tartozik a hadi kincstár. - -Tizenhat ezer forint! - -Nagy szó volt ez akkor. Hatszáz forint volt az alispán fizetése. -Százhatvan forint volt a megyei esküdté. De egész esztendőre. S ebből a -megyei esküdtnek tartani kellett lakást, családot, hivatalhelyiséget, -kocsit, lovat, kocsist, diszmagyar ruhát, mindent. - -Mindez kitelt egy egész esztendőn át százhatvan forintból. Egy barátom, -Bezerédy Imre, félévig volt esküdt s félévi fizetéséből nyolczvan -forintból mind ezen felül még szerzett száznyolczvan birkát is. - -Négy váltó krajczár volt egy iccze bor a kocsmában. Négy váltókrajczár -volt egy font birkahus a mészárszékben. Két krajczárért adtak egész -hétre szüz dohányt. A váltókrajczár pedig oly kevés érték volt, hogy -harmadfél ért annyit, a mennyi most egy krajczár. - -S mikor ilyen olcsó a világ: akkor szerzett Tamassa Pál a vármegyének -tizenhat ezer forintot. A mi azt teszi, hogy az egész vármegyének egy -esztendeig alig kellett valami házi adót kiróni. - -Először: a közgyülésen megdicsérték. - -Másodszor: az alispán kezdeményezésére baráti adakozásból vettek neki -egy kardot és egy pár sarkantyus kordován csizmát. A kardot és csizmát -elfogadta, a sarkantyut visszaadta, mert az csak hiábavalóság, hetykeség -olyan embernek, a ki vagy kocsin jár vagy gyalog. - -Harmadszor: a legközelebbi tisztujitáson megválasztották főexactornak s -ezzel fizetését háromszáz forintra emelték. - -Nagy szó volt ez. - -Könyezett Tamassa Pál, mikor mindezt megértette. S megfogadta, hogy -ezentul egész életét s minden erejét vármegyéjének, hazájának és -nemzetének szenteli. - -Tehát meg se házasodik. - -Azt mondták rá: bolondság. - -– Nem bolondság. Mert ha én a nemes vármegye előtt kijelentettem, hogy -ezentul minden erőmet a vármegyének szentelem: akkor mit csinálok a -feleséggel? Ha pedig a feleségnek szentelem: mi marad akkor a -vármegyének? - -– Jól van Tamassa Pál. Legényember maradsz, hamis ember maradsz, a -menyecskékkel majd csak balkézről dévajkodol. - -Ezt Kocsi Sebestyén Gábor mondta neki, a későbbi hires országgyülési -követ. - -– Ez se lesz igaz. És soha se vétek a tiz parancsolat ellen, mert az nem -lenne tisztesség. - -És nem is vétett. Soha se vétett. Élt vagy nyolczvanöt esztendeig, -megöregedett, meghalt, eltemették, talán már föl is támadt, de asszonyt -nem érintett soha. Se kezével, se szemével, de még csak gondolatával se. - -Tiszttársai sokáig nem hittek neki. Sokáig leselkedtek utána. A királyt -nem őrzik olyan titkon és gondosan, a hogy őt őrizték. Utóbb bátor és -hamis menyecskéket biztattak fel, hogy incselkedjenek vele. Ez se ért -semmit. Jég volt, szikla volt, megközelithetlen magasság volt minden -nővel szemben. - -A vármegye azonban nem foglalta le minden erejét. Maradt a nemzetnek is. - -Kocsi Sebestyén Gábor kötekedett vele. - -– Hát nemzetünkért mit fogsz csinálni? - -– Ezt is elhatároztam már. Valami Vörösmarty nevü diák ember mindenféle -dibdáb versekkel rongálja a magyar nyelvet, ennek akarom utját állani. -Kidolgozom tehát drámákban és tragédiákban az árpádházi királyok -történetét, hogy utánam a sok lityifityi poétának ne akadjon dolga. -Mielőtt azonban ezeket kinyomtatnám, egyéb klasszikus munkák -forditásával állok a világ elé. - -Igy jelent meg tőle 1833-ban egy forditott munka e czim alatt. - -Fedrusnak Augustus Szabadosának Esopusi Meséi. Weszprémben Számmer -Alajos betüivel. 1833. - -Nevét nem nyomatta ki a könyvön. S mikor kérdezték ennek okát, azt -felelte: - -– Kérkedés az. A világnak csak a jó könyvre van szüksége, de arra nincs, -hogy ismerje az iró nevét. - -Hajh, micsoda veszekedett magyar nyelve van ennek a könyvnek. Hogy a -vidám lapok ezt nem tudják felfödözni s belőle hetenként -mutatványszámokat közölni! Minő kaczagás támadna ettől a világban. - -Jó Tamassa Pál kitünő exactor volt teljes életében, de átkozott rossz -iró. Igazi csodabogár. - -Csinált uj szavakat is. - -Gyapot. Ez azt teszi: szőrös fülü. - -Dühöly. Ez azt teszi: kritikus. - -Fülész. Ez azt teszi: szamár. Ma már ugyan azt teszi: fülorvos. De -Tamassa Pál ugy vélte, hogy a szamár szó nem való mivelt társaságba, -jobb lesz tehát helyette a fülész. - -Fülmél. Ez azt teszi: hallgatódzik. - -Mikor a könyv megjelent: Vörösmarty irt róla birálatot a Kritikai -Lapokban. Szerzőjét nem tudta. Kritikája igy kezdődött: - -»E könyvet ismét valamely vén tátos irhatta, gondolám, midőn czimére -tekintettem«. A könyv ugyanis Veszprémben, a hires Mondolat születése -helyén látott napvilágot. - -Tátos! - -Ez a szó nehezére esett Tamassának. Tátos a mesebeli csodás ló, a ki -minden akadályon átviszi lovagját s gazdájának minden ellenségét levágja -vagy agyonrugja. Tamassa Pál pedig szerény ember, a ki semmiféle különös -vitézséggel nem hivalkodik. - -Vén tátos! - -Hát vén ember az ötvenéves ember? Vén az, a ki még soha asszonyt nem -érintett? - -Egyébként is kegyetlenül lebirálta Vörösmarty azt a könyvet. - -Hejh minden kedve eltünt jó Tamassa Pálnak ezen tul az irodalmi élettől. -Irt ugyan még azután is. Drámái és Tragédiái nagy része még azután -készült. Néhányat nekem is megmutatott 1863-ban. Kéziratai megtöltöttek -egy egész hombárt, de többé sajtó alá nem adott semmit. - -A magánélet társaságaiból is a mennyire tehette, kimenekült. Itt-ott még -is csak kiesett valaki szájából ez a szó: tátos, – ez pedig bántotta őt. -Hiszen a nemzetnek akart ő használni. Micsoda ripőkség őt ezért csuffá -tenni? - -Nos hát ez a Tamassa Pál üldögélt az édesvizü kutnál, mikor mellette -ebédlő társaságával elment Vörösmarty Mihály. - -Vermes Illés karon fogja Vörösmartyt s egy pillanatra megállitja. - -– Engedd meg tisztelt barátom, hogy bemutassam neked Tamassa Pált, a mi -vármegyénk egykori hires főszámvevőjét. - -Tamassa Pál föl se kel ültéből, kezét se veszi föl térdéről, hanem csak -nézi hosszan a költőt. - -– Maga uramöcsém az a Vörösmarty Mihály, a ki ez előtt húsz-huszonkét -évvel engem vén tátosnak nevezett? - -– Nem emlékezem. - -– Meghiszek magának uramöcsém, mert akkor még gyerekember volt, hát -elfelejthette. Pedig az én magyar Fédrusom azt meg nem érdemelte. No én -nem haragszom, de máskor még se tegye. Maga még fiatal ember uramöcsém, -elfogadhatja tőlem ezt a tanácsot. - -Vörösmartyt jó kedvre hozta ez a beszéd. Kezet fogott Tamassa Pállal. - -– El is fogadom urambátyám, szives köszönettel. - -Három hónap mulva Vörösmarty halála hirét hallotta Tamassa Pál. - -– Sajnálom szegény fiatal embert. Tele volt jó igyekezettel. Most már -bánom, hogy ugy megfeddtem Balaton-Füreden. - -Nagyon kicsi dolog ez a Tamassa Pál története. Ámbátor épen az ő -mulatságos Fédrusa birta rá Vörösmartyt, a mint birálatában maga mondja, -hogy nyelvünk titkait, nyelvünk ujitásának és nemesitésének törvényeit -mélyebben tanulmányozza: mégis csak kicsi dolog ez. - -És én mégis leirtam. - -Mert nincs Vörösmartyról, nincs mult időnk nagyjairól olyan kicsi dolog, -a mit én szivesen le nem irnék. A mit én koromnak s az utánam következő -nemzedéknek számára a bús feledékenység karmai közül szivesen meg ne -mentenék. - -De másnak is kötelessége volna ez! - -Petőfi életének részleteit összeböngészik utódai. Örül a lelkem, mikor -ezt látom. Már olyan csizmadiának is tudjuk nevét, a kinél egykor -csizmát varratott vagy foltoztatott. Idáig menni nem szükséges, de ez se -baj. Ha selejtes is, inkább több legyen, mint kevesebb vagy semmi. Az -életnek minden apró részlete ezer és ezer ember figyelmét költi fel. S a -figyelem először a részletet, azután magát az életet öleli át. Végül -azt, a mi a költő életében fenség és örök tanulság az egyén számára és a -nemzedékek számára. Átalakul az az élet utóbb nemzeti hagyománynyá s a -rég elporlott élő nemzeti hőssé. S a nemzet gazdagságát nemcsak -vagyonának ezer milliói, erejét nemcsak katonáinak százezrei teszik. -Gazdagságának hatalmasabb és fenségesebb része multjának dicsősége, -hőseinek sokasága. És az az önérzet, a melyet ezek fénye költ ki s növel -magasra és terebélyessé. Rengeteg erdő a nemzeti önbizalom, de a -világosság nélkül, melyet az ősök dicső példáinak napfénye gerjeszt, -elsárgul és elhervad az. - -Mit csinál a német nemzet nagyjaival? - -Nézd meg magyar iró: mit csinál Dürer emlékezetével és Goethe -kalandjaival? S mind a többiekével? - -Minden porszemet összegyüjt: halom lesz belőle. Minden füszálat -összegyüjt: pázsit lesz belőle. S ápolja a halmot s öntözi a pázsitot. - -Vörösmarty, rólad elfelejtkeztek az utóbbi évtizedek. S néhány évtized -még s nyomaidat elfödik a feledés sürü fellegei. Néhány ifju, néhány -tudós, néhány lelkes nő buzdul még föl örökké szép alkotásaid fényén és -melegén: de életed apró titkait, gondolataid és érzelmeid fejlődésének -részleteit nem buvárolja senki. Mintha Gyulai Pál nagy müvével bezárult -volna mögötted a világ örökre. - -Pedig a te életed oly szép és oly gazdag. Oly ragyogó és melegitő! - -Cserhalmod utóhangjaként jól irtad ezelőtt hetvenhárom esztendővel: -téged a sors erős vaskarja hamar lehuz örökre, sirodat benövik a vad fák -ágai s ki fog még emlékezni felőled, s ki tudja, hogy megfáradt alakod -hamvára hol nehezkedik a domb? - -Nem tudják. - -S ha tudják is: kevés az. Dicső életének emlékeit gyüjtsük össze s ne -csak sirjának koszoruit. - - - - -JÓKAI. - -(Jókai apjának betegsége. – Az öröklött betegség. – A váltószivesség. – -Hogy készült az „Arany Ember“? – Hogy készült a magyar büntető törvény? -– A hogy a költő alkot.) - -Vörösmarty husz évvel előbb 1835-ben is Balaton-Füreden töltött néhány -kedves napot. A regényirás sohase jutott eszébe. Apróbb beszélyt irni -eszébe jutott néha. De nehezen szánta rá magát s igazán nem is sikerült -egy kisérlete se. 1835-ben a Balaton rábirta egyre. »A füredi -szívhalászat« czimű beszélyét ez évben s Balaton-Füreden gondolta ki. De -ez azért még se balatoni költészet. Van benne víz is, van benne tó is, -előfordul benne a Balaton is, de a Balaton külön élete, fényes -egyénisége, ragyogó szépségei nincsenek benne. - -Jókait jobban megragadta a Balaton. De ő is csak a téli Balatont vonta -be költészetének aranyos sugarával. Azt a Balatont, a melyet soha nem -látott. Huszonöt esztendőn át töltötte nyári napjait Füreden, húsz -esztendeig volt ott első rangu háziur, de azért a Balatont télen sohase -látta. Mégis irt róla az »Arany ember«-ben. - -Története van ennek. - -Jókai apja, Jókai József, nem élt nagy időt. Alig 56 éves korában halt -meg 1837-ben. Különös hajlama volt ahhoz a betegséghez, melyet az -orvosok hörghurutnak neveznek. Már fiatal ember korában is ágyba -döntötte néhányszor. Élete utolsó tíz évében többször megrohanta ez a -betegség. Ha téli vagy szeles időben ment Ó-Gyallára, a hol birtoka -volt, vagy vidékre, mikor a kötelesség parancsolta: ritkán kerülte ki -ezt a nyavalyát. Elvégre egy utolsó roham kioltotta nemes életét. - -Ez a betegség huruttal, lázzal, fájdalmas köhögéssel, nagy erővesztéssel -jár. Néha vérzést is idéz elő az erőszakos köhögés. - -Mikor Jókai harminczhét éves volt, 1862-ben, nála is efféle betegség -kezdődött. Köhögés, hörgőbántalmak, mellvérzés. - -Azért 1863 elején mégis lapot inditott és pedig politikai nagy napilapot -s a mint meginditotta: két hónap mulva mégis becsukták a -Schmerling-rendszer katonai biróságai. - -A börtön segitett ugyan egy kicsit a betegségén, de tavaszra kegyelmet -kapott s kiszabadult. S a mint kiszabadult: erős köhögés és vérhányás -jött rá. Egyik legszebb regényét, az »Uj földesur«-at istentelen köhögés -közt irta meg. - -Sok jó barátja, sok nagy tisztelője ezerféle tanácscsal vette körül. A -jó orvos urak azonban dögrovásra irták. Kikutatták boldogult édes apja -gyakori betegségét s halálának okát s ez alapon Jókaira is -megállapitották az »öröklött terheltséget«. - -Micsoda sivatag szó ez: »öröklött terheltség«. Hiszen abban, a mit ez a -vad szó jelent, elvégre lehet igazság. Ki pörölne az orvos urakkal? Ki -tudná őket megczáfolni olyan tudományban, a melyhez ők se értenek, mi se -értünk? Elvégre, ha az ember örökölheti apjától vagy anyjától a kék -szemét: örökölheti a tyukszemét is. Miért ne? És miért ne örökölhetné az -ember őseitől a hurutot és náthát is? Különösen a hurutra és náthára -való hajlandóságot? De hát »öröklött terheltség«-nek kell azért ezt -nevezni? Szabad az ember homlokára, ha valamely őse nyavalyás volt, azt -felirni, a mit Dante látott a pokol kapuján? - -No de hagyjuk ezt. Jókaival már-már elhitették, hogy nemsokára bucsuznia -kell e szép világtól. Teringettét: vért hányni hetenként! Edzett ember -volt ugyan, de végre is keskeny vállu és szűk mellü. Sohase hasonlitott -valami jól megtermett mészáros legényhez. Nem is csoda tehát, ha tudós -orvosok megzilálták benne a hosszu életre való reménységet. - -Volt azonban egy jó barátja s neje Laborfalvy Róza után kedves rokona. -Ez volt Huray, Balaton-Füred főorvosa. Ez bizott az ő Balatonjában, -Balaton vizének, napja sugarának, levegője illatának csodatévő erejében. -Azt tanácsolta Jókainak: töltse nyarát Balaton-Füreden, elmulik minden -veszedelme, minden nyavalyája, akár őseitől örökölte, akár maga -szerezte. - -Ugy is lett. Jókai a Balatonhoz költözött s azóta olyan egészséges lett, -mint a makk. Holmi hörgő hurutok, mellvérzések, kinos köhögések ugy -elmultak, mintha sohase lettek volna. Meghizott, megszinesedett, munkáló -kedve is fokozódott. Valóságos csoda történt vele. - -Jókaiban megvan az a jó magyar természet: nem szeret más házában lakni. -Pesten is háziur volt ő örökösen. A mi azért is érdekes, mert a hány -költőnk volt, a mióta irni-olvasni tud a magyar, sohase tudott Pesten -házat szerezni egy se. Jókai szerzett Balaton-Füreden is. - -A hol a Savanyuvizről kihajlik az ut Füred falva felé, ott a templom -mögött szerzett egy szélső, puszta telket. De olyan telket, a minőt a -zalai ember kübörcznek nevez. Kübörcz azt teszi: kőbércz. Nem volt azon -a telken egy talpalatnyi termőföld sem. Ide épitett egy szép villát -öt-hat kisebb-nagyobb szobával, emelettel és kerttel. A kertnek való -földet virágcserépben kellett tartani, máskülönben megette a kavics. A -villát egy dülőut választotta el a viz partjától. Itt a parton is -megszerezte nyaraló-telkének folytatását. Itt termesztett aztán gondosan -szunyogot, szőlőt, nádat és gyümölcsöt. - -Itt lakott nyaranta vagy husz éven át. Boldogult neje nagy gazdasszony -volt, a szinmüvészet muzsáit ritkán fogadta ekkor már, e helyett nagy -gondot forditott a konyhára és éléskamrára és a téli főzelékek, -aszalékok és befőttek elkészitésére. Néha minden szoba, szék, asztal, -pamlag, ugy tele volt mindenféle konyhai és éléstári készséggel, -valamint Jókai szobája is papirossal, levéllel, kézirattal, ujsággal és -könyvvel, hogy ha oda mentünk, alig tudtuk a kalapunkat hova tenni. De -meleg szivet, jó szót mindenki talált. - -Itt készült az »Arany ember«. - -És pedig igen gyorsan készült. Ennek a gyorsaságnak is van története. - -Jókai föltette magában, hogy Horn Edét besegiti a parlamentbe. Járt vele -kerületről kerületre. Az élczelő ujságok már ugy rajzolták le, mint a -fiahordó kéngurut. Az öléből Horn Ede furcsa bajuszos furcsa képe -kandikált ki. Tizenegy kerületben tilódott meg vele, mig végre -képviselőséghez juttatta. Megfordult vele a pápai kerületben is. - -Itt Vály Ferencz pápai kollégiumbeli tanár volt a Horn Ede-párt elnöke. -Egykor Jókainak is tanára, később nekem is tanárom. Jókainak sógora, az -angyal lelkü Jókai Eszternek férje s egyébként is nagy tudós, kitünő -tanár, nemes ember. Gyöngéd, szép emlékezete él a pápai kollégiumban. -Nagy jóltevője a tanuló ifjuságnak. - -A választás megtörtént, Horn Ede megbukott s valami négy-öt ezer -forintnyi alkotmányos költségért elkezdték pörölni Vály Ferenczet. A -jámbor professzort, a ki soha hirét se hallotta semmiféle alkotmányos -költségnek. De hiába védekezett: pártelnök volt. - -Irt utóbb Jókainak. - -– Azt szeretném tudni, micsoda nagy bünt követtem én el, hogy az ágyat -kihuzzák alólam, a fejem fölül meg elviszik a háztetőt. - -Hajh öreg, megbuktál a választásnál. Politikában pedig megbukni nagy -bűn, ha az ember Jézus Krisztus is. Győzni pedig nagy erény, ha az ember -Rózsa Sándor is. Nem értesz te ahhoz. - -Jókai nem az az ember, a ki cserben hagyta volna hű rokonát, jó -barátját, pártelnökét. Fogott egy váltót, alákanyaritotta a nevét, -aláiratta szivességből egy nagynevü barátjával és elvtársával is és igy -megszerezte a pénzt s Vály Ferenczet kimentette. - -Csakhogy Jókai meg a váltót és a váltóbeli szivességet nem ismerte. Ha -már neki az ő nagynevü elvtársa aláirt: ő se tagadhatta meg annak a -hasonló váltóbeli szivességet. Sőt nagy örömest teljesitette, hogy -háláját leróhassa. - -Egészen természetes lett a sok kölcsönös szivesség vége. Egyszer csak -azt vette észre Jókai, hogy mindenféle végrehajtók járnak a nyakára. -Először azt gondolta: kéregetők. Adott nekik hol egy, hol két, hol öt -forintot – kinek mennyit, a hogy szebben tudtak beszélni. Kinevették -vele. Vagy tizenkét hitelező harminczezer forintig akarta elvinni ökrét, -szamarát, minden némü jószágát, ingót, ingatlant. - -Gondolt egyet. Ő ezzel a sok dúvaddal nem vesződik. Kiruczczant -balaton-füredi nyaralójába. - -– Jer ide tollam, édes jó tollam, a végrehajtók hadd irjanak Budapesten, -a mit ők akarnak, majd én is irok veled valamit. - -Megirta az Arany embert. Ezt a szép és csodálatos regényt. Egy -gyermekkorabeli komáromi emlékezet volt regényének kezdő meséje. De minő -tündér szépségü mese lett abból az ő keze alatt, az ő tolla alatt, az ő -költészetének teremtő erejével. - -A nyáron megnéztem a Senki szigetét. Szigetet is találtam, a hatalmas -Dunát is megtaláltam, a sziget ligeteit, berkeit, gyümölcsöseit is -megtaláltam. De a Senki szigetét meg nem találtam s Noémi harmatlábának -édes nyomait meg nem mutatta se fü, se fa, se vadvirág. A költő -képzelete alkotta meg azt a szigetet, nem a Duna árja. De azért -Temesvármegye dunaparti részein és még a szerb parton is Szemendriától -aláfelé mindenki tudja, mindenki mondja s mindenki mutatja a Senki -szigetét. Történet és földrajz lett a költő gondolatából. - -Egy regénye se készült olyan gyorsan mint az Arany ember. S -Balaton-Füreden készült el az egész alig pár hónap alatt. Agyonütött -vele minden hitelezőt és végrehajtót. - -Készült Balaton-Füreden még egy más nagy mű is. Igazi korszakalkotó mű. -Ez a magyar Büntető törvénykönyv. - -Három napos képviselő voltam az 1872-dik év nyarán, mikor egyszer -betoppant hozzám egy apró kis vörös ember veszprémi lakásomon. Valami -koros aljegyzőnek néztem a Bakonyból. Bemutatja magát s mindjárt te-nek -szólit. Nevét nem hallottam jól, nem tudtam a bemutatás után se: -kicsoda. - -– Meg akartalak látogatni barátom. Hallom, sok bajod volt a baloldallal. -No de csak hogy győztél. Majd Pesten sokat fogunk együtt dolgozni. Ugy -mellékesen a hivatalod ügykezelését is szeretném megvizsgálni. - -Mosolyogni akartam ezen az apró emberen. Hiszen én a vármegyének vagy a -királynak volnék fiskusa, mit vizsgálgat én rajtam ez a bakonyi -aljegyző? - -Leültettem, egy rossz szivarral megkináltam. - -– Bocsáss meg, de nevedet nem jól halottam. Miért is akarod te az én -hivatalomat megvizsgálni? - -– Ujdonsült képviselőtársad vagyok. Egyébként pedig államtitkár az -igazságügynél – Csemegi Károly. - -Hát bizony én még most is csak apró embernek láttam ő méltóságát. -Államtitkár: mi az Veszprém vármegye viczefiskusához képest? - -Hanem azután, mikor pár nap mulva én látogattam őt meg balaton-füredi -lakásán; mikor hallottam fejtegetéseit a legnehezebb tudományból, a -büntető jogból; – mikor láttam könyvtárát, a legnagyobb német, angol, -franczia, olasz tudósok hires műveit előtte s mikor megmutatott -jegyzeteiből néhány fejezetet, különösen azt, a mely a felségsértésről -szólt: akkor láttam csak, hogy a mívelt világ egyik legnagyobb -törvényalkotója az az apró vörös ember s nem a -bakony-magyar-szentkirályi segédjegyző. - -Az ő nagy müve is ott készült, a hol Jókai Arany embere. Hat évig -dolgozott rajta s mindig Balaton-Füreden. És azután még húsz évig volt a -Balaton partjának állandó nyári lakója. - -Az »Arany ember«-ben irta le Jókai a téli Balatont. Az Arany ember -balaton-füredi kastélya a költői képzelet alkotása. Olyan kastély ez -előtt hatvan-hetven évvel nem volt a part közelében. Két kastélyszerü -nyaraló akkor is állott már a fürdőtelepen kivül. Egyik a Balaton-Füred -falvára vezető ut mellett, közel a faluhoz. Ez a régi Vargha-féle ház, -melyet a hatvanas években egy jó magyarrá lett derék angol, Teasdale -Vilmos alakitott át. Családja a lánczhid épitése idején jött hozzánk s -itt maradt. Teasdale gyönyörü nyaralóvá alakitotta át a régi magyar -nemesi egyszerü házat s mintaszerü szőlőteleppel vette körül. A -filokszéra azonban elpusztitotta a szőlőt is, az angolt is. - -A másik az Arácsra vezető ut mellett feküdt. Magánosan álló kétemeletes -komor épület volt gyermekkoromban. Kassich-ház volt a neve. Épitője -régen elhalt, az épületet télen nem lakta senki, nyáron is kevés lakója -akadt. Most a szeretetház gyermekei s tanitói lakják. - -Ez a ház állott Jókai képzelete előtt, mikor az Arany ember nyaralóját -leirta. - -A téli Balatonnak sok tüneménye van. A sok közül kettőt választott ki -Jókai. Az egyik az éjjeli vihar s ennek is csak a hangja. A másik a -rianás. - -Kérdeztem Jókait, látta-e már a rianást? - -– Nem láttam én. - -– Hallottad-e hangját? - -– Nem hallottam én. - -– Hát hogy jutott eszedbe leirni az Arany emberben? - -– Huray beszélt róla egyszer-másszor. - -Ilyen a költő. Ilyen Jókainál a teremtő lélek. Nem azt irja le, a mit -lát, hall, érint, tapasztal, megfigyel. Ezt minden ember tudja. Ezt még -a tudós is tudja. Ezt még a szakértő Balatoni Bizottság is tudja. A -költő egészen mást ir le. - -Hall vagy lát valamit. Látása, hallása hangulatot szül lelkében. A -hangulat és érzés egy pillanatig még néptelen és alaktalan, mint az -egeknek kéksége. Majd élettel, alakokkal, mozgással lesz tele, mint a -hogy az ég megtelik nappal, holddal, csillaggal, sugarakkal, -fellegekkel. A teremtő lélek népesiti be az eget, az érzést és a -hangulatot. Megfogamzik aztán eszméje, melynek szolgálatába állanak a -tünemények. S a mint az eszmének szóban, hangban, szinben megtalálja -igaz alakját s elénk állitja mint élőt, küzdőt, viharzót, győzőt vagy -legyőzöttet: elő áll a költemény, a zene, a festmény. - -S ha igy áll elő: akkor örök élete van. A mi igy áll elő: annak lángelme -az alkotója. S a mit a lángelme igy alkotott: az minden nemzetnek és -minden kornak el nem tékozolható kincse, soha nem szünő gyönyöre, el nem -muló dicsősége. - -Oh költő, miért kell neked megöregedned? Ha halhatatlan tudsz lenni: -miért nem tudsz ifju maradni örökké? S ha érzed gyöngülésed: miért nem -mégysz a csaták tüzébe, mint a hős, vagy a rengeteg sürüjébe, mint az -oroszlán, vagy a szirtek elérhetetlen magasságába, mint a sas, hogy -halálodat mindenki sirassa, de haldoklásod senki se lássa? - - - - -A BALATON. - -(A nyári Balaton. – Az éjszaka. – Az álom és a hullámmoraj. – A téli -Balaton. – Vőlegény, menyasszony együtt a halálban.) - -Ott fekszik a befagyott Balaton. - -Igazán fekszik – némán és mozdulatlanul. - -Messze-messze, a meddig a szemed ellát, fehér halottas szemfedő boritja. -A jég, a mely eleven vizét betakarja s a köd, a mely fátyolt borit a -jégre. - -Nem a menyasszony fátyolát, a mely alatt élet, melegség, lángoló pir s -égő vágy váltakozik. Hanem a koporsó leplét, a mely alatt hideg van. - -Minő ragyogás, mennyi mosoly, mekkora élet a nyári nap sugarai alatt! -Szine örökké változik mint a szüz hajadon arcza az első szerelmi -vallomás közben. Ezüst és arany, smaragdos zöld és zafiros kék, a mint -verő napfény, rajzó bárányfelhő vagy viharos fölleg terül el az égen. A -magasságnak minden mosolyát, minden vidámságát, minden haragját, minden -zordon indulatát visszatükrözi – hálával, ha kedves, daczczal, ha -mogorva a magasság. Nézz az égre s meglátod a Balatont, nézz a Balatonra -s meglátod az eget. S a szél ha támad, a hullám is feltámad. Ugrál, -játszik, kergeti egymást; cseveg, csattog, kiabál egymásra s ha neki -melegedett, habos fürtökkel ékesiti fel homlokát. - -A nyári nap sugarai alatt! - -Ezer szárnyas mulat a nádasok körül. Ott fürdik a libucz, ott piperézi -magát a zöld aranyfejü tőke, ott kergeti egymást a gyöngykacsa s ott áll -komolyan a sekélyen s néz magasra tartott fejjel a sudár nyaku gém. -Őrködik a világ fölött. De nem ügyel ő rá a sirályok serege. Hosszu -fehér szárnynyal czikáznak és kiabálnak a vizek fölött s le-lecsapnak, -ha ostoba kárász vagy ábrándozó garda közel jön a viz felszinéhez. - -S ha leszállott a nap: uj fény, uj élet, uj ragyogás. Szép a hold az -égen, de sokkal szebb a Balaton tükrén. Száz csillagnak ezer tündöklése -az apró hullámokon. S ha áttekintesz a tulsó partra: minden falu alján -apró pásztortüzek hosszu sora mosolyg feléd. A rákászok serege fogdozza -hóna alá szoritott nádgyalábbal a parti pázsitra siető rákot. Kiabálva -suhog éjjeli tanyájára a vadludak serege s nagyot csobban, mikor -leverődik a vizre a nádason belül. Kevés ideig még társalognak -egymással. Kérdi egyik a másiktól: jól laktál-e pajtás? Csöndes -jóéjszakát kivánnak egymásnak s aztán kiki szárnya alá teszi fejét s -alszik nyugodt lelkiismerettel. Csak az őrgunarak vigyáznak feltartott -fejjel, nyitott szemmel hajnalig. - -S még a mulató és kenyérkereső ember is csak élénkebbé teszi a Balaton -nyári életét. Halászcsónakok reggel és estennen mindenfelé, vitorlások a -messze távolban s gőzösök a napnak bizonyos óráin. Siófok, Földvár, -Keszthely, Balaton-Füred lámpái az esti sötétben. - -Ha estére elül a szél: a hullám még tovább morajlik. Belezúg az -éjszakába. Minő zene ez: istennek fölséges orgonajátéka. Fekszel puha -ágyadon, ablakod nyitva, tanyád a hegy oldalán. Agyad már bágyad, -gondolataid szárnyai már lassan mozognak, lábujjhegyen közelget feléd az -álom. Valami búg körülötted. Onnan felül az égből, onnan alól a föld -kebeléből, onnan messziről a Balaton felszinéről. Nem tudod, mi az? Nem -tudod: honnan jön? Mintha pihenni térő lelked csillapodó hullámverése -volna. Mégse az. Az álom nem ér hozzád. Megáll ágyad előtt s ő is -hallgatódzik. Ő néma, annak a zugásnak pedig hangja van. Érzi mégis, -hogy ők testvérek. Az álom és a távoli hullámmoraj. Végre oda ér hozzád -az álom, puha tenyerét ráteszi lezárt szemeidre s szárnyainak lágy -suhogásával pihenésre ringatja lelkedet. De a búgás el nem pihen. Te már -nem tudsz róla, de álmodó lelked összeölelkezik vele s együtt játszanak -tovább-tovább. - -Mi más a téli Balaton! - -Megállsz az akarattyai szilfánál s szemed körüljár a messze vidéken. -Előtted valami fehér szürkeség. Az volt egykor a Balaton vidám arcza. -Most nem ismersz rá. Tihany ködfelhőnek látszik. Tornyát a hegyen s -jegenyefáját a révnél elnyelte a télnek sugaravesztett világossága. Az -őrsi, lovasi, csopaki és arácsi hegyek egymásba olvadnak s lábaik -összenőttek a parti jéggel. Erdők, mezők, nyaralók egy szinre váltak. A -fényes viz helyén fénytelen avar. Imitt-amott hófuvatagok nyoma. Se -madár, se ember, se vitorlás, se gőzös sehol. Még a nádat is eltemette a -hó. Tul a réven, tul Tihanyon a boglári és fonyódi domboknak nyomuk se -látszik. A tudomány nem ismer világos sötétséget, a természet ismer. -Előtted áll a nagy világ s te nem látsz belőle semmit. Néha -délelőttönként itt-ott a messzeségben néhány fekete pont. S mintha -mozogna is. Ezek halászok. Vagy léket vágnak, vagy a keritő hálót szedik -össze. - -Ezen kivül semmi élet. S ha szél nincs: a teremtés előtti némaság vesz -körül. Ennek a némaságnak nincsen sulya, de azért agyon nyomja lelkedet. -Hangod pedig mérhetlen messzeségbe hatol el. - -A Balaton jege megbirja az embert. Megbirja a terhes kocsit is. De azért -nem örül rajta, ha az emberek tipródnak fölötte. Néha boszut is áll -érte. S vannak jegén olyan részek, a melyeken nem türi meg a rajta -levőt. - -Ilyen van a tihanyi templom irányában. - -A harminczas évek végén történt. Egy somogy-megyei kálvinista lelkész -Balaton-Füredről nősült, onnan vitt menyasszonyt. Megvolt az esküvő, -megvolt a lakodalom, ebéd után kocsira ültek, hogy indulnak haza felé. -Vőlegény, menyasszony, kocsis. - -Marasztották őket. Esdve kérték: ne menjenek. Rövid a nap, korán leszáll -az est, hátha eltévednek a jégen. A vőlegény maradni akart, a -menyasszony bátor volt. Egy óra a jégen, egy óra a szárazon: öt órára -Látrányban lehetnek. - -Elindultak, köd szállt le reájuk, eltévedtek, kényes jégre kerültek. - -A barátok fönn a zárdában elköltötték már sovány estelijüket s szobáikba -vonultak. Öreg este volt már, nyolcz óra is elmult, le kellett feküdni. - -Ott imádkozott az öreg Aniánus barát egy zsámolyra térdelve ágya előtt. -Ablakát kinyitotta az ima alatt, hogy fohásza szabadon mehessen föl -istenhez a magasságba. - -Imája közben hangot hall a mélységből és a messzeségből. - -– Szerelmes Jézusom, vedd kezedbe lelkeinket! - -A jó öreg barát e szóra föl se kelt helyéről, hanem elmondta áhitattal a -haldoklóért való szent imádságot. Azután fölkelt, kinézett az ablakon, -letekintett a mélységbe s tekintete elrévedezett a ködös végtelenbe. - -Nem látott semmit s nem hallott többé hangot. - -Korán reggel szólitja társait. - -– Testvéreim, szerencsétlen utast elnyelt az éjjel a Balaton. Elmondtam -a haldoklóért való imádságot. Jertek, keressük föl. - -A harangozót nyomban küldték a faluba. Jöjjenek az emberek deszkákkal és -kötelekkel és toló-szánokkal. - -A magasból egy fényes foltot láttak a jégen. Oda tartottak. - -A kocsi alatt leszakadt a jég s lovak és emberek a viz alá merültek. A -kocsirud vége kiállott a vizből, hátulsó kerekei a feneket érték. Lovak -a rud mellett, emberek a kocsiban, mintha semmi se történt volna. Halott -volt valamennyi. De a kocsis akkor is tartotta a gyeplőt s a vőlegény -akkor is tartotta menyasszonya kezét s a menyasszony nyitott szemmel -akkor is mosolygott. - -Nagy gonddal kivették, egy koporsóba zárták, egy sirba temették a két -boldog halottat. Fejfájukra ezt a jámbor verset vésette az apátur: - -– Jézus szent nevével istennek szavára – Vőlegény menyasszony együtt a -halálba. – Szüz testük a mélyben, szüz lelkük az égben, – Örök -üdvösségük istennek kezében. - - - - -AZ UTOLSÓ SZÓ ISTENHEZ. - -(Az alsó-őrsi halászok. – A vihar szeszélye. – Az utolsó zsolozsma. – -Örökké!) - -Mi történik akkor, ha vihar, ha vész keresi fel a Balaton jegén a -halandót? Mi különbség van a csöndes éj és a förgeteges éj közt? - -Hetven esztendővel ez előtt, 1828 körül, tizennyolcz alsó-őrsi halász -kora hajnalban bement a jégre halászni. Tizenkilencznek kellett volna -lenni, de egyik valami ok miatt otthon maradt. Tizenkilencz emberből -állott akkor egy bokor halász. - -Karácson szombatja volt. Szerencsét kerestek. Délre kijöttek volna a -jégről, délután még bevitték volna a fogott halat Veszprémbe. Akkor még -nem bécsi kalmárok számára dolgoztak a balatoni halászok. Veszprém nem -messze van. A nagy karácsonestét még otthon ülték volna meg szeretteik -körében, jó meleg szobában, uj bor mellett, puha kalács mellett. - -Elolvasták volna a szent irásból urunk, idvezitőnk Jézus Krisztus -születésének szent történetét; el is énekelték volna az isten -dicséretéről szóló szent éneket s azután átengedték volna magukat annak -a kegyes örömnek és vidámságnak, mely megtölti a sziveket azon a napon, -melyen a világ megváltója született. Igy cselekedtek volna, a hogy -illett akkor s illenék ma is szegény kálvinista jámbor emberhez. - -A viz már deczember közepén beállott. Teljes szélcsendben állott be s -még hó se, még dér se szitálta be a fényes jeget. Mozdulatlan jég boritá -az óriási sík mezőt. Határtalan tükör, melyben nappal a nap, éjjel a -hold és a csillagok sugaras jó kedvvel nézegették magukat. Vihar még nem -csatangolt, köd még nem szállongott a beállás óta. Közelről, távolról -fénylett a jég. Vastag még nem volt, de az embert megbirta már. Sőt az -előző napon már kocsit is láttak rajta Somogyból, Siófok tájáról. Jól -tudja azt a halász ember, mikor mehet a jégre. - -Karácson szombatjának hajnalán is tiszta volt az ég s bár enyhébbre -fordult az idő, nem volt aggodalomra semmi ok. Egy-két napi enyhe időt -észre sem vesz a Balaton jege. - -A tizennyolcz halászból öt-hat volt élemedett, egy-kettő közép idejü, a -többi fiatal. Húsz év alatti surján legény. Keritő hálójuk kisebb fajta -volt. Nem is akartak bemenni a tó közepeig, csak ugy a mámai fehér -partok irányában akartak egy keritést vállalni. A lékelés, a -hálóeresztés meg is történt rendesen, békességben. Mikor bevégezték ugy -napkölte után: mindegyik huzott egyet a kulacsból s reggelire -ropogtatták a tarisznyában hozott sós pogácsát. - -Tizenegy óra tájban akartak hozzá fogni a huzáshoz. Akkorra Somogy -felől, Kőröshegy irányában, a »rohadt sarok« felől beborult az ég. -Sötét, szürke szennyes felhők kezdtek tornyosulni s jöttek előre -irtóztató gyorsasággal. Egy percz alatt fölöttük volt, másik percz alatt -körülvette őket a napsugártalan nappali szürke sötétség. - -Megjött a vész. - -Balatonparti ember vésznek nevezi a vihart. Eltalálta jól. A kit a vihar -a vizen vagy a jégen talál: azt már a vész találja meg. Isten legyen -ahhoz irgalmas, kegyelmes. - -Az északról, a Bakony felől jövő vihart eleve megérzi az alsó-őrsi -halász, ritkán jöhet rá orozva. De Somogy felől nagy néha jön a vész, -annak hamisságát még jól ki nem tapasztalta. - -Megjött a vész. - -Zugva, bömbölve, sivitva nyargalt előre a vihar, mint a neki vadult -ménes a pusztán. A mesgyétlen jégen, a határtalan sikon nem volt -akadálya s első rohamára abban kellett hagyni a hálóhuzást. Szemközt -vele meg nem állhatott senki. Havas esőt hozott magával s mintha sulyos -ököllel csapkodott volna az emberek szemébe és arczába, daczolni vele -nem lehetett. Hátat forditott neki mindenki, halat, hálót s szerszámot -ott hagyva, előre hajtott fejjel menekültek előle a part felé. - -A menekülők egyszer csak borzasztó csattogást hallanak maguk mögött. A -vihar sulya alatt megrokkant a jégmező s darabokra szakadozott a jég. A -nekibőszült szélvész fölverte a hullámokat s kergette maga előtt a -széttördelt jégtáblákat. Imitt-amott torlaszokat emelt, másutt meg épen -maradt egész jégtelket hajtott előre. Szegény alsó-őrsi halászoknak még -imádkozni, még istenhez fohászkodni sem maradt idejük. - -Tiz halász csakhamar eltünt. Jég eltemette, hullám elnyelte, vihar -elsodorta: ki tudná azt. Mikor szép kikeletkor, enyhe tavaszi napon a -tíz halász holttestét megtalálták a gamászai tiszta homokon: egyik se -tudta elmondani, hogyan esett hirtelen jött szomoru halála. - -Nyolcz halász véletlenül, öntudatlanul egy nagyobb jégmezőre menekült. -Ezt a mezőt nem törte össze a vihar, hanem hajtotta maga előtt épen -hazafelé, Alsó-Őrs felé, annak a foknak irányában, mely a falu alatt -bekönyököl a Balatonba. Akkor puszta domb, ma diszes nyaralók, szőlők, -gyümölcsösök telepe. Ha a viharban lesz kis szivósság, ha utközben mást -nem gondol, ha rossz indulata erőt nem vesz rajta: akkor a nyolcz ember -megmenekül. Három öreg, öt fiatal. A jégmező partjain forr, habzik, -zuhog a hullám tajtéka s torlódnak a jégdarabok köröskörül, maga a -jégmező csöndesen uszik előre. Csak a vihar tánczol rajta, csak nyolcz -halálra szánt ember imádkozik rajta. - -Fönt a fokon, a domb tetején, száz ember, asszony, gyermek, rokon, jó -barát áll, néz, vár, int, kezeit fölemeli, zokog, jajgat, imádkozik azok -fölött, a kik már csöndesen nyugosznak a vizek mélyén és azok fölött, a -kiket feléjük hajt a jégmező. - -Minden hiába! - -Alsó-Őrs fönt a magaslaton fekszik, jó ezer ölnyire vagy messzebbre a -víz partjaitól. Mikor meglátták az emberek, hogy Somogy felől beborul a -láthatár s gyorsan tör előre a vihar: keserü jajkiáltásban tört ki a nép -aggodalma. Mi lesz azokból, kik kimentek a jégre? - -Higgadt emberek csititgatták a zokogókat. Jó az Isten. Segiteni, -segiteni! - -Rögtön összeszedtek minden csáklyát, minden hosszú kötelet s ki gyalog, -ki kocsin siettek le a partra. Csónakot, lélekvesztőt leakasztottak -lánczáról s erős bátor ifjak, viharbiró férfiak vaskézzel, kemény -agygyal siettek megkisérteni: be lehetne-e menni a veszendő lelkekért? - -Lehetetlen. - -Ott volt már a vihar. Összetört jégen halandó meg nem állhat. -Jégtorlaszon csónak előre nem mehet. Minden hiába. - -De jött a nyolcz halász a jégmezőn. Mindig közelebb, mindig közelebb. -Jól látták, hogy nyolczan vannak: – jól tudták, hogy tizennyolczan -voltak. Ki az a nyolcz? Fölismerni nem lehetett. - -– Az én apám! - -– Az én jegyesem! - -– Az én fiam! - -– Az én testvérem! - -Apák, anyák, testvérek, hajadonok, menyasszonyok, jegyesek: mind -fölkeresték a magukét. A vihar, a hó, a szürkület, a távolság, a remény, -az isten irgalmában való hit minden szerető szivnek a magáét mutatta -meg. - -Az öreg lelkész arczán lecsordult két nehéz könycsepp. Nem szólt, csak -suttogott. Imára kulcsolt két kezére nézett. - -– Boldogtalan hiveim, ők csak nyolczan vannak és ti mind a tizennyolczat -látjátok! Istennek kegyelme vigasztaljon meg benneteket. - -Minden elmuló percz azt mutatá, hogy istennek kegyelme lesz azokkal, a -kik még élnek a vizeken. A jégmező már közelgett a nádas felé, alig volt -távolabb két puskalövésnyinél. Már lelkendezve remélte mindenki, hogy az -ő szerelmese megszabadul. - -Minden hiába. - -Egy szempillantás, megszünt a somogyi szél. Szélcsend támadott. A hullám -még tajtékzott, de a jégmező már nem mozdult előre. A másik -szempillantásban megeredt a bakonyi szél. Először lassan, azután -erősebben. Az emberek ott a fokon csak azt vették észre, hogy a jégmező -visszafordul s megy a Balaton közepe felé. - -Mindenható isten, – mi történik most már? - -Egy szivszaggató jajkiáltás harsogott fel az ég felé. A bakonyi szél -ennek hangját vitte el azokhoz, a kik elmulásuk felé siettek. - -De ő tőlük nem a sirás, nem a jajgatás hangja jött vissza a szárazföld -felé. - -Négy óra volt már délután. A nap lenyugodott. A sötét felhők feketévé -tették az alkonyatot. Se hold, se csillagfény. Lassanként elkezdett esni -az ónos eső. Jéggé, kéreggé fagyott a ruha mindenkin. - -A nyolcz ember, mig menekülését látta, mig a parton levő szeretteit -látta, néma volt. Csak szivük beszélt. De a mikor eltünt előlük a part, -elveszett előlük szeretteik arcza s elveszett a menekülés minden -reménye: megnyilt szivük is, ajkuk is. - -A parton állókhoz egyszer csak szent ének hangjait hozta a távol és a -sötétség. A temetőbe menők szent dalait énekelte nyolcz tiszta, erős -férfihang. - -– Oh isten, tördelt hangokkal – Én is hozzád fordulok. – Mig itt küzdök -a habokkal – Kormányodhoz fordulok! - -A kálvinisták egyházi gyászéneke ez. - -Egy szélroham jött, a parton állók nem hallottak semmit. - -Azután ujra elhullámzott a parton állókhoz a szent ének dallama: - -– Én kedvesim, szerelmesim – Már ne sirjatok. – Jóságtokért az istentől -– Áldást várjatok! - -A jó öreg lelkész sirva mormolta magában: ezt már nem nyolczan éneklik, -hanem csak négyen. - -Még egyszer előtört a hang az éjszakából, a messzeségből, a hóviharból. -De ezt már csak egy ifju énekelte. - -– Nincs már szivem félelmére – Nézni sirom fenekére. – Változzatok -félelmeim – Reménységgé, örömökké – Mert nem alszom el örökké! - -Elhallgatott ez is. - -De a másik pillanatban, mint a harang kondulása, még egyszer felharsant -az ifju hangja. - -– Örökké! - -Azután csak a szél zugott, csak a jég harsogott. - -Egy szép ifju hajadon lány ott a parton fürtönként szaggatta -selyemhaját. És vonaglott ott a fagyos kövön. Ő megismerte az utolsó dal -hangját. - -– – Kis gyerek-koromban hallottam ezt az esetet. Nagyanyám testvérje -beszélte el, Bozzayné, szegény kis nemes asszony, a ki Alsó-Őrsön -lakott. Ő tanuja volt ennek az esetnek s még húsz esztendő mulva is -könyezve emlékezett rá. - - - - -A VIHAR A JÉGEN. - -(A balaton-fő-kajári halászok. – Mennyit ér a háló? – A szegény ember -annyit se ér. – Egy ember megmenekült. – A kiliti kanczellista.) - -A balaton-fő-kajári halászok esete 1868-ban hasonlit ehhez. Ekkor már -hirlapok is voltak, talán szépen le is irták, azért tehát csak röviden -beszélem el. De ha röviden is: el kell beszélnem, mert a téli Balaton -jelleme nem lenne tökéletes, ha elhallgatnám. - -Ezek épen tizenkilenczen voltak. Nem hiányzott közülök egy se. - -Épen az akarattyai szilfa vonalában dolgoztak a jégen. A nagy -keritő-hálót kellett behuzni s már nagy részét be is huzták, mikor -észrevették, hogy a füzfői sarok felől, a litéri és vörös-berényi -magaslatokon nagy hirtelenséggel elborul az ég. - -A halászgazda nyugodtan pipázgatva nézi a borulatot. - -– Siessetek legények, förgeteg jön. - -A legények négy kézzel dolgoznak kettő helyett. - -A vész leér a Balaton jegére. A hova lép: lába alatt csikorogva törik -össze a vastag jég. A jó szemü halászgazda egy hosszu fehér vonalat lát -a berényi partokon. A vonal közeledni látszik. Ez a vonal már -jégtorlasz. Tolja a vihar maga előtt. De hangja még nincs. A legények -még semmit se hallanak. - -Hanem dolgoznak kettős erővel. - -A halászgazda látja a torlaszt, de azért nyugodtan pipázgat s a -szanaszét heverő szerszámokat dobálja a szánkóba. - -A legények egyszerre csak észre veszik, hogy lábuk alatt, a jegek alatt, -a vizek mélységében valami háboru készül. A lékeken locsog ki a viz, -mintha forrásba jött volna a rengeteg tó. - -Fölállnak, hátra néznek. - -Abban a pillanatban meghallják a vésznek hangját. Mintha bőgne ég-föld, -mintha orditana a levegőég. - -Eldobják a hálót s készülnek megfutamodni. - -A halászgazda nyugodtan pipázgatva oda szól hozzájuk: - -– A hálót nem hagyjuk itt, legények. - -E szó volt a halál. - -A háló ára öt-hatszáz forint. Nagy pénz szegény embernek. Szép -zsöllértelket és házat lehet rajta venni. Jó karban levő egész holdnyi -szőlőnek is ez az ára. Szegény ember egész esztendőn át keres kétszáz -forintot. Három egész esztendei keresetet dúvesztében hagyni nem lehet. - -Tehát meg kell menteni a hálót. - -De jön a halál. Itt lesz mindjárt. - -Mindegy. A kötelesség az első. A szegődséget meg kell tartani. Szegény -embernek nincs egyebe, mint adott szava. - -Az adott szó nem kutyaugatás. A gazda nyugodtan pipázgatva adta meg az -intést. Igaza van. Ha parancsolna, ha káromkodnék, ha toporzékolna, ha -düh vagy kétségbeesés fogná el: nem volna igaza, nem fogadnának szót -neki. - -Mit ér az ember élete? - -Szegény emberé keveset ér. S a mit ér is: csak önmagának éri. Más nem ád -érte semmit vagy keveset. Azt is csak könyörületből. Mig erős, fiatal, -egészséges: addig két-háromszáz forintot keres évenként. Mi ez? Alig -elég kenyérre, ruhára. Ha megszünt az élet: nem kell kenyér, nem kell -ruha. De szenvedni se kell, dolgozni se kell. Szegény embernek megér-e -az élet annyit, a mennyi munkát és szenvedést kell érte adnia? - -Hát az élet örömei? Hát ezek mit érnek? - -Mit ér a pihenés és álom? Szegény embernek semmit se ér. Nagy munkáért -kapja szolgabérül s nagy munkáért nyeri előlegül. Megszolgált érte -tegnap s meg kell érte szolgálnia holnap is. Pihenéséből és álmából -tehet-e félre valamit? Gyüjthet-e abból kis tőkét? Tehet-e belőle -valamit be a takarékpénztárba? Adhat-e valamit belőle kis gyermekének -vagy öreg szülőjének vagy piros, mosolygó arczu kedvesének? Semmit. Ha -pihenése és álma csupa öröm volna is: csak magának kell elfogyasztania; -másnak, kötelességének, szive szerelmének nem adhat belőle semmit. - -Mit ér a szerelem? Ki mondja ezt meg? Néha megéri az egész életet. Néha -többet ér, mint az egész világ. Néha többet ér, mint a becsület. De -annyit még se ér, mint a falat kenyér az éhezőnek. A szegény embernek -pedig kenyérre van szüksége s ha nem keres egy napon át: akkor éhezik -egész napon át. Még szerelme is csak cserébe jár. Adok egy csókot, de -vissza kell adnod. Adok egy karéj kenyeret, egy nyaláb fütőt, ruhának -rongyot, pihenőre hajlékot, de csak azért, hogy mindezt segits nekem -felemunkáddal megkeresni. - -Elvesz a szegény ember élete vagy épsége másnak hibájából. Bölcs biróság -megméri akkor: mit érhetett. S a szerint szabja meg annak értékét, a -mennyit a szegény ember két keze munkájával szerezhetett volna. Többre -nem becsüli a bölcs biróság. Hátha van valaki, a kinek nagyon fáj a -szegény ember elmult élete vagy összetört épsége? Van-e kárpótlás a -fájdalomért? Mérlegre teszi a biró a fájdalmat s ugy látja, hogy az nem -nyomja le a serpenyőt. Sulya tehát nincs a fájdalomnak. S ha sulya -nincs: értéke se lehet. - -Hejh sok arany van még a föld méhében a mi nincs kiásva. Tipródunk -fölötte. De sokkal több igazság van még eltemetve a rideg lelkek mélyén, -a melyről nem akarunk tudni semmit. - -Meg kell menteni a hálót. - -Mire a háló kiszabadult: ott termett a halál is alig egy dobásnyira. -Mégis csak meg kellett előle futamodni. - -Nem pipázgatott nyugodtan már a halászgazda se. Ott hagyta hálóját ő is -s menekült a többivel. - -A menekülésnek csak egy utja volt. A vész a világosi partnak tartott -egyenesen: abban az irányban kellett futni is. A kérdés az volt: -tudnak-e futni a legények oly gyorsan, mint a vihar? - -A halászgazda már rég elmaradt. Nehéz testü élemedett ember nem -versenyezhetett a viharral. Előbb kialudt élete, mint pipájának tüze. - -Hanem a többi jól győzte az iramodást. Kiértek már annyira, hogy a víz -el nem nyelhette volna őket. Alig ért volna már a víz nekik derékig. - -Egy jó barátom és rokonom ott lakott közelben. Mészöly Gyula, vármegyénk -enyéngi szolgabirája, ma is élő ember. Cselédei valami ok miatt ott -álltak a part magasán. Ezek látták a menekülést s már-már hitték, hogy a -legények megszabadulnak. Még biztatták is őket, hogy -gyorsabban-gyorsabban! - -A legények nem hallották a biztatást, de meghallotta a vihar s azt -gondolta: neki szól. Csinált egy irtóztató rohamot s a másik pillanatban -házmagasságnyi jégtorlasz alá temette a legényeket. - -Csak ezt akarta a vihar. Ott aztán megállt ő is, a jégtorlasz is. - -Az én barátom nyomban ott termett cselédjeivel s megkisértette a torlasz -széthányását. Kedves jutalma lett érte. - -Egyetlenegy legényt meg tudott menteni. A többinek összemorzsolt -holtteste ott piroslott a jégdarabok alkotmányában, de egy -balaton-főkajári legény ugy vetődött két összetámaszkodó jégfal üregébe, -hogy elevenen tudták onnan kivenni. - -Nehezen jött ugyan meg a szava, de mégis megjött. Első szava az volt: - -– No mi ugyan szépen jártunk. - -Mikor pedig megtudta, hogy többi társa mind elveszett, csak annyit -mondott: - -– Az áldóját annak a hálónak. - -Még csak nem is a gazdáját kárhoztatta. - -Furcsán járt a veszprémi káptalannak egy urodalmi kanczellistája -1846-ban. Szabó Károly volt a neve. Kilitiben volt az állomása. Kiliti -Siófok mellett fekszik Somogyban, a Sió jobb partján. Veszprémben volt a -kanczellista látogatóban s egy vasárnapi napon haza akart menni a maga -urodalmi kocsiján. - -Ha Kenese felé kerül a rendes országuton: akkor öt-hat óra az utja. Ha -pedig a jégen mehet torony irányában: másfél óra alatt haza ér. Lement -tehát Almádiba szerencsét próbálni. - -Szép napos idő volt. Enyhe levegő pár nap óta, a jég felszine olvadóban. -Kérdezte az almádi csárdást: át lehet-e menni kocsival a jégen? - -– Pénteken még láttam vásárosokat a jégen, de azóta nem. Azóta meleg idő -van. - -Jól ismertem később a kanczellistát. Bátor gyerek volt egész a -hetykeségig később is. Eb ura a fakó. Neki váltott a jégnek. Kocsisa is -szót fogadott. - -Tenyérnyi víz volt a jég szinén. Néhány napnak olvadása. De maga a jég -is szivacsossá lett már s hajladozott a kocsi alatt. Bizony vissza -kellett volna fordulni a jégről. - -De a két ló azt mondta: nem oda Buda. Ha a kocsisnak sincs esze, ha a -kanczellistának sincs esze: akkor menjünk csak előre. - -A hajladozó jégen megrémült a két ló s megbőszült rémületében. Nem -hallgatott se szóra, se gyeplőre, ragadta a kocsit a siófoki torony -irányában. Rohant, mint a táltos s a rohanó kerekek által fölvert -milliónyi vizcsepp köddel boritotta el a kocsit. - -A siófoki vendéglő udvarán állt meg a kocsi a szin alatt. Reszketett a -két ló, omlott róla a tajték s horkolt akkor is, mintha még most is bent -volna a halálos veszélyben. Keresztül jöttek a jégen s gyeplő nélkül is -egyenesen a vendéglőbe rohantak. - -Mert a kocsis és a kanczellista ugyan mit se tudtak erről a kerek szép -világról. - -Ott ült a kocsiban mindegyik a maga ülésében, kocsis elől, kanczellista -hátul. Lehajtott fejjel, tátott szájjal s merevedett szemekkel fogta a -lőcsöt mindakettő. Nem volt ájult egyik se, de eszméletét vesztette -mindegyik. - -Szólitják őket: nem felelnek. Hivják le a kocsiról: nem mozdulnak. -Leemelik őket az ülésből: arról se tudnak semmit. Kinálják őket -étellel-itallal, borral, pálinkával: le nem tudnak nyelni semmit. -Hetekig dörzsölték és ápolták őket, mint nagy betegeket, mig utóbb -magukhoz jöttek. - - - - -A KÖD A JÉGEN. - -(Pörbe száll két halászgazda. – Az a biró, a ki sohase hoz itéletet. – -Mit csinál a mérnök a nagy ködben? – Nem segit a mappa. – Mit ér a -tudomány kutya nélkül? – A Turcsi kutyával való beszélgetés. – Hogy lett -igazság a pörben.) - -A téli Balaton nem enged magával játékot üzni. Kifog az még az ügyvéden -is. Még a szakértőn is. Még a végrehajtón is. - -De hát van az ügyvédnek dolga a téli Balatonnal? - -Van eset erre is. - -Egyszer a Siófoki halászok jó csomó halat fogtak nagy messze bent a jég -közepében. Mikor huznák ki a hálót: ott teremnek a kajári halászok. A -halászgazda ott van mindegyik bokornál. - -A halászgazda nem tesz egyebet a jégen, csak iszik, pipáz és parancsol. -Ezt cselekedte a siófoki halászgazda. - -A kajári halászgazda is ivott, pipázott, de nem parancsolt. Csak állt és -várt. Várta: mennyi hal jön ki a hálóból – érdemes-e azért szót emelni? - -Érdemes volt; nagy volt a zsákmány. Mikor pedig már a sok hal ott volt a -jégen kupaczokban, sodorint egyet bajuszán s oda szól siófoki -kartársához: - -– Köszönöm szomszéd uram a szives fáradságot, már most ezt a halat majd -csak én viszem Kajárra. - -– Szivesen tettem szomszéd uram, de tovább se fáradozzék kegyelmed, -magunk is el tudjuk vinni Siófokra. - -– Oda ugyan nem. - -– De hát miért nem? - -– Azért nem szomszéd uram, mert ez a víz kajári viz, nem siófoki viz. - -A siófoki gazda jól tudja azt, hogy a kié a viz: azé a halászat s a kié -a halászat: azé a hal, ha más fogta is. Kivette tehát a pipát a -szájából, kiverte belőle a hamut, ujra teletöltötte dohánynyal, -kicsiholt, rátette az égő taplót s mikor már bodoran jött a füstje, oda -szól a kajári gazdának: - -– Be is kell ám azt bizonyitani szomszéd uram. - -– No hát jöjjön kelmed közelebb, álljon ide mellém. - -A siófoki gazda oda áll. - -– Látja kelmed azt a diófát az akarattyai csárda kéményétől nyári -napkeletre? Az a Bálint komám diófája. Nézzen el most már onnan kelmed -Tihany felé oda a nagy vizlejáróhoz: ugy-e most már látja a mi vizünk -felső határát. - -– Nem látok én szomszéd uram semmit. - -Az igaz, hogy alkalmas köd volt mindenfelé s egy mérföldről csakugyan -nem lehetett biztosan megmondani, melyik a Bálint koma diófája. - -Holmi köd balaton-fő-kajári halászgazdát meg nem zavar. Nyugodtan -folytatta igazságának megbizonyitását. - -– Hát az aligai szakadástól aláfelé látja-e kelmed azt a kökényfabokrot? -Hát az almádi csárda csucsfala nem ide világit-e egyenesen? Nem tudná -azt kelmed csak ugy mint én, hogy az én vizemnek itt van a külső határa? -Most azután nézze meg kelmed ezeket a lékeket, nem a felső, meg a külső -határon belül vannak-e ezek? - -Nem nézett a siófoki halászgazda se kökényfát, se csucsfalat. Hiszen a -köd miatt nem a csucsfal, de még az egész almádi hegy se látszott. - -A legények ott álltak két csomóban. Itt a fokiak, amott a kajáriak. -Nézegették a halkupaczokat. Ha egyik-másik ponty vagy sügér vetett magán -egyet s kiesett a kupaczból, azt visszarugták a helyére. A gazdák -vitájába bele nem szóltak volna. Nem az ő dolguk. A gazdák se -szólongatták őket tanuságtételre. Hiszen ugy is bizonyos, hogy mindegyik -bokor legénye a maga felenyájával tart s cserben nem hagyja gazdáját. De -meg hogyan is tudnák ők jobban az igazságot, mint a gazdák? - -A siófoki halászgazda elvégre se tudta belátni a kajári határ igazságát. -Véget vetett a vitának. - -– A mit kelmed tud szomszéduram, azt én nem tudom, a mit pedig én tudok, -az a bizonyos. Ez a jég az én jegem. - -– No majd hát elválik szomszéduram. A hal itt marad. A Marczi gyerek is -itt marad. Kelmed is itt hágy valakit, őrizzék a halat ketten, én meg -majd bemegyek a szolgabiró urhoz sebtiben. - -Ez már okos beszéd volt, ebben a siófoki gazda is megnyugodott. A két -legénynek ott hagytak elegendő szűrt, tarisznyát és kulacsot s a két -bokor halász elballagott, az egyik délnek Siófok felé, a másik -napkeletnek Balaton-Fő-Kajár felé. - -A két legény magára maradt. Mindegyik elővette a tarisznyát, kikereste -belőle a kalbászt, szalonnát, kenyeret, sót, paprikát; egymás mellé -leültek a gyalogszánkóra s elkezdtek falatozni. Azután a kulacsra került -a sor, megkinálták egymást, a hogy illik, s kölcsönösen jónak találták -egymás borát. Sokat inni nem szabad. Elnehezedni, elaludni nem tanácsos. -Fordulhat az idő s az álomból halál lehet. - -Hogy a jégen még se töltik az éjszakát: az bizonyos. Hogy a halat se -hagyják ott: az is szent. - -Lehetett a hal száz forint áru. Attól nem lehet félni, hogy éjszaka -ellopják. Ki lopná el? Ki lenne olyan bolond ember: a ki éjjel be menne -a jégre? Még igaz jószágáért se, annál kevésbbé más becsületes ember -igaz jószágáért. Hanem hát van róka a nádasokban elég. A róka egy -mérföldnyire is megérzi a hal szagát s éjjel oda mehet seregszámra. -Sasok is vetődhetnek erre a vidékre és róka és sas keményen -megvámolhatják a halat. - -Még az sem lehetetlen, hogy valami jégen járó kocsi botolhat rá a -reggeli időben. - -A foki legény megszólal: - -– Marczi! Nem pislantott rád a gazda, a mint elment melletted? - -– Nekem ugyan pislantott, hát neked a te gazdád? - -– Nekem is. - -Most már tisztában volt a két legény a dolog állásával. Az a pislantás -mindegyik gazdától azt jelentette: aztán legyen eszed gyerek! Ez meg azt -jelentette: vagy az egész hal, vagy legalább a fele, estére otthon -legyen. - -Nem is tétovázott sokáig a két legény. A halat két részre osztották. -Ponty, garda, sügér, őn, csuka, harcsa, keszeg, kárász, czompó, menyhal -– egyik olyan, mint a másik. Egyik annyit ér, mint a másik. Fogasért -kétszer annyi süllő, süllőért kétszer annyi ponty vagy garda. Alig telt -bele negyed óra: meg volt az osztozás. Mindegyik bele rakta szánkójába a -magáét, ajánlották egymást istennek s elindultak hazafelé. Haza is értek -szerencsésen a partig. Késő este már mindegyik gazdánál ott hevert a hal -a hideg kamarában. - -Hanem azért korán reggel ott volt a kajári halászgazda a -főszolgabirónál. Előadta panaszát rendesen s kérte holnapra a határidőt, -kérte a siófoki halászgazda megidézését s minden némü törvényes igazság -kiszolgáltatását. Vele volt egyik öreg legénye is, a ki az alatt -benézett a konyhába, kezet csókolt a tekintetes asszonynak s levett -kalappal, hajadonfővel bevitt a konyhába egy nyaláb halat. Lehetett vagy -félmázsa. - -Meg ne ütközzék ezen senki. Birónak, tisztviselőnek, közembernek kijárt -az ajándék hajdanában s az ajándékot sohase verték a pörös fél hátához. -A törvény megengedte, a szokás megparancsolta, a közerkölcsök ugy hozták -magukkal. Még a nádorispánnak, még a királynak is vittek ajándékot. Ma -ugyan már a királynak nem igen szokás ajándékot adni. Legföljebb a -pozsonyi zsidók adnak évenként egy hizott ludat s koronázáskor ad a -nemzet néhány ezer aranyat. De nem igy volt ez hajdan. - -Igaz, hogy erős birónál az az ajándék nem nyomott semmit. Az volt a -kérdés: van-e igazsága? - -Hát az olyan főszolgabirónál nyomhatott-e valamit, mint Hollóssy Fülöp -László urambátyám? Mert ő volt a járás főszolgabirája s nála tett -panaszt a kajári halászgazda. - -No hiszen jó helyen kereste igazságát. - -Tudni kell ugyanis, hogy a mi jó főszolgabiránk sohase hozott itéletet. -Több mint húsz esztendeig volt szolgabiránk, adott is a pörlekedő -feleknek határidőt, néha meg is hallgatta őket, néha a tanukat is -kikérdezte, de itéletet nem hozott. - -Hajdan nem volt a birónak ügyviteli szabálya. Nem volt köteles a biró a -pöröket sorrendben elintézni. Nem is parancsolt a birónak senki. -Sürgethette azt az ügyvéd vagy a panaszos: nem adott az rá semmit. -Följelenthették azt alispánnál, vármegyénél, helytartótanácsnál, -kanczelláriánál, vagy magánál a királynál is: mind nem ért az semmit. A -főszolgabiró azt felelte: - -– Egyéb dolgom van. - -Ezzel elintézte a följelentést. - -Igaz, hogy a főszolgabirák mégis csak dolgoztak. - -Mert tisztségük igy parancsolta. És mert minden itéletért birói dijat, -sportulát kaptak azonnal. S a ki sok itéletet hozott: annak ezerekre -ment jövedelme. Efféle dijakból lett gazdaggá, gróffá, herczeggé az első -Grassalkovich. Igaz, hogy más segitsége is lehetett. - -A birói dijak miatt nem hozott soha itéletet Hollóssy Fülöp László -urambátyám. Volt birtoka Veszprém, Győr, Komárom, Somogy, Fehér, Tolna, -Heves és Külső-Szolnok vármegyében. Felesége Magyary-Kossa Eszter -nénémasszony volt, ki a szilasbalhási, mező-szent-györgyi, litéri, -dakai, papvásárjai, pápai, böröllői, győri, bőnyi, komáromi, aranyosi, -kenderesi, kakatpusztai s tudom is én még hová való birtokaikat jó -rendben tartotta. Egészen természetes tehát a főszolgabiró okoskodása. - -– Nekem ne mondhassa se ügyvéd, se panaszos, hogy nekem sportulát -fizetett. Azután mit is pörösködnek istenadta maradhatatlan emberei? Nem -azért van a státus, hogy az ő csetepatéikkal vesződjék. Majd leszoktatom -én őket a pörösködésről. - -Le is szoktatta alaposan. Ugy elpusztult az ő járásából minden ügyvéd, -hogy meg nem mert maradni közülök hirmondónak se de egyetlen ügyvéd se. -Hire volt ő neki egész Tul-a-Dunán. Kiegyezett az ő vidékén minden -ember, a hogy tudott, ellenségét pedig hagyta futni mindenki. Mert az -bizonyos volt, hogy senki nála pörét el nem veszti ugyan, de meg se -nyeri soha. - -Nála tette le panaszát a balaton-fő-kajári halászgazda. Meghallgatta -nagy figyelemmel. - -– Hát aztán mit csináljak én te veled ebben az ügyben? - -– Tessék engem visszahelyezni az én vizeimbe és az én jegeimbe, mert a -foki halászok engem az én békés birtoklásomban megháboritottak. - -– Tehát sommás repoziczió! - -Ez volt neve az ilyen pörnek. - -Ha elszántok egy barázdát a szomszédom földjéből; ha falat huzok s a -csurgatónak helyet nem hagyok; ha elkapálok egy fél bakhátat a -szomszédom szőlejéből; ha a szomszédom földjén huzok árkot vagy emelek -keritést: ily esetekben áll elé a sommás repoziczió. De ha más vizére, -más jegére tévedek s ott halászok: mi lesz akkor? - -Sommás repozicziónak csak ingatlanon van helye. Igen ám, de a viz nem -ingatlan. Azonban, ha befagy, mégis ingatlan. Csakhogy a hal meg semmi -esetre se ingatlan. De a hal mégis csak azé, a kié a viz; – a viz pedig -azé, a kié a medre; – a meder pedig bizonyos, hogy ingatlan. Ilyen módon -kétségtelen, hogy a viz is ingatlan, a hal is ingatlan s a jég is -ingatlan. - -Mindezt végig gondolta a jó főszolgabiró s mire tisztába jött az -ügygyel: akkorra belátta, hogy ez az ügy mégis bolond ügy. Ezt prókátor -nélkül elintézni nem tanácsos. Odaszól a halászgazdának. - -– Tudod, hogy én a perpatvart nem szeretem s itéletet mondani nem -szoktam, de most az egyszer megteszem, hanem hozz magaddal prókátort. - -Ráparancsolt egyben a siófoki halászgazdára is, hozzon prókátort ő is. -Azon kivül megidézte a vármegye egyik mérnökét is. Végezetül -ráparancsolt a veszprémi káptalanra mint siófoki uraságra és a -balaton-fő-kajári nemesi közbirtokosságra, hogy a balatoni partok -határmappáit haladéktalanul adják ki a megyei mérnök kezére. Tanunak is -idézett be egy csomó előljáró embert innen is, onnan is. - -Elkövetkezett a pörfelvétel határnapja. Szép derült napos idő. Csak ugy -seregelt a sok ügyvéd, patvarista, pörös fél, tanu, mérnök, szakértő, -bámészkodó a parton. A kajári halászgazda magával hozta a kutyáját is. - -A mi utóbb nagy szerencsének bizonyult. - -Hollóssy Fülöp László urambátyám ugyan be nem ment a jégre, mert ezt a -természete meg nem engedte, hanem béküldte az esküdtet a nagy csomó -emberrel. - -Első dolga volt a lékeket megkeresni. Ezeket a hasábjegekről csakhamar -megtalálták. - -A másik dolog volt az akarattyai oldalon a Bálint koma diófáját, a -világosi oldalon pedig ama hires kökényfát, valamint a felső parton az -almádi csárda csucsfalát, másik irányban pedig azt a bizonyos tihanyi -vizlejárót fölfedezni. Mert ezek nélkül a kajári és foki vizek határait -a mappákon kitudni nem lehet. - -Ezekhez már szakértő kell. - -Ott az eszköz is, a háromlábu messzelátó. - -Felállitja a mérnök a háromlábu messzelátót s mig helyreigazitaná: -összeszid három halászlegényt. - -Felállitja, lehajol és belenéz. A kerekes csavarokat igazgatja jobbra, -balra, fölfelé, lefelé. Néz, néz sokáig és nem szól. Az emberek áhitatos -figyelemmel lesik, mikor kerül elő a Bálint koma diófája. - -Az alatt az idő gondolt egyet s olyan köd ereszkedett le, hogy -nadrágszijat lehetett belőle hasitani. Minden ember zsebbe tette a -pipáját, mert nem lehetett látni a pipafüstöt. De a mérnök nem látta a -ködöt. - -Mert ő csak a messzelátóba nézegetett. Háromszor is megtörölte -zsebbevalójával az üveget is, saját szemeit is, de azért csak nem látott -semmit. Végre szól egyet: - -– Nem látom a czélpontot. - -A kajári halászgazda felel rá. - -– Elhiszem azt. - -Dühbe jön a mérnök, fölegyenesedik, összeszidja a halászgazdát, mért -beszél olyan szamárságot, mit ért ő a háromlábu masina titkához? Abban -kell valami hibának lenni. - -A halászgazda ártatlan képpel felel: - -– Megkövetem szépen a tens mérnök urat, én parasztészszel csak ugy -gondoltam, hogy a köd miatt nem lát. - -Akkor néz körül a mérnök. Akkor veszi észre a ködöt. S akkor veszi -észre, hogy ugy érzi magát, mintha abrakos tarisznya volna a fejére -huzva. Se eget, se földet nem lát. Hogy láthatná tehát a Bálint koma -diófáját egy mérföld távolságban? - -– Most már meg kell várnunk, mig a köd felszáll. - -Ez volt a mérnök ur véleménye. Érett megfontolás után mondta ki, a mikor -kétszer-háromszor megfordult saját tengelye körül s egyebet ködnél nem -látott. Az esküdt ur más véleményben volt. - -– Én pedig azt meg nem várom, mig felszáll a köd. Sőt e mai helyszini -tárgyalást el is halasztom valamely más napra. - -A sió-foki halászgazda megint más véleményben volt. - -– Pedig aligha meg nem kell várnunk a ködnek tisztulását, tekintetes -uram; – én a magam részéről ugyan innen el nem indulok, mert én meg nem -mondom ebben a ködben, merre föl, merre alá? - -Nosza el kezdett e szóra a mérnök ur káromkodni. - -– Hejh, a ki teremtette, ez már az okos észrevétel. Nézzük csak a -mappát: hol is volnánk mi e pillanatban? - -Ott volt a mappa a vármegye huszárjának hóna alatt. Kettő is, nem egy. -Bádogtokba mind a kettő. Két halászlegény már régóta vivódott a fölött: -mi lehet az? Kürt-e, trombita-e, hurkatöltő-e? Most sült már ki, hogy -mappa. Abban van a sió-foki határ, meg a balaton-fő-kajári határ. E -csodára csóválták a fejüket de nagyon. - -De hiszen bölcs szakértő mérnök: kioldhatod te annak a toknak kötelékét, -leveheted te annak sapkáját, kirázhatod te abból a térképet, megnézheted -te azon, merre van hegye, merre van tolla a nyilvesszőnek, merre van -éjszak, merre van dél: nem értesz te azért abból semmit. Kinevet téged -azért a kajári halászgazda. - -Most ugyan még csak a bajusza alól nevet s azt is halkan teszi. Még vár -kevés ideig. - -Nézik a térképet keményen. Mérnök, esküdt, patvarista, községi jegyző. -Körül-körül tekint a mérnök a közben: nem nevet-e valamelyik paraszt? -Nagyon kapóra jönne valakit összeszidni. Mert hogy az a térkép a köd -ellen mit se használ: azt most már ő is belátja. Kérdi a patvarista: - -– Hát a tájirányzó, urambátyám? - -Erre a szóra jön még csak haragba a mérnök. Tizszer is megtapintotta ő -már minden zsebjét. Éppen csak a kompaszt, a tájirányzót felejtette -otthon. De minek is hozta volna el? Nem volt ő neki tengerész még az -öreg apja se, nem is atlánti tengerre indult ő el uj világokat födözni -fel, csak egy rongyos sommás repoziczióra hivták, oda pedig minek a -tájirányzó? - -Hiába volt minden haragja. A térképet ujra össze kellett sodorni, a -tokba beletenni, a tok sapkáját visszatenni s kötelékét bebogozni. -Tartsa csak a huszár tovább is a hóna alatt. - -Még egyszer rárival a mérnök az emberekre. - -– Hát már senki se tudja a biztos utat Sió-Fokra? - -Bizony nem tudta azt senki. Egy kajári siheder kölyök még el is kezdett -csufolódni. - -– Hogy tudhassuk mi azt, ha már az a háromlábu masina se tudja? - -Röhögtek rá. De most már a röhögés se hozta méregbe a mérnök urat. -Valami nagy dolog kóválygott a fejében. - -– Hiszen se hajlékunk, se ruhánk, se kenyerünk. Hátha ez a köd három -nap, három éjjel meg nem mozdul? - -– Bizony történt már ilyen eset tekintetes uram nem is egyszer. Igy járt -tavaly télen Marosi János is, a kis-utczai takács. Be akart menni a -halászok elé. A köd megnyomta. Elbódorgott erre-amarra a jégen. A -kalapja: no az megkerült, de ő neki azóta se hire, se hamva. Legjobb -lesz nekünk itt a hóra lefeküdnünk, már aztán akármit ád az isten. -Valamikor csak fölszáll a köd. - -A kajári halászgazda csak azt várta. Erre a szóra odalépett a mérnök -urhoz. - -– Már én csak haza megyek, nem várakozom itt hiába. Isten megáldja -tekintetes uram! - -Még kezet is fogott a mérnök urral. Csak azután fordult a többihez. - -– Adjon az isten jó szerencsét kegyelmeteknek is mind közönségesen. Majd -holnap ilyenkor kinézek ide megint. - -Intett a kajáriaknak. - -– Csak nyomomba gyerekek hogy el ne bóduljatok! - -Megindult nyugodtan. - -De nem nézhette ezt szó nélkül a mérnök. - -– Hejh gazda uram, kedves jó barátom, álljon csak meg még egy szóra. - -A halászgazda megáll, visszanéz. - -– Tessék parancsolni. - -– Hát kelmed biztosan tudja az utat Kajár felé? - -– Bizony nem tudom én. - -– Hát hogy mer elindulni? - -– Mert tudja a Turcsi. - -– Ki az a Turcsi? - -– Hát a kutyám, ki volna más? - -Ugy volt bizony. Akkor vették csak észre a kutyát. - -Idomtalan, maszatos képü, kóczos szőrü eb. Valami korcs. Az apja -bizonyosan kuvasz volt, az anyja aligha nem puli. A mi onnan bizonyos, -hogy hol az egyik füle állt fel, hol a másik. A mihez pedig rendesen -csak az agár meg a puli ért. Hanem két fekete szemében csak ugy égett az -okos elme. Holmi vásott kölykek akárhányszor mondták, hogy több az esze -annak az ebnek, mint az öregbirónak. Az igaz, hogy az öregbiró a -pinczeszeren néha több bort szokott inni, mint a hogy illendő s ilyenkor -bolondokat beszélt, a mit a Turcsi soha nem csinált. De azért mégis -isten ellen való vétek igy beszélni. - -Ott üldögélt már a Turcsi régóta a gazdájának csizmaszára mellett. -Figyelemmel hallgatta az emberek beszédét s komoly részvéttel kisérte a -szegény mérnök ur tépelődését. A mérnök urat ugyan még eddig nem -ismerte, de azt már látta a szemeiről, hogy a ködhöz semmit se ért. A -háromlábu messzelátó eleintén némi aggodalmat keltett benne, de a mikor -látta, hogy se nem rug, se nem harap: azután rá se nézett többé. Kutyába -se vette. De azzal kezdettől fogva tisztában volt, hogy se ő, se gazdája -az éjszakát kint nem tölti a jégen. Ámbár ő ettől se félt volna nagyon, -mert jól érezte, hogy a Marczi tarisznyájában még elég kenyér, -szalonnabőrke és sonkacsont van. - -A mig az emberek beszédét s a mérnök ur káromkodását hallgatta: az alatt -éber figyelemmel kisérte gazdája arczát, szemét s minden mozdulatát is. -Csak azt várta: mikor szól, vagy mikor int neki a gazda. A szót is -megértette intés nélkül, az intést is megértette szó nélkül. Ilyen derék -Turcsi volt az a kutya. - -Végre csak kimondotta a gazda: induljunk haza felé. - -A Turcsi előre futott a ködben, egy perczig szaglálódott s azután -visszajött. Odaállt a gazdája elé s megindult az akarattyai lejáró -irányában. Minden perczben vissza-vissza nézett, hogy gazdája egyenesen -követi-e? Egyszer egyik legény ferde irányban lépett ki valami ok miatt. -A Turcsi rögtön rendre utasitotta, néhány ugató hanggal megintvén őt, -hogy ne bolondozzék, mert különben a jégen hagyja. - -Olyan egyenesen kivezette a tekintetes biróságot s az érdemes csapatot a -partra: nincs az a hajóskapitány, vagy csillagvizsgáló, a ki ezt jobban -megcselekedte volna. S azt hiszik talán, hogy ezt neki valaki -megköszönte, vagy őt ezért valaki megdicsérte, megsimogatta? Senki ezt -nem cselekedte. - -Igaz, hogy a Turcsi nem is várt köszönetet. - -De arra se számitott, hogy a mikor a parton egy perczig ott -lábatlankodott a mérnök ur mellett, őt oldalba rugja a mérnök ur s azon -felül e szóval illesse: - -– Czoki innen! - -Azonban eltürte ezt is szó nélkül, az eszéhez értette a mérnök urnak s -hosszas tapasztalásból azt is jól tudta már, hogy a világ háládatlan, -csak a kutya háládatos. - -Hanem gazdája nem türte el szó nélkül. - -Mert a mikor nagy keserves zihálás közben fölértek az akarattyai -csárdához s a mérnök ur a halászgazdától elvált, a halászgazda -megemlékezett ugy önmagában arról, hogy a mérnök ur mily nagyon lenézi a -tudatlan, tanulatlan parasztot s azért igy bucsuzott el tőle: - -– Ha nem vétenék szómmal tekintetes uram, mondanék valamit. - -– No csak hamar, hamar jó ember, mert fázom. - -– Hát csak azt mondanám tekintetes uram, hogyha már a parasztot megveti: -a kutyáját becsülje meg. Mert szentháromság-egy-örök-isten ugy segéljen -bennünket, hogyha az a rongyos paraszt kutya nincs velünk, a tekintetes -uram fejét néhány nap mulva már ott a jégen hollók, varjak kopogtatják. - -Az a rongyos paraszt kutya megértette gazdájának minden szavát. Oda állt -gazdája elé s orrát, fejét oda dörzsölte gazdája hideg kezefejéhez. Az a -hideg, durva paraszt kéz ekkor végig simogatta a kutya fejét. - -Hejh milyen jó kedvet csinált ezzel annak a kutyának. Ugrált, -futkározott, farkát csóválta, majd egyenesen feltartotta a Turcsi. -Örömében hanyat feküdt s vihogva belehentergett a hóba. Mikor a havat -lerázta magáról: mindenkinek tele szórta vele szemét, száját. Olyan -boldognak érezte magát, mikor látta, hogy mégis van elismerés a világon. - -Hanem a mérnök urra többé rá sem nézett. - -Sőt a mikor felült az a csárdás kocsijára, hogy Sió-Fokra menjen s a -kocsi megindult: akkor már meg is ugatta paraszt kutya-természetéhez -képest. Vajjon kutyaugatás volt ez? Vagy egy kissé érdes szemrehányás, -mintha azt mondta volna: köszönd a gazdámnak tudós ember, hogy -megszabaditottalak. Ha gazdám ott nincs: bizony ott hagylak a jégen. - -Nincs igazad, Turcsi. - -Az a mérnök nem rossz ember. Ismertem jól öreg korában. Ott volt háza -Balaton-Füreden a nagy Szentgyörgyi-Horváth-villa nyugati tövében. Nem -utálta az a parasztot, sőt szerette a szegény embert. Hanem lásd Turcsi, -sok rossz szokás van az emberek közt a világban, a mit te ott -Balaton-Fő-Kajáron talán nem is ismerhetsz eléggé. Te nem tudhatod jól, -hogy minden házmester patvarkodó, minden pallér durva s minden földmérő -és vizmérő mérnök goromba. Eltanulja főnökétől s megszokja már fiatal -korában, hogy a lánczhuzó, karótartó és talicskatoló munkásokhoz sohase -legyen jó szava s minden szavát parancsoló, káromkodó kemény hangon -ejtse ki. S a hogy egyszer megszokta munkásaival: később azután ugy -beszél minden kis sorsu emberrel. Ugy beszél még a te gazdáddal is -Turcsi. - -Bocsáss meg hát neki Turcsi s ha majd jön a második tárgyalás, ott a -jégen: mentsd meg őt jó szivvel akkor is. - -A jó nevelés és a jó társaság adja meg a jó modort. És az emberszeretet. - -Jó modor és emberszeretet kell ahhoz is, hogy az állatot szeressük s -téged Turcsi oldalba ne rugdaljunk. Akkor volt csak vétkes ember a -mérnök ur is, mikor téged oldalba rugott. De ez is csak a rossz szokás -munkája. Azt gondolta hogy lánczhuzója voltál. De ebben mégse mentegetem -előtted. Mert valamint az emberrel nem szabad ugy bánni, mint a -kutyával: annál fogva a kutyával se szabad ugy bánni, mint a -lánczhuzóval. - -Száz szónak is egy a vége Turcsi. Ha az a mérnök ur nem volt is rossz -ember: azért beismerem, van elég rossz ember a világon. De rossz kutya -is akad ám elég! Ezt meg te ismerd be Turcsi. - -Hogy a Turcsi beismerte-e ezt igazán vagy nem: biztosan megtudni nem -lehetett, minthogy többé nem nyilt alkalma a mérnök urat megmenteni. - -Mire a mérnök ur és a két ügyvéd, az esküdt és patvarista és a tiszti -huszár a főszolgabirót Sió-Fokon fölkeresték, akkorra a főszolgabiró -régen haza ment Mező-Szent-Györgyre, régen megette ebédjét, vacsoráját s -régen kiadta rendeletben a kanczelláriának, hogy ha a halpörös biróság -reggelig elő nem kerül: keresni kell annak tagjait minden felé, mert -azok a jégen bizonyára eltévedtek. - -A két ügyvéd keseritette meg még igazán a mérnök ur életét. Mindakettő -őt okozta a balsikerért. Ha előbb kiment volna a jégre, ha előbb -fölállitotta volna háromlábuját, ha igy tett volna, amugy tett volna, -köd se ereszkedett volna vagy már későn ereszkedett volna: semmi baj se -lett volna. Igy azonban ki fizeti meg az ügyvédek költségeit: a -napidijat, a fuvardijat, a munka dijat, a tiszteletdijat, az élelmezési -dijat és a többi mindenféle költséget és dijat? - -De nem törődött ezzel a mérnök ur, hanem föltette magában, hogy ha csak -lehet, a pörös jeget se a siófoki, se a balaton-fő-kajári határhoz nem -méri, hanem oda méri a kenesei határhoz. Ehhez aztán egyik pörös félnek, -egyik ügyvédnek se lesz hozzászólása. - -Ezt a veszedelmes tervet azonban meg nem valósithatta. - -A főszolgabiró kitüzte ugyan az ujabb tárgyalást megint a jégre, a -helyszinére, de a mikor a mérnök ur, az ügyvédek és a biróság, a felek, -a tanuk és a szájtátók a Balaton partjára értek: nem volt azon a tavon -egy tenyérnyi jég sem, hanem szép derüs tavaszi napnak lengedező -szellőjétől lassu hullámzással mosolygott eléjük a határtalan viznek -fényes arcza. - -Akkor disputált össze igazán még a két ügyvéd, hogy mi most már a -törvény s mi legyen a törvényes igazság? Még ma is vitatkoznak, ha azóta -meg nem haltak. - -Annak pedig a tekintetes asszony volt az oka, hogy az ujabb tárgyalás -olyan későre halasztódott. A főszolgabiró igazán el volt határozva, hogy -ebben az egyetlen ügyben mégis kimondja az itéletet, de ebbéli komoly -szándékának utját állta a tekintetes asszony. Ő ugyanis lelke szerint -utált mindennémü pört s különösen minden felpöröst s erre neki jó oka -volt. - -El kell ezt mondanom ugy rövidesen. - - - - -MAGYARY KOSSA ESZTER. - -(A nagy pör. – A végrehajtás. – Az első ellenség. – A második ellenség. -– A darumadár. – A harmadik ellenség. – De a darut nem felejti.) - -Magyary-Kossa Eszter hires nevezetes nagy családnak volt büszke szép -leánya. Öt-hat vármegyére terjedt ki több ezer holdnyi öröksége. Száz -kérője közül Hollóssy Fülöp László urambátyám találta el a szerencsét. Ő -hozta el ifju menyecskének Mező-Szent-Györgyre. - -Hollóssy Fülöp Lászlónak volt akkor Szilas-Balháson hatszáz hold földje, -Mező-Szent-Györgyön és Litéren s a dakai és papvásárjai pusztákon két -ezer hold örök birtoka és ugyanannyi zálogos birtoka, bele értve mind -ezekbe jobbágyainak urbéres birtokait is. Holmi aprócseprő birtoka -másfelé is akadt, tehát épen nem kell csodálni, ha közel öt ezer holdnyi -tiszta birtokkal vőlegénynyé lehetett. Azután csinos fiu is volt, -szolgabiró is volt és csöndes, szelid természetü ember is volt, a minőt -férjnek okos, szemes lány s kardos menyecske legjobban szeret. - -Igaz, hogy a zálogos birtokot az örökös tulajdonosok kiválthatták s -1810-ben meg is inditották a zálogváltó pört. De hiszen hatalmas ember -és jó ügyvéd az efféle pört nemzedékről nemzedékre halaszthatta. -Legrosszabb esetben kifizetik a zálogösszeget s ez is tekintélyes -vagyon. - -Igaz, hogy a szentgyörgyi, litéri, dakai és papvásárjai birtokokat is -megtámadták, még pedig régi örökségi gyökös perrel, de ettől ugyan -tartani nem lehetett. Ilyen pörnek száz esztendőnél rövidebb idő alatt -még soha se lett vége s a pör alig folyt még tizenöt év óta. - -Az alappert ugyan 1828-ban már elvesztette, de mit ért az? Mikor a -felpörös a királyi emberrel, a tabuláris prókátorral, a jurátussal, a -törvényes bizonysággal, a helybeli nemességgel s a szomszéd -birtokosokkal együtt oda kiment, hogy az itéletet végrehajtsa s a -megnyert birtokot elfoglalja: Hollóssy Fülöp László bátyámuram könnyen -elbánt vele. - -Az ősi kuriára ugyan beeresztette őket. Meg is engedte szépen, hogy az -urak a kocsiról leszálljanak s idejövetelük okát ünnepélyesen előadják, -sőt még meg is hivta őket barátságos, atyafiságos ebédre. De aztán -nyomban kijelentette, hogy a legfelsőbb itéletet el nem fogadja, a -végrehajtást meg nem engedi, az itéletnek ellent mond s felpöröst -egyuttal »visszaüzi«. - -Mindehhez joga volt az ősi hazai törvények értelmében. Akkor még állt az -ősiség. - -A legfelsőbb itéletben ki volt mondva, hogy valami meliorátio czimén egy -csomó ezer forintot tartozik végrehajtáskor a felpörös fizetni. El is -hozta a pénzt. Akkori szokás szerint ezüstben. Nagy volt az összeg. Egy -jókora zsák tele volt tallérral, lázsiással, huszassal, máriással. Két -ember leemelte a zsákot a kocsiról s lefektette az udvaron a földre. - -A felpörös azt gondolta, hogy a sok pénz látása majd más gondolatra -birja Hollóssy Fülöp László bátyámuramat. Figyelmeztette is a zsákra. - -– Ne huzza-vonja kedves uramöcsém ezt az ügyet, hiszen a birtok -előbb-utóbb ugyis csak az enyém lesz. Aztán lássa, a meliorationális -summát elhoztam, nyomban ki is fizetem. Ez már szép pénz lesz ám. - -Nagyon szelid ember volt az én bátyámuram. Aztán még nőtlen ember is -volt, nem tüzelte fel hites társa. De hogy ő róla fölteszik, hogy ő -áhitja a pénzt s hogy ő pénzért kiadja kezéből a birtokot: oroszlánná -tette őt ez a gondolat. Oda lépett a felpörös elé. - -– Tartsa meg kelmed a pénzét kedves urambátyám, kelmednek még szüksége -lesz arra. Én pedig felrugom, mint a vakandturást. - -S oldalba rugta az ezüstös zsákot nagy erővel. Bagariacsizmájának orra -meghajlott a nagy rugásban. A nagy rugástól ugy megrándult a lába, hogy -másnap el kezdett sántitani s egy hónapig biczegett utána. - -De az ezüstpénzes zsákot nem lehet olyan könnyen felrugni, mint a -vakandturást. Nagyon nehéz az, megfekszi a földet, nem mozdul ki a -helyéből. De a nagy rugástól tenyérni lyukra mégis kiszakadt a zsák -oldala s a sok huszas, lázsiás és tallér et kezdett gurulni szanaszét. - -Egy pillanatig se türte ezt mozdulatlanul a felpörös. Utána a guruló -ezüstnek. Lekapta a kalapját s abba kezdte nagy gyorsan fölszedegetni. -Biztatta a királyi embert is, a jurátust is, hogy segitsenek neki. Azok -csak mosolyogtak; a többi jelenlévő, az egész nagy gyülekezet is -mosolygott, de senki nem segitett. - -Bizony el kellett onnan távozni a felpörösnek szégyenszemre. Az ebédet -ugyan jóizüen elköltötték, de ez nem mehetett áldomás-számba. Ebéd után -az egész végrehajtó közönség elkotródott. - -Igy állt a dolog, mikor Hollóssy Fülöp László a szép és gazdag Esztike -kezét megkérte. - -A Magyary-Kossa családnak sok jó barátja, sok prókátora volt. Minden -vármegyében, a hol birtokai feküdtek, egy-egy. S fent Pesten is egy. -Valamennyit családi tanácsra idézték s Hollósy Fülöp László zálogpörét -és örökségi pörét gondosan megvizsgálták. Aggodalomra okot nem találtak. -Megállapodtak abban, hogy mindenki a föld alatt lesz már, a ki ma él, -habár csecsemő is, mire a két pörnek vége lesz. - -Meglett a lakodalom. - -A pörre nézve azonban csalódott a sok jogtudó és okos ember. - -A felpörös ugyanis Matkovich István volt, a királyi tábla birája. Elmés, -okos ember; csakhamar ki is nevezték szeptemvirré, hétszemélylyé. -Hétszemély: nagy hatalom volt az akkor a maga gyökös perében. - -De még nagyobb hatalommá tette felesége, a ki Zelenka-lány volt, nemes -és szép asszony, a felvidéki előkelő Zelenka-nemzetségből. Szerencséjére -lutheránus ő is, a férje is. - -Történt ugyanis, hogy a Szent István birodalmát kormányzó nádorispán ő -fensége olyan német herczegasszonyt vett feleségül, a ki szintén a -lutheránus vallásnak volt igaz hive. Áldott lelkü jó fejedelemnő volt s -lelkének erős óhajtása, hogy udvarhölgyei s barátnői között lutheránus -vallásu nemes hölgyek is legyenek. Matkovich Istvánné méltó volt erre s -azért a fejedelemnő udvarának rendes látogatói közé tartozott. Sőt -visztező társaságának rendes tagja lett. - -Erre nem voltak készen a prókátorok. Még a pesti tabuláris prókátor se -számitott erre. A jó Tripartitumban és Corpus Jurisban minden igazság és -minden bölcseség meg van irva, de az még sincs meg irva, mi történik -akkor, ha a felpörös felesége a nádorispánné ő felségének visztező -barátnéja. - -Hogy az igazságon még ez se ejt csorbát: az már bizonyos. De hogy a száz -esztendőre indult per nem végződik-e el tiz esztendő alatt: ez már más -kérdés. - -Bizony elvégződött az. - -1838-ik esztendőben, szeptember havának 6-ik napján megint csak kijött -Mező-Szent-Györgyre a felpörös, a tabuláris prókátor, a királyi ember, a -jurátus, a törvényes bizonyság s a többi velük járó közönség s megint -csak behajtott Hollóssy Fülöp László tágas kuriájára. Hozta megint az -ezüstpénzes zsákot is. - -Csakhogy akkor már nemcsak bátyámuram fogadta őket, hanem Magyary-Kossa -Eszter asszonynéném is. - -Még pedig ugy fogadta őket, hogy kezébe vett egy fazékszedő botot, a -végét megmarkolta jól s oda állott bátran a királyi ember elé. - -– Hadd látom hát, melyik az a felpörös, a ki be meri tenni lábát az én -udvaromra, mutassa meg kigyelmed nagyságos uram. - -A királyi ember megütődve nézte a még mindig szép, de kurucz menyecskét. -Némi gyanuja támadt, hogy azt a fazékszedőt talán nem is valami istenes -szándékkal tartja a kezében. - -– Mit akar neki mondani a tekintetes asszonyság? - -– Egy szót se biz én, hanem csak egy kicsit ki akarom kergetni az -udvaromról. - -– Az isten szerelméért, hétszemély ám az! - -– De majd mindjárt nem lesz abból egy személy se, csak mutassa meg -kigyelmed! - -A királyi ember okos ember volt. Azt mindjárt az első pillanatra látta, -hogy Hollóssy Fülöp László bátyámuram inkább odahagyja egész ősi -örökségét, mintsem fölgerjedett hites társának ellentmondjon. A -felpöröst megverni még se engedheti meg, mert ez már -hatalmaskodás-számba menne, a mi pedig nagy eset. Oda sietett tehát a -haragos urasszonyhoz, ujra bemutatta magát, hogy ő a királyi ember s -engedelmet kért, hogy kezet csókolhasson. - -Nosza rohant erre oda a többi is. A jurátus, a törvényes bizonyság, a -tabuláris és megyei prókátorok, a helybeli és szomszédos birtokosok – -mind, mind siettek az urasszonyhoz, elkapkodták kezeit s a fazékszedő -botot utoljára is kicsókolgatták a kezéből. Végre oda járult a felpörös -is, a hatalmas hétszemély, a nádorispánnak barátja s kalapját levéve, -akkorát csókolt az urasszony kezefején, mint egy papucs. - -Ezt már még se türte el az urasszony, fogta a kötényét s letörölte vele -a csókot. - -– Kigyelmedet, méltóságos uram, csak a keritésen kivül akarom látni. - -De mégis csak elveszett a két ezer holdas birtok Mező-Szent-Györgyön, -Litéren, Dakán és Papvásárján. - -– Nyugodjál meg édes jó angyalom, majd visszanyerjük ezt mi még. Ha mi -nem: az unokáink. Aztán megmarad itt még a másik két ezer hold földünk. - -Ezt bátyámuram mondta, de asszonynéném meg mást felelt rá. - -– De bizony nem marad meg. Rongyos két ezer hold földön én itt nem -nyomorgok. Ha az ősi birtokot meg nem tudtad védelmezni: a zálogos -birtok nem kell. Én visszamegyek a magam ősi birtokára, jösz velem te -is. Még ma küldj levelet minden felé, jöjjenek a zálogpörösek, -kieresztem a birtokjukat. - -Igy költöztek el Hollóssy Fülöp Lászlóék a Csallóközbe, Komárommegyébe -egyik ősi birtokukra a mely feküdt Aranyoson. Igy jutott az én apám is -osztályos rokonaival együtt 1838-ban a mező-szent-györgyi és hozzá -tartozó részbirtokokhoz, mint ősi örökségéhez, mely hatvanhárom esztendő -óta már zálogos kézen volt. - -Azonban Hollósyék elköltözése nem történt meg mindjárt. - -Három embernek lett örökös ellensége az én asszonynéném. - -Az egyik Matkovich István, a ki elnyerte a szentgyörgyi birtokot. A -másik kettőről is meg kell röviden emlékeznünk. - -Egy fia és két gyönyörü szép lánya volt Magyary-Kossa Eszter -asszonynénémnek. A fia sohase nősült, az egyik lányát konty alá vitték -rendesen, a másik lányát is elvitték, de nem egészen rendesen. - -Ez volt talán a szebbik lánya. Beleszeretett egy hozzávaló derék -vagyonos előkelő nemes ifjuba. De pápista volt az istenadta. Igaz, hogy -később megyei főjegyző, alispán és honvédőrnagy lett, tehát a -tapasztalás is megbizonyitotta, hogy méltó volt a lányhoz, de már az én -asszonynéném pápistának lányt nevelni nem akart. Egy hirneves őse már a -kurucz háboruban, Rákóczi fejedelmünk korában kálvinista püspök volt, -azóta a család minden ivadéka igaz magyar hitü, már ő csak meg nem szegi -az ősök törvényét. - -Hajh, de mit törődtek a hittel a fiatalok. Nagyon szerették egymást. -Bátyámuram ugyan szivesen beleegyezett volna a házasságba, de ő nem mert -beleszólni a dologba. Csellel kellett élni. - -A fiatalok összebeszéltek, hogy asszonynéném tudta nélkül titkon szépen -kocsira ülnek, valami vállalkozó paphoz elmennek s igy törvényesen -összekelnek. Bátyámuram tudott nem-tudott előre valamit: nem tartozik a -dologra. Halálos holtáig mindig tagadta, hogy előre tudta volna: mi -történik. - -Egy szép délutáni napon a két fiatal kisétált a kertbe. A kert a -borjumezőre dült. Ott állt egy paraszt kocsi egy fekete iharfabokor -árnyékában. Arra felültek, Székesfehérvárra elhajtottak s még az napon -mint törvényes férj és feleség csókolták meg egymást. Sohase láttam -boldogabb házasságot. Negyven esztendő mulva is oly gyöngéden szerették -egymást, mint esküvőjük napján. - -No hanem az én kedves asszonynéném csinált aztán olyan zenebonát, hogy -jámbor férje, jó Hollóssy Fülöp László rögtön fogatott s ment a -székvárosba a megyegyülésre, pedig a gyülést még el se kezdték s még egy -hét mulva se ment haza, pedig a gyülést már rég bevégezték. - -Asszonynéném legelőször is kikutatta, ki volt az a szentségtörő pap, a -ki a szökevényeket összeadta. Valami katholikus pap volt. Annak ugyan e -földi életben nem igen árthatott, de azért mégis nyakára ment s adott -neki utlevelet a pokolba s annak is a fenekére. Az a jó pap bizonyosan -föl is használta az utlevelet. - -Azután azt kutatta ki, ki volt az a gézenguz akasztófavirág, a ki a -kocsival ott várakozott a fekete iharfabokor árnyékában. Ezt is -megtalálta. Ez volt Dömök Sándor, szilas-balhási kisbirtokos. - -Ez ugy félig-meddig a családhoz tartozott. Valamelyik ős-nagynéném -unokanővérének orozva költ fia volt. Törvénytelen gyerek. Utóbb -napvilágra jött s annyira hasonlitott a család férfitagjaihoz, hogy a -tehetősebb atyafiak egy kis házacskát s néhány hold földet juttattak -neki. Kedves, jólelkü ember, ölesnél magasabb termettel. Nagyon -megkedvelték s utóbb a tisztujitásoknál a nemesek közé is becsempészték. -Ő volt a mezőföldi nemesség zászlótartója. Azt gondolták, ha a -pecsovicsok őt mint zászlótartót agyon ütik is: ő érte nem lesz akkora -kár, mint egy valóságos igaz nemes emberért. - -Ő volt az, a ki a szökevényeket is a paphoz vitte. - -Asszonynéném tehát Matkovich István szeptemvirt tartotta egyik halálos -ellenségének. A ki két ezer hold birtokát elpörölte. Második halálos -ellenségének pedig Dömők Sándort tekintette. A ki az ő angyali szépségü -jó lányát az ő tudta nélkül esküvőre szállitotta. - -Lett harmadik halálos ellensége is. - -Ez volt a legnagyobb ellensége. Ennek nem bocsátott meg soha. - -Volt az én kedves asszonynénémnek egy gyönyörü szép daruja. - -Daru! - -Ismered-e ifjabb nemzedék a darumadarat? - -Megnézted-e jól barna homlokát, piros tarkóját, felül fehér sávos, alul -sötétszürke selyem nyakát, világos hamuszinü testét, barna-szürke lobogó -tollait? Gyönyörködtél-e már sárga szép szemében, szelid nézésében, -nyalka-büszke menésében? - -Hallottad-e hangját? Azt az egyszerü de érczes erős hangot? Mikor ott -repül fent, az egek magasában, tizenkettő az egyik szárnyon, másik -tizenkettő a másik szárnyon mint a hegyes ék: V betü alakban előre -robogva, elől a vezérdaruval, a ki harsány hangon le-lekiált a föld szin -mélységére: daru, daru! - -Láttad-e őket, mikor kora hajnalban s mikor alkonyatkor darvadoznak a -lápon, a szigeten s feltartott fejjel hol egy kiabál, hol valamennyi -kiabál s mindegyik tizenháromszor kiáltja el egymás után: Kátára, -Kátára! - -Istennek és a magyar népnek ősmadara a daru. - -Darutollat tett a süvege mellé a kurucz közvitéz. Darutollas süvegben -járt még a minap is a tiszaháti-szamosháti nyalka legény. - -Daruszőrü paripáját szereti legjobban a sikföldi szegény legény s azt -siratja meg igazán, mikor a szegedi kapitány eladatja s ő nem lehet ott -az áldomásivásnál, mert vasba van verve keze-lába. - -Magasan repül a daru, szépen szól. Haragszik a szerető lányka, mert nem -szól. De kérleli őt a barna legény: ne haragudjék sokáig. Ugy is övé -lesz koporsója bezártáig. Bizony szóra kell birni azt a lánykát, mert -hiszen a daru olyan néma s mégis szól. - -Hát a nemzeti fájdalom kétszáz év előtt? Hát a bujdosó kurucz égő -keserüsége? - -Elment az ő ura, elment Rákóczi az ő fejedelme nagy Törökországba! -Esztendő alkonyatán, őszi hervadáskor elmegy a daru is utána. Segény -üldözött kurucz, csak a darvak őszi vonulását lesi s az őszi darvakkal -együtt ő is elbujdosik ura után. Márvány-tenger felé, Rodostó halmai -felé! Ott még egyszer kezet csókol hősének, vezérének, imádott -fejedelmének, ott még egyszer kisirja magát és azután csak a daru jön -vissza tavasszal. A bujdosó elmarad valahol. - -Te is elmaradsz már tőlünk maholnap darumadár! Gyermekkoromban hányszor -láttam lassu vonulásod, hányszor hallottam kiáltó hangod a magasból. -Egyszer de egyetlen egyszer az én kis bozótomban, az én kis szigetemre -is leszálltál. Ugy mentél tovább a Balatonra. Két év előtt kérdeztem -otthon falumbelieket, harmincz-negyven éves embereket: mikor láttak -darut a határon? - -– Nem tudjuk mi uram, micsoda madár az, csak az öregektől halljuk, hogy -régen itt is járt a mi vidékünkön. - -Csak a szatmári lápokon, csak a Duna-Dráva összefolyásánál, csak a Dráva -muraközi szakadásain, csak az alsó Dunánál látni még darut. Itt se -sokáig. - -Az én kedves asszonynéném menyasszony korában szerezte a darut. Gerjen -körül fióka korában fogták s neki adták ajándékba. A hogy nőtt szüzi -szerelme: ugy nőtt kis daruja. S mikor menyasszonyi ruhájába -felöltözött, körül tipegte, körül röpködte a daru, szép tiszta csőrével -még igazitott is menyasszony fátyolán. Százszor is elmondta: kru, kru – -a mi daru nyelven azt teszi: légy boldog édes kis urnőm! - -Mennyi angyaltitkát tudta az a daru a jegyes és menyasszony lelkének! - -Elhozta magával Mező-Szent-Györgyre is. El nem hagyta ott urnőjét soha. -Vele sétálgatott az udvarban és a kertben. Elkisérte a szőlőhegyre is. -Sokszor megfogta köténye kötőjét s ha légy szállt a ruhájára: csett! -Rögtön elkapta a legyet. Megismerkedett és megbarátkozott luddal, -kácsával, gyöngytyukkal, csirkékkel s megvédte őket kutya-macska ellen. -Nem félt senkitől s ha idegen akart hozzá nyulni: akkorát ütött kezére, -hogy egy hét mulva is megemlegette. - -Egyszer a daru kiment sétálni a gyepre a kert keritésén kivül. - -Nem messze laktak Katonáék. Kisbirtoku ősrégi nemesek. Az egyik -Katona-fiunak, Boldizsárnak, az a bolond szokása volt, hogy agarakat -tartott. Akkor is volt neki két vásott kölyökagara. - -Meglátja a két kölyökagár a darut: uczczu neki. Eleget vitézkedett a -bátor daru, egyik agárnak ki is vágta a balszemét, de utóbb mégis csak -legyőzte a két otromba eb. Katona Boldizsár látta a veszedelmet, sietett -is a daru védelmére, de mire odaért: a szép madár kilehelte lelkét. - -Titokban nem maradhatott az eset. Ellensége mindenkinek van. Besugták a -dolgot az én kedves asszonynénémnek, a ki keservesen megsiratta hü -barátját, kedves szép madarát. Tollait eltette emlékül, kihült testét -pedig a kertben eltemette s örökzöld bokrot ültetett föléje. - -Hanem Katona Boldizsárnak többé szemei elé kerülni nem lehetett. -Megfogadta, hogy a mig ő él, az a szivtelen gonosz ember a vármegyében -nem boldogulhat. Hiába könyörgött neki az egész atyafiság: csak annál -jobban felbőszitették ellene. - -Ez volt a harmadik halálos ellenség. - -Mikor az ősi házból örökre ki kellett költöznie, mikor abba a pörnyertes -szeptemvir beköltözött: akkor azt mondta Magyary-Kossa Eszter -asszonynéném a szeptemvirnek: - -– Kilenczvennégy esztendeig birták a mi eleink ezt a házat, de nem halok -meg addig, mig kegyelmedet, méltóságos uram, innen ki nem dobják. És -eljövök időnként, hogy engem lásson s az én szavamra megemlékezzék. - -Rettenetes fogadás volt, de szavát megtartotta. - -Multak az évek sorban, egymás után s elmultak azok is, a kik annyit -pörösködtek egymással. Elhalt a szeptemvir és sok évvel később neje is. -Ott feküsznek a szentgyörgyi temetőben. Fiaikra, örököseikre szállt a -birtok. - -Elhalt Hollóssy Fülöp László bátyámuram is ez előtt negyvennyolcz -esztendővel. A kinek se idő, se mulandóság nem ártott: az volt az én -kedves asszonynéném. - -Ez előtt huszonnégy évvel épen szeptember 6-ik napján megyek haza -Budapestről. Keresztülmegyek a várótermen s ott egy pamlagon látok egy -muffot. - -Egyszer csak megmozdul a muff. - -Oda nézek, nagy bámulatomra felismerem az én kedves asszonynénémet. -Talán száz esztendős is volt már. Oly kicsiny lett, hogy a mint a -pamlagon feküdt s összehuzta lábait: csak egy jókora muffnak látszott. - -Oda mentem hozzá, üdvözöltem, kezet csókoltam neki. - -Nézett rám, nem ismert meg első pillanatra. - -– Ki vagy te? - -Mondtam nevemet. - -– Te vagy az? No nem jövök többé hozzátok. Aranyosról többé a lábamat ki -nem teszem. Még csak azt akartam megérni, hogy annak a szeptemvirnek az -utódjait kidobják az én birtokomból. Épen ma kidobták. Magam láttam, -onnan jövök, a biróság még most is ott van. Harmincznyolcz esztendővel -ezelőtt épen ezen a napon s épen abban az órában dobtak ki belőle engem -is. Most már megnyugszom a sorsban. Ennek az ellenségemnek vége van. - -– Megbocsát-e most már legalább utódainak? - -– Megbocsátok. - -– Hát annak a szegény öreg Dömök Sándornak megbocsát-e? Lássa kedves -asszonynéném, most én vettem magamhoz. - -– Megbocsátok annak is. Hisz a lányom ugyis csak férjhez ment volna. - -– Hát a szegény Katona Boldizsárnak megbocsát-e? - -– Elő se hozd, annak meg nem bocsátok soha! - -Elsőt csöngettek. Jött a vonat. Fölugrott az én kedves asszonynéném s -apró, de szapora lépésekkel ment ki a vonatra. Kisérője alig győzött -utána menni. - -Két ezer hold földjét elfeledte, leányának engedetlenségét elfeledte, -kedves daruját soha el nem feledte. - -Hát ez az én kedves asszonynéném volt az a tekintetes asszony, a ki -utjába állott a balaton-fő-kajári halászgazdának, nehogy az valamikép -pört nyerhessen. Mért volt felpörös? - - - - -A NEMZET TÖRTÉNETE A VIZ SZINÉN. - -(Jön Jellasich. – A nádorispán Veszprémben. – A Kisfaludy-gőzös. – A -hajó gépe erősebb, mint a becsületszó. – A becsület a politikában, az -adósságban és a szerelemben. – Mi volt a nádorispán, mi volt a bán? – A -horvátoknak jó kedvük van. – Elbujdosott az utolsó nádorispán. – A -nádfedelü kastélyban.) - -– Hol volt, hol nem volt; volt egyszer egy nádorispán, a neve volt -István fejedelem, adtam neki egy pohár vizet, megitta jóizüen, ő pedig -adott nekem egy aranyat, de nemcsak nekem, hanem a többi pajtásomnak is; -az aranyunkat elmulattuk, de én mégis vettem belőle egy uj kalapot -Veszprémben, de most már nem uj az a kalap. - -Bognár Pálnak hivták azt az embert, a ki igy kezdte elbeszélését kapás -pajtásai előtt s aztán lekapta fejéről a kalapot, oda vágta a hátához -egy surján legénynek, csak ugy puffant. - -– Ez volt Ferkó az a kalap ni, néhány esztendeig el is tart még. - -Ez a beszélgetés pedig történt az én balaton-füredi szőlőmben, a mikor -én még gyerek voltam s a mikor még az a szőlő nagyanyámé volt, ez előtt -közel ötven esztendővel. - -Igaza volt Bognár Pálnak. - -István főherczeg nádor csakugyan járt Balaton-Füreden és a Balatonon és -a »Kisfaludy« gőzösön. Ezt az útját meg kell emlitenem. - -Nevezetes út volt ez. - -Jöttek a horvátok. Meg akarták enni országunkat. Jellasich báró a horvát -bán vezetett ellenünk egy nagy sereget és seregével már el is hagyta -Boglárt s jött felénk, mint a förgeteg. - -Anyámat és a kisebb gyerekeket apám elvitte a balatonfüredi szőlőbe -nagyanyámhoz. Veszett hire járt a horvátnak. Azt mondták: éget, rabol, -embert öl, vérben fürdik. Anyám sok mindent, ékszert, ruhanemüt el akart -magával vinni. Volt különösen egy vörös posztó ágyteritője. Hallotta, -hogy a szerezsánnak vörös sapkája és vörös köpönyege van, mint a -hóhérnak. Szentül hitte, hogy a szerezsán azt a vörös posztó ágyteritőt -okvetetlen elviszi köpönyegnek. Sajnálta tőle. Apám azonban nem engedte -elvinni. Hanem volt egy arany himzéses fehér selyem nemzeti védegyleti -lobogónk: ennek Füredre vitelét megengedte. Apám a két nagyobb gyerekkel -otthon maradt. Hadd jöjjön hát Jellasich, ha van bátorsága. - -Jött is. Szeptember 21-én már Szemesen volt. - -A nádorispán levelet kapott szeptember 19-én Bécsből a királytól. Ez a -levél 16-án kelt. Ez a levél soha nem látott még napvilágot. Én Vermes -Illés 48-iki pápai követtől és gr. Zichy Manó 48-iki honvédezredestől -hallottam valamit a levél tartalmáról. - -Akkor már Bécsben elhatározták, hogy az ország alkotmányát eltörlik, a -magyar kormányt és az országgyülést elkergetik s a magyar nemzet -alkotmányos ellenállását vérbe fojtják. Jellasich minden parancsot és -meghatalmazást megkapott már erre. - -A nádorispánnal azonban gondoltak valamit. Azt fölakasztani nem akarták, -de a magyarok kezében se akarták hagyni. - -Szeptember 16-án a király aláirásával küldték hozzá azt a levelet, -melyben megengedték neki, hogy Jellasichcsal személyesen összejöjjön, -valami egyezségfélét vele szóba hozzon, de egyezséget ne kössön, azután -pedig vegyen bucsut a kapufélfától s hagyja a magyarokat magukra és -Jellasichra, annyit se mondjon, hogy beföllegzett, menjen egyenesen -Bécsbe. - -A nádorispán lett volna fővezére annak a seregnek, melyet a magyar -kormány a király beleegyzésével előre küldött, hogy Jellasichot verje ki -az országból. Ez a sereg már a Mezőföldön volt, Jellasichtól egy-két -napi távolságra. - -Szeptember 20-án indult el a nádor négy kocsival Budáról s még azon a -napon Veszprémbe ért. A püspöki palotában szállt meg, noha a püspök gróf -Zichy Domokos már akkor nem volt otthon. És azután nem is jött haza -többé soha. - -A nádorispán kiséretében voltak: Beöthy Ödön, gróf Zichy Manó és gróf -Szapáry Antal. Azután vele volt még valami futár-hadsegéd, egy -helytartótanácsi titkár, néhány szolga, két huszár. Veszprémben a -káptalan, a főispán Hunkár Antal, az alispán, főjegyző, főbiró s a -polgármester fogadta. - -Nagy örömmel fogadták. Tőle várták az ország békéjének helyreállitását, -minden szabadságunk megmentését. - -Bezerédy kanonok és püspök, régi országgyülési ember, e szavakat intézte -hozzá: - -– Örömében megdobbant városunk alatt az anyaföld, a mikor fenséged -rálépett, hogy közibünk jőjjön. - -Nem hagyhatta ezt szó nélkül Kocsi Sebestyén Gábor elmés ajka. Igaz, -hogy a mit mondott, csak magán körben mondta. - -– Dehogy dobbant, dehogy dobbant. Ilyen vékony legényke alatt még nem -dobban meg se a Cserhát, se a Várhegy. - -Nem tiszteletlenség volt ez a fejedelmi személy iránt Kocsi Sebestyén -Gábortól. Ezzel csak a nádorispán kis termetére czélzott. Olyan vékony -keze-lába volt a nádorispánnak, mint egy gyermeknek. Csupán 82 bécsi -fontot és 8 latot nyomott, a mi a mai mérték szerint csak 47 kiló. Ez -bizony még lánynak is kevés volna. - -Mindig kedvetlen és mindig szótalan volt a nádorispán. - -Másnap, 21-én, kiment Balaton-Füredre. - -Ugy volt előre elkészitve a dolog, hogy délután két órakor találkozik a -nádorispán a bánnal. A bán Szemesen lesz, a nádorispán a hajón, a -»Kisfaludy« gőzösön. A bán a hajóra jön s ott majd találkozik és -beszélget a nádorispánnal. - -Déli 12 órakor indult el a hajó a balaton-füredi kikötőből. - -A hajón volt a nádorispán és kisérete. Ezen kivül Szentgyörgyi-Horváth -József és Écsi László s a hajószemélyzet. Kapitány, kormányos, három -matróz és a fütő. Az egyik matróz helyettes-kormányos is volt s a másik -matróz Bognár Pál, nagyanyám későbbi kapása. - -Miért indult el a hajó olyan korán? Szemes csak ötven percznyi ut. Két -órakor kell lenni a találkozásnak, mit csinál a nádorispán a hajón két -óráig, tehát még hetven perczig? - -A nádorispán előzékeny és udvarias akart lenni a bán iránt. Az ellenség -és az áruló iránt, a ki föltámadt az ország kormánya és törvényhozása -ellen, fegyveres kézzel betört a határon s tíz nap óta már öl, rabol és -éget. - -A kiséret pusztán udvariasságnak tekintette a sietést. Talán maga a -nádorispán is annak tekintette. - -A hajón volt egy rézágyu. De csak amolyan mozsárágyu. Csak díszlövésre -való. Ezt most a kapitány megtöltette s hatalmasan lefojtotta. Vagy -azért, hogy Jellasich táborát üdvözöljék; vagy azért s talán inkább -azért, hogy a megkötendő béke örömére nagyot lőjjenek. Szegény -mozsárágyu! Ez a töltés talán egészen beléd rozsdásodhatott volna! Vagy -legföljebb csak felét kellett volna kilőni mind maiglan! Hanem hát az -ágyutöltés is olyan mint a becsületszó. Vagy egészen elsül, vagy -sehogyse. - -Fel volt lobogózva a hajó. A nagy zászló a föárbóczon. S azután elől is -egy, hátul is egy zászló. Ezek már kisebbek voltak. Volt még egy -negyedik lobogó is egy kisebb árboczon. - -Valamennyi piros-fehér-zöld magyar nemzeti szin. Nagy következése lesz -még ennek. - -Mikor a főárboczra huzták fel a nagy lobogót: a lobogó elakadt. Ujra -leeresztették, ujra felhuzták: megint elakadt. A kapitány káromkodott, -mint egy huszár, de a lobogó azért nem ment föl simán. - -– No még ez se történt meg velünk. - -– Nem jó vége lesz ennek az útnak. - -A matrózok beszéltek igy. - -Utóbb is fel kellett mászni az árboczra s nagy keservesen rendbe hozni a -dolgot. - -A nádorispán néma volt. - -Van egy egykoru kézrajz és metszett kép, mely a nádorispánt ott a hajón -ábrázolja. Itt magyar diszruha van rajta, de kalpag nélkül, hajadon -fővel és mente nélkül. Mellette jobbról-balról Beöthy és gróf Zichy, -egyik magyar, másik huszár-ruhában. Oldalt előtérben a somogyi part -Szemes körül. A parton csalitos, bozótos halmokon öt fehér ruhás -generális, köztük Jellasich. Mind az öten veszettül tánczolnak. - -A kép nem akar gunyos kép lenni s mégis az. Az osztrák generálisok -csakugyan nem tánczoltak. De a nádorispán se magyar diszruhában, hanem -akkor divatos fekete kaszinó-öltönyben volt. Még Veszprémben öltötte ezt -magára. - -Bármennyire sietett a hajó, a bán már a parton várta. - -Azok a képek, melyek 1848-ban készültek, hogy megörökitsék e furcsa -történeti eseményt, nem hivek a valósághoz. Pusztán képzelődés -szülöttei. - -Az egyik képen két lovon ülő huszár-főtiszt társaságában délczeg -huszár-ruhában ül lován a bán. Egy jó fölszerelésü gyalogossal -beszélget, ki kezével Tihany felé mutat. Mintha a katonának, mikor -haptákban van s a fővezérrel beszél, kezét emelgetni s azzal mutogatni -szabad volna! Ugyan e képen az előtérben egy sziklapad tetején jól -öltözött magyar paraszt szürben, kerek kalapban bámulja a bánt. - -Sajátságos, hogy Jellasichot huszártábornoki ruhában szerették -ábrázolni. Még zágrábi lovas-szobra is magyar diszruhát visel. Hiszen -igaz, hogy a horvátországi grófok és bárók mind magyar főrendek, magyar -grófok és bárók s diszruhájuk is magyar mind maig. S igaz, hogy a bán is -magyar zászlós ur. - -Ezen a képen még nincs ott a »Kisfaludy« gőzös. - -A többi képen már ott van. - -Az egyiken öt táborkari tiszt és egy szerezsán veszi körül a bánt. -Háttérben Tihanynak és a hajónak elmosódott képe. A partnál egy csónak -orra széles tót kalapos evezőssel. - -A másikon a bán a parton tisztjei közt. Tihany és a hajó itt is a -háttérben, de a csónak közeledik a parthoz. A bokrok közt egy ágyu is -van a hajó irányában forditva. - -Szeptember 21-én gyönyörü szép meleg, tiszta őszi nap volt. Az ég s a tó -egyaránt ragyogott a verő napfényben. Szellő nem szálldosott s a -szeszélyes Balaton nem is sejtette, mi történik hátán és partjain. - -Egyik egykoru képen sincs nyoma a bán sátorának. A bán pedig sátort -üttetett és sátora előtt hatalmas sudárfán sárga-fekete lobogó volt -feltüzve. A bán és törzskara a sátor előtt állt, mikor a hajó közelgett. - -A hajó nem tudott kikötni. A parti víz sekélyes volt. A hajó kereke már -zavarossá tette a vizet, egy matróz póznával a viz mélységét -kémlelgette. A hajónak meg kellett állani a parttól mintegy háromszáz -méternyire. - -A csónakot rögtön előre huzták, három matróz bele ugrott, a -kereszt-deszkára sárga pokróczot teritettek, beszállt a csónakba gróf -Zichy is, igy mentek Jellasich elé. A gróf vitte a nádorispán izenetét a -bánhoz. Kéri a bánt, hogy fontos ügyek megbeszélése végett látogassa őt -meg a hajón. - -Ekkor történt az álnokság szinjátékának első felvonása. - -A bán és tábornokai észrevették, hogy a hajón nincs sárga-fekete lobogó, -hanem csak magyar háromszin. - -Hogy mehessen Jellasich ilyen helyre? Hogy mehessen Magyarország -harmadik zászlós ura Magyarország állami lobogója alá? - -Megtagadta a hajóra menetelt. Gróf Zichy visszament a »Kisfaludy«-ra. - -A nádorispán tanácskozott kisérőivel. Elhatározta, hogy a király -megbizását eredeti példányban átküldi a bánhoz s ujra ismétli a -meghivást. - -Gróf Zichy megint a parthoz evezett. - -Ez volt a második felvonás. - -A bán megnézte a levelet s rajta a király nevét. Elnevette magát s -mutatta a levelet tisztjeinek. - -– Mit adok én a király ezen aláirására? - -Igaza volt. - -Hiszen az ő tábori irattárában különb aláirásai voltak a császárnak. S a -császár aláirása nem különb-e, mint a királyé? S aztán az ő levelein -Latour aláirása is ott van, de a nádorispánén nincs. - -– Menjek-e? Kérdezi tisztjeitől. - -– Ne, semmi esetre se! - -Tisztjei egyhangulag szintén nevetve feleltek a kérdésre. - -Gróf Zichy, mielőtt vissza indult, ezt a megjegyzést tette: - -– Ő fensége a főherczeg még becsületszavát is hajlandó adni, hogy -Exczellencziádnak semmi bántódása nem lesz. - -A bán tovább mosolygott s azt felelte: - -– A hajó gépe erősebb, mint a becsületszó! - -Álljunk meg itt egy szóra. - -A hajógép közönséges gőzgép harmincz-negyven lóerőre. Harmincz lóerő a -gépészek tudománya szerint annyi, mint hatvan közönséges magyar ló -ereje. Ez bizony elég szép erő. - -Hát a becsületszó milyen erős? Van-e olyan erős, mint hatvan ló együtt? - -Az a kérdés, miben adják a becsületszót? - -Politikában, hitelügyletben és szerelemben átkozottul keveset ér a -becsületszó. - -Hitelügyletben a hitelezőről, ha adósától váltót kér: azt mondják, -rendes ember. Ha zálogot is kér: azt mondják, okos ember. Ha -becsületszót is kér: azt mondják róla: gazember, uzsorás. A törvény be -is csukja. - -Az adós is furcsán áll a becsülettel. - -A hitelezőt és kezest kijátszani nem mindig becsületbeli dolog. Ha a -gavallér nem fizet: azért ő csak gavallér. Ha miatta száz hitelezője -vagy száz adósa tönkre megy: azért csak gavallér, de ha egy páros bajt -elmulaszt: akkor már nem gavallér. Ha kártyaadósságát vagy vesztett -fogadását meg nem fizeti: akkor se gavallér. Ha tíz ezer forintot kér -kölcsön: akkor gavallér. Ha öt forintot kér kölcsön: akkor már nem -gavallér. Ha birtokos ember nem fizet: az rendetlenség, de uri dolog. Ha -kereskedő vagy iparos nem fizet: az már csalás. Azt csődbe hajtják, be -is csukják. Az már komisz ember. - -Hát a szerelemben mi a becsület? Nehéz erre megfelelni. Ezer regényiró -száz esztendő óta egyebet se csinál, mint e kérdésre keresi a feleletet. -Maig se találta meg. Sohase is találja meg. - -Aki becsületét teszi szerelmére, ha férfi, azt mondják rá: bolond; – ha -nő, azt mondják rá: könnyelmü. Azt mondják rá, ha becsületszóra -szerelmét adja cserébe. - -A ki életét és halálát adja szerelméért: az vagy elmebeteg, vagy -eszményi hős. Hős az érző lelkek előtt, elmebeteg az okos emberek előtt. - -Minden szerelmi bolondságot s minden hibás szerelmet jóvá tesz a -házasság. És minden házasságot jóvá tesz a hibátlan szerelem, de minden -házasságot tönkre tesz a szerelmi bolondság. - -Mi itt a becsület? Mi itt az igazság? - -Egyszer Balaton-Füreden egy csomó házasember és egy csomó agglegény -összeveszett a fölött: ki a derekabb ember: az-e a ki megházasodik vagy -a ki nem? - -A fürdőn ott volt Deák Ferencz. A vitatkozók elhatározták: megkérdezik -őt. Küldöttséget választottak. A küldöttség tagjai voltak: Nagy Imre, a -ki később kuriai biró lett; Lendvay József, a ki később királyi -táblabiró lett és Darnak államügyész. - -Deák azt felelte: - -– A kérdés félig komoly, félig tréfás. Én is csak ugy felelek rá. A -becsületes ember megházasodik, az okos ember nem. - -Ez volt Deák felelete. - -És ebből se tünik ki, hogy a szerelemben hány lóerőt ér a becsület. - -Hát a politikában mit ér a becsület? - -Semmit. - -Annyit ér, mint a csizmavarrásban. Sokszor varr rossz csizmát becsületes -csizmadia, sokszor varr jó csizmát kontár, gézenguz csizmadia. - -Széchenyinek van erre adomája. - -Egyszer valami angol, egyik tatai Eszterházy gróf ismerőse, le akart -telepedni Tatában s olyan lakásadó gazdát keresett, a ki lakást is -adjon, élelmezést is adjon. Ajánlottak neki egyet. - -– Miért ajánlják ezt az embert? - -– Mert az nagyon becsületes ember. - -– Tud-e főzni jó tyukhuslevest? - -– Azt nem tudjuk. - -– Akkor nem kell. Én nem becsületes embert keresek, hanem jó -tyukhuslevest. - -A politikában se a becsületet keresik, hanem a sikert. Közönséges -gazemberek élnek, dolgoznak, zajongnak, vezetnek és boldogulnak a -politikában, a kik képesek arra, hogy máról holnapra sikert érjenek el, -vagy annak látszatát megszerezzék. - -Mi a siker? - -Ne gondoljátok ám, hogy a közjó a siker. A közjót csak a bölcsek, a -nagyok és a jólelkek tartják sikernek. A politikus azt tartja sikernek, -a mi neki jó. - -És a mit a hatalom sikernek elismer. Hatalom pedig csak kettő van. Az -egyik a fejedelem, a másik a tömeg. A fejedelem előtt csuszni-mászni, a -tömeg előtt kiabálni s mind a kettőnek hizelegni, az egyiket megcsalni, -a másikhoz ragaszkodni, de ha kell, mindegyiket megcsalni: ezek a -sikernek eszközei. - -Igaz, hogy a nemzetek igaz nagyjai nem ily módon nőnek. - -De hiszen én nem igaz nagyokról beszélek most, hanem Jellasich bánról és -István nádorispánról. Ismerem az ily alakokat. A közvélemény ködén én -keresztüllátok. Mert én ismertem igaz nagyokat is. - -Azt mondta a bán: a hajó gépe erősebb, mint a becsületszó. - -Kinek a becsületszavára gondolt ő? - -Mert nem mindegy ám az: ki adja a becsületszót? - -Habsburg-Lothringen István: szülöttje hatszáz év óta uralkodó büszke -fejedelmi családnak. Régiségére és hatalmára nézve a világ legelső -családja. - -Magyarország nádorispánja. - -Pest-Pilis-Soltvármegye főispánja. - -Jászok-kunok főkapitánya. - -A főrendek házának, az országgyülésnek s a helytartótanácsnak elnöke. - -Osztrák főherczeg s magyar és cseh királyi herczeg. A királynak -unokaöcscse. - -Magas rangu tábornok, két ezrednek tulajdonosa, minden nagy rendnek nagy -keresztese, rengeteg urodalmak ura. - -A magyar nemesi fölkelés fővezére. - -A királynak helytartója. - -S most fővezére annak a hadseregnek, mely Jellasich bán seregének -utjában áll s azt ütközetre várja. - -Mi ő hozzá képest egy horvátországi nyavalyás bárócska? A kit még -zászlósuri, báni méltóságában is megelőz az országbiró is. A ki nem -több, csak egy tábornok, csak egy csiribiri exczellencziás ur. - -És a mikor István főherczeg nádorispán becsületszavát adja, hogy a bán -csak jöjjön a hajóra, bántódása nem lesz: akkor ez a parányi uracska azt -izeni: nem megy ő, arra a becsületszóra semmit se ad, a hajó gépe -erősebb, mint a becsületszó. - -Hol van itt a följebbvaló iránti köteles tisztelet? - -Hol van itt a felsőbb rangu tiszt iránt való katonai engedelmesség? - -Hol van itt a szokásnak, erkölcsnek és hagyománynak tiszteletben -tartása? - -Hol van itt a közönséges uri fölfogás? Hiszen a nádorispán magyar nemes -is. S ki kételkedhetnék magyar nemes ember szavában? - -Mind igaz ez. - -De az is igaz, hogy itt politika készült, a politikában pedig nincs a -becsületszónak harmincz lóereje. - -Bécsben elhatározták, hogy egy országot el kell tiporni, egy nemzetnek -vérét kell venni. Magyarország, magyar nemzet: pusztulnod kell. A -végrehajtó: Jellasich bán. Zsebjében a parancsolat. Ő annak -engedelmeskedik. - -Kérdeztem Bognár Pált, a matrózt, nagyanyám szőlőkapását. Tőle -tíz-tizenöt lépésnyire voltak a bán és társai. Kérdeztem, mit csináltak -a horvátok, mikor gróf Zichy a nádorispán izenetével közéjük ment? - -– A beszédjüket nem értettem, hanem azt láttam, hogy jó kedvük volt. - -Jó kedvük volt! - -Igazat beszélt az a kapás. A történet megörökitette, hogy a bán és a -tábornokok hangosan nevetgéltek, mikor a nádorispánnak megtagadták az -engedelmességet. - -De hát mégis miért volt jó kedvük? - -Itt egy nagy rejtély van. Egy istentelen titok. - -A függetlenségi harczban az oláhok és ráczok leöltek nyolcz ezer -magyart. Csatákban elesett tizenkét ezer magyar és ugyanannyi osztrák. -Szerb, horvát, oláh, határőr több elpusztult tizenöt ezernél. Zuvics -derék horvát barátomtól hallottam, hogy a határőrök közül csak -özvegyasszony közel nyolcz ezer jelentkezett. Csatában és betegségben -több orosz esett el tíz ezernél. Több mint hatvan ezer erős férfi vérét -itta be az anyaföld. Hát a kik akasztófán, golyó által, börtönök mélyén -lehelték ki lelküket! - -Mennyi férfivér! Mennyi női köny! Mennyi élet! Mennyi boldogság! - -Arról volt szó, hogy mindezt megkiméljék. Ezért kellett a nádorispánnak -és a bánnak egymással találkozni. A bán megtagadta a találkozást. - -De azért a horvátoknak jó kedvük volt! - -De hát emberirtó vad emberek voltak ők? - -Nem. Csak osztrák katonatisztek. - -A kik biztosan számitottak arra, hogy csata ugy sem lesz, István -nádorispán ugy is elmenekül Bécsbe, Budát-Pestet kardcsapás nélkül -foglalják el s a magyar nemzet kezét-lábát nyugodtan megkötözik. - -Ezért volt jó kedvük. - -Ők tudták, hogy a találkozás szinpadi játék. Csak a közönség -mulattatására szolgál. S miért ne mulattatná őket is, a mi a közönséget -mulattatja. - -Jól tudta azt Jellasich, hogy őt a nádorispán nem teszi fogolylyá s a -hajógép őt nem hurczolja Balaton-Füredre. Jól tudta ő, micsoda levelet -kapott a nádorispán Bécsből. Miért félt volna? - -Neki csak az adott gondot, hogy a hajón magyarok is vannak. S lehetetlen -volt, hogy eszébe ne jusson, hátha a magyarok nem szinpadi játékot üznek -s vele az árulóval könyedén elbánnak? - -Ezért nem akart a hajóra menni. - -Az a néhány jó magyar ott a hajón mély tisztelettel vette körül a -nádorispánt. Ők a balgák azt hitték, hogy a nádorispán a komoly ember s -a bán a ledér ember. - -És még ők is megnyugodtak abban, hogy a nádorispán méltóságán esnék -csorba, ha ő ülne a csónakba s ő menne ki a partra, a parton Jellasich -bán sátorába. - -Mit mindent el nem hisz a magyar ember, ha mikor hivő kedvében van! - -Az egyik oldalon az ország békéje, a társadalom nyugalma, az alkotmány -épsége, a szabadság biztossága, hatvan ezer ember élete-halála. - -A másik oldalon a nádorispán méltósága. - -Amazt el kell ejteni, a méltóságot meg kell őrizni. - -Történetirók ne hazudozzatok. Én meg nem engedem nektek e kérdésben a -hazudozást. E kérdésben tisztán látok. - -1203-ik évben, márczius havának egyik szeles-havas napján szemközt -állott Imre, a magyarok királya, a pártütő Endre királyfival s annak -nejével, a cselszövő Gertruddal. Szemközt állott a Dráva mellett Varasd -közelében nagy sereggel. De nagyobb serege volt a királyfinak. - -A király nem akarta, hogy magyarok vére omoljon. - -Letette kardját, botot vett kezébe, egyes-egyedül oda ment a pártütő -királyfi táborába. - -– Látni akarom, ki teszi kezét fölkent királyára! - -Nem tette senki. - -Megfogta a királyfi kezét, kivezette őt saját serege közepéből, -fogolylyá tette s bezárta őt Kinja várába, a cselszövő Gertrud asszonyt -pedig haza küldte szőni-fonni Meránba. - -Elfelejtette ezt talán a nádorispán? Vagy talán sohase tudta? - -Miért nem ment ő ki a partra, egyenesen Jellasich táborába? Ki -merészelte volna őt ott megtámadni, kezét rá emelni? Meg merte volna-e -az osztrák tiszt az engedelmességet tagadni, a mikor a királyi herczeg, -az ország nádorispánja, a fenséges ur azt parancsolja, hogy a pártütő -bánt fegyverezze le s két kezét tegye vasba? - -Hanem ezt 47 kilónyi testsulylyal megtenni nagyon nehéz. - -Mi lett volna a legrosszabb eset? A bán teszi fogolylyá a nádorispánt. - -Hejh, de ragyogó fejezet lett volna ez István főherczeg életében! - -Csakugyan egyetértett volna titkon István főherczeg Jellasich báróval? A -nádorispán is áruló lett volna, mint a horvát bán? - -Vizsgáljuk csak kissé a kérdést. - -A nádorispán volt a Jellasich ellen küldött magyar hadsereg fővezére. - -Kötelességszerü, nemes és hazafias gondolat volt: Jellasichcsal -személyesen találkozni s a csatát, vérontást, háborut, ha lehet, -elkerülni. De hát Veszprém felé, a Balatonon át s a »Kisfaludy« gőzösön -vezetett az ut Jellasich elé? - -Jellasich jött a hadak utján, a Balaton déli partján egyenesen -Székes-Fehérvárnak. A magyar hadsereg ezen az uton ment eléje s a -hadsereg élén kellett állani a fővezérnek. Minő egyszerü lett volna a -nádorispánnak a szántódi révnél találkozni a bánnal! Itt nem merülhetett -volna fel az a kérdés, hogy a hajógép erősebb-e vagy a becsületszó s a -nádorispán méltósága nagyobb-e vagy a báné. - -Ily ledér okon fordult volna meg a világtörténet egyik igen nagy -eseménye? - -Mesebeszéd. - -A nádorispánra ráparancsoltak: hagyja el és hagyja magára a szegény -országot. És ő engedelmeskedett. - -De miért kellett akkor a balatoni játékot eljátszani? - -Azért, hogy ha az osztrák udvar dolga rosszra fordul s a magyarok -kibékitése szükséges lesz: megint előránthassák a nádorispánt békitőnek, -közbenjárónak. Kimentették volna azzal, hogy ő Jellasichcsal minden jót -akart és csupán Jellasich hűtlenségén tört meg jó szándéka. - -Pedig semmi jót se akart. - -Irtóztató vád terheli a nádorispánt, ha ugy áll az igazság, a mint én -látom. - -Nem tehetek róla. A jelen mindig vitás, a jövő mindig kétes, de a mult -igaz. - -A meghiusult találkozás után a »Kisfaludy«-gőzös megfordult s visszament -Balaton-Füredre. - -Gyerek-koromban tele volt a vidék azzal a hirrel, hogy Jellasich a -tihanyi szorosnál ágyuztatta a gőzöst s hogy egy ágyugolyó a kémény -mellett búgott el. - -Ez nem igaz. Szentgyörgyi-Horváth József igy beszélt nekem: - -– Dehogy bántott volna minket a bán. Örült, hogy nem látott bennünket. -Mi is örültünk ott a hajón, hogy a kibékülésből semmi nem lett. -Korbácsot a bánnak, nem békejobbot. Hanem a nádor ő fensége nem örült. -Az egész uton alig szólt egyet-kettőt. - -22-én a nádorispán Budára ér. Ott hagyja a magyar hadsereget, melyet -neki kellett volna vezetnie s a vezérletet rábizza Moga tábornokra. - -Másnap 23-án megmondja gróf Batthyányinak, hogy ő végleg el akar -költözni az országból. Batthyányi kéri és inti, gondolja meg jól, ne -hagyja az országot dúvesztében. - -No ugyan jól meggondolta. Éjfélkor zárt kocsiba ült, azt se mondta a -kormánynak és országgyülésnek: bikmakk s úgy el-kihajtott -Magyarországból, szülőföldéről, hogy sohase látta többé. Pedig még -tizenkilencz esztendeig élt jó egészségben azután. - -Igy bujdosott el Magyarország utolsó nádorispánja. Itt hagyott mindent -fenékig zavarban. S ott hagyta hadseregét az ellenség előtt fővezérlet -nélkül. - -A ki derüsebb itéletet tud mondani róla, mint én: álljon elő. - -Meneküléséről van egy egykoru kép. Hatalmas nyul hátán ül a nádorispán -nyereg nélkül, de a nyul fel van kantározva. Jász-kun huszárezredének -ezredesi diszruhája van rajta. Dombos vidéken nyargal a nyul s viszi -lovagját veszettül. A lovag háta mögött egy dombon aszu fatörzsök -hatalmas száraz ágakkal. Előtte egy sárga-fekete utmutató, melyre ez van -felirva: Schaumburg. Csakugyan oda menekült. - -A nagy idők szereplői közül senkit se felejtett el a nemzet. De utolsó -nádorispánját elfeledte. Szél a falevelet, vihar a porondot felkavarja, -de nem lesz többé a lelkeknek olyan háborusága, mely az utolsó -nádorispán emlékezetét a multból, az avarból ki tudná mozditani s életre -tudná kelteni. - -Minő jó a feledés! - -Jobb mint a mámor, mert csöndesebb. Jobb mint az álom, mert álmodozása -sincs. Minő áldás annak nevén, a ki nemzetével rosszat cselekedett. - -Szegény utolsó nádorispán – bécsi tanácsadóid rosszul gondolták ki -utolsó napjaidat. Mennyivel jobb lett volna, ha Jellasich elfogat és -vasra veret s ugy küld el téged Schaumburgba. Utóbb még érczoszlopot -emeltek volna tiszteletedre s a vértanuk seregébe illesztették volna be -nevedet. - -Sok kitelik a bolond magyartól. - -Hát Jellasich mit csinált? - -Jött előre jó kedvvel, bőséggel. Katonái nyujtották neki a bőséget -rablott eleségből. A cséplés és szüret javában folyt vidékünkön, volt -mit harácsolni. - -Szent-Mihály napján már ott volt Lepsényben és Mező-Szent-Györgyön egész -seregével. Előőrsei már Székes-Fehérvár felé száguldoztak. - -Főhadiszállása Lepsényben volt, lakása a Nádasdy-kastélyban volt. - -A kastély nádtetejü volt akkor. A nád jó ismerőse volt ősapáinknak Ázsia -pusztáin. Árpád huszárjai is szerették a nádat. Nádasok közelében van jó -legelő. Lónak pedig az kell. A legelső Nádasd Árpádnak volt vitéz -hadnagya. El is foglalt jókora darab földet a tótoktól, németektől. -Palotája aligha nem nádgunyhó volt eleinte. És azután akárhány palotát -épitettek maradékai, minden palotát nádtetőre vettek. Pedig főuri nagy -palota is sok volt köztük. De igy kellett, hogy az Ázsiából hozott ősi -nevet minden palota hirdesse. - -Jellasichot meglepte a nádtetejü palotának főuri fényes berendezése. Jól -is érezte magát benne keményen. - -Az én falum nemessége követeket küldött hozzá üdvözlésre. Valósággal -pedig azért, hogy tiltsa meg katonáinak a rablást, dúlást, fosztogatást. - -Nagyon szivesen fogadta a nemesség követeit, még ujságát is, melyet épen -olvasott, letette kezéből maga mellé a pamlagra. - -Ez az ujság pedig »Kossuth Hirlapja« volt. Két hónap előtt indult meg az -a lap s egyik legelső előfizetője épen a bán, báró Jellasich volt. - -A bán itt is nevetgélve beszélt, mint szemesi sátora előtt. Itt is jó -kedve volt. - -Magyarul tökéletesen beszélt. - -– No nézzenek meg engem az urak jól. Hát én vagyok az a rettenetes -Jellasich, a ki ellen Kossuth így ir? - -Mutatott egy kemény czikket. - -Egyebek közt ezt is mondotta: - -– Önök hüségében megbizom. De mit akarnak a pesti urak? Mit akar Móga az -ő maroknyi seregével? - -Móga? Maroknyi sereg? Hát a nádorispán? Elbámultak a mezőszentgyörgyiek -s köztük apám is. A ki szentül hitte, hogy a nádorispánnak legalább -ötven ezer főnyi serege van, a kit pánczélöltözetben fehér lovon vezet -rá a bánra, mint Szent György lovag. - -A bán észrevette az elbámulást. - -– A főherczeg nádor ő fensége is elhagyta már a sereget is, az országot -is s mondják meg önök az egész nemességnek, hogy ő felsége atyai -kegyelmet fog gyakorolni minden megtévelyedett fölött, csak a makacs -lázitókkal érezteti hatalmát. - -Honnan tudta a bán a nádorispán elszökését? Mikor erről beszélt: akkor -szeptember 24-ike volt déli 12 órakor. A nádorispán akkor még csak Győr -vagy Magyar-Óvár körül lehetett és se tőle, se Pestről a bánhoz hír nem -juthatott. - -Bizonyára nem is tudta. Csak annyit tudott, hogy a szökés megtörténik, -legföljebb csak ugy gondolta, hogy talán már megis történt. - -Hagyjuk el azonban a nyalka bánt s eresszük őt a maga utjára. Majd vége -lesz annak az utnak nem sokára. A mi azután történt: az már nem tartozik -a Balatonhoz. - -Nekünk pedig vissza kell térnünk a Balatonhoz, hogy megnézzük Tihanyt -is, melyet ugy ölel az a nagy tó kebelére, mint csecsemőjét a szoptató -anya. - - - - -TIHANY. - -(A kecskeköröm. – Hol szeretett volna Csokonai meghalni? – A -remetebarlang és Berzsenyi. – A remete, a fejedelem és az isten. – -Mirevaló az isten dicsérete?) - -Tihany! - -De sokat irtak már erről a félszigetről irók is, irogatók is, s mégis -olyan keveset irtak erről mind az irók, mind az irogatók. Ha az olvasó -lelkében évek mulva visszacsillámlik az emlékezet: nem lát belőle -egyebet, csak a kecskekörmöt, a visszhangot, a remetelakást s a barátok -templomát. Német volna, cseh volna, olasz volna: száz könyv, száz -ábrázolat volna róla százezer példányban. De hát csupán magyar szépség: -minek róla sokat tudni. A ki ott lakik: annak még csak nem is szépség. -Hiszen minden nap látja. A ki pedig nem ott lakik: annak számára még -nincs fölfedezve. Csak a kecskeköröm, a visszhang, a remetelakás s a -barátok temploma. Boldog emlékü jó tudósunk, Fényes Elek egyebet se tud -róla. Mai iróink pedig százszor bővebben és szebben leirták már a Kék -Barlangot s még a Lidót is, mint Tihanyt. - -No de máskép lesz ezután. - -A kecskeköröm valami megkövült kagyló az özönviz előtti időből. Akkora, -mint egy gesztenye; olyan az alakja, mint egy kecskegida körmének -alakja. Csakhogy élei, szélei sokkal kopottabbak. Az a kecskegida, a -mely egy millió év előtt hordta, nagyon sokat ugrándozhatott, hogy igy -elkoptatta. Mert a nép szentül hiszi, hogy valamikor eleven kecske körme -volt. - -Ilyen kagyló nincs már eleven állapotban a föld kerekségén. Én bizony -azt sem tudom, hogy kövült módon is van-e másutt. Nem is a Balataton -szülöttje. Az a tenger, mely fél millió év előtt a Balatont ránk hagyta -hirmondóul, nem ismerte ezt a kagylót. Ha ismerte volna másutt is -előfordulna a Balatonban, nemcsak Tihany oldalánál. Ezt a kagylót csupán -Tihany szüli. Valamikor, milliókra menő év előtt valami más tenger volt -ezen a vidéken, abban élt a kagyló. S mikor egy irtózatos -világforradalom tüzokádó haragja Tihanyt kiemelte a vizek mélységéből: -akkor menekült a kagyló Tihany sziklái közé s a kövek közt kövé vált -maga is. - -Förgeteg és napfény, esővíz és téli fagy porrá őrli a sziklát s annak -porából ki-kifordul a kecskeköröm. A mezitelen lábu szegény paraszt -gyerek ötven krajczárért árulja a látogatónak, de odaadja tíz fillérért -is, ha vevője nem ád többet érte. - -Hát a visszhang? - -Az már fönt van a templom oldalán. Egyenes, magas és széles a fal, állj -tőle száz lépésnyire, dalolj neki szellőtlen időben s dalodat meghallod -tőle a magad hangján. Hangod szinét, erejét és fokát visszamondja -tökéletesen. - -De nincs benne semmi különös. Épits akárhol akkora falat, nem kerül több -pénzbe, csak száz forintba s megvan a magad tihanyi visszhangja. Hamis -hangon éneklő fiad vagy leányod rögtön megismeri énekhangjának -hamisságát. - -A költő nem ily száraz, hétköznapi szürke lélekkel nézi azt a -természetes tüneményt. - -Egy-két év ide-oda s el fog telni az a száz esztendő, a mikor a kóbor -lantos Csokonai Vitéz Mihály megnézte és meghallgatta a visszhangot. - -Somogyból ment vissza Debreczenbe. Bizonyosan gyalogszerrel utazott. -Kálvinista paptól kálvinista paphoz, parókhiáról parókhiára. Mint a -peregrinus, vagy mint a szuplikácziós diák. Áldott lelkü, jó falusi pap, -de szivesen látod is te a magadhoz való vendéget. Ott fogod éjszakára, -ott tartod egész napra; ha családi ünnep közelget, ott tartod napokon -át. Ha elmegy: megcsókolod, visszajöttét igéretbe veszed, pogácsával -tarisznyáját tele rakod, csikóbőrös kulacsát kiszáradni meg nem engeded. -És ha kocsid, lovad van: a szomszéd paphoz át is ránditod, sőt odáig egy -jó szóra, egy ital borra magad is elkiséred. Debreczeni diák mennyit tud -mondani a pápainak, pápai a sárospatakinak. Mennyit tudnak együtt -dalolni. Mennyit tudják a németet szidni! Mennyire eldicsekesznek tudós -professzoraikkal. A miénk hiresebb! De bizony hiresebb a miénk! - -A tihanyi réven ment át Csokonai. Süvegjét, rövid dolmányát, kordován -csizmáját, görcsös botját, kék tarisznyáját bizonyára nem bámulta meg a -révész ott a szántódi oldalon. Azt látta, hogy nem vándorló legény, -nincs vele szerszáma. Nem is kucséber, nem is babkár, nem is német, nem -is tót. De sőt inkább igen is jóravaló magyar ember, a ki ugy beszél, -mint ha a Tisza mellékéről jött volna. Tetszik neki ez a beszéd -szörnyen, de azért a két garas répénzt elfogadja tőle, minthogy a -törvény és a jó rend igy hozza magával. - -Akkor még Tihanynak Somogy felé néző homlokán bozontos fürtökben állt a -sürü erdő. A kanyargó ut föl a magasba nem szőlőkön, hanem erdőn -vezetett át. S a falutól napnyugatra eső hegyeket is s a hegyi tavak -partjait erdő koszoruzta. - -Oda is elment Csokonai. - -Árva szive elkivánkozott oda is. S a hol legárnyékosabb volt az erdő: -ott jutott eszébe kegyetlen Lillája, keserü szerelme, édes halála s örök -dicsősége. Bánatos ábrándjai el nem eresztették onnan s ott lepte meg őt -a holdnak halavány fénye is. - -Minő dal az, a mely ott csendült meg az ő nagy lelkében! - -– Oh Tihanynak riadó leánya Szállj ki szent hegyed közül. Im kit a sors -eddig annyit hánya: Partod ellenében ül. – Itt a halvány holdnak fényén -– Jajgat és sir elpusztult reményén Egy magános árva sziv! - -– Míg azok, kik bút-bajt nem szenvednek: A boldogság karjain Vigadoznak -a kies Fürednek Kutfején és partjain: Addig én itt sirva sirok! - -– Itt halok meg! E sötét erdőben. – A szomszéd pór eltemet, Majd talán a -boldogabb időben Föllelik sírhelyemet. S a mely fának sátorában Áll -együgyü sirhalmom magában: Szent lesz tisztelt hamvamért! - -Oh nagy költő, isteneknek bátor szószólója, te nem jöhettél vissza többé -a tihanyi sötét erdőbe, hogy együgyü sirhalmoddal gazdaggá tedd annak -földjét. De sirhalmod azért mégis szent s hamvaidat igaz szivvel -tiszteljük. - -Igaz, hogy csonka e mi tiszteletünk. Emlékedet, lelked lángolását, -buzditó szavad bölcsességét, igaz magyar életed nyomdokit nem követjük -eléggé. S még egy emléklap se mutatja Tihany bérczén azt a helyet, hol -Lilládat utoljára megsirattad s hamvaidnak örök pihenő helyét -megjelölted. - -Megnézte-e Csokonai a remetebarlangot? Ha megnézte, bizonyosan annyit -látott rajta, a mennyit én. Semmit. - -Mert az a lyuk se nem barlang, se nem remete fészke. A Füred felé néző -oldalon, közel a tihany-aszófői nagy öbölhöz, a víz szine fölött mintegy -negyven méter magasságban van egy sziklalyuk, melybe négy-öt ember fér -el állva. - -A kőfal, melyben vésve van, omlatag kőzet. Vasas végü botjával valami -nyájőrző fiu ásta-véste, hogy ott magát jég ellen, eső ellen meghuzhassa -s kecskéit is szemmel kisérhesse. Mikor pedig megfázott: avart és száraz -gallyat szedegetett össze s ott a lyukban tüzet gyujtott, annál -melegedett. Az odu falai füstösek. Egy kisebb lyuk ásását mellette is -megkezdte valaki s aztán abban hagyta. A csapongó képzelet, a játszi -elme oltárt, szent helyet, kereszt nyomát, remete lakát látja az oduban. - -Berzsenyi Dániel költeménye is csupa képzelet. Ő se látta az oduban a -kétszáz éves remetét, se annak hosszú fehér szakálát; se nem hallgatta -annak bölcs szavait. Költeményének meséje is gyerekes. A nép együgyü -felfogásából s a száz esztendő előtti német költészet sopánkodó -panaszaiból származott. - -Lórika gazdag lány, Sándor szegény legény. Szeretik egymást, de Lórika -apja e miatt fogcsikorgató haragra lobban s lányát bedugja a klastromba. -Vagy térjen eszére, vagy ott sorvadjon el. Négy év mulva lány és legény -találkozik. Egymás nyakába borulnak, könyezve csókolják egymást s együtt -való szökésre adják fejüket. A klastromba ez alatt észreveszik a lány -távozását, félreverik a harangot s fáklyákkal mennek a szökevény után. -Nincs menekülés másban, mint a halálban. A legény bús szóváltás után -tőrével megöli a lányt is, önmagát is. - -»Ott egy nyárfa alatt lett temetőhelyük. Egy szép gerliczepár jött ki -porukból és e csendes ligetek sátoriban leszállt. Gyakran látni sötét -éjjeleken, fejér fátyolban lebegő lelküket e helyen. Gyakran hallani itt -lassú melódiát éjjel, mint valamely gyenge furulyaszó messzünnen kihaló -gerliczehangjait.« - -Így ír a költő, így beszélt neki az ősz tihanyi remete. - -Egy ismerős régi-régi balatoni népregét sejtek a költemény néhány -sorában. - -Öreg asszonyok, babonás lelkek, gyerekképzelődések úgy hiszik, úgy -mesélik, hogy a Balatonnak Tihanytól napkeletre terjedő nagy öblében -egykor falu állt, mely bűnei miatt elsülyedt s helyébe a nagy viz -támadt. Csöndes napokon és éjszakákon a halászok most is hallják a -harangszót, mely a vizek mélységéből fölhangzik, mikor az elsülyedt -bűnös lelkek isteni tiszteletre vagy temetésre beharangoznak. - -E regét a költő is hallotta. Az ősz remete szájába e szavakat adja: - -»Látod amott fiam, a mint a Balaton habja locsogva küzd a bércz -öbleiben?… Ott hajdan ragyogó tornyok, erős falak állottak sudaras -sorjegenyék között!« - -A költő lovagkorból való romantikus mesét szőtt-font a népregéből. - -Pedig mennyivel szebb költői tárgy maga a néprege! - -Elsülyed a falu, mert bűnös a népe. Az emberek soha se jönnek többé -napvilágra, de harangszavuk most is fölhangzik a mélyből csöndes -éjszakákon. - -Hanem hát mit is értene remete a magyar nép igaz költészetéhez? - -Van-e még remete? Nyoma sincs tul a Dunán. Én még láttam egyet, ismertem -egyet, kegyes volt, szent volt s mégis csak obsitos katona volt, kerülte -a kapát-kaszát, azért lett remete. Sokat viaskodott a vármegyével, majd -egyszer valahol elmondom a történetét. - -Ez hát mégis remete volt. De hol volt oduja? Ott, a hol emberek járnak, -bucsujáró népek bucsut járnak. A hol meglátják, megszánják, megbámulják -s vagy egy pogácsát, vagy egy karéj kenyeret, vagy egy krajczárt, vagy -egy darab ruharongyot vetnek neki, hogy éhen ne haljon, télben meg ne -fagyjon. - -De menjen csak a remete Tihany oldalába. A hol ember meg nem fordul. A -merre út se vezet. A hol ősztől késő tavaszig élőt nem látni. A hol a -sivatag talajon kertészkedni nem lehet, a hol makk se terem, gyökér se -terem, még fü se terem. A hol még a kökényfa, a galagonya, a mogyorófa -se tenyészik; a hol a gözü se tudna télre valót gyüjteni, a hol még róka -se üt tanyát. - -És a hova szabadon bejár az északi szél. A mily enyhe a Balaton nyáron: -olyan zordon télen. Iszonyu hidegje, rettenetesek viharai. Nincs az a -remete, a ki azokat elszenvedje. - -A középkor tüneménye a remete. Mit keresne az ma már a vasutas és -kerékpáros világban? - -Istent dicsérni? - -A remete arra vállalkozott, hogy dicsérje az istent. Ebben élt, ebben -halt meg. Ebben lett élete szentté, emléke imádottá. - -Örült sovány ételének, meztelen testének, éjjeli-nappali sanyaruságának. -Durva fakereszt földbe ütve, ott térdelt előtte s egyebet nem csinált, -dicsérte az istent. - -Hagyjátok ki kegyes lelkek isten imádásából isten dicséretét. - -Jó és kegyes és szent és igazságos, dicső és örökkévaló, mindentudó és -mindenható az igaz isten. Egyáltalán nem kivánja, mert semmi szüksége -sincs rá, hogy őt az emberek dicsérgessék. Szép asszonyt, hatalmas -főispánt, zsarnok fejedelmet, ostoba gazdagot kell dicsérgetni, nem a jó -istent. - -Sokszor elgondolkoztam a régi vallásalkotó népeken: miként alkottak ők -maguknak istent, milyen alaknak képzelték ők istenüket. - -Hatalmasnak. - -Honnan vették a hozzá való képet, fogalmat, eszmét? - -Fejedelmük alakjából és életéből. - -A fejedelem zsarnok. Maga szab törvényt magának is, népének is. Öl, -gyilkol, dobzódik, száz feleséget tart, szüzeket rakásra emészt. Háborut -visel, palotákat épit, urrá teszi kedves emberét, de a kit, ha nagy urrá -mer lenni, eltetet láb alól. Ha valami nem tetszik neki: mindjárt -haragszik. Ha megvénül: mindig haragszik: S ha haragszik: nem ismer -törvényt s keresztülgázol minden jogon, minden emberségen. - -Ilyen a fejedelem az ő ősi alakjában. Egyetlen egy mód van féken -tartani, megszelidíteni. Ha dicsérik. Ha körülrajozzák, ha térden állnak -és hasra feküsznek előtte s örökké dicsérik. Ereje oroszlán, élete örök, -dicsősége a nap, hold és csillagok, hatalma végtelen; reszketnek előtte, -félnek tőle a többi királyok és fejedelmek: napnak testvére, uraknak ura -s napkelettől napnyugatig csak érte élnek, neki szolgálnak a népek s -minden nemzetségek. - -Ilyen beszédre megszelidül a mord fejedelem, megsimogatja saját hasát, -gyönyörködik hosszu szakálában s papucsa orrában s jó kedve kerekedik s -jó kedvében néha még arról is lemond, hogy alattvalóit és foglyait -rakásra ölesse. - -Őskori népek, hajdankori nemzetek: ilyennek képzeltétek ti istenteket. S -azért tettétek szent törvénynyé, hogy istent dicsérni kell s mindig csak -dicsérni kell. Pedig dicsérni csak a rosszat, a gyöngét, a hiút és a -halottat szabad s nem a jóságos, igaz és erős istent. - -Szegény jámbor remeték: elmultatok. Vagy a zárdák falai közé vonultatok. -A jó istennek nincs szüksége rátok, nekünk pedig rossz istenünk nincs. -Csak rossz embereink vannak, azok ellen pedig ugy se értek semmit. A -szegénység, sanyaruság, mezitelenség se buzdit ma már jóra senkit. -Lenézne, kinevetne ma már benneteket mindenki. Ma már egész nap dolgozni -kell nem pedig egész nap imádkozni, - -Nem is hiszem én, hogy a tihanyi remetebarlangban remete lakott valaha. - -(Vége az első kötetnek.) - - - - -TARTALOM. - -Készülünk az utazásra 1 - -(Kik azok, a kik utaznak? – Miért késett ez az utleirás? – Napkelet -felől napnyugat felé. – A Balaton költői. – Mindenütt szép, de legszebb -a Balatonnál.) - -János püspök 13 - -(János püspök urasága. – János püspök szegényei. – Kis városi nagy ebéd. -– A nemesség eredete. – A szarvasbika. – A reggeli a rengetegben. – -János püspök az én falumban. – A római szent zsinat. – A római pápa és a -somlyai bor.) - -Salamon Ferencz 35 - -(Az indulás. – Béla király Névtelenje. – Miként kell megírni a nemzet -történetét. – Mikor Salamon Ferencz követjelölt volt. – A bujdosó -Salamon. – Mikor szép a bölényborju? – A siketnéma beszél. – Meglátjuk a -Balatont.) - -A magyarok fája 50 - -(A csárda. – A fogas király. – Az öreg szilfa. – Melyik rosszabb: a -török-e vagy a német? – Kinek hány őse van? – Van-e még magyar, van-e -még zsidó? – Papi birtok, zsidó birtok.) - -Balaton-Füred 65 - -(Miért német a magyar fürdő? – Hogy menekült meg Kecskemét a német -szótól. – Nyári orvos, téli orvos, csavargó orvos. – Nemes fiu, nemes -leány. – A mamák visszaemlékezése. – A régi Balaton-Füred.) - -Magyar fürdő, magyar orvos 79 - -(Magyar orvosok pusztitják a magyar fürdőket. – Országos fürdőbiztos.) - -Emlékezések 87 - -(Az 1825-iki országgyülés Balaton-Füreden. – Bihari és a khórusnémet. – -Balaton-Füred nagyjai. – Az első szobor. – Az első nemzeti szinház. – Az -első gőzhajó. – Széchenyi és a gépek csősze. – Somogy és Zala. – Vas -uram. – Az almádi csárda. – A kigyók tanyája.) - -Az első magyar nemzeti szinház 109 - -(Számüzött a magyar szinjáték Magyarországon. – A költő társasága -Balaton-Füreden. – Hol lakik a magyar szinész? – Kis-jókai Szabó István. -– Az adakozás. – A füredi uraságok. – A papság adakozása. – A vármegye -gyülése. – A taps. – A tihanyi apátúr föltételei. – A költő és -Vasvármegye. – A kis-czelli gyülés. – A kanczamente. – A kormány tilalma -semmit se ér. – Miért nyitották meg kétszer a szinházat? – A népnek -szent ünnepe. – A költő diadala. – Szegedy Róza rózsája.) - -Hogy utaztak régen? 142 - -(A nemes ember utazása. – A gyorskocsi. – Az öreg Pitli és ifju -felesége. – A szép asszony története megkezdődik. – Csányi László.) - -A mit nem tud a történetirás 153 - -(Brachfeld. – A lovak tanyája. – A sáfárok és a kupeczek. – A czeczei -öreg Braun. – Hogy született a Kossuth-huszár? – A zsidó. – Haynau és a -hadisarcz.) - -A szép asszony története 165 - -(Hol fizetik ki a lovak árát? – Brachfeld Debreczenbe megy. – A -bankócsináló gép. – A barkhend ujjas. – A szép asszony ereje. – Az -enyéngi követválasztás. – Az abauj-szántói zsidó orvos. – Az orosz -nagyherczeg nem lesz magyar király. – Duschek megmenekül. – A szép -asszonyra alkonyodik. – A nemzet bárója.) - -Vörösmarty 185 - -(Mi a költő? – A nagy költő alakja. – A halász-ebéd. – Az utolsó dal. – -Tamassa Pál. – A vén táblabiró erényei. – Gyüjtsétek össze a nagy költő -emlékeinek nyomait.) - -Jókai 202 - -(Jókai apjának betegsége. – Az öröklött betegség. – A váltószivesség. – -Hogy készült az „Arany Ember“? – Hogy készült a magyar büntető törvény? -– A hogy a költő alkot.) - -A Balaton 212 - -(A nyári Balaton. – Az éjszaka. – Az álom és a hullámmoraj. – A téli -Balaton. – Vőlegény, menyasszony együtt a halálban.) - -Az utolsó szó Istenhez 218 - -(Az alsó-őrsi halászok. – A vihar szeszélye. – Az utolsó zsolozsma. – -Örökké!) - -A vihar a jégen 226 - -(A balaton-fő-kajári halászok. – Mennyit ér a háló? – A szegény ember -annyit se ér. – Egy ember megmenekült. – A kiliti kanczellista.) - -A köd a jégen 233 - -(Pörbe száll két halászgazda. – Az a biró, a ki sohase hoz itéletet. – -Mit csinál a mérnök a nagy ködben? – Nem segit a mappa. – Mit ér a -tudomány kutya nélkül? – A Turcsi kutyával való beszélgetés. – Hogy lett -igazság a pörben.) - -Magyary Kossa Eszter 252 - -(A nagy pör. – A végrehajtás. – Az első ellenség. – A második ellenség. -– A darumadár. – A harmadik ellenség. – De a darut nem felejti.) - -A nemzet története a viz szinén 267 - -(Jön Jellasich. – A nádorispán Veszprémben. – A Kisfaludy-gőzös. – A -hajó gépe erősebb, mint a becsületszó. – A becsület a politikában, az -adósságban és a szerelemben. – Mi volt a nádorispán, mi volt a bán? – A -horvátoknak jó kedvük van. – Elbujdosott az utolsó nádorispán. – A -nádfedelü kastélyban.) - -Tihany 289 - -(A kecskeköröm. – Hol szeretett volna Csokonai meghalni? – A -remetebarlang és Berzsenyi. – A remete, a fejedelem és az isten. – -Mirevaló az isten dicsérete.) - - - - - - -End of Project Gutenberg's Utazás a Balaton körül (1. kötet), by Károly Eötvös - -*** END OF THIS PROJECT GUTENBERG EBOOK UTAZÁS A BALATON KÖRÜL (1. KÖTET) *** - -***** This file should be named 62775-0.txt or 62775-0.zip ***** -This and all associated files of various formats will be found in: - http://www.gutenberg.org/6/2/7/7/62775/ - -Produced by Albert László from page images generously made -available by the Google Books Library Project - -Updated editions will replace the previous one--the old editions will -be renamed. - -Creating the works from print editions not protected by U.S. copyright -law means that no one owns a United States copyright in these works, -so the Foundation (and you!) can copy and distribute it in the United -States without permission and without paying copyright -royalties. Special rules, set forth in the General Terms of Use part -of this license, apply to copying and distributing Project -Gutenberg-tm electronic works to protect the PROJECT GUTENBERG-tm -concept and trademark. Project Gutenberg is a registered trademark, -and may not be used if you charge for the eBooks, unless you receive -specific permission. If you do not charge anything for copies of this -eBook, complying with the rules is very easy. You may use this eBook -for nearly any purpose such as creation of derivative works, reports, -performances and research. They may be modified and printed and given -away--you may do practically ANYTHING in the United States with eBooks -not protected by U.S. copyright law. Redistribution is subject to the -trademark license, especially commercial redistribution. - -START: FULL LICENSE - -THE FULL PROJECT GUTENBERG LICENSE -PLEASE READ THIS BEFORE YOU DISTRIBUTE OR USE THIS WORK - -To protect the Project Gutenberg-tm mission of promoting the free -distribution of electronic works, by using or distributing this work -(or any other work associated in any way with the phrase "Project -Gutenberg"), you agree to comply with all the terms of the Full -Project Gutenberg-tm License available with this file or online at -www.gutenberg.org/license. - -Section 1. General Terms of Use and Redistributing Project -Gutenberg-tm electronic works - -1.A. By reading or using any part of this Project Gutenberg-tm -electronic work, you indicate that you have read, understand, agree to -and accept all the terms of this license and intellectual property -(trademark/copyright) agreement. If you do not agree to abide by all -the terms of this agreement, you must cease using and return or -destroy all copies of Project Gutenberg-tm electronic works in your -possession. If you paid a fee for obtaining a copy of or access to a -Project Gutenberg-tm electronic work and you do not agree to be bound -by the terms of this agreement, you may obtain a refund from the -person or entity to whom you paid the fee as set forth in paragraph -1.E.8. - -1.B. "Project Gutenberg" is a registered trademark. It may only be -used on or associated in any way with an electronic work by people who -agree to be bound by the terms of this agreement. There are a few -things that you can do with most Project Gutenberg-tm electronic works -even without complying with the full terms of this agreement. See -paragraph 1.C below. There are a lot of things you can do with Project -Gutenberg-tm electronic works if you follow the terms of this -agreement and help preserve free future access to Project Gutenberg-tm -electronic works. See paragraph 1.E below. - -1.C. The Project Gutenberg Literary Archive Foundation ("the -Foundation" or PGLAF), owns a compilation copyright in the collection -of Project Gutenberg-tm electronic works. Nearly all the individual -works in the collection are in the public domain in the United -States. If an individual work is unprotected by copyright law in the -United States and you are located in the United States, we do not -claim a right to prevent you from copying, distributing, performing, -displaying or creating derivative works based on the work as long as -all references to Project Gutenberg are removed. Of course, we hope -that you will support the Project Gutenberg-tm mission of promoting -free access to electronic works by freely sharing Project Gutenberg-tm -works in compliance with the terms of this agreement for keeping the -Project Gutenberg-tm name associated with the work. You can easily -comply with the terms of this agreement by keeping this work in the -same format with its attached full Project Gutenberg-tm License when -you share it without charge with others. - -1.D. The copyright laws of the place where you are located also govern -what you can do with this work. Copyright laws in most countries are -in a constant state of change. If you are outside the United States, -check the laws of your country in addition to the terms of this -agreement before downloading, copying, displaying, performing, -distributing or creating derivative works based on this work or any -other Project Gutenberg-tm work. The Foundation makes no -representations concerning the copyright status of any work in any -country outside the United States. - -1.E. Unless you have removed all references to Project Gutenberg: - -1.E.1. The following sentence, with active links to, or other -immediate access to, the full Project Gutenberg-tm License must appear -prominently whenever any copy of a Project Gutenberg-tm work (any work -on which the phrase "Project Gutenberg" appears, or with which the -phrase "Project Gutenberg" is associated) is accessed, displayed, -performed, viewed, copied or distributed: - - This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and - most other parts of the world at no cost and with almost no - restrictions whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it - under the terms of the Project Gutenberg License included with this - eBook or online at www.gutenberg.org. If you are not located in the - United States, you'll have to check the laws of the country where you - are located before using this ebook. - -1.E.2. If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is -derived from texts not protected by U.S. copyright law (does not -contain a notice indicating that it is posted with permission of the -copyright holder), the work can be copied and distributed to anyone in -the United States without paying any fees or charges. If you are -redistributing or providing access to a work with the phrase "Project -Gutenberg" associated with or appearing on the work, you must comply -either with the requirements of paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 or -obtain permission for the use of the work and the Project Gutenberg-tm -trademark as set forth in paragraphs 1.E.8 or 1.E.9. - -1.E.3. If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is posted -with the permission of the copyright holder, your use and distribution -must comply with both paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 and any -additional terms imposed by the copyright holder. Additional terms -will be linked to the Project Gutenberg-tm License for all works -posted with the permission of the copyright holder found at the -beginning of this work. - -1.E.4. Do not unlink or detach or remove the full Project Gutenberg-tm -License terms from this work, or any files containing a part of this -work or any other work associated with Project Gutenberg-tm. - -1.E.5. Do not copy, display, perform, distribute or redistribute this -electronic work, or any part of this electronic work, without -prominently displaying the sentence set forth in paragraph 1.E.1 with -active links or immediate access to the full terms of the Project -Gutenberg-tm License. - -1.E.6. You may convert to and distribute this work in any binary, -compressed, marked up, nonproprietary or proprietary form, including -any word processing or hypertext form. However, if you provide access -to or distribute copies of a Project Gutenberg-tm work in a format -other than "Plain Vanilla ASCII" or other format used in the official -version posted on the official Project Gutenberg-tm web site -(www.gutenberg.org), you must, at no additional cost, fee or expense -to the user, provide a copy, a means of exporting a copy, or a means -of obtaining a copy upon request, of the work in its original "Plain -Vanilla ASCII" or other form. Any alternate format must include the -full Project Gutenberg-tm License as specified in paragraph 1.E.1. - -1.E.7. Do not charge a fee for access to, viewing, displaying, -performing, copying or distributing any Project Gutenberg-tm works -unless you comply with paragraph 1.E.8 or 1.E.9. - -1.E.8. You may charge a reasonable fee for copies of or providing -access to or distributing Project Gutenberg-tm electronic works -provided that - -* You pay a royalty fee of 20% of the gross profits you derive from - the use of Project Gutenberg-tm works calculated using the method - you already use to calculate your applicable taxes. The fee is owed - to the owner of the Project Gutenberg-tm trademark, but he has - agreed to donate royalties under this paragraph to the Project - Gutenberg Literary Archive Foundation. Royalty payments must be paid - within 60 days following each date on which you prepare (or are - legally required to prepare) your periodic tax returns. Royalty - payments should be clearly marked as such and sent to the Project - Gutenberg Literary Archive Foundation at the address specified in - Section 4, "Information about donations to the Project Gutenberg - Literary Archive Foundation." - -* You provide a full refund of any money paid by a user who notifies - you in writing (or by e-mail) within 30 days of receipt that s/he - does not agree to the terms of the full Project Gutenberg-tm - License. You must require such a user to return or destroy all - copies of the works possessed in a physical medium and discontinue - all use of and all access to other copies of Project Gutenberg-tm - works. - -* You provide, in accordance with paragraph 1.F.3, a full refund of - any money paid for a work or a replacement copy, if a defect in the - electronic work is discovered and reported to you within 90 days of - receipt of the work. - -* You comply with all other terms of this agreement for free - distribution of Project Gutenberg-tm works. - -1.E.9. If you wish to charge a fee or distribute a Project -Gutenberg-tm electronic work or group of works on different terms than -are set forth in this agreement, you must obtain permission in writing -from both the Project Gutenberg Literary Archive Foundation and The -Project Gutenberg Trademark LLC, the owner of the Project Gutenberg-tm -trademark. Contact the Foundation as set forth in Section 3 below. - -1.F. - -1.F.1. Project Gutenberg volunteers and employees expend considerable -effort to identify, do copyright research on, transcribe and proofread -works not protected by U.S. copyright law in creating the Project -Gutenberg-tm collection. Despite these efforts, Project Gutenberg-tm -electronic works, and the medium on which they may be stored, may -contain "Defects," such as, but not limited to, incomplete, inaccurate -or corrupt data, transcription errors, a copyright or other -intellectual property infringement, a defective or damaged disk or -other medium, a computer virus, or computer codes that damage or -cannot be read by your equipment. - -1.F.2. LIMITED WARRANTY, DISCLAIMER OF DAMAGES - Except for the "Right -of Replacement or Refund" described in paragraph 1.F.3, the Project -Gutenberg Literary Archive Foundation, the owner of the Project -Gutenberg-tm trademark, and any other party distributing a Project -Gutenberg-tm electronic work under this agreement, disclaim all -liability to you for damages, costs and expenses, including legal -fees. YOU AGREE THAT YOU HAVE NO REMEDIES FOR NEGLIGENCE, STRICT -LIABILITY, BREACH OF WARRANTY OR BREACH OF CONTRACT EXCEPT THOSE -PROVIDED IN PARAGRAPH 1.F.3. YOU AGREE THAT THE FOUNDATION, THE -TRADEMARK OWNER, AND ANY DISTRIBUTOR UNDER THIS AGREEMENT WILL NOT BE -LIABLE TO YOU FOR ACTUAL, DIRECT, INDIRECT, CONSEQUENTIAL, PUNITIVE OR -INCIDENTAL DAMAGES EVEN IF YOU GIVE NOTICE OF THE POSSIBILITY OF SUCH -DAMAGE. - -1.F.3. LIMITED RIGHT OF REPLACEMENT OR REFUND - If you discover a -defect in this electronic work within 90 days of receiving it, you can -receive a refund of the money (if any) you paid for it by sending a -written explanation to the person you received the work from. If you -received the work on a physical medium, you must return the medium -with your written explanation. The person or entity that provided you -with the defective work may elect to provide a replacement copy in -lieu of a refund. If you received the work electronically, the person -or entity providing it to you may choose to give you a second -opportunity to receive the work electronically in lieu of a refund. If -the second copy is also defective, you may demand a refund in writing -without further opportunities to fix the problem. - -1.F.4. Except for the limited right of replacement or refund set forth -in paragraph 1.F.3, this work is provided to you 'AS-IS', WITH NO -OTHER WARRANTIES OF ANY KIND, EXPRESS OR IMPLIED, INCLUDING BUT NOT -LIMITED TO WARRANTIES OF MERCHANTABILITY OR FITNESS FOR ANY PURPOSE. - -1.F.5. Some states do not allow disclaimers of certain implied -warranties or the exclusion or limitation of certain types of -damages. If any disclaimer or limitation set forth in this agreement -violates the law of the state applicable to this agreement, the -agreement shall be interpreted to make the maximum disclaimer or -limitation permitted by the applicable state law. The invalidity or -unenforceability of any provision of this agreement shall not void the -remaining provisions. - -1.F.6. INDEMNITY - You agree to indemnify and hold the Foundation, the -trademark owner, any agent or employee of the Foundation, anyone -providing copies of Project Gutenberg-tm electronic works in -accordance with this agreement, and any volunteers associated with the -production, promotion and distribution of Project Gutenberg-tm -electronic works, harmless from all liability, costs and expenses, -including legal fees, that arise directly or indirectly from any of -the following which you do or cause to occur: (a) distribution of this -or any Project Gutenberg-tm work, (b) alteration, modification, or -additions or deletions to any Project Gutenberg-tm work, and (c) any -Defect you cause. - -Section 2. Information about the Mission of Project Gutenberg-tm - -Project Gutenberg-tm is synonymous with the free distribution of -electronic works in formats readable by the widest variety of -computers including obsolete, old, middle-aged and new computers. It -exists because of the efforts of hundreds of volunteers and donations -from people in all walks of life. - -Volunteers and financial support to provide volunteers with the -assistance they need are critical to reaching Project Gutenberg-tm's -goals and ensuring that the Project Gutenberg-tm collection will -remain freely available for generations to come. In 2001, the Project -Gutenberg Literary Archive Foundation was created to provide a secure -and permanent future for Project Gutenberg-tm and future -generations. To learn more about the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation and how your efforts and donations can help, see -Sections 3 and 4 and the Foundation information page at -www.gutenberg.org - - - -Section 3. Information about the Project Gutenberg Literary Archive Foundation - -The Project Gutenberg Literary Archive Foundation is a non profit -501(c)(3) educational corporation organized under the laws of the -state of Mississippi and granted tax exempt status by the Internal -Revenue Service. The Foundation's EIN or federal tax identification -number is 64-6221541. Contributions to the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation are tax deductible to the full extent permitted by -U.S. federal laws and your state's laws. - -The Foundation's principal office is in Fairbanks, Alaska, with the -mailing address: PO Box 750175, Fairbanks, AK 99775, but its -volunteers and employees are scattered throughout numerous -locations. Its business office is located at 809 North 1500 West, Salt -Lake City, UT 84116, (801) 596-1887. Email contact links and up to -date contact information can be found at the Foundation's web site and -official page at www.gutenberg.org/contact - -For additional contact information: - - Dr. Gregory B. Newby - Chief Executive and Director - gbnewby@pglaf.org - -Section 4. Information about Donations to the Project Gutenberg -Literary Archive Foundation - -Project Gutenberg-tm depends upon and cannot survive without wide -spread public support and donations to carry out its mission of -increasing the number of public domain and licensed works that can be -freely distributed in machine readable form accessible by the widest -array of equipment including outdated equipment. Many small donations -($1 to $5,000) are particularly important to maintaining tax exempt -status with the IRS. - -The Foundation is committed to complying with the laws regulating -charities and charitable donations in all 50 states of the United -States. Compliance requirements are not uniform and it takes a -considerable effort, much paperwork and many fees to meet and keep up -with these requirements. We do not solicit donations in locations -where we have not received written confirmation of compliance. To SEND -DONATIONS or determine the status of compliance for any particular -state visit www.gutenberg.org/donate - -While we cannot and do not solicit contributions from states where we -have not met the solicitation requirements, we know of no prohibition -against accepting unsolicited donations from donors in such states who -approach us with offers to donate. - -International donations are gratefully accepted, but we cannot make -any statements concerning tax treatment of donations received from -outside the United States. U.S. laws alone swamp our small staff. - -Please check the Project Gutenberg Web pages for current donation -methods and addresses. Donations are accepted in a number of other -ways including checks, online payments and credit card donations. To -donate, please visit: www.gutenberg.org/donate - -Section 5. General Information About Project Gutenberg-tm electronic works. - -Professor Michael S. Hart was the originator of the Project -Gutenberg-tm concept of a library of electronic works that could be -freely shared with anyone. For forty years, he produced and -distributed Project Gutenberg-tm eBooks with only a loose network of -volunteer support. - -Project Gutenberg-tm eBooks are often created from several printed -editions, all of which are confirmed as not protected by copyright in -the U.S. unless a copyright notice is included. Thus, we do not -necessarily keep eBooks in compliance with any particular paper -edition. - -Most people start at our Web site which has the main PG search -facility: www.gutenberg.org - -This Web site includes information about Project Gutenberg-tm, -including how to make donations to the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation, how to help produce our new eBooks, and how to -subscribe to our email newsletter to hear about new eBooks. - |